No title

Számítástechnikai alapismeretek

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.

: www.pszfsalgo.hu, : [email protected], : 30/644-5111

Bevezetés ............................................................................................................... 2 Az IBM PC/AT kompatibilis számítógépek .......................................................... 4 Az IBM PC/AT kompatibilis számítógép belsı felépítése .................................... 4 Az IBM PC/AT perifériái ...................................................................................... 5 Egy korszerő személyi számítógép konfiguráció bemutatása ................................ 6 Az MS-DOS feladata, a rendszertöltési (boot) folyamat ....................................... 7 A CONFIG.SYS és az AUTOEXEC.BAT jelentısége, tartalma .......................... 9 A memória kezelése (KF) ..................................................................................... 11 Hajlékony és merevlemez fogalma, felépítése, összehasonlítása ........................ 14 Az MS-DOS könyvtár és fájl-rendszere, névkonvenciók, törölt fájlok helyreállítása DOS és Novell-Netware környezetben .......................................... 15 Lemezkezelı parancsok (FDISK, FORMAT, LABEL, VOL, SYS, DISKCOPY, DISKCOMP).................................................................................. 17 Könyvtárkezelı parancsok (CD, MD, RD, TREE, DELTREE, DIR) ................. 19 Állománykezelı parancsok (COPY, FC, MOVE, RENAME, ATTRIB, XCOPY, DEL) ..................................................................................................... 20 Szöveges (ASCII) állományok tartalmának megjelenítése (TYPE, PRINT, NPRINT, CAPTURE, ENDCAP, PCONSOLE)........................ 23 Egy általános célú diagnosztikai program (MSD) ismertetése (KF) .................. 25 Lemezkarbantartás ( Chkdsk, ScanDisk, Defrag ) (KF) ...................................... 26 Speciális állománynevek, input-output átirányítás .............................................. 27 Parancsláncolás (PIPE) bemutatása példán keresztül (MORE, SORT, FIND) ... 29 Batch fájlok. A batch fájlok szerepe, jelentısége ................................................ 30 Adattömörítés fogalma, egy választott (ARJ) tömörítı program bemutatása .... 31 Vírusok fogalma, felismerése, vírusterápia ......................................................... 34 A Windows és az Ms-Dos összehasonlítása (felület, lehetıségek, elınyök, hátrányok) ........................................................... 36 A Windows mőködési feltételeinek beállítása (vezérlıpult) ............................... 37 A számítógépes hálózat fogalma, fajtái, lehetıségei ........................................... 37 Hálózati erıforrások, azok használata ................................................................. 39 A Novell Netware védelmi, jogosultági rendszere (KF) ...................................... 39 Internet alapfogalmak, szolgáltatások .................................................................. 41 Elektronikus levelezés (E-mail) ........................................................................... 44

(KF: középfokú vizsga anyaga) A könyv számítástechnikai alapismereteket tartalmazó fejezetét a PSZF-Salgó Kft. munkaközössége készítette, melynek tagjai:

Gubán Ákos

Gubán Miklós Rádi György Halama Szabolcs Gajdár Csaba

okl. matematikus, fıiskolai tanársegéd (Bevezetés, IBM PC-AT kompatibilis számítógépek, valamint 1, 2, 4, 5, 7, 8, 22, 23) fıiskolai adjunktus (13, 14, 17, 18, 20, 21) fıiskolai adjunktus (9, 10, 11, 12, 15, 16) programozó matematikus (3, 6, 19, 24) programozó (25, 26)

A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

1



Mottó: “Az autók java zörög. Az én autóm autó a javából. Nem csoda tehát, hogy zörög.” (Thurber)

Bevezetés A gyors számolás vágya egyidıs a számolással. Mind az egyiptomiak mind a babilóniaiak számoló táblázatokat használtak. A helyiérték és a 10-es számrendszer egyesítése volt az elsı alapja a különbözı golyós számológépeknek. A gondolkozó gép ötlete 1275-ben RAIMUND LULLUS fejében született meg. (Meg is kövezték a spanyol hittérítıt.) 1623-ban WILHEM SCHICKARD készített olyan számológépet, amelyben egymáshoz illeszkedı tízés egyfogú fogaskerekek mőködtek. 1624-ben PASCAL szerkesztett egy összeadógépet (aritmometer). Ezt tökéletesítette LEIBNIZ, akinek gépe mind a négy alapmőveletet el tudta végezni, sıt már javasolta a 2-es számrendszer alkalmazását a számító eszközöknél. A fejlıdést a lyukkártya kitalálása gyorsította meg, az angol CHARLES BABBAGE olyan gépet tervezett, hogy a korai gyártási technológia sajnos nem tudta kivitelezni, mégis ı alkalmazta elıször, hogy a számítási utasításokat lyukkártya segítségével táplálják a gépbe. (Sajnos akkori viszonyok között túlzó terveirıl nem tudott lemondani és sikertelen, megkeseredett emberként halt meg a nagyszerő matematikus.) Babbage ismerte fel, hogy a számítási folyamatok közben született részeredményeket tárolni kell. Törekedett arra, hogy a gépe elıre meghatározott sorrendő számításokat hajtson végre ("program"). A XX. század elején elsısorban a mechanikus számológépek tökéletesítésére törekedtek. A telefonközpontokban használt jelfogók számításban való alkalmazása volt a következı korszak. Az elsı nagy sikerő gépet KONRAD ZUSE berlini mérnök alkotta meg. A Z3 nevet viselı 1941-ben megépített programvezérléső elektromechanikus gép már 2-es számrendszert használta. HOWARD HATHAVAY AIKEN New Yorkban megalkotta a MARK-I és MARK-II gépeket, amelyek központi vezérléső elektromechanikus analitikus gépek voltak. (Néhány érdekes adat: A MARK-II-nek 0,3-0,5 másodperc kellett az összeadáshoz, míg a szorzáshoz 5-6 másodperc, az osztást átlagosan 15 másodperc alatt végezte el.) 1940-ben Norbert Wiener amerikai matematikus fektette le a korszerő számítógépek számára az alapelveket: 1. 2. 3. 4.

A számítógép aritmetikai egysége (a számoló mő) numerikus (számjegyes) legyen; A mechanikus és elektromos kapcsolókat fel kell, hogy váltsák az elektroncsövek; Az összeadás és szorzás elvégzésére a 2-es számrendszert kell alkalmazni; A mőveletsort a gép emberi beavatkozás nélkül, automatikusan végezze, és a közbensı logikai döntéseket is be kell táplálni a gépbe; 5. Legyen lehetıség az adatok tárolására, könnyő elıhívására és törlésére. Az ilyen módon megalkotott gép kifejlesztését sürgette a második világháború hadiipara. A lövedék röppálya számítására épült meg az elsı elektronikus számítógép. Az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Calculator) nevet viselı gép philadelphiai alkotói 18 000 darab elektroncsövet helyeztek el, és méretérıl csak annyit, hogy 30 m-nél hosszabb teremre volt szüksége és 30 tonnát nyomott. A 10 tizedes jegy pontosságú összeadást és kivonást 0,0002 a szorzást 0,0023 másodperc alatt végezte el. A sok elektroncsı gyakori meghibásodást okozott és 1956-ban a gépet lebontották. A jelfogós és elektroncsöves számítógépeket elsı generációs számítógépeknek nevezzük. 1948-ban Neumann János és Herman H. Goldstine foglalták össze - titkos jelentésben - a számítógépekkel történt kutatási eredményeiket. Az alapelveket az alábbiak tartalmazzák:

2




1. Bináris számrendszer alapú legyen a számítógép. 2. Tárolt program elven mőködjék, azaz ne csak a számításban szereplı adatok és a részeredmények legyenek tárolva, hanem a végrehajtási utasítások is. (belsı programvezérlés) 3. A számítógépben legyen egy tár (memória) az információk tárolására, legyen központi egység(ek) (processzorok), amelyek ezt az információt felhasználják, feldolgozzák, valamint az információk be- és kivitelére szolgáló eszközök perifériák.

Neumann János Sablonosan a Neumann-elvet az alábbi ábra mutatja be: vezérlımő utasítás értelmezı, végrehajtó

perifériák

processzor

tár

. . .

Innentıl kezdve felgyorsultak az események: 1948-ban feltalálták a tranzisztort és a mágnesgyőrős tárat, ezeket 1960-ban végérvényesen elkezdték használni, mely nagyságrenddel növelte a megbízhatóságot. Valamint megindult a számítógépek miniatürizálása. Az ilyen jellegő számítógépeket második generációs gépeknek nevezzük. 1965-ben feltalálták az integrált áramkört. Ez további méretcsökkenést, megbízhatóság növekedést és mőveleti sebesség emelkedését jelentett. Ezeket a számítógépeket harmadik generációs számítógépeknek nevezzük. Az 1970-es évek végén megjelent a teljes integrációja egyes funkció csoportoknak, így megakották az elsı mikroprocesszorokat. Ezek lehetıvé tették, hogy a magas szakmai tudású szakemberek helyét a feldolgozásban maga a felhasználó váltsa fel. A mikroprocesszorral rendelkezı gépeket nevezzük a negyedik generációsnak. A következı generáció már belsı logikai változásokat jelent, azaz a probléma megoldás, gondolkodási modellek felé mutatnak a kísérletek.


3



Bármely munkát egy "ügyes felhasználó" számítógép segítségével tetszıleges mértékben le tudja lassítani.

Az IBM PC/AT kompatibilis számítógépek A számítógép fejlıdésben áttörést hozott, hogy a méretek miniatürizálása egyre kevesebb magas képzettségő szakember munkáját igényelte a feladatok megoldására. A gépek unverzálisokká váltak, azaz már nemcsak néhány bennfentes tudta a számítógép számára megfogalmazni az elvégzendı feladatokat. Sıt a gép kezelése anynyira leegyszerősödött, hogy maga a felhasználó is el tudta látni azokat a funkciókat, amely a mőködtetéshez elengedhetetlenül szükségesek voltak. Azokat a számítógépeket, amelyeket azok a felhasználók üzemeltetnek minden komolyabb szakmai elıképzettség nélkül -, akiknek az eredményekre szükségük van, valamint a gépek mérete és mőködési igénye nem haladja meg egy hagyományos elektronikai eszközét: személyi számítógépeknek (personal computer-nek, vagy röviden PC-nek) nevezzük. A PC-k közül a leginkább elterjedt típus az 1980-ban piacra dobott IBM PC. A megjelent hasonmás piac ezekkel azonos mőködéső és hasonló paraméterő gépeket gyártottak (kompatibilis számítógépek). A géphez a processzorokat az INTEL cég készítette. Az elsı az I 8086, I 8088 típus, mely már 16 bites processzor családba tartozott, maximálisan 1 Mbájt címezhetı memória tartománnyal. Ezt bıvítették tovább úgy, hogy tárméret kibıvült 16 Mbájt-ra. Ezeket a processzor típusokat I 80286 jellel látták el. Az IBM elsı 32 bites PC gépei az I 80386 processzort kapták meg, melynek címtartománya már 4 Gbájt-ra növekedett fel. A további I 80486 és Pentium gépek már szintén a 32 bites címzést biztosítják, csak nagyobb sebesség és szélesebb processzor szolgáltatások mellett. A továbbiakban a processzorok tipusai elıl elhagyjuk az I jelet.

1.

Az IBM PC/AT kompatibilis számítógép belsı felépítése

A számítógép megjelenésében több részre osztódik. A "gép" vagyis a processzor, memória háttértárak, valamint a különbözı perifériák vezérlıi az "alapgép" dobozban helyezkednek el. Vizsgáljuk meg mit is tartalmaz ez a doboz! Kinyitás után elsı ami feltőnik az un. alaplap. Ezen helyezkedik el a processzor(ok), memória valamint a processzort, órajelgenerátort, memóriát és minden perifériát összekötı elektronikus hálózat (busz). További elemek még a busz csatlakozókra elhelyezett periféria vezérlı kártyák. Feltőnı eszköze még a gép belsejének a nagyfeszültségő tápegység a jellegzetes hangot adó hőtı-ventillátorral. A gép logikai szerkezete ettıl kis mértékben eltér. Az IBM PC-k követik a Neumann-elvet, azaz rendelkeznek processzorral, operatív tárral és perifériákkal. Vizsgáljuk meg elıször a gép processzorát! A processzor két elvi részre osztható: vezérlımő, valamint aritmetikai- és logikai egység. Fizikailag nem válik szét a két funkció szerint. A vezérlımő látja el az utasítások megfelelı sorrendő végrehajtását (címszámítási mechanizmus), az utasítások kiválasztását, valamint a külsı várt- és nem várt eseményekre való reagálást. Maga az aritmetikai egység végzi el az utasításokban kijelölt mőveleteket a processzorban elhelyezett regisztereken keresztül. Ezekhez társulhatnak még egyéb társprocesszorok, amelyek segítik valamilyen funkciók elvégzését. Nagy szerepet játszik processzorral együtt a megadott buszrendszer. Ezek határozzák meg, milyen lehetıségeit tudjuk kihasználni a processzornak (pl. címszámítás bitenkénti számát), ami befolyásolja a címezhetı tárméretet. A memória jellegét tekintve két típusú lehet: ROM és RAM. A ROM (Csak olvasható memória) megadott adattartalma egyszerő módon nem módosítható. A RAM (véletlen eléréső tár) a memória nagy része. A tár elvi felosztását mutatja az alábbi ábra:

4




Kibıvített memória BIOS ROM BASIC,diagnosztika Expand memória Felsı memória blokk UMB BIOS bıvítı ROM-ok Video memória

Programterület

DOS adatterület BIOS adatterület Megsz. vektortábla

2.

Az IBM PC/AT perifériái

A perifériák alkalmazási szerepeik szerint csoportosíthatók 1. Bemeneti-, 2. Kiviteli-, 3. Tároló perifériák. 2.1. Bemeneti perifériák A bemeneti perifériák közül a legjelentısebb a billentyőzet (klaviatúra). Ez az eszköz alkalmas a karakter (bető, jel, szöveg, számjegyes) típusú információk számítógépbe történı beírására. A billentyőzet a hagyományos írógép felépítésen alapul. Típusait egyrészt a rajta elhelyezett billentyők száma (84,101,102 gombos), a klaviatúra alakja és karakter elhelyezése szerint különböztetjük meg. Felépítése nagyjából azonos szerkezetet mutat. Elsıdleges a fıbillentyőzet, mely tartalmazza a betők, számok és speciális jelek billentyőit, valamint (általában) sötétebb billentyőszínnel a fontosabb vezérlı gombokat. Elkülöníthetı a funkció billentyősor, amelyeket legtöbb esetben a programok által definiált gyorsan elérhetı feladatok elvégzésére használnak. Egy ún. kurzor vezérlı billentyőzet is található, mely a képernyın az adatmezıkön és szövegszerkesztésnél nyújtanak nagy segítséget. A numerikus tizes billentyőrendszert a számjellegő adatok rögzítéséhez használják. A billentyők elhelyezése, elrendezése klaviatúra függı, így nem érdemes ezt részletesen tárgyalni, néhány fontosabbat azért megemlítünk. Az Enter szerepe minden esetben valamilyen tevékenység lezárását vagy esetleges végrehajtatást jelent, illetve szövegszerkesztésnél jelentheti a hagyományos írógép "kocsi vissza/soremelés" funkciót. A Shift a többkarakteres billentyők felsı karakterét adja, míg betők esetében a nagybetős állapotot eredményezi. A CapsLock a nagybetős állapotrögzítı billentyő. A Ctrl és Alt csak más billentyőkkel együtt használatosak speciális feladatok számára. A Pause leütése egy feladat megállítását eredményezi, megengedve a továbbfolytathatóságot. Break segítségével megszakítható (ha engedélyezett) egy feladat végrehajtása. Bemeneti perifériák közül a második leggyakrabban használt az egér. Legtöbb esetben grafikus képernyın használatos, de vannak rendszerek, melyek hagyományos (szöveg) képernyın is engedélyezik a használatát. Egy kézieszköz, melynek megadott területen való mozgatása a képernyı aktuális pozícióját a mozgásnak megfelelıen változtatja. Nagyon hasznos, ha sok funkció közül kell választani egy megadott képernyın. Használatos még a joystick (botkormány), amit elsısorban játékprogramok kényelmes használatához terveztek. Modernebb eszköz az érintıképernyı, ahol a funkciók kiválasztása közvetlenül a képernyıre való rámutatással is elérhetı. (Ennek egyik elıdje a fényceruza volt.) Fontos bemeneti eszközök még a bemeneti (vagy kommunikációs) kapuk. Két típusuk használatos: soros- illetve párhuzamos portok. Ezek a csatlakozási pontok különbözı eszközökrıl esetleg más számítógépekbıl fogadnak információkat. 2.2. Kimeneti perifériák Szintén széles skálája ismert a kimeneti perifériáknak. A legfontosabb talán a képernyı vagy monitor. Az információkat katódsugaras vagy folyadékkristályos eszköz segítségével jelenítik meg. Mindkét monitor típus jelenleg szinte minden esetben tud szöveges illetve grafikus


5



módon megjeleníteni. A szöveges megjelenítés esetén 25x80-as (25 sor, 80 oszlop) vagy 43x80 "táblán" összesen 2000 vagy 3440 karaktert tud megjeleníteni a megadott karaktertáblából. Amennyiben színes vezérlıvel és színes monitorral is rendelkezünk, abban az esetben minden karakterhez és a háttérhez is rendelhetı színinformáció. A grafikus képernyık esetében nagy szerepe van, hogy milyen vezérlı kártya csatolt az adott rendszerhez. A típusok a felbontás finomságát próbálták javítani (CGA, EGA, MCGA, VGA, SVGA). Ezek saját memóriájuk méretének függvényében különbözı lehetıségeket biztosítottak. Késıbb megjelentek a többlapos rendszerek, amelyek az animációs minıségét is javították. Az SVGA kártyák a szöveges mód lehetıségeit is módosították pl: 30, 60 sor és 132 oszlop lehetıségeivel. Grafikus üzemmódban 800x600, 1024x768, 1280x1024 pont felbontással, 16, 256 illetve 32768 vagy még ettıl is több színárnyalattal rendelkezik. Az információk papíron történı megjelenítéséhez nyomtatókat használnak. A nyomtató eszközök általában a busz párhuzamos illesztı egységére kapcsolódnak rá, de vannak a soros kapura köthetı nyomtatók is. Típusuk szerint megkülönböztetünk karakterhengeres-, karakterláncos-, hagyományos mátrix-, tintasugaras-, és lézernyomtatókat. Az elsı két típus a nagyteljesítményő professzionális számítógépek nyomtatói, mivel a nagytömegő és nagysebességő nyomtatások eszközei. A PC környezet leggyakoribb nyomtatói a mátrixnyomtatók. Jellemzıje, hogy a megjelenített karakterek pontmátrix módon ábrázolódnak. Nézzük meg például a kis y képét egy 8x8-as rácsban:

A mátrixnyomtatók hátránya, hogy korlátozott a nyomtatási sebességük, valamint a nyomtatási kép nem a legjobb felbontású. A tintasugaras nyomtatók szintén pontképet alkalmaznak, de sokkal jobb felbontó képességgel. A festéket ("tintát") a papírra fújják vékony sugárban. Ezek a nyomtatók már alkalmasak többszínő nyomtatásra is, ha a három alapvetı szín festékkazettáját használják. A harmadik a lézernyomtatók családja. A személyi számítógép környezetben a legjobb minıségő nyomtatásokat tudjuk ezekkel produkálni. A nyomtató a festékszemcséket beleégeti a papírba ezzel majdnem nyomdai minıséget tud elıállítani. További kiviteli perifériák még a soros és párhuzamos kapuk, melyeken más számítógépek vagy egyéb más berendezés felé információkat tudunk küldeni. 2.3. Tároló perifériák Az információkat akkor is meg kell ırizni, mikor a számítógép ki van kapcsolva, illetve több információs rendszer, adat is használható kell legyen egy számítógépen. Ezért mindenkép szükséges, hogy legyen egy olyan eszköz, mely az adattárolást a gép vagy a rendszer használata után is megoldja. Ezeket a feladatokat látják el a háttértárak. Kezdetben gyakori volt két típust megkülönböztetni: szalagos és lemezes tároló eszközök. Mindkét típus leggyakrabban a mágneses tárolási elven mőködik, de a lemezes eszközök között egyre inkább terjed a lézeres tárolási mód is. A szalagos eszközök nagy mennyiségő adatok tárolására szolgáltak -mivel ezeken elhelyezett adatoknak csak a szalag hossza szabott határt. Az adatok változó sorrendben való visszakeresése viszont nagy problémát jelentett, hosszadalmas idıvel. Jelenleg alig használatosak személyi számítógépes környezetben. A lemezes tárolás viszont tért hódított. Az adatok tetszıleges sorrendben elérhetık és a logikailag "legtávolabb" lévı információk egy jól rögzített, kis idı korlát alatt is egymás után elérhetıkké váltak. Jelenleg a tároló kapacitásuk már meghaladja a szalagos tárolási módokét. A mágneses tárolás elınye, hogy a rögzített adatok módosíthatók, törölhetık, illetve újak is vihetık fel rájuk, ellentétben a lézeres tárolási móddal (compact disk CD), ahol hagyományos körülmények között nem tudunk adatot módosítani. Mégis miért elınyös a CD-k használata? Sokkal nagyobb tárolókapacitást biztosít, valamint megbízhatóbb adatelérést. Elınye még, hogy az információk elektromágneses környezetben nem sérülékenyek, ellentétben a mágneslemezekkel.

3.

Egy korszerő személyi számítógép konfiguráció bemutatása

Mit értünk konfiguráció alatt: szőkebb értelemben a számítógépet a hozzá tartozó perifériákkal együtt, bıvebb értelemben ide tartoznak a számítógép célirányú mőködéséhez elengedhetetlenül szükséges programok is. Napjainkban sajnos a számítógép vásárlásokat nem a cél, hanem a vevık pénztárcája alakítja elsıdlegesen, és a felhasználási szempontok a háttérbe szorulnak. Így fordulhat elı, hogy teljesen feleslegesen túlméretezzük számítógépünket, vagy olyan részegységen spórolunk, amelynek hiánya meglassítja, vagy lehetetlenné teszi munkánkat. Ezekre a problémákra próbál segítséget nyújtani az alábbi három lehetséges szituáció. 6




Otthoni gép: A gép vásárlásakor azt vesszük figyelembe, hogy másodlagos számítógépként családi célokra kisebb feladatok elvégzésére, játékra fogjuk használni. Tervezett üzemideje napi 1-2 óra. Nyomtatást nem tervezünk, elektronikus levelezı hálózatra viszont rá szeretnénk kapcsolódni. Fejlesztı gép: Munkahelyen elsısorban programfejlesztés és házi kiadványkészítés céljára fogjuk használni, napi 8-10 órában. Server gép: File-server gépként 50 munkahely kiszolgálására tervezzük, üzemideje napi 24 óra. Figyelem : A jegyzet írásakor az alábbi konfigurációk viszonylag korszerőnek számítanak, de lehetséges, hogy egy hónap alatt a táblázat adatai elavulttá válnak. A technika fejlıdésének figyelemmel kísérése az Olvasó feladata! A felsorolt ár adatok csak tájékoztató jellegőek, azonban nagyságrendjük ismerete követelmény!

Részegységek

Otthoni gép

Baby vagy Ház mini-torony Alaplap 486 PCI bus Processzor 5x86 133Mhz Memória 8 MB Billentyőzet 101 vagy 102 Floppy 1.44 Winchester 850 MB AT Bus VGA kártya S3 2 MB RAM Monitor 15" Color,LR,Green Hálózati csatolókártya Scanner Mouse WinMouse Joystick Super Warrior Hangkártya SB 16 CD ROM 10x Kontroller kártya Fax,modem kártya 28800 Baud Nyomtató Szünetmentes táp Op.rendszer Win95 OEM Teljes ár:

4.

Ár

Fejlesztı gép

Baby vagy 6e mini-torony 11e Pentium PCI 6e 6x86 120+ Mhz 8e 32 MB 3e 101 vagy 102 4e 1.44 + 1.2 22e 2.5 GB AT Bus 12e S3 2 MB RAM 60e 17" Color,LR,Green

Ár

6e Big Tower 16e Pentium PCI 18e 6x86 200+ Mhz 32e 64 MB 3e 101 vagy 102 10e 1.44 46e 12 GB SCSI 12e 512KB VGA 105e Mono VGA

2e 3e 13e 17e 25e

15e 207e

Color kézi Microsoft SB 16 10x Tintasugaras Color 250 W Win95 OEM

Server

PCI Ethernet 22e 4e 13e 17e

60e 20e 15e 399e

3 db 10x SCSI SCSI vezérlı 28800 Baud Laser 2MB 600 W Novell Netware

Ár 12e 25e 65e 70e 3e 4e 420e 4e 14e 22e

90e 35e 25e 150e 55e 580e 1 574e

Az MS-DOS feladata, a rendszertöltési (boot) folyamat

Mint a bevezetıben említettük, hogy a számítógép mőködése attól függ, milyen program mőködik benne. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket igen alapvetıek, gyakori használata miatt jelentısek, nehezen kezelhetık vagy nélkülük a rendszer csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem lenne használható. Fontos a felhasználó és a gép közötti - mégpedig személyi számítógép környezetben érthetı formátumú - kapcsolat megteremtése. Az ilyen feladatokat programcsoportba fogták össze és operációs rendszer névvel látták el. Szedjük össze most már részletesen, milyen funkciói is vannak/lehetnek egy operációs rendszernek: 1. Kapcsolatteremtés a felhasználó és gép között; 2. Vezérli, ütemezi a processzort; 3. Alapvetı (alsó szintő) be- és kimeneti mőveleteket elvégzi; 4. Adatkezelést végez; 5. Berendezéseket vezérli, irányítja; 6. Programokat futtatja, ellenırzi; 7. Memóriakezelést végez; 8. Védelmi funkciókat lát el; 9. Belsı - a rendszerrel kapcsolatos - adminisztrációs feladatokat lát el. Nyilvánvaló, hogy célszerő az operációs rendszerek megtervezését már a gép fejlesztése során elkezdeni. Barron szerint "Az elefánt nem más, mint egér, IBM operációs rendszerrel!". Ez a kis megjegyzés is mutatja, hogy hiába


7



rendelkezünk a világ legjobb számítógépével, ha nincs hozzá hatékony operációs rendszer, akkor nem tudjuk kihasználni. Az IBM-PC operációs rendszerét Microsoft cég fejlesztette ki MS-DOS néven. Az 1990-es évek közepéig a legelterjettebb operációs rendszer volt. Sikerét az egyszerő kezelhetısége okozta. Az MS-DOS egy lemezrezidens, alapvetıen egyfelhasználós, parancs orientált operációs rendszer, ami azt jelenti, hogy az operációs rendszer a memóriába betöltıdés elıtt valamilyen lemezes háttértáron helyezkedik el, valamint azon részei, amelyek csak ideiglenesen kerülnek be a tárba, azok is a lemezes eszközön találhatók. Elsısorban egy program és egy felhasználó kiszolgálására készült, a kommunikációt a gép és a felhasználó között parancsokon keresztül valósították meg, de késıbb menü és igen kis mértékben ikon vezérelt eszközt is beépítettek. Az MS-DOS az operációs rendszer fent felsorolt funkcióit az alábbi felosztásban valósítja meg: 1. állományok kezelése, 2. lemezek használata, 3. hardver lehetıségek beállítása, 4. a gép memóriájának használata, 5. programok futtatása, 6. az operációs rendszer mőködésének beállítása, 7. kapcsolat a felhasználó és a gép között. Az operációs rendszer egy modul szerkezető programgyőjtemény, mely 6+2 részbıl épül fel. 1. A ROM-BIOS (alapvetı be- és kiviteli rendszer). Az operációs rendszer egyetlen olyan modulja, mely nem a lemezen, hanem a számítógép memóriájában egy ROM tárban helyezkedik el. Ez a modul tartalmazza a rendszer indítási tesztjét, valamint az operációs rendszert betöltı boot-szektor (betöltı szektort) memóriába való betöltését elvégzı rutint. 2. A BOOT-szektor feladata felismerni, milyen modulokból áll az adott operációs rendszer és ennek a modulnak lesz a feladata a rendszer további moduljainak memóriába való beépítése. Ez már mágneslemezen helyezkedik el mégpedig az "aktív lemez" 0. oldal 0. sávjának 1. szektorában. 3. IO.SYS lemezen fájl formátumban található modul, mely az operációs rendszer igényének megfelelıen bıvíti ki a gépben található ROM-BIOS-t. 4. MSDOS.SYS fájl formátumú modul, amely biztosítja a DOS mőködését, fájl-, könyvtárkezelést, memóriakezelést, programvégrehajtást. 5. CONFIG.SYS: A konfigurációs állomány, ezt a fájlt már maga a felhasználó határozhatja meg és építheti fel. Egy szöveges állomány ami rendszer beállításokat és eszközvezérlı definíciókat tartalmaz. 6. COMMAND.COM fájl az ún. parancsértelmezı, amely elvégzi a kapcsolatteremtést a felhasználó és a gép között. Két részbıl áll: az elsı rész az operációs rendszer ideje alatt mindig a memóriában van (rezidens rész), illetve a tranziens részbıl, mely kikerülhet a memóriából. 7. Az AUTOEXEC.BAT a kezdeti rutinok sorozatát írja le, amik az operációs rendszer betöltıdése után kell, hogy végrehajtódjanak, a felhasználó maga határozza meg a tartalmát. 8. Külsı parancsgyőjtemény azon parancsok fájl formátumú rendszere, melyek nem kerülnek rezidensen a memóriába. A rendszerbetöltési (boot) folyamat A fenti szerkezet már sugallja milyen módon kerülhetnek a modulok a memóriába. A bekerülés két módon érhetı el: bekapcsolás után, illetve meleg indítás során. A meleg indítás azt jelenti, hogy egy már bekapcsolt gép memóriáját "kitisztítva", újra betöltünk egy operációs rendszert anélkül, hogy a gépet kikapcsolnánk. Nézzük meg a betöltıdés folyamatát! Bekapcsolás után a vezérlés egybıl a ROM-BIOS rutinjaira adódik át. Végig teszteli a gép hardver eszközeit, majd megkeresi az operációs rendszer számára elsıdleges lemezegységet. Ez vagy egy floppy, vagy egy aktív partícióval rendelkezı winchester (partíció) lehet. Ennek az eszköznek a 0. oldal 0. sáv 1. szektorából kiveszi és betölti a boot-rekordot. A boot-rekord már ismeri az adott lemez felépítését, valamint operációs rendszer további moduljainak elhelyezkedését. Ennek segítségével betölti az IO.SYS majd az MSDOS.SYS fájlok tartalmát és betölti és értelmezi a CONFIG.SYS fájlt. A rendszer így már felépült csak kommunikációra a felhasználóval nem alkalmas, ezért beviszi a memóriába (két lépésben) a parancsértelmezı COMMAND.COM-ot. Végül végrehajtja (,ha van) az AUTOEXEC.BAT-ot. Vizsgáljuk meg részletesebben ezt a kettı (a felhasználó által meghatározott) fájlt!

8



5.


A CONFIG.SYS és az AUTOEXEC.BAT jelentısége, tartalma

A CONFIG.SYS Az elızı részben már szóltunk a konfigurációs fájlról (CONFIG.SYS), ebben olyan beállításokat, definíciókat használunk melyeket nem tud, vagy nem ismer fel a gépünk, vagy mi magunk szeretnénk az eredetitıl eltérı módon megadni. Ugyanis a hibás beállítás különféle károkat okozhat, illetve megzavarhatja a mőködést. A fájl szerkesztésekor ügyeljünk a parancsok helyes beírására! Vizsgáljuk meg milyen beállításokra ad lehetıséget az MS-DOS. A rendszer indításakor feladatfüggı a szabad memória terület mérete szerint, vannak feladatok, melyek igénylik a nagy szabad területeket, és vannak olyanok, amelyek más vezérlıket igényelnek. Az MS-DOS 6-os verzióiban lehetıség van feladatfüggı konfigurálásra. Ezt a rendszer indításakor egy menübıl való választással lehet elérni. Lehetıség van menüparancsok használatára. Öt menüparancs engedélyezett mégpedig: 1. [menu] a fımenü leírását jelzi, azaz utána a fımenü pontok deklarációja következik. 2. menuitem = blokknév [, menüszöveg] : az egyes menüpontok adhatók meg egy menüblokkon belül, a blokknév adja meg a CONFIG.SYS fáljon belül a blokk azonosítóját, ami fájlon belül [blokknév] alakban található meg. A menüszöveg az az információ, ami az indításkor megjelenik mint menüpont. 3. menucolor = betőszín [, háttérszín] : a menü megjelenésének színjellemzıit állítja be. 4. menudefault = blokknév [,várakozási idı] kijelölhetı azon menüpont, amelyet leggyakrabban használunk és, ha nem ütünk semmit a megadott idın belül (1-99 mp) elindítja az alapértelmezett menüpont konfigurációját. 0 idıpont választása kitüntetett szerepő, ilyenkor egy billentyő lenyomására várakozik. 5. submenu = blokknév [, menüszöveg] : egy megadott fımenüpont alá további almenők definiálhatók ezzel a paranccsal. Ha kiválasztottuk a megfelelı menüt, végrehajtódnak a hozzátartozó konfigurációs lépések. Olyanok mint: numlock = [on|off] : be illetve kikapcsolja a numerikus billentyőzet numerikus állapotát, illetve kurzorvezérlı állapotát. break = on|off : be illetve kikapcsolja a break billentyő megszakító hatását. switches /w /k /n /f : speciális beállításokat biztosít a rendszer indításához. A fenti parancsok csak ízelítıül szolgálnak arra, hogy milyen elemi beállításokat is el lehet érni a fájl segítségével. A fontosabb beállításokat az alábbi összefoglaló tartalmazza (ezek alakját és részletes leírását nézzük meg a kézikönyvben): device, devicehigh : eszközvezérlık beépítését végzi el. A vezérlık mindig fájlok, melyek a rendszer számára elérhetık kell legyenek. A két parancs között az a különbség, hogy az elsı a hagyományos memóriába, míg a második a felsı memória területre próbálja meg tölteni a vezérlıt. Nézzünk meg néhány gyakori példát: device=c:\dos\himem.sys : a HMA és EMB memóriák kezelését végzi device=c:\dos\emm386.sys : a felsı memória blokk (UMB) és expanded memória használatát "utánozza" az EMB-ben. devicehigh=c:\dos\ansi.sys : a szabványos képernyı és billentyőzetvezérlıt állítja be a felsı memóriába dos : az operációs rendszer memóriafüggı betöltését vezérli, engedélyezheti, letilthatja a felsı memória használatát dos=umb HMA használata is kijelölhetı a high|low opciókkal. buffers=n[m] : a lemezkezeléshez szükséges memóriabeli közbülsı tár méretét jelöli ki. n a blokkok száma rendszer kiépítéstıl függ, ajánlott szám 20 és 30 között van. Nagy szám gyorsítja a mőveleteket, de nagy tárigényő, kis szám lassít, de kevesebb helyet igényel. files=x : egyidejőleg elérhetı fájlok száma. Minden sok fájlt igénylı rendszer leírja, milyen minimális értékre állítsuk be. Hibás (alacsony) érték a program hibával való leállását eredményezheti. stacks=n,s : rendszer verem méretét állíthatjuk vele dinamikusan. Használatát kezdı felhasználóknak nem ajánljuk! country=xxx[,yyy][fájlnév] : beállítja az operációs rendszernek az idı, dátum, karakterkészlet, pénznem stb. országfügggı használatát. Az xxx jelenti az országkódot, yyy a karakterkészletet. A magyar megfelelı: country=0,36,852 lastdrive=x : az elérhetı logikai lemezeszközök maximális számát jelöli ki. Bizonyos alkalmazások igényelhetnek magasabb meghajtó számot (pl. hálózati alkalmazás egyedi gépen való használata során), ilyenkor célszerő megadni és utána definiálni azt a meghajtót. lastdrive=F shell=fájlnév [paraméterek] : a parancsértelmezı helyét és nevét (ha esetleg nem az alapértelmezett COMMAND.COM -ot akarjuk használni) adja meg. Használata, akkor fontos, ha a boot lemez valamilyen okból a rendszer számára nem lesz elérhetı és használni szeretnénk a COMMAND.COM tranziens részét. (Floppy boot esetén, ha a lemezt kivesszük) A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

9



shell=C:\dos\command.com /e:768 /p set változó=szöveg : késıbb felhasználandó DOS-változók kezdeti érték megadását teszi lehetıvé, melyet a késıbbiek során felhasználhatunk. Példa config.sys fájlra DEVICE=C:\WINDOWS\SMARTDRV.EXE /DOUBLE_BUFFER DEVICE=C:\DOS\HIMEM.SYS DEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE RAM numlock off [menu] menuitem = WINDOWS,Windows menuitem = DOS,Dos menuitem = JATEK,Játék menuitem = JATEK2,CD-s Játék menudefault = WINDOWS,3 [JATEK] BUFFERS=10,0 FILES=10 DOS=high,UMB LASTDRIVE=E FCBS=4,0 [DOS] BUFFERS=20,0 FILES=50 DOS=high,UMB LASTDRIVE=E FCBS=4,0 STACKS=9,256 DEVICEHIGH /L:1,24704 =C:\CDROM\SGIDE268.SYS /D:MSCD000 set clipper=;f:50 set lib=c:\cl5\lib set bin=c:\cl5\bin set include=c:\cl5\include [JATEK2] BUFFERS=20,0 FILES=30 [WINDOWS] BUFFERS=20,0 FILES=40 DOS=high,UMB LASTDRIVE=E FCBS=4,0 STACKS=9,256 DEVICEHIGH /L:1,24704 =C:\CDROM\SGIDE268.SYS /D:MSCD000 [COMMON] DEVICEHIGH /L:1,26928 =C:\SB16\DRV\CTSB16.SYS /UNIT=0 /BLASTER=A:220 I:5 D:1 H:1 DEVICEHIGH /L:1,10416 =C:\SB16\DRV\CTMMSYS.SYS COUNTRY=36, 852, C:\DOS\COUNTRY.SYS

10




Az AUTOEXEC.BAT fájl Az AUTOEXEC.BAT fájl segítségével lehetıség nyílik az operációs rendszer megfelelı környezetének kialakítására, kezdeti rendszerek elindítására. Használata inkább célszerő mint kötelezı. Egy példán keresztül nézzük meg felépítését: @echo off if not %config%==JATEK LH /L:1,27952 C:\DOS\MSCDEX.EXE /D:MSCD000 set SOUND=C:\SB16 set BLASTER=A220 I5 D1 H1 P330 T6 set MIDI=SYNTH:1 MAP:E C:\SB16\DIAGNOSE /S C:\SB16\SB16SET /P /Q goto %config% lh /L:0 C:\WINDOWS\SMARTDRV.EXE path C:\DOS;C:\WINDOWS;C:\CL5\BIN set NU=C:\NU set TEMP=C:\WINDOWS\TEMP DOSKEY MOUSE :WINDOWS win :JATEK :JATEK2 :vege C:\DOS\SHARE.EXE /L:500 /F:5100 Az AUTOEXEC.BAT egy parancsfájl melynek részletes tartalmát a 17. pont fogja leírni. Itt csak a szerepét mutatjuk be. A fájl tartalmazza a konfigurációs fájl menüfüggı végrehajtását. Ezt a %config% környezeti változó tartalmának lekérésével tudjuk vezérelni (2. és 8. sor). A set ugyanazt a szerepet tölti be mint a CONFIG.SYS esetében. Programok indítását a nevükkel illetve az lh paranccsal érhetjük el (lh /L:0 C:\WINDOWS\SMARTDRV.EXE, illetve DOSKEY). A path C:\DOS;C:\WINDOWS;C:\CL5\BIN paranccsal a keresési útvonal beállítását adjuk meg a rendszer számára. Ezen parancsok - amennyiben az operációs rendszer betöltıdött és ez a fájl a boot eszköz fıkönyvtárában van, akkor - sorrendben végre fognak hajtódni.

6.

A memória kezelése

A DOS-t az Intel 8086-os processzorral rendelkezı IBM PC számítógépre fejlesztették ki. Ez a processzor (és a késıbbiekben a görcsös ragaszkodás a kompatibilitáshoz) a felelıs mindazon kellemetlenségekért, amit napjainkban DOS memóriakezelésnek nevezünk. Elıször ismerkedjünk meg a 8086-os processzor címzési korlátaival. A processzor a memóriát byte-onként címzi meg. Mivel a processzor 20 címvezetékkel rendelkezik, így 220 B = 1 Mbájt (B=bájt) memória megcímzésére volt képes. Még ezt a kis memóriát is két részre osztották, egy programok futtatására szolgáló 640 KB-os ún. konvencionális memóriarészre és 384 Kbájtos rendszerterületi részre. A programok fejlıdésével nemcsak a programok tudása, hanem a mérete is jelentısen megnövekedett és szőkké vált a 640 KB-os memóriahatár. A problémát az 1 MB-os címzési korlát okozza, ezért azt a módszert találták ki, hogy 640 KB és 1 Mbájt között még szabadon maradt területre egy 64 Kbájtos területre lapozzuk be az 1 MB feletti memóriát. Igaz ugyan, hogy egyidejőleg mindig csak 64 Kbájtot látunk, de ha másikra van szükségünk, egyszerően kérjük a következı lapot. Az XT gépeken ezt még külön hardware kártyának kellett megoldania, napjainkban ezt már software úton oldják meg. Ezt a memóriabıvítést EMS (Expanded Memory System) nevezték el, a lapozóterületet (lapozó-ablakot) pedig EMS Page Frame névvel illették. Több cég kidolgozta ez EMS


11



memóriakezelési szabványt (LIM 4.0), ezt követıen nagyon sok program alkalmazta és napjainkban is igényli az EMS memória kezelési lehetıségét. A következı lépcsıfok a 80286 processzor (AT számítógépek) megjelenése volt, amely 24 címvezetékkel 16 MB memória megcímzésére képes. Több szabvány is megjelent (VCPI, DPMI), azonban a legelterjedtebb az XMS (Extended Memory Specification) lett. Az XMS három területen biztosít több memóriát a DOS számára: • Felsı memóriaterület: A lehetıség 80386 vagy fejlettebb processzoros számítógépeken érhetı el. Lényege: az 1 MB memória felsı 384 KB-os része a hardware-tıl függıen több, kevesebb szabad (nem okvetlenül egybefüggı) résszel rendelkezik. Ezeket a szabad memóriablokkokat (UMB -Upper Memory Block) képes a rendszer úgy kezelni, hogy ide rezidens programokat, eszközvezérlıket tölt be. Ideális esetben az összes eszközvezérlıt betölthetjük ide a hagyományos memóriaterületrıl, elérve azt, hogy annak szabad területe elérje a 620 KB-ot. • Magas memóriaterület: A lehetıség 80286 vagy fejlettebb processzoros számítógépeken érhetı el. Megvalósításához szükséges az A20 címvonal, melynek engedélyezésével a processzor valós üzemmódjában látja az 1024-1088 KB memóriaterület közötti részt. Ez a 64 KB-os memóriaterület a HMA (High Memory Area). Ide az UMB-tıl eltérıen csak egy program tölthetı be, leggyakrabban a DOS egy részét töltjük be ide. • Extended memóriablokkok: A lehetıség 80286 vagy fejlettebb processzoros számítógépeken érhetı el. Az extended memóriablokkok használata az 1088 KB feletti memóriaterületek elérését jelenti. A gyakorlatban ezt nevezik XMS memóriának, melynek kezelésére a programokat fel kell készíteni. Az extended memória blokkok maximális nagysága 80286 processzorok esetén 16 MB, 80386 vagy fejlettebb processzorok esetén 4 GB. Az új memóriaterületek megjelenése és kezelésük szabványosítása azonban még nem old meg minden problémát. Az új programrendszereket ma már felkészítik az XMS memória kezelésére, azok a régi programok azonban, amelyek nem elégedtek meg a 640 KB hagyományos memóriával, továbbra is az EMS meglétét igénylik. Ennek az oka egyszerő: programozás-technikailag jóval egyszerőbb az EMS memória kezelése, mint az XMS memóriablokkoké. Ennek azonban az az ára, hogy az állandó lapozgatással a program futása lassabb lesz. Egyes 80286 processzort tartalmazó alaplapokat felkészítették hardware úton az EMS kezelésére, azonban 80386 gépektıl kezdve a problémát már software úton oldják meg, az XMS memória egy részét feláldozva-átalakítva EMS memóriává alakítjuk át. Az elıbbi módszert EMS emulációnak nevezzük. Hogyan tudjuk az egyes memóriaterületeket elérni? A memóriaterületek eléréséhez memória-manager programokra van szükségünk, (elıfeltétel, hogy számítógépünk legalább 1 Mbájt memóriával rendelkezzen) ezek a következık: • HIMEM.SYS (286,386,486,Pentium,6x86) biztosítja az XMS és HMA elérését. • MM.SYS, XMA2EMS.SYS (kizárólag 286) az EMS memória kezelését végzi azokon a 286-os alaplapokon, amelyeken ezt hardware úton támogatják. A SETUP-ban beállítható EMS memória mérettel az XMS területe lecsökken. Jelentısége a fejlıdéssel és a 286-os alaplapok kiszorulásával együtt a minimálisra csökkent. • EMM386.EXE (386,486,Pentium,6x86) lehetıvé teszi az EMS memória emulációját és az UMB elérését. Mindegyik említett eszközvezérlı a CONFIG.SYS állományból tölthetı be úgy, hogy az EMM386.EXE (MM.SYS) indítását meg kell elıznie a HIMEM.SYS betöltésének. A továbbiakban tételezzük fel, hogy mindegyik állomány a C: egységen a DOS alkönyvtárban található, majd tekintsük át a HIMEM.SYS és EMM386.EXE paraméterezését valamint legfontosabb kapcsolóit (az összes lehetıség ismertetése meghaladja jelen jegyzet kereteit): DEVICE=C:\DOS\HIMEM.SYS Kapcsolók: /HMAMIN=m Mivel a HMA-ba csak egy program kerülhet, nem mindegy, mekkora ennek a mérete. Ha nem adjuk meg ezt a paramétert, akkor az elsı olyan program, amely igényli ezt, „betelepedhet” a HMA területre. Ha megadjuk, csak az a program veheti igénybe a HMA területet, amely legalább m KB területet foglal le. Az m értéke 0 és 63 között lehet. /MACHINE:xxxx Bizonyos távol-keletrıl származó alaplapok esetén a HIMEM.SYS nem képes felderíteni, hogy pontosan milyen alaplapról van szó. Ilyenkor manuálisan kell vele tudatnunk ezt.

12




/TESTMEM:ON|OFF A HIMEM.SYS betöltésekor memóriatesztet hajt végre. Ha ez a teszt lefagy, akkor szükséges ezt a tesztet kikapcsolni. Bár ezután a gép látszólag kifogástalanul mőködik, mégis célszerő az alaplapot, vagy a memóriát ellenırizni. DEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE Paraméterek: memóriaméret: Amennyiben nem adjuk meg, a szabad XMS méretével megegyezı EMS memória használatát teszi lehetıvé. Amennyiben megadunk értéket, maximum a megadott értéknek megfelelı KB nagyságú EMS területet emulál. FRAME=cím : Az EMS lapozóterület kezdıcíme, abban az esetben kell közvetlenül beírnunk, ha nem felel meg az EMM386 által beállított érték. X=mmmm-nnnn : Kihagyja (eXclude) az itt megadott memóriaterületeket az UMB területek közül. Azt a címtartományt kell itt szerepeltetni, amelyet más hardware elem (pl. hálózati kártya, scanner kártya) is használ. I=mmmm-nnnn : Az UMB területhez hozzáfőzi (Include) az itt megadott memóriaterületet. A megadott tartománynak A000h - FFFFh között kell lennie. Csak olyan memóriaterületet jelölhetünk itt ki, amelyet más eszköz nem használ. Leggyakoribb, hogy a monokróm képernyımemória-területet vonjuk be az UMB-be. RAM=mmmm-nnnn : Megadja azt a memóriatartományt, melyet UMB-ként használni lehet és egyben engedélyezi az EMS használatát. Ha nem adunk meg címtartományt, akkor a teljes felhasználható területbıl UMB, illetve EMS Page Frame lesz. NOEMS : Engedélyezi az UMB elérést, egyidejőleg letiltja az EMS memória elérést. A memóriakezeléssel kapcsolatos további beállítási lehetıségek: Az alábbi utasításokat a CONFIG.SYS-ben helyezhetjük el: DOS=HIGH : A DOS mag egy részét a HMA területen helyezi el, ezzel megnövelve a szabad hagyományos memóriaterületet. DOS=UMB : Az UMB terület használatát engedélyezi, amennyiben azt az EMM386 segítségével létrehoztuk. DOS=HIGH,UMB : A legcélszerőbb kombináció, a DOS mag egy része a HMA-ba töltıdik, és elérhetı lesz a UMB is. DEVICEHIGH=eszközvezérlı : A megadott eszközvezérlıt nem a hagyományos memóriaterületen, hanem az UMB területen helyezi el. Figyelem: mivel az UMB több darabból állhat, nem biztos, hogy a kívánt program befér az UMB területre. A leggyakrabban ilyenkor a kért eszközvezérlı nem töltıdik be, ritkábban pedig - ha az ilyen esetre az eszközvezérlı programot felkészítették - a hagyományos memóriába töltıdik be. DEVICEHIGH /L:n= eszközvezérlı : A megadott eszközvezérlıt a n-edik UMB régióba töltjük be. Erre azért lehet szükség, mert a DOS folyamatosan használja fel az UMB területeket és így az is elfordulhat, hogy egy nagy UMB területre sok kis rezidens program telepszik be, az ıket követı nagyobb program pedig már nem fér be egyben a fennmaradó sok kis szabad helyre. Ilyenkor kell megadni, hogy az elıször indított sok kis program a második, harmadik UMB blokkba töltıdjön be, fenntartva ezzel a nagyobb UMB blokkot. Az alábbi utasításokat az AUTOEXEC.BAT-ban helyezhetjük el: LH eszközvezérlı : A megadott rezidens program nem a hagyományos memóriában, hanem az UMB területen marad. LH /L:n eszközvezérlı : A megadott rezidens programot a n-edik UMB régióban helyezi el. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy számítógépünk optimálisan kihasználja benne lévı memóriát, indítsuk el a MEMMAKER nevő programot, amely az esetek 95%-ában képes még több szabad hagyományos memóriát „varázsolni” azzal, hogy a rezidens programok egy részét az UMB-be helyezi.


13



A HMA, XMS, UMB és EMS memóriaterületek elhelyezkedése: XMS memória

XMS memória Emulált EMS memória

1088 KB 1024 KB

1088 KB

HMA

1024 KB

ROM-BIOS (max. 64 KB)

HMA ROM-BIOS (max. 64 KB) UMB

Kihasználatlan terület

EMS Page Frame (64 KB) UMB

VGA BIOS

VGA BIOS

Video RAM

Video RAM

640 KB

0 KB

640 KB A hagyományos memóriaterület szabadon maradó része. Az elindított programok ezt a memóriaterületet tudják közvetlenül használni.

A hagyományos memóriaterület szabadon maradó része. Az elindított programok ezt a memóriaterületet tudják közvetlenül használni.

DOS-mag (IO.SYS, MSDOS.SYS) pufferek és egyéb rendszer adatterületek, melyek másik része a HMA-ban van

DOS-mag (IO.SYS, MSDOS.SYS) pufferek és egyéb rendszer adatterületek, melyek másik része a HMA-ban van

A 286-os gépeken elérhetı memória-kiosztás, illetve 386-os gépeken, amennyiben csak a HIMEM.SYS-t használjuk.

7.

0 KB

A 386-os és fejlettebb gépeken a HIMEM.SYS és az EMM386.EXE segítségével megvalósítható memória-kiosztás.

Hajlékony és merevlemez fogalma, felépítése, összehasonlítása

Megemlítettük már, hogy az adattárolás egyik eszköze a mágneslemez. A lemez, lemezmeghajtó valamint az operációs rendszer együtt határozza meg a tárolókapacitást. Az adatokat a lemez felszínén koncentrikus körök sávok - sorozata mentén rögzítik. A sávokat további részekre, szektorokra osztják. A lemeznek mindkét oldala felhasználható adattárolásra. Így a lemezek (oldalak) száma, sávok, szektorok száma, valamint a szektorméret határozza meg a tárolókapacitást. A PC szabvány két méretet határoz meg a lemez átmérıre: 5 1/4 hüvelykes, illetve a 3 1/2 hüvelykes. A DOS 3.1-es változat óta a szektorméret következetesen 512 bájtos lett. Ezen elveket szem elıtt tartva két típust különböztetünk meg: hajlékony (vagy floppy) lemez és merevlemez (vagy Winchester). A két tároló eszköz abban különbözik egymástól, hogy a hajlékony lemez esetén a meghajtó (író/olvasó fej, lemezforgató egység stb.) és a lemez fizikailag szétválasztható eszközök. Így a tároló kapacitás csak a lemezek számától függ, ellenben az adatelérés sokkal lassabb. A merevlemezes eszközben a lemez és a meghajtó egy egységet képez, így több lemez is elhelyezhetı egy lemezben, a precizitás sokkal nagyobb, így egy lemez adattároló képessége ebben az esetben több lesz. A hajlékony lemez Jelenleg két típusát használják, mégpedig az 5 1/4 hüvelykes és 3 1/2 hüvelykes típust. Az elsı kapacitása jelenleg a szabványos DOS formátum esetén 1200 Kbyte. A klaszter (cluster) ennél a típusnál egy szektort jelent. Ezt a méretet úgy kapjuk, hogy a 2 oldal külön-külön 80 sávot használ és sávonként 15 darab 512 bájtos szektort. Kiszámolva 2x80x15x512 bájt = 1228800 bájt = 1200 Kbájt. Míg a második kapacitása 1440 Kbájt, mégpedig sávonkénti 18 szektorral: 2x80x18x512 = 1474560 bájt = 1440 Kbájt. Egyéb szoftverek segítségével ezen méretek megváltoztathatók. A második típusnál 1 klaszter már 2 szektort fog egybe. A lemezek 4 részre vannak a 14




DOS alatt felosztva, ezek logikai tárolási sorrendje: boot-rekord, helyfoglalási táblázat (FAT), gyökér katalógus (root directory), adatterület. A boot-rekord mint azt már korábban jeleztük a 0. oldal 0.sáv 1. szektorában található. Majd az ezt követı szektortól számítva az elsı típus esetében 14 a második típusnál 18 szektort foglal a helyfoglalási táblázat. Szerepe a fájlok által lefoglalt klaszterek sorrendiségének rögzítésében, üres helyek jelzésében valamint a hibás szektort tartalmazó klaszterek kijelölésében van. Két példányban tárolja, hogy sérülés esetén még az adatok elıhozhatók legyenek. Ezt követi mindkét esetben 14 szektornyi hely a gyökérkatalógus számára. A további terület az adattárolás céljait szolgálja. (Megjegyzés: a FAT 12 bites-re kódolt.) A merevlemez A lemez típusa, mérete nagyban befolyásolja a lemez felépítést, DOS szerinti használatát. A merevlemezekre jellemzı, hogy egymás felett azonos tengelyen több lemezt is tartalmaznak. Példaként vizsgáljunk meg egy nem igazán korszerő, de mintaként jól használható 516 Mbájtos lemezt. Ez 8 lemezzel (16 oldallal) rendelkezik, egy klaszter itt már 16 szektor foglal magában (erre azért van szükség, hogy a helyfoglalási terület mérete ne duzzadjon nagyon nagy mértékőre, és ne legyen bonyolult a számítási mechanizmusa). 1024 sávot tartalmaz oldalanként 63 szektort sávonként. 16 bites helyfoglalási táblázat 504 szektort foglal le a két példány számára. Az utána következı gyökérkatalógus 32 szektort igényel. A merev lemezek esetében lehetıség van a lemezterület több logikai részre bontására (partícionálásra). A korábbi DOS verziók nagyobb (legalább 40 Mbájtos) lemezek esetében igényelték is. A partíciók információit boot-rekordban tárolja az operácós rendszer. A helyfoglalási táblázat (FAT) A táblázat az adott lemezeszköz minden klaszteréhez egy értéket rendel. Amennyiben az adott klaszter nem használt (semmilyen fájlnak nincs benne része) a hozzákapcsolt FAT elem 0 értéket kap. Amennyiben a FAT elemhez tartozó klaszterben valamely fájl egy része található, akkor két eset lehetséges. Az elsı esetben, ha a hozzátartozó klaszterben lesz a fájl vége, akkor egy fájl vége jelet (EOF) helyeznek a FAT elembe. Ha nincs vége, vagyis lesz egy folytatás klaszter, akkor annak sorszámát helyezik be a FAT elembe. Így a fájl láncszerően elérhetı lesz. Végeredményben azt kaptuk, hogy a két eszköz közül mindaddig jobban szolgálta a két gép közötti kommunikációt a floppy lemez, míg nem kezdték gyártani a cserélhetı merevlemezes eszközöket. Kisebb mennyiségő adatok ırzésére továbbra is nagyszerő eszköz maradt a floppy, bár az utóbbi idıben nem fejlıdik olyan mértékben mint a merevlemezes tárolók. Még egy elınye, hogy árát tekintve sokkal olcsóbb mint társa. Minden más elıny már a merevlemezes eszközé: gyors, megbízható adatelérés, nagy tárolókapacitás.

8.

Az MS-DOS könyvtár és fájl-rendszere, névkonvenciók, törölt fájlok helyreállítása DOS és Novell-Netware környezetben

Ahhoz, hogy ezt a fejezetet megértsük, szükséges elıbb a fájl fogalmát tisztázni. Tehát a fájl (állomány) nem más, mint adattárolón elhelyezkedı logikailag összefüggı adatok rendezett halmaza, ami egy egyértelmő azonosítóval rendelkezik. Az azonosítónak tudnia kell, mely berendezés, mely helyein található a fájl. Az MS-DOS kitalálása óta ugyanazt a névkonvenciót használja a mai napig is, ami az operációs rendszer egyik hibája. Minden állománynak egy legfeljebb 8 karakteres (jeles) névvel és egy legfeljebb 3 karakteres ún. kiterjesztéssel kell rendelkeznie. A kettı közé - a parancsok használata során kötelezıen - pontot kell tenni. A fájl nevek és kiterjesztések használhatják az angol ABC betőit (nincs különbség a nagy- és kisbetők között), használhatják a számjegyeket (0-9) és néhány speciális karaktert: _ ^ $ ~ ! # % & - { } ( ) @ ' `. A kiterjesztés elvileg tetszıleges lehet, de az operációs rendszer néhány kiterjesztést saját maga számára fenntart, kötelezı érvényően. Ezek a kiterjesztések: 1. COM = utal arra, hogy programot tartalmaz a fájl mégpedig korlátozott tármérettel. A külsı parancsok nagy része ilyen kiterjesztéssel rendelkezik. 2. EXE = futtatható program tetszıleges tármérettel. 3. BAT = parancsfájl, egy olyan szöveges állomány, mely parancsok sorozatát képes végrehajtani. 4. SYS = rendszerfájl kiterjesztése. A merevlemezes háttértárolókon igen nagy mennyiségő adat tárolható, tehát rengetek fájl helyezhetı el. Nehéz lenne kikerülni, hogy ne legyen közöttük azonos névvel és kiterjesztéssel rendelkezı fájl. Másrészt már az elején felismerték, hogy célszerő lenne a különbözı feladatokhoz tartozó fájlokat szétválasztani. Egy örökölt és jól megvalósított módszert alkalmaztak, mégpedig minden fájl rendszerhez kapcsoltak egy katalógust (alkönyvtárat) amely leírja a katalógusban szereplı fájlok fontosabb adatait. Mivel a katalógusokat szintén tárolni kellett, természetesnek tőnt, hogy fájlként kell ezeket is használni. Igaz speciális fájlok lesznek, mivel ezek fájlokról tartalmaznak információkat. Mivel ezek fájlok, így ezek is más katalógusokhoz kell kapcsolódjanak. Ezzel már a katalógusoknak egy egymáshoz kapcsolódó rendszerét kaptuk. Viszont a legalsó szint katalógusa nem lehet fájl, mert a hozzátartozó információkat nem tudjuk fájlban tárolni, ezért használják a gyökér katalóA jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

15



gust a 7. pontban megismert módon. A katalógus szerkezetet fastruktúrájúnak (vagy hierarchikusnak) nevezik, mert -a gyökér kivételével- minden katalógus rendelkezik egy "szülı katalógussal", ami az adott katalógus információit írja le. Valamint katalógusnak csak egy szülıje lehet. Ezek után nyilvánvalóvá válik, hogy a katalógus azonosító megegyezik egy fájl azonosítóval (,mivel maga is fájl). Nézzünk egy példát: DOS DRAW DIPLOMA OF LIST TOURS MSOFFICE MS-BTTNS SETUP WINDOWS COMMAND EQUATION MEDIA \ MSAPPS ARTGALRY EQUATION GRPHFLT MSGRAPH5 MSGRAPH MSINFO ORGCHART PROOF SHEETCNV TEXTCONV WORDART SETRES SYSTEM WIN32S TEMP A fenti szerkezet egy katalógus rendszert mutat be, ne tévesszen meg senkit, hogy a katalógusok neveiben nem használtunk kiterjesztést, ez csak régebbi DOS hiányosságok miatt alakult gyakorlattá. Természetesen ugyanúgy használhatók mint a fájl nevekben. Amennyiben egy fájl valamely katalógushoz tartozik, akkor a gyökértıl a fájlhoz mutató katalógusok sorozatát elérési útvonalnak (röviden csak útnak) nevezzük. Például: ha azt a fájlt vizsgáljuk, amely a DIPLOMA-beli, OF, és azon belüli LIST katalógusban található és NYOMTAT.TMP nevő. Az elérési útvonalban szereplı katalógusok elválasztására a \ jelet használjuk. Mivel a katalógusban lévı fájlokat egyértelmően kell tudni azonosítani, ezért két azonos nevő fájl nem tartozhat ugyanahhoz a katalógushoz. C:\DIPLOMA\OF\LIST\NYOMTAT.TMP A C: arra utal, melyik lemezegységen található a fájl. Ezeket meghajtónak vagy drive-nak nevezzük. A floppyegységek az A: és B: jelölés kapták, míg a merevlemezes eszközök a C: -tıl kezdıdıen a továbbiakat. Néhány rögzített meghajtó név is van, melyek nem használhatók -még kettıspont nélkül sem- fájlnév elején. Ilyen a NUL:, PRN:, LPTx:, AUX:, COMx:, CON:. Vizsgáljuk meg milyen információkat tartalmaz egy fájlról egy katalógus bejegyzés! Több mezıbıl áll ezek felépítése: 1. a fájl neve : 8 karakterre kiegészített név, ha rövidebb volt a szóköz karakterrel bıvítik ki. (Megj.: A Windows 95-ben ez a korlát megszőnt) 2. a fájl kiterjesztése : 3 karakterre kiegészítve. 3. a fájl attribútumai : 5 attribútum használatos. 4. létrehozási vagy utolsó módosítási idı. 5. létrehozási vagy utolsó módosítási dátum. 6. a fájl kezdı klaszter sorszáma. 7. fájl mérete. Mivel egy hosszú fájl útvonal és azonosító megadása hosszadalmas lenne, lehetıség van a rendszerben aktuális meghajtót és katalógust kijelölni. A rendszerben mindig egy aktuális meghajtó jelölhetı ki a tároló eszközök közül. Ha nem utalunk a fájl nevében a meghajtóra, alapértelmezetten mindig erre "gondol" a rendszer. Az aktuális katalógus minden meghajtón kijelölt, ha az adott meghajtó egy fájljára utalunk, akkor ha nem adunk meg egy 16




útvonalat mindig helyettesíti az aktuális katalógushoz vezetı útvonallal. Fenti példában, ha az aktuális meghajtó a C: és a C: eszköz aktuális katalógusa \DIPLOMA\OF akkor az alábbi hivatkozás az elızı fájlra fog vonatkozni: LIST\NYOMTAT.TMP A fájl csoportok kijelölésére, rájuk való hivatkozásra használhatjuk a helyettesítı karaktereket. Két ilyet használ az MS-DOS : * és ?. Az elsı karaktercsoportok helyettesítését, a ? egy karakter helyettesítését végzi el. Pl.: adjuk meg azokat a fájlokat, amelyek második betője Z és kiterjesztése B-vel kezdıdik: ?Z*.B* A kérdıjel azt jelenti az elsı helyen bármilyen karakter állhat, a második a Z bető, utána tetszıleges hosszon (max 6) karakter lehet és a kiterjesztés elsı betője B, utána maximum két karakter állhat. Jó lesz például a SZIGET.BAT, AZ.B Törlés MS-DOS környezetben a DEL és ERASE paranccsal lehet fájlokat törölni, és a visszaállításra, ha téves volt a törlés három lehetıség van. 1. Megırzı védelem: leghatásosabb védelem, de helyet foglal mind a memóriában, mind a lemezen. Egy könyvtárat hoz létre a lemezen (SENTRY néven) és amikor letörölünk egy állományt, az állomány fizikailag megmarad, de átkerül a SENTRY katalógusba. Ekkor az UNDELETE paranccsal visszahelyezhetı a megfelelı helyre a fájl. 2. Nyomozó védelem: kevésbe hatékony. Egy állományt hoz létre PCTRACKER.DEL néven, a DEL után törli ugyan a fájl láncszerkezetét, de ha a fájl fizikai területét még nem írtuk felül, akkor teljes egészében visszaállítja az állományt. 3. Alapmódszer: legalacsonyabb szintő, csak az állomány bejegyzése nem tőnik el a katalógusban (kivéve az elsı karaktert) törléskor. Visszaállításkor a logikai felvitel szerint próbálja helyreállítani a fájlokat, ami nem is biztos, hogy sikerül. A rendszer konfigurálásakor lehet megadni, melyik módszert választjuk. Egy UNDELETE.INI fájl segítségével. A megismert két parancs: DEL vagy ERASE a törlést végzi, míg az UNDELETE a visszaállítást próbálja elvégezni. Novell NetWare környezetben a DEL parancs csak kijelöli törlésre az állományokat, de a foglaltsági térképet nem változtatja. Az állományok végleges törlésére és a lemezterület felszabadítására egy parancs szolgál, illetve a rendszerbıl való kilépés is eredményezheti a "purgálást". Tehát a törlésre kijelölés parancsai DEL és ERASE, illetve a végleges eltávolítás eszköze a PURGE, ami után a fájlok nem lesznek visszaállíthatók. A SALVAGE parancs visszaállítja a meghatározott katalógus törölt fájljait.

9.

Lemezkezelı parancsok (FDISK, FORMAT, LABEL, VOL, SYS, DISKCOPY, DISKCOMP) A lemezkezelı parancsok floppy lemezek és merevlemezek kezelésére szolgálnak.

FDISK [/status] /status - csak összefoglaló jelentést közöl a merevlemez partícióiról A parancs merevlemez konfigurálására alkalmas. Menüvezérelt program. A fımenüben menüpontonként a következı funkciókat érhetjük el: • elsıdleges DOS partíció kialakítása (1. menüpont) • kiegészítı DOS partíció kialakítása (1. menüpont) • logikai DOS meghajtó létrehozása (1. menüpont) • az aktív partíció beállítása (2. menüpont) • DOS partíció vagy logikai meghajtó törlése (3. menüpont) • a partíció-jellemzık kiíratása a képernyıre (4. menüpont) • a merevlemez kiválasztása (5. menüpont) Fontos! A merevlemez újrakonfigurálása az FDISK paranccsal minden információt megsemmisít! FORMAT meghajtó: [/v[:címke]] [/q] [/u] [/f:méret] [/b ¦ /s] [/c] FORMAT meghajtó: [/v[:címke]] [/q] [/u] [/t:sávok] [/n:szektorok] [/b ¦ /s] [/c] FORMAT meghajtó: [/v[:címke]] [/q] [/u] [/1] [/4] [/b ¦ /s] [/c] FORMAT meghajtó: [/q] [/u] [/1] [/4] [/8] [/b ¦ /s] [/c] meghajtó - formázandó meghajtó (floppy lemez vagy merevlemez).


17



/v:[címke]

- maximum 11 karakteres lemezcímke adható meg (ha nem adjuk meg, akkor a formázás végén kérdezi meg). /q - gyorsformázás, csak a FAT táblát és a gyökérkönyvtárat törli, nem vizsgálja a lemezhibákat. /u - nem menti el az adatokat, így formázás után nem állíthatók vissza az adatok az UNFORMAT paranccsal, viszont meggyorsítja a formázást. /f:méret - byte-okban adhatjuk meg a floppy lemez kapacitását (1200, 1.44, stb.). /b - helyet tart fenn a rendszer állományoknak (IO.SYS, MSDOS.SYS). /s - rendszerlemezt készít (IO.SYS, MSDOS.SYS, COMMAND.COM). /t:sávok - megadja a sávok számát a formázandó lemezen. /t:sávok - megadja a szektorok számát sávonként a formázandó lemezen. /1 - 1 oldalasra formázza a lemezt. /4 - 1.2 Mbyte-os lemezmeghajtón (AT: DS,HD) 360 Kbyte-os lemezt (XT:DS,DD) formáz. /8 - 1 sávra 8 szektor kerül. /c - teszteli formázás közben a hibás (bad) jelő tárolási egységeket is (SCANDISK ajánlott helyette). A parancs elıkészíti a lemezt arra, hogy a DOS használhassa. Létrehozza a gyökérkönyvtárat, a FAT területet, felderíti a hibás lemezterületeket, törli a lemezen tárolt adatokat. A floppy-t elsı használat elıtt nem kell formázni, abban az esetben ha a dobozára rá van írva, hogy "FORMATTED". Példák: FORMAT a: menti a lemez tartalmát, ha volt és ellenırzi a lemezt formázás közben. FORMAT a: /s rendszerlemezt készít és menti a lemez elızı tartalmát. FORMAT a: /q/u gyorsformázás adatmentés nélkül (gyors és biztos törlést tesz lehetıvé). LABEL [meghajtó:] [címke] meghajtó - a lemez meghajtó jele (floppy lemez vagy merevlemez). címke - maximum 11 karakteres lemezcímke adható meg (ha nem adjuk meg, akkor kiírja a rendszer a régi címkét és átírhatjuk azt. "" esetén törlıdik a címke. A címkében nem lehetnek a következı karakterek: * ? / \ ¦ . , ; : + - [ ] ( ) & ^ < > " A lemeznek címkét adhatunk. Példa: LABEL a: adatok VOL [meghajtó:] meghajtó - a lemez meghajtó jele (floppy lemez vagy merevlemez). A lemez címkéjét és sorozatszámát jeleníti meg. Példa: VOL a: SYS [meghajtó1:][elérési út] meghajtó2: meghajtó1 - az a meghajtó, ahol a rendszerállományok találhatók. elérési út - az a könyvtár, ahol a rendszerállományok találhatók (ha nincs megadva, akkor a gyökér). meghajtó2 - annak a meghajtónak a neve, amelyikre a rendszerállományokat másolni akarjuk . A parancs egy formázott lemezen elhelyezi a DOS rendszer állományait (IO.SYS, MSDOS.SYS, COMMAND.COM), azaz rendszerlemezt készít. Ezután a rendszer betölthetı lesz a lemezrıl. Példa: SYS a: DISKCOPY [meghajtó1:] [[meghajtó2:]] [/1] [/v] [/m] meghajtó1 - az a meghajtó, amirıl másolni szeretnénk (source). meghajtó2 - az a meghajtó, ahová másolni szeretnénk (target). /1 - a lemeznek csak az 1. oldalát másolja át. /v - ellenırzéssel történik a másolás. /m - csak a memórián keresztül történjék a másolás. Egy floppy lemezrıl másolatot készít egy másik, ugyanolyan kapacitású és típusú lemezre. A másolás során a 6.2 DOS alapértelmezésben elıbb a merevlemezen (a TEMP környezeti változóval kijelölt könyvtárban) létrehoz egy ideiglenes állományt, amely segítségével egyszerre történik a teljes floppy lemez tartalmának mozgatása. Lehetıséget biztosít egymásután több lemez másolására is. Példa: DISKCOPY a: a: /v DISKCOMP [meghajtó1: [meghajtó2:]] [/1] [/8] meghajtó1 - az a meghajtó, amit össze akarunk hasonlítani. meghajtó2 - az a meghajtó, amivel össze akarjuk hasonlítani. /1 - a lemeznek csak az 1. oldalát hasonlítja össze. /8 - sávonként csak az 1. 8 szektort hasonlítja össze. A parancs két floppy lemez tartalmát hasonlítja össze. DISKCOPY után célszerő használni. 18




Példa: DISKCOMP a: a:

10.

Könyvtárkezelı parancsok (CD, MD, RD, TREE, DELTREE, DIR)

CD [meghajtó:] [elérési út] CHDIR [meghajtó:] [elérési út] CD [..] CHDIR [..] meghajtó - melyik meghajtón lévı könyvtárba kívánunk lépni. elérési út - melyik könyvtárba akarunk lépni. .. - egy könyvtárral feljebb lép. Megjeleníti (paraméter nélkül) vagy beállítja a megadott (vagy aktuális) lemez aktuális könyvtárát. Példák: CD C:\DOS\A "belép" a C: meghajtón a DOS alkönyvtár alatti A könyvtárba. CD NAPLO belép az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti NAPLO könyvtárba. CD .. visszalép egy könyvtárat. CD \ visszalép a gyökérkönyvtárba. MD [meghajtó:] elérési út MKDIR [meghajtó:] elérési út meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk létrehozni a könyvtárat. elérési út - hol és mi legyen a könyvtár helye a könyvtárstruktúrában. A parancs egy alkönyvtárt hoz létre a megadott helyen a megadott névvel. Példák: MD C:\DOS\A a C: meghajtón a már létezı DOS alkönyvtár alá létrehozza az A könyvtárat. MD NAPLO az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatt létrehozza a NAPLO könyvtárat. RD [meghajtó:] elérési út RMDIR [meghajtó:] elérési út meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk törölni a könyvtárat. elérési út - hol és melyik könyvtárat akarjuk törölni a könyvtárstruktúrában. A parancs egy alkönyvtárt töröl. Az aktuális könyvtár nem törölhetı. Mindig csak üres könyvtárat törölhetünk. Példák: RD C:\DOS\A a C: meghajtón a DOS alkönyvtár alatt lévı A könyvtárat törli. RD NAPLO az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti NAPLO könyvtárat törli. TREE [meghajtó:] [elérési út] [/f] [/a] meghajtó - melyik meghajtón lévı könyvtárstruktúrát akarjuk listázni. elérési út - hol és melyik könyvtár könyvtárstruktúráját akarjuk listázni. /f - a könyvtárakban található állományok nevét is kiírja. /a - nem használ grafikus jeleket a könyvtárstruktúra kirajzolásánál. A parancs a könyvtárstruktúra áttekintésében segít. Kilistázza a szerkezetet (esetleg a fájlokkal együtt). Példa: TREE f:\ /f DELTREE [/Y] [meghajtó:] elérési út [[meghajtó:] elérési út [...]] meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk törölni a könyvtárat az alkönyvtáraival és tartalmával együtt. elérési út - hol és melyik könyvtárat akarjuk törölni a könyvtárstruktúrában az alkönyvtáraival és tartalmával együtt. /Y - nem kérdezi meg, hogy biztosan törölheti-e a könyvtárat, hanem kérdés nélkül kitörli. A megadott könyvtárakat törli a benne lévı állományokkal és alkönyvtárakkal együtt. Összetett könyvtárstruktúra gyors kitörlésére alkalmas. A parancs megengedi, hogy egymás után szóközzel elválasztva több törlendı könyvtárat is megadjunk. Példák: DELTREE C:\DOS\A a C: meghajtón a DOS alkönyvtár alatt lévı A könyvtárat törli alkönyvtárostól. DELTREE NAPLO az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti NAPLO könyvtárat törli alkönyvtárostól, minden tartalmával együtt. DIR [meghajtó:] [elérési út] [állománynév] [/p] [/w] [/a[[:]attribútumok]] [/o[[:]rendezıkódok]] [/s] [/b] [/L] [/c[h]] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk a listát készíteni. elérési út - melyik könyvtárról kívánjuk a listát készíteni.


19



állománynév /p /w /a /a:attribútumjel

- mely állományokról kívánjuk a listát készíteni (használható a * és ? helyettesítı karakter). - képernyı-oldalanként megáll listázás közben, így nem "fut" el a lista. - egy sorban 5 állomány nevét írja ki, de csak a nevüket. - bármilyen attribútumú állományokat kilistáz (a rejtetteket is). - csak a megadott attribútumú állományokat listázza ki, attribútumjelek: H (hidden, rejtett), S (system, rendszer), D (directory, könyvtár), A (archive, archiválandó állomány), R (read-only, csak olvasható). /a:-attribútumjel - a megadott attribútumú állományokat nem listázza ki. /a:attribútumjelek- a megadott attribútumokkal (minddel) rendelkezı állományokat listázza ki (pl.: A:HR-S azt jelenti, hogy a rejtett és csak olvasható, de nem rendszer állományokat kell listázni). /o - a listánk név sorrendben legyen rendezve (egyébként a felírás sorrendjében listáz). /o:rendezıkód - a megadott rendezıkód szerint rendezi a listát: N (név szerint), E (kiterjesztés szerint), D (dátum szerint), S (méret szerint), G (elıször a könyvtárakat utána a állományokat). /o:-rendezıkód - a megadott rendezıkód szerint rendezi a listát, de csökkenı sorrendben. /o:rendezıkódok - a megadott rendezıkódok szerint rendezi a listát (pl.: O:E-S-D azt jelenti, hogy elıször kiterjesztés szerint növekvı sorrendben, majd az azonos kiterjesztésőeket méret szerint csökkenı sorrendben, majd az egymás után lévı azonos méretőeket dátum szerint csökkenı sorrendben). /s - összes alkönyvtárával együtt listáz. /b - csak az állományneveket listázza ki, de az útvonallal együtt (/s-el együtt érdemes használni). /L - kis betőket használ a listázáskor. /c[h] - tömörített lemezeknél a tömörítési arányt jeleníti meg. A DIR parancs a könyvtárak, alkönyvtárak tartalomjegyzékének listázására szolgál. Példák: DIR c:\dos\*.txt kiírja a C: meghajtón a DOS alkönyvtárban található összes TXT kiterjesztéső állományt. DIR a?b.dbf kiírja az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából azokat a TXT kiterjesztéső állományokat, amelyeknek a neve 3 betőbıl áll és a nevének az 1. betője a, a 2. betője akármi, a 3. betője b. DIR c:\*.exe/s/b kiírja a c: egységen lévı összes exe kiterjesztéső állomány nevét az elérési útjával együtt. DIR dos/p kiírja az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti dos könyvtár teljes tartalmát képernyıoldalanként megállva (tovább lépni a listában bármilyen gomb leütésével lehet). DIR c:\ /a/o kiírja a c: egység fıkönyvtárának összes állományát névsorban.

11.

Állománykezelı parancsok (COPY, FC, MOVE, RENAME, ATTRIB, XCOPY, DEL)

COPY [/a ¦ /b] forrás [/a ¦ /b] [+forrás [/a ¦ /b] [+ ...]] [cél [/a ¦ /b]] [/v] [/y ¦ /-y] forrás - a másolni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)). +forrás - csak akkor használjuk, ha nem másolni hanem összefőzni akarjuk a felsorolt állományokat. (Ilyenkor a cél állományba főzi az állományokat. Ha nem adtuk meg a cél állományt, akkor a legelsı forrás állományhoz főzi a többit.) cél - a másolat helyét, esetleg nevét határozza meg ([meghajtó,] [elérési út,] [állománynév (* és ? is használható)]). /a - ASCII kódú állományként (^Z az állomány végjele) kezeli azt az állomány, ami után áll és az utána lévıket is. (Ha a legelején áll, akkor az összes állományra érvényes. Ha valahol /b van, akkor onnan már ez lesz az érvényes a további állományokra, feltéve ha nincs megint valahol /a. Ha nem használjuk a /a vagy /b kapcsolót, akkor a /a az alapértelmezés! Szöveg állományokat csak ezzel a kapcsolóval érdemes összefőzni!) /b - bináris kódú állományként (bináris 0 az állomány végjele) kezeli azt az állományt, ami után áll és az utána lévıket is. (Ha a legelején áll, akkor az összes állományra érvényes. Ha valahol /a van, akkor onnan már ez lesz az érvényes a további állományokra, feltéve ha nincs megint valahol /b. Ha nem használjuk a /a vagy /b kapcsolót, akkor a /a az alapértelmezés!) /v - ellenırzéssel történik a másolás. /y - kérdés nélkül felülírja a cél helyen már létezı állományt, ha a forrás állomány neve ugyanaz. /-y - ez az alapértelmezés: a felülíráshoz jóváhagyást kér (Y válasznál felülírja, N-nél nem, A-nál felülírja és minden további ismétlıdı állományt felülír), ha a forrás állomány neve ugyanaz, mint a cél helyen már létezı állomány neve. Állománynak, illetve egy könyvtárban lévı állományoknak a forrás helyérıl a célhelyre történı másolását végzi el ez a parancs. Példák: 20




COPY *.dbf a:/v

az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából kimásolja az összes dbf kiterjesztéső állományt az a: meghajtón lévı floppy lemezre, ellenırzés mellett. COPY a:*.dbf az a: meghajtóban lévı floppy lemezrıl az összes dbf kiterjesztéső állományt az aktuális meghajtó aktuális könyvtárába másolja. COPY a.exe a2.exe az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában az a.exe állományból egy másolatot készít ugyanoda a2.exe néven. COPY a.txt+b.txt c.txt az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az a.txt és a b.txt állományokból egy c.txt állományt főz össze ugyanoda. COPY munka \munka2 az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából nyíló munka könyvtár állományait átmásolja az aktuális meghajtó gyökér könyvtára alatti munka2 könyvtárba. FC [/a] [/c] [/L] [/Lbn] [/n] [/t] [/w] [/nnnn] [meghajtó1:] [elérési út1] állománynév1 [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2 (ASCII állományok esetén) FC [/b] [meghajtó1:] [elérési út1] állománynév1 [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2 (binárisnál) meghajtó1 - melyik meghajtóról kívánjuk az egyik állományt összehasonlítani. elérési út1 - melyik könyvtárból kívánjuk az egyik állományt összehasonlítani. állománynév1 - mely állományt kívánjuk összehasonlítani (* és ? is használható). meghajtó2 - melyik meghajtóról kívánjuk a másik állományt összehasonlítani. elérési út2 - melyik könyvtárból kívánjuk a másik állományt összehasonlítani. állománynév2 - mely másik állományt kívánjuk összehasonlítani (* és ? is használható). /a - csak az elsı és utolsó megegyezı sort írja ki eltérés esetén (az összes eltérı sor helyett). /c - nem tesz különbséget a nagy- és kisbetők között. /L - eltérı soroknál megkeresi az elızı egyezıt és onnan folytatja. /Lbn - n alapértéke 100, amely átírható, hogy hány egymás utáni eltérı sor esetén hagyja abba az összehasonlítást. /n - megjeleníti a sorok számát is. /t - a TAB karaktereket nem helyettesíti SPACE karakterekkel (egyébként igen: 1 TAB = 8 SPACE). /w - egyetlen karakternek kezeli az egymás után következı TAB vagy SPACE karaktereket, a sor elején lévıket pedig figyelmen kívül hagyja. /nnnn - alapértéke 2, amely átírható, hogy hány azonos sornak kell lennie egy eltérés után, hogy ismét szinkronizáltnak tekintse a két állományt. /b - byte-ról byte-ra vizsgálja a két állományt (ez az alapértelmezés). A parancs állománypárokat hasonlít össze. A COPY után érdemes használni. (Régebbi DOS verziókban megtalálható a COMP parancs, ami ugyan kevesebbet tud, de gyorsabb!) Példák: FC *.dbf a:*.* az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az összes dbf kiterjesztéső állományt összehasonlítja az a: meghajtó floppy lemezén található ugyanilyen nevő állományokkal. FC /a a.txt b.txt az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában a két szövegállományt összehasonlítja és az eredményt rövidített formában adja meg. MOVE [/y ¦ /-y] forrás [,forrás [...]] cél MOVE [/y ¦ /-y] [meghajtó:] [elérési út] könyvtár neve1 könyvtár neve2 forrás - a mozgatni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)) ,forrás - további mozgatni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)). cél - a mozgatás helyét, esetleg nevét határozza meg ([meghajtó,] [elérési út,] [állománynév (* és ? is használható)]). meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk a könyvtárat átnevezni. elérési út - milyen útvonalon van az átnevezni kívánt könyvtár. könyvtár neve1 - az átnevezni kívánt könyvtár neve. könyvtár neve2 - az átnevezni kívánt könyvtár új neve. /y - kérdés nélkül felülírja a cél helyen már létezı állományt, ha a forrás állomány neve ugyanaz. /-y - ez az alapértelmezés: a felülíráshoz jóváhagyást kér (Y válasznál felülírja, N-nél nem, A-nál felülírja és minden további ismétlıdı állományt felülír), ha a forrás állomány neve ugyanaz, mint a cél helyen már létezı állomány neve. A parancs állományok mozgatására és könyvtárak átnevezésére alkalmas. Példák: MOVE level.doc \docok az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából a level.doc állományt átmozgatja az aktuális meghajtó fıkönyvtárába (a neve is megváltoztatható ilyenkor). A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

21


MOVE fok fok2


az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti fok könyvtárat fok2-re nevezzük.

REN [meghajtó:] [elérési út] állománynév1 állománynév2 RENAME [meghajtó:] [elérési út] állománynév1 állománynév2 meghajtó - melyik meghajtón lévı állományokat akarjuk átnevezni. elérési út - melyik könyvtárban lévı állományokat akarjuk átnevezni. állománynév1 - mely állományokat akarjuk átnevezni (* és ? is használható). állománynév2 - mire akarjuk átnevezni (* és ? is használható). A parancs az állományok átnevezésére alkalmas. Példák: REN lev1.doc mariann.doc az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában lévı lev1.doc állományt átnevezi mariann.doc-ra. REN *.txt *.doc az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában lévı minden txt kiterjesztéső állományt átnevez doc kiterjesztésőre. ATTRIB [/+r ¦ /-r] [/+a ¦ /-a] [/+s ¦ /-s] [/+h ¦ /-h] [[meghajtó:] [elérési út] állománynév] [/s] meghajtó - melyik meghajtón lévı állományokkal akarunk dolgozni. elérési út - melyik könyvtárban lévı állományokkal akarunk dolgozni. állománynév - mely állományokkal akarunk dolgozni (* és ? is használható). /+r - csak olvashatóvá akarjuk tenni (read-only). /-r - nem csak olvashatóvá akarjuk tenni (törölhetı, módosítható). /+a - archiválandóvá (menthetıvé) akarjuk tenni (archive) (minden módosulás után automatikusan bekapcsolódik ez az attribútum). /-a - kikapcsoljuk az archiválási attribútumot (nem akarjuk menteni XCOPY /m-el, vagy /a-val). /+s - rendszer állománnyá akarjuk tenni (system) (nem látszanak a DIR parancs hatására). /-s - nem akarjuk rendszer állománnyá tenni (látszanak a DIR parancs hatására). /+h - rejtett állománnyá akarjuk tenni (hidden) (nem látszanak a DIR parancs hatására). /-h - nem akarjuk rejtett állománnyá tenni (látszanak a DIR parancs hatására). /s - a megadott könyvtár alkönyvtárait is nézze. A parancs megjeleníti (ha nem használjuk a /+ és /- kapcsolókat) vagy beállítja a megadott állományok attribútumait. Példák: ATTRIB az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából minden állománynak kiírja az attribútumait. ATTRIB /+r /+h c:\autoexec.bat a c: egység fıkönyvtárában lévı autoexec.bat állományt csak olvashatóvá és rejtetté teszi. XCOPY forrás [cél] [/a ¦ /m] [/d:dátum] [/p] [/s] [/e] [/v] [/w] [/y ¦ /-y] forrás - a másolni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)). cél - a másolat helyét határozza meg ([meghajtó,] [elérési út,] [állománynév (* és ? is használható)]). /a - csak az archive attribútummal rendelkezı állományokat másolja át. /m - csak az archive attribútummal rendelkezı állományokat másolja át, de a másolás után törli a forrás archive attribútumát (az állomány módosulása után automatikusan bekapcsolódik az archive attribútum). /d:dátum - csak a megadott idıpontban és az utána módosított állományokat másolja át. /p - állományonként megerısítést kér a másolás végrehajtásához. /s - a megadott könyvtár alatti nem üres alkönyvtárakat is átmásolja. /e - a megadott könyvtár alatti alkönyvtárakat is (üreseket is) átmásolja. /v - ellenırzéssel történik a másolás. /w - lehetıséget biztosít a lemezcserére a tényleges másolás megkezdése elıtt. /y - kérdés nélkül felülírja a cél helyen már létezı állományt, ha a forrás állomány neve ugyanaz /-y - ez az alapértelmezés: a felülíráshoz jóváhagyást kér (Y válasznál felülírja, N-nél nem, A-nál felülírja és minden további ismétlıdı állományt felülír), ha a forrás állomány neve ugyanaz, mint a cél helyen már létezı állomány neve. A parancs az állományok, a könyvtárak, a könyvtárstruktúrák szelektív másolását teszi lehetıvé. Az átmásolt állományok (cél helyen) archív attribútumát mindig bekapcsolja. Példák: XCOPY a: b: /e az a: meghajtóban lévı floppy teljes tartalma, alkönyvtárakkal együtt, átmásolódik a b: meghajtóban lévı floppy lemezre (eltérı kapacitású lemezeknél egyfajta "DISKCOPY"-it hajt végre). 22




XCOPY *.* a: /m

az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az összes még archív attribútumú állományt átmásolja az a: meghajtóban lévı floppy lemezre, és kitörli ezen állományok archív attribútumát (az aktuális könyvtárban, azokét amelyeket átmásolt). XCOPY *.dbf \ment /d:30/9/96 az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az összes olyan dbf kiterjesztéső állományt átmásol az aktuális meghajtó fıkönyvtára alatti ment könyvtárba, melynek a létrehozási (módosítási) dátuma nagyobb vagy egyenlı 1996.09.30.-al.

DEL [meghajtó:] [elérési út] állománynév [/p] ERASE [meghajtó:] [elérési út] állománynév [/p] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állományokat törölni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állományokat törölni. állománynév - mely állományokat kívánjuk törölni (használható a * és ? helyettesítı karakter). /p - állományonként megerısítést kér a törlés végrehajtásához. A parancs az állományok törlésére alkalmas. Teljes könyvtár tartalom törlésénél (*.*-nál vagy csak könyvtárnév megadásánál) mindig megerısítést kér a törlés elıtt! Példák: DEL c:\ak\*.txt kitörli a C: meghajtón az ak alkönyvtárban található összes TXT kiterjesztéső állományt. DEL m\*.ntx /p kitörli az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti m könyvtár ntx kiterjesztéső állományait, de elıtte állományonként megkérdezi, hogy ezt törölje-e (Y-ra törli, N-re nem). DEL munka kitörli az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti munka könyvtár teljes tartalmát, de elıtte megkérdezi, hogy törölhetı-e a könyvtár teljes tartalma (Y-ra törli, N-re nem). DEL. törli az aktuális könyvtárban lévı összes fájlt.

12.

Szöveges (ASCII) állományok tartalmának megjelenítése (TYPE, PRINT, NPRINT, CAPTURE, ENDCAP, PCONSOLE)

Az ASCII (American Standard Code For Information Interchange) kódrendszer (437-es vagy USA kódlap) az alapja a DOS szöveges állományformátumának. Sajnos ebben sok ékezetes Magyar bető nincs benne (ŐőİıÓÚÍÁ). Ennek áthidalására több megoldás született már. Az egyik legsikeresebb az úgynevezett CWI kódrendszer, amely ezt a 8 hiányzó karaktert a 256 kód közül a következıkre rakta a fenti sorrendet alapul véve:

.

źûoô ňůě Ĺ A CWI kódrendszer elınye, hogy csak 8 karakterben (azokban sem lényegesen) tér el az USA kódlaptól. Az USA-ban alkották meg a 852-es kódlapot (Latin II kódlap vagy Szláv kódlapnak is nevezik, mert sok szláv nyelv speciális karaktere van benne), amelybe Kelet Európa latin ÁBC-vel író népeinek minden speciális karakterét belerakták. Ide került a Magyar nyelv 8 speciális betője is, de sajnos nem a CWI szabvány szerint. Nagy hátránya a 852-es kódlapnak, hogy mintegy 60 karakterrel (256-ból) tér el az USA kódlaptól. Így nincsenek benne görög betők, vegyes vonalkázású grafikus jelek (‡, |=,=|, stb.) , és még pár egyéb karakter (Ĺ) . A 852-es kódlap ezen hiányosságai sok DOS-os programban okoznak nehézséget. A WINDOWS számára pedig közömbös, hogy milyen kódlapon dolgozik, hiszen grafikus rendszer, nem karakteres, mint a DOS! Elınyösen oldja meg mindezen problémát a MULTIKEY program, ami 437-es kódlapon szimulálja a CWI és a 852-es karakterleosztást is! Érdeklıdni a következı címen lehet utána: Bata László 1137 Budapest, Jászai Mari tér 5. vagy üzenet hagyható a KeSzo Kft-nél a 111-8268 vagy 132-8717 számon. TYPE [meghajtó:] [elérési út] állománynév meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állomány tartalmát képernyıre íratni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állomány tartalmát képernyıre íratni. állománynév - melyik állomány tartalmát kívánjuk képernyıre íratni. A parancs szöveges állományok tartalmának képernyıre való kiíratására alkalmas. Példa: TYPE c:\autoexec.bat PRINT [/d:port] [/b:méret] [/u:órajel1] [/m:órajel2] [/s:órajel3] [/q:sorméret] [/t][[meghajtó:] [elérési út] állománynév [...]] [/c] [/p] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. állománynév - mely állományok tartalmát kívánjuk kinyomtatni (használható a * és ? helyettesítı karakter). ... - több állomány is megadható teljes útvonallal együtt is. /d:port - melyik porton lévı nyomtatóra akarunk nyomtatni (LPTx, COMx) (alapértelmezés a PRN). /b:méret - a belsı puffer mérete byte-ban (max: 16384, alapérték: 512). /u:órajel1 - maximális várakozási óraciklus (1-255 között, alapérték: 1). /m:órajel2 - maximális óraciklus, ami alatt 1 karaktert kinyomtat (1-255 között, alapérték: 2). A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

23



/s:órajel3 /q:sorméret /t /c

- hány óraciklus fordítódjon a háttérben történı nyomtatásra (1-255 között, alapérték: 8). - a nyomtató várakozási sorába hány állomány kerülhet (4-32 között, alapértéke: 10). - a nyomtatási sorból az összes állományt törli. - az állományt (amely után áll a kapcsoló) kitörli a nyomtatási sorból (ha több állomány is fel van sorolva, akkor az utána következıkre is érvényes a /c kapcsoló, amíg nem talál egy /p kapcsolót). /p - az állományt (amely után áll a kapcsoló) a nyomtatási sorhoz főzi (ha több állomány is fel van sorolva, akkor az utána következıkre is érvényes a /p kapcsoló, amíg nem talál egy /c kapcsolót). A parancs a nyomtatási sor kiírására (ha csak üresen adjuk ki a print parancsot), állományok nyomtatására és a nyomtatási sor karbantartására alkalmas. A /d, /b, /u, /m, /s és /q kapcsolók csak a legelsı kiadott print utasításnál használhatók. Ezen kapcsolókra ritkán van szükség, mert az alapértelmezésbeli értékek szinte mindig megfelelnek az igényeknek. Példák: PRINT level.txt a nyomtatósorba helyezi a kijelölt állományt, amelybıl kinyomtatódik, ha rákerül a sor. PRINT c:\*.bat a nyomtatósorba helyezi a kijelölt állományokat, amelybıl kinyomtatódnak, ha a rájuk kerül a sor. PRINT c:\autoexec.bat /c kitörli a nyomtatósorból az állományt. PRINT /t minden állományt kitöröl a nyomtatósorból. PRINT kiírja a nyomtatósorban szereplı állományok nevét. NPRINT [meghajtó:] [elérési út] állománynév /Q=sornév [/C=példányszám] [/NB] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. állománynév - mely állományok tartalmát kívánjuk kinyomtatni (használható a * és ? helyettesítı karakter). /Q=sornév - várakozási sor neve (hálózattól függ, pl.: 16A, 16B, 18A, 18B, stb.). /C=példányszám - hány példányban kell kinyomtatni az állományt. /NB - nem lesz bevezetı oldal (egyébként 1 azonosító oldalt kinyomtat minden állomány elé). A paranccsal Novell NetWare hálózat esetén hálózati nyomtatóra tudunk nyomtatni szövegállományokat. Csak a kapcsolók egy részét ismertettük, a többit lásd a kézikönyvekben! Példa: NPRINT c:\config.sys /q=16B /NB CAPTURE /Q=sornév [/C=példányszám] [/NB] /Q=sornév - várakozási sor neve (hálózattól függ, pl.: 16A, 16B, 18A, 18B, stb.). /C=példányszám - hány példányban kell kinyomtatni az állományt. /NB - nem lesz bevezetı oldal (egyébként 1 azonosító oldalt kinyomtat minden állomány elé). A paranccsal Novell NetWare hálózat esetén hálózati nyomtatóra tudunk nyomtatni olyan programokból, amelyek saját maguk nyomtatnak ASCII kódrendszerben (pl. PE2, Clipperes programok, stb.). A CAPTURE parancsot az illetı program elıtt ki kell adni. Ennek hatására a helyi nyomtatóra küldött listák átirányítódnak a /Q-nál megadott hálózati nyomtatósorba. A tényleges nyomtatás az illetı programból való kilépés után, az ENDCAP hálózati parancs kiadása után történik meg! Csak a kapcsolók egy része van ismertetve! Példa: CAPTURE /q=16B /NB Egy nyomtatást végzı program elindítása, pl.: PE2 elindítása, majd nyomtatás az F7 gombbal. Kilépés a nyomtatást végzı programból, pl.: PE2-nél az F4 vagy F3 gombbal. ENDCAP (Ekkor kezdıdik a nyomtatás; feltéve, ha nincs más elıtte a nyomtatási sorban!) PCONSOLE Ez a parancs a hálózati nyomtatási sorokat kezeli. Menüvezérelt program. Csak azt nézzük meg hogyan lehet egy hálózati nyomtatási sorból valamely állományt kitörölni. Ehhez a következı menüket kell sorban kiválasztani: • Print Queue Information • Megjelennek a nyomtatási sorok, ebbıl kell a megfelelıt kiválasztani. • Current Job Entries • Megjelennek a kiválasztott nyomtatási sorban lévı állományok. Ki kell keresni a törlendı állományt, amelyet a Del gombbal lehet törölni egy megerısítı kérdés után.

24



13.


Egy általános célú diagnosztikai program (MSD) ismertetése

A diagnosztikai programok rendkívül fontos szerepet játszanak a számítógép hardver konfiguráció feltérképezésében és az esetleges hardverhibák kiszőrésében. A korábbi DOS verziók is tartalmaztak egyszerőbb diagnosztikai programokat, azonban a 6.x verziótól kezdve összetettebb és egyszerőbben kezelhetı programok jelentek meg a DOS operációs rendszerben. A diagnosztikai programok segítségével meg tudjuk határozni a • számítógép alaplapját, processzorát, BIOS-át (Basic Input Output System); • a rendelkezésre álló memóriát és a memória felépítését; • lemezes meghajtók típusát és állapotát; • a soros és párhuzamos portok jelenlétét és állapotát; • valamint az alapvetı szoftverek mőködését. Az alábbiakban az MSD (MicroSoft Diagnostics) diagnosztikai programot ismertetjük: A programot az MSD begépelésével indíthatjuk el. Ekkor a kezdeti képernyı (Logo) után az alábbi menürendszer jelenik meg:

A program legördülı menüje három pontot tartalmaz (ezek a képernyı felsı sorában helyezkednek el): File (Fájl) Utilities (Segédeszközök) Help (Súgó) A File menü parancsai Find File... Print Report... AUTOEXEC.BAT CONFIG.SYS SYSTEM.INI

dialógusablak, mely a fájlkeresést tartalmazza. a diagnosztika által készített jelentést nyomtatja ki. az AUTOEXEC.BAT fájl megtekintését szolgálja. a CONFIG.SYS rendszerállomány megtekintését szolgálja. a Windows-hoz tartozó rendszerbeállítások megtekintésére szolgál. WIN.INI a Windows WIN.INI fájlját nézhetjük meg. Megjegyzés: A fenti négyen kívül más bejegyzések is szerepelhetnek. Exit (F3) kilépés a diagnosztikai programból. Utilities menü parancsai Memory Block Display... a foglalt memória blokkokat és a memóriatérképet mutatja meg. Memory Browser... memóriában böngészhetünk. Insert Command... parancsot helyezhetünk el azon rendszerinformációk közé, melyeket a CONFIG.SYS-bıl illetve az AUTOEXEC.BAT-ból kaptunk. Test Printer... nyomtató tesztelése. Black & White (F5) fekete, fehér képernyıre történı átállás illetve visszaállítás. A Help menüben csak az About...

(Névjegy) menüpont szerepel. A diagnosztikát a képernyı középsı területén elhelyezkedı nyomógombok segítségével végezhetjük el. Computer nyomógomb lenyomásával a gép processzorának információi jelennek meg, valamint a BIOS legfontosabb adatai. Memory gombbal a memória tesztje fut le. A megjelenı táblázat a lehetséges memóriát mutatja és a szabad helyeket, foglalt helyeket, ROM-ot külön jellel jelöli. A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

25



Video Network

a videokártya típusát, méretét és állapotát mutatja meg. a hálózattal kapcsolatos adatok jelennek meg, amennyiben a számítógép hálózatba van kötve. OS-Version az operációs rendszer verzióját és jellemzıit ellenırzi és jelzi ki. Mouse az egér állapotát teszteli. Other Adapter a további adaptereket ellenırzi. Ezek közé tartozik a Joystick port is. Disk Drives a lemezes meghajtókról jelenít meg részletes információt. Mind a méreteket, mind a típusokat kiírja a képernyıre. LPT Ports a párhuzamos (nyomtató) portok vizsgálata. COM Ports a soros portok vizsgálata. IRQ Status a hardver megszakítások táblázata (ez hasznos lehet bizonyos kártyák behelyezése utáni installáláskor). TSR megjeleníti a különbözı lefoglalt memóriakezelı blokkokat. Device Drivers megjeleníti az installált eszközmeghajtók információit. Minden egyes diagnosztikához egy táblázat tartozik, mely a diagnosztika eredményét mutatja. Ezek kiértékelése már gépfüggı, így ezt nem részletezzük.

14.

Lemezkarbantartás ( Chkdsk, ScanDisk, Defrag )

Egy mágneses adattár kezelésekor óhatatlanul is bekövetkezhetnek hibák. Például egy áramszünet következik be adatállományok írása közben, a már a lemezre kiírt adatállományrészek már lefoglalták a helyüket, ugyanakkor nem érhetjük el ıket. Megtörténhet az is (sajnos), hogy az adathordozónk fizikailag sérül meg. A fenti esetekben a meglévı adatok mentése fontos a felhasználó számára. Ha a lemezegységeinken az adatállományokat gyakran töröljük és újakkal írjuk felül, akkor az adatok elérése lassabb lehet, mert nem feltétlenül összefüggı lesz a háttértárolón az a fizikai terület, ahová elhelyeztük a fájlt. Ettıl természetesen a fájl logikailag egybefüggı marad. A fenti esetekben fordulhatunk a lemezkarbantartó parancsokhoz. Az alábbi parancsokkal végezhetjük el a lemezek karbantartását: CHKDSK, SCANDISK, DEFRAG CHKDSK A ellenırzi a lemez állapotát és megjeleníti a legfontosabb adatokat. Emellett rögzíthetjük a lemezen lévı hibákat (bár a magasabb -legalább 6.xx verziójú- DOS-ok a lemezhibák rögzítésére a SCANDISK-et javasolják) Formája: CHKDSK [meghajtó:][elérési út][fájlnév][/F][/V] ahol /F hatására rögzíti a hibákat a lemezmeghajtón. /V megjelenít minden fájlnevet az ellenırzés során. A rögzített hibákat a gyökérkönyvtárban helyezi el különbözı fájlokban. Részletesen lásd majd a SCANDISKnél. SCANDISK A SCANDISK egy lemezanalizáló és helyreállító eszköz, mely ellenırzi a meghajtót és megpróbálja helyreállítani szükség esetén. A SCANDISK az alábbi problémákat vizsgálja és javítja: • A fájl allokációs tábla problémák (FAT), • fájlrendszer struktúra (elveszett clusterek, kereszthivatkozású fájlok), • könyvtárstruktúra, • fizikai problémák. A fentiek mellett a DriveSpace illetve DoubleSpace problémák kezelése. A meghajtó problémái közül pedig • merevlemez, • hajlékonylemez, • RAM meghajtó, • memória kártya. A SCANDISK nem használható • CD-ROM, • hálózat, valamint • logikailag létrehozott meghajtók (ASSIGN, SUBST, stb) esetén. 26




Formája: aktuális egység ellenırzése esetén SCANDISK Egy vagy több meghajtó esetén SCANDISK [meghajtó: [meghajtó:...] ¦/ALL][/CHECKONLY ¦/AUTOFIX [/NOSAVE] ¦/CUSTOM] [/SURFACE] [/MONO] [NOSUMMARY] egy vagy több fájl töredezettségének ellenırzésére a SCANDISK /FRAGMENT [meghajtó:] [elérési út] fájlnév A helyreállítás elıtti állapot visszaállítása SCANDISK /UNDO [undo-meghajtó:] [/MONO] ahol /ALL ellenıriz és helyreállít minden helyi meghajtót. /AUTOFIX rögzíti a sérüléseket jelzés nélkül. Minden megtalált elveszett clustert rögzít a meghajtó gyökérkönyvtárában. /CHECKONLY csak ellenırzi a lemezt, nem lesz helyreállítás. /CUSTOM a SCANDISK a SCANDISK.INI [Customs] szekció utáni beállítások szerint fog futni. /MONO monokróm képernyı esetén használatos paraméter. /NOSAVE azonnal letöröl minden megtalált elveszett clustert. /NOSUMMARY nem készít a képernyıre hibákat összegzı jelentést. /SURFACE felület ellenırzése. A SCANDISK mielıtt egy másik lemezmeghajtó területet vizsgálna, egy lemezfelület ellenırzést végez el. Az ellenırzés során megvizsgálja, hogy megbízhatóan íródtak ki az adatok az adattárolóra, illetve megfelelıen olvashatóak lesznek. Ha a paramétert nem adjuk meg, akkor egy megerısítést kér a lemezfelület ellenırzésére, letapogatására. A paraméter kiadása esetén a lemezfelület letapogatását automatikusan elvégzi. DEFRAG Töredezettségmentesítés parancsa. formája DEFRAG [meghajtó:] [/F] [/S [:]sorrend] [/B] [/SKIPHIGH] [/LCD ¦/BW ¦/G0] [H] illetve DEFRAG [meghajtó:] [/U] [/B] [/SKIPHIGH] [/LCD ¦/BW ¦/G0] [H] ahol /F töredezettségmentesíti a fájlokat úgy, hogy a fájlok között nem marad üres hely. /U töredezettségmentesíti a fájlokat úgy, hogy a fájlok között üres hely maradhat. /S vezérli, hogy rendezettek legyenek a fájlok a könyvtárakon belül. sorrend a paraméterek megegyeznek a DIR paraméterben szereplı rendezési sorrendekkel. /B a töredezettségmentesítés után újraindítja a gépet. /SKIPHIGH a DEFRAG programot a hagyományos memóriába tölti. Alapértelmezésben a felsı memóriába töltıdik, persze ha van. /G0 letiltja a grafikus egeret és képernyıt. /H a rejtett fájlokat is mozgatja.

15.

Speciális állománynevek, input-output átirányítás

A következı DOS eszköznevek nem lehetnek állománynevek : CON, NUL, PRN, LPT1, LPT2, LPT3, LPT4, AUX, COM1, COM2, COM3, COM4. Speciális állománynevek Rendeltetésük CON Konzol. Billentyőzet és képernyı is lehet. NUL Virtuális I/O (ki és bemeneti) eszköz, kimenetnél az írást szimulálja, bemenet esetén állomány vége jelet ad. PRN 1. párhuzamos printer port. LPT1 = PRN. LPT1, LPT2, LPT3, LPT4 Párhuzamos printer portok (nyomtatókhoz). AUX 1. soros kommunikációs csatorna. COM1 = AUX. COM1, COM2, COM3, COM4 Soros kommunikációs csatornák. A fenti lista a különbözı számítógépeken a hardverkiépítettségtıl függıen eltérhet egymástól. Néhány példa a speciális állománynevek használatára: COPY CON MINTA.TXT Lehetıvé teszi a billentyőzetrıl történı közvetlen szövegszerkesztést. A létrejött állomány neve: MINTA.TXT. COPY MINTA.TXT LPT1 A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

27



A MINTA.TXT állományt a nyomtatóra küldi. Adatátirányítások Az átirányítás azt jelenti, hogy a DOS az információkat a szokásos rendeltetési hely helyett egy másik helyrıl veszi. A DOS az üzeneteket és a parancsok eredményét képernyın jeleníti meg, az információ fogadására pedig általában a billentyőzetet használja. A képernyıt Standard input, a billentyőzetet pedig Standard output eszköznek nevezzük. Gyakran elıfordul, hogy a képernyı helyett a nyomtatón vagy egy állományban szeretnénk látni az eredményt. A DOS lehetıvé teszi, hogy a Standard I/O helyett állományt, vagy más eszközt használjunk, vagyis átirányíthatjuk az elsıdleges I/O eszközöket. Standard output átirányítás jele: Standard input átirányítás jele:

> <

és

>>

A fenti jelek után megadjuk az átirányítás helyét, pl. állomány specifikáció (meghajtó, elérési útvonal, állománynév) vagy a DOS eszköznevet (speciális állománynév : PRN, NUL stb.). A standard output > és >> jele között az a különbség, hogy > jel után következı állomány mindig felülíródik, míg a >> jel esetén, ha már volt az adott néven állomány, akkor az új output hozzáadódik az elızıhöz, vagyis nem íródik felül. Mindkét esetben, ha az állomány még nem létezett, akkor azt a DOS létrehozza. Nézzünk példát az output átirányításra: DIR C:\WINDOWS > LISTKI.TXT A Windows alkönyvtár állományok neveit nem a képernyıre listázza, hanem a LISTKI.TXT állományba írja. Ha a fenti parancs után kiadjuk a következı utasítást: DIR A: >> LISTKI.TXT akkor kibıvül a LISTKI.TXT tartalma az A: meghajtón lévı állománylistával. Ha viszont az utolsó parancs után az átirányításnál csak a > jelet használjuk, akkor a LISTKI.TXT eddigi tartalma törlıdik és csak az utoljára kiadott parancs eredményét fogja tartalmazni. DIR B: > LISTKI.TXT parancs hatására a LISTKI.TXT-ben csak a B: meghajtó könyvtára lesz látható. DIR B: > LPT1 paranccsal a nyomtatóra küldjük a B: meghajtó állományainak a nevét. DIR B: > NUL parancs hatására sehol sem jelenik meg az állománylista, mert a NUL eszközre írás azt jelenti, hogy eldobjuk az adatokat. PROG1 < ADAT.DAT a PROG1 nevő program az inputot az ADAT.DAT nevő állományból veszi. Ha csak az idıt és dátumot szeretnénk megkérdezni, és nincs szándékunk azt megváltoztatni, akkor létrehozhatunk egy üres sort tartalmazó állományt, melynek neve legyen URES.TXT, aztán megadhatjuk a DOS-nak a következı parancsot: DATE < URES.TXT TIME < URES.TXT Hatására megkapjuk a napi dátumot és idıt anélkül, hogy le kellene nyomni az ENTER billentyőt, mivel a parancs azt írja elı a DOS-nak, hogy az inputot az URES nevő állományból vegye (ahol meg van az ENTER). Ha az egyik program által elıállított adatok, egy másik program bemeneti adataként szolgálnak, akkor ez megoldható egy >, < átirányítással és egy átmeneti állománnyal. Ebben az esetben így írható fel az átirányítás: PROG1 > ATMENET.DAT PROG2 < ATMENET.DAT A fenti feladatot látja el a parancsláncolás.

16.

Parancsláncolás (PIPE) bemutatása példán keresztül (MORE, SORT, FIND)

Parancsok összefőzését nevezzük parancsláncolásnak. Az egyik parancs standard outputja lesz a másik parancs standard inputja. A DOS az elsı parancs eredményét mint egy "csıvezetéken" (pipeline-on) átvezeti a második parancshoz. Létrehozza az átmeneti állományt, melynek neve %PIPEx.$$$ (x=1,2...), elhelyezi a gyökérkönyvtárba (vagy pl. a C:\TMP nevő könyvtárba, ha a környezeti változók között definiáltuk), majd végezetül le is törli azt. Egy egyszerő példa: DIR ¦ SORT A parancs eredménye az aktuális könyvtár ABC szerinti rendezett listája. A parancs végrehajtásakor a következı történik.: DIR > %PIPE1.$$$ 28




SORT < %PIPE1.$$$ DEL %PIPE1.$$$ Parancsláncolásnál a következı parancsokat lehet alkalmazni: • SORT a beolvasott adatokat sorba rendezi. • MORE egy képernyı betelte után megállítja a további listázást. • FIND az adott szöveget tartalmazó sorokat kiszőri. MORE < [meghajtó:] [elérési út] állománynév parancs név ¦ MORE meghajtó:elérési út állománynév - input. Egy szöveg állomány, amit oldalanként tördelve akarunk megjeleníteni. Hosszú lista esetén lehetıvé teszi a lapozást, egy oldal betelte után megáll, kiírja a – MORE – szöveget, és csak egy billentyő lenyomása után folytatja a listázást. Ha több láncolt parancsunk van, akkor célszerő csak a végén kiadni, máshol nincs értelme. Példák: MORE < LISTA.TXT vagy TYPE LISTA.TXT ¦ MORE Képernyıoldalanként megállva listázza ki a LISTA.TXT állományt. DIR C: ¦ MORE Képernyıoldalanként megállva listázza ki a C: egység állományait (hatása hasonló a DIR C:/P-hez). SORT [/r] [/+szám] [<] [meghajtó1:] [elérési út1] állománynév1[ > [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2] [parancs ¦ ] SORT [/r] [/+szám] [> [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2] meghajtó1:elérési út1 állománynév1 - input állomány, amit rendezni szeretnénk. meghajtó2:elérési út2 állománynév2 - output állomány, a rendezett adatok számára. /r - a rendezés sorrendje fordított lesz, ASCII kód szerint csökkenı sorrendben rendez. /+n - az n. karaktertıl (nem a sor elejétıl) rendezi a sorokat. A parancs szövegállományok sorait rendezi ASCII sorrendben. A parancs nem tesz különbséget kis- és nagybető között. Példák: DIR C:\ ¦ SORT /r > RENDLIST.TXT A parancs csökkenı sorrendben rendezi a C: egység fıkönyvtárának állományait és a rendezett listát a RENDLIST.TXT nevő állományban helyezi el. DIR C:\ ¦ SORT /+10 ¦ MORE A parancs a C: egység fıkönyvtárának állományait listázza úgy, hogy a listában a sorokat a 10. karaktertıl kezdve (ez éppen a kiterjesztés helye) növekvı sorrendbe rendezi és laponként a képernyıre listázza. SORT < ADAT.TXT > RENDAD.TXT Az ADAT.TXT állomány sorait növekvı sorrendbe rendezi és a rendezett adatokat a RENDAD.TXT állományba rakja. FIND [/v] [/c] [n] [/i] "szövegminta" [[meghajtó:] [elérési út] állománynév[...]] [parancs ¦ ] FIND [/v] [/c] [n] [/i] "szövegminta" meghajtó:elérési út állománynév - input állomány, amiben keressük a "szövegmintát". "szövegminta" - a keresendı karaktersorozat, sztring. /v - azokat a sorokat írja ki, amelyek NEM tartalmazzák az adott "szövegmintát". /c - a keresett "szövegminta" hány sorban szerepel (egy számot ad vissza). /n - a kiírt sorok elé kiírja a sor eredeti sorszámát is (/c esetén hatástalan). /i - a keresésnél nem tesz különbséget kis és nagy bető között. A parancs szövegállományok soraiban keresi a megadott "szövegmintát". Ha a keresett sztring idézıjelet tartalmaz, akkor két idézıjelet kell használni. A "szövegmintában" helyettesítı karakter (?, *) nem szerepelhet. Példák: DIR C:\WINDOWS ¦ FIND / i /v "ini" ¦ MORE A Windows könyvtár állományai közül azokat listázza, amelyek nem tartalmazzák az ini karaktersorozatot. Kis és nagy bető között nem tesz különbséget. A MORE lehetıvé teszi az oldalankénti lapozást. DIR C:\WINDOWS ¦ FIND "INI" ¦ SORT > INILIST.TXT A Windows könyvtár állományai közül az INI karaktersorozatot tartalmazókat sorba rendezi, majd az eredményt az INILIST.TXT-be helyezi el. DIR C:\WINDOWS ¦ FIND /c "INI" Az eredmény egy szám lesz, mely azt adja meg, hogy hány sorban fordult elı az INI. FIND "Úr" LEVEL.TXT Kiírja azokat a sorokat a LEVEL.TXT állományból, amelyekben szerepel az Úr szó. A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

29


17.


Batch fájlok. A batch fájlok szerepe, jelentısége

Az MS-DOS használata során gyakran találkozunk olyan parancssorozatokkal, melyeket többször kell használnunk. Ilyen lehet például egy aktuális tartalomjegyzék cseréje egy másikra és abból egy program indítása. Ilyen esetben használhatjuk az un. batch programokat vagy batch fájlokat. (A két elnevezés ugyanazt jelenti.) Az elnevezés utal arra, hogy a DOS parancsokat "kötegekbe" (batch) fogjuk és egy névvel azonosítjuk ıket. A batch fájl tulajdonképpen egy szöveges állomány, mely soronként egy DOS szintaktikájú parancsot tartalmaz. Egy batch fájlt bármelyik karakteres szövegszerkesztıvel elkészíthetjük (pl. EDIT, DOS paranccsal, PE2 stb). A kötegelt fájl kiterjesztése BAT kell hogy legyen. Egy batch fájl futtatása A DOS felismeri a BAT kiterjesztésrıl, hogy ez egy parancsfájl, így elegendı begépelni a kiterjesztés elıtti nevet. Batch parancsok Egy batch programban minden olyan DOS parancs beépíthetı, amelyet a DOS PROMPT, vagy DOS SHELL alatt kiadhatunk. Ezeken kívül az alábbi speciális - kifejezetten batch fájlokban használható - parancsok is szerepelhetnek. (Használhatóak DOS PROMPT alatt is de nincs különösebb szerepük) REM megjegyzéssor. Segítségével kommentárokat helyezhetünk el a batch fájlban a jobb érthetıség kedvéért. ECHO Segítségével üzeneteket jeleníthetünk meg a batch program futása során a képernyın. Ha az ECHO-t OFF kulcsszó követi, akkor az ezt az utasítást követı parancsok futáskor nem jelennek meg a képernyın. A @ECHO OFF már magát a @ECHO OFF -ot sem jeleníti meg. CALL Szintaktikája: CALL batch fájl. A CALL utasítással egy másik batch programot is futtathatunk a batch programunkból. Ekkor a másik batch fájl végrehajtása után az eredeti batch program folytatódik. CALL nélkül is elindíthatunk egy batch-en belül egy másikat, de akkor az elsı nem fogja a hívás utáni utasításokat végrehajtani. GOTO címke A parancssor végrehajtását a :címke helytıl folytatja. A :címke külön sor kell hogy legyen. PAUSE Ideiglenesen leállítja a batch fájl végrehajtását és csak egy billentyő lenyomása után folytatódik a végrehajtás. IF A parancssor végrehajtását egy feltétellel vezérli. Az IF utasítás formái: IF feltétel GOTO címke , vagy IF feltétel utasítás Ha a feltétel igaz, akkor az elsı esetben a :címke után következı utasítással folytatódik a batch program végrehajtása, ha hamis, akkor az IF-et követı utasítástól. A második esetben a feltétel igaz esetén az IF feltétele utáni utasítás hajtódik végre. Az egyenlıséget a == (két egyenlıség) jellel kell vizsgálni. Például: IF "%1" == "C:" GOTO cegys FOR Szintaktikája FOR %%változó IN (halmaz) DO parancs batch fájlban, vagy FOR %változó IN (halmaz) DO parancs DOS PROMPT-nál. A %%változó illetve a %változó értékét a FOR változtatja a (halmaz) értékei alapján. A DO utáni parancs addig hajtódik végre, míg a változó fel nem veszi a (halmaz által specifikált öszszes értéket. Például: FOR %m IN (*.TXT *.PRG) DO PRINT %m Az utasítás hatására az összes TXT és PRG kiterjesztéső fájl kinyomtatódik. SHIFT megváltoztatja a %0-%9 batch fájl paramétereinek az értékét az alábbi módon: %0 értéke %1 lesz, %1 értéke %2 lesz stb. Ezzel a paranccsal ki lehet kerülni, hogy egy batch fájl csak tíz paraméterrel rendelkezhet. (nem részletezzük). Megemlítünk még két DOS utasítást, amely nem kifejezetten batch utasítás, de itt használjuk a leggyakrabban. PATH a DOS keresıkönyvtárait állítja be. (példa: PATH c:\;c:\DOS;c:\VIRUS ) PROMPT a DOS prompt jelét definiálja. (példa: PROMPT $p$g) AUTOEXEC.BAT Van egy kitüntetett batch fájl a DOS-ban. Ez az AUTOEXEC.BAT. Az AUTOEXEC.BAT azokat a DOS parancsokat kell, hogy tartalmazza, melyeket minden rendszerindításkor le akarunk futtatni. A DOS a rendszerlemez gyökérkönyvtárában automatikusan megkeresi és végrehajtja az AUTOEXEC.BAT fájlt, amennyiben van ilyen. Részletesen lásd könyvünk jelen témakörének 5. pontját! 30



18.


Adattömörítés fogalma, egy választott tömörítı program bemutatása

A megnövekedett adatállomány méretek miatt az adatok hordozhatósága és tárolása (archiválása) rendkívül körülményessé vált. Elıfordult, hogy egy rendszer adatállományai több doboz hajlékonylemezre fért csak rá. A problémát nem oldották meg a nagyobb háttértároló kapacitású egységek megjelenései sem. A tárolás fenti gondját speciális un. tömörítı programok kifejlesztésével enyhítették. A tömörítés lényege, hogy az adatállományokban szereplı adatok között lehetnek összefüggések (esetleg véletlenszerő) és a tömörítı programok algoritmusai ezt használják ki. Ilyen például a Hufmann kódokon alapuló tömörítı eljárás, mely a legtöbbet használt karakterekre alkalmazza a legrövidebb jelkombinációt (ezzel dolgozik az ARJ program is). Gyakori tömörítı eljárás, hogy az egymás után következı azonos karaktereket helyettesítik a karakter képével és egy ismétlési értékkel, mely a számukat tartalmazza. Ezt az eljárást használják például képek tömörítésére. A tömörítı eljárások segítségével egy adatállomány méretét akár a tized részére is csökkenthetjük. Hátrányuk, hogy így az eredeti adatokat nem érhetjük el közvetlenül, csak ha az állományt "kicsomagoljuk". A DOS operációs rendszer maga is tartalmaz tömörítı programokat, azonban nem ezt, hanem a tömörítı eljárások közül az egyik legnépszerőbb és leghatékonyabb változatát ismertetjük az alábbiakban. Ez a program az ARJ tömörítı program. Az ARJ tömörítı legfontosabb feladatai: • a fájlok - a lehetıségekhez képest - legkisebb méretővé tömöríti, • a tömörített fájlból adatvesztés nélkül vissza tudja állítani az eredeti mérető fájlokat, • lehetıséget biztosít a tömörített fájlok hajlékony lemeznyi méretekre tördelésére, a szállíthatóság és az archiválás érdekében. (A visszaállítás feltételei a széttördelt fájlra is érvényes), • lehetıséget biztosít a tömörített fájlban szereplı állományok megtekintésére, • egy már létezı tömörített fájlhoz újabb fájlok hozzászerkesztésének biztosítása, • egyéb szolgáltatások, melyek az archiválást hatékonyabbakká teszik. Az ARJ szintaktikája Az alábbiakban az ARJ teljes formai szabályát ismertetjük (dılt betővel szedve azon paramétereket, melyeket gyakran használunk) formája ARJ <parancs> [{/¦-}[-¦+¦]...] < archívnév >[.ARJ] [\] [¦<elérési_út>¦...] ahol a parancs a fájl hozzáadása archívhoz m fájl mozgatása archív állományba b végrehajt egy batch vagy DOS programot n az archív állományban átnevezi a fájlokat c megjegyzéssorok bevitele egy archív fájlba o az archív állományban rendezi a fájlokat p a fájlokat a standard output egységre nyomtatja d fájl törlése archívból r kiveszi az elérési utat a fájlnévbıl e fájl kicsomagolása archívból f fájl frissítése az archív fájlban u aktualizálja az archív állományt g fájlok archívból történı kiválogatása részletes lista az archív állomány tartalmáról v i az ARJ.EXE sértetlenségének ellenırzése w egy szöveges karakterlánc megkeresése archívban j archívok hozzákapcsolása egy másikhoz x fájlok kicsomagolása teljes keresési úttal k a backup fájlok kivétele archívból y az archívba másolás új opciókkal l archív fájlban lévı fájlok listája kapcsoló: Az alábbi táblázat az alapkapcsolókat tartalmazza letiltja a - kapcsolójelet ob a mai nap elıttiek + letiltja az ARJ_SW használatát ob90122 12/25/90 elıtt 5 ! a beállítási lista karaktere (!) odN nem régebbi mint N napos & beállítja a kötegelt kritikus-hibakezelıt od5 5 napos vagy annál fiatalabb # fájlok kiválasztása számmal p párosításkor a teljes elérési utat használja $ kötetcímke hozzáadása/elvétele p1 párosítja az elérési utat az alkönyvtárakkal $A kötetcímke hozzáadása/elvétele az A q kérdés minden fájlnál meghajtóhoz a minden fájl attríbútum engedélyezett r az alkönyvtárakat is tömörítse be. Ezzel teljes programkönyvtár-rendszert archiválhatunk A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

31


a1 b b1 b2 b3 c d


s s1 s2 t t0 t1 t1f

beállítja az archiválás dátumjelét a legújabbra az eredeti dátumjelet menti beállítja a dátumjelet beállítja a fájl típusát (alapértelmezés 0) beállítja a fájl típusát binárisra beállítja a típust C szöveges fájlra beállítja a típust force C szöveges fájlra

t1g u

beállítja a típust C szöveges fájlra grafikával aktualizálja a fájlokat (új+újabb)

f

minden fájl és könyvtár menti a megváltozott fájlokat menti és beállítja az archív biteket csak az archív biteket állítja be újra nem tölti vissza az archív bitkészletet az idıjelzı átlépése törli a mentett fájlokat, minden törlés elıtt kérdést tesz fel kiveszi az elérési utat a fájlnévbıl kiveszi az alapkönyvtár nevét a fájlnévbıl Frissíti a létezı fájlokat

v

g gdm g?

jelszóval történjen a kiválasztás kiválasztás dm kulcsszóval jelszóhoz súgó

v360 v50K va

több kötet engedélyezése (ha az archív fájl nem fér el egyre) az archív fájlt 362000 bájtos kötetekre építi fel az archív fájlt 50000 bájtos kötetekre építi fel automatikusan ellenırzi a rendelkezésre álló helyet

i i1, i2 jt k l

m m0

ne legyen folyamatkijelzés grafikus, százalékos folyamatkijelzés ideiglenes archív CRC ellenırzése megırzi az archív .BAK-ját létrehozza a listaneve fájlt. pl. lNAMES.LST: létrehozza a NAMES.LST 0, 1, 2, 3, 4 módszerek csak tárolás nincs tömörítés

m1 m2

jó tömörítés (alapértelmezés) kevés memória és kis tömörítés

m3 m4 n

Gyors! kis tömörítés Leggyorsabb! legkisebb tömörítés csak az új fájlok (melyek nincsenek még benne) YYMMDDHHMMSS dátumkor vagy utána

e e1

o

o o901225

a mai napon 12/25/90-án vagy késıbb

ob

a YYMMDDHHMMSS formában megadott dátum elıtt

vs vsCMD vv vw

DOS parancs promttal látja el végrehajtja a CMD-t minden kötet elıtt sípszó kötetek váltásakor az egész fájlt egy köteten ırzi meg

vz hv360, v720, v1200, v1440 w wTMP

a parancs visszajelzés nélkül hajtódik végre kötet opciók tetszıleges sorrendben lehetnek kivéve s és a z kapcsolóknak kell egymást követni.

munkakönyvtár hozzárendelése a TMP könyvtárat használja munkakönyvtárnak x kivéve a kiválasztott fájlokat x*.EXE kivéve a *.EXE fájlokat x!NEV kivéve azokat a fájlokat melyek benne vannak NEV-ben. A többszörös kivétel használható. Yes automatikus hozzárendelése minden kéry déshez. Nem kell az egyes kérdésekre válaszolni, hanem automatikusan hozzárendelıdik az Igen(Yes) válasz. Batch módban használatos az archív megjegyzésfájlt alkalmazza z zARC.C a ARC.CMT-t használja megjegyzésekre MT zNUL megjegyzések nélküli használatra

A fentiek mellett még további kapcsolókat is tartalmaz az ARJ, melyekre most nem térünk ki. archívnév: annak az állománynak a neve, mely a tömörített adatokat tartalmazza, illetve a kicsomagolandó állomány neve (mely egy kötet esetén ARJ kiterjesztéső lesz, több kötet esetén az elsı ARJ, a második A01, az n-edik An). Az ARJ kiterjesztést nem fontos megadni. fájlnév: azon fájlok neve, melyeket tömöríteni akarnuk (x paraméter esetén azok, melyeket nem szándékozunk tömöríteni). A fájlnevekben használhatjuk a helyettesítı karaktereket. listaneve: lásd a kapcsolók között!

32




Az ARJ használata: Itt néhány gyakori mintafeladatot mutatunk be az ARJ programra: • az adott könyvtár összes fájljának összetömörítése (fájlok hozzáadása archívhoz) TOMOR.ARJ fájlba (a leggyakoribb alkalmazás): ARJ a TOMOR *.* • az aktuális könyvtár és annak minden alkönyvtárában lévı összes fájnak a betömörítése ARJ a -r TOMOR *.* • Két fájl hozzáadása archívhoz: ARJ a TOMOR ADAT1.TXT ADAT2.TXT • Üzenetek megjelenítése nélkül: ARJ c TOMOR -zNUL • Fájlok hozzáadása többkötetes archív állományhoz (pl. ha nem fér el egy lemezre) automatikus szabad hely ellenırzéssel: ARJ a -va A:TOMOR *.* • Több mint 99 kötet esetén az alábbi paranccsal archiválhatunk: ARJ a -va A:TOMOR.001 • Fájlok hozzáadása könyvtárstruktúra nélkül: ARJ a -e TOMOR *.* • A .DOC kiterjesztéső fájlok hozzámozgatása a TOMOR.ARJ-hoz: ARJ m TOMOR *.DOC • A TOMOR.ARJ fájlba tömörített fájlok kibontása: ARJ e TOMOR • A TOMOR.ARJ kibontásakor felépíti a könyvtárstruktúrát is:: ARJ x TOMOR • Egy alkönyvtár (ALKONYV) kibontása archívból: ARJ e TOMOR ALKONYV\*.* -p1 • A .DOC kiterjesztésőek kivétele TOMOR-bıl: ARJ e -d TOMOR *.DOC • Ugyanez megadott mérettel (3,5" lemez esetén): ARJ x -v1440 TOMOR *.* • Több kötetes archív állomány kibontása: ARJ x -v A:TOMOR • A TOMOR.ARJ-ban lévı archivált fájlok listázása: ARJ l TOMOR • Fájl hozzáadása TOMOR.ARJ-hez ellenırzéssel: ARJ a -jt TOMOR *.*

19.

Vírusok fogalma, felismerése, vírusterápia

A 80-as évek közepén még nem sokan vették komolyan azokat a programozókat, akik azt állították, hogy léteznek olyan programok, melyek saját magukat sokszorosítják és a rendszerekbe beépülve számítógépeket fertıznek és más rendszereket tesznek tönkre. Napjainkban már a legkevésbé képzett számítógép-felhasználó is hallott a vírusokról, de sajnos csak kis részük van tisztában a vírusok fajtáival, fertızési módjukkal, és a lehetséges védekezési módszereikkel. A számítógépes vírusok természetesen programok - és a közhiedelemmel ellentétben nem úgy terjednek, hogy két floppy lemezt egymás mellé teszünk - amelyek az esetek többségében annyira kis méretőek, hogy a rendszerben megbújva képesek úgy mőködni, hogy ne vegyük észre. A vírusok életét két részre bonthatjuk: 1. Lappangási idıszak: A vírus megpróbál észrevétlen maradni, „csak” szaporodik, azaz más rendszereket fertız meg, minél nagyobb példányszámú egyedet próbál meg magából létrehozni. Az idıszak célja az életben maradás, azaz egy-egy fertızött példány megsemmisülése esetén is legyen önmagából biztonsági másolat. 2. Aktivizálódási idıszak: A vírusos rendszer egy bizonyos számú elindítása után, vagy egy külsı körülmény bekövetkezésekor (pl. péntek 13-a), a vírus aktivizálódik. Ez annyit jelent, hogy ettıl a pillanattól kezdve már nem a szaporodással, hanem a károkozással van elfoglalva.


33



Természetesen vannak olyan vírusok is, melyek már a lappangási idıszak alatt egyéb olyan károkozó tevékenységet okoznak, amelyeknél nem is gondolunk arra, hogy az vírustevékenység eredménye. A vírusok fajtái: • Másolás elleni vírusok: Nem szaporodnak, egy adott rendszerbe vannak integrálva. Lappangási idejük nincs, céljuk a programlopás megakadályozása, felismerve a számítógépes környezet megváltozását. Barátságosabb fajtájuk csak az adott rendszer elindítását gátolja meg, míg a haragosabbak az újonnan telepített rendszer egészét - esetleg még sok mást is - törlik. Mivel egyedi rendszerek vírusai, felismerésük szinte lehetetlen. Napjaink gyakori alaplap és operációs rendszer cseréjével létjogosultságukat vesztették. • Szaporodó vírusok: Céljuk a szaporodás, és nem a károkozás. Éppen ezért felismerésük is nehéz, mivel szinte semmi jele sincs szaporodásuknak. • Kellemetlen vírusok: Céljuk a felhasználó megtréfálása az aktivizálódási idıszakban. A leglehetetlenebbnek tőnı dolgokkal nehezítik meg munkánkat, pl.: gépünk újraindítása, a betők lepotyognak a képernyırıl, összekeverednek a betők, egy-egy dos parancs begépelésekor teljesen más eredményt kapunk, mint várnánk, stb. • Károkozó vírusok: Ezek a vírusok aktivizálódási idıszakban törlik, felülírják az adatainkat és ez a károkozás az esetek döntı többségében a rendszer teljes összeomlását eredményezi, ami egyes vírusok esetén azonnal, míg mások esetén csak többszöri rendszerindítás után jelentkezik. • Worm (féreg) vírusok: Céljuk sohasem a közvetlen módon vett károkozás, hanem az hogy bizonyos információkat (pl. a rendszergazda jelszavát, egyéb jogosultságokat) nyernek ki a rendszerbıl és ezeket megadott helyen letárolják. A vírusok terjedése • Betöltı (Boot) vírusok: A lemezek indító szektorába, és partíciós táblába telepednek be és az indító programot cserélik le. A fertızés terjedésének feltétele, hogy a boot-olható lemez vírusos legyen. A vírusok terjedésüket a betöltés folyamatára alapozzák: Az indításkor a BIOS a CMOS-ban megadott meghajtó sorrend (bootszekvencia) alapján igyekszik valamely meghajtóban elhelyezkedı lemez elsı szektorát betölteni. Egy fertızött lemezzel történı indításkor az operációs rendszer elıtt még a vírus is elindul és a továbbiakban ez felügyeli a lemezmőveleteket. Ezután minden lemez (winchester is), amelyre hivatkozunk, vírusfertızött lesz. Figyelem: a vírus terjedéséhez elegendı egy fertızött lemez - nem okvetlenül rendszerlemez - elegendı a rendszer betöltését a vírusos lemezrıl megkísérelni. 1. Állomány (File) vírusok: Terjedésük során végrehajtható kódot tartalmazó (.COM, .EXE, .SYS, .DRV, .BIN, ... ) állományokat fertıznek meg, és ezekbe írják bele a saját kódjukat. A fertızéshez szükséges elindítani egy vírusos programot, ezután az összes futtatható állomány fertızıdik, melyre a rendszer ezután hivatkozik. • Hozzáfőzıdı (Append) vírusok: Általában a végrehajtható állományok végéhez főzik magukat, majd egy olyan kódot helyeznek annak elején, hogy a program indításakor elıször a vírus hajtódjon végre, majd ezután kerüljön csak sor az eredeti tevékenység végrehajtására. A vírus mőködés során a fertızött állományok mérete megnövekszik, mégpedig a víruskód méretével. Itt kell szólni a hozzáfőzıdı vírusok egyik speciális fajtáráról, az amıba (Polimorf) vírusokról, amelyek az influenza vírushoz hasonlóan minden fertızés után megváltoztatják alakjukat, programkódjukat. Rendkívül intelligens vírusok, a víruskódot betömörítve tárolják, és leggyakrabban a tömörítı algoritmust vagy annak kulcsát változtatják meg. • Felülíró (Replace) vírusok: A végrehajtható állományok elejét (vagy egy bizonyos részét) felülírva szaporodik a vírus, nem törıdve azzal, hogy az eredeti kód ezek után már nem állítható helyre. Hogyan „szerezhetünk” vírust ? A vírusok terjedéséhez mindenképpen adatátviteli közegre van szükség, amely a következı lehet: • Mágneslemez • Winchester • Cserélhetı meghajtók lemezei (SyQest, ZIP, JAZZ, egyéb printer portra csatlakoztatható meghajtók adathordozói) • Hálózati meghajtó • Elektronikus levelezés segítségével • BBS-rıl, Internet-rıl letöltött információk • CD lemez 34




Hogyan védekezhetünk a vírusfertızés ellen ? 1. Általános adatvédelem: • Csak jogtiszta programokat használjunk. Az illegálisan lemásolt programok telepítése a leggyakoribb fertızésveszély. • Ha kapunk (vásárolunk) egy új programot, még telepítés elıtt készítsünk róla biztonsági másolatot. • Változó adatainkat mindig mentsük le. • Amennyiben új adathordozót, vagy a lokális rendszeren kívüli (pl. hálózatról) érkezı adatokat vagyunk kénytelenek használni, vizsgáljuk meg ezeket víruskeresı programmal. • Gondoskodjunk arról, hogy adatainkhoz mások ne férhessenek hozzá. • Tükrözzük a legfontosabb adatainkat. • Idegen számítógépen csak írásvédett mágneslemezt használjunk. • Ne felejtsünk mágneslemezt a meghajtóban. • Tartsunk készenlétben egy garantáltan vírusmentes írásvédett rendszerlemezt és egy vírusmentesítı lemezt. 2. Víruskeresı (mentesítı) programok: A legegyszerőbb módját szolgáltatják annak, hogyan deríthetjük ki egy adathordozóról, vagy állományról, hogy vírusos. Egyes fajtáik még törölni is megpróbálják a megtalált vírust. Ez a törlés sikeres lehet a Boot-vírusok és a hozzáfőzıdı vírusok esetében, ekkor ugyanis az eredeti kódot vissza lehet állítani. A felülíró vírussal fertızött állományokat helyreállítani sajnos nem lehet, a vírusmentesítés csak letörléssel és az adathordozón foglalt terület felülírásával lehetséges. A víruskeresı programokkal kapcsolatos problémák: • Mindig a vírusok után kullognak - azaz csak azokat a vírusokat képesek felderíteni, amelyekre már megtanították ıket. A vírusnak el kell jutnia a víruskeresı programot készítı céghez, ami fıleg középkeleteurópai vírusok esetén több hónapot is igénybe vesz, ez idı alatt a vírusok szabadon fertızhetnek. • Egy-egy víruskeresı program 1-2 hónap alatt teljesen elavul, állandóan frissíteni kell. • A polimorf vírusok felderítése szinte lehetetlen. 3. Rezidens vírusfigyelık: A memóriába betöltıdve folyamatosan vizsgálják a lemezmőveleteket, minden futtatható állomány indítása esetén megvizsgálják, hogy vírusos-e, majd ezután engedélyezik csak annak elindulását, illetve mágneslemez esetén a lemezmőveletkor ellenırzik annak indító szektorát is. Hátrányuk, hogy csak az elindított programokat ellenırzik, másrészt a futtatható állományok betöltését nagymértékben lelassítják. 4. I/O kártyára integrált védelem: Az I/O mőveleteket nem az alaplapon elhelyezkedı vezérlı, hanem egy külön erre a célra kidolgozott vírusellenırzı kártyán keresztül bonyolítják le. Mivel minden I/O mővelet ezen a kártyán keresztül bonyolódik le, a vírusok sem bírják ezt az utat kikerülni. Az ún. alap vírusok felismerésén túl minden egyes futtatható programhoz jogokat rendelhetünk: • Rezidens maradhat-e ? • Melyik logikai meghajtóra írhat ? • Formázhat-e ? • Írhat-e az indító szektorba, vagy a partíciós táblába ? • Elindíthat-e más programot ? A védekezés igen hatásos a felhasználó programok esetén, azonban reménytelen vállalkozás pl. a FORMAT jogait korlátozni. Gondot okoz, hogy jelentıs mértékben lelassítja a programok futási sebességét.

20.

A Windows és az Ms-Dos összehasonlítása (felület, lehetıségek, elınyök, hátrányok)

A DOS operációs rendszer, mint a PC-k legrégebbi operációs rendszere parancsalapú mőködést tartalmaz. Ennek során a végrehajtandó feladatoknak megfelelı parancsokat pontos formában betőnként kell begépelni. Bár a fejlettebb DOS verziók tartalmaznak un. DOSSHELL programot, mely megkönnyíti az operációs rendszer használatát, de ezekkel együtt is megmarad a korábbi parancsvezérléses jellege. Ez fıleg a kezdı gépkezelıknek nagyon nehéz, mert nemcsak a feladatra kell koncentrálniuk, hanem a formai szabályokra is. A DOS rendszer ráadásul, hogy a korábbi verzióival a kapcsolatot megtartsa, megırizte az összes olyan jellemzıjét, ami akkor fontos volt, de ma már jelentıségét vesztette, így a rendszer rendkívül bonyolult lett és nagyon megduzzadt a DOS parancsok száma. A DOS felülete karakteres alapú, így nem igényel különösebb grafikus hardverkártyát. A grafikus kártyák megjelenése, az egér széleskörő elterjedése, a számítógépek gyors fejlıdése és a mindennapos A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. munkaközössége készítette.

35



életbe való belépése, valamint a parancsalapú operációs rendszerek nehézkessége felvetette annak az igényét, hogy egy más jellegő rendszer lépjen a DOS mellé illetve helyébe. Ezek egyik változata az ablakkezelésen alapuló Windows rendszerek. A PC gépeken is megjelent a Windows, kezdetben a DOS operációs rendszerre épülve (és így nem egy új operációs rendszerként). Jellemzıi a • grafikus felület, mely jobb áttekinthetıséget esztétikusabb megjelenést ad, • általános egérkezelés, • az ikonrendszerével - az egyes feladatokat könnyebben felismerhetıvé téve - egyszerőbb az üzemeltetés, • Az üzenetkezelésével teljesen megváltoztatta az addigi programozási szemléletet. A Windows-ban megpróbálták a felhasználó számára nehezen érthetı feladatokat leegyszerősíteni. Ilyen például az egyes hardverelemek konfigurálása. Sajnos a Windows rendszerek nagy memóriaigénnyel lépnek fel és gyors processzorokon futnak csak hatékonyan és sokkal érzékenyebbek a környezetre (ami néha elıny is lehet). Az is kellemetlen, hogy a 3.xx-el bezárólag operációsrendszer függı, amelyik emellett speciális beállításokat is igényel. Az alábbi néhány pontban összefoglaltuk a két programrendszer elınyeit: A Windows program elınyei • Egységes kezelés, különbözı programok hasonlóan jelennek meg, így az egyik Windows-os program használatának ismeretében könnyen megtanulhatjuk kezelni egy másikat is. • Áttekinthetı megjelenés, ábrák, ikonok nagyban segítik a feladatok kiválasztását. • A parancsok szintaktikáját nem kell ismerni Windows alatt. • PC-k hardver eszközeit jobban használja ki mint a DOS. • Memória hatékonyabb kihasználása. • Több program egyidejő futását is megengedi a Windows mégpedig osztott erıforrásokkal. • Grafikus felület az esztétikus megjelenést támogatja. • Egérkezelés támogatása. Sokkal egyszerőbb egérrel az egyes funkciók kiválasztása. • Speciális lehetıségek. Ilyen például a vágólap, mely a programok közti kommunikációt támogatja. • Felhasználóbarát. • Eszközfüggetlenség jobban érvényesül a Windows rendszer alatt. • Nyelvfüggetlenség, magyar nyelvő Windows használata a nyelveket nem beszélık számára is könnyen érthetı. • Nagyon jó Súgó rendszer. A DOS operációs rendszer elınyei • • • • • • •

Egyszerőbb hardverigény. Kisebb memóriaigény. Gyorsabb programfutás. A DOS operációs rendszer (bár a Windows NT és a Windows 95 is már az). Elterjedt. Könnyebb programozni, mint a Windows-t. A korábbi verziókon futó programok a magasabb verziójú DOS-on is futtathatók.

A fentiek alapján a Windows jobbnak tőnik, de ugyanolyan széleskörő elterjedése mint a DOS-nak csak akkor várható, ha a felhasználói programokat is Windows-os környezetre fejlesztik ki és azok ugyanolyan hatékonyak lesznek mint a DOS-os változatuk.

21.

A Windows mőködési feltételeinek beállítása (vezérlıpult)

A fenti témakör a DOS alap- illetve középfokú vizsgán szerepel - ezért mint kérdést szerepeltetjük a DOS témakörök között - itt azonban nem tárgyaljuk, mert könyvünk a témakör jelentısége miatt egy külön könyvfejezetként részletesen tárgyalja a Windows rendszert és ezen belül a beállítással kapcsolatos kérdéseket is. Javasoljuk, hogy a vizsgára készülık ne csak ezt a kérdést nézzék át, hanem az egész Windows-os fejezetet!

22.

A számítógépes hálózat fogalma, fajtái, lehetıségei

A hálózatokra az igény szinte egyidıs magával a számítógépekkel, mivel a számítógép fejlıdésben sokat segített a telefon és telefon hálózatok fejlıdése, ezért az alapelveket szintén a telefon hálózatokból mentették át. Milyen okok miatt merült fel a hálózat ötlete? 36




* A számítógépek meghibásodásából eredı feldolgozási kiesések csak valamilyen másik számítógép beiktatásával volt elkerülhetı. (Kezdetben adathordozón keresztül, az eszköz elszállításával volt megoldható.) * Szükség merült fel adatbázisok több helyrıl történı használatára (repülıgép helyfoglalás egy adott társaság bármely irodájából). * Bizonyos igen drága, keveset használt perifériák különbözı helyrıl történı osztott használata is igényként merült fel. * Egy adott program sebességének növelése azáltal, hogy különbözı részei egyidejőleg, különbözı gépeken futnak. Eleinte az ún. terminálhálózatok mőködtek, ami azt jelenti, hogy egy számítógépre több nem számítógép, de valamelyest "intelligens" eszközt kötöttek. Például telex írógépet, intelligens terminálokat, stb. Késıbb megjelentek a számítógép hálózatok, ahol önálló (individuális) számítógépeket kapcsoltak össze, vagy úgy, hogy egy kijelölt gép vezérlı funkciókkal rendelkezett, vagy úgy, hogy a kommunikációt maguk a gépek vezérelték egymástól "függetlenül”. A fejlesztések során méret szerint is különbséget tettek a különbözı hálózatok között: • helyi vagy lokális hálózatok (LAN), amelyek egy intézet, vállalat számítógépeit kötik össze úgy, hogy mőködésük a rendszeren belülrıl van vezérelve. • Városi vagy területi hálózat (MAN), ezen hálózatok akár több lokális hálózatot is összeköthetnek, de kapcsolatuk még mindig nem lép ki 20-30 km sugarú körön kívülre. • Távolsági hálózatok (WAN), már távolságra nem korlátozottak, ezek nagyban támaszkodnak a telefonhálózatokra és mőholdas rendszerekre. Tehát összefoglalva a számítógép hálózat alatt, olyan legalább két számítógépbıl álló rendszert értünk, amely a rendszerben lévı számítógépeknek egy jól definiált kommunikációját képes megvalósítani. Az osztályozása a hálózatoknak sokféle lehet, a méret szerintit az elızıekben megbeszéltük, de lehet fizikai (topológiai) és logikai (topográfiai) elrendezésük szerint is csoportosítani: 1. csillag-, 2. győrő-, 3. hierachikus-, 4. teljes-, 5. részleges-, 6. sínhálózatokat. Az alábbi ábrák topológia szerint mutatják be a hálózatokat:

hierarchikus csillag

teljes

győrő

részleges es


sín

37



Nézzünk a topográfiára is példát:

topológia:győrő topográfia:csillag

topológia:sín topográfia:győrő

Ahhoz, hogy a továbbiakat megértsük néhány alapfogalmat tisztázni kell. Csomópont: a hálózat azon helyei, ahol az áramló adatok ideiglenesen tárolódhatnak, továbbhaladásukhoz útvonalat választhatnak vagy ellenırzésre, vagy feldolgozásra kerülhetnek. Hálózati csomópont cím: az adott csomópont hálózaton belüli egyedi azonosítója, két cím fogalom ismert, a fizikai és logikai. Út: csomópontok, vonalak és egyéb hálózati eszközök, amelyek állomások között összeköttetést teremtenek. Üzenet: a hálózaton terjedı tartalmilag és logikailag összefüggı információ sorozat, amely rendelkezik egy fejrésszel, ami vezérlı információkat (üzenetküldı címe, a célcsomópont címe, hossz, stb), majd következik egy tényleges üzenetrész, és (nem minden esetben) zárrész fejezi be, ami ellenırzı és további vezérlı információkat tartalmaz. Csomag: mivel az üzenet hossza elvileg tetszıleges nagy lehet, így az esetleges közbülsı tárolás nem biztos, hogy megoldható, másrészt ha az üzenet továbbterjedéséhez esetleg további utak is rendelkezésre állnak, akkor gyorsabb információ áramlás biztosítható. Ezek miatt az üzeneteket több meghatározott hosszúságú részre bontanak, melyeket külön fej- és (esetleg) zárrésszel látnak el. (Egy csomag tartalmilag már nem értelmes üzenet!) Keret, keretezés: a fej- és zárrészt együttesen a keretnek, és az üzenetek, csomagok fejrésszel és zárrésszel történı kiegészítését keretezésnek nevezzük. Információ sebesség: az adott kommunikációs eszköz egy megadott részén áthaladó másodpercenkénti bitek száma. Moduláció sebessége: az adott jelkódolt rendszer jelváltásainak sebessége (jelváltás/másodperc = baud). Egyáltalán nem biztos, hogy a fenti két érték azonos lesz! Vonalkapcsolt hálózat: az összeköttetés két állomás között hívás útján létesül (hasonlóan a telefonhíváshoz), majd összeköttetés létesül, és végül a hívó által bontás történik, ami a kommunikáció végét jelenti. Csomagkapcsolt hálózat: az információk csomag formában haladnak a hálózaton, az irányukat mindig az adott csomópont belsı tulajdonságai és a fejrészben elhelyezett cím és egyéb információk határoznak meg (útvonalválasztás). Ethernet hálózat: leggyakoribb lokális hálózati típus, sín rendszerő, csomagszervezéső, véletlen hozzáféréső, alapsávú, rádió üzemmódú, könnyen bıvíthetı rendszer. Token ring: Token (vezérlıjel) továbbítású hálózat, a felfőzött gépek egy győrő topológiával rendelkeznek, és a győrőn állandóan egy adásjog (token) terjed, ha valamelyik állomás adni akar, megvárja a jelet és azon idı alatt továbbíthatja az információt amíg a token nála van. A lokális hálózatok, a helyi, belsı feladatok integrált kiszolgálását biztosítják, megfelelı védelem mellett. A városi hálózatok, általában optikai kábellel összekötött gyors rendszerek, melyek intézmények, fiókok közötti gyors, aránylag zárt rendszert biztosítanak, osztott adatbázis és egyéb erıforrások több helyrıl történı kezeléséhez. A nagyhálózatok egyik legismertebb példája az INTERNET. Errıl a késıbbiekben bıvebben szólunk.

23.

Hálózati erıforrások, azok használata

Vizsgáljuk meg a Novell NetWare hálózat erıforrás-kezelését. A hálózatban néhány fogalom - a használat miatt - másképpen definiálódik, mint egyfelhasználós környezetben. Erıforrásnak fogunk a továbbiakban minden, olyan hardver illetve szoftver eszközt nevezni, amelyre valamely program igényt tarthat. Az erıforrások kiszolgálásáért a rendszer szerverei lesznek felelısek. 1. FILE SERVER. (ÁLLOMÁNY KISZOLGÁLÓ) A hálózatban található egy kitüntetett számítógép, mely tartalmazza azon tároló eszközöket, amelyek a többi gép számára elérhetık lesznek, valamint ezen eszközök osztott használatát vezérli és felügyeli. Ezt a gépet a szervergépnek szokták nevezni. A file server a szervergépen futó olyan szoftver, ami az osztott hozzáférést biztosítja, ellenırzi. Fontos feladat az operációs rendszer ellenırzése, hálózati adattárolás és rendszeradminisztrációs feladatok ellátása. Az osztott használatú lemeze kezelése eltér a hagyományos MS-DOS alatti kezeléstıl, ennek oka, hogy gyorsnak kell lennie (ezért minél több adatot a memóriájában kell tartania), biztonságosnak, sok redundanciát (többpéldányú tárolást) kell a rendszerben fenntartania. A szerverek legfontosabb erıforrásai a nagy38




kapacitású merevlemezek. Ezeket a rendszer kötetekre osztja, és ezeket a köteteket a hálózatra kapcsolt munkaállomásról a felhasználó úgy tudja - vagy legalábbis majdnem úgy tudja - használni mint a saját lemezes eszközeit. A lemezek fájl kezelés szempontjából is hasonlóan épülnek fel, mint a lokális eszközök, vagyis logikailag hierarchikus katalógus rendszert épít fel a fájl szerver, bár ez fizikailag nem úgy igaz mint a DOS esetében. Mivel a hálózati lemez nagy kapacitású, így igencsak szövevényes lenne a katalógusban való keresés. Ennek megkönnyítésére vezették be a logikai meghajtó és a keresı meghajtó fogalmát. A NetWare környezetben a lokális (fizikai) meghajtók fogják viselni az A:, B:, C: stb jeleket. A továbbiak a szerver merevlemezén elhelyezkedı katalógusokhoz rendelhetı hozzá. Tehát a hálózati meghajtó fogalma katalógust fog jelenteni. A fájl szerver többszintő védelmi feladatot is ellát. 2. PRINT SERVER (NYOMTATÓ KISZOLGÁLÓ) A NetWare 2.20 verziójával jelenik meg. A korábbi verziókban logikai nyomtatók voltak definiálhatók csak. A print server megjelenésével az összes hálózati nyomtatással kapcsolatos feladatot átveszi a fájl szervertıl. Elınye, hogy a nyomtatás helyére helyezhetı a nyomtató és nem kell a szervergéphez kapcsolódnia, valamint több nyomtató (16 darab) is elhelyezhetı mint a korábbi verziókban. 3. A HÁLÓZATOK ÖSSZEKAPCSOLÁSA A Novell NetWare lehetıséget nyújt különbözı hálózati eszközök összekapcsolására. A belsı híd (Internal Bridge) egy fájl szerver egyidejőleg négy egymástól eltérı hálózati topológiát támogathat. A szervergépbe beépített hálózati kártyán keresztül tudnak kommunikálni. Egy hálózaton belül több fájl szerver is mőködhet, amelyek bridge-ként használhatók. A külsı híd (External Bridge) abban különbözik a belsıtıl, hogy a hálózat egy munkaállomása látja el az elızı funkciókat. Az aszinkron híd két Novell hálózat nagy távolságú összekapcsolását teszi lehetıvé. A Netware Gateway lehetıvé teszi, hogy a lokális hálózat munkaállomásai X.25. csomagkapcsolt vonalon keresztül más számítógépekkel kommunikáljanak illetve postai szolgáltatásokat vegyenek igénybe.

24.

A Novell Netware védelmi, jogosultági rendszere

Ki használhatja a hálózatot ? • Rendszergazda (SUPERVISOR): a legmagasabb szintő felhasználó, feladata a teljes hálózat zavartalan üzemeltetésének megvalósítása. Mindig, minden joggal rendelkezik, amely jogok nagy részét át is adhatja másoknak. • Munkacsoport felelıs (Workgroup Manager) : olyan felhasználó, aki felhasználókat hozhat létre és tarthat karban. Felügyelıként mőködnek bizonyos csoport fölött, de nem felelnek meg rendszergazdának. • Operátorok: (file server konzol operátorok, nyomtatósor operátorok, nyomtató server operátorok) azok a felhasználók, akikhez további privilégiumokat rendeltek. Például egy file server konzol operátor olyan kitüntetett felhasználó, aki specifikus jogot kapott az FCONSOLE segédprogram használatára. • Felhasználók: azok a személyek, akik a hálózatot, annak szolgáltatásait igénybe veszik, pl. munkavégzés céljából. Jogaikat a Rendszergazda vagy Munkacsoport felelıs állapítja meg úgy, hogy munkájukat zavartalanul végezhessék, de más felhasználókat ne zavarhassanak, és illetéktelen adatokhoz ne juthassanak. Futtathatnak alkalmazásokat és dolgozhatnak állományokkal attól függıen, hogy milyen jogokat rendeltek hozzájuk. Az információ védelme: A hálózatban tárolt adataink a file serverben vagy az ahhoz közvetlenül hozzákapcsolt központi háttértárolón helyezkednek el. Nem lenne azonban szerencsés, ha mindenki láthatná a másik összes adatát. Külön problémát okoz, hogy ha több felhasználó ugyanabban az idıpontban dolgozik ugyanazzal az állománnyal, ugyanis ilyenkor felülírhatják egymás adatát. Az adatok elérése szempontjából az adatokat a következıképpen csoportosíthatjuk: Publikus (közös) adatok: Olyan könyvtárak és állományok tartoznak ide, amelyeket minden (vagy majdnem minden) felhasználó elér, leggyakrabban csak olvasásra. Csoport hozzáféréső adatok: Több felhasználó vagy felhasználói csoport éri el ugyanazt a könyvtárat és annak állományait, általában olvasási és írási joggal. Egyéni adatok: Kizárólag egy felhasználó által elérhetı könyvtárak és a bennük található állományok. Az adatok elérési szintjeinek kidolgozása a rendszergazda és a munkacsoport felügyelık feladata, a hozzáférési rendszer tervezésének mindig meg kell elıznie a tényleges munkát. A gyakorlatban a rendszergazda többletmunkáját pontosan ennek hiánya okozza. A hálózati védelem szintjei:


39



1. Bejelentkezési védelem: • Belépési jogosultság: csak az veheti igénybe a hálózat szolgáltatásait, akiknek érvényes felhasználói azonosítója (Login name) van az adott serveren. Az azonosítót a rendszergazda vagy a munkacsoport felügyelı hozza létre. • Jelszóvédelem: a felhasználó rendelkezhet egy bejelentkezési jelszóval is és ekkor a felhasználó nevén kívül a sikeres bejelentkezéshez szükséges a jelszó helyes megadása. A megfelelı biztonság érdekében a jelszó használatát kötelezıvé illik tenni (begépelésekor a jelszó nem jelenik meg a képernyın). A jelszót senki sem változtathatja meg, aki nem jogosult a jelszóval védett információ elérésére. A felhasználók a saját jelszavukat a SETPASS paranccsal változtathatják meg. A jelszóbeállítással, módosítással a rendszergazda a következı lehetıségekkel rendelkezik: - Beállítható a minimális jelszóhosszúság, amelytıl rövidebb jelszót a rendszer nem fogad el. - Illetéktelen felhasználói bejelentkezési kísérletek figyelése és kezelése (introuder lock-out). Ha egy felhasználó harmadik bejelentkezés után sem a helyes jelszót gépeli be, akkor azt a Netware illetéktelen felhasználónak tekinti és 30 percre kizárja a hálózatból. - Jelszó lejárati idı megadása, ami azt jelenti, hogy a felhasználó jelszava egy megadott nap múlva már ne legyen érvényes. Ilyenkor a felhasználónak a lejárati idın túli harmadik bejelentkezésig meg kell változtatni jelszavát. • Bejelentkezési idıintervallum szabályozása: Megadható, hogy a felhasználók a hét mely napjain, a napok mely óráiban kapcsolódhatnak a hálózathoz. Az intervallumot 30 perces idıközökkel lehet beállítani. Megadható pl., hogy egy felhasználó csak pénteken 15:30-tól vasárnap 22:00 óráig kapcsolódhat a hálózathoz. • Bejelentkezés helyének szabályozása: Megadható, hogy egy felhasználó melyik hálózati szegmensen, vagy munkaállomásokon jelentkezhet be. Ezzel a felhasználókat helyhez köthetjük. • Egyidejő bejelentkezés korlátozása: Ezzel az korlátozható, hogy a felhasználó egy idıben hány munkaállomáson dolgozhat. Megadható, hogy az adott felhasználó egyidejőleg mindig csak egy munkaállomáson (példányban) dolgozhat. 2. A felhasználókhoz rendelt meghatalmazások alapján dıl el, hogy milyen könyvtárakhoz és állományokhoz fér hozzá a felhasználó és ezekkel milyen mőveleteket végezhet. Ezek a következık: • A

Access Control

Lehetıvé teszi a felhasználó számára a meghatalmazások megváltoztatását.

• C

Create

Könyvtár vagy állomány létrehozását engedélyezi.

• E

Erase

File és alkönyvtár törlését teszi lehetıvé. Ha állomány szinten adjuk meg, az állomány törlése abban az esetben is lehetséges, ha ez a jog a katalógusra nem lett megadva.

• F

File Scan

Lehetıvé teszi a katalógus olvasását (állomány keresés).

• M

Modify

Könyvtár és állomány attribútumainak megváltoztatását engedélyezi.

• R

Read

Könyvtár szinten lehetıvé teszi a könyvtár megnyitását és a benne lévı programok futtatását, állomány szinten az állomány nyitását és olvasását.

• S

Supervisory

Minden jogot megad a könyvtárhoz, vagy állományhoz .

• W

Write

Lehetıvé teszi a könyvtárban lévı programok írását (tartalmuk módosítását).

3. Könyvtárakhoz és állományokhoz rendelt attribútumok döntik el, hogy a könyvtár vagy állomány megtekinthetı, átírható-e.

40

• A

Archive needed

Archiválás szükséges.

• Di

Delete Inhibit

Törlés tiltása, ez az attribútum megakadályozza a felhasználókat a könyvtárak és állományok törlésében még akkor is, ha könyvtár szinten törlési joguk van. Csak módosítási joggal rendelkezı felhasználók tudják ezt az attribútumot érvényteleníteni, majd az állományokat (üres könyvtárat) törölni.

• X

Executable Only

Csak .EXE és .COM állományokra adható meg, megadásával az állomány másolás elleni védelmét biztosítjuk.

• H

Hidden

Rejtett.

• P

Purge

A könyvtár vagy állomány törlése esetén fizikailag is törlıdik, többé nem állítható helyre.


Számítástechnikai alapismeretek • Ro: Read Only :


Az állomány csak olvasható lesz. Beállítása esetén a Netware automatikusan hozzárendeli a Delete Inhibit és Rename Inhibit attribútumokat is.

• Ri: Rename Inhibit:

A könyvtár vagy állomány nem nevezhetı át.

• Rw Read-Write

A file írható-olvasható lesz.

• S:

Shareable:

Lehetıvé teszi az állomány megosztását, több felhasználó egyidejő hozzáférését az állományhoz. Leggyakrabban a Read Only attribútummal együtt használják.

• Sy

System

Rendszerállomány vagy könyvtár.

• N:

Normál :

Az állományt egyidıben csak egy felhasználó használhatja.

4. Helyfoglalás korlátozása: • kötetre: megadhatjuk, hogy a felhasználó a megadott köteten összesen mennyi helyet foglalhat, ebbe beleszámítanak azok az állományok is, melyeket a felhasználó nem lát, de az ı tulajdonát képezik. • könyvtárra: korlátozhatjuk, hogy a felhasználó egy megadott könyvtárban (és annak alkönyvtáraiban együttvéve) mennyi területet foglalhat el.

25.

Internet alapfogalmak, szolgáltatások

Amerikából jöttem ... Az 1960-as években kezdtek el kísérletezni az ARPA anyagi támogatásával egy olyan számítógépes hálózat kiépítésén, ami az - akkor - új csomagkapcsolásnak nevezett szabványt használta. Ez az új szabvány úgy mőködött, hogy az adatsorozatokat kis csomagokra bontotta és mindegyik csomag rendelkezett a rendeltetési címével. Az ARPA a következıket várta ettıl a hálózattól: • egy olyan számítógép-hálózatot ahol - a csomagkapcsolásnak köszönhetıen - egy kommunikációs vonalat egyidıben többen is használhatnak; • egyes számítógépek "kiesése" esetén a hálózat mőködıképes maradjon; • bármely két számítógép tudjon egymással kommunikálni. Így jött létre az ARPANET nevő hálózat, az Internet elıdje. Az ARPANET létrehozásának célja - nem más volt, mint - egy olyan számítógép-hálózat létrehozása, amely túlél egy esetleges atomtámadást is. Az 1970-es években a kutatás, fejlesztés és oktatás területén is nagy számban jelentek meg a számítógépek. Fokozott igény mutatkozott a számítógépek összekapcsolására. Erre a legjobb lehetıséget az ARPA által kifejlesztett un. internet protokollok (szabványok) kínálták, ahol különbözı típusú számítógépek kapcsolódhattak egymáshoz. A 70-es évek végére kiépültek a kapcsolatok az ARPANET és a többi országban neki megfelelı más számítógépes hálózatok között. A világot ettıl kezdve egy globális számítógépes hálózat fonja be. Az 1980-as években a hálózatoknak ez a hálózata, melyet már INTERNET-nek kezdtek nevezni, elképesztı ütemben növekedett. Ezresével kezdték el csatlakoztatni a számítógépeiket az Internet-hez az egyetemek, a kutatóintézetek és az állami hivatalok. Ma (1996. július) az Internet továbbra is exponenciálisan növekszik, kb. 150 ország, összesen kb. 13 millió számítógépe kapcsolódik egymáshoz. Az Internet-et használók száma valószínőleg már 100 milliós (!) nagyságrendre tehetı. Az Internet A világmérető hálózat azoknak a számítógép-hálózatoknak az összessége, amelyek mind a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) protokollt használják az egymás közötti kommunikációhoz. A kommunikációs vonal többféle lehet, pl. száloptikai kábel, telefonvonal, mőhold stb. Ez a protokoll teszi lehetıvé, hogy a gépek közvetlenül kapcsolatba lépjenek egymással és ez a protokoll szabályozza továbbá azt is, hogy milyen útvonalon kell az A pontból a B pontba vinni az adatokat. Ha a mindennapi életbıl szeretnénk rá példát hozni, leginkább az úthálózatokhoz hasonlíthatnánk. Ebben az esetben az Internet megfelelne a nemzetközi úthálózatnak, ahol különbözı "típusú és sebességő" utak találhatók. Az Interneten a számítógépek azonosítása egy 32-bites (4 byte-os) számmal történik, amit IP címnek nevezünk. Alakja (pl.) 193.224.147.66. Ezek az IP címek logikailag két címrészbıl állnak, hálózati címrész és host címrész. Az alapján hogy mennyi byte azonosítja a hálózatot az IP címeket három osztályba sorolhatjuk: • A osztályú az IP cím, ha az elsı byte azonosítja a hálózatot, ekkor 224 db IP címmel gazdálkodhatunk a hálózatban (193.x.y.z) • B osztályú az IP cím, ha az elsı két byte azonosítja a hálózatot,ekkor 216 db IP címmel gazdálkodhatunk a hálózatban (193.224.y.z) • C osztályú az IP cím, ha az elsı három byte azonosítja a hálózatot, ekkor 28 db IP címmel gazdálkodhatunk a hálózatban (193.224.147.z)


41



Mivel ilyen címeket elég nehézkes lenne megjegyezni, az IP címekhez neveket rendelnek. Ez a név strukturált felépítéső és jobbról balra értelmezzük. A név utolsó részébıl megtudjuk, hogy melyik országban található a gép, ezek a legfelsıbb szintő domain nevek: amerikai : egyéb országok (néhány példa): • .us Amerikai Egyesült Államok • .hu Magyarország • .org non-profit szervezetek • .at Ausztria • .com üzleti szervezetek • .cz Cseh Köztársaság • .gov kormányhivatalok • .sk Szlovák Köztársaság • .edu oktatási intézmények • .ro Románia • .net hálózati szolgáltatók • .uk Nagy Britannia A domain név egy hálózatot azonosít és két részbıl áll. A gép nevébıl és a legfelsıbb szintő domain névbıl. Néhány példa: • bme.hu Budapesti Mőszaki egyetem • whitehouse.gov USA Fehérház • nasa.gov NASA • ibm.com IBM Legelterjedtebb Internetes szolgáltatások A legtöbb internetes szolgáltatás kliens-szerver alapú. A felhasználó által használt gépen futó program a kliensprogram, és csak azzal a géppel tud a használó kapcsolatot létrehozni, amelyen a kliensnek megfelelı szerverprogram fut. Ezek a programok különbözı protokollokat használnak (pl. HTTP, FTP stb.) amelyek a TCP/IP felett futnak. Az internetes cím elejébıl következtethetünk a szolgáltatás típusára : • www World-Wide Web • ftp File Transfer Protocol • irc Internet Relay Chat • gopher Gopher Tehát egy internetes cím így nézhet ki: www.chips.ibm.com • World-Wide Web (WWW) Ez a legnépszerőbb internetes szolgáltatás, ma már minden valamirevaló cég elérhetı rajta keresztül. Népszerőségenek egyik oka, hogy látványos és nagyon könnyő használni.A WWW egy un. HTTP (HyperText Transfer Protocol) kommunikációs szabványt használ a kommunikációra, "dokumentumai" pedig HTML (HyperText Markup Language) nyelven íródnak. Ezek a HTML lapok leginkább egy WinWord dokumentumra hasonlítanak. Tartalmuk igen változatos lehet: szöveg, kép, hang, JAVA program, hyperlink stb. Mi is az a hyperlink? A WWW sikerét ennek az egyszerő, mégis zseniális ötletnek köszönheti. A hyperlink mindig egy objektumra (egy másik HTML lap, fájl stb.) mutat, ami bármelyik WWW-s szerveren lehet a világon. Megjelenési formája sokféle lehet, valamilyen módon mindig kiemelkedik a háttérbıl. Lehet más színő vagy aláhúzott szöveg, egy kép vagy csak egy kép részlet. Ennek köszönhetıen úgy jutunk egyik géprıl a másikra, hogy szinte észre sem vesszük.

42




• File Transfer Protocol (FTP) Az FTP olyan alkalmazás, amivel fájlokat másolhatunk egyik géprıl a másikra, függetlenül a gépek típusától és az operációs rendszerétıl. Ahhoz hogy használni tudjuk ezt a szolgáltatást, be kell jelentkeznünk a célgépre. Ehhez felhasználói azonosítóval és jelszóval kell rendelkeznünk. Olyan számítógépekrıl is tölthetünk le fájlokat, amelyekhez egyébként nincs hozzáférési jogosultságunk. Ezeket nevezzük "Anonymus FTP"-nek. Felhasználói azonosítónak anonymous-t vagy ftp-t adhatunk meg, jelszóként pedig az E-mail címünket. Az Anonymous FTP szervereken a fájlok általában tömörített - PC-s fájlok .zip, UNIX-os fájlok .tar.Z vagy .tar.gz - formátumban találhatóak meg. • Gopher A gopher-t 1991-ben kezdték kifejleszteni a Minesotai Egyetemen. Nevét az egyetem kabalafigurájáról kapta. Eredetileg egyetemen belüli használatra tervezték, de a programot nyilvánosan közzétették a hálózaton, és rövidesen rendkívül népszerő lett. Egy sokszintő menürendszerhez hasonlíthatnánk, ahol egy menüpont segítségével vagy egy fájlhoz vagy egy újabb menühöz jutunk el. Az így megtalált fájlok megtekinthetık vagy letölthetık a saját számítógépünkre. Ezek - ugyanúgy mint a WWW-nél - más szervereken is lehetnek.

• Telnet Szeretnél úgy használni egy számítógépet - ami akár több ezer kilométerre van tıled - mintha ott ülnél egy munkaállomása elıtt? Ezt teszi lehetıvé a Telnet, amit leggyakrabban online adatbázisok elérésére használnak. Természetesen ehhez a cél gépen felhasználói azonosítóval és jelszóval kell rendelkezni, kivéve ha olyan online szolgáltatást (pl. könyvtári adatbázist) szeretnénk elérni ami nyilvános hozzáféréső. Ezt általában fel is tüntetik a bejelentkezı képernyın. Amikor létrejön a kapcsolat, onnantól kezdve a cél gép operációs rendszerének felhasználói felületét látjuk. Ezért, a legfontosabb jellemzı a telnet alkalmazások esetében, hogy milyen terminál emulációt (pl. VT100) ismernek. A különbözı nagy számítógépek (pl. IBM, DEC, SUN stb.) különbözı terminál szabványokat támogatnak. A terminál emuláció szabályozza, hogy a billentyőzet és a képernyı hogyan dolgozzon együtt a szolgáltató gépének operációs rendszerével.


43



• Internet Relay Chat (IRC) Az IRC egy olyan szolgáltatás, amivel tetszıleges számú felhasználó tud egymással beszélgetni a világ bármely részérıl A CB rádiózáshoz hasonlítható leginkább. Az IRC szervereken csatornák (channels) találhatóak, és az egy csatornán lévı egyének beszélhetnek egymással a billentyőzet segítségével.

26.

Elektronikus levelezés (E-mail)

A Internet legrégibb szolgáltatása, és ma is milliók használják nap mint nap az elektronikus levelezést. Ez lényegében hasonlít a hagyományos levelezéshez, de itt a levélpapír helyett szövegfájlban található és percekben mérhetı a kézbesítési idı. Még ma is sokan csak levelezésre használják az Internetet. Annak a több millió embernek szerte a világon, aki az Internetet használja, van saját email címe. Az e-mail cím a következı felépítéső : valaki@valahol A valaki az illetı felhasználói azonosítója pl. PIROSKA, a valahol pedig az a gép ahol a postafiókja található pl. FARKAS.HU. Tehát Piroska e-mail címe : [email protected]

A Pegazus Mail (Pmail) Novell hálózatokhoz készült levelezı program. A program segítségével a helyi - Novell hálózatban és az Interneten is levelezhetünk. A programnak DOS-os és WINDOWS-os változata is van. A jegyzetben a DOS-os változattal ismerkedünk meg. A program kényelmes lehetıséget biztosít a levelezésre. Leveleinket irattartóba (folder) rendszerezhetjük, elküldött leveleinkrıl másolatot készíthetünk, beérkezı leveleinket szőrhetjük, kisebb fájlokat (pl. fénykép) küldhetünk a levéllel együtt, címjegyzéket készíthetünk , stb. A menüpontok (hotkey szerint): • N (Új levelek) Ez a menüpont csak akkor látható, ha új (még olvasatlan) levelünk van. Ennek megfelelıen itt olvashatjuk el a leveleinket elıször. • S (Levélküldés) Itt írhatjuk meg és adhatjuk fel leveleinket. • F (Fájlok küldése) Ha csak fájlokat szeretnénk küldeni (mert ez is lehetséges ) ezt a menüpontot válasszuk. Egy levélben egyszerre legfeljebb 64 fájlt küldhetünk el korlátozott(!) méretben. FIGYELEM ! A levelezést nem - nagy terjedelmő - fájlok küldésére találták ki! (Funkciói és mőködése megegyezik a Levélküldés/F7-tel.) • B (Tallózás) Az egyszer már - új levelek menüpontban - elolvasott levelek találhatóak itt. (Funkciói megegyeznek az Új levelek menüponttal.)

44


Számítástechnikai alapismeretek • O (Faliújság) • C (Szerver váltás) • P (Környezet) • E (Szövegszerkesztı) • Q (Kilépés)


A faliújság hasonló az irattartókhoz, azzal az alapvetı különbséggel, hogy az itt levı cikkeket mások is láthatják és olvashatják. A faliújságon lehetnek cikkek, amiket az Enter billentyő segítségével elolvashatunk és lehetnek más faliújságok is. Itt tudunk másik Netware szerverre átváltani, ha azon a szerveren is van felhasználói azonosító.Ilyenkor beléptet minket arra a szerverre is. A program beállításait változtathatjuk meg.

N - Új levelek A menüpontba belépve legelıször a tallózó képernyıt látjuk. Itt válogathatunk az új levelek között, olvashatjuk el és különféle mőveleteket végezhetünk el velük. Minden sor egy-egy levél, s egy levélrıl négy információt tartalmaz. feladó

• F5 vagy SPACE • SHIFT+F5

a levél tárgya

a levél érkezésének ideje melléklet

levél kijelölése kijelölés megfordítása

A kijelölt levélen, vagy leveleken (ha nincs kijelölés, akkor amelyiken állunk) a következı mőveleteket lehet végrehajtani: • • • • • • •

Enter F10 Del A C F L

• M • O • P • R • S • T • X

A levél elolvasása. Másik dosszié választása. A levél vagy levelek törlése. A levél mellékleteinek kezelése. Másolat készítése másik dossziéba. Továbbítja a levelet más felhasználó(k)nak. Szövegmintát keres mindegyik, vagy csak a kijelölt levelekben. Ezzel a mővelettel jelölhetık ki az egy bizonyos szöveget tartalmazó levelek is. Átteszi a levelet egy másik dossziéba: a dosszié választó ablak jelenik meg. (Itt egy új dossziét is létrehozhat.) Egyéb lehetıségek: különleges vagy kevésbé használatos mőveletek. Kinyomtatja a kurrens levelet. Válasz: a megjelenı párbeszédpanelben a válaszlevél formáját és címzését lehet megadni. Levélküldés. A dosszié elrendezését változtathatja meg. A levelet egy szövegfájlba másolja: ha a levél fájlokat tartalmaz, akkor ezzel a mővelettel lehet azokat kibontani.


45



L - Levélküldés: Itt írhatjuk meg és adhatjuk fel leveleinket. • To

• • • • • • • • • • •

46

Ide kerül(nek) a cím(ek). Ha csak helyi, hálózaton belüli levelet szeretnénk küldeni a

felhasználó azonosító, ha internet-es levelet az e-mail cím kerül ide. Ha több címre szeretnénk a levelet küldeni, vagy vesszıvel válasszuk el, vagy egy fájlba írjuk be (ekkor egy sorban egy címnek kell lennie, és a cím helyére @fájlnév kerül). Subject A levél tárgya A középsı nagy területre pedig a levelet írhatjuk. F1 rövidített help F2 az aktuális szerver felhasználóinak listája F3 notesz F4 az aktuális szerver bejelentkezett felhasználóinak listája F6 címlista F7 mellékletek (itt csatolhatunk a levélhez fájlokat) F9 specilis beállítások (másolat, kódolás, olvasási nyugta, kézbesítési nyugta, sürgıs levél stb.) F10 menü CTRL+ENTER levél elküldése


No title

Recommend Documents