rg Díj
* 201
be
Raou
Budai ófár allen lW
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2014. március ® 5774. Adar II. ® XVI. évfolyam 2. szám
Sorstalanság? Sorsvetés?! Sorsok Háza… Verő Tamás: Sorstalanság? Sorsvetés?! Sorsok Háza… 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal Háztáji Hírek 3. oldal Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XXXVII. 4-5. oldal Turán György: Világhírű magyar zsidó tudósok 5. oldal Deutsch Éva: Találkozások I. 6-7. oldal
Érzem, hogy meg kell szólalni. Közeledik Purim, a sorsvetés ünnepe. Ez egy olyan zsidó történet, ami koronként újra és újra megtörtént a zsidósággal. Felfedezhető benne egyfajta sorsszerűség. Ránk támadnak, nagy córeszben vagyunk, és mégis fennmaradunk. Egy asszimilálódott zsidó lány csodás módon, az Örökkévaló segítségével képes megmenteni népét a pusztulástól. A zsidóság sorsa a második világháború során nem ilyen csodás megmenekülésekről szólt. Emlékezzünk a pogromokra, az üldöztetésekre, az 1920-as évektől hozott zsidótörvényekre! A ma itt élő zsidóság csak nagy megpróbáltatásokat elszenvedett felmenőinek köszönheti életét. Csoda, hogy túlélték a marhavagonokban való utaztatásokat, megmenekültek a koncentrációs táborokból, gettókból.
Porosz Péter: Történelemhamisítás 7-8. oldal Herskovits György: Anyám háborús történetei II. 9-10. oldal Kovács Gábor: Lengyel vendégek a Frankelben Lefkovics Péter: Felesleges dolog 11. oldal A Micve Klub márciusi programja 12. oldal
Mennyire hiányzik az elpusztított vidéki zsidóság! Nemrég emlékeztünk meg a budapesti gettó felszabadításáról! Az én nagymamám egy 12 gyermekes családból származott, három lánytestvér tért csak vissza, a többieket a haláltáborok halálgyárában gyilkolták meg. Ő azt mesélte, hogy a családját darutollas magyar csendőrök kísérték végig Nyíregyházán a vasútállomásra. Magyarország határáig csak magyar szót hallott a vagonba zárva odakintről, német szót egyet sem. Tagadható, átírható, átfogalmazható a „sorsuk”, ami a deportálásig vezetett? A jogfosztás, a mások megalázása, a kiszolgáltatottság nem 1944. március 19-én kez-
dődött. Ebben a „sorsban” akkor kevesen mondták/mondhatták azt, hogy nem, eddig és ne tovább. Voltak, akik megpróbáltak ellenállni, voltak, akik nem hagyták magukat, voltak, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat, nem hagyták magukra őket, nekik köszönet és hála tetteikért.
De milyen érzései vannak a köztünk élő „szerencsés” holokauszt túlélőknek, akik nézik, látják a mostani eseményeket? Érzem a zavarodottságukat, érzékszerveikben összekapcsolódik az egyszer már átélt időszak a mostanival. Ez lenne a sors? Lehet-e félelemben élni? Hagyhatjuk, hogy ők félelmet érezzenek, és azt gondolják, a sorsuk megismétlődhet? Lehet-e a napi politikai játszmáknak odavetni a sorsunkat? Lehet-e feszegetni a határokat? Ez lenne a zsidóság sorsa? NEM! Purimkor a múltat elevenítjük fel, és örülünk, mert látjuk a jóra fordult sorsot. Akkor, ott sorsot vetettek, hogy kiválasszák a zsidók legyilkolásának dátumát. Mi erre is emlékezünk. Most a „sorstalan hazai” zsidóság nem mondhatja azt, hogy a 70 évvel ezelőtti eseményekre nem emlékezik. Csak azt tehetjük, hogy szembenézünk önmagunkkal, és visszapergetjük az eseményeket - melyeket eddig sem felejtettünk el együtt teszünk azért, hogy ne ismétlődhessen meg a „sorsunk”. Legyen a purimi ünnepség önfeledt, gondtalan, és az utána jövő hétköznapokban is folytatódhasson a nyugodt, békés sorsunk! Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2014. március
5774. Adar II.
Imaidők 2014. év márciusi imarendje - 5774. Adar II. Március 01. 10.00 szombat
Ünnepi ima - PEKUDE (Hávdálá: 18.14)
Adar I.
29.
Adar II. 01. 04. 05. 06.
03. 06. 07. 08.
07.02 07.01 17.30 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.19) Ünnepi ima - VÁJIKRA (Hávdálá: 18.24)
09. 10. 13. 14. 15. 15.
07.02 07.01 17.30 10.00 18.30
vasárnap hétfő csütörtök péntek szombat szombat
ZAJIN ADAR - MÓZES születése és halála Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima, ESZTER böjtje (18.26-ig) Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.30) Ünnepi ima - CÁV (Hávdálá: 18.35) Erev purim, Megilat Eszter, álarc, Mordeháj, forralt bor
07. 08. 11. 12. 13. 13.
16. 17. 20. 21. 22.
10.00 07.02 07.01 17.30 10.00
vasárnap hétfő csütörtök péntek szombat
Purim, Megilat Eszter, állarc, Mordeháj, forralt bor, Sáchrit - Reggeli ima - Susán Purim Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.40) Ünnepi ima - Smini (Hávdálá: 18.45)
14. 15. 18. 19. 20.
24. 27. 28. 29.
07.02 07.01 17.30 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.50) Ünnepi ima - TAZRIA (Hávdálá: 18.55)
22. 25. 26. 27.
Sáchrit - Reggeli ima
29.
31. 07.02 hétfő
Jahrzeitok
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5774. év Adar II. (március) havában
Halász Andor Landszmann Aranka Mándi Erika Reisz Frigyes Vajna Jenőné -2-
Március 19. Március 17. Március 01. Március 19. Március 19.
2014. március Zájin Ádár halvacsora A szóbeli hagyományok (tóra se beál pe) elmondása szerint ezen a napon született Mózes tanítómesterünk. Élete beteljesedett, mindent elvégzett, ami neki volt róva. 120 éves születésnapján távozott közülünk. Sírja ismeretlen. E napon közösségünk hagyományos halvacsorát tart, így emlékezve meg elhunyt hozzátartozóinkról. Időpont: 2014.március 8. 18.30 óra. Menü: halkocsonya, barhesz, almás rétes, bor. A vacsora ára: 2.500.- Ft Jelentkezés: a körzeti irodában személyesen, vagy telefonon (1-326-1445) 7-13 óra között, illetve a
[email protected] címen. Helyek korlátozott számban! Január 17-én, a péntek esti kidduson tartottuk meg közösségi Tu BiSvát ünnepségünket, ahol gazdagon terített asztalokon, gyönyörű gyümölcstálak várták hittestvéreinket. Jó hangulatban, vidám beszélgetés és éneklés közepette fogyasztottuk el a gyümölcsöket. Tájékoztatjuk kedves Olvasóinkat, hogy a zsinagóga falára helyezett márványtáblára, halottaik emlékére réztáblát lehet készíttetni. A részletek megbeszélése érdekében keressék Sárosi Évát (telefonon: 1-3261445, vagy személyesen). Felhívjuk hittestvéreink figyelmét arra, hogy szívesen vesszük, ha mondanivalójukat, észrevételeiket, véleményeiket és gondolataikat megírják a Budai Sófár újságnak. Szeretnénk, ha minél több személyes történet és érzés lenne a megírt cikkekben. Ebben az évben a Holokauszt 70. évfordulójára emlékezünk, erről és bármilyen más
Budai ófár
5774. Adar II. Az
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem felvételt hirdet a 2014-15-ös tanévre. Jelentkezési határidő: 2014. március 31. Részletes ismertető:
www.or-zse.hu/felvtaj2014.htm
Háztáji Hírek témáról is várjuk írásaikat. Köszönettel: a szerkesztőség. KÉRJÜK, TÁMOGASSA ADÓJA 1%VAL A FRANKEL ZSINAGÓGA ALAPÍTVÁNYT! ADÓSZÁM: 18114878-1-41 MAZSIHISZ TECHNIKAI SZÁMA: 0358 KÖSZÖNJÜK!
20 ÉVES AZ ANNA OPTIKA! Köszönjük! Születésnapi akciók a weboldalon: www.annaoptika.hu 1136 Budapest, Pannónia u. 48. Tel.: 36 1 329 4058 1137 Budapest, Pozsonyi út 1. Te.l: 36 1 270 3804 1075 Budapest, Wesselényi u. 2. Tel.: 36 1 321 1232
-3-
Egyszerű felvételi... Sokféle hallgatói juttatás... Hitéleti támogatás... ELŐ-PURIM Fellép a Klezmerész Együttes! Szeretettel várjuk kedves vendéginket 2014. március 8-án, 18 órától a Rozmaring Kertvendéglő Klubtermében! Svédasztalos purim büfé: hamis hal (false fis), humusz, padlizsán pástétom, hideg libamáj mousse, hagymás tojás (ájer lájber cibelesz), töltött káposzta, töltött borjúszegy, libamell vadasan, aszaltszilvás-diós pulykamell, lében sült (szaftbráten), húsleves maceszgombóccal, Hámán táska (Hámán-füle), kindli. Ital: korlátlan hosszúital fogyasztás (sör, üdítő, ásványvíz, kávé). 1 pohár száraz fehérbor Irsai Olivér, 1 pohár Szekszárdi Bodri rozé, 1 pohár szekszárdi Kékfrankos. A menü ára: 8500 Ft/fő. A további fogyasztás egyénileg fizetendő. Cím: III.kerület Tímár u.-i HÉV állomásnál, a Duna parton. Asztalfoglalás: 367-1301 vagy
[email protected]
Budai ófár
2014. március
5774. Adar II.
Amit érdemes megnézni XXXVII. Örkény István Színház: Meggyeskert Katona József Színház: A nép ellensége Az e havi írásomban két klasszikus mű megtekintését ajánlom az olvasó szíves figyelmébe. Vajon mi lehet az oka a klaszszikus darabok sűrű színrevitelének? Az tapasztalható, hogy sorra veszik elő a rendezők a jelentős szerzőket, s azt is megállapíthatjuk, hogy a siker biztosított. Csehov vagy Ibsen színpadi műveiben az alakok jelleme tökéletesen kidolgozott, az előadás során fejlődnek, alakulnak, olyan utat járnak be, amelyet a köznapi ember is - bár más formában -, de szívesen megélne. Bizonnyal az is a siker egyik kulcsa, hogy a darabok konfliktusai akár napjainkban is előfordulhatnak: a tulajdon elvesztése, vagy a hatalom beavatkozása a privát életbe. A darabok tehát semmit sem veszítettek aktualitásukból. A következőkben lépjünk be a nézőtérre! Örkény István Színház: Meggyeskert Anton Pavlovics Csehov darabját Zsótér Sándor állította színpadra, Ungár Júlia fordította újra. Egy generáció a Tóth Árpád fordította előadást láthatta, a könyvet olvashatta. Tóth Árpád a Cseresznyéskert címet adta a darabnak, hiszen jeles költőnk a német fordítást ültette át magyar nyelvre. A jelen fordítás alkalmazza a Meggyeskert címet. Ez utóbbi a hiteles, a szószerinti címadás. A darab műfaji meghatározása: farce négy felvonásban. De mit is jelent a „farce” szó? „A farce (francia ,töltelék’) francia vígjáték, bohózat. Virágkorát a 14-16. században élte, kezdetben a nagyobb lélegzetű (többnyire vallásos tárgyú) misztériumok, moralitások, sottie-k komikus, nemegyszer durva, trágár hangú betéteit nevezték így, később ezek a betétek köz-, ill. utójátékká váltak, majd egyre világibb tartalommal önálló játékokká fejlődtek. Ezek rövid, csattanóra kihegyezett, számos helyzetkomikumi ötletre épülő, népi fordulatokat bőséggel alkalmazó realisztikus jelenetek, gyakran durva és trágár tréfák lettek. A farce cselekményének középpontjában valamilyen felsülés vagy lóvátevés áll. Alakjai általános tulajdonságokat testesítenek meg (képmutatás, kapzsiság, házasságtörés, ravaszság); nincs köztük rokonszenves szereplő. A legtöbb farce szerzője ismeretlen; a kb. 150 fennmaradt darab közül máig a Pathelin mester a legnépszerűbb." - A szócikket lásd a Kulturális enciklopédiában. Csehov a következőket írja e műve kap-
csán: „Miért nevezik a plakátokon és újsághirdetésekben csökönyösen drámának a darabomat? Nyemirovics és Sztanyiszlavszkij semmilyen értelemben nem azt látják benne, amit írtam. Kész vagyok fogadni bármibe, hogy egyikük sem olvasta el egyszer sem figyelmesen.” 1904. április 10., A. P. Cs. - olvashatjuk a színházi szórólapon. Nos, érdemes elgondolkodnunk, hogy a látott darab szomorújáték (darab), a maga pontos naturalisztikus ábrázolásával, avagy lehet-e, szabad-e a züllést megmosolyogni? A magyar színjátszás hagyományai szerint e rendezésig mindenkor az első utat választotta.
Jelenet az előadásból Röviden a darab a következőkről szól: Egy lezüllőben lévő, jogosan pusztulásra kárhoztatott nemesi család tagjai romantikusan ragaszkodnak a család régi fényét jelképező meggyes kerthez, noha nincs energiájuk sem ahhoz, hogy fenntartsák, sem ahhoz, hogy modern üzleti szellemben hasznosítsák. Végül hallhatják a kert megsemmisítését. A színpadon a szereplők másról beszélnek, mint amit éreznek, vagy gondolnak. Az író a belső történésekre helyezi a súlyt a cselekményességgel szemben. Fontos helyet kapnak a hangulatok. Csehov az abszurd felé tolta el a komédia műfaji határait. A dráma a groteszk haláltánc, amely a világvége hangulatát sejteti, s a modern ember ütöttségét írja le. Zsótér Sándor rendezése éppen az abszurd helyzeteket hangsúlyozza, tehát a farce műfaji meghatározás elvárásainak kíván megfelelni. A színpadon egy hatalmas pálmafa szimbolizálja a gyümölcsöskertet, sőt a gyermekszoba terét egy óriási, kultikusnak is felfogható macskaszobor jeleníti meg. A macska a puhaságot, a melegséget közvetíti, amelyben nemzedékek nőttek fel. S a záró percekben pedig hihetetlenné lesz; a bezáratás eszközévé válik. A színészvezetés rendkívül tudatos. A fejlődési ív pontosan megrajzolt. Három sze-
-4-
replőt kell kiemelni. Békés Itala alakítja Firszet, a 87 éves belső inast, aki a múltat, a család évszázados történetét képviseli. Ez a szerep mindig is a kis szereplő nagy alakítását jelentette. Békés Itala nagy beleéléssel formálja meg ezt a figurát, s az előadás utolsó perceit magaslatokba repíti. Kerekes Éva Ljubov Andrejevnát alakítja. A családi otthon melegéről éppúgy ábrándozik, mint a már megtapasztalt, színes párizsi életről. Felelőtlensége esetlenségnek tűnik, amikor már csak fillérei vannak, akkor is ad pénzt annak, aki kér tőle. Játéka az eszköztelenségre, a naivitásra épül. Szandtner Andrea a fogadott lányt, Várját játssza. Ő az, aki a birtokot kezeli, míg a család távol van, s ettől a birtokhoz való kötődése mindenkinél erősebb. Várja a család hazaérkezésekor már tudja, mi is vár a birtokra. Összetett szerepét visszafogottan formálja meg. „Azt hiszem, hogy a darabomban, bármilyen unalmas is esetleg, van valami új.” írja Csehov. Nem, nem cseppet sem unalmas a darab. Élvezetes, pergő, elgondolkodtató. Katona József Színház: A nép ellensége „…ez már nemcsak a vízmű és a csatorna kérdése. Az egész társadalom megérett a tisztulásra, dezinficiálásra.” Közel egy éve tűzte a műsorára a Katona József Színház Zsámbéki Gábor rendezésében „A nép ellensége” című eladását. A művet Kúnos László fordította, Török Tamara dramaturg jelentős változtatásokat, elsősorban húzásokat hajtott végre a szövegkönyvben. Így Henrik Ibsen eredeti 5 felvonásos darabjából egyrészes, 120 perces előadás lesz. Ez a tömörítés nagy feszültséget teremt, és igen-igen aktuálissá, mindennapivá válik. Zsámbéki Gábor rendezői koncepciójának középpontjában a mai napok történéseivel való párhuzamkeresés áll. S valljuk meg, sok-sok hasonlóságot fedezhetünk fel. De miről is szól a darab? Ibsen egy újságban megjelent rendőrségi hír nyomán írta „A nép ellenségét” 1882-ben. Stockmann doktor felfedezi, hogy a városát felvirágoztató gyógyforrások vize mérgezett. A lakosság, élén a polgármesterrel, aki mellesleg Stockmann bátyja, nem akar szembesülni az igazsággal. Lassan az egész város a pénz hatalmával és a hivatali korrupcióval is küzdő doktor ellen fordul. Stockmann doktor a családján kívül senkire
Budai ófár
2014. március nem számíthat, Katrine, a felesége több alkalommal is szeretné a jelen valóságához visszatéríteni. A darab végére a kincsnek vélt szennyezett víz elönti a színpadot, s lassan folyik le a hordalékos, sűrű barna lé a színpadról.
Kulka János és Bán János Stockmann tisztessége nem kérdőjelezhető meg. E szavakat mondja a népgyűlésen: „Napokig töprengtem, s annyiféléről, hogy
szinte belekábultam, de végül pontosan beleláttam a szövevénybe. Ezért állok itt ma este. Nagy leleplezésre készülök, polgártársaim! Nem olyan potomságról számolok be, hogy vizünk szutykos, s hogy gyógyfürdőnk dögvészes talajon épült! (…) A pártvezérek kiirtása közszükséglet! Mert a pártvezér dúvad - éhes farkas.” S a beszéd egyre hevesebb, vádlóbb, veszélyesebb! „Új fölfedezésemről beszélek - arról a fölfedezésről, hogy összes szellemi forrásaink szutykosak, s hogy polgári társadalmunk a hazugság dögvészes talaján nyugszik.” A színészek játéka egészen fantasztikus! Fekete Ernő alakítja Stockmann doktort. Szakmaszerető, elkötelezett figurát hoz, akinek vannak ideái, aki igazán hisz a jóban, az erkölcsben, s nem veszi észre, hogy épp a naivitása okozza a bukását is. Fekete Ernő
5774. Adar II. sokszínű játéka hiteles, minden gesztusa, minden mondata a helyén van. Peter Stockmannt, a polgármestert Kulka János játszsza. Ritkán láttuk őt negatív szerepben, meg kell állapítsuk, kiemelkedő a színészi játéka. A két órás előadás során, ha kell, alázatos, ha kell agresszív, ha a szerep úgy kívánja, akkor megértő, kedves és így tovább. Az emberi jellemtelenség, a karriervágy valamennyi lépcsőfokát bejárja. Hiteles előadásmódját minden bizonnyal sajnos - mai politikusaink megnyilatkozásai is gazdagították. És felejthetetlen Bán János, Rezes Judit, Lengyel Ferenc, Bodnár Erika, Bezerédi Zoltán és Keresztes Tamás színpadi jelenléte. Mindkét előadást érdemes megnézni, szívből ajánlom! Csillag Ferenc
Világhírű magyar zsidó tudósok Közülük - Neumann János, Dr. Bródy Imre (1891-1944), Wigner Jenő, Szilárd Leó, Kármán Tódor, Teller Ede - csak azért is feltétlenül meg kell emlékeznünk Bródy Imréről halálának 70. évfordulója alkalmából, mivel a fentnevezettek a fasizmus üldözése elől külföldre menekültek és mindegyikőjük „ágyban, párnák közt” fejezték be életüket, míg Bródy Imre deportálását követően koncentrációs táborban fejezte be földi pályafutását. Bródy Imre, az energiatakarékos kriptonlámpa, a kriptongáz gyártástechnológiájának kidolgozója 1891-ben született Gyulán. Nagyhírű zsidó család oldalági sarja, amely Bródy Sándort, Hunyadi Sándort, Bródy Ernő országgyűlési képviselőt adta a zsidóságnak és a magyarságnak. Elemi iskoláit szülővárosában, Gyulán, középiskoláit Aradon, egyetemi tanulmányait pedig a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán végezte: ugyanitt védte meg fizikával foglakozó doktori disszertációját is. Világhírű professzorai, Eötvös Lóránd, Fejér Lipót, Fröhlich Izidor - e két utóbbi szintén zsidó származású - elismeréssel nyilatkoztak Bródy Imre ragyogó tehetségéről. Doktori disszertációjának megvédése után a németországi Göttingeni Egyetemen tudásának továbbfejlesztése érdekében a fizika tanszéken dolgozott a világhírű Max Born professzor mellett, akivel együtt végezték világraszóló eredményű elméleti fizikai kutatásaikat. Hazatérése után Pfeiffer Ignác igazgatóprofesszor („persze” ő is zsidó volt) megbízta az Egyesült Izzó (Tungsram) kutató-
laboratóriumának kifejlesztésével, illetve vezetésével. Köztudott, az ezt a vállalatot később igazgatóként vezető Ascher Lipót csodálatraméltó, ma is példaként előttünk álló szociális-támogató tevékenysége. Bródy Imre kutatásai elsősorban a fényforrások (izzólámpák) fejlesztése, fényerejük, gazdaságosságuk javítása irányában folytak. Fényes eredményük 1936-ban jelentkezett a világviszonylatban is egyedül-
Bródy Imre állóan gazdaságos és fényerős kripton-gáz töltésű izzólámpa kifejlesztésében az eddigi, vákuumban izzó wolframszálas izzólámpa továbbfejlesztéseként. A kriptongáz azonban roppant drága volt, külföldről kellett valutáért beszerezni, ezért Bródy megtervezte és kivitelezte a forradalmian új, a
-5-
levegőből kivont kriptongáz gyártástechnológiáját. Ám jönnek a zsidótörvények, közelednek a német csapatok, megkezdődik a vidéki zsidóság deportálása. Mivel a Tungsram gyár hadiüzem és katonai célú világítóberendezéseket állít elő, a gyár vezetősége - Bay Zoltán, a világhírű magyar tudós ajánlásával - 15 zsidó alkalmazottjának mentességet ajánl fel: mivel azonban ez a mentesség a családtagokra nem terjed ki, Bródy ezt nem fogadja el és Budára költözik vissza családjához, ahonnét aztán - velük együtt deportálják. Sok kiváló magyar tudós, közéleti személyiség próbálja meg őt és családját visszahozni, kimenteni - sajnos, sikertelenül. Halálával kapcsolatban - a korábbi téves információkkal ellentétben - dr. Bródy János ny. főorvos a Népszabadság 1991. évi október 17-i számában megírja, hogy Bródy Imrét ő Auschwitzban súlyos betegséggel kezelte, de a gázkamrától nem tudta ő sem megmenteni. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum kegyeletes ünnepségen emlékezett meg 100. születésnapja alkalmából, a múzeumnak Bródy Imre dr.-ról elnevezett termében, ahol ekkor leplezték le a róla készült bronz reliefet és emléktáblát. Az „avatóbeszédet” dr. prof. Schweitzer József főrabbi tartotta, aki kiemelte, hogy „dr. Bródy Imre a Világosságért, a nagyobb Fényért harcolt egész életében, ami a Ma Világában is jó utat mutathat”. Turán György mérnök
2014. március
Budai ófár
5774. Adar II.
Találkozások Körülnézek a Frankel Leó úti zsinagógában és kapcsolt részeiben: a gyermekek szobájában, az emeleti klubteremben és kiszolgáló helyiségeiben („nem mellékes” helyiségeiben). Mindenütt rend, tisztaság, meleg családias hangulat, együttérző, baráti és segítőkész emberek fogadnak. Egyszóval, jó itt lenni! Még járóképes, de nem egészséges állapotban, messziről is eljutva, amilyen gyakran tudok, jövök és feltöltődve, békességben veszünk búcsút egymástól a Kidus után, vagy a klubnap befejeztével. Akik a leírtakat, de még annál is többet megteremtik, azoknak a neve nagyjából mindannyiunk előtt ismert. De hogy a nevek mögött melyik arc rejtőzik, azt sokan nem tudják (én is sokáig botorkáltam). Például tegnap estig én sem tudtam, amikor a két Sárosit, Éva és Judit férjeit összecseréltem. Azután megtudtam, hogy a klubvezető Arató Judit férje a fotós és Éva férje a másik Sárosi. Tehát akiknek köszönhetjük, hogy már az utcáról belépve a „Frankelbe” kicsit ujjá születünk, Őket arcról nem mindenki ismeri, vagy ismerheti, s nem mindig tudja azonosítani a nevéből. Ezért tehát megkíséreljük, hogy itt a Budai Sófárban havonta sorban bemutassuk fotóikat és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységeikből a legjellemzőbbet. Nézzék el nekem, ha írásaimban kicsit elfogult leszek, de szeretem és tisztelem Őket és igyekszem egyformán meleg hőfokon bemutatni mindazt, amitől olyan jó a Frankel. És ha további hittestvéreinket is vonzaná, vagy a régieket gyakoribb templomba járásra ösztönözné ez a pár sor, akkor nemcsak információkkal leszünk gazdagabbak, de lelkiekben is. Úgy legyen! Találkozásom Verő Bán Lindával Ez a találkozás kb. 8-10 éve történhetett, de a történet gyökerei ennél sokkal régebbre nyúlnak vissza. Édesanyám a Komárom megyei Csép községben lévő családi házunk eladása után, 1969-ban Balatonfűzfőn vett egy szép családi házat, amit mi modernizáltunk. Mamám és néném, Ottilia ettől kezdve a nyarakat, mi a férjemmel és a fiunkkal a szabadságunkat, és sokszor meghosszabbított hétvégéket, majd nyugdíjba menetelünk után mi is az egész nyarat ott töltöttük. Úgy 1990-ben megtudtam, hogy Veszprémben is van hitközség, megismerkedtem vezetőivel, dr. Wittmann Zsuzsával és Máthé Évával és bár közösségi helyiség akkor még nem volt - meghívtak minden rendezvényükre, ahol én megismerkedtem a „kile” tagjaival.
Egy alkalommal az őszi ünnepek előtt is szóltak telefonon, hogy Verő Tamás, a budai rabbi - akit én akkor már a Frankelből, a téli istentiszteletek alkalmából ismertem tart előadást az őszi nagy ünnepeink jelentőségéről, kialakulásáról és a kapcsolódó szokásokról. Az előadás a Honvédségi Tisztikar nagy tanácstermében - eléggé messze a városközponttól - volt meghirdetve. Balatonfűzfőről busszal mentem be és épp csak hogy beértem, amikor bejelentették, hogy a rabbi úr itt van ugyan - bizonyíték rá az asztalon fekvő, magával hozott sófár - de hivatalos ügyei miatt felesége, Linda tartja meg az előadást a mellette ülő barátnőjével együtt. Fogadják őket szeretettel, mert igen nagy tudásúak és ők is szívesen jöttek hozzánk. A bekonferáló Wittmann, vagy Máthé Éva (már nem emlékszem melyikük) azt is hozzátette, hogy jól ismerik a témát, kitűnő előadók és azért mondják a héber mellett magyarul is az ünnepek neveit, mert sok keresztény barátunk, élettársak és házastársak is eljöttek hozzánk, aminek mi nagyon örülünk.
Verő Bán Linda Az előadások nagyon magas színvonalúak voltak, a két előadó fiatal, csinos és elegáns volt, egyszóval kedves közvetlenségükkel valódi családias légkört teremtettek. A lényegre törő előadások után óriási tapsot kaptak, majd néma csend következett, de Linda hamar megszólalt: „Szívesen válaszolunk minden kérdésre, a felszólalásoknak is örülnénk, ami a múltból, a gyerekkorból idéz, vagy ami a zsidó élettel kapcsolatos...” Wittmann és Máthé, a két háziasszony egyre-másra kínált bennünket, hogy fogyaszszuk a sok finomságot, mintha csak kidus
-6-
lenne és fogjuk fel az összejövetelt egy meghitt beszélgetésnek. És hát természetesen kérdezzünk is. A csend szinte hallhatóvá vált, csak egy őszi légy zümmögött az ablakon, meg időnként megcsörrent egyegy üdítős pohár. Nem bírtam tovább, szólásra jelentkeztem imígyen: - Tudós fiatal hölgyeim, mondják meg nekem, hogy miért szabad zsinagógában istentisztelet alatt beszélgetni, jönni-menni? Én ugyanis úgy vélem, hogy az ember azért megy a templomba, hogy imádkozzon a Mindenhatóhoz és ne trécseljen, ne rendezzen divatbemutatót a legújabb cuccaiból, mert ezeknek másutt van a helye. Linda és barátnője összedugták a fejüket és kb. 5 percig próbálták egymás között megválaszolni a kérdést, de mint látni fogjuk sokra nem jutottak. Majd Linda széles mosollyal az arcocskáján így válaszolt: - Azért beszélgetnek, mert zsidók! A mintegy 50-60 összegyűlt jókora hahotába tört ki, de miután senki sem tudott erre válaszolni, teljesen oldott hangulatban tovább beszélgettünk. Mikor kifogytunk a szóból, meg a finomságokból, a vezetők megköszönték Lindának és barátnőjének a jól sikerült, érdekes előadást. Közben megjött Tamás, megfújta a sófárt és hármasban búcsút vettek tőlünk, hogy mielőbb hazaérjenek Budapestre. Én elkezdtem rohanni, hogy az utolsó fűzfői buszt elérjem, mert Lali, a férjem - aki akkor már nem volt járóképes - a cicánkkal együtt nagyon várt engemet. Az őszi ünnepeket már budapesti otthonunkban töltöttünk és Ros Hásáná egyik kidusán odamentem rabbinkhoz, Tamáshoz. Ez még az udvarban, a kidus előtt történt (szerencsére nem a templomban). Először gondolkoztam, hogy feltegyem-e neki is a Veszprémben is feltett kérdést, a történet megismétlésével, vagy talán jobb lenne, ha az egészet elhallgatnám. A kíváncsiság nem hagyott békében, elmondtam és vártam a választ. A mi kitűnő humorú rabbink harsogott a nevetéstől és legalább kétszer megkérdezte: - Éva néni! A feleségem tényleg ezt mondta? - Igen - mondtam -, azt mondta: azért beszélgetnek, mert zsidók. - Nohát akkor majd én elmondom magának. Valamikor az ókorban, sőt még annál is régebben mindenki - hasonlóan a zsidókhoz - sátrakban laktak a sivatagban. Az élet valamennyi szükségletét: alvás, főzés, imádkozás, esküvő, mosás, körülmetélés, stb., a sátor ezekre kijelölt helyein végezték el. Ezért hát meg volt engedve a jövés-me-
Budai ófár
2014. március nés, beszélgetés. Elfogadtam és nagyon megköszöntem a kielégítő választ, de megjegyeztem, hogy én bizony továbbra sem fogok beszélgetni az imák alatt, mert beszélgetni a kevés roko-
nommal és a barátaimmal másutt is tudok. A kiduson meg már annyit beszélek, amennyit nem szégyellek. Hogy ilyen meggondolatlanul sokat jártatom a számat. De most már itt is befogom,
5774. Adar II. mert a végén még azt mondják rám - joggal -, hogy locska vénasszony. Legközelebb igyekszem rövidebbre fogni a mondanivalómat. Deutsch Éva
Történelemhamisítás Napjainkban Európában, így Magyarországon is erőteljesen felütötte fejét az antiszemitizmus. A jelenséghez kapcsolódó vélekedést, a problémához viszonyuló álláspontokat tekintve megosztott társadalomról beszélhetünk. A nem oly távoli múlt iránt közömbösséget, érdektelenséget mutatókról, a bekövetkezett történések iránt érdeklődőkről (talán sokkal kevesebben vannak, és leginkább az elpusztított felmenőiket siratók), és egy olyan jókora rétegről, mely mindig elfogadja a hangosan replikázók éppen aktuális „meggyőződését”, különös interpretációját. Úgy tűnik, ez utolsóként említett csoport világlátása szorul tudományos alapossággal, de mégis közérthetően megfogalmazott érvekre, magyarázatokra. Például az évek óta tartó, sok vitát kiváltott Horthy-rendszerről, s az azt követő időszakról, a két világháború közötti szakasz, az azt lezáró periódus egyes szereplőinek (divatba jött) szoborállításairól.
az eltorzított-meghamisított történelemfelfogás, közelítésmód jegyében. Az elhatározás napvilágra kerülésével egy időben elismert történészek, más értelmiségiek, és a magyarországi zsidóság szervezetei tették fel (bár nem egyforma vehemenciával) tiltakozásnak szánt kérdésüket: miért éppen a megszállásra, s nem inkább az áldozatokra kellene emlékezni? De nézzük, mi is történt 1944. márciusában, mely esemény magyarázatul szolgálhat az ezen időszakkal kapcsolatosan kialakult több éves polémiára. Valóban megszállta a fasiszta Németország Magyarországot? 1943-ban már látni lehetett, hogy Németország a kezdeti harci sikerek ellenére elveszíti az általa kirobbantott háborút. Súlyos vereséget szenvedett a német hadsereg a keleti fronton Sztálingrádnál, majd a Kurszk környéki csatában. A nyugati szövetséges hatalmak ez év nyarán Szicíliában partra szálltak; Észak-Afrikában vereséget szenvedett a Rommel tábornagy által vezetett német Afrika-hadtest.
Ribbentrop, Hitler és Horthy Klessheimben A tervezett emlékmű Magyarország német megszállására emlékeztető, Budapest központi terén felállítandó - a megismert látványterv alapján azt mondhatom, nem túl ízléses - szoborkompozícióról gyors döntés született. (Jó szomszédi kapcsolatba kerül a közeli Hazatérés templomában elhelyezett Horthy-szobor által sugárzott gondolatrendszerrel.) Az oszlopokkal körülvett torzó elhelyezésével azonban nem a több százezer áldozatnak emléket állító, a kevés túlélőnek, netán azok leszármazottainak, a korszak kritikusainak óhaja teljesül majd. Ez az ország történelmének egyik, ha éppen nem a legsötétebb időszaka nyitányának, rövid, ám annál véresebb ciklusának lesz mementója,
Ezen előzmények arra sarkallták Magyarország kormányzóját, a gyenge akarat terhével lavírozó Horthy Miklóst, hogy (túlzott?) óvatossággal igyekezzen kapcsolatot keresni az angolszász hatalmakkal. Ez Kállay Miklós feladata volt, természetesen Horthy egyetértő beleegyezésével. Hitler azonban tudomást szerzett a magyarok tapogatódzó szándékáról, ezért a német vezérkar a Margarethe-terv kidolgozásával felkészült Magyarország bekebelezésére. Mivel Hitler nem bízott (valójában soha) Horthyban, a nácik eldöntötték, megkezdik Magyarországra történő bevonulásuk előkészületeit, melyet a szovjet fegyveres erők nyugati irányú előretörése is felgyorsított. 1944 februárjának végén Bécs környékén összevonták az e feladatra kijelölt német
-7-
alakulatokat. Horthy ugyan értesült a csapatmozgásokról, de érthetetlen módon minden bizonnyal gyávaságból - elfogadta a német magyarázatot, mely szerint csupán hadgyakorlatról van szó. A kormányzó arra hivatkozva, hogy nem akarja provokálni a németeket, nem irányította Budapestre az északi és a keleti határszakaszokon elhelyezkedő magyar hadosztályokat, bár számítani lehetett az országba történő német bevonulásra. Horthy elfogadta Hitler március 18-ra, Klessheimbe, tárgyalásra szóló invitálását. A „megbeszélés” ideje alatt, 1944. március 19-e hajnalán az SS és a Wehrmacht kötelékek bemasíroztak az országba. A magyar egységek ellenállás nélkül - hiszen nem volt erre parancs, utasítás - szemlélték mindezt, így a németek rövid idő alatt elfoglaltak minden kulcsfontosságú objektumot; több helyütt a lakosság lelkendező üdvözléssel fogadta mindezt. Ennek kapcsán a krónikások egy alighanem valós adomát emlegetnek. E szerint a magyarországi bevonulás előkészítésébenmegtervezésében résztvevő Maximilian Weichs tábornagytól megkérdezték, véleménye szerint mennyi ideig tart majd Magyarország bevétele. Mire a válasz: 24 óra. Az értetlenségre, hitetlenségre a további magyarázat az volt, hogy ellenállás esetén 12 órára lenne szükség, mivel akkor elmaradnának az üdvözlő beszédek.
Németek a Halászbástyánál Német megszállásról kell-e beszélni, vagy Horthy, Németország szövetségeseként hiszen jelen ismereteink szerint kreált indokok (Kassa bombázása) alapján, 1941. júniusában hadat üzent a Szovjetuniónak, július 1-én pedig egy hadtest át is lépte a határt - egyszerűen önszántából a németek kezére játszotta az országot. Kiváló szakértő történészek világosan bebizonyították ez utóbbi állítás helytállósá-
2014. március gát: tehát a kormányzó tehetett volna másképp is. Állításaikat könnyen elfogadhatjuk. (Ezt a fentebb írt, a magyar hadosztályok tétlensége, az ellenállásra adott parancs elmaradása ugyancsak egyértelműen igazolja.)
Deportálás Ne felejtsük, hogy mielőtt az országot ellepték a német egységek, jóval korábban, már 1920-ban, Európában Magyarországon elsőként és minden külső kényszer nélkül meghozták a kirekesztő, a zsidóság életét korlátozó numerus clausust, majd jöttek sorban az első (1938), második (1939), harmadik (1941) zsidótörvények; 1941ben elrendelték a munkaszolgálatra történő behívást; 1941. júliusától megkezdték a deportálásokat (melyet ugyan 1942-44 között szüneteltettek), hogy azután 1944. május 15. és július 9. között ismét meginduljon a zsidók most már tömeges elhurcolása - még Horthy kormányzósága idején. A német jelenlét nem korlátozta, blokkolta a magyar közigazgatás működését, s Horthy is zavartalanul kinevezett kormánytagokat. A magyar rendőrség, csendőrség a deportálásban Adolf Eichmann aktív segítői, majd levezénylői, végrehajtói voltak. Olyannyira, hogy a deportálás gyorsasága, a vagonokba erőszakoltak tömege (437 ezer), a magyarok zsidókkal szembeni durvasága a németeket is meghökkentette. A deportálásokon túl megkezdték a gettósítási „programot”. Előre tervezetten 1944. április közepe és július eleje között 170 gettóba több mint 400 ezer embert kényszerítettek. Még mindig Horthy a kormányzó! (Egy szomorú adalék még ide kívánkozik. A németek elcsodálkozva konstatálták, hogy sehol ilyen feljelentés-áradatot nem tapasztaltak, mint Magyarországon, s láthatták, a deportálások végrehajtásában is rendkívül „serényen” működtek közre a magyar hatóságok. Még az auschwitzi haláltábor parancsnoka - Rudolf Franz Ferdinand Höss is - kifejezetten kérte a deportálás ütemének lassítását.) A „megszállási emlékműhöz” hasonlóan a Sorsok Háza néven megvalósítandó emlékhely ugyancsak kisebb vihart kavart. A szándékkal nincs baj. Jó néhányan vitatják azonban az elnevezés méltányosságát. Felvetődött, hogy Kertész Imre Sorstalan-
Budai ófár ság című Nobel-díjat érő regényében az olvasó felé közvetíteni kívánt gondolatokkal, érzésekkel ellentétes hatást nyújtó élményt keltene az elnevezés. A kialakítandó belső, a katarzist előidéző, a látogatók érzelmeit mélyen megérintő információtömeg tendenciózus torzító hatása relativizálná, újfent mentegetné a Horthy-éra felelősségét több százezer zsidó elpusztításáért, ráadásul ismét elmaradt a zsidó szervezetekkel a konzultálás. Ungváry Krisztián történész úgy ítéli meg, „…a Sorsok Háza hamis elnevezés. Sors alatt az előre nem látható eseményeket, nem befolyásolható véletleneket jelöljük meg. A holokauszt népirtás volt, melyet tudatosan terveztek és hajtottak végre. A magyar holokauszt a magyar állam által előkészített, szervezett és lebonyolított tömeggyilkosság volt saját állampolgárai, magyar emberek ellen, melyet a náci német szövetségesek végeztek be.”
A Sorsok Háza látványterve Ugyan nem kapcsolódik szorosan az elhatározott emlékmű felállításához, a Sorsok Háza emlékhely megvalósításához, mégis jócskán van illeszkedés az egész Horthy-rendszer, és annak egzisztálása idején végbement események tisztára mosdatásában megmutatkozó erőfeszítés és a kort, a holokausztot kutató, tekintéllyel bíró történészek körében is felháborodást kiváltó Szakály Sándor-féle, a történelmi kutatásokat megcsúfító állítás között; ezért beszélni kell róla. 1941. július 14-től a korábban Magyarországra menekült és ún. rendezetlen állampolgárságúként nyilvántartott kb. 18 ezer zsidót (köztük sok magyar anyanyelvűt) marhavagonokba zsúfolva Kamenyec-Podolszkba szállították. Ezen az egyébként a német hadsereg által megszállt területen, a már korábban máshonnan is ideszállított zsidókkal együtt embertelen - nyomorúságos gettóban őrizték őket - körülmények, a lakosság egy részéről atrocitások vártak rájuk. A nácik az ellátás és elszállásolás megoldhatatlansága miatt a szállítások leállítását, s az elhurcoltak viszszafogadását követelték a magyar hatóságoktól. Magyarország azonban erre nem volt hajlandó, így a nácik augusztus 27-28án megkezdték a zsidók tömeges legyilkolását. 23 600 zsidót végeztek ki, több mint tízezren haltak meg a Magyarországról ideszállítottak közül. Csupán 2-3 ezer embernek sikerült visszaszivárognia. Az elfogot-
-8-
5774. Adar II. takat azonban visszatoloncolták, ami természetesen egyenlő volt a halálos ítélettel. Szakály 2013. márciusában egy konferencián az etnikai tisztogatásról, a tömeggyilkosságban való részvételről idegenrendészeti eljárásként beszélt, s cinikusan hozzátette, hogy „ezen eljárást (mások) manapság deportálásként emlegetik” (sic!). Állítását megerősítette 2014-ben is a Veritas Történetkutató Intézet frissen kinevezett főigazgatójaként, következésképpen nem beszélhetünk elszólásról, rosszul megfogalmazott állításról, jóllehet Szakály később igyekezett megmagyarázni kijelentését, s szemrebbenés nélkül az őszinte bocsánatkérés látszatát próbálta kelteni - Szakály korábban nem egy alkalommal részt vett a szélsőjobb rendezvényein. További adalék a történelem-hamisítás menetrendjéhez: a Magyar Rádió Életmentő történetek című műsorában a megszólalók tömeges, egészen kivételes embermentésről, 300 ezer magyarországi zsidó megoltalmazásáról, s e megóvott zsidók hálátlanságáról, továbbá arról beszéltek, hogy maguk a zsidók kevéssé siettek sorstársaik segítségére. A valóság azonban a farizeus állítással szemben az (ezt a Budai Sófár olvasói előtt nem kell bizonygatni), hogy a Horthy-állam nem csak a deportálások végrehajtásában segédkezett, hanem az antiszemita törvények és rendeletek (mint fentebb) sorával meghatározóan kivette részét abból, hogy ellenállás nélkül elhurcolhassák a magyarországi zsidók százezreit, állami szintre emelkedett a jogfosztás, a vagyonrablás.
Kamenyec-Podolszk Elengedhetetlen a történelmet nem, vagy kevéssé ismerők, a megtörtént borzalmakat előszeretettel meghamisítók, azt relativizálók számára világossá tenni a valótlanságokat, hamisságokat. Ezzel rímelnek Köves Slomó gondolatai: „Egészen más típusú az emlékezés feladata: hiszen egészen másképp vagyunk érintve a kérdésben, zsidó és nem-zsidó magyarok. A társadalom egésze számára nemzetpolitikai kérdés a múlt őszinte megismerése, a felelősség elfogadása, s az, hogy a tények ne legyenek kifakítva. Megkerülhetetlenül tudatosítani kell, tragikus volt a Horthy-korszak cinikus politikája.” Porosz Péter
2014. március
Budai ófár
5774. Adar II.
Anyám háborús történetei II. - befejező rész A táborba érkezést a bömbölő hangszórók utasításai tették változatossá. Sorakoztak az SS keretlegények után a kápók, akik korbácsütések, trágár, káromkodó utasításaik, parancsszavaik kíséretében terelték be az embereket a fából készült több száz fős barakkokba. Háromemeletes fa priccsek között lehetett „választani” fekhelyet. Természetesen mindenki „jó” helyre akart kerülni. Mi volt a jó hely? Senki nem tudta, de folyt a tülekedés, marakodás, veszekedés. Végre megérkezett az első ebéd. BergenBelseni menü. Moslék leves, marharépa, fűrészporból készült kenyér darab. Az emberek fanyalogva kezdték étkezésüket, később már nem fanyalogtak, mert az ilyen menükből is egyre kevesebb jutott. Ja, majdnem elfelejtettem! Cikória kávéból készült löttyöt is kaptak. A későbbiekben, vízhiányra való tekintettel, összegyűjtötték az ihatatlan, kávénak csúfolt löttyöt és ezt a lét használták mosakodásra, hajmosásra. Egy alkalommal Klári nagynéném boldogan kiáltott fel: - Húst találtam ! A csajkába kiosztott levesben természetesen nem hús volt, hanem mosogatórongy. Az illúzió megvolt. Éhes nagynéném körberágta a rongycafatot. Anyámék még mindig kivételezett helyzetben voltak, saját rongyaikban maradhattak, a gyerekeket nem szakították el anyjuktól, a ritkán előforduló zuhanyozáskor víz jött és nem gáz. Már ebben az időben egyre többen ismerték és rettegték a gázkamrák tényét. De az újonnan érkezettek még mindig „kiváltságos” helyzetben voltak a többi ún. Häftlinges rabok között. Lehet, hogy még mindig túszoknak tekintették őket? (Állítólag felsőbb német parancsra őket még nem ölhették meg. Éheztetés, verés, megbetegedés, éhhalál megengedett volt.) A tábori életet az éhezésen és fázáson kívül a hajnali sorakozók, az ún. Appelek tették egyre elviselhetetlenebbé. A több órás, értelmetlen létszám „ellenőrzésnek” az égvilágon semmi értelme nem volt, illetve a legyengült emberek kínzása lehetett. Az emberek órák hosszat, vacogva, dideregve várták az ellenőrzés végét. Akik nem álltak szálfaegyenesen vigyázzállásban, azokra korbács verés várt. Többen elájultak, összeestek. Őket vagy megkorbácsolták, vagy egyszerűen - ha az arra járó SS pribék úgy ítélte meg - főbe lőtték, mint a kutyákat. A foglyok szükségleteiket a barakkhoz kijelölt koszos latrinákban végezhették. A latrinákat hullahegyek között lehetett megkö-
zelíteni. A halottakat már nem tudták eltüntetni. A hullaházak már telítve voltak, az égető kemencék kapacitása nem bírta szuszszal. A holtak látványa még a kisgyerekek előtt is természetes, mindennapi látvány volt. Hajnali ébresztés. A kápók ordibálása: - Sorakozó! Kifelé! Mindenki! Csak a „hóttak” és a halálos betegek maradhatnak bent! Egy alkalommal anyám is kutyául érezte magát, és úgy döntött, hogy nem megy ki a sorakozóra. Persze a kápók és SS pribékek átfésülték a barakkot és meglátták anyámat. Észlelték, hogy még él és talán még nem haldoklik. Már az SS legény korbácsa lendületben volt a lecsapásra, amikor anyám 4 éves féltestvére, Pista - nem tudni, hogyan került oda - az ijedtségtől megriadva akkorát sikított, illetve ordított fel, hogy az SS kezében megmerevedett a korbács. Nem csapott le ! Mi juthatott a vérszomjas katona eszébe? Lehet, hogy neki is volt otthon gyereke? Ki tudja! Anyám ezen törte a fejét majdnem élete végéig. A lágeréletnek is voltak kellemesebb, meghitt percei. Az akkor már jó nevű, híres Szenes Iván is a tábor foglyai között tengette életét, aki időközönként előadásokat szervezett rabtársai részére. Szenes Iván nem ugyanabban a lágerben volt elhelyezve, ahol anyámék. Este szigorúan tilos volt a barakkok elhagyása, de ennek ellenére a foglyok még életük kockáztatásával is vállalták, hogy valami fény, derű jöjjön az életükbe. Osonva, kúszva, a földön mászva, a barakkok falához lapulva igyekeztek átjutni a másik barakkba. Félő volt, hogy az őrtornyok keresőreflekto-rainak pásztázása lebuktatja őket, de merték vállalni a kockázatot. Biztosan megérte. Egy kicsit feltöltődtek, erőt kaptak a túlélésre. Szenes Iván a kor slágereivel, dalaival szórakoztatta a nagyérdeműt. Hála neki, hogy volt bátorsága ily módon lelket önteni sorstársaiba! Az emberek sokszor különféle zsidó „hazafi” dalra is fakadtak: Tumbala, tumbala, tumbalaja lajka, egyszer majd zsidó zászló leng Tel-Aviv felett. Megérkezett a keserves tél. Fagyoskodás. A fűtetlen, hiányos ablakzatú barakk hodályban olyan hideg volt, hogy reggelente jégcsapok lógtak a mennyezetről. A foglyok majd megfagytak, ugyanis csak az egy szál nyári göncük maradt meg, amiben elhurcolták őket, a csendőrök már „itthon” minden melegebb ruhadarabjuktól megszabadították a szerencsétlen deportáltakat. Takarónak lópokróc dukált. Anyám a gyerekeknek - Editnek és Áginak -
-9-
halottakról lehúzott pokrócból varrt nadrágot és felsőt. (Honnan volt tű, cérna, olló?) Szerintem a bergeni valutából lehetett az ilyen értékes tárgyakra szert tenni. A valuta neve: a kenyér fejadag feláldozása. Anyám mindig arra tanított bennünket, hogy becsüljük a kenyeret. Ő egy falat kenyeret sem dobott ki élete végéig! Csodák is történtek a lágeréletben. Anyám valószínűleg a latrinára tartott, amikor egy férfi megszólította: - Az ön neve nem Herskovits Jenőné? - De igen, miért? - kérdezte anyám. - Megismertem magát egy fényképről. Az Ön és kislányai képe a férje ágya felett, közös tábori helyiségünkben volt kifüggesztve. Megismerem magát akár több száz ember közül is. Csodák csodája. Ekkor hallott édesanyám a férjéről több év óta először. Az illető (sajnos a nevét nem tudom) apámmal együtt volt munkaszolgálatos. Ő szökni próbált, elfogták és így került Bergen-Belsenbe. Megismerte anyámat, aki már nyilván nem úgy nézett ki a sok szenvedés után, mint amikor a fénykép készült. Egyre romlik a tábor élete. Egyre többen özönlenek más táborokból is ide. Ugyananynyi férőhelyre egyre több embert zsúfolnak össze. Ugyanannyi latrina. Bűz! Káosz! Tífusz és TBC járvány tör ki. Sok ember letargiába esik. Nem vesznek tudomást környezetükről, nem mosakszanak, maguk alá csinálnak. Tetvesekké válnak. Sokan reggelente „elfelejtenek” felébredni. Örök álomba merülnek. Sokszor napokig nem osztanak élelmet. Víz szinte egyáltalán nincs. Tetvek hada. Az éhségtől gyötört emberek gyakran mondták: - Ha a jó Isten egyszer hazasegít, micsoda sóletet, micsoda paprikás krumplit fogok csinálni. - Te teszel gerslit a sóletbe? Kolbásszal csinálod a paprikás krumplit? - Én másként csinálom! Az asszonyok sokszor összevesztek a recepten. Egyre-egyre több a halott. Eltemetésükről továbbra sem gondoskodnak. Hullahegyek! A még élő emberek csontig lesoványodnak. Esti mese a priccsen: - Anyu, mit fogsz főzni, amikor otthon leszünk? Az egyik kezembe mákos, a másikba diós beiglit akarok... Inkább egy egész rudat! Edit, Ági sír az éhségtől. Poklok pokla. Nővéremék úgy emlékeznek vissza ezekre a napokra, hetekre, hogy mennyire irigyel-
2014. március ték a halottakat. - De jó nekik! Nekik már nem kell éhezniük, fázniuk. Hogyan sikerült gyertyát csempészni a lágerbe? De hát Chanuka van! Még a lágerben is felhangzik a Moajchur ősi dallama. Az emberek sírva éneklik az ősi dalt. Karácsony délutánján egy zsák sáros marharépát vetnek oda a barakk közepébe. A kiéhezett felnőttek, gyerekek tülekednek a répáért. A gyerekek még kapnak 2-2 szem kockacukrot is. Micsoda öröm. Mámor, boldogság. Karácsonyi ajándék. 1945. kora tavasza. A közeledő szövetséges csapatok megérkezése előtt a német parancsnokság döntése szerint a foglyokat keletre kell átszállítani. Irány Theresienstadt. 8-10 napig tartó utazás, a már ismert, túlzsúfolt vagonokban. Éhség, betegség. Kilenc éves Ági nővérem flekk-tífusz betegségben szenved. Gyógyszer, víz, ennivaló nincs! A gyereknek 40 fok feletti láza van. Már félrebeszél a láztól! Anyám ennivalóért, vízért koldul, könyörög, hogy kislányát mentse. A megszerzett minimális falatot a beteg gyereknek nincs ereje befogadni. Az életéről van szó! Klári nagynénje is próbálja a beteg gyerekbe diktálni az ételt. - Egy falat Ágikának, egy falat nekem. Szegény Klári is, nyilván a közös „falatozásnak” köszönhetően elkapta a tífuszt. De csoda, a kis Ági és nénikéje túlélte a súlyos betegséget. A gyógyszer, víz, megfelelő táplálék hiánya ellenére. A gyötrelmes utazás folytatódik. A vagonokat gyakran holtvágányra terelik. Anyámat rémálmok gyötrik. Egyik éjjel azt álmodja, hogy égő házból menekül gyerekeivel. A rémálom valóra vált. Már Theresien közelében vánszorog a vonat, amikor a szerelvényt támadás éri. Mélyrepülésben közeledő gépekből adják le a lövéseket. Sokan megsebesülnek, meghalnak. Nagyapám is súlyos lábsérülést szenvedett, amelyet egy eltévedt akna okozott. Újabb lövések. Kigyullad a vagon. A németek ekkor kegyesen kinyitják a vagonok zárjait, és kiterelik a foglyokat az égő vagonokból. (Valóra vált anyám rémálma. Azzal a különbséggel, hogy nem égő épületből, hanem égő vagonból menekülnek.) Az embereket a magas töltésen veszteglő égő pokolból hajtották le a mélységben elterülő erdős területre. Golyózápor. A repülőgépek olyan alacsonyan szállnak, hogy látni a pilóták arcát. Az emberek hasra vetik magukat. Az anyák gyerekeikre hasalnak, hogy védjék őket a golyóktól. - Én tudom mit kell csinálni - mondja Edit. - A híradóban láttam. Tudom, hogy kell i-
Budai ófár lyenkor a földre feküdni. Ömlik az eső. Kín, gyötrelem, halálfélelem. Egy férfinek egy akna leviszi a fejét. A 9 éves Ági a félelemtől megőszül. Utóbb kiderült, a támadást a szövetséges légierő repülői hajtották végre. Kiderült, hogy a rabszállító vagonokhoz német katonai fegyvereket, katonákat szállító kocsikat csatoltak. Nyilván a szövetségesek támadásának eredeti célja azok megsemmisítése volt. Nem tudták, hogy deportáltak is vannak ott? Asszonyok, öregek, gyerekek? A több napi, erdőben történő szenvedés után újra gyalogmenetben, nevezhetően halálmenetben folytatódott az út, míg elérték Theresienstadt lágerét. A foglyok fertőtlenítése után, korábban laktanyának használt épületekben történik az elhelyezésük. Itt folytatódik a már megszokott tengődés. Itt a tetvek helyett főleg poloskák „örvendeztetik” a mindennapokat. Nagyapámat súlyos sérülése miatt kórházba kell vinni. A gyerekek egyre nehezebben bírják a kínlódást. Kihirdetik, hogy a négy évesnél kisebb gyerekek kaphatnak naponta egy bögre tejet. (Tejporból készült műtej!) Anyám azt hazudja, hogy Ági is négy év alatti. Egyébként sem látszott sokkal többnek, annyira le volt fogyva, le volt gyengülve. Remélte, hogy a „tej” segíteni fogja az éppen súlyos betegségéből kilábalt kislányt. Valaki feljelenti anyámat! Másnap írásos idézés a tábor SS főorvosához. Az idézés tárgya: becsapta a hatóságot. Ezért akár golyót is kaphat, de jó esetben elzárást a theresienstadti hírhedt „Kis erőd” börtönében. Anyámnak a gyerekkel együtt kell megjelennie a bizottságnál. Mindenki - hozzátartozók, barátok- sírva búcsúznak anyámtól és Ágitól. Megjelennek az magas rangú SS orvos hatalmas, félelmetes szobájában. Csodák csodája, az SS tiszt föláll székéből, odamegy a gyerekhez, megnézi, sőt megsimogatja és így szól: - Milyen szép kislány lehetett ez a gyerek egészségesen. Kár, hogy így tönkrement! Az SS orvos felír még egy heti tejadagot. A hóhér megsajnálta a gyereket. Újabb csoda! A sorstársak nem akartak hinni a szemüknek, hogy anyámék megúszták. Ki lehetett a feljelentő?! Egyre közeledik a felszabadító szovjet sereg. Ágyúdörgés, puskaropogás. A németek pánikban vannak, idegesek, őrjöngenek. Hirtelen csend! Kiderült, hogy a szovjetek elérték a tábort és bevonultak annak területére. Anyámon egy véget nem érő, eszelős kaca-
- 10 -
5774. Adar II. gás, nevetés tör ki. Szerencséjére egy férfi fogolytársa ezt látva anyámat két oldalról felpofozza. Ha ezt nem tette volna meg, lehet, hogy anyám megőrül. A kacagás után keserves sírás. Kiderült, a megmentő egy orvos volt, aki nyilván már találkozott ilyen esettel és tudta, mit kell tenni. Ha az oroszok fél nappal később érkeznek, levegőbe repül a tábor. Alá volt aknázva. Egy magas rangú német tiszt hajlandó volt tudatni ezt a szovjet hadtest parancsnokával, azzal a feltétellel, hogy a német tiszt és annak családja szabad elvonulást kaphasson. Az emberek boldogok. Megnyílnak az élelmiszer raktárak kapui. A kiéhezett emberek zabálnak, habzsolják az ennivalót. Két nővérem haragszik anyámra, mert nem engedi őket falni. Csak tejet, könnyű ételt enged nekik. Szerencséjükre! Sokan meghalnak a hirtelen túlevéstől, egyszerűen kilyukad a gyomruk. A felszabadulás örömét nagyapám állapotának súlyosbodása keseríti meg. Vérmérgezés. A felszabadulás után néhány nappal nagyapám meghal. A hazautazás szervezése. Sokan gyalog elindulnak. Számtalan esetben a szerencsétlenek vagy még bujdokoló németek kezére, vagy szovjet fogságba kerültek. Különféle vöröskeresztes autóbuszok jelennek meg. Lehet választani. Csak fel kell iratkozni Svájcba, vagy Svédországba tartó járatokra. Sokan ezt teszik, de a legtöbben a hazatérést választják. Az emberek vágynak haza otthonaikba és persze vágynak szeretteik után. Több napos utazás Magyarország felé. Most már nem tehervagonban! A magyar határon felcsendül a magyar Himnusz. Többen sírva fakadnak. Néhány óra a romos, törött üveg tetejű Nyugati-pályaudvaron. Itt ennivalót és némi segélyt kapnak a hazatérők különféle jótékonysági szervezettől (Joint, Vöröskereszt). Hazaérkezés a poros Karcagra. Ági örömmel kiáltja: - Nézzétek, itt jön Samu bácsi. (Apám ekkorra már elpusztult bátyja.) Nem Samu bácsi volt, hanem apám. Nem ismerte meg! Otthon kifosztott, lepusztult lakás várt rájuk. Mivé lett a régi otthonuk? Hol vannak a rokonok, sógorok, sógornők, unokatestvérek, barátok, ismerősök? Ki tudja, hová lettek. Az utcán összesúgnak az emberek: - Jézusom, hát több zsidó jött vissza, mint amennyi elment! Herskovits György
Budai ófár
2014. március
5774. Adar II.
Lengyel vendégek a Frankelben Január 10-én Roman Kowalski nagykövet és a Katarzyna Sitko, a Lengyel Intézet igazgatónője látogattak a zsinagógába és részt vettek a péntek esti kidduson. A vendégeket Tordai Péter elnök és Verő Tamás rabbi üdvözölte. A nagykövetnek ez már harmadik budapesti missziója. A magyarul kitűnően beszélő Roman Kowalski részletesen tájékoztatta a megjelenteket a lengyel
Roman Kowalski zsidóság helyzetéről és a társadalomnak a tragikus múlttal való szembenézéséről. Ezek közé tartozik, az 1941. júliusában történt jedvabnei vérengzés is, amelynek során a helyi lakosság és német megszálló erők több száz zsidót gyilkoltak meg. A diplomata hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás után megkezdődött a vallási élet reneszánsza. A zsidók számát csak becsülni
lehet, ami néhány ezertől akár húszezerig terjedhet. Magyarországgal ellentétben nincs rabbiképzés és „import” papokra szorulnak. Elmondta, hogy az első zsidók a 10. században érkeztek az országba. A második világháború előtt, 1939-ben mintegy 3,2 millió zsidó élt Lengyelországban, akik Varsó lakosságának közel egyharmadát jelentették. A legnagyobb zsidó temető, Auschwitz állagának megőrzésével kapcsolatos kérdésre Roman Kowalski kijelentette, hogy ez nem csak lengyel kérdés. Auschwitz német koncentrációs tábor volt, ahol a zsidók mellett lengyelek, orosz hadifoglyok és sok más nép tagjai is szenvedtek. Auschwitznak, mint az ifjúság nevelését is szolgáló emlékhelynek a megőrzése egyetemes feladat. Katarzyna Sitko igazgató asszony elmondta, hogy tavaly, a varsói gettófelkelés 70. évfordulója alkalmából adták át a Lengyel Zsidók Emlékmúzeumát, amely az egykori zsidó negyed központjában épült. A főbejárattal szemben van a gettó hőseinek az emlékműve, ahol 1970-ben Willy Brandt német kancellár is letérdelt. A múzeum állandó, a lengyel zsidóság ezeréves történetét bemutató kiállítását az idén nyitják meg. A finn szakemberek által tervezett épületben a kiállítási terek mellett ötszáz személyes multimédiás nézőtér, oktatási centrum és más létesítmények is találhatók. A Lengyel Intézet vezetője ismertette, hogy 2014-ben ünnepélyesen megemlékeznek a száz éve született Jan Karskiról, a lengyel földalatti mozgalom egykori titkos küldöttéről. Karski a megszállt ország és a Londonban székelő lengyel kormány között az egyik kapcsolattartó volt. A „hírvivő” két-
szer megfordult a varsói gettóban és bejutott más táborokba is. Karski elsőként tájékoztatta az angol és amerikai politikusokat, köztük Roosevelt elnököt a zsidók tragédiájáról, a nácik által szervezett tömeges népirtásról. Jan Karski Izraeltől díszpolgári rangot, a Yad Vashem Intézettől a „Világ Igaza” címet kapta. A Karski emlékkiállítás anyagát Tel Avivban, Brüsszelben, Budapesten és más városokban is bemutatják az idén.
Katarzyna Sitko A nagy érdeklődéssel kísért, Kovács Gábor által moderált programon Roman Kowalski nagykövet kijelentette, hogy Lengyelország az európai együttműködés elmélyítésének az útján halad. Az országban léteznek rasszista és antiszemita csoportok, de a parlamentbe szélső jobboldali párt nem jutott be. Kovács Gábor
Felesleges dolog Ki áll az ajtó előtt? A megbeszéltek szerint érkező, vagy a közös képviselő, vagy a gondnok, vagy a szomszéd, vagy a postás, vagy egy ember, akit már régóta vársz, vagy hírt hozó, jó vagy rossz hírt hozó türelmetlen valaki áll az ajtó előtt. Ki a fene lehet az? Idegen, vagy egy váratlan látogató, vagy egy ügynök, vagy vallástérítők, vagy a díjbeszedő, vagy a lakást felmérő betörő, vagy egy ingatlanos, esetleg egy tévedésből hozzád türelmetlen becsengető, dörömbölő? Miért nem használod a kémlelőt, az ajtódon lévő kis kilesőt? Egyáltalán kíváncsi vagy, hogy mi vagy ki van a túlsó oldalon? És ha az Isten hírnöke? Vagy félelemmel van teli
a szíved, hogy horrorisztikus valaki fog rád támadni? Vagy egy kém! Nem használod a kémlelőt, mert torzít, mert kicsinyít, mert hirtelen eszedbe se jut, hogy kileshetsz, mert reflexszerűen úgyis kitárod az ajtódat, vagy kikiáltasz, hogy ki az, vagy az ajtón lévő ablakot gyorsan kinyitod, hogy a kép valós legyen. Tárd ki a lelked agyonszigetelt és agyonbiztosított ajtaját, még akkor is, ha csak egy kis megnyugvás vár rád! Ne várd meg, míg a vészcsengő szól, vagy csak csendesen, de kitartóan kopogtatnak, hogy ne torz lencsén lásd a világot és te se torzulj! Lefkovics Péter
- 11 -
Budai ófár
2014. március
A
5774. Adar II.
márciusi programja
Március 02. (vasárnap)
17.00 órától SPÁNN GÁBOR az OR-ZSE tanára, újságíró, az Új Élet publicistája, Kacag a zsidó címmel kiadott hangoskönyvéről beszélget KARDOS PÉTER főrabbival. Az interjú során részleteket hallhatnak a könyvből. A lemezen a zsidó humort a Budapest Klezmer Band zenei aláfestése színesíti. A hangoskönyv a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható!
Március 08. (szombat)
18.30 órától ZÁIN ÁDÁR halvacsora. Részletek a 3.oldalon.
Március 16. (vasárnap)
17.00 órától FERGETEGES PURIMI VIGASSÁG a Frankelben! A jó hangulatról KLEIN JUDIT és ZENÉSZTÁRSAI vidám zsidó és jiddis dalokkal gondoskodnak.
Március 17. (hétfő)
16.00 órától az egykori VÖRÖSMARTY CSERKÉSZCSAPAT találkozója.
Március 23. (vasárnap)
18.00 órától HÖRE ISRAEL - HALLJAD IZRAEL! SALAMON EMŐKE és KÉRINGER LÁSZLÓ énekesek koncertje. Zongorán kísér: PÉTERY DÓRA. Műsoron: G. F. Handel, W. A. Mozart, F. Mendelson, A. Catalani, G. Mahler, és M. Ravel művei. Állandó programjaink
Hétfőnként 16.00 órától KONDICIONÁLÓ TORNA Halmosi Ágnes balesete miatt bizonytalan ideig szünetel. Csütörtökönként 18.00 órától FRANKEL BARÁTI KÖR. Csevegés, társasjáték, kártya, sakk. Várjuk új tagok jelentkezését! Péntekenként SZOMBATFOGADÁS GYEREKEKNEK Szabó Évivel a Mezüze Klubban. Vasárnaponként 10.00-11.30 óráig TALMUD TÓRA 2-10 éves gyerekeknek. Témák: zsidó ünnepek, Biblia, héber dalok és táncok. 10.00-11.30 óráig BÁR MICVÁ ÉS BÁT MICVÁ felkészítés 10-15 éveseknek. Témák: héber nyelv írás - olvasás - beszéd, imák, zsidó élet ünnepei, ciklusai és hagyományai. (Info: www.hillel.hu,
[email protected])
Mindenkit sok szeretettel várunk rendezvényeinken!
BUDAI MICVE KLUB Frankel Leó úti Zsinagóga kóser rendezvények kiváló helyszíne Esküvő, bar/bat micva, születésnap, céges rendezvények, villás reggelik teljeskörű szervezését és lebonyolítását vállaljuk. Információért, referenciákért hívjon a következő telefonszámokon: 06 30 94-28-215 (Medgyesi Andrea); 06 30 4141-640 (Arató Judit)
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Czede Kft. = Nyomda: Gléda Kft. Támogató: MAZSIHISZ és Frankel Zsinagóga Alapítvány
