No title

XXIII. évfolyam 1. szám 2012. március

„Én pedig szüntelenül remélek, és (Zsolt 71,14) folyton dicsérlek Téged.”

Tartalom A vezetőség munkája Beszámoló a vezetőség munkájáról ............ 2 Dr. Ujlaki Mátyás Kitüntetések .............................................. 2 Generációk Napja ..................................... 3 Dr. Győri Gáborné dr. Klemm Gabriella

Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk Újszülöttkori etika ..................................... 4 John Wyatt Referálta: Dr. Záborszky Magda Mozaikok a családról .................................. 6 Dr. Börzsönyi Józsefné Örökség .................................................... 7 Generációk együttélése ............................. 8 Dr. Réti Csaba A halál jelensége a bencéseknél ................... 9 Daróczy Gábor

Innen-onnan Paál László: Nyárfák (1876)

Tudunk-e mindig azonosulni a zsoltárok kijelentéseivel? Úgy tűnik, hogy panaszkodó országgá váltunk, még a februári, váratlanul jött hóeséstől is felháborodunk. No meg „ez a sok gazdasági nehézség”, „ez a pénztelenség”, „milyen gonoszak az emberek” stb. Tény, hogy a templomok üresebbek, pedig ma nem tiltja senki, hogy részt vegyünk az istentiszteleteken, evangelizáción. A sátán ravaszsága, hogy ez a „szabadság” nem Istent dicsérő hálaadásban nyilvánul meg, hanem apró kellemetlenségek felnagyításában. Ha végiggondolom életem hetvenhat évét – Hitler, emberek elhurcolása, Sztálin, Andrássy út 60. stb. – akik abban éltek, jól emlékeznek a szirénázásokra, a romba dőlt házakra, a forradalom gyönyörű és tragikus pillanataira. Ma mindez elmúlt, béke van. De ami ugyanolyan: az ember önzése, egymás lebecsülése, a növekvő elégedet-

lenség. Kétségkívül sok baj van, de azt hiszem, Magyarország akkor fog „felépülni”, ha a generációk egymástól tanulnak, ha lelkenként egyenként számot vetnek azzal a sok jóval és kegyelemmel, amit Istentől kapunk. A felébredés, a lét, a lehetőség az imádságra, a élő kis közösségek és rendezvények mind azt bizonyítják, hogy „nem velünk kezdődik és nem is velünk fejeződik be minden”. Isten ajándéka, hogy Szent Fia eleget tett bűneinkért, nekünk csak le kell térdelnünk és együtt imádkozni, hálát adni, hogy élünk és imádkozhatunk, Jézus mögé rejtőzhetünk. Dicsérni az Urat, beismerni elfáradt, közönyös állapotunkat és átgondolni, ami történt akkor, és érezni, amikor letörli szemünkből minden könnyünk, és velünk egy asztalnál engedi, hogy kedves, szeretett gyermekei lehessünk, akik viszont szeretik Őt húsvét asztalánál. Dr. Margittay Erzsébet

Korlát vagy védelem? ............................... 10 Dr. Margittay Erzsébet Tervrajz egy erős házasság felépítéséhez ........................................... 10 Muzslai Gábor és Etelka A tiszta házasság védelem az AIDS ellen ............................. 12 Lejegyezte: Nagyági Roland Regionális találkozó Szerencsen ................ 13 Dr. Bányai Mária A transzplantáció és a család .................... 14 Dr. Makó János Beszámoló a Biblia-imaóráról ................... 15 Daróczy Gábor Pilátus hat tévedése .................................. 15 Lowell Hargreaves előadását lejegyezte: dr. Margittay Erzsébet A média és a család .................................. 16 Győri János Sámuel A szenvedés értelme ................................. 17 Dr. Záborszky Magda A bőség okozta zavar avagy a sátán csapdája ...................................... 18 Dr. Tamás György

A vezetõség munkája

Beszámoló a vezetőség munkájáról A 2012-es új év társaságunk számára a már évek óta hagyománnyá vált januári összejövetelünk szervezésével indult. A januári együttlét sohasem egyszerű vezetőségi tanácskozás, hanem egy hétvégi elvonulás, egyfajta csapatépítés. Az előző évek gyakorlatától eltérően az idén Őrbottyánba látogattunk az Ellel Ministries birtokára, amit úgy hívnak, az Úr Rétje.

Valóban ott volt Isten köztünk. Annak ellenére, hogy csak tizenöt fő körül mozgott a létszám, a közös dicsőítés, versek, a bizonyságtételek és a közös beszélgetés különlegessé varázsolták a péntek estét, és közelebb hoztak minket egymáshoz. Másnap a vezetőség közös megegyezéssel eldöntötte, hogy az augusztus végi országos konferencia Kecskeméten legyen, hiszen rendkívül sokan pozitívan

Kitüntetések

Dr. Robert D. Snyder, a Nemzetközi IHS alapítója és elnöke 2011. november 18-án Washingtonban, a magyar nagykövetségen a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést kapta, melyet Szapáry Györgytől vehetett át. Prof. Dr. Bocskay István marosvásárhelyi fogorvos professzor a budapesti Semmelweis Egyetem dísztermében 2011. november 11én a Honoris Causa elismerő címet kapta, melyet az egyetem rektora, prof. Dr. Tulassay Tivadar adott át. Örömmel gratulálunk és Isten áldását kérjük határunkon kívül élő tagjainknak! 2

fogadták a megkeresésünket, és kedvező feltételeket biztosítanak számunkra. A vezetőségből dr. Kiss Katalin fogja vezetni a szervezőbizottságot, mint helyi orvos kollégánk. A „Családbarát Pályázat”, melyet még decemberben írtunk meg, sajnos nem nyert a sok pályázó, és a relatíve szűkös keret miatt. Ennek ellenére megtartottuk február 11-én a családbarát közgondolkozás jegyében meghirdetett alkalmunkat, mellyel elsősorban fiatalokat céloztunk meg, és a házasságot helyeztük a középpontba. A MEÖT-székházban megrendezett találkozónk első előadója Orbán Attila missziós lelkész volt, aki Szárazdról érkezett közénk néhány kollégájával. Az Erdélyben született fiatalember Dél-Afrikát is megjárta már, hogy a zulu törzs körében tapasztalt ébredést tanulmányozza. Sokat találkozott az AIDS problémájával. „Egyszerűen másnak lenni, mint a többség” címmel tartotta meg előadását. Ezt követően a 2 = 1 Családsegítő és Házasmisszió vezetői, Muzslai Gábor és felesége, Etelka mutatták be szervezetük tevékenységét, és „Tervrajz egy erős házasság építéséhez” címmel beszéltek részletekbe menően arról, hogy a jó házasság felépítése hasonlítható ahhoz, ahogy Nehémiásnak kellett felépítenie Jeruzsálem falait. Az előadások után tea és sütemények mellett osztottuk meg egymással gondolatainkat. A közelgő március végi dániai ICMDA vezetőségi találkozón dr. Győri Gábor és Fodor Zsófia képvisel minket, és ápolja e nemzetközi keresztény egészségügyi szervezettel a jó kapcsolatot. Április 5-10-ig Győrben rendezik meg az IFES (a MEKDSZ külföldi megfelelője) kétezer fős nemzetközi konferenciáját Undivided néven. Ennek központi témája a dicsőítés és a bálványimádás kérdése lesz. A világhírű keresztény professzor, John Lennox lesz a rendezvény főelőadója. Ezen a pár napon a KOMT segít orvosi felügyeletet biztosítani. Ezúton is kérem azokat, akik szívesen vállalnának részt ebben a munkában, hogy jelezzék a [email protected] e-mail címen! Elkél minden segítő kéz! A részletekről és az esetleges ellenszolgáltatásokról dr. Sziládi Zsuzsanna ad tájékoztatást. Szeretnék még egyszer megköszönni minden imádságot, segítő kezet, időt, energiát, amit ránk fordít a Kedves Olvasó! Szeretettel, Isten gazdag áldását kívánva! Dr. Ujlaki Mátyás

A vezetõség munkája

Generációk Napja Budapest XI., Magyar Tudósok körútja 3. Április 28-án, szombaton 10–13 óráig Az előadás témája: Orvos a családban – Hogyan élhetünk hiteles családi életet, hogyan állhatunk helyt a hivatásunkban? Előadóink: dr. Ferencz Péter, a KOMT elnöke, kórházigazgató, háromgyermekes édesapa és felesége, Ferencz Vali, tanárnő Manapság az egyik legnagyobb küzdelmünk az idővel folyik. A mai életritmus, a napi elvárások olyan ütemet diktálnak, aminek mindannyian nehezen tudunk megfelelni. Ez a hivatását teljes szívvel megélő orvosoknál, egészségügyi dolgozóknál kiemelten így van, hiszen szeretnénk betegeinknek, a rászorulóknak segítséget, megoldásokat nyújtani. Ehhez megfelelő szaktudás és idő kell. Emellett a gyülekezeteinkben is többen komoly terheket hordozunk, építve a közösséget, Isten Országát. Sokan túlterheltek vagyunk. Így egy-egy meghívó a KOMT-programokra plusz egy dolog, ami a családunktól áldozatot követel. Bármennyire érdekelne bennünket az előadás témája, mégis, többségünk már nem képes újabb

időt kisajtolni magából, illetve elvenni a családjától. Én magam mint kilencgyerekes orvosnő anyuka orvos férjjel, ezt helyesnek tartom. Fontos tudnunk, hogy Isten kiket bízott ránk, mi a helyes sorrend az életünkben. Így én magam is rendszeresen lemaradok érdekes programokról, rendezvényekről. Így kell ennek lennie? Ezzel a rövidke rendezvényünkkel szeretnénk kipróbálni, hogyan lehetne másképp? Egy kis ötlettel, odafigyeléssel, áldozatvállalással szervezhetnénk másképp is az életünket. A KOMT vezetői is igyekeznek átgondolni, milyen időpontban milyen rendezvényeket szerveznek, ami nem újabb megterhelés, hanem tényleges segítség a keresztény kollégáknak.

FELHÍVÁS Tisztelt KOMT-tagok! Nyilvántartásunkat az idén is folyamatosan frissítjük. Kérjük, az adatokban történt változásokat és e-mail elérhetőségüket közöljék a [email protected] címen. Köszönjük! 3

A Generációk Napján olyan rendezvényre hívunk és várunk szeretettel, amely reménység szerint nem elválaszt a családodtól, hanem közös jó élményben részesít mindenkit. Amíg mi előadást hallgatunk, beszélgetünk, a gyerekek bábelőadást nézhetnek meg, kézműves-foglakozáson vehetnek részt. A babákkal is szívesen eljátszanak kedves családtagjaink. Ez az alkalom egy ötlet, megvalósításában most a Győri család igyekszik tevékenykedni. Későbbi alkalommal mások vállalhatnának ebben részt. Mivel ez nem gyakori rendezvény, talán nem jelent majd elhordozhatatlan terhet a reméljük megújuló közösségünknek. Nagyon nagy szeretettel várunk mindenkit! Várjuk a gyerekeket, unokákat, az egészségügyben dolgozó barátokat családjukkal együtt! Ismerjük meg egymást, vonjunk be másokat is, töltsünk el együtt egy tartalmas, kellemes szombat délelőttöt! Egy tálca édes vagy sós finomsággal ti is hozzájárulhattok a találkozónk kellemesebbé tételéhez. Dr. Győri Gáborné dr. Klem Gabriella

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet pályázatán ugyan nem nyertünk pénzt, de a találkozót Isten segítségével megszerveztük.

Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk

Újszülöttkori etika John Wyatt cikke aChristian Medical Fellowship 2004. évi számából, 27. számú melléklet

Egy rendkívül éretlen csecsemő született a huszonharmadik gestatiós héten, tizenhét héttel a terminus előtt, a súlya ötszáz gramm. Teljes intenzív ellátás mellett az ilyen koraszülöttek fele él túl, de közülük soknak hosszantartó fejlődési problémái maradnak. El kell-e kezdeni az intenzív ellátást, vagy meg kellene-e engedni a babának, hogy békésen meghaljon? A kérdés arra késztet minket, hogy fontoljuk meg az újszülöttek értékét. Tulajdonképpen az Egyesült Királyságban a törvény huszonhárom hétnél idősebb magzatok abortuszát engedélyezi szociális indikáció mellett. És ki dönt, az orvosok, a szülők, vagy a bíróságok? Harminc évvel ezelőtt a huszonnyolc hét előtt született koraszülöttek húsz százaléka maradt életben, de harminc év alatt az orvosi ellátás haladása az élet kezdetét illetően megváltoztatta a rendkívül éretlen babák életkilátását. Jelenleg a nagyobb angol centrumokban több mint nyolcvan százalékuk életben marad. Sok közülük a huszonharmadik gestatios hetében van. Izgalmas ez a haladás, de megsokasodnak ezzel kapcsolatban az emberi és a gazdasági megfontolások. A rendkívül éretlen túlélők húsz százaléka nyilvánvaló károsodással (például agyi bénulással) fog élni. Más nevelési és viselkedési rendellenességek csak az iskoláskorban válnak nyilvánvalóvá. Kísért a kérdés, hogy az ilyen sérülékeny babák életének megmentése vajon bölcs felhasználása-e az anyagi forrásoknak? Ellentmondásos, hogy az igyekezet mellett a társadalom szociális okokból eltűri az egy-két héttel korábbi abortuszokat. Nem csak a koraszülött babákkal vannak etikai problémák. Vannak súlyos, komplikált rendellenességek, melyek életfontosságú szervekre vonatkoznak, mint a szív, a tüdő, vagy a központi idegrendszer. Másoknak mélyreható agyi károsodásuk van a szülés alatti oxigénhiány, vagy a szülés alatti fertőzés következtében. Meg kell-e kísérelni az ilyen babák kezelését, vagy etikusabb lenne a kezelés felfüggesztése?

Történelmi filozófiák Sok társadalom kisebb értékűnek tekintette az újszülötteket, mint a felnőtteket. Megölésük, az újszülöttek kitevése elfo-

gadott gyakorlat volt a klasszikus ógörög és a római társadalomban. Ezek a társadalmak az atletizálást, az erőt, a „férfias erényeket” díjazták, és természetesnek vették a csecsemők megvetését a gyengeségük, függőségük és éretlenségük miatt. A társadalom hajlott arra, hogy a gyermek jelentőségét és értékét a jövőben elfoglalt szerepében lássa. Nem voltak olyan törvények, amelyek megakadályozták volna a károsodott és beteg gyermekek megölését, sőt az egészséges újszülöttek is gyakran védtelenek voltak a törvényi szabályozás és a társadalmi szokások által. Úgy tűnik, a filozófusok és az írók nagy része ezekben az időkben támogatta a gyermekgyilkosságokat. Platón Republika című írásában a gyermekgyilkosságot úgy tekintették, mint eszközt arra, hogy az állampolgárok fizikailag jó minőségűek maradjanak. „Csökkent képességű és bármilyen szempontból fogyatékosan született utódok jogszerűen ki lesznek titokban téve, úgy, hogy senki se tudja, mi lesz belőlük.” Platón (Kr. e. 427-347) szerint a gyermekek értékét az szabja meg, hogy mennyire közelítik meg az ideális felnőttet. Fogékonynak, erényesnek és fizikailag fittnek kell lenni a gyermekeknek. Arisztotelész (Kr. e. 384-322) támogatta azt a törvényt, amelyik minden károsodott baba kötelező kihelyezését javasolja. „Hogy a megszületett gyermekeket kitegyék, vagy felneveljék, kell lenni egy törvénynek, hogy a nem deformált gyermeket fel kell nevelni.” Seneca (Kr. e. 4től Kr. u. 65-ig) római drámaíró és filozófus a Haragról című művében azt írja: „ A veszett kutyákat fejbe vágjuk, a dühöngő, vad bikát lemészároljuk, a természetellenes sarjadékot megsemmisítjük, és még a gyerekeket is vízbe fojtjuk, akik a születéskor gyengék és abnormálisak. Ez még-sem harag, hanem egy ésszerűség, mely elválasztja az egészségest a károstól.” A legkorábban ismert nőgyógyászati értekezés Soranus római orvostól származik, az első és második századból, aki egy fejezetet írt a bábáknak a felnevelésre alkalmatlan újszülöttekről. Részletesen leírja a jeleket, amelyek alapján meg lehet különböztetni károsodott és beteg újszülötteket az egészségesektől. Összefoglalva a régi görög és római 4

világ a csecsemőket eldobhatónak tekintette, és mint jövendő állampolgárokban, mint potenciális adózókban látta az értéküket. Sok más keleti ókori kultúrában is gyakorolták a csecsemőgyilkosságot.

Zsidó-keresztény különbözőség Ezzel ellentétben ugyanebben az időben a zsidó közösségnek radikálisan más az újszülöttekhez való viszonyulása. Ez az ószövetségi törvény tanításából ered, miszerint minden emberi lény Isten képmására lett teremtve. Ebből kifolyólag, minden emberi lény, újszülött vagy felnőtt, deformált vagy egészséges, rabszolga vagy szabad, belső értékkel lett megalkotva, mint egyedi kifejezése az Isten képmásának. Ebből kifolyólag az ószövetségi törvény azt tanítja, hogy a szándékos lerombolása bármely emberi életnek, beleértve egy újszülött életét is, az Isten méltósága elleni támadás. Ráadásul az ószövetségi törvény kifejezetten hangsúlyozza a gyengék és a védtelenek védelmét a viszszaélésektől. Nem volt meglepő, hogy a zsidó közösség abban a hírben állott, hogy erősen ellenezte a magzatgyilkosságokat, amelyet visszataszító pogány gyakorlatnak tekintettek. Az Újszövetségben Jézus megerősíti az ószövetségi nézőpontot a csecsemőkre és a kisgyermekekre vonatkozóan, de tovább is megy. A mi gyermekcentrikus társadalmunkban is nehezen tudjuk elfogadni Jézus forradalmi tanítását: „Ha csak nem lesztek olyanok, mint egy kisgyermek, nem léphettek be Isten országába.” Jézus azt tanítja, hogy egy kis gyermeknek örömmel való befogadása az ő nevében, egyenlő értékű azzal, mintha őt és az Atyát fogadnánk be örömmel, aki őt küldte. Másrészt, akik egy kisgyermeket bűnre visznek, azokat szigorúan kell megbüntetni. Korának zsidó tanítóitól eltérően Jézus hangsúlyozta a gyerekek fontosságát, és nyilvánvaló, hogy speciális érzelemmel viseltetett irántuk. Megdorgálta tanítványait, mert nem engedték hozzá a kicsiket, hogy megáldja őket, és időt szánt rájuk. A legmeglepőbb mindenekelőtt az a keresztény állítás volt, hogy Isten nem u


u mindenható uralkodóként jött a földre, hanem gyenge, védtelen csecsemőként. Ebből arra lehet következtetni, hogy ha Isten maga gyermekké lett, akkor minden csecsemőnek speciális értéke van. Az őskeresztények gyakorlatba ültették át ezt a teológiát. Az árvák és a talált gyermekek megmentését és örökbefogadását alapvető keresztény kötelességként fogták fel, mely sok esetben a szüleik által elhagyott és kitett csecsemőkre is kiterjedt. Később a keresztények árvaházakat és kórházakat alapítottak, hogy a sok megmentett csecsemőről gondoskodjanak. Egészen a modern korig számos kórházat alapítottak talált gyermekek számára, és sok európai város gondoskodik az elhagyott gyermekekről.

Szekuláris kilátások Sok mai filozófus, mint Peter Singer érveiket arra a tényre alapozzák, hogy a nem akart csecsemők megölése vagy meghalni engedése egy normális gyakorlat volt sok társadalomban az emberiség prehisztorikus korszakában és a történelme során. Azt állítja, hogy a születés előtti diagnosztika, és a magzati abnormitások miatt történő abortuszok széleskörű elfogadása a mi társadalmunkban burkoltan azt jelenti: mi is elfogadjuk, hogy a fogyatékos gyermek nem olyan értékes, mint az egészséges. Singer számára a személynek az tartható, aki tartósan tudatában van saját létezésének. Úgy érvel, hogy az emberi csecsemők nem tekinthetők személynek, mert az öntudatuk nem képes tartósan megragadni a létezésüket. Egy újszülött megölése nem egyenlő egy öntudatos felnőtt megölésével. Ebből kifolyólag Singer és más filozófusok azzal érvelnek, hogy el kell készülni az orvosok által történő gyermekgyilkosságra a nem óhajtott és a károsodott gyermekek estén. Az ókori görög és római birodalomban az újszülötteket úgy tekintették, mint akiknek potenciális értékük van a jövőre nézve, de akiknek kevés a belső értékük.

Modern gyakorlat Az újszülött-ellátás fejlődése azon a filozófiai perspektíván alapul, amely közelebb van a zsidó-keresztény értelmezéshez, mint az ógörög-római világfelfogáshoz. Az alapelv az, hogy minden csecsemő a legjobb ellátásra, orvosi kezelésre, és a károsodásoktól való védelemre jogosult. Mögötte az a hit lelhető fel, hogy minden babának, mint egyedi emberi személynek értéke van, legyen az kicsi, vagy beteg.

Az ószövetségi alapelv, a védtelenek védelme kötelességként lett átültetve a gyakorlat nyelvére: a társadalom leggyengébb és legsebezhetőbb tagjainak gondozására és tiszteletére. Ha ezt a keresztény kötelességet komolyan vesszük, akkor ügyvédjükké kell válnunk azoknak, akik nem tudnak beszélni, védeni fogjuk az újszülött babákat és más sebezhető betegcsoportokat azoktól, akik kihasználják őket, és rosszul bánnak velük. Legtöbb újszülöttekkel foglalkozó egészségügyi dolgozó nemcsak illegálisnak, hanem etikátlannak is tartja az újszülöttek szándékos megölését, mert az összeegyeztethetetlen az emberi élet belső értékének tiszteletével. Bár a babák tiszteletteljes és gondos kezelése nem azt jelenti, hogy kötelesek vagyunk minden helyzetben intenzív ellátást nyújtani. Az orvosi technológia látványos fejlődése ellenére vannak olyan csecsemők, akiknél nem lesz javulás a kezeléstől, és a halál elkerülhetetlen. Bizonyos esetekben világosnak látszik, hogy az intenzív ellátás visszavonása vagy mellőzése etikus és megfelelő. Az élet meghosszabbítására tett próbálkozás nem abszolút kötelességünk, és ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a felgyógyulásra nincs kilátás. Megjegyzendő, hogy az intenzív ellátásnak nem az élet meghosszabbítás a célja, hanem a beteg segítése addig, amíg vissza nem tér az egészség. A gyakorlatban lehetnek foglalkozási vagy személyes nyomásgyakorlások, amelyek nehézzé teszik az egészségügyi személyzetnek a már elkezdett intenzív kezelés felfüggesztését. Egyes babák hetekig, vagy hónapokig kaphatnak kezelést még akkor is, ha a kilátás reménytelen. Ilyen esetekben az intenzív ellátás a gyógyítás, az állapot helyreállítása helyett a károsítás, sőt akár a gyermek abúzus technológiai formájává válhat. A csecsemők tisztelettel történő kezelése azt jelenti, hogy meg kell védeni őket a potenciálisan károsító kezelésektől. Meg kell tanulnunk felismerni azt a pontot, amikor az orvosi kezelés hiábavalóvá, károssá válik, amikor a kezelés terhei meghaladják a jótéteményeket. A megterheléseknek és hasznosságának a felmérése jelenti a problémát. Ha nincs remény a hosszú távú túlélésre, az intenzív ellátás csupán a haldoklás folyamatának elnyújtása. Ilyenkor a kezelés visszavonásával valósítjuk meg legkövetkezetesebben az egyedi méltóság tiszteletben tartását, természetesen a szülőkkel való egyetértés mellett. Az agy ultrahangos letapogatása, vagy a mágneses rezonancia képalkotó vizsgálat életfontosságú információt adhat az 5

agy károsodásáról a kritikus első órákban és a szülés utáni első napokban. Bár sohase lehet teljes megbízhatósággal előre látni a hosszú távú kimenetelt, mégis növekszik a valószínűsége annak, hogy ezek a technikák mérsékelt pontosságú előrejelzést adnak egy csecsemő későbbi fejlődéséről. Természetesen a technika, mint például az agy átpásztázása, mely megengedi, hogy az agykárosodás kiterjedését felbecsüljük, nem oldja fel a fájdalmas etikai dilemmát a torz és súlyosan beteg újszülöttek megfelelő intenzív ellátásra vonatkozóan. Mégis azok a technikák, amelyekre az intenzív osztályos etikai döntéseit alapozzuk, objektív információt nyújtanak, melyek részletesen megbeszélhetők a szülőkkel és más érdekelt személyekkel. Így az egyedi csecsemő méltóságának és értékének a tisztelete és legfőbb érdekének a vonatkozása az orvosi gyakorlatba ültethető át.

Érték vagy a beteg java? Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények csatlakoznának Singerhez abban a tekintetben, hogy egy súlyosan agykárosodott csecsemőnek kevesebb lenne az értéke, mint egy egészségesnek. Ez még azt sem jelenti, hogy egy fogyatékosság megléte csökkentené az élet értékét. A történelmi keresztény teológiában minden egyes csecsemőnek, mint Isten képmásának egyedi jelentősége van. Súlyos agykárosodás vagy abnormitás csökkentheti vagy semmissé teheti azt a terápiás hasznot, amelyet az intenzív osztály nyújt. A fejlett orvosi technológia prolongálhatja a létezésüket, de a legsúlyosabb esetek sohase lehetnek független egzisztenciák és képtelenek lesznek kapcsolatteremtésre. Ez itt nem az a hely, hogy döntéseket u


u hozzunk az élet értékéről, eldöntve, hogy melyik az értékes és melyik a jelentéktelen, de ez az a hely, ahol kezelésre vonatkozó döntéseket kell hozni, hogy melyik kezelés értékes és melyik a haszontalan. A keresztényeket gyakran a vitalizmus vádjával illetik, mely felfogás szerint minden életet maximálisan meg kell hosszabbítani a technológia által. Ez azonban egy fals perspektíva. Valójában Isten képmásságunk méltósága fog segíteni abban, hogy felismerjük azt a pontot, hogy mi az, ami elég, hogy mikor kell a kezelést abbahagyni, mert a kezelés terhei túlhaladják annak jótéteményeit.

Kezelési döntéshozatalok Minden kezelési döntésnek az a célja, hogy az újszülött legfőbb érdeke szerint cselekedjünk. A rendkívül éretlen, vagy agykárosodott újszülöttek esetén gyakran nem világos, mely tevékenységünk szolgálja a babák javát. Ilyenkor életfontosságú az egészségügyiek és a szülők közötti nyílt kommunikáció. A cél, hogy mindkét fél konszenzusra jusson nyílt és becsületes magyarázatok és megbeszélések révén. Ezek a megbeszélések gyakran érzelmileg túlfűtöttek, időigényesek és nehezek, de türelemmel és kitartással általában egyezségre lehet jutni. Vannak azonban esetek, amikor az egészségügyiek és a szülők álláspontja között nagy a különbség. Egy független, másik specialista értékes lehet, illetve segíthet az érzelmi támogatásban egy vallási vezető vagy egy tanácsadó is. Ritka esetekben zsákutcába jutnak. Ilyenkor be kell vonni a családjogi bíróságot bírói ítélet céljából.

A haldokló csecsemők ellátása Amikor az egészségügyi dolgozók és a szülők felismerik, hogy az intenzív ellátást fel kell függeszteni, akkor fontos tudatában lenni annak, hogy bár a kezelést leállíthatjuk, de a gondoskodást, ápolást sohasem. A haldokló babákat a legjobb minőségű ápolásban kell részesíteni, éppúgy, mint bármely felnőtt haldoklót. Az alapvető gondoskodás magában foglalja a fájdalomcsillapítást, a gyötrő légszomj, a görcsök csökkentését. Másodsorban, kivételes esetektől eltekintve, tejet, folyadékot kell adni gyomorszondán keresztül, mert egyébként képtelenek szájon át táplálkozni. Nem a személynek szóló tisztelet, ha hagyjuk a babákat éhezés és kiszáradás által meghalni. Referálta: dr. Záborszky Magda

„Nem jó az embernek egyedül” (Teremtés könyve)

Mozaikok a családról Az emberi személyiség kialakulásának, fejlődésének első és legfontosabb színtere a család. Nyilván később az óvoda, iskola, munkahely, baráti kör is meghatározó lehet, különösen akkor, ha a család nem tölti be ezt a feladatát. Most azonban tekintsünk elsősorban a családra! Minket Isten öt gyermekkel áldott meg. Már felnőttek, s hat unokának is örvendhetünk. Ha visszatekintek az eltelt évtizedekre, hogyan formált Isten minket családdá, hogyan próbáltuk megélni és átadni Isten szavát, az igazi értékrendet, eszembe jutnak küzdelmeink, gyarlóságaink és Isten szeretete, amely átsegített bennünket a nehéz időszakokon is. Néhány emlék: az újszülött kistestvérre nem voltak féltékenyek a nagyobbak, mire a kórházból hazaértünk, az előkészített bölcsőbe mindegyikük ajándékot rakott – színes ceruzát, zsírkrétát, néhány fillért, kedvenc kis autót –, úgy várták a picit. Persze később volt elég irigység, mindegyik erős igazságérzettel próbálta feszegetni a határokat, s kapott visszajelzést a testvérétől: eddig, és ne tovább! Nyolc éven belül születtek, s így rosszul esett a kisebbeknek, ha nem tehették ugyanazt, mint a nagyobbak. Gyermekeinknek megadatott, hogy háromgenerációs családban formálódjanak, hiszen évtizedeken át velünk élt a két nagymama is. Ha összejön a család, egymást érik a történetek, ahogy mondják, a „jóságukról meg a rosszaságukról” is. Sokat nevetünk ilyenkor, már felszabadultan, de annak idején nem volt könnyű megfelelni az elvárásoknak. Lelkészházaspár vagyunk, ezért a környezet azt gondolta, a gyermekeink csakis tökéletesek lehetnek. Emlékszem, az egyik konferencián hogy megnyugodtam és feloldódtam az előadás címén és tartalmán: a lelkészgyermek is gyermek. Gyermekeink tehát felnőttek, és mi hálát adunk azért, hogy jó testvérek. Jelen vannak egymás örömeinél és gondjainál, fontos nekik, mi történik a testvérükkel, segítik egymást. Ha kell, ütköztetik a véleményüket, figyelnek egymásra. Egyre épülnek a kapcsolatok közöttük. Szépen nevelik az unokákat, akiknek életében a családi szeretet mellett már jelen van az egyházi iskola, a hittanóra, a gyülekezet áldása is. Hadd szóljak a nagyobb családról, a rokonságról is. Huszonhét évvel ezelőtt nővérem kórházi ágyánál találkoztam egyik unokatestvéremmel, akivel hosszú ideje nem láttuk egymást. Arról beszél6

gettünk, milyen kár, hogy csak betegágynál vagy temetéseken találkozunk. Ott terveltük ki, hogy szervezzünk találkozót a „nagy család” számára. Azóta évente találkozunk nagyapánk, Kovács József lelkipásztor leszármazottaival, egyszerű körülmények között, de nagy lelkesedéssel vagyunk együtt. Családi áhítattal, köszöntéssel kezdődik a nap, előkerülnek a saját készítésű finomságok, megkezdődnek az élménybeszámolók, és örülünk egymásnak. Az ükunokák is ismerik egymást, egész nap együtt játszanak. Családunk egyik ága katolikus, így részünk van az ökumenizmus gyakorlásában, egymás elfogadásában. Fáradozunk a családi szálak kötözgetésén, hiszen nem véletlenül vagyunk annak a családnak a tagjai, amelyben élünk, Istentől kapott értékeinkkel szolgálhatunk egymás javára, örömteli napokban vagy nehéz próbák idején ott lehetünk egymás mellett. Végül szólni szeretnék egy különleges minőségű családról, amelybe mindnyájan beletartozhatunk. Jézus az Őt hallgató, szavára figyelő, akaratát követő közösséget családjának nevezi (Lukács 8,21). Ezért is szólítjuk egymást a keresztyén közösségekben testvérnek. Több évtizede szolgálunk a szerencsi gyülekezetben. Távolra kerültünk családunktól, rokonainktól, régi barátoktól, a gyülekezet a családunk lett. Körülvett szeretetével, imádságos szívvel hordozott és hordoz bennünket, elfogadja szolgálatainkat mindmáig. Jézus Krisztus nagy családjában is mindennapi feladat a kapcsolatok építése, a szálak kötözgetése, hiszen nem magunknak élünk, minden egyes gyülekezeti tagnak küldetése, hogy Istenhez közeledve, egymáshoz is közel legyünk, sírjunk a sírókkal és örüljünk az örülőkkel. Feladatunk, hogy hívogassuk Jézus Krisztus szeretetközösségébe a még távol levőket, a magukba zárkózókat, a csalódottakat. Különösen nagy feladat a fiatal nemzedék, a hittanos ifjak személyiségének, szemléletének formálása, hogy Jézus Krisztusban ők is megtalálhassák életük értelmét, boldogságát, üdvösségét. Bárcsak igazi lelki otthonná, családdá válhatna a keresztyén közösség az ő számukra, valamint sok gond és küzdelem között élő szüleik számára is. Hadd nyerjenek szeretetet, megújulást, erőt, bátorságot, hitet a gyülekezet közösségében! Fáradozzunk ezért krisztusi lelkülettel! Dr. Börzsönyi Józsefné


Örökség Tavaly nyáron búcsúztunk a sokak által szeretett dr. Győri Józseftől, aki évtizedekig volt a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának docense, a Budai Evangélikus Egyházmegye felügyelője, a tolnanémedi evangélikus gyülekezet felügyelője, a kelenföldi evangélikus gyülekezet presbitere, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság alelnöke, az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület vezetőségi tagja. Hitelesen megélt keresztyén élete követendő példa, öröksége tovább él mindazokban, akik ismerték. Felesége, dr. Drenyovszky Irén és fiai emlékeznek rá cikkünkben.

Irénke Számomra nagyon fontos, hogy itt maradt a neve, amely továbbra is az enyém: Dr. Győri Józsefné vagyok. Isten színe előtt – áldását kérve – szövetséget kötöttünk 51 évvel ezelőtt. Mivel az orvosnők leánykori nevüket használják, nem is értékeltem kellően, hogy asszonynevemmel milyen védőburkot kaptam. Egyre értékesebbé vált számomra, mert országvilág előtt nyilvánvalóvá lett, hogy férjemhez, a bölcs, gerinces, erős, kedves, szerető, hűséges, Krisztust követni akaró Jóskához tartozom. Isten hívő, nagy családdal ajándékozott meg minket, ők is részesültek ebből a névből. A Jóskához tartozás ma is kötelez. Sajnos, már nem tudok vele csendességben napot kezdeni és befejezni, étkezéskor az Úr jelenlétét és

áldását kérni és megköszönni, de segít, hogy magamban is ezt folytassam. Ugyanahhoz az Úrhoz ragaszkodom, tőle kérek vigaszt, bölcsességet, erőt, szeretetet, aki Jóskához is mindhalálig, és hiszem, hogy az örökkévalóságban is hű maradt. A hármas fonal (Préd 4,12) egyik szála elszakadt, de vallom, hogy az Úr erős és megtart (Zof 3,17). Krisztus a mi örökségünk záloga, aki megváltja tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására (Ef 1,14). Együtt fogjuk majd magasztalni Krisztust, közös örökségünk zálogát. József Ha egy nagyapa számon tartja elsőszülött unokája minden rezdülését, ha figyelemmel kíséri első lépéseit a tudományok

7

csarnokában, megértő szeretettel biztatja, amikor az első igazságtalannak érzett jegyet kapja, ha kiskamasz korában is tudja, melyik este milyen bánatok emésztik, ha imádsággal, szeretettel kíséri gondolataival az első randevún, értő mosolylyal nyugtázzuk: így van ez minden elsőunokás nagypapával. De ha mindezt a törődést, figyelmet a harmadiknál, a negyediknél, a tizennegyediknél is tapasztaljuk, már nem gondoljuk magától értődőnek. Mi mégis természetesnek gondoltuk. Mert ő volt „A” nagyapa, a kedves, türelmes, odaadó, mindenkivel törődő Nagyapa. Aki minden szeretett családtaghoz a saját nyelvén szólt. Annak idején minket, fiait edzésekre vitt, versenyeinken, mecscseinken szurkolt, később hívő szolgálatainkon bátorított. A lányunokákkal zeneórára, koncertekre járt, nyelvet tanult, s közben meghallgatta őket, egy-egy bölcs kérdéssel vezette a gondolataikat. Elengedő, s így évtizedeken, generációkon átívelően megtartó szeretettel tudott szeretni. Hogy milyen bölcsen szerény volt, azt akkor értettem meg, amikor magam is egyetemi körökben forogva, annyi magát felemelő embert ismertem meg. Édesapának nem volt szüksége arra, hogy magát fölemelje. Egész életén át a Megváltó nevét emelte föl, akinek a jelenléte nem csupán vasárnapi epizód, hanem mindennapos valóság volt számára, és így egész családunk számára is, és mi, akik fontosak voltunk számára, könnyen, örömmel tiszteltük és emeltük az őt megillető helyre. János Drága Édesapa különleges személy volt, ezt a közvetlen családon kívül mások is többször kifejezték. Különleges, mert ritka az olyan ember, aki elfogadóan és szeretetteljesen viszonyul mindenkihez; a hajléktalan embertársától kezdve a tekintélyes miniszterig. A házfelügyelővel, a szobafestővel, az egyetemi hivatalsegéddel ugyanolyan természetes, az Isten képére teremtett embernek kijáró tisztelettel beszélt, mint a professzorokkal és püspökökkel. Nem személyválogató az Isten, ő sem volt az. Édesapám megvallott hite fontos volt számomra, de még inkább a személyiségéből áradó Krisztus vonzott Istenhez. Visszatekintve különösen is így értékelem; krisztusi ember volt, keresztyén, akivel együtt lenni jó, a hiánya pedig fáj. Hálát adunk Istennek szüleinktől örökölt sokféle kincsünkért. Édesapa esküvői öltönynadrágját sokáig hordtam koncertezésre, aztán, ahogy korábban ő, derékban én is kinőttem. Van azonban olyan örökségünk, amit nem lehet kinőni, sőt amiben folyamatosan növekednünk kell. Az u


u egyetlen Úr, a megváltó Jézus Krisztus evangéliuma, és az Ővele csodálatos egységbe forrt személyiségünk kibontakozása ilyen örökség. Ez a sokak számára kívánatos, az örök életre vonzó szellemi erőtér öröksége. Gábor Szeretet. Megmutatta, hogy mit jelent a hűséges és odaadó szeretet a mindennapokban. Szeretet Isten és az emberek iránt. Fontosnak érezhettem magam, a dolgaim, mert ő fontosnak tartotta. Fontosnak, amire pénzt, időt, vagyis saját magát áldozta. Bölcsesség. Nagyon szerettem, amikor beszélt, tanított. Kisfiúként az ölébe vett, „katonákat ettünk”, a kenyér volt a lovuk, a szalámi a testük és a paprika a sapkájuk. Közben beszélgettünk. Egyik ilyen alkalommal kérdeztem meg, hogy milyen lesz a világ vége, hogyan fog majd fölrobbanni a Nap? Egy rövid és szokása szerint pontos természettudományos magyarázat után személyessé tette a kérdést: „Te honnan tudhatod, hogy melyik nap számodra a világ vége?” Majd beszélt nekem Jézus Krisztusról, a Megváltóról és a világ kezdetéről. Ismerte, mit jelent: „Az elég”, ez volt bölcsességének a kulcsa. Hazaszeretet. Édesapám szemén keresztül szerettem meg Magyarországot. A hazugságokkal teli kommunista rendszerben mindig bátran és bölcsen tanított minket az igazságra hitbeli, történelmi és politikai kérdésekben is. Számunkra nem volt kérdés, hogy 1956-ban forradalom volt. Gimnazistaként osztálytársaimmal elhatároztuk, hogy elég volt már a kommunizmusból, és forradalmat csinálunk. Úgy terveztük, hogy március 15-én zászlót bontunk, este sétálunk a városban, és a tömegek majd csatlakoznak hozzánk. Elmeséltem a tervemet édesapámnak, aki mérhetetlen bölcsességgel intézte a dolgokat. Eljött, és az utca másik oldaláról figyelte forradalmunkat, készen állt, hogy megvédjen minden butaságomtól, de nem oltotta ki a tüzet a keserű realizmus hidegzuhanyával. Az osztálytársaim nem jöttek el. Édesapámmal sétáltuk végig a mi forradalmunkat. Azt mesélte később, hogy aznap este kapott reményt, hogy Magyarországon újra szabadság lehet. Család. Ő mutatta meg, hogy mennyivel fontosabb a család a haveroknál. Példája engem is apává nevelt. Betegágya mellett állva, mikor már nem tudott beszélni, de sugározta a szeretetet, örömet, bölcsességet és békét, akkor láttam meg, hogy minden szava mögött ott volt az aranyfedezet. Az Isten Szentlelke. (Megjelent a Híd Magazin 2011. IV. számában.)

Generációk együttélése Több generáció együttéléséről akkor beszélünk, ha a nagyszülők, szülők és gyermekek (unokák) egy fedél alatt, egy háztartásban élnek. Korábban ez Magyarországon teljesen elfogadott volt, a szűkös anyagi lehetőségek, külön lakás hiánya játszották a legnagyobb szerepet benne. Én is ilyen családban nőttem fel, mivel anyai nagyszüleimet a háború szinte földönfutóvá tette, nagyapám nehezen heverte ki a megpróbáltatásokat, ötéves koromban meg is halt. Édesanyámnak négy gyermek mellett, városba kerülésünkkor szintén dolgoznia kellett. Így nagymamánk volt az, aki várt minket az iskolából, vezette a családi háztartást, őrá lehetett mindenkor számítani, ha betegség miatt valamelyikünk otthonmaradt, de neki köszönhetjük, hogy a nyári szünetben nem váltunk „kulcsos” gyermekekké, nem kellett „megőrzésre” táborokba mennünk. Most is hálával gondolok rá, pedig az együttélésnek voltak árnyoldalai is. Hiszen drága jó szüleink sosem voltak függetlenek, valamennyi, családjukkal kapcsolatos döntésükbe nagymamánk véleményét is kikérték, ami nem minden esetben egyezett az ő elképzelésükkel. Mindezek ellenére úgy érzem, ez az akkori generációk együttélése számunk-

8

ra nagyon jó hatású volt. Mikor már első gyermekünkkel (tulajdonképpen a negyedik generációval) is még együtt éltünk, nem volt súrlódás köztünk, s nagyon hiányzott a nagycsalád, mikor önállóvá tudtunk válni. Gyermekeink számára szinte elképzelhetetlen, mit is jelentett ez az együttlét az idősebb generációkkal, hiszen házasságkötésük első percétől külön éltek tőlünk. Mindkettejüknek a mai értelemben véve nagy családja van, s számunkra a legnagyobb ünnep az, amikor mind a hét unokánk nálunk van, s az asztalt tizenhárman üljük körül, és látjuk, milyen szépen fejlődnek, testileg és lelkiekben egyaránt. Sajnos, szüleim nem érhették meg dédunokáik érkeztét, de a „nagyi”, vagyis feleségem szülei közül „Mami” az első dédunokáját még ismerhette és „Apó”, aki 91 évet élt meg, s valamennyi unokáját keresztelhette, gyermekeink házasságára evangélikus lelkészként Isten áldását is ő adta, unokáink közül pedig ötöt meg is keresztelhetett. Ezzel is hitet tett, hogy a generációk egymás mellett élése, ha néha kényszerű is, de szeretetük kisugárzása által a már nagyszülőkké „cseperedett” gyermekek számára is sok boldogság forrása lehet. Dr. Réti Csaba


A halál jelensége a bencéseknél A halál végleges. Nincs helye semmi ellentmondásnak; ha közeleg, akkor minden érintettnek, haldoklónak és szeretteinek tudomásul kell vennie, és bekövetkezése után nyilvánvaló ténye előbb vagy utóbb tudatosul. Érzelmileg kétségkívül hatalmas kihívás a halál, de mint minden más problémához, ehhez is másképpen viszonyulunk. Függhet ez korunktól, neveltetésünktől, nemünktől, kultúránktól és vallásunktól, megküzdési stratégiáinktól. Jelen munkámat egykori középiskolámban, a bencés rend által működtetett Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban készítettem, hogy interjúim során fényt derítsek arra, miként élik meg, illetve látják a római katolikus hitet szerzetesi lelkülettel elkötelezetten élő bencés rend tagjai a halál jelenségét. Az volt a feltételezésem, hogy keresztény intrinsic vallásosságukból kifolyólag kevesebb szorongással, értetlenséggel vagy hárítással közelítenek majd a témához, mint a nem hívők szoktak. Ebben erősített meg Perczel Forintos Dóra „Az ima és az elmélkedés lélektani (gyógyító) hatása” című tanulmánya is, amely szerint „ha evangéliumi elvek szerint élnénk, több egészséges és kiegyensúlyozott ember élne a földön”. Szerinte a vallásosság két nagy előnye az imádság és a közösség megtartó ereje, utóbbit még az extrinsic hívők is megtapasztalják. A bencések erős közösség tagjaként élik meg munkás és imádságos („Ora et labora!”) életüket. A napi több alkalommal végzett imaórák, szentmisék és alkalmankénti lelkigyakorlatok, magiszterük által kísért lelki épülésük kétségkívül kellően erőssé teszi őket a hitben. Életüket szabályozó regulájukban benne foglaltatik a felszólítás: „A halál naponként ott álljon a szemed előtt!” Interjúalanyaim: egy 82 éves, ágyhoz kötött egykori tanár, Botond atya, az ősz hajú dr. Sulyok Elemér, aki jeles teológus és egykori hittantanárom is, valamint egy még fiatal, mentálhigiénés feladatokra készülő testvér, Hortobágyi Arnold (a róla szóló rész következő számunkban jelenik meg – A szerk.). Forrai Botond OSB 82 éves, és életét teljesen áthatotta a bencés spiritualitás. 1949-ben lépett be a bencés rendbe, húszéves korában. Ekkor kereskedelmi gimnáziumi érettségi után egy évig otthon dolgozott. Kezdetben misszionárius szeretett volna lenni. Noviciátusa után 1950ben lett fogadalmas tagja a rendnek, 1954-ben sikeresen befejezte teológiai tanulmányait, később örökfogadalmas szerzetes és felszentelt pap lett. A közösség gazdaságában látott el irányító feladatokat, jó kapcsolatot ápolt a laikus testvérekkel. Később a rend javaslatára egyetemi tanulmányokat is folytatott ma-

gyar–orosz szakon. Életének ezt az időszakát előbb Pesten a piarista, majd bencés rendházban töltötte a regula szerinti élet és tanulás mellett. Visszatérvén huszonöt éven át, az apátsági, majd a győri bencés gimnáziumban volt prefektus, tanár és osztályfőnök. Nyugdíjas korára, hatvanévesen plébánosként Győr Ménfőcsanak és Kismegyer plébánosa lett. Az ottani plébánián töltötte idejének a javát további tizenegy évig, tevékenyen kivéve részét az ottani lelkiségi mozgalmak élén a lelkipásztori munkákból. Betegségei ez után, hetvenkét éves korától kezdve jelentkeztek, amelyek miatt egy idő után már nem tudta folytatni korábbi aktív lelkipásztori tevékenységét. Két szívinfarktus után 2001-ben egy súlyosabb agyinfarktus érte; írni, beszélni nem tudott többé. Hála azonban a logopédusi segítségnek és a gyógyulni akarásának, szépen lassan visszanyerte beszédkészségét. Próbálkozott visszatérni régi munkakörébe, de be kellett látnia: nem megy... Miután porckopása miatt csípőprotézisek beültetésén esett túl, visszatérve az apátságba csak azt várta már, hogy „az Úr magához szólítsa”. A fentiek hatására érezhetően átformálódott személyisége. Alapvetően mosolygós, ragyogó szemű optimista embernek ismertem meg, akit az élet terhei megedzettek ugyan, de nem őröltek fel. Volt szerencsém a közelében lennem ágyhoz kötöttségének kezdeti időszakában, és megfigyeltem nála a halál, haldoklás, halál utáni élet iránti érdeklődést, bár erről akkor, sajnos, nem beszélgettünk el kellő részletességgel. Úgy látom, most teljes megnyugvással néz elébe annak, ami reá vár, kedélye még mindig derűsnek mondható, és a nővérektől tudom, hogy olykor össze-összeül az idősebb rendtársakból álló kis „kupaktanács”, amelyben jókat beszélget, és látogatója is bőven akad minden héten. Feltettem neki a kérdést, hogy gyengülésének éveiben mit gondol a halálról és elmúlásról. – Nagyon szerettem dolgozni. Nagyon nagy áldás volt a munka, és különös áldás, hogy azt csináltam egész életemben, amit szerettem. Bennem ezek a kérdések nem merültek fel, szerintem ezt a keresztény élet öröme és a vallás teszi. A vallás tulajdonképpen mindent megold. Aki nem tisztázza a halállal való kapcsolatát már életerős éveiben, az tulajdonképpen nem él, hanem „döglődik”. Aki nem tud a halálra elég szilárd választ adni, az nem tudja egyáltalán leélni az életét. Nekem ezért nagy kegyelem, hogy ilyen természetem van, hogy ha még a legnagyobb csapás is ér, akkor is alszom rá egy jót, és semmi baj nincs aztán. – A halállal is ilyen könnyű volt meg9

békélni? Hiszen annak közelségével mindennap szembesül az ember ébredése után… Hiába alszik, reggel nem tud felkelni, ágyhoz van kötve. – Akár hiszed, akár nem, a falusi társadalomban a halál is az élet része, megszokott jelenség. Már egy kétéves kisgyerek is tudomásul veszi, hogy meghalhat az ember. Egészséges az életfelfogása, mert tudja azt, hogy ezzel számolni kell. – Ezt a fajta hozzáállást erősíti meg a bencés regula is, elrendelve, hogy „a halál legyen mindennap a szemed előtt”. – Tudjuk azt, hogy a halál az nem egy végleges állapot, hanem egy kettőspont. És a halállal kezdődik tulajdonképpen a valódi élet, még akkor is, ha fiatalon nem gondol erre az ember. Botond atya azt kívánta, hogy ha nem tudja használni Isten, akkor inkább szólítsa magához, de legyen meg az ő akarata. De később már így gondolkodott: – Tudomásul kellett vennem, hogy ilyen élet adatott nekem, és törekedtem arra, hogy mindenkinek a javára éljek. Az embernek tudomásul kell vennie, hogy el kell menni. Azt kívánom, ne legyek sokáig a többiek terhére. De az a felfogásom, hogy Isten akarata szerint szívesen élek, de szívesebben is halnék meg. Nem azért, mert nem szeretek élni, hanem azért, mert ha engem nem tud használni a rend és az Isten... Tehát Isten akaratát akarta követni életében és halálában egyaránt. Ezután hosszasan beszélgettünk arról, milyennek látja az életét, hibáit, amelyek akkor kicsinek tűntek, ebben a fokozott lelkiismeret-vizsgálat időszakában viszont erősebben feljöttek benne. Bűnösnek tartja magát, de teljesen bízik Isten irgalmában. Számomra megrendítő őszinteséggel mesélte el, mennyire bántja az, hogy nem osztotta meg egyszer látogatóitól ajándékba kapott barackjait rendtársaival. Ő is belátja: „...sokkal kritikusabban gondolkodom magamról és a személyi hibáimról, mint azelőtt, mikor egészséges voltam.” Kérdésemre, hogy miként készül a halálra, azt mondta nemes egyszerűséggel: ha hívja az Úr, akkor megy, „nem akut számára a probléma”. Bízik az isteni irgalomban. Önmaga feladása az Úr akarata szerint és a közösség számára szerinte annak is oka, hogy nagycsaládban nőtt fel, nyolcan voltak testvérek. Viszont észrevette magán, hogy amióta beteg, sokkal jobban érinti őt szívében az irigység, a spórolás problémája. Zárszavai a következőek voltak: „Nem jellemző rám a halálfélelem. Tényleg vidám vagyok, és Isten irgalmára bízom magam.” Daróczy Gábor másodéves medikus (Folytatjuk)

Innen-onnan

Korlát vagy védelem? Szeretnénk rég elfelejtett, legalábbis az utolsó ötven évben nem sokat hangoztatott bibliai alapigazságokat összeszedni. Olyan emberek írásait olvashatjuk a következőkben, akiknek többé-kevésbé sikerült megtalálni a házasság szentségét, a család örömét. Korunk nem erre nevel, Isten mégis gondoskodott arról, hogy legyenek, akik szívükben hordozzák a gondolatot, és meg is valósítják Jézus gondolatait, Isten eredeti szándékát a Föld benépesítéséről, a bűneset utáni életről. Ezekből az írásokból közlünk tehát néhányat. A továbbiakban nem idelizálni akartuk a szép családot, hanem hitelesen bemutatni, hogy ilyenek is vannak. Akiknek nem így „sikerül”, ne keseredjen el – Istennek minden emberhez külön terve van. Az ember hivatása elsősorban az, hogy találja meg helyét Isten tervében. Dr. Margittay Erzsébet

10

Tervrajz egy erős házasság felépítéséhez Ebben a mai demokratikus társadalomban az emberek oly mértékű szabadságot élveznek arra, hogy eldönthessék mik a hasznos, illetve ártalmas dolgok számukra, hogy szinte teljesen össze vannak zavarva. Hogy messzire ne menjünk, mindennapi kérdéseink közé tartozik, menynyire fontos vagy lényegtelen a házasság intézménye? Szükséges-e vagy nem két ember összetartozásához, a gyerekneveléshez, a boldogsághoz… Két ember teljesen másként vélekedik ugyanarról a dologról, és természetesen meg van győződve a saját igazáról. Természetesen nekünk, keresztyéneknek felelősségünk a bibliai állásfoglalás, és ennek szellemében szeretnénk felhívni a figyelmet az olyan értékekre, amelyek megkérdőjelezhetetlenek, amelyek igazsága korokon, nemzedékeken, átível, melyek alkalmazása ugyanúgy működött évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt, mint ahogy működnie kellene ma is, a mai magyar társadalomban. Az előadás során Nehémiás könyvének első részein, a Jeruzsálem körüli fal felépítésének történetén keresztül szeretnék bemutatni azt, hogy Isten Igéje, a Biblia miként adja meg az erős családokból álló erős fal felépítésének tervrajzát. Ma is hasonló a helyzetünk, a védőfalat, amelyet az erős családok alkothatnának városaink körül, az ellenség lerombolta. A házasságok és családok széthullása miatt nemzedékek óta védtelenek vagyunk. Most minden családnak egyedül kell megvívnia harcait, mivel nincs ott ez az erős fal, amely védelmet nyújthatna mindnyájunknak. Eljött az idő, hogy építsük ezt a falat! Mint Nehémiás idejében, Isten ma is családokat választ ki és ken fel arra, hogy egymással összefogva helyreállítsák az otthonaik biztonságát. Nehémiás az embereket családonként helyezte el a fal mentén, hogy minden család felépítse a maga falszakaszát, és a város újra biztonságos legyen. Ma is igaz az, hogy az erős házasságok és családok megerősítik városainkat, és védelmet nyújtanak gyülekezeteinknek. Az összetört, romokban heverő családok védtelenné, sebezhetővé teszik városainkat és gyülekezeteinket az ellenséges támadáu sokkal szemben.

Innen-onnan

u

Ha Isten tervét, az Ő Igéjét tekintjük tervrajzunknak és az Ő bibliai elveit használjuk szerszámokként, akkor erős, egészséges védősövényt telepítünk házasságunk és otthonunk köré. Gyermekeink biztonságos környezetben élhetnek. Az erős családokból álló fal védelmet nyújt. Isten Igéje adja meg ezen erős fal újraépítésének tervrajzát. Isten Igéje azonban korlátokat is szab, és amint a védelmet jelképező zászlót felemeljük, a határokat is lefektetjük, korlátokat is felállítunk. Ma sokan vágynak a védelemre, de a korlátokról nem akarnak tudomást venni. Valóban olyan időket élünk, amikor mindenki úgy él, ahogy éppen jónak látja. Ha saját elképzeléseink szerint élünk, akár tudatlanságból, akár önfejűségből, az Isten Igéje által támasztott korlátokat vesszük semmibe, és így annak védelmét is elveszítjük. A városainkban található összeomlott családok azt mutatják, hogy sokan elutasítják Isten tervét. Ahogy Nehémiás is megfigyelte, sok helyen olyan mértékű volt a pusztítás, hogy már csak romok voltak. Nekünk, a 2=1 Házas és családsegítő Missziónál az a célunk, hogy újra felépítsük ezt a falat, mely védelmet nyújt házasságainknak és családjainknak. Ennek elérésére házas-, jegyes-, illetve szülői kurzusokat tartunk. Mindegyik tanfolyamon olyan témákat veszünk végig interaktív módon, melyekről hisszük, hogy egy-egy építőköve ennek a biztonságot nyújtó erős falnak. Tevékenységünket házaspároknak, szülőknek és jegyespároknak ajánljuk. Kidolgozott programunk van, ennek segítségével dolgozunk. Célunk, hogy a fiatalok bátorítást kapjanak a házasságkötésre, a már meglevő házasságok megerősödjenek, gyakorlati segítséget kapjanak, a válások száma csökkenjen, és így a lelkileg megerősödött szülőpárok minél több gyermek születését és felnevelését vállalják. Ezekben segítenek a kurzusaink (házas, szülő-gyermek, jegyes). A misszió, melynek munkatársai vagyunk, jelenleg kilencven országban tevékenykedik 2=1 néven, harminc éve működik, és a segítségnyújtása nagyon gyakorlatias. Olyan házaspárok dolgozták ki, akik maguk is átmentek komoly kríziseken. „Életre szóló házasság” címmel, a házas kurzus tizenhárom héten át tart, minden héten egy alkalommal találkozunk a házaspárokkal, és kidolgozott terv szerint haladunk előre. Ezt könyv segíti, amit a jelen lévő házaspárok megkapnak. Ebből otthon is újra áttanulmányozhatják a hallottakat, valamint fejezetenként tartalmaz a könyv gyakorlati részt „Házi

feladat” címmel. Ezeket a házaspároknak közösen kell elkészíteni a legközelebbi alkalomra. Az egész kurzus bibliai értékekre épül, de mégsem feltétel, hogy a házaspárok hívők legyenek. Azt tapasztaljuk, hogy olyanok is szívesen járnak tanfolyamainkra, akik nem tartják hívőnek magukat, a bibliai alapokon való nyugvás sokszor vonzó azok számára is, akik nem vallásosak. Kurzusaink maximum hét házaspárból állnak, ezt az intimitás megőrzése érdekében tartjuk fontosnak. Tapasztalunk igen jó, száz házaspárból, kilencvenhétnek sikerült segíteni, tehát 97 százalékos a mutatónk. Ebből nem mindenki volt vallásos hátterű, sőt különböző kultúrájú házaspároknak is segített (például perzsa–magyar). A házas kurzusok megtartása mellett, másik fontos része a munkánknak, hogy kurzusvezetőket képezzünk ki olyan házaspárokból, akik alkalmasak a tanításra, hiteles az életük, jól tudnak előadni, és szívügyük, hogy a házasságok helyreálljanak, mert felismerték, hogy a társadalom házasságokból, családokból épül fel, és nagyon sok függ attól, milyen családokban nő fel a jövő generáció. Ennek szinte az egyenes következménye a szülői kurzusunk. „Szülők vagyunk egy élten át” című kurzusunk kilenc héten át tart. A házas kurzushoz hasonlóan, ez is bibliai értékekre épül, ezeket az alkalmakat is könyv segíti, amely rengeteg gyakorlatot tartalmaz, szintén vannak házi feladatok a házaspárok részére, és itt is hét házaspár a résztvevők ideális száma. Emellett minden házaspár kap még egy kis munkafüzetet, annyit, ahány gyermeke van, melyben sok kérdés, feladat van, ami segít abban, hogy a szülők megismerjék saját gyermekeiket. Meglepő, mennyire nem fordítanak időt a szülők a gyermekeikre, és így egyáltalán nem is ismerik őket. Abból indulnak ki a legtöbbször, hogy velük, hogyan bántak a szüleik és azokat az életmintákat követik, pedig lehet, hogy gyermekük, teljesen más, mint ők voltak, és másképp kellene hozzányúlni a problémákhoz, de még egy sima beszélgetéshez is. Azért tartjuk fontosnak ezt a kurzust, mert úgy látjuk, hogy ez hiányterület, hiszen a szülőkkel senki nem foglalkozik, nem kell különösebb tehetség, vizsga, hogy valaki szülő legyen. Viszont mikor egy házaspár szülővé válik, tele van kérdésekkel, sokszor megsebezve a saját szüleitől, és fogalma sincs, hogyan is kell szülőnek lenni. Ahogy esik, úgy puffan a hozzáállás a legtöbb esetben, és egy-két év után kiderül, hogy igazából az anyuka és az apuka nem is illik össze, elválnak, 11

és újra megsebzett gyermekeket hagy hátra a házasságuk, akik szintén mint életmintát raktározzák el szüleik történetét. Egyrészről kurzusunknak az a célja, hogy arra tanítson, miként lehetsz jó szülő, de célként fogalmazza meg azt is, hogy segítsen azokat a sebeket begyógyítani (szeretethiány, kilátástalanság, a biztonságérzet hiánya), amelyekkel a fiatal felnőttek sokszor elhagyják a szülői házat. Tanfolyamaink azok számára is nyitottak, akiknek már felnőtt gyermekeik vannak, hiszen a kurzus címe is az, hogy: Szülők vagyunk egy élten át. Azért mert a gyerekek „kirepülnek” a családi fészekből, nem kell leírni magukat a szülőknek, ettől a szülői szerepkör nem szűnt meg, csak más fázisba jutott. Sok szülő depressziós lesz, és értelmetlenek érzi már az életét, mikor a gyermekei önálló családot alapítanak. Így a kurzus nagy segítséget jelent mindenféle korú szülőnek, hogy felismerje szerepét gyermeke életében, és boldog lehessen szülőként. A már megromlott szülő-gyermek kapcsolatokat teljesen helyre lehet állítani. A jegyes kurzus, kilenc héten át tart. Ez alatt felkészítjük a jegyespárt a házasságra. Legelőször is abban segítünk a pároknak, hogy igazából megismerjék egymást. Valamint megismerjék a házasságban rejlő igazi értékeket és erőforrásokat. Felkészítjük őket a jövőben várható problémák feldolgozására, és irányt mutatunk, hogy a család célja, hogy egészséges gondolkodással és jó életmintákkal születendő gyermekeiknek valóságos értékeket tudjanak átadni. Merjenek gyermekeket vállalni bizalommal, és pozitív gondolkodással nézzenek a jövőbe. Muzslai Gábor és Etelka, a 2=1 Családsegítő és Házasmisszió Magyarország Alapítvány országos vezetői Elérhetőségeink: [email protected]; www.2equal1.com/magyarorszag; telefon: (06-20) 546-4390

Innen-onnan

Zuluföldi tapasztalatok

A tiszta házasság védelem

az AIDS ellen Orbán Attila máramarosi születésű lelkész Dél-Afrikában végzett missziós munkát a közelmúltban négy éven keresztül. Megtapasztalta a helyi AIDShelyzetet, amiről az előadásban szó lesz. Most Szárazdon él családjával. Odakerülésekor elkezdett imádkozni a helyi italbolt bezárásáért. Az egy év múlva bezárt. Ma gyülekezeti ház működik benne. Isten a missziós parancsban (Máté evangéliuma, 28. rész) emberek közé küld minket. Hajlamosak vagyunk a saját szakterületünk résztvevőire, érdekcsoportokra beszűkülni és ott sem teszünk eleget sokszor az igehirdetési kötelezettségünknek. Mozduljunk ki csigaházunkból! Az utcán, iskolákban, árvaházakban, idősotthonokban, kultúrházban, más közösségi helyeken is kell hogy hangozzon az evangélium. Ne szűküljünk be! A társadalmat be kell hogy hálózza az egyház! Dél-Afrikában az állam felismerte a misszió jelentőségét. A belügyminisztérium fizeti az evangélistákat, akiknek munkája hatására lopott ingóságok kerülnek elő, bűnelkövetők adják fel magukat, és komoly mértékben csökkent a bűnözés. Csodák, társadalmi változások történnek az ige hatására. Megtért, gyógyult kábítószeresek járják az iskolákat saját bizonyságtételükkel. A hatás nagyon nagy. Jó hír, hogy Kárpátalján is komoly értelmiségiek járják az iskolákat hasonló módon. Az Úr nem bocsát veszedelmet egy földre, amíg nem szól a prófétákon keresztül. Ha hallgat rá a nép, megmenekül. Ha nem, ítélet jön. Fontos, hogy szóljunk. Dél-Afrikában komoly keresztyén kultúra volt. Amikor elkezdett fellazulni a 70-es, 80-as években, a misszionáriusok világosan figyelmeztették a népet az erkölcstelenség veszélyeire. Tényleg baj lett. Több millió AIDS-beteg van Dél-Afrikában, a városok szélén AIDS-es temetők, ahol az elhunyt tizen-huszon éveseket temetik, ez rányomja bélyegét a nép hangulatára. Magyarországon ez nem szabad hogy így legyen. Orbán Attila egy idős nő hívására került Dél-Afrikába, aki depresszióját kívánta kúrálni ott. Később kiderült, hogy a hölgy AIDS-beteg. Két év múlva meghalt. Annak előtte Attila természetesnek

tartotta a feleségével való összezördüléseket; a sok szolgálat, a kötelezettségek leterhelték a kapcsolatot, úgy gondolták, szükségszerű időnként veszekedni. Az Afrikában eltöltött idő alatt az is kiderült számukra, hogy jelentéktelen dolgokon civakodtak azelőtt. Teljesen megváltozott házassága, békében él feleségével. Csakúgy, mint az ébredési terület lakossága. A bűn hatásai az ember életére: a Római levél 6. fejezete szerint távol legyen, hogy megmaradjunk a bűnben; aki meghalt a bűnnek, már nem élhet abban. A bűn zsoldja halál. Péter 1. levelében szentségre szólít fel. Lehet, hogy a bűnt másságnak nevező és a tolerancia jegyében támogató Európai Unióban kemény beszédnek hat a bűnről értekezni, de kell. Megdöbbentő következményekkel jár. A szörnyű AIDS eredete a fajtalanság. Állítólag egy amerikai turistanő tartotta egzotikusnak majommal közösülni, így kapta a vírust az első fertőzött; aztán további, a paráznaság bűnét elkövető emberek gondoskodtak a folytatásról. Isten törvényében mindkettő halálbüntetés terhe mellett tilos (Mózes II, Mózes III és Mózes V. könyvekben többször). Egy 84 kilós sporttanárnő a betegséget megkapva, 26 kilóra fogyott. Mivel a kalcium elfogyott a szervezetéből, a végtagjai is kicsavarodtak, és úgy nézett ki, meg fog halni. A kórházban kellett a hely, kidobták. Ezek után felgyógyult. Ma járja az iskolákat, és diákoknak beszél az átélt szörnyűségről, a bűn következményéről, és tesz bizonyságot a Mindenható Istenről. Az AIDS nem válogat. Jacob Zuma elnök unokatestvére is beteg lett. Csodálatos módon meggyógyult, és bizonyságtevő keresztyén lett. A betegség egyik stádiumában a bőrt a leprához hasonló ragyák és fekélyek borítják. Ezen nem tud segíteni az orvostudomány, ennek fájdalmát és borzalmát el kell hogy viselje az AIDS-es. A bűnös élet következményekkel jár, és ezt nem lehet elkerülni. Muszáj felmutatnunk az életvitel kimenetét, ha meg akarunk menteni embereket! A megoldást – a megtérést Jézus Krisztushoz – is hirdetnünk kell! A szakmánk gyakorlása mellett. Hogy mi a közvélekedés, abban a média felelőssége na12

gyon nagy. A média mai állapotát tekintve többnyire ocsmány. Következésképp sokszor a közgondolkozás sem tartja bűnnek a bűnt. Hűtlenség, házasságon kívüli kapcsolatok elfogadottak, sőt, az aljasság sokszor vagányságnak van feltüntetve. Sajnos, még keresztyénnek mondott családokban is elfogadott a „próbaszerelem”! Nagyon fontos, hogy ebben a fertőzött világban mindenkor Istenhez igazodjunk, maradjunk szeretetközösségben Vele! A Máté 22,37. szerint „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”. Isten igéje határozottan utat mutat. A házasságon kívüli kapcsolat bűn. Az Amerikai Egyesült Államokban egy középiskolás lány fordult lelkészhez a problémával, hogy bántják szüzessége miatt. Ez arra indította a lelkészt, hogy keressen más erényes lányokat. Ross Richard lelkész szervezete, a „True love waits”, amely a házasság tisztaságát hirdeti, mára több mint százezer támogató aláírást gyűjtött, és formálja az amerikai köztudatot. A Fehér Ház kertjében fehér zászlócskákra írt nyilatkozatok erdejét helyezték el. A közvélemény jelentős része egyetért. Sok ország csatlakozott, sürgős szükség lenne a magyarországi bevezetésre is! Minden olvasónkat kérjük, gondolkozzon, tud-e segíteni ebben! (Magyarországi képviselet, honlapszerkesztés, fordítás stb.) Elhangzott igék: Filippi levél 4,5, János evangéliuma 15,13, Máté evangéliuma 5,28 (!), Timóteushoz írt 2. levél 2,22: „Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld…”; ez lehetne jelmondata a „Precious Youth” szervezetnek is – vagy a Prédikátor 12., ami szerint nem árt az embernek ifjúságában Istennel járni. Eszerint élik az életüket: úgy gondolják, akkor kell szolgálni teljes erejükből, amikor nem késő; társkeresésen nem kell gondolkozni, mivel azt időben megkapják („jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek…”), és erre szolgálat közben van a legnagyobb esély. Ők még tovább vitték a True love útmutatását. A Precious Youth emberei komolyan gondolják a példamutató életet, a tisztaságot. Jézus Krisztus jó illatával vonzzák a többi fiatalt. Annak előtte Afrikában is komolyan vették a házasság előtti tisztaságot. Talán épp a fehér ember kezdte el terjeszteni a flört kultúrájával a hűtlenkedést. A generációk közötti helyes viszony is alapvető dolog – a szülők tisztelete is borul a szabadossággal. De ha megvalljuk hamisságunk, és atyáink hamisságát, és hogy hűtlenkedtünk, akkor az Úr is megemlékezik velünk kötött szövetségéről (Mózes u

Innen-onnan

u III. 26,30). És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz. Hogy el ne jöjjön, és meg ne verje e földet átokkal.

Hozzászólások, megjegyzések Az iskolákban és egyéb intézményekben nem ártana korlátozni az internethasználatot (pornográf és más társadalomromboló oldalak); angol szójáték Józsué 24,15 alapján: „I and my mouse serve the Lord”. AIDS-statisztikák (hála Istennek nálunk viszonylag kevés, 3300 nyilvántartott, ténylegesen a duplája lehet). Korlátozni a melegek magamutogatását (jó példa a volt moszkvai polgármester). Dél-dunántúli helyzet: születésszabályozás és egykék – elnéptelenítő és degeneráló hatás. Az abortusz: gyilkosság – „Ne adjátok magzataitok a Moloknak!”, törvénybe iktatni az ultrahangos kép kötelező megnézését és az „orvos” és „anya” kötelező találkozását (Texasban már működik!). Vér tapad azok kezéhez, akik fertőznek, ennek legyenek tudatában! Kampányt kell folytatnunk! Egyik testvérünk (?) a 106., történeti zsoltárt idézte (37. vers: „És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek., 38.: És ártatlan vért ontának…); ne lehessen ez így tovább Magyarországon! Hatmillióval kellene hogy többen legyünk! Csoda, hogy még nem ért utol minket jobban Isten büntetése! Kollektív a felelősség! Birtokában vagyunk egy EU-levélnek, amelyben a magyar kormányt az abortusz és a melegházasság liberalizációjára kívánják kényszeríteni. Az ENSZ-nek hasonló törekvései vannak. Kereszténydemokrata magyar képviselők biztosították az EU-t, hogy eleget teszünk elvárásaiknak. Kötelességünk megakadályozni ezeket a sátáni törekvéseket, ehhez kérjük Isten segítségét és Szent Lelkét. Budakalászi Laci bácsi az Istennel való folyamatos közösség fontosságára hívta fel a figyelmünk. „Mert e parancsolat, a melyet én a mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.” „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg neked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” A KOMT 2012. február 11-i rendezvényén elhangzott előadást lejegyezte: Nagyági Roland

Regionális találkozó

Szerencsen

Az idei második félévi regionális találkozóra október 22-re Szerencsre kaptunk meghívót dr. Korondi Klárától. Több KOMT-kongresszuson megtapasztalhattuk már az Úr jelenlétét, a kegyelem kiáradását, így örömmel indultunk útnak. A Református Közösségi Házban szép számban gyűltek össze a különböző vallási felekezetekhez tartozó résztvevők. A program áhítattal kezdődött, melyen Bojtor István református lelkipásztor szolgált. A tanításában központi szerepet kapott a menekülő ember problémája. A történelem során ugyanúgy, mint korunkban, az ember félelmében valamitől mindig menekül különböző haszontalan dolgokhoz, melyekben megnyugvást nem talál. Pedig a megoldást megadta az Atya az által, hogy egyszülött Fiát feláldozta értünk, emberekért a kereszten. Jézus Krisztus magára véve a világ bűneit, kereszthalála és feltámadása révén megváltást szerzett nekünk. Ez a menekülés egyetlen eredményes útja az ember számára. Az első előadást „Ébredj fel, aki alszol – Teendőink az egészségügyben” címmel dr. Bodnár Ákos nyugalmazott sebész főorvostól hallhattuk. Mint eddig minden alkalommal, most is magával ragadott az előadása, személyisége, az, ahogyan rámutatott arra, hogyan kellene hivatásunkat a keresztény értékek mentén gyakorolni, a gyógyítás során emberi kapcsolatot kialakítani a beteg és gyógyítója között. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy mindkét fél embernek tekintse a

13

másikat. Az előadás a több évtizedes orvosi tevékenységből eredő szubjektív elemekkel is fűszerezett volt. A következő előadás és az illusztrációként bemutatott felvételek egy nagyon érdekes és más világból tártak elénk részleteket, ébresztettek bennünk számos gondolatot a szegénységgel, az emberi életminőség tág határaival, a saját önsajnálatunkkal kapcsolatban. Dr. Kis Imre gyermekgyógyász kollégánk számolt be Maliban töltött missziójáról „Keresztény orvosként Afrikában” címmel. Ízelítőt kaphattunk abból, mennyire más értékrendre épül az ottani élet, ami számunkra talán elképzelhetetlen is. Az előadást hallgatva megerősítve éreztem dr. Bodnár Ákos nemrég hallott megjegyzését, miszerint ha valami rossz történik velünk, mielőtt zúgolódnánk, előbb adjunk hálát az Úrnak, hogy csak ekkora keresztet kaptunk, és nem nagyobbat! Az ízletes ebéd és a sütemények elfogyasztása után a helyi református lelkész, dr. Börzsönyi József esperes bemutatta a Norvég Alapból az idén kívül-belül felújított gótikus műemlék református templomot, tájékoztatást adott a munkálatok során történt sírfeltárásokról. Méltatta Rákóczi Zsigmond fejedelem és fia, I. Rákóczi György szerepét a templom építésében, bemutatta Rákóczi Zsigmondnak a templomban található síremléket. Késő délután lelkileg feltöltődve indultunk haza. Dr. Bányai Mária

Innen-onnan

A transzplantáció és a család

A Tál és Kendő előző számában arról írtam, hogyan tud segíteni a család a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegnek a dialízis előtti és a dialízis alatti időszakban. Most igyekszem vázolni, hogy milyen segítséget tud nyújtani a család veseátültetésre váró és a már transzplantációban részesült betegnek. A veseátültetés döntő változást hoz a rendszeres művesekezelésben részesülő beteg életében, a transzplantáció azonban nem közömbös beavatkozás. Minden részletre kiterjedő tájékoztatás után dönt a beteg, hogy a heti háromszori négyórás művesekezelést, illetve a tartós otthoni hasi dialízist választja-e, vagy inkább vállalja a jobb életminőséget ígérő, de kockázatokkal járó műtétet. A családnak nincs nagy szerepe a döntés meghozatalában. A legfontosabb, hogy biztosítsa a beteget segítségéről akár az egyik, akár a másik kezelési formát választja. Nem tartom indokoltnak sem lebeszélni, sem rábeszélni a műtétre. Nem mindenki alkalmas a transzplantációra. Az alkalmasságot egy orvoscsoport dönti el. Nemcsak a műtéti megterhelést kell a betegnek elviselnie, hanem a veseátültetés utáni időszak testi és lelki megterhelést is figyelembe kell venni. A család feladata, hogy nyugtassa meg a beteget, ha az orvoscsoport időlegesen vagy véglegesen alkalmatlannak minősítette az átültetésre. Előző írásommal, remélem, sikerült meggyőzni az olvasót, hogy a rendszeres művesekezelés időszakát nem tekintik „siralomháznak”. A dialízis nyújtotta életnek is lehet örülni, és megfelelő tartalommal megtölteni. Ha a beteg transzplantációra alkalmas, akkor erre két lehetőség van. Az egyik az

agyhalottból kivett vese beültetése. Ennek időpontja bizonytalan, attól függ, hogy a kivett vese immunológiailag mennyire felel meg a várakozó betegnek. Pontosabban a beteg szervezete mennyire érzi sajátjának és ennek megfelelően mennyire védekezik az idegen szerv ellen. Ezt különböző laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megállapítani. Szerencsés esetben néhány hetes művesekezelés után is kaphat vesét, de lehet, hogy évekig kell erre várnia. A várakozás idejét semmiféle protekcióval nem lehet lerövidíteni. Sajnos, lehetséges, hogy az évekig tartó dialízis alatt a beteg alkalmatlanná válik az átültetésre. A veseátültetés másik lehetősége, hogy egészséges ember adja az egyik veséjét. Ez az úgynevezett élő donorból történő átültetés. Hosszú éveken át csak rokon adhatott vesét. A jelenleg érvényben lévő törvény lehetővé teszi nem rokonból is az átültetést, ha egy bizottság kizárja a szervkereskedelmet. Csak annyi pénzt kaphat a donor, amennyit a munkából a vizsgálatok és a műtét miatti kiesés jelent neki. Az élődonorból történő veseátültetésnek két lényeges előnye van: nem kell bizonytalan ideig várni, másrészt statisztikailag jobbak az eredmények, azaz hoszszabb ideig marad működőképes a beültetett vese. Ebben az esetben több idő áll rendelkezésére a laboratóriumnak, több vizsgálatot tud végezni, az immunológiai egyezés megállapítására. Minek kell megelőznie a vese adását? Az orvos köszönje meg a családtag jelentkezését. Ezután a valóságnak megfelelően kell tájékoztatni mind a beteget, mind a jelentkezőt a várható eredményekről, illetve az esetleges szövődmé14

nyekről és kockázatokról. Meg kell mondani, hogy a leggondosabb vizsgálatok sem biztosítják teljes mértékben az átültetés sikerét. Azt is el kell mondani, hogy a donor sem mentesül a műtét kisebb vagy súlyosabb szövődményeinek lehetőségétől sem. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a vese adása áldozat, ez azonban a keresztény embertől nem állhat távol. A vese adása életmentő segítség lehet. A vese adásának különböző esetei lehetségesek. Szülő adja gyermekének. Harmincéves tapasztalatom alapján mondhatom, hogy itt van a legkevesebb erkölcsi gond. Nem találkoztam olyan esettel, amikor mindkét szülő megtagadta volna a vese adását, ha alkalmasak voltak. Általában az édesanya adja, adta, de előfordult, hogy az anya nem akarta adni és ekkor az apa adta veséjét. Több gondot jelent, amikor a testvér ajánlja testvérének a vesét. Különösen megfontolandó, ha a donorjelöltnek családja van. Úgy gondolom, neki legalább annyira kell családjára gondolni, mint a testvérére. Nagyon szomorú esetre emlékszem. Kétgyermekes családapa adta veséjét testvérének. Az átültetés sikerült, de a vesét adó testvért nem tudták az altatásból felébreszteni, szívét nem tudták újraindítani. Nincs tudomásom arról, hogy ilyen est valahol még előfordult volna. A műtét előtt a donor nagyon alapos vizsgálatban részesült. Nagyon fontos, hogy a donor ne erkölcsi kényszerből, hanem önként, szeretetből vállalkozzék a vese adására. Többször előfordult, hogy a szülők, akik alkalmatlanok voltak a vese adására, a még nem családos gyermeküket erkölcsileg igyekeztek a vese adására kényszeríteni („el fogod tudni viselni, ha testvéred nem kap idegen vesét, és meghal, te pedig adhattad volna a vesédet?”). Az orvos ilyenkor igen nehéz feladat előtt áll. A megoldás mindig egyedi, nagy körültekintést és együttérzést igényel. Néha elfogadni is nehéz a felajánlott áldozatot. Fiatal lány két éve részesült dialízisben. Nőtlen fiútestvére jelentkezett, hogy adná a veséjét. Egyértelmű volt mindenki számára, hogy a testvér szeretetből szánta el magát a vese adására. A beteg azonban sem családja kérésére, sem a miénkre nem fogadta el a vesét. Hála Istennek, néhány hónap múlva halottból kivett vesével sikeres átültetésben részesült. Egy esetben férje veséjét kapta a feleség. Ez igen szerencsés szövettani egyezés tette lehetővé, hiszen nem voltak vérrokonok. A házastársi szeretet szép példáját adták. u

Innen-onnan

u

Néhányszor nem házas gyermek jelentkezett, hogy édesapjának, édesanyjának adná veséjét. A műtétre azonban sohasem került sor, mert a szülők nem fogadták el a felajánlást. Az említett példákkal nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak az élőből kivett vese átültetése jelent megoldást. Ismerek olyan beteget, aki harmincöt évvel ezelőtt kapott úgynevezett cadaver vesét, ami ma is jól működik. A család szerepe a sikeres veseátültetés után sem szűnik meg. A transzplantált betegnek rendszeresen kell olyan gyógyszereket szedni, melyek a szervezet védekezőképességét csökkentik, hogy a szervezet védekezőrendszere ne tegye tönkre a számára idegen vesét. A védekezőképesség csökkenése fogékonyabbá teszi a beteget különböző fertőzésekkel szemben. A fertőzéstől való félelem elszigetelheti a beteget környezetétől. Ismerek olyan, évek óta jól működő veséjű transzplantáltat, aki dialízis időszakában teljes értékű életet élt, az átültetés után – a fertőzéstől való félelem miatt – korábbi barátaival megszakította kapcsolatát. Alig mer kimozdulni otthonából. Ebben nagy szerepe van férjének is, állandó aggodalmaskodásával szinte depresszióssá tette. A veseműködésének rosszabbodásától való félelme megkeseríti életét. Nem tud örülni az „ajándékba kapott” életének. A gondviselésbe vetett bizalom segít megtalálni a megfelelő életmódot. Ellenkezőre is van példa. Sikeres veseátültetés után a beteg annyira örült az új életének, hogy nem törődött az orvos ajánlotta diétának. A szükséges gyógyszer is fokozta az étvágyát, aminek nem tudott ellenállni, családjára nem hallgatott. Egy év alatt körülbelül tizenöt-húsz kilót hízott, és jól működő vesével szívelégtelenségben meghalt. A sikeres veseátültetés után a betegek többsége a korábbi életének megfelelő életet élhet. Jó példa erre, hogy a transzplantáltak sportszövetsége rendszeres sportolási lehetőséget biztosít. Tagjai világversenyeken sok érmet nyertek. A beültetett vese működése az évek múlásával fokozatosan csökkenhet, és ez újabb dialízist tehet szükségessé. Szükség van ilyenkor a család testi-lelki támogatására, hogy a beteg ne legyen depreszsziós, mert újabb veseátültetésre van lehetőség. Nem egy beteget ismerek, aki a második-harmadik beültetett vesével él. Az említett példákkal azt igyekeztem szemléltetni, hogy a veseátültetés sikere és a transzplantált beteg életminősége nemcsak az orvosoktól, az ápolóktól és a beteg immunrendszerétől, hanem a beteg fegyelmezettségétől és a család segítségétől is függ. Dr. Makó János

Beszámoló a Biblia-imaóráról „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Mt 18,19) Szerencsésen lezárva a harmadik féléves vizsgaidőszakot, elhatároztam, hogy ismét részt veszek a KOMT egyik programján. Eddig csak egy rendezvényen, a tavaly októberi E-missio medikus konferencián voltam, ami hasznos volt és élmény is egyben. Belépve a Bocskai úti evangélikus lelkészi hivatal irodájába dr. Drenyovszky Irén, vagyis Irénke néni üdvözölt, és beszélt nekem a többiek érkeztéig a KOMTról, a társaság múltjáról, céljairól és az imaháttér fontosságáról, amit a fenti igehellyel támasztott alá. Később megérkeztek a többiek is, és rövid beszélgetés következett a kezdés előtt. Kis közösségünk létszáma végül hat főben állapodott meg. Kezdetben újoncként kicsit meséltem magamról és a hallgatótársakról, majd dr. Makó János osztotta meg velünk élettörténetének egy részét. Ez utóbbi számomra szép tanulságául szolgált az Isteni gondviselésnek a benne bízók életében.

Miután ezt érdeklődve végighallgattuk, dr. Kormány Zsoltné Erzsike bevezetésével megkezdődött az imaalkalom a következő igehellyel és egy rövid elmélkedéssel. „Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel megmegújul; nagy a te hűséged!” (Siralm 3,21-23). Ezután ki-ki megosztotta a többiekkel személyes elmélkedését, sugallt igehelyét vagy csak a hallottak kapcsán felmerült gondolatait, majd személyes imádságokkal szóltunk az Úrhoz. Imáink során már éreztem, hogy akikkel együtt vagyok, azok a testvéreim az Úrban a friss ismeretség és a korkülönbség ellenére is, amiért már én is hálát adtam. Az említetteken kívül jelen volt még dr. Kormány Zsolt (Erzsike férje) és dr. Drenyovszky Kálmán (Irénke bátyja) is. Lezárva az alkalmat jó kedélyűen távoztunk és búcsúztunk el egymástól. Remélem, lesz még alkalmam az ÁOK rettegett negyedik félévében is csatlakozni az effajta összejövetelekhez. Daróczy Gábor medikus

Pilátus hat tévedése

1. Lk 23,1-4: Három vád, aminek nem volt alapja – „Semmi bűnt nem találok ez emberben” – a pogány bíró nem találta bűnösnek, mégsem bocsátotta szabadon. El akarta kerülni a döntést.

2. Lk 23,5-7: Heródeshez küldi, mivel galileiai. Nem lehet elkerülni a döntést Jézussal kapcsolatban. Heródes is meg akar szabadulni! Habozott azon, amiről tudta, hogy nem igaz. 3. Lk 23,13-15: „Megkorbácsoltatom és utána elbocsátom.” Kompromisszumot kötött; ez mindig Jézusnak okoz fájdalmat.

4. Krisztus helyett az állását választotta. A lelkiismeret fontosabb, mint az állás! Isten gondoskodik híveiről.

5. Barabás semleges akart maradni, félt állást foglalni Jézus mellett; „aki nincs velem, ellenem van”.

6. Mt 26,19: felesége figyelmeztetését nem veszi figyelembe – „elég okos vagyok” – azt gondolta, elfordulhat az igazságtól úgy, hogy ártatlan marad. Isten számon kér mindent! „Ti lássatok!” Őrséget állíttatott. Keresztre feszíttette (Alexander White: legrémesebb álmomban ott vagyok Pilátus ítélőszékében, és láttam Jézust korbácsolni, én voltam az a katona!) Lowell Hargreaves előadását lejegyezte: dr. Margittay Erzsébet 15

Innen-onnan

A média és a család Valamikor évekkel ezelőtt részt vettem egy abortusz ellenes előadáson. Az előadás minden mondatával egyetértettem, de mégis nagy hiányérzettel léptem ki az utcára az előadóteremből. Egy gyerekkori szlogen jutott az eszembe. Amikor valaminek nincs semmi hatása akkor mondták ezt az utcai emberek: „Na bumm, de kinek lesz attól gyereke?” Akkor a szó szoros értelmében gondoltam szomorúan arra, hogy nem elég föltárni a népességfogyás adatait és okait. Itt egy megoldás van: a médiát és a közéletet megtölteni pozitív példákkal. Nem riogatni, hanem minél inkább lehetőséget teremteni a példaképül állítható életmódok, családmodellek bemutatására. Hollywood ontja ránk a családbomlasztó konzerveket. Ahol nincs még családi viszály, veszekedés, ott importálnak a médián keresztül, és sok helyen ilyen veszekedéskonzervek sorát fogyasztja a korhatáros és a határtalanul korlátolt ember és palántája. Sokan berzenkedtek az elmúlt időszakban az új médiatörvény ellen. Az igaz, hogy senki nem olvasta, senki nem

látta, de mindenki tudta, hogy nagyon rossz. A családközpontú és családépítő médiát éltetők közül is kevesen ismerték fel azt, hogy a médiatörvényt éppen azok rosszallják, akik enyhén szólva is ultraliberálisok – a szó pejoratív értelmében. 2000-ben a Protestáns Média Alapítvány szimpóziumot rendezett a Gellért Hotelben. Az egyik amerikai keresztyén médiaszakember így kezdte az előadását: „Mindenekelőtt bocsánatot szeretnék kérni tőletek Amerika nevében azért a sok rossz, erkölcstelen, családromboló és életrontó alkotásért, amellyel elárasztottunk benneteket!” Persze nemcsak Amerikában vannak rossz filmek, és nemcsak rosszak vannak, sőt az internetről sok-sok igen jó összeállítás tölthető le, de a média szerepe óriási. És óriási azoknak a felelőssége, akik döntenek a filmek, programok megvásárlásakor és műsorra tűzésekor. Az eredendő bűn miatt mindnyájan megromlanánk, de szüleink és mások jó példája – ha kisebb hatásfokkal is, mint a rossz – hatással vannak ránk. Különösen akkor, ha a drága Úr Jézust befogadták

http://youtu.be/8hJd1jF1eGw

16

életükbe és családjukba. Egy kaliforniai megagyülekezetben láttam, ahol Chuck Smith lelkész prédikált vasárnap délelőttönként vagy tízezer embernek, hogy a gyülekezetben feltűnően sok volt a fiatal családos. Apák jöttek feleségestől, gyermekestül. A családfő hóna alatt sokszor három-négy Biblia, hozta a család aprajának is. Nagy hatással volt ránk maga a látvány. Jelenleg tizenhárom unokánk van. Ha valahol szóba kerül, nem egyszerűen csodálkoznak, hanem annak is hangot adnak, hogy milyen nagy öröm lehet egy ilyen nagycsaládban együtt lenni. Szerencsére a parókián, ahol lakunk a hallban elférünk mind a huszonhárman a vasárnapi ebéd alkalmával. Istentisztelet és család. Látom, hogy gyülekezetünkbe újabb és újabb fiatal házas kapcsolódik be. Ha szóba kerül, hogyan, miért választották ezt a templomot, akkor szinte egyöntetűen az a válasz, hogy itt többgyermekes családokkal ismerkedhettek meg. Húsz évvel ezelőtt iktattak be a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség parókusi szolgálatába. Az ünnepélyen bemutattam családomat, feleségemet, négy gyermekemet. Hogy ne legyen olyan hivatalos a hangulat, mindezt a következő szavakkal vezettem be. „Kedves testvérek, vegyétek leltárba a családomat is!” Akkor még nem gondoltam, hogy menynyire komoly dolog az, hogy Józsuéval együtt ki tudja mondani minden családfő: „...én, és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Húsz év alatt „megnőtt a leltározni való”. A vasárnapi istentisztelet után itt a népes család a parókián. Ilyenkor zengzúg a lakás. És néha elkattan egy képsor. Egy amolyan nagycsaládos csendélet. A csend részét ezen a fotón Manabu nevű magyar-japán unokám képviseli, akit nem zavar a zajos környezet. Nyeles combbal a kezében alszik az egyik asztalnál. (Az esetről készült klip megtekinthető a Youtube-on.) A hozzászólók többségét nem is a bájos jelenet ragadta meg, hanem a csendélet hangosabbik része, a nagycsalád, akikről nyíltan hirdetjük, nemcsak a megterített asztal, hanem az Úr Jézus szeretete tart minket össze. Ez az öröm. A nagyszülői kérés pedig egy régi ének sora: „Uram, ó, add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban... Ott álljunk üdvbe öltözötten, Én és szeretteim köröttem...” Győri János Sámuel

Innen-onnan

A szenvedés értelme

Évekkel ezelőtt vitatkoztam valakivel, aki hangsúlyozta, hogy a szenvedésnek nincs értelme. Most megpróbálom több oldalról megközelíteni a kérdést. A Paradicsomból való kiűzetés óta a szenvedés hozzátartozik az életünkhöz. „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” – mondja az Úr Évának, majd Ádámhoz fordul: „Arcod verítékivel eszed a kenyeret, amíg vissza nem térsz a földbe.” A bűnbeesés következménye a szenvedés és a testi halál. Az Isten ellen fellázadt ember sorsát az Isten fia vállalta magára, hogy engedelmességből kiengesztelje az Atyát. Az őskeresztények sorsa az üldöztetés volt háromszáz éven át. A keresztények vére a keresztények vetése lett, mint azt Tertullian írja. A testi fájdalom fellépése felhívhatja a figyelmet például acut hasi katasztrófára, így az életmentő műtétre időben sor kerül. Az infarktusos beteg fájdalma azonnali életmentő beavatkozást sürget. Milyen baj, ha a beteg nem érzékeli a fájdalmat például a malum perforans pedis (csontig terjedő talpi fekélyek) esetén! A kórfolyamat előrehalad és osteomyelitis esetén derül ki, hogy a lábujjakat vagy a lábfejet már nem lehet megmenteni. Az orvostudomány megpróbálja kiiktatni, vagy legalábbis csökkenteni a fájdalmat életünk végnapjain is. A palliatív ellátás külön orvosi disciplina lett. A lelki fájdalomról Tóth Árpád „Isten oltó-kése” című versében így ír: „Tudom és érzem, hogy szeretsz: / Próbáid áldott oltó-kése bennem / Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, / Új szépséget teremni sebez engem.” A daganatos beteg fájdalma nem mindig testi fájdalom. A csepeli Megnyugvás Hospice-ban feküdt egy idősebb asszony epeutak rákja miatt. Egyre mélyült a sárgasága, ezzel együtt kínos viszketése. Próbáltam a szakmám lehetőségei szerint segíteni rajta. Egy fiatal fiú látogatta rendszeresen, mint később kiderült, az unokája. Egyik alkalommal egy középkorú férfit láttam az ágya mellett. Kérdeztem, hogy hozzátartozó-e. Igenlő választ kapva, megkértem, hogy az általam összeállított viszketéscsillapító krémmel masszírozza át a beteg bőrét. Otthagytam őket magukra és mentem a dolgom után. Később tudtam meg, hogy a fiával találkoztam a betegnél, akivel évek óta haragban volt, mert az elhagyta a családját. A

fiatal fiút is az idős nő nevelte fel. Nyilván hevesebb szóváltások történhettek. Valahogy megtudta a fia, hogy haldoklik az anyja. Megszólalt a lelkiismerete, és meglátogatta az anyját. Amíg masszírozta, volt idejük a kibékülésre. Utána még aznap lelki békében meghalt a beteg. A másik történet nem halállal végződött. Francia barátainknak két gyermekéről tudtam. A fiuk már nős volt, mikor megismertük őket. Büszkén mutogatták a képeket róluk és az unokáikról is. Egyszer csak megszűntek beszédtéma lenni. A lányuk esküvőjére, de a lányuk három gyerekének a keresztelőjére sem jött el a fiuk. Csendesen annyit mondtak, hogy megromlott a viszony köztük. Egyszer csak írja Mónika, a feleség, hogy egy síkos téli nap elesett, eltört a lába. Erre megmozdult a fia lelkiismerete és meglátogatta az anyját családjával együtt. Azóta szent a béke A lelki fájdalom alatt megérik a lélek, ha Istenbe kapaszkodik. Egy férfiről van szó, aki esküvője idején is erősen éretlen volt, pedig már jól ismerték egymást az egyik tanítványával, mai kifejezéssel élve nyolc évig „jártak együtt”. Az esküvői meghívón egy kalodába zárt férfi látszik a mennyasszony mellett. A férfi homlokáról csöpög a verejték. A házassági hűség terén se jeleskedett a férj. A feleségnél elkezdődött egy örökletes betegség, mely a második gyermek szülése után rosszabbodott. Hosszú évekig ágyhoz kötötten élt. Szinte csont-bőr soványan, furcsa artikulálatlan beszédével minden volt, csak nem vonzó nő. A Svájcban élő testvér anyagi támogatása mellett egy erdélyi magyar asszonyt fogadtak a beteg gondozására. Mikor meghalt a feleség, ezt írja a férj: „Mi zártuk le csodálatosan szép zöld szemeit.” Jól ismertem a feleséget, soha nem tűnt fel, hogy szép a szeme. A lelkileg beérett férj láthatta így a szeretet szemüvegén. Mindenki azt hitte, hogy a még ma is jóképű férj hamarosan új társat talál. Művészember lévén óriási az ismeretségi köre, mégis ezek ellenére semmi jele, hogy valaki előfordulna a környezetében. A falra hányt borsó fájdalma – előfordul, hogy nem sikerül szót érteni a következő generációval. Mintha nem is egy nyelvet beszélnénk. Legyünk engedékenyek a béke kedvéért, ahelyett, hogy tartanánk a gyeplőt pont gyerekeink jövője érdekében? Mit tegyünk? Minden próbálkozásunk dugába dől. Ha tovább ragozzuk a témát, csak olaj a tűzre. 17

Ilyen helyzetben valami tartós és értelmes elfoglaltságba lehet kezdeni. Lehet, hogy Isten akarata az ilyen megpróbáltatás, mert ráirányítja a figyelmet egyéb feladatokra. Bizony, sokszor rászorulunk Isten oltó-késére. Közben telik az idő és a másik fél is alakulhat jó irányban. A szellemi zsákutca fájdalma. A tehetséges filozófusnő, Edit Stein gyermekkora hitét elveszítette. Sikeresen doktorál 1916-ban filozófiai és pszihológiai témából, mégis depresszióba esik, öngyilkosság gondolata foglalkoztatja. „Az igazságért való harc nagy fájdalmak között játszódott le bennem. Először jutottam el oda, hogy valamit nem tudtam elérni saját akaratommal. A mindenhatóságunk végéhez érve kezdődik Isten mindenhatósága.” Tanszékvezető professzorának könyvtárában rátalál Avilai Szent Teréz „Belső várkastély” című könyvére. Egy éjszaka alatt kiolvassa. „Megtaláltam az igazságot” – mondja. Hamarosan megkeresztelkedik, majd belép a karmelita rendbe. A vészkorszak idején tudatosan vállalja zsidó származást, népéért felajánlva szenvedését. A lágerben segít a többieknek, ahol csak tud. A tehetetlenség fájdalmát mindannyian átéltük, de most egy távoli országból hozok fel példát. Cicely Saundersről van szó, a palliatív medicina kidolgozójáról. Magas, nyurga, fiatal lány, meglehetősen erős orral, olyan „csúnya kiskacsa”, ahogy önmagát jellemezte. Otthonról nem kapott hitet. Baráti köre révén jut el Istenhez. Ez az élmény egész lényét lefoglalja, a férjhez menés nem foglalkoztatja. Jön a háború, önkéntes ápolónő lesz, mint sok más jól szituált család lánya. Harmincéves, amikor egy lengyel menekült fiú kerül az osztályra előrehaladott rákkal. Annak a kornak az orvostudománya nem tudta megoldani a fájdalomcsillapítást. Egymásba szeretnek, fogják egymás kezét, semmi több. Arról beszélgetnek: kell hogy legyen valami megoldás a fájdalomcsillapításra. Davidnak van kevés megtakarított pénze, odaadja Cicelynek, hogy majd ha alapít egy olyan kórházat, ahol nem kell a betegnek szenvedni, abból a pénzből csináltasson egy ablakot. Cicelynek még végig kellett nézni tehetetlenül második nagy szerelmének kínjait is. Ezek az élmények motiválták, hogy a háború után továbbtanuljon. Diplomás ápolónő, majd szociális munkás végzettséget szerez, és a különböző korházakban figyeli a fájdalomcsillapítási

Innen-onnan

módszereket. Már világosan látja az egyik alapelvet, hogy a fájdalomcsillapítókat nem szükség szerint, hanem óra szerint, vagyis rendszeresen kell adagolni. Elgondolásának nem tud érvényt szerezni. Barátai meglátása szerint hiába van igaza, az orvosoknak nem dirigálhat. Harminchat évesen beül az orvosi egyetemre. Tanulmányai során a fájdalomcsillapítás mikéntje foglalkoztatja. Kiterjedt baráti köre révén összejön annyi pénz, hogy megindítja London külvárosában a Szent Christofer Hospice-t, mely 1967 óta működik. A világ minden tájáról ebbe a módszertani központba jönnek tanulni. Az már részletkérdés, hogy később férjhez megy egy lengyel festőművészhez, akinek a képei díszítik a kórház folyosóit. 1996-ban már bottal jár, kissé görnyedt, sasorra változatlan, de amikor megszólalt, én szépnek láttam. Az eutanázia szálláscsinálói Angliában már a hatvanas években meg akarták szavaztatni az eutanázia legalizálását. A fő szószóló a Szent Christofer Hospiceben történt látogatása után megjegyezte, hogy ha így áll a dolog a fájdalomcsillapítással, akkor nincs létjogosultsága a kegyes halálnak. Szerte Angliában számos jól működő hospice-t találni. Jó néhány éve megint a parlament elé került a kérdés, megint leszavazták. Az eutanázia alternatívája a szakmailag megalapozott hospice ellátás. A palliatív ellátást viszont meg kell tanulni, önálló szakvizsgatárgy, nálunk még nem az. A tartós lelki fájdalomnak van még egy hozadéka. Utána mérlegre kerülnek emberi kapcsolataink, rokoni és baráti egyaránt. Ki az, aki segít, akár egy jó szóval, ki az, aki kioktat, és távol tartja magát. Eddig olyan példákat hoztam fel, ahol a szenvedésnek lett valami jó hozadéka. Arra is akad példa, hogy a szenvedés felőrli az ember lelki tartalékait, önzővé, szekánttá, akár istentagadóvá teszi az embert. A sátán is szenved, mégse lesz jobb általa. Mi tehát az igazság? A haláltábort megjárt Viktor Frank filozófus szerint „nem a szenvedés pusztítja el az embert, hanem az értelmetlen szenvedés”. A 20. század poklaiból is jöttek haza ép lélekkel. Rajtunk múlik, hogy, milyen lelkülettel éljük meg azt a szenvedést, amit nem áll módunkban megszüntetni. A szeretetből elviselt szenvedés, mint amilyen a szülési fájdalom is, öröm forrása lehet. A legnagyobb szeretete azonban az Atyának volt, aki Egyszülöttjét adta érettünk, aki engedelmes volt a kereszthalálig, a bűnös ember iránt érzett szeretetből. Dr. Záborszky Magda

A bőség okozta zavar avagy a sátán csapdája Akik megélték az 1989-es rendszerváltást, azokat szeretném meghívni egy rövid eszmefuttatásra. Ki az, aki előre megmondta volna akkor, hogy rossz lesz nekünk később a nagy választék mindenből? Ki az, aki előre megmondta volna akkor, hogy rossz lesz nekünk később az, hogy annyi mindent megvehetünk, hogy ezentúl sok mindent szabadon megtehetünk, hogy a fogyasztás növelésével, soha nem látott mértékben nőni fog a környezetszennyezés is? Ki az, aki előre megmondta volna, hogy amikor már mindenki mindenkivel bármikor beszélhet mobiltelefonon, soha nem látott módon romlanak majd az emberek közötti kapcsolatok, hogy az internetes közösségi oldalak nagy száma ellenére ilyen sok lesz a magányos, boldogtalan ember, a szingli? Nem hiszem, hogy ezekből bárki előre látott volna, valamilyen rosszat is! Milyen jó volt, hogy annyi minden kapható volt az üzletekben, hogy meg is tudjuk vásárolni. Kialakult egyfajta fogyasztás, egy hamis életérzés, hogy ezekre (tárgyakra, élelmiszerekre, médiára) nekünk valóban égetően szükségünk is van, és végre meg tudjuk szerezni elérhető áron. Múlékony, ideig-óráig tartó boldogság volt ez! Kialakult egyfajta túlfogyasztás, kezdett felépülni a fogyasztói társadalom a sátán örömére. A túlfogyasztás, a tárgyak birtoklásának elvi és gyakorlati lehetősége a közerkölcsöt lerombolta. Sok időt töltöttünk vásárlással, evéssel, tévézéssel. Egyre kevesebb idő jutott a családra, a gyermeknevelésre, a családi kirándulásra, az egészségünk megóvására, a Jó Istenre! Eltávolodtunk Istentől. Ami nem lett több, sőt inkább kevesebbnek tűnik már az utóbbi időszakunkban, az a nap huszonnégy órája. Az a tudat, hogy sok mindenünk lehetett anélkül, hogy igazán megküzdöttünk volna érte, mert megfizethető volt, eltávolított sokunkat Jézustól, az erkölcsös életfelfogástól. A fogyasztói társadalom buboréka egyszer csak kipukkant húsz év után. Elkezdtünk válságról beszélni! Sajnálkoztunk, hogy már nem megy úgy, mint régen, nem tudjuk habzsolni az életet, kevesebb a jövedelem, azt pedig jobban kell beosztani. Ám a válság fogalmát csak az erkölcsre alkalmaznám. A válság fogalmában benne van egyfajta utalás, vagy vágy arra vonatkozóan, hogy visszaáll majd a korábbi állapot. Ha az erkölcsi kijózanodás és erkölcsi 18

megerősödés lesz az eredménye a válságnak, akkor üdvözölendő. Most a válság fogalma helyett, a változás fogalmát használnám. Most kezd felébredni a világ, hogy nem mindent lehet csak a jövedelmezőség alapján elbírálni. Nagyon sok dolog van, ami nem fordítható le a pénz nyelvére. Az utóbbi évtizedekben nőtt a termelékenyég, köszönhetően a gépek, az informatika forradalmának is. Kevesebb embernek kell az iparban, a mezőgazdaságban dolgozni. Sőt a megtermelt mezőgazdasági terményeket, az új élelmiszertechnológiák tovább tartósítják, így élelmiszerből is még nagyobb készletek halmozódnak fel. A hatalmas pénzek, a felfoghatatlan nagyságú vagyonok, a bankokban, tőzsdéken várnak jelenleg egy „jobb világra”, hogy betöltsék újabb kori feladatukat, hogy pénzt fialjanak (szerintem feleslegesen!). A pénzek felhasználására most lenne igazi szükség, de nem a mai felfogás szerint kellene vele sáfárkodni! A pénzt, ami csak egy eszköz, azt az emberiség boldogságára, nem egyes embereknek mások fölé emelkedésére kellene felhasználni. Ez lenne az Atya vágya, öröme is, hogy a teremtett világban, a teremtmények szeretetben, boldogságban éljenek! Változik a világunk akaratunktól függetlenül is! Hogyan tudnánk mégis jobbá tenni az életünket? Hogyan tudunk felülemelkedni az anyagiasságon úgy, hogy tudjuk, mindennek ára van, minden pénzbe kerül? Új világfelfogás, új célok kitűzését igényli mostani világunk! Szükséges lenne meghatározni azt a minimumot, amire szüksége van az egyénnek az adott társadalomban az egészséges (fizikai és szellemi egység), boldog élethez? Mi az, amiből, ha sok van, akkor már ártalmas lesz? Csak azt kellene megtermelni, amire valóban szükség van, azt is jó minőségben, hogy tartós legyen, és ne legyen felesleges környezetszennyezés. Kellene tanulmányokat, ajánlásokat írni, hogy mire elegendő a huszonnégy óra! Hogyan lehet ezt beosztani az egyén és a család „hasznára”, az Istennel való találkozásra. A sátánnal szemben a harcot csak ezeknek a dolgoknak a végiggondolásával tudjuk felvenni. A Jóisten tanítása szerinti mértéktartó élet és az isteni Kegyelem hozhat együttesen boldog életet. Dr. Tamás György

Hirdetések

Summary With spring the season of rebirth and rejuvenation, with all the buds eager to burst, the editors think it is apt to dedicate the March issue of Tál és Kendő to budding and happily flourishing family lives. All the more so as the traditional and we think ideal model of the family with several children is, unfortunately, almost totally absent from the media: it seems to have fallen prey to anti-marriage, pro-divorce and pro-homosexuality discourse. We sincerely hope for a favourable reception of our series of pro-family articles. Let us hasten to add, however, that God has not intended the same tasks in life for all of us. Therefore, fullness can also be achieved through solitary pursuits as well, provided we aim to live by the gifts He gave to each of us. In the rest of the paper please find news about the joyful trends in the increasing and dedicated participation of the young in Christian life. We are also pleased to cover the latest achievements of KOMT-activities, and would like to invite all our Readers to the upcoming KOMT conference in Kecskemét, scheduled for the last weekend in August. Buday Mariann

Előadást és összejövetelt tartunk minden páros hónap – azaz február, április, június, október és december – második szombatján a Bp. XI., Magyar tudósok körútja 3., Ökumenikus Tanács kápolnája délelőtt 10 órakor. Minden páratlan hónap második péntekén este fél 7-kor a Bp. XI., Bocskai utca 10. szám alatti evangélikus templom gyülekezeti termében biblia-imaórát. Pécsi csoportunk összejövetelei: minden hónap második hétfőjén 18 órakor a Caritas előadótermében (Janus Pannonius u. 4.). Miskolci csoportunk összejöveteleiről érdeklődni dr. Rivasz-Tóth Krisztinánál ([email protected]) Ajka-Devecseri csoportunk összejövetelei minden hónap utolsó keddjén este 7 órakor kezdődnek a Devecseri Plébánián (Petőfi u. 9.). A gyulai Pándy Kálmán Kórház Bibliaköre minden páros hét hétfőjén 17 órakor tartja alkalmait a kórház kápolnájában.

Hirdetések Címeink KOMT Iroda: 1117 Budapest XI., Magyar tudósok körútja 3. (Petőfi híd budai hídfőjénél, a Magyar Szentek Temploma mellett)

Telefon/fax: 229-1130 E-mail: [email protected] Honlap: www.keresztenyorvosok.hu

3 Programjaink 2012. április 28., szombat (kivételesen nem a hónap második szombatja!) Generációk Napja Előadások, az előadásokkal párhuzamosan gyermekműsor, ismerkedés, vetélkedő (Részletek a 3. oldalon)

3

Kiadja a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága

2012. május 11. péntek 18.30 Bp. XI., Bocskai út 10. – Kelenföldi Ev. Lelkészi Hivatal Biblia-imaóra Bevezeti: dr. Makó János

NONPROFIT kiadvány

Az orvos imája Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy Fiad, Megváltónk által új életet és reményt nyertünk! Szentlelked vezessen ma munkánkban! Segíts, hogy orvosi hivatásunkat szeretetben, bölcsességben és tisztességben teljesítsük! Adj nekünk tudást és szorgalmat a betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez és kezeléséhez! Te segíts vigasztalást nyújtani félelemben és szomorúságban! Tégy szabaddá önző törekvéseinktől! Legyünk őszinték mindabban, amit mondunk és teszünk! Ha elfáradunk, segíts a helytállásban! Őrizd meg bennünk a megváltásba vetett hitünket s bizalmunkat, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk végleg legyőzte a halált.

Ámen

E számunk szerkesztésében részt vettek: dr. Drenyovszky Irén, dr. Ferencz Péter, Fischlné dr. Horváth Anna, dr. Szőllős Anna, dr. Makó János, dr. Záborszky Magdolna, Balogh-Papp Krisztina Felelős szerkesztő: Dr. Margittay Erzsébet —––—––—––—––—––—––—––

A szerkesztőség címe: 1013 Budapest, Attila út 25. —––—––—––—––—––—––—––

ISSN 12-16-9609 Kiadványunk megjelenik negyedévenként 2000 példányban

3 2012. augusztus 24–26. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának XVI. Országos Konferenciája és XXI. Közgyűlése Helyszín: Református Újkollégium Díszterem, Kecskemét, Szabadság tér 7. A konferencia témája: „Krisztusi egységben a magyar egészségügyért és egyházért” (Részletek a hátsó borítón)

Gondoljon az 1%-ra! Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága Adószám: 19661270-1-43

Kérjük, ha még nem tette, tagdíját, előfizetését rendezze! Adományaival lapunk megjelenését is támogatja! 19

Meghívó Országos Konferenciánkra

Jelentkezni a KOMT elérhetőségein lehet: e-mail: [email protected]; telefon: (06-1) 229-1130; (06-70) 618-9655; postacím: 1117 Budapest Magyar tudósok körútja 3.

Az Úr Jézus nevében sok szeretettel hívunk ismét Konferenciánkra Jézus Krisztust követő és követni vágyó orvosokat, fogorvosokat, gyógyszerészeket, más egészségügyben dolgozókat, pártoló tagokat, szimpatizánsokat és érdeklődőket. Szeretnénk, ha a közösség gyakorlásában, egységben és szeretetben Konferenciánkon ismét lehetőség lenne megtapasztalni az Úr jelenlétét és átvenni életünkre és szolgálatunkra vonatkozó személyes kijelentését és vezetését. Közgyűlésünk felelőssége a lejáró elnöki mandátum megújítása új elnök személyének megválasztásával. Kérjük társaságunk minden tagját és pártoló tagját, hogy felelős és hiteles jelöltek állításával is segítsék a Közgyűlés a Konferencia, valamint Társaságunk további munkájának sikerét! Szeretnénk, ha házaspárok gyermekekkel is részt tudnának venni a konferencián, ezért a program ideje alatt gyermekszolgálatot biztosítunk. Tervezzük, hogy a közeli Hajnalcsillag tanyán (Morning Star Ranch) levő programra iskoláskorú gyerekeket fogadunk, a kisebbek szülői felügyelettel jöhetnek (bográcsozás, lovaglás, kocsikázás, jó idő esetén fürdés, focizás, íjászat). Az ovis korcsoportnak helyben szervezünk programot.

A konferencia az idén nem lesz OFTEX pontszerző

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának Vezetősége

„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által! ” (II. Timóteus 1,14 )

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának XVI. Országos Konferenciája és XXI. Közgyűlése Református Újkollégium Díszterem, Kecskemét, Szabadság tér 7. Időpont: 2012. augusztus 24-26. A konferencia témája: „Krisztusi egységben a magyar egészségügyért és egyházért” Részvételi díj (regisztráció, szállás, étkezés) előzetes számítások szerint: felnőtteknek 25 000 Ft/fő (szállásigény szerint ± 1000 Ft), gyerekeknek 10 000 Ft/fő

Áldott húsvétot kívánunk olvasóinknak!

No title

Recommend Documents