No title

BENCÉS HÍRLEVÉL A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

VIII. évfolyam 4. szám 2006. tél

ÉLJETEK FIGYELMES EMBEREKKÉNT! Dominikus Meier meschedei apát úr homíliája Szent Márton ünnepén a pannonhalmi bazilikában

Kedves Asztrik fõapát atya, András fõapát úr, kedves pannonhalmi rendi testvéreim, diákok, kedves testvérek! Akár a monostorban, akár az iskolában, akár ezeken a falakon kívül, a gyorsan változó képek, a futó pillantások korában élünk: gyorsan odanézünk valamire, egy pillanatra itt áll meg a szemünk, egy pillanatra ott, s máris siet tovább a tekintetünk, rohannak tovább a gondolataink. Egész röviden bejelentkezem egy internetprogramba, a következõ pillanatban már csettelek egy számomra ismeretlen, a világ túlsó felén élõ emberrel: minden kötelezettség nélkül, felületesen. Röviden tudomásul veszem a világhíradó képeit, futólag odanézek a tévére, s máris máshová figyelek, egy krimire vagy egy tóksóra. Mindez villámgyorsan suhan el mellettem, alig van esély arra, hogy valami meg is maradjon belõle. Egy bulin összefutok valakivel, órákig dumálok vele magamról, tapasztalataimról, s másnap reggel már a nevére sem emlékszem, s ha az utcán találkozunk, már meg se ismerem. Pedig éppen ma lenne szüksége világunknak olyan figyelmes pillantásra, amely el tud idõzni. Olyan pillantásra, amely odanéz és megkérdezi: Miért van ez így? Olyan pillantás kell nekünk, amely odanéz, és a fantáziatlanság mögött felfedezi az élet más perspektíváit. Az elidõzõ, figyelmes tekintet veszedelmes ellensége a futó pillantás; mert igen nagy szükségünk van figyelmes tekintetre, hogy mélyebben megismerhessük a világot, és benne felfedezhessük Isten nyomait. Figyelmesen élni a világban, alaposan és elég hosszan odafigyelni, ezen nem csupán az én személyes boldogulásom, boldogságom vagy boldogtalanságom múlik, hanem személyes istenkeresésem és istenmegtalálásom is. De ez a feltétele a felelõs életnek is, mind a világban, mind a szerzetesi vagy az iskolai közösségben. De ettõl függ az ehhez a világhoz, a teremtéshez és azokhoz az emberekhez fûzõdõ tiszteletteljes viszonyom is, akikkel naponta találkozom a konventben, az iskola folyosóján, az osztályteremben. Túlságosan sok az olyan ember, aki lát, de mégse lát, aki hall, de mégse hall. Csak figyelmes, elidõzõ és tiszteletteljes pillantással találok rá Isten és az ember nyomára. Olyan pillantás ez, amely számol azzal a lehetõséggel, hogy Isten felbukkan valahol: teremtett világában, egy véletlen találkozásban, egy beszélgetésben. Értékí-

S ZÁMUNK

TARTALMÁBÓL

• Prézes szinódus az angliai Downside-ban • Konstitúciónkról • Beszámoló a vizitációról

• Az általános káptalan határozatai • Szent Márton ünepe Pannonhalmán • Az idei Szent Márton Nap kitüntetettje: Szokolay Sándor 1

Az emberré lett Istenfiúban maga Isten élte meg együtt az erõt és a kiszolgáltatottságot, a hatalmat és a gyengeséget. A dicsõség királya a keresztig alázta magát, mert olyan világba érkezett, ahol a bûn miatt szenvedés, halál és gyûlölködés volt és van ma is. Ezért szükséges együtt látnunk a betlehemi jászolban fekvõ gyermeket és a ma meggyilkolt gyermekeket, és mindazt a szenvedést, ami a bennünket körülvevõ világban van. A Megváltó vállalta ezt az ellentmondásokkal teljes világot. Eljött, hogy megbékélést és szabadítást hozzon számunkra. Ezekkel a gondolatokkal kívánjuk a Bencés Hírlevél minden kedves Olvasójának Szent Karácsony örömét és azt, hogy ez az öröm elkísérjen mindannyiunkat a most kezdõdõ 2007. esztendõbe. Asztrik fõapát és a szerkesztõk

• Hírek, információk, új kiadványaink, termékeink • Tihanyi beszámoló • Kert a falak mögött - kiállítás a bakonybéli szerzetesek életérõl

télettõl mentes pillantás ez, amely nem rombolja le a másik nagyságát, nem értékeli, nem osztályozza folyton-folyvást a másik embert aszerint, hogy használ-e céljaimnak vagy sem. Egy figyelmes találkozás megváltoztat engem magamat, megváltoztatja beállítottságomat. Egy figyelmes találkozás arra bátorít, hogy messzebbre tekintsek és alakítsam a jövõt. Az apátság védõszentjének, Szent Mártonnak a legendája talán konkrétabban elénk tudja állítani a figyelmes pillantás és a jövõ mélyebbre ható alakításának a vágyát. A legenda nem azt meséli el, hogy Márton Amiens városa felé közeledett a lován, s meglátta, hogy Krisztus ül ott az út szélén. A legenda azt mondja el, hogy egy koldus ült az út mellett, akinek a sorsa annyira megindította Mártont, hogy megosztotta vele a köpenyét. Márton észrevette a koldust. Figyelmesen lovagolt az úton, s nemcsak futólag látta meg a szükséget szenvedõ ember nyomorát, hanem cselekedett is. S ezzel vége is lehetett volna a történetnek, s akkor ez egy figyelmes találkozás lett volna. De ez a találkozás nem hagyta nyugodni Mártont. Még álmában sem. És csak akkor fogta föl, hogy a koldusban Krisztussal találkozott. Idáig kellett eljutnia ahhoz, hogy teljesen átlássa a dolgokat. Más szóval: az eseményeket, a találkozásokat és a pillantásokat végig kell élnem, vissza kell rajtuk mennem egészen az eredetükig, ahol Istenbõl forrásoznak. Hogy át tudjunk törni Istenhez vagy a másik emberhez, ebben a kedves gondoskodásban kell élnünk, kitartóan. Ehhez az éber és figyelmes ember magatartására van szükség. Formákra, gesztusokra és rituáléra van szükség ahhoz, hogy teljes egészében fel tudjam fogni a másik ember értékét. Egy jóságos pillantásra van szükség ahhoz, hogy felismerhessem a másik emberben a barátot. Ugyanígy van Istennel is. Istent keresni, Istent megtalálni, mindez nem hull az ölembe. Olyan életvitel ez, amelyet állandóan ápolni kell. Egész figyelmemre szükség van ehhez, az egész életem kell ehhez.

Kedves testvéreim! Tanuljunk meg látni a szemünkkel, tanuljunk meg látni a szívünkkel, tanuljunk meg látni a figyelmességünkkel talán ezek lehetnek ennek a Márton-napnak, mai találkozásainknak és beszélgetéseinknek a gyümölcsei. Éljetek figyelmes emberekként. Figyelmesen élni a világban - az emberek között, a saját életünkben, a kor eseményeiben és jeleiben -, ez a kulcsa egy olyan magatartásnak, amely lelkiismeretesen gondját viseli a világnak, gondos figyelemmel kíséri a világban végbemenõ eseményeket, amely gondosan figyel Istenre és Istennek a mindennapjainkban történõ lehetséges megjelenésére. Ámen. fordította: Miksa atya 2

VISZONTLÁTÁSRA 2007-BEN PANNONHALMÁN! A prézesapátok 2006. évi szinódusa Downside-ban 2006. szeptember 18-23. között az angliai Downside apátságában tartották a Bencés Konföderáció prézesei ez évi szinódusukat. Notker prímásapát vezetésével minden prézesapát jelen volt. Egy nap kivételével feszes munkarendet követtünk. Reggel, délben és este az imaórák határozták meg a napot, reggel tartottuk a misét is. Délelõtt és a délutáni pihenõ után a tárgysorozatot vettük sorra. Évenként visszatérõ téma a közös Szent Anzelm Apátság fenntartásának, felújításának gondja, pénztelen világban pénz elõteremtése, továbbá rövid beszámoló az egyes kongregációk életérõl, a kánoni vizitáció gyakorlatáról, a prézesapát illetékességérõl, az apáti szolgálat idejének különbözõ idõtartama a Bencés Konföderációban. Elõkészület a 2008. évi római apátkongresszusra, a prímásapát tanácsának (concilium primatis abbatis) megválasztása, és a három tagból (Benno Malfér, Bruno Marin és Richard Yeo) a prímásapát helyettesének megválasztása, aki mostantól Richard Yeo angol prézesapát. Szeptember 19-én este részt vettünk a bencés diákok és a közösség vesperásán, este találkozhattunk a bath-i katolikus püspökkel, más szerzetesrendek képviselõivel, a wells-i anglikánok küldötteivel. Utolsó este együtt voltunk a rekreáción is, ahol a perjel elmondta, hogy számos kapcsolatuk közül a pannonhalmi az egyik legemlékezetesebb. Újgótikus templomukat egy pannonhalmi bencés, Serédi Jusztinián bíboros konszekrálta (1935), s ennek emlékére és tiszteletére szeptember 20-án a latin mise fõcelebránsa én voltam. Kirándulónapunkon (szept. 20.) megtekintettük a Stonehenge õsi, világhírû kultikus és csillagászati emlékét, délután pedig a wells-i anglikán székesegyház épületegyüttesét: kórusát, könyvtárát, kápolnáit, káptalantermét. A székesegyház kórusa (gyerekek, fiatalok, idõsek) és az anglikán hívek énekelte vesperáson vettünk részt. Este az anglikán püspök úr vacsoravendégei voltunk, megtekinthettük középkorvégi csodálatos palotáját, kápolnáját. A csodálaton túl, amely az anglikán egyház tiszteletre méltó hagyományára vonatkozott, mindannyiunkat mély fájdalom járt át az egyház elveszített egysége miatt. A downside-i apátság történetéhez képest a mi magyar bencés történetünk igen egyszerû képlet. Mára azonban megöregedett a közösség, kevés a fiatal, fõként iskolai munkára termett kevés. Az õ hagyományuk és mai meggyõzõdésük: a monasztikus szerzetesélettel, még a kórusmondással is, a leginkább összeegyeztethetõ az iskolai munka. Tény: nincsenek fiataljaik, testvérnek jelentkeznek. Az iskolában 5 bencés dolgozik, 400 diákjuk van, világi kollégákkal oldják meg a munkát. Nem vallásos diákok is vannak iskolájukban. A szõkefejû angolszászok mellett más nemzetek, fõként kínai, afrikai, más földrészek gyermekei a tanulóik. A kínaiak jelenlétével eléje dolgoznak az egyház kínai missziójának. Egyedül a bencés rendnek van élõ egyházi kapcsolata Kínával, ez jelentõs mértékben St. Ottiliennek, jelesen Notker prímásapátnak köszönhetõ. Notker prímásapát – és vele együtt mi is – találkozott az iskola diákjaival egy rövid ünnepség keretében. A korábbi prézesszinódusok is fontosak és tapasztalatban gazdagok voltak számomra. Idén azért is fontos és szükséges volt, mivel a 2007. évi prézesszinódus Pannonhalmán lesz szeptember 17-22. között. A viszontlátás reményében testvéri szeretettel búcsúztunk egymástól. Asztrik fõapát

3

KONSTITÚCIÓNKRÓL III. A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ CÉLJA ÉS KÜLDETÉSE A most ülésezõ általános káptalanunk jövõtervezéssel foglalkozik. A káptalan egész közösségünk helyét és egyes házaink szerepét szeretné körvonalazni a Magyar Bencés Kongregációban, a magyarországi Katolikus Egyházban, illetve a mai magyar társadalomban. A jövõtervezés identitásunk átgondolásából és konkrétumok számbevételébõl áll. Korábban inkább a konkrétumokra koncentráltunk, mint pl. a házak létszámának várható alakulása, és szolgálatunk lehetséges területei. Ebben az írásban közösségünk identitására, hivatásunkra szeretnénk figyelni. A káptalan is a monasztikus szerzeteseszmény megvalósításának útján, a II. Vatikáni Zsinat szellemében történõ megújulásban látja a jövõt. EGYKOR és MA Tanulságos nyomon követni a Regula utáni legfontosabb szabályzatunk (a Statútum illetve az új megnevezés: Konstitúció) szemléletváltását az identitás kérdésében. Életünket 1921 és 1972 között az alkotójáról elnevezett Serédi Statútum1, majd azt követõen 1996-ig az 1972-es Statútum2 szabályozta. Napjainkban a már új nevet viselõ, 1996-ban, a millennium évében érvénybe léptetett Konstitúció3 az iránymutató. A három szabályzatot egymás után olvasva paradigmaváltást érzékelünk. Kongregációnk jogalkotása során átértelmezte identitását és küldetését! 1. A Serédi Statútum szerint a magyar Szent Benedek Rendnek kettõs célja van: a fõcél a keresztény tökéletességre való törekvés4, amint az mindenfajta szerzetesintézménynek közös célja. A másik cél a rendünk specifikumát adja: az igehirdetés és a tanítás5. A fõcél tehát az általános szerzetesi, papi tökéletességre való törekvés, de annak monasztikus sajátosságai nélkül. Ez nem csak a szóhasználatban jelenik meg, hanem az élet gyakorlati szabályozásában is. A latinul megfogalmazott szövegben nem találjuk a vita monastica, és a monachus kifejezéseket, hanem a sodales és a religiosi szerepel. Ez a lelkiségi út az értelmes és hasznos szolgálatban találja meg a kiteljesedést. A szerzetesélet összes adottsága és kerete fontos feltétel és lehetõség, hogy a szerzetes zavartalanul a hasznos feladatának szentelje az életét, hogy így, a szolgálat által õ maga is megszentelõdjön. Ez a lelkiség a közös életet inkább célszerûségi oldalról közelíti meg, konföderatív kormányzati struktúra helyett centralizált provincia struktúrát épít ki, a stabilitás fogadalmát a monostorról kiterjeszti az egész Kongregációra stb. Ezt a szemléletet végiggondolva értjük meg, hogy a Rend küldetését nem a Monostorban, hanem a Rendházban és a Plébánián tudta teljesíteni, hiszen oda kapcsolódott a specifikum, az aktív szolgálat, a tanítás illetve a lelkipásztori munka. Amíg a XIX. század és a XX. század eleje a bencés rendben sok helyütt a „monasztikus tavaszt”6 jelentette, addig nálunk – az ismert történelmi körülmények miatt – ellentétes folyamat játszódott le, monasztikus kongregációból tanítórenddé szervezõdtünk, annak szervezeti és lelkiségi változásával együtt. Szilveszter atya XIX. századi olvasókönyvében7 szinte lépésrõl lépésre érzékeljük a folyamatot, annak belsõ vívódásaival. XIX. századi történelmünkre visszatekintve úgy látjuk, hogy elsõsorban nem az új munkakör, nem a tanítás okozta a változást, hanem az életforma váltás. Másutt az iskolák a monostor mellett szervezõdtek, gazdagítva ezáltal a monostor szolgálatát. Nálunk viszont városi iskolák vezetésére rajzottak ki a szerzetesek a monostorból, iskola melletti rendházakban telepedtek meg, ahol aztán már nem lehetett a monostori életet folytatni, hanem a városokban élõ reguláris klerikusok életét kezdték élni.8 Az idõközben fellángoló reformok nem maradtak ugyan eredmény nélkül, de nem a monasztikus élet visszaállítása volt a célja sem a Róma szorgalmazta vizitációknak, sem Kruesz Krizosztom, sem Kelemen Krizosztom fõapátnak. A korszerû tanító-nevelõi munkát, az elmélyültebb papi, szerzetesi élettel akarták ötvözni.9 2. Az 1972-es Statútum a II. Vatikáni Zsinat felszólítására10 kíván válaszolni, amikor az elsõ, az ún. lelkiségi részben szerzeteséletünk lényegét már nem általános sajátosságokkal, hanem tiszta monasztikus specifikumokkal határozza meg. Megváltozik a szóhasználat. Létünket nem a tetteink legalizálják, identitásunk nem írható le konkrét a szolgálatainkkal. Az alábbi néhány idézet jól érzékelteti mindezt: • „Külsõ és belsõ szolgálatunk harmóniájában csendül ki Magyar Bencés Kongregációnk monasztikus jellege…” • „A monasztikus szerzetesrend egyik legjellemzõbb vonása, hogy nem tartozik lényegéhez a külsõ célkitûzés, mint például az újabb aktív rendeknél a körülírt munkaterület (nevelés, misszió, szociális munka, stb.)…” • „A monasztikus szerzetesrend nem kívánja meg az egész világra kiterjedõ centralizmust, inkább a kon4

föderatív kormányzati forma felel meg neki. Lényegébõl következik, hogy az egyes közösségek irányítását apát lássa el, aki elsõsorban lelki vezetõ, és nem intézkedõ hivatalnok…” • „A mi monasztikus bencés életünknek is elengedhetetlen vonása a közösség, a közös élet (vita communis). Más szerzeteseszmény a közösséget esetleg célszerûségi okokkal magyarázza, nálunk azonban a közösség lényeghez tartozó és természetfeletti.”11 Bár a lelkiségi rész világosan fogalmaz, ám 1972-ben – az ismert külsõ körülmények miatt – új munkakörrõl, új alapításokról, önálló monostorokból álló szervezeti átalakításról nem lehetett szó. Azaz a jogi részben ténylegesen mégis, továbbra is tanítórendnek tekintettük magunkat. 3. Az 1996-os Konstitúció a Magyar Bencés Kongregáció jogi természetét és kormányzását leíró ötödik részben a Kongregáció célját és feladatát a bencés karizma szerinti szerzeteséletben nevezi meg, annak imádság és munka oldalával, ám anélkül, hogy a munka leszûkülne az igehirdetésre és tanításra. Ezáltal kerül összhangba konstitúciónk lelkiségi és jogi része. Konstitúciónk nem ismer elsõdleges és másodlagos célt. Létünket nem az értelmes és hasznos szolgálat legalizálja. Amíg a Serédi Statútum a szerzetest az egyház küldetéséért elkötelezetten ténykedõ embernek tekinti, akinek az a célja, hogy apostoli és jótékonykodó élete az évek múlásával természetévé váljon12, addig mai konstitúciónk szerzetesképét inkább a „vir Dei” fogalommal tudnánk leírni. Az õ elkötelezõdése elsõsorban az istenkeresésre és az Isten színe elõtt folytatott imádságos, munkás közösségi életre irányul, ha valami, akkor ez válik „természetévé”. A cél a folytonos megtérés, a szív „hallóvᔠalakulása, a jócselekedetek, az engedelmesség, a csend és az alázat útján. A JÖVÕ A káptalan is azt kutatja: mi a következménye számunkra, hogy célunk és feladatunk a bencés karizma szerinti szerzetesélet minél tökéletesebb megvalósítása!? A II. Vatikáni Zsinat kívánta megújulás útján az aktív rendbõl a monasztikus kongregációvá válás útján szeretnénk elõre lépni, leginkább a lelkiség és az életmód terén, de a szervezetünkben is. Meggyõzõdésünk, hogy a monasztikus élet lényegi elemeinek tiszta megvalósítására nagy vágy él az egyházban, és épp a mai társadalmi folyamatok között különösen nagy szükség van rá. Sok tekintetben a monasztikus élet mutat kiutat. Szent Benedek Regulája harmadik fejezetében foglalja össze a monasztikus élet ismérveit: monostor, regula és apát! Káptalanunk ezért fogalmazta meg a jövõtervezés alapjait, az alábbi kérdések végiggondolásával: • Isten akaratát közösségben keressük • Életalakítás apát vezetésével közösségben (azaz egyre inkább imaközösséggé, vagyonközösségé, munkaközösségé váljunk) • Lectio divina, lelkivezetés, csend az életünkben • A közösségért végzett belsõ szolgálatok vállalása és értékelése (a közösség nevében végzett külsõ szolgálat mellett) Regulánk nem teóriagyûjtemény, hanem a szerzetesélet konkrét gyakorlatát munkálja ki. A jövõtervezés sem lehet más, mint hogy a fenti kérdések tükrében olvassuk újra a Regulát, és keressük a konkrét megvalósítási módokat egyes közösségeink életében. A jövõtervezés az egész közösség feladata. A káptalan csupán indíttatásokat tud adni a Házikonferenciák és a Konvent munkájához. Cirill atya JEGYZETEK 1 STATUTA Congregationis Hungaricae Ordinis S.Benedicti alias S.Martini de S.Monte Pannoniae auctoritate Visitatoris Apostolici condita anno 1855, secundum Codicem Iuris Canonici emendata et aucta anno 1921. (Serédi Statutum) 2 A Bencés Rend Magyar Kongregációjának megújított Statutumai, 1972. (1972-es Statutum) 3 A Magyar Bencés Kongregáció Konstitúciója, 1996. (Konstitúció) 4 „perfectionis christianae studium … finem omnibus religionibus communem atque primarium” Serédi Stat. 4. 5 „Finem secundarium: praedicare et docere.” Serédi Stat. 4. 6 Söveges Dávid (1996): Isten útja a bencéseken át. p. 136. 7 Sólymos László Szilveszter (1999): Pannonhalma élete a XIX. században. 8 Csóka Lajos atya így foglalja össze a folyamat kifejletét: „A hanyatlás elérkezett a mélypontjára, amikor 1848-ban megszûnt a konventmise, a közös elmélkedés, s a század második felében már a közös esti imát is hiába sürgették. Így rendházainkban is a ‘vallás magánügy’ lett – az individualizmus ebben a tekintetben is elérte végsõ kifejlését.” Csóka J. Lajos (1969): Szent Benedek fiainak világtörténete I-II. p. 882. 9 Sólymos László Szilveszter (1959): Kruesz Krizosztom pannonhalmi fõapát (1865-1885) egyénisége, szerzetesi és lelkipásztori mûködése. Laurea dolgozat. p. 13. 10 A Perfectae caritatis egyik alapelve, hogy minden közösség az alapító szellemét és sajátos céljait fedezze fel újra. 11 Konst. II. fejezet. 12 A Perfectae caritatis 8. pontjában a „tevékenykedõ szerzetesek” jellemzéseként fogalmaz így.

5

BEFEJEZÕDÖTT A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ VIZITÁCIÓJA Október 24. és november 8. között André Louf OCSO és Philippe Vanderheyden OSB apát urak végezték a Kongregáció magyarországi házainak kánoni vizitációját. A vizitáció a szerzetesi gyakorlatban segítségnyújtás és bátorítás a közösség számára a mindig szükséges megújuláshoz. Asztrik fõapát úr az alábbi gondolatokkal fordult hozzánk a vizitációra készítendõ: „A vizitáció feladata az, hogy a testvéreket hitükben megerõsítsék. Amikor közösségünket és magunkat vizsgáljuk, igazában arról van szó, hogy elmélyítsük megtérésre való készségünket és vágyunkat. A vizitáció nem intimitásokat akar feltárni, középpontjában az Evangélium és hitünk megélése áll. A vizitáció életem új kezdetétét jelentheti, újraindulást szorgalmaz a kiengesztelõdés révén. Ha így közelítünk a vizitációhoz, akkor az közösségünk és tagjai megélt lelkiségének látleletét és helyesbítési lehetõségét kínálja számunkra. A látlelet és a helyesbítés lelkiismeretvizsgálatból és megtérésbõl áll, amelynek a megbocsátás és az újrakezdés készségébe kell torkollania. A vizitárorok kérdései lelkiségi és teológiai szempontok alapján készültek, és tükröt kívánnak elénk tartani, amelyben már magunk is ‘látunk’. A vizitáció a válaszok közös keresése. A szerzetes válaszol a kérdezõ vizitátoroknak, a vizitátorok válaszolnak a kérdezõ szerzetesnek. Ennek ellenére sem tudnak a vizitátorok kész válaszokat adni, sokkal inkább segít ez a közös párbeszéd a közösségnek abban, hogy belsõleg ‘megmozduljon’. A párbeszéd azt is jelenti, hogy éretten hallgatunk a kérdésekre, amelyre a válaszok még nem világosak. A vizitáció hûségünk megerõsítését is szolgálja: a hûségre ott kell rákérdezni, ahol a mindennapok feszültségei és gondjai nagyon erõsek. A hûség az állhatatosságban és engedelmességben, a megnyilatkozó Istenre figyelésben, a bennem megszólaló titokzatos hangra és a teremtés belsõ hangjára hallgatásban mutatkozik meg. A vizitáció megnyitja szemünket a szenvedésre és a fájdalomra, megnyitja szívünket az irgalomra. Minden embernek szüksége van irgalomra, de ehhez az irgalomhoz szükség van olyan másikra, aki irgalmas, irgalmat gyakorol. A vizitáció megnyitja a szememet és szívemet a felebarátomnak, akinek segítségre van szüksége. A vizitáció iránymutatást jelent: az iránymutatásnak meghívó és felszólító üzenete van, amelybõl belátás, tervezés, bátor cselekvés fakad, hogy a jobb irányában változtassuk, helyesbítsük önmagunkat, közösségünk útját.

6

Ez az állandó javítás az életünk átgondolásának készségét, a közösség összetartozásának tartós párbeszédét igényli, továbbá alázatosságot, amellyel felebarátainknak szolgálunk. A vizitátorok szerepe így olyan atyai feladat lesz, amelyben Istennek adunk helyet, és megteremtjük annak lehetõségét, hogy õt valóban ATYÁNAK szólíthassuk. Õ a Megbocsátó, a Válaszadó, az Irgalmas és az Útmutató!” A nyitó káptalanon André Louf apát úr így foglalta össze a vizitáció folyamatát: „A vizitáció nem lelkigyakorlat. A lelkigyakorlaton meghallgatom a prédikátort, és hagyom, hogy Isten megérintsen általa. A vizitáció az egész közösség életét érinti. A közösségi élet külsõ és konkrét oldalaira teszi a hangsúlyt. Nem felforgatni akarjuk a közösség életét, hanem föltárni, hogy mi történik, és ugyanakkor bátorítani. Bátorítani a testvéreket és az apátot, még akkor is, ha esetleg valaki kap egy kisebb figyelmeztetést. A vizitáció legfontosabb része a skrutínium, amikor a testvérek egyenként, teljes szabadsággal elbeszélgetnek a vizitátorokkal. Mindent mondhattok, ami a szíveteket vagy a gyomrotokat nyomja… A vizitáció kölcsönös meghallgatást jelent. A vizitátorok meghallgatják a testvéreket, és a testvéreknek is hallgatni kell. Ausculta, mondja Szent Benedek, meg kell hallanotok, hogy mi történik a szívetekben. A Lélek a szívetekben lakik és dolgozik. A vizitátorok meghallgatják a szavaitokat, és arra figyelnek, hogy a szavaitok milyen visszhangot keltenek a szívükben. Ez egy kölcsönös megkülönböztetési folyamat. A Lélek megérintheti a szívünket. Meghallhatjuk a Lelket, aki általatok beszél, a ti javatokra és közösségetek javára. De azt is meghallhatjuk, ami talán nem a Lélektõl jön. Az, amit mondunk, mindig különös keveréke a Léleknek és önmagunknak. De ez ne akadályozzon benneteket abban, hogy a legszabadabban beszéljetek. A megkülönböztetés a mi dolgunk. Magunk között megbeszéljük, amit hallottunk, és a végén készítünk egy chartát, amely néhány tanácsot, útmutatást tartalmaz a jövõre. Mielõtt véglegesítjük, a ti ítéleteteknek is alávetjük. Ez egy olyan program, amelyet újra és újra elolvashattok a következõ vizitációig.” André és Philippe apát urak két hetet töltöttek velünk, részt vettek minden liturgiánkon, étkezésünkön, meglátogattak minden házat, próbáltak minden munkakörünkbe betekintést nyerni, de a legfontosabb az volt, hogy készek voltak mindnyájunkkal személyesen beszélgetni.

7

A vizitációs jegyzõkönyv, amelyet André apát úr olvasott fel és magyarázott a záró káptalanon, sok bátorítást tartalmaz számunkra. Felismerték szolgálatunkat: „A kongregáció tagjainak teljesítménye bámulatos és gyakran csodálatra méltó. Ezen sokat épültünk. A testvérek odaadással dolgoznak több munkaterületen is: iskola, plébániák, kulturális események, turizmus, könyvkiadás, oblátus-közösség, szociális otthon, pincészet stb. Több szerzetes, mint szorgos méhecske munkálkodik e területeken.” Örömmel vettek részt imádságainkon: „a magyar szövegre alkalmazott gregorián dallamok az összeszedettség és imádság légkörét teremtik meg a zsolozsmán.” Bölcsességükrõl és nagy vizitátori tapasztalatukról tanúskodik, hogy a nehézségek számbavétele során nem kész recepteket akartak adni, hiszen ehhez nem ismerhetik eléggé helyzetünket. A problémák gyökereként a spiritualitásban rejlõ hiányosságokra mutattak rá, és ennek megfelelõen a megoldás spirituális útjait keresték. „…fontos, hogy a rendtársak együtt növekedjenek, s így Krisztusban egy közösséget formálva testvérekként egyesüljenek. Az alap, amelyre közös életünket építhetjük, az a meggyõzõdés, hogy õ hívott ide bennünket. Nem értékes egyének csoportja vagyunk, akik együtt dolgoznak és élnek, sem rokonszenves agglegények gyülekezete, akik kedvesen elviselik egymást, hanem Krisztus gyûjtött egybe itt bennünket, hogy radikális módon éljük keresztségi meghívásunkat, akár az elsõ keresztények, akikrõl Szent Lukács beszél az Apostolok Cselekedeteiben, hogy így közösen tegyünk tanúságot Istenrõl, aki Szeretet és Közösség (kommúnió).” Cirill atya André Louf OCSO apát úr

Philippe Vanderheyden OSB apát úr

Flamand anyanyelvû belga. 18 éves kora óta Montdes-Cats trappista apátság szerzetese. Rómában a Gregoriánán és a Biblikus Intézetben tanult. Majd a Collectanea Cisterciensia folyóirat szerkesztõje lett. 33 évesen választották meg apátnak, szolgálatát hat évvel ezelõttig, visszavonulásáig gyakorolta. Jelenleg Dél-Franciaországban egy kis bencés nõvér közösség lelkivezetõje. Régi szerzetesi szövegek fordításával és kiadásával foglalkozik, sok lelkiségi könyv szerzõje. A Bencés Kiadó gondozásban magyar nyelven is olvasható több mûve.

Belgium flamand részérõl származik. 18 éves korában belépett a tongerloi premontrei közösségbe. Trierben liturgikus teológiát tanult. 22 éven át premontrei szerzetesként sok helyütt végzett lelkipásztori munkát. A lelkipásztor évek tapasztalata késztette arra, hogy elmélyítse imaéletét, és többet tegyen az egyház egységéért. Majd átjelentkezett a chevetogne-i monostorba, melynek 21 éve bizánci rítusú bencés szerzetese, 9 év óta pedig gyakorló apátja.

Az oblátusok családban élnek Szent Benedek lelkületét követve, és a plébániai közösségbe is bekapcsolódnak. Havonta együtt imádkoznak a dékániákban, és a monostorral kapcsolatot ápolnak. Nyilvános oblációt tesznek, vagyis felajánlják magukat Istennek Szent Benedek Regulájának szellemében. Folyóiratuk az O B L Á C I Ó , amelyet bárki megrendelhet. Levélcím: dr. Borián Elréd 9090 Pannonhalma, Vár 1. e-mail: [email protected]

8

TÁJÉKOZTATÓ AZ ÁLTALÁNOS KÁPTALAN MUNKÁJÁRÓL November 23-án ülésezett legutóbb kongregációnk Általános Káptalanja. A határozatok közreadásával adunk tájékoztatást a káptalan munkájáról.

15. A kiengesztelõdés sürgetõ és kényes kihívása közösségünknek, ezért szükségesnek látjuk, hogy a Fõapát úr maga legyen a megbékélés elsõdleges szolgája. Az Általános Káptalan javasolja, hogy Fõapát úr a következõ idõszakban paterna vizitáció keretében minden rendtárssal személyesen beszéljen az õt érintõ sebekrõl (a múlt terhei és a közösséget jelenben megosztó feszültségek). A közösségben igény, hogy a tagok maguk is átéljék a kiengesztelõdést. Ez csak úgy lehetséges, ha a közösséget megosztó nagy témákat megbeszéljük, ha kimondhatja mindenki azt, ami a szívét nyomja. Ennek javasolt módszere egyrészt a házikonfe-rencia, ahol elõterjesztés után bárki hozzászólhat, másrészt a csoportos beszélgetés, ahol kis közösségben közös gondolkodás, közös útkeresés folyik. A kiengesztelõdés mindenekelõtt Isten mûve, ezért sokszor és tudatosan imádkoznunk kell érte. Teremtsük meg a megbékélés és a kiengesztelõdés spirituális alkalmait (lelkigyakorlat, bûnbánati liturgia, a kiengesztelõdés szándékára mondott szentmise). Az Általános Káptalan javasolja, hogy a paterna vizitáció lezárásaként szervezzünk bûnbánati napot, amelyen az egész közösség kifejezi kiengesztelõdési szándékát.

16.

Az Általános Káptalan elérkezettnek látja az idõt, hogy Konvent Káptalan szintjén foglalkozzunk a házak önállóvá válásának ügyével. Ezért a következõ ülésére elõterjesztést kér az egyes házak vonatkozásában az önállóvá válás igényérõl, illetve a megvalósítás lehetõségérõl. Felelõsök: az egyes házak elöljárói.

17. Az Általános Káptalan elõterjesztést kér következõ ülésére a kártalanítási pénzek belsõ pályázati rendszer útján történõ elosztására. A Káptalan fontosnak tartja, hogy egyrészt hosszú távra tartalékoljunk, továbbá, hogy az egyes házakhoz is rendeljünk forrásokat (a pályázatokhoz szükséges önrész biztosítása miatt). Cirill atya

A KARÁCSONYI IDÕ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN DECEMBER 24. VASÁRNAP vasárnapi rend 18.00 Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás 22.30 Vigília 24.00 Éjféli mise

DECEMBER 27. SZERDÁTÓL 30. SZOMBATIG 7.00 Vigília - Laudes 7.50 Konventmise (csütörtökön 18.40) továbbiakban hétköznapi rend 27-ÉN, SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN 9.00 Boráldás igeliturgia keretében

DECEMBER 25. HÉTFÕ KARÁCSONY 7.30 Laudes 8.00 Pásztorok miséje 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra 18.30 Karácsony ünnepének II. Vesperása

DECEMBER 31. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA vasárnapi rend 18.00 Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében 23.00 Vigília - ezt követõen Újévi köszöntõ JANUÁR 1. HÉTFÕ ÚJÉV, ISTENSZÜLÕ SZÛZ MÁRIA 7.30 Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra 15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás 18.30 Vesperás

DECEMBER 26. KEDD SZENT ISTVÁN ELSÕ VÉRTANÚ 6.45 Vigília - Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Konventmise 12.50 Napközi imaóra 19.00 Vesperás

JANUÁR 2. KEDDTÕL szokásos napirend 9

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

A FÉL KÖPÖNYEG NYOMÁBAN SZENT MÁRTON ÜNNEP PANNONHALMÁN November 11-én, Szent Márton ünnepén minden évben színes programok várják a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium diákjait és tanárait. A gimnázium diákjai – Szent Márton nyomdokain haladva – a Márton-napi programok bevételeit mindig valamilyen jótékony célra ajánlják fel. Az összegyûlt pénzt ebben az évben az Erdélyben található Válaszúti Szórványkollégiumnak juttatják el a diákok. A szórványkollégium azoknak az észak-mezõségi óvodásoknak és kisiskolásoknak az oktatását vállalja fel, akiknek szülõfalujukban vagy annak közelében nincs lehetõségük saját anyanyelvükön tanulni. Idén 25 éves a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a meschedei (Németország) bencés gimnázium testvérkapcsolata. Az elsõ diákcsoportot 1981-ben a jelenlegi fõapát, Várszegi Asztrik vezette Meschedébe. A jubileum alkalmából a meschedei gimnázium diákjai és tanárai is részt vettek a Szent Márton-napi eseményeken, élükön Dominicus Meier meschedei bencés apáttal. Az idei események november 10-én, pénteken délután, a hagyományos Márton-napi vásárral kezdõdtek el. A jó hangulatú bolhapiacon a diákok otthonról hozott; szülõk, rokonok, barátok segítségével összegyûjtött, illetve tanáraiktól és a bencés szerzetesektõl egybegyûjtött „portékájukat” kínálták eladásra: ruhák, cipõk, könyvek, mûszaki cikkek és még ki tudja hányféle árucikk cserélt gazdát a délután során. A tanárok sem maradtak ki a vidám forgatagból: személyes tárgyaik is árverésre kerültek (a mutatópálcától az iskolai köpenyen át a régi egyetemi tankönyvekig) a diákok legnagyobb örömére. A vásári forgatagot követõen fogadta a gimnázium a válaszúti szórványkollégium küldöttségét, élükön Kallós Zoltánnal, a neves folkloristával. A 80 éves „tanár úr” és a szórványkollégium két tanárának elõadásán keresztül a diákok és a tanárok betekintést nyerhettek az erdélyi szórványmagyarság életébe, a megmaradás napi küzdelmébe. A szórványkollégium négy, népviseletbe öltözött lánytagja Kallós Zoltán tanár úr vezetésével az elõadás során többször is megénekeltette a diákokat és tanárokat, ezzel is közelebb hozva egymáshoz az elõadókat és a hallgatóságot. Az elõesti, ünnepi vesperásra az egész gimnázium átvonult a Bazilikába. Válaszúti vendégeinket mélyen megérintette ez a meghitt, közös ünneplés. A vesperás után a hagyományos vacsora következett volna, a diákok nagy része azonban másképp döntött: lemondtak a péntek esti „hivatalos” étkezésükrõl és ennek árát is felajánlották a szórványkollégium javára. Persze senki nem maradhatott éhesen, ezért este hétkor megnyitottak a büfék: az osztályok változatos étkezési lehetõségeket kínáltak fel kopogó szemû társaiknak. Hosszabb-rövidebb idõre a diákok által megkért, vállalkozó szellemû tanárok is beálltak az étkek készítõi közé. A büfék bevétele természetesen az adomány összegét gyarapította. A szombati, november 11-i program ünnepi liturgiával indult, melynek fõcelebránsa és igehirdetõje 10

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

Dominicus Meier meschedei bencés apát volt, és részt vettek rajta a bencés atyák és testvérek mellett a zirci ciszterci közösség képviselõi is. Az apát úr a figyelmes élet fontosságát állította homíliájának középpontjába. Külön is kiemelte: „Figyelmesen élni a világban – az emberek között, a saját életünkben, a kor eseményeiben és jeleiben –, ez a kulcsa egy olyan magatartásnak, amely lelkiismeretesen gondját viseli a világnak, gondos figyelemmel kíséri a világban végbemenõ eseményeket, amely gondosan figyel Istenre és Istennek a mindennapjainkban történõ lehetséges megjelenésére.” A liturgiát követõen a gimnázium idõsebb diákjainak lehetõségük nyílt az apát úrral való személyes találkozásra, míg az új diákok Szent Márton életérõl hallgattak elõadást. Az elõadás után a gimnázium legfiatalabb diákjai köszöntötték a Pannonhalmi Fõapátság jubiláló és nyugdíjas munkatársait, majd következett az ünnepi ebéd. Délután a sporté és a gimnázium amatõr zenekaraié volt a fõszerep, este nyolc órától pedig a meschedei gimnázium volt és jelenlegi diákjaiból álló, több mint 20 fõs big band adott fergeteges koncertet, melynek végén korra és nemre való tekintet nélkül mindenki táncra perdült. A koncert után került sor az ünnepélyes „eredményhirdetésre”, amely minden várakozást felülmúlt: a két nap során 912.000 forint gyûlt össze a válaszúti szórványkollégium javára. Az összeget a legtöbb adományt összegyûjtõ osztály tagjaiból álló küldöttség személyesen juttatja el a kollégium számára. A Márton-napi vígasságokat a gimnázium lépcsõházában közösen elénekelt „Immár a nap leáldozott” kezdetû esti himnusz zárta. Polgári István 11

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

SZENT MÁRTON NAP A Pannonhalmi Fõapátság, az MKB Bank Nyrt., a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. által hagyományteremtõ szándékkal, 2000-ben elindított Szent Márton Napot idén november 17-én rendeztük meg Pannonhalmán. Asztrik fõapát úr köszöntõjét követõen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar, valamint Catherine Bott szoprán és Robin Blaze kontratenor szólisták elõadásában Giovanni Battista Pergolesi Stabat Mater címû mûvét hallgathattuk meg. Ezt követõen Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök mondott ünnepi beszédet. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedõ személy kaphat meg, aki az adott évben tevékenységével jelentõsen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megõrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, Pungor Ernõ, Nagy Gáspár, Kukorelli István és Mádl Ferenc vehették át a díjat, idén pedig Szokolay Sándor zeneszerzõ részesült a kitüntetésben. A programot állófogadás zárta, amelyen az ételekrõl a Gundel Étterem, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh gondoskodott. szerk.

Szent Márton Díj 2006 SZOKOLAY SÁNDOR

ZENESZERZÕ LAUDÁCIÓJA

Szokolay Sándor, a kortárs opera- és zeneirodalom kimagasló egyénisége 1931-ben született Kunágotán. Elsõ zenei képzését1947-töl a Békéstarhosi Énekiskolában kapta, majd 1950-tõl a budapesti Zenemûvészeti Fõiskola zeneszerzés tanszakán Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványa volt. 1957-ben fejezte be tanulmányait, majd 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztõje volt. 1959-66 között a Zenemûvészeti Fõiskola zeneszerzés szakán tanított, majd 1966-tól 1994-ig egyetemi tanára. 1994-ban lett nyugalmazott egyetemi tanár és Sopronba költözött. Az alkotás mellett emberi és mûvészi tekintélyével aktívan támogatja Magyarország nemzeti-polgári kibontakozását. Négy fiú- és egy leánygyermeke szintén a zenei pályát választotta. Öt szerzõi lemeze jelent meg. A Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Mûvészklub alelnöke (1980), a budapesti Operabarátok kuratóriumi elnöke (1985), a Magyar Zenei Kamara elnöke (1991-92), a Nemzeti Alapítvány kuratóriumának elnöke (1991-92), a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja (1992), Corvin-lánc (2001). Elismerései: VIT-díj (1955, 1957, 1959), Wieniawski-verseny nyertese (Varsó, 1956), Erkel Ferenc-díj (1960, 1965), Kossuth-díj (1966), Érdemes mûvész (1976), Kiváló mûvész (1986), Bartók-Pásztory-díj (1987), Magyar Mûvészetért Díj (1993), Magyar Örökség-díj (1997). Szokolay Sándor mûvészete Pannonhalmához is kötõdik: Missa Pannonica címû hatszólamú miséjét (Op.96) 1987-ben az „Ecce homo utórezgéseként” írta a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatójának, Korzenszky Richárd atyának ajánlván, az ottani találkozások emlékére. A mû õsbemutatóját a Dobra János vezette TOMKINS Énekegyüttes tartotta 1987 májusában a pannonhalmi bazilikában. 1987 szeptemberében a budapesti Mátyás-templomban, majd a Tihanyi Apátság templomában, késõbb a salzburgi dómban mutatták be. Azóta a mûvet repertoáron tartják. Szokolay miséje gregorián alapképletek polimodális építménye. A szerzõ mûvét zenei imádságnak, emelkedett hangú hitvallásnak, természetes áradású valóságos istentiszteletnek szánta, melyben a Credo központi helyet foglal el. Életrajzi adatok helyett, szóljon inkább Szokolay Sándor! Amikor a 70. születésnapját ünnepelte, egy interjúban azt nyilatkozta, hogy élete summázó idõszakába érkezett. Öt év summázás után elmondhatja, hogy kész a leltár? Nincs kész, summázgatok. Ez azt jelenti, hogy sok minden eltéríti az embert. Azért mentem el Sopronba, ebbe a gyönyörû városba, mert úgy érzem, hogy nem illik az életet itt hagyni rendezetlenül. De azért én magánéletemben nagyon boldog vagyok. Ott megtaláltam a nyugalmamat, ez nem véletlen, hogy még a leghûségesebb város címet is többször kiérdemelte. Többször kifejtette azt, hogy a hazaszeretete és a hite irányítja a cselekedeteit. Ugyanakkor az élete nagy részét a pártállami idõkben élte le. Hogy lehetett ezzel a világnézettel, ráadásul közszereplõként, hiszen tudjuk, hogy komoly közszerepet vállalt. Ugyanakkor fellépett a romániai falurombolás ellen, a Tanácsköztársaságról kellett volna megrendelésre zenemûvet írnia – erre 56-ról írt. Alig tudta Kodály Zoltán megmenteni. Hogy sikerült ezeket az évtizedeket így leélni, és 35 évesen ráadásul Kossuth-díjasnak lenni? Én azt hiszem, hogy homo ludens, egy igazán játékos ember vagyok, és igazán átsétáltam a diktatúrákon. Szüleim, tanáraim, Bárdos Lajos, Ádám Jenõ, aki a szovjet hadifogságot megjárta, Farkas Ferenc 12

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

mindig arra figyelmeztettek, hogy az élet az nagyon fontos, hogy hová állunk, és én mindig egy kételkedés nélküli hitben éltem az egész életemben. Nagyon boldog vagyok ettõl. Nem tagadom, hogy a társadalmi közérzetem nem annyira boldog. Mivel fogy az életem, szeretnék egy megújulást és megtisztulást megérni, mert a magánéletemet meg tudom oldani, az alkotói életemet is sikerült, úgyhogy nem vettem figyelembe azokat, amiket kértek tõlem; megmagyaráztam nekik, hogy én nem így akarom. De szerencsém is volt. A vicces emberek a depresszív embereknél jobban járnak. Azért nem szeretnék errõl beszélni, mert úgy szeretném elfelejteni, hogy én miken mentem az 50-es években keresztül, és nem volt olyan könnyû. De a reménykedem, hogy azért ennek az országnak a jövõje valahogy teljesebb lesz. Tökéletes élet nincs, de teljes élet van, és ez most sem teljes élet. És a zenének ebben milyen szerepe lehet? Hiszen Németh László szerint a zene a lélek mosdóvize. Most, ma milyen lehetõségei vannak a zenének? Nézze, a hitem és a hazaszeretetem miatt – ez nem kérkedés, kicsit zavarban is vagyok, hogy megmondom – én nagyon hiszek abban, hogy szebb zenét kell írni annál is, mint eddig írtam. De igazat kell szólni. Nem öncélú, nincs a l'art pour l'art mûvészetnek ma jövõje. Csak akkor lesz, ha lesz idõnk rá. Én mikor a Hamletet megírtam, az elsõ hamleti monológot megelõzte, mikor az angyal a gyászról beszélt, hogy miért látszik elõtted olyan különösnek a gyászod. És azt mondja: Asszonyom, látszikot nem ismerek. Hát látszik az egész ország, látszik az egész világ, és én abban reménykedek, hogy az én álmaim – mégiscsak tovább kell mennünk –, és terjedni fog. Mert én azt is érzem, nem lehet ezt kimutatni, ahogy mondják, hogy most egy tüntetésen ezren voltak, az ötezerre. Ezt könnyû mondani, más számot, de akik, én tudom, hogy várják, ahogy a Biblia mondja, hogy az emberek várják az Isten fiainak eljövetelét, annak ellenére, ha nem érdekük, meg kell mondani az igazat, mert ebben a Jónás, babitsi mondásnak is nem csak igaza van és ez nem közhely. Nagyon sokan hallgatnak, mivel érdekük a hallgatás. Énvelem mit lehet csinálni? Hát azért szeretnék élni még egy darabig… Szólaljon meg egy bencés tanítványa is, Áment Lukács atya, hogy miként látta egykori tanárát: A szakmai tudás elmélyítésén és gazdagításán túl elõször is õszinte közvetlensége volt az a vonása, amely rögtön megragadott engem és például szolgált számomra: a másik ember elõitéletektõl mentes elfogadása, helyzetének õszinte feltárása és konkrét megsegítése. (Miként az ókeresztény korban Márton, a római katona és katekumen fél köpenyével megsegítette a koldust… „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.”) Másrészt a felelõs szeretet és készség a szolgálatra: az igazi szeretet embertársaink, a ránk bízottak, a közösség szolgálatát jelenti (az érzelem, a mosoly csak ráadás lehet, nem pótolhatja odaadásunkat.) Az elmúlt harminc év alatt ismét és ismét erre a szolgálatra kaptunk példát Szokolay tanár úrtól mûveiben és megnyilatkozásaiban: legyünk „õrzõi” testvéreinknek, közösségeinknek, ennek a sokszor „megpróbált” nemzetnek, az emberiségnek. Tanár Úr! Köszönöm! Köszönjük! Tanár Úr! Kedves Sándor, mindannyiunk nevében köszönöm! Várszegi Asztrik

13

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

H Í R E K rült sor Pannonhalmán. Az elsõsorban a gasztronómiai lapokat képviselõ újságírók a tájékoztatót követõen különbözõ salátákon meg is kóstolhatták a levendulával ill. diólevéllel és zsályával ízesített boreceteket.

szeptember 18-22. A Bencés Konföderáció prézes apátjai Downside-ban tartották 2006. évi szinódusukat, amelyen Asztrik fõapát úr is részt vett a Magyar Bencés Kongregációt képviselve.

október 16. Eduárd Benedek Brunschweiler emléktáblájának avatására került sor a Pannonhalmi Fõapátság fõbejáratánál. A Born Frigyessel (aki a második világháború idején a svájci követség kereskedelmi attaséja, a Nemzetközi Vöröskereszt országos megbízottja volt) aláírt szerzõdés értelmében Pannonhalma, az apátság épülete és parkja a Nemzetközi Vöröskereszt védelme és Brunschweiler Eduárd svájci állampolgár igazgatása alá került, és területenkívüliséget élvezett. Brunschweiler Eduárd Pannonhalmára költözött, és mindaddig a Nemzetközi Vöröskereszt és Pannonhalma szolgálatában állt, amíg 1945 nyarán a megszállók ki nem utasították az országból. Az emléktábla-avatáson Asztrik fõapát úr köszöntõje után Szita Szabolcs történész (Holocaust Közalapítvány) tartott elõadást, majd Marc-André Salamin a Svájci Államszövetség nagykövetének ünnepi beszéde következett, ezt Mike Oeke, a Nemzetközi Vöröskereszt megbízott delegációvezetõjének ismertetése követte. A leleplezés és koszorúzás után a résztvevõk részleteket tekintettek meg az E. B. Brunschweiler életét feldolgozó dokumentumfilmbõl, amit Siklósi Szilveszter rendezett, majd befejezésül a bazilikában tisztelegtek Kelemen Krizosztom fõapát (a Világ Népeinek Igaza) sírjánál.

szeptember 23-24. Borián Elréd atya és a tanári kar néhány tagjának kíséretében a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium tanulóinak egy csoportja utazott a németországi Meschede-be, hogy az iskolák közötti kapcsolat 25 éves jubileumát együtt ünnepeljék. A küldöttséghez csatlakozott Asztrik fõapát úr, Korzenszky Richárd perjel atya és a két gimnáziumunk igazgatója: Horváth Dori Tamás atya és Hardi Titusz atya is. Az ünnepség záró szentmiséjében Asztrik fõapát úr diakónussá szentelte Maurus Runge testvért. szeptember 27. Mind a gyõri, mind a pannonhalmi gimnáziumunkban rendkívüli ének-zene órát tartott a Muzsikás együttes. október 3. A Közvetítõ címû filmet Asztrik fõapát úr, valamint Kabay Barna és Petényi Katalin rendezõk jelenlétében mutatták be a Római Magyar Akadémián. október 4. A pannonhalmi bazilikában fogadhattuk a Montserrati Bencés Apátság Fiúkórusát, akik katalán, spanyol és olasz barokk mûveket adtak elõ Joaquim Pique i Calvo vezényletével. október 5. A Gyõri Könyvszalon keretében Villányi László költõ beszélgetett Varga Mátyás atyával új kötetének megjelenése kapcsán.

október 22. Rejtett kamerával címmel Dr. Szentpétery Tibor a forradalmat és a harcok következményeit ábrázoló ötvenhatos képeibõl nyílt kiállítás a gimnázium Tetõtéri Galériájában. A szerzõ 1956 októberében és novemberében ballonkabátja alá rejtett kamerával járta Budapestet, és örökítette meg a többnyire szomorú történéseket. E napon vette át Galambos Iréneusz atya a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Közgyûlés emlékplakettjét az ötvenhatos forradalom gyõri eseményeiben való tevékeny részvé-

október 8. Az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékeztek a burgenlandi Halbturnban Paul Iby kismartoni megyéspüspök úr és Asztrik fõapát úr jelenlétében. október 12. A BUSZESZ Zrt-vel közösen készített Bencés borecetek sajtóbemutatójára ke14

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

teléért. A díjat Kara Ákos alelnök Pannonhalmán adta át. A gimnázium tornatermében diákjaink által tartott megemlékezésen Jelenits István piarista atya mondott ünnepi beszédet, és Illyés Gyula versének segítségével idézte fel az ötven évvel ezelõtt történteket.

Bencés Kiadó által az utóbbi években kiadott három könyvét. E napon áldotta meg Asztrik fõapát úr a Budapest Bortársaság Bazilika nevû új borboltját, amely kiemelt helyet biztosítva a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borainak, egyfajta utódja kíván lenni a múlt század elsõ felében Budapesten létezett fõapátsági borszaküzletnek.

október 23. Az ünnepi orgonahangversenyt a bazilikában Áment Lukács atya tartotta. október 28. Mark S. Hanson, a Lutheránus Világszövetség elnöke látogatott Pannonhalmára Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke kíséretében. október 31. A már negyedszázada a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban biológiát tanító dr. Rékási József az MTA kupolatermében Rácz tanár úr életmûdíjat vehetett át. Rékási tanár úr igazi tudós tanár, aki a pedagógiai és tudományos munkája során igényességre, a tudományos munka szeretetére is nevelte és ma is neveli és oktatja diákjainkat. Tanítványai közül sokan szerepeltek eredményesen a különbözõ tanulmányi versenyeken, sokan választották az orvosi pályát. október 24. - november 8. Az Általános Káptalan határozata alapján kánoni vizitációra került sor a Magyar Bencés Kongregációban. A vizitációt – fõapát úr felkérése alapján – André Louf és Philippe Vanderheyden belga apátok vezették. november 6. Az Asztrik fõapát úr vezetésével mûködõ Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány Magyar Katolikus Egyház 1956 címmel tartott tudományos konferenciát Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán. A konferencián – amelyet Erdõ Péter bíboros-érsek nyitott meg – történészek, levéltárosok és a korszakkal foglalkozó kutatók tartották elõadást, majd 1956, a megélt történelem címmel kerekasztal-beszélgetés zárta a programot.

november 10-11. Ebben az évben is megrendezték a pannonhalmi diákok a Szent Márton napi jótékonysági vásárt, amelynek bevételét ebben az évben az erdélyi Válaszúti Szórványkollégiumnak juttatják el. A szórványkollégium azoknak az észak-mezõségi óvodásoknak és kisiskolásoknak az oktatását vállalja, akiknek szülõfalujában vagy annak közelében nincs lehetõségük saját anyanyelvükön tanulni. Vezetõje a neves néprajzkutató, a válaszúti Kallós Zoltán, aki munkatársaival maga is jelen volt a Szent Márton napi rendezvényeken, elõadást is tartott bemutatva néprajzi gyûjtõútjainak gyümölcseit. A vendégekkel történt kötetlen beszélgetések nyomán diákjaink is betekintést nyerhettek az erdélyi szórvány-magyarság életébe. Idén 25 éves a németországi meschedei bencés gimnázium és a pannonhalmi bencés gimnázium közötti testvér-kapcsolat. A jubileum alkalmából a meschedei gimnázium diákjai és tanárai is részt vettek ünnepünkön, este a gimnázium diákjaiból álló big band koncertet is adott a tornateremben. Az ünnepi szentmise fõcelebránsa és igehirdetõje Dominikus Meier meschedei apát volt, aki beszámolót tartott apátságuk életérõl. november 17. A Pannonhalmi Fõapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. és az MKB Bank Nyrt. közös Szent Márton Napot tartott. Asztrik fõapát úr köszöntõjét követõen Giovanni Battista Pergolesi: Stabat Mater címû mûvét a Liszt Ferenc Kamarazenekar adta elõ Rolla János vezetésével, valamint Catherine Bott szoprán és Robin Blaze kontratenor közremûködésével. Az ünnepi megemlékezést Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök tartotta. Az idei Szent Márton-díjat Szokolay Sándor zeneszerzõ vehette át. A barokk

november 9. Itt tartózkodása idején André Louf atya, aki harminc éven át volt az észak-franciaországi Mont-des-Cats trappista közösség apátja, Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán és az Írók Boltjában találkozott olvasóival, bemutatva a 15

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

ebédlõben az új termény és bor megáldása után állófogadás és borkóstoló zárta az ünnepet. E napon tartott elõadást Velkey Ferenc egyetemi docens a gimnázium Teleki-termében A Kaszinó-jelenet címmel – közelítés a Széchenyi-Kossuth vitához „elsõ találkozásuk” kapcsán.

november 24. Sági László kutató (MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet) tartott elõadást Genetikailag módosított növények: áldás vagy átok? címmel a gimnázium Teleki-termében. november 26-28. A Szent Domonkos Rend magyarországi tagjainak tartott lelkigyakorlatot Asztrik fõapát úr Dobogókõn.

november 22. Forrai Botond atya a Gyõr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért díjat vehette át Gyõrött.

november 28. A Petõfi Irodalmi Múzeumban Varga Mátyás atya A leghosszabb út címû kötetét mutatták be. A szerzõvel Margócsy István irodalomtörténész és Tolnai Ottó költõ beszélgetett.

november 23. A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja folytatva munkáját, egynapos ülést tartott.

A 90 ÉVES PLACID ATYA KITÜNTETÉSE A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae díjat adományozott Olofsson Placid atyának 90. születésnapja alkalmából. A kitüntetés átadásakor Erdõ Péter bíboros úr, a MKPK elnöke tolmácsolta a magyar egyház háláját, mert Placid atya egész élete során tanúságot tett hitérõl. Szerzetesi pályája kezdetén tanárként szolgált. A Gulág-táborokban elítélt társaiban tartotta a lelket és a túlélés reménységét, majd idehaza fizikai munkásként állt az emberek mellett. Isten jóságából mind a mai napig sokak lelkipásztora. Mi, rendtársai, Placid atyával együtt köszönjük meg Istennek, hogy a hit ereje és derûje minden körülmények között megõrzi az istenhívõ embert! Ezúton gratulálunk Placid atyának és fejezzük ki Isten iránti hálánkat, hogy Szent Benedek követésére hívta! szerk.

ÚJ MUNKAKÖRÖK PANNONHALMA Fehérváry Jákó

eddigi munkakörei megtartása mellett a Szent Három Nap vendégfogadásának és programjainak felelõse, a Bazikila Mûhely titkára

GYÕR Kühár Ede

kisegítõ lelkipásztor a Szent Benedek Leányai Társaságban és a Pannonhalmi Területi Apátság lelkipásztori helyein Hegedûs Odó dr. eddigi munkakörei megtartása mellett a Pannonhalmi Területi Apátság ifjúsági referense

16

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI 2006. június 7-én a Szentatya Ficus-i címzetes püspöknek és a bahiai (Brazília) egyházmegye segédpüspökének nevezte ki Dom Gregório Paixão Neto OSB-t. Dom Gregório 1964-ben született, 1986-ben tette le elsõ fogadalmát a bahiai Szent Benedek Apátságban és 1993-ban szentelték pappá. A Szentatya Robert Le Gall OSB Mende-i püspököt Toulouse metropolita érsekévé nevezte ki. 2002-ben történt püspökké szentelése elõtt 1983-tól a Kergonan-i monostor apátja volt. A Sankt Gallen-i Apátság könyvtára új internetes oldalán közel 40 ezer kézirat jó minõségû képe érhetõ el, szakszerû leírásokkal, német, angol, francia és olasz nyelven is. Kétféle módon is hozzáférhetõ: http://www.stiftsbibliothek.ch, a másik cím: http://www.cesg.unifr.ch. Július 24-én a Salzburg melletti Michaelbeuron szerzetesei apáttá választották a 38 éves Johannes Perkmann atyát. Október 1-jén iktatta be hivatalába a salzburgi érsek. Július 25-én az angliai Douai Apátság szerzetesei újabb nyolc évre bizalmat szavaztak Geoffrey Scott apát úrnak. A jeruzsálemi Dormitio Apátság idén ünnepli alapításának századik évfordulóját. Augusztus 15-én Notker prímás-apát celebrálta az ünnepi szentmisét. Ugyanezen a napon emlékeztek meg arról is, hogy éppen nyolcvan éve kapta meg a monostor az apátsági rangot. Edmund Wagenhofer salzburgi fõapát személyes okokra hivatkozva 2006. júliusától három hónapra hivatali szolgálatát felfüggesztette. Távollétében P. Benedickt Röck perjel adminisztrátorként vezeti a közösséget. Októberben az Osztrák Kongregáció prézese, Clemens Lashofer apát úr, felkeresi a közösséget. 2006. augusztus 4-én a tanzániai Peramiho Apátság közössége apáttá választotta Anastasius Reiser münsterschwarzach-i atyát. Anastasius atya 1964-ben született, 2002 és 2004 között élt Tanzániában. Augusztus 9-én a Downside-i apátság szerzetesei apáttá választották Aidan Bellenger atyát. Augusztus 27-én ünnepelték Maria Laach-ban a templom felszentelésének 850. évfordulóját. Az apátságot 1093-ban alapították, a templom felszentelésére 1156. augusztus 24-én került sor. Szeptember 30-án az augsburgi Szent István Apátság 18 szerzetese három évre adminisztrátor perjelnek választotta Theodor Hausmann atyát. A választásra Emmeram Krankl apát idén májusban történt lemondása miatt került sor. Emmerám apát a Bajor Kongregáció prézese maradt. Theodor atya hittant és történelmet tanít az apátság iskolájában, ahol õ is tanult és ahonnan a monostorba lépett 1984-ben. A Tutzingi Bencés Missziós Nõvérek általános káptalanja szeptember 20-tól Rómában ülésezett. A káptalan Angela Strobel nõvért választotta meg új általános elöljárónak. Tanácsába Fülöp-szigeteki, koreai, kenyai és brazíliai nõvéreket választottak. Ez a nemzetközi összetétel jól tükrözi a kongregáció összetételét is, amelynek jelenleg 19 perjelsége van, 1300 nõvérrel. A Szentatya Gregor Maria Hanke plankstetteni apátot nevezte ki Eichstatt püspökének. Gregor apát 1954ben született, filozófiát és teológiát tanult. 1982-ben tette elsõ fogadalmát Plankstettenben, és 1983-ban szentelték pappá, tíz évvel késõbb választották apáttá. Október 14-i kinevezése elõtt a német médiában többször is felmerült, hogy a bajor Kormány akadályozni próbálta kinevezését, az 1924-es Bajor Konkordátumra hivatkozva. Hanke apát a 27 német püspök között a legfiatalabb, és az egyetlen, aki szerzetesként lett püspök. Dr. Rowan Williams canterbury-i érsek és XVI. Benedek pápa elsõ találkozójára november 23-án került sor Rómában. A pápai audiencia az érsek római látogatásának központi eseménye és VI. Pál és az akkori canterbury-i érsek 1966-os találkozásának is emléket állít. Az érsek ellátogat az Aventinusra is, ahol a Sant' Anselmo Apátságban elõadást tart, „Szent Benedek és Európa jövõje” címmel. összeállította: Kelemen testvér 17

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

ÚJ KIADVÁNYOK VÁRSZEGI ASZTRIK: Senki sincs kizárva 2006, 176 oldal + 8 oldal színes képmelléklet 3100 Ft Megjelent a Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát 60. születésnapjára tervezett sorozat harmadik kötete. A külsõ, monostoron kívüli barátok (Találkozások) és a szerzetesközösség (Psalterium Abbatis) után a sorozat zárókötetében (Senki sincs kizárva) maga az ünnepelt szólal meg, és vall magáról, hitérõl, hivatásáról és emberi elkötelezettségérõl. Az interjúkat, beszédeket, elõadásokat, tanulmányokat és fényképeket tartalmazó kötet egy-egy villanásnyi bepillantást ad Várszegi Asztrik 15 éves apáti szolgálatának fontosabb eseményeibe.

ANDREA GRILLO: A liturgia születése a 20. században Tanulmány a liturgikus mozgalom és a (poszt)modernitás viszonyáról 2006, 449 oldal, 3850 Ft Andrea Grillo, a könyv szerzõje 1961-ben született Savonában, a genovai egyetemen jogot végzett, ezt követõen teológiát és filozófiát tanult, és liturgikával kezdett el foglalkozni. 1994-ben a fundamentális teológia és liturgia viszonyáról doktorál, és ugyanattól az évtõl tanít a római S. Anselmo Egyetemen, ahol 2006 õszétõl professzor. Napjaink egyik legjelentõsebb és legeredetibb liturgikus teológusa. Nõs, két gyermek apja. Számos publikációja és fordítása jelent meg. […] a reformnak azzal a kihívással kellett szembenéznie, hogy a keresztény teológiai esemény a történelmi jövõben a rítus körülményei között is, és alapvetõen ott fog megtörténni. A rítussal szembeni ellenállás minden formája – amiképp a hozzá fûzött vak remény is – nem más, mint a századunkban kialalkult, teljesen új helyzet tükre: az általános gyökérvesztés, a végeláthatatlan hagyományok megszakadása és csaknem mindenfajta rítus hanyatlása. A rítus válságának láttán a teológia azt gondolta, hogy a múlttal szembeni önigazolásképpen rövid úton keres megoldást: a rítus válságára úgy kívánt reagálni, hogy nem törõdött vele, és mondta a maga igazságát a rítustól függetlenlül vagy egyenesen annak ellenében. Így tudta (vagy akarta) elkerülni a rítussal való számvetést, mintha csupán egy immár (kétségtelenül) letûnt világ öröksége volna, és ezzel saját identitását a rítusoktól megszabadított kereszténységre cserélte. […] A kultikus élmény nélkülözhetetlen közvetlenségének hiánya egyike azoknak a nagy problémáknak, amelyek a harmadik évezred egyháza elõtt állnak. […] Azért lehet mondani, hogy a liturgia a 20. században született, mert elõször keltette fel a teológia direkt, közvetlen, szinte 'mohó' érdeklõdését.

ABBÉ PIERRE: Istenem… miért? Abbé Pierre Frédéric Lenoirral folytatott beszélgetései alapján 2006, 90 oldal, 1900 Ft Bár Magyarországon igen kevéssé ismert, hazájában – a közvéleménykutatások szerint – Abbé Pierre hosszú évek óta a legnépszerûbb franciák élmezõnyében szerepel. Népszerûbb, mint Jean-Paul Belmondo, a legendás Cousteau kapitány, vagy akár Zinadine Zidane. A "Vox Populi" már életében kanonizálta, így válhatott a mai francia társadalom szentjévé. De mi lehet az, ami több mint fél évszázad óta ennyire megragadja és vonzza az embereket? Gazdag életpályája óriási távolságokat ível át. Harcos aktivista, aki habozás nélkül kiáll az otthontalanok ügye mellett, és szelíd bölcs, akinek legbensõbb meggyõzõdése, hogy az Isten Szeretet, s hogy életünk értelme az, hogy megtanuljunk szabadon válaszolni erre az isteni szeretetre.

18

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

ANDRÉ LOUF: Gyengeség és kegyelem 2., átdolgozott kiadás, 2006, 226 oldal, 2670 Ft André Louf könyve segítség mindazoknak, akik Isten keresésének kalandjára vállalkoztak. Olyan õsi szerzetesi értékekrõl olvasunk, mint az aszkézis, a csend és a spirituális kísérés. Hogyan ismerhetjük meg Isten hangját a lelkünk mélyén? Hogyan tapasztalhatjuk meg a kegyelmet, amelyet Isten szüntelenül kínál nekünk? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy nem válunk illúzióink áldozatává? André Louf, aki 1963-tól mintegy harminc éven át volt az észak-franciaországi Montdes-Cats trappista közösség apátja, egész szerzetesi életének tapasztalatait osztja meg velünk. Olvasunk a sivatagi atyák tanításáról, Evagriosz Pontikoszról, Cassianusról, Szent Benedekrõl, a németalföldi misztikusokról, a II. Vatikáni Zsinatot megelõzõ lelkiségrõl és a modern pszichológia által nyújtott segítségrõl. A Gyengeség és kegyelem lapjain kirajzolódik az Istent keresõ ember – szerzetes vagy világi – életútja a kezdeti lelkesedéstõl az elkerülhetetlen buktatókon át Isten kegyelmének megtapasztalásáig, amelynek hatására – Szent Pált idézve – végül megszületik az új ember, aki nyitott Isten akaratának teljesítésére és minden embertársának elfogadására. ANSELM GRÜN: Adj új értelmet a világnak! Bencés Lelkiségi Sorozat 44, 2006, 93 oldal 1750 Ft Anselm Grün könyve a keresõ emberekhez szól. A hitet olyan problémamegoldáshoz hasonlítja, amely magasabb síkra emeli a problémát: átértelmezi. De nemcsak a mindennapok konkrét nehézségeit képes átértelmezni, hanem az élet egészét is. Hinni – szeretni – dicsérni: ez a három szó foglalhatná össze az új magatartást, amely egyben a kereszténység lényegének is foglalata.

GARCÍA M. COLOMBÁS: A Szentírás olvasása - A lectio divina Bencés Lelkiségi Sorozat 45, 2006, 182 oldal 1750 Ft A lectio divina szent olvasást jelent, amelynek sohasem érünk a végére. Nagy Szent Gergely gyönyörû meghatározása szerint a lectio bizonyos értelemben az isteni akarat, e végtelenség kifürkészésének eszköze. Minél többet olvassuk, annál több értéket fedezünk fel benne, annál nagyobb gazdagságot kínál. A lectio divina gyakorlásáról fontos megjegyezni, hogy sohasem számított a monasztikus élet kiváltságának. A kereszténységhez tartozik, sõt az egész emberiséghez. Isten azért adta, hogy mindannyian éljünk vele, és soha ne lankadjunk az olvasásban. A spanyol bencés szerzõ mûvét nem tudományos értekezésnek szánta, hanem azt a gyakorlati célt tartotta szeme elõtt, hogy a maga szerény módján részt vehessen a szent olvasás megújításában.

VARGA MÁTYÁS: A leghosszabb út Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006, 64 oldal 1500 Ft Hallás, látás, szavak, nyelv. "Intuitus" és "intel-lectus". Fényfoszlányok egy hegyi úton, járda, folyó. Ez a versbeszéd maga is valamiféle szüntelen mozgás részévé válik, mintha kívül kerülne a nyelv behatárolt áramlásán, és olyan mélyen gyökerezne a hallásban, hogy fel is függeszti a beszédet. Nem azt próbálja elmagyarázni, ami különös. Hiszen minden, ami létezik - és még az a parányi rész is, amit ebbõl (érzékeink és idegrendszerünk által) képesek vagyunk felfogni -, végtelenül különös, ha valaki még akkor is nyitva tudja tartani a szemét és értelmét, ha önnön sötétségében jár. Megmaradni éhesnek, befejezetlennek, elfogadni az emberi végességet, de mégis továbbmenni, és fáradhatatlanul kutatni, nyitottan, végtelenül nyitottan lehetõségeink határait, keresni, meddig mehetünk el az érzékelésben, a tapintásban, a gondolatban, milyen távolra és milyen közelre juthatunk általuk… Lorand Gaspar (Párizs)

19

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

NYOLCRA EMELKEDETT A BENCÉS GYÓGYTEÁK SZÁMA

ST. MARTINUS CUVÉE 2006 Immáron negyedik évjáratban készült el november elsõ dekádjára a Pannonhalmi St. Martinus Cuvée. Az évjárat újbora mindig elsõ lenyomata, kóstolható formája az évjárati jellemzõknek. A 2006-os évjárat elhúzódó tavasszal indult. Néhány hét forróság után az augusztus is kánikulai napok hiányában elõzte meg a gyönyörû, kiegyenlített szeptembert és októbert. Mindezek nagyon egyenletes érést, s ezáltal karakteres fajtajellegek kialakulásának lehetõségét biztosították. Újborunk alapját a Fûszeres tramini fajta alkotja, amit a Királyleányka gazdagít. A szépen megmaradt savak zálogai az elsõdleges gyümölcsaromáknak, fõleg alma és nyári körte illatok emlékét elevenítve fel, amit friss szõlõillat karéjoz. Izében a tramini jellemzõjeként vastagon terül a szájban. Savtartalma játékos élénkséget biztosít a bornak, õrizve annak aromáit. Néhány gramm maradékcukor tartalma segíti az ízharmónia fenntartását, s a bor még kedvesebbé válik tõle.

Öt évvel ezelõtt mutattuk be a Pannonhalmi Gyógytea-család elsõ négy tagját a gyõri Széchenyi Patikában. Az elmúlt évek során a Pannonhalmi Fõapátság és a Herbária Rt. együttmûködésének eredménye, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet „gyógyhatású készítményként” további négy gyógytea forgalomba hozatalát engedélyezte. Legújabb teáink is Reisch Elek bencés gyógyszerész testvér 1735-re datált kéziratos rendeléstani kézikönyvébõl származnak. A mára kapható összesen nyolc pannonhalmi gyógytea titka ugyanaz, mint az õsi monostori gyógyászaté is: a gyógyító szerzetes és a gyógyulásra váró beteg nemcsak a természet erejével számol, hanem a fûben, fában orvosságot alkotó, teremtõ Isten szeretetében is bízik. Jó szívvel ajánlom immár mind a nyolc gyógyteánkat. A PANNONHALMI GYÓGYTEÁK: Laudes tea Vesperás tea Májvédõ tea Szívnyugtató tea Vesetisztító tea Izületi tea Salaktalanító tea Fogyókúrát kiegészítõ tea Cirill atya

Liptai Zsolt borász

A PANNONHALMI SZEMLE téli (2006/4.) számának témája:

mindenség LORAND GASPAR az alkotó tevékenységrõl II. JÁNOS PÁL PÁPA beszéde Galileirõl a Pápai Tudományos Akadémián SIMON T. LÁSZLÓ „Ha valaki Krisztusban van…” (Az „új teremtés/teremtmény” kérdése Szent Pál teológiájában) WILLIAM LANE CRAIG Hová tegyük a Teremtõt? (S. Hawking Istenrõl és a teremtésrõl) HANS JONAS Halhatatlanság és mai exisztencia SZÉKELY LÁSZLÓ Kozmológia és természettudomány: a fizikai kozmológia ismeretelméleti határairól VINCZE TERÉZIA Világok határán, belsõ utakon (Szemzõ Tibor és Szaladják István filmjérõl) KOMÁLOVICS ZOLTÁN A lélek csodálatos tárnamélye (M. Blanchot-ról) TÓTH SÁRA A világ botrányát felvéve (Kertész Imrérõl) FRITZ MIERAU Florenszkijról és az orosz vallásfilozófiáról BORIÁN ELRÉD A Paradicsom fái TOLNAI OTTÓ, YVES BONNEFOY, BORBÉLY JÁNOS és VILLÁNYI LÁSZLÓ versei A LAP MEGRENDELHETÕ A SZERKESZTÕSÉG CÍMÉN:

9090 Pannonhalma, Vár 1. ([email protected]) ww.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com

TARTALOMJEGYZÉK AZ INTERNETEN: KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETÕ

20

TIHANYI APÁTSÁG

A 2006. év utolsó negyede eddig – december elejéig – minden különösebb, rendkívüli esemény nélkül telt el. Mégis rendkívülinek mondhatjuk a Borsos Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításunkat, amely az elmúlt évtized minden bizonnyal legsikeresebb és leglátogatottabb kiállítása volt: méltó az alkotóhoz és méltó a helyhez, Tihanyhoz. Október végén zártuk. Októberben külön öröm volt, hogy a sok vendég között fogadhattuk a meschedei gimnázium tanárait és több rendtársat az apátságból. Szép napot töltöttünk együtt. Majd Szent Márton ünnepe után vendégül láthattuk Dominicus apát urat is Tihanyban.

November eleje óta csendesebb a világ, a látogatók száma jelentõsen lecsökkent, egyre ritkábban tûnnek föl turista csoportok. A vendégház azonban rendszeresen fogadja a továbbképzésre, lelki elmélyülésre érkezõket. A galériát átvette az Erzsébet-kör immár hagyományos adventi bazárja: évek óta buzgó, lelkes asszonyok szorgalmából ruhanemût, ajándéktárgyakat gyûjt és kínál a bazár, s a befolyó adományokból rászoruló szegényeket segítenek. Az énekkarunk szorgalmasan készül az ugyancsak már szokásosnak mondható advent harmadik vasárnapi áhítatra. Ünnepeink szebbek az õ énekükkel. A közelmúltban jelent meg a Tihanyi Apátsági Templom Énekkarának második CD-je „Maradj velünk” címmel, színes és színvonalas tartalommal. November 11-én volt a „Kézfogás”: az egyházi iskolák öregdiákjainak hagyományos találkozója. Kb. 250 résztvevõje volt ennek az eseménynek. Czigány György költõ volt a találkozó vendége, elõadója. A délutáni szentmisét Görbe László piarista atya mondta. Ugyanerre a napra esett a község bor- és hal-ünnepe, a gar21

TIHANYI APÁTSÁG

da-fesztivál. Megtöltötték a templomot a színes ruhákba öltözött borrendi tagok, a sok vendég és turista. Eleinte idegenkedtem ezektõl az alkalmaktól, de az évek során meggyõzõdtem arról, hogy fontosak: ilyenkor lehet szólni olyan emberekhez is, akik más alkalommal talán nem látogatják a templomot. Míg folyt a házban az öregdiákok találkozója, odakinn a Visszhang-dombon sütötték a halat, kínálták a bort: igazi népünnepély volt. (Persze a garda olyan hal, amely hideg vízben gyûlik össze a tihanyi kútnál, most pedig enyhe, sõt majdnem hogy meleg volt az õsz: a halászok próbálkozása nem sok sikerrel járt, de hát föltalálták már a mélyhûtõt - így aztán mégis került garda a nyársakra.) Szent Ányos ünnepén a veszprémvarsányi hívek csoportját láthattuk vendégül Pál atya vezetésével. Közös öröm volt ez a találkozás. Az ünnepi liturgiánkat Szendi József ny. érsek úr vezette. Talán megbocsátják az Olvasók, hogy közvetve magamról is írok. A munkatársak igazi meglepetést készítettek 65. születésnapomra. A kõtárban látható állandó kiállításon asztalnál ülõ szerzetesek csoportjával találkozik a látogató. Megelevenedtek ezek a régi szerzetesek, hogy megnézzék, milyen az élet most az apátságban. Fergeteges paródiában ismerhettünk magunkra, mai szerzetesek: nagy lelkesedéssel és szeretettel készült ez az ünnepi elõadás, amelyben szinte valamennyi munkatársunk szerepelt. Közelebb hozzák az ilyen események egymáshoz a más-más területen dolgozó munkatársakat, és leírhatatlan, jó érzés közösen nevetni. Megkezdõdött az advent: hajnali szentmisét két helyen is végzünk. Tihanyban és Aszófõn szépen látogatják a reggel 6 órakor kezdõdõ szentmiséket. Advent szombatjain az esti szentmise után a hívek kis csoportjával közösen énekeljük a Vesperást.

Karácsony másnapján – ez is szokás már – karácsonyi koncert lesz az apátsági templomban délután 4 órakor. A Kecskés-együttes jön most hozzánk „Magyar karácsony” címû mûsorával. Újév napján pedig, ugyancsak délután 4 órakor Mali Katalin orgonamûvész újévi koncertjét hallgathatják meg az érdeklõdõk. A 2007. év elsõ felének fontosabb dátumai: Ökumenikus istentisztelet január 15. (hétfõ) 17.00 igehirdetõ: Ördög Endre, a veszprémi evangélikus egyházmegye esperese. Nagyböjti lelki nap március 10. (szombat, 10 ó.)

Néhány kiadványunkra hadd hívom fel az érdeklõdõk figyelmét: Borbély Kamill: „Melyik a fõparancs?” (Beszédek, elmélkedések) – 800 Ft Korzenszky Richárd: „Üzenõfüzet” (Kinyílott az aranyesõ – Jegyzetek a Magyar Katolikus Rádiónak) – 800 Ft

Szent Benedek Atyánk ünnepe március 21. (17.00 óra) Tetõtéri elõadások (mindig pénteken!) február 16. 17.00 március 9. 17.00 április 13. 18.00 május 11. 18.00 június 8. 18.00 (Az elõadók és a témák még nincsenek rögzítve!)

Mécs László: Piros csizmán õszi harmat (Válogatott versek) – 900 Ft Titkárságunkon megrendelhetõk.

Karácsony közeledtével a következõ sorokkal kívánok közösségünk nevében áldott ünnepeket: Valami nagyon hiányzik ebbõl a világból. Ilyenkor, Karácsony és Újév idején, amikor rádöbbenünk az idõnek kérlelhetetlen múlására, joggal van lelkiismeret-furdalásunk: valamit mindig elmulasztunk. Fontosabbnak tartunk érvényesülést, elõrejutást, gazdagodást, utazásokat, – s közben szegényebbek leszünk, mert elmaradtak a soha vissza nem térõ találkozások, a rácsodálkozások, a csendes percek vagy órák, amikor megszólíthatott volna bennünket is az Üzenet: „Veletek vagyok! Értetek vagyok!” Karácsonynak ez az örömhíre. Bárcsak megtapasztalnánk életünkben, hogy velünk az Isten. S ha találkoztunk Vele, a betlehemi pásztorokkal együtt, akik hallották az örömhírt az éjszakában, bátran siessünk ebben a sötétségbe burkolózó világban az emberek közé, hogy továbbadjuk a hírt mindazoknak, akikkel találkozunk. Siessünk, hogy az Isten jóságát és emberszeretetét megtapasztalva emberibbé válhasson ez a világ! Richárd atya 22

SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR, BAKONYBÉL

Kert a falak mögött A bakonybéli bencés szerzetesek élete KIÁLLÍTÁS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN 2006. december 1. - 2007. február 28. 2006 áprilisában a Néprajzi Múzeumban rendezett „Mûanyag” címû tárlattal indult el az a tizenkét részbõl álló kiállítássorozat, mely a Kiállítási Dominó 2006 címet viseli. Egy esztendõ leforgása alatt hónapról hónapra újabb múzeumban nyílik meg a mai magyar társadalom valamely jellegzetes, avagy éppen egyedi jelenségét bemutató tárlata. December elejétõl a Nemzeti Múzeum a bakonybéli bencés szerzetesközösség életérõl szóló kiállítással várja a látogatókat. A monostor mikrovilága nemcsak hangulatos adventi díszlet, hanem hagyomány és modernitás együttélésének vonzó jelenkori példáját szemlélteti. Néhány évvel ezelõtt, 1998 õszén néhány bencés szerzetes elhagyta a rend központját, Pannonhalmát és a hegyekkel övezett festõi Bakonybélben telepedett le. Azzal a szándékkal tették ezt, hogy itt teremtsék meg a Szent Benedek Reguláján alapuló monasztikus életformát. Nem érkeztek idegenbe, lassan ezer éve annak, hogy Szent Günter niederaltaichi remete otthonra talált a bakonyi rengetegben és annak, hogy kérésére Szent István monostort alapított ezen a helyen. Alapos régészeti feltárással bizonyára elõtûnnének a középkori épület maradványai is, ma azonban szép vonalú barokk templom és rendház emelkedik a falu közepén. A tizenkilencedik században itt élt bencés apát, Guzmics Izidor kora ízlése szerint fallal körülvett hatalmas angolparkot alakított ki a monostor mellett. A kolostorkert, az Édenkert szimbóluma, Bélben ma nem kerengõ által határolt, csendes elmélkedésre szánt, szigorú rend szerint beültetett belsõ tér, hanem egy tájba simuló gyönyörû park és haszonkert. Ez tehát az a hely, ahol a bencés szerzetesközösség él – imádkozik és dolgozik. Mindennapjaikat a napi ötszöri közös ima rendezi. Korántsem „remetelét” az övék: szoros kapcsolatot tartanak a rend más közösségeivel és a faluval, vendégeket fogadnak és maguk is gyakran vendégeskednek. Munkájuk szervezése ugyancsak aktivitást, mozgékonyságot kíván. Igénybe veszik a modern élet áldásait, ki hinné, hogy honlapjukat párnaponta frissítik, sõt infobloggal is rendelkeznek! A hagyományos kolostori tevékenység, a gyógynövénykertészet itt is fontos szerepet kap. Évrõl-évre bõvül a kertben termesztett és feldolgozott növények köre. Nemcsak teákat és növényi alapanyagú kenõcsöket készítenek, de sok kiváló lekvár, szörp, a „Lacrima Günteri” nevû likõr, legújabban pedig fûszerolaj kerül ki Domonkos perjel atya keze közül. A Szent Mauríciusz Monostorban gyertyaöntõ és -mártó mûhely is mûködik, ennél azonban jelentõsebb mûtárgymásoló tevékenységük. Mindezek a termékek a monostor ajándékboltjában vásárolhatók meg, de a szerzetesek jellegzetes alakja feltûnik az ország számos pontján rendezett kézmûves kirakodóvásárokon is. Mi az, amit ebbõl a sajátos életformából megmutathatunk a látogatóknak, és milyen eszközöket vehetünk igénybe hozzá? Miért gondoljuk azt, hogy a szerzetesközösségrõl készült kiállítás helyet kaphat a Nemzeti Múzeum falai között? A közelmúlt, sõt a jelen tárgyi környezete az elmúlt két évtizedben a nemzetközi múzeológiai gyakorlatban elfogadott témává vált. A kiállított tárgyakra való ráismerés, vagyis az érintettség az, mely ezeket a kiállításokat olyan vonzóvá teszi a látogatók elõtt. Persze korántsem a zajos siker vágya indította útjára a Kiállítási Dominót, hanem az, hogy a minket körülvevõ világ egy-egy izgalmas jelenségét a magunk eszközeivel képezzük le. A Nemzeti Múzeumban egy olyan „archaikus” életforma bemutatására teszünk kísérletet, amely ugyanakkor minden ízében „modern” is. 23

SZENT MAURÍCUIUSZ MONOSTOR

A tárlat gerincét egy kiváló fotómûvész, T. Asztalos Zoltán sorozata adja. A képeken megjelennek a közösség hétköznapjai és ünnepei, láthatjuk a szerzeteseket magukban és másokkal, megérezhetünk valamit környezetük különös levegõjébõl. A gyógynövénykertészet bemutatása hálás téma, a látogatók „végigkövethetik” a növények útját a kertbõl a szárítópadlásra, majd a tasakokba és a konyhán keresztül az üvegekbe. A Múzeum kiállítási gyakorlatától eltérõen ezúttal tehát egészen hétköznapi tárgyak, teászacskók és lekvárosüvegek is helyet kapnak a tárlókban. Hagyományosabb kiállítási tárgyaknak tûnnek Anzelm testvér mûtárgymásolatai. A tevékenység bemutatása itt is hangsúlyt kap: az általa készített tárgyak szerszámai, esetleg munkapadja társaságában jelennek meg. A szerzetes kiváló érzékkel válogat a (számára elérhetõ) mûkincsek sokaságából. A kiállításra kerülõ kollekció, mely a Nemzeti Múzeum gyûjteményébe került, a modernitással való harmonikus viszonyról árulkodik. Különösen szépek azok a talpas keresztek, melyek egyik oldalát a megfeszített Krisztus, a másikat csiszolt féldrágakõ, achát ékesíti. A jeruzsálemi és a kijevi zarándokkereszt elsõsorban archaikus ábrázolásmódja miatt érdemel figyelmet. Ez a fajta stilizálás jelenik meg a XX. századot idézõ mûtárgyaknál: a különös, labirintust idézõ Gut Aich-i kereszt megfogalmazásában vagy Péri József munkáin. Bakonybél hiteleshelyi pecsétjének másolata és a helyszínen talált középkori padlótégla töredékek rekonstrukciói a hely szellemét idézik, és egyben a monostorban folyó munka sokszínûségét is jelzik.

fotó: T. Asztalos Zoltán

A szerzetesek életét megörökítõ fotósorozat és a munkájukat reprezentáló „termékek” mellett néhány jól megválasztott használati tárgy, többek között jellegzetes öltözékük és a közös étkezések alkalmával használt mázas kék cserépedények is helyet kapnak az anyagban. Mohi Sándor rendezõnek az elmúlt években a béli közösségrõl forgatott dokumentumfilmjének vetítése is gazdagítja a kiállítást. Látványos, de visszafogott kiállítást tervezünk, mely elsõsorban témaválasztásában hoz újat, nyelve „nemzeti múzeumi”. Sedlmayr Krisztina

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság • Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik fõapát • Szerkeszti a Fõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: [email protected] • Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr. 24