A német kisebbségi médiák szerepe az identitás és a nyelv megőrzésében. Bevezetés Ezt a területet azért választottam, mivel apai ágon a német kisebbséghez is tartozom, szeretnék ebbe a témába egy kicsit belemélyedni, és a német nyelvhez való kötődésemet e dolgozat kereteiben végzett kutatásaimban kielégíteni. A munkám során egy kicsit közelebb kerülhettem a hazai németséghez (svábokhoz), s ez a dolgozatom által végzett munkát számomra még élvezetesebbé tette. Az elmúlt években sok, a magyarországi németség számára fontos esemény zajlott
Magyarországon.
Hónapokig
vitatkoztak
a
képviselők
a
parlamentben a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletéről. 1998 őszén önkormányzati választásokra került sor, ahol több mint 200 településen
alakíthattak
a
magyarországi
németek
kisebbségi
önkormányzatokat. Dolgozatomban elsősorban arra keresem a választ, hogy a magyarországi kisebbségi média hogyan járul hozzá (mennyire segíti) a helyi német kisebbséget nyelvének és identitásának megőrzéséhez. Dolgozatom első részében
a
magyarországi
németek
Második
Világháború
utáni
történelméből ragadok ki néhány fontos momentumot, mely nélkül a német kisebbségi média történetét nehezen lehetne megérteni. Majd a német elektronikus sajtó történetébe nyerhetünk betekintést, és ezután térek rá dolgozatom fő témakörére a szekszárdi Deutsche Bühne és a Neue Zeitung médiában és a német nyelv ápolásában, s annak közvetítésében betöltött szerepéhez. A Deutsche Bühne és a Neue Zeitung a magyarországi németek egyetlen közszolgálati színháza ill. médiuma Magyarországon.
1
Tehát megállapíthatjuk-e, hogy színház és a lap egyaránt nem kíván a piachoz alkalmazkodni, nem kíván szélesebb rétegek irányába nyitni? Nekem viszont az a véleményem, hogy a színháznak is nyitnia kellene, érdemes
lenne
meggondolni,
nem
lenne-e
célszerű
csak
egyes
színdarabokat németül játszani. A magyarországi németség túlnyomó részének nem anyanyelve a német, jó részük nem tud már németül, viszont valamilyen kötődése van a német kultúrához a nyelven kívül (svábbálok, templomi dalok, ételspecialitások). Ezeket az embereket a német nyelv kizárólagos használatával eleve kizárják a német kultúra megismeréséből és
annak
élvezetéből.
Szintén
nem
juthatnak
„információhoz,
műélvezethez” a többségi magyarok, akik nem beszélnek németül, de valamilyen oknál fogva kapcsolatban vannak a kisebbséggel. Ezekre a kérdésekre, feltevésekre szeretnék választ kapni kutatási munkám során.
Nemzeti kisebbség definíciója Az Európa Tanács 1201/1993-as Parlamenti Közgyűlési ajánlásának definíciója szerint: “…nemzeti kisebbség alatt az embereknek egy államon belüli olyan csoportja értendő, amelynek tagjai: a.) ennek az államnak a területén laknak és annak állampolgárai, b.) régi, szilárd és tartós kapcsolatot tartanak fenn ezzel az állammal, c.) sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellegzetességekkel rendelkeznek, d.) kellően reprezentatívak, bár számszerűleg kisebbségben vannak ezen állam egy körzetének lakossága körében,
2
e.) arra törekednek, hogy közösen megőrizzék azt, amiből közös identitásuk fakad, nevezetesen kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat vagy nyelvüket.” (1. cikkely)1 Egyik vonatkozó állásfoglalásában a Parlament világosan kifejtette, hogy nagy fontosságot tulajdonít e tekintetben „a kulturális, faji és etnikai kisebbségek részvételének a társadalmi és politikai döntéshozatali eljárásokban” annak érdekében, hogy a hátrányos megkülönböztetés jobban kiküszöbölhető legyen. A diszkrimináció tilalma, a minél szélesebb körű tényleges esélyegyenlőség megteremtése az Unió egyik legfontosabb alapelve. Ahogy a fentiekből is látszik az Európai Parlament a kisebbségvédelemről két – egymással komplementer – megközelítésben foglalkozik. A kifejezetten ilyen témájú állásfoglalásai elsősorban a nyelvi kisebbségeket helyezi a középpontba, és konkrét megoldásokat kínál, ugyanakkor a másutt előforduló utalások egyértelműen mutatják, hogy az etnikai, vallási (sőt szexuális és egyéb) kisebbségeket is védelemben kívánja részesíteni, ám az már nem világos, hogy konkrétan (anti-diszkriminációs védelmükön kívül) milyen jogokat biztosítana számukra. Az Európai Unió és a nemzeti kisebbségek jogai Az Európai Parlament 1994-ben egy újabb állásfoglalást fogadott el a kisebbségi és regionális nyelvek védelmének érdekében. Ebben ismételten megerősítették az Arfé állásfoglalásban kifejtett elveket és rámutattak, hogy a tagállamoknak konkrét intézkedésekkel kellene végre fellépniük nyelvi kisebbségeik védelmében, megteremtve ezeknek a nyelveknek a 1
Kiemelés tőlem. European Parliament Resolution on Human Rights in the World in 1997 and 1998 and
European Union Human Rights Policy OJ 1999 No. C 98, p. 279 (10. bek.)
3
megőrzéséhez és fejlesztéséhez nélkülözhetetlen minimális feltételeket. Ahogy az állásfoglalás fogalmaz, ezeknek a jogszabályoknak és intézkedéseknek
ki
kell
terjedniük
legalább
„az
oktatás,
az
igazságszolgáltatás és közigazgatás, a média, a földrajzi elnevezések körében és a kulturális és közélet egyéb területein az ilyen nyelvek és kultúrák használatára és támogatására” (4. bekezdés). 2 A Parlament felhívta továbbá a tagállamokat az Európa Tanács Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájának mielőbbi ratifikálására valamint a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy biztosítsák a megfelelő költségvetési eszközöket a kevésbé használt nyelveket támogató programokhoz, valamint, hogy készítsenek elő többéves akcióprogramokat ezen a téren. Az állásfoglalás kiemeli, hogy ezeket az intézkedéseket a nem őshonos, nem egy területen élő kisebbségekre, (pl. a roma és szinti kisebbségekre) is alkalmazni kell. A Parlament azt is ajánlotta, hogy a Regionális Fejlesztési Alapból különítsenek el ezekre a célokra további pénzeszközöket, valamint kérte, hogy a közép- és kelet-európai országoknak szánt közösségi programokban adjanak teret a kevésbé használt nyelvek védelmét célzó intézkedéseknek. A Parlament a fentieken túl általában minden olyan állásfoglalásában, határozatában megemlíti a kisebbségeket, amelyek az emberi jogokat, a rasszizmus elleni küzdelmet érintik. Külön csoportba tartoznak az egyes (harmadik országban) élő kisebbségek helyzetével foglalkozó parlamenti állásfoglalások.
2
20PE 156.208 Az ún. Killilea-jelentés alapján elfogadott állásfoglalás, a European Parliament
Resolution on Linguistic Minorities in the European Community OJ 1994 No. C 61, p.110
4
Egyéb kisebbségvédelmi rendelkezések az EU-ban Az EU-n belül a kisebbségek védelmét célzó politikai dokumentumok köre ezekkel a parlamenti állásfoglalásokkal nagyjából ki is merül. Tekintettel arra, hogy a kisebbségek védelme egyik alapítószerződésben sem szerepel, a Bizottság vagy a Tanács nem is volt abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben normatív intézkedéseket tegyen, kisebbségvédelmi rendeleteket vagy irányelveket fogadjon el. Ennek ellenére három területen is lehetőség van arra, hogy bizonyos mértékig kiterjesztő értelmezésben, de kisebbségek védelmére is alkalmazható intézkedéseket hozzanak. Az egyik ilyen lehetőséget természetesen maguk a kisebbségi nyelvek védelmére fordított pénzügyi támogatások jelentik. Az Európai Parlament még 1982-ben létrehozta a fent említett B3-1006 elnevezésű költségvetési sort a kevésbé használt kisebbségi és regionális nyelvek védelmét célzó intézkedésekre. 1999-ben ez az összeg 2.250.000,- euró volt, amelyet a Bizottság olyan programok társfinanszírozására (a költségek max. 50%-ig) használhat fel, amelyek a regionális és kisebbségi nyelvek védelmét és fejlesztését segítik elő. Mindazonáltal ezt a költségvetési tételt minden évben újra kell tárgyalnia a Parlamentnek, ami nem teszi lehetővé a több évre szóló programok elindítását. A Bizottság mindenesetre vizsgálja ennek a lehetőségét és emellett több kisebbségeket érintő tanulmány elkészítését is támogatta a kisebbségek helyzetének felmérésére. Az Unión belül egy további lehetőséget rejthet a kisebbségi jogok tekintetében az Unió, maastricht-i szerződéssel megerősített kulturális profilja. Az egységes amszterdami szerződés 151-ik (korábban 128.) cikke külön hangsúlyozza az európai integráció kulturális jellegét, a tagállamok kultúráinak fontosságát, elismerve és kiemelve a regionális és nemzeti sajátosságok védelmét. Ezt egyes szerzők úgy értelmezik, hogy az EU kötelezettséget
5
vállalt a kisebbségi kultúrák védelmére is, (amely kötelességét azonban nem teljesíti maradéktalanul). Hasonló szellemben a tavalyi nizzai csúcson jóváhagyott Alapvető Jogok Chartájába, hosszas viták után, de nem került be egy külön kisebbségi cikkely, ugyanakkor a Charta 22. szakasza tömören fogalmazva kimondja: „Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget (diversity)”. Nem kell túlzottan tág értelmezés ahhoz, hogy ezt a szakaszt a kisebbségek jogainak védelmében is alkalmazni lehessen. Társadalmi nyilvánosság, nyelv, emberi identitás Az emberi civilizáció sajátossága, hogy nyelvében tárja fel és éli meg saját problémáit.
A
modern
társadalomtudományban
legmélyebben
és
legnagyobb hatással Herbert Marcuse kísérelte meg a nyelvi közeg felépítésén keresztül elemezni a társadalom működését. Marcuse – még eléggé szkeptikusan – a társadalom stabilitásának biztosítékát, az „egydimenziós ember” kialakításának eszközét látta a nyelvben. A későbbi empirikus elemzések, közöttük az általunk végzett vizsgálatok is kimutatták, hogy még a legnagyobb nyelvi terror idején is van lehetőség a nyelvhasználati autonómiára. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nyelv nemcsak információt rögzít és közvetít a társadalomról, hanem funkciója ennél jóval összetettebb. Az uralkodó politikai értékek és kívánatos magatartásformák mellett a nyelvi kommunikáció olyan mértékben épül be az emberek tudatába, amennyire már „eleve beprogramozott előzetes döntéseket tartalmaz”. Érthető ez, hiszen a politikai kategóriák, attitűdök, sztereotípiák már jó előre meghatározzák az információk felvételét, amelyekre döntéseinket építjük. Így fordulhat elő az a képtelen helyzet, hogy az emberek nem hiszik el, 6
vagy
nem
veszik
komolyan
a
hivatalos
nyelvet,
mégis
annak
iránymutatásai szerint viselkednek. Az ember pszichikai sajátossága, hogy a jelen észlelésen és a múltra való emlékezésen túl a valóságot mindig a saját képére formálja. Nem létezik két ember számára pontosan azonos valóság. Sőt, mindenki akkor érzi igazán jól magát, ha autonóm véleményt mondhat. Ugyanakkor a politikai nyelv univerzumának technikai felépítése olyan image-elemeket rögzít az emberben, amellyel az autonómiatörekvéseket igen nagy hatásfokkal képes kisajátítani. Azok az emberek, akik öntudatlanul elfogadtak és használtak egy nyelvet, szinte korlátlan mértékben irányíthatók. A német kutatók igen plasztikusan írták le azokat az eseteket, amikor még azok sem tudták magukat elhatárolni az uralkodó nyelvhasználattól, akik szembeszálltak vele. Az
eddigi
kutatások
kizárólag
a
hivatalos
nyelvre
és
azok
hatásmechanizmusára koncentráltak. Azonban – mint már jeleztük – a nyelv
bámulatos
gazdagsága
minden
időben
lehetőséget
ad
az
„ellenállásra”. A konfliktusok nemcsak problémahelyzetté rögzülnek, hanem a sémák egyben megfogalmazzák a konfliktusok megoldási módját is. A diktatúrák különösen ügyelnek a nyelvi mechanizmus egészének a monopolizálására. A politikai integrációs tér, az emberi magatartás ellenőrzése hihetetlenül erős. Minden társadalmi tapasztalat csak a hatalom által felépített és működtetett fogalmi rendszerben ismerhető meg és összegezhető. A következtetések levonása is egy nagyon zárt és kulcsszavakkal körülhatárolt ok-okozati összefüggésben volt lehetséges. A kisebbségi léthelyzetben a kommunikáció, ha lehet, még nehezebb és kilátástalanabb volt. A nemzeti, nemzetiségi élni akarás és az emberi találékonyság azonban hihetetlenül erős és ügyes. A szlovákiai magyar 7
sajtó szép bizonysága annak, hogy még a kemény presszió éveiben is, a sematikus felszín alatt, milyen ádáz verbális küzdelem folyt a nemzetiségi túlélésért. A szavak, mondatok mindig valamilyen társadalmi gyakorlatot, emberi magatartásformát rögzítettek. Még akkor is igaz ez, ha ezek a magatartások marginálisak, és a cselekvések sokszor csak a lehetőségek, elképzelésének a szintjén éltek. Hatásukat semmiképp sem szabad lebecsülni. A társadalom konfliktusai, a kisebbségi helyzet feszültségei sohasem a maguk egészében válnak problematikussá a társadalom tagjai és azok intézményei előtt. A legkülönfélébb érdekütközésekből, csak azáltal lehet megoldandó probléma, ha a legitim intézményi rendszer – így pl. a sajtó – problémaként definiálja. A megoldási módozatok, hatékony cselekvési eljárások sem válnak tudatossá és még kevésbé mintajellegű magatartássá. A társadalmi nyilvánosság különböző alrendszerei jelenítik meg ezeket a mintákat, a kollektív tapasztalat minősíti őket és a stabil kommunikációs rítusok teszik őket „közfogyasztásra alkalmassá”. Az írott szónak – sajtó, regény, novella – különösen nagy a jelentősége, hiszen tárgyiasultságánál – az állandó visszaolvasás lehetőségénél – fogva alkalmas az árnyalt üzenetek megfejtésére. Csak ismerni kell a módszert, amellyel az újságban megfogalmazott gondolatok megfejthetők. Minden emberi közösség, különösen a kisebbségek egészséges énképének kialakulásához és megőrzéséhez hozzátartozik a csoport autonóm kommunikációs csatornáinak kiépülése, ahol a közösség története, traumái, énképe, értékei tárolódnak, és a változó világgal ütközve módosulnak. A csoportra vonatkozó külső információkat egy jól működő belső önreflexiós mechanizmus szűri meg és építi magába. Természetes ugyanis, hogy
8
énképünk (énképük) kialakításakor – tudatosan és öntudatlanul – igen erőteljesen építjük be mások véleményét. A rendszerváltás előtti évtizedekben a szlovákiai sajtónak kitüntetett szerepe volt a magyar nemzetiség életében. Az egyéb médiák (rádió, TV) szűkös lehetőségei miatt az újságok szerepe felértékelődött. Jól tudjuk, hogy a sajtó önmagában nem képes kialakítani egy elvárt (felülről) és hatékony (alulról) viselkedésformát. Szerepét azonban korántsem érdemes lebecsülni. Elemzésem három olyan területet bontott ki, ahol az emberek befolyásolása kitapintható. Egy kulcsszavakkal és panelmondatokkal lezárt „beszéduniverzum” nemcsak ideiglenesen hat ránk, hanem azáltal, hogy igen hatékonyan irányítja információ-felvételünket, megerősíthet bizonyos viselkedésformákat,
vagy
lazíthat
a
társadalmi
–
nemzetiségi
–
kötelékeken. A szavak mágikus, autoritárius és rituális hatása, az ezekre épülő zárt politikai formanyelv mechanizmusa képes megfosztani a nyelvet megismerő és értékelő funkcióitól. A lényeget felváltja a létezés, az igazságot a kinyilatkoztatás, az ésszerűséget pedig a politikai akarat. A nyelv félreérthetetlenül fejezi ki a politika elvárásait az egyén magatartásával kapcsolatban. A szavakból sablon lesz, amelynek kimondása, leírása utal a működésének módjára is (magyar nemzetiségű dolgozók, magyar haladó hagyományok stb.). Az ellentmondás nem a közlés folyamatában válik nyilvánvalóvá, hanem a szavakban marad bezárva (a békeharc katonái, őrködjék ébren a barátság fölött stb.). Marcuse szerint az ellentétek egyesítésének ez a módja a hallgatót immunissá teheti a tiltakozásra. A szavak mágiájához tartozik a jelzős szerkezetek eluralkodása. A kapcsolatok örökös ismétlődése és túltengése teszi ezt a nyelvet rituálissá 9
és hatásában hipnotikussá (csehszlovákiai magyar dolgozó, haladó hagyományok, az állam szerves, megbonthatatlan egysége, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül stb.). A kapcsolatok bizonyos helyzetekben rögzíthetik a jelentést az olvasóban, aki nem is gondol az esetleges valóságtartalomra. Ezeket nevezzük rögzített imázsoknak, amelyek adott esetben igen jó hatásfokkal tapadnak meg az emberek tudatában. Természetesen ennek ellenkezője is igaz. Ha a mindennapok létélménye és a politikai nyelv valósága szétválik egymástól, a hatás csökken. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a szlovákiai magyarok évtizedekig az alternatíva teljes hiányában éltek. Sokan, talán többségükben nem is fogadták el ezt a nyelvet, de tudták, hogy a sorsokat az a hatalom határozza meg, amelyet leváltani, sőt megreformálni is lehetetlen. Azok az emberek, akik valamilyen okból elfogadták ezt a nyelvet, mindenre immunisak, ami kívül esik a nyelv univerzumán, és „mindenre kaphatók” (Marcuse) amit a nyelv előír számukra. Számukra a társadalmi nyilvánosságot a politikai diskurzus imázsai helyettesítik, amelyben csak egység és harmónia létezhet. A nyelv másik jellegzetessége kisebbségi helyzetben még hangsúlyosabb. A rögzített imázsok úgy módosítják a közlések normatív szemantikáját, hogy szinte észrevétlenül kezdenek működni a pszichikum tudat alatti rétegeiben. Ily módon a gondolkodás és az információ-felvétel mindennapi szintjén elfogadhatóvá teszik azt, ami valójában elfogadhatatlan. Ezért kerülik a jelző nélküli magyar szót és beszélnek szerves kétnyelvűségről. Ezt a mechanizmust azért tartjuk veszélyesnek, mert elaltatja a nemzetiség egészséges védekező reflexét. Igaz, hogy megkönnyíti a beilleszkedést, eltűnnek a mindennapi neurózisok, de hosszabb távon igen nagy hatékonysággal segítik elő az asszimilációt.
10
Végül a sajtó igen jó hatásfokkal képes megjeleníteni azokat a karaktereket, amelyekre a hatalomnak és a nemzetiségnek szüksége van. A társadalmi nyilvánosság igen hatásosan képes racionalizálni és kommunikálni azokat a viselkedési modelleket, amelyek megmutatják, hogy az adott történelmi korszakban melyek a valóban hatékony kisebbségi magatartásformák. A piac és gazdaság vezérelte társadalmakban a sajtó az üzleti életre az anyagi boldogulás „trükkjeire” akarja megtanítani az olvasókat. Ugyanez a mechanizmus él és működik a szocializmus politika vezérelte viszonyai között is. Itt azonban a hivatalos nyilvánosság nyelve rendkívül szimbolikus: a szlovák és magyar népmegbonthatatlan barátságának, a lenini nemzetiségi politikának, az életszínvonal állandó növekedésének semmilyen valódi tartalma nem volt. Ezeket a szimbólumokat és változásaikat meg lehetett érteni, és le lehetett fordítani a realitás világára. A szimbólumoknak egy másik jelentősége is volt. Magyarázatukkal, értelmezésükkel és az értelmezések ütköztetésével ki lehetett tapogatni a lehetőségek határait, sőt meg lehetett próbálkozni bővítésükkel. Vitatott kérdés, hogy létezik-e nemzeti vagy kisebbségi karakter, de kétségkívül igaz, hogy a társadalmi tapasztalatok, a csoport életmódja, egyéni és kollektív érvényesülési lehetőségei kialakítják a viselkedési sajátosságokat. Minden hatalom kísérletet tesz arra, hogy állampolgárai vágyait, cselekedeteit az általa felépített keretekbe – karakter – illessze. A társadalmi karakter funkciója, hogy az emberek belső energiáit a hatalom szolgálatába állítsa. A diktatúrában a karakterszervezés igen egyértelmű (Új ember kovácsa, az úttörők 12 pontja stb.). Világos továbbá, hogy az emberek nem kis hányada a tanultaknak megfelelően cselekszik – bármily ellenszenves vagy korlátolt is ez -, ha erre valamilyen előny (anyagi, presztízs-, pszichés) ösztönzi őket.
11
Az emberek magatartását azonban korántsem lehet ilyen egyszerűen megítélni. Vannak, akik tudati szinten elfogadják ugyan a hatalom ideológiáját, de társadalmi karakterükbe mégsem épül be. Az eszmék elterjedése tehát korántsem áll arányban a súlyukkal. Ugyanakkor ennek fordítottja is igaz. Idegennek, sőt ellenszenvesnek tartanak egy ideológiát, ennek elemei azonban jelen vannak mindennapi magatartásunkban. E.Fromm meggyőző erővel bizonyította, hogy a vallási tanítások akkor érnek el valódi sikereket, ha ki tudják fejezni az emberek szükségleteit és szorongásait, és megoldási javaslatokat kínálnak. A politikai eszmék szempontjából is legalább ilyen fontos, hogy a társadalmi karakterek viselkedésstruktúrája pszichikai kielégülést is nyújtson. A vizsgált években a hatalom egyértelműen kijelölte a kívánatosnak tartott nemzetiségi magatartási modellt. A társadalmi nyilvánosság szintjén világosan tudatták, hogy melyek a nyereséges viselkedési minták, és szinte didaktikus módon szolgáltattak információkat arról, hogy miként kell követni a példákat. Az írott sajtó azonban jellegénél fogva kiválóan alkalmas volt a tudatos és öntudatlan védekezésre. A választás körét úgy bővítették, hogy a hatalom által nyereségesnek tartott magatartással szemben alternatívákat állítottak fel.
A
távlatilag
vonzónak
tekintett
nemzetségi
jellemvonások
felvillantásával azt a dogmaabroncsot próbálták szétfeszíteni, amely ellentmondást nem tűrően nehezedett rájuk. A diktatúra nyelve kettészakadt. ugyanabban
A a
hivatalos
és
diszkurzusban
iránymutató jelen
van
kommunikáció a
második
mellett
társadalom
tapasztalatának és védekezésének nyelvi formája is.
12
A vizsgált években két stabil és két változó időszak nyelve jelent meg előttünk. A stabilitás idején (1957, 1977) a szavak és a mondatok a társadalom létformáját az alternatívák teljes kirekesztésével határozták meg. Ennek legfontosabb elemei a szocializmus szükségszerűsége és magasabbrendűsége volt. „Népünk áldozatos munkája nyomán s a cseh munkásosztály segítségével szinte szemünk előtt változik át a valaha elmaradt Szlovákia hazánk fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező népévé… Jászó, a régi humanizmus egyik fellegvára felett a győzedelmes munkásosztály magasabb rendű humanizmusa győzedelmeskedik.”(1957) Médiaszabályozás Magyarországon és az Európai Unióban
A magyar médiatörvény (A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény) elfogadása után a magyarországi médiaszabályozás már nagymértékben
harmonizált
az
Európai
Unió
követelményeivel,
nyilvánvaló volt azonban, hogy néhány további változtatásra van szükség a teljes
jogharmonizáció
eléréséhez.
Mielőtt
rátérnénk
a
magyar
médiaszabályozás problematikus kérdéseire, illetve az audiovizuális politikát érintő jogharmonizációra, szólnunk kell a „minden baj okozójának” kikiáltott, számtalanszor bírált 1996-os médiatörvény körüli politikai „hecckampányról”. Az 1996-ban elfogadott médiatörvényt megszületése óta szünet nélkül bírálják mind a politikusok, mind a média szereplői, s a törvényt teszik felelőssé médiarendszerünk működésének hibáiért, hiányosságaiért. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar médiaszabályozás bajainak gyökere nem a törvény ilyen, vagy olyan hiányossága - bár valóban sok hibája van , hanem alapvetően az, hogy azok sem vették komolyan, akik megalkották, s akik a végrehajtásáért felelősek.[1] A törvényt teszi felelőssé a
13
problémákért az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) is, noha éppen õk felelősek azért, hogy a - Legfelsőbb Bíróság 1999-es jogerős ítélete szerint - az RTL-Klub törvénytelenül lett a pályázat győztese, hiszen pályázatát a testületnek érvénytelenítenie kellett volna. Az ORTT politikai okok miatt azt az Ízisz TV-t nyilvánította vesztesnek, amelynek pályázata a legszínvonalasabb volt a három közül, és a legmagasabb összeget kínálta a frekvenciáért. A fő baj tehát az, hogy a politikusok, az általuk delegált ORTT-tagok és a közszolgálati médiumok kurátorai - tisztelet a kivételnek - nem is akarnak a törvénynek érvényt szerezni; ki azért mert alkalmatlan, ki azért mert politikai utasítások szerint végzi munkáját. A közszolgálati, kereskedelmi médiumok és az ORTT törvénynek megfelelő működését jelenleg elsősorban a rendkívül éles politikai megosztottság, és a megfelelő politikai kultúra hiánya akadályozza. Ez valóban óriási baj, ugyanakkor érthető is, hiszen az előző évtizedek gyakorlata, beidegződései, tapasztalatai alakították ki a mai „politikai kultúrát”.[2] Csak remélni lehet, hogy Európai Uniós csatlakozásunk után hazánkban is nagyobb lesz a jogbiztonság, a valódi pluralizmus lesz a jellemző a médiában is, és a törvényeket a jogalkotók is tiszteletben fogják tartani. A német modell
Az 1996-os médiatörvény végül olyan szervezeti keretet határozott meg, amely a BBC sokat hangoztatott „pártsemleges” modellje helyett a német példát követte. Így valósult meg a gyakorlatba könnyebben átültethető, a pártok kiegyensúlyozott jelenlétén alapuló rendszer. Ez a felfogás először a nyugati szövetségesek által megszállt német területeken
követhető
nyomon.
Ám
célja
akkor
az
volt,
hogy
14
megakadályozza a nemzetiszocialista propagandagépezet bárminemű újbóli térnyerését és azt, hogy bármely párt, vagy politikai mozgalom saját eszközeként használhassa a médiát. Vagyis az amerikaiak a szabad verseny elkötelezett hívei egy totális állam romjain nem akartak szabad piacot, mert tudták: a kapcsolati tőke hatalma erős, s ha nem törik szét, pillanatok alatt náci beállítottságú média bontakozik ki, amely veszélyezteti az új polgári rendszert. A legtöbb német politikus szeme előtt a Weimari Köztársaság médiapolitikájának példája lebegett, vagyis állami befolyás és politikai ellenőrzés, szemben a szövetségesek által propagált, politikai és állami intézményektől egyaránt távolságot tartó független állami felügyelettel. A Németországban meghonosított rendszer ezek kompromisszumaként jött létre. Kialakult az államtól független, önálló műsorszolgáltató intézmények rendszere, amelyeket előfizetési díjakból finanszíroznak, és a társadalom felügyeleti szervei ellenőriznek. Itt azonban helyet kapnak a parlamenti pártok
képviselői
is.
Bár
a
hetvenes
években
az
úgynevezett
adótanácsokban a politikai pártok képviselői messze túllépték a megengedett arányt, néhány év alatt tisztulási folyamat ment végbe, s a német újraegyesítés után mindenütt legitim civil szervezetek kaptak helyet az adótanácsokban. A
német
modell
a
közszolgálati
műsorszolgáltató
részére
úgynevezett belső pluralizmust ír elő. Az ezt garantáló közjogi intézmények legfőbb, szuverén szervei az adótanácsok. Az adótanácsok legfőbb feladata a köz érdekeinek védelme. Az adótanácsokban minden társadalmilag releváns csoport képviselteti magát. A pluralista összetétel garantálja, hogy egyetlen párt vagy érdekcsoport se gyakorolhasson meghatározó befolyást a műsorszolgáltatás tartalmára.
15
Az adótanács feladatai közé tartozik mindenekelőtt a törvényben előírt műsorszolgáltatásra vonatkozó alapelvek és tartalmi követelmények, illetve rendelkezések érvényesítése. Ezenkívül jóváhagyja a költségvetést, megválasztja, illetve felmenti az intendánst. Az intendáns egy személyben felelős az intézmény vezetéséért. Tevékenységét az adótanács és az igazgatótanács ellenőrzi. A tartományi adók belső szerkezeti rendjéről a törvények konkrétan nem rendelkeznek, de az általános gyakorlat szerint három terület különíthető el, a műsorigazgatóság, a műszaki igazgatóság és a gazdasági igazgatóság, melyek élén egy-egy felelős igazgató áll, akiket többnyire az intendáns javaslatára szintén az adótanács nevez ki.[5]
A német modell „megvalósulása” Magyarországon
A német közjogi modell felvázolására azért volt szükség, mert a magyar Alkotmánybíróság ezt a modellt tartotta szem előtt, amikor 1992ben a német közszolgálati médium részére előírt belső pluralizmus elve mellett foglalt állást. Az 1996-ban megszületett médiatörvény alkotói szintén erre építettek. A
közszolgálati
műsorszolgáltatás
függetlenségének
védelmére
közalapítványokat hoztak létre, amelyek a nemzeti közszolgálati rádió és televízió
feladatainak
ellátására
megalapították
az
egyszemélyes
részvénytársaságokat. A kuratóriumok viszonylag széles hatáskörrel rendelkeznek, de nem szélesebbel, mint a hasonló német testületek. A magyar kuratórium is megválasztja és visszahívhatja az elnököt, a felügyelő bizottsági tagokat, feladata a közszolgálati műsorszolgálat érvényesülésének ellenőrzése, illetve az éves gazdasági és pénzügyi terv jóváhagyása, s ez túlnyomórészt megfelel a német gyakorlatnak. Erősen 16
eltér azonban a német megoldástól, hogy a magyar törvény a kuratóriumokat két részre tagolja: elnökségre és kuratóriumi tagokra. A kuratórium elnökségét az Országgyűlés a szavazatok egyszerű többségével választja, míg a kuratóriumi tagságba a különböző társadalmi szervezetek jelölhetik
képviselőiket.
Ráadásul
a
kuratórium
elnökét,
illetve
elnökhelyettesét nem maga a kuratórium, hanem a kormánypárti, illetve az ellenzéki képviselőcsoportok jelölése alapján az Országgyűlés választja meg az elnökség tagjai közül. Míg a társadalmi képviseletet illusztráló kuratóriumi tagoknak többnyire csak jóváhagyó funkciója van, az elnökség jogai jóval kiterjedtebbek. Komoly többletjogokkal bírnak a pártok jelöltjei az elnökválasztás terén, ugyanis a részvénytársaság elnöki tisztségére való pályázat kiírása és elbírálása kizárólag az elnökség jogköre. Az elnökségnek a jelölt állításáról kétharmados többséggel kell döntenie, s ha ez nem sikerül joga van egy újabb pályázatot kiírni. (Ez történt 2002-ben: a Magyar Televízió kuratóriumi elnöksége - a több mint egy tucat aspiráns közül - kizárólag egy jelöltet tartott alkalmasnak az elnöki feladatok ellátására, így a „nagykuratórium” a többi pályázóról nem is mondhatott véleményt. Mivel a kuratóriumnak kétszeri pályáztatás után sem sikerült elnököt választania, és az elnökség nem írta ki időben az újabb pályázatot, a pártok által delegált kurátorok megbízatása megszűnt. Jelenleg folyik az alkudozás az új kurátorok számáról, és arányáról. Az amúgy is bonyolult helyzetet tovább nehezíti, hogy a kérdésben mind a négy parlamenti pártnak más a véleménye. A közszolgálati televíziónál jelenleg a megkérdőjelezhető legitimitású ügyvezető alelnök gyakorolja az elnöki jogkört.)
Az
elnökség
megválasztásának
paritásos
módja
tehát
valószínűsíti, hogy a pályázatok elbírálásánál elsősorban politikai szempontok érvényesülnek, s a jelölt személye végül színfalak mögötti egyeztetések és egyezkedések eredménye. Ausztriában a főintendáns megválasztásánál legalább azt feltételül szabták, hogy a jelölt megfelelő 17
előképzettséggel, vagy ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezzen. Ezzel szemben a magyar médiatörvény szakmai jellegű elvárásokat egyedül a Testület tagjaival kapcsolatosan ír elő. Szintén az elnökség kizárólagos jogköréhez tartozik a javaslattétel a felügyelő bizottsági tagok megválasztására és visszahívására, valamint a díjazások megállapítása, beleérve a részvénytársaság elnökének díjazását is. A közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat érvényesülésének ellenőrzése ugyancsak az elnökség egyedüli feladata, a kuratóriumi tagok évente egyszer, az elnökség által előkészített tájékoztató alapján értékelik. A részvénytársaság elnöke ugyancsak a kuratórium elnökségének számol be a részvénytársaság tevékenységéről. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a magyar törvényhozó a társadalmi szervezetek képviselőnek csupán statisztaszerepet szánt, s nem állt szándékában egy egyenrangú, valóban pluralista összetételű társadalmi felügyeletet létrehozni. Súlyosbítja a problémát, hogy az elnökség privilegizált helyzetét a társadalmi szervezetek delegáltjaival szemben esetleges szakmai szempontok sem legitimálják, miután a törvény a jelöltek állításnál ilyen követelményeket nem támaszt. A kuratóriumok belső hierarchikus
fölépítettségének
megkülönböztetés
még
az
megmagyarázatlansága
elnökség
és
a
tagok
–
díjazásában
a is
megmutatkozik – gyengíti a tagokban az elnökség iránti bizalmat, amely az elnökség döntéseinek jóváhagyásához elengedhetetlen. A civil társadalmi kontroll megvalósulását segíthetné elő a közalapítvány kuratóriumának tevékenységét ellenőrző háromtagú testület. Ehelyett azonban itt is a politika érvényesül teljes súlyával. Az ellenőrző testület elnökét és egy tagját az Országgyűlés ellenzéki képviselőcsoportjai, egy tagját a kormánypártok képviselőcsoportjai jelölik, s itt már országgyűlési képviselő is jelölt lehet. A tagokat az Országgyűlés egyszerű többséggel 18
választja. Az ellenőrző testület a kuratóriumra kötelező döntést nem hozhat, jogsértés esetén az Országgyűlés elnökét vagy az Állami Számvevőszéket értesíti. A részvénytársaság ügyvezetését az elnök látja el, egy személyben gyakorolva mindazon jogokat, amelyeken Németországban egy testület lát el. Õ dönt a műsorrendről, õ dolgozza ki a közszolgálati műsorszolgáltató szabályzatot, õ állapítja meg a szervezeti működési szabályzatot, vagyis õ irányítja a részvénytársaságot. A háromtagú Felügyelő Bizottság feladata az intézmény ügyvezetésének ellenőrzése.[6]
Médiaszabályozás az Európai Unióban
Audiovizuális szektornak hívják az Európai Unióban az elektronikus médiumokkal, és a különböző technikai eszközök segítségével történő képés hangtovábbítással kapcsolatos területeknek az összességét (filmek, reklámok, hírműsorok forgalmazása, terjesztése, a szerzői jogok kérdése, az internet, és a távközlési szektor egy része). Az EU-ban a nyolcvanas évek közepétől tekintik központi kérdésnek a tagállamok audiovizuális politikájának összehangolását. Az Unió országai felismerték, hogy a médiában rejlő gazdasági és kulturális lehetőségeket csak összeurópai összefogással lehet kiaknázni. Európa vezetőinek be kellett látniuk, hogy az „öreg kontinens” az Egyesült Államok „mammut-vállalataival”, Holywood-dal, kizárólag összefogva veheti fel a versenyt. A gazdasági megfontolások mellett más tényezők is erre sarkallták az egységesülő Európa híveit: a tagországok audiovizuális politikájának összehangolása segítheti az egységes európai identitás kialakulását, megerősödését is. 19
Az egységes európai kommunikációs tér kialakulóban van, és az Európai Unió sok lépést tett már az európai identitás kialakításáért, de ennek hatása napjainkban még nemigen érzékelhető. Manapság már a világ legtöbb országában a kereskedelmi médiumok játsszák a legfontosabb szerepet, így gyakorlatilag megszűnt – legalábbis elhanyagolhatóvá vált – az állami hatóságok befolyása a médiára. Az Európai Bizottság 1983-ban adta ki „Realitások és tendenciák az európai televíziózásban” című jelentését. Ez a dokumentum volt az első, amely felhívta az Európai Unió vezetőinek figyelmét az amerikai filmek, televíziós műsorok nyomasztó fölényére, és arra is, hogy az európai kultúrát milyen veszélyeknek teszi ki az amerikai „fogyasztói kultúra” egyre növekvő térhódítása. A jelentés megjelenését követően fogadta el az Európai Parlament azt a határozatát, amely rögzítette az európai frekvencia-elosztás elvét, a filmforgalmazás egységesítésének igényét, és a jogharmonizáció
szükségességét.[10]A
határozat
elfogadása
óta
beszélhetünk az egységes európai audiovizuális politika létrejöttéről. Az Európai Unióban ennek ellenére hosszú ideig viták voltak arról, hogy a média
szabályozása
uniós,
vagy
nemzeti
hatáskör-e.
A
Római
Szerződésben ugyanis nem esett szó a kultúráról, mint olyan területről, amelyre közös szabályok vonatkoznának. Az Európai Bíróság azonban egy precedens értékű ügyben világosan kimondta, hogy a televíziózás és rádiózás a „szolgáltatások” kategóriájába tartozik, ezért rá is vonatkozik a közös szabályozás. Az Európai Bíróság értelmezése szerint az elektronikus médiumok
tevékenysége
mások
javára
végzett
cselekvés,
ezért
szolgáltatásnak minősül.[11]A bíróság határozatát követően már konkrét döntéseket hozott az Európai Parlament az európai audiovizuális politika egységesítésének értelmében. A Televíziózás Határok Nélkül című irányelvet 1989 októberében fogadták el, melyet az Európai Bizottság
20
terjesztett be. A rohamos léptékű technológiai fejlődés következtében 1997-ben
módosították
az
irányelvet.
A
mozgókép
és
a
hang
továbbításának eszközei azonban állandóan változnak, az évről évre megjelenő újításokat rendkívül nehéz előrevetíteni, ezért nagyon nehéz olyan szabályokat alkotni, amelyek alól nem lehet könnyen kibújni. A jogszabályok és a technológiai változások összehangolása érdekében az Európai Bizottság az irányelv újabb átdolgozását tervezi.
Az Európai Unió médiaprogramjai
A közös médiapolitikát érintő joganyagba tartoznak az európai audiovizuális művek létrehozását, vetítését, terjesztését, reklámozását támogató „Média programokra” vonatkozó határozatok is. Ide tartozik a már korábban Média I. és Média II. program, és a 2001-ben kezdődött Média Plus program. Magyarország az első médiaprogramban egy évig részt vehetett ( hazánk ezen hatvanezer ECU-t nyert) a második programból azonban kimaradt a jogharmonizáció elhúzódása, illetve az EU és Magyarország között kialakult jogvita miatt („HBO Polska-ügy”)[19]. Komoly problémát jelentett az is, hogy Magyarországon a döntési hatáskörök nem voltak tisztázottak, s nem volt olyan hivatalos szerv, amely a médiaprogramok magyarországi irányítását végezte volna. Mivel a Parlament 2002 nyarán végre elfogadta a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítását, elhárult a Média Plus (2001-2005) programhoz való csatlakozásunk legnagyobb akadálya. A programok jelentős összegekkel támogatják az európai audiovizuális műveket, különösen akkor, ha több ország műsorszolgáltatói vesznek részt a munkában. Nagy részben a média programoknak köszönhető, hogy - mint 21
már szó volt róla - az európai filmek aránya húsz százalék fölé emelkedett a kilencvenes évek végére. (Érdemes még megjegyezni, hogy a külföldön is bemutatott alkotások hatvan százaléka részesült valamilyen módon a támogatásokból.)[20] Magyarország és az EU jogharmonizációs tárgyalásai a média területén Hazánk 1991-ben kötött Társulási Megállapodást az Európai Unióval, s ez a szerződés képezte a jogi alapjait a csatlakozási folyamatnak. Az érdemi tárgyalások
az
Orbán-kormány
idején,
1998-ban
kezdődtek
el
Magyarország és az EU között. A közösségi joganyagot 31 fejezetre osztotta az unió; a 20. fejezet (Kultúra és audiovizuális politika) vonatkozott a médiaszabályozásra. A csatlakozási tárgyalások első fázisát a vonatkozó Európai Uniós jog átvilágítása jelentette. Az átvilágítás során az EU és Magyarország képviselői közösen megállapították, hogy mennyire felel meg a magyar szabályozás az Uniós jogszabályoknak, majd megegyeztek abban, hogy milyen konkrét lépéseket kell tennie országunknak a teljes jogharmonizációért. Már a tárgyalások e szakaszában megállapodott a két fél abban, hogy mikorra kell a magyar parlamentnek elfogadni a törvénymódosításokat. A tagjelölt országok számára a Televízió Határok Nélkül című irányelv jelentette a csatlakozás feltételeként szabott legfőbb követelményt. Az átvilágítás után a magyar kormány átadta az úgynevezett tárgyalási álláspontját, amelyben megígérte, hogy 1999 végéig benyújtja az országgyűlésnek a teljes körű jogharmonizációt célzó törvényjavaslatot. A tárgyalópartnerek megállapodtak abban is, hogy Magyarország egyéb nemzetközi kötelezettségei[21]miatt néhány jogszabályt csak a csatlakozás időpontjától fog bevezetni. (Pl.: az európai művek többségének biztosítása
22
a kereskedelmi televíziókban, vagy az állampolgársági alapon történő diszkrimináció tilalmának felszámolása.)[22] A tárgyalások elején úgy tűnt, hogy a médiára vonatkozó joganyag átvétele semmilyen akadályba nem fog ütközni, az 1996-ban elfogadott médiatörvény (A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény) ugyanis már elfogadásakor nagymértékben harmonizált az Európai Uniós joganyaggal. A kezdeti optimizmus azonban megalapozatlan volt, ugyanis a Kultúra és audiovizuális politika című fejezetet az utolsók között zárta le hazánk.
A
tárgyalások
elhúzódásának
a
jogharmonizációt
érintő
törvénymódosító javaslat kései elfogadása volt az oka - a „csonka” kuratóriumok, és politikai pártjaink kompromisszumképtelensége miatt. Noha a törvényjavaslatot az Orbán-kormány többször is benyújtotta, a javaslat elfogadására csak 2002 júliusában került sor. Nyelvi szokások a magyarországi német kisebbség körében (Egy körkérdés eredménye) 1. Diakróniai áttekintés és a jelenlegi helyzet: A magyarországi német kisebbség nyelvéhez való kötődéséről számos eltérő kutatómunka látott napvilágot az utóbbi időkben. A kutatók szeretettel nyúltak e témához, mert a különböző vizsgált korszakokban egyre több Új információ – gyakran nem vártak is – napvilágot láttak. A dialektusok és a magyarországi németség körében az iskolákban oktatott nyelvről mindig érdekes, de soha sem kiegyensúlyozott képet alkothatunk. A nyelvjárásokhoz (magyarországi német származású lakosság körében) a német anyanyelvű sváb lakosságnak is hozzá kellett szoknia, de mégsem minden tagja tudta ezt valóra váltani, mert a 20. században túlnyomórészt a legfontosabb kommunikációs eszköz az adott település németajkú lakosság
23
körében uralkodó helyi dialektusok voltak.
A régiókon átnyúló saját
nyelvüknek megtanulása- és használatát részben külső körülmények, részben társadalmi folyamatok vezérelték, szabályozták. Ismert kritériumok, mint az idő folyamán fellépő falusi lakosság hely változtatása-, mobilitása összeköttetésben van a faluhatárokon túlnyúló dialektusok kommunikációs rádiuszaival, legtöbbször időben határolt tevékenységek, mint a tisztiszolgáké a háborúkban vagy a fiatal lányok szolgálati ideje vagy a havi piacokon tett találkozások egyértelműen a nyelvi kiegyenlítődés irányába hatottak. A társadalmi szereposztás következtében a férfiaknak több lehetősége volt kommunikatív szokásaikat tudva vagy tudatlanul változatossá tenniük. A férfiak és a nők különböző szociális lehetőségeiből adódó esélyek a századforduló statisztikai adataiból tükröződnek ki. A Magyarországon élő német férfiak magyar nyelv ismerete irányadóak ebben: a férfiak jelentősen jobban tudnak magyarul, mint e nyelvközösség női képviselői. Magasabb iskolázottság, szakmai feljebb kerülési lehetőségek, elismertség és az ezzel összeköttetésben lévő földrajzi és szociális mobilitás, egy szóval a beolvadás a közösségbe a múlt évszázad vége óta napjainkig a német anyanyelv
teljes
elvesztésével
jár
együtt.
(
a
magyar
javára)
A vizsgálat célja, a 90-es években is a kisebbségek életében a nyelvhasználatban bekövetkezett változásokat górcső alá venni. A nagy rendszerváltás az élet minden területén szerkezeti változásokat vont magával. Markáns változások mindenek előtt az összlakosság makro területeit, és a szűk szociális egyéniséget is mélyen érintették. Ezek a történések nem múltak el nyom nélkül és a hétköznapok nyelvi szokásainak új értelmét helyezi előtérbe. Ez a kijelentés természetesen a többségre is vonatkozik, mivel Magyarországon voltak olyan nyelvi területek, amelyek a modernizációs-eljárás segítségével, amiket a közigazgatás, gazdaság, műszaki és a kultúra okozott, jelentős változásokon mentek keresztül. Ezek 24
a változások a magyarországi németek nyelvi területein is érezhetők. Ezzel a ténnyel párhuzamosan a német nyelv presztízsét mutatja, hogy Magyarországon a német az angol mellett a legválasztottabb idegen nyelv. A magyarországi német szülőknek nagy motivációt jelent, hogy gyerekeiknek legalább az iskolában a német nyelv megtanulását biztosítani tudják. A német nyelv az európai munkapiacon nélkülözhetetlennek tűnik. Nem
kellene
azt
sem
elhallgatni,
hogy
a
kisebbségpolitikában
bekövetkezett szerkezeti változások a közigazgatási szervekre is egy új gondolkodásmódot követeltek meg, sőt talán a magyarországi németség új definíciót hozott magával ill. hoz magával. Ezek a változások alapján a német kisebbség újonnan keletkező szociális és nyelvi helyzetével rengeteg a teendőnk. A jelenlegi viszonyokat objektívan megítélésére egy kérdőívet állítottunk össze, melynek segítségével a kijelentéseket tárgyilagosan vizsgálhatjuk és levonhatjuk végkövetkeztetéseinket. Olyan megnyilatkozásokról van szó, melyeket az emberek a nyelvről, magáról és a nyelvi szokásaikról osztottak meg velünk. Konkrét nyelvi tapasztalatokról azonban mindig nem tudunk beszámolni, mert ezek csupán a nyelvi közösség fontos beállítódásait tükrözik vissza. 2. Vessünk egy pillantást az eddigi kutatási eredményekre! A belső többnyelvűség több dimenzionális problematikájának jelentésről már néhány éve habár elismert és szórványos jelentések készültek, de ezeket mégsem kezelték a fontosságuknak megfelelően. A legtöbb állásfoglalás e témában vagy egy másik megközelítéssel foglalkozik nagy terjedelemben, pl. bevezető fejezetként, vagy szak-, diplomamunkákban találhatók meg és csak egyes településekre korlátozódnak, azonban nem adnak
átfogó
lingvisztikai
vizsgálati
eredményeket
e
témában. 25
Nem alábecsülendő az értéke és száma e helyi monográfiáknak, melyek Pécs (Fünfkirchen) és Budapest germanisztikai tananyagaiból származnak. A következő vizsgálat jogosultságát a következő pontokban látjuk: • A 80-as évek közepe óta nincsenek adatgyűjtések ebben a témában és ebben a mértékben • A magyarországi németek ittlétének 45’ utáni nehéz évtizedeinek nyomai – amelyek a 60-as években még nem voltak beláthatók – a mai kisebbségi generáció nyelvhasználatában azonban ezek már megmutatkoznak. • Különböző nyelvi orientáció, az egymástól eltérő dialektus mindkét területén megalapozott. • A média nyelvi befolyása (különösen a Satellit – televízióban), legfőbb és első szempontként jól kirajzolódik. • A vizsgálati eredmények sok területen használhatóak: a nyelvi tervezésben és –irányításban, tantervek és didaktikus kérdések kialakításában,
a
kisebbségi
önkormányzatok
kommunális
politikájában stb. 3. A kérdőív tervezete Az általunk kialakított kérdőívek a következő területeket foglalják magukba: A szociális adatok vizsgálata után a kérdések második részében a nyelvi viszonyokról, úgymint a dialektusok és az anyanyelvi németnyelv ismeret állásáról tettünk fel kérdéseket: a harmadik részben a nyelvhasználat dominanciájáról kutakodtunk. Erre épül a negyedik rész fel, amely kérdésekben a leszármazottak nyelvjárásáról és az irodalmi nyelvről kérdeztünk. A két utolsó kérdés a médiára irányuló kérdéseket tartalmazza, konkrét médiakonzum ill. a németnyelvű médiák nyelvi befolyásának
26
megbecsülése
a
jelenlegi
német
leszármazottak
nyelvhasználatára
tekintettel. Egy kombinált módszert vetettünk be, melyben a kazettákra a kérdőív alapján felvett riportok mellett szintén szabad (fel nem vett de részben feljegyzett) beszédek keletkeztek. A vizsgálat a különböző településtípusokra korlátozódott: a fővárosra, a városokra és kisvárosokra, a nagyközségekre és kis falukra. Vizsgálati helyként eddig Budapest környéke, Dél-Magyarországon Pécs és Baja környéke
került
górcső
alá.
A korcsoportoknál arra ügyeltünk, hogy mindkét nemben lehetőleg minden korcsoportot megszólítsunk, elérjünk. A vizsgálat mostani állásánál még statisztikai adatok állnak rendelkezésre, mivel a vizsgálat még folyamatban van és ezeket ki is kell bővíteni. Törekszünk a két nevezett földrajzi területen kívül a nyugati és a középső országrészt is megszólítani. 4. A vizsgálat és annak előzetes értékelése A magyarországi németek nyelvi helyzete és a nyelvi szokásaira tekintettel a következő kiindulási pontok ismertek: A klossschi terminológia a magyarországi németek nyelvének hanyatlását bizonyítja; ez alapja, hogy a vizsgált kisebbség részben nyelvi, részben érzelembeli szegénység. Ismert továbbiakban még, hogy csak az idősebb generációknál a nyelvjárást anyanyelvként tekintik és más generációknál általában dialektus - errozió és dialektus-veszteség érzékelhető. A vizsgálatban arra kaphatunk utalásokat, hogy a különböző településeken túlnyomórészt bajor-osztrák nyelvjárás uralkodik Budapest és környékén és az ország déli részén túlnyomórészt Rajna-menti szász nyelvjárás, uralkodik. E megalapozás alapját a nyelvhasználatra feltett kérdések 27
támasztják alá, a beállítódás és a nyelv kompetencia nemcsak a szakirodalomban lesz egyre problematikusabb, hanem az interjúk során a legnagyobb visszhangú és legtöbb vitát kiváltó kérdéseknél is felfedezhető ez. 5. A nyelvi kompetencia A mindkét településen lezajlott megkérdezések alapján a magyarországi német identitáshoz való erős érzelmi kötödések voltak jellemzőek, amelyek azoknál az adatközlőknél is felfedezhetők voltak, akik már nem használják az anyanyelvet és csak kis mértékben értik meg az anyanyelvüket. Beszélhetünk nyelvi öntudatról, amelyek esetünkben a nyelv megértésére és használatára korlátozódnak, azonban a sváboknál meglévő anyanyelvi ismeretek és egy másik nyelvhasználati forma jelenlétét is az úgynevezett „szabadon használt német”-et is jelentheti ez. Ez nem olyan feltűnő, ha a budapesti régió német leszármazottjai, még az öregebb generációból is, azt állítják, hogy ők jobban és könnyebben megértetik magukat magyar nyelven, mint bármely német nyelvű formában. Ennek következtében a megkérdezések kérésükre gyakran magyar nyelven zajlottak. E területeken csak néhány az idősebb generációból származó leszármazott rendelkezett jó anyanyelvi szintű német nyelvismerettel. Inkább visszafejlődött német nyelvismeret, a közép generáció néhány leszármazottjánál az ún. keveréknyelv egy fajtája (német és magyar szavak egy mondaton belül), míg a kettővel fiatalabb generáció (20-35; 1-20) összességében az iskolában oktatott német nyelvre alapozott korlátozott német nyelvismeret volt jellemző. Sok esetben azokat a válaszokat adták meg, hogy kiskorukban német anyanyelven beszéltek, azonban a ritka és felszínes használat hatására elfelejtették.
28
Ez az ún. kettős identitás az öregebb generációnál kerülhet szóba, pl. a feltett kérdésre anyanyelvként a magyart, nemzetiségként viszont a németet és első nyelvként sváb nyelvjárást adták meg. Ebben az esetben problémás lenne azt kijelenteni, hogy ennek a generációnak mi az azonosítható nyelvük, ha ők ugyanis a magyar nyelvet tekintik első nyelvükként, mert ez nagyobb biztonságot kölcsönöz nekik a hétköznapokban. Hüllen (1992: 303) úgy véli: Az emberek azonosítása a saját nyelvükkel a megkülönböztetés alapja, a saját és az idegen nyelv között, melynek messzemenő következményei vezetnek a társadalmi és politikai életbe. A nyelv gyakran elfelejtett funkciójára is kell egy pillantást vetnünk, ugyanis, a nyelv ill. nyelvválasztás akarva, akaratlanul a nyelvhasználó saját identitását szolgálja. A vizsgált terület öregebb leszármazottai lojalitásukat – saját elmondásuk alapján – Magyarországgal, mint anyaországgal és a nyelvvel szemben alig tudják meghatározni. Sokkal jobb, sőt nagyon jó anyanyelvi kompetenciát mutat fel egy másik vizsgált terület a fiatalabb generáció nagy részétől (1-20; 20-35) a középkorú
és
idős
generációig
bezárólag.
Itt
kivétel
nélkül
a
megkérdezéseket a dialektusokra ill. a köznyelvre hegyeztük ki. E területen az anyanyelv, a már említett generációkban a saját nyelvük többnyire nincs összeköttetésben a lojalitás problémájával. Ezekben a régiókban azonban kevés a bizonyíték arra, mindenekelőtt a falukban, hogy a fiatalok még egy nyelvjárást beszéljenek. A legtöbb fiatal bízik benne, hogy faluja dialektusát jól megérti, még akkor is ha nem használja aktívan ezt. A nyelvjárásban beszélő fiatalok a dialektust csak nagyszülők és a falu idősebb emberei közötti párbeszédekben használják, nem használják azonban a szüleikkel vagy a hasonló korú fiatalokkal szemben. Amennyiben – ritka esetekben – ha a hasonló korúval nyelvjárásban
29
beszélnek, ennek az a célja, hogy másokat, akik nem beszélik ezt a nyelvjárást a párbeszédből, kirekesszék. Összefoglalva, megállapítható, hogy ebben a régióban a magyar nyelv mellett két másik német nyelv variációja van jelen: a dialektus és a német köznyelv. Dialektust az idősebb leszármazottak, mint őket azonosító nyelvet tekintik, a középkorú generáció ebben a nézetben bizonytalan, mert ők úgy vélik, hogy az ő nyelvjárásuk csak az élet egy korlátozott területeit fedik le és a hétköznapi használatban sok lyuk, keletkezhetne a német nyelv
e
formájának
használatakor,
különösképpen
a
szavak
megnevezéseinél. 6. A nyelvhasználat eluralkodása Nemzetiségi kisebbség nyelvhasználatának eluralkodásánál vissza kell nyúlni a nyelvkompetenciával kapcsolatosan feltett kérdések eredményeire, melynél mind a kompetencia mind a nyelv eluralkodása kölcsönös viszonyban áll egymással. Az első vizsgált területen (későbbiekben A terület) a nyelvjárás kommunikációs
eszközként
a
legtöbb
esetben
alulprezentált,
tulajdonképpen eltűnt. Szűkebb családi körben talán elszigetelten találkozhatunk ezzel. A házastárssal az idősebb generációban gyakran magyarul beszéltek, még akkor is ha mind a kettő német származású volt. A hétköznapi helyzetekben a nyelv megválasztás-tudatának kérdésre gyakran válaszolják, hogy ez nincs szabályozva, és csak később látják, melyik
nyelvet
kell
használni.
Itt a magyar nyelv használata magától érthető, amelyet automatikusan használják. Saját becslésem szerint a kényelmesebb, ha mindkét nyelven, magyarul túlnyomórészt és néhány nyelvjárásból eredő szót vegyesen használnak. (pl. Zimet=Zimt (fahéj)). Gyakran a hétköznapi dolog 30
megnevezésére nem találják meg a megfelelő szót a nyelvjárásban. A középkorú generáció csak hiányos, kevéske vagy egyáltalán nem beszéli a nyelvjárást. Ez a generáció a nyelvjárást esetleg csak házi, ill. családi nyelvként a gyermekkorában hallotta, azonban felnőtt korában már nem használta. Így ennél a generációnál már alig hallhatjuk a két nyelv keveredését. Csupán néhány szólás-mondás, beszédformulát vehetünk észre, melyeket ez a generáció így-úgy használ. (pl. keine Zeit, Essen gehen wir) Ez az öregebb és a fiatalabb generáció közötti dialektust csak az idősebb használja, a közép generáció megérti bár a dialektust, azonban gyakran magyarul válaszol. A szabad beszélgetésekből származó adataink arra utalnak, hogy ennek a dialektus elvesztésének okát elsősorban a vegyes-házasságok kialakulásában látják. Magától érthető, hogy más fontos tényező is közre játszhatott, úgymint a főváros közeli munkalehetőségek, a szociális felemelkedés stb.. Az adatközlők adatai alapján nem akarták a házastársat a beszélgetésből kizárni, ezért egyeztek meg a közös nyelv a magyar nyelv használatában. Ebben a régióban a nyelvjárás túlnyomórészt a nyelvre emlékezés szerepére emlékeztet, így a gyermekkor élményei, a gyermekkori emlékek vagy az akkoriban még az idősebb generáció szokásaira, azonban kevert nyelven (dialektusban és magyar szavak keverékével) mesélték el ezeket. A B területre az a jellemző, hogy az egyes nyelvhasználatok és a nyelv kiválasztása alapvetően a beszélőpartnertől és a helyzettől függ. Ebben a régióban, a nyelvjárásban felfedezett kompetenciák nem tűnnek úgy fel, mint a budapesti környéken. Sőt itt az egyes generációk kifejezett nyelvjárás-használat eluralkodásáról tanúskodnak. Az idősebb generáció azt állítja, hogy ők az azonos korúakkal úgymint az azonos nyelvi közösségekkel (faluközösség) függetlenül a kórtól a napi beszédben nyelvjárással beszél. (pl. faluk, mint Hásságy/Haschad, Szűr/Sier, Ófalu/Ofalo). Az 50-70 éves generációknál a nyelvjárás használata már 31
sokkal korlátozottabb, a szűk családi és rokoni körökre úgymint öregebb falusiakra. A közép generáció (35-50) a nyelvjárást kizárólag az öregekkel és szüleikkel kapcsolatosan használja, különösen a saját családjukban, azonban ezen kívül csak a magyar nyelvet használják. Itt az egyes generációkban a kommunikációs- és saját nyelvük felosztását egyértelműen észrevehetjük. A sajátnyelv a 70 fölötti generációknál, részben az 50-70 éveseknél a nyelvjárás; mindennapi nyelvként és saját nyelvként is szolgálja a nyelvjárást és a magyar nyelvet is egyaránt. A fiatalabb generációknál ez egyértelműen a magyar nyelv. Érdekes azonban, hogy a munkahelyen, az ügyek kezelésében, a hatóságoknál, az üzletben, sőt ezeken a területeken általában a kommunikáció nyelve túlnyomórészt a magyar. Ugyanis csak nagyon kevés falu van, ahol a lakosság túlnyomórésze német származású, ezért a nyilvános intézményekben még egy középgenerációbeli képviselőt, aki még tudja a dialektust, is kellene alkalmazni. A fiatalabbak a legtöbb esetben az idősebb emberek nyelvjárásában feltett kérdésére magyarul válaszol. Ez azt jelenti, hogy a kérdést megértik, még akkor is, ha az idősebb generáció ezt a nyelvcserét elfogadja. Ennek a dialektus-hanyatlásának okaként éppúgy a kevert házasságokat és a szociális felemelkedést adták meg. Éppúgy, mint azt a körülményt, hogy már nem élnek generációk egy házban (egy fedél alatt). Így hiányzik egy állandó forrás, egy kihívás a nyelv további használatára. A nyelvjárásról szóló témákról még messzemenőkig lehetne beszélni: a házi munkákról, evésről, szokásokról. Azonban a munkahelyeken, az iskolában, az orvosnál, a hatóságokon természetesen magyarul beszélnek. 7. Az anyanyelvhez való viszony
32
A viszonyok, mentális felfogás szerint, nehezen kikövetkezhetőek, közvetetten nem figyelhetőek meg, de mégis a megkérdezettek metanyelvi kinyilatkozásai és szubjektív véleményei alapján, az érzések és várakozások közlései által az objektumra vonatkozó komponensek viszonyai kikövetkeztethetőek. Ez az utolsó mutat a viselkedési felfogás irányába. A viszonyok, nem velünk született tulajdonságok, hanem a társadalomban
tanuljuk
meg
őket,
tehát
nem
állandóak,
hanem
fejleszthetőek és helyzet-specifikus feltételektől függenek. A nyelvi viszonyok gyakran és könnyen kimutathatóak, nyilvánvalóan, mint más viszonyfajták. Majdnem egy nyelv sincs, amelynél a beszélő a nyelvhez való viszonyát ne nyilatkozta volna ki. Az anyanyelvvel szemben általában pozitív viszonyunk van, így hát, megtudunk ezáltal bizonyos társadalmi retorziókat és kényszerítve vagyunk, a viszonyt változtatni. A legfontosabb komponensként a nyelvi viszonyokat (DEPREZ/PERSONS 1987:125 ff.) mérlegeléses komponens (az egyén tudata az adott tárgyról, itt a nyelvről), érzelmi komponens (kinyilatkozások érzelemről) és a magatartás komponens (magatartásról ill. magatartási megfigyelésekről tett megnyilatkozások ). Nyelvi viszonyoknak többek között lehet az a funkciója, hogy a változás módját, vagy a nyelvválasztást meghatározza, de lehet önábrázolás is és szolgálhatja az értékkifejezést: A nyelvszokásokkal szembeni viszonyok pragmatikus szituatív volta erősebben befolyásolja, mint ahogy a szemlélet mutatja, hogy a nyilvános intézményekben használt nyelvi dialektus, pl. az iskolában nem alkalmazható.
Nyelvi
viszonyok
számítanak
így
tehát
a
nyelvi
viselkedésmód társadalmi értékelésével foglalkozó előzetes tapasztalatok függésére.” (HÜLLEN 1992:730) A magyarországi hétköznapi nyelvhasználat nyelvi viszonyairól végzett vizsgálat alapján (vgl.TERESTYÉNI 1990:45-46) a nyelvi viszonyok 33
három fajtáját állapították meg: a racionális típus (cél és feladatorientált), a kapcsolatorientált típus (társorientált, kommunikációbarát típus) és a státuszorientált típus (távolságtartó, formális típus). A kérdéseinkre adott válaszokból az előzetes tendencia azt mutatja, hogy a nyelvi viszonyok generációt és a leszármazottak adott, aktuális társadalmi módját változtatja, hogy kevesebb családi tradíció, vagy származás játsszon ebben szerepet. Az eddigi értékelések alapján felismerhető az is, hogy egy jobb nyelvjárási kompetencia pozitívabb német nyelvi viszonyt von maga után, amelynél itt a dialektus és az irodalmi német nyelv között mind a három generációnál egyértelmű különbségnek kell lennie. Mint, ahogy fent említettem, minden leszármazottnál, az A területen is, a nyelvjáráshoz érzelmi kötődés van az öregebb és részben a középkorú generációnak is. Másfelől azonban az azonos korosztályú válaszadók megerősítették, hogy a nyelvjárás (jó nyelvjárás ismeretekkel rendelkező leszármazottnál is) a mai hétköznapokban sok veszteséget okoz, hogy kommunikációs eszközként a magyarral és a német köznyelvvel szemben veszteséges. Nincs elvárás sem kívánság arra, hogy a nyilvános intézményekben a saját ügyeiket a nyelvjárásukon intézhessék el. Maguk az idősebb válaszadók sem bíznak magukban, hogy egy nyilvános ügy elintézéséhez megfelelő szókinccsel rendelkeznek a saját nyelvjárásukban. Ezért nekik könnyebb, hogy nyilvános ügyeikben inkább a magyar nyelvet használják. Sok leszármazott jó szándéka – elmondásaik alapján -, hogy a nyelvjárást gyakrabban használják, különböző területeken alkalmazzák, azonban véleményük gyakran a nem megfelelő lexikai tudás ill. a nyelvjárás elégtelen arra, hogy teljes értékű kommunikációs eszköz szerepét töltse be. Egyébként elismerik és megelégszenek az általánosan ismert és használt sváb „kevert nyelv”(Mischsprache) használatával. 34
Hiányos továbbá a nyelvjárás korlátozott regionális érvényessége és az írásos forma használhatatlansága. Egyáltalában gyakran, különösen a középkorú generációban, a nyelvjárást okolják, hogy nem rendelkeznek német írástudással. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb megkérdezett nyelvi viszonya az irodalmi némettel szemben hiányos, mert ez a változás általánosan érvényes kommunikatív funkciónak felel meg, nem beszélve arról, hogy a gazdaságitársadalmi megfontolások a német nyelv szerepéről egy egyesült Európában sokat nyomnak a latba. Egy érdekes betekintés az úgynevezett lingvisztikai adatokba megerősíti számunkra, hogy a leszármazottak feleletei az irodalmi német ismereteikre nézve egy általános önbecsülés. Ebből látható, hogy ez a változásnak nagy presztízsértéket élvez minden korosztályban. Sőt a B területen az idősebb leszármazottak, hogy unokáik inkább az irodalmi német nyelvet tanulják, s ne a nyelvjárást, ami nézeteik szerint veszteséges nyelv. A B terület fiataljainak ködös kívánsága, hogy egyfajta kuriozum a nyelvjárás ismerete, azonnal megváltozott, ha azt megkérdezték, melyik nyelvet taníttatná meg gyermekének. Ott a magyar mellett rögtön ott van az irodalmi német, mert ez az a nyelv, amivel a legtöbb esélye van a jövőben. Egyébként elég változatlan képet kapunk a legtöbb leszármazott irodalmi német nyelv ismeretéről. A legtöbben azt állítják, hogy az irodalmi német nyelvet akkor értik meg, ha használják. Ha kölcsönösen megértjük a körkérdés eredményét, amivel a mediakonzum foglalkozott, egy érdekes helyzet adódik: pl. a német nyelvű tv-műsorokon csak bizonyos filmeket (sorozatokat) néznek (vgl. KNIPF-ERB 1995: 30-36), mert ezek nyelvileg élvezhetőek és a legkevesebb nyelvi-kulturális befogadási nehézséget okoznak. Ritkán néz a középkorú generáció híreket vagy egyéb informatív kulturális-gazdasági műsorokat, mert nyelvi nehézséget okoznak számukra. 35
8 Végkövetkeztetés Ez az elég komplex és változatlan a különböző területeken a nyelvhasználatról megalkotott kép és a nyelvi viszonyt tekintve megfelelő betekintést biztosít nekünk a bevezetőben „Kiegyensúlyozatlanságnak” nevezett svábok nyelvi helyzetéről. A vizsgálatunk és az értékelésünk sincs még lezárva, csupán a tendenciákról durva körvonalakat mutattunk be. A vizsgálat folyamán számos megválaszolatlan kérdés adódott, mint pl. a „kevert nyelv”-ről (Mischsprache), a nyelvi viszonyokról, a különösen következetlen az e nyelvtársadalomban uralkodó nyelvjárás és az irodalmi német nyelv közötti viszonyról. A dialektuserrozió és dialektusvesztés elfogadottnak tűnt. A poltikai-gazdasági új európai helyzetet tekintve rájövünk, hogy kisebbségként egyre több olyan kultúrkincs, amit egy nyelvszigeten való ottlét során lassan elvesztettünk, az most társadalmi fellépési-lehetőségként fontos lehetne. A média szerepéről itt most az 1995-ben megjelent szerzők esszéire utalok. (vgl.KNIPF-ERB: 1995) A meglévő adatok statisztikai kiértékelését az eddig csak érintett kérdésekről és problémákról sokkal differenciáltabb képet adhat, azonban az eddig ismert tendenciákat nem cáfolják meg.
Nyelvi állapot, nyelvhasználat A második világháborút követő évtizedek - több esetben csak a németséget érintő - folyamatai a kisebbség nyelvhasználatára egyértelműen negatív hatást gyakoroltak. A létszámában
jelentősen csökkent németség
lehetőségei anyanyelvének használatára erősen beszűkültek, ugyanakkor megnövekedett azon szituációk száma, ahol csak a magyar nyelvet lehetett
36
vagy kellett használniuk. A magyar nyelv dominanciájához az is hozzájárult, hogy a magyarországi németség - az anyaországgal ill. az anyanyelvvel való szorosabb kapcsolatok híján -közvetítő nyelvként, köznyelvként, standard nyelvként a magyart vette át, hiszen anyanyelve a hétköznapi
kommunikációs
szituációkon
kívüli
modern
tartalmak
kifejezésére nem bizonyult alkalmasnak. A magyarországi németek nyelvhasználatában a helyi német nyelvjárások visszaszorulása állapítható meg, az idősebb generációtól visszafelé haladva a nyelvjárás ismerete és használata csökken. A háború utáni két évtizedben a nyelv, tehát a helyi nyelvjárás használatának tiltása, a német iskolai oktatás hiánya ill. színvonala nem az elfeledett anyanyelv visszaszerzését szolgálta, inkább a nyelvvesztést segítette elő. A nyolcvanas évek kezdete óta a nyelvjárás visszaszorulása és helyenkénti eltűnése mellett a német irodalmi nyelv mind nagyobb térnyerése és presztizsnövekedése figyelhető meg. Mind több szülő számára válik egyértelművé, hogy legalább gyermeke számára biztosítani kell a nyelv megfelelő szintű elsajátítását. A legtöbb hazai német számára nemzetiségi identitása kettős identitás, hármas kötődés: kötődés az elődökhöz, a német anyanyelvhez, ugyanakkor Magyarországhoz, a magyar kultúrához, de a megtanult irodalmi német nyelv révén kötődés a német nyelvterülethez, kultúrához, s nem utolsósorban a kitelepített rokonokhoz. A kitelepített rokonokkal, utódaikkal fenntartott kapcsolatok, az utóbbi évtizedben
szabaddá
vált
utazási
lehetőségek,
a
tartalmában
és
lehetőségeiben gazdagodott nemzetiségi oktatás révén felnőtt az a fiatal generáció, mely görcsök, félelmek nélkül találhat vissza identitásához. Ennek a fiatal generációnak fontos híd-szerepe van a németségen belül is.
37
Az anyanyelv-átörökítésben bekövetkezett generációnyi szakadás ugyanis helyrehozhatatlan károkat okozott, hiszen a háború után születettek már inkább csak német származásúnak és magyar anyanyelvűnek vallhatnák magukat, ami a hazai németség identitásának újrafogalmazását vonja maga után.
A magyarországi németek hitéletéről A Magyarországon élő németség nagyobbrészt római katolikus vallású, evangélikus települések leginkább Győr-Moson-Sopron, Tolna és Baranya megyében
találhatók.
Elszórtan
élnek
református
vallású,
és
kisegyházakhoz tartozó németek is az országban.
Az elmúlt évtizedekben, de elsősorban a háborút követő két évtized során a németség nyelvhasználata erősen beszűkült, a nyelvváltás fokozottan érvényes volt az egyházi szertartásokra is, hiszen a közének, a prédikáció mindig magyar nyelven folyt. Az elmúlt években a kisebbségi önkormányzat - mint az identitásvállalás egyik fontos formájának megjelenésével előtérbe került az anyanyelvű istentiszteletek iránti igény. Elsősorban városokban sikerült néhány templomban a német misék megszervezése. Az alkalmak és helyszínek száma csekély, kevés a németül misézni tudó lelkész, hiányoznak az anyanyelvi hitoktatók. 1998 novembere óta a Magyar Rádió Pécsi Nemzetiségi Szerkesztősége kéthetente közvetíti a német nyelvű misét a pécsi Belvárosi templomból, melyen mindig más magyarországi német kórus énekel.
38
A hazai legnagyobb katolikus német szervezet az 1991-ben alapított Szent Gellért Katolikus Egyesület, mely évente egy országos találkozót, több megyei rendezvényt szervez, zarándoklatokat bel- és külföldre egyaránt. Az egyesület munkájába bevonják a fiatalokat is, számukra német nyelvű katolikus nyári táborokat hirdetnek több helyszínen is. Az egyesület rendszeresen jelentkezik a hazai németség lapjában, a Neue Zeitungban, ezenkívül saját kiadványai is megjelennek.
A Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa 1998-ban egyházzenei munkaközösséget alakított, mely feladatának tekinti a német nyelvű hagyományok, a magyarországi németek egyházzenei örökségének felélesztését és gondozását, a tárgyi emlékek gyűjtését. 1996 óta évente sor kerül az egyházzenei találkozókra. 1998 júliusában egyházzenei találkozóra, szeptemberben pedig egy egyházzenei CD kiadására került sor. Az énekkarok számára esküvői, temetési és más szertartásokhoz fűződő énekek gyűjteménye készül ill. készült már el. A fúvószenekarok számára kotta-összeállítás készült 10 mise és a húsvéti körmenet énekanyagával. Az országos önkormányzat támogatásával imaés énekeskönyvek jelentek meg. A partnerkapcsolatok egyik színtere az énekkarok, zenekarok közötti együttműködés, kölcsönös látogatás, melynek keretén belül egyre többször kerül
sor
közös
német
nyelvű
istentiszteletekre
és
templomi
hangversenyekre.
A magyarországi németek kutatása
39
A magyarországi németek kutatását az ELTE Germanisztikai Intézetének keretein belül 1994-ben megalakított Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja koordinálja, mely a hazai németeket kutatók, szakdolgozók, oktatók számára szakmai, információs bázisként működik, tanácskozásokat, konferenciákat, kiállításokat szervez. A Kutatási Központ munkájának fontos része a tanárképzésben való részvétel, tantervvéleményezés, curriculumok (átfogó tanterv-programok) készítése. A Központ bekapcsolódott az Oktatási Minisztérium (korábban az MKM) által meghirdetett továbbképzések szervezésébe, német nemzetiségi Magyarországi
szakértők
másoddiploma-szerző
Német
Iskolaegyletek
képzése
(Bund
indult
a
Ungarndeutscher
Schulvereine) kezdeményezésére. Az elmúlt két évben a Germanisztikai Intézet előadói a NAT által előírt helyi tantervek készítéséhez szükséges ismeretek elsajátítása érdekében módszertani szemináriumot szerveztek, együttműködésükkel készült el a nemzetiségi gimnáziumok curriculuma, került sor az érettségi új modelljének kialakítására és kipróbálására. A Kutatási Központ 1998-ban új sorozatot indított Magyarországi Német Archívum (Ungarndeutsches Archiv) címmel, amely a magyarországi németek nyelvéről, irodalmáról, kultúrájáról, néprajzáról és történelméről szóló tanulmányokat ad közre. Az Útmutató kiadó Változó Világ sorozatában nemrég megjelentette a Kutatási Központ egyik kéziratát, A magyarországi németek című kötetet, amely német nyelven is elkészült és felkerült a tankönyvlistára is. A Kutatási Központ gondozza az Adalékok a magyarországi németek néprajzához (Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen) című sorozatot.
40
Az
intézet
rendszeres
kapcsolatban
áll
külföldi
intézményekkel,
konferenciákon, kiadványokban szerepelnek munkáikkal.
Nemzetközi kapcsolatrendszer, anyaországi kapcsolatok Az elvesztett identitás megtalálásában komoly erkölcsi és anyagi hátteret jelent a német nyelvű országok, Németország, Ausztria és Svájc hivatalos támogatása. A magyar kormány 1987-ben a Német Szövetségi Köztársaság kormányával Közös Nyilatkozatot fogadott el a magyarországi német kisebbség és a német, mint idegen nyelv oktatásának támogatásáról. Az 1992-ben megújított megállapodás alapján a kétoldalú együttműködés jelentősen kibővült, sokrétűbbé vált. Németország segítséget nyújt pedagógusok szakmai és nyelvi továbbképzéséhez; iskolák anyagi és módszertani
támogatásához;
tananyagok,
tankönyvek,
tantervek
készítéséhez; ösztöndíjakat biztosít középiskolások, főiskolások és egyetemisták, tudományos kutatók számára; lektorokat, vendégelőadókat, vendégtanárokat küld; könyvtárakat támogat; segíti a szekszárdi Német Színház működését; támogatja a magyar és a német egyházak közötti együttműködést. Szinte valamennyi, németek által lakott településnek van testvérvárosa, testvérközsége, elsősorban Németországban, illetve Ausztriában, ily módon is kötődve az anya-, illetve nyelvnemzethez. Számtalan település gazdasági, kulturális fellendüléséhez járultak hozzá az 1986. óta hivatalossá vált testvérvárosi kapcsolatok, melyek az utóbbi időben egyre sokrétűbbé váltak. Kulturális egyesületek, diákcsoportok, pedagógusok
41
csereutazásán túl gyakran kerül sor az együttműködés gazdasági lehetőségeinek kiaknázásra. A Magyarországról kitelepített generáció jó néhány képviselője tér vissza szülőfalujába, vásárol ingatlant. Az utódok közötti kapcsolatot segíti elő a falusi turizmus elterjedése a németek lakta településeken. A németeknek nyújtott segítség a település, a régió, az egész közösség javát szolgálja, legyen szó akár közösségi házak, templomok, iskolák, könyvtárak,
kórházak
felszereléséről,
akár
egyházak,
egyesületek,
szervezetek, intézmények anyagi támogatásáról. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata szoros kapcsolatban áll a környező országok német kisebbségi szervezeteivel, valamint a német nyelvű országok más anyanyelvű kisebbségeivel. A Kisebbségi törvény hatálybalépése óta megélénkült érdeklődésnek köszönhetően az elmúlt években számtalan delegáció járt tapasztalatcserén a magyarországi németek képviselőinél. A magyarországi német kisebbség korábbi és mai hivatalos képviselete is tagja az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (Föderalistische Union Europäischer Volksgruppen). A nyugat-magyarországi és dél-dunántúli megyék német kisebbsége az Alpok-Adria Munkaközösség keretén belül hosszú évekre visszanyúló jószomszédi kapcsolatokat ápol a régió kisebbségeivel. A jószomszédi kapcsolatok egyik legszebb példája a Győr-Moson-Sopron Megyei
Német
Kisebbségi
Önkormányzatok
Szövetségének
kezdeményezésére elindított projekt, melynek keretén belül kisebbségi oktatási-nevelési intézmények kapnak kétnyelvű nevelési programjuk megvalósításához Burgenlandból támogatást. Sopron-Bánfalva német
42
nemzetiségi óvodájában három évig dolgozik az a burgenlandi óvónő, akit Wiener Neustadt, Eisenstadt és Sopron városa közösen alkalmaz.
Magyarország EU-csatlakozásának előterében a határokon átnyúló együttműködés szerepel. 1999. február elején került sor a már hat éve Burgenland tartomány, Vas és Győr-Moson-Sopron megye részvételével működő Határmenti Regionális Tanács közös szándéknyilatkozatának aláírására egy határmenti eurorégió (EurorégióWest/Nyugat Pannónia) alapításáról. Az eddigi intenzív és gyümölcsöző együttműködés sikerét közös ipari és nemzeti parkok létesítése, kerékpárutak fejlesztése, ifjúsági programok szervezése, valamint a munkaerőpiacot érintő egyeztetések bizonyították. A kezdeményezők és kedvezményezettek - a nyelvtudás okán is - nem ritkán a határ két oldalán élő kisebbségek.
43
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek írott és elektronikus médiája Magyarországon törvények szabályozzák és garantálják a nemzeti, etnikai kisebbségi média működését, illetve működtetését. Hazánk az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ratifikálásával vállalta, hogy megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó média kisebbségi nyelveken készült műsorokat is programba iktasson. E nemzetközi jogi érvényű, kisebbségvédelmi dokumentumokban is rögzítetten, megkönnyíti a kisebbségi nyelveken készült rádió és televízió-műsorok rendszeres sugárzását. Vállalja legalább egy, a kisebbség anyanyelvét használó sajtóorgánum létesítését és fenntartását, fedezi e tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit, támogatja a kisebbségi újságírók képzését. Magyarország belső jogrendszere keretében két törvény foglalkozik kiemelten e kérdésekkel. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény előírja, hogy külön törvény rendelkezései szerint a közszolgálati rádió- és televízió biztosítja a nemzeti vagy etnikai kisebbségi műsorok rendszeres készítését és sugárzását. Ennek megfelelően a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény rögzíti, hogy a 44
közszolgálati műsorszolgáltató kötelessége elősegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást, köteles kiemelt figyelmet fordítani a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális értékeinek megjelenítésére. A nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény 1997. január 1-én lépett hatályba. Rendelkezései (2.§(1) bekezdés g/ pontja) a nemzeti és etnikai kisebbségek életéről való információközlést a Magyar Távirati Iroda közszolgálati feladatává teszik. Az itt idézett törvények értelmében, a Magyar Köztársaságban az információk
és
vélemények
műsorszolgáltatás
útján
szabadon
továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt műsorok szabadon vehetők. A műsorok nem sérthetik az emberi jogokat, és nem lehetnek alkalmasak a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. Köteles a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságát és alapvető érdekeit tiszteletben tartani, nem sértheti más nemzetek méltóságát. A nemzeti, etnikai
kisebbségek
országos
önkormányzatai
a
közszolgálati
műsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló műsoridő felhasználásának elveiről
önállóan
műsorszolgáltatót
döntenek. a
A
törvény
kisebbségi
kötelezi
a
közszolgálati
önkormányzat
döntésének
figyelembevételére.
45
A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumába, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény előírása szerint, közösen egy-egy tagot delegálhatnak a kisebbségek egy-egy évre, rotációs rendszerben. 2000-ben a közszolgálati Magyar Televízió kuratóriumba a német, a Duna Televízió képviselő-testületébe a horvát, a Magyar Rádió Kuratóriumába pedig a szlovák kisebbség delegált képviselőt. Közszolgálati kisebbségi televíziós műsorok A Magyar Televízió 1978. óta sugároz kisebbségi műsorokat. Elsőként a horvát, a német, a szerb és a szlovén, 1982-től a román, 1983-tól a szlovák, majd 1993-tól a cigány kisebbség műsorai jelentkeztek. 1999-től a Kisebbségi törvény által honos népcsoportnak minősített valamennyi (13) kisebbség számára készít rendszeresen jelentkező műsorokat a Magyar Televízió. A cigány, a horvát, a német, a román, a szlovák, a szerb kisebbségnek hetente, a szlovéneknek kéthetente, a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin és az ukrán kisebbségnek pedig havonta jelentkező országos sugárzású televíziós műsora van. A Magyar Televízió kisebbségi műsorai az ország négy városában készülnek: Budapesten (cigány, görög, lengyel, örmény, ruszin), Pécsett (horvát, német), Szegeden (román, szlovák, szerb) és Szombathelyen (szlovén). A szerkesztőségek működését a Magyar Televízió Regionális, Kisebbségi és Határon túli Főszerkesztősége koordinálja. A hetente és a kéthetente műsorra kerülő adások időtartama 26-26 perc és magyar nyelvű feliratozással készülnek. A további öt kisebbség kéthetente jelentkező „Rondó” című közös programjának időtartama 52, illetve 26 perc. Az anyanyelvű kisebbségi műsorokat kiegészítik a kéthetente jelentkező, a kisebbségekről szóló magyar nyelvű magazinműsorok. A 46
kéthetente 52, illetve 26 perc műsoridőben jelentkező „Együtt” című magyar nyelvű, a magyarországi kisebbségekről szóló műsor. A magyar Televízió 2000-től negyedévente 52 perces adásidővel újra sugározza a „Cigány fórum” c. műsorát. A Magyar Televízióban havonta 845 perc kisebbségi adás készül. A kisebbségi műsorok sugárzása az országos terjesztésű, földi továbbítású M1-es programon, a hét különböző napjain a délutáni órákban történik. Valamennyi kisebbségi adás, ismétlésre kerül az adott hét szombati napjának délelőttjén a műholdról sugárzott M2-es programon. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénynek megfelelően, a kisebbségi önkormányzatok konzultációs jogának biztosítása érdekében a Magyar Televízió elnöke és a kisebbségek országos önkormányzatainak elnökei 2000. április 3-án együttműködési megállapodást írtak alá. A dokumentum rögzíti a két fél közötti kapcsolat és döntéshozatali mechanizmus gyakorlati kérdéseit. Közszolgálati kisebbségi rádiós műsorok A Magyar Rádió 1998-tól kezdődően valamennyi magyarországi nemzeti, etnikai kisebbség számára sugároz anyanyelvű rádióműsort. (Az első kisebbségi műsorok 1953-tól horvát és szerb nyelven, majd 1956-tól német nyelven jelentkeztek. Szlovák kisebbségi adás 1974-től, szlovén műsor 1979-től, majd román adás 1980-tól készül a Magyar Rádióban.) A jelenlegi műsoridő napi több mint 10 óra. A legtöbb műsoridővel a szlovák kisebbség (heti 870 perc) rendelkezik. A horvát, a német és a román kisebbségnek heti 840 perces műsorideje van. A szerb kisebbség heti 630 perces adásidővel rendelkezik. A cigányok számára heti 180 perc, a szlovén kisebbségnek pedig heti 60 perces kisebbségi műsort ad a közszolgálati Magyar Rádió. Legújabban heti 30 perces műsoridőben, 47
naponta váltva, országos sugárzással jelentkezik a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin, az ukrán kisebbségi rádióműsor. Az országos kisebbségi rádióadások az esti órákban 18.30 és 21.30 között kerülnek sugárzásra. A műsorok az URH OIRT, illetve valamennyi regionális stúdió hullámhosszán (közép-hullám, URH CCIR) foghatók. A Magyar Rádió 1999 őszétől heti 30 perces magyar nyelvű műsort szerkeszt a hazai kisebbségekről magyar nyelven. A kisebbségek minél jobb megismerése érdekében a közszolgálati rádió negyedévente, a körzeti stúdiók bekapcsolásával további 3 órás magyar nyelvű műsort készít. A közszolgálati rádió minden év április 27-én egész napos kisebbségi tematikájú programokat készít. A Magyar Rádió e napon jelenteti meg a kisebbségek zenéjéből összeállított CD-t. A Magyarországon élő nemzetiség zenei kultúrájáról ez ideáig három gyűjteményt adott ki. A Magyar Rádió kezdeményezésére, a kisebbségek országos önkormányzati elnökeinek
bevonásával
előrehaladott
tárgyalások
folynak
egy
együttműködési megállapodás megkötése keretében. Kisebbségek írott sajtója A
nemzeti,
Magyarországi
etnikai
kisebbségek
Nemzeti
és
írott
Etnikai
sajtójának
Kisebbségekért
támogatását
a
Közalapítvány
(MNEKK) biztosítja. Az MNEKK népcsoportként legalább egy országos terjesztésű újság költségvetési támogatására nyújt anyagi fedezetet. A cigány kisebbség esetében több lap költségvetési támogatását biztosítja. Tekintettel arra, hogy a kisebbségi anyanyelvű sajtó folyamatos megjelentetése a kisebbségek alapvető joga, ám önfenntartása nem érhető el, a Közalapítvány kuratóriuma a teljes körű finanszírozásra törekszik. Az 48
országos terjesztésű lapok támogatása mellett a MNEK Közalapítvány anyagi segítséget nyújt a helyi, illetve regionális írott sajtó anyanyelvű mellékleteinek,
illetve
a
kisebbségek
speciális
folyóiratainak
megjelentetéséhez. A kisebbségek országos terjesztésű lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetve szervezetei tulajdonában vannak. A kisebbségi lapok megjelentetését egyéb alapítványok (a Soros Alapítvány) is támogatják, illetve a MNEKK anyagi hozzájárulást biztosít interetnikus tematikájú folyóiratok (pl. a Barátság) számára. Kiemelendő, hogy kisebbségi önkormányzatok, működési költségeik terhére anyanyelvű időszaki lapokat jelentetnek meg, így a Bolgár Országos Önkormányzat 1995. óta adja ki a Balgarski Vestnik c. havi lapot, de időszaki kiadványokkal jelentkezik a fővárosi német és szlovák önkormányzat is. A cigány kisebbség sajátos helyzetére való tekintettel és az ezzel kapcsolatos kiemelt tájékoztatás érdekében önálló civil sajtóiroda működik Roma Sajtóközpont néven. A szerb kisebbség hetilapja, a Srpske narodne novine c. újság és a szlovák kisebbség lapja, a Ludove noviny az Interneten is olvasható. A Kisebbségi Hivatal 1998. januárjától szerkesztett elektronikus kiadványának külön tematikus fejezete tesz közzé az Interneten hazai és nemzetközi érdeklődésre számot tartó információkat, elemzéseket, magyar és angol, illetve kisebbségeink nyelvén a hazai kisebbségekről,
naprakész
címlistát
intézményeiről,
kiemelten
a
a
kisebbségek
kisebbségek
szervezeteiről,
médiaszerkesztőségeiről
(http://www.meh.hu/nekh). Létrejötte óta 40.455-en tekintették meg, olvasták, illetve hívták le e honlap anyagait. Helyi média
49
A magyarországi kisebbségek helyzetéről folyamatosan beszámoló közszolgálati Magyar Televízió, Duna Televízió és Magyar Rádió mellett a települési önkormányzatok, illetve más működtetők tulajdonában lévő médiák
rendszeresen
szolgáltatnak
kisebbségi
anyanyelvű
műsort.
Regionális sugárzású televíziók adnak kisebbségi műsort (pl. Zemplén TV). Számos helyi rádió-, és televízió stúdió sugároz kisebbségi adást (Gyula Rádió, Bajai Közösségi Televízió, Csaba TV stb.) A helyi televíziós stúdiók közül kiemelendő a Kalocsa TV programja, mely, 2000. Március 1ével kezdődően Roma Stúdió c. műsort sugároz. A heti 15 perces önálló riport-, és heti 6 perces hírműsort a helyi roma közösség szerkeszti. Az MNEKK célpályázatok útján ösztönzi a helyi kisebbségi média működését, a kábeltelevíziós anyanyelvű kisebbségi műsorok készítését és sugárzását. Célja a kisebbségek anyanyelvének elismertetése a közélet valamennyi szintjén. A kábeltelevíziós anyanyelvű kisebbségi műsorok készítésére és sugárzására 1999-ben meghirdetett pályázatára több mint 30 helyi – horvát, német, román, szlovák, szerb anyanyelvű, illetve cigány kisebbségi televíziós és rádiós műsorok szerkesztősége kapott anyagi támogatást. AZ MNEKK 2000. évi célpályázatai között is kiemelten kezeli e terület támogatását. Az idei évben 9 millió 675 Ft-tal támogatja az e témában benyújtott pályázatokat. Határokon átnyúló média A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény szerint a kisebbségek által lakott területeken az állam előmozdítja az anyaországból származó rádió- és televízióadások vételét. Az Európa Tanács 1999 őszén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt bízta meg a nyolc
ország
bevonásával
megrendezésre
került
konferencia 50
megszervezésével. A nemzetközi tanácskozásnak a határokon átívelő rádió és televízió programok jelentősége a kisebbségek életében volt a témája. Hazánk támogatója a magyarországi szlovén kisebbség törekvését egy nyugat-magyarországi önálló szlovén kisebbségi rádióadás beindításában. A Magyar - Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság, ajánlásokat fogadott el hazánk észak-keleti térségében sugárzó regionális adó létesítése érdekében. A Duna-Tisza-Maros Eurórégió megalakulását követően a Magyar Rádió Szegedi-, és a Román Rádió Temesvári Stúdiója beindította a kéthetente 55 percben műsorra tűzött kisebbségi műsorát.
A magyarországi német médiák története 1957. óta létezik a hazai németség hetilapja, a 3000 példányban megjelenő Neue Zeitung, amely a nyelv és kultúraközvetítő-, illetve informáló szerepkör mellett egyfajta integráló funkciót is felvállal, teret adva a legkülönbözőbb német szervezeteknek, ill. véleményeknek. A 40 éves jubileumát ünneplő lapot, valamint a szerkesztőség munkájában 25 éve részt vállaló főszerkesztőt a Miniszterelnök 1997-ben Kisebbségekért Díjjal tüntette ki. A lap megjelenését a Kisebbségi Közalapítvány támogatja: 1997-ben 24,740 MFt-tal, 1998-ban 25,828 MFt-tal (22. sz. melléklet). A lap rendszeres mellékleteként jelenik meg a gyerekeknek szóló NZJunior, a Gemeinschaft Junger Ungarndeutscher (Magyarországi Ifjú Németek Közössége) oldalai, a kéthetente olvasható Ungarndeutsche Christliche Nachrichten, évente négyszer a Magyarországi Német Iskolaegyletek Szövetsége pedagógusok számára készített lapja, a BUSCHTrommel és a Signale, a magyarországi német irodalmi melléklet. 51
Az országos önkormányzat megbízásából a Neue Zeitung adja ki a 7000 példányban megjelenő Deutscher Kalender-t. Országos szinten több egyesület jelentet meg újságokat, kiadványokat. Legismertebb közülük a Jakob Bleyer Közösség (Jakob Bleyer Gemeinschaft) kiadásában megjelenő Sonntagsblatt (Vasárnapi Újság) ill. a budapesti Német Kulturális Egyesület (Budapester Kulturverein) újságja, a Deutscher Bote (Német Hírmondó). Országos szinten sok helyi lap rendelkezik német nyelvű melléklettel, Budapesten több kerületi újságban jelennek meg alkalmanként német nyelven
cikkek,
többnyire
a
kerületi
kisebbségi
önkormányzat
kezdeményezésére. Német nyelvű lapot jelentet meg rendszeresen a pesterzsébeti, XX. kerületi német kisebbségi önkormányzat. A Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat a Neue Zeitung mellékleteként ill. külön is árusított lapot jelentet meg. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata rendszeresen megjelenteti nemrég alapított Közlönyét, mely elsősorban az önkormányzat határozatait tartalmazza. A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója napi 30 perces országos sugárzású, valamint két és fél órás regionális német nemzetiségi adással jelentkezik. A stúdióban napi német műsor is készül. A budapesti rádió minden vasárnap sugároz egyórás német nyelvű műsort, melyet a pécsi stúdióból megismételnek. Emellett több helyi rádió, így Baján és Mohácson is, rendszeresen sugároz német programokat. A műsorok nagy részét a hazai németek csak igen szűk rétege tudja fogni. Ugyancsak Pécsett készül a Magyar Televízió országos sugárzású német nemzetiségi televíziós magazinműsora, az Unser Bildschirm. Az elmúlt
52
néhány évben számos helyi kábeltelevízió is indított német nyelvű programokat.
Freies Leben A magyarországi német médiák története összefügg az akkori idők politikai történéseivel. Ez például azt jelenti, hogy a németeknek a Világháború után sem szövetségesük sem médiájuk nem volt. Majdnem egy évtizedig tartott, míg az első német sajtótermék megjelenhetett a magyar médiapiacon a Második Világháború után. A „Freies Leben” (Szabad Élet) című havilap első számát 1954 júliusában vehették kezükbe az olvasók. Ez azt is jelenti, hogy a lapot egy évvel korábban
alapították,
mint
a
szövetséget.
Érdekesség,
hogy
a
Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetsége éppen a „Freies Leben” szerkesztőségében jött létre. Az újság alcíme a következő volt: „A magyarországi
német
dolgozók
gazdasági,
politikai
és
kulturális
orgánuma.” A lap természetesen – a többi újsághoz hasonlóan – a kommunista ideológia közvetítője volt elsősorban. Az első vezércikkben a főszerkesztő üdvözöl mindenkit, „aki tevékenyen részt vesz abban a szocialista építőmunkában, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése alatt népi demokratikus országunkat egy napfényes jövő felé vezeti.” A vezércikk második fele az újság feladatát határozza meg: „Lapunk hozzá akar
járulni
ahhoz,
hogy
a
német
dolgozók
a
népköztársaság
alkotmányában lefektetett politikai és kulturális jogai kibontakozzanak.”
53
A Párt nem bízott a magyarországi németekben. A „Freies Leben” szerkesztőgárdáját kizárólag németül tudó, de magyar újságírók alkották. „A hangnem és a politikai vonal adott volt. A szerkesztők ehhez tartották magukat, azonban a népcsoport ügyeivel is foglalkoztak. Különösen finom érzékük
volt
a
németek
szorgalmának
és
munkateljesítményük
bemutatásához. A lap a nagypolitikai események mellett tudósított a németoktatás bevezetéséről, a különféle néptánc-csoportok fellépéseiről. A”Freies Leben” néhány akkori olvasó visszaemlékezései szerint népszerű lap volt a németek körében. Kedveltsége miatt 1955 októberétől 1956 októberéig hetente jelent meg, sőt a tervek szerint 1957 januárjától napilappá vált volna, de ezt a tervet az októberi forradalom és annak leverése megsemmisítette. Erre utal Mihályfi Ernő, a kisebbségekért felelős kulturális miniszter-helyettes vezércikke a Neue Zeitung első számában: „Egy évvel ezelőtt – az 1956. október 23-án kitört ellenforradalom előtt – azt terveztük, hogy 1957. január elsejétől a német újságot napilapként adjuk ki. De ezt a tervet is meghiúsította az ellenforradalom.” Mivel a magyarországi németeknek egy évtizedig nem volt kapcsolatuk egymáshoz és a „Freies Leben” megjelenése után erre lehetőség nyílott, ezzel magyarázható a lap népszerűsége. A Rákosi-rendszerben gyakran még otthon sem mertek német anyanyelvükön megszólalni, meg voltak félemlítve, a népszámláláskor pedig nem merték németnek vallani magukat. És akkor hirtelen megjelent egy újság az anyanyelvükön, amely az ideológiai agymosáson túl bemutatta őket egymásnak, a kisebbségi oktatásról tájékoztat és sorban jelennek meg a német falvakból tudósítások.
54
Neue Zeitung A forradalom leverése után majdnem egy évig létezett német kisebbségi sajtótermék Magyarországon. Aztán 1957 szeptember 20-án megjelent egy újság „Neue Zeitung” („Új Újság”) címmel, 3000 példányban, amely a nyelv és kultúraközvetítő-, illetve informáló szerepkör mellett egyfajta integráló funkciót is felvállal, teret adva a legkülönbözőbb német szervezeteknek, ill. véleményeknek és ez a hetilap máig az egyetlen magyarországi német, hetente megjelenő újság. Egyrészt a Neue Zeitung a „Freies Leben” utódjának tekinthető, hiszen a szerkesztőség helye ugyanott volt, míg a főszerkesztő is a helyén maradt. Másrészt a Neue Zeitung új, hiszen a teljes szerkesztőgárdát kicserélték. Helyet kapott például a Neue Zeitung csapatában az első magyarországi német újságíró, Hambuch Géza. Az első vezércikket nem a főszerkesztő, hanem az újság állami felügyeletét ellátó kulturális miniszterhelyettes, Mihályfi Ernő írta, aki ebben meghatározta az újság profilját: „A Neue Zeitung hasábjain a kulturális életet, az iskolán kívüli és belüli nevelést és az oktatás kérdéseit vitatjuk meg. Az újságnak alkalmat kell adnia, hogy a szétszórtan élő német nemzetiséget megismertessük közös céljainkkal, problémáinkkal és örömünkkel, hogy megvitassuk közös szolgálatunkat, közös gondjainkat, hogy megismerjük életünk minden részletét. Az újságnak a német nemzeti kisebbség erőinek szervezésével segítenie kell a szocializmus építésében. Az újság a sovinizmus, a polgári nacionalizmus ellen harcol, az igazi hazaszeretet, a proletár internacionalizmus közvetítőjének kell lennie, és a magyar és a német nép közötti szoros barátság erősítését kell szolgálnia.” A kommunista ideológiával átszőtt bevezetőből kiolvasható, hogy az akkori pártvezetés a kisebbségi kérdést csak oktatási problémaként kezelte.
55
Ugyan az állami felügyeletet a kulturális minisztérium gyakorolta, de közvetlenül a Magyarországi Német Demokratikus Szövetséghez tartozott az újság egészén a nyolcvanas évek végéig. A Szövetségtől nehéz volt az elszakadás. A nyolcvanas évek végén a Szövetség a túlélésért küzdött Hambuch Géza vezetésével. A Neue Zeitung viszont elérkezettnek látta az időt, hogy leváljanak tőlük. „Mi az egész magyarországi németségnek akartunk újságot csinálni, amihez semmi szükség nem volt a Szövetségre, amelynek nem volt tagsága, hanem felülről hívták életre, így nem lehetett a magyarországi németek legitim képviselete.” A Szövetség két részre szakadt. Az egyik csoport ragaszkodott a Neue Zeitung megtartásához, míg a másik vélemény képviselői egyetértettek Leipold Péter főszerkesztő függetlenségi törekvésével. Kétszer szavazott a Szövetség, mivel az első voksolást „elhallgatták”. A második szavazást viszont mindenki érvényesnek fogadta el, így a Neue Zeitung útja elvált a Szövetségtől. 1992 óta a „Neue Zeitung Alapítvány” birtokolja a tulajdonosi jogokat. Az alapítványi tanács és az alapítvány kuratóriuma végzi a felügyeletet és a társadalmi ellenőrzést a szerkesztőségi munka felett. Az alapítvány kuratóriuma 1992-ben és 1997-ben pályázat alapján választotta és nevezte ki a főszerkesztőt. A Neue Zeitung önmeghatározása így szól: ”A Neue Zeitung a magyarországi németség közszolgálati médiájaként működik. Szolgálja a német népcsoporton belüli kommunikációt, a magyarországi német önkormányzatok, egyesületek és más szervezetek fóruma kíván lenni. Kiáll a magyarországi németek kultúrájának, nyelvének ápolása és fejlesztése 56
mellett. A német kultúra értékeit közvetíti, áttekintő tudósításaival elősegíti Magyarország és Németország közti sokrétű kapcsolatokat. Európai értékeket közvetít, pártpolitikailag semleges, és véleményeket közöl, ha azok nem ütköznek az alkotmányba vagy egyes törvényekbe.” Néhány sorral korábban olvashattuk Mihályfi Ernő miniszterhelyettes profil-meghatározását 1957-ből. Nem nehéz észrevenni a különbséget a kettő között. Amíg a kisebbségi újságírásnak a diktatúra éveiben az oktatásra, a magyarországi németek oktatására, kultúrájára kellett koncentrálnia, addig a demokráciával kitágult a világ a Neue Zeitung számára. A demokratizálódással nagyobb és bonyolultabb lett a világ, de sokkal több lehetősége is van. Néhány példával megpróbálom alátámasztani, hogy mennyire tud élni ezekkel a lap. A legkomolyabb külföldi támogatásban a német kisebbség részesül. Anyaországának kidolgozott koncepciója van a kelet-közép-európai demokratikus jogállamokban élő német kisebbségek támogatására. Gazdasági ereje pedig lehetővé teszi, hogy ezt a koncepciót komoly anyagi eszközök mozgósításával meg is valósítsa. Németország a Bundestag határozata
értelmében
évi
2–2,5
millió
márkával
támogatja
a
magyarországi németeket.3 Ennek az összegnek a jelentős része nem közvetlenül támogatja a kisebbséget. A német állam ugyanis jelentős összegeket fordít magyarországi intézmények korszerűsítésére, bővítésére, kórházak
modern
berendezésekkel
való
felszerelésére.
A
német
önkormányzat beleegyezése nélkül a német állam sehova sem juttat a támogatási keretből. Pénzt elsősorban a német kisebbség által frekventáltan lakott vidékeken lévő, helyközi feladatokat is ellátó, nem privatizálható intézmények kaphatnak. 3
AKM HT 1. 57
A német államtól kapott támogatás a belügyminisztériumból és a külügyminisztériumból érkezik. A belügyminisztérium elsősorban a berendezések vásárlásához és az infrastruktúra kiépítéséhez nyújt segítséget, míg a külügyminisztérium a rendelkezésére álló jóval kevesebb pénzből a kultúra területét támogatja (tanárok átképzése, tankönyvek, taneszközök,
a
Szekszárdi
Német
Színház,
a
pécsi
Lenau-ház).
Németország támogatást nyújtott az összes kisebbségi önkormányzat irodájának, és az országos önkormányzat hivatalának felszereléséhez, s a regionális irodák alkalmazottainak bérét is – igaz évenként csökkenő arányban – fizeti. Ugyancsak német pénzből vásárolt meg az országos önkormányzat egy villaépületet a Lendvay utcában, és Németország állja a felújítás és berendezés költségeit is.4 Ezen kívül komoly összegeket fordított már eddig is a mintegy 100–120 klubhelyiség, és mintegy 40 öregek napközi otthonának berendezésére. A német állam és a tartományok mellett különböző németországi alapítványok is támogatják a hazai német kisebbséget. Legjelentősebbek ezek közül a Donauschwäbische Kulturstiftung des Landes BadenWürttenberg és a Hermann-Niermann-Stiftung.
Civil szervezetek, egyesületek. Közművelődés, hagyományőrzés, közösségi élet, közösségi házak, művészeti tevékenység, színház, múzeumok Az egyesületi törvény megjelenésével számtalan, sok éve működő kultúrcsoport, énekkar, zenekar, táncegyüttes vált egyesületté. Országos egyesületként működik a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége (VUdAK=Verband Ungarndeutscher Autoren und Künstler), a Szent Gellért Magyarországi Katolikus Németek Egyesülete, a Jakob 4
A tervek szerint ez az épület lesz a magyarországi németek központja. A hivatalos német kisebbségi
58
Bleyer
Egyesület,
Magyarországi
a
Német
Magyarországi Nemzetiségi
Ifjú
Németek
Vállalkozók
Közössége, Egyesülete,
a a
Magyarországi Német Iskolaegyletek Szövetsége, a 426 egyesületet, illetve hagyományőrző kulturális szervezetet tömörítő Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa, valamint a Dél-Dunántúli Német Nemzetiségi Falusi Turizmus Egyesület és a Magyarországi Német Gazdakör. 1985-ben alapították Pécsett a Nikolaus Lenau Kulturverein-t (Nikolaus Lenau Közművelődési Egyesület), amely nemcsak Magyarországon, hanem a háború után Európában is az első bejegyzett német kisebbségi egyesület volt. Az egyesület németországi segítséggel készült székháza mind Pécs, mind a megye németsége számára fontos központtá vált az évek során, helyet adva szinte valamennyi érdeklődési körnek, találkozásoknak, kiállításoknak, továbbképzéseknek, országos szintű rendezvényeknek. Az 1992-ben alapított VUdAK /Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének célja a németség múltjának, jelenének és jövőjének irodalmi, művészi eszközökkel történő feldolgozása, a magyarországi németek
identitástudatának
erősítése.
A
szövetség
irodalmi
és
képzőművészeti szekciójának 45 tagja van, akik évente egy többnapos közgyűlésen, műhelybeszélgetés keretén belül vitatják meg aktuális elképzeléseiket, problémáikat. A szövetség felolvasóesteket, kiállításokat, könyvbemutatókat szervez itthon és külföldön, katalógusokat, könyveket ad ki, intenzív kapcsolatokat tart fent a német nyelvterület ill. a német kisebbségek írói és művészeti szövetségeivel.
újság és egy könyvtár is ide költözne majd. Az épületben helyet kap majd valamennyi országos egyesület. 59
A VUdAK-könyvek sorozatban a Millecentenárium alkalmából jelent meg 1996-ban Robert König "Dort drunt an der Donau" (Lent a Dunánál) című, 22 eredeti grafikát tartalmazó gyűjteménye, mely kísérőfüzettel kiegészítve illusztrálja a magyarországi németek történetét. E mappa volt az alapja a későbbiekben az azonos című kiállítás-sorozatnak is. 1996-ban Münchenben indult útjára a 15 művész alkotásaiból összeállított Határtalanul (Grenzenlos) című kiállítás, mely németországi állomások után került Magyarországra. A VUdAK Képzőművész Szekciójának jubileumi kiállítására került sor 1997. október 10-én Pápán. A Képzőművész-szekció 9 tagja vett részt az 1998. évi Budapesti Art Expón a Műcsarnokban, többen a bécsi ENSZ-központ illetve a Győri Műcsarnok Kortárs Galéria és Képtár kiállításán. Könyveit a szövetség kiállította a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Frankfurti Könyvvásáron. A VUdAK tevékenységének köszönhetően a magyarországi német művészek, írók és költők ismertté váltak itthon és külföldön. A magyarországi német irodalom bekerült a nemzetiségi tankönyvekbe, egyetemi diplomamunkák tárgya lett. A szövetség - utánpótlásának biztosítása érdekében - irodalmi pályázatot hirdetett fiatal alkotók számára. 1993. óta bejegyzett egyesületként működik a Jakob Bleyer Egyesület, amely a német nyelv megőrzését, ápolását tűzte ki céljául. Rendezvények, továbbképzések és nyelvi táborok szervezése mellett negyedévente jelentetik meg lapjukat, a Vasárnapi Újságot (Sonntagsblatt). 1989-ben alakult meg a mintegy 60 baráti kört egyesítő, több, mint 1500 tagot számláló Gemeinschaft Junger Ungarndeutscher (Magyarországi Ifjú Németek Közössége), mely az ország minden, németek által lakott területén baráti körökbe, helyi szervezetekbe tömöríti a német fiatalokat, ifjúsági táborokat, kulturális- és sportvetélkedőket szervez tagjainak. A
60
szervezet együttműködik a fontosabb európai ifjúsági szervezetekkel, a szórványban élő németek ifjúsági szervezeteivel, egyetlen Kelet-európai egyesületként tagja a Jugend Europäischer Volksgruppen szervezetnek (Európai Népcsoportok Ifjúsága). A Magyarországi Német Ének-, Zene és Tánckarok Országos Tanácsa 1996. óta működik. A 3 szekciónak 146 kórus, 103 zenekar, 177 tánccsoport a tagja. Megalakulásuk óta rendkívül intenzív tevékenységet folytatnak,
országos
fesztiválokat,
találkozókat,
rendszeres
továbbképzéseket szerveznek.
1998-ban alakult meg a háború előtt Magyarországon is nagy hagyományokkal rendelkező diákegyleteket feléleszteni kívánó Verein Ungarndeutscher
Studentinnen
(Magyarországi
Német
Hallgatók
Egyesülete). Több alapítvány tűzte ki céljául a német népcsoport nyelvének és hagyományainak
ápolását,
így
pld.
a
Magyarországi
Német
Néptánchagyományok Ápolása Alapítvány, a soproni székhelyű Német Óvoda Alapítvány. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 1997 márciusában Német Kultúra Magyarországon - Deutsche Kultur in Ungarn
néven
alapítványt
hozott
létre.
Az
alapítvány
célja
a
Magyarországon élő németség támogatása kultúrájának, nyelvének és hagyományainak megőrzésében és ápolásában, elősegítve a többségi nemzettel történő együttélés harmóniáját. A Dél-Dunántúli Német Nemzetiségi Falusi Turizmus Egyesület a helyi önkormányzatok, a kisebbségi önkormányzatok, egyesületek segítségével a régió fejlesztése, az ott lakók életkörülményeinek javítása érdekében kíván tevékenykedni. 61
A '80-as évek derekán alapított szekszárdi Német Színház - Deutsche Bühne Ungarn - 1989 óta önálló intézményként, 1994 novemberétől - hazai és németországi támogatásból átalakított - saját színházépületben működik. 1998 márciusában megalakult egy, a Budapesti Német Színház Létrehozását és Támogatását Szolgáló Közhasznú Egyesület, mely a fővárosi német nyelvű színjátszás tradícióit kívánja feléleszteni. Az Egyesületet, mely megalakulása óta több előadást, elsősorban külföldi társulatok vendégjátékát szervezte, a magyarországi német kisebbség is támogatja. Az 1972-ben létrehozott tatai Német Nemzetiségi Múzeum anyagában megtalálhatók az ország valamennyi, németek által lakott vidékéről származó emlékek. A múzeum az állandó kiállítások mellett időszaki és vándorkiállításokat szervez, melyek bemutatására rendszeresen sor kerül Ausztriában és Németországban is. A múzeum néhány éve súlyos finanszírozási gondokkal küszködik.
A magyarországi németek kultúrájának mentésére, dokumentálására, a tárgyi emlékek megőrzésére induló mozgalmak eredményeként ma sokhelyütt
találunk
helytörténeti
gyűjteményeket,
falumúzeumokat,
tájházakat, számos településről készült monográfia. A nemzetiségi könyvtárak, az ún. báziskönyvtárak évtizedek óta a megyei könyvtárhálózathoz kapcsolódnak, esetenként több megyére kiterjedő hatáskörrel. A Magyarországi Német Könyvtárosok Munkaközössége tíz tagot, tíz báziskönyvtárt foglal magába. A báziskönyvtárak módszertani, koordinációs központi feladatait az Országos Idegennyelvű Könyvtár látja el. A megyei könyvtárak központi szolgáltatásaik szerves részeként kínálják a kisebbség ellátását, folyamatosan fejlesztik gyűjteményüket, 62
információs központként hozzáférhetővé teszik az országos és helyi adatbázisokat. A báziskönyvtárosok állandó kapcsolatban állnak hazai és külföldi civil szervezetekkel, oktatási és nevelési intézményekkel, önkormányzatokkal,
partnertelepülésekkel,
többéves
hagyományokra
visszatekintő olvasótáborokat, kiejtési versenyeket szerveznek. A báziskönyvtárak mai állománya hiányos, jelentős mértékű pótlásra, frissítésre szorul. Elsősorban a német nyelvtudás elmélyítését szolgáló kiadványok, kazetták, gyermekeknek szóló szakkönyvek, mesekönyvek, összefoglaló jellegű kézikönyvek területén mutatkoznak hiányosságok. Alapvető
gondot
jelent
a
báziskönyvtárak
számára
a
központi
finanszírozás hiánya. A sok pályázati lehetőség mellett nem áll tartósan rendelkezésre évenként meghatározott összegű, feladatfinanszírozásra fordítható pénzügyi keret. Normatív támogatás - népességi mutatók híján nehezen állapítható meg. A magyarországi németek kulturális rendezvényeit a Kisebbségi Közalapítvány a beszámoló két évében közel 26 millió, illetve közel 30 millió Ft összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek). A magyarországi németek esetében nagy segítséget jelentenek az anyaországból érkező támogatások, adományok, melyek azonban nem pótolják, nem pótolhatják az itthon beszerezhető kiadványokra, szervezésre fordítható forrásokat.
Az elmúlt 3-4 évben számos magyarországi német településen került sor ún. német közösségi házak (Begegnungsstätte) átadására. Az épületeket többnyire a települési önkormányzat bocsátotta a kisebbség rendelkezésére, és
a
kisebbségi
önkormányzattal
közösen
működteti.
A
német
63
Belügyminisztérium anyagi támogatásával megtörtént a helyiségek berendezése, technikai felszerelése is. A településen működő művelődési házak ill. közösségi házak adnak otthont a
rendezvényeknek,
egyesületi
találkozóknak,
nemzetiségi
tánccsoportoknak, kórusoknak, hagyományőrző csoportoknak. A jól működő partnerkapcsolatok, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata által támogatott és szervezett országos továbbképzések, találkozók, kórus- és zenekari fesztiválok új lendületet adtak az elmúlt években a hagyományőrző mozgalomnak.
Helyi kisebbségi színház megjelenése a településemen Német Színház (Deutsche Bühne) A 2002/2003-as évadban 20 éves évfordulóját ünnepelte a szekszárdi Német Színház. A kezdetek 1982. novemberére nyúlnak vissza, - Földessy Dénes újságíró vezetésével egy német nyelvű irodalmi összeállítást adtak elő a Goethe-év tiszteletére, amelyet rendhagyó, német nyelvű irodalomórák követtek. Az első színházi produkcióra 1984. február 20-án került sor : Arthur Schnitzler "Anatol" című darabját mutatták be. A bemutatót egy évvel később rendszeresen megtartott előadások követték, akkor még a Babits Mihály Művelődési Házban. A DBU 1994-ben költözhetett új, önálló otthonába. A szecessziós stílusban épült, évtizedekig mozinak helyet adó épület avató ünnepségét 1994.
64
november 24-én tartották. Az új helyszínen elsőként Lessing drámáját, a Bölcs Náthán-t mutatták be. 1982 óta a színház programjában szerepelt már dráma, tragédia, opera, musical, zenés gyermekdarab, vígjáték és operett egyaránt: többek között bemutatták Brecht: Koldusopera, Goethe: Ős-Faust, Bakonyi - Szirmai: Mágnás Miska, Fontane: Effi Briest, Örkény: Macskajáték, Göncz Árpád: Magyar Medea illetve Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című produkciókat.
A Német Színház nem rendelkezik állandó társulattal, a vendégművészek az ország minden részéről, valamint Németországból érkeznek. Székhelyén tartott előadási mellett rendszeresen játszik Budapesten, az ország számos településén valamint külföldön (a 2002/2003-as évadban Berlinben, Dortmundban, Bad Mergentheimban, Wernauban, BietigheimBissingenben, Fellbachban, Bautzenben, Temesváron). Saját előadásai mellett külföldi társulatok ( pl.: temesvári Deutsches Staatstheater, a stuttgarti Theaterkreis, a Landesbühne Bruchsal, a Deutsch-Sorbisches Volkstheater Bautzen vagy a Landesbühne Esslingen) előadásait is fogadja.
65
Befejezés, végkövetkeztetések A magyarországi németek túlnyomó többségénél egészen a 20. század közepéig a magukkal hozott nyelvjárásokból egy az egyes településeken belüli
nyelvi
kiegyenlítődés
következtében
kialakult
helyi
német
nyelvjárások töltötték be az elsődleges kommunikációs eszköz szerepét. Egy, a nyelvjárások felett álló regionális német köznyelv megléte és valószínűsíthető "ad hoc" használata - főként a hazai németség életformája és alacsony mobilitása okán – egyrészt időszakos alkalmakhoz, másrészt ezzel összefüggésében – nemekhez kötött volt. Olyan, az egyes faluközösségek határain túlmutató aktivitások – a lányok szolgálókként más településeken eltöltött hónapjai, ritkábban évei, valamint a férfiak vásárokkal kapcsolatos tevékenysége és katonai szolgálati idejük – nyújthattak csak igen behatárolható alkalmakat egy ilyesfajta magasabb szintű kiegyenlítődésre. Noha a német standardnyelv írott és beszélt formában is képviseltette magát az iskolai oktatásban és a szószéken egyaránt, a németség túlnyomó részénél inkább receptív, mint produktív módon jelentkezett ismerete. A magyar nyelv a múlt század utolsó harmada óta gyakorol mind nagyobb hatást és nyomást a magyarországi németek kommunikációjára. Ez egyrészről a hazai német nyelvjárásokba beépülő magyar nyelvi integrátumokon keresztül jelentkezik, másrészt a magyarországi németek mind biztosabb és átfogóbb magyar nyelvismeretében, tudásában és ezzel összefüggésben, magyar nyelvhasználatban nyilvánul meg. Utóbbi folyamat - gazdasági, településföldrajzi, migrációs és szociális paraméterek által befolyásolva. Különböző, a nyelvhasználatban máig mérhető mennyiségi és minőségi eltéréseket mutat a hazai németségen belül: míg korabeli források már a két világháború közötti időszakra vonatkoztatva egyre
biztosabb
magyar
nyelvtudásról
tudósítanak
a
főváros 66
vonzáskörzetében illetve a nagyobb iparvidékeken élő németség minden rétegénél, addig a dél-magyarországi, kiterjedésében is nagyobb, kompaktabb németeklakta területen erre az időre csak igen sporadikus magyar nyelvtudás, illetve a paraszti népességnél ennek szinte teljes hiánya a jellemző. A magyar nyelv hatásához jelentős mértékben járult hozzá a német nyelvjárások és a magyar nyelv közötti többszörösen asszimetrikus viszony: e két kommunikációs eszközben – hogy ismét csak a legfontosabbakra térjünk ki – beszélt nyelvi, elsősorban hétköznapi kommunikációs szituációkban teljesítőképes nyelvjárások konfrontálódnak egy, a kommunikáció minden síkján teljes kiépítettséggel rendelkező standardnyelvvel. Fokozta a magyar nyelv hatását az a tény is, hogy a magyarországi németségnél – az anyaországokkal, ill. az anyanyelvvel való szorosabb kapcsolatok híján – a német helyett a magyar nyelv vette át és töltötte be az ún. "Hochsprache", az irodalmi, ill. standardnyelv szerepét. A hazai németség nyelvállapota és nyelvhasználata tekintetében a legfontosabb, negatív kihatásaiban máig meghatározó korszakhatárt 1945 – a második világháború vége – illetve ezzel szoros összefüggésben 1947 – a kitelepítés – jelenti. Az ezután következő fél évszázadon belül – az utóbbi évek többirányú pozitív változásai alapján – két, egymástól több szempontból is eltérő korszak körvonalai látszanak kibontakozni. Az első korszakot a magyarországi németség úgynevezett „nehéz évtizedei" alkotják, azaz az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek, mikor is az ismert történeti, politikai valamint gazdasági retorziók és változások úgy a közösségi, mint az egyéni szinten a makro- és mikroszociális struktúra messzemenő átalakulásokhoz vezettek. A német nyelv egyik formája sem kívánatos a többségi nemzet számára, a németséghez való tartozás vállalása sokak számára nem attraktív (lásd a népszámlálási adatokat), a szociális felemelkedés és mindenfajta érvényesülés magyar nyelvhez kötött, miknek
67
következtében a primer szocializáció túlnyomórészt magyar nyelven történik és a nyelvi váltás folyamata hihetetelenül felgyorsul. Ezzel összefüggésben
igen
gyorsan
erodálódnak
a
német
nyelvjárások,
használatuk során egyre gyakrabban makkaronizálódnak, presztízsük alacsony. Eme igen gyors, fokozatos leépülés után a pozitív változások első jeleit, mintegy a háború utáni időszak második korszakának lassú bevezetéseképp a 80-as évek második fele hozza magával, számszerű növekedésük és bizonyos korlátozott kiteljesedésük azonban leginkább a 90-es években figyelhető meg. Csak jelzésszerű felsorolásban álljanak itt azon tények és tényezők, melyeknek a hazai németség nyelvállapotának és nyelvhasználatának pozitív irányú változásában meghatározó szerep jut: mennyiségi és minőségi változások a kisebbségi (nyelv)oktatásban (a kétnyelvű iskolák rendszerének kiépítése, a nemzetiségi középiskolák számának jelentős növekedése, anyanyelvi vendégtanárok foglalkoztatása, partner-iskolák), az anyaországokkal való kapcsolatok bővülése (utazás, ösztöndíjak, partnertelepülések hálózata), a kisebbségi törvény (a kisebbségi jogok törvénybe foglalása, kisebbségi önkormányzatok), a különböző kisebbségi egyesületek (közművelődési kisebbségi média pl. Német Színház, Neue Zeitung) számának növekedése. Ezzel egyidőben, nem utolsósorban a politikai, gazdasági nyitás és a rendszerváltás következtében Magyarországon felértékelődnek az idegen nyelvek, a magyarországi németség felismeri anyanyelve piaci konvertálhatóságát a magyar, sőt ezen túlmutatóan az európai munkaerőpiacon, ami a fent említett pozitív változásokkal és új lehetőségekkel együtt a nyelv és a kultúra
revitalizációjához
látszik
vezetni.
A
nyelvjárás
eróziója,
visszaszorulása és helyenkénti teljes eltűnése mellett a német standardnyelv mind nagyobb térnyerése és presztízsnövekedése az a másik jelentős tényező, amely főként a nyolcvanas évek végétől jelentősen befolyásolja és gazdagítja a magyarországi németség kommunikációs aktivitását és 68
repertoárját, elsősorban a fiatalabb generációkét. Statisztikai kimutatások szerint a magyarországi németség körében a német a legnépszerűbb idegen nyelv, szemben az országos szinten vezető angollal. Általánosan jellemző volt adatközlőimnél, hogy azok is, akik a származásuk szerint a németséghez tartoznak, de nyelvi kötődésüket elvesztették, nagy súlyt fektetnek arra, hogy legalább gyerekeik iskolai úton elsajátítsák a német nyelvet. Ebben természetesen nagy szerepet játszik a német nyelv általános nemzetközi presztízse, valamint az a tény, hogy a német nyelvtudás gazdasági faktorként is konvertálható az európai munkaerőpiacon. Vizsgálataim során szinte kivétel nélkül minden adatközlőnél – olyanoknál is, akik a nyelvjárást vagy egyáltalán nem beszélik, vagy csak igen beszűkült értési kompetenciával rendelkeznek – egyfajta magyarországi német identitásra vonatkozó igen erős érzelmi kötődést tapasztaltam. Igen sokat kifejezetten sajnálták, hogy nem beszélik a nyelvjárást és ennek hiányában azt gyermekeiknek sem tudták, tudják továbbadni. Szinte mindannyian tudatában vannak a német nyelvjárás konkrét kommunikatív funkcióján túlmutató szerepével az identitás megőrzésében. Véleményem szerint ebben játszik igen fontos szerepet nyelvtanulás közben és állandóan a magyarországi német média szerepvállalása. Összességében igen pozitív, érzelmi motívumoktól sem mentes volt a nyelvjárás megítélése, de csak addig a pontig, amíg konkrét kérdések formájában (pl. Mely nyelvet hagyományozzák át a szülők a gyermekekre, ha mind a nyelvjárást, mind a német standardnyelvet is anyanyelvi szinten bírják?) nem konfrontáltuk a nyelvjárást az irodalmi német nyelvvel, ettől a ponttól kezdve ugyanis a nyelvjárás negatív attitűdjei kerültek előtérbe. Igen tanulságos volt, hogy egyszerű emberek milyen tisztán és éleslátással fogalmazták meg a nyelvjárás hiányait, kommunikatív deficitjeit és döntöttek - mindenfajta érzelmi kötődést mellőzve - a nyelvjárás ellenében a német irodalmi nyelv
69
mellett. A német irodalmi nyelv képviseli a magyarországi németek számára azt a nyelvet, mely szóban és írásban, régiók felett állóan, a kommunikáció minden szintjén kiépített és teljesítőképes. Ehhez járul még a német nyelvnek már említett gazdaságilag konvertálható szerepe és presztízse, aminek következtében magyarországi német szülők egyre inkább az irodalmi német nyelv felé terelik gyermekeiket. Ebben a folyamatban igen jelentős szerepet játszanak a felmérésben szintén vizsgált külföldi
német
nyelvű
tömegkommunikációs
eszközök,
főként
a
szatelithálózatban fogható csatornák. A német standardnyelvnek a magyarországi németek nyelvhasználatában és identitásában betöltött szerepe ma még igen képlékeny, hiszen előretörése viszonylag újkeletű. Tudatos, ám egyre gyakoribb használata főként magyarországi német értelmiségi körökben figyelhető meg, demonstratívan akár privát és informális szituációkban is, illetve tapasztalható bizonyos, tematikusan a hazai németséghez kötődő, főként hivatalos és nyilvános alkalmakkor (önkormányzati és egyesületi ülések, különböző nyilvános programok). Hogy ez, a ma még szinte csak az intézményesített hagyományozás útján (nevelési és közoktatási intézmények) megtanult német (anya)nyelvi változat mennyire képes természetes anyanyelvvé válni és beépülni a magyarországi németek identitástudatába, azt a következő évek fogják eldönteni. A magyarországi németség esetében bízvást kijelenthetjük, hogy nyelv nélkül nincs kisebbség. A német nyelven, mint tágabb értelemben vett anyanyelven belül újabban bekövetkezett változat-váltás minőségileg és mennyiségileg is új feladatokat ró az – óvódától a felsőoktatásig bezárólag – a kisebbségi nevelési és közoktatási rendszer minden intézményére és az ott dolgozó pedagógusokra. A magyarországi németek esetében az a tény, hogy nyelvük mellé új, modern funkciók rendelődtek, a nyelv és a kultúra 70
revitalizációjához vezetett (egyéni szakmai karrier lehetősége, a nyelvtudás konvertálhatósága a magyar és az európai munkaerőpiacon). Úgy gondolom,
hogy ez
egyéb,
mára
funkciójukban
beszűkült vagy
funkcióvesztett kisebbségi nyelvek esetében is átgondolandó és nem utolsósorban attraktív és követendő startégiát jelenthet.
71
Melléklet: Deutsche Bühne programja (a tervezett 2004-es program): Novemberi program
HÉTFŐ 3. 10.00 15.00 ÓRA ZENEBOHÓCOK zenés gyermekdarab DBU, SZEKSZÁRD SZERDA 5. 10.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG JÁTÉKSZÍN BUDAÖRS SZERDA 5. 14.30 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG JÁTÉKSZÍN, BUDAÖRS SZOMBAT 8. 15.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG MŰV. HÁZ
BÉKÉS CSÜTÖRTÖK 13. 19.00 ÓRA Urs Widmer NEPÁL a nagyszebeni Radu Stanca Színház vendégjátéka DBU, SZEKSZÁRD
PÉNTEK 14. 11.00 15.00 ÓRA ZENEBOHÓCOK zenés gyermekdarab DBU, SZEKSZÁRD KEDD 18. 16.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG DBU, SZEKSZÁRD CSÜTÖRTÖK 20. 19.00 ÓRA Thomas-Illés-Bédier:
72
TRISZTÁN ÉS IZOLDA DBU, SZEKSZÁRD KEDD 25. 16.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG DBU, SZEKSZÁRD CSÜTÖRTÖK 27. 19.00 ÓRA Thomas-Illés-Bédier: TRISZTÁN ÉS IZOLDA DBU,SZEKSZÁRD Decemberi program
VASÁRNAP 7. 15.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG MERLIN SZÍNHÁZ BUDAPEST
VASÁRNAP 7. 19.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG MERLIN SZÍNHÁZ BUDAPEST
KEDD 2. 11.00 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG IFJÚSÁGI KÖZPONT SZOMBATHELY KEDD 2. 14.30 ÓRA Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG IFJÚSÁGI KÖZPONT SZOMBATHELY
KEDD 9. 19.00 ÓRA Thomas-Illés-Bédier: TRISZTÁN ÉS IZOLDA DBU, SZEKSZÁRD
73
CSÜTÖRTÖK
KEDD
11.
16.
11.00
16.00
13.00
ÓRA
15.00
Antoine de Saint-Exupéry:
ÓRA
A KIS HERCEG DBU,
ZENEBOHÓCOK
SZEKSZÁRD
zenés gyermekdarab DBU, SZEKSZÁRD
SZOMBAT 20.
HÉTFŐ
14.00
15.
ÓRA
16.00
"O, JESULEIN ZART..."
ÓRA
német-magyar karácsonyi műsor
Antoine de Saint-Exupéry:
a Tolna megyében élő látás-,
A KIS HERCEG DBU,
hallás- és mozgássérült emberek
SZEKSZÁRD
részére DBU, SZEKSZÁRD
Igazgató: Dávid Zsuzsa * SZÍNMŰVÉSZEK, m.v. Frank Ildikó, Hadzsikosztova Gabriella, Hajós Cecília, Holler Márta, Kanizsay István, Karsai Klára, Kovács Gyula, Merán Bálint, Zalay Lídia, Tamási Tóth József * OPERAÉNEKESEK m.v. Bucsi Annamária, Kuncz László, Ocsovay János, Szappanos Tibor 74
Kecskés Együttes m. v. Holló Együttes * Rendezők: Uli Hoch m.v., Clemens Bechtel m.v., Dávid Zsuzsa * Díszlettervezők: Gloria von Berg m.v., Ruttka Andrea m.v. * Jelmeztervező: Fekete Györgyi m.v. * Koreográfus: Hajzer Gábor m.v. Zenei vezető: Lányi Péter Műszaki vezető: Radnay István Gazdasági vezető: Detkó Jánosné Művészeti főtitkár: Papp Mária Jegyinformáció: Árak: Gyermekelőadás: 400 Ft Felnőttelőadás: 600 Ft Diák, nyugdíjas: 480 Ft Csoport: 420 Ft
75
* Operett: 800 Ft Opera: 800 Ft Bordalos gálaest: 800 Ft Diák, nyugdíjas: 640 Ft Csoport: 560 Ft
Felhasznált irodalom: DEPREZ, Kas - PERSONS, Yves (1987): Attitüde. In: Soziolingistics/ Soziolinguistik. An International Handbook of the Science of Language and Society. Ed. Ulrich Ammon, Norebert Dittmar, Klaus Mattheier. Berlin, New York: Walter de Gruyter: 125-131.p. ERB, Maria (1994): Zur interdisziplinaren Untersuchung der natürlichen Zweisprachigkeit am Beispiel der Ungarndeutschen. In: Berend, N.- K. M Mattheier (Hg.) Sprachinselforschung. Eine Gedenkschrift für Hugo Jedig. Frankfurt/Main:263-271.p. BINDORFFER, Gy. (1996a): Identitás kettős kötésben. I. Etnikai identitás és kulturális reprezentáció a dunabogdányi svábok körében. Budapest: MTA PTI. GAL, Susan (1993): Diversity and contestation in linguistic ideologies. German speakers in, Hungary, L5:337-359p. HUNDT, Michael ( 1992): Einstellungen gegenüber dialektal gefärbter Standardsprache. (= ZDLBeihefte Stuttgart 78) HUTTERER, Claus-Jiirgen (1991 ): Hochsprache und Mundart bei den Deutschen in Ungarn. In:Ungarndeutsche Studien, Bd. 6: 313-344.p. Budapest. HUTTERER, C.J. (1984): A magyarországi német népcsoport. In: Fodor P.-Kővágó L.-Stark F.-Verseghy Gy. (szerk.): Együtt a nemzetiségekkel. Budapest: Kossuth, 279-289.p. HÜLLEN, Werner (1992): Identifikations-und Kommunikationssprachen Über Probleme der Mehrsprachigkeit. In: ZGL 20.3: 298-318.p. KISS, Jenő (1995):Társadalom és nyelvhasználat (= Gesellschaft und Sprachgebrauch). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. KNIPF, Elisabeth (1994): Soziolinguistische Aspekte der Einstellung der Ungarndeutschen zu ihrer Muttersprache. In: Wild, K.(Hrsg.): Studien zur Germanistik, Pécs:103-11 p. 76
KNIPF, Elisabeth - ERB, Maria (1995): Die Rolle der deutschsprachigen Medien bei den Ungarndeutschen. In: Manherz, Karoly (Hg.): Beitrage zur Volkskunde der Ungarn deutschen. 12. Budapest: 28-37.p. KNIPF, E.-ERB, M. (1998): Sprachgewohnheiten bei den Ungarndeutschen (Vorergebnisse einer Umfrage).In: Mahnherz K.(szerk.): Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen. – Budapest: Ungarische Ethnographische Gesellschaft, MANHERZ, Károly (1977): Sprachgeographie und Sprachsoziologie der deutschen Mundarten inWestungarn. Budapest. MATTHEIER, Klaus - WIESINGER, Peter (Hrsg.): Dialektologie des Deutschen. Forschungsstand und Entwicklungstendenzen. Tübingen. NELDE, Peter- V ANDERMEEREN, S. - WöLCK, Wolfgang (\ 991): Interkulturelle Mehrsprachigkeit. Eine kontaktlinguistische Untersuchung in Fünfkirchen. München. NEULAND, Eva (1993): Sprachgefühl, Spracheinstellungen, SprachbewuBtsein In: VieIfalt des Deutschen. Festschrift für Werner Besch. Peter Lang Verlag: 723-748.p. TERESTYÉNI, Tamás (1990): Beszédszokások (= Sprachgewohnheiten). In: Balogh –Kontra (Hrsg.): ElőnyeIvi tanulmányok (= Vorsprachliche Studien).Linguistica. Series A. Studia et dissertationes 3. Budapest. 32-540.p. FÖGLEIN, Gizella: Közvetíteni a kormány és a párt szavát, In: Historia 9-10/1996. – Budapest : Kossuth Nyomda HAMBUCH, Géza: Neuanfang bei den Ungarndeutschen mit Dr. Friedrich Wild, In: Suevia Pannonica, Archiv der Deutschen aus Ungarn, München 1998 FÖGLEIN, Gizella: A magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetének jogi szabályozása, In: Regio 1997/1 KISS, Tamásné: Volt egyszer rég… : Adatok a várdombi németek néprajzához és szokásaihoz = Es war einmal… : Beiträge zur Volkskunde und Brauchtum der Ungarndeutschen in Wardum/Várdomb. – Szekszárdi Nyomda Kft. 1993. – 154.p. HANÁK Ottó (összeáll. és szerk.): Es scheint der Mond so hell : Lieder aus einer vergangenen Welt = Németkéri daloskönyv. - Szekszárd : Deutscher Nationalitätverein ; Tolna Megyei Könyvtár, 1994. - 207 p. JÓZAN-JILLING, Michael (Hrsg.): Jahrbuch der Tolnau. - Szekszárd : Verband Deutscher Selbstverwaltungen des Komitats Tolnau, 1998. - 63 p. NÉMETH Judit: Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár váraljai német nemzetiségi olvasótáborainak története, 1980-1998. - Szekszárd : Illyés Gyula Megyei Könyvtár, 1999. - 32 p. ; [4] melléklet Europemedia.net – the information hub for Europe’s new media. http://www.europemedia.net Nyelvidentitás és nyelvpolitika az EU-ban. http://www.geocities.com/thunsor/nyelvidentitasesnyelvpolitikaeban.pdf
77
Tartalomjegyzék: Bevezetés …………………………………………………………………………..1 Nemzeti kisebbség definíciója ……………………………………………………..2 Az EU nemzeti és kisebbségi jogai ……………………………………………...3-4 Egyéb kisebbségvédelmi rendelkezések az EU-ban ……………………………….5 Társadalmi nyilvánosság, nyelv, emberi identitás ……………………………...6-12 Nyelvi szokások a magyarországi német kisebbség körében ……………………..13 1. Diakróniai áttekintés, jelenlegi helyzet …………………………….13-14 2. Vessünk egy pillantást az eddigi kutatási eredményekre ……………...15 3. A kérdőív tervezete ………………………………………………...16-17 4. A vizsgálat és annak előzetes értékelése ………………………………17 5. A nyelvi kompetencia ……………………………………………...18-19 6. A nyelvhasználat eluralkodása ……………………………………..20-22 7. Az anyanyelvhez való viszony ……………………………………..22-25 8. Végkövetkeztetés ………………………………………………………26 Nyelvi állapot, nyelvhasználat …………………………………………………26-28 A magyarországi németek hitéletéről …………………………………………..28-29 A magyarországi németek kutatása …………………………………………….29-30
78
Nemzetközi kapcsolatrendszer, anyaországi kapcsolatok ……………………...31-33 A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek írott és elektronikus médiája .34-35 Közszolgálati kisebbségi televíziós műsorok ………………………………………36 Közszolgálati kisebbségi rádiós műsorok …………………………………………..37 Kisebbségek írott sajtója ……………………………………………………………38 Helyi média …………………………………………………………………………39 Határokon átnyúló média …………………………………………………………...40 A magyarországi német média története ………………………………………..41-42 1. Freies Leben …………………………………………………………43-44 2. Neue Zeitung ………………………………………………………...44-48 Civil szervezetek, egyesületek. Közművelődés, hagyományőrzés, közösségi élet, közösségi házak, művészeti tevékenység, színházak, múzeumok……………… 48-54 Helyi kisebbségi színház megjelenése településemen …………………...54-55 Befejezés, végkövetkeztetések …………………………………………………..55-61 Mellékletek
79
