No title

2007 KÜLÖNSZÁM

történeti szemle BUDAPEST •GYŐR •MISKOLC A TARTALOMBÓL A honfoglalás politikai szimbolikája /

Állami ceremóniák és rítu­ sok a dualizmus korában Ünnepek M agyarországon a szovjet típusú diktatúra korában Fejezetek az „árpád sávos" zászló és lobogó történetéből Zászlógyalázási per (1956) A börtönépületek üzenete Az eskütétel sajátos módjai a középkori Magyarországon Jogi néprajzi, jogi kultúr­ történeti adatok az áldomáshoz Jelkép és valóság: esküdt­ szék a mérlegen

JU STITIA TO L A B ÍR Ó I PÁLCÁIG (Jogi kultúra, processzusok, rituálék és szim bólum ok)

TARTALOM B E V E Z E T É S ............................................................................................................................................................................................................................................................... I JO G I K U L T Ú R A -J O G I T R A D ÍC IÓ K J A N Y Já n o s: S z im b ó lu m o k a k e le ti jo g i k u ltú rá k b a n ......................................................................................................................................................................... 2 K A J T Á R Istv án : Á lla m i c e re riió n iá k é s rítu s o k a d u a liz m u s k o r á b a n ......................................................................................................................................... 5 K A R Á C S O N Y A n d rá s: A z id ő p ro b lé m á ja a jo g i s z im b ó lu m k u ta tá s ö s s z e f ü g g é s é b e n ................................................................................................... 15 N A G Y J a n k a T e o d ó ra : Jo g i n é p ra jz i, jo g i k u ltú rtö rté n e ti a d a to k a z á ld o m á s h o z .................................................................................................................18 A H A T A L O M S Z IM B O L IK Á JA B E R T E N Y I Iv án : A v ö rö s -e z ü s t sá v o z a t é s A r a g ó n ia .......................................................................................................................................................................23 D É C S E Y S á n d o r: Z á s z ló g y a lá z á s i p e r ( 1 9 5 6 ) .....................................................................................................................................................................................28 F Ö G L E IN G iz e lla : A n e m z e tis é g i é r d e k k é p v is e le ti sz e rv e z e te k m e g a la k u lá s a é s e ln e v e z é s ü k s z im b o lik á ja M a g y a ro rs z á g o n a m á s o d ik v ilá g h á b o rú u tá n ( 1 9 4 5 - 1 9 5 5 ) ..................................................................................................................................................................................................................... 3 4 H O R V Á T H A ttila : A h a ta lo m ü n n e p e - a z ü n n e p h a ta lm a . Ü n n e p e k M a g y a ro rs z á g o n a sz o v je t típ u sú d ik ta tú ra k o r á b a n .............................4 2 P A N D U L A A ttila : F e je z e te k a z „ á rp á d s á v o s ” z á s z ló é s lo b o g ó tö r té n e té b ő l........................................................................................................................ 4 9 S U B A Já n o s: A z á lla m sz u v e re n itá s á n a k je lk é p e a fö ld ra jz i té rb e n : a z á lla m h a tá r h a tá r je le i........................................................................................ 55 S Z Á D E C 'Z K Y -K A R D O S S Irm a: A h o n fo g la lá s p o litik a i s z im b o l ik á ja ...................................................................................................................................63 S Z IG E T I M a g d o ln a : H a ta lm i b e r e n d e z k e d é s é s h a ta lm i s z im b ó lu m o k a N é m e t D e m o k ra tik u s K ö z tá r s a s á g b a n ................................................ 72 V A R G A N o rb e rt: A z O s z tr á k - M a g y a r M o n a rc h ia k ö z é p c ím e r e .................................................................................................................................................88 V IT E K G á b o r: A te rrito riá lis s z im b ó lu m h a s z n á la t jo g i h á tte re M a g y a r o r s z á g o n ............................................................................................................... 9 7 V Ö L G Y E S I L e v e n te : A v á ro s o k h a ta lm i s z im b o lik á ja ................................................................................................................................................................. 104 A JO G JE L K É P E I ÉS PR O C ESSZU SA I B A L O G H Ju d it: F a tty a k a m a g y a r jo g tö r té n e tb e n ...........................................................................................................................................................................108 B A T O S z ilv ia : „ P ró b á lt n ö s z e m é ly e k " ( M a g z a te lh a jtá s s a l v á d o lt n ő k a re fo rm k o ri B é k é s v á r m e g y é b e n ) .......................................................... 114 B E L I G á b o r: A z e s k ü té te l s a já to s m ó d ja i a k ö z é p k o ri M a g y a ro r s z á g o n ...............................................................................................................................120 B O D IN E B E L IZ N A I K in g a : A d a lé k o k a k ö z é p k o ri m a g á n jo g s z im b ó lu m a ih o z é s r itu á lé ih o z ................................................................................ 130 H O M O K I-N A G Y M á ria : A b e ik ta tá s ....................................................................................................... ............................................................................................ 136 K A B Ó D I C sa b a : A b ö rtö n je lk é p e s f u n k c ió i.....................................................................................................................................................................................141 M E Z E Y B a rn a: A b ö rtö n é p ü le te k ü z e n e te (A sz a b a d s á g v e s z té s -b ü n te té s fu n k c ió in a k s z im b o lik u s k ife je z ő d é se a b ü n te té s -v é g re h a jtá s i a rc h ite k tú ra k e z d e te in ) .................................................................................................................................................................................................................................169 N O T A R I T am ás: K o ra k ö z é p k o ri m issz ió s p o litik a é s o k ira th a sz n á la t (In g o la k o m á ja é s le v e le - e g y le g e n d a k e le tk e z é s e é s to v á b b é lé s e )...................... ................................................................................................................................................................................................................................179 PA P A n d rá s L ászló : J e lk é p é s v a ló s á g : e s k ü d ts z é k a m é r le g e n .................................................................................................................................................186 P. S Z A B Ó B é la : A h é ts z e m é ly e s tá b la ü lé s s z a k á n a k m e g n y itá s á v a l k a p c s o la to s c e re m ó n ia a 18. s z á z a d m á s o d ik f e lé b e n .........................198 S C H W E IT Z E R G á b o r: A p e le s k e i n ó tá riu stó l a fa lu je g y z ő jé ig . A n ó tá riu s o k , p ró k á to ro k é s tá b la b írá k á b rá z o lá s a a m a g y a r iro d a lo m b a n ( 1 7 9 0 - 1 8 4 8 ) ......................................................................................................................................................................................................... 2 0 5 E s z á m u n k s z e r z ő i ................................................................................................................................................................................................................................................ 2 1 5

M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia - E ö tv ö s L o rá n d T u d o m á n y e g y e te m J o g tö rté n e ti K u ta tó c s o p o rt

A címlapon: Justitia (M e ts z e t R a ffa e llo S a n tin a k a v a tik á n i S ta n z a d e lla S e g n a tu rá b a n lé v ő f re s k ó ja n y o m á n )

Jo g történeti szemle

N e m z e tk ö z i s z e rk e s z tő b iz o ttsá g : Dr. W ilh e lm B ra u n e d e r (W ie n ), D r. Iz sá k L a jo s (a sz e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e ), Dr. P e e te r Ja rv e la id (T a llin n ), Dr. G ü n te r J e ro u s c h e k (Je n a ), Dr. S rd a n S a rk ié (N ö v i S a d ), Dr. K u rt S e e lm a n n (B a s e l), Dr. E rik S te n p ie n (K o siő e ) S z e rk e sz tő s é g : Dr. M á th é G á b o r, Dr. M e z e y B a rn a , Dr. R é v é sz T. M ih á ly , D r. S tip ta Istv án S z e rk e sz tő : É le sz tő s L á sz ló A sz e rk e s z tő s é g c ím e : 1063 B u d a p e st, E g y e te m té r 1 - 3 ., II. e m . 2 1 1 . T e l./F a x .: 4 1 1 -6 5 1 8 IS S N 0 2 3 7 -7 2 8 4 K ia d ja a z E ö tv ö s L o rá n d T u d o m á n y e g y e te m M a g y a r Á lla m - é s Jo g tö rté n e ti T a n sz é k e , a S z é c h e n y i Istv á n E g y e te m J o g tö rté n e ti T a n sz é k e és a M is k o lc i E g y e te m J o g tö rté n e ti T a n sz é k e F e le lő s k ia d ó : Dr. M e z e y B a rn a N y o m d a : N y ír-P rin t K ft., 4 4 9 2 Ú jfe h é rtó , R a d n ó ti u. 2.

Bevezetés özism ert m eghatározás szerint eredeti je le n ­ tésében a szimbólum je l, am elyet az em be­ rek egym ás felism erésére őriztek m aguknál, azért, hogy felism erhetővé tegyék hovatartozásukat. A szim bólum egyfajta közm egegyezéses jeltíp u s, am ely a jelö lth öz tartozik. Évezredeken keresztül a társadalm i állás, tisztség, közösségi m egjelölés e g y ­ értelmű elem e volt a n yelv mellett (főként az írás hi­ ányában) a pajzs, a cím er, a zászló, a je lv é n y , az öl­ tözet. De legalább ilyen fontosságot tulajdonítottak a rituális eljárásoknak a névadástól a tem etkezésig, a befogadástól a kiközösítésig. A szim bólum okra alapozott kom m unikáció az emberi társadalom je l ­ legzetes tényezője. K özh elyes m egállapítás, de való, hogy a hétköz­ napi élet jelk ép ek sokaságával van tele. Ezek nél­ kül a szim bólum ok nélkül elképzelhetetlen lenne a kom m unikáció. A nem n yelvi szim bólum okra az írástudást társa­ dalmi méretekben nélkülöző prim itív társadalm ak­ ban legalább olyan nagy szükség van, mint korunk túlkomm unikált, elszem élytelenedett, közösségke­ reső modern társadalm ában. A harsogó m édia- és reklám világban elm agányosodott, az egoista piac­ versenyben helyét nem lelő szubjektum középkori őséhez képest alig leplezett hasonlósággal keresi társait a társadalom ban, am elynek egyre eredm é­ nyesebb módjaként kínálkozik a felem elt jelk ép ek alá sorakozás. A rendszerváltozás utáni M agyaror­ szág ugyan nem központi, de em ocionális jelen tés­ ében annál tekintélyesebb élm énye volt a kötelező „szo cialista” jelképektől történő szabadulás. A z e l­ fojtott érzelm eket, a tradicionális kapcsolatokat, a szellem i kötődéseket újra felidéző, immáron n y ilv á ­ nosan is kifejező, eszm ei társakat kereső jelk ép tö ­ meg bukkant fel a társadalom valam ennyi területén az ősm agyar rítusoktól a közelm últ relikviáiig. A szim bólum ok egy része azonnal aktuális p oli­ tikai üzenettel töltődött föl, és a hétköznapok nél­ külözhetetlen, élm ényszerű vag y kellem etlenül há­ borgató elem évé, szakm ai és társadalm i polém iák terepévé vált. Sok közülük a szovjet típusú beren­ dezkedés által elfojtott nem zetállam iság újjáéledő jelképeként került a társadalom m indennapjaiba, de új üzenetként bukkantak fel a modern kor, a kapita­ lista piac, a regionalizm us, a glob alizáció szim boli­ kus üzenetei is. A szim bólum ok más része ugyan nem vált köz­ ponti kérdéssé v ag y politikai viták tárgyává, de j e l ­ legénél fo gva a társadalm i élet legalább olyan fontos elem eként honosodtak meg. A szakm ai szim bólu­ mok elszaporodása is összefüggésben állt persze a politikai változásokkal. Jellegzetes jo g i je lk é p lett például a rendszerváltás után a bírói talár. A zon a

K

M agyarországon, ahol a bírák és bírói testületek é v ­ századokig m egakadályozták a talárviseletet, ahol a bírák a 20. század első felében m ég sztrájkolni is hajlandók lettek volna az „idegen öltözet” ellen, elegendő volt a politikai szélvihar forgatagában né­ hány év, néhány rivalizáló testület ahhoz, hogy ma már valam ennyi bíróságon m agától értetődő v is e ­ letként jelen legyen - bíróra, ügyészre, ügyvédre egyaránt kötelezőként - a talár. A jo g i, állam hatalm i, politikai szim bólum ok m egértése azonban nem csak szakm ai szempontból lényeges. A jo g az eg yik legfontosabb konfliktus­ feloldó és m agatartásrendező eszközünk, am elyből következendően kitüntetett jelképhordozó rendsze­ rünk. A jo g terrénumán belül a szem élyek, állatok, tárgyak jelenn ek m eg szim bolikus üzenetközvetítő­ ként, m iként az emberi társadalom történetének leg­ különfélébb más területein. A szem élyek, csoportok közötti ellentétek értelm ezésének, rendezésének, eloszlatásának fő eszközei között kell szám on tar­ tani a jelk ép eket, a szim bolikus rituálékat. K atalo­ gizálásuk, értelm ezésük és tudatosításuk az eg yik legfontosabb adalék lehet a társadalm i viszon yok rendezése felé. Mert nem csupán egym ástól nagyon távoli kultúrákban tűnhetnek fel azonos szim bólu­ mok hasonló jelentéstartalom m al, de ugyanabban a kultúrában is szerepelhetnek eltérő értelm ezéssel. A zonos szim bolikus szem élyek, állatok, tárgyak jelképtartalm a is m egsokszorozódhat, m ég az azo­ nos kultúrában élők szám ára is m ás és m ás je le n ­ téstartalmat hordozhat. A m ennyiben benne rejlik a m egértés, a felism erés, ugyannyira a m eg nem értés és a félreism erés veszélye. U gyan az a szim bolikus üzenet ugyanazon em bercsoport eg yes tagjai szá­ mára felem elő, m ásoknak rém isztő lehet. M iután a jelk ép ek egész rendszereket alkotnak, kollektív üzeneteket tartalm aznak, s m inthogy a kultúrákra fölöttébb jellem ző szim bólum rendsze­ rük használata, az egyes szim bólum ok és a szim ­ bólum struktúrák kutatása lényeges feladata a tudo­ m ánynak. A jogtudom ánynak általában (de sajátos történelmünk okán inkább a jogtörténet-tudom ánynak) nagy adóssága a m agyar jo g i szim bolika feltá­ rása. M íg máshol könyvtárnyi szakirodalm a van a jo g i rituálék, jelk ép ek és processzusok kutatásának, e téren a m agyar irodalom hihetetlenül szegényes. A z elm últ évtizedben m eginduló jo g i szim bólum ku­ tatások két jogtörtén ész m űhelyre koncentrálódtak. A Pécsi Tudom ányegyetem Jogtörténeti Tanszékén K ajtár István p rofesszor figyelt fel a jo g i kultúrtör­ ténet jelentőségére, s publikált szám os tanulmányt, sőt m onográfiát a kérdéskörben.1 A z E ötvös Loránd T udom ányegyetem M ag yar Á llam - és Jogtörténeti Tanszékén M ezey Barna p rofesszor vezetésével folyt az O T K A tám ogatásával eg y félévtizedes kutatómunka, m elynek eredm ényeként a Nem zeti K ulturális A lap tám ogatásával az elm últ esztendő­ ben napvilágot látott eg y konferenciakötet.2

tortmt oeinlt

A sikeren felbátorodva és az OTKA-kutatás keretében felhalmozott ismereteket is felhasználva rendezte meg az E LTE Állam- és Jogtudományi Kara második

szimbólum-konferenciáját, amelynek előadásaiból kö­ zöl most válogatást a Magyar Tudományos Akadémia jóvoltából a Jogtörténeti Szemle különszáma.

J egy zetek-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 K a jtá r Istv á n : Bevezetés a jo g i kultúrtörténetbe ( D ia ló g C a m p u s K ia d ó , B u d a p e s t- P é c s , 2 0 0 4 )

JOGI KULTURA JOGI TRADÍCIÓK Jany János

Szimbólumok a keleti jogi kultúrákban özismert tény, hogy a keleti kultúrák előny­ ben részesítik a képes beszédet, a szim bólu­ mok, allegóriák használatát, am ely gyakorlat mögött egy igen jellem ző gondolkodási form a és módszer, az analógia húzódik meg. A z analogikus gondolkodás hozzásegíti a beszélőt és a befogadót a közölni kívánt, esetleg összetettebb jelen ségcso­ port könnyebb bemutatásához és megértéséhez egy kölcsönösen felism ert közös sajátosság alapján. A szim bólum ok használata mögött azonban nem min­ den esetben figyelhető meg az analógiára utalás, ha­ nem olyan képzettársítások is m egjelennek, am elyek az adott kultúra tagjai számára ugyan egyértelm űek, mások számára azonban inkább talányosnak tűnnek. Ezzel együtt a keleti jo g i kultúrák termékeny talajnak bizonyulnak a jo g i szim bolika vizsgálata szám ára, s jelen alkalom ra néhány jellem ző esetet gyűjtöttem csokorba az általam ismert keleti jo g i kultúrák vilá­ gából. Szándékosan nem a nagyon elvont, vallástörténe­ ti és filozófiai ismereteket is m egkövetelő, összetett szim bolikákat emeltem ki, hanem azokat a minden­ napi joggyakorlatban is m egjelenő mozzanatokat, am elyek nem pusztán a jo g i szim bolika, hanem az emberek tényleges mindennapjainak világába is el­ vezetnek bennünket. E szim bolika főszereplői a min­ dennapi élet apró-cseprő szem élyes tárgyai, m elyek önmagukban állva ugyan nem képviselnek sem anya­ gi, sem eszmei értéket, egy sajátos összefüggésrend­ szerbe állítva azonban m égis önmagukon túlnyúló értelmet hordoznak; s a szim bolikának éppen ez a tulajdonsága a központi eleme. E szem élyes tárgyak,

K

2 Jogi kultúra, processzusok, rituálék és szimbólumok. S z e rk . M e z e y B a rn a ( G o n d o la t K ia d ó , B u d a p e s t, 2 0 0 6 )

am elyeket a most következő előadás során át fogunk tekinteni: a saru, a bot és a fátyol.

A saru A saru a zsidó jogban rendelkezett jo g ila g is re­ leváns szim bolikus tartalommal, ahogy arról a Deu­ teronomium minden kétséget kizáróan tájékoztat bennünket (5 M óz 25 : 5 - 1 0 ) . Ennek értelmében egy magtalanul meghalt férfi özvegye valam ely sógorá­ hoz m egy feleségül, s e sógorsági házasságból szár­ mazó elsőszülött gyerm ek a meghalt testvér nevét kapja, hogy „annak neve ki ne töröltessék Izraelből” . Ha azonban e sógornak bárm ely oknál fogva nincsen kedve az özvegyet feleségül venni, akkor az asszony társadalmi nyom ásgyakorlás útján, az érintettet nyil­ vános m egszégyenítéssel fenyegetve, kikényszerít­ heti a frigyet. Ennek módja ugyanazon szöveghely szerint az, hogy az asszony elm egy a kapuba a vé­ nekhez, és elpanaszolja nekik a tényállást. Tudjuk, hogy az ókori Izraelben a kapuban a bíróság műkö­ dött, ahol az adott település legfőbb emberei és vénei mondtak ítéletet, s azt is tudjuk, hogy e szöveghely az özvegy bírósághoz fordulásának jogát fogalm azza m eg, ami bizony kivételszám ba m egy nemcsak Izra­ elben, hanem az egész ókori Keleten. Ekkor a vének, vag yis a bíróság megidézi a vonakodó alperest, és nyilatkoztatja, hogy fenntartja-e elutasító szándékát. Am ennyiben igen, ekkor az özvegy a bírák (és város­ kapuról lévén szó, feltehetően hatalmas bámészkodó tömeg) szem e láttára lehúzza a saruját, m ajd'szem ­ beköpi a sógorát, mondván, hogy így kell cselekedni azzal a férfival, aki nem építi az ő testvérének házát. Ettől kezdve „lehúzott sarujú háznép” -nek nevezték az így m egszégyenített embert. V ilágos tehát, hogy a saru lehúzása és az ezzel összekötött szembeköpés a nyilvános m egszégyenítés módszere volt, am ely tár­ sadalm i, és nem jo g i kényszerrel kívánta a sógorhá­ zasságok gyakorlatát fenntartani. A saru nem teljesen rendeltetésszerű használata hasonló nyilvános m egszégyenítéshez vezet a roma szokásjogban. A romák felfogásában - hasonló­ an más, indoiráni népek és vallások (mint pl. a zoroasztriánizmus) értékítéletéhez - kiem elkedő jele n ­ tősége van a rituális tisztaság, illetve tisztátalanság állapotának (marimé). A marimé nagyon súlyos kö­

Jog kftiaHíS2«nle\— J

vetkezménnyel jár, m ivel a közösségből való kita­ szítást is m aga után vonhatja, így nemcsak m egszé­ gyenítésként, hanem büntetésként is funkcionál. E gy roma asszony pedig egyedül is képes arra, hogy ilyen rontást hozzon egy férfira azáltal, hogy jelenlétében felem eli a szoknyáját (itt a menstruáció okozta jelen ­ tős tisztátalanságra történik utalás), v ag y mindenfajta szexuális utalás nélkül, hozzávágja a saruját.1 A saru más emberhez történő hozzávágása, mint szim bolikus m egszégyenítés érthetővé válik, ha m eggondoljuk, hogy a saruval az ember mindenbe belelép, így az ténylegesen is érintkezhet mindenféle piszokkal, nemcsak átvitt vagy rituális értelemben. A lábbeli negatív m egítélése, mint közös keleti ha­ gyom ány m egfigyelhető az iszlám jogban is, hiszen - mindenki által ismert szabály szerint - a mecsetbe tilos lábbelivel belépni, azaz egy szent helyet nem le­ het tisztátalan dologgal beszennyezni. Ez több mint szokás: az iszlám jo g i kézikönyvek, am elyek a ritu­ ális szabályoknak legalább olyan figyelm et szentel­ nek, mint a szekuláris tartalmú jo g i normáknak, e körülményt nem mulasztják el megemlíteni. A szúfik, vagy ismertebb nevükön a dervisek a sa­ ruviselés szabályait ennél is részletesebben állapítják meg. A szúfik dervisrendben történő együttélését na­ gyon szigorú és mindenre kiterjedő szabályzatok ha­ tározzák meg, am elyek az élet minden rezdülését fi­ gyelem be veszik az étkezéstől a mesternek (pír) való engedelm ességig bezárólag. A lábbeli viselésének szabályai sem maradnak ki e körből: a szúfik szabály­ zata szerint a közösség többi tagjához közelítő rend­ társ először a jobb lábán lévő saruját köteles levenni, ezt követi a bal lábán lévő saru levétele, távozáskor azonban pontosan fordított sorrendben kell eljárni. A z im aszőnyegre sem saruban, sem vizes lábbal nem szabad fellépni, sőt, a sarus lábat a szőnyegen túlra kilógatva sem lehet imába kezdeni.2 A z iszlám jogban azonban a saru nem csupán szim bolikus tartalmat hordoz, m ivel a jogéletben a m aga materiális valóságában is felhasználják, igaz, egészen más célra, mint ahogy mi arra gondolnánk. A bírósági eljárást vezető qádí feladata ugyanis, hogy felügyeljen a rendre, s pártatlanul eljárva mindkét pe­ res fél számára elegendő és egyenlő időt biztosítson perbeli felszólalásaik számára. A peres felek azonban sok esetben nem követik az eljáró bíró figyelm ezte­ téseit, aki ilyenkor - különösen, ha türelmét veszti - külső segítséget, az erre a célra szolgáló ajtónál­ ló fizikai erejét veszi igénybe. A z ajtónálló először csak lefogja a gesztikuláló felet, aki a keleti ember számára a beszédhez oly fontos m ozgásszabadságtól m egfosztván, elhallgat. Ha azonban még ez is kevés, és valam elyik fél sú­ lyosan vag y ismételten m egszegi a tárgyalás rendjét, a bíró „pervezető végzés” formájában elnáspángolásra ítélheti, melyet azonnal végrehajtanak, hiszen a pervezető végzések ellen nincsen jogorvoslat. A v ég­ rehajtás során - szerencsés esetben - a sarut veszik igénybe, s azzal náspángolják el a m egnyugodni nem

tudó felet, rosszabb esetben azonban m eg is botozhatják. Középkori szövegek utalnak arra, hogy néha egy-egy fél bele is halt a „pervezető végzés” végre­ hajtásába, ezért nem véletlen, hogy a helyes bírói v i­ selkedést tárgyaló etikett-irodalom több alkalom m al is kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bíró ne veszítse el türelmét.3 A cipőnek a zoroasztriánus perzsa jogban és rítus­ ban is fontos szim bolikus tartalma van. Több vallási és jo g i szöveg is kiemeli ugyanis, hogy fél pár saru­ ban közlekedni az egyik legnagyobb bűn, m ivel az elapasztja az asszonyok tejét, akik így nem tudják szoptatni gyerm ekeiket. Sőt, ez a hatás az állatvilágra is kiteljed, ahol a nőstények és kicsinyeik ugyanet­ től a csapástól szenvednek.4 M ivel több, különböző időben keletkezett szöveg egyhangúan állítja ezt, félreértésről, ím oki hibáról vag y más, ehhez hasonló félreértésről szó sem lehet. A magam részéről ugyan­ akkor be kell vallanom , hogy sem m ilyen, akár rejtett v ag y többszörös áttételen nyugvó olyan konnotációt sem voltam képes mindezidáig felfedezni, m ely e sa­ játos képzettársítást m egm agyarázná. A fentiekben a saru negatív aspektusait, m egszé­ gyenítő, beszennyező, büntető vag y súlyos következ­ m ényekkel járó hatásait tekintettük át. A saru szim ­ bolikájának azonban más összefüggései is ismertek. U gyancsak a bibliai jogb ól ismert, hogy a saru a tu­ lajdonjog m egváltása és cseréje alkalm ával szerepelt szim bolikus tárgyként az ügyletben. Ruth könyve sze­ rint az volt a régi szokás Izraelben, hogy m egváltás és csere alkalm ával a férfi lehúzta a saruját, és oda­ adta felebarátjának bizonyságul. M indez a vének és az ügyletet igazoló tanúk jelenlétében történt (Ruth 4:7). Hasonló szerepet játszott a sumer jogban a bot, am elyre hamarosan m ég visszatérünk. A z indiai jogfelfogásban a saru magát a szem élyt szim bolizálta. A hindu jo g egyik legellentm ondáso­ sabb intézménye az özvegyek önkéntes tűzhalála, m elyet a klasszikus szövegek nagy erénynek mutat­ nak be, annak ellenére, hogy a társadalmi valóságban m essze nem volt ilyen egyértelm ű ezen áldozat m eg­ ítélése. A z önkéntes halált vállaló özvegynek (satT) a férje földi m aradványait elham vasztó tűzbe kellett belépnie, ahol szörnyethalt a szerencsétlen. Ha azon­ ban elhunyt férje teste bárm ilyen oknál fogva nem volt jelen (pl. háborúban halt m eg), az özvegy oly módon is satlvá válhatott, hogy férje egy pár saruját m elléhez szorítva lépett fel a tűzre. Ebben az esetben tehát a saru az elhunyt, de távollévő férj testét szim ­ bolizálta.5

Bot A z előbb már említettem a bot jelentőségét a su­ mer kereskedelm i szokásokban. A z üzleti forgalom ­ ban használt bot m egnevezése bukannum volt, am ely arra szolgált, hogy fizikailag helyettesítsen olyan, az ügylet valódi tárgyát képező javakat, am elyek a

á M órait

m egállapodás m egkötésének pillanatában nem voltak jelen .6 A jelen nem lévő áru helyett a nem létező feleség helyettesítésére szolgált a bot az indiai szokásokban. A hindu jo g szerint a kiházasítás születési sorrendben történt, a fiúk esetében is. A zaz először a legidősebb fiúnak kellett feleséget venni, a kisebbek számára pedig csak akkor, ha rájuk került a sor. E sorrend m egszegése kom oly társadalmi elm arasztalást ered­ ményező jogsértésnek számított. Ha valam ely fiata­ labbik fiútestvér m égis előbb kívánt m egházasodni, mint rangidős bátyja, akkor utóbbi oly módon segít­ hetett rajta, hogy az esküvő előtt feleségül vett egy szép lánynak felöltöztetett botot vag y seprünyelet, amelytől még aznap el is vált. Ilyen módon eleget téve a jo g előírásainak, öccse már minden szankció nélkül megtarthatta lakodalmát.7 Szemben az indiai szokásokkal, ahol tehát a bot egy lányt szim bolizált, az iszlám előtti Arábiában a bot a férfiak jelenlétére utalt. A korabeli dél-arábiai szokások szerint több férfinak egy felesége volt, s am elyik előbb ment be hozzá, a nő azzal hált, ám az éjszakát mindig a legidősebbel töltötte. Am ennyiben az egyik férfi éppen a feleségénél tartózkodott, egy botot állított a bejárat elé, m ivel minden férfinak bo­ tot kellett magánál hordania. A születendő gyerm ekek valam ennyi férfi közös gyerm ekének számítottak. A bot szim bolikája Strabón, a híres geográfus figyelm ét sem kerülte el, ahogy a következő, általa lejegyzett, folklorisztikus történet bizonyítja: az egyik királynak

a lánya, egy csodálatos szépség, akinek 15fivére volt, akik mind szerették őt, s éppen ezért szüntelenül egyik a másik után ment be hozzá, minthogy már nagyon kimerült, kénytelen volt a következő cselfogáshoz folyamodni. Azokéhoz hasonló botokat készíttetett, s valahányszor elment tőle valamelyik, mindig kitett egyet az ajtó elé, mely hasonló volt annak a botjá­ hoz, majd egy másikat, ügyelve arra, hogy ahhoz ne legyen hasonló annak a botja, aki éppen hozzá akart menni. Amikor egyszer mindnyájan a piacon voltak, az egyik odament az ajtajához és látta ott a botot, ebből tehát azt következtette, hogy van nála valaki; minthogy azonban valamennyi testvérét a piacon hagyta, házasságtörésre gyanakodott. Elszaladt te­ hát az apjához, azt odavezette, s ekkor kiderült, hogy hamisan vádolta a nővérét.*

A fátyol A fátyol hordozza valam ennyi, általam tárgyalt je ­ lenség közül a legerősebb szim bolikus tartalmat az ókortól napjainkig. E körben elegendő, ha a napja­ inkban Európa szám os országában zajló, a muszlim kisebbségre vonatkozó fátyol-vitára utalok, am ely több ország bírósági rendszerét is próbára tette már. Mondanom sem kell, hogy a fátyol, illetve a nők lefátyolozásának szokása eredendően és alapvetően nem vallási szimbólum, így nem is lehet kizárólag az

iszlám m al azonosítani, hanem társadalmi konvenció, m ely nem csupán Arábiában, hanem az ókori K özelKelet szám os más kultúrájában is m egfigyelhető. A fátyol szim bolikus úton a házassági képességet, illetve a házas családi állapotot hivatott kifejezni, vag yis utal viselőjének rendezett státusára és erényes mivoltára. A fátyol, mint az erényes asszonyok privi­ légiuma, a legmarkánsabban a középasszír joggyü jteményben jelenik meg. A joggyü jtem én y több táblából áll, ezek azonban nem állnak össze egy szerkesztett, átgondolt és rendszerezett felépítésű anyaggá. A jo g ­ gyüjtem ény nem törvény, hanem magángyűjtemény, bár az nem világos, hogy a királyi könyvtár részére vagy az elkészítő írnok saját használatára íródott-e.9 A szöveg datálása nem megoldott, egyes vélem é­ nyek szerint Kr. e. 14 5 0 és 12 5 0 között keletkezett, m ások inkább a Kr. e. 1 1 . század végére gondolnak. A z sem zárható ki azonban, hogy a szövegek nem is egy időben keletkeztek, hanem az egyes táblák más és más történeti kor termékei. Valamennyi tábla kö­ zül a házassági jogo t, a nők jogállását és társadalmi helyzetét szabályozó első (A ) tábla maradt fenn a legjobb állapotban, hosszú, mintegy 59 §-ra terjedő szövege teljes egészében olvasható. Ebből megtud­ hatjuk, hogy az asszír férjes asszonyok és özvegyek kizárólag lefátyolozva léphettek ki az utcára, m ely a matrónákat m egillető megtiszteltetés je le volt. Ez onnan válik n yilvánvalóvá, hogy a tábla ugyanezen szöveghelye kifejezetten eltiltja a fátyol viselésétől a hajadonokat, a rabszolganőket és a prostituáltakat. A lefátyolozás jelentősége olyan kiem elkedő volt, hogy a házasságkötéssel esett azonos elbírálás alá, ahogy a következő, 4 1 . § mutatja: ugyanis, ha egy férfi ág ya­ sát tanúk jelenlétében lefátyolozta, akkor a nő e pilla­ nattól fogva törvényes feleségnek számított. A fátyol m ég az asszír öröklési jo g i term inológiába is recep­ ciót nyert, m ivel az öröklési képességgel rendelkező gyerm ekeket „a lefátyolozott asszony gyerm ekeinek” titulálták. E szabályokból érthető, hogy miért sújtott le a jo g a fátyol privilégium ával visszaélőkre olyan szigorral, mint amiről a tábla 40. §-a tudósít. Ennek értelmében, ha egy férfi egy lefátyolozott kurtizánnal találkozik, akkor a tanúkkal együtt meg kell ragad­ nia és a palota bejáratához kell vinnie, ahol a nőt 50 botütésre ítélik és m egfosztják ruháitól, am elyek a feljelentőt illetik meg. Azt, hogy ezzel nem a prosti­ túcióval, hanem a jogosulatlan fátyolviseléssel akar­ tak leszám olni, jó l mutatja a szöveg azon, kifejezett betéte, m ely megtiltja, hogy a kurtizánt ékszereitől is m egfosszák. A szöveg azonban alaposan körbejárja a problémát, és arra az esetre nézve is rendelkezik, ha a férfi, bár helyesen ismerte fel a nőben a kurtizánt, m égsem viszi a palotához, hanem futni hagyja; ebben az esetben a férfit kell 50 botütéssel büntetni, felje­ lentője pedig a férfi ruházatával lesz gazdagabb. Mint láttuk, Asszíriában a házasságban élő nők privilégium a volt a fátyol; az iszlám előtti Arábiában szélesebb jelentéstartalom m al bírt, mert a házassági képesség kifejezésére szolgált, így az eladó hajado-

K m « szemle

nők is rendelkeztek vele. O lyannyira, hogy a lányok felnőtté avatásának rítusa során, ünnepélyes körül­ mények között, a törzsi gyűlések színhelyéül szol­ gáló dár al-nadwában került sor erre az ünnepélyes aktusra, ahová egyébként csak a fegyverforgató, 40. életévüket betöltött férfiak léphettek csak be.10 A fátyol a hettitáknál is házassági szimbólum volt, amelyet a megromlott kapcsolat helyreállítása során is alkalmaztak. A feltehetően a Kr. e. 16. században keletkezett hettita törvénykönyv szerint ugyanis a há­ zasságtörésen ért asszonyt, szeretőjével együtt, a ha­ zatérő férj a helyszínen megölhette. Ha azonban nem így tett, mindkettőjüknek meg kellett bocsátania, azaz egyiküket sem ölhette m eg a későbbiek során. Ekkor az asszony fejét fátyollal borították be, az újrakezdett házastársi együttélés szimbólumaként. A m agyar nyelvhasználatban, am ikor a fátyol fen­ ti, megkülönböztető szim bolikájára kívánunk utalni,

a csador szót használjuk. E szó azonban nem arab, hanem perzsa eredetű, mutatván, hogy e kultúrában is ismert volt e szokás. A csador azonban a mi sá­ tor szavunknak is etim ológiai őse, mutatván a fátyol és a sátor közti szim bolikus kapcsolatot. S valóban, az iszlám előtti A rábia bizonyítékkal is szolgál ezen összefüggésre, m ivel a sátor felhasználásával válási szándékot lehetett kifejezésre juttatni. A nők szabadabb státusa és szélesebb jo g a ik kö­ vetkeztében e korban az asszonyok is kezdem ényez­ hettek válást, am elyet igen egyszerű szim bolikával hoztak férjük tudomására: vag y eltorlaszolták a sátor bejáratát, utalva az együttélés m egtagadására, vagy áthelyezték a sátor bejáratát az ellenkező irányba, mint ahogy eredetileg tájolva volt. Ha a sátor északra volt tájolva, délre, ha délre, északra helyezték át. A hazatérő férj ebből tudhatta meg, hogy felesége elvált tőle.12

J egy zetek___________________________________ 1 C a r m i c h a e l , C .: G ip sy L a w a n d J e w ish Law. In: G yp sy Law. R o m a n i L e g a l Traditions a n d C ulture. E d . W a lte r O . W e y r a u c h ( U n i v e r s i t y o f C a li f o r n ia P r e s s , B e r k e le y , L o s A n g e l e s - L o n d o n , 2 0 0 1 , 1 3 1 - 1 3 2 . p .) ; H a n c o c k , I.: A G los­ sa ry o f R o m a n i Terms. In : G yp sy Law. R o m a n i L e g a l Tra­ d itio n s a n d C ulture. E d . W a lte r O . W e y r a u c h ( U n i v e r s i t y o f C a l i f o r n i a P r e s s . B e r k e le y , L o s A n g e l e s - L o n d o n , 2 0 0 1 , 1 7 9 . p .) : K a y Q á b ü s : Qábüsname. K ia d ta : S a c ld NeftsT. (T e h ra n , 1342, 1 8 6 -1 8 7 . p .) 3 S c h n e id e r, I.: Das B ild d e s Richters in dér »Adab al-QáAi« Literatur. Isla m u n d A b e n d la n d . B a n d 4 . ( P e te r L a n g , F ra n k fu r tN e w Y o r k -P a r is , 1990, 80. p.) 4 Shöyast-né-shayast. E d. M a z d a p u r, K . (T e h ra n , 1 990, 4 :1 2 . p.); W illia m s, A : The Pahlavi Rivayat Accompanying the Dádestán I Dénig. Part /.: Transliteration, Transcription and Glossary. Part II.: Translation, Commentary and Pahlavi Text (C o p e n h a g e n , 1990, 11.2.: P art I.: 7 2 - 7 3 . p .; P a rt II. 2 3 . p .)

1. A jogi kultúrtörténet részei a jogtörténeti cere­ móniák, rituálék, processzusok. A jo g és hatalom konkrétan hatályos rendjét, intéz­ ményeit a jogtörténet korszakaiban (és jelenünkben is) a jo g i kultúrtörténet széles m ezeje veszi körül. Különösen a képek (ikonográfia), szim bólum ok, épü­ letek, a tárgyak, a „szakrális szövegek” ilyenek. Ide sorolhatók a meghatározott szerint m egvalósuló ce­ remóniák, rituális, liturgikus cselekm ények, a nem­ zetközi udvariasság (courtoise, comitas gentium), legújabban a nemzetközi protokoll. Jelen tanulmá­ nyunkban a centrum: az állami ceremóniák és rítu­ sok a dualizmus idején. Belátva, hogy a jelen ség igen összetett, európai jogtörténeti m unkafogalomként az alábbi m eghatározással indulunk. A cerem ónia alatt

5 Jo lly , J.: Recht u n d Sitte. Grundriss der Indo-Arischen Philo­ logie und Altertumskunde. II. B a n d , 8. H eft. (V erla g v o n K arl T riib n cr, S tra ssb u rg , 1896, 68. p .) 6 K o ro se c , V.: Keilschriftrecht. In: Orientalisches Recht, 49-219. (B rill, L e id e n - K ö ln , 1964, 90., 93., 123. p .) 7 Jo lly , J.: Recht und Sitte. Grundriss der Indo-Arischen Philo­ logie und Altertumskunde. II. B a n d , 8. H eft. (V erla g v o n K arl T rü b n e r, S tra ssb u rg , 1896, 59. p .) 8 S tra b ó n : Geographika. F o rd . F ö ld y J ó z s e f (B u d a p e s t, 1977, X V I. IV. 25. p .) ’ R o th , M . T.: Law Collections fro m Mesopotamia and Asia Mi­ nor ( S c h o la rs P re ss, A tla n ta , G e o rg ia , 1995, 153-154. p.) 10 D o s ta l, W .: Die Araber in vorislamischer Zeit (Der Islam, B a n d 74, H e ft 1, 1997, 30. p .) 11 H o ffn e r, H .: The Laws o f the Hittites. A Critical Edition (E . J. B rill, L e id e n - K ö ln - N e w Y o rk , 1997, 157., 226. p .) 12 D o s ta l, W .: D ie A raber in vorislamischer Zeit. (Der Islam, B a n d 74, H e ft 1, 1997, 50. p .)

Kajtár István

Állami ceremóniák és rítusok a dualizmus korában a közjogi történések olyan szabályozott lefolyásait, előírt cselekvéseit értjük, am ely különösen a repre­ zentációt szo lgálja.1

2. A dualizmus elejéről kiváló kézikönyvecskét forgathatunk az állami szertartásokról.

lyó tiszteleti jo go k. M agyarország királynéját és az Uralkodóház többi tagját m egillető tiszteletjogok. III. K övetségi szertartás. EV. Koronázási szertartás. V. A m agyar országgyűlés m egnyitása és berekesztése, s a delegátioknak fogadtatása. V I. Udvari és orszá­ gos gyász. V II. Katonai szertartás és tisztelgés. V III. Tengerészeti szertartás és tisztelgés. IX . A hadizászlók- és hadilobogóknak jelentősége, és a haszná­ latukra vonatkozó szabá­ lyok. X . A nemzeti színről és az ország címeréről. X I. A nem ességről. XII. A z érdemjelekről és díszjelekről. X III. A z egyházi szertartásról állam i szem ­ pontból. A z I. fejezetben kiin­ dulása: „Szertartás oly

A munka Állami szertartások címmel jelent meg, közli Dom aniczky István magy. kir. honvédelmi mi­ niszteri titkár, 1880-ban, 14 3 oldalon jelentette m eg a Pesti Könyvnyom da-részvény-társaság.: A z alábbi tanulmányban ezt a mun­ kát szinte „útikönyvként” használhattuk a dualizmus ceremóniáinak és rítusai­ nak felelevenítésénél. Fon­ tos volt számunkra, hogy a bemutatott szertartásoknál megőrizzük az akkori „pro­ tokoll” forgatókönyvszerüségét, a részletek gazdag­ ságát, ezért a szövegek hü idézésének útját választot­ tuk - természetesen példák /. Ferenc József magyar királlyá koronázása 1867-ben segítségével.

3. Egy színes személyiség életművébe illeszkedik a kézikönyv. Dom aniczky István honvédezredes 1839-ben, V á ­ con született, elhunyt Budapesten 1906-ban. N égy évig tanulmányokat folytatott a bécsi műegyetemen. 1859-ben a tüzérséghez sorozták be. 1869-ban a Honvédelmi M inisztériumba rendelték, ahol 1892ig szolgált, ekkor, gyógyíthatatlanul m egbetegedvén, nyugállom ányba vonult. A z ő vezető közrem űködé­ sével jelent meg 1 892-ben és 1 895-ben a m agyar­ német és ném et-m agyar Katonai szótár. A legelső m agyar fegyvertant is ő írta ( Elemi fegyvertan. Pest, 18 7 1) . Karakterisztikus, hogy a szabályzatok form á­ ba öntésénél a katonai szakszókincs kialakításában is jelentős szerepe volt. Szám os cikke egybegyűjtve Katonai Értekezések címmel jelent meg. Értekezésein kívül az Állami szertartások cím ű müvet írta (1880). 18 6 4 -18 6 5 között m exikói császári testőr volt; mi­ vel az osztrák tüzérség állom ányában megmaradt, 1 866-ban részt vett az olaszországi hadjáratban is. A z 18 7 0 - 7 1-iki iskolai évben a pesti egyetemen a had­ tudományok rendkívüli tanára volt; továbbá, mint a mérnök- és építész-egyesület választm ányának tagja több évig tevékenyen részt vett az egyesület tudomá­ nyos m űködésében.1

4. Munkáját az állami szertartások átfogó tárgyalása jellemzi. Ezt a fejezetcím ek igazolják: I. A szertartásról ál­ talában. II. A z állam ok rangfokozata. A z állam ok, állam fők és családjai külső tiszteleti jo g a általában. A királyi méltóság M agyarországon és a belőle fo ­

jelképi formaság, mellyel valamely cselekvénynek jelentőségét érzékileg fol-

foghatóvá tenni kívánjuk A tárgyra nézve a szerző m egfogalm azza: „Az állami szertartások szükséges és teljes jogosultsággal bíró régi szokások, a mennyi­ ben fontos és iinnepies cselekvények bizonyos külső jelképiséget természetszerűleg megkívánnak, mi által épen mivoltuk és jelentőségük előtüntetve van. ” A z állam i cerem óniák (felosztása szerint közjogiak és nemzetköziek) mellett az udvari szertartások közül csak azokat említi a szerző, m elyek az állami szertar­ tásokkal elválaszthatatlanul összefüggenek.

5. A dualista korszak alapozó állami szertartásai: a koronázások. A kezdetet I. Ferenc Jó z s e f 18 6 7 . évi koronázá­ sához köthetjük. A z állam i szertartások között D o­ m aniczky tömör meghatározás után így írja le: „ A koronázás M agyarországon az a közjogi cselekvény, m ellyel az uralkodóháznak a pragmatica sanctio ér­ telmében, az örökösödési sorrend szerint hivatott tag­ ja , M agyarország törvényes királyává felavattatik.” A koronázási szertartás fejezete azután igen terjedel­ mes leírást ad (2 5 -7 5 . p.), és egyenesen hat napra osztja a koronázás, mint közjogi ceremónia menetét. Részletes leírás és híradófelvételek maradtak fenn az utolsó m agyar királykoronázásról. Ennek néhány alapvető jelenetét részletesen közrebocsátjuk.4 „ 1 9 1 6 . decem ber 30-án lelkes nemzeti ünnep volt IV. K ároly király megkoronázása. [...] hetedfél óra­ kor megdördült az ágyú a Gellérthegyen és e pilla­ natban nyitotta meg a koronázó országgyűlést Jósika Sam u báró, a főrendiház elnöke [ ...] , ezután a tör­ vényhozók kocsira, autóra ültek. A koronázó templom elé rendre érkeznek a vár­ m egyei küldöttségek szemkápráztató pompás dísz­

Jog

tortáiét szemle

m agyarban, lobogókkal.’ [ ...] A palota udvaráról a koronázással megbízott nádorhelyettes. Kezében a negyedkilenckor előkanyarodik Jó z s e f királyi herceg párnán nyugvó korona. Ekkor belép a király és király­ kocsija, m elyen Auguszta főhercegasszony ült. [...] né. Szm recsányi egri és br. Hornig veszprém i püspök Régi m ívü, nehéz veretü kocsik fehér vagy bíbor­ között. A király kucsmáját a kezében tartja. belsejében m egism erjük a királyné főudvarmesterét, A király után lép be a templomba a királyné, m i­ pompás fekete lovak által vont hatalmas kocsiján után a kis kápolnában gyém ántos diadémot tettek a jön Csekonics Endre g ró f fejére. A király és királyné föasztalnokmester. Utána néhány pillanatra odamen­ Esterházy M iklós hg. főlotek a kis trónörököshöz, vászm ester jött díszkocsi­ aztán az oltárral szemben ján, melyet apja Esterhá­ elhelyezett két bársony­ zy Pál hg. a m oszkvai II. székhez siettek. A királyi Sándor cár koronázásánál pár elhelyezkedése után használt. A szám os díszko­ újra felhangzott a m agyar csi közül kiválik Andrássy Himnusz és annak hangjai G éza g ró f sárgakék dísz­ mellett a törvényhatósá­ kocsija, melyet pompás 18 gok zászlóit a templom­ markos pej mének vontat­ ba vitték. A király ekkor nak. A főúri világ díszhinelőrement, a királyné a tói után berobog a székes­ kezében tartott könyvből főváros díszhintója, benne imádkozott. M ajd a király B árczy István polgárm es­ az oltárhoz lépett, hogy az ter. Sokszáz éves udvari egyházi esküt elvégezze. kocsik jönnek nagy kere­ Ezután következett a ko­ keken hintáivá, az oldalu­ ronázás tulajdonképpeni kon régi festések, virágok, aktusa. Először a hercegpásztorképek, [...] m agyar prímás fölkente a király ruhás udvari zenészek jobbkarját. Ennek megtör­ csoportja érkezik harsoténte után a király vissza­ natrombitaszóval. Utánuk tért a királyné m ellé, ahol egy félszáz honvédhuszár a m éltóságok vállára tet­ IV. Károly, Zita királyné és Ottófőherceg koronázási és a herold lóháton, végül ték Szent István palástját. díszöltözékben (1916) a szép, festőies ruházatú A z ezüstfényü, régi palást m agyar darabont gyalogos testőrök, kiket [...] 14 a királyt egészen a talpáig beborította. Percekig tar­ párduckacagányos m agyar testőr gárdista követett tott, am íg Esterházy M iklós herceg fökam arásm espompás szürke méneken. M ajd az udvar belső em be­ ter a palástot zsinórral a király vállához erősítette. A rei érkeznek meg [ ...] élén Esterházy Antal M iklósné király ezután újra letérdelt az oltár legfelső fokán a hercegnő foudvarm estem ővel, tizenkét palotahölgyhercegprím ás előtt. A z oltár alatt állott Tisza István gyel [ ...]. A z udvarhölgyek kocsiját Tisza István g ró f g ró f nádor-helyettes. Ebben a pillanatban megindult nádorhelyettes kocsija követte pompás m agyar dísz­ a lépcsőn lefelé és a hercegprím ással együtt a király ben, melyet a királyi pár nyolc tiszta fehér mén vonta fejére emelte a koronát. díszkocsija követett a barokk legvirágzóbb m űvészi Közvetlenül ezután adták a királynak a koronázási pompával terhelten. jelvényeket is, és ekkor a király lassú lépésekkel le­ A menet megindult. A hintóban ül M agyarország jött az oltár lépcsőin és a trónuson a teljes koronázási királya, királynéja és trónörököse. A király a m agyar omátusban elfoglalta a helyét. M ost a templom előtt huszártábomokok festői formaruhájában. A királyné gyors egymásutánban ismét két sortűz dördült el, a a fehér koronázó ruhában, a kis szőkefürtös Ottó, harangok zúgtak. Tisza István g ró f ezután előrement csupa fehér selyem ben, hermelinben. Pontban félkia templomban majdnem a közepéig és harsányan ki­ lenckor m egszólalt az orgona és bevonult Csem och áltotta: Éljen a király! Egyszerre az egész templom János hercegprímás. Lassan fölment az oltárhoz és visszhangzott az éljenzéstől és a zenekarból ismét felöltötte érseki köpenyét. Ebben a pillanatban a kó­ felcsendültek a Himnusz akkordjai. A z ováció után rusból felcsendült a m agyar Himnusz és m egszólal­ Várady kalocsai érsek és Széchenyi g ró f győri püs­ tak a harangok. Testőröktől, hírnököktől, kürtösöktől pök a király elé léptek, átvették tőle a jogart és az or­ és dobosoktól körülvéve megjelent ekkor a templom szágalm át és a két jelvén yt a főoltáron levő vánkosra ajtajában Bán ffy G yörgy g r ó f föajtónállómester. helyezték. A király ezután feláll és a veszprémi bí­ Utána a zászlósurak, akik a kormány tagjai, az or­ boros-püspökhöz m egy, akit rövid szavakkal m egkér szággyűlés két házának elnökei. Lassan előrejönnek arra, hogy koronázza meg a királynét. a zászlósurak, akik a koronázási jelvényeket hozzák. Egyidejűleg a királynét kézen fogta Esterházy Legutoljára jelenik Tisza István gróf, miniszterelnök Sándor g ró f foudvarmester, mialatt az udvari kincs7

Jog és a két föhadsegéd, kétoldalt három-három m agyar testőr. V égül a pápai nuncius és a püspökök haladtak. Am ikor a király az em elvényre ért, a M átyás-tem p­ lom főbejáratával szemben, kelet felé fordulva állott meg. A jogart átadta A pponyi Sándor g ró f országbíró-helyettesnek, az országalm át pedig Skerlecz Iván horvát bánnak. Ezután átvette az eskü-keresztet. Ebben a pillanatban Tisza István g ró f nádor-helyettes felmutatta az eskümintát. A király kezével érintette az eskümintát, am elyet átvett Csem och János hercegprí­ más. A király ekkor balke­ zébe vette a kettős keresz­ tet, jobb kezének három ujját esküre emelte és ez­ zel megkezdődött a királyi eskü. A hangja m essze hal­ latszott, kellem esen csen­ gett, és am ikor ezt mondta: - Isten M inket úgy segéljen! - m agasabbra emelte három ujját. A m ikor az eskü utolsó szava is elhangzott, elem en­ táris erővel tört ki a lelkesültség. A katonai zenekar a Himnuszt játszotta. M in­ denki énekelte [ ...] , sőt úgy látszott, hogy egyes sorokat a király is. A király, m íg a zászlósurak sorakoztak, ad­ az aranysarkantyús vitézek dig a templomba vonult egy felavatása. A z oltártól jobb pár percre, majd megalakult kézre első trónuson ült a a hosszú menet, elöl a vár­ mise után a király. Termetét m egyék és városok pompás beborította a koronázási pa­ zászlói, utána a főrendek és lást, fején a korona díszlett. országgyűlési képviselők. A z aranysarkantyús vitézek A zászlósurak mindannyi­ közül először az igen súlyos an lóháton, a koronázási je l­ sebesült Tisza L ajos g ró f já ­ vényekkel. Széchenyi Emil rult a király elé. [...] A király g ró f helyettes főpohám oka sötétre befuttatott széles mester az eskükereszttel, ország kardjával m egérin­ Teleki Jó z s e f g ró f támoktette vállát. A z új aranysar­ mester-helyettes a kis ke­ kantyús vitézt azután ketten reszttel, Skerlecz Iván báró felemelték. Utána egy féllá­ bú hős következett: Roszner IV. Károly koronázása 1916-ban - korabeli filmfelvétel horvát bán az ország alm á­ kockái já v a l, Andrássy Sándor g ró f István báró. [...] Azután jött országbíró-helyettes a jo ­ a többi negyven sarkantyús garral lovagolt. A koronázási jelvényeket m indegyik vitéz [ ...] , m ikor az utolsó is m eghajolva távozott, a maga előtt piros párnán elhelyezve hozta. Esterházy király is kissé meghajolt. Azután felállt, a zászlós me­ M iklós herceg folovászm ester-helyettes és végül Ti­ net és a király elindult a templom előtti eskütételre. A sza István g ró f kezében az esküm intával. Feltűnést királyt jobbról a hercegprím ás, balról a kalocsai ér­ kelt lóháton Csekonics Endre g ró f hatalmas, daliás sek, előtte jobbról Hornig báró püspök az apostoli ke­ alakja, utána viszi remek Zrínyi-zöld mente öltözet­ reszttel, balról a fölovászm ester helyettese az ország ben Széchenyi Viktor g ró f M agyarország hófehér kivont kardjával; mögötte a m agyar királyi főudvar­ mester, a m agyar királyi fökamarásmester, a m agyar Szűz M áriás, selyem cím eres zászlóját. Közvetlen mellette lovagol Dalm ácia oroszlánfejes zászlójával királyi testőrkapitány, a két darabont-testőrkapitány tárnok levette a fején levő diadémot. A királyné uszá­ lyát herceg Esterházy Irma és g ró f Apponyi Sándom é vitték. A királyné az oltár legalsó lépcsőjére elhelye­ zett bíborvánkosra térdepelt. Mialatt ott a királyné m élyen elm erülve imádkozott, Tisza István g ró f ná­ dor-helyettes és Festetich Tasziló levették a király fejéről a koronát. A királyné a legfelső lépcsőfokon elhe­ lyezett bíborvánkosra térdelt és Hornig veszprém i püspök fejére tette a házi koronát. Csem och hercegprímás és Tisza István g ró f nádor­ helyettes a szent koronát a királyné jobbvállához illesz­ tették. A hercegprímás most átnyújtotta a királynénak a jogart és az országalm át s azután a királynét a foudvarmester és a püspök a király­ hoz kísérte. A királyné felment a trón­ ra és a hercegprímás elkezd­ te a „Téged Isten m agas­ ságban” kezdetű himnuszt és kint eldördült a sortűz, dübörögtek a Gellérthegyen elhelyezett ágyúk és a város összes harangjai megkondultak. Mialatt a királyné kíséretével távozott, a M á­ tyás-templomban lefolyt

8

történeti szemle

és az országgyűlés tagjai, ahol a koronázási ebédhez Károlyi László gróf, Bosznia-R ám a aranyos kék zász­ terítettek. E g y óra felé, am ikor m ég jóform án üres lóját egy pompás hófehér ménlovon A ndrássy Géza a terem, belép Berchtold Lipót gróf, a király udvar­ g ró f huszárezredes viszi. A marcona arcú krasznamestere Burián István báróval. Mind a kettő m agyar horkai várúr cseresznyepiros, dús aranyozású, M ária díszben. A korán érkezettek sorában van Walter G y u ­ Terézia korabeli m agyar titkos tanácsosi cobolypré­ la püspök is, kezében az apostoli kereszt. A trón lép­ mes mentét viselt. Oldalán a III. K ároly király 17 1 2 . évi pozsonyi koronázásán csőin feküsznek az ország báró Andrássy Péter zászló­ zászlói és egy széles, drága­ kövekkel kirakott szablya. tartó által viselt ősrégi kard. Közben népesedik a terem, Csodaszép Zrínyi-mentében am elynek egyszerű fehér vitte Batthyány G yula g ró f keretében káprázatos színe­ Szlavónia vörös csillagos kék mezőben végződő se­ ivel bontakozik ki a m agyar lyem lobogóját. Erdődy pompa. G yörgy g ró f Horvátország [...] A terem széles szár­ vörös ezüstös cím eres zász­ nyú ajtói feltárulnak. Vörös lóját, K eglevich Gábor g ró f frakkos, fehér térdharisnyás lakájok futkosnak, aranySzerbia vadkanfejes lobo­ góját vitte. Sztáray Sándor paszomántos udvari tiszt­ grófnak G alícia kék-arany viselők lázas buzgalommal rendezkednek, a küszöbön mezős lobogója jutott. Lodoméria vörös-fehér lobo­ m egjelenik N epalek szer­ góját Esterházy László g ró f tartásmester és kétszer hal­ hordozta. Kum ánia, a mai kan koppant a botjával. kis O láhország ezüst pajzs­ [...] Pár perc múlva belépett a király, a szent ban oroszlán vörös csillagos koronával a fején, vállán zászlóját Z ich y R afael g ró f vitte. V égül Bulgária régi Szent István palástja. A ki­ cím eres lobogóját Cziráky rály mögött a m agyar kirá­ lyi foudvarmester, Lónyai Jó z s e f g ró f hordozta. A zász­ lósurak után fényes katonai Albert g ró f m agyar királyi csapat lovagolt: a koronázá­ testörkapitány, Gaudem ak son részt vett öszszes királyi Jó z s e f báró darabonttesthercegek. [ ...] következik: őr-kapitány. Ezek után jött a királyné, fején gyémánt a m agyar testőrség. Festői, párduckacagányos, nemzeti diadémmal, a koronázásnál színekből összeállított ruhá­ viselt pompás ruhájában. jukat most nem takarja el a [...] A kézm osás, valamint bő fehér gallér, m ely eddig a hercegprím ás asztali ál­ az eső ellen védte. dása után asztalhoz ültek. A páratlanul szép menetet A király és a királyné e g y ­ a közös huszárok egy száza­ más mellett, a főhelyen. A da rekesztette be. [... ] K ö z­ királytól jobbra a hercegprí­ ben megérkezik IV. K ároly más, majd a kalocsai érsek. király, ki a koronázási domb A királynétól balra a pápai előtt megsarkantyúzza a nuncius és a nádor-helyetpompás, szürke bábolnai tes. M aga az ebéd, jelképes Krőzus nevű ménlovát és IV. Károly koronázása 1916-ban - korabelifilmfelvétel lévén, nagyon rövid ide­ felvágtat a dombra, fején a ig tartott. A foudvarm es­ kockái ter mindenekelőtt levette szent korona, válláról festői ráncokban om lik le az első m agyar király palástja. A a király fejéről a koronát s egy kis asztalkán lévő paripa táncol egy pillanatig, aztán a király a fölfelé aranytálcára helyezte. M ajd Csekonics Endre g ró f tartott hosszú, egyenes karddal teli vágást tesz kelet je lt adott s az ételhordók egym ásután fölhordták az felé. Fölhangzik az éljen. Aztán észak felé sújt, majd ételeket. Minden ételhordó meghajolt a királyi pár megint megfordul, és délre vág. Még egy fordulat és előtt, a tálat elhelyezte az asztalra és újabb m eghajlás nyugatnak hasit a pallos s a következő pillanatban után hátravonult [...]. A z ételekhez senki sem nyúlt, már lelovagol a dombtetőről. ott maradtak az asztalon az ebéd befejeztéig. A kardvágás ünnepélye után a királyi palota tánc­ A király pár után a királyi hercegek és a királyi termében gyülekeztek a vendégek, a főm éltóságok hercegnők is kivonultak a teremből. A belső lakosz­

Jog tőrtéMli am id__/

főudvari s országos gyász első szakában (vagyis az tályban Csekonics Endre g ró f fokam arásm ester le­ első osztályúnál két havon át, a második osztályúnál vette a király fejéről a koronát, leoldotta Szent István egy havon át) minden tiszt, katonai lelkész, katonai palástját és aztán mindenki eltávozott. (honvéd-) hivatalnok, köteles balkarján rövid fáA z országgyűlés két házának küldöttsége délután tyolt és a kardbojtot (kardmarkolatot) fátyollal borít­ 3 órakor járult a király elé, hogy az országgyűlés ál­ va viselni: Azonképpen a tábornok öve is feketével tal megszavazott ajándékot fölajánlja. A küldöttség vonandó be. A csapatok a vörös teremben gyü le­ zászlóira ez időszakban kezett, m ely a kihallga­ gyászfátyolok köttetnek. E tási teremmel határos. A gyász második szakában, terem közepén két díszes valam int az udvari gyász kazettában volt elhelyezve több osztályában, csupán 50-50.000 darab aranyból a balkar köttetik át rövid álló koronázási ajándék. A gyász-fályollal. E gyászje­ király a következő választ lek, az udvari gyász 1. és 2. adta: » A z országgyűlés két osztályánál, továbbá ha fő ­ háza részéről megajánlott koronázási ajándékot mint hercegek- vag y főherceg­ nőkért rendeltetik el az ud­ igaz hódolatuk és őszinte ragaszkodásuk jelét M a­ vari gyász, szolgálatban és azon kívül, minden többi gunk és Ő Felsége a ki­ osztálynál azonban, a kato­ rályné nevében kedvesen fogadván, azt hazai célra nai állom ány tisztjei által, csupán akkor veendők fel, kívánjuk fordítani [...] .« A ha szolgálati jelv é n y nélkül jelen voltak zajos éljenzés­ sel fogadták a király szava­ jelennek meg. Ferenc József temetési menete 1916-ban, Becsben it, aki ezután visszavonult A fönnebbi gyász-idő­ lakosztályába.” szakok tartalma esetenként határoztatik meg, és a gyásznak minden fokozatában, az összes csapatoknál ugyanazon napon szűnik m eg, melyen az a legfelső 6. Az állami ceremóniák a végső tisztesség meg­ udvariakban véget ér. O rszágos gyász eseteiben a közhatóságok 12 hétig fekete pecsétviaszt használ­ adásához is szorosan kapcsolódtak. nak, az udvarnál m egjelenők pedig gyászba öltöz­ A hivatalos szertartásokat összefoglaló „útiköny­ ködnek. A gyász idejét, mindig a halálozás napjától vünk” az udvari és országos gyász idejére nézve is szám ítjuk.” I. Ferenc Jó z s e f temetésének rituáléjára hadvé­ rendel hivatalos ceremóniákat.6 szes időben, 19 16 végén került sor. A bécsi gyász„ A királynak, királynénak (királyi özvegynek) elhalálozását, a »Budapesti K özlöny« hivatalosan szertartásról a korabeli sajtó a legaprólékosabban köztudomásra hozván, a számolt be.7 A leginkább belügym inister a hatósági megragadó ceremóniarész éppen a Kapucinus kripta vezetés alatt levő (udva­ előtt zajlott: „és mennek a ri stb.) színházakban, az kapucinus barátok szerény előadásokat, a haláleset temploma elé. És a császári napjától a virrasztási előes­ téig, esetleg az illető hely­ főudvarm ester m egkopog­ ről vett külön értesítéshez tatja a templom ajtaját, s a képest, kisebb-nagyobb rendfőnök m egszólal a csu­ időre, megszünteti. A ma­ kott ajtó mögött: K i kopog? gán színházak vezetőinek / - Ausztria császárja, fele­ li a főudvarmester. - Nem hazafiúi tapintatára bízza, hogy a közhazát gyászba ismerem, mondja az ajtón ejtő ez esetben, mitevők belül a barát. / - Ausztria legyenek. császárja, M agyarország M egfelelő hatósági fi­ apostoli királya, ismétli az Ferenc József, Erzsébet királyné és Rudolffőherceg gyelm eztetésekkel, egyéb udvaronc. Nem ismerem, sírja a bécsi kapucinus templom kriptájában ismétli a szegénységi foga­ zajos nyilvános mulatsá­ gok is kellőleg korlátoztatnak. dalmán s alázatosságban élő szerzetes. / E g y szegény A katonaságra a következők érvényesek: A z ud­ bűnös lélek, Ferenc Jó z s e f testvérünk, mondja tompa vari gyásznak két osztálya van, m elynek elseje: a m egadással az udvarbeli és a templom ajtaja fölpatfoudvari s országos gyász, két időszakra oszlik. A tan, a néma jö vevén y bevonul, szíve ezüst edénybe 10

Jog

íü)ávik\-J

jut, teste az ott pihenő Habsburgokkal egy sorba állí­ tódik, felesége koporsója m ellé.” A m agyar királyt a hivatalos szervek mellett a nemzet civil közösségei gyászolták.8

7. A dualista időszak állami szertartásai különbö­ ző történeti forrásokból táplálkoztak.

1. A z iparos-szövetkezetek a szokásos sorban. 2. A z iskolai tanulók. 3. A szerzetesek. 4. A z összes budapesti plébániák. 5. Egy sorgya­

logsági csapatosztag, melynek élén katonai zenekar játszik. 6. Az állami hivatalnokok. 1. A papság kar­ ingekben, stólákban és papi süvegekkel. Oldalt mennek a budapesti tudományos egyetem dékánjai és rectora, az előttük lépdelő pedellu­ sokkal. 8. A Szent Zsigm ond­ ról nevezett prépost, mint a »Szent Jobb« őre. 9. A »Szent Jobb«, négy diaconus által vitetve.

Természetesen a dua­ lizmus korának szertartá­ sai sokszorosan épültek m a kiegyezés hatalompo­ litikájára, azok alapján értelmezhetők, ennek a politikai rendszernek Oldalt hat fővárosi ünnepeiként ékesítették alantos tisztviselő égő azokat. M eg kell azon­ fáklyákat visz. Mögöttük ban jegyezni, hogy a kor a fővárosi tisztviselők ceremóniái nem egyszer lépdelnek. m élyebb történeti gyöke­ ' • f 2 .' í m ■t * ■,r í■ 10. A pontificans a rekre vezethetők vissza. segédlettel. 11. A minisz­ A fogadás, kihallgatás, terek. bál, ebéd a bécsi/budai m , i A »Szent Jobb« őré­ udvarnál a m erev spa­ m től fogva a menetet, nyol etikettre volt viszSzent Jobb körmenet a várban (fotó. 1910) mindkét oldalról, a m. kir szavezethető, a m agyar koronaőr-legénység sorfal - élén tisztjeivel - kíséri. királykoronázás évszázados ordót követett, számos 12 . A zászlósurak. 13 . A titkos tanácsosok. 14. A állami szertartás szakrális elem ekkel fonódott össze, kamarások. 15. A z asztalnokok. 16. A nem esség. 17. a várm egyék ceremóniái is megértek jó néhány év­ századot, és a cs. és kir. haditengerészet rítusai sok Egy honvéd-gyalogsági csapatosztag. 18. A hadasnemzedékre visszam enő nemzetközi szokásjogot, tyán-egyesületek, élükön játszó zenekarokkal. A menet a Szent-G yörgy- és dísztéren, az úriudvariasságot követtek, kínos szertartásossággal. A utczán a foplébánia templomba vonul, hol a »Szent korszak rituáléjának tehát kiterjedt történeti előzm é­ nyei voltak. U gyanakkor a cerem óniák ikonográfiái Jobb« egy oldal-oltám ál letétetik. Erre a pontificans, segédletével együtt, a főoltárhoz m egy és a különbö­ ábrázolást is nyerhettek, a rítus tárgyak felhasználá­ ző m éltóságok, a számukra kijelölt helyeket elfo glal­ sával zajlott, azt „szakrális szövegek” , zene és a jo g i ják. Erre következik az ünnepi nagy m ise s az egyhá­ kultúrtörténet teljes eszköztárát felvonultatták. A ce­ remóniákban a vallási elem is keveredhetett a szeku­ zi dicsőitő beszéd.

f •;

T ‘

y j í j11;

larizált elem ekkel.

8. A „Szent Jobb'’ körmenet alapvetően vallási szertartás, egyben nemzeti jellegű is. U gyanakkor bizonyos fokig állami jelleg e is volt, mert állami szertartási elem ek épültek be rendjébe.9 „A z államunkat szervező nagy királynak jobb keze, az úgy nevezett »Szent Jobb«, a szent Zsigm ondról nevezett budavári templomban őriztetvén, minden év augusztus havának 20. napján, vag yis Szent-István ünnepén, fényes körmenetben körülvitetik, mi a kö­ vetkező sorrendben történik. R eggeli 7 óra előtt a miniszterek, zászlósurak, tit­ kos tanácsosok és a menethez csatlakozásra hivatott egyéb m éltóságok és tisztviselők, részint az említett templomban, részint ennek korlátolt térfogata miatt, a templom előtt a menet útján gyűljenek össze. A zsoltárok éneklése után a menet következő rend­ ben indul meg:

í Sí SS ! í' . I É

<■**

A megfelelő helyen fölállított honvéd-zászlóalj, mise közben 3 díszlövést tesz, melyek mindegyikére a gellérthegyi erőd ágy’úi válaszolnak. A m ise és beszéd után, és az oldaloltároknál a zsol­ tároknak és énekeknek befejeztével, a nagy király ereklyéje fölem eltetik, és a menet az előbbi rendbe visszam egy a Szent Zsigm ondról nevezett templom­ ba, mire az ünnepet Te Deum záija be.”

9. A hadsereg világa szinte kimeríthetetlen forrá­ sa a ceremóniáknak. E lég ha az eskütételre, zenés őrségváltásokra, dísz­ menetekre gondolunk. Példánknál az Állami szertar­ tások kézikönyv a zászlószentelés cerem oniáléját plasztikusan rögzíti.10 „Zászló-szentelésnek, azt a régtől-szokásos ünnepies cselekvényt nevezzük, midőn a zászló különféle szertartásokkal (szegverés stb.) egyházilag m egáldva s az úgynevezett »zászlóanya« ajándékozta fényes

Jog ftM* amiéin'

hímzésű és jelentős jelig éjű »zászlószalag «-gal dí­ szítve, lelkesítő beszédek között, az illető csapatnak átadatik. A zászlószenteléshez, - m elyet katonai v ag y más lelkész teljesít, - az ezred (honvéd-zászlóalj), dísz­ ben, hadijellel, esetleg a régi zászlóval, az e szertar­ tás helyéül kijelölt templom, v ag y az e célra emelt kápolnasátor elé vonul, a hol két díszőrt állítanak fel. A néhány helyen nyeléhez szegeit, rája göngyölt és altiszt vitte új zászlót egy század csendben elhozza s a már fejlődött ezred arcvonala előtt, a templomhoz (kápolnasátorhoz) viszi. A század az egyház (kápolnasátor) előtt fejlődik, és a zászlót a századparancsnok egy tiszttel, a temp­ lom (kápolnasátor) belsejébe kíséri. A zászlótartó az oltárral szemben feláll, mire a század beosztási he­ lyére visszavezettetik. A z ezred a fegyvereket lábhoz veszi és valam enynyi dobos templomba-hívót ver. Ezután az összes törzs- és főtisztek, kivéve a rang­ ban legidősb századost, ki az ezredparancsnokságot, és minden zászlóalj rangban legidősebb század-pa­ rancsnokának kivételével, ki a zászlóalj vezényletét átveszi, a templomba (kápolnasátorba) lépnek. A tisztek rendfokozat és rang szerint sorakozottan, félkörben az oltár körül foglalnak állást. A zászlószalagok a zászlóra felkötendők. A folszentelés kezdetén a zászlótartó letérdel és az ezred tisztelkedésre vezényeltetik, miközben egyide­ jű leg a templomban (kápolnasátorban) lévő tisztek, annak jeléü l, hogy zászlót védelm ezni és oltalmazni kötelesek, kardot rántanak. A folszentelés bevégzése után az ezredet vezény­ lő százados vállaztat, a kilépett tisztek kardjaikat hüvelybe rejtik, az altiszt a zászlóval a lelkésztől követve és tisztektől kisérve, az ezred közepe előtt felállított asztalhoz megy, melyen a zászlólap folszegezéséhez szükséges műszerek vannak, és az új zászlót arra leteszi. E gyidejűleg minden századtól a tiszthelyettes, egy őrmester, egy szakaszvezető, egy tizedes, egy őrvezető és két honvéd, századonként sorakozottan az említett asztalnál összegyűl. A lel­ kész a zászlóba három szeget ver az Isten dicsőségé­ re, az ezredparancsnok egyet ő Felsége, egyet a had­ seregparancsnok (parancsnokló tábornok) nevében, a polgári hatóság főnöke egyet ő Felsége nevében, a parancsnok egyet a honvéd főparancsnok és egyet az ezred (zászlóalj) nevében, mire a többi törzs- és főtiszt egy-egy szeget, azután a tiszthelyettesek, al­ tisztek és honvédek, a századok sorrendje szerint a többi szeget verik be. M agas rangú szem élyiségeket, kik az ünnepen részt vesznek, az ezred-parancsnok m egkínálja, hogy ő utána szintén egy szeget verjenek a zászlóba. A z asztal közelében fölállított zenekar, a zászló felszegezése közben, az ünnepnek m egfelelő darabokat játszik. M ihelyt a szegek beverettek, tisztek és legénység előbbi helyeikre visszatérnek. 12

A z altiszt m agasra em eli a zászlót és a parancsnok rendeletére, a segédtiszt által 10 lépésnyire, a csapat középosztaga elé kísérteti; a parancsnok e közben tisztelkedtet és a díszjelet vereti, azután vállaztat és négyszöget képeztet, m elynek közepében a hadapród a régi zászlóval, az új zászló tartójának jobb oldalára áll. A parancsnok most átadja a régi zászlót az altiszt­ nek, ki azt lefelé fordított heggyel jo b b karja alá ve­ szi, és erre az új zászlót ő császári és apostoli királyi Felsége nevében, az alkalom hoz illő beszéddel a had­ apródnak átnyújtja. Ezután az altiszt a régi zászlóval a négyszög hát­ só része m ögé megy, az ez oldali dobosok levernek, és egy időköz után az összes dobosok a gyülekezőt hangoztatják. A zászlóalj kürtös ezután háromszor a »vigyázz« jelet fújja. Erre a parancsnok az új zászlót a csapatnak fel­ mutatja, inti, hogy azt, a dicsőség jelképéül, nagy tiszteletben tartsa és gondosan őrizze, a harc legko­ m olyabb perceiben körüle gyülekezzék, a legvégsőig védelm ezze és semmi esetben se hagyja el. Ezután »eskühöz«-1 vezényel, és a csapat fölesküszik az új zászlóra, m ely m agasra emeltetik. V égre ismét az eredeti állást veszik föl, mire a hadapród a zászlóval a gyakorlati szabályzatban ki­ jelö lt helyére m egy, a csapat egy díszlövést tesz, a parancsnok tisztelkedtet és a néphimnusz első részét játszatja. S ezzel, miután a jelen lévő legm agasabb föllebbvalót illető tisztelgés megtörtént és ennek parancsai kikérettek, következik a bevonulás.”

10. Az önkormányzati élet a vármegyeházak és a városházak „megszentelt” termeiben összponto­ sult. A m egyét, a várost megjelenítette címere és lobo­ gója, a tradicionális fordulatokat őriző hivatali eskük, a közgyűléseken az érvelések ünnepélyes szónokla­ tok cizellált fordulataival felépesítve jelentek m eg.11 A rituálék között kétségtelenül kiemelkedő helyet foglaltak el a főispáni beiktatások.12 Ennek például Baranyában a következő rendje alakult ki a 19. szá­ zad végére: a vonaton érkező főispánt a fontosabb vasútállom ásokon üdvözlő küldöttségek fogadták, a járási főszolgabírók pedig lejelentkeztek nála. A pé­ csi főpályaudvaron, az oda vezető utcákon tízezrek várakoztak, üdvözlőbeszéd hangzott el. A menet élén bandérium lovagolt, este fáklyás-menetre és kivilágí­ tásra, színházi díszelőadásra került sor. A tulajdonkép­ peni installációra, istentisztelet után a vármegyeház dísztermében került sor, csúcspontjaként, ősi szokás alapján a várm egye négy legidősebb főszolgabírója megragadta a főispáni szék négy lábát és a rajta ülő főispánnal együtt háromszor a m agasba em elte.13 A cerem ónia ünnepélyességet fokozta a főispáni eskütétel:14 „ É n ... esküszöm az egy élő Istenre bol-

dogságos szűz M áriára és Istennek minden szentéi­ re s örökös földi fejedelm em nek, legkegyelm esebb Uramnak Első Ferenc Jó z s e f ausztriai Császár, C seh­ ország K irálya s.a.t. és M agyarország apostoli K irá­ lyának hitemre fogadom és ígérem, hogy ő Császári és apostoli K irályi Felségéhez örökké hü, engedel­ mes és hódoló leszek, ö Felségének örököseinek és utódjainak dicsősé­ gét, méltóságát, hatalmát mindenkor fenntartani s előmozdítani igyekezem , kárát pedig erőm szerint elhárítom. Esküszöm , hogy M agyarország tör­ vényeit megtartom, hogy minden nemű hivatalos körömhöz tartozó ügyek­ ben legkisebb szem ély - tehát gazdag és szegény válogatása nélkül, kérel­ Kossuth Lajos temetése met, jutalm at, kedvezést, félelmet, gyülöltséget, szeretetet és kedveskedést félre téve, mint Isten, és az Ö szent igazsága szerint m eggyőződve leszek, minden dolog iránt tehetségem és a törvényhez képest jogot, igazságot, és végrehaj­ tást szolgáltatok. Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz és Isten minden Szentei.” A pécsi városi beiktatás a következő napon történt, mindkét este több száz fős bankettet rendeztek, ahol a helyőrség zenekara szolgáltatta a kíséretet.15 A z önkormányzati szertartások része volt a főtisztviselő arcképének m egfestése, elhunytuk alkalm ából a dísztemetés. A példánk gyászm enete közjogias vo ­ násokat tartalmazott, a gyászban az önkormányzati és állam elem egybefonódását, egyben hangsúlyoz­ za az igen kiterjedt civilszférának a törvényhatósági szertartásrendbe való természetes beilleszkedését. Lestár Péter kecskeméti polgárm ester tem etésén16 gyászlobogóval vagy gyászfátyollal bevont testületi zászlóval jelentek meg a tanintézetek, a városi dalár­ da, az 1 848-as kör, a kecskem éti ipartestület, a polgá­ ri dalkör, a kecskeméti 1848-as öreghonvédek. Részt vett a temetésen a földm űvelésügyi miniszter képvi­ selője, N agykörös küldöttsége, a főispán, a törvény­ hatóságijogú város th. bizottsága, a tanács, a tisztvise­ lői kar. A katonaság is képviseltette magát, ott voltak a helybeli vallásfelekezetek, a bírói és ügyészi kar, az ügyvédi kamara kiküldötte, a jogakadém iai tanárok, a helybéli tanítótestület, szám os közhivatal, valam int a társadalmi és gazdasági élet reprezentánsai.

11. A hivatalos állami szertartásrenddel ellentétes rituálékkal is találkozhatunk. Ilyen mindjárt az első, a koronázás napján, 18 67 nyarán történt eset, am ikor hét ellenzéki képviselő a szertartásokról tüntetően távol maradt, kivonult

Cinkotára a „Cinkotai nagyiccéhez” címzett fogadó­ ba, és ott múlatták az időt ezen a nevezetes napon.17 A dualizm us ellenkultuszának kell minősítenünk a „Kos-suth-kultuszt” .18 A m agyar nép nagy fiáról ut­ cákat neveznek el, szobrai állnak a m agyar közte­ reken.19 A z 1894. április 2-i temetést a főváros ren­ dezi, a hivatalos hatalom nem vesz tudomást róla, köztisztviselők, katonai szem élyek nem vehetnek azon részt. M égis tíz-meg tízezrek éneklik a Him­ nuszt, a Kossuth-nótát. „ A »Károly-kaszárnya«, ahol Budapest katonai központja van, lezárt ka­ p ujával, lefüggönyözött ablakaival némán mered a gyászmenetre. De a padlásablakokból huszá­ rok és bakák fejei kandi­ 1894-ben, Budapesten kálnak ki. Itt zúg leginkább a Kossuth-nóta” .20

12. 1916. elején Pólában dualista „kamaradarab­ ra” került sor. A z esem ények jogi-hatalm i kultúrtörténetileg is releváns mozzanatai mögött a 20. század elején je ­ lentkező, azaz a nemzetközi szintéren felértékelődő tengeri hatalmi törekvésekkel kapcsolatban a m agyar nagyipari és politikai elitnek az A dria iránt m egerő­ södő érdeklődése állott.21 A tengeri érvényesüléssel, a haditengerészeti fejlesztéssel kapcsolatos m agyar törekvések központi orgánuma a M agyar Adria Egyesület volt, am ely kitüntetett figyelm et fordított a fiumei m agyar hajógyárban épített „Szent István” csatahajóra.22 Ennek jegyéb en 23 adományozták a hajónak a Szent István bronzplakettet a következő felirattal: „A m i­ lyen szerencsével indította Szent István hazánk ha­ jó ját a történelem tengerére, az a szerencse kísérje Ő Felsége e hajójának minden útját. A M agyar Adria Egyesület” . A m ásik jelképes tárgy, az ugyancsak 19 16 . január 6-án, vízkereszt napján a csatahajónak átadott ereklyezászló volt. Ebbe történelmi ereklye­ ként honleányok egy 1848-as komáromi zászlóda­ rabot dolgoztak bele,24 egyik oldalán M agyarország Patrónáját ábrázolták a kis Jézussal, M agyarország V édöasszonya felirattal, a másik oldalon M agyarország címerét helyezték el, „Hazáért és K irályért” fölírással. A z ünnepségen Haus adm irális, flottapa­ rancsnok is jelen volt. A m agyar küldöttség beszéde után a csatahajó parancsnoka „német, de ízig-vérig hazafias m agyar érzésű beszéddel vette át a plaket­ tet és a dísz-zászlót” .25 A z ünnepség során a zenekar keretként, ismételten játszotta a „császárhim nusz ün­ nepélyes akkordjait” , és „felhangzott a hajó m agyar legénységének az ajkáról a m agyar Himnusz, m ely

Jog

ürléKisnnle^__/

be szólította az őrséget. 4. Ugyanekkor a V IR IB U S U N IT IS hátsó fedélzetén felsorakozott a zenekar. 5. A kormányos altisztek minden hajón és naszádon a lobogókötelekhez léptek, és levették sapkájukat. 6. A kkor az őrtisztek vezényszavára a zászlóshajón be­ vonták a kék-sárga jelzőlobogót. 7. A kürtök jelére az őrség matrózai fegyverei­ ket csőre töltötték. 8. A je l­ zőmatrózok a parancsnoki hidakról a „lobogót bevon­ 13. A korszak végét az n i!” vezényszót kiáltották, osztrák-magyar hadiflot­ az örtisztek tüzet vezényel­ ta utolsó lobogóbevonása tek. 9. A z őrség össztüzére jellemezheti. a kürtösök fújni kezdték a díszjelet, 10. majd a zene­ A z uralkodó 19 18 . ok­ kar rázendített a himnusz­ tóber végén, a hadiesem é­ ra. 1 1 . Mindenki a lobogó nyek kényszere alatt adta ki felé fordult és tisztelgett. a flottaátadási parancsot.26 12 . „A hajóhadat, a tengerészeti ágyúlövés, am elyet szabá­ intézeteket és más tengeré­ lyos időközökben követett a többi, összesen huszon­ szeti tulajdont a polai helyi bizottság útján kell adni a egy. 13 . U gyanekkor a kormányos altisztek lassú ün­ zágrábi Délszláv Nemzeti T an ácsn ak...” . A tárgyalás nepélyességgel megkezdték a lobogó bevonását. 16 rövid és fagyos volt. A z aláírást követően az átvevők óra 45 perc. 14. A himnusz és a díszjel elhangzása azonnali lobogóváltást követeltek. „M íg én el nem után, de még a lobogó be­ távozom, a parancsnoki lo­ vonása alatt a kürtösök az bogó és a piros - fehér - pi­ „Im áh oz!” jelet fújták, 15. ros hadilobogó fent marad ezt követően a zenekar a helyén” , mondta Horthy. rázendített az „Im a csata A hadilobogó bevonását, a előtt” -re. hajóhad formális átadását A cs. és kir. hajóhad a lobogóbevonás szokásos utolsó parancsnoka, Hor­ időpontjára, napnyugtára thy M iklós ellentengernagy tűzte ki, s ehhez a hivatalos - akit az uralkodó másnap és a haditengerészetek é v ­ előléptetett altengem aggyá századok óta tradicionális - ezután, meghatottságá­ aktushoz szigorúan ragasz­ val küzdve, elbúcsúzott kodott. A ceremónia szinte tisztjeitől, a legénységtől. ütemezhető módon zajlott: A Viribus Unitis csatahajó M agához vette a hajó se­ 1. 16 órakor, még eg y­ lyem díszlobogóját, parancsnoki lobogóját és I. Fe­ szer utoljára, fegyelmezetten felsorakozott minden renc Jó z s e f arcképét (ezt az uralkodó ajándékozta a Polában horgonyzó cs. és kir. hadihajón a legénység. hajónak), majd törzsével és nem szláv nemzetiségű 2. A V IR IB U S U N IT IS csatahajó árbocára felkúszott tisztjeivel elhagyta a flotta vezérhajóját, a V IR IB U S a lobogóbevonásra felszólító kék-sárga jelzöloboU N ITIS-t. gó. 3. Azután felhangzott a kürtjel, am ely fegyver­ szent zsolozsm a legyen a m agyarság itteni térfogla­ lásának, a ’ Tengerre m agyar’ m egvalósulásának biz­ tató előhírnöke.” A szentmisét celebráló, a kegyeletes ajándékok beszentelését végző lelkész rövid buzdító beszédet intézett a hajó egész legénységéhez magyar, német, majd szerb, horvát és olasz nyelven.

je g y z e te k 1 H R G V. B e rlin . 1998, 1 6 7 7 -6 8 0 . p. A c e re m ó n ia e s z k ö z tá rá t ille tő e n v e z e t to v á b b a 1 6 7 3 -1 6 7 4 . p. A s z a b á ly o z o tt le fo ly á sra , a s z a b á ly o k ra , a ré s z tv e v ő sz e m é ly e k re , a z a lk a lm a z o tt tá rg y a k ra u ta l, a m ik o r a le fo ly á s e ls ő s o rb a n a z á lla m sa já t m a g á b a n á b rá z o ­ lását, a z u d v ar, a s z u v e ré n r e p re z e n tá lá s á t je le n ti. : D o m a n ic z k y Istv á n : Állami szertartások (B u d a p e s t, 1880). 3 F o rrás: S z in n y e i Jó z se f: Magyar írók élete és munkái ( B u d a ­ p est, 1 893, III. k ö t. 9 8 7 - 9 8 8 . p .). É le te v é g s ő s z a k a s z á n a k ad a ta i: Révai Nagy Lexikona D o m a n ic z k y rő l írt c ím sz a v a .

14

ik u s v o ltá t a 2 0 . s z á z a d e le jé n . F ig y e le m re m é ltó a s o k R á k ó c z i­ k o n lo b o g ó je le n lé te ! 6 D o m a n ic z k y : i. m . (1 8 8 0 ), 7 6 - 7 7 . p. 7 íg y a Budapesti Hírlap is 1916. d e c e m b e r 1-jei, p é n te k i, 3 8 4 . s z á m á b a n , a h o n n é t a z a lá b b ia k a t m e rítjü k . * R é sz le te z é s : P é c s -B a ra n y a p é ld á já n , a h e ly i s a jtó (Dunántúl. Pécsi Napló) n a g y te rje d e lm ű b e s z á m o ló i a d já k . A fő isp á n é s a z a lis p á n a tö rv é n y h a tó s á g o t k é p v is e lté k a te m e té s e n , a z új u ra lk o ­

4 Boldog napok-szom orú évek. Visszaemlékezések I. Ferenc J ó ­

d ó h o z ré s z v é ttá v ira to t in té z te k . A re n d k ív ü li g y á s z k ö z g y ü lé s e n a v á ro s é s a m e g y e je g y z ő k ö n y v b e fo g la lta a k irá ly „ h a lá la fö lö tt

z s e f születésének IO()-ik évfordulóján (¡830-1930). Társadalmi és katonai események írásban és képen. S z e rk . M a rk ó M ik ló s

é rz e tt m é ly s é g e s f á jd a lm á t” , sz ó s z e rin t je g y z ő k ö n y v b e ik tatták a z e lh a n g z o tt b e s z é d e k e t. Ú t, in té z e te k e ln e v e z é s é rő l, ta n u lm á ­

(B u d a p e s t, 1930, 1 8 5 -1 9 6 . p.) 5 A c ím e re k é s lo b o g ó k á lta l k ö z v e títe tt tö rté n e lm i h a g y a té k n a g y s z e rű sé g e n e m tu d ja fe le d te tn i a v ise le te k v é g le te s e n a rc h a -

n y i a la p ítv á n y lé te s íté s é rő l, e m lé k s z o b o r e m e lé s é rő l d ö n tö tte k . A sz é k e s e g y h á z b a n , a tö b b i p é c s i k a to lik u s te m p lo m b a n é s a z ö s s z e s fe le k e z e tn é l g y á s z s z e rta rtá s o k ra k e rü lt so r, a h o l a h ely i

Ekkor

tá rsa d a lo m te lje s k ö rű e n m e g je le n t. T á b o ri g y á s z m is é t is ta rto t­ ta k a z e g y ik g y a k o rló té re n . A ta n in té z e te k b e n a g y á s z -is te n tis z te le te k e n v a ló m e g je le n é s e n tú l m e g e m lé k e z é s e k re k e rü lt so r: g y á s z d a lo k k a l, a lk a lm i k ö lte m é n y e k k e l é s g y á s z b e s z é d e k k e l. 9 A s z ö v e g k ö z lé s a la p ja i: D o m a n ic z k y : i. m . (1 8 8 0 ), 1 3 8 -1 4 0 . p. A sz e rta rtá s a z „ á lla m i e le m e it” k u rz iv á lá ss a l je lö ltü k . 10 D o m a n ic z k y : i. m . (1 8 8 0 ), 1 0 4 -1 0 7 . p. 11 T ó th A .: A pesti vármegyeháza (B u d a p e s t, 199 0 ); C s á k y Im re:

A M agyar Királyság vármegyéinek címerei a XVIII-XIX. szá­ zadban (B u d a p e s t, 1995). A je g y z ő k ö n y v e k e s tílu s t g a z d a g o n tü k rö z ik . 12 E n n e k is m e rte té s é t P é c s -b a ra n y a i p é ld á v a l a d ju k m e g , iro d a l­ m i b ázis: Baranya múltja és jelenje. S z e rk . V á ra d y F e re n c (P é c s, 1897, II. k ö t. 7 1 3 - 7 1 8 . p .). L á sd m é g : N a g y Im re G á b o r: Kardos Kálmán főispán életútja (P é c s i S z e m le , 2 0 0 6 , 4. sz ., 2 2 - 3 5 . p .);

Baranya megye és Pécs város főispánjainak története a polgári korban (1848-1950). In: Népek együttélése Dét-Pannoniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára (P é c s , 2 0 0 3 , 2 5 9 2 9 4 . p .); Báró Fejérváry Imre, Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja (1897-1905). In: Tanulmányok Pécs tör­ ténetéből 18. (P é c s , 2 0 0 6 , 1 6 5 -1 9 7 . p .) 15 J e lle m z ő , a je le n e te t ik o n o g rá fia ila g a fő isp á n n a k a d o m á n y o ­ z o tt fe stm é n y ö rö k íte tte m eg . 14 B a ra n y a v á rm e g y e K ö z g y ű lé s i J e g y z ő k ö n y v e , 1887. m á ju s 9 ., 8 3 1 . sz. 15 A m a g y a r o p e ra iro d a lo m re m e k e i m e lle tt fő k é n t b é c s i, k ö n n y e ­ d e b b z e n e s z á m o k h a n g z o tta k el. 16 Kecskeméti Lapok, 1896. jú liu s 8.

ogy a „m i az idő?” kérdésére választ leljünk, érdemes Szent Ágostonhoz fordulni, aki pon­ tos és - hozzátehetjük - egyúttal hom ályos útmutatást adott számunkra. Ágostonnál ezt olvashat­ juk: „H a senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell m egm agyaráznom , akkor nem tudom” .1 A z időben tehát van valam i m egragad­ hatatlan, legalábbis valam i olyan, amire nem tudunk rámutatni, amit nem tudunk megérinteni. Szerencsére nemcsak kézzel, hanem az értelemmel is m egragad­ hatunk valam it - és az idő efféle természetű. A z idő mint szim bolikus kifejezőeszköz hasonlatos azokhoz a szimbólumokhoz, am elyekről a mai konferencián hallani fogunk (mint pl. a zászló, a címer, vagy éppen egy börtönépület), azaz jelentéstartom ánya kapcso­ lódik a fizikai létezők világához. Azt könnyű belát­ nunk, hogy pl. egy meghatározott címer, ha fizikai mivoltában nem létezne, v ag y ha nem is létezik, de egykori fizikai létezéséről ne lenne leírásunk, akkor a hozzátapadó szim bolikus jelentésvilága sem létezne. A z idő esetében nehéz eg y-egy konkrét létezőt m eg­ jelöln i, amihez a szimbólum tapad, inkább az idő mé­ réséhez kapcsolható fizikai létezőkről beszélhetünk, pl. óra, naptár. Ezek által már közvetlenül érzékelhe­ tő hatása van az időfogalm aknak a társadalmi világ­ ban. Ezzel, gondolom , egyetértene az az adóbevalló, aki elhallgatott egy adóköteles jövedelm et, ám öt év eltelte után - m ivel büntethetősége elévült - felléle­ gezhet.

H

17 T a rr L á sz ló : A délibábok országa (B u d a p e s t, 1976, 7. p .) 18 A z u ra lk o d ó T is z a K á lm á n b u k á s á t m e g e lő z ő e n d ü h b e j ő v e k i­ je le n te tte : „ J e tz t w e is s m á n w irk lic h n ic h t w e r im L a n d e b efieh lt: ich o d e r d é r K o s s u th ” ( ’M o s t m á r té n y le g n e m tu d ja az e m b e r, ki p a ra n c s o l a z o rs z á g b a n , é n v a g y K o s s u th .’) (id é z i: T arr: i. m ., 2 0 , p .). 19 Á d á m fy Jó z se f: A világ Kossuth-szobrai (B u d a p e s t, 1982) 20 A holt Kossuth Pesten. In: K rú d y G y u la : Kossuth fia (B u d a p e s t, 1976, 7 8 - 8 3 . p .). 21 C s o n k a ré ti K á ro ly : Az O sztrák-M agyar Monarchia haditenge­ részete (B u d a p e s t, 2 0 0 1 ); K rá m li M ih á ly : A Császári és Királyi

Haditengerészet és Magyarország. Magyarország szerepe a kö­ zös haditengerészet fejlesztésében (P é c s , 2 0 0 4 ). 22 P a la tín u s K risz tiá n : A z SM S Szent István csatahajó történe­ te (k é z ira t, P é c s , 2 0 0 1 ); F re iv o g e l, Z .: Tauchgang um das k.u.k. Schlachtschiff SZE N T ISTV Á N (M a rín é - A rse n a l. S p e z ia lb a n d . 8. W ö lfe rs h e im -B e m s ta d t, 1998). 23 A Tenger 1 9 1 6 -o s é v fo ly a m á b a n ( 4 9 - 5 9 . p .) rip o rts z e rü e le ­ v e n s é g g e l s z á m o lt b e a z ü n n e p s é g rő l. 24 R á k o si Je n ő , a Budapesti Hírlap fő s z e rk e s z tő je , a z á s z ló a d o ­ m á n y o z ó ja a b é c s i h a d ü g y m in is z té riu m te n g e ré s z e ti o s z tá ly a fön ö k - h e ly e tte s é n e k a z á s z ló á ta d á s c e r e m ó n iá já t e lő k é s z ítv e d ip lo ­ m a tik u sa n a z t írta: „ a z á s z ló b a b e le v a n d o lg o z v a e g y ré g i z á s z ló s z a la g d a ra b ja , m e ly h e z tö rté n e ti e m lé k fű z ő d ik (u o ., 5 3. p.). 25 A sz o lg á la ti n y e lv n é m e t, a z u d v a ria s so rh a jó k a p itá n y b e s z é ­ d é b e n tö b b m a g y a r b e té t v an ! (u o ., 5 5 - 5 6 . p .). 26 A flo tta á ta d á si c e re m ó n ia le írá sá t lásd : C s o n k a ré ti K áro ly : Horthy, a tengerész (B u d a p e s t, 1993, 1 3 4 - 1 3 6 . p .)

Karácsony András

Az idő problémája a jogi szimbólumkutatás összefüggésében Miként kapcsolódik az idő kérdése a szim bólu­ mokhoz és persze a jogh oz? H ogy mit is nevezhetünk szimbólumnak, szim bolikusnak - erről nagyon kü­ lönböző elméleteket alakítottak ki. Én ebből az esz­ mekincsből arra a m eglátásra támaszkodnék, hogy a szimbólum ok tartós, stabil értelmi képződm ények, am elyek a világ sokféleségében valam ilyen rendet teremtenek, am elyek a cselekvő ember számára e g y ­ értelmű orientációt adnak. Értelmünk világa ugyanis nagyon sokféle jelentést adhat a dolgoknak, és ebben a jelentésgazdagságban szükségesek a világos, eg y ­ értelmű orientációk. E gy-eg y államot sokféleképp jellem ezhetünk, és ezeket a leírásokat vitathatjuk, de pl. a zászló v ag y a cím er mint szimbólum egyér­ telműen, mindenki számára világosan (tartósan) ki­ fejezi, hogy m ely állam ról akarunk éppen beszélni. A szim bólum ok felerősítik a kommunikált tartalmak 15

Jog icrtwíywlíl^y

követésének, elfogadásának a lehetőségét, a cselek­ véseket kiszámíthatóbbá teszik. Ha a jogra, mint a társadalom „im m unrendsze­ rére” tekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a jo g szim bolizálja a változásban a változatlanságot, hi­ szen legyenek m égoly hatalmas társadalmi-politikai változások, mint pl. az 1989/90-es rendszerváltozás, az élet bizonyos területei, legfőképp a m agánjog által szabályozott területek, mentesek maradtak a gyors átalakulástól. Azt persze nehéz lenne állítani, hogy a jo g az időbeli változásban az időtlenség szigete, hi­ szen a jo g is változik, csak éppen nem tetszés szerint, hanem meghatározott rendben változik. Ú gy is fogal­ mazhatunk, hogy más a jo g változásának tempója, mint a társadalmi-politikai változásoké. A z önkény­ uralmi rendszerek e tekintetben összetettebb problé­ mát mutatnak, már csak azért is, mert a cselekvések társadalmi koordinációját nem elsősorban a jo g v é g ­ zi, hanem közvetlen politikai döntések.2 A jo g és az idő kapcsolata két irányból közelíthető meg: a) E gyfelől a jogra, mint az adott társadalom és kultú­ ra időfelfogásába ágyazódottra tekinthetünk. Ebben az esetben az idő mint egy külső keret jelen ik meg. b) De vizsgálhatjuk azt is, hogy maga a jo g milyen saját (sajátos) időfogalm akkal operál. A z időiség ek­ kor nem csupán külső keret, hanem áthatja a jogrend­ szert (belső). Természetesen nem választanunk kell e két irány között, hanem mindkettőre figyelm et kell fordítanunk. Hiszen a jo g mindig kapcsolódik az őt körülvevő tár­ sadalom kulturális idejéhez, és ugyanakkor speciális, a csak rá jellem ző idöelképzelést és az ehhez társuló időfogalm akat is kialakítja. Ám a jo g és az idő viszo­ nyának kérdését hosszú ideig nem vizsgálták. És ez érthető is, ha az európai jo g i gondolkodás „hosszú évezredére” tekintünk, ami a középkortól kezdve az újkor korai szakaszát is átfogta. A természetjogi gon­ dolkodás - legyen szó akár a hagyom ányos, akár az újkori észjogi változatáról - a jo g időtlenségét val­ lotta. A hagyom ányos formában a kinyilatkoztatáson alapuló örök renden alapuló jogról volt szó, m íg az észjog esetében az É sz változatlan természetéből fa­ kadó jogról. Hogy a történelem egy változó közege az emberi életnek - ennek első nagyhatású filozó­ fiai m egfogalm azója a 18. század első harmadában Giambattista V ico volt. És ezzel megjelent az elm é­ leti gondoskodásban a történetiség (azaz az időiség) szempontja, m ely a 19 -2 0 . századi historizmusban érte el csúcspontját. Ez a fordulat a jo g i gondolko­ dásra is kom oly hatást gyakorolt. A jo gra is történeti képződményként tekintettek, am ely az időben v á l­ tozik, miként a társadalom, illetve a társadalom más részterületei (tudomány, vallás, m űvészet stb.). A z idő probléma tehát a jo g vonatkozásában elő­ ször mint a jo g történetiségének vizsgálata jelent meg. Ez azonban csak a korábbiakban említett két irány (külső - belső) egyikét mutatta. H ogy a jo g v i­

lágán belül is kutatásra érdemes az időiség aspektusa, nos, erre a felism erésre sokat kellett várni. Pedig már Kelsen az Allgemeine Staatslehreben (19 2 5 ) m egjegyezte: „az uralkodó tanítás az állam elem ei közé a teret felvette, az időt pedig nem, jó l­ lehet az idő nem csekély jo gg al az állam hoz tartozó. Különösen akkor, ha - miként a naturalista-empirikus államtan teszi - az államot egészében mint ter­ mészeti realitást, mint testi-lelki lényeget fogja fel, aminek mind a térben, mind pedig az időben benne kell állnia. Figyelem rem éltó, hogy az államnak az időhöz való viszonyát nem kutatják, m íg az állam tér viszonylatainak részletes vizsgálódásokat áldoz­ nak.” 3 E z a hiány a kilencvenes évekig m egfigyelhető, egyetlen érdem leges kivételt említhetünk, Gerhart Husserl Recht und Zeit című, 1955-ben megjelent könyvét.4 Husserl szerint a jogn ak megvan a saját időisége, ami nem egyszerűen a természeti idővel azonos. A jognak ez az időisége a hatalmi ágak m eg­ osztásánál a legszembetűnőbb. A hatalmi ágak elkü­ lönülése ugyanis Husserl szerint az idő dimenzióinak különbözőségéhez kapcsolódik, s ennek m egfelelően a m ú lt-jelen -jö vő különbözőségét is szim bolizálja. S ennek alapja az, hogy az időhöz való viszonylat­ ban háromféle embertípust különíthetünk el: a múltra tekintő embert, a jelenre tekintő embert és a jövőre tekintő embert. (Ezt az antropológiai feltevést Hus­ serl a weberi értelemben vett ideáltípusokként fogal­ mazta meg.) A bíró a múlt embere. A múlt embere nem érzi ott­ hon magát a jelenben. Noha ítéletét a jelenben hozza, és az a jö vő re is vonatkozik, ám mind a megtörtént cselekm ény, mind pedig az adott esetben hivatkozott norma a múlt terméke. A bíró időképe egy ciklikus időkép, am elyben a jelen és jö v ő ismétli a múltat, és ennyiben tevékenysége tagadhatatlanul a stabili­ tást fejezi ki. Ettől eltérően a végrehajtó hatalom (az igazgatás) embere a jelenben él. O a jelenre tekintően cselekvő emberként tevékenykedik, am ikor az aktu­ ális problémák megoldását tartja feladatának - noha ezek a problémák a múltban gyökereznek, és m eg­ oldásai kihatnak a jövőre. A törvényhozó a jövő em­ bere. A z ő közege a tervezés, a kívánatos változtatás keresése a felm erülő alternatívák közül. Áthatja a hit, hogy a jö v ő a jelenben alakítható. Husserl szerint tehát a jo g időisége mindhárom idődimenziót átfogja. Sőt, ezt a tipológiát történeti jelleg ű vé bővítette. Eszerint nyugodt időkben a bíró jelentősége fokozott. Forradalm i időkben, am ikor meghatározott tartalommal bíró eszmék fogalm azód­ nak meg, jö n el a törvényhozó órája. Tartalmi, újító eszm ék nélküli időszakban pedig az igazgatás embe­ re nyer jelentőséget. Csak közbevetve jegyzem meg, hogy a husserli tipológia módosított változatát fogalm azta m eg Luhmann, am ikor arról írt, hogy a jo g kettős funkcióval rendelkezik. E gyfelől a m eglévő (azaz a múltból fa­ kadó) elvárások biztosítása a feladata, amire a jo g ­

Jog történeti sietnie v _ _

alkalm azói tevékenység specializálódott, m ásfelől pedig a jövőb eli magatartás irányítása, ami inkább a törvényhozót jellem zi.5 Mint említettem, a jogfilozófu sok az időiség kérdé­ sével hosszú ideig nem foglalkoztak, vagy ha eg yál­ talán felmerült, akkor csupán a jo g i (és társadalmi) változás, azaz a történetiség összefüggésében. U gyan a jogdogm atika területén vizsgálták a terminusok (a határidők) és speciálisan az elévülés kérdését, ám ez nem inspirálta különösképp a jogfilozófiát. A kilencvenes években azonban ez a helyzet m eg­ változott. 1994-ben Koppenhágában (Time, Law and Society), 1995-ben Montreálban (Le Temps et le Droit) rendeztek a jo g és az idő kérdésköréről nagysza­ bású konferenciát, illetve m onográfiák jelentek meg e témakörben. A monográfiák közül csak kettőt ki­ em elve: Günther W inkler: Zeit und Recht (19 9 5 ) és Stephan Kirste: Die Zeitlichkeit des Rechts und die Geschichtlichkeit des Rechtsbewusstseins (19 9 8 ). A z előbbi - egyébként igencsak vaskos könyv - encik­ lopédikus alapossággal és némiképp kantiánus m ó­ don dolgozta fel a téma jogelm életi-jogdogm atikai vonatkozásait, a hatályos (osztrák) jogb ól kiindulva, ami jogfilozófiai szempontból egy igencsak jelentős korlátozottságot eredményezett. M íg az utóbbi na­ gyobbrészt, a könyv kétharmadában eszmetörténeti vizsgálódás, ahol is a szerző a görög gondolkodóktól a 20. századig áttekintette a filozófusok jo g - és/vagy idöelképzeléseit. Ám azt hangsúlyoznom kell, hogy a ,jo g és az idő” ezen összekapcsolása a filozófiatörté­ netben a szerző vizsgálati szempontjából fakadt, azaz maguk a múltbéli filozófusok ilyenform ában általá­ ban nem tematizálták a ,jo g és idő” kérdését. Előadásom záró részében az említett konferencia­ kötetek és egyéb szakirodalm i munkák alapján né­ hány konkrét kérdésre tekintek ki.6 A problémakörök jelzésével inspirálva a jövőb eli kutatásokat. a) Különbségek és összehangolások: A z 1994. évi konferencián Neil M acCorm ick a jo g vonatkozásá­ ban a narratív és a normatív időiség koherenciájának különbségét hangsúlyozta.7 E gyfelől ugyanis csak azok az elbeszélések hihetőek a jogalkalm azás során felállított tényállás szempontjából, am elyek narratív módon koherensek (ellentmondásmentesek), azaz a m egvalósult cselekm ényeket ellentmondásmentes egymásutániságba kell rendezni, itt tehát a diakronitásban kell m egvalósulnia a koherenciának. A nor­ matív koherencia viszont az egyidejűségben fennálló koherenciát („at-one-tim e-coherence” ) jelenti. E zál­ tal teremtődik meg eg y hierarchikusan rendezett ér­ vényességi kritérium, am ely az előnyben részesítés szabálya és tartalmi összefüggések alapján egy szin­ kronizált rendösszefüggést alkot a jo g jelenidejében; ez tehát a szinkronitásban m egvalósuló koherencia. E két koherencia-követelm ény, ugyan egym ástól kü­ lönbözik, de a jognak rendezni kell ezek viszonyát egym áshoz, azaz a különbözőségeket össze kell han­ golni.

'

V agy nézzünk egy másik példát. A jo g két külön­ böző módon tágítja ki a jelent. A z egyik kitágítás a jö v ő irányába mutat, a norma érvényességének ha­ táridejéig. Á m egyúttal a nyitott jö v ő horizontját kor­ látozza, mivel a normák meghatározzák, hogy mi az, ami tilos, hiszen nem minden jö vő b eli cselekvés jo g ­ szerű. A m ásik kitágítás a múltra vonatkozik. M ég­ pedig azáltal, hogy a múlt m egjelenik a jelen idejű emlékezetben. E különböző idők feszültsége között a jelenben egyensúlyt kell teremteni. Sőt arról sem feledkezhetünk meg, hogy a jognak a saját ritmusát a társadalomban fennálló időelképzelésekkel is össze kell hangolnia. Talán éppen e nem könnyű feladatra tekintettel hasonlította Jean -Louis Bergel az 1995. évi montreáli jo g és idő konferencián a jogo t a zenei kompozícióhoz. b) A z igazságosság időisége. Hogy különböző el­ vek alapján valósíthatók m eg az igazságosság szem ­ pontjai, azt a vonatkozó szakirodalomból jó l ismer­ jü k. Á m , hogy ezek a különböző igazságossági elvek különböző időösszefüggéseket feltételeznek - ez már kevésbé vizsgált. Bruce Ackerm an egyik tanulmánya éppen ezt vizsgálta, s m egállapításai a következő­ képp összegezhetők:8 - a korrektiv (helyreállító) igazságosság egy szűk, azaz konkrét szituációhoz kötött időhorizont alapján működik, m ivel egy konkrét hátrányt akar a jelenben kiküszöbölni; - a relácionista igazságosság ennél tágabb időho­ rizontot kíván, hiszen különböző - a múltból eredő és a jövőre is kiható - viszonylatok összehasonlítását feltételezi; - az osztó igazságosság viszont csak abban az eset­ ben valósítható meg, ha az élethosszanti időszakaszra vagyunk tekintettel, mert csak az egyéni életek teljes­ ségének ismeretében dönthetünk a ja v a k igazságos elosztásáról. c) A jo g időtlenségének kérdése. Mint már említet­ tem, a term észetjogi felfogás a jo g időtlenségét v a l­ lotta. Ez az elgondolás m anapság az emberi jo g i dok­ trínában tűnik fel. U gyanis eszerint (mint pl. A lexyn él is olvashatjuk) az alapvető emberi jogoknak van egy örökkévaló érvényességű (időtlen) m agva, ami min­ den ember számára tértől és időtől függetlenül érvé­ nyes.9 Szintén a jo g időtlenségének eszm éjével talál­ kozunk, am ikor a 11. világháború után a jogi-politikai gondolkodásban m egjelent, hogy bizonyos bűncse­ lekm ények (az em beriség elleni bűncselekm ényekről van szó) az idő m úlása ellenére nem évülnek el. A m ikor a jo g és az idő kérdéskörét vizsgáljuk, ak­ kor nem feltétlenül és mindig új témákról van szó, hanem gyakorta jó l ismertekről, csak egy kicsit m ás­ ként. És ez a másként látás, azaz az időiség összefüg­ gésében való szem ügyre vétel segíthet minket ahhoz, hogy gyarapodjon ismeretünk azon jo g i stabil kép­ ződm ényekről (azaz szim bólum okról), am elyek ren­ dezik életünket, s m eglássuk a stabilitásban rejtőző törékenysége.

Jegyzetek 1 A u g u s tin u s , A u re liu s: Vallomások. F o rd .: V á ro si Istv á n (G o n ­ d o la t, B u d a p e st, 1982, 3 5 8 - 3 5 9 . p .) 2 A n e m z e tis z o c ia liz m u s v o n a tk o z á s á b a n e z t k iv á ló a n e le m e z te : R ü th e rs , B e m d : Die unbegrenzte Auslegung (C . F. M ü lle r J u r is ­ tis c h e r V erlag , H e id e lb e rg , 1991). 5 K e ls e n , H an s: Allgemeine Staatslehre. ( A z 1 9 2 5 -ő s k ia d á s v á l­ to z a tla n u tá n n y o m á s a : B a d H o m b u rg v. d. H .- B e r lin - Z ü r ic h , 1966, 148. p .) 4 H u s se rl, G e rh a rt: Recht und Zeit ( F ra n k fu rt a. M ., 1955) 5 L u h m a n n , N ik las: D ie Funktion des Rechts: Erwartungssiche­ rung oder Verhaltenssteuerung? In: U ö : Ausdifferenzierung des Rechts (S u h rk a m p V erlag , F ra n k fu rt a m M a in , 1981, 7 3 - 9 1 . p .) 6 A j o g é s id ő té m a k ö ré b e n m e g je le n t ú ja b b iro d a lo m ró l a la p o s á tte k in té s t n y ú jt: K irste , S te p h a n : Zur rechten Zeit (A R S P , 1999, H eft 3 „ 4 1 6 - 4 2 7 . p .)

Nagy Janka Teodóra

Jogi néprajzi, jogi kultúrtörténeti adatok az áldomáshoz

A

jo gi kultúra, a jo g i tradíciók változatos vilá­ gát a jo g i néprajz a m aga sajátos eszközeivel igyekszik megközelíteni. Ezek egyike, hogy kitágítja, a jogtörténet által alkalmazottnál szélesebb­ re vonja vizsgálati körét. A jo g i jelenségek rendszerezésének egyik szem ­ pontja lehet változásuk, alakulásuk folyam atában az egyes létszakaszok alapján történő csoportosítás. B e ­ szélhetünk szokásnormáról, jogszokásról, a jo g által szabályozott intézményről (ideértve a szokásjogot is), jo g i népszokásról és jo g i néphagyom ányról.1 M íg az egyes jo g i jelenségek vizsgálata során a jogtörté­ net alapvetően (nemritkán kizárólag) a jogintézm ényi szakaszra tekint, a jo g i néprajz eltérő hangsúlyokkal ugyan, de mind az öt létszakasz vizsgálatát célul tűzi ki. A szokásnorma szakasz különösen fontos kérdé­ se a közösségi eredetű szerkezeti és funkcionális (a társadalm i-gazdasági alapszerkezettel összefüggő) elem ek vizsgálata, a jo g i jelenségnek a hagyom ányos népi kultúrához való viszonya (elhelyezése tájegy­ ségben, csoporthoz kötése) és a jo g i jelenség, mint tevékenység vizsgálata. A jogszokás szakaszban a jo g i néprajz a fentieken túl a közösség hagyom ányszerűként elismert szokásszerü gyakorlatának m egis­ merését is fontosnak tartja.2 A jogintézmény szakasz esetében természetesen a jo g i néprajz csupán a jo g intézmény releváns vonatkozásainak vizsgálatát v á l­ lalhatja, ideértve az előzőeken túl a szokásnorm a és

7 B ja ru p , J e s - B le g v a d , M o g e n s (E d .): Time, Law and Society (P ro c e e d in g s o f a N o rd ic S y m p o s io n H e ld M a y 1994 a t S an d b je rg G o d s , D e n m a rk , 1 1 1 -1 2 5 . p .), A m o n tre á li k o n fe re n c ia a n y a g a a z a lá b b i k ö te tb e n o lv a s h a tó : C ő té , P ie r re - A n d r é -F r é m o n t, J a c q u e s (E d .): Le Temps et le Droit (C o w a n s v ille , 1996). 8 Temporal H orizons o f Justice (T h e J o u rn a l o f P h ilo so p h y , 1997, 2 9 9 - 3 1 7 . p .) 9 E g y é b k é n t A le x y e z t n e m c s a k n o rm a tív e , h a n e m e m p irik u s a n is é rte tte , s z e rin te u g y a n is az a n tik ra b s z o lg á n a k is v o lt m in im á lis jo g v é d e lm e , m e rt b iz o n y o s m é rté k b e n m in t jo g a la n y t e lism e rté k . L á sd : A lex y , R ó b e rt: Law. D iscourse a n d Time. In: B ja ru p , J e s B le g v a d , M o g e n s (E d .): Time, Law and Society (i. m ., 1 0 1 -1 1 0 . p .). A le x y g o n d o la tm e n e té v e l k a p c s o la to s k é te ly e in e k a d o tt h a n ­ g o t S te p h a n K irste : Zűr rechten Zeit (i. m ., 426^-427. p .).

jogszokás továbbélését a jogintézm ény szakaszban, a jogkövetés elem zésével kiegészítve a jogintézm ény gyakorlatban való érvényesülését (jogtudat, jo g is­ meret, ez utóbbiban a tradíció szerepére fokozottan figyelve). A jo g i néprajz meghatározó vizsgálati te­ rülete a jogi népszokás szakasz , am ikor a jo g i vonat­ ko zású jelen ség az állam i és jo g i szervezés kiegészí­ tőjeként, színezőjeként vag y csupán jelképes tarta­ lommal él,3 a jogi néphagyomány szakaszban pedig a jo g i vonatkozású jelenségek folklórban - mese, dal, monda, rege, anekdota, igaz történet illetve tárgyi emlékekben történő hagyom ányozását kutatja.4 A to­ vábbiakban egy gazdag jo g i kultúrtörténeti tartalmat hordozó, a jo g i néprajz figyelm ére is méltán számot tartó jo g i jelenség, az áldomás vizsgálata során te­ szek kísérletet a fentiek bemutatására. A z 'áldomást' az 'áldás', 'áldozat' szavakkal együtt az 'áld' igéből származtatják (latin benedictio).5 E lső említése 1 1 50-ből, Anonym us krónikájából származik: „m agnum aldamas fecerunt” , illetve „fecerunt aldamas” formában.6 A Jókai K ódex, am ely­ nek keletkezése az 13 7 2 - 1 4 4 8 közötti időszakra te­ hető, már a ma is használt ’a ldom af alakban em líti.7 Eredetileg az igei alapszóban kifejezett cselekvés fo ­ lyamatára utalt, később pedig az alapszó 'jót kíván' értelmében a különféle alkalm akkor szokásos (harc vége, munka befejezése, szerződés m egkötése, adás­ vétel stb.) áldozati, majd áldozat nélküli lakoma, ké­ sőbb evés és ivás, vagy ivás jelentésben élt tovább.8 Jo gi terminusként a kereskedelm i kapcsolatok révén a szomszédos népek (szlávok, románok, szászok) nyelvébe is átkerült.9

I. Az áldom ás, m in t szokásnorm a Egyes tudósok azon kijelentésére, hogy az ’áldo­ más ’tősgyökeres germán szokás, am ely német hatás­

Jog

Intéaei szemle

3. Az áldom ás m in t jo g in tézm é n y

ra terjedt el M agyarországon, a kiegyezést követően Podhraczky Jó z s e f és H unfalvy Pál számba vette más népeknél történő előfordulását, és bizonyította a szo­ kás m agyar voltát. Podhraczky egészen az ókori keleti népekig, az írásbeliség kezdetéig vezette vissza, am ikor az áldo­ más afféle „hűségnyilatkozat” volt. Felhívta a figyel­ met arra, hogy Homérosz az istenek köszöntésére ivott italként említette, külön is hangsúlyozva v allá­ sos, szertartásos jellegét. Priszkosz rétor, az Attila udvarában járt bizánci történetíró a hunok italáldozatát úgy írta le, hogy m i­ után az áldozat bemutatója felajánlotta istenének az italt, a kupából a földre vagy a tüzbe loccsantotta az első kortyot, a többit pedig megitta. A szkíták ettől eltérően egy csepp italt sem öntöttek ki az áldomás során, mivel a bor kiloccsantását isten ellen való vé­ teknek tartották.10 IV. Eckehard Szent Gallen-i leírására, népmon­ dáinkra és Anonym usra hivatkozva bizonyítva lát­ ták, hogy már a honfoglaló m agyarságnál is dívott ez a fajta áldomás - a későbbiekben „ősi szokásként emlegetett” italáldozat. A letelepülést követően is ez hagyományozódott tovább, csak éppen jelentősen módosult form ákban.11 Ahogyan Dugonics András 1 820-ban fogalmazott: „ áldomás! tenni annyit tett a '

ságával azt az eljárást kell követni, hogyha valaki p i­ acon, vagy bárhol és bármikor vesz valamit, a vevő annak a községnek vagy falunak becsületes és tisztes­ séges emberei előtt, ahol a vásár történt, a becsületes vásár jeléül Szent János poharát köteles adni, ame­ lyet anyanyelvűnkön áldomásitalnak szoktak nevezni; ám hogyha a vevőnek a vásárolt dolgok miatt valami pőre támadna, igazolják a becsületes vásárt azoknak az embereknek a tanúságai, kik a Szent János pohár­ nál jelen voltak. ”n

Magyaroknál: jó l enni, jó ! inni. Már mostanában el múlván az áldozatok (ugyan azért a ' ló húsbúi való evés is) csupán az ivás maradott fe l a 'Magyarok utó­ inál, és így az áldomás szó is, csak az ivásra háram­ lót".12

M iskolc város jegyzőkönyvében már 1575-b en ki­ mondták: „Az áldomást is (a vevő) Kwbak mjhlj mindenestwl magára vethe. ”IS A z áldom ásról hírt adó 17 . századi oklevelekben, városi jegyzőkönyvekben sorjáztak a jo g i formulák: „ eleinknek régi élő szoká­

A z ősi m agyar szokásnormaként számon tartott ál­ domás történetileg ismert első form ája, a győzelm i áldomás tulajdonképpen éppen úgy a birtokba jutás áldom ása volt, mint a továbbiakban részletesen tár­ gyalni kívánt adásvételi áldomás.

sok szerint”, „eleinknek régi élő törvények szerint”, „ helyi és országos törvények szerint ”, „ az Falunak élő Törvénye szerént", „városunk szokás-törvénye szerint”, „a Helynek Szokott Törvénye szerint”. A

2. Az áldom ás, m in t jogszokás A z adásvételi áldomás jogszokásként jelenik meg a 'pohárürítés vásárkötéskor' jelentésben a sárospa­ taki plébános által földvétel bizonyságára kiállított, 13 1 0 . novem ber 5-én kelt oklevélben. Itt már azt o l­ vashatjuk, hogy „ a hely szokása szerint a szerződési zálogot és az áldomásitalt megadta” a vevő a tanúk előtt zajló adásvétel során.13 Peregyezség is zárulhatott áldom ással, mint pél­ dául „ az egyezség megerősítésére és bizonyságára ” 1399. február 1-jén, a nagy-sinki szász szék előtt. János nagy-sinki ispán és testvére, O rsolya peres ügyükben egyezségre léptek egym ással olyan for­ mán, hogy János négy márka értékű ezüst serleget adott át húgának, s azon felül az egyezséget számos tanú szemeláttára áldom ásivással is m egerősítették.14 A 15. században további okleveles adatokkal bizo­ nyítható az áldomás adásvételhez kötődő jelenléte. E gy szőlőeladásról szóló 1424. évi oklevélben is ilyen értelemben használják (victima bibitionís).'5

W erbőczy Hármaskönyve a szokásjog részévé tette az áldomást. Ú gy rendelkezett a jószágvásárlás kap­ csán, hogy peres ügyek tárgyalásakor a vevő tartozott előállítani az eladót, v ag y azt, aki az áldomást felköszöntötte. „ De ha a tolvaj azt mondja, hogy ő azt

szabad és köz-vásáron vagy másutt valahol vette, és szavatost (a kit mi minetesítőnek nevezünk) nem tud állítani, sem pedig gazdát vagy más valakit, a ki az áldomást, azaz az adás-vevés megkötését, szokásos módon szerencséltette volna, nem állíthat elő, akasz­ tófán fo g bűnhődni. ” 16 A z 1544. évi tordai országgyűlés határozata ezt már részletezte is, am ikor kodifikálta a hagyom ányt: „ Ló, ökör és bármi más dolog vásárlása alkalmatos­

különböző kifejezések arra utaltak, hogy a szokásjog valójában a kötelező törvény erejével bírt, és az azzal járó kötelezettség teljesítése magától értetődő vo lt.19 A z áldom ás alaposabb vizsgálata során felm erül­ het a kérdés: 1. ki adja az áldomást; 2. kinek adja; 3. miből áll az áldom ás; 4. m ilyen szertartás során, hol és m ilyen szereplőkkel kerül sor az áldomásra. A tordai országgyűlési határozat úgy rendelkezett, hogy a vevőnek kell fizetnie az áldomást. H unfalvy Pál hivatkozott észak-m agyarországi, 1 6 - 1 7 . századi okleveles adatai is azt erősítették meg, hogy az áldo­ mást a vevő fizette az eladónak, illetve a tanácsnak, és a tanúknak (a bírónak, az esküdteknek, a szom ­ szédoknak).20 E gyfajta átmeneti helyzetet tükröznek a Takács Lajos által vizsgált, a Széchényiek Sopron várm egyei falvaiban az irtásföldek eladása sorátf a 17 . század folyam án és a 18. század elején kötött szerződések, am elyek szerint az áldomást az eladó és a vevő már közösen fizette, de oly módon, hogy az eladó csak a harmadát viselte az áldom ás költségei­ nek. íg y történt egy 1 630-ban, N agycenken a Szabó Am brusné és Ensöl János kovács között létrejött, ir­ tásföldre vonatkozó adásvétel során. A főbíró és az esküdtek jelenlétében „ötödfél forintot meg adott Já­

Jog bírniomlett/

nos Kovács, és azt Eörsébeth aszony fölvette, és azt az Falunak élő Törvénye szer ént az Szabó Ambrusné egy bécs pénzel és egy pént borral le tette, és János Kovács két bécs pénzel és két pént borral fölvette, és tellyes szabad uraságában jutott, reá felelvén az Szabó Ambrusné Eörsébeth, hogy az földnek szabad Uraságában meg oltalmaza mind fiai, mind egyebek ellen János Kovácsot... "2I A 18. század végén, a 19. század elején az ország más területeiről (pl. a D él-A lföldről) már arra vannak adataink, hogy azonos mértékű volt az eladó és a vevő által fizetett áldomás - ahogyan a szólás tartotta: „Azt

mondta Szent Tamás, hogy közös az áldomás! ”22 A z áldomás általában pénz és bor volt, de 16 2 3 től már ételre is találunk utalást. E gy 1 7 3 1 . évi adat szerint három tál és egy pecsenye ételt, Peresztegen egy 17 3 2 . évi szerződés szerint „két funt pecsenyét” is kellett fizetni a bor és a pénz m ellé.23 A z áldom ás­ pénz összegét a helyi szokás szerint határozták meg. A Széchényiek Sopron várm egyei falvaiban mindöszsze egy/két bécs, azaz egy jelkép es összeg volt (egy bécs a fillér harmadrésze).24 Tokaj-H egyalján a vétel­ ár tizedét is kitette,25 M akón pedig a 18. század végén mindössze egy icce bor ára, azaz 12 garas volt.26 A z áldomás nem magát az adásvételt jelentette, hanem annak megerősítését, a jelen lévő szem élyek képviselte (falu)közösség által történő elismerését. Erre mindig a tényleges adásvétel, azaz a pénz kifize­ tése után került sor. A szerződéskötést olykor hossza­ dalmas egyezkedés, alku előzte m eg.27 A z adásvétel folyamatának elengedhetetlen része volt az alku. A z alku általában szóbeli egyezkedést jelentett, am ely­ nek célja a felek kölcsönös engedm ények után törté­ nő, elsősorban az árra irányuló álláspontjának egyez­ tetése volt. A 18. század végén, a 19. század elején, Makón a városi jobbágyok/parasztok jogéletéről adatokat nyújtó „mindennapi jegyző k ö n yvek ” is megemlékeztek az alkuról. E g y ló vásárban történő adásvétele kapcsán utaltak arra a szerzés form ájának, módjának tanúsítása érdekében, hogy a vevőnek „az alkura több tanúja is volt. ”28 A jószág-, s különösen a lóvásárnak külön cerem óniája volt. A z alkut tilos volt m egzavarni, azaz mindaddig, am íg folyt az alku, har­ madik szem ély a vitát csak szemlélhette, közbe nem szólhatott.29 G yula város szabályrendeletének 27. §-a egyenesen tilalmazta az alku m egzavarását ráígéréssel éppúgy, mint a vevő vagy az eladó m egfélem líté­ sét, a vétel m eghiúsítását.30 Ha a vevő a ló m ellé állt, amíg nem ment tovább, más nem mehetett oda. A z el­ adó először m egkínálta, ahogy mondták „megunszol­ ta, megimádta " a lóval a vevőt, aztán „ árat akasz­ tottak ”, vag yis alkudozni kezdtek. Ha m egegyeztek, a vevő a „kezét beadta”, és letette a foglalót vagy kifizette a teljes vételárat. íg y tett Sárközi László szabadságos katona is az 18 0 5. évi Judika napi makói vásárban, aki az előzőekhez hasonlóan megalkudott Bagam éri Antal makói gazda szürke kanca lovára 55 forintért, s le is foglalta 30 krajcárral. Bagam éri Antal Sárközi László „sok kérésére fé l órányi terminusra 20

a hátra lévő pénz nélkül a lovát által engedte nékie. Sárközi azomba el adta a lovát hire nélkül más czigánynak, akiiül asztán a Palotai kovács 23 forinton és 30 krajczáron meg vette” azt. Bagam éri Antalnak „mindaz hátra lévő 54 forintja és 30 krajcárja, mind a lova" odalett, nem mondhatta, hogy „jó vásárt csi­ nált ”. S ez még nem minden, mert ugyanezen vásár­ ban Bagam éri béresétől Lengyel János „2 öreg pari­ pa lovakat olly feltétel alatt elcsalt, hogy ő csikókat fo g cserélni azokon néki, azomba se csikók, sem a tu­ lajdon lovai nincsenek" . 3 I Am ikor Bagam éri Antal a vásár után hazafelé tartva általános szokás szerint be­ tért a kocsm ába, és búsúltában kért egy kancsó bort, úgy érezhette, „megnyergelte a szerencsétlenség". A M akó mezővárosban előfordult „ü gyes bajos állapotokról” vezetett „mindennapi jegyző kön yvek” lapjain Tesla István 3 3 esztendős makói lakos vallo­ mása alapján részletesen nyomon követhetjük a Va-' szili-szállás eladására folytatott alkut. A z alkut öreg Vaszili Tamás folytatta az eladók részéről (akivel a tanú „egy kenyéren és egy gazdaságban vált"), mint az „ atyafiak között leg-öregebb és gazdaságnak kor­ mányzója”. A Bagam ériek, mint reménybeli vevők „meg szólittatván” az alkut megelőzően elmentek a szállás megtekintésére. A z első alku a Vasziliak há­ zánál volt, és öreg Vaszili Tamás a szállás árát 460 forintra mondta „leg-utolsó szóval”. A z alkun jelen volt Papp M ihály, aki „comendálta Bagamériéknek,

hogy csak vegyék meg, mert meg-ér annyit, [...] s azon volt, hogy légyen meg az alkú a Felek között ” . Ezen alkalom m al azonban még nem került sor m egegye­ zésre. A z öreg Vaszili nem akarta kevesebbért adni, Bagam ériék pedig m ég kivártak. „Mivel pedig ekkor meg nem lett az alkú, onnét el-mentek. ” - foglalta össze Tesla az alku első fordulójának történéseit. M i­ után mindkét fél ismét meghányta, vetette magában és a nagycsalád tagjai m egtárgyalták egym ás között a kondíciókat, az eladó lépett. M ivel a nagycsalád feje, az öreg Vaszili kimondta a végső összeget, ettől el­ térni nem lehetett. A döntést a legidősebb hozta m eg, a végrehajtás maradhatott a fiatalabbakra. A z ifjabb Vaszili Tamás kereste fel rövid idő m úlva Bagam ériéket, „ és hivta azokat edgyességre magokhoz, és úgy

mentek oda, és meg lett közöt tök az alkú 460forint­ b a ”. Ezen a m ásodik találkozón már ismertek voltak az álláspontok, az árban nem volt változás, további egyeztetésekre, apróbb kiigazításokra még sor ke­ rülhetett, erről azonban nem tudósított Tesla István. Nem is tehette, hiszen az újabb alkun szem élyesen nem volt jelen , csak annak volt tanúja, hogy B a ga­ mériék m egérkeztek az alkura, és ,J^egényke Tamás

szállott volt, hogy mennyenek alkudni”} 2 A z alkut követő szóbeli m egegyezést a felek kö­ zött a kézfogás mellett a jo g i tevékenységet lezáró, m egpecsételő, szerződési biztosítéknak is tekintett áldom ás szentesítette. A z áldom ásivás annak bizony­ ságára szolgált, hogy igaz jó szá g adatott el és vetetett m eg.33 A z áldom ással szentesített ügyletet nem kér­ dőjelezhette m eg az, aki utóbb meggondolta magát,

Jog toriéul szemle

legfeljebb bírósághoz fordulhatott. így tett 1 807-ben Palotai N agy G yörgy, aki a m akói bírák előtt azt pa­ naszolta, hogy „makói Czigány Lakatos Péter Palo­

tán a házához menvén, meg kérdezte ötét, nem volna e cserébe való lova ". N agy G yörgy azt felelte, volna, ha valam i jó kancát kapna érte. Lakatos rövidesen visszatért egy fakó kancát vezetve, m elyet a két férfi

„meg cserélit, 2 icze áldomást is vettek a két részrö r. Azaz Lakatos és N agy G yörgy is fizetett egyegy iccét, majd Lakatos Péter elment a cserélt lóval. Am ikor N agy G yörgy alaposabban szem ügyre vette a csereállatot, észrevette, „hogy rokkant a kancza". Azonnal M akóra ment, hogy visszakérje a m aga lo­ vát. Lakatos azonban megtagadta ezt, arra hivatkoz­ va, hogy már megitták az áldomást, és „ csak érje meg kiki avval, mit cserélt ",34A makói bírák azonban úgy döntöttek, hogy „Mivel pedig valóságosan ki tettzik

a lónak a hibája abból is, hogy az elejit nem szedi jó l fel, és azonnal vissza hozta a lovat Palotai Nagy György, és most is abba a statusba van, amellybe volt a cseréléskor", így mindketten kapják vissza a sa­ ját lovukat, s hogy Lakatos Péternek kára ne legyen,

„Palotai Nagy György az áldomás 1 icze bort fizesse meg. ” 35 Előfordult az is, hogy meghiúsult az áldom ással még nem szentesített üzlet. Seres Ferenc református makói polgár 1 806-ban kifizette az eladónak, K ovács Jánosnak a m egvásárolni kívánt 42 út szőlő vétel­ árát. Mielőtt a városházához mentek volna aláírni, betértek a városháza mellett lévő kocsmába áldomásivásra. Odament utánuk Gréczi Susa, K ovács János felesége, aki bejelentette, hogy eladta G azdag Antal­ nak a szőlőt. M ivel még nem itták meg az áldomást, Seres Ferenc nem tehetett mást, mint „m ocskolta” az asszonyt jó református károm kodással: „verje meg a

109. zsótár "P6 A z áldomás kötött, csaknem szertartás jellegű volt. Meghatározott helyen történt: a bíró vagy he­ lyettese házában,37 v ag y vásárban, a lacikonyhán, esetleg a falusi kocsm ában.38 A z áldom ás szertartását H unfalvy Pál az Ukkon-pohár (másként áldom áspo­ hár, bizonyságpohár) felmutatásának 15 8 1 -es leírása alapján rekonstruálta. A szőlőt vásárló felek m eg­ jelentek a bírák és a polgárok előtt, és a vevő által felkért szem ély, az áldom ás felmutatója (aki az adás­ vétel főtanúja volt), felem elte a borral telt poharat. A vevő letette a pénzt, az eladó felvette, s ha ezalatt a jelen lévők részéről ellenzés nem hangzott el, a po­ hár felmutatója áldást és szerencsét kívánt. Azután a kiivott üres poharat lefordította, s a benne maradt pár cseppet kis m ándlija39 ólom pitykéin vég igcse­ pegtette. Tokaj, Tarcal és T állya városok 1 6 1 3 . évi statútumának 7. pontja szerint „ha valam ely ember szőlőt [vagy szántót] ád vagy vészén, az áldom ás­ ital napjakor, ha itt való, ellenezze; ha akkor jelen nem v o ln a ..., tüzenötöd napig ellenezze,” [ ...] „és az esztendő s három napig perelhet.” 40 A z áldomás jelentősége volt bizonyító jelleg e is. Per esetén azon szem élyt tekintették hiteles tanúnak, aki az áldomást

felköszöntötte, illetve aki az áldom áson jelen volt. A bírák az ő vallom ásuk nyomán hoztak ítéletet.41 A z adásvételi áldom ásnak az adott időszakban to­ vábbi sajátos formái is kialakultak: a csere-áldom ás,42 a birtokátruházási áldom ás,43 a beiktatási áldom ás, a bérletkötő és felmondó áldom ás (am ely utóbbi je l­ legzetes étele volt az ún. kitolókása), am elyek a jo g i szabályozás kiszélesedését követően mindinkább csak jo g i népszokásként éltek tovább.

4. Az áldom ás, m in t jo g i népszokás A polgári jo g fe jlő d é s időszakában született jo g ­ szab ályok mind pontosabban körülhatárolták, m eg­ szabták az adásvétel m ódját, form áját. A z írásb eli­ ség eg yre széleseb b körű elterjed ésével mind je le n ­ tősebbé vált az írás szerepe. A szó b eliség háttérbe szo rulásával az áldom ás is elveszítette bizonyító erejét, a 18 . század végétől m ár a b iz o n ysá g leve­ lekben is ritkán em lítették. Veszített jele n tő sé g é ­ ből cerem oniális je lle g e is, bár m ég m egőrződtek e g y e s ünnepélyes elem ei. „A bort felállva és sö ve­ get levetve isszák, jeles form ulával elköszöntvén, egészen vallásos ábrázatot adnak annak. " - írta K is s Já n o s 18 2 3 -b a n .44 E zzel párhuzam osan - né­ m ely esetben m ár jó v a l korábban is - az áldom ás szétterjedt az élet különböző területein. K everedett m ár m eglevő szo kások kal, részben m ódosította azokat, s differenciálódott. Szinte minden olyan alkalom hoz kapcsolódott valam ilyen áldás, am ikor a résztvevők öröm öt, hálát, köszönetét, m eg elége­ dést akartak kifejezn i. A részletesen tárgyalt ad ásvételi áldom ások m el­ lett mind többféle avató-, m unka- v a g y k alákaáld o­ m ással találkozhatunk. A z avatóáld om ások között, a céhes szokások közül m egem líthetjük az inas felszabadításhoz kapcsolód ó „ társpoharat ”, v a g y a legén yavatási szertartásokat.45 D e avatóáldom ást adott az újonnan m egválasztott bíró, illetve a kán­ tor is (az utóbbit „to rokáld ás” -nak nevezték).46 A községi elö ljá ró ság áldom ásai az ülések után néhol annyira szo kásosak voltak, hogy m ég a bírói szám ­ adásokba is bevették őket. E lö ljáró sá g i áldom ás volt ősszel a határ- v a g y gyep ü járó áldom ás (am e­ lyet a kih ágásokból összegyű lt büntetéspénzekből fizettek).47 A m unkaáldom ások közé tartozott cseléd felfogad ásko r a „foglalóbor", cseléd elbocsátásk or a „cukikása”.** A z aratóáldom ást „kepebálnak" hívták, a m esterem berekkel kötött eg yezséget ún. alkupohár-á\domássa\ erősítették m eg, a kibékült haragosok engesztelöd ésére ivott áldom ás a „bé­ kepohár" vo lt.49 A házasságkötés sem volt elkép ­ zelhető áldom ás n élkül.50 A közösségben végzett m unka, közm unka (pl. forrástisztítás) és közös m unka (mint pl. a házépítés, kútásás, aratás, kend em yü vés, fonó, fosztó, szüret) b efejezések o r is já rt a résztvevőkn ek az áld om ás.51

5. Az áldom ás, m in t jo g i néphagyom ány A jo g i néphagyom ány szakaszban a jo g i vonatko­ zású jelenségek már csupán a folklórban (mese, dal, monda, rege, anekdota, igaz történet), illetve tárgyi emlékekben élnek. A z áldomás képi ábrázolásáról alig-alig tudunk, a folklórnak azonban szerves része. A mai napig jelen van - csak néhány példát em lítve -szó láso k b an , közmondásokban:

A halállal senki se ivott áldomást. Jobb lesz, ha megisszuk az áldomást. Egy pénz ára szatyorért két kupa az áldomás. 52

Tudtam, hogy nem lesz szerencse, mert nem ittunk rá áldomást. Igyuk meg az áldomást, oszt lesz hozzá szerencse,53 M ára az áldom ás elszakadt ősi gyökereitől, ünne­ pélyes jelleg e is megkopott. A kik egy pohár borral felköszöntik társukat, aligha gondolnak arra, hogy az ősi áldomást idézik. Legfeljebb a búcsúpohám ál em ­ legetik m eg a Szent János-áldást, am elyet a régi rítus szerint ülve kellett kiinni, hogy: „ Szent János áldása terjedjen fejünkre, Bú és bánatunkat fordítsa örömre. ” 54

J egy z e te k _________________________________________ 1 V arga C s a b a a jo g s z o k á s tó l a jo g i n é p s z o k á sig te rje d ő fo ly a m a t v á lto z á s a it e le m z i, s a k ö r a jo g i n é p ra jz v iz s g á la ti s z e m p o n t­

17 A sz ö v e g to v á b b i é rd e k e s sé g e , h o g y „ S z e n t Já n o s -p o h á m a k ” n e v e z i a z a d á s v é te lt m e g e rő sítő ita lá ld o m á st. P o d h ra c z k y Jó z se f:

j a i a la p já n e g é sz ü l ki k é t to v á b b i lé tsz a k a ss z a l (sz o k á s n o rm a ,

i. m ., 2 4 2 . p ., B o g d á n Istv án : i. m ., 160. p.

n é p h a g y o m á n y ). L ásd: V arg a C sa b a : Népi jogszokástól a jo g i népszokásig. In: V arga C sa b a : A jo g mint folyam ai (B u d a p e s t,

18 P o d h ra c z k y Jó z se f: i. m ., 2 4 2 . p.

2 0 0 2 , 1 2 1 -1 3 8 ., 1 3 2 -1 3 3 . p.; e ls ő m e g je le n é se : J o g tu d o m á n y i K ö z lö n y , X X X V I, 1 9 8 !, 8 8 0 - 8 8 6 . p .). T á rk á n y S z ü c s E rn ő e l­ ső so rb a n B ó n is G y ö rg y m u n k á ira h iv a tk o z v a h a tá ro z z a m e g a n é p h a g y o m á n y fo g a lm á t (T á rk á n y S z ü c s E rn ő : Magyar jo g i nép­

20 H u n fa lv y P ál: Ukkonpohár. A régi magyar jogszokások egy tö­ redéke (B u d a p e s t, M T A , 1879, 1 -3 2 . p .)

szokások. G o n d o la t K ia d ó , B u d a p e st, 1 9 8 1 ,2 9 - 3 5 . p .), a n é p ra jz i

21 T a k á c s L a jo s: i. m ., 3 6 2 . p. 22 H o m o k i N a g y M á ria : Egyes szerződési típusok a dél-alföldi

sz a k iro d a lo m a la p já n p e d ig ré sz le te s o lv a s a tá t a d ja jo g i n é p h a ­

mezővárosok joggyakorlatában (A c ta U n iv e rsita tis S z e g e d ie n -

g y o m á n y é s jo g i n é p s z o k á s e lk ü lö n íté sé n e k (T á rk á n y S zü cs: i .m ., 1 9 8 1 ,3 6 - 4 4 . p.)

sis, L X III. 8. S z e g e d , 2 0 0 3 , 16. p.)

2 T a g á n y i K á ro ly m é g k ö v e tk e z e te s e n jo g s z o k á s o k ró l sz ó l, T á r­ k á n y S z ü c s E rn ő n é l jó v a l d iffú z a b b a te rm in o ló g ia h a sz n á la t (T á rk á n y S zü cs: i. m .). 3 V arga C sa b a : i. m ., 1 3 3 -1 3 4 . p. 4 A k é rd é sse l ré sz le te s e n fo g la lk o z ik N a g y Ja n k a T e o d ó ra : A jo g i

néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jo g i néprajz alapkérdései az ezredfordulón. In: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. S z e rk .: C se ri M ik ló s , K ó sa L á sz ló , T. B ere c z k i Ib o ly a (S z e n te n d re . 2 0 0 , 9 9 - 1 2 0 . p .); N a g y Ja n k a T e o d ó ­ ra: A tradicionális népi önkormányzatok jogtörténeti vizsgálata a Dél-Dunántúlon (S z e k sz á rd , 2 0 0 2 , 2 5 - 3 9 . p .); N a g y Ja n k a T eo ­ d ó ra : A magyar jo g i néprajz-kutatás eredményei és alternatívái. In: T á rk á n y S z ü c s: i. m ., 8 5 1 - 8 6 2 . p. 5 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (B u d a p e s t, 1967, 1. k ö te t, 131. p .; a to v á b b ia k b a n : T E S z ) 6 A n o n y m u s: Gesta Hungarorum 16., 2 2. F o rd íto tta : P a is D e z ső (B u d a p e s t. 1977, 9 4 ., 100. p .) I Jókai Kódex. XIV-XV. század. B e v e z e té sse l é s je g y z e te k k e l e l­ lá tv a k ö z z é te sz i: P. B a lá z s Já n o s (A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a p e st, 1 9 8 1 ,2 4 . p .) “ T E S z ,! ., 131. p. 9 U o. 10 P o d h ra c z k y Jó z se f: Az „áldom ás" története (S z á z a d o k , II., 1 8 6 8 ,4 . s z . , 2 4 1 . p.) II B o g d á n Istv án : Régi magyar mulatságok (B u d a p e s t. 1978, 1 5 8 -1 6 6 . p .) 12 D u g o n ic s A n d rá s: Magyar példabeszédek és je le s mondások. I -I I. (S z e g e d , 1 8 2 0 ,1.) 13 T E S z I., 131. p.; B o d g á n Istv án : i. m ., 159. p. 14 G rü n n A lb e rt: Adat az áldomásivás történetéhez (E th n o g ra p h ia , 1902, 2 8 6 . p .) 15 1424. F e jé r G y ö rg y C o d . D ip l. X , 6 „ 6 2 8 . p. 16 W e rb ő c z y Istv án : Hármaskönyv (B u d a p e s t, 1 990, H a rm a d ik ré sz , 3 4. c ím 3. §.). M á s fo rd ítá sb a n : „ V á s á rk o r sz o k á s sz e rin t á ld o m á s t iv o tt v a g y is ahhoz szerencsét kívánt."

22

19 T a k á c s L a jo s: Egy bécs pénze! leteszi, két bécs pénzel felveszi (M a g y a r N y e lv ő r, 101., 1 9 77, 3 6 2 - 3 6 6 . p .)

23 T a k á c s L a jo s: i. m ., 3 6 2 . p. 24 T a k á c s L a jo s: i. m ., 3 6 4 . p. 25 H u n fa lv y P ál: i. m ., 2 1. p. 26 M L M a k ó V.A. I0 1 .B .1 . 1 8 0 5 -1 8 0 7 . 3 9. 27 A v á sá ri v ise lk e d é sfo rm á k k ö z ö tt D a n k ó Im re ré sz le te s e n fo g ­ la lk o z ik az a lk u n a k m é g a h e tv e n e s é v e k b e n is m e g ő rz ö tt e le ­ m e iv e l. L ásd : D a n k ó Im re: A piaci és vásári viselkedésformák. In: Népi kultúra - N épi társadalom. X I -X I I . F ő sz e rk .: O rtu ta y G y u la (A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a p e st, 1980, 179. p.). 28 N a g y Ja n k a T e o d ó ra : Jogélet a k é t „ vész ” között (1781-1821)

Makón (M e g je le n é s a la tt) 29 T á rk á n y S z ü c s E rn ő : i. m ., 6 7 7 . p. 30 D a n k ó Im re: i. m ., 9 0 . p. 31 M L M a k ó V .A . 1 0 I.B .1 . 1 8 0 5 -1 8 0 7 . 32 M L M a k ó V.A. 10 1 .B .1 . 1 8 0 5 -1 8 0 7 . 16. 33 R é ső E n sel S á n d o r: Magyarországi népszokások. S z e rk . é s az u tó sz ó t írta: V ereb ély i K in c ső , (B u d a p e s t, O s iris, 2 0 0 0 , 157. p .) 34 M L M a k ó V.A. I0 1 .B .2 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 .6 2 . 35 U o . 34 M L M a k ó V .A .1 0 1 .B .1 . 1 8 0 5 -1 8 0 7 . 158. C s a k fe lid é z z ü k az „ Á to k -z so Itá r” -k é n t is ism e rt 109. z s o ltá r n é h á n y so rá t, a m e ly e k m a g y a rá z z á k , h o g y S e re s F e re n c k ív á n s á g á t m ié rt te k in te tté k is­ te n k á ro m lá sn a k :

„Állíts fö líb e gonoszt, és vádló álljon az ö jo b b keze felől. Mikor törvénykezik, mint gonosz jö jjö n ki; még az imádsága is bűnné legyen. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. És bujdossanak az ö fia i és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. N e legyen néki a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ö árváin! Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

lörtéiei gwnfeV__ *

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! "(Z s o lt. 109, 6 - 1 4 .) 57 Pl. 1 6 9 0 -b en (T a k á c s L ajo s: i. m ., 3 6 4 . p.) 38 A k o c s m a a z o n b a n g y a k ra n n e m c s a k a z á ld o m á s , h a n e m a z ad á s v é te l sz ín h e ly é ü l is s z o lg á lt - b á r e z t sz ig o rú a n tila lm a z tá k m é g a 19. s z á z a d e le jé n is. M a k ó n p é ld á u l e lő fo rd u lt, h o g y a z á ld o m á s ita lra a ta n ú k v a la m e n n y ie n jó l e m lé k e z te k , d e a z a d á s ­ v é te l tá rg y á t k é p e z ő lo v a t, a m e ly a k o c s m a u d v a rá n v o lt k ik ö tv e , e g y ik ü k se m tu d ta e m lé k e z e té b e id é z n i (M L M a k ó V A .1 0 1 .B .I. 1 8 0 5 -1 8 0 7 . 60 .).

45 S z e n d re y Á k o s: i. m ., 127. p .; Kézművesség. In: M agyar Nép­ rajz. III. F ö sz e rk .: D o m o n k o s O ttó (B u d a p e s t, 1991) 46 S z e n d re y : i. m ., 1942, 125. p. 47 R é ső E n se l S á n d o r: i. m ., 157., S z e n d re y : i. m ., 1 942, 127. p. 48 A m u n k a á ld o m á s o k e g y ré s z e k e z d ő , m á s ré s z e v é g z ő á ld o m á s v o lt. K e z d ő á ld o m á s v o lt a fo g la ló b o r, a m e ly e t a g a z d a a d o tt a c s e lé d fe l fo g a d á so k , v a g y a m e ly re p é n z t a d o tt a m e s te re m b e r e k ­ n e k a m e g e g y e z é s t a lk a lm á v a l. A m u n k a b e fe je z té v e l v o lt sz o ­ k á s b a n a d n i a „ trá g y á z ó , a sz á n tó , a k a p á ló , a k a s z á ló é s a g y ű jtő á ld o m á s o k a t, a m e ly e k k ö z ü l a k a p á ló é s g y ű jtő á ld o m á s sz o k o tt

39 P o sz tó b ó l k é s z ü lt rö v id fé rfik a b á t (M N Y É S Z IV., 1 9 65., 9 2 9 .

é te le A ra n y o s s z é k e n a so n k a v o lt. D e a d is z n ó to r is e re d e tile g

P) 40 S z e n d re y Á k o s: A m agyar áldomás (E th n o g ra p h ia , 1 942, 124. p .), B o g d á n Istv án : i. m ., 161. p.

g a z d a k a lá k a -á ld o m á s v o lt. S z e n d re y : i. m ., 1 942, 125. p. 49 U .o . 50 E rrő l ré sz le te s e n : S z e n d re y Á k o s - S z e n d r e y Z sig m o n d : Nép­

41 H u n fa lv y Pál: i. m . 42 E ls ő a d a t a e g y 15 7 3 . é v i m i s k o l c i b i r t o k c s e r é b ő l is m e r t. J e l e n v o lt a b ír ó é s n é h á n y o lg á r . A z á l d o m á s b o r é s é te l v o l t , a z u k k o n p o h a r a t k ü lö n f iz e t t é k , a p o h á r f e l m u ta t ó j á ­

szokások. In: Magyarság néprajza. IV. k ö te t; Népszokások. M a­ g ya r Néprajz. V II. F ö sz e rk .: D ö m ö tö r T e k la (B u d a p e s t, 1990 ); D a n k ó Im re: A m agyar vásárok néprajza. In: Kézművesség. M a­ gyar Néprajz. III. F ö sz e rk .: D o m o n k o s O ttó (B u d a p e s t, 1991,

n a k n e v e „ b o r á l d ó ” v o l t ( S z e n d r e y Á k o s : i. m . [ 1 9 4 2 ] , 1 2 5 .

6 3 7 - 7 0 0 . p .)

P ). 43 M á r 1 3 9 4 -b ő l ism e rt, s a b író é s 12 ta n á c s o s , v a la m in t n é h á n y

51 S z e n d re y Á k o s : i. m ., 1 2 7 -1 2 8 . p.

v e n d é g je le n lé té b e n tö rté n t (S z e n d re y Á k o s : i. m ., 125. p .) 44 K iss Já n o s: Tudományos G yűjtemény , 1823; B o g d á n Istv án : i. m.

i n

A

vörös-ezüst sávozat Imre királyunk ( 1 19 6 — 1204) 1202-ben kelt oklevelének arany füg­ gőpecsétjén tűnik fel; bullájának nyolcszor vágott pajzsán 3 + 3 + 2 + 1 , összesen 9 lépő oroszlánt ábrázoltatott. Ö ccse, II. András ( 1 2 0 5 - 1 2 3 5 ) arany függőpecsétjén 2 + 2 + 2 + 1, összesen hét oroszlán lát­ ható, a párban ábrázolt, egym ás felé lépő oroszlánok között 1 - 1 - 1 (összesen 3) egym ás fölé—alá helyezett kis pajzsocskával.1 (A kérdéses kettős pecsét egy 12 1 7 . évi oklevélen függ; az oklevelet 1266-ban át­ író Aliottus Uguicci császári közjegyző leírta a pri­ vilégium ot, és pecsétjének képszerű ábrázolását is bemutatta.) Váltakozó számú vágásokat és oroszlá­ nokat tüntetnek fel András viasz kettős pecsétjének a cím erpajzsai is.2 M ivel e pajzsábrázolások szim bolikájáról korabeli forrás nem számol be, ma sem tudjuk, mire gondol­ hatott Imre király, am ikor az oroszlánokat pajzsára emelte. A z oroszlán a nemzetközi heraldikában a leg­ gyakrabban ábrázolt cím erképek közé tartozik. Jó né­ hány tudattartalom kötődött hozzá, érthető tehát, hogy a különböző források egym ástól eltérő módon m agya­ rázzák a szim bolikáját. A z egyes állatokról alkotott középkori hiedelmek mindenekelőtt a Bibliának, a tisztelettel övezett egyházatyáknak, valam int a kora­ beli természetleíró könyveknek (főként az állatokkal foglalkozó bestiariumoknak) az állításain alapultak. A legnépszerűbb, legismertebb ilyen „tudom ányos” munka a Physiologius ( ’ Term észetbúvár’ ) volt, am ely szinte korlátlan tekintélynek örvendett, anélkül, hogy állításait bárki is a legcsekélyebb mértékben ellen-

52 D u g o n ic s A n d rá s, 1 8 2 0 .1 . 53 P é n o v á tz A n ta l: A pacséri földm űvelés és állattartás szótára (H . n „ 1975). 54 Id ézi: B o g d á n Istv á n : i. m ., 166. p.

% A HATALOM SZIMBOLIKÁJA Bertényi Iván

A vörös-ezüst sávozat és Aragónia őrizte volna. Elsősorban e munkából szárm azik az a középkori felfogás is, am ely az oroszlánt az állatok királyává, a bátorság, a harciasság jelk ép évé alakítot­ ta. A Physiologusnak a valósággal hom lokegyenest ellentétes közlése szerint az oroszlán mindig szembe támad, böm bölésével előre figyelmezteti áldozatát, erő, bátorság, nagylelkűség (!) jellem zi - olyan tu­ lajdonságok, am elyek teljes mértékben m egfeleltek a középkori lovagvilág kívánalm ainak, s am elyek az egyes gyerm ekm esékben nekik adott szerepek révén hellyel-közzel m ég napjainkban is élnek. A ligha cso­ dálhatjuk, hogy a Keleten és Nyugaton a királyt is szim bolizáló állatot az európai címertörténet során,

Irtani sanle' okoskodhatunk, hogy a címerhasználat m agyarorszá­ a heraldika kialakulásától kezdve szám os uralkodói, gi m eghonosodása idején m ég nem számolgatták pon­ főúri család szerepeltette a címerében. Nem ok nél­ tosan e cím erállatokat, csak azt figyelték m eg, hogy kül vélekedtek úgy egyes 13 . századi kortársak, hogy „so k ” van belőlük. Esetleg úgy is vélekedhetünk, „akinek nincs cím ere, oroszlánt v isel” . hogy (amint több szerző is gondolta) oroszlán(ok) A 1 2 - 1 3 . századi Német-római Birodalom ban a szerepelt(ek) az Árpád-ház ősi, családi címerében. sast a császár hívei, az oroszlánt ellenfelei viselték De ha ezt feltételezzük, jelképként. Feltüntetése m egválaszolatlanul ma­ tehát pártállást is jelö lh e­ rad a kérdés: miért nem tett. Névcím erként jelent szerepelnek az oroszlá­ meg León címerében. De nok a későbbi II. András teológiai szimbólummá király szlavón hercegi is válhatott az oroszlán: címerének a pajzsán. A a „Ju d a törzséből” való 13 . oroszlán Jézus K risz­ tekercsek is oroszlánokat tust jelentette, akinek a tulajdonítanak a m agyar feltámadására utalt az királyoknak, ezek tör­ a hiedelem is, hogy az Imre király 1202. évi arany téneti hitelét azonban a oroszlán nyitott szem ­ Imre király 1202. évi arany Juggőpecsétje (hátoldal) juggőpecsétje (előoldal) nagy távolságon kívül mel alszik. De mégsem csökkenti az „akinek lett kizárólagos K risz­ nincs cím ere, oroszlánt visel” elve. A z tus-szimbólummá a vallásos m űvészet­ „állatok királyának” az ókortól kezdve ben. Rajta kívül szentek (pl. Jerom os) keleten és nyugaton egyaránt m egfi­ és bibliai szem élyek (így Dávid, Márk) gyelhető nagy elterjedtsége és fentebb attribútumaként is szerepel. Ráadásul felsorolt szám os jelentése miatt a ma­ nem kizárólag „pozitív” tudattartalmak gyar királyi cím er esetében nem tekint­ kapcsolódhattak hozzá. Ha valam ely kö­ hető egyértelm űen bizonyítottnak azok zépkori művészi ábrázoláson sárkánnyal szim bolikája. Továbbá, ha feltételez­ harcolt, a jó t képviselte, ha szarvassal, a zük, hogy az Árpádok családi címere rosszat, miként a gonoszt szim bolizálta Imre király 1202. évi arany oroszlán(oka)t ábrázolt, nyomatékosan akkor is, am ikor Szűz M ária karjában függőpecsétje hátoldalának merül fel a kérdés, miért tünt(ek) el a kis Jézussal, lábát a (legyőzött) állat rajza ez(ek) teljesen II. András király uralmát fejére helyezve jelent meg (Oroszlános követően az Árpád-ház szim bolikájából, am ikor az Madonna). együtt ábrázolt vörös-ezüst sávozat nemcsak m eg­ További értelmezési lehetőség, hogy az oroszlán maradt a királyi család jelvényén ek, hanem (miután totemállatként került viselője pajzsára. Ez esetben átalakult az országot szim bolizáló jelképpé) napja­ kb. „e z az ősi oroszlán m egvéd engem ” lehetett a inkban is szerepel a m agyar állam címerben. Persze jelentése. De az is előfordulhatott, hogy valaki azért az is elképzelhető, hogy a több vágásos, több orosz­ viselt oroszlánt, mert olyan hübérúr vazallusa, fam i­ lános ábrázolás túlságosan tömöttnek tetszett, túlsá­ liárisa, katonája volt, akinek oroszlánt ábrázoltak a gosan megterhelte a pajzsot, és a kis felületű pénzek címerében. Ilyenkor azonosító cím erkép volt, a m o­ verőtövein különösen nehéz lehetett kivésni. dem kori egyenruhát helyettesíthette. V égül valaki Valószínűbbnek látszik azonban, hogy a vágáso­ akár utánzásként is felvehette, azaz ö is tartotta makat felváltó kettős keresztes cím er újbóli alkalm a­ gáfolyan n ak, mint valam ely más, oroszlános pajzsot, zása szorította ki az oroszlánokat; a heraldikusok a zászlót viselő személy. M indezek az értelmezések további m agyar cím erfejlődést vizsgálva általában a együtt, esetleg közülük több együttesen elősegíthet­ sávozott pajzsot tekintik az Árpádok családi jelk ép é­ ték az oroszlánok pajzsra kerülését. Fejedelm i csalá­ nek és a kettős keresztet uralkodói szimbólumnak, dokról lévén szó, a m agyar királyok esetében a leg­ íg y pedig az oroszlánok (ábrázolásuk nehézkessége vonzóbb ezek közül talán az uralkodói címerállatra mellett) fokozatosan funkciótlanokká válhattak, hi­ utaló értelmezés lehetett. Volt kutató M agyarorszá­ szen a 13 . század derekától a királyi hatalmat a kettős gon, aki Imre és András cím eres pecsétjei kapcsán kereszttel, az Árpád-házhoz tartozást a sávozattal, a arra gondolt, hogy a hét oroszlán az ezredforduló kettőt együtt pedig a vágásos és a kettős keresztes előtti törzsszövetségben élő hét m agyar törzs, illetve mezők együttes alkalm azásával egyértelműen ki le­ a felettük gyakorolt uralom szim bólum a lenne, a to­ hetett fejezni. vábbi különböző (köztük a II. András alatt használt) Ugyanakkor az ősi totemállat, a turul emlékét a pecséteken eltérő számban ránk maradt oroszlánáb­ 14. századi Képes Krónika miniatúrái megőrizték az rázolások azonban ennek ellentmondani látszanak. utókor számára. Fogas kérdés, hogyan kerültek a vál­ Nem visz közelebb e probléma m egoldásához, ha a tozó számban szereplő állatok Imre, majd II. András m agyarokhoz csatlakozott három kabar törzsnek is király cím erébe.3 tulajdonítunk egy vagy két oroszlánt, legfeljebb úgy

s

A z 19 30-as évek kutatása úgy vélekedett, hogy A z 1930-as évek kutatása a távoli spanyol földön házassági kapcsolat révén. III. B éla m agyar és II. A l­ találta meg a m agyar cím er sávozatában ábrázolt fonz aragon ( 1 1 6 2 - 1 1 9 6 ) király gondosan kimunkált oroszlánok párhuzamait. A 1 2 - 1 3 . századi Hispánia m egállapodásban (az első ismert m agyar házassági kis királyságainak, Leónnak, Kasztíliának és A ra­ szerződésben) m egegyeztek gyerm ekeik egybeke­ góniának az uralkodói gyakori házasságaik révén léséről. Mint az újabb, részletesebb vizsgálatokból szoros családi kapcsolatban álltak egym ással. K irá­ . tudjuk, a szerződést kötő lyi okleveleiken León és két uralkodó 119 6 ápri­ K asztília uralkodói olyan lisában elhunyt, a m eg­ kör alakú díszítményeket egyezésnek m egfelelően használtak, am elyek a Imre (most már király) pápai kancelláriában az és Konstancia (most már oklevelekre rajzolni szo­ a szintén király II. Pé­ kott rotákat mintázták. A ter [Pedro, 1 1 9 6 -12 13 ] pápai roták két koncent­ nővére) vélhetően még rikus körből kialakított ugyanazon év nyarán gyűrűt mutattak, benne vagy kora őszén egybe­ a pápa jelm ondatával. II. András 1222. évi arany­ II. András 1222. évi arany­ keltek. III. B éla és M ar­ A belső kört egy kereszt bullája (előoldal) bullája (hátoldal) git korábbi házassága négy részre osztotta, ( 1 1 8 5 ) jó l ismertté tette a m agyar királyi am ely a pápa nevének a betűit mutatta. családot N yugat-Európa fejedelmi ud­ II. Ferdinánd ( 1 1 5 7 - 1 1 8 8 ) leóni király­ varaiban. M agyarország III. B éla alatt sága idején a kör belsejét nem osztották lett nagyhatalom , am elynek királya im­ négy részre, hanem helyére oroszlánt raj­ már az európai „nagypolitika” résztve­ zoltak, a gyűrűre pedig a (je l,je lv é n y ér­ vőjévé is vált. M argit, III. B éla második telmű) signum vagy sigillum szó került, felesége nemcsak az angol trónörökös amelyet a király nevére és királyságára özvegye volt, hanem V II. L ajos francia utaló, a korabeli pecséteken alkalmazni király ( 1 1 3 7 - 1 1 8 0 ) és Konstancia, kaszszokott felirat kísért. A leóni oroszlánok tíliai hercegnő leánya is. az ország névcím erének címerállatai II. András 1222. évi arany­ Konstancia aragon hercegnőt nem­ voltak. Eredetileg a szászánida-fati- bullája hátoldalának rajza csak udvari lovagok és olyan bájos ud­ mida művészetben fejedelm i (királyi) varhölgyek kísérték el új hazájába, mint a hamarosan szimbólumokként szerepeltek, s hispániai arab köz­ Korlát fia Benedekhez feleségül ment Tota asszony, vetítéssel juthattak el Leónba. E leóni rotákon (ruehanem művészek is (mint pl. a jó „A im eric” királyt dákon) olyan előrelépő, farkukat hátuk m ögé emelő m egéneklő provanszál trubadúr, Peire Vidal és ta­ oroszlánok láthatók, am ilyenek Imre, majd II. András lán Gaucelm Faidit). Ekkor, Konstancia és kísére­ m agyar király pecsétjeinek sávozott cím erpajzsain te tagjainál pillanthatták m eg a m agyarok azokat a nem sokkal utóbb m egjelennek, és am ilyeneket az különböző tárgyakat, am elyeken a leóni oroszlánok esztergomi királyi palota kápolnájának a falán (tö­ díszítésként szerepelhet­ redékesen) feltártak. 119 8 tek. Talán itt látták meg a ban ezt a várban álló, akkor m agyar előkelők Hispáni­ még teljesen el nem készült ából érkező új királynéjuk királyi házat Imre király az lovagi kíséretének a cím er­ esztergomi érseknek ado­ pajzsain az arany mezőben mányozta („...d on avim u s viselt négy vörös cölöpöt, in perpetuum domum rega­ am elyet azok II. Péter ki­ lem in castro Strigonienrály alattvalóiként pajzsra si, que nundum fűit opere is emeltek. (Volt kutató, aki consumata eidem Strigonia leóni és a m agyarországi ensi arch iep iscop o...” ). A oroszlánok hasonlatossá­ festés az épület befejezésé­ ga mellett egyes 12 . és 13. nek végső m űvelete szokott századi francia, aragóniai, lenni. így az esztergomi Oroszlánábrázolás a Physiologusból (miniatúra a kasztíliai valam int leóni oroszlánok és Imre 120 2 . Bibliotheca Augustana kódexéből) királyi pecséteken a trónon évi aranybullájának orosz­ ülő nyugat-európai uralkodók és Imre király 1202. lánjai időben igen közel kerülnek egym áshoz. De évi arany pecsétje királyképének hasonló kéztartását hogyan szerepelhetnek M agyarországon a távoli His­ is m egfigyelte.) pániáéhoz hasonló oroszlánok ábrái? M iért ilyeneket A m agyar pecsétábrázolások és az oroszlános fal­ választott az esztergomi királyi palota festője és Imre festm ények hasonlósága alapján elképzelhető az a király pecsétm etszője?

25

m agyar címertani szakirodalomban immár hét évti­ mer arannyal és vörössel hatszor vágott cím erpajzsa zede általános felfogás, am ely nemcsak az oroszlá­ (azaz arany mezőben három vörös pólyája), valamint nok mintáit kereste a távoli Hispániában, hanem a a sátorábrázolás, am elynek bejáratára ez a pajzs fel vörössel és ezüsttel kilencszer, illetve (más pecséte­ van függesztve, mutathatják az umbóból vízszintes ken) hétszer, összefoglalóan „sokszor” vágott mezeirányban kiinduló (eredeti) fémpántok továbbélését.6 jü pajzshoz is a cölöpöket ábrázoló aragóniai cím er­ E cím erek - ezüst helyett arany sávozatot mutatva pajzsot tekintette olyan mintának, - a m agyar királyi cím erek sávozatát am elyhez igazodva Imre, majd II. mintázzák. András m agyar királyok a KonstanM íg az oroszlános cím erábrázo­ cia kíséretében távoli földről érkezett lások értelmezésénél az a probléma, lovagok pajzsainak m agyar „ellen ­ hogy túl sok jelentést hordozhatnak, párját” kialakították.4 a cölöpök és a többször vágott paj­ Szent István, az első m agyar ki­ zsok - mint általában a mesteralakok rály ( 10 0 0 -10 3 8 ) hordozható hadi­ - szim bolikájánál az okoz nehézsé­ jelvén ye a(z egyes) kereszt lehetett. get, hogy nem tudjuk megfejteni az A zászlótörténeti szakirodalom való­ értelmüket. (Persze nagyon való­ színűsíti, hogy - ha zászlaját III. Ottó színű, hogy kezdetben nem is volt német császár (9 8 6 -10 0 2 ) bíborszínü ilyen - mindössze a tulajdonosuk­ zászlajának a mintájára készítették ra utalhattak.) Semmiképpen nem - István rúdja hegyén kereszttel el­ vihető vissza a 15 . század elé az a látott vörös zászlót használhatott. A z - később közismertté vált - legenda, egyes keresztes zászlót III. Béla alatt am ely szerint K opasz K ároly császár kettős keresztes válthatta fel, majd a II. Ferdinand, León királya címe­ (8 4 0 -8 77) a szaracénokkal szemben rének oroszlánábrázolása (II37) a barcelonai grófsága hősies védel­ kettős kereszt a zászló csúcsáról le­ kerülhetett a zászló szövetére, illetve mében halálosan m egsebesült vazal­ (a zászló ábrázolásának és a pajzsra lusa, G eo ffroy le Valu vérébe mártott helyezett jelképnek a korai időszak­ négy ujjával négy függőleges csíkot ban szokásos egyezése alapján) a húzott a g ró f arany pajzsára, s ezzel kettős kereszt Imre király pajzsán is alakította ki az aragon cím er négy vö ­ m egjelent.5 Látva az aragon lovagok rös cölöpjét. De nem bizonyítható az cölöpös ábrázolású cím erpajzsait, el­ a m ásik legenda sem, am ely szerint képzelhető, hogy Imre király a vörös II. Sándor pápa 1068-ban zászlótar­ pajzsokra nem kettős keresztet, ha­ tói címmel tüntette volna ki Sancho nem ezüsthatást mutató, a fapajzso­ Ram irez aragóniai királyt, s a zászló kat erősítő fémpántokat helyeztetett. ábrázolta volna az arany mezőben Aranybullája ábráján m egfigyelhető, a négy cölöpöt. Ennek fejében a ki­ hogy az oroszlánábrázolásokat mu­ rály országát pápai szuverenitás alá tató sávok mélyebben láthatók, tehát Az esztergomi várkápolna orosz­ helyezte volna. A ki valam ennyire is - e sorok írója úgy véli - technikai­ lánábrázolásának rekonstrukciója ismeri a címerek kialakulásának tör­ lag az eredetileg fából készült pajzs ténetét, nyomban észreveszi, hogy a (Horkai István) vörös szövetbevonatára kerülhettek, 9., sőt a 1 1 . században is korai még míg a pajzsot erősítő fém (ezüstnek ábrázolt, a pe­ cím erekről beszélni, hiszen ezek a 12 . század m áso­ csétlenyomaton kiem elkedő) pántok nem mutatnak dik harmadában alakultak ki Európában. Ezeket elő­ rájuk helyezett cím erkép-ábrázolásokat. re bocsátva már szinte felesleges azt is megemlíteni, A z Imre király által használni kezdett új m agyar hogy a pápa felsőbbségét elism erők sohasem cölöpö­ uralkodói cím er vörössel bevont, fém oroszlánokkal ket viseltek, hanem keresztet vagy a pápai kulcsokat. díszített fapajzsának ezüst fémpántokkal való erősí­ Ráadásul - ismereteink szerint - Sancho nem is lett tését azért is lehet elképzelhetőnek tartani, mert az az egyház zászlótartója. íg y eredetileg jelentés nél­ aragon cölöpöket először feltüntető IV. Ramon Bekülinek tekintve az arany mezőben látható vörös cö­ renguer aragon herceg, barcelonai gróf, provencei löpöket, be kell érnünk a származásukról francia és herceg ( 1 1 3 1 - 1 1 6 2 ) 115 0 -b ő l és 115 7 -b ő l ismert spanyol heraldikusok által vallott nézetnek a bemu­ lovas pecsétjein a normann pajzsokat merevítő, a tatásával, hogy a 1 2 - 1 5 . században cölöpöket mutató pajzsközépböl (a klasszikus ókori umbóból) minden cím erek az átlagosnál nagyobb számban fordulnak irányban kiinduló pántokat lehet m egfigyelni, am e­ elő a mai Francia-Svájcban (Suisse romande) és a kö­ lyek a későbbi aragon cím er cölöpjeinek egyfajta elő­ zépkori Montbéliard grófságban, valamint Burgundi­ képei lehetnek. II. (A ragóniai) A lfon z ( 1 1 6 2 - 1 1 9 6 ) ában, a baseli püspökség egy részében, Provence118 6 . évi pecsétjén már a (csak) többször hasított ban, Foix grófságában, Savoyában, Dauphiné-ben, pajzs látható. A barcelonai A guilar palato 13 . szá­ a nizzai grófságban, azután Navarrában, Béam ban, zadra datált festményén feltűnő Empúries-i grófi cí­ és Aragóniában, északon Brabantban, főleg azokon

119 0 -e s években készültek, és az általunk fentebb a területeken, am elyek a M alines-i család hatalma idézett 119 8 . évi oklevélben említett, be nem fejezett alá tartoztak. M árpedig e család jelképe az arany me­ királyi házra való utalás csak az Imre által folytatott zőben viselt három vörös cölöp volt. M indezek Burépítkezésekre vonatkozik. gundia-Provence irányába mutatnak. Provence örö­ A bizánci udvarban hosszú éveket töltő, s ezért a kösnője, Douce 1112 -b e n beházasodott az aragóniai szkizmatizm us „v ád jáva l” is illetett III. B éla király, grófi, majd királyi családba, s így a családi (arany) aki ráadásul már az 118 0 címerpajzsokon a többször as évek közepén egy fran­ hasított mező a továbbiak 75 cia királylánnyal készült során négy (vörös) cölöp­ házasságra lépni, nem en­ ben állapodhatott m eg.7 aU^i^TO.v gedhette meg magának, M ivel a fejedelm i cím e­ >H*r eut n V Prt tMtci* ¿pviwTcí hogy ne ékesítse székhe­ rek a további fejlődés során A m,»)íi * «tűim,«-*» lii<» ¿fi^i gt lyét egy m egfelelő szín­ szimbolizálni kezdték tulaj­ ? f H y i ,*>T;y • n<»í.i v ^ t c Mp * vonalon díszített egyházi donosaik országait, tarto­ **irt effv't-nrpAgp** % a L í £ épülettel. íg y a várkápolna mányait is, az aragon grófi, bh<« *
portrék a M agyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményéböl. S zerk .: É rsz e g i G é z a . A p e c s é te k le írá sá t k é s z íte tte S ö lc h M ik ló s , fé n y k é p e z te S z e lé n y i K á ro ly (B u d a p e s t, 2 0 0 1 , 4 3 . p ., 2. á b ra é s 4 7 . p ., 2. á b ra ) 2 B á rc z a y O s z k á r: A heraldika kézikönyve (B u d a p e s t, 1897, 3 6 3 . p .; a z 1266. é v i á tíró k ö z je g y z ő i o k le v é l fa c s im ilé jé t lá s d uo ., 3 7 4 . é s 3 7 5 . p. k ö z ö tti á b ra )

3 P a s to u re a u , M ic h e l: Traité d'héraldique (P ic a rd , P a ris, 1979, 133., 135., 136. é s 143. p .); L'aigle et le lion dans le blason m édiéval et moderne. In: Actes du IXe colloque international d'héraldique Cracovie, 4 - 8 septembre 1995. É d ité s p a r S te fa n K. K u c z y n ’sid (A .I. H . W id a w n ic tw o D iG W arsa w a, 1997, p a s sim ); B e rté n y i: i. m ., 5 0 - 5 1 . p. 4 D o n á s z y F e re n c : Az Árpádok címerei (B u d a p e s t, 1 937, 2 1 - 4 2 . p .); S z a b a d o s G y ö rg y : Imre király házassága, aranybullája ( S z á ­ z a d o k , 136, 2 0 0 2 , 3 4 1 - 3 5 0 . p .); S z a b a d o s G y ö rg y : Aragóniai

27

Kons lancia, az első m agyar házassági szerződés királynéja (A c ta H istó ric a , T o m u s C X X II. A c ta U n iv e rs ita tis S z e g e d ie n s is , S z e ­ g e d , 2 0 0 5 ,3 1 - 4 0 . p .). 5 K u m o ro v itz L. B e m á t: A m agyar zászló és nemzeti színeink múltja (H a d tö rté n e lm i K ö z le m é n y e k . Ú j f o ly a m , 1 954, 3 - 4 ., 2 5 - 2 6 . p .) 6 d e R iq u er, M a rti: Heráldica Catalana des de I 'any 1250 a! 1550. V olum II. (E d ic io n s d e l s Q u a d e m s C re m a , B a rc e lo n a , 1 9 8 3 ,4 1 1 . p ., 6 8 . á b ra , 4 2 2 . p ., 6 9 . á b ra , 4 2 4 . p ., 7 1. á b ra , 4 2 5 . p ., 7 2 . á b ra , i!l. 3 6 7 . p ., 11. á b ra )

Décsey Sándor

Zászlóayalázási per (1956) októberében a m agyar hadtörténelemben példátlan esem ényre került sor Nagykanizsán a 27. lövész ezrednél.1 A z alakulat csapatzászlójából a népköztársasági, közkeletű nevén „R ák o si” -címert a parancsnok utasítására kivágták.2 Jelenlegi ismereteink szerint ilyen zászlócsonkítás sem korábban, sem azóta nem történt a mindenkori m agyar fegyveres erőknél. Nem hasonlíthatóak eh­ hez az esethez a világosi síkon 1849-ben történtek. Ismeretes, hogy akkor több honvédzászlót szétvág­ tak, majd a darabokat a tisztek és a honvédek m aguk­ hoz vették. Ezt akkor nem a zászlók m eggyalázása céljából tették, hanem azért, hogy azok ne kerüljenek az ellenség kezébe. Tulajdonképpen tehát megmen­ tették őket a m eggyalázástól.3 Ahhoz, hogy ezt az esetet m egfelelően tudjuk ér­ telmezni, fontos tudnunk néhány dolgot. A zászló a hadseregeknél a legfőbb jelkép és jelképhordozó is egyben. A csapatzászló önmagában megtestesíti a tu­ lajdonos alakulatot.4A zászló tisztelete, csatában való m egvédelm ezése a katonák egyik legfőbb feladata volt. Ha egy alakulat csatában elveszítette a zászlaját, az az alakulat minden tagjára nézve a lehető legna­ gyobb szégyen volt. Gyakran a legénység megtizede­ lését és az alakulat feloszlatását vonta m aga után. A zászlón található jelképek, cím erek és egyéb motívumok világosan és félreérthetetlenül jelz ik a szem lélő számára, hogy az adott alakulat m ely or­ szág haderejébe tartozik, valam int azt, hogy mik a legfontosabb „szentségek” a számára. A 20. század elejéig sok zászlóról még azt is meg lehetett tudni, hogy ki az adott ország uralkodója. Sok országban, így M agyarországon is, a katonák a zászlóra tették le

I

Q

C

Z

/ sJ ö

7 P a s to u re a u , M ic h e l: L ’origine suisse des armoiries du ro­ yaum e d ’A ragon. In: P a s to u re a u , M ic h e l: L ’hermine et le sinople. E tu d e s d 'H é r a ld iq u e M é d ié v a le (L e L é o p a rd d ’O r, P a ris, 1982. 9 5 - 1 0 2 . p.) 8 B e rté n y i: i. m ., 6 9 - 7 1 . p. 9 G e n th o n Istv án : Magyarország művészeti emlékei. 1. (B u d a p e s t, 1959, 8 9 . p .); P ro k o p p M á ria - W ie r d l Z s u z s a n n a : Újabb kutatá­ sok az esztergomi várkápolna oroszlános freskójához (K é z ira t, m e g je le n é s ala tt).

az esküt. A h ogy a korabeli (194 9-es) honvédeskü fo ­ galmazott: „ ...Zászlóinkat szabadságharcos elődeink

példáin lelkesülve, győzelemre viszem. Parancsnoka­ inkat, zászlóinkat, bajtársaimat megvédem, fegyvere­ inket és egyéb harci eszközeinket el nem hagyom....” 19 56 őszén, a forradalom során az egyik legfon­ tosabb szim bolikus cselekedet országszerte a „R ákosi-cím er” eltávolítása volt. Zászlókról, épületekről, mindenhonnan pillanatok alatt eltűnt az elnyomást megtestesítő, szovjet jelleg ű szimbólum. A forrada­ lom és szabadságharc jelkép e lett a lyukas közepü zászló és a koronátlan kiscím er.5 M íg az utcán, a ci­ vilek között a rendszerrel való elégedetlenségnek ez teljesen elfogadott form ája volt, addig a katonáknál az ilyen jelleg ű „vélem énynyilvánítás” korábban el­ képzelhetetlennek látszott.

A nagykanizsai események röviden Tekintsük át röviden, hogy m ilyen esem ények zajlottak le a forradalom és szabadságharc idején a nagykanizsai alakulatnál. Ebben segítségünkre van az a jelentés, amit az esem ények után készítettek az ezred tisztjei.6 Természetesen nem szabad figyel­ men kívül hagynunk, hogy a jelentéseket az esem é­ nyekben érintett tisztek írták önmaguk és közvetlen bajtársaik tevékenységéről, tehát semmi esetre sem nevezhetők elfogulatlannak. Ennek ellenére az egyes katonai alakulatok magatartásának vizsgálatához el­ engedhetetlen (és pótolhatatlan) forrást jelentenek. A z október ,23-ai budapesti történésekről a rá­ dióból értesültek. 24-én, hajnali 4 órakor Ü veges Lajos őrnagy, ezredparancsnok7 riadót rendelt el, 5 órára pedig az összes gépkocsi előállt, kiosztották a lőszert és elsőfokú harckészültség lépett életbe. A szem élyi állom ány egységes volt a tennivalókat il­ letően: „ Menjünk Budapestre! Mi majd elbánunk az ellenforradalommal! ” A laktanyában hangszórókon keresztül hallgatták a rádió adását. N agy Imre sze­ m élye megosztotta az állományt, ám azt mindenki helyeselte, hogy Kádár János lett a Központi Veze­ tőség első titkára.8 (N e feledjük: a beszám oló 1956.

Jog )«1éaeiís2t(Rle\— /

december 30-ai dátummal készült!) A városban le­ zajlott felvonulás során leverték a vörös csillagokat a középületekről (Gépgyár, Tanácsháza stb.), ledöntötték a szovjet hősi em lékm űvet, kivágták a címert a zászlókból, illetve külföldi katonák sírjait dúlták fel a beszámoló szerint. 26-án általános sztrájk kezdődött a városban. A diákok csatlakoztak a G épgyár dolgozóihoz, és de­ legátust küldtek a laktanyához, azzal a céllal, hogy a katonákat bevonják az esem ényekbe. Ü veges őrnagy tudatta a küldöttséggel, hogy a katonák nem vonul­ nak fel, de egyetértenek a követelésekkel. 10 óra után 1 4 - 1 5 ezer fős tömeg érkezett a laktanyához, „le a vörös csillaggal, le a ruszki ruhával” kiáltásokkal. Felolvasták a 13 pontot, és fegyvert akartak szerezni. M egpróbálták betömi a kaput, de ezt az őrség m eg­ akadályozta. A parancsnok döntése alapján 5 0 -6 0 katona kiment a városba, és csatlakozott a felvonu­ lókhoz. Erre a tömeg elhagyta a laktanya környékét. Ü veges őrnagy tárgyalt a helyi ellenforradalm i veze­ tőkkel, hogy húzza az időt, s ne kelljen fegyvert osz­ tania a civileknek.9 Este 2 0 0 -3 0 0 fő részeg betörte a laktanya kapuját, és rálőttek az őrkatonákra. 13 géppisztolyos tiszt elállta az útjukat, mire a tömeg ki­ hátrált a laktanyából. U gyanekkor nagy tömeg gyűlt össze a Pártház előtt a városban, amit honvédtisztek védtek. Lövöldözés tört ki a téren lévőkkel. 30 fő­ nyi fiatal a laktanyához ment, ahol segítséget kértek a pártházat védő „ávó so k ” ellen. Tervük azt volt, hogy egy tűzoltóautót feltöltenek benzinnel, és ezzel felgyújtják az épületet. Erre a parancsnok két harc­ kocsit irányított a pártház védelm ére. 27-én a tömeg hangulata radikalizálódott, a tárgyalások nem vezet­ tek eredményre. Fegyvereket, autókat és kíséretet akartak, hogy Budapestre menjenek. Megtámadták a tiszti épületeket (lakásokat), fegyverek és ávósok után kutattak. A tisztek hangulata ennek m egfelelően rossz volt, féltették a családjaikat. M egszervezték a tiszti házak védelm ét.10 28-ától a katonák kiszállásokat hajtottak végre a rend helyreállítására, párttitkárok, tanácselnökök m egvédésére, többek között Csurgón, Letenyén, G a ­ lambokon, Kiskom árom ban. A tiszti állom ány hangu­ lata megingott, a vezetés nem volt szilárd. A politikai tisztek, akik nem nézték jó szemmel Ü veges őrnagy és az egyik helyi forradalmi vezető. Békéi tárgyalása­ it és egyre szorosabb kapcsolatát, igyekeztek maguk köré vonni a „m egbízható” tiszteket." 30-án a Nemzeti Bizottság leváltotta Ü veges őrna­ gyot a helyőrség-parancsnokságról. A Pártházat védő tiszteket visszavonták. Velük együtt a pártbizottság titkára is bement a laktanyába, ám a parancsnok utasítást adott, hogy fegyverezzék le és rakják ki a laktanyából. Este utasítás érkezett, hogy az alakulat alakítsa meg a Forradalmi Katonai Tanácsot (F K T ).12 A tartalékos tiszti tanfolyamon lévő egyetem isták követelték, hogy szereljék le őket, mert Budapestre akarnak menni, s harcolni. A parancsnok ebbe be­ leegyezett.13 Ugyanezen este az ezred tisztjei közül

hatan (köztük 3 politikai beosztású) két civil pártve­ zetővel (a letenyei járási és a nagykanizsai városi bi­ zottság első titkára) Jugoszláviába m entek.14 3 1-é n éjszaka 2 órakor riadót rendeltek el, majd megkezdődött a F K T m egválasztása, amelyen jelen volt a városi Nemzeti Bizottság két tagja is .15 A Ta­ nácsba összesen 19 főt választottak meg, szemben a parancsban javaso lt 9 - 1 1 fővel. Képviseltette magát a tisztikar, a tiszthelyettesek és a legénység is .16 A je ­ lentés leszögezi, hogy a F K T szovjetellenes volt, s a fegyveres harcra buzdított. Ekkor történt a minket leginkább érdeklő esem ény is. „ Gosztonyi László őrmester, a FKT tagjának ja ­

vaslatára, Üveges Lajos őrnagy utasítására megbecstelenítették a csapatzászlót. Fazekas Antalfőhadnagy és Gergely Menyhért hadnagy bicskával kivágják a címert és a földön összetapossák. ” 17 A jelentés szerint 3 1-é n kezdődött a katonák szö­ kése az alakulattól. M indeközben a párthoz hű tisz­ tek között illegális kommunista szervezkedés indult a laktanyában. A november 1 -je és 4-e közötti időszakot legjob­ ban a zűrzavar szóval lehetne jellem ezni az alaku­ latnál. K ülönféle mendemondák kaptak szárnyra (volt horthysta tisztek át akarják venni a város pa­ rancsnokságát, egyes tisztek fegyvert osztanak stb.). A tisztikar névsorát kiadták a Nemzeti Bizottságnak (név, rendfokozat, születési hely és idő, anyja neve, beosztás, származás). A z ezredparancsnok politikai helyettesének irodájából eltűntek a politikai helyette­ sek káderlapjai, a pártaktivisták névsora. N ovem ber 3-án érkezett a hír, hogy Dombóváron nagy létszámú szovjet páncélos egység van. M egkez­ dődött az ellenállás előkészítése. 3000 lánggránátot töltöttek fel és harckocsiaknákat málháztak gépko­ csikra. Kiosztották az „M ” zárolt fegyver és a ruha egy részét. 80 ezer lőszer tűnt el a laktanyából.18 Összeült a FK T , am ely két javaslatot tárgyalt meg. A z egyik szerint az alakulat felveszi a harcot a szov­ jetekkel, m íg a másik szerint „ az ezred menjen szét az

erdőkbe és folytasson gerilla harcot a szovjetek ellen. Végül mégsem tudtak dönteni ezekben a kérdésekben és úgy határoztak, kimegy az egység utakra és ha jö n ­ nek a szovjet csapatok leteszik a fegyvert. ” 19 Novem ber 4-én lemondott a városi Nemzeti B i­ zottság és a F K T is. 5-én reggel a szovjet csapatok megérkeztek N agykanizsára. Fegyveres ellenállás­ ra nem került sor. A z alakulat tagjai közül többeket őrizetbe vettek, de később szabadon bocsátották és tartalékállom ányba helyezték őket.20 Ennyiről szólt a jelentés. A parancsnok mindezek­ hez a következő m egjegyzéseket tette. „A címert gya­

lázatos módon vágták ki annak ellenére, hogy olyan parancsot kaptak a törzsfőnök helyettes vezetésével, hogy a Címert fejtsék le, vagy varrják le, és a gép­ gyár kiküldött munkástanácsa arra kért bennünket, hogy a csapatzászlóra az új Kossuth Címert felvarrják. ” Továbbá állítja, hogy a pártfunkcionáriusokat nem fegyverezték le, és a szökések csak november

totwüswnie 4-én kezdődtek ( 16 katona és tiszthelyettes). A z egyetem isták leszerelése csak nappal volt lehetséges, vélem énye szerint az anyagok leadása és az utazás miatt. Emlékezete szerint a F K T két javaslata novem ­ ber 3-án a gerillaharc, illetve a fegyverletétel volt a szovjetek előtt.

és akik ezt elkövetik, hadbíróság elé kell állítani, a legénységet pedig szét kell szórni. ”27 Fazekas Antal főhadnagy: „Én ebben annyiban vettem részt, hogy a csapatzászlót tartottam, amíg ki lett vágva. Határozottan tagadom, hogy én is vágtam volna. ”28 Gosztonyi László őrmester, az értelmi szerző a következőket vallotta: „...javasoltam, hogy a csa­

A vizsgálat Ü veges L ajos őrnagy ügyét ezzel korántsem zárták le. Mint oly sok tiszt esetében, nála is a felü lvizsgá­ lat következett. Ez volt hivatott eldönteni, méltó-e arra, hogy továbbra is a Néphadsereg kötelékében szolgáljon. 19 57. január 19-én a Pf. 72 0 3 21 alakulat felülvizsgálati bizottsága rendfokozata m eghagyása mellett tartalékos állom ányba helyezte, háromhavi illetmény m egítélésével.22 Ü veges őrnagy a bizottság jegyzőkönyvéhez a következőket fűzte hozzá: „...a

Katonai Tanács választásán Gosztonyi őrmester ja ­ vaslatot tett arra, hogy a csapatzászlóról a Köztár­ sasági Címert távolítsuk el. És mivel a MAORTüzem küldöttei, akik szintén jelen voltak a tanács válasz­ táson és akiktől a csapatzászlót is kaptuk annak ide­ jén hasonló kéréssel fordultak hozzám azzal, hogy ők majd az új Kossuth címert fogják ráhímeztetni. így következett he a csapatzászlóból a címer kivágása. ” 23 Február 22-én kelt döntésével a Pf. 7 1 1 5 24 Tiszti Fe­ lülvizsgálati Bizottsága az előző döntést jóváhagyta, de hozzátették, hogy „a Honvéd Esküben és a sza­

bályzatainkban a csapatzászlóra vonatkozó tételek megszegéséért, a csapatzászló meggyalázásáért Üve­ ges őrnagy ügyét a Hadbíróságnak javasoljuk átad­ ni. ”25 A határozatban szerepel, hogy Ü veges öm agy hozzáfogott N agykanizsa szovjetek elleni védelm i tervének kidolgozásához, s egy „Szabad K anizsa” rádióadó létrehozása céljából leszereltette a som ogycsicsói A V H rádió-zavaró berendezést. A K aposvári Katonai Ü gyészség a N épköztársa­ ság megdöntésére irányuló szervezkedés bűntetté­ nek gyanúja miatt rendelt el nyomozást az ügyben 19 57. július 6-án.26 A vallom ásokban végig jelen volt a zászló m egcsonkításának kérdése. Minden katonai tanú, aki jelen volt a tanácsválasztáson, nyilatkozott az esetről, tehát valószínűsíthető, hogy a kihallgatók nagy hangsúlyt fektettek a kérdés tisztázására. Abban nagyjából egyetértenek a tanúk, hogy Gosztonyi őr­ mester tett javaslatot a cím er eltávolítására. Ü veges öm agy adott rá utasítást. Z akor Sándor főhadnagy, az ezred törzsfőnökhelyettese kapott utasítást a csa­ patzászló kiadására, és jelen volt, am ikor Fazekas fő­ hadnagy eltávolította a címert. Zakor a következőket tette még hozzá: „Határozottan állítom, hogy a tömeg

ezt nem követelte. Az én véleményem, hogy abban az esetben is, ha idejét múlta is a csapatzászló, akkor sem szabad megcsonkítani, mivel ebben az esetben a [Hadtörténeti] Muzeumnak kell átadni, valamint az az egység, amelyiknek a zászlója megsemmisül, illet­ ve megbecstelenítik, abban az esetben parancsnokok

patzászlóban még mindig a Népköztársasági címer van, és azt ki kell cserélni Kossuth címerre, vagyis csináltassunk bele Kossuth címert. ” A z ő tudomása szerint Fazekas és Z akor főhadnagyok, valamint egy honvéd hajtották végre a kivágást. M ég hozzátette: „ Meg kívánom jegyezni, hogy az, aki a csapatzászlót

megcsonkítja, elhagyja, vagy az ellenség kezére adja, a szabályzatok értelmében hadbíróság előtt fele! tet­ teiért. Én ezekre akkor nem gondoltam. ”29 Fentieket három héttel később már így adta elő: „A javaslato­ mat elfogadták és többek között Fazekas főhadnagy több tiszttel elment, hogy eltávolítsa a csapatzász­ lóból a címert. Nemsokra rá visszatértek, Fazekas kezében a csapatzászlóból kivágott Népköztársasági címer volt. Majd odament Üveges őrnagyhoz, átad­ ta neki a zászlódarabot. Én a javaslatommal nem ezt akartam, mert tudatában voltam annak, hogy a csapatzászló megcsonkítása, abban való részvétel bűncselekmény. A javaslatommal azt akartam elérni, hogy vagy új zászlót kéríink, vagy esetleg az új címert ráhímezzék a régi helyére. Megkívánom jegyezni, hogy tudomásom van arról, hogy a csapatzászlót, ha elavult, akkor a muzeumba kell helyezni. ”30 Ü veges Lajos a N agykanizsai rendőrkapitánysá­ gon a következőket vallotta: „ ...magamhoz hívattam

Zakor főhadnagyot és közöltem vele, hogy a címert varja le, fejtse le vagy bontsa le. O az utasítást meg­ értette és Fazekas főhadnagyot, valamint még egy fő t kijelöltem, akivel Zakor eltávozott. Majd később viszszatértek és Fazekas főhadnagy átadta a címert, mely ki volt vágva a zászlóból. [...] a gyűlés befejeztével tudtam meg, hogy Fazekas főhadnagy a kiadott uta­ sítás ellenére bicskával vágta ki a címert, amelyben segítette őt Gergely hadnagy is. Későbbiekben Zakor főhadnagy jelentette, hogy a címer kivágását nem tudta megakadályozni, mivel Fazekas ittas volt és a pisztolyával hadonászott. ”31 Szurgyi Barnabás százados szerint ez október 29én este történt, és Ü veges őrnagy vetette fel. Ha nem teszi, senkinek nem jut eszébe.32 Vajtai István főhad­ nagy szerint is a parancsnok volt a kezdem ényező.33 Bodnár Béla tartalékos örvezető vallom ásában így fogalmazott: „Üveges ezt a kérdést el tudta volna

kenni olyformában, hogy nem teszi fe l a javaslatot a személyi állomány felé, esetleg ha követelték volna, hivatkozott volna arra, hogy most más komolyabb problémák vannak. ”M A Katonai Ü gyészség Ü veges Lajos őrnagyot 19 57. július 19-én előzetes letartóztatásba helyezte.35 Szeptem ber 1 0-én határozat született a vádlott v ag yo ­ nának zár alá vételéről, m ivel „a bűnvádi eljárás so­

I

Jog

felni sandele/ rán előreláthatóan a cselekmény súlyosságánálfogva vagyonelkobzás is meg lesz állapítva. ”36 Szeptem ber 4-én határoztak a nyom ozás befejezéséről, másnap a nyomozás anyagát ismertették Ü veges Lajossal, aki - többek között - az alábbi kiegészítést tette: „Za-

kor főhadnagy vallomásának azon része nem fedi a valóságot, hogy tőlem kapott utasítást, hogy a csa­ patzászlóból a címert vágja ki. Én kértem őt, hogy a címert varrja le, fejtse ki, de arról nem volt szó, hogy bicskával, durván vágják ki. ”37 A szeptember 30-án kelt vádirat a következőkép­ pen fogalmazott az esettel kapcsolatban. Október 3 1 én, a gyűlésen „javasolták, hogy a csapatzászlóban

még mindig vöröscsillagos címer van és hogy már mindenhonét eltüntették, ezt is tüntessék el. Üveges őrnagy ekkor elodázhatta volna a kérdést, de saját kezdeményezésére utasítást adott Zakor főhadnagy­ nak, hogy a csapatzászlóból a címert tüntesse el. mint az ezred törzsfőnök helyettese. Fazekas főhadnagy italos állapotban bicskával durván megcsonkította a csapatzászlót, a címert pedig bevitte a gyűlésre és ott dobálták és rá is tapostak. A címer kivágását a tömeg nem követelte. ”38

A tárgyalás A tárgyalást 19 58 . jan u ár 2 2 - 2 3 -á n folytatták le a N agykan izsai Járásb íróság épületében, a K ap o s­ vári Katonai B író ság előtt. Itt a Tanács elnökének kérdésére Ü veges L ajo s I. rendű vádlott a követ­ kezőket adta elő. „ 1956. október 31-én a Katonai

Forradalmi Tanács megválasztásának alkalmával Gosztonyi törzsőrmester [sic!] indítványt tett, hogy az ezred csapatzászlójából a köztársasági címert ki kell vágni, illetve el kell távolítani, mivel a MAORT vezetősége ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy egységemnek új csapatzászlót fo g adományozni. Gosztonyi törzsőrmester indítványát a jelenlévők elfogadták, majd parancsot adtam Zakor főhad­ nagynak, ezred törzsfőnök helyettesének, hogy a csapatzászlón tévő köztársasági címert fejtse le, vagy bontsa le. Nem fe d i a valóságot az a körül­ mény, hogy Zakor főhadnagynak olyan irányú pa­ rancsot adtam volna, hogy a köztársasági címert a csapatzászlóból vágják ki. A jelenlévők között tartózkodott Fazekas főhadnagy, aki egy beosztott tisztem volt, ittas állapotban a helységet elhagyta, majd Gergely hadnagy segítségével a csapatzászlót a zászlótartó tokból kivették, majd a csapatzászlót durván megcsonkították, illetve zsebkéssel a címert a zászlóból kivágták. Ezen cselekményüket Zakor főhadnagy ezred törzsfőnök helyettes már nem tud­ ta megakadályozni. A kivágott címert Fazekas és Gergely hadnagyok lehozták bemutatni a kultúrte­ rembe, majd a címert átvettem tőlük és az asztalra helyeztem. Nem fe d i a valóságot az a körülmény, hogy a csapatzászlóból kivágott címert a sarokba dobtam és azt a beosztottak megtaposták. ” 39

Zakor Sándor a tárgyaláson tett vallom ásában már azt mondta, hogy Gosztonyi őrmester javaslata után a vádlott közölte vele, hogy a csapatzászlóból a címert vágja ki, vag y varrassa le. A kivágást az ittas álla­ potban lévő Fazekas főhadnagy követte el, de nem bicskával, hanem ollóval. „Ezt követően az utasítást

végrehajtva a csapatzászlóból kivágott címert levit­ tük a gyűlés színhelyére, majd bemutattam I. rendű Üveges Lajos vádlottnak, aki a kivágott címert magá­ hoz vette, majd a sarokba dobta. ”40 Szurgyi Barnabás százados szerint a kivágott címert Ü veges „az egység előtt felmutatta, majd a sarokba dobta. ”41 Ezt a ver­ ziót erősítette m eg Vajtai István főhadnagy vallom ása is. Érdekes módon Fazekas Antal volt főhadnagy, a tárgyaláskor már polgári egyén, a bíróság előtti val­ lomásában említést sem tett a csapatzászlóval történ­ tekről. Gosztonyi László volt őrmester a bíróság előtt tett vallom ásában elismerte, hogy ő tette a javaslatot a cím er kivágására, amit a vádlott elfogadott. Tudom á­ sa szerint a kivágást Z akor főhadnagy hajtotta végre, majd a címert a vádlott a sarokba dobta.42 Érdemes m egjegyezni, hogy a meghallgatott összesen 47 tanú közül mindössze 8 említette az esetet vallom ásában. Természetesen a tanúk között voltak civilek, illetve más alakulatbeliek is, akik nem voltak jelen a gyű ­ lésen, más kérdésekben voltak beidézve (27 fő). A további 12 fő, aki az alakulat tagja volt, nem tett említést az esetről, vagy nem volt jelen a gyűlésen, v ag y nem tartotta említésre méltónak az esetet, és az ügyész sem kérdezett rá. Ezt a két utóbbi lehetőséget a magunk részéről kizártnak tartjuk.

Az ítélet A bíróság Ü veges Lajos tartalékos őrnagy vádlottat bűnösnek mondta ki a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevé­ keny részvétel bűntettében, ezért 4 év börtönre, mint főbüntetésre, lefokozásra, egyes állam polgári jogai gyakorlásától 3 évi időtartalomra történő eltiltásra, valam int vagyona egynegyed részének elkobzására, mint mellékbüntetésre ítélte 19 58. január 23-án kelt ítéletében.43 A z ítélet indoklásában a zászlóval történ­ teket így foglalták össze: „A gyűlésen I. rendű vádlott az elnökségben foglalt helyet és amikor a gyűlésen az egyik beosztottja felvetette, hogy miért van még mindig a régi címer a csapatzászlóban, I. rendű vád­ lott, bár a körülmények erre egyáltalán nem kénysze­ rítették, önként, minden különösebb ráhatás nélkül utasítást adott egyik beosztott tisztjének, hogy a csa­ patzászlóból a címert nyomban tüntesse el, mire azt bicskával durván kivágták, és még a gyűlés tartott, amikor a kivágott címert a terembe bevitték és az asz­ talra dobták, ami aztán huzamosabb ideig a kultúr­ terem sarkában hánykolódott, ott taposták, semmibe vették. ’,44 A z ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik pedig enyhítésért fellebbeztek.

Jog toriwtszánk

A M agyar N épköztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégium ának Különtanácsa 19 58. április 1-jén megtartott zárt tárgyalásán az elsőfokú ítéletet ellen bejelentett fellebbezéseket elutasította.45 Termé­ szetesen nem csak a csapatzászló m eggyalázása miatt ítélte el a bíróság Ü veges Lajost. A teljes hitelesség kedvéért álljon itt az ítéletben szereplő cselekm ények rövid listája, amiket külön-külön már érintettünk. 1956. október 23. után alakulatánál rendet és fegyel­ met tartott. Biztosította a pártház védelmét, tömegtüntetéseket, szoborledöntéseket akadályozott meg, sortüzet is parancsolt (áldozatokkal nem járt). 1956. október 29-én részt vett a V árosi Gépgyárban tartott nagygyűlésen, ahol főként az ő leváltását követelték. Felszólalásában kijelentette, hogy a nép mellett van, igaz m agyar ember, és hogy kész m egvédeni a vá­ rost a szovjetektől. (E gyes tanúk elmondása szerint még édesapja vitézi cím ére is hivatkozott m agyarsá­ ga bizonyítása érdekében.) A helyőrség-parancsnoki teendőket így is át kellett adnia. Természetesen egy civil fórumnak sem m ilyen jo g a nem volt egy kato­ nai vezető leváltásához. A továbbiakban szoros kap­ csolatot tartott fenn a városi Nemzeti Bizottsággal és forradalmi gyűlésekre járt. 1956. október 3 1-é n az elnökségben foglalt helyet a F K T választógyülésén, eközben utasítást adott arra, hogy a csapatzászlóból tüntessék el a címert. M ég aznap visszahívta a helyi pártbizottságból a katonai őrséget, megtiltotta, hogy a pártbizottság munkatársai bevonuljanak a laktanyá­ ba, és katonáknak öltözzenek, majd, am ikor m égis megérkeztek, lefegyverezte és elküldte őket. Hoz­ zájárult ahhoz, hogy az alakulat kémelhárító tisztjeit letartóztassák. 1956. november 1-jén Som ogyudvarhelyre ment, hogy helyreállítsa a rendet a környező határőrőrsökön. Közben utasítására a som ogyudvarhelyi nemzetőrök a határőrségtől fegyvereket kaptak. Som ogycsicsón meglátogatta az ottani A V H -s rádióállomást, a sorállom ányt bevonultatta az egységéhez, az elromlott rádiót pedig megpróbálta megjavíttatni, hogy annak segítségével „Szabad-N agykanizsa” rá­ dióadót létesíthessenek. M ég Som ogycsicsón arról értesült Kaposvártól, a hadosztály forradalmi bizott­ ságától, hogy szovjet csapatok közelednek feléjük. A vádlott belejelentette, hogy kész harcolni a szovjetek ellen. 1956. novem ber 2-án a F K T ülésén ismertette a N agykanizsa védelm ére vonatkozó elképzeléseit, továbbá intézkedett harckocsiaknák és lánggránátok előkészítéséről. Előbb mozgósítást akart elrendelni a városban, majd ennek lehetetlenségét belátva két tisztet küldött ki, hogy a nemzeti bizottságnál gyüle­ kező önkénteseket fegyverkezelésre oktassák. 1956. november 4-én arról értesült, hogy K aposvár szovjet kézre került, a letartóztatottak - köztük hadosztályparancsnoka - kiszabadultak. Ez utóbbitól utasítást kapott a forradalmi bizottság letartóztatására és a „rendcsinálásra” , aminek nem engedelmeskedett. E l­ tűrte, hogy a pánikba esett katonák elhagyják a lakta­ nyát, hogy fegyvert és löszért vigyenek m agukkal; az ellenállástól azonban intette őket. Dél körül a kato­

32

nákat bevonta a laktanyába, és fegyvereiket leadatta. M indezekből látható, hogy tevékenysége igen kétol­ dalúnak nevezhető, tetten érhető benne a sok akkori tisztre jellem ző irányváltás, ami október 28-a után következett be. Ü veges Lajos volt őrnagy tehát jogerős ítélettel börtönbe került, többek között, a csapatzászló meggyalázásáért. A részleges közkegyelem ről szóló 1959. évi X II. törvény 2. §-a alapján büntetése a felére csök­ kent. A kitöltött fogva tartási idő napra pontosan 2 év volt (19 5 7 . jú liu s 19 .- 19 5 9 . július 18.). A Kaposvári Katonai B íróság N T 359/37/1990. számú határozatá­ val az ítéletet sem misnek nyilvánította. 1990. február 28-án Ü veges Lajost tartalékos alezredessé léptették elő. 2 0 0 1. február 15-én hunyt el.46

Mi tö rté n t va ló já b an A z egym ásnak helyenként el lentmondó val lomások dzsungelében egy valam i biztos. A 29. L övész Ezred 19 50M csapatzászlójából a „R ák o si” -címert kivág­ ták. H ogy valójában mire adott utasítást a parancs­ nok, beosztottai az ő parancsa alapján jártak el, vagy önhatalmúlag átértelmezték azt, esetleg eleve félre­ érthető volt, már soha nem fogjuk megtudni. Azt az ügy minden szereplőjének tudnia kellett volna, hogy szabályellenes, amit tesznek. Ezzel többen utólag, a vallom ástételkor pontosan tisztában voltak. Október 3 1-é n éjszaka, a - vélhetőleg - felfokozott hangula­ tú gyűlés közben többen m egfeledkeztek esküjükről, szabályzataikról. Ez minden korban elfogadhatatlan egy katonától, különösen egy hivatásos tiszttől. Nem tudhatjuk, hogy kire mekkora nyom ás nehezedett, m ilyen érzések kavarogtak a szereplőkben. N e feled­ jü k , az október 28-ai fordulat után vagyunk, am ikor a hadsereg vezetői ellenforradalom helyett hirtelen forradalomról, a nép jo g o s követeléseiről kezdenek beszélni. Sok tiszt elbizonytalanodott, egyesek - akik addig felléptek a felkelők ellen - most félni kezdtek a felelősségre vonástól, m íg mások igazolni látták ko­ rábbi magatartásuk helyességét. Hogy a konkrét esetben mi vezethette Ü veges őr­ nagyot a kérdéses utasítás kiadásához, nem fogjuk soha megtudni. Talán bizonyítani kívánta beosztott­ ja i előtt, hogy teljes mértékben szimpatizál a forrada­ lommal. Félt, hogy könnyen a „rossz oldalon” találja magát, ha nem próbál meg forradalmibbnak lenni mindenkinél. Gosztonyi őrmester bizonyára nem gondolta át, hogy javaslata m ilyen következm ények­ kel jár. Zakor főhadnagy hibát követett el, am ikor teljesítette parancsnokának a csapatzászló kiadására vonatkozó utasítását. A szolgálati szabályzat nem csak lehetőséget biz­ tosít a törvénytelen és szabályellenes parancs m eg­ tagadására, hanem egyenesen kötelezi erre a beosz­ tottakat. H ogy Fazekas főhadnagy ittas volt-e, vagy csak a forradalmi hevület fűtötte tette elkövetésekor, teljesen lényegtelen. M eg kell jegyezni ugyanakkor,

történeti szemle

hogy - jelenlegi ismereteink szerint - Ü veges L ajos őrnagyon kívül az eset szereplői közül senki más nem került bírósági felelősségre vonás alá a zászlócsonkí­ tás miatt. Hogy van-e, és ha igen, m ilyen összefüggés ezen esem ény és aközött, hogy a tárgyaláskor már sem Gosztonyi őrmester, sem Fazekas főhadnagy nem volt hivatásos állom ányban, egyenlőre nem de­ rült ki. A címert kivágták a csapatzászlóból.47 L e lehetett volna takarni, például kétoldalt egy-egy vörös színű anyagdarabbal.48 A parancsnok által többször említett lefejtés az adott körülmények között kivitelezhetet­ len volt. Azt csak mühímző műhelyben, m egfelelő gépekkel lehetett volna elvégezni. Természetesen felsőbb utasítás hiányában m indegyik m egoldás bün­ tetendő lett volna. Külön említésre méltó, hogy m ek­ kora hangsúlyt kapott a vádlott védekezésében az, miszerint a kivágott címert nem dobta a sarokba, azt nem taposták meg. Érdekes módon, 1957-ben, am ikor a „R ák o si” -címert felváltotta a „K ád ár” -címer, a katonai alakula­ tok részére nem rendszeresítettek új zászlót, hanem a m eglévőket bevonták a Hadtörténeti Múzeumba,

és központilag fejtették el a régi címereket. Ezek he­ lyére került az új címer. Ezzel jött létre a módosított 19 50 M csapatzászló, mert nem egy új zászlót rend­ szeresítettek, hanem a korábban már kiadott darabok kivitelezését m ódosították.49 A z eset megtörtént, a m agyar hadtörténelem gaz­ dagabb lett egy különleges epizóddal, am ely m essze túlmutat önmagán. Ismételten rávilágított arra, hogy a 20. század emberének életében m ilyen fontos sze­ repük van a jelképeknek, szimbólumoknak. A gyűlölt hatalmat megtestesítő cím er eltüntetése^ és helyére egy olyannak em elése, am ely az em berek számára elfogadható, követhető értékeket, eszméket közvetít, a forradalom idején mindenki számára fontos volt. Gosztonyi őrmester bizonyára az utcáról, a civilek felől kapta az indíttatást javaslatához. Nem értette, hogy ha mindenhol „m egszabadultak már” a régi­ től, akkor az ö zászlaján miért van még mindig fönt. Hasonló gondolatot mutat a G épgyár küldöttségének felajánlása is. A mi hadseregünk, a mi fiaink harcol­ janak ugyanazon címerrel díszített zászló alatt, am ely alatt mi is felvonulunk - gondolhatták a forradalmi munkásiQak.

Jegyzetek-----------------------------------------------------1 P o sta fió k sz á m : 7 3 1 4 . A z a la k u la to k a t a titk o s s á g é r d e k é b e n n e m n e v e z té k n e v ü k ö n , h a n e m ily e n n é g y je g y ű fe d ö sz á m o k k a l lá ttá k el. E z s z e re p e lt a z a la k u la t ira ta in , a b é ly e g z ő k ö n , m in d e n h iv a ta lo s h e ly e n . ! 1 950M g y a lo g s á g i c s a p a tz á s z ló , a m e ly e t a 6 6 0 0 /E ln ö k s é g 1950. s z á m ú k ö rre n d e le t ( Csapatzászlók kivitelezésének módo­ sítása. H o n v é d s é g i K ö z lö n y , 6. [L X X V II.] é v fo ly a m , 2 3 . sz ám , 4 2 3 . p .) re n d s z e re s íte tt. M é re te 1 2 0 x 1 4 0 c m , a n y a g a v ö rö s s e ­ ly em . M in d k é t o ld a lá n k ö z é p e n a M a g y a r N é p k ö z tá rs a s á g c í­ m e re (4 0 c m sz é le s), a z á s z ló la p n é g y s z é lé n fe h é r é s z ö ld , é k a la k ú p á rtá z a t. E z v o lt a m a g y a r h a d tö rté n e le m e ls ő r e n d s z e re ­ síte tt v ö rö s a la p ú c s a p a tz á s z ló ja . A z á s z ló t 1952. á p rilis á b a n a D u n á n tú li Á s v á n y o la j G é p g y á r d o lg o z ó i a d o m á n y o z tá k . A G é p ­ g y á r a z e s e m é n y e k le írá sá b a n M A O R T n é v e n sz e re p e l. A z á s z ló tá ro lá sá ró l a r e n d e le t m e llé k le te a k ö v e tk e z ő k e t írja: „A csapat-

zászló használaton kívül a zászlótartó szekrényben tartandó [...] a zászlótartó szekrényt jó l látható központi helyen kelt elhelyez­ ni. A csapatzászló mellé állandóan I f ő díszőrt kell vezényelni. (Díszöltözetben, géppisztollyal.) E díszörséget a csapattest legki­ válóbb harcosai látják el. A csapatzászló-szekrény napnyugtátólnapkeltéíg kivilágítandó." 3 Ü g y te rv e z té k , h o g y a d a ra b o k a t m a jd ism é t ö s s z e v a rrjá k , ha a k ö rü lm é n y e k e z t le h e tő v é te s z ik . E rre a z o n b a n m é g a k ie g y e ­ z é s (1 8 6 7 ) u tá n se m k e rü lt sor. E z e k a z á s z ló tö re d é k e k a z u tá n a n e m z e ti e m lé k e z e t fo n to s d a ra b ja iv á v á lta k . H a s o n ló e s e t tö rté n t a N a g y H á b o rú s o rá n , 1 9 1 5 -b e n , P rz e m y sl v á rá b a n a m e g a d á s e lő tt. Itt sz in té n s z é td a ra b o lv a re jte tte k el le g a lá b b eg y , d e v a ló ­ s z ín ű le g tö b b c s á s z á ri é s k irá ly i, v a la m in t m a g y a r k irá ly i c s a p a tz á s z ló t a z o r o s z o k elő l. 4 E rre u ta lv a sz o k tá k m o n d a n i: a h o l a z á s z ló , o tt az ala k u la t. 5 U tó b b it n e v e z i a k ö z n y e lv „ K o s s u th -c im e r” -n ek . 6 E g y 1956. decem ber 17-e i v e z é rk a r fő n ö k i u ta s ítá s a la p já n m in d e n a la k u la tn á l ö ss z e fo g la ló je le n té s e k k é s z ü lte k a z o k tó ­ b e r -n o v e m b e ri e s e m é n y e k rő l. E z e k a je le n té s e k k ité rn e k a s z e ­ m é ly i, fe g y v e rz e ti é s a n y a g i v e s z te s é g e k re ; a z e lö ljá ró -p a ra n c s n o k sá g g a l, m á s a la k u la to k k a l é s a sz o v je te k k e l v a ló k a p c s o la tra ; a s z e m é ly i fe le lő ss é g k é rd é s é re é s a h e ly ő rs é g te rü le té n tö rté n t „ e lle n fo rra d a lm i" e s e m é n y e k re (H a d tö rté n e lm i L e v é ltá r 1 9 5 6 -o s K ü lö n g y ü jte m é n y 2. d o b o z 2 1. ő rz é si e g y s é g , 2 6 8 - 2 7 8 . p. [a to ­ v á b b ia k b a n : M N K G Y -F + o ld a ls z á m ]). A je le n té s t 1956. d e c e m -

b é r 3 0 -ai d á tu m m a l a lá írta : K e le ti F e re n c ő m a g y , p a ra n c s n o k p o litik a i h e ly e tte s e , S e b já n J ó z s e f ő rn a g y , tö rz s fö n ö k , B a lo g h S á n d o r fő h a d n a g y , s z á llító s z á z a d p a ra n c s n o k a , V ajtai Istv á n fő ­ h a d n a g y , sz e m é ly ü g y i tisz t é s S z u rg y i B a rn a b á s sz á z a d o s , e z re d k lu b p a ra n c s n o k . A to v á b b ia k b a n a z id é z e te k n é l a je le n té s e r e d e ­ ti s z ó h a s z n á la tá t a lk a lm a z z u k . 7 Üveges Lajos (1 9 2 2 . m á rc iu s 2 7 . S a jó lá d - 2 0 0 1 . fe b ru á r 15. Ó n o d ). S z ü le i z s e llé re k , a p ja I. v ilá g h á b o rú s tiz e d e s , a v ité z i ren d ta g ja v o lt. 1943. o k tó b e r 4 . é s 1944. m á rc iu s 4. k ö z ö tt te lje s íte t­ te té n y le g e s k a to n a i s z o lg á la tá t a m . kir. 1. E jtő e rn y ő s E z re d n é l P á p á n , m in t k e ré k p á ro s h o n v é d . 1950. j ú liu s 17 -étő l T a p o lc á n , a T a rta lé k o s T is z ti Is k o lá b a n , m a jd a 75. L ö v é s z E z re d n é l, m in t s z á z a d p a ra n c s n o k sz o lg á lt. 1951. o k tó b e r 1-jétől a 2 9 . L ö v é sz E z re d 3. z á s z ló a ljá n a k p a ra n c s n o k a , m a jd 1952. n o v e m b e r 1-jétöl a H o n v é d A k a d é m ia h a llg a tó ja sz á z a d o s k é n t. 1953. o k tó b e r 15-étöl a 2 9. L ö v é s z E z re d p a ra n c s n o k a ő rn a g y i re n d fo k o z a tb a n (H a d tö rté n e ti In té z e t é s M ú z e u m K ö z p o n ti Ira ttá r 8 1 5 1 8 . O k m á n y g y ü jtö ). 11 M N K G Y -F 2 6 9 . p. ’ M N K G Y -F 2 7 0 . p. A c iv il v e z e tő k k ö z ü l a je le n té s tö b b e k e t m e g n e v e z , e g y ik ü k e t (B é k é i) a S z a b a d E u ró p a R á d ió h ír s z e r z ő ­ j é n e k n e v e z i. 10 M N K G Y -F 2 7 1 . p. 11 M N K G Y -F 2 7 2 . p. 12 J a n z a K á ro ly a ltá b o rn a g y , h o n v é d e lm i m in is z te r p a ra n c s a . Idézi p é ld á u l: Dr. H o rv á th M ik ló s: A M agyar Néphadsereg az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában (E g y e te m i K ia d ó , B u d a p e st, 2 0 0 3 , 6 3. p .). A je le n té s v é g ig F o rra d a lm i K a ­ to n a i B iz o tts á g ró l b e s z é l, d e m i a h e ly e s m e g n e v e z é s t h a s z n á lju k a to v á b b ia k b a n . 13 A je le n té s k é s z ítő i fo n to sn a k ta rto ttá k m e g je g y e z n i, h o g y a p a ­ r a n c sn o k c s a k a F o rra d a lm i K a to n a i T a n á c so t m e g a la k ító g y ű lé s u tán sz e re lte tte le a z e g y e te m is tá k a t, a k ik a g y ű lé s e n s z o v je t- é s p á rte lle n e s h a n g u la to t sz íto tta k . 14 M N K G Y -F 2 7 3 . p. 15 É rd ek es ad a lé k , h o g y a g y ű lésen a tisz te k n em m e rte k sz av azn i, m ert je le n v o lt K eleti F eren c ő rn ag y , a p a ran csn o k p o litik ai h e ly e t­ tese. E g y ik ü k ja v a s o lta , h o g y tá v o z z o n a te re m b ő l, a m it e g y ik társa m e g to ld o tt azza l, h o g y fo k o zzák le, é s „ toloncolják ki Romániába, ahonnan jött. ” K éső b b m in d k e tte n tagjai lettek a tan ácsn ak .

ftü a á s n É * 16 M N K G Y -F 2 7 4 . p. A je le n té s s z ö v e g e z ő i o ly a n in fo rm á c ió k a t je g y e z te k m e g a z e g y e s ta g o k ró l, m in t p é ld á u l: „továbbszolgáló

17 M N K G Y -F 2 7 5 . p. 18 M N K G Y -F 2 7 6 . p. '» M N K G Y -F 2 7 7 . p. 30 M N K G Y -F 2 7 8 . p. 21 12. L ö v é sz h a d o s z tá ly , K a lo c s a , a 2 9 . L ö v é sz E z re d k ö z v e tle n fe le tte s a la k u la ta . 22 H a d tö rté n e lm i L e v é ltá r K a p o s v á ri K a to n a i B író sá g 1 9 6 /1 9 5 7 ., 10. p. (a to v á b b ia k b a n : H L K a p o s v á ri K át. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . + o l­ d a ls z á m ) 23 „ A c s a p a tz á s z ló t a M A O R T g y á r d o lg o z ó i a d o m á n y o z tá k a z a la k u la t ré s z é re ” k ité te l n e m a z t je le n ti, h o g y ő k is k é s z íte tté k . A c s a p a tz á s z ló k e b b e n a k o rb a n (m in t a z ó ta m in d ig é s n a p ja in k b a n is) k ö z p o n tila g k é s z ü lte k a H o n v é d e lm i M in is z té riu m k ö ltsé g é re . A z o n b a n m in d e n a la k u la tn a k v a la m e ly k ö rn y é k b e li g y á r, ü z e m , te rm e lő e g y s é g d o lg o z ó i a d tá k át. E z tu la jd o n k é p p e n a z 1945 e lő tt (d e h e ly e n k é n t m é g 1 9 4 9 -b e n is) lé te z ő z á s z ló a n y a i in té z ­ m é n y e g y fa jta to v á b b é lé s e v o lt, k o lle k tív „ z á s z ió a p a s á g k é n t” . A z „ a d o m á n y o z ó ” s z e rv e z e t s z o ro s k a p c s o la to t ta rto tt fe n n a z a d o tt a la k u la tta l, r é s z t v ett a n n a k k u ltu rá lis é le té b e n , ü n n e p s é ­ g e in , e g y fa jta k a p o c s k é n t m ű k ö d ö tt a h a d s e re g é s a c iv il s z fé ra k ö zö tt. 24 3. H a d te s t. K e c s k e m é t, a 12. L ö v é s z h a d o s z tá ly e lö ljá ró p a ­ ra n c sn o k s á g a . 25 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 13. p. 26 H L K a p o s v á ri K át. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 14. p. A m á s o d re n d ű v á d lo tt B o d n á r B é la ta rta lé k o s ö rv e z e tö v o lt, a k i m in t a F K T ta g ja , tö b b tisz t la k á s á n v e tt ré s z t h á z k u ta tá s b a n , a m e ly e k so rá n e lre jte tt fe g y v e re k e t é s a p o litik a i tis z te k re é s p á rta k tiv is tá k ra v o n a tk o z ó ira to k a t k e re ste k . E z e k so rá n a tisz te k k e l é s fe le sé g e ik k e l d u r­ v á n b e s z é lt, v a la m in t a F K T ré s z é re e g y d a ra b m o to rk e ré k p á rt re k v irá lt. 27 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 0 . p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. fe b ru á r 14. 28 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 7 . p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. m á rc iu s 13. 29 H L K a p o s v á ri K át. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 3 2 . p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. fe b ru á r 14.

50 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 3 3 . p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. m á rc iu s 9. 51 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 6 7. p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. jú liu s 16. 32 H L K a p o s v á ri K á t. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 72. p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. a u g u s z tu s 3 0. 33 H L K a p o s v á ri K á t. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 74. p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. a u g u s z tu s 30. 34 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 2 0 . p. A v a llo m á s d á tu m a : 1957. s z e p te m b e r 6. 35 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 9 6. p. 36 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 2 7 . p. 37 H L K a p o s v á ri K át. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 2 9 . p. 38 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 4 1 . p. 39 H L K a p o s v á ri K át. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 8 8 . p. 40 H L K a p o s v á ri K át. B ír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 2 9 6 . p. 41 U o . 42 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 3 0 4 . p. 43 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 3 1 6 . p. A m á s o d re n d ű v á d ­ lo tt B o d n á r B é lá t I é v b ö rtö n re , le fo k o z á s ra , 1 é v k ö z ü g y e k tő l e ltiltá s ra é s e g y n e g y e d ré sz n y i v a g y o n e lk o b z á s ra ítélték . 44 H L K a p o s v á ri K át. Bír. 1 9 6 /1 9 5 7 . 3 1 7 . p. 45 H a d tö rté n e lm i L e v é ltá r L e g fe ls ő b b B író sá g K a to n a i K o llé g iu ­ m a 2 0 2 /1 9 5 8 . 16. p. 46 H a d tö rté n e ti In té z e t é s M ú z e u m K ö z p o n ti Ira ttá r 8 1 5 1 8 . O k m á n y g y ü jtő . 47 V é le m é n y ü n k s z e rin t a k iv á g á s n e m tö rté n h e te tt b ic s k á v a l, z s e b k é ss e l. A z á s z ló la p h á ro m ré te g v a s ta g sá g ú a n y a g á t ily en m ó d sz e rre l le g fe lje b b sz a g g a tn i le h e t, n e m p e d ig m e g h a tá ro z o tt v o n a l m e n té n v á g n i. A c ím e rt p e d ig s z a b á ly o s a n k ö rb e v á g tá k . 48 Is m e re te s e g y 1938M c s a p a tz á s z ló , a h o l a k ö z é p c ím e r feletti S z e n tk o ro n á t ta k a rtá k le ily m ó d o n . S a jn o s a z t n e m tu d n i, h o g y e z m ik o r tö rté n t, le h e ts é g e s, h o g y a n y ila s h a ta lo m á tv é te l u tá n , d e le h e t, h o g y m á r a h á b o rú u tán . M á so d ik e s e tb e n k ü lö n é rd e k e s a k ö z é p c im e r v á lto z a tla n u l h a g y á s a a p a jz s ta rtó a n g y a lo k k a l és z á s z ló m á s ik la p já n lé v ő S z ű z a n y a -á b rá z o lá s s a l e g y e te m b e n . 49 4 2 /1 9 5 7 H M u ta s ítá s , A c s a p a tz á s z ló k új c ím e rre l v a ló e llá tá ­ sá ró l ( H o n v é d s é g i K ö z lö n y , X III. é v fo ly a m , 11. s z á m , 164. p.). É rd e k e s s é g e e z e k n e k a c s a p a tz á s z ló k n a k , h o g y a rá ju k h ím z e tt „ K á d á r” - c ím e r k ise b b , m in t a k o rá b b a n ra jtu k lé v ő , íg y a h ím z é s aló l k ilá tsz a n a k a z e re d e ti ö lté s e k ly u k a i. T u la jd o n k é p p e n te h á t a z v a ló s u lt m e g , a m it e s e tü n k b e n is tö b b e n e lk é p z e lte k .

Föglein Gizella

J o g i-p o litik a i h á tté r és előzm ények

tiszthelyettes volt Horthynál és a II. világháborúban 7-8 kitün­ tetést szerzett" v a g y „több esetben volt népi demokrácia ellenes kijelentése

A nemzetiségi érdekkép­ viseleti szervezetek meg­ alakulása és elnevezésük szimbolikája Magyaror­ szágon a második világ­ háború után (1945-1955) 34

m érvadó hazai tudom ányos és politikai irodalom a németeket, szlovákokat, déljm/m m szlávokat (szerbeket, horvátokat, szlo­ vénokat) /enokat) e: és románokat tekinti nem zetiségeknek. A mai M agyarországon a cigán yok etnikai csoportnak m inősülnek; a zsidóságot, mint önálló csoportot elsősorban vallási közösség értelmében határoz­ zák m eg.” 1 Ez az 19 80-as évek közepén publikált m eghatározás és term inológia a m ásodik világh ábo­ rú befejezésétől az alkotm ány m ódosításáról szóló 1989. évi X X X I. szám ú törvényig, illetve a nem ­ zeti és etnikai kisebbségek jo ga iró l alkotott 19 93. évi L X X V I I. számú törvényig de ju re és de facto érvényben volt.

A

M agyarországon a két világháború közötti politikai rendszer, a hitleri népcsoport-politika a területgyara­ podásokért cserébe a hazai legnépesebb kisebbséget, a németet részesítette előnyben; biztosította számára az egyéni-állam polgári és a kollektív-nem zetiségi jo ­ gosítványokat, ugyanakkor a szláv kisebbségeknek a háttérbe szorítás és, kiváltképp a háborús esztendők­ ben, a represszió jutott osztályrészül. A második v i­ lágháború kimenetele azonban a fenti képleten alap­ vető fordulatot hajtott végre. A világháborút nagy vesztesként befejező Ném etországnak, mint anya­ országnak a határain kívül élő kisebbségei, a német nemzetiségűek politikai, gazdasági életből való kire­ kesztése ment végbe, és ezzel párhuzamosan a szláv kisebbségek előtérbe kerülése történt meg. A világháborúból győztesen kikerülő országok kisebbségben élő nemzeti közösségei számára tág tér nyílt a nemzetiségi szervezkedésre, a nem zetisé­ gi jogokért való síkraszállásra, am ely kisebbségek a demokratikus egyesülés és gyülekezés jogosítványait maradéktalanul ki is használták.2 A z aktivizálódás, illetve a nemzetiségi öntudatra ébredés hátterében a jelen lévő szovjet csapatokkal való rokonszenv állt, am ely a délszlávok esetében kiegészült a ju goszláv partizánmozgalom iránti szim pátiával, ami - főként a határ menti délszláv falvak esetében - a közvetlen érintkezés élményét is jelentette. A m agyarországi délszlávok (horvátok [bunyevácok, sokácok], szerbek, szlovének) és szlovákok anyaországai a második világháborút győztesként fe­ jezték be. Jugoszlávia új kormánya 19 4 3. november 29-én a boszniai Ja jc a városában,3 az új csehszlovák kormány pedig 1945. április 5-én, K assán4 alakult meg. A háború befejeztével a vesztes M agyarorszá­ gon a szláv kisebbségek (például az öntudatos szláv nemzetiségi vezetők, értelm iségiek) előtérbe kerül­ tek. Ez nemcsak az anyaországaikhoz, de a győztes, sőt „túlgyözött” Szovjetunióhoz való kapcsolataikon keresztül is hangsúlyossá vált. A nemzetiségi öntu­ datosodás kialakulásához hozzájárult a nyelvi-kom ­ m unikációs tényező: a helyi szláv lakosság könnyen kapcsolatot tudott teremteni a felszabadító-m egszálló szovjet-orosz egységekkel. A szovjet parancsnokok pedig az aktivizálódott szláv csoportokra szívesen bízták rá egy ideig a községek irányítását. A de jure vesztes - ám 1944. augusztus 23-án si­ keresen átállt, „kvázi győztes” - Romániában 1945. március 6-án alakult meg a Nemzeti Demokratikus Egységfront Korm ánya.5 A hazai románság szerve­ zéséhez legelőször a gyulai görögkeleti egyház látott hozzá, még 1945 augusztusában, am ikor egyesülésre hívta fel a románokat. A román nemzetiségi öntudat ápolásában és ébrentartásában meghatározó szerepet játszott az egyház, illetve az ahhoz tartozás.6 *

A második világháború utáni jo g i szabályozás nem biztosított m egfelelő feltételeket és keretet az

önszerveződő nemzetiségi közösségek számára, és önálló politikai-állam szervezeti szervekkel sem látta el a kisebbségeket. Ezért váltak jelentőssé a társadal­ mi szervezetekként bejegyzett, 19 45 és 19 5 5 között életre hívott, az egyesülési jo g sajátos értelmezése és gyakorlata alapján működő nemzetiségi szövetségek, am elyek a kollektív jo go k gyakorlásának lehetőségét nyújtották a nemzeti kisebbségek számára.

A nem zetiségi szövetségek előképe Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja (Battonya, 19 45. február 18.) A második világháború utáni első m agyarországi nemzetiségi szervezetet a békési, Csanádi, csongrádi szerbek és a viharsarki szlovákok hozták létre 1945. február 28-án, Battonyán.7 A szervezet, am ely a Ma­ gyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja (M S Z A F ) nevet kapta, a M agyarországon élő szlovákok, szerbek, horvátok és szlovének tömörüléseként alulról építkezve, a M agyar Kom munista Párt (M K P ) hat­ hatós tám ogatásával alakult ki.8 A z országos szerve­ zet indulását az Ideiglenes Nemzeti Korm ány (IN K ) belügym inisztere, Erdei Ferenc 19 45. március 10-én engedélyezte.9 A szervezet elnevezésében szereplő antifasisz­ ta jelz ő a fasizm us m aradványai és a reakció elleni harcra utalt: „a Front építi és ápolja minden szláv nép testvériségét. [ ...] Miután M agyarországon élünk, együtt kell működnünk a becsületes és demokratikus érzelmű m agyarokkal. Minden módon és eszközzel segítenünk kell őket a reakció elleni harcban, az új, demokratikus M agyarország felépítéséért. Minden erőnkkel segítsük, hogy M agyarországon a dem ok­ rácia győzzön, ez a m agyar és a szerb nép közös ér­ deke.” 10 A z antifasiszta jelző a m agyarországi szláv kisebbségeket - a megváltozott hatalmi-politikai körülmények hatására - kollektiven antifasisztának minősítette, tekintet nélkül bizonyos szláv politikai csoportosulások, közéleti szem élyiségek múltbéli szerepvállalására. A M S Z A F körbélyegzője egyéb­ ként vörös színű volt, közepén vörös csillaggal, kör­ feliratain a Front neve szerepelt szlovákul, szerbül és m agyarul." A front kifejezés mögött a „harcias” elszántságot kifejező tartalom mellett meghúzódott az egység mo­ tívuma, ti. a szlávság egysége, valam int a magyarországi szláv kisebbségi csoportok egészének felso­ rakoztatása, érdekei képviseletének a szándéka. Ez a törekvés a későbbiekben a szervezeti kizárólagosság hangsúlyozásáig is fokozódott. A hazai szláv egység gondolatát erősítette fel a ma­ gyarországi határozó, am ely akár furcsának is tetsz­ het, hiszen a szervezetalakítás hátterében egy regio­ nális (békési, csanádi és csongrádi) szláv antifasiszta m ozgalom húzódott meg, am elynek meghatározó képviselői jelentek meg a battonyai szerb olvasó­

Jog

M é ri s ó i é i — '

körben szervezetalakítás céljából. Nem voltak jelen a bajai háromszög és D él-M agyarország zömében horvát közösségeinek képviselői. Továbbá országos szervezetről már csak azon oknál fogva sem lehet ek­ kor beszélni, mert a nyugat-m agyarországi horvátok, szlovének lakta területek ekkor még hitleri és nyilas uralom alatt voltak. A M S Z A F gyakorlatilag négy nemzetiséget (hor­ vát, szerb, szlovák, szlovén) tömörített, délszláv és

szlovák tagozattal. A délszláv csoport vezetője Neducsin Dragutin, a szlováké A lexander Horák lett. A szövetség létre­ hozásának hátterében a szovjet csapatok jelenléte, a velük való rokonszenv, a győztes szláv állam ok nem­ zeteivel való „rokonság” igazolása, azok nemzetisé­ geivel való testvériség hangsúlyozása, valam int a ju ­ goszláv felszabadító mozgalommal történő kapcsolat húzódhatott m eg.12 A szervezet alapító közgyűlésén elfogadott hat­ pontos program jának13 céljai között szerepelt a ma­ gyarországi szlávok érdekvédelm ének ellátása, s helyi szervezetei kiépítését éppen úgy feladatának tekintette, mint a nemzetiségi identitás megőrzését biztosító állam polgári és közösségi jo go k megterem­ tését (például parlamenti képviselet, női választójog, anyanyelvi oktatás, nemzetiségi sajtó). A szövetség országos központja Békéscsabán volt, Michal Francisci - békéscsabai szlovák evangélikus lelkész - elnök vezetésével. Francisci elnökké v á ­ lasztása, a békéscsabai székhely m egválasztása már előrevetítette, hogy a Frontot a legnépesebb hazai szláv kisebbség, a szlovákok képviselői és az általuk felvetett kérdések fogják dominálni. A z alapító közgyűlésen jelent meg a M S Z A F leg­ főbb sajtóorgánuma, a Sloboda (Szabadság ) cím ű he­ tilap is, először 19 45. június 9-én. A lap szerkesztő­ sége néhány szám m egjelenését követően Budapestre költözött.14 A Sloboda, m ely a m agyarországi szlávok lapja­ ként indult, eleinte szinte kizárólag szlovák nyelven írt, a lap szerkesztőségében kezdetben csak a szlová­ kok képviselői dolgoztak. A lap felelős szerkesztője Frano BartoSek jo g á sz lett, mellette jelentős szerepet játszott Alexander Horák szlovák katolikus pap, M i­ chal Francisci és Jan G erci békéscsabai szlovák népi író. Alexander Horák az első bécsi döntés után települt M agyarországra, s az itteni szlovákok lelki gondozá­ sát tekintette feladatának.15 Csak 19 45 augusztusában - a szövetséges nagyhatalm ak potsdami konferenci­ áját16 követően - bővült a szerkesztőség „d élszláv” munkatársakkal. A lap hatodik számától kezdődő­ en közölt szerb-horvát és szlovén nyelvű cikkeket is a lap terjedelmének 15% -ában, azaz egynyolcad részében.17 A z eltérő történelmi múlttal, hagyom ányokkal és kultúrával rendelkező nemzetiségek egy szervezeten belüli képviselete azonban eleve megoldhatatlan fel­ adatnak bizonyult.

3ó

A nem zetiségi szövetségek m egalakulása A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövet­ sége (Bácsalm ás, 19 47. október 5 -6 .) A m ásodik világháborút követően a M agyarorszá­ gon található nemzetiségek közül a délszláv nemzeti kisebbségek aktivizálódtak leginkább. Mindezt mu­ tatja a M S Z A F délszláv szekciójának a kulturális jo ­ gosítványok biztosításán túli, politikai érdekérvénye­ sítő tevékenysége. Ennek hátteréül szolgálhatott a két ország közötti kapcsolatok kedvező alakulása. A MSZAF délszláv szekciójának 1945. december 5-i, mohácsi alakuló ülésén kulturális szervezetként határozta meg önmagát, emellett azonban a politikai érdekképviseleti törekvések is előkerültek. A délszláv tagozat főtitkára Anton Rob lett.18 1946 áprilisában a délszláv szekció hetilapot indított Növi Svet (Új Világ) cím m el, ebből azonban csak két szám jelent meg. M ajd 1946. október 20-án vehették kezükbe az olvasók a szerb-horvát nyelvű Nase Novine (A Mi Új­ ságunk) cím ű hetilapot.19 1946. novem ber 29-én a Front délszláv tagoza­ tának Végrehajtó Bizottsága Pavle Vujity elnök és Anton Rob főtitkár aláírásával összefoglaló elemzést küldött N agy Ferenc miniszterelnökhöz, Rákosi M á­ tyáshoz és Szakasits Árpádhoz (a M agyar Kom m u­ nista Párt és a Szociáldem okrata Párt főtitkáraihoz), am ely az alábbi kéréseket, követeléseket tartalmaz­ ta: a) A Front tagjai a lakosság szám arányának m egfe­ lelően a képviselőházban is kapjanak helyet. b) Minden olyan községben, ahol délszlávok él­ nek, a front helyi csoportjai a lakosság szám arányá­ nak m egfelelően kapjanak helyet a hatalmi szerveze­ tekben. c) A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a Front javaslatára nevezzenek ki délszláv tanfelügye­ lőt, és az egész országban távolítsák el a nem zetiség­ ellenes hivatalnokokat, tanítókat, tanfelügyelőket. d) Távolítsák el a Ju goszláviából átszökött, a határ mentén élő reakciós elemeket, akik gátolják, nehezí­ tik a nemzetiségi politikát. e) K öveteljük anyanyelvűnk használatát a hivata­ lokban, az önkormányzati testületekben, mindazokon a helyeken, ahol jelentős számban élünk. „Ú g y tekint­ jü k , hogy a M agyar Köztársaságnak ugyanazon jo g o ­ kat kell megadni népünknek, m elyeket a m agyar nép élvez a Ju goszláv Föderatív N épköztársaságban.” 20 A z 19 47. augusztus 3 1- e i országgyűlési választá­ sokon a M agyar Komm unista Párt választási listájára öt déli szláv nemzetiségű, köztük a M S Z A F délszláv szekciójának három vezetője került fel képviselőjelöltként (Pavle Vujity, Jó zó Saboljev, Anton Rob, K osta Sevié és Franc Tóth). Közülük Anton Robot választották országgyűlési képviselővé.21 A délszláv szekció 19 47. október 5-6 -án , B ács­ almáson tartotta II. O rszágos Kongresszusát. Ekkor

Jog tolwtaemlel__ ’

felvetődött a délszláv tagozat párttá alakításának kér­ dése is. A M S Z A F m egalakulásától kezdve két szek­ cióban tevékenykedő szervezetének látszólagos eg y­ sége ekkor - de jure - felbomlott. U gyanis a K on g­ resszus önálló szövetséget hozott létre Magyarorszá­ gi Délszlávok Demokratikus Szövetsége (M D D SZ ) elnevezéssel, és főtitkári tisztségében megerősítette Anton Robot.22 Határozatot hoztak a m eglévő helyi szervezetek létszámának növelésére, illetve alapszer­ vezetek létrehozásáról az addig elég mostohán kezelt nyugat-m agyarországi horvát falvakban. A z M D D S Z elnevezés alatti területi és létszámbeli terjeszkedés arra szolgált, hogy immár minden demokratikus fe l­ fogású délszláv érdekeinek képviseletét elláthassák, kiterjesztve a szervezet működését a kisebbségi la­ kosság minden csoportjára. A kommunista párthoz való szoros kötődés mellett azonban az M D D S Z nem alakult politikai párttá, a hangsúlyt inkább a kom plex kisebbségi problematika képviseletére, a közéletben való megjelenítésére helyezte. A M S Z A F „m aradék” , szlovák tagozata még 19 47 októberében átalakult, és Magyarországi Szlá­ vok Szövetsége (M S Z S Z ) néven működött tovább egészen 1948 decem beréig, am ikor is megalakult a

Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége (M S Z D S Z ). A M agyarországi D élszlávok Demokratikus Szö­ vetsége létrejöttét mintegy „keretbe foglalta” eg y­ részt a második világháborút de jure lezáró m agyar békeszerződés23 1947. szeptember 15-ei hatályba lépése, másrészt az 19 47. október 15-én Belgrádban aláírt m agyar-ju goszláv kulturális egyezm ény24 és az 1947. december 8-án, Budapesten parafáit politikai egyezm ény.25

A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövet­ sége (Budapest, 1948. december 19.) A MSZAF szlovák tagozatának kapcsolata a dél­ szláv szekció tevékenységéhez igen ellentmondáso­ san alakult, s am bivalens volt a viszonya a m agyar belpolitikához is: „Tám aszai akarunk lenni az őszinte m agyar dem okráciának, de nem szándékozunk régi nótát hallgatni, még ha új cigány is húzza.” 26 A szlovák szekció - am elynek 1946 elejétől Buda­ pest lett a székhelye - tevékenységét, a nemzetiségi egyenjogúság elérése mellett, a m agyar-csehszlovák állam közi kapcsolatok határozták meg elsősorban. A szlovák tagozat működése e kapcsolatok függvényé­ vé vált. A z 1946. február 27-én megkötött m agyar-cseh­ szlovák lakosságcsere-egyezm ény27 súlyos fogyaté­ kossága volt például, hogy míg szlovák részről ön­ kéntes, addig m agyar részről kötelező volt az áttelepülés. A z egyezm ény II. cikkelye kimondta, hogy a lakosságcsere m egszervezését, a kitelepülni szándé­ kozók jegyzékének elkészítését, a jelentkezésekre vo ­ natkozó nyilatkozatok átvételét egy Különbizottság,

a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság28 (C S Á B ) végzi, m elynek tagjait a csehszlovák kormány nevezi ki. Ez a helyzet állásfoglalásra késztette nem csak a m agyarországi szlovákokat, de a M S Z A F szlovák szekcióját is. Sok esetben a szlovák etnikai közös­ ség magatartása aszinkronitásban volt a M S Z A F által m egfogalm azott állásfoglalásokkal. A Sloboda irányítása gyakorlatilag a Szlovákiából érkező „nem ­ zeti m issziót” képviselő munkatársak kezébe került, a lap csak látszólag maradt a hazai szlovákok kezé­ ben,29 s fejlécére akár azt is írhatta volna: a C S Á B lapja.30 A szlovák szekció és a másként gondolkodó szlovákok közötti aszinkronitásra utal, hogy az ellenvélem ényüknek hangot adó szlovákok 1945 nyarán Slohody Hlas (Szabad Hang) címmel lapot indítottak Tótkomlóson. A Sloboda ellentámadást kezdett a lap ellen. A z ofifenzíva sikeresnek bizonyult, hiszen az anyagi nehézségekkel is küzdő lap néhány szám után megszűnt. Ezt követően a M S Z A F politikáját bíráló szlovákság részére a m agyar nyelvű sajtó biztosított szólási lehetőséget, így többek között a békéscsabai munkás- és parasztújság, a Viharsaroké A MSZAF szlovák szekciója 1946. július 27-28 -á n , Békéscsabán tartotta I. O rszágos Kongresszusát.32 A szlovákság m egosztottsága eredményeképpen 1946. augusztus 18-án a M agyarországon maradni kívánó szlovákok demonstratív népgyülést tartottak, ugyan­ csak Békéscsabán.33 A M S Z A F szlovák szekciója - miután a délszláv tagozat már létrehozta önálló szövetségét - 19 4 7 ok­ tóberében átalakult Magyarországi Szlávok Szövet­ ségévé (M S Z S Z ). A z áttelepülést választó M ichal Francisci helyére A lexander Horák korábbi alelnök került, de később ő is kitelepült.34 A m agyar-csehszlovák lakosságcserét és a cseh­ szlovákiai „fordulatot” követően, 1948. december 1 9-én a M agyarországon maradt szlovákok - délszláv mintára - megalakították a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségét (M S Z D S Z ).35 A szövetség megalapításában főleg Tótkom lósról és Pitvarosról származó kommunista szlovákok játszottak m egha­ tározó szerepet, mint például Boldoczki János, Hirka János, K rajcsik M ihály és Bem ula M ihály. A z előírt menetrend értelmében a szövetség főtitkára Boldocz­ ki Ján o s,36 elnöke Hirka János lett. A z új vezetés éles cezúrát vont a régi és az új szö­ vetség között: „M agyarországon még ezidáig nem volt olyan nemzetiségi szervezet, am ely törődött volna a dolgozó szlovákok nemzetiségi kultúrájával és érdekeinek védelm ével, am ely követelte volna a m egfelelő értelm iséget.” 37 A szövetség új lapja, a Nasa Sloboda (A Mi Szabadságunk) 1949. jan u ­ ár 15-én jelent m eg első ízben.38 A M agyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének létrejötte és annak szócsöve már pontosan tükrözte a politikai intézményrendszer átalakításának folyamatát. A szlo­ vák szövetség - csakúgy, mint a többek is ekkortájt - eleget tett az állampárt és a kormány által m egjelölt feladatoknak.39 37

Jog A Magyarországi Románok Demokratikus Szövet­ sége (G yula, 1949. január 15 .) A m agyarországi románok esetében a nemzetiségi identitás mellett meghatározó szerepet játszott a val­ lási azonosságtudat.40 A kulturális munkán túlmuta­ tó, politikai jellegű érdekeket is képviselő szervezet létrehozása a görögkeleti papság körében fogalm a­ zódott meg első ízben. Ennek érdekében 19 47 végén hét pontban fogal­ mazták meg igényeiket:41 a) a konzisztórium állam jogi elism erése és évi 25 000 Ft állami támogatás biztosítása; b) általános iskolai tankönyvek román nyelvű ki­ adása 150 0 példányban; c) román tanárok alkalm azása átmenetileg; d) egy négyoldalas román nyelvű hetilap; e) egy alapítvány jövedelm ének biztosítása a ma­ gyarországi románok iskolai és kulturális ügyeire; f) román nemzetiségű tanfelügyelő; g) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a román ügyek előadója. A beadvány értelmében a görögkeleti egyház konzisztóriumát42 kell megbízni a m agyarországi ro­ mánok kulturális és politikai képviseletével. A z el­ sősorban kulturális igényeket tartalmazó beadvány politikai jelleg ű kollektív jogokat is magában foglalt. Valószínűleg ez is állhatott annak hátterében, hogy a M agyar Kommunista Párt (M K P ) Politikai Bizottsá­ gának (P B ) 1948. február 26-ai ülésén elutasították a konzisztóriumra vonatkozó követelést, és helyette a Magyarországi Románok Kultúrszövetségé t hozták létre, valamint 10 000 Ft támogatás kiutalását ja v a ­ solták. A létrehozott szövetség munkáját kulturális tevékenységre szűkítették.43 Ezzel párhuzamosan egy szükebb gyulai csopor­ tosulás - am elyet támogatott egy kisebb budapesti csoport - kezdeményezte a román szövetség m eg­ alakítását. A budapesti M ocsáry Lajos Kollégium ban 1948. január 7-én ült össze a szervezet létrehozását Előkészítő Bizottság.44 M egfogalm azták a szövetség alapszabályának első változatát, am elyben először szerepelt a szervezet elnevezése: Magyarországi Ro­

mánok Kultúrszövetsége. A z Előkészítő Bizottság hat pontban foglalta össze a m egalakítandó Kultúrszövetség feladatait: a) a román nyelvű oktatás színvonalának em elése; b) növelni a képzett pedagógusok számát; c) román nyelvű tankönyvek bevezetése; d) kultúrotthonok létesítése a román nemzetiségű köz­ ségekben; e) tánccsoportok, énekkarok és színjátszó csoportok létrehozása; 0 Budapesten harminc, Gyulán hatvan tagú népi kol­ légium létrehozása. A z Előkészítő Bizottság a M agyarországi Rom á­ nok Kultúrszövetségének létrehozása céljából 1948. március 2 1 -én alakuló közgyűlésre hívta össze a ma­

38

gyarországi románság képviselőit Gyulán, a városhá­ za dísztermében.45 A közgyűlés az alapszabályt elfogadva kimond­ ta a M agyarországi Rom ánok Kultúrszövetségének (M R K S Z ) m egalakulását. E szövetség létrejöttét is m integy „keretbe foglalták” a kétoldalú egyezm é­ nyek; a Bukarestben 19 47. novem ber 25-én aláírt m agyar-rom án kulturális egyezm ény46 és a Budapes­ ten 1948. január 24-én parafáit, s jú liu s 6-án törvény­ erőre emelkedett politikai egyezm ény.47 A kultúrszövetség díszelnöke dr. A lexits G yörgy kultuszminisztériumi államtitkár, elnöke Szabó De­ meter görögkeleti esperes, főtitkára Nadabán G yörgy lett.48 A szövetség munkáját nehezítette, hogy a szer­ vezet központja Budapesten volt, távol a Békés és H ajdú-Bihar m egyei, románok lakta településektől. R övid idő elteltével azonban nézeteltérések támad­ tak a szervezet budapesti és gyulai vezetése között. E gy 1948. novem ber 1 8-án kelt, a M agyar Dolgozók Pártja (M D P) Politikai Bizottságának (P B ) Töm eg­ szervezetek O sztálya részére készített feljegyzés sze­ rint: „ A szövetségen belül teljes a zűrzavar. A veze­ tőség tagjai egym ással szem élyi ellentétben állnak. A vádak özöne zúdul Nadabán G yörgy főtitkár fejére. A szem élyi ellentétek már majdnem a tettlegességig fajultak.” 49 A gyulai csoport 1948. november 14-én választ­ mányi ülést tartott, am ely elítélte Nadabán főtitkár antidemokratikus tevékenységét.50 A szövetség za­ vartalan működését az állami és pártszervek is fon­ tosnak tartották, ezért a kezdem ényezés is az ő ke­ zükbe került. A z M D P P B Töm egszervezetek Osztályát képvise­ lő K apás Sándor megállapodott a gyulai vezetőkkel. Ennek értelmében a vezetőség székhelye Budapesten lesz, de legalább havonta egyszer a vezetőségi ülése­ ket G yulán tartják m eg.51 A z 1948. november 18-ai feljegyzés többek között az alábbi javaslatokat tartalmazta:52 a) az 1949. január 15 -i választm ányi ülést kell fel­ használni a kultúrszövetség feloszlatására, s új veze­ tőséggel és választm ánnyal megalakítani a Magyar-

országi Románok Demokratikus Szövetségét, b) a szövetség főtitkárát más területre kell vinni dol­ gozni; c) az új szervezet főtitkárának egy üzemi munkást jelöljünk; d) a vezetőségben és a választm ányban ne legyen több egy, i 11. két papnál; erre azért van szükség, mert a papság teljes kihagyása kom oly visszatetszést okoz­ na a román lakosság körében; e) Szabó Demeter tartsa meg elnöki posztját, ezzel elejét lehet venni az egyház esetleges támadásának; Szabó M D P-tag, bár „oda húz, ahonnan a szél fúj” ; f) az új szervezet megalakítását alapos agitációval, esetleg aktívaüléseken kell előkészíteni, főleg a na­ gyobb román községekben (G yulán, Kétegyházán, M élykeréken [sic! - F. G .], Nyíradonyban, N yíracsádon, Nagylétán stb.).

Jog

Mének s tá b

A M agyar Dolgozók Pártja m egalakulása után, de még a M agyar Függetlenségi Népfront létrejöttét megelőzően, - a pártállami nem zetiségpolitika elvá­ rásainak m egfelelően, az aktuális politikai feladato­ kat is támogatva, az immáron egységesített „ demok­ ratikus” jelzőt is m egjelenítve - a kultúrszövetség nevét 1949. január 15-én felváltotta a Magyaror­ szági Románok Demokratikus Szövetsége (M R D S Z ) elnevezés.53 A szövetség 1949. július 17-ei tisztújító közgyűlé­ se nem változatott a szövetség 1948. m árciusi alap­ szabályán. A szervezet székhelye G yula maradt, a szövetség élére - Szabó Demeter díszelnök kivételé­ vel - teljesen új vezetés került. A z új elnök Borbély János lett, a titkár Pom ucz Péter volt 19 5 1-ig , utóda Moldován Illés, 1957-től pedig Szilágyi Péter.54 1950. január 15-én , Gyulán jelent m eg a szövet­ ség lapja, a Libertatea Noastrá (A Mi Szabadságunk), majd 1956-ban Budapestre költözött. 19 57-től az új­ ság Foaia Noastrá (A Mi Lapunk) címen jelent meg Budapesten, s 19 7 1 júliusától, cím változtatás nélkül ismét Gyulán látott napvilágot.55

A Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szö­ vetsége (Budapest, 19 55 . október 1.) A hatalom teljes kisajátítása jegyében az állampárt felszám olta a koalíciós szövetséget, illetve a szövet­ ségi politikát. A tudatosan kialakított helyzetben a nemzetiségi politika - mint a szövetségi politika sa­ játos m egjelenési form ája - a perifériára került. Ezen a képleten alapjában v év e az a tény sem változtatott, hogy éppen 1949-ben - a M agyar Népköztársaság alkotm ányának56 és a Német Dem okra­ tikus Köztársaság alkotm ányának elfogadása57 után - elkezdődött az az 19 56 -ig tartó folyam at, am ely­ nek során fokozatosan napvilágot láttak a M agyarországról ki nem telepített német nemzeti kisebbség állam polgári és nemzetiségi jogkorlátozását feloldó jogszabályok.58 A Ném etországgal szembeni hadiállapot m egszün­ tetése59 (19 5 5 . március 18.) és a Német Dem okrati­ kus Köztársaság (N D K ) diplom áciai elism erése után megszületett a M agyar Dolgozók Pártja (M D P) K ö z­ ponti Vezetőségének (K V ) 19 55 . jú liu s 1 8-ai, „S z ig o ­ rúan bizalm as!” jelzéssel ellátott, „a M agyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetségének létreho­ zására” 60 című határozata. Ezt a döntést azonban hosszas, a párt- és az állami vezetés közötti egyeztetés előzte meg. 19 54. május 7-ei keltezéssel az M DP K V A gitációs- és Propa­ ganda O sztálya részére elkészült a „Ja va sla t a M a­ gyarországi Németek Demokratikus Szövetségének m egszervezésére és német nyelvű lap kiadására” .61 A dokumentum indítványozta - a szlovák, a délszláv és a román szövetségekhez hasonlóan - egy ném et. szövetség (M agyarországi Németek Demokratikus Szövetsége) létrehozását. A javaslat leszögezte, hogy

a szövetség m egalakítása, valamint a német lap ki­ adása jelentős segítséget nyújtana a német lakosság kulturális és politikai nevelésében. 19 54 júliusában megjelent a németek második v i­ lágháború utáni első rendszeres, havi kiadványa, a német nyelvű Freies Leben (Szabad Elet). 19 54 novemberében Darvas Jó z s e f népművelési miniszter előterjesztésben javasolta a németek nem­ zetiségi szövetségének m egalakítását.62A z előterjesz­ téshez kapcsolódott egy határozati javaslat, am ely szerint: „ 19 5 5 . január 1-re hozzuk létre a M agyaror­ szág Németek Dem okratikus Szövetségét. A Szövet­ ség vezetőjéül Wild Frigyes elvtárs, veszprém i eg ye­ temi tanárt, a Hazafias Népfont O rszágos Tanácsának tagját javaso lju k .” Felmerült az is, hogy a Freies Le­ ben alakuljon át kéthetenként m egjelenő lappá. 19 55 . február 23-ai keltezésű a „Ja va sla t a M a­ gyarországi Ném etek Demokratikus Szövetségének m egszervezésére” című dokumentum.63 Ebben is de­ mokratikus szövetségről van szó. Ezt követte 19 55 . március 10-én a Darvas Jó z se f által aláírt „Javaslat a Titkársághoz” 64. A benne fo g­ laltak tekintetében hasonlít a február 23-ai javaslatra. Újra m egfogalm azódik, hogy a Freies Leben ala­ kuljon át kétheti lappá, sőt később hetilappá. Ismét utalnak arra, hogy a szövetség főtitkára Wild Frigyes legyen. 19 5 5 . június 14-én, D arvas Jó z s e f javaslata alap­ ján , az M D P K V Tudom ányos és Kulturális Osztá­ lyának nevében Andics Erzsébet által aláírt „Javaslat a Politikai Bizottsághoz” 65 már nagyjából m egegye­ zett a végleges jú l iu s i határozattal. Ezt követően, 19 55 . július 18-án született meg az M DP K V „Szigorúan bizalm as!” jelzéssel ellátott határozata „a M agyarországi Német Dolgozók K u l­ turális Szövetségének létrehozására” .66 A határozat három nagyobb részre tagolódik. A z első szakasz rö­ viden szól a m agyarországi német lakosság számáról, népművelési helyzetéről, a nyelvoktatásról stb. A má­ sodik rész m egállapítja, hogy a németség passzivitá­ sának oka a nacionalizmus vádjától való félelem (de nincs szó a kitelepítésekről és a vagyonelkobzások­ ról). A nacionalizmusra a következő példákat hozta a határozat: „ A vértesacsai legények a labdarúgó világbajnokság döntője után arról énekeltek, hogy ’ nem lehet a germánokkal kukoricázni’ . A vértessom lói legények bál után fasiszta dalokat énekeltek, s móri svábok megverték a m agyar legényeket.” M egállapí­ totta továbbá a határozat, hogy „a német községek­ ben általában magasabb a hittanra járók szám a, mint az országos átlag.” A dokumentum utolsó, harmadik szakasza ki­ mondta a szövetség m egalakításának szükségességét és tartalmazta annak feladatait. „ A szövetség feladata a m agyarországi német dolgozók fokozottabb bevo­ nása a szocializm us építésébe, a nevelő munka és a kulturális életük gyakorlati irányítása és szervezé­ se. [...] A szövetség nem politikai, hanem kulturális szerv. M unkája nem merül ki a negatívum ok, a na­

Jog töhéneisninlc^__/

cionalista hangok, a bizonytalanság és a félelem le­ küzdésében. [ ...] A tanácsok zöme azonban nem érti eléggé a felm erülő nem zetiségi, különösen a német­ séggel kapcsolatos problémákat, s nem is mer ezek­ hez a kérdésekhez hozzányúlni.” B ár a Freies Leben sokat tett már kulturális téren, m égis „képtelen a hazai németség politikai nevelője lenni.” Ennek oka elsősorban csekély terjedelme és m egjelenésének ritkasága. A határozat végül m egál­ lapította, hogy a Freies Lebent a szövetség hetilapjá­ vá kell alakítani. „A h ol nem mi irányítunk, ott hangadó lesz a re­ akció” - valójában ez a mondat tekinthető az egész határozat alapgondolatának. A határozat rögzítette, hogy a párt- és állami szervek feladata a nacionaliz­ mus elleni fellépés. 19 55. október 1-jén került sor a Szövetség alapító gyűlésére a Freies Leben szerkesztőségében. A gyű ­ lésen Frank László, a Freies Leben főszerkesztője, Wild Frigyes egyetem i lektor, N agy Endre, a N ép­ m űvelési Minisztérium főelőadója, valam int Fürst G yörgy, Ilosvay Ferenc és Konrád Tamás újságírók vettek részt. Határozat született a Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetsége (M N D K S Z ) m egalapításáról.67 19 5 5 . október 5-i keltezéssel nap­ világot látott a szövetség alapszabálya.68 A szövetség főtitkára Wild Frigyes lett, s eldöntötték azt is, hogy a Freies Leben október 1-jétől a szövetség hetilapjává alakul.69 A szövetség elnevezése - és annak későbbi válto­ zásai - kor- és kórképet jelenítettek meg; a jelzők és határozók többszörös szűkítést tartalmaztak. A kultu­ rális jelző egyértelm űen arra utalt, hogy a szövetség nem politikai-érdekképviseleti, hanem kifejezetten „csak” kulturális szerv.70 A magyarországi határozó a hazai német egység gondolatát erősítette, amit azon­ ban nyomban szűkített az a tény, hogy a kulturális szövetség nem az országban maradt, ki nem telepített németek összességét kívánta reprezentálni, hanem ki­ zárólag és csakis a m agyarországi német dolgozókat. Amint a dolgozó(k) határozó dominált az állampárt nevében71 és program nyilatkozatában,72 a M agyar Függetlenségi Népfront és a Hazafias Népfront egyik tagszervezetében73 vagy az alkotm ány több passzu­ sában.74 *

A Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szö­ vetségének elnevezése, szinte parabolába illően, fo­ kozatosan módosult. A z M D P K V 1956. május 2 1 -ei, nemzetiségi határozata75 nyomán Magyarországi Né­ met Dolgozók Demokratikus Szövetsége (M N D D SZ ) lett 19 56 szeptemberében. A szövetség nevéből „k i­ hullott” a szűkítő kulturális jelző , s a nemzetiségi szövetséget, a politikai érdekképviseletet szim boli­ záló demokratikus jelzővel látták el. 19 5 7 szeptem­ berétől a szövetség hetilapja a Neue Zeitung (Friss Újság) lett.76 Ám a szövetség nevében még továbbra

40

is megmaradt a szintén szűkítő dolgozók határozó. A z M S Z M P PB 1968. szeptember 17 -ei, nemzeti­ ségi határozata77 után a szövetség a Mag}>arországi Németek Demokratikus Szövetsége (M N D S Z ) nevet kapta 1969 áprilisában.78 A szövetség nevéből tehát „kim aradt” a dolgozók határozó, s a német nemze­ tiségi szövetség immár a hazai németség egészére vonatkozott. Ekkortól kezdve valam ennyi m agyarországi nem­ zetiségi szövetség (délszláv, német, román, szlovák) nevében egységesen a politikai érdekek felvállalását kifejező demokratikus jelz ő szerepelt. *

A z M S Z M P P B 1978. január 10-ei nemzetiségi határozata79 nyomán, november 4 -5 -én került sor a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsé­ ge V. kongresszusára. A kongresszus legfontosabb döntése a szövetség nevének m egváltoztatása volt, am ely névváltoztatás a m agyar elnevezésben nem jelentkezett: Demokratischer Verband dér Deutschen in Ungarn helyett Demokratischer Verband dér Ungarndeutschen lett a szövetség új neve. A változtatás indoka az volt, hogy az eddigi név nem fedte az Ungamdeutsch, azaz a m agyarországi német fogalmát: „Egyértelm űbben tükrözi nemzetiségünk helyét, az évszázados együttélést közös hazánkban.” 80 A név m egváltozása és az abban kifejezésre jutó hangsúlyeltolódás - nem a németség, hanem a (szocialista) M agyarországon való együttélés előtérbe helyezése - összhangban volt az állampárt nemzetiségi politi­ kájával.

Ö sszefoglalás A nemzeti kisebbségek önszerveződésének fóru­ mai, érdekképviseleti szervei az 19 4 5 - 19 5 5 között létrejött nemzetiségi szövetségek voltak, am elyek az egyesülési jo g sajátos értelmezése és gyakorlata alapján működtek M agyarországon. A nemzetiségi szövetségek - az 1949. évi alkotm ány szellem ében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Általános Iskolai Főosztályának N em zetiségi Ü gyosztályához tartoztak. Emellett a M agyar Dolgozók Pártja K ö z­ ponti Vezetősége Párt- és Töm egszervezetek Osztá­ lyának elvi-politikai irányítása alatt álltak. A z eleve „felülről” életre hívott szövetségek ambi­ valens helyzetbe kerültek: a gyakorlatban a kormány (állampárt) politikáját közvetítették a nemzeti kisebb­ ségek felé, s nem azok érdekvédelmét látták el. A nem­ zetiségi szövetségek inkább csak a kulturális munka területén értek el eredményeket. A nemzetiségi önazo­ nosság megőrzésének szinte kizárólagos eszközei - a nemzetiségi sajtó mellett - a hagyományőrző csopor­ tok voltak. A nemzetiségi szövetségek - alapvető szer­ kezeti változtatások nélkül - az 1980-as évek végéig, az 1990-es évek elejéig működtek M agyarországon.

'

|

Jog tö rté n rtsn n ile \— /

Jegyzetek 1 J o ó R u d o lf: Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormány­ zat, egyenjogúság (K o s s u th K ia d ó , B u d a p e st, 1984, 161. p .) 1 B e th le n O s z k á r: A nemzetiségek Magyarországon (T á rs a d a lm i S z e m le , 1946, 2. sz ., 112. p .) 5 Világesemények 1945-1967. (K o s s u th K ö n y v k ia d ó , B u d a p e st, 1968, 2 5 9 . p.; A n é m e t e re d e ti c ím e : Weltgeschehen Interna­ tionale Zeitgeschichte. F ö sz e rk .: K la u s B o llin g e r. D ie tz V erlag , B e rlin , 1967; a to v á b b ia k b a n : V ilá g e s e m é n y e k 1 9 4 5 -1 9 6 7 ) 4 Világesemények 1945-1967, 166. p. 5 Világesemények 1945-1967 , 2 1 8 . p. 6 C so b ai L á sz ló n é -T a rjá n G . G áb o r: A Magyarországi Románok Kultúrszövetségének rövid története. In: Hozzájárulás. Tanulmá­ nyok a magyarországi románokról (B u d ap est, 1988, 1 2 5 -1 4 4 . p.) 7 F e h é r Istv án : Az utolsó percben. Magyarország nemzetiségei 1945-1990 (K o ss u th K ia d ó , B u d a p e st. 1993, 7 1 - 7 2 . p.) 8 K ő v á g ó L á sz ló : A m agyar kommunisták és a nemzetiségi kérdés 1919-1948 (K o ss u th K ia d ó , B u d a p e st, 1 9 85, 2 8 8 - 3 1 1 . p.) 9 M a g y a r O rs z á g o s L e v é ltá r (a to v á b b ia k b a n : M Ó L ) X IX -4 -I-g . 4 4 . d. M M N O /M D D S Z ira to k 19 4 5 -1 9 6 7 . 1(1 A F ro n t la p já n a k , a Slobodá n a k 1945. j ú liu s 2 8 -a i s z á m á b ó l id éz: K ő v á g ó L á sz ló : i. m „ 3 0 2 . p. " L á sd M ic h a l F ra n c ise i le v e lé t a B é k é sc s a b a i p o lg á rm e s te rn e k (1 9 4 5 . a u g u s z tu s 2 1 .): M Ó L X IX -I-4 -g . 4 4 . d. M M N O /M D D S Z irato k 1 9 4 5 -1 9 6 7 ; K ő v á g ó L á sz ló : i. m ., 3 0 1 . p.; D o b o s B a lá zs: Szövetségektől az önkormányzatokig (K é z ira t, B u d a p e st, 2 0 0 4 , 26. p .) 12 F e h é r Istv án : i. m ., 71. p .; T ilk o v s z k y L ó rá n t: Nemzetiségi p o ­ litika Magyarországon a 20. században (C s o k o n a i K ia d ó , D e b ­ re c e n , 1998, 13. p .) 13 F e h é r Istv á n : i. m ., 71. p .; K u g le r Jó z se f: Lakosságcsere a Dél­ kelet-Alföldön 1944-1948 (O s ir is - M T A K is e b b s é g k u ta tó M ű ­ hely , 2 0 0 0 , 3 9 . p .) 14 M o ln á r Im re : A Sloboda cim ü magyarországi szlovák lap 1945-1947. In: Magyarságkutatás. F ő sz e rk .: J u h á s z G y u la ( B u ­ d a p e s t, 1987, 1 4 5 -1 6 7 . p.) 15 M o ln á r Im re: i. m ., 145. p. 16 A z A m e rik a i E g y e sü lt Á lla m o k , N a g y -B rita n n ia é s a S z o v je t­ u n ió k é p v is e lő in e k p o ts d a m i k o n fe re n c iá ja 1945. jú liu s 1 7 .-a u g u s z tu s 2 . k ö z ö tt z a jlo tt. 17 M o ln á r Im re: i. m ., 145. p. 18 A n to n R o b a z M K P k ö z p o n ti a p p a rá tu s á b ó l k e rü lt a d é ls z lá v sz e k c ió fő titk á ri sz é k é b e . 19 L á sz tity S. L ju b o m ir: A Magyarországi Délszlávok Demokra­

tikus Szövetségének története a felszabadulástól a fordulat évéig (1945-1948). R ö v id á tte k in té s . In: íz nase proslosti. M últunkból (T a n k ö n y v k ia d ó , B u d a p e st, 1980, 197. p.) 20 P o litik a tö rté n e ti In té z e t L e v é ltá ra (a to v á b b ia k b a n : P IL ) 283. f. 12.es. 1 4 0 .ő .e.; F e h é r Istv á n : i. m „ 8 6. p.; Z s ig m o n d Z so lt:

A nemzetiségi szövetségek a politikai intézményrendszerben M a­ gyarországon a második világháboni után (K é z ira t, B u d a p e st, 1999, 4. p .) 21 K ő v á g ó L ászló : i. m ., 3 0 7 . p.; A z ¡947. évi országgyűlés alma­ nachja. 1947-1949. F ő sz e rk e s z tő k : M a re ly n K iss J ó z s e f, V ida Istv á n (J e le n k u ta tó A la p ítv á n y , B u d a p e st, 2 0 0 5 , 3 5 7 . p.) 22 M O L X I X - A -8 3 . M in is z te re ln ö k s é g iratai 1 3 6 2 /1 9 4 7 . 23 1 9 4 7 :X V IU . tö rv é n y c ik k a P á riz sb a n 1947. fe b ru á r 10-én k e lt b é k e s z e rz ő d é s b e c ik k e ly e z é s é rő l. In: M agyar Törvénytár. 1947. évi törvénycikkek (F ra n k lin T á rs u la t K ia d á s a , B u d a p e st, é. n., 1 4 6 -1 4 7 . p .) 24 1 9 4 7 :X X X I. tö r v é n y c ik k a B e lg rá d b a n 1947. é v i o k tó b e r hó 15-én a lá írt m a g y a r-ju g o s z lá v k u ltu rá lis e g y e z m é n y b e c ik k e ­ ly e z é s é rő l. In: 1948. év hatályos jogszabályai (B u d a p e s t, 1948, 1 0 4 -1 0 6 . p .) 25 1948:1V. tö rv é n y c ik k a B u d a p e s te n 1947. é v i d e c e m b e r h ó 8á n a lá írt m a g y a r-ju g o s z lá v b a rá ts á g i, e g y ü ttm ű k ö d é s i é s k ö lc s ö ­ n ö s se g íts é g n y ú jtá si e g y e z m é n y b e c ik k e ly e z é s é rő l. In: 1948. év hatályos jogszabályai (B u d a p e s t, 1949, 2 - 3 . p .) 26 Sloboda, 1945. s z e p te m b e r 2 2 . 27 1946:X V . tö r v é n y c ik k a M a g y a ro rs z á g é s C s e h s z lo v á k ia k ö ­

z ö tt la k o s s á g c s e re tá rg y á b a n B u d a p e ste n 1946. é v i fe b ru á r h ó 27. n a p já n k e lt m a g y a r-c s e h s z lo v á k e g y e z m é n y b e c ik k e ly e z é sé rő l. In: Két év hatályos jogszabályai. 1945-1946 (B u d a p e s t, 1947, 8 0 - 8 5 . p.) 28 A C s e h s z lo v á k Á tte lc p íté s i B iz o tts á g e ln ö k e D án iel O k a li v o lt. 29 M o ln á r Im re : i. m ., 146. p. 30 F e h é r Istv án : i. m ., 111. p. 31 M o ln á r Im re : i. m ., 151. p. 32 P IL 2 7 4 .f. 10.es. 3 6 .ő .e .; Szabad Nép, 1946. a u g u s z tu s 1.; Slo­ boda. 1946. a u g u s z tu s 3 .; Viharsarok, 1946. a u g u s z tu s 14. 33 Szabad Nép, 1946. a u g u s z tu s 2 0 ., K is Újság, 1946. a u g u s z tu s

20. 34 M in d k e tte n fo n to s fő h iv a ta li á llá s t k a p ta k P o z so n y b a n . L ásd : V ad k erty K a ta lin : A belső telepítések és a lakosságcsere (K a llig ra m K ia d ó , P o z so n y , 1 999, 117. p .) 35 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 107.es. 3 .ö .e . 2 3 -2 8 . p. 36 B o ld o c z k i Já n o s a R á k o s i-k u rz u s id e jé n k é t k o rm á n y b a n is k ü lü g y m in is z te r v o lt: N a g y Im re e ls ő k o rm á n y á b a n (1 9 5 3 . jú l. 4 .- 1 9 5 5 . ápr. 18.) é s H e g e d ű s A n d rá s k o r m á n y á b a n (1 9 5 5 . ápr. 1 8 .- 1 9 5 6 . jú l. 3 0 .). 37 F e h é r Istv án : i. m ., 140. p. 38 F e h é r Istv án : i. m ., 140. p. 39 F ö g le in G iz e lla : K özvetíteni a „párt és az állam ” szavát. In: F ö g le in G .: Nemzetiség vagy kisebbség? A magyarországi horvá-

tok, németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének státusá­ ról 1945-1993 (IS T E R K ia d ó , B u d a p e st, 2 0 0 0 , 8 5 - 9 1 . p.) 40 F e h é r Istv án : i.m ., 100. p. 41 F e h é r Istv án : i. m ., 101. p. 42 A k o n z is z tó riu m a b e ls ő e g y h á z i ü g y e k irá n y ítá sá t, a p a p o k fe g y e lm i ü g y e it, a h ité le ti k é rd é s e k e t e ld ö n tő ta n á c s v o lt. 43 P IL 2 7 4 .f. 10.es. 3 0 .ő .e . 44 C s o b a i L á s z ló n é - T a rjá n G . G á b o r: A M agyarországi Románok Kultúrszövetségének rövid története. In: Hozzájárulás. Tanulmá­ nyok a magyarországi románokról (B u d a p e s t, 1988, 1 2 5 -1 2 7 .

P-) 45 A je g y z ő k ö n y v ta n ú s á g a sz e rin t m in d e n , ro m á n o k á lta l la k o tt k ö z s é g é s v á ro s k é p v is e lte tte m a g á t, v a la m in t m e g je le n t 3 1 5 g y u la i ro m á n is. M e g je le n t to v á b b á G y u la v á ro s k é p v is e lő je , a p o lg á rm e s te r, a b é k é s v á rm e g y e i a lis p á n , az M K P é s a F ü g g e tle n K is g a z d a p á rt k é p v is e lő je is. 46 I9 4 8 :1 X . tö rv é n y c ik k a k u ltu rá lis e g y ü ttm ű k ö d é s rő l B u k a re s t­ b e n 1947. n o v e m b e r h ó 2 5 -é n a lá írt m a g y a r -r o m á n e g y e z m é n y b e c ik k e ly e z é s é rő l. In: 1948. év hatályos jogszabályai (B u d a p e s t. 1949, 6 - 9 . p .) 47 1 9 4 8 :X I. tö rv é n y c ik k a B u d a p e ste n 1948. évi j a n u á r h ó 2 4 é n a lá írt m a g y a r - r o m á n b a rá ts á g i, e g y ü ttm ű k ö d é s i é s k ö lc s ö n ö s s e g íts é g n y ú jtá s i e g y e z m é n y b e c ik k e ly e z é s é rő l. In: 1948. év ha­ tályos jogszabályai (B u d a p e s t, 1 949, 1 1 -1 3 . p.) 48 C s o b a i L á s z ló n é - T a rjá n G . G á b o r: i. m ., 1 2 5 -1 2 7 . p. 49 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 107.es. 3 .ő .e . 18-20. p. 50 M e g á lla p íto ttá k , h o g y N a d a b á n G y ö rg y fő titk á r a la p s z a b á ly e lle n e se n d o lg o z ik , n e m ta rt k a p c s o la to t a s z e rv e z e t v e z e tő iv e l. 51 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 107.es. 3 .ő .e . 18-20. p. 52 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 107.es. 3 .ö .e . 18-20. p. 53 T ilk o v s z k y L ó rá n t: i. m ., 13. p. 54 C s o b a i L á s z ló n é - T a ijá n G . G á b o r: i. m .. 127. p. A tis z tú jító k ö z g y ű lé s je g y z ő k ö n y v e m e g ta lá lh a tó a h iv a tk o z o tt ta n u lm á n y 1 3 0 -1 3 2 . o ld a lá n . 55 C s o b a i L á s z ló n é - T a rjá n G . G á b o r: i. m ., 127. p. 56 [9 4 9 ;X X . tö rv é n y : a M a g y a r N é p k ö z tá rs a s á g a lk o tm á n y a (M agyar Közlöny, 1949. a u g u s z tu s 2 0 ., 174. sz .) 57 Világesemények 1945-1967, 9 5 . p .; T o k o d i G y u la - N ie d e r h a u s e r E m il: Németország története (2 . k ia d á s . A k a d é m ia i K iad ó , B u d a p e st, 1983, 3 6 7 . p.) 58 F ö g le in G iz e lla : A magyarországi nemzeti kisebbségek helyze­ tének jo g i szabályozása 1945-1993 (R e g io , 1997, 1. sz ., 5 0 - 5 1 . p .); F ö g le in , G iz e lla : N ational Minorities: Rights an Legal Regulations in H ungary between 1945 (R e g io . A re v ie w o f stu d ie s o n m in o ritie s , c o m m u n itie s a n d so c ie ty , 1988, 8 4 - 8 5 . p .)

41

Jog ürtmtamiéin

59 1955. év i 9. tö rv é n y e re jű r e n d e le t a N é m e to rs z á g g a l v a ló h a d i­ á lla p o t m e g s z ü n te té sé rő l. In: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye 1955. (B u d a p e s t, 1 956, 19. p.) 40 „A M a g y a r d o lg o z ó k P á rtja K ö z p o n ti V e z e tő s é g é n e k h a tá r o z a ­ ta a M a g y a ro rsz á g i N é m e t D o lg o z ó k K u ltu rá lis S z ö v e ts é g é n e k lé tre h o z á sá ra " . 1955. j ú liu s 18. M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 6 0 .c s . 5 2 6 . ö .e. 61 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 8 9 .cs. 21 .ö .e. A ja v a s la to t J á n o si F e re n c é s H o rv á th M á rto n k é s z íte tte . (In : Pártállam és nemzetiségek [1950-1973]. Ö s s z e á ll., je g y z e te k k e l e llá tta é s a b e v e z e tő ta n u l­ m á n y t írta: T ó th Á g n e s . K e c s k e m é t, 2 2 0 , 6 5 - 6 8 . p .) 62 „ E lő te rje s z té s a m a g y a ro rs z á g i n e m z e tis é g i o k ta tá s é s n é p m ű ­ v e lé s h e ly z e té rő l” . M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 9 1 .c s . 8 3 .ő .e . 63 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 9 1 .c s . 8 3 .ő .e . 64 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 91 .cs. 8 3 .ő .e . 65 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 91 .cs. 8 3 .ö .e . 66 M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 6 0 .c s . 526.Ő.C. 67 W ild F rig y e s: „Ein Vierteljahrhundert" ( N é m e te k S z ö v e ts é g e . B u d a p e st, 1980, 11 -1 4 . p.); P o p rá d y Ju d it: A Magyarországi Né­ metek Szövetségének története (F O N S ; 1995, 2. sz ., 2 2 8 . p .) 68 „A M a g y a ro rsz á g i N é m e t D o lg o z ó k K u ltu rá lis S z ö v e ts é g é n e k a la p s z a b á ly a ” . 1955. o k tó b e r 5. M D P P B T u d o m á n y o s é s K u ltu ­ rá lis O sz tá ly . M Ó L M -K S 2 7 6 . 9 l .c s . 83.Ö.C. 69 A Freies Leben c ím ű h a v ila p I. s z á m a 1954. jú liu s 1-jén je le n t m e g . A Freies Leben h e tila p I. s z á m a 1955. o k tó b e r 1-jén lá ­ to tt n a p v ilá g o t, a z u to lsó (4 2 .) sz á m a 1956. o k tó b e r 2 0 -á n je le n t m eg . 70 E rre a z M D P K V h a tá ro z a t u to lsó , h a rm a d ik s z a k a s z a h iv a tk o ­ zik : „ A sz ö v e ts é g n e m p o litik a i, h a n e m k u ltu rá lis sz e rv .” M Ó L M -K S 2 7 6 .f. 6 0 .e s . 5 2 6 .ő .e . 71 M a g y a r D o lg o z ó k P á rtja (M D P ) 72 A z M D P p r o g ra m n y ila tk o z a tá n a k V. f e je z e té b e n p é ld á u l: „A M a g y a r D o lg o z ó k P á rtja e ls ő s o rb a n a z e g y e tle n k ö v e tk e z e te s e n s z o c ia lis ta o sz tá ly , a m u n k á s o s z tá ly p á rtja , é lc s a p a ta . U g y a n a k ­

k o r a p á rt a p a ra s z ts á g , v a la m in t a d o lg o z ó é rte lm is é g le g jo b b ja it e g y e s íti so ra ib a n : a d o lg o z ó k p á rtja . S z é le s , d o lg o z ó tö m e g e k e t m a g á b a n fo g la ló tö m e g p á rt, a m e ly a z e g é s z d o lg o z ó n é p d e m o k ­ ra tik u s é s s z o c ia lis ta n e v e lé s é n m u n k á lk o d ik , s o ra it a z e g é s z d o lg o z ó n é p b ő l e g é s z íti k i, ö s s z e v a n fo rrv a a d o lg o z ó k k a l." (In: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. F ő sz e rk .: Iz sá k L a jo s. N a p v ilá g K ia d ó , B u d a p e st, 1998, 3 1. p.) 73 D o lg o z ó P a ra sz to k é s F ö ld m u n k á s o k O rs z á g o s S z ö v e ts é g e (D É F O S Z ) 74 1 9 4 9 :X X . tö rv é n y : a M a g y a r N é p k ö z tá r s a s á g a lk o tm á n y a (M agyar Közlöny. 19 4 9 . a u g u s z tu s 2 0 ., 17 4. sz .) 75 „A M a g y a r D o lg o z ó k P á rtja K ö z p o n ti V e z e tő s é g é n e k h a tá r o ­ z a ta a m a g y a ro rs z á g i n e m z e ti k is e b b s é g e k k ö z ö tti p o litik a i, o k ­ ta tá s i é s k u ltu rá lis m u n k á ró l” . 1956. m á ju s 2 1. M Ó L M -K S 2 7 6 . f. 5 3 .es. 2 8 4 .ö .e . 76 A N eue Zeitung 1957. s z e p te m b e r 2 0 -á tó l a s z ö v e ts é g h e tila p ja v o lt, e g é s z e n a z ö n k o r m á n y z a t lé tre jö tté ig . 77 „ A M a g y a r S z o c ia lis ta M u n k á s p á rt K ö z p o n ti B iz o tts á g a P o ­ litik ai B iz o tts á g á n a k h a tá ro z a ta a m a g y a ro rs z á g i n e m z e tis é g e k h e ly z e té rő l” . 1968. s z e p te m b e r 17. M Ó L M -K S 2 8 8 .f. 2 0 .es. 5 4 8 .ö .e . 78 F ö g le in G iz e lla : Közvetíteni a ..párt és az állam " szavát. Nem ­ zetiségi-kisebbségi szövetségek 1958-1972 (H is tó ria , 1 9 9 6 ,9 - 1 0 . sz ., 4 5 - 4 7 . p.; In: F ö g le in G iz e lla : Nemzetiség vagy kisebbség? A

Horváth Attila

többször történelmi em lékek felidézésével fejezik ki a meghatározó ideológiai szempontokat. A magyarországi kommunista vezetés is saját hatalmi elképze­ léseinek m egfelelően szüntetett meg régi ünnepeket, vagy teljes mértékben átalakította, manipulálta tar­ talmukat, jelentésüket, és alkotott új, a szocializm ust jelképező szim bolikus megem lékezéseket. A m ásik újdonság az ünnepek vonatkozásában az volt, hogy egyrészről lecsökkentették a számukat, hogy ezzel is növeljék a munkanapok számát, m ás­ részről kötelezővé igyekeztek tenni az ünnepségeken való aktív részvételt. Harmadrészt kiiktatták a nem­ zeti és egyházi ünnepeket. A z 19 45. évi naptár piros betűs ünnepei leginkább a katolikus országok (tartományok) ünneprendjét kö­ vették. A 15 munkaszüneti nap közül 13 keresztény ünnep. E g y részük elvilágiasodott: Újév, Húsvét, Szent Péter és Pál napja (aratás kezdete), Minden­ szentek és Halottak napja, Karácsony. Egyéb keresztény állami ünnepek: Vízkereszt (ja­ nuár 6.) Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, il­ letve Jézus bemutatása (február 2.), áldozócsütörtök (1945-ben május 10.), Pünkösd két napja (1945-ben m ájus 2 0 - 2 1.) , valamint a katolikusok Úm apja (19 4 5 -

A hatalom ünnepe az ünnep hatalma. Ünnepek Magyarországon a szovjet típusú diktatúra korában

A

z ünnepnapok már jellegüknél fogva is je l ­ képes tartalom hordozói. Különösen így volt ez a szovjet típusú diktatúrákban, ahol szinte minden különleges jelnek, szimbólumnak, ha lehet, még nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint a de­ mokratikus berendezkedésű országokban. Ezekben az államokban mindig is nagy hangsúlyt helyeztek a propagandára és a látványos külsőségekre (lásd a Szovjetunió november 7-ei katonai parádéját vagy a m agyarországi április 4-ei és m ájus 1-jei felvonulá­ sokat).1 A z állam i ünnepek mindig is szorosan kapcsolód­ tak egy adott politikai berendezkedéshez, hiszen leg­

42

magyarországi horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének státusáról 1945-1993. F o rrá s k ö z lé se k , ta n u lm á ­ n y o k . c ik k e k . IS T E R K ia d ó , B u d a p e st, 2 0 0 0 , 8 5 - 9 1 . p.) 79 „ A M a g y a r S z o c ia lis ta M u n k á s p á rt K ö z p o n ti B iz o tts á g a P o ­ litik ai B iz o tts á g á n a k h a tá ro z a ta n e m z e tis é g i p o litik á n k n é h á n y id ő sz e rű k é rd é sé rő l é s a n e m z e tis é g i s z ö v e ts é g e k 19 7 8 -b a n e s e ­ d é k e s k o n g re s s z u s a in a k e lő k é s z íté s é r ő l” . 1978. ja n u á r 10. M Ó L M -K S 2 8 8 .f. 2 0 .es. 1 0 6 9.ő.e. 80 D eutsher Kalender, 19 8 0 , 4 9 . p.

Jog Kvléaeti szemle V _ _ '

ben május 3 1 .) , a két Szűz M ária-ünnep (N agybol­ dogasszony, augusztus 15 .; K isboldogasszony, szep­ tember 8.), valam int a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (december 8.). Szent István napja (augusztus 20.) állami és eg y­ házi ünnep is. Egyedül március 1 5-e volt kizárólag nemzeti ünnep. M ár az 1 940-es évek má­ sodik felében sorra szün­ tették meg az egyházi ün­ nepeket, és alakították ki a szovjet típusú diktatúra cél­ jait szolgáló és a pillanatnyi napi politikának m egfelelő demonstrációkat. A továbbiakban tekint­ sük végig kronológiai sor­ rendben a szocializm us ko­ rának ünnepi naptárát.

m ozgalom hierarchiájában a nők mindig is alárendelt szerepet töltöttek be.4 1945 után egym ás után szün­ tették meg a nők érdekvédelm ét szolgáló szerveze­ teket. Helyettük csak egyetlen hivatalos intézmény működhetett: a M agyar N ők Demokratikus Szövet­ sége, am elynek alapszabá­ lya szerint: „a Szövetség a

Magyar Dolgozók Pártjá­ nak irányítása és útmuta­ tása alapján mozgósítja a nőket a szocialista építő­ munkában való részvétel­ re, a Párt és a Kormányhatározatok végrehajtá­ sára. [...] Munkájában a szovjet nők, a szovjet anyák példáját követi.

A z ún. nökérdést m eg­ oldottnak tekintették az­ zal, hogy a nők a termelés Nőnap - A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének folyamatában „egyen jo(MNDSZ) nőnapi nagygyűlése 1951-ben gúakká” válhattak a fér­ fiakkal. Férfiakká válhattak a „m unka frontján” . A z 1. N em zetközi N ő n a p (m árcius 8.) extenzív gazdasági fejlődés érdekében és készülve a harmadik világháborúra, a nőket is alkalm azni kezd­ A két világháború közötti időszakban a nő legfon­ ték a bányákban vájárként, a kohászatban öntőmun­ tosabb hivatását, a feleség és az anyaszerepet szim ­ kásként, az építőiparban segédmunkásként stb., de a bolizáló Anyák Napja iskolai ünneppé nyilvánítását bérük csak legfeljebb 60% -a lehetett a férfiakénak. - németországi példa alapján - a 8 2 0 -0 5 -12 8 /19 30 . A nőket tehát olyan munkahelyeken is alkalmazták, V K M . sz. rendelet szabályozta. 1945-ben eltörölték ahol az egészségkárosító hatás rájuk nézve nyilván­ az A nyák Napja hivatalos megünneplését, és helyette való volt. A korszak politikai propagandája által hir­ a Nemzetközi Nőnap szerepét hangsúlyozták. A z ün­ detett nőideál a traktoros lány, aki valójában gázolaj­ nep eredete: a textiliparban dolgozó N ew York-i nők ban, koszban, piszokban dolgozott. Kipattogzott az 18 57. május 8-ai tüntetésének hatására Clara Zetkin arcuk és a bőrük, károsodott a méhük. 19 10-b en , a II. Nemzetközi Szocialista Nökongresz19 56 után konszolidálódott a helyzet. Pl. a bányák­ szuson javasolta, hogy március 8-án tartsák meg a ban kifejezetten tilalmazták a nők munkavégzését. nemzetközi nőnapot. A z ünnep fontosságát növelte, M agas döntési jogkörrel összekapcsolódó értelmi­ hogy 19 17 -b en ugyanezen a napon Oroszországban ségi pályákra a vezetők, a is sor került egy nötüntepolitikusok és a gazdasági tésre, am elynek hatásá­ élet jelentős káderei közé ra lemondott trónjáról II. nők csak ritkán kerülhet­ M iklós cár. tek be.6 A kommunista párt nő­ M indemellett a ház­ politikáját Sztálin határozta tartásban végzett munkát meg. Eszerint a nő szem é­ leértékelték. A z iskolai lyiségének önm egvalósítá­ anyagból kiiktatták a ház­ sa már nem a család, hanem tartási ismeretek oktatását. a társadalom közössége, A zt hirdették, hogy a há­ a nemek egyenlőségének alapján pedig az addig ott­ zimunka „társadalm asodni” fog azáltal, hogy ezt a hon végzett munka „tár­ tevékenységet a közösségi sadalm asítása” . A z új nőinfra-struktúra fogja elvé­ ideált az A nyák Országos Nőnap - Traktoros lány (1951, Hort) gezni. (A z fel sem merült, Konferenciáján hirdették hogy a férfiakat is terheljék vele.) Azonban m íg a nők meg. A z új jellem vonások: „a tettre kész harcosság", ugyanannyi időt töltöttek el a munkahelyükön, mint a ,jimogatásra termett asszonyi kéz nemcsak a szer­ számot tudja gyorsabban forgatni, ha kell, a fegyvert a férfiak, a gyerm ekfelügyeletről mégis hosszú ide­ ig nem m egfelelően gondoskodtak. M ég 1956-ban is meg tudja ragadni."2 is ezer bölcsődés korú gyerm ekre mindössze 45 böl­ A propaganda és a való ság1 ebben az esetben is csődei férőhely jutott. M ivel a nőknek csak 12 hét meglehetősen távol állt egym ástól. A kommunista

Jog

Sriédi am lel— /

szülési szabadság járt, és abból 4 hetet ajánlott volt a szülés előtt igénybe venni, ezért sok nő kénytelen volt a szoptatási idő miatt is feladni a munkahelyét, és átmenetileg háztartásbelivé válni. Nehézséget j e ­ lentett a család mindennapi ellátásához szükséges élelmiszerek beszerzése is, hiszen az 1960-as évek végéig leginkább jellem ző áruhiány mellett az üzletek nem igazodtak a munka­ időhöz.7 A Nemzetközi Nőnap egyoldalú hangsúlyozása mellett 1955-től újra ün­ nepelni kezdték az Anyák Napját is. Belső használat­ ra készült indoklás szerint azért, nehogy a klérus sajá­ títsa ki magának ezt az ün­ nepet.*

tanítványa" stb. Beszédei minden egyes kijelentését

különböző tapsok követték: vastaps, helyeselő nagy taps, viharos nagy taps, hosszantartó éljenzés, óriási ováció, dübörgő tapsvihar, lelkes, hosszantartó taps stb. Rákosi életútját megelevenítette a M unkásm oz­ galmi Intézetben m eg­ rendezett, Rákosi Mátyás harcos élete című kiállítás és szám os brosúra, am e­ lyekben a szerzők egym ást túllicitálva dicsőítették vezérüket. Illés B éla sze­ rint Rákosi nagyapja mint kovácsm ester 18 4 8 -18 4 9 ben a felkelő parasztok ka­ száját egyenesítette. R áko­ si M átyásék Sopronban a Fehér ló-szálló udvari épü­ letében laktak, ahol m eg­ fordult II. Rákóczi Ferenc Rákosi Mátyás modellt áll készülő szobrához is, majd később London­ ban járt a British Múzeum könyvtárában, ahol annak idején M arx dolgozott. Találkozott Leninnel is, aki 2. Rákosi M átyás születésnapja (m árcius 8.) már akkor „ nem csak megismerte, hanem meg is sze­ rette Rákosi elvtársat.” " A Rákosi M átyásról kialakított szem élyi kultusz­ Emellett külön fotóalbumok készültek, sőt a ma­ nak ma már hatalmas szakirodalm a van.9 Ennek a gyar írók is megemlékeztek Rákosi történelemfor­ kultusznak a legmonumentálisabb m egnyilvánulása m áló szerepéről Magyar a 60. születésnapjára ren­ írók Rákosi Mátyásról dezett ünnepségsorozat cím m el.12 M árcius 9-ére volt 1952-ben. A rendezvé­ a sok-sok ajándék mellett nyek m egszervezésére és m ég „népdal” is született: lebonyolítására szervezőbizottság alakult, Horváth „Hej ha galamb lennék Mártonnak, az A gitációs és Tóban megfiirödnék Propaganda O sztály veze­ Hajnali órában tőjének elnökletével. M ár Vígan szárnyra kelnék két hónappal a nagy ese­ Rákosi elvtárshoz mény előtt elkezdtek m eg­ Köszönteni mennék. ”u jelenni különböző cikkek, riportok, am elyek a közvé­ Spontán módon születtek lemény figyelm ét próbálták Rákosi Mátyás születésnapja - Meghívó Rákosi számára a csasztuskák is :14 felkelteni. A községekben a a tiszteletére rendezett ünnepségre kisbírók kidobolták, ahol „ Gyertek lányok, öltözzetek fehérbe volt már, ott a tereken lévő hangszórók tették közhír­ Szórjunk rózsát Rákosi Mátyás elébe! ré: „ Március hó 9-re, vasárnap reggelre házát min­

denki díszítse ki, az udvarát és az utcát takarítsák el, házaikra a zászlót tűzzék ki, hogy méltóképpen ünne­ pelhessék Rákosi elvtárs 60. születésnapját.”'0A dol­ gozók m unkaverseny-felajánlásaikkal, az írástudók pedig könyveikkel, újságcikkeikkel, röpirataikkal ün­ nepelték Rákosit. A párt főtitkárának neve csak ilyen „eposzi” jelzők mellett jelenhetett meg: „ kipróbált ”,

„messze tekintő", „szeretett”, „bölcs vezér”, „építő­ munkánk első tervezője ”, „pártunk szeretett vezére ”, „nagy’ tanítónk, bátorítónk”, „szeretett édesapánk”, „sikereink kovácsa”, „lángeszű”, „zseniális”, „biz­ tos kezű kormányos", „a szabadság első harcosa”, „demokrácia első munkása ”, „Sztálin legjobb, leghí­ vebb, legkövetkezetesebb, legkristálytisztább magyar 44

Pusztuljon a reakció egy szálig Éljen Rákosi elvtárs sokáig! ” A számtalan szobor, festmény mellett m egszapo­ rodtak a névadások is .15 A teljesség igénye nélkül néhány példa: Rákosi M átyás Nehézipari M űszaki Egyetem , Rákosi M átyás Tanulmányi Ösztöndíj, Rákosi-érem , Rákosi M átyás Tanulmányi Verseny, R á­ kosi M üvek stb. A szem élyi kultusz gyakorlását annyira szigorúan vették, hogy a veterán kommunista író, Hollós K or­ vin Lajos csupán egy futó m egjegyzést tett egy társa­ ságban a „n agy és bölcs” Rákosiról, azon nyomban kizárták a pártból, és soha többé nem vették vissza.

wneneime

Érdekes, hogy a Rákosi-kultusz 19 5 3 után sem szűnt meg teljes egészében, sőt 1955-től újjáéledt. 19 56 után viszont am ikor Rákosit a Szovjetunió­ ba internálták - a teljes hallgatás övezte a szeretett vezért. A kádári propaganda nem engedte, hogy fel­ tárják Rákosi valódi történelmi szerepét. Ezt a témát igyekeztek végleg lezárni a szem élyi kultusz szűk­ szavú, rendkívül visszafogott elítélésével. A Párttör­ téneti Közlemények 19 56 és 1989 közötti cikkeiben egyszer sem fordult elő Rákosi M átyás neve. O lyan­ nyira jellem ző volt ez a tendencia, hogy még 19 87ben is, am ikor az Új Tükör elkezdte közölni Kun Á g ­ nes Emlékeim Rákosi Mátyásról cím ű írását, Aczél G yörgy, Berecz János és Kádár János sze­ mélyesen intézkedett, hogy a volt főtitkár m agánéle­ tére vonatkozó részleteket húzzák k i.16

3. M árcius 15. Ezt az ünnepet a hatalomra került kommunisták rögvest kisajátították: 19 51-b en már ilyen tartalmú szövegek jelentek m eg az ünnep kapcsán: „ Tanítsa

a március 15-re emlékezés arra az ifjúságunkat és valamennyiünket, hogy a haza, a nép iránti hűség és a Szovjetunió iránti hűség egy és ugyanaz [...]. Március szellemében fogadjuk, hűség a szabadság, a béke fegyveres védelméhez, annak hatalmas vé­ delmezőjéhez, a Szovjetunióhoz, a szeretett Sztálin elvtárshoz. Hűen köszönjük szabadságunk, békénk, boldog életünk szerzőjét, a Magyar Dolgozók Pártját és drága Rákosi elvtársunkat” .17 M ég így, a valódi

15-ét az 18 4 8 -18 4 9 . évi forradalom emléknapjaként említette. A Kádár-korm ány azonban a M U K-tól [M árciusban Újra K ezdjük! - a szerk.] tartva 19 57. március 10-én visszavonta ezt a rendelkezését. A Kádár-korszak ellentmondásosan közelített eh­ hez az ünnephez, annak hazafias tartalma, valam int a 48-as és az 56-os forradalm ak gondolati érintkezési pontjai miatt. Teljesen nem negligálhatta, de nagyon óvatosan bánt vele. 1969-től a Forradalm i Ifjúsági Napokat (március 15 ., március 2 1 ., és április 4.) m eg­ hirdetve kitalálták, hogy a három tavaszi ünnepről együttesen kell m egem lékezni. Ezzel próbálták eg y ­ részről március 15 . erős érzelmi töltését kisugároztatni a m ásik két évfordulóra, másrészt így akarták a márciusi ifjak szellem iségének hatását tompítani. A z 1970-es évek fiataljait azonban egyre kevés­ bé elégítették ki a hivatalos ünnepek. A z ötvenhatos forradalom utáni megtorlás elrettentő hatásából fel­ ocsúdva, a márciusi ifjak követeléseinek aktualitását látva egyre többen próbáltak a saját értékeik szerint ünnepelni és m egem lékezni. A hatalom azonban ezt nem tűrhette, ezért m árcius 1 5-e K rassó G yörgy sza­ vaival „ mindig az összecsapás napja lett a szabadsá­

got éltető fiatalok és az elnyomókat védelmező rend­ őrök között. 18

4. M árcius 21., a Tanácsköztársaság kikiá ltásán a k ünnepe

A z 1949 és 1989 közötti szovjet típusú diktatúra m indvégig mint történelmi előzm ényre tekintett a Tanácsköztársaság „dicsőséges” 13 3 napjára. M ég az 1949:20. tv., a M agyar Alkotm ány preambulumába is bekerült egy félmondat, erre az esem ényre hivatkozva. A Tanácsköztársaság története azonban Az alsó-, közép- és felsőfokú tanintézetekben a taní­ számos problémát hordozott magában. Nem tudtak tás (előadás) ezen a napon szünetel. ” ugyanis elszámolni egykori vezetőjével, Kun Bélával A z 1956-os forradalom és még jó néhány sorstár­ és szabadságharc a márciusi sával. A z 1 950-es években iíjak szellem iségét követve ezért a Tanácsköztársaság kezdődött: Petöfi-kör, a kü­ vezetőjeként az 19 19-ben lönböző számú pontokban még alig ismert kereske­ összefoglalt követelések, delmi népbiztoshelyettest, békés tüntetés, kokárda, Rákosi M átyást és a terro­ Kossuth-címer, Kossuthrista Szam uely Tibort em­ nóta stb. legették, s Kun B éla neve A forradalom követelé­ sokáig tabunak számított, sei közé felkerült március még a Borsányi G yörgy 15-ének valódi történelmi által írt, s 1979-ben m eg­ jelentőségében való m eg­ jelentetett életrajzot is be­ ünneplése, s ez utóbbi kö­ tiltották.19 A Tanácsköz­ Március 15. - Ünnepség 1945. március 15-én, vetelés jelentőségét bizo­ társaság 50. évfordulóján, Major Tamás szaval nyítja, hogy kezdetben még 1969-ben „rehabilitálták” a kádári restauráció is respektálta ezt a törekvést. A március 2 1 -ét. Óvatosan, de kijelentették, hogy Kun B éla a szem élyi kultusz áldozata lett, bár még azt M agyar N épköztársaság ünnepeiről szóló 12 /19 5 6 (X II. 19.) Korm ány számú rendelet (bár mint mun­ sem lehetett tudni, hogy mindez hol és m ikor történt. kaszüneti napot szabályozva) 2. pontjában március A korabeli lexikonok a Tanácsköztársaság külügyi szellem iségétől m egfosztani próbált ünnep is gyanús volt a hatalom számára. 1948-ban m ég törvénybe ik­ tatták március 15 . történelmi jelentőségét (19 4 8 :2 2 . te.), de már az 10 0 3 / 19 5 1 (III. 10.) MT. sz. határozat kimondta: „ Március hó 15. napja rendes munkanap.

Jog népbiztosa halálának időpontjaként körülbelüli dátu­ mokat adtak meg.

5. Á prilis 4., a „fe lsza b a d u lá s" ünnepe

Azt a tényt, hogy am elyik országot a szovjet csa­ patok elfoglaltak, az elvesztette szuverenitását, m aga Sztálin is elismerte 1945 áprilisában, M ilovan D ilassal, a ju goszláv kommunistával folytatott be­ szélgetésében: yyEz a háború eltér a múltbéli háborúk­

tól, ha valaki területet foglal el, ezekre a területekre rákényszeríti a saját társadalmi rendszerét. Ahova a hadsereg eljut, ott a sa­ já t rendszerének szerez érvényt. Másképp nem is K Ó / X O f f T t volna lehetséges ”.21 AMAQtM)UMUIMUntK

A Szovjet Tájékoztatási Iroda 19 45. április 4-én rövid közleményt bocsá­ tott ki.: „Az 1945. március

16.-április 4. közti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Frontok csapatai befejezték Magyarország egész területénekfelszaba­ dítását a német megszál­ lóktól." A közlemény két

NÉPSZAVA

A m agyar katonai veze­ tésnek nem lehetett nem­ zeti katonai stratégiája, saassi sem nemzeti biztonsági stratégiája. A m agyar had­ sereget is szovjet parancs­ nokság alá rendelték. A hamis állítást is tartalma­ Déli hadseregcsoporthoz zott: az egyik, a fontosabb beosztott, székesfehér­ a ,felszabadítás" kifeje­ w m m vári parancsnokságú 5. zést használta. Valójában (m agyar) hadsereg hábo­ M agyarországot a szovjet & iihnc"MÍráfA rú esetén az Alpokalján csapatok, miután kiverték Április 4. - A Népszava 1985. április 4-ei, vörösfejléccel a „go ly ó fo g ó ” szerepet a német m egszállókat, el­ megjelent száma kapta volna meg. foglalták és meghódítot­ A szovjet m egszállás kérdése rendkívül összetetté ták. A fegyverszüneti szerződést 1945. január 20-án vált. Am ikor már nem volt közvetlen stratégiai jelen ­ minden m egjegyzés nélkül alá kellett írni, és rendel­ tősége a m agyarországi állom ásozásnak, 1958-ban kezéseit diktátumként, parancsként végrehajtani; pl. Hruscsov felajánlotta Kádár Jánosnak a kivonulás a 12 . pont szerint 300 m illió dollár hadisarcot kellett lehetőségét. K ádár belpolitikai okokból visszautasí­ fizetni a Szovjetuniónak. totta ezt a m egoldást.22 A m agyar hadsereget lefegyverezték, s a szovjet A m ásik h a zu g ság az á p rilis 4-i időpont, am it a vezetés az egész országra kiterjedően katonai közS ztálin tó l rettegő szo vjet katonai vezető k találtak igazgatást vezetett be. Ettől kezdve a M agyarorszá­ ki. V aló jáb an a n yu gati határszélen m ég á p rilis gon állom ásozó szovjet csapatok biztosították M a­ 1 1- é ig , ese tle g 13 - á ig is elh ú zódtak a harcok. A z gyarország alávetettségét. A m egszállást különböző 19 7 5 -b e n kiadott Ma­ módokon indokolták: gyarország felsza b a­ a) 1944. szeptember dítása cím ű kö n yvb en 2 2 .- 19 4 5 . április 1 1 .: szin te m éterről m éter­ h a rc o ló csapatok" re kö vették a fo n tv o ­ b) az 1947. évi párizsi n alat, k iv é v e az áp rilis békeszerződésig: „Meg­ 4 -ei időpontot.23 szállók ” A m a g y a r jo g s z a b á ­ c) 19 55-ig: ,A z auszt­ lyok b an a „felszabadu­ riai szovjet megszállást lás" k ife je z é s e lő sz ö r övezettel való közlekedé­ az 13 9 0 / 19 4 5 . M .E . si vonalak fenntartására sz. rendeletben je le n t szükséges katonai egysé­ m eg, am e ly áp rilis 4g ek ” ét m inden in d oklás d) 1955-től, a Varsói nélkül felsz ab a d u lási Szerződés aláírásával: ünneppé m inősítette. „Magyarország védelmé­ É rd ek es m ódon állam i nek fokozása" Április 4. - Díszszemle a budapesti Sztálin téren (ma Dózsa ünneppé csak 19 5 0 e) az 1956-os forra­ György út) 1953-ban ben n yilván ították ezt dalom és szabadságharc a napot, am ik orra m ár leverésekor: „a szovjet m indenki szám ára n y ilv á n v a ló v á válhatott a v a ló s rendfenntartó erők ” , „ a fasizmus veszélyét elhárí­ h e ly z e t.24 A z 1950. évi 10. sz. tvr. a Szabad Nép vezér­ tok ” cikkeiben megszokott stílusban magasztalta a Szovjetu­ 0 1957-től 19 9 1. június 19-éig: „imperialistákkal niót, a Vörös Hadsereget és a „N agy Sztálin” -t. szembeni közös védelem biztosítói. "20

46

lla/ank lir t r w lB r ir k IríjflftléN fbfc ril«rtfalé|a

Jog

M ent s o k

6. M ájus 1-je, a M u n ka ünnepe

legfőbb vonásait - m agyarságot, kereszténységet és európaiságot - őrzi és erősíti tudatunkban. K rúdy G yula minderről így nyilatkozott 1926-ban: ,£zent

A munka ünnepe a nemzetközi m unkásm ozgal­ mak által kiharcolt, minden év m ájus 1-jén tartandó István napja valamiképpen úgy helyezkedett el a ma­ ünnepség. 18 8 1. május 1-jére a legnagyobb amerikai gyarság köztudatában, mint akár a karácsony, hús­ m unkásszövetség általános sztrájkot hirdetett, kö ve­ vét, a pünkösd [...]. Egy’ nap, amelytől mindenki vár telve a 8 órás munkanap bevezetését. Chicagóban valamit, még az is, akinek egyébként nem volt sok a rendőrség a további várnivalója. Egy nap, napok tüntetésein két­ amelyet mindenki úgy szer is a tömegbe lőtt, ünnepelt, mintha saját am elynek több halálos neve napját ülné.” 26 áldozata lett. A tünteté­ 1945 után a kom­ sek szervezőit bíróság munista vezetés úgy elé állították. Négyet gondolta, hogy au­ közülük kivégeztek, a gusztus 20-át nem többiek később kegyel­ lehet egyik napról a met kaptak. m ásikra kitörölni a A z 1890. május 1-jén kollektív tudatból, hi­ tartott általános sztrájk­ szen nemcsak vallási, kal emlékeztek a lelőtt hanem nemzeti tarta­ és az ártatlanul kivég­ lommal is bírt. Ezért zett munkásokra. először 1 948-ban a M ájus 1-je katolikus Szent Jobb-körm eneünnep is, hiszen Jézus tet tiltották be,27 majd M á ju s I. - T ö m e g fe lv o n u lá s a b u d a p e sti D ó zsa G yö rg y ú to n nevelőapjára, az ácsra magát az ünnepet is 1 9 5 6 -b a n emlékeznek e napon. „átkonvertálták” . E lő ­ Munkás Szent Jó z s e f ünnepét 19 55. május 1-jén ren­ ször törölték első királyunk Szent jelzőjét, és az „új delte el X II. Piusz pápa. kenyér” -ről kezdtek megemlékezni. M ajd 1949. au­ M agyarországon m ájus 1-je 19 45 után mozgalmi gusztus 20-án hatályba léptették az ún. Sztálini al­ ünnepből hivatalos állami ünneppé vált. 1946-tól kotmányt, s 1 950-től már a M agyar Népköztársaság munkaszüneti nap.25 A vállalatok, üzemek, intézmé­ Alkotm ányáról kellett m egem lékezni (19 5 0 . évi 1. nyek dolgozói hivatalosan kiadott transzparensek sz. tvr.). A törvényerejű rendelet indoklása szerint: alatt vonultak fel a párt- és állami vezetők em elvénye „Az alkotmány fejezi ki és rögzíti le azoknak az alap­ előtt. vető gazdasági és társadalmi változásoknak az ered­ Ezt a felvonulást a szocialista országok annyira ményeit, amelyeket országunk a nagy Szovjetunió fontosnak tartották, hogy még az atomkor legnagyobb fegyveres ereje által történt felszabadítása óta elért katasztrófája idején is megtartották. 1986. április 26. és az Alkotmány jelöli ki továbbfejlődésünk irányát is hajnalán a m agyar Atom energiai Bizottság által sem a szocializmus felé vezető úton. ” ismert csernobili atomreaktor négyes blokkja a leve­ íg y lett Szent István és a m agyar állam alapításá­ gőbe röpült és nukleáris porfelhővel borította be a nak ünnepéből szocialista ünnep, a proletárdiktatúra környéket. alkotm ányának napja is.28 N egyvenszer több radioaktív anyag került a légkör­ Kérdés, hogy az a parasztember, aki 1945-ben föl­ be, mint a Hirosimára és N agaszakira dobott atom­ det kapott, majd 19 5 1 -ben az erőszakos téeszesítések bomba esetén. Ukrajnában 3 m illió, Belorussziában során kisem mizték, hogyan ünnepelte az új kenyér 2 m illió embert ért sugárzás. A szocialista országok ünnepét. tömegtájékoztatása először tagadott, majd igyekezett bagatellizálni a katasztrófát. A m ájus 1-jei m oszkvai felvonulás miatt G orbacsov utasítására m esterséges 8. Szeptem ber 29., a N éphadsereg napja esőt csináltak, és a radioaktív felhőt Belorusszia felé terelték. A szovjet csatlós országok m indegyikében a Had­ M agyarországon is gyanútlan, tájékozatlan em be­ sereg napja mintájára szervezték m eg a saját katonai rek százezrei vonultak fel, ahogy azt Pesten utólag ünnepségüket. keserűen m eg jeg yezték , ,Tsugá/ió arccaF. A M agyar Néphadsereg napját szeptember 29-ére tették, m ivel ekkor győzött a m agyar honvédség a ,ju g o szlávo k k al” szemben, illetve erre a napra esett 7. Augusztus 20., Szent István ünnepe az akkori honvédelmi miniszter, Farkas M ihály név­ napja is. Ilyenkor a 48-as honvéd nótát az alábbi v ál­ Szent István ünnepe az ezeréves történeti alkot­ tozatban adták elő: mányt, folytonosságot, identitásunk és karakterünk „Farkas Mihály rézágyúja fe l van virágozva. ”

lórtaietsOTlí1

9. Novem ber 7., o N a g y O któ b e ri Szocialista For­ radalom ünnepe

A Kom m unista Párt erősödésével párhuzamosan szűntek m eg az egyházi ünnepek. Először a katolikus ünnepek: 1947-ben a Szeplő­ telen Fogantatás, 1948-ban a Gyertyaszentelő B o l­ 19 50 októberének végén adták ki az 19 50 . évi 37. dogasszony, N agyboldogasszony, Kisboldogasszony. sz. tvr.-t, am ely a petrográdi bolsevik hatalomátvé­ M ajd következtek 1949-ben az általános keresztény telt is a m agyar állam i ünnepek közé sorolta. Ilyes­ ünnepek: V ízkereszt, Áldozócsütörtök, Szent Péter és mi még nem fordult elő a m agyar történelemben Ta­ Pál napja. M ég az emléküket is ki akarták törölni az lán ezért is fűztek a törvényerejű rendelethez külön emberek tudatából, ezért azt végrehajtási jogszabályt is hangoztatták, hogy a szoci­ (2 0 19 /19 5 0 [X. 29.] MT. sz. alista mezőgazdaságban határozat). m ár Péter és Pál napja előtt A z állami ünnepek kö­ el kell kezdeni az aratást. zül a november 7-ei ünnep Em ellett betiltották a déli kapta a leghosszabb m él­ harangszót (csak 1 956-ban tatást: „A világtörténelem állították vissza) és a Szent legnagyobb fordulópontja. ” Jobb-körmenetet is. A N agy Októberi Szocia­ A m agyar dolgozók állí­ lista Forradalom először tólagos kérelmére hivatkoz­ hozott létre olyan államot, va eltörölték a pünkösdhét­ „amely megszüntette az em­ főt ( 10 12 / 19 5 2 . MT. sz. ber ember általi kizsákmá­ határozat), december 26-át nyolását. ” A Szovjetunió „ (10 5 0 / 19 5 2 , MT. sz. hatá­ a világ népeinek reménysé­ Augusztus 20. - Rákosi Mátyás megszegi az rozat), majd végül a húsvét­ ge, támasza és példaképe a új kenyeret (Kecskemét) hétfőt is, mint ünnepet, és békéért, a függetlenségért, rendes munkanappá nyilvánították azokat. a szocializmusért vívott küzdelemben." N ovem ber 7. A Katolikus Egyház is kénytelen volt revízió alá „ a győzedelmes szocializmus, a dolgozók nemzetközi venni ünnepeit. A fő ünnepeken és vasárnapokon szolidaritása, a Szovjetunió iránt érzett hála ünne­ kívüli ún. parancsolt ünnepek száma a minimumra per csökkent. Csupán három - vasárnapon kívüli - ún. A z eredetmítosz által grandiózus hőstettként fel­ parancsolt ünnep maradt ezután: K arácsony első nap­ magasztalt „forradalom ” 1 9 1 7 októberében a való­ ja , Ú jév és N agyboldogasszony augusztus 15 -i ünne­ ságban egy gyakorlatilag sem m ilyen ellenállásba pe. Vízkereszt, Áldozócsütörtök és Ú m apja ünnepét nem ütköző puccs volt csupán. Forradalom ra valójá­ a rájuk következő vasárnapokon tartották. ban 1 9 1 7 februárjában került sor, am ikor megdöntöt­ A z 19 50 utáni generációk így már semmit sem ték a cári rendszert, és a polgári demokráciát tűzték tudhattak a régiek számára oly kedves Mária-ünneki célul. pekről. A Bolsevik Párt katonai egységei éppen ezt a de­ A m elyik ünnepet nem tudták teljesen kitörölni a mokratikus kísérletet hiúsították meg, am elynek révén megszüntették a többpártrendszert, a magánnaptárakból és az emberek tudatából, azoknak a j e ­ lentését kívánták manipulálni. A húsvéthétfő munka­ tulajdont és az emberi jogokat. A Szovjetunióban helyi locsolkodássá és tojásokat, csokoládé nyuszikat 1 9 2 7 - 19 28 -ig nem is foglalkoztak különösképpen ajándékozó alkalom m á vált. az októberi esem ényekkel, hanem az 19 05. évi és az Szom orú fintor és túlélési jó kedély: locsolórigm us 19 17 . februári forradalmat, a párizsi kommünt ünne­ 1962-ből, a téeszesítés lezárásának évében: pelték meg, illetve Lenin haláláról emlékeztek meg. „ Zúg a traktor, szánt az eke / Elvtársnő permetezA sztálini fordulattal írták át teljesen a történelmet, készítettek ál-dokumentumfilmeket, és kezdték el a hetek-e? ” A M ikulásból Télapó lett, és az átírt gyerekköny­ V örös téren a katonai parádékat. vekben még a karácsonnyal is összem osták. K ará­ csony helyett fenyőfaünnepséget rendeztek. A z iskolákban még decem ber 24-ére is progra­ 10. Egyházi ünnepek mokat szervezetek, ezzel is m egnehezítve az ünnepi készülődést. 19 53. decem ber 17-én pl. hosszú mi­ A „klerikális reakció” elleni harc jegyében meg niszteri utasítás jelent meg „az óvodai fenyőünnep akarták szüntetni a vallási ünnepeket, vagy tartalmu­ megtartásárór. kat, jelentésüket igyekezték átalakítani. Ezzel akarták Ezt úgy kellett m egszervezni, hogy azon a szülők megfosztani a m agyar lakosságot az egyházi ünne­ is jelen legyenek. pek adta közösségi élm ényektől. A z egyházat, addig U gyan így akartak elbánni a családi és egyéni ün­ is, am íg - rem ényeik szerint - m eg nem szűnik, a nepekkel is. Keresztelő helyett névadó ünnepséget templomok kapuján belülre igyekeztek visszaszoríta­ ajánlottak, egyházi esküvő helyett téesz- vágy K IS Z ni, mondván, hogy a „vallás m agánügy” .

Jog lörtMdiszdeV-/ esküvőt szerveztek, temetésen pap és kántor helyett munkatársi búcsúztatás és üzemi kórus volt. A nyil-

vánosság előtt ne legyen olyan ünnepi alkalom , ahol egy pap is jelen lehet és vezeti a szertartást.

Je g y z e te k _________________________________________ 1 M é g a z 1971 -b e n m e g je le n t, A z óvodai nevelés programja c ím ű m in isz té riu m i k ia d v á n y is b iz o n y ítja a z id e o ló g ia i b e fo ly á so lá s h a n g sú ly o z á sá t. A z óvodai nevelés célja és feladatai c ím ű b e fe ­ je z ő fe je z e tb e n a k ö v e tk e z ő k o lv a s h a tó k : a z ó v o d a i n e v e lé s so rá n

„elért szintek egyúttal biztosítják, hogy a gyerm ekek a dialek­ tikus materialista világnézet irányába fejlődjenek. " (A z u to lsó k ia d á s e b b ő l a p ro g ra m b ó l 1 9 8 5 -b en je le n t m e g .) 2 Idézi: S c h a d t M á r i a : , fe ltö r e k v ő dolgozó nő. " Nők az ötvenes években (P é c s, 2 0 0 2 , 1 4 1 -1 4 2 . p .) 3 V aló jáb an m é g a h iv a ta lo s p ro p a g a n d á b a n is le le p le z ő d te k . A fe stm é n y e k e n , s z o b ro k o n m in d ig m u n k á s a férfi é s p a ra sz t a n ő . 4 P ető A n d re a : Rajk Júlia (B u d a p e s t, 2 0 0 1 , 7 6. p .) 5 V ö .: P ető A n d re a : Nőhistóríák. A politizáló magyar nők történe­ téből (1945-1951) (B u d a p e s t, 1 998) , 6 S h a d t M á ria: i. m .. 53. p. 7 P a ta k i M á ria : A dolgozó nő háztartása (B u d a p e s t, 1956) 8 S c h a d t M á ria: i. m ., 141. p. 9 A p o r B a lá z s: A Rákosi-kultusz kialakulása és megnyilvánulásai 1945 után (S ic it u r a d a s tra , 1 999, 1., 9 7 - 1 2 8 . p.) 10 Idézi: G y a rm a ti G y ö rg y : Március hatalma, a hatalom márciu­ sa (B u d a p e s t, 1998, 112. p.) 11 Illé s B é la : Népünk szabadságáért. Rákosi Mátyás életéből (B u ­ d a p e st, 1952, 2 4 . p.) 13 M agyar írók Rákosi Mátyásról. S z e rk .: R é z P ál, V as Istv á n (B u d a p e st, 19 5 2 , 139. p .); K a rd o s L á sz ló : Rákosi Mátyás alak­ ja a magyar költészetben (Iro d a lo m tö rté n e t, 1 952, 133. p .); C s. S z a b ó L á sz ló : A tya.jiú, szentlékek (L á tó h a tá r. 1 953, 6 0 - 6 1 . p .); C z ig á n y L ó rá n t: Nézz vissza haraggal ( B u d a p e s t, 1990, 8 8. p .) 13 Id ézi: H o rv á th C sa b a : Magyarország képes története. 19381992 ( P écs, 1 9 9 3 ,6 6 . p .) 14 A csasztuska e re d e tile g a z o ro sz n é p k ö lté s z e t sa já to s m ű fa ja v o lt. T ö b b sz ó la m ú , re fré n e s lírai d a l, a m e ly e t a sz o v je t v e z e té s p ro p a g a n d a c é lo k ra p ró b á lt fe lh a sz n á ln i. L ásd : P é n te k G y u la: Harcos dolgaink. A szovjet példa nyomán. (M ü v e it N é p , 19 5 1 . 11.); D é g h L in d a : Csasztuska és rigmus (M ü v e it N é p , 1952. 12.); K o v a lik Jó z se f: Rigmusköltészet - csasztuska (1950-1953) (V a­ ló sá g , 1983). 15 E g y „ f o rd íto tt” n é v a d á s ra is s o r k e rü lt. A c sa k M a g y a ro rsz á g o n ő s h o n o s rá k o si v ip e rá t rá k o sré ti v ip e rá ra (ille tv e . B o ro s Istv án ,

A

z elmúlt években M agyarországon egyre töb­ bet foglalkoztak egyes történelmi, nemzeti szimbólumokkal (turul, árpádsávos zászló). A különféle médiákban gyakran hallhatunk, olvasha­ tunk ezekről a témákról, így az árpádsávos zászló té­ maköréréről is (kisebb-nagyobb kihagyásokkal) már lényegében 2001 óta, amikor egy Hódmezővásárhe­ lyen kirakott zászló kapcsán került a viták közép­ pontjába ez a szimbólum. A z elmúlt évben - ismét - felerősödött, s jelenleg is folyik a zászlóvita. A z árpádsávos zászló témájához nagyon sokan hozzá­ szólnak, vélem ényt nyilvánítanak, anélkül azonban,,, hogy valójában ismernék, illetve tisztában lennének a vexillológiai, heraldikai stb. - azaz a történelmi se­ gédtudományi - témakörrel. M ég a történész hozzá­ szólók is csak ritkán hivatott, szakavatott művelői a történelem segédtudományainak.

a T e rm é s z e ttu d o m á n y i M ú z e u m a k k o ri fő ig a z g a tó ja ja v a s la tá ra - s p e rs z e R á k o si M á ty á s k é ré s é re - p a rla g i v ip e rá ra - A sz e rk .) k e re sz te lté k át. 16 Új Tükör , 1987. fe b ru á r 12. é s k ö v e tk e z ő sz á m o k ; P ü n k ö sd Á r­ p ád : Rákosi a hatalomért. 1945-1948. (B u d a p e s t, 1992, 11. p .) 17 Id ézi: G y a rm a ti G y ö rg y : i. m ., 111. p. 18 Id é z i: T am ásjy i P éter: Politikai fo g o ly kerestetik. Börtönök Magyarországon 1945-1990. (B u d a p e s t, 2 0 0 6 , 171. p .). V ö.: H o rv á th A ttila : A gyülekezési jo g elméletének és gyakorlatának története Magyarországon 1989-ig (Jo g tö rté n e ti S z e m le , 2 0 0 7 , 1., 1 2 -1 4 . p.) 19 B o rsá n y i G y ö rg y : K un Béla. Politikai életrajz (B u d a p e s t, 1979, 3 9 1 . p.) 20 P a ta k i Istv á n : Egyezmények a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról (M ú ltu n k , 1995, 3 ., 1 2 3 -1 5 8 . p .); P a ta k i Istv án :

A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszáma, állo­ máshelyei és teljes kivonása (M ú ltu n k , 2 0 0 0 , 2 ., 2 2 2 - 2 5 2 . p .) 21 D ila s, M ilo v a n : Találkozások Sztálinnal (B u d a p e s t, 1989, 105. P) 22 S ip o s L e v e n te : Félelem a szabadságtól. Miért nem engedte ki­ vonulni Kádár a szovjet csapatokat? In: Száz rejtély a magyartörténelemben (B u d a p e s t, 1 9 9 4 ,2 0 0 . p .). Á llító la g sz ó sz e rin t e zt m o n d ta K á d á r H ru sc s o v n a k : „ Tudja mit. Nyikita Szergejevics,

tartsák csak maguknál Rákosit, m i meg helyet adunk továbbra is katonáiknak. " Id ézi: G o s z to n y i P éter: Magyar Golgota. A politi­ kai megtorlás vázlatos története (B u d a p e s t, 1 999, 2 7 3 . p.) 23 N e m e s m e d v e se n G e rh a rd G iz e lla síre m lé k é n a h a lá l d á tu m a 1945. á p rilis 6. v o lt. A ,,felszabadulási ünnep" 3 0. é v fo rd u ló já ra k é s z ü lv e k ic s e ré lté k a sírk ö v e t, a m e ly re m á r e z u tá n á p rilis 4 . k e ­ rü lt. A z e g y h á z i a n y a k ö n y v b e n m a ra d t c s a k m e g a 6-i d á tu m . 24 Jó l tü k rö z te m in d e z t a k o ra b e li p e sti v ic c is, a m e ly sz e rin t M a ­ g y a ro rs z á g o t tö rté n e lm e so rá n h á ro m „ dúlás" is é rte: ta tá rd ú lá s, tö rö k d ú lá s é s ,felszabadúlás"\ 25 V ö .: 3 6 1 0 /1 9 4 9 . (IV. 2 3 .) K o rm á n y sz á m ú re n d e le t 26 Id ézi: F a g g y a s S á n d o r: Szabadság és tulajdon (M a g y a r H írla p , 2 0 0 7 . a u g u s z tu s 18., 14. p.) 27 C s a k a re n d sz e rv á lto z á s u tá n le h e te tt ú jra m e g ta rta n i 28 G y a rm a ti G y ö rg y : A nemzettudat hasadás ünnepi koreográfiá­ ja . Augusztus 20. f é l évszázada (M o z g ó V ilág , 1 995, 8.)

Pandula Attila

Fejezetek az „árpádsá­ vos" zászló és lobogó történetéből M egjegyzendő, hogy M agyarországon - még a legszorosabban vett szakmai körökben is - csak na­ gyon kevesen vannak valóban tisztában a szim bó­ lumok, így a zászlók, lobogók, cím erek stb. körüli szakmai kérdésekkel, szabályokkal.'

Érdekes az is, hogy a hazai közvélem ény előtt ismertek. E z mindenképpen ennek m egfelelő - kora­ egyáltalán nem ismert, hogy a hasonló problémákat beli - zászló- és lobogóhasználatot is feltételez. hogyan „kezelik” pl. az Európai Unió országaiban, A kettős kereszt 119 0 körül, III. B éla király pénzein ahol igencsak találkozhatunk - különböző idősza­ tűnik fel először. A sávos (vágásos) cím er 1202-ben, kokban - erőteljesen kompromittálódott szim bólu­ Imre király aranybulláján látható először. A vörösmokkal (is). ezüst-zöld mint felségszín van jelen (többé-kevésbé Napjainkban szinte senki sem folyam atosan) az 12 10 -e s évektől gondol arra, hogy egy-egy szim bó­ kezdődően pl. az uralkodói függőpe­ lum nem sajátítható ki, nem köthe­ csétek zsinórszíneként. tő kizárólagosan egy-egy államhoz, A későbbiek folyam án oly je lle g ­ társadalmi rendszerhez. Általános­ zetes heraldikai, vexillológiai stb. ságban azok az „igazán jó ” szim bó­ elem ek a nyugati nehézfegyverzetü lumok, am elyeket hosszú időn ke­ lovasság elterjedésével váltak Euresztül, évszázadok óta használnak. rópa-szerte, így M agyarországon is Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ha ismertté és elterjedtté. A felism erhe­ Az Arpád-ház családi zászlója egy szimbólum (pl. címer, zászló) tővé tétel igénye állította előtérbe a (rekonstrukció) nem teljesen azonos a vitatott szim ­ cím eres jelvényeket (címer, zászló, bólummal, s akár részleteiben tér el attól, akkor nem sisakdísz). A z egyes csapatok irányításában nagy sze­ beszélhetünk azonosságról (m ég a látszólagos for­ repe volt a zászlóknak. Ezeknek a szim bólumoknak mai hasonlóságok ellenére sem ); például egy zászlót a korabeli hadművészet kiemelt jelentőséget tulajdo­ címerrel látnak el, m ezővel egészítenek ki. Ritkán nított a harcmezőn. íg y nem volt véletlen, hogy pl. az mutatnak rá azokra az - alapvető - összefüggések­ egyes csaták leírásánál - a m agyar krónikák szerzői re, am elyek a heraldika (címertan) és a vexillológia is - gyakran írtak pl. a m agyar királyok, hadvezérek (zászló- és lobogótan) között fennállnak. A cím erek stb. zászlóiról. ugyanis gyakran részei a zászlóknak, s egyáltalán A zászlón és a pajzson (esetleg pl. a ruhán is) m eg­ nem ritka, hogy a zászlóban m aga a cím er (vagy an­ jelenő cím er egybeesése a 13 . század m ásodik felétől nak részei) jelennek meg sajátos formában. kezdődően nálunk is egyre inkább érvényesült. Ezt Tekintettel arra, hogy napjainkban a közvélem ény egyes leírások, illetve más források is alátámasztják. nem tájékozott e témák kutatásának forráslehetősé­ M egjegyzendő, hogy a sávos zászlók (és címerek) esetében a sávok száma nem volt kötött, az változó­ geiről, megemlítem, hogy a csak pecsétábrázolások­ ról (szfragisztikai anyag) v ag y éremképekről (numiz­ nak tekinthető ( 3 - 1 1 sáv), így egyáltalán nem szük­ matikai anyag) ismert királyi, állam i inszigniáknak ségszerű a „hétszer vágott” használata. - eredetileg voltak zászlók alakjában is használatos A több kutató által a 13 . század második felére kel­ változatai. tezett kígyóspusztai övcsat, am elyet egyesek harci, Tekintettel a zászlók pusztulékony anyagára, mások pedig tomajelenetként értelmeznek, jó l mutat­ azokból (nemcsak M agyarországon) csak elvétve ja a középkorban nálunk is használt lovagi fegyver­ maradtak fenn eredeti, igazán régi példányok, illetve zetet, viseletet, jelvényeket, zászlókat stb. A csaton m egjelenő bal oldali lovag sávos (pólyás) cím eres töredékek. A m egfelelő, forrásként használható törté­ neti ikonográfiái em lékek sem túlságosan gyakoriak, pajzsot hord. Mögötte fegyvem öke ugyanilyen motí­ íg y nálunk (egy-két példától eltekintve) csak a 14. vummal ékes, hosszúkás formájú zászlót tart.2 István stíriai herceg (a későbbi V. István király) századtól ismertek e témakörben felhasználható képi ábrázolások, am elyek a zászlók alak­ lovaspecsétjén a pecséthasználó sok­ járól, színezéséről, használatáról, szalagos lobogójú lándzsát tart elő­ esetleg méretéről stb. tájékoztatnak. re. E gyesek, pl. Donászy Ferenc,3 A sokat vitatott árpádsávos zászló, illetve Kum orovitz Lajos Bem át4 az állam cím errel szoros összefüg­ szerint ezek a szalagok nem csupán gésben, a történelmi m agyar zászlók díszítések, hanem árpádsávok. A egyik fő alaptípusa; a másik alaptí­ herceg zászlójának (rúd felöli) ki­ pus a m agyar állam cím er másik fő sebb részében a stájer párduc, másik motívumát alkotó „kettős keresztes” (nagyobb) részében viszont az Á r­ zászló lenne. A harmadiknak pedig pád-ház sávjai szerepelnek. M ivel Az Arpád-ház királyi zászlója - az újabb korokban „m odem ” nem­ a fennmaradt ábrázolás (pecsétkép "(rekonstrukció) zeti színként is használt - piros-ferészlete) egyszínű, ez a kérdés nem hér-zöld számít. Ez az összeállítás is az állam cím er­ dönthető el egyértelműen. rel van szoros kapcsolatban. A késői Árpád-kortól kezdődően a nyugat-európai A z európai összehasonlításban is a legkorábbiak követjárások, a királyi és főúri házasságokkal járó közé tartozó - „k irályi” , „állam i” , „nem zeti” - szim ­ - kölcsönös - érintkezések révén, a szom szédos oszt­ bólumainkról a legkorábbi adatok - nagyjából egy rák-ném et területekkel fenntartott kapcsolatok miatt, időből - a 12 . és a 13 . század fordulójától kezdődően a címer, a zászló, a pajzs, a ruházat, a sisakdísz stb.

löfteaeti szemle

tényleges gyakorlat figyelhető meg. A zászló rúd fe­ nyugati jellegű alkalm azása M agyarországon is elter­ lőli mezőjében, a kék mezőben arany Anjou-liliom ok, jedt. a másik mezőben (az „ árpád-házi rokonságra” való M egjegyzendő, hogy az uralkodócsalád tagjai ál­ utalásként) az árpádsávok jelennek m eg.9 Ugyanezek talában a „sávo s” jelvényeket használták, trónra ke­ a motívumok, de megfordított sorrendben láthatók a rülésük után viszont többnyire a közjogi jellegű ket­ Képes Krónikában fanfárzászlóként is.10 tős keresztet. A Képes Krónikában A 13 . század végén a ennek m egfelelően trónkövetelő Anjouk is - pajzson is ábrázolták a vágásos jelvényeket a különböző m otívu­ használták. 1290-ben mokat. Érdekes, hogy Mária, V. István leánya pl. Szent István ábrázo­ és II. K ároly nápolyi lásánál kettős keresztes király felesége aranyko­ pajzsot, illetve zászlót rona és (sávos) ország­ jelenítettek meg, s az zászló átadásával ruház­ uralkodó a láncruha fö­ ta M agyarországot fiára, lött árpádsávos heraldiMartell Károlyra. Villani kus öltözetet v ise l." 1 295-ös feljegyzése sze­ A kigyóspusztai övcsat csatajelenete ( M N M ) Bár a harc közben rint a herceg (négyeit) közvetlenül nem szerepeltek, de a hadviselés során a pajzsán a m agyar vörös-fehér sávok is szerepeltek. tábori életben gyakran szolgálták a tájékozódást - s Minden bizonnyal ilyen zászlót is használt.5 emellett díszítő-reprezentatív szerepet is betöltötték Ilyennek ismeri a m agyar zászlót a 1 3 - 1 4 . század - a díszsátrak. Ilyennek a képe is megtalálható az fordulóján élt cseh Dalim ii is, aki krónikájában III. ábrázolások között. Ezen vörössel és ezüsttel hétszer István és II. U lászló cseh király egyik háborújáról vágott mező, illetve rombusz alakú pajzsban a kettős írva megemlíti, hogy Jurik Stanko kitüntette magát, keresztes állam cím er-motívum figyelhető meg - IV. ezért a cseh király megengedte, hogy pajzsán a ma­ László király sátraként.12 gyar színeket, a vörös-ezüst sávokat viselje.6 Ez az A M innesángerek költeményeit tartalmazó Manesadat is jó l dokumentálja az árpádsávos zászló 13 . szá­ se-kódex ben - W emer von Hohenberg költem ényé­ zadi használatát. nél egy nagy csatajelenet képét ábrázolták. A harc A sávok esetében m egjegyzendő, hogy teljesen egy város zászlókkal díszített falai előtt folyik. Ezen természetes az ilyen jellegű használat, ugyanis a sza­ zászlók között is m egjelenik az árpádsávos zászló bályok szerint színre (itt a vörösre), csak fémet (itt mint M agyarország zászlója.13 ezüstöt) lehet rakni. A zászló sávozása pedig kezdet­ I. Lajos király egyik, 1379-ből való pecsétjén is től fogva m egfelelt a heraldikai gyakorlatnak. m egjelenik két, a cím er feletti sisakból kiinduló vöA 14. században megnőtt a - vonatkozó - részben rös-fehér zászló.14 színes források köre. A z 13 5 8 után a királyi udvar­ A z Anjouk alatt a királyi (országos) zászlók alap­ ban írt és festett Képes Krónika sajátos heraldikai és vető változata - általában - az a típus volt, amikor vexillológiai kódexnek is tekinthető. E z a forrás nem a zászló rúd felöli (előkelőbb) részén a sávok sze­ csupán a 14. század esem ényeiről ír, hanem - m agá­ repeltek, utalva a trónon ülő dinasztia rokonságára ba olvasztva egyes korábbi m agyarországi krónika­ az Árpád-házzal, a zászló másik mezőjében viszont szerkesztéseket - a m agyar nép addigi történetét is az Anjouk cím erm otívum a jelent meg (kék mezőben összegezi, és színes rajzokkal illusztrálja. A z illuszt­ arany liliomok). rációk - természetesen - a korabeli jelképhasznála­ K ároly Róbert 40 rö f vörös-fehér-kék szövetet vá­ tot dokumentálják, sokszor jó v a l korábbi időszakok sároltatott N ápolyban hat m agyar királyi zászló ké­ eseményeinél is megjelentetve azokat. A miniátorok szítéséhez.15 saját koruk címereit, zászlóit, jelképeit vetítették viszA N ew York-i Metropolitan M useum o f Art egyik sza a m agyar történelem korábbi századaira, am ikor Anjou-kori m enyasszonyi ládáján egy nyolcszor vá­ abban a formában nem is használták azokat. gott zászló ábrázolása is látható. A felső, szélesebb A különféle zászlóábrázolások (címer- és ruhaáb­ kék mezőben vannak az arany liliom ok, a többi rész rák) jó l dokumentálják az árpádsávok használatát, pedig a vörössel és ezüsttel hétszer vágott (árpádsá­ íg y előfordul vörössel és ezüsttel hétszer vágott ma­ vos) m ező.16 gyar királyi zászló is.7 Ez a zászlófajta teljesen m egegyezik K assa váro­ A Képes Krónika lapjain gyakran jelennek meg a sának I. L ajos király által 1369-ben adományozott királyi család tagjai - egym ással szemben vívott cím erével. Á kassai cím er színei azonban az ezüsttel harcok részeseiként. Ezekben az esetekben az egyik kezdődnek.17 sereg „kettős keresztes” , a másik „árpádsávos” (banA m agyar királyok lovagitom a-öltözete az A n ­ niére típusú) zászlók alatt küzd.8 jouktól kezdődően a 15 . század második feléig vö ­ Miután az Anjou-ház megjelent a m agyar törté­ rös-fehér sávos (árpádsávos) v o lt.18 nelemben, a Képes Krónika ábrázolásain a korabeli

Jog Anniiszéniéin'

I. L ajos 13 5 8 . évi kiváltságlevele szerint a raguzai- kodását m egelőző időszak zászlóhasználata is. M eg­ ak szárazföldön és vízen is a m agyar király lobogóját, említhető pl. V. László sisakdísze, m ely egy fehérrel jelvényeit voltak kötelesek használni.19 Itt is szere­ és vörössel hétszer vágott sasszám y volt.27 peltek az árpádsávos szimbólumok. A pozsonyi várban talált 15 . századi kályhacsem ­ A z első m agyarországi lobogóábrázolások az I. pén lovas alak viszi az árpádsávos zászlót.28 Lajos által adományozott zárai Szent Sim eon-ezüstE gy, a 15. század végén készült kassai táblaképen koporsón láthatók. E lobogók két Szent István exponáltan tartja az ár­ mezőre vannak osztva; a rúd felöli pádsávos zászlót, m íg Szent László mezőben az árpádsávok láthatók, a kezében a kettős keresztes zászló másik mező eredetileg minden való­ látható. színűség szerint kék volt. Ez a mező a — A 16. századi Jagelló-incunabuszélén többszörösen bevágott.20 lum cím lapján ábrázolt páncélos A z 1400 körül készült szepeslovag jobb jával vörössel és ezüsttel mindszenti (B ijacovce) Szent Lászlókilencszer, baljával pedig egy tizen­ falképcikluson az árpádsávos zászló egyszer vágott m agyar cím erpajzsra és az árpádsávos festésű kopj árúd tám aszkodik.29 A korabeli zászlók A n jo u k ir á ly i zá s zló egyaránt tanulmányozható.21 között minden valószínűség szerint ( re ko n stru kció ) A pozsonyi királyi vár egy 14 38 — voltak ennek m egfelelő példányok. 14 55 közé datálható ábrázolásán a felső három tor­ II. U lászló és II. Lajos uralkodásának idején is ehhez nyon - mint M agyarország jelkép e - exponáltan je le ­ hasonló árpádsávos zászlókat (is) használhattak. nik meg az árpádsávos zászló.22 A m ikor II. U lászló 15 15 -b e n fiával Bécsbe látoga­ A vegyes házbeli uralkodók időszakában, a 1 4 - 1 5 . tott, m agyar kísérete kitűnt festői ruházatával; a vité­ században megmaradt az árpádsávos zászló, minden zek dzsidáikon vörössel és fehérrel sávozott zászló­ valószínűség szerint kiegészítve az adott dinasztia kat viseltek.30 A m agyar huszárok a 16. század végén saját m otívum aival. kétcsíkú vörös-fehér dzsidát használtak.31 Francolin Antonio Bonfini a „sávo s zászlót” a „legyőzhetet­ herold Turnier-Buch)a szerint a M iksa főherceg által len m agyar nemzet színe” -ként íija le (14 8 8 körül).23 atyja tiszteletére rendezett 1560. évi lovagi tornán a M átyás király zászlójának képe ismeretes pl. a m agyar királyi zászló fehérrel és vörössel hétszer vá­ Philostratos-corvinából; a Mátyás bevonulása Bécsgott volt.32 be ábrázoláson fecskefarkas zászló jelenik meg. Ez A m agyarországi végvári harcok idején, más je l­ teljesen azonos a korabeli királyi (állam i) cím er egy képekkel egyetem ben, általános az árpádsávos zász­ változatával. A vízszintesen sávozott zászló közepén lók és szim bólum ok használata. így a korabeli huszár a király címere látható. A négyeit zászló - teljesen tárcsapajzsok nagy része árpádsávos festéssel marad m egfelelve a címerképnek fenn korunkra; itt elég csak - első és negyedik m ezejé­ a M agyar Nemzeti Múzeum ben, vörös alapon az ezüst Fegyvertárában, illetve a cseh oroszlán, a m ásodik és fraknói vár Esterházy-gyüjharmadik mezőben a m agyar teményeiben fennmaradt, cím er sávjai láthatók. A szív­ különböző helyekről odake­ pajzsban a Corvin-ház „hol­ rült példányokra utalni.33 lós” címere kék mezőben A korban láthatóan el­ szerepel.24 különültek a gyalogsági és A bécsújhelyi hadiszem ­ a lovassági zászlók. Ennek lén, ahol gazdag sorozatban m egfelelően alapvetően két szerepeltek különféle zász­ méretben készültek a zász­ lók, még kopjára erősített lók. A gyalogsági zászlók zászló formájában is, szin­ nagyobbak, átlaguk 10 0 x 15 0 tén szerepelt az árpádsávos cm , a lovassági zászlók ki­ zászló.25 sebbek, átlaguk 40x50 cm. AThuróczy-krónika 1488. Tata 15 9 7 . m ájus 23-ai évi augsburgi kiadásában visszafoglalásánál is szere­ egy csatajeleneten szereplő A rp á d -s á v o s zá s zló a K é p e s K ró n ik a III. B é lá t á b rá ­ pelt az árpádsávos zászló, zo ló m in ia tú rá já n - korabeli - zászlóábrázolás am elyet a nyitott leveles is m egfelel más korabeli cím erábrázolásnak; a képen aranykoronával lefedett m agyar állam cím er, illetve a négyeit zászlólap látható, az első és negyedik mező­ vörös-fehér kopjazászló is ékesített.34 Pápa 15 9 7. au­ ben a kettős kereszt, a m ásodikban és a harmadikban gusztus 19-ei visszafoglalásánál árpádsávos zászlót, a sávok láthatók.26 illetve árpádsávos katonai sátrakat is használtak.35 Elsősorban a m eglévő heraldikai párhuzamokra G yő r 1598. március 29-én történt visszafoglalásánál tekintettel egészen hasonló lehetett az I. M átyás ural­ ugyanígy szerepelt az árpádsávos (katonai) zászló.36

teF

I jCmM p —

52

Jog löriMÍsztmleV— /

E vonatkozásban még nem említett forráscsoport 1707-ben II. Rákóczi Ferenc, mint Magyarország pl. a Márkus Weiss által 1622-1626. körül festett mávezérlő fejedelme, felvette a „régi színeket” és hat­ riazelli mirakulumképeken megjelenő vexillológiai szor vágott (tehát hétsávú) árpádsávos zászlót csinál­ részletek. A Nagy Lajos korát felidéző ábrázolásokon tatott ^magának.43 A különféle kuruc katonai zászlók - természetesen - a saját kor, a 17. század első har­ között is megtalálhatók voltak az árpádsávos példá­ mada jelenik meg. így a zászlóábrázolások is ennek nyok. Egy ilyen zászlót ma a Magyar Nemzeti Múze­ az időszaknak a magyar zászlóemlé­ umban őriznek; ez váltakozó, vörös keit idézik. Például a Nagy Lajos ki­ és fehér vászon sávokból van össze­ rály álma című képen az árpádsávos varrva. Az előlapon - fekete betűk­ zászló jelzi a törökök ellen készülő kel - a következő felirat olvasható: magyarok táborát.37 A Nagy Lajos CEL/SISSIMUS /P/RINCEPS / ac király csatája a törökkel című képen DOMINUS D/UX/ F/RANCISCUS/ nagyméretű árpádsávos zászlót visz R/ÁKÓCZI/ de FELSŐVADÁSZ, egy lovaskatona. Ezen, a rúd felöli ezalatt pedig: DEUS NOBIS CUM. harmadban, a magyar államcímer A másik oldalon fehér betűkkel ez „kettőskeresztes” motívuma jelenik áll: IUSTAM CAUSAM DEUS meg, itt vörös kettős kereszttel.38 NON DERELINQUET. Az adott időszakban címeres le­ Megjegyzendő, hogy egyesek, veleken is megjelenik az árpádsávos például Petrichevich György szoros zászló. Borsod Vármegye Levéltá­ összefüggést látnak az osztrák pirosrában maradt fenn Hevessy Mihály fehér-piros színek és az árpádsávok Kassa város címere miskolci prédikátor címereslevele között. E színek az 1757-ben alapí­ (1582?), amelyen hosszú, háromszögletű csúcsba tott Katonai Mária Terézia Rend szalagjának és jel­ futó formájú árpádsávos zászló látható. E zászlónak, vényének színei. Az 1786. március 20-án bevezetett a korabeli katonai zászlónak megfelelően, a rúdja is hadilobogó ugyanezeket a színeket mutatja. vörös-fehér sávozású. Petrichevich írja: „a Mária Terézia Rend magyar­ Az árpádsávos zászlók - mint a korszakban hasz­ sága mellett legfényesebben éppen a piros-fehérnált, jellegzetes katonai zászlók - megjelennek a piros színek (magyar királyi színek) bizonyítanak. korabeli halotti epitáfiumcíMária Terézia, mint magyar mereken is. Katonák esetében asszonykirály viselte ezeket gazdag zászlódísz is látható a színeket. A császári színek ezeken az emlékeken, például schwarz-gelb voltak.44 Osgyáni Bakos Gábor epitáfi„A Rend alapításának ide­ umcímerén a csetneki (Stitnik) jén - 1757-ben - sem osztrák evangélikus templomban. összállam, sem osztrák felségA magyar államcímer sávos jelvények, címer, pecsét, biro­ motívuma megtalálható a lékai dalmi színek, zászlók stb. sem (Lockenhaus) Nádasdy-kegyvoltak.” „Az osztrák színekre úri templom egyik oltárának vonatkozólag ismétlem, hogy stukkódíszítésén (17. század a piros-fehér-piros sohasem második fel). A magyar ki­ voltak osztrák birodalmi szí­ rálykoronázásokon, például II. nek. A csak 1804-ben létesí­ Mátyás koronázásán is hasz­ tett osztrák császári címhez náltak árpádsávos zászlót.39 1806-ban nem az uralkodóház Ez a zászlóforma a kor Er­ piros-fehér-piros, hanem a délyében sem ismeretlen. Pél­ megszűnt német-római biro­ dául az 1601. augusztus 3-ai dalom fekete-lárga színeit goroszlói csatavesztés során vették fel.”45 árpádsávos zászlót is zsákmá­ 18. nyoltak Rákóczi Zsigmond er­ ken is előfordul árpádsávos délyi fejedelem csapataitól.40 zászló. Például a zichi Zichy Érdekes, hogy a Hans von család 1732. szeptember 29Aachen által 1603-1604-ben Arpádsávos zászló a Codex Manesse mimatúrá­ én, Linzben kiadott bárói cí­ festett A goroszlói csata alle­ ján (43 verso) mere esetében a kereten, fent góriája című képen ez a zászló középen elhelyezett címer (is) jól látható a zsákmányolt zászlók sorában (jobb­ esetében, a pajzs mögött elhelyezett zászlók között ról a harmadik).41 De megtalálható Adrién de Vries több árpádsávos példány is szerepel.4* 1603 után készült, A magyarországi török háborúk A magyar heraldika, vexillológia „középkori”, „ár­ allegóriája című bronz dombormüvén is.42 pádházi” vonásaira a 19. század legvégén pl. Bárczay

száza

Jog Irtai

bán árpádsávos. Minden bizonnyal ebben a formában Oszkár A heraldika kézikönyve című műve hívta fel is létezett nyilas zászló, de tekintettel a forrásanyag a figyelmet.47 A későbbiekben hasonló hatása volt hiányosságaira, eddig korabeli fényképeken, filmfel­ Donászy Ferenc Az Árpádok címerei című, 1937-ben vételeken még nem vált ismertté. megjelent művének.48 Az Osztrák-M agyar Monarchia 1915-ben beveze­ Szólni kell még a - jellegzetes - nyilaskeresztes karszalagokról is. Ennek régebbi változata vörös tett új hadilobogójába, az addigi részletek meghagyá­ karszalagban, fehér kör­ sa mellett, aranyszegélyü ben zöld nyilaskereszt, H pajzsba foglalva bekerült a betűvel. Ez volt a későbbi­ magyar államcímer sávos ekben is a nyilas tisztségmotívuma, amely a Szent viselők megkülönböztető Koronával van lefedve.49 jelvénye. Az újabb, legin­ A mai politikai viták kö­ kább az egyenruhás fegy­ zéppontjában álló nyilas veres pártszolgálat által vi­ - illetve az annak tartott selt változat a vörös alapon - zászló eredetileg teljesen négy fehér sávos karszalag eltérő formájú volt. A nyil­ volt; ennek közepén, fehér vánvaló német előképek rombuszban zöld nyilaske­ alapján készült zászlótípus reszt, ebben fehér H betű egyben a magyar nemzeti látható. színeket is mutatja, vörös Nem érdektelen meg­ zászlómezőben, fehér rom­ említeni, hogy kinek az buszban elhelyezett, azt ötletéből használta a nyi­ teljesen kitöltő zöld nyi­ Nyilaskeresztes zászló a budapesti Kossuth téren (1944) laskeresztes mozgalom a laskereszttel.50 Ez a zászló régi magyar nemzeti múltra utaló árpádsávot. Széli olyan változatban is előfordul, hogy rombusz helyett Sándor, aki korabeli vexillológiai, heraldikai mun­ fehér körben elhelyezett - némiképpen kisebb - zöld kássága során lelkes propagálója volt „az árpádsávos nyilas-kereszt szerepel benne.51 nemzeti iránynak”,53javasolta ennek a szimbólumnak A közvélemény által jellegzetesen nyilas zászlónak tartott változatot 1942-töl használták. Ennél a típus­ a használatát a nyilaskereszttel párhuzamosan.54 Megjegyzem, hogy a régi magyar történelem (had­ nál úgynevezett harmadolt zászlóról van szó. A rúd történelem) felidézése során az felöli harmadban, vörös me­ árpádsávos zászlót használták zőben, fehér rombuszban zöld a szocialista korszakban is. így nyilaskereszt, közepén fehér H megjelent például a Magyar betűvel (= Hungarista mozga­ Néphadsereg díszszemléin lom), a középső harmadban és 1970-ben, 1975-ben, 1980-ban, a lengő részben az úgynevezett 1985-ben. Ugyancsak szerepelt árpádsáv jelenik meg, azonban a „történelmi zászlók” sorában kilenc vörös és fehér sáv for­ (1985-től) a tisztavatásokon, il­ májában. A vörössel kezdődő letve más ünnepségeken is. és vörössel végződő sávokat Érdekesség, hogy 1981-ben „pólyásnak” nevezzük.52 a Magyar Posta bélyegsoroza­ Ugyanilyen jelenik meg a tot adott ki a magyar katonai közismert, korabeli, színes Nyilaskeresztes karszalag (1944) zászlók történetéről. E sorozat „Egy szív egy akarat - Előre a első darabja, a 40 filléres, az ár­ győzelemért” feliratú plakáton pádsávos zászlót ábrázolja, a 60 filléres érték ugyanis. Kofabeli, jó minőségű zománcozott jelvényekből, 'cfca’k sávos zászlót mutat, Mátyás király fekete sere^ gének zászlójával. amelyeket leginkább a nyilas párt szimpatizánsai vi­ Álláspontom szerint célszerű lenne nemzeti szim­ seltek, egy további változat is ismert. Itt a rúd felöli bólumaink történetének és jelentőségének a jelenle­ részen, fent, egy fehér kockában található a zöld nyi­ ginél jóval árnyaltabb értékelése. laskereszt, maga a zászló a már megszokott formá-

Jegyzetek ' V ö. e rre v o n a tk o z ó a n a k ö v e tk e z ő , e d d ig fig y e le m re a lig m é lta ­ to tt m ü v e t: Állami és nemzeti szim bólum ok az Európai Unióban. S z e rk . G la tz F e re n c ( B c g e g n u n g c n - S c h r ifte n r e ih e d e s E u ró p a In stitu te s B u d a p e st, B á n d 2 4 . B u d a p e st, 2 0 0 5 ). 2 V ö . p l.: É ri Istv án : Adatok a kigyóspusztai csat értékeléséhez (F ó lia A rc h a e o lo g ic a , V III., 1956, 1 3 7 -1 5 7 . p.); K o v á c s É v a: Ár­ pádkori ötvösség (B u d a p e s t. 1974, 5 0 - 5 1 . p. é s 4 7 . ¡11.); H . K o lb a

54

Ju d it: Epigráfiai adatok a kígyós-pusztai öv kormeghatározásá­ hoz ( F ó lia A rc h a e o lo g ic a , X V ., 1963, 7 3 - 8 5 p .); T ó th Z o ltá n : A kigyóspusztai csat jelentősége (T u ru l. X L V II., 1 9 33, 1 1 -1 3 p.) 3 D o n á s z y F e re n c : Az Árpádok címerei (B u d a p e s t, 1937; a to v á b ­ b ia k b a n : D o n á s z y ) 4 K u m o ro v itz L a jo s B e m á t: A m agyar zászló és nemzeti színek múltja. I. (H a d tö rté n e lm i K ö z le m é n y e k , Ú j F o ly a m , I., 1954,

Jog

3 - 4 ., 2 6 . p .; a to v á b b ia k b a n : K u m o ro v itz ) 5 U o ., 2 8 . p ., 7 3 . lá b je g y z e t 6 U o ., 2 8 . p „ 7 5 . lá b je g y z e t 7 Képes Krónika. H a s o n m á s k ia d á s (B u d a p e s t, 1 987), K é p k ö te t, 2 5 / b. é s 6 1 . B. fo lio * U o ., p l. 7 3 . fo lio * U o ., 6 9 /a fo lio 10 U o ., 4 0 /a fo lio 11 U o .. 2 0 /a fo lio 12 U o ., 6 5 /a fo lio 13 K u m o ro v itz : i. m ., 2 9 . p. é s u o . a 7 7. lá b je g y z e t 14 B á rc z a y O s z k á r: A heraldika kézikönyve (müszótárral) ( B u d a ­ p e s t, 1897, 2 0 0 . p ., 4 8 6 . ¡11.; a to v á b b ia k b a n : B á rc z a y ) 15 V á c z y P é te r: D ie ungarische Nationalfahne ( U n g a m , 1941. S e p te m b e r, 5 3 3 . p .; a to v á b b ia k b a n : V á c z y ) 16 V á c z y : i. m ., 5 3 3 . p. 17 V ö . p é ld á u l: K rist. J o z e f: Erb mesta Kosice (K o S ice 1994, 1 0 -1 2 . p .) 18 K ö z li p é ld á u l: N e u b e c k e r, O ttf rie d - B r o o k e - L ittle , J. B .- T o b ler, R ó b e rt: Araldica (M ila n o , 1 9 7 6 ,2 2 8 . p ., illu sz trá c ió k : k ö z é p ­ ső so r, j o b b o ld a li k ép ) 19 A k é rd é srő l ú ja b b a n : P a n d u la A ttila : Viselet, fegyver. In. K ristó G y u la : A z Anjou-kor háborúi (B u d a p e s t, 1988, 2 5 4 . p .) 20 P e tric io li, Ivó: Skrinja Sv. Simuna u Z a d a m ( M o n u m e n ta A rtis C ro a tia e I. 3. Z a g re b , 1983, 14. é s 17. illu s z trá c ió a tá b lá k o n ) 21 D v o rá k o v á , V la s ta - K r á s a , J o z e f - S te js k a l, K a ré i: Siredovéka nástenná maiba na Slovenskti (B ra tis la v a , 1978, 7 4 - 7 6 . p ., 1 1 5 -1 1 7 . illu sz trá c ió ) 22 A k é p e t k ö zli p é ld á u l: F ia la , A n d r e j-S te f a n o v ic o v á , T atja n a: Bratislavsky /i/W ( B r a ti s l a v a , 1 969, 6 8 . p ., 4 7 . i!l.) 21 B o n fin i, A .: Rerum Hungaricarum decades IV. (P o z so n y , 1744, IV. L. V III. 5 0 5 . p .) 24 K ö zli p éld áu l: B a lo g h Jo lá n : A művészet Mátyás király korában. II. k ötet: K é p e k (B u d a p e st, 1966. 173. p „ 5 3 7 . ¡11.); Schallaburg,

82. Matthias Corvinus und die Renaissance in U ngam 1458-1541. (8. Mai-1. November 1982). R ed.: G o ttfrie d S tan g ler, M o ritz C sáky, R ic h a rd P erger, A n d re a Jü n g e r (K a ta lo g d e s N ie d e rö ste rre ic h isc h e s L a n d e sm u se u m s. N e u e F o lg e, N r. 118. W ien, 1982, 35. sz ín e s ¡11., 4 2 2 - 4 2 4 p „ 4 0 9 . k a ta ló g u ssz á m alatt) 25 B o n fin i, A .: Rerum H ungáriáim decades IV. (P o z so n y , 1744, III. L. V. 3 3 6 . p „ IV. L. 5 0 5 . p.) 26 K ö zli p é ld á u l: A m agyar nemzet története. S z e rk .: S z ilá g y i S án d o r. IV. k ö t. (B u d a p e s t, 1896, 2 7 3 . p. ¡11.) 27 K u m o ro v itz : i. m ., 3 1. p. 28 H o líik , S te fa n : Stredoveké kachliarstvo (B ra tis la v a , 1 978, X I. s z ín e s tá b la ) 29 V á c z y : i. m ., 5 3 4 . p.

határjelek az államhatárok megjelölése szol­ gáló határjelzők. A határjelekkel történő rög­ zítésnek az a rendeltetése, hogy az államha­ tárt „láthatóvá” tegye. A szomszédos államok közötti viszony rendezettségének lényeges kérdése az államhatalom gyakorlása térbeli kiterjedésének egységes értelmezése és ismerete. E kardinális kérdés jegyében történik meg többek között a határvonal rögzítése, amely különböző módban és formában történik. Az egyik módja a határokmányokban, a másik a határje­ lekkel történő rögzítés. Az államhatárok megvonása egyben a terület szu­ verenitását is kijelöli, hiszen az államhatárok az ál­ lamok kizárólagos hatalma (szuverenitása) alá eső területeket választanak el egymástól. A határok pon-

A

tálaiéisztmie 50 K u m o ro v itz : i. m ., 4 0 . p. 51 B á rc z a y : i. m ., 3 4 3 . p. 32 K u m o ro v itz : i. m „ 4 0 . p. 33 P é ld á u l: K a lm á r J á n o s: Régi m agyar fegyverek (B u d a p e s t, 1 9 7 1 ,3 1 4 - 3 1 6 ., 3 1 4 . p .. 108. ¡11.) 34 H a n s R u d o lf M ille r fre s k ó ja a sá rv á ri v á r d ís z te rm é b e n (1 6 5 3 ); k ö z li p é ld á u l: M a g y a ri Istv án : A z országokban való so k romlá­ soknak okairól. S a jtó a lá re n d .: K a to n a T a m á s, a z u tó sz ó t írta: M a k k a i L á s z ló ( B ib lio th e c a H isto ric a . B u d a p e st, 1979, b o r ító és a 2 1. p. e lő tti k ép ) 35 U o ., 5 2 . p . u tá n i k é p 36 U o ., 5 2 . p. u tá n i 2. k ép 37 F [a rb a k y ] P [é te r]: „Nagy Lajos király álm a". In.: M ariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. K iá llítá s a B u d a ­ p e sti T ö rté n e ti M ú z e u m K isc e lli M ú z e u m á b a n , 2 0 0 4 . m á ju s 2 8 . - s z e p te m b e r 17. S z e rk .: F a rb a k y P éter, S e rfő z ő S z a b o lc s ( B u d a ­ p e s t, 2 0 0 4 , 3 2 3 p ., a k é p e t k ö z li: 3 2 4 . p .) 38 U o ., 3 2 3 . p ., a k é p e t k ö z li: 3 2 5 . p. 39 K u m o ro v itz : i. m ., 4 3 . p. 40 M ik ó S á n d o r: Erdélvi hadizászlók 1601-ből (T u ru l, 1893, 11., 9 - 1 2 p .) 41 K ö z li p é ld á u l: G a la v íc s G é z a : Kössünk kardot a pogány ellen. Török háborúk és a képzőművészei (B u d a p e s t, 1986, 154. p ., 18. sz á m , 18. s z ín e s ill.) 42 U o ., 154. p ., 2 0 . sz á m , 2 0 . s z ín e s ill. 43 K u m o ro v itz : i. m ., 4 1 . p. 44 P e tric h e v ic h G y ö rg y : A piros-fehér-piros zászló ( M a g y a rs á g , 1937. n o v e m b e r 14., v a s á rn a p , 9. p .) 45 U o. 46 N y u lá s z in é S tra u b É v a: Öt évszázad címerei a M agyar Orszá­ gos Levéltár címereslevelein (B u d a p e s t, 1987, 1 3 9 - 1 4 0 p. [le ­ írá s], X C IV . tá b la [ill.]) 47 B á rc z a y : i. m . 48 D o n á sz y : i. m . 49 B a u m g a rtn e r, L o th a r: Die Entwicklung dér Österreichischen Marineflagge. In: M ilitaria Austriaca 1977 (W ie n , 1977, 3 3 - 3 4 . p., T af. X ., a k é t fe lső k é p ) 50 k o ra b e li fé n y k é p . M a g y a r N e m z e ti T ö rté n e ti F o tó tá r Jk . 808 . 51 K o rab eli fé n y k é p , k ö zli p é ld á u l: L ittle jo h n , D ávid: Foreign Legions o f the Thrid Reich. Vol. 3. Albanía, Czechoslovakia, Greece, Hungary and Yugoslavia (S a n Jo se , 1985, 104. p., a ls ó k ép ) 52 K o ra b e li fé n y k é p . M a g y a r N e m z e ti T ö rté n e ti F o tó tá r Jk . 802 . 53 P é ld á u l: S z é li S án d o r: Városaink neve, címere és lobogója (B u d a p e s t, 1941) 54 Dr. P a n d u la A ttila M a g á n le v é ltá ra , „ S z é li S á n d o r-a n y a g ” . A g y ű jte m é n y t - k o rá b b a n - D D r. J u b a F e re n c z (W ie n ), a sz e rz ő b a rá tja a já n d é k o z ta .

Suba János

Az állam szuverenitásá­ nak jelképe a földrajzi térben: az államhatár határjelei tos megvonása ezért mind az állam belső élete, mind az államközi kapcsolatok szempontjából elengedhe55

Jog történetszereled— /

tetlen. Nem jogi, hanem politikai kérdés, hogy egy konkrét esetben hol vonják meg a határt, ugyanis a nemzetközi jognak nincsenek anyagi jogi szabályai arra vonatkozóan, hogy adott esetben két állam kö­ zött a határ hol húzódjék. így az államhatár egy olyan képzeletbeli vonal, amely az államok területét egymástól, illetve az álla­ mi felségjog alatt nem álló területektől elválasztja. A határ tehát mindig különböző nemzetközi jogi hely*• ’ zetü területeket hivatott egymástól elválasztani.'1 Az államhatárok mindig a szárazföldi terület kiter­ jedését állapítják meg. Az államhatár az állam terüle­ ti felségjoga gyakorlásának határa. Az államhatárok ugyanakkor azt a területet is körülhatárolják, ame­ lyen az államnak bizonyos nemzetközi jogi kötele­ zettségei vannak. A határmegállapítás a jövőre nézve beállított köte­ lezettség; amikor két ország meghatározza a köztük lévő határt, akkor egyik fő céljuk a szilárd és végle­ ges megoldás rögzítése (delimitáció). Azaz az állami hatáskörök térbeli érvényesítésének jogi és politikai rögzítése. Ez után a megvont határok térbeni meg­ jelenítése és azok kitűzése következik (demarkáció), amelyet rendszerint az államok kétoldalú (némely esetben többoldalú) bizottsága a 19-20. sz.-ban a „határmegállapító bizottságok” hajtottak végre.2 A demarkáció eredménye a határ messziről láthatóvá tétele (abomement). A történeti irodalomban az államhatárok kiala­ kulásának vizsgálata a 19. század végén kezdődött, majd a trianoni békeszerződés után kapott nagyobb hangsúlyt, és a rendszerváltozás után folytatódott.3 A politikai földrajzi megközelítések elsősorban az adott nemzeti érdekek, értékek leképeződései, s mindig az egyes államok hatalmi törekvéseit és érdekeit hor­ dozzák magukon. Az államhatárok politikai földraj­ zi elmélete mindig az államelméletek függvényében alakultak és fejlődtek, szorosan összekapcsolódva a nemzetközi jog felfogásával.4 Az államhatár fogalma történelmileg változó kate­ gória, minden korszakban mást és mást takart. Hoszszú utat tett meg, amíg eljutott mai értelmezéséig.5 Középkori forrásaink nagy része határjáró oklevél. A falvakat és birtokokat az oklevelekben megemlített határokkal adományozták, sőt az adománylevélbe sokszor befoglalták a határok leírását is. Ha ez nem történt meg, a beiktatás alkalmával megjárt határt utólag foglalták írásba. Oklevelek ezrei tanúsítják az ország területén végrehajtott birtokbejárások és ha­ tár-megállapítások emlékét. A határjárás először még a birtok, birtokrész, falu fekvésének meghatározására szorítkozott.6 Később kibontakozik a jogelkülönítő szerepe, szi­ lárd pontokat jelölnek meg, és megnevezik a szom­ szédos területek birtokosait is. A birtok kiterjedé­ sét jelölő természetes végső pontok (fák, források, dombok, hegycsúcsok, sziklák) mellett nagy szere­ pet kapnak a birtok határát jelölő mesterséges jelek (földhányások, faoszlopok, élő fába vésett jelek). 56

Később megkettőzik a jeleket, a régiek mellett úja­ kat állítanak fel. A szomszédos birtokos is megjelöli a birtokának határait.7 A határjelek bizonyos távolságközökben követték egymást. Ezért később az égtájak szerint is megjelöl­ ték az egyik határjeltől a másikig követendő irányt. A határjelek egyre sűrűbbek lettek, egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Az oklevelekben néha előfordul, hogy a métái communisnak írták. Ez már birtokjogi problémákat is felvetett. Ugyanis ez már a két szomszéd közös földjén feküdt, tehát az közös birtokukban volt. Az is előfordult, hogy nagy, fő és közös határjelet örökítettek meg a határjelek sorában. A földhányásokat, esetenként párosával, sőt - hármas vagy négyes határszögletben - hármasával vagy négyesével rakták, aszerint, hogy hány határ fu­ tott össze a kérdéses ponton. Ez már azt jelentette, hogy a határjelek között rangbeli különbségek vol­ tak. Egyeseket ugyanis capitalis vagy capilaneus me­ t á n t , vagyis fő határjelnek neveztek. A többiekhez képest az ilyen nagyobb és kiemelkedőbb határjelek rendszerint a megjárt és leírt határ kezdő vagy végső pontján helyezkedtek el. Az is előfordult, hogy két vagy több határ összeszögelésénél is fő határjeleket állítottak. Ritkán principális, tehát ugyancsak fő ha­ tárjelet említettek, vagy főbbeknek nevezték azokat. A határjelek anyaga az volt, amit a helyszínen találtak. Ezeket átalakították úgy, hogy alkalmasak legyenek a funkciójuk betöltésére, vagyis a határt „láthatóvá” tegyék. Ez lehetett természetes és mes­ terséges határjel, illetve a kettő között egy átmeneti kategória, amikor a természetes anyagot átalakítot­ ták. Ilyen volt például az élő fa, amelybe keresztet véstek, így segítve elő a jobb felismerhetőséget. A természetes határjelek között kiemelkedő fon­ tosságúak a vízfolyások: folyók, patakok, erek, víz­ folyások (fluvius, rivulus, meatus aque, agua). Ami­ kor a határ a vízfolyás volt, akkor annak középvonala volt a határvonal. Amikor a folyó vagy patak idővel megváltoztatta a medrét, akkor birtokzavar keletke­ zett, akár követte az új folyást a határ, akár maradt az elhagyott meder (halvány, morotva, holt ág, alveus) határnak. Később a vízfolyás mellett a parton a földből kupacot, méta terreát hánytak, jelezve a határ állandóságát. A hegyek eleve kijelölték a határ futását. Ahol nem volt, ott mesterségesen hozták létre a dombokat, hal­ mokat. A földhányás (méta terrea) a legegyszerűbb mesterséges határjel volt. Egyszerűen határnak is mondták, utalva a határ megjelölésében játszott nagy szerepére. Később ezeket legtöbbször megjelölték: valamilyen jellem ző kődarabot rejtettek el benne, azért, hogy a határjel akkor is a helyén maradjon, ha a földkupac megsemmisül, így a határjel újból „feldombolható” legyen. A halmokban és földhányások­ ban elhelyezett kövek már formázott kövek, általá­ ban malomkövek voltak („pereforata” kő, „lyukas” kő), amikor a határon a földbe ásták. Az ilyen köve­ ket nem lehetett utánozni, és könnyen rájuk is lehetett

Jog

lörlmüszennleV__^

ismerni. Különösen fontos pontokon - általában ahol 11-13. századi törvényeink és okleveleink az or­ két-három falu határa összefutott - erősítették meg a szághatár fogalmának megjelölésére minden alka­ határt. lommal a confinia szót használták. Az oklevelekből A határfa a határ megjelölésére szolgáló élőfa, azonban kitűnik, hogy a confinia szó nem jelentett megjelölve. Magyarországon a 13-15. században pontosan megvont határokat;10 határvidéket jelentett. terjedt el a kereszttel megjelölt határfa. A határ meg­ Határmente, végek jelentés is illik rá. Vagyis állam­ vonásánál azokat a fákat használták fel határjelül, határokról nem beszélhetünk. Azonban ez a technicus amelyek a határvonalba estek, de külö­ terminus még sokáig használatban volt. nös, sajátos alakjuknál fogva kitűntek a A 13. század második felétől egyre sű­ többi közül, és így magukra vonták az rűbben szerepel a méta és a limes szó is. emberek figyelmét. Ilyenek voltak az A határmenti birtokadományozó okleve­ ún. ikrus, vagyis az ikerfák, amelyek egy lek elemzése nyomán - amelyek jelzik a törzsről nőttek fel (bifurcata), de akadtak nyugati határvidék jelentékeny sávjának egy töröl növő hármas fák is a határon. fokozatos idegen kézre kerülését - kide­ A határjelül kijelölt fákban az ország­ rül, hogy az adományozás jogi formulái nak jóformán mindenféle faja képviselve nem tértek el a szokásostól. Vagyis a jogi volt. Legfontosabb a tölgyfa volt, amely kifejezés nem tett különbséget a király­ három név alatt is (quercus, ilex, cherfa) ságbeli vagy az idegen személy részére előfordult. tett adomány között. Minél tovább ma­ Vagyis a birtokjogok elkülönítése a ter­ radtak a határ menti birtokok az adomá­ mészetes határjelek megállapítása révén, nyozottak jogutódai kezén, annál inkább ha ez nem volt, akkor mesterséges határ­ fennállt a veszély, hogy elhomályosul e jelek felállítása útján történt meg. Azaz, birtokok „in Hungária” fekvésének gon­ amikor valamely birtok határainak bejá­ dolata. Abban az esetben, ha a birtoka­ rásáról van szó az oklevelekben, az e cél­ domány a mentességek és kiváltságok ból kiküldött személyek feladata a birtok­ egész sorozatával párosult, megesett, jogok egymástól való elkülönülése volt. hogy az idegen országgal határos terület Az oklevelek elemzéséből kitűnik, Határfa -A z ún. Lónyay- észrevétlenül levált a Magyar Birodalom hogy a határ szó egy ideális, azaz nem határfa a Kis-Tisza holt­ testéről. így a „ius regnum” érvényének létező pontot, később vonalat jelentett. A ága mellett. Nagylánya határa, az országon kívül álló személy latin méta és terminus szót felválta hasz­ vagy testület (egyház) részére történt bir­ mellett nálták a határpont és határvonal értelme­ tokadomány folytán beljebb tolódott. Az zésében. Vagyis a határ jogelkülönítő jelentéssel ren­ országhatárt hol kijjebb, hol beljebb képzelték, asze­ delkezett, valamilyen jog érvényének, hatóerejének rint hogy a határ menti birtokra érvényes volt-e a „ius területi végpontjait jelölte ki. Azaz: a határ és a jog regnum” vagy sem. feltételezte egymást. Oklevelekből tudjuk, hogy a változás a 14. század A határra a l l . sz.-tól használták a klasszikus la­ elején következett be. Ettől kezdve a határmente egy tin nyelv terminus, vagyis határ szavát. Emellett írták földdarabjának egyszerű bérbeadásában már az or­ még marchiának, finisnek, limesnek. Magyarul pedig szág területi integritásának veszélyeztetettségét lát­ használták határként a szláv eredetű megyét vagy ép­ ták. Például. Károly Róbert 1324-ben a Nagymartom pen mesgyét is. Utóbb a terminus mellett elsősorban comesnek adományozta a Lajta mellett elterülő Ala méta terjedt el, amely ugyan valójában a signumma 1 ramus nevű földet. Az oklevél szerint e föld a német együtt határjelet fejezett ki, de idővel, tágabb érte­ határvidéken, de még a magyar királyságunk határain lemmel, egy lett magával a határral, esetleg vagyla­ belül (intra metas regni nostri) feküdt. Altramus ko­ gosan is szerepelve egymás mellett. rábbi birtokosai egy bizonyos Pohamariusnak és az A középkori magyar állam területe a királyi jog ausztriai Wyhck polgárainak adták bérbe, és ezáltal („ius regnum”) érvényesülési területével volt azo­ áttörték az ország határait (ruuptis metis). A birtok nos. Ezért a gyepük, később a végvári vonalak nem eképpen idegen kézre jutott, amiben a király az or­ határok voltak, hanem egyszerű védelmi vonalak, szág határainak megsértése miatt hűtlenséget látott erődítési rendszerek.8 Feladatuk a jogok őrzése, és (non sine infidelitatis vicio ruptis metis regni nostri). nem az elkülönítés volt. Okleveles példáink is van­ A birtokot ezért jelenlegi birtokosaitól visszavette és nak, pl. 1256-ban IV. Béla Jordanus comesnek, Ara Nagymartoniaknak adta." így egy magánjogi ak­ noldus fiának egy királyi erdőt adományozott, amely tus is az államhatár megbolygatását jelentette. Ez azt „a szepesi kerületben a Poprád folyó mindkét partján, bizonyítja, hogy az államhatár fogalma ekkora már országunk gyepüi és Lengyelország határai között fekialakult. Ezen a határon már volt néhány fix pont is. küszik”.9 Ebből kifolyólag az országhatár nem más, Például I. Lajos 1347. június 30-ai oklevele, melyben mint a „ius regnum” érvényesülési területe, amely az megerősíti a korábbi adományát, kiemelve, hogy Ist­ évszázadok folyamán gyakorta változott, így az or­ ván vajda az osztrák végekre rendeltetve, a királysá­ szághatár legtöbb esetben bizonytalan volt. gunk határán egy hegyet, amelyet a németek szálltak

Jog történekszcnleV_^

állam határai. A határkiigazítás ekkor már nem egy­ meg, visszafoglalva, ott Szarvkö várát építtette fel, s szerűen magánjogi aktus, hiszen a magánbirtokhatár így királyságunk igazi határát visszaszerezte.12 (limes privatus) megvonása semmiképpen sem befo­ A határvillongások okai addig mindkét országban lyásolta az új államhatár vonalának megállapítását. a birtokosok sérelmei voltak. Az országok közötti A magyar álláspontot először Esterházy nádor 1630. békeszerződésekben a határ menti viták eldöntésére évi levele fogalmazta meg. Száz év kellett, míg az bírákat küldtek ki. Például egy 1323. évi oklevél a osztrák rendek elfogadták e magyar álláspontot, a magyar király és az osztrák hercegek közötti határ­ magánbirtok és az államhatár szétválasztásának el­ viszály elsimításáról intézkedik, s hogy a békét az vét.15 Például az 1753:23. addig gyakori határvillon­ te. alapján felállt bizottság gások meg ne zavarják, a úgy döntött, hogy az állam­ király bizottságot rendel határok (publici limites) ki a királyság határain „in megvonása az elsődleges metis regnorum nostrorum” feladat.16 felmerülő vitás kérdések Az államhatár vonalként állandó elintézésére.13 Ké­ történő megjelenítése hoszsőbb az idegenek már nem szú folyamat volt; az állam­ látták a határok sérelmét határt a 17-18. században a magyar birtokosságban. egyrészt írásban - a békeHiszen az országok közötti szerződések mellékleteként szerződésekben és a békerögzített határleírásokban szerződésekben is állandó­ - , másrészt térképeken rög­ an szerepelt a határok kér­ zítették.17 dése.14 Valószínűsíthető, hogy ★ az államhatár - gondolat­ Az államhatárok rend­ ban é lő -fo g a lm a a 13-14. szerint részben természe­ század fordulóján alakult tes, részben mesterséges ki, hiszen a magánbirtokha­ határok. E megkülönböz­ tár megvonásának előfelté­ tetésnek jogi szempontból tele az a gondolat volt, hogy nincs jelentősége. A határ az ország területe zárt jogi tehát mindkét esetben azo­ egységet alkot. A 14. században már élt Határoszlop Győr, Sopron, Vas és Veszprém vármegye nos fogalom: az érdekelt államok megegyezésével és működött az egyik álla­ találkozásánál (Marcaltő, 1792) megállapított vonal, illetve mot a másiktól elválasztó az arra merőlegesen elhelyezkedő sík. A természetes államhatár fogalma, sőt az államhatár kérdése állan­ határ egybeesik egy földrajzi adottsággal: heggyel, dóan szereplő kérdésé vált, mint szabályozandó kér­ folyóval vagy állóvízzel. Ezzel szemben mesterséges dés. Hiszen a határ feltételezi az egy területre fenn­ határ esetében a határvonal mindenféle természetes álló jogot. Amikor kísérlet történik az államhatárok terepalakulattól függetlenül, kizárólag elméleti úton megvonására, a jogi alapot a Szent Korona biztosítja, megállapított vonal. A mesterséges határok több eset­ mint a királyi hatalom jelképe. Az ország területe a ben követik a földrajzi hosszúsági vagy szélességi Szent Korona teste (corpus). Abban az esetben, ha az köröket. A természetes határok esetében is szükség­ ország határain egyes birtokokra a királyi jog érvé­ képpen létezik egy képzeletbeli vonal. A hegynél ez a nye elhomályosult, akkor is élt e részeknek az ország vonal a hegygerinc, illetve a vízválasztó; a folyónál a jogi egészébe való tartozásának gondolata. Hiszen az meder középső vonala, illetve, ha a folyó hajózható, a állam határa a corpus tagjai birtokának határaival es­ hajózható mederrész középvonala, a sodorvonal.18 tek egybe. Azok a törekvések, amelyek a jogi egész Az államhatárok jellegük szerint lehetnek (rend­ - a Szent Korona testének - megcsonkítására töre­ kedtek, a rendek ellenállásába ütköztek, hiszen a ren­ szerint): 1. Orografikusok, azaz olyanok, amelyeknek ter­ deknek az ország területére egyenlő joguk volt. Ezért mészetes a jellegük. A természetes terepviszonyok követelték a rendek az ország területének épségben mentén fordulnak elő, pl. a hegygerinceken, a vízfo­ tartását. Ekkor kezdtek feltűnni az államhatár egyes lyások, a vízválasztók mentén stb. Ilyen jellegűek a elemei (fix pontok). Kárpátokon lévő államhatárok egyes részei, vagy a A 15-17. században a határvillongásokat egyszerű vízfolyások (Lajta, Dráva, Duna stb.) mentén. magánjogi aktusként kezelték. Kezdetben a törvény­ 2. Geometrikusak, azaz olyanok, amelyek az cikkek a magánbirtok és az államhatár megállapítását egyik ponttól a másikig húzódnak, tekintet nélkül a összemosták. természetes felszíni alakulatokra és viszonyokra; az A 18. században fogalmilag kialakultak, és a szá­ ilyen határok általában figyelemmel vannak a lakos­ zad végén a valóságban is megszilárdultak a magyar 58

Jog

ftM szemle

ság alapvető életérdekeire, például: nem elzárni öt a középvonalán rendszerint azt a folyamatos vonalat vízforrásoktól, az egyes tulajdonost nem elválasztani értjük, amely egyenlő távolságra van mindkét ki­ a telkétől, nem megzavarni a lejtős területeket, nem egyenesített partvonaltól, tekintet nélkül az öblökre; kettéosztani a helységeket, a falvakat stb. A pontok amennyiben szigetek is vannak, akkor a vízfolyás fő összekötő vonala rendszerint az egyik határjeltől a ágában húzódik tovább ez a vonal.19 másik határjelig húzódó egyenes mentén terül el. Az államhatárok kijelölésének első fázisát rende­ 3. Csillagászatiak, vagyis olyanok, amelyek pár­ sen azok delimitációja jelenti. Az államhatárok delihuzamos vonalak, illetve a délkörök mentén terülnek mitációján általában az államhatárok kitűzését értjük, el. A csillagászati határok amire rendszerint a békeáltalában természetelle­ és egyéb szerződésekben nes határok, és nemcsak kerül sor, amikor újból az egyes lejtős, meredek megállapítják az államha­ területrészeket választják tárokat. Emellett általában el egymástól, hanem kelet­ meghatározzák a határvo­ kezésükkel megzavarják, nal irányát, és azt berajzol­ megbontják a természetes ják a szerződés mellékletét gazdasági viszonyokat, képező, nagy méretarányú kapcsolatokat, és rendsze­ térképbe is. Az államhatá­ rint szétválasztják az egyes rok megállapítását rendsze­ nemzeteket és nemzetisége­ rint megelőzi az attribúciós ket is. A csillagászati állam­ (allokációs) eljárás, amely­ határok keletkezésének oka nek célja döntéshozatal a rendszerint a gyarmatosító meghatározott földterüle­ politika volt. A gyarmato­ tek szétválasztása, esetleg sító hatalmak így jelölték együvé tartozása ügyében. meg érdekszférájukat, ame­ Az attribúciós döntéseket lyek később határokká vál­ sokszor az érintett államok tak, pl. Kanada és az USA jelenléte nélkül hozták határvonala, egyes afrikai meg. Az allokációnak lehet államok határai. így volt ez szerződéses és szerződésen Határkő az írott-kői kilátóban (1922) pl. a második világháború kívüli jellege, Például a tri­ után Korea vagy Vietnam szétválasztásakor. anoni határok megvonásának szerződésen kívüli jel­ Az államhatárok vagy a szárazföldön, mint úgyne­ lege volt.20A Felvidék visszatérésekor a két fél együtt vezett „száraz határok” (vagyis mint szilárd határok), határozta meg a területek hovatartozását.21 vagy vízfolyásokban (vizes áramlatokban) húzódnak. Az államhatárok delimitációjáról szóló határo­ zathozatalt követi azok demarkációja, Az államha­ A vízáramlatok esetében az államhatárok rendszerint tárok demarkációján azok kitűzését értjük az adott az áramlat közepében helyezkednek el, esetleg a ha­ térségben; ezt rendszerint az államok kétoldalú (né­ józható folyók hajózási medrének a közepén, mégpe­ dig azért, hogy mindkét part lakosai számára bizto­ mely esetben többoldalú) bizottsága hajtja végre. A sítva legyen a vízhez való jutás. A vizáramlatokban demarkációs határral kapcsolatos ténykedésben a levő államhatárok lehetnek: határterületben érintett vagy az ügyben érdekelt ál­ 1. Rögzített államhatárok, ami annyit jelent, hogy lamok vesznek részt. Ez a demarkációs bizottság a tulajdonképpeni tevékenységéhez általában műszaki ha bármilyen okból megváltozik a határ menti víz­ áramlás iránya, az államhatárok akkor is állandó­ elveket és útmutatókat dolgoz ki, amelyek biztosít­ an ugyanazon a helyen vannak. Ha a helyi lakosok ják a műszaki eljárás lefolytatását a térségben végzett között kétségek merülnek fel, mert nem ismerik az geodéziai jellegű munkák során, illetve a határ menti áramlásváltozás okait, akkor a létrejött problémák tartózkodás szabályozásakor, továbbá meghatároz­ megszüntetése céljából újra kell mérni a közös határ­ zák a pontos mérési eljárások normáit, a határjelek elhelyezésének a módjait stb. Ezek a „műszaki utasí­ okmányokban szereplő adatokat, illetve azok alapján tások” nem részei a szerződésnek. Mindkét műszaki új méréseket kell végezni a vízsodrás helyein. A mé­ delegáció számára azonban nélkülözhetetlenek a mű­ réseket időnként rendszeresen meg kellene ismétel­ ni, ez azonban elméletileg az államhatárok időnkénti szaki munkálatok egységes lefolyása céljából. A ha­ változtatását jelenti. tárdokumentáció a határvonalat ábrázoló térképmü­ vekből, az elvégzett mérések adataiból, a határvonal 2. Ingatag, változó államhatárok; az ingadozás leírásából, esetenként a bizottság üléseiről, illetve a automatikusan megfelelne a határfolyam közepe fo­ kozatos folyamatos természetes mozgásának, vagy a határjelzések elhelyezéséről felvett jegyzőkönyvek­ hajózható meder mozgásának a hajózható sodrásá­ ből stb. tevődik össze. A kidolgozásra kerülő határ­ ban. Problémát a vízfolyás tulajdonképpeni közép­ okmányok tartalmát rendszerint meghatározza az új vonalának a kijelölése szokott okozni. A vízfolyás határokat leíró szerződés. 59

Jog krimiszemle

A korábban elvégzett határjelölés ellenőrzését, fe­ folyók léte, a folyó vonalával megegyező vízi határ­ szakaik. E tényezőktől függően megkülönböztetünk lülvizsgálatát redemarkációnak nevezzük, ami általá­ ban új hatáijelzések elhelyezésével, a régiek megvál­ közvetlen és közvetett jelölési módokat. A közvetett megjelölésre szolgáló határjelek nem toztatásával, esetleg kicserélésével jár. Hasonlóan, mutatják az államhatárok vonalát, mert a határvonal redemarkációt hajt végre azon államok közös bi­ mellett vannak lerakva. Annak az államnak a kezde­ zottsága, amelyeknek a határairól van szó, mégpe­ tét jelzik, amelynek a területére vannak elhelyezve. dig a megállapodott műszaki irányelvek, utasítások A közvetlen jelölési módot alapján. Az államhatárok ott alkalmazzák, ahol a ha­ demarkációjával vagy retárjelek a határvonalon he­ demarkációjával összefüg­ lyezhetők el. Alkalmazása gésben van azok rendszeres rendszerint szárazföldi ha­ kitűzése is, esetleg a kitűzés társzakaszon történik. Eb­ kiegészítése, pótlása.22 ben a módban az egysoros A határvonal rögzíté­ elhelyezési formát alkal­ se különböző módon és mazzák. Az így elhelyezett formában történik. Egyik határjeleket kétoldalú ha­ módja a határokmányok­ tárjeleknek nevezzük. ban, a másik a határjelekkel A közvetett jelölési mó­ történő rögzítés. Az állam­ dot rendszerint a vonalá­ határok fizikai megjelölése val megegyező vízi határhatárjelzők, határjelek ré­ szakaszon és közös utak vén történik. Más jeleknek mentén alkalmazzák. Ezen az állami határokon (állami esetekben a határjelek nem címert viselő tábla elhelye­ zése, oszlopok, gyakran H a tá rje lző tá b la le v é te le a m a g y a r kit: h o n v é d sé g f e l v i ­ helyezhetők el a határvo­ d é k i b e v o n u lá s a k o r (K o m á ro m . 1938) nalon, hanem csak a folyók nemzeti színekkel kifestve, partjain vagy az utak két különböző táblák elhelye­ oldalán. Az így elhelyezett határjeleket egyoldalú ha­ zése stb.) nincs határjelző jellege, csak kifejezi az ál­ tárjeleknek nevezzük. Formáját tekintve ez a jelölés lamhatárok irányát, vagy figyelmezteti az embereket kétsoros. A határjelek távolsága a határvonaltól, de az államhatárok közelségére és helyére. A határjelek még a viszonylatokon belül is változik.25 megjelölik az államhatárok vonulatának minden vál­ Az egyoldalú határjelek páros vagy váltakozó hatozását, azok áthaladását a vízfolyásokon és kommu­ tárjelölésü rendszerben kerülnek alkalmazásra. A pá­ nikációkon, illetve minden, topográfiailag jelentős ros elhelyezésnek az a lényege, hogy a két szemben helyen. A határjelek alakját, méreteit és idomformá­ lévő határjel összekötő vonala a határvonalon merő­ ját a szerződésekben határozzák meg, esetleg az ér­ leges legyen. Váltakozó elhelyezés az, amikor a két dekelt államok vagy azok szervezetei által megkötött határjel nincs szemben egymással, és az összekötő más közös dokumentumokban.21 A határjelek szerepe a határvonal rögzítése, így téve lehetővé az államha­ vonalak nem merőlegesek a határvonalra.26 A határjelek földmérési úton meghatározott pon­ talom gyakorlása térbeli kiterjedésének egységes ér­ tokon, általában az államhatár töréspontjain állnak. telmezését, ismeretét. A határjelek pontos helye a határokmányokban van Az egyes módokon belül különböző formákat al­ rögzítve. A határjeleket úgy állítják fel a terepen, kalmaznak a felek, amelyeket szerződésekben rögzí­ hogy a földmérési úton bemért pont a határjel csúcsá­ tenek. A határjelekkel történő rögzítésnek az a ren­ deltetése, hogy az államhatárt „láthatóvá” tegyék. val vagy a fedőlapon lévő, bevésett kereszt metszés­ pontjával essék egybe. A kereszt középpontjából két Ez azért fontos, hogy a határőrizeti szervek és a ha­ irányban bevésett vonal a határvonal menetét mutat­ táron túli lakosság is ismerje a határjeleket, mert az ja. Ezekben, az esetekben a határkő alatt geodéziailag ismeret birtokában nagymértékben csökkenthető a biztosított jel, hely helyezkedik el, amely mutatja az határrend megsértésének száma. A határjelek azon­ ban gyakran ki vannak téve természeti és más hatá­ államhatár pontos helyét; ez az ún., földalatti stabili­ záció, amelyet a határkő felületén lévő kereszt alak soknak; megsemmisülhetnek, eltűnhetnek. Tekintve, jelenít meg. A kereszt mellett fel lehet tüntetve az hogy az államhatár határjelek nélkül nem érzékelhe­ államhatár vonalának irányára utaló jelzés is. Annak tő, szükséges az államhatár és a felmérési rendszer érdekében, hogy a terepen kitűzött és a határjellel ál­ okmányokban történő rögzítése. A határjelek alakját, landósított pontok maradandósága biztosítva legyen, műszaki leírását és a feliratok tartalmát, a határvonal a jelzések alatt a földben, meghatározott mélység­ megjelölése céljából elhelyezett határjelek számát és ben úgynevezett földalatti jel helyezhető el. A föld­ elhelyezésük módját a határokmányokban rögzítik.24 alatti jel tégla vagy keramit lap, amelynek közepén A határjelek elhelyezését a terepen egy sor tényező bevésett kereszt jelöli a földmérési pont helyét. A befolyásolja. Ezek lehetnek: a vonalvezetés iránya, a határvonal helye, a terep jellegétől függően, közös föld felszínén álló határjel megsemmisülése esetén a 60

földalatti jel segítségével újból meg lehet állapítani dalú határjelek alkalmazására - fordítva - való átté­ a pont helyét. Földalatti jel nem minden határjelnél rést mutassák.31 kerül alkalmazásra, hanem csak azoknál, amelyeknél A határjelek - határszakaszonként (viszonylaton­ ezt a határokmány előírja.27 ként) - anyaguk, méretük és alakjuk felosztása sze­ A határjelek, azon szerepükön túl, hogy általuk rint eltérőek lehetnek. Anyaguk szerint lehetnek ter­ válik láthatóvá az államhatár menete a jelölési rend­ méskő, betonkő, vasbeton, fa, föld és fém határjelek. szerben, egyenként, vagy csoportonként még külön A fa-föld és a fa-fém együttesen egy jelként is al­ szerepet is betölthetnek. kalmazható. A leggyakrab­ A határjelek feloszthatok ban alkalmazott anyagok: helyük és szerepük, anya­ a betonkő, a vasbeton és a guk és alakjuk szerint. He­ fa. Alakjuk szerint lehetnek lyük és szerepük szerint: gúla, hasáb és henger alakú­ hármashatár-, szakaszha­ ak. A gúla alakú jeleket ál­ tár-, föhatár- és egyéb ha­ talában hármas, szakasz- és tárjelek. fő- határjelként, a hasáb és A hármashatárjelek há­ henger alakúakat pedig fő-, rom állam határának talál­ illetve egyéb határjelként kozási pontján, azaz hármas alkalmazzák.32 határponton helyezkednek A határjelzőket rendsze­ el. Szerepük az, hogy a há­ rint megjelölik a szomszéd rom állam határának talál­ országok megnevezésének kozási pontját jelöljék meg. a kezdőbetűivel, például: Ö A szakaszhatárjelek az = Ausztria, R = Románia, egyes fő szakaszok kezdő­ CS = Csehszlovákia, S = pontjain helyezkednek el. Szlovákia. Az államhatárok Helyük a jelölési rendszer­ közvetlen megjelölésénél ben mutatja külön szerepü­ a határjelen rajta vannak a ket, a szakaszok jelzését. szomszédos államok ini­ Ettől az általános rend­ ciáléi úgy, hogy abból az szertől eltérően a triano­ államból jól láthatók legye­ ni román viszonylatban a nek, amely országnév inici­ szakaszokat nem a szakasz áléit viseli, illetve amely or­ kezdetén, hanem a végén szágról szó van. A közvetett jelölik és szakaszvégkőnek jelölésnél, amikor a határjel nevezik.28 csak annak az államnak a M ü sza k i h a tá r zá r a z o sz trá k -m a g y a r h a tá ro n A határvonal fő törés­ kezdőbetűit tartalmazza, (H o rvá tzsid á n y, 1956) pontjain /¿¡határjeleket amelyiknek a területén van alkalmaznak. Egyes esetekben - különösen ismét­ maga a határjel, az iniciálékat ezen úgy helyezik el, lődő származási rendszernél - az alszakaszoknak is hogy azok láthatók legyenek, s befelé tekintsenek lehetnek jelei.2’ Az általánostól eltér a trianoni déli abba az államba, amelyiknek az iniciáléiról szó van. határszakasz, ahol a fő töréspontokon számozott ha­ Amikor e határjelzők elveszítik „határt jelölő” tárjelek állnak. A határjelek általában számozottak. funkcióikat - vagyis, amikor a határvonal menete A számozott megjelölés azért fontos, mert a mellék­ megváltozik - , akkor, a közhiedelemmel ellentét­ törési pontokon számozatlan jeleket alkalmaznak. A ben, a határt jelző jelek nem mindegyikét távolítják határvonal melléktöréspontjain „egyéb” határjeleket el. Amelyek geodéziailag bemértek, és a szükséges alkalmaznak.30 további földmérési munkákra megmaradnak, azokat Az egyéb határjelek lehetnek: mellék-, közönséges, csak „határkő jellegüktől” fosztják meg, azaz törlik közbeiktatott, számozatlan határjelek, sokszögjelek, az iniciálékat, betűket, számokat,33 határjel-középpontok, határjelcsoport, határdomb fa­ Az államhatár némely esetben az utakon és az cölöpökkel, facövekkel és az egyoldalú határjelek. országutakon megy keresztül, azok hosszában. A Fontos szerepe van a határjel-középpontoknak, szomszédos államok érdeke azt eredményezte, hogy amelyeket csak a magyar-(szovjet) ukrán viszony­ az utakat és az országutakat, amelyek közepén megy latban alkalmaznak. Külön szerepét az adja, hogy a határ, használhatják mind a szomszédos államok, ezen a határszakaszon egyoldalú határjelek vannak, mind e szomszédos államok polgárai. A trianoni ma­ páros rendszerben elhelyezve. A szárazföldi határgyar határok esetében sok utat elzártak a forgalom szakaszon a tényleges határvonalat tulajdonképpen elől.34Az ezen utakon való tartózkodás nem megenge­ a határjel-középpont jelöli. A határjelcsoportok több dett harmadik állam polgárai számára. A szomszédos határjel együttes alkalmazását jelentik. Szerepük az, országok állampolgárai, akik a közös határúton köz­ hogy az egyoldalú határjelek alkalmazásánál a kétol­ lekednek, kívánságra kötelesek hivatalos igazolvány­

nyal igazolni állampolgárságukat, mégpedig mindkét állam hivatalos szerveinek. Az egyik állam szervei az ilyen útszakaszokon csak a saját államuk polgára­ ival szemben léphetnek fel, kivéve, ha ezt szerződés szabályozza. A közös határutak fenntartását mindkét állam közösen hajtja végre a határaikon lévő utakon, illetve a területükön. Kivételes esetekben határmenti

útnak nyilváníthatnak olyan utat is, am ely az egyik állam területén az államhatár közelében húzódik, vagy váltakozva a két szom szédos állam területén, Ilyen pl. az osztrák határon a Pinkavölgyi út.35 A határvonalon felm erülő problémákat a két állam által létrehozott közös bizottság oldja m eg, am ely meghatározott időközönként ül össze.

J e g y z e te k _________________________________________ 1 A fö ld b e ls e jé re é s a lé g ité rre is te k in te tte l á lla m h a tá rn a k a z t a k é p z e le tb e li sík o t k ell te k in te n i, a m e ly a k é p z e le tb e li v o n a lra fe l­ felé é s le fe lé m e rő le g e s ( Állam - és jogtudom ányi enciklopédia. I. k ö te t, B u d a p e st. 1980, 3 9 1 - 3 9 2 . p.) ; S u b a Já n o s: A magyarországi határváltozások végrehajtói - a Határmegállapító Bizottságok aX X. században. In: Tanulmányok a X1X-XX. század történetéből (E L T E , B u d a p e st, 2 0 0 1 , 2 7 3 2 8 4 . p .); S u b a Já n o s: Magyarország államhatárának változásai

v á b b ia k b a n : T e le k i-o k le v é ltá r); S z e n tp é tc ry Im re: A z Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. (R e g c s ta R e g u m stirp is

1867-1947 között (A határmegállapító Bizottságok működése Magyamrszágon a XIX-XX. században) (k é z ira t, P h D -é rte k e z é s,

határvédelmünk stratégiai-taktikai jelentőségének néhány kérdé­ se a XI-XII. században (H K , 1957, 1 -2 . s z .,1 2 0 -1 7 8 . p.); B o ro ssy A n d rá s: Határőrség és határőrök az Á rpád korban (H K , 1977, 4. sz ., 5 4 3 - 5 5 7 . p .); K ristó G y u la : Szempontok és adatok a korai m agyar határvédelem kérdéséhez (H K . 1973, 4. sz ., 6 3 9 - 6 4 8 .

2 0 0 2 ; a to v á b b ia k b a n : S u b a , 2 0 0 2 ). 3 K a rá c so n y i Já n o s: Halvány vonások hazánk Szent István ko­ rabeli határairól (S z á z a d o k , 1901, 1 0 3 9 -1 0 6 0 . p .); N a g y Im re: Lajta, mint határfolyam (S z á z a d o k . 187 1 ); K rin g M ik ló s: A magyar államhatár kialakulásáról (k ü lö n le n y o m a t A b é c si G r ó f K le b e n sb e rg K u n o M a g y a r T ö rté n e tk u ta tó In té z e t IV. É v k ö n y v é b ő l, B u d a p e st, 1934); K rin g M ik ló s: Magyarország határai Szent István korában (B u d a p e s t, 1938); K rin g M ik ló s:

A muraközi országhatár a magyar-horx’át viszony történetében (B u d a p e s t, 1942); S u b a Já n o s: Magyarország határának kitűzése és felm érése 1921-1925 között. (A határmegállapító bizottságok működése). I IV. (d o k to ri d iss z e rtá c ió , k é z ira t, 1 996, 1 -1 0 0 2 p.; a to v á b b ia k b a n S u b a: Magyarország határainak kitűzése); S u b a .

2002. 4 A z á lla m h a tá rra l k a p c s o la to s fö ld ra jz i k u ta tá s o k a t k ro n o ló g ia ilag v iz s g á lv a m e g á lla p íth a tó , h o g y k e z d e tb e n a tö rté n e ti, m ajd a te rm é sz e ti fö ld ra jz i e le m e k k a p ta k k ie m e lt h a n g sú ly t. A te rm é ­ sz e te s h a tá ro k e lm é le te , v a g y is a z á lla m h a tá ro k fö ld ra jz i a la p ja ­ in ak m e g fo g a lm a z á sa , m a jd a z e rre rá é p ü lő n e m z e tá lla m id e á ja a z e tn ik a i h a tá re lm é le tc k e t e rő síte tte fel. M á sik o ld a lo n az á l­ la m g a z d a sá g sz e re p é n e k tú lé rté k e lé se a g a z d a s á g i á lla m h a tá ro k e lm é le té n e k k ia la k u lá s á h o z v e z e te tt. A z E u ró p a i U n ió h o z v aló c s a tla k o z á su n k u tá n a h a tá rm e n tisé g é s a h a tá rm e n ti k a p c so la to k ú jra fe lé rté k e lő d te k , é s a k u ta tá su k e lő té rb e k e rü lt (S u b a Já n o s:

Az államhatárfogalmának változásai a m agyar földrajzi szakiro­ dalomban. In: Az integrálódó Európa politikai földrajza. III. m a ­ g y a r p o litik a i fö ld ra jz i k o n fe re n c ia . P écs, 2 0 0 4 , 1 2 5 -1 2 9 . p .). 5 S u b a Já n o s: Államhatár-elméletek a X IX -X X századi szakiro­ dalomban. In: Az ezer éves magyar rendvédelem, (R e n d v é d e le m ­ tö rté n e ti fü z e te k X I. é v f., 14. sz. B u d a p e st. 2 0 0 5 , 1 2 7 -1 3 2 . p .) 6 P é ld áu l a tih a n y i a la p ító o k le v é l; idézi: M a rc z a li H e n rik : En­ chiridion fontium históriáé Hungarorum (A m a g y a r tö rté n e t k ú t­ fő in e k k é z ik ö n y v e . B u d a p e st, 1901, 8 1 - 8 6 . p .); W en ze l G u sz tá v : Árpádkori Új Okmánytár. I—II. ( P e s t- B u d a p e s t, 1 8 6 0 -1 8 7 4 , I. k ö t., 3 3 .p .; a to v á b b ia k b a n : Á U O ). A h a tá rn a k , m in t jo g e lv á la s z ­ tó fo g a lo m n a k e lső b iz o n y íté k a : Á U O , I. k ö t., 7 7. p. 7 Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczy Bánffy család tör­ ténetéhez. I—II. S zerk .: V arjú E le m é r, Iv án y i B é la (B u d a p e s t, 1 9 0 8 -1 9 2 8 , I. k ö te t, 4 ., 9 - 1 0 . p .; a to v á b b ia k b a n : B á n ffy -o k le v é ltá r); Nagymihályi és sztáray g r ó f Sztáray család oklevéltára. S zerk : N a g y G y u la . (B u d a p e s t, 1887, 1. k ö te t, 11. p .; a to v á b b i­ a k b a n : S z tá ra y -o k le v é ltá r); Zala vármegye története. Olevéltár. N il. S z e rk .: N a g y Im re , V é g h e ly i D e z ső , N a g y G y u la (B u d a p e s t, I8 6 0 — 1890. I. k ö te t, 4. p.; a to v á b b ia k b a n : Z a la i o k le v é ltá r). A h a tá rje le k rő l, a h a tá r p o n to ss á g á ró l: B á n ffy -o k le v é ltá r, I. 2 9 - 3 2 . p.; Z a la i o k le v é ltá r, I..3 4 é s 4 3 . p.; Codex diplomaticus sacri Ro­

mani imperii comitum fam iliae Teleki de Szék - A római szent birodalmi g r ó f széki Teleki család oklevéltára. S z e rk . B a ra b á s S am u . I—II. (B u d a p e s t, 1 895, I. k ö te t, 2 4 6 ., 2 8 0 ., 3 1 8 . p.; a to -

62

A rp a d ia n a e c ritic o d ip lo m a tic a . T óm . I.) (B u d a p e s t, 1 923, I. k ö ­ te t, 2 4 6 ., 2 8 0 ., 3 1 8 . p .) * A g y e p ü k re é s a h a tá rv é d e le m re lásd : F o d o r F e re n c : Adatok a m agyar gyepük földrajzához (H a d tö rté n e lm i K ö z le m é n y e k [a to ­ v á b b ia k b a n : H K ], 1936, 124. p .); M o ó r E le m é r: Gyepi/védelem és településtörténet (S z e g e d , 1938); H o rv á th M ik ló s: Nyugati

P) 9 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesisticus ac civilis. Ed. G eo rg iu s F e jé r (B u d a e . 1 8 2 9 -1 8 4 4 , IV /2 . k ö te t, 3 8 0 . p.; a to v á b b i­ a k b a n : C D H ); Á U O , V III., 2 4 1 - 2 4 3 . p. 10 C D H , I I I /1. k ö te t, 199. p. A h a tá rle írá s b a n n y o m a sin c s, h o g y e v id é k e n p o n to sa n m e g v o n t o r s z á g h a tá r á llt v o ln a . V ö .: C D H . III/2 ., 2 1 4 . p .; IV /1 ., 3 9 0 . p.; V III/2 ., 5 0 8 . p. " C D H , V III/2 ., 5 3 5 - 5 3 6 . p. 12 V ö .: C D H , IV /3 ., 3 9 2 . p. 13 C D H , V III/7 ., 142. p. 14 J o g tö rté n e ti sz e m p o n tb ó l A lb e rt 1439. é v i d e k ré tu m á v a l k e z ­ d ő d ik a z o rs z á g h a tá ro k p ro b le m a tik á ja . A le g e ls ő tö rv é n y , a z I. A lb e rt d e k ré tu m á b a n s z e re p lő 1 4 3 9 :1 7 . te. így fo g a lm a z : a m i a h a tá ro k a t é s h a tá rv o n a la t illeti, s z ív e se n m e g te s z ü n k m in d e n t, a m it a fő p a p o k n a k , b á ró k n a k é s a z o rsz á g n e m e s e in e k ta n á c s á b ó l tö rv é n y sz e rin t te n n ü n k k ell. A z 1 4 9 2 :2 5 . te. m e g fo g a lm a z á sa sz e rin t: k iig a z íta n d ó h a tá ro k ra n é z v e h a tá ro z z a el a k irá ly i fe n ­ sé g , h o g y a z o rs z á g h a s z n á ra m it v o ln a le g jo b b te n n i. A tö rté n e l­ m i M a g y a ro rsz á g h a tá rá ró l sz ó ló u to lsó tö rv é n y t 1 9 0 3 -b a n (9. te.) sz e n te síte tte F e re n c Jó z se f. 4 6 4 é v a la tt 9 2 tö rv é n y sz ü le te tt a z o rsz á g h a tá ra iró l. L ásd : S u b a Já n o s: A történelmi Magyaror­ szág államhatáráról szóló törvények. In: Az ezer éves magyar rendvédelem (R e n d v é d e le m -tö rté n e ti fü z e te k X I. é v f., 14. sz. B u ­ d a p e st, 2 0 0 5 , 1 0 2 -1 1 9 . p.) 15 B é c s, H o fk a m m e ra rc h iv . N ie d e rö ste rre ic h isc h e H e rrs c h a ftsa k te n , F asc . F. 15. 1629. 16 S ta a tsa rc h iv d e s In e m u n d d é r Ju s tiz b a u : H o fk a n z le i II..A . 3 .I.Ö . S tm k .-U n g a m . 17 S u b a Já n o s: Magyarország halártérképei a XX. század­ ban. In: A M agyar Földrajzi Konferencia 2001. Tudományos Közleményei. S z e rk .: D o rm á n y G ., K o v á c s F., P éti A .. R a k o n c z a i J. (C D , S z e g e d , 2 0 0 1 , 1 -4 . p .) 18 S u b a Já n o s: A z államhatár fogalm ának értelmezése (G e o d é z ia é s K a rto g rá fia , LV., 2 0 0 3 , 4. sz á m , 3 7 - 4 1 . p.) 19 S u b a Já n o s: A Duna. mint határfolyó. In: A Dunántúl és a K is­ alföld történeti földrajza. S z e rk .: F risn y á k S á n d o r, T ó th J ó z s e f ( N y íre g y h á z a -P é c s , 2 0 0 3 , 3 0 5 - 3 1 4 . p .) 20 S u b a: Magyarország határainak kitűzése (1 9 9 6 ) 21 S u b a Já n o s: Határkijelölés a Felvidék visszatérése után (19381940). In: Kárpát medence vonzásában T a n u lm á n y o k P o lán y i Im re e m lé k é re . S z e rk .: F is c h e r F., H e g e d ű s K ., M a jo ro s 1., V onyó J. (P é c s, 2 0 0 1 , 4 6 3 - 4 8 2 . , 5 9 8 . p .) 22 L ásd : S u b a Já n o s: Magyarország hátárainak kijelölése az 1947. évi Párizsi békeszerződés alapján. In: Háborúból diktatúrába. V II. M a g y a r R e n d v é d e le m -tö rté n e ti T u d o m á n y o s k o n fe re n c ia , 1995. o k tó b e r 2 5 - 2 8 . (R e n d v é d e le m -tö rté n e ti fü z e te k . V I. é v f.,

Jog

liriéfldiszemle 7. sz á m . S zerk .: Dr. Ö ry K áro ly . B u d a p e st, 1996, 9 6 - 1 0 6 . p.; a to v á b b ia k b a n : S u b a , 1 996) 23 S u b a J á n o s: Az államhatár megjelölése (G e o d é z ia é s K a rto g ­ ráfia, LV. é v f., 2 0 0 3 , 3. sz á m , 3 1 - 3 3 p.; a to v á b b ia k b a n : S u b a, 2003) 24 S u b a , 2 0 0 2 25 V ö .: S u b a J á n o s: A magyar-osztrák határ kitűzése és határ­ okmányai. In: Magyarok maradtunk, 1921-1996. Konferencia a soproni népszavazásról (A S o p ro n i S z e m le k ia d v á n y a i. Ú j s o ro ­ z a t 2 0 . S z e rk .: T u rb u ly É v a. S o p ro n , 1 997, 7 1 - 8 2 . p .) 26 S u b a, 1 9 9 6 ,9 6 - 1 0 6 . p. 27 S u b a , 2 0 0 3 ,3 1 - 3 3 . p. 28 S u b a Já n o s: A trianoni m agyar-rom án határszakasz térképei és leírása. In : Táj. környezet és társadalom. Landscape, Environ­

ment and Socientv. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzorasszony tiszteletére. S z e rk : K iss A ., M e z ő si G ., S ü m e g h y Z . (S z e g e d , 2 0 0 6 , 6 1 1 - 6 1 7 . p.) 29S u b a Já n o s: A magyar-csehszlovák határszakasz határköveinek története 1921-1925. In: A N ágrád Megyei Múzeumok évkönyve XV., 2001. (B a la s s a g y a r m a t- S a lg ó ta rjá n , 2 0 0 1 , 3 1 - 4 9 . p .) 30 S u b a Já n o s: A m agyar-jugoszláv határmegállapitó bizottság működése 1921-1924 között. In: A Mura m ente és a trianoni békeszerződés - P o k ra jin a in tr ia n o n s k a m iro v n a p a g o d b a (L e n -

d a v s k i z v e k i - L e n d v a i fü z e te k . 17. S z e rk .: G ö n c z L á sz ló . L en d v a /L e n d a v a , 2 0 0 0 , 1 3 7 -1 5 3 . p .) 31 S u b a J á n o s: A m agyar-szovjet határ kijelölése, kitűzése. In:

Földrajz és Turizmus. Tanulmánykötet Dr. H anusz Á rpád 60 születésnapja tiszteletére. S z e rk .: K ó k a i S á n d o r ( N y íre g y h á z a , 2 0 0 6 , 2 9 9 - 3 1 1 . p .) 32 S u b a J á n o s: Trianoni országhatár kitűzésének politikai és tech­ nikai kérdései. In: Háború, Forradalom, Trianon , V. M a g y a r R e n d v é d e le m -tö rté n e ti K o n fe re n c ia , B u d a p e st 1993. s z e p te m b e r 2 1 - 2 3 . ( R e n d v é d e le m -tö rté n e ti fü z e te k 1V/5. sz á m . S z e rk : Dr. Ú jh e ly i G a b rie lla . B u d a p e s t, 1994, 6 1 - 6 4 . p.) 33 S u b a J á n o s: A m agyar-csehszlovák határszakasz határköve­ inek története 1938-ban. In: A N ógrád megyei M úzeumok év­ könyve XXVI. S z e rk .: K a p ro s M á rta , L e n g y e l Á g n e s , L im b a c h e r G áb o r. (B a la s s a g y a r m a t- S a lg ó ta rjá n , 2 0 0 2 , 1 3 9 -1 6 0 . p. 34 S u b a J á n o s: H atárm enti forgatom szabályozása Magyarorszá­ gon a két világháborúi között. In: A Kárpát-medence politikai földrajza. IV. m a g y ar politikai földrajzi k onferencia, P écs 2004. okt. 7 -8 . S zerk: P ap N orbert, V égh A n d o r (P écs, 2 005, 110-118. p.) 35 S u b a J á n o s: A trianoni határmegállapítással kapcsolatos jo g i kérdések rendezése a magyar-osztrák határon. In: Eckhart F e­ renc emlékkönyv. S e rk .: M e z e y B a rn a (J o g tö rté n e ti É rte k e z é se k 2 8 . G o n d o la t K ia d ó , B u d a p e s t, 2 0 0 4 , 4 6 3 - 4 9 0 . p .)

z Árpád nevéhez fűződő honfoglalásnak a Szódeczky-Kardoss Irma közismert dokumentumok alapján itt bemuta­ tandó hadszervezeti, politikai és ügyleti szim­ bólumai markánsan demonstrálják mindazt, amit a jelképtan és például a történeti antropológia egybe­ hangzóan vall a szimbólumok lényegéről. Nevezete­ sen, hogy a szimbólum nem rögzült jelentésű, hanem csak a kontextus függvényében - olykor többszörös párhuzamú vagy kapcsolatú analógiákkal - értelmez­ szőrösen összetett fehérló-mondában megörökített hető. Ilyen természete folytán rendszerint sokjelentésü és sokféle vonatkozású, megértéséhez az adott kor szimbolikus hadüzenet és földvételi ügylet. és az adott kulturális környezet - világkép, mitológia, Mindezek rendeltetése egyenként és együttesen is mondák, hagyományok - ismerete és tekintetbevéte­ az volt, hogy a terv és a végrehajtás sikerét minden le szükséges.2 lehetséges - jogi, diplomá­ Az árpádi honfogla­ ciai és kultikus - eszközzel biztosítsák. lás hosszas felkészülés­ sel, gondosan előkészített hadműveleti, áttelepedési és országszerzési politikai /. A vérszerződés jo g ­ vállalkozása volt az európai hatálya és a H étm agyar sztyeppén élő lovasnomád Törzsszövetség népek dentumogeri, szkíta kultúrájú, zömmel türkAnonymusnál az Álmos­ onogur-szabir etnikumai­ nak tett szövetségi esküt nak. Mind az előkészületi, a közismert vérszerződés mind a végrehajtási stádi­ pecsételte meg, amelynek umban jelentős szerepet Vérszerződés (László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról a honfoglalás korában már kaptak az akciót leginkább [1982] című könyvéből) jellemző szimbolikus cse­ több évezredes múltja volt a sztyeppén. Valójában az lekmények, nevezetesen: - előkészületül a vérszerződés, a hét fejedelmi sze­ ókori Kelet kultúrájából ered - egyik változatát a mély szövetsége és Bibliából ismerjük s különböző variációkban már - a fejedelem- vagy vezérválasztás kazár módja, az ókori Perzsiában1és a szkítáknál is adatolt gyakor­ lat volt. A mi honfoglalásunk utáni sztyeppei történe­ - a végrehajtási akció során a jelképiségében több-

A

A honfoglalás politikai szimbolikája1

Jog tortád amit

tét pedig leginkább a mongol testvérbarátság intéz­ körülmények párhuzamában, a vérszerződési feltéte­ ményében, az andaságb&n követhetjük nyomon.4 lek rendszeréből is így olvasható ki. A hadbavonuló harcosok egymás segítésére kötött A vérszerződés ilyen rendeltetését valószínűsíti magánszövetsége mellett ismeretes a békekötés, illet­ a tény, hogy a honfoglalók nyilvánvalóan tisztában ve a nemzetségek, törzsek szövetségi szertartásaként voltak a Kárpát-medence belső tagozódásával, et­ is.5 nikai és birtokviszonyaival, a túlélő rokon avarok A magyar jogéletben a vérszerződés szokása egyhelyenkénti jelenlétével, feltehető területi („ősisé­ egy esettel még a 14. és a 15. gi”?) igényeivel. Számolni­ századból, sőt 1537-ben is uk is kellett mindezekkel, s e adatolható.6 Legutóbb pedig jogi relációk hatásával. Elemi sikerült egy vérszerződést érdekük volt tehát az elsőbb­ Géza fejedelem és Szent Ist­ ség vagy mellőzhetetlenség ván korában is kimutatni.7 De kellő időben való biztosítá­ élt e szokás hagyománya még sa a vérszerződés által. Ezt a a múlt században, sőt talán él „kunokkal” való kijevi talál­ még ma is a bukovinai székely kozás lefolyása, az ugyancsak magyarok népi jogszokási hét kun vezér csatlakozása és gyakorlatában, a testvériesüa velük ugyancsak „pogány lési szertartásban. Az egymást módra ” kötött szerződés is va­ testvérré fogadó felek ujjukat lószínűsíti. Ezek a lehetséges megsebzik, s a kicsorduló vért és valószínű összefüggések is kölcsönösen megízlelve azon­ arra utalnak, hogy a honfog­ túl testvérnek tekintik egy­ lalás nemcsak katonailag volt mást.8 E népszokás külön ér­ alaposan megszervezett és dekessége, hogy szertartása tö­ előkészített művelet, de jogi kéletesen megegyezik az ókori és diplomáciai értelemben is. pártus9 uralkodók Tacitus által A korabeli törzsi tagozódású feljegyzett szövetségkötő vér­ (szövetségi) társadalom és ál­ szerződésével.10 Szkita vér- (testvér-)szerződés ábrázolása (Kul lam jogrendjének magas szín­ Az ókori kultúrákban a vér vonalát is mutatván. Oba-i szkita vezéri kurgán arany ruhadísze) az életerő, az élet jelképe volt. A vérszerzödés kapcsán va­ Egyetemes volt a hit, hogy a véráldozat11 termékeny­ lamennyi krónikánk hét fejedelmi személyről, hét ve­ séget, jólétet, sőt örök életet eredményez,12 akik pe­ zérről, hét kapitányról emlékezik, szinte plasztikusan dig az áldozati vért megízlelik, azokat a szimbolikus domborítva ki a hetesség fontosságát. A 7-es a legő­ vérrokonság szent köteléke köti egymáshoz.13 A Hét­ sibb szent szám. A hetes jelcsoport, a hetes rendbe magyarok vérszerződése ezt az örökre szóló szimboli­ sorolás a szakrális teljesség, az égi eredet és küldetés kus vérrokonságot hozta létre a résztvevők és népeik legősibb szimbólumainak egyike.16 A hetes törzs­ között, szakrális köteléket, amelynek elárulása megbeosztás vagy hadrend szimbolikus jelentése tehát becstelenít, s megvetést és pusztulást von maga után. szintén ősi kultikus hagyományon alapul. A Hétma­ A vérszerződési szertartás a jelképes (fiktív), de teljes gyar elnevezés, továbbá a Kürt és Gyarmat törzsek joghatályú rokoni kapcsolatban résztvevőket egyen­ Kürtgyarmat néven egyetlen törzsbe tömörítésével jogú testvérré tette, vagy egyetlen (új) nemzetségbe a valójában 8 törzs hetes keretbe való szervezése, a tömörítette, illetve néppé - esetünkben magyarrá hetes rend a magyar törzsszövetség sorsát determi­ - avatta.14 A Hétmagyarok vérszerződésével tehát, náló szakrális rendező elv volt, s oly nyilvánvalóan, mint addig is mindig a sztyeppén, új törzsszövetség, hogy még a környezetünk is hamar kiismerte. Ennek új néven új nép született. Kötelék, amely belső vi­ következménye, hogy az augsburgi győzők a magyar szonyban egyenlőséget'5 teremtett, kifelé pedig köl­ foglyok közül éppen hét megcsonkított gyászmagyart csönös védelmi és támadó szövetségként funkcionált. küldtek haza a vereség hírével. A revanstól rettegő A vérszerződés szimbolikus vérrokonság-teremtő győztes preventív lélektani hadviselési gúnyolódása tartalmán túl a történelmi körülményekből az a politi­ (mert valójában erről volt szó) - és annak a törté­ kai tartalom is következik, hogy nemcsak a törzsszö­ nelmi hagyományainkba mélyen beépült tragikuma vetség résztvevőinek belső viszonyát és pozicionális - nyilvánvaló bizonyság ebben a történelmi epizód­ kapcsolatait a szimbolikus vérrokonság jegyében ban is a hetes rend sorsmeghatározó, szimbolikus je ­ meghatározó rendeltetéssel jött létre, hanem azért is, lentőségére. hogy az Álmossal szövetkezők ezáltal a Pannóniában Hadtörténészek sora mutatta ki, hogy a Lech-metalált előkelő nemzetségekkel szemben is „örökre” zei vereség közel sem volt oly jelentős, mint ahogy biztosítsák maguknak a honfoglalásban való részvé­ arra emlékezünk. Márpedig ha ez így van, akkor a telből eredő státuszt és az ország ügyeinek intézés­ tragikus emlékezet okára leginkább a lelki megráz­ ében való mindenkori elsőbbséget. Ez, a történelmi kódtatás kínálkozik magyarázatul, a sokk, melyet a 64

Jog megcsonkítva hazabocsátott hadfiak hetes létszáma, s velük a hetes rendbe szövetkezett magyarság sorsát, jövőjét determináló mágikus hetes szám által szimbo­ lizált szakrális érték varázstörő, s ezáltal félelmetesen sorsrontó megcsúfolása okozott. Ezt a következtetést támasztja alá más oldalról a 942. évi hispániai kalan­ dozás mór adata,17 mely a magyarságot hét vezér alá sorolja, de nem a törzsek élén álló fejedelmek egy­ idejű felsorolásában, hanem kronologikus uralkodói sorrendben. Az Attila nevével kezdődő és éppen hét nevet tartalmazó névsor nem folyamatos - csak a fel­ tehető legjelentősebbeket nevezi meg s Árpád után nem személynévvel, hanem a „Hetedi”-k sorszám­ névvel végződik:18 egyértelműen jelezve még ebben a felsorolásban is a hetes rend szervezeti és hagyo­ mánybeli fontosságát. A honfoglalás tehát - a korabeli szokás és köztudat szerint - e szimbólumok jegyében - a sikert és az életerőt biztosító vérszerződés ré­ vén, - egymással szimbolikus vérrokonságba kapcsolt nemzetségek és törzsek együttes hadi vállalkozásá­ ban, - a korabeli világkép szerint a legfontosabbat, az égi és földi teljességet, a küldetést, az égi rendelést szimbolizáló, egyben a sikert, és az ég oltalmát is ga­ rantáló előkészítésben és szervezésben, - a mágikus hetes szám szimbolikus kötelékében, - s mindezen jelképes biztosítékok misztikus se­ gítségébe és garanciájába vetett hittel indult, és bent, a Kárpát-medencében ugyancsak a siker biztosítá­ sára segítségül hívott jogi és szakrális szimbólumok védelmében, a fehérló-monda eseményeivel foly­ tatódott. Mely események szereplői a mágikus erő­ ket szimbolizáló fehér ló, a meghódítandó országot szimbolizáló nyaláb fű, a tarisznya föld és a kulacsnyi Duna-víz.

II. A ka zá r szokás szerinti pajzsra em elésről Bíborbanszületett Konstantin bizánci császára 10. század közepén nála járt magyar követek, Tormás her­ ceg és Bulcsú horka elbeszélése alapján azt jegyezte fel, hogy az Etelkiizü nevezetű helyeken élő türkök e lső vajdájának, Levedinek a kazár kagán kegyéből kazár előkelő (hercegnő?) felesége volt. Ez a diplomácia nyelvén azt jelenti, hogy Levédi és az etelközi türkök kazár érdekszférában. Kazáriával függő viszonyban élő törzsek voltak. Az elbeszélés ugyanis így folyta­ tódik: a kazár kagán „üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá első vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához, tuda­ kolta, hogy mi okból hivatta őt magához? A kagán azt mondta neki, hogy ’azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy, és a tür­ kök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és

engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak'. Ö pedig válaszolva a kagánnak azt mondta: ’nagyra

értékelem irántam való hajlandóságodat és jóindula­ todat, és illő köszönetemet nyilvánítom neked, mint­ hogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár Álmos, akár a fia Árpád legyen inkább a fejedelem, aki ren­ delkezésetekre á ll'. Megtetszett annak a kagánnak ez a beszéd, és embereit vele adván, a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a feje­ delem, mintsem atyja Álm os,19 minthogy tekintélye­ sebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességé­ ért, megfontoltságáért és vitézségéért, s rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.” Sokféle értelmezése van ennek a feljegyzésnek. Mi ezek kiegészítéséül - olykor utalva is rájuk - azt vizsgáljuk meg, hogy mi következtethető ezen hír­ adás jogi relevanciáiból. Mindenekelőtt az, hogy Levédi nem önálló, és még csak nem is szövetséges fejedelem vagy vezér volt, hanem a türkök - vagy onogurok - kazár függésbe került, hódolt vagy hódoltatott részlegének egyik vaj­ dája, aki tekintélye, rangja, katonai ereje, képességei révén a többi közül kiemelkedő vezér volt, s ennek - valamint az óbolgár királylajstrom alapján feltéte­ lezett A tilla-Im ik/C saba-K ovrat-Bat Baján vonalon való leszármazása - révén részesülhetett a kazár há­ zassági kapcsolat kitüntetésében. Függő helyzeté­ nek egyértelmű jele az a mód, ahogyan a kagán őt maga elé rendelte, nemkülönben az a mód, ahogyan Levédi az iránta való hajlandóságért és jóindulatért illő köszönetét m ondott!... Levédi és a fősége alatt álló - onogur vagy/és türk - törzsek függése tehát e leírás alapján nyilvánvaló. Nincs rajta mit tagadni. Legfeljebb arra következtethetünk bizonyos jelekből, hogy nem a honfoglalásra készülő egész törzsszövet­ ség állt ebben a kazár alárendeltségben, hanem csak egy részük, azok, akiket a feltehetően szabad státuszú türk-szabir törzsekkel való vérszerződési szövetség szakított ki a kazár függésből.20 De nézzük tovább, mivel hárítja el magától Levédi a kagáni kegyet: „minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked”. Ha nem tette volna hozzá azt is, hogy „nem fogadha­ tok szót neked”, akkor az erőtlenségre való hivatko­ zás önmagában akár azt is jelenthetné - amire Kristó Gyula is következtet21 hogy Levédi így hárítja el magától a nem vállalt kliens bábfejedelemséget. A „nem fogadhatok szót” azonban ennél többre, kife­ jezett akadályra utal. S hogy ez mennyire így van, s nemcsak szóvirággal leplezett önérzetről van szó, az a korabeli sztyeppei jogszokásból következtethető. A sztyeppei jogszokás szerint azok a népek, ame­ lyek elveszítették önállóságukat, vagyis más hatal­

makkal függő viszonyba, tehát szolgaságba keve­ redtek, e helyzet jogkövetkezményeként süllyedtek úgynevezett pufferszerepbe, így lett osztályrészük az elöhadbeli szolgálat, és így váltak gyepűőrző perem­ néppé. Ebből az alárendelt szerepből csak hadi ér­ demek árán lehetett egyénileg vagy csoportosan ki-, illetve a szabad emberek s népek társaságába vissza­ emelkedni. Ez a degradálódás egyúttal azt is jelentet­ te, hogy az adott nép, törzs és annak vezére elveszí­ tette a szabadokkal való egyenrangúságát, vagyis: ha volt a vérszerződők között szabad törzs, a kazár alá­ vetettség Levédit - bármilyen nemzetségi tekintélye, bármennyi embere és kagáni támogatottsága volt is - , alkalmatlanná tette a Hétmagyarok szabad törzsei fölötti fejedelemségre. Levédi tehát valóban gyenge volt a tisztségre, de nem a kora vagy testi erőtlensége miatt, hanem jogi értelemben. („Nincs elég erőm” = nincs jogom.) A feljegyzés szerint a kazár követek a kagánnak immár Álmos megválasztására tett javaslatát „meg­ beszélték” a tanácskozó magyarokkal, tehát bekap­ csolódtak azok vezérválasztó tanácskozásába. Ebből azonban túlzás volna a kagáni befolyás különös súlyá­ ra következtetni. Különösen, ha azt látjuk, hogy Ka­ záriának gyakorlatilag semmilyen, számára előnyös befolyása nem volt a vezérválasztásra. A sztyeppei jogszokási háttér előterében az a tény, hogy a kagán követei részesei lehettek a magyarok tanácskozásá­ nak, nem jelent többet, mint egy diplomáciai gesz­ tust. De vajon meddig terjedt ez a defenzív, konflik­ tuskerülő diplomácia? Feltétlenül beletartozott-e az is, hogy a magyarok a kazárok szokása és törvénye

szerint emeljék pajzsra a fejedelmet? Ennek mérlegeléséhez is a jogi hátteret kell meg­ vizsgálnunk. Az ókori kultúrákban kialakult szokás szerint a jogélet a köztudomásra épült. A köztudomás alakítá­ sának, vagyis a közhírré tételnek - egyben a legiti­ mációnak is - részben a látványosság és a szabályo­ zott szertartásszerüség, részben a tárgyi és cselekvési szimbolizmus volt az eszköze. Ilyen volt például a pajzsra emelés is. Ez tette egyértelművé mindenki számára, hogy fejedelmet választottak, és hogy ki a fejedelem. Ez általános sztyeppei szokás lehetett, ami azonban nem zárja ki, hogy az egyes népeknél más-más szertartási koreográfia szerint kellett annak történnie, mert az adott körben csak így volt joghatá­ lyos az aktus.22 így nyilvánvaló, hogy Tormás és Bul­ csú beszámolójában a kazár szokás emlegetése nem a kazár függést jelzi, hanem - a magyar szokástól eltérő jelleg kiemelésével - az aktus közlési jellegét és szerepét hangsúlyozza. Ami akkor, közismert szo­ kás lévén, bővebb magyarázatot Konstantin császár feljegyzésében sem igényelt.23 Mindenki tudhatta, hogy a ceremónia a kazároknak szólt, nem a magya­ roknak. Anonymus szerint - aki egyébként erről a kazár módra történt pajzsra emelésről nem ír (és ez lénye­ gesnek tűnő momentum) - Árpád apját, Álmost a hét

vezér azért választotta főfejedelemmé, mert Atilla le­ származottja, s így egyéb alkalmassági tulajdonságai mellett azért is a legalkalmasabb, mert jogalapot biz­ tosít Atilla földjének birtokbavételére. Márpedig éppen Atilla az, akiről krónikáink sze­ rint a magyar történelmi köztudomás azt tartotta szá­ mon, hogy egy Cezunmaumál/Zeiselmauemél aratott győzelem után „a hunok római módra királyukká tették”. Holott Attila legitim vezér és uralkodó volt, akár mint Bleda társuralkodója, akár pedig mint Bleda halála utáni egyeduralkodó! De ugyanebből a ma­ gyar köztudomási forrásból tudjuk azt is, hogy Atilla „sátrait is a különböző országok módja szerint szokta vala készíttetni”, és istállóiban is különböző orszá­ gokból származó lovak sokasága volt. Priszkosz rétor még azt is feljegyezte, hogy Atilla táborában az ő háza vagy sátra állt a legmagasabb ponton, maga­ sabb helyre a bizánci (római) követek sem verhették sátrukat.... Márpedig ez is a jogélet szimbolizmusa jegyében alakult így. Mert ezek mind olyan szimbo­ likusjelek, amelyek mindenki számára egyértelművé tették a hatalmi helyzetet és a hierarchikus viszonyo­ kat. Evégett, a közérthetőség érdekében, a közhírré tétel eszközeként volt szükség a különböző népek szokása szerint készült vezéri sátrakra, a különböző népek szokása szerint felszerszámozott lovakra és a római módra történt királlyá tételre. Mert hol és mikor került rá sor? A hagyomány szerint egy Róma seregei fölött aratott győzelem után és annak helyszínén, a legyőzött és hódoltatott rómaiak, illetve szövetsége­ seik jelenlétében! Az értelmezésnél azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy - amint Priszkosz rétor ezt is feljegyezte - Atillát épp Róma haragította meg azzal, hogy nem uralkodói, hanem csak vezéri címmel titulálta, holott ő Isten kardjának birtokosa­ ként a világ urának tartotta magát. így a római mód­ ra véghezvitt királyavató ceremóniának nyilvánva­ ló rendeltetése az volt, hogy a legyőzöttek előtt, az általuk ismert római szokás szerint, az ö számukra érthető szertartással deklarálja, s tegye egyértelművé és köztudottá Atilla uralkodói mivoltát. Nyilvánvaló, hogy a választási ceremóniába burkolt üzenet magá­ nak Rómának (is) szólt. Valószínűleg nem Atilla találta fel ezt a módszert, hanem az szükségszerűen alakult ki a folyton hadban álló, más és más törzseket vagy népeket meghódító keleti törzsek, törzsszövetségek és birodalmak hata­ lomgyakorló, hadvezetési és diplomáciai jogszoká­ sában. Ezért akkor is a korabeli diplomáciai jogszo­ kás lényegét mutatja, ha valójában ilyen történelmi esemény nem is volt - legalábbis krónikáinkon kí­ vül más adat nincs ilyen eseményről és ha csak mint lehetséges Róma-leckéztető megoldás, csupán mondái elemként (toposz) épült be a magyar Attilahagyományba. Ugyanis a mondák, hagyományok nemcsak a történelmi események néphagyomány szerinti emlékei, de az adott kultúra adat- és mintatá­ rai is egyben, amelyekben az egyes történetek a kü­ lönféle élethelyzetek megoldásának tantörténeteiként

Jog írtáéi awilel^-/

- s az őket kísérő vitézek - hun vagy avar eredetűek, is funkcionálnak. Ám a megoldást bennük mindig az tehát sztyeppei szokás náluk is a felövezés.25 adott társadalmi és jogélet szabályai határozzák meg, Ennek az a valószínű magyarázata, hogy - ami­ ezért alkalmasak a korabeli szokások rekonstruálásá­ ként az övék díszítésében is vannak eltérések - a felban való alapulvételre. övezési szertartás is eltérő lehetett a hunok-avarok és Mindezek tanulságaként nem alaptalanul feltéte­ a magyarok körében. S valóban lehetett, hiszen akár lezzük, hogy a kazár módra történt pajzsra emelés ugyanazon szokás is eltérővé válhat, ha az egyik nép, egyáltalán nem a szokás átvételét vagy a kazár fő­ kiszakadva természetes hatóság tényleges vagy etnikai közegéből, idege­ konspirativ elismerését nek közé kényszerülve - a jelzi, hanem ellenkező­ legtermészetesebb túlélő leg, éppen a függetlenség és önvédelmi reflexszel jegyében történt fejede­ lemválasztás deklarálását azok kultikus tartalmúak, és a kazárok tudomására századokon át a változtathozatalát jelenti. hatatlanságba merevítve Amiként Atilla is már a konzerválja; míg a ter­ hunok királya volt amikor mészetes etnikai és kul­ római módra (is) királlyá Honfoglalás kori lovas temetkezés Orosházáról (László turális közegében maradt tették, úgy az is bizonyos, Gyula: Árpád népe című könyvéből) másik nép vagy néprész, hogy Árpád sem a kazár szokásait és jelképeit az módra történt pajzsra eme­ életmód változásai által befolyásolva, folyamatosan léssel vált a magyarok főfejedelmévé. Ahhoz ugyanis alakítja. a hun és magyar legitimitású aktusra volt szükség, Egy inkvizíciós vizsgálati regiszter késő Árpádhogy valaki hun vagy magyar legfőbb uralkodó vagy és kora Anjou-kori adatai26 szerint Magyarországon vezér lehessen. a régi rítushoz kötődő falusi környezetben, a serdült Van a magyar történelemnek még egy olyan ese­ fiúk ős(vallás)i szokás szerinti, „pogány” módra való ménye, amelyről a korai krónikái feljegyzések Atilla férfivá-harcossá avatása - a köznépi gyakorlatban, s és Álmos, illetve Árpád hatalomba emelésének leírá­ még abban az időben is - szintén folyóvíz partján, sához hasonló módon emlékeznek meg. Szent István vízbe merüléssel/arclemosással és felövezéssel tör­ királyról jegyezték fel, hogy a Koppány elleni hadbatént! vonulásának kezdetén Hunt és Paznan sváb lovagok Vessük mindezt egybe a Garamban vagy Garam­ a Garamnál - avagy a Garamban - „ német módra " nál (és nem Esztergomban, Esztergomnál) lokalizált övezték fel. Ennek is többféle értelmezése van: leg­ esemény „német” m ódjával!... És máris nem olyan inkább a bajor függés, de legalábbis az idegen befo­ idegen befolyást sugalmazó az egész történet. lyás hangsúlyozásával. Azt az anomáliát pedig, hogy De mi szükség lehetett mégis a „német módra” ki­ egyes krónikák a Garamban, mások szerint a Garam­ vitelezett ceremóniára? nál írják a felövezést, elfogadottan Esztergom német A Krónika nem egyszerű (nagykorúsító, harc­ Gran nevével magyarázva szokás feloldani. Minden képesítő) felövezésről beszél, hanem karddal való valószínűség szerint tévesen. felövezésről. Ami - ez esetben, feltehetően - a főLászló Gyula állapította meg,24 hogy az öv a népvezéri beiktatás aktusa. Azért volt rá szükség, noha vándorlás-kori - tehát keleti - népek egyik legfon­ István akkor már fejedelem, s ebből eredően vezér tosabb társadalmi rangjelzője. Már a hunoknál is a is volt, mert seregében akkor - amint a történelem is szabadság és a rang jele, s valamely tisztségbe való tanúsítja - nemcsak magyariak harcoltak, akik szá­ beiktatás eszköze. Ez a szerepe az avar korban és a mára nyilvánvaló volt mind fejedelmi, mind fövezéhonfoglaló magyarok körében is nyomon követhető. ri mivolta, hanem Vecellin, különösen pedig a test­ De jelek vannak a szokás európai idegenek által való őri szerepű Hunt és Paznan vitézei is, akik számára átvételére is. egyébként Vecellin, Hunt és Paznan voltak a vezérek. Más helyen már felvetettem annak erősen valószí­ Velük kellett az ő szokásaik szerinti német módival nűsített lehetőségét, hogy Árpád-kori nyugati vendé­ tudatosítani, számukra kellett így köztudomásúvá és geink nagy része nem germán-német-sváb-cseh stb. egyértelművé tenni, hogy ebben az ütközetben ki a jövevény, hanem olyan hun és avar eredetű nemzet­ legitim fővezér, kinek a parancsait kell teljesíteniük, ségek, akik a hun és avar birodalmak nyugati gyepüs kit kell tűzön-vízen át követniük, s testőrként men­ régióiban, esetleg ott is széttelepítve, de identitásuk teniük, őrizniük! megőrzésével élték túl az összeomlást és a rájuk tele­ Megállapíthatjuk tehát, hogy a karddal való felöve­ pedett Karoling-időket. Közéjük tartoztak a Svábfoldzés német módja sem a magyar szokások elhagyását röl jött Hunt és Paznan (Hont és Pázmány) lovagok jelenti, hanem éppen hogy az ősi szokások szellemé­ is, népes kíséretükkel. Ám ha ez így van, akkor vajon ben történt, Atilla, a hét vezér, Álmos és Árpád szo­ mit jelenthet a „német módra” történt felövezés? Kü­ kásainak követésével. lönösen, ha azt feltételezzük, hogy Hunt és Paznan

szoká

67

Nyilvánvaló tehát, hogy az idegen módi alkal­ mazása mindhárom esetben az idegeneknek szólt. Ahogy Attila sem a „római módra” történt királlyá tételtől lett hun uralkodó, úgy Álmost vagy Árpádot sem a „kazár szokás” szerinti pajzsra emelés tette a Hétmagyarok főfejedelmévé vagy fővezérévé, és Ist­ ván se a „német módra” történt felövezéstöl lett fe­ jedelem vagy király. Lényegét tekintve mindhárom szimbolikus aktus köztudomási jellegű és diplomáciai jelentőségű; s nem a magyaroknak, hanem Rómának, Kazáriának, valamint Vecellin, Hunt és Paznan vité­ zeinek szóló, római, kazár és „német ” szokásokkal

kódolt információ volt.

III. A fehér ló, valam int a fű, föld és víz cseréjé­ nek szimbolikus szerepe a honfoglalás esemé­ nyeiben A Közel-Keletről, odébb pedig Perzsiából, Kíná­ ból, majd a szkítáktól már ókori adatok is vannak - a háziasított ló naturális használati és vagyoni, vala­ mint az ebből eredő ügyleti értéke mellett - „a” ló, különösen a fehér ló kultuszára,21 részben kultikus,

részben jogéleti és többféle diplomáciai szimbolikus szerepére, mely legmarkánsabban a sztyeppei lovas népek körében teljesedett ki.28 A magyar őstörténeti hagyományban a ló szinte valamennyi ismert antik szerepében megtalálható. A különféle lovastemetkezéses sírok tanúsága és Anonymus Tarcal-hegyi ló­ áldozati adata kultikus szerepüket mutatja. A kijevi, ladomériai és halicsi ruszoknak a fejedelemségeik önállóságának meghagyása fejében adott több ezres lóajándéka részben mint a függetlenség váltságául adott naturális vagyoni érték, részben mint diplomá­ ciai ügyleti szimbólum funkcionál.29 A lókultusz legközismertebb magyar története az úgynevezett fehérló-monda, melynek eseményei Anonymusnál és (Kézai gestája kivételével) többi krónikánkban is megjelennek. A különbség csak az, hogy a pogány mondái hagyományoktól elzárkózó racionális Anonymus gestája csak az alapul szolgáló történet jogi és diplomáciai (ügyleti) elemeit ismerte­ ti, míg krónikáink a mondái, kultikus szálat is bele­ szövik a történetbe. Anonymusnál Árpád Salánnak 12 felszerszámozott fehér lovat küld „ajándékul” (másutt csak egy nagy fehér lovat), s cserébe a Duna vizéből kér két korsónyival, s egy nyalábbal Alpár homokjának fü­ véből. Salán csak utóbb tudja meg, hogy a lóajándék földjének vételára volt. Később ugyanígy vásárolták meg Mén-Marót Bihar-országát is. Az anonymusi változatban a ló és a lószerszám, illetve a víz és a fu látszólag csupán ügyleti szimbólumok, cseréjük is csupán szimbolikus adásvételi aktus, amelynek létre­ jöttét végül is a legradikálisabb diplomáciai eszköz­ zel, fegyverrel kényszeríti ki a hódító. Már említettük, hogy Kézai egyáltalán nem ír erről a szimbolikus diplomáciai jogügyletről.30 Viszont az

úgynevezett Őskrónikában,31 majd például a Képes Krónikában, sőt Thuróczynál is, megkettőződik és regényes mondái gazdagsággal teljesedik ki a szim­ bólumok szerepe.

A krónikák elsődleges történeti és szimbolikus sík­ jában a ló még nem szerepel. A kémül küldött követ, Kusid feladata ekkor még csak annyi, hogy a Duna vizéből, Pannónia földjéből, s a mezők füvéből kós­ toló mustrát vigyen a vezérek hungi határon ütött táborába. Ott azonban nemcsak szemügyre veszik és megbecsülik az új ország javait, hanem - és ez a legfontosabb esemény - áldozatot mutat be velük Árpád a Mindenható Istennek. Ez az áldozat fejezi ki - szimbolikusan bár, de a legpontosabban - a hon­ foglalás célját és politikai koncepcióját. Ennek bizonyságául tekintsünk vissza néhány évezrednyi messzeségbe, abba a távoli kultúrába, mely­ nek - fokozatos megismerése nyomán, valószínűleg szabír örökségül - ma már nem egy eleme mutatható ki a sztyeppei népek, közöttük a magyarok kultúrá­ jában is. Mit tett Árpád a mintául hozott Duna-vízzel? Megtöltötte vele ivókürtjét, és „minden magyar szí­ ne előtt kérte a Mindenható Isten kegyelmét erre az ivókürtre, kérte, hogy adja nekik az Ur mindörökre ezt a földet”. Eszerint itt a víz, mint szimbólum, az országszerzés szakrális szertartási eszköze. S mit mond egy Kaukázuson túli epikus emlék az alvilági útján közvetlen életveszélybe került Innin - ott éppen országvédő. hadat segítő, termékenységi - istennő életre keltéséről? Ennek során Enki isten: „Egy emberkét teremt, Egy alakocskát teremt. Az élet füvét adja, Az élet vizét adja, Egyőtök az élet füvét hintse rá, Másótok az élet vizét hintse rá. És Innin talpra áll. ”32 Ebben a vegetációs körforgást mintázó alvilági történetben a víz - a fűvel együtt - a regenerálódás, az újjászületés mitikus szimbóluma,33 varázserejü, életadó és feltámasztó szakrális szertartási eszköz, amivel ha valakit meghintenek, az meggyógyul, fel­ éled, feltámad. Felmerül a kérdés: vajon Árpád szertartásának, abban a Duna vizének és Alpár füvének nem az volt-e az ősi szimbolikus hagyományok meghatározta célja vagy rendeltetése, hogy a fűvel és vízzel felélessze a magát Atilla leszármazottjának és örökösének tar­ tó dinasztia birodalmát, s azon - Árpád személyében - az ősnek tekintett hun Atilla hatalmát? Immár „mindörökre” kérve és biztosítva is maguknak a föld átengedését. Vajon nem az ókori keleti, majd szkíta világkép magyarázza-e meg ezen szertartás szimbolikus tartal­ mát? Amely szerint a föld az Isten tulajdona, aki ne­ künk annak csak a használatát engedi át. S minthogy a királyi hatalom is isteni eredetű,34 ezért az országgal

Jog lö(1éaekszenile\— /

kellett a Mindenható Isten áldását a Duna vizére, a Duna vizével telt ivókürtre kérni. S ezért kellett Salánnak vagy Szvatopluknak is Duna-vizet küldeni a lóért vagy lovakért cserébe. Ezt, a szertartásban szimbolikusan kifejezett terü­ leti és jogigényt juttatják érvényre a Kárpát-medence elfoglalását folyamatosan követő - Anonymusnál is elkülönítés nélkül elsorolt - nyugati hadjáratok és a gye­ püknek a Duna men­ tén, az Ennsig, illet­ ve a Szeret-Dnyeszter-vonalig való kiterjesztése is. Figyelemre mél­ tó, hogy a hagyo­ mány szerint Ár­ pád csak e kultikus szertartás után lépett fel Salánnal, illetve Szvatoplukkal és Mén-Maróttal szem­ ben a szimbolikus vásárhoz vezető te­ rületi igénnyel. adomány-,, birtok " A krónikák má­ és a föld-„tulajdon” sodlagos történeti között, és amely sze­ és szimbolikus sík­ A magyarok honfoglalása - Afehérló-monda ábrázolásával rint a birtoklás sze­ jában csakúgy, mint (a Képes Krónika miniatúrája) mantikailag máig is Anonymusnál a ló­ a tulajdontól eltérő - olykor vele együttjáró, olykor ajándék, valamint az érte kért föld, fű és víz cseré­ attól elkülönülő - használati jogcím. jében a gazdagon felszerszámozott ló vagy lovak a Árpád tehát a földnek nem tulajdonul adását, ha­ maguk naturális értékével, a föld-, a víz- és a füminta nem örök birtoklását kéri a Mindenható Istentől, a pedig egyrészt a követelt ország természeti értékei­ Duna-vízzel telt ivókürt megáldásában. Valamennyi nek jelképeként, másrészt a meghódolás,36 illetve az forrás a Duna vizéről beszél, akár Salánt, akár Szvaarra felszólító különbeni hadüzenet szimbolikus je ­ toplukot teszi az alkuban a honfoglalók partnerévé. leként vesznek részt, s hozzák létre azt a sztyeppei Ez egyúttal azt is valószínűsíti, hogy bármilyen más szokás szerinti adásvételi és egyben diplomáciai jo g ­ víz nem is lett volna alkalmas sem a szakrális áldoza­ ügyletet, amelynek alapján Árpád és vezérei immár a ti szertartás, sem az adásvételi szimbólum szerepére. sztyeppei jog teljes legalitásával követelik a földnek Ennek okáról is Anonymusnál találunk tájékoztatást: és népének átadását, a magyarok hatalmába bocsá­ „Aföldet - mondja Árpád amely a Duna és a Ti­ tását. Ez tehát már a hódítás és meghódolás jelkép­ sza között teriil el, azon kivid a Duna vizét, amely együttese, melynek emléke nyilvánvalóan alapvető Regensburg felől Görögországba folyik, a magunk politikai fontosságánál fogva maradt fenn Anonymus pénzén szereztük meg", tudniillik a 12 szerszámos gestájában és korai történelmi dokumentációnknak fehér lóért. Regensburg, a frank vazallus bajor her­ szinte valamennyi krónikájában. (Feltehető, hogy cegi székhely ugyanis a valamikori Duna menti hun­ Kézai müvének erről való hallgatását is valamely po­ avar területek, majd a magyar fejedelemség nyuga­ litikai szempont, legvalószínűbben a kunok befogati gyepüinek határán van, az aldunai szakasz pedig dási-beilleszkedési problémái aktualizálták.) akkor a keleti gyepükön túli görög (bizánci) terület Ám Anonymus szerint Árpád nemcsak tizenkét volt. S bár ezt a gesta-magyarázatokban másként szo­ fehér lovat küldött Salánnak ajándékul, hanem tizen­ kás értelmezni, a történelmi környezeti és földrajzi két tevét és tizenkét kun fiút is, feleségének pedig ti­ - vagyis a geopolitikai - viszonyokból következően zenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét nyilvánvaló, hogy a Gesta itt félreérthetetlenül az hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét Atilla örökébe lépő Árpádnak e két határpont közötti aranyos köntöst.37 A teve málhásállat, s mint a haliDuna-szakaszra - a Duna mentén teljes egészében csiak ajándéka is jelzi,38 a sztyeppén is használatos minden valamikori hun és avar birodalmi területre volt. S ha a halicsi ajándék valóságos volt, talán ab­ és gyepüre - támasztottjogigényét deklarálja!35 Ezért ból származott Salán tizenkét tevéje is. Mindenesetre

a király tettei által az Isten rendelkezik, aki, ha elado­ mányozza is a föld egy-egy darabját, az nem szűnik meg Istené lenni. Pontos mása ennek a felfogásnak az a középkori magyar joggyakorlat, amely szerint az adománybirtok a nemzetség kihalásakor visszakerül a király rendelkezése alá, ahogy - ezt a Szent Korona speciális szerepére is tekintettel - a magyar történelmi közjog mondja: viszszaszáll a Koronára. A Koronára, mely az idézett fölfogás sze­ rint ugyancsak isteni eredetű, akárcsak a királyság, a jog és a bíráskodás hatalma. Ezt a szemléletet és jogfelfogást tükrözi a Képes Krónika, ahol a föld „átengedését”, illetve „örökhaszon­ bérletét” emlegeti, és - ami nagyon fontos - már a magyar tör­ téneti jogi terminoló­ gia is, amely határo­ zottan differenciál az

az útrakelésnél hasznavehetö kun fiúkkal és ügyes orosz lányokkal együtt a távozásra való felszólítás, az uralomátvétel szimbólumegyüttese is lehetett ez a sokféle ajándék.39 ***

Összefoglalásául tehát mindannak, amit az itt tárgyalt szimbólumok jelentéséről tudunk, s mindannak, amit az anonymusi Gesta Hungaroprum, a krónikák a Salánnal vagy Szvatoplukkal és Mén-Maróttal való egyezkedés­ ről, földvéteiröl, szertartásról és áldomásról írnak, jogi és jogtörténeti információtartalma a következő: - a lovasnépek a számukra legfontosabb - az életet jelentő - javaknak, köztük a lónak és a lószerszám­ nak - nyeregnek, kantárnak valamint a földnek, víznek és a legelők füvének, egyrészt és elsősorban kultikus értéket, másrészt (a csereértékben) jelképes jogi relevanciát tulajdonítanak; - következésképp ezek a javak, mint kultikus és jogi tartalom hordozói, egyszersmind kultikus és jogi jelentésű szimbólumok is; - s mint szimbólumok válnak egyfelől kultikus szertartás, másfelől jogi aktus eszközeivé avagy ki­ fejezőivé. Eszerint Árpádnak a Duna vizével telt ivókürtre ál­ dást kérő szertartása a honfoglaló magyarok szakrá­ lis szerződése volt Istennel a fö ld átengedésére, örök birtokba adására. S a szerződés szakrális erejénél fogva hitbeli biztosítéka is a föld örök birtoklásának, az óhajtott végleges haza megteremtésének. Tehát a honfoglalás politikai programjának végre­ hajtási szakaszára is kiterjeszthető az a megállapítás.

amelyet az előkészületek kapcsán tehettünk. Őseink - semmit nem kockáztatva és maximális biztonságra törekedve - a sikert koruk kultúrája, hitük és szoká­ saik minden lehetséges eszközével többszörösen biz­ tosítva: törzseik szövetsége, valamint hadművészetük és fegyvereik erején kívül a foglalási jogigényt meg­ alapozó fejedelem- és vezérválasztással, vérszerző­ désük és önmaguk hetes rendbe sorolásának mágiá­ jával, a pogány égiek jóindulatának, egyszersmind a Mindenható Isten segítségének áldozati elnyerésével, a szakralitás hatalmával, vagyis a siker valamennyi személyi, tárgyi és szimbolikus biztosítékával felvér­ tezve hajtották végre honfoglalási vállalkozásukat. A z előadás cím e a honfoglalás politikai szim bo­ likáját ígérte. Ehelyett mágikus szim bólum okról szóltunk. Ú gy véljük, ez nem ellentm ondás, mert an­ nak a kornak kultúrája a m ítosztól, a mágiától volt terhes. M inden egyéni és társadalmi törekvés sikere vagy bukása ennek - lényegében az Ég akaratának - függvényében nyert jogosultságot , bíztatást és iga­ zoló magyarázatot. Ennek a mágiának volt része az áldomás is, am elyről azonban viszonylag keveset tu­ dunk. Szim bolikus politikai jelentőségére abból követ­ keztethetünk, hogy az ország dolgát elrendező szeri gyűlés esem ényei között kiem elkedő szerepére mutat A nonym us feljegyzése. A z áldom ás újkori népi jo g ­ szokási szerepe pedig azt sejteti, hogy a feltehetően szabályozási újdonságot is jelentő szeri döntések jo g ­ szokási érvényét az áldom ás biztosította, s feltehető­ en magát a gyűlést is vele zárták. Zárjuk mi is ezzel a mondanivalónkat.

J e g y z e te k _________________________________________ 1 E lő sz ó h e ly e tt: A n o n y m u s Gesta Hungarorumk n ak - é s k ró n i­ k á in k n a k - é rté k é t n e m c s a k a h o n fo g la lá s tö rté n e té n e k a k o ra b e li k ö z tu d o m á s é s tö rté n e lm i k ö z e m lé k e z e t sz e rin ti le írá sa a d ja , h a ­ n e m a z o k az a d a to k is, a m e ly e k e g y -e g y jo g s z o k á s i jo g in té z m é n y re k o n stru á lá sá t te sz ik le h e tő v é . Ily en , a z ő si jo g r e n d re u ta ló ad a t p é ld á u l a tö rz ss z ö v e tsé g lé tre h o z á sá n a k sz e rz ő d é si m ó d ja , v a g y a D u n a -T is z a -k ö z i é s a T isz á n tú li té rsé g b e n a sz ty e p p e i jo g e g y ik sp e c iá lis in té z m é n y é n e k , a fö ld v é te ln e k tö b b sz ö ri leírása. E z e n jo g in té z m é n y e k tö rté n e ti e lő z m é n y e i, v a la m in t a sz ty e p p é i és tra n sz k a u k á z ia i jo g e m lé k i v a g y k u ltik u s p á rh u z a m o k k a l v aló e g y b e v e té s e a jo g tö rté n e ti v o n a tk o z á s o k o n tú lm u ta tó k ö v e tk e z ­ te té s e k re is a lk a lm a t a d . - A k ró n ik á k é s a sz ó b e li h a g y o m á n y o k g y a k ra n v o n n a k ö ss z e h a s o n ló so rsú tö rté n e lm i sz e m é ly e k e t, h a s o n ló , d e k ü lö n b ö z ő id ejű tö rté n e lm i e s e m é n y e k e t, s o ly k o r s z a k rá lis, m o n d á i m a g y a rá z a to t is fű z n e k h o z z á ju k . E g y v o n a t­ k o z á sb a n a z o n b a n k ö v e tk e z e te se k : a történet hitelesítő kerete­

it mindig a társadalmi élet keretei adják, amelyek legstabilabb alapja - vagy váza - a jog, a m e ly a tá rsa d a lm i é le te t, in té z m é ­ n y e k e t, le h e tő s é g e k e t é s k o n z e k v e n c iá k a t sz a b á ly o z z a . E z é rt a k ró n ik á k a t é s a m o n d á i e m lé k e k e t a k o ra b e li jo g é le t h ite le se b b ta n ú in a k te k in th e tjü k , m in t a g y a k ra n p illa n a tn y i a k tu a litá so k s z e rin t m a g y a rá z o tt íro tt tö rté n e lm i e m lé k e k e t. 2 H o p p á l M ih á ly -J a n k o v ic s M a rc e ll-N a g y A n d rá s -S z e m a d á m G y ö rg y . Jelképtár (6. k ia d á s . H e lik o n , 2 0 0 0 , 7. p.; a to v á b b ia k ­ b an : Je lk é p tá r); Történeti antropológia. S z e rk .: S e b ő k M a rc e ll (R e p lik a K ö n y v e k . R e p lik a K ör, B u d a p e st, 2 0 0 0 , 9 0 . é s 163. p .) 3 C o m id e s D á n ie l ( 1 7 3 2 -1 7 8 9 ): Értekezés a régi magyarok val­ lásáról. In.: Az ősi magyar hitvilág. S z e rk .: D ió sz e g i V ilm o s (G o n d o la t, 1 9 7 1 ,3 0 - 3 2 . p.)

70

4 A mongolok titkos története. Ford. L igeti L ajos (G o n d o lat, 1962) 5 A z ó k o ri g ö rö g tö rté n etíró k szkíta szokásként ism erték . P o m p o n iu s M é la sz erin t a b é k ek ö tési sz e rta rtá s része volt, H é ro d o to sz és L u k ia n o sz sz e rin t a sz ö v e tsé g k ö té sé . S o lin u s a sz k ítá k é s a m éd ek sz ö v etség i sz e rz ő d é sé n e k m o n d ja. L e ó b izán ci c sá sz á r é s a b o lg á ­ rok 816. évi b é k é jé t sz in té n v é rsz e rz ő d é s p e c sételte m eg. A fran cia Jo in v illc , S zen t L ajo s k irály éle tra jz író ja is v é rsz e rz ő d é st em le g e t A n d ro n ik o sz g ö rö g c sá sz á r k u n o k k al k ö tö tt sz ö v e tsé g e kapcsán. - H é ro d o to sz a z t is írta a sz k ítá k ró l. h o g y a h ad b a v o n u ló h arco so k is v érsze rző d ésse l k ö tö ttek eg y m ással b ajtársi sz ö v e tsé g e t eg y m á s m eg seg íté sére. M e g se b z e tt k arju k b ó l v ért ere sz te tte k eg y ed én y b e, s kard o t, n y ila t,.c sá k á n y t, h ajító d árd át m á rto tta k bele. M a jd életreh a lálra sz ó ló h ü sé g e sk ü t tettek , s a z itallal felh íg íto tt v ért m eg itták . A z ilyen sz im b o lik u s v é rro k o n sá g é s fe g y v e rb a rá tsá g e g é sz életre szólt, s e rő se b b b e c sü letb eli h üségi k ö te lé k e t te rem tett k ö z ö ttü k a v a ló sá g o s v é rtestv érsé g n él. - A sz k ítá k v é rsz e rz ő d é sé n e k rég ész eti e m lé k e a K rím félszigeti K u l-o b ai sz k íta királyi k u rg án a ra n y lem e z d o m b o ritá sú ru h ad ísze, m e ly m ű v észi tö k élly el ad ja v issz a a v é rsz e rz ő d é s lényegét. K ét eg y m á s m ellett ü lő férfi e g y sz e rre iszik eg y k ö z ö s iv ó k ü rtb ő l. A fejük ö sszeér, s k e ttő ssé g é b e n a z e g g y é v á lás sz im b o lik u s k ifejezésé ü l e g y e tle n a rco t m intáz. 6 C o m id e s D án iel: Értekezés a régi magyarok vallásáról. H iv a t­ k o z ik rá K á lla y F e re n c ( 1 7 9 0 - 18 6 1 ): A pogány magyarok vallása. In.: A z ősi magyar hitvilág. S z e rk .: D ió sz e g i V ilm o s (G o n d o la t, 1971, 1 1 9 -1 2 0 . p .); T a g á n y i K á ro ly : A m agyar jo g i népszokások gyűjtésének szükségességéről (B u d a p e s t, 1919, 6 9 - 7 1 . p.) 7 S z á d e c z k y -K a rd o s s Irm a: A középkori krónikák és a korai m a­ gyar heraldika, mint jogtörténeti fo rrá s (Jo g tö rté n e ti S z e m le , 2 0 0 6 , 4 , 4 6 - 5 8 . p .)

8 T á rk á n y S z ü c s E rn ő : M agyar jo g i népszokások (G o n d o la t K i­ a d ó , B u d a p e st, 1 981, 4 9 7 . p .); T a g á n y i K á ro ly : i. m ., 6 9 - 7 1 . p. 9 Parthia: ó k o ri k e le ti lo v a s n o m á d á lla m K r. e. 2 4 7 é s K r. u. 2 2 7 k ö zö tt, a K a sp i te n g e r d é lk e le ti p a rtv id é k e , a P a m ír é s a Z a g ro s z h e g y s é g k ö z ö tti k ö z p o n ti te rü le tte l. A p á rtu s o k is sz k íta e re d e tű nép . N á lu k is sz o k á s b a n v o lt pl. a ló á ld o z a t, é s a h a rc m o d o ru k ró l fe lje g y z e tte k tö k é le te s e n m e g fe le ln e k B ö lc s L e ó Taktikájában a tü rk ö k h a rc m o d o rá ró l írta k k al (J u s tin u s : Világkrónika a kez­ detektől Augiistusig. F o rd .: H o rv á th J á n o s . H e lik o n , B u d a p e st, 1 992, 2 9 2 - 2 9 3 . p .) 10 C o m e liu s T acitu s: Összes művei. II. F o rd .: B o rz s á k Istv á n (E u ­ ró p a K ia d ó , B u d a p e st, 1980, 3 0 4 . p.) " Magyar Mythologia (P e st, 1854; h a s o n m á s k ia d á s , E u ró p a , 1 987) c. m ü v é b e n Ip o ly i A m o ld i s - v a l l á s i je lle m z ő i a l a p j á n - a v é rsz e rz ő d é s t á ld o m á s n a k , v a g y is á ld o z a tn a k te k in ti, m e lly e l a s z e rz ő d ő fe je d e lm e k Á lm o s n a k é le tü k e t, v é rü k e t a já n ljá k (5 3 2 ., 5 2 8 . p.). 12 E z é lte tte a s z a k rá lis k a g á n g y ilk o s s á g k a z á r s z o k á s á t is. 13 J e lk é p tá r, 2 3 3 . p. 14 S tip ta Istv án : A m agyar bírósági rendszer története (D e b re c e n , 1997, 1 4 -1 5 . p .). A s z e rz ő a v é rs z e rz ő d é s t s z e lle m e s k ö v e tk e z ­ te té s se l ig a z s á g s z o lg á lta tá s i je lle g ű n e k lá tja , m o n d v á n , h o g y a v e le lé te s íte tt sz im b o lik u s v é rro k o n s á g „ a v é rb o ss z ú k iz á rá s á ra s z o lg á lt, a tö rz s e k k ö z ö tt k e le tk e z e tt v itá k s z e rv e z e tte b b , b é k é ­ se b b fe lo ld á s á t e re d m é n y e z te ” . Ily en p ra k tik u s k ö v e tk e z m é n y e is le h e te tt a H é tm a g y a ro k v é r s z e rz ő d é s é n e k , á m a h o n fo g la lá s i h a d m ű v e le te k re k é s z ü lő d é s id ő sz a k á b a n - a h o g y a v é r s z e rz ő d é ­ se k tö rté n e te a le g ú ja b b id ő k ig is m u ta tja - .j e l l e m z ő e n a s z ö v e t­ s é g k ö té s m e g p e c s é te lő s z e rta rtá s a volt. 15 E n n e k k ü lö n le g e s je le n tő s é g e v a n , e ta n u lm á n y k e re té b e n v aló is m e rte té s e a z o n b a n ré sz b e n te m a tik a i, ré sz b e n te rje d e lm i o k b ó l le h e te tle n . 16 J e lk é p tá r, 8. é s 19 5 . p. 17 C z e g lé d y K áro ly : Új arab fo rrá s a magyarok 942. évi spa­ nyolországi kalandozásairól (M a g y a r N y elv , 1976, 2 7 3 - 2 8 2 . p .) é s e h h e z K ristó G y u la : Hozzászólása (E th n o g ra p h ia , 1981, 4 7 2 . p .); E lté r Istv án : Néhány megjegyzés Ibn Hayyannak a magya­

rok 942. évi spanyolországi kalandozásáról szóló tudósításához /M a g y a r N y e lv , 19 8 1 , 4 1 9 . p. 18 A m a g á n h a n g z ó h íja s a ra b írá ssa l fe lje g y z e tt n e v e k : T .tila , ’.g.r, L .h .w .d y , B .s .m 'n , L .b .n ty , 'r w .d é s H .d h d y . M iv e l A tillá v a l k e z ­ d ő d ik , é s e g y Á rp á d u tán i fe je d e le m m e l v é g z ő d ik , s e z e k id ő b e li tá v o lsá g a jó v a l tö b b , m in t h é t g e n e rá c ió , n y ilv á n v a ló a n c s a k a k ie m e lk e d ő fe je d e lm i s z e m é ly is é g e k sz e re p e ln e k a n é v s o rb a n . (H a so n ló a n a z O m e lja n P ritsa k [D ieBulgarischeFürstenliste und die Sprache dér Protobulgaren. W ie s b a d e n . 1955] á ltal is m e rte ­ tett h u n -b o lg á r fe je d e lm i n é v s o rh o z .) A n é v s o r ta g ja i a z á lta lu n k e g y é b fo rrá so k b ó l ism e rt fe je d e lm i s z e m é ly is é g e k k e l fe lte h e tő e n az itt k ö v e tk e z ő k s z e rin t a z o n o s íth a tó k : A ttila (a k it a fe lje g y z é s k e le tk e z é s e id e jé n a „ m ü v e it" n y u g a to n , fő le g Itá liá b a n a g ó t T otílá v a l is s z o k á s v o lt a z o n o s íta n i v a g y ö s s z e té v e s z te n i, a n n y ira , h o g y IV. B é la a ta tá ro k ú ja b b tá m a d á s a e s e té re se g íts é g e t k e re ső 1253. é v i le v e lé b e n , a P á p a e lő tt, k é n y te le n v o lt tilta k o z á s s a l e l­ h á rítan i a T o tilá v a l fe lté te le z e tt ro k o n sá g o t). A z u tá n a k ö v e tk e z ő n év v a g y v a la m e ly ik ugor u ra lk o d ó ra ü t, v a g y e g y e n e s e n Magor/Muagerxc, a k rím i h u n o k e g y ik fe je d e lm é re , a k in e k a n e v é t a tu d o m á n y a m a g y a r n é p n é v v e l a z o n o s ítja ; m a jd L e v e d i, B e z m e r (= B a t B a já n ? ), L e v e n te , Á rp á d é s a hetedik, ak i ta lá n a fe lje g y z é s id e jé n u ra lk o d ó T a k so n y v o lt. - A feljegyzés bizonyság arra is.

hogy a dinasztiának Atillától való származtatása nem Anonymus egyedülálló ötlete vagy Kézai korának nyugati átvételi,t „talál­ mánya ", hanem eredeti m agyar hagyomány, am ely jó v a l Kézai v ag y Anonymus előtt, m ár a fejedelm ek korában, a l O . század közepén is létezett. 19 M in d e n m á s fo rrá s s z e rin t Á lm o s t v á la s z to ttá k a z e ls ő fe je d e ­ lem m é. A z e lté r é s o k á ra tö b b fé le m a g y a rá z a t ism e re te s . M in t­ h o g y e lb e s z é lé s le je g y z é s é rő l v a n sz ó - a m i r e n d s z e rin t, é s itt lá th a tó a n is tö m ö rít, te h á t rö v id ít - a sz e m é ly c s e re e b b ő l is a d ó d h a t. D e a b b ó l is, h o g y a v é rs z e rz ő d é s (A n o n y m u s n á l) még Á lm o s u tó d a in a k fe je d e le m s é g é t b iz to s íto tta . T o rm á s é k k ö v e tjá r á s a k o r p e d ig a k ia la k u lt g y a k o rla t é s jo g i h e ly z e t m ár Á rp á d

á g á ra s z ű k íte tte a k ö rt, s e z é rt Á rp á d n a g y o b b h a n g s ú ly t k a p o tt a z e lb e s z é lé s b e n . E rre a z o k ra u ta l a z u to lsó m o n d a t is, a m e ly a z t h a n g s ú ly o z z a , h o g y „ ...ettő l fo g v a m indm áig ennek (ti. Á rpád­ nak) a nemzetségéből lesz Turkia fejedelm e ". Á rp á d sz e m é ly é t te tte h a n g s ú ly o s a b b á e 2 - 3 g e n e rá c ió v a l k é s ő b b i id ő b e n a z is, h o g y a z o rs z á g la k o s o k é le tk e re te it a k k o r m á r Á rp á d le te le p íté si é s a d o m á n y o z á s i s z is z té m á ja , v a la m in t a z ő é g is z e a la tt s z ü le te tt sz e ri d ö n té s h a tá ro z ta m e g . A z e lb e s z é lé s b e n te h á t n y ilv á n v a ló a n a z ő s z e re p e d o m in á lt, a m i a le je g y z é s i té v e d é s h e z v a g y p o n ta t­ la n s á g h o z is v e z e th e te tt. 20 A z a lá v e te tt é s s z a b a d s tá tu s z je le in e k e le m z é s e e lö l se m té rü n k ki, d e itten i tá rg y a lá s u k m e g h a la d n á e z e n ta n u lm á n y k e re te it. 21 K ris tó G y u la : A m agyar állam m egszületése (S z e g e d , 1995) 22 G o n d o lju n k a k o ro n á z á s i sz e rta rtá s é s a S z e n t K o ro n a k iz á ró ­ la g o s le g itim á c ió s e re jé re é s a h o z z á ju k fű z ő d ő tö rté n e lm i k o n f­ lik tu so k ra . 23 G y ö rffy G y ö rg y sz e rin t (István király és műve. B u d a p e st, 1977, 14. p .) a p a jz s ra e m e lé s a k o ra b e li B iz á n c b a n a v á la s z to tt c s á s z á ­ ro k k ik iá ltá s á n a k (köztudomás!) rítu s á h o z ta rto z o tt, d e a g e r m á ­ n o k k ö z ö tt is s z o k á s b a n v o lt. A n é m e t h e rc e g e k a 10. s z á z a d ig g y a k o ro ltá k o ly a n e s e tb e n , h a a tró n u tó d lá s b a n tö ré s k ö v e tk e z e tt b e ; a z u ra lk o d ó c s a lá d k ih a lt, v a g y a s o ro n k ö v e tk e z ő le g id ő ­ se b b fé rfiu tó d o t m e llő z té k . (V ajo n a n é p v á n d o rló k e le ti n é p e k k e l b e n é p e s ü lt, é s a N a g y K á ro ly ó ta B iz á n c c a l riv a liz á ló , ö n m a g á t fo ly to n B iz á n c h o z m é rő N y u g a t-E u ró p a g e rm á n ja i k itő l „ v e tté k á t” - v a g y h o n n a n h o z tá k m a g u k k a l - e z t a keleti sz o k á s t [is]?) 24 L á sz ló G y u la : M últunkról - utódainknak (P ü s k i, B u d a p e st, 1 9 9 9 ,8 1 6 - 8 1 8 . p .) 25 S z á d e c z k y -K a rd o s s In n a : A középkori krónikák és a korai m a­ g ya r heraldika, mint jogtörténeti fo rrá s (Jo g tö rté n e ti S z e m le , 2 0 0 5 ,4 . sz á m , 4 6 - 5 8 . p .) 26 F e h é r M á ty á s Je n ő : Középkori m agyar inkvizíció ( G e d e T est­ v é re k , B u d a p e st, 1999, 2 1 9 . p. é s m á s h e ly e k e n is) 27 P é ld á u l: C o m id e s D á n ie l: Értekezés a régi magyarok vallásá­ ról. In.: A z ősi m agyar hitvilág. S z e rk .: D ió sz e g i V ilm o s ( G o n d o ­ lat, B u d a p e st, 1971, 17. p.) 28 L á sd e rrő l p é ld á u l: K á lla y F e re n c : A pogány magyarok vallása. In.: A z ősi m agyar hitvilág. S z e rk .: D ió sz e g i V ilm o s (G o n d o la t, B u d a p e st, 1971, 1 0 8 -1 1 5 . p .); Ip o ly i A m o ld : M agyar Mytho­ logia (P e st, 1854; h a s o n m á s k ia d á s , E u ró p a K iad ó , B u d a p e st, 1 987, 5 2 6 . p .) 29 A n o n y m u s 9 , 1 1. - Itt e lő s z ö r K ije v n é l ta lá lk o z u n k a lo v a k ­ k al, m in t h á b o rú v a l fe n y e g e tő h e ly z e t d ip lo m á c ia i m e g o ld á s á ­ n a k v a g y o n i e s z k ö z e iv e l. A k ije v i r u s z o k a z é r t a d ta k Á lm o s n a k - e g y e b e k k ö z ö tt - 1000 lo v a t (a sz in n in c s k ie m e lv e ) a ra n y o s n y e re g g e l-k a n tá rra l, h o g y „ne űzzék el őket lakóhelyükről". E z m é g k é ts z e r ism é tlő d ik R u s z fö ld ö n , L a d o m é riá b a n é s H a lic sb a n . E zek a ló a já n d é k -a k tu s o k a fo ld , m in t la k ó h e ly é s u ralm i te rü le t m e g v á ltá s á t c é lo z tá k . E b b e n a z ü g y le tb e n a ló v a ló já b a n n em is a já n d é k , n e m is s z im b ó lu m , h a n e m v á lts á g d íj, a m e ly n e k elfogadása m in d h á ro m h e ly e n jo g i garanciává v ált: a fö ld m e g ­ v á ltá s a ré v é n a h ely i f e je d e le m s é g e k fü g g e tle n s é g é n e k e lis m e ré ­ sé t é s m e g ő rz é s é t b iz to sítv a ^ A z Orosz Évkönyvekből ism e rü n k o ly a n e s e te t, a h o l a ló a m o n g o lo k e lö l m e n e k ü lő k u n fe je d e le m v e n d é g a já n d é k a v o lt a m e n e d é k é rt c s e ré b e . A m a g y a ro k e z t a d ip lo m á c ia i ü g y le te t is ism e rh e tté k , u g y a n is m é g a 15. sz á z a d i T h u ró c z y -k ró n ik a is ú g y fo g a lm a z - A z első kapitányról, a fe h é r lóról, az aranyos nyeregről és az aranyos fé k r ő l c ím ű fe je z e té b e n - , h o g y S z v a to p lu k (S a lá n ) a ló a já n d é k ró l „ a z t h itte , h o g y ven­ dégnépek k ü ld té k e g y d a ra b k a fö ld fe jé b e n ” . - E d ip lo m á c ia i ü g y le te k n é m e ly ik é n é l a ló v a g y o n i é rté k e d o m in á l (pl. m in t a le g e lő k é s v iz e k h a s z n á la tá n a k b é re ), m á s u tt m a r k á n s a b b a s z im ­ b o lik u s je lle g (p l. a h o l a ló a f ü g g e tle n s é g m e g v á ltá s á n a k d íja ), v a g y k iz á ró la g o s (m in t a lo v a s te m e tk e z é s e k k u ltik u s s z im b o ­ liz m u sa ). ” P e d ig a F e h é r M á ty á s Je n ő á lta l fe lfe d e z e tt é s is m e rte te tt, k ései Á rp á d - é s A n jo u -k o ri k e le tk e z é s ű ú n . K a s sa i K ó d e x e g y ik a d a ta sz e rin t a z ő k o rá b a n is tö rté n t ily e n d ip lo m á c ia i a já n d é k k ü ld é s . IV. L á sz ló k ü ld ö tt a S a lá n é h o z h a s o n ló a já n d é k o t a ta tá rjá rá s u tá n k ö z e li sz o m s z é d s á g u n k b a n m a ra d t, tá m a d ó k e d v ű k rím i ta tá r k á n n a k (F e h é r M . Je n ő : Középkori m agyar inkvizíció. E d i-

71

to ria l T ra n s sy lv a n ia , 1956; re p rin t: G e d e T e stv é re k , B u d a p e st, é. n ., 4 5 6 . p .) 51 Őskrónika: e g y e s fe lte v é se k s z e rin t a l l . s z á z a d b a n , m á s o k sz e rin t K á lm á n k irá ly k o rá b a n k e le tk e z e tt, m a jd e lv e s z e tt, s ta rta lm ila g a z á tv é te le ib ő l (B u d a i k ró n ik a -c s a lá d ) re k o n s tru á lt k ró n ik a , a m e ly a m o n d á i h a g y o m á n y o k a t is fe lje g y e z te . E n n ek és á lta lá b a n k ö z é p k o ri k ú tfő in k n e k o s z tá ly o z ó ism e rte té s é t lásd p é ld á u l B la z o v ic h L á s z ló n a k a Szent Istvántól Mohácsig ( S z e ­ g e d , 1 994) c ím ű fo rrá s g y ű jte m é n y h e z írt e lő s z a v á b a n . L ásd m ég : H ó m a n B á lin t: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII. századi leszármazottjai ( B u d a p e st, 1925) 32 R é sz le t a „Fénylő ölednek édes örömében. "A sum er irodalom kistükre c ím ű g y ű jte m é n y b ő l. S z e rk .: K o m o ró c z y G é z a . 33 Je lk é p tá r, 2 3 8 - 2 4 0 . p. 34 L ásd p é ld á u l: Gilgames eposz, Etana égi útja. F o rd . R á k o s S án d o r. In: Gilgames. Agyagtáhlák üzenete (B u d a p e s t, 1965) 35 C s a k n e m k é ts é g te le n , h o g y a z e lő b b a m a g y a ro k á lta l e lk ö ­ v e te tt re g e n sb u rg i a k a s z tá s o k , m a jd L él é s B u lc s ú rc g e n sb u rg i k iv é g z é s e , s e z e n e s e m é n y e k d e m o n s tra tiv itá s a is e z z e l a j o g ­ ig é n n y e l. a v a la m ik o ri h u n é s a v a r te rü le te k h o v a ta rto z á s a fö lö tti v itá v a l á lln a k ö s s z e fü g g é s b e n (A n o n y m u s , 5 5 .; K é z a i, 3 9 .).

36 H é ro d o to sz ítja p é ld á u l, h o g y D á riu s a z ü tk ö z e t e lö l fo ly to n k itérő sz k íta k irá ly n a k a z t ü zen te: „h a e lism e re d , h o g y g y e n g é b b v a g y n á la m , küldj nekem földet és vizet, ismerj el uradnak, s a lk u ­ d o z z á l v e le m ” . T ehát a z ő si p e rz sa -s z k íta sz o k á sb a n a fö ld - é s v ízk ü ld é s a m e g h ó d o lá s , a z ö n k é n te s a lá v e té s d ip lo m á c ia i je lk é p e is volt. K ö v e tk e z é sk é p p a föld é s v íz - v a g y a v íz é s fű, illetv e a víz, fü é s föld - k é ré se a m e g h ó d o lá s ra v a ló fe lsz ó lítá s u ltim á tu m sz e rű k ife je z é se v o lt. H a e zt v ala m iv e l, p é ld á u l ló- é s e g y é b a já n d é k o k ­ kal e lle n té te le z té k , v a g y a v iz e t, fü v et (fö ld e t) e z e k é rt cserébe k é r­ ték , a z a já n d é k e lfo g a d á sa é s a c s e re le b o n y o lítá sa a sz ty e p p é i jo g sz e rin t a fö ld te rü le t á te n g e d é s é re v o n a tk o z ó jo g s z e rű sz e rz ő d é st h o z o tt létre. - A fö ld , v íz é s fü k é ré se , é p p e n m e g h ó d o lá si je lk é p i m iv o ltu k rév én , sz im b o lik u s fe lsz ó lítá s a m e g h ó d o lá s ra , s eb b en re jlik a k é ré s k ü lö n b e n i h a d ü z e n e ti je lle g e . V ö.: S z e g fű L ászló: A pogány magyarok hitvilága. In.: Á rpád előtt és után. S zerk .: K ristó G y u la , M a k k F eren c. (S z e g e d , 1996, 8 5 - 9 5 . p.) 37 A n o n y m u s , 14. 38 A n o n y m u s , 11. 39 S z e g fű L á sz ló : A Kárpát-medencei „szlávok", különös tekin­ tettel Megalé Moráviára In: A m agyar történelem. Tízezer év - ezer oldalról (Z M T E . Z ü r ic h - B u d a p e s t, 2 0 0 2 , 3 3 3 - 3 4 4 . p .)

Szigeti Magdolna

30-án közösen cselekvő Ellenőrző Tanácsot hoztak létre. Megfelelő áttételeken keresztül a Tanács fel­ adata volt Berlin közigazgatásának vezetése is. Fran­ ciaország belépésével a megállapodások négyhatalmi egyezménnyé bővültek.2 A szövetséges haderők főparancsnokainak 1945. június 5-ei nyilatkozata alapján a négy nagyhata­ lom kormányai Németországban átvették a legfőbb kormányzati hatalmat. Az Ellenőrző Janács a zó­ nák főparancsnokainak közös grémiumává alakult, amelynek az 1945. augusztus 30-ai proklamáció értelmében döntéseit egyhangúlag kellett meghoz­ nia, ez azonban nem volt könnyű feladat. A franciák kezdettől fogva szabotáltak minden kezdeményezést, amely az össznémet szervezeti formákra irányult, a britek centrálisán felépített állam megalakítását szor­ galmazták, az amerikaiak föderalisztikusan működő államot képzeltek el, a szovjetek pedig kommunista államot akartak létrehozni. Az Ellenőrző Tanács 1948. március 20-án, szovjet javaslatra, bizonytalan időre elnapolta ülését, amelynek következtében az egyes megszállási övezetekben mű­ ködő katonai kormányok szabad kezet kaptak. A meg­ szálló hatalmak felhatalmazása alapján előbb új német államok létesültek, majd később a három nyugati zóná­ ban létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, a szovjet övezetben pedig a Német Demokratikus Köztársaság. A hiányzó állami szerveket pótolandó német föl­ dön a szövetségesek gyakorolták a német államhatal­ mat, egészen a Német Szövetségi Köztársaság meg­ alakulásáig. Ezzel helyreállt a német állam működő­ képessége, igaz, csak a régi Németország egy részén. A katonai kormányok övezetekként eltérő arculattal rendelkeztek. Az amerikaiak Berlin székhellyel 1945. október 1-jén létrehoztak egy központi parancsnok­

Hatalmi berendezkedés és hatalmi szimbólumok a Német Demokratikus Köztársaságban

N ém etország felosztása második világháború után az 1871-ben bi­ rodalommá bővített német állam sajátságos helyzetbe került. A kapitulációnak csak ka­ tonai jelentősége volt, azt nem követte annexió. A német állam az általános nemzetközi jogi alapelvek szerint nem szűnt meg, csak állami szervei hiányá­ ban működésképtelenné vált. A győztes szövetséges hatalmak az általuk megszállt területen az államha­ talmat maguk gyakorolták.1Az 1944. szeptember 12én kelt londoni jegyzőkönyv tanúsága szerint NagyBritannia, a Szovjetunió és az USA megegyezett abban, hogy a feltétel nélküli kapitulációt követően Németországot övezetekre osztják fel, Berlin pedig a megszállók közös fennhatósága alá kerül. Az 1944. november 14-ei Londoni Egyezmény értelmében a megszállt Németországban a föhatalmat a szövet­ séges haderők főparancsnokai gyakorolták. A főpa­ rancsnokok legfőbb ellenőrző szervként 1945. július

A

(a későbbi tartományok) megalakítását, míg a francia ságot (Office o f Military Government), amely az megszállási övezetben erre csak 1947 júniusában ke­ amerikai Hadügyi Minisztérium alá volt rendelve. E rült sor. központi szervnek Frankfurtban alosztálya működött; Az 1945. augusztus 2-ai Potsdami Egyezmény Keez alá rendelték a helyi katonai közigazgatási hatósá­ let-Poroszország északi felének igazgatását a Szov­ gokat, amelyeknek illetékességi körébe tartoztak az jetunióra, a fennmaradó kelet-német terület igazga­ amerikai megszállási övezet egyes tartományai. Az tását pedig az Odera-Neisse-vonalig Lengyelország­ amerikai megszállók 12 000, 1946-tól csupán 7600 ra bízta. Az egyezmény a személyt foglalkoztattak. Németországgal kötendő A britek 1945 szeptem­ békeszerződést a központi berében szintén Berlinben német kormány felállítá­ hozták létre megszállási sáig elnapolta. A szövetsé­ övezetük számára lényegé­ gesek a közjogi funkciókat ben civil központi szervü­ először községi és kerületi ket Controll Commission - tehát a legalacsonyabb for Germany elnevezéssel, szinten, a demokratikus önamely egy különleges ügy­ kormányzatok kialakítását körrel rendelkező londoni követően tervezték német szakminiszter alá tartozott. kézbe adni. A központi szerv hierar­ Németország közigaz­ chikusan építette fel közgatási szervezetének újjá­ igazgatási hatóságait saját építése a megszállási öve­ övezetében, amely jelentős zetek keretei között zajlott. személyi állományt (25 000 A különböző övezetekben főt) foglalkoztatott. az alábbi államok alakultak A franciák Baden-Baújra: denben főparancsnokságot Az amerikai övezetben4 hoztak létre; a szervet tar­ Bajorország (Bayern) lé­ tományi küldöttek képvi­ nyegében a korábbi Ba­ selték Koblenz, Freiburg jorország területével meg­ és Tübingen városokban. egyezően, a később csupán Ez a közigazgatási szerepet Hessen nevet viselő Nagyellátó szerv Párizshoz való Hessen, az egykori porosz viszonyában messzemenő területekkel együtt, Bréma, önállósággal rendelkezett, a korábbi Hanza-város, és működése a gyarmati N é m e to rsz á g m e g szá llá si ö v e ze te i a II. v ilá g h á b o rú amely 1947.január21-énaz kormányzáshoz hasonlítha­ után, a n é m e t ta rto m á n y o k fe ltü n te té s é v e l (1 9 4 7 ) angoloktól került az ameri­ tó. A francia katonai igazga­ kai megszállási övezetbe, valamint Baden-Württem­ tás 11 000 embert foglalkoztatott, amely a megszállt berg, amely csak 1952-ben alakult meg a korábban németek számarányához képest a legnagyobb meg­ francia megszállási övezethez rendelt területekből. szálló erőt képviselte. 1946 elején helyi választásokra került sor, a végén A szovjetek Karlshorstban hozták létre központi az alkotmányozó gyűlések alkotmánytervezeteket5 katonai igazgatási szervüket, amely a tartományi és terjesztettek a lakosság elé. Megválasztották a parla­ körzeti közigazgatási felosztásnak megfelelően hi­ menteket, és megalakították a parlamentáris kormá­ erarchikusan tagozódott, és összesen 60 000 főből nyokat. A katonai kormányzat ettől kezdve csupán álló orosz katonai személyzetet foglalkoztatott. Ak­ általános politikai ellenőrzést gyakorolt. Az amerikai koriban úgy tűnt, a szovjetek rendelkeznek egyedül zónában „állam” (Staat) megjelöléssel jöttek létre határozott elképzeléssel Németország átalakításával közigazgatási egységek, amelyek teljes törvényho­ kapcsolatosan. Segítségükre voltak a Moszkvában is­ kolázott német kommunisták, különösen az ún. Ulbzói, végrehajtói és bírói hatalommal rendelkeztek, amit csupán az Ellenőrző Tanács föléjük rendelt ha­ richt-csoport, amely már 1945. április 30-án megér­ tásköre korlátozott. kezett, és gondoskodott a megfelelő káderekről.3 Az angol megszállási övezetben - túlnyomórészt Mindezek következtében az egyes zónák nagyon az egykori porosz területekből - az alábbi államok gyorsan saját, egymástól különböző arculatot alakí­ alakultak: Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország tottak ki. Az oroszok már 1945. június 9-én rendel­ (Niedersachsen), Hamburg, az egykori Hanza-vá­ keztek a tartományok megalakításáról, az amerikaiak ros, és - legnagyobbként - Észak-Rajna-Vesztfália a községi önkormányzatok újjáépítését kezdték meg, (Nordrhein-Westfalen). a britek elsőként a központi övezeti hatóságok meg­ 1946. február 15-én a brit zónában működő német alakítását szorgalmazták. Az amerikai katonai kormányzó 1945 szeptemberében elrendelte az államok közigazgatási hatóságok, pártok és szakszervezetek 73

magas rangú képviselői tanácsadó szervet alakítot­ zónákon túl terjeszkedő pártok megalakítása nehezen tak, amely az övezet katonai kormányának munkáját indult, s csak a nyugati zónákra korlátozódott. (SPD a közélet minden területén tanácsadással segítette. - Hannover, 1946. május; CDU - Bajorország nél­ Az angol megszállási övezetben 1947 elején került kül, Goslar, 1950; FDP - Heppenheim, 1948. decem­ sor6 a helyi önkormányzatok megalakítására. ber). A politikai pártok igen gyorsan monopolhely­ 1947. január I-jén az amerikai és a brit zóna „Bizetet tudtak teremteni a maguk számára, elsősorban zóniává” (kettős övezetté) kapcsolódott össze. Az a politikai akaratformálás és az állam egészét érintő egyesült gazdasági terület akaratnyilvánítás terén. közös gazdasági igazgatá­ Az Ellenőrző Tanács 2)/e ^ecCútet H&esatzuitgscoiim sának szerveként megala­ 1947. kult a Gazdasági Tanács. sősorban a brit katonai 1947 novemberében és de­ kormányzat nyomására, ö tM w w , cemberében öt német köz­ formálisan megszüntette pontot létesítettek az ame­ Poroszországot, miután rikai és a brit zóna közös 1946 nyarán az oroszok közigazgatása számára. már valójában felszámol­ A francia zónában 1947 ták az egykori porosz tar­ őszén jött létre Rajna-Pfalz tományokat, mivel az a (Rheinland-Pfalz) állam, az militarizmus és a reakció autonóm területté nyilvání­ hordozója volt Német­ tott Saar-vidék (Saarland), országban. Egyúttal eze­ amely később, 1957-ben ken a területeken létrejött B e rlin m e g szá llá si ö v e ze te i a II. v ilá g h á b o rú u tá n népszavazás következtében É szak-R ajna-V esztfália, (eg yko ri) n é m e t térkép ) vált a Német Szövetségi Schleswig-Holstein és Köztársaság tartományává, valamint az egykori déli Hannover. Ezzel meghiúsultak az oroszok és a fran­ területekből Baden és Württemberg-Hohenzollem. ciák tervei, a Ruhr-vidékből nem lehetett már nem­ A megszállt területek új német államai 1945. ok­ zetközi terület, ill. kettőjük kizárólagos felügyelete tóber 17-én létrehozták az Államok Tanácsát, amely alá sem kerülhetett.8 eleinte miniszterelnöki konferenciaként működött, A szovjet zónában az államok parlamentjei 1946— később az államok kormányai által delegált küldöttek 1947-ben adták ki alkotmányaikat. Miután a nyugat­ tanácskozóhelye lett. német állam megalakítása eldöntötté vált, a Szovjet­ A nyugati megszállt övezetek új német államaiban unió 1948. március 20-án az Ellenőrző Tanácsban - az ottani megszálló hatalmak akaratának megfelelő­ beszüntette a munkáját, képviselője pedig júniusban en - a parlamenti demokrácia visszaállítása érdekében végleg elhagyta Berlinben a Szövetségesek Parancs­ lépésről lépésre engedélyezték a nemzetiszocialista nokságát. Kelet-Berlin a Szovjetunió által megszállt eszmekörtöl mentes pártokat, és ugyanilyen alapon keleti zóna részévé vált, majd a Német Demokratikus dolgoztak ki 1952-ig mindenhol új - népszavazással Köztársaság 1949-ben történt megalakítása után an­ elfogadott - alkotmányokat, amelyek igen hasonlóak nak fővárosává nyilvánították. A szovjet megszállási voltak. A törvényhozói hatalom számára mindenhol zónát alkotó öt államot, a megszálló hatalom akaratá­ az egykamarás rendszert részesítették előnyben, Ba­ nak megfelelően - az egységes állami viszonyok ki­ jorországot kivéve, ahol a képviselőkamara mellé egy alakításának igényével indokolva 1952-ben felosz­ rendkívül korlátozott kompetenciákkal felruházott latták, és 14, pusztán közigazgatási feladatokat ellátó szenátust hívtak életre. Mindegyik állam parlamen­ kerülettel helyettesítették. táris kormányzást igényelt. Az alaptörvénycikkekben az országok alkotmányai messzemenően egyezőek voltak; a hesseni alkotmánynál érdemes kiemelni, A N é m et D em okratikus Köztársaság m e g a la ku lá ­ hogy nemcsak megfogalmazta az ellenállási jogot a sa közhatalommal való visszaélés esetére, hanem köte­ lességgé is tette azt.7 1945. április 30-án, Hitler öngyilkosságával egy­ A szovjet megszállási övezethez tartozott Türingia azon napon Walter Ulbricht (KPD) csoportja moszk­ (Thüringen), Szászország (Sachsen), Sachsen-An­ vai száműzetéséből Berlinbe érkezett.9 Tíz német halt, Brandenburg és Mecklenburg. Ebben a zónában kommunista landolt a Frankfurt an dér Odertől 70 1946-ban zajlottak a helyi választások, 1946-1947 km-re lévő szovjet katonai repülőtéren. Feladatuk az fordulóján pedig már sor kerülhetett a kormányok volt, hogy segítsék a Vörös Hadsereget az újjáépítés­ megalakítására és az alkotmányok elfogadására is. A ben. Felkészülten, listával a kezükben érkeztek, amely szovjetek engedélyezték elsőként (1945. június 10.) felsorolta azoknak a nevét, akikről gyanították, még saját megszállási övezetükben a politikai pártok ala­ Berlinben vannak, és Hitler ellenségei. A Szovjetunió kítását, míg a nyugati hatalmak csupán 1945 őszén az Ulbricht-csoporton kívül további német kommu­ álltak készen erre, akkor is csak kerületi szinten. A nista csoportokat is szállított német földre; közülük

lonenenizwnie

jelentős erőt képviseltek az Anton Ackermann veze­ tésével Szászországba, valamint Gustav Sobottka ve­ zetésével Mecklenburg-Pomerániába érkezett német kommunisták. Május 2-án Berlin kapitulált a Vörös Hadsereg előtt. A Vörös Hadsereg megbízása alapján Ulbrichték megkezdték az országépítést. Hamarosan radi­ kális társadalmi, gazdasági változások mentek végbe a szovjet megszállási övezetben. A kommunisták a sokhe­ lyütt spontán létrejött antifasiszta bi­ zottságokat felszámolták vagy felügye­ letük alá vonták. Június 9-én BerlinKarlshorstban megalakult a Németor­ szági Szovjet Katonai Adminisztráció (Sowjetische Militärische Administra­ tion Deutschlands. SMAD), amely közigazgatási szervezési feladatokat is ellátott, meghatározta a politikai irány­ vonalat, ellenőrizte a német közigazga­ tást, s a szovjet megszállási övezetben gyakorlatilag a szuverenitás gyakorlója volt. Feladata hivatalosan csupán abból W alter állt, hogy betartassa a feltétel nélküli kapitulációból eredő kötelezettségeket, igazgatási feladatokat lásson el a szovjet megszállási övezetben, valamint végrehajtsa az Ellenőrző Tanács alapvetően katonai és gazdasági kérdéseket érintő határozatait.10 A SMAD június 10-étől engedélyezte az antifasiszta pártok megalakítását a felügyelt zónában." A pártok feladata volt, hogy kiirtsák a nemzetiszocializmus maradványait, s a demokrácia és a polgári szabadság alapján az államépítésben segédkezzenek. Engedélylyel működhettek a szabad szakszervezetek, amelyek kollektív szerződéseket köthettek, támogatási és biz­ tosítási pénztárakat szervezhettek, illetve oktatási és kulturális munkát fejthettek ki. Minden szervezet re­ gisztrálására sor került, ettől kezdve az SMAD ellen­ őrzése alatt álltak. A KPD elsőként fordulhatott Ber­ linben a nyilvánossághoz, s javasolta a demokratikus pártok antifasiszta blokkjának megalakítását. Ennek nyomán az SPD12 és a KPD közös akcióprogramot fogadott el. A különféle szakszervezetek képviselői júniusban megalakították a Szabad Német Szakszer­ vezeti Szövetséget, amely egységes szakszervezet­ ként az addigi - sokféle irányultságú - érdekvédel­ mi szervezetek és egyletek helyébe lépett. A szovjet zónában létrejött államok vezetői a KPD-hez tartoz­ tak.13 Kirajzolódott az út, amely Kelet-Németországot a szovjet rendszer elfogadásához vezette. Június 26-án Berlinben megalakult a CD U14, amely a keresztény vallást vallók közös pártjaként a „ke­ resztényszocializmus” híve volt, s amely elismerte a magántulajdont, de elfogadta a föld, a bányászat és más kulcsfontosságú iparágak köztulajdonba vételét. A párt programjában a kereszténység erkölcsi és szel­ lemi erejére támaszkodva a demokratikus szabadsá­ gon alapuló társadalmi rendszer megvalósítását tűzte ki célul.15 A SMAD nyomására 1945 decemberében

leváltották az elnököt, Andreas Hermest és helyet­ tesét, Walther Schreibert, akik nem értettek egyet a parcellázásokkal és a kisajátításokkal. Az új vezetés Jákob Kaiser és Emst Lemmer irányítása mellett a blokk eszméit képviselte. A SMAD utasítására a szovjet zónában 11 köz­ ponti német igazgatóságot építettek ki, melyek élén elnökök álltak. (Az igazgatóságok ta­ gozódása: közlekedés, posta- és táv­ közlés, kereskedelem és ellátás, ipar, robbanóanyag-ipar, mező- és erdőgaz­ daság, pénzügy, munkaügy és szociá­ lis ellátások, egészségügy, népoktatás, -művelés, igazságügy. Ezeket további 5 követi: a német áttelepülök igazga­ tósága, a statisztikai igazgatóság, a zárgondnoksággal és foglalással fog­ lalkozó központi német bizottság, a német belügyi igazgatóság, valamint a zónák közötti és külügyi német igaz­ gatóság.16) A központi igazgatóságok a SMAD megbízása alapján tanácsadó, koordinációs és irányító funkciót lát­ U lb ric h t tak el az országos és a helyi közigaz­ gatásban, de azoknak nem alárendelten. Kulcspo­ zícióikat a kommunisták töltötték be. Minden aktív nemzetiszocialistát, a nácitlanítás jegyében született intézkedéseknek köszönhetően, regisztráltak, majd eltávolították őket a közigazgatásból. Minden 100 hektárnál nagyobb nagybirtokot, vala­ mint a náci és háborús bűnösök birtokait kártalanítás nélkül és maradéktalanul kisajátították. Ezek állami tulajdonba kerültek, és földalapot képeztek, amely­ ből részben mezőgazdasági munkások, földnélküli­ ek, kisbirtokos parasztok, illetve „áttelepülők” 17 ré­ szesültek.18 A földalap 1/3-át. mint népi tulajdonban lévő vagyont, igazgatási egységek művelték. A demokratikus földreformot a blokkhoz tartozó pártok, különböző céllal ugyan, de mind pártolták. Kritikával csak a CDU vezetése élt, őket a SMAD nyomására le is váltották. 1945 szeptemberétől kezdve egymás után születtek meg a paraszti érdekegyesületek, amelyek szövetke­ zeti szinten akarták biztosítani a földreformot.19 A pénzintézetek és a föld államosítása után sor került a nagyipari üzemekre is, a kisvállalkozások létét pedig különféle intézkedések veszélyeztették, amelyekhez a szovjet gondolkodásmód szolgáltatott ideológiai alapot. Ennek értelmében a nácizmus a kapitalizmus táptalaján fejlődött ki, tehát a nácitlanításhoz elengedhetetlenül szükséges a kapitalizmus felszámolása is. 1945. június 5-én Szászországban népszavazást is tartottak az aktív nemzetiszocialisták és háborús bűnösök ipari üzemeinek államosításáról. A szavazáson a szavazati joggal rendelkezők 93,7%-a vett részt, ebből mellette 77,6%, ellene 16,5% sza­ vazott; a végeredmény: a szavazók döntő többsége az államosítást célzó intézkedésekre adta le a voksát. Erre hivatkozva - noha máshol nem volt népszava­

Jog zás - a többi tartományban szintén életbe léptették az élt. Április 30-án, Hitler öngyilkosságának napján ér­ államosító rendeleteket. Az államosítás 1948. április kezett Moszkvából Berlinbe Walter Ulbricht, a német 17-én, a W B !0 megalakításával be is fejeződött. kommunisták egy csoportjával. A kommunisták veze­ Nem minden ipari üzem került az államosítás tésével a keleti zónában - így Berlinben is - azonnal következtében német kézbe. Olyan nagyvállalatok, megindult az újjáépítés. A szovjet városi parancsno­ mint a Leuna-, a Buna-, a Bitterfeld- és a Wismutkok létrehozták Berlin első „antifasiszta” magisztrá­ Müvek - mint ahogy koráb­ tusát,21 amelynek élére, a fő­ ban tervezték - nem estek polgármesteri székbe a pár­ az államosítás áldozatává, ton kívüli Arthur Wemer22 hanem a megalakított Szov­ került, de a kulcspozíciókat jet Részvénytársaság fenn­ kommunisták töltötték be. hatósága alá kerültek. Az Rt. 1945 júliusában, a szövet­ tulajdonát képezö'üzemek a ségesek megállapodásának23 szovjet zóna teljes termelé­ megfelelően, amerikai, brit, sének 'A-ét állították elő, és augusztus közepén pedig reparációs kötelezettségeket francia csapatok vonultak is teljesítettek. A szovjetek be Berlinbe. A Szövetséges óriási jóvátételt is kivontak Ellenőrző Tanács alá ren­ saját zónájukból, a leszerelt delt katonai parancsnokok a gépeket vonatokon szállítot­ várost az előre elhatározott megszállási modell alapján ták közvetlenül a Szovjetu­ nióba. Ezek a vállalatok fo­ négy szektorra osztották, kozatosan kerültek vissza az és Berlin igazgatása fö­ NDK tulajdonába, az utolsó­ lött átvették a négyhatalmi kat 1954. január 1-jén adták ellenőrzést. A város húsz ismét német tulajdonba. közigazgatási kerületéből A kommunista elnyomás tizenkettő a nyugati szö­ ellehetetlenített minden kez­ vetségesek felügyelete alatt deményezést, amely kelet­ állt (nyugati szektor), nyolc német területeken is meg­ pedig a szovjet megszálló alapozhatta volna a demok­ hatalom irányítása alá ke­ ratikus társadalmi és gazda­ rült (keleti szektor). A nyu­ A z N D K k ik iá ltá sa a N é p i K a m a ra ü lé sé n sági berendezkedést. Ennek gati megszálló hatalmak a (1949. okt. 7. B e rlin ) hiányában az 1949. október berlini szektorokért cserébe 7-én megalakult, magát demokratikus köztársaság­ kiürítették, elhagyták, és a szovjet megszállóknak át­ adták az általuk megszállt thüringiai, szász és mecknak nevező, de valójában diktatórikus kelet-német lenburgi területeket. állam fennállásának egész ideje alatt igyekezett - ta­ lán saját magával is - elhitetni, hogy új világot épít, A Szövetségesek Ellenőrző Tanácsának jóváha­ amely jobban szolgálja népének boldogulását, mint a gyásával a nagyhatalmak 1945 novemberében ki­ szomszédos Németországi Szövetségi Köztársaság a alakították azt a légifolyosót, amelyen keresztül a sajátjáét. szövetséges repülőgépek korlátozás nélkül meg tud­ ták közelíteni Berlint Hamburgból, Bückeburgból és Frankfurt am Mainból. A Berlinbe vezető vízi és Berlin szárazföldi utak használatáról írásbeli megállapodás nem született, az 1946. május 30-ai, a „Vízi utakról Németország második világháború utáni törté­ szóló” és az 1946. október 3-ai, a ,;Szárazföldi utak­ netében Berlin több szempontból is különleges he­ ról szóló” egyezmény ezeket a kérdéseket nem érin­ lyet foglalt el. A város kicsinyített mása volt a felosz­ tette, a szóbeli megállapodások pedig állandó, heves tott, megszállt Németországnak. A világsajtó a város viták forrásaivá váltak. életében kísérhette figyelemmel az egész országra jel­ A szektorok közötti eltérések Berlinben is hamaro­ lemző eseményeket, közvetlen közelből tapasztalhat­ san nyilvánvalóvá váltak. A keleti szektorban történ­ ták meg, milyen eszközökkel éltek a kommunisták, tek alapján a kommunisták szorgalmazták a baloldali milyen intézkedésekkel befolyásolta a történéseket a pártok egyesülését Nyugat-Berlinben. A kérdésről az többi szövetséges nagyhatalom. A berlini események SPD 1946. március utolsó napján közvetlen szavazást nemcsak Berlin városának életére hatottak ki, hanem tartott, amelynek eredményeképpen a szavazó tagság a szövetségesek és a német politikusok későbbi törté­ 82%-a szavazott az ellen, hogy pártja a Németország nelemalakító tevékenységére is. Kommunista Pártjával egyesüljön.24 A többség vi­ Berlin, a birodalmi főváros 1945. május 2-án kapi­ szont helyeselte a két párt közötti együttmüködést. tulált a Vörös Hadsereg előtt. Ekkor Hitler már nem Kelet-Berlinben és a szovjet zónában nem volt módja

történeti szemle

a párttagságnak közvetlen szavazás formájában véle­ a nyugatiak a nyugat-német államra vonatkozó terve­ ményt nyilvánítani a kérdésről. A szavazás alapján az iket fel nem adják. 1946. április 7-ei kerületi pártgyűlésen a berlini SPD Logikus következtetésnek tűnt, ha Berlin elesik, Frank Neumann vezetése alatt elutasította a KPD-vel Nyugat-Németország lesz a következő; ha a nyugati­ történő egyesülést. ak Európát a kommunistákkal szemben tartani akar­ A megszálló hatalmak Berlint irányító közös szer­ ják, nem engedhetnek. Az amerikaiak a britek részvé­ ve, a négy övezet parancsnokából telével együtt légi hidat szervez­ álló Szövetséges Városparancs­ tek Berlinbe, és 10 hónapon ke­ nokság volt, amely mint legfőbb resztül 2,2 millió nyugat-berlini közös irányító szerv az egész vá­ polgárt légi úton láttak el élelmi­ rost érintő ügyekben egyhangúlag szerrel és létfontosságú cikkek­ hozott határozatokkal döntött. A kel. A nyugatiak ellentámadásba Szövetséges Városparancsnok­ lendültek, megszervezték az el­ ság 1946. augusztus 13-án kiadta lenblokádot, 1948. június 24-étől „Nagy-Berlin Ideiglenes Alkot­ kezdve elvágták a „Bizóniából” mányát”. induló szén- és fémszállítmányok 1946. október 20-án az első útját. A blokádharcnak nyertese - és hosszú évtizedekig úgy tűnt, nem lett, a teljes sikertelenség az utolsó - szabad választások következtében 1949. május 12-én zajlottak Berlinben (Nagy-Berlina blokádot és az ellenblokádot is ben). A városi küldöttgyűlés meg­ feloldották. választása során a Németországi A berlini blokáddal a szovje­ Szocialista Egységpárt (SÉD) tek éppen az ellenkezőjét érték a leadott érvényes szavazatok el annak, mint amire törekedtek; J w / t i u r r / > v í r u w r w i / i / s w o t -3— nw ttn h ttl *//x« ittitiK erttáiU í__ K tK n U t u i d i . t Ü Mv o ilfn fftK (4 p q C fiti< rn 19,8%-át kapta, az SPD 48%-ot, fií.'dVnknt.VtHwt'ihcxh a nyugati állam megalapítását U(dtfo&theahríOtoittfitauf' a CDU 22,2%-ot az LDPD 9,3%nem megakadályozták, hanem OTTÓ GROTEWOHL W ILHELM PIECK ot.25 A küldöttgyűlés megválasz­ felgyorsították. 1948. július l-jén
Jog tartáKüszcinte^_^

dig Ferdinand Friedensburg (CDU) főpolgármesteralkotmányt érintő engedélyezési jogában. A nyugati helyettest, aki Kelet-Berlinben hivatalos ügyei után megszállók nem engedélyezték Berlinnek, hogy a járt, a helyi rendőrség - támogatva az új magisztrá­ Németországi Szövetségi Köztársaság Szövetségi tust megakadályozta abban, hogy belépjen hivatali Gyűlésében, illetve Szövetségi Tanácsában szavazati joggal rendelkezzen. Nem engedélyezték, hogy a vá­ helyiségeibe. ros a szövetség kormányzása alá kerüljön. Ezek után a nyugati szektorban is új Városi KülA berlini Alkotmány 87. döttgyülést választottak, §-a megfogalmazta, hogy természetesen a Németa Németországi Szövetsé­ • országi Szocialista Egy­ gi Köztársaság Alaptörvé­ ségpárt részvétele nélkül, nye Berlinben csak meg­ amely keleten hozta létre a maga magisztrátusát, szorításokkal érvényes. A nyugati hatalmak min­ élén a főpolgármesterrel. denesetre megelégedtek Ettől kezdve Berlin nyu­ gati és keleti szektora két azzal, hogy a Szövetségi Gyűlés törvényeit a berlini külön, egymástól teljesen Képviselöház formálisan elválasztott politikai és ad­ minisztratív egységet alko­ elfogadta, és így váltak tott. Berlin törvényeivé. Az ún. Berlin-klauzulával ellátott Az addigi városi kül­ nyugat-német törvényeket döttgyűlés helyére a Kép­ A berlinifal a Brandenburgi kapunál a Képviselőház kerettör­ viselőház lépett, a Szenátus vényekként átvette. Értelemszerűen nem tartozhattak pedig az addigi magisztrátus szerepét vette át. A Sze­ ebbe a körbe a négyhatalmi státusnak ellentmondó nátus alkalmazottai a schönebergi városházán kaptak törvények, pl. a honvédelmi törvény, a hadkötele­ helyet, kiszorulva az Alexanderplatz közelében álló, zettségről szóló törvény. 1952. május 26-án kiadták vörös klinkertéglából épült „Vörös Városháza” épü­ az „Új Berlin-statútumot”, amely hatályon kívül he­ letéből, ahol 1869 óta ülésezett a berlini magisztrátus. lyezte a „Kis megszállási statútumot”. Ez a statútum A nyugat-berlini Szenátus élén a kormányzó polgárrendelkezik arról, hogy a „Berlin-klauzulával” ellá­ mester állt: 1951. január 18. óta Emst Reuter (SPD), tott törvényeket a nyugat-berlini parlament átveheti majd 1953. szeptember 29-én bekövetkezett halála (hatályba lépett 1955. május 5-én). után Walther Schreiber (CDU). A Német Demokratikus Köztársaság és a Szov­ Az 1948. év végén lezajlott választások következ­ jetunió Nyugat-Berlinnek különleges jogállást tu­ tében Berlin tehát kettészakadt, a keleti és nyugati te­ lajdonított, amely az 1944. szeptember 12-én és rületen két magisztrátus jött létre, két főpolgármester 1945. július 26-án kelt egyezmények értelmében a vezetésével. Miután 1949 októberében a város keleti szovjet megszállási öve­ szektora az NDK fővárosa zetbe, a négy nagyhatalom lett, a nyugati szektorok ellenőrzése alá tartozik, megalkották Berlin Alkot­ és nem tartománya a Szö­ mányát, amely a nyugati vetségi Köztársaságnak. A szövetséges hatalmak en­ Szovjetunió 1958. január gedélyét követően, 1950. 6-án tiltakozott az ellen, október 1-jén lépett hatály­ hogy az NSZK bevonja ba. nemzetközi szerződései­ Nyugat-Berlin Alkotmá­ be Nyugat-Berlint, mivel nya [ 1. § (2.) és (3.) bekez­ Nyugat-Berlin nem az dése] az Alaptörvény 23. NSZK része. Azonban az §-ával egybehangzóan do­ 1971. szeptember 3-án kelt kumentálta, hogy „Berlin négyhatalmi egyezmény, a Németországi Szövetségi bár megerősíti, hogy Nyu­ Köztársaság egy tartomá­ gat-Berlin nemzetközi jogi nya”, és kiegészítette azzal, A berlinifal bontása, 1989 értelemben nem része a hogy az NSZK törvényei nyugat-német államnak, elismeri, hogy különleges Berlin számára kötelező erejűek. A Nyugat fenntar­ tásai miatt azonban ezeket a bekezdéseket 1950. au­ kötelék fűzi őket egymáshoz. 1958. november 27-én a Szovjetunió újabb jegy­ gusztus 29-én időlegesen felfüggesztették. zéket intézett a három nyugati nagyhatalomhoz, az Berlin működőképessége, a város különleges stá­ NSZK-hoz, valamint az NDK-hoz. Ebben kifejtette, tusából, illetve a megszálló hatalmak jogából eredő­ hogy a tényleges helyzetből kiindulva az 1944—1945en, korlátozott volt. Ez megnyilvánult a nyugati kato­ ben kötött szövetségi egyezményeket már nem tekin­ nai kormányzóknak az alaptörvényt, illetve a berlini 78

Jog

tatárt

ti hatályban lévőnek, mert a nyugati hatalmak meg­ de külön testként élt tovább, Kelet-Berlin azonban szegték a Potsdami Egyezményt. Azt követelte, hogy az NDK fővárosaként teljesen integrálódott a szovjet hat hónapon belül hagyja el a megszálló katonaság megszállás alatt álló kelet-német területbe. Nyugat-Berlint, és Berlin mint szabad város alkos­ Kelet-Berlin 1945 után ugyanazzal a státussal ren­ son „önálló politikai egységet”, különben külön bé­ delkezett, mint Nyugat-Berlin. Az N DK a Szovjetunió keszerződést köt az NDK-val, és Berlinre vonatkozó támogatásával mindig nyomatékosan hangsúlyozta jogait áthárítja rá. Nyugat-Berlin különleges A három nyugati nagyha­ státusát és az NSZK-tól talom 1958. december 31való különállását, de a vá­ én adott választ a jegyzékre: ros keleti részét sikerült a készek a tárgyalásokra, de kelet-német állam részévé azt elutasítják, hogy Berlin­ tenni. Az 1949. évi29 és az re vonatkozó jogaik feladá­ 1968. évi alkotmány30 is sa ultimátum tárgya legyen. Berlint a Német Demokra­ A szövetségi német kor­ tikus Köztársaság főváro­ mány válaszjegyzékében sává nyilvánította, egyúttal (1959. január 5.) elvetette a a legfőbb állami szervek „szabad város” teóriáját, ez­ székhelyét Kelet-Berlinbe zel együtt az NDK javasolta helyezte. A Szovjetunió a két német állam konföde­ nem mondott le megszálló rációját is. hatalmából eredő jogairól Kelet-Berlin vonatkozá­ A nyugati hatalmakkal A berlini fal áldozatainak emlékhelye Berlinben egyetértésben a nyugat­ sában, de elfogadta, hogy németek előirányozták az Alaptörvényben (23. §) Kelet-Berlin az NDK-val szerves egységet alkot. Nyugat-Berlinnek a Németországi Szövetségi Köz­ Az, amit ezzel szemben a nyugati hatalmak han­ társaságba történő integrációját. Addig is a Szövet­ goztattak, nem hozott gyakorlati eredményt: a kü­ ségi Köztársaság a parlament mindkét kamarájában lönleges státus egész Berlinre vonatkozik, így Kelettanácsadói szerepet biztosított Nyugat-Berlinnek. A Berlin is mind a négy megszálló hatalom fennhatósá­ ga alá tartozik. Szövetségi Gyűlésbe Nyugat-Berlin városa képvise­ lőket küldhetett, akiket nem közvetlenül választottak, A két német állam megalakulása után - minden hanem a nyugat-berlini parlament delegált. Nyugatmegosztottsága ellenére - sokáig Berlin jelentette a Berlin megszállási viszonyait a „Kis megszállási sta­ németek számára az osztatlanságot, az átjárhatósá­ tútum” szabályozta, amelyet 1949. május 14-én a há­ got, erősítve az illúziót, hogy átmeneti állapotról van rom nyugati városparancsnok adott ki. 1951. március szó. 7-én felülvizsgálták, majd ennek eredményeképpen a Az első nagy csapás 1953-ban érte a berlinieket, amikor az addig megtűrt kishatárforgalmat leállítot­ ’’Kis megszállási statútum” helyébe új „Berlin-Statúták, és az NDK megszakította a telefonkapcsolatokat tum” lépett, amely, a párizsi szerződésekkel együtt, 1955. május 5-én lépett hatályba. Kelet- és Nyugat-Berlin között. 1953. január 15-étől A Németországi Szövetségi Köztársaság Berlinre csak a földalatti és a gyorsvasút közlekedett folyama­ vonatkozó, 1950. március 7-étöl hatályos segélytör­ tosan a két városrész között. vénye előírta, hogy a nyugat-német államnak Nyu­ A második nagy csapás 1961. augusztus 13-án kö­ gat-Berlin gazdaságát szövetségi garanciákkal, pénz­ vetkezett be, amikor a Berlin közepén emelt fal az ügyi befektetésekkel, valamint adókedvezményekkel utolsó illúziójától is megfosztotta a német népet. kell erősítenie. A Berlinbe irányuló segélyt az 1948. Az 1970. augusztus 12-én megkötött „Moszkvai október 19-én létrehozott „Szükségáldozat Berlin” szerzödés”-sel kezdődő enyhülési folyamat Berlin­ elnevezésű alapon keresztül finanszírozta a szövetsé­ ben is éreztette hatását. 18 hónapi tárgyalássorozat gi állam. után a négy nagyhatalom újra szabályozta a BerlinNyugat-Berlin kötődése az NSZK-hoz megnyil­ kérdést, a nélkül azonban, hogy megoldást talált vol­ vánult abban is, hogy az NSZK alkotmányos szervei na. Az 1971. szeptember 3-án megkötött „Négyha­ időszakonként Berlinben üléseztek; Nyugat-Berlin talmi Berlin-egyezmény” megerősítette és tartóssá 22 - szavazattal nem rendelkező - képviselője részt tette a város megosztottságát, rendelkezett az NSZK vehetett a Szövetségi Gyűlés ülésein; joga volt jelen­ és Nyugat-Berlin közötti, az NDK területén keresz­ létét demonstrálni a Szövetségi Tanácsban28; a köz­ tülhaladó országúti, vasúti és légi közlekedésről, va­ ponti szövetségi hatóságok berlini ülésein is megmu­ lamint - deklarálva, hogy Nyugat-Berlin nemzetközi tatta a város a szövetségi államhoz való kötődését, jogi értelemben nem szerves része az NSZK-nak - az s az NSZK folyamatos anyagi támogatása is jelezte ügyek egyszerű és gyors intézése érdekében lehetővé Nyugat-Berlin fontosságát. tette, hogy a Szövetségi Köztársaság Nyugat-BerNyugat-Berlin a két német állam megalakulása lint bevonja szerződési politikájába. Az egyezmény után, ezer szállal kötődve Nyugat-Németországhoz, javítani kívánt a meglévő helyzeten, elviselhetőbbé

Jog tetet s z a é t- /

49. cikkelyek határozták meg. A személyes szabad­ kívánta tenni a város megosztottságát, átjárhatóbbá ság és a védelmi jogok mellett34 kollektív szociális kívánta tenni a falat, és jelentősen hozzájárult ahhoz, jogok is megjelentek,35 így a munkaerő védelme és a hogy ne alakulhasson ki Berlinben újabb politikai munkához való jog,36 a pihenéshez, a szabadsághoz, válság, miközben deklarálta, hogy a status quo egy­ a betegségi és öregségi ellátáshoz való jog,37 az üze­ oldalúan nem változtatható meg. Berlin a két német állam, valamint a kommunista Kelet és a kapitalista mekben az egyetértési jog.38 Az alkotmány kötelezi az állampolgárokat a társa­ Nyugat közötti enyhülési dalmi és állami építésben folyamat központjává vált. való részvételre. Különö­ Berlin egyesülése Né­ sen hangsúlyos a népi kez­ metország újraegyesítésé­ deményezésekben és nép­ vel együtt következett be szavazásokon való részvé­ (1990. október 3.); az egye­ tel, az aktív és passzív vá­ sülést szabályozó szerző­ lasztójog gyakorlása, vala­ dés31 1. cikkelye kimondja, mint a közigazgatásban és hogy a 23 kerületből álló igazságszolgáltatásban a Berlin Németország önál­ közhivatalok viselése. Az ló tartománya, a 2. cikkely 1968. évi alkotmány már pedig az egységes Német­ hangsúlyozta a marxistaország fővárosává nyilvá­ leninista párt szerepét, és nította Berlint. A Szövet­ számos „burzsoá” szabad­ ségi Gyűlés 1991. június ságjogot kiiktatott az al­ 20-án döntést hozott arról, kotmányból, a meglévőket hogy a szövetségi köztár­ Az egyesitett Berlin új kormányzati központja — pedig azzal a korlátozással saság valamennyi törvény­ A Szövetségi Kancellária épülettömbje sújtotta, hogy a szocializ­ hozó és végrehajtó szervét mus szempontjait, érdekeit, alapelveit minden más Bonnból Berlinbe telepítik. Ezzel a döntéssel Berlin elé kellett helyezni. Hogyan lehetett a szocializmus ténylegesen Németország fővárosává vált. értékrendjének útvesztőiben eligazodni? A párt értel­ mezése volt az iránymutató. Garanciák védték a gazdasági rendet, a magántulaj­ A N ém et D em okratikus Köztársaság 1949. évi a l­ dont, és a társadalmi tulajdonba vétel lehetőségét,39 a kotm ánya családot és az anyaságot,40 a nevelést és az oktatást,41 a vallást és a vallási közösségeket.42 A kormány fel­ Röviddel az NSZK megalakulása után, 1949. ok­ hatalmazást kapott a gazdasági rend szocialista átala­ tóber 7-én az Ideiglenes Népi Kamara (addig 2. Né­ kítására, amely az alkotmány megfogalmazása ide­ met Népi Tanács) hatályba léptette a kelet-német jén a magán és állami tulajdonon alapuló gazdasági területek alkotmányát. Az NDK, mint antifasiszta, rendszer keveréke, a gazdasági tervezés,43 valamint a népi demokratikus köztársaság első alkotmánya az kisajátítás és a társadalmi tulajdonba vétel44 által. 1919. évi weimari birodalmi alkotmány és az 1936. Az államhatalom hierarchikus felépítése kapcsán évi szovjet alkotmány alapján a Németország Szoci­ az alkotmány a népi de­ alista Egységpártja 1946. mokrácia és a hatalom november 14-ei keltezé­ egységének elvéből indult sű alkotmánytervezetének ki. A jogi valóságról és a mintájára készült. Az ál­ Németország Szocialista lamhatalom alapelvei sze­ Egységpártja szerepéről rint32 az NDK osztatlan az alkotmány nem szólt. demokratikus köztársaság, A Népi Kamara,45 mint ahol minden állami hatalom népképviselet, a köztársa­ a néptől származik, minden ság legfelsőbb szerve volt. polgárnak joga és köteles­ Meghatározta a kormánysége az államhatalom gya­ politika és az igazgatás korlásában való részvétel. irányvonalát, illetékes volt Berlin megkapta az NDK annak felügyeletére, meg­ fővárosának státusát, habár erősítette és felmentette a az alkotmány hatálya Ber­ Az újjáépített Reichstag kormányt, a kormány vagy lin keleti szektorára nem a Népi Kamara tagjai előterjesztését követően törvé­ terjedt ki. nyeket alkotott, meghatározta az államháztartás kere­ Az alkotmány kimondta a népszuverenitás elvét, teit, gazdasági tervet és államszerződéseket szavazott amelynek értelmében minden állami hatalom a nép­ meg, amnesztiát adott, megválasztotta a köztársaság től ered.33 Az államhatalom tartalmát és kereteit a 6 80

Jog tortenelisamleV— /

rükből. A Tartományi Kamara törvénytervezeteteket elnökét (a Tartományi Kamarával együtt), a Leg­ nyújthatott be a Népi Kamarához, és a törvényterve­ felsőbb Bíróság tagjait, valamint a legfőbb ügyészt, zetről hozott határozatok ellen halasztó hatályú óvást döntést hozott a törvények, valamint a kormány- és jelenthetett be. az igazgatási intézkedések alkotmányba ütközése A törvényhozás51 a Népi Kamara, illetve, népsza­ esetén. Az alkotmány szigorú feltételekhez kötötte vazás esetén, a nép kezében volt. A Tartományi Ka­ az alkotmány módosítását, a képviselők 2/3-os jelen­ marának a törvényjavasla­ léte szükségeltetett a Népi tokról szóló határozatokkal Kamara határozatképessé­ szembeni vétója érvényte­ géhez, az alkotmány mó­ len, ha a Népi Kamara a dosítását pedig a jelenlévő döntését fenntartja, adott képviselők 2/3-nak igen esetben 2/3-os többséggel szavazata alapján tekint­ (pl. alkotmánymódosítás hette a Népi Kamara elfo­ esetén). Törvényeket nem gadottnak. A valóságban lehetett bírósági úton al­ a Népi Kamara ritkán ült kotmányossági szempont­ össze, leginkább csak rati­ ból felülvizsgálni. fikálta, és nyilvánosságra A köztársaság kormá­ hozta a magasabb szinte­ nya52 mint a Népi Kama­ ken meghozott döntéseket. Az alkotmány aktív vá­ Berlin, a Köztársaság Palotája, 1976-tól a Népi Kama­ ra bizottsága (közgyűlési működött. lasztójogot biztosított min­ ra székhelye, a NSZEP pártkongresszusainak színhelye kormányzat) Megerősítette hivatalában den 18. életévét betöltött a legerősebb frakció által jelölt miniszterelnököt, és a polgárnak, passzív választójoggal pedig minden 21. blokkrendszer szerinti, frakciók által állított minisz­ életévét betöltött polgár rendelkezett. A képviselőket tereket. A kormánynak és minden miniszternek bírnia általános, egyenlő, közvetlen és titkos választással kellett a Népi Kamara bizalmát. A kamara megvon­ választották az arányos választási jog alapelvei sze­ hatta bizalmát a kormány egészétől, ill. az egyes kor­ rint, 4 évre. A gyakorlatban működő, azonban alkot­ mányjogilag nem rögzített egységes lista biztosítot­ mánytagoktól is. A köztársaság e ln ö k é i a Népi és Tartományi ta a Németország Szocialista Egységpártja vezette Kamara együttes ülése választotta 2/3-os többség­ blokkrendszer46 politikai hatalmát. A jelölési rend­ gel, illetve a képviselők törvényben meghatározott szer nem tért el a legtöbb volt ún. szocialista ország számának 2/3-a hívhatta vissza. Az elnök kihirdette gyakorlatától.47 a törvényeket, a kormánytagok a hivatalba lépésnél Az NDK-ban a népfrontmozgalmat a Demokrati­ előtte tettek esküt, képviselte a Német Demokratikus kus Németország Nemzeti Frontja testesítette meg. A Köztársaságot nemzetközi jogilag, államszerződése­ Nemzeti Front magját képezte a Demokratikus Blokk, ket kötött, meghatalmazta és fogadta a követeket, és amely magában foglalta az összes működő kelet-né­ kegyelmi jogot gyakorolt. met pártot (Németország Szocialista Egységpártja, Az 1960-ban bekövetkezett alkotmánymódosí­ Németország Demokratikus Parasztpártja, Németor­ tás megszüntette a köztársasági elnöki intézményt, szág Nemzeti-Demokrata Pártja, Kereszténydemok­ és helyébe léptette az Államtanácsot. Ennek tagjait rata Unió, Németország Liberális-Demokrata Pártja), a Népi Kamara választotta négy évre, működése a a Szabad Német Szakszervezeti Szövetséget, a Sza­ szintén négy évre választott Népi Kamara megúju­ bad Német Ifjúságot, a Demokratikus Nőszövetséget, lása után, az új Államtanács megválasztásával ért s a Fronthoz tartozott Németország Megújulásának véget. Az Államtanács tagjainak, az elnök, a 6 el­ Kulturális Szövetsége és a Paraszti Kölcsönös Segít­ nökhelyettes, a 16 tag és 1 titkár megválasztásának ség Szövetsége is. nem voltak megszorító feltételei. így nem állt fenn Az alkotmány értelmében411 a képviselők „lelki­ összeférhetetlenség, ha az Államtanács tagja egyben ismeretüknek felelősek és nincsenek utasításokhoz a minisztertanács vagy más államigazgatási szerv kötve.”49 Mégis visszahívhatók, ha úgymond fel­ vagy akár a Népi Kamara tagja volt. Az Államtanács adataikat nem teljesítik, erről azonban nem az al­ tagjai visszahívhatóak voltak, amelyhez a képviselők kotmány, hanem az 1958. november 24-én hatályba 2/3-os többségének szavazatára volt szükség. lépett, a Népi Kamara választásáról szóló törvény 49. Az Államtanács élén a különleges jogokkal és kö­ §-a rendelkezett. A törvény értelmében a képviselők telezettségekkel rendelkező elnök állt. Az Államta­ visszahívására a Demokratikus Németország Nem­ nács elnöke képviselte az államot nemzetközi jogi­ zeti Frontjának egy bizottsága által összehívott vá­ lag, aláírta és kihirdette a törvényeket, a Népi Kama­ lasztói gyűlés tehetett javaslatot, a döntést azonban a ra elé terjesztette az Államtanács beszámolóját. Az Népi Kamara hozta meg. elnök vezette az Államtanács munkáját, a kormány A Tartományi Kamara50 képviselte a tartományo­ tagjait beiktatta hivatalukba, akik előtte tettek hiva­ kat. A képviselőket a tartományi gyűlések válasz­ tali esküt. tották a blokkrendszer szerint, rendszerint saját kö­ 81

lortMrtuml«

Az Államtanács sokrétű hatáskörrel rendelkezett; Az öt tartományi gyűlés a parlament második ka­ feladatai közé tartozott a választások kiírása, az új marájaként 1949. október 10-én megválasztotta az parlament első ülésszakának összehívása, a nemzet­ Ideiglenes Tartományi Kamarát. közi szerződések ratifikálása, a diplomáciai képvise­ Az Ideiglenes Népi Kamara és az Ideiglenes Tarto­ lők megbízása és visszahívása, kitüntető címek ado­ mányi Kamara első közös ülésén, 1949. október 11 -én mányozása, a kegyelmi jog gyakorlása. egyhangúlag köztársasági elnökké választotta a SÉD Az Államtanács jogsza­ elnökét, Wilhelm Piecket, bályt is alkothatott, a Népi aki az NDK első és utolsó Kamara ülésszakai között elnöke volt (ugyanis halá­ a parlament hatáskörében la után az elnöki tisztséget eljárva törvényerejű rende­ az Államtanács vette át), s letet, egyéb esetekben ha­ 1960. szeptember 7-én be­ tározatot bocsáthatott ki. következett haláláig töltöt­ Az Államtanács tagjait te be ezt a tisztet. megillették a képviselők Ottó Grotewohl minisz­ mentelmi jogai és jogosít­ terelnök, a SÉD legerő­ ványai. sebb frakciójának jelölt­ A köztársaság és a tar­ jeként alakított kormányt; tományok közötti viszony­ az Ideiglenes Kormányt az ban54 érvényesült a decent­ Ideiglenes Népi Kamara ralizált egységállam elve. Az NDK Államtanácsának tagjai (plakát, I960) erősítette meg. A kormány A jelentős törvényhozói átvette a Német Gazdasági kompetenciák a köztársaság számára voltak fenntart­ Bizottság, valamint a mellette működő önálló köz­ va, törvényeit a tartományok szervei hajtották végre. ponti belügyi, népművelési, és igazságügyi igazgatá­ A köztársaság igazgatása55 a köztársaság, az állam si szervek jogaival együtt azok politikailag megbíz­ kezében volt. Az alkotmány értelmében igazgatta a ható személyzetét is. postát, a távközlést, a televíziót, a rádiót és a vasútA Népi Kamara 1949. december 7-én elfogadta a ügyet, a vízi és a távforgalmú utakat, a köztársaságot Legfelsőbb Bíróság, valamint a Legfőbb Ügyészség illette az adókivetés joga és az adóügyi igazgatás. létrehozásáról szóló törvényt, az ügyészség felépíté­ Az igazságszolgáltatás56 az államhatalmi ágakat se a szovjet prokuratúra mintájának alapján történt. egyesítő Népi Kamarának volt alárendelve. A Leg­ A törvény értelmében a politikailag különösen jelen­ felsőbb Bíróság általa választott bíráit és a Legfőbb tős büntetőügyekben a föállamügyész emel vádat a Ügyészt a Kamara visszahívhatta, ha hivataluk gya­ Legfelsőbb Bíróság előtt, s kezdeményezheti jogerős korlása során alkotmányba vagy törvénybe ütköző ítéletek felülvizsgálatát, illetve megsemmisítését. összeférhetetlenségi ok merült fel, vagy kötelezett­ 1950. február 8-án megalakult az Állambiztonsági ségeiket durván megszegték. A népképviseletek és a Minisztérium, amely elsősorban az ország határain közigazgatási bíróságok útján történt az ellenőrzés, belüli kommunista hatalom biztosításáért volt fele­ ez nyújtott védelmet a jogellenes közigazgatási intéz­ lős. kedésekkel szemben. A Német Népi Tanács bővített elnökségéből 1950. Az önkormányzat57 a községek és a községi egye­ február 3-án létrejött Nemzeti Front Nemzeti Tanácsa sületek kezében volt, a törvény szabta keretek kö­ röviddel megalakulása után, február 15-én új progra­ zött. mot hirdetett meg, amelyben kinyilatkoztatta, hogy a Az átmeneti és záró rendelkezések szerint58 az al­ Nemzeti Front nem ismer el alapszabályban megha­ kotmány minden rendelkezése közvetlenül érvénye­ tározott tagságot, hanem egyetlen célja, hogy minden sülő jog. Ennek mondott ellent az alkotmányos való­ népi erőt a „munkás-paraszt államhoz” kössön. ság, Németország Szocialista Egységpártja mindenek Ugyanezt a gondolatot képviselte a vezető kom­ fölött állt és parancsolt. munista párt, a Németországi Szocialista Egység­ párt is, amikor III. pártkongresszusán (1950. július 20-24.) a „német munkásosztály pártjának, annak Az N D K á lla m i szervei és a m egszálló ha ta lo m tudatos és szervezett élcsapatának”59 nevezi magát, amelyet a marxizmus és leninizmus eszméje vezet.60 Az NDK megalakulása után a Németországi Szov­ Fő feladata a „szocializmus tervszerű felépítése és az jet Katonai Adminisztráció (SMAD) átengedte közosztályharc erősítése.”61 igazgatási funkcióját az NDK kormányának és felosz­ Új pártstatútumot fogadtak el, amelynek értelmé­ lott. Helyére 1949. október 10-én a Szovjet Ellenőrzé­ ben a pártelnök szerepét a Központi Bizottság (KB) si Bizottság (Sowjetische Kontrollkommission, SKK) vette át; a KB alakuló ülésén, 1950. július 25-én Wallépett, amely 1953. május 29-én Németországi Szov­ ter Ulbrichtot választották a frissen létrehozott fő­ jet Legfőbb Bizottsággá, diplomáciai képviselete pe­ titkári székbe. Egyúttal megszületett az a határozat, dig 1953. október 1-jén nagykövetséggé alakult át. amely elrendelte a páttagság felülvizsgálatát.

£ 0 & £i ß 0 £1 ¿i

történeti szemle

szintén zászlajára tűzte az emberek politikai meg­ Az első, 1950. évi párttisztogatás mindenekelőtt az egykori nyugati emigránsokat érintette. A Paul Mergyőzését. A konferencia elhatározta a szocializmus alapjainak tervszerű felépítését és a mezőgazdaság ker, Leó Bauer, Willy Kreikemeyer, Lex Ende ellen kollektivizálását. Az ideológiai alapot a polgári ide­ indított eljárás során a vádlottakat azzal a koncepciós ológiák valós, vélt vagy kinevezett képviselői elleni váddal zárták ki a pártból és ítéltek el, hogy azok az harc fokozásához az osztályharc éleződésének sztáli­ amerikai ügynökkel, Noel H. Fielddel kollaboráltak, ni elmélete szolgáltatta. illetve amerikai vagy más Az 1952. július 23-án kémek voltak. Hasonló vá­ elfogadott ún. Demokra­ dakat emeltek Magyaror­ tizáló törvény az addig szágon, Csehszlovákiában, decentralizált NDK-t köz­ Bulgáriában, a Szovjetuni­ pontosított egységállammá óban vezető és nem vezető alakította. A demokratikus kommunistákkal, valamint centralizmus elve és az pártonkívüliekkel szemben, adm inisztratív-gazdasági akiket az amerikai titkostervek alapján az öt tarto­ szolgálattal, a cionistákkal mány helyébe63 14 kerület és Titóval való összeeskü­ és 2 17 körzet lépett. Az új vésben találtak bűnösnek, kerületi gyűlések és taná­ és halálra ítéltek. A halálos csok megkapták az addigi ítéletet többségében végre­ tartományi gyűlések és hajtották. tartományok funkcióit. Az ideiglenesen létreho­ A b e rlin i m u n k á sfe lk e lé s, 1953 Kerületenként és körzeten­ zott állami szerveket vég­ ként megalakultak a bíróságok. A kerületi gyűlések leges formáknak kellett felváltani. Az 1950. október által választott Tartományi Kamarát azonban csak az 15-ei választásokon került sor az első Népi Kama­ 1958. december 8-án elfogadott törvény oszlatta fel. ra, a tartományi gyűlések, a kerületi gyűlések és a Röviddel a berlini fal felépítése után, 1961. au­ községi képviseletek megválasztására. A választás a gusztus 13-án Berlin fővárost az ország 15. kerületé­ Nemzeti Front egységlistája alapján történt, a helye­ vé nyilvánították. ket a pártok és tömegszervezetek között speciális, a Sztálin halála után a Németországi Szocialista Demokratikus Blokk (korábban Antifasiszta Blokk) Egységpárt Politikai Bizottsága 1953 nyarán szintén által meghatározott kulcs szerint osztották el. „új kurzust” hirdetett. Kimondták, hogy a parasztok, Az egységlisták megjelenése tiltakozásokat váltott kiskereskedők, iparosok és az értelmiség érdekeivel ki, a tiltakozások viszont bojkottra buzdításnak szá­ szemben komoly hibákat követtek el, azonban a kon­ mítottak, amit keményen büntettek. A választójogi zekvenciákat levonva nem a megemelt munkanor­ gyakorlatot nem az alkotmány által előírt általános, mákat csökkentették, hanem kényszerintézkedéseket titkos, közvetlen választójog határozta meg, hanem vezettek be (élelmiszerjegy-megvonás, áremelés). A az egységlista. A Nemzeti Front jelöltjeit választani párt formálisan engedélyezte, hogy a kormány a konmorális kötelességnek számított. Ennek ismeretében zumjavak termelését fokozza a nehézipari termelés nem csodálkozhatunk azon, hogy a szavazásra jogo­ rovására, s javító intézkedéseket tegyen a jogbizton­ sultak szokás szerint - néha a 99%-ot is meghaladó ság érdekében, és támogassa a két Németország kö­ támogatással - megválasztották a Nemzeti Front je ­ zötti közeledést. löltjeit. Grotewohl a választások eredményeképpen Ezek a lépések nem vallottak a kelet-német veze­ 1951. november 15-én megalakította második kor­ tők önkritikus gondolkodására. A szovjet kommunis­ mányát. ta párt Központi Bizottságának elnöksége már 1953 A kelet-német választások, a többi szocialista or­ májusában heves kritikával illette az NDK-t, a máso­ szág gyakorlatához hasonlóan, álválasztások voltak, dik pártkonferencia után megindított új irányvonalat, amelyek eredményét, ha kellett - a kívánatos 100% a szocializmus gyorsított építését, valamint a nem körüli eredmény elérése érdekében - feltehetően kielégítő politikai és gazdasági helyzetet. A szov­ gondolkodás nélkül meg is hamisították. jetek követelése a kelet-német kommunista pártot Az emberek kordában tartására a kommunista ve­ politikai lépésváltásra kényszerítette. Berija, szovjet zetés törvényi hátteret is tudott teremteni. Az 1950. biztonsági miniszter radikális változtatást tervezett a december 15-én elfogadott, „A béke védelmére” ho­ Szovjetunió kelet-német politikájában, ennek során zott törvény62 szigorú büntetéseket helyezett kilátás­ feltehetően a kelet-német kommunista pártvezetés ba a népek, fajok elleni, valamint a háborús uszítókleváltására is sor került volna. kal szemben. A hatalom előszeretettel alkalmazta e A lakosság elégedetlensége következtében 1953. törvényt a béke ellenségeinek tekintett belső ellen­ június 16-án általános sztrájk és népfelkelés tört ki az zékkel szemben. NDK-ban. Elsőként építőmunkások kezdtek sztrájk­ A Németországi Szocialista Egységpárt 1952. jú ­ ba a kelet-berlini Sztálin sugárúton, mivel a Minisz­ lius 9-12. között tartott második pártkonferenciája

Jog ürlmlíynfc

tertanács a májusban megemelt munkanormát nem Természetesen a megtorlás sem maradhatott el. Az csökkentette legalább 10%-al. A nyugtalanság gyor­ igazságügyi minisztert, Max Fechnert leváltották és san terjedt, több mint 370 településen tüntettek az letartóztatták, mert nem értett egyet az ellenzékiek, emberek, előbb általános sztrájk, végül népfelkelés valamint a június 17-ei hangadók letartóztatásával, tört ki, bár a párt a normaemelést még 16-án korri­ és támogatta a sztrájkolókat. Az addigi titkosszolgá­ gálta. lati miniszter, Wilhelm Zaisser, valamint a központi A népfelkelés köz­ sajtóorgánum, a Neues pontjai a Weimari Deutschland c. újság Köztársaság idején is főszerkesztője, Rudolf a munkásmozgalom Hermstadt - Ulbricht fellegvárainak számító ellenfelei - eltűnt a ha­ iparvárosok voltak. talomból. Anton AckerA tüntetéseken ele­ mannt kizárták a Köz­ inte csak gazdasági kö­ ponti Bizottságból, vetelések hangzottak el, Hans Jendretzky és Elli Schmidt az ellenforra­ később azonban a nép politikai követeléseinek dalom szimpatizánsa­ is hangot adott. Néhány ként vált üldözötté.68 városban ideiglenesen A Németország Szo­ munkásbizottságok vet­ B e rlin -L ic h te n h e ig , a z N D K A lla m b izto n s á g i M in iszté riu m á ­ cialista Egységpártja ték át a hatalmat. frakcióharca során, a n a k (S ta si) é p ü le ttö m b je Végül a szovjetek Sztálin halála utáni, jú ­ lettek úrrá a helyzeten, a szovjet városi nius 17-ei felkelést és a volt szovjet bel­ parancsnokok 17-én kihirdették a hadiál­ ügyminiszter, Berija kivégzését (1953. de­ lapotot, betiltottak mindenfajta tüntetést cember 23.) követően - a keleti blokkban és gyűlést, majd a felkelés központjaira végbement desztalinizálás ellenére - Ulbpáncélosok segítségével sújtottak le. richtnak sikerült hatalmát megerősítenie, A Németországi Szocialista Egységpárt és riválisait eltávolítani a hatalomból. Központi Bizottsága a felkelést fasiszta Az érintettek számára aligha számított provokációnak és puccskísérletnek minő­ elégtételnek, hogy a Központi Bizottság sítette, de az élmény hosszan kísértett a 1956. július 24-29-ei ülésén többek kö­ kommunista politikusokban. A Miniszterzött Fechnert rehabilitálták, Ackermannt, tanács, okulva az eseményekből, és mivel Jendretzkyt és Elli Schmidtet, az ellenfor­ nem jelezték előre, és nem akadályozták radalom szimpatizánsait pedig felmentet­ A S ta s i e m b lé m á ja meg a népfelkelést, július 23-án feloszlat­ ték a pártbüntetés alól. ta az Állambiztonsági Minisztériumot, és A hűség ára nem maradt el. A Szovje­ mint Államtitkárságot a Belügyminisztérium alá ren­ tunió 1954. március 25-én a Német Demokratikus delte. 1955. november 24-étőI újra önálló miniszté­ Köztársaságot szuverén államnak nyilvánította. riumként működött tovább. 1957. november 11 -étől 1955. május 14-én a Varsói Szerződés multilaterá­ kezdve Erich Mielke lett a „Stasi”64 vezetője, aki a lis garanciát nyújtott az állam fennmaradásához.69 proletariátus diktatúrájának speciális hatalmi szervé­ vé alakította az Állambiztonsági Minisztériumot, po­ litikailag pedig felértékelte, s „a párt védőpajzsának A h a ta lm i szim bólum ok és kardjának”65 tekintette. A „Stasi” minden bizonnyal eredményesen végez­ A kommunisták vezette országokban, így az NDKte munkáját, hiszen a hivatalos eredmények szerint az ban is, a párt és az állam szorosan összefonódott egy­ 1954. október 17-én lezajlott parlamenti választáso­ mással. Az állami hierarchián belül vezető szerepet a kon a választásra jogosultak 98,4%-a vett részt. Ezek kommunista párt játszott. A párt szervei a centraliz­ 99,5%-a szavazott a Nemzeti Front egységlistájára.66 mus elvén épültek fel és működtek. A hierarchia csú­ A nép megválasztotta a második Népi Kamarát, a. csán ténylegesen a Németországi Szocialista Egység­ kerületi gyűléseket és a Berlin Városi Küldöttgyű­ párt mindenkori első embere és a Politikai Bizottság lést. Megalakult az új - valójában régi - kormány, állt, alatta a valamivel nagyobb létszámú Központi annyi változtatással, hogy a Minisztertanács az ál­ Bizottság, ez alatt a pártkongresszus. Bár formálisan lamhatalom legfőbb végrehajtó szerveként megkapta betartották a pártdemokrácia szabályait, a kongresza jogszabályalkotás jogát, rendeletet alkothatott. A szus legfőbb szervként választotta a Központi Bizott­ Minisztertanács átvette a kormány központi terve­ ság tagjait, a Bizottság feladata volt a kongresszus zési, gazdasági, igazgatási és ellenőrző funkcióit. A ülései között a párt vezetése. A Központi Bizottság Minisztertanács minden tagja felelős lett a kormány választotta a Politikai Bizottság - amely a Központi egész munkájáért (testületi vezetés elve).67 Bizottság ülései között látta el a vezetői feladatokat 84

- és a titkárság tagjait, valamint a párt első titkárát. rátaposva pózolnak. A győzelem szimbólumaként Alacsonyabb szinten következtek a körzetek (Kreimegjelentek a német középületeken a megszállók se), kerületek és helységek pártszervezetei. Legalul nemzeti zászlói, és a városok megtisztultak a Harma­ álltak az alapszervezetek, amelyek a lakó-, illetve dik Birodalom szimbólumaitól (már amit véletlenül munkahelyeken működtek. A Németországi Szocia­ - akár évekig - ott nem felejtettek). A bélyegekről lista Egységpárt tömörítette a felnőtt munkavállaló eltűntek az SS-katonák, az utcákat átkeresztelték, a lakosság nagy részét; tö­ régi emlékműveket lerom­ megpárt volt, amelyben a bolták, és újakat emeltet­ beiskolázott politikai ak­ tek. Különösen a szovjet tivistákon kívül a passzív megszállási övezetben tagok is kivették részüket volt igen erős ez a törek­ a pártmunkából. A tagok vés; kb. 800 emlékművet többsége kötelességszerüés emléktáblát állíttattak en és formálisan vett részt fel a szovjet megszállók a párt vitáin, a döntések győzelmük dicsőítésére és legfelül születtek. A pártot a Vörös Hadsereg német nem lehet az állammal azo­ földön elesett katonáinak nosítani. Két. hierarchiku­ emlékére.70 san szerveződött struktúra A két német állam lét­ létezett, s a pártnak sokszor rejötte után különösen az komoly erőfeszítésébe ke­ NDK-ban jelentett prob­ rült uralkodni az államap­ lémát az állami és politi­ parátus fölött; az érdekel­ kai identitás szimbolikus lentétek különböző szinte­ megjelenítése. A palettát ken nyilvánultak meg. színesítette, hogy a kom­ B erlin , a z N D K M in isz te rta n á c sú n a k e g y k o ri é p ü le te A politikai akarat szám­ munista hatalom a nemzet talan szimbólumon keresztül érvényesült, és érvé­ és állam kérdését az idő múlásával különbözőképpen nyesül ma is. A szimbólumok a propaganda eszközei, értelmezte. amelyek politikai és ideológiai tartalmat, a hatalom 1945-1955 között az „egy nemzet, egy állam” jel­ akaratát közvetítik a társadalom számára. A szimbó­ szó az állami egység visszaállítására való politikai lumok segítségével a közélet szilárd részévé válik az igényt tükrözte. 1955-1970 között az „egy nemzet, uralkodó ideológia, a szimbólumok ezért a hatalom két állam” szóhasználat híven kifejezte, hogy a kom­ igen fontos politikai eszközei. A zászló, a címer, a munista hatalom számára rendkívül fontos a kelet­ himnusz, az állami kitüntetések, az emlékművek, német állam nemzetközi elismerése, de az egyesítés mint szimbólumhordozók az ünnepeinken jelennek lehetőségét nem zárják ki. 1970-1989 között a „két meg, nem részei hétköznapi életünknek; szimbolizál­ nemzet, két állam” megfogalmazás egyértelművé tet­ ják a hazát, a politikai berendezke­ te, hogy az aktuális politikai vezetés dést, jelentése köztudott és félreért­ végérvényesnek tekinti a német ál­ hetetlen. Ezek mellett léteznek olyan lam kettéosztottságát, az egyesítés szimbólumhordozók, amelyek az kérdését pedig nem tartja időszerű­ egyén életének részévé válnak a min­ nek. dennapi cselekvések során. Ilyenek A két német állam megalakulása az utcatáblák, a bélyegek, a pénzek, után az egyik legfontosabb, eldön­ de a politikai szóhasználatnak is van tendő kérdéssé vált, hogy melyek szimbolikus értelme. legyenek az új állami szimbólumok, A hatalmi szimbólumok jelentő­ milyen legyen a címer, a zászló, mi sége sokkal erősebb azokban az or­ legyen az állam himnusza. szágokban, ahol a legitimitás hiány­ Az NDK meglehetősen nehéz zik, hiszen a politikai elit tudatosan helyzetbe került, hiszen kommu­ törekszik arra, hogy rákényszerítsen nista államként szakítani kívánt A z N D K cím ere egyfajta ideológiát a társadalomra, minden jelképpel, amely akár a bisformálva annak tudatát, remélve, hogy ezáltal idővel marcki, akár a weimari időszakra emlékeztetett, nem megszerzi a legitimációt, ugyanakkor demonstrálja is beszélve természetesen a hitleri korszakról. A döntés hatalmi helyzetét. néhány hónap alatt megszületett, az NDK címerét két A megszálló hatalmak is tudatában voltak a szim­ búzakalász keretezte, amelyeket nemzeti színű (fekebólumok fontosságának. Közvetlenül a győzelem te-piros-arany) szalag fogott át, középre, vörös ala­ után fényképek, filmek készültek, amelyeken jól pon, kalapács került, arra egy körző. Az üzenet egy­ látható, ahogy a megszálló csapatok katonái leve­ értelmű, az NDK olyan ország, ahol a hatalom a mun­ rik az épületekről a német sast, a horogkeresztet, és kásosztály és a parasztság kezében van, ugyanakkor

1890-es évektől a németek nemzeti himnuszává vált haladó ipari ország, ahol az értelmiség is megbecsült helyet kap. Walter Ulbricht szavaival élve: „Az NDK Deutschlandlied ismertté vált sora („Deutschland, Deutschland über alles” [Németország, Németország állami címere megtestesíti a munkásosztály egységét, mindenek felett]), és természetesen a történelmi múlt a parasztsággal való szövetséget, és az értelmiséggel való szoros együttmüködést.”71 A kalapács- és körző­ miatt az agresszivitás és a német sovinizmus jelképe motívum emlékeztet a sarló-kalapácsra, a vörös alap, lett. A német identitást azonban ez a dal fejezte ki. a búzakalász pedig szintén kifejezi a Szovjetunióval Jó bizonyíték erre az 1954-es futball-világbajnokság, amikor az NSZK megnyerte a világbajnokságot, és a szocialista országokkal vállalt közösséget. r A nemzeti színek eldöntése sem 20 000 német szurkoló harsogta a volt könnyű feladat. Habár 1919„Deutschland, Deutschland über alles” kezdetű himnuszt, nem ben a német szociáldemokraták is vörös zászlót lengettek, 1949kis nyugtalanságot keltve ezzel 20 JAHRE ben a politikai vezetés már az új európai szomszédjaiban.76 Mivel kelet-német állam demokratikus némi vita után a Deutschlandlied , ugyan szövegében megkurtítva, jellegét hangsúlyozta a szocialista az NSZK himnusza lett, az NDK jelzővel szemben. Azonos döntés­ számára nem maradt más lehető­ re jutottak a nyugati és a keleti zó­ ség, új himnuszt kellett kompo­ nákban élők a nemzeti színekkel nálni. A megtisztelő megbízást kapcsolatosan is; demokratikus két kipróbált kommunista mű­ hagyományokat keresve a feketevész, Johannes R. Becher költő piros-arany trikolórhoz, az 1848. és Hans Eisler zeneszerző kapta. márciusi forradalmárok színeihez D E U T SC H E A kelet-német himnusz politikai nyúltak vissza, mely színek a né­ DEMOKRATISCHE hitvallás lett, a nemzeti egységre met egységet is szimbolizálják. A REPUBLIK törekvés, és a békéért folyó harc döntés alkotmányos szintre emel­ dala, de nem tudott szimbólum­ kedett, az NDK alkotmányának 2. hordozóvá válni, 1989-ben, az §-a kimondta: a Német Demokra­ egyesítés előestéjén a kelet-nétikus Köztársaság színei a fekete, B é ly e g b lo k k a z N D K fe n n á llá s á n a k 20. met tömegek a nyugat-német a piros és az arany.72 é v fo rd u ló já ra himnuszt énekelték. Az NDK fennállásának 10. év­ A kelet-német állampolgárok és kollektívák sokfé­ fordulóján időszerűvé vált a zászló megváltoztatása. le erkölcsi és anyagi elismerésben részesültek, dicsé­ A SÉD 1959. október 2-án tartott ünnepi ülésén elha­ tározta, hogy az NDK zászlaját az alábbi módon kell ret illette a kiváló munkát, a tervtúlteljesítést, a szo­ cialista társadalomért, a szocialista értékekért való megkülönböztetni a NSZK zászlajától: „A Német kiemelkedő munkálkodást, a szocialista rendszer Demokratikus Köztársaság állami zászlaja a feketepiros-arany színekből áll, és mindkét oldalán középen megszilárdítása érdekében folytatott tevékenysége­ ket. Az elismeréssel kitüntetés és pénzjutalom járt, a található a Német Demokratikus Köztársaság állami kitüntetés maga a kitűzhető érem, annak szalagvál­ címere.”73 A döntés politikai jelentőségű, s üzenete félreérthetetlen: az NDK számára a szuverén állami tozata, valamint oklevél. A kitüntetések külsőségeik­ ben hordozták a nemzeti szimbólumok jeleit, színeit, lét a legfontosabb, ezt minden módon demonstrálni s törvény szabályozta, hogy ki, mely érdemek alapján kell, ugyanakkor az egyesítés kérdése háttérbe kerül. nyerheti el a kitüntetést, ki adhatja, és mi a kitüntetés Néhány nappal később ünnepi bélyegsorozat jelent tárgya.77 Néhány kitüntetést a kommunizmus nem­ meg az új zászló képével, s a 10. évforduló alkalmá­ ból rendezett ünnepségeken is az új zászló lobogott. zetközi - főleg szovjet - hőseiről és nagyra becsült német baloldaliakról nevezték el. Feltételezve, hogy A szuverén államiság demonstrálása azonban nem egy személy több kitüntetést is megkapott, rendelet történt zökkenőmentesen; az 1959 októberében, Stutt­ szabályozta a kitüntetések viselésének sorrendjét; az gartban rendezett nemzetközi kerékpárversenyen az erről szóló rendelet melléklete78 121 kitüntetést sorol NDK versenyzőit eltiltották az indulástól, mivel az új nemzeti szimbólumot, a címert is megjelenítették a fel, amelyet baloldalon, a mell fölött, belülről kife­ lé haladva, és 12 kitüntetést, amelyet a jobboldalon, ruhájukon, erre pedig nem kaptak engedélyt.74 1966szintén mell fölött, belülről kifelé haladva kell ki­ ban a nyugat-német állam még mindig hevesen tilta­ kozott a kelet-német állami szimbólumok nemzetközi tűzni. A politikai változások jól nyomon követhetők az sportversenyeken történő megjelenítésével szemben, utcatáblákon. A kelet-német államnak nemcsak a sa­ mivel azt az NDK szuverenitásának elismeréseként ját múltjával kellett rövid időn belül megküzdenie, értékelte.75 hanem a kommunista rendszer szemléletváltását is A himnusz kiválasztása bonyolultabb volt. A „Horstkövetnie kellett. Talán nem volt olyan város a volt Wessel”-dalt, mint a nemzetiszocializmus eszméjével szocialista országokban, ahol az egyik legjelentősebb szorosan összefonódott szimbólumhordozót, a nácitlanitás jegyében, a háború végeztével betiltották. Az útvonalat ne Sztálinról nevezték volna el.

Sztálin halála után néhány évvel a szovjet hatalom viszonyulása a sztálini időkhöz egyértelművé vált, az NDK-ban a Sztálin-kultusztól való eltávolodás azon­ ban lassan ment végbe, és csak 1961-ben kezdődött meg az utcanevek desztalinizálása. Nemcsak az utcá­ kat, tereket kellett átkeresztelni, szervezetek, intézmé­ nyek, városrészek, városok kaptak más elnevezést, a Sztálin-szobrokat pedig az éj leple alatt, a munkaterü­ leteket elkerítve és őrizve, rombolták le talapzatukról. A lakosság politikai ellenállásának egyik kife­ jeződése volt - hasonlóképpen a magyar, lengyel,

cseh állapotokhoz - , hogy a hétköznapi életben el­ utasította a kom m unista szim bólum ok használatát, gondoljunk pl. a budapesti Andrássy út elnevezésre, am ely a mindennapi szóhasználatban túlélt 40 évet, vagy - am ihez már bátorság kellett - az utcatáblák, a kommunista em lékm űvek lefestésére. A kommunista rendszer erőltetett szim bólum ai nem tudták betölteni küldetésüket, a rendszer szétesésével egyidejűleg, sőt helyenként azt m egelőzve, kártyavárként ö sszeo m o l­ va eltűntek a közéletből és az emberek mindennapi életéből.

J egyzetek_____________________________________ ' V ö .: L e h m a n n , H a n s G e o rg : D eutschland-Chronik der BRD. 1945-1995. (B o n n , B u n d e sz e n tra le d e r p o litis c h e n B ild u n g , 1996, 19. p.; a to v á b b ia k b a n L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 1 9 4 5 -1 9 9 5 ). v a la m in t D ie s te lk a m p , B e rn h a rd : D ie Verfassungs­

entwicklung in den Westzonen bis zum Zusammen treten des Parlamentarischen Rates (1945-48) (N e u e J u ris tis c h e W o c h e n ­ s c h rift. 1989, N o . 2 1 , 1313. p.) 2 A z 1945. jú liu s 2 6 -a i je g y z ő k ö n y v d e k la rá lta , h o g y F ra n c ia o r­ sz á g is c s a tla k o z ik a z 1944. sz e p te m b e r 12-ei e g y e z m é n y h e z . 3 V ő .: K istler, H elm u t: Besatzungspolitik im Vierzonen-Deutschland (In fo rm a tio n e n z u r p o litisc h e n B ild u n g , 2 2 4 . sz á m , B o n n , 1 9 9 1 ,5 . p .). 4 A z 1945. s z e p te m b e r 19-ei 2. sz á m ú P ro k la m á c ió a la p já n (V ö .: M itte is, H e in ric h -L ie b e ric h , H e in z : Deutsche Rechtsgeschichte. M ü n c h e n , V erlag C . H . B e c k , 1 9 9 2 ,4 9 1 . p.; a to v á b b ia k b a n : M itte is -L ie b e ric h ). 5 B a jo ro rsz á g a z 1946. d e c e m b e r 2 -ai a lk o tm á n y á b a n a B iro d a ­ lo m m e g s z ű n é sé b ő l in d u lt ki (1 7 8 . c ik k e ly ), e z z e l e lle n té te s a z A la p tö rv é n y m e g a lk o tó in a k tö b b sé g i á llá s p o n tja , a m e ly a N é m e t B iro d a lo m k o n tin u itá sá b ó l in d u lt ki (V ö .: M itte is -L ie b e ric h , 4 8 9 . p .). 6 A z 1946 sz e p te m b e ré b e n /o k tó b e ré b e n le z a jlo tt e ls ő sz a b a d h e ­ lyi v á la s z tá so k a t k ö v e tő e n . 7 V ö .: M itte is -L ie b e ric h , 4 9 1 . p. * V ö.: L e h m a n n , H a n s G e o rg : Chronik der BRD. 1945/49-1983. (M ü n c h e n , B u n d e sz e n tra le d e r p o litisc h e n B ild u n g , 1985, 17. p.) * V ö.: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 3 1 . p., v a la m in t W eber, H e rm a n n : Geschichte der DDR (D e u ts c h e r T a sc h e n b u c h v e rla g , M ü n c h e n , 1985, 5 5 . p .) a la p já n . 10 V ö .: Um ein antifaschistisch-demokratisches Deutschland. Dokumente aus den Jahren 1945-49. ([K e le t-] B e rlin , 1968, 51. P ). 11 V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 3 1 . o ld a l 12 N é m e to rsz á g S z o c ia lista P á rtja ( = S o z ia listis c h e P artei D e u tsc h la n d s) 13 V ö.: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 3 2. o ld a l 14 K eresz tén y d em o k rata U n ió (= C h ristlich -D em o k ratisch e U n io n ) 15 V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 2 6 . p. 16 V ö.: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 3 3 . p. 17 É rtsd : a z O d e ra -N e is s e -v o n a ltó l k e le tre fe k v ő te rü le te k rő l m e ­ n e k ü lte k . 18 E z k iz á ró la g h a s z n á la to t je le n te tt, a h a s z n á ló k n e m a d h a ttá k el, n e m o sz th a ttá k fel, n e m te rh e lh e tté k m e g a fö ld e k e t. 19 G é p k ö lc s ö n z ő á llo m á so k , te rm é n y k ö z ö ss é g e k , ja v ító ü z e m e k , k ö z ö s v e tő m a g - é s trá g y a ig a z g a tó sá g , h ite lsz ö v e tk e z e te k a la ­ k u ltak . K ü lö n ö se n a n ép i tu la jd o n b a n lé v ő ja v a k e g y e s ü le te i é s a g é p k ö lc s ö n z ő á llo m á so k , a m e ly e k a z F D J (F re ie D e u tsc h e Ju g e n d = S z a b a d N é m e t Ifjú sá g ; a m a g y a r K IS Z n é m e t m e g fe le ­ lő je) se g ítsé g é v e l é p ü lte k ki, v á lta k k é s ő b b a m e z ő g a z d a sá g k o l­ le k tiv iz á lá sá n a k m o to rjá v á . V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro ­ n ik , 4 2 . p. 20 V V B = V e rw a ltu n g V o lk se ig e n e r B e trie b e (A n ép i tu la jd o n b a n lév ő ü z e m e k Ip a rá g i Ig a z g a tó sá g a ). 21 M a g isz trá tu s = v á ro si e lö ljá ró sá g , ta n á c s

22 A rth u r W e rn e r (1 8 7 7 -1 9 6 7 ) é p íté s z é s p o litik u s. 23 A z 1944. d e c e m b e r 9 -é n m e g k ö tö tt L o n d o n i E g y e z m é n y é r­ te lm é b e n . M á r a z I . L o n d o n i Je g y z ő k ö n y v (1 9 4 4 . sz e p te m b e r 9 .) sz o v je t, a n g o l é s a m e rik a i m e g s z á llá si ö v e z e te k re o sz to tta fel N é m e to rsz á g o t - a z 1937. d e c e m b e r 3 1 -é n fe n n á llt h a tá ra i k ö z é sz o rítv a . U tó la g , 1944. n o v e m b e r 14-én h a tá ro z tá k el a n a g y h a ­ ta lm a k a fra n c ia m e g s z á llá si ö v e z e t k ia la k ítá sá t, a m e ly e t a 2. sz. Je g y z ő k ö n y v rö g z ít (v ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 20. P ). 24 12 % -a m e lle tte v o k so lt (A d a t: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro ­ n ik . 5 1. p. a la p já n ). 25 A d a to k : L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 5 2. p. a la p já n . 26 L ib e ra l-D e m o k ra tisc h e P artei (= L ib e rá lis -D e m o k ra tik u s P árt) 27 V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 4 5 . o ld a l 28 A la p tö rv é n y 144. §. 29 2. § (2 .) b e k e z d é s 30 1. § (2 .) b e k e z d é s 31 „ E in ig u n g s v e rtra g " ; 1990. a u g u s z tu s 3 1 -é n p a ra fá ltá k , 1990. o k tó b e r 3 -á n lé p e tt h a tá ly b a . 3 2 1 -5 . c ik k e ly e k 33 3. § 34 6 - 1 4 . c ik k e ly e k 35 15. c ik k e ly 3 6 16. c ik k e ly 37 17. c ik k e ly 38 18. c ik k e ly : te lje sítm é n y a la p já n m u n k a -fiz e té s , a z o n o s b é r a z o n o s m u n k a e s e té n 39 1 9 -2 9 . c ik k e ly e k 40 3 0 - 3 3 . c ik k e ly e k 41 3 4 - 4 0 . c ik k e ly e k 42 4 1 - 4 8 . c ik k e ly e k 43 2 1. c ik k e ly 44 2 3 - 2 5 ., 2 7 . c ik k e ly e k 45 5 0 - 7 0 . c ik k e ly 46 V ö .: B ih a ri O ttó : Összehasonlító államjog (B u d a p e s t, T an k ö n y v k ia d ó , 1967, 2 7 9 ., 2 8 0 ., 2 8 6 . p .; a to v á b b ia k b a n : B ih a ri) 47 V ö .: B ih a ri, 2 7 9 . p. 48 5 1. § ( 3 ) b ek . 49 A W eim ari A lk o tm á n y 2 9 . § -á n a k felel m e g e z a m e g fo g a lm a ­ zás. 50 7 1 - 8 0 . c ik k e ly e k 51 8 1 - 9 0 . c ik k e ly e k 52 9 1 - 1 0 0 . c ik k e ly e k 53 1 0 1 -1 0 8 . c ik k e ly e k 54 1 0 9 -1 1 6 . c ik k e ly e k 55 1 1 7 -1 2 5 . c ik k e ly e k * 1 2 6 -1 3 8 . c ik k e ly e k 57 1 3 9 -1 4 3 . c ik k e ly e k 58 144. c ik k e ly 59 „ P a rte i d e r d e u ts c h e n A rb e ite rk la s se , ih r b e w u ß te r u n d o rg a ­ n is ie rte r V o rtru p p ” (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 75. p .). 60 „ A z új típ u s p á rtja ” (P a rte i n e u e n T y p u s” ) - íg y n e v e z té k m a ­ g u k a t. (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 7 5. p.).

Jog

61 „ p la n m ä ß ig e r A u fb a u d e s S o z ia lis m u s u n d d ie N o tw e n d ig ­ k eit e in e r V e rsc h ä rfu n g d e s K la s s e n k a m p f e s '’ (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 7 5 . p .) 62 D a s G e s e tz „ z u m S c h u tz e d e s F rie d e n s ” (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 7 6 . p .) 63 B randenburg, S achsen, T hüringen, S ach sen -A n h a lt, M ecklenburg M M in is te riu m fü r S a a ts s ic h e rh c it („ S ta s i” ) = Á lla m b iz to n s á g i M in is z té riu m 65 „ S c h ild u n d S c h w e rt d e r P a rte i” (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d C h ro n ik , 7 9 . p.). “ V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 7 9 . p. 67 A z 1954. n o v e m b e r 16-án e lfo g a d o tt, a M in is z te rta n á c sró l sz ó ló tö rv é n y ( G e s e tz ü b e r d e n M in is te rra t). (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h ­ la n d - C h r o n ik , 8 0 . p .) 68 V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 7 9 . p. w A V arsói S z e rz ő d é s 1955. m á rc iu s 7 .- m á ju s 14. k ö z ö tt ta rto tt ü lé s é n (V ö .: L e h m a n n : D e u ts c h la n d -C h ro n ik , 9 1 . p.). 70 V ö .: A z a ry a h u , M a o z: Von fVilhelmplatz zu Thälmannplatz. Politische Symbole im öffentlichen Leben der DDR (G e rlin g e n ,

B le ic h e r V erlag , 19 9 1 , 6 1. p .) 71 „ D ie s e s S ta a ts w a p p e n d e r D D R v e rk ö rp e rt d ie E in h e it d e r A r­ b e ite rk la s s e , d a s B ü n d n is m it d e r B a u e rn s c h a ft u n d d ie e n g e Z u ­ sa m m e n a rb e it m it d e r In te llig e n z .” (N e u e s D e u ts c h la n d , 1959. 10. 8. sz á m a ). 72 A lk . 2 . §: „ D ie F a rb e n d e r D e u ts c h e n D e m o k ra tis c h e n R e p u b ­ lik s in d S c h w a rz -R o t-G o ld .” 73 „ D ie S ta a tsfla g g e d e r D e u ts c h e n D e m o k ra tis c h e n R e p u b lik b e s te h e t a u s d e n F a rb e n S c h w a rz -R o t-G o ld u n d trä g t a u f b e id e n S e ite n in d e r M itte d a s S ta a ts w a p p e n d e r D e u ts c h e n D e m o k ra ti­ s c h e n R e p u b lik .” ( N e u e s D e u ts c h la n d , 1959. 10. 2. sz á m a ). 74 D e r S p ie g e l, 4 3 /1 9 5 9 , 2 5 - 2 6 . p. 75 D e r S p ie g e l, 4 1 /1 9 6 6 , 118. p. 76 D e r S p e g e l. 2 0 /1 9 5 4 , 16. p. 77 G e s e tz ü b e r d ie S tiftu n g u n d V e rle ih u n g sta a tlic h e r A u s z e ic h ­ n u n g e n v o m 7. A p ril 1977 (G B l. I., 1977, N r. 10.). 78 V e ro rd n u n g ü b e r d a s T ra g e n d e r E h re n z e ic h e n z u s ta a tlic h e n A u s z e ic h n u n g e n v o m 19. A p ril 1978. (S o n d e rd ru c k N r. 9 5 2 . d e s G B l.- s d e r D D R ).

Varga N orbert

vizsgálnunk, hogy pontosan mi is került a címerben ábrázolásra. A középcímer magában foglalta a két ország saját koronájával fedett középcímerét, amelyet egy-egy pajzstartó fogott közre, amely alatt egy jelmondatos szalag húzódott. A két címert összekötötte a Habs­ burg család genealógiai címere, az aranygyapjas rend nyaklánca és a három legmagasabb érdemrend. Az uralkodóház címere Ausztriának és Magyarországnak a címerpajzsa fölé emelkedik, mintegy a két címer „vállán” helyezkedik el úgy, hogy a ma­ gyar és az osztrák korona magasságban felülmúlják.7 Ez a pajzs kétszer hasított, középső vörös mezejében ezüst pólya található, amely az Ausztriai Házat, jobb oldalt aranyban koronás, kékkel fegyverzett, kiöltött kék nyelvű vörös oroszlán, amely a Habsburgokat, míg balról aranyban három, haránt helyzetű, csonkí­ tott ezüst sassal megrakott vörös harántpólya talál­ ható, amely Lotharingát jelképezi. Ezen a pajzson helyezték el a hétabroncsos királyi koronát, amelyet az aranygyapjas rend nyaklánca vesz körül. Ez alatt található a három legmagasabb érdemrend nagyke­ resztje: a Mária Terézia-rend, a Szent István-rend és a Lipót-rend keresztjei.8 Az osztrák címer négy egymásra helyezett pajzs­ ból áll: alap-, nagy-, közép- és szívpajzs. A szívpaj­ zson az Ausztriai Ház címere található: vörösben ezüst pólya. Ez került a középpontba és egyben a leg­ előkelőbb helyre.9 » A középpajzs egyszer vágott, s a fenti rész szintén egyszer, míg az alsó kétszer hasított, amelyen az örö­ kös tartományok címerei találhatók: Alsó-Ausztriai Főhercegség (kékben öt arany sas), Felső-Ausztriai Föhercegség (hasított mezőben elől feketében arany sas, hátul ezüsttel és vörössel háromszor hasítva), Stíria Hercegség (zöldben vörös szarvú és vörössel fegyverzett ezüst párduc, amely tüzet lehel), Karinthia Hercegség (hasított mezőben elől három, egy­

Az Osztrák-Magyar Monarchia középcímere A z o rs z á g o k c ím e re s z e n t szim b ó lu m , a m e ly b e n a z e g é sz n é p n e k m ú ltja va n m e g é r z é k itv e ...1

kiegyezést követően először 1874. február 9-én állapították meg Magyarország címe­ rét, amelyet 1896-ban változtattak meg.: Már ekkor szükségesnek mutatkozott egy közös címer tervezése, amelynek eredményeként született meg a közös szervek használatára a középcímer, amely­ nek jogi alapját az 1867:12. te.-ben és a Pragmatica Sanctióban (1723) lefektetett paritásos államszövet­ ség gondolata szolgáltatta. Ezt a közjogi berendezke­ dést kellett heraldikailag a lehető legmegfelelőbben ábrázolni.3 Az ábrázolás során arra kellett törekedni, hogy a közös intézményeknél a címer- és a zászlóhasználat­ ban kifejezésre jusson az Ausztriával létrejött köz­ jogi kapcsolat.'* A Budapesti Közlönyben 1915-ben megjelent legfelső kézirat (236. sz.) tartalmazta „a közjogi viszonyoknak megfelelő”, Ausztriának és Magyarországnak „Házam czímere által egybekö­ tött czímerböl álló közös czímer”-ét.5A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ez a címer megfelelt-e a dualista viszonyoknak? Oly módon történt-e a heral­ dikai ábrázolás, hogy az kifejezi a paritásos dualiz­ must, amely egyrészről a trónöröklési törvényekben, másrészről pedig a „Deák Ferenc törvényének” is nevezett 1867:12. törvénycikkben öltött testet.6 Mi­ előtt erre a kérdésre megadnánk a választ, meg kell

A

88

Jog lörteneliamiét-/

A z O s z tr á k -M a g y a r M o n a rc h ia e g y e síte tt c ím e re

más fölött lépő oroszlán, hátul pedig vörösben ezüst pólya) és Krajna Hercegség (ezüstben császári koro­ nás, vörössel fegyverzett kék sas, amelynek melle és szárnya holdsarló alakú, arannyal és vörössel két sor­ ban hétszer-hétszer sakkolt pánttal van megrakva). A többször hasított és vágott nagypajzson a követ­ kező címerek találhatók: Cseh Királyság (vörösben arany koronás, arannyal fegyverzett, kétfarkú ezüst oroszlán), Galícia és Lodoméria Királyság (kékben vörös pólyán lépő, fekete holló, alatta három arany korona), Dalmát Királyság (kékben három arany­ koronás, szembenéző, arany oroszlánfej), Felső- és Alsó-Sziléziai Hercegség (aranyban aranykoronás és arannyal fegyverzett fekete sas, amelynek melle és szárnyai lóherelevélben végződő, középen kis ke­ reszttel megtüzött, felfelé hajló ezüst pánttal), Salz­ burg Hercegség (hasított mezőben elől aranyban fekete oroszlán, hátul vörösben ezüst pólya), Morva Orgrófság (kékben aranykoronás, arannyal fegyver­ zett, vörössel és arannyal sakkolt sas), Tirol hercegesített Grófság (ezüstben aranykoronás és arannyal fegyverzett vörös sas, szárnyai egy-egy, lóherelevél­ ben végződő arany pánttal), Vorarlberg tartomány (ezüstben háromhasítékú, vörös templomi zászló), Isztria Őrgrófság (kékben vörössel fegyverzett, lépő arany kecskebak), Bukovina Hercegség (kékkel és vörössel hasított mezőben három hatágú arany csil­ lag között szembenéző, természetes színű bölényfej), Bosznia és Hercegovina (aranyban a bal szélen ezüst felhőkből kinyúló, könyökben hajlított, vörös ruhás kar, puszta kezében arany markolatú, kivont görbe szablya), Görcz és Gradiska hercegesített Grófság

(Görcz: hasított pajzs, elől harántvágott, fent kékben aranykoronás arany oroszlán, lent ezüsttel és vörös­ sel hatszor balharántvágott; Gradiska: hátul arannyal és kékkel vágott mezőben ezüst horgonykereszt) és Trieszt közvetlen birodalmi város (vágott mezőben, fent aranyban, mindkét fején aranykoronás és arany­ nyal fegyverzett, fekete fejű sas, lent vörösben ezüst pólya fölött, a mező aljából kinövő, liliomos végű, arany lándzsacsúcs).10 Az alappajzsban az osztrák császári méltóság jel­ képe szerepelt: aranyban mindkét fején királyi koro­ nás, arannyal fegyverzett, fekete kétfej ű sas, amely jobb karmában kardot és kormánypálcát, míg bal kannában birodalmi almát tart. E pajzs tetején kapott helyet az osztrák császári korona, amelyet egy jobb­ ról álló, arannyal fegyverzett, feketével és arannyal vágott griff tart. A magyar korona országainak egyesített címere egy közép- és egy nagypajzsból állt. A hasított középpajzson jobbról vörössel és ezüst­ tel hétszer vágott mező, balról vörös mezőben a zöld hármashalom, aranykoronás, kiemelkedő középső ré­ szén ezüst, talpas kettőskereszt. A nagypajzson kapott helyet a Dalmát Királyság (kékben három aranykoronás, szembenéző orosz­ lánfejjel), a Horvát Királyság (öt sorban ezüsttel és vörössel ötször-ötször sakkolt mező), a Szlavón Ki­ rályság (kék mezőben két ezüst, hullámos keskenypólya között, vörösben természetes színű, futó nyest, a felső keskenypólya fölött lebegő, sugárzó arannyal keretezett, hatágú vörös csillag), Erdély (vörös keskenypólyával osztott mező, fenn kékben arannyal

Jog ta n i amit

szerette volna, ha egy új címert rajzolnának meg, fegyverzett, kinövő fekete sas, amelyet a felső jobb „mely egyfelől kifejezi a kapcsolatot és a pragma­ sarokban sugaras arany nap, a felső bal sarokban fo­ tikus közösséget, másfelől ezzel szemben annak a gyó ezüst holdsarló kísér, lent aranyban hét, háromcímernek a magyar államiságot, a paritást és a dua­ ormú vörös bástya, egy-egy zárt kapuval, két-két lizmust is kifejezésre kell hoznia”.17 Nehézségekbe oromsorral és az oromsorok között két-két ablak­ ütközött e terv realizálása, mert politikai akadályokat kal), Bosznia és Hercegovina (aranyban a bal szélen gördítettek a megvaló­ ezüst felhőkből kinyú­ sítás útjába. Nehéz ló, könyökben hajlott volt áttörni az osztrák vörösruhás kar, puszta közjogi iskola tanait, kezében arany mar­ amelyekben a centrakolattá, kivont görbe lisztikus államelmélet szablya),11 továbbá Fi­ gondolata jelent meg. ume (vörösben sziklán Sok támogatója volt álló, balra néző, arany­ a „Nagy-Ausztria”, nyal fegyverzett, feke­ a „Gesammt-Mote kétfejü sas, amely nachie” felfogásának bal karmát fekvő barna is.18 „Ezek miatt kel­ urnán tartja, amelyből lett bizottságolni, ta­ víz ömlik a szikla alja nulmányozni, tárgyal­ felé; a kétfejü sas fö­ ni a végtelenségig; lött kék bélésű, lengő ezért kellett húzni, kék szalagos császári halasztani, halogatni; korona).12 A pajzson a Ausztria középeimére (1915) majd megpihentetni, magyar szent korona majd ismét megbolygatni, most elejteni, majd megint található, amelyet egy fehérruhás angyal tart. A ma­ fölvenni a fonalat. Kormányok mentek, kormányok gyar címer ábrázolása pontosabb és közérthetőbb lett jöttek; az utóbbiak átvették a címer-problémát, mint a korábbinál. „A most megállapított magyar czímer terhes örökséget.” 19 pedig nemcsak a közös czímerben lesz igy ábrázol­ A képviselők alkotmányjogi és jogtörténeti szem­ va, hanem önállóan is, akár az angyalok által tartva, pontból értelmezték a címerrendezést. Polónyi Géza akár cserfa és olajággal övezetien is úgy, mint eddig, hivatkozott az 1848:21. törvénycikkre, amely ki­ marad a mi külön állami czímerünk, a mely a nem mondta, hogy a nemzeti színeknek szerepelniük kell közös ügyekben megtartja azt a helyét és használatát, az ország címerében.20 Szerinte a független állami­ a mely eddig megillette.” 13 sággal ellenkezett az, hogy külön címert állapítottak Az egészet átfogja a címer alatt található aranymeg a végrehajtás ügyeinek intézésére. Az ország cí­ szélű, ezüst szalag, amelyen a Pragmatica Sanctio merét és az állami jelvényeket nem tekintették közös­ következő szavai találhatók: „indivisibiliter ac insenek. Ebből kifolyólag kérdéseket intézett a miniszterparabiliter”.14 elnökhöz, gróf Tisza Istvánhoz. Arra szeretett volna Fontosnak tartom megvizsgálni, hogy miért volt választ kapni, hogy alkotmányellenesnek tartja-e a szükség új heraldikai ábrázolásra. Sajnos a korábbi címerrendezést? A devise utal-e valamilyen birodal­ helytelen ábrázolások miatt félreérthető helyzet ala­ mi egységre? Milyen jogszabályokkal lehet alátá­ kult ki a két állam közjogi viszonyát illetően, amely masztani azt az intézkedést, hogy a címerrendezésre főleg a külföldi, elsősorban osztrák jogtudósok né­ vonatkozó jogot elvonták a törvényhozástól? Milyen zeteiben jelent m eg.15 Ez a helyzet azon kedvezőtlen ügyekben alkalmazzák a „közösnek” nevezett kis körülmények miatt jöhetett létre, „melyek eddigelé címert, amely az egyesített állami címer kellékeit meggátolták, hogy ennek a kapcsolatnak a lényege, a nélkülözi? Milyen pecsétet és zászlókat fognak hasz­ ’külön m agyar’ és ’külön osztrák államiság paritásos nálni a közös szervek? Hogyan egyeztethető össze a dualizmusa’ a maga tisztaságában bejusson az oszt­ magyar alkotmányos hagyományokkal az, hogy az rákok és más idegen nemzetek köztudatába, illetőleg 1915. október 11-én kibocsátott hadiparancs minisz­ az ottani müveit közvéleménybe, első vonalban sze­ teri ellenjegyzést nem tartalmaz? Biztosítva van-e a repelt annak a kapcsolatnak helytelen szimbolizálása magyar honvédség zászlójának és a magyar népfelke­ az eddig használatos címerrel és lobogóval.” 16 Kmety lők jelvényének az érvényesülése akkor, ha az illető Károly szerint az „összbirodalmat” jelző korábbi cí­ személyek a közös hadsereggel együtt, egy csapatba mer és lobogó használata ilyen következményekkel vannak beosztva?21 A miniszterelnök válaszát meg­ járt. Alkalmazása súrlódásokat és nemzetközi szin­ előzően maga a képviselő is kifejtette véleményét. ten félreértéseket eredményezett a két ország között, Az alkotmányos hagyományok miatt felvetődik a mert nem fejezte ki az állami önállóságot. kérdés, hogy a törvényhozást vagy a királyt illette-e Széli Kálmán miniszterelnök 1902-ben azt nyilat­ meg a címerrendezés? 1848-ig ez a király jogköre kozta, hogy a címer és a zászló nem felel meg a köz­ volt. Ezt követően azonban törvényben (1848:21. te.) jogi viszonyok valósághű megjelenítésének. Ezért 90

Jog történetiszemleV_/

A kézirat báró Buriánhoz szólt, mint „Házam mi­ rendelkeztek róla. A kiegyezés után erről a törvényniszteréhez” és külügyminiszterhez. Ez újabb közjo­ hozás nem rendelkezett. Polónyi szerint nem is kel­ gi problémát vetett fel. A miniszternek nem volt joga lett, mert a törvényhozás úgy gondolta, hogy a közös rendelkezni a nemzeti címer felett és ellenjegyezési ügyeknek nem kell címer. „A czimer az ország czimejogot gyakorolni. Kérdés, hogy a magyar közjogban re és nem az ügyek czimere.”22 Tudva nem foglakoz­ egyáltalán ismeretes-e a „Házam minisztere” (Minis­ tak a kérdéssel, és ahol szükségesnek vélték, ott az ter meines Hauses) titulus adott törvényben rendel­ és mikor állapították meg keztek róla (pl. 1867:16. alkotmányjogi felelőssé­ te. a kereskedelmi hajók gét? A magyar törvények zászlójáról).23 nem ismerték. A HausAz elintézés módja sem gesetz hozta létre ezt a felt meg a magyar közjogi címet, és kimondta, hogy hagyományoknak. A vitát a miniszter nem vonható az váltotta ki, hogy lehet-e felelősségre. Polónyi sze­ egy ilyen kérdést királyi rint a „házi statútumok” kéziratban, kormányren­ a magyar alkotmányos deletben vagy egyáltalán életben hallgatagon elis­ a törvényhozás megkerü­ mertek ugyan, de nem te­ lésével szabályozni? Poló­ kinthetők törvénynek.28 A nyi szerint néhány állam­ Hausgesetz ide vonatkozó férfi úgy fogta fel a kézirat rendelkezése a császári jelentőségét, hogy az az házról (das Kaiserhaus) 1848:21. te. végrehajtási és nem a királyi házról rendelete. Szerinte ebben beszél. Megállapítja ha­ az esetben erről nem be­ táskörét, de nem mondja szélhetünk, mert itt egy meg, hogy joga van-e az közös címer megalkotásá­ ország címere felett ren­ ról van szó. A végrehajtó delkezni. A külügymi­ hatalom új kinyilatkozásá­ niszter hatáskörét pedig ról beszélhetünk, a közös az 1867:12. te. határozta miniszter által ellenjegy­ A Magyar Királyság középeimére meg, ahol szintén nem ta­ zett, királyi kézirattal való (Budapesti Közlöny, 1915. nov. 6.) lálunk olyan rendelkezést, törvényhozási aktusról. amely a címer magállapítására vonatkozna.29 Ábra„Mert maga tény, hogy egy állam czimere más ál­ hám Dezső teljesen egyetértett Polónyi felszólalá­ laméval közösen applikálható legyen, ha csak a tör­ sával, és szerinte sem lehet 1848 óta ilyen jelentős vényhozás erre külön meghatalmazást a végrehajtó kérdésben „ezézarisztikusan” intézkedni.30 hatalomnak nem adott, csakis törvényhozási úton s Azzal, hogy a minisztérium a címerleírásnál rende­ annak erejével rendelhető el.”24 letében kijelentette, hogy ezt a rendeletet a törvényA képviselő arra a következtetésre jutott, hogy hozás további intézkedésének fenntartásával bocsátja a címerrendezést csak törvényhozási úton lehetett ki, elismerte, hogy a címerrendezés kérdésében tör­ volna megoldani. Az 1883:18. te. indokolása is ezt vényhozás útján kell intézkedni.31 tartalmazta. Ez azonban csak a magánosokra vonat­ A miniszterelnök válaszában csak nagyon röviden kozott.25 A logikai érvelést tovább folytatva azt a tért ki az egyes kérdésekre. Szerinte csak így lehetett megállapítást tette, hogy ha a magánosok esetében a közjogi viszonyoknak megfelelően ábrázolni a két is megkívánják a törvényhozást, akkor az országos ország viszonyát. Külön kitért Dalmácia és Bosznia ügyekben is ezt kell tenni. Kmety nem értett ezzel címerábrázolására és a pajzstartók megjelenítésére.32 egyet, „mert ebben a címerhasználatban egyrészt az Alapvető probléma bontakozott ki a monarchia 1848. évi XXI. törvénycikknek, másrészt pedig az szó értelme és jelentéstartalma körül is. A véderőtör1867. évi kiegyezési törvénynek csak foganatosítá­ vény csak területi vonatkozásban említette (1912:30. sát” látja.26 E két törvény rendelkezéseire hivatkozva te.). Azt azonban meg kell jegyezni, hogy van a szó­ nem tartotta szükségesnek a törvényi szabályozást. nak egy területi értelmén túlmutató közjogi jelentése Azonban nem utasította el annak a lehetőségét, hogy is. Ebben az esetben azt jelenti, hogy Ausztriának és a címerhasználatot és leírást törvénybe iktassák. A Magyarországnak egy monarchája, uralkodója van, király joga nem zárta ki, hogy a címerrendezés tör­ amely így nem uralmi formát jelöl, hanem csak az vénybe legyen foglalva, amely elősegíthetné, hogy uralkodó személyazonosságát. Barabási Kun József közjogilag „kifogástalan elnevezésekkel jelöltessék; szerint ezt „a közjogilag egyedül helyes értelmezést mert a törvénybe, a királyi leiratba és címerleirásokaz uj közös cimer leírása, mely szerint ez az ’elvá­ ba becsúszott kifogásolható elnevezések felvehetők laszthatatlanul monarchiaként egyesült két államnak: nem lennének.”27

Jog Ausztriának és Magyarországnak, külön-külön zárt egészét alkotó’ címerét állítja egymás mellé és köti össze az uralkodóháznak genealógiai címerével.”33 A Ströhl által tervezett középcímer „különösen a magyar stíl szempontjából nem felel meg a követel­ ményeknek.”34 Csánki Dezső azt mondta, hogy na­ gyon csúcsíves formájú, amelynek következtében egy kicsit megnyúlt a magyar szent korona. Ez azért történt, hogy alkalmazkodjon a hosszabb osztrák csá­ szári koronához.35 A különbséget a két korona között a jellegükből adódó eltérések adták. A II. Rudolf-féle, a későbbi osztrák császári korona jellegzetesen hosszúkás, sü­ veg alakú, míg a Szent István-korona inkább kerek, bizánci stílusú volt. Az ebből adódó eltérések külső­ leg esetleg diszparitást tükröztek, de semmiképpen nem eredményeztek változást a közjogi helyzeten. Ebből csak a két hatalom eltérő, történelmi különbö­ zőségeit lehet kiolvasni. A heraldikai ábrázolásban tehát ez nem jelentett alárendeltségi viszonyt a ma­ gyar államra nézve. Az uralkodói jelképek egyenjogúan szimbolizálták a császári és a királyi apostoli hatalmat. Mindkét esetben az adott ország szuvereni­ tása is megmutatkozott.36 A királyi ház címerének középen történő elhelye­ zése megfelelő volt, mert az kifejezte az uralkodó személyének azonosságát. Hasonló ábrázolásra már korábban is volt példa, amikor a királyi család címe­ re beleilleszkedett az államcímerbe (pl. az Anjouk lilioma, Corvin Mátyás hollója vagy a Habsburgok szívpajzsa 1874-ben). Ez nem jelentett mást ebben az ábrázolásban, mint az uralkodó család azonosságát „a ’personális uniót’, a pragmatika szankcióban meg­ állapított együttbirtoklást.”37 Erre utalt a címer alatti szalagon lévő latin szöveg. Az egymás mellé helyezett címerábrázolásról nem lehet azt mondani, hogy így egy egységes állam jött volna létre. Nem lehet még „egységes címerről” sem beszélni, mert abban a két állam címerei szerepelnek. Helytelen lenne azt kijelenteni, hogy e címerrel a mo­ narchia kapott volna új címert, mert ez csak a közös szervekre vonatkozott. A monarchia itt közjogi érte­ lemben csak a Pragmatica Sanctióból eredő, és a két állam között fennálló kapcsolatot jelentette, ponto­ sabban azok együttbirtoklását. Kmety lehetetlennek tartotta a monarchia állami címerrel való felruházá­ sát, mert az csak akkor lett volna lehetséges, ha a két állam egybeolvadt volna. A két címer egymás mellé helyezése pontosan azt szimbolizálta, hogy a két ország nem jelentett egy harmadik, magasabb rangú államot. Mindkét ország - a közös ügyeket leszámítva - teljes önállósággal és szuverenitással rendelkezett, hiszen „sem a prag­ matica sanctio, sem a 67-iki törvény nem teremtett semmiféle államjogi egységet a két állam között.”38 Ez a címer nem utalt arra, hogy bármiféle államjo­ gi egység jött volna létre a két állam között, hiszen azokat csak az uralkodóház címere kötötte össze.39 E logikai értelmezés alapján Ausztriának és Magyar­ 92

országnak nem volt egyesített címere, csak egymás mellé helyezett címerei, hiszen minden címerpajzs önálló egészet alkot közjogi értelemben. Ezen még az a korábban már említett tény sem változtat, hogy a két ország címerét a Habsburgok genealógiai cí­ mere kötötte össze. Túri szerint ezt a címert a közös intézmények használatára rendelték, amely „ha nem is címere egy államjogilag egységes monarchiának, de kétségkívül utal a monarchia létezésére” .40 A két állam közötti kapcsolat alapja a közös uralkodó volt. Szerinte ez a címer nem fejezett ki mást, amikor a monarchia létezésére utalt, mint egy olyan kapcsola­ tot a két ország között, amely dualisztikus, paritásos alapon nyugodott. Ezt a Habsburg-ház címere sem változtatta meg, „sőt a rajz, hogy az uralkodó cimere egyforma magasságban nyugszik a két állam címe­ rén, ezt eléggé szimbolizálja.”41 Ezért azt mondhat­ juk, hogy a címerpajzsok elhelyezése közjogi szem­ pontból helyes volt. Egyet lehet érteni Illés József azon véleményével, miszerint ez a heraldikai ábrázolás nem jelentette a két ország összeolvadását vagy önállóságuk megszű­ nését. Szerinte „egy címerpajzs egy jogi egység. Ez az individualitás, ez a jogi egység nem szűnik meg ha a czímerpajzsok egymás mellé állítva összefüggésbe kerülnek.”42 Mert másképp kellett volna ábrázolni azt az államjogi kapcsolatot, ami bekebelezéssel jön lét­ re. Ebben az esetben az annektált állam címere bele­ került volna a területet megszerző ország címerébe. Hasonlóképpen vélekedett Barabási Kun is, aki szerint az „olyan államkapcsolat, melynek saját kü­ lön alkotmánya, külön törvényhozó szerve és külön törvényhozó hatalma nincs: az ilyen politikai alaku­ lat valóban csak egynémely politizáló jogász fantázi­ ájában élhet mint a hozzátartozó államok felett álló külön, harmadik állam.”43 Megoszlott a vélemény a címerek alatt elhelye­ zett szalagról és az azon szereplő „indivisibiliter ac inseparabiliter” jelmondatról (devise).44 Ennek jelentése az volt, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok feletti uralom feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul a Habsburg uralkodót illette a törvényben meghatározott öröklési rend szerint. Ez a szóösszetétel nem egyéni jellegű, nem egy uralkodó családhoz kapcsolódott, hanem alkotmányos jelentő­ ségű törvényből vett részlet. A szöveg nem változtatott a két ország kapcsola­ tán, mert a heraldika szabályai szerint a címereken kívül elhelyezkedő jelmondat „külső dísz” . A két ál­ lam címere fölött lévő genealógiai ábrázolással kell kapcsolatba hozni e szavakat. „A devise nem jelent mást, mint a genealógiai czímer által jelzett uralko­ dóház uralma alatt álló államok oszthatatlan és elvá­ laszthatatlan együttes birtoklását.”45 Túri Béla szerint az sem jelentett különösebb problémát, ha a latin szavak értelmét pontosan meg­ vizsgáljuk. Ugyanis szerinte a címerpajzson kívül ta­ lálható szalag inkább díszítő jelleggel bírt, de semmi esetre sem tulajdonítható neki akkora jelentőség a he­

raldika nyelvén, hogy az teljesen más értelmet adjon a címernek a fentebb vázoltaknál. Azt azonban meg­ jegyezte, hogy e kifejezés félreértelmezésre adhat okot, és közjogilag sem tartja a legprecízebbnek.46 Mivel az új címert a közös intézmények használatára rendelték, „nincs is helyén a két államnak ’felosztha­ tatlanul és elválaszthatatlanul’ együttes birtoklására való utalás, mert az 1867-iki törvényben is többször ismételt ’indivisibiliter ac inseparabiliter’ szavak csak a két államnak ’feloszthatatlanul és elválasztha­ tatlanul’ való együttes birtoklására vonatkoznak, nem azon közös intézmények jellegét vagy stabilitását je l­ zik, melyeket az 1867-iki törvény teremtett.”47 A közös intézményeknél a paritásos dualizmusnak kellett érvényesülnie, amelyre a fentebb említett sza­ vak nem vonatkoztak. Az 1867-es kiegyezés intéz­ ményes kapcsolatot hozott létre a két ország között, amely az előbb említett elven nyugodott. „Azt pedig bizonyára a rajzolók sem gondolták, mert túlságosan erőszakolt felfogás lett volna, hogy az indivisibiliter ac inseparabiliter szavak átvitten arra vonatkoznak, hogy minden közös intézménynél, illetve a közös szervek minden funkciójánál a két feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul birtoklandó államok külön aka­ rata esik egybe és fejeződik ki.”48 Bematzik arra hivatkozott, hogy ezeket a szava­ kat a törvény szövegéből kiemelve helytelenül lehet értelmezni, mivel szerinte az elválás jogi lehetősége megvan, mert ,jogilag ez az unió nem elválasztha­ tatlan, mert hiszen a magyar pragmatica sanctio (a királyi hitlevél 4. pontja szerint is) a Habsburg-ház trónöröklési jogát a magyar szent korona országaiban kifejezetten csak az I. Lipót leszármazóira korlátoz­ ta.”49 Ezek alapján az összekötő jelmondatnak szerin­ te helyesebben a következőképpen kellene szólnia: „Inseparabiliter usque ad exitum sexus Leopoldini.” Barabási szerint ez az elméleti fejtegetés csak merő szörszálhasogatás, ,jó l felfújt szappanbuborék”.50 A két ország címerének pusztán egymás mellé he­ lyezése nem fejezte volna ki a két állam közjogi vi­ szonyát. Nem lehetne tudni azt, hogy a két országnak közös uralkodója van. Az is egyfajta megoldás lehe­ tett volna, hogy mindkét ország címerébe felveszik az uralkodóház szívpajzsát. Ez ugyan kifejezte volna az uralkodó személyének az azonosságát, de nem utalt volna egyéb kapcsolatra a két ország között. Egyet kell érteni Illés József azon véleményével, hogy ez nem felelt volna meg a Pragmatica Sanctio rendel­ kezéseinek sem, nem is beszélve az 1867:12. te.-ben lefektetett intézményes kapcsolatnak.51 Éppen a közös ügyek végett az sem lett volna meg­ felelő megoldás, hogy egy pajzsban ábrázolják a két or­ szág címerét. Nem lehetett tehát „cimeresztétikai szem­ pontoknak alárendelni azt a mindenek felett álló közjogi követelményt, hogy minden félreértést kizáró heraldikailag hü kifejezést nyerjen az a tény, hogy itt semmiféle közös államiság által nem csorbított két állami szuvere­ nitás, két szuverén állam egyesülése van jelen. Csak két állam és nem egy harmadik, egy összállam is.”52

Ausztriának ezt megelőzően nem volt a magyar államhoz hasonló állami címere. Ennek megalkotá­ sa nem volt egyszerű feladat, mert kérdésként merült fel, hogy mely címerek kerüljenek bele az új osztrák állami címerbe. A végeredmény azt lett, hogy az oszt­ rák középcímerbe valamennyi, az osztrák császárság­ hoz tartozó terület címerét felvették.53 A királyi leirat egymás mellé helyezett heraldikai ábrázolásról be­ szélt, amely Ausztria számára címert állapított meg. Az uralkodó ezt egy tollvonással intézte el.54 Az osztrák címer megalkotásánál problémát je ­ lentett a császári méltóságot jelképező kétfejü sas elhelyezése.55 Nem maradhatott a korábbi ábrázolás szerint, amikor is ez a jelkép mint címerhordozó sze­ repelt. A mellén és a szárnyán viselte a címereket, ahogy ez a korábbi közös címereken látható. Ezért a kétfejű sasnak be kellett olvadnia Ausztria állami címerébe. „Ekként e czímemek jellege adva volt: a kétfejü sast tartalmazó pajzs hátsó- vagy alappajzsúl (Rückenschild) fog szolgálni Ausztria ország- vagy tartományi illető czímereinek.”56 Az ilyen formában megállapított címer tisztán az osztrák császárságot jelképezte, amelynek következtében került a tetejére a császári korona.57 Szintén problémaként merült fel Dalmácia kérdé­ se. Pontosabban az, hogy jogilag Magyarországhoz vagy pedig Ausztriához tartozik. E kérdést az ideig­ lenes közjogi viszonyok miatt úgy rendezték, hogy az ország címerét mindkét állam címerpajzsán fel­ tüntették.58 Szükséges volt ez az 1868:30. te. 66. §ának rendelkezése miatt, amely Dalmáciát Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok területéhez tartozónak tekintette. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy azért került bele az osztrák címerbe, mert 1814 óta Auszt­ riához volt csatolva. Az osztrák kiegyezési törvény­ iben, a birodalmi képviseletről szóló jogszabályban is mint osztrák tartomány szerepelt, amely képvise­ lettel rendelkezett az osztrák birodalmi tanácsban. Azért került bele a jogfenntartás az 1868:30. tc.-be, mert Magyarország soha nem mondott le Dalmáciá­ ról. Nem döntötték el véglegesen a sorsát, amit az is alátámaszt, hogy az előbb említett törvényt ugyanaz az uralkodó szentesítette, mint az 1867. évi osztrák törvényeket. „Dalmáciának közjogi hovatartozása te­ hát véglegesen eldöntve nincs, ép oly kevéssé, mint Bosznia és Hercegovináé. Dalmácia - habár egészen más okból - szintén az ideiglenesség jogi állapotá­ ban van a monarchia két államával szemben és marad mindaddig, míg hovatartozásának kérdése végérvé­ nyesen el nem dűl”.59 Nem volt elhanyagolható kérdés a bosnyák címer elhelyezése sem, amelyre megoldásként ugyanazt találták ki, mint a dalmát címerrel kapcsolatban. E rendelkezés azonban provizórikus volt, hiszen csak addig maradt érvényben, míg e tartomány sorsa közjogilag végleges rendezést nem nyert. A magyar címerbe azért vették fel, mert „egyenesen közjogi követelmény, exequálása azon magyar közjogi ál­ láspontnak, hogy a törvény (kir. hitlevél) és történeti

jog címén, sőt a pragmatika szankció alapgondolata szerint is, az annektált tartományok szent István ko­ ronájához tartoznak.”60 A király azzal, hogy a nagycímerből a középcímer­ be helyezte át a bosnyák címert, jól tükrözte azt a köz­ jogi állapotot, amely létrejött az annexióval.61 Kmety nem tartotta volna helyesnek azt sem, ha mindkét állam címeréből kihagyták volna az annektált terü­ let állami jelképét, vagy esetleg egy olyan heraldikai ábrázolást hoznak létre, amely ezt a címert a közös szerveknél használandó egyéb címerekkel együtt szerepeltette volna. „Nem pedig azért, mert amint nem ’közös’, nem osztrák és magyar terület Bosznia, ép oly kevéssé külön államiságú, a két államon kívül álló terület, tehát nem külön harmadik állam a kir. család uralma alatt (trializmus).”62 A címerrendezés újabb közjogi problémát vetett fel, amely az 1868:30. te. 62. §-át érintette, amelyet az 1916:15. te. a következőkkel egészített ki. A közös intézmények használatára rendelt kis címer Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok címerének csak azt a részét tartalmazta, amely ezüsttel és vörössel volt sakkolva. Ez egységesen fejezte ki az előbb említett országokat.63 Ezt a középcímer esetében nem kellett szabályozni, mert ott ezek az országok külön kaptak helyet. Az ideiglenes állapot bemutatására nem talál­ tak más megoldást, minthogy mindkét ország címe­ rébe felvegyék a két állam jelképét.64 Erdély címerének elhelyezése is vitát váltott ki. Polónyi szerint a nagycímerben csak mint emlék­ címer szerepelhetne, mert már régen nem kapcsolt rész. Erdély az 1848:7. te. értelmében Magyarország­ gal egységes országot alkot.65 Nem lehetett elvárni a címerfestöktől, hogy a he­ raldikai ábrázolásban kifejezzék a közös ügyeket (a külügyet, a hadügyet és az ezekre vonatkozó pénz­ ügyet). Voltak olyan közjogászok (pl. Edmund Bernatzik), akik emiatt tisztán perszonális uniót olvas­ tak ki a középcímerből, hiányolva a reálunió meg­ jelenítését. Barabási Kun József teljesen elfogadható módon nem értett egyet ezzel a nézettel, mert ettől részletesebb címerábrázolást már nem lehetett volna megvalósítani. Nem lett volna célszerű feltüntetni a közös ügyeket a címerben. A paritásos viszonyt ez a megoldás is megfelelően ábrázolta. Kérdés, hogy lehetséges lett volna-e? Erre a kérdésre Barabási Kun a következő szavakkal válaszolt. „Feltéve, hogy heraldikai-technikai szempontból lehetséges, nem kellett-e jogosan attól tartani, hogy a túlhajtott rész­ letezés a heraldikai ábrázolásban elhomályosítja az osztrák-m agyar viszony két leglényegesebb jegyét: a paritásos dualizmust és azt, hogy ez a monarchikus unió a fejedelem fizikai személyazonossága ellenére nem csorbítja a két állam szuverenitását?”66 Természetesen a címer megváltoztatásának egyenes következménye volt a magyar állami pecsét átalakítá­ sa is. A legfelsőbb királyi kézirat szerint a pecséten az új, egyesített magyar címer szerepelt a pajzstartó an­ gyalokkal, amely körül a következő felirat szerepelt:

„Első Ferencz József Isten Kegyelméből Ausztriai Császár, Csehország Királya sat. és Magyarország Apostoli Királya.”67 Nagyon jelentős változás volt ez, hiszen számos közjogi területet érintett. Nem szabad megfeledkeznünk a hadizászlók cí­ merrendezéséről sem, mert 1915-ben bocsátotta ki az uralkodó a hadsereggel és a haditengerészettel kapcsolatos zászlórendezésre vonatkozó leiratát. Tette ezt azért, hogy a zászló megfelelő jelképe le­ gyen annak a közjogi kapcsolatnak, amely a két or­ szág között fennállt.68 Ennek értelmében a hadsereg zászlaja és vezérzászlója egyik oldalán Ausztria és Magyarország egymás mellé helyezett címere szere­ pelt, amelyet az uralkodóház címere és a Pragmatica Sanctio már fentebb említett jelmondata kötött össze. A másik oldal „közepére Névjelvényem, sarkaiba pe­ dig váltakozva az osztrák császári korona és a ma­ gyar szent korona” került.69 A zászló alapszíne fehér volt, amelynek szélein váltakozva fekete-sárga és vörös-fehér-zöld lángívek helyezkedtek el.70 A színek tekintetében hasonlóképpen nézett ki a tengerészeti lobogó is, amelyen helyet kapott az Ausztriai Ház és az ősi magyar címer. A hadi- és hajóhadparancs a közös hadsereg szá­ mára állapított meg zászlót, amelynek két oldalán a fentebb már említett és közjogi szempontból nem kifogásolható egymás mellé helyezett címer találha­ tó.71 Ezt hangsúlyozta Kmety Károly is, aki szerint ez a címerhasználat „megfelelő és találó a valóságo­ san közös jellegű szervek és intézményekre nézve, amelyeknél igazán együttesen (közösen) fennforog a császári és királyi, az osztrák és magyar közjogi jel­ leg, de nem igazán hű kifejezője a magyar katonaság csapatai közjogi természetének.”72 E leirat tehát különböző zászlót rendelt a száraz­ földi és a tengeri hadsereg számára, amely közjogi értelmet nyert. Az uralkodó a tengeri flottákat a csa­ ládhoz közvetlenül kötődőbbnek vélte, mint a száraz­ földi csapatokat. A magyar közjog azonban ezt nem nagyon vette figyelembe. „Törvényeink értelmében a mi haditengerészetünk ép úgy osztrák és magyar, ép oly értelemben császári és királyi és közös haderő, mikép a szárazföldi hadsereg.”73 A kiegyezési törvény a vezérlet, vezénylet és a bel­ szervezet kialakításának a jogát a haditengerészetre is értette. Az „egész és összes” hadsereg pedig a ten­ geri flottát is jelentette, amely szintén magyar és oszt­ rák hadtestekből állt. „Ezek szerint a szárazföldi és tengerészeti közös hadseregek teljesen egy és azonos közjogi természete nem igen vonható kétségbe és így az egy és azonos címer- és zászlóhasználat egészen indikálva volna. Egyéb szempontoknak a legfonto­ sabb közjogi szempont fölé emelését jelenti az, ha a haditengerészet címere és színei a hadseregétől oly lényegesen eltéröleg állapítanak meg.”74 Kmety a leirat alapján az egész hadsereget közös­ nek, császárinak és királyinak egyaránt vélte. Szerin­ te csak így lehet elfogadni azt, hogy a magyar csapa­ tok zászlója egy olyan lobogó lett, amely az osztrák

császárság és a magyar királyság színeit felváltva tar­ talmazza. Szerinte igazán megfelelő közjogi szabá­ lyozás az lett volna, hogy a magyar csapatok zászlója a magyar nemzeti színt és a magyar korona egyesített címerét viseli. Ezt kellett volna alkalmazni az osztrák csapatok tekintetében is. Csak a szorosan vett közös katonai hatóságok és szervek címer- és zászlóhasz­ nálata tekintetében lehetett volna elfogadni a fentebb elmondott szabályozást, ahogy az megtörtént a közös szerveknél. A hadsereg mindkét része azonos megítélés alá esett közjogi szempontból. „Törvény és jog szerint a ma élő magyar állam élő címere és lobogója az, ami a közös hatóságoknál és a hadizászlón is mint a magyar állam címere és nemzeti színe szerepel.”75 A paritásos dualizmus érvényesült a zászlón elhelyezett címerek révén.76 A parancs továbbá azt is tartalmazta, hogy a régi zászlók az ezredeknél maradnak, és azokat csak szükség esetén fogják kipótolni az új címeres lobo­ góval. Meghatározta az uralkodó, hogy egy erre kije­ lölt napon kell felvonni az új zászlót. „Legyenek ezek a rendelkezések a legtávolabbi időkig élő tanujelei a monarchia összes népei áldozatkészen, örömest együttműködő erejének, a mely olyan nemesen nyi­ latkozik meg Hadseregemnek és Hajórajomnak a je ­ len háborúban véghezvitt győzelmes hőstetteiben.”77 Ábrahám Dezső szerint ez a megoldás nem jó, mert akkor „a czimer- és zászlókérdés megvalósításánál közjogi és czimertudósokon kívül még jó lett volna teksztitudósokat is bevonni az értekezletbe.”78 A mi­ niszterelnök azzal indokolta ezt a rendelkezést, hogy tiszteletben akarták tartani a katonák érzelmeit. Az új zászlókat leginkább a vezér- és jelzőzászlók esetében akarták alkalmazni.79 Természetesen a leirat végrehajtásával a hadügy­ minisztert és a haditengerészet parancsnokát bízta

meg. Ez a rendelkezés nem érintette a kereskedelmi hajókra megállapított zászlóhasználatot.80 A korábban használatos címert átmenetileg érvény­ ben hagyták a következő szerveknél. A hadihajók te­ kintetében egészen az első világháború befejezését követő két évig. Az állami vállalatoknál, a hatósági és az iskolaépületeknél, a címtáblákon, a felszerelési tárgyakon, a pecséteken, a bélyegzőkön, a nyomtat­ ványokon, a magyar királyi posta és takarékpénztár értékcikkein stb. a háború befejezésétől számított há­ rom évig. Ezzel szemben a magánintézmények számára öt éves türelmi időt állapítottak meg. A határidőket azonban indokolt esetben a miniszterelnök meghoszszabbíthatta. A bankjegyekkel, az értékpapírokkal és a takarékbetétkönyvekkel kapcsolatos címerhasználati ren­ delkezéseket külön jogszabályok állapították meg, csakúgy, mint a fegyveres erőkre és a csendörségre vonatkozó heraldikai intézkedéseket.81 A középcímer heraldikai ábrázolásával kapcsolat­ ban felmerülő érvek és ellenérvek felsorakoztatása mellett azt kell mondanunk, hogy a közös szervek használatára rendelt középcímer megpróbálta kife­ jezi azt a közjogi viszonyt, amely 1867-ben létrejött Ausztria és Magyarország között. A paritásos dua­ lizmus megjelenítésére törekedtek a "címer megalko­ tásánál, amely hozzájárult ahhoz, hogy érzékeltesse Magyarországnak az Osztrák-M agyar Monarchiában elfoglalt helyét. Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy néhányan (pl. Csánki Dezső, Kmety Károly) úgy vélték, hogy további pontosításra vár a címer­ ábrázolás, mert „a jogi és a tényleges helyzet teljes harmóniáját, a szimbolizálás teljes közjogszerüségét még nem” érte el.82 Erre azonban a háború után már nem kerülhetett sor.

J egyzetek___________________________________ 1 Illé s J ó z se f: A közös intézményeink használatára rendelt czímerek jo g i jelentőssége (Turul, 1917, 17. p.) 2 A z 1874. é v i le g fe lső b b e lh a tá ro z á s ró l: N a g y E m ő : Magyarországközjoga (Államjog) (B u d a p e s t, 1891, 74. p .); K m e ty K áro ly : A m agyar közjog tankönyve (B u d a p e s t, 1911. 2 5 4 . p .); F a lu h e ly i F e re n c : Magyarország közjoga (B u d a p e s t. 1926, I . k ö te t, 9 5 . p.) 3 C s á n k i D e z ső : Az új m agyar úgynevezett közös címerről (Száza­ dok, L ., 1916. 20. p .). B a ra b á s i K u n J ó z s e f sz e rin t is a z 1 8 6 7 -b en lé tre jö tt p a ritá s o s d u a liz m u s t k e lle tt m e g v a ló s íta n i a z o rs z á g j e l ­ k é p e ib e n (B a ra b á s i K u n J ó z se f: Bernatzik tanár és az új cimerrendezés. M agvar Figyelő, V II., 1917, 2. k ö te t, 9. p .); F a lu h e ly i: i. m ., 9 6 . p. 4 T ú ri B é la : A címer- és a zászlókérdés a közös intézményeknél (Katolikus Szemle, 2 9 ., 1 915, X . fü zet, 1004. p .) 5 Az új m agyar és a közös intézmények használatára rendelt új czimerek (A B u d a p e sti K ö z lö n y 1915. é v i o k tó b e r h ó 12-íki és n o v e m b e r h ó 6 -ik i, v a la m in t 1916. é v i m á rc z iu s h ó 10-iki s z á ­ m áb a n m e g je le n t le g fe lső k é z ira to k , m in isz te ri re n d e le te k és tö rv é n y e k sz ö v e g e ) (T u ru l, 3 5 ., 1917, 1. p .). A c ím e rh a s z n á la to t a m in isz te re ln ö k , g r ó f T is z a Istv á n á lta l k ib o c s á to tt re n d e le te k s z a b á ly o z tá k . A 3 9 6 9 /1 9 1 5 . M .E . sz. r e n d e le t a c ím e r le írá sá t é s a c ím e rra jz o k a t te tte k ö z z é , a z 3 9 7 0 /1 9 1 5 . M .E . sz . r e n d e le t p e d ig a z á lla m i k ö z é p - é s k isc ím e r, v a la m in t a z á lla m i p e c s é t b e m u ­ ta tá s á t ta rta lm a z ta . A z 1915. é v i c ím e rre n d e z é s rő l te s z e m líté st:

F e is z t G y ö rg y : R övid m agyar cimertan és pecséttan (B u d a p e s t, 1986, 6 5. p.). 6 K m e ty K á ro ly : Nemzeti szim bólum aink térfoglalása (M agyar Kultúra, III., 1915. 2 1. sz á m , 3 5 3 . p.) 7 A k é t k o ro n a a z o n b a n n e m e g y e n lő m a g a s s á g ú , a m e ly n e m j e ­ le n t a k ét o rs z á g k ö z ö tti a lá - é s fö lé re n d e lts é g i v is z o n y t, te h á t k ö z jo g i s z e m p o n tb ó l n in c s m e g h a tá ro z ó je le n té s e . Ö n m a g á b a n m in d k é t k o ro n a a z á lla m i fő h a ta lm a t je lk é p e z i (C sá n k i D ezső : i. m ., 2 4 . p .). * C s á n k i D e z s ő : i. m ., 2 4 - 2 6 . p. P o ló n y i G é z a sz e rin t a z a ra n y ­ g y a p ja s re n d n y a k lá n c á n a k se m m i h e ly e sin c s a m a g y a r c ím e r­ b en , m e rt a z sp a n y o l e re d e tű é s e g y e d ü l a z o sz trá k o k h o z k a p ­ c s o ló d ik . A z 1910. é v i ju n iu s h ó 2 1 -é ré h ird e te tt o rsz á g g y ű lé s k é p v is e lő h á z á n a k n a p ló ja . 2 7 . k ö t. (to v á b b ia k b a n : K N ) B u d a ­ p est. 1916. 2 9 0 . o. , Illé s J ó z se f: i. m ., 14. p. 10 E z S z e n t G e rg iu s z lá n d z s á já t á b rá z o lja . 11 B o s z n ia c ím e re n ó v u m a k o rá b b i c im e rra jh o z k é p e st. H e ra ld ik a ila g p o n to s a b b a n á b rá z o ltá k S z la v ó n ia , E rd é ly é s F iu m e c ím e ­ re it (Illé s Jó z se f: i. m ., 16. p .) 12 F iu m e c ím e rre n d e z é s é rö l lásd : N a g y E rn ő : i. m ., 7 0 - 7 1 . p. 13 Illé s Jó z se f: i. m ., 16. p. 14 A z új magyar..., 1 -4 . p.; C s á n k i D e z ső : i .m ., 2 2 - 2 6 . p. A c ím e r le írá sa : B e rté n y i Iv án : Kis m agyar cimertan (B u d a p e s t, 1983,

95

Jog tiriéntfi snmlt

8 4 - 8 5 . p .); B e rté n y i Iv án : Új m agyar cimertan (B u d a p e s t, 1993, 8 0 - 8 1 . p .); F a lu h e ly i: i. m „ 9 6 . p. 15 T ú ri B é la : i. m ., 1005. p. H a s o n ló v é le m é n y e n v o lt K m e ty is: K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 4 . p. 16 K m ety K á ro ly : i. m ., 3 5 3 . p. E z é rt ta rto tta fo n to sn a k a m e g ­ fe le lő s z im b ó lu m o k a lk a lm a z á s á t K m ety . O ly a n lé n y e g e s k ü ­ lö n b sé g e k n e k ta rto tta , a m e ly e k n e m ü re s fo rm a s á g o k e g y á lla m é le té b e n , h a n e m a m e ly e k n e k ig en fo n to s k ö z jo g i je le n tő s s é g ü k van . 17 K m ety K áro ly : i. m ., 3 5 4 . p. 18 T ú ri is h a n g s ú ly o z z a , h o g y e z a fe lfo g á s ig e n e lte r je d t v o lt az o sz trá k k ö z jo g i fe lfo g á s b a n (T ú ri B é la : i. m ., 1009. p .). V ö .: K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 4 . p . B a ra b á s i K u n J ó z s e f is k ie m e li e z t a p ro b lé m á t, h isz e n s z e rin te „ e z a c im e rre n d c z é s v a ló s á g g a l sz e m lé lte tő o k ta tá s t n y ú jt a c e n tra lis ta o s z trá k k ö z jo g á s z o k n a k .” (B a ra b á s i K u n J ó z se f: i. m ., 11. p .). H o rv á th J á n o s p o n to s a n k ö ­ zö lte a m e g á lla p íto tt c ím e r le írá sá t (H o rv á th J á n o s: A m agyar ki­ rályság közjoga. B u d a p e st, 1894, 116. p .). L á sd m ég : F e rd in a n d y G e jz a : Magyarország közjoga (Alkotmányjog). (B u d a p e s t, 1902, 191. p .) 19 K m ety K áro ly : i. m ., 3 5 4 . p. 20 T o m c sá n y i M ó ric z : Magyarország közjoga (B u d a p e s t, 1932, 132. p .); K iss Istv á n : Magyar közjog. (M agyar államjog). (E g e r, 1 886, 13 6 . p .). U g y a n e z a jo g s z a b á ly ú jra fe lv e te tte a h á ro m sz ín ü p o lg á ri ró z sá t (H o rv á th Já n o s: i. m ., 115. p .). L á sd m ég : F e rd in á n d y G e jz a : i. m ., 19. p. 21 K N . 2 7 7 - 2 7 8 . p . A z 1 8 6 8:61. te. 18. § -a é s az 1 9 1 2 :3 1 . te. 16. § -a a la p já n a z u ra lk o d ó n e v é n e k k e z d ő b e tű iv e l e llá to tt, a z o rs z á g s z ín e it é s c ím e ré t ta rta lm a z ó z á s z ló t k e lle tt a lk a lm a z n i. A n é p f e l­ k e lő k n é l a n e m z e tis z ín ü k a rk ö tő t k e lle tt h o rd a n i az 1 8 6 8 :6 2 . te. 7. § -a a la p já n . 22 K N . 2 7 8 . p. 23 P o ló n y i u ta lt S zéli K á lm á n m in is z te re ln ö k b e s z é d é re (1 9 0 2 ), ak i s z e rin t a c ím e r- é s z á s z ló h a s z n á la t tö rv é n y te le n . E z z e l a v é le ­ m é n n y e l a k é p v is e lő n em é rte tt e g y e t (K N . 2 7 9 . p.). 24 K N . 2 7 9 . p. 23 A m a g á n o s o k c im e rh a s z n á la ta e s e té n N a g y E rn ő k ie m e lte , h o g y a z c s a k m in isz te re ln ö k i e n g e d é lly e l v o lt le h e ts é g e s (N a g y E rn ő : i. m ., 7 6 - 7 7 . p .). U g y a n e rre a jo g s z a b á ly r a h iv a tk o z ik : K iss Istv án : i. m ., 1 3 9 -1 4 0 . p. F e rd in a n d y s z e rin t a m in is z te re ln ö k a b e lü g y m in isz te r, ille tő le g a b án v é le m é n y é n e k m e g h a llg a tá s á t k ö v e tő e n d ö n tö tt (F e rd in a n d y G e jz a : i. m ., 192. p.). 26 K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 6 . p. 27 K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 6 . p. 28 P é ld a k é n t a tró n ö rö k lé s re n d jé t h o z ta fel a k é p v is e lő (K N . 2 8 0 . p .). 29 P o ló n y i sz e rin t m é g k ü lü g y n e k se m te k in th e tő . A b e lü g y e k b e n p e d ig n in c s jo g a in té z k e d n i a k ü lü g y m in is z te rn e k (K N . 2 8 0 . p.). 50 K N . 5 4 0 . p. 31 A z 1895. é v i B án íT y -féle c ím e rre n d c z é s rö l sz ó ló r e n d e le t is e z ­ zel k e z d ő d ik (K N . 2 8 1 . p .). 32 D a lm á c ia e s e té b e n a z 1 8 6 8 :3 0 . te. a la p já n já r ta k c l. F ig y e le m ­ b e v e tté k a z 18 7 4 . é v i k irá ly i le ira to t is a z e lh e ly e z é s m e g o ld á s á ­ n ál. A k ü lö n b ö z ő p a jz s ta rtó k a t n e m v é lte e s z té tik a ila g h e ly e s n e k , d e e z á lta l m é g is k ife je z é s re ju t a k é t o r s z á g ö n á lló á lla m isá g a (K N . 2 9 0 - 2 9 1 . p.). 33 B a ra b á si K u n J ó z se f: i. m ., 2 4. p. 34 C s á n k i D e z ső : i. m ., 2 6 . p. 35 A z t is m e g je g y e z te C s á n k i, h o g y a m a g y a r k ö z é p c im e re n lév ő a n g y a lo k m é ltó s á g te lje s e b b e k é s n e m „ tá n c z le jté s t” v é g e z n e k . T e rm é s z e te s e n e lis m e ri, h o g y h e r a l d i k a i i g a lig h a le h e te tt v o ln a jo b b a n á b rá z o ln i a k ö z ö s ü g y e k k e l b író , két á lla m e g y e n jo g ú s á ­ g á t (C sá n k i D e z ső : i. m ., 2 7. p .). 36 Illé s Jó z se f: i. m ., 15. p. 37 K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 5 . p. E zt e m e li ki T ú ri is, h isz e n s z e ­ rin te is c s a k a z u r a lk o d ó h á z a z o n o s s á g á t je lk é p e z i (T ú ri B é la : i. m ., 1006. p .). 38 T ú ri B é la . i. m ., 1006. p. B a ra b á s i K u n is h a s o n ló v é le m é n y e n v o lt (B a ra b á s i K u n Jó z se f: i. m ., 15. p.). 39 E g y e síte tt c ím e rrő l se m le h e te tt b e s z é ln i, m ert a k irá ly i leirat c s a k a B o s z n ia c ím e ré v e l k ib ő v íte tt m a g y a r c ím e rt n e v e z te a m a ­

g y a r sz e n t k o ro n a o rs z á g a i e g y e s íte tt c ím e ré n e k (T ú ri B é la : i. m ., 1006. p .). “ T ú ri B é la : i. m „ 1 0 0 6 -1 0 0 7 . p. 41 T ú ri B éla: i. m .. 1007. p. E zt az e lg o n d o lá s t tá m a s z tja a lá Illé s is (Illé s Jó z se f: i. m ., 1 4 -1 5 . p.). 42 Illé s Jó z s e f: i. m ., 14. p. 43 B a ra b á s i K u n Jó z se f: i. m ., 2 6. p. A z t a z o n b a n m e g k ell j e ­ g y e z n i, h o g y a k ie g y e z é s rő l s z ó ló o s z trá k tö rv é n y a d e le g á c ió k a t a k ö z ö s ü g y e k te k in te té b e n tö rv é n y h o z ó i h a ta lo m m a l ru h á z ta fel. E lle n b e n a m a g y a r tö rv é n y b e n e z t m á s k é p p sz a b á ly o z tá k , a m e ly h e z a lk a lm a z k o d ta k a tá rs o rs z á g p o litik u s a i. íg y a z o sz trá k jo g s z a b á ly s z o k á s jo g ila g a lk o tm á n y v á lto z á s t (V e rfa s su n g s w a n d lu n g ) sz e n v e d e tt (u o ., 2 5 . p.). 44 17 2 3 :2 . te. 7. §. E s z a v a k é rte lm é rő l e lé g h o s s z a n é rte k e z e tt P o ló n y i G é z a k é p v is e lő is (K N . 2 8 1 - 2 8 6 . p .). 45 Illé s Jó z se f: i. m „ 15. p. 46 S z e rin te a P ra g m a tic a S a n c tio , a m e ly b ő l e s z a v a k s z á rm a z n a k a n ö á g i ö rö k lé s re n d jé t h a tá ro z ta m e g , a m e ly a z u ra lk o d ó h á z a z o n o s s á g á t je le n ti, d e c s a k e g y b iz o n y o s k e re te k e n b e lü l (T ú ri B é la . i. m ., 1007. p .). 47 T ú ri B é la : i. m ., 1 0 0 7 -1 0 0 8 . p. 48 T ú ri B éla: i. m ., 1008. p. 49 B a ra b á s i K u n Jó z s e f: i. m ., 18. p. 50 B a ra b á s i K u n J ó z se f: i. m .. 2 0. p. 51 Illé s Jó z se f: i. m ., 16. p. 52 B a ra b á s i K u n Jó z se f: i. m ., 1 7 - 1 8 . p. V ö .: C s á n k i D e z ső : i. m ., 2 7. p. C s á n k i e s z té tik a i sz e m p o n to k a t is fig y e le m b e v ett v o ln a , m e rt s z e rin te így te ts z e tő s e b b é s e g y s z e rű b b lett v o ln a a cím er. 53 C s á n k i D e z ső : i. m ., 2 1. p. 54 A z o s z trá k k ö z jo g á s z o k k ö z ö tt F rie d ric h T e z n e r é s k ö v e tő i s z e ­ re tte k v o ln a eg y , a k é t á lla m fö lö tt á lló m o n a rc h iá t m e g te re m te n i, a m e ly n e k sz u v e re n itá s a m in d k é t o r s z á g fö lö tt á lla n a . E z a z o n b a n T ú ri s z e rin t c s a k fé lre m a g y a rá z á s s a l le tt v o ln a le h e ts é g e s (T ú ri B é la : i. m ., 1009. p .). A k é tfe jü sa s e lő b b a N é m e t-R ó m a i C s á ­ s z á rs á g je lk é p e v o lt, m a jd 18 0 6 -tó l a z o s z trá k c s á sz á ri h a ta lm a t s z im b o liz á lta , é s a sa so k fe jé re k o ro n a k e rü lt. K o rá b b a n m in d ig sz a b a d o n le b e g e tt a k é tfe jü sa s ( Illé s Jó z se f: i. m ., 1 5 -1 6 . p.). 55 A s a sró l, m in t je lk é p r ő l b ő v e b b e n : K a jtá r Istv án : Egy hatal­ m i szimbólum kultúrtörténeti gyökerei - sas (Jura, 1. é v f. 2. sz. 1994. n o v e m b e r, 1 1 -1 7 . p.) 56 C s á n k i D e z ső : i. m .. 2 1 . p. 57 Illé s Jó z se f: i. m ., 16. p. 58 C s á n k i D e z ső : i. m ., 21. p. P o ló n y i G é z a is fe lv e te tte , h o g y n in c s m e g fe le lő e n re n d e z v e a d a lm á t c ím e r, m e rt „ b e n n e v a n a z o s z trá k k é tfe jü sa s g y o m r á b a n " is (K N . 2 8 9 . p.) 59 B a ra b á s i K u n Jó z se f: i. m ., 2 1 . p. P o ló n y i G é z a s z e rin t c s a k a n a g y c ím e rb e n s z e re p e lh e tn e ig é n y c ím e rk é n t (K N . 2 8 9 . p.). 60 K m e ty K á ro ly : i. m ., 3 5 6 - 3 5 7 . p. A b o s n y á k c ím e r h a s z n á la ta n e m id e g e n a m a g y a r h e ra ld ik á b a n , m e rt fo ly a m a to s a n sz e re p e lt a z ú n. n a g y c ím e rb e n é s a z ü n n e p é ly e s k ö z jo g i a k tu s o k b a n (k o ­ ro n á z á s ). 61 A z o s z trá k c ím e rb e v a ló fe lv é te lt n e m ta rto tta h e ly e s n e k K m ety , m e rt s z e rin te „ B o s n y á k o rs z á g se m m ik é p p n e m p a ritá s o s k ö z ö s o r s z á g ” (K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 7 . p .). B o s z n ia h e ra ld ik a i á b rá z o lá s á h o z lá sd m ég : H o lu b Jó z se f: Bosznia czimere (Turul, 3 5 ., 1917, 54—5 8. p.); S u ffla y M ilá n : A Társországok czimerei (Turul, 3 5 ., 1917, 5 0 - 5 4 . p.). “ K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 7 - 3 5 8 . p. H a s o n ló v é le m é n y e n v o lt C s á n k i is (C sá n k i D e z s ő : i. m ., 2 2 . p .). 63 A z új m a g y a r ... 1 0 -1 2 . p. 64 B a ra b á s i K u n J ó z se f: i. m ., 2 2 . p. 65 K N .,2 9 0 . p. “ B a ra b á si K u n J ó z se f: i. m ., 11 -1 6 . p. 67 A z új m a g y a r . 9. p. 68 B a ra b á s i K u n J ó z se f: i. m ., 9. p. 69 K m e ty K áro ly : i. m ., 3 5 8 . p. 70 T ú ri B éla: i. m ., 1004. p .; Illé s J ó z se f: i. m ., 16. p. 71 T ú ri B é la : i. m ., 1 0 0 9 -1 0 1 0 . p. A h ad i é s h a jó h a d p a ra n c s ró l: K a jtá r Istv án : Bevezetés a jo g i kultúrtörténetbe ( B u d a p e s t-P é c s , 2 0 0 4 , 112. p .). 72 K m e ty K á ro ly : i. m ., 3 6 1 . p.

73 U o ., 3 5 8 - 3 5 9 . p. 74 U o ., 3 5 9 . p. 75 U o ., 3 6 2 . p. 76 B a ra b á si K u n Jó z s e f: i. m ., 10. p. 77 A z új m a g y a r ..., 5 . p. 78 K N . 5 4 1 - 5 4 2 . p.

79 K.N. 5 4 3 - 5 4 4 . p. 80 E z t a z 1 9 0 8 :1 2 . te. h a tá ro z ta m e g ( A z új m a g y a r ..., 10. p.). 81 A z új m a g y a r ..., 10. p. A M o n a rc h ia n a g y c ím e ré n e k m e g á lla p itá s á t k é s ő b b re h a la s z to ttá k (B a ra b á s i K u n J ó z se f: i. m ., 12. p .). 8í K m ety K áro ly : i. m ., 3 6 2 . p. V ö .: C sá n k i D ezső : i. m ., 2 6 - 2 7 . p.

Vitek G ábor azánk múltjában a vármegyék s városok nagy szerepet vittek s mind cultúráiis, mind politikai tekintetekből... történelmi múlt­ ju k kellő felderítése... nem csekély fontosságit... [A] czimerek... a megyék és városok életében nevezetes szerep vitelére voltak hivatva... tanulmányozásuk [s ismertetésük]... nem csekély jelentőségű világot fo g vetni a hazánk történelmében... fontos szerepet vivő városok s vármegyék köz- és bel életére, úgy ezek ál­ tal az ország történelmi múltjára. Hattyuffy Dezső jogtanácsos vezette be ily módon a honi vármegyék és városok címeres jelképeiről közel öt emberöltővel nem az ország címerének egy elemét, a kettős keresz­ ezelőtt közzétett összegző tanulmányát. A kor szel­ tet tartalmazta. lemiségét tükrözik záró gondolatai: „Drága emlékek A jelképrendszer szfragisztikai és heraldikai ar­ ezek, melyekhez... annyi... küzdelem története van culata összefonódik; szoros kötelékükben a címer csatolva; de melyek mégis nem csüggedésre, hanem a pecsét megkerülhetetlen összetevője, amelyen az az ősök példáján buzdulva hasonló tettre hevítenek. A gyakorlatilag ősi állapotában s jogaiban fennmaradt. magyar történet százados küzdelmeiből emelkednek Amennyiben a pecsétre egy bizonyos jogi körülmény ki e czimerek dicsőségesen és büszkén..., hirdetve, megerősítéseként tekintünk, legfőbb kelléke a címer, hogy a jo g s igazságért a... zöld asztal mellett ép úgy, amely a vármegyét - amely által, s amelynek neve mint a harezmezőn eleget tettek kötelezettségöknek... alatt a pecsét kiadásra került - jelképezi, mintegy az általuk jelképezett vármegyék. ”2 megszemélyesíti. Nemzeti történelmünkben a sarkalatosan hatósági Használatának historikus fejlődése, a kialakuló jogkört szimbolizáló, de hadi jelvényként szereplő, vármegyei oklevél-hitelesítési gyakorlat azonban s díszítőelemként is megjelenő jelképek - pecsétek, más irányba mozdult, s a késő középkor derekáig a címerek, zászlók - nem csupán a harcmezök, a lovagi vármegyék egyáltalán nem rendelkeztek pecsétnyo­ tornák, a társas érintkezés színterei, vagy a művésze­ móval. Megjelenésükig a főispán - általa az alispán ti alkotások alkotóelemei, hanem különösen magán-, és a szolgabírák - nemzetségi címerét ábrázoló gyüköz- és nemzetközi jogi szempontból is egyaránt fi­ rüspecsétjével erősítette meg hiteles kiadványait. gyelemre méltóak. A továbbiakban a vármegyéken A szolgabírák pecsétjének hitelességét a 15. szá­ keresztül - az imént idézett gondolatok szellemében zadban három jogszabály biztosította. Az 1435. évi II. - sommásan áttekintjük a territoriális szimbólum­ decretum, 2. törvénycikk 4. §-a: „És legyen könnyen használat jogi hátterének alapvető történeti állomá­ felismerhető pecsétjük, hogy más szolgabíráknak és sait. az ispánnak vagy alispánnak pecséteivel együttesen A magyar nemzet történetének hivatalos állami hitelt érdemlő leveleket adhassanak.”1 Az 1486:9. jelképei mellett kialakult territoriális közigazgatási törvénycikk 3. §-a: „És ezek a szolgabírák könnyen egységei, a vármegyék pecsét-, címer-, illetve zász­ megismerhető czimereket és pecséteket kötelesek lóhasználata is. A 13. század első felében a királyi és tartoznak használni. ”4 Az 1492:34. törvénycikk vármegye helyén fokozatosan létrejött a formálódó 3. §-a: „ ...könnyen felismerhető pecsétet tartván, köznemesség önkormányzati területi szervezete, a hogy a többi szolgabíráknak és az ispánnak vagy az nemesi dioecesis. A homines nobiles szervezetten, alispánnak pecséteivel együttesen hitelt érdemlő le­ uralkodói támogatással igyekezett érdekeit érvénye­ veleket adhassanak. ”5 síteni a „nagybirtokossággal” szemben, s ez által biz­ Utóbb ez a folyamat az önálló, saját ábrájú és ön­ tosítani befolyását az ítélkezés és a helyi közigazga­ megnevező köriratú alispáni pecsét kialakulása felé tás terén. A nobilis vármegye tevékenységének első vezetett.6 Noha a 15. század végéig a vármegyéknek fennmaradt írásos emléke a Zala vármegyei királyi nem volt saját pecsétjük (ezáltal saját címerük sem), serviensek Kehidán, 1232-ben kiadott oklevele. Ez meg kell jegyeznünk, hogy a fentebb elmondottak egyben a vármegyei pecséthasználat első nyoma, alapján erre nem is volt szükségük; amint a közigaz­ noha ezen nem külön vármegyei címer szerepelt, hagatásban a tisztségviselők saját pecsétjeiket használ­

H

A territoriális szimbólum­ használat jogi háttere Magyarországon

Jog ták, úgy honvédelmi kötelezettségeiket is a vármegye élén álló főispán saját címeres zászlaja alatt teljesí­ tették. Az 1435. évi I. decretum 1. törvénycikke és az 1458:2. törvénycikk is ezt a gyakorlatot erősítette meg. Az előbbi törvényhely 1. §-a arról, „ hogy a ki­

gyéknek szükségképpen kellett ezzel a lehetőséggel élniük. A vármegyei szimbólumok elterjedése a török elő­ nyomulása következtében nem válhatott általánossá, kialakulásuk nehézkesen haladt előre az 1550:62. törvénycikk szentesítéséig, amely - utalva Somogy vármegye pecséthasználati gyakorlatára - a jelkép­ használat alapjait vetette meg, amennyiben elren­ delte: a vármegye nevében kiállítandó okleveleket - nyomatékosan rögzítve - egy pecsét alatt kell kiad­ ni: „1550. évi LX1I. törvénycikk arról, hogy - mind

rály hada mellett az előkelők is tartoznak fölkelni' úgy intézkedett, hogy a „ ...háborúval megtáma­ dott... részeknek védelmére rendelt egyes vármegyék ispánjai, a mondott vármegyék báróival, előkelőivel, nemeseivel és hadinépeivel a királyi bandérium alatt tartoznak közönséges hadviselés módjára, az említett ellenséges gyének legyen pecsétje, a melyet támadások visszaverése czéljából az alispánok és szolgabírák meg összetett és egyesített erővel se­ esküdttársak pecsétei alatt szek­ gítségünkre jö n n r .1 Utóbbi arról rényben kell tartani. Ezenkívül rendelkezett, hogy a „ ...király a határozták, hogy azoknak a kü­ maga jövedelméből köteles hadat lönböző alkalmatlanságoknak viselni; különben a zászlósok és az elkerülése végett, a melyek a végül a nemesek is keljenek föl. ”® vármegyékben eddigelé többször A legkorábbi vármegyei címe­ azért fordultak elő, mert a pecsé­ res pecsétet - köriratának tanúsá­ tek bizonytalanok és ismeretlenek ga szerint 1490-től (a szakirodavoltak, jövőre a vármegye nevé­ lom óvatosan kezeli a dátumot) ben kiadandó leveleket a királyi - Hunyad vármegye használta, felség kegyes engedélyéből egy ezt követően II. Ulászló 1498-ban pecsét alatt adják ki, a mint ez Somogy vármegyét - első ízben S o m o g y v á rm e g y e c ím e re (1 4 9 8 ) Somogy vármegyében történik. - részesítette pecsétre véshető I. § A mely pecséteket, miután azokat megnyerték és címeradományban. A vármegyei pecsét azonban ek­ elkészítették, minden egyes vármegyében az alispán, kor még nem volt sigillum authenticum, s Werbőczy szolgabírák és esküdttársak pecsétei alatt szekrény­ István sem sorolta ezek közé 1514-ben összeállított ben vagy ládában tartsanak és onnan csak akkor ve­ Tripartitumábán. O a magyar szokásjogot összegző gyenek ki, a mikor törvényszék tartása alkalmával a munkájában kétfajta pecsétet különböztetett meg, a vármegye nevében valamely levelet kell megpecsétel­ hiteleset (authentikus) és a nem hiteleset. Hiteles­ ni. 2. § És ezeket a leveleket az alispánok, szolgabí­ nek tekintette az uralkodók (fejedelmek), az ország rák vagy esküdttársak, vagy közülök azok, a kik írni rendes bírái, a káptalanok és a konventek pecsétjeit. tudnak s egyszersmind a jegyző írják is alá. Ezeken felül utalt a (szabad királyi) városok és a me­ Korábban ugyanis egyes vármegyék (Közép-Szolzővárosok hitelt érdemlő pecsétjeire is.9 Werbőczy nok, Kraszna, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Szemég nem tett említést a vármegyék és a községek pes, Ugocsa) szétszedhető pecséteket használtak, pecsétjeiről; előbbiek pecséthasználatának alapjait amelyek címerábrát nem tartalmaztak, csupán a vár­ az 1550:62. törvénycikk vetette meg, utóbbiak a köz­ megye elnevezését. Elemeit egy-egy szolgabíró bir­ ségbírói szervezet működése során az ő korára terjed­ tokolta, s amennyiben a hitelesítéskor egyikük nem tek el számottevően. volt jelen, a kiadványt nem lehetett megerősíteni. A A címerek megalkotása azonban utóbb egyszer­ jogszabály megalkotása előtt csupán Fogaras vidéke, smind jogi követelménnyé vált a magyar közjogban, Hunyad, Somogy és Sáros vármegye rendelkezett hiszen egy-egy település, de különösen a joghatósá­ címeres pecséttel.12 Az imént vázolt gyakorlat ter­ gok (szabad királyi városok, vármegyék és szabad mészetesen azt is magával vonta, hogy a vármegyei kerületek) az általuk kiadott hivatalos iratokat címe­ oklevélkiadás lényegesen nehézkesebb volt, mint a res pecsétnyomóval hitelesítették. Ez némiképp el­ hiteleshelyi. A több személy jelenlétét megkövetelő lentétben áll a magyar közjogi fejlődésnek a nemesi pecsételési gyakorlat - kiváltképp háborús körülmé­ családok címerhasznáfatára vonatkozó irányával, erre nyek között - csaknem lehetetlenné tette a vármegyei nézve ugyanis a középkori magyar törvények nem jogszolgáltatás működését. A nehézségek megszünte­ tartalmaztak előírást. Mi több, a középkori magyar tését vetítette elő a vármegyék közhitelű pecsétjének jogrend és joggyakorlat összegzője a Hármaskönyv­ ben a magyar címerjogra nézve az alábbiakat rögzí­ elkészítését elrendelő 1550. évi jogszabály. A törvény intentiójaként 1550. február 12-én ki­ tette: „ Nemesi Czimer nem szükségképpen megkivántató a ' Nemességre nézve, egyedül csak annak díszé­ adott királyi leirat elrendelte, hogy minden várme­ gyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet re szolgál. ”10 A vármegyéknél azonban a hitelesség kell adni. Pusztán feltételezhető, hogy az akkoriban követelménye miatt módosultak a körülmények, s a török hódoltság alatt nem álló valamennyi vármegye királyi vármegyék felbomlása után a nemesi várme­ 98

részesült címeres pecsétadományban. A törvény, ké­ sőbb a végrehajtási rendelkezésként értelmezendő le­ irat részletesen szabályozta a vármegyei signumok al­ kalmazását, ezzel szoros összefüggésben azok címer­ használatát. Az oklevél tanúsága szerint az uralkodó hozzájárult, hogy minden egyes vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet („ dignaremur

singulis comitatibus arma, seu Insiguia, atque sigillum speciale elemen tér dare ”) adományoz, hogy eze­ ket autentikus kiadványaik megpecsételésénél hitelt érdemlően használhassák. Egyúttal intézkedtek arról is, „ ...hogy azon pecsét egy dobozban vagy ládikában az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek pecséte alatt őriztessék és azokból máskor ki ne vétessék, hanem csak a bírói székek idejében, midőn bizonyos levelek a vármegye neve alatt megpecsételtetnek. E leveleket az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek vagy azok, kik ezek közül írni tudnak s egyszersmind a megyei jegyzők írják alá. Egyébként pedig azon leve­ lek, melyek másképpen lesznek kiadva - erőtleneknek tartatnak ”. Az uralkodó továbbá jóváhagyta, hogy a címeres pecsétadományban részesített vármegye „ ...mindenütt..., nem különben a király és az ország hadjárataiban... jelvényeken, zászlókon mindenkor örök időkig használhassa és velők élhessen ”.13 A szakirodalom az imént vizsgált jogszabályt szok­ ta úgy idézni, mint amelyik általánosan megvetette a vármegyei pecséthasználat alapjait, noha egy négy esztendővel korábbi törvény már szélesebb körben kiterjedt alkalmazására utalt. Az úgynevezett „kirá­ lyi segély” behajtásának módját szabályozó, 1546:9. törvénycikk 3. §-a leszögezte, hogy az adót lajstro­ mozó ..... választott nemes úgy a jelen adóról, mint a korábbi adók átvizsgálásáról szóló lajstromot is, legott hűségesen küldje be a vármegye pecsétje alatt a királyi felségnek, nehogy a jelen adózásban csalás vagy hiba történjék és hogy a múltakra nézve biztos számadás legyen kéznél. ”14 Húsz esztendővel később ugyancsak az adókivető mellé rendelt nemesember működésével kapcsolatban szabályozta a jogalkotó a vármegyei pecsét használatának módját. Az 1567:7. törvénycikk megállapította, h o g y ..... annak a nemes­ nek, a kit az adókivető mellé alkalmaznak, lajstroma kell, hogy legyen, a melyet az összeírás befejeztével hibátlanul leín’a, a vármegye első székére beterjeszszen és ezt, vagy ennek egy példányát a szék megvizs­ gálása után, a vármegye pecsétjével ellátva, legott a magyar kamarához küldjék át ”.15 A zászlóhasználat egyik legkorábbi jogforrása az 1596:11. törvénycikk, amely elrendelte, hogy a vár­ megyék zászlóval rendelkezzenek, amennyiben a vármegyei nemesi felkelés csapatainak „...minden vármegyében... külön zászlójuk legyen ”.16 Az ugyan­ ezen esztendei jogszabály 14. cikkelye ugyancsak külön vármegyei zászlókról tett említést. A törvény 14. cikkelye arról, hogy „a kapitányokat és a vár­ megyék katonaságát a megszállástól és a kártételtől is eltiltják; és az engedetlenkedőket (valamint a ka­ tonáiktól és zászlóiktól távozó kapitányokat is) mi­

képen kell büntetni?” 2. §-a a vármegyei zászlókkal kapcsolatban elrendelte: „Az említett vármegyei ka­ pitányok pedig katonáik és zászlóik mellett marad­ janak, máskülönben a főkapitányok elengedhetlenül megbüntessék őket. ”17 A vármegyei zászlóhasználat főként a Rákóczi-szabadságharc leverését követően lendült fel; elsősorban vármegyei nemesi felkelések, de koronázási ceremóniák, királyi látogatások és egyéb ünnepségek alkalmával is a vármegyei bandé­ riumok élén vitték a címeres vármegyei zászlót. A pecséthasználatot törvénybe iktató 1550. évi intézkedés hatására, még az országgyűlés esztende­ jében Zala, Zemplén, Nyitra és Hont vármegye kért s kapott címeres pecsétet adományozó oklevelet. A 16. század közepén azonban a vármegyék egy része már nem volt abban a helyzetben, hogy a törvény­ cikk utasításait kövesse, ugyanis a török megszállás számos comitatus működését lehetetlenné tette. Cí­ mereik megállapítására csupán a török kiűzését kö­ vetően, nyugalmasabb korszakban került sor. A 17. század végétől kapott megújult lendületet a várme­ gyei pecsét- és címerhasználat, s nemsokára többsé­ gük rendelkezett önálló címeres pecséttel, címerrel. Az uralkodóhoz fordulva egyrészt vagy az oszmán uralom alóli felszabadulást követően, vagy a 18. század első felében rendezték a címerkérdést, más­ részt vagy a korábbi címeradomány újbóli megerő­ sítését kérték, vagy teljesen új címerért folyamod­ tak. Több vármegye ellenben nem címeres levelet, hanem - címerkép megjelenítésére is lehetőséget nyújtó - pecséthasználati jogot kapott.18 A címeres pecsétadomány egyszersmind a nemesi közgyűlés hivatali működésének, tulajdonképpen a vármegyei közigazgatásnak és jogszolgáltatásnak a jogbiztosító eszköze. A vármegye működéséhez szükséges auto­ nómia visszaállítása egyúttal szükségessé tette a ter­ ritoriális szimbólumok megjelenítését, elsősorban a comitatusok pecsétjeinek megújítását és használatba vételét. Az írásbeliség jelentőségének növekedésével összhangban, főként jogbiztosító jellegéből fakadó­ an, fokozatosan előtérbe került az autentikus jelkép használatának szükségessége. A vármegyei címeres pecséteket a mindenkori király adományozta, s a legkisebb változtatást is az uralkodó volt jogosult engedélyezni címeres oklevél­ ben. Kancelláriai véleményezést követően az uralko­ dó döntött a címeradományozásról, majd kiállították az aláírásával ellátott címeres levelet, amelynek tar­ talmát, valamint az adományozott címert vagy címe­ res pecsétet bemásolták és lefestették a Királyi Köny­ vekbe (Libri Regii).19 A török kiűzését követő évtizedek vármegyei pe­ csét- és zászlóhasználatának, valamint az ezeken feltüntetett címerek meglétének történeti jelentősé­ gére mutatott rá az 1715:46. törvénycikk. A Turóc vármegye új pecsétjét törvénybe iktató jogszabály is megerősítette: a vármegye joghatóságát a pecsét, a zászló, s az ezeken a vármegyét megszemélyesítő címer jelképezte, egyúttal jogköre (Turóc vármegye

esetében területi integritása is!) semmisült meg, ami­ kor „ ...zászlójának széttépése s összetörése mellett,

pecsétjétől is megfosztották ”.20 Az imént vázolt történeti folyamatot egy várme­ gyén illusztrálva: a 17. század végén önrendelke­ zési jogát visszanyerő. Fejér vármegyében is a közigazgatási viszonyok rendezése mellett megoldásra várt - az „elpusztult” vagy „elenyészett” diploma hiányában - a címerkérdés is.21 Az egykori koroná­ zó város, Székesfehérvár 1688. évi visszafoglalását követő esztendők a vármegye „régi jogaiba és álla­ potába való” visszahelyezésének, egyszersmind az újjászervezés folyamatának időszakát jelentették. A vármegye működéséhez szükséges autonómia viszszaállítása egyúttal szükségessé tette a territoriális szimbólumok megjelenítését, elsősorban pecsétjének megújítását és használatba vételét. A vármegye köz­ érdekű kiadványait ugyanis a régi gyakorlatnak meg­ felelően a tisztségviselők saját pecsétjükkel hitelesí­ tették. Az írásbeliség jelentőségének növekedésével összhangban, főként jogbiztosító jellegéből fakadó­ an, fokozatosan előtérbe került az autentikus jelkép használatának szükségessége. Ilyen előzményeket követően az újjászervezendő Fejér vármegye első, a főispánt beiktató nemesi közgyűlését 1692. július 10-ére hívták össze Székesfehérvárott.22 A várme­ gyei közigazgatás reorganizációjának menetében ez volt tehát az első generális congregatio, amelyben, s ahol a központi kormányzat képviselője, azaz a főis­ pán hivatalba történő bevezetése azt jelentette, hogy a kamarai adminisztrációt felváltotta a nemesi önkormányzat, a középszintű közigazgatás vármegyei testületei megkezdték tevékenységüket. A „felsza­ badulást” követő közel egy évtized leglényegesebb, egyben leghangsúlyosabb mozzanata, hogy kiépült a kora újkori rendi képviseleti társadalom középszintű közigazgatási intézményrendszere. Fejér vármegye példája szervesen kapcsolódik ahhoz az országos fo­ lyamathoz. amelynek során még ugyanabban az esz­ tendőben újjászervezték például Somogy, Tolna és Zala vármegyék autonómiáját is. A közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a legfontosabb feladatnak a vármegyei tisztikar, tehát a tényleges kormányzat újjászervezése bizonyult; Fejér vármegye esetében sem az imént említett, sem az azt követő jegyzőkönyvek nem tartalmaznak a 15-17. századi saját címer, illetve pecsét létére vo­ natkozó adatokat.23 így az sem tisztázott, pontosan hogyan zajlott le a címeres pecsétadomány igénylé­ sének folyamata - az eljárásról kútfők nem maradtak fent. Első ízben, feltehetően az 1694. január 5-7. kö­ zött lezajlott generális congregatión fogalmazódott meg az igény egy hiteles vármegyei signum iránt.24 Ekkor jegyezték le ugyanis a következőket: „ Meg kell keresni g ró f Batthyány Adámot [1700-1703 kö­ zött országbíró] azzal a kéréssel, hogy rendelkezik-e olyan levelekkel, amelyeken Fejér vármegyének a pecsétformája látszik. Méltóztassék ezt megkülde­ ni. ”25 A források szűkszavúsága ellenére is megál­

lapítható, hogy a folyamat mindenesetre kedvező fordulatot vett, amennyiben az 1694. augusztus 5-ei nemesi közgyűlés jegyzőkönyvének 115. „száma”26 a következőket rögzítette: „A vármegye pecsétjére és

donatiós levelére... gyűjtsenek össze 300forintot, s a minél előbb összegyűjtött pénzt juttassák el Esterhá­ zy Ferenc főispánhoz ”.27 Feltehetően gróf Esterházy Ferenc főispán (1692-1733) szorgalmazta az ural­ kodónál a donatió t, egyben a vármegye régi jogaiba való visszahelyezéséért folyamodott. Eredményeként I. Lipót uralkodó - 1694. július 19-ei elhatározását28 követően - Ebersdorfban, 1694. október 10-én ado­ mányozott címeres pecsétről (s nem cím erről!) privi­ légiumot a vármegyének, körirata: „Sigillum Comitatus Albensis”. A kihirdetéséről szóló - mindamellett a vörös pecsétviasz használatát is rögzítő - nemesi közgyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés 1695. január 12-i keltezésű.29 I. Lipót 1694-ben kelt adománylevele a vármegyei pecsét használatáról a hódoltság után újjászerveződő Fejér vármegye területi és politikai egységének hely­ reállítását jelképezte, amely a vármegyei autonómia szempontjából alapvetőnek és hosszú távon is meg­ határozónak bizonyult. Noha II. József 1786-ban „felfüggesztette” a vár­ megyék történetileg kiforrott hitelesítési gyakorlatát, amennyiben elrendelte: minden magyar vármegye Magyarország állami címerét alkalmazza az adott vármegye elnevezésének köriratával,30 mégis kije­ lenthető, hogy közel másfél évszázadon keresztül zavartalan a comitatusok pecséthasználata. A kan­ cellária - az 1786. április 24-ei uralkodói hitelesítést követően31 - 1786. június 16-án értesítette a helytar­ tótanácsot a címerek vármegyei pecséteken történő használatát megtiltó uralkodói döntésről. Miközben a vármegyék megkezdték addig használt címeres pecsétjeik beküldését a kancelláriához, a helytartóta­ nács egy Éliás nevű óbudai és egy Seitz Ferenc nevű pesti vésnöknél - tizenhárom forintos darabáron - el­ készíttette az új pecséteket, s augusztus első napján azokat szétküldték a vármegyék részére. A kormány­ szék rendelete értelmében a vármegyék a korábbi, használaton kívüli pecsétnyomóikat is felküldték; az erdélyi vármegyék az erdélyi kancelláriához. 53 vármegye összesen 63 egész- és egy töredékpecsétet adott át.32 Az uralkodó halálát követően a vármegyék visszatértek eredeti címeres pecsétjeik használatá­ hoz: a kancellária 1790. január 28-án értesítette a vár­ megyéket a legfelsőbb elhatározásról, amely május 1-jével visszaállította az alkotmányt és a vármegyék önkormányzatát.33 A vármegyei szimbólumhasználat következő, je ­ lentékeny történeti állomása, amikor a „nemzeti szel­ lem tündökléseként”, a 19. század derekán - a magyar nyelv hivatalossá tételének (1844:2. törvénycikk) több évtizedes folyamatával összefüggésben - ered­ ményes mozgalom indult a címeres pecsétek addigi latin köriratának magyar nyelvűre változtatásáért. A vármegyék törvényhatóságai az 1830-as esztendők

Jog loléarijszemle\— /

elejétől kérelmezték a magyar nyelvű pecsétkörirat gásokról) 37. §-a a jelképek védelmében törvénybe használatának jogát, amelyet az uralkodó, V. Ferdiiktatta: „Két hónapig terjedhető elzárással és három­ nánd - a korábbi pecsétadományozást megerősítve száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, - engedélyezett. a ki az ország, a társországok vagy az osztrák-maFejér vármegye nemesi közgyűlése 1837 tavaszán gyar monarchiának nyilvánosan kitűzött czímerét folyamodott a magyar nyelvű pecsétkörirat iránt, vagy zászlóját, úgyszintén, ki a polgári vagy katonai amelyet V. Ferdinánd - az 1694. hatóságok által, ezen minőségük évi pecsétadományozást meg­ jelvényéül nyilvánosan használt erősítve - 1837. május 18-án ha­ zászlót vagy czimert meggyalázó gyott jóvá. A nemesi közgyűlés szándékból bemocskolja, meg­ Zala vármegye pecsétje magyar rongálja vagy leszakítja. ”40 nyelvű köriratának kihirdetését Ugyan 1871-től apadt a vár­ követően tárgyalta latin nyelvű megyei pecsétek alkalmazásának sigilliumának megváltoztatását.34 köre, amennyiben a hadi zász­ A felirat eredményeként a kancel­ lókon és az igazságszolgáltatás lária két hónappal később, 1837. dokumentumain a vármegyei (és május 18-án értesítette hivatalo­ városi) sigillumokaX felváltotta san a vármegyét, hogy a kérelmet az állami, azonban a közigazga­ jóváhagyták; kihirdetésére 1837. tás és az árvaszékek pecsétjein, a június 2-án került sor.35 Az ural­ vármegyei kiadványokon, jelvé­ kodó 1837. május 26-án Bécsben nyeken, zászlókon és épületeken szentesítette az adománylevelet, továbbra is jelen volt a vármegyét amelyben megerősítette az I. Lijelképező omamentum. A várme­ pót által adományozott címeres gyei autonómia 1870. évi korlá­ pecsétet, annak latin nyelvű fel­ tozása41 egyrészt előrevetítette, a iratát megváltoztatva a vármegye közigazgatás 1886. évi szabályo­ magyar köriratú pecsétjének új, zása pedig másfelől szükségsze­ F e jé r v á rm e g y e p e c s é tje (1 8 3 7 ) nagybetűs felirata: „FEJÉR VÁR­ rűen tovább szűkítette a várme­ MEGYE PETSÉTJE ”.36 Ürményi József első alispán, gyei címeres pecsét alkalmazásának körét, jószerével császári és királyi kamarás a vörös bársonyba kötött, a reprezentáció területére szorítva vissza azt. arany zsinóron függő, fémdobozkába helyezett, biro­ A Tanácsköztársaság kommunista diktatúrája ide­ dalmi címert tartalmazó pecséttel ellátott diplomát az jén - ekkor még mindössze néhány hónapra - a nem­ 1837. június 26. és július 3. között tartott vármegyei zetközi munkásmozgalom szimbólumait szerepeltet­ közgyűlésen (utóbb erről az augusztus 14-i kisgyűléték a bélyegzőkön, az általános címerhasználatnak sen is megemlékezve) hirdette ki.37 vége szakadt. A két világháború közötti időszakban A vármegyei hiteles címeres pecsét őrzője a coazonban visszatértek a hagyományos jelképrendszer mitatus törvényhatóságának gyakorlatilag első tiszt­ alkalmazásához: a Forradalmi Kormányzótanács le­ viselője, a mindenkori alispán. Tisztéből adódóan mondását követően a Friedrich-kormány augusztus felügyelte a pecsét használatának jogszerűségét: azt 8-án közzétett, 3886/1919. M.E. számú rendeletével kizárólag olyan okmányokra, levelekre, bizonyítvá­ a közigazgatási szervezetek 1918. október 31-e előtti nyokra használták, amelyek a vármegyei közgyűlé­ állapotát állította vissza. Többnyire 1948 adventjáig sek, - a nemesi vármegyét felváltó polgári várme­ folyamatos a vármegyei pecsét-, illetve címerhaszná­ gye 1870. évi létrejöttét megelőzően - a vármegyei lat, noha a nemesi rangok, címerek és jelvények hasz­ törvényszékek határozatából, vagy mint hiteles ki­ nálatát általánosan megszüntető 1947:4. törvénycikk adványok a vármegye által és nevében születtek. A hatályba lépése fordulatot sejtetett. köztörvényhatóságok rendezéséről kiadott 1870:42. Fejér vármegye szimbólumhasználatában történe­ törvénycikk leszögezte, hogy a vármegyén belül ki­ ti fordulatot a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Fe­ alakított közigazgatási-területi egységek, a járások jér Megyei Bizottságának 1948. augusztus 2-i ülése első embere, a községek felügyelő és irányító hatósá­ hozott, amelyen Németh István megyei párttitkár tett ga, a szolgabíró ugyancsak külön, a törvényhatóság javaslatot Fejér vármegye színeinek és címerének címerével, de a járás elnevezését tartalmazó körirat­ megváltoztatására. A megyei bizottság határozatában tal ellátott pecséttel rendelkezett.38 elfogadta a javaslatot, s utasította saját pártfrakcióját, A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről hogy a - nem mellékesen az MDP irányítása alatt álló szóló 1877:20. törvénycikk 196. §-a a törvényható­ - vármegyei törvényhatósági bizottság legközelebbi ságok árvaszékeinek pecsétjeit is meghatározta: „Az ülésén indítványozzák a sárga (arany)-zöld színek pi­ ái~vaszék pecsétjét az illető törvényhatóság, illetőleg ros (vörös)-zöldre történő megváltoztatását, s az ősi rendezett tanácsú város czimere és az árvaszéknek címer (Szent István király felajánlja a koronát a kis­ köriratba foglalt czime képezi. ”39 Utóbb, az 1879:40. ded Jézus Krisztust karjaiban tartó Szűz Máriának42) törvénycikk (a magyar büntető törvénykönyv a kihá­ helyett búzakalász, sarló és kalapács motívumait 101

zelésével - büntetőjogi és fegyelm i felelősség mellett tartalmazó vármegyei jelvény megterveztetését. Az - megbízatnak [...] Azok a hatóságok, amelyek az új jelképek elkészíttetésével Németh Istvánt bízták általuk kiállított közokiratokra - ezek hitelességének meg.43 Eredményeként Fejér Vármegye Törvényha­ bizonyításául - népköztársasági címerrel ellátott szá­ tósági Bizottságának Közgyűlése 1948. szeptember razbélyegzőt alkalmaznak, tartoznak a bélyegzőket az 29-én egyhangúlag elfogadta Szilágyi Vilmos javas­ elszámoláshoz kötött nyomtatványok kezelésére előírt latát, s a vármegye arany-zöld színeit felváltva azt szabályok szerint kezelni '.50 vörös-zöldben állapította meg. 1990 októberéig (ténylegesen Mindazonáltal utasították Kispé1991 kora tavaszáig) pecsétje­ ter Isfván alispánt (1946-1950),44 in minden megye a mindenkori hogy „a mai kor szellemének népköztársasági: Rákosi-, illet­ megfelelő" új vármegyei pecsé­ ve Kádár-féle államcímert hasz­ tet terveztessen.45 A benyújtott nálta. Az ősi történeti jelképek tervek közül a közgyűlés 1948. megalkotására, szimbolikus viszdecember 6-án Bordás Ferenc szaállítására a rendszerváltoz­ József festő- és grafikusművész46 tatás időszakában került sor. A „Alfa” jeligéjű elképzelését fo­ rendszerváltoztatás szellemében gadta el, amelyben az őseredeti Fejér Megye Önkormányzata címerképet felváltotta egy gabo­ is a közel háromszáz esztendős nakéve, kalapács és - az indítvá­ címeres pecsét és zászló hasz­ nyozott sarló helyett - madártoll nálatának visszaállítása mellett keresztbevetett illusztrációja.47 döntött. A közgyűlésben a helyi Az új pecsétet elkészítették, s a F e jé r v á rm e g y e p e c sé tje , 1947 önkormányzatokról rendelke­ törvényhatósági bizottság követ­ ző 1990:65. törvény 1. § 6. bekezdése a) pontjában kező évi első rendes, 1949. április 13-án megtartott kapott felhatalmazás (önkormányzati jogosítvány) közgyűlése jegyzőkönyvének tanúsága szerint hasz­ alapján született meg a 7/1991. (IV. 30.) K. r. számú nálatba is vették.48 rendelet „ a megyei címer és zászló alkotásáról, hasz­ Az 1949. évi hatalomváltás során minisztertanácsi nálatának módjáról"?' A rendelettervezet tárgyalása rendelet törölte el a törvényhatóságok, megyei jogú során leginkább az ősi címeres pecsét „római kato­ városok és községek pecsétjein alkalmazott címe­ likus vallású arculata” körüli vita domborodott ki,52 reket. A 4.228/1949. (IX. 7.) M.T. számú rendelet majd a közgyűlés a rendeletet ellenszavazat nélkül - a Magyar Népköztársaság címerének használata alkotta meg. Fejér megye címerének és zászlajának tárgyában - 4. § (1) bekezdése előírta: „Az állami 1991. április 30-i hatálybalépését követően közel egy hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb intézmé­ esztendővel később, 1992. március 13-án került so ra nyek 1950. évi április hó 30. napját követően csak címer- és zászlóavató ünnepségre.53 a Magyar Népköztársaság címerét használhatják. Fejér megye példája jól illusztrálja a rendszerAz erre vonatkozó részletes szabályokat az illetékes változást követő esztendők szimbólumhasználattal miniszter állapítja meg. (2) Az (1) bekezdésben meg­ kapcsolatos általános megyei jogszabályalkotást. A szabott határidő eltelte titán a korábbi állami címert rendelet az elkövetkező csaknem másfél évtizedben a középületekről el kell távolítani, feltéve, hogy az számos módosítást ért meg. Még 1992 júliusában az jelentékeny műszaki akadályba nem ütközik. (3) A úgynevezett kitüntető zászló adományozásával egé­ műemlék jellegével bíró épületeken és emlékműveken szítette ki a közgyűlés a rendelkezést.54 A követke­ a korábbi címerek meghagy hatok. Az ilyen épülete­ ző esztendőben a címerhasználat körét bővítették: ken és emlékműveken csak abban az esetben kell a az eredeti rendelet tiltó előírását feloldva, hatósági népköztársasági címert isfeltüntetni, ha az művészeti tevékenység gyakorlása során a közgyűlés hozzájá­ vagy műtörténeti szempontból nem esik kifogás alá. rult a címer használatához. A zászlóhasználat köre Ebben a kérdésben a szükséghez képest a művelődésis tágult, lehetővé téve csapatzászló adományozását ügyi miniszter állásfoglalását kelt kikérni. ”4’ is.55 Ugyancsak a zászlóhasználatot érintette, hogy Közel másfél hónappal később a 390/1949. (X. a magyar állam ezer esztendős fennállásának alkal­ 22.) számú minisztertanácsi határozat szabályozta a mából a közgyűlés millenniumi zászlót adományo­ „népköztársasági címerével ellátott nedves bélyeg­ zott Fejér megye települési önkormányzatai számá­ zők", valamint a „viaszpecsét alkalmazására szol­ gáló pecsétnyomók’' nyilvántartását és kezelését: ra.56 2001-ben tízszeresére emelkedett az eredetileg háromezer forintos, szabálysértés kapcsán fennálló, „Minden állami hatóság, hivatal, intézet és egyéb legmagasabb pénzbírsági tétel.57 2003 áprilisában, intézmény (a továbbiakban röviden: hatóság) köteles a zászlóhasználat engedélyezési eljárása során bő­ számszerűleg nyilvántartásba venni a használatában vítették a jogi és ügyrendi feladatokat ellátó bizott­ levő és a Magyar Népköztársaság címerével ellátott ság jogosítványait, amennyiben a közgyűlés elnöke nedves bélyegzőket, valamint a viaszpecsét alkalma­ a bizottság által megfogalmazott véleményezéssel zására szolgáló pecsétnyomókat, és kijelölni azokat együtt terjeszthette a közgyűlés elé a kitüntető- vagy az alkalmazottakat, akik a bélyegzők őrzésével és ke­

csapatzászlókkal m egadom ányozandó szervezetek és intézm ények körét.58 A többször m ódosított eredeti rendelet 2003 ad­ ventján a „ Fejér megyejelképeiről és a jelképek hasz­ nálatáról ” szó ló rendelettel veszítette hatályát. Amint azt a cím is sugallja, bővítették a hivatalos m egyei jelképek körét: intézm ényesítették a „ Fejér megye lógója’’ és az azt tartalmazó zászló alkalm azását.59 Két évvel később rögzítették, hogy cimerhaszná-

lat engedélyezése során az egyes eljárási cselekmé-

nyék elektronikus formában nem intézhetőek."60 Még ugyanebben az esztendőben a címeres megyezászló adományozásával kapcsolatos eljárás kiterjeszté­ sével egészítették ki a rendeletet.61 A tradicionális (vár)megyei címeres pecsét ábrázolásának végsőkig leegyszerűsített, heraldikailag szabálytalan változatát ábrázoló lógó csupán négy évig volt jogilag haszná­ latban. Fejér Megye Közgyűlése 2007 februárjában, száműzve a „heraldikai szörnyszülöttet”, visszatért az eredeti, 1991. évi rendelet szelleméhez.62

J egy zetek___________________________________ ' H attyufF y D e z ső : A hazai vármegyék és városok czimerei ( K ü ­ lö n le n y o m a t a z E rd ély i M u z e u m 1881 -ki é v fo ly a m á b ó l. K o lo z s ­ v ár, 1881, 1 -2 . p .; a to v á b b ia k b a n : H a tty u ffy , 1881) H atty u ffy , 1 8 8 1 .8 6 . p. 3 Corpus Juris Hungáriái. M a g y a r T ö rv é n y tá r (a to v á b b ia k b a n : C J H .) 1435. é v i II. d e c r., 2. te. 4 . § 4 C J H . 1 4 8 6 :9 . te. 3. § 5 C J H . 1 4 9 2 :3 4 . te. 3. § 6 G á b o r G y u la : A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt (B u d a p e s t, 1908, 7 9 - 8 0 . p.) 7 C J H . 1435. é v i i . d ecr., l . t c . 8 C J H . 1 4 5 8 :2 . te. 9 W e rb ő c z y Istv án : Magyar Törvény-Tár, melly magába foglalja Nemes M agyar Ország llárm as-Törvény-Könyvét... F o rd ., j e g y ­ z e te k k e l e llá tta : N a g y b á n y a i P e rg e r Já n o s ( P e s te n , 1830, II. r. 13. c. 2 - 3 . § 8 2 . p .) 10 U o . I. r. 6. c . 1. § 2 3 . p. " C J H . 1 5 5 0 :6 2 . te. 12 B á rc z a y O s z k á r: A heraldika kézikönyve (B u d a p e s t, 1897, 19. p .; a to v á b b ia k b a n : B á rc z a y , 1897) 13 H atty u ffy , 1 8 8 1 , 3 1 . p. A z o k le v é l s z ö v e g é t k ö z li: P ray. G eo rg iu s: Syntagma históriáim de sigillis regum et reginarum Hungá­ riáé pluribusque aliis Georgius Pray (B u d a e , 1805, 8 4 - 8 5 . p .) 14 C JH . 1 5 4 6 :9 . te. 15 C JH . 1 5 6 7 :7 . te. 16 C JH . 1 5 9 6 :1 1 . te. 17 C JH . 1 5 9 6 :1 4 . te. 18 B e rté n y i Iv án : Magyar cimertan (B u d a p e s t, 2 0 0 3 , 8 2. p.) 19 L d . H attyufTy, 1 8 8 1 , 2 9 - 3 6 . p. 20 C JH . 1 7 1 5 :4 6 . te. 21 A té m á h o z r é s z le te s e b b e n ld.: V itek G á b o r: A [Fejér] várme­ gyepecsétje, címere, történeti zászlói. In: E rd ő s F e r e n c - K e le m e n K r is z tiá n - V ite k G á b o r: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén ( F e jé r M e g y e i L e v é ltá r K ö z le m é n y e i, 2 8 . S z é k e s fe h é rv á r, 2 0 0 2 , 1 5 -3 6 . p.; a to v á b b ia k b a n : V ite k , 2 0 0 2 ); V itek G á b o r : ...... Epig-

raphe: FEJÉR VÁRMEGYE PETSÉTJE inseripta esse visitur. ", azaz a címeres pecsét Fejér m egyei ábrázolásának szfragisztikai. heraldikai és vexillológiai összegzése (T u ru l, 78 ., 2 0 0 5 , 1 -2 . sz ., 1 5 -2 5 . p .; a to v á b b ia k b a n : V itek , 2 0 0 5 ) 22 F e jé r M e g y e i L e v é ltá r (a to v á b b ia k b a n : F M L ) A c ta c o n g re g a tio n a lia . P ro to c o lla c o n g re g a tio n u m (a to v á b b ia k b a n : IV. A. l / a / l ) : 1. k ö t. 1 -6 . sz. 1 -7 . p. 1692. jú liu s 10. 23 U o . I. k ö t. 1 -4 8 . sz. 1 -2 1 . p. 1 6 9 2 -1 6 9 3 24 U o. I. k ö t. 55. sz . 2 4 . p. 1694. j a n u á r 5 - 7 . 25 A fo rd ítá s t k ö z li: Fejér vármegye nemesi közgyűlésének regesztáí (1692-1711). ( Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 25. S z c rk .: E rd ő s F e ren c. S z é k e s fe h é rv á r, 1997, 19. p .; a to v á b b ia k b a n : E r­ d ő s, 1997) 26 F M L IV. A . l / a / l : 1. k ö t. 1 15. sz. 4 5 . p. 1694. a u g u s z tu s 5. 27 E rd ő s, 1 997, 3 0 . p. 28 F M L IV. A . l / a / l : 6 1 . k ö t. 5 7 8 . sz. 168. p. 1837. m á rc iu s 1 3 2 0 . k ö z g y ű lé s 29 U o . I. k ö t. 142. sz. 5 9 . p. 1695. j a n u á r 12.; F M L A c ta c o n g re g a tio n a lia . A c ta p o litic a (a to v á b b ia k b a n : IV. A . l/c ) : l . k ö t . 124. sz. 1695. ja n u á r 12.

30 B á rc z a y , 1897, 19. p. 31 T a g án y i K á ro ly : M agyarország czimertára (B u d a p e s t, 1880, 1. k ö t. 2 2. p .; a to v á b b ia k b a n : T a g á n y i, 1880) 32 F M L A c ta c o n g re g a tio n a lia . A c ta p u b lic o p o litic o S iste m a tis Jo s e fh in i (IV. A . 2 /b 1. d. IV. k ú tfő [re n d e le te k ] 1786); M a g y a r O rs z á g o s L e v é ltá r (a to v á b b ia k b a n : M Ó L ) H e ly ta rtó ta n á c s i L e ­ v éltár. D e p a rta m e n tu m p o litic u m c o m ita tu u m . C 4 4 2 6 9 . sz. 1 -3 . p. 1786.; V ö .: F ö g le ín A n ta l: Zólyom vármegye pecsétje (T u ru l, 4 8 ., 1934, 3 - 4 . sz . 5 2 - 5 3 . p .) 33 F M L IV. A . l / a / l : 2 0 . k ö t. 1 -2 . sz . 2 1 - 2 3 . p. 1790. m á rc iu s 3 - 5 . k ö z g y ű lé s 34 Uo. 61. köt. 826. sz. 2 1 5 -2 1 6 . p. 1837. m árcius 13-20. közgyűlés. 35 U o . 6 1. k ö t. 1260. sz . 3 1 3 . p. 1837. j ú n iu s 2. k is g y ü lé s 36 F M L F e jé r v á rm e g y e m a g y a r k ö rira tú c ím e re s p e c s é tjé n e k 1837. é v i d ip lo m á ja (a to v á b b ia k b a n : F M L 1837); M Ó L M a g y a r K a n c e llá ria i L e v é ltá r. L ib ri re g ii. (a to v á b b ia k b a n : A 57): 6 6. köt. 5 2 4 . p.; k ö z li: lllé s y J á n o s - P e ttk ó B é la : A királyi könyvek je g y ­

zéke a bennük foglalt nemesség, czim, czimer, előnév és honosság adományozásoknak, 1527-1867 (B u d a p e s t, 1895, 6 3 . p .) 37 F M L IV. A . l / a / l : 6 1. k ö t. 1747. sz. 4 6 1 - 4 6 2 . p. 1837. jú n iu s 26— jú liu s 3. k ö z g y ű lé s ; 6 1. k ö t. 2 1 7 1 . sz. 5 6 7 - 5 6 8 . p. 1837. a u ­ g u s z tu s 14. k is g y ü lé s 38 C J H . 1 8 7 0 :4 2 . te. 58. § h); 6 1. § 39 C J H . 1 8 7 7 :2 0 . te. 196. § 40 C J H . 1 8 79:40. te. 3 7. § 41 C J H . 1 8 7 0 :4 2 . te. 42 F e jé r v á rm e g y e c ím e re s p e c s é tjé n e k k ú tfő i: F M L 1837; M Ó L A 5 7: 2 3. k ö t. 3 3 4 . p. 1694 é s 6 6 . k ö t. 5 2 4 . p. 1837. A c ím e re s p e c s é t le írá sá t é s /v a g y á b rá z o lá s á t k ö z li: C s á k y Im re: A Magyar Királyság vármegyéinek címerei a X V lll-X lX . században ( B u ­ d a p e s t, 1 995, 9 6 . p .); F a rk a s G á b o r: Fejér vármegye címeréről ( F e jé r M e g y ei T ö rté n e ti É v k ö n y v , 19. S z é k e s fe h é rv á r, 1989, Fül 1 -2 .); F a rk a s G á b o r: F ejér vármegye címere (M a g y a r M ú z e u ­ m o k , 7. k ö t. S z e n t Istv á n e m lé k e z e te [2001 ] 1. sz ., 19. p .); H o p p ál D e z ső : A történelmi M agyam rszág vármegyéinek címerei ( B u d a ­ p e s t, 2 0 0 1 , 51. p .); K á ro ly Já n o s: Fejér vármegye története. 1 -5 . k ö t. (S z é k e s fe jé rv á r, 1 8 9 6 -1 9 0 4 ; I. k ö t. S z é k e s fe jé rv á r, 1896, 1. m e llé k le t); R e x a D e z s ő : Czimeres levelek Fejér vármegye le­ véltárában. [II.] (T u ru l, 3 1 ., 1913, 4 . sz ., 179. p .); R e z ső (R é s ö ) E n sel S á n d o r: Fejérmegye neve s czimere népies magyarázata. (Székesfejérvár, 1 1. [1 8 7 9 ] 7 3. sz ., 2 9 6 . p .); T a g á n y i, 1880, XV. tá b la ; V itek , 2 0 0 2 , 17., 1 9 -2 0 . p. é s b o rító 2 .; V itek , 2 0 0 5 , 16. p. 43 F M L M a g y a r D o lg o z ó k P á rtja F e jé r M e g y e i B iz o tts á g á n a k je g y z ő k ö n y v e i (1 9 4 8 . a u g u s z tu s 2 .) 44 F M L F e jé r M e g y e i T a n á c s V é g re h a jtó B iz o tts á g a S z e m é ly z e ti O s z tá ly á n a k ira ta i (a to v á b b ia k b a n : X X III. 2 4 ), K is p é te r Istv án . 45 F M L F e jé r V á rm e g y e T ö rv é n y h a tó s á g i B iz o tts á g á n a k ira ­ tai. K ö z g y ű lé s i je g y z ő k ö n y v e k (a to v á b b ia k b a n : X X I. 2): 7 4 / k ö z g y ./1 9 4 8 . 9 9. p. 1948. s z e p te m b e r 2 9 . 46 F M L X X III. 2 4 , B o rd á s F e re n c Jó z se f. 47 F M L X X I. 2: 1 4 8 /k ö z g y ./1 9 4 8 . [23 6 8 2 /a lis p .] 162. p. 1948. d e c e m b e r 6. 48 U o .: 1 9 1 -1 9 2 . p. 1949. á p rilis 13. U g y a n a k k o r a z e z t k ö v e tő e ls ő , k é t h ó n a p p a l k é s ő b b k e le tk e z e tt k ö z g y ű lé s i je g y z ő k ö n y v tő l a z u to ls ó tö r v é n y h a tó s á g i k ö z g y ű lé s ig , 1950. á p rilis 2 6 -á ig e zze l

103

sz e m b e n m á r e g y m á s ik p e c s é te t h a s z n á lta k , a k ö rira t m e g h a g y á ­ sá v a l a c ím e rk é p e t ü re se n h a g y tá k . - U o ., 2 1 2 . é s 2 6 5 . p. 1949. j ú n iu s 3 0 - 1 9 5 0 . á p rilis 26. 49 Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye 1945-1958. K o rm á n y ­ re n d e le te k , k o rm á n y h a tá ro z a to k . 4 .2 2 8 /1 9 4 9 . (IX . 7 .) M .T . s z á ­ m ú re n d e le t a M a g y a r N é p k ö z tá rs a s á g c ím e ré n e k h a s z n á la ta tá r­ g y á b a n . 4. § (B u d a p e s t, 1960, 2. k ö t. 152. p .) 50 U o . 3 9 0 /1 9 4 9 . (X . 2 2 .) s z á m ú m in isz te rta n á c s i h a tá ro z a t a n é p ­ k ö z tá rsa s á g i c ím e rre l e llá to tt b é ly e g z ő k n y ilv á n ta rtá s a é s k e z e lé ­ se tá rg y á b a n (6 2 4 . p .) 51 F M L F e jé r M e g y e i Ö n k o rm á n y z a t H iv a ta lá n a k iratai. K ö z g y ű ­ lési je g y z ő k ö n y v e k . ( X X X V I. 1). 7 /1 9 9 1 . (IV . 3 0 .) K . r. sz . (1. d. 8. kö t. 18. p. é s 2 5 - 3 0 . p. 1991. á p rilis 18.) 52 U o. l . d . 8. k ö t. 1 6 -1 8 . p. 53 U o . 3. d. 2 1 . k ö t. T á jé k o z ta tó , 3. p. 1992. m á rc iu s 26. 54 U o. 2 1 /1 9 9 2 . (V II. 1.) K . r. sz. (3 . d. 2 4. k ö t. 2 2 - 2 3 . p. 1992. j ú n iu s 19.)

55 U o. 1 2 /1 9 9 3 . (IV . 5 .) K. r. sz. (5. d. 3 2. k ö t. 1 9 -2 0 . p. 1993. m á rc iu s 2 5 .) 56 F e jé r M e g y e i Ö n k o rm á n y z a t K ö z g y ű lé s é n e k re n d e le te i. 4 /2 0 0 0 . (II. 10.) K . r. sz. (Fejér Megyei Közlöny [a to v á b b ia k b a n : F M K ], 10. é v f. 1. sz . 7 2. p. 2 0 0 0 . m á r c iu s 1.) 57 U o . 4 /2 0 0 1 . (II. 15.) K . r. sz. (F M K , 11. é v f. l . s z . 8 9. p. 2 0 0 1 . m á rc iu s 1.) 58 U o . 1 2 /2 0 0 3 . (IV . 2 4 .) K. r. sz. (F M K , 13. é v f. 3. sz . 123. p. 2 0 0 3 . m á ju s 15; 4 . sz. 1 1 3 -1 1 8 . p. 2 0 0 3 . m á ju s 15.) 59 U o . 3 2 /2 0 0 3 . (X II. 18.) K. r. sz. (F M K , 13. é v f. 8. sz. 4 - 9 . p. 2 0 0 3 . d e c e m b e r 3 0 .) “ U o. 1 7 /2 0 0 5 . (IX . 3 0 .) K. r. sz . I. § (F M K , 15. é v f. 4. sz . 3 4 . p. 2 0 0 5 . o k tó b e r 15.) 61 U o . 2 3 /2 0 0 5 . (X II. 16.) K. r. sz . (F M K , 15. é v f. 5. sz. 4 1 ^ 1 2 . p. 2 0 0 5 . d e c e m b e r 3 0 .) 62 U o . 5 /2 0 0 7 . (II. 2 3 .) K . r. sz . (F M K , 17. é v f. 1. sz . 8 2 - 8 5 . p. 2 0 0 7 . m á rc iu s 2 6 .)

Völgyesi Levente

kifejezik felsőbbrendűségüket a többi környező vá­ ros lakói felett. A szekularizáció korában ennek már nincs különösebb jelentősége. Az egyházi szálat viszont továbbszőhetjük: egy valamennyire magára adó történelmi város hatalmi szimbolikáját tovább erősíti a városi plébániatemp­ lom, amely sok esetben akár magasabb egyházi mél­ tóság (érsek, címzetes vagy valóságos püspök, pré­ post, apát) székesegyháza is. Komoly státuszszim­ bólum a város plébániatemploma. Ezek a sokszor gigantikus méreteket öltő - bár inkább Nyugat-Európában épült - székesegyházak fejezik ki leginkább a város hatalmát, a városi polgárok gazdagságát, ere­ jét. Ehhez csatlakozik a székesegyházak belső művé­ szi kiképzése, ahol a városlakó donátorok hatalmas pénzösszegeikkel, a kor legdivatosabb és legdrágább képzőművészeinek alkalmazásával szimbolizálják az erőviszonyokat. Még elképzelni is megterhelő, ha meggondoljuk, milyen is lett volna Siena vagy Frankfurt székesegyháza, ha elkészül, s például az 1348-as európai nagy pestisjárvány nem tizedeli meg a lakosságot, nem teszi tönkre a gazdag kereskedők fényűző világát. Persze sok helyen ezt nem kell el­ képzelni, mert az utókor akár Kölnben vagy Speyerben bevégezte ezt a munkát, s befejezte a műalko­ tást, az eredeti stílusban, még akkor is, ha ez erősen történelemhamisító képzetet kelt.2 Viszont a teljesség érdekében azt is meg kell jegyeznünk, hogy ezek az utólagos csinosítgatások, történelmi kozmetikázások már kívül esnek a városok érdekkörén, és sokszor ál­ lami érdeket szolgálnak. Egy magára adó város nemcsak egy plébániatemp­ lomot tart fenn. Egy-két koldulórendi templom és kolostor külön fényt visz a városi életbe, hiszen a ha­ talmat és a gazdagságot az is jól reprezentálja, hogy több szerzetesi közösség eltartására és gyarapítására is elegendő energiával rendelkezik a város közössé­ ge. Ráadásul a kolduló és prédikátor barátok távol tartják a kellemetlen eretnek mozgalmakat, valamint

A városok hatalmi szimbolikája gy város a jelenben, a mai korban is kényesen ügyel státuszára, még inkább igaz ez a múltra, amikor egy város nagy önállósággal, komoly joghatósággal rendelkezett, s ezt külsőségeiben is igyekezett szimbolizálni. Az elkövetkezendő sorok leírásakor nem kellett avatott városjogtörténet-kutatói vénával rendelkezni, elegendő volt csupán nyitott szemmel járni a világ jelentősebb, vagy - amint erre majd igyekszem ki­ térni - kevésbé jelentős településein. Abban is biztos vagyok, hogy jelen tanulmány elolvasása után többen is megkereshetnének, jelezvén, hogy az alábbiakban nem említett, újabb és újabb városi hatalmi szimbo­ likával bíró elemet is fel tudnának sorolni. Ezt nem kétlem, hiszen nem is törekedhetek teljességre, hi­ szen minden egyes város - amelyből sok és sokféle van - külön-külön produkálhat sajátos ötleteket. Ha az ember betoppan egy községbe, városba, mindjárt körbenéz, mivel találhatja magát szemben: egy perifériális porfészekbe csöppent, vagy pedig egy metropolisz tomyosodik előtte. Ha már a metropolisz szó elhangzott, megállapíthatjuk, hogy régen egy vá­ ros világi, profán értékei mellett az egyházira is fi­ gyelmet fordított. így adódik a metropolita kifejezés is, amely utal arra, hogy a metropolisz (nagyváros) egyházi vezetőjéről, püspökéről van szó, aki érseki rangban van, tehát vannak szufragáneus, alárendelt püspökei is, akik - nagy valószínűséggel - kevésbé jelentős városban tartják fenn székhelyüket.1Ez a kö­ zépkori polgárság számára is fontos, hiszen ezzel is

E

Jog lörtéaeljszemleV_/

tudományos műhelyt, kórházat, árvaházat tartanak fenn, és éjjeli menedékkel is szolgálhatnak a rászo­ rulóknak, amelyek egyrészt kegyes hagyományok, másrészt tehermentesítik ezen kötelezettségek alól a várost.3 Az sem meglepő, ha egy nagyobb város nemcsak egy pazar plébániát tart fenn. Elég Budára nézni, ahol mind a magyarok (Mária Magdolna-torony, Kapisztrán tér), mind a németek (Nagyboldogasszony [Má­ tyás*] templom) felépítették saját templomukat, önál­ ló plébánossal és papi személyzettel. A nemzetiségi büszkeség okán nem is szívesen érintkezett volna a két náció a liturgiákon, noha az mindkét helyen lati­ nul folyt, s azonos hitelveket vallottak.4 Az egyház kapcsán az embernek rögvest eszébe jut az írásbeliség, az írásbeliségről pedig a pecsétek. A szabad királyi város büszke volt arra, hogy vörös viaszt használhat pecsétjeihez, ameddig egy mezővá­ rosnak - bár lehet, hogy gazdagabb és tehetősebb is volt - jogilag mégiscsak meg kellett elégednie a zöld viaszpecsét használatával.5 A hatalmi szimbolika szempontjából legalább ennyire fontos a különböző építészeti megoldások alkalmazása. A városvezetés az újkorban egyre na­ gyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy a városnak ne legyen elhanyagolt, vidékies képe, hanem egy fej­ lett, modem, nagyszabású város képét mutathassa. Ennek eszköze lett a viszonylag fiatalnak mondható közigazgatási ágazat, a városépítészeti szabályozás. Megdöbbentő például, hogy Budán a jelenlegi Szentháromság tér, a Mátyás-templom előtti főtér, ahol a Városháza is állt, csupán a 18. században alakult ki. A középkorban itt süríí utcahálózat volt, így a köz­ ponti jelleg a városszerkezetben nem dominált. Csak a török megszállást követően alakították ki a teret, megszüntetve ott az utcahálózatot, lebontva az ott álló házakat, s hozták létre a mai, impozáns teret.6 S miért pont itt? - tehetjük fel a kérdést. I. Lipót király a vár területére csak német katolikusokat en­ gedett letelepedni. így hát nem véletlen, hogy a né­ met (Mátyás-) templom előtti teret alakították ki, a templommal szemben felépítve a nagynak mondha­ tó városházát, külön óratoronnyal, kápolnával, bör­ töncellával.7 A magyarok volt plébániatemplomából szerzetesi templom lett, központi szerepét elvesztve, és soha többé vissza nem nyerve. A szerzetesrendek feloszlatása után pedig helyőrségi templom lett.8 Kü­ lön érdekességet hordoz a 20. század vége, amikor az akkor regnáló polgármester - magyaros virtusból - a Szentháromság térről a tanácsrendszer idején ki­ költözött kerületi elöljáróság épülete helyett - amely ma is idegen kézben van - a Kapisztrán térre (a volt magyar főtérre) helyezte vissza, helyesebben át a Bu­ davári Önkormányzat székhelyét, revansot véve az újkori németesítési tendencián. Ez nagy anyagi áldo­ zatot követelt a városrésztől. Az idegen személynek először a városházán kell bejelentkeznie. A városi polgár is a városházán intézi ügyes-bajos dolgait. Köztudott, hogy kezdetben nem

volt városháza, s az éppen hatalmon lévő városbíró háza szolgált a hivatalos ügyintézés színhelyéül. Az írásbeliség elterjedésével, a hivatalnokréteg kiala­ kulásával - amikor már komoly irattárra és hivatali helyiségekre is szükség lett - merült fel a városháza építése, leginkább már a kora újkorban. Persze van pár üdvös középkori kivétel is, gondoljunk például Bártfa városára. A városházának viszont a központ­ ban kell felépülnie, akár több tisztes polgár személy telkeinek feláldozása árán is, s ennek emeletes, rep­ rezentatív épületnek kell lennie, magasabbnak és ha­ talmasabbnak a többi épületnél, hiszen ez jelképezi a várost, annak hatalmát, gazdagságát. A városháza homlokzatán el is helyezhető olyan hatalmi szimboli­ ka - például pallos vagy más juriszdikciós szimbólum - amely reprezentálta a város kiváltságait. Ugyanígy jelenik meg a főtéren lévő pellengér.9 A városházán vagy a városháza közelében felépült börtönépületek és kaszárnyák (itt értsd: nem az álla­ mi katonaság beszállásolásáról, hanem a város által alkalmazott rendfenntartó erők tartózkodási helyéről beszélünk) tovább növelték a város iránti tiszteletet, kifejezve a jog- és létbiztonság jelenlétét a települé­ sen. A vándornak, aki messziről pillantotta meg a vá­ rost, szembetűnt annak védelmi rendszere.10 Még a legszegényebb városi közösség is körbekerítette a városát, ha mással nem is, de karókkal és cölöpökkel, a városon átmenő gyalogos és lovas-, szekeres for­ galmat kapukkal vagy sorompókkal korlátozta, árok­ kal és sövénnyel véve körbe a települést. Egy szabad királyi város - mint kollektív nemes - arra is kivált­ ságot kapott, hogy a települést kőfallal vegye kör­ be." Láthatunk vizesárkokat, farkasvermeket, bás­ tyákat, tornyokat, magas várfalakat, barbakánokat, csapóráccsal és felvonóhíddal erősített városkapukat, amelyek távol tartották a betolakodókat, és tiszteletet ébresztettek a vendégekben. Legalább ekkora státusz- és hatalmi szimbolikát hordoznak a tornyok. Persze mind az egyházi, mind a világi tornyok szolgálnak praktikus célokat is. A tor­ nyokból ügyelni lehet a tüzeket, meg lehet figyelni, közeledik-e ellenség a város falai alá, a harangok jel­ zik az idő múlását és a veszélyhelyzeteket, a torony alsó része börtönként használható.12 De a torony, s főleg annak magassága egyben a városi hatalmi szimbolika része. Volt olyan torony, amelyet több­ ször túlméreteztek, s összedőlt, de újra kezdték az építését. Ennek a toronynak az is feladata volt, hogy magasabb legyen, mint a szomszéd városé. Ahogyan a városházának és a templomnak is nagyobbnak kel­ lett lennie. Már a 19. század vívmánya a reprezentatív sugár­ utak megjelenése. A girbe-gurba utcácskák falusia­ sak, az egyenes, hosszú sugárutak, rajta reprezentatív köz- és magánépületek a város modem, fejlett jellegét mutatják. Nehéz lenne megmondani, melyik az első, a középkori hagyománnyal, de már újkori nyomvo­ nallal rendelkező városi utca a világon. Talán Róma 105

Egy középkori szabad királyi város, Bártfa szimbolikus építményei

A S ze n t E g y e d -te m p lo m

B á rtfa lá tkép e, c ím e re é s té rk é p e (m etszet)

A vá ro sh á za

A vá ro sfa l ré szle te

L é g ife lv é te l a m a i v á ro sm a g ró l

A F ő té r ré s zle te a S ze n t E g y e d -te m p lo m m a l é s a v á ro sh á zá v a l

16. századi tudatos városrendezése m egfelelő lesz a vizsgálódáshoz. A középkori Róma ugyanolyan z eg ­ zugos utcákból állt, mint bárm elyik középkori város. A reneszánsz idején gondolt arra a város ura, hogy világvároshoz m éltó főutcára lenne szükség. íg y szü­ letett m eg a Via G iulia a fizenzei negyedben, am i­ kor egy egyen es utcát vágtak az akkori belvárosban. Ezen az új szakaszon reprezentatív paloták épültek, a vatikáni egyházi - éppen átalakulóban lévő - köz­ ponttal szem ben, a folyó túlpartján.13 M agyarorszá­ gon adatunk van már a 18. századi Székesfehérvár­ ról, ahol a városi tanács statútumban rendelte el az utcák kialakítását, a hom lokzatok rendbetételét, az utca vonalába b elógó toldaléképületek elbontását.14 Pesten és Budán a 19. század elején városi szépítő bi­ zottságok jönnek létre, hogy eg y ség es városkép ala­ kulhasson k i.15 R engeteg régi ház tűnt el ekkor, majd a későbbiekben az eg y ség es térképzést elősegítette az 1849. évi H einzi-féle Pest-bom bázás. A világvá­ rosi m egjelenés erőltetése Pesten annyira fontos volt a 19. században, hogy annak m ég a régi városháza is áldozatul esett, de kis híján az ősi pesti N agyb oldog­ asszony Főplébánia (m a M árcius 15. tér) is a bontás sorsára jutott.16 V égül a tem plom maradt, ettől persze a mai Szabadsajtó út kissé kanyargós lett, de m eg­ születhetett a mai Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út mint sugárút, a végén a m odem itást és a haladást jelk ép ező vasúti pályaudvarral, valam int a mai Andrássy út, végén a M illennium i E m lékm űvel a H ősök terén, bár a telekspekuláció okán ez a sugárút a túlsó, belvárosi végén m éginkább szervetlenül kapcsolódik a Lánchídhoz. A városi rivalizálás az állami szerepvállalás nö­ vekedésével elhalványodott. Pest világvárossá fejlő­ dése már állam i, és már nem csupán önkormányzati érdek volt, Budán pedig a M átyás-tem plom és a Ha­ lászbástya átalakítása és történelm ietlen túldíszítése kifejezetten az állami kultúrpolitikát szolgálta.17

Persze a rivalizálásnak ma is akadnak példái, üde színfoltok a szürke hétköznapokban. Ezzel ki is lép­ hetünk a jogtörténet területéről. Nézzük a jelent és a jövőt! Mekkora csapás egy városnak, ha a lakók személyi igazolványában nem a lakóhely szerepel születési helyként, mert a városnak nincs saját szülé­ szete, így hát nincs más megoldás, mint nagy költsé­ gen kialakítani. Láttam olyan városokat is, amelyek a főutakon a település nevét tartalmazó tábla mellé kitették az „egyetemváros” elnevezésű táblát is. Ez­ zel talán azt jelzi a városi vezetés, hogy a tudás ha­ talom, az egyetem a város fontosságát és nagyságát jelképezi. Egy szegény kisközség is képes eladósod­ ni azért, hogy ne a körjegyzőség mostohagyermeke legyen, hanem saját büróval bírhasson. Autóvezető átutazóként meg kifejezetten a dühroham kerülgeti az embert, ha azért van működő közlekedési lámpa - természetesen éppen pirosat jelez - a főúton, mert ez is kifejezi a település nagyságát és fontosságát. Ta­ lán legalább ennyire fontos ma, hogy a település köré épültek-e hatalmas bevásárlóközpontok, fontos-e a multinacionális üzletláncoknak a környék lakossá­ ga, s legalább ennyire fontos visszajelzés a multiplex mozikkal rendelkező pláza léte. Ugyanígy megma­ gyarázható az ódon belvárost körbevevő lakótelepi toronyházak léte is, amelyre több városszociológus azt mondja, hogy építészetileg indokolt, mert a mo­ dem város olyan, mint egy stadion: belül a belváros mint küzdőtér, kívül pedig a toronyházak mint a sta­ dion lelátói. Lehet-e státuszszimbólum egy külváro­ si lakótelep? Mutatja esetleg az elmúlt fél évszázad migrációját, s a város közelmúltjának felemelkedő tendenciáját? Akkor mit mutat a nagyvárosok körüli agglomeráció növekedése? A városi életmód hanyat­ lását? Vagy ez is a városi hatalmi szimbolika egy ma még rejtett attribútuma? A jövő majd választ ad. A városi szimbólumgyártás tovább folytatódik, mégpe­ dig velünk és immár általunk.

Jegyzetek___________________________________ ' S z u ro m i S z a b o lc s A n z e lm O .P ra e m .: Egyházi intézménytörté­ net (B u d a p e s t, 2 0 0 3 , 2 6. p .) 2 H o rle r M ik ló s: A műemlékvédelmi gondolat kialakulása Euró­ pában (B u d a p e s t. 1984, 2 2 - 2 3 . p.) 5 S z á n tó K o n rá d : A katolikus egyház története. I. (B u d a p e st, 1 9 8 7 ,4 3 2 . p .) 4 Budapest Lexikon. II. Föszerk.: Berza László (Budapest, 1993,115. p.) 5 C sizm ad ia A ndor: Az egyházi mezővárosok jo g i helyzete és küzdel­ mük a felszabadulásért a XVIII. században (B u d ap est, 1 9 6 2 ,5 0 . p.); Récsi Em il: Magyarország közjoga (B u d a-P est, 1861, 309. p.) 6 Budapest Lexikon. II., 4 4 1 . p. 7 Budapest Lexikon. II., 6 0 1 . p. * Budapest Lexikon. II., 115. p. 9 K á lla y Istv á n : Városi bíráskodás Magyarországon 1686-1848 (B u d a p e s t, 1996, 18. p.) 10 B la z o v ic h L ászló : Városok az Alföldön a 14-16. században (S z e g e d , 2 0 0 2 , 13 0. p .); H o m y ik Já n o s: Kecskemét város gaz-

dasági fejlődésének története (K e c sk e m é t, 1927, 1 9 -2 0 . p.); B á c s-K isk u n M e g y e i L e v é ltá r IV. 15 0 4 . a /2 . S z ilá d y K á ro ly által k é s z íte tt je g y z ő k ö n y v i m á s o la t II. LX V .; B K M L IV. 1504. h /2 . 5 2 5 - 5 2 6 . p .; B K M L IV. 1504. h /2 . A z 1774. é v i ta n á c s ü lé si je g y ­ z ő k ö n y v 4 1 9 . o ld a lá n lé v ő b e je g y z é s m á s o la ta , 2 5. p. 11 Tripartitum, P a rtis III. tit. 8. § 1. 12 B ó n is G y ö rg y : Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzé­ se után 1686-1708 (B u d a p e s t, 1962, 183. p .) 13 E rc o li, O liv ia - B e lf o rd , R o s -M itc h e ll, R o b e rta : Róma (B u d a ­ p e st, 1997, 2 7 6 . p .) 14 S z é k e s fe h é rv á ri v á ro si le v é ltá r p ro t. se ss. 1744. m á rc . 13. 15 N a g y Is tv á n - N a g y L a jo s -W e llm a n n Im re: Budapesti I. sz. Á l­

lami Levéltár. Buda sz. kir. főváros. Pest sz. kir. város, Óbuda mezőváros levéltárai (B u d a p e s t, 1959, 3 7 . p.) 16 Budapest Lexikon. II., 1 0 6 -1 0 7 . p. 17 T a m á si Ju d it: Műemlékvédelem tö n ’ényí keretek között (B u d a ­ p e s t, 2 0 0 1 , 3 2. p .)

107

A JOG JELKÉPEI ÉS PROCESSZUSAI Balogh Judit

Fattyak a magyar jogtörténetben'

szen 12% jött világra házasságon kívül, miközben az új, keletnémet tartományokban a 88 320 született gyermekből 36 932, azaz több mint 40%.6 Végül a nagyvárosok tekintetében egy 2002-es összehason­ lító adat: Tallinnban a gyermekek fele, Berlinben 44%-a, Ljubljanában mintegy 33%-a, Budapesten pe­ dig 30%-a született házasságon kívül.7 (Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a 18. és a 20. század között óriási szakadék keletkezett a házasság és a házas­ ságtól különböző együttélési formák megítélésében. Miközben kétszáz évvel ezelőtt a házasság szentsége volt az elsődlegesen érvényesülő elv, addig napjaink­ ra a korábban megszokott családfő - feleség - gyere­ kek struktúrát mindinkább felváltják a nyitott, a felek egyenrangúságára és autonómiájára épülő együttélési formák. Ráadásul ez a tendencia a szakértők szerint visszafordíthatatlannak tűnik.)8

Prológus házasságon kívül született gyermekek meg­ ítélése a magyar magánjognak sokat tár­ gyalt, vehemens vitákat kiváltott, és még a jogegyenlőség elvének elfogadása után is - megle­ pő módon - sokáig fennmaradt témáját képezte. A kérdés azért maradt fenn a köztudatban sokáig, mert minden korszakban voltak sokat emlegetett, fontos fattyak, akiknek sorsa a társadalom széles rétegeinek fantáziáját megmozgatta. A fattyúgyermekek kap­ csán bizony sokszor valóban csak a fantázia dolgo­ zott, hiszen - amint ezt mostanában több ismeretter­ jesztő cikkben is olvashattuk1 - kevés zárkózottabb, családi viszonyait jobban titkoló nemzet van, mint a magyar, ezért a házasságon kívül való születés soká­ ig az érintett „szégyenbélyege” volt, amelytől inkább kímélni akarták utódaikat, mint kitenni annak. Mégis tudomással bírunk olyan jelentős, bizonytalan vagy kérdőjeles családi eredetű történelmi személyiségek­ ről, mint Werbőczy István (?), Corvin János, Kádár János és sokan mások. A törvénytelen születésekről kb. 1700 óta készült kimutatások alapján az alábbi statisztikai adatok ér­ demelnek figyelmet: a 18. századi Magyarországon az összes élve született gyermek 6-10 ezreléke esett ebbe a kategóriába, amely - Tárkány Szücs szerint - európai viszonylatban közepesnek mondható.2 A 19-20. század fordulójára ez a számarány az összes lakosság abszolút számarányát tekintve kb. 6% (16 millió magyarból kerek 1 millió ember),3 az egyévi élve születések tekintetében pedig 8,4-9% körül mo­ zog.4 Napjaink statisztikái azt mutatják, hogy Magyarországon a házasságkötés vagy a házas családi álla­ pot már egyre kevésbé feltétele a gyermekvállalás­ nak, hiszen 2005-ben hozzávetőleg minden harmadik gyermek házasságon kívül jött a világra,5 és Romá­ niában is kb. a gyermekek 30%-a esik a törvényte­ lenek körébe. Németországban egy 1995-ös statisz­ tikai adat szerint a régi tartományokban az összesen született 720 794 gyerekből 83 516, azaz nem egé­

A

M o rá l, vallás, tá rsa d alm i m egítélés A szerelemgyerekek azért számítottak minden korban érdekes kérdésnek, mert létük és megítélé­ sük a jog és a vallás, a jog és az erkölcs, sőt, a jog (ilyen értelemben a személyiség) és a vagyoni ügyek határterületét foglalták el, és az érdekeknek, illetve a jogpolitikai céloknak megfelelően lehetett létüket így vagy úgy értelmezni, értékelni, valamint helyzetükön erre vagy arra változtatni. A magyar mentalitásnak - legalábbis a forrásokból úgy tűnik - a szülő erkölcsi feddhetetlensége, illetve e látszat fenntartása volt az első számú szempontja, emiatt történelmünk egész során át sokkal kevesebb törvénytelen gyermekről tudósítanak az írott anya­ gok, mint amennyi a számuk ténylegesen lehetett. Ennek oka abban kereshető, hogy a középkorban a törvénytelen szülés ténye erkölcsi értelemben - ter­ mészetesen a gyermeken, mint vétlen, de mindenért szenvedő harmadikon kívül - elsősorban az anyára nézve volt stigmatizáló, az apa tekintetében még ak­ kor is kevésbé tekintették bűnnek az idegen nőkkel folytatott nemi viszonyt, ha abból gyermek szárma­ zott.9 Az asszonyok helyzetének illusztrálásához lássuk például Weöres Sándor Psychéjének néhány sorát10

(Epistola ennem magamhoz): „Lehetnék én Marchesa, Prinzessin, hiszem Térgyen tsúszkálnak előttem, Tsászárné akár; De akkorfolyvást émölögnem keltenék. Míg drága Schleppern ők hordoznák, a gazok, És tisztes, finyás, gőgös lennék, mint azok. S nem kéne duzzadó hasammal báni el Kárpátok erdejébe. Hálám a kegyes Tapintatért, Hochwohlgeborene Dame, hogy Oly részt vevőn meg-kérdi: Ki tette? - Nem tudom. Mondám, Madame: tsak is a vidám figyelmesek Mívelnek illyent pap nélkül vagy pappal, én Ezt nem teszem, Mylady. Hallgasson reám:

lörtcMüsä*'

Él Bétsben férfiú száz-ezer; s át-útazó Még száz-ezer; s hol szerte passagierozék, Még többszer száz-ezer: ennyi rengeteg közül Ki mitmacholta vélem e fattyú magzatot, Honnét tudnám? Szeretek minden-kit eggy gyanánt. Részvétje, carissima Donna, meg-ható, Hiszem kegyeddel szégyen nem történhetik, Kegyednek nagy férj-úra vagyon, s azon kivűl Sok jó szeretője, Lakai, Stallknecht, Husar, Kemény Gardist; de minden tisztelt gyermeke Férj-úra nevével a tsaládba soroltátik, Hát erköltsös, mia cara Donnissima, S minő grandezza, hogy eggy czafattal szóba áll, De fusson, mert hol bökni szokják, ott rugóm. Akár ha bárány felhőt szültem volna, olly Könnyű vala. Szerényen, halkkal érkezett. Nem sziveit látogató, tsak eggy piczin helyet Még is reméllt. Látám gömböcz fejét, pihés Fekete haját, de többet rúla nem tudok, Tejemfakatt, hiába: tűlem el-vivék. Nem is tudtam, Ferencz bátyám is itt vala, Künnt vága gyoltsot és forrala patak vizet A hatalmas Fő-ispán, a bitófák ura, Mig rajtam bába segélt. Később Bátyám Uram Be-nyitván, ajtóban meg-álla: - Kis Bözse, Jobban vagy? - Szép gyengéden foglalatoskodék Körűlem, és susogó hangon parantsola: - Segítek rajtad, hogy ne légyen rósz hired, Se a Famíliának. Károdon okúlj, Ezen-túl óvd magad. Eggy vén czigán, Kulesz, Vivé a zsákot. Benne matska nyivátskolás. Kíséré eggy bolond vihogó asszony tseléd. Tiltás daczára ágyambúi ki-szállva én Biczegtem utánnok, a gyász menetben harmadik. Erdőben forog az út, mindég más oldalon Ki-látni, jőnek a hegyek mindég más felül. Folyton fojtóbb a fenyves sűrű, már alig Fért el Kulesz, s a zsák a fáknak ütköze Nem adom, nem engedem! Ha szégyen, hát legyen Szégyen! Az enyém! - A zsákon szivárgott a vér. A zsák már hallgatott. Tsepet se több vala Temetése, mint eggy matskáé. Kis névtelen Fiú vagy jány, már meg nem ismerem soha. " Mindez azonban erkölcsi kérdés, a jogon kívül álló ka­ tegória. Jogi értelemben az anya törvénytelen gyermeke miatt (az öt egyénként is terhelő megkülönböztetésen túl­ menő) nagyobb hátrányba általában nem került. A gyer­ mek számára azonban mind erkölcsi, mind jogi szem­ pontból hátrányos megkülönböztetést eredményezett a törvénytelen születés ténye. Ezért tapasztaljuk, hogy azt, ameddig csak lehetett, minden érintett fél titkolta. A történelem korszakain végighaladva mégis szá­ mos példát ismerünk törvénytelen születésü gyerme­ kekre, és mivel létükhöz más-más jogkövetkezmény társult, a fattyú szó szimbolikus értelmezéseinek, je ­ lentéstartalmainak árnyalása után célszerű tárgyunk ismertetésében némi kronologikus rendhez igazodni.

A fattyú szim bolikus m egjelölései és „típ u s a i" A. fattyú megjelölés köznyelvi értelemben azokat a gyerekeket jelentette, akiket egyedülálló vagy há­ zas nő szült, de nem törvényes házasságából, hanem általában futó nemi kapcsolat eredményeképp. Már ez az egyszerű megközelítés is mutatja, hogy a tör­ vényteleneknek a laikus társadalmi felfogás is több csoportját különböztette meg. Tekintettel arra, hogy a fattyú fogalma a szokásjogban alakult ki, és nem jogi, hanem inkább erkölcsi értelemben jelentett ér­ tékítéletet, érdemes néprajzi megjelenéseit is meg­ vizsgálni. A fattyú szó az értelmező szótár tájnyelvre utaló meghatározása szerint legényt (!) jelent," de a Ma­ gyar Néprajzi Lexikon a fatykó, fattyú, illetve zabigyerek címszavak alatt ennél pontosabb definíciót tartalmaz: „a házasságon kívüli együttélésből vagy az ettől független nemi érintkezésből [...] származó gyerek. Helyi elnevezései: fattyú, fatykó, mögesett lány magzatja, szemétön szödött gyerök, orozvakőtt gyerök, hadigyerök (idegen katonától származó).” 12 A Magyar Szókincstár a fattyú szinonimáiként a tör­ vénytelen, a szerelemgyerek, a kakukktojás, a basztard,13 a korcs, az ebfaj, a bitang, a vörönty, továbbá a házasságon kívüli, a természetes, az elfajzott, a víz­ hozta és a kocagyerek megnevezéseket említi.14 Egy biharugrai táj szógyűjtésben kifejezetten a törvényte­ len kisfiú jelentéssel is találkozhatunk.15 Ezek a népnyelvi megnevezések kivétel nélkül hor­ doznak bizonyos pejoratív tartalmat, és kivétel nélkül arra a megkülönböztető sajátosságra utalnak, hogy a gyermek a törvényes házasságból születettektől el­ térő fogantatású. Szeméten szedett vagy orozva kőtt, azaz titokban, bűnben fogant, lopva, szégyenszemre hozta világra az anyja. Az ebfajzat, vízhozta, gazon kapott, zabon nőtt, szerzett vagy potyagyerek meg­ jelölések pedig a korabeli vallásos meggyőződésben gyökereztek, hiszen ezek azt vonják kétségbe, hogy e gyermekeket is az Isten teremtette, és arra utalnak, hogy ezek a gyermekek nem „istenadták”, hanem „ebadták”, átokból születettek, egyszóval tisztesség­ telenek voltak. Hogy mi magyarázza ezeket a - főképp a tájnyelv­ ben elterjedt és fennmaradt - szimbolikus megneve­ zéseket? Miért épp a „fattyú” szóval jelölték a tör­ vénytelen ágyból születetteket? Valószínűleg azért, mert a mezőgazdaságban, a mezőgazdaságból élő hajdani emberek számára magától értetődő volt a párhuzam a haszonnövényekkel kapcsolatosan hasz­ nált „fattyú” szó és a törvénytelen gyermek között. A fattyú jelző ugyanis a mezőgazdaságban is kettős, de mindenképp negatív jelentéstartalmú szó: vagy a jelzett növény satnya, csenevész, gyengén fejlődő jellegét mutatja (pl. fattyúvirág, fattyúviola), vagy a növény/növényrész haszontalan, fölösleges vol­ tára utal (fattyúhajtás). A fattyúhajtás pedig káros a haszonnövényre, hiszen elszívja annak tápanyagát,

Jog löflmÍS2B*V_-/

visszafogja fejlődését. Ezért azokat rendszerint el­ távolították. Ehhez hasonlóan a házasságon kívüli, balkézről fogant gyermek is veszélyeztethette a tör­ vényes utódok (elsősorban vagyoni) helyzetét, ezért tartották károsnak az ilyen gyermek létét, és ezért ta­ gadtak meg tőle - törvénytelenként - az apai oldalról minden juttatást. Mindezek az elnevezések azonban - a hadigyerök Idvételével - semmilyen jelzéssel nem szolgálnak a gyermek anyjára vagy apjára, valamint annak a kap­ csolatnak a jellegére vonatkozóan, amelyből a gyer­ mek végül megszületett. Következtethetünk ebből arra is, hogy azért nem, mert függetlenül a nemzés és a születés körülményeitől, mindezek a törvényte­ len gyermekek azonos erkölcsi megítélés alá estek és egyazon jogi helyzetben voltak, azaz egyenkénti, el­ különült megjelölésük nem volt szükséges. Mégis kik a fattyak, a törvénytelen gyermekek?

„Törvénytelen ágybút eredtek, a ’kik igaz, t.i. tör­ vényes, vagy legalább annak vélt házasságon kívül nemződtek. [...] Törvénytelen az is, a ’kit férjes aszszony, de nem férjétül szült. ” - ekként határozta meg a régi magyar jogban ismert csoportjaikat Frank Ig­ nác.16 Ide tartoztak tehát azok a gyermekek is, akik ugyan fennálló törvényes házasság időtartama alatt születtek, de nem az anya férjétől. Ezzel a szabállyal Frank lehetőséget adott arra, hogy megdönthető le­ gyen a magyar jogban mindvégig uralkodó szemlélet szerinti törvényes születés vélelme, amely a római jogban, Paulus nyomán alakult ki (páter... est quem nuptiae demonstrant'7). A vélelem akként volt megdönthető, hogy az anya férje bizonyíthatta a tőle való származás lehetetlenségét (Frank szerint pl. hosszas távoliét esetén), s ilyenkor a gyermeket házasságon kívül születettnek kellett tekinteni. A szabályozás jel­ legzetessége volt egyébként, hogy az apaság ily mó­ don való megdöntésének kezdeményezésére a férjen kívül más érdekeltek is jogosultak voltak: „a'kiknek haszna-kára benne, p. ok. örökség m iatt’’- írja Frank Ignác.18 Herczegh Mihály 1874-ben készített monográfiá­ jában azonban már olyan megnevezéseket is említ, amelyekkel a szerelemgyereke két, kocagyerekeket különféle csoportokba sorolja.19 Megkülönbözteté­ sének alapja a gyermekek nemzőinek személye és egymáshoz fűződő viszonyuk jellege. Ennek alapján tesz különbséget „természeti, fattyú, házasságtörési, vérfertőzési, kárhozatos és szentségtörési ” gyerme­ kek között. A természeti gyermekek tisztességes le­ ánytól vagy özvegy nőtől születtek, és - a házassági együttélés hiányán túlmenően - semmilyen negatív értékítélet nem fűződik születésükhöz. A fattyúk azok, akiknek anyja „kéjhölgy” (ők a spurii vagy vitlgo quaesiti); a házasságtörési gyerekek pedig azok, akiknek anyja törvényes házasságban élő férjes nő, de apjuk nem a nő férje (másik - szintén szimbolikus jellegű - elnevezésük parázna fattyú, amely az anya személyének negatív erkölcsi megítélését m utatja/ Vérfertőzési gyermekeknek nevezi Herczegh azokat, 110

akiket a nemzővel közeli oldalrokonságban, sógorságban álló nő szült (közkeletű, beszédes néven ők az atyafi fattyúk). Ehhez a kategóriához rendkívül közel áll, hiszen szintén a rokonsági viszonyban való nemi érintkezést minősíti, a kárhozatos gyermekek nega­ tív erkölcsi és vallásos jellegű megkülönböztetése. E csoportba tartoznak azok, akiket leány anyjuk a saját apjától szült ('más néven hallatlan fattyúnak is neve­ zik őket/ Végül a szentségtörési gyermekek azok, akiknek nemző apja cölibátusra kötelezett egyházi személy, pap (őket még szentségtelen fattyú néven is emlegetik).20 Meglepő, hogy a Herczegh-féle felsorolás nem tartalmazza külön csoportként a hadigyereke két, ho­ lott ez a megnevezés mind a 19. század elején, mind a 20. század első felében - a háborús időkben - igen ismert és bevett volt. A katonákkal folytatott alkalmi (vagy tartósabb) viszony és az ebből született gyer­ mekek több bontóperben fontos szerepet játszottak a debreceni magisztrátus előtt is; a katonák megfele­ lőnek bizonyultak a házasságtöréshez és a bontóper alatti vigasztalódáshoz egyaránt.21 Egy másik, inkább jogászi megközelítésnek felfog­ ható csoportosításban Herczegh Mihály a szerelemvagy kocagyerekeknek három kategóriáját sorolja fel: 1. törvénytelenek, akik törvényes vagy ilyennek vélt házasságon kívül születtek (Hármaskönyv I. 106., 108.; 1868:53. te. 16.§); 2. törvénytelenek, akik polgári házasságból származnak (a negatív joghatás itt a házasság szentségéhez, Isten előtt megkötendő voltához fűződik); 3. törvénytelen a törvényes házas­ ságból született gyermek is, ha a születés a törvényes időnél (182-300 nap) előbb vagy később, vagy a törvényes idő alatt történt ugyan, de az asszony nem a férjtől esett teherbe (ezt bizonyítani kell, s ezáltal megdönteni a páter est... vélelmét).22 Végül még egy kitérő: a magyarországi zsidók kö­ zött ismert elnevezés, a mámzér a fattyúhoz hasonló tartalommal bír, azzal a különbséggel, hogy ez a ki­ fejezés csak férjezett nő tilos kapcsolatából született gyermeket jelöl. Tehát olyan gyermeket, aki tilos házasságból született (pl. vérfertőzés esetén), vagy férjes asszony idegen férfitől származó, törvényte­ len gyerekeként. Mámzér volt az is, aki egy férjezett zsidó asszony és egy olyan zsidó férfi viszonyából született, aki nem a férje, illetve olyan gyermek, aki olyan vérrokonok viszonyából született, akik a Tóra törvényei szerint nem házasodhatnak, és akik a törvény szerint kárétte\, kiirtással büntetendők. Érdekes különbség viszont, hogy a házasságon kí­ vüli viszonyból hajadontól származó gyermek nem

mámzérP A fattyú anyja tehát - visszatérve a magyar jog tipi­ kus eseteihez - vagy leány vagy férjes asszony lehetett, bár néha az is előfordult, hogy özvegyasszony szült tör­ vénytelen gyermeket. Tárkány Szücs tanulmányában utal a Fél Edit által Komárom megyéből leírt esetre, amelyben egy özvegyen maradt fiatalasszony apósával élt együtt, s kapcsolatukból gyermek is született.24

A leányok esetében általában arról volt szó, hogy a cseléd kiszolgáltatott helyzetét használta ki a földesúr, háziúr. A leányanyák ugyanis többnyire véd­ telenek voltak, az állásra pedig szükségük volt, ezért nem mondhattak nemet az uraság unszolására. Néha az is előfordult, hogy a jóképű legény, inas csábította el a gazda leányát. Ezekben az esetekben - feltéve, hogy társadalmilag elfogadható volt a házasság, a fe­ lek „méltók” voltak egymáshoz - az volt a gyakoribb, hogy a család utóbb összeadta (sokszor összekényszerítette) a fiatalokat, hogy a paráznaság szégye­ nétől megmentsék őket. De arra is volt példa, hogy a gazda a látszat és a helyzet fenntartása érdekében maga gondoskodott férjről a leány számára, aki aztán tűrte a további viszonyt.25 Amennyiben még leány volt az anya, akkor társa­ dalmi megítélése attól is függhetett, hogy milyen tar­ tós, milyen célzatú volt a nemi kapcsolat, amelyben a gyermek fogant. Amennyiben ez az egyházi nor­ máknak való megfelelés egy sajátos, a jogi népszo­ kásokban érvényesített gyakorlataként értelmezhető ún. „próbaházasság” volt (azon a vidékeken, ahol ezt a szokásjog ismerte), a közvélekedés is jobban elfogadta (mint a nem gyermekközpontú együttélé­ seket), mivel a valláserkölcsi normáknak megfelelő, termékeny házasság biztosítékát látták benne. Ez va­ lójában a nő próbája volt (képes-e gyermeket világra hozni), ideje így hosszan, akár évekre is elnyúlhatott. A terméketlenség vagy a halvaszülés a próba ered­ ménytelenségét, a házasságkötés céltalanságát indo­ kolta, s így erkölcsi felmentést adott a házasságkötés előtti szexuális kapcsolat vétke alól.26 Amennyiben azonban nem ilyen célt szolgált a kapcsolat, hanem pusztán a két fél testi igényeinek hosszabb-rövidebb idejű kielégítését, akkor azt megvetették, elítélték, és a „vadházasság” elnevezéssel illették. A vadházasság a szoros értelemben vett magyar országterületen nem volt elismert, Erdélyben azonban igen elterjedt (bár a házassággal egyenrangúnak soha el nem fogadott) együttélési forma volt.27 Ha férjes asszonynak született fattyú gyermeke, és ez a férj tudomására jutott, az bontóok volt, és nem volt kétséges, hogy ilyen esetben a bíróság az asszony hibájából bontotta fel a házasságot. Ezek végén a gyermek az anyja háztartásába került.28 Ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy sok esetben az apa nevé­ re vette, háztartásába fogadta a minden valószínűség szerint nem tőle származó gyermeket is, hogy ezáltal kerülje el a szóbeszédet. A debreceni peres iratokból arra is találunk példát, hogy egy férjes asszonynak házasságon kívül szüle­ tett egy gyermeke, s hogy a gyermek törvénytelen voltát eltitkolja, házasságot kötött az apával. A prob­ léma az, hogy volt már neki egy érvényes házassága, így bigámiába esett.29 Érdekes adat, hogy a 18. században a gyilkosságot elkövető nők többsége csecsemőgyilkosságot köve­ tett el. Az ok általában az volt, hogy házasságon kí­ vül született a gyermek. Például Debrecenben 1740—

1750 között a gyilkosságot elkövetők 61,53%-a nő volt. Vilmányi Sára (cseléd) a periratok szerint 1872. november 11-én a nagyerdői tóba fojtotta 22 hónapos gyermekét. A gyermek származását nem sikerült egy­ értelműen bizonyítani az eljárás során, legalábbis az iratokból semmi biztos nem tűnik ki.30

A fa tty a k jo g i helyzetének tö rté n e lm i változásai A törvénytelen gyermekek társadalmi megítélése évszázadokon keresztül nagyon egyértelmű volt. Az ilyenek sorsa rendkívüli nehézségekkel volt terhes, mert csak az anyjuk nevelte őket, az apa legtöbbször tudni sem akart róluk, tartásukhoz, neveltetésükhöz legfeljebb bíróilag megállapított tartásdíjjal járult hozzá. A zabigyerekek számlázásának körülményeit a magánélet minden területén számtalanszor éreztet­ ték velük.31 Ami jogi helyzetüket illeti, a legkorábbi jogrend a törvénytelen gyermeket csakis anyjához kapcsolta, de még az anya családjából is kitaszította, kizárta, arra való hivatkozással, hogy bűnben fogantatott, ezáltal a legcsekélyebb gondoskodásra sem jogosult senkitől, csak a bűn elkövetőjétől, azaz édesanyjától.32 A jog­ rend azonban ezt az erkölcsi jellegű parancsot sokáig nem váltotta fel saját, jogi jellegű normával. Hely­ zetüket a 16. században és azt követően Werbőczy néhány rendelkezése, majd az ebből kiinduló, ezt to­ vábbfejlesztő bírói gyakorlat szabályozta. A rendi magánjog alapvető szabályai szerint az apa nem törvényes házasságából született gyermekét csakis végrendelet alapján részeltethette (legalábbis szerzeményi) vagyona egy részéből, a vérhiba or­ voslása nélkül ugyanis törvényes öröklésre nem volt jogosult. Mivel azonban adományos birtokot nem le­ hetett végrendelet alapján átörökíteni, ilyet sohasem juttathatott természetes apja egy fattyúnak. Ugyan­ akkor voltak olyan foglalkozások is, amelyeket tör­ vénytelen gyermek nem tölthetett be (például nem szentelhették fel papnak, nem lehetett kézműves céh tagja, nem tehetett mestervizsgát; egy idegen céh­ legénytől a mestervizsga előtt megkövetelték, hogy szülővárosából igazolást hozzon, miszerint tisztessé­ ges életű szülők törvényes házasságából született).33 Frank Ignác a nemesi magánjog tekintetében azt írta, hogy „A' kik törvénytelen ágybul származnak,

a ’ vérség javaiban, díszeiben nem részesülnek, ne­ vet, nemességet, czimet, örökséget nemzőik után nem nyernek. [...] Az egyházi törvény távul állittya őket még a 'papi rendtől, és az egyházi javaktul, méltóságoktul. És régenten ki voltak zárva minden nyilvános hivatalokbul, sőt czéhekbiil is, mert származásokban, a'köz-vélemény szennyet látott. ”34 További, nem va­ gyoni vagy rendi állásbeli, hanem például a családi jogállást érintő megkülönböztetést azonban a jog­ rendszer nem tartalmazott; a törvénytelenek utóbb bárkivel (tehát akár fattyúval, akár törvényes szárma­ zású nővel vagy férfival) házasságot köthettek. Nem 111

történt szanlc

volt tehát jogunkban olyan jellegű megkülönbözte­ tés, mint amilyet a vallási megalapozottságú zsidó jogban a mámzér vonatkozásában láthatunk, hiszen ott egy mámzér fiú csakis egy mámzerettd, azaz szin­ tén törvénytelen származású leánnyal házasodhatott össze. Az 1853. május l-jétöl a magyar korona orszá­ gaiban is hatályba léptetett osztrák polgári törvénykönyv a törvénytelen gyerm ekjogi helyzetében alap­ vető változást hozott. E jogszabály deklarálta, hogy - bár a házasságon kívüli gyermekek nem élveznek a törvényesekkel egyenlő jogokat, de - a törvénytelen születés a gyermek polgári becsületére és előrehala­ dására nézve hátrányos befolyással nem Iehet.3s Ez a gondolat hatalmas előrelépés volt a Frank által is vallott korábbi felfogáshoz képest. Az Optk.-ra épí­ tett a bírói gyakorlat is, ha a joghézagok kitöltése volt a (gyakorta előforduló) feladata. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSZ) által az 1848 előtti magyar magánjogrendszer mutatis mutandis vissza­ állítása után ezt a gondolatot vitték tovább az általá­ nos polgári törvénykönyv szerkesztői, köztük Králik Lajos is, aki az első, 1892. évi családjogi tervezetben a szülők és gyermekek jogi kapcsolataival foglalko­ zó fejezetet készítette.36 (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a dualizmus jogalkotása meglehetősen felemás módon kezelte a törvénytelen gyermeket, hiszen pél­ dául az egyházpolitikai törvényekben a különbségté­ tel még 1894-ben is világosan megvan.) Amiben azonban mindenképp előrelépést jelentett a magyar általános polgári törvénykönyv 1900-ban elkészült első tervezete, az az volt, hogy a kodifikációs állandó bizottságban részt vett törvényfogalmazók többségének álláspontja szerint a magyar törvénykönyvnek - a német BGB példáját követve - nem szükséges a törvénytelen gyermekek különböző cso­ portjai között differenciálni, hiszen a házasságon kí­ vül született gyermekek mindegyike ugyanazon jogi helyzetbe kerül. így, ha nincs kedvezőbb elbírálás, nem kell külön megnevezni sem a menyasszonyi, sem az ágyasságból származó, sem a vérfertőzési37 (a va­ lamikori ex damnato coitu procreatí) gyermekeket: a házasság meghiúsulása, akadálya, vagy a házasodási szándék teljes hiánya miatt az ilyen gyermekek, mint érvénytelen házasságból származók lesznek törvény­ telenek - az ilyen tiltott nemi kapcsolathoz fűződő negatív erkölcsi megítélésnek pedig jogi megfogal­ mazást nem kell nyernie. Az 1900-as tervezet szabályozása éles kritikát váltott ki. A szakmai körök egyrészt azt rosszallták, hogy megelégszik a fennálló, a törvénytelen gyer­ mekekre nézve igazságtalan és nyomasztó jognak a fenntartásával és írásba foglalásával. Másrészt dog­ matikai következetlenségét kritizálták, ugyanis a törvénykönyvtervezet a házasságon kívül született gyermeket törvénytelennek nevezi, míg a nemző apát természetes atya néven említi. A szóhasználat pedig a többi jogszabállyal sincs teljesen összhangban, hi­ szen a Csemegi-kódex 247. §-a (a csábításról) szin­

tén a természetes gyermek megjelölést használja.38 A humánusabb megítélés felé tett első lépés lehetne az elnevezésbeli változtatás, mondták a szakértők (így Márkus Dezső, Kolosváry Bálint, Doleschall Alfréd és Sipőcz László), szinte egyhangúlag, hangsúlyoz­ va, hogy ez az árnyalatnyi különbség még a legkon­ zervatívabb körök számára is elfogadható volna. A felvetések sora a későbbiekben nem is maradt ered­ ménytelen, hiszen számos ezt követő tervezet - így a személyi jog „területén kifejezetten konzervatív né­ zeteket valló Grosschmid 1889-es, a törvényesítésről szóló előadói tervezete - sem a törvénytelen, inkább a házasságon kívül született elnevezést használta.39

Epilógus Azt gondolhatnánk, hogy a századfordulóval, a polgári jogegyenlőség térnyerésével, valamint azzal, hogy a magyar polgári törvénykönyv következő ter­ vezeteiben már a törvényes származásra vonatkozó szabályok lesznek irányadóak a természetes gyere­ kek tekintetében is, a törvénytelen születés tényéhez kapcsolódó megkülönböztetések és az ezzel össze­ függő jogi viták elültek. Ez azonban egyáltalán nem így van. A mindennapok gyakorlata ugyanis néhány év alatt rávilágított, hogy a törvényességhez való mindenek feletti ragaszkodás is lehet morálisan el­ fogadhatatlan. A magyar királyi Kúria egyik eseti döntése ugyan­ is arról szólt, hogy a holtnak nyilvánított személy házassága csak a másik fél újabb házasságkötésével szűnik meg, azaz amennyiben a holtnak nyilvánított személy „özvegye” nem köt újabb házasságot, de (akár évtizedekkel a holttá nyilvánítás után) gyerme­ ket szül, a kúria határozata - és a páter est... alapelv - értelmében törvényesnek, mégpedig a holttá nyil­ vánítottól származónak kell tekinteni. Ezt az ítéletet a Kúria azzal indokolta, hogy az „a természettudo­ mányos nyers valóságokkal szemben a jognak abból a törekvéséből fakad, hogy a család körét kényszerítő jogszabályokkal bástyázza körül a házasságon kívüli, erkölcsellenes és minden tekintetben káros állapottal szemben.” A mai olvasó számára nyilvánvaló, hogy a Kúria ál­ tal elfoglalt álláspont téves, de a Kúria akkori bíráinak meggyőzéséhez Szladits Károly, Grosschmid Béni, Vavrik Béla és Szászy-Schwarz Gusztáv álláspontjának felidézése, a német Kammergericht 1905-ös, hasonló tartalmú ítéletének a Reichsgericht általi megváltoz­ tatása és a józan ész azon okoskodásának felhozása is kevés volt, amely szerint nehezen képzelhető el, hogy egy 1914-ben, a háborúban elhunyt személynek saját törvényes gyermeke születne 1931 -ben.40 Mindez tehát azt mutatja, hogy ameddig bármilyen - tehát akár jogi, akár morális - különbségtétel fennáll a házasságból és a házasságon kívül született gyerme­ kek között, a mindennapi joggyakorlat mindig pro­ dukálhat olyan eseteket, amelyekkel a társadalomban

Jog

történetiszemleV_-/

látensen meglevő feszültségek felszínre hozhatók. A valós megoldást az jelenti, ha ténylegesen, morálisan és jogilag is megszűnik minden megkülönböztetés. A bevezetőben említett jelenlegi tendenciák pedig efelé mutatnak, ilyen módon a történelmi hagyományoktól való elszakadáshoz vezetnek. Ez azt jelenti, hogy a

törvénytelenekkel kapcsolatos vizsgálatok már csak a jogtörténeti érdekességek, kuriózum ok közé kerül­ nek, azaz a velük való foglalkozás a pihentető ,jo g régészk ed és” territóriumára fog esni. Ez azonban - úgy gondolom - ebben az esetben egyáltalán nem jelent veszteséget.

Jegyzetek___________________________________ ’ A sz e rz ő e z ú to n m o n d k ö s z ö n e té t k e d v e s ta n ítv á n y a in a k , P ap p L á sz ló n a k é s Z o v á n y i N ik o le ttn e k , v a la m in t dr. M e g y e ri-P á lffi Z o ltá n n a k a ta n u lm á n y e lk é s z íté s é h e z n y ú jto tt ö n z e tle n se g íts é ­ g ü k é rt. 1 V ö . p l.: K u b in y i A n d rá s: Törvénytelen gyerm ekek a m agyar kö­ zépkorban (H is tó ria , 1 997, 7., 2 0 - 2 2 . p .); Fatlyak. Édes bűnök, keserű gyümölcsök (IP M , 2 0 0 7 , 6 ., 7 2 - 8 3 . p .) 2 T á rk á n y S z ű c s E rn ő : M agyar jo g i népszokások (A k a d é m ia i K i­ ad ó , B u d a p e st, 2 0 0 3 , 140. p.) 3 M á rk u s D ezső : A házasságon kívül születeti gyerm ek jo g a ( M a ­ g y a r Jo g á sz e g y le ti É rte k e z é se k . R é g i F o ly a m , XV. fü z e t, B u d a ­ p est, 1 8 9 8 ,4 . p .). 4 A házasságon kívüli születések (D e m o g rá fia , 1 964, 2. sz á m ) 5 A h á z a s sá g o n k ív ü l s z ü le te tte k sz á m a 1 9 9 0 -h e z k é p e s t k b. 2 ,5 sz e re s é re e m e lk e d e tt. V ö .: Demográfiai évkönyvek é s Társadal­ mi helyzetkép 2005 (K S H , B u d a p e st, 2 0 0 7 , 13., 14. p.).

6 Statistisches Jahrbuch Jur die Bundesrepublik D eutschland 1995 (S ta tis tis c h e s B u n d e s a m t, B o n n , 1996) 7 B rin sz k y n é H id a s Z s u z s a n n a - K e z á n A n d rá s: Népesedési ten­ denciák a kelet-közép-európai fővárosokban ( N e m z e tk ö z i ö s s z e ­ h a s o n lítá s o k 9. K S H , B u d a p e s t, 2 0 0 5 , 2 2 . p .) 8 E zt a te n d e n c iá t tá m a s z tjá k a lá a le g ú ja b b s ta tis z tik a i k ia d v á ­ n y o k is, a m e ly e k b e n e g y re k e v é s b é ta lá lh a tó k m e g a „ h á z a s s á ­ g o n k ív ü li s z ü le té s e k ” v a g y h a s o n ló c ím ű tá b lá k é s fe je z e te k . 9 A z á lta lá n o s - m a g y a r é s e u ró p a i - tá rsa d a lm i m e g íté lé s h e z lásd : K u b in y i: i. m ., 2 0 - 2 1 . p. 10 W eö res S á n d o r: Psyché. Epistula ennem magamhoz. N á m e s z tó m elle tt, O n k e l-e m g r ó f T u r s o F e re n c z Á rv a -V á r-m e g y e i F ő isp á n ú r e rd e i v a d á s z h á z ik ó já b a n , 2 8. a u g u s ti 1814. " fa tty ú = M agyar Értelmező Kéziszótár (3 . k ia d á s , A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a p e st. 1978, 3 5 9 . p .) 12 z a b ig y c re k = M agyar Néprajzi Lexikon ( A k a d é m ia i K ia d ó , B u ­ d a p e s t, V. k ö te t, 1981) 13 A fra n c ia e re d e tű m e g je lö lé s p e rs z e e ls ő s o rb a n a z e lő k e lő k ö ­ rö k b e n v o lt is m e re te s , a n é p n y e lv tip ik u sa n n e m e zt h a sz n á lta . 14 fa tty ú = M agyar Szókincstár. S z e rk . K iss G á b o r (T in ta K ö n y v ­ k ia d ó , B u d a p e st, 19 9 8 ) 15 Z ila h i L ajo s: Helyzetkép a biharugrai tájszavak állapotáról (M a g y a r N y e lv ő r, 128, 2 0 0 4 , 171. p .) 16 F ra n k Ig n á c z : A közigazság törvénye Magyarhonban. I. r é s z (B u d a , 1845, 1 5 8 -1 5 9 . p .) 17 R ó m a i jo g i s z e re p é rő l é s fe jlő d é sé rő l lásd: B e sse n y ö A n d rá s: Római magánjog ( B u d a p e s t-P é c s , D ia ló g C a m p u s K ia d ó , 2 0 0 3 , 2 1 7 - 2 1 8 . p .). E zt a z e lv e t e g y é b k é n t sz á m o s k ritik a é rte. S z a k o lc z a y Á rp á d p l. ú g y ta lá lta , h o g y e z a v é le le m „ v é g ig v o n u l a z ö s s z e s h u m o ris tá k b o h ó z a ta in ," m a jd így fo ly ta tta : „ A z t m á r h a llo tta m , h o g y (...) n e m z é s á lta l g y e rm e k j ö tt a v ilá g ra , e lle n ­ b en a z t te rm é sz e tjo g i la g m e g á lla p íta n i, h o g y a z á lta l, h o g y e g y a n y a k ö n y v v e z e tő e g y férfit é s e g y n ő t a z a n y a k ö n y v b e b e v e z e t, g y e rm e k k e le tk e z e tt v o ln a , e z t m é g n em h a llo tta m .” (S z a k o lc z a y Á rp á d h o z z á s z ó lá s a S ip ő c z L á sz ló : A törvénytelen gyerm ek jo g ­ állásáról c ím ű e lő a d á s á h o z ; n y o m ta tá s b a n m e g je le n t S ip ő c z h i­ v a tk o z o tt ta n u lm á n y á b a n . 6 4. p .). 18 F ra n k Ig n ác: i. m ., 159. p. 19 H e rc z e g h M ih á ly : Magyar családi és öröklési jo g (B u d a p e s t, 1874, 6 9 - 7 0 . p .) 20 E zek a z e ln e v e z é s e k te h á t a tö rv é n y te le n g y e r m e k e k j o g i h e ly ­ z e té t te k in tv e n e m je le n te tte k e lté ré st, c s a k a v é rh ib a o rv o slá s a , a z a z a tö rv é n y e s ité s s z e m p o n tjá b ó l; a te rm é s z e ti é s fa tty ú g y é r ­

m e k e k e n k ív ü l u g y a n is a tö b b ie k u tó la g o s h á z a s s á g k ö té s ú tjá n n e m v o lta k tö rv é n y e s íth e te k . V ö . ré s z le te s e b b e n : B a lo g h Ju d it:

„Erkölcsellenes és minden szem pontból káros á llapot" - A ter­ mészetes gyerm ekek jo g i m egítélése és a törvénytelenség orvos­ lásának egyes esetei a jogtörténetben. In: Collectio luridica Universitatis Debreceniensis. T o m u s V I. (D e b re c e n , 2 0 0 6 , 3 5 - 5 0 . p .). 21 M á ta y M ó n ik a : Törvényszéki játszm ák: válás Debrecenben 1795-1848 (C so k o n a i K ia d ó , D e b re c e n , 2 0 0 6 , 2 2 7 . p.) 22 H e rc z e g h : i. m ., u o . 23 m á m z é r = Pallos Nagylexikon', Talmudi fogalm ak, w w w .z sid o .c o m /g u ts a b e s z /2 e v fo ly a m /ta lm u d /ta ln iu d 4 4 .h tm ; A zsidóság szótára , w w w .z s id o .c o m /d ic t.h tm . 24 T á rk á n y S z ü c s : i. m ., 1 4 0 -1 4 1 . p. 25 R é sz le te se n é s p é ld á k k a l vö.: T á rk á n y S zü cs: i. m ., 1 4 2 -1 4 3 . p. 26 V ö .: M agyar néprajz. V III. k ö te t. Társadalom. A központi irá­

nyítás és hatása. A hatósági tilalmak és a mindennapi gyakorlat (A k a d é m ia i K ia d ó . B u d a p e st, 2 0 0 0 ); S . M o ln á r E d it: Élettársi együttélések - tények és vélemények ( h ttp ://w w w .ta rk i.h u /a d a tb a n k -h /k u tje l/p d f/a 5 0 4 .p d f.) 27 K e rté s z A n ta l: A házasságon kívül született gyerm ek jo g i hely­ zete (B u d a p e s t. 1901, 3 2 - 3 3 . p.) 28 A d e b re c e n i m a g is z trá tu s e lő tt 17 9 5 - 1 8 4 8 e lő tt le fo ly ta to tt 201 h á z a s sá g i p e re s e ljá rá s b ó l 53 e s e tb e n , a z a z tö b b m in t a p e re k e g y n e g y e d é b e n e s e tt s z ó fa tty a k ró l. V ö .: M á tay : i. m ., a v o n a tk o ­ z ó fe je z e te k b e n k ö z ö lt a d a to k k a l. 29 H a jd ú -B ih a r m e g y e i L e v é ltá r (H B m L ), 1 3 /1 8 0 3 . sz ., D e b re c e ­ ni Z s u z s á n n a b ü n te tő p e re 30 H B m L , 2 0 3 5 /1 8 7 2 . sz. V ilm á n y i S á ra b ü n te tő p e re 31 M agyar Néprajzi Lexikon. F ő sz e rk . O rtu ta y G y u la . 2. k ö te t (A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a p e st, 1979) 32 A z a z o n b a n a k ö z g o n d o lk o d á s b a m á r n e m fért b e le , h o g y a b ű n n e k e g y m á s ik ré s z e s e is v o lt, ti. a n e m z ő a p a . .. 33 K u b in y i: i. m ., 2 0 - 2 2 . p ., á tfo g ó a n : M agyar jogtörténet. S z e rk . M e z e y B a rn a (O s iris K ia d ó . B u d a p e st, 2 0 0 7 ); H o m o k i-N a g y M á ria: A m agyar magánjog történetének vázlata 1848-ig ( S z e ­ g e d , JA T E P re ss, 2 0 0 1 ); B é li G á b o r: M agyar jogtörténet ( D ia ló g C a m p u s K ia d ó , B u d a p e s t- P é c s , 2 0 0 0 ) 34 F ra n k Ig n ác: i. m ., 159. p. 35 O p tk . 162. § 36 A tö rv é n y te le n g y e rm e k jo g i h e ly z e té n e k ism e rte té s e : B a lo g h Ju d it: A törvénytelen gyerm ek jogviszonyai Magyarországon az 1900-as m agánjogi törvénytervezet előtt és után. In: Doktoranduszok Fóruma. M is k o lc , 1997. n o v e m b e r 6. (A z Á lla m é s Jo g tu d o m á n y i K a r S z e k c ió k ia d v á n y a , M is k o lc , 1998. 1 -6 . p.) 37 A v é rfe rtő z é s a H á z a ssá g i tö rv é n y b e n te rm é sz e te s e n to v á b b ra is se m m is sé g i o k k é n t s z e re p e lt, e zze l a h á z a s sá g em ia tti é rv é n y ­ te le n s é g e tö rv é n y i sz a b á ly o z á s o n a la p u lt. V ö.: 1 8 94:31. te. 11. § ., H e rg e r C s a b á n é : A nővételtől az állami anyakönyvvezetőig ( D ia ­ ló g C a m p u s K ia d ó , B u d a p e s t- P é c s , 2 0 0 7 ) 38 K e rté sz : i. m ., 2 2 - 2 4 . p. 39 íg y G ro s s c h m id B éni 1 8 8 9 -b en k é s z ü lt, a tö rv é n y e s ité s s z a ­ b á ly o z á s á h o z k é s z íte tt e lő a d ó i te rv e z e te is. V ö .: Z s ö g ö d B e n ő : Magánjogi tanulmányok. II. (B u d a p e s t, 1901, 7 4 7 - 7 6 7 . p.) 40 V ö.: N iz s a lo v s z k y E n d re : Nehéz problémák az eltűnt férj. az „özveg ye" és az utóbb született gyerm ek körül (P e sti N a p ló , 1931. 75. sz á m , 10. p .); N iz s a lo v s z k y E n d re: Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez (P o lg á ri Jo g , V III, 1932, 1 4 3 - 1 5 6 . p.)

113

Jog Bató Szilvia

„Próbált nőszemélyek" (M agzatelhajtással vá d o lt nők a re fo rm k o ri Békés várm egyében)

tanulmány a „nő” egyfajta megjelenési formá­ ját mutatja be, a női bűnelkövetők egy jelleg­ zetes csoportjáról kialakított képet kívánja „re­ konstruálni” egy reformkori - természetesen férfiak által működtetett - törvényszék iratanyaga alapján. A tudományos érdeklődés egyre inkább kiterjed a társadalmi nemek kutatásának előretörésével a női szerepek (családanya, munkavállaló), a foglalkozási csoportok (bába, cseléd) és a deviáns magatartások (szenvedélybetegségek, bűnözés) vizsgálatára.1 A női bűnözés első magyar monografikus feldolgozá­ sa Raskó Gabriella 1978-ban megjelent munkája, az eltelt három évtizedben azonban csak részproblé­ mákkal foglalkozó tanulmányok jelentek meg.2 Jel­ legzetesen nők által elkövetett bűncselekmény volt a történeti korokban a házasságtörés, a paráznaság, a boszorkányság, a magzatelhajtás, a gyermekülés és a gyermekkitétel.3 A modernizációval párhuzamosan természetesen egyes bűncselekmények „kikoptak” (boszorkányság), vagy a jogi szabályozás változá­ sával erőteljesen visszaszorultak (magzatelhajtás). A továbbiakban a 19. század első felében igen gyako­ ri magzatelhajtás Békés megyei elkövetőit jellemző adatokat mutatjuk be.

A

Az elemzés lehetőségei és keretei A „bűnös nő” képét legteljesebben a hosszabb, gondosan megszerkesztett szövegek alapján „re­ konstruálhatjuk”. A korabeli formális perek nagyon jó alapanyagot nyújtanak ehhez, mivel a beiktatott feleletek a vád és a védelem által ábrázolt női bűnel­ követőt igen sokszínűén képesek megjeleníteni. A bí­ róság ilyen irányú véleményéről pedig az ítéletekből nyerhetjük információkat. Az egyéb iratok (jegyző­ könyvek, jelentő levelek) is fontos adalékokkal szol­ gálhatnak, de ezek elemzésétől most eltekintünk. A formális per replikái tulajdonképpen vád- és védbeszédek, vagyis a retorikai műfajok egyikébe, a törvényszéki beszédbe tartoznak.4 Teljesen kézenfek­ vő lenne a replikák retorikai elemzése, mégsem olyan egyszerű a kérdés; nem lehet ugyanis egy az egyben alkalmazni sem a korábbi, sem a jelenlegi retoriká­ kat. Az eredeti ókori törvényszéki beszéd ténylege­ sen szóbeli előadásra készült, nagyszámú laikus bírót kellett meggyőzni a vádlott ártatlanságáról vagy bű­ nösségéről.5 A 19. század első felében viszont érdemi védekezést csak írásbeli perben fejthetett ki a vád­ 114

lőtt vagy legtöbbször védője,6 vagyis a „tárgyalási” szituáció teljesen eltérő volt. A modern igazságügyi retorikák egyértelműen a törvényben szabályozott el­ járásban, szóbeli és közvetlen tárgyaláson elhangzott perbeszédekkel foglalkoznak.7 A reformkori eljárás­ jogi kézikönyvek egyáltalán nem szenteltek figyelmet ennek a kérdésnek. A korabeli retorikai müvek pedig csak érintőlegesen foglalkoztak a perbeszédekkel. Verseghy Ferenc 1817-ben megjelent latin nyelvű munkája szerint a törvényszéki beszédek „manapság nincsenek szokásban”, ha valaki könyvet akar szen­ telni a védelemnek, akkor Grigely József iskolai re­ torikájából szerezhet hozzá információkat.11 Bitnitz Lajos magyar nyelvű könyve két helyen, a prózánál (perfelelt) és az ékesszólás polgári beszédein belül (az ország belső életére nézve) foglalkozott ezzel a beszédfajjal. Bitniz egyértelműen leszögezte, hogy polgári alkotmánnyal bíró országokban, szóbeli és nyilvános eljárásban létezik a törvényszéki beszéd.9 A kortárs szerzők tehát érzékelték a perbeszédekről szóló irodalom és a tényleges gyakorlat közötti el­ lentmondást, de komolyabban nem foglalkoztak a kérdéssel. A későbbi - irodalomtudománnyal foglalkozó - elemzők többnyire nem vették figyelembe ezt az eljárásjogi eltérést, így Kölcsey Ferenc két fiktív tör­ vényszéki beszédéből a védbeszédet is beszédtanul­ mánynak (stílusgyakorlatnak) tekintették.10 A fentiek alapján nincsen olyan kidolgozott mód­ szer, amely lehetővé tenné reformkori perek szöve­ geinek teljes elemzését, így csak Tremmel Flórián tipológiájára és megállapításaira hagyatkozhatunk. A tanulmány célja nem a retorikai fogások, hanem a magzatelhajtással vádolt nőkről - jórészt retorikai eszközökkel - kialakított kép bemutatása. A törvényszéki beszédben megjelenő „vádlott-kép” a Tremmel-féle felosztás alapján negyedik helyre sorolt jellemzésben domborodik ki. Ez az elem a beszéd legjobban mozgatható része, a bevezetéstől a befeje­ zésig bárhol megjelenhet, megfelelő alkalmazása kü­ lönösen a védelem számára fontos. Ebben a részben világítanak rá a vádlott előéletére, korábbi cselekede­ teire és a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos lelki folyamataira, az elkövetés motívumaira." Ebből kiindulva az elemzés a vádlottat,jellem ző” elemeket kívánja kimutatni.

A m agzatelhajtás b ü n te tő jo g i és k rim in o ló g ia i je llem ző i a 19. század első felében A „női bűnök” egyik tipikus megjelenési formá­ ja a nő által saját magzata vagy gyermeke ellen el­ követett erőszakos cselekmény. Ezen belül nagyon sajátos jellemzőkkel bír a magzatelhajtás - egykorú elnevezéssel a „gyermek vesztés" vagy „gyermek el­ űzés ”. Anyagi jogi szempontból kettős gyökerűnek tekinthető a bűncselekmény, a boszorkányságtól a boszorkányperek megszűntével, a 18. század máso­

dik felében vált el, az emberöléstől pedig a 19. század első felében sikerült egyértelműen elhatárolni.12 A jogesetekből „rekonstruálható” a B ékés vár­ megyében érvényesülő „szokásjogi tényállás” . A magzatelhajtás jo g i tárgya elsősorban a magzat éle­ te, egészsége, az anya beleegyezése nélküli cselek­ ménynél a terhes nő egészsége és élete, valam int az államnak a polgárához való joga. A m agzatelhajtás elkövetési tárgya nem életrevaló (nem teljes kort ért, idétlen) életjelenségeket mutató (m ozgó, élő) magzat. Am ennyiben teljesen kifejlett a magzat, akkor gyer­ m ekgyilkosság valósul meg, ha nem mutat életjelen­ séget, akkor alkalmatlan tárgyon követték el. E lkö ve­ tési magatartása elűzés, elhajtás vagy elvesztés, tehát nyitott tényállás, csak az eredményre utal, kizárólag tevéssel követhető el, m ulasztásos változata kizárt. A cselekm ény eredménye a magzat méhben történő ha­ lála, vagy életképtelen állapotban a külvilágba jutás miatti pusztulása. Eredm énye lehet a terhes nő sérü­ lése is, erre az elkövető gondatlansága és szándéka egyaránt kiterjedhet. A m agzatelhajtás miatt bekövet­ kezett halálos eredményre viszont csak a tettes gon­ datlansága terjedhet ki, ha a szándéka is bizonyítható, akkor már gyilkosság állapítható meg. A felhasznált eszközöknek, az elkövetés módjának, helyének és idejének nincs jelentősége. Nem szükséges az el­ követéshez szem élyes kvalifikáltság, a cselekm ény tettese és részese bárki lehet. K izárólag szándékosan követhető el, általában egyenes szándékkal, de eshetöleges szándék is elképzelhető a terhes nő ellen el­ követett testi sértés esetén. A z esetleges gondatlanság nem bűncselekmény, a tényállásnak nincsen értékel­ hető motívuma vagy célzata.13 Történeti krim inológiai szempontból m egállapít­ ható, hogy a 18 - 1 9 . századi (szórványos) adatok sze­ rint lényegesen kevesebb eljárás indult m agzatelhaj­ tás miatt, mint újszülött m egölése kapcsán.14 E z nem a kisebb bűnözési gyakorisággal, hanem a nagyobb látenciával, valam int elhatárolási és bizonyítási prob­ lémákkal magyarázható. Néprajzi adatok alapján a m agzatelhajtás „bevett” módszere volt a születéskorlátozásnak. Term észe­ tesen először különféle kevéssé hatásos és teljesen hatástalan fogam zásgátló módszerekkel próbálkoz­ tak a nők, amennyiben m égis teherbe esetek, akkor alkalmazták a magzatelhajtási technikákat.15 E gyes vélem ények szerint az újszülött m egölésére már csak akkor került sor, ha ezek sem vezettek eredményre és megszületett a nem várt gyerm ek.16 Eljárásjogi (bizonyítási) szempontból bonyolul­ tabb feladat volt az anya magatartása és az abortusz közötti okozati összefüggés, valam int a szándékosság bizonyítása, mint az újszülött m egölésénél a szüksé­ ges tényállási elemeké. A 18. század közepétől a bűncselekm ények és a bűnözés okaira is egyre jobban kiterjedt a jogászok, a politikusok, majd a kialakuló közvélem ény figyel­ me, ennek során kiemelten foglalkoztak a csecsem ő­ gyilkossággal és a m agzatelhajtással is. Röpiratok,

tanulmányok láttak napvilágot, állandó vitatém ává vált a kérdés, a felvilágosult abszolutista korm ány­ zatok pedig többé-kevésbé hatékony intézkedéseket hoztak a m egelőzés érdekében. K ésőbb is napirenden maradt a téma, részben a korábbi m egoldási kísér­ letek kudarca, részben a kérdés érzelmi-romantikus vonulata miatt. M agyarországon mind a tudományos, mind a frissen kialakuló politikai sajtó foglalkozott a problém ával, de szépirodalmi m egközelítések is is­ m ertek.17

A vizsgált jogesetek, tö rté n e ti tényállások B ékés várm egyében a reformkorban összesen öt olyan jogeset fordult elő, am ely kapcsolatba hozha­ tó m agzatelhajtással, de az iratanyag jellegzetességei miatt csak három ügyben lehetséges a vádlottakról kialakított kép vizsgálata. Két ügyben a teljes form á­ lis per anyaga és a kapcsolódó iratok, jegyzőkön yvek is fellelhetők, egy esetben hiányzik a pertest, de a jegyzőkön yvekből rekonstruálható a per m enete.18 Berczeli Katalin teherbe esett, de állapotát nem ismerte fel, vagy nem akarta tudomásul venni, ezért kenő asszonyokhoz és a helység bábájához fordult segítségért, akik egybehangzóan viselősnek mond­ ták. E gyikük a községházánál bejelentette a terhes­ séget, nehogy valam ilyen baj történjen. A z elöljárók és a helyi plébános is figyelm eztették a leányt, hogy vigyázzon magára, ne végezzen megerőltető munkát. Ennek ellenére napszámba szegődött és 18 2 5 . június 1 1-én vasárnap kiment kukoricát kapálni. M ár éjsza­ ka is fájdalm ai voltak, ezért másnap reggel a munka m egkezdése helyett félrevonult, és világra hozott egy valószínűleg élettelen koraszülött (kb. 30 cm hosszú) fiúgyerm eket, am elyet a búzaföldön egy ásónyom m élységbe elrejtett. Két napszámos a lány keresésére indult, a vém yom ok alapján megtalálták a gyerm eket, am elyet kapcába csavarva újból elástak. Ezt a szentandrási bábán keresztül jelentették az elöljáróknak, ezzel elindult a vizsgálat. A kihantolt tetemet m eg­ mutatták a járási seborvosnak, aki boncolás helyett elrendelte az eltemetését, és a szolgabírót sem érte­ sítette a történtekről. A szolgabíró csak az elöljárók leveléből értesült az esetről. A z apa a gyerm ekágy el­ m últával, augusztus közepén elvette feleségül a vád­ lottat. A z ügyész az orvosi szakvélem ény hiánya mi­ att csak „terhének el vesztését eszközlő’’ vádat találta m egfelelőnek. Nem sikerült azonban bizonyítania a szándékosságot, így 1826. február 28-án a sedria jo g ­ erős felmentő ítéletet hozott, de az eljárási költségek m egfizetésében marasztalta a vádlottat.19 Kerékjártó Anna Paulányi Jánostól esett teherbe 18 4 1 nyarán. A férfi nem akarta feleségül venni, ezért rábírta Csom ós M ária bábát, majd ketten a nőt, hogy szüntessék meg a terhességet. A bába huzamosabb ideig kezelte Annát, és elfogadta a megszokottnál lényegesen értékesebb ajándékokat (pénz és egy ma­ lac). Eközben az előírások szerint bejelentette az ese­ 115

tét a m egyei orvosnak, aki óvatos eljárásra utasítot­ ta, és engedélyezte, hogy az önként adott ajándékot átvegye. Anna m ásállapota eg yre job b an látszott, ezért valószín ű leg úgy döntött, hogy saját m aga veszi kézbe a dolgot. G azd asszon yán ak és fiának több háztartási balesetről is beszám olt: leesett a padlásról, rácsapódott a sertésól ajtaja. Szeptem ber 1 -jén a bábának A nna m ár csak az elvetélt m agzatot tudta m egmutatni. A bába feljelen tést tett, s eljárás indult. A z I. rendű vádlott, K erékjártó A nna „ter­ hét szándékkal elűző”, a II. rendű Paulányi Ján o s „teher elűzésére a bábát megkereső”, a III. rendű C som ó s M ária „bábái kötelességét nem teljesítő, pénz zsaroló”. A per során a terheltek egym ást kezdték vádolni, Paulányi következetesen tagadott, m egkérdőjelezte Anna és az egyetlen tanú, K is J á ­ nos vallom ását. C som ó s M ária A nnát becsm érlő jelz ő k k el illette. L en g y el G éza, A nna véd ő je pedig szem telenségnek nevezte a bába védekezését. A z ítéletben a sedria m egállapította, hogy nem bizo­ nyítható a vetélés szándékos előid ézése, az akár term észetes úton is bekövetkezhetett. K erékjártó és Paulányi tényleg el akarta hajtani a m agzatot, de nem sikerült, ezért a bíróság a 7 nap v iz sg á la ­ ti fogságot (K erékjártó A nna) és a pert (P aulán yi Ján o s) betudta büntetésként, C som ó s M áriát pedig felm entették a vádak alól. A K irá ly i T ábla jó v á h a ­ g y ó ítéletét 18 4 4 nyarán hirdették ki a vádlottak távollétében.20 Iratanyag hiányában a m agm aradt je g y z ő k ö n y v i bejegyzésekb ől és a tiszti főorvo s irataiból hozzá­ vetőlegesen rekonstruálható e g y igen sajátos eset. Hohenau Anna 18 4 3 elején az árn yékszéken szült, a gyerm eket már csak holtan tudták kiem elni. E lő ­ ször m ég azt állította, hogy a gyerm eket hallotta felsírn i. A z eljárás során ezt a körülm ényt nem v iz s­ gálták, nincs utalás a boncolásra, am ely tisztázhat­ ta voln a a kérdést. M indössze a külsérelm i nyom ok hiányát em lítették a jeg y ző k ö n y v b en . Feltehetően arra építették a védekezést, hogy a lány nem tudott a terhességéről, sőt a szülést sem vette észre. A ta­ n úvallom ásokból kiderült, hogy senkinek, m ég az őt „havi tisztulás felakadási fá jd a lm a k” miatt ke­ zelő seborvosn ak sem tűnt fel a terhesség. A tanúk szerint Anna nem próbált sem m it sem titkolni. A m egm aradt iratok alapján úgy tűnik, h ogy a bíróság minden lehetséges módon a vádlott felm en­ tését segítette elő. A szó váltáso k után közbenszóló ítélettel orvosi szakvélem én yt kért a sedria arról, hogy a terhesség m iért nem tűnt fel a nőnek. N égy dologra alapozták a felm entést: nem vizsg álták a gyerm ek életben létét, elfo gad ták, hogy a nő nem tudott a terhességről, viszon t a szü léskor fellépő tudatzavart m egállapították, valam int a vádlott ko­ rábbi m agatartása alapján kizárták a szándékot. A z esetet véletlennek m inősítették, és felm entették a vádlottat. A z ítéletben nem rendelkeztek az eljá rá­ si költségről, am elyet az eg yik mentő tanú később sérelm ezett.21 116

A „m e ge se tt lá n y " Berczeli Katalin a bűncselekm ény elkövetésének időpontjában már javában a házasságkötésre érett korcsoportba tartozott, elvileg tisztában kellett lennie a lányokra vonatkozó igen szigorú erkölcsi elvárá­ sokkal, azzal is, hogy minden „illetlen” cselekedete a házassági esélyeit rontja. A z viszont egyáltalán nem biztos, hogy a nemi kapcsolatra vonatkozó „prakti­ kus” ismeretekkel is rendelkezett. A népi gyakorlat­ ban a szexualitás tabunak számított, nem beszéltek róla, így a legtöbb lányt váratlanul és felkészületlenül érték az ezzel kapcsolatos történések.22 A vádat képviselő Lengyel Márton ügyész úgy je l­ lemezte Katalint, aki „ollyas helvheztetését el-titkol-

ván, sött tagadván”; „gonosz tettyét akkép el-palástolni igyekezett ”; „férjfival való közösülését, és abból Következett teherbe való esését álhatatossan tagadta, a 'mitől idegennek magát éppen nem mutathatta, meg igértettvén néki az öt teherbe ejtő, most férje által az házasság”; „ a ’tölle szülöttet földel alatomossan bétakarni nem iszonyodott, melly törekedésekre éppen nem vetemedhetett, sem szégyentől nem tarthatván, sem más valami veszedelemtől el nem rettenthettetvén”; „nem volt attól mit szégyenleni a ' mit a sok Kenő asszony, Lelki pásztor, az helybéli Bíró és azok által talán az egész Helység tudta. ” A z ügyész az állhatatos tagadás és az elteme­ tés alattomos voltának hangsúlyozásával, valamint a megesett lányokat érő hátrányoktól való félelem alaptalanságával próbálta az igen gyenge közvetett bizonyítékokat alátámasztani. Lengyel Mártonnak több szempontból részben igaza volt. A házasság előtti nemi kapcsolat vonatkozásában ugyanis nem volt egyértelm ű a népi erkölcsi és jo gfelfo gás. A fa­ luközösség elítélte és m egszégyenítette az állandó szeretőtől teherbe esett lányokat, de az utólagos há­ zasságkötés enyhítette a m egbélyegzést, csak konf­ liktus esetén szólták meg az ilyen asszonyokat. Jo g ­ gal hivatkozott az ügyész arra, hogy a vádlott szinte értelmetlenül titkolta a terhességét, mert azzal, hogy a falu hangadó tapasztalt asszonyai m egbizonyosod­ tak róla, többé már nem maradhatott titokban.23 Stummer Imre védő viszont a nem egyértelm ű kö­ zösségi megítélés másik oldalát hangsúlyozta: „tet-

tyének valóságát nem világositya, hogy Férfiúval való közösülését, és abból következett terhes voltát tagadta, mivel azt az illyes dolgokbani tapaszatlatlan volta okozta, s ha tudta volna is, azt ki nyilatkoztatni leányi szemérme nem engedte. ” A védő egyértelműen a tapasztalatlan és szemérm es lány képét próbálta ki­ alakítani, am elyet az eset egyes körülményei is alátá­ masztottak. Nem merült fel ugyanis az eljárás során, hogy a vádlottnak mással is kapcsolata lett volna, az erkölcsi bizonyítványa szerint nem volt rá soha pa­ nasz. Sőt, az élettelen magzat m egtalálása után tűrte, hogy „felkon tyolják” . Stummer szerint „a tölle szülöttet földel bé takarni

nem iszonyodott, mivel azt kéntelen volt cselekedni,

minekutána azt halva találta lenn, és még talán a mi könnyen hihető embrió és minden emberi forma nél­ kül való test lehetett, mellynélfogyást az ottan többen együtt dolgozó embereknek szégyen/ette is megmutat­ ni. ” A védelem itt pontosan rámutatott arra a szokásra, hogy a család általában titkolta a torzszülést, mert az a közösség előtt szégyent jelentett. A néphit a rendel­ lenes szülést a terhes nő szokásokat sértő magatartá­ sára vezette vissza, ez pedig a közösség megvetését válthatta ki.24 A z ítéletben m egállapítást nyert, hogy „álhatatosan tagadta" a terhességet, és a halott magzatot „alattomosan el takarni nem késett. ” A bíróság át­ vette az ügyész jellem zésre használt kifejezéseit, ez­ zel támasztotta alá, hogy tényállás bizonytalansága miatti felmentés ellenére a költségeket a vádlottal téríttette meg.

A „p ró b á lt nőszem ély" vagy az „e lcsá b íto tt n ő " Kerékjártó Annát Lengyel Márton ügyész csak anynyival jellemezte, hogy „úgy nevezett paraszt bábát al­

kalmazott. ” Csomós Mari saját védelmében először csak óva­ tosan, majd a második szóváltásban már erőteljesen becsmérlő kifejezéseket alkalmazott Annára: „próbált

személy"; „kipivbált személy"; „bitang szemtelen vén személy ”; „olly könnyen te tette a gyermeket, ennek oka az mivel volt ennek más gyermeke is, a fészek tág volt "; „bitang"; „születése helyét sem tudja". Majd súlyos bűncselekményekkel vádolta meg: „Kereszt levele sem lehet, születés helyét sem tudja, bizonyossan azért, mi­ vel férje vagyon v volt, vagy pedig valami bűnt követett el születése helyén"; „nem házasság volt nálla a czél, hanem szabad személy kívánván lenni; hogy kaczérkodhasson, tovább leánynak láthasson"; „egyéberánt hijjába tartja magát leánynak, mert már az előtt volt neki tökéletes terhe! a Bába hitére mondja, hogy midőn meg kente a hasán látta azon világosjeleket melyek bizonyít­ ják előbbi terhét, hova tette gyermekét, ő tudhatja. ” Sőt, a védőt is belekeverte a bába: „olly nőtelenek, mint Véd­ lő Úr [...] Igen nagy’ tűzbejött Védlő Úr, s azt vélé, hogy ez egy eltsábitott szűz, eppen ellenkező, egy ki porozott, próbált, mesterkélt Váradi piatzi kofa leány. " Paulányi János saját védelmében egyszerűen csak óva intette a bíróságot, hogy a nő Jgyeimet nem érdem­ lő mende mondáit" hitelesnek tekintse. A védelmet ellátó Lengyel Géza érzelmes hangot ütött meg: „az lö - r. alperes a ’2- rendűvelgyakorábban magá-

nyossan lévén, színlelt szerelme, s házasság ígérete ál­ tal a '2- rendű iratait viszon szerelemre hevüle, kedvező alkalom az 1- rendű alperest a ’2- szemtelen ingerének áldozatjává, és egy leendő kisdednek törvénytelen anyá­ vá tette"; „szerelmi vallás, s házasság biztos reménye alatt, az 1- rendű alperesnek erényéről megfelejtkezni ”; „kifejlett kor, emberi gyarlóság"; „mély fájdalmát, je ­ lenti ki védetjének, és keserít meg csőlátását ott, hot vi-

szonti szerelemre, és félfiúi hivségre számolt, - jó neve már elveszett, mert a közvélemény felette kárhozását ki­ mondta"; „kihez szerelem, és más viszonyok kötötték"; „1- rendű előtt idegen eszmét"; „egész életében jó vi­ seletű tévén, törvénytelenekre, annál inkább charakterét épen nem jellemző gyilkos tervekre akaratja ki nem terjedhetett”; „erkölcsi útról elvezetvén, és elcsábítva lévén ”; „enyi nehézségekkel daczolni nem egy némberi kebelfeladata." A vád nem élt a jellem zés eszközével ebben az eset­ ben, ennek ellenére a 25 éves, ismeretlen születési helyű szolgálóról egy vádbeszédben is túlzásnak tűnő képet kapunk. Ez az a Tremmel Flórián által említett jelenség, amely több vádlott esetén fordulhat elő. A vádlottak védbeszédei a többi vádlott vádbeszédeivé alakulhatnak.25 A „sárdobálást” Paulányi kezdte el, Lengyel Géza és a bába csak „válaszolt erre” . Anna életútja tipikusnak tekinthető, 18. századi ada­ tok szerint a szolgálók részben kiszolgáltatott helyze­ tük miatt, részben társadalmi előrelépésük érdekében engedtek a házassági ígéretekkel közeledő gazdáknak vagy magasabb státusú férfiaknak.26 Ez a rábeszélési mód azért lehetett sikeres, mert a tradicionális magyar magánjog az eljegyzést tulajdonképpen kikényszeríthe­ tő ígéretnek tekintette, amelytől csak alapos indokkal lehetett elállni.27 A népi jogfelfogás ezt a reményt azzal erősítette, hogy a lány teherbe esése után a falu közvé­ leménye kényszerítette a legényt a házasságkötésre.28 A védelem a hamis házassági ígéretet és az elcsábítást ál­ lította a középpontba, ezt azonban a bába „védekezése” teljesen lerontotta. Csomós Mari magát a védőt kezdte elcsábított ifjúként beállítani, így támasztva alá, hogy miért ragaszkodik Lengyel Géza Annával kapcsolatban a becsapott szerető képéhez. Ezzel a bába még ellen­ szenvesebbnek tüntette fel a vádlottat.

A „kö telességtudó b á b a " K erékjártó Anna védelm ében L en gyel G éza az első szóváltásban m ég nem mutatta be egyértelm ű­ en a bába negatív tulajdonságait: „készségi szolgá­

lata ajánlásával”; „jó lelkű bábát erkölcsében meg­ rontani törekedett”. A m ásodik replikában viszont m ár pénzéhesnek jellem ezte: „elég alacsonyan ki­ csikarta”; „annak ürügye alatt orvosi kölcségeket híven szedegette. ” Szerinte a bába védekezésében a „szemtelenség szerepet cserél a szerénységgel. ” Paulányi Ján o s saját védelm ében először „jó lel­ kit bábát” említett, m ajd vádaskodni kezdett: „3rendünek jobban kellett volna betanítani Tanúját ”; „a ’Tanú vele egy szobában lakik ”; „sogora, lakója, még tán több is. ” C som ós M ari részben racionális érvekkel, a fő ­ orvos en gedélyével védelm ezte m agát, majd a bá­ bam esterség általános elism ertségével védekezett:

„fontos, hogy az ö markába esik a világra a gyerek, abban emeli fe l tüdejét először a világra, forőszti mossa éjjelek nappalok mellette, annyával bajlo117

dik, ezt mindenki jó l tudja. ” V égü l a hivatástudatra hivatkozott, am ikor kijelentette, hogy „olly bába nem akadt", aki ilyet elkövetne, „de nem is tud egy bába " m agzatelhajtást végezni. A vádat kép viselő ü gyész nem fordított figyelm et a bába jellem zésére, Paulányi viszont több ilyen je l ­ legű kijelentést is tett, a tanúval folytatott kétes kap­ csolattal próbálta hitelteleníteni C som ós M ari állí­ tásait. Len gyel G éza pedig a pénz iránti olthatatlan vágyára próbálta ráirányítani a bíróság figyelm ét. A bába élt a m esterségével já ró kivételes társa­ dalmi helyzet adta lehetőséggel, és a bábái hivatás fontosságát, s ezzel összefüggésben becsületességét hangsúlyozta. Csom ós M ária törvényszék elé kerü­ lése nem tipikus, de a néprajzi adatok alapján eg yá l­ talán nem m eglepő. A bába feladatai közé ugyanis nem csak a „közism ert” és állam ilag elism ert terhes­ gondozás, szülés levezetése stb. tartozott, hanem féllegális és kifejezetten tiltott tevékenységeket is végzett a közösség nőtagjai szám ára. A fogam zásgátlás elősegítése és a m agzatelhajtás a női közösség által elvárt és honorált tevéken ysé­ gek közé tartoztak. A z ilyenre nem hajlandó bábák hátrányt szenvedtek, akár ki is közösíthették őket. A tiltott, de a közösség szám ára fontos tevéken ysége­ ket végző bábákat az asszonytársadalom m egvédte. Ha m égis bíróság elé került a bába, akkor vissza­ várták.29

Az „ő szinte tu da tla n lá n y " Hohenau Anna peréből szinte csak az ítélet m a­ radt m eg, am ely igen szokatlan m egállapításokat tartalmaz: „épen nem kereste alperes a 'titkot, mely

alá a ' vétek örömmel rejtezik"; „Közelgő szülést nem sejté, úgy más részről szorosan lélektanilag Következik ebből az is, hogy hogyha eszméje sem volt félhetni a ’gyermek szüléstől, oka sem lehetett gyermek vesztési bűnt forralni. ” A jo g e set iratanyaga hiányos, a körülm ényekből arra következtethetünk, hogy a feltehetően m agas rangú katonatiszt lán yával kapcsolatos pertestet „go n d os kezek” távolították el. A sedria minden korábban lefektetett elv év el ellenétes döntést ho­ zott, az ítélet tulajdonképpen e g y védbeszédnek

tekinthető. A bírósági döntésből eg y nyílt és ta­ pasztalatlan lány képe bontakozik ki. A vádlott tár­ sadalm i állása miatt nagyon különleges az eset, de nem példa nélküli. Szépirodalm i párhuzam a K ö l­ csey Ferenc A gyilkos anya cím ű fiktív védbeszéde, am elyben a vádlott lány apja nyugalm azott katona­ tiszt volt.30

Ö sszefoglalás A reform kori B ékés várm egyében m agzatelhaj­ tással vádolt nőket a védelem vag y tapasztalatlan, szem érm es lányként, v a g y elcsábított szerelm es nőként jelenítette meg. Ezzel a két „szereppel” le­ hetett ugyanis a legjobban m agyarázni a terhesség leplezését, am ely az elkövetett bűncselekm ény leg­ fontosabb gyanújele volt. A vád - v a g y a többi vád­ lott - titkolózó, alattomos, esetleg tapasztalt, min­ denre képes nőszem élyként mutatta be a terhelteket. A nagyon nehezen bizonyítható bűncselekm ények esetében ezzel kellett alátámasztani a hiányos bizo­ nyítékokat. A vádlottaknak a helyi társadalomban elfoglalt helyét vizsgálva m egállapíthatjuk, hogy a kevés jo geset ellenére a szakirodalom ból ismert összes alaptípus m egfigyelhető a várm egyei törvényszék gyakorlatában. Berczeli Katalin egyértelm űen a pa­ rasztság szegényebb rétegéhez tartozott, feltehetően a „falu szájától” való félelem miatt próbálta titkolni a terhességet és a szülést. A z igazságszolgáltatási rendszer működési zavarai miatt ebben az esetben lehetetlen volt bizonyítani a bűncselekm ény elköve­ tését. Kerékjártó Anna a házi cselédek szerencsésebb csoportjának volt a tagja, kifejezetten előkelő gaz­ dája és ennél fogva jo b b „házassági esélyei” voltak. Feltehetően ezt kívánta kihasználni a kapcsolat léte­ sítésével. A férfi viszont nem akarta feleségül venni, ezért választotta a m agzatelhajtás lehetőségét, mert más várm egyéből szárm azó leányanyaként a falusi társadalom perem ére szorult volna. Csom ós M á­ ria bábaként az adott közösség elism ert tagja volt, feltehetően nem először próbált m egesett lányokon segíteni. Hohenau Anna egy katonatiszt lányaként m agasan kiemelkedett a helyi társadalom ból, ezért volt vele szemben a sedria olyan elnéző.

J egyzetek_____________________________________ 1 Pető Andrea: Társadalmi nemek és a nők története. In: Beveze­ tés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módsze­ rek. Szerk.: Bódy Zsombor. Ö. Kovács József (Budapest, 2003, 514-531., 527. p.). Tamási Erzsébet: Nemek és bűnözés. In: Kriminológia-Szakkriminológia. Szerk.: Gönczöl Katalin. Kerczsi Klára, Körinek László, Lévay Miklós (Budapest, 2006. 543-558., 553-554. p.). A tipikus „női bűnök" igen elnagyolt bemutatása legújabban: Gi lányi Eszter: Női bűnök. A magzatelhajtás, a gyermekülés és a gyermekkitétel szabályozásának áttekintése (Publicationes Universitatis Miskolcicnsis. Sectio Jur. et Pol. Tóm. XXIV. 2006, 79-98. p.). A nemi erkölcs elleni bűncselekmények vo­ natkozásában nagyon alapos történeti antropológiai feldolgozás:

Kovács Ildikó: Nőkhöz köthető szexuális jellegű bűnelkövetési formák Debrecenben 1740-1749 között (Néprajzi Látóhatár XV. 2006/1-2-, 119-153. p.). 5 Raskó Gabriella: A női bűnözés (Budapest, 1978, 40. p.). 1 A törvényszéki beszéd jellemzői röviden: A. Jászó Anna: M a ­ gyar retorikatörténet. In: Adamik Tamás-A. Jászó Anna-Aczél Petra: Retorika (Budapest, 2004, 151-250., 197-202. p.). 5 Verseghy Ferenc: A magyar nyelv törvényeinek elemzése. III. rész, 5. füzet. A magyar nyelv művészi felhasználása (Szolnok. 1976, 469. p.); Blair, Hugh: Rhetorikai és aesthetikai leczkéi. Némelly kihagyásokkal és rövidítésekkel angolból Kis János [...] által. I-II. (Buda, 1838,1.362, 397-398. p., II.38-39. p.); Tremmel Flórián: Igazságügyi retorika (Pécs, 1993, 7. p.); Szörényi

Jog

lödénél! swnleX_ _ / László-Szabó G. Zoltán: Kis magyar retorika. Bevezetés az iro­ dalmi retorikába (Budapest, 1997, 17., 27. p.). 6 A formális perek jellemzőiről összefoglalóan: Bónis GyörgyDegré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és per­ jog története (Zalaegerszeg, 1996, 178-181. p.). 7 Blair: i. m., 1. 398. p., II. 37-39. p.; Tremmel: i. m., 13. p.; A. Jászó: i. m., 153. p. 8 Verseghy: i. m., 559. p. Grigely munkájáról: A. Jászó: i. m., 212-213. p.; Vígh Árpád: Retorika és történelem (Budapest, 1981, 59., 90-91. 440. p.,6.j.). '* Bitnitz Lajos: A magyar nyelvbeli előadás tudománya (Pest, 1827,307-308., 470., 472-473. p.).A műről: A. Jászó: ¡’ .m„ 214. p.; Vígh: i.m„ 111-131. p. 10A. Jászó: i.m., 10. p.; Vígh: i.m., 179; Szilágyi Márton: Beve­ zető. In: Kölcsey Ferenc minden munkái. Szépprózai művek. Saj­ tó alá rend.: Szilágyi Márton (Budapest, 1998, 7-14., 11-12. p.). 11Tremmel: i.m., 96, 113, 123-125. p.; A. Jászó: i.m., 201. p. 12A tényállás fejlődéséről további irodalommal: Bató Szilvia: A magzatelhajtás tényállása az osztrák és a magyar jogtudomány­ ban a Theresianától 1848-ig (Acta Jurídica et Politica, Szeged, 2003. Tóm. LXIII., Fasc. 2.). 13 Bató Szilvia: A magzatelhajtás Békés vármegye törvényszé­ ke előtt (1790-1847). (Acta Jurídica el Politica, Szeged, 2004, Tóm. LXVI. Fasc. 1.,24. p.; a továbbiakban: Bató, 2004) 14 Hajdú Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában (Budapest, 1985, 262. p.) 15Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szü­ lészet körében Magyarországon (Budapest, 1899, 17. p.); Gémes Balázs: A népi születésszabályozás (magzatelhajtás) Magyaror­ szágon a XIX-XX. században. (Budapest, 1987); Jávor Kata: A magyar paraszti erkölcs és magatartás In: Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Szerk.: Paládi-Kovács Attila, Sárkány Mihály, Szi­ lágyi Miklós (Budapest, 2000, 601-692., 666. p.);Tárkány Szücs Ernő: Magyarjogi népszokások (Budapest, 2003, 115-116. p.) 16 M. Antalóczy Ildikó: Bűnözés és büntetés Debrecenben a XVIII. század közepén (Debrecen, 2001, 124. p.). 17A kérdésről további irodalommal: Bató, 2004, 3-4. p. A szépirodalmi feldolgozásra példa: Kölcsey Ferenc: A gyilkos anya. In: Kölcsey Ferenc minden munkái. Szépprózai művek. Sajtó alá rend.: Szilágyi Márton (Budapest, 1998, 53-63. p.); Kölcsey Ferenc: A vadászlak. In: Kölcsey Ferenc minden munkái. Szép­ prózai müvek. Sajtó alá rend.: Szilágyi Márton (Budapest, 1998, 64-91. p.); Szilágyi: i. m., 11. p.; Szilágyi Márton: Jegyzetek. In: Kölcsey Ferenc minden munkái. Szépprózai művek. Sajtó alá rend.: Szilágyi Márton (Budapest, 1998, 153-282., 198-205. p.) 18A jogesetek anyagi jogi szempontú elemzése: Bató, 2004. 19 Berczeli Katalin, Berczeli István szentandrási lakos lánya, ró­ mai katolikus, hajadon, majd Kozák József felesége, soha nem volt büntetve, 1826-ban mintegy 20 esztendős, kezességre ki­ engedték, 1825. szeptember 2. a befogás napja, 1825. szeptem­ ber 5. az első vallomásé, 1825. december 9. az ügy folyamat­ ba tételeléé, 1826. február 28. az ítéleté. A jogesetre vonatkozó adatok: Békés Megyei Levéltár (továbbiakban BML), Békés vármegye törvényszékének iratai, büntetőperek, jegyzőkönyv­ fogalmazványok: 1825/34; 1825/98; 1826/10. IV.A.lO.c/8; jegyzőkönyv-tisztázatok: 1825/34; 1825/98; 1826/10. IV.A.10.c/l; iratok: 1826/10. lV.A.10.c/45. BML, Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai, közgyűlési iratok: 180/1826. lV.A.l.b/275; 965/1826. IV.A.l.b/278. 20 Kerékjártó Anna Heves vármegyei származású, de nem tudja megmondani, hogy mely helységben született, Nagyváradon ne­ velkedett, hajadon, néhai Vidovich György alispán gazdasszonya, „mindenkorjól és betsűletesen viselte magát" Gyulán, 1841 -ben 25éves, római katolikus, nem volt fogva sohasem; 1841. szep­ tember 4. a befogás napja, 1841. november 24. az ügy folyamat­ ba tételéé. Paulányi János gyulai lakos, cancelísta, megyei hites írnok, 1840. június 26-án tett esküt, 1841. augusztus 13-án kérte

napidíjas írnokká való kinevezését, 1841-ben 25 vagy 26 éves, római katolikus. Békésen volt 100 forintja, magázva hallgatták ki; 1841. november 24. a befogás napja, 1841. november 24. az ügy folyamatba tételéé. Csomós Mária gyulai lakos, hites bába, 1841-ben 46 éves; olyan jól végezte a munkáját, hogy „a Méltóságos Uraság az Úrbéri napokat is kegyeskedett elengedni ”, lakója, Kis János 30 éves, nőtlen, ház kötő mester, sógora, vejének a testvére, többször volt az uradalom börtönében, tolvaj, tanú a perben; 1841. november 24. a befogás napja, 1841. november 24. az ügy folyamatba tételéé. A jogesetre vonatkozó adatok: BML, Békés vármegye törvényszékének iratai, büntetőperek, jegyzőkönyv-fogalmazványok: 1841/140; 1841/152; 1844/137. IV.A.lO.c/lO; jegyzőkönyv-tisztázatok: 1844/137. IV.A.10.c/5. iratok: 1844/137. IV.A.10.c/65; büntetőperek lajstroma, 1841. év második fele: IV.A.10.c/13. BML.Tisztifoorvos iratai: 1841/724; 1841/735. IV.A. 18/2. BML, Békés vármegye nemesi közgyűlé­ sének iratai, közgyűlési jegyzőkönyvek: 1077/1840. lV.A.l.a/72; 2277/1841. IV.A.l.a/73. 21 Hohenau Anna 1843-ban 23 éves, Bécsben született, császári királyi tiszt leánya, hajadon, nem volt letartóztatva, kezességen volt végig, 1843. február 17-én tett önkéntes vallomást, 1843. május 14-én tették ügyét folyamatba, 1843. november 21.: a próbák elégtelensége miatt felmentés, fellebbezés. A jogeset­ re vonatkozó adatok: BML, Békés vármegye törvényszékének iratai, büntetőperek, jegyzőkönyv-fogalmazványok: 1844/151; 1844/113; 1845/30. IV.A.IO.c/11; jegyzőkönyv-tisztázatok: 1843/104; 1843/155; 1843/174; 1844/113; 1844/151. IV.A.10. c/5; iratok: 1844/151. IV.A.10.c/65; 1845/30. IV.A.IO.c/66; bün­ tetőperek lajstroma: 1843 első félév, 1843 második félév, 1844 első félév, 1844 második félév, IV.A. 10.c/13. BML, Tisztifőor­ vos iratai: 1843/420; 1843/774. IV.A. 18/2. BML, Békés várme­ gye nemesi közgyűlésének iratai, közgyűlési jegyzőkönyvek: 1783/1844. IV.A.l.a/76. 22 Tóth István György: „Komám nincs és feleségem vagyon. ” Meddőség ésfogamzásgátlás a 18. századi magyar parasztság­ nál. In: Óra, szablya, nyoszolya. Életmód és anyagi kultúra M a ­ gyarországon a 17-18. században. Szerk.: Zimányi Vera (Buda­ pest, 1994, 133-143., 133. p.); Jávor: i.m „ 611., 615., 648., 650., 659-662. p. 23 Jávor: i. m., 647-649., 662. p.; Szilágyi Miklós: Törvények, szokásjog, jogszokás. In: Magyar Néprajz. VIII. Társadalom. Szerk.: Paládi-Kovács Attila, Sárkány Mihály, Szilágyi Miklós (Budapest. 2000, 693-759., 702-704. p.) 24 Deáky Zita: Egy női szerep - közösségifeladatok és egyéni le­ hetőségek a bábamesterség tükrében. In: Hagyományos női sze­ repek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban. Vál., szerk.: Küllös Imola (Budapest, 1999, 46-55., 47. p.); Kapros Márta: A születés és kisgyermekkor szokásai. In: Magyar Néprajz. VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Szerk.: Dömötör Tekla, Hoppál Mihály, Barna Gábor (Budapest, 1990,9-31., 14-15. p.); Pócs Éva: Néphit. In: Magyar Néprajz. VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Szerk.: Dömötör Tekla, Hoppál Mihály, Barna Gábor (Budapest, 1990, 527-692., 630. p.) “ Tremmel: i.m. 151. p. 26 Tárkány Szücs: i. m. 140. p.; Tóth István György: Szüzek és paráznák: törvénytelen szeretem és házasélet a 18. századi fal­ vakban. (PalócfÖld 24, 1990/2, 31-38., 31-32. p.); Tóth István György: A törvényes és törvénytelen szerelem konfliktusai a 18. századi magyarfalvakban. In: Rendi társadalom - polgári társa­ dalom 3. Társadalmi konfliktusok. Szerk.: Á. Varga László (Sal­ gótarján, 1991,45-51., 45. p.); Jávor: i.m. 661-662. p.; Szilágyi: i. m. 704. p. 27 Homoki-Nagy Mária: A magyar magánjog történetének vázla­ ta 1848-ig (Szeged, 2001, 32. p.). 28Tárkány Szücs: i.m., 344-345. p.; Jávor: i.m., 661. p. 29 Deáky: i.m., 49-51., 54. p. 30 Kölcsey: i. m., 57.

119

Béli G ábor

Az e s k ü té te l s a j á t o s m ó d ja i a k ö z é p k o ri M agyarországon

A

z eskü, akár valam ely tiszt betöltése előfelté­ teleként a tisztség jogszerű, törvényes ellátá­ sának fogadalm át, akár az igazmondás ígértét erősítette bizonyságtevők részéről, avagy szerződés­ ben vállalt kötelezettség teljesítésének biztosítékául szolgált, hasonlóképpen, ha azt perben a bíró rendel­ te el bizonyításul, szinte mindig valam ilyen je lle g ­ zetes gesztussal vagy rítussal párosult, ami nemcsak a lényeget adó nyilatkozat súlyát nyomatékosította, hanem meg is különböztette egyúttal az adott aktust más, ugyancsak Istenre hivatkozással tett nyilatkoza­ toktól. A z esküt kísérő gesztusok közül leggyakoribb a kéz sajátos mozdulata, állapota volt, m égpedig az érintő, a ráhelyezett kézé. A tactio, vagyis az érin­ tés szent, illetve megszentelt dolog, legtöbbnyire a feszület, a kereszt, a szentírás, ereklye, oltár érin­ tését jelentette. Em e szentnek számító dolgok sorá­ ban olyan egyedi is feltűnt, mint Szent L ászló sírja N agyváradon, am elyről a Váradi Regestrum több feljegyzése is m egemlékezett, igaz ezek nem szóltak tactioTÖl, de vélhetőleg az esküt tevők kezeikkel is megérintették a sírt, am ikor körötte állva Istenre nyi­ latkoztak. U gyanilyen kitüntetett szerepe volt Szent István sírjának, helyesebben a sír fölé emelt oltár­ nak is, ahogy ez a Szécsi M iklós nádor vezetésével 138 6 . augusztus 27. után összeülő országtanács v ég­ zéseinek bevezetőjéből is kiderül, ugyanis az ország minden m egyéjéből összegyűltek, „ ugyaneme szent

király oltára fejére esküt téve, kezük ráhelyezésével a legnagyobb tisztelettel megérintve ”, azt ígérték, hogy „ a köz javát, az ország és a szent korona közhasznát bárkivel szemben, még ha a királyi felség akarna ez ellen tenni", m egvdelm ezik.1 Jó val korábban, 12 3 7 ben a fehérvári káptalan bizonyságlevele szerint a Csák nembeli Ugrin egykori esztergomi érsek fivére, M iklós, valamint Sim on és M icud ispán is Szent Ist­ ván király oltárára esküdött Fehérváron, hogy azt a három szőlőt, amit a huinári uvam okok közül Fita és Tiranus követeltek m aguknak, M iklós 7 ezüstmárká­ ért vette a huinári udvam okoktól. M inthogy a szent király fehérvári oltáráról volt szó, ez nem lehetett más, mint az előző forrásban említett sír fölé emelt oltár.2 A szent, illetve szentnek minősülő dolgok érin­ tésével tett eskü súlyos, ún. testi esk ü, juramentum corporale volt, ami az Istenre hivatkozással tett nyi­ latkozat tartalmát erősítette, és bizonyos értelemben

meg is jelenítette. Ennek egyik szép példáját Kem ény fia Lőrinc nádor, som ogyi ispán öt bírótársának a ki­ rály, illetve a nádor számára tett esküje örökítette m eg, akik „az Úr életet adó keresztfájának érintésé­ vel ” , azután „szent ereklyék és az evangélium érin­ tésével fiaik fiaira ”, vag yis fiaik életére, lelki üdvére is esküdtek 1268-ban.3 A tactio\ al történő eskükhöz a keresztet használták a leggyakrabban, m ivel ahhoz minden nehézség nélkül hozzá lehetett jutni. Erre en­ ged következtetni egyebek mellett Zsigm ond király­ nak 1 4 1 1 . április 5. előtt a kamarahaszna és a tized behajtása tárgyában adott dekrétuma is, am elynek 5. cikkében a király úgy rendelkezett, hogy „a tizedek

szedői a gabonakepéket vagy asztagokat ne merészel­ jé k saját belátásuk és becslésük szerint kiróni, hanem a sajátházas, akinek a terményét összeírják, az Úr ke­ resztje jelének érintésével szokásos esküt téve vallja meg, hogy hány és mennyi kepéje van abban az esz­ tendőben, és elégedjenek meg ezzel az előbb mondott behajtók”.* Ezek szerint az eskü letételéhez, mivel az egészen sajátos „dominicae crucis signum ’’ jelzős szerkezet határozottan erre utal, egy egyszerű kereszt éppen úgy m egfelelt, mint egy ünnepélyesen m eg­ szentelt. A kereszt jelentőségét és ezzel együtt elter­ jedt alkalm azást mutatja emellett a Zsigm ond 14 35 . március 8-ai dekrétumában rögzített, minden világi és egyházi bíróra vonatkozó esküform ula is, am ely­ nek felmondása minden bizonnyal kereszt érintésével párosult: „Én, T. esküszöm az Istenre, Istennek dicső­

séges anyjára, Szűz Máriára, Isten összes szentjeire és választottaira, hogy minden egyes előttem perleke­ dőnek, személyre való tekintet nélkül, gazdagnak és szegénynek, és minden kérést, jutalmat, előnyt, szere­ tet és gyűlöletfélretéve és eltávoztatva, miképp tudni­ illik Isten és az igazság szerint cselekedni kell, fogok tehetségem szerint ítélni, törvényes és igaz ítéletet hozni és igazságot tenni. Úgy segítsen engem Isten és szent Szűz Mária és Jézus urunknak az életet adó ke­ resztfája ” .5 Egyébiránt, m aga a kifejezés, a juramen­ tum corporale nem az újkorban kreált tudományos meghatározás, elég csupán Zsigm ond 14 27 . március 17 -ei, a hadba vonulók általi kártevések dolgában ki­ adott dekrétumára utalni. A végzések m ásodik pontja szerint azok a károsultak vagy azoknak urai, akiktől szükségtelenül lovakat, ökröket, disznókat, szalonná­ kat, ruhákat vettek el, vagy akiknek házait, pincéit, szekrényeit (ládáit) törték fel, avagy boraikat, sze­ kereiket vitték el, a királyi udvar valam elyik bírója jelenlétére idézhették a károkozókat, azzal, hogy ha a megidézettek nem jelennének meg, akkor az eljárt bíró a kár négyszeresével m arasztalja a távol maradó engedetlent. „ H a p ed ig - folytatódik a rendelkezés [...] elmennek vagy törvényes képviselőjüket küldvén

jelennek meg, akkor megváltván a kárt, hasonlóképp ítélettel marasztalják el és szorítsák őket engesztelésadásra, ha pedig tagadnák a kárt, az előbb mondott bírók közbenjáró levelükkel küldjék a károsultakat annak a megyének a vizsgálatára, amelyikben a kárt okozták, ahol, miután a bizonyságtevők testi esküt

Jog lorlé«ieli szemle^ ^

téve vallásukban az okozott kár felől nyilatkoztak, az efféle károkozók a fent említett büntetéssel [vagyis a négyszeressel] bűnhődjenek és a kinyilatkozott módon szorítsák őket engesztelésadásra. ” 6 Azt pedig, hogy a juramentum corporale valóban érintéssel tett eskü volt, egyebek mellett IV. Béla és idősebb fia, István ifjabb király 1266. március 23-án, a M argitszigeten kötött békéjét erősítő esküvés mutatja: „mi és apánk, a tisztelendő [Fülöp] esztergomi érsek jelen lévén és az evangéliumok könyvét tartván testileg („ corporaliter ” ) esküdtünk a legszentebb evangéliumok és az Úr életet adó keresztfájának érintésével’’,1 valam int, egy későbbi példát felhozva, hasonlóképpen ezt igazolja Máténak, az esztergomi egyház olvasókanonokjának, érseke bírói helyettesének 14 18 . április 29-én, N agym ihályi János részére rendelt esküről tudósító levele is, aki a leleszi konvent birtokosztály végett bizony­ ságul küldött embere, Péter testvér sérelm ére m eg­ valósított deliktumok alól tartozott magát tisztázni: „ugyanez a János [ ...] magával együtt hét nemes és gondos férfiúval [...], arról, hogy az előbb említett Péter testvért meg nem verte, sem [ ...] javait el nem vette [...], hanem teljesen és mindenben [ ...] ártatlan,

Keresztelő Szent János ünnepének tizenötöd napján [ 14 18 . július 8-án] halogatás nélkül a jászói apátság tisztelendő konventje előtt tartozzék és legyen köteles testi esküt tenni, az előbb mondott hat nemes férfiú pedig, eme esküt elvégezvén, esküdjenek az oltárra helyezett szent írásokat érintvén, hogy elhiszik, hogy János igazat esküdött, úgy segítse őket Isten és Isten­ nek szent evangéliuma, amit érintettek. "® A kézráhelyezéssel tett eskü azonban, ha nem szent vagy nem annak minősülő dolog érintésével ment végbe, nem számított testinek. A z egyháziak kiváltságainak sorába tartozott az a kedvezmény, hogy a klerikusok jobbjukat szívük fölé helyezve is esküdhessenek. Ennek az előjognak m egfelelően ítélt esküt például Zsigm ond király 1 406. február 9én Lukács váradi püspöknek Losonci László özvegye és fia ellenében, m égpedig úgy, hogy a püspök a Csa­ nádi egyház káptalanjának bizonysága mellett „csak a maga személyében, a saját egyházában [ ...] és a

saját székében jobbját szívére helyezve bizonyítsa jo ­ gát ”.9 Ez a póz m anapság is jó l ismert, de nem, illetve jellem zően nem eskütételhez, hanem több országban a nemzeti himnusz elénekléséhez, m eghallgatásához kötődik. A himnuszéneklésnek ez a teátrális, koráb­ ban nem követett módja újabban M agyarországon is fel-feltünik. Am i pedig a „saját székben” tett esküt il­ leti, arról már az esztergomi káptalan egyik 1297-ben adott bizonyságlevele is tudósított. Tehát, M arcell őrkanonok bizonyos gyertyák ügyében „ in stallo suo in ecclesia nostra more et canonice ” (egyházunkban a m aga székében a szokott módon és kanonok mód­ ján) esküdött, ami, bár erről nem esett szó, bizonnyal az előbb leírt formában, a kéz szív fölé helyezésével történt.10 A z eskütételnél a foganatosítás helyének is m eg­ volt a szerepe és jelentősége, amit egyrészt az az aktus

határozott m eg, am elynek az eskü a megerősítésére szolgált, másrészt, perbeli eskü esetében, a bíró dön­ tése. Ennek m egfelelően az eskü helyszíne lehetett maga az eljárt bíróság vagy a bíróság által m egneve­ zett templom, m égpedig legtöbbnyire az, am elyiknek a káptalanja vag y konventje volt a felek, illetve az es­ küre rendelt fél illetékes hiteleshelye. A bíróság ezen kívül más helyet is kijelölhetett. Például 1420-ban Tolna várm egye szolgabírói és összes nemesei, mi­ után G adányi Lukács azzal vádolta előttük Gadányi G ergely alispánt, hogy birtokán m egjelenve őt illet­ len szavakkal sértegette és fenyegette, sógornőjéről pedig azt állította, hogy „rossz nő, azaz szajha ”, úgy döntöttek, hogy a becsületében sértett asszony „sola

in persona eiga domum suam seu ecclesia sua parochiali ” (egyedül maga, saját házával szemközt vagy a saját plébánia templomában) esküdjön arról, hogy G ergely leszajházta őt saját birtokának színén." Emellett létezett olyan eskü is, am elynek helyszí­ ne és rítusa egyaránt annak lényegét adta. Akadtak továbbá olyan esküvési módok is, am elyek beszédes jelzésekkel, mozzanatokkal utaltak arra a tényállítás­ ra, m elynek igazolására az esküt a bíró megítélte, és olyan perbeli esküt is elrendeltek, amelynek gyökere szim bolikus gesztusra vezet vissza, mint a fejre tett esküé.

Fejre te tt eskü (juram entum ad caput) Bátmonostori Töttös László özvegye és fiai, János, László, M iklós és G yörgy panaszára, miszerint G esz­ ti M ihály fia László fam iliárisai és tisztjei uruk aka­ ratából és belegyezésével 1 4 1 8-ban, úmap nyolcadán (június 2-án) fegyverrel a Patala nevű birtokukra ront­ va két jobbágyukat keményen m egverték és szétszóratták ezek szénáját, majd nem sokkal ezután Geszti László egy kisebb hadsereggel felérő, fam iliárisaiból és jobbágyaiból álló, 60 fős csapata Zanai M iklós­ nak, Geszti László m ostohaatyjának „akaratából és utasításából", éjnek idején ismét m egszállta a Töttös fiák Patala birtokát, elhordva onnan 264 gabonaké­ vét, továbbá még ebben az esztendőben László em­ berei elfoglaltak ezer holdat a Patala birtokból, ahol aztán átszántották a vetéseket, learatták az árpát, a tulajdonosok tisztjeit és jobbágyait pedig bántalmaz­ ták, kezeiket és más tagjaikat megcsonkították, Z sig ­ mond király az 14 19 . decem ber 2 1-é n , Budán kelt levelében arra utasította Garai Dezső m acsói bánt, Bodrog várm egye ispánját, hogy eme hatalmasság felől szolgáltasson igazságot.12 Garai Dezső a király parancsára 1420. január 27-én törvényszékére össze­ hívatta Bodrog várm egye összes nemesét, akik, jelen lévén a sértettek egyike, Töttös László fia János, a hatalmaskodók közül pedig Zanai M iklós, miután „valamennyien egyetemleg és egyenként" Istennek tartozó hitükre és a király, valam int szent koronája hűségére „sőt ezenfelül a kereszt életet adó fájának

121

Jog

Ivlcnlíszmlc^—/

érintésével" megesküdtek, tanúsították, hogy Geszti M ihály fia László, Zanai M iklós és társaik a hatal­ maskodásokat úgy vitték véghez, ahogyan azt a sér­ tettek előadták.13 Ezután Dezső macsói bán a m egyé­ je számára 1420 . március 25-én tartott törvényszékén ún. közbülső ítéletet hozott a korábbi eljárásáról, vagyis a törvényszékén lefolytatott tudományvételről a kalocsai káptalannak a király számára írt jelentése, valamint a szekszárdi káptalan vizsgálatlevele, illet­ ve Bodrog várm egye alispánjának és szolgabíróinak ugyancsak eme hatalmaskodásról felvett tudomány­ vétele alapján, amiket Bátmonostori Töttös János ügyvédje, Disznósi M iklós fia János mutatott be. A közbülső ítélet Töttös János által leteendő juramantum ad capiitxa. szólt: „ [ . . . ] az előbb említett János [...] magával együtt kétszáz nemessel [...] Miklós­

nak, Lászlónak, Balázsnak és Pálnak, tudniillik azok mindegyikének egyenként fejére ötvened magával es­ küdjön, úgy tudniillik, hogy húsvét ünnepének tizen­ ötöd napján [április 21-én ] a mondott [Zanai] Miklós fejére, hasonlóképpen az előbb említett [Geszti] Mi­ hály fia László fejére a Szent György vértanú ünnepe tizenötöd napján [május 8-án], Ivánfalvi Balázs és Kakati Pál [Geszti László fam iliárisai] fejeire Ke­ resztelő Szent János születése ünnepének nyolcadik napján [július 1-jén] [ ...] mindig a kalocsai káptalan előtt arról, hogy az előbb említett Miklós, László, Ba­ lázs és Pál [...] követték el a hatalmaskodásokat ” .14 Zsigm ond király 14 2 3. október 22-én kiadott ok­ levelével arra utasította a kalocsai egyház káptalan­ ját, hogy Besenyői M ihály királyi emberrel együtt küldje ki a m aga emberét Bátmonostori Töttös János panaszának kivizsgálására, aki a király előtt előadta, hogy mint minden más nemes, a Bodrog megyében lévő összes birtokain jobbágyaitól kellő időben be­ szedte és átadta a kamara haszna adót Baracskai M i­ hály fia Imrének, a kamara haszna beszedőjének és tisztjeinek, ezek azonban azt nem akarták tőle „kis pénzben ” átvenni, mondván, hogy a kamara hasznát aranyforintokban kell megfizetni, végül aztán, am i­ kor „ kis dénárok" -bán mégis elküldte az adót, a be­ szedők ugyan elfogadták, de arra hivatkozva, hogy János nem kellő időben teljesítette a fizetési kötele­ zettséget, minden egyes falujára három márka bírsá­ got vettettek ki, m ely büntetés fejében az adószedés­ sel kapcsolatos visszaélésekben eljárni hivatott me­ gyei tisztek, ez esetben Aranyáni Ördög István és Uki Lesták bodrogi alispánok, valamint Boroti János fia István és Szentm iklósi András fia János szolgabírók, „ bín’ágytól vezérelve " Töttös János jobbágyainak 77 ökrét „rabló módon ” elvették. A parancsot teljesítve a királyi ember és a tanúbizonyságul küldött kleri­ kus azt jelentette a kalocsai egyház káptalanjának, hogy Töttös János A sszon yfalva, Arany és Bácskuta nevű birtokainak szomszédaitól megtudták, hogy a vádak igazak, majd novem ber 1 3-án Bodrog várm e­ gye törvényszékén az ott összegyűlt nemesek előtt a panaszlott m egyei tisztek, illetve az éppen Rómában tartózkodó Szentm iklósi János helyett fivére, Jakab

elismerték, hogy Töttös János emberei és jobbágyai kellő időben és jó pénzben adták át a kamara haszna adót.15 A király, az 14 24 . május 6-án kiadott ítéletle­ vél szerint, miután az előtte megjelent m egyei tisztek János vádjára a korábbi beismerésükkel ellenkezőleg azt felelték, hogy János népei „nem jó és igazi, hanem hamis és rossz pénzben ” akarták a kamara hasznát m egfizetni, és ezért szabták ki királyi parancs be nem tartása címen a falvankénti három márka bírságokat, és vették el a 77 ökröt. A király, m ivel a m egyei tisz­ tek korábbi vallom ása és a színe előtt adott alperesi válaszuk egym ásnak hom lokegyenest ellentmondott, úgy határozott, hogy „ [ . . . ] azok vérdíja szerint [...] Töttös János [...] István és János szolgabirók fejeire

magával együtt százzql, úgy tudniillik, hogy az előbb említett István fejére Keresztelő Szent János születé­ se ünnepének nyolcadik napján [14 2 4 . július 1-jén] ötvenedmagával, az előbb említett János fejére pedig Szent Jakab apostol ünnepének napja nyolcadik nap­ ján [14 2 4 . augusztus 1-jén] hasonlóképpen nemes ötvenedmagával [ ...] mindig a kalocsai egyház káp­ talanja előtt esküdjön afelől, hogy a mondott hatal­ maskodást [ ...] elkövették” A juramentum adcaput hatalmaskodási perben tett felperesi bizonyítási eskü volt, amit a bíró közgyű­ lésen lefolytatott tudományvétel eredményeképpen akkor ítélt m eg a felperesnek, ha vádját a gyűlésen jelenlévők valam ennyien igazolták. Ez azt jelentet­ te, hogy a terhükre rótt cselekm ényt tagadó megperlettek semmit nem tudtak a hatalmaskodás vádjával szemben felhozni. Bátmonostori Töttös János esete éppen ezért különösnek látszik, de végső soron itt is közgyűlésen tett nyilatkozat volt a fejre teendő eskü alapja, hiszen a hatalmaskodással vádolt m egyei tisz­ tek Bodrog várm egye összes nemesei előtt nyilatkoz­ ták ki, hogy Jánossal szemben jogellenesen jártak el, ugyanis a vizsgálatra küldöttek arról számoltak be, hogy a törvényszéken a várm egye összes nemesei összegyűltek, és ezt a beism erő vallom ást a gyű lé­ sen résztvevők tanúsították is. U gyanakkor az is igaz, hogy a király azért rendelte el az esküt, mert az alis­ pánok és szolgabírók tagadták a vádat jelenlétén. Azt pedig, hogy miért csak a két szolgabíró fejére szólt az eskü, talán azzal lehet m agyarázni, hogy a megpeplettek előbb bevallottak, utóbb pedig tagadtak, és elégséges volt csak kettőre bizonyítani. János ügye kapcsán aranyit még feltétlenül érdemes m egjegyezni, hogy Zsigm ond 1 4 1 1 . április 5-e előtt a kam arahasz­ na és a tized behajtása tárgyában adott dekrétumának 2. cikkelye szerint egy teljes porta után 30 új dénárt kellett kamarahaszna címén fizetni, amiket 13 9 2 óta vertek az ún. kis dénárok mellett, és ezek az újak há­ romszor annyit értek, mint a régebbiek.17 A m ikor a felperes az alperes fejére esküdött - B ónis G yörgy szerint - azt „valóban annak fejére tett kézzel” tette.18 Erre azonban csak a szóhasználatból lehet következtetni, ugyanis olyan forrás nincsen, am elyik az eskü lefolyásának részleteiről tudósítana. Emellett azt is meg kell jegyezn i, hogy az „ad caput”

Jog Intneli szőnie

átvitt értelmű kifejezés a használt elöljáró, az „ ad” okán, mert ha ténylegesen a fej érintésével vag y a fej fölé helyezett kézzel ment volna végbe az esküvés, azt az egyéb eskütételi módokra használt m egjelö­ lésekre figyelem m el, bizonnyal a „super ”-re\ adták volna vissza, tehát: „super caput”. Azt pedig, hogy az „ad caput” nem helyhatározói értelmű, egyebek közt Rozgonyi Simon országbíró 1 4 1 3 . július 15 -i íté­ letlevele igazolja. Am ikor az országbíró előtt Károlyi Merhárd fia László perelte Panyolai Lökös fia Z sigmondot és Panyolai János fia Frankot, mert atyjaik, László fia Lökös, László fia János, és ezek atyai fél­ testvére, a megperlettek nagybátyja, László fia István „ az elmúlt időkben ” Merhárd fia Lászlónak az Apáti nevű birtokára küldték fam iliárisaikat és jo b b ágy ai­ kat, akik az ott lakó jobbágyokat m egverték, széná­ jukat felperzselték, és az Apáti birtokhoz tartozó er­ dőből Lászlónak, valamint jobbágyainak disznait ha­ talmasul elhajtották, akkor ennek igazolására László bemutatta Garai M iklós nádornak Szatm ár és U gocsa várm egyék számára Csenger falu mellett 14 12-b e n , a Szent András ünnepe utáni szerdára (december 7ére) hirdetett gyűlése 12 . napján (december 18-án) lefolytatott tudományvételről kiadott levelét. R ozgo­ nyi Sim on, miután a Zsigm ondért, valamint Frankért megjelent ügyvédek, Bocskai Jakab fia Suták János és Erdély M ihály Sem jén faluból Merhárd fia L ász­ ló vádjára azt felelték, hogy a néhai János, Lökös és István teljesen ártatlanok, úgy döntött, hogy „László százötven nemessel [...] néhai Lökös, János és István

fejeire, először tudniillik Szent Jakab apostol ünne­ pének nyolcadik napján [ 1 4 1 3 . augusztus 1-jén] [...] Lökös fejére ötvenedmagával, és azután Szent Mihály arkangyal ünnepe nyolcadik napján [ 1 4 1 3 . október 7-én] [ ...] János fejére hasonlóképpen ötevenedmagával, majd pedig és utolszor Szent András apostol ünnepének nyolcadik napján [ 1 4 1 3 . decem ber 7-én] [...] István fejére hasonlóképpen ötvenedmagával [...] mindig [ ...] a leteszi konvent előtt tegyen es­ küt"}9 Nem sokkal később, 14 14 . április 9-én kelt levele szerint Garai M iklós nádor Panyolai Lökös fia Zsigm ondnak ítélt Csáki István fia G yörgynek, a székelyek ispánjának Szaftnál- és U gocsa várm egyék egyétem e számára 1 4 1 2-ben, C senger mellett, a Szent Barnabás apostol ünnepe utáni hétfőn (június 13-án) kezdett közgyűlése 9. napján (június 2 1-é n ) fogana­ tosított köztudományvétel alapján K árolyi Merhárd fiai, László és András ellen, azok vérdíja szerint, vele együtt száz nemes társsal fejre teendő esküt annak bi­ zonyítására, hogy ezek a Panyolához tartozó erdőből Zsigm ond disznait elvitték. A levélből az is kiderül, hogy az ítélet m eghozatalakor K árolyi Merhárd fia András már elhunyt, amit ügyvédje, K ispacoli Farkas Benedek tudatott a nádorral, aki az eskütételt, szokás szerint, László és András fejére külön-külön, m agá­ val együtt ötven-ötven eskütárssal rendelte el Panyo­ lai Zsigm ondnak.20 A két példából nyilvánvaló, hogy a juramentum ad caput nem történhetett a szó valódi értelmében fej­

re, avagy fej fölé tett kézzel. A juramentum ad caput azt akarta kifejezésre juttatni, hogy az eskü úgymond „életre” szólt. Erre utal az is, hogyha citált források m indegyikében a hatalmaskodók vérdíja szerinti szá­ mú eskütárs szerepel, beleértve magát az esküre ren­ deltet is. Tulajdonképpen ezekben az ügyekben a sú­ lyosabb hatalm askodás miatt alkalm azandó halálbün­ tetésre utalt a „caput", a fej. Ebből következően, ha a felperes letette az esküt, akkor ellenfele, ellenfelei hatalmaskodóknak bizonyultak, és ennek m egfelelő­ en büntetésül mintegy életük m egváltására, vérdíjuk szerint bírságfizetéssel, illetve, ezen felül, engeszteléssel tartoztak a sértettnek, am ely kötelezettségeik teljesítéséért teljes vagyonukkal feleltek. A vérdíj, illetve a hatalmaskodásért járó fövesztés-m egváltás, azaz föváltság már az Anjou-korban sem jelentet­ te ténylegesen a halálbüntetés m egváltását, hanem vagyoni büntetést, ami akár a teljes vagyonra menő poena volt.21 E z m agyarázza, hogy Panyolai László fiainak, Lökösnek, Jánosnak és Istvánnak a hatal­ m askodása miatt törvényes örököseiket, Zsigm ondot és Frankot perelte K árolyi Merhárd fia László az or­ szágbíró előtt, amit Rozgonyi Sim on levele meg is említett; Lökös fia Zsigm ond és Panyolai János fia Frank, „akikre atyáik, ugyaneme László fiai, Lökös

és János és atyáik féltestvére, István birtokjogai és más javai [...] az ország szokásjoga szerint három­ lottak [ . . . ] ” . Tehát, m ivel az elhaltak vagyona volt a hatalmaskodásért helytálló vagyon, ezért perelte a törvényes örökösöket, mint egyetem es jogutódokat a sérelmet szenvedett Merhárd fia László. A bemutatott sajátosságokkal leírható juramentum ad caputot a Zsigm ond országlását m egelőző időkre nem lehet visszavezetni, ez azonban nem zárja ki azt, hogy nem volt valam ilyen előzm énye ennek az es­ künek, valam int azt, hogy az nem egy ténylegesen a fejre tett esküből fejlődött ki. 1408-ban, miután hatalmaskodáson érték Csízi Pál jobbágyát, Darabos Jakabot, aki Stanchi M iklós fia Péter egyik Kiskazsóban lakó jobbágyának házára tört, és Péter, a földesúr a sértettel és más job b ágya­ ival együtt megölte, majd Terebesre, Zem plén vár­ m egye törvényszékére vitte a holttestet, a várm egye ispánja, Perényi Sim on fia Péter bírótársaival Stanchi Péternek és jobbágyainak olyképp ítélt esküt, hogy

„Péter tizennéggyel, tudniillik maga a dicsőséges Szent Szűz temploma temetőjében az oltárra, többi eskütársai vagy bizonyságai, tudniillik a tizenhá­ rom személy, mégpedig ugyanaz a jobbágy, akinek a házán a mondott hatalmaskodás megesett, a többi hozzá hasonló népekkel együtt a mondott Darabos Jakab holttestének fejére esküdjön". N agym ihályi Ödön fia János alispán és a zempléni szolgabírók le­ vele ezen kívül arról is beszámolt, hogy az eskütételt követően, „ miként a szokásjog megköveteli ”, Dara­ bos Jakab holttestét lenyakazták, Pétert pedig, jo b ­ bágyaival együtt, mentessé tette a törvényszék.22 A z esküt ebben az esetben a szó direkt értelmében fej­ re, ahogy megírták: „super caput eiusdem cadaveris 123

Jog

lartcactiszanlex__ ^

dicti Jacobi Darabos ” tették le az eskütársak, köztük a hatalmaskodás tényleges sértettje. Jóllehet a dejure sértett, vag yis a földesúr csak az oltárra esküdött, az eset alapján m égis okkal feltehető, hogy efféle esküt „élő ” hatalmaskodó fejére is tettek, vag yis nem lehet elvetni, hogy a juramentum ad caput egy ilyenfajta eskütételből eredt. Zsigm ond 14 35 . március 8-ai dekrétumának 4. artikulusa a fejre tett esküt, a rendelkezés szóhasználata szerint juramentum capitist érintő újítást vezetett be. Eszerint, ha a „per modum proclamate congregationis ”, vagyis kikiáltott közgyűlés m ódjára összehívott illetékes m egyei törvényszéken a hatalmaskodás felől a tudományvétel az előző cikkely szerint (határosok, szomszédok és minden más m egyei nemes össze­ hívásával és az illetékes hiteleshely bizonyságának közrem űködésével) szabályosan megtörtént, az eljárt bíró, tudniillik a király, a nádor v ag y az országbíró köztudományvételről felvett levél alapján határidőt tűz, és ha azon az alperes nem jelenik meg, fejére távollétében is el kell rendelni az esküt.23 Zsigm ond dekrétumának erre a helyére hivatkozva rendelt el Albert az 14 39 . március 5-én kiadott oklevelében a váradi káptalan, valam int m ég a Zsigm ond által Szatmár várm egyébe kikiáltott gyűlés tartására küldött Endrédi Zoárd fia András tudományvételről felvett levelei alapján Rezegei G yörgy távol maradó fiainak, M iklósnak és Jánosnak fejeire esküt K árolyi M ihály fia Lancz László és Bertalan, valamint rokonaik: K á ­ rolyi László fia János, K árolyi Jakab fia Demeter és Vetési Jakab fia M iklós szám ára ezek Barom iak nevű birtokának jogellenes elfoglalása miatt.24 A z ügy tu­ lajdonképpen azért érdemel nagyobb figyelm et, mert azután Albert 1439. m ájus 29-ei dekrétumának 29. cikkelye átvette Zsigm ond eme rendelkezését.25 A juramentum ad caputxa vonatkozó rendelkezést horogszegi Szilágyi M ihály kormányzó 14 58 . ja ­ nuár 24-ei dekrétumának utolsó, 16. cikke is tartal­ maz, ami nem volt más, mint egy garanciális kellék, ugyanis az eskü letételéhez hat határos, ugyanennyi szomszéd és tizenkét m egyei nemes bizonyságát írta elő azzal, hogy ha az elvárt határosok nem lennének kellő számban, akkor azokat a szom szédokkal kell szükség szerint kiegészíteni.26 V égül még egy sajátosság: az alperes a fejre tett esküt felajánlhatta a felperesnek. Hajnik Imre szerint, ha a felperes ezt visszautasította vagy vonakodott le­ tenni, akkor az alperes „egyszerű, három eskütárssal leteendő esküvel menekült” , amit egy 1480-ból való formulára alapozott.27 Ezzel szemben van olyan adat, ami másra enged következtetni. Loconczi László ki­ rályi tárnokmester, valam int bélteki D rágffy Bertalan erdélyi vajda és székelyek ispánja 14 9 3. augusztus 16-án adott ítéletlevelükben, miután Tem eseli Dési Péter és Iklódi Benedek három tudományvételről fel­ vett levéllel, tudniillik a kolozsmonostori konvent, az erdélyi fehérvári (gyulafehérvári) káptalan és Dobo­ ka várm egye törvényszéke által adottakkal igazolta, hogy Bán ffy Ferenc és fam iliárisai, valamint Töki

124

Imre 1490-ben, majd azután is több rendbeli hatal­ m asságot követtek el sérelm ükre, és nevükben ügy­ védjük visszautasította Ferenc ügyvédjének és Im­ rének szabad akaratból a saját fejükre, ártatlanságuk jeléül felajánlott esküjét, B án ffy Ferencnek huszonötödm agával, m íg Töki Imrének, aki m aga is Ferenc fam iliárisa volt, nemes harm adm agával leteendő es­ küt ítélt. V élhetőleg a Hajnik által hivatkozott form u­ lában szereplő három, csak a m inim álisan elvárt szá­ mú eskütárs, egyébként a bíró döntésétől függött az, hogy hány társsal kellett esküt tenni az alperesnek.

Földre te tt eskü (juram entum super terram ) 1236-ban földek ügyében IV. B éla által kiküldött bírók, Sándor ispán, Zochet ispán, Benete ispán és Oziás váci föesperes előtt amiatt perelték a Bars vár­ m egyei Chrusan falusi várjobbágyok, tudniillik Pósa és rokonai a garamszentbenedeki apátot, Kozm át és jobbágyait, hogy K ovácsi faluban, ami egyébként az apátságé volt, két eke földjüket erőszakkal el­ foglalták. A z apát ezzel szemben azt állította, hogy azoknak semmi jo gu k nincs ott, és állítását levél felm utatásával igazolta. A bírók azonban „a kivált­

ságlevél puszta bizonyságával meg nem elégedvén ” elrendelték az apátnak, hogy „két testvérével, akiket az ellenfél választ ki, esküdjön Istennek a szent Be­ nedek regulái könyvére helyezvén kezét ”, az egyház jobb ágyai közül pedig kettőnek azt, hogy „super predicta terra stantes et terram supra capita eorum ponentes” (az előbb mondott földön állva, és földet téve fejeik fölébe) tegyenek esküt. A bírók, miután végzésüknek m egfelelően az arra kötelezettek „nyil­ vánosan Istennek esküdtek ”, a határokat m egjelölve visszahelyezték a két eke földet a garamszentbenede­ ki egyháznak.28 1268-ban K em ény fia Lőrinc nádor, som ogyi is­ pán és öt Som ogy várm egyei nemes bírótársa eg ye­ bek mellett a hetesi nemesek és Szoroszló falusi so­ m ogyi várjobbágyok perében is ítélt. A hetesiek az­ zal vádolták a várjobbágyokat, hogy a Denna nevű öröklött földjükből egy részt erőszakkal elfoglaltak. A bírók tudom ányvétellel ugyan kiderítették, hogy a panaszlókat illeti a részföld, m égis, a nagyobb biz­ tonság kedvéért, csak azután eresztették vissza azt a hetesieknek, hogy azok „super predicta particula terra ” (a mondott részföldön) szem élyesen a m aguk és fiaik szem élyére „orribili iuramento” (igen sú­ lyos esküvel) nyilatkozták ki, hogy az az ő öröklött földjük.29 Ez idő tájt, valam ikor 126 8 körül adta azt a jelentő levelet IV. Bélának O livér mester, amelyben arról számolt be, hogy miután Csőm fiainak, M ihály ispánnak és Istvánnak panaszukra, miszerint a Buda várbeli polgárok az ő és más berki nemesek Dezka és Berki nevű földjeiből két ekét elfoglaltak, esküt ítélt, amit azonban a polgárok nem akartak elfogad­ ni, amiért M ihály és István úgy döntött, hogy akkor

Jog

tetéurtaanlíl—J

Péter budai villicus (falunagy) bizonyos polgártársai­ val együtt „super ipsa terra prés tarét sacramentum ” (magán a földön tegyen esküt).30 Ez a két utóbbi for­ rás ugyan nem közöl olyan részletet az esküről, mint Kozm a garamszentbenedeki apát és harcos jobbágyai ügyében, de a szóhasználat, különösen a helyhatáro­ zó azonossága, mindhárom esetben: super terra = „földön” , teljesen bizonyossá teszi, hogy ugyanarról az eskütípusról van szó. 1284. december 14-én a Szabolcs várm egyei „quatuor judicesprovincie" (négy m egyei bíró) azt adták em lékezetül, hogy egyrészről Csom ota fia Pé­ ter, másrészről a Jákó nembeli Csépán fia Csépán és általa képviselt fivérei, M iklós és K ozm a, illetve más rokonai közt K ocsi Tamás csetneki várnagy és Balogh János ispán, valamint más békéltetők közrem űködé­ sével olyan egyezség jött létre a Jákó nevű föld dolgá­ ban, hogy „ha Péter egyik fiával és két határosával,

meg két hozzá hasonló megyebelijével, tudniillik ma­ gát beleszámítva, hattal az Úr eljövő születése előtt a legközelebbi szombaton [december 23-án] ugyan­ ennek a földnek színére esküt tenni bátorkodnék, úgy tudniillik, hogy az előbb mondott Jákó nevű fö ld [...] Péter ispán öröklött földje, és semmi törvényes okkal nem tartozik ugyanazokra", akkor szám ára fogják örökíteni. Emellett a levéladók beszámoltak az es­ kütétel rendjéről is: „in loco sacramenti idem Petrus

ipse solus terram in manu super verticem fenendő et ponendo prestabit sacramentum” (az eskütétel he­ lyén ugyanez a Péter, egyedül maga, kezében földet feje teteje fölé tartván és helyezvén esküdjön).31 A z 12 8 5. január 11-é n Semjénben kiállított levelükben azután Hodos, M ihály fia Udul és Balogh János „ju­ dices provincie in comitatu de Zabolch " arról tájé­ koztattak, hogy, miután a meghatározottak szerint letette Péter az esküt, a vitás jószágot, mint öröklött földjét neki ítélték Csépán fia Csépán hozzájárulásá­ val, és azt is m eghagyták, hogy „em berük” (tulajdon­ képpen társuk, a negyedik m egyei nemes bírótárs), a csetneki ispán jelenlétében január 16-án járja meg Péter a Jákó birtok határait, és a régi határok szerint új határokat em eljen.32 Egy, az alországbíró által 1299. június 2 1-é n adott levél szerint egyrészről Biter ispán fiai, M iklós és J á ­ nos, másrészről Farkas fiai, Demeter és M ock, vala­ mint Perse fiai, Péter, M iklós és G yörgy úgy egyeztek meg a Them a nevű föld öt része miatt támadt perük­ ben, hogy a felek által hozott eg y-egy királyi ember­ rel, illetve hiteleshelyi em berekkel: a váci káptalan bizonyságainak közrem űködésével „Biter ispán [...] két fia [...] mint földre esküdni szokás, kezükbe földet

véve és fejük fölé helyezve esküdjenek arról, hogy a peres földnek ugyanama öt része az előbb mondott Biter ispán fiaié öröklés jogán A z eskütétel napján, július 1-jén a felek rendben meg is jelentek a kirá­ lyi emberekkel és a váci egyház két papjával együtt, de az esküt elhagyták, és újabb egyezséget kötöttek, aminek értelmében Biter fiai 9 márkát tartoztak fi­ zetni részint ezüstmárkában, részint kellő becsértékü

ingókban Farkas és Perse fiainak két részletben, m ég­ pedig augusztus 1-jén és 20-án.33 A z Árpád-kori források, kiváltképp az iménti nyo­ mán, a későbbiekben előforduló „prout moris est

secundum consuetudinem regni jurare super terram, sacramentum deposuissent” (miként az ország szo­ kásjoga szerint földre esküdni szokás, esküdjenek) form ulák mindig olyan esküre vonatkoznak, amit egy m arék föld vag y rög fej fölé em elésével tettek le.34 U gyanakkor eme rövid szólam ok mellett az esküvés­ nek erről a fajáról, illetve módjáról a korábbiakból nem ismert, sokkal részletesebb leírások is fennma­ radtak a 14. századtól. M inthogy a dátumjelölésben a „nono ” (kilenc) előtt bizonytalan hogy hány „ X ” áll, vagy 1329-ből vag y 1339 -b ő l szárm azik a pozsonyi káptalannak az a levele, am ellyel 1. Károlynak arról jelentettek, hogy egyrészről M adarasszegi (M ada­ rászszegi) Benedek fia Ferenc, másrészről Bankvőki Jakab fia Péter és M ihály fia Kozm a közt egy részföld felöli vitában Nagymartom Pál országbíró ítélete sze­ rint a királyi ember és az általuk küldött bizonyság, valam int Ferenc jelenlétében utóbbiak esküdjenek „ discalceati stando infacie ipsius particule terre, abs-

que cingulis, cespitibus seu terris in manibus super caput latis, omnibus verbis ipsius juramentalis depositionis, ipso homine nostro eis predicante seriatim [...] légittime iuravissent [ . . . ] ” („sarutlan” = mezít­ láb állván magának a részföldnek színén, és öv nél­ kül, kezükben fejük fölé gyepet vag y földet em elve az eskütétel minden szavát nékik emberünk - tudniil­ lik a káptalan embere - rendre m egism ételvén törvé­ nyesen letették).35 A kolozsmonostori apátság 1429. június 9-ei levele azt adta hírül, hogy egyrészről Tompa Istvánnak és rokonainak, másrészről Dezméri Lászlónak és rokonainak a Topa és Szentkirály közt lévő birtok miatt támadt perében a felek által válasz­ tott bírók hosszú tanácskozás után úgy határoztak, hogy Tompa István „sarutlan lábakkal [mezítláb], leoldott övvel, mezítelen [fedetlen] fejjel, földet feje

fölé emelve és közönségesen szólván, miként ennek az országnak a szokásjoga szerint földre esküdni szo­ kás ”, esküdjön meg, hogy a vitás föld mindig és rég­ től fogva a sajátja és atyafiaié volt.36 M ár az eddig áttekintett feljegyzésekből is jó l kive­ hető, hogy a juramentum super /em w j-rituálé milyen jelentéstartalmat hordoz, de abból a bizonyságlevél­ ből, am elyet 13 5 0 . január 22-én állított ki a boszniai káptalan, teljesen világossá válik. A jelentés szerint, am ikor M iklós esztergomi prépostnak, a király ká­ polnaispánjának és titkos kancellárjának rendelésére határjárást foganatosított egy-egy királyi ember és a boszniai káptalan egy-egy bizonysága mellett Nekcsei Denk, a Baranya várm egyei Szentlászló, Luka és Jagodna meghatárolása alkalm ával azt mondta, hogy a birtokai határai közt lévő Parlacha, Ledenik és Lichaan falvak, valam int erdők, jókora darabon eme előbbi három birtoknak a járulékai, K órogyi Lőrinc fia Fülöp ellenkezőleg azt állította, hogy azok az ő öröklött jó szágai, és Szom bathely nevű birtokához 125

Jog ürtcaistnile^/

tartoznak. Erre Denk a Szent László, Luka és Jagodna nevű birtokai színén „egyedülsaját esküjével, miként

Joldre esküdni szokás, egy helyen, hogy ugyanazok a birtokok öröklési jogának címén hozzá tartoznak, az ország szokásjoga szerint bizonyított, és letette es­ küjét". Eme beszám olójukat a Denkért kiküldöttek, Potroh László fia László királyi ember és a káptalan embere, János kanonok még azzal egészítették ki, hogy Denk esküjét úgy tette le, hogy „földet kezével feje fölé tartott”. Ezzel szemben a K órogyi Fülöpért rendelt M iklós fia Lökös királyi ember és István ka­ nonok jelentésükben arra is kitértek, hogy am ikor Denk a határjárás során egy határhoz érkezett, „eskü­

tételének helyéül egy gödröt ásatott, ott Fiilöp mester azt vallotta, hogy az a hely egy olyan közös határ, ami őt ugyanannak a Denk mesternek a Pogorács birto­ kától választja el, ami keleten kezdődik és nyugat felé tart, ahol a mondott Fülöp mester azokat a birtokokat is, amik miatt ugyanezt a Denk mestert perbe akarta maga ellen hívni, esküjére bocsátotta, (és) meg akar­ ta néki mutatni, és ugyanez a Denk mester nem akart odamenni, hanem valamely vetésben másik gödröt ásatott eskütétele számára”, majd, folytatták a Fü­ löpért jelenlévők, „ olyan esküt tett, hogy úgy segítse őt Isten, és úg}> nyelje el a fö ld csontjait, és magva úgy maradjon magvának, hogy a [...]földek, amiket határt járván körüljárt az előbb mondott birtokok­ hoz tartoznak ”. V égül, noha nagyon súlyos szavakat vett szájára Denk, Fülöp kijelentette, hogy esküjében „tévútrajutott és tévedett”, magyarán igaztalanul es­ küdött.37 A discalceatipedes (lábbelitől megszabadított, le­ meztelenített lábak), a resolutum cingulum (leoldott öv) a holtat, m égpedig a dicstelenül kiszenvedettet jeleníti meg, a terra super nudum caput levata, posita, tenta (a fedetlen fej fölé emelt, helyezett, tartott föld) a sír hantját szim bolizálja, ugyanazzal a jelen ­ téssel, mint az a rög, maroknyi föld, amit, miután leeresztették a koporsót, m anapság is sírba vetnek a gyászoló közeli hozzátartozók. N ekcsei Denk gödre pedig, már a m aga valójában a sírgödör, esküjének szövege pedig minden mozzanatot, minden utaló je ­ let m egm agyaráz: az esküt tevő életére-halálára es­ küszik. Am i ezután a rituálét illeti, az voltaképpen abból a vallásos felfogásból fakadt, hogy a hamisan esküvőt Isten büntetéseképpen a föld elnyeli.38 Bankvőki Jakab fia Péter és M ihály fia Kozm a es­ küjéről tett jelentésben azt is kiemelte a bizonyságul eljáró káptalan, hogy küldötte az eskü szavait rendre megismételte, ugyanis az esküre vonatkozó szabályok szerint, ha hiba csúszott az előírt szöveg felm ondásá­ ba, az akár érvénytelenné is tehette az esküt. A z A n ­ jou kig az eskütételnél akár egy apró tévesztés is v é g ­ zetes lehetett, a per elvesztéséhez vezetett, ugyanis szóról szóra, minden hiba nélkül kellett megismételni a szöveget. Ezen a szigoron I. K ároly 13 28 . október 3 1 -i dekrétuma enyhített, egyrészt azzal, hogy rög­ zítette az esküt tevők és társaik számára a kötelező formulát: „Hogyha Pálfelperes Miklós alperes ellen, 126

bármi is legyen keresete, és országunk akármelyik bírója ítélte, ezeket a szavakat mondva esküdjék: Is­ ten engem úgy segítsen, hogy Miklós mindezekben, amiket ellene a törvényszéken előadtam, adós nékem, vagy ennyi mennyiségű pénzzel, avagy ilyen dolog­ gal tartozik. Egyezőleg pedig bárki eskütársai közül ezt mondja: Isten engem úgy segítsen, hogy Miklós mindazokban, amit Péter a törvényszéken ellene elő­ adott, adós vagy ennyi mennyiségű pénzzel, avagy ilyen dologgal tartozik néki. Hasonlóképpen, ellen­ kezőleg, ha Miklós alperes Péter kereső vagy felpe­ res ellen tartozik esküdni, ily mód szólva esküdjék: Isten engem úgy segítsen, hogy mindazokban, ami­ ket Péter a törvényszéken ellenem felhozott, vétlen vagyok, vagy semennyi pénzzel, vagy semmiféle do­ loggal néki nem vagyok adósa, avagy ennyi pénzzel vagy ilyen dologgal tartozok néki. Egyezőleg pedig, bárki eskütársai közül ezt mondja: Isten engem úgy segítsen, hogy Miklós mindazokban, amiket Péter a törvényszéken ellene előterjesztett, vétlen, vagy néki semennyi pénzzel vagy semmiféle dologgal nem tar­ tozik, avagy emennyi pénzzel, vagy ilyen dologgal tartozik." I. K ároly ezzel együtt könnyített az eskü­ szöveg felm ondásának m erevségén, és lehetővé tette az eskü ismétlését is: „Ha valaki esküvő vagy vala­

melyik eskütársai közül botladozó nyelvű lévén az es­ kütétel előbb megírt könnyebbített formáját sem tud­ ja a szavaknak egyező kimondása révén felmondani, hanem ugyanazt a tartalmat más szavakkal pótolja ki, tekintsék megeskiidtnek, vagy ha elsőre valamely esküvő vagy annak társa nem képes az előbb említett módon letenni esküjét, másodszor és harmadszor, de ne többször, álljon szabadságában esküjét megismé­ telni ” .39 Jóllehet a korábbi szabályokkal szemben komoly engedm énynek számított az új eskütételi rend, a for­ mula m égis csak keretet adott, amibe bele kellett foglalni a követelést, a keresetet, és ez nem egyszer hosszassá és bonyolulttá tette az esküt. E z m agyaráz­ za, hogy a Bankvőkieknek a szövegfelm ondásban a káptalan embere segédkezett. U gyanakkor a Tompa István földre tett esküjéről szóló 1429. június 9-i bi­ zonyságlevél szerint az eskü „generaliter dicendo ” (közönségesen szólván) folyt le. E g y m ásik, korábbi példát kiragadva, 1373-b an Lackfi Imre nádora m ás­ fél királyi ekényi, Tibához tartozó földet Vajnatinatibai Lőrinc fia Lászlónak ama eskü alapján ítélte oda, amit Opuliai László nádor rendelt számára a felperes Druget János fia M iklós ellen. A z esküt László ma­ gával együtt 16 nemessel tette le 13 7 2 . szeptember 3-án „resolutis cingülis, discalceatis pedibus, et ter-

ram super capita eorum levando ac generaliter di­ cendo prout iuxta huius regni consuetudinem moris est iurare super terram " (leoldott övekkel, mezítláb, és földet fejeik fölé em elvén, és közönségesen mond­ ván, miként ennek az országnak a szokásjoga sze­ rint a földre esküdni szokás).40 A generaliter dicere, vag yis a „közönségesen mondani” arra enged követ­ keztetni, hogy a juramentum super terram szövegét

történet szemle

szigorú formatartás nélkül recitálta az esküre rendelt, sőt, N ekcsei Denk kapcsán felvetődik - bár az efféle, saját elhatározásból földre tett eskü nem lehetett túl gyakori hogy teljesen szabadon is elősorolhatta az esküjét az azzal bizonyító fél az Istenre való hivat­ kozásnak az I. K ároly dekrétuma szerinti form ulája nyitó elemét, a „Deus me ita adiuvet"-et folytatva. Ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy Denk az ilyenkor használatos szöveghez folyamodott. E lkép­ zelhető tehát, hogy amit felmondott, az a földre tett eskünek volt a szokásos formulája. A h ogy az eddig vizsgált forrásokból is kiderül, ezt az esküt a fél „sola sua persona ”, vag yis egyedül maga, illetve bizonyos számú eskütárs közrem űködé­ sével tette le. A z eskütársak kiválasztása rendszerint nem az esküvel bizonyító hatalm assága volt, hanem az elrendelő bíróé, aki szokás szerint bizonyos szá­ mú határos és szomszéd, vagy rokon, illetve az esküt tevővel azonos jogállású ak, nemes esetén, m egfelelő számú m egyei nemes állítását írta elő. A z eskütársak kiszem elésében az a fél is szerephez jutott, akivel szemben a másik az esküvel bizonyított. Jellem zően ezzel a lehetőséggel az Árpád-korban élhetett az el­ lenfél, de később is előfordult, hogy meghatározhatta az eskütársak összetételét. A z eskütársak száma, mint általában a perbeli es­ küknél, részint a per tárgyának értékétől, részint az eskü alapjául szolgáló tudom ányvétel(ek) eredmé­ nyétől függött. A leleszi konvent 14 14 . december 11-é n kiállított bizonyságleve szerint a megperlett Salánki János fia G yörgy a Salánk birtok határai, va­ lamint együttesen 6 ekényit kitevő erdő és bizonyos föld miatt támadt perben Tódor podolini fejedelem ellenében a határokat illetően m agával együtt 15 3 , az erdőre nézve m agával együtt 30, m íg a föld iránt har­ m adm agával tartozott esküdni arról, hogy „az általa

megjárt határok és megmutatott határjelek mindig és régtől fogva a mondott Salánk birtokai voltak, és az erdő. meg a peres fö ld [ ...] ugyanehhez a Salánk bir­ tokhoz tartoztak és tartoznak most is ” .41 A földre tett esküt Hajnik szerint tulajdon vagy öröklési jo g i, és kiváltképpen határperekben alkal­ mazták.42 Ez a m egállapítás ugyan nem kifogásol­ ható, valójában azonban ezek a viták mindig tulaj­ donnal kapcsolatban támadtak, ugyanis a határper lényege az volt, hogy a tulajdonos a m ásik, a határos tulajdonossal szemben mutassa ki jogát az ingatlan valam ely részére nézve, ami azután ténylegesen a jo g szerint fennálló határok kijelölését jelentette. A Hajnik által emlegetett öröklési jo g i per pedig csak abban a szükebb dologi jo g i értelemben hozható kapcsolatba az örökléssel, hogy a tulajdonos öröklés révén szerzett jo g a volt a per tárgya. Á z ún. határpe­ rekben a tulajdon „terjedelm e” képezte a vita tárgyát, vagyis az, hogy valam ely ingatlan bizonyos részen fennáll, avagy sem a tulajdonos jo g a , m áskor viszont abszolút értelemben maga a jo g volt vitatott, tehát az, hogy a dologra nézve kinek (m elyik félnek) van egyáltalán joga.

A z ún. határper eleve határjárás foganatosításának elrendelésével indult, m égpedig olyképpen, hogy a felek külön-külön a melléjük rendelt királyi és kápta­ lani emberrel együtt járták m eg a határokat, m egm u­ tatva a határjeleket vagy azok helyét, és határolták meg ingatlanuknak az ellenfélével érintkező részét. A reambulatio ilyenkor okszerűen és szükségképpen együtt járt a felek által mutatott határok közt lévő, tehát a határeltérések miatt kijelölődött ingatlan érté­ kének becslése is, amit vagy szemmel becsültek meg, vagy pedig arra használt mértékkel. Határviták rend­ szerint iktatáskor, új határjelek állításakor robbantak ki, ami azután nem egyszer többszöri határjárás-foganatosítást és ezzel együtt több becslést is m agával ho­ zott. íg y történt ez egyebek mellett egyrészről Petri G yörgy fia András, másrészről Portelki Vid fia László és András, valam int Irinyi Jakab fia Márton esetében is, akik között abból keletkezett vita, hogy 1358-ban, amikor Petri András a Mezőpetri és Vezend birtoko­ kat határolta, ezeknek az Iriny és Portelek (Portelke) nevű birtokokkal érintkező részén a határok emelése okán határosai, Vid fia László és András, valamint Irinyi Márton megintették. Miután a tiltakozókat még a határjárás alkalm ával a király jelenlétére idézték Petri András ellen, újabb határjárás foganatosítását rendelte el az országbíró, de ez évekig halasztódott. M ajd, az 136 4 . október 6-i reambulatio során, am ikor András egy helyet mutatott, ahol egykor egy határje­ lül szolgáló fűz állt, amiről azt mondta, h o g y kiásták, Vid fiai és Márton ellenkezőleg azt erősítették, hogy ott soha nem volt sem m iféle fa, hanem aratóik ásták oda a gödröt, hogy vízhez jussanak. Azután András vitatott egy, az ellenfelei által mutatott hármas határt, kijelentvén, hogy ott Vid fia Lászlónak és Andrásnak, valam int Mártonnak nincs semmi jo g a , és erről „ér­ vényes bizonyítékai vannak”. A felek által m egjelölt határok között fekvő részt azután két és fél ekére, to­ vábbá egy „sziltörzsöktől" nem m essze, ugyancsak a hármas határ körül vitássá vált darabot pedig, amit Pertri András a maga Vezend birtokához tartozónak mondott, „szemrevétellel” 3 ekére becsülték a bi­ zonyságok. Ezek után az országbíró előtt Petri A n d­ rás ügyvédje a peres földet „ hat és fé l ekényi ”-nek je lö lv e kijelentette, hogy azt András „attól az időtől, minek emléke elenyészett, mostanáig” (vagyis már elődei által) békésen bírja, ezzel szemben az ellenfe­ lek prókátora pedig úgy nyilatkozott, hogy „ugyan­

ezek a nemesek emberemlékezet óta hasonlóképpen a birtokrésznek békés birtokában voltak, és András mester a [...] hat és fé l eke birtokrészt az előbb mon­ dott nemesek engedélyéből és adományából hasz­ nálta, és azután eme nemesek akarata és törvényes intései ellenére hatalmasul elfoglalta magának ", M i­ vel sem m ilyen perdöntő bizonyíték nem támasztotta alá az állításokat, Bebek István országbíró ismét ha­ tárjárást rendelt, amit azután újabb követett, és em i­ att, illetve Petri András többszöri meg nem jelenése okán, a per tovább húzódott. V égül a jo g o k tisztázása végett 1366-ban elrendelt vizsgálat és a hozzákap­ 127

csolódó határjárás eredményeképpen, minthogy 13 szomszéd és további két m egnevezett, illetve „több más nemesek, de nem szomszédok” Petri Andrásé­ nak, ezzel szemben 20 határos, illetve szomszéd és „más közönséges nemesek mintegy ötvenen" az al­ peresekének, Vid fia Lászlóénak és Andrásénak, va­ lamint Irinyi Mártonénak vallották az „öt és fé l eké­ re becsült" földet, úgy határoztak, hogy kiegyeznek egym ással. A z egyezség értelmében a Szent Szűz születése ünnepének másnapján (szeptember 9-én) az alperesek egyikének a maga szem élyében Iriny és Portelek felöl, a határok v ag y a határjelek egyikénél kellett leoldott övvel, mezítláb, feje fölé földet tartva esküdni arról, hogy a vitás föld mindig és régtől fog­ va Irinyhez és Portelkéhez tartozott, és soha sem Pet­ ri András M ezőpetri és Vezend nevű birtokaihoz. A m egállapodásba belefoglalták a felek azt is, hogy ha az arra rendelt leteszi az esküt, akkor történjék meg a Vid-fiak és Márton iktatása is, akik ezzel szemben a távolmaradása miatt Andrásra kirótt bírságokból a nekik járó részt elengedik.43 Ha maga a tulajdon, vag yis m aga a jo g volt a per tárgya, oklevél hiányában, illetve gyanús, sérülés vagy más hiba miatt aggályos oklevél állt csak ren­ delkezésre, az érdemi döntést m agalapozó bizonyító eskü, így a juramentum super terram odaítéléséhez magától értetődően elengedhetetlen volt a közgyűlés módján történő v ag y köztudom ányvétel, illetve tu­ dom ányvételek elrendelése. Emellett, ahogy az ún. határvitáknál, tekintettel arra, hogy az ítélet nemcsak a jo g pernyertes számára történő elism erésére szólt, hanem az ingatlan birtokának átengedésére, azaz ik­ tatásra is, ez reambulatio foganatosítását is elvárta, amire nem egyszer már a per során is sor került, és ezzel együtt szükség esetén az ingatlan becsüjét is elvégezték. Miután a felperes K olos fia Lack azt állította, hogy a Baranya várm egyei Csabagáta az örökös nélkül meghalt Kozm a fia M iklós birtoka volt, és királyi adományra tartozik, V éki Pál fia M iklós és V éki Já ­ nos fia István alperesek ügyvédje úgy nyilatkozott, hogy az rokonságuk okán alpereseket illeti, 13 3 8 . no­ vem ber 1 5-én tudományvétel foganatosítására került sor a vitatott Csabagáta színén a Lackért kiküldött S i­ mon fia Úz, illetve a V ékiek számára rendelt Haraszti András fia László királyi emberek és a pécsi káptalan bizonyságai, Fülöp dékán és M ihály kanonok jele n ­ létében. A megkérdezett szomszédok, más baranyai nemesek és m indenféle jogállású emberek, köztük a danóci vendégek, izsépi, szentm iklósi, vörösm ar­ ti, szőlösi, lotai lakosok, köztük a falunagyok m eg­ erősítették, hogy Véki M iklós és V éki István csak­ ugyan Kozm a fia M iklós nemzetségéhez tartoznak, és Csabagáta öröklés jogán illeti őket. Többszöri ha­ lasztás után, 1 3 4 1 . május 1-jén a felek megjelentek az országbíró előtt, de Nagym artom Pál egyelőre a tudományvétel alapján nem dönthetett, m ivel a birtok nem volt felbecsülve. Bár a pécsi káptalan a becsüről és az evégett foganatosított határjárásról már 1 4 3 1.

augusztus 30-án jelentett a királynak, az országbíró bizonyítási ítéletét 13 4 2 . január 8-án aképpen hozta m eg, hogy a V ékiek a 25 márkára becsült Csabagáta színén magukkal együtt 25 nemessel tegyenek esküt „super terram " húsvét nyolcadán (április 7-én) kirá­ lyi emberek és a szekszárdi konvet bizonyságainak jelenlétében arról, hogy a Csabagáta birtok „öröklési

jogon szállt rájuk szükségképpen, és öröklési jogon tartozik és tartozott hozzájuk régtől fogva", azzal, hogy ha ezt m egteszik, nékik iktassák, ha pedig nem, K olos fia Lacknak. M inthogy az eskütársak szem ély szerint voltak kijelölve, az országbíró felhatalm az­ ta a Vékieket, hogy ha azok közül bárki meghalna, legyen szabad nékik mást a helyükbe állítani, mely felhatalm azás ebben az esetben nem volt hiábavaló, ugyanis a kiszem elt esküdtek közül ketten időközben elhunytak. V égül arról is rendelkezett, hogy az eskü lefolyásáról szóló jelentést Szent G yörgy nyolcadára (május 1-jére) hozzák el jelenlétére. A z eskü alapján Pál országbíró m ájus 12-én hozott végítéletet Csabagátát örök birtoklásra hagyva a Vékieknek, azzal a jo g g al, ami őket megillette, K olos fia Lackót pedig velük szemben örök hallgatásra marasztalta.44 A z ügy kapcsán végül fontos megemlíteni, hogy K olos fia Lack annak idején az országbíró ítélete alapján került Csabagáta birtokába, azzal, hogy abban addig m a­ radhat, am íg bizonyos Fejes Pál által neki okozott 12 márka és I aranym árka kára m egfizetésével „ ugyan­

ez a Pál vagy örökösei, vagy mások, akiket inkább illet, az ország szokásjoga szerint meg nem váltják ” . Tulajdon iránti perekben, jóllehet a fél vagy a felek oklevél bemutatásával bizonyítottak, a bíró, ahogy annak idején 1 236-ban a barsi várjobbágyok és a garamszentbenedeki apát perében, további bizonyítást, tudományvételt, vagy akár földre tett esküt is elren­ delhetett. A m ikor 1369. novem ber 5-én Salam onvári Vörös Salam on fia János iktatására királyi adom ány címen és ezzel együtt a Budafölde birtok határainak m egjárására és más birtokoktól való elkülönítésre készül­ tek, Gál deák és Bedege fia Péter fia Tamás az iktatás ellen tiltakozva ellentmondtak, amiért az iktatásra küldött királyi emberek a király jelenlétére idézték őket. Ü gyvédjük, Beke fia Pál az országbíró előtt ki­ jelentette, hogy Budafölde Tamáshoz tartozik, aki ezt bizonyítékokkal tudja alátámasztani. Péter fia Tamás azután három levéllel próbálta igazolni jogát. Ezek egyike egy bizonyos hitbérek és leánynegyedek 12 8 3 ban történt m egváltásáról szóló okmány 1328 -as át­ irata volt. E g y másik, ugyancsak 1328-ban kiadott levélben a zalai konvent arról jelentett I. Károlynak, hogy a vám épek vizsgálatára és várföldek visszavé­ telére küldött embere Z ala várm egye ispánjával és szolgabíróival együtt Itemér fiait, Budát és Tamást, Demeter fia Jánost, Bodor fia Lőrincet, valam int B e ­ dege fiait, Pétert és Andrást annak tisztázása végett, hogy tudniillik nem tartoznak a zalai vám épek közé, hanem a „vár örökös nemes jobbágyai”, 25 nemes szem éllyel letették az esküt. A harmadik Kont M iklós

nádor 1358-ban adott bizonyságlevele vo ltairó l, hogy Péter fia Gál elperelte anyjának, Itemér leányának le­ ánynegyedét Itemér fia Bodor fia Lörinctöl. Emellett, minthogy Salam onvári János 1369. szeptember 7-én kelt adom ánylevele Budaföldét, ahol Buda fia Lőrinc és Bedege fia Péter fia Tamás laktak, és annak szom ­ szédságában egy másik ingatlant is akképp juttatott, hogy az ezeken élőket „ a szolgaság minden alantas

állapotából és kötelékéből, amikkel kötve voltak", kivette, vag yis mert az említetteket várszolga népek­ ként kezelte, Tamás késznek mutatkozott arra, hogy nemes jobb ágy státuszát és „ várjobbágyság címen " Budaföldén fennálló jogát köztudomány vétel lel iga­ zolja. A köztudomány vétel eredménye az lett, hogy a m egye nemesei közül nyolcvanan, a népből valók közül pedig háromszázötvenen Salam on fia János mellett bizonyítottak, vag yis azt erősítettek, hogy „a

Budafölde nevű birtok mindig és régtől fogva a vár­ népeké volt", következésképpen Tamás is vám épbeli lévén, „ a fö ld sem Tamást, sem elődeit a vár nemes jobbágysága címén nem illette [ ...] és ezért királyi adományra kell tartozzon". Ezzel szemben Tamás mellett csak 54 nemes és 91 m egyebeli ember vallott. Bár János többel, jobban bizonyított, m égis Szepesi Jakab országbíró 1375-b en a ham vazószerda nyolca­ dán (március 14-én) bírótársaival a Kont M iklós ná­ dor levelében foglaltak alapján Szent G yörgy nyolca­ dára (május 1 -jére) Budafölde színén m agával együtt 15 társsal földre leteendő esküt ítélt Tamásnak, aki­ nek, miután eskütársaival leoldott övvel, mezítláb és földet fejük fölé tartva megesküdött. Szent G yörgy nyolcada 20. napján (m ájus 20-án) Budaföldét, mint ami őt és örököseit jo g szerint illeti, örök birtoklásra hagyta néki és örököseinek.45 A földre tett esküt a 14 . század derekáig a kirá­ lyi udvarban működőn kívül más bírók is ítélhettek, ahogy mások mellett Valter mester és Sáros várm e­ gye négy szolgabírójának 13 3 6 . április 9-én kelt levele is igazolja, amiben arról tudósítottak, hogy Druget Vilm os nádor parancsára kiszálltak a Singlér nevű birtokra, és a határok m egszem lélését követően M ersének, egy határjel körüli birtokvitában Szaláncsi Petőc fiai ellenében ott, ahol a határjel hiányzott

„földet véve kezébe és feje fölé helyezve az ország szokásjoga szerint, miként földnél ítélni szokás a szántóföldek vizsgálatakor" esküt rendeltek arról, hogy a vitatott föld öröklött földje, és megengedték neki azt is, hogy ha esküjét letette, határjelet em el­ jen .46 1 3 5 1 után ingatlan tulajdonát érintő perek nem tartoztak már a m egyei törvényszékek hatáskörébe, ezért földre tett esküt már csak a királyi udvar bírói és király által delegált bírók rendelhettek el. Mint azt több forrás is tanúsítja, az egyezséget kötő peres felek egyfajta biztosítékként maguk is határozhattak földre tett eskü letételéről, akár választott bírók döntésére hagyva m egbékélésük feltételeinek megállapítását, avagy csak egym ás közt, közbenjárók nélkül m egál­ lapodva. M íg korábban a juramentum super terram törvé­ nyes lefolyásának szem lélői és biztosítói feladatát a várm egye törvényszéke, illetve a szolgabírók is ellát­ hatták, mint 1329-ben M iklós alispán és Borsod vár­ m egye szolgabírói Panyit fia István és Ecsegi Jakab borkői várnagy Keresztúr nevű birtoka ügyében lét­ rejött egyezsége szerint Jakab esküjénél, a 14. század m ásodik felétől szabály szerint királyi emberek vo l­ tak a közreműködők hiteleshelyi emberek bizonysá­ ga mellett.47 Bónis G yörgy szerint a bíró a felek valam elyi­ kének akkor engedte m eg a földre letett esküt, ha „m indkét fél közel állt az eskühöz, az előző birtoklás vag y a nagyobb valószínűség alapján” .48 A z valóban igaz, hogy a birtokban lévő a birtoklás ténye okán előnyösebb helyzetben volt, az azonban, hogy a bíró valam iféle valószínűsítésre hagyatkozott volna, nem állja meg a helyét. A források azt igazolják, hogy meglehetősen nagy körültekintéssel jártak el a jura­ mentum super terram odaítélésében, ezt igazolják a többszöri határjárások, az oklevélbizonyítás mellett elrendelt tudományvételek. A juramentum super terram olyan perdöntő (életre-halálra tett) bizonyítási eskü volt, ami az egyéb bi­ zonyítékokat kiegészítve teljessé tette a bizonyítást, és teremtette m eg ezzel az alapot a végítélet kim on­ dására, egyezség esetén pedig annak felbonthatatlanságát biztosította.

Jegyzetek___________________________________ 1 Decreta Regni Hungáriáé. Gesetze lind Verordnungen Ungarns 1301-1457. Coll.; Francisci Döry, add.: Georgius Bónis, Vera Bácskai (Budapest, 1976,1., 150-151 p.; a továbbiakban: D R H I.) 2 Hazai Okmánytár. I—VIII. Kiad.: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső (Győr-Budapest, 1865-1891, I., 19. p.; a továbbiakban: HO) 3Arpádkori új okmánytár. I XII. Szerk.: Wenzel Gusztáv (PestBudapest, 1860-1874, Hl. 184.. 186., 188., 192. p„ Vili. 206., VIII. 115. p.; a továbbiakban: ÁÚO) 4 D R H I.,233. p. 5 D R H I„ 261-262. p. 6 D R H I., 245. p. 7Á Ú O III., 128. p. *A Nagymihályi és Sztáray grófSztáray csatád oklevéltára. I—II. Szerk.: Nagy Gyula (Budapest, 1887, 1889, II. 193. p.; a továb­ biakban: Sztáray)

9Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család törté­ netéhez. I—II. Szerk.: Varjú Elemér, Iványi Béla (Budapest, 1908, 1928,1., 491. p.; a továbbiakban: Bánffy) ,0Á Ú O X., 278. p. 11 A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy család okmánytára. I—VI. Szerk.: Nagy Imre (Budapest, 1894, VI., 616. p.; a továbbiakban: Zichy) 12Zichy, VI., 567. p. 13Zichy, VI., 580. p. 14Zichy, VI., 595. p. 15Zichy, VIII., 116. p. 16Zichy, VIII., 160. p. 17 D R H I.,233. p. Is Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet ésperjog története (Zalaegerszeg, 1996, 65. p.; a továb­ biakban: Bónis-Degré-Varga) 129

Jog

tataiszéniét^'

19 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. I—II. Kiad.: gróf Károlyi Tibor (Budapest, 1882, 1884,1., 593. p.; a további­ akban: Károlyi) 20 Károlyi, II., 3. p. 21 Degré Alajos: Kártérítés Anjoukon magánjogunkban. In: E m ­ lékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére (Budapest, 1938, 121. p.) 22Zichy, V., 552. p. 23 D R H I.,262-263. p. 24 Károlyi, II., 213. p. 25 D R H I.,295-296. p. 26Decreta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458-1490. Coll.: Francisci Döry, add.: Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke (Budapest, 1989, II., 87. p.; a továbbiak­ ban: D R H II.) 27 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Arpádés vegyes-házi királyok alatt (Budapest, 1899, 315. p.; a továb­ biakban: Hajnik) 28 Monumenta ecclesiae Strígoniensís. I—III. Ed.: Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek (Strigonii, 1874-1924, I., 319.

p.)

29 A U O V I I I . , 2 0 6 . p . 30Zichy, I., 15. p.

Bódiné Beliznai Kinga

A d a lé k o k a k ö z é p k o ri m a g á n jo g szim b ó lu m ai­ h o z é s ritu á lé ih o z

A

magánjog területén számos olyan szimbólumot és eljárási rituálét találunk, amelyek a középkori ember mindennapi életében előforduló szerző­ dés- és üzletkötések, a családi kötelékhez kapcsolódó intézmények (házasságkötés, örökbefogadás, családba fogadás), illetve az öröklés mikéntjét színesítették.

A szerződéskötéshez, illetve a tu la jd o n - és b irto k átruházásához kapcsolódó szertartások A korabeli források arról tanúskodnak, hogy a kora középkorban a szerződés létrejöttét nem kötöt­ ték szigorú alaki form aiságokhoz. E gyes szerződé­ sek - adásvétel és kölcsön zsidó és keresztény kö­ zött - írásba foglalását azonban már Kálm án király elrendelte. A 13 . századtól kezdve egyre gyakoribbá vált, hogy a felek a különféle szerződéseket valam ely okirat-kiállító szerv előtt bevallották és írásba foglal­ tatták. A (be)vallásról felvett és pecséttel hitelesített okirat egyre inkább a szerződés érvényességét, il130

31 H O VII., 188. p. 32 H O VII., 194. p. 33 ÁÚOV., 229., 231. p. 34 Anjoukon okmánytár. I-V. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula (Budapest, 1878-1887, III., 548., IV. 210., 379., 404. p.; a továbbiakban: AO) 35M S III., 148. és 344. p. A kormeghatározásra nézve: Anjou-kori oklevéltár. XIII. Szerk.': Almási Tibor (Budapest-Szeged, 2003, 273-274. p.) 36 A római szent birodalmi gróf Széki Teleki család oklevéltára. I—II. Szerk.: Barabás Samu (Budapest, M C C C X C V , I., 519. p.) 37A O V., 352. p. 38 Bónis-Degré-Varga, 65. p. 39 D R H I„ 83-84. p. 40 Sztáray, I.,393. p. 41 Károlyi, II., 12. p. 42 Hajnik, 316. p. 43 Károlyi, I.,267. p. 44A O IV., 211. p. 45 Zichy, VI., 11. p. 46A O III., 267. p. 47A O II.,422. p. 48 Bónis-Degré-Varga, 65. p.

letve visszavonhatatlanságát volt hivatva tanúsítani. A felek az okirat-kiállító szerv (király, rendes bírák, vajda, bán, kancellár, püspökök, hiteleshelyek) előtt, szem élyesen vagy képviselő útján, élőszóval, ün­ nepélyesen nyilatkoztak a szerződés megkötéséről, am ely nyilatkozatot írásba foglaltattak és hiteles pe­ cséttel megerősíttettek. A z ünnepélyesség egyfelől a (be)vallásnál szokásos kifejezések használatát jele n ­ tette, m ásfelől pedig azt, hogy a cselekm ény n yilvá­ nosan kerül foganatosításra.

N övényi szim bólum ok A középkori források szerint a szerződés (beval­ lás) helyett és mellett, főként vétel esetén, különböző jelkép ek és szertartások igazolták a tulajdon (birtok) átadását, átruházását. E rituálék jó részénél növényi szimbólumokat alkalmaztak. A z eladó, az ingatlan tulajdonjogát átruházó fél általában egy darab földet (sokszor valam ilyen g y ö ­ kérrel együtt) v ag y füvet (gyepdarabot), szőlő eladá­ sánál szőlővenyigét, azaz az átruházásra kerülő in­ gatlan jelképeit adta át a vevőnek. G yüm ölcsösök el­ adásánál olyan gyökérdarabot adtak át, am elyen egy virág vagy egy gyüm ölcs volt, így jele zve az ingatlan termőképességét. A frankoknál, a bajoroknál és a langobárdoknál az ingatlan-átruházásra egy gabonaszárral, tanúk j e ­ lenlétében került sor. A z új tulajdonos megőrizte az eladó által - a tulajdonjogról való lemondás jeleként - eldobott gabonaszárat, am ellyel esetleges per ese­ tén tulajdonának jogosságát tudta bizonyítani.

lorténeti szemle

A föld(göröngy) szerepet kapott határviták eldön­ tésénél is. A vita tárgyát képező ingatlanból je lk é ­ pesen kivágtak egy darabot, és kendőbe bugyolálva átadták az ítélkező bírónak. Azonban nem a bíró, hanem párbaj döntött a felek igazáról. A párbaj előtt kardjukkal mindketten megérintették a földdarabot. Ú gy hitték, hogy a földgöröngy megérintése erőseb­ bé teszi az igazi tulajdonos kardját, és így őt jo go s birtokához juttatja.1 A z írásbeliség elterjedésével, az oklevelek és szer­ ződések m egjelenésével sem tűntek el azonban telje­ sen a korábbi rituálék. A felek m egállapodását rögzí­ tő oklevelet például sokszor először letették a földre, majd felem elték, és ezt követően a felek .és tanúik a jogü gylet létrejöttének m egerősítéseként m egérin­ tették az oklevelet. A föld(göröngy), a fű, a gyökér és a többi növényi szimbólum alkalm azására már a bíróság előtt került sor; ezeket az oklevélre helyez­ ték az oklevél m egírásához használt tollal és tintával együtt.

Felhagyás (sala) A pozsonyi városi jo gk ö n yv szerint valam ely tu­ lajdon m egszerzéséhez a jogcím en (szerződés) kívül szükség volt a régi tulajdonos által történő átadásra is, am ely „fölh agyással” (sala) történt. A birtokba ik­ tatás eszerint a kesztyű és az ingatlan jószágot m eg­ testesítő föld(göröngy) átadásából és az elhagyásból - az addigi birtokos jószágból való kilépéséből - állt. A kesztyű- a dolgok "feletti uralmat jelképezte. A z el­ hagyásra az átadandó ingatlannál került sor jelkép e­ sen, később a bíróság előtt lefolytatott „álper” útján az ingatlanba történő beiktatás történhetett a szóban forgó ingatlanon kívül is. A felhagyás tényét felje­ gyezték a városi könyvekbe.3

H a ta lm i felségjelvények alkalm azása N agyobb és értékesebb ingatlanok átadásánál va­ lam ely hatalmi felségjelvényt, általában a pálcát al­ kalmazták, főként akkor, ha a bíró előtt kívánták a felek megerősíteni az átruházás tényét. Ilyenkor elő­ ször az eladónak, majd a vevőnek kellett m egérin­ tenie a bírói pálcát. E gy hamburgi jogszokás szerint karddal történt a tulajdon m egszerzése. A felek kard­ ju k a t - a m e ly egyébként igazságszolgáltatási jelvén y is volt - a bíró előtti asztalba döfték, és így kérték a bírói döntést az ingatlan sorsáról.

Adásvételi szerződés m egkötésénél m egjelenő szim bólum ok Ha a vételi szerződés tárgya egy ház volt, akkor kövek, kavicsok szerepeltek a tulajdon-átruházási ceremóniákon, illetve a szerződéskötés jeleként a

felek egy ivókürtből ittak. Hérodotosz A görög-per­ zsa háborúk című müvében olvashatunk az arabok szerződéskötési szokásáról: „H a két embernek az a szándéka, hogy szerződést köt egym ással, oda áll kö­ zéjük egy harmadik, és egy éles kődarabbal vágást ejt tenyerükön, a hüvelykujjuk mellett. M ajd mindket­ tőjük köpenyéből kiszakít egy-egy darabkát, átitatja a vérükkel, rákeni a vért arra a hét kavicsra, am elyet már előzőleg odatettek közéjük, és közben fennhan­ gon idézi tanúnak Dionüszoszt és Urániát. V égül az a fél, aki a szerződést kezdem ényezte, bemutatja ba­ rátainak a m ásik szerződőt..., s a barátok elism erik a szerződés érvényességét.” 4 A középkori Ném etországban jelképes tulajdon-át­ ruházásnál kalapot, köpenyt és övét is használhattak. A kalappal történő átadás úgy zajlott, hogy az eladó átnyújtotta kalapját a vevőnek, aki abba belenyúlt, majd mindkét fél megérintette a kalap karimáját. Ha a bíróság előtt került sor az átruházásra, akkor először az eladó átadta kalapját a bírónak, majd megérintette azt, vag y karimáján végighúzta az ujját. A bíró ezután háromszor egym ás után megkérdezte az eladót, hogy valóban lemond-e tulajdonáról. A z igenlő válaszokat követően az eladó elvette kezét a kalapjáról, utalva ezzel az ingatlan új birtokosnak való átadására.5 A 18. század elején a N agykunságban honos szo­ kás szerint lakóház eladására nem kötöttek írásbeli szerződést, hanem a tulajdonosváltozást úgy hozták a közösség tudomására, hogy a házból például egy széket v ag y egy párnát kivittek, annak jeléü l, hogy ezek tulajdonosa többé már nem az adott ház tulaj­ donosa.6 Debrecenben a vevőnek a kölcsönösen kialkudott vételárat valam ilyen értékes ajándékkal, pl. gaboná­ val, borral kellett kiegészítenie. Ezt a felajánlást a szerződésbe is belefoglalták. (A szokás a 19. század elejéig fennmaradt.7) Főként a vásári ügyletkötéseknél a kölcsönös fon­ tolgatások és alkudozások után a tenyérbe csapás, a jó sz á g m ellé állás vagy a kéznek a jószágra való ráté­ tele fejezte ki a felek közötti m egegyezés létrejöttét.8 A vételár m egfizetéséhez, illetve az adásvétel ér­ vényességéhez fűződő szokás volt az áIdomásivás (ukkon-pohár, szerpecsenye), am elynek költségeit a vevőnek kellett állnia. A hagyom ányos szertartás szerint az adásvételi szerződés tanúja - akit a vevő kért fel - felem elt egy borral teli poharat. Ekkor a vevőnek a vételárat le kellett tennie az asztalra, az eladónak pedig fel kellett azt vennie, és ha ezalatt a jelen lévők közül senki sem ellenezte az ügyletet, ak­ kor a pohár felmutatója áldást és szerencsét kívánt a feleknek, megitta a bort, és az üres poharat lefordí­ totta.9 A z 1700. április 6-án összeírt háromszéki régi szokások szerint csere esetén az „elcserélt marhát” három napon belül m ég vissza lehetett adni, de a cse­ rétől visszalépő félnek 40 dénám yi „bosszúpénzt” , azaz bánatpénzt kellett fizetnie, és az áldomás felét is vissza kellett térítenie.10 131

Jog A birto kb a lépéshez, illetve a b irto k e lfo ga d á sá ­ hoz kapcsolódó jelképek Valam ely ingatlan vagy ingó dolog elfogadásának, vagy éppen hivatal elfoglalásának is jelkép e lehetett a szék: az ember leült a székre, „beleült” az ingat­ lanba, a hivatalba. Középkori ábrázolásokon a szék majdnem mindig háromlábú, ami arra utalt, hogy nincs olyan parányi ingatlan, am elyen egy háromlábú szék " ne fém é el (ha az ingatlan m égis olyan kicsi, hogy a szék nem fogná át, nem is érdemes m egven­ ni). A z új birtokos által az ingatlanra tett háromlábú szék m ellé sokszor egy asztal is került, hogy az új birtokos meg tudja vendégelni a birtokba lépésnél je ­ lenlevőket. Történhetett a birtokba való bevezetés úgy is, hogy a vevőt, a bíróság a m egvásárolt ingatlanhoz vezette, és ott egy székre ültette. A z új birtokos - hasonlóan a királyhoz - szekéren vagy gyalogosan egy ekével körbejárta újonnan szerzett „birodalm át” . Szokás volt tüzet gyújtani az új birtokon. H ázvá­ sárlásnál a régi tulajdonos eloltotta a tüzet a tűzhe­ lyen, míg az új tulajdonos tüzet rakott. A z eladó je l­ képesen a piszkavasat is átadhatta a vevőnek. A birtokba lépést fejezte ki az is, am ikor lábát vag y kezét a megszerzett ingatlanra tette az új tulajdonos. Hasonló jelentéssel bírt, ha a vevő kinyitotta, majd becsukta a m egvásárolt ház ajtaját, vag y átlépte a kü­ szöböt. A z elkóborolt marhát ugyanígy - kézrátétellel - lehetett visszaszerezni. A birtokbavétel jeleként M agyarországon még a 19. században is szokás volt egy darab földet átadni.

A hű bé rb irtokba tö rté nő bevezetés, az invesztitúra szertartása Megszabott helyen, lehetőleg pünkösdkor a vazal­ lus megjelent leendő uránál, és tanúk előtt kifejezte azon szándékát, hogy „az ő embere” kíván lenni. E z­ után összekulcsolt kezeit a hübérúr saját kezei közé fogta, kifejezve ezzel a közöttük fennálló alá- és fö­ lérendeltségi viszonyt. A hűbérbirtokba történő beiktatás során a dologi jo g o k átengedése meghatározott külsőségek között zajlott. A hübérúr valam ely, a birtokot jelképező tárgyat nyújtott át a vazallusnak. E z lehetett egy ki­ sebb pálca vagy az átengedett földre utaló rög v ag y a fegyveres szolgálatot kifejező lándzsa, olykor pedig zászló. A zászló akkor szerepelt a cerem ónia alkal­ m ával, ha a hűbéres nem csak ura katonája volt, ha­ nem saját lobogója alatt m aga is lovagokat hívhatott eg yb e.12 Jean Ibelin ciprusi jo g á sz és hübérúr13 könyvében a következőképpen írta le a hübéreskü szertartását: „ [ ...] a hűségesküt tevő férfi vagy nő térdre ereszke­ dik a királyság föhűbérura előtt, akinek hüségesküt kíván tenni, összekulcsolt kezét annak kezei közé te­ szi és ezeket mondja: 132

’ Uram az Ön hűbéresévé leszek ezen birtok révén - és itt meg kell neveznie, hogy m elyik birtokért teszi a hüségesküt - és ígérem, hogy oltalmazni és védeni fogom minden élő és halandó lény ellen.’ És az úrnak így kell válaszolnia: ’ Én pedig felfogadom Önt Isten hitében és az én hűségembe, jogaim épségben tartása m ellett.’ Azután a hűség jeléül szájon csókolja (hűbére­ sét).” 14 A beiktatásnál használt szim bolikus tárgyak között előfordult még hant, fücsom ó, tőzegdarab, gally, fa­ levelek, ivókürt, vízzel - illetve, III. Ottó egyik ok­ levele szerint tengervízzel - töltött korsó, pálca, kés vagy kard is. A birtok feletti hatalmat megtestesítő tárgyat sokszor hozzáerősítették az oklevélhez. A legkorábbi irat, am elyhez faágat csatoltak, 777-ből származik. A z angliai Essexben fekvő Hatfield R egis bencés apátság egy 1 135-ben kelt adom ányleveléhez egy, a beiktatás során kettétört szarunyelü kés van hárfahúrokkal hozzáerősítve.15 A megadományozott vazallus viszontajándékot adott urának, am ely általában díszesen felszerszám ozott ló vagy fegyver lehetett.

D énárdobás Rabszolgát felszabadítani a „király előtt” vagy az „egyh áz előtt” lehetett. A „király előtti” felszabadí­ tás ún. dénárdobással történt: a rabszolga a királyi tisztviselő előtt egy dénárt nyújtott át urának, aki a rabszolga kezét m egragadva a háta mögé dobta a dénárt.1'’ A felszabadított rabszolga nem vált teljesen szabaddá, továbbra is ura, illetve az egyház szolgála­ tában maradt.

A b irto k b ó l va ló kizárás ritu á lé ja A száli frankok törvénykönyve, a Lex Salica (5. szá­ zad) a következő eljárás17 alkalmazását rendelte el azon gonosztevők birtokból való kizárására, akik megöltek valakit, és nem fizettek vérdíjat a sértett rokonainak: „H a valaki embert ölt, és egész vagyona árán sem tudja megfizetni azt, amit ezért a törvény követel,18 12 társával együtt meg kell esküdnie, hogy sem a föld színén, sem a föld alatt nincs már sem m ije, amit még odaadhatna. Azután menjen be a házába, és an­ nak négy sarkából vegyen a kezébe földet, álljon a küszöbre úgy, hogy a ház belseje felé tekintsen, bal kezéből a válla fölött dobjon arra, aki legközelebbi rokon. Ha pedig atyja és testvérei már fizettek (de nem eleget), akkor más rokonai következnek a föld­ dobásban: három legközelebbi rokona anyai és apai ágról. Azután pedig ingben, öv nélkül, mezítláb, bot­ tal (fehér p álcával19) a kezében ugorja át a sövényt, és a jóvátételből, ami még fennmaradt, olyan arányban, ahogyan a törvény m egállapítja, fizesse ama három (az anyai ágról), és hasonlóképpen cselekedjék az a

Jog fe l« * síén*

három is, aki apai ágról következik. Ha pedig akár­ m elyik annyira szegény lenne, hogy nem tudná m eg­ fizetni a ráeső adósságrészt, az a rokon következzék a földdobásban, akinek több van, és a törvény szerint az fizessen. Ha m ég annak sem lenne annyija, amiből az egészet kifizethetné, a gyilkosság elkövetőjét az, akinek a vérdíjjal tartozik, állítsa a törvénykező gyű ­ lés elé, és négy egym ás után következő gyűlés idejére adjon neki további hitelt. De ha ekkor sem lenne sen­ ki, aki annyit hitelezne neki, hogy fizethessen, és így magát m egválthassa, életével bűnhődjön.” 20

Az elkobzást és a le fo glalást jelképező cselekm ények A középkorban jelent Tneg jo g i szimbólumként a

szalmacsutka, am elyet valam ely ház vagy egyéb in­ gatlan bírói lefoglalásának jelképeként használtak. A szalmacsutka eredetileg a német városokban a vásári béke je le volt, illetve a keresztutak találkozásánál he­ lyezték el, hogy távol tartsák az ártó szellem eket. Német területeken a lefoglalásnál a kereszt és a király kesztyűje is megtalálható. Ha valam ely házat adósság fejében bírói úton elkoboztak, akkor a po­ roszló az ajtófélfából kivágott egy forgácsot, és ezt jelképesen átadta az új tulajdonosnak. A 18. századig előfordulhatott az is, hogy a bírói elkobzás alá eső házat cölöpökkel barikádozták el.

A p o lg á ri perben m egjelenő szertartás - a visszaűzés M agyarországon a kard a polgári per perorvoslati szakaszában is szerepet kapott. A perorvoslatok egyik fajtája a visszaűzés (repulsio) volt, am ely azt jelentette, hogy a pervesztes fél erőszak szim bolikus alkalm azásával m egakadályozta a pernyertes felet a bírói ítélet végrehajtásában. A z 15 0 0 :19 . te. „a perle­ kedőket fenyegető veszély elhárítására” úgy rendel­ kezett, hogy „a visszaüzések [ ...] egyedül szablyának vagy kihúzott kardnak a m utatásával, [ ...] csakis egyszer és ne többször történhessenek.” A Hármas­ könyv a repulsiora használható „eszközök” sorát bő­ vítette: „akár szablyának vag y kardnak kihúzásával, akár botnak vagy buzogánynak felm utatásával, akár emberek sokaságával vagy pusztán fenyegetéssel és ijesztéssel zavarják meg valam ely birói m eghagyás végrehajtását és gátolják annak foganatosítását: ezt mindenkor visszaűzésnek tekintjük.” 21

A családjogban e lő fo rd u ló jelké p e k és ritu á lé k Az atyai hatalomjelképei

A germán jogban az atyai hatalom (mundium) szimbóluma elsősorban a lándzsa és a kard volt, de

bárm ilyen fegyver megtestesíthette azt.22 Valam ely jo g védelm ezése, illetve valam ely jo g m egszegése esetén annak m egtorlása csak fegyverrel volt lehetsé­ ges a kora középkorban. M ivel fegyverképességgel csak a férfiak rendelkeztek, a nők és a gyerm ekek a férj, illetve az apa fegyverjoga (atyai hatalma) alá tar­ toztak. A családfő halála után a család irányítása nem az özvegyre, hanem a fegyverképes fiúra szállt, aki a fiatalabb, különösen a leánytestvérek felett gyakorol­ ta a hatalmat. A családtagok rangja kifejezésre jutott abban is, hogy valam ely ünnepélyes esem ényen m ilyen sor­ rendben vonultak fel. A nők mentek elöl, a férfiak pedig utánuk, m éghozzá oly módon, hogy a sort a leánygyerm ekek nyitották meg, akiket az anya kö­ vetett, majd az apa következett, és a sort a fiúgyer­ mekek zárták. E sorrend szim bolikája bizonytalan. Jacob Grim m szerint azért a leánygyerm ekek men­ tek elöl, mert férjhezm enetelükkel kikerültek a szűk családból és a háztartásból. A fiúgyerm ekekre szállt az apa hatalma és oltalm azó ereje, ők vitték tovább az atyai hatalmat, és rendszerint tovább maradtak a háztartásban, mint az apa.23

Az újszülött befogadása a családba M ár a korai időkben találunk utalást arra, hogy az atyai hatalom arra is kiterjedhetett, hogy az apa dön­ tött arról, hogy az újszülött a családban maradhatott-e vagy sem. A csecsem ő életképessége természetesen kiderült első m egnyilvánulásaiból, ám az életképes­ ség nem jelentette automatikusan az élethez való j o ­ got is. E z utóbbit csak akkor kapta meg, ha az apa az újszülöttet felem elte, átkarolta, a térdére vag y az ölébe vette.24 A m agyar szokások szerint a családba történő be­ fogadás jeléül az apa az újszülöttet bebugyolálta a ködmönébe. G yakori volt az is, hogy a bába a gyer­ meket letette a földre az apa elé, ő pedig ölébe vette, és a kalapját egy pillanatra a fejére tette. M agyaror­ szági szlovák családoknál a keresztanya a földre tette a gyerm eket, és azt mondta: „M ost vegye fel az, aki a legjobban szereti.” Fel is vette a gyerm eket az apa. Kalotaszegen az apa egyszerűen m agasba emelte az újszülöttet, am ely szintén az elism erésre utalt.25

Örökbefogadás

A germán jogban az örökbefogadást szimbolizálta a - jobbára negatív jelképként számon tartott - hajlenyirás. Paráznák m egszégyenítésére szolgálhatott a hajlenyírás büntetése, illetve a kivégzésre váró elítélt haját nyírták le. A z örökbefogadásnál azonban egé­ szen speciális helyet töltött be, és tulajdonképpen az alávetést szim bolizálta. Sokáig ugyanis csak az atya jo g a volt a gyerm ek hajának levágása, am ely örökbe­ fogadáskor a gyerm ekké fogadást juttatta kifejezésre. A gotoknál, a frankoknál és a langobárdoknál a hajlenyírást a szakáll lenyírása helyettesítette.26 -

133

történeti szemle

E gy észak-német szokás szerint az apa, valam ely általa kiválasztott ünnepélyes alkalommal levágatott egy hároméves ökröt, am elynek bőréből cipőt készít­ tetett. A cipőt először az apa húzta fel, majd az lépett bele, akit örökbe kívánt fogadni, majd a többi gyerm e­ ke és örököse, végül pedig a többi rokon húzta fel.27 A gyerm ek örökbefogadására sor kerülhetett kö­ pennyel való betakarás vagy leterítés útján is, hiszen a köpeny az oltalom és a kegyelem jelképe. A német jogban az ily módon törvényesített gyerm ekeket „M antelkind” -nek hívták.28

Családi, rokoni kötelék felbontása A z 5. században a száli frankok törvénykönyve (L ex Salica) részletesen leírta a pálcatörés rituáléját, am elyet a nemzetségtől elszakadni kívánó fél n yil­ vánosan hajtott végre: „ A törvénykező gyűlésben j á ­ ruljon a thunginus elé, és ott három égerfa vesszőt törjön össze a feje felett, a darabokat a gyűlés helyén négyfelé szórja szét és jelentse ki, hogy lemond az esküsegítségröl, az örökösödésről és mindarról, ami őt nemzetségéhez kapcsolja. És ha ezután bárm elyik rokonát m eggyilkolják, őrá sem az örökség, sem a jó ­ vátétel nem tartozik. Öröksége a fiscust illeti.” 29 A nemzetségről lemondó szem ély azzal, hogy ép­ pen négyfelé szórja szét a pálcadarabokat, arra utal, hogy elhagyja az addig lakóhelyéül szolgáló ház négy falát.

A házasságkötéssel kapcsolatos szokások Kisasszonylátás A leánynéző „kisasszonylátásra” egy idősebb férfi rokona kíséretében érkezett a lányos házhoz, rend­ szerint vacsorára. A legényt és a leányt egym ással szemben ültették az asztalhoz. Vacsora után tánc kö­ vetkezett, majd a leánynéző hazament. Ha e „szem bentétel” alatt a fiatalok megtetszettek egym ásnak, sor kerülhetett a m egkérésre.30 Erdélyben a leánynézőnek a vacsoránál tojást ad­ tak, és azt „szégyen nélkül” kellett megennie. „E z pediglen három szégyent követett el: első volt, ha híg tojást kemény, v ag y keményt híg gyanánt tört m eg; m ásodik, ha sózásnál kifolyatta; harmadik, ha több vagy kevesebb kenyeret metélt fel, mint kellett.” 31

Megkérés

A népszokások szerint az eljegyzést m egelőzte a megkérés és a kézfogó. A m egkérés tulajdonképpen egy ajánlattétel, am ely a fiú házasságkötési szándékát fejezte ki. A leány vagy szülei az ajánlattételre sokfé­ le módon válaszolhattak. Ha az ügyet jó l készítették elő, a m egkérés csak form aság volt. A leány pozitív válasza egyben a szülői beleegyezést is jelentette. Ha az előkészítés nem körültekintően történt, akkor a

szülők gondolkodási időt kértek, illetve tapintatosan a kérő tudomására hozták az elutasító választ („m ég fejletlen a leány” , „m ásnak szántuk” ). A Bakony környékén a legény a lányos háznál „felejtette” a szűrét. Ha visszatértekor szűrét a ház elé kifüggesztve találta, azaz „kitették a szűrét” , il­ domosabb volt más m enyecske után néznie.32 K om á­ rom környékén a leánykérés időpontjára a rokonság köréből is hívtak vendégeket. „ A leány szülei hoszszú padra ültetik a kérőt, az érkező vendégeket pedig m elléje, mindaddig, m íg csak ülőhely van rajta, ez­ után már ha vendég érkezik, s a kérő kedves a háznál, a vendégnek új padot mutatnak, de ha a legény nem kedves, akkor azt az új vendéggel kinyomatják he­ lyéből.” 33 Szegeden a leány beleegyezését jelentette, ha egy piros kendőt adott át a kérőnek. Egerben két pohár bort töltöttek, és ha a legénnyel együtt ivott a leány, kedvére való volt a fiú. Som ogyban a kitar­ tást értékelték: itt hétszer34 kellett a leányt megkér­ ni, hogy igenlő választ adjon. Komáromban mindig csak a megkérést követő nap estéjén kapott választ a legény. A leány felkereste őt, és ha mákos rétessel és borral kínálta, akkor elkezdhették a készülődést az esküvőre. Göm ör megyében azt a megkérést tartották „díszesnek” , am ely „m ellett egy szál gyertya elég” , míg a leányt kiadták.

Kézfogó

A megkérést követően kerülhetett sor a kézfogóra. A kézfogáskor a fiú és a leány ígéretet tett arra, hogy egym ással házasságra fognak lépni. E döntő jele n ­ tőségű esem ény előtt, a szülők újra megkérdezték a leánytól, hogy van-e kedve feleségül menni az illető ifjúhoz. A kézfogás szertartása abból állt, hogy „az legény szép gyengén az kezinek első ujjai végével megütötte az leányasszony keze ujjainak végit” .35 A kézfogó önmagában m ég nem siettette a házasságot. Eljegyzés A z eljegyzés tulajdonképpen házassági ígéret, am i­ kor is a férfi és a nő egymásnak kölcsönös ígéretet tesz arra, hogy utóbb egym ással házasságot fognak kötni. A kánonjog szabályaihoz igazodva érvényes el­ jegyzést csak a 7. életévét betöltött fiú és leány köthe­ tett, aki nem volt „eszelős” , tébolyodon vagy részeg. E szabály gyakorlati betartása, illetve megtartásának igazolása gyakran akadályba ütközött, hiszen hosszú ideig még nem volt sem egyházi, sem állami anya­ könyvezés, vag y más olyan feljegyzés, am elyből az eljegyzésre készülő felek életkorát biztosan meg le­ hetett volna állapítani. A z eljegyzés megkötését bizonyos erkölcsi érvé­ nyességi kellékektől is függővé tették. így nem köt­ hetett érvényesen eljegyzést az a fél, aki egyidejűleg másnak is jegyességet ígért, illetve az a házasfél, aki a házasság fennállása alatt ígért harmadik szem ély­ nek jegyességet.

A kánonjog megkívánta azt is, hogy a jegyesek be­ leegyezése valódi, komolyan meggondolt és szabad le­ gyen, valamint határozott személyre kellett irányulnia. A z eljegyzés m egkötésének különös m ódjával ta­ lálkozunk a 19. században. A török időkből származó zombori leányvásár sok esetben eljegyzéssel is v ég­ ződhetett: „ A leán yvásár... évenként október 2-ik vasárnapján szokott tartatni. A mondott vasárnapon a város alsóbb osztályú, mindkét nembeli fiatalsága bizonyos helyen összejön. R övid társalgás után elő­ ször kisebb csoportokban kerekednek táncra, később pedig egy egész nagy kört vagy kólót képeznek. A kör közepén több dudás foglal helyet. Tánc közben a házasulandó legények szülei vagy közelebbi roko­ nai m egjelennek, s a kóló közepére menvén, ott fi­ aik számára egy-egy hajadont szem elve ki, azt egy alm a36 átadása által, m elybe ezüstpénz vagy bankó van téve, fiaik leendő nejéül eljegyzik. Ha a hajadon az almát elfogadja, az eljegyzés megtörtént, s a gyürüváltás vagy ugyanazon vag y legközelebbi napon ünnepélyesen megtartatik. Ha pedig a lány az almát visszautasítja, az annyit jelent, hogy neki a legény sem kell.” 37 A germán jogban az eljegyzés alkalm ával a m eny­ asszony rendszerint egy pálcát tört össze feje felett. A pálcatörés rituáléja utalt arra, hogy a m enyasszony szakított saját családjával, nem zetségével, és vőlegé­ nye családjába lépett.38

Macskazene A 19. század eleje óta volt szokásban Békés és Hajdú-Bihar megyében, valamint Erdély egyes részein az ún. macskazene, csatrangolás, kikolom polás vagy didergés. Egy, főleg fiatalokból álló csoport elment a házastársát elhagyó, de utóbb a házassági életkö­ zösséget visszaállító asszonyhoz, ritkábban férfihez. A ház előtt macskazene (éneklés, dúdolás stb.) kísé­ retében és házasságkötést imitáló szertartások között kigúnyolták, megszégyenítették az elhagyót. Másutt

ugyancsak macskazenével bűnhődött, aki elhunyt há­ zastársa gyászidejének lejárta előtt „összeállt mással” , vagy az, aki megcsalta a házastársát, vagy más falu­ ból választott magának férjet. Macskazenére ítéltet­ tek azok a szülők is, akik a házasságkötéstől számított egy év elteltével sem adták ki leányuk hozományát.39 Vas megyében a rosszul élő házaspárt tették csúffá úgy, hogy az udvarukban vagy a csűrben lévő szekeret egy kis csoport darabokra szétszedte, majd felhordta a tetőre, ahol újra összerakták. A kigúnyolt férjnek gyorsan le kellett onnan hoznia, nehogy „csú fság­ ban” maradjon.40

Tuskóhúzás Csúfot űztek sok helyen a férjhez nem ment leány­ ból is. M egszégyenítésül a lány házának ajtaja elé egy nagy tuskót raktak, hogy ne tudjon a házból kimenni. Göcsejben például szokás volt a disznóvályú húzása is: a vályú kötelét a leány derekára tekerték, és a le­ gények közül egy ostorral hajtotta a kigúnyolt leányt. Húshagyó kedd estéjén kerülhetett sor a babfazékdobásra, amikor is a férjhez nem ment leány házának udvarára üres fazekakat, kondérokat dobáltak.41

Az örökléshez kapcsolódó szertartás K olozsvár 16 03. évi statútumában olvashatunk az asztalterítés szokásáról, amelyet az osztályra bocsá­ tásnál alkalmaztak: „L eg h először az asztalra szőnye­ get tegyen, arra egy abroszt tericzen, melyre az ide ala megh irt jóknak (javaknak) sem az jobbikat sem az Roszabbikat, hanem az közepszerüjet rakjak, úgy mint egy kannát, egy Talat, egy tangyert, egy ezüst poharat, egy ezüst kalant, egy kendöt, egy vánkost, egy Derekait, két lepedőt, egy Paplant. Eo maga az E ozvegy asszony az mindennapi viselő ruhajaban leven, m ellyek mindenestől minden resze küvül, az Asszonnak jutnak.” 42

Jegyzetek___________________________________ 1Puetzfeid, Carl: Deutsche Rechtssymbolik (Berlin, 1936, 83. p.) IA középkori német jogban a valamely vagyontárgy feletti „ha­ talmat” a „gewere” jelentette, amely a kesztyű által védett kézre vezethető vissza. 3Dr. Király János: Pozsony városjoga a középkorban (Budapest, 1894, 128-129. p.) ' J Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk, III. könyv, 8. (Budapest, 1989, 193. p.) 5Puetzfeid: i.m., 84. p. 6 Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások (Budapest, 2003, 531. p.) 7Tárkány Szücs: i.m., 531.p. 8Tárkány Szücs: i.m., 675. p. ’Tárkány Szücs: i.m., 531-532. p. 10 Corpus Statutorum Hungáriáé Municipalium - A magyar tör­ vényhatóságokjogszabályainak gyűjteménye. Szerk.: Kolosváry Sándor, Óvári Kelemen (Budapest, 1885-1904,1. köt., 112. p.) IIBabérkoszorúval övezett háromlábú széken ábrázolják Püthiát, a jövendömondó papnőt Delphoiban, aki babérleveleket rágott szét. 12Bloch, Marc: A feudális társadalom (Budapest, 2002, 195. p.)

13 Jean Ibelin könyve a jeruzsálemi és ciprusi királyságban ér­ vényben lévő jogszokásokat foglalta egybe. A Jeruzsálemi Ki­ rályságban az észak-francia jogszokásokat ültették át. 14 Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerk. Sz. Jónás Ilona (Budapest, 1999, 200. p.) 15 Hofer Tamás: A birtokba iktatás, ajándékozás középkori rí­ tusai és a fehérló-monda. In: Magyamk Kelet és Nyugat között - A nemzettudat változójelképei. Szerk. Hofer Tamás (Budapest, 1996, 62. p.) 16Katus László: A középkor története (Budapest, 2000, 110. p.) 17Az eljárás eredeti elnevezése „de chreme eruda" volt, amely a tiszta földre, tiszta (gyógy)növényre utal. 18azaz a vérdíját 19 Puetzfeid: i. m., 88. p. A pálca koldusként vagy békét vesztő elítéltkéntjeleníti meg a gonosztevőt. 20 Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerk. Sz. Jónás Ilona (Budapest, 1999, 110. p.) 21 Hármaskönyv, II. rész, 74. cím, 7. § 22 Puetzfeid: i.m., 51. p. 23 Puetzfeid: i.m., 52. p. 135

történek szőnie

24 Puetzfeld: i.m., 53. p. “ Tárkány Szűcs: i.m., 127-128. p. 26 Puetzfeld: i.m., 55. p. 27 Puetzfeld: i.m., 55-56. p. 28 Lindig, Annemarie: Der Mantel als lebenswichtiger Gegen­ stand des menschlichen Alltags in rechtlichen Regelungen (bis ca. 1800). II. (Forschungen zur Rechtsarchäologie und Rechtli­ chen Volkskunde, 16. Zürich, 174. p.) 29 Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerk. Sz. Jónás Ilona (Budapest, 1999, 110. p.) 30 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. I.kötet (Budapest, 1986, 143. p.) 31 Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Budapest, 2000, 133. p.) 32 Réső Ensel: i.m., 62. p. 33 Réső Ensel: i.m., 62. p. 34A sváb szokásjog szerint a vőlegény hét kesztyűt, valamint egy kardot, egy kalapot, egy gyűrűt és egy köpenyt adott a menyasz-

szonynak. Hét kesztyű: hétszer nyilvánította ki a-vőlegény a há­ zassággal kapcsolatos kötelezettségeit (Puetzfeld: i.m., 67. p.) 35 Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest, 1987, 79. p.) 36A görög mitológiában Gaia, a fóldistennő a termékenység jel­ képeként almát ajándékozott Hérának, amikor egybekelt Zeuszszal. Athénban szokás volt, hogy az ifjú házasok a nászszobába lépve megfeleztek és megettek egy almát. Rómában a Juno ke­ zében tartott gránátalma a házasság szimbóluma volt. A fa tűz­ piros, illatos virágai miatt is a bő terméssel megáldott szerelem és házasság jelképének számított. A menyasszonyok ágaiból font koszorút viseltek. (Biedermann, Hans: Szimbólumlexikon. Buda­ pest, 1996, 18., 133-134. p.) 37 Réső Ensel: i.m., 345. p. 38 Puetzfeld: i.m., 66. p. 39Tárkány Szücs: i. m., 790. p. 40Tárkány Szücs: i.m., 791. p. 41 Tárkány Szücs: i.m., 791. p. 42 C.S.I. kötet, 258. p.

H om oki-N agy M ária

bérlőt a tulajdonos engedélyével bevezette a haszonbérlet tárgyát képező uradalomba. Hasonló jele n ­ tésekkel a hiteleshelyek felállítását követően, a 14. századtól kezdve bárm ikor találkozhatunk. A rendi korszak tulajdon- és birtokviszonyainak elem zése egyértelm űvé teszi, hogy a római jo g i érte­ lemben használt tulajdon, mint abszolút jo g , nem is­ mert. A kötött tulajdoni viszonyoknak köszönhetően ősi birtok esetében az adott nemzetség egészét, ado­ mánybirtoknál a királyt kellett tulajdonosnak tekin­ teni, miközben az ingatlan jószágot éppen kezében tartó birtokos valójában tulajdonosi jogokat gyako­ rolt. Dogm atikai szempontból a tulajdon sajátossá­ gainak m eghatározása és elem zése a rendi vagyon ­ jo g esetében rendkívül nehéz. Nem véletlen, hogy a szakirodalom nem tulajdonról, hanem birtokról, birtoklásról beszél. A korabeli bírói joggyakorlat pe­ dig elsődlegesen a birtokban ülőt részesítette birtokvédelem ben, még olyan áron is, hogy érvényesülni engedte az ősi „vim vi repellere” elvét. Sőt kialakítot­ ta a sommás birtokper gyakorlatát. E z azt jelentette, hogy az a birtokos, akit erőszakkal kivetettek a bir­ tokból, szóbeli per keretében, ha bizonyította birtok­ lása tényét és az ellene alkalmazott erőszakot, akkor visszahelyezték a birtokba, függetlenül attól, hogy a birtokos jó - vag y rosszhiszem űségét vizsgálták vol­ na. Ha az erősebb jo g g al bíró tulajdonos m égis bir­ tokon belülre szeretett volna kerülni, kénytelen volt hosszadalm as írásbeli pert kezdem ényezni, s abban bizonyítani erősebb jogát. Ez a gyakorlat veti fel azt a kérdést, hogy m ikép­ pen lehetett egy ingatlan jó szá g birtokába lépni? Elég volt-e a birtoklás jogcím ét m egszerezni, vagy más feltételeket is teljesíteni kellett ahhoz, hogy va­ laki egy ingatlan jó szá g tulajdonjogát m egszerezze? A birtokba lépés szabályait az adománybirtok m eg­ szerzésénél tapasztalhatjuk m eg először, bár meg kell jegyeznünk, nemcsak a megadományozottat kellett a

A beiktatás

A

végrehajtandók végrehajtására határnapul f. évi május 1 50 napja a kaszaperegi pusztának azon részére, hol a Hosszú Antal és Lukács G ergely volt haszonbérlők haszonbéres osztályaik kezdődnek, az ún. aradi országúihoz, általam kitű­ zetvén. Ezen határnapnak bekövetkeztével a most legközelebb érintett s általam kijelölt helyre Lőrincz István orosházi bíró, Szász András esküdt, mint álta­ lam meghívottakkal együtt szem élyesen kimentem, s ott e következendöknek jelesen: M ály Guido úrnak, mint a ... K állay urak törvényesen vallott ü gyvédjé­ nek, Majthényi Flórián úrnak, mint nyertes alperes­ nek, K állay R u d o lf úr családi jav ak igazgatója, Va­ sas András komlósi bíró, Lászik András törvénybíró, B eliczay Antal, Farkas Pál, szám os komlósi lakosok jelenlétekben ... a tisztelt első bíróság által hozott íté­ letet a ... törvényszéki helybenhagyó ítélettel együtt szokottan kihirdetvén... majd M ajthényi Flórián urat mint a kérdéses kaszaperegi puszta birtoknak új ha­ szonbérlőjét... az ott közel helyzeti vetésbe bevezet­ vén, neki az egész Kaszaperegi puszta birtokot... a haszonbérleti szerződés világos értelméhez képest haszonbéres használatba valósággal, s egy darabföld­ nek kezébe adásával is bíróilag által ad tam ;... K állay R u d o lf úr, a családi jav ak igazgatója, mint a szó alatti puszta birtok tulajdonos nemzetség kép viselője,... a szerződési pontok betöltésének indokából, a pusz­ ta birtokot egy darab rög felvételével haszonbérlő úr kezébe való átadásával tettleg haszonbéres birtokába bocsájtani el nem mulasztotta.” 1 Ezt a jelentést 18 5 1-b e n az orosházi járásbíróság által kiküldött szolgabíró tette, am ikor az új haszon­

birtokba vezetéssel valóságos „tulajdonossá” tenni. A z örökbevallással szerzett ingatlanjószágokba és az időleges bevallásoknál a hitelezőt, a bérlőt szintén be kellett iktatni a birtokba. Miközben Szent István és K ön yves Kálm án törvé­ nyeiből csak arról szerzünk tudomást, hogy a király­ nak és az országnak tett jószolgálatokért az uralkodó birtokot adományozhatott híveinek, am elyet Kálm án királyunk rendelkezésének m egfelelően kizárólag a megadományozott fiú leszármazottai örökölhettek. I., N agy Lajos király 1 3 5 1 . évi decretumában már utalást tett arra, hogy ha a megadományozott beikta­ tásakor valaki ennek ellentmondott, akkor kizárólag saját nevében pereskedhetett. Kérhette az ellentmon­ dás okának igazolását. „H a pedig birtokot vagy bir­ tokokat adományoztunk valakinek, ez a neki adomá­ nyozott birtokot vagy birtokokat foglalja el a maga részére és a mondott birtokba való iktatáskor jelent­ kező ellentmondókkal ne a mi nevünkben, hanem az ő saját nevében perlekedjék.” 2 Luxem burgi Zsigm ond volt az első, aki decretu­ mában már nemcsak a birtokba iktatást rendelte el, hanem annak idejét is meghatározta, s ezáltal a be­ vezetés eljárási szabályaira is utalást tett. „H a híve­ ink közül bárki is, felségünktől akárm ilyen módon hütleneink birtokait nyerte el vagy kérte fel és magát lanyhaságból vagy restségből a mi emberünk vagy a káptalan vagy convent emberei útján, a mint ez szo­ kásos, a törvényes időn belül, vag yis egy év forgása alatt, e neki adományozott birtokokba be nem iktatta, arra nézve okm ánylevelének ereje elvész, és maguk a birtokok ismét legott királyi kezünkre fognak visszaszállani; vagy az ilyen esetben legalább azok részére kell azokat visszaadni, a kik fejének és birtokainak megkegyelm eztünk.” 3 Ez a törvényhely több szempontból is fontos a bir­ tokjog m egszerzése szempontjából. Ha összevetjük az 1 3 5 1 . évi decretum rendelkezését a Zsigm ond ál­ tal előírt paranccsal, akkor figyelem m el lehet kísér­ ni az ún. peres adomány kialakulásának folyamatát. Ezen adom ányozási forma szerint az uralkodónak lehetősége nyílt arra is, hogy a királyi kincstárra még ténylegesen vissza nem szállt birtokot is eladom á­ nyozhassa. Luxem burgi Zsigm ond a hűtlenségbe esett sze­ mély vagyonának elidegenítéséről tett említést, bár a m agszakadás esetén visszaháramlott birtokot is el­ adományozhatta az uralkodó. De a hűtlenség tényét csak jogerős bírói ítéletben mondhatták ki, miközben az, aki birtokot szeretett volna szerezni, már e jo g ­ erős ítélet m egszületése előtt is felhívhatta az uralko­ dó figyelm ét az elkövetett cselekm ényre. Ez azt ered­ ményezte, hogy a hűtlenséggel m egvádolt szem ély még birtokos volt, am ikor valaki ugyanezt a birtokot adománybirtokként kérhette a királytól. Ha a beveze­ téskor a valóságos birtokos ennek ellentmondott, az adományt kérő, az 1 3 5 1 . évi decretum rendelkezésé­ nek m egfelelően a maga nevében ellentmondás okát kérő pert indított. Ebben a perben ezután v ag y be tud­

ta bizonyítani az általa állított hűtlenség tényét vagy nem. Ez utóbbi esetben, m ivel alaptalanul vádolt meg valakit az egyik legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésével, az általa felkért birtok örökbecsű ér­ tékében marasztalták. Ezzel igyekeztek uralkodóink visszatartani az ingatlan jószágokat m egszerezni vágyókat az alaptalan vádaskodásoktól. (Több é v ­ századdal későbbi esetek bizonyítják, hogy mégsem bírt elég visszatartó erővel. A z 18 30 . évi m agánjogi törvényjavaslatok tárgyalásakor többen, különösen Deák Ferenc, épp ezt a gyakorlatot szerették volna véglegesen megszüntetni.)4 A peres adomány kialakulása mellett e két törvény­ helyet figyelve, nyomon követhetjük a bevezetés eljá­ rásjogi szabályainak a kialakulását is. Itt került törvé­ nyi rögzítésre, hogy a „szokásos” módon, azaz a ki­ alakult gyakorlat szerint a birtokba iktatást elrendelő bírói parancsban neveztek meg több királyi embert, akik közül egynek kellett a hiteleshelyi ember közre­ m űködésével az adom ánylevél kiállításától számított egy éven belül a birtokba iktatást végrehajtani. E l­ lenkező esetben az adom ányozás hatálya megszűnt, és a birtok ismét eladom ányozhatóvá vált. A birtokba iktatási parancs hatálya attól függött, hogy az uralko­ dó vagy az ország valam ely nagybírája állította-e ki. A z első esetben egy év, m íg az utóbbi esetben hatvan nap állt a megadományozott rendelkezésére, hogy az iktatást végrehajtassa. Ez a törvényhely erősíti m eg azt a kialakult g y a ­ korlatot, hogy a bevezetést m indig egy királyi ember és a birtok fekvése szerint illetékes hiteleshely által kiküldött hiteleshelyi ember végezte el az iktatást. Erre a király, illetve az ország valam ely nagybírója adott parancsot.5 Uralkodóink ettől kezdve a bevezetésre vonatko­ zó bírói parancsban nevezték m eg azokat a királyi embereket, akik az adott várm egyében birtokkal ren­ delkeztek, s akik közül ki kellett választani az eljáró királyi embert. A birtokba iktatás rendszerint együtt járt az adott birtok határainak bejárásával. Ekkor kellett a birtok határait pontosan rögzíteni, amennyiben szükségessé vált, a határjeleket kijavítani vagy éppen újat állítani. Csak abba az ingatlan jószágba lehetett valakit beve­ zetni, am ely birtoknak a pontos határait is ismerték. A határjárás szorosan összefüggött a beiktatással, és ugyancsak lényeges formai elem e volt a birtok­ szerzésnek. Nem lévén telekkönyv, ezek a határjárási leírások rögzítették eg y-egy birtok pontos fekvését, a szomszédokat, a határosokat, azaz mindazokat, aki­ ket a bevezetéshez meg kellett hívni.

„Károly király Péter fia András kérésére érdemes szolgálatai jutalmául örök jogon neki adományoz­ za... a birtokot, miután... a szóban forgó birtok mint örökös nélkül meghalt emberföldje, valóban adomá­ nyozói jogkörébe tartozik, s hogy a határjárást és az iktatást a kijelölt Benedek fia: Mihály, illetve Kupa-i Luka királyi emberek közül az utóbbi végrehajtotta, mégpedig ellentmondás nélkül. ”6 137

A hiteleshelyek m egszervezésével állandósult az a gyakorlat, am ely már nem elégedett meg a birtok ha­ tárainak leírásával és az eljáró királyi ember m egne­ vezésével, hanem kialakította azt a gyakorlatot, am ely a határjárás mellett a másik fontos alaki feltétele lett a birtokszerzésnek, azaz a birtokba iktatást. Ekkor vált egyértelm űvé az az eljárási forma, am elyben az új tu­ lajdonost, birtokost a szó szoros értelmében beléptet­ ték a birtokba, s a kezébe adott földröggel jelezték az ingatlan jó szág tényleges birtokbavételét.7 Zsigm ond decretumát követően ismét a szokás­ jo g alakította a szabályokat, majd I. M átyás nagyobb decretumában rögzítette az eljárási szabályokat:

„mindenik vármegyében köteles az ispán a nemesek közönségével együtt a tehetősebb és személyesen ott lakó nemesek közül, a vármegye szükségéhez képest tizet vagy tizenkettőt vagy nyolcat... kiválasztani, és csak ezeknek kell és szabad a káptalan vagy a konvent bizonyságával tanuvallatások, perbehívások, ik­ tatások és egyéb végrehajtások eszközlésére kimenni, akik is kötelesek ezt a terhet egy egész éven keresztül elviselni. Mihelyt pedig megválasztják, ők is tartoznak a tör­ vényszék színén esküt tenni éppúgy, mint a káptala­ nok és a konventek választottjai. Mikor valamelyik végrehajtásról visszatérnek, ak­ kor, valamint a káptalan vagy konventben, úgy ők is kötelesek és tartoznak esküt tenni, hogy azt, amit lát­ tak, cselekedtek, hallottak, megtudtak és végrehajtot­ tak, annak rendje szerint fogják megvallani. Akikre pedig közülük rábizonyul, hogy bármely okból valamely csalárdságot követtek el, azokat be­ csület- és emberség vesztettnek kell tekinteni. Többé soha, sem bíróság előtt, sem azon kívül semmi dolog­ ban sem tehetnek bizonyságot. "8 Ezek a törvényi rendelkezések elősegítették, hogy állandósuljanak a bírói gyakorlat által kialakított eljárási formák, am elyek végül W erbőczy korára rögzültek. Ennek köszönhető, hogy W erbőczy már a kialakult és megszilárdult szabályokat rögzítette, am elyek ezt követően évszázadokra meghatározták a birtokszerzés alaki feltételeit.9 B ár a bevezetés sza­ bályait W erbőczy a korabeli törvényhelyeken előírt szabályoknak m egfelelően a király által történt ado­ mánybirtokhoz kapcsolja,10 ugyanakkor már jelzi, hogy a beiktatásra bármilyen jogcím en szerzett bir­ tokjog érvényesítéséhez szükség volt. „Bármely fe k ­

vő jószág és birtokjog iránt idegenek és kívül állók között, akármilyen módon történt örökbevallást pe­ dig, sőt még azt is, amely ötven forinton felüli zálog czimén keletkezett vagy történt, egy év forgása alatt törvényes iktatással szokás és kell megerősíteni. ” (H K. 1. 63.) Itt utalt először W erbőczy arra, hogy nemcsak tu­ lajdonjog szerzése esetében, hanem időleges birtok­ jo g megszerzésénél is érvényességi feltételként köve­ telték meg az egy éven belül végrehajtott bevezetést. A M ohács előtt kor joggyakorlatát összegezve azt mondhatjuk, hogy egy ingatlan „tulajdon jogán ak”

m egszerzéséhez elengedhetetlen form ális kellék volt az iktatás tényleges gyakorlata. Ezt egy királyi em­ ber, akit az adott várm egye birtokos nemesei közül jelö lt meg az uralkodó, valamint az illetékes hiteles hely által kiküldött hiteleshelyi ember végezte. L é­ nyeges feltételként érvényesült, hogy minden birtok­ részbe külön-külön végre kellett hajtani a bevezetést, a szomszédok és a határosok jelenlétében. „Mivel

azonban Mátyás betegsége miatt ez alkalommal Nog Iwan, Moogh és Gyurgy’ birtokok bejárásánál nem tudott jelen lenni, az uralkodó újabb utasítására - amely szerint a mondott királyi ember az egri káp­ talan tanúsága alatt Nogywan, Moogh és Gyurgy bir­ tokokat a szomszédok összehívásával járja be, ahol szükséges, emeljen új határjeleket a régiek mellé, ik­ tassa ezeket Istvánnak, ha nincs ellentmondás. M integy ötszáz évvel később a következő iktatási jelentést olvashatjuk:,, 1854. szeptember 3-án midőn

a mérnök a kimérési munkálatot befejezte a megneve­ zett Tótkomlósi esküdtek mint meghívott tanuk a ka­ szaperegi puszán Kállay Miklós illetőségéből Lukács Gergely részére kihasíttatni rendelt s bevezetésem után Németh Károly által kimért földterületen meg­ jelentem s a kimért részt a mérnök által elkészített s ide mellékelt térkép szerént, a megbízás értelmében Lukács Gergelynek birtokába. Lukács Antal h. ügy­ véd megbízottya által forma szerint bevezetésen tett­ legesen átadtam. ”n A tulajdonjognak és a birtokjognak a m egszerzé­ séhez a 16. századra kialakult szabályok szerint el­ engedhetetlen alaki feltétele volt a beiktatás, am ely szorosan összekapcsolódott a határjárással. E sza­ bályokat részben a szokásjog, részben pedig ural­ kodóink decretumai rögzítették. A több évszázados hagyom ányt W erbőczy István mintegy összegezte Tripart ¡turnéban. E z lett az az alap, am elyhez a késői utódok is ragaszkodtak, olyannyira, hogy e formai feltétel elm aradása vagy nem m egfelelő végrehajtása érvénytelenítette a birtok m egszerzését.13 A 19. század első harmadában megjelent m agánjo­ gi munkák szerzői közül többen azt a vélem ényt rög­ zítették, hogy a joggyakorlat az időleges bevallásnál m ellőzte a beiktatást.14 Szlem enics Pál az 1647-ben keletkezett törvényre15 hivatkozva képviselte azt a vélem ényt, hogy időleges bevallásoknál nem kellett a bevezetési eljárást végrehajtani. E z a törvény való ­ ban kimondja, hogy ha a bevezetés elmaradt, akkor az időleges bevallások nem váltak érvénytelenné. Azonban, ha nem történt m eg a beiktatás, akkor az időlegesen birtokjogot szerzett nem tarthatott igényt az öt m egillető jogokra. Sőt, ha két időleges jo g (zá­ logszerződés esetében a hitelező és a haszonbérleti szerződésnél a haszonbérlő jo ga) került szembe eg y ­ m ással, akkor azt illette m eg a többletjog, aki azt bir­ tokba iktatással is megerősítette. A zaz a ténylegesen birtokban lévőt illette meg a birtokvédelem, s ő érvé­ nyesíthette a birtokláshoz kapcsolódó jogait. A beiktatás szükségességét a joggyakorlatból vett példákkal is könnyű bizonyítani: „Tartozom ezen

lörteneÉ szemle

most elzálogosított és általam csak in concreto bírt ka­ szaperegi huszonnegyed részemet a zálogos uraknak törvényesen in facie loci résignaini... köteles leszek azon kaszaperegi pusztából nyíl és földmérő mérése szerint Lukács uraknak az én osztályos huszonne­ gyed részemet effectiv és specifice cum désignât ioné metárum hiteles bizonyság előtt excidáltatni... ” 16 Hasonló szerződési feltételt tartalmazott egy másik zálogszerződés is: „...a zálogbavevőket, mint újjon-

nan való zálogosokat minden szükséges és törvényes formalitásokkal nyilván és közönségesen bevezetni és a megnevezett jószágot általadni tartozom. ” 17 M indez azt jelenti, hogy a 1 5 - 1 6 . század fordu­ lójára már nemcsak az adománybirtokba kellett be­ iktatást végezni, hanem minden birtokátruházásba. Ezt fontos rögzíteni, mert a 19. század első felében megjelent szakmunkák kizárólag a királyi adom ány­ nál említik a beiktatást, mint szükséges kelléket. „A

értesítése mellett történjenek, még pedig nem másutt, mint a törvényszék vagy gyűlés tartásának szokott he­ lyein és az 1563: 45. te. értelmében, ama vármegyék bírái és köztisztviselői előtt, amelyekben az ilyen fe l­ kért fekvőjószágok vannak; és a másképpen véghez­ vitt iktatásoknak semmi erejük se legyen. ” Ezt a gyakorlatot kiterjesztették azokra a terüle­ tekre is, am elyeket járvány, elsődlegesen pestis súj­ tott.21 M ásik lényeges változás volt, hogy nem feltétle­ nül a hiteles helyi embernek kellett eljárni a királyi emberrel, hanem a szolgabíró az esküdtjével, illetve jobbágyok esetében az esküdtek is végrehajthatták a beiktatást. A nemesi jogból a bevallások és az ehhez kapcsolódó beiktatás joggyakorlatát a jobbágyság is át­ vette. A bevezetést „falusi elöljárók vagy az uradalmi

tisztek végeztek; mindig a helyszínen, köztudomással, nappal és minden házban-telekben külön-külön. ”22 A

beiktatás az adományosnak, az ő néki örökösen ajándékoztatott jószágba való törvényes beállítása. A be­ iktatás tárgya, ami volt az adományé. Ha kevesebb lesz a beiktatásban, az adománynak beiktatás nélkül maradt része elenyészik. ” 18

jobbágy-parasztság számára ugyanolyan fontos volt a megszerzett urbáriális telek vagy ház, mint a nemesség számára az adománybirtok. Ezért az iktatási eljárást hasonlóképpen érvényességi feltételként értékelték a birtokjog m egszerzése szempontjából.

U gyanakkor Frank Ignác már m egjegyzi, hogy I., N agy Lajos beiktatási parancsot adott a leleszi konventnek az osztályosok részére, hogy azok osztályré­ szükbe beléphessenek.19

„Igaz János esküdtbíró és Török Imre esküdt je ­ lentik: Tekintetes Szilágyi Sándornak a Méltóságos uraság fiscalisával egyetemben azon pörös szőlőhöz, mely iránt Gerlicze Anna asszony, nemzetes Kőszeghy György tiszttartó úr hitvese a Római Catholica Ecclesia ellen pört intézett,t kimenvén és minekutána a T. nemes vármegye végzése előttek elolvastatott volna, azon szőlőt Gerlicze Annának, mint győzedelmeskedő felperesnek által adattak és birtokába bevezettettek. Makó 1807. ”23 „Nagy Mihály bíró és Varga János esküdt jelenti; hogy Berecz Pannát azon peres szőlőnek birtokában, melyet Szabó Sámuel ellen intézett és a nemes várme­ gye végzése szerint mint felperes megnyert, mai na­ pon bevezették és annak birtokába beiktatták. Makó 1807. ” 24

*** A török hódoltság idején és az azt követő időben szükségképpen módosultak a beiktatás eljárási szabá­ lyai. A M ohács előtti időszakban kialakult szabályok szerint minden birtokba, birtokrészbe külön-külön be kellett vezetni az arra jogosultat. Ha több várm e­ gyében feküdt a birtok, akkor minden várm egyében új eljárást kellett kezdeményezni. A török hódoltság idején fennálló veszedelm es viszonyok miatt, külö­ nösen, hogy a hivatalok sem működtek, ezt a szigorú szabályt nem lehetett betartani. Ezért lehetővé vált, hogy a szom szédos várm egyében, mintegy jelk ép e­ sen történjen meg a bevezetés. Ebben az időben ál­ landósult az a szabály, hogy elegendő volt a birtok központjában a beiktatást végrehajtani, ha élő szóval a többi birtoktestre is kiterjesztették a beiktatást, ak­ kor az érvényes volt minden más birtokrészre. Ennek az volt a feltétele, hogy az adom ánylevél, az örökbe­ valló irat pontosan meghatározza a birtokot, annak részeit és az ún. uradalmi központot. Ezt a gyakorla­ tot két törvény, az 15 6 3 :4 5 . te.20 és az 16 4 7 :13 6 . te. szabályozta. „Jövőre pedig, ha olyan jószágba kell

valakit iktatni, amelyekhez a töröktől való félelem miatt nem lehet barátságosan oda jutni, az iktatá­ sok teljesítéséhez általában a következő rendtartást kívánják. l.§. Hogy azok ne távol eső helyeken, mintegy alattomban, hanem a legközelebb fekvőkben, nyilván és mindenki szeme láttára, a szomszédok és határosok jelenlétében, a felkért fekvőjószágok lakosainak is

A török hódoltság kora után, 1 723-ban érintették ismét a beiktatás szabályait, de lényeges változást a már kialakult szabályokhoz képest e törvényhely nem tartalmazott.25 Fontosabbá vált a bírói gyakorlat az iktatás jelentő­ sége szempontjából. A z egyik legtöbbet vitatott kér­ dés a beiktatás kezdő időpontjának a meghatározása volt. A M ohács előtti évszázadban természetes volt, hogy az adom ánylevél kiállításától kellett az egy éves időtartamot számítani. Kérdésessé vélt ennek m egha­ tározása a fiúvá fogadás, a testvérré fogadás, a királyi kegyelem m el történő törvényesítés, illetve a fiúsítás esetében. A vitára az adott alapot, hogy a királyi hoz­ zájárulást tartalmazó okirat kiállításának időpontjától vagy a kérvényező halálának idejétől kell-e az ikta­ tást végrehajtani. A késő rendi joggyakorlat szerint inkább kétszer kell az iktatást végrehajtani, mint a jogvesztő határidőt elm ulasztani.26 A m agyar m agánjog egységesítésére tett kísérletek közül a M ária Terézia által kezdeményezett Planum

Tabulare, valamint az 17 9 5. évi m agánjogi törvényjavaslatok említik ismét a birtokba iktatást. A Planum Tabulare elsődlegesen a beiktatáskor tett ellentmondások következtében támadt perlési lehetőségekről szólt. A z évszázadok során kialakult vitás bírói döntések következtében a Planum Tabu­ lare összeállítói igyekeztek egy egységes gyakorlatot kialakítani. így tiszta beiktatásnak nevezték, ha a be­ vezetés napjától számított 1 5 napon belül nem történt ellentmondás. Ha valaki ellentmondott, akkor követ­ kezményét tekintve különbséget tettek aszerint, hogy a birtokban lévő élt-e ellentmondással, mert akkor az iktatást nem lehetett végrehajtani. Ha m égis megtet­ ték, akkor az a birtok elvesztését jelentette. Ha birtokon kívül lévő szem ély mondott ellent, akkor be lehetett vezetni az azt kérőt, de ez csak időleges birtoklást eredményezett. Minden esetben, ha ellentmondott valaki az iktatásnak, ellentmondás igazolását kérő írásbeli pert kellett indítania a K irályi Táblán.27 A z 17 9 5. évi m agánjogi javaslatok szerkesztői megtartották azt a gyakorlatot, hogy az adom ánybir­ tok kapcsán tárgyalták a bevezetés jogintézm ényét, ahol az V. fejezet szólt a bevezetésről. Ebben azon­ ban kizárólag a bírói joggyakorlat által is m egerősí­ tett évszázados hagyom ányokat rögzítették.28 A beiktatást a birtokot átruházó, a birtokot m egnye­ rő szem ély jelenlétében, az osztályosok, szomszédok, határosok jelenlétében kellett végrehajtani. Értesíteni kellett az adott várm egyében birtokkal rendelkezőket is. Hiszen a bevezetés volt a birtokszerzés azon utolsó mozzanata, am ikor még azt bárki m egakadályozhat­ ta azzal, hogy ellentmondott. Hiszen érvényesülnie kellett azon szabálynak, hogy a birtokszerzés „ mások jogának sérelme nélkül történt ” , A beiktatásnak a határjárás mellett kialakult má­ sik, igen fontos kísérő jelensége az ellentmondás. A bevezetésnek bárki ellentmondhatott. A z ellentmon­ dás m egakadályozta a birtokszerzést, ugyanis, ha az ellentmondás ellenére valaki, akár erőszakkal is kikényszerítette a birtokba iktatást, az elvesztette a birtokhoz való minden jogát. A z ellentmondás kifejezésének egyik „szép ” szim ­ bóluma, hogy a birtokban ülő az eljáráskor kivonta a kardját. A ki birtokon kívül volt, az is élhetett az ellentmon­ d ásjo g áv a l, csak neki szóban kellett ezt kinyilváníta-

nia. Ekkor sem kellett az ellentmondásnak okát adni. M ajd az, aki meg akarta szerezni a birtokot, ellent­ mondás okát kérő pert indíthatott az ellentmondóval szemben. A bevezetés m egakadályozására irányuló ellent­ mondás már átvezet bennünket a jogszavatosság kérdésköréhez. Nem véletlen, hogy a bevezetéshez az érintetteket, osztályosokat, szomszédokat, határo­ sokat is m eghívtak, hiszen őket illette elsődlegesen az elővásárlási, előzálogbavételi jo g . V égső soron a beiktatás alkalm ával jelezhették, hogy az őket m egil­ lető jogokkal élni szándékoznak-e vagy sem. * * * Összegzésképpen, ha figyelem m el kísérjük a be­ vezetésjogintézm ényének az alakulását a jo gg yak o r­ latban, akkor egyrészt megállapítható, hogy kialaku­ lásakor egyértelm űen kifejezte, hogy egy adott in­ gatlan jószágnak ki az új tulajdonosa, birtokosa. Az, hogy a tulajdonost a rokonok, szomszédok, határosok jelenlétében a hitelesen eljáró szem élyek karon fog­ ták, beléptették a birtokba, és kezébe egy földrögöt adtak, szim bolizálta a birtokban lévő jogát az adott jószághoz. Nem véletlen, hogy ha valaki birtokvitába kerekedett, saját igazát az adott birtokra vonatkozóan földrevaló esküvel bizonyíthatta. E g y szim bolikus cselekm ényből érvényességi kel­ lék lett az idők folyam án. Miután évszázadokon át nem volt telekkönyv, ezért a bevezetéshez kapcsolták a határjárást. Tényle­ gesen ez a birtok pontos leírását jelentette. A m ikor az 18 5 5 . telekkönyvi rendtartást követően a telekkönyv intézménye bevezetésre került M agyarországon, a határjárásnak ez a form ája háttérbe szorult. A telek­ könyv birtoklapja pontosan megmutatja, hogy az új tulajdonosnak milyen birtoka van. A bevezetés arra is lehetőséget adott, hogy utoljára tisztázni lehessen az adott ingatlanra vonatkozó jo g o ­ sítványokat. Ezért alakult ki az évszázados gyakor­ latnak m egfelelően az ellentmondás. A ki úgy érezte, hogy bárm ilyen jo g a van az érintett ingatlanhoz, az ellentmondással ezt jelezhette. A modern dogmatikai kifejezéssel a jogszavatosság intézménye érvénye­ sült. A h ogy az adom ánylevélnek szükségszerü zára­ dékaként értelmezték a salvo iure alieno elv érvénye­ sítését, eljárási szempontból ezt az ellentmondással lehetett kifejezni.

Jegyzetek___________________________________ 1 Csongrád Megyei Levéltár, Csanád megyei törvényszék, IV.B.I57.a. 26/111/1853. 2 Magyar Törvénytár. I. (1899): Nagy Lajos 1351:14. te. Ezt erő­ sítette meg az 1492:61. te. 3 Magyar Törvénytár. 1.(1899). Zsigmond D. 1: 15. § 4 „Csak olyan jószágot adományozhat a fejedelem, mely et jure et de facto a Fiscusra szállott. [...] Ha jusa van a fiscusnak vala­ mely privatus birtokához, indítson iránta pert, maga keresse ki, s adjon jószágot az érdem jutalmául, nem pedig pert vagyis just a perlekedésre, s a magánosok több százados békés birtokainak háborítására." (Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. Szerk. Barta István. Budapest, 1949. III. 192-193. p.). Lásd: Homoki-

Nagy Mária: Deák Ferenc megjegyzései az adományrendszer reformjára. In: „ ...a hazának szent ügye... " Emlékülés Deák Fe­ renc születésének 200. évfordulója alkalmából. Budapest, 2003. május 26. (2005); Homoki-Nagy Mária: Deák és a reformkor magánjogi törvénytervezetei. In: Deák Ferenc és a polgári át­ alakulás Magyarországon. Szerk. Balogh Elemér, Samyai Csaba Máté (Szeged, 2005, 199-209. p.). 5 Magyar Törvénytár. I. (1899). Zsigmond: VI. 8. Ezt erősíti: Ulászló: D. 1:43. ’ 6Anjou-kori oklevéltár. XI. 1327. (Budapest-Szeged, 1996) 7 Béli Gábor: Magyar jogtörténet. Tradicionálisjog (BudapestPécs, 1999, 155. p.)

Jog

történi szemleK - J

*Magyar Törvénytár. I.(1899) Mátyás 1486:8. te. 9 Werbőczy István: Hármaskönyv. (Corpus Juris Hungarici, Budapest, 1897; a továbbiakban: HK.): „mert fejedelmünk bármely állapotú embert jeles tetteiért és szolgálataiért várral vagy mezővárossal akár pedig majorral vagy más birtokjoggal megajándékoz, az a fejedelemnek ilyen adománya által (ha ezt törvényes iktatás követi), azonnal valóságos nemessé lesz...” (I. 4.). 10 „Minden királyi adományt, akár valamely elhunyt magszaka­ dásának, akár valamely gonosztevő hűtlenségének, akár a királyi jogokat bitorlók királyijogának, akár pedig a fekvőjószágok jog­ szerű birtokosai új adományának ezime alatt történtek és keltek legyen; az adományozás napjától számított egy év forgása alatt, törvényes iktatással meg kell erősíteni és állandósítani, akár elle­ ne mondjon valaki, akár nem.” (HK. I. 32.) 11Anjou-korí oklevéltár. XXIII. 1339. Szerk. Piti Ferenc (Budapest-Szeged, 1999). 12 Csongrád Megyei Levéltár, Csanád megyei törvényszéki ira­ tok, IV.B.157. a. 13HK. II. 12.: „ha a királyi felség valakinek várat, vagy akármely más birtokjogot adományoz és az adományos egy év forgása alatt, a királyi vagy nádor és valamely hiteles hely emberei útján, adománylevelét végre nem hajtatja: akkor az év leforgása után az ilyen adománylevél minden erejét veszti..” 14 Czövek István: Magyar hazai polgári magános törvényről irtt tanítások. II. (Pest, 1822; a továbbiakban: Czövek): .Jóllehet a régi törvény szerint, a jószágnak tsak ideig való általadásásra nézve is szükséges volt a beiktatás, az újjabb törvények szerint mindazáltal, tsak az örökre általadott, és ajándékjószágokra nézve szükséges." 13 Szlemenics Pál: Közönséges törvényszéki polgári magyar tör­ vény (1823. II.,93. p.; a továbbiakban: Szlemenics): „Hazánknak újabb törvénye, az 1647:125. czikkelyének értelme szerint, szük­ ségképpen csak a jószágoknak örökös általszállításokra nézve kívánja meg a jószágba való iktatást,” Magyar Törvénytár, 1647: 125. te. „2. § mivel az efféle fekvőjó­ szágok (zálogbirtok) ingó dolgok számába jönnek, és a kikötés értelmében csak ideiglenesen maradnak a szerzők kezén: azért, ha mindjárt az ilyen fekvőjószágok tárgyában kelt átruházó vagy bevalló leveleket beiktatással meg sem erősítik, még sem szabad azokat erőtleneknek tekinteni.” 16Csongrád Megyei Levéltár, Csanád megye törvényszéki iratai. IV.B.I57. 25/111/1853. 1809. zálogszerződés

17Csongrád Megyei Levéltár, Csanád megye törvényszéki iratai. IV.B. 157. 25/111/1853. 1815. zálogszerződés 18Czövek: i.m. 19 Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban (Buda, 1845,1.,324. p.) 20 Magyar Törvénytár (1899). 1563:45. te.: „Minthogy a törö­ kök és az ellenpárt hódoltságában a hiteles bizonyságtevők az iktatáskor bátorságosan el nem járhatnak; de szokásban van. hogy némelyek a káptalani és konventi bizonyságtevőket ma ­ guk mellé véve, az iktatásra váró fekvő jószágokhoz közelebb eső helyekre mennek és ott végzik és hajtják végre az iktatást, mivel az iktatásra váró fekvő jószágba menni nem merészel­ nek: 1.§ Az ilyeneknek ezt, az ország korábbi végzéseihez képest is megengedettnek kell tekinteni. 2. § Midőn az iktatásra váró fekvő javak helyszínére nem mehet­ nek, az iktatást a közelebbi hely alispánjának és szolgabíráinak meg más nemeseknek és nem nemeseknek a jelenlétökben, a szo­ kás szerint nyilvánosan hajtsák végre. 3. § Az alispánok és szolgabírák nem létében, azt ne saját te­ rületükön, avagy másképp alattomban, hanem legalább a közel levő nemesek, nem nemesek és bizonyos magánszemélyek előtt nyilvánosan vigyék végbe. 4. § Ellenkezőleg, ha jövőre valamely iktatás másképpen és a má­ sok jogának kijátszásával történnék, azt, akit az ebből keletkezett és a császári és királyi szent felség ítélöszéke elibejuttatott peres ügyben, az ilyen csalárd és jogtalan iktatás miatt az örökössel szemben elmarasztaltak, az iktatott és elfoglalt fekvő jószágnak örök becsüjével sújtsák és az elfoglalt fekvő javakat az örökös­ nek visszaadják. 5. § Aminek az ellenmondás, eltiltásaés visszaüzés ellem ne álljon.” 21 Szlemenics: i. m., II. 101. p. 22 Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, 332-333. p.) 23 Csongrád Megyei Levéltár, Makói Fióklevéltár. Mindennapok jegyzőkönyve 1. 1805-1807. 24 Csongrád Megyei Levéltár, Makói Fióklevéltár. Mindennapok jegyzőkönyve I. 1805-1807. 25 Magyar Törvénytár, 1723:39. te. 26 Szlemenics: i.m., II. 96. p. 27Czövek István: Planum Tabulare (Buda, 1823, 120-139. p.) 28 Homoki-Nagy Mária: Az 1795. évi magánjogi tervezetek (Sze­ ged, 2004)

1. M egannyi fogalom örvénye ragadja m agával a börtönüggyel foglalkozó szakembert, am ikor az újabbkor börtöneinek jellem zőit próbálja sorra venni. N agyon nagy a csábítás arra, hogy a hagyom ányos funkciókat, a tradicionális eszmei és a tárgyi szim bó­ lumokat valam ilyen módon - legalább fejlődési ívük mentén - rendszerezni legyünk képesek, hogy végül mindeme kavargásból valam ilyen tisztább kép rajzo­ lódjék ki. Napjainkban még ennél is nagyobb elszánás vezérli azokat a szakembereket, akik a büntetési rendszer alatt egy jó évtizede váltakozó intenzitással fortyogó „kod ifikációs üstjébe” valam ilyen m egha­ tározó, lényeges, de legalább hasznosítható elemet akarnak bedobni. Természetesen aligha lehet bárki is mentes mind­ azoktól a vonzásoktól, am elyeket olyan régi - mond­ hatni bevált - börtönügyi alapfogalm ak jelentenek, mint a társadalom védelm e a kirekesztés, elkülönítés

Kabódi Csaba

A b ö r tö n je lk é p e s funkciói révén, másrészről a bűnelkövetők jobbítása, J ó v i ­ seletre” , munkaszorgalomra szorítása, korszerűbben fogalm azva: a fogvatartottak oktatása, képzése, fog­ lalkoztatása, valamint az olyan büntetéstani teóriák hirdetése, am elyek lényegüket tekintve az elítéltek társadalomba való visszavezetését: reszocializációját-reintegrálását célozza. V élem ényem szerint viszont jobb lenne abból kiin­ dulni, hogy a börtön jelképekben m egjelenő funkciói „születésével” egyidejüek, s épp’ ezek adják lényegét

Jog tvfeeti sz ő n ie l-/

tartalmat kapott. S a győzelem nyomán sem szim pla - ezek különböztetik m eg az összes többi büntetési „szankciócsere” történt. Valami olyasm i történt ek­ nemtől. Ebben a megközelítésben a börtön, mint m o­ kor, ami az állam ilag szervezett társadalmak törté­ dem kori szabadságvesztés-büntetés, a bűn „általá­ netében addig m ég sohasem: nem isteni kinyilatkoz­ nos egyenértékeseként” jelenik meg. K orai je lle g z e ­ tatás és nem királyi akarat, hanem a szabad emberek tességeinek egy része az idővel eltűnt vagy átalakult, módosult, de j ó néhány alaptulajdonságát napjainkig közössége húzta meg a bűn határait, és határozta meg a vétkezők büntetéseit. megőrizte. íg y könnyen A z utókor főként Foubelátható, hogy ha az óvat­ cault-t olvasó, jó val lan kodifikátor, aki figyel­ szkeptikusabb része kissé men kívül hagyja a börtön másként em lékszik erre a alaptermészetét, és eg y­ sorsfordító korra: „ ...h o ­ szerűen - csak mint egy gyan lehetséges [hogy az büntetöpolitikai eszközt új rend] a büntető hatalom tologatja szankciórendszer a kényszerítő, testi, elszi­ nevű „sakk-táblán” , aligha getelt, titkos, adminisztra­ számíthat bárm iféle „p ozi­ tív m odellt” 3 választotta, tív” pönológiai eredmény­ am ely nem a bűnös képze­ re, mi több, esélye sem tére akar hatni, hanem csu­ lesz a börtön „veleszületett pán a test dresszírozása ré­ rendellenességeinek” el­ vén akarja begyakoroltatni lensúlyozására. A gandi (genti) börtön alaprajza vele a helyes magatartást. A modem börtön szüle­ M erthogy ez maga a börtön: m agas falak, sivár kör­ tési időpontja valóban bizonytalan, attól függ, hogy nyezet, formaruha, irányított m ozgás, csend és külö­ m elyik ország, m elyik „an yakönyvi bejegyzését” fo ­ gadjuk el. Egykoron szinte versenyeztek az állam ok nösen fegyelem . Valóban szép, mi több m agasztos gondolat mind­ és a városok, hogy m elyiknél épül fel az első, a fe lv i­ az, ami 17 9 1-b e n a francia Alkotm ányozó Nem zet­ lágosodást, a modernséget és em beriességet egyará­ gyűlésben az új büntető törvény vitájában elhangzott: nt jelző , javító börtön. A belgák elsőként - Szemere A büntetésnek lehetőleg hasonlítania kell a bűncse­ Bertalan közlése szerint1 - az 17 7 5 . évi alapítású ganlekmény természetéhez a célból, di (genti) intézetet jelö lik meg, hogy a bűnhődéstöl való félelem az angolok Howard m unkássága r s ? . 'e jt i a lelket minél messzebbre vigye nyomán sorra (1774-b en , 1779 • az úttól, ahová az előnyös bűn.A n r in : “A ben) kiadott rendeletekben vélik cselekm ény kilátása vezette” . felfedezni az újkori javító börtön Másutt: „Pontos kapcsolatot kell eszméjét. A szakmában legelter­ teremteni a vétség természete és jedtebb nézet szerint az elsőség a büntetés természete k ö zö tt...” a „m agános kamrák” ideáját tör­ Megint másutt szinte krim inoló­ vénybe iktató Pennsylvaniát illeti giai igényesség szólal meg: „ Á s ­ meg ( 1 790).2 hHl»— fl «ÍIHUT S T R U T JAIL sunk le egyenesen a rossz forrásá­ A börtönhistóriában már kü­ KWU *T>© ig. Törjük össze a bűncselekmény lön rendszerként számon tartott képzetét m egelevenítő rugót.” S magány- és hallgató rendszer egy szintén m egszívlelendő gon­ „m intapéldányait” Eszak-Am edolat: „ A büntetés átalakít, m ódo­ rika szolgáltatta: Aubum (N ew sít, jeleket állít fel, gátakat emel. York szövetségi állam ) 1 823-ban, Mi volna a végérvényes bünte­ Pittsburg 1826-ban, illetve Phi­ tés haszna? A z olyan büntetés, ladelphia 1829-ben. Nem akarok am elynek nincs vége, önmagának ünneprontó lenni, de azt gondo­ mond e lle n t....” 4 lom, hogy nem az „elsőség” , a A fenti elképzelés szerint a születés dátuma a lényeges, ha­ büntetés egy olyan eljárás, am ely nem létrejöttének „hogyan ja” . újraminősíti az egyéneket, mint A börtönbüntetés megszületése A philadelphiai börtön alaprajza (¡790) jogalanyokat, a képzetre hat és a nem egyszerűen „csak ” a polgári bünhödés nyilvánossága biztosít­ átalakulás büntetőjogi kísérője­ ja a társadalomban a védendő érték legáltalánosabb lensége volt. A halálbüntetés, a kínzás, a testi bünte­ elfogadását. M a tudjuk, ez legfeljebb utópia marad­ tések eltörlése már a felvilágosodás gondolatkörében hatott a 18. század végén, jobbára csak látomás, mint sem csupán szűk szakmai követelésként fogalm azó­ a mindennapi igazságszolgáltatást m egalapozó teó­ dott meg, hanem az általános emberi szabadságjogok ria. egyetem es követelését jelentette; önálló politikai

J

142

M égsem ment veszendőbe a gondolat, m ég ha a a históriai ívük bemutatása, elégséges néhány m áig érvényes sajátosságukra utalni: közvetlen szellemi kapcsolat nem is lenne egykönyba) Először is, m indegyik börtönrendszerben nagy nyen igazolható. E g y évszázaddal később, az em ­ gondot fordítottak az elítéltek „elkülönözésére” . A berrel, szellem i és mentális képességeivel, illetve a társadalommal, annak rétegződésével, m ozgásával magányrendszer elvben végig különtartotta az el­ kapcsolatos ismeretek felhalm ozódása már nem tet­ ítélteket, a hallgatórendszerben, a második fázisban te illuzórikussá a korai krim inológiai tanok m egfo­ a közös munka alatt is tilos volt a beszéd. A legöszgalmazását, am elyek már vállalkozni mertek arra, szetettebb rendszerek, az angol és ír rendszer kezdő hogy „leásnak a rossz forrásáig” , s gyógym ódot is fázisa a magánelzárás volt, s közös tevekénységek javasoljanak. A z „alapító” során emitt is kerülni kel­ atyák spirituális sejtése lett a felesleges beszédet. egy évszázad múltán elin­ E m egoldás mögött az - a dult a m egvalósulás felé, 19. században nyílván he­ s ma megszámlálhatatlan lyeselhető - alapgondolat húzódott meg, hogy a bör­ krim inálpedagógus, pszi­ tönbe zárt - tehát a bíróság chológus, szociológus stb. által elítélt - gonosztevőket és ezek társulásai foglala­ egym ás káros hatása alól ki toskodnak a bűnös lélekkel és bűnös képzetekkel. kell vonni. Számukra a he­ Egyébként is a felvi­ lyes m agaviseleti mintát a lágosodás állam eszm ei börtön igazgatójától kapott programja szerint felépü­ intés, a lelkésszel és a taní­ lő alkotm ányos rendben tóval való kapcsolat bizto­ csak az tűnt igazságosnak, sította. ha a törvényben elismert, bb) M ásik sajátossága s egyenlően kiosztott jo ­ az volt, hogy az újítások a Aubum State Prison, homlokzat (Auburn, N.Y.) goktól való m egfosztást „kísérletező” kedvű angol­ nyilvánították büntetéssé. Am iből - a törvény betűje szász országokból, elsődlegesen az Észak-Am erikai szerint - mindenki egyaránt részesült: az a szabad­ E gyesült Á llam okból indultak ki. [Európában a kí­ ság, a szem élyi szabadság volt. íg y került a büntetési sérletezésre csábító ötleteket az erősödő jogállam i garanciarendszer - legalábbis vélem ényem szerint rendszer középpontjába a „börtön” . A közvélem ény és a jo g á sz felfogása találkozott: a bűntett súlyához, - igyekezett kellő kontroll alatt tartani.] veszélyességéhez való - időtartamában és szigorá­ be) A harmadik jellegzetesség a börtönmodellek ban való - hajlíthatóságában az igazságosság minél egyetem essége, s az, hogy szinte láncreakciószerűjobb m egközelíthetőségét vélték felfedezni. Továb­ en terjedtek el az újabb és újabb börtönrendszerek a bi előnyét jelentette az, hogy a végrehajtása alatt is civilizált világban. Á 19. század első harmadában Eu­ alakítható, módosítható. A börtön bezár, kiszakítja a rópa legtöbb országából - általában keletről nyugat bűnöst, és elszigeteli a társadalomból, de a kiszabott irányába illetve Am erikába nagyon sokan keltek idő eltelte után rendre visszabocsát a közösségbe. útra, s nemcsak azért, hogy a fejlett iparral, közle­ A korábbi korszakokban igen nagy gyakorisággal kedéssel, kereskedelem m el, kultúrával ism erkedje­ alkalmazott testen végrehajtott - halál, testcsonkító nek m eg, hanem azért, hogy a börtönügyi újításokat - büntetések a véglegesség erejével és érvényével is m egism erjék.5 Vegyünk egy honi példát. Szem ere sújtottak le. A szabadságvesztés ebben is új: ideigle­ Bertalan az 1 830-as évek végén a m agány- (philadel­ nes és átmeneti jellegű. phiai) és a hallgató (aubum i) rendszert „születési he­ lyén” látogatta meg és így írta le:6 2. Nem tűnik feleslegesnek az, ha összefoglalom a „ S mi fegy uralkodik a hallgatórendszer mellett? börtön veleszületett sajátosságait: M egérkezvén a rab, egészségét az orvos m egvizs­ a) A „börtön” a „felvilágosu lt” ember alkotta, a gálja, aztán m egfurösztik, haját m egnyírják, s tömszekularizált bünösségi elven alapuló büntető rend­ löcruhába öltöztetik. Ekkor egy kamrába zárják be, szer központi elem e, am ely az elismert jogtól való honnét csak néhány nap múlva eresztik a közműfosztás reciprocitásában gyökerező büntetés logikáját helybe dolgozni. A napirend ez: napköltekor harang­ követte, s harmonizált a közösség természetes igaz­ gal adatik je l a fölkelésre, s a porkolábok az ajtókat ságossági érzetével - lényegében - egy „tökéletes m egnyitják. A rabok rendsorra kiállanak, mindenki­ büntetésként” látott napvilágot. nél lévén tál, korsó és éjedény, s ezeket menetköz­ b) E racionálisan felépített és alaposan átgondolt ben kellő helyökre tevén, mennek a műhelybe, hol jogintézm ény m egkövetelte az ehhez méltó végrehaj­ teljes hallgatásban s lesütött szem ekkel dolgoznak. tási forma kialakítását. A 19. század középét a bör­ E körül van egy sötét titkos folyosó, honnét a rabo­ tönügyi szakirodalomban a tökéletes börtönrendszer kat láthatni, tölök meg nem láthatva. A jeladásra is­ keresésének korszakaként jeg y zi. Jelen leg felesleges mét rendsorba állanak, s útközben a konyha melletti 143

szoba nyílásából régi tálkáját ki-ki elveszi, és a sor nőtt” ... A szabadságvesztés-büntetés végrehajtására haladásával kamrája elébe jutva, abba betér, s ételét sokáig úgy tekintettek, mint egy „m egszelídített” elkölti. Húsz perc m úlva azon rendben visszatérnek s testi büntetésre. A bebörtönzés lényegében az ember tálaikat beadják; az ebéd is oly módon történik. Este, egészének, annak testének kisajátítását jelentette, s a előbb megmosdván, azonképpen takarodnak kamrá­ kívánt magatartásváltozáshoz hozzátartozónak vélték ikba, magokkal vivén a vacsorát és éjedényt, s a ma­ a test (és a lélek) rendszeres és erőteljes dresszírozása gokra hajtott ajtót utánok a porkoláb becsukja. B izo ­ mellett, a test fenyítését és/vagy láncokkal, béklyók­ nyos idő m úlva a káplán mindenik folyosón imádsá­ kal való kínzatását is.8 A botozást például rendszerint got mond, mi után a fekvésre je l adatik. É jjel az őrök a befogadáskor - „m ihez tartás végett” , s az elbocsá­ posztósamban hangtalanul táskor - „em lékeztetőül” járnak föl alá a folyosókon, alkalm azták, a végrehajtás miknek pislogó m écse krip­ alatt pedig fegyelm i bün­ tái csöndben ég. tetésként. Idővel a „b efo ­ É s mi a fegy a magánygadó” és „búcsú” m egverendszernél? retés elmaradt, de a lelánM egvizsgáltatván, megcolás, béklyó és ún. kurta­ tisztíttatván s felöltöztetvén vas fegyelm i fenyítésként a rab, szeme beköttetik s még a 20. század középéig így vezettetik kamrájába, sokfelé létezett. hol talál: nappal falhoz fel­ c) köthető függő ágyat, egy m ásodik nagy unifikációs cintált, egy cinkancsót s a hullámát szintén az an­ statustól egy bibliát és más golszász empirizm us és épületes könyveket. Ide vepragmatizmus indította zettetése közben rövid időre el, am ely az angol és az ír az örponton megállítják, hol fokozatos rendszer néven a kormányzó a szabályok híresült és terjedt el a kon­ föltételeden megtartására tinensen. Bemutatásukhoz inti. Kam rájába érvén szem ­ a leghitelesebb forrásként Auburn Stale Prison, zárkasor (Auburn, N.Y.) födelét leveszik s egyedül Csem egi K árolyt idézem, aki - modellt keresve - az új m agyar Büntető Tör­ hagyják, hol talán évekig, talán örökre fog maradni anélkül, hogy emberi teremtést látna az örökön kí­ vénykönyvhöz legkorszerűbbnek e két rendszert tar­ vül. Több napokig még csak bibliát sem adnak neki, totta:9 annyival kevésbé dolgot, s ez idő alatt a kormányzó „ A legtökéletesebb alakja, s a legkövetkezetesebb különös figyelm ének tárgya. A rab mihamarabb mun­ részletességgel keresztülvitt módozata e rendszernek káért esdeklik, de míg a magány által teljesen meg az úgynevezett ír rendszer. Ez négy főalkatrészből nem töretett, addig megtagadtatik, s aztán is el kell áll: magát határoznia vagy folyton dolgozni, vagy épen 1. A m agánfogság, m ely az életének 18. évét már nem, - de ez utóbbi alkalmasint soha nem történik, betöltött, de 40. évét meg nem haladott súlyosabb oly rettenetes kín a magány, kivált bűnös embernek. bűntettesnek legalább 9 hónapig, és legfeljebb 1 évig O lvasásban itt a rab nagy gyönyört talál, s ki olvasni tartó szigorú magánelzáratása által hajtatik végre. A nem tud, azt vagy magától vagy segítve megtanulja, m agánfogság ezen tartama azonban a fogoly jó vises e végből nagy tekintetű polgárok is m eglátogatják a lete folytán egy hóval megrövidíttethetik; ellenkező kamrákat. Kamrájában eszik, alszik, dolgozik, s ab­ esetben meghosszabbíttatik. A z első négy hó alatt az ból soha ki nem megy, ritka esetet kivéve; de ekkor is elkülönzés szigorúbb, mint később. Ez idő alatt a fo­ csak teljes magányban lehet sétálnia, hogy ne hallja goly csak a legszükségesebb táplálékban részesítteélő hangját, ne lásson élő teremtést. A z őrök, a kor­ tik, s húst az egész m agánfogság ideje alatt nem kap. mányzó, az orvos gyakran m eglátogatják a kamrákat; Munkára a büntetés e stádiumában nem szoríttatik a de fökép kívánatos a káplán, ki itt a lelket a vallás v i­ fegyenc; mert a munka a m agánfogságban levőnek gasztalásának többnyire nyitva s érette epedve leli.” kedvezm ény; a büntetés első fokán pedig minden a A m odellvándorlás szép példája - ha nem lenne szigorra lévén szám ítva, a munkálkodás m egengedé­ egy tudományos dolgozatban túl profán, úgy fogal­ sét, mint szenvedéseinek legfőbb enyhítését várja a maznám: az U S A első börtönügyi globalizációs ter­ fegyenc. Általában az ír rendszer elve, a szabad élet­ m éke - a m agány- és a hallgató rendszer volt. Mindkét ből a fogságba való átmeneteit rendkívül érezhetővé rendszer a 19. század első felében szétterjedt egész tenni, hogy az ily büntetés súlya alatt annál inkább Európában, az 18 43-as m agyar börtönügyi javaslat kifejlődjék. De azért sem helyeztetik súly a munkára előkészítése során is e két form a felett vitatkoztak.7 a m agánelzárás alatt, hogy a fogo ly a vallás és er­ Létezett még egy olyan születéskori sajátossága, kölcsi oktatásokra, valam int a tanításra annál fogé­ mondjuk: „gyerm ekbetegsége” , am elyet később „k i­ konyabb legyen, a mi a szigorú bünhődés mellett, fő

A

lörteneii uemle

feladata a büntetés ezen fokozatának. Ezért igen g ya­ kori látogatásban részesittetnek a magánzárkákban levő foglyok az igazgatósági tisztek, de különösen a tanítók, a lelkészek s a paulai szt. Vincze szerzetbe­ liek részéről, s ezek általában behatóan, s a fogoly szem élyes viszonyaira, különösen az általa elkövetett bűntett minőségére való tekintettel, oktattatnak. 2. A közös fogság vag yis közös munkarabság, az ír fogságrendszer második fokozata. E stádiumban a foglyok nappal közösen dolgoznak, s csak éjre különíttetnek el. A közös fogság alatt, ellentétben az előbbi stádiummal, a munkára helyeztetik a fösúly. A foglyok a nap nagyobb részét a szabadban töltik, éjre pedig a kaszám yaszerü épületekbe záratnak el, am elyek helyiségeiben egy helyről más helyre át­ helyezhető vaspléhlem ezekböl vagy drótfonatból készült háló-zárkák állítván fel. A munkák nehezek, hogy a fogo ly fizikai ereje is fejlesztessék, s az órai egy ebédidő kivételével nyáron reggeli 7 órától esti 6 óráig, télen pedig, míg világosság van, folytattatnak. A közös fogságban az élelm ezés már jobb , mint a magánelzárás alatt. A közös fogság tartama arány­ ban áll az egész büntetési idővel, mindazonáltal nem az egész időn át foganatosíttatik egyform án, hanem négy alfokozatra oszlik. A z utolsó vagyis a negyedik osztályba (probationsclass) azok soroztainak, akik egészségi tekintetből, vagy teljesességgel nem voltak m agánelzárás alatt, vagy nem az erre megállapított időig; valamint azok, akik a m agánfogságban rossz vagy dacos viseletet tanúsítottak. Ez utóbbiak mindazonáltal, ha később kitűnő viseletet tanúsítnak, hosszabb idő m úlva elöléptettetnek a harmadik osztályba, am elybe rendsze­ rint azok jutnak, akik magukat a m agánfogság ideje alatt jó l viselték. A harmadik osztályban 2 hótól 6 hóig tartatik a fegyenc a tanúsított viselethez képest. A harmadik osztálytól a jóviseletü foglyok a második osztályba léptettetnek elő, am elyben legalábbis 6 hó­ napig, az ezután következő első osztályban pedig 1 évig kell maradniok. Ha a fogoly az első osztályban magát példaszerűen viselte, ha mind szorgalm a, mind m agaviselete által maga iránt bizalmat keltett, az első osztályból m intaosztályba léptettetik elő. Hogy a fogo ly viseletéről, hajlam áról és szorgalm á­ ról a közös fogság egész tartama alatt kellő tudomás szereztessék, az a felügyelő-szem élyzet által folyton ellenőriztetik; m égpedig nem csupán külső viselete és engedelm essége tekintetében, hanem amennyire lehet, érzületének változatai is éber figyelem tárgyát képezik. A remény ébrentartása inkább, mint a féle­ lem képezvén e rendszer eszm éjét, gondoskodva van arról is, hogy az előléptetésen felül, s addig is, míg ez megtörténhetik, apróbb jutalm ak által serkentes­ sék a fogoly a jó viseletre, s ezáltal gyökeret verjen lelkében a m eggyőződés, hogy a leghathatósabb mód az életben mindennemű előny elérésére a kötelessé­ gek pontos teljesítése, a m unkásság és a jó viselet. Ez a behozott jegyrendszer által közvetítetik, ami már magában szükségessé teszi, hogy a2 intézeti igazga­

tóság m indegyik fogo ly viseletét éber figyelem m el kísérje.” Am int már eddig is kitűnik, e rendszer által a mo­ noton elzárás tompa egyform asága helyébe élet és változatosság hozatik be a börtönök falai közé; foly­ tonos remény által ébren tartatik a fogo ly lelki tevé­ kenysége, fokoztatik a jóra, kilátásba helyeztetik az elism erés, a becsülés és a jutalom ; de másrészről a terhesebb osztályokban maradás és a nyert jutalm ak elvonása által a rosszviseletüeknek büntetéséről is gondoskodva van. 3. A közvetítő intézet (intermediate prisons) har­ madik alkatrészét képezi a rendszernek, m elybe a hosszabb időre elítélteknek körülbelül 7 5% -a ju t el. Ily intézet van Smithfieldben Dublin mellett, m ely­ ben az iparüzleti mesterségek folytattatnak, a másik Luskban, Dublintől m integy négy m érföldnyire, hol a földm űvelés és a kertészet űzetik; s a harmadik a corki kikötőben, hol kőm űves, ács, kőfaragó és kővá­ gó munkával foglalkoztatnak a foglyok. E z intézetek egyikében sem tartathatik több mint 100 fogoly. Luskban hordozható vasbörtönök szolgálnak hálóhelyiségekül a mezei munkások, valam int a felügyelők szám ára. Ezen intézetekben lehetőleg m ellőztetik mindaz, ami a börtönre emlékeztetne; m inélfogva itt már a foglyok nem is járnak rabru­ hában, s a bánásmód is a szabad em berekkel való bánásm ódhoz hasonló. A fegyelem ugyan itt is kü­ lönös szabályok szerint tartatik fenn, mindazonáltal a legnagyobb gond fordíttatik arra, hogy a fogoly magát lehetőleg szabadon érezze; amiért is az ezen intézetben levők minden különös felügyelet nélkül dolgoznak és sétálnak. De kiváló gond fordíttatik egyszersm ind arra is, hogy a foglyok magukat illető szakfoglalatosságukban kellőleg kiképezzék, s hogy gondos, kiválólag gyakorlati irányú oktatás által elő­ készíttessenek a szabad életre. Fegyelm i büntetésnek a közvetítő intézetben nincs helye, mert akinél e g y ­ szerű figyelm eztetés nem elegendő, az visszavitetik a korábbi m unkafogságba. E gyik fő előnye ez intézetnek, hogy a foglyok az igazgatóság közvetítése által gyakori érintkezésbe hozatnak a közönséggel, különösen a m unkaadók­ kal, miáltal bizalom gerjeztetik irányukban a kö­ zönségben, s a fogoly szorgalm as és rendes visele­ tének láttán több hajlandóság mutatkozik a majdan szabadlábra helyezendő fogolynak félfogadására. A közvetítő intézet egyszersm ind próbául szolgál a fo­ goly akaraterejének és önuralmának m egerősítésére, m ely célból azok több rendbeli kísértéseknek is ki­ tétetnek; egyesek elküldetnek a környékbe m egbízá­ sokkal, sőt az intézeten kívül teljesítendő munkákkal is megbízatnak. E közben tudtán kívül ellenőriztetik a fogoly, s anélkül, hogy azt észrevehetné, viselete és cselekvése, sőt beszéde is figyelem tárgyát képezi. A közvetítő intézetbe munkájuk után nagyobb jutalom ­ díjakban is részesittetnek a foglyok, mint az előbbi osztályokban.”

Jog 4. A feltételes szabadságra bocsátás. Ha a fogoly ítéletileg kiszabott büntetési idejének 2/3 vagy 4/5 ré­ szét a büntetési idő hosszúságához képest kitöltötte, s e kitűnő viselete folytán közvetítő intézetbejutván, magát ott is feddhetetlenül viselte, s ha ezenfelül biz­ tos kilátás szereztetik, hogy kiszabadulása esetére azonnal szolgálatot nyer, v ag y élelm éről egyébként gondoskodva van, ezen esetben büntetésének hátra­ lévő idejére, feltételes szabadságra bocsáttatik. A feltételes szabadság azonban korántsem egyér­ telmű a büntetés hátralévő idejének elengedésével, sőt ellenkezőleg, még m indig.folytatása a büntetés­ nek, vagyis a legutolsó és legenyhébb stádiuma a sza­ badságbüntetésnek. A z ekként szabadlábra helyezett ugyanis, szem élyes szabadságában több irányban van korlátozva. Tartózkodási helyét be kell jelente­ nie a felsöségnek; rendőri felügyelet alatt áll; idősza­ konként kötelezve van magát jelenteni, s viselete és cselekvései tekintetében a kívánt felvilágosításokat adni. A rendőri hatóság és a fegyházi igazgatóság folytonos, élénk összeköttetésben lévén egym ással, az utóbbi rendes tudósításokat nyer a szabadláb­ ra helyezettről, de ezáltal alkalm a is van tanáccsal, útmutatással támogatni, azaz felügyeletét a legne­ mesebb értelemben gyakorolni. Jo g a van azonban a főigazgatóságnak, ha az elbocsátott egyén a szabá­ lyokat áthágja, ha veszedelm es társaságba lép, vagy ha kihágást követ el, a feltételes szabadságot azonnal megszüntetni, m ely jo gával az igazgatóság a szük­ séghez képest élni is szokott. A z ír rendszerhez legközelebb áll az Angliában fennálló fokozati rendszer. A nglia börtönviszonyai, mint általánosan tudva van, 18 5 3. évig igen rossz ál­ lapotban voltak. A transzportáció, a taposómalom, a kínzó és lealacsonyító módozatok képezték a szabad­ ságbüntetések végrehajtásának rendszerét. A transzportációból fejlődött ki a feltételes szabadság, de ez kellő ellenőrizet és minden rendszer nélkül osztogattatván, rövid idő m úlva általános lett a panasz, hogy Anglia elárasztatik a gyarm atokból hazatérő gyilk o ­ sokkal, rablókkal és zsiványokkal, akik vakm erőség­ gel folytatják előbbi gonosztetteiket. Tény az, hogy ezen idő alatt a bűntettek száma Angliában igen nagy mérvben szaporodott. Történtek ugyan már előbb is lépések és intézkedé­ sek a börtönrendszer javítása végett, de ezek csupán egyes izolált tények és kísérletek voltak, s egyáltalán nem képeztek átható rendszerváltozást. A z 18 5 3 . é v ­ ben létrejött »penal servitude act« megállapította az Angliában hatályban levő börtönrendszert, m ely tör­ vény később 1857-ben és 1864-ben a tapasztalatok szerint részint kiegészíttetett, részint pedig módosít­ tatott. A z angol rendszer különösen a következő pofitok­ ban különbözik az írtől: 1. A z angol fegyintézetekben nem vitetik oly szi­ gorúan keresztül a magánelzárás, mint Irlandban. 2. Irlandban a közös rabság tartama alatt szigo­ rúbban ellenőriztetik a fogoly, és az áthelyezés az

egyik osztályból a m ásikba szintén nagyobb óvatos­ ság mellett eszközöltetik. 3. Angliában nincs közvetítő intézet. 4. A feltételes szabadságra bocsátás körül is az ír fegyintézeti főigazgatóság szigorúbb óvatossággal já r el.” A z 1 880-as években az angol, illetve az ír mintát követte Ausztria, a Német Birodalom és S vájc leg­ több kantonja. A hasonlóságra, a közös m intaköve­ tésre magyarázatot keresve elsőként nyilvánvaló vá­ laszként adódik az, hogy a börtön, mint intézmény, úgy is, mint épület, de úgy is, mint szabadságfosztó büntetés hasonló feladatot jelent, s hasonló gondola­ tokat indít m eg „égtájtól” függetlenül. Ennek a tet­ szetős okfejtésnek viszont mindenképpen ellentmond az, hogy Európa általában kulturálisan, de különösen, a jo g i gondolkodás, és jog(intézm ényi) megoldásai szerint igencsak megosztott. Nem csak a - mostaná­ ban nálunk ritkán emlegetett - René D avid-féle jo g ­ családok szerinti felosztás, de az általános szakmai közvélekedés is éles különbséget tesz a „róm ai-ger­ mán” és a „com m on law ” családok között, am elyeket „köznapian” angolszász és kontinentális jogrendsze­ reknek nevezünk.10 S ha csak a bűnügyi tudományok - másik - két ágára utalok, akkor is számtalan példa hozható fel a felelösségtanon, a szankción át a bizo­ nyítás és pervitel szabályai közül, am elyekben - a strasbourgi jogharm onizációs és inkább az unifikációra hajló luxem bourgi bírósági gyakorlat ellenére is megmarad a különállás. 5. K om olyan gondolom azt - bár vitatható a m eg­ látásom - , hogy a börtönrendszer korai és tartós unifikációjának alapvető indoka az volt, hogy a börtön­ ügyi szakem berek voltak az elsők Európában, akik nemzetközi kongresszusokat" szerveztek azért, hogy m egvitassák nézeteiket, kicseréljék tapasztalataikat, s mi több, rendre a börtönügyet érintő egyik-m ásik fontos kérdésben közös álláspontot, határozatot is m egfogalm aztak. S hazatérve nemcsak tudományos fórumokon, hanem a parlamentben vagy korm ányza­ ti tisztégbe ju tva képviselték a közösen kidolgozott m egoldásokat.12 Ezeken a kongresszusokon nem a szó szoros értel­ mében vett. azaz foglalkozásukat tekintve börtönügyi vezetők, hanem - ma úgy mondanánk - a bűnügyi tudományok, illetve a krim inológia iránt érdeklődő elméleti és gyakorlati szakem berek vettek részt. E k ­ ként a kongresszusok témaköreinek változásain nyo­ mon követhető az a nagy büntetőpolitikai fordulat, am ely a klasszikus tett-büntetőjogi gondolkodástól való elszakadást jelezte, és am ely az igazságszolgál­ tatás középpontjába lassan a „bün” -tettest helyezte. A szem léletbeli váltás - ha lehet ilyet állítani - az 1890. évi szentpétervári kongresszuson következett be, ahol az egyéniesítés elvét hirdették meg azzal, hogy a büntetéskiszabás során a „hangsúly” a bűn­ cselekm ényről a bűntettes szem élyére helyeződjék át. Érdem es ebből a határozatból hosszabban idézni:

Jog történeti szemleV __^

„a helyesen felfogott individualizáció nem azt jelenti, hogy a büntető hatalmat gyakorló állam az egyéni­ ség félreértett »tisztelete« alapján túlhaladott és cél­ tévesztett engedékenységgel szervezi meg a bűntet­ tesekkel szemben alkalmazott bánásmódot, hanem azt jelenti, hogy a társadalom hatékony védelm e ér­ dekében az állam nem a büntetendő cselekm ény, ha­ nem a bűntettes ellen harcol, tehát a bűntettesnek mint cselekvő szem élynek, mint egyéniségnek figyelem be vétele alapján teszi meg mindazt, ami a társadalom egészséges védelm e érdekében szükséges.” 13 Ehhez igazítva fogalm azták meg a büntetés célját, imigyen „ ...a z elkövetett bűncselekm ény miatt az igazságos megtorlás érvényesítése, egyben azonban a bűntettes m egjavítása útján a társadalomba visszavezetésének előm ozdítása.” 14 A 19 -2 0 . század fordulóján éppen a társadalomba való visszavezetés szándéka ütközött a bűnözés való­ ságával, a fiatalkorú és különösen a visszaeső, illetve csavargó, munkakerülő bűnelkövetők számának hir­ telen m egnövekedésével. Fel kellett tenni a kérdést hiszen a börtön számára sem volt közömbös a válasz: vannak-e a javíthatatlan bűntettesek? A szentpétervá­ ri kongresszus határozata még viszonylag derűlátóan fogalm az: „...tisztán büntetőjogi szempontból nincs javíthatatlan bűntettes [ ...] , azonban vannak, akik alaptermészetük m egjavítására irányuló m indenfé­ le kísérlettel szem beszegülnek, akik szokásszerüen, egyenesen hivatásszerűen újabb és újabb büntetendő cselekm ényt követnek e l ....” 15 A budapesti határozat viszont egyértelm űen elism eri, hogy vannak J a v í t ­ hatatlan bűntettesek” .16 A Javíth atatlan okkal” kapcsolatban a börtönügyi ajánlások a határozatlan tartamú, különleges biz­ tonsági őrizet melletti nehéz fizikai munkát hozták javaslatb a.17 B ár az öt évvel későbbi washingtoni kongresszus figyelmeztetett a javíthatatlanná mi­ nősítésben rejlő „hatalmi - kényelm i” szempontra is: „ ...a z ártalmatlanná tétel könnyen elérhető, csak külső kellékei vannak: jó l megépített fegyintézetek, vastag falak, biztonságosan felszerelt ajtók, ablakok, z á ra k ...” 18 A N agy Háborút követő - egyébként utolsó előtti, 1930-as - prágai kongresszuson már az egyéniesítés és a „társadalom ba való visszavezetésének” olyan börtönügy-technikai lépéseit is rögzítették, amelyben szerepet szántak a civil társadalomnak is. Szorgal­ mazták az [elítéltek] lelki ráhatására alkalm as [civil] szem élyek és szervezetek bevonását a végrehajtás m unkájába.19 A társadalomba történő visszavezetés­ hez - már elég korán - felism erték azt, hogy nem elég „csak” a szabaduló rab lélektani felkészítése, a társadalom felfogását ugyancsak alkalm assá kell ten­ ni a volt bűntettesek visszafogadására, és ennek csak egyik tényezője a törvényben szabályozott rehabilitá­ ció, a társadalmat épp úgy kell n e v e ln i...” 20 A börtönrendszerek tekintetében az 1 880-as évek­ től végleges győzelm et aratott a fokozatos (progreszszív) rendszer, azt az egyéniesítés és differenciálás

igényéinek m egfelelően az elítéltek osztályázásával (értékelésével) és ehhez illeszkedő csoportba helye­ zéssel javasolták működtetni. A rövid tartamú sza­ badságvesztés esetén viszont - épp’ a börtönártalmak elkerülése érdekében - pártolták a magányrendszert. Szintén az elítéltek egym ás elleni agressziójának m egelőzése érdekében a londoni és a prágai kongreszszuson nagy hangsúlyt kapott az éjszakai elkülönítés követelm énye.21 A nemzetközi kongresszusok témái között rend­ kívül sokszor - a tizenegy kongresszus közül kilenc alkalom m al - került a napirendre az elítéltek munkál­ tatásának kérdése.22 A z 1895. évi párizsi kongresszu­ son egyhangúlag kimondták a m unkavégzés kötelező jellegét, de úgy vélekedtek, hogy az elítéltnek nem já r a munkája után bér. A budapesti tanácskozáson már elism erték, hogy az állam nak - ösztönzésképpen - érdeke bizonyos térítés, díjazás adása. Kezdetben külön gondot jelentett a konkurencia - a rabmunka és a szabadmunka közötti verseny - tilalm a. A z 1985. évi kongresszuson úgy határoztak, hogy „ ...a rab­ munkát elsődlegesen hatósági szükségletre, pl. kar­ bantartásra kell igénybe venni, a szabad piacon pedig ott, ahol munkáshiány van, illetve a nem jövedelm e­ ző ágazatokban, [...] lehetőleg félkész termékeket ál­ lítsanak elő, tilos a reklám, viszont kötelező a szabad termelők áraihoz hasonló árakon való értékesítés.” A rabm unkajellegéről, természetéről szóló legösszefogottabb követelm ényrendszer tézisszerűen az 1930. évi prágai kongresszuson fogalm azódott meg: - legyen javító-nevelő hatása, szoktasson rendes munkás életre; - legyen „tanulságos” , azaz alkalm as szakmai já r­ tasság m egszerzésére; - legyen könnyen elsajátítható és hasznot hajtó, eredményes; - legyen elsődlegesen izommunka, kivételesen szellem i munka, de semmi esetre se legyen irodai jelleg ű ; - ne legyen káros és veszélyes az egészségre; - ne legyen fárasztó, monoton, mechanikus, és végül - álljon összhangban a többi büntetés-végrehajtási céllal és lehetőséggel (úgy az őrzésbiztonsággal, mint a helyi - területi, gazdasági - adottságokkal).23 6. Bizonnyal meghökkentőnek tűnik az a m egál­ lapításom, hogy am íg az 1 850-es évekre a börtönügy betöltötte „gyerm ekkorát” , addig az 19 30-as évek elejére a polgári (nyugati) börtönügy elérkezett a „ fi­ atalkorához” . Kom olyabban fogadják, ha végigfut­ nak a bizonyítékaimon: a) M ár a 18. századi „alapító atyák is a börtönt egy olyan új büntetési formának képzelték el, am ely alapvetően szakít a tradicionális (hűbéri) büntető­ rendszerrel, azzal, am ely a nyílt társadalmi egyenlőt­ lenség szerint és nyilvánosan a „bűnös ember” testén hajtotta végre, és mindig a véglegesség érvényével elrettentő büntetéseit. Ehelyett a polgári állam , a törvény előtti egyenlőség eszm éjének m egfelelően 147

egyenlően kiosztott szem élyi szabadságnak a bűn­ tett súlyával arányos elvonását állította a büntetési rendszer tengelyébe. A szabadságvesztés teóriája igazságos büntetést fogalmazott meg, am ely osztható térben és időben, rugalm as és ezért - még az élet­ fogytiglani esetén sem - nem a véglegesség erejével sújt le. Mondhatni: „átmeneti büntetés” , ahogy egy találó mondás tükrözi: a börtön kapuja „be és kijárat” - egyszerre. b) A börtön, mint jogintézm ény „fejlőd ésre” ké­ pes, m égpedig úgy tartalmában, mint formájában egyaránt. ba) Tartalmát tekintve - ragaszkodva saját korsza­ kolásomhoz: a börtön „gyerm ekkorában” - az a gon­ dolat vezérelte m egalkotóit, formálóit, hogy minél tökéletesebb rendszert alkossanak, általában egy-egy vezérelv rendező eszm énye szerint; így született meg a m agány-, a hallgató, az osztály-, a fokozatos stb. börtönrendszer. A 19 -2 0 . század fordulójának táján lényegi szem léletváltás következett be, a börtönügyi szakma felismerte a „tökéletesítés” második foko­ zatát: az egyéniesítésben és a differenciálásban rej­ lő előnyöket. A z egyéniesités: a tettes szem élyisége megismerésén alapuló osztályozás (klasszifikáció), s ennek révén különböző elítélti csoportok létrehozá­ sa. A differenciálás: az eltérő fokozatú, szigorúságú, rezsimü végrehajtási intézetekhez hozzárendelni a klasszifikációval összeállított m egfelelő elítélti cso­ portokat. bb) Am i pedig formai jegyeit illeti: am íg a tradi­ cionális kor büntetései az évszázadok előrehaladtá­ val egyre szigorodtak, egyre kegyetlenebbé váltak, addig a börtönrendszer - legalábbis fő tendenciáját tekintve - folyam atosan egyre em berségesebbé,ala­ kul. Kezdetben magán viselte a testi büntetések, testfenyítö szankciók jegyeit, később már nemcsak az elhelyezés és ellátás körülményei humanizálódtak, de a benti tevékenységek (munka, oktatás, lelki gon­ dozás, testedzés) m egszervezésével az állam arra is törekedett, hogy a szabadulásra m egőrizze a rab testi, lelki egészségét. be) Jelentősen megváltozott a kapcsolat a rab és az őt fogvatartó állam között. Kezdetben a minden jogától teljesen megfosztott - névtelen - rab való­ ságosan ki volt szolgáltatva a fogvatartójának, leg­ feljebb m unkaszorgalma vagy jó m agaviselete miatt bizonyos kedvezm ényeket kaphatott. A 20. század elején m ég csak tudományos körökben említették meg a „fogházi jogokat” ,24 ami feltételezte azt, hogy közjogi jo gviszon y áll fenn a fogvatartott és az ál­ lam között. A nemzetközi börtönügyi együttműködés vitathatatlan csúcsteljesítm énye volt az a Börtönügyi M intaszabályzat, am elyet a N épszövetség 1935-ben elfogadott, ugyanis ez - korlátozott - jogalanyként kezelte a fogvatartottat.25 A börtönt, mint intézményrendszert emellett v i­ szonylagos állandóság is jellem ezte, nem csupán a szervezet ‘ tehetetlenségi nyom atéka” tartotta nyuga­ lomban, hanem hivatása, normális társadalmi-politi14 8

kai viszonyok között mindig képes volt alapfeladatá­ nak teljesítésére: a társadalom védelm ére, a szabad­ ságvesztésre utaltak biztonságos m egőrzésére. 7. A I I . világháborút követően annyiféle változata jött létre a börtönöknek, hogy roppant nehéz m eg­ határozni, mit is jelent, mit értsünk e fogalom alatt: börtön.26 R ég szétmállottak a vezérelvü rendszerek, a különféle „m intaszabályzatok” sem eredményeztek egységes modellt.27 A börtönök m égis nagyon ha­ sonlítanak egym ásra, már m egjelenésükben is, ami még betudható lenne annak, hogy jó részüket a múlt (vagy az azelőtti) századból öröklődött korunkra. De ha - kutató szemű látogatóként - átlépjük különbö­ ző európai „börtönök” küszöbét, s végigm együnk a folyósokon (vagy a trepnin), benyitunk egy zárkába - persze a kulturális és helyi különbségektől eltekint­ hetünk - , s aztán m egism erjük a házirendet, a napi­ rendet, bizonnyal „déjà vu” érzésünk lesz. a) B ár nincs európai börtönmodell, a II. világh á­ ború után folytatódott, sőt még jobban felerősödött az európai börtön-harmonizálódás folyam ata. A bör­ tönügy - mint láttuk, már a 19 -2 0 . század fordulóján - szakmai és tudományos kérdéssé lett, így tudomá­ nyos fórumok tárgyalták, és több helyütt az egyetem i oktatás részévé vált.28 A háborút követően a hagyo­ m ányos börtönügyi fórumok részben átalakultak, a bűnügyi tudományok egészével vagy általában a bű­ nözéssel foglalkozó társaságok is időről időre napi­ rendre tűztek börtönügyi problémákat.29 A tudomány és politika kettős befolyási övezetébe került börtön­ ügy hol e helyzet előnyeit élvezte, hol hátrányait szenvedte. A tudomány, a szakma végezte munkáját, sajátos m ódszereivel feltérképezte a börtön működé­ sét, igyekezett feltárni törvényszerűségeit, és sokszor jobbító szándékú javaslatokat is m egfogalm azott. Tehát tradicionális területén, saját módszerei szerint vizsgálódott, s munkája eredményeit, megállapításait hagyom ányos módon, konferenciákon, kongresszu­ sokon és könyvekben, tanulmányokban tette közzé. 1764-ben m ég elég volt egy szakmai „forradalom ” kirobbanásához az, hogy az addig ismeretlen - s egyébként is csak „egykötetes” - szerző egy nem túl vastag könyvecskét jelentetett meg a Bűntettekről és a büntetésekről. E gy bő évszázaddal később, a múlt századfordulón az olyan újító szándékú - szakmai körökben már elismert - tudósok, mint F. v. Liszt, Van Hammel, A . Prins, ahhoz, hogy tanításuk eljus­ son a szélesebb nyilvánossághoz, és hogy a jo g a lk o ­ tásra is hatni tudjanak, célszerűnek látták nemzetközi tudományos társaság megalakítását.30 b) A II. világháborút követően a börtönügy terüle­ tén ma már a tudománnyal egyenértékű hatást g y a ­ korolnak a különböző - elsődlegesen emberi jo gi in­ díttatású - nemzetközi egyezm ények, illetve az ezek végrehajtásának ellenőrzésére hivatott szervezetek döntései, illetve ajánlásai.31 Nem szabad azonban el­ feledkezni arról, hogy e nemzetközi szerződések és ajánlások ihletöi, „koncepcionális” m egfogalm azói

rendre a tudomány képviselői, azok, akik ott ülnek a különféle előkészítő m egbeszéléseken, konferenciá­ kon. M ár megváltozott a szereposztás; a 19. század­ ban a tudomány „üzenetei” a jogpolitika különféle csatornáin keresztüljutottak el a politika alakítóihoz, manapság a nemzetközi szervezetek technokratái lépnek fel megrendelőként, s a tudomány az, am ely különböző szakmai háttéranyagok elkészítésével „bedolgozik” . A döntés mindig a politika síkján és az „apparátusban” történik, s nem feltétlenül csak szakmai szempontok alapján. A globális ügyekhez, amelyeket „unifikációnak” , „harm onizációnak” , „in ­ tegrációnak” neveznek, nemzetközi konszenzus, a Részes Állam ok jó váh agyása kell. Jószerivel nincs ez másként a nemzeti keretek kö­ zött sem, a szakma jele s és felkért képviselői a kodifikációt előkészítő segédcsapat tagjai lehetnek. Talán ennek így kellett történnie: ha a tudomány hatni akar - változásokat előidézni - , akkor el kell viselnie „deszakralizálását” . E g y funkcionálisan és hatékonyan működő világban leginkább csak „alkalm azott” tu­ dományokra van szükség.32 c) Fel kell tenni a kérdést: m ilyen büntetési filozó­ fia - kevésbé fennkölten: büntetöpolitikai m eggyő­ ződés - vezérelte az elmúlt évtizedek szakembereit (tudósait), akik az európai börtönügy alakulására ha­ tással lehettek? A dokumentumok szövege - m élyebb elem zés nélkül - sem hagy kétséget a felöl, hogy a prevenció - nyilvánvalóan: a speciális prevenció - gondolatkörében fogant. Több szempontból sincs miért csodálkozni ezen. A háború utáni politikai kon­ szolidáció, majd a gazdasági fellendülés összekap­ csolódott a tudományos élet felvirágzásával. M ind­ azok a tudományok, am elyek hozzájárultak az em­ beri viselkedés, a társadalmi folyam atok jobb m egér­ téséhez, adalékul szolgáltak a bűnnel és büntetéssel foglalkozó szakembereknek is. Ú gy tűnt - Európa nyugati felén - hogy az „ 17 9 1 -es álom ” m egvalósí­ tásához minden együttáll: m egvannak a tudományos eszközök ahhoz, hogy „leássanak egyenesen a rossz forrásáig” , és rendelkeznek azokkal a javító techni­ kákkal, am elyek a bűnös képzetére hatnak, am ellyel majd „újram inősítik az egyéneket, mint jo g i alanyo­ kat.” 33 N evezték ezeket a krim inálpolitikai irányza­ tokat „treatment” -nek, rehabilitációs ideológiának, skandináv modellnek. A teoretikus elképzelések sze­ rint felszám olták (volna) a klasszikus büntetőjogot, a büntetést, a börtönt is. Mindazonáltal m indegyikük a fogvatartásra alapozott, m égpedig határozatlan tar­ tamban, pontosan addig, am íg azt a kezelő-reszocializációs programok sikere indokolja. Eddig színtiszta tettes-büntetőjog. Immáron harmadszor lendült táma­ dásba. S nem is rossz eséllyel. A jóléti állam gazdasá­ gi előterében egyes államokban kísérletek történtek az elmélet m egvalósítására.34 M ás, szükségképpen más volt a helyzet a nemzet­ közi szervezetek szintjén, hiszen ezek alapvetően az emberi jo go k védelm e érdekében jöttek létre, ami el­ képzelhetetlen jogállam , jogbiztonság, törvényesség

és a klasszikus büntetőjogi elvek: a nullum crimen, a nulla poena stb. nélkül. Éppen ebben az időszak­ ban szerveződött meg egy „m egszelídített pozitíviz­ must” hirdető ún. új társadalom védelm i irányzat.35 Program ja a társadalomvédelem és az emberi jogo k értékeinek szoros kapcsolatára épült, visszahozta az erkölcsi értékeket, felelősségi kérdéseket a bün­ tetőpolitikába, s szankciórendszerében nem kívánt kizárólag (társadalom védelm i) intézkedésekre tá­ maszkodni, meg akarta őrizni a hagyom ányos bün­ tetéseket. A z ’ 50-es évek vége óta a M. Ancel által vezetett irányzat játszott döntő szerepet a különféle nemzetközi fórum okon.36 d) A z emberi jogo k egyébként is a börtönügy szá­ mára úgy hatottak, mint valami varázsszó. Hiszen büntetöpolitikailag semleges nézőpontot jelentett. A börtönt, annak természetét és működését nem azon az alapon elemezte, hogy az adott történelmi pillanat­ ban m elyik irányban leng ki a büntetőpolitikai inga: a prevenciósítettes) vagy a megtorló(tettes) büntetőjogi koncepció felé. Ú gy is fogalmazhatnék, hogy sokféle, és sokszor nemcsak a másikat tagadva, hanem egy­ másba fonódva gom olygó büntetéstani koncepciók - egyébként kellemes szellemi bódulatot okozó - vilá­ gához képest hűvös üdítőként hat az emberi jo gi kon­ cepció. Roppant egyszerű logika vezérli: az általánosan (nemzetközi szerződésben és/vagy az alkotmányban) elismert emberi jogok katalógusát és követelményét rávetíti a szabadságvesztés-büntetés szabályaira, külö­ nösképpen annak végrehajtási gyakorlatára, s kijelöli a „börtön” tartalmát, lényegét. Másként fogalm azva: az emberi jogi követelményekből összeálló „teória” meghatározza a börtön legújabb kori fogalmát. Tehát az emberi jogok olyan érdemi igényeket támasztanak a börtönökkel kapcsolatban, amelyek nem pusztán az állam és polgára - sajátos büntetés-végrehajtási-közjogi viszonyait rendezi, hanem egyben önálló büntetés­ tani tartalmat is hordoz. A jogelvonás határvonalának meghúzása valójában a büntetés „m alum ” tartalmát határozza meg. Á másik csoport, a szabadságelvonás által nem érinthető alapjogok pedig - egyrészről tila­ lomként (negatív módon) - az élet, testi épség, egész­ ség, emberi méltóság, jogképesség stb. sérthetetlensé­ gét írják elő, vagyis az állam büntető beavatkozásának szabnak korlátot, másrészt (pozitív előírásként) azt a - majdnem - „érinthetetlen” kulturális, művelődési, önképzési kört rajzolják körül, amely - ha igénybe veszi - segítheti az elítéltet a reintegrációs folyamat­ ban. A harmadik körbe azok az alkotmányos (emberi) jogok soroltatnak, amelyek a börtön belső rendje és biztonsága - néha csak a helyi tradíció - miatt korlá­ tozottan érvényesülhetnek. Rendszerint idetartozik a munkához való jo g , illetve a munkaviszonyra épülő egyéb jogosítványok, a cselekvőképesség, és a - leg­ szélesebb értelemben vett - családi és társadalmi kap­ csolatok: látogatás, levelezés, közérdekű adatok meg­ ismerése, sajtóval való kapcsolat stb. A z emberi jo g i „elm élet” a börtönügyi szak- és tu­ dós emberek számára végső soron elfogadható, nem

Jog túl elegáns, inkább olyan praktikus megoldásként, amely azért hagy szabad teret a spirituális pönológiai gondolatok szárnyalásának. Amennyiben szorosan a dokumentumok szövegét követi - egy másik megkö­ zelítésben saját tudományos tételeinek megerősíté­ sét is kikövetkeztetheti, illetve visszatükrözni láthatja. A (neo)klasszikus büntetéstan hívei az általuk hirdetett tettarányos és igazságosan megtorló büntetési rendszer hitelesítőjeként ismerik fel a jogállam i keretek között, tisztességes eljárásban megállapított bűnösséget kö­ vető, az emberi jogokat tiszteletben tartó büntetés­ végrehajtást. A többség pedig, a preventív büntetéstan követői, a korábban a treatment-re (kezelésre), majd a reintegrációra törekvő börtönrendszert fenntartás nél­ kül sajtjuknak érezhették.37 S van m ég egy előnye az emberi jo g i verdiktnek: a strasbourgi bíróság ítélete kötelező és m egfellebbez­ hetetlen, tehát nem az igencsak nehézkes és kétes ki­ menetelű teoretikus úton kell m eggyőzni az államot, a kormányt egy börtönügyi elméleti tétel helyessé­ géről. A z államok keze sincs gúzsba kötve: a börtön belső világának alakításában, a házi- és a napirend kialakításában, az elítéltek foglalkoztatásának (neve­ lésének) m egszervezésében, a szabadidőprogram ok, a külvilággal való kapcsolattartás módjai m eghatáro­ zásában és még sok, a mindennapokat befolyásoló te­ vékenység irányításában - m ivel ezek mind a bünte­ tés-végrehajtás során korlátozható alapjogok körébe tartoznak - viszonylagos önállóság illeti meg. N y il­ vánvaló: az általa választott m egoldás v ag y módszer nem ütközhet az emberi jo g i tilalmi listába.38 Nem kerülhető m eg a kérdés: a börtön számára milyen körvonalakat rajzol a „strasbourgi üzenet” , am elyeket - bárm ily’ meghökkentő - legkevésbé az Európai Emberi Jo gi Bíróság gyakorlatából lehet kihüvelyezni, mert a bíróságnak nem az a feladata, hogy állást foglaljon pönológiai, illetve börtönügyi kérdésekben, sem az, hogy valam elyik börtönrend­ szerre kimondja, hogy „eurokonform ” , a másik meg nem az. [A Bíróság az Európai Emberi Jo gi K onven­ cióban foglalt jo go k betartása felett őrködik, s azt vizsgálja, hogy a bepanaszolt Részes Á llam betartot­ ta-e a K onvenció aláírásával vállalt kötelezettségét. A per tárgyát börtönbeli élethelyzet is képezheti, de a Bíróság ekkor sem az érintett börtönrendszer büntetéstani értékelésével foglalkozik, hanem azzal, hogy a konkrét esetben a panasz tárgyává tett jogszabályok és/vagy gyakorlat nem sértette-e m eg a K onvencióba foglalt emberi jogot. Jogsértés m egállapítása esetén annak elsődlegesen - vagy csak kizárólagosan - em­ beri jo g i relevanciája van, a Bíróság nem ad közvet­ len börtönügyi utasítást, a szakmai következtetéseket és a szükséges változtatásokat az érintett államnak kell megtenni. E z utóbbi jogszabályi és/vagy g y a ­ korlati módosítások már értelemszerűen börtönügyi jellegűek.] Amennyiben az európai börtöntrendek felől tá­ jékozódni kívánunk, akkor - a szakmában csak ún.

150

puha normáknak tartott - az Európa Tanács M inisz­ teri Bizottsága által kibocsátott börtönügyi és egyéb büntetőjogi ajánlásokat kell áttekintetni.39 Jo gi erejük „puhasága” ellenére ezek azok a nemzetközi doku­ mentumok, am elyeket egybe- és összeolvasva való­ ban kirajzolódnak az O lvasó előtt az európai börtönrendszer elvi körvonalai. E szem szögből nézve ezek az ajánlások sokkal inkább börtönügyi (büntetéstani) jellegűek, mint emberi jo gia k . Hivatalos hierarchia nincs a különböző ajánlások között, legfeljebb abból a szempontból értékelhető jelentősnek az egyik vagy kevésbé jelentősnek a m ásik, hogy m ennyire fogja át a börtönügy egészét, vag y csak egyes részproblé­ m ákkal foglalkozik. M ég három m egjegyzést ajánla­ tos tenni: I. vannak ajánlások, am elyek váltják egym ást, vag yis az új hatályon kívül helyezi a régit; ilyenek az általános érvényű Börtönügyi Szabályzatok ( 19 7 3 — 19 8 7 -20 0 6 ); II. a többség azonban olyan ajánlás, am elynél a ké­ sőbbi inkább csak kiegészíti, korszerűsíti a korábbi tartalmát;4“ III. nem lényegtelen megnézni a kibocsátás évét, ugyanis - mint fentebb láttuk - a Miniszteri Bizott­ ság döntéseit előkészítő szakm ai-tudományos kör büntetőpolitikai álláspontja, az egyes irányzatok kö­ zötti erőviszonyok m egváltoztak, am elyek általában tükröződnek az ajánlások tartalmában, szövegezésé­ ben. Két eszmei választóvonal érzékelhető: egyrészt valahol a múlt század ’ 70-es éveinek közepén, ami egybeesett a treatment válságával, ezt követően a direkt átnevelési, szem élyiség-átform álásra ösztönző ajánlásokra - bár m áig nem vonták vissza őket - a feledés hom álya borult.41 A másik irányváltás pedig a ’ 90-es évek vége felé tűnt fel; először csak a börtö­ nök túlzsúfoltságának megszüntetése érdekében szü­ letett egy ajánlás, majd később m egjelentek a rövid tartamú szabadságvesztés kiváltására alkalm as, majd általában a szabadságelvonással szemben, a közös­ ségben végrehajtható szankciók gyakoribb használa­ tát sürgető ajánlások. Ez utóbbi az ún. restoratív igaz­ ságszolgáltatási koncepció térnyerését je lz i.42 A legújabb Európai Börtönszabályzat és még né­ hány más jelentős ajánlás43 alapján a 2 1 . századi európai börtön az alábbi jellem zők (vagy talán: igé­ nyek) szerint rajzolható fel:44 a) a szabadságuktól megfosztott szem élyeket em ­ beri jo gaik tiszteletben tartásával kell kezelni, és az anyagi források hiánya nem szolgálhat indokul az emberi jogokat sértő fogvatartási körülményekre; b) a szabadságuktól megfosztott szem élyek mind­ azon jogaikat megtartják, am elyeket a szabadság­ vesztés-büntetésüket kimondó határozattal jogszerű ­ en nem vontak m eg; c) a szabadságvesztés végrehajtása során az elítél­ tet érő korlátozások csak törvényes célból és a leg­ szükségesebb mértékig alkalm azhatók; d) a börtön benti életét a lehetőségek szerint köze­ líteni kell a kinti közösségi élet körülményeihez;

e) a fogvatartás során olyan bánásmódot kell alkal­ mazni, am ely elősegíti a szabad társadalomba való visszatérést, vagyis a fogvatartott rezsimjét úgy kell kialakítani, hogy az felkészítse öt a felelősségteljes és bűnözés nélküli életvitelre; f) együtt kell működni - a lehetőségek szerint - a külső civil társadalmi szolgálatokkal; g) valamennyi büntetés-végrehajtási intézetben rendszeres kormányzati és külső, független szerveze­ tek általi ellenőrzést kell biztosítani; h) a fogvatartottak elhelyezésével kapcsolatosan: - lehetőség szerint az otthonuk közvetlen közelé­ ben lévő intézetben kell elhelyezni, - az elszállásolásnál tiszteletben kell tartani a ma­ gánszférát, a helyiségnek meg kell felelnie az egész­ ségügyi és higiéniai követelm ényeknek, kellő figyel­ met kell fordítani a helyiség nagyságára, a világítás­ ra, a fűtésre és a szellőzésre, - a fogvatartottat éjszaka általában külön cellában kell elhelyezni, kivéve, am ikor vélelm ezhető, hogy a közös elszállásolásból a fogvatartottak számára elő­ nyök származnak; i) a fogvatartott részére tápláló élelmezést kell biz­ tosítani, és eközben figyelem be kell venni az életko­ rát, egészségi állapotát, vallását, kultúráját és mun­ kája jellegét; j) a fogvatartott számára engedélyezni kell, hogy a lehető legnagyobb gyakorisággal kapcsolatot tarthas­ son - levélben, telefonon, látogatás révén - család­ já v a l és - a biztonsági követelm ények betartásával más szem élyekkel, külső szervezetek képviselőivel, a törvényben meg kell határozni azokat a nemzeti és nemzetközi szervezeteket, am elyekkel a fogvatartott ellenőrzés nélkül érintkezhet; k) a börtönnek törekedni kell arra, hogy elegen­ dő és hasznos munkát biztosítson, s lehetőleg olyan jellegűt, am ely megtartja, vagy jav ítja a fogvatartott képességeit; a m unkával kapcsolatban igazságos bé­ rezési rendszert kell kialakítani; 1) gondoskodni kell, hogy a fogvatartott fenn tudja tartani fizikai kondícióját, biztosítani kell az elegen­ dő testmozgást és pihenést egyaránt; m) biztosítani kell a m egfelelő oktatási, képzési és továbbképzési tevékenységet, valam int a szabadidő hasznos eltöltését; n) a börtönöknek m eg kell őrizni a gondozásuk alatt álló fogvatartottak egészségét, am elyet saját vagy szerződéses orvosi szolgálat működtetésével is elő kell segíteniük; o) az egyes fogvatartottak esetében alkalmazott biztonsági intézkedéseket a biztonságos fogvatartáshoz szükséges m inim ális szinten kell tartani, a biz­ tonsági kényszerintézkedés során tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot; tilos a bilincs és béklyó használata; a kényszerítő eszközök csak a feltétlenül szükséges ideig alkalmazhatók. A nemzeti jo g hatá­ rozza m eg a fegyelm i vétségek nemeit, a fegyelm i eljárást és kiszabható büntetések fajtáit, valam int a jogorvoslat lehetőségét;

p) külön szabályozást igényelnek a női - különös figyelem m el arra, ha az anya gyerm ekével együtt kerül elhelyezésre továbbá a fiatalkorú és külföl­ di fogvatartottak, s gondoskodni kell arról, hogy az etnikai vag y nyelvi kisebbségségek ne szenvedjenek hátrányt. 8. A fenti, az európai ajánlásokból körvonalazott börtönkép - engedtessék meg nekem e képzavar - az „igényszínü ceruzával” van megrajzolva. A z ajánlás szövegezői többször hangsúlyozták, hogy nem egy mintaszabályzatot akartak készíteni, de oktalanság len­ ne azt hinni, hogy nem a legtökéletesebb börtönügyi megoldásokat válogatták össze, és nem egy szakma­ ilag ideális börtönrendszer „lebegett” a szemük előtt. A valóság más. A börtönnek mindig és mindenütt van sötétebb, a szabályzatok árnyékában maradó része. A ki erről hallgat, nem akarja a megismerni valóságot. A z empirikus kutatások iránt mindig fogékony amerikai szociológusok, pszichológusok - Európá­ ból nézve: krim inológusok45 - érdeme az, hogy a börtönök belső, ún. inform ális struktúráját, az emberi kapcsolatok hálózatát, a szervezet működésének tör­ vényszerűségeit, s mindezeknek a fogvatartott sze­ m élyiségére gyakorolt hatását feltárták. A z 1950-es évektől kezdve a tengerentúlról új fo­ galm ak érkeztek a „vén ” kontinensre, mint a prizonizáció, a totális intézmény, hospitalizáció, depriváció. S persze gyorsan kiderült, hogy ezek nem kizárólag az újvilági börtönök sajátosságai, mindenütt jelen vannak, különösen a hosszabb időre elítélteknél. Ezek olyan börtön-mellékhatások, am elyek kedve­ zőtlen irányba változtatják meg a fogvatartottak ma­ gatartását, sokszor a szem élyiségét. A jelenségek felés m egism erése segítheti semlegesítésüket. M a már börtönügyi közhely a prizonizáció,46 az a folyam at, am elynek során az elítélt fokozatosan át­ veszi és m agáévá teszi a börtön form ális, de főképp inform ális törvényeit, szokásait, kultúráját: szabad emberből valódi rabbá válik. A z első vizsgálatok azt mutatták, hogy a prizonizáció okozta szem élyiségbe­ li változások egyenes arányban erősödnek a börtön­ ben töltött idővel.47 M ások elvetették a lineáris összefüggést, mert azt figyelték meg, hogy a fogvatartottakban lezaj­ ló változások inkább egy fordított U alakú görbére em lékeztető görbével jellem ezhetők. A lényeg per­ sze nem a „betűn” van, hanem a folyam at ívén. A börtönbe kerülés kezdeti időszakában az elítéltek - főként az elsőbüntettesek - általában elutasítják a börtön egészét, az általa közvetített, különösen an­ tiszociális értékeket, később, az ítéleti idő közepe táján „prizonizálódnak” , teljesen átveszik a rabtár­ sadalom kultúráját, majd a szabaduláshoz közeledve egyre inkább távolodni kezdenek a börtön világától, és ezzel párhuzamosan „előhívják m agukból” azokat az értékeket, viselkedésm intákat, am elyek a szabad életbe való visszailleszkedéséhez elengedhetetlenül szükségesek.48 151

történőiszemle

Talán a leghíresebb elmélet E. G offm an nevéhez d) az autonómiától, a m agánszférától; kapcsolódik.4*' Kiinduló fogalm a a totális intézmény, e) a szem élyi biztonságtól. az, ahol a mindennapi tevékenység egy központi hata­ Jelen esetben nem tekintem feladatomnak, hogy lom irányítása alatt, központi terv szerint folyik, és ez gyorsan és látványosan egy sor börtönügyi technikát a terv a bentlakók életének teljes egészét kisajátítja. sorakoztassak fel annak bizonyítására, hogy a mai [Ilyen intézménynek szokás tekinteni a kaszárnyákat, modem börtönrendszerek - a különböző nemzetközi intemátusokat, bizonyos börtönügyi ajánlásokhoz kórházakat és legfőképpen híven - milyen módon a börtönöket.] M ár a bör­ igyekeznek hatástalaní­ tönbe történő befogadás­ tani ezeket a deprivációs kor megindul a „mortifikáhatásokat. U gyanis a cé­ ciós ” eljárás, a civil ruha, a lom az, hogy megmutas­ szem élyes tárgyak elvétele, sam a börtönt úgy, ahogy a formaruhába átöltözés, a létezik. A börtön részben zárkában való elhelyezés­ virtuális valóság, am ely sel párhuzamosan az intim tudományos teóriákban és tértől való m egfosztás kö­ elvekben, nemzetközi és vetkeztében elveszti addigi honi jo g i szabályokban, szem élyiségét. Ezután már szabályzatokban jelenik képtelen magára úgy tekin­ meg. M ásrészt a börtön teni, mint korábban, s fel­ „e g y ” épület, továbbá sze­ veszi - akár „önvédelem ­ m élyegyüttes: fogvatartók ből” is - a bentlakó identi­ és fogvatartottak kis tár­ Lipótvár, a vár alaprajza tását. Pár hónap vag y év, és sadalma. A börtön jelkép: szem élyisége szétzilálódik, lepusztul: mortifikálódik a büntetés szinonim ája. És engem ez a jelen ség ér­ (m egsem m isül).50 dekel, am elyet hiába, hogy az ember alkotott és vál­ A hospitalizáció lényegében ugyanezt a folyamatot toztat folyton-folyvást, önálló lényege van. M ár sok írja le, csak m ásfelől közelítve. A börtön pontos házimindenre használták, ideje lenne megtalálni a helyét. és feszes napi rend alapján működik, egy nagyobb H agyom ányosan a Btk. felől, a szankciórendszer hi­ közösség életét e nélkül valóban nem lehet m egszer­ erarchiája irányából indult ki mindig a gondolkodás, vezni. A fogvatartott viszont egy idő után, tekintettel és a kodifikáció során így osztották rá az aktuális sze­ arra, hogy nem önm aga irányítja tevékenységét, min­ repet, és kapott különféle feladatot a börtön. dig mások döntenek helyette, s csak akkor nincsenek E fejezetben talán furcsa dolgot tettem: m egpró­ konfliktusai, ha teljesíti az utasításokat, betartja a bálkoztam egy gondolatkísérlettel, pontosabban: szabályokat, jószerivel szép lassan leszokik az önál­ megfordítottam a gondolkodás irányát, mert a kiin­ ló döntés képességéről. Tényleg olyanná válik, mint dulópontom - az „eredeti” börtön - a modem börtön egy „magatehetetlen” kórházi beteg. eredete volt. Igyekeztem meg- és bemutatni azokat A börtön m egfoszt a az alaptulajdonságait, szabadságtól - ez a fő am elyek a „születése óta” funkciója. A kortárs bör­ sajátjai, mintegy természe­ tönügyi szakm a és a kap­ teként fogantak, azokat, csolódó nemzetközi aján­ am elyek létezését mind­ lások egyaránt alapköve­ végig jellem zik. É p p ’ ezek telményként fogalm azzák azok az „atavisztikus” is­ meg, hogy ezen túl további m érvei, am elyek m ég a „többlethátránnyal” nem harmadik évezredben is súlyosbítható. Közel ötven „megkerülhetetlenek” . Mi éve Am erikában írta le G. több, a bárm ilyen céllal Syk es51 azokat a deprivá­ újjárendezendö szankcióciókat (m egvonási hatáso­ rendszerben is mint valódi kat), am elyek a börtön eredendő Léva, M. kir. Állami Fegyintézet jo g ilag nem előírt - kínjait ként veendők figyelem be: jelentették, m égis azt hiszem, hogy csupán egy távoli ti. erre, s nem másra kép es... ország közlemúltjáról szólnak e sorok. K övessük a szerző felsorolását: a börtön m egfoszt 9. Külön kell foglalkoznom a magyar börtöna) a szabadságtól; rendszer „családfájával’’, s messze nem az öncélú b) különféle - a szabad életben elérhető - javaktól megbotránkoztatás miatt választottam ezt az alcí­ és különféle szolgálatásásoktól; met, hanem ezért, mert a m agyar börtönügy többször c) a heteroszexuális kapcsolattól; is olyan sajátos - a nyugat-európaitól eltérő - útra

Jog tortéartszendeX_ ✓

kényszerült, am ely fejlődését jelentősen befolyásol­ alkalm asnak ítélt építm ények börtöncélú felhaszná­ ta, néha: torzította. lásáról. E telepítés okozta másik tehertétel pedig ab­ a) A z első megállapításom : a modernkori ma­ ban mutatkozott meg, hogy a kiszem elt építm ények gyar börtönrendszer intézményrendszere eredetét többsége alkalm atlan volt büntetés végrehajtására, tekintve külső kényszerből jött létre.52 A zaz: a ma­ és csupán örökös ráfordításokkal lehetett biztosítani, gyar börtönrendszer, a m aga fizikai valóságában és hogy legalább m inim ális mértékben m egfeleljenek az 1 8 4 8 - 1 849-es szabad­ az elvárásoknak. A z oszt­ ságharc leverése nyomán, rák kormányzat e periódu­ az osztrák birodalmi tör­ sában börtönügyünk két­ vénykönyv bevezetésével ségtelen előrelépése abban párhuzamosan, a központi volt, hogy a kazamatákból, büntetési nemmé tett sza­ tömlöcökböl kihozott ra­ ¿ m badságvesztést gyakran bok számára rendszeres alkalm azó bírói gyakorlat M élelmezést, a munkakény­ miatt megnövekedett szá­ szer, a rend, a fegyelem és mú elítélt elhelyezése miatt a tisztaság szigorú betartá­ » i i vált szükségessé. A m agyar sát vezették be. börtön (alapintézm ényb) hálózatának létrejöttét te­ ritkán, csak kivételes tör­ hát nem tudományos m eg­ ténelmi „kegyelm i pilla­ fontolás vagy igény szülte, natban” találkoztak a m eg­ Munkács vára hanem az idegen megtorlás fogalmazott börtönügyi kényszere. tudományos-szakmai igények és a m egvalósításukra A Habsburg-kormányzatnak most kellett pótolnia elszánt - legtöbbször persze a gazdasági lehetetlen­ azt, amit évszázada elmulasztott: a m agyar fegyin ­ ség érve m ögé búvó - politikai akarat. tézetek hálózatát létrehozni. A legfontosabb cél az A 18. század végén megértek a társadalmi feltéte­ olcsóság és a gyorsaság volt. Ennélfogva a kormány lek a m agyar feudális büntetőjog és igazságszolgál­ 18 5 4 - 18 5 8 között fegyintézetté alakíttatott át régi tatás gyökeres átalakítására. E z a folyam at azonban várakat és más középületeket. így vált fegyintézetté a történeti és társadalmi okok következtében jelentősen korábban katonai erődítményként funkcionáló N yitelhúzódott. A z 17 9 0 -9 1. évi országgyűlés eltörölte a ra várm egyei Lipótvár, a Trencsén várm egyei Illává kínvallatást, s bizottságot hozott létre az igazságszol­ (Léva), illetve a beregi M unkács vára. A Pest-Pilisgáltatás és a büntetőjog m egreform álására. A bizott­ Solt várm egyei fegyintézetet V ácra, az egykor M á­ ság munkája eredményeként született m eg a büntető ria Terézia által nemes ifjak kollégium ának építtetett törvénykönyv-tervezet 1795-ben. intézet falai közé telepítették. 1858-ban adták át nők A z í 795. évi kodifikációs kísérlet volt az első lépés befogadására szolgáló fegyintézetként Márianosztrán M agyarországon egy korszerű büntető törvénykönyv az egykor pálosrendi kolostornak épült, kétemeletes­ és büntetési rendszer m egalkotására. A tervezet alap­ re bővített épületet. A fegyintézeti hálózatot az erdé­ elveiben már felismerhetők a felvilágosodás eszméi. lyi területeken 1 860-ban az A Beccaria által klasszikus egyetlen, eleve fegyintézeti módon összefoglalt polgári célokra épített nagyenyedi büntetőjogi nézetek olasz és a már 1786-ban „pro­ (Filangieri) és osztrák köz­ vinciális” börtönné n yilvá­ vetítéssel (Sonnenfels) ju ­ nított szam osújvári intézet tottak el hazánkban.53 A z egészítette ki. elmaradott m agyar társa­ Ezekben a régi várak­ dalmi viszonyok között a ban vagy eredetileg más felvilágosodott természetcélra készült épületekben jo g polgári elvei sajátosan modem börtönrendszerről, keveredtek a kor feudális pl. a magánrendszer követ­ nézeteivel. Büntetési rend­ kezetes végigviteléröl szó szere közelített a polgári Szamosújvár, a börtön épülete (1859) sem lehetett. A m agyar bör­ elképzelésekhez: a haláltönügy a rossz telepítések miatt olyan m ellékvágány­ büntetést szűk körben, mindössze 6 esetre tartotta ra került, am elynek következm ényei m áig hatnak. fenn, és a szankciórendszer középpontjába a szabad­ M íg ugyanis a nyugat-európai régiók - tartományok, ságvesztés-büntetést állította. kantonok, városok stb. - korai önállósodása elősegí­ Jóllehet az 1 8 2 0 - 18 30 -as években a szabadság­ tette a regionális börtönhálózat telepítését (több, ki­ vesztés-büntetés egyre inkább terjedt, a börtönök sebb, földrajzilag arányosan elhelyezkedő intézettel), helyzete a legsiralm asabb képet mutatta. A z 18 30 — addig hazánkban központi szándék döntött az éppen 18 40-es évek korántsem pontos statisztikája szerint

Á

fcrSTCC

• . |*.

P

153

Má

Jog tamú. Határozott tartamú büntetés esetén a leghoszaz országban - Erdély kivételével - évente legalább szabb időtartam 24 év. A szabadságvesztés enyhébb 15 - 2 0 000 emberen hajtottak végre szabadságvesz­ form ája a fogság, ennek leghosszabb időtartama egy tést olyan körülmények között, am ikor börtönök nem év.54 léteztek, s a büntetés-végrehajtás jogi- szabályozása A méltán európai szintű jogalkotásnak tekinthető ismeretlen volt. Börtönökként változatlanul a várm e­ 18 4 3. évi törvényjavaslatok a konzervatív erők el­ gyei, városi és uradalmi töm löcök szolgáltak, ame­ lenállása következtében lyek viszonyai sem m ivel m egbuktak.55 A börtönügyi sem voltak jobbak, mint javaslatot az országgyűlés egy évszázaddal korábban. mindkét háza elfogadta, c) A reform kor fellángo­ és felterjesztették királyi ló politikai küzdelmeiben szentesítésre. A királyi hirtelen éles m egvilágításra szentesítés azonban - fel­ kerültek a m agyar feudális tehetőleg amiatt, hogy a börtönállapotok, am elyek központi kormányszer­ - mint az abszolút hatalom vek a nagy anyagi erőket országlásának végtermékei igénylő beruházások miatt - jo g o s felháborodásra és húzódoztak a végrehajtás­ gyors fellépésre serken­ tól elmaradt. A kancellá­ tették a liberális erőket. A ria a börtönügy rendezését földalatti bűzös verm ek, a a Helytartótanács hatáskö­ Vác, Fegyház és Börtön csontvázzá aszott, já rv á ­ rébe utalta. V égül is a j a ­ nyoktól legyengített rabok vaslat papíron maradt, s eltűnt a bürokrácia süllyesz­ látványa, a börtönv iszonyokban megnyomorodott tőjében. emberi roncsok súlyos érvekké váltak a liberális po­ A z 18 4 3. évi büntetőjogi és börtönügyi törvénylitikusok érvelésében. Politikai követelés rangjára javaslatoknak még így is rendkívül jelentős hatásuk emelkedett a börtönmodemizáció, s a szabadságot volt a m agyar büntetőjogi és börtönügyi gondolko­ és az emberi méltóságot hazánkban csakúgy, mint dás fejlődésére; progresszív elveiket - elsősorban Nyugat-Európában - zászlajukra tűző szabadelvűek a testi büntetések megszüntetését, a halálbüntetés egyik célpontja így a feudális tömlöc lett. A börtön­ korlátozását, a szabadságvesztés-büntetés szélesebb ügyi tudományosságot, a fogházjavítás első hazai ki­ körű és céltudatos alkalm azását - a bírói gyakorlat bontakozását, az 1 830-as években fiatal politikusok, többé-kevésbé m egvalósította. Több várm egyében mint pl. Eötvös Jó zsef, Szem ere Bertalan, Kossuth pedig helyi statútumokkal törölték el a botbüntetés Lajos és liberális gondolkodók, mint Balla Károly, alkalmazását. Bölöni Farkas Sándor, Lukács M óricz karolták fel tád) A fogházjavítás ügye országos szinten elbukott, mogatóan. E külföldet is megjárt reform erek jórészt de a reformkori várm egyei ellenállás sajátos, szép az észak-am erikai és az angol „penitenciáríus ma­ példájaként foghatók fel azok várm egyei kezdem é­ gánrendszer", továbbá a „hallgatási rendszer" manyezések, am elyek révén például - Szem ere Berta­ gasztalásával tértek haza. A rabok számára biztosított lan nyugatról hozott tervei külön zárka és az a vonzó alapján - 1840-ben m eg­ alapgondolat, am ely sze­ épült a modem Komárom rint a magány és a hallga­ várm egyei fogház. A kor tás bűntudatra és erkölcsi legsikerültebb börtönépü­ m egtisztulásra indítja az el­ lete a Bentham -féle paítélteket, m ély benyomást noptikus építési koncepció gyakorolt a tanulmányo­ jegyében készült balassa­ zókra. E hatás érzékelhető gyarmati m egyei fogház börtöntörténeti irodalmunk volt. Bár megint a várm e­ egyik kiem elkedő szellem i gyék tiltakoztak a börtön­ alkotásán, az 1841-1843 ügy sajátkassszás m egol­ között elkészült börtönügyi dása ellen a központi kor­ törvényjavaslaton. mányzattól várva a pénzt A tervezet, a korabeli és az országos intézetek nyugat-európai törvényfelállítását az első igazán modern büntetés-végre­ hozás és tudomány állását is fegyelem be véve, korát hatási intézetek m égis várm egyei kezdeményezésre, m egelőző lépéseket tett a büntetési rendszer területén. helyi finanszírozásból épültek fel a reformkorban.56 A halálbüntetést valam ennyi bűncselekm ényre nézve A börtönügyi tudom ányosság és a politikai akarat kiiktatta; szankciórendszerében a szabadságvesztés­ első szerencsés találkozása a kiegyezés korára esett. büntetés került a központi helyre. A tervezet szerint A z 18 67. évi kiegyezést követően a modem polgári a rabság v ag y életfogytig tart, vag y határozott tar­ 154

büntetés: az idő tagolásával osztható, formájában igazságszolgáltatás kialakításának igényével fellépő egyéniesíthető, közvetlen, szem élyes jellegű . A z el­ igazságügyi kormányzat európai léptékű törekvéseit ítélt testét veszi ugyan „zálogba” , de soha nem vég­ jelzi, hogy a korabeli börtönállapotainkat szégyelllegesen és megmásíthatatlanul, a szabadságvesztés nivalónak tartván, rendkívüli erőfeszítéseket tettek büntetéstani logikáját illetően mindig átmeneti jo g ­ a modem börtönrendszer kiépítésére. A S zem erefosztás, mindig „időleges” szankció. H ajlékonysága D eák-Eötvös által képviselt, európai szellem iségű megmutatkozik abban is, börtönügyi gondolkodás ahogy végrehajtási m ódjá­ méltó folytatója volt Horval követni képes az adott vát Boldizsár, a kiegyezés társadalom kulturális, er­ korának igazságügy-m i­ kölcsi és vallási szintjét, a nisztere.57 A kiegyezést jogpolitika elvárásait és a követően gyors ütemben gazdaság lehetőségeit. ment végbe a polgári je l­ Kezdetben, a 19. század legű államapparátus és első évtizedeiben csak úgy jogrend kiépítése. A z igaz­ sorjáztak Eszak-Am erikáságszolgáltatás reformja ból az elítélt megbünhődéismét napirendre tűzte a sét-m egjavulását valam ely büntetőjog kodifikációját, vezéreszm ényre alapozott, am ely végül is hosszas elő­ Balassagyarmat, M. kir. Törvényszék elvi tisztaságra törekvő készítés után, az 18 7 8 :5. börtönrendszerek. Aztán Európában „hozzákeverödtörvénnyel elfogadott büntető törvénykönyvet ered­ tek” különféle elegyítő-vegyes teóriák, sokhelyütt ményezte. e) A z első m agyar büntető törvénykönyv - am e­ egyenest egyes börtönigazgatók egyéni „receptjeik” alapján kevertek ki mind újabb és újabb szisztém á­ lyet kodifikátora után a szakirodalom Csem egi-kókat.58 Ekként aligha volt sok túlzás az egykori am eri­ dexként tart számon - a szabadelvű polgári jogállam i kai szakíró panaszában: „ A mai börtönigazgató olyan felfogásának m egfelelően a klasszikus büntetőjogi pönológiai rongyszöttes boldogtalan örököse, am ely­ iskola tanait juttatta érvényre. Kortárs kritikusai sze­ nek egyes darabjai vallási hiedelmek, népi dogmák, rint nem volt lángész, de talán kora sem kedvezett a humanitárius érzelm ek, katonai hagyom ányos, tudo­ zsenik m egjelenésének. A géniuszok jószerivel gy ö ­ m ányos elméletek és adminisztratív célszerűségek keres átalakulások, rendszerint szakmai forradalmak m aradványai...” előkészítői, mint például - elnevezése ellenére - a Csem egi K ároly ellenben még az elvi tisztaságra reformkor nagy nemzedéke. A z 18 4 3 -18 4 4 -e s átfo­ igényes büntetéstan klasszikus korszakának utol­ gó büntetőjogi kodifikációs munkálatok valójában só generációjához tartozott, aki a börtönrendszer egy szakmai revolúciónak adták keretét. Csem egi tekintetében (is) az eszm ényit, az ideálist kereste. alkotókoráig nem csupán egy egyszerűen lepergő A mai olvasónak is tiszteletet paran­ negyedszázad, hanem egy olyan pe­ csol Csem egi azon igyekezete, ahogy riódus telt el, amelyben egy elfojtott nem pusztán csak a legkorszerűbbnek forradalom, eltiport szabadságharc tetsző börtönrendszert akarta m eg­ és tartós elnyom atás következtében a valósítani, hanem a büntetéstani lag „n agy generáció” vagy elpusztult vagy legtökéletesebbet, és ezen túlmenően szétkergettetett. A „kiegyezés házá­ azt, am ely leginkább m egfelel a hazai nak” felépítéséhez pedig csupán szak­ viszonyoknak. Hűen korábbi - az Or­ emberekre volt szükség. Szerencsére szágbírói Értekezlet idején, az osztrák akadtak közöttük kiváló mesterembe­ minta m ásolásával szemben m egfo­ rek. Csem egi K ároly mestere volt a galmazott - álláspontjához, újfent hi­ szakm ájának, és mestermü lett m aga a tet tett a szakmai önállóság mellett. A kódex is. Csem egi sem vitatta - am i­ börtönrendszer ügyében szintén nem ként a 19. század nagyobbik felében az egyszerű „átvételt” , hanem az érde­ a büntetéstannal foglalkozó európai mi kodifikációt tekintette feladatának. gondolkodók többsége sem hogy Ő sem valam i „ő si” m agyar forrásból a szabadságvesztés a legtökéletesebb Csemegi Károly akart meríteni, hanem a legfrissebb büntetési nem. Igazságos és demokra­ európai börtönügyi kínálatból azt és annyit szándéko­ tikus, hiszen a felvilágosodással megtalált egyetem es zott átvenni, amennyire az a honi talajba életképesen érték: a szabadság, am ely a törvény szerint egyenlően átültethető. K ivételes szakmai teljesítmény az, ahogy van kimérve a polgároknak, a bűn által elveszíthető. Csem egi a „nyugati minták” , az adott hazai jogi-kulIgazságos a mércéje is, ahogy a bűntett súlyához és turális és politikai-hatalmi késztetések, a reformkori vétkesség fokához igazítja a büntetést. K ellő fegyel­ múlt elven nosztalgiáinak „Szkü llái és Kharübdiszei” mező és intő hatást képes gyakorolni úgy az elítélt­ között korm ányozva érvel saját álláspontja mellett.59 re, mint a társadalom egészére. Rendkívül rugalm as 155

lörteneí szemle

Illendőnek érzem, hogy átadjam a szót Cseintézet volt. Újfent Csem egi szavai: „E z intézetek­ meginek, legalább m egízlelendő egy m ásfajta szakben lehetőleg mellőztetik mindaz, a mi a börtönre irodalom „zam ata” : emlékeztetne; m inélfogva itt már a foglyok nem is „Ism eretes dolog, m ily rendkívüli tevékenység jám ak rab ruhában, s a bánásmód is a szabad em be­ uralkodik a múlt század vége óta, egész a mai napig, rekkel való bánásmódhoz hasonló.” Csem egi világo ­ a börtönrendszernek - a büntetés czélja és felada­ san értette és szakm ailag értékelte a felszín mögötti tának m egfelelő m egállapítása lényeget, a láthatónak értelmet A MAGYAR körül s ismeretesek a rendszerek adó büntetéstani gondolatot: is, m elyek a tudomány és a g ya­ B O N T E T Ó T Ö R V É N Y K Ö N Y V az elítélt átalakulását - ma úgy korlat férfiai által, a leghelye­ mondanánk: beválását - követő, A BŰNTETTEKRŐ L ES VETSEGEKRÖL sebb és legczélszerübb rendszer ahhoz alkalm azkodó „progressiigényével, egym ással szemközt ót” . íg y fogalmazott: „...a fog­ állíttatnak. lyok az igazgatóság közvetítése M elyik eset közül a leghelye­ ANYAG GYŰJTEMÉNYÉ. által gyakori érintkezésbe hozat­ sebb rendszer? A magánrendszer nak a közönséggel, különösen a alapeszméje kétségtelenül he­ m unkaadókkal, mi által bizalom lyes. A teljes elkülönítés, mely gerjesztetik irányukban [...] s lélektanilag kikerülhetetlenné a fogoly szorgalm as és rendes V ¿¿0 ■ ,‘m in tu u . 1 D r. l ö w t o i i i A s teszi, hogy a tettes önmagába viseletének láttára, több hajlan­ szállva múltjának és cselekvésé­ dóság mutatkozik a majdan sza­ nek undok voltát felism erje, [...] badlábra helyezendő fogolynak M Á S O D IK K Ö T E T . a gyakorlat mindinkább kim u­ félfogadására [...] egyszersm ind tatta, hogy a foglyok javításának próbául szolgál a fogoly akarat­ feladata pusztán negatív módon erejének és önuralmának megBUDAPEST. 1660 nem oldható meg. A magánrend­ erősbítésére; m ely czélból azok K ia d ja a P e » ti k& nyrn)rorofJ«-r«m »v
jr sf

Jog

twIémtiszonleV__^

és módszereket rövid időn belül átvegyük és m egho­ nosítsuk. A z 1878. évi Btk. börtönrendszere m eg­ kezdte a „szellem i” felzárkózást. A z örökölt országos fegyintézeti hálózat viszont teljesen alkalmatlan volt a polgári büntető elvek realizálására.63 A z 1 866-ban kiküldött igazságügyi deputáció64jelentése szerint az országos intézetek egy részét azonnal meg kellett volna szüntetni. Ekkor egyetlen intézet felelt meg a követel­ ményeknek: a telep­ szerű, kis befogadó­ képességű női fegyház Nagyenyeden. A töb­ bi intézmény katonai erődítésekben, egykori várakban (M unkács, Szam osújvár, Lipótvár), régi kastélyok­ ban vagy zárdákban Szegedi Fegyház és Börtön (Illává, Márianosztra), nevelőintézetben (V ác) kapott helyet. Ezek az eredetileg teljesen más célt szolgáló, egészségügyi viszonyaikat tekintve elavult építmények nem feleltek meg a modem börtönépítési elveknek, korszerűsítésük csupán toldozás-foldozás volt. A törvényhatósági fogházak a szabadságharc előtti képet mutatták: helyenként a kor színvonalán álló épületek, másutt feudális jegyeket hordozó, sötét tömlöcök. A börtönkategóriának m egfelelő építmény nem volt. Nem véletlen tehát, hogy a büntető törvénykönyv végrehajtási program jához nagyméretű börtönépíté­ si terv kapcsolódott. Ennek pénzügyi forrásaként a büntető igazságszolgáltatás révén - pénzbüntetés­ ből, elkobzás, vagyonelkobzás, bírságok után - be­ folyt összeget különítették el a költségvetésben. A z elképzelések szerint egy új központi jellegű , állami börtönhálózatnak kellett volna felépülnie. Pénz hi­ ányában csupán néhány intézet felállítására került sor. 1885-ben így létesült hazánk, s egyben Európa legmodernebb börtöne, a panoptikus rendszerű sze­ gedi kerületi börtön és a Budapesti K irályi O rszágos G yüjtőfogház 1896-ban. Új létesítménynek tekinthe­ tő a soproni fegyház is, bár nem eredeti építkezéssel született; a soproni cukorgyár kiürített épületeit ala­ kították át büntetés-végrehajtási célokra. M ivel több új országos börtön, fegyintézet nem épült, a modernebb törvényhatósági fogházakat ke­ rületi börtönné minősítették, s így a börtön- és fog­ házfokozatra ítéltek a legtöbb helyen ugyanazon intézetben töltötték büntetésüket. A század végére M agyarországon 9 országos, 65 törvényszéki és 3 1 3 járásbírósági fogház működött, de mégsem tudta be­ tölteni hivatását, mert még a fegyház fokozatúaknái sem tudták biztosítani az ír fokozatos rendszer „le l­ két” jelentő közvetítői intézetbe utalást.65 A börtön fokozatban jószerivel egyáltalában nem tudták m eg­

szervezni sem - a három éven felüliek számára - az ír, sem az angol fokozatos rendszert. A fogházakban pedig sokhelyütt megmaradt a „közös elhelyezés” . g) M agyar börtönügyi sajátosság, a fentiekből kö­ vetkezően - létrejötte óta, szomorú - kísérőjelensége az, hogy állandó a feszültség a börtönügy elméleti és legtöbbször jo g i szabá­ lyozásának m inősége és annak valósága, vag yis az intézmény-hálózat anyagi technikai adottsá­ ga, színvonala között.66 A hiányos végrehajtási feltételek következtében nem volt érdemi a bün­ tetési fokozatok közötti differenciálás sem. M aga a miniszteri rendelet különbségeket fogalm a­ zott m eg a fegyház és a (képeslap, 20. sz. eleje) börtön végrehajtása kö­ zött. A z osztályozást a fegyintézeti igazgatók belátására bízta. Elégedettek lehettek az intézeti igazgatók, ha a megrögzött, több­ szörös visszaesőket - helyenként a fiatalkorúakat - el tudták különíteni az elítéltek zömétől. Ha ehhez hoz­ závesszük a fegyintézetek szem élyzetének képzettsé­ gét, fizetését (s ebből következően minőségüket), ak­ kor m egállapíthatjuk, hogy az egyéniesítés eszm éje az intézetek nagy részében puszta illúzió maradt. Ennek ellenére az igazságügyi kormányzat rend­ kívüli erőfeszítéseket tett a büntetés-végrehajtási rendszer m űködőképességének fokozására. A z inté­ zeteket folyam atosan modernizálták, így - nemcsak a csalóka em lékezet szerint - a 19. század vége a ma­ gyar börtönügy virágkora volt.67 h) A z elmúlt ötven évben hozzátapadt, s mára már tovatűnt jellegzetessége az, am ely a börtönt a politika a bűnözés elleni harc eszközeként fogta fel és hasz­ nálta fel. Talán nem felesleges m egjegyezni, hogy ez a befolyás is idegen ideológiai alapról indult, és csak kényszerrel tudott utat tömi magának. M iközben a nyugati társadalmakban a II. vilá g ­ háború után megindult a hagyom ányos börtönügyi intézményrendszer m egújulása, hazánkban a prole­ tárdiktatúra állama 1949-től a korábbi, még a két v i­ lágháború között is valam ennyire megőrzött polgári büntetőpolitikai és börtönügyi modell teljes tagadá­ sával gyökeres fordulatot hajtott végre. A Szovjetu­ nió diktálta sztálini büntetőpolitika ideológiai hátte­ rében az osztályharc fokozódó éleződésének, illetve a proletárdiktatúra hatalom gyakorlásának a többség­ gel szem behelyezkedő kisebbség elnyom ásával je lle ­ mezhető tantételei álltak. A z átpolitizált büntetéstan új tartalma a „represszív prevenció” lett. Honi bör­ tönügyünk az 19 50-es évek elejétől az egypártrendszerű, monolitikussá m erevedő állam i politika direkt irányítású eszközévé torzult, am ely új és a dolgozók 157

elvbe

Jog laléneiíszeRdeV___/

érdekeit biztosító hangzatos elvekről szónokolt, de politikai m egbízhatóság kritériumai alapján verbuvá­ gyakorlatában az osztályharc egyik harci eszköze­ lódott. A szakmai képlet végtelenül leegyszerűsödött: ként szolgált a „szocializm us építésével szem befor­ a szem élyzet és az elítéltek, mint politikai ellenfelek dulok” ellen. álltak egym ással szemben. A z örszobákon kihelye­ 19 5 1. január 1-jén lépett hatályba a Csem egi-kózett parancsoló jelm ondat, a „ne csak őrizd, gyűlöld dex egész büntetési rendszerét eltörlő 1950. évi II. is” gyakorlatában elterjedt a durva, embertelen bá­ törvény (Btá.). A z új szabályozás násmód, az elítéltek mély, m eg­ csupán egyféle szabadságvesztést, alázó alávetése az „osztályharcra a „börtönt” ismerte. A miniszteri edzett” , átmilitarizált szem élyzet­ indokolás e módosítást a Csenek. 19 50 után különösen az Á l­ m egi-kódex büntetési nemeinek lam védelm i Hatóság által átvett szükségtelen sokaságával m agya­ börtönökben, mint a budapesti rázta, azonban e mögött az egyre Pestvidéki Fogházban, a M arkó növekvő elítélt-tömeg akadályta­ utcai fogház II. és III. emeletén, lan munkára irányításának szán­ a M osonyi utcai börtönben, a déka húzódott meg. A z eltorzult Budapesti G yűjtő fogházban, il­ igazságszolgáltatás ugyanis az el­ letve a V áci Fegyházban élték át ítélteknek hazai történelmünkben a többségükben a politikai terror példátlan tömegét zúdította a bör­ ártatlanul bebörtönzött áldozatai tönökre. Egyes források szerint a m agyar börtönügy legsötétebb 19 52 márciusára az elítéltek szá­ és legszégyenteljesebb éveit. A z ma országosan mintegy hatvanegykori fogvatartottak vissza­ ezerre (az internáltaké százezerre) em lékezéseiből tudjuk, hogy az duzzadt. Ez a létszámemelkedés Á V H börtöneinél elviselhetőbb szükségessé tette az intézményi bánásmódban részesültek az Igaz­ rendszer - már korábban tervezett ságügy-m inisztérium felügyelete - gyors bővítését. A szovjet m o­ alatt álló börtönökben, de ezek dell alapján a „nyitott végrehajtási között is voltak különbségek. helyeknek” , gyáraknak, üzem ek­ A politikai befolyás növelését nek, bányáknak stb. átadása a bün­ szolgálták a büntetés-végrehajtás A budapesti Gyűjtőfogház belső tere tetés* végrehajtás számára 1949szervezeti átalakításai is. 19 52 (fotó, 1948) ben kezdődött el, és 19 52 végére márciusában a börtönügy szer­ már szinte az egész országot behálózták az ún. őrpa­ vezete az igazságügyi kormányzattól a B elü gym i­ rancsnokságok, illetve m unkahely-parancsnokságok. nisztérium felügyelete alá került. A büntetőintézetek M integy 45 helyen dolgoztattak elitélteket, így töb­ központi irányítására létrehozták a Büntetés-végrebek között ipari létesítmények építkezésein (Lábat­ hajtás O rszágos Parancsnokságát, az elítélt-munkállan, Alm ásfüzitő, Tiszalök, Csepel stb.), középületek tatás irányítását a Közérdekű Munkák Igazgatósága létesítésénél (pl. a m iskolci és veszprém i egyetem ), (K Ö M I) vette át. További intézkedéssel összevonták illetve felújításánál (pl. a budai vár), bányákban az intézetparancsnoki és a vállalatigazgatói munka­ (Oroszlány, R ecsk, Kom ló, Várpalota stb.) és számos köröket. más ipari és m ezőgazdasági'jellegű közmunkán. A z A politikai hatalom 19 53 tavaszától bekövetkező, elítélteknek csupán egy kisebb részét tartották zárt a - Sztálin halálát követő - átmeneti politikai bizony­ intézetekben, illetve dolgoztatták az intézethez tarto­ talanság miatti m egingása lehetővé tette a büntetés­ zó vállalatoknál, valam int a tagosítások útján jelentő­ végrehajtási tevékenység jo g i szabályozásának, a tör­ sen megnövekedett állami rabgazdaságok területén. vényesség vagy annak látszata megerősítését. Ekkor A z elítéltek nagyobb munkateljesítményre ösztönzé­ adta ki - természetesen csak szolgálati használatra sére alkalmazták az ún. napelengedést, vag yis a havi - a belügyminiszter, a társfőhatóságokkal egyeztetve, 100% -ot meghaladó teljesítm ény után 5%-onként, a egy minisztertanácsi határozatra hivatkozva, 1945 bányászatban 2% -onként egy-egy napot elengedtek a után tíz évvel az első írásba foglalt „Büntetés-vég­ büntetésből. U gyancsak a teljesítménytől tették füg­ rehajtási Szabályzatot” .69 Büntetéstani érdekessége gővé a különféle kedvezm ényeknek, mint a hozzátar­ az, hogy mint a m esebeli kútba belepillantva, vala­ tozókkal való kapcsolattartásnak, a különböző prog­ mi feldereng az 19 50-es évek büntetetés-végrehajtási ramokon való részvételnek az engedélyezését.68 gyakorlatából, miközben nem szabad elfeledkezni ar­ A z új büntetőpolitika a m agyar börtönügy szem é­ ról, hogy ez már a törvényesség égisze alatt született, lyi és szervezeti feltételrendszerét is drasztikus ala­ tehát egy jó v a l konszolidáltabb formát rögzít. Nem possággal átigazította saját követelm ényeihez. 19 4 9 tartott sokáig az „enyhülés” , 19 55 nyarától a kül- és 1950-ben a börtönök szem élyi állom ányának teljes belpolitikai fejlem ények újból az osztályharcos bün­ cseréjét végezték el. A z új szem élyzet nem előkép­ tetőpolitika m egerősödéséhez vezettek. A z újabb zettség és szakmai rátermettség, hanem főképpen a letartóztatási hullám már nem bizonyult tartósnak, 15 8

miközben a „v a s és acél országának” építő lendülete is kifulladt. Megkezdődött a külső rabmunkahelyek felszám olása, am elynek következtében 19 55 novem ­ berére az elítéltek többsége újból zárt intézetekbe került. A politikai terror esztelenségét elutasító töme­ gek egyre nyíltabb ellenszegülését érzékelő politikai vezetés 19 55 novemberében a bűnüldöző szervek te­ vékenységét korlátozó büntetőpolitikai elveket fogal­ mazott rrieg. Hatására 1956. október elejéig a bünte­ tőintézetek fogvatartotti létszáma a felére csökkent. A z ötvenes évek első felének súlyos politikai és büntetőpolitikai torzulásai hazai börtönügyünket leg­ tragikusabb korszakába taszították. E korszak súlyos vesztesége volt, hogy miközben a nyugati társadal­ makban felélénkültek a társadalom perifériájára sodródottak - így a bűnelkövetők - társadalomba való visszavezetésére, segítésére irányuló, jelentős anyagi és szellemi ráfordítással járó erőfeszítések, régiónk­ ban a büntetőhatalom a „szocializm us” építésével szembeforduló kisebbség m egalázását, m egleckéztetését végezte el. E büntetőpolitikai torzulások még hosszú ideig érzékelhető nyomokat hagytak a bünte­ tés-végrehajtás működésében. Ezek sorában említen­ dő az egyoldalúan biztonság- és termelés-centrikus szemlélet, a szervezet militáris vonásainak konzer­ válódása, a durva, az elitélteket ellenfélként kezelő bánásmód. i) Örökölt sajátosság a szabadságvesztés-büntetési végrehajtás nevelő hatásába vetett hit. E g y 1960 elején életbe lépett rendelkezés70 meghirdette az el­ ítéltek nevelésének követelményét. Minden intézet­ ben létre kellett hozni a nevelési szolgálatot, kom oly célkitűzéssel. A nevelésen keresztül érvényesíteni kellett egyrészt a börtön m egtorló jellegét a letartóz­ tatottnak és a társadalom többi tagjának a bűnözéstől való visszatartása végett, másrészt biztosítani kellett, hogy a letartóztatott szabadulása után törvénytiszte­ lő, hasznos tagja legyen a társadalomnak. Előírták azt is, hogy minden száz letartóztatott ne­ velésével egy nevelő foglalkozzon. Igaz, hogy még csak épp’ hogy beiskolázták különböző levelező ta­ gozatos pedagógiai főiskolára a reménybeli nevelő­ ket, mégis azt várták el tőlük, hogy a beutalt bűntet­ test - szinte példamutató - szocialista embertípussá alakítsák át a büntetés-végrehajtása során. Am it kö­ vetelményként így fogalmazott m eg a jogszabály: „ A büntetés-végrehajtás tartama alatt a letartózta­ tottak döntő többségénél osztályhelyzetre, bűncse­ lekményre és büntetési időre való tekintet nélkül el kell érni, hogy - bűncselekm ényét megbánja, - legyen fegyelm ezett és rendszerető, - a munkát m egszeresse, - tartsa be a törvények és a szocialista társadalom együttélési szabályait, védje és óvja a társadalmi tu­ lajdont, - tisztelje szocialista társadalmi rendünket. A z osztálypolitikát érvényre kell juttatni a letar­ tóztatottak nevelésénél alkalmazott m ódszereknél,

a világnézeti oktatásnál, kedvezm ényeknél, fenyíté­ seknél stb. A nevelésnél az egyes osztálykategóriák figyelem ­ be vétele mellett a szem élyből, annak társadalmi ve­ szélyességéből, jellem éből, politikai magatartásából kell kiindulni. N evelő munkával - és ha kell - kény­ szerítő intézkedésekkel is be kell tartani törvényein­ ket.” A mindehhez rendelt eszköztár a világnézeti neve­ lésből és a munkáltatásból állt. Időközben a politikai konszolidáció termékeként is felfogható, új, szocialista Btk. jelent m eg 19 6 1-b en , s a m egelőző években kialakult gyakorlatnak m egfele­ lően a szabadságvesztés végrehajtásának két módját különböztette meg: a börtönt és a büntetés-végrehajtási munkahelyet. A m agyar börtönügynek az állami szervek rendszerében elfoglalt helyét illetően jelen-_ tős döntés született 1963-ban: a Belügym inisztérium szervezetéből az igazságügy-m iniszter irányítása és felügyelete alá került. E döntésnek elvi jelentőséget az adott, hogy a büntetés-végrehajtás így az igazság­ szolgáltatás folyam atába illeszkedett be. A z 1960-as évek elején fellendülő tudományos - krim inológiai, szociológiai, pszichológiai - kutatá­ sok széles körű empirikus tapasztalatokat halmoztak fel a bűnözés egy-egy m egjelenési form ájáról. E vizs­ gálódások egyik kiemelt területe a fiatalkori bűnözés okainak és az ellene kialakítható eszközöknek a ku­ tatása volt. E kutatások keretében hazánkban először került sor a büntetés-végrehajtási folyam at valóságos viszonyainak elemzésére. A krim inológiai szemléletnek a büntetőpolitikára gyakorolt jótékony hatása jó l érzékelhető az 1963. évi jogpolitikai irányelvekben, am ely megszüntette az igazságszolgáltatásban az elkövető osztályhely­ zet szerinti megkülönböztetését, egyúttal felhívott a jogkövetkezm ényeknek a bűnelkövető szem élyiségét nagyobb mértékben figyelem be vevő differenciált alkalm azására. A büntetőpolitikai gondolkodásban ilyenképpen előtérbe kerülő speciális prevenció esz­ közeinek és módszereinek elégtelenségével, szerény hatásfokával az 1 960-as évek közepén végre szembe mert nézni a politikai és állami vezetés. A m agyar börtönügy korszakos elmaradása akkor ütközött ki, am ikor világossá vált, hogy a bűnözés elleni küzde­ lemben már nem elegendő a szocializm us m egszilár­ dulásában rem énykedő, rövid távú tervezés, hanem az állam i szervek hosszú távú, szakszerű fellépésére van szükség. 1965 novemberében az M S Z M P Poli­ tikai Bizottsága vizsgálta meg a büntetés-végrehaj­ tás tevékenységét. A vizsgálat megállapította, hogy a rendszer nem szolgálja m egfelelően a bűnmegelő­ zést, szem élyi állom ányának létszáma és felkészült­ sége elégtelen, kidolgozatlanok az elítéltekkel való differenciált bánásmód, a nevelés elvei és m ódsze­ rei, s a börtönök tárgyi feltételei sem alkalm asak a végrehajtás céljának m egvalósításához. A vizsgálat kritikus m egállapításai, valamint az ország akkori, relatíve kedvező gazdasági helyzete lehetőséget ki-

náltak volna a börtönviszonyok fokozatos javítására. M égsem ez történt, győzött a politikai szüklátókörűség, pontosabban a bigott ideológia: a szocializm us körülményei között a bűnözés távlati csökkenéséhez (majd megszűnéséhez) fűzött dogmatikus hit. Ugyanakkor a hazai börtönügynek ekkor felismert kritikus állapotát javítandó, elism erésre méltó, hogy a bűnügyi tudományok képviselőinek bevonásával felélénkült a börtönügy elméleti m űvelése, és 1966ban olyan szabályozás jelent meg - az 1966. évi 2 1 . törvényerejű rendelet am ely céljában, elveiben, tartalmában megközelítette az európai normákat. K is túlzással, s erőteljesebb elvonatkoztatás mellett ez a norma a m agyar „treatment” -et hirdette meg. N yugat-Európában ez a treatment korszak csúcspontja, s a honi szabályozás is az elítéltek átnevelését, morális átalakításukat tűzte ki célként: „2. § A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány alkalm azásával, valamint a szocialista nevelési elvek és módszerek gyakorlati érvényesítésével és felhasználásával az el­ ítéltnek törvénytisztelő állam polgárrá átnevelése.” Szemléletében minőségi áttörést képviselt az­ zal, hogy az elítélteket nemcsak kötelezettségekkel terhelte, hanem jogokkal is felruházta, hozzájárult ahhoz az elkerülhetetlen, a klasszikus - 19. századi - börtönügyet a modemtől megkülönböztető fordu­ lathoz, am ely az elítéltet jo g ila g a végrehajtásnak alávetett tárgyból annak alanyává emelte. N em volt igazán bőkezű a jogalkotó, alig ment túl a híres Freudenthal-féle 19 10 -e s fogházi jo g o k katalógusán: „20 . § A z elítélt jogosult az egyes végrehajtási fo­ kozatokra vonatkozó részletes szabályoknak m egfe­ lelően a) - az általa m egjelölt szem élyekkel, - j o g i képviselőjével, valamint a szabadulása utáni letelepedése és munkába állása érdekében volt vagy leendő munkáltatójának megbízottjával a szem élyes és levelezés útján való érintkezésre, b) keresm ényének felhasználására, c) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben való részvételre, d) jogosult továbbá ingyenes orvosi ellátásra. (2) A z elítéltet panaszjog illeti meg a büntetésvég­ rehajtási szervekhez és az ügyészséghez. A panasz ügyében hozott döntésről az elítéltet tájékoztatni kell.” Egyidejűleg a büntető törvénykönyv m ódosításá­ val a biztonsági és az átnevelhetőségi szempontok­ nak m egfelelő differenciálást kívánták bevezetni, az­ zal, hogy a szabadságvesztés-büntetésnek a korábbi kettő helyett négy fokozatát: a szigorított börtönt, a börtönt, a szigorított bv. munkahelyet és a bv. mun­ kahelyet állapították m eg. A törvényerejű rendelet elvileg az átnevelést (a szakzsargonban közkeletű nevén: reedukációt) tette m eg a biintetés-végrehajtás központi feladatává, v ag yis azt, hogy az elítélt szem élyisége az átnevelési folyam at eredményeként

átalakuljon, és szabadulása után törvénytisztelő ál­ lam polgárrá váljon. E lényegét tekintve progresszív, pedagógiai tartalmú célkitűzés a „létező” szocialista társadalom egy olyan rövid, derűs szakaszában szü­ letett, am ikor a naiv pedagógiai optimizmus párosult az akkor büntető hatalmának korlátait még nem érzé­ kelő állam omnipotens törekvéseivel. A honi börtönügy átnevelési program ja az 1960as évek közepétől felélénkítette az elítéltek nevelé­ sének tudományos igényű kutatását. A kutatók71 ab­ ból a felfogásból indultak ki, hogy a bűnelkövetők - a korábbi neveléselm életi állásponttól eltérően - különleges nevelést igényelnek, am elyet a szoci­ alista neveléstudom ánynak egy specifikus területe, a krim inálpedagógia látna el. Felfogásuk szerint a krim inálpedagógia feladata, hogy feltárja az elítél­ tek nevelésének törvényszerűségeit és sajátosságait, elem ezze a nevelési folyam at célkitűzéseit, tartalmát, módszereit és szervezeti formáit, adjon útmutatást a nevelési problémák helyes m egoldásához.72 A z új tudományterület fundamentumát a minden ember (át)nevelhetőségének optimista pedagógiai szem léle­ tére telepítették. Mint kifejtették, „a nevelhetetlenség ítéletét az emberről legkorábban csak a nekrológjában lehet kimondani.” 73 A krim inálpedagógia programja pedig - álláspontjuk szerint - „az elítéltek társadalmi alkalm azkodási képességének és készségének kiala­ kítása, az erkölcsi, jo g i és társadalmi együttélési nor­ mákkal szemben elfoglalt értelmi és érzelmi érdek­ telenség felszám olása, a helyes magatartás és a tár­ sadalmi együttélési szabályok megtartására irányuló kötelességszerü cselekvés indítóokainak kialakítása és elm élyítése.” 74 E tiszteletre és elism erésre méltó törekvések fe­ gyelm ezetten követték a korabeli büntetőpolitika ál­ tal m egkövetelt elvi irányt, tudományosan azonban m egalapozatlanok, szakm ailag anakronisztikusak voltak. A papíron ugyanis könnyen elérhetőnek tűnő célokhoz vezető út valós problémáit csak évekkel ké­ sőbb tárhatták fel a szakmai kutatások. A szocialista nevelési eszm ék dogmaszerü alkalm azása - mint a makarenkói kollektivista nevelés - a felnőttek börtönkömyezetében csak jám bor óhaj maradt.75 A bör­ töntársadalom reális ismeretének hiányát az elítélt­ közösségben rejlő szem élyiségkorrekciós hatás naiv dogm ájával pótolták ki. A kialakítandó specifikus neveléselm élet g y a ­ korlati m egvalósításának azonban m aga a gyakorlat képezte legfőbb akadályát. Mint már annyiszor a börtönügy történetében, az elvek gyakorlatba való átültetése most is súlyos akadályokba ütközött. A z állami és a politikai vezetés a börtönügy felismert szakmai fejlesztéséhez a szükséges gazdasági erőfor­ rásokat nem nyitotta meg, így a szem élyi és a tárgyi feltételek immár elengedhetetlen korszerűsítése sem kezdődhetett el. A z elvek gyakorlati m egvalósítását akadályozták a megcsontosodott szervezeti-szervezési viszonyok is. A z igazságügyi kormányzat arisz­ tokratikus elkülönülése megnehezítette a börtönügy

Jog beilleszkedését az igazságszolgáltatás folyam atába. A z elítéltek nevelésével foglalkozó szolgálat m egje­ lenése - sajátos módon - az elítéltek őrzéséért, illetve munkáltatásáért felelős, „klasszikus” szakágazatok hagyom ányosan kialakult prioritását veszélyeztette. A z elsősorban az intézetek biztonságáért és az elítél­ tek munkáltatásának gazdaságosságáért érdekeltté tett börtönszemélyzet tevékenységében így a m ásodlagos célok követése vált uralkodóvá. A büntetés-végrehaj­ tás szervezetének túlzott centralizáltsága, a hierar­ chiában érvényesülő m erev függőségi viszony aka­ dályozta a szakterületek együttműködését, sőt azok tartós rivalizálásához vezetett.76 A z irreális elvárások teljesíthetetlensége, a valóság és az elvi (jogszabályi) követelm ények ellentmondása a büntetés-végrehajtá­ si vezetők kétarcúságának kialakulását eredm ényez­ te. M iközben formálisan alkalm azkodtak a politikai és az állam i vezetés elvárásaihoz, az elsődleges cél­ ként deklarált (át)neveléshez, valójában, egzisztenci­ álisan a m ásodlagos követelm ények teljesítésében, a rendkívüli esem ények (szökés, zendülés, csoportos ellenállás, erőszak, öngyilkosság stb.) elleni sikeres fellépésben, illetve az elítéltek munkáltatásának gaz­ daságosságában voltak érdekeltek. Mindazonáltal a korabeli politikai vezetés tagad­ hatatlan érdeme a büntetés-végrehajtás szem élyi állo­ mánya szakmai minőségének - általános és szakmai képzettségének - javítására irányuló erőfeszítése.77 A szakmai tevékenység szem élyi-szubjektív oldalá­ nak fejlődését kétségtelenül elősegítette az 1970-es évek elejétől meginduló generációváltás, a korábbi évtizedek szem léleti terheitől mentes, felkészültebb állom ány színrelépése. M indez hozzájárult a bünte­ tés-végrehajtási munka szakmai arculatának lassú átrajzolódásához. A krim inológiai szem léletnek a poli­ tikai közgondolkodásra gyakorolt kedvező hatása az 19 73-as jogpolitikai irányelvekben fedezhető fel.78 A z irányelvek - mint ismeretes - lényegében először ismerte be, hogy a bűnözés nem csupán a kapitalis­ ta múlt és környezet átkos következm énye, hanem a létező szocializm us újratermelődő feszültségeiből, ellentmondásaiból fakad. A z irányelveknek a büntetés-végrehajtás számára lefordítható krim inálpolitikai „üzenetei” többsíkúak voltak. Általánosan felis­ merte, hogy az államnak a bűnözés elleni harcra tar­ tósan kell berendezkednie (ezzel elvileg megszűnt a bűnözés elleni harc intézményei, így a büntetés-vég­ rehajtás m egfelelő pénzügyi preferálásának szem lé­ leti akadálya). Kimondta, hogy a végrehajtandó sza­ badságvesztés kiszabását racionális keretek közé kell szorítani; felhívott a konok bűnelkövetők, valamint a munkakerülő, alkoholista életmódot folytatók elleni szigorú fellépésre; végül konkrét útmutatást tartal­ mazott a büntetés-végrehajtáson belül fogvatartottak differenciálására, a munkáltatás, a nevelés és az utó­ gondozás fejlesztésére. A z irányelveknek a bíróságok ítélkezési gyakor­ latára - ezen belül a szabadságelvonással járó jo g ­ következm ények kiszabására - kifejtett jótékony ha­

tása viszon ylag rövid időn belül érzékelhetővé vált: a fogvatartotti állom ány 19 72 és 19 74 közötti mint­ egy 12% -kal csökkent. E csökkenés azonban nem bizonyult tartósnak. A jogalkotást a közrendre és a közbiztonságra különös veszélyt jelentő többszörös visszaesőkkel szembeni fellépés új beavatkozásra sarkallta. A z 1970-es években m ég virágzó „gon ­ doskodó állam szocializm us” büntetőpolitikájából, a büntető hatalom mindenhatóságának túlvállaló felfo ­ gásából táplálkozott az a program, am ely a bűnözés kedvezőtlen folyam atait a büntetőjog, a büntetések eszközeivel kívánta befolyásolni. Ilyen eszközöket alkalmaztak a különösen veszélyes visszaesőkkel, illetve a mértéktelen alkoholfogyasztásukkal a köz­ rendet m egzavarókkal. E program egyik terméke a szigorított őrizet lett.79 A hazai szakirodalomban élénk vitát gerjesztő intézmény a II. világháború óta először tett kísérletet a tettes-centrikus büntetőfele­ lősség érvényesítésére.80 A másik intézmény a hazánkban terjedő alkoho­ lizmus elleni büntetőjogi fellépés eszköze: az alko­ holisták kötelező munkaterápiás intézeti kezelésének bevezetése volt.81 A hazai börtönügyet m eglevő gondjai mellett je ­ lentősen megterhelték a fenti, szakm ailag előkészí­ tetlen, gyakran rögtönzésszerü kormányzati dönté­ sekből született intézkedések. A döntéshozók - saját tévedhetetlenségük biztos tudatában - nem vették figyelem be a büntetés-végrehajtási szakem berek je l ­ zéseit az előkészítés időszakában, azonban sajátos módon a m egvalósítás gyakorlati nehézségeit rendre a büntetés-végrehajtás szám lájára írták. A z 19 70-es évek közepétől a büntetőpolitika újabb átmeneti oldódása érzékelhető. Ebben a folyamatban elsősorban külpolitikai tényezők bizonyultak ösztön­ zőknek. A Helsinki Értekezlettel (19 7 5 ) m eginduló közeledés a világrendszerek között - szám os kérdés mellett - az állam ok büntetési, büntetés-végrehajtási rendszereinek kultúráját, humánumát is a társadalom­ diagnosztikai tényezők szintjére emelte. E korszak honi állami és politikai vezetése a polgári demok­ ráciákhoz való ideológiai közeledés következetes elvetése mellett, a szükségszerűen bővülő gazdasági kapcsolatok fenntartásához bizalom építő, a „szalon­ képességet” javító gesztusokra hajlott. Mindez sürge­ tővé tette az állami erőszakszervek „szakm ai kordá­ ban tartását” , a büntető hatalom önkorlátozását. Nem véletlen, hogy ugyanekkor vált a szükebb szakmai körök számára m egism erhetővé az Európa Tanács által kidolgozott börtönügyi ajánlás (19 7 3 ), de eljutottak a treatment ideológia válságának hírei is. A hazai szakem berek számára elgondolkodtató volt, hogy a legtöbb nyugati államban szakítottak a börtönbüntetés hatékonyságát mindenáron növelni kívánó, a nevelési-kezelési módszerek mindenható­ ságába vetett elképzelésekkel, és előtérbe került az a szkeptikus-realista felfogás, am ely a büntetőintézeti körülmények elkerülhetetlen szem élyiségkárosító hatásának m érséklését tűzte ki célul. Á honi szak­ 161

Jog törté«« s i « l e \ ^

irodalomban ekkor megjelent - elsősorban krim i­ nológiai tárgyú - elem zések nem csupán a büntető törvénykönyvet támadták „börtöncentrikussága” mi­ att, de már rámutattak a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásában mutatkozó káros, kedvezőtlen hatá­ sokra is.82 íg y - többek között - figyelmeztettek arra, hogy a szabadságvesztés általában, de különösen a hosszantartó vagy ismételten kiszabott, lazítja, majd megszünteti az elítélt társadalmi kapcsolatait, tehát csökkenti a visszailleszkedés esélyeit. U gyan így rá­ mutattak a büntetőintézeti élet túlszabályozottságá­ ból az elítéltek m érlegelési, döntési képességének, akarati tevékenységének károsodására, a büntetőin­ tézeti szubkultúrának az elítéltek bűnözést igazoló nézetrendszerét erősítő jellegére, a szabaduló elítélt­ tel szembeni erőteljes előítéletnek a beilleszkedését ellehetetlenítő hatására.83 De am íg a krim inálpszichológiai irodalom már viszonylag nagy pontosság­ gal le tudta írni a bűnelkövetővé válás bonyolult és hosszadalmas mechanizmusát, addig adós maradt a társadalomba való visszavezetést kellően m egalapo­ zó tudományos ismeretekkel. Hazai börtönügyünkben ettől az időszaktól fedez­ hetők fel a nyugat-európaival párhuzamos tendenci­ ák, mint például az átnevelési ideológia illúziójának feladása, emellett törekvések a börtönök szem élyi­ ségtorzító, represszív elem einek csökkentése irányá­ ban. A z 1979. évi 1 1 . sz. törvényerejű rendelet a bün­ tetések és intézkedések végrehajtásáról az 1966. évi büntetés-végrehajtási tvr. szellemét követte, annak túlvállaló optimizmusa nélkül.84 E z mindenekelőtt a szabadságvesztés végrehajtásának célm eghatáro­ zásában mutatkozott meg, m ely már nem írta elő az elítéltek „törvénytisztelő állam polgárrá átnevelését” csupán annak elősegítését, hogy „az elítélt szaba­ dulása után a társadalomba beilleszkedjék és tartóz­ kodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől” . Ez a gyakorlat számára már elfogadhatóbb feladat volt. A törvényhozó ennek elérését két alapvető eszköz al­ kalm azásával rendelte elősegíteni: „a joghátránnyal és a neveléssel” .85 A z 1979. évi kodifikáció az európai börtönhumanizációs mozgalom sodrába kerülve, nem a büntetés elrettentő hatásának növelésében, hanem az elítéltek nevelése terén jelölt meg további tennivalókat. A ne­ velés korábbi, szükebb fogalm ából kilépve, gyűjtőfo­ galm a lett mindazon pozitív hatásoknak, am elyek az elítéltet esélyesebbé tették a társadalomba való be­ illeszkedésre. E fogalom körbe éppúgy beletartoztak az elítéltek korábbi iskolai, szakm ai képzési hiányos­ ságainak pótlására, mint a készségteremtö, kreatív munkavégzésre vagy a szem élyi állom ány példaadó magatartására, az elítéltekkel való kulturált bánás­ mód fejlesztésére irányuló törekvések. E folyam at fontos állom ásai a humán segéderők, a pedagógusok és a pszichológusok fokozatosan szélesedő bevoná­ sa, a börtönügy tudományos kutatásának m egkezdé­ se voltak.86 162

A z 1 980-as években az egyre fokozódó gazdasági nehézségek, a bűnözés alakulása és ezzel összefüg­ gően a börtönnépesség váratlan, nagyarányú m egnö­ vekedése megnehezítette az 19 79. évi bv. kódexben deklarált korszerű elvek és intézmények gyakorlati m egvalósítását. A jo gszab ály m egalkotásakor a tör­ vényhozó azzal számolt, hogy csökken a fogvatartottak szám a, s így a rendelkezésre álló szem élyi és tárgyi feltételek eleve jo b b lehetőséget kínálnak a munka fejlesztéséhez. A gyakorlat azonban nem iga­ zolta ezt a várakozást. A fogvatartottak összlétszám a egészen 1988-ig jelentősen meghaladta az 1979. évi szintet.87 A létszám növekedésével egyidejűleg az el­ ítéltek összetétele is kedvezőtlenül alakult. Szám ot­ tevően emelkedett a börtönök biztonságára, rendjére nagyobb veszélyt jelentő erőszakos, garázda jellegű bűncselekményekért elítéltek, és a jelentősebb gon­ doskodást igénylő fiatalkorúak, valam int a kóros sze­ m élyiségű, az alkoholista és más szem élyiségzavar miatt gyógyító-nevelésre szorultak szám aránya.88 A z így kialakult helyzetben egy sor eltervezett fejleszté­ si elképzelés - mint a fogvatartottak elhelyezési kö­ rülményeinek, ellátásuknak a javítása, m unkadíjazá­ suk, a nevelési és munkáltatási feltételek fejlesztése - nem valósulhatott meg. A büntetés-végrehajtási szervezetet a tartós vál­ ságkezelés hosszabb távú stratégiájának kidolgozá­ sára kényszerítette. íg y készült el 1983-ban a bünte­ tés-végrehajtási nevelés és 1986-ban a munkáltatás - igen optimista távlatokban gondolkodva: 15 - 2 0 évre szánt - fejlesztési koncepciója. E koncepciók voltaképpen a m agyar börtönügy reális helyzetfeltá­ rására irányuló, a szűkös anyagi és szellem i erőforrá­ sok felhasználási prioritásait meghatározó programtervezetek voltak. A z 19 83-as koncepció nevelésfelfogásában már nyom a sincs a korábbi időszak derűs optimizmusá­ nak, am ikor kijelenti, hogy a börtönökön belüli ne­ velés a társadalomban folyó neveléshez képest m ini­ mális programra vállalkozhat. Nem vállalhatja fel a családi, iskolai nevelés teljes programját, nem tűzheti ki célul a szem élyiség sokoldalú kibontakoztatását. U gyanakkor megerősítette azt a törekvést, hogy az elítéltek pozitív befolyásolására nem csupán a ne­ velőnek, hanem az egész intézeti hatásrendszernek törekednie kell. E koncepció először foglalta a bör­ tönügy munkaprogramjába azokat a tudományosan feltárt ellentmondásokat, am elyek hatékonyságrontó jelenlétével a szakmának számolnia kell.89 Ezen el­ lentmondásoknak, a nevelés korlátainak bátor be­ mutatása nem csupán a bv. szervezet belső szakmai ism eretigényének kielégítését szolgálta, de címzettje volt az a kormányzat is, am ely ezeket a nehézségeket nem ismerte, vagy ha ismerte is, nem akart tudomást szerezni róluk.90 A z 1980-as évek közepére a korábban m egbíz­ hatóan működő büntetés-végrehajtási vállalatokat is elérte a külső gazdaság'gyorsu ló recessziója. így érezhetően csökkenni kezdett a fogvatartottak mun­

Jog

torténrt szemle^

kája iránti kereslet, a vállalatok gazdálkodása egyre labilisabb lett. A z elítéltek foglalkoztatásának kö­ telezettsége, az ún. teljes foglalkoztatás ideájának m egvalósítása a vállalatok gazdaságos működését veszélyeztető túlfoglalkoztatássá vált. A z 1986-os m unkáltatás-fejlesztési koncepció, am ely m egkísé­ relte az elítéltek m unkavégzésének gazdaságossági és reszocializációs céljait a romló gazdasági környe­ zetben összehangolni, csupán regisztrálni volt képes a börtönvállalatok fokozódó válságát, de e folyam a­ tot megállítani már nem.91 j) A z utolsó m egjegyzésem a 20. század végi fel­ zárkózási kísérlethez kapcsolódik, am ely m ég most is tart, de kezdete már van annyira távol, hogy né­ hány gondolattal jellem ezhető. A z 19 90-es évek elején bevezetett reform ok alapvető célja a büntető igazságszolgáltatás területén m ég m eglévő em be­ ri jo g i „deficitek” csökkentése volt, továbbá az in­ tézm ényrendszer további „hum anizálása” . Persze megint idegen minták átvételére kényszerültünk. M indez azonban egy olyan gazdasági-politikai-kulturális irányváltáshoz kapcsolódott, am elyet széles társadalmi konszenzus kísért. Szakm ailag m égsem volt olyan könnyű és egyértelm ű a felzárkózás. A strasbourgi szervezet segítette az újonnan belépő or­ s z á g o k - lehetőleg - zökkenőm entes csatlakozását, s ennek érdekében különféle szakm ai „felk észítő” ta­ nácskozásokat szervezett. Ezeken a kollokvium okon néha kellem etlen m eglepetés érte mindkét felet. A csatlakozók kíváncsian érdeklődtek, hogy eg y „elpuhult” diktatúrából m ilyen lépcsőfokokon keresz­ tül vezet az út a jo gállam , a plurális dem okrácia és az emberi jo g o k „Szenthárom sága” uralta Európába. A válasz ridegen szólt: nincsenek lépcsők és fokoza­ tok, a belépésből kötelezettség szárm azik; ratifikálni kell a szükséges európai egyezm ényeket, különös tekintettel az Európai Emberi Jo g i Egyezm ényt, és „m eg kell tanulni” az Emberi Jo gi B író ság gyakor­ latát. Am i pedig a börtönügyet illeti, e tekintetben is tanulmányozni kell a vonatkozó strasbourgi esetjo­ got és a M iniszteri Bizottság börtönügyi ajánlását. K iderült tehát, hogy a jogharm onizáció útja npm más, mint egy egyirányú és gyors asszim ilációs fo­ lyam at.92 A strasbourgi szervek képviselői csalódá­ sának pedig az volt az oka, hogy azt remélték: olyan új gondolatokkal, elm életekkel ismerkedhetnek meg, am elyek a titkokat rejtő „szellem i vasfü ggön y” mögött születtek, tehát új im pulzusokat kaphatnak munkájukhoz. A baj nem is ezzel az „erőltetett jogharm onizáció­ val” volt, hanem azzal, hogy olyan kötelezettségeket vállalt magára az állam , am elyekről már a kihirdetés pillanatában tudta, hogy végrehajthatatlanok.93 Tud­ juk: a modernkori börtönrendszer „születési rendel­ lenessége” , hogy tárgyai - anyagi feltételei - képte­ lenek szakm ailag korrekt kereteket biztosítani az ak­ tuálisan meghirdetett börtönügyi elveknek. Ez lehet ösztönzője a továbbfejlesztésnek, ha annak külső, kedvező gazdasági feltételei látszanak.

A z 1990-es évek eleje nem ilyen volt. A növekvő és új vonásokat mutató bűnözés rendkívüli kihívás elé állította a bűnüldöző és a büntető igazságszolgál­ tatási szerveket, de erre a helyzetre nem alakult ki át­ fogó kriminálpolitikai koncepció, a büntető igazság­ szolgáltatás területén a korábbi autokratikus rendszer tagadásaként egy „em berjogi aspektusú” liberalizáci­ ós folyam at zajlott le. Tehát kom oly ellentmondás feszült a humánus és Iiberális(nak titutált) büntetőpolitika és a bűnözés v a ­ lósága között. Ebben a tudomány is hibás, mert az 1990-es évek közepén készített optimista előrejelzé­ sek tartósan 14—15 ezer fő körüli létszámban hatá­ rozták meg a várható hazai fogvatartotti létszámot, abban a reményben, hogy hazánk túljutott a gazda­ sági szerkezetváltozás sokk-terápiáján, és a bűnözés mederben tartásához elegendő a szabadságelvonással járó jogkövetkezm ények és kényszerintézkedések jogállam i korlátok és nyugodt büntetőpolitikai m eg­ fontolások szerinti, ultima ratióként való alkalm a­ zása.94 Ebben az időszakban sokat ígérő törekvések indultak m eg a bűnügyi tudomány területén az alter­ natív szankciók kínálatának szélesítése tárgyában. A z 1990-es évek elején különös m ozgásba lendült a büntetés-végrehajtás elméleti m űvelése. A szem ­ léleti torlaszok m egszűntével a hazai büntetés-vég­ rehajtás szabályozásának különösen az E N S Z és az Európa Tanács normáinak, ajánlásainak közelítésével felvetődött a m agyar büntetés-végrehajtás átfogó re­ form jának gondolata. A rendszerváltozás éveiben fel­ gyorsultak az európai börtönmodell m egism erésére és hazai alkalm azásukra irányuló törekvések. A korábbi, az elítéltek megváltoztatására irányuló törekvések a gyakorlatban irreálisnak, túlnyomórészt megvalósíthatatlannak bizonyultak. Helyükbe olyan modell lépett, am ely nem mond le az elítéltek po­ zitív irányú befolyásolásának hatásrendszerérői, de azt a társadalomba való visszatérésük esélyét javító készségeik és képességeik, szem élyes erőforrásaik fejlesztésére ajánlja. A z elítélt szem élyiségének pozitív irányú befolyá­ solásához a nemzetközi szakirodalom minden olyan tevékenységet felsorol, am ely az elítélt fizikai vagy mentális egészségének megőrzését, illetve helyreál­ lítását célozza, ezen kívül a társadalmi rehabilitáci­ ót, a szociális felelősségérzetet, illetve a bűnözéssel való szakítást elősegítő lépések teljes skáláját. A ha­ tályos m agyar büntetés-végrehajtási szabályozás ezt a pozitív irányú befolyásolást gyűjtőfogalom m al ne­ velésnek95 nevezi, és ide sorolja az elítélt m egism e­ rését, foglalkoztatását, önképzését, rehabilitációs és szabadidős programjának szervezését, jutalm azását, fegyelm i felelősségre vonását, a családi és társadalmi kapcsolatok támogatását.96 A büntetés-végrehajtási kódex „huncut” , s ezzel nem kevés félreértés oka és vita gerjesztője, amikor az elítéltek nevelése cím szó alatt alapelvi jelentőség­ gel a szabadságvesztés végrehajtásának feladatát ha­ tározza meg, nevezetesen, am ely arra irányul, „hogy 163

Jog történek szemle

fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelős­ ségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulás utáni, a társadalom elvárásának m egfelelő önálló életre.” 97 A nemzetközi normákból a hazai szabályozásba átvett olyan elem ek, m in fa z önbecsülés fenntartása, a felelősségérzet fejlesztése a büntetés-végrehajtási szervezet azon kötelességét hangsúlyozzák, hogy a szabadságvesztés-büntetés - am ennyire ez lehetséges - ne károsítsa az egyén értékeit, így önértékelését, önálló életvitelre való képességét. A z elítélt önbecsü­ lésének fenntartását m egfelelő - az emberi m éltósá­ got tiszteletben tartó - bánásmóddal, értelmes tevé­ kenység (foglalkoztatás) szervezésével, a társadalmi hasznosság tudatának kialakításával, illetve erősíté­ sével kell elérni. Fel kell kelteni az elítélt felelősségét saját jö v ő b e­ ni sorsának alakulásáért, elfogadtatva vele azt, hogy a társadalomba való beilleszkedése elsősorban az ö erőfeszítésein múlik. H atályos szabályozásunk tehát túllép az elítélt szem élyiségform álását célzó hagyo­ mányos nevelésértelm ezésen, nem törekszik arra, hogy a végrehajtó szerv az elítéltre rákényszerítse befolyását, hanem vele együttm üködve kísérli meg befolyásolásának azon eszközeit, módszereit alkal­ mazni, am elyek növelik társadalmi érvényesülésé­ nek esélyét. A nemzetközi elvekkel összhangban az elítélt együttmüködését a honi végrehajtás ösztönzési rendszerén alapuló érdekeltsége segíti elő, am elyben a követelm ények teljesítésére nem a hagyom ányos represszív intézkedésekkel, hanem a kilátásba helye­ zett, jelentősen m egnövelt előnyökkel, kedvezm é­ nyekkel kívánja m otiválni. A Kádár-korszakban is több ízben felmerült a börtönök korszerűsítésének és a férőhelybővítésnek a gondolata, de a m egvalósításhoz vagy a politikai szándék vagy az anyagi források hiányoztak. A rend­ szerváltozás után a börtönügy „európaiasításának” biztosítása csupán az elvek elfogadása és a jogalkotás szintjén valósulhatott meg, az évszázada feltorlódott materiális deficit felszám olására más, fontosabb ten­ nivalók prioritása miatt nem kerülhetett sor.98 A zsúfoltság továbbá arra kényszeríti a börtönad­ minisztrációt, hogy átszállításokkal biztosítsa az in­ tézetek lehetőleg azonos túlterhelését, ez pedig eg y ­ felől a differenciált elhelyezés ellen hat, m ásfelől a legnagyobb kockázatú fogvatartottakra rendezi át az intézetek biztonsági rendszerét. Szükségesnek tartom röviden összefoglalni azo­ kat a tulajdonságokat (sajátosságokat), am elyekkel a m agyar börtönrendszert jellem zik, mert a többségük olyan, am ely végigkíséri m integy százhúsz éves létét. Tulajdonságai, v ag yis természete alapján: voltak jó és rossz periódusai, s ez utóbbit jellem ző tulajdonságai sem tűntek el véglegesen, meghatározott történelmi - politikai körülmények újra felszínre hoz(hat)ják." a) Valószínűleg a legtöbb vitát kiváltó - de vál­ lalható - m egállapításom at megismétlem: a m agyar börtönrendszer intézményesülése, illetve legtöbb 164

profilváltása külső, idegen nyom ásra következett be. Gondolok az 18 50-es évek osztrák börtönhálózat„fejlesztésére” , 1949 után a szovjet minta átvételé­ re, de form ailag a „strasbourgi üzenet” befogadása is ebbe a sorba tartozik. b) A tudományos nekibuzdulás ritkán találkozott az annak m egvalósítására képes és alkalm as politikai és közhangulattal. A legjobb, s egyben legsajnálato­ sabb példa az 18 4 3. évi börtönügyi javaslat sorsa. A Csem egi-kódex különleges helyet foglal el, mert a dualizmus korában a büntetőjogilag „független” ál­ lam számára kellett a jogszabály. A későbbiek során is mindig inkább a politika lépett fel megrendelőként: 1966-ban, 1979-ben és 1993-ban is. c) A z ország - Európa nyugati felétől való - ál­ talános gazdasági-, politikai-, jogintézm ény-elm ara­ dottságát a börtönügy tekintetében néhányszor látvá­ nyos gyorsasággal számolta fel. Először az 1878. évi Btk. és a benne meghonosított - akkor legkorszerűbb - börtönrendszerrel. M ásodszor 1993-ban az európai emberi jo g i és börtönügyi elvárások átültetésekor. Igaz a hétköznapok valóságáig a jo g ereje már nem hatolt le. Tudniillik az elkésettség jo g ila g viszon y­ lag könnyen behozható, mert a kodifikátor szétnéz a világban (főként Európában), s hamar m egleli a legkorszerűbb, legmodernebb börtönügyi m egoldá­ sokat, módszereket, technikákat, és ha rálelt, minden erejével igyekszik m eggyőzni a jogalkotót választá­ sa helyességéről. A honi história tanúsága szerint az anyagi, technikai, pénzügyi feltételek m egajánlását már nem kísérte ilyfokú lelkesedés. d) A krim inálpolitika néha nem ultima ratióként kezeli a börtönt, hanem m egpróbálja a bűnözés elleni küzdelem harci eszközévé „élesre fenni” . Volt erre többször hazai példa a különböző színű forradalmak, ellenforradalm ak, illetve az osztályellenség elleni, büntetőjogba bújtatott hadműveletek során. Ezen kor­ szakaiban a börtön - ha adunk a fogalm i tisztaságra - már „nembörtön” , hanem testi büntetés, kivégzö hely. N éha jogállam i keretek között is - legtöbbször a bűnözéstől megriadt társadalom megnyugtatására hi­ vatkozva - szigorítanak a börtönszabályokon, am ely politikai „üzenet” értékén kívül kom olyabb ered­ m énnyel nem jár. e) A m agyar börtönrendszer elmúlt negyven évé­ nek tartalmát a - különbözően m egfogalm azott - ne­ velési tevékenység töltötte ki. A z összefoglalóban csak két jellegzetességére kívánok utalni. Egyrészt arra: lehet, hogy az elnevezés - inkább jogpolitikai múltja miatt feleslegesen - kellemetlen rem iniszcen­ ciákat idéz. A z a tevékenység, am ely a fogvatartott számára segítséget, támogatást nyújt, hogy a maga erejéből visszataláljon a szabad életbe, nem szabad veszni hagyni. A m ásik a nevelési szolgálat apoteózisa: az 1980-as évek közepére eldőlt a harc a „trepnin” ; az 1 960-as években m ég csak megtűrt nevelők az 1986-os belső szabályzat szerint átvették az irá­ nyítást az elítéltekkel közvetlen kapcsolatban a fel­ ügyelők (sm asszerek) felett. íg y a nevelési céloknak

történeti iwntd

volt alárendelve a börtön teljes belső élete. A m ely ha mást nem is ért volna el, annyit bizonnyal, hogy em berséges bánásmód uralkodott a börtönökben. V é ­ leményem szerint jórészt ennek köszönhető, hogy a politikai rendszerváltás során am ely több rab olva­ satában azt jelentette, hogy a bukott hatalom ítélete törvénytelen, sem m is, ezért őket szabadítani kellene - mégsem törtek ki börtönlázadások, mint más volt szocialista országban. f) A z utolsó felzárkózási kísérlet, visszatérés (Nyugat-) Európába a kezdeti eufória után, a minden-

napokban felszínre hozta a m agyar börtönrendszer megoldatlan problémáit. Újfent az elkésettség miatt a felzárkózás kényszere hat, azzal a „többletteherrel” , hogy nem csupán a saját szabályainknak, magunkba nézve és magunk előtt kell m egfelelnünk az elvárá­ soknak, hanem az ország része lett egy olyan nem­ zetközi kontrollrendszemek, am ely panaszra vagy anélkül idöről-idöre számon kéri a kötelezettségvál­ lalások teljesítését, különösen a fogvatartás körülmé­ nyeit illetően. Azt hiszem ezzel elkészült a „leltár” a kodifikátor számára.

J eg yz ete k _________________________________________ 1Szemére Bertalan: Utazás külföldön (Pest, 1840,1!. kötet, 70. p.) 2 Tudvalevő, hogy 1772. szeptember 4-én a Pozsony vármegyei Szempcen megnyílt az első központi „fenyitöház”, de a magyar börtönügyi szakma részéről egyelőre még senki sem jelentette be elsőbbségi igényét. 5 Foucault, Michel: Felügyelet és büntetés (Gondolat, Budapest, 1990, 177. p. skk.) 4 Vermeil, Le Peletier felszólalásait idézi: Foucault: i. m., 144. p. skk. 5 Ugyanez idő tájt járta végig majdnem ugyanezen börtönöket Bölöni Farkas Sándor is, aki beszámolt arról, hogy az aubumi intézetben egy francia tanulmányi bizottsággal találkozott. 6 Szemere Bertalan: i.m., 72. p. 7Van, amiről kevés szó esik a honi szakirodalomban, pedig érde­ kes fényt vet a magyar reformkorra és különösen az „ifjú” Deák Ferencre. Közismert, hogy a tervezetben eredendően tíz kerületi (országos), majd később csak öt börtönt akartak építeni, mégpe­ dig a magányrendszer szerint. A testi fenyítéssel fenntartott hall­ gató rendszert éppen embertelensége miatt utasították el. Deák furcsa javaslattal állt elő: építsenek két minta-börtönt, egyet a magány, egyet a hallgató rendszer elvei szerint, s majd a gyakor­ lat döntse el, hogy melyiket honosítsák... * Vö.: Petit, J.-Guy-Castan, N.-Faugeron, Cl.-Pierre, M.-Zysberg. A.: Histoire des galère, bagnes etprisons (Editions Privât, Toulouse, 1991, 204. p. skk.). A honi szabadságvesztés forrásvidékéröl van olyan adat, amely szerint a Theresiana (1768) még rendszertanilag sem tudta elhelyezni az új büntetési nemet, mert egyik része a kényszermunka büntetéseként került szabályozásra, másik változata a börtön, amelyet viszont a testi büntetésekhez soroltak, s nem is véletlenül (Mezey Barna: A magyar börtönügy „hosszú" 19. százada. Börtönügyi Szemle, 2005,4. szám, 1— 10. p.). A Josephina már kifejezetten a szabadságvesztés-büntetésre alapozott, kevés testi büntetés megőrzése mellett. 9 Lőw Tóbiás: A magyar büntetötörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:5.tez) és teljes anyaggyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1880, 53-55. p.) 10 Pedig immáron 11. kiadását is megérte a mü, persze némi át­ dolgozással, mert az eredeti négy jogcsalád közül a „szocialista” nagyrészt megszűnt, vagy lényegesen átalakult (pl. Kínában), a tradicionálisnak nevezettek között viszont a muzulmán jog épp’ hogy megerősödött. Vö.: David, René-Jauffret-Spinosi, C.: Les' grands systèmes de droit contemporaines (Paris, 2002) , 11 A kongresszusok sorát Olaszország nyitotta meg 1841-ben, Firenzében, 1842-ben, Padovában és 1843-ban, Luccában tar­ tott tanácskozásaival. A valódi nemzetközi kongresszusok sorát a frankfurti 1846-os és 1857-es, majd a brüsszeli nyitotta meg. 1872-ben, Londonban elhatározták, hogy rendszeressé teszik a Nemzetközi Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Bizottság munkáját; ezt követően - a második világháborúig - tizenegy kongresszust tartottak. 12 PI. a II. stockholmi kongresszuson (1878) a magyar kormányt Csemegi Károly igazságügyi államtitkár, a horvát kormányt Tauffer Emil, a lepoglavai fegyintézet igazgatója képviselte, aki ekkor már nem a magyar igazságügy-minisztériumban dolgozott.

Több mint érdekes egybeesés, hogy a stockholmi kongresszuson a többség a fokozatos (ír)rendszert pártolta, s a magyar Btk. szin­ tén a fokozatos rendszert vette át. 13Zehéry Lajos: A büntetési rendszerfőbb kérdései a nemzetközi börtönügyi kongresszusok munkájában (Magyar Rendőr, 1942, 12. szám) 14 Hasonlóan fogalmaztak húsz év múlva, az 1910-es washingto­ ni kongresszuson is. 15Szentpétervári II. 6. számú határozat részlete 16 1905. évi budapesti kongresszus II. 5. pontja 17 1900, Brüsszel; 1925, London 18 1910. évi washingtoni II. 4. határozat részlete 19Zéhery: i. m., 13. szám 20 1910. évi washingtoni kongresszus 21 1925, London; 1930, Prága. 22 Érdekességként megemlíthető, hogy az első, 1872. évi londoni kongresszuson Anglia képviselője még a teljesen improduktív, s inkább kínzó jellegű taposómalom fenntartása mellett érvelt. 23 Idézi: Kabódi Cs.-Mezey B.: A büntetőrendszer alapfogalmai (Budapest, 1997, 123. p.) 24 Elsőként B. Freudenthal Die staatsrechtliche Stellung des Ge­ fangenen (A fogvatartottak államjogi helyzete. Jena, 1910) című munkájában állítja azt, hogy a fogvatartott közjogi viszonyban áll az állammal. 25 A Nemzetközi Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Bizottság 1929-ben adta ki Ensemble de Régies pour le traitement des prisons címmel, amelyet a Népszövetség Közgyűlése 16-ik rendes közgyűlésén, mint ajánlást (Resolution) fogadott el. Beszámol róla: Finkey Ferenc: A XX. század büntetési rendszereinek re­ formkérdései (Budapest, 1935, 2. p.). 26 A volt Szovjetunió és az egykori szocialista országok külön elemzésével nem foglalkozom, részben azért, mert ami e jogcsa­ ládból örökségként ránk maradt, azt a honi sajátosságokat be­ mutató fejezetben érintem, részben azért, nem mert elméleti - és gyakorlati - zsákutcának bizonyult, s az okok kutatása egy másik dolgozat elkészítését igényelné. 27 Sem a később részletezendő ENSZ Minimumszabályzat, sem az Európa Tanács - immáron harmadízben kiadott - Börtönsza­ bályzata nem kíván kötelező modellt kínálni, egyébként jogi ere­ je sem lenne meg hozzá. 28 Először az 1925. évi londoni börtönügyi kongresszuson fogal­ mazódott meg az igény arra, hogy a börtönügyi-büntetéstani is­ mereteket egyetemi szinten oktassák. 29 A régi Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Bizottság ugyan megszűnt (feladatát az ENSZ égisze alatt működő kormányközi kongresszusok vették át), viszont továbbélt egy „civil” változata is.Nemzetközi Büntetés-végrehajtási Alapítvány néven. Emellett a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság, a Nemzetközi Kriminológiai Társaság és a - nevét többször változtató, kezdetben Társadalom­ védelem, majd párhuzamosan Új Társadalomvédelem, s ma - a Társadalomvédelem és Humánus Büntetőpolitika Nemzetközi Társasága is rendszeresen foglalkozik börtönügyi kérdésekkel. ,0 1889-ben alakult meg a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület ((IKV),

Jog

firiéneí nenie

31 A négy leglényegesebb nemzetközi egyezmény, az ENSZ égi­ sze készült Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségok­ mánya (1966), A kínzás, más embertelen vagy lealacsonyító bün­ tetésés bánásmód elleni nemzetközi egyezmény (1984), illetveaz Európa Tanács keretében kiadott Emberi Jogok Európai Egyez­ ménye (1950) és a Kínzás, embertelen, lealacsonyító büntetés és bánásmód megelőzésére szolgáló európai egyezmény (1987). Végrehajtásuk ellenőrzésére többféle módszert alkalmaznak a Részes Államok, az ENSZ-egyezmények honi teljesítésével kap­ csolatban rendszerint ötévente számolnak be az Egyezmény által létrehozott Bizottság előtt. A kínzás elleni egyezményt ellenőr­ ző ENSZ Bizottság egyéni panaszokat is elfogad. Az elismerten leghatékonyabb védelmet - az európai konvencióval felállított - strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtti eljárás nyújtja. A har­ madik módszer a kínzás megelőzésére szolgáló európai bizottsá­ got jellemzi, időszakos látogatásai során, a helyszínen ellenőrzi azt, hogy a fogvatartás körülményei nem sértik az egyezménybe foglalt követelményeket. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsá­ ga közel két tucat, börtönüggyel kapcsolatos ajánlást tett közzé, amelyek puszta felsorolása értelmetlen, a dolgozat által érintett ajánlásokat a megfelelő, kapcsolódó kérdéseknél idézni fogom. 32 E ténymegállapítás nem feltétlenül találkozik a szerző helyes­ lésével. 33A foucault-i fogalomrendszer önkényes használatáért érzek lelkiismeretfurdalást. 34 Legtöbben az 1956. évi svéd társadalomvédelmi törvény­ re szoktak hivatkozni, amely szerint a tettarányosság helyett a prognóziselv alapján, a klasszikus eljárási elveket feladva, széles bírói mérlegelés alapján született meg a döntés. A végrehajtás a beutalt kezelését, gyógyítását tűzte ki célul, s szabadításáról is e szakértők döntöttek. 35 A radikális pozitivista Grammatica által 1947-ben szervezett Nemzetközi Társadalomvédeimi Társaságból 1954-ben M. Ancel, J. Pinatel több társával együtt kilépett, és megalapították az Új Társadalomvédeimi Társaságot. Még az évben M. Ancel meg­ fogalmazta a mozgalom programját, amely közel két évtizedre meghatározta a társaság tevékenységét. 36Tény. hogy az ENSZ „bűnmegelőzéssel és a bűnelkövetők ke­ zelésével foglalkozó”, 1955-ben, Genfben tartott kongresszusán elfogadták A fogvatartoltakkal való emberséges bánásmód, mi­ nimum irányelvek c. dokumentumot, jóval megelőzve európai „testvérét”. Honi börtönügyi szakmai berkekben tudni vélik, hogy az 1979. évi törvény előkészítése során az 1973. évi euró­ pai börtönszabályzattal együtt mindkét dokumentumot tanulmá­ nyozták. Mégis úgy vélem, hogy az ENSZ-ajánlással bővebben nem kell foglalkoznom, mert nem volt közvetlen kimutatható hatása a magyar börtönügyre. Megjegyzendő továbbá, hogy az 1973-as európai ajánlás szellemében és szövegében nagy hason­ lóságot mutatott az ENSZ-dokumcntummal, külön tárgyalása ez okból is felesleges. 37 Az első, 1973. évi, akkori nevén a fogvatartottak kezelésére vonatkozó standard minimum szabályok (Rec [73]5) szöve­ gezésében eléggé hasonlított az 1955-ös ENSZ Minimumsza­ bályzatra, s a szabadságvesztés végrehajtásának céljaként - a treatment szellemében - az elítélt személyiségének átformálását jelölte meg, A kezelési ideológiában való csalódást tükrözte az 1987-ben megújított Börtönszabályzat (R[87]3.), bár azt is még erőteljes pedagógiai optimizmus jellemezte: „A fogvatartottak kezelésének célja fenntartani egészségüket és önbecsülésüket, s amennyiben a büntetés tartalma megengedi, fejleszteni fele­ lősségérzetüket. Ki kell alakítani bennük azokat a készségeket, amelyek segíthetik visszailleszkedésüket a társadalomba (3. alapelv). A 2006-os Európai Börtönszabályzat (Rec[2006]2. sz. ajánlás) ennél jóval lakonikusabb tömörséggel rögzíti a célkitű­ zést: „...az elítélt rezsimjét úgy kell kialakítani, hogy felkészítse a felelősségteljes és bűnözés nélküli életvitelre (102.1. pont). A megfogalmazás nemcsak esszenciális sűrűségűvé vált, hanem tartalmilag isszegényedett. N e m tudom másnak értékelni, mint a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatti személyiségformáiás (klasszikus nevelés) újabb térvesztésének. 38 A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában különösen 166

a büntetés-végrehajtás területén (processzualista pongyolasággal fogalmazva: az ártatlanság vélelmének megdőlte után) elismerik az államok szélesmérlegelési szabadságát (marge d’appréciation), másként fordítva: a büntetés-végrehajtás esetén magasabb a Bí­ róság ingerküszöbe, mint a büntetőeljárás során. A Bíróság e fajta „érzéketlenségét” ellensúlyozzák a „kínzás megelőzésére szolgá­ ló európai bizottság” rendszeres látogatásai, amelyek viszont az egyezménysértés legkisebb veszélyére is élénken reagálnak. 39A „puhaság” jelképesen azt fejezi ki, hogy a Miniszteri Bizott­ ság dokumentumai nem kötelező erejűek, hanem csak ajánlások. 40Csak két példa: A hosszú időtartamra elítéltek kezeléséről szó­ ló R(76)2. sz., később az életfogytiglani szabadságvesztésre és más hosszú tartamú börtönbüntetésre ítéltekkel való bánásmód­ ról kiadott Rec(2003)23. sz. ajánlás; a felfüggesztett ítélettel súj­ tott vagy a feltételesen szabadlábra helyezett elkövetők felügye­ letével és utógondozásával kapcsolatos intézkedések gyakorlati megszervezésére vonatkozó R(70)l. sz., később a feltételes sza­ badságra bocsátásról szóló Rec(2003)22. sz. ajánlás 41 A bűnelkövetőkkel végzett csoportos és közösségi munka: R(73)24. sz.; a büntetés-végrehajtási munkáltatás: R(75) 25. sz. ajánlás 42 A börtönök túlzsúfoltságáról és a börtönnépesség „inflációjá­ ról”: R(99)222. sz. ajánlás, másrészt Rec(2000)222. sz. ajánlás a közösségben alkalmazható büntetésekről és intézkedésekről szóló európai szabályzat, az R(92)I6. sz. ajánlás módosításáról és kiegészítéséről 43 A rövid tartamú eltávozásról szóló R(82)16. sz. ajánlás; a ve­ szélyes fogvatartottak kezeléséről szóló R(82)17. sz. ajánlás; a börtönmüvelődésről kiadott R(89)12. sz. ajánlás; a fertőző be­ tegségek, köztük az AIDS és a velük kapcsolatos börtön-egész­ ségügyi problémák ellenőrzése és azok börtönügyi és krimino­ lógiai szempontjai: R(93)6. sz. ajánlás; a büntetések és szank­ ciók végrehajtásában érintett személyi állománnyal kapcsolatos R(97)12. sz. ajánlás; a börtönökben biztosítandó egészségügyi ellátás etikai és szervezeti vonatkozásairól szóló R(98)7. sz. aján­ lás; a feltételes szabadságra bocsátásról szóló Rec(2003)22. sz. ajánlás; az életfogytiglani szabadságvesztésre és más hosszú idő­ tartamú börtönbüntetésre ítélt fogvatartottak kezeléséről kiadott Rec(2003)23. sz. ajánlás 44 Jelenleg az Európai Uniós szabályozás keretében a rendőrségi és az igazságügyi együttműködésre vonatkozó ún. harmadik pil­ lér nem rendelkezik külön a büntetés-végrehajtásról. 45 A megállapítások értékelésekor mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy a kontinensen a kriminológusok rendszerint jogászi alapvégzettségüek, a tengeren túl, illetve az angolszász jogterü­ leten ez nem feltétlenül igaz, inkább kivétel a jogászi képzettség, szociológusok, orvosok, pszichológusok képzik át magukat kri­ minológussá. Emiatt a szemléletmód és a levont következtetés is eltérhet egymástól. 46 Lefordítása szinte lehetetlen, bár van, aki a szakirodalomban - nem túl szép nyelvi leleménnyel - „börtönösödés”-nek nevezte el, szerintem inkább csak körül lehet írni azt a folyamatot, ahogy valaki hasonul - asszimilálódik (megint egy idegen szó) - a börtönkömyezethez. 47 D. Clemmer nevéhez fűződik a fogalom és a jelenség leírása, vö.: Clemmer, D.: The prison community (Boston, Christopher Publishing Company, 1940). 48 Wheeler, S.: Socialization in correctional communilies (Ame­ rican Sociological Review, 1961, 26., 697. p. skk.) 49Az ún. mortifikációs elmélet, ennek magyarítása sem célszerű, „megsemmisülésként” fordítva a rab személyiségének végleges szétesésére utal. 50Goffman, E.: Asylums: Essays on ihe socialsiluation ofmentái patiens and other imales (New York, Garden City, 1961) 51 Sykes, M. G.: The Society of Captives: A Sludy ofa Maximum Security Prison (Princeton University Press, 1958) 52 Hazánkban az első központi börtön magánkezdeményezésre létesült. Gróf Esterházy Ferenc, Mária Terézia magyar tanácsosa - akiről okkal feltételezhető a nyugat-európai börtönreformok ismerete - 1770-ben telket és épületet ajánlott fel Szempcen egy országos fenyítőház létesítésére, amely végül 1772. szeptember

történeti szemle 4-én nyílt meg. A Helytartótanács rendelete részletesen szabá­ lyozta az intézmény működését. Ide utalták a .javíthatatlanokat és kihágókat, illetve a halálbüntetésre kevésbé érdemeseket, vagy attól kegyelemből felmentetteket”. De felvettek a fenyítőházba a szülök által beküldött rossz magaviseletü gyerekeket is, amennyiben eltartásukról a szülök gondoskodtak. (A bűntettesek után a költségeket a beküldő vármegyéknek kellett [volna] átutal­ ni.) Az első fenyítőház tehát sajátos keveréke volt a börtönnek, a dologháznak, s valamiféle fiatalkorúak javítóintézetének. Mind­ azonáltal nyilvánvaló az „üzenete”: a tömlöcöztetés középkori viszonyait egy egységes, központosított és céltudatos rendszer váltsa fel. Ez az elszánás nagyon is illeszkedett a felvilágosult abszolutizmus közjót szolgáló törekvéseibe, ütközött viszont a megyék érdekeivel, akik ebben büntető hatalmuk csorbítását lát­ ták, ráadásul külön anyagi terhet isjelentett számukra. Tulajdon­ képpen ez a kísérlet nemcsak magánkezdeményezése miatt, de főként azért, mert „ellenséges” idegen testként jelent meg - ku­ darcra volt ítélve. Inkább börtönügyi zárványnak tekintem, mint a magyar börtönügy modernkori kezdetének. 53A javaslat kimondta ugyan a nullum erimen sine lege elvét, de fenntartotta az ezzel összeférhetetlen szokásjogot. A büntetések alkalmazásában nem ismert cl rendi különbséget, kivéve a veszszőzést. 54Az 1843-asjavaslatok szerint külön törvény szabályozza a sza­ badságvesztés-büntetés végrehajtását. A börtönügyi javaslat 387 §-ban tartalmazza a büntetés-végrehatás alapvető jogi szabályait. Részletesen rendelkezett - a büntetés-végrehajtás intézményeiről; - az elítéltek anyagi, egészségügyi ellátásának kérdéseiről; - az erkölcsnemesítést célzó egyházi szolgálatról; - a büntetés-végrehajtási személyzet feladatköréről, javadalma­ zásáról ésjogi helyzetéről; - a büntetés-végrehajtási intézmények igazgatásáról és - egyéb olyan részletkérdésekről, amelyeket később nem törvé­ nyi, hanem végrehajtási szabályzat szintjén szabályoztak. A börtönügyi javaslat elkészítésétjelentős kodifikációs vita előz­ te meg. Ennek során a bizottság, miként szerte Európában, import elméletekkel és mintákkal „dolgozott", vagyis a legmodernebb nyugati börtönrendszerek és büntetési elméletek tapasztalatait igyekeztek megismerni és alkalmazni a magyar viszonyokra. A bevezetendő börtönrendszert illetően a vélemények erősen meg­ oszlottak a magánclzárás és a hallgatórendszer között. Végül is az országgyűlési bizottság többsége a magánelzárás rendszerét fogadta el. A börtönügyi javaslat értelmében mind a fogságra, mind a rabságra ítéltek kivétel nélkül magánzárkában töltik le büntetésüket. A magánelzárás hátrányait a zárkában történő mun­ káltatással és esetleges oktatással kívánták ellensúlyozni. Mind­ ez megkövetelte a börtönigazgatás radikális átszervezését, és új intézmények kialakítását. A javaslat kétféle szabadságvesztési intézet építését irányozta elő, úgymint: a) törvényhatósági (vár­ megyei, városi) fogházakat és börtönöket, b) kerületi és országos börtönöket. A fogházakba a vizsgálati foglyok és a fogságra ítél­ tek, a vármegyei börtönökbe a fél évnél rövidebb tartamú rabság­ ra ítéltek, a kerületi börtönökbe pedig a félévi vagy annál hoszszabb tartamú rabságra ítéltek kerültek, s az intézet ugyananynyi magánzárkával látandó el, amennyi a befogadási képessége. Az előző tíz év kriminálstatisztikai adatait figyelembe véve, tíz - egyenként 500 elitéit befogadására alkalmas - kerületi börtön létesítését irányozták elő (Léva, Keszthely, Buda, Kassa, Nagy­ károly, Nagyvárad, Szeged, Arad, Miskolc, Pozsega). 55A büntető törvénykönyv javaslata a halálbüntetés eltörlése mi­ att. a büntető eljárási törvényjavaslat pedig az esküdtszék intéz­ ménye miatt váltott ki ellenállást. 56 Érdekes - persze már megint nem szakmai, hanem politikai ok volt a megyék nekibuzdulásának a félévszázados cél, maradt: ellenállni a „központi idegen hatalomnak, csak épp a módszer fordult át az ellenkezőjébe: egykor a modernizáció tagadásával, most a modernizáció sürgetése folytatták küzdelmüket. Ez utóbbi legalább hozott börtönügyi eredményeket is vezérelte. 57 Jórészt neki köszönhető, hogy a nagy tapasztalatokkal még nem bíró képviselöház szelíd részrehajlással megtámogatta a

fegyintézeti költségvetést (amíg 1860-ban az osztrák birodalmi költségvetés évente mindössze 23 ezer forintot szánt e célra, ad­ dig a kiegyezést követő 5 évben a joviális magyar parlament azt évente csaknem 700 ezer forintra emelte). Mint megállapították: „méltányosabb beruházást hazánkban alig tehetünk, mint midőn eltévedt polgártársaink javításáról, a megátalkodott szerencsétle­ neknek pedig emberi méltósághoz illő megfékezésére törekedve e nemes célnak megfelelő intézményeket létesítsünk.” A jelentős támogatást főképpen fegyintézeti épületbővítésre és korszerű­ sítésre, a rabmunkáltatás dologi feltételeinek megteremtésére, valamint a személyzet javadalmazására fordították Ezt az elő­ készítő folyamatot a legrészletesebben, s leghitelesebben Mezey Barna A magyar polgári börtönügy kezdetei (Osiris-Századvég, Budapest, 1995) című munkájában mutatta be. 58 Pl. Obermayer, a müncheni fogház igazgatója egyesíteni pró­ bálta a magány-, a hallgató és a genfi osztályrendszer előnyeit, fontos nevelési eszköze a jól végzett munka, oktatás volt, ezen alapult az osztályba sorolás, az előremenetel és a különféle ked­ vezmények. Kozziris, a korfui börtön igazgatója az angol és az ír fokozatos rendszert reformálta meg; nagy gondot fordított az elítéltek oktatására, amelynek során nemcsak az elemi ismerete­ ket sajátították el az elítéltek, etikai kérdésekkel is foglalkoztak, mindenekelőtt az elkövetett bűncselekményekből igyekeztek le­ vonni hasznos tanulságokat. 59A Btk. miniszteri indokolásában - nem hazudtolva meg régebbi szakmai énjét - miként egy remek ügyvéd a perben, oly világos okfejtéssel bizonyítja, hogy az - egyébként szakmailag is dicső emlékezetű 1843/44. évi börtönügyi javaslat börtönmodellje felett visszavonhatatlanul eljárt az idő. A magán(y)rendszerü börtön nem a büntetéstani divatváltás szeszélye miatt tűnt el a nemzetközi jogharmonizációra törekvő európai börtönügyi kongresszusok ajánlati listájáról, hanem azért, mert a szakmai kritikák elvi élét, a mindennapok próbája pedig gyakorlati eré­ nyét koptatták el. 60Az ún. hallgató rendszert - miként az 1844. évi börtönügyi ja­ vaslat - Csemegi is elutasította:..e rendszer benső ellentétben szenved s ezért kivihetetlen.” Hiszen természetellenes ellentét áll fenn a rendszer alaptétele - a foglyok egymással való szóbeli érintkezésének megtiltása - és az élet között. 61 Úgy vélem, nekünk, kései szakmai utódoknak aligha m a ­ radhatott kétségünk afelől, hogy Csemegi Károly a 19. szá­ zadi honi börtönrendszer legkiválóbb „építőmestere” volt, olyan ember, aki a részletek megalkotásához is tudományos alapossággal és választékos szakmai ízléssel fogott hozzá. Mindenekelőtt a szabadságvesztés büntetéstani funkciójának meghatározásában mutatkozott meg kiemelkedő szakmai felkészültsége és érzéke. Értő kézzel nyúlt az angolszász prog­ resszív rendszer honosításához. A magyar fokozatos rendszer (nevezetesen: a szabad életből a szabad életbe földi és legális purgatóriumon keresztül vivő út) kialakításánál tökéletesen követte a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának - a fel­ világosodás atyái által kigondolt és a polgári jogállamokban kidolgozott - alaptulajdonságát, működésének belső logiká­ ját: a börtönt azóta isjellemző büntetéstani algoritmusát egy­ értelműen Csemegi Károly érdeme. 62 A közép-európai régió gazdasági, társadalmi, civilizációs stb. elkésettsége (durvábban: lemaradása) évszázados hagyatéka ha­ zánknak is, az elmúlt másfél évszázadban történt kísérlet a nyugat-európai mintájú fejlődéshez: a 19. század utolsó harmadában, a kiegyezést követően, illetve a 20. század végén, a szocialista haladás zsákutcába futását követően. 63 Pulszky Ágost és Tauffer Emil A börtönügy múltja, elmélete jelen, állása, különös tekintettel Magyarországra (Pest. 1867) c. munkája tekintette át először a honi börtönügy gyakorlatát. M Ez volt az ún. Csilllag-Tauffer jelentés: Hivatalos jelentés az országos fegyintézetekről az 1867-ik évben (Kiadta az Igazságügyministerium, Budán, 1868). 65 Két közvetítő intézet működött: Kishartán és Vácott, de be­ fogadóképességük összesen nem érte el a 100-at, miközben át­ lagban 3500-4000 fegyencet tartottak fogva. Még ha a fegyencek nagy része nem is érdemelte ki a közvetítő intézetbe utalás

Jog

lÓritMli2 8 1* 1^

kedvezményét, a rendelkezésre álló férőhely akkor is rendkívül > In: Kabódi-Lőrincz-Mezey: Büntetéstani alapfogalmak. 146. p. kevés volt. 77 N e m voltak ugyanis alaptalanok a személyi állomány általá­ 66 Volt persze ennél kétségkívül rosszabb korszaka is a honi bör­ nos- és szakműveltségének hiányosságait kifogásoló megállapí­ tönügynek, amikor az elmélet és a jogi szabályozás színvona­ tások. Az 1970-es évek elején a tiszthelyettesi állomány 85%-a la süllyedt le a lepusztított anyagi-technikai feltételekhez - az csupán általános iskolai végzettségű volt, a tiszti állománynak 1950-es években. pedig mindössze 16%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Az 67Ezt az érzést valóban megalapozza az, hogy az 1880-as évektől 1971. derekán megjelent 1971. évi 10. számú törvényerejű ren­ felpezsdült a börtönügyi irodalom, mert a bűnügyi tudományok delet a fegyveres testületek számára magasabb követelményt, így számos jeles képviselőjének érdeklődését a börtönügy megvála­ tiszteknél főiskolai vagy egyetemi végzettséget írt elő. 1972-től szolatlan kérdései felé fordította. Egyértelműen a magyar bör­ néhány pszichológus kezdte meg tevékenységét a bv. intézetek­ tönügy (elméletének) nemzetközi elismerését jelezte az, hogy ben, s növelték a nevelők létszámát. a Nemzetközi Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Bizottság 78 Lásd: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 14/1973. nemzetközi kongresszusát 1905-ben Budapesten rendezte meg. számú határozata ajogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről (Ma­ 68 Erről a korszakról miniszteri rendeletek vagy jogszabályi for­ gyar Közlöny, 1973. 39. sz.) mában megjelenő utasítások sem maradtak fenn, egyes vissza79 1974. évi 9. számú törvényerejű rendelet A társadalomfokozott emlékezők szerint azért nem, mert ilyenek nem is voltak; az uta­ védelméről a közrendre és a közbiztonságra különösen veszélyes sításokat szóban adták ki.A „napelengedéses” rendszer léte azért visszaeső bűnözők elleni hatékonyabb fellépés érdekében (Ma­ bizonyos, mert az 1955-ben - szintén titkos formában - kiadott gyar Közlöny, 1974, 39. sz.) ún. Büntetés-végrehajtási Szabályzat is megtartotta (vö.: 382. §). 80 A jogintézményt 1989-es megszüntetéséig elvi aggályok és Emellett - tehát e későbbi - szabályzat szerint a fogvatartott leve­ gyakorlati problémák kisérték. Elméletileg leginkább az volt lezése, látogatása, élelmiszercsomag és egyéb kedvezményei is a kifogásolható, hogy a többszörös visszaesők bűncselekményé­ büntetési időtől és a munkateljesítménytől függött. Vegyünk két re adott büntetőjogi reagálás egyszerre több jogkövetkezmény szélsőséges esetet: az egy év alatti börtönre ítéltet 80%-os mun­ (büntetés és intézkedés) kiszabását jelentette. A gyakorlati prob­ kateljesítménye havi egy levélváltásra és látogatásra jogosította, lémák a végrehajtásban mutatkoztak meg. A jogalkotó szándéka és hathavonként kaphatott csomagot. Az öt évet meghaladó bör­ szerint a szigorított őrizetesekkel szemben bevezetendő különös tönre ítélt ugyanilyen teljesítmény mellett negyedévente írhatott, „intenzív nevelési módszerek’'alkalmazása, azok kidolgozatlan­ illetve kaphatott levelet, félévente fogadhatott látogatót, s úgy­ sága miatt nem valósulhatott meg szintén csomagot. Magas teljesítményük kedvezménye jelentő­ 81 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet Az alkoholisták sebb volt.Az előbbi példánál maradva: az egy év alatti börtönöst, kötelező munkaterápiás intézeti kezeléséről (Magyar Közlöny, ha 120% felett teljesített, havonta két levélváltás és látogatás és 1974, 40. sz.). Az intézeti gyógykezelés az erre a célra a Sze­ negyedévente egy csomag illette meg. Öt évet meghaladó börtön ged melletti Nagyfán kialakított Munkaterápiás Alkoholelvonó esetén a 120%-ért havi egy levélváltás, két havonkénti látogatás Intézetben történt, egészen 1990-ig, megszüntetéséig. A végre­ és negyedévenkénti csomag járt. Két megjegyzés még ide kíván­ hajtás során kiütköző gyakorlati problémák - többek között a kozik: a visszaesőkre, büntetésük időtartamától függetlenül, az öt kényszerkörülményeknek az alkoholbeteg fokozódó érzelmi-inéven felüliekre irtrendelkezéseket kellett alkalmazni. S ami még dulati zavaraira irányuló negatív hatásában, az intézet korlátozott ennél is kegyetlenebb (osztályharcosabb) szabály volt: „az állam egészségügyi intézmény jellegében, magyarán börtönjcllegében belső és külső biztonsága, valamint a béke elleni, háborús és nép­ mutatkoztak meg. ellenes bűntettekért ítéltek el csak egyéni parancsnoki elbírálás 82 Hall, W. J. E.: A büntetésekre, a bűnözök kezelésére és megja­ alapján, s legfeljebb az öt évet meghaladók részére megállapított vítására vonatkozó mítoszok (Jogtudományi Közlöny, 1976, 12. kedvezményt kaphatták (vö.: 327-331. §). Természetesen fegyel­ szám, 715-719. p.); Gönczöl Katalin: A „rehabilitációs" ideoló­ mi fenyítésként a soron következő kedvezmény kimaradt, pl. fél gia „csődje" - börtönreformok az amerikai kontinensen (Jogtu­ év helyett csak egy év múlva jöhetett a látogató, hogy a felügyelő dományi Közlöny, 1977, 12. szám, 659-666. p.) őr mellett a rács túl oldalán állva 20 percet beszélgethessen. 83 Lásd különösen: Vígh József-Tauber István: /) szabadság­ 69 A Büntetés-végrehajtási Szabályzat kiadásáról szóló vesztés-büntetés hatékonyságának főbb jellemzői (Jogtudomá­ 1.105/1954. (XII. 17.) Mt. h. számú határozat 22. pontjában nyi Közlöny, 1976, 641. p.); Tavassy Tibor: A szabadságvesztés kapott felhatalmazás alapján a Belügyminiszter az igazságügy­ és problémái (Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok, miniszterrel, a legfőbb ügyésszel és a honvédelmi miniszterrel 1978, 281. p.) egyetértésben rendelkezett. Közelebbi jogforrási megjelölésem 84 Fel- és ismerve azt, hogy a börtön totális intézmény, a neve­ nincs, bár a belső borító bal sarkában egy iktatószámra emlé­ lés célkitűzését ugyan redukálták, de ezzel párhuzamosan a ne­ keztető bejegyzés látható: 2/443/1955. A Szabályzat egyébként velési tevékenységet kiterjesztették a bv. intézet működésének alakilagjogszabályszerű, még alapelveket is meghatároz, és öszegészére, az alábbi átfogó és összefüggő rendszer szerint: a) az szesen 34 fejezetet, ezen belül 547 §-t foglal magában. elítéltek értelmi és kulturális nevelése: iskolai oktatás; önképzés; 70A szintén szigorúan titkos 8/1959. BM. sz. utasítás a tömegkommunikációs eszközök felhasználása; b) az elítéltek 71 A kriminálpedagógiai ismeretanyag tudományos megalapozá­ erkölcsi-akarati nevelése: egyéni „és közösségi foglalkozások: a sának kísérlete a büntetés-végrehajtási testület két, elméletileg jutalmazás és fegyelmezés; c) a társadalmilag hasznos tevékeny­ felkészült, a gyakorlatban isjártas szakember, Balogh László és ségre nevelés: a munkára nevelés; a viselkedési és együttélési Pál László nevéhez fűződik szabályok oktatása és gyakorlása; a közösségi (családi) kapcsola­ 72 Lásd: Balogh László-Pál László: Kriminálpedagógia (Tanár­ tok fenntartása és erősítése; az elítéltek öntevékeny szervezetei; képző főiskolai jegyzet, 1975, 20. p.) a szabadidő hasznos eltöltése. Egy fontos hangsúlyeltolódás is 73 Uo„ 24. p. megfigyelhető: amíg az 1950-es években a munkáltatás mintegy 74 Uo„ 29. p. vezéreszmeként irányította a börtön belső életét, a konszolidált, 75 Makarenko a II. világháború után egy olyan időszakban lé­ s részben demokratizált kései Kádár-korra a munka a nevelési pett be a magyar pedagógiai közgondolkodásba, amikor a hazai munka egyik, de nem legfontosabb eszközeként tagolódott be a nevelésügy szomjasan kereste az új, népi demokratikus nevelés folyamatba. elméleti támpontjait. Az 1960-1970-es években, több hullámban 85 A joghátrány a jogoknak és javaknak megvonását jelenti, azt felerősödő makarenkóizmus a hazai börtönügyet csupán elméleti a „rosszat”,amelynek elrettentő, visszatartó hatásához a börtönsíkon érintette, a gyakorlatban a közösségi nevelésben rejlő ha­ büntetés megjelenésétől napjainkig minden törvényhozó túlzott tást még a fiatalkorú elítélteknél sem tudta kihasználni. Maradan­ reményeket fűzött. dó, káros következménye az elítéltek nagy létszámú zárkáinak, 86 Honi börtönügyünk fejlődését az 1970-es évek második felé­ lakóhelyiségeinek kialakításában és fenntartásában lelhető fel. ig - a nyugat-európaitól eltérően - nem támogatta számottevő 76 Vö.: Lőrincz József: Börtönügy a második világháború után. elméleti tevékenység. Ennek oka a szakterületnek a fentiekben

168

tortáiét aemle

már érintett elzártságában és elzárkózásában keresendő, abban a sajátosságban, hogy hazánkban az állami eröszakszervek, így a büntetés egész intézményrendszere a politika direkt, intim irá­ nyítási szférájába került, s így az elméleti művelés számára alig volt hozzáférhető. A társadalomtudományoknak az 1960-as, kü­ lönösen az 1970-es évektől való korlátozott felélénkülése után a börtönügy főleg a kriminológiával, a pedagógiával és a pszicho­ lógiával talált érintkezési pontokat. 87 A fogvatartotti létszám 1986 májusában elérte a Kádár-korszakban tapasztalt csúcsot, a 25 ezer főt. 88 Az erőfeszítések ellenére nőtt a rendkívüli események (a szö­ kések, a személyzettel aktívan szembeszegülök) száma. A fogva tartottak romló hangulatához nyilvánvalóan hozzájárultak a túl­ zsúfoltság olyan mellékhatásai, mint a foglalkoztatottság csökke­ nése, a zárkán belüli élettér zsugorodása, az egyéni problémák, sérelmek feloldásának késedelmessége vagy elmaradása, de a személyi állományban megjelenő sok új, a szakmában tapaszta­ latlan ember konfliktus-kezelési járatlansága is. “9 Jelenlétével a szakmának számolnia kell. így azt az ellent­ mondást, amely a büntetőítélet tettközpontú és a büntetés-végrehajtás tettesközpontú szemlélete között feszül, a nevelő és a nevelt közötti viszonyban a kényszer- és együttműködési igény egyidejű jelenlétéből adódó feszültséget, valamint azt az ellent­ mondást, amely a börtönélet szigorúan és részletesen szabályo­ zott rendjéből kíván önálló döntésekre kész állampolgárokat kibocsátani. 90 A Módszertani Füzetek-1984. 1. száma tematikusán ismerteti a büntetés-végrehajtás nevelésfejlesztési koncepcióit, majd az országos parancsnokság vezető szakemberei tollából e koncep­ cióval kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz. 91 A büntetés-végrehajtási munkáltatás fejlesztésének koncepci­ óját lásd a Módszertani Füzetek 1987. évi 1. számában. Noha e koncepcióknak a gyakorlati életre kisugárzó hatása az 1980as évek végén megindult társadalmi átalakulás időszakában már elenyészett, mégis pozitív fejleményként értékelhető, hogy kidolgozásuk a börtönügy szakembereinek és a kapcsolódó tu­ dományágak képviselőinek együttműködésével, a korábbinál na­ gyobb nyilvánosság bevonásával történt. 92 Miként a sokat „hiányzó” diáknak egyszerre kell bepótolni mindazt a tananyagot, amit a távollétében az „osztály” már meg­ tanult. Ebben az esetben az historikus érv, hogy Kelet-KözépEurópa Jaltában nem önként választotta a másik utat, s tényleg kellene egy kis idő. hogy az új szemlélethez-gondolkodáshoz mindenki hozzászokjon, az új szabályokat megtanulják, nem ha­ tott. 93 Leggyakrabban a „lakóhelyhez legközelebbi" elhelyezés, és az éjszakai elkülönítés szabályára szoktak hivatkozni, de mind

általában az elhelyezés vagy a munkáltatás, mind a szabadidős tevékenységek tekintetében jelentős „túlvállalásba” keveredett a jogalkotó. 94 Így az előre jelzett 140-150 ezres fogvatartotti ráta az 1990es évek közepére az Európában is megemelkedett átlagrátához (70-90 fő/100 ezer lakos) még mindig magasnak tűnt, ez azon­ ban indokolható volt a hazai bűnözés szerkezetének az európa­ itól eltérő voltával, valamint szankciórendszerünk szűkös lehe­ tőségeivel, 95 N e m kevés vita mellett, mert vannak még, akik a „régi­ klasszikus” nevelést értik alatta, mások egyfajta szociális munkát, megint mások tudományosan megalapozott, szisztematikus tevékenységet értenek rajta. A módszertani vitá­ ban nem kívánok állást foglalni, de az érdeklődők számára megjelölök néhány alapmunkát: Ruzsonyi Péter: A biintetés-végrehajtási korrekciós nevelés új irányzatai (Bünte­ tés-végrehajtási Szakkönyvtár, 2003/2. szám); Rabnevelés Európában. Szemelvények az Európai Börtönnevelési Tár­ saság kiadványaiból (Büntetés-végrehajtási Szakkönyvtár, 2001/1. szám) 96 Lásd: Bv. Szabályzat 68. § (2) bek. 97 A vitában egész szélsőséges hangok is hallatszottak: voltak, akik a nevelés teljes felszámolását olvasták ki a törvényi rendel­ kezésből, mások új utakat kerestek, de legtöbbször elbeszéltek egymás mellett. Ízelítő a szakirodalomból: Garami Lajos: Támo­ gató háttér (A nevelőifunkció változásairól) (Börtönügyi Szem­ le, 1997,3. szám, 71-80. p.); Módos Tamás: Kérdőjelek. Nevelés, átnevelés, netán valami más? (Börtönügyi Szemle, 1996, 4. sz., 87-92. p.); Módos Tamás: Az elfelejteti tudomány (A kriminálpedagógia időszerűségéről) (Börtönügyi Szemle, 2000, 2. szám, 47-58. p.); Csetneky László: Értékközvetítők (A börtönönbeli nevelés esélyei Európában) (Börtönügyi Szemle, 2000, 3. szám, 57-62. p.); Módos Tamás: Összetett folyamat (A nevelésről ál­ talában. a rabnevelésről konkrétabban) (Börtönügyi Szemle, 2000, 3. szám, 63-78. p.). 98 Ezt, mint a magyar börtönrendszer legsúlyosabb problé­ máját mind azt öt látogatása során kifogásolta az európai kínzás megelőzésre szolgáló bizottság. Vö.: CPT/Inf (96)5; CPT(2000)21;CPT/Inf (2004)18; azóta 2005-ben és 2007-ben járt hazánkban, de ezeket a jelentéseket a magyar Kormány titkosította. 99 A szabadságvesztés végrehajtásának durvább periódusaiban előtűnik testijellege, amely jogállami keretek között nem mehet túl a szigorú fegyelmezésen, de nem jogállami keretek között ke­ gyetlenséggé fajulhat. Az is„idegen" arcot kényszerít a börtönre, ha a hatalom a bűnözés elleni elsődleges harci eszközként kíván­ ja felhasználni.

I. Börtön és a rchitektúra

Mezey Barna

„A z építészeti konstrukció olyannyira leleplezi a büntetés jellegét, hogy annak már puszta megmu­ tatása is bizonyíték, amin túl immáron sem m iféle további vádra nincsen szükség” - írja a börtönépí­ tészetről szóló tanulmányában W inifred R eeb s.1 A magam részéről szükségét érzem a m egfogalm azás kiegészítésének. Hozzátesszük Reebs gondolatához: az a bizonyos építészeti m egoldás kifejezi egyszers­ mind a társadalom fejlettségét (akárcsak az architek­ túra színvonalát) és egyben a társadalomnak a bün­ tetésről alkotott általános megítélését. Önmagukban

A b ö rtö n ép ü letek ü zen ete (A szabadságvesztés-büntetés fu n k ció in a k szim bolikus kifejeződése a büntetés-végrehajtási a rch ite ktú ra kezdetein) az építészeti lehetőségek és a technikai megoldások ugyanis nem kizárólag a büntetéssel kapcsolatos

Jog

lórim«am iéig'

politikai, netán büntetés-végrehajtási m egfontolá­ sok tükrei. Angliában például egy időben működtek a feudalizmusból örökölt töm löcök és a világhírű „mintabörtönök” . M ost vajon m elyik jellem ezte in­ kább a szabadságvesztésről vallott angol felfogást? Közelebb visz szándékának m egism eréséhez Reebs tanulmányindító m egjegyzése: „a börtön, és főkép­ pen a büntetés-végrehajtás története nem egyéb, mint annak az építészeti és szociális technikának a fejlő­ dése és kutatása, melynek célja az elnyomottak és bántalmazottak megbüntetése, fegyelm ezése és fel­ ügyelet alatt tartása” . A z idézetből Reebs szempontja is világossá válik: tanulmányában a börtönépítészet kíméletlen kritikáját kívánta adni.2 Nekünk ez ehe­ lyütt nem célunk. Am it tematikus célkitűzésként megfogalmaztunk, az a börtönépületek szim bolikus történeti üzeneteinek összefoglalása. A börtön fejlődését viszont kétségtelenül nyomon követhetjük annak instrumentális változásaiban. Ha nem teoretikus megközelítésben tárgyaljuk a kérdést, hanem általában a társadalomnak a büntetéshez való viszonyát tekintjük iránytűnek, annak m egjelenése a börtön-architektúrában nem kétséges. K iegészítve ezt azzal, hogy a börtönépítészet természetes része az általános architekturális fejlődésnek, a hivatalos épületek em elésére vonatkozó építészeti elképzelé­ seknek, s nem utolsó sorban a társadalm i-gazdasági állapotnak és ezzel összefüggésben a bűnöző- és bün­ tetéskép alakulásának. Hans Pfeiffer az újkori börtönépületek történeté­ ről szóló munkáját a börtönépítészet szakirodaimáról szóló rövid áttekintéssel kezdi. Búinkét m egerősítve3 m egállapítja, hogy fehér folt a német büntetés-végrehajtás szakirodaimában a börtönépületekről szóló közlem ények köre. Hivatkozik Davisonra is, aki ne­ mes egyszerűséggel „korlátozott és szegényes” je l­ zőkkel látta el az angol nyelvű börtönépítészeti szakirodalmat,4 lábjegyzetben pedig a németek hasonló álláspontját idézi m eg.5 Ha a m agyar szakirodalmat ismerte volna, m ég ennyit sem tudott volna írni róla, mert egyszerűen nincsen. Ú gy látszik azonban, nem egyedi jelenségről, hanem világm éretű tünetről van szó. A börtönügyi szakem berek vélekedése szerint a szakirodalom szegénysége természetesen szoros öszszefüggésben áll az építészek csekély érdeklődésé­ vel. A z pedig, hogy az építészek közöm bösek marad­ tak a börtönépületek tervezése iránt, P feiffer szerint visszavezethető a börtönépítési gyakorlatra. Történe­ tileg kialakult módon ugyanis a börtönök építésével elsősorban az építésügyi hivatalnokok foglalkoztak, akik az építésztársadalomnak csupán egy kicsiny (és nem is feltétlenül leginvenciózusabb) részét képezik. A z építészek a börtönépítészeti kérdésekről szóló írá­ sokkal rendszeresen nem is találkoznak, mert azok főként jo gi szakfolyóiratokban jelenetek m eg, ott is meglehetősen szétszórva. A börtön-architektúra problémái kevéssé építőm űvészen, mint inkább technikai-technológiai kérdések. A tér megtervezésében kevés szabadságot ad a fő cél, időnként és legfeljebb

170

nagyobb forradalmi változások idején (mint volt az udvarrendszerü, a panoptikus vagy a csillagsziszté­ ma m egjelenése) remélhetnek nagyobb m ozgássza­ badságot a tervezők, a mérnökök. A z építészek véle­ kedése szerint ez is hozzájárul ahhoz, hogy a mérnö­ kök, a tervezők kevés segítséget kapnak. Sem mintát, sem eligazítást a belső tér elrendezésére, sokszor hiányoznak a különféle börtönmodellek „m intabör­ tönei” , amit m ég tovább fokoz a helyenként változó igény, feltételek, financiális lehetőségek és elvárások elegye.6 A börtönépítészet korszakolása meglehetősen egyértelm ű. A kezdeti, „term észeti kor” jellem zője, hogy a társadalom (a csekély igény és a még kisebb figyelem okán) a fogvatartási funkciókat természeti körülm ények és adottságok kihasználásával kísérel­ ték meg teljesíteni. Azután, am ikor megjelentek a legkülönfélébb hivatali, hatósági, hatalmi funkciójú épületek, a börtönfunkciót beemelték ezekbe a léte­ sítményekbe. Jellegzetesen m ellékes szerepben, de a hatósági funkción belülre kerültek, s lassan-lassan némi hatással is volt azon néhány helyiség kialakí­ tására, m elyben teljesítenie kellett feladatát. H agyo­ mányosan e m egvalósuláshoz tapadó m egnevezés nyomán a börtön tömlőékorának hívhatjuk az időintervallumot. Am ikor azután már önálló épületként m agasodtak a fogvatartó intézmények, az épített bör­ tönök korszakaról beszélhetünk. E periódusban már különféle elvárásokhoz igazított épületek születtek, de m ég távol volt a tervezett börtönök korától, am ely a kom plex őrzés architekturális feltételeit igyekezett megteremteni.

Praktikus fu n k ció k üzenet né lkü l Különösebb szabadságvesztés-történeti fejtegeté­ sek nélkül is belátható, hogy a legősibb korokban is létezett a szabadságfosztás, akár az igazságszolgál­ tatásban, akár annak rokonjelenségeiben. Bizonyosra vehető, hogy az ősi közösség nem engedte a tabukat, szellem eket, istenségeket megsértő tagjainak a törzs, a nemzetség szállásterületéről való akadálytalan tá­ vozást, hogy kivonják magukat a büntetés, a felelős­ ségre vonás alól. M ég kevésbé a foglyul ejtett ide­ gennek, akin a bosszúrituálét végre kívánták hajtani. A processzus sikere érdekében az érintettet meg kel­ lett akadályozni távozásában, vag yis meg kellett gá­ tolni mozgásában, m egkötözve tartani, esetleg fához, cölöphöz, sziklához kötözni, leláncolni. A z oszlop­ hoz kötözés későbbi utóda a pellengér; egyes szer­ zők feltételezik, hogy a tönkhöz láncolás, a kaloda ugyancsak e szokásból fejlődött ki. A megkötözésből ered a bilincselés is. A z ókorban a m egbilincselés, mint biztonsági intézkedés már általánosan elterjedt volt, sőt jellegzetességeiben már akkor körvonalazó­ dott egyfajta gyötrésre, kínzásra irányuló törekvés is. Ezeknek a biztonsági intézkedéseknek még nincs sa­ ját arculata: rövid ideig tartó, m ozgást gátló funkció­

lörténeti szemle

ju k nem teremt szim bolikus tartalmat sem. A korszak zadokkal később jelent meg. E korszak jellem zőinek vége felé azonban már kibontakozik a bilincsek és sajátja még, hogy nem valam iféle egységesen ható láncok allegorikus kapcsolata a rabsággal. A rabszol­ büntetőjogi (büntetési) m egfontolás, központi ideo­ gatartás történetében természetes jelenséggé vált a lógia, m esterséges elmélet alakította azokat, hanem a bilincshasználat.7 kezdetek kényszerű gyakorlata, az őrzés közben fel­ M ivel a fogvatartás egyetlen követelm énye ek­ halmozódott tapasztalatok. kor még a biztonságos őr­ zés, az ezzel megbízottak folyamatosan keresték a A carcer szim bolikus üze­ mind célravezetőbb m eg­ nete oldásokat. M íg az építészet nem nyújtott m egfelelő ke­ Karl Krauß etim ológiai reteket, a foglyok őrzésére fejtegetései szerint a carcer szolgáló külön építmény szó - m elyből a német K er­ emelésének gondolata föl ker is származik - a sémi sem merült. A bibliai Jó z s e f népek nyelvében fellehető történetéből8 ismert m egol­ ’ kar’ , illetőleg ’ k ir’ szóból dás nem volt egyedülálló. A ered, am ely eredeti értel­ kiszáradt kutakat, ciszter­ mében ketrecet, falat, erő­ nákat gyakran használták dítményt, várat, m egerősí­ ilyen célokra az ókori né­ tett várost jelent. Karthago pek; kézenfekvő, egyszerű például, am elyet a punok Róma, a Carcer Mamertinus és praktikus m egoldás volt Karadtának mondtak, a la­ arra, hogy a szökés különösebb veszélye nélkül őriz­ tinok Carthagonak, a görögök pedig Karhadeonnak neveztek, egyszerű fordításban ’ új v á r’ , ’ új váro s’ . A zenek benne valakit.9 A börtönkúl m odellje a 19. szá­ zadig fennmaradt.10 A kútból bontakozott ki lassan a görög nyelvben ebből fejlődött tovább a szó. A K ar­ karon, ¡11. Karkaros Diodorosnál, Sophronosnál már tömlöcök verem szerüsége. Jerem iás tömlöce egy föld börtön értelemben szerepelt. A z ókor nagy állami alatti üreg vo lt." A gödrök, lyukak, barlangok, ver­ építkezései (templomok és várak, majd városok) ké­ mek természetes módon alakultak börtönökké. Philopoimén börtönét, am ely olyan földalatti helyiség zenfekvő megoldást kínáltak a börtönök elhelyezésé­ volt, am elynek egyetlen nyílását egy nagy kő zárta el, re. A carcer hivatalos épületek valam ely - ritkábban és így „nem kapott sem levegőt, sem világosságot” .12 teljesen önálló - részébe került. Pált a segítségére si­ A kutak, verm ek „szellem ének” hatását évszázadokig ető ezredes a várba vitette, hogy ott tömlöcöztessék érezni lehet a tömlöcök fö ld alá telepítésénél, mert ez meg, am íg ügyét ki nem v izsg álja .14 Plutarkhos leírá­ sa nyomán tudjuk, hogy Athénben a dekhasz, a börtön az elhelyezés az újkorig szinte kötelező előírás. A kö­ külön épület v o lt.15 Róm ában a Carcer M amertinus és zépkorban Európa-szerte (sőt M agyarországon még a reformkorban is) „töm löclyuk” -nak vagy egyszerűen a Tullianum úgyszintén e speciális célt szolgáló önál­ csak „ly u k ” -nak nevezték a töm löcöket.13 Kezdetben, ló építmény volt.16 Valamennyi itt megidézett és to­ mint említettük, pusztán biztonsági okokból, utóbb vábbi tömlöcre jellem ző, hogy annak többnyire nincs már a sanyargatás eszközeként. Sötétség, de legalább vizuális üzenete a külvilághoz. Feladatuk teljesíteni a biztonsági őrzést, de rezsimjükben egyre inkább nyo­ homály, hideg, nedvesség és persze biztonság : ez a kutak és verm ek sajátja. m atékossá válik a társadalom negatívvá váló megíté­ A z állatfogás- és őrzés asszociációjából nőtt ki a lése a bűnelkövetőkről. A társadalom rétegződése, az vermek és barlangok igénybe vétele mellett a ketrec, osztályok, a rabszolgák pária sorsa a bűnelkövetőt is amelyet többfelé alkalm aztak fogva tartásra. (A Z w in ­ a társadalom perifériájára tolta. Ettől kezdve a fo gva­ ger ’ börtön’ jelentését jó v al megelőzte ’ állati ketrec’ tartás már nem csak őrzés, hanem 'gyakran büntetés értelme, akárcsak a franciában a basteille-ét.) E z már is, a még ítéletre várók vonatkozásában is. A fogságra egy határozott lépés a börtönépítés irányában. A ra­ vetett immáron nem csak szabadságát vesztette el, de bok őrzésére szolgáló ketrec már kifejezetten ilyen jogát és lehetőségét is az egészséges életmódhoz. A funkcióval jött létre, mint emberi kéz által emelt épít­ fogvatartás céljává lett a testi szenvedés előidézése. mény. A ketrec, majd később, az épített börtönök ko­ E z a funkcionális szerep csupán a többnyire földalat­ rában a rács a fogság szim bólum ává lett. A ketrec és ti, bűzös, levegőtlen, sötét, nyirkos hideg tömlöcök a rács évszázadokon átívelő metaforája a rabságnak elhelyezési körülményein látszott. Igaz, sok esetben a szégyenketrecektől a kivégző kalitkákig. a rabok jajon gása, a bűzös levegő kiáram lása tudo­ A z őrzési feladatokat hosszú ideg előbb a közös­ mására hozta a környékbelieknek is a feltehetően ség szabad tagjai, harcosok, majd katonák, őrök, ren­ borzalm as körülményeket. dészeti feladatot teljesítő törvényszolgák látták el. A tömlöc föld alatti valóságának jellegzetes tükre A hivatásos fogolytartó (aki egyben már az üzemmé a vár- és várostom yokban kialakított börtönök m o­ váló börtön megjelenését szimbolizálja) csak évszá­ dellje, m elyek korántsem voltak kellem esebbek a

lórtenet aerie'

nyi nép világképében a bünhődés vallásos színhelye a föld alatti helyiségeknél. A méteres falak, az ablak m ásvilág, a pokol, s az a sötétséggel, a föld mélyében nélküli helyiségek, a mennyezeten kialakított ajtó, a rejlő gonosz erőkkel kapcsolatos.17 így nyert teoreti­ felfelé nyíló rácsozat pontosan ugyanazt a szituációt kus értelmezést a fö ld alá telepített tömlöc. A carcer idézte föl, mint a földalatti börtön esetében. erős egyházi kötődése pedig magától értetődővé tet­ A középkor architekturális fejlődésének irányait te, hogy később, a tervezett büntetés-végrehajtási alapvetően meghatározta az egyházi építészet alaku­ intézetek korában a kolostorépí­ lása, m ely mögött a világi messze tészet hagyományain indultak el elmaradt mind időben, mind pedig az építőmesterek. technikában. A kolostorok carceA középkori világi tömlöc ott rei és ergastulumdii mintát adtak a állandósult (ott állandósulhatott), hozzájuk sok szállal kötődő vilá­ ahol azt az építészeti feltételek gi építészet számára is. A fegyel­ lehetővé tették, vag yis várakban, mezetlen, tiszteletlen, engedetlen városokban. A feudális nagybir­ szerzetesek és apácák, a csavargó tok börtöne már csak akkor jelent barátok m egfegyelm ezésének meg, am ikor kialakultak a birtok­ igénye hívta életre mindenfelé a központok tartós épületei. A vár­ tömlöcöket. A súlyos bűnök elkö­ m egyék, grófságok rabjaikat é v ­ vetői, a javíthatatlanok számára századokig a hadsereg végrehaj­ a föld alatti carcert, a többiek ré­ tása alá, várakba küldték. Ilyen szére pedig a zárkafogságot v ag y módon a vár szerves kapcsolatba a m unkavégzéssel operáló ergaskerült a büntetés-végrehajtással. tulumot. Utóbb a világi hatalom Évszázadokig a vár(torony) szi­ is utalt be elítélteket a kolostorok nonimája a tömlöcnek. V ár nem börtöneibe. A kolostorbörtönök létezhetett carcer nélkül, s for­ egy része építészetileg nem füg­ dítva: tömlöc alig akadt a várak getlenedett a rendház vagy zárda Rouen, Vártorony (donjon), az ún. falain túl. Idővel a várbörtönök egyéb épületeitől. Eredetileg a Jeanne d'Arc-torony intézményesültek, beépültek a carcer nem volt egyéb, mint egy büntetés-végrehajtás gyakorlatába. A Tower, a B a s­ ilyen célra kijelölt cella. Monté Casino kolostorának tille, a római A ngyalvár, Kufstein, Brünn, M unkács, rendszabályai (529) saját cellájukban rendelte v é g ­ Szam osújvár és a többi erősség funkciójában az idők rehajtani a büntetést. A börtönbüntetés elterjedtével folyam án felülkerekedett a büntetés-végrehajtási je l­ differenciálódtak a kolostorok carcerjei is, fokozatok leg. Ahogyan csökkent katonai jelentőségük, ahogyan alakultak ki, volt már enyhébb és súlyosabb végre­ a haditechnika fejlődésével eljelentéktelenedett há­ hajtást biztosító helyiség is. A galíciai Palladius arról borús funkciójuk, úgy erősítették számolt be, hogy a szentségeket büntetőjogi szerepvállalásukat. gyalázó szerzeteseket egy év fog­ Ezek a várbörtönök építészetileg ságra ítélték, láncokkal terhel­ olyannyira különböztek egym ás­ ten, külön épületben. Columban tól, am ennyire csak lehetett. Am i Bobbio kolostorának börtönéről közös vonást kölcsönzött nekik: beszélt. Clim acus apát (6. sz.) a az a kettős ellenséggel szem be­ sinai hegyen álló kolostorról je ­ ni védekezés volt. V agyis vé­ gyezte fel, hogy annak börtöne dekeztek a kintiekkel szemben, a kolostorépületen kívül talál­ megakadályozandó a behatolást, ható, ezer lépésre a kolostortól. továbbá őrizték a bent elzártakat A kolostortömlöcök egyik nagy a szökéstől. Egyaránt tartottak hozzájárulása volt a börtön tör­ ki- és betöréstől. A primer feladat ténetéhez a bünhődés és ezáltal a persze a külső támadás elhárítása jobbítás gondolatának bevezetése volt (hiszen e célból épültek a v á ­ a büntetés-végrehajtás világába, rak és erődítmények), a rabokkal ugyanakkor ugyanezefT az úton történő foglalkozásra csak ezek konzerválta is a borzalmas tömután kerülhetett sor. A z összefo­ löcállapotokat. A szentek szenve­ nódó funkciók az erős várfalakat déseihez hasonlatos kínok útján és a bástyákat a börtön szimbólu­ el lehet jutni a megtisztuláshoz mává tették. - vagyis a verem be zárással elra­ A párizsi Bastille és alaprajza A m ikor a 13 . században, átme­ bolható fény, levegő, testmeleg, neti csipkerózsika-álom után Európa joghistóriájában tehát az emberi élettől idegen, sötét, nedves közeg újra felbukkant a tömlöc, az mégsem elsősorban a kedvezhet a bünbánatnak. Hentig említi még, hogy feudális jo g intézménye volt, hanem jórészt a váro­ nem csak a kereszténység tömlöceiben, de valam eny172

Jog torténcii uetnle V _ ^

si jo g jelensége. A z, hogy a tömlöcök elszaporodása tervezett együttesét. A hatalom koncentrálását szim­ leginkább a városi joggyakorlatban ment végbe, két bolizáló épülettömb vagy épületcsoport a város veze­ tényezőnek köszönhető. E gyfelől a városi építészeti tőinek figyelmeztető üzenete volt a lakosság számra. sajátosságoknak, am elyek jelentősen eltérnek a feu­ A városi fejlődés börtönügyre gyakorolt hatásának dális vidék arculatától, és struktúrája folytán a város­ harmadik tényezője a differenciálás eszméjének ki­ falakban, tornyokban, kapukban, de m ég a hivatali alakulása volt. A patríciusok igényelték a közrendüépületekben is könnyedén ektől, s különösen a töm­ talált helyet a carcer-fiinklőére vetett gonosztevőktől cióknak. (Schweinfurt pél­ elkülönített elhelyezést. dául szabad királyi város­ Ezért azután a városok ként kilenc kifejezett bör­ tömlöcöztetési gyakorlata tönlétesítményt működte­ a differenciált elhelyezésen tett; a Rote Kappe, a Blaue nyugodott, am elynek egyik Kappe, a Weißer Turm, pólusán a föld alatti carcer, a Sammet- és a Faulturm a becstelen bűnözők fogva egyaránt fogadott be ra­ tartásának helye, a m ási­ bokat. Zártak elítélteket kon a polgárházak m inősé­ a Rathausban kialakított gét idéző, s valóban csak a A Bridewell Palace (metszet, 1660 körül) Studentenstubéba a Rat­ szabad m ozgást korlátozó, haus pincéibe, a városi szolgák házába és a Rathaus becsületes karakterrel rendelkező arestum körvona­ mellett emelt Dragonergefángniss falai közé. De bör­ lazódott. A z arestum a városi őrség szobájának kö­ tönként funkcionált a Triller, a Narrenhaus, v ag yis a zelében, a városi törvényszolgák lakása mellett, talán tébolyda, s végül az árvaház is. Akadt közöttük eleve éppen abból n yílva, a városháza valam ely félreeső börtönnek épített, vagy csak annak használt épület is. szobájában volt. A föld színe felett, bútorozott helyi­ A teljesség kedvéért meg kell említeni az ezek m ellé ségben az ablakokon friss levegőt és fényt eresztettek később felsorakozó fenyítőházat [Zuchthaus] is és az be, esetleg m ég fűtés is volt. Sem m i sem utalt a fog­ olcsósága miatt igen népszerű házi fogságot. A vá­ lyokkal való kemény bánásmódra. E z utóbbi az épü­ laszték nem mondható csekélynek.) M ásfelől a vá­ let látványában is m egjelenő szimbolikus nyitottsá­ rosnak a feudális társadalomban betöltött sziget-sze­ gával, közvetlenségével és becsületes vonásával egy repe inkább kedvezett a saját polgárait, lakosait, azok új börtöntipus irányában jelölte ki a fejlődés útját. életét kímélő, szolidáris, konfliktusfeloldó m egoldá­ A középkori börtönök elhelyezésének és építésének soknak, mint a csonkításoknak, kiközösítéseknek, viszonyairól nem tartható fenn tehát az a leegyszerű­ könnyen kiszabott halálos ítéleteknek. sítő álláspont, am ely azokat valam ely verem m élyén, A középkori város közéletének központi eleme illetve sötét bűzös helyeken leli föl. A városi bör­ volt az ítélkezés. A rend fenntartása, a polgárok kö­ tönök létesítésekor bizonyos fajta következetesség zötti viták eldöntése, a várost veszélyeztető cselek­ tapasztalható az árestom és a carcer szétválasztásá­ mények elhárítása, sőt a jogalkotás is e tevékenység ban. N yugat felé közeledve ezek további fokozatokra keretében folyt. A nyilvános procedúra fejezte ki leg­ bomlottak. Határozott differenciálási szándék ölt tes­ hívebben a városi tanács tet egyébként a városi tömhatalmát és tekintélyét. löcökben. Majd mindenütt Ez tette azután fontossá az kialakult az enyhébb és a ítélkezést segítő intézmé­ súlyosabb börtönváltozat. nyeket is. A városi börtön A z előbbi a polgári lakás a település legkülönfélébb körülményeihez, az utóbbi épületeiben sokszor, mint pedig az ókor börtönszoká­ önálló építmény foglalt saihoz nyúlik vissza. helyet, de alapvető kö­ vetelménnyé vált, hogy az ítélkezés és kihallga­ A reszocializálás szim bó­ tás helye, meg a vizsgálat lu m a i alatt álló szem ély tömlöce A Bridewell Palace (metszet, 1840 körül) egym ás közelében legyen. A z újkor jellegzetes vo ­ A törvénykezés igényt tartott a városházák különféle nása a büntetés-végrehajtás történetében, hogy az új melléképületeire és pincéire. A biztonság nem jelen ­ börtönök egyre inkább a föld fölé magasodtak. Nem tett problémát; a városházán a carcer mellett (vagy szűntek meg ugyan a korábbi, m egörökölt tömlöcök felett) volt az örszoba, a tanácstagokat pedig szolgák, sem (hiszen a büntetési rendszer humanizálódásáfegyveresek őrizték. Ez a jelenség teremtette meg a val m indegyre növekvő rablétszám minden lehetsé­ törvénykezési épületek egységének sokfelé máig tartó ges helyet betöltött), de a hangsúlyok m egváltoztak. gyakorlatát: a törvénypalota, a börtön, az őrszoba A z átalakulás egyik kiváltó oka a szegénygondozás 173

rendszerében bekövetkező változás volt. A keresz­ késettséggel jelentkezett. A reform áció ideológusai­ ténység katolikus szegénységképe mind terhesebbé nak útmutatása szerint a m egoldás a vonakodó mun­ vált a társadalomra. A hívő szegények (szerzetesek, kakerülők fegyelem re és munkára szoktatása kemény laikusok, zarándokok) mellett egyre duzzadt a „h i­ szigorral, hogy ily módon hasznos tagjává tegyék vatásosok” tömege. Mind többen kényszerültek vagy őket a társadalomnak, s visszavezethetők legyenek az emberi közösségekbe. jutottak önként a kóbor­ lás, csavargás, vándorlás E z a tézis új minőséget ho­ zott a büntetés fogalm ába sorsára. A részben bűnöző (bandákba tömörülő, rabló, és a büntetés végrehajtá­ sába egyaránt. A büntetés fosztogató, tolvajló közös­ ségek), részben egyszerű definíciója deklaráltan kibővült a javítás világi munkakerülő életmódot folytató, élősködő csopor­ fogalmával,21 am ely minő­ ségileg más, mint a keresz­ tok ja v a a városokat veszé­ tény büntetőjog javu lásb a lyeztette és terhelte. Után­ vetett hite. E z egy világi pótlásukról gondoskodott eszközökkel elérni terve­ a szűk piac, a háborúk sora zett, a világi törvényekhez és a korszak büntető g ya­ és szabályokhoz szoktatás korlata. Rövid időn belül gondolatát tartalmazta, megjelentek a született mégpedig a visszavezetés csavargók, akik generációk Amszterdam, Spinhuys (1783) eszméjét, am ely ugyanak­ óta az országutakon éltek, kor már nem várta el fel­ természetes létformájuk a tétlenül a „belső javu lást” , kóborlás, koldulás, sőt a csak a társadalmi normák tolvajlás, rablás is.18 A vá­ tudomásulvételét és az al­ rosokban mind határozot­ kalmazkodást. tabban m egszervezett sze­ Ez a m egközelítés új génygondozás a koldulás helyzet elé állította a bünés munkanélküliség szabá­ tetés-végrehajtást. M ár lyozását, a nyilvántartások nem (csak) a sanyargatás korszerűsítését igényelte. és a lehető legbiztonsá­ A reform áció lutheri és gosabb őrzés a feladata, kálvini irányzata egyaránt hanem a javításhoz vezető fellépett a munkakerülés nevelés (lelki gondozás és és a „bűnös szegénység” szakmai oktatás egyaránt) ellen. A polgári ja v a k bé­ és az ezt szolgáló mun­ kés élvezetét a tisztességes káltatás m egszervezése és m unkavégzéshez kötötték, működtetése is.22 Termé­ annak megérdemelt jutal­ szetesen az ezekkel járó maként értelmezték. A lu­ további konzekvenciákkal theri m unkafelfogás a való ­ együtt, mint példának oká­ ban rászorulók segélyezé­ ért a legtipikusabb cso­ sét szorgalmazta egyfelöl, portok elkülönítése (nők az önhibájú, munkaképes munkanélküliek megbün­ elszigetelése a férfiaktól, tetését követelte m ásfelől.19 fiatal kezdőké a m egrög­ Ez az ideologikus m egokozöttektől, a kisbűnösöké a lása a polgári szorgalomnak gonosztevőktől). M inde­ (és m unkakényszem ek) zek olyan követelm énye­ ket támasztottak, am elyek Európa jelentős részében kielégíthetetlenek voltak a egyik pillanatról a másikra hagyom ányos carcer-kö„bűnözővé” tette az addig Amszterdam, Rasphuys (1603) rülm ények között. M egszülettek a szegénygondozás becsült, támogatott és gondozott kéregetők jelentős egyik ágaként funkcionáló és működő dolog- és ja ­ részét.20 vítóházak, valam int a kiskrim inálisok m egnevelését A probléma országonként és régiónként változott. célzó fenyítőházak. Londonban a Bridew ell Hospital A reform ációt választó társadalmakban és az ennek ( 15 5 5 ) ,23 Amsterdamban a Tugthuys vag y Rasphuys hatása alatt szerveződő állam okban erőteljes politikai (15 9 6 ), a Spinhuys, Ergasterium Feminarum avagy nyomás nehezedett a jogalkotókra, m íg a katolikus Netoria Dom us (15 9 7 ) és a Sekrethuys (16 0 3 ), majd országokban ez a vonás halványabban, s évszázados

174

törtéfleü szemle

zat. E i» e k m egfelelően az épület utcai frontja díszes sorban az északi területeken, foként a Hanza-városokban a további intézetek. volt és a funkcióra utaló. A késő reneszánsz és barokk A dologházi és fenyítöházi hullám, am ely végigsö­ korízlésnek m egfelelően gazdag díszítés ékítette az épületeket. A z eredetileg a klarisszák kolostoraként pört Európa protestáns országain, hogy végül elérje a funkcionáló Tugthuys bejárata is közvetlenül az utcá­ katolikus államokat is, kezdetben viszon ylag kevés újonnan emelt épülettel büszkélkedhetett. A n gliá­ ra nyílt, két hatalmas, befelé nyíló szárnyú ajtóval. A kaput kőkeretbe foglalták, ban az uralkodó bocsátot­ am elyet gondos faragással ta rendelkezésre kastélyát munkáltak meg. a dologház (Workhouse) A hatalom üzenete szám ára,24 Németalföldön a felszám olt szerzetes-, komplex módon jutott el a illetve apácarendek által lakossághoz. Képi és szö­ veges formában egyaránt. maguk után hagyott kolos­ A kapu fölötti keresztge­ torokat foglalták el a fenyítöházak. Ez meghatározta rendán eg y vadállatok­ kal vontatott, brazil fával mind a városban elfoglalt és kézm űves munkához helyüket, mind pedig belső szükséges eszközökkel konstrukciójukat. A House o f Correctiont a V I. Edvárd megrakott szekér, benne által 1553-b an London vá­ egy ostorát lengető kocsis. rosának adományozott, E fölött a korabeli fenyítőAmszterdam, a Rasphuys udvara s 1555-ben átvett Palace házakban elmaradhatatlan Bridewellben rendeztek be. A z intézet dologházi je l­ példamondat, arany betűkkel: „E rén y m egzabolázni azokat, akik másokat félelem be ejtenek.” A z orom za­ legére utal belső elrendezése is. A palota építészeti ton két oldalán egy-egy fegyenc és az asszony alak­ feltételeihez igazodva a beutaltakat nagy, nyitott há­ jában ábrázolt fenyítő hatalom, s a felírás: „castigalótermekben és közös „összejöveteli helyiségekben” helyezték el.25 A biztonsági intézkedések csekélyeb­ tio” . bek voltak a feudális tömlöcénél, s m eg sem közelí­ A z ajtó mögött, a dologház belső ajtaján kívül a kapuépületben a szem élyzet lakásai és helységei, tették a későbbi fenyítőházak szigorúságát. úgymint az igazgató szobája, gyülekező helyiség, ta­ Leslie Fairwethaer szerint a Bridew ell, csakúgy, nácskozószoba, a „H usvater” lakása és a konyha. A mint utódai, eredetileg dolog- és javítóházak voltak, kapuépület portáljától vezetett az út tovább, egy ne­ nem pedig börtönök.26 Miután azonban Angliában a héz, vastag, korántsem a bejáratihoz hasonlóan m íve­ Bridew ell mintája nyomán létrejött House o f Correcsen megmunkált tölgyfaajtó a dologházba. (Később, tionök és a szegényházak között nem tettek éles kü­ a Sekrethuys m egnyitása után, ugyaninnen lehetett a lönbséget, itt a határvonal meglehetősen elmosódott. A munkaképes dologkerülőt a szegényházból eg y­ fiatalkorúak házát is m egközelíteni.) A belső ajtó fö­ lött két, életnagyságút is meghaladó méretű, meztelen szerűen átutalták a dologházba, mint a munkakerülők számára állított intézetbe. Hippel úgy véli, hogy az felsőtestű, kőből faragott fogoly színes fát reszelt. 1609-ben, I. Jakab utasítására kialakult szituáció (a A belső udvar 50-60 láb (kb. 18 méter) oldalmégrófságokban létesítendő javítóházak felügyeletét a retű, négyszögletes alapterületű térség volt, közepén a „Ju stitia” -nak nevezett fenyítőoszloppal. A z udvart békebírók hatáskörébe utalta az uralkodó) a börtön és a javítóházak között is elmosta a határokat. A bör­ körben fogolyszobák, a templombejárat és az iskola tönhiánnyal küzdő grófságok csakúgy, mint a kon­ szegélyezték. A földszintre 9 zárka került, a többi az első emeleten volt, számuk a fennmaradt iratokból tinens büntető hatóságai, örömmel csaptak le az új nem kideríthető. A fonómunka termei és a készlete­ intézményre, m elyet rövid idő alatt sikeresen krim i­ nalizáltak. A javítóházakat a szigetországban is bör­ ző helyiségek ugyanitt voltak. Lenn a pincében négy büntetőzárka volt, s körben raktárak. Itt volt találha­ tönnek kezdték használni.27 tó a híres-hírhedt „vizespin ce” , m ely a megrögzött A z amszterdami Rasphuys a klarisszák kolostorá­ munkamegtagadók dologra szoktatására szolgált; a ban, a Spinhuys az Ursula-nővérek egykori zárdaépü­ vízzel teljesen elárasztható helyiség közepén pumpa letében lelt otthonra. A kolostorokba telepített intéze­ állt. Ha a m egfenyítésre ítélt fogo ly nem akart m eg­ tek alkalm azkodni voltak kénytelenek az építészeti fulladni, folyam atosan kellett dolgoznia a szivattyún. adottságokhoz. A z első fenyítőházak általában egy A fenyítés időtartamát a javítandó magtartásához vi­ önálló bejárati épületből, zárt belső udvaros épületszonyítva állapították m eg.28 A z emeletes, szögletes szárnyakból, s esetleg kiszolgáló szárnyépületekből épület valam ennyi ablaka befelé, az udvarra nézett, álltak. A városi kolostorok eredeti építési helye m eg­ rajtuk vastag rácsok. A z épületet két és fél méter ma­ határozta az intézetek városképi súlyát is. A fenyítő­ gas fal körítette.29 A fogolyszobák különböző mére­ házak egyfajta látványossággá váltak, részévé az utca hangulatának. A magistratus láthatóan nem elszigetel­ tűek voltak; egyikük-m ásikuk egészen kicsi (pontos méretük nem maradt fenn), a többségben azonban ni, hanem bekapcsolni kívánta a város életébe a Há­ 175

Jog lörténrfaemle\__ /

8 - 1 2 foglyot helyeztek el, alapterületük 2 8 x 18 ,5 láb Tervek és totális intézm ények és 18 x 10 ,5 láb, m agasságuk nyolc láb volt. A z intézet 1 50 főre volt berendezve. A zárkákat belülről fával A hagyatéka ennek a korszaknak a totális intézmé­ bélelték, a bejáratot kettős ajtó zárta le, a belsőn kis nyek keretéül szolgáló architektúráiis adottságok fel­ nyílás az étel beadására. cserélhetőségének felismerése. A korábban kastély­ A munkát (színesfa-reszelés) a földszintiek az ként, erődítményként, kaszárnyaként, várként, zár­ udvaron vagy (s ez volt daként funkcionáló világi az általánosabb) zárkájuk­ és egyházi épületek közös ban végezték, az emeleti­ ism érve volt a törekvés a ek munkateremben vagy bent élők elszigetelésére a ugyancsak celláikban (pl. külvilágtól. A befogadottak takácsmunkát).30 életének kom plex, szigorú A Spinhuys eredeti épü­ szabályok között szervezett letéről és berendezéséről életét vastag, erős falak, nem maradt fenn leírás, sűrű rostélyos ablakok, tö­ maga a zárda 1643-ban le­ mör kapuk választották el a égett. társadalomtól. A különféle Ekkor két esztendő alatt célú fogva tartottak (le­ új dologházat emeltek. Er­ gyenek azok a fenyítőház ről már tudjuk, hogy ren­ m egnevelendő dologkerü­ delkezett m agánzárkákkal lői vag y később az elkrim i­ is. nalizálódott intézmények E gy 1765-ben kelt be­ bűnöző elítéltjei) és az örszám oló szerint a nők nagy zésiikre-gondozásukra ren­ Bamberg, Malefizhaus teremben dolgoztak, am e­ delt adminisztráció m egfe­ lyen óriási ablakokat nyitottak, nagy üvegtáblákkal, lelően szeparált otthonra leltek ezekben az épületek­ előttük fehér függönyökkel, de a rácsok áttetszettek ben. Igaz, némi hangsúlyeltolódás következett be a rajtuk. A falakat nagy tükörtáblák borították.31 A be­ funkcióban: immáron nem a külvilág beáramlásától rendezés láthatóan távol állt a középkori tömlöckonkellett tartani, inkább a bennlévök biztonságos őrzé­ cepciótól. séről kellett gondoskodni. A falak azonban hasonló­ A németalföldi mintát szám os államban újabb feképpen teljesítették feladatukat. Némi átalakítással nyítőházak felállítása követte. íg y a Hanza-városokalkalm assá lettek a régi, céljukat veszített épületek az ban, majd idővel Ném etország egyéb tartományaiban új funkció teljesítésére. is. Német területen az első dologházak Brémában, A mintakövetés velejárója volt tehát az architektuLübeckben és Hamburgban létesültek (16 0 9 , 1 6 1 3 , rális modell követése. A már működő intézetek m áso­ 16 22).32 lása sokszor járt azzal, hogy m ég újonnan tervezett és A követőkre jellem ző, hogy átvették a modell „ép í­ emelt fenyítöházak is a kolostorépítkezés szabályait tési elgondolásait” , az intézetek külső m egoldásait, követték. A z 1627-ben épített bambergi „M alefizhavagyis a négyzetes alapraj­ us” építészeti sajátosságai is zú építkezést, az egy vagy ezt mutatták. A földszinten két belső udvaros szerke­ különféle méretű termek zetet.33 voltak, részben a gondnok 1604. december 29-én lakásaként. A z emeleten a a brémai városi tanács le­ foglyok osztályának cellái. vélben kért tájékoztatást A z őrszobából áttekinthető az amszterdami m agisztrá­ volt a bejárat és a lépcső­ tustól a fenyítőház működ­ ház. A középső folyosót tetésének tapasztalatairól. egy oltár zárta le, hogy az 1609. január 26-án pedig istentiszteletek jó l szervez­ már saját dologházuk ala­ hetők legyenek. A v ilágí­ pító rendszabályait publi­ tás az egész házban igen kálták a brémai szenátorok, gyenge volt, a fűtést két am elyben a modell m áso­ nagy kályha biztosította. lása teljesen nyilvánvaló. A z oltárral egybekapcsolt Joseph Furttenbach börtönterve Heß azt is leírja, hogy a cellafolyosó elrendezése hamburgi dologház új épületének építőmestere, Hans emlékeztet a zárdaépületekre, a kolostorépítészetre, Hamelau az építkezés m egkezdése előtt, 1662-ben aminek ráadásul Bam bergben, a régi püspöki szék­ tanulmányúton járt Ném etalföldön, hogy épületéhez városban még hagyom ányai voltak. A bambergi do­ a holland tapasztalatokat m egszerezze.34 log- és fenyítőház pompás reneszánsz ízlést tükrözött 176

történeti szemle

a bejárati oldalon. A z utcafront Amszterdamban is börtöne egy kiválóan megtervezett erődítmény össz­ megtapasztalt díszességét, középületi jellegzetességét képét közvetíti. megtartotta. Joseph FurttenbacR ulmi épí­ A büntetési rendszer változá­ tészmester 1635-ben megjelent sa, az új eszmék betörése, s kü­ munkája, az Architectura Uni­ lönösen a humanizmus hódítá­ versalis két, eltérő méretű mintasa, a felnőtté váló gondolkodás börtön tervét tartalmazta. Ellen­ szabadsága az öntudatosodás és tétben A lbertivel, ő nem győzte a kételkedés az ember és kör­ eléggé hangsúlyozni a belső őr­ nyezetének viszonyáról új táv­ zésbiztonság fontosságát, am ely latokat nyitott az építészetben koncepciójának m integy köz­ is. A humanizmus a normákat új ponti gondolatává vált. Tervei szellemmel töltötte meg, az em­ ennek m egfelelően kevésbé a berek szolgálatára rendelt épü­ külsőre, mint inkább az épüle­ letekről szóltak a tanulmányok. ten belül megteremthető bizton­ Serliótól Vignoláig, Bramantéságra koncentrált. így jutott el tól Palladióig.35 A z építészet te­ a „B lock h au s” gondolatáig. A z oretikusai hamarosan m egfogal­ ulmi mester a fából épült (felfa­ mazták gondolataikat a büntető lazott és boltozott, de vastag ge­ intézetek építészetéről is.36 rendákkal megerősített) blokk­ A börtönépítészet egyik ko­ házak mintájára tervezte meg a rai előfutára, León Battista A l­ börtönbelsőt. Minden egyes zár­ berti De re aedificatoria című, kát egy-egy önálló egységként, 1485-ben közzétett müvében37 kis „gerendaházként” gondolt el, vizsgálati, vétkességi és bün­ s az így kialakított, egym ás m el­ tető börtönöket különböztetett lé helyezett zárkák rendszerét ja ­ meg, enyhe és súlyos bűnöket vasolta a hatóságoknak. Minden elkövetők számára. Szerinte a egyes ilyen blokkban volt egy Joseph Furttenbach arcképe az zárkák vagy az őrzésre szolgáló priccs és egy lyuk „szorultság Architectura Universalisból termek kijelölésének a foglyok esetére” . A zárkák központi el­ veszélyességétől kellett függenie. A legsúlyosabb bű­ helyezésének gondolata azonban már a későbbi érte­ nözőket például a leghátulsó termekben az ajtótól és lemben vett börtönépítészeti blokkházmodellt idézte. a kaputól a legtávolabb kell őrizni. Elképzelései sze­ A Furttenbach fölvázolta börtön téglalap alaprajzú rint a foglyok elhelyezése m agáncellák és közösségi (az ún. kisebb terv), vag y négyzetes, emeletes épület, termek kialakítását követeli meg. M egjelölte azokat amelyben a zárkák nem az épület fala mentén, hanem a fogvatartotti csoportokat, annak középső részén he­ amelyeket magánzárkába lyezkednek el. A zárkák és javasolt zárni. (Jellem zően az épület fala között mint­ a kisbünelkövetök ju ssa ­ egy három méter széles ként határozta meg a ma­ folyosót tervezett, így az gányos elhelyezést.) A lig ­ őr körbejárhatott a cellák ha vitatható, hogy az elkü­ körül. A z ilyen, kifejezet­ lönítés és a differenciálás ten biztonsági szemponto­ ilyen m egfogalm azásával kat szem előtt tartó épület, Alberti m essze m egelőz­ Hacker Ervin szavaival te korát. M egfogalm azása élve, olyan, mint egy ska­ szerint a börtönnek, mint tulya: belső tömbjében egésznek a város bizton­ állnak, akár többemeletes Millbank, Penitentiary (metszet, 1829) ságos, de nem elhagyatott blokkban, a cellák, kívülről részében kell állnia, erős, pedig föléjük emelkedik m agas és nyílás nélküli az épület tetőzete és külső fallal körülkerítve. A kö­ falai. E z az elgondolás az zépkori vártömlöcök és ún. belsőcellás konstrukció erődök építészeti hatását form ájában évszázadokig jelz i, hogy elképzelései uralkodott a börtönépíté­ szerint tornyok és gyilokszetben. járók fokoznák az őrzés Furttenbach azonban biztonságát. K ülső m eg­ jelentős elképzelései elle­ Millbank Prison, alaprajz jelenését tekintve Alberti nére sem tudott elszakadni

Jog ftlM seriell

indultak ki. A nagy kezde­ kora tömlöcgyakorlatának ményezések, a gyökeresen szokásaitól. A megrögzött, új építészeti ötletek majd súlyos bűnözőket 15 láb csak évszázaddal később mély, merítő kútra em lékez­ jelentek meg a gyakor­ tető lyukban helyezte volna latban. Bár még a 18 - 19 . el, amelyet felülről lehetett század nagy intézetépítke­ m egközelíteni, s erős vas­ zéseiben is tetten érhetők rács zárta le őket. A pol­ a fenti jellegzetességek. gárok és más, nem súlyos Pentonville Prisons kapu­ vétkeket elkövető szem é­ házát bármelyik várúr őrei lyek a felső szintre kerülné­ is megirigyelhették volna. nek „a jó rend körzetébe” . Wouldsworth föfrontja Arról, hogy Furttenbach Pentonville Prison (metszet. 1842) olyan, mint egy megerősí­ tervei szerint épült-e bör­ tett kastély bejárata. Milltön, nincsen tudomásunk. bank Penitentary kerek Arról azonban Furttenbach bástyáival, öles falaival és és Alberti munkássága bi­ védmüveivel középkori vá­ zonysággal szolgál, hogy a rat idéz. Cooldbath Fields börtönépületek kérdésével kettős kapuháza, a várfal­ a reneszánsz építészete már ként ható magas bástyafal, foglalkozott, s a kor eszkö­ a főépület kastélyt és kolos­ zeihez képest már m egol­ tort egybemosó konstruk­ dási formákat talált problé­ ciója találkozott az akkor m áira.38 már egyre jobban terjedő Ezután némi változás panoptikus gondolat szel­ következett be a börtön­ lemében emelt zárkaépü­ architektúra históriájában. let-együttessel. A büntetés­ Ahogyan a börtönről való végrehajtás filozófiája csak gondolkodás a rezsim nehezen tudta levetkezni a m egreform álásának újabb középkori örökséget, azt és újabb ötleteit inspirál­ Pentonville Prison, alaprajz ti., hogy a börtön (s a bör­ ta, úgy igazodtak ehhez az tönépület) a megtorló és tríumfáló hatalom üzenete. építészeti m egoldások is. A hogyan humanizálódott a Az erő és a biztonság szimbóluma, mely gyötrelmeket büntetési gondolat, úgy civilizálódott a börtön is. A üzen a bűnelkövetőnek, biztonságot a társadalomnak, büntetés-végrehajtási intézmények épületeinek belső amelytől a bűnözők elszigetelését ígéri. megújulását azonban hosszú időn keresztül nem kö­ A 17. és 18. század fordulója megteremtette ugyan vette a külső form ák átalakulása. az önálló börtönépítészetet, azt a börtönarchitekturát, A totális építmények cserélhetőségéről vallott fel­ amely, immáron megszabadulva egyházi építészeti fogás nem csupán abban jelentkezett, hogy fenyítőhákötöttségeitől, alárendelhette a tervezést a büntetés-vég­ zakat, börtönöket helyeztek el várakban, zárdákban, rehajtás éppen aktuális céljainak. Ezeknek a céloknak kaszárnyákban, hanem a tervezők asztalán formálódó azonban meg kellett születniük a büntetés-végrehajtás új épületegyüttesek képét is meghatározták a korábbi gyakorlatában és teóriájában, hogy újabb feladatokat évszázadok szokásai. A reneszánsz építészet első terve­ jelölhessenek ki az építőművészek és az építőmesterek zett börtönépületei (mint az említett bambergi „M aleszámára. fizhaus” ) is ezt a „totális” szemléletet követték, ebből

J egyzetek___________________________________ 1 Reebs, Winifred: Geschichte der Knastarchitektur. Die Suche nach dem richtigen Vernichtungsbau (Grafenau-Döffingen, Trotzdem Verlag, 1981, 44. p.) J Reebs: i.m., 3. p. 1Pfeiffer, Hans: Neuzeitliche Gefängnisbauten und ihre Geschich­ te (Stuttgart, 1934); Bumke, F: Deutsches Gefängniswesen (Ber­ lin, Carl Winters Universitätsbuchhandlung, 1928) 4 Davison, R. J.:Prison Archiktekture. A rchitecturalrecord(New York. 1930, III. p.) 5 Frede-Perret: B aupläne f ü r eine m oderne Stra fa n sta lt (Mo­ natschrift für Kriminalpsychologie und Strafrechtsreform, Heidelberg. Heft 22, 1931, 11. p.); Hentig, Hans von: N eue Bauproblem e im Strafvollzug. (Monatschrift für Kriminal­ 178

psychologie und Strafrechtsreform, Heidelberg. Heft 21. 1930, 281. p.) 6 Pffcifer: i.m., 2-3. p. 7 Vö.: Mommsen, Theodor: Römisches Strafrecht (Systema­ tisches Handbuch der deutschen Rechtswissenschaft, Abt. 1, T. 4.Leipzig, Duncker & Humblot, 1899, 300. p.) * l.Möz. 37, 20-28. 9 Kaiser, Günther-Kerne, Hans Jürgen-Schöch, Heinz: Strafvoll­ zug. Eine Einfiihrung in Strafvollzug (Stuttgart-Berlin-KölnMainz, Verlag W. Kablhammer, 1978, 17. p.) 10 Hentig, Hans von: D ie Strafe //. Frühformen und kultur­ geschichtliche Zusam menhänge (Berlin-Göttingen-Heidelberg, Springer Verlag, 1955, II., 166. p.)

"Jer. 37, 14-21: 12 Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Ford. és a jegyzeteket írta: Máthé Elek, utószó: Borzsák István (2.,jav. kiad., Budapest, Magyar Helikon. 1978, 1158-1159. p.) 13 Vő.: Knapp, H: Das Lochge/ängnis, Tortur und Richtung in Alt-Niirnherg (Nürnberg. 1907) 14Ap. csel. 21, 34. 15Plutarkhosz: i.m., 1274. p. 14Mommsen: i.m., 303. p. 17Hentig: i.m., II. 165. p. '* Radbruch, Gustav-Gwinner, Heinrich: Geschichte des Verbrecherns. Versuch einer historischen Kriminologie (Stuttgart, K. F. Köhlers Verlag, 1951, 268. p.); Küther, Carsten: Räuber und Gauner in Deutschland. Das organisierte Bandenwesen im 18. und frühen 19. Jahrhundert (Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1976, 14-15. p.) 19Radbruch, Gustav: Die erste Zuchthäuser und ihr gesichtlicher Hintergrund (Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft [ZfStrVo], 1952/53, Jhg. 3., No 3„ 162-175. p.) 20 Schmidt, Eberhard: Zuchthäuser und Gefängnisse (Göttingen, Wandenhocck & Ruprecht, 1960, 6. p.) 21 Dünkel, Friedei: Die Geschichte des Strafvollzuges als Geschichte von (vergeblichen?) Vollzugsformen. Strafvollzug. Erfahrungen. Modelle, Alternativen. Hrsg. Rolf Driebold (Göt­ tingen, Verlag für Medizinische Psychologie im Verlag Vanden­ hoeck & Ruprecht, 1983,25. p.) 22 Kaiser, Günther: Strafvollzug in europäischen Vergleich. Eine Einführung in die Grundlagen (Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1983, 12. p.)

23 S e lle rt, W o lf g a n g -R ü p in g , H e in ric h : Studien- und Quellen­ buch zur Geschichte der deutschen Strafrechtspflege. B d . I. ( A a ­ len , S c ie n tia V erlag , 1989, 255. p .) 24 F a irw e a th e r, L e slie : The evolution o f the prison. In: Prison Architecture. P re p a re d b y G . d i G e n n a ro , S . L e n c i, L . F a ie rw a e th e r (L o n d o n , T h e A rc h ite c tu ra l P re ss L td ., 1975, 14. p .) 25 F a irw e a th e r: i. m ., 14. p. 26 F a irw e a th e r: i. m ., 14. p. 27 H ip p e l. R o b e rt v o n : Beiträge zur Geschichte der Freiheitsstra­ f e (Z fS tW , 1898, 18.. 426. p.) 28 P fe iffe r: i. m ., 9. p. 29 P fe iffe r: i. m ., 9. p. 30 H ip p e l: i. m ., 453-454. p .; P fe iffer: i. m ., 8-9. p. 31 R o s e n fe ld , E m s t: Zur Geschichte der ältesten Zucht- und A r­ beitshäuser (Z fS tW , 1906, 26., 806. p.) 32 A rn d t, Jö rg : Strafvollzugsbau. D er Einfluß des Vollzugszieles

a u f den Bau der Anstalten flir den Vollzug der Freiheitsstrafe ( B o c h u m , S tu d ie n v e rla g D r N . B ro c k m e y e r, 1981, 15. p.) 33 T h o le , D : Geschichte und Gegenwart des Strafvollzugsbaus (J u s tiz v e rw a ltu n g s b la tt N r. 106. K ö ln - B e r lin , 1970, 198. p .) 34 V ö .: H e ß , J. L .: Topograflsche-politische-historische Beschrei­ bung der Stadt Hamburg (H a m b u rg , 1796, B d . 1. 349. p .) 35 G e ro L á sz ló : Az építészeti stílusok (B u d a p e s t, G o n d o la t k ia d ó , 1968, 68. p .) 3,1 G ra u l: i. m ., 23. 37 A lb e r t i, L e o n B a ttis ta : Z ehn B ü ch er üb er d ie B aukunst (D e re a ed ific ito ria ). F o rd . T h e u e r e r , M . ( W ie n u n d L e ip z ig ,

1912) 38 E rrő l lásd : P fe iffe r, i. m .,

11-14.

p.; G ra u li: i. m .,

24.

p.

nea S ilvio Piccolom ini 1458-ban keletke­ Nótári Tamás zett De Európa című müvének Karintiával foglalkozó 20. könyvében, a 65. fejezetben egy érdekes, műfaját tekintve legendaként meghatározott történetet beszél el egy Ingo nevű, N agy K ároly idejében élt hercegről. Ezek szerint 790-ben Ingo herceg lakomát rendezett tartománya lakosai számára, m elynek során a színe elé engedett parasztoknak arany és ezüst edényekben, a tőle tá­ volabb álló előkelőknek viszont agyagból készült (Ingo la ko m á ja és levele - egy legenda edényekben szolgálták fel az ételt. Arra a kérdésre, keletkezése és továbbélése) hogy miért cselekszik így, azt felelte, hogy a földe­ ken és kunyhókban lakó, ám a keresztvízben m eg­ tisztult egyszerű emberek lelke fehér és tiszta, m íg a palotákban lakó, ám bálványoknak hódoló előkelők rogatum, cur ita facérét, respondisse non tam mundos lelke piszkos és fekete - ö pedig a lelki tisztaságnak esse, qui urbes et alta palatia quam qui agros et hum egfelelően rendezte a lakomát. A z így m egszé­ miles casas colerent. Rusticis, qui Christi evangélium gyenült urak csapatostul járultak a keresztséghez, accepissent, baptismatis unda purifeatis candidas et s Salzburg püspökei, Virgil és A m vezetése mellett nitidas esse animas; nobiles ac potentes, qui spurcitihamarosan mindnyájan felvették a kereszténységet: as idolorum sequerentur, sórdidas ac nigerrimas. Se

E

„Fama est anno septimgentesimo nonagesimo post Christi Salvatoris ortum imperante Carolo Magnó ducem gentis, Ingonem nomine, ingens convivium provincialihus praeparasse et agrestibus quidem, ad conspeetum suum intromissis, in vasis aureis atque argenteis, nobilibus verő ac magnatibus, procul ab oculis coilocatis, fictilibus ministrare iussisse. Inter-

Kora középkori missziós politika és okirathasználat

vero pro animarum qualitatibus instruxisse convivi­ um. Casigatos ea re nobiles catervatim sacri baptis­ matis undam quaerentes brevi tempore sub Vergilio et Amone iuvavensibus episcopis universos Christi fidem accepisse. Méltán kelti fel a kutató érdeklődését, hogy m ikép­ pen került Enea S ilvio m űvébe e biblikus hangvételű,

179

Jog liriwi amiéin

parabolisztikus történetet; ha átvétel eredménye, ki lehetett az auctor, akitől átvette. A válasz igen e g y ­ szerűnek látszik: a pápai legátus és sirmiumi érsek, a Metód felett 870-ben, Német Lajos jelenlétében, a Regensburgi Zsinaton, Adalw in salzburgi érsek és püspökei közrem űködésével megtartott per kapcsán - kideríthetetlen, hogy vádiratként vagy a pert utóbb legitimálandó dokumentumként - keletkezett Conversio Bagoari­ orum et Carantanorumbó\. E mü szintén tartalmaz egy elbeszélést, am elynek főszereplője a lako­ mát rendező Ingo: „Simili modo

A z Ingo-történetnek Enea S ilvio általi átvétele kapcsán m ilyen esetleges közvetítő írással, illetve szerzővel kell számolnunk? (V.)

1. A 9. századi szláv (és avar) m isszió főszereplője egyfelől a Bizánci Birodalom , m ásfelől pedig a Frank Birodalom volt, am ely a Salzburgi Érsekségre és a meglehetősen önálló politikát folytató Aquileiai Pátriárkátusra támaszkodhatott;3 ezen egyen­ súlyt bontotta m eg a Karolingok hatalmával szemben m egerősö­ dő, önálló m issziós politikával fellépő pápaság. E hármasság etiam Arn episcopus successor szolgált a szlávok apostolaként sedis Iuvavensis deinceps curam ismert Metód működésének, il­ gessit pastoralem, undique orletve a Salzburgi Érsekséggel dinans presbyteros et mittens in és annak m egyés püspökeivel Sclavinam, in partes videlicet kirobbant konfliktusának hátte­ Quarantanas atque inferioris réül. A bizánci származású hit­ Pannoniae, illis ducibus atque térítő, majd pápai legátus és sir­ comitibus, sicut pridem Virgilius miumi érsek, Metód felett 870fecit. Quorum unus Ingo vocababen a Német Lajos jelenlétében tur, múltúm carus populis et amamegtartott Regensburgi Zsinaton bilis propter suam prudentiam. A dalw in salzburgi érsek és püs­ Cui tam oboediens fűit omnis po­ pökei ítéletet hoztak, mivel úgy pidus, ut, si cuique vei carta sine vélték, hogy a Pannóniában ki­ litteris ab illő directa fűit, nullus fejtett m issziós tevékenységével ausus est suum neglegere praeEnea Silvio Piccolomini (metszet J.-J. Salzburg hetvenöt esztendeje e ceptum. Qui etiam mirabiliter Boissard: Bibliotheca chalcographia terület felett gyakorolt joghatósá­ fecit: Vere servos credentes secum [1652-1669] című könyvéből gát sérti, s ezt követően két és fél vocavit ad mensam, et qui eorum éven át fogságban tartották. E per kapcsán - kiderít­ dominabantur in f deles, Joris quasi canes sedere fecit hetetlen, hogy vádiratként vagy a pert utóbb legiti­ ponendo ante illos panem et carnem et fusca vasa málandó dokumentumként - keletkezett a Conversio cum vino, ut sic sumerent victus. Servis autem staupis Bagoariorum et Carantanorum .4 A Conversio ábrá­ deauratis propinare iussit. Tunc interrogantes primi zolási tendenciáját Kahl igen találóan a következő­ deforis dixerunt: ’Curfacis nobis sic?'A t ille: 'Non képpen jellem zi: merész játékot folytat az igazság estis digni non ablutis corporibus cum sacro fonté rehatárán, állításai a jó l tájékozott olvasók számára natis communicare, séd foris domum ut canes sumere éppencsak támadhatatlanok, a járatlanok számára victus. ’ Hoc facto fide sanda instructi certatim cupedig számos eltérő kombinációs lehetőséget hagy currerunt baptizari. Et sic deinceps religio christiana nyitva, sőt sugall; a tényekkel és feladatával legtel­ succrescit. ”2 jesebb mértékben tisztában levő szerző nem csekély Jelen tanulmányban - miután röviden vázoltuk a rafinériával hallgat el nemkívánatos és „veszélyes” Conversio Bagoariorum et Carantanorum keletkezé­ összefüggéseket, illetve tényeket, s kapcsol össze si körülményeit, tendenciáját (I.) - a következő kér­ egym ástól távol álló esem ényeket.5 désekre próbálunk választ találni. A Conversio Bagoariorum et Carantanorum, Mennyiben tekinthető az Enea S ilvio által említett vagyis A bajorok és karantánok megtérése, am elyről és a szakirodalomban hosszú évszázadokon át meg Alphons Lhotsky oly nagy elism eréssel szólt,6 eg ye­ nem kérdőjelezett Ingo herceg valós történelmi sze­ bek mellett már csak azért is méltán tarthat igényt a m élynek? A Conversio valóban hercegként említi-e m agyarországi kutatás érdeklődésére, m ivel - EugipIngót, és ha nem, akkor minek köszönheti hercegi pius Vita Sancti Severinije és lordanes Geticája m el­ létét, illetve hercegkénti bevonulását az irodalomba? lett - azon latin nyelvű textusok sorába tartozik, am e­ (II.) lyek a népvándorlás utáni és az Árpád honfoglalása Mit jelenthetett a Conversio által említett carta előtti korból összefüggőbben szólnak a későbbi M a­ sine litteris, és miért nem vette át Enea S ilvio e m oz­ gyarország területének történetéről, s így a 9. századi zanatot is, noha Ingo tekintélyének további bizonyí­ avar történelem forrásai között is kiemelt jelentőség­ tékául hozhatta volna fel? (III.) gel bír. A z avarság történetének a későbbi m agyar A z Ingo-féle lakoma leírása milyen irodalmi előz­ történelem szempontjából megmutatkozó fontossá­ m ényekre vezethető vissza, és milyen szerepet töltött gát találóan foglalja össze Szádeczky-K ardoss Samu: be a Conversióban? (IV.)

„...az írott forrásokból ismert történelem folyamán első ízben az avar korban vált tartósan egybetartozó alakulattá a Közép-Duna-medence nyugati és kele­ ti fele (a római birodalom Pannóniáját és Daciáját a közbiil fekvő szarmata Barbaricum választotta el egymástól). Ilyen értelemben az avar kaganátus a ké­ sőbbi Magyarország előfutára volt. ”7 Herwig Wolfram 1979-es kiadásában a Conversio

ségként megemlítendő, hogy a Domitianus történeti hitelessége mellett állást foglaló és a kanonizáció ér­ dekében nagy agilitással tevékenykedő Eisler, aki a Domitianus név mögött eredetileg a szláv Domizlaus névalakot vélelm ezte, felhívta a figyelm et a pogány bálványokat döntögető herceg legendája és Millstatt nevének a szobrokra utaló etim ológiája - miile statuae - közötti lehetséges kapcsolatra.28) tizennegyedik fejezetének vonatkozó mondata alap­ A modem kutatás jórészt történetileg hiteles sze­ ján 8 8 71-et fogadta el a keletkezés évéül,9 1995-ös m élynek fogadta el Ingo herceget,29 és megkísérelte monográfiájában azonban módosította álláspontját, e germán - de nem bajor - név viselőjét valam ely, a s a középkori számítási módot vette alapul, am ely Conversió\al párhuzamos hagyományban előforduló szerint a szövegben m egjelölt esztendő is hozzászá­ történeti szem éllyel azonosítani. M ichael Mitterauer mítandó az eltelt évekhez, s ennek alapján a 870-es például a Conversio 10. fejezetében előforduló Etmegírási év mellett állapodott m eg;10 kiadásában garral, a bizonyítottan létező karantán fejedelem m el Fritz LoSek is ezen állásponthoz csatlakozott." A azonosítja.30 További hipotézisként érdemes m eg­ szerző kilétére csupán a mü néhány utalásából kísé­ említeni Ingónak az Erich friauli herceg parancsára relhetünk meg következtetéseket levonni, ám teljes a Ring ellen 795 őszének végén vagy telének elején biztonsággal nem tudjuk azonosítani. Wolfram azt támadást intéző szláv Voinimirral (Wonomyrus Sclavalószínűsíti, hogy az auctor - jelen esetben nem is vus) történő azonosítását31 - azt azonban, hogy Voiannyira a szerző, mint inkább a munka legjegyzésénimir m ilyen rangban v ag y tisztségben állt a herceg re megbízást adó szem ély - m aga Adalw in érsek le­ szolgálatában, csak találgatni lehet.32 Hasonlóképpen hetett, ám m egfogalm azása felettébb óvatos.12 N agy érdekes, ám hipotetikus kísérlet Ingónak a Rhytmus valószínűséggel megállapítható ugyanakkor egy, az de Pippini regis victoria Avaricábán szereplő Unguiötödik fejezetben olvasható első szem élyü fogalm a­ m erivel történő identifikációja33 - Unguimeri 796zásból a szerző salzburgi, illetve bajor szárm azása.13 ban (a Pippin vezette frank-langobard-bajor sereg Adalw in érsek szerzőségét a következők támaszthat­ közeledésekor) rettenetes véget jövendölt a kagánnak ják alá: egy további első szem élyü fogalm azás köz­ és főfeleségének, a katunnak).34 Unguimeri nevét ál­ vetlenül Adalw in m egnevezését követi, elképzelhető talában Inguiomer(us) germán fejedelem szem élyne­ tehát, hogy az író a megrendelőt nevezte m eg.14 Ha­ vével azonosítják, aki Tacitus Annalesé ben többször sonlóképpen m egfontolás tárgyává tehető azon tény, említésre kerül35 - ezek alapján Unguimerit az avar hogy a Conversio szövegében csupán két szem ély birodalomban továbbélő gepidák egyikének szokás epithetonjaként szerepel a piissimus je lz ő , ezek pedig tekinteni.36 Walter Pohl valószínűbbnek tartja, hogy A d alw in 15 és Német L a jo s,16 esetlegesen tehát a mü Unguimeri langobard emigránsként került az avarok­ m egrendelője és cím zettje.17 hoz.37 M ások azon feltevést kockáztatják m eg, hogy Unguimeri azonos volna a már említett szláv VoiniII. Ingo először a 1345/47-ben meghalt Iohannes m irrel.38 Victoriensis apát tollából szárm azó Liber certarum 1979-es kiadásában és 1995-ös monográfiájában historiarumban jelent meg mint nemesúr, pontosab­ H erwig Wolfram a következőképpen húzza ki a kérdés ban Karantánia első hercege.18 Iohannes Victoriensis m éregfogát: Ingo mint herceg csupán egy, a sematiz­ (Johann von Viktring) az Ingo-történet mellett N agy musnak teret engedő értelmezési és fordítási hibának K ároly Am nak adott m issziós m egbízását19 és a M e­ köszönheti a létét, ugyanis a „ Quorum unus... ” mon­ tód fellépése körüli esem ényeket20 vette át a Condat kezdöszavát, a vonatkozói névmást helytelenül vers/óból,21 ám az átvétel inkább a tartalmi elemeket nem az A m 39 által Karantániába és Alsó-Pannóniába érintette; n yelvileg és stilárisan a Liber certarum hisküldött hittérítőkkel, hanem az ott lakó előkelőkkel torianim vonatkozó részei nagy önállóságot mutat­ (akiket magukat és népüket a m isszionáriusoknak nak a Conversio hoz képest.22 M arcus Hansiz Karan­ meg kellett téríteniük) hozták összefüggésbe.40 M ivel tánia legendás hercegével, Domitianusszal azonosí­ a dativusban álló illis ducibus atque comitibus köze­ totta Ingót.23 (A legenda szerint a pogány fejedelem , lebb van a mondat végéhez, mint az accusativusban Domitianus igen keményen üldözte a keresztényeket, álló presbyteros, a mondat tárgya, ezért a követke­ majd Isten kegyelm e révén megtért, m aga döntötte ző mondat gram m atikailag és logikailag helytelen a tó fenekére a pogány bálványszobrokat, s végül alanyát nem a tényleges tárgyhoz kapcsolták.41 A m Karantánia szent életű hercege lett.24 A z általában a idejében a duces, vag yis a karantán fejedelm ek és legendák világába utasított Domitianus mint történeti a comites, a frank-bajor uralmat képviselő m egbí­ szem ély25 léte mellett szólhat egy - feltehetően a 9. zottak igazgatták ezt a területet, a Conversio e szö­ századból szárm azó - , a millstatti kolostorban talált veghelye azt akarja hangsúlyozni, hogy a Virgil által felirattöredék;26 az inscriptio nehéz datálhatósága Karantániára alkalmazott m issziós módszereket A m és az egyéb források ellentmondó tendenciája miatt is átvette Alsó-Pannónia tekintetében. Amint Rupert Herwig Wolfram jo gg al int óvatosságra.27 Érdekes­ sohasem jutott el Alsó-Papnóniába,42 akként Virgil 181

sem szervezhette meg e terület megtérítését - a „ Sí­ rni/i modo... " kezdetű mondat tehát A m azon tettét

esetében az írás hiánya abból a szempontból sem tekinthető meglepőnek, hogy az újonnan megtérített kívánja hangsúlyozni, hogy a salzburgi*egyházm egye szlávok és avarok is írás- és olvasástudatlanok voltak, vezetője Alsó-Pannóniába papokat küldött.43 amint ezt a 796-ban megtartott Conventus episcopoEzt az érvelést látszik alátámasztani az Excerptum rum ad ripas Danubii jegyző kön yve is kiem eli.53 de Karentanis is, am ely a papokat és a diakónuso­ A frank, bajor, alemann és burgund joggyakorlat kat kivéve minden, a Conversió bán a karantánokkal az okirati bizonyításnak egy meglehetősen egyedi kapcsolatban előforduló nevet felsorol ugyan, ám módját dolgozta ki. A z okirat, vagyis pontosabban a egy Ingo nevű fejedelem ről vagy hercegről sem ­ még üres pergamen, am elyből a szöveg megírásával mit sem mond. A z Excerptum de Karentanis a 12 . majd carta lesz, az ingatlanok átruházásánál a pál­ és 13 . század fordulóján keletkezett.44 Alapvetően a cához54 hasonló jelképpé alakult: a jogü gylet során karantánokkal kapcsolatban álló főbb világi és eg y ­ a földre helyezték, majd az írás kiállítója felemelte házi vezetők nevét tartalmazza, ezek felsorolását a a földről, és a m egfelelő akaratkijelentés kíséretében szerző a Conversio vonatkozó mondataiból, illetve átadta az írnoknak. (A pergamen földdel való közvet­ mondatrészeiből állította össze. (A z Excerptumban len érintkezésének követelm énye kapcsán érdemes a tulajdonnevek írása némiképp eltér a Conversio párhuzamként kiemelni a római jogb ól ismert manírásmódjától.) A grammatikai érvek már megkezdett cipatio és legis actio sacrámentő in rém azon sajá­ felsorolásához visszatérve: ha a ......presbyteros... tosságát, hogy a feleknek - egy pálca segítségével Quorum unus... ” értelmezés mellett foglalunk állást, - egyidejűleg kellett megérinteniük az ügylet, illetve akkor meg kell kísérelnünk egy Ingo presbyter létét a per tárgyát. A megérintés nem csupán a pontosabb A m idejéből a salzburgi források alapján bizonyítani. meghatározást volt hivatott segíteni, hiszen elegen­ A Liber confraternitatis egy, A m korából származó dő lett volna az egyértelmű rámutatás; az érintés az bejegyzése említést tesz egy Ingo nevű presbyterarchaikus, a szakralitással közvetlen kapcsolatot tar­ ről.45 Érdemes m egjegyezni, hogy a Liber confratertó jogrendszerek e vallási-m ágikus elemeket mutató nitatum és a Conversio által említett Ingón kívül ez gyakorlata a szorosabb kötődést, az akaratátvitel le­ idő tájt nem tudunk e név másik viselőjéről Bajoror­ hetőségét „teremtette m eg” .55) O lykor a pergament szágban.46 A Liber confraternitatum vonatkozó szö­ formulaszerüen már előzőleg kitöltötték, ám a tanúk veghelye egy tizennégy egyházi személyt tartalmazó pecsétje, az írnok aláírása és a dátum csak utóbb ke­ felsorolás első elemeként említi Ingót, a tizennégy rült rá - tehát de iure megíratlannak számított, hiszen név m indegyike mellett (ellentétben az e bejegyzést híjával volt az érvényesség szükségszerű kellékei­ körülölelő sorokkal) megtalálhatjuk a presbyter be­ nek.56 O lykor a carta jelképiségét még azáltal is m eg­ jegyzést. Ingo nagy valószínűséggel az A m által erősítették, hogy a pergamen mellé a földre helyezték Karantániába küldött misszionáriuscsoport vezetője a tintatartót és a pennát, s e tárgyakat az okirat kiál­ lehetett, e csoport működése 785 és 799 közé datál­ lítójának a pergamennel együtt kellett felemelnie, és ható, m ivel az érsekké emelését követő esztendőben az akaratkijelentés kíséretében az írnoknak átadnia.57 Am egy Theoderich nevű vándorpüspököt, episcopus Wolfram ugyanakkor felveti azon kérdést, hogy egy choril rendelt a karantén területre.47 Ingo tehát majd - példának okáért Ingo történetében említett - üres másfél évtizeden át vezette a karantén missziót, s az pergamen elegendő bizonyítóerövel bírt-e, s nem vole feladat során megkívánt prudentia nagy tekintélyt tak-e rajta valam iféle jele k (signa), illetve pecsét.58 kölcsönzött neki, amit bizonyítandó a Conversio több A herceg és a m éltóságviselők pecsétjének semmibe példát is említ.48 Herwig Wolfram ezen érvelése jó ­ vételét egyébiránt mind az alemann, mind pedig ba­ részt recepciót nyert a szakirodalomban; nézetét Kari jo r jo g szankcionálta.59 Schmid osztotta a Liver confraternitatumxiA szóló ta­ A tárgy, a jelkép , a kitöltetlen - tehát még iga­ nulmányában,49 és Fritz Losek is elfogadta a 1997-es zából cartának nem is számító - pergamen többet editiójában.50 számított, mint az érvényesen kiállított okirat, amit egyébként is csak igen kevesen tudtak volna elol­ III. A Conversio által elbeszélt esetben Ingo egy vasni. A Conversio elbeszélése éppen arra világít rá, írás, illetve betűk nélküli okmányt vagy inkább per­ hogy pusztán azon pergamen elküldése, amiből csak gament (cárta sine litteris) küldött, ami elegendő utóbb, a jogszerű kiállítás után lehetett volna okirat, hitelességet biztosított követe számára, hogy enge­ elegendő volt a kívánt hatás eléréséhez. Ennek tö­ delmességet követeljen a néptől. A cartát mint teljes kéletesen m egfelel azon gyakorlat, am ely szerint a bizonyító erővel bíró okiratot51 a germánok átvették tulajdonátruházás érvényességét nem a carta hozta ugyan jogrendjükbe a rómaiaktól, ám részint az ok­ létre, hanem a szóbeli akaratkijelentéssel egyidejűleg iratok latinságát, másrészt, az írás és olvasás m űvé­ végrehajtott ceremónia, am elynek keretében a földre szetét nem ismervén, a carta nem tett szert feltétlen helyezett pergament felemelték és átadták az írnok­ tekintélyre a germánok körében - tehát az átvétellel nak.60 A írás- és olvasástudatlan közegben a tárgy, egyidejűleg elutasításának, illetőleg átértékelésének a pergament, am ely a carta alapanyagául szolgált, folyamata is megkezdődött.52 E tényhez kapcsolód­ kellő bizonyítóerővel bírt, amint a pecsét önmagában va megállapítható, hogy az Ingo által küldött carta - anélkül, hogy a rajta olvashatókat el tudták volna

olvasni - mindenki számára érthető nyelven „b e­ szélt” .61 M iikos K os m egfogalm azásában a carta sine litteris ezt jelezte: „Ingo küldött, engedelmeskedj pa­ rancsomnak! " - analógiaként említi Trixeni Ottó 12. század végéről származó pecsétjét, am elyen az „ Ott de Trussen me misit ”62 mondat látható.63 M indezek alapján többé-kevésbé irreleváns, hogy a pergamen Ingo általi elküldését történeti ténynek vagy pedig csupán tekintélyét jelképezendő példa­ beszédnek fogjuk-e fel, hiszen a carta sine litteris mozzanatának valam iképpen meg kellett felelnie a 9. századi realitásoknak, másképpen nem lett volna a Conversio címzettje, illetve egyéb olvasói számára értelmezhető. Éppen a későbbi korok számára fel­ merülő értelmezési nehézségeknek tudható be, hogy a carta sine litteris mozzanata, am elynek megérté­ séhez a kora középkori germán jo g o k szerződési és okiratos gyakorlatának ismerete lett volna szükséges, nem volt a későbbi szerzők számára tanulságos és müveikbe átemelendő anyag. íg y például nem került be Enea S ilvio Piccolom ini De Európa című mun­ kájába sem, ellentétben az lngo lakom ájáról szóló elbeszéléssel.

használva Sam o egy általa létrehozott közép-európai szláv állam uralkodójává vált. Ezen államot akarta I. Dagobert felszám olni, am ely próbálkozásai során kudarcot szenvedett, s így Sam o országa csak annak 658 körül bekövetkezett halálával szűnt meg. A Con­ versio szerint azonban Sam o karantán származású dux gént is volt, I. Dagobert seregei pedig sikerrel verték le a szláv lázadókat. A történet ezen változatá­ nak megírásához a Conversio szerzője nem Fredegar Chronicáíját, hanem az abból merítő Gesta Dagoberti I. regis Francorum című munkát használta fel, és al­ kotta m eg a m aga verzióját azáltal, hogy az ott a szlá­ vok fejedelm eként szereplő Sam ót magát is szlávvá tette, a frankok és a langobardok által közösen megtámadott szláv államot pedig Karanténjával azo­ nosította.71 Mind Ingo lakom ájának elbeszélésében, mind pedig a fredegari leírásban a még megkereszteletlen pogányokat kutyáknak nevezik.72 Fredegam ál a frank követek lem észárlása miatt panaszt tevő kül­ dött, Sicharius közli Sam óval, miszerint „Non est

m isszió sikerét. A házigazda a keresztényeket (még akkor is, ha szolgák) arany edényekkel tiszteli meg, a hitetlenek azonban (hiába urak) kénytelenek az aj­ tók előtt piszkos edényekből étkezni, mint a kutyák. Ingo történetének mondandója világosan egybecseng Máté evangéliumának elbeszélésével a királyi lako­ máról, ahonnan a nem m egfelelő öltözetben - vag yis a Conversio szóhasználatával élve: tisztátalan testtel - megjelenőket kivetik a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás van.64 A kereszténység tehát a szol­ gákat is nemessé teszi, a hit hiánya azonban az urakat elsilányítja és bepiszkolja.65 Ingo parabolája koránt­ sem egyedülálló: a Szvatopluk m orvaországi udva­ rában élő pogány fejedelem ről, Borivojról hagyom á­ nyoznak hasonló történetet,66 A m old Jaksch pedig kimutatta, hogy a Conversióbm található történet kapcsolatot mutat Fredegar egy szöveghelyével.67 Érdem es m egemlíteni, hogy Fredegar Chronicája és a Conversio között nem ez az egyetlen kapcsoló­ dási pont. A Conversio negyedik fejezetének Sam óval foglalkozó része68 bőségesen merít a fredegari opusból.69 A z idézett szöveghelyekből is világosan kitűnik, hogy a Fredegar által Sam óról ránk hagyo­ mányozott történet alapvetően más összefüggések­ ben mutatja az esem ényeket, mint a Conversio. Fredegar'szerint a frank szárm azású Sam o 623/24-ben mint fegyverkereskedő és talán mint I. Dagobert király (6 2 3-6 39 ) megbízottja ment a szlávok közé, hogy azokat önállósodási törekvéseikben támogassa. A Konstantinápoly 626. évi sikertelen ostroma által megingott első Avar Kaganátus összeom lását70 ki­

zője sajátos aspektusváltást hajt végre a történetben, nevezetesen, m íg a Conversio bán a megkereszteletlen urakat utasítja Ingo az ajtó elé, addig Fredegam ál a frank követet, a keresztény Sichariust dobatja ki a fejedelem , Sam o: „Aegectus est Sicherius de cons-

possebelem, ut christiani et Dei servi cum canebus amiciciam conlocare possint", mire Sam o ugyan­ ezen szóhasználatot alapul véve azt feleli: „Si vos IV. Ingo lakom ája m űfajilag leginkább keresztény estis Dei servi, et nos Dei canes, dum vos adsiduae contra ipsum agetis'nos permissum accepimus vos parabolának minősíthető, és szerkesztésm ódjában a morsebus lacerare. ” U gyanakkor e ponton a Con­ bibliai példabeszédek mintáját követi: a már megtér­ versio Fredegar müveit ismerő és felhasználó szer­ tek számára kívánja képszerűen bemutatni a karantán

pectum Samonis. ” Anélkül, hogy az előképeket tovább boncolgat­ nánk,73 a Conversio bán elbeszélt Ingo-történetet bíz­ vást tekinthetjük m integy a Karolingok korában a szláv és az avar krisztianizációs politika termékeként született m issziós katekizmus részének.74 E form á­ ban évszázadokon át továbbélt, és talált befogadóra a 14 . századi Iohannes Victoriensisnél és a 15 . századi Enea S ilvio Piccolom ininél, akik a korai középkor szellem iségének eklatáns példáját értékelték benne. V. A z Enea S ilvio Piccolom ini által a De Európa 65. fejezetében leírt, Ingo hercegről szóló történet eredeti forrása a Conversio Bagoariorum et Carantanorum című, 870-ben keletkezett munka 7. fejeze­ te. A Conversio t Enea S ilvio nagy valószínűséggel ismerte és felhasználta, hiszen História Bohemica című müvében Metód m orvaországi működéséről oly módon tett említést, ami az igen egyéni (olykor tendenciózus) ábrázolásmóddal megírt Conversio 12 . fejezetének ismeretét előfeltételezi. M egállapít­ hattuk, hogy Ingót a Conversio nem hercegként em ­ líti, és mind a szöveg grammatikai elem zése, mind pedig a salzburgi Liber confraternitatum vonatkozó bejegyzése arra engedtek következtetni, hogy Ingo a 785 és 799 közötti időszakban a karantán m isszió

183

Jog taget ande

A m által megbízott vezetője volt. Hercegkénti „létét” csupán egy fordítási-értelmezési hibának köszönhet­ te, am elyre először Iohannes Victoriensis 14. század elején írott Liber certarum históriámmá bán bukkan­ hattunk - utóbb ezen téves értelmezést vette át több évszázad irodalma, s próbálta Ingo herceget valam ely ismert történelmi szem éllyel azonosítani. Ingo lakomájának története - a biblikus párhu­ zamok mellett - többek között Fredegar Chronicájá v a l mutat rokonságot, ám a Conversio szerzője nem szolgai m ásolója Fredegam ak, az onnan kapott mintát ötletesen integrálja a korabeli szláv és az avar krisztianizációs politika termékeként megszületett m issziós katekizmus példabeszédeinek sorába. Azon tény, hogy Enea S ilvio is Karantánia, illetve Karintia hercegeként ír Ingóról, feltehetően a Iohannes Victoriensis-féle hagyom ány ismeretére és elfogadására, illetve a Conversio szövegének ez alapján történő értelmezésére vezethető vissza - csekély az esélye annak, hogy az itáliai humanista a jó egy évszázaddal korábbi szerzőtől függetlenül ugyanarra a téves ér-

telmezésre jutott volna, Iohannes Victoriensis művét tehát ismernie kellett. A hitetlenek és a hívők közötti értékbeli különbség m indegyik elbeszélésben egyér­ telműen a kint és a bent, a bebocsátás és a kitaszítás dualitásaként jelenik meg. A kutyákra történő utalás Enea S ilvio Piccolomininél és Iohannes Victoriensisnél már nem található meg; Fredegam ál nyomon ér­ hető ugyan, ám nem kapcsolódik össze a lakoma pa­ rabolájával - e motívumokat a vizsgálat körébe vont szövegeink közül csak a Conversio egyesíti. A Conversio azon mondata, am ely arról szám ol be, hogy a nép m ég akkor is engedelm eskedett a n agy tekintélynek örvendő Ingónak, ha az csupán egy üres pergament, illetve egy kitöltetlen okiratot-okiratmintát (carta sine litteris) küldött nekik, Enea S ilv io és Iohannes V ictoriensis szám ára értel­ m ezési nehézségekbe ütközhetett, hiszen szervesen kapcsolódott a kora középkor germ án jo g g y a k o rla ­ tához; e momentum feltehetően ezért nem került át sem a De Európába , sem a Liber ceratrum histó­

ria rumba.

J e g yz ete k _________________________________________ 1 Enee Silvii Piccolominei postea PH PP. II. D e Europa 65. Ed. Heck, A. van (Cittá dél Vaticano, 2001) 2 Conversio Bagoariorum et Carantanorum 7. Ed. Loäek, F. ( M G H Studien und Texte 15. Hannover, 1997) 3Reindel, K.: Politische Geschichte Bayerns im Karolingerreich. In: Handbuch der bayerischen Geschichte. I. Hrsg. Spindler, M. v. (München, 19812.249. pp.) 4 Ziegler, A. W.: Methodius a u f dem Weg in die schwäbische Verbannung (Jahrbücher für Geschichte Osteuropas. Neue Folge 1,1953, 369. pp.); Bosl, K.: Probleme der Missionierung des böhmisch-mährischen Herrschaftraumes. In: Cyrillo-Methodiana. Zur Frühgeschichte des Christentums bei den Slaven 8 6 3 1963. Hrsg. v. Hellmann, M.-Olesch. R.-Stasiewski, B.-Zagiba, F. (Graz, 1964. 1. pp.); Schellhom, M.: E rzbischof A dal w in von Salzburg und die Pannonische Mission (Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landesgeschichte 104, 1964, 104. pp.); Dopsch. H.: Slawenmission und päpstliche Politik - Zu den Hintergründen des Methodios-Konfliktes. In: Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. Hrsg. v. Piffl-Peröevic, Th.-Stimemann, A. (Innsbruck-Wien, 1987, 307. pp.); Eggers, M.: Das Erzbistum des Method. Lage. Wirkung und Nachleben der kyrillomethodianischen Mission. Slavistische Beiträge 339. (München, 1996, 19. p.); Nótán T.: Conversio Bagoariorum et Carantanorum (Aetas, 2000, 3., 93. pp.); H. Tóth I.: Cirill-Konstantin és M etód élete, működése (Szeged, 20033,96. pp.); Nótári T.: Források Salzburg kora középkori történetéből ( Szeged, 2005, 95. pp.); Nótári T.: A salzburgi historiográfia kezdetei (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 23. Szeged, 2Ó07, 236. pp.) 5 Kahl, H.-D.: Virgil und die Salzburger Slawenmission. In: Vir­ g il von Salzburg - Missionar und Gelehrter. Hrsg. v. Dopsch, H.-Juffinger, R. (Salzburg, 1985, 112. p.) 6 Lhotsky, A.: Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Ös­ terreichs (Graz-Köln, 1963, 155. p.) 7 Szádeczky-Kardoss S.: A z avar történelem forrásai 557-től 806-ig (Budapest, 1998, 9. p.) * Conversio 14. 9 Wolfram, H.: Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weißbuch der Salzburger Kirche über die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pannonien (Wien-Köln-Graz, 1979, 15., 141. p.) 10 Wolfram, H.: Salzburg, Bayern, Österreich. D ie C onver­ sio Bagoariorum et Carantanorum u n d die Q uellen ihrer Zeit

184

(M itte ilu n g e n d e s I n s titu ts fü r ö s te r r e ic h is c h e G e s c h ic h ts f o r ­ s c h u n g , E rg ä n z u n g s b a n d 31. G r a z - W i e n - K ö ln , 1995, 193.

P) 11 L o ä e k , F.: Die Conversio Bagoariorum et Carantanorum und der B rie f des Erzbischofs Theotmar von Salzburg (M G H S tu d ie n u n d T e x te 15. H a n n o v e r, 1997, 6. p.) 12 W o lfra m , H .: i. m . (1995), 197. p. 13 Conversio 5.: ...ortaseditione, quodcarm ula dicirnus. V ö .: Lex Baiuvariorurn 2, 3. E d . S c h w in d , E. v. (M G H L L n a t. G e rm . 5, 2. H a n n o v e r, 1926): Si quis seditionem excitaverit contra ducem

suum, quod Baiuvarii carmulum dicunt. 14 Conversio 9-10. 15 Conversio 9. 16 Conversio 12. 17 L o äek , F.: i. m . ( 1997), 6. p .; L o äek , F.: A pannóniai népek megtérése. A Conversio Bagoariorum et Carantanorum cimü munka és Theotmar salzburgi érsek IX. János pápának szóló levele 900-ból. In: A honfoglaláskor irott forrásai. S z e rk . K o v á c s L ., V e sz p ré m y L . (B u d a p e s t, 1996, 143. p p .) I# Io h a n n e s a b b a s V ic to rie n sis, Liber certarum historiarum 2, 13. (E d . S c h n e id e r, F. M G H S S rer. G e rm . 1909): Nam anno Domini

septingentésimo nonagésimo sub Karvlo imperatore et Ingone dttee et Vetgilio et Arnone episcopis luvavensibus Ingo dux nobiles Ierre et servos eis subiectos ad convivium invitavit et nobiles quidem tamquam canes et immundos deputavit et pane et carnibus fo ris ab oculis suis pavit et vinum in vasis fiiscis propinavit, servos vero vasis splendidis et deauratis in suapresencia collocavit. Et dum quererent nobiles, quid in hoc prelenderet, respondit hos simplices et fideles, mundos et sacro baptismate confírmalos, eos autem immundos atque indignos sine sacri fo n tis ablucione existere et fedatos. Qui audientes certatim a d baptismum curn fervore fid e i cucurrerunt... 19 Conversio 8. 20 Conversio 12. 21 L h o tsk y : i. m . (1963), 293. pp. 22 L o ä e k , F.: i. m . (1990) 52. p.; F ic h te n a u , H .: Herkunft und Sprache Johanns von Viktring (C a rin th ia 1., 165, 1975, 25. p p .) 23 H a n siz , M .: Germania Sacra II. (1729, 104. p .) 24 E isler, R.: Die Legende vom heiligen Karantanenherzog Domi­ tian (M itte ilu n g e n d e s In stitu ts fü r Ö s te rre ic h isc h e G e s c h ic h ts ­ fo rs c h u n g 28. 1907,91. p p .)

Jog 25 N ik o la s c h , F.: Domitian von Millstatt - eine Erfindung des 12. Jahrhunderts? (C a rin th ia 1., 180, 1990, 2 5 3 . p p .) 26 G la se r, F.: Eine Marmorinschrift aus der Zeit Karls des Großen (C a rin th ia I., 183, 1993, 3 0 3 - 3 1 8 . p p .) 27 W o lfram , H .: i. m . (1 9 9 5 ), 2 8 9 . p. 28 E isler. R.: i. m . (1 9 0 7 ), 9 0 . p. 29 A z e g y h á z é rd e k e it n a g y b a n sz e m e lő tt ta rtó g ró fk é n t e m líti In g ó t H a u c k , A .: Kirchengeschichte D eutschlands ( B e r lin - L e ip ­ zig , 19548, II., 4 8 0 . p .) 30 M itte ra u e r, M .: Slawischer und bayerischer Adel am Ausgang der Karolingerzeit (C a rin th ia I., 150., 1960, 6 9 5 18) 31 Annales regni Francorum a. 7 9 6 (E d . F. K u rz e . M G H S S rer. G e rm . 6. H a n n o v e r, 18 9 5 ) 32 P o h l, W .: Die Awaren - Ein Steppenvolk in Mitteleuropa 5 6 7 822 n. Chr. (M ü n c h e n , 1988, 3 1 9 - 3 2 0 . p p .); S z á d e c z k y -K a rd o s s S.: i. m ., 2 8 6 . p p .; W o lfra m , H .: Die Geburt Mitteleuropas. Geschichte Österreichs vor seiner Entstehung. 378-907. (W ien , 1 9 8 7 ,2 5 8 . p .) 33 Rhythmus de Pippini regis victoria Avarica c c . 6. (E d . D ü m m ler, É. M G H P P I. B e rlin , 1881) 34 S z á d e c z k y -K a rd o s s S .: i. m ., 2 9 3 . p. 35 T a c itu s: Annales 1, 6 0 . 6 8 ; 2 , 17. 2 1. 4 5 . 4 6 . (E d . B o rz s á k , I. L e ip z ig , 1 991) 36 A g e p id a m a r a d v á n y n é p e s s é g h e z lásd : L a k a to s, P.: Quellen­ buch zur Geschichte der Gépidén ( S z e g e d , 1973, 115. p p .) 37 P o h l, W .: i. m . (1 9 8 8 ), 2 3 0 . pp. 38 L ésn y , J.: Unguimer. In Lexicon Antiquitatum Slavicarum VI. (W ra tis la w ia e , 1977, 2 6 4 . p p .); H a lv ík , L. (re d .): M agnae Moraviae Fontes Históriai. I-IV . ( P r a h a - B r n o , 1 9 6 6 -1 9 7 1 ; B rn o , 1967, H., 14. p.; B rn o , 1969, III., 3 0 5 . p.) 39 A m h o z lásd : D e m m e lb a u e r, G .: Arno, der erste E rzbischof von Salzburg 798-821 (D is s e rta tio n , W ie n , 195 0 ); E rzbischof Arn von Salzbuig. H rsg . N ie d e rk o m -B ru c k . M .- S c h a r e r , A . (V erö f­ fe n tlic h u n g e n d e s In stitu ts fü r ö s te rr e ic h is c h e G e s c h ic h ts fo r­ sc h u n g , E rg ä n z u n g s b a n d 4 0 . W ie n - M ü n c h e n , 2 0 0 4 ) 40 W o lfra m , H .: i. m . (1 9 7 9 ), 9 6. p p .; W o lfra m , H .: i. m . (1 9 9 5 ), 2 8 8 . p. 41 M á r J a k s c h is felv eti a k é rd é st, h o g y a z u n u s a p a p o k ra , a h er­ c e g e k re v a g y a g ró fo k ra v o n a tk o z ik -e . V ö .: J a k sc h , A .: Fredegar und die Conversio Carantanorum (Ingo). (M itte ilu n g e n d e s In s­ titu ts fü r Ö s te rre ic h is c h e G e s c h ic h tsfo rsc h u n g , 4 1 ,1 9 2 6 ,4 4 . p p .) 42 Conversio 1.; Gesta sancti Hrodberti confessoris 5. (E d . L ev iso n , W. M G H S S rer. M ero v . 6. H a n n o v e r - L e ip z ig , 1913) 43 W o lfra m , H .: i. m . (1 9 7 9 ), 9 7. p. 44 Excerptum de Karen tan is 2.: Tempore Dagobert i regis Fran­

corum preerant Karentanis dux Samo, p o st quem Boruch, post quem Karastus et po st hunc Chenmarus, et p ost hunc Waltunc. Item sub K am lo et eius successoribus Priwizlauga. Cemicas, Zpoimar, Etgar. 45 Liber confraternitatum sancti Petri Salisburgensis vetustior 4 8 . (E d . H e rz b e rg -F rä n k e l, S. M G H N eer. 2. B e rlin , 1 904; Das Verbrüderungsbuch von St. Peter in Salzburg. E d. F o rs tn e r, K. C o d ic e s S e le c ti 5 1 . G ra z , 1974) 46 W o lfra m , H .: i. m . (1 9 7 9 ), 9 8 . p. 47 Conversio 8. 48 W o lfra m . H .: i. m . (1 9 7 9 ), 9 9 . p. 49 S c h m id , K .: Das Zeugnis der Verbrüderungsbücher zur Slawenmission. ln : Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. H rsg . v. P iffl-P e rö e v ic , T h .- S tim e m a n n , A . ( I n n s b r u c k W ien , 1987, 188. p .) 50 L oäek: i. m . (1 9 9 7 ), 112. p. 51 É rd e k e s p é ld á ja a z o k ira t, v a g y is a z íro tt s z ó te k in té ly é n e k n ö ­ v e k e d é s é re a p o sz tk la s s z ik u s ró m a i j o g k o rá b ó l, h o g y a stipulatio ( e re d e tile g sz ig o rú fo rm a s á g o k h o z k ö tö tt, sz ó b e li sz e rz ő d é s) m e g tö rté n té rő l sz ó ló o k ira t m e g d ö n th e te tle n , v a g y is a z e lle n b i­ z o n y ítá s le h e tő s é g é t k iz á ró v é le lm e t k e le tk e z te te tt. E h h e z lásd: F ö ld i A .- H a m z a G .: A római jo g története és institúciói ( B u d a ­ p est, 2 0 0 6 " , 159. p .) 52 K o s, M .: Carta sine litteris ( M itte ilu n g e n d e s In titu ts fü r Ö s te r­ re ic h isc h e G e s c h ic h ts fo rs c h u n g 6 2 . 1 954, 9 8 . p .); F ic h te n a u , H .:

Das Urkundenwesen in Österreich vom achten bis in das drei­

zehnte Jahrhundert ( M itte ilu n g e n d e s In titu ts fü r Ö s te rre ic h is c h e G e s c h ic h ts fo rs c h u n g , E rg ä n z u n g s b a n d 2 3. G r a z - W ie n - K ö ln , 1 9 7 1 ,5 6 . p p .) 53 Z a g ib a , F.: D ie M issionierung der Slaven aus "W elschland" (Patriarchat Aquileia) im 8. und 9. Jahrhundert. In: Cyrillo-Me-

thodiana. Zur Frühgeschichte des Christentums bei den Slaven 8 6 3 -1963 (G ra z , 1 9 6 4 ,2 8 0 . p .); Conventus episcoporum a d ripas Danubii. E d. W e rm m g h o ff. A . (M G H C o n c . 2 ,1 . H a n n o v e r - L e ip ­ z ig , 1 9 06, 174. p .): Haec autem gens bruta et inrationabilis vel certe idiotae et sine litteris... 54 A lá n d z s a é s a p á lc a h a ta lm i je lk é p is é g é h e z lásd : N ó tá ri, T.: Festuca autem utebantur quasi hastae loco (A c ta F a c u lta tis P o litic o -Iu rid ic a e U n iv e rs ita tis S c ie n tia ru m B u d a p e s tin e n s is d e R o la n d o E ö tv ö s n o m in a ta e 4 1 . 2 0 0 4 , 1 3 3 -1 6 2 . p p .) 55 E h h e z lásd : N ó tá ri, T.: Jog, vallás és retorika (S z e g e d , 2 0 0 6 , 5 1. p p .); H ä g e rs trö m , A .: D er römische Ob/igationsbegríjf. I. ( U p p s a la . 1927) 56 R e d lic h , O .: Privaturkunden des Mittelalters. In: E rb e n , W .S c h m itz -K a llc n b e rg , L .- R e d lic h , O .: Urkundenlehre. III. (M ü n ­ c h e n - B e r lin , 1911, 4 7 . p p .); G o ld m a n n , E.: Cartam levare (M it­ te ilu n g e n d e s In titu ts fü r Ö s te rre ic h is c h e G e s c h ic h ts fo rs c h u n g 3 5. 1 9 1 4 ,3 . p p .) 57 K o s: i. m . (1 9 5 4 ), 9 9. p. 58 W o lfra m , H .: i. m . (1 9 7 9 ), 199. p. 59 Leges Alamannorum 2 2 , 2 (E d . L e h m a n n , K . M G H L L nat. G e rm . 5, 1. H a n n o v e r, 1 888); Lex Baiuvariorum 2, 13. “ K os: i. m . (1 9 5 4 ), 99. p.; F ichtenau: i. m. (1 9 7 1 ), 57. p.; R edlich , O .: Über bairische Traditionsbücher und Traditionen (M itteilu n g en d e s In titu ts fü r Ö ste rreich isc h e G e s ch ich tsfo rsch u n g , 5, 1884, 6. p.) 61 R e d lic h : i. m . (1 9 1 1 ), 108. pp. 62 Jaksch, A.: Monumenta historica ducatus Carinthiae, III. Nr. 1413. “ K o s: i. m . (1 9 5 4 ), 100. p. 64 M a tth . 2 2 ,1 - 1 4 . E g y é b b ib lia i p á rh u z a m o s h e ly e k te k in te té b e n lásd : M a tth . 15, 2 6 ; 2. T im . 2 , 2 0 ; A p o c . 2 2 , 15. 65 W o lfra m , H .: i. m . (1 9 7 9 ), 100. p. 66 M M F H (B rn o , 1969, III. 3 0 5 . p .). E tö rté n e t é s a Conversio le h e ts é g e s k a p c s o la tá h o z lásd : P e k a í, J.: D ie Wenzels- u n d Ludmilla-Legenden und die Echtheit Christians (P ra g , 1905, 9 2 . p .) 67 J a k sc h : i. m . (1 9 2 6 ), 154. p. 68 Conversio 4 .: Temporibus gloriosi regis Francorum Dagoberti

Samo nomine quidam Sclavus manens in Quarantanis fiuit dux gentis illius. Qui venientes negotiatores D agoberti regis interficere iussit et regia expoliavit pecunia. Q uod cum comperit Dagobertus rex, m isit exercitum suum et damnum, quos ei idem Samo fecit, vindicare iussit. 69 V ö . F re d e g a r, Chronica 4 ,4 8 . 6 8 . (E d . K ru sc h , B . M G H S S rer. M e ro v . 2. H a n n o v e r, 1888); Gesta Dagoberti I. regis Francorum 2 7 . (E d . K ru sc h , B. M G H S S rer. M ero v . 2. H a n n o v e r, 1888) 70 E h h e z a f o rrá s o k a t lásd : S z á d e c z k y -K a rd o s s S .: i. m ., 171. p p . 71 V ö . P o h l: i. m ., 2 5 6 . p p .; L o äek : i. m . (1 9 9 7 ), 3 1 . p. A k a p c s o ­ ló d á s e g y é b a s p e k tu s a ih o z lásd : G o ll, J.: Samo und die karantanischen Slaven (M itte ilu n g e n d e s In titu ts fü r Ö s te rre ic h is c h e G e s c h ic h ts fo rs c h u n g , 11, 1 8 9 0 ,4 4 3 . p p .) 72 F re d e g a r, Chronica 4 ,6 8 .: Eo anno Sclavi coinomento Winidi in

regno Sam one neguciantes Francorum cum plure m ultetudine interfecissent et rebus expoliassint, haec fiuit inicium scandali inter Dagobertum et Samonem regem Sclavinorum. Dirigensque Dagobertus Sycharium legatarium a d Samonem. paetens, ul negu­ ciantes, quos sui interfecerant aut res inlecete usorpaverant, cum iusticia fa cérét emendare. Samo nolens Sicharium vedere. nec a d se eum venire permitteret, Sicharius vestem indutus a d ins­ tar Sclavinorum. cum suis a d conspectum pervenit Samonem... Sicharius dicens: 'Non est possebelem, ut christiani et Dei servi cum canebus am icicias conlocarepossint. 'Sam o a contrario dixit: Si vos estis D ei servi, et nos D ei canes, dum vos adsiduae contra ipsum agetis, nos perm issum accepimus vos m orsebus lacerare. 'Aegectus est Sicharius de conspectum Samonis. 73 A „ Hoc fa cto fid e sa n d a instructi certatim cucurrerunt baptizari. " m o n d a t k a p c s á n n e m z á rh a tó ki e g y a u g u s tin u s i r e m in is z c e n ­ c ia le h e tő s é g e - v ö .: A u g . civ. 2 1 , 2 7. (E d . D o m b a rt, B .- K a lb , A. C C Ser. L at. 4 7 - 4 8 . T u m h a u t, 1981): ...m ulti currunt baptizari

185

Jog

lörtenehsianleV—--' 74 L ö w e , H .: Die karolingische Reichsgründung und der Südosten . Studien zum Werden des Deutschtums und seiner Auseinan-

Pap András László

Jelkép és valóság: esküdtszék a mérlegen r rásom (és az alapjául szolgáló előadás) témája az igazságszolgáltatási rendszerbe integrált laikus részvétel egy speciális, az utóbbi évtizedekben v i­ lágviszonylatban egyre inkább háttérbe szoruló for­ mája: az esküdtbíráskodás. Lényege, hogy a történeti tényállás és ezáltal a büntető vagy a polgári jo g i felelősség m egállapítá­ sa kizárólag a laikusokból álló testület hatáskörébe tartozik, és a hivatásos bíró szerepe lényegében csak arra korlátozódik, hogy vezesse a tárgyalást, ellássa instrukciókkal az esküdteket, majd (lényegében tech­ nikai feladatként) m egállapítsa a szankciót. B ár a jogalkalm azás legitim ációját, a társadalom értékítéletét szim bolikusan is m egjelenítő laikus elem részvétele széles körben elterjedtnek mondható - például az Európa Tanács 46 tagja közül 22 tagál­ lam alkotm ánya említi meg az állam polgárok részvé­ telét az igazságszolgáltatási rendszerben, és csak 12 olyan állam ot találunk ahol nincs sem m ilyen laikus részvétel1 - , az ügy eldöntésében ritkán adnak teljes diszkréciót a jo g i ismeretekkel nem rendelkező és a bírósági-közhatalm i rendszerben per definitionem kí­ vülálló civileknek. Ennek eg yik oka az, hogy a kontinentális jogban az igazságszolgáltatás egy form alizált, hivatalnoki struktúrában (és határozatlan időre kinevezett sze­ m élyi állom ánnyal) működő szervezet hatáskörébe tartozik, ahol a bírók (gyakran szabályos választási kam pányt követő) közvetlen választásának és a jo g alkalm azók széles körű jogértelm ezési szabadságára építve, sokszor szándékoltan általános fogalm akat tartalm azva megalkotott jogszab ályok angolszász gyakorlata igencsak idegennek tűnik. És bár a napó­ leoni hagyom ányokra épített klasszikus kontinentá­ lis esküdtbíróság m odellje sem tűnt el teljesen,2 az európai állam ok többsége a kevert bíróságok ném etvagy francia ún. kollaboratív rendszerét használ­ ja . A z előbbi, hazánkban is alkalm azott modellben a hivatásos bírók mellett ülő (többnyire két) ülnök elvileg ugyan egyenjogú a tanács elnökével, de a gyakorlatban kevéssé aktívak.3 N oha több európai állam'1 ismeri a szakértői ülnök fogalm át, sőt Fran­ ciaországban, Angliában, Skóciában és W ales-ben

Í

dersetzung mit Rom ( F o r s c h u n g e n z u r K irc h e n - u n d G e is te s ­ g e s c h ic h te 13. S tu ttg a rt, 1 937, 119. p p .; 170. p p .)

egyes helyeken kisebb pertárgyértékű v ag y enyhébb kihágást jelentő ügyekben m ég egyedül ítélkező, teljesen laikus békebírót is találunk, a széles döntési jogkörrel rendelkező esküdtbíróságok (és főleg az általuk tárgyalt ügytípusok és esetek) szám a vilá g ­ szerte csökken.5 Igaz ugyan, hogy valam ilyen formában szinte m indegyik angolszász, common law állam jogrend­ szere ismeri, de a tiszta esküdtszéki rendszer egyik utolsó bástyája az Am erikai Egyesült Állam ok ma­ radt. A z alábbi néhány oldal az esküdtbíráskodással kapcsolatban felvetődő néhány kortárs amerikai pél­ da, jogeset, valam int elméleti és gyakorlati dilemma ismertetésével azt a (formai és terjedelmi korlátokra tekintettel ily módon eredendően többszörösen kor­ látozott) célt szolgálja, hogy betekintést nyerjünk e sajátos (legalább is a tényállás felderítését illetően) laikusokra bízott igazságszolgáltatási forma jelképes és gyakorlati jelentőségébe, az alkalm azás nehézsé­ geibe és a jogelm élet kihívásaiba. A következőkben elsőként az esküdtrendszemek az amerikai közjogi gondolkodásban és a közvélem ényben betöltött sze­ repével foglalkozom , majd a hatályos szabályozással és gyakorlattal kapcsolatban felvetődő néhány fonto­ sabb alkotm ányos és köznapi problémát ismertetek. A z írás záró fejezete egy hazai példán keresztül rá­ mutat az államhatalom korlátozásának az esküdtbí­ róság által sajátos formában megtestesített és m eg is valósított eszm éjének (minden ellenirányú tendencia mellett is töretlen) továbbélésére.

Történelm i gyökerek, le g itim áció Am erikában a közvélem ény, a gyakorló jogászok, a szakirodalom és m aga a (közjogi és jogpolitikai kérdésekben egyaránt kulcsszereplőnek számító) Legfelsőbb Bíróság is meglehetősen am bivalens v i­ szonyban áll az esküdtbíráskodással. Egyrészt a Bíróság többször kimondta, hogy az esküdtszék az amerikai jogrendszer és dem okrácia alappillére - és például a hivatalos indokolás szerint George W. Bush azért is vonta vissza az U S A (B ili Clinton által jegyzett) csatlakozását a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumához, mert a bíróság eljá­ rása nem teszi lehetővé az esküdtbíróság beillesztésétfi - ugyanakkor 2002-ben a szellem i fogyatékosok esetében alkalm azott halálbüntetést azzal az indo­ kolással találta alkotm ányellenesnek, hogy gyakran igen kom oly (és például áz esküdtbíróság számára megoldhatatlan) nehézséget jelent a büntethetősé­ get kizáró kóros elm eállapot m egállapítása.7 Egy, az Am erikai Ü gyvédi Kam ara által végzett 1 988-as fel-

i

Jog törtóKtiszemlc^__/

mérés szerint a lakosság 78% -a szerint az esküdtbí­ ráskodás a bűnösség eldöntésének legm éltányosabb módszere, 60% -a szerint az esküdtszék az igazság­ szolgáltatási rendszer legfontosabb elem e, egy másik tanulmány szerint pedig a megkérdezettek 85% -a bízik a magához, szomszédjához, barátaihoz hason­ lókból álló esküdtbíróság ítéletében. U gyanakkor az Am erican Judicature Society felm érése szerint a szol­ gálatra behívott esküdtek átlagosan 20% -a, 2002-ben Kaliforniában 40% -a nem jelent meg a bíróságon.8 Sőt, még szélsőségesebb adatokat is találunk: 1995ben a N ew York City-ben beidézett esküdtek 12 ,9 egy másik elem zés szerint Los Angeles-ben pedig csak 11% -a tett eleget alkotm ányos kötelezettségének.10 A z esküdtrendszer elvi támogatása mellett sok kiáb­ rándult hangot is lehet hallani a celebritások (pl. O. J. Sim pson, M ichael Jackson) felmentő ítéleteiben, vagy a (például egy kiömlött forró kávé miatt m eg­ ítélt) szemkápráztatóan m agas összegű kártérítések­ ben, netán faji előítéletektől befolyásolt döntések­ ben" résztvevő esküdtek alkalm asságát illetően. A z esküdtek kiválasztására és m eggyőzésére szakosodott (többnyire pszichológus) szakértők virágzó üzletága sok amerikaiban azt a benyom ást kelti, hogy az ál­ talában alulképzett, társadalm ilag alulpozícionált, gyakran alacsony szellem i képességű, a bonyolult ügyeket átlátni nem is képes, és egyébként is inkább szem élyes prekoncepcióik alapján döntő esküdtek jó l kiválasztott, elsősorban az érzelmeket befolyásoló vagy egy hitelesnek tűnő szakértő autoritását latba vető cselekkel könnyen befolyásolhatók és korrum­ pálhatok.12 Részben ezzel is m agyarázható, hogy az utóbbi években radikálisan csökkent az esküdtbíróságok előtt folyó eljárások száma. Annak ellenére, hogy a vád­ lott minden hat hónapnál hosszabb szabadságvesztés büntetéssel sújtható büntetőügyben jogosult (az adott ügyben alkalm azandó jogtól függően) a vád tárgyalhatóságáról döntő „n ag y ” esküdtbírósági (grand ju ry), majd „rendes” esküdtszéki eljárást kérni, 1980 és 1999 között kétharmadával csökkent az ilyen pe­ rek száma; az összes ügy korábbi 16% -áról mindöszsze 4 % -ra.13 1976-ban az évi 1,2 2 m illió büntetőeljá­ rásból 42 000 esküdtbíróság előtt zajlott, 2002-ben a 2,78 m illióból csak 36 000. 1 976-ban a büntetőügyek 3,4% -a, 2002-ben pedig már csak 1,3 % -a folyt es­ küdtszék előtt, és a 2005-ben szövetségi bíróságok előtt folyó 75 000 büntetőeljárásból pedig kevesebb, mint 4 % , mindössze 3000. A z Angliában már például meg is szüntetett polgári ügyekben14 még nagyobb az eltérés: am íg 19 62 és 2004 között ötszörösére nőtt az ügyforgalom , az esküdtbíróság előtt folyó eljárások száma alig nőtt: 2 ,765-ről 3,006-ra. A tagállam ok bí­ róságain 2002-ben egyharm addal kevesebb esküdt­ széki tárgyalás folyt, mint 19 76-ban .15 Ennek ellenére a 2005-ben is egym illió esküdt részvételével lefolytatott 80 000 per16 nem csupán egy régi common law hagyom ány elkorcsosult ma­ radványa; valóban egyike az am erikai alkotm ányos

dem okrácia tartópilléreinek. Nem csupán annak a v a ­ lamennyi laikus részvétel alapjául szolgáló klasszi­ kus elvnek a kifejezésre juttatása, hogy a polgárok jelenléte a pulpituson jelképes formában kifejezésre juttatja a jo g és az államhatalom mögötti társadalmi szerződést, ami miatt a jogszolgáltató (felső-középosztálybeli) bíró nem egy elidegenedett, autoriter despota, hanem ténylegesen (az adott ország frazeo­ lógiájának függvényében) a köztársaság, a nép nevé­ ben ítélkező szem ély, és ahol a törvények és a jo g a szuverenitás végső letéteményeseként meghatározott politikai közösség tagjainak tudatos önkorlátozását jelenti. A z intézmény m áig tartó és az amerikai köz­ jo g i gondolkodást erőteljesen befolyásoló népszerű­ ségét a függetlenségi m ozgalomban szerezte, ahol a gyarm atok érdekeit és jo gait sértő angol politikával szembeni jogszerű ellenállás eszközévé válhatott. A z esküdtbíráskodás ugyanis nem csak a jo g és az igazságszolgáltatás társadalmi beágyazódásának, az állam i legitim ációnak az eszköze, hanem az állam túlzott hatalmának fékje, a türannikus hatalom gya­ korlás ellenszere, akár egy igazságtalan törvény al­ kalm azását m egakadályozó korlát is lehet. A z esküdtbírósági tárgyalásnak a eommon lawban hagyom ányos form ája az angol gyarm atosítókkal érkezett az Ú jvilágba. A tizenkét tanú bíráskodásá­ nak gyökerei N agy A lfréd (8 7 1-8 9 9 ) és I. Etelred (8 6 5 -8 7 1), Békés Edgár (9 59 -9 7 5), Hitvalló Edvárd ( 10 4 2 - 10 6 6 ) és Hódító V ilm os királyok törvénye­ iben bukkantak fe l,17 s 1080-ra már széles körben elterjedt, kialakult jogszokásról beszélhetünk. A z 12 15 -b e n kiadott, majd a következő száz évben nem kevesebb, mint 38 ízben m egerősített18 Magna Char­ ta szövege szerint a király kötelezi magát arra, hogy

„szabad emberekkel szemben az ő velők egyenlők íté­ lete alapján a törvényeknek megfelelően” jár el. II. Henrik ( 1 1 5 4 - 1 1 8 9 ) alatt lényegében megszilárdult a common law azon szabálya, hogy a fent említett tör­ vényszék tizenkét főből áll, és eljárásukban III. Ed­ várd ( 1 3 2 7 - 1 3 7 7 ) korára bevetté vált az egyhangú döntéshozatal követelm énye is. A z 1600-as évekre az esküdtszék előtti eljárás az „angol ember” szabadságának egyik fontos biztosíté­ ka és fegyverténye lett. Igaz, közben jelentős formaés tartalomváltozáson is átesett. A z ókori esküdtbíró­ ságra már csak nevében em lékeztető (az angol esküdt elnevezése juror, am ely a juro, „esküszöm ” szóból szárm azik), elsőként a N agy K ároly fia, Jám bor L a­ jo s korában, 829-ben m egjelent esküdtek ugyanis maguk a vádlók voltak, és több évszázadon keresztül az ítéletük alapja az ügyről szerzett ismeretük, adott esetben szem élyes érintettségük volt. A modem esküdtszék ezzel szemben a közös­ ség értékítéletét hordozza, függetlenül attól, hogy a konkrét ügyről van-e az esküdtnek ismerete. Sőt, a szem élyes érintettség, adott esetben szakértelem még kizáró ok is lehet. A modem esküdt saját magáért van ott, azért, hogy az ügy pártatlan bírája legyen. És bi­ zony a pártatlanság - például egy politikailag kényes 187

lodeneliszemle

kérdésben - m aga az államhatalom demokratikus kontrollja is lehet. A z angol gyarm atosítók magától értetődően hoz­ ták magukkal Coke, Halé és Blackstone jogd ogm a­ tikáját, így az első amerikai települések chartái ha­ sonló term észetességgel rendelkeztek a polgári és büntető ügyekben eljáró esküdtbíróságok létrehoza­ taláról. így tett például az 1606-os Virginiai Társaság Alapokm ánya, vagy az 1 628-as M assachusetts-i Öböl Kolóniáját m egalapító okirat.19 A h ogy nőtt a feszült­ ség a korona és a gyarm atok között, a fenti képletnek m egfelelően az esküdtszék az „új világ” polgárainak és szabadságainak végső eszköze lett. Nem véletlen, hogy a gyarmati rendszer számára végül végzetesnek bizonyuló esem ények egyik kulcspontja, az 17 6 5. évi bélyegtörvény is kivette annak végrehajtását a gyar­ mati igazságszolgáltatási rendszer (így az esküdtszé­ kek) hatásköre alól, és azt a haditengerészeti bíróság elé utalta. A z sem véletlen tehát, hogy az 17 7 4 . évi Első Kontinentális Kongresszus megerősítette az es­ küdtbíráskodás intézményét, s a Függetlenségi N y i­ latkozat a sérelm ek között kétszer is említi működé­ sűk korlátozását.20 Bár a függetlenség kikiáltását és realizálását kö­ vetően m egalkotott 17 8 7 . évi szövetségi alkotm ány annyiban különbözött a tagállam ok alaptörvényei­ től, hogy sem a com m on law recepciójára utaló, sem pedig az alapjogok katalógusát felsoroló deklaráci­ ót nem tartalmazott, az igazságszolgáltatásról szóló III. cikk kifejezetten nevesíti az esküdtszék intéz­ m ényét: „ Minden bűnügyben, kivéve a közjogi fe ­

lelősségre vonás eseteit, esküdtbíróság já r el; ilyen ügyeket abban az államban kell tárgyalni, amely­ ben a bűncselekményt elkövették; amikor azonban a bűncselekményt nem egy államon belül követték el, a tárgyalást a Kongresszus által törvényhozási úton megállapított helyen vagy helyeken kell lefoly­ tatni. ” 21 A z alapjogok hiányát Jam es Madison már 1789. június 8-án felvetette, és a 2 1 0 alkotm ánykiegészítés-javaslat összecsiszolásából 17 9 1. december 15 én, Virginia ratifikációjával becikkelyezték a tíz paragrafusnyi (jogok törvényének, Bili o f Rights-nak nevezett) alkotmánymódosítást. Témánkat a 6. és 7. alkotm ány-kiegészítés érinti: „Büntetőügyekben a

vádlottnak joga van arra, hogy ama állam és kerület elfogulatlan esküdtszéke, melyben a bűncselekményt elkövette, gyors és nyilvános tárgyaláson bírálja el az ügyét; ezt a kerületet előzőleg a töi-vényben meg kell határozni, a vádlottat a vádemelés természeté­ ről és okáról tájékoztatni kell; a vádlottat az ellene tanúskodó személyekkel szembesíteni kell; a mellet­ te tanúskodó személyek megidézése kötelező eljárás útján történik s a vádlott védelmét védőügyvéd látja el. [...] A közös jo g (common law) alapján folytatott bírói eljárás során, amennyiben a peresített érték 20 dollárnál magasabb, az esküdtszéki tárgyaláshoz való jo g fennmarad, és az esküdtszék által megvizs­ gált tényt az Egyesült Államok bíróságai csak a kö­

zös jo g (common law) szabályai szerint vizsgálhatják felül. ”22 Ezek tehát az esküdtbíráskodás amerikai történe­ tének kezdetei. A történelmi sajátosságok folytán az intézmény a köztudatban a direkt demokrácia olyan fontos eszköze lett, am ely az igazságszolgáltatásban is kifejezésre juttatja az „am erikai nép” nemtetszését a bürokratikus elitekkel szemben, és a jogalkotás de­ mokratizmusa mellett biztosítja a jogalkalm azásét is. A z esküdtbíróság emellett az a fórum, ahol a közösség felléphet a szigorú legalizm us ellen, ahol a társadalom méltányos keresztmetszetét (fair cross section) mutató helyi polgár esküdtek közösségi, de nem tudományos deliberáció, eszmecsere eredményeképpen felderítik és megállapítják a tényeket. Fontos feltétel, hogy az esküdt pártatlan, elfogulatlan, azaz nemcsak, hogy nem a rendőrséghez vagy az ügyészséghez hasonló utasítás-alapú, hierarchikus szervezetben működik, de még csak nem is állami alkalmazott, azaz az ügy elbírálásában az állam , a közhatalom érdekei iránti elfogultság teljes mértékben kizárható. Ha indokolás nélkül meghozott ítéletében felmenti a vádlottat, dön­ tése sem m ilyen formában nem támadható meg, sőt még egyfajta normakontrollként is működhet, amenynyiben egy erkölcstelen vagy méltánytalan, netán túl szigorú törvény esetében a tényállásszerű magatartás esetén is ártatlannak minősít. Annak ellenére, hogy a költő Robert Frost ( 18 7 4 - 19 6 3 ) közismert mondása szerint az esküdtszék arról szól, hogy tizenkét ember eldönti, hogy m elyik perbeli félnek vannak jobb ügy­ védei, az elit által dominált igazságszolgáltatási rend­ szerben igen fontos biztosítékként szolgál. A z esküdtbíráskodás amerikai történetének és közjogi szerepének vázlatos áttekintése után vegyük sorra a jogintézm ény m űködésével kapcsolatban leg­ gyakrabban felm erülő elméleti és gyakorlati problé­ mákat.

Kurrens és visszatérő kérdések az esküdtbírásko­ dás a m e rika i g ya ko rla tá ba n Az esküdtek létszáma A z alkotm ányos joggyakorlatban több ízben fel­ merült az esküdtbíróság létszámának kérdése. A z 1898. évi Thompson vs. Utah-,23 majd az 1899. évi Capital Transaction vs. Hof-döntésben24 a L eg fe l­ sőbb Bíróság rögzítette a common law gyakorlatát, és kimondta, hogy büntetőügyekben tizenkét esküdt részvételével kell megalakítani az esküdtszéket. Több mint hetven évet kellett várni a dogm a felülírására, am ikor is egy floridai jogszab ály kapcsán 1970-ben a W illiam s vs. Florida-ügyben25 a B íróság arra a követ­ keztetésre jutott, hogy büntetőügyekben hat esküdt is képes ellátni feladatát, mert a számmisztikán kívül a 12 -es szám mellett csak a történelmi véletlen szokása szól. Három évvel később egy másik döntés polgári ügyekre nézve is kimondta ugyanezt a szabályt, te­

hát azt, hogy tizenkettőnél kevesebb, de legalább hat esküdt alkotmányosan elfogadható.26 Ne feledjük, az U S A olyan szövetségi állam, ahol a különböző tagállamok, és azokon belül is a különböző m egyék rendkívül széleskörű autonómiával rendelkeznek jogrendszerük kialakításában (Louisianában például kontinentális jogot alkalm aznak), és ezt a kakofónikusan heterogén és széttagolt szabályozást csak az állami és szövetségi törvények, valam int legfelsőbb bírósági ítéletek szorítják korlátok közé. A z Am erikai Ü gyvédi Kam ara mértékadónak te­ kintett, 2004. évi, 19 pontból álló ajánlása szerint27 az ideális létszám 12 esküdt, de enyhébb (pl. hat hó­ napot meg nem haladó szabadságvesztéssel büntet­ hető) büntetőügyekben egy hatfös testület is eljárhat. Hozzáteszi az ajánlás azonban, hogy 12 fős testület esetén lényegesen nagyobb lehet a kisebbségek rész­ vétele az esküdtszékben; például, ha az adott csoport létszáma a helyi lakosság 10% -át teszi ki, egy 12 főből álló esküdtbíróságban 7 2 % , így 25% -k al na­ gyobb a valószínűsége, annak, hogy lesz kisebbségi esküdt, mint a hatfős testületben, ahol ennek csak 4 7% az esélye.28

Az esküdtek döntésekor megkívánt többség Hasonlóan széles vita folyik az esküdtek döntése­ kor megkívánt többség kérdéséről. 1 897-ben az Am Publ’ g Co. vs. Fisher-döntésben29 a Legfelsőbb B í­ róság m ég az egyhangú döntéshozatal alkotmányos követelm énye mellett foglalt álltást. Két 19 72-es ha­ tározatban viszont felülvizsgálta álláspontját, és elő­ ször egy 1 1 : 1 30, majd egy 9:3 arányban’ 1 meghozott döntést is alkotmányosan elfogadhatónak ítélt, s el­ utasította a vádlott fellebbezését. Azt nem tudhatjuk, hogy egy 8:4-es, vagy egy 7:5-ö s arányról mit mon­ dana a Bíróság, de 1979-ben egy hatfős esküdtszék 5 :l- e s döntését32 elfogadhatatlannak tartotta.33 A z Am erikai Ü gyvédi Kam ara említett ajánlása szerint - elsősorban a kisebbségek marginalizálódásának m egakadályozása miatt - az ideális az egyhangú döntéshozatal, de ennek hosszadalm as deliberációt követő teljes lehetetlensége esetén az 5/6-os többség is elfogadható, feltéve, hogy 12 fos esküdtszékről van szó, hiszen például egy hatfős testületnél ez al­ kotmányellenes lenne.34

Az esküdtek döntésének nyilvánossága U gyancsak sokat vitatott kérdése az esküdtbírás­ kodásnak az esküdtek tanácskozásának n yilvános­ sága. Annak ellenére, hogy az am erikai alkotm ány nem tiltja a nyilvános vitát,35 a történeti hagyom ány a zárt, teljesen titkos döntéshozatal mellett szól. Ez ugyan nem erősíti az igazságszolgáltatás átlátható­ ságának elvét, viszont jó okok szólnak mellette is: tágabb teret enged a közösségi igazságérzet m eg­ nyilvánulásának, ha az esküdtek a felek és a külvilág tekintetétől elzárt, szabad vitát folytathatnak; em el­

lett m eg is védi az esküdteket az utólagos retorziók­ tól; és nem m ellesleg csökkenti, s am ennyire lehet, kizárja a korrumpálhatóságot. II. Edvárd már a 13 . század közepén is ezen utóbbi okból tiltotta meg az esküdtek nevének előzetes nyilvánosságra hoza­ talát.36 N e feledjük: az esküdtbíráskodás amerikai felfogásának lényege, hogy a ténykérdésben döntő esküdtek az ügyről annyit és csak annyit tudhatnak m eg, ami a tárgyalóterem ben elhangzik, pontosab­ ban, ami a bizonyítékok elfogadhatóságára vonatozó eljárási szabályok alapján elhangozhat. Közism ertek a hetekre-hónapokra hotelszobákba zárt esküdtek történetei. E drákói szigornak hosszú hagyom ányai vannak: a 19. században, N ew York-ban négy nap és éjsza­ ka nem alhattak az esküdtek, am íg meg nem hozták döntésüket, de volt olyan ítélet, am elyet az esküdtek a tárgyalótermen kívüli befolyásoltsága miatt azért érvénytelenítettek, mert az egyik esküdt egy értelme­ ző szótárt vitt m agával a terembe, vagy egy ötperces családlátogatást tett.37 (Ellentétben A ngliával, ahol ez a bíróság megsértése lenne, Am erikában az es­ küdtszék tárgyalásáról később tudomást szerezhet a közvélemény, ha valam elyik esküdt erről a feleknek, vagy a sajtónak beszám ol.)

Az esküdtek által gyakorolt normakontroll A z amerikai esküdtbíráskodás talán legellentm on­ dásosabb kérdése az a ,ju ry nullification” -nak neve­ zett jelenség, am ikor az esküdtek a vádlott (vagy az alperes) tényállásszerű magatartásáról történő m eg­ győződésük ellenére sem állapítják m eg felelősségét - hogy ezáltal kifejezzék nemtetszésüket a törvény szigorúsága vagy erkölcsi m egalapozatlansága m i­ att.38 A laikus igazságérzet ily módon fogalm az meg üzenetet a jogalkotó számára, és teljesíti be azt az elvet, hogy senkit ne érjen büntetés olyan cseleke­ detért, am elyet a közösség nem érez büntetendőnek. Sőt, akár egyfajta biztonsági szelepként is szolgálhat annak demonstrálására, hogy néha az igazságos tör­ vényt is lehet igazságtalanul alkalm azni, és ez már a jogalkalm azó (állam ) despotizmusának határát súrol­ ja . A z 1969. évi U S vs. M oylan-ügy39 vádlottja, egy a vietnami háború ellen tiltakozó katonai behívóégető például nem tagadta a jogszabályok megsértését, és erkölcsi okokra hivatkozva kérte a felmentését. A , ju r y nullification” természetesen nem igazolha­ tó az esküdtszék szerepéről a 19. századra kialakult azon egységesnek mondható felfogás szerint, am ely a testületet olyan ténybíróságként értelmezi, am ely­ nek nem szerepe jo g i kérdéseket eldöntenie, azt pe­ dig végképp nem, hogy a vádlott érdemel-e büntetést, így elvben a bíróságok ezt az esküdtszék hatásköre túllépésének tartják. A jogintézm ény sajátossága azonban az, hogy eljárási szabálysértés hiányában az esküdtszék jo gállása nemigen teszi lehetővé a dönté­ sének felülvizsgálatát. Például 1670-ben, amikor az esküdtszék megtagadta annak m egállapítását, hogy az

torténdisnmic

angol kvékerek megsértették az egyesülési és gyü le­ kezési jo g szabályait, Vaughan bíró, a Court o f Com mon Pleas elnöke az emiatt megbüntetett esküdtek felmentéséről határozott. B ár 1895-ben az amerikai Legfelsőbb Bíróság a S p a rf vs. U S 40-döntésben a jo g i formalizmus mellett tette le a garast, és sem m ilyen indok mellett nem tette lehetővé a törvényi m inősí­ téstől való eltérést (és ezt egy 1920. évi határozat41 m eg is erősítette)42, az esküdtszékek m égis gyakran élnek e lehetőséggel; például a túlzottan szigorú, zéró toleranciára építő drogtörvények vagy a huzamos családon belüli erőszak áldozatai által a bántalmazó házastárs sérelmére elkövetett és önvédelem nek nem minősíthető cselekm ényei kapcsán.43 A joggyakorlat igen érdekes a kérdésben: az ügyek középpontjában az alábbi kérdések állnak: a) megteheti-e a bíró, hogy szól, esetleg kimondottan ellen­ javaslat formájában a ,ju r y nullification” intézmé­ nyéről; b) utalhat-e a vádlott vagy jo g i képviselője e lehetőségre, és kérheti-e, hogy ennek alapján döntsön az esküdtszék. A gyakorlat gyakran álszent: van, ahol a bíró nem tesz említést az intézményről, és a felek sem tehet­ nek utalást erre (van olyan állam , ahol ez a bíróság megsértésének minősül), de az esküdtek élhetnek vele. De akad olyan állam is, pl. M aryland, ahol az alkotmány kifejezetten nevesíti az intézményt, és a bíró által kibocsátott esküdtinstrukciókban is sze­ repel. Mindenesetre az ügyvédi etika tiltja, és arra való hivatkozással, hogy a tárgyalóteremben nem erkölcsről kell vitázni, hanem jo gró l, 1 980-ban még egy harmincnapos börtönbüntetést is kiszabtak egy ügyvédre.44 B ár több szövetségi feljebbviteli bírósági ítélet is született a kérdésben,45 a Legfelsőbb Bíróság hallga­ tása miatt a helyzet egyelőre nem tisztázott. („Ju ry nullification” csak büntetőügyben fordulhat elő. Pol­ gári ügyekben egy „non obstante veredicto” elneve­ zésű formulára való hivatkozással a bíró felülírhatja a pervesztes felet ilyen esetekben kötelező döntést.)

Az esküdtek privátszférájának megsértése A z esküdtbíráskodás amerikai gyakorlatában ugyancsak fontos kérdés az esküdtek privátszférája m egsértésének kérdése. Amint a későbbiekben látni fogjuk, az esküdtszék m egalakítását megelőzően a felek számára rendkívül fontos (akár jó l fizetett ta­ nácsadók igénybevételét is indokolttá teszi) a poten­ ciálisan elfogult, vélhetően valam elyik fél érdekeivel ellentétes prediszpozíció által befolyásolt esküdtje­ lölt kizárása. A behívott jelöltek általában először egy írásos kérdőívet töltenek ki, arra vonatkozóan, hogy fennáll-e valam i olyan ok, ami miatt az ügy tárgyila­ gos elbírálása nem lenne elvárható tőlük, pl. perben részes felek hasonló ügyben, szem élyesen vagy szak­ m ailag érintettek stb. Ezt követi egy szóbeli szakasz, ahol (az adott állam vagy az alkalm azandó jogrend­ szer szabályaitól függően) a jo g i képviselők vagy

közvetlenül, vag y a bíró útján kérdéseket tesznek fel a jelölteknek. Ez az ún. voire dire, az igazság kimon­ dásának perszakasza, am elyet követően mindkét fél (vagy a vád és a védelem ) jogosult indokolás nélkül meghatározott számú jelölt kizárásáról dönteni.46 A szövetségi eljárási szabályok szerint polgári ügyek­ ben mindkét fél három-három, nem halálbüntetéssel fenyegetett ügyekben a vád hat, a védelem tíz, halálbüntetéssel sújtható cselekm ények ügyeiben a véde­ lem és a vád is húsz-húsz esküdtjelölttel kapcsolat­ ban jelenthet be előzetes, indokolás nélküli kizárási indítványt. Miután az esküdtek kiválasztása és kizárása a tár­ gyalás része, ezért természetesen nyilvános - nem­ csak a felek, hanem a közvélem ény, a sajtó számára is. A z esküdtjelöltek értelemszerűen nem szívesen vallanak társadalmilag népszerűtlen, politikailag in­ korrekt előítéleteikről (gyakran maguk sincsenek tisztában vele), ezért a jo g i képviselők érthető okok­ ból gyakran tesznek fel ajelö ltek életvitelére, szem é­ lyes élm ényeikre vonatkozó olyan kérdéseket, am e­ lyekből számukra fontos inform ációt szerezhetnek. C sakhogy nehéz meghúzni a határt a cseles, trükkös, netán bántóan szem élyes jelleg ű kérdések között, és nem egyszerű azt sem eldönteni, hogy hol húzódik az esküdtjelölt m agánszférához fűződő jo g a , és mi­ lyen kérdésre tagadhatja meg a választ.47 A kérdés az, hogy belefém ek-e olyan, adott esetben az ügy pártat­ lan m egítélése szempontjából fontos kérdések, hogy a jelöltnek van-e szeretője, volt-e abortusza, mit gon­ dol a kisebbségekről stb. A z 1995. évi texasi Brandborg vs. Lucas-ügyben,48 ahol az állam polgársági kötelezettségét teljesíteni érkezett esküdtjelölt úgy gondolta, hogy a jövedelm ére, vallási, politikai affiliációjára, egészségügyi állapotára vonatkozó kérdé­ sekre nem köteles válaszolni, a bíróság megsértése miatt szankcióban részesült. U gyanakkor az Se Press Enterprise vs. Superior Court o f Califom ia-esetben49 a Legfelsőbb Bíróság alkotm ányosnak minősítette azt, am ikor kényes kérdésekhez érkezvén a bíró egy időre korlátozta a tárgyalás nyilvánosságát. A helyzet azonban itt sem átlátható, és nem világos, hogy az egym ással versengő jo go k , alkotm ányos védelem re méltó érdekek közül m elyik erősebb. (A kérdés már csak azért is bonyolult, mert pont az az esküdtbírás­ kodás lényege, hogy az esküdtszék megjeleníti a kö­ zösséget - adott esetben annak előítéleteivel együtt, hiszen egy prekoncepció még nem azonos az elfogult döntéssel.)

Az esküdtszék összetétele és az esküdtek kizárása A z előbbi kérdéshez kapcsolódik az esküdtszék alkotm ányos joggyakorlatában talán leggyakrabban felm erülő problém a: az esküdtbíráskodás kulcsának tekinthető reprezentativitás kérdése. Röviden arról van szó, hogy persze eg y vádlottnak sem lehet al­ ko tm án yo sjo ga az, hogy az esküdtszék tagjai között legyen az ö etnikai hovatartozásának, vallásának.

jövedelm i viszonyának, nemének m egfeleltetett es­ küdt, hiszen az esküdtszék az igazságszolgáltatás szerve, nem pedig az identitáspolitika intézménye, de ahhoz, hogy a feladatát m egfelelően el tudja lát­ ni, az esküdtszéknek a társadalom lehetőségekhez képest m egfelelő keresztmetszetét kell leképeznie. Ha bizonyos társadalmi csoportok tartósan hiá­ nyoznak az esküdtszékekből, akkor az e csoportok közül kikerülő vádlottak könnyen szisztem atikus diszkrim ináció áldozataivá válhatnak. E g y 2000ben, a texasi Dallasban és Harris m egyében végzett felm érés szerint például eleve csak a beidézett es­ küdtek 20 % -a jelen ik m eg, és közöttük is feltűnően alulreprezentált a fiatal, alacsony jöved elm ű latin népesség. A m íg a lakosság 25 % -a , tehát eg yn eg ye­ de hispán, csak minden tizennegyedik esküdt került ki közülük. A m íg a népesség 3 7 % -a 1 8 - 3 5 éves kor közötti, az esküdtek m indössze 8% -át jelentette e korcsoport. A m íg a lakosság 40% -a 3 5 000 dollár­ nál kevesebbet keresett egy évben, az esküdtek csak 1 3% -ban jelenítették m eg e szegm enst. E g y 2004ben m egism ételt felm érés szerint a népesség harm a­ dát jelentő hispánok az esküdtek 7 - 12 % - á t adták.50 Hétszer valószínűbb, hogy egy tehetős fehér elm egy az esküdtválogatásra, mint az, hogy eg y kisebbségi; azért is, mert szem ben a fehérek 5% -ával, az álta­ lában alulpozícionált feketéknek és a hispánoknak 1 7 - 19 % - a olyan m unkahelyen dolgozik, ahol az esküdti feladatok miatt kihagyott munkanapokra nem kap alapfizetést.51 (A z E gyesült Á llam okban nincs a munkáltatók szám ára általánosan meghatározott ilyen irányú kötelezettség.) A jo g az esküdtszék reprezentativitását két irány­ ból tudja m egközelíteni: egyrészt a Legfelsőb b B íróság kidolgozott eg y olyan tesztet, am ely a lát­ szólag ugyan sem leges, de a gyakorlatban bizonyos csoportok szisztem atikus kirekesztését eredm énye­ ző szabályozás v ag y gyakorlat alapján létrehozott esküdtszék által hozott ítéletek érvénytelenítését eredm ényezi, m ásrészt pedig hasonló jo gk ö vetk ez­ m ényéket állapít m eg arra az esetre is, ha kim ondot­ tan faji, etnikai m otiváció alapján zárnak ki esküdt­ jelölteket.52 N ézzünk néhány példát! A z első fontos döntés az 1880-as Strauder vs. V irgin ia-ügy53 volt, ahol a L egfelsőb b B író ság a l­ kotm ányellenesnek mondta ki azt a törvényt, am ely kizárta a feketék részvételét az esküdtbíráskodásból. Ennél bonyolultabb volt az 19 40-es (ne feledjük, ez közel harminc évvel m egelőzi a szegregáció teljes megszüntetését Am erikában) a Smith vs. Texaseset54 volt, ahol eg y fekete vádlott ellen fehér nő sérelm ére folyó erőszakos közösülés bűnügyében (ahol a vádlott állítása szerint a kapcsolat kölcsö­ nös belegyezésen alapult) a Legfelsőb b B író ság az alábbi statisztikákra alapozva határozott a felm en­ tésről: az 19 30 -as népesség-nyilvántartási adatok szerint Harris m egye lakosságának 20 % -a fekete, ehhez képest az elmúlt években az esküdtszék egy százaléka volt csupán fekete. A z 19 30 -a s években

beidézett 5 1 2 jelö lt között 18 feketét láthattunk, és végül csak öt ülhetett le az esküdtek padjára, szem ­ ben a 494 fehér jelöltből beválasztott 379 -ce l.55 Ha­ sonló rendszeres diszkrim inációt állapított m eg a női esküdtek vonatkozásában az 19 4 2-es G lasser vs. U S-döntésben,56 ahol az esküdtjelöltek közé csak eg y nőegylet (az Illinois Leauge o f Women Voters) tagjai közül kerülhettek ki az esküdtjelöltek. 1946ban hasonló határozat született abban a kérdésben, hogy ahol a gazdasági helyzet alapján korlátozták az esküdtté válás jogát, törvén yileg zárták ki a napi munkabérben foglalkoztatottakat.57 A z 19 54 -es Hernandez vs. Texas-döntés58 a fenti Sm ith-ügyhöz ha­ sonló érvrendszer alapján érvénytelenített eg y ítéle­ tet, m egállapítván, hogy a lakosság 14 % -át kitevő hispánok közül az elmúlt 25 év alatt egyetlen esküd­ tet sem sikerült m egválasztani.59 19 75-ben a B író ­ ság alkotm ányellenesnek minősítette azt a louisianai törvényt,60 am elynek alapján, szem ben a férfiakkal, a nők csak külön regisztrációt követően kerülhettek fel az esküdtjelöltek listájára, így a statisztikailag valószínűsíthető 5 3 % helyett csak az esküdtszék tizedében találhattunk női esküdteket. Fontos m eg­ em líteni, hogy az esküdtszék reprezentativitásának hiánya miatt érvénytelenített ítéletek és az emiatt alkotm ányellenesnek talált szabályozások indokolá­ sa nem a vádlottak hátrányos m egkülönböztetésére épül; 1972-ben a Peters vs. K iff-ü g yb en 61 eg y fehér vádlottat is amiatt mentettek fel, mert az esküdtszé­ kek m egalakításakor szisztem atikusan kizárták a fe ­ ketéket.62 Ettől a szcenáriótól m egkülönböztethetjük azokat az eseteket, am ikor szisztem atikus diszkrim ináció hiányában az 1868. évi, a tulajdonképpeni egyen ­ lő bánásm ódot előíró X IV . alkotm ány-kiegészítés63 alapján dönt a B író ság.64 Itt tehát olyan eseteket fo­ gunk látni, am ikor az esküdtjelöltek előzetes, indo­ kolás nélküli kizárása során tetten érhető a faji, etni­ kai animus. A z érvénytelenítés oka itt az lehet, hogy a rasszista indíték a vádlott mellett az esküdt és álta­ lában a közérdek sérelm ét jelenti. Ezt például olyan esetekben állapította m eg a B író ság, mint az 19 65. évi Sw ain vs. A labam a-65 és az 1986. évi Batson vs. K entucky-ügy,66 ahol mind a hat, illetve négy fekete esküdtjelöltet eltávolította az ügyész. A K iff-ü g yh ö z hasonlóan fehér vádlott is elérte felm entését az al­ kotm ányellenesen kizárt fekete esküdtjelöltek miatt benyújtott fellebbezése alapján, így az 19 9 1. évi Pow ers vs. Ohio-döntés67 alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Legfelsőb b B író ság álláspontja szerint, bár senkinek sincs jo g a ahhoz, hogy az es­ küdtszék egésze, többsége, v a g y akár csak egyetlen tagja is abból az etnikai-faji csoportból kerüljön ki, mint ő, de a faj és az etnicitás nem játszhat szerepet a kizáráskor sem .68 Azt is m eg kell jeg y ez n i, hogy a statisztikai ada­ tokra való hivatkozás nem automatikusan já r a vád ­ lott felm entésével. A n agy port kavaró 19 8 7 . évi M cC lesk ey vs. Kem p-döntésben69 például a B íróság

Jog ürtéaeiszemle

ugyan elfogadta a védelem által benyújtott azon tu­ dom ányos fejtegetéseket, am elyek kimutatták, hogy ha fekete elkövető fehér áldozatot öl m eg, nagyobb eséllyel kap halálbüntetést,70 mint ha feketét, vag y ha az elkövető fehér, de a konkrét ügyben mindezt nem találta közvetlenül relevánsnak. (K ülönböző kísérletek kimutatták, hogy a fekete esküdtek általá­ ban nyitottabbak az enyhítő körülm ények figyelem bevételére, mint a fehérek.)71

Alkalmas-e egyáltalán az esküdtszék feladata ellátására? Több ízben öltött jo g i formát az a sokakat fo glal­ koztató kérdés, hogy a bonyolult jo g i fogalm akkal operáló és nem ritkán m ég összetettebb szakkérdé­ seket hordozó ügyeket egyáltalán fel tudja-e fogni a tizenkét laikus. A kérdéskört érintő ügyek két kate­ góriába sorolhatók: kérhetik-e a vádlott felm entését arra hivatkozással, hogy az esküdtek nem értették az ügyet, illetve m ilyen eszközök állnak az esküdtek rendelkezésére az ügyek jo b b m egértésére. A z első csoportba sorolható például az a 2000-ben eldöntött Weeks vs. Angelone-ügy,72 ahol a vádlott tudomá­ nyos felm érésekre hivatkozva kérte a felm entését, mondván, hogy az esküdtek többnyire nem értik az enyhítő körülm ények fogalm át. A szövetségi feljebbviteli és a Legfelsőb b B író ság is elism erte, hogy a bíróság instrukciót az esküdtek negyede (!) félreérti, de azzal az érveléssel utasította el a kérel­ met, hogy a rendszer eleve korlátozott, hiszen a jo g i fogalm ak közérthetősége laikusok szám ára nemigen javítható.73 A bíró által adott instrukciók egyébként a modem kor szülöttei, hiszen a kora 19. századig az esküdtek azért is érezhették magukat jogosultnak a ténykérdések mellett jogkérdésben is dönteni, mert a bíró hozzájuk hasonlóan képezetlen volt a jogb an , így a com m on law érthetően nem ad eligazítást a bírói tájékoztatások ügyében.74 M ostanra az unifor­ mizált és m eglehetősen nehezen érthető, adm iniszt­ ratív-jogi zsargonban írt eligazítás az uralkodó, úgy, hogy a szövegértés egy felm érés szerint 1 5% -nál is alacsonyabb - bár felm ehet 39 % -ra, ha közérthe­ tőbb nyelvre átírják.75 Harry K laven és Hans Z eisel 1966. évi klasszikus, 3 5 7 6 polgári és büntetőügy feldolgozására épülő ta­ nulmánya (The American Jury) ugyanakkor kim u­ tatta, hogy az ügyek 78% -ának m egítélésekor a bíró és az esküdtszék ugyanarra az eredm ényre jutott, és a fennm aradó 22% -ban a kérdés nem volt e g y ­ értelműen eldönthető. Harminc évvel később Larry Heuer és Steven Penrod m egism ételték a kutatást, és hasonló eredm ényre jutottak, leszögezve, hogy a vélem ények különbözősége nem az esetek kom ple­ xitására vezethető vissza. Paula L . Hannaford 15 3 arizóniai esetben végzett felm érése is azt tám asztja alá, hogy a bírók többsége szerint az esküdtek értik a dolgukat.76 A Legfelsőb b B író ság mindenesetre m ég nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az

192

ügy összetettségére hivatkozással a felek kérhetik-e az esküdtszék m ellőzését az eljárásban. 1980-ban például volt olyan szövetségi feljebbviteli bíróság, am ely helyt adott egy ilyen irányú kifogásnak, de akadt olyan is, am ely elutasította.77 Több ízben is felm erült a joggyakorlatban és a jogirodalom ban azoknak az innovatív eszközöknek, intézm ényeknek a kérdése, am elyek az esküdtek helyzetértékelését m egkönnyíthetik. A z esküdtek kérdezési jo g a például 18 2 5 óta napirenden van. A com m on law 15 4 0 óta tartalmaz tiltó szabályt, de előtte a bíróval azonos nyom ozati jo g o k is m egil­ lették. A legfőbb ellenérv az, hogy eg y agresszív esküdt könnyen dom inálhatná a tárgyalást. Persze olyan m egoldás is elképzelhető, hogy az esküdtek írásban, a bíró útján kérdezhetnek. Több jo geset tár­ g y a volt az esküdtek jegy ze telési jo g a is. E z persze a régi időkben fel sem merült, hiszen az esküdtek többsége írástudatlan volt. E lőn ye a tárgyalóterem ­ ben elhangzottak könnyebb felidézése és ezáltal az eredm ényesebb vita, de eg y jobban jeg y ze telő es­ küdt m egint csak dom inálhatja az esküdtszék dön­ tését. E g y e s bíróságok ugyancsak próbálkoznak a közérthető nyelven m egfogalm azott instrukciók, esetleg az ü gy követését elősegítő, a tanúkat ábrázo­ ló diagram m ok, fogalom m agyarázatok, segédanya­ gok rendelkezésre bocsátásával. K ötelező szövetsé­ gi v ag y legfelsőbb bírósági iránymutatás hiányában az esetek többségében mindez a bíróságok vag y a tárgyalásvezető bíró hatáskörébe tartozik.78

Epilógus h a zai vizeken Annak ellenére, hogy laikus részvételt a harmadik M agyar Köztársaság a kevert bíróságokon működő ülnökök útján biztosítja,79 az (első két köztársaságban sem létező) esküdtbíráskodás nem ismeretlen a m agyar jogtörténetben; felmerült az 1843. évi büntetőjogi plánumokban, majd röviden 1848-ban és a Horvát Boldi­ zsár minisztersége alatt folyó kodifikációs előkészü­ letekben.80 Végül az 1897. évi X X X III. törvénycikk létre is hozta az 19 19 -ig működő, tizenkét esküdttel és három szakbíróval öt évnél súlyosabban büntetendő cselekmények kapcsán eljáró rendes és két speciális: egy sajtóbíráskodásra szakosodott és a politikai ügye­ ket tárgyaló ún. kivételes esküdtszékeket.81 A z esküdtbíróság gondolata azonban nem tűnt el teljesen a m agyar közéletből. A kérdést érintő vizsgálatoknak érdekes hazai aktualitást ad egy, az O rszágos V álasztási Bizottságot (O V B ) és az A lkot­ m ánybíróságot (A B ) egyaránt három-három ízben megjárt népszavazási kezdem ényezés: a M agyar­ országi K isebbségek Pártja nevében Száva Vince és G y u ry Jó z s e f 2005. novem ber 15-én országos népszavazási kezdem ényezés aláírásgyűjtő ívének m intapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az O V B -h ez. A z aláírásgyűjtő íven a következő kér­ dés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar

Jog Köztársaságban a büntető ügyekben eljáró első fokú bíróságok ítéletüket megelőzően a vádlott kérésére a bűnösség vagy ártatlanság kérdésében hat termé­ szetes személyből esküdtszék döntését kikérje, amely döntés kötelező az ítélkező bíróra?" A z O V B (vélhe­ tően a nyelvtani hibán felháborodva) 4 3/2005. (X II. 1.) számú határozatában arra az álláspontra jutott, hogy a népszavazási kezdem ényezésben szereplő kérdés alapján nem állapítható m eg egyértelm űen, hogy az O rszággyűlésre m ilyen tartalmú jogalkotási kötelezettség hárul. A kezdem ényezők azonban nem adták fel, és a döntés felülvizsgálatát kérték az A l­ kotm ánybíróságtól. A z A B 24/2006. (V I. 15 .) szám ú határozatában ugyancsak észlelte, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésben nyelvtani hiba talál­ ható: „az összetett mondat egyik részében a többes

számú alanyhoz („bíróságok") egyes számú állít­ mány („kikérje") kapcsolódik’’, ugyanakkor koráb­ bi határozataira hivatkozással kifejtette, hogy nem feladata a m egfogalm azás nyelvtani és stiláris he­ lyességének m egítélése, hiszen a n orm avilágosság és a népszavazásra szánt kérdések egyértelm űségé­ nek vizsgálata nem azonos, v a g y is a népszavazási kérdések vizsgálatakor nem önm agában a n ye lv ­ tani, helyesírási hibáknak van jelentősége, hanem annak, hogy a kérdésben értelem zavaró hiba van-e. A kérdéses esetben az A B úgy ítélte m eg, hogy az elírás nem értelem zavaró, miután eg y eredm ényes népszavazást követő törvényalkotás az O rszággyű­ lés hatásköre. A jo gszab ályo k értelem szerűen nem támasztanak olyan követelm ényt a népszavazás kezdem ényezőivel szem ben, hogy pontos norm a­ szöveget fogalm azzanak m eg az aláírásgyűjtő ív m intapéldányán, és az O rszággyűlés többféle tartal­ mú norm aszöveggel is eleget tehet a népszavazási akaratnak. M indezeket alapul vév e az A B ú gy fo g­ lalt állást, hogy a kérdés m egfelel az egyértelm űség követelm ényének, így az O V B határozatát m egsem ­ misítette és a testületet új eljárás lefolytatására uta­ sította. H ozzátéve persze, hogy az O V B határozata által nem érintett kérdésekben nem foglalt állást. A néhány hét elteltével meghozott, következő, 308/2006. (V II. 4.) számú határozatában az O V B ismét m egtagadta az aláírásgyűjtő ív m intapéldányá­ nak hitelesítését, ezúttal az A B azon, 25/19 9 9 . (V II. 7.) számú határozatára hivatkozva, am ely a Szo ci­ áldemokrata Ifjúsági M ozgalom képviselője által a köztársasági elnök közvetlen választására irányuló kezdem ényezése kapcsán kimondta, hogy alkot­ m ánym ódosítás csak az Alkotm ányban előírt eljárási rendben történhet, és választópolgárok által kezde­ ményezett népszavazásnak nincs helye, mert az el­ vonná az O rszággyűlés alkotm ányozó hatáskörét. A kezdem ényező azonban továbbra sem adta fel, és az O V B igencsak kriptikus határozatának felü l­ vizsgálatát kérte az A B -tó l. A z A B 40/2006. (IX . 2 7.) szám ú határozatában neheztelésének adott hangot, amiért a választási bizottság üléséről nem

készült jegy ző k ö n y v, m ásrészt pedig értetlenségét fejezte ki a határozat indokolásával kapcsolatban, jelezvén , hogy a választási eljárási törvény szerint a határozatnak tartalm aznia kell azokat a jo g s z a ­ bályhelyeket, am elyek alapján a választási bizottság a határozatot hozta. M indezek alapján az O V B ha­ tározatát m egsem m isítette, és ismételten újabb eljá­ rásra utasította. A z O V B 563/2006. (X I. 13 .) szám ú határozatában ismét csak m egtagadta a népszavazási kezdem énye­ zés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését, m égpedig arra hivatkozással, h ogy annak tartalma ellentétes az A l­ kotm ány 45. §-ának ( 1 ) bekezdésében és 46. §-ának ( 1 ) és (3) bekezdéseiben foglaltakkal,82 ugyan is arra irányul, hogy a bűnösség kérdésének m egállapítá­ sában, am ely a büntetőeljárás központi elem e, ki­ zárólag csak laikusokból álló testület - esküdtszék - döntsön. A z O V B álláspontja szerint a bíróságot ez a döntés kötné határozata m eghozatalánál, m i­ közben az érdemi döntés m eghozatalából kizárná a hivatásos bírákat. ,Jgy a bűnösségei megállapító

érdemi döntés meghozatala nem az Alkotmány 46. § (3) bekezdése alapján hivatásos bírákat is magá­ ban foglaló bíróság feladata volna, ami ellentétes az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint az igazságszolgáltatást kizárólag az ott meghatározott bíróságok gyakorolják A z értelm ezés szám om ra erősen mesterkéltnek tűnik (és az esküdtbíráskodás említetten széles kör­ ben elterjedt gyakorlatára tekintettel eléggé m egala­ pozatlannak is), ha másért nem, akkor azért, mert Halm ai Gábor, az O V B elnökhelyettese felh ívja a figyelm et arra, hogy az alkotm ány 19 9 7. jú liu si m ó­ dosítása mintha éppen az A B 19 9 3-a s és 19 99-es felfo g ásával ellentétes tartalommal változtatta volna m eg az alaptörvény szövegét. A z új 28/C. § (5) be­ kezdésének c) pontja ugyanis a népszavazásra nem bocsátható kérdések között az alkotm ány népszava­ zásról és népi kezdem ényezésről szóló rendelkezé­ seit sorolta fel. E g yszerű logikai értelmezéssel nem

nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ha az alkot­ mányozó kifejezetten tiltja e rendelkezések népsza­ vazásra bocsátását, akkor meg kívánta engedni re­ ferendum tartását minden egyéb alkotmányos paszszust illetően. ” 83 Ennek ellenére az Alkotm ánybíróság 2007. má­ ju s 22-én meghozott,84 két hasonló tartalmú kifogást egyesítetten elbíráló határozata helybenhagyta az O V B döntését. A kifogások előterjesztői úgy ítélték m eg, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán sze­ replő kérdésben tartandó népszavazás nem irányul az Alkotm ány módosítására, mert összhangban áll az Alkotm ány 45. § (2) bekezdésével, am ely lehetővé teszi külön bíróságok létesítését, valam int a 46. § (2) bekezdésével is, am ely szerint nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. A z 50. § (5) bekezdés pedig a bíróságok szervezetének és a bírák jo g á llá ­ sának szabályozását (népszavazással befolyásolható) törvényhozási feladataként határozza m eg.85

193

telMttamte1 A z A B azonban nem tartotta m egalapozottnak a kifogásokat. Elsőként m egism étli a 25/19 9 9 . (V II. 7.) sz. A B határozatban m egfogalm azott eszm efuttatását, am ely szerint „Az Alkotmány mint alap­

kérdéséről szóló döntéshozatalban nem venne részt. (A zt nem az alkotmány, hanem a bíróságok szer­ vezetéről és igazgatásáról szóló 19 9 7. évi L X V I. törvény 15 . § ( 1 ) bekezdése m ondja ki, hogy: ,rAz

törvény, amely az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, csak az Alkotmány rendszerén belül, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által, az Alkot­ mányban meghatározott eljárás szerint módosítha­ tó. Az Alkotmány az Országgyűlés hatáskörén belül megkülönböztetetten szabályozza az alkotmányo­ zást. [...] különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között. [A]z Alkotmány módosítására irányuló kérdésben nem írható ki vá­ lasztópolgári kezdeményezésre olyan népszavazás, amely az Országgyűlésre kötelező volta miatt elvon­ ná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. ” A z

ülnöknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azo­ nos jogai és kötelezettségei vannak. ” ) A határozat

A B ezt követően arra az álláspontra jutott, hogy az Alkotm ány 46. § (3) bekezdése azért írja elő, hogy egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el, mert az ítélkezés során a jo g i és azon belül a hivatásos bírói szakism eret igen fontos, az aláírásgyűjtő ív m intapéldányán szereplő kérdésből viszont az következne, hogy a hivatásos bíró a bű­ nösség kérdéséről szóló döntéshozatalban nem ven ­ ne részt. E g y eredm ényes népszavazás esetén így az O rszággyűlés csak az Alkotm ány 46. § (3) bekezdé­ sének m ódosításával felelhetne m eg a népszavazá­ son hozott döntésnek - m árpedig az A lkotm ány m ó­ dosítására irányuló kérdésben a választópolgárok ál­ tal kezdem ényezett népszavazásnak nincs helye; az O V B tehát jogszerűen tagadta m eg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. M eg kell jegyezn em , hogy az indokolás két okból is furcsának mondható; egyrészt én sem m ilyen textuális bizonyítékot nem látok arra, hogy az A lk o t­ m ány 46. § (3) bekezdése a hivatásos bírák szaktu­ dásának m egkerülhetetlenségét deklarálná - eg yéb ­ ként ezt a határozat sem állítja, csak éppen m ás in­ dokot nem hoz fel. M ásrészt vélem ényem szerint, am ikor a népszavazás kezdem ényezői a kérdésüket úgy tették fel, hogy „ Egyetért-e Ön azzal, hogy a

Magyar Köztársaságban a büntető ügyekben eljáró elsőfokú bíróságok ítéletüket megelőzően a vádlott kérésére a bűnösség vagy ártatlanság kérdésében hat természetes személyből álló esküdtszék döntését kikérje, amely döntés kötelező az ítélkező bíróra? ”, ezzel kimondottan eg y (hivatásos) bíró jelenlétére épített eljárásrendre utaltak. Em ellett lehet persze olyan rendelkezése a hatályos m agyar alkotm ány­ nak, am ely összeférhetetlenné teszi a v ilá g szám os alkotm ányos jogállam ában említetten széles kör­ ben (bár nem problém am entesen) működő esküdt­ széket, de vélem ényem szerint az nem a 46. § (3) bekezdés. A z A lkotm ánybíróság határozata azon­ ban m eglehetősen talányos e tekintetben, ugyanis a szakértelem fontosságára való hivatkozást követően nem találunk hivatkozást arra, hogy miért is lenne alkotm ányellenes az, ha a hivatásos bíró a bűnösség

e kérdést tárgyaló része indokolásnak nem is igazán nevezhető módon csak annyit tartalmaz, hogy ,rAz

esküdtszéki döntéshozatal jellemzője, hogy az ügy­ ben eljáró hivatásos bíró tájékoztatja az esküdteket a jogszabályok rendelkezéseiről és alkalmazásuk módjáról, az eljárás menetéről, az eljárásban részt vevők jogairól stb. [...] így a hivatásos bíró köteles gondoskodni arról, hogy a bizonyítási eljárás és a döntéshozatal alkotmányos keretek között történjen. A hatályos magyar Alkotmány azonban a kérdésben foglalt esküdtszéki eljárás intézményesítését nem te­ szi lehetővé. ” A zt gondolom , hogy - ha a M agyarországi K i­ sebbségek Pártja által benyújtott népszavazási kez­ dem ényezésé nem is - , az esküdtbíráskodás kérdé­ se továbbra is nyitott, és az am erikai tapasztalatok fényében akár újra m egfordulhat a világtendencia, am ely a civil részvétel ezen form áját egyre ritkáb­ ban alkalm azza. N e feledjük, eg y jó l m űködő, a m o­ dem kor kihívásainak m egfeleltetett rendszerben az esküdtek a jogalk alm azás terén is erősíthetik azt a dem okratikus legitim ációt, ami a jogalk otás során mostanra m ár alkotm ányos m inim um nak tekinthe­ tő. Érdem es szem előtt tartani A le x is de Tocqueville azon vélem ényét is, am ely szerint az esküdtrendszer az esküdt szám ára is hasznos, mert erősíti republi­ kánus érzületét.86 Hiszen, teszi hozzá Jürgen Haberm as, egy dem okratikus jo g á llam polgárai törvényalkotóként tekintenek m agukra, m ely törvényeknek aztán azok cím zettjeiként engedelm ességgel tartoz­ nak.87 M ELLÉKLET

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVIL törvény (szemelvények) 12 2 . § ( 1 ) Ü lnöknek az a büntetlen előéletű, v á ­ lasztójoggal rendelkező m agyar állam polgár v á ­ lasztható m eg, aki a 30. évét betöltötte. (2) A katonai ülnök m egválasztásához az ( 1 ) bekezdésben m egha­ tározott feltételeken túl az is szükséges, hogy a je lö lt a fegyveres erőknél, illetve rendvédelm i szervnél hivatásos szolgálati viszonyban álljon. 12 3 . § ( 1 ) A z ülnököket a bíróság illetékességi területén lakóhellyel és választójoggal rendelke­ ző m agyar állam polgárok, a bíróság illetékességi területén működő helyi önkorm ányzatok és a tár­ sadalm i szervezetek - k ivéve a pártokat - jelö lik . (2) A fiatalkorúak büntető ügyeiben eljáró bíróság pedagógus ülnökeit a bíróság illetékességi terüle­ tén működő alapfokú és középfokú n evelési-okta­ tási intézm ények tantestületei je lö lik . (3) A katonai

lorteneti sz«rle

büntetőeljárásban eljáró katonai tanácsok ülnökeit (a továbbiakban: katonai ülnök) a fegyveres erők és a rendvédelm i szervek illetékes parancsnokai - az ott működő érdekképviseleti szervek javaslataira is figyelem m el - jelö lik . (4) A m unkaügyi bíróság ülnökeit elsősorban a m unkavállalók és m unkaadók érdek-képviseleti szervei jelö lik . (5) A je lö lt a je lö ­ lés elfogadásáról írásban nyilatkozik. A nyilatkozat a jelö lt nevét, születési helyét és idejét, anyja ne­ vét, lakóhelyét, iskolai végzettségét, szakképzettsé­ gét, foglalkozását, m unkahelye nevét és cím ét, havi átlagkeresetét, valam int az aláírását tartalmazza. A jelö lt köteles arról is nyilatkozni, hogy büntetve volt-e, rendelkezik-e választójoggal. (6) A je lö lt la­ kóhelye szerint illetékes je g y z ő m egállapítja, hogy a jelöltn ek van-e választójoga. 12 4 . § ( 1 ) A helyi bíróság ülnökeit a bíróság szék­ helye szerint illetékes települési, illetőleg települési kisebbségi önkorm ányzat képviselő-testülete, a m e­ gyei bíróság ülnökeit a m egyei (fővárosi), m egyei jo g ú városi közgyűlés és a területi kisebbségi önkorm ányzatok képviselő-testületei választják meg. A kerületi bíróságok ülnökeit a bíróság illetékessé­ gi területe szerinti települési önkorm ányzatok és a települési kisebbségi önkorm ányzatok kép viselő­ testületei, a B u daköm yéki B író ság ülnökeit a Pest M egyei K özg yű lés és a Pest m egyei kisebbségi önkorm ányzatok képviselő-testületei választják meg. A m egyei bíróság és a m unkaügyi bíróság ülnökeit a m egyei (fővárosi), m egyei jo g ú városi közgyűlés és a területi kisebbségi önkorm ányzatok kép viselő­ testületei választják meg. (3) A katonai ülnököket a rendfokozatuknak m egfelelő állom ánygyülésen választják meg. 12 5 . § ( 1 ) A z ülnökök m egbízatása 4 évre szól. (2) A z ülnökök választását a köztársasági elnök tűzi ki. (3) A korábban m egválasztott ülnökök m egbíza­ tása az új ülnökválasztástól számított 30 nap eltel­ tével já r le. 12 6 . § ( 1 ) A m egválasztott ülnök tisztsége g y a ­ korlásának m egkezdése előtt bírói esküt tesz. 12 7 . § ( 1 ) A z ülnök m egbízatása m egszűnik: a) m egbízatásának lejártával, b) a választójog elveszté­ sével, c) a 70. év betöltésével, d) lem ondással. (2) A katonai ülnök m egbízatása - a nyugállom ányba he­ lyezést kivéve - akkor is m egszűnik, ha a szolgálati viszonya m egszűnt. (3) A z ülnök a képviselö-testülethez, illetőleg a m egyei (fővárosi) közgyűléshez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat m egbíza­ tásáról. (4) A lemondó nyilatkozat érvényességéhez a képviselő-testület, illetőleg a m egyei (fővárosi) közgyűlés elfogadó nyilatkozata nem szükséges. 12 8 . § ( 1 ) A m unkaviszonyban, közszolgála­ ti vagy közalkalm azotti jogviszon yb an , szolgálati jogviszon yb an és szövetkezetnél m unkajogi jelleg ű

jo gviszo n yb an álló ülnököt ülnöki m űködésének időtartamára az átlagkeresete illeti m eg. (2) Ha v a ­ lam ely jo gszabályban biztosított juttatáshoz való jogo su ltság, illetőleg annak mértéke meghatározott m unkateljesítm énytől vag y a munkában eltöltött na­ pok szám ától függ, az ülnöki m űködés időtartamát munkában töltött időként kell szám ításba venni. (3) A z ( 1 ) bekezdésben meghatározott jo g v isz o n yo k ­ ban nem álló, illetőleg az ülnöki m űködése idejére munkabérben (m unkadíjban) nem részesülő ülnököt tiszteletdíj illeti m eg. A tiszteletdíj mértéke az ülnök m űködésének minden napjára a bírói 1. fizetési fo ­ kozat eg y m unkanapra eső összegének a 25 száza­ léka. (4) Ha az átlagkereset az ( 1 ) bekezdés szerinti esetben nem éri el a (3) bekezdésben meghatározott tiszteletdíj arányos részét, azt a tiszteletdíj összegéig ki kell egészíteni. (5) A z ülnök a hivatalos kikülde­ tésével já ró költségeket a bírákra irányadó rendelke­ zések m egfelelő alkalm azásával szám olhatja el.

A b ü n te tő e ljá rá sró l szóló 1998. évi XIX. tö rvé n y (szem elvények) 448. § ( 1 ) A fiatalkorúak [ ...] ügyében az első ­ fokú bíróságon a tanács eg yik ülnöke pedagógus. 4 7 2 . § ( 1 ) A katonai büntetőeljárásban első fokon és m ásodfokon hivatásos bíróként katonai bíró, első fokon ülnökként katonai ülnök já r el. (3) A z elsőfokú bíró ság eg y hivatásos bíróból és két ül­ nökből álló tanácsban is eljárhat, ha m egállapítja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekm ény a vádirati m inősítéstől eltérően súlyosabban m inősülhet. (4) A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyab b rendfokozatú - az (5) bekezdés esetét k iv é v e - nem lehet. A tanácsot rendszerint annak a fe g y v e re s szerv­ nek az ülnökeiből kell m egalakítan i, am elynél a vádlott az elkövetés időpontjában szolgálatot tel­ jesített. Igazságszo lgáltatási érdekből ettől a sza­ bálytól el lehet térni. (5) Tábornoki rendfokozatú vádlott elleni eljárásban , ha a bírósághoz a m eg­ választott katonai ülnökökből a tanácsot a (4) be­ kezdés alapján nem lehet m egalakítani, a katonai büntetőeljárásra kijelölt illetékes m egyei bíróság elnöke az O rszágos Igazságszo lgáltatási Tanács elnöke útján a bírák jo g á llá sá ró l és ja v a d a lm a z á ­ sáról szóló törvényben m eghatározott ü ln ökvá­ lasztási eljárást kezdem ényez. A z üln ökválasztó állo m án ygyü lést az O rszágos Igazságszo lgáltatási Tanács elnökének kezdem ényezését követő tizenöt napon belül m eg kell tartani. Ebben az esetben a tanácsot a tábornoki állo m án ygyü lésen m eg vá la sz­ tott tábornok rendfokozatú katonai ülnökökből kell m egalakítani.

Jegyzetek___________________________________ 1 E z e k : A lb á n ia , A z e r b a jd z s á n , B o s z n ia - H e r c e g o v in a , C ip r a s , G r ú z ia , H o lla n d ia , L itv á n ia , L u x e m b u rg , M o ld o v a , Ö r m é n y ­

o r s z á g , R o m á n ia , é s T ö r ö k o r s z á g . L á sd : J a c k s o n , J o h n D .- K o v a le v , N ik o la y R : L a y adjudication a n d hum an rights in Eu-

Jog

fttnriiszmlcl^

rope ( C o lu m b ia J o u r n a l o f E u r o p e a n L aw , W in te r, 2 0 0 6 /2 0 0 7 , 8 8 . é s 9 3 - 9 4 . p .) 2 E ls ő s o r b a n A n g l i á b a n , Í r o r s z á g b a n , B e lg i u m b a n , M á ltá n , O r o s z o r s z á g b a n , S p a n y o l o r s z á g b a n j e l l e m z ő ( u o ., 9 5 - 9 6 .

P) 3 19 e u r ó p a i o r s z á g ( A u s z tr ia , B u lg á r ia , C s e h o r s z á g , D á n ia , É s z to r s z á g , F in n o r s z á g , H o r v á to r s z á g , L e n g y e lo r s z á g , L e tt­ o r s z á g , M a c e d ó n ia , N é m e to r s z á g , N o r v é g ia , M a g y a ro r s z á g , S v á jc , S v é d o r s z á g , S z e r b ia , S z lo v á k ia , S z lo v é n ia é s U k r a jn a ) a lk a lm a z z a e z t a r e n d s z e r t ( J a c k s o n - K o v a l e v : i. m ., 9 6 - 9 8 .

P) 4 Pl. H o r v á to rs z á g , N o r v é g ia , F r a n c ia o r s z á g , N é m e to r s z á g , lz la n d . N o r v é g ia ( u o .) 5 W a le s -b e n le g f e lje b b k é t é v s z a b a d s á g v e s z té s s e l s ú jth a tó ü g y e k , S k ó c iá b a n 6 0 n a p e lz á r á s v a g y 2 5 0 0 f o n tn y i b ü n te té s ta r to z ik id e. 6 L á sd : P o w e ll, A m y : Three angry men: ju r ie s in international crim inal adjudication ( N e w Y o rk U n iv e r s ity L a w R e v ie w , D e ­ c e m b e r 2 0 0 4 , 2 3 4 3 . p .) 7 A tk in s v s. V irg in ia , 5 3 6 U S 3 0 4 ( 2 0 0 2 ) . L á sd : C o u r s e lle , D ia n e E .: Struggling with deliberative secrecy, ju r y indepen­ dence, a n d ju r y reform ( S o u th C a r o lin a L a w R e v ie w , A u tu m n , 2 0 0 5 , 2 0 6 . p .) 8 B e h re n s , M a rk A .- K e v in U n d e r h ill, M .: A ca ll f o r ju r y p a tri­

otism: why the ju r y system m ust be im proved f o r C alifornians called to serve ( C a lif o r n ia W e s te rn L a w R e v ie w , F a ll 2 0 0 3 , 1 3 5 - 1 3 6 . p .) 9 W a lte rs , R o b e rt C .- M a r t i n , M ic h a e l D .- C u r r i d e n , M a rk : Ju ry o f our peers: an unfullfilled co n stitutional p rom ise ( S M U L a w R e v ie w , S p rin g 2 0 0 5 , 3 2 9 . p .) 10 L á sd : S te llw a g , T ed : The verdict on ju r ie s ( P e n n s y lv a n ia L a w y e r , M a y /J u n e 2 0 0 5 , 2 1 . p .). H o z z á ta r to z ik a k é r d é s h e z , h o g y n e m m in d e n m u n k á lta tó k ö te le s b é r t fiz e tn i a z e s k ü d t­ k é n t tá v o llé v ő m u n k a v á lla ló n a k , a k ö lts é g té r íté s p e d ig s o k s z o r n e m h o g y a z e s k ü d te k e b é d jé t, d e m é g a b ír ó s á g e lő tti p a r k o lá s i d íja t s e m fe d e z i. 1 9 5 7 é s 2 0 0 0 k ö z ö tt L o s A n g e le s b e n p l. n a p i ö t d o llá r t k a p ta k a z e s k ü d te k ( lá s d : B e h r e n s - U n d e r h i ll : i. m .). P e n n s y lv a n iá b a n a z ö s s z e g a z e ls ő h á r o m n a p r a k ile n c d o llá r , a z t k ö v e tő e n n a p i 2 5 , s z ö v e ts é g i b ír ó s á g o k e lő tt p e d ig n a p i 4 0 d o llá r. ( N e fe le d jü k , M ic h a e l J a c k s o n le g u tó b b i p e r e fél é v ig ta r to tt.) J u d ith K a y e le g f e ls ő b b b ír ó s á g i e ln ö k s é g e a la tt, a z á lta la b e v e z e te tt r e f o r m o k n a k k ö s z ö n h e tő e n 1 2 -rő l 3 7 % - r a n ő tt a b e id é z e tt N e w Y o rk -i e s k ü d te k je l e n l é t i a r á n y a ; a z e ln ö k e g y r é s z t m e g s z ü n te tte e g y s o r m u n k a k ö r (p l o r v o s , jo g á s z ) a u to m a tik u s m e n te s s é g é t; f e lf r is s íte tte a la k c ím n y ilv á n ta r tá s t, 1 0 -rő l 4 0 d o llá r r a e m e lte a n a p id íja t, é s a 2 0 -n á I tö b b s z e m é ly t fo g la lk o z ta tó c é g e k e t k ö te le z té k a z a la p b é r f iz e té s é r e a tá v o l ­ ié t a la tt. ( R á a d á s u l fin o m a b b id é z é s i é s b ír s á g o lá s i r e n d s z e rt v e z e tte k b e , j a v í t o t t a k a z e s k ü d te k m u n k a k ö r ü lm é n y e in , é s le h e tő v é te tté k , h o g y p é ld á u l e g y te r v e z e tt u ta z á s e s e té n h a t h ó n a p p a l, g y e r m e k ü k e t e g y e d ü l n e v e lő k p e d ig k é t é v v e l e lh a ­ la s s z á k a s z o lg á la to t.) íg y n e m c s a k a m e g id é z e tte k je l e n te k m e g n a g y o b b s z á m b a n , d e k b . e g y m illió v a l tö b b s z e m é ly is s z e r e p e lt a lis tá n , é s v a g y 100 0 0 0 d o ll á r f ö lö s le g e s p o s ta k ö lts é g e t is m e g s p ó r o lta k (lá s d : S te llw a g : i. m ., 3 5 1 - 3 5 5 . p .). P u s z tá n a n a p id íj h a tr ó l 4 0 d o llá r r a e m e lé s e E l P a s ó b a n e g y é v a la tt 2 2 - rő l 4 6 % - r a n ö v e lte a m e g je le n é s i a r á n y t, a m i a z u tá n to v á b b e m e lk e d e tt 6 0 % - r a ( u o ., 3 5 4 . p .) " A z 1 9 9 2 . é v i L o s A n g e le s -i z a v a r g á s o k k ir o b b a n á s a m ö g ö tt p é ld á u l a f e k e te R o d n e y K in g e t v id e o f e lv é te le k ta n ú s á g a s z e ­ r in t b r u tá lis a n b á n ta lm a z ó n é g y f e h é r re n d ő r, e g y k iz á r ó la g f e h é r e k b ő l á lló e s k ü d ts z é k á lta l tö r té n t, r e n d k ív ü l n a g y v ih a r t k a v a r t f e lm e n té s e á llt. 12 L á s d p l.: N a tio n s , H o w a r d L .: O vercom ing ju r o r bias ( A s s o ­ c ia tio n o f tria l la w y e r s o f A m e r ic a , J u ly 2 0 0 3 ) 13 A n g liá b a n 1 9 4 5 ó t a p o lg á r i ü g y b e n m e g s z ű n t a z e s k ü d ts z é k i e ljá r á s ( L á s d : H e a ly M c C lu n g , M e g a n : A b r ie f h istory o f the ju r y ( C B A R e c o rd , F e b r u a r y /M a r c h 2 0 0 5 ) 14 M a z z o n e , J a s o n : The ju s tic e a n d the ju r y ( B r o o k ly n L aw R e v ie w , F a ll 2 0 0 6 , 5 6 - 5 7 . p .) 15 C a s ta n e d a : i. m ., 3 8 7 . p.

196

16 H o lla n d , R a n d y J.: State ju r y trials a n d fed era lism : constitutionalizing com m on law concepts ( V a lp a r a is o U n iv e r s ity L a w R e v ie w , S p r in g 2 0 0 4 , 3 7 6 - 3 8 0 . p .) 17 U o . 3 7 7 . p. 18 É s a z 16 8 0 - a s N e w H a m p s h ir e - i, a z 1641 -e s M a s s a c h u s s e ts - i, a z 1 6 4 7 -e s R h o d e ls la n d - i, a z 1 6 8 3 -a s N e w J e r s e y - i, v a g y a z 1 7 1 2 -e s D é l K a r o lin a i ( lá s d : H o lla n d : i. m ., 3 7 7 . p .) 19 L á s d p l.: h ttp ://w w w .u s h is to r y .o r g /d e c la r a tio n /d o c u m e n t/in d c x .h tm ( 2 0 0 7 - 0 4 - 1 1 ) 20 L á sd : h t tp ://h u n g a r ia n .h u n g a r y .u s e m b a s s y .g o v /c o n s titu tio n _ i n _ h u n g a r ia n .h tm l ( 2 0 0 7 - 0 4 - 1 1 ) 21 U o . 22 170 U S 5 4 3 ( 1 8 9 8 ) 23 174 U S 1 ( 1 8 8 9 ) 24 3 9 9 U S 7 8 ( 1 9 7 0 ) 25 C o lg r o v e v s . B a ttin 4 1 3 U S 149 ( 1 9 7 3 ) , a d ö n té s t m e g e r ő s í­ te tte a z 1 9 7 8 . é v i B a lle w v s . G e o r g ia ( 4 3 5 U S 2 2 3 ) - h a tá r o z a t is. 26 P r in c ip le III. h tt p ://w w w .a b a n e t.o r g /ju r y p r o je c ts ta n d a r d s / T h e _ A B A _ P r i n c i p l e s _ f o r _ J u r ie s _ a n d _ J u r y _ T r i a ls .p d f ( 2 0 0 7 0 4 - 0 6 ) , 1 7 - 2 2 . p. 27 L á s d m é g : H o lla n d : i. m ., 3 9 6 . p. 28 16 6 U S 4 6 4 ( 1 8 9 7 ) 29 A p o d a c a v s . O r e g o n 4 0 6 U S 4 0 4 (1 9 7 2 ) 30 J o h n s o n v s. L o u is ia n a 4 0 6 U S 3 5 6 (1 9 7 2 ) 31 B u r c h v s. L o u is ia n a , 441 U S 130 ( 1 9 7 9 ) 32 L á s d m é g : H o lla n d : i. m ., 3 9 6 . p. 33 P r in c ip le IV. h tt p ://w w w .a b a n e t.o r g /ju r y p r o je c ts ta n d a r d s / T h e _ A B A _ P r i n c i p l e s _ f o r _ J u r ie s _ a n d _ J u r y _ T r ia l s .p d f ( 2 0 0 7 0 4 - 0 6 ) , 2 3 - 2 7 . p. 34 E u ró p á b a n v á lto z ó a g y a k o r la t: A u s z tr iá b a n , B e lg iu m b a n , O r o s z o r s z á g b a n , S v á jc b a n e g y s z e r ű tö b b s é g is e lé g , é s 6 0 0 é v u tá n , 1 9 1 7 - b e n , A n g liá b a n is m e g s z ű n t a z e g y h a n g ú s á g e l ő í r á ­ s a ( J a c k s o n - K o v a l e v , 113. p .) 35 L á s d p l.: L e w is , T o rr e n c e : Toward a lim ited right o f access to ju r y deliberations ( F e d e r a l C o m m u n ic a tio n s L a w J o u r n a l, Ja n u a ry 2 0 0 6 ) 36 C o u r s e lle , D ia n e E .: Struggling with deliberative secrecy, ju r y independence, a n d ju r y reform ( S o u th C a r o lin a L a w R e ­ v ie w , A u tu m n 2 0 0 5 , 2 1 5 . p .) 37 U o ., 6 2 lj. 38 R u b e n s te in , A r ié M .: Verdicts o f conscience: Nullification a n d the m odern ju r y trial ( C o lu m b ia L a w R e v ie w , M a y 2 0 0 6 , 9 6 1 - 9 6 2 . p .) 39 4 17 F 2 d 1 0 0 2 , 1 0 0 6 ( 1 9 6 9 ) 40 1 5 6 U S 51 ( 1 8 9 5 ) 41 H o m in g v s. D is tr ic t o f C o lu m b ia , 2 5 4 U S 135 ( 1 9 2 0 ) 42 R u b e n s te in : i. m ., 9 6 6 - 9 6 7 . p. 43 U o ., 9 7 2 - 9 7 4 . p. 44 U o ., 9 8 8 - 9 9 9 . p. 45 L á s d p l. 1 9 7 0 -b e n a U S v s. S a w y e r , 1 9 8 3 -b a n a U S v s . T ru ­ j i l l o , 1 9 9 3 -b a n a U S v s. K r y z s k e , 1 9 9 6 - b a n a U S v s . M a s o n d ö n té s e k e t. A b ír ó s á g o k m in d e n e s e tb e n a z e s k ü d ts z é k h a tá s ­ k ö r é n e k tú llé p é s é t á lla p íto ttá k m e g ( R u b e n s te in : i. m ., 9 6 8 .

P-) 44 A n g liá b a n p l. n in c s in d o k o lá s n é lk ü li e s k ü d tk iz á r á s . 47 A k é r d é s r ő l lá s d p l.: R o u s s e a u , L a u re n A .: P rivacy a n d ju r y

selection: D oes the constitution p rotect p rospective ju ro rs fro m p erso n a lly intrusive voir dire questions? ( R u tg e r s J o u r ­ n a l o f L a w & U r b a n P o lic y , S p r in g 2 0 0 6 ) 48 891 F .S u p p . 3 5 3 (E . D .T e x . 1 9 9 5 ) 49 4 0 4 U S 501 (1 9 8 3 ) 50 R o b e r t C . W a lte r s - M ic h a e l D . M a r tin - M a r k C u r r id e n , Ju ry o f o u r p eers: an unfullfilled constitutional p ro m ise , SM U Law R eview , S p r in g 2 0 0 5 , 3 2 0 . p. 51 U o . 3 2 7 . p. 52 L d . p i. M a ry C a th e r in e C a m p b e ll: Black, White a n d Gray: The A m erican ju r y p ro ject a n d representative ju r ie s ( G e o r g e ­ to w n J o u r n a l o f L e g a l E th ic s , S u m m e r 2 0 0 5 ) 53 1 0 0 U S 3 0 3 (1 8 8 0 ) 54 31 1 U S 1 2 8 ( 1 9 4 0 )

55 L á s d p l.: W a l t e r s - M a r t in - C u r r id e n : i. m ., 3 2 1 . p. 56 3 1 5 U S 6 0 ( 1 9 4 2 ) 57 T h ie l v s . S o u th e r n P a c ific C o . 3 2 8 U S 2 1 7 (1 9 4 6 ) 58 3 4 7 U S 4 7 5 ( 1 9 5 4 ) 59 A z 1 9 7 9 . é v i C a s ta n e d a v s. P a r tid a - ü g y b e n (4 3 0 U S 4 8 2 ) a B ír ó s á g a H id a lg o m e g y e la k o s s á g á n a k 7 9 % -á t je l e n t ő h is p á n la k o s s á g r ó l á lla p íto tta m e g , h o g y a z e lm ú lt tiz e n e g y é v b e n a z e s k ü d te k n e k c s a k 3 9 % - á t a d ta . 60 T a y lo r v s . L o u is ia n a , 4 1 9 U S 5 2 8 , (1 9 7 5 ) 61 4 0 7 U S 4 9 3 ( 1 9 7 2 ) 62 L á sd : D a v e n p o r t, H e a th e r : B linking reality: R ace a n d cri-

m inal ju r y selection in light o f Ó val le, M iller-el, a n d Johnson ( B a y lo r L a w R e v ie w , F a li 2 0 0 6 , 9 6 4 . p .) 63 „ 1. § V a la m e n n y i, a z E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n s z ü l e t e t t , v a g y k é s ő b b o t t á l l a m p o l g á r s á g o t n y e r t s z e m é ly , a k i e n n e k k ö ­ v e tk e z t é b e n a z E g y e s ü lt Á ll a m o k f e n n h a t ó s á g a a lá e s i k , a l a k h e l y e s z e r i n t i á l l a m é s a z E g y e s ü l t Á l la m o k á l l a m p o l g á ­ r a . E g y e t le n á l l a m s e m h o z h a t v a g y a l k a l m a z h a t o l y a n tö r ­ v é n y t , m e ly k o r l á t o z z a a z E g y e s ü l t Á ll a m o k á l l a m p o l g á r a i t m e g i l l e t ő e l ő j o g o k a t v a g y m e n t e s í t é s e k e t ; e g y e t l e n á ll a m s e m f o s z t h a t m e g v a l a k i t é l e t é t ő l , s z a b a d s á g á t ó l v a g y tu ­ l a j d o n á t ó l m e g f e l e l ő t ö r v é n y e s e l j á r á s n é lk ü l; tö r v é n y k e z é s s o r á n a z á l l a m o k s e n k i tő l n e m t a g a d h a t j á k m e g a t ö r v é n y e k n y ú j t o t t a e g y e n l ő j o g v é d e l m e t . ” ( h t t p : / / h u n g a r i a n .h u n g a r y . u s e m b a s s y .g o v / c o n s t i t u t i o n i n _ h u n g a r i a n .h t m l - 2 0 0 7 - 0 4 07) 64 L á s d p l.: W a l t e r s - M a r ti n - C u r r i d e n : i. m ., 3 4 0 . p. 65 3 8 0 U S 2 0 2 ( 1 9 6 5 ) “ 476 U S 7 9 (1 9 8 6 ) 67 4 9 9 U s 4 1 5 (1 9 9 1 ) 68 L á sd : D a v e n p o r tI i. m ., 9 8 3 . p. 69 481 U S 2 7 9 ( 1 9 8 7 ) 70 A h i v a t k o z o t t C a p ita l J u r y P r o je c t n é v e n is m e r t té v á lt ( m á s k o r a k u t a t á s v e z e t ő n e v é t v is e lő ) B a ld u s - ta n u lm á n y P h il a d e l p h i a é s 14 á lla m 10 é v e s í té lk e z é s i g y a k o r la t á t a l a ­ p u l v é v e a r r a a m e g á l l a p í tá s r a j u t o t t , h o g y h a t ö b b m in t ö t f e h é r fé rfi v a n a z e s k ü d ts z é k b e n , a k k o r s o k k a l n a g y o b b a z e s é ly a r r a , h o g y a f e h é r á ld o z a t s é r e lm é r e e l k ö v e t e t t e m ­ b e r ö lé s f e k e te v á d l o t t j á t h a lá l r a íté lik . A b ű n ö s s é g r ő l t ö r té ­ n ő s z a v a z á s k o r a k ü lö n b s é g h á r o m s z o r o s , a h a lá lb ü n t e té s k é r d é s é b e n h é t s z e r e s ( lá s d : M u s ta f a E l- F a r r a : R ace a n d

ihe ju r y : R acial influence on ju r y d ecisio n -m a kin g in death p en a ltv cases. H a s t i n g s R a c e a n d P o v e r ty L a w J o u r n a l, F a li 2 0 0 6 , 2 2 7 - 2 2 8 . p .) 71 L á s d p l.: E l- F a r ra : i. m ., 2 2 6 . p . T é n y : a D N S - v iz s g á la to k e lte r je d é s é v e l 1 9 7 6 , a h a lá lb ü n te té s v is s z a á llítá s a ó ta a k iv é g ­ z e tte k 3 4 ,2 % - a f e k e te v o lt é s 5 6 ,9 % - a fe h é r, n o h a a la k o s s á g a r á n y a : 1 2 ,3 - 7 5 ,1 % . 1 9 7 3 ó t a 2 5 á lla m b a n 122, a s ir a lo m h á z ­ b a n v á r a k o z ó e líté ltr ő l d e r ü lt k i, h o g y á r ta tla n : k ö z ü lü k 61 f e k e te é s 4 7 f e h é r v o lt ( E l- F a r r a : i. m ., 2 2 8 . p .). 1 9 7 2 -b e n , a F u rm a n v s . G e o r g ia - d ö n té s s e l ( 4 0 8 U S 2 3 8 ) a B ír ó s á g a l­ k o tm á n y e lle n e s n e k íté lte a h a lá lb ü n te té s t, m a jd 1 9 7 6 -b a n a G r e g g v s. G e o r g ia - d ö n té s s e l (4 2 8 U S 153, 1 9 7 6 ) v is s z a á ll í­ to tta . 2 0 0 1 - b e n A m e r ik á b a n a f e k e te fé rfia k 1 7 % -a b ö r tö n v is e lt v a g y é p p e n b ü n te té s é t tö ltö tte . 2 0 0 2 - r e a b ö r tö n p o p u lá c ió m e g h a la d ta a k é tm illió fő t, é s tiz e n k é t á lla m b a n a f e k e te férfi n é p e s s é g 10—15 % -a s z a b a d s á g v e s z té s - b ü n te té s é t tö lti, a m i - 1 9 9 5 -ö s a d a to k s z e r in t - n e m k e v e s e b b e t j e l e n t , m in t h o g y a 2 0 - 2 9 é v e s k o r c s o p o r tb a n h á r o m f e k e te férfi k ö z ü l e g y é p p e n b ö r tö n b e n ü l. A z , h o g y r á c s m ö g é k e r ü ljö n , ö ts z ö r v a ló s z í­ n ű b b , m in t e g y f e h é r férfi e s e té b e n ; a n ő k n é l a k ü lö n b s é g h a t­ s z o ro s . L á sd : B a n k s , R ic h a rd : B eyo n d R acial Profiling: Race, Policing, a n d ihe D rug War ( S ta n f o r d L a w R e v ie w , D e c e m b e r 2 0 0 3 , 5 9 5 . p .)

72 5 2 8 U S 2 2 5 ( 2 0 0 0 ) 73 R itte r , J u d ith L .: Your lips are m oving ... but the words aren 't

clear: D issenting the presum ption that ju ro rs understand inst­ ructions ( M is s o u r i L a w R e v ie w , W in te r 2 0 0 4 , 1 6 7 , 1 7 4 - 1 7 5 . P) 74 U o ., 191. p. 75 U o ., 199. p. 76 L á s d p l.: W a ite s , R ic h a rd C .- G i l e s , D a v id A .: A re ju ro rs equ ip p ed to décidé the outcom e o f com plex cases? ( A m e r ic a n J o u r n a l o f T ria i A d v o c a y , S u m m e r 2 0 0 5 , 2 4 . p .) 77 U o ., 2 6 . p. 78 U o ., 4 3 - 5 1 . p . L á s d m é g : D ia m o n d , S h a ri S e id m a n - R o s e , A r y R .- M u r p h y , B e th - S m it h , S v e n : Ju ro r questioning during triai: a w indow intő ju r o r thinking ( V a n d e r b ilt L a w R e v ie w , N ovem ber 2006) 79 A v o n a tk o z ó f o n to s a b b j o g s z a b á ly i r e n d e lk e z é s e k e t lá s d a m e llé k le tb e n . 80 B ő v e b b e n lá s d p l.: M agyar jo g tö rtén et. S z e r. M e z e y B a rn a ( O s ír is , B u d a p e s t, 2 0 0 4 , 2 9 5 ., 3 0 0 ., 3 0 2 . p .) 81 U o ., 4 0 8 . p. 82 1 9 4 9 . é v i X X . tö r v é n y 4 5 . § ( 1 ) „ A M a g y a r K ö z tá r s a s á g b a n a z ig a z s á g s z o lg á lta tá s t a M a g y a r K ö z tá r s a s á g L e g f e ls ő b b B í­ r ó s á g a , a z íté lő tá b lá k , a F ő v á r o s i B ír ó s á g é s a m e g y e i b ír ó s á ­ g o k , v a la m in t a h e ly i é s a m u n k a ü g y i b ír ó s á g o k g y a k o r o ljá k . [ . . . ] 4 6 . § ( 1 ) A b ír ó s á g - h a a t ö r v é n y m á s k é p p e n n e m r e n d e l­ k e z ik - ta n á c s b a n íté lk e z ik . ( 2 ) A tö r v é n y á lta l m e g h a tá r o z o tt ü g y e k b e n é s m ó d o n n e m h iv a tá s o s b ír á k is r é s z t v e s z n e k a z íté lk e z é s b e n . ( 3 ) E g y e s b ír ó k é n t é s a ta n á c s e ln ö k e k é n t c s a k h iv a tá s o s b ír ó j á r h a t e l.” 83 H a lm a i G á b o r : N épszavazás és képviseleti dem okrácia ( E le t é s I ro d a lo m , 2 0 0 7 . á p r ilis 6 ., 14. s z á m ) 84 1 0 2 8 /H /2 0 0 6 . A B h a tá r o z a t 85 1 9 4 9 . é v i X X . t ö r v é n y a M a g y a r K ö z t á r s a s á g A l k o t m á ­ n y á ró l: „ 4 5 . § (1 ) A M a g y a r K ö z tá rs a s á g b a n a z ig a z s á g ­ s z o lg á lta tá s t a M a g y a r K ö z tá r s a s á g L e g fe ls ő b b B író s á g a , a z íté lő tá b lá k , a F ő v á ro s i B író s á g é s a m e g y e i b író s á g o k , v a la m in t a h e ly i é s a m u n k a ü g y i b író s á g o k g y a k o ro ljá k . ( 2 ) A tö r v é n y a z ü g y e k m e g h a tá r o z o tt c s o p o r tja ir a k ü lö n b í r ó s á g o k l é t e s í t é s é t is e l r e n d e l h e t i . 4 6 . § ( 1 ) A b í r ó s á g - h a a tö rv é n y m á s k é p p e n n e m r e n d e lk e z ik - ta n á c s b a n íté lk e z ik . (2 ) A tö r v é n y á lta l m e g h a tá r o z o tt ü g y e k b e n é s m ó d o n n e m h i v a t á s o s b í r á k is r é s z t v e s z n e k a z í t é l ­ k e z é s b e n . (3 ) E g y e s b író k é n t é s a ta n á c s e ln ö k e k é n t c sa k h iv a tá s o s b író já r h a t e l.” [ . . . ] „ 5 0 . § (1 ) A M a g y a r K ö z ­ tá r s a s á g b író s á g a i v é d ik é s b iz to s ítjá k a z a lk o tm á n y o s re n d e t, a te rm é s z e te s s z e m é ly e k , a jo g i sz e m é ly e k é s a jo g i s z e m é ly is é g g e l n e m re n d e lk e z ő s z e rv e z e te k jo g a it é s tö rv é n y e s é rd e k e it, b ü n te tik a b ű n c s e le k m é n y e k e lk ö v e ­ tő it. [ . . . ] (3 ) A b írá k fü g g e tle n e k é s c s a k a tö rv é n y n e k v a n n a k a lá r e n d e lv e . A b írá k n e m le h e tn e k ta g ja i p á rtn a k é s p o litik a i te v é k e n y s é g e t n e m fo ly ta th a tn a k . [ ...] (5 ) A b ír ó s á g o k s z e rv e z e té rő l é s ig a z g a tá s á r ó l, to v á b b á a b írá k jo g á llá s á ró l é s ja v a d a lm a z á s á r ó l s z ó ló tö rv é n y e lf o g a d á ­ s á h o z a je le n lé v ő o rs z á g g y ű lé s i k é p v is e lő k k é th a rm a d á ­ n a k s z a v a z a ta s z ü k s é g e s .” A h a tá ro z a t m e g f o g a lm a z á s á b a n : „ A n e m h iv a tá s o s b írá k d ö n té s h o z a ta la e s e té n j e le n tő s é g e v a n a j o g i é s a z o n b e lü l a h iv a tá s o s b író i s z a k is m e re t h iá n y á n a k . A z A lk o tm á n y 4 6 . § ( 3 ) e z é r t í r ja e l ő , h o g y „ e g y e s b í r ó k é n t é s a t a n á c s e ln ö k e k é n t c s a k h iv a tá s o s b író já r h a t e l.” 86 A le x is d e T o c q u e v ille : D em ocracy in A m erica ( 1 8 5 0 ) ; J P M a y e r ( E d .) : H arperPerennial, 1 9 9 8 , 2 7 5 . p. 87 A p o sztn em zeti állapot. P olitikai esszék. ( L ’H a r m a t ta n - Z s i g m o n d K ir á ly F ő is k o la , 2 0 0 6 , 9 2 . p .)

197

Jog lorlrácliszenileV__ '

R Szabó Béla

A hétszemélyes tábla ülésszakának megnyitá­ sával kapcsolatos cere­ mónia a 18. század má­ sodik felében r ppen ötven év e, hogy eg y eldugott burgen­ landi folyóiratban közlésre került egy, a jo g történészek érdeklődésére is szám ot tartható, rövid, német n yelvű irat a 18 . század k ö zep érő l.1 A z irat a hétszem élyes tábla ö sszeh ívására von atkozó cerem óniákat leíró tervezet, am elyből jó l látható, hogy abban az időben m ilyen n agy szerepet szán ­ tak általában is a kü lsőségekn ek , m ennyire öszszefonódtak az állam i élet esem én yei a (II. J ó z s e f előtt) állam vallásk én t hirdetett kato licizm u ssal, s m ilyen m értékben fokozódhatott a szertartások és cerem óniák m esterkéltsége és „fo rg a tó k ö n y vh ö z kötöttsége” akkor, ha az uralkodóház e g y -e g y tag­ ja volt érintve az adott ün nepélyes v a g y egyáltalán nem ünnepélyes esem ényben. A bem utatandó fo rrás ak k o rib an a B u rgen lan d i T arto m án yi L e v é ltá r á llo m á n y á b a tartozott, ah o ­ vá a N ic z k y család n ebersd orfi (lig v á n d i) c s a lá ­ di és urad alm i lev éltárá b ó l k erü lt.2 A k ö zlő k is ­ m artoni lev éltáro s érd e k lő d ése c sa k arra terjedt ki, h o gy m egállap ította az irat k eletk ez ésén ek h o zzá v ető le g es időpontját ( 1 7 6 7 v a g y 17 6 8 ) , v a ­ lam int azt, h o gy az irat N ic z k y K r is t ó f hétszem élyn ö k révén kerülhetett a c sa lá d i iratok közé. A n égy, m indkét old alán írott lap ból á lló d o ­ kum entum 3 - a k eletk ez és k ö rü lm é n y ein ek ér­ d e k e ssé g e m ellett - azért is fig y e le m re m éltó, m ert e g y ré sz t tájékoztat bennünket a z o k ró l a fo rm a litá so k ró l, a m e ly e k v a ló s z ín ű le g III. K á ­ ro ly b író sá gi refo rm jai óta (de lehet, h o gy m ár előbb is) szo k ásb an v o lta k a csak id ő szak o san ü lésez ő h é tsze m é ly es tábla „ü lé s s z a k a in a k ” k e z ­ detekor, m ásrészt arró l, h o gy a lk a lm ila g h o gyan k ív á n ták m ód o sítan i a sz o k á so s cerem ó n iát azon tény m iatt, h o g y a tervezet k eletk ez ése id ején a h é tsze m é ly es tábla eln ö k i tisztét „ h iv a ta lb ó l” az uralk o d ó c sa lá d e g y ik tagja töltötte be. A két válto zatot (az álta lá n o s és a k ü lö n ö s fo rm a litá ­ sokat) k ü lö n -kü lö n hasábban fo g a lm a z z a m eg a tervezet. N éhány, az irat keletkezéstörténetével k a p cso la­ tos gondolat felvillan tása után, m elyn ek keretében az abban fontos szerepet já tsz ó szem élyek k el is

É

m egism erkedhetünk, je le n keretek között csak a cerem ónia-tervezet bem utatására vállalkozh atom .

K eletkezéstörténet K öztudott tény, h ogy mind III. K áro ly , mind M ária Terézia a m aga uralkodásának e g y -e g y sza­ kaszában M a g ya ro rszá g élére a n ádorválasztás m ellő zésével helytartót nevezett ki. E zzel a m ár a 16 . században kialakult gyak orlato t követték a H absbu rgok.4 A z uralkodók ekkortól folyam odtak eg yre gyakrabb an - a gy ak orta m eg nem v á la sz ­ tott nádorok helyett - helytartó kin evezéséhez. E z azért is ked vező volt az uralkodók szám ára, mert a helytartónak a nádorral ellentétben nem volt tör­ vén yben rögzített hatásköre, s ez általában és több konkrét esetben lehetővé tette, h o gy a k irály a ren­ dek k izárásával önállóbb politikát folytathasson. U g yan ak k o r azt is látni kell, h o gy a középkorban a k ö zigazg atási, b író i, pén zü gyi és hadi feladatokat ellátó nádorral szem ben a helytartó jó v a l szükebb hatáskörrel rendelkezett, am elyet az uralkodó ha­ tározott m eg. A z idők folyam án a locumtenens hatásköre to­ vább szűkült, íg y m ár a 16 . század során korlátoz­ ták a helytartó nádortól örökölt „k irá ly h e ly e tte sí­ tő” hatáskörét, s korábbi had- és pén zü gyi jo g k ö re ekkor m ár teljesség g el m egszűnt. A század végére m indössze o rszágo s bírói és a 3 2 teleknél kisebb jó sz á g o k ra érv én y es adom án yozási jo g a maradt m eg.5 A fejlő d és E m b er G y ő z ő szerint oda v e z e ­ tett, h o gy „ A h elytartóság tisztán ig a z sá g sz o lg á l­ tató h atósággá válik . A helytartói b író ság lesz az o rszág le g fe lső tö rvén yszéke, am ely elé minden pörös ügyet felleb b ezn ek .” 6 A bécsi béke után a k i­ rály általában a kötelezően m egválasztan dó nádort nevezte ki királyi helytartóvá: „ A törvény rendel­ kezésén ek m eg felelő en a nádor viselte a helytartói tisztséget is.” 7 E z maradt a g y ak o rlat a 17 . században is, bár S zelep csén yi G y ö rg y (az utolsó nem H absburg) helytartói kin evezési okm án ya szerint mintha v a ­ lam elyest bővültek voln a a helytartói hatáskörök.8 M indenesetre az ítélkezési és igazság szo lgáltatási jo g érintetlen maradt. III. K á ro ly 17 3 2 -b e n , a korábbi id őszak g y a ­ korlatának m eg felelő hatáskörrel, L otharingiai Ferencet n evezte ki h elytartó vá, aki 1 7 4 1 - i g v i­ selte a m éltóságot.9 E k k o r ism ét m egerősítették a K á ro ly által sem m ibe vett 16 0 8 . évi tö rv én ycik ­ k e t,10 am ely szerint a nádori hivatal m egüresedése esetén eg y éven belül n ádorválasztó országg yű lést kell ö ssz e h ív n i." Á m am ikor az ezen törvén y után m eg választo tt12 m ásodik nádor, B atth yán y L a jo s 17 6 5 . október 26án m eghalt, M ária T erézia ism ét törvén yellen es gyak orlath oz folyam odott, helytartót nevezett ki, akire ráruházta a H elytartótanács és a hétszem é­

Jog

történetszemleV_y lyes tábla eln ökségét, P est-P ilis-S o lt v árm eg ye főispáni székét, valam int a jász-k u n k iváltságo s kerület vezetését. A z új helytartó e g y a lig huszonhét év es - tu­ lajdonképpen nincstelen - fiatalem ber, A lbert K ázm ér szász-tescheni herceg, M ária Terézia lányának, M ária K risz ­ tinának friss férje lett. É p ­ pen két hónappal a nádor halála ( 17 6 5 . d ecem ber 26 .) után m ár le is tette esküjét, előbb II. Jó z s e f ném et-róm ai császár, m ajd M ária Terézia m agyar királyn ő előtt. E s ­ küje szerint törekednie k el­ lett arra, h o gy m inden ü g y ­ ben a leghasznosabbnak tűnő tanácsot adja, valam int arra, hogy az eléje kerülő ü g y ek ­ ben részrehajlás nélkül, a lehető legjobban döntsön.13 A katonaként m eglehetős hírnévre szert tevő A lbert K ázm ér sem m iféle állam ­ vezetési v a g y ig a zság szo l­ gáltatási tapasztalattal nem rendelkezett. A b szolút já ra t­ lan volt nem csak a m ag yar szo kásjogb an és jo g g y a k o r­ latban, de a birodalom jo g é ­ lete is ism eretlen volt szám ára. A herceg koráb­ ban nem folytatott jo g i tanulm ányokat, és teljes­ ségg el terra incognita volt előtte a m agyarországi b íráskodás m enete. E m ellett term észetesen m eg kellett ism erkednie M ag ya ro rszá g kö zjo gi h elyze­ tével, a hivatalok (legfő kép pen a H elytartótanács) m űköd ésével. M ária Terézia legfőbb segítségü l g r ó f N ic z k y K ristó fo t14 rendelte m ellé, aki már korábban is ism erte a herceget, s akinek család ja - e g y e s történészek szerint - a grófi rangot szin ­ tén a hercegnek kö szön h ette.15 N iczk y, aki alap o s­ nak nevezhető jo g i tanulm ányok után16 előbb m a­ g y a r kam arai titkárként ( 1 7 4 5 ) , m ajd tanácsosként ( 1 7 5 1 ) , illetve a királyi tábla ülnökeként (17 6 4 ), végü l m agyar kancelláriai tanácsnokként sze­ rezte állam szervezeti és igazg atási tapasztalatait, és 17 6 5 . novem ber 11-é n h étszem élyn ökké17 is kinevezték. M int „... in jurisprudentia ac judiciali praxi experto expertimentia”'8 szem ély a le g a l­ kalm asabbnak tűnhetett a királyn ő szem ében arra, h ogy az új helytartót b evezesse a m ag yar állam m űködésének rejtelm eibe. Erre szo lgált ham ar m unkával elkészített kézirata, m elyet Staats-Kenntniss von Ungarn cím m el bocsátott - v alam ik o r 17 6 6 első felében - A lbert K ázm ér herceg ren­ delkezésére. N ic zk y a m unkában többek között azt h an gsú lyo zza, h o gy a m agyarok becsülettel és szeretettel v iszo n yu ln ak uralkodójukhoz, és bár féltékenyen őrzik elő jo gaik at, könnyen rávehetők

m inden reform ra, csak azt ne osztrák cím en és ne tö rvén yeikkel ellen k ező úton ak arják elérni ná­ lu k .'9 A királyn ő N ic z k y m ellett m ás alkalm as szak ­ értőkkel is igyekezett körülvenni védencét. 17 6 5 . decem ber 29-étől a helytartói k an cellária iro­ d aigazgató ja K em p elen J á ­ nos N epom uk ezredes lett. A k an cellária tagjait is tapasz­ talt h ivataln okok közül választották ki a M a g y a r U d­ vari K am ara volt tisztviselői és az elhunyt nádor m ellett tevéken yked ő hivatalnokok szem élyében . Jo g i ügyekben a helytartó legfőb b segítője (N icz k y m ellett) az alnádorrá kin evezett M ajthényi K á ro ly lehetett, aki ko ­ rábban, 1 7 5 8 - 1 7 6 3 között o rszágb író i, m ajd nádori ítélőm ester volt. M ajthén yi helyére nádori ítélőm esterré V ö rö s A ntalt nevezték ki az o rszágb író ja v a sla tá ra .20 A lbert K ázm é r helytartó legfőb b feladatköre a H e ly ­ tartótanács elnöki tisz­ tének betöltése lett, am e ly ­ nek során a H elytartótanács 1 7 2 3 . évi instrukciójában fo glaltak szerint kel­ lett eljárn ia. M ár ezen utasításokban is sok for­ m alitás volt m eg fo g alm az va: a tan ácskozások pusztán egy-k ét órát vehettek igénybe, a h e ly ­ tartó elnököt a tan ácsosok és a titkárok az előszobáb an fogadták, m ajd a m ár korábban m eg­ szabott rendben követték őt az ülésterem be. A tan ácsko zásko r az asztalfön fo glalt helyet az e l­ n ö k jo b b já n a prím ás, bal oldalán - kissé távolabb - az o rsz ágb író .21 H asonló cerem o n iális előíráso kkal kellett szá­ m olnia a kinevezett helytartónak a legfő b b bírói szerv, a hétszem élyes tábla tevék en y ségé ve l kap ­ csolatban , am elyn ek elnöki tisztje szintén az ő titulatúrájában szerepelt. Feltételezh etjük, h o gy éppen a h étszem élyes tábla tevéken ységében v aló aktív részvétel volt az első ko m o ly helytartói feladata. 17 6 6 nyarán M ária Terézia ú g y vélte h elyesn ek, ha a helytartó és neje - a birodalom ban v a ló utazgatást m eg sza­ k ítva - részt v e sz Pesten (!) a hétszem élyes tábla ü lésein , és h itvesév el együtt m egism erkedik a m agyarokk al. A királyn ő m eglátása szerint a g e sz ­ tus, h o gy a helytartó nem v o n ja ki m agát a fela d a­ tok alól, hanem szem élyesen intézi az ü gyeket, jó fén yt vethet rájuk, és íg y m egszerettethetik m agu­ kat a m ag ya ro k k al.22 A ren delkezések szerint Budán (!), Szent István napján fogadták ünnepélyesen a hercegi párt. A

199

Jog történetœnle

helytartó és királyi hitvese n agyon jó benyom ást keltett, s a helytartó is kedvét lelte új felad ataib an .23 M a m ég nem tudjuk, h o gy azon az őszön pontosan m ikor került sor a hétszem élyes tábla ülésein ek ünnepélyes m egkezdésére, m ikor játszód tak le azok a cerem óniák, am elyeket a v izsg ált Zeremonialentwurjbán m egterveztek.

abban, h o gy a két bírói szervn ek Pestre h elyezé­ sével a m ag yar k irá ly i kú riának m indkét bíró sága az állandó szék h ely előn yeit élvezhette. A z ad dig három főpapi és három főúri bírából álló h étszem élyes tábla a törvén y szerint két főpapi, két főúri és n égy nem esi taggal bővült, tehát a ná­ dor eln öklete alatt összesen tizenöt tagú bíró ságg á lett, am ely legalább tizen egy bíró részv é­ telével időszakonként A hétszemélyes tá b la a ülésezett.30 18. század közepén24 A k irá ly i tábla p edig legaláb b kilenc tag jelen létéb en á l­ B ó n is korai m üvé­ landóan ítélkezett, a ből25 tudjuk, hogy a III. tö rvén yk ezési szünetek K áro ly által elhatáro­ k iv é te lé v e l; hatásköre zott és a rendek által is kiterjedt az összes „tá b ­ tám ogatott ig a zság szo l­ lai” ü g y re.31 gáltatási reform eg yik A reform ok révén legvitatottabb kérdése a h étszem élyes tábla a hétszem élyes és a szervezete új tagokkal királyi tábla szék h elyé­ b ővült, és h elyreállt vel és állan d óságával illeték esség i eg y sé g e , függött össze. A királyi m ely e g y sé g hiányát és a rendi fe lfo g á s ellen ­ korábban törvén yek is tétben állt egym ással. elism erték (hiszen k o ­ A B ó n is által részlete­ A Helytartótanács budai épülete (metszet) rábban tulajdonképpen sen ism ertetett - év ek ig két hétszem élyes tábla tartó előkészítésben , m űködött - ha m űködött - , am elyekben csak az e l­ le- és feliratokban m an ifesztálód ó - vita végén nök volt azonos: m ások vo ltak a bírótársak akkor, az o rsz ágg yű lé s két táblája abból indult ki, h ogy m időn az ország felső részeiben , és m ások voltak, akárhol is lesz m ajd a két bírói felsö táb la, szü k­ m ikor a dunáninneni és a dunántúli részekben tar­ sége s, h o gy e g y helyen (ered etileg P ozsonyban) tott törvén yszakot a nádor).32 m űködjenek, mert különben a felleb b ezés ad­ U g yan ak k o r h ián yo ssága volt a reform nak, hogy digi gy o rsa sá g a és o lcsó ság a m egszűn ik, a felek a hétszem élyes tábla - szem ben a királyi táblával és ü g yvéd ek időt és pénzt veszíten ek, am ellett az - nem ülésezhetett állandóan, s íg y a királyi táb­ akták átszállításán ak kö ltsége is terheli őket. A lával fennállott szoros kapcsolat m egszűnt.33 rendek azt is kérték, hogy a H elytartótanács és a hétszem élyes tábla e g y városb an (v a g y is P o zso n y ­ ban) szék eljen , mert a n agy bírák hivatalból tagjai A Z e re m o n ia le n tw u rf34 m indkettőnek. Em ellett azt kívánták, h o gy a hétszem élyes tábla állandóan ü lésezzék .26 A h étszem élyes, valam in t a királyi tábla szék h e­ A végül győzed elm esked ő királyi álláspont sze­ lyén ek és ü lésezési rendjének kérdését fentebb rint a H elytartótanácsot Pozsonyban kell fe lá l­ azért em eltem ki, m ert a cerem ónia elem zése lítani, tekintet nélkül a bíró ságo kra ebből háruló szem pontjából jele n tő sé g e lehet. nehézségekre; a h étszem élyes tábla időszaki lesz, B á r a kéziraton sem m iféle időm eghatározást nem a k irá ly i tábla állan dó, szék h elyéü l pedig Pest találhatunk, feltételezhetjük, h o gy - a k irályn ői szo lg á ljo n .27 III. K á ro ly akarata volt az is, hogy szándéknak és a jo g sz a b á ly o k n a k m egfelelően a hétszem élyes tábla évenként két ülésszakot tart­ - 17 6 6 . augusztus 20 -a táján történhettek azok az son, am elyeket V ízkereszt utáni vasárnaptól és esem én yek, am elyek m enete csak a szigorú cereSzent Istvántól szám ított 4 0 -4 0 napig Pesten kell m on iális előírásokn ak m eg felelő lehetett. m egtartani.28 M int em lítettük, forrásunk azért is értékes, mert A reform gyak orlati jele n tő sé g e abban állt, h o gy utal a kérd éses ülésszak m egn yitása előtti g y a k o r­ a létszám ában m egerősített hétszem élyes tábla latra, m ely az elm últ harm inc évben (v a g y lehet, ettől fo g v a csupán felleb b ezési és egyszersm in d h o gy m ár a 1 6 - 1 7 . század fo lyam án ) kialakult: legfelsőb b bíróságként m űködött,29 továbbá ab ­ la . Szokásban volt korábban, hogy az ülésszak ban, hogy a királyi tábla m űködése állandósult, m egkezd ése előtt (ante sessionem) énekes m isét elsőfokú hatásköre pedig a kerületi táblák fe lá llítá ­ tartanak de spiritu sancto a feren cesek pesti tem p­ sa következtében ném ileg teherm entesült, s végü l

200

Jog toriwrtszemlev_>J lom éban.35 Ezen általában részt szoktak venni a két tábla tagjai. A z oltárszolgálatot nem es apródok látták el. 1 b. 1 766-ban, m ivel A lbert K ázm é r - mint Praeses Curiae Regiae - jelen létéb en a Septemviral Taffel nem Pesten, hanem Budán készül ö ssze ü l­ ni, a m isét a budai v ár várkáp olnájában tervezik m egtartani. A két tábla tagjai köteles jele n léte azzal egészü l ki, hogy a tagok a helytartó előtt vonulnak a kápolnába, és a belépésnél két oldalt sort képeznek. A hercegnek k ijelö lt h elye van az Evangelii Seite. B elép ésk o r a helytartót a m iséző pap m eghinti szentelt v íz z e l, a m ise alatt pedig eg y diakónus csókra n yú jtja neki a keresztet. A zt, hogy a m agyar gárda a m iséhez kirendeltetik-e, és h o gy m ilyen szerepe lehet az esem én yn él, abban a királynőnek kell állást fo g la ln ia .36 2a. Szokásban volt eddig, h o gy a hétszem élyes tábla ülésszakán ak m egnyitásán ál a k irá ly i tábla eg y ítélöm estert és e g y ülnököt küld ad salutatio-

nem Tabidae Septemviralis. 2b. Jelen esetben azonban pro Decoro Suae Serenitatis Regiae (a k irá ly i fe lsé g n agyobb d icsőségére) a küldöttségnek d íszesebbn ek kellen e lennie: a k irá ly i tábla eg y főpapi és e g y főúri tagja m ellett az alnádor, a királyi tábla ítélőm estere, e g y királyi ülnök és e g y érsek is legyen a küldöttség tagja. A főpapi ülnök rövid köszön tőjére a k irály fen ség latin n yelven k eg y esk ed jék v álasz o ln i, mint ah ogy az ülés m egnyitásán ál is szólni ke­ gyesk e d jé k a jele n lév ő k h ö z . Erre a kalocsai érsek válaszo ljo n , ezáltal m utassa ki a köteles tiszteletet

nomine Tabulae. 3a. M in deddig szokásban volt, h o gy az ü léssza­ kon elsőként referálan dó ü gy hirdetm énye id eig le­ nesen k iszö geltessék a tábla elnökének házkapu­ jára. 3b. M iv e l ezúttal a királyi fen ség tisztessége ezt nem teszi lehetővé, ezért a hirdetm ényt m ost az ülés h elyszín éül szo lg á ló épület kapujára (adpor­ iam domus sessionalis) kell k ifü g geszten i.37 4a. E d d ig a hétszem élyes tábla tíz órakor kezdte üléseit, és azok több esetben délután kettő v a g y három óráig tartottak. 4b. E z alkalom m al - annak érdekében, h o gy a hercegi pár betarthassa szo kásos ebédidejét - az üléseket 9 órakor kell kezdeni. 5a. A k irá ly i cu ria m egalakítása óta szokásban volt, h o gy a ju ratu so k szabadon látogathatták az üléseket. 5b. A tervezet m eg fo galm azó in ak m ost is az a vélem én ye, hogy ezzel a hagyom án n yal je le n eset­ ben sem szabad szakítani, m ivel a változtatás nem kívánatos interpretációkra adhatna alkalm at. A tábla tagjai és az ítélőm esterek kötelesek arról gondoskodni, h o gy az ifjú ság alkalom h oz illően v ise lje m agát. 6a. E d d ig szokásban volt, hogy a királyi curia bárm ely tagjának halála esetén em lékére g y á sz m i­

sét tartanak, am elyen a k irá ly i curia valam en n yi tagja m egjelen ik. 6b. M iv e l az elm últ időszak óta báró B o ssán yi M ik ló s hétszem élynök elhalálozott, ez az igény m ost is jelen tkezh et, de a tervezet m egfo galm azói azon az alázatos vélem én yen van n ak, h o gy ezút­ tal a herceg - m ivel ez csak h ivatalos cerem ónia keretében lenne elkép zelhető - ne je le n je n m eg, hanem az országb író (iudex curiae) helyettesítse az esem én yen . (A z országb író ekk or g r ó f erdődy P á lffy M ik ló s volt.) 7a. S zok ásban volt ed d ig a pesti ü léssza k o ­ kon, h o gy a fe le k az elnöknek ante relationem előadhatták ügyü k e g y e s részleteit. 7b. A n n ak az oka, h o gy ez alkalom m al ezt nem k ívá n ják m egengedni, pusztán az a kellem etlen ség, am i ezáltal a k irá ly i fen séget érhetné, és ennek fe ­ jéb en alázatosan ja v a s o ljá k a tervezet készítő i, hogy válasszan ak ki e g y m eg felelő órát az audenciára, m elyn ek során a folyam od ókat a herceg rövid és e g y sé g e s válaszb an részesíthetné, am ely k e g y á l­ tal a bizalom (confiance) és a szeretet n agym érték­ ben nőhetne a k irá ly i fen ség iránt. A m i p edig a hercegi pár fo gad ásán ak álta­ lános kü lsőség eit illette, a tervezet készítői a következőképpen képzelték el az illő fogadást Budán: A hercegi párt az országb írón ak e g y püspök társaságában kell fogad n ia, m elyn él a p olgárság feg y veresen je le n je n m eg és form áljon sorfalat. A váro sb író és a magisiratus a váro s kapuinál (ad poriam civitatis) tegye alázatos tiszteletét. A ka­ tonaság külön utasításokat kap m ajd az ün n epélyes fogadtatással kapcsolatban. A n em esek és a k irá ly i curia tagjai a kapu alatt v árják a k irá ly i felsé g ek érkezését. A cerem óniához értő ud varon cok a hercegnő k egyétő l teszik fü g g ő v é , h o gy az érkezés napján v a g y az azt kö vető napon k ív á n ja-e M ária K risz ti­ na m indkét tábla tagjait a k ézcsó k kegyében része­ síteni. F e lv e tik azt a félé n k k érd ést is, h o g y a héts z e m é ly e s tábla ü lé ssz a k a alatt nem len n e-e c é lsz e rű , ha a h e rceg fő isp án k én t részt ven n e a m e g y e g y ü lé se n is. (E h h ez tudnunk k e ll, h o gy a h elytartó i tiszttel eg yü tt já r t P e st-P ilis -S o lt v á rm e g y e fő isp á n i szék én ek b irto k lása is, a m e ly ­ be M á ria T e rézia u tasítására m ég 17 6 6 . ja n u á r­ já b a n B a tth y á n y Im re asz ta ln o k m e ster iktatta be A lb e rt K á z m é rt.)38 A form alitások fon tosságát hangsúlyozandó, vég ü l arra is em lékeztetnek a tervezet készítői, h o gy nem voln a-e célszerű - a korábbi terveknek m eg felelő en - pro usu Tabulae Septemviralis hat ezüst hivatali je lv é n y t készíttetni. U tóbbi felvetés m egkérdőjelezheti a cerem óniam esterek „ h e ly is ­ m eretét” is, hiszen a m indenkori elnökön kívü l a h étszem élyes táblának h ivatalosan ekk or m ár 18 (eln ökkel együtt 19 ) tagja v o lt.39

lorteKli yetrie

Epilógus A lbert K ázm ér szász-tescheni herceg több mint tizenöt esztendőn keresztül v iselte M ag ya ro rszá g helytartójának tisztségét. Je le n le g nem tudjuk, h o gy ezen idő alatt m ilyen aktívan vett részt a hétszem élyes tábla ítélkezésében. V alószínűbb azon­ ban, hogy az alnádor helyettesítette őt. M in den kép­ pen em lítésre érdem es, hogy az ő eln öksége alatt40 került sor a Planum Tabulare ö sszeállítására.41 A lb ert K á z m é r M a g y a ro rsz á g i m ű k öd ésén ek vég ét az jelen tette, h o gy életb e lépett az A lb ert és M ária K risz tin a h á za ssá gi szerző d éséb en szerep lő k lau zu la, m ely szerint ha elh u n yn a L o th arin g iai K áro ly , aki a n ém etalfö ld i osztrák tartom án yok k o rm án yzója v o lt, a k o rm á n yz ó ság és h e ly tartóság tiszte életük v é g é ig M ária K risz tin á ra és A lbert K ázm érra sz á ll, annak valam en n y i b e v é ­ telé ve l és jö v e d e lm é v e l. 17 8 0 . jú liu s 4 -én e l­ hunyt L oth arin g iai K á ro ly , és a h á za ssá gi szerződ és szerint a h ercegi pár k ö vetkezett a n ém etalfö ld i ko rm án yzói és helytartó i tisz tsé g ­ ben. A lb ert K ázm ér II. J ó z s e f előtt lem ondott m ag ya ro rszá g i helytartói tisztéről, aki azt e lfo ­ gadta. A herceg lem ondását az 1 7 8 1 . feb ru ár 12 én kelt körrendelet tette k ö zzé .42

V A ppendix D er E ntw urf: 1° E s w ar gebräuchlich, daß ante sessionem ein A m t de spiritu sancto abgesungen w erde, w elch e gaistlich e function ist sonsten in der K irch e deren S S . Fran ciscan em zu Pest gehalten w orden. D iew eilen aber für diesesm ahl die Sep tem viral T affel zu offen considiren so lle, fo lgsam dam it auch hierin falls das D ecorum S ein er K ö n iglich en Hochheit beobachtet w erd e, ist man der a lle rg e­ horsam sten M eyn un g: ad l um Daß die erw ehnte function in der S ch lo ss C a p e lle verrichtet w erde, und w eilen Sein e K ö n ig ­ liche H ochheit derselben als Praeses Curiae Regiae beyw oh nete, so sollen die M em bra bey der TafTeln in corpore und eben in der O rdnung als S ession ib u s ihre Plätze haben, H öchstderselben vorgehen und in die C a p e lle begleiten , bey dem Eintritt ein S p a llier form ieren. F ü r Sein e K ö n ig li­ che Hochheit aber m iste der S itz a u f der E va n g elii Seite zubereitet werden. B ei d ieser K irchenfunction w erden auch die Edelgnaben gew öhn lich erm assen den Dienst v e r­ richten, Sein er K ö n iglich en Hochheit bey dem Eintritt der C erem on iarius das A sp erg es, unter der M esse aber der D iaconus das Pacem zum Kuß praesentiren. Ob aber die H ungarische G ard dabey erscheinen und w as vo r eine Function verrichten so lle, w ird der allerchöchsten E ntscheyd u ng an­ heim gestellet.

2 do E s w ar gebräu ch lich , daß die K ö n ig lich e T a ffel bey der E rö ffn u n g des C o n sesses ad salutationem Tabulae Septemviralis einen Protonotarium und A ssesso rem abgesendet hat, bey dieser G elegen h eit aber glaubet man: ad 2 dum Daß pro Decoro Suae Serenitatis Regiae die Deputation solenner S ey n so lle, sie könnte bestehen aus eine Praelato und Barone Tabulae Regiae , denen zugegeben sind der Vicelocumtenens, der Protonotarius iudicis curiae regiae, ein Assessor regius und ein Arhieppiscopalis. D er Praelatus w ird ein e kurtze A n red e halten, w elch e Sein e K ö n ig lich e H ochheit in Latein isch er Sprach zu beantw orten geruhen w erde, w ie auch H öchstdieselbe bey der eröffn un g des Sep tem viral C o n g resses eine kurtze A n rede an die gegen w ärti­ ge zu hahen gesinnet sind, w elch e der E rtzb isch o f von C o lo c sa beantw orten und das sch u ldige C om p lim ent nomine Tabulae erstatten könte. 3 io E s w a r gebräu chlich, daß die nächst referirende cau sae an der B ehau sun gsthü r des P raesidio vo rlaü lfig affigiret w urde, d ieses aber leydet das D ecorum S ein er K ö n iglich en H ochheit nicht, folgsam ist man der M eyn un g: ad 3 ium Daß der erw ehnte A v iso ad portam domus sessionalis an g esch a[ff]t w erde. 4'° B ish ero hat die W iral Tafel um 10 U hr den C o n sess an gefan gen , die S essio n es ab er öffters bis z w e y und drey U hr gedauert, dannenhero: ad 4 um D am it Ihro K ö n ig lich e H ocheiten hierinfa lls Z u m M ittagessen eine g e w isse Stund halten können, man w ere der M eyn un g, daß die W iral T affel um 9 U hr considiren solle. 5 10 Von der ersten E inrichtung der Curiae Regiae haben die Ju rati den freyen A m t gehabt; man ist der M eyn un g: ad 5 lumDaß auch bey d ieser G elegen h eit der Z u ­ tritt ihnen verstattet w erden m öchte. M an sehet vor, daß d iese A ben derun g zur zerschidentlichen Interpretation anlaß geben w urde, übrigens w ird ohnehin der Personal und die Protonotarien b e­ sorgen, daß die gegen w ärtige Ju gen d sich sitzsam aufiihre. 6'° D a ein er ex membris Curiae Regiae mit Tod abgehet, p fleget man ein S eelen -A m t zu haben, w orzu alle membra Curiae Regiae erscheinen. Nun hat sich der casu s erreignet, da der Baron B o ssan y mit Tod ab gegan gen ist. In b e tre ff dessen ist man der allergeh orsam stcn M eyn un g: ad 6,um Daß Sein e K ö n ig lich e H ochheit sich von dieser Function absentiren, und der G r a f iudex cu riae erscheinen könte, indem e der durchleuchtigste H ertzog ohne ö ffen tlich e C erem on ie nicht beiw ohnen könte. 7° G le ic h w ie bei denen anderen Stellen also p fle­ gen auch zu Pest die Causanten den Praesidi ihre P rocessu al U m stände ante relationem vo rzu stel­ len, daß ihnen b ey dieser G eleg en h eit der Zutritt nicht ver-stattet w erde, w äre keine andere U rsach

Jog löriéwlisámlii— -'

als je n e U ngelegenh eit, w elch e etw an Sein e K ö n ig ­ liche H ochheit haben w urde, w elch e zu verm in ­ dern, ist man des allergehorsam sten D afürhaltens: ad 7 um Daß eine g e w isse und bequem ste Stund zur A u dien tz bestim m t w erde, die Supplicanten aber könten mit kurtzer und G en eral A n tw ort ab ­ gefertigt w erden. Durch diese G n ade w ürde die confiance und die liebe gegen Sein e K ö n ig lich e Hochheit ungem ein verm ehret. 8° Was aber die Reception beyder K öniglicher Hochheiten anlanget, ist man der unvorschreiblich allergehorsamsten M eynung, daß diese Solennität a u f die nachfolgende Art eingerichtet werden könte: 1" Da beyde K ö n ig lich e H ochheiten an[f]enden, solle der G r a f iudex curiae m it einem B isch o ffe n höchst d ieselb e em pfangen. 2Jo D ie Bü rgersch aft in G ew eh r aufzieh en und gew öhn lich erm assen S p a llie r form ieren. 5" D er Stad -R ich ter mit den M agistrat in corp o­ re Ihro K ö n iglich en H ochheiten ad portám civita­ tis utlerthänigst com plim entiren.

4" D as M ilitare w ird oh nfeh lbar von ihrer 1nstancz zu dieser Solennität erford erlich e O rders er­ halten. 5° D ie N o b lesse und alle sam m entliche membra Curiae Regiae w erden untern T h or die ankunft Ihro K ö n iglich en H ochheiten erw arten. 6° E s w ird vo n der G n ad e S e in e r K ö n ig lich e n H ochheit d er E rtzh ertzo g in ab han gen , d ie m em bra der beyden T a ffeln den nem lich en oder den d a ra u f erfo lgen d en T ag m it dem H an dkuss zu b egn ad ig en , und ist quo ad solennitatem receptionis. Ü brigen s w ill man der allerhöchsten D ecision gehorsam st anheim gestellt haben, ob nich gut w äre, daß Ihro K ö n ig lich e H ochheit w ährenden diesen Term in als O bergespann ill der C o n gregation p raesidiren sollen . M an hat w ollen auch allerunterthänigst erinnern, ob nicht g e fä llig w äre, allerm ild ig st an zu sch af­ fen, daß 6 Silb ern e A m ten zeich pro usu Tabulae Septemviralis ein gesch affet w erden.

Jegyzetek___________________________________ 1 E r n s t , A u g u s t: Z erem o n iell b ei d e r Z u sa m m e n tritt d e r S e p te m v ira lta fe l ( B u r g e n l ä n d i s c h e H e i m a t b l ä t te r , 19, 1 9 5 7 , 9 - 1 5 . p .) 2 G r ä f l i c h - N i c z k i y s c h e n F a m i l ie n - u n d H e r r s c h a f t s a r c h i v , F a se . 117. n. 7 2 8 2 .

5 Emst: i. m., 12. p. 4 A h e l y t a r t ó s á g k o r a i f e j l ő d é s é r e lá s d : E m b e r G y ő z ő : A h elyta rtó i h iv a ta l tö rté n e té h e z a XVI. szá za d b a n . In : E m ­

lékkö n yv S ze n tp étery Im re szü le té sé n e k h a tva n a d ik é vfo rd u ­ ló já n a k ü nnepére ( B u d a p e s t , 1 9 3 8 , 1 4 2 - 1 5 6 . p .) ; ú ja b b a n : E r d é ly i G a b r i e l l a : Vita a h elyta rtó sá g ró l: N é h á n y szem p o n t 1. F erd in á n d és a m a g y a r p o litik a i e lit k a p c so la tá n a k vizs­ g á la tá h o z ( S z á z a d o k , 1 3 4 . 2 0 0 0 , 3 4 1 - 3 7 1 . p .) ; u ö .: D isku rs ü b er d ie u n g a risch e S ta tth a lterei: G esich tsp u n kte zu r U n­ tersu ch u n g d es V erhältnisses zw isch e n F erd in a n d 1. u n d d er u n garischen p o litisc h e n E lite ( M i t t e i l u n g e n d e s Ö s t e r r e i ­ c h i s c h e n S t a a t s a r c h i v s , 4 8 , 2 0 0 0 , 9 3 - 1 2 6 . p .) 5 K u l c s á r K r i s z t i n a : A h e ly ta rtó i stá tu s: A lb ert szá sz herceg (1 7 3 8 -1 8 2 2 ) k in ev ezése és é v tize d e i M a g ya ro rszá g o n ( A c ta s , 2 0 0 2 , 1., 5 4 . p .) 6 E m b e r G y ő z ő : A z ú jko ri m a g ya r k ö zig a zg a tá s tö rtén ete M o h á cstó l a tö rö k k iű zé sé ig ( B u d a p e s t , 1 9 4 6 , 1 0 1 . p .; a t o ­ v á b b i a k b a n : E m b e r : K ö z i g a z g a tá s ) 7 E m b e r : K ö z i g a z g a tá s , 1 0 3 . p. 8 K u lc s á r : i. m ., 5 4 . p. 9 B a k á c s , B e r n a d e t t e : F ra n z S tep h a n von L o th rin g en als U ngarns Statthalter, 1 7 3 2 -1 7 4 1 . In : M aria T heresia a ls K önigin von U ngarn. H r s g . G e r d a M r a z ( J a h r b u c h f ü r ö s ­ t e r r e i c h i s c h e K u l t u r g e s c h i c h t e 10 E i s e n s ta d t, 1 9 8 4 , 2 7 - 3 6 .

P) 10 1 6 0 8 :3 . tc .: £ A k i h a v á ra tla n u l h a m a rá b b elh a lá lo zn ék (a m i em b eri dolo g ), a h elyé b e m á sikn a k a m e g vá ­ lasztására nézve, m éltó zta ssék a k irá ly i fe ls é g a zt a m ó d o t követni, h o g y eg y évn ek a lefo rg á sá n b e lő l a z u j ná d o rn a k a m eg vá la sztá sa c zé ljá b ó l a z o rszá g b a n k ü lö n kö zö n ség es o rszá g g yű lést hirdessen és teg ye n közzé. 2. § A z esetre, ha O fe ls é g e ezt m eg te n n i nem a k a rn á vagy a zza l nem gondolna, az a k k o ri o rszá g b író úrnak, vagy e n ­ nek hiá n yá b a n a tá rn o k m e ster úrnak, m in d en kép en teljes ha ta lm a t a d n a k arra. h o g y csu p á n en n e k a h a tá ro za tn a k vagy czik k e ly n e k a z e re jén é l fo g v a (b ecsü letü k és tisztü k el-

veszté se alatt), a z o rszá g la k ó kn a k a n á d o rv á la sztá sra kü lön o rszá g g yű lé st h ird essen és teg yen közzé. " 11 1 7 4 1 :9 . t c .: ,*Az o rszá g k a ra i és ren d ei a lá za to s elő ter­ je s z té s é t a k irá ly i sz e n t fe ls é g helye selvén , ha tá ro zta to tt: 1. § H o g y m ik o r a n á d o ri és a vele tö rv én y sz e rin t ö ssze kö ­ tö tt h e ly ta rtó i h iv a ta l jö v e n d ő b e n m e g ü resed ik az, eg y éven túl, nem f o g ü resed ésb en hagyatni. 2. § É s h o g y az teljes é s tö rvén yes h a ta lm á b a és jo g á b a vissza h elyezte tvén , a b b a n m eg f o g ta rta tn i.” 12 P á lf f y ( V I .) J á n o s ( 1 7 4 1 - 1 7 5 1 ) , B a tt h y á n y L a jo s ( 1 7 5 1 1765) 13 K u l c s á r : i. m ., p a s s i m , k ü l ö n ö s e n 5 5 . p. 14 É le té r e m i n d m á i g l e g r é s z l e t e s e b b e n , d e k r i ti k á v a l f o g a d a n d ó a n lá s d : S z e n t k l á r a y J e n ő : G r ó f N ic zk y K ristóf. In :

M a g ya r H eliko n : J e le s m a g y a r á lla m fé rfia k életra jz g y ű j­ tem énye. S z e r k . H e l m á r Á g o s t, M a n g o ld L a jo s ( P o z s o n y , B u d a p e s t, 1 8 8 6 ) 15 S z e n t k l á r a y : i. m ., 9 . p . 16 A b é c s i e g y e t e m e n d i s p u t á i t , b á r a z a n y a k ö n y v b e n n e m s z e r e p e l t. D isp u ta tio já n a k c í m l a p ja : Tractatus d e p a c tis

et tra n sa ctio n ib u s su b b en ig n issim is a u sp ic iis seren issim i M a g n i D u cis F ra n c isc i H l. D u cis L o th a rin g ia e, e t B arri, p u b lic a e d isq u isitio n i su b m issu e n s i a p e rillu str i d o m ino C h islo p h o ro r N ic zk y d e eadem , in a n tiq u issim a e t celeberrim a U n iversita te V iennensi D isp u ta b u n tu r in p u b lic o DD. J u ris-C o n su lto ru m C o lleg io A n n o D o m in i M .D C C .X L IV m en se O ctob ( V i e n n a e A u s t r i a e , 1 7 4 4 ) 17 M Ó L K a n c e ll á r i a i lt. C a n c . e x p . 1 7 6 6 . f e b r. N o . 9 7 ., 148. 18 I d é z i: D e g r é A l a jo s : A P la n u m Tabulare k e le tk e zésé vel k a p c so la to s kérdések. In : D e g r é A l a j o s : V á logatott jo g tö r ­ té n e ti tan u lm á n yo k. S z e r k .: M e z e y B a r n a ( B u d a p e s t , 2 0 0 4 , 4 2 9 . p .) 19 S z e n t k l á r a y : i. m ., 12. p. 20 K u l c s á r : i. m ., 6 0 . p. 21 V ö .: K u lc s á r : i. m ., 5 5 . p . é s a z o tt id é z e t t l e v é l tá r i f o r ­ ráso k . 22 K u l c s á r : i. m ., 6 0 . p. 23 K u l c s á r o l v a s a t a s z e r i n t - h i v a t k o z v a a h e l y t a r t ó e m l é k ­ ir a t a i r a ( M Ó L P 2 9 8 A H a b s b u r g c s a l á d m a g y a r ó v á r i le ­ v é l t á r a , A l b e r t h e r c e g ir a t a i . N r. 2 . M é m o ir e s d e m a v i e .)

203

Jog tataiamiéi—*

- 1 7 6 6 ő s z é n A l b e r t m á r n a g y l e l k e s e d é s s e l v e t e t t e b e le m a g á t a h e l y t a r t ó i f e la d a to k b a . A k e z d e t e k r ő l íg y v a l lo tt :

„M ivel g o n d o lko d á sm ó d o m m a l nem tu d ta m ö ssze e g y e zte t­ ni, h ogy e tisztség b en eg yszerű en c sa k szim b o lik u s szerep et já tssz a k , és m in th o g y a z u ra lk o d ó n ö is a zt kívánta, h o g y bu zg a lo m m a l lássam e l fe la d a tk ö re im e t, e m ia tt a m u n ka és a g y a ko rla t á lta l m ég n a g yo b b g o n d d a l szereztem m eg a szü kség es ism ereteket. S o h a nem h a n ya g o lta m el. h o g y e l­ n ö kö ljek a H elyta rtó ta n á cs ta n á csko zá sa in , h o g y valam enyn yi leve let és je le n té s t tanu lm á n yo zza m , á to lva ssa m és a lá ­ írjam a kia d vá n y o ka t — egyszóval, b á r k e zd etb en e g y kissé kelletlenül, d e leg a lá b b le lkiism eretesen végeztem m indazt, a m it új tisztségem része m rő l m e g k ö ve telt.'' ( K u l c s á r K r i s z ­ tin a f o r d í t á s a ) V ő .: K u lc s á r : i. m ., 6 1 . p. 24 A k ir á l y i k ú r i a 1 7 - 1 8 . s z á z a d i t ö r té n e t é r e ö s s z e f o g l a l ó a n ú j a b b a n lá s d : S t i p t a I s tv á n : A m a g y a r b író sá g i ren d szer tö r­ tén ete ( D e b r e c e n , 1 9 9 8 , 6 7 - 6 9 . p .) ; B ó n i s G y ö r g y - D e g r é L a j o s - V a r g a E n d r e : A m a g ya r b író sá g i sze rv e ze t és p e rjo g tö rtén ete ( Z a l a e g e r s z e g , 1 9 9 6 , 1 1 1 - 1 1 4 . p .) ; B é li G á b o r : M agyar jo g tö rté n e t: A tra d ic io n á lis j o g ( B u d a p e s t - P é c s , 1 9 9 9 , 2 3 1 - 2 3 2 . p .) 25 B ó n is G y ö r g y : A b író sá g i sze rv e ze t m e g ú jítá sa H l. K á ­ roly korában: System a tic a C o m m issio ( B u d a p e s t , 1 9 3 5 ) 26 B ó n is : i. m ., 1 4 6 - 1 4 7 . p. 27 B ó n is : i. m ., 1 4 8 . p . A v it á k r ó l lá s d to v á b b á : W in k le r J á ­ n o s : A kir. Ítélőtábla fe jlő d é s e ( M a g y a r J o g á s z e g y l e t i é r t e ­ k e z é s e k 1 5 /8 6 . 1 9 2 5 , 4 4 - 6 3 . p. 28 B ó n is : i. m ., 3 4 - 3 5 . , 1 1 9 - 1 3 0 ., 1 3 5 - 1 4 3 ., 1 5 7 . p .; V a rg a E n d r e - V e r e s M ik ló s : B író sá g i lev é ltá ra k 1 5 2 6 -1 8 6 9 ( B u ­ d a p e s t , 1 9 8 9 , 2 4 . p .) 29 A h é t s z e m é l y e s t á b l a í t é l e t é v e l z á r u l t p e r e k k i v o n a t a i t k ü lö n g y ű j t ö t t é k (decisiones). B a tt h y á n y L a j o s n á d o r 1 7 5 9 b e n e l r e n d e l t e a p e r k i v o n a t o k k i k e r e s é s é t é s l e m á s o lt a t á s t , h o g y m e g á l l a p í t h a t ó le g y e n a k é s ő b b i e k b e n , m i l y e n e lv i á llá s p o n t h ú z ó d o tt m e g a z e g y e s d ö n té s e k m ö g ö tt, é s e z e n e lv i á llá s p o n to t k ö v e th e s s é k , é s s z ü k s é g e s e té n m ó d o s íth a s ­ s á k . E z e n g y ű j t e m é n y e k r ő l tö b b m á s o la t is k é s z ü l t , a m e l y e ­ k e t a P lanum Tabulare ö s s z e á l l í t á s a s o r á n a N i c z k y - f é l e dep u ta tio k e l l ő m ó d o n fe l is h a s z n á lt . E z te t t e l e h e t ő v é g y o r s m u n k á j u k a t . L á s d : V a r g a - V e r e s : i. m ., 2 7 . p . 30 1 7 2 3 :2 4 . te .: „K eg yelm esen m eg en g e d i O ¡égsz. fe lsé g e ,

hogy az 1715. é v i 2 4 -ik tö rv é n y c ik k értelm éb en , a h ét f é r ­ fiú n kívül, a fe n te m líte tt k irá ly i h ét sz e m é lye s tá blához, az o rszá g nádorá n a k s e g y sze rsm in d k irá ly i h e ly ta rtó n a k e l­ n ö kség e alatt, m ég m ás n y o lc a t és p e d ig : k e ttő t a fő p a p o k , ke ttő t a m ágnások k ö zü l és végre n ég y e t a n em e si rendből, az o rszá g m inden ré sze ib ő l a m o n d o tt h é t szem ély é h ez h a ­ so n ló sza v a za tta l és fiz e té s s e l rendeljenek, s a z ig a zsá g szo l­ g á lta tá sra m in d n yá ja n eg ye n lő e skü v el leg ye n ek kö telezve: 1. § A n á d o risp á n n a k a h elye ttesítés, a tö rvén yesen tá v o lle ­ vők va g y m á skép en a ka d á lyo zo tta k h elyébe, é p sé g b e n m a ­ rad vá n addig, m íg a k irá ly i fe ls é g a zo k a t a h elye ttese k e t valóságos b irá kká e rő síti vagy h e lyü k b e m á so ka t kinevez. 2. § A z ily bírá k p e d ig háro m n a p i időközben, 100 fo r in t bün tetés terhe alatt, a tö rv é n y szé k ta rtá sa k o r je le n len n i tartozzanak, ha csa k sú ly o s betegség, vagy v a la m ely tö rv é ­ nyes a ka d á ly k i nem m en ti őket. 3. § A z e m lített m ódon m eg jele n tek p ed ig , h a tá ro zo tt ó rá k ­ ban, a p e rle k e d ő k kén yelm ére összeü ln i, s a z eln ö k k e l eg yü tt legalább tizen eg yen ítélet h o za ta la végett fo ly to n je le n len ­ ni tartozzanak.

204

4. § A z o rszá g n á d o risp á n ja p e d ig b á rm ely tö rvén yes o k b ó l tá v o t lévén, a z e d d ig is m e g ta rto tt szo k á s sze rin t a z o rszá g ­ bíró eln ö k ö ljö n .'' 31 1 7 2 3 : 2 5 - 2 6 . te . 32 L á s d p é ld á u l a z 1 5 8 2 : 4 - 5 . tö r v é n y c i k k e k e t . 33 B ó n is : i. m ., 1 5 1 . p. 34 A te r v e z e tn e k lé te z ik e g y m á s ik , á lta lu n k m é g n e m e le m z e tt v á lto z a ta : e lő t e r je s z té s a H é ts z e m é ly e s T á b la ü lé s e in e k r é s z ­ le te s c e r e m ó n iá já r a é s ü g y m e n e té r e ( M á r ia T e ré z ia d ö n té s e i­ v e l) : M Ó L N 13 ( A r c h . lo c . A lb e r ti D u c is S a x o n ia e ) L a d . 6 7 . F a s c . 1. N r. 11. E m líti: K u lc s á r: i. m ., 6 1 . p . ( 5 0 . lj.) 35 E z a n n á l is k é z e n f e k v ő b b v o lt , m iv e l a 18. s z á z a d m á s o ­ d ik f e l é b e n v é g l e g e s s z é k h e l y ü l a c u r i a a f e r e n c e s e k t e m p ­ l o m á v a l s z e m b e n k a p o t t e g y é p ü l e t e t . V ö .: V a r g a - V e r e s : i. m ., 2 8 . p . 36 E n n e k t a r t a l m á t m é g n e m is m e r jü k . 37 S a j n o s a z t s e m t u d j u k , m e ly ik b u d a i é p ü l e t b e n ü l é s e z e t t a tá b la e z a lk a lo m m a l. 38 K u l c s á r : i. m ., 5 6 . p. 39 1 7 4 1 :2 4 . te .: .A z o n b u zg ó sá g h o z képest, m elly e l a kirá ly i

sze n t fe ls é g a tö rvén yn ek és ig a zsá g n a k teljes p o n to ssá g g a l és m in d en késed elem n é lk ü l való m in él g y o rsa b b k iszo lg á l­ ta tá sa irá n t viseltetik, a z o rszá g k a ra i és ren d jei kérelm ére keg yelm esen elh a tá ro zta : 1. § H o g y a k irá ly i h étsze m ély es b író sá g ü ln ö kein ek az 1723. é v i 23. c ikk elyb en m e g á lla p íto tt szá m á t m é g nég y szem éllyel, m ég p e d ig eg g y e l a fő p a p o k , e g y m á sik k a l a m ágnások, k e ttő v e l p e d ig a n em esek k a rá b ó l sza p o ríta n i: és ú g y ebben, m in t a z o rszá g m ás tö rv én yszékein és ko r­ m á n yszékein , a la ttv a ló in a k a z o rszá g m in d en k e rü le te ib ő l való a lk a lm a zá sá t e ze n tú l is, m ég p e d ig m in é l erő sebben fig y e le m b e ven n i m é ltó zta tik ." V ö .: V a r g a - V e r e s : i. m ., 2 5 . p . ( a z u t ó b b i a k tú l s o k t a g o t [ 2 3 ] e m l í t e n e k ! ) 40 A k ir á ly i c u r i á h o z ír t l e v e l é b e n ( a m e ly a z 1 8 0 0 - b a n k i ­ n y o m t a t o t t d ö n t v é n y g y ű j t e m é n y é l é n is s z e r e p e l ) a z t ír ta , h o g y M á r i a T e r é z ia ő t k é r te fe l le v é lb e n a m u n k á l a t o k m e g ­ in d ít á s á r a : „ Q ua n d o q u id em S u a M a jesta s S ca ra tissim a,

m ed ia n te B en o g n o su b 14. N o vem b ris 1768. a d m e invialo R escripto, ads a d m in istra tio n em J u stitia e ta n to m a g is p ro vid en d a m , im o verő a d ipsam T ribunalium d írectionem , C lem en ter o rd in a re d ig n a t est, ut om nes, q u a e h a d tenus in terven eru n t, D ecisio n es, seu P ra eju d icia C urialia, cum p rín c ip a lib u s m o tivis & ra tio n ib u s, p e r sp e cia le m ea ten u s o rd in a ta m D epu ta tio n em . C o m item q u ip p e C hristo phorum N icky, cum a d ju n c tis A n to n io V öröss & J o se p h o K elcz P roto n o ta riis, in sim u l colligantur, & e t in certa s ru b ricas d ístrib u a n tu r..." A b i z o t t s á g b a n A lb e r t „ e m b e r e i ” , N i c z k y é s V ö r ö s v o l t a k a h a n g a d ó k . V ö .: P la n u m Tabulare, siv e D e c isio n e s C uriales, p e r excelsa m d ep u ta tio n em a p ia e m em o ria e im p e ra tric e e t reg in a H u n g á riá é D iva M aria Theresia ea te n u s o rd in a ta m co le c ta e e t in ord in em re d a cta e anno 1769 ( P o s o n i i , 1 8 0 0 ). 41 D e g r é A l a j o s : A P la n u m Tabulare: W e n z e l G u s z tá v : Viszsza p illa n tá s a z e lő b b i m a g y a r k irá ly i c u rá n a k 1 724-1769iki m ű kö d ésére ( É r t e k e z é s e k a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k k ö r é ­ b ő l 1II/V 11L B u d a p e s t , 1 8 7 5 ) ; G r o s s c h m i d B é n i: M a g á n jogi elő a d á so k: J o g sza b á ly ta n ( B u d a p e s t , 1 9 0 5 , 7 1 3 - 7 2 7 . p .) ; G ü n t h e r A n ta l: E m lé k b e szé d a m. kir. K ú riá n a k 1861. á p ri­ lis hó 3-án tö rté n t vissza á llítá sa 50. é vfo rd u ló ja a lk a lm á b ó l ( B u d a p e s t , 1 9 1 1 ). 42 K u l c s á r : i. m ., 6 3 . p.

lörténetiuenÉ

I. „Jo g á szo k" és „k a n á s z o k "

A

20. század első felének d ivatos szerzője, Csathó K álm án szerint: „Hajdanában az

egész ország csupa csikós, kanász, juhász és jogász volt”.' Ha el is tekintünk a n yilván való

túlzásoktól, a népszerű író üzenete m égis tovább sulykolhatta olvasóib an a ,jo g á sz-n em zetrő l” köz­ szájon forgó vélekedéseket. A m ostani áttekintés azonban e g y korábbi időszakot, a felvilág o so d ás és a reform kor évtizedeit idézik fel. A kor prózai, drámai és lírai alkotásaiban, valam int a kortársak visszaem lékezéseib en , de m ég a hazánkba láto ga­ tó kü lföld iek útleírásaiban is gyakorta olvashatunk a jogtud ó, jo g ism erö , jo g a lk alm a zó társadalom legkülönbözőbb alak jairól: p atvaristákról, ju ristákról, jurátu sokról, nótáriusokról, prókátorokról, fiskálisokról és a feud ális-patriarchális várm egyei v ilá g szim bólu m ává m erevedő - nem is minden esetben jo g v é g ze tt - táblabírákról. A várm egyei társadalm at bemutató irodalm i m űvekben m iként K isfa lu d y K á ro ly vígjátékaiban , A kérőkben és A pártütőkben: E ö tvö s Jó z s e f híres irányregényében, A falu jegyzőjében és vígjátékában, az Éljen az egyenlőségben', N a g y Ignác politikai vígjátékában, a Tisztújitásban; av a g y A ran y Já n o s ironikus elbe­ szélő költem ényében, Az elveszett alkotmányban - a je lle g z e te s figurák között ex o ffo szerepelnek táblabírák, je g y z ő k és fiskálisok. A patvaristák és jurátu sok hétköznapjait - a visszaem lékezéseken kívül - Vas G ereben saját reform kori élm én yan ya­ ga alapján form álta utóbb regénnyé (Jurátusélet). N ag y Ignác főváro si életképeiben - a honorácior rétegek képviselőikén t - pedig fel-feltű n ik a n ag y­ városi ü gyvéd je lle g z e te s típusa. M ár e néhány k i­ ragadott példa is je lz i, m iszerint a tágan értelmezett jogásztársad alo m reprezentánsai kedvelt alakjai voltak a kor szépirodalm i alkotásainak. A v ilá g i jo g i m űveltség tradicionális hordozói a felvilág o so d ás korától m egjelen ő honoráciorokon kívül a n em esség köreiből kerültek ki. A reform ­ korban hazánkban utazgató - utóbb Erdélyben le is telepedő - angol úriem ber, John Paget szám ára is feltűnt, hogy a klasszikus, latinos m űveltségű m a­ gy ar nem esem ber az ország törvényeit az angol ne­ m esnél jó v a l alaposabban ism eri. Ezt azzal a n yil­ ván való ténnyel m agyarázta, m iszerint „egyetlen

magyar nemesember tanulmányaiból sem marad­ hat ki a Corpus Juris Viszont a m agyar nemes általános irodalm i tájékozottsága, tudom ányos, m űvészeti és gazdászati ism eretei elm aradtak az angol nem esé m ögött.2 A tágan - ennek kö vetkez­ tében pontatlanul - értelm ezett és társadalm ilag is erősen d ifferen ciált ,jo g á s z s á g ” n agyságren djét ér­ zékeltetik Schw artner M árton 1809. és F én yes E lek 18 4 7. évi adatai. M íg 1809-ben 2000-re volt tehető az ügyvéd ek és 10 000-re a je g y z ő k szám a, addig az 18 4 7 -re az ü g yvéd i létszám 4 1 2 3 -ra növekedett,

Schweitzer Gábor

A peleskei nótáriustól a falu jegyzőjéig A nótáriusok, prókátorok és táblabírák ábrázolá­ sa a magyar irodalomban (1790-1848)

ám a je g y z ő i létszám 17 2 8 -ra csökkent. M íg 18 09ben az értelm iségi foglalkozású ak között a je g y z ő k az egyh áziak és a gazdatisztek m ögött a harm adik helyen álltak, addig 18 47-b en a harm adik helyre felkerülő tanárok és tanítók m ár m egelőzték őket. E zzel szem ben a 19 . század elején m ég a kilen ­ cedik helyen álló ü g yvéd ek a reform kor végén az ötödik helyre kerültek fel.3 A je g y z ő i létszám d rasz­ tikus csökkenésénél alighanem szerepet játszhatott az a körülm ény is, hogy csak a tehetősebb falvak engedhették m eg m aguknak a nótáriusi állás betöl­ tését. A kevésb é tehetősebbek a papot v a g y a taní­ tót bízták m eg a je g y z ő i teendők ellá tá sá v al.4

II. A nótáriusok A vidéki nótáriusok vélhetően G vad án yi Jó z s e f 179 0 -b en írt, Egy falusi nótárius budai utazása cím ű m unkájának köszönhetik irodalm i halha­ tatlanságukat. E z abban is mérhető, hogy Z ajtay uram - G vad án yi kom ikum ba hajló főhőse - G aál Jó z s e f 18 3 8 -a s aktualizált és dram atizált átiratá­ ban, A peleskei nótárius cím ű népszínm űben is diadalt aratott a főváro si színpadon. A falusi je g y ­ ző kom ikus elem ektől m entes, nem es és idealizált alakját azonban az E ö tvö s Jó z s e f által m egform ált T en gelyi Jónásban üdvözölhette az 18 4 0 -es évek olvasók özö n sége. E falusi nótáriusok sajátos tár­ sadalm i helyzete - nem esi szárm azása, latinos mű­ veltsége, egyúttal rusztikus életm ódja - a hazánkba vetődő kü lföldi utazó szám ára is feltűnt. N em ép ­ pen a legszeren csésebb pillanatot - a francia forra­ dalm i háborúk forgatagát - választotta om itológiai szen ved élye kielégítésére a szászországi főnem es, Johann Centurius von H ofm annsegg, am ikor 17 9 3 ban M agyarországra látogatott. A rovarjaival bíbe­ lődő g r ó f elsőként - igaz, minden alap nélkül - a baran yavári nótárius szám ára vált gyan ú ssá, aki nem találván kielégítőn ek úti p asszusait, P écsre kísértette az inkognitóban utazgató derék rovartanászt. H ofm annsegg úti b eszám olója igen találóan világított rá a falusi nótárius sp eciális helyzetére is. „Délelőtt a baranyavári jegyző úr jö tt hozzám.

Minden faluban van egy ilyen egyén, akit én nálunk senkivel nem tudok összehasonlítani; ez egy fé l­

Jog

írtáéi s a á t J '

jogtudós és hozzá mindjárt egy fél, ha nem egész paraszt, feladata felügyelni a falusi policziára, amelyben ő különben alárendeltje az alispánnak, amely előttünk megint ismeretlen hivatal, mert a falusi bíró még ezen kívül van. ”5 N em valószín ű , hogy H ofm annsegg ism erte G v ad án yi falusi nó­ táriusát, m indenesetre igen találóan jellem ez te a je g y z ő társadalm i státusát. N ag yP eleske nótáriusának, Z ajtay uram ­ nak feltett szándékában állt, hogy fakó lovára pattanva s ezer veszélyt válla lv a - életében előszö r „híres Budavárát" m egnézze.6 Ö nm agá­ ról, hivatásáról és az út rem énybeli szakm ai hozadékáról pedig ekképp vallott. „Dolgaim nékem is ne­

uram az 1 8 30-as évek P est-B u dáját u gyan olyan ért­ hetetlennek és idegennek találta, mint am ilyenn ek egykoron az 1 780-as években. A m agyar színház­ ra kiaggatott Othello plakátját azonban nem illik „Öt-holló'"-nak olvasn i, m iként az előadás közben sem ildom os D esdem onát — „Nem kell meghalnia!

Tudom én, mi az igazság, én cenzuratus advocatus vagyok és nótárius ” felk iáltással -

kiragadni a féltékeny m ór g y ilk o s kezei kö zü l.7 E z m ár nem erény, hanem irónia; a falusi nótárius-eszm ény felett eljárt az idő. A jo v ia litással fűszerezett igazságérzet és a nem zeti elkötelezettség fabatkát sem ér önm agában, ha nem párosul széles m űveltséggel és látókörrel. E gészen m ásféle nótáriusideált hezek és nagyok, / Mivel én falusi testesített m eg E ö tvö s Jó z s e f Ten­ nótárius vagyok. / Feltettem, hogy g e ly i Jó n ása. A fa lu jegyzője regé­ minden dolgomon felhagyok, / Elnyes foglalata a fiatal centralista mégyek, lesz hőség, tegyenek bár főrend addigi politikai, p u b licisz­ fagyok. // Budán ha meglátom táb­ tikai és irodalm i m unkásságának lák systemáját, / Mint foly, majd m iként a liberális elvekkel v issz a ­ felveszem annak formáját, / Ha onnét megtérek, falúnak tábláját, / G v a d á n y i József (miniatúra Ernst élő várm egyei köznem ességet k ifi­ Úgy fogom intézni a cynosuráját. ” Lajos gyűjteményéből, a //. vh.-ban gurázó, Éljen az egyenlőség cím ű politikai vígjátékn ak is. A z 18 4 5 A csetlő-botló, a d eákn yelv fordu­ elpusztult) ben m egjelent A fa lu jegyzőjében latait bőségesen használó nótárius E0 Y azonban m ár nincs sem m iféle ke­ Pest-Budára érkezvén döbbent rá FALUSI NÓTÁRIUSNAK resn ivalója a ked élyességn ek, m ég arra, hogy eg y szám ára nyelvében , k evésb é a kom ikum nak. A regén y­ kultúrájában, öltözékében, de m ég b u d a i beli Takson y várm egyén keresztül étkében és italában is idegen - a j o ­ a várm egyei közn em esség tipikus zefinizm us szellem iségétől átitatott M E L L 7 F. T alak jairó l, valam int a várm egyei — vilá g b a csöppent. Ezt az idegen­ önnön ¿l> ban c « c tt V lS Z iZ O W A G 3A C \JV A L F.CVCVLTT társadalm i és politikai v iszo n y o k ­ szerűséget nem csak a színházban a* cl j.'u d f v l i u ról mondott E ö tvö s m egsem m isítő m a g v a k s /.i v k k és a vendéglőben, hanem a tem p­ fel Icfkíriitrsenr . i s mnblía
UTAZÁSA,

206

- Peti, a jó ra v a ló cigán y és V iola, a nem es lelkű be­ tyár - nem gyen gítik a regény társadalm i irányát. Éppen ellenkezőleg. S ebből a közegből em elkedik ki - nem társadalm i, hanem m orális értelem ben - T en gelyi, a falu je g y z ő je . T en gelyi Jó n ás, a ne­ m esi szárm azású protestáns lelk ész fia, m ár ifjú ­ korától fo g v a lelkesedett minden jó és nem es iránt, gyű lölt minden alávalóságot, rokonszenvezett a szen ved őkkel, valam int szó val és tettel egyaránt fellépett az igazságtalan ság ellen. M indezen jellem vo n áso k hajlíthatatian önérzetességgel és m akacs­ sággal párosultak. Politikai p ályá­ ra készülvén jo g i tanulm ányokat folytatott - H eidelbergben is m eg­ fordult m ajd m ásfél évi ju rátu s­ kodás után letette az ü gyvéd i cen ­ zúrát. Ü gyvéd ként „benne minden

pitott, gyümölcsfákat ültetett a házak s utak mellé, s e szüntelen munkásság, melyben napjai folytak, derültté tevék agg korát, világos tanulságul min­ denkinek, hogy valamint erőmű, ha hasztalan vesz­ tegel, idővel elrozsdásodik, s annyival fényesebb, mennyivel szűntélenebbül dolgozik: úgy az ember, ki egész életén át fárad, el nem veszti díszét öreg napjaiban se m ”. E ötvö s vég ü l is m egteremtett e g y fa jta falusi nótárius im ázst, am elynek m egtes­ tesítőire - szándékai szerint - ko ­ m oly szerep várt voln a az „ ú j” M a­ g yaro rszág felépítésekor.

III. A p ró ká to ro k

A perbeli és jo g i képviseletet ellátó szem élyeket illető prókátor, advocatus, fisk ális és ü g yvéd eln e­ elnyomott, minden szenvedő [...] vezések ugyan rokon értelm űek, barátot és védelmezőt talált’’.* M i­ ám eltérő korokat és hangulatokat után politikai am bíciói a várm egyei jelen íten ek m eg. A procurator öszhatalm asságok fondorlatainak kö­ szevonásából szárm azó prókátor vetkeztében kudarcot vallottak, sok k ifejez és m agyarul elsőként 14 9 5 viszon tagság és hányattatás után ben jelen t m eg a G u ary K ód exben , falusi jegyző k én t helyezkedett el. m égpedig azzal a m agyarázattal, Tengelyi eg yik e azoknak - írta E öt­ Eötvös József arcképe (Székely vös akik „ Caesaroknak, vagy fa ­ Bertalan müve, 1867-1871 köriil) m iszerint a prókátor nem m ás, mint „az ragalmazo ordognec zolusi jegyzőknek születtek". M iután zoloia. "9 Innentől kezdve tehát a C ézárrá nem válhatott, nótáriussá prókátor, illetve a prókátorkodás lett. A regény eg yik m ellékszerep ­ m eglehetősen n egatív kicsen géssel lőjének szavai szerint Tengelyinél párosult. A fiskális eredendően a „becsületesebb lelkesedést", il­ It K C K N > fiscus, a kincstár - azaz a kincstá­ letve „több erényességet” másnál ri jó sz á g o k - gondnoka, őrzője és eddig m ég nem látott. C sakh o g y •u t % k ép viselő je volt. A 18 . század v é ­ „a jám bor hatvanhoz közéig s még n. mi mis jöZ.Nö. gétől azonban a fisk ális eln evezést sem látta át, hogy a falusi jegyzőa m agyar nyelvben elsőként 17 9 3 ség nem azon helyzet, melyben a ban előfordu ló ü g yvéd szavunk világot reformálhatjuk. ” A z elvek szinonim ájaként is haszn álták.10 T engelyi szám ára nem eszközök, I. K Ö T K T . A z áttekintett m unkák term észe­ hanem célok, am elyekért - o lv a s ­ tesen nem kép viseln ek eg ység es suk - „éltét áldozná f ö l ”. G on d o­ felfo g ást a jo g i kép viseletet ellátó lataival ,félszázaddal előre van", szem élyekk el szem ben. A z előíté­ noha ruhájának szabásával huszon­ letes, ü gyvéd i jellem h ib ákat feln a­ öt évv el hátramaradt. A gazd ag me­ KAK.imS &0KH Adóll TcLAJuOM g y ító beállítások legalább annyira seszövésű regény eg yik . T engelyi 1(145 m agától értetődőek, mint a rokon­ szám ára nehéz pillanatában m aga a szen ves, az ü gyvéd i erényeket elő ­ főhős is elism erte, hogy bolondság Eötvös József: A falu jegyzője térbe helyező ábrázolások. volt n agy rem ényekkel az életbe (1845) című müvének címlapja A prókátor, fisk ális, illetve ü g y ­ lépnie. Tengelyi m ellett azonban véd jelen tésb eli hason latosságaira ugyan akkor feltűnnek további idealista karakterek is, m iként N ag y Ignác fan yar példázata mutatott rá Magyar V ándory, a talpig becsületes, öreg reform átus pré­ titkok cím ű, 1844-ben m egjelent életképgyüjtedikátor, V ö lg y e sy , a reform ok m ellett elkötelezett m ényében. A z alábbi történettel az író azt kívánta várm egyei alü g yész, v a g y K álm án , a tisztesség érzékeltetni, h ogy a p ö rvivő k em e három típusát lé­ útjára végül is rátaláló alispán nem es lelkű fia. A nyegében sem m i sem különbözteti m eg egym ástól, regény végén - nem úgy, mint az életben - végül hiszen hosszú úton szeretnek célhoz érni, s ebben minden jó ra fordul. A gon osz árm ány lelepleződik, a tekintetben n ém ileg a bérkocsis ’’-hoz hasonlíta­ a vétkesek eln yerik m éltó büntetésüket, s Tengelyi nak. „ Egy idegen ur egyszer a servitatéren megszó­ végre hozzáfoghat a helyi reform ok m egvaló sítá­ lna egy bérkocsist, s kérdé, mennyiért vinné el őt sához. „ Takarék-magtárt s kisdedóvó iskolát ala-

A FALD’ JEGYZŐJE.

Meneti am te'

a serviták templomába? A bérkocsis négy húszast kívánt, az idegen a hintába ült, s a bérkocsis meg­ hurcoló öt néhány utcán, s azután a serviták temp­ loma előtt megállóit, s a négy húszast a legjobb kedvvel zsebébe dugá. íme, így cselekszik némelly prókátor, fiskális és ügyvéd is. Ezek is jó l tudják, miképp lehetne a pörnek egy csa­ pással véget vetni; de ezt korántsem cselekszik, mert úgy vajmi keveset bírnának tejükbe aprítani! Ok tehát szinte jó l meghurcolják védencöket, s ez illően hálálja meg a buzgó fára­ dozást, és még hírre is kapatja derék pártfogóját, minthogy olly bonyolult hosszas pört is meg tudott nyerni 11

eszköztől v issz a nem riadó prókátor prototípusát

A fa lu jegyzője örökítette m eg M acsk h ázy sze­

m élyében, aki ugyan nem az ördög, hanem eg y intrikus n agyasszon y szó sz ó ló ja a regényben. M ind­ ketten el is nyerik m éltó büntetésüket. A hatalom ra szo m jazó, hivatását csak ugródeszkának tekintő de azért nem elvetem ült - ü típusa je le n ik m eg Dr. H eves alak ­ jáb a n N a g y Ignác Tisztújítás cím ű, az 18 3 0 -a s években játszó d ó v íg já ­ tékában. H eves doktor, miután saját b e va llása szerint, ki akart tűnni a v i­ lágból — hiszen „a pörök poros iro­ mányai között eltespedni ” nem neki való két utat látott m aga előtt: a E m agyarázat elm ulasztotta m egem ­ sajtót, illetve a m egyei tisztviselősélíteni, hogy eg yes m agánjogi perek g e t.15 E z utóbbit választotta, hiszen a elhúzódásának fő oka m agában a sajtóban - ezt töredelm esen elism er­ peres eljárás sajátosságaiban rejlett, te - m ég K ossuth L ajo ssa l sem kel­ hiszen N ag y Ignác a hosszadalm as hetne versen yre. L ib erális eszm ék pervitelt m indössze egyetlen , ráadá­ hangoztatásával kívánt párthíveket sul szubjektív okra, az ü gyvéd i önér­ toborozni m agának, bár az ő célja Nagy Ignác dekre vezette v is s z a .12 sem eg yéb , mint konzervatív ellen ­ A z alkalm anként hatvan, n yo lcvan , v a g y akár lábasainak: a hatalom és a b e fo ly ás - ráadásként száz esztendeig is eltartó p eresked ések ugyanakkor e g y szép asszon y keg yein ek - m egszerzése. M ó d ­ a M agyarországon 1840-ben m indössze nyolc na­ szerei is ug yan o lyan o k; a jó l bevált, nem eg ysz er pot tartózkodó - ám ez idő alatt Széch en yi István ­ pellengérre állított, etetéssel, itatással és állá síg ér­ nal és W esselényi M iklóssal egyaránt találkozó getéssel kom binált korteskedések nem hiányozhat­ svéd liberális politikus, A nders L indeberg szám ára tak nála sem . A vígjáték e g y ik éles szem ű szerep­ is feltűntek. A hosszas perlekedés eg yik kö vetkez­ lője azonban m inderre idejében rámutatott: „Heves m énye - mutatott rá Lindeberg - az, h ogy a m agán­ csak torzképe a szabadelvűségnek. Gyönyörű elve­ jo g i term észetű pörök miatt a nem esség egyáltalán ket kürtöl, de adj csak hatalmat a kezébe, s a legnem juthat hitelhez. M ásik következm énye pedig kiállhatatlanabb zsarnokká fog fajulni. ” A liberális az, h ogy az ü gyvéd i h iv a­ színekben induló ügyvéd tás legalább olyan fontos, - m iként konzervatív vemint am ilyen jö v e d e lm e ­ télytársa - végü l is hop­ ző a szám ukra. „Ezért a pon maradt. kevésbé módos, de müveit M egjelen tek ugyan ­ nemesek legtöbbje az ügy­ akkor rokon szen ves v o ­ védi hivatást választja. ” 13 násokkal felruházott A zt a N ag y Ignácnál o l­ ü g yvéd ek (ü gyészek) is. vasható tévképzetet v i­ Fáy A ndrás Régi pénzek szont, m iszerint a fővárosi cím ű, 18 37 -b e n írt szín ­ ü gyvédekn ek bőven akad darabjának eg yik szerep ­ tejbe aprítani valójuk , lője, K ardos, az uzsorás Szű cs Sám uel - 18 4 1-b e n és új nem es szerfelett ü gyvéd i vizsgát tett bor­ bosszankodott a felett, sodi nem es úr - egykorú hogy a víg játék eg yértel­ n ap ló bejegyzése rom bolta m űen pozitív karakterét, szét: „Az ügyvédnek Pes­ Kortestanya - Színpadkép Nagy Ignác: Tisztújitás című T allósyt, a hajlíthatatlan ten tágas mezeje van, de ügyvédet sem m ivel sem művének pesti előadásából (1843) a boldogulás mind e mel­ tudta m egvesztegetn i.16 lett is nehéz. [...] A híres pesti ügyvédek élete, nem K isfa lu d y K á ro ly A kérők cím ű vígjátékán ak hőse, olly Eldorado, mint a vidékiek képzelik, éjjeken ált P erfö ld y T ó b iás Ja k ab - a darabból m egtudjuk virasztanak ők molyos pereik mellett, s elméjök rit­ róla, h ogy „csak úgy nyeri a falukat és pusztákat, kán lehet mentt terhes gondoktól. ” 14 tele van perekkel, még az ágya alatt is azok hever­ A z ügyvéd i - em beri - jellem v o n á so k ellent­ n e k ” - k izárólag a szakzsargon deákos term inusai­ m ondásosságát az alábbi irodalm i példák illuszt­ val képes udvarolni és leányt kérni, ám a darab v é ­ rálhatják. A fondorlatos, becstelen, sem m iféle gén, őszinte szavain ak köszönhetően, eln yeri szíve

Jog lortweíaaiilel— *

választottját.17 A z irodalom tehát egyaránt m egörö­ kítette és m egterem tette a fondorlatos prókátori, illetve a n yíltszívű ü gyvéd i karaktert.

IV. A tá blab írá k A legellen tm on d áso sabbn ak a táblabírák iro­ dalm i áb rázo lása tű n ik .18 A táblabírák eredendően a v árm eg y ei tö rvén yszéken a rendes eskü d t-ü ln ö ­ kök m ellett a v á rm e g y e i birtoko s k ö zép n em esség tagjai közül m egválasztott ren d kívü li ü ln ökö k­ ként, illetv e táblai üln ökökkén t tevéken yked tek (a sse sso res tab u la e)19 A tiszteletbeli táblabírák szám a m egyén kén t akár a százat is elérhette, tehát o rszágo s szinten e g y tek in télyes réteget je le n íte t­ tek m eg. A rra a kérd ésre, h o gy kin ek és m inek te­ kinthető a táb lab író , Jó k a i M ó r n ém iképp elfo g u lt d efin íc ió jáv a l válaszo lh atu n k . „A táblabíró volt

az ország közigazgatása, közgazdászata, mérnö­ ke, vizszabályozója, törvényhozója, bírája, ügy­ véde, orvosa, költője, tudósa, könyvcsinálója és könyvmegvevöje. ”20 A v á rm e g y e i táb lab írák tehát jó s z e r iv e l az o rsz ág m in d en esein ek tekinthetők. A v iz sg á lt irodalm i alk o táso k a tén y le g e s, v a g y tiszteletbeli táblabírákon keresztül lén yeg éb en a ren d i-feu d ális ko rszak e g y ik szim b ó lu m áv á v áló v á rm e g y e i táb lab író v ilá g o t m utatták be, azaz - elsz a k a d v a az eredeti m iliő tő l - e g y döntően a birtokos k ö zn em ességh ez kap cso lh ató p o litik a i­ társadalm i ideát és e g y ahhoz p árosu ló m en tali­ tást m utattak be. A v á rm e g y e i táblabírákon kívü l term észetesen ott v o ltak a felső b b -b író sá g o k , m i­ ként a kerületi táblák, valam in t a h étszem élyes tábla és a k irá ly i ítélőtábla bírái, ak iket szintén táblabírákn ak n eveztek. Á m ez a szűk réteg - a h étszem élyes, valam in t a k irá ly i tábla bírái - na­ gyo b b részt a fő p a p sá g és fő n em esség, s nem p e­ d ig a b irtokos k ö zép n em esség soraib ól rekrutálódott.21 A z a z a tá b la b író v ilá g lén yegéb en nem az ő m iliő jü k et jele n ítette m eg. A táblabíró i m entalitást a m em oárirodalom is szín es leíráso k k al illu sztrálta. A dunántúli luthe­ ránus szu perinten den s, kora je le s irodalm ára, K is Já n o s - m aga is táb lab író - 18 4 3 -b a n írt v isz szaem lé k ezé se ib en ifjú k o ra e g y ik „jókedvű és elm és”, k ö n y v ek e t öröm m el forgató nyu gat-du nántúli, n em es-d ö m ö lki táblabíró h íve ö n irón iá­ tól sem m entes gond olatát idézte fel. A v is s z a ­ em lék ez ésb eli C . táb lab író „legtöbbször szokta a

fa lu si pipás és közép rendű nemeseket, ezek közül magát sem véve ki, gúnyolása tárgyává tenni, s róluk elmondani, mikép azok csak dohányoznak, agarásznak, paripáznak, cselédeikkel zörgölödnek s jobbágyaikat és zsellérjeiket zsarolják, a kézi mesterségeket pedig s az ipar minden nemeit megvetik, s azért minden képzelt és igaz elsősé­ geik mellett sem sokkal többek a koldusoknál”.22 A p álya k ez d és é v e it fe le le v e n ítő em lék ezéseib en

P u lsz k y Feren c szü keb b p átriája, S á ro s v á rm e ­ g y e táb lab íráiró l v iszo n t azt em elte ki, h o g y az 18 3 0 . é v i jú liu s i forrad alo m b iz o n y őket is ú g y ­ m ond fe lv illa n y o z ta , jó lle h e t ad d ig a v álasz tási m o zgalm ak o n k ív ü l sem m i sem hozta ki azon „flegm ájukból”, a m e lly e l m inden szab ad id ejü ­ ket a kártyaasztal m ellett töltötték.23 K o rtá rsa, D egré A la jo s m em oárjaiban viszo n t hálátlannak tekintette a táb lab író -világ o n é lc e lö d ő utókort.

„Ez a táblabíróvilág, a megyei védsáncok mögé sorakozva, századokon át védte mindenféle táma­ dások ellen az alkotmányt, megőrizte a magyar nyelvet, mikor főuraink azt megvetették, s városa­ ink németté lőnek. [...] Részem ről a legmélyebb tisztelettel emlékszem vissza a táblabírókra, ál­ dom poraikat, mert nélkülök Magyarország ma nem volna magyar, s tán ország sem. ”2A A ren d i-fe u d á lis kort m egtestesítő tá b la b író v i­ lá g m eg ítélése m ég e g y - e g y alkotói életúton belül is m egváltozh atott. M íg az 18 4 8 -a s forrad alo m idején Jó k a i gu n yo ro s h an gvételű c ik k ek b en em ­ lékezett m eg a táb lab írák ró l, ad d ig a forrad alom utáni m ü veiben - m iként az 18 5 6 -b a n m egjelen t A régi jó táblabírák cím ű reg én yéb en - m ár sz e ­ líd n o sz ta lg iá v a l idézte fel e letűnő v ilá g k é p v i­ selőit. A z 18 4 8 -a s forrad alm at m eg elő ző ko rszak lírai és prózai alk o tásain ak m in den esetre e g y ik k ed ­ velt a la k ja volt a táblabíró. M íg a korai m üvek - m iként K is fa lu d y K á ro ly 1 8 19 - e s A pártütőkje - leg jellem z ő b b en a táb lab író i jo v ia litá s t, ad d ig az 18 4 0 -e s é v e k m üvei m ár rendre a táblabírák m arad iságát em elték ki. C z u c z o r G e rg e ly v erse, Irin yi J ó z s e f e lb e sz é lé se , valam in t Petőfi Sán d o r torzóban m aradt elb esz élő kö ltem én ye eg yk én t a m egcso n toso dott, m últba rév ed ő , társadalm i refo rm o k tó l ó d zkod ó k ö zn em esség arch etípu ­ saként áb rázo lta a táblabírákat. C z u c z o r m ár a n é v v á la sz tá ssa l is állá st fo g la lt, h iszen a nem esi e lő jo g o k fo k o zato s e lv e sz e jté se felett m erengő főh ő sét — M arad i prédikátu m m al felru h á zv a M ara d y táblabíró úrnak keresztelte e l.25,, Mit ér a szabadság, ha mindenik bírja... ” — kesergett M a ­ rad y uram . A záró sorok sem n élk ü lö zik a m eg ­ sem m isítő gú n yt: „Szegény Tripartitum / S bol­ dogult Werbőczy, / Odavagytok, Punctum. ” P ető­ fi 18 4 7 -e s k eltezésű , A táblabíró cím ű e lb esz élő k ö ltem én yén ek fő h ő sérő l, F e g y v e re s Tam ásról p ed ig m egtu dju k, h o g y fe jé h e z csa k a hasa ha­ son lato s, azzal a k ü lö n b sé g g e l, h o gy a fe je - a ha­ sáh oz kép est - v a la m iv e l üresebb. A táblabíró úr u g y an ak k o r „hű gyerm eke a földnek, / Lelke-teste

rajta hűséggel ragad meg, / Egy van benne, mit az ég magához húza, / Ez egy: kackiásan kipödrött bajusza. ”26 A z t azonban Petőfi is elism erte, h o gy a h aladást v é g h e z v iv ő ú jításn ak b izo n y m ár a táblabírák között is akad n ak h ív e i. „Igen, már

a táblabírák közt is vannak, / Akik parókájok p o ­ rának rohannak, / Akik parókájokról a szent port

Jog ftlw t senilex —J

lerázzák, / Mellyel a századok őket koronázák. ” K étsé g te len , a refo rm ellen zék je le s k ép v iselő it - m iként D eák F eren cet - az elism erés je le k é n t több v á rm e g y e is tiszteletb eli tá b la b írá já v á v á ­ lasztotta. A cen tralista Irin yi J ó z s e f v iszo n t nem k eveseb b re, mint a táb lab író i karakter m e g ra jz o ­ lására v állalk o zo tt. M aró gú n n yal gyű jtötte c so ­ korba a táblabírói je lle m v o n á sa it.27 A táblabíró tehát „tősgyökeres magyar em b er”, „félig mű­ velt, de felettébb akaratos”. N a g y „szájhazafi”, m ert ahol tettekről v a g y áld o zato k ró l lenne szó, ott v issz a v o n u l, de leg a láb b is az utolsó sorba áll. K eresetm ó d ja és fo g la lk o z á sa a „földm ívelés” és a „zsém belödés". A táblabíró h ajlam o s a „túlságra", am i ann yit je le n t, h o g y v a g y „megkövesült arisztokrata”, v a g y „desperat dem okrata". M in dazon által sz e n v e d é ly e s d o h án yo s, v a d á sz és kártyás. Á m m in den ekfelett „nagy a politiká­ b a n ”, am ely a táb lab író n ak le g k e d v eseb b fo g ­ lalato ssága. Jó lle h e t, m indenhez ért - folytatta Irin yi különösen született katon ának, tö rv é n y ­ hozónak s n ag y p olitik u sn ak tartja m agát. N é z e ­ teit tekin tve viszon t inkább k o n zervatív, m intsem szab ad elvű , de p olitikai m eg g y ő ző d ését nem az e lv e k , hanem az érd ekek alak ítják . F iú g y erm ek ét p ed ig - harm incadik é letév e elérését k ö vető en pontosan u g y a n ú g y lehet je lle m e z n i, mint im ént az édesapát. E zzel tehát - su g a llja Irin yi - a táb­ labírói ördögi kö r be is zárult. A táblabíró i k a ra k ­ ter u g yan is nem v á lto z ik , ellen b en örö kletes. A táblabírák gyak o rta kerültek a k o rsz ak p o litik a i­ társadalm i bon m ot-inak c élk eresz tjéb e. A z e g y ik népszerű d ivatlap , a Magyar Életképek h asáb jain nem e g y s z e r olvash atu n k elm és m eg állap ításo k at - term észetesen a táblabírák ro vására. „Potro-

hosy táblabiró urat derék kapacitásnak tartják: mert többet tud - megenni s inni, mint három más. ” A v a g y e g y m ásik: „ Micsoda különbség van Csőd táblabiró és Iczig zsidó közt? Hogy te­ kintetes Csőd uram juhait; Iczig pedig Csőd ura­ mat nyírja. ” 28 A tá b la b író -v ilá g szám ára m o rális értelem ben a ’ 4 8 -a s forrad alo m g y ő z e lm e jelen tette a h aláso s d ö fést.21* A leg sú ly o sa b b vádakat u g y an is ekk or m ondták ki felette. A z a u lik u ssá g és a reak ció sság v á d ja i m ellett v a ló s á g g a l eltörpültek a m arad iság és tu n yaság ad d igra m ár un alm assá kopta­ tott k lisé i. A pesti N em zeti S zín h á z 18 4 8 . október 14 -én m utatta be S zig eti J ó z s e f Egy táblabíró a márciusi napokban cím ű v íg játék á t. A pesti fo r­ radalom gy ő z elm é n e k napján já tsz ó d ó darab táb­ labíró an tihöse, a lib erális eszm éktő l és a revo lú ciótól egyarán t irtózó N y a k a si - m egint csak e g y beszéd es n év - 3 2 é v i v á rm e g y e i sz o lg á la t után rem én ytelten , ám m in d hiáb a várta a n a g y sá g o s úri cím m el já r ó tan ácsosi k in ev ez ést, c sa k h o g y v ég re m egszab ad u lh asso n „a romlott fiatalság gúnykacajának oly gyakran kite tt” tekintetes táblabíró úr m eg sz ó lítá stó l.30 N y a k a si a fo rrad a­

lom kiro b b an ásán ak hírére - h o gy az „atyásko­ dó ” ko rm án yzat előtt ú jabb érdem eket szerezzen - k ato n aság élén k íván t szem b eszá lln i a revo lú c ió v a l. E lszá n t sza v ait term észetesen tettek nem kö vették. N y a k a si szám ára a p olgártárs m e g sz ó ­ lítás - íg y köszöntötte őt h itelező je, L ő w i zsid ó - jele n tette az an cien rég im é, sőt a v ilá g végét. A n a g y sá g o s cím re áhítozott, és be kellett érnie az e g y e n lő sé g e t k ife je z ő p olgártárs m e g n e ve z é s­ sel. „ Tönkresilányultam ” - ism erte fel h elyzetét. „ Nem vagyok többé nagyságos úr, s táblabírónak lennem gyalázat. ” S zá m á ra m ég az am erikai k i­ ván d o rlás, sőt az ö n g y ilk o s sá g (? !) sem jelen tett kiutat. A v íg já té k v ég én S z ív e s i - reform átu s le l­ k ész lelk esen m a g y a rá z v a N y a k a sin a k az új v i­ lágrendet, a n yo m aték és a m eg b ék é lés ked véért N y a k a si m ellére tűzte a saját kokárd áját. A táb­ labíró azonban vétekn ek tartván a nem zeti színű k o kárd a v ise lé sé t - „Ha még legalább svarcgelb vo ln a ”, sóhajtott - , s levette m ellérő l a kokárdát. S m iután régi álm áró l - a n a g y sá g o s cím m eg­ szerz ésérő l - m ég ebben a p illan atban sem volt h ajlan dó lem on dan i, a fü g g ö n y legö rd ü lése előtt „Reakcionárius le szek” fe lk iá ltá ssa l h agyta el a színpadot. E színm ű teljes eg yé rte lm ű sé g g e l - bár ném iképp m éltán ytalan ul - , a honárulók között je lö lte ki a talajavesztett táblabírák h elyét. A z ad d igra m ár v é g le g eltűnő tá b la b író v ilá g m iszti­ fikált k e d é ly e ssé g e c sa k M ikszáth karcolataib an és elb esz élése ib en tért v iss z a a k ie g y e z é st kö vető évtized ekb en . A táblabírói m en talitás m egértéséh ez és érté­ keléséh ez tovább i ad aléku l szo lgá lh at az E g y e d István h a gyatékáb an fe lle lh e tő , m in d ö ssze n é g y ­ o ld alas — a tá b la b író -v ilá g iránt igen m egértő - fe lje g y z é s . A két v ilá g h áb o rú közötti k ö zigazgatás-tu d o m án y je le s k é p v ise lő je valam en n yi eg yetem et vég zett értelm iség it: papot, jo g v é g z e t ­ tet, o rvo st, m érnököt, je g y z ő t és tanítót egyarán t a táb lab írák h o z sorolt azzal az in d o k o lá ssa l, m i­ szerin t az eg yetem en szerzett „közös m űveltség” k a p c so lja őket eg ym á sh o z. A z a z a jo g i v ég z e tt­ ség m e g sz erzé se — su g a lljá k e fenti sorok - nem feltétele a táblabíró i kaszth oz v a ló tartozásnak. T é v e d é s lenne u g y an ak k o r azt hinni - m utatott rá a továb b iakb an E g y e d István - , h o gy a táblabírák „ csak vadásztak, lakomáztak, a gazdaság mellett

sokat olvastak, könyvtárakat gyűjtöttek, levelezé­ seikkel irányították a nyelvújítást, a társadalmi mozgalmakat, politizáltak, verseket írtak, művel­ ték a tudományt. A Pató Pál-féle maradi szellem csak elenyésző arányban érvényesült, túlnyomórészt e kúriákból vezették a nemzet kulturális haladását”.31 A táblabíró i erén y ek m éltatása a korábban m ár idézett Jó k a i- fé le értelm ezéssel áll k ö zeli ro k o n ságb an , hiszen E g y e d szám ára is a n em zetfenntartó és -m egtartó szerep k iem e lése a h a n g sú lyo s. A táb lab írák , ille tv e a tá b la b író v ilá g m eg ítélése m in den esetre jó l tükrözi e g y átm en e­

ti kor - értve alatta a nem esi társadalom p olgári társad alom m á történő átalak u lását - v ív ó d á sa it és am b ivalen ciáit. *** A fen tiekben a telje ssé g re tö rek vés le g c se k é ­ lyeb b ig é n y e nélkül n éhány p illan atfelv é telt kí-

vántam felm utatni annak érzék eltetésére, h o gy a m ásfél-k ét é v szá za d d al ezelőtti m a g y a r irodalm i alk o táso k - tudatosan, v a g y ösztön ösen , de m in ­ denesetre - alakították és form álták a tágan értel­ m ezett jo g á sz -im á z st. E m üvek nélkül bizo n yára k e v é sb é ism ern én k ön m agun kat.

Jegyzetek___________________________________ 1 C s a th ó K á lm á n : N em ülik a jo g á s z t a gyon ( 1 9 2 4 ) . In: D ivat! 19 B é li G á b o r : M agyar jo g tö rtén e t. A tra d icio n á lis jo g ( D i a ­ N em d ivat ( S in g e r é s W o lf n e r, B u d a p e s t, 1 9 4 2 , 9 9 . p .) ló g C a m p u s K ia d ó , P é c s - B u d a p e s t , 2 0 0 0 , 2 3 7 . p .) 2 P a g e t, J o h n : M agyarország és Erdély. V á lo g a tta : M a l le r 20 J ó k a i M ó r: A rég i j ó táblabírák. I. k ö te t ( F r a n k l in - T á r s u la t , S á n d o r , f o r d íto tta : R a k o v s z k y Z s u z s a ( H e l i k o n k ia d ó , B u d a ­ B u d a p e s t, 1 9 0 9 , 6 . p .) p e s t, 1 9 8 7 , 1 8 - 1 9 . p .) 21 S t ip ta I s tv á n : A m a g yar bíró sá g i ren d szer tö rténete ( 2 ., 3 I d é z i: V á r i A n d r á s : A z ag rá rértelm iség h elyzete a 19. szá ­ j a v í t o t t k ia d á s . M u l ti p l e x M e d i a - D e b r e c e n U . P , D e b r e c e n , z a d e lső fe lé b e n ( S z o c i o l ó g ia i S z e m le , 2 0 0 2 . 2 ., 6 3 . p .) 1 9 9 8 , 6 8 . p .) 4 D o b s z a y T a m á s - F ó n a g y Z o ltá n : A rendi társadalom u to l­ 22 K is Já n o s su p erin ten d en s em lékezési életéből. M a g a á lta l só évtizedei. In : M agyarország tö rténete a 19. században. f e l j e g y e z v e ( 2 . k ia d á s , F r a n k lin - T á r s u la t, B u d a p e s t , 1 8 9 0 , S z e r k .: G e r g e ly A n d r á s ( O s ir i s K ia d ó , B u d a p e s t , 2 0 0 3 , 1 18. 2 4 8 - 2 4 9 . p .). V ö .: L y k a K á r o ly : A tá blabíró világ m ű vésze­ te. M agyar m ű vészet 1 8 0 0 -1 8 5 0 ( C o r v i n a K ia d ó , B u d a p e s t, P-) 5 G r ó f H ofm annsegg utazása M agyarországon 17 9 3 -1 7 9 4 1981) ben. F o r d íto tta : B e r k e s z i I s tv á n ( F r a n k l in - T á r s u la t , B u d a ­ 23 P u ls z k y F e r e n c : É letem é s korom . E ls ő k ö te t ( S z é p i r o d a l ­ p e s t, 1 8 8 7 , 2 2 . p .) m i K ia d ó , B u d a p e s t , 1 9 5 8 , 6 2 . p .) . A t á b l a b ír ó v ilá g o t b e l ü l ­ 6 G v a d á n y i J ó z s e f : E g y fa lu s i n ótárius budai u ta zá sa ( M a ­ rő l j ó l is m e r ő P u l s z k y - , i l le tv e D e g r é - f é le j e l l e m z é s e k m á r g y a r H e lik o n , B u d a p e s t, 1 9 5 7 ) e g y to v á b b i, a tá r g y a lt k o r s z a k o n j ó v a l tú l m u t a tó , k ie g y e z é s 7 G a á l J ó z s e f : A p e leske i nótárius. In: M agyar drám aírók. u tá n i d i s k u r z u s h o z v e z e tn e k . G r ü n w a ld B é la , a z e g y k o r i 19. század. V á lo g a tta : N a g y P é te r. 1. k ö te t. ( S z é p i r o d a lm i s z a b a d e l v ű p á r ti k é p v i s e l ő 18 8 8 - b a n j e l e n t e t t e m e g , A régi K ö n y v k ia d ó , B u d a p e s t, 1 9 8 4 ) M agyarország 1 7 1 1-1825 c í m ű k ö n y v é t, a m e ly n e k á ll í t á s a i ­ 8 E ö tv ö s J ó z s e f : A fa lu je g y z ő je . I—II. k ö te t. ( E ötvös J ó z s e f v a l a k ö v e t k e z ő é v b e n A rég i m a g ya r nem es c ím e n k ö z z é t e t t összes m unkái. R é v a i T e s tv é r e k , B u d a p e s t, 19 0 1 ) k ö te té v e l a f ü g g e tle n s é g i p á r ti M o c s á r y L a jo s s z á llt v itá b a . A 9 P. B a lá z s J á n o s : J o g i szó kin csü n k történetéhez ( M a g y a r p o l é m ia é r i n t e tte a t á b l a b ír ó v il á g m e g í té lé s é t is , a m e n n y i b e n N y e lv ő r , 1 9 7 3 . 4 ., 4 8 5 . p .) M o c s á r y k if o g á s o l t a é s c á f o l t a G r ü n w a l d n a k a tá b la b í r ó v i10 U o „ 4 8 6 . p lá g r ó l v a llo tt, d ö n tő e n n e g a t í v f e lf o g á s á t. 11 N a g y I g n á c : M agyar titkok. II. f ü z e t ( a r t le b e n K o n r a d 24 D e g r é A la jo s : V isszaem lékezéseim ( S z é p ir o d a l m i K ia d ó , A d o lf , P e s t, 1 8 4 4 , 6 8 - 6 9 . p .) B u d a p e s t, 1 9 8 3 , 6 2 . p .) 12 A p e r e s e l j á r á s m e n e t é h e z lá s d : V ín k le r J á n o s : A m agyar 25 C z u c z o r G e r g e ly : M aradi M arady tá b labíró ú r beszéde igazságszolgáltatási szervezet és p o lg á ri p eres eljárás a m o ­ ( M a g y a r É le tk é p e k , 1 8 4 4 , II. k ö te t, 7 6 7 - 7 6 9 . p .) hácsi vésztő! 1848-ig. II. k ö t e t ( D u n á n tú l E g y e te m i N y o m d a , 26 P e tő f i S á n d o r : A táblabíró. In: Petőfi S á n d o r ö sszes m üvei. P écs, 1927) III. k ö te t ( A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a p e s t, 1 9 5 1 ) 13 T a rd y L a jo s : E gy s v é d utazó a reform kori M agyarországon 27 I r in y i J ó z s e f : A táblabíró. In : M agyar elb eszélő k 19. (1840) ( F ilo ló g ia i K ö z lö n y , 1 9 8 3 . 3 - 4 . , 4 0 1 . p .) század. V á lo g a tta : S z a la i A n n a . E ls ő k ö te t ( S z é p ir o d a lm i 14 Szűcs S ám uel naplói (1 8 3 5 -1 8 6 4 ). S a jtó a lá r e n d .: K iliá n K ö n y v k ia d ó , B u d a p e s t , 1 9 7 6 ) I s tv á n . ( M i s k o l c , 2 0 0 3 , 1 0 0 . p .) 28 M a g ya r É letképek, 1 8 4 4 , II. k ö te t, 4 2 0 . p. 15 N a g y I g n á c : Tisztújítás. In: M agyar drá m a író k 19. század. 29 A f o r r a d a l o m g y ő z e l m é t k ö v e t ő e n a la p í to tt la p o k e g y ik e , V á lo g a tta : N a g y P é te r . I. k ö te t. ( S z é p i r o d a lm i K ö n y v k ia d ó , a P á lf f y ( P á lf i) A lb e r t s z e r k e s z té s é b e n m e g j e le n ő M árczius B u d a p e s t, 1 9 8 4 ) tizen ö tö d ike m á r a j e lm o n d a t b a n - „ N e m k e ll tá b la b ír ó p o ­ 16 F á y A n d r á s : R ég i p én zek. In : R ég i m a g ya r vígjátékok. V á ­ liti k a ” - k e ll ő k é p p k if e j e z é s r e j u t t a t t a a tá b l a b í r ó v ilá g ir á n ti lo g a tta : T a ijá n T a m á s ( U n i k o r n i s K ia d ó , B u d a p e s t , 2 0 0 3 ) m e g v e té s é t 17 K is f a lu d y K á r o ly : A kérők. In : K isfaludy K ároly m unkái. I. 30 S z ig e ti J ó z s e f : E g y tá blabíró a m árciusi napokban. In : k ö te t ( F r a n k l i n - T á r s u l a t . B u d a p e s t , é . n .) S zín m ű vek 1 8 4 8 -1 8 4 9 -b ő l ( U n i k o r n i s K ia d ó , B u d a p e s t, 18 L á s d : S z o m b a t h e l y E te lk a : A tá b labíró a la kja a m a g ya r 1999) irodalom ban (A táblab író -vilá g rajzival). D o k to r i é r t e k e z é s 31 E g y e d I s tv á n : T áblabíróvilág (M T A K ö n y v tá r a K é z i r a t t á ­ ( B u d a p e s t, 1 9 2 8 ) ra , M s 10. 6 9 1 /1 8 .)

-

211

2008 - A RENESZÁNSZ ÉVE

Az esztergomi vár Vitéz János Stúdiójának reneszánsz freskója a négy erény: az Okosság (Prudentia), a Mérsékle­ tesség (Temperatura), az Erő (Fortitudo) és az Igazságosság (Iustitia) ábrázolásával

Giotto: Iustitia és Iniustitia (Scrovegni-kápolna, Padova) 212

A JOGTÖRTÉNETI SZEMLE EDDIG MEGJELENT SZÁAAAI

A Jo g tö rté n e ti Szem le 2007. évfolyama ( 1 - 4 . szám) előfizethető (2000.- Ft/év + postaköltség), illetve példányonként megvásárolható. A korábbi, 19 8 6 -2 0 0 6 között megjelent szám ok, korlátozott példányszám ban, ugyancsak m egvásárolhatók. A Jo g tö rté n e ti Szem le terjesztését, árusítását végzi, továbbá a megrendeléssel és a postázással kapcsolatos ügyeket intézi: a R e jtje l K iad ó K ft. (10 5 3 Budapest, Kecskem éti utca 10 - 12 .) . Példányonként m egvásárolható a Justitia Könyvesboltban ( 10 5 3 Budapest, Kecskem éti u. 1 0 - 1 2 .) , a Juratus Könyvesboltban (10 8 8 Budapest, Szentkirályi u. 20.), a Két K ön yvész Könyvesboltban ( 3 5 15 M iskolc, Egyetem város), a Széchenyi István Könyvesboltban (7624 Pécs, Rókus u. 5.) és az Egyetem i Könyvesboltban (6720 Szeged, Vitéz u. 12.). 213

VÁLOGATÁS A SZIMBÓLUMKUTATÁS NÉMET NYELVŰ IRODALMÁBÓL LEXIKON DER

SYMBOLE

Justitia - Reflexionen Ober ein Symbol und seine Darstellung in der bildenden Kunst C. H. Beck, 1997 ISBN: 3406423167

Bauer, Wolfgang-Dümot/. Irmtraud-Golowin, Sergius: Lexikon der Symbole Marixverlag. 2004 ISBN: 3921695546

Jüdische Riten und Symbole Rowohlt Tb., 1990 ISBN: 3499187582

I

Hartwig frttii

Das Kraftfeld der Symbole

$1 i

I® l*H

lli=:

Becker, Odo: Lexikon der Symbole Komet MA-Service und Verlagsgesell­ schaft, 2003 ISBN: 3898362191

Biedermann, Hans: Knaurs Lexikon der Symbole Area, 2004 ISBN: 3899962524 I.C

D ir S y m liu if ilc r

Mt'mcliltcit

Spineto. Natale-Facchini, Fioren/.o-Rics, Julien: Die Symbole der Menschheit Patmos, 2003 ISBN: 3491724740

Fritze, Hartwig: Das Kraftfeld der Symbole Omega Verlag BongartMeier, 1999 ISBN: 3930243164

D e r M e n sc h u n d se in e S y m b o le

lexikon alter und neuer Symbole

b

mñt*• hm i«r»»*•

h

&

Herder-Lexikon Sym­ bole Herder, Freiburg, 1978 ISBN: 3451048914

Kapellan, Egon: Heilige /.eichen in Liturgie und Alltag Styria, 1997 ISBN: 3222125406

Hoffsümmer, W illi: Lexikon alter und neuer Symbole Malthias-GrünewaldVerlag, 1999 ISBN: 3786721904

Jung, Carl G.-Franz, Marie-Louise vonHendcrson, Joseph L.: Der Mensch und seine Symbole Walter-Verlag, 1999 ISBN: 3530565016

Der

P h y s io lo g u s

COOPf R

Das «roDe Lexikon traditioneller Symbole

Cooper, J.: Das große Lexikon traditioneller Symbole Goldmann. 2004. 450 S. ISBN: 3442216672

und Symbole in popu­ lären Medien Gep Buch, 1998 ISBN: 3932194128

Sprache der Symbole Patmos, 2004 ISBN: 3491450322

Physiologus - Tiere und ihre Symbolik Patmos, 2003 ISBN: 3491691052

Ubi VA.i i ateríaitufcúiiii illlibyinljüli:'. Uilüthe

1 - tf ic l ) a n a * ) i i n t i n m n m litiilír * F iid V c iu n

Macht der Rituale. Symbolik und Herr­ schaft im Mittelalter. Primus Verlag, 2003, 256 S. ISBN: 3896784730

214

Wittkower, Rudolf: Allegorie und Wandel der Symbole in Antike und Renaissance Dumont Literatur und Kunst Verlag, 2002 ISBN: 3832172335

Symbole und Allego­ rien Parthas, 2004 ISBN: 393632400X

Keel, Othmar: Die Welt der altorienta­ lischen Bildsymbolik und das Alte Testa­ ment. Vandenhoeck & Ruprecht, 1996 ISBN: 3525536380

Lauster, Pctcr: Statussvmbolc - Eine Demaskierung der menschlichen Eitel­ keiten Econ Tb., 2001 ISBN: 3548750400

i

E SZAM UNK SZERZŐI Balogh Judit, PhD, egyetemi docens, Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Bató Szilvia, PhD, egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék; Bertényi Iván, DSc, egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelem Segédtudományai Tanszék; Béli Gábor, PhD, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Bódiné Beliznai Kinga, egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; Décsey Sándor, Ma­ gyar Országos Levéltár; Föglein Gizella. CSc., egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészet­ tudományi Kar, Új- és Jelenkori Magyar Történelem Tanszék; Homoki Nagy Mária, PhD, habil., tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék; Horváth Attila, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Jany János, PhD, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Jogtörté­ neti Tanszék; Kabódi Csaba. CSc, tanszékvezető egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Büntető eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék; Kajtár István, DSc, tanszékvezető egyetemi tanár. Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Karácsony And­ rás, CSc., habil., tanszékvezető egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Filozófia Tanszék; Mezey Barna, CSc, tanszékvezető egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; Nagy Janka Teodóra, PhD, intézetigazga­ tó főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Illyés Gyula Főiskolai Kar, Szociális Munka és Szociálpolitikai Inté­ zet; Nótári Tamás, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Római Jogi Tanszék; Pandula Attila, egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelem Segédtudományai Tanszék; Pap András László, PhD, tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézet; Schweitzer Gábor, egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék; Suba János, térképtárvezető, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Had­ történeti Térképtár; Szabó Béla, PhD, tanszékvezető egyetemi tanár, Debreceni Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Szádeczky-Kardoss Irma, ügyvéd, tiszteletbeli tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék; Szigeti Magdolna, PhD, egye­ temi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Varga Norbert, egyetemi tanársegéd. Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék; Vitek Gábor, levéltáros, Fejér Megyei Levéltár; Völgyesi Levente, egyetemi tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék

TISZTELT SZERZŐINK! A Jogtörténeti Szemle Szerkesztőbizottsága a szoros szerkesztési határidőre tekintettel, valamint a szerkesztés és a nyomdai előállítás megkönnyítése érdekében kéri, hogy írásaikat e-mail-en az [email protected] vagy az [email protected] címre küldjék el. Kérjük, hogy nevük mellett közöljék jelenlegi beosztásuk és munkahelyük pontos és teljes megnevezését is. annak érdekében, hogy hiteles adatokat tudjunk közölni!

A szerkesztőség legfeljebb 1 íves (= 40 000 n) tanulmányokat fogad el. A szerkesztőség kéri a következő előírások szíves figyelembevételét:

I

- a szöveget World programban, 12 pontos Times New Román betűtípussal beírva kérjük megküldeni; - a szövegben - az egyedi szerzői kiemeléseken túl - kérjük a mű-, valamint a folyóiratcímek kurziválását, továbbá a nevek, intézmények teljes nevének kiírását; - az irodalomban említett szerző(k) teljes nevét és a mü pontos, teljes címét kérjük feltüntetni;

- az idézett vagy külön szakirodalom-jegyzékben közölt müveknél a megjelenés helyét (rövidítés nélkül), évét, a könyv kiadóját, a hivatkozott oldalak számát, folyóiratoknál - sorrendben - az évfolyamot, évet, lapszámot, valamint a hivatkozott oldal(ak) számát zárójelben kérjük megadni; - az évszámok és az oldalszámok között hosszú kötőjelet kérünk használni; - nem lábjegyzetet, hanem végjegyzetet kérünk; - a jegyzetekben az ismételt hivatkozás (már említett mü) jelzése: i. m. + oldalszám; - az oldalszámot a magyar „o.” helyett „p.” (pagina) jelzéssel kérjük ellátni; - a végjegyzetek formázását kérjük mellőzni. A szerkesztőség a cikkekhez köszönettel fogad illusztrációs anyagokat. Nyomdatechnikai okokból csak fekete-fehér fotók vagy vonalas ábrák közlésére van módunk. Az illusztrációkat digitalizált formában (min. 300 pixel/ inch, 300 dpi felbontásban, TIFF vagy JPEG formátumban), a fent megadott e-mail-címekre vagy fényképeredetiként postai úton kérjük megküldeni. Köszönettel: a Szerkesztőbizottság 215

INHALT E I N F Ü H R U N G ................................................................................................................................................................................................................................................... 1 R E C H T S K U L T U R - R E C H T S T R A D IT IO N E N JA N Y , Já n o s: S y m b o le in d e n ö s tlic h e n R e c h ts k u ltu re n .................................................................................................................................................................. 2 K A J T Á R , Istv á n : S ta a tlic h e Z e re m o n ie n u n d R ite n z u r Z e it d e s D u a l i s m u s ......................................................................................................................... 5 K A R Á C S O N Y , A n d rá s: P ro b le m a tik d e r Z e i t in d e r F o rs c h u n g v o n R e c h ts s y m b o le n ................................................................................................... 15 N A G Y , Ja n k a T eo d ó ra: R e c h tlic h -v o lk s k u n d lic h e u n d re c h tlic h -k u ltu rg e s c h ic h tlic h e B e iträ g e z u m K a u f tr u n k ................................................18 S Y M B O L IK D E R M A C H T B E R T É N Y I, Iv án : D ie ro t-s ilb e m e n S tre ife n u n d A r a g o n ie n ......................................................................................................................................................2 3 D É C S E Y , S á n d o r: F a h n e n v e ru n g lim p fu n g s p ro z e s s ( 1 9 5 6 ) ..........................................................................................................................................................2 8 F Ö G L E IN , G iz e lla : G rü n d u n g d e r In te re s s e n v e rtre tu n g s o rg a n is a tio n e n d e r N a tio n a litä te n in U n g a rn n a c h d e m 2. W e ltk rie g ( 1 9 4 5 - 1 9 5 5 ) u n d d ie S y m b o lik ih re r N a m e n ................................................................................................................................................................3 4 H O R V Á T H , A ttila : F e ie r d e r M a c h t - M a c h t d e r F eier. F e ie r in U n g a rn w ä h re n d d e r D ik ta tu r n a c h so w je tis c h e m M u s te r ........................ 4 2 P A N D U L A , A ttila : K a p ite l a u s d e r G e s c h ic h te d e r F a h n e u n d F la g g e m it d e n „ A r p a d e n s tre if e n ” ...........................................................................4 9 S U B A , Já n o s: S y m b o l d e r S ta a ts s o u v e rä n itä t im g e o g ra fis c h e n R a u m : G re n z m a rk e n d e r S ta a ts g r e n z e .................................................................55 S Z Á D E C Z K Y -K A R D O S S , Irm a: P o litis c h e S y m b o lik d e r L a n d n a h m e ................................................................................................................................63 S Z IG E T I, M a g d o ln a : M a c h tk o n s tru k tio n u n d M a c h ts y m b o le in d e r D e u ts c h e n D e m o k ra tis c h e n R e p u b lik .........................................................72 V A R G A , N o rb e rt: D a s M itte lw a p p e n d e r Ö s te rre ic h is c h -u n g a ris c h e n M o n a r c h i e ........................................................................................................... 88 V IT E K , G á b o r: R e c h tlic h e r H in te rg ru n d d e s te rrito ria le n S y m b o lg e b ra u c h s in U n g a r n ............................................................................................... 9 7 V Ö L G Y E S I, L e v e n te : M a c h ts y m b o lik d e r S t ä d t e ......................................................................................................................................................................... 104 SY M BO LE UND PR O ZESSE DES R EC H TS B A L O G H , Ju d it: B a sta rd e in d e r u n g a ris c h e n R e c h ts g e s c h ic h te ........................................................................................................................................... 108 B A T Ó , S z ilv ia: P ro b ie rte „ W e ib s b ild e r” (D e r A b tre ib u n g a n g e k la g te F ra u e n im K o m ita t B e k e sc h d e r R e f o r m z e it) ..................................... 114 B É L I, G á b o r: B e so n d e re A rte n d e r E id e s le is tu n g im U n g a rn d e s M itte la lte r s ................................................................................................................. 120 B Ó D IN É B E L IZ N A I, K in g a: B e iträ g e z u d e n S y m b o le n u n d R itu a le n d e s m itte la lte rlic h e n P r iv a tr e c h ts .........................................................130 H O M O K I-N A G Y , M á ria: D ie E in w e is u n g ....................................................................................................................................................................................... 136 K A B Ó D I, C s a b a : S y m b o lfu n k tio n e n d e s G e f ä n g n is s e s ............................................................................................................................................................. 141 M E Z E Y , B a m a : B o ts c h a ft d e r G e fa n g n is g e b ä u d e ( S y m b o lis c h e r A u s d ru c k d e r F u n k tio n e n d e r F re ih e its s tra fe in d e r a n fä n g lic h e n A rc h ite k tu r d e r S tr a f a n s ta lte n ) ................................................................................................................................................................................................................169 N Ó T Á R 1 , T am ás: F rü h m itte la lte rlic h e M is s io n s p o litik u n d U rk u n d e n b e n u tz u n g (D a s M a h l u n d d e r B r ie f v o n In g o - E n ts te h u n g u n d W e ite rle b e n e in e r L e g e n d e ) ...................................................................................................................................................................................................................... 179 PAP, A n d rá s L á sz ló : S in n b ild u n d W irk lic h k e it: d a s S c h w u rg e ric h t a u f d e r W a a g e ......................................................................................................186 P. S Z A B Ó , B é la : D ie Z e re m o n ie z u B e g in n d e r S itz u n g s p e rio d e d e r S e p te m v ira lta fe l in d e r z w e ite n H ä lfte d e s 18. J a h rh u n d e r ts ........198 S C H W E IT Z E R . G á b o r: V om N o ta r z u P e le s k e b is z u m D o rfn o tä r. D a rs te llu n g v o n A d v o k a te n , N o tä re n u n d T a fc lric h te m in d e r u n g a risc h e n L ite ra tu r ( 1 7 9 0 - 1 8 4 8 ) ........................................................................................................................................................................................................2 0 5 D ie A u t o r e n d i e s e r N u m m e r ........................................................................................................................................................................................................................ 2 1 5

U n g a risc h e A k a d e m ie d e r W is se n s c h a fte n - F o rs c h u n g s g ru p p e fü r R e c h ts g e s c h ic h te d e r E ö tv ö s -L o rä n d -U n iv e rs itä t

Titelbild: Justitia (S tic h n a c h d e m F re sk o v o n R a ffa e llo S an ti in d e r S ta n z a d e lla S e g n a tu ra im V atik an )

Rechts geschichtliche Rundschau

In te rn a tio n a le s R e d a k tio n s k o lle g iu m : Dr. W ilh e lm B r a u n e d e r ( W ie n ), Dr. Iz sá k L a jo s (V o rs itz e n d e r d e s R e d a k tio n s k o lle g iu m s ), D r. P e e te r Jä rv e la id (T a llin ), Dr. G ü n th e r Je ro u s c h e k (J e n a ), D r. S rd a n S a rk ié (N o v i S a d ), Dr. K u rt S e e lm a n n (B a s e l), D r. E rik S te n p ie n (K o ä ic e ) R e d a k tio n : Dr. M á th é G á b o r, D r. M e z e y B a m a , Dr. R é v é s z T. M ih á ly , D r. S tip ta Istv á n R e d a k te u r: É le s z tő s L á sz ló A n s c h rift d e r R e d a k tio n : 1053 B u d a p e st, E g y e te m té r 1-3. 2. S to c k Z i. 211 T e l./F ax : + 3 6 -1 -4 1 1 65 18 IS S N 0 2 3 7 -7 2 8 4 H e ra u sg e b e r: L e h rstu h l fü r A llg e m e in e u n d U n g a r is c h e R e c h ts g e s c h ic h te d e r E ö tv ö s -L o ra n d -U n iv c rs itä t, L e h rs tu h l fü r R e c h ts g e s c h ic h te d e r S z c c h e n y i-Is tv ä n -U n iv e rs itä t u n d L e h rs tu h l fü r R e c h ts g e s c h ic h te d e r U n iv e rsitä t z u M is k o lc V e ra n tw o rtlic h e r H e ra u sg e b e r: Dr. M e z e y B a m a D ru ck : N y ir-P rin t N y o m d a ip a ri K ft., Ú jfe h é rtó , R a d n ó ti u. 2.

VÁLOGATÁS A SZIMBÓLUMKUTATÁS MAGYARORSZÁGI IRODALMÁBÓL Jankovics M arcell: JE L K É P-K A L E N D Á R IU M

Az először 1988-ban megjelent könyv válogatást ad az év napjaihoz fíizödö jelképek mérhetetlen so­ kaságából. Anyagát a naptári rend alapján rendezi, a nevezetes, évenként megünnepelt napokat (Kará­ csony, Húsvét, Újév, Vízkereszt, Gyertyaszentelő, Jégtörő Mátyás, Szent György napja, Fagyosszen­ tek, Szent Iván-éj, Nagyboldogasszony, Luca napja, Szilveszter stb.), azok hiedelemvilágát, jelképeit, a hozzájuk fűződő csillagászati, néprajzi, történelmi, meteorológiai stb. tudnivalókat ismerteti időrend­ ben, részletesen. A kötet nem tartalmazza azokat a naptári ünnepeket, amelyek rendszerint a legújabb kori történelem egy-egy nevezetesebb eseményéről emlékeznek meg, továbbá mindazon hazai és nem­ zetközi emléknapokat, ünnepi időszakokat, amelyek hagyomány nélküliek és túlságosan újak, s jelképi világuk kezdetleges vagy múlandó. ISBN 963 260 112 2 - Bővített és átdolgozott kiadás. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997, 384 p. Á L L A M I ÉS N E M Z E T I S Z I M B Ó L U M O K A Z E U R Ó P A I U N I Ó B A N Szerkesztette: Glatz Ferenc

Begegnungen. Schriftenreihe des Európa lnstitutes Budapest, Bánd 24. A kötet szerzői (Antal Andrea, Csorba László, Dömötörfi Tibor, Farkas Ildikó, Gecsényi Lajos, Halász Iván. Harkai Attila, Horváth Zsolt, Kecskés Gusztáv, Kovács István, Ladányi-Turóczy Csilla, Pandula Attila, Seres Attila, Szarka László, Szász Erzsébet, Törő Krisztina) arra vállalkoztak, hogy az Európai Unió és 25 tagállamának állami és nemzeti szimbólumait száma vegyék. ISBN 963 218 5 12 9 - Európa Institut Budapest-MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2005, 337 p. Kapitány Á gnes-K apitány G ábor M A G Y A R S Á G S Z IM B Ó L U M O K

A szerzőpáros a mindennapi életben megjelenő magyarságszimbólumok szociológiai felmérésére és kulturális antropológiai elemzésére vállalkozik. A szerzők földrajzi-természeti (hegy- és vízrajz, ég­ hajlat, flóra és fauna, települések) és kulturális (szín, címer, öltözet, zene, tánc, építészet, jármüvek, ünnepek, foglalkozások, ételek, italok, sport, mentalitás, politika, nemzeti ünnepek, történelmi sze­ mélyiségek stb.) tényezőkhöz kötik a magyarságszimbólumokat. A kérdőíves felmérés alapján készült kötet elemzéseihez a néprajz, antropológia, szociológia, szociálpszichológia kutatási eredményeit is fölhasználják a szerzők. ISBN 963 9450 04 9 - 3., javított kiadás. Európai Folklór Központ, Budapest. 2002, 328 p. Dávid Katalin A T E R E M T E T T V I L Á G M I S Z T É R I U M A . BIBLIAI JE L K É P E K K É Z I K Ö N Y V E

A keresztény művészet és a művészi ábrázolás teológiájának és ikonográfiájának kiváló hazai ismerője, Dávid Katalin ebben a szép kiállítású, műalkotások képeivel illusztrált, enciklopédikus kézikönyvben a bibliai - a katolikus kánon szerinti Ó- és Újszövetségi Szentírásban szereplő - jelképek világát te­ kinti át. Bevezető és rövid fogalmi tisztázás után az egyes címszavak azokat a tárgyakat, élőlényeket, természeti jelenséget, szellemi lényeket stb. veszik sorra, amelyek a bibliai hagyományban és a hozzá kapcsolódó művészetben szimbolikus jelentéshordozók. A feldolgozott több száz fogalom nem pusztán tárgyi valóság, hanem jelkép, amely önmagán túlmutató jelentést hordoz a Bibliában és a keresztény hagyományban. Az egyes címszavakban szó esik egy-egy jelkép ószövetségi és újszövetségi jelenté­ séről vagy jelentéseiről, valamint ezeknek a jelképeknek az utóéletéről a korai kereszténység művé­ szetében. ISBN 963 361 355 8 - Szent István Társulat, Budapest, 2002, 352 p. Selmeczi-Kovács A ttila: N E M Z E T I JE L K É P E K

Magyar népművészet, XXVI. Selmeczi Kovács Attila ebben az albumban - a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található különféle műtárgyak (mángorlók, szarucdények, bútorok, kerámiák, mézeskalács mintafák, tükrösök, pásztorbotok, céhemlékek, kegyképek stb.) ábrázolásai alapján, történelmi magyarázó szöveggel, rajzokkal és hetvenöt egész oldalas, színes melléklettel - nemzetünk évszázadok alatt kialakult, a magyarságot szimbolizáló jelképekre: az országcímerre, a Szent Koronára, a nemzeti színekre és zászlóra, a magyar népművészet egyik legkedveltebb figurájára, a huszárra, a betyárra, a nemzeti hősökre és a hazafias feliratokra kívánja felhívni a figyelmet, kiválóan érzékeltetve a falusi nép gazdag gondolat- és érzelemvilágát, hitét, hazaszeretetét. ISBN 963 7106 80 4 - Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001, 104 p.

VÁLOGATÁS A SZIMBÓLUMKUTATÁS MAGYARORSZAGI IRODALMABOL J O G I K U L T Ú R A , P R O C E S S Z U S O K , R IT U Á L É K ÉS S Z I M B Ó L U M O K Jogi kultúrák, processzusok, rituálék cs szimbólumok

Szerkesztette: Mezey Barna

A jogi szimbólumokkal és ikonográfiával foglalkozó tanulmánykötet a témakörben végzett legutóbbi kutatások eredményeit is összefoglalja. A szimbólumok és processzuális jelképek évszázadokon keresz­ tül meghatározó szerepet töltöttek be a jogéletben, a jogi viselkedéskultúrában, a tudományban. Legyen az formalizált, a hétköznapokban megjelenő jelkép, elméleti szinten megfogalmazott vagy egyszerűen a praktikumban élő szimbólum, a mindennapi jogéletben nagy jelentőségre juthat. A rendszerváltozás után visszatértünk a klasszikus polgári jogrendszer szabályaihoz, így érdemes visszakanyarodnunk an­ nak szimbólumrendszeréhez is. Az ún. szocializmus korának ötven esztendeje nem kedvezett a tradíci­ óknak; a hagyományokat újjá kell éleszteni. Ez a cél vezette a kötet szerzőit is. ISBN 963 9610 21 6 - Gondolat Kiadó. Budapest. 2006. 342 p.

A M AGYAR O R SZÁ G G Y Ű LÉS TÖRTÉNETÉNEK KÉPESKÖNYVE History o f the H ungárián Parliam ent / Geschichte dér ungarischen Parlaments

' magyar onztígghiilts történetének Irftakönnr

Hűtőn of the Huiiguriun l\iHiumeni Gatiutfiiedes luiftaruvhen hiriamenis

Szerkesztette: Mezey Barna. írta és összeállította az Eötvös Loránd Tudom ányegyetem Á lla m - és Jogtudom ányi Kar M agyar Á lla m - és Jogtörténeti Tanszékének szerzői munkaközössége: Bódiné Beliznai Kinga, Föglein G izella, H orváth A ttila, Mezey Barna, Révész T. M ihály

A három (magyar, német, angol) nyelvű könyv - a magyar jogtörténeti ikonográfia alapműve - a ma­ gyar országgyűlés történetét mutatja be a kezdetektől (895-900) egészen a rendszerváltozás utáni parla­ mentig. Szó esik az országgyűlés szervezetéről, az országgyűlési tárgyakról, valamint a tanácskozások helyéről. Mindezt korabeli metszetek, dokumentumok és fotók illusztrálják. ISBN 963 379 41 6 -O s ir is Kiadó, Budapest. 1999, 236 p.

Kajtár I&tván

Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe

K ajtár István BEVEZETÉS A J O G I K U L TÚ R TÖ R TÉN ETB E Institutiones Juris - D ialóg Campus Szakkönyvek

A jogi kultúrtörténet a történet- és a jogtudomány határtudománya, szoros kapcsolatban áll a művelő­ déstörténettel, jogtörténettel, jogi néprajzzal, ikonográfiával stb. A szerző több évtizedes munkásságát összegző kötetben a jogtörténet hatalommal és joggal kapcsolatos jelképeit, rítusait, tárgyi emlékeit (koronázási jelvények, bírósági és hatósági reáliák, hadijelvények stb.) vizsgálja, emellett kitér a jogi architektúra (országgyűlési, bírósági épületek, városházák, vármegyei székhelyek stb.) stíluskérdéseire, funkcióira, a jogélet „szakrális szövegeire” (jogszabályok, kontraktusok, testamentumok, eskük) stb. ISBN 963 9542 30 X - Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 156 p.

H oppál M ihály-Jankovics M a rc e ll-N a g y A ndrás-S zem adám György: JELKÉPTÁR

JELKEPTÁR

Curiositas III. (Sorozatszerkesztő: Z irkuli Péter)

Jel- és jelképvilágunk sokszor áthatolhatatlan erdejében kalandozva a szerzők az összehasonlító mito­ lógia. a néprajz, a vallástörténet és a szimbólumkutatás legújabb európai eredményeire támaszkodva mutatják be a legelemibb ábrázolások, a primitív kultúrák, a népművészet képnyelvének, a nagy civili­ zációk művészeti, vallásos és tudományos kultúrájának - mára sokszor megfejtendő talánnyá vált - jel­ készleteiről fellelhető ismereteket, külön gondot fordítva a magyarság szellemi hagyományának, jelképi örökségének feltárására és párhuzamainak, összefüggéseinek bemutatására. A lexikon szócikkeit több mint ezer kísérő ábra teszi szemléletessé. ISBN 963 208 005 X - Helikon Kiadó, Budapest. 1990, 264 p. S Z I M B Ó L U M T Á R . JE L K É P E K , M O T Í V U M O K , T É M Á K A Z E G Y E T E M E S ÉS A M A G Y A R K U L T Ú R Á B Ó L - Szerkesztette: Pál József, Ú jvári Edit

A kötet általános szimbólumlexikon, amely az elméleti, valamint a szimbólumok történetét feldolgozó előszó után közel 700, abc-rendbe sorolt szócikkében dolgozza fel - írásban és képben - az emberi kul­ túra hosszú évszázadai során alkotott jelképek gazdag világát. Az egyes szócikkek ismertetik a nagyobb szimbólumcsaládokhoz való tartozást, majd bemutatják magát a szimbólumot, az alkalmazást, a keleti variánst, a szimbólumhoz kapcsolódó emblémát vagy híres képzőművészeti helyet. Elsősorban a görög-római és zsidó-keresztény alapokon nyugvó európai műveltség szimbólumait fejti ki, de az európai szemszögből egzotikus civilizációk legismertebb jelképeit is ismerteti. A könyv használatát a címsza­ vak témakörök, jelentésbeli, illetve vallás- és eszmerendszerek szerinti csoportosítása is segíti. ISBN: 963 5064 51 9 - 3 . kiadás, Balassi Kiadó. Budapest, 2005, 550 p.