No title

Balog Béla

Egészséges nemzetért egészséges polgár az állam igazi vagyona.’’’ /Dr.O.Z. Hanish/ Az egészség a legnagyobb gazdagság, a legnagyobb hatalom, a legnagyobb boldogság. Tedd egészségessé a népet, s ezzel hatalmassá, gazdaggá, boldoggá teszed hazádat ” /Fodor József/

"

MITŐL FOGY A MAGYAR? Magyarországon a népesség száma 1981 óta csökken, (korábbi adatok szerint) évente 17-20 ezerrel vagyunk kevesebben. A halálozások száma ennyivel haladta meg a születésekét. A ma születő szép és nagyreményű nemzedéknek rövidebb életkilátásai vannak, mint a tegnapinak, és senki sem tud válaszolni arra, hogy ez a folyamat meddig fog tovább romlani. A magas halálozásnak a krónikus, nem fertőző, un. civilizációs betegségek intenzív előretörése az oka. A kérdés, hogy a civilizáció szedi-e áldozatait, vagy az emberi nemtörődömség, felelőtlenség, érdektelenség? A magas halálozási értékeken túl különösen aggasztó, hogy jó néhány daganatféleség esetében jelentős életkori eltolódás figyelhető meg a fiatal korosztályok irányába. Míg korábban a daganatos halálozás főleg az időskorúakat veszélyeztette, addig az elmúlt 20 év alatt a fiatal korosztályokban a halálozás többszörösére emelkedett. A civilizációs változásokkal a rizikófaktorok száma világszerte ugrásszerűen nőtt. Különös súlyú ez Magyarországon, ahol az emberi, környezeti értékek semmibevétele volt a jellemző, illetve értékeinkkel szemben ma is visszaélés, rablógazdálkodás történik. A természeti, emberi értékekkel történő sorozatos visszaélés hozta meg az eredményt a magas halálozási számok formájában. Az állami költségvetésből finanszírozott, elvben minden állampolgárnak egyenlő ellátást biztosító, térítésmentes, állami egészségügyi rendszer elv maradt, s a gyakorlat egész más volt. Ez a helyzet melegágya a korrupciónak, visszaéléseknek. Következik belőle, hogy a megelőzés, mint szemlélet és gyakorlat az egészségügyben is csak a deklarálás szintjén van jelen és gyakorlatilag teljesen hiányzik a társadalmi tudatból. Az egészségügyi szakma a többi szakmához hasonlóan egzisztenciális és pénzkérdésekkel van elfoglalva, így nem sokat tud tenni a lakosság folyamatosan romló egészségi állapotának megállítása ügyében. Új gondolkodásmód nélkül nem megy... ÚJ GONDOLKODÁSMÓD NÉLKÜL NEM MEGY „£gy probléma nem oldható meg ugyanolyan gondolkodásmóddal, mint amilyenben az adott probléma keletkezett. ” /Albert Einstein/ Az emberek nagy része kiválóan ért az elektronikához, a számítógéphez, a labdarúgás szabályaihoz, de elképesztően tájékozatlan a saját testének, lelkének működéséről, gondozásának mikéntjéről. A jelenlegi szemlélet a korok-betegség, tünet-gyógyszer összefüggésben gondolkodik. Több tünetre több gyógyszer; a betegek marokszámra szedik egymás hatását zavaró, mellékhatásokat okozó szereket. Mi vagyunk az egyik legbetegebb nemzet Európában, és ez egyaránt vonatkozik az állampolgárra, az orvosra, az egészségügyre... Ennek legfőbb oka az ,,egészségügy”(?) szemlélete; az, hogy nevével ellentétben a betegségekre koncentrál az egészség helyett. Az állampolgár többnyire nem hiszi el, hogy a tanács betartása javíthat közérzetén, egészségén, életkilátásain. Nem hiszi el, mert - vagy nem bízik az egészségügyben (sem), - vagy gyógyíthatatlannak érzi magát, - vagy egyszerűen nem érdekli a saját egészsége (sem), fásultan beletörődött a testi, lelki romlásba, tüneteibe, a korai halálba!??

Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan az egészségtelen életmód, a hiányos egészségkultúra, mint pl. a környezetszennyezés. Nagyon sokan és sokat dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, mérhetetlenül sok alkoholt fogyasztanak, önpusztító életmódot folytatnak, nem törődnek egészségükkel, környezetükkel. Utálatos ez a kép, de hát ez a valóság!!! Minek kell még történnie, hogy ezeket az állampolgár tudomásul vegye??? „Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit tenni elmulasztunk.” /Moliere/ ,J^zer zsibbadt vágyból miért nem lesz végül erős akarat? ” - jut eszembe Ady szállóigévé vált kérdése. Gyakran hangzik el mostanában, hogy Európához szeretnénk tartozni. Úgy vélem, elsősorban nem külsőségekben, a felszínen, hanem gondolkodásmódban kell megváltoznunk. Értékként kell kezelni az embert, a környezetet: figyelmet és pénzt kell fordítani az egészségre, az oktatásra, a jövőre. Szűk látókörű szemlélettel szomorú közállapotunk tovább fog romlani. Széchenyivel élve: ,,Ne keressük mentőnket sehol is egyebütt, mint személyes erényeinkben.''" Mit vesztünk? Sokat! GYÓGYÍTHATÓ-E A NEMZET EGÉSZSÉGE? Beteg a magyar társadalom. Kontinensünkön mi magyarok vezetjük az elhalálozási statisztikákat; elölj árunk a dohányzásban, az alkoholfogyasztásban, a drogfogyasztásban és az egészségtelen, önpusztító táplálkozásban. Jeles „írástudóink” szerint önpusztító nemzet vagyunk. Ezek sajnos vitathatatlan tények. Romániában, Szlovákiában a rosszabb szociális helyzet ellenére tovább élnek, kevésbé önpusztítóak az emberek. Úgy tűnik, a lelki egészségünk betegedett meg, az önbecsülés, az önértékelés. Mert az az ember, aki fontosnak tartja magát, az vigyáz magára, egészségére A magyarság elvesztette az önmagába vetett hitét, az önértékelését, és ezért önpusztítóan él. A magyar ember napjainkban nem vigyáz az egészségére, tudat alatt nem tartja fontosnak magát. Vagy inkább a külső tényezőkben kell keresnünk az okokat? Ha mi a tömegtájékoztatásban és az iskolában egy jó egészségpolitikát tudnánk az embereknek, fiataloknak elmondani, akkor nekünk nyert ügyünk lenne, mert az emberi magatartás megváltoztatható. Vajon tudunk-e élni ezekkel az eszközökkel? Egyáltalán felhasználjuk-e ezeket a lehetőségeket az egészséges életmód, életvitel ismertetésére? Sajnos abszolút nem. Természetesen nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. ÍKz iskola nagyon fontos. A gyerekeket sok minden jó dologra megtanítják az iskolákban - talán fölösleges dolgokra is. De ki tanítja meg a fiatalokat az egészséges életmódra, az ésszerű táplálkozásra, vagy egyáltalán a szervezetük működésére? Sajnos, szinte senki. Pedig kevesen vannak, akiket ezek a témák ne érintenének. El kell érni, hogy a tömegtájékoztatás, az iskola összefogjanak e fontos és szükséges cél érdekében, hogy a lakosság egészségesebb legyen, és ne mi legyünk Európa népei közül a betegek. El kell érni, hogy ismét fontos cél legyen az emberi élet értéke, s a nemzet egészsége. MIT TEHETÜNK? Jövőnk saját kezünkben van. 1. Először is fel kell ismernünk, hogy egészségünk elsősorban saját személyes felelősségünk, és megfelelő odafigyeléssel legtöbb betegség elkerülhető. 2. Minden embernek fel kell ismernie azt az egyszerű igazságot, hogy az emberi test önhelyrehozó rendszer. Ehhez csak kedvező feltételeket kell teremteni. 3. A megoldás nem extra vitaminok és nyomelemek szedése, hanem friss, természetes - lehetőleg bio - étel fogyasztása nap mint nap. 4. „Minden személynek kötelessége saját és az emberiség érdekében, hogy megismerje az élet törvényeit, és lelkiismeretesen engedelmeskedjék azoknak.'' /E. G. White/ 5 Sokkal jobb, ha megelőzzük a betegségeket, mint, hogy tudjuk, hogyan kell kezelnünk, ha megbetegszünk. Ezek nyújtják a leghatékonyabb védelmet fertőzések és betegségek ellen - nem csak számunkra, hanem születendő gyermekeink számára is.

Balog Béla

A TERMÉSZETES ÉLETMÓD KALENDÁRIUMA

Új Mani-fest Kiadó Budapest, 2005

Balog Béla: A természetes életmód kalendáriuma Második, javított kiadás

Szerkesztette: Balikó Nándor Felelős kiadó: Új Mani-fest Kiadó Telefon: 06-1-413-1217, 06-70-271-0041 E-mail: [email protected]

A kiadvány a szerző és a kiadó előzetes írásos hozzájárulásával szabadon sokszorosítható és terjeszthető! ISBN 963 214 533 X

„A tanítvány meggyújthatja a saját gyertyáját a mester gyertyájából. Az Utat és a Fényt mindenkinek Önmagának kell megtalálnia, saját törekvése áltaV (Tábori László: A Tao virágai)

1.

AJÁNLÁS

Életemet számos tam'tó kísérte, akik hatottak rám és mun­ kámra. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel ajánlom szellemi és gyakorlati vezetőmnek, Ferertcstk/síváfm 2^^ • aki rendíthetetlenül elkötelezte magát az emberi élet jobbá tétele ügyének; • akinek szeretete, hite és példamutatása bátorságot ön­ tött belém, hogy e lin d u lj^ az Úton; • aki a szellem és a forma, az elmélet és a gyakorlat ismerőjeként megtanított, hogyan találjam meg a hidat e kettő között; • akinek szíve, verbális képességei és iskolája segített a test, az elme és az érzelmek egyensúlyának megtalálásában; • akinek példája az én javamra is vált, műve pedig segí­ tett megvilágítani az Utat...

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Már csak az a kedves kötelességem maradt hátra, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik • inspiráltak, ösztönöztek, biztattak, fáradhatatlanul és áldozatkészen támogattak e kiadvány gondolatának meg­ születésétől a megvalósulásáig; • az anyaggyűjtés és a végső forma kialakításához - tarta­ lom és stílus vonatkozásában - hozzájárultak. Szeretném kifejezni legmélyebb hálámat mindazoknak, akik részei voltak életemnek, akiktől tanulhattam, akik hatással vol­ tak rám - minden kedves ismerősnek, minden barátnak.

ELŐSZÓ

„ Vissza a term észethez/” Q. J. Rousseau)

Már sok-sok évtizede, ha nem évszázada, hogy elszakad­ tunk a Természettől. Manapság az emberiség ketté van osztva: az egyik fele beleéli magát a betonkockákba, ott látszólag jól érzi magát, és nem kíván többet. A másik fele azonban szeretné megtalálni az utat vissza a Természethez, de a ritmus amiben él, csak nagyon ritkán teszi ezt lehetővé. Mindegy, melyik csoporthoz tartozunk, a Természet ölében nem tudunk már élni, csak túlélni... megfelelő segítséggel. Balog Béla kezdeményezése, A term észetes é/etmódAa/endárruma ígéretes a maga nemében, mert megpróbál az érdeklő­ dők kezébe egy kis ízelítőt juttatni a Természethez visszave­ zető útból. Egy útikönyvecskét, amelyet - reményeim szerint jogosan - íQ. Xantusz János A term észetkalendáriuma Xe%Xséxtnek tekinthetünk. Ez a kis útikalauz nemcsak felhívja a figyelmet a természe­ tes életmódra, de lépésről-lépésre vissza is vezeti a figyelmes olvasót a Természet ölébe, ahonnan akarva-akaratlanul többékevésbé elszakadtunk, s ahová - legalábbis tudatalattink - sze­ retne visszatérni... amíg nem késő.

Dán Seracu író, egyetem itanár, a New Vork-i Tudományos Akadém ia tagfa

4.

BEVEZETŐ

E l ö ijá r ó b e s z é d

Részlet Borbély Gyula könyvéből, azoknak, akik többet szeretnének tenni egészségükért, környezetükért: „Az Jsten minden /ényt egészségesnek terem t. Nem egypé/da bizonyítja, hogy vak yagy tüdőbeteg szülőkgyerm ekeiis egészséé/et/eitéteiek m e/Iett nőnek/ef, egészségesek is maradnak. Ha ez igaz. ésszerű és indokolt az a z áiiitás. hogy a z emtfer nem meg­ hal, hanem rom iott é/etm ódja á ita lm egő/imagát. Ez az oka annak, hogy míg minden áiiat/ej/ő d ési idejének többszörösétériei, addig a z embercsak aiig kétszeresét. A z újabb orvostudomány m egáilapitása szerint ugyanis a z em beriszerve­ zet/ej/ődése a 37. é/etévben ^Jeződik be. M ^is a 80-J00 éves embernáiunk kivéte/es ritkaság. Csodáiatos, hogy a közöns^es ember mennyi mindennei tö­ rődik, csak éppen egészs^éveinem. Tudományos eim éieteketra-

csévei - egészs^évei - nemJbg/aikozik T isztáit Öntudata rítkán emelkedikfeiszinre leikében. S ha oiykor önmagára gondol, ezt kiei^'tse. Ez élete elsőrendű célja. B etegs^ t természetesnek tartja, mondván, hagyez„azéletteljár“.£shagondolkodik^lette, nem o tt keresi a z okát, aholkellene, vagy ha mégis megtalálja. **g)^gyitjatt a következm é^t. A z orvos tudománya (különösen a sebészet) csak akkorsegít­ het, ha a szervezetáeter^e támogatja. E^gyengüh, koravén egyéne­ ken márez sem segít. Innen ered a mondás: »Az operációsikerült. Minden betegs^ mindenszenvedésoka a téveséshelytelen élet­ mód. A betégsi^ nem egyéb, m int a z gén ben rejlő élettörvények

sorozaíos megsértésének' mú/hatatian Aöyetkezmén/e. M ert m i/iífen egyéf/ben ugyanazok az é/eítörvényei' érvén/esű/nek. Ezek szal?á/yozzák a sejtélét anyagcseréjét Ha a sejtanyagcsere /niniíen akaí/ály né/kü/megy yégife és a z úju/ásfo/ytonos, ez annak a Je/e, hogy a szervezetl?en araíkodö é/eterők a maguk törvényei szerint műkőéinek. A növények és a ya^íon é/ó á/íatok sejtcsoportjairenc/esen vég­ zik a maguk tevékenységét M ert ók isteni irányítás a/att é/nek, m ert a be/éjiik ű/tott természettŐn'ényeknek ósztőnszeruleg enge ávimeskei/nek. B eiig csak a z ember és háziái/ata /ehet Bzért van szükség állatorvosra is. A Aaotiki4S ember szervezetében a z é/ettórvények nem érvényesii/nek, m ertrom lotté/etmó(/Jávaiés káros élvezeteivelminden nap megsérti azokat Szerencsét/en szen'ezete peáig nem te/iet /nást, nnnthogyalkafmazkoíiik a törvénysértéshez. Sót, annyira áthatja Scjtviiágát az idegen anyag (a hús, a nikotin és az alkohoilassan sorvasztó mérge), hogy ennek e/távo//tása is e/einte szenvedésbe/ /á r l>/e/iéz ró/uk /emonáani Gom/o/Junk csak a háború a/atti hús-, dohány- és a/koho/hiányra. Mi/yen kínos né/kü/özéstokozott ez az önmagátfegyverre/ is gyi/ko/ó gyar/ó emberiségnek/ Vagy k i ne venné észre a »nedves« Amerika uj/ongását a szeszti/a/om megszüntetésén/*Szerencsét/en embertömegek/A /uiros és rom bo/ó szenvedé/yekbó/Jákadó szenvedések és a Sátán rabjaiók/ Nincs kimé/et, n/ncs kegye/em számukra. A törvényszegéstkér/e/hetet/en sz/gorra/követia büntetés, testi és /e/kibetegségekfórmájában. Ta/á/óan írja Arany/ános: A term észet igaz bíró, Vise/de/, am /t rád kiró/ Nincsen bocsánat/ A/ertazemberiszenx*zetben is szigorú törvényszerűségura/kodik. A z embernek a z é/et két a/apösztöne m utatja a z út/rányt A z egy/k a tiszta é/v, a másik a kín. A z é/v /e/en ti az efn/ferben megnyi/vánu/ó természettöri'ények akadá/yta/an érvényesü/ését, a kín e//enben azok működésénekfe/függesztését A z e/ób/n az é/etre, az utóbbi a h a/á//é/é m utatja az útirányt A z egészséges é/et é/vezet, öröm, bo/dogság, eró és összhang. £//entéte a kín, a gyengeség, a bo/dogta/anság, a bánat, a /ía/á/~ Jé/e/em, a szenvedések /ánco/ata, s végű/ a megi'á/tó ha/á/ Kérlo

ielheíeíle/i töri'ény ura/koí/ik /// is, ó it is. £^yfk o/íía/ori a z é/et iŐrvénye, a másikon a hű/álí/ermeszíó/űlyűmatij. A z éieíre/orrfi, a z é/eíújítás a z é/y /ra/i/á/fa/i a tiszta élet útjátje lz i £^i>en/e/enti azem ifcrhefí megnyi/vá/iu/á isteni erők szai^aá érvén/esiiiését, a sejtek remiszeres fnűköíiését, azok természetes újuiását /eien ti a yéreáé/i/reriászer csodálatos/lián/pótió és építő tevékenységét. És Jeientiaz egész em iferiszervezet önvéáő és önájitő energiáját A z éietájitás érréNyesüiéséhezeisósorihjn a z egyén ifeiátása, az­ utánpeáig erős akarata szűAséges Be keii /átnank, meg keli értemink, hogy m i/ui a növényi és állati, nm ulaz emberiszervezetl>en szigorú és i últozhatatlan tör­ vények uralkoíinak. A z életjblyam at csak abban az esetben teljes, ha e törvényeknek mináig engeáelmeskeáiink Miután most e törvények értékét és kényszerítő/tcitalmáíJÖh\smertuk erős akaratra ; an sjűAségiink, hogy ezeknek engeáelmeskecíi e káros vágyainkat és szenveJélyeinket meg/ékezhessák Jía lelkűnkben ez a belátáis ts akarat - ez a két ígynuist egyen­ súlyban tartó lelkierő - lesz a z uralkoilö, akkor tuáatosan teremt/u k elő életjiítételeinket, akkor nem leszünk törvénysértők, nem leszünk szenvedélyeink rabjai, hanem m int életfolyamataink tu ­ datos és ésszerű irányítói, törvényszerűen élünk A törvényszerű, azaz tiszta életet bármely korban (akár SO évesen isi) a biztos eredménykilátásávalkellmegkezdeni A zéletájítás soha nem késő. Csak be kelllátni, hogy minden betegség a törvénysértés következménye. A betegség okozat A z ok az élettör­ vény megszegése. A'Jellőzzük a törvénysértést, és elmülik a szenve­ dés; szüntessük meg az okot, és megszűnik a z okozat Ezen örök értékű igazságfölismeréséhez mély belátás, követé­ séhezpedig akarat kell Ha ezekkelrendelkezünk, miénk az egész­ séges, a tiszta, a boldog, a z eszményiélet A z az élet, melyet Isten ajándékozottnekünk, s amelynek csak egyfeltétele van: a törvénytisztelet

Az

EGÉSZSÉGHEZ VEZETŐ ÚT

Már Dn Lahm ann felismerte valamennyi betegség okát, a későbbi kutatók pedig, akik ezen az iiton tovább kutattak, a helyes eszközöket is megtalálták a bajok sikeres orvoslására. Lahmann azt tanította: a hibás táplálkozás hibás összetételű,

risztátalan vért hoz létre. Mivel testünk minden szerve a vér­ ből nyeri erőforrását és tápanyagát, ezért a vérnek minden szükséges alkotóelemet tartalmaznia kell, hogy abból egészsé­ ges szerveket, jó idegeket, erőteljes csontokat, szép fogakat, rendes hajzatot stb. tudjon építeni és működtetni. Ez a tan oly világos, mint a nap! A megevett tápanyagok­ ból képződik a vér. Az ételeknek tehát tartalmazniuk kell mindazt, ami a rendes vérképződéshez szükséges. Viszont semmi olyat nem szabad tartalmazniuk, ami a normális vér­ képződéshez fel nem használható. Néhány példa meg fogja majd világítani ezt az alapvető tant, mert teljes világosság nélkül egy lépéssel sem jutunk előbbre. A csontok és a fogak főleg mészből állnak. Tehát a táplálék­ ban elegendő mésznek kell lennie, mert másként gyermeke­ ink gyenge csontúak, a felnőttek pedig lúdtalpasok lesznek, ami különösen a helytelenül táplálkozó keleti népeknél gyako­ ri. Még a felnőttek csonkái is gyengébbekké lesznek és össze­ zsugorodnak, ha a táplálék révén nem áll elegendő mész a vér rendelkezésére. A mészhiány legnyilvánvalóbb tünete a fogak kihullása. Azok még oly szorgos tisztítása sem képes egyetlen fogat sem fenntartani, ha az építőanyag, a mész hiánjrzik a vérből. A fogak fehéren tartására elegendő egy főkefe. Az egészséges nyál pedig elpusztí^a az összes baktériumot. Egy másik kép: normális epe képződéséhez a szervezetnek nátriumra van szüksége. De nem az általánosan ismert kony­ hasóra (a nátrium-kloridra), hanem organikusan lekötött nát­ riumra úgy, ahogy az az összes friss gyümölcsben, bogyóban, salátában, főzelékben, gyökérben és gumóban található. Aki ezekből túl keveset eszik, és inkább kenyérrel, csuszákkal, tésztákkal, hússal és tojással él, az kevés megfelelő nátriumés káliumsót n 3rújt a testének. Ennek természetes következ­ ménye lesz az, hogy a vér rossz nyiroknedvet (és emésztő­ nedvet) termel; a nyál, a gyomornedvek és az epeváladék is ide tartozik. Az epe folyékonysága és zsíroldó képessége elvész. A zsíros ételek rosszul emésztődnek és mindenféle nehézséget okoznak. Az epe maga is oly sűrűvé válhat, hogy kőkemény tömeggé áll össze. Ezek az ismert epekövek, ame­ lyek nemritkán halált is okoznak. A vese- és húgykövekkel is hasonló a helyzet. Mindezek a bajok és sok száz más betegség kizárólag azért keletkezik,

mert a szokásos rossz táplálékban az életfontosságú bázisok - így nevezi a táplálkozás kutatója a mész-, a kálium- és a nát­ riumsókat - hiányoznak, vagy nem elegendő mennyiségben vannak jelen. Égető szükségünk van tehát arra, hogy ezeket az alapvető kérdéseket teljesen megértsük és magunkévá te­ gyük. Az, aki könnyelműen átsiklik rajtuk és azt mondja: „Ehhez semmi közöm”, az az oktalanok számát szaporítja, akiknek a bőrét is lenyúzzák a gyógyszer-szélhámosok. Ez mindennapos dolog. Az agyonreklámozott gyógyszerek rend­ szerint olcsó hashajtó szerek horribilis áron, mint állítóla­ gos tudományos „ideg- és világgyógyszerek”, melyek sokszor átmenetileg ugyan m e^önnyebbülést idéznek elő azáltal, hogy a többn 3dre teletömött, bűzös beleket megszabadítják tartalmuktól, de soha, egyetlen esetben sem eredményezhet­ nek valóságos és tartós gyógyulást. Semmi csodálnivaló nincs tehát abban az állításban, misze­ rint nem maga a táplálkozás erősít, nem az adja meg még a fizikai erőt sem, hanem valami más. Sőt, minél erősebb valaki, minél hatalmasabb, minél inkább áll az átlag felett, annál távolabb kell állnia az átlagtól - tehát szükségszerűen az egészségtelen táplálkozástól is. Ha egyszer majd eléri azt a magaslatot, hogy egzisztenciáját az evéstől függetleníteni tudja - a szellem hatalmáig, az el­ pusztíthatatlan magasságig emelkedhet. Nyilvánvaló, hogy eddig a csúcsig számtalan fokozaton ke­ resztül vezet az út. S ha talán nem is szellemesülhetünk át egyszerűen emberi akarattal, az mindenesetre kétségtelen, hogy éppen a bennünk lévő magasabb rendű képességek fej­ lesztésével és az alacsonyabb rendű - tehát azokhoz is vonzó­ dó - erők legyőzésével jutunk közelebb a szellemhez, és az azt reprezentáló erőkhöz.

E letrefo rm

I. „Megint valami új üzleti trükk a gyengébb idegzetűek meg­ tévesztésére, szuggerálására!” - mondja a mi korunk magát reálisnak és józannak képzelő üzletembere.

„Megint valami korlát, valami új tilalomfa, szabály, amit ezért és azért nem szabad áthágni!” - mondja a magát sza­ badnak gondoló és egyéni szabadságával kérkedni szerető modern individualista. „Már csak ez kell, hogy egészen megbolonduljak!” - így szól a robotba járó, estétől reggelig és reggeltől estig lógó nyelvvel munkája után futkosó iparos, kereskedő vagy sza­ badfoglalkozású ember. És mind félve, undorral dobja a pa­ pírkosárba azt a gyanús nyomtatványt, amely reformot ígér neki. Neki, a hitetlennek, akiből a jóban való hit utolsó szik­ ráját is kiölte az élet. „Pénz kell ma az embereknek, nem reform! Munka, üzlet, állás,” - mondják korunk koravén bölcsei, - „és ha ezt megkap­ ják, majd csak meglesznek valahogy reformélet nélkül is.” „Enni adjatok, kenyeret kérünk” - mondja a munkás em­ ber. „Nem prédikációt arról, hogy mit szabad és mit nem szabad ennünk, akik már éppen eleget koplaltunk életünk­ ben - akaratunk ellenére is.” Mily nehéz egy ilyen ellenséges beállítottságú világgal szem­ ben felvenni a küzdelmet és el nem csüggedve, kedvet nem vesztve: bizalmat, hitet, erkölcsöt hirdetni. És mégis meg kell tenni. Minél nagyobb az ellenállás, annál inkább! Mert bármenn 3áre paradoxonnak is hangozzék - az élet megreformá­ lására ott van a legnagyobb szükség, ahol arról a legkevésbé akarnak hallani. A gyümölcs mindent kioldó, jóvá tevő hatal­ mára mint orvosságra is ott van a legnagyobb szükség, ahol azzal a le^evésbé élnek, ahol a már tönkretett szervezet azt a legkevésbé tudja már feldolgozni, megemészteni. Csakhogy ésszel, természetesen! Bölcs előrelátással, oko­ san. „Mert mi az életreform? Ez az új csodabogár?! Mit akar ez tőlem? Miért erőszakolja rám azt a nyers almát reggelire, vagy azt az utálatos zöld salátát, amikor én az ebédemmel egészen meg vagyok elégedve?! Nem az ebéd a rossz, hanem a gyomrom,” - hangzik majd az ellenvetés, - „azt tessék megjavítani! Az ebédemmel jó gyomor mellett majd csak megbirkózom, amint megbirkóztam azzal eddig is...” Hát csak türelem, kedves barátom! A gyomrod sem romlott el máról-holnapra, és az idegeid sem pont három perc alatt mentek tönkre. Hanem alig észrevehetően, lassan-lassan. Egy következetesen következetlen életmód eredményeképpen.

Ahel 3n-ehozásuk sem mehet tehát másképpen. Ha eltévedtél, ann 3dt kell visszamenned, amennját előre mentél; ez alól nem menthet fel sem protekció, sem előkelő összeköttetés. Persze mehetsz tovább is a magad választotta úton. Jogod van ehhez. Csak ahhoz nincs ez esetben jogod, hogy másnak tégy emiatt szemrehányást. Ki mint vet, úgy arat. Nem elcsé­ pelt frázis ez, csak a kificamodott gondolkozás látja annak. Aki kora iJQúságától kezdve megszokta például a korán kelést, az nem fogja fél éjjeleit a füstös bárokban, kávéhá­ zakban leélni, de bizonyosan nem is fog orvosának álmat­ lanságról panaszkodni. Az md korán lefeküdni, kipihenten felkelni, akár hajnalban is. És ez az ember már életreformer. Életreformer azért, mert volt bátorsága a tömeg szokásaival szembehelyezkedni - még akkor is, ha egyébként ég és föld választja el attól az életreformertől, amely a mi ideálunk. Mi tehát az az életreform? Semmi esetre sem az, amire most Te gondolsz. Semmi esetre sem komplikált, merev szabá­ lyok összevisszasága. Sőt, ellenkezőleg, maga a józan ész, a helyes, egészséges, logikus gondolkodás - lehetőség szerint az élet minél szélesebb területére kiterjesztve. Rájössz arra, hogy nem feltétlenül szükséges minden nap éjjel kettőkor le­ feküdni. Hogy ez a szokás a józan ésszel ellenkezik, és míg hátrányai minden téren megszámlálhatatlanok, az egészségre nézve előnyei egyáltalán nincsenek. Ha van még benned né­ mi erő, megpróbálsz egy, két, három hétig reggel már hatkor felkelni és munkához látni, vagy - ha ez talán az első hetekben még nagy nehézséget okozna - sétálni, a tüdődet szellőztetni egyelőre. Hiszen ez a szegény, elhanyagolt szervezet eléggé próbára volt téve, talán évtizedeken is keresztül. Háláld meg neki, hogy ily mostoha viszonyok között is hűen szolgálta a te esztelen, zsarnok akaratodat, és idő előtt nem mondta fel ne­ ked a szolgálati szerződést, amely pedig kétoldalú. Tedd jóvá a vele szemben konokul elmulasztottakat, mielőtt még nem késő. Meglátod, hálás lesz neked ezért a kis figyelemért, és háláját kézzelfogható módon fogod érezni, ha lesz időd a reggeli óráidban egyszer nemcsak a szomszédodat, de saját magadat is megfigyelni. Ha ezt megtetted, már el is indultál azon az úton, amelyre hívogatni mi soha meg nem szűnünk Téged. Ha még oly kaján kacagás lesz is a válaszod sokáig. Mert mi tudjuk, hogy az nevet igazán, aki utoljára nevet. És utoljára

mindig az nevet, aki tovább lát - ha csak egy lépéssel is - az orránál. Ami nem hiúság, nem az önbizalom túltengése ná­ lunk, mert ha az, úgy a szó magasabb értelmében még nem be­ szélhetnénk igazi életreformról. Hála ez csupán és kötelesség. Végeredményben tehát szeretet ez bennünk, szeretet azokkal szemben, akik ezt még ma nem értik. Mint ahogy mi sem értettük meg azonnal, és hogy mégis célhoz értünk, ezt ép­ pen azoknak köszönhetjük, akikben nagyobb volt a szeretet, mint bennünk a gúnyolódási hajlam. Valahogy ezt a bűnün­ ket akarjuk mi is levezekelni. Nem számító önhittséggel, de lelkünk mélyéről fakadó, alázatos és mégis örömteli készség­ ből, amelyet csak az érezhet, aki már megpróbálta magát sa­ ját maga előtt megalázni. De már messze elkalandoztam, holott a célom éppen az volt, hogy el ne riasszalak aszkéta hangzású szólamokkal, mert én szeretnék benne maradni a Te mai, modern életedben, és el­ fogadott életviteli szempontjaidon keresztül szeretném neked megmutatni, hogy az életreform nem ellenkezik az élettel. Sőt, az éppen az élet intenzitásának egyedül lehetséges fokozása!

II. Ma sokfelé az összhang hiányát, bajt, szenvedést, meg nem értést láthatunk. Minél mélyebben ereszkedünk alá az emberi élet és lélek mélységeibe, annál megdöbbentőbb kép tárul elénk. A realisztikus irodalom rámutat e bajokra. Észreveszi a nagy szociális problémák létezését és a maga módján kutatja is e bajok okait. Más szóval; keresi azokat az összefüggéseket, amelyek mindezt létrehozták, hogy kiküszö­ bölésükről gondoskodjék. De ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy nem sok eredménnyel. Az eltérés a „mai” és az ezzel szemben álló „reform” világszemlélet között már itt megmutatkozik. A reforméletmód kö­ vetői ugyanis azt tartják, hogy ha e kutatás tényleg eredmény­ re akar vezetni, akkor ahhoz nem elégséges csak a felszínen mozogni, hanem a bajok legmélyebben fekvő, rejtett okait is fel kell kutatni. A reform világszemlélet úgy érzi, hogy a kutatás csak akkor vezethet eredményre, ha az a közel fekvő és ezért a legszembetűnőbbnek látszó összefüggések mellett

a legtávolabbi - és ezért nehezebben felismerhető - össze­ függéseket is foljrton szem előtt fogja tartani. Az egyik oldalon ott van a társadalom (legkülönbözőbb fej­ lődési formáiban), a másik oldalon pedig e nagy test egyes sejtje, az ember, aki megint egy egész kis világ. A reformisták, akildiez a vegetáriusok is tartoznak, azt tartják, hogy elsősor­ ban az embert kell alaposan megismernünk, hogy rajta keresz­ tül megismerhessük az emberiséget, amely végtére is az egyes emberekből áll. Szerintük nem a társadalom beteg, hanem az egyes ember, azaz minden társadalmi elfajulás az egyes ember elfajulására vezethető vissza. Ezért van nem is sejtett jelentősége annak a mozgalomnak, amely az egyes ember meggyóg3atásán át véli megreformálni tudni a világot. Ez a világszemlélet azt tartja, hogy hiába van száz elmé­ let, terv, párt és miegyéb a világon, ami mind jobbat, tökéle­ tesebbet akar csinálni, amíg csak az intézményeket, a világ berendezéseit akaija megváltoztatni és pusztán ettől a változ­ tatástól váija az élet jobbra fordulását, a boldogságot. Nem az intézményeket kell megreformálni, vagy legalábbis nem azokat először, hanem az embert! Ha ez megtörténik és ha gyökeresen történik meg, az intézmények mint keretek ön maguktól fognak megtelni a kívánt tartalommal. Nem tagad juk, hogy az intézmények is hatással vannak az emberekre mert a világon minden kölcsönhatásban áll egymással. A lég tökéletesebbnek elképzelt berendezések sem vezetnek azon bán célra, ha azokat félemberek irányí^ák, ráadásul kifor­ ratlan világnézettel. Ugyanakkor egy csapásra meg fog vál tozni a mai intézményrendszer, ha azokat egész emberek, új felfogással vezetik. A hangsúlynak tehát az egyes ember életé nek és világnézetének megreformálásán kellene n 3oigodnia Ha az egyén jobbá, szebbé, egészségesebbé és bölcsebb gon dolkodásúvá válik - márpedig erre minden lehetősége adva van! -, akkor a maga képére fogja átalakítani az egész vilá­ got, annak összes berendezéseivel együtt.

III. A reforméletmód átültetésének, a követésig való meggyő­ ződésnek egyik legnagyobb akadálya az, hogy az embernek -

legalábbis látszólag - nem ártanak a különböző kilengések. A kosztolás terén például a hétköznapi, húsos, tobzódó étrend. Sőt, a kinézet - a külső - szempontjából az a legtöbbször még használ is. Mert a falánk ember, ha erős gyomra van, rendszerint meghízik és így állítólag jól néz ki. De éppen ez a példa is mutatja a mai ember egyrészt mate­ riális, másrészt felületes gondolkodását. Csak a külsőt nézi. Azt is csak a „látszat” szerint. Az igazság, a belső, a lényeg nem érdekli. Gondolkodni, e szónak mélyebb értelmében, nem szeret. A meggyőződés másik nagy akadálya a megfelelő példa hiánya. A vegetárius étrendre és életmódra rendszerint már súlyosan beteg emberek térnek át, a körülmények kényszerí­ tő hatása alatt. A legyengült, beteg szervezet persze már sem a követésben, sem annak hatásában nem mutathat fel, leg­ alábbis rövid idő alatt, látható, kézzelfogható eredményeket. Sőt, az ilyen vegetárius kinézete sokszor egyenesen siralmas. Hiszen az életerő most nagy tisztító munkával van elfoglalva. Leépít. Úgy testileg, mint lelkileg felfordulást okoz, ami min­ den építésnek és bontásnak szükségszerű velejárója. Ez a két látszat - miután az emberek túlnyomó része csak ez után ítél - a legnagyobb akadálya annak, hogy egy be nem avatott megerősítse hitét az új életmód iránt. Különösen ak­ kor, amikor ezt a hitét lerontani igyekszik úgy a hivatalos orvostudomány, mint az általános közfelfogás, eltekintve az egyes ember megrögzött szokásaitól, amelyek mind a cél el­ len dolgoznak. Az egyik oldalon látszólag duzzadó egészsé­ get látni, gondtalannak tetsző, kívánatosnak tűnő, vidám életmóddal, a másik oldalon ugyanakkor töprengő, beteges kinézésű, sápadt arcokat, és ehhez még le is kell mondani egy csomó megszokott élvezetről - ugyan ki az, akitől ezt el­ várhatjuk? Ki az, akit mindennek dacára sikerül meggyőzni, ha különben „egészséges”? Majdnem lehetetlen vállalkozás ez a mai világban. Napjainkban az emberek - vágtató élet­ módjuknak megfelelően - frappáns, gyorsan ható, kézzelfog­ ható bizonyítékokat követelnek. A hit a legtöbb ember sze­ mében egyenlő a naivitással, amit a modern ember egyene­ sen alacsonyabb rendűnek tart - elmebeli fogyatékosságnak, babonának, fejletlenségnek. Ugyan ki az, aki a mai, büszke­ ségben tobzódó emberek között vállalni merné ezt az ő sze­

műkben nyilvánvalóan másodrangú szerepet? Ma, a rekordok korszakában, amikor mindenki különb akar lenni a másiknál, és magát tartja a világ közepének?! Mindez ferde nevelésünk következménye, amelyek minden­ hol velejárói a félraűveltségnek. Vagy legalábbis az egyoldalú műveltségnek, amely csak a dolgok látszatával foglalkozik és csak hatásokat keres. Pedigmindenkomolyembermége hatásokban ismegláthat­ ná, ha akarná, hogy hamis úton jár. Csak egy-két generációt hasonlítson össze egymással és meggyőződhet arról, hogy a természet törvényeit nem lehet kijátszani. Annak a min­ den visszaéléssel dacoló, egészségtől duzzadó, ivó, evő, pipá­ zó embernek a gyermekei már nem rendelkeznek hasonló fizikummal, és unokáiknál rendszerint már a testi degenerálódás jelei is láthatók. Kinek van még ma, idősebb korában is jó, egészséges foga? Nem ölt-e ijesztő méreteket a gyermekek között az angolkór? Nem pusztít-e a tuberkulózis, a rák és ezer más betegség? Nem az életmóddal függ-e ez össze? Ki merné tagadni, hogy a városi emberek idegei teljesen alá vannak ásva, s hogy az egészséges idegzetű emberek maholnap a legnagyobb ritka­ ságszámba fognak menni? Ez alól a tendencia alól pedig már a vidék sem kivétel, a falusi ember is egyre kevésbé tudja magát kivonni a városokból kiinduló „rossz” hatása alól.

IV. Figyeld meg egy kissé az embereket! Figyeld meg, hogy lamentálnak, aggódnak, félnek attól a vagyoni jövőtől, amely­ nek bekövetkezése még valószínűsítve sincs, vagy igen sok esetben csak a beteges képzelődés rémlátása! Kérdezd meg ugyanettől a nyúlszívűtől, hogy miért nem aggódik így az ő becses egészségéért, amely ellen nap-nap után, talán életé­ nek minden órájában, a leginkább bűnöket követ el? Bűnö­ ket, amelyek százszoros biztonsággal ássák alá legnagyobb ja­ vát, az egészségét, és sokszor szemmel látható módon viszik, kergetik a kikerülhetetlenül súlyos vég felé. A legtöbbször még választ sem fogsz kapni kérdésedre. Vagy legfeljebb vala­ mi kényszeredett, keserű mosoly lesz a felelet. Valami olyas­

mi, hogy: „Ez nem tőlünk függ.” Vagy ha vallásos emberről van szó, hogy: „Isten kezében vagyunk!”, és így tovább. Cso­ dálatos az ember! Amíg a zsebéről van szó, addig nem ismeri az Istent. De ha njdlvánvalóan rossz szokásait, szenvedélyeit említed, rögtön Istenre hivatkozik. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a legtöbb ember, aki még meg tud állni a lábán, nem hiszi komolyan, hogy ő is lehet beteg. Pláne azt nem, hogy máris az! Amit pedig éppen indokolatlan aggodalmai igazolnak. A rossz vérösszetétel, az erőtlen akarás. A beteges önállótlanság, amelyek mind ennek a lappangó betegségnek a szimptómái. De ő úgy gondolkozik, hogy hiszen ez ellen is az anyagi függetlenség lesz a legbiztosabb szer, a vagyon, a pénz, amivel mások tapasztalatait - amelyek rajta segíteni fognak - meg lehet vásárolni. Elképesztő az az önállótlan gondolkogásmód, amelyet éle­ tének sarkalatos kérdéseiben a legtöbb ember tanúsít. Érthe­ tetlen az a míavelt embereknél is tapasztalható logikátlanság, amely miatt az illető saját életében sem tudja a dolgok fontos­ sági sorrendjét megtalálni. Ez pedig - mint általában a ren­ detlenség - a legtöbb ember boldogtalanságának legfőbb oka. Hány embert ismersz, aki mindenre ráér, csak arra nem, hogy egészsége kérdésével is foglalkozzék? Legalább a testével, a leikéről már nem is beszélve! Pedig nem nehéz me^átni és megérteni, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, ha képtelen le­ szek a nagy nehezen kiküzdött anyagi jólétet élvezni is tudni (hogy a modem ember pszichéjének gondolatkörében marad­ junk), és hogy a test épségben való megtartása első feltétele minden egyéb tevékenység eredményességének. Minden ember minden nap elolvassa a maga hírlapját. És mit nyer vele? Azt, hogy lassan, egészen öntudatlanul egy-egy poHtikai párt befolyása alá kerül. Ember lesz, aki már csak az orrára jól ráerősített idegen szemüvegen keresztül tudja látni a világot és ezt már nem is veszi észre. Sőt, azzal a szent meggyőződéssel ismétli a tőle teljesen idegen gondolatokat, hogy ő önmagát adja és nem őt nevelték át évtizedek lassú, de biztosan ható munkájával gondolkodás nélküli gramofonná, amelyből csak a belé helyezett lemez beszél. Modem névvel ezt nevezik a tömegek megszervezésének, így születnek a különböző pártok, csoportok - társadalmi.

nemi, faji és osztályérdek szerint amelyek egymást rug­ dosva viszik előre szerencsétlen, testileg-lelkileg beteg fajun­ kat, a sokat hangoztatott „kultúra” nagyobb dicsőségére. Hát nincs ember, aki itt megáll, a fejére üt és felkiált: „Hohó! Hát én már semmi sem vagyok? Nem szabad nekem egyszer igazán a saját fejemmel gondolkozni? A saját szememmel látni? A saját - legegyénibb - érdekeimmel is foglalkozni?! Megállni ebben a rám kényszerített csordafutásban! Leülni és nyugodtan rendbe szedni szertecsapongó gondolataimat! Revízió alá venni cselekvéseim sorrendjét, oda állítva min­ dent - a legegyszerűbb paraszti józanság szerint - ahová való! Hát nem szabad nekem felálUtani egy épkézláb életprogra­ mot, amel3Tiek első pon^a: mi válik és mi nem az én elmé­ letileg oly féltve őrzött egészségem javára? Mi van káromra? Mi számít előn3^ e k ebből a szempontból, és mi hátrány­ nak? Hogyan érhetem el azt, hogy csakugyan ne legyek be­ teg? Hogy tiszta fejjel, világos szemmel és erős kézzel lássak neki a feladatnak, amelyet kifürkészhetetlen módon kaptam akkor, amikor erre a világra születtem. Amelyet akarva, nem akarva, de el kell végeznem. Be keU fejeznem, amit elvégezni, amiben örömet találni csak akkor leszek képes, ha egyáltalán képes leszek valamire; ha rendben lesznek tagjaim: a lábam, a karom, az eszem. Sőt, mivel ezek összefüggnek egymással, így mind a három. No és a vérem, a lelkem, amely mindezt mozgatja, táplálja!” Ezek azok a kérdések, amelyek előbbre valók! Hát lehet valamihez is hozzáfogni a fiaskó biztos kizárásával ezek nél­ kül? Vagy azt hiszed, lehet ásni tompa, rozoga ásóval? Lehet fűrészelni bottal? Gondolkodni álmos, szesszel, nikotinnal és erotikus gondolatokkal túlfűtött aggyal? Oh, mily balgaság, mintha a sánta akarna versen}^ futni épkézláb ifjakkal! „A z é/ntszeretők épp a ha/á/tA er^etik/ofytofj. M erta z élvezetek ássák a/álegham arabb a z egészséget A.: Harmónia)

Á ttérés

a term észetes életm ódra

Először is azt keU tudnunk, hogy az átálláshoz kapcsolódó félelmek a természetes étrendre vonatkozó előítéletekből, té­ vedésekből, félreértésekből származnak. Ezek eloszlatása,

megcáfolása, a tiszta igazság felismerése a legfontosabb. In­ kább lelki-tudati, mint élettani-konyhatechnikai probléma az étrendváltás. Ugyanis hogyha húsz, harminc, negyven vagy ötven éven keresztül kondicionáltuk, rászoktattuk magunkat, beprogramoztak bennünket a vegyes (húsos-zsíros, sok édes­ séget tartalmazó) étrendre, akkor bizony nem kis energiaráfordítást és lelki munkát igényel a változtatás. Élettani szempontból ugyanakkor minden egészségkárosodás nélkül, máról-holnapra keresztülvihető a növényi étrendre való át­ térés. Sőt, minél gyorsabban történik az átállás, annál gyor­ sabb a kedvező közérzetjavulás, az előnyös élettani változás, egészségerősödés is. A cukorról például azt állapította m egjohn Yudkin, aki év­ tizedekig kutatta hatásait, hogy „ ...é/ettaníszem pontbólnincs szükség cukorra, a z em ber m inden tápiá/kozásiszükséglete kie/ég /th ető anélkül, hogy akárcsak egyetlen kaná/n/i/ehér, barna vagy nyerscukrotfogyasztana, tisztán vagy bárm iféle ételben, italban” A zsírral ugyanez a helyzet. Csak megkönnyebbülés a szerve­ zet számára, ha az állati zsír bevitelétől megszabadul. A sej­ tek és a szervek zsíros elfajulása és a zsírlerakódások, az elhízás fokozatosan megszűnnek, szanálódnak. A szervezet számára csak megterhelést jelent a húsevés, az állandó ön­ mérgezés. A hús: salakanyag-forrás, a vastagbélben ugyanis rothadással bomlik, és innen rothadásos mérgek árasztják el a szervezetet nap mint nap. Úgy tudjuk, hogy a szokásos vegyes étrend teljes értékíi táplálkozást jelent, míg a vegetárius étrenddel hiányállapotok következnek be, holott ennek az ellenkezője igaz. József Attila Ó áazim is versében fogalmaz így: „Eimémbe, m int/ém be a savak, ösztöneim m elbeíem arta/ak’'. Ugyan szerelemről ír ily módon, de szavai nagyon találóan vonatkoznak témánkra is! Szüléink, rokonaink, barátaink, ismerőseink, tanítóink, ké­ sőbb tanáraink, majd professzoraink, orvosunk, és minden rendű és rangú egészségüg)á dolgozó, előadások, könjrvek, intézménjnrendszerek, mindenkori környezetünk - mint fém­ be a savak - belénk marták, hogy az ember mindenevő, hogy csak a húsfehéije teljes értékű fehérje. Aki pedig növényevő, az jobb esetben csak lefogy és elgyengül, rosszabb esetben megbetegszik és akár bele is hal a „hiányos táplálkozásba”. A lábadozóknak, a betegeknek, a legyengülteknek húslevest.

„erőlevest” kell enniük. Ebben az országban, ahol amúgy is céltábla az egyéni magatartás, a másság, különösen céltábla az életreformer, a vegetárius: „Sárgarépán akarsz élni, mint a nyíllak?! Talán bicsérdista vagy? Hiszen Bicsérdy nemcsak ütődött, hanem bűnöző is volt!” (Szabó László, egykori Kékfény-szakértő könyve szerint, és ő csak ért hozzá!) Minden ünnepi alkalmat húsokkal, süteményekkel és sze­ szekkel ünnepiünk. Még nemzeti érzésünkbe is beprogramoz­ ták, hogy „magyar konyha” való a jó magyar embernek, a zöldség a „kákabélű németnek” való, továbbá „a krumpli nem étel, a tót nem ember”. A magyarnak csak a csigaleves, a ro­ pogós malac, a füstölt oldalas, a tejfeles töltött káposzta az étel. Nemcsak a lakodalmi rigmusok és közvetlen átlagemberi környezetünk, hanem legjobb íróink is ezt sugalmazzák. Ritka hang az Ady Endréé: „Hej, gyomor, hejkutyabendő, ti vagytok a M agyarország sírja /" Mikszáth Kálmán, külföldi utazásáról hazatérve, alig váija, hogy nekilásson a „magyar ebédnek”, amit elérzékenyülten, poétikusan jellemez: „Akkor tör k i rajtunk aJuror/jungaricus (az étvágy), m időn a paprikás pőrkö/t ii/ata újra megcsapja orrunkat, s a túrós csusza haván piros/ó töpörtyűk nevetve megszó/ainak. " Számos változatban olvasunk, hallunk az éhező harmadik világról, filmen, fényképen mutatják nekünk a nagyhasú, víz­ kóros, csontbőrig lesoványodott, „fehéijehiányban” szenvedő gyerekeket, akik valójában nem azért sorvadtak és vízkórosak, mert fehéije- (hús-) hiánjmk van, hanem mert éheznek, azaz minden fontos tápanyagban szűkölködnek. A közmondások, az állítólagos bölcsességek is így bombáz­ nak bennünket:,Jó gyomor mindent megőröl”; „Ami ízlik, az nem árt*’; ,Jó bor, jó egészség”; „Bor, búza, szalonna - égnek fő adománya”; „Bor nélkül szegény a vendégség”. A szólás­ mondások csak tódítják mindezt. „Egészségünkre!” - hazudják vidáman a szeszesitallal koccintók, miközben gyerekek nézik, hallgaQák őket. Olyan gyerekek, akiket cukorkával, édességgel, tortával jutalmaznak minden alkalommal. A szegény falusi édesanya cukros kenyérrel hallgattatja el kicsinyét, a városi jómódú anyuka drága bonbonnal békítgeti „husikáját”. Bizony nemcsak tudatunkra ható, ösztöneinkbe befészkelődő, meggyőző - mert sokszor ismételt és több irányból ható érvelésben volt és van részünk, hanem kemény leckékben is,

melyek drasztikusan, erőszakosan is a vegyes étrend, a húsevés elfogadására kényszerítik az embert. Főként akkor, amikor még gyerek az ember, és ősi növényevő ösztönére hallgatva - az ember ugyanis élettani és anatómiai felépítése szerint növényevő! - nem akar húst enni, hanem minél több - sőt, kizárólag nyers - növényi ételt, gjmmölcsöt, zöldséget kíván. Pofonok csattannak, kemény verések esnek, és a pedagógiai erőszak különböző embertelen fogásai érvényesülnek, hogy az állítólag mindenevő ember gyerekét rátereljék a húsevés egyedül üdvözítő ú^ára. Szerencsére ezt is megörökíti a magyar irodalom, nemcsak a túrós csusza haván pirosló tepertőt. Sásdi Sándor Vacsorára hazatértekzim vi remekmívű miniatűr regényében olvashatjuk a regény asszonyhősének gyerekkori tragikus élményét: „A hízónak szánt malacot kiskorától én etettem. Kényez­ tettem, vakargattam a füle tövét, elhitettem vele, hogy örök­ ké él. Ha meghallja a lépéseimet, két első lábával a hidas kőkorlátjára kapaszkodik. Minél kövérebb lett, annál nehe­ zebben. Amikor levágásra került, jókor elbújtam a padkán, a legmesszibb szögletébe, befogtam a fülemet, de hallottam a sivítást. A mostohám a nevemet kiáltozta, lerángatott a bú­ vóhelyemről, észre akart téríteni: ezért nekem kellett a vért felfogni a mázas tálba. Sírtam, el akartam futni, erőszakkal letérdepeltetett a forrázóteknő mellé. Hánytam, a párolgó sűrű lé fele a földre folyt. Megkaptam érte a magamét”.

„Észre akart téríteni!” Ez nem „csak” irodalom, ez az élet. Élettörténetekben számos hasonló élménybeszámolóval talál­ koztam. Schirilla György elbeszélése például így hangzik: „A nagyapámnál voltam falun, főleg nyári időben, és ak­ kor láttam, hogy a libának a fejét fejszével leverte, és a liba futott még 6-8 métert, akkor kivérzett, összeesett. Ez gye­ rekszemmel nézve, legalább énbennem, határtalan visszatet­ szést és majdnem úgy mondhatom, depressziót váltott ki, tehát lelki problémát jelentett. Disznóölések idején is egé­ szen a hatodik szomszédba képes voltam elmenni, annyira sajnáltam az állatot. Később ez úgy fogalmazódott meg ben­ nem, hogy az embernek nincs joga az állat leölésére".

Katherine Mansfield E/őjátéÁ: című novellájában is a levá­ gott fejű kacsa utolsó sétájával találkozunk. Ezúttal a szakács egy gyerekcsapatot „nevel” arra, hogy ne csak ne féljenek, ne borzadjanak az állatöléstől, de még élvezzék is azt, hiszen milyen komikusán furcsa látvány a lefejezetten sétáló kacsa! Nos, hát így alakult ki állítólagos „természetes” mindenevő ösztönünk! Mindebből az a tanulság, hogy nem test és vér ellen tusakodunk, hanem a belénk programozott hazugságok, előítéletek, az igazi ösztöneinkkel ellentétes, ránk erőszakolt, embertelen szokás, hamis tudat ellen. Ismerjük meg egyre jobban a vegyes és a reform étrendre vonatkozó igazságot, és teljes tudatossággal, mély meggyőző­ déssel téljünk rá a természetes táplálkozásra, valósítsuk meg az életreformot! Legyünk képesek a negatív szuggesztiókkal, akadályokkal szemben képviselni és megvalósítani a magunk külön, jobbik életútját, melynek előnyeiről fokozatosan meg is győződhetünk! A tapasztalat a tudás anyja. Miután az első feladatot megoldottuk - változtattunk szem­ léletünkön és átprogramozott ösztöneinket visszaállítottuk természetesre -, azért lehetnek még megoldandó problémák. Különösen, ha annyira tönkretettük emésztőszerveinket, ér­ zékelő- és ízlelőrendszerünket, hogy szükség lehet bizonyos étrendi, táplálkozás-élettani fogásokra. Ma, amikor pusztulnak az erdők, a tavakból, folyókból ki­ hal az élet, a talajbaktériumok száma drasztikusan csökken, sa­ vas eső esik és savhalál fenyeget, mi emberek még mindig azt hisszük, hogy a természet törvényei alól kivételek vagyunk. Pedig a népesség nagy része egészségtelenül él, helytelenül táplálkozik, nem mozog eleget és állandó stressz gyötri.

Az Év RITMUSA Az év ritmusát figyelembe véve megismerkedhetünk az élet törvényszerűségeivel. Földünknek a bolygókhoz és az ál­ lócsillagokhoz való kapcsolatával. A végtelen térből és az időt­ len időkből érkező ritmusok feltárják a kozmosz alakulását és ennek hatását az emberre. A kozmikus ember lénye túlnő egyéni voltán anélkül, hogy egyéniségét elveszítené, túlnő családja körén, a törzsön, a

népen anélkül, hogy kiszakadna belőlük: az egész Föld beleját­ szik mindennapi életébe. A bolygók áthatják egész valóját. Elsősorban a bolygók uralkodnak felettünk, mert senki más­ nak nem szolgálunk, csak a Napnak, amely az élet közponlja. A bolygók csak akkor és olyan mértékben szolgálnak bennün­ ket, amenn3TÍben mi napszerűen koncentráltak vagyunk. A Föld a Nap körül mozogva minden évben befulja a tizen­ két erőmezőt. Akinek lénye eléggé kitágult, minden egyes erő­ mezőből - mint tizenkét égi kosárból - az élet kenyerét kapja Oézus tanítványainak tizenkét kosárral felszedett kenyere, valamint tizenkét tanítványa is a zodiákust jelképezi). A természetben élő ember a világmindenséget kereknek észlelte: „kerek határ”, „kerek világ”. A természet szüntelen körforgásában, az évszakok változásaiban - tavaszi „újulásban”, nyári „gazdagságban”, őszi „érettségben” és téli „álom­ ban” - a napok mellett az esztendő a le^erekebb időbeli egy­ ség. Ezt a ritmikus változást és nyomában a vegetáció kibonta­ kozását a Nap járása idézi elő, amely az ember napi életét és munkáját, a gazdasági élet alapvető feltételeit is megszabja. Ősi megfigyelés adta a Nap égi helyzetének négy sarkala­ tos pontját: • a Nap „születését” - a téli napfordulót; • „diadalútra lépését” - a tavaszi napéjegyenlőséget; • „uralkodó” helyzetét - a nyári napfordulót; és • „hanyatlását” - az őszi nap^egyenlőséget. Az északi félteke mérsékelt övén négy, közel azonos időtar­ tamú szakasznak kezdő- illetve határpontjai ezek. Az eszten­ dő körének egy-egy negyedszakában más-más ereje, „tulaj­ donsága” működik a Napnak, égi helyzetétől függően: • a „születő”, s „gyermek” Nap - előkészíti a földi minde­ nek újulását; • a diadalúQát járó „kamasz” - az új életet hozza, növel és nevel; • az uralkodó, a „felnőtt” - megterít, érlel; míg • a hanyatló, az „öreg” - betakarít, lebont. Az előkészület, az újulás-növekedés, az érés, valamint a lebontás mindegyike három-három részre tagolódik, amelyek­ ben a változásrend árnyalatai jelennek meg. Ezeket a változáspontokat, s az érvénybe lépő változás tar­ talmát az ókorban mítoszok, mitikus alakok (csillag-istenek),

fiktív személyek karaktere, képi beszéde közvetítette. A képi beszéd közvetítette „égi parancsot” rítussal, szakrális cselek­ vések rendjével teljesítette az ember, ezzel igazítván hozzá életét az időszerű változásokhoz. Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, és kozmikus fordulatait a mai napig számon tartja. Isten kerek esztendeje tizenkét más-más ágat, hónapot hajt; a tizenkét hónap ötvenkét hetet virágzik, s az ötvenkét hét há­ rom nagy ünnepet - Karácsony, Húsvét, Pünkösd - terem. Az évkört már az ókorban tizenkét egyforma időtartamú részre tagolta az ekliptikán körbemozgó (már a régi ember által megtalált és kitüntetett) tizenkét csillagkép: az állatöv égi „képírása”. A tizenkét csillagképhez tizenkét egymást kiegészítő tulajdonság kötődött: földi életünk, élő környeze­ tünk változásainak és átváltozásainak köre, ritmusa. A válto­ zások és átváltozások időpon^aihoz már az ősidőkben kulti­ kus cselekedetek kötődtek, amelyek fokozatosan ünneppé nemesedtek az évkör megtalált csomópon^ain. A régi ember számára a világ - annak minden „mozgó és moccanatlan teremtménye” - kerek egész, amelyben minden mindennel összefügg, ameljoiek hierarchikus és heterogén rendszerébe ő, az észlelő, a látszólag külön való is szervesen beleilleszkedik: a tér és az idő cselekvő része, részese. Hiszi, hogy cselekvése - szokásai, szakrális játékai, illetve ezek módja - hatással van a létet formáló erőkre. Hiszi, hogy szükség van rá, és hogy az Úr aktív, „pozitív hősnek” teremtette. Ezek segítségével tájékozódott a régi ember mind a kerek világ, mind pedig a kerek esztendő születést, életet, halált hor­ dozó, ciklikusan váltakozó tartományában, a téridő misztikus mezején. A most következő elmélkedések során minden egyes jeggyel, illetve hónappal külön-külön foglalkozunk. Minden egyes hónapot állatövi (zodiákus) jegyével jelzünk, s mindegyik keretén belül felsoroljuk azon napok jegyzékét, amelyekhez évszázadokon át valamilyen jeles esemény fűző­ dött, amikor még a csízió és a százesztendős jövendőmondó járta. Úgy érezzük, itt meg kell állnunk egy percre és magyarázatot kell adnunk arra, mi is az a zodiákus vagy állatöv, és miért osztottuk be a természet kalendáriumának egyes fejezeteit éppen e szerint a csillagászati fogalom szerint.

Amint azt a következőkben is látni fogjuk, az ember már ős­ idők óta a nappálya körét - szaknyelven az ekliptikát - tizen­ két csilla^ép alapján tizenkét szakaszra osztotta be. Mind­ egyik szakasz 30®-ra teijed. Miután ezeknek a csillagképek­ nek elnevezése főképpen állatalakokra vonatkozik, a tizenkét konstelláció körét állatövnek vagy zodiákusnak nevezték el. A különböző kultúrkörök csillagászai más és más állatne­ veket alkalmaztak. Minálunk a földközi-tengeri, tehát medi­ terrán kultúrkör elnevezései mentek át a köztudatba, illetőleg a tudományba, ezért mi is ezeket fogjuk használni. Abban az időben, amikor ezen kultúrkör csillagtudósai az ekliptika úgynevezett sarkalatos pontjait megállapították, a tavaszpont a Kos csillagkép 0”-ára esett. Ezért kezdődött az esztendő akkor, amikor Napunk égi útján ebbe a jegybe, ebbe a konstellációba lépett. Mivel pedig kön3^ n k a természet ka­ lendáriuma szeretne lenni, mi is ezzel a legtermészetesebb új­ évvel kezdjük az első naptári fejezetet. Március 21-e ugyanis valóban egy új, egy friss esztendő kezdete odakint, erdőn és mezőn. Ekkor éled téli pihenéséből a növény- és az állatvilág, és volt olyan idő, amikor a köznapi esztendő is március 21-én kezdődött január elseje helyett.

JANUÁR FEBRUÁR MÁl^CIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

„A bölcs ember törvénye, hogy a természet rendje szerint cl és cselekszik.'' (Lao Ce)

I. HAVI TANÁCSOK T a v a sz i

l ij á s z ü l e t é s

A téli hónapokban, a kényszerű tétlenség idején, a moz­ gáshiányhoz képest a kelleténél többet eszik az ember, még­ pedig általában „nehéz ételeket”. A kevés mozgás, a nehéz ételek fogyasztása miatt felszaporodnak és lerakódnak szerve­ zetünkben az egészségre káros anyagok. A téli időszakban nemcsak mi, de belső szerveink is „ellus­ tulnak”, éppen a fény, a mozgás, a friss zöld növények hiánya miatt, amelyek kihajtanák a felesleges salakanyagokat. A fel­ szaporodott salakanyagok, mérgek kiürítését, az ásványi anya­ gok és vitaminok felszabadítását szolgálja a böjt és az ugyan­ csak ilyenkor javasolt tavaszi tisztító kúrák. A tavasz már a kertek alatt jár; ebben az időben újjászüle­ tik a természet. Ahogyan pedig tavasszal a természet feléled, megújítja önmagát - újjászületik -, úgy nekünk is szüksé­ günk van szervezetünk általános méregtelenítésére, a feltá­ madásra, a külső-belső újjászületésre. Régen szokás volt tavasszal a test megtisztítása böjttel. A nagyböjt, a „negyvenlőböjt”, hamvazószerdától húsvét vasár­ napig - 40 napig - tartott. Ezen idő alatt csak növényi étkeket fogyasztottak, minden állati fehérje tartalmú ételtől tartóz­ kodtak; tehát nemcsak a hústól és a haltól, hanem a „fehér eledelektől” is, amin a tejet, a túrót, a vajat, a sajtot és a tojást értették. Ilyenkor nem zsírral, hanem olajjal főztek. A böjt célja: a test megtisztítása. Lényege: nyers étrend, állati fehéije nélküli diéta. A böjttel azt éijük el, hogy szervezetünk „fölös készleteit”, „szemétdombjait”, „méregraktárait” támadja meg és fogyaszt­ ja el, szabadiba fel és üríti ki. A böjtölés alatt a véredények falának lerakódásai is eltávoznak, és az erek visszanyerik ru­ galmasságukat. Ez pedig nem más, mint biológiai fiatalítás. A nagyböjtöt kiegészítő tavaszi népszokások - mint például a kiszehajtás - kollektív pszichoterápiás cselekmények voltak: ,Jüvisszük a betegséget, behozzuk az egészséget,” - kántálták. A tél, a betegség temetése ez. Az emberek pozitív gondolatok­ kal, szuggesztiókkal, önbizalommal, optimizmussal telítették

magukat, miközben a böjttel a testüket is tisztították. A testi és lelki-szellemi megújulást segítették elő ezekkel a cselekede­ tekkel. Mindkettőnek komoly és fontos lélektani és élettani jelentősége volt. T éljü n k vissza ezekhez a régi jó emberi szokásokhoz: utána pedig végleg téijünk át egy egészségesebb, term észethez köze­ libb (reform ) életmódra, táplálkozásmódra! így elkerülhető a tavaszi fáradtság, meghűléses betegségek, a tavaszi influenzajárvány; megerősödik szervezetünk im m unrendszere - term é­ szetes védekező képessége.

A kora tavaszi időszakban tehát elsősorban a szervezet mé­ regtelenítésére kell koncentrálni. Ezért ebben az időszakban a télálló gumós zöldség mellett a gyógyfíivek, gyümölcsfák, növények friss, zöld hajtásait fogyasszuk. Például: a nagy csa Ián, a gyermekláncfű, a katángkóró, a medvehagyma, a salá taboglárka, a lósóska, a laboda, a zöldhagyma stb. friss, zsen ge hajtásait, leveleit. Ugyancsak jól használható az elvermeli gyökér, zeller már kihajtó zöldje, de más növény vagy cserje hajtásai is, melyek nem mérgezőek. Az említett növények azért értékesek a tavaszi gyengeség megelőzésére, kezelésére, mert: • a csalán - A-, B-, C-, és U-vitamint, valamint vasat, káliumot, kálciumot, kovasavat tartalmaz, ezáltal roboráló hatású; • a gyermekláncfű - háromszor több C-vitamint tar­ talmaz, mint a citrom, keserűanyag-tartalma pedig javítja az emésztést; • a katángkóró - keserűanyaga serkenti az emésztő­ nedvek termelését, javítja az emésztést; • a zöldhagyma, vöröshagyma, fokhagyma - serkentik a belső elválasztású mirigyeket, ezáltal aktivizálják a szervezet erőit; • a gyökér és a zeller - serkentik a salakanyagok kivá­ lasztását, vizelethajtók; • az összes friss, zöld hajtás és levél - magnéziumot tartalmaz, amely több enzim központi eleme. Kerüljön hát belőlük minél több az asztalunkra! S ha a friss, zöld hajtások fogyasztását rendszeres testgyakorlással, kirándulásokkal kapcsoljuk össze, azzal még inkább elősegít­ jük a tavaszi fáradságos napok könnyebb elviselését.

Vissza a természethez! - hangzott el a felszóh'tás. Mozog­ junk, tartózkodjunk egyre többet a friss levegőn, az éltető napfényen, menjünk minél többet kirándulni! Sétáinkra, kirándulásainkra vigyünk magunkkal elmélkedé­ sünket, gondolkodásunkat segítő, fejlesztő, pozitív gondolato­ kat erősítő könjrveket. Olvassunk rendszeresen ilyen témájú műveket A teljesség igénye nélkül - segítségül néhány cím: Kempis Tamás: Krisztus követéséről Edmund Bordeaux Székely: Az Esszénus Béke Evan­ gélium Epiktétosz Kézikön3rvecskéje Marcus Aurelius elmélkedései Lao-ce és Konfúciusz művei H. P. Blawatsky: A csend hangja Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája Szepes Mária: A gyógyító öröm mágiája Bistey Zsuzsa: Vízöntőkori újjászületés Ériek Fromm: A szeretet művészete Richard Bach: A sirály Richard Bach: Illúziók Dr. Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma Norman Vincent Peale: A pozitív gondolkodás ha­ talma Popper Péter: A belső utak könjrve Don Hawley: Kezdj el élni! Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Paul C. Bragg & Patricia Bragg: A böjt csodája Ferencsik István: Betegség és fájdalom nélküli élet Ferencsik István: A természetes életmód ételei Ferencsik István: Gyermekeink táplálása Ferencsik István: A légzés gyógyító hatása Dr. Hermann Geesing: Életerő - életstílus Dr. Volker zűr Linden & Helga zűr Linden: Az im­ munrendszer erősítése természetes módon És még hosszan lehetne folytatni a sort, egészen SaintExupery A á:/s Aerce^éig, és még tovább... Pihenés közben ol­ vassunk el egy-egy részt, elmélkedjünk rajta a rohanó tempó­ ból egy kicsit kikapcsolva magunkat - találjunk nyugalmat, harmóniát a bölcs gondolatokban.

n . NAGYBÖJT UTÁNI GONDOLATOK Az egyház is lelkére köti híveinek, hogy évente legalább egy­ szer újuljanak meg testben-lélekben, hogy újjászületve méltó­ képp tudjanak részt venni a feltámadás misztériumában. A bensőségesen átélt nagyböjti időszak hozzásegít bennün­ ket ahhoz, hogy felülkerekedhessünk életünk zajos nyugtalan­ ságán, és elmélyedve tisztázni tudjuk nehézségeinket, mint­ egy „pályamódosítást” végezve életünk folyásán.

Az EMBERISÉG MAI ÁLLAPOTA EgjTészt a világméretű urbanisztikai robbanás csábító ha­ tására az emberek többsége feladta korábbi, megszokott kör­ nyezetét, nem számolva azokkal a következményekkel, ame­ lyeket ma már kénytelen elviselni új városi környezetében. A civilizációs kultúra elvei ütköznek az ember biológiai lété­ vel. El kell végre ismerni, hogy a biológiai szabályok áthágá­ sa az ember kimerüléséhez, megbetegedéséhez vezet és össze­ omlást eredményezhet. Másrészt az ipari forradalom kezdetével, de főleg évszáza­ dunk első évtizedeiben megindult az élelmiszerek devalváló­ dása, s az ipar és a tudomány számunkra tápszerekké alakí­ totta át azokat, abban a hiszemben, hogy az emberiségnek ez így megfelelő. „.../e/ism ert tény, /tojgy a 20. század, az ipari társadalom em­ bere ta/án semmimásban nem követe iannyim erényletetegészsé­ ge eiien, m int éppen a táp/álkozásban. Nem a baktérium, a vírus, a kórokozó csíra, az öröklésjeíen tia v e s zé ly t - ahogyan sokan vélik - hanem az, hogynem azt, nem úgy eszia m aiember, amire élettanilag szüksége van, hanem term észetes ízlését elveszítve mindent, am iínyét csiklandozza.. Oláh Andor)

Ay iparosodott, jóléti társadalmakban az anyagcserezavar és az elhízás a legelterjedtebb betegség illetve állapot, minden súlyos vagy éppen halálos betegség szálláscsinálója - akár rák­ ról, akár infarktusról, reumáról, magas vérnyomásról, cukor­

bajról vagy epekőről van szó. Ma már nem hirtelen fertőző betegségekben, járványokban, hanem sokkal inkább lassú le­ folyású, fájdalmas degeneratív betegségekben halunk meg szívbajokban, daganatos betegségekben, vesebántalmakban, egyéb szervi bajokban. Európai viszonylatban Magyarorszá­ gon a legrosszabb a helyzet. Mikes György találó kifejezésé­ vel: „halálos szenvedély” a magyar konyha élvezete! A hel3Ttelen életmódnak, a nem megfelelő táplálkozásnak köszönhetően a betegségek száma állandóan emelkedik, egyre több az idő előtt megrokkant, leszázalékolt ember, az átíagos életkor az európai normához viszonyítva hazánkban jóval rövidebb. Tény, hogy társadalmunk „fejlődésének” abban a szakaszában van, amire az egészségtelen életvitel a jellemző.

F ogy

a m agyar

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyikjelentése sze­ rint az összes szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint rosszindulatú daganatok miatti halálozásban az első helyen a magyarság áll. Sokan halnak meg idő előtt: évente egy városn 3TÍval csökken a magyarság száma. Már közhely, hogy a ma­ gas vérnyomásos megbetegedések, a cukorbetegség aránya óriási. Húsz év alatt négyszeresére növekedett a májzsugor­ ban elhunytak száma. A születéskor várható átlagélettartam 1975 óta csökken, jelenleg Európában a legalacsonyabb, roszszabbá vált, mint bármikor korábban volt. A halál korai bekövetkezésének okait - néhány genetikai ok kivételével - társadalmi, biológiai környezetünkben kell keres­ ni. A magas halálozásért a krónikus, nem fertőző, úgynevezett civilizációs betegségek intenzív előretörése a felelős. Kérdés, hogy a civilizáció szedi-e áldozatait, vagy az emberi szűklátókörűség? Összefo^alva tehát: a természeti, emberi értékeink­ kel történő sorozatos visszaélés, rablógazdálkodás hozta meg az eredmén3Tt a magas halálozási számok formájában. Gyakran hangzik el mostanában, hogy Európához szeret­ nénk csatlakozni; úgy vélem, elsősorban nem külsőségekben, a felszínen, hanem gondolkodásmódban kell felzárkóznunk! Értékként kell kezelni az embert, a környezetet; figyelmet kell fordítani az egészségre, oktatásra, a fiatalokra, a jövőre!

A Természet előbb-utóbb mindnyájunkat rá fog kényszerí­ teni arra, hogy életmódunk, étrendünk, az Élettel szembeni tiszteletlenségünk, s egész technokrata hozzáállásunk megvál­ tozzon. Mert a Természetet nem kijátszani, manipulálni kell, hanem együttműködni vele, tanulni tőle, beilleszkedni kozmi­ kus rendjébe. Ősi kultúrák életadó tanítása ez, melyet most - a végveszélyt gyanítva - mi is újra felfedezni vélünk. Új gondolkodásmód nélkül nem megy! Mindannyiunknak tudomásul kell vennünk, hogy a helyzet javítása elsősorban rajtunk múlik. Széchenyivel szólva: „Ne keressük mentőnket sehol is egyebütt, mint személyes erényeinkben.” Az ember csak akkor fog eredményesen változtatni élet­ gyakorlatain, ha az elméje megértette, hogy eddigi szokásai mennyire ártalmára vannak elsősorban saját magának és kör­ nyezetének. Ez mind fizikai, mind lelki értelemben így van. De remélhetőleg ezt a szükségérzetet az értelmes ember meg tudja érteni. Egyre több olyan ember van, aki átfogóan próbál gondol­ kozni, s megpróbálja összegezni az emberiség eddigi, erre vo­ natkozó tapasztalatait. Vissza a természethez! Ebben a mondatban ott van a fi­ gyelmeztetés, de az öntudatra ébredés is. Az a legfontosabb, hogy higg)rünk abban, hogy érdemes elindulni, és ha már el­ indultunk, tovább haladni. Higgyünk abban, hogy a szokások megváltoztathatók,megszabadulhatunkrosszéletmódbeli,táp­ lálkozási szokásainktól, beidegződéseinktől - és visszatalálunk a Természethez. Az ön- és környezetpusztítással szemben az Életnek, a testi-lelki egészség megőrzésének kell a legfőbb ér­ tékké előlépnie! Az önpusztítás helyett mi is az élet, a megis­ merés felé haladás vágyát szeretnénk felébreszteni, gyakorlati módszert mutatni, hogy ne haljunk meg tetteink, helytelen életmódunk, tudatlanságunk miatt. Kedves Olvasó! Saját és környezeted érdekében tökélete­ sítsd magad az önmagadra vigyázás tudományában, művésze­ tében! A fentiekben írtak befogadásához kívánok neked kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

„Az egészséges polgár az állam igazi, nagy vagyona” (Dr.O.Z.A.Hanish)

I. HAVI TANÁCSOK Május a természet megújító és fiatalító erőinek a hónapja. Az egész év legboldogítóbb ideje ez! ijfüafiataloííótennészette/együtt írja Dr. O. Z. A. Hanish május havi tanácsai­ ban, - „érezíím agad egynek a szép, nagy, szé/es ví/ággaí /^ o /y friss, m int a tiszta fieggetíharmat, olyho/dog, m int a da/aithujjong ó madár, é/d á t a Pünkösd csodáját magadi^an és m agadkőrü/f" A tavasz olyan sok szépséget hoz, hogy ez mohóságra, érzé­ kiségre ingerelhet. Óvatosan engedjük kibontakozni lényün­ ket, mint a tavaszi növények teszik. Ne csak a lelki, hanem a materiális, testi túlzásoktól is tartózkodjunk! Együnk kevesebbet és lélegezzünk többet! A légzés - élet! A szabadság, a határtalanság érzésével lélegez­ zünk, akkor egynek fogjuk érezni magunkat a természettel A „lehetőleg sokat!” jelszót váltsuk fel a „lehetőleg frisset és jót!” jelszóval. Délelőtt 11 óráig és délután 3 óra után ve gyünk rövid napfürdőket. Üdvözöljük az ismét melegítő na pót pozitív gondolatokkal: ,Á that az áldott, jó napfény. Táp Iái és újjáéleszt engem is. Egész szervezetem egészséggel, erővel és élettel telíti.” Az évszak, a hónap gjőimölcseiből, zöldségeiből állítsuk össze étrendünket! Délig gyümölcsöt, este zöldséget fogyaszszunk! Minden friss zöldség a test tisztítását, újjászületését segíti elő. A konzervektől, a tárolt élelmiszerektől megszaba­ dulva, egyúttal szabadítsuk meg magunkat minden elavult nézettől és szokástól is! Mindez ne maradjon csak gondolat, hanem gyakorlatban is öltsön testet! Dr. Kneipp tanácsai szerint a mezítláb járás az, ami a le­ hető legjobban kapcsolatba hozza szervezetünket a földdel; erősítő, edző hatású. Az anyagcserét és az emésztést is javí^a a nedves fűben járás, vagy a víztaposás. Reumások számára a csalánkúrák ideje a május. Szedjenek néhány szál csípős csa­ lánt és verdessék meg vele fájós ízületeiket, sajgó derekukat. A kúra másodnaponként ismételhető. Gondoljanak arra, hogy a reuma anyagcsere-betegség, ezért gyógyulásuk érdekében téljenek át a természetes étrendre! Májusban már többféle gyógynövény is g3rűjthető. Gyógy­ növénygyűjtés közben meg-megállva végezzünk légzőgyakor­

latokat! Ha így vesszük ki részünket a május, a természet ajándékaiból, megvalósul bennünk az, amiről Ady Endre ír M ájusizápor után zimGi versében: Szinte sercent, hogy n ő tt a fii. Zengett a fény, tü ze/t a Nap, Szökkent a /onilf, viru lta Fö/d, Tánco/t a Főid, tánco/t a z Ég...

II. EGÉSZSÉG - BETEGSÉG SZEMÉLYES FELELŐSSÉG Az E g észsé g

m in t sz e r v e s eg é sz

Az emberi élet felfoghatatlan csodák egyetlen láncolata. Szervezetünkben a megtermékenyülés anyaölbeli pillanatától kezdve szívünk utolsó dobbanásáig egjmiást követik a csodás, hihetetlen rejtelmek. Testünkben a legparánjribb világocskák végtelen rendszere alakul ki, él, küzd és múlik el - leggyak­ rabban úgy, hogy ezekről a folyamatokról tudomást sem szer­ zünk: nem érezzük tudatosan, nem befolyásoljuk őket. Az emberi élet első tulajdonképpeni csodája: az egészséges szervezet. Ha az egészséget olyan valaminek tekintjük, amely „az egész emberre vonatkozik”, akkor horizontunk figyelem­ re méltóan kitágul. John La Piacé ezt így fogalmazta meg:

A hagyományos eiképzeiés, m eiy szerín t az egészs^ egyszerűen a ztJelenti, iwg}' valaki nem beteg vagy sérüit, csak nagyon^iszines érteiemlfen voithasznáiható. (...) A z egészségnek ^ át/ogólfb és hasznáihatóbl^ érteim ezését keiiett kifejleszteni"

1947-ben az ENSZ által létrehívott Egészségügyi Világszer­ vezet (WHO) teljes presztízsét és befolyását latba vetette az egészség fogalmának új értelmezéséért. így fogalmaztak: „Az egészség nem csupán a betegség yagyfogyatékosság hiánya, hanem a tökéletes testi, sze/iem iés szociá/is/ó/ét ái/apota."

A „tökéletes” szó talán kicsit utópisztikussá teszi a m e^ atározást, de legalább ad egy pozitív célt, amelynek elérésére ér­ demes törekedni. Az ezoterikus szemlélet szerint az EGÉSZ­ SÉG az embernek az az állapota, amikor a test, a lélek és az elme összes egymásra ható életműködése zavartalanul folyik. Ez a test, a lélek és a szellem teljes épségét feltételezi. Az abszolút egészség csak rövid időre elérhető és fenntart­ ható állapot. A teljes épség olyan kívánalom, amel)niek szinte senki, vagy csak nagyon kevesen felelnek meg. Vigasztalásul: aki tudatában van „karcolásainak”, forradásainak vagy beteg­ ségeinek, és alkalmazkodik ehhez az állapothoz, még egy ki­ csit „összekarcolt” egészséggel is jól élhet. Az egészség szó harmóniát jelent. Az egészséges ember har­ móniában él önmagával, embertársaival, a természettel és a természetfelettivel is! Ez a harmónia a feltétele az Egésznek. Saját létünknek vannak bizonyos törvényei, melyeket ha betartunk, bizonyos fokig egészségesek maradunk. Az embe­ ri kapcsolatoknak és a természethez való viszonynak ugyan­ így megvannak azok a törvényei, melyek betartása esetén megtarthatjuk, vagy visszanyerhe^ük egészségünket. Napja­ inkban azonban a civilizáció eg3rre nehezebbé teszi az em­ ber egészségen maradását. Olyan követelmények elé állítja, olyan környezetbe kényszeríti, amely törvényszerűen megbetegíti őt. És mi „vevők” vagyunk ezekre a hatásokra.

B etegség Nekünk embereknek voltaképpen oly egészségeseknek kel lene lennünk, mint még soha. Hiszen nem létezett még kor amikor ann 3ri figyelmet szenteltek volna az emberi testnek oly sok pénzt fordítottak volna az egészség visszaállítására Ilyen körülmények között az lenne természetes, ha csak mu tatóba akadna egy-egy beteg ember. Mindnyájan tudjuk: épp az ellenkezője igaz. Soha nem volt ann}á beteg ember, mint manapság. Mivel magyarázható e látszólagos ellentmondás? A betegséget a legtöbben egyfajta zavarnak fogják fel, me­ lyet a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, hogy aztán továbbra is ugyanolyan helytelenül élhessenek, mint koráb­ ban. Alig gyógyulimk meg egy betegségből, a testünk újab­

bat küld. Nem is tehet mást, hiszen a tulajdonképpeni beteg­ séget figyelemre sem méltattuk. Mégsem fordítunk kellő figyelmet a betegség természetére. Ma sokan úgy tekintenek rá, mint valami sorscsapásra, a ter­ mészet szeszélyére, vagy épp szerencsétlen véletlenre. Maga a „betegség” sokkal inkább az emberi tudatban létrejött diszhar­ mónia, annak jelzése, hogy az ember kizökkent természetes rendjéből - vagjás az egész ember zavara, nem csak a testé. Minden egyes betegség az élet hozzánk intézett felszólítása, feladat, amelyet meg kell oldanunk - oly módon, hogy meg­ változtatjuk gondolkodásmódunkat, kitágíQuk tudatunkat. Mennyivel egyszerűbb a helyzet, ha például az autónkról van szó! Ha kigyullad az olajlámpa, tudjuk, mit kell tennünk. Senkinek se jutna eszébe, hogy kicsavarja a lámpát, vagy el­ vágja a vezetéket. Egyfajta célt persze elérne: az olajlámpa nem világítana többé, az autó egy darabig tovább is mííködne, bár nem sokáig. Újabb „tünetek” lépnének fel. Hamarosan furcsa zajt hallanánk a motorházból. De az autójával senki sem tenne ilyen őrültséget - a testével viszont... Gondolatban el kell szakadnunk a lámpától, s a mögötte lévő berendezésre kell gondolnunk, hogy rájöjjünk, tulajdon­ képpen mi nincs rendben. A jelzőlámpa, felvillanásával csak figyelmeztetni akar bennünket, a kérdés felvetésére szeret­ ne késztetni minket. Ami a példában a jelzőlámpa volt, az témánk esetében a tünetnek felel meg. Don Hawley Kezdj e lélni!zívdíx kön}n^ében így ír: „Betegség nem következik be ok né/kül A z útjá t e/őkésziyük, és a betegs^et a z A betegség leírása így hangozhatna; a betegség a természet fáradozása, hogy megszabaduljon attól az állapottól, amelybe az egészségi szabályok megszegésével jutottunk. A természeti törvényeknél többről van szó, mint az emberi törvényeknél. Tetszenek-e nekünk vagy sem, hiszünk-e bennük egyáltalán vagy sem - ezek a törvények léteznek, működnek. E tör­ vények állandóan érvényben vannak, függetlenül az emberek véleményétől. És míg korábban tudatlanságunkat mentség­ ként hozhattuk fel, ma már ismerjük a betegség okát. A betegség az egészség hiányának jele. Az egyensúly za­ varát jelző üzenet „formát öltött”, s így információvá vált. Mielőtt ugyanis testileg megbetegedtünk volna, egy sokkal

mélyebb szinten már zavar keletkezett; s az, amit betegségnek hívunk, tulajdonképpen nem más, mint a szervezet kísérlete a megbomlott egyensúly helyreállítására. A betegség jó barát és segítőtárs. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, életellenesen cselekszünk, hanem a tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba, s mit kell tennünk. Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotát visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükség van a betegségre. Ha valaki felfogja a betegség és a tünet közti különbséget, rögvest megváltozik alapállása, a betegséghez való viszonya. A betegségnek egyetlen célja van: hogy egészségessé váljunk. A modern, nyugati orvostudomány nem cselekvési lehe­ tőségein bukik el, hanem azon a világképen, ameljre tetteit építi. A modern orvostudomány saját filozófiáján bukik el, pontosabban: a filozófia hiányán. Az orvostudomány beteg, s e betegségnek sok tünete van. Azonban, miként a többi páciens, az orvostudomány sem gyógjatható tüneti kezeléssel. Nem a tünet megjelenését kell megakadályozni, mélyebbre kell néznünk annál! Az orvostu­ domány problémája éppen az, hogy képtelen erre a lépésre, túlságosan megigézte ehhez a tünet, amit hovatovább azonos­ nak tart a betegséggel - nem tudja a formát a tartalomtól el­ választani. Költséges technikával kezeli az emberi szervezetet, az egyes testrészeket, de sosem magát az embert, aki beteg. Az egészségügy csődje egyértelmű. Ennek legfőbb oka az a szemlélet, mely nevével ellentétben a betegségre koncentrál az egészség helyett A jelenlegi szemlélet a tünet - gyógyszer összefüggésében gondolkodik. A hivatalos egészségügy képte­ len a betegek hatékony ellátására és az állampolgárok kataszt­ rofális sebességű egészségromlásának megelőzésére.

S zem é ly e s

fe le lő ssé g

Ha hajlandók vagyunk a testünknek segíteni, akkor azt nem lehet elég korán elkezdeni. Az első kézenfekvő dolog a táplálkozás. Itt három szintet különböztethetünk meg:

1. A helyes Fizikai táplálék: vagyis ne rosszul, rossz időben cs hibás öntudattal együnk, mert „Az étel, amit elfogyasz­ tunk, a végzetünkké válhat”. 2. A helyes lelki táplálék: ne mérgelődjünk fölöslegesen, ne izgassuk fel magunkat, kerüljük a stresszhelyzeteket. Szaba­ duljunk meg a félelemtől és a bűntudattól, ne tegyük egymást kölcsönösen „beteggé”. 3. A helyes szellemi táplálék: gondolkodásunk, beszédünk és cselekedetünk legyen pozitív. Hasonlóan fontos, hogy körül­ tekintően válasszuk meg, mit olvasunk, hallgatunk és nézünk. Ilyen gondolati beállítottsággal az ember képes lesz megerősí­ teni „szellemi-lelki immunrendszerét”, s éppen ebben rejlik az egészség titka. Hiszen ma olyan vagyok, ahogyan tegnap gon­ dolkodtam, s holnap olyan leszek, ahogyan ma gondolkodom. Amire tehát elsősorban szükségünk van, az a szellemi meg­ újulás. Akkor leszünk ismét „egészségesek”, ha az emberi természet mindann 3 nunkban meglévő négy elemét - a szel­ lemi, lelki, érzelmi és fizikai elemet - harmonikus egységbe olvasz^uk, s ennek megfelelően cselekszünk, összhangban a teremtett világgal. Ebben az esetben is a legegyszerűbb megoldás egyben a legjobb. Ha például: • a kövérek kevesebbet ennének, • az alkoholisták kevesebbet innának, • a dohányosok leszoknának a dohányzásról, • a lusták többet mozognának, és • mindenki helyesen lélegzene, pozitívan gondolkodna, jó könyveket olvasna, akkor több életet tudnánk megmenteni és több betegséget meggyógyítani, mint a drága, modern orvostudomány, a maga „tökéletes” eljárásaival együttvéve! Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

yyA holisztikus szemlélet szerint minden betegség az egész szervezet betegsége, nem egy-egy szerv müködészavara, tehát az egész szervezetet gyógyítani kelV* (Dr. Oláh Andor)

I. HAVI TANACSOK Június a nyár előhírnöke, s a nyári napfordulás hónapja. Már buzognak az erők, melyeknek a gyümölcsök érését kell meghozniuk. A természetben megvalósuló teremtő fejlődésnek feleljen meg saját életünk olyan módon, hogy e hónap nekünk is kifejlést, erőink összegyűjtését hozza meg, és mi is éljük el az év te­ tőpontjával az örömteli munkaképesség és tetterő tetőfokát! Minden kihajt, rügyezik, a fák az égig akarnak nőni, az ember pedig érzi mindezt. A „tudatos extázis” ideje ez, szel­ lem és anyag egymásba lendülésének az ideje. Test és lélek, szellem és anyag - működjenek egységben, a lélek és a szel­ lem biztos vezetése alatt! Teljes odafordulással éljük át, hogy most van a megváltozás - megváltás hónapja! Ha ezt az alkalmat elszalasztjuk, az év folyamán a megpróbáltatások idején hiányozni fognak egész­ ségfenntartó testi és lelki erőink. Szent Iván napja a nyári napforduló ideje. Ezen a napon a tüzet háromszor kell átugrani, hogy annak tisztító ereje átjár­ jon bennünket. A tüzet ne hagyjuk kialudni magunkban! „/aj, a Tüzet ne hagyjátok ki'ha/ní. A z £ /et szent okhó/élniakaK \K áy Endre) Nem kételkedni - hinni. „Hinni és örülni. Más hinni, és más örülni,” - olvashatjuk Mócz István Ö rü/j velem / című könyvében: „Ám a hit életkedv és öröm. Az öröm pedig bitre hangolja az embert. (...) Szemnek a fény, fülnek a hang, nyelvnek az íz, a testünknek az egészség - ennél több az egész embernek a hit. (...) A hit élteti az emberi kapcsolatokat. A hit tapasz­ talja meg azt, amit az ész elérni nem tud. A hit túllép önma­ gán. A hit által leszünk szerelmesek a létbe, az életbe."

A hely- és táplálkozásváltoztatás most csodát művel. Te­ gyünk nagy kirándulásokat! Szakítsuk ki magunkat minden­ kori munkánk és gondjaink igézetköréből, telítsük magunkat

\\7. elemek - a föld, a víz, a nap és a levegő - erőivel! Folytas­ suk gyógynövénygyűjtő útjainkat, kirándulásainkat! Továbbra is aktuális, ami májusban: miért főznénk, amikor :i Nap forró sugarai a legjobb étkeket készítik nekünk? Fogad­ juk meg Hanish mester e havi tanácsát: „Hagyj e/n iifid én /ő cést,/orra/ásí, gőző/ést,pörkö/ésí és sütögé/ést a/ál;osoÁ:ba/i, tartsd magada nyers étrendhez..." Megjelenik az első igazi életpezsdítő, tisztító gyümölcs - a cseresznye. A cseresznyekúra igazi regeneráló kúra. Napi több kiló sem árt meg belőle. A hónap vége felé terem az érett, lé­ dús, úg3oievezett „árpával érő körte”, mely az epe- és vesebete­ geknek njníjt enyhülést. Beérik a szabadon termesztett, a melegágyinál értékesebb szamóca is. Ne tartsuk vissza magunkat! A friss kelkáposzta a legjobb késő tavaszi, nyár eleji saláta. A tökfélék is megjelennek, kaporral jól hasznosíthatók. Karottából, karalábéból és retekből - friss gyóg)mövénylevelekkel kiegészítve - kellemes esti saláta készíthető. Adytól, a mindenség szerelmének költőjétől is kaphatunk útravalót, hogy ez a Nappal tüzes hónap belső fénnyel és tűzzel bennünk is felragyogjon: „Ha h'nek Isten ügy tartotta. Hogy é/nie ke//. H ogy/é/n/e ke//.. T isztító és m entő szent /óbba."

II. VALAMENNYI BETEGSÉG AZONOS OKA Hippokratésznak (i.e. 460-377), annak a gyógyítónak, akinek az orvosok esküjükkel még ma is hűséget fogadnak, tulajdonítják az alábbi gondolatot: „Minden betegség lényegi magva mindig ugyanaz, csak a testben elfoglalt helye különbözik. Jóllehet a betegségek székhelyük különbözőségei miatt - első pillanatra egymás-

tói lényegileg különbözőknek tűnnek, alapjában azonban a betegség formája és oka mindig ugyanaz.*’

Egy másik megfogalmazásban:

tekintetre e^á /ta /á n

m ástóla m egtám aíiottrészek. H olottm iní/en hetegsé^ek egy/orma a létezésm ódja és oka, csak a fé s zk ü k k ü iö n b ö ző ." Wearland előbbi megállapítását erősíti meg Romolo Mantovani francia természetgyógyász is: Csakegyet/enbetegs^yan:m érgezodés(ífttoxíkádój, nte/y kü/ötibözo/orm ában, tünetekbenje/entkezik. A beaz egyensúIyt/'X^Grí Hawley így fogalmaz: „Egy korábbihelyen m ár beszéltünk a term észet m egyá/toztathatat/an törvényeirői, és rám utattunk, hogy a betegs^eknek két oka van: ha tudatlanságból vagy ha szártáékosan áthá^uk a term észet törvényeit" Ez az ok - okozat egyszerű esete; Engedelmesség Engedetlenség

-> ->

egészség betegség

Dr. Oláh Andor a következőképpen egészíti ki: „Vegyük sorra annak a hiányállapotnak az összetevőit, mely az ipari civilizációban élő emberre olyan jellemző, általános: Fizikai síkon: 1. Tápanyaghiány (nyomelem, ásványianyag, vitamin); 2. Természethiány (az elemekkel - a földdel, a vízzel, a nap­ fénnyel, a levegővel - való kapcsolat hiánya); 3. Természetes alvás- és pihenéshiány; 4. Mozgáshiány (ülő életmód); Mentális síkon: 5. Lélek-hiány; 6. Egyéniség-hiány (nyájösztön, konformizmus); 7. Társkapcsolat-hiány (elidegenedés); 8. Lelki nyugalomhiány (lelki feszültség); 9. Örömhiány (depresszió); 10. Sikerérzés-hiány (bűntudat, frusztrációk, kisebbrendű­ ségi érzés); 11. Energiahiány (testi-lelki energiahiány, fáradtság)”.

A fentiek alapján valamennyi betegség azonos okai így összegezhetők:

• • • • •

• •

M ateriális (fizikai) síkon Önmérgezés: alkoholizálás, dohánj^s, koffein, narkománia; Helytelen táplálkozás, túlzott állati fehéijefogyasztás; „Gyógyszerzabálás” (farmakofágia); A természet rendjétől való elszakadás: ipari civili­ záció technokratikus életmódja; Mozgáshiány, ülő életmód, vagy egyoldalú, túleről­ tetett fizikai tevékenység. M entális (lelki-szellemi) síkon Lelki feszültség, rohanó élettempó; Test és lélek harmonikus kapcsolatának hiánya; va­ lóságtól elzárkózó idealizmus vagy lélektelen anyagiA szellemi élet elfojtása, lelki gyakorlatok hiánya; Az egyéniség és az alkotókészség elfojtása.

A TERMÉSZETES ÉLET- ÉS GYÓGYMÓD RENDSZER „Medícus curat - natura sanat. " (Az orvos kezel - a természet gyógyít.) A hiány - állapot, a mérgeződés pedig elsősorban a szer­ vezet védekező rendszerét, immunitását gyengíti, ássa alá. A természetgyógyászat meghatározó törekvése a hiány és a mérgeződés megszüntetése: természetes szerekkel és mód­ szerekkel támogatni a szervezet öngyógyító módszereit. A hivatalos orvostudomány szemléletében ez teljesen hát­ térbe szorul, gyógyszer- és műtét központú, valójában gyen­ gíti vagy éppen blokkolja a szervezet ellenálló erejét. Ezt az alapvető különbséget Mahátmá Gandhi fogalmazza meg rend­ kívül találóan E gészsége vezérlőka/ai^ cimix munkájában: „Abban a végzetes tévedésben élünk, hogy egy betegség sem gyógyítható meg gyógyszer nélkül. Ez több kárt okozott

már az em beriségek, mint bármi más. A legtöbb gyógyszer nemcsak hatástalan, hanem többnyire egyenesen ártalmas. A z a beteg, aki gyógyszereket vesz be, éppen olyan ostoba, mint az, aki megpróbálja - takarítás helyett - befedni a háza belsejében összegyűlt szemetet. Minél inkább elrejti, befedi, annál jobban megrothad. Ugyanez történik az emberi testben is. A betegség nem más, mint a természet figyelmeztetése, hogy őszemét* halmozódott fel a test valamely részében, és nem kétséges, hogy a józan ész, a bölcsesség azt tanácsolja, tegyük lehetővé, hogy a természet kitakarítsa a piszkot, ne gyógyszerekkel takarjuk el azt. Aki gyógyszert vesz be, megne­ hezíti vagy egyenesen megakadályozza a természet munkáját. Másrészt viszont, milyen könnyen segíthe^ük a természet munkáját, ha bizonyos elemi alapelveket ismerünk: például böjtölünk, hogy a szemét ne szaporodjon, hanem kiürüljön, vagy ha testgyakorlatokat végzünk a szabad levegőn, hogy a szemét izzadás útján eltávozzék. A legfontosabb pedig, hogy elménket szigorú felügyelet alatt tartsuk.'*

A term észetes gyógymódrendszer kilenc alapelve: • méregtelenítés; • reform-, vegetárius, természetes étrend; • fítoterápia - gyógynövényekkel való gyóg3rítás; • az elemek (föld, víz, tűz, levegő) gyógyító hatásának igénybevétele; • mozgásgyakorlatok, aktív és passzív mozgatás (a reflexzóna-masszázs is ide tartozik); • természetes alvás, relaxáció (ellazulás), pihenés; • jóga: légzőgyakorlatok, hatha-jóga, rádzsa jóga, test­ helyzetek (ászanák); • lelki gyakorlatok: pozitív gondolatok, mantrázás, ima, meditáció stb.; • személyiségfejlesztés: biblioterápia, önmegvalósítás, kreatív művészeti tevékenységek. Mindazt, ami szervezetünk ellenállóképességét erősíti, im­ munitásunkat fokozza, ami a hiányáUapotokat megszünteti, a testidegen méreganyagok (homotoxinok) kiürítését elősegíti, s ezzel alapvető betegség-megelőzést és gyógyítást képvisel, Dr. Oláh Andor egy kilencosztatú körrel ábrázolja (lásd az 1. számú ábrát):

1. á b r a :

a te r m é s z e t e s g y ó g y m ó d re n d sz e r k ile n c a l a p e lv e

Aki teljesen helyre akarja állítani egészségét és immunrendszerét, védekező képességét, és szilárdan meg is akarja őrizni azt, annak a természetes élet- és gyógymódok egészét kell igénybe vennie! Állandó, intenzív, bensőséges kapcso­ latban kell lennie, maradnia a természettel és mindazzal, ami természetes! „Ne a heíegség ellen küztíj, hanem a z egészségedet erősttsdi A kettő nem ugyanaz. "(Maliász Gitta) Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! J ó EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

yyA föld, amelyen élünk, nem a sajátunk. Unokáinktól kaptuk kölcsön, s nekik tartozunk vele elszámolással!* (Régi indián mondás)

I. HAVI TANÁCSOK Július kezdetén az aratásra kell gondolnunk, raásodika Sar­ lós Boldogasszony napja. Az életet jelentő búza érése, az ara­ tás kezdete társul ehhez az asszonyi és terméshez kapcsoló­ dó naphoz. Ekkor a falusi emberek az aratási szerszámaikat megáldatták a papjaikkal, majd másnap szent rítushoz illő alázattal kezdték az aratást. Milyen jó lenne, ha újra megtanulnánk napi munkánk, kisebb-nagyobb elvégzendő feladataink megkezdése előtt áhítatosan kérni annak jó végét; befejezéskor pedig a jól végzett mun­ káért hálásnak lenni, hogy volt erőnk, egészségünk hozzá! A transzcendens tevékenységek - koncentráció, meditáció, ima - kozmikus biztonságérzetet jelentenek és azt, hogy leg­ magasabb rendű testi-lelki erőinket fektethetjük a munkába. Erre emlékeztessen elődeink aratási szokásrendszere! Július gondolatának tartalma egyébként is arra kell késztes­ sen minket, hogy elgondolkozzunk mindazon, ami felett eddig talán átsiklottunk. Azok az erők, melyek a növények rügyezését, a fiatal hajtásokat, a növekedést hozták létre, most befelé fordulnak, és az érést segítik elő. Számunkra is a megállás a feladat. Csillapítani kell az utóbbi hetek lendületét, és hagyni, hogy telítetten és nyugodtan éljen bennünk minden. A gyermek számára ugyanakkor a mozgás - élet. Engedjük őket természetesen élni! Hanish mester tanácsa szerint: „Különösen a gyermekeknek kell most szabadságot kapniuk arra, hogy szívük vágya szerint fickándozhassanak! A z egészségeseknek azért, hogy ne betegedjenek meg, a gyöngéknek azért, hogy erősödjenek. Szabadságot kell nekik adni, hogy patakokban gázoljanak, fákra másszanak, mint a macskák, birkózzanak, puffanjanak, s közben oly szutykosak, éhesek legyenek, amilyenek csak akarnak, hogy azután egy egyszerű - természetes - étkezés után üdítő álomba me­ rüljenek, és másnap új csínyekre készen ébredjenek. A ter­ m észet így működik az egyensúly és a fejlődés irányába.”

A munkát se zárjuk ki az életükből. Vigyük őket magunk­ kal, mutassunk jó példát nekik!

A gyógynövénygyűjtésre és a gyógynövények ismeretére is tanítsuk meg őket! Vidám, derűs arcot és lelket vigyünk haza este! A természetben működő és teremtő, áldott erőkkel telí­ tetten téljünk haza! A fáradtak, a legyengültek, a lábadozók forduljanak erőért a Naphoz. Higgyék el, új életerőt nyernek, ha a Természet fe­ lé fordulnak, fogadják hát hálásan a júliusi nap érlelte gyümöl­ csöket, s a nap kozmikus energiáját koncentráló magvakat! Ami a táplálkozást illeti: egyre inkább tudatosítsuk, hogy a nyers koszt hónapja ez, mint minden „r” nélküli hónap (május, június, július, augusztus). Jobbnál jobb gyümölcsök és zöldségfélék kínálják magukat táplálékul. A gyümölcsök közé tartoznak a barackfajták, a ribizli, a szilvafajták, a nyá­ ri almafajták. Van tehát miből válogatni. A zöldségek közül nagy választékban terem ilyenkor a cékla, a zeller, a hagyma. A májat kitűnően hűtő uborkával, cukkinival is bővül az esti tisztító zöldségvacsora választéka. A zöldségfélék közül az új burgonya - héjában sütve fogyasszuk! - és a tejes kukorica - nyersen fogyasszuk! - jelenik meg finom csemegeként. A hónap közepétől kiegészül a választék a dinnyefélékkel. Tartsunk dinnye-étkezéseket, dinnye-napokat! A dinnye kimos­ sa a veséket, tisztí^a az ereket, oldja a máj koleszterinszinQét. A benne lévő nagy mennyiségű „desztill^t víz” minden felté­ telt biztosít a tisztuláshoz, magas cukortartalma, szerves sótar­ talma pedig táplálja a szervezetet. A dinnyét csak magában fogyasszuk, mert magas cukortartalma miatt könnyen erjed! Testi-lelki megújulásban lesz részünk, ha áhítattal fordu­ lunk a Természet, az Élet forrása felé. Ahogyan Ady Endre fogalmazott Egy párisi hajnalon című versében: szén i ős/áng, Nap/steN. U Sápadt vagyok? Piros sugárt rám ."

II. JÖVŐFALÓ EMBERISÉG Általánosan ismert tény, hogy miként károsítják a termé­ szetet a hatalmas energiatermelő rendszerek, az ipari és kom­

munális hulladék és szennyezés iszon}^ tömegei, az iparo­ sított mezőgazdaság, a közlekedés, valamint a túlnépesedés következményei. A hátrányos hatások leküzdésére nagyszabású kezdemé­ nyezéseket és terveket hoznak létre világszerte. Az irány he­ lyes, de mechanikus. Nem lehet igazán hatékony, mert csak kevéssé törekszik arra, hogy a közvetlen okok mögött álló ember szokásain, életfelfogásán is változtasson.

K a t a s z t r o f á l is s z o k á s

Az okok feltárásakor az egyénhez kell közelebb kerül­ nünk, hogy megtaláljuk azokat a jellegzetességeket az ember köznapi viselkedésében, amelyek társadalmi, globális szin­ ten önpusztító folyamatokhoz vezetnek. A statisztika szerint az emberek idejük jórészét általában a létfeltételek biztosítása érdekében végzett munkára fordít­ ják. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes megvizs­ gálnunk, vajon a táplálkozás - amely a létfenntartás gerincét képezi - milyen befolyással van a környezetre és Földünk jövőjére. Márpedig az eddig ezzel kapcsolatban feltárt tények rémisztő képet festenek elénk, egy nagyon sötét jövőt arra az esetre, ha a mai étkezési kultúra továbbra is változatlan marad. Bármilyen nehezen elfogadható a gondolat: a táplálkozás módja, melyet a legtöbben magától értetődő szokások alapján folytatnak, döntő befolyással van az emberiség jövőjére. A legújabb tudományos elemzések azt mutatják, hogy az állati termékek fogyasztására alapuló táplálkozás mellett a Föld eltartóképességének a határa közelébe érkezett, és ha nem következik be változás, a következő évtizedekben emberek milliárdjai fognak éhen halni. E megdöbbentő tény mögött a következő elsődleges ok hú­ zódik: a húsfehéije előállításához hatszor-tizenötször annyi mezőgazdasági termőterület szükségeltetik, mint ugyananynyi növényi fehérje megtermeléséhez, és a termőterületet ma már nem lehet jelentősen növelni. Mindez pedig - a má­ sodlagos hatásokról már nem is beszélve! - végeredményben a környezet rombolásához vezet.

A vágóállatok növényeken élnek, lényegében ugyanazokon növényeken, mint amiket az ember közvetlenül is fogyasztliat, és amelyek tulajdonképpen egyedüli táplálékát is jelent­ hetnék. A növényi fehérjék állati fehérjévé alakítása nagy veszteséggel jár. A legrosszabb hatásfokkal például a bárány dolgozza fel a fehérjét: 16,5 kg növényi fehéijéből csak 1 kg liúsfehérje keletkezik. A legnagyobb tömegben fogyasztott sertés- és marhahús hasonlóan alacsony eredményességgel értékesíti a bevitt növényi fehérjét. Ez azt jelenti, hogy amíg a húst fogyasztó ember egy éves élelmét 1,5 hektár földről lehet biztosítani, addig a lakto-vegetáriust 0,2-0,4 hektár, míg a csak növényeken élőt 0,06-0,1 hektár is el tudja tartani. Más szavakkal: az a földterület, amely akár 20 vegetáriust is táplálhat, csak 1 vegyes táplálkozásút tud ellátni élelemmel. A világ marhaállománya annyi növénjrt fogyaszt évente, mint amennjá 8,7 milliárd ember kalóriaszükségletét fedezné - a jelenlegi népesség majd kétszeresét. Ha a további feldolgozási költségeket nézzük, talán még szembetűnőbb a különbség. Gazdasági szempontból a nem vegetárius étkezés tragikus helyzetet idéz elő. .1

N e m m e l l é k e s h a t As o k

Több szakértő szerint - akik főleg a húsipar érdekeit vé­ dik - a tömegesen tenyésztett szárnyasok megoldást jelent­ hetnek az élehniszerhiány problémájára, és így még a hús­ evés szokásáról sem kell lemondanunk. Ezt azonban csak úgy lehetett elérni, hogy genetikailag manipulált fajtákat, hibrideket tenyésztettek ki, melyeket remisekkel (mester­ séges vitamin- és ásványkeverékkel) táplálnak és hormo­ nokkal kezelnek. így a fogyasztók „műanyag-húst” kapnak, amely ugyan nem zsíros, de korántsem egészséges. Tény, hogy a csirke olcsóbban állítható elő, mint a többi hús, de az egészséges baromfihús jelszava mégis csupán reklámfogás. Az igaz, hogy a szárnyasok más húsoknál jobban emészthetők, de az intenzív tartás miatt molekuláris és szöveti szinten de­ generált fehérjestruktúra jött létre náluk, amely már koránt-

sem ugyanaz, mint a természetesen nevelt csirkéé. Ez az el­ változás a fogyasztóban lassú szervi degenerációt okoz, azaz megbetegít, és többek között rák, vérnyomásproblémák, ízüle­ ti bántalmak stb. kifejlődéséhez vezethet. A világméretű húsfogyasztás - orvosilag bizonyított egész­ ségkárosító jellegén túl - a természet egyensúlyát és a gazda­ ság biztonságát szintén veszélyezteti: • kémiai terheléssel (mert a termelés mennyiségét már csak vegyszerekkel lehet fokozni); • vízszennyezéssel (a mezőgazdaság kemizálása és az állati trágyák vízfertőző hatása miatt); • az édesvízkészletek kizsákmányolásával (a húster­ melés rendkívüli vízigénye miatt); • a termőföldek pusztulásával, sivatagosodásával (mert az intenzív termelési rendszerek kizsigerelik a földet); • az erdők pusztulásával (mert a termőterület növe­ lése érdekében kivágják a fákat); • fajok tűnnek el az erdők és mezők pusztulása miatt.

N in c s p é n z a z é h e z ő k r e

Becslések szerint, ha például az Amerikai Egyesült Álla­ mok 10%-kal visszafogná húsfogyasztását, évente 12 millió tonna alapanyag szabadulna fel emberi élelem céljára. Ez ön­ magában elegendő lenne arra, hogy megmentsük azt a 60 millió embert, aki egy év alatt éhen hal. Egy szintén amerikai példával bizonyítható annak a hiedelemnek a tarthatatlan­ sága, miszerint az éhezés oka a túl kevés rendelkezésre álló élelmiszer lenne, hiszen az USA-ban egyedül takarmányozásra megterem annyi gabona, hogy a világ minden lakosa számára minden napra jutna belőle két szelet kenyérre elegendő. A fejlődő országokban ehhez képest egy évtized alatt 100 millió gyermek pusztul el értelmetlenül, alultápláltság miatt.

A z ÖRDÖGI KÖR ÁTVÁGÁSA

Mindezen tények azt mutatják, ördögi körben vagyunk: a húsevés kultusza közvetve éhínséget teremt, a rendkívül

I'okozott mértékben gyarapodó új nemzedék pedig fokozni íbgja a természet általunk megkezdett kirablását. Ahhoz, hogy ne így legyen, meg kellene szívlelnünk azt a bölcs mondást, miszerint az embernek magának kell változ­ tatnia, mégpedig úgy, hogy minden cselekedetével harmóniá­ ban legyen a természettel. Az adatgyűjtés, az állapot puszta regisztrálása nem egyen­ lő a bölcsességgel. Bölcsebbé kellene válnunk, mert modern technikával ugyan, de eg3n‘e inkább magunk alatt vágjuk a fát. Minek kell még történnie, hogy az emberiség tudomásul vegye e tényeket? Egy globális katasztrófa után már túl késő lesz! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy szemet huny­ junk a figyelmeztetések felett!

„Nemcsak azért vagyunk/e/e/ősek, amit teszünk, hanem azért is, am/t e/mu/asztunk^"(Mőliére) Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő niátottságot, és megfelelő bölcsességet! J ó EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

y,Ajóság minőségében lévő étel meghosszabbítja az élettartamot, megtisztítja az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot ad*' (Bhagavad-gítá)

I. HAVI TANÁCSOK Augusztus a nyár dereka. Ebben a hónapban éri el tető­ pontját a meleg. A föld ekkor energiával telítődik, az ember­ nek is fel kell hát töltenie magát a Nap éltető erejével. Most, amikor teljes pompájában tárul elénk a természet, keressük társaságát, a belőle sugárzó életet. „A növények némák. (...) Hangulatuk a csend. Színük nyugtató. Létükben béke él. (...) Dimenziójuk a mélység és a magasság. Földből és fényből élnek. (...) A fák, az erdők, a mezők oxigént lehelnek: ÉLETET - ingyen. Mit kérnek? Kíméletet. Nincs örömed? Menj erdőbe, keress rétet, és érezd a növények életét. Hidd el, lesz örömed. Olyan csön­ des, igaz, oly szép, mint a virágok illata, mint a fák élete'" (Mácz István: Őrülj velem!)

Igyekezzünk a Nap-erőből annyit felvenni magunkba, hogy egész télen, egész évben sugározzon bennünk, belőlünk! A Nap-erők szíverők is: ekkor nyílik legjobb lehetőségünk arra, hogy szívünket kitárjuk, kitágítsuk. A „két asszony köze” - Nagyboldogasszony napjától Kis­ asszony napjáig - varázserejű időszak. A néphagyomány sze­ rint akkor kell gyűjteni a gyógynövényeket. Bölcs tanács, hi­ szen ekkor valóban nagyon sok gyógynövény terem. Gyűjtés közben lélegezzük be illatukat, illóolaj-tartalmuk révén egy­ ben aromaterápia is végezhető: gyógyulhatunk, tisztulhatunk általuk. Azután tároljuk a szárított gyógynövényekben - téli­ re - a varázserőket. Érdemes kimenni a szabadba, nagy sétá­ kat, kirándulásokat tenni, kerti-mezei munkával foglalkozni. Sétáljunk sokat mezítláb agyagos, homokos talajon, ez oldja a hügysavlerakódásokat, a talpon keresztül tisztít, így gyó­ gyulnak a mozgásszervi betegségek! A tisztánlátás fényében augosztusban azt is „megláthat­ juk”, miért vannak szervezeti zavaraink, miért nincs elég életerőnk. Táplálkozásunkon is változtatnunk kell a termé­ szetes étrend jegyében. A most termő gyümölcsök, zöldségek koncentrált kozmikus energiát tartalmaznak. A g3mmölcsevés, a dinnye- és szőlőkúra ideje ez a hónap. A dinnye a

húsát kínálja - hús helyett. A hónap folyamán megjelenik a szőlő is. A legalább háromhetes szőlőkúra kitűnően egészíti ki a dinnyekúrát, s teljes felfrissülést eredményez. Az áfonya, a fekete szeder, az erdei szamóca, a kökény, a csipkebogyó és más vadon termő bogyós gyümölcsök nem­ csak színesítik étrendünket, de ki is egészítik a kultúrnövé­ nyek gyümölcseinek esetleges hiányosságait. Iktassuk étrendünkbe a szépítő, bőrtisztító, májműködést serkentő uborkát, a cukkinit és a fiatal tejes kukoricát is!

II. AMIT A VEGETARIZMUSRÓL TUDNI KELL 1) A hús nélküli étkezésnek - a vegetarizmusnak - ősi kultúrája van. Az emberiség történetének írásos emlékei kö­ zött minden kultúrában találhatunk utalásokat különböző étkezési előírásokra, amelyek többn3áre vallásos nézetekkel áDtak összefüggésben. Talán a hindu felfogásban csúcsoso­ dott ki leginkább és vált a gondolkodásmód alapjává a „nem ártás” (ahimszá) erkölcsi törvénye. E felfogás hívei igyekeznek gondolkodásmódjukat, tevékeny­ ségüket, munkájukat úgy alakítani, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat és kárt okozzanak élő és élettelen környezetükben. Ez a szemlélet ágyazódott be a vegetárius életmód és gon­ dolkodásmód rendszerébe anélkül, hogy a vegetarizmus a hindu vallási rendszer részévé vált volna. A vegetarizmus alapítójának sokan Püthagorászt tekintik. A görög és római tudósok közül többen is vegetáriusok voltak, például Szókratész, Platón, vagy Ovidiusz, hogy ezúttal csak néhányukat soroljuk fel. Európában a vegetarizmus a reneszánsz korában kezdett újra „hódítani”, szervezetté és „tudatossá” azonban csak a 19. század elején vált. 1811-ben Angliában, 1867-ben Német­ országban alakult meg a Vegetáriusok Szövetsége. 2) Ismeretes, hogy - elsősorban a fejlett ipari országokban milyen ijesztő méreteket öltött a degeneratív megbetegedések

gyakorisága, amely közvetlen összefüggésben áll a fokozódó kör­ nyezetszennyezéssel és az élelmiszeripari tömegtermeléssel. Ez a tendencia különösen felgyorsult az 50-es évektől. A lakosság romló egészségi állapota, táplálkozásának negatív tendenciái az orvosok és a táplálkozástudomán3á szakemberek figyelmét ráirányították a vegetárius táplálkozás egészségmegőrzési és táplálkozásélettani vonatkozásaira. Egyre többen figyeltek fel arra, hogy a vegetárius életformát követők közül feltűnően kevesen betegedtek meg úgjmevezett „civilizációs betegségekben”. 3) Ha szóba kerül a vegetáriusság, sokan gyanakodva kér­ dezik: ugyan, hogyan lehet megélni csupán magvakon és nyers zöldségeken? De az igazság az, ha mellőzni akaijuk a hús, hal, tojás, tej használatát - és erre alapos erkölcsi, egészségügyi és esztétikai, sőt gazdasági indokunk van! -, az még nem jelenti azt, hogy önsanyargatóvá vagy „szektássá” kell válnunk. Kevesen tudják, hogy a vegetarizmus nem fű- és zöldség­ evés, nem sárgarépa-majszolás. A rosszindulatú megjegyzések alapján ezt az ősi, egészséges és természetes életmódot aszkétikusnak, lemondónak, élvezetek nélkülinek tartják. Nos, erre csak azt lehet mondani, hogy valóban le kell mondani az élvezeti cikkekről, a szervezetünk pusztításáról, de amit cserébe nyerünk, az bőségesen kárpótol. 4) Azok számára, akik anyagi okokból döntöttek a vegetariz­ mus mellett, vagy az orvos parancsára lettek növényevők, ez az életmód nem jelent mást, mint azt, hogy nem fogyasztanak húst. Akik viszont szabad akaratukból lettek vegetáriusok, egy természeti törvényeken alapuló életformát választottak. A vegetarizmus nem csupán táplálkozási kategória, hanem erkölcsi világnézet is, melynek legfőbb parancsolata: NE ÖLJ! A vegetarizmus életszemlélet is: követője amellett, hogy meghagyja az állatok életét, a saját életét szeretné minél to­ vább egészségben és nyugalomban leélni. 5) A vegetárius étrendre áttérők - számos egyéb körül­ mény és motivációs tényező mellett - a nemzetközi statisz­ tikák szerint általában a következő okok valamel3dke miatt változtatnak táplálkozásukon:

a. Etikai megfontolások: Aki öl - embert vagy állatot az emberiség ősi törvényét szegi meg. Az embernek nincs joga elvenni azt, amit nem ad­ hat vissza, és ez nemcsak embertársaink életére vonatkozik, hanem az állatokéra is. b. Táplálkozásfizioiógiai és higiéniai megfontolások: Mivel az emberi szervezet alapvetően növényevésre rendez­ kedett be, az áUati eredetű táplálék - legfőképp a hús - fogyasz­ tása egészségkárosodást okoz, mérgező anyagokkal terheli a szervezetet. c. Gazdasági megfontolások: A húsfogyasztás luxus, tekintve, hogy a hús és egyéb állati termékek előállítása során fellépő veszteség tulajdonképpen élelmiszerpazarlásnak is tekinthető. Képletesen szólva egy vegyeskoszton élő ember hat vegetárius elől „eszi el” a lét fenntartásához szükséges élelmet. 6) A vegetarizmusnak három, eg3nnástól jól elkülöníthető irányzatát különböztethetjük meg: a. Ovo-laktovegetáríus irányzat A három közül ez a legtoleránsabb irányzat. Húsmentes, de tej(termékek), tojás és méz - tehát mindaz, amit az állat „szívesen” ad - fogyasztása megengedett. b. Laktovegetárius irányzat Természetesen ez is húsmentes. Tej (laktóz) fogyasztása még megengedett, de a tojás már nem, még rejtett formában sem - például sütemények tésztájában, krémjében stb. c. Vegán irányzat Nyerskosztos táplálkozás. Hívei nem fogyasztanak semmi­ féle állati fehérjét, sem húst, sem tejet vagy tejterméket, sem tojást, de még mézet - mint állati eredetű terméket - sem. Csak növényi anyagokat - gyümölcsöt, zöldséget, ohijos niiijí vakat, diót, gabonát, konyhafüveket - fogyiis/.tjiiak, ii/.i is liő kezelésmentesen, teljes értékű, „tápegcs/” (nrin;il);iii.

7) Mikor kezdjük el? Bármikor, de a jövendő generáció érdekében lehetőleg már a fogamzás előtt, hogy az anya szer­ vezete tiszta legyen a fogamzáskor. így elérhető, hogy a cse­ csemő életerősen, egészségesen szülessék. Ma már az sem titok, hogy a táplálkozási szokásokhoz, az ízekhez a magzat a terhesség alatt hozzászokik, és élete során ezeket az ízeket tartja majd megfelelőnek, jónak. Nagy az anyák felelőssége gyermekük egészségét és életét illetően. Olyan durva hibákról is szükséges szót ejteni, mint a terhesség alatti dohányzás, gyógyszer- és kábítószer-, kávé-, tea-, csokoládé- vagy alkoholfogyasztás, hogy más izgatósze­ rekről, amelyek a magzat fizikai és szellemi károsodásához vezetnek, már ne is beszéljünk. Ha szükségét érezzük a változtatásnak, ha gondolkodásunk megérett és rájöttünk, hogy eddigi életünkben valami hiba van, egyszerűen hiányérzetünk támad: valamilyen más életre, más életvitelre vágyunk, még akkor is, ha adott körülményeink lát­ szólag többé-kevésbé megfelelnek igényeinknek. Ha az egészségünk, lelki békénk felborult vagy felbomlás­ sal fenyeget. Nem szükséges megvárni, míg a szervezet vész­ jeleket ad. Az teszi okosan, aki látszólag egészségesen kezdi el. Hamarosan rájön, hogy amit eddig egészségesnek vélt, az csak a betegség hiánya volt, az EGÉSZ-ség fogalma valami egészen más. Akármilyen idősek is vagyunk - a betegségektől, a termé­ szetellenes állapottól megszabadulni sohasem késő! -, a ter­ mészetes táplálkozás jót, szellemi és testi felfnssülést hoz.

H í r e s v e g e t Ar i u s o k

A régmúlt és napjaink híres emberei közül sokan válasz­ tották a hús nélküli táplálkozást. Álljon itt egy rövid névsor a teljesség igénye nélkül: A lbert Einstein, Platón, Lev Tolsztoj, Bob Dylan, Louisa May AJcott, Susan St. James, Henry Dávid Thoreau, Ralph Waldo Emerson, Benjámin Franklin, Richard Wagner, Rainer Maria Rilke, Christian Morgenstem, Szókratész, Apolló görög papjai, Ovidiusz, Vergíliusz, Sir Isaac Newton,

H. G. WfeWs, Püthagorász és iskolája, Empedoklész, Thálész, Madonna, Terence HUJ, John Lennon, Glória Swanson, Horace Creeley, Leonardo da Vinci, Alexandriai Kelemen, Assisi Szent Ferenc, Zarathusztra, Orfeusz, Konfúciusz, Lao-ce, Dick Cregory,John Wesley, Voltaire, Jean Jacques Rousseau, John Milton, Charles Darwin, William Bootb tábornok, Plutarkhosz, Seneca, Cato, Scipio, Augustus Caesar, AlbertSchweitzer, RudolfSteiner, Romain Rolland, Percy Byshee Shelley, Dr.J. H. Kellog, Clint Walker, Upton Sinclair, James Coburn, George B em ard Shaw, Tendzin Gyatso (Őszentsége, a 14. dalai láma, Mikhail Bakunyin, Rabindranath Tagore, Mahátmá Gandhi, az indiai jógik.

Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő njdtottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

„Gondolják meg az édesanyák, háziasszonyok, hogy az ő konyhájuktól és attól függ családjuk egészsége, milyen bátran mernek és tudnak szakítani a szokásos vegyes étrenddel, s a magyar konyhával!'' (Dr, Oláh Andor)

I. HAVI TANÁCSOK Szeptember az ősz első hónapja. A hónap elején áll be a meteorológiai ősz. Szeptember 23-án van az őszi napéj­ egyenlőség időpontja; a csillagászok ekkor jelentik be a „hivatalos ősz” kezdetét. Új évszak kezdődik. A természet mindent létrehozott, amit csak magából megte­ remthetett. Ez a folyamat lezárult, új kezdődik hát: a begyűj­ tés, a betakarítás ideje. Ebben a hónapban a leggazdagabb a választék gyümölcsben és zöldségben. Azokat kell előnyben részesíteni, amelyek nem télállóak. A télálló fajták fogyasztá­ sát hagyjuk későbbre, nincs még rájuk szükségünk! A szep­ temberi csodás gyümölcskavalkádból kiemelkedően fontos a szőlő. Most jelenik meg a gyümölcsösök egyik gyöngyszeme, az értékes besztercei magvaváló szilva. Ha tehetjük, aszal­ junk is belőle bőségesen, késő tavaszig szükségünk lesz rá! Az ősz kötelezettségekkel is jár: létre kell hozni a téli éléstárat. Be kell g3mjteni a télálló gyümölcsöket, zöldségeket, az illóolajokat, konyhafüveket, teaféléket; ráadásul ez az idő­ szak a szárítás, az aszalás legfőbb ideje is. Ne bízzuk másra alaptáplálékaink megfelelő színvonalú előállítását! Külső-belső tisztításra van szükség! Az évszakváltáshoz kapcsolódó négy napos böjtöt az augusztus végi, szeptember eleji hűvösebb héten célszerű megtartani. Most jó szolgálatot tesz az eukaliptusz-olaj, melyet bátran használhatunk külső­ leg és belsőleg egyaránt. A böjt után a szőlőkúra és a friss búzakása időszaka követ­ kezik. Használjuk is ki, hiszen ez a két ételféleség alaposan fel­ tölti szervezetünket mindennel, amire az elkövetkező hűvös időszakban szükség lehet. A szőlőkúrák folyamán több kiló is fogyasztható naponta az érett, édes csemegeszőlőkből. Ne sokat hagyjunk belőle a szőlősgazdáknak, mert bort csinálnak belőle, vagyis tönkreteszik! A szeszes italok egész évben mér­ gek, de most különösen erős méregként hatnak, s nem kivétel e megállapítás alól a bor sem. A frissen préselt szőlőlé viszont különösen fontos a székrekedések, gyomorbajok gyógyításá­ ban. A reggeli teát is elhagyhatjuk, ha frissen préselünk szőlőle­ vet fogyasztunk helyette. Éhgyomorra ig5oink bőségesen fehér­ szőlőlevet, amihez vesebetegségek esetén adjunk kevés vanfliát

vagy őrölt fahéjat is! A májbetegeknek ugyanez ajánlott, de ők ilélutánonként sok nyers uborkát is fogyasszanak! A cukorbetegek a délutáni sárgarépa, tarlórépa, uborka, zeller és az azt kiegészítő csalán- és gyermekláncfű-saláták­ ban találnak gyóg3 0 ilási lehetőséget. A fűszerezést ánizzsal, kaporral oldják meg. A zöldségek közül szintén a kevésbé télállókat kell fogyasz­ tani elsősorban. A jól vermelhető sárgarépa, zeller, petrezse­ lyemgyökér, feketeretek legyenek a téli hónapok zöldségei. Az idő hűvösebbre fordultával előkerülhetnek a gabonafélék. Lassan felvehe^ük az étrendbe a búzakása mellé a teljes kiőr­ lésű magból készült kenyeret is. A hó második felében, ha nagy a felmelegedés (vénasszo­ nyok nyara), ismét térjünk vissza a gyümölcstáplálkozás­ hoz, esetleg fol)^assuk tovább a szőlőkúrát. Semmi esetre se mellőzzük a szőlőt! Az emberi szervezet működésének támogatásában, a sejtek felépítésében és működtetésében az alma után a szőlő játsza a legfontosabb szerepet. A bőrbe­ tegségek is jól gyógyulnak a szőlőkúrától. Szeptemberben még csak búcsúzik a nyár, nem ritka a napfényes, meleg idő. A természet ilyenkor már színesedik. Ragadjuk meg ezt a terméssel bővelkedő csodaszép évszakot, tegyünk minél hosszabb kirándulásokat! Töltsük föl szerve­ zetünket napfénnyel és jó levegővel! A gyógjniövények közül ilyenkor gyűjthető a lándzsás útifű, az ökörfarkkóró virága, a vadrózsa termése - a csipkebogyó, a fekete bodza bogyója. Tegyük gyűjtésekkel még hasznosabbá a kora őszi kirándulásokat!

II. MINDENNAPI MÉRCÉINK Igen, nagy az édesanyák, a háziasszonyok felelőssége... Az egészség ugyanis az ő „birodalmukban”, a konyhában kezdődik! Az emberi munka és energia nagy része - szellemi és fi­ zikai téren egyaránt - arra fordítódik, hogy a természetes táplálkozást mesterségessel helyettesítse. Mindezt úgy éri el, hogy a természet kitűnő, céljuknak tökéletesen megfelelő

ajándékait éltető és fejlesztő erejüktől megfosztja, hogy ezzel „élvezetessé” tegye őket. Emellett igen nagy mértékben olyan anyagokat is felhasznál, amelyek az ember táplálkozására nem alkalmasak, károsak és vészhozók, ám a mesterséges kezelés és ízesítés „élvezetessé” teszi azokat. Azt, hogy a mesterséges kezelés és ízesítés mit tud az étkezésre szánt anyagokból csinálni, mindenki tudja. De hogy ezek hatása mily elementáris csapást jelent az em­ beriségnek, arról már kevesebbet hallani. A teljesség igénye nélkül - mindann)áunk okulása reményében -, ezúton ismer­ tetek néhányat a tányérainkra kerülő mérgekből.

A. F e h é r

m é r g e in k

1) C ukor - az éd e s m éreg

Minden olyan táplálékban, amit emberi kéz nem érintett - nem tett tönkre -, az alkotórészek harmonikus viszonyban vannak egymással. A fehér cukor előálh'tásakor ezt a termé­ szeti törvényt különösen drasztikus módon sértik meg. Azt a 20-30 elemet, amelyet a cukorrépa és a cukornád tartalmaz, kivonják belőle. A gyártás után már a cukor csak (kémiai) szénből áll. Teljesen halott anyag, az életnek a legkisebb csí­ rája sem fedezhető fel benne. Modern életünkbe óriási, elvi­ selhetetlen mértékben betört drogféleség. Emésztéséhez nagy mennyiségű B-vitaminra, valamint kalciumra van szükség, és még így sem sikerül teljesen: jelentős része megeijed, alkohol képződik belőle. Soha ne szoktassuk rá gyermekeinket! Ad­ junk nekik inkább édes gyümölcsöket, sárgarépát, és nem is lesz rá igén3Óik. 2 ) K on y h a só

A konyhasó szerveden, tehát nem növényi vagy állati eredetű. Nem tartalmaz semmiféle enzimet. Emésztheteüen, feldolgozhataüan anyag. Egyike a legmérgezőbb drogoknak. A nyers kosztban minden organikus tápsó közvetlenül rendelkezésünkre áll, méghozzá szerves formában! A tör­ ténelemből tudjuk, hogy a népek „elfajulása” mindig akkor következik be, amikor megismerkednek a sóval, az alkohol­ lal és egyéb, roncsoló mérgekkel.

3 ) F ehér lis z t

A gabonamag minden értékes alkotórésze a korpában és .1 csírában van. A belső rész - liszt-test amelyből a fehér lisztet nyerik, úgyszólván csak keményítőt tartalmaz. Ebből i(') csirizt lehet készíteni, de mi táplálékként fogyasz^uk; inegraboljuk és becsapjuk a szervezetet. A fehér lisztet többnyire még fehérítik. Ha még meg is sütik - ami nem kevés sót igényel, és a magas hő az egészség szempon^ából értékes részek utolsó nyomait is megsemmi­ síti akkor az így létrehozott terméket fehér kenyérnek hív­ ják. Aki rendszeresen ilyen kenyeret vagy pékárut fogyaszt, iiz rögtön az orvosi költségeket is hozzászámítha^a a vételárlioz... Valóban drága a kenyér, drága élvezet! 4 ) T ej, tejterm ék ek

A reklámszöveg szerint: „A tej élet, erő, egészség!” De a mondat nincs befejezve. A tehéntej a boíjú tápláléka, eddig ez kimaradt a tudatunkból. A csecsemő kiegyenlített tápláléka az anya tej. Elődeink gyermekei az anyatej után a természetes gyümölcs-, zöldségés gabonaétkezésre tértek át. A mai korban lett divat a te­ héntej ily nagymértékű fogyasztása, még felnőtt korban is. Találunk-e erre példát a természetben az emberen kívül? Az állatok tejének kódja: „Gyorsan nőj, erősödj!” Az álla­ tok kicsinyei - mint ahogy az köztudott - nagyon rövid idő alatt hihetetlenül megerősödnek. A születés után néhány órával felállnak. Az emberi csecsemőnek erre több mint egy esztendőre van szüksége. Mi ennek az oka? A csecsemőnek ebben a korban az agya fejlődik, szemben az állatokkal, ahol a mozgásszervek, az izomzat és a csontok fejlődése játsza a főszerepet. Egészen más összetételű tápanyagokra van szük­ ségük. Ha gyermekeinknek adjuk a tehéntejet (holott azt sokan nem is szeretik, ezért kakaó vagy kávé formájában csalogatjuk őket), későbbi kövérségüket és emésztőszervi problémáikat alapozzuk meg. Szervezetünk nem tudja rende­ sen feldolgozni a természetünktől eltérő termékeket, s ennek meg is vannak a hátulütői: • számos allergia kialakulása - többek között - a tej, tejtermékek fogyasztásának is köszönhető; • a gyakori mandulagyulladásnak is oka a tejfogyasztás;

•

a legújabb kutatások szerint az idősebb nőknél elő­ forduló csontritkulás is a fokozott tejfogyasztásra vezethető vissza. Külön kell még szólni korunk nagy divatjáról, a sajtfogyasz­ tásról. Zsíros, tapadós volta miatt a sajtfélék rendkívül ne­ hezen emészthetők, ráadásul a női típusú rákbetegségek ki­ alakulásának elősegítői! 5 ) A lu m ín iu m - a „ fehér a ran y”

Homeopátiás orvosok körülbelül 200 éve hívták fel a figyel­ met az alumínium veszélyeire. Sámuel Hahnemann, a mo­ dern homeopátia megteremtője számolt be elsőként az alumí­ nium nemkívánatos hatásairól. Az évszázad elején, amikor ez a divatos árucikk sok ember számára elérhetővé vált, fi­ gyelmeztette a vásárlókat e könnyű fémfajta ártalmaira. Az alumínium divatával egyenesen a konyhába tört be, az élelmiszer-feldolgozó iparágakban, a vendéglátóiparban fejti ki „áldásos” hatását. Az alumínium jelentős elváltozásokat okozhat az emberi szervezetben, s manapság sajnos egyre inkább ki vagyunk té­ ve ennek a veszélynek. A legfontosabb, hogy konyhánkból mi­ előbb selejtezzünk ki minden alumíniumból készült edényt, evőeszközt, kávéfőzőt, kávékiöntőt, szódás szifont, tálcát, de még az alufóliát is!

B. T o v á b b i „ f ű s z e r e k ” , „ í z e s í t ő k ” , „ÉLVEZETI s z e r e k ”

6) Ecet Az ecet is erjedés alapján keletkezett alkoholszármazék, nagyon veszélyes, antibiotikus hatású ízesítőszer. Az ecet nemcsak emészthetetlen, de nehezen emészthetővé teszi a vele ízesített ételeket is. Emésztőrendszerünkben egyrészt tönkreteszi azokat a finom enzimeket, amelyek szükségesek az elfogyasztott élelmiszerek lebontásához, másrészt meg­ akadályozza a megfelelő erősségű savképződést, ezáltal az emésztés még nehezebbé válik. Ugyanakkor talán az ecetről a legkönnyebb lemondani, hiszen még senki sem lett szenvedélyes ecetivó.

7) Kávé és kólafélék - KOFFEIN Most pedig ejtsünk néhány szót az oly ártatlan megjeleiicsú csésze kávéról, pohár kóláról! Sajnos, ami nagyon ízlik, iibban csaknem mindig akad valami alattomos kártevő. A ká­ véban, a kólában a KOFFEIN. Hogy a kávénak látszólag olyan csodálatos „hajtóereje” van, annak a hatásos izgatószer, a koffein az oka. Ez a szer­ vezetnek bizonyos időre új lendületet ad, de ezt később elke­ rülhetetlenül fáradtság követi. Drasztikusan tágítja az ereket, hatására megpattanhatnak a hajszálerek. A koffein továbbá elsavasítja a szervezetet, ezáltal akadályozza a mérgező anya­ gok kiürülését a szervezetből. Aki mégsem szeretne végleg lemondani a kávéról, az cikó­ riából vagy malátából koffeinmenetes gabonakávét főzhet. 8) Kakaó és csokoládé - TEOBROMIN Édes csábítás, kellemetíen következményekkel. A kakaóban és a csokoládéban levő teobromin különösen veszélyes kábító­ szer a fejlődő szervezetek számára. Az allergiát, asztmát okozó mérgek listáján - a tejet és a fehér lisztet követve - a harmadik helyen áll! Az allergia ugyanis egyfajta drogmérgezés. Egy évszázada terjedt el, néhány évtizede szinte a „legfon­ tosabb gyermektápláléknak” tekintik. Drogot etetünk gyerme­ keinkkel tápláló anyagok helyett. Az orvosok egyéb kockázati faktorokat is felfedeztek: egy­ részt a magas cukortartalom tönkreteszi a szervezetben a vita­ minokat és az ásván3 TÍ sókat; másrészt problémákat okozhat az emésztésben és az arcbőrön. Csokoládé helyett adhatunk és fogyaszthatunk édes gjmmölcsöt, mazsolát vagy datolyát; kakaó helyett pedig készülhet a reggeli ital karobporból, azaz őrölt szen^ánoskenyérma^ól. 9) Fekete teák - TEIN Ez az alattomos hatású méreg a fekete teákban fordul elő. „Áldásos” hatása megegyezik a koffeinéval. Gondoljuk meg, amikor gyermekeinknek már csecsemő­ korban adjuk ezt a kemény drogot, vajon nem mi okozzuk-e a későbbi ideggyengeséget, mirigyeinek hibás fejlődésében nem mi vagyunk-e a vétkesek? A még kialakulatlan, gyenge szervezetre „g3nlkos” a hatása.

A fekete (angol, orosz, kínai, ceyloni stb.) teák helyett ér­ demes frissen sajtolt, egészséges - édesítetlen - gyümölcsleveket, gyógyteákat fogyasztani. 10) Szeszes italok - ALKOHOL A szeszes italokban lévő alkohol közismert kóros hatását úgy gondolom, nem szükséges magyarázni. Azt azonban jó, ha tudjuk, hogy a külső beviteltől függetlenül másképpen is keletkezhet szerezetünkben alkohol: belülről - hibás ételkom­ binációk következtében! A szeszes italokban lévő alkohol el­ kerülhető, ha nem isszuk meg. Természetesen a bennünk keletkező is kivédhető, ha megfelelően táplálkozunk, azaz ha elkerüljük a helytelen ételkombinációkat. 11) Cigaretta - NIKOTIN Kultúránk nagy szégyene, közintézményeink, kultúrházaink „ékessége” a mindenütt jelenlévő hamutartók tömege. Természetesen a vele együtt járó szennyezett levegő is. Nem példamutató az sem, hogy a gyógyító intézmények­ ben éppen a „DOHÁNYOZNI TILOS” feliratú táblák alatt szívják némely orvosok, ápolók - a betegek rovására is - ci­ garettájukat. Az ember szabadságjogainak éppen ez képezi a megsértését. Tizenhatféle módon mérgezi - és nem csak - a dohányos szervezetét. A dohányzás és a passzív dohányzás egyaránt ártalmas. Fájdalmas, és az egész társadalom számá­ ra végzetes következményekkel jár, hogy a fiatal nők körében elharapózott a dohányzás. Az emberiség jövője függ a leen­ dő anyák egészségétől, szervezetük tisztaságától. Hihetetlen mennjáségben mutatható ki már fiatal szervezetekben is a NIKOTIN. Sajnos, a „modern ember” itt is nagyvonalú kézlegyintéssel intézi el a dolgot... 12) Szalicilsavak A tartósítószerek, az aszpirin és más pirinalapú gyógy­ szerek bizonyíthatóan nagy károkat okoznak, s ma már az élet szinte minden területén megtalálhatók. Sajnos a gyógyszertárakban vény nélkül kaphatók - „élünk” is velük korlátlanul. Pedig semmit sem gyógyítanak, csak a „fi­ gyelmeztető csengőt” kapcsolják ki. Az ok megmarad, tovább dolgozik, s mivel nem szüntettük meg az okozatot, az ártalom

tovább halmozódik. A fájdalom, a betegség újra felszínre tör, manifesztálódik, esetleg már súlyosabb formában. 13) Antibiotikumok Immunrendszerünk ellen elkövetett merényleteink egyik legveszedelmesebbike a túl gyakran, sokszor esztelenül al­ kalmazott antibiotikumok és „vegyi bunkók” hada. A másik hiba, hogy sok esetben túlságosan korán hagyjuk abba az antibiotikus kezelést, mert a beteg már tünetmentes. Szeretném, ha megértenék, milyen végzetes lehet, ha a tünet­ mentességet a visszanyert egészséggel tévesz^ük össze. Nem a gyengeség jele, ha valaki évente egyszer-kétszer influen­ záját ágyban fekszi ki, és szervezetének megadja azt a lehe­ tőséget, hogy bizonyítsa alkalmasságát a védekezésre. Nem utolsósorban a zabolátlan antibiotikum-fogyasztás kényszerít rá, hogy megkérdezzem: vajon nem lenne-e leg­ főbb ideje, hogy alapvetően megváltoztassuk az egészséghez való viszonyunkat? 14) Mesterséges édesítő-, ízesítő-, tartósító- és ételfestő szerek Szinte elképesztő, mennyi vegyi anyagot etetnek meg az emberekkel az ipari termékek különböző adalékanyagaiként. Sajnos ma már szinte mindent festenek, ízesítenek, hogy az egyébként elfogadhatatlan „termékeket” eladhatóvá varázsol­ ják. Igaz, hogy rá van írva: „megengedett” mértékben tartal­ mazzák csak ezeket a szereket. De ki engedte meg, ki jogosí­ tott fel bárkit is arra, hogy ártson embertársainak? A sok ételfestékből például egy átlag angol állampolgár évente körülbelül 18 kg-ot fogyaszt el. Csak az a kérdés, meny­ nyi marad meg benne, mennyi ül rá az idegrendszerére, mi­ kor válik a szklerózisa érzékelhetővé, kimutathatóvá? Még sokáig lehetne folytatni a sort, de a rendelkezésre álló hely behatárol. Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS

MÁJUS JÚNIUS JXJLIUS

AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER

NOVEMBER DECEMBER

„Naponta meghalunk és naponta sejtről-sejtre újjászületünk, mígnem az egész régi testből új test nem épül, s ez egészségesebb vagy kevésbé egészséges lesz, teljesen attól függően, hogy miként készítettük elő újjászületésünket'*. (Ludwig és Hsa Walbo)

I. HAVI TANACSOK Október már igazi őszi hónap. A természet készül a beta­ karításra, teljes erejét az energiák elraktározására fordítja. A megváltozott évszakot számításba kell vennünk és ahhoz alkalmazkodnunk. „Jó volna egy kései gyümölcs, melyben a nyár m ézét itt hagyta..^ olvashatjuk paraszti költőnk, Nagy Imre A menekülő nyár című versében. Vannak ilyen gyümöl­ csök! Az aszalványokban a nyár mézét ízlelhetjük, vehetjük magunkhoz a hideg, napsugárszegény, téli hónapokban. A falusi magyarság az elmúlt időkben jól ismerte és alkalmazta a gyümölcsök aszalásának, szárításának, a természetes kon­ zerválásnak módját. Az agyonfőzött-cukrozott, kémiai sze­ rekkel mérgezett befőtt-, lekvár- és dzsem-eltevésmódok he­ lyett elevenítsük fel otthonunkban a régi jó hagyományokat! Az aszalt gyümölcsökön kívül kitűnő „természetes konzervnek” számítanak a diófélék, az olajos magvak és a mák. A hónap alaptáplálékai; a szőlő, a szilva, az alma, a körte, a búza, a gomba és a burgonya. A friss gyümölcsöket, zöld­ ségeket mindaddig fogyasszuk, amíg kaphatók. Csak amikor már az éjszakák hűvösekké, a reggelek hidegekké válnak for­ duljunk, vissza lassan a tűzhelyhez. A krumpli a régi konyha szerves részét képezte, kitűnő káliumforrás. Felejtsük el a mostanában oly népszerű olaj­ ban, sőt zsírban sült krumplit, és téijünk vissza a hagyo­ mányhoz. „A legegyszerűbb, í/e sztyem nek m a is legkecívesebb, a hajában sü /t krum pb'és a hozzá/uzőí/őem lék”- íija Pető Margit A matyókonyháodXi. Most kezdődik a forró italok ideje. Hideg, nedves és ködös októberi reggeleken védekezzünk egy csésze erős üröm-, len­ mag- vagy dagadó izlandi zuzmóteával. Ez melegítően hat és megakadályozza a megfázást. Tanuljuk meg a légzésünket szabályozni, különösen a kilég­ zést a belégzés többszörösére nyújtani, így a hideget sokkal job­ ban el tudjuk viselni. Az időjárás egyre hűvösebbre fordulása sok hurutos megbetegedés okozója, ha a táplálkozás nem meg­ felelő. A megfázás le ^ se b b jele esetén azonnal hagyjunk fel az evéssel! Az idejében beiktatott 2-3 napos böjt vagy a tiszta gyümölcstáplálkozás átsegít a „meghűléses” betegségeken.

Addig sose kezdjünk az étkezéshez, amíg végtagjaink fel nem melegednek, vagy fel nem melegítjük őket! A rendszeres lábápolás is jó védelem a megfázás ellen. Vegjóink forró szódabikarbónás lábfürdőket, ütögessük talpainkat egy erős kefével, tiörzsöljük a lábfejet és a lábujjakat. Szárazra törlés után olajozzuk be paraffinolajjal, vazelinnel, vagy púderozzuk be bóraxszal, szódabikarbónával vagy ZEODRY 84-gyel. Akinek állandóan hidegek a lábai, vagy nehezen melegszenek fel a lábfejei, annak ajánlatos a lefekvés előtti váltó lábfürdő. Használjuk ki a szép, napfényes őszi napokat kirándulásra, túrákra, hosszú sétákra, gyógynövénygyűjtésre! Az őszi táj, a sárguló, hulló levelek, a lombjuktól fosztott fák látványa ne ébressze bennünk a múlandóság-halandóság érzését, ha­ nem az örök körforgásét. Ne hagyjuk a mosolyt lehervadni arcunkról, a derűt, a boldogságot kihalni lelkűnkből! Csokonai Vitéz Mihály A /é/ek ha/hatat/ansága cÁmVi versé­ nek elmélyült, átélt olvasásával is vértezzük fel magunkat a mulandóságtudat ellen: „Óh, édes érzés/a z őrök/é/eknek, M e/yek vigasztalnak, s erőmbe neve/nek, A ha/hataí/artság kezdeti m ár ezek, A m iket m ost hermem gofido/ok s érezekf"

II. AZ EMBER OLYAN, AMILYEN AZ ÉTKE Ha valaki egyszer azt mondaná Önnek, hogy Ön már nem ugyanaz, mint aki régen volt, akkor ne vitatkozzon ezen - az illetőnek tökéletesen igaza van. Agysejtjeink, amelyekkel születünk, az egyetlenek, amelye­ ket egész életünk során megőrzünk, ezért is kell egész éle­ tünkben jól vigyázni rájuk. Testünk csaknem minden más sej^e állandó változásban van. Minden nap e sejtek milliói pusztulnak és használódnak el, és millión3n más, új sejt fo^alja el hel3óiket. Tehát: a mai „én” fizikailag szemlélve nem azonos a hét évvel ezelőttivel.

Ez a tényállás több, mint pusztán érdekes. Az új sejtek valahonnan lesznek, valamiből keletkezniük kell. Tény, hogy ezek az új sejtek a táplálékból épülnek fel, amelyet naponta elfogyasztunk. Ebből világosan megérthető, miért olyan fon­ tos helyesen táplálkoznunk. V ouretheD octor[^n az orvos) című könyvében Dr. Victor G. Heiser, az Egyesült Államok Egészségügyi Hivatalának orvosi tanácsadója ezt írja: „Az ö n táp/á/éka, am it eszik, nagy m értékben lfe/o/yáso{/a a zt a tem pót, am e/(ye/szervezete öregszik, term észetesen várható életkorát is." Ha a táplálkozásról beszélünk, igen fontos témával foglalko­ zunk tehát. Fordítsuk figyelmünket a reformétrend élettani alapjai felé: tekintsünk le egészen a le^isebb részekig, a sejte­ kig! Az újjászületés, az egészség titka itt rejtezik, mert hiszen ami a sejtnek javára van, az az egész test előnyére szolgál - és fordítva. Ahogyan élünk, ahogyan táplálkozunk, az minden egyes sejtünkre kihat. Amikor betegen orvoshoz kerülünk, valószí­ nűleg már évek óta - öntudatlanul - ártalmára voltunk szer­ veinknek és sejtjeinknek. (Tudjuk például, hogy az alkohol még kis mennyiségben is agysejtek millióit károsítja.) Tudatára kell ébrednünk, hogy az ember a testét alkotó sejtek életének és halálának ura. Döntésünktől függ, hogy sej^eink - anyagcseréjük és más kapcsolataik révén - jól érzik-e magukat és harmonikusan együttműködnek-e a többi sejttel, vagy nélkülöznek, mérgezésben szenvednek, esetleg annyi többletmunkát hárítunk rájuk élet- és táplálkozásmó­ dunk miatt, hogy szenvednek és kimerülnek. Végül mégis­ csak fel kell ismernünk, hogy mi és a testünk elválasztha­ tatlanok vagynnk. Sej^'einkkel eg3óitt örülünk vagy sírunk, szenvedünk vagy jól érezzük magunkat. Ahogy Hippokratész annyira bölcsen és találóan fogal­ mazta meg 2500 évvel ezelőtt: test önmagában önmagával identikus, egyforma ré­ szekből áll, mind a kicsi, mind a nagy, mind az, ami lent van, mind pedig az, ami Fent van. Csak egymástól eltérő módon rendeződtek el. Ha a legkisebb porcika sérül is meg, az egész test szenved, mert ;i legkisebb íz is olyan, mint a It'gnngvohh. Ifnrmit t.ifnis/.t.iljnti is c/. ;i legkisebb lésy.rcskr.

akár kellemeset, akár kellemetlent, átadja a vele egynemű részeknek. A test a legkisebb részecskéjéig érez fájdalmat és örömet, mert a legkisebb részben is benne van minden rész, és bármit érezzenek is a részecskék, azt továbbítják a velük egynemű részecskéknek, hírül adják az egész testnek.”

Ha a legkisebb egység, a sejt igényeire tekintettel vagyunk, akkor - élet- és táplálkozásmódunkkal - még a betegség hoszszas lappangási szakaszában beavatkozhatunk szervezetünk egészségi állapotába. Személyi és környezeti adottságainkhoz alkalmazkodva az egészség folyamatossá tehető.

M it c s e l e k e d h e t a z e m b e r se jt je i é r d e k é b e n ?

Közvetlenül vagy összegezés útján lehetetlen volna a sok ezernyi biokémiai összefüggés ismeretéből kikövetkeztetni, mit is kell ennünk annak érdekében, hogy sejtjeink egészsége­ sek maradjanak. De segítségünkre siet néhány fontos külső jelenség - a jó vagy rossz sejt- illetve szervműködés élettani és kórélettani megnyilvánulásai. E jelzéseknek köszönhető­ en az elmúlt időkben - természeti körülmények között - az ember sokáig ösztönére bízhatta magát tápláléka megválasztá­ sában, de napjainkban az ipari civilizáció embere különböző biológiai okok (társadalmi szokások, kötöttségek, a környezet adottságai, egyéni aberrációk stb.) miatt káros szokásokat kö­ vet, így kívánságai nem a stabil, folyamatos egészség igényei­ nek, hanem a mérgekkel, káros anyagokkal elhalmozott sejtek vészkiáltásának, megtévesztő ösztönzéseinek - túlfűszerezés, túlsózás, ecetezés, túlzott vízivás, szeszesital-fogyasztás stb. felelnek meg. A táplálkozásmód megváltoztatásával, a tudatos reformtáplálkozással párhuzamosan bárki szinte erőfeszítés nélkül képes leszokni a korábban fogyasztott élvezeti cikkekről, a szervezet sejtjei folyamatosan regenerálják, újjáépítik magu­ kat, az egészségi problémák - fáradékonyság, fejfájás, rossz emésztés stb. - megszűnnek, és végül helyes ösztönök és kívánságok jiík’iitkc/nck, amelyek hozzásegítenek n helyes életmód folytíiI.js.iIio/., i’.ltol kezdve az élcljcli;iiségt*k fitívc k‘niincl kiscnvsc iimi ik mi okoz i^ondot. iiutI kív;ins;ii>.iit ;i/.

ember megfelelőképpen tudja értékelni, magyarázni, rájuk bízhatja magát.

„ M e r t a t e s t n e k é l e t e a v é r b e n v a n !”

„M erta testneké/eíea vérben van"- olvashatjuk a Bibliában (3MÓZ. 17:11.). Amilyen a vérünk, olyan az egészségünk. S miből képződik a vérünk? Mindabból, amit táplálékként ma­ gunkhoz veszünk. Csak egészséges, jól összeválogatott étel­ ből képződhet jó vér. Sokakban felmerül a kérdés: létezik, hogy az elfogyasztott táplálék befolyásolja az egészséget, vagy ha a betegség már megvan, akkor a gyógyulást? A felelet csak határozott IGEN lehet! E. G. White a következőképpen fogalmazott: „A test sejtjei állandóan használódnak, mindegyik szerv­ nek minden mozgása elhasználódást okoz, és e fogyasztást táplálékunk ismét pótolja. A test összes szerve megköveteli részét a táplálkozásnál. (...) Ez egy csodálatos folyamat, amely a táplálékot VÉRRÉ változtatja és e vértarra használ­ ja, hogy a test különböző részeit felépítse; de ez az eljárás folyamatosan történik, és minden ideget, minden izm ot és szövetet ellát élettel és erővel."

Legyen tehát táplálékunk a gyógyítónk úgy, hogy erős, tisz­ ta, életadó vérünk képződjék belőle! Ennek feltétele a jól ki­ választott, megfelelő mennyiségű élelmiszer elfogyasztása. Az egészség megőrzéséhez, vagy ha már elveszett, hát visszanye­ réséhez csak egy út vezet: gyakorolni a természet törvényeit. A természet általános irányvonala, hogy igényli az ember­ től: óvja egészségét, vagy ha már elveszítette, tegyen meg min­ dent annak visszanyerésére, azaz: • használjon egészséges élelmiszereket, • lélegezzen tiszta levegőt, • napfürdőzzön, • nevelje önmagát jó és egészséges szokásokra, illetve • gyakorolja fizikai, erkölcsi tisztaságát, és megfele­ lően pihenjen.

Ezek az alapjai a harmonikus, kiegyensúlyozott életnek, melyekről Paracelsus már 1525-ben a következőket írta: „Az emberi szervezet kémiai anyagokból tevődik össze, s amikor ebben változás történik, bekövetkezik a betegség. Éppen ezért szükséges, hogy fenntartsuk és megóvjuk e kémiai összetételek egyensúlyát testünk változhatatlanságával és normális működésével, s fontos figyelembe vennünk az ő törvényeit. (...) A betegség egy belső szenny, s annak kitisztításához a szervezetben lerakódott mérgező anyagok, a beszáradt bélsár kitisztítása, az egészséges táplálkozás be­ vezetése (...) szükséges. Jó alaposan ki kell tisztítani magun­ kat, és utána még jobban vigyázni mindenre. ”

A helyes-egészséges táplálkozás a kulturált élet egyik tar­ tozéka. Szent-Györgyi Albert biokémikus szerint: „A levegő tisztasága, nedvességtartalma és hőmérsékle­ te, a zaj és az izgalom, a fizikai munka mennyisége stb. mind igen fontosak. De a környezetünkkel való kapcsola­ tunkban az egyik legalapvetőbb tényező az étel, mivel kör­ nyezetünk az ételek formájában hatol be szervezetünkbe a legközvetlenebbül. ”

Érdemes alaposan átgondolni a Nobel-díjas tudós e né­ hány sorát, mert egészségünk és életünk eme legfontosabb funkciója megérdemli, hogy több gondot fordítsunk rá! Kívánok a kedves olvasólaiak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUAR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

y,A selyemhernyóval hiába próbálnánk banánt etetni, az ö kódjának az eperfalevél felel meg”

I. HAVI TANÁCSOK Novembert - mivel az ősz a végéhez közeledik „őszutó­ nak” is nevezik. A Nap pályája mélypontjához közeledik, a Föld a téli napfordulóra készül. A Nap alacsonyan és fakón tündököl az égen, mintha figyelmünket egyáltalán nem akarná magára vonni. Ezért annál intenzívebben ég a tűz a házi tűz­ helyben, és fo^alkoztat minket bensőleg annál elevenebben. Ahogy a Föld számára, ugyanúgy az embernek is ez a hón­ ap a visszavonultság, a gyűjtekezés és az előkészülés ideje. A legmélyebb belső teremtő erők hónapja ez. Amikor a Skorpió jegy hatni kezd, érezzük, hogy hatalmas erő áramlik felénk. A Skorpió alacsony aspektusára az erőteljes szenve­ délyek, magas aspektusára a tisztaság és a nagy nyugalom jellemző. Új teremtő folyamat kezdődik ilyenkor, mely a téli napfordulókor teljesedik ki. A Nagy Élet öléből felénk ömlő teremtő erő újraalakítja az embert, és megszületik új(szülött) lényünk. Akinek nem sikerül ez a felemelkedés, nem tud a mélységekből felemelkedni, az megmarad „Skorpiónak”, föl­ dön kúszó sárkánynak. Egyik kicsinyességből, külsőségből a másikba mászik: „Ez ezt mondta...”, „Az ezt tette...” stb. Ritka kivétellel ködös, n}nrkos napokra számíthatunk, jól esik hát a tűz melege. Nemcsak a barátságos szoba, hanem a melegítő ételek is egyre kívánatosabbak és hasznosabbak, különösen vacsorára. A magnetikus évszaknak megfelelően a táplálék most tartalmasabb is lehet, mint máskor. A nedves, hűvös reggeleken - reggeli teaként - jót tesz egy csésze melegítő ürömtea vagy zsályatea a vérkeringés élénkítésére. Az éhgyomorra fogyasztott gyógyfűtea minden temperamentumú ember számára jót tesz. Ajánlható még teának - ezeijófűvel társítva - az örvénygyökér, a szamócalevél, a bolhafű, a bodzavirág, a gyermekláncfűgyökér, a kamilla, a borsmenta, a rózsalevél, az ibolyavirág, az édesgyökér. Reggelire továbbra is fogyaszthatunk gyümölcsöt, például almát vagy körtét, egy kis őrölt gyömbérrel fűszerezve. Ha épp nincs otthon friss gyümölcsünk, fogyaszthatunk aszalt gyümölcsöt, amelyet előzőleg beáztatunk puhítás céljából. Az ebéd némileg bőségesebb lehet, például valamilyen ga­ bonakása, egy-két szelet teljes kiőrlésű lisztből készült pirított

kenyér, vagy vörös lisztből készült főtt» sült tészta. A kenye­ ret gesztenyével is helyettesíthetjük. Akinek azonban délután még szellemi munkát kell végeznie, jobb, ha kerüli a nehéz ebédeket, ajánlatosabb, ha ilyenkor is gyümölcsöt fogyaszt. Vacsorára bevezetésként fogyaszthatunk valamilyen levélxöldséget; főételnek valamilyen fehéijében gazdag hüvelyest (bab, borsó, lencse), diófélét (dió, mogyoró, mandula), vagy olajos magvat (napraforgómag, tökmag, szezámmag); végül pedig valamilyen gumós zöldséggel fejezzük be a vacsorát (cékla, feketeretek, karalábé, karotta, zeller). Alkalmanként burgonyát is fogyaszthatunk - héjában sütve. A nyers tök is egészséges, nyugodtan fogyasztha^uk egy ideig. A nagyobb megterhelés miatt a gyöngébb emésztőrend­ szerrel rendelkezők lefekvés előtt elfogyasztott lenmagteá­ val vagy szennalevélteával tarthatják rendben emésztőrend­ szerüket. Ha belső felmelegedésre vágyunk, akkor legjobb, ha egy pohár forró vízbe egy csipetnyi cayenne-paprikát és egy kis olívaolajat keverünk, és azt isszuk. A hideg évszak kezdetén ajánlatos hideg szivacsfürdőt alkalmazni. Közvet­ lenül utána dörzsöljük és masszírozzuk meg magunkat jó erősen. Különösen este hat jól a váltó lábfürdő, vagy a forró (40 "C) szódabikarbónás lábfürdő. Szent András havában a kertben már kevés tennivaló akad. A gyümölcstárolót azonban ne felejtsük el állandóan átnézni, a tárolt gyümölcseinket időnként átválogatni, kiszedni közü­ lük az esetleg romlottakat, nehogy továbbterjedjen a baj. A gyümölcstárolók ideális hőmérséklete 10 “C körüli. Ha a táro­ lóhelyiség levegője száraz, ajánlatos vízzel telt tálakat beáUítani, hogy a gyümölcsök ne ráncosodjanak. Ha viszont a levegő páratartalma túl nagy és a g3Óimölcsök rothadni kezdenének, akkor ajánlatos valamilyen edénybe égetett meszet rakni, ami a levegő páratartalmát csökkenti. A romló gyümölcsöt teg3mk a madáretetőbe, azt igen sok madár szívesen fogyasztja. „Ezüstös dér vagy ropogó hóharm at /esz reggelre itt. A vetésre takaró, bizony a z ke//, ktke/etig ’{^\m oxi István: Későós£)

II. A TERMÉSZETES (HOLISZTIKUS) TÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI Egyre több kedves érdeklődő fordul hozzám azzal a kérés­ sel, kérdéssel - miután arról már hallottak, mi nem javasolt, mi ártalmas -, hogy szívesen olvasnának most már arról is, mi a fogyasztásra ajánlott és milyen formában. Kérésükre a következőkben először két lényeges ábra követ­ kezik, majd részletes ismertetés a szerves táplálékok fajtáiról. A 2. számú ábrán láthatók a természetes táplálkozás alapján fogyasztásra javasolt élelmiszerek és az azokkal kapcsolatos legfőbb tudnivalók. Ez az életforma - amint az az ábrából is kiderül - az érett gyümölcsökre és a friss zöldségekre épül, ki­ egészítve az egészmagvas gabonaszemekkel, olajos magvakkal, diófélékkel, hüvelyesekkel, hidegen sajtolt olajokkal és egyéb kiegészítőkkel. Az ábráról leolvashatók a tápanyagokkal kapcsolatos fon­ tosabb tudnivalók is: • az érett gyümölcsöket DÉLELŐTT fogyasszuk (az alkalmas eijedésgátlókkal), mivel ezek gyorsan hasz­ nosulnak, élénkítenek, frissítenek; • a zöldségeket DÉLUTÁN (vacsorára) fogyasszuk, ter­ mészetesen minél kevésbé átalakítva, eredeti formá­ ban, nyersen, a növényi fehérjék valamelyikével a megfelelő kiegészítőkkel ellátva; • igyekezzünk a napi táplálékot úgy összeállítani, hogy az minél több „élő”, nem átalakított, nem manipu­ lált, teljes tápértékű élelmet tartalmazzon; • közben törekedjünk arra, hogy egy napon, egy étke­ zésen belül minél kevesebb fajta élelem, a legegysze­ rűbb formában kerüljön asztalunkra. A 3. számú ábra a szerves táplálékok megfelelő társításáról, összeállításáról tájékoztat. Segítségével be tudjuk azonosítani, mit mivel illik - nem illik együtt fogyasztani. Annak érdeké­ ben, hogy minél kevesebb hibát kövessünk el, jó, ha a kezdeti időszakban - amíg nem tudatosulnak ezek az alapszabályok az ábrát jól látható hel3n‘e kitűzzük. Inkább sűrűbben „puskáz­ zunk”, mintsem hogy valamit nagyon összekeveijünk!

Gyógynövények e Erjedésgátlók Konyhafüvek A Fűszernövények ízesítők, édesítők

A N A PI T Á PL Á L É K aránya

:

70 80 % nyers, éld anyag (teljes tápértékű) 20-30 % átalakított anyag / ^ HIDEGEN (nem teljes tápértékű) /s a IT O L T OLAJOkN OLAJOS MAGVAK, DIÓFÉLÉK

Ritkán fogyasszuk!

Nyersen fogyasszuk! Párolva, főzve fogyasszuk!

HÜVELYESEK EGÉSZMAGVAS GABONASZEMEK ÉS

\

Főzve, sütve

/ g a b o n a k é s z í t m é n y e k (kása, kenyér, tészta^ fogyasszuk!

^ ÉRETT GYÜMÖLCSÖK

FRISS ZÖLDSÉGFÉLÉK

(friss és aszalt gyümölcsök é*) (hajtások, levélzöldek, gumók) ^ Délelőtt fogyasszuk! Nyersen fogyasszuk! Élénkítő (savasít)

Délután fogyasszuk! Nyersen fogyasszuk! Kiküszöbölő (lúgosít)

2 . Áb r a : p i r a m i s - e l v a t e r m é s z e t e s t á p l á l k o z á s b a n

ILLIK Ó gyümölcsök e olajos magvak $ gabonafélék zöldségek burgonya (héjában sütve) ife 'íS e A hüvelyesek (párolva) SíialÍA gombák (nyersen, párolva) !fe szervetlen táplálékok (tiszta víz, levegő, napfény)

nem

illik

SltelÍAg'T

öe?

ó ÖSA-T

3 . á b r a : a ter m észetes étrend

Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

yyA növényi életfejlödés legtökéletesebb termékeit a gyümölcsök képezik. Ök a vegetáció koronái” (Bicsérdy Béla)

I. HAVI TANACSOK December - télelŐ, Karácsony hava. A keresztény egyház je­ les napjai ebben a hónapban sűrűn követik egjrmást. A mind rövidebbé váló nappalok, s a hosszabbodó, sötét éjszakák ked­ veznek a titokzatosságnak, rejtelmes jóslatoknak. Borbála napján gyümölcsfaágat vágtak a lányok, s azt víz­ be téve karácson)ág virágoztatták; akié kivirágzott, arról azt tartották, hogy a következő évben férjhez megy. M iklós napja a Mikulás-napi ajándékozásról és a gyermekek „megjavulási” fogadalmairól közismert. LucamipJánV&zdiúi farag­ ni a „Luca székét”. Minden nap csak annyit faragnak rajta, hogy a karácsonyi éjféli misére kész legyen. Ráállva faragója megláthatja a boszorkányokat. Ezen a napon vetik tálkába a megszámolt tavaszi búzát. így ellenőrzik a gazdák a vetőmag csíraképességét, vajon a jövő évi vetés erős, sűrű, vagy ritkás lesz-e. Ádám és Éva - a két ősszülő - napban bölcs eleink szi­ gorú böjti napot tartottak, hústilalommal. Tartsunk mi is gjóimölcsnapot, léböjt-napot! Karácsony első napja szeretet, a megbékélés, az ajándékozás ünnepe. A böjt után a karácso­ nyi vacsorának kialakult népi szokásrendje volt. Az étkek között első helyet kapott a fokhagyma, az alma, a dió és a má­ kos tészta. Ezek mellett a sült tök, a lencse és a bab is részét alkotta a karácson)^ vacsorának. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ezek az ételek a reform étrend szerint is az egészséges ételek közé tartoznak, tehát fogyasztásuk egész télen ajánlatos. Alig kell kiegészítenünk ahhoz, hogy téli étrendünk legjavát alkossák. István napján, János napján köszöntötték és megáldották a termést. Aprószenteknapjándi legények megvesszőzték a lányo­ kat, mondván: „feje se fájjon, foga se fájjon”, azaz legyenek mindig egészségesek. Végül SzilveszternapJán\iéSaAdÁst tartot­ tak, és a lányok ólomöntéssel, meg mindenféle mágikus prak­ tikával igyekeztek megtudni, ki lesz a féljük. Erre a hónapra is érvényesek a novemberi tanácsok - az időjárásnak, évszaknak megfelelő, nehezebb, sütött-főzött, egészmagvas gabonamagvakból készült táplálékok fogyasztása kívánatos. Most van az ideje a télálló gyümölcsök (alma, kör­ te, aszalt gyümölcsök, diófélék), zöldségek (káposzták, gumós

zöldségek, hagymák) fogyasztásának. A hőkezelt kásákhoz, magpástétomokhoz fogyasszunk minél több „élő” zöldséget, például lilahagymát! Magyar szokás szerint az ünnepek alatt félholtra esszük magunkat. Pedig jobb lenne visszafogni magunkat, és egész­ ségünk érdekében böjti napokat iktatni életünkbe! A kerti munkákból nem maradt más hátra, mint a szám­ adás, a tervezés. Eldőlt, miért is fáradoztunk az év folyamán; általában milyen lett a termés; mit tettünk jól és mit nem. Van idő a szakirodalom tanulmányozására, fejlődésre. De térjünk most át a decembert illető lelki kérédsekre! A ter­ mészetes élet megvalósításának kezdete legyen számunkra a Nyilas hónap. Erősítsük meg magunkat év végi őszinte szám­ adással és tudatosan megalapozott elhatározással, célkitűzés­ sel! Érezzük magunkban minden akadályt legyőzőnek termé­ szetes és humánus életmegvalósító szándékunkat! A téli napforduló - a Fény születése, növekedése a kozmosz­ ban és bennünk. Ismét annak lehetősége számunkra, hogy a világosan látás emberei legyünk. Legfontosabb művünk önmagunk megalkotása legyen, a fokozatos fejlődés útján, a kozmikus ritmusban, a természetes életbe illeszkedő ember jegyében! Bármilyen is az élet és a világ körülöttünk, mi le­ gyünk a humánum, a természetes élet képviselői! Fontos hónap ez, az Advent, a világosság, a megvilágosodás hónapja. A tizenkét éjszaka, amely december 24-től január 6-ig (Karácsonytól Vízkeresztig) tart, az elhatározások, a tet­ tek, a változások ideje - nagy jelentősége, különös fontossá­ ga van. Figyeljünk oda! Amikor végre itt a tél, amikor havat hord a szél, és jégtől ragyog kint a tó, akkor hahó! AKKOR HAHÓ!

Mikor Mikulás érkezik, advent, karácsony fényeit közel hozza a csengőszó, akkor de jó! AKKOR DE JÓ!

A fén3Tvárás áldott időszaka után, kívánok BÉKESSÉGES, SZÉP ÜNNEPEKET, REMÉNYTEIJES, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS KÜLSŐ-BELSŐ ÚDÁSZÜLETÉST!

II. A TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI - GYÜMÖLCSFÉLÉK Gyümölcsnek mondjuk a növények (fák vagy cseijék) ma­ gas tápértékkel rendelkező, általában lédús, húsos termését vagy olajtartalmú magvait. A növényvilág összes termése közül talán a gyümölcsök jelentik a természet legfőbb teljesítményét. Bennük minden megtalálható, ami az emberi szervezet számára szükséges. Ha azokat helyesen és értelmesen választjuk ki (évszak, ter­ mőhely, alapozottság stb.), akkor a legfontosabb tápláléka­ ink lehetnek. Mivel nyersen fogyaszthatók, valószínűleg az emberiség legősibb táplálékai közé tartoznak. Napjainkban is kiemelten fontos szerepet töltenek be táplálkozási rend­ szerünkben. Éghajlatonként és évszakonként a Föld lakói hol többet, hol kevesebbet fogyasztanak belőle. De alig akad ember, aki ne szeretné a gyümölcsöt. A gyümölcsök különböző jó tulajdonságait már régen fel­ ismerték. Egy régi közmondás azt állítja, hogy a gyümölcs reg­ gel aranyat, délben ezüstöt, este pedig ólmot ér. Ma úgy tart­ juk, hogy a gyümölcsfélék nemcsak élvezeti cikkek, hanem rendkívül fontos, nélkülözhetetlen táplálékok is egyben. Ha - néhány gj^mölcs kivételével - nem is szolgáltatnak fehér­ jét, ha nem is nyújtanak nagyobb mennyiségű fűtőanyagot, mégis értékesek, mert a szervezet működését segítő külön­ böző védőanyagokat, különféle sókat és vitaminokat tartal­ maznak. A gyümölcsökben lévő ásványi vegyületek kedvező­ en befolyásolják szervezetünk anyagcseréjét, hozzájárulnak vitaminszükségletünk kielégítéséhez, és nem utolsósorban üdébbé és ellenállóbbá varázsolnak.

A GYÜMÖLCSFÉLÉK CSOPORTOSÍTÁSA A gyümölcsféléket termőterületük alapján két nagy cso­ portba sorolhatjuk. A hazaigyümölcsök közé azokat soroljuk, amelyek termeszté­ sére éghajlati viszonyaink megfelelnek. További felosztásuk:

• áltermésű gyümölcsök, • csonthéjas magvú gyümölcsök, • bogyótermésű g}rümölcsök, • héjas (száraz) termésű gyümölcsök. A déligyümölcsök termesztése melegigényes, így csak tőlünk délebbre fekvő országokban, trópusi, szubtrópusi éghajlat alatt teremnek meg. Hozzánk import útján kerülnek, alap­ vetően kétféle formában: • friss déligyümölcsökként, vagy • szárított déligyümölcsökként.

A . H a z a i g y ü m ö l c sö k

Álterm ésű gyümölcsök A rózsafélék családjába tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy gyümölcsként a növény úgynevezett „áltermését” fogyasztjuk, ugyanis a termésképzésben nemcsak a termő, hanem a virág egyéb része is részt vesz. • almák, • birsek, • körték, • naspolya stb. Csonthéjas magvú gyümölcsök Közös jellemzőjük, hogy a lédús gyümölcshús csonthéjas magot vesz körül. A magban egy keserű ízű, ciántartalmú glükozid, az úg3oievezett amigdalin található. Általában rövid ideig fogyasztható idényáruk, gyorsan romlanak, ezért egy­ általán nem vagy csak legfeljebb pár napig tárolhatók egész­ séges formában. • cseresznye, • sárgabarack, • szilva, • őszibarack stb. Bogyótermésű gyümölcsök Közös jellemzőjük, hogy magas a C-vitamin és a pektintartalmuk. Kellemes íz- és zamatanyagaik miatt igen keresett gyümölcsök. • áfonya, • faeper, • egres (köszméte), • málna, • szamóca, • szeder, • szőlő, • ribizli stb.

Héjas (száraz) term ésű gyümölcsök Belső, ehető magrészüketkemény burok veszi körül. Össze­ tételükben, táplálkozástani értékükben és felhasználásukban is eltérnek a többi gyümölcstől. • dió, • mogyoró, • gesztenye, • pisztácia, • mandula, • fenyőmag (pmea) stb.

B . D é l ig y ü m ö l c s ö k

Friss déligyümölcsök Magas szervessav- és vitamintartalmú, frissítő, üdítő hatá­ sú, lédús gyümölcsök. • ananász, • banán, • citrom, • narancs, • grapefruit (citrancs), • mandarin stb.

Szárított déligyümölcsök Alacsony nedvességtartalmúak, sok cukrot tartalmaznak. • datolya, • füge, • mazsola • kókusz stb.

VÁSÁRLÁSI ÉS FOGYASZTÁSI TANÁCSOK

Lehetőleg vegyszermentes, fertőzésmentes, ép gyümölcsöket válasszunk. Mindig úgynevezett teliérett gyümölcsöt vegyünk. Az éreüen gyümölcsben sok csersav lehet, ezért olyan fanyar ízű, ez azonban az érés folyamán átalakul más vegyületekké. Csak az évszaknak és az éghajlatnak megfelelő gyümölcsöt vásároljuk! Ha tapintásra túl puha vagy láthatóan kiszáradt, fonnyadt, foltos, penészes, lehetőleg akkor se vegyük meg, ha olcsóbban kínálják, mert feltehetően régi, esetleg fagyott. Mindig csak érett gyümölcsöt fogyasszunk! Nemcsak azért, mert a gyümölcs zamata az érettség tetőfokán a legjobb, ha­ nem azért is, mert a benne lévő tápanyagok, vitaminok akkor érvényesülnek optimálisan. Fogyasszunk mindig évszaknak megfelelő és é^ajlatunkon termő gyümölcsöket! A nem szezo­

nális és a nem klimatikus környezetünkben termett gyümöl­ csök megbontják szervezetünk bioharmóniáját. A g3Óimölcsöket mindig önmagukban - cukor és egyéb édesítőszer nélkül fogyasszuk, lehetőleg nyers állapotban, hiszen hőkezelt formá­ ban már nem teljes értékűek! Együnk vadon termő gyümöl­ csöket is, amelyeknek szedése érdekes fénypontja lehet egy kirándulásnak! A gjrümölcsökre is érvényes, hogy héjastól együk, mert a gyümölcs héjában is sok fontos tápanyag van, amelyet kár lenne hámozással elpocsékolni! Az édes gyümöl­ csök alapvetően több ásványi anyagot tartalmaznak, mint a savanyüak. A gyümölcsöket sem előnyös hidegen fogyasztani.

G yüm ölcskúrák

A legintenzívebb tisztulást eredményező kúrák között elő­ kelő helyet foglal el a szezonális gyümölcsökkel végzett tisz­ tító táplálkozás. A gyümölcs anyagcsere-élénkítő, bélmozgást serkentő, vizelethajtó hatóanyagai révén, illetve magas vege­ tációs víztartalma miatt szinte átmossa szervezetünket, kiold­ ja és magával viszi a lerakódott méreg- és salakanyagokat. A tavaszi, kora nyári gyümölcsök bő nedvűek, vízhajtók, serkentik a bélmozgást, és telítve vannak olyan bioaktív anya­ gokkal, fitohormonokkal, amelyeket a szervezet a téli hóna­ pokban nélkülözni volt kénytelen. A nyár derekán beérő lé­ dús gyümölcsök a szervezet hőleadása miatt elpárolgott víz és kálium pótlására szolgálnak. A nyár végi, őszi gyümölcsök már olyan gazdagok a számunkra nélkülözhetetlen anyagok­ ban, hogy segítségükkel szervezetünk tartalékok képzésére is képes. Az őszi, téli erősítést, raktározást az utóérő gyümölcsök azzal biztosí^ák, hogy igen gazdagok ásványi sókban, zsírsze­ rű anyagokban, hosszú szénláncú zsírsavaldjan. Az egészségesen táplálkozó emberek nagyon megbecsülik a gyümölcsöket, m ert rájöttek, hogy azok frissítenek, felüdí­ tenek, fokozzák az anyagcserét, előmozdítják a salakanyagok kiürítését és ellenállóbbá teszik a szervezetet. Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot és megfelelő bölcsességet! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

„A megfelelő étrend legfontosabb alkotó­ elemei a zöldségek és a gyümölcsök, mert az összes vitamint tartalmazzák, akár tudunk róla, akár nem ” (Sir Róbert McCarrison)

I. HAVI TANÁCSOK Január névadója a kétarcú Janus, akit egy előre - a jövőbe és egy hátra - a múltba - tekintő profillal ábrázoltak, s tiszte szerint a kezdet, az újrakezdés istensége volt. Január elsejét a rómaiak ünnepi kalendáriumukban neki szentelték. Próbál­ junk meg mi magunk is kétarcú Janussá válni - számunkra az óév utolsó hete és az újév első hete ne a mámor, a mértéktelenség ideje legyen, hanem a tisztánlátásé! Az év utolsó hetét szenteljük a visszatekintésnek, vegyük számba azt, amit az óesztendő adott! Az újév első hete pedig legyen az előretekintésé, a tervek, elhatározások időszaka. Célként, eszményként képzeljük el a nyugodt, derűs, bölcs Kozmikus Embert, a Természetes Életet! A megvalósítás ér­ dekében teh'tődjünk ez idő alatt a mindenség szellemi igaz­ ságaival! Méljük magunkat az eszményképekhez, s ha egyben-másban el is marasztaltatunk, híjával találtatunk, ne csüggedjünk - bizakodva, újult erővel lássunk hozzá a ma­ gunkévá tett ideák, gondolatok megvalósításához! „Érdemescé/ttű zz magiade/é, h/ggy'önmagadban.^..?^ Bátorság, remény, /tít, rokortszenv, szeretet - ez az, ami e/őm ozát'tja a z egészséget, s meghosszahbiya a z é/etet G. White) Minden hónapban haladjunk tovább a fenti idézet jegyében! A megújulásnak, megtisztulásnak testi előfeltételei is van­ nak. Elsősorban táplálkozásunktól függ, hogy egyre szaporod­ nak vagy fogjoiak-e szervezetünkből a salakanyagok. A régi karácsonyi és újévi népszokások bőségvarázslatai a helyes táplálkozásra is útmutatást adnak, az egész évre szólóan. A hagyomány szerint tilos csirkét, nyulat, halat az asztalra ten­ ni, mert akkor elkaparódik, elfut, elúszik a szerencse; viszont feltétlenül kell babnak, borsónak, lencsének, kukoricának, mákos ételnek, aranyló gabonakásának lennie a tányérokban, mert ezek pénzt, gazdagságot, jólétet ígérnek a ház népének. Ha a fenti hüvelyesekhez, egészmagvas gabonakásákhoz - fehér kenyér és fehér kalács helyett - hozzávesszük még a teljesőrlésű lisztből készült kenyeret, máris reformétren­ dünk listájává áll össze a régi népszokás. A hús a legtöbb káros salakanyagot, anyagcsereterméket adó étel. A csantavéni mondás szerint: „A disznó mindent

feldúl, ne kerüljön a fazékba!” Fontoljuk meg ezt a mondást ne csak újévkor, de az év összes többi napján is! Január a tél hava. Ilyenkor rendszerint szigorodik az időjá­ rás, beköszöntenek a kemény hidegek. Most van szükség iga­ zán a melegítő kölesre, zabkására! Most van ideje a teljesőr­ lésű lisztből készült fokhag3nnás pirítósnak. Reggeli gyanánt valóságos felüdülést jelent számunkra az alma, a körte, vagy a jól tartósított szőlő. Szervessó-háztartásunkat egyensúlyban tartja, ha vacsorá­ ra bőségesen fogyasztunk káposztaféléket és gyökeres zöld­ ségeket (karalábé, fekete retek, cékla, sárgarépa, zeller). A nyers káposzta különösen fontos a tél folyamán, mert segíti a máj és az epe munkáját. A nyers cékla a téli hónapokban mindennapos eledelünk legyen, kerüljön bőven asztalunkra! Késő ősztől tavaszig fogyasztható a csicsóka - e csodálatos életerejű, jelentős ásványianyag-tartalmú növény - gumója. A csicsóka a kezdődő cukorbaj és az érelmeszesedés gyógyí­ tásában is szerephez juthat, továbbá javítja a máj méreg­ telenítő munkáját, vastagbélrák-megelőző hatása van, és a köszvényes betegeknek is jó szolgálatot tesz. Ha néha-néha levest akarunk fogyasztani, akkor a burgo­ nyalevest (héjában sült burgonyából készítsük, köménymag­ gal), a MISO-levest vagy a köménymagos csicsókalevest aján­ lom. A csicsókát mindig nyersen tegyük bele a fogyasztható hőmérsékletű levesbe! Nagyon hasznos, ha ködös-párás reggeleken elrágcsálunk öt-hat szem borókabogyót, lévén az tisztítja a tüdőt és a légutakat. Rágógumi helyett pedig sokkal inkább érdemes édes­ gyökeret rágnunk!

II. A TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI - ZÖLDSÉGFÉLÉK Zöldségfélék közé sorolunk bizonyos növényeket vagy növén3 á részeket - gyökereket, gumókat, szárakat, leveleket, vi­ rágokat, terméseket. Angol nevük (vegetable) a latinból szár­ mazik, jelentése: élni, nőni képes; élettel teli.

A zöldségek köztudottan rengeteg vitamint és ásván3á anya­ got tartalmaznak. A zöldségtermesztés nagyon ősi tevékeny­ ség, de fogyasztásuk az idők során sokat változott. Némely zöldségfajta régóta ismert Európában (sárgarépa, vöröshagy­ ma, retek, uborka), mások viszont távoli tájakról újonnan kerültek az európai konyhákba.

A ZÖLDSÉGFÉLÉK CSOPORTOSÍTÁSA A zöldségfélék - részben növénytani rokonságuk, részben pe­ dig a fogyasztásra alkalmas növén3^ s z e k alapján - lehetnek: • káposztafélék, • csucsorfélék, • hagjmiafélék, • gyökér- és gumósfélék, • hüvelyesek, • levélzöldek, • kabakosok, és • egyéb zöldségfélék. Káposztafélék A káposztafélék leveleit, megvastagodott szárát, hajtását vagy virágát használjuk fel táplálkozásra. Táplálkozási jelentő­ ségük igen nagy. A téli hónapokban is nyersen fogyaszthatók. • fehér káposzta, • vörös káposzta, • kelkáposzta, • karalábé, • karfiol, • kelbimbó, • brokkoli, • kínai kel stb. Gyökér- és gumósfélék E növények megvastagodott gyökerét fogyasztjuk. Jelentős

mennyiségű szénhidrátot, kevesebb fehérjét és vitaminokat tartalmaznak. sárgarépa (murok), • karotta, petrezselyem, • pasztinák, zeller, • cékla, fekete gyökér, • csicsóka, torma stb. Hagjrmafélék A hagymafélék egyszikű növények, húsos levelekből álló, módosult, föld alatti szárukat, valamint föld feletti zöldjüket fogyasztjuk.

• • • •

metélőhagyma (snidling), póréhagyma, vöröshagyma, téli saijadékhagyma stb.

• • •

zöldhagjona, lilahagyma, fokhag5mia,

Levélzöldek E növények leveleit, leveles szárát, hajtását, virágait fo­ gyasztjuk. • fejes saláta, • kötöző saláta, • metélő saláta, • galambbegy saláta, • endivia (cikóriasaláta), • sóska, • rebarbara, • kaporzöld, • lestyán, • petrezselyemzöld stb. Hüvelyesek Jellegzetes pillangós virágszerkezetű és hüvel3^ermésű nö­ vények. Zölden és szárítva is fogyaszthatók. Energiaértékük a zöldségfélék közül a legmagasabb. • babok, • borsók, • lencsék stb. Kabakosok E növények húsos, megvastagodott, úgynevezett kabakterm ését fogyasztjuk. • uborka, • főzőtök, • sütőtök, • laskatök, • csillagtök (patisszon), • cukkini, • görögdinnye, • sárgadinnye stb. Csucsorfélék Általában lágyszárú, többnyire alacsony, bokros növésű félcseijék. A családba sok fontos gazdasági növény tartozik, de ide sorolható több gyógy- és dísznövény is. • burgonya, • paprika, • tojásgyümölcs (padlizsán) stb.

•

Egyéb zöldségfélék csemegekukorica, • spárga stb.

Amikor életmód- és étkezési szokásainkat kezdjük átalakí­ tani, sokunkat ér az a kellemes meglepetés, hogy még mindig milyen bőséges azoknak a termékeknek a választéka, ame­ lyeket továbbra is úgymond ,4ehet fogyasztani”. Az ismerte­ tésből kiderül, mennyi minden áll rendelkezésünkre étkezé­ sünkhöz, mennjnre nem „korlátozó” jellegű ez az életmód. Érdemes vásárlás közben nyitott szemmel járni! Fontos természetesen azt is észben tartani, hogy az itt fel­ soroltakat nem szükséges mind beszerezni. Véletlenül sem kívánom senkinek, hogy hatalmas költségekbe verve magát, hogy a hétvégéjét vásárlással töltse, aztán azon főjön a feje, hogyan zsúfolja mindezt a kamrájába. Az ismertető legfőbb szerepe az, hogy ráébresszen bennünket, milyen széles válasz­ ték áll így is rendelkezésünkre, ha vásárolni megyünk. A zöldségek vásárlásánál is többn 3rire érvényesek a múlt havi tanácsok: 1) lehetőleg vegyszermentes, fertőzésmentes, ép zöldsé­ get vásároljunk; 2) csak az évszaknak megfelelő (szezonális), éghajlatnak megfelelő (a mi földrajzi környezetünkben termő) zöldséget veg3áik meg; 3) figyeljünk arra, hogy a zöldség vásárláskor friss legyen; 4) a gumós zöldségeket lehetőleg zöldjével együtt kérjük, ne engedjük levenni a szárukat - azok egyrészt levélzöldként fo­ gyaszthatok, másrészt így ellenőriziü is tudjuk állapotukat (ha a zöldje fonnyadt, penészes, foltos vagy fagyott, meg se vegyük!); 5) minden évszakban kapható valamilyen zöldségféle, mély­ hűtöttet ne vegyünk és ne is fagyasszunk le!

F o g y a sztá si

ta n ácso k

Kevés kivétellel a fogyasztási tanácsok is megfelelnek az előző hónapban ismertetettekkel: 1) mindig az évszaknak és az adott éghajlatnak megfelelő zöldségeket fogyasszunk; 2) igyekezzünk minél frissebb formában megőrizni és el­ fogyasztani a zöldségeket;

3) amit csak lehet, nyersen fogyasszunk, amit pedig hő­ kezelni kell, azt se főzzük, inkább gőzben pároljuk (ne feled­ jük, hogy a C-vitamin 40‘*-on elkezd bomlani!); 4) a levélzöldeket, salátákat ne úsztassuk cukros-ecetes lében, mert úgy tápértékük csökken, hanem víz nélkül, pár csepp hidegen sajtolt olajjal vagy valamilyen olajos maggal és konyhafüvekkel, zöldfűszerekkel készítsük el, így nem kár­ hoztatjuk őket savanyúság-szerepre, hanem elő- vagy főétel­ ként fogyaszthatjuk; 5) eg3Tünk vadon termő, kirándulásokon frissen gyűjthető zöldféléket is (kakukkfű, gyermekláncfű, boglárka, lósóska, csalán stb.); 6) a zöldségeket sem előnyös hidegen fogyasztani; 7) a zöldségféléket - a hagyma kivételével - csak délután, vacsorára fogyasszuk! Az új esztendőben is kívánok mindenkinek JÓ EGÉSZSÉGET!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

„A böjtből és természetes ételekfogyasztá­ sából álló természetes életmód-program segítségével tested, lelked, szellemed meg­ újul, és olyan csodás érzésekkel jutalmaz, hogy a böjtölés életed szerves és nélkülöz­ hetetlen részévé fog válni!" (Paul és Patrícia Bragg)

I. HAVI TANÁCSOK Február a böjtelő hava; arra figyelmeztet, hogy bár még tart az előző hónapban kezdődött farsang, nemsokára lejár a mulatozás ideje. Készülhetünk a böjti időre, böjtmás hava következik. Erre érdemes tudatosan felkészülni, hiszen nem­ csak vallási tartalma van, hanem lehetőség is az elszennye­ zett szervezet kitisztítására. Meg kell kezdenünk a szervezet salakmentesítését, fel kell készülnünk a tavaszi nagyböjtre! Nehéz ételek helyett mindinkább a tisztító táplálékok kerül­ jenek előtérbe. Február folyamán a légzésgyakorlatokra is nagy figyelmet kell fordítani. Alkalmazzuk a méregtelenítő légzéseket, a hosszú kilégzést! Ha a böjtöt a légzésgyakorlatokkal jól előkészíljük, akkor nem lesz gondunk később az egészségünkkel. A burgonyával februárban már vigyázni kell: ha a hely­ telen tárolás miatt csírázni kezdett, mérgező anyagok kelet­ keznek benne, ezért étkezéshez ne használjuk. A reggeli gyógynövényteába tehetünk egy csipetnyi cayennepaprikát. Ez gyorsan felmelegíti szervezetünket, a hideg téli reggeleket kellemesebbé teszi. Este, lefekvés előtt ihatunk cse­ resznyeszálból vagy almahéjból főzött teát. Jó álmunk lesz tőle. Torokfájásos hónap a február, influenzajárvánnyal egy­ ütt vagy anélkül, mert a tél előrehaladtával fokozottan jel­ entkezik már az ellenálló erő csökkenése, a vitamin-, főleg a C-vitamin-hiányos táplálkozás, az agyonfőzött és -sütött ételekből álló húsos-zsíros téli étrend következményeként. Mandula- és torokgyulladás esetén nem kell rögtön antibiotikus gyógyszerekhez folyamodnunk, inkább „fűhöz-fához kapkodjunk”. Tartsunk léböjtkúrát a lázas időszak alatt, de az alma-nap is kitűnő lehet, mi több, meg is előzhetjük a fertőzéseket, ha télen is természetes életmódot folytatunk! Most pedig fordítsuk figyelmünket a testről a lélekre! Bár még a télben járunk, jó, ha lélekben már a melegre, a tűzre, a tavaszra gondolunk, fellobbantjuk magunkban a lélek tüzét, ha új tüzet gyújtunk magunkban. Töltse el egész lelkünket tavaszváró remény, lelkesedés! Január 21-től február 18-ig tart a Vízöntő hónap, aminek szellemi tartalma: nemcsak ápoljuk magunkban a jövő terveit.

hanem hozzá is látunk megvalósításukhoz a végtelen lehető­ ségek tudatával, önbizalmával, de gyakorlatiasan. A Vízöntő hónapot egzisztenciálisan megélő, kozmikus ember keresi, ápolja, erősíti a közösségi kapcsolatokat, hiszen eljött a kifelé fordulás ideje. Az év ritmusa szerint a kozmikus-szellemi erők kiáradásának csúcsideje február 11-e, a „kozmikus nap”. Kü­ lönösen ügyeljünk e napon arra, hogy kifelé nyitottak, ugyan­ akkor befelé figyelők, erőgyűjtők, energiafokozók legyünk! Ismerjük fel önmegvalósításunk jelentőségét, és fokozott cse­ lekvőképességet nyerünk a Természetes Élet megvalósítására!

II. A TERMESZETES TÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI - GABONAFÉLÉK E csoportba soroljuk a nagy tápértékű, koncentrált szemes­ terméseket. A kenyér- és gabonanövények rendszertanilag - a hajdina (tatárka, pohánka) kivételével - valamennyien az egyszikűek osztályába, a pázsitfűfélék családjába tartoznak. Szénhidrátokban, elsősorban keményítőben gazdag (lisztes) magvaik - „energia-hordozók” - adják ősidők óta az emberiség fő táplálékát, amelyet a mérsékelt égövön lakók inkább ke­ nyérként, a trópusokon lakók inkább kásaként fogyasztanak. A gabonanövények finom és rendkívül dús gyökérzettel, erősen kötődnek a talajhoz. Az érés folyamán átjárja őket, bel­ éjük szűrődik a Nap átalakító ereje. Mindkét oldalról, a Föld és a Nap felől is átlépik a fűfélék lehetőségeit, amelyekhez maguk is tartoznak, és amelyek tulajdonképpen az elődeik. Ősidők óta erre épül az emberi táplálkozás. Ezek voltak ugyanis a meg­ alapozói és kísérői az emberiség minden nagy kultúrájának. Ez sajnos mára már másképpen alakult. Finomítási el­ járások következtében a gabona sokat veszített értékéből, és a burgonya bevezetésével a szemestermények sajnos méginkább kiszorultak az asztalunkról. A hel3 Ttelen táplálkozási szokásokon csak akkor változtatha­ tunk eredményesen, ha a teljesértékű gabona ismét elfoglalhat­ ja méltó helyét táplálkozásunkban. Ahhoz, hogy élelmezési és konyhatechnikai szempontból megfelelően tudjuk kiválasztani

a kívánt gabonát, figyelembe kell vennünk annak jellegzetes tulajdonságait. Az egyes gabonafajták jellemzői a származási helyükön ural­ kodó viszonyoktól függenek. A gabonafélék érzékenyek arra a kapcsolatra, amely a kozmikus meleg- és fényforrás, illetve a földi természeti adottságok között fennáll. Ez kifejezésre jut a régi természeti népek mítoszaiban is, ahol a gabonaféléket a „Földanya” Égből küldött, isteni ajándékának tartották. A régi időkben minden népcsoportnak megvolt a maga gabonája. A kultúra, sőt az egész etnikum jellegét az adott táplálék erősítette, növelte. Az őslakó indiánok a kukorica istenét imádták, az észak­ európai ősnépek harcra tüzelő eledele a zab volt, míg Kelet­ en az alaptáplálék a mai napig is a rizs. Afrikában a köles és a cirok rokonsági köréhez tartozó magfélék teijedtek el. A Földközi-tenger vidékén, Elő-Ázsiában, valamint Európa középső részén a búzát, a rozst és az árpát fogyasztották. ÉSZAK zab

NYUGAT kukorica

KÖZÉP árpa búza

KELET rizs

DÉL köles Az emberek népenként, népcsoportonként más-más táplá­ lékkal élnek. Bár vannak kimondottan hús- vagy halevő né­ pességek, mégis azt mondha^uk, hogy az emberiség zömének táplálékát a keményítő tartalmú (szénhidrát) növényi részek adják. Az elmélyedt természetszemlélet számára az sem min­ degy, hogy egy táplálék a föld mélyén, sötét és nedves kö­ zegben terem-e, vagy a levegőn, szélfútta, napfényre tartott virágzatban?! Ősidők óta az emberiség egyik fontos, fajfenntartó tápanya­ ga a gabona. Mintegy 6000 évvel ezelőtt jelent meg a mag­ vak királya, a búza; nyers formában olyan ideális arányban

és mennyiségben tartalmazza az emberi lét számára szük­ séges szénhidrátokat, fehérjéket, zsírokat, szerves sókat, vi­ taminokat és rostokat, hogy önmagában is képes az életet fenntartani és továbbfejleszteni. Itt nem a kenyérre, különö­ sen nem annak „mai formájára” gondolok. A gabonafélék tehát felbecsülhetetlen erőkkel bírnak, való­ ságos „kozmikus konzervek”. Bizonyos kiegészítéssel szinte mindent megadnak, amire az emberi szervezetnek szüksége van szellemi és testi teljesítőképessége fenntartásához és to­ vábbfejlesztéséhez. Az egyes gabonák még őrzik ősi hatóképes­ ségüket. A mai ember, aki „nemzetközi módon” táplálkozik, kihasználhatja e speciális tulajdonságokat. Ennek azonban feltételei is vannak: • a megfelelő gabona kiválasztásához figyelembe kell venni annak jellemző tulajdonságait; és • a gabonának a terméstől az elkészítésig teljes érté­ kűnek kell maradnia. Hét alapvető gabonafélét termeszt az ember: árpát, búzát, kukoricát, kölest, rizst, rozst és zabot. Ezen kívül ismerjük ezek különféle változatait, mint pél­ dául a tritikálét (búzarozs) vagy a törkölyt, valamint azokat a növényeket, melyeknek magvait régóta gabonaként fogyaszt­ ják az emberek - ilyen például a cirok. Ide soroljuk még a hajdinát (pohánka, tatárka) is, noha ez keserűfűféle, de táp­ lálkozási értéke alapján mindig is egyenértékűnek tartották a gabonákkal. S bár botanikailag a vadrizs sem gabona, de tápértéke miatt mégis nagyra becsült mag. Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához keUő n3átottságot és megfelelő bölcsességet! J ó EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS

JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

„Mert boldog ige ez és szent igaz, És örök törvény és áldott vigasz, Hogy győz az élet, duzzad és dagad, S elönti mind az ócska gátakat!'' (Juhász Gyula)

I. HAVI TANÁCSOK A tizenkettedik hónaphoz ért a sorozat... Naptári nevét a római Mars hadistenről kapta. Az asztrológiában a tizenket­ tedik hónap a Halak hava. Az újkori naptárban az év har­ madik hónapja, amelyet az egyház böjtfnás Z/ay/mak nevez. A keresztény emberek számára mindezeken felül a március az egyházi év legnagyobb ünnepére, a Húsvétra való felké­ szülés hónapja. A hivő léleknek lelki elmél3Óilést és megtisz­ tulást jelentő időszak. A régi római naptárban az év első hónapja volt, s mint ilyen, az újrakezdés, az újjászületés jelképe. Bár az új naptár megfosztotta az elsőségtől, az emberekben mindmáig az új élet, a tavasz kezdetének hónapjaként él, amihez szorosan kapcsolódik az iQúság, a szabadság fogalma is. Március az elemi erőket felrázó, a természetben a pangó nedvkeringést felpezsdítő viharok hónapja. A természet és az éteri világ történései az embert is arra ösztönzik, hogy vál­ toztatást hozzon létre életében, testében-lelkében egyaránt, szabaduljon meg a salaktól, adja át magát egy nagy tisztu­ lási folyamatnak. Tudták ezt bölcs eleink is - csak mi, mai emberek feledtük el -, ezért nevezték el Böjtmás havának, és a böjt második hónapjaként tartották számon. Hamvazó­ szerdától húsvét-vasárnapig, 40 napon keresztül sem húst, sem zsíros ételeket nem ettek. Ezen időszak alatt csak nö­ vényi étkeket fogyasztottak, minden állati fehérjetartalmú ételtől tartózkodtak. Nemcsak a hústól, hanem a „fehér ele­ delektől” is, amin tejet, tejtermékeket, tojást értettek. Nemcsak a vallási hiedelmek, de a józan ész is azt diktálja, hogy tartsunk mi is tavaszi tisztító kúrát, takarítsuk ki az elszennyezett szervezetet, lelket! Erre szolgál a böjt. Térjünk vissza mi is ezekhez a régi jó szokásokhoz; utána pedig vé^eg téljünk át egy természethez közelibb életmódra, egy egészsé­ gesebb táplálkozási formára. így elkerülhető a tavaszi fáradt­ ság, s a meghűléses megbetegedések, hiszen megerősödik szer­ vezetünk természetes védekezőképessége, immunrendszere. A Halak hónapban halaszthatadanul időszerű immár az eddigi megalkuvással, közönnyel, lelki restséggel szemben a hitet és igazságtudatot növelni magunkban. A Halak hónapot

lezáró tavaszi nap-éjegyenlőség, március 21-e egyúttal az egész zodiákus év zárónapja is. Az egész napot fordítsuk elmélke­ désre, meditációra, koncentrálásra! Az élet folytonosságának tudatában, áthatottan, az életigenlés embereként fejezzük be az „Élet ünnepét”, a zodiákus évet! Ady Endre A kkor sincsen yé^ecim ű. verséből meríthetünk erőt, hogy lerázzuk magunk­ ról a téli álom mindent lehúzó negatív szuggesztióját a tava­ szi ébredés, az újjászületés érdekében: „Az adhatásg/önyörűsége És a m a öröme te lít És hogyha véget mondanál. H át akkor sincsen vége" Vagy Dutka Ákos csodálatos sorát említhetném: „Én ha/lom m ár a tavaszp a rip á it.." A természetben a tavasz nem csak a növények újjászüle­ tésének az ideje. Az új tavasz elérkezésével a hónapok újra sorolódnak úgy, ahogy az évek is követik egymást. Ez az új­ jászületés azonban csak akkor történik meg, ha arra testi­ leg és lelkileg felkészülünk. Fel kell ismernünk a természeti törvényeket és követnünk kell azokat! Újra fel kell fedeznünk a friss levegőn való egyenletesen ritmikus légzés előnyeit. Tar­ tózkodjunk egyre többet a szabadban. Fokozatosan szokjuk a sokáig nélkülözött napsütést. Már-már közhelyként hat a ta­ nácsom, hogy az időszaknak megfelelő gyümölcsöt-zöldséget fogyasszuk. Ebben az időszakban - a télálló gyümölcsök és gumós zöldségek mellett - fogyasszuk a növények, fák, füvek friss, zöld hajtásait is! A kora tavaszi időszak a gyermekláncfüvet, a csalánt, a tyúkhúrt, a spárgát, a vízizsázsát, a zöld­ hagymát, a hónapos retket, a sóskát adja. Sokan esküsznek a különféle vitamintablettákra, pedig a napfény, a friss levegő és a zöldségek sokkal hasznosabbak, mint bármilyen pirula! Most sem élhetek jobb tanácssal, mint tavaly áprilisban, a sorozat kezdetén: „Vissza a természethez!” Mozogjunk, tar­ tózkodjunk egyre többet a természetben! Vigyünk magunkkal elmélkedésünket, gondolkodásunkat segítő, fejlesztő, pozitív gondolatokat erősítő könyveket! Pihenés közben olvassunk el egy-egy részt, elmélkedjünk rajta - a rohanó tempóból egy

kicsit kikapcsolva magunkat niát a bölcs gondolatokban!

találjunk n3 0 igalmat, harmó­

II. A TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI - OLAJOS MAGVAK, DIÓFÉ­ LÉK, FŰSZEREK, ÉDESÍTŐSZEREK O l a jo s

m a g v a k , d ió f é l é k

A héjastermésűek magbele táplálkozástudományi szem­ pontból - jóllehet botanikai besorolásuk nem egyforma - sok hasonlóságot mutat. Tartalmazzák mindazokat az építőele­ meket, amelyek egy új növény létrejöttéhez, kifejlődéséhez szükségesek. A tápanyagok koncentrált tárházai. Fehéijében, esszenciális zsírsavakban, vitaminokban és ásván}á anyagok­ ban igen gazdagok. Kiemelkedően magas a fehérje-, zsírsav-, kálcium-, foszfor-, kálium-, vas-, magnézium-, A- és E-, továb­ bá B-vitamin-, lecitin- és rosttartalmuk. Az olajos magvak fe­ hérjéje magas biológiai értékű, zsírsavaik pedig telítetlenek. Az olajos magvak táplálkozástani jelentőségét elismerik a hagyományos táplálkozásban is, hangsúlyt mégis a vegetárius, természetes táplálkozásban kap. Mivel külön feldolgozás nélkül is fogyaszthatók, ezért igen lényeges elemei a teljes értékű táplálkozásnak. A hüvelyeseket kivéve az összes élel­ miszer közül az olajos magvak a legalkalmasabbak a hús fel­ váltására. Az olajos magvak előnyeiről szólva sokszor vetődik fel tej és tejtermék-felváltó szerepük is. Ez akkor kap igazán hangsúlyt, ha egyeseknek problémát okoz a tej és a tejter­ mékek fogyasztása; ilyenkor hívja fel a figyelmet a dietetikus, a természetgyógyász az olajos magvak beltartalmi értékei­ re. A tej előnyeiről szólva gyakran emlegetik annak magas kálciumtartalmát, amely 100 grammonként 120 mg. Nos, a szezámmag például 100 grammonként 783 mg kalciumot tartalmaz, ráadásul az élettanilag, a szervezetbe való beépü­ lés szempontjából sokkal fontosabb kálcium-foszfor aránya is sokkal kedvezőbb a tejnél!

Mivel az olajos magvak az említett anyagokban igen gaz­ dagok, fogyasztásukkal vigyázni kell: annyira laktatók, hogy könnyen megterhelhetik a szervezetet. Ha lehet, mindig friss magvakat vásároljunk, mert könnyen avasodnak. A nem friss magvakat jobb nem elfogyasztani, nemcsak kellemetlen ízük miatt, hanem mert a megavasodott, oxidált magvak az egész­ ségre károsak. Az olajos magvakból magkrém, magtej és hidegen sajtolt olaj is készíthető. Nálunk leginkább a diót, a gesztenyét, a mandulát, a mogyorót, a szezámmagot és a mákot használják, de ne felejtsük el újra felfedezni az előbbieknél jóval olcsóbb lenmagot, napraforgómagot és tökmagot sem. Az olajos mag­ féleségek sorát folytathatjuk még az egzotikus fajtákkal, mint a kókuszdió, a fenyőmag, a pisztácia, a kesudió stb.

F űszerek

Mit is tekint fűszerezésnek általában a magyar? Sajnos csak azt, hogy valaki sót, borsot és ecetet tesz az ételbe. Mit jelent a fűszer az élelmezéstudományban? Minden olyan anyagot, ami az ételnek kellemes ízt, szagot, színt, zamatot vagy küllemet ad. Eszerint tágabb értelemben való­ ban fűszer a só, az ecet, a sütőpor, a zselatin is, és még sor­ olhatnánk. Szűkebb értelemben azonban csak a fűszernövé­ nyek, konyhafüvek bizonyos részeit - melyeknek általában az őrleményeit szoktuk használni - hívjuk fűszernek: • magvak, termésrészek (ánizs, kömény, paprika); • bimbók, virágok, virágrészek (kapribogyó, szegfű­ szeg, sáfrány); • levelek, leveles hajtások (kapor, majoránna, lestyán); • fűszeres törzsek, tőkék (gyömbér, hagyma); • gyökerek (angyalgyökér, paszternák); • kérgek (fahéj). A fűszerekre táplálkrozásunkban nagy szükség van, mivel étvágyjavító és emésztést elősegítő hatásukon kívül gyógy­ hatásúk is van. A fűszernövények, konyhafüvek legtöbbje egyben gyógynövény is. A friss fűszernövényeknek ezenkívül magas a vitamintartalmuk, így éltetően hatnak az emberi szervezet számára.

A fűszerek használatának „tudománya” évezredekre n3 nílik vissza, szinte egyidős az emberiséggel. Feltehetően már az ős­ ember is talált olyan növényeket, növényi részeket, amelyek más-más ízt, más-más hatást kölcsönöztek az elfogyasztott tápláléknak. A nagy ókori civilizációk valóságos kultuszát te­ remtették meg a fűszereknek. A kínaiaknál például ősi kultú­ rája van az egészségtudatnak. Ott mindmáig nemcsak gyógyí­ tanak, hanem „egészségvédelmet” is folytatnak. Az ősi kínai konyhaművészet egyben gyógyművészet is volt. A mai kínai élelmezés 420-nál több zöldségfélét tart számon, ami bizony jóval túlhaladja a mi európai ismereteinket! Képzeljük még hozzá ehhez a kínai konyha széles fűszerskáláját, amelynek - mint ismert - szintén gyógyhatása van! A magyar konyha régebben több fűszernövényt, konyhafü­ vet használt. Sajnos mára ez igen elszegényedett, a külhoni „egyenízek” kiszorították a régieket a konyhából. Elég, ha csak az Amerikából importált és mindent beborító ketchup­ arzenálra gondolunk... Helyesen fűszerezni nem is olyan könnyű. A fűszerek alkahnazásával vigyázni kell, mert izgatólag hatnak a száj vagy a gyomor nyálkahártyájára, és ott, ahol kiválasztódnak - pél­ dául a vese tájékán. Ugyanakkor helyesen alkalmazva nem­ csak ízükkel, illatukkal vagy színükkel hatnak, hanem megte­ remtik a jó emésztés feltételeit is. A legtöbben csak néhány ismert - javarészt külföldi - fű­ szer használatára szorítkoznak, s többnyire ezeket is gon­ dolkodás nélkül, éppen csak beleszórják az ételekbe. Pedig óvakodni kell az állandó és mértéktelen fűszerezéstől! A tapasztalat minden tanácsnál többet ér - a fűszerek megis­ merésében is elengedhetetlen. A természetes táplálkozásban a legmagasabb fokot akkor éljük el, ha táplálékainkat egészen egyszerűen, nyersen, kevés fűszernövénnyel fogyasztjuk el.

É d e s ít ő s z e r e k

A cukor az ember számára különös jelentőséggel bír: lévén az életfolyamatok alapja, egészen a lelki-szellemi működésig hat. Cukor fogyasztására, édesítésre tehát szükség van, annak ellenére, hogy igen ellentmondásos hatást gyakorol az emberi

egészségre; a túlzott cukorfogyasztásnak egyenesen számos kellemetlen hatása van, mint például az idegesség, az elhízás, a csontritkulás, a fogszuvasodás, a bőrkiütés stb. A táplálkozástudománnyal fo^alkozó Yudhin professzor a következőket íija: „Fiziológiai szempontból nincs szükség a répacukorból készült kristálycukorra, az emberi szervezet által igényelt tápanyagok teljes mértékben kielégíthetők anélkül, hogy egyetlenegy kávéskanál kristálycukrot fogyasztana a z ember, akár magában, akár ételben vagy italban”

A modern orvostudomány is megerősíti, hogy a kristálycukor fogyasztása jelentős veszélyforrás a cukorbetegség, a hipoglikémia, a köszvény, a rák néhány fajtája, a sárgaláz, a hiperaktivitás, a skizofrénia, az úgynevezett „civilizációs betegségek” - mint például a szívkoszorúér-problémák -, to­ vábbá a trombózis, az elhízás, a fekély, a diszlepsziás erjedés és a fogszuvasodás kialakulásában. Napjainkra az édesség fogalma sajnálatos módon szorosan összefonódott a kristálycukorral készített süteményekkel és egyéb nyalánkságokkal. A szervezet energiaigényét valóban cukorból nyeri, azon­ ban az elfogyasztott finomított fehér cukor (szacharóz) fel­ dolgozásához szervezetünknek a saját tartalékaiból kell biz­ tosítania a fehéijéket, a vitaminokat és az ásványi elemeket. A kálciumot például a csontokból és a fogakból vonja el a szervezet, de megterheli a hasnyálmirigyet, és B-vitaminhiányt is okozhat. Az állati eredetű fehérje mellett nagyon sok betegségnek a fehér cukor az oka. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1990 júliusában közölt kimutatása szerint napjainkban kéthetente annyi cuk­ rot fogyasztunk, mint korábban évente! Amíg tehát nem fé­ kezzük édesszájúságunkat, valóságos bűnt követünk el szerve­ zetünk, egészségünk ellen. Étrendünk ideális energiaforrása, a gyümölcsök, zöldségek és a teljes kiőrlésű gabonafélék komplex szénhidráttartalma. Az összetett (komplex) szénhidrátokat főleg a teljes értékű nyersanyagokban - a natúr gabonafélékben - találjuk meg; az ilyen szénhidráttartalmú élelmiszerekkel ideálisan kiegészít­ hetjük szervezetünk cukorigényét. Az ilyen egészséges, rost­ ban dús tápanyagok valóban táplálóak, s a vércukorszint is kiegyensúlyozottabb marad.

Az ember azonban sohasem elégedett meg a természet adta teljes értékű tápanyagokkal, több kellett neki... Ma már tudjuk, hogy rengeteg betegség tulajdom'tható a nem teljes értékű táplálkozásnak és a „fehér méregnek”. Ám mit tegyünk, ha mégis édességet kívánunk? Hogyan oldható ez meg szacharóz nélkül? Vásárlásaink során igen sokféle édesítőszerrel talál­ kozhatunk az élelmiszerboltok polcain, nem beszélve a mes­ terséges édesítőkkel készített termékekről. Vajon melyiket vá­ lasszuk? - merül fel jogosan a kérdés, hiszen nem mindegy, milyen édesítőszert juttatunk a szervezetünkbe. Az édesítőszereket közös tulajdonságaik alapján csoporto­ síthatjuk: beszélhetünk nutritív (energiát adó), illetve nem nutritív (energiát nem adó) édesítőszerekről, avagy különb­ séget tehetünk köztük aszerint, hogy mesterséges vagy ter­ mészetes édesítőszerek-e. Bármilyen természetes cukorpótló jobb megoldás, mint a finomított fehér cukor fogyasztása! Ezen megfontolások alap­ ján - a finomított fehér cukor helyett - a natürkonyha csak értékes, természetes édesítőszereket használ fel, például: • gabonamalátákat (csíráztatott gabonamagvak - árpa, barnarizs, kukorica stb. - levét); • csicsókából nyert édesítőszert (,,csicsó”-sűrítmén3rt); • juharfa besűrített levét (juharszirupot); • szen^ánoskenyérfa termésének őrleményét (karobot). A natúrkonyha kihasználja továbbá a természet adta édes ízeket, nyersanyagokat, hiszen számos étel - az édesgyökér, a sárgarépa, a sütőtök, a friss és aszalt gyümölcsök stb. - ter­ mészeténél fogva édes ízű. A méz is lehet a cukor helyettesí­ tője, de jó, ha tudjuk, hogy a hevített, főzött vagy sütött méz emészthetetlenné válik, és számos embernél allergiás tünete­ ket is kiválthat. A mesterséges édesítőszereket - nátriimi-ciklamát, szorbit, szacharin, aszpartám stb. - a reformkonyha mindenképpen mellőzi. Végezetül ne feledjük, hogy még a natúr édességek is megárthatnak, ha túlzásba visszük fogyasz­ tásukat. Bánjunk hát csínján az édesítéssel! A sorozat befejezése alkalmából is kívánok a Kedves Olva­ sónak kellő n 3ntottságot, bölcsességet a leírt gondolatok be­ fogadásához! JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

6.

RÁADÁS FEJEZET

Egy sajátságos, szorongó érzés kezd erőt venni a világon. Az emberiség - vagy pontosabban „a civilizált faj” - megdöb­ benve érzi, hogy civilizációja, technikai kultúrája, melyhez annjá reménységet fűzött, s mel)rtől az emberiség boldog­ ságát várta, egyre inkább ellene fordul, az őt hordozó em­ bert megrontja és pusztulással fenyegeti. Különös aggodalom ez, hiszen ez a kultúra látszólag az ember minden kívánságát teljesíti, minden vágyálmát betölti. A termelés az ember minden szükségletét kielégíti. A gépek egyre jobban átveszik az ember munkáját, hihetetlen kényel­ met biztosítanak. Ezerféle élvezetet, szórakozást n}njjtanak. Minden arra mutat, hogy az ember soha nem sejtett ritmusú haladás korában él, s egy új aranykor felé siet... És mégis, a gyakorlati élet emberei, akik a jelen civilizáció épületét vizsgálják, egyre veszedelmesebb repedések nyo­ mait látják rajta, s félnek, hogy méretei, fejlődési tempója egyáltalán nem óvják meg az összeomlástól. Lothrop Stoddard, amerikai író - tehát nem is a fáradt Európa, hanem a friss és bizakodó Amerika gyermeke! -, Lázadás a civilizáció e/Ienzivsm művében lehangoltan állapítja meg a következőket: ,yAz emberek nem tudják követni a modem civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Könyörtelen igazság ez, hogy civilizációnkban romboló hajlamok lakoznak. Mi azt hisszük, hogy amint a civilizáció halad, úgy nő azoknak az embereknek a minősége is, akik építenek rajta.”

Pedig ez a faj nem javult. Ezt egy másik amerikai író, Alexis Carrel fejti ki igen meggyőzően A z ismeretlen Ember című művében. PedigCarrelnekugyancsakvoltalkalmabetekinteni a modern emberiség társadalmi és egészségi viszonyaiba, lévén a Rockefeller-alap egészségügjá intézményeinek egyik munkatársa. Ő is megállapí^a - s nem is volt különösen nehéz

dolga! hogy a modem technikai kultúra embere nemcsak nem lett egészségesebb, hanem alapjában beteg és degenerált. Még nagyobb baj, hogy a modern ember szervezetének belső ellenálló- és alkalmazkodó-képessége egjre gyengülő tendenciát mutat. A modem civilizáció ernyesztő, puhító kényelme, mely egész csomó izmunkat és érzékszervünket szinte állandóan kikapcsolja és elsorvasztja, egyre több egyoldalú, minden belső alkalmazkodásra képtelen egyedet állít a világba. A legnagyobb baj azonban az, hogy az egészségesnek mondott, vagy mondható embernek az „egészsége” is csak mesterséges egészség - állandó orvosi gondozás eredménye, kívülről fenntartott, sokféle „mankóval” támogatott egészség. A valóban jó EGÉSZ-ségnek természetesnek kell lennie! Megfelelő példával szolgálnak ehhez a természetes keretek közt élő népek; civilizált világunk azonban egyre inkább elsatnyít, s a természet rendjét az orvosi beavatkozás foglalja el a maga vegyszereivel, szérumaival, pótanyagaival, a szer­ vezetbe való drasztikus belenyúlásaival. Minden szervnek és minden funkciónak külön gyógyszereket gyártani, speci­ fikus szérumokkal egész népeket beoltani, a népmilliókat állandó orvosi vizsgálat és orvosi kezelés alatt tartani, óriási kórházakat és szanatóriumokat üzemben tartani kö/tséges és nem nádori hatásos m óá/a a nem zeti egészségfe j/esztésének”- írja Carrel. E külső higiénikus módszer másik nagy hátránya, hogy eg5rre jobban kikapcsolja a természetes szelekciót, sőt bizonyos ellenszelekciót hoz működésbe. A civilizált ember bűnei a gyengeség bűnei. Az élvezetvágy, a kényelemszeretet, a teher- és felelősségvállalás elől való me­ nekülés sugallja őket. Pusztuló civilizációk, kiélt kultúrák klaszszikus tünete ez. Természetes velejárója ez az általános szervezeti és erkölcsi gyöngülésnek, s annak a nevelési szisz­ témának, mely a fegyelmet és a vágyak megfékezését nem akaija ismerni. Amikor az ember eltér a természettől, elzárul előtte a természetfeletti világa is. Mi a magyarázata ennek a testi és lelki dekadenciának? Az első ok érzésem szerint az, hogy a modern kultúra el­ távolít bennünket a természettől. Nem élünk természetes éle­ tet. Egész felfogásunk, egész életmódunk természetellenes. Ez a kultúra az ember igényeihez akaija formálni a termé­ szetet, s így minden lépéssel, melyet haladása útján megtesz,

egy - ha nem több?! - lépéssel távolabb visz bennünket a természettől. Mennyire eltávolodott egész életmódunk a ter­ mészettől és a természetességtől! Táplálkozásunkrólkinek-kinekmeglehetamaga véleménye, de abban csaknem mindenki egyetért, hogy táplálkozásunk nem természetes. Mesterkélt konyhaművészetünk szinte tel­ jesen a természet félrevezetésére van beállítva, arra, hogy annyit és olyasmiket fogadtasson el az emberrel, amennyit és amiket természetes ösztönünk egyébként el nem fogadna. Életterünk tekintetében is hasonlóan elszomorító a helyzet: nézzük csak meg, hová jutott az ember a természettől lakóhely dolgában?! Az ember - a föld, a fény, a víz, a levegő dédelgetett lakója - sivár kő- és betontömegek közé záija magát, ahová nap­ fény néha heteken át nem jut, ahová levegőt kis n}álásokon át engedünk, ahonnan az égből egy tenyérn 3át, ha lát... Vagy merné-e valaki természetesnek nevezni ruházkodá­ sunkat, amely a testet elpuhí^a, az ember pompás vérkerin­ gését - amely által hideghez és meleghez alkalmazkodni tud­ na - megbénítja, nem is beszélve azokról a szörn 3rűségekről, amiket az ember egészsége és ízlése ellen divat és kozmetika címén elkövetnek?! Meghozta a tudomány az emberiségnek az álmodott bol­ dogságot? Volt idő, amikor tőle várták a paradicsom vissza­ állítását. Volt idő, mikor azt hitték, a tudomány az emberi­ ségnek minden problémáját megoldja. Ma már halkabbak a himnuszok... Egyszer fel keU adnunk végre a kompromisszumokat, és ki kell mondanunk a nagy elhatározást: visszafordulni a ter­ mészethez, olyan életeszményeket követni magunknak és továbbadni gyermekeinknek, mely nem degenerálja az em­ bert. A természetesség eszménye nem lemondás. Olyan ellen­ értéket tud nyújtani, amely a civilizáció előnyeit, örömeit messze meghaladja, amely nem rombol, hanem épít. Összhangban a természettel, összhangban a szellemi világ­ gal, összhangban a Végtelennel: ez az igazi kultúra program­ ja! Az ember több mint természet. Természetfeletti folytatá­ sai vannak. Az ember nem csak a teremtett természettel áll kapcsolatban, hanem magával a Teremtővel is. S mily erőfor­ rások nyílnak meg az ember számára a szellemi világokban!

7.

UTÓSZÓ

Sorozatunk a végéhez ért. Az év ritmusa szerint hónaprólhónapra előrehaladva megismerkedtünk a természetes élet alapjaival. A tanok csupán ajánlások szintjén jelenhetnek meg életünk­ ben, hiszen csak az élő ember tudja ezeket igazi, használható tartalommal megtölteni. Mint minden spirituális tanítás, ez is csak úgy maradhat élő, ha nem csupán olvassuk vagy me­ ditálunk rajta, hanem aktívan beépíQük mindennapi életünk­ be. Nem hiába írja Pál apostol: „...uditozzatoi e /a íi e/m étek ntegtiju/ása á I/a L ”\^ó m . 12:1.). Az ember gyakorlati életén csak akkor fog eredményesen változtatni, ha előtte az elméje megértette, hogy eddigi szokásai mennyire ártalmára van­ nak. Ez mind fizikai, mind lelki értelemben így van. A kozmikus ember keresi az örökérvényű igazságokat, a természetességet, az egyszerűséget. Nem vét az élet, a ter­ mészet törvényszerűségei ellen, így az élet erőforrásai nem húzódnak vissza tőle, abból mindig meríthet, és az életerők belőle is kisugároznak. Célom az volt, hogy megismertessem Önöket azokkal a ta­ pasztalatokkal, melyeket tanulmányaim, gyakorlataim során gyűjtöttem össze. Ez az én tapasztalatom, melyeket Önökkel meg kívántam osztani. Persze egy olyan sokrétű kérdést, mint amilyen a termé­ szetes életmód, egyetlen sorozatban nyilvánvalóan képtelen­ ség kimerítően tárgyalni, s minthogy ez iránjní tudásunk napról-napra gyarapszik, ilyen átfogó mű talán soha nem is fog megszületni. Önök is szert tettek bizonyos tapasztalatok­ ra, melyeket bizonyára szeretnének megosztani másokkal is. Bármiféle észrevételüket szívesen fogadom, mert továbbra is az igazság keresésének úlját járom, s mindenkinek, aki ebben segítséggel szolgál, csak hálás lehetek. Keressük hát együtt az utat, jáijuk közösen, hogy végül magunk is úttá váljunk! G)TÍjteményemhez természetesen forrásmunkákat - köny­ veket, hírlapi cikkeket - is felhasználtam, de engedjék meg

nekem, hogy ne soroljam itt fel őket. Elvégre, ha asztalunkat megterítjük, nem az a fontos, hogy honnan vettük az abroszt, a tányérokat, a gjmmölcsöt, a zöldséget, hanem a teríték szép­ sége és a táplálék teljessége, hasznossága, az, hogy együtte­ sük testi-lelki épülésünkre szolgáljon. A szellemi táplálék­ nak is ezek a fő követelményei. Legyen jó, legyen hasznos és okozzon a testnek, a léleknek, a szellemnek tanulságot. A sorozat - az összegyűjtött anyag - Önök elé, a „terített asztalra” került. A terített asztal derűs, harmonikus, jó han­ gulatával búcsúzom minden Kedves Olvasótól. Továbbra is kívánok J ó EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

8

FUGGELEK

L A KONYHA A konyha - m int a lakás egyik speciális funkciójú munka­ területe - a háziasszony műhelye, aki itt engedheti leginkább szabadjára képzeletét, itt mutathatja meg beosztani tudását, tudományát és művészetét. Már az ősembernek is a családi tűzhely volt a mindene: a tűzhely adott meleget, világosságot, és azon készült az étel is. Ma sincs ez másképpen. A családi konyhába az anya tar­ tozik. Ha az anya vezeti a konyhát, akkor az egész háztartás helyes vezetés alatt áll, mivel akkor a családi szeretetrezgések kiegyenh'tődnek. Az anya, aki tudatában van felelősségének, egy szeretetteljes és harmonikus hangulatban elkészített la­ komával - még ha az oly egyszerű és szerény is - jobbat fog elérni, mint egy ideges és izgatott szakács, aki ha többfogásos menüt állított is össze netán, de idegességét és izgatottságát az asztalnál ülőkre mind átviszi. Az elkészített étek ugyanis reflektál készítője állapotára, ítélőképességére. A kiválasztott alapanyagok, az elkészítés módja, az ízesítés, a terítés mind­ mind az étel készítőjétől függnek. A háziasszony a feltálalt étekkel meghatározza a család egészségét, jó közérzetét. Az anya, akinek egészsége erős, ítéletei komolyak, olyan étkeket ké­ szít, amelyekre jó ránézni, táplálóak, élettanilag megfelelőek. Képes arra, hogy a mindennapi falatokat az évszakok, az idő­ járás változásainak megfelelően alakítsa, alkalmazkodjon a családi szükségletekhez, az egyéni állapotokhoz. És képes ezt tenni minden étkezésnél, változatosan, varázslatosan, végte­ len hálával és szeretettel.

II. A TŰZRŐL A tűz legalább negyvenezer éve állandó hozzátartozója az emberi kultúrának a Földön, használata a homo sapiens­

szel eg5TÍdős. A monda szerint Prométheusz lopta el a tüzet az istenektől az ember számára - ezzel tulajdonképpen az énerőt hozta le a Földre. Az énerőt, az emberi lénynek azt a tulajdonságát, ami által öntudatra ébredő önmagát képes elkülöníteni a többi élőlénytől, a tárgyi világtól és a többi egyedtől. Az ember az énerő által képes saját személyiségét individuumként felfogni, megnevezni, valamint önállóan cselekedni, emlékezni és tervezni. A mai ember elveszítette a minőség fogalmát, és mennyi­ ségi szemlélete került előtérbe. Azelőtt nemcsak az ízeknek volt minősége, hanem a tűz­ nek is. (A népi gyógyászatban például még azt is figyelem­ be vették, hogy mikor kell a beteg mellett bükkfával, avagy nyírfával fűteni.) Az étkekből felvett életerő táplál minket. A fával létreho­ zott tűz az étel minőségét is javí^a. Mindaz, ami valóságos láng - e tekintetben még a gázláng is -, hasonlít ehhez. Az elektromosan keltett hőben azonban ez a minőség már nincs meg, az csupán anyag alatti molekularezgés, étkeink minő­ ségfokozására nem alkalmas. Nagyon fontos a fény és a meleg együttes hatása. Éppen ezért érdemes kerülni az olyan tűzhelyeket, ahol nincs láng. Vajon miért? Mert a tűzben lévő energiát - amely rezgések­ ből áll - az étel, az edény át tudja venni, ez az energia pedig segít minket. A lehető legrosszabb a mikrohullámú sütő. Nagyon gyorsan és teljesen tönkreteszi az ételben lévő finom életenergiát, mintha csak „mumifikálná” az ételt. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen készülékkel egy lakásban élni sem egészséges. A készülék által geijesztett hullámok ugyanis behatolhatnak a testünkbe, és károsodást okozhatnak szervezetünkben, lévén, hogy a mesterséges elektromágneses hullámok nincsenek szinkronban az ember életenergia-huUámaival. Az elektromos tűzhely szintén nem ajánlott, mert nincs lángja, és az elektromos vezetékek elektromágneses mezeje - az elektroszmog - szintén károsan befolyásolja életünket és szervezetünket. A gáztűzhely még megfelelőnek mondható, de a legmegfel­ előbb mindenképpen a szén- vagy a fatüzelésű tűzhely. Saj­ nos a városi panellakásokban erre nemigen van lehetőség...

m.

A TERÍTETT ASZTAL „...és /égyen az aszía/otok o/íár, ame/yen/eüí/í/oztatnak az eníő és mező ártat/anjai azéri, am i m ^ tisztább és ártat/afiahb - az emberben." (Kahlil Gibran)

A terített asztalnak mindig megvolt a maga stflusa, tehát művészete. Miközben róla írok, úgy érzem, elém tettek egy terítetlen asztalt, s azt nekem kell megterítenem a művelődéstörténet legváltozatosabb, legfinomabb csemegéivel. A terített asztal nem afféle egyszerű, négylábú deszkalap, hanem egy bájos, bölcs mesemondó. A mi szerény asztalunk is örökös mesélő: valahányszor családunk vagy rokon leike­ ink köréje telepszenek, mindig van valami mondanivalója. Üdülés, hangulat és béke: ez a terített asztal hármas áldá­ sa. A terített asztal képe mindenkor csupa jóakarat és har­ mónia - kívánom, hogy ennek melege és fénye sugározzák minden Kedves Olvasóra! S most lássuk, hogyan fejlődött évezredek során át a terített asztal művészete! A terített asztal története egyszersmind az egész kulturális és szociális élet, de éppúgy az egész közélet története is. Sőt amit már kevesebben gondolnának, a vallásos életben szin­ tén jelentős a szerepe. Gondoljunk csak Krisztus történeté­ re: s ne csak ama híres utolsó vacsorára, amit többek között Leonardo da Vinci oly gyönyörűen megfestett, hanem arra a nagyon sok közös étkezésre is, amelyen Krisztus tanítványai­ val együtt részt vett. Ma, amikor az élet minden megnyilvánulásában arra tö­ rekszünk, hogy emelkedő életszínvonalunknak, kulturáltsá­ gunknak kifejezést adjunk, nem hanyagolha^uk el az étkezés helyét, a családi asztalt sem! A terítés, a tálalás, a külső keret az ételek értékét növeli, ne hanyagoljuk hát el soha!

Az ASZTAL Asztal tekintetében kultúránként igen nagy különbségek alakultak ki. Az európai ember például jóformán el sem tudja

képzelni, hogy az ebédlőben ne legyen szék és asztal. Mégis, oly fejlett gasztronómiával rendelkező népek, mint a japánok vagy az arabok, étkező hel3nségeiben egyáltalán nem találunk efféle bútorokat. A kényelmes étkezéshez megfelelő méretű - körülbelül 70 cm magasságú - asztal és hozzá illő 45 cm magas szék szüksé­ ges. Ennél alacsonyabb bútor mellett görnyedt testtartással, összepréselt gyomorral inkább csak eszegetni lehet, még ak­ kor is, ha vannak, akik rendszeresen így táplálkoznak ottho­ nukban. Az asztal és a fal között 60 cm kell ahhoz, hogy ké­ nyelmesen le lehessen ülni. Ha rögzített sarokpad tartozik az étkezőhöz, 20-25 cm-re van szükség ahhoz, hogy oda be tudjon ülni, aki akar. A vendéglátó-szakirodalom ábráival bizonyítja, hogy egy személy kényelmes étkezéséhez egy legalább 60 cm átmérőjű félkörre van szüksége. Ennyi kell ahhoz, hogy az illető a szá­ jához tudja emelni a falatot, s hogy el tudja helyezni a tányér körül az étkezéshez szükséges kiegészítőket.

T

e r ít é s

-

aszta lu n k fe lö lt ö zt eté se

Ahol étket készítenek, ott asztalt is terítenek. Az asztal dí­ szítése tavasszal vörösre legyen hangolva, nyáron kékre, ősz­ szel sárgára, télen pedig fehérre, némi zölddel. Jól szervezett háztartásban nem lehet tátongó szakadék a mindennapi és az alkalmi étkezések színvonala között. Hiszen ha megterítünk, minden nap megfelelő tányér, evőeszköz kerül az asztalra. Legfeljebb ünnepek alkalmával még gondosabban, még körül­ tekintőbben váloga^uk össze, tesszük az asztalra a dolgokat.

A SZÉP TERÍTÉS, AVAGY A LELKI KÖZÉRZET

Az ember nem eszik kellemetlen, ideges, izgatott környezet­ ben, mivel a kellemetlen, harmóniádan rezgéseket mindjárt együtt fogyasz^a az étellel, ráadásul a koncentrációt is elveszíti, amire pedig éppen szüksége lenne az étkek szájban való eldolgozásán^. Az ember szívén viseli azt, hogy lakomája legközelebbi környezete a lehető le^armonikusabban legyen kialakítva.

Fontos, hogy kellő időt szánjunk mind az előkészítésre, nind pedig az étkek elfogyasztására! A jó - nem feltétlenül professzionális - szakács nem csak elkészíteni tudja az éteeket, de azt is tudja, hogy mindegyiknek „saját identitása” /an. Ezt az egyéniséget a jól megválasztott környezet - edé­ nyek, evőeszközök, szalvéták - még jobban kiemeli. A teríték 3 lyan, mint egy ruha. Körülveszi az ételt, figyelemmel van az arányokra. Még a legegyszerűbb étket is feldobja egy ügyesen összeállított teríték. Persze nagyon fontos, hogy ízletes legyen az étel, amit az asztalra teszünk, de legalább armyira fontos az is, ahogyan azt tálaljuk. Arra van szabály, hogyan illik elhelyezni a tányért, az evőeszközt, de arra, hogy miként kell szépen teríteni, nincs pontos recept. Jó ízlésünkre van bízva, hogy eltaláljuk-e az aktuális hangulatot...

Az ABROSZ -

ASZTALUNK RUHÁJA

A terítés alapja természetesen az abrosz. Fajtái megszámlálhatatlanok, a teljes asztalt befedő 30-40 cm-rel lecsüngő nagy abrosztól egészen a maradékból készült, szalmából, rafiából fonott-szőtt-horgolt egyterítékn}^ szettekig. Milyen legyen az étkezőasztal terítője? ízlés, igény, alka­ lom befolyásolja. ízlés kérdése, ki milyen térítőt használ. A kicsi is, a nagy is lehet szép a maga helyén, a maga környeze­ tében. Összefogja, vagy tagolja az asztalt; alapot, hátteret ad mindennek, ami az asztalra kerül. Lehet fehér, színes, mintás vagy egyszíníí. Készülhet kézimunkával, vagy lehet gyárilag szövött, nyomott.

A SZALVÉTA A terített asztalról nem hiányozhat a szalvéta sem. Megfe­ lel az olcsóbb, egyszerűbb is, csak legyen belőle elég. Akár papírból, akár textilből van, ne gyűljük, ne hajtogassuk for­ mára. Háromszögletűre hajtva tegyük a teríték mellé - általá­ ban a villa alá.

IV.

DÍSZEK

Az asztal szépségéhez, a teríték összhangjához minden hozzájárul, ami rajta van: az éteUel teli tál, a salátástál, a szal­ véta stb. Mellethik azonban díszek is helyet kaphatnak - ha elférnek, ha nem zavaiják az asztal körül ülőket egymás látá­ sában, ha nincsenek senki újában, aki a tálból szedni akar, ha nem veszélyezteti annak épségét, aki kenyérért, papriká­ ért nyújtja a kezét, s ha ők sem veszélyeztetik e tárgyakat.

A GYERTYA „M indenfé n y rezgés, és m iní/en é/et m egtestesült fény, m egtestesült rezgés." (Mazdaznan újjászületéstan) A gyertyát valószínűleg az etruszkok találták fel, akiktől a görögök és a rómaiak is átvették használatát. A gyertya kul­ tikus-szimbolikus erejéből - mint ahogyan az sok vallásnál különféle alkalmakkor használtatik - az emberek életének sok szokása származik, amelyek még ma is elterjedtek, gon­ doljunk csak például mindenszentek, advent, vagy éppen karácsony ünnepének gyertyáira. A gyertyának mint a testi és lelki élet átfogó eszmény­ képének is jelentősége van. Ezen kívül kisebb időtartamok mérésére is alkalmazták - a rómaiak például csupán egy gyertya elégésének az idejét voltak hajlandók egy esetleges békekötésre fordítani. Az előállítás és a felhasználási ízlés az idők folyamán vál­ tozott; a gyertya a templomokból, az udvarokból, az előkelő házakból ki is lépett m int általános fogyasztási cikk, és a virágok mellett ünnepekkor a terített asztal elválaszthatat­ lan tartozékává vált. A gyertya mindig a szív egyik jelképe maradt. A lángok csendes életéből az ember biztonságot merít. Nincs bámu­ latra méltóbb érzés, m int a gyertya fényében látni, ahogyan a nem létező eltűnik, és csak az marad vissza, aminek való­ ban érvényessége van.

Mindig legyen otthon gyertya! A gyertya lobogó lángja, a virágok színfoltja olyan hangulati elem, amely megéri a fáradságot, hiszen mi is jól érezhetjük mellette magunkat a mindennapi rohanásban. A gyertyát tehetjük önálló gyertyatartóba, a táplálkozás és az edények stílusának megfelelően, készüljön az akár esz­ tergált fából, akár kerámiából vagy antik ezüstből. Egy-egy tömzsibb gyertyát szép pohárba is állíthatunk. Karácsonykor tűzhetjük fenyőből álló kompozícióhoz, vagy néhány piros alma közepébe. A gyertya egyesével vagy többesével állhat gyertyatartóban, tálban, vagy tányérban. Legjobb az egy­ színű, „füstmentes”, fehér, de ünnepi alkalomra lehet szép formájú díszgyertya is. A gyertya fénye meghittebbé varázsolja a légkört, de nem szabad, hogy zavaijon a táplálkozásban. A gyertyák használatát legalább annyira indokolták szimbolikus okok, mint gyakorlati megfontolások. Szent Jeromos (Kr.u. 420) így írt: „A m ikoraze^afígél/u/riot o/vassuk. g}füjfsunkfényeket, még akkor is, ha a Nap m árfén y lik Nem a sötétség e/űzése m iatt, hanem a z öröm Jelzésére. "A fény fizikai és szellemi értelemben is elűzi a sötétséget. Az égő láng fényt, meleget áraszt, jelzi a lelkesedést, a szeretetet, a kegyelmet és főként a hitet. Krisztus azt mondta: „Én vagyok a viiág világossága. "(Jn. 8:12.) Szent Ágoston (Kr. u. 430) szerint a gyertya a Krisztusban feltámadott keresztén3niek is szimbóluma: amint a gyertya hivatását teljesítve önmagát fölemészti a tűzben, úgy a feltálalt étek is teljes odaadással rendeli magát az ember szolgálatára. A magasba törő gyertyalángok fénye világít, mint „...a világosság, am eiy eljö tt a vi/ágba, hogy m egvilágítson minden em bert "Qn. 1:9.) Az égő gyertya élő lángja arra utal, hogy a gyertya megsem­ misül, miközben fényt ad. Mint ahogyan Krisztusnak is meg kellett halnia az emberiség megváltásáért; s a táplálék is elég a szent szolgálatban, a lélek templomának - a testnek - táp­ lálásában. Az asztalra helyezett gyertya fénye azt is jelképezi, hogy fénye mintegy megvilágí^a a szent cselekmény helyét, és annak forrását. Ezáltal a gyertya anyaga mintegy szellemi di­ menziót kap, ami jelképesen egyrészt a lassan fogyó étek földi életünk várható, új létformájára, a feltámadás reménységére is utal, másrészt a hívő ember kitartó hitét is szimbolizálja: ha

látszólag késik is, eljön újra Az, akit várunk, hogy ítéljen élők és holtak felett.

V ir á g d ís z

„Egy vagyok ve/ed te kis virág, /liszen én magam is virág vagyok, egy szá i virág /síén kert/ébőí. Bennünk, énbennem is virít a z isten ié/et úgy, m int (Hindu meditációs részlet) Fehér asztalunkon díszítésként a 19. század eleje óta sze­ repel a virág, mégpedig 1) mint élő virág, díszes tartóban, vagy 2) mint vágott virág, porcelán- vagy üvegvázában. A rokokó ízlés teremtette meg a harmadik fajta virágdí­ szítést: a virágfejekből, viráglevelekből az asztalterítőn ki­ rakott füzéreket, koszorúkat, melyeket őszi lomblevél vagy fenyőág tesz változatosabbá. Nem új keletű a gyümölcstál sem, mint asztaldísz. Annyi­ ra nem, hogy a porcelán és fajansz asztaldíszek többnyire a gyümölcsöskosarak formáját, színpompáját, dekoratív hatá­ sát utánozzák alakos ábrázolások kíséretében. Az asztal virágdísze nem akkor tökéletes, ha ritka, egzoti­ kus virágokból állí^uk össze, hanem ha ízléses kéz szeretet­ tel, gonddal formálja. A legszebb asztaldísz a szép, élő virág, az élő zöld. A művirág nem hervad, de nem is szép! Ezzel nem pótolhatjuk az élőt, sem itt, sem másutt. Díszíthetünk viszont szalmavirággal, örökzöld ágacskákkal, élénk színű bogyókkal, termésekkel. Arra is ügyeljünk, hogy az étkezőasztalt díszítő virág ne leg­ yen túl illatos, uralkodó. Szép, ha az abroszhoz, edényekhez, az alkalomhoz illő, azzal harmonizáló virág díszíti az asztalt. Ez legyen mindig alacsony - ne emelkedjen az asztalt körül ülők szemmagassága fölé -, nehogy eltakaija a szemben ülő­ ket, ami igencsak zavaró lehet. „Vágott virágot nem teszünk az asztalra, mivel azok a ha­ lálra és a betegségre emlékeztetnek. A halottaknak viszünk vágott virágokat és koszorúkat. Ha a húsevők maguknak vi-

ragokat vágnak, $ azokat az asztalra állítják, arra a ravatalra, melyen állati hullák vannak fölravatalozva, melyek nékik a dőzsölésre szolgálnak, úgy az ellen nincs semmi tennivaló. Azonban nékünk, akik mások vagyunk, a cserepes növények s a friss termékekkel teli csészék sokkal jo b b szolgálatot tesznek. Már az azokra tévedő tekintet harmonikus és kon­ centrált hangulatba helyez bennünket, melyre nékünk szük­ ségünk van, hogy a táplálékból a lehető ledobhat nyeljük."

(Mazdaznan újjászületéstan) A konyha és a tálalás művészetét szervesen egészíti ki az asztal művészete. E három szerencsés találkozása révén lesz az étkezés az élet igazi öröme hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt, mindenki számára, aki az asztahiál helyet foglal. Tessék, tessék... Foglalj helyet, kedves vendég! Érted van, téged vár a terített asztal... ÁLDÁSOS ÉTKEZÉST!

TARTALOM

1. A j á n l á s ................................................................................................... 6 2 . K ö s z ö n e t n y il v á n ít á s .................................................................... 7

3.

E l ő s z ó .................................................................................................... 8

4. B e v e z e t é s ............................................................................................ 9 Elöljáró beszéd 9 Az egészséghez vezető út 11 Életreform 13 Áttérés a természetes életmódra 21 Az év ritmusa 25 5 . H ó n a p s o r o l ó ................................................................................2 9

Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Január Február Március

30 38 46 54 62 70 80 88 94 102 110 116

6 . R á a d á s f e j e z e t .......................................................................... 1 2 5 7. U t ó s z ó ............................................................................................1 2 8 8 . F ü g g e l é k ...................................................................................... 1 3 0

A konyha A tűzről A terített asztal Díszek

130 130 132 135

Gyűjteményemet szellemi és gyakorlati útmutatást kereső érdeklődőknek állítottam össze, akik nem idegenkednek a régi és a modern, a keleti és a nyu­ gati tanításoktól, de remélem, hogy olyanok érdeklődését is felkeltik, akik egyetlen keleti tannal sem foglalkoztak. Tőlük csak azt kérem, hogy nyi­ tottsággal és türelemmel olvassák ezeket az íráso­ kat. Hátha megszólítja őket rajtuk keresztül vala­ mi. Hátha segít fényt találni a sötétségben. A gyűjtemény első részének olvastán már világos lesz; mi vagyunk-e azok, akiket ez a gondolkozás­ mód kiválaszt magának. Ugyanis a dolog így műkö­ dik. „Amit tartunk, az tart minket”. Ez a gyűjtemény abból a mérhetetlen ősi tudásból szeretne egy csekély mennyiséget átadni, ami évez­ redek óta az emberiség birtokában van. A lehető­ ség mindig is adva volt, csak kevesen éltek vele, talán nem is mindig tudták, hogy hogyan szerezzék meg. Én ehhez a hogyanhoz szeretnék egy kicsit hozzájárulni és kitartásra biztatni mindazokat, akik keresik az Utat, akik változtatni akarnak. „A szerző"

www.szellemtudomany.hu ISBN 963214533-X