XXII. évfolyam 3. szám 2011. szeptember
„Evezz a mélyre!”
( Lk 5,4/b)
és vessétek ki a hálót!
Tartalom A vezetőség munkája Hálás emlékezés a KOMT „háttérmunkására” .................................... 2 Dr. Győri Józsefné dr. Drenyovszky Irén Hajnalt hozott az est .................................. 3 Jeney András Hegedűhúr ................................................ 3 Balog Miklós Meghívó közös imádságra a magyar egészségügyért ........................... 3 Beszámoló ................................................ 4 Dr. Ferencz Péter Regionális találkozó Fonyban ..................... 4 Dr. Bódor Klára Beszámoló a KOMT XV. Konferenciájáról ..... 5 Szőllős Anna
Ébredj fel, aki alszol!
Rubens: A csodálatos halászat
Sikertelennek látszó élethelyzetekben szokott elém kerülni ez az Ige. Az apostolok hasztalan fáradoznak, nem fognak semmit, már úgy látszik, hiába küszködtek egész éjjel. „A Te szavadra kivetem a hálót” – mondja Péter. Ki tudja, mennyire hitt az eredményben? Kérdés, hogy amikor családi vagy betegellátási problémáink vannak (bőven akad a mai, mélyponton lévő egészségügyben), vajon tudjuk-e meghallani Jézus szavát: „Ne add fel!” Csináld a dolgodat, nem a te feladatod, hogy mennyire sikerül fáradozásod! Talán az előrehaladó életkor, a világ érdektelen anyagiassága, kortársaink halála is okozza,hogy ne-
hezebben halljuk meg Jézus szavát. Úgy tűnik, mintha a világban kevesebb mosolygó embert látnánk, és bár objektíve sokkal nehezebb korokat is megéltünk, mégis minden oldalról panaszokat hallunk. Ide kívánkozik Oloffson Placidtól néhány mondat: „Ne panaszkodj 1. mert akkor újra átéled a saját keserveidet, és gyengülsz; 2. azért ne, mert a többiek megutálnak, ha folyton panaszkodsz, nem utolsósorban azért, mert amíg te panaszkodsz, addig ők nem panaszkodhatnak, 3. ha azt akarod, hogy meg is hallgassanak, panaszkodj Istennek!” Evezz a mélyre, és felfedezed Isten sikerét az életedben! Dr. Margittay Erzsébet
Ébredj fel! ................................................. 3 Dr. Bodnár Ákos Túlélési tanácsok háziorvosoknak ................ 7 Dr. Jámbor Imre Mit tehetek én, mit tehetünk mi a magyar egészségügyért? ......................... 8 Dr. Makó János Hogyan válik a munkám mindennapi istentiszteletté? ..................... 9 Dr. Korondi Klára Tanítás az Isteni Irgalmasságról ................... 9 Bíró lászló Morzsaszedegetés a KOMT XV. Konferenciáján ...................... 10 Dr. Záborszky Magda Szeretetlavina a vörös iszap felett .............. 11 Mód Miklós Szeretet és jóság mint orvosság ................. 11 Karda Róbert Válaszd az életet! ..................................... 12 Szőllős Anna Hol van Nicaragua? .................................. 13 Böjte Csaba
Innen-onnan Hozzászólás ............................................ 14 Makó János Jézus a te gyógyítód ................................. 15 Dr. Szigeti Jenő Családok imája ....................................... 15 Az okkultizmusról 2. ............................... 16 Dr. Sikó Zsuzsa Hol és mikor mondhatunk le felelősségünkről? .................................... 18 Dr. h. c. Szabó Dániel Születések ............................................... 19 Potyondi Margit
Referáló rovat Új szitokszó születése: Specieszizmus ........ 20 Referálta: Dr. Záborszky Magda
A vezetõség munkája
Hálás emlékezés
a KOMT,,háttérmunkására” Férjem, dr. Győri József nem volt orvos, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem köztiszteletben álló docense, sokat idézett, máig használatban álló könyvek, jegyzetek szerzője. Műszaki ember lévén nem volt tagja a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának. Humorosan többször úgy mutatkozott be: az elnöknő férje vagyok. Most, hogy – egy időre – el kellett tőle búcsúznunk, úgy érzem, Isten iránti hálával emlékeznünk kell az ő sok energiát, időt, tudást, bölcsességet, hitet, szeretetet, türelmet igénylő KOMT-os munkájára is. Az egyesületünk hivatalos megalakulása előtti években is nagy segítségünk volt az előkészítő munkában. Szemrehányás nélkül tűrte, hogy időben, erőben kevesebb jutott belőlem a családnak. Beletörődött, hogy lakása egy részét – a mai napig – a KOMT iratai, könyvei töltik meg, a mi címünk az egyesület székhelye. Folyamatosan, de a konferenciák idején különösen is végezte a számlák egyeztetését, segített a pályázatok elkészítésében és elszámolásában. Elnökségem tizenhat évében és azóta is ő végezte a számítógépes munkát. Soha nem várt és nem kapott mindeze-
kért anyagi ellenszolgáltatást, se nem tekintette üdvösségszerző jócselekedetnek. Nagyon örült, ha egy-egy feladatra utódot küldött az Úr, és a közös munkáink jól sikerültek. Isten Jézus Krisztusban adott ígérete alapján hiszem, hogy férjem Nála él, és boldog. Nekünk kimondhatatlanul hiányzik, de azzal biztatom a szívemet, hogy nagy hálával tartozom Istennek, hogy ilyen férj mellett élhettem több mint ötven évig! Gondolataimat akaratlanul is
Számomra Jóska legemlékezetesebb mondása volt, amikor szelíden megjegyezte: Énnekem nincs jogom a szenvedésről beszélni, hiszen valójában komolyan még nem szenvedtem. Temetése istendicsőítés volt, közös imádság és öröm a „beérkezettért”. Köszönjük a családnak, hogy részt vehettünk benne! Dr. Margittay Erzsébet
2
Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. Zsolt. 116, 15 behatárolják hitben meghozott közös véleményünk, döntéseink. Istené legyen a dicsőség és a hála érte! Ezúton köszönöm mindenkinek a szívből mondott imádságokat, részvétet és a KOMT koszorúját. Hadd jusson el ezzel a Tál és kendővel – ha utólag is – Jóska gyászjelentése mindnyájatokhoz! Szeretettel, áldást kívánva: özv. dr. Győri Józsefné dr. Drenyovszky Irén
A vezetõség munkája
Jeney András
Hajnalt hozott az est S templomfalakról zúg, ujjong a visszhang: boldog halott, az Úrban aki meghalt… És látod is pihenni boldogan; boldog volt nappala, s most boldog éjjele, benned mégis sikolt a múlt, és sír a felhők éneke.
Kicsiny, rendezett tér, ölelik templomok; karcsú tornyok felett kereszt - s a csillag is -, magához hív, neked ragyog. Korán érkeztél, s messziről. Lélekharang kondult a hírre, komor, szuroksötétet vártál, s most megzavart a tér idillje.
A visszaút is megviselt - szél fújt és jég esett -, s fáradt-csüggedten érsz haza. Rosszkedvűen pörölsz, és nem tudod kiért, hiányzik mind, kit nem látsz már soha. Ruhád is bosszant, széktámlára téve, haragszol most minden festékpecsétre.
Az utadat vonat jajongta végig, aztán gyalog jöttél a tarka térig, só ízű könny fáradt arcod kirágta, cipőt lerúgva padra rogysz, és nem bánod, ki látja.
Sötét a folt, nyershús-színű, veres, akár só marta arcod; s a lelked is sebes. Eső is újra hull, roskadva ülsz alá, és míg az ég cseppekben rád pereg, s álmodsz alatta régi fényeket szokatlan, furcsa, minden tiszta lett. Feljött a Hold, s váratlanul hajnalt hozott az est.
A felhők mégis rossznéven veszik, esőjük lassan ráered; nyitják a templomot, rám támaszkodva lépsz be, és észre sem veszed, festékes lett fekete blézered. Az oltárképen magányos férfi ül, fekete háttér, felülről sugarak, Atyám, vedd el tőlem a keserű poharat; fuvola kísér menedék-szavakat, ne félj, örökre megváltottalak, ablakon Írás zeng, s kiált az énekekben, erős várunk az Úr, legyőzhetetlen, ha Ő velünk, ki ellenünk, halál felett is Ő nyert diadalmat.
Hegedűhúr Ha a hegedűhúr beszélni tudna, hogy tiltakozna: ne feszíts tovább! Ne fokozd már számomra újból újra e folytonos fájdalmak sorát! De a művész az sokkal jobban tudja, mi már a sok, és mennyi a kevés, hová vezet a fájdalmaknak útja, hogy nem fölösleges a szenvedés. A művészet nagy összefüggésében, hogy megszülessen a harmónia, nem a húré, a művészé az érdem, ő tudja, hogy kell megszólalnia. Az ember több, nem öntudatlan húr csak. Könnyebb lesz számára a szenvedés, ha tudja, ezzel is szolgál az Úrnak, s értelmet nyer a megfeszíttetés. Balog Miklós
Békesség jött vele, szellő, üvegharang, eltűnt a folt, helyén csupán a fény maradt, áttört a felhőn, át a könnyeken, és őriz néked egy mosolyt fekete blézeren.
Meghívó
közös imádságra a magyar egészségügyért 2011. november 19-én, szombaton Szent Erzsébet ünnepén, reggel 9-kor hagyományainkhoz híven közösen imádkozunk a magyar egészségügyi dolgozókért 9 órakor: Szentmise – Müller György Az ökumenikus imát vezeti: dr. Bodnár Ákos
Páli Szent Vince plébániatemplom Budapest IX., Haller u. 19–21.
3
Ezt követően agapé, beszélgetés a hittanteremben Dr. Záborszky Magda: A szenvedés értelme Szeretettel várjuk minden testvérünket és hozzátartozóikat!
A vezetõség munkája
Elnöki beszámoló a KOMT elmúlt évben végzett munkájáról „Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője.” (Zsidókhoz 12. 1-2)* Társaságunk életében az alapítás óta meghatározó esemény éves országos konferenciánk megszervezése és lebonyolítása. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának működése így a konferenciáink közötti időben zajlik. 2010-ben Gödöllőn, a Szent István Egyetemen tartottunk sikeres konferenciát, melynek fő témája: „Istennek elkötelezve, egymást segítő közösségben a betegekért” volt. Istennek való elkötelezettségünk, életünk minden területére vonatkozik, s ezt konferenciánkon az evangélium hirdetésére szóló Jézusi parancs hangsúlyozásával is igyekeztünk megjeleníteni (Márk 16,15-16). Sikeres konferenciánk értékelése vezetőségi üléseinken megtörtént, az erről szóló beszámoló a Tál és Kendőben olvasható volt. A kormányváltás és az új kormányzat egészségpolitikai feladatainak megoldásában lehetőséget kapott vezetés támogatása társaságunknak is új felelősséget és kihívást jelentett. Ez őszi imaalkalmunk szervezésében már megmutatkozott. Egészségügyi rendszerünk fontos szerkezeti átalakítás előtt állt ezért hagyományos, Haller téri imaalkalmunk mellett november 19-én délután, az Ökumenikus Tanács székházának kápolnájában is rendezvényt szerveztünk, melyen közbenjáró imádsággal támogattuk mindazokat a felelős egészségpolitikai beosztásban dolgozó vezetőket, akik annak tudatában végzik munkájukat, hogy hatalmukat Istenünktől kapták. A rendezvény megszervezése a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának Alapszabályával összhangban történt. Alapszabályunk szerint: „2.§ Az Egyesület céljai: (1) A Krisztusban hívő és Őt követni kívánó orvosokat, akik vallják az Apostoli Hitvallást, a Szentírás szellemében összefogja és segítse: a.) sajátos orvosi hivatásuk teljesítésében, tudatosítva a tagok Krisztushoz tartozását függetlenül a felekezeti hovatartozástól, elmélyítve a tagok lelki életét, bátorítva őket a bizonyságtételre a mindennapi munkában; f.) társadalmunk közös gondjainak megoldásában való aktív segítségnyújtásra a Szentírás szellemében…” Rendezvényünkkel, az Igének engedelmeskedve nemcsak a „császárnak akartuk megadni, ami a császáré”, hanem a Szentírás igazsága szerint „Istennek is meg akartuk adni, ami Istené”. Vezetőségi üléseink az elmúlt évben is a korábban megszokott rendben zajlottak. Munkánk során folytattuk a megkez-
dett gyakorlatot, melyben igyekeztünk megújítani és megerősíteni kapcsolatainkat testvérszervezeteinkkel. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Keresztény Vezetők és Üzletemberek Társasága, a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Társasága, a Magyar Bioetikai Társaság és az Ökumenikus Életvédő Alapítvány után előadókat hívtunk az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség, a Baptisták az Egészségért Munkacsoport és a Magyar Pünkösdi Egyház részéről. Kapcsolatot alakítottunk ki a Református Orvosok Dunántúli Találkozójának résztvevőivel, és változatlanul testvéri együttműködésben dolgozunk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával, az IHS Alapítvánnyal és a Kiáltás az Életért Egyesülettel. Az elmúlt évben, korábban kitűzött céljaink egy részét sikeresen megvalósítottuk, egy részét illetően sikertelenek vagyunk. Elektronikus postafiókunk megújult, vonalas és mobil telefonvonalunk élő, működőképes. Honlapunk megújult, frissítése folyamatos. A társaság rendelkezik irodával, mely jelenleg közel ideális helyen és feltételek mellett takarékosan működik. Irodai segítőnk beilleszkedett munkakörébe, és jól végzi munkáját. Ezen feltételek megléte az alapja annak, hogy a jövőben meg tudjunk felelni a társaságunkkal szemben jelentkező új kihívásoknak. A pályázati lehetőségek drasztikus beszűkülése változatlanul hangsúlyozza a gazdasági szempontból történő „saját lábunkra állás” fontosságát. Ez a jelenben és a közeljövőben a területi csoportok megerősítésével, megerősödésével és va-
lódi - Krisztus testében, az egyházban – meglévő szükségeket betöltő rendezvények szervezésével és lebonyolításával lehetséges. Múlt évi gazdálkodásunk részleteit dr. Bodnár Ákos gazdasági titkár beszámolója tartalmazza. Komoly erőfeszítések eredményeként társaságunk ifjúsági munkája megújult, melynek konkrétumairól dr. Ujlaki Mátyás ifjúsági titkár számol be. A KOMT élő, jól működő területi szervezetekkel rendelkezik. A Pécsi Szervezet munkájáról dr. Molitor Ágota, a Szerencs-Fonyi Szervezetről dr. Korondi Klára, az Ajka-Devecseri Szervezetről dr. Jámbor Imre, a Gyulai Szervezetről Sipos Péterné számol be. A Miskolci Szervezet közösen tartja rendezvényeit a helyi KÉSZ csoporttal. Az IHS Alapítvány sikeres Sóoldat Konferenciája megteremtheti a lehetőséget Székesfehérvári és Veszprémi Csoport alakításának. Megújuló, sikeres lapunk a Tál és Kendő szerkesztőbizottsága is megerősítésre, „fiatalításra” szorul. Újságunk elmúlt évéről a szerkesztőbizottság elnöke dr. Margittay Erzsébet számol be. Nemzetközi kapcsolatainkról dr. Győri Gábor, míg a Kiáltás az Életért Szekció munkájáról dr. Kenyeres Erzsébet beszámolója szól. Az éves beszámoló részét képezi a Felügyelőbizottság jelentése is. Köszönet dr. Szilva Anna, dr. Bikszádi Ilona és dr. Bódor Klára munkájáért. Kérünk benneteket, hogy imádságotokban hordozzátok Társaságunkat, a vezetőséget, tagtársainkat; hogy további munkánk során – betöltve elhívásunkat – lehessünk „só és világosság” a magyar egészségügyben is! A KOMT vezetősége nevében Testvéri szeretettel Dr. Ferencz Péter elnök ————————————————
* „Felhasználva az Újszövetség Egyszerű fordítás. Copyright C 2003World Bible Translation Center, Inc. engedélyével.”
Regionális találkozó Fonyban Június 4-én, kellemes kora nyári időben, Korondi Klára és Sipos Zsuzsa szervezésében találkoztunk Fonyban. Örömünkre szolgált, hogy a fonyi találkozó eddigi helyszínét, Sipos Zsuzsa nyári lakhelyét ami remek ízléssel felújított parasztház kinőttük. A helyszín a fonyi közösségi ház volt, ami ebben az évben készült el, és varázslatos hangulatot áraszt. Isten különös kegyelmét érezhettük, hogy ennyien gyűlhettünk össze, és érezhettük nagyon jól magunkat a találkozón. Bojtor István, aki nyugdíjba vonulásáig Göncön szolgált, vezette a nyitó áhítatot, arról prédikált, hogy Zákeus, akinek mindene megvolt, ami a földi létben elérhető, mégis vágyott Jézussal való találkozásra, mert érezte, hogy ezzel lesz teljes az élete. Dr. Berényi Dénes akadémikus a fukusimai reaktorbalesetről tartott érdekfeszítő előadást, és rendet teremtett az in4
nen-onnan felcsípett értesüléseink között, megvilágította, hogy a természeti katasztrófa után (ami nagyobb volt, mint ami eddig azon a tájon tervezhető volt) sikerült elkerülni a nagy atomkatasztrófát. Biztonságosnak ítélte meg az atomreaktorok működését, és kifejtette az emberiség növekvő energiaigényének kielégítését az atomenergia nélkül jelenleg nem lehet elképzelni. Dr. Makrai Tibor mátészalkai belgyógyász tanúságtételével azt hangsúlyozta, hogy ebben a nagyon romló egészségügyi struktúrában mennyire fontos, hogy keresztényként viselkedjünk, és példánkkal tanúsítsuk, hogy az evilági értékeknél többel rendelkezünk. A remek hangulatú előadásokat bőséges, finom ebéd követte, és délután Sipos Zsuzsa nyaralójában még lehetőség volt egy kis tereferére. Dr. Bódor Klára
A vezetõség munkája
Beszámoló
a KOMT XV. Konferenciájáról Immár tizenötödik alkalommal rendezték meg a KOMT nyári konferenciáját, amelynek Veszprém egyetemi komplexuma adott otthont augusztus 26. és 28. között. A konferencia mottója a következő Ige volt Pál efézusiakhoz írt leveléből: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus.” Az átalakuló magyar egészségügyi rendszerben, valamint a gazdasági válságok közepette is fontos, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy Krisztus segítségével tegyünk az egészségügyért. A konferencia előadásai a magyar egészségügyben való szolgálat köré csoportosultak, amit csak Krisztussal a szívünkben tudunk megtenni. Ezért fontos, hogy felébredjünk, megújuljunk Isten keresésében, és akkor az Ő segítségével tudunk a munkánkkal is szolgálni, és az egészségügyet építeni. Ebben nagyszerű előadások voltak segítségünkre, hallgathattunk szakmai jellegű és buzdító előadásokat egyaránt. A konferencián összesen 179 fő vett részt, köztük főként orvosok, de orvostanhallgatók is képviseltették magukat. Résztvevők érkeztek az ország egész területéről, és Veszprém környéki orvosok is szép számban megjelentek. Első nap Steinbach József református püspök tartott nyitó-istentiszteletet. A püspök úr arról beszélt, hogyan tudjuk Istent szolgálni, betölteni a tőle kapott feladatunkat. Kiemelte az ima, a böjt szerepét, emellett hangsúlyozta, hogy fontos meghallanunk Isten elhívását, hiszen csak így tudjuk őt a számunkra kijelölt területen szolgálni. A későbbiekben Márki Péter teológustól, Hegyi András baptista lelkésztől és dr. Márfi Gyula veszprémi érsektől hallhattunk buzdító üzeneteket. Hegyi András felhívta a figyelmünket arra az egyszerű, de mégis nagyszerű tényre, hogy Jézus jelenléte vagy ott van az életünkben és munkálkodik rajtunk keresztül, vagy nincs, és akkor megfeszülve sem tudunk helyette munkát végezni. Ha Jézus jelen van bennünk, a betegek a velünk való kapcsolaton keresztül meg fogják őt érezni és látni. Az orvos a beteg számára ugyanúgy, mint egy lelkész a hívő számára lehet gyógyító tényező, plusz, azáltal, hogy Isten Szelleme benne van. De fontos tudnunk azt is, hogy ha nincs meg bennünk Isten jelenléte, nem fogjuk tudni Őt közvetíteni. Egy szellemes idézettel nagyszerűen írta le azt a visszás helyzetet, amikor valaki Isten jelenléte nélkül igyekezik őt képviselni:
„Valami hiányzott belőle, pedig az lett volna a lényeg.” Tehát fontos észben tartanunk, hogy mindenekelőtt az Istennel való közösségre helyezzük a hangsúlyt, hiszen ebből tud kinőni a betegek felé való krisztusi szolgálat. Következő nagy téma az egészségügyi rendszert érintő átalakítások, újítások voltak. Dr. Velkey György főigazgató, a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke a Semmelweis-tervről beszélt. A 2011 májusában készült tervezet több keresztényi értékre nagy hangsúlyt fektet, és próbálja alkalmazni az egészségügyi ellátásban. Olyan elvek, mint a szolidaritás, a hozzáférhetőség, amit a térségi kórházak tesznek lehetővé, a szubszidiaritás, a szakmai kollégiumok szerepe, az állami szerepvállalások és a gyermekellátás hangsúlyozása mind szerepelnek a szakmailag is kompetens csoport által összeállított Semmelweis-tervben. Persze amellett, hogy pozitív fordulatoknak is tanúi lehetünk az egészségügyi rendszer átalakításaiban, a fiatal orvosokat és rezidenseket érintő válsággal is szembe kell néznünk – mondta el dr. Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke. Komoly dilemma előtt állunk mindannyian, hiszen az anyagi függetlenség, a család és a magánélet, a morális integritás és a hazai munkavállalás mindegyike nehezen összeegyeztethető, és sok orvos elhagyni kényszerül Magyarországot, hogy az első három kívánatos tényező megvalósulhasson az életében. Hallhattunk az orvosokat fenyegető kiégési szindrómáról is dr. Pászthy Bea, egyetemi docens, gyermekpszichiáter előadásában. Dr. Jávor András közigazgatási államtitkár a mai kor átalakuló etikai elvárásairól értekezett. Bátorító volt hallani, hogy a korai egyháznak ugyanúgy multikulturális környezetben, döntően hedonista világnézetű emberek között kellett megállnia a helyét, mégis az apostolok a Szent Szellem által be tudták tölteni az elhívásukat. Feltette a kérdést, hogy hogyan viszonyuljunk az erkölcsileg elvetendő cselekedetekhez, törvényekhez. Mindenekelőtt Jézus a példaképünk ezen a területen is, aki nem hűvösen ítélkezett, hanem megbocsátó szeretettel vette körül az embereket. Minket is ugyanígy a dekriminalizáció kell hogy jellemezzen, ne az ítélkező egyház legyünk. Fontos, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a társadalommal, hiteles keresztényekként, jót 5
cselekedve munkálkodjunk azon, hogy a keresztény értékek legalizálása megtörténhessen. Dr. Ferencz Péter, a KOMT elnöke buzdító előadást tartott, amelyben elmondta: tudatosítanunk kell, hogy orvosi tudásunknak vannak határai, de mellettünk áll Jézus Krisztus a mindennapi gyógyító munkánkban is, aki ma is képes betegeket gyógyítani. Dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat főigazgatója személyes, megindító bizonyságain és tapasztalatain keresztül mutatta be az egyesület munkáját, és felhívta a figyelmünket arra is, hogy ugyanúgy, ahogy Jézus az Atya dolgait cselekedte, nekünk is erre kell odaszánnunk az életünket. Mód Miklós plébános a vörösiszap-katasztrófa után nyújtott segítségükről számolt be, amely – ahogy ő fogalmazott – „szeretetlavinaként” öntötte el az előtte iszap által elárasztott területet. Előadást tartott még Karda Róbert, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány világi vezetője és Szilágyi Pál református lelkész, akik a Jézussal való együttmunkálkodásról és saját életükről tettek bizonyságot. Prof. Dr. Nagy Zoltán az agykutatás rejtelmeibe vezetett be minket, azt a témát boncolgatta, hogy magyarázható-e az önmagában bámulatos agyi finomszerkezettel a tudat, az akarat. A magasrendű szellemi működés anyagi természetének feltárása megújuló kihívása az agykutatásnak, amit a megismerhetőség határa és a kreáció határtalansága közötti feszültség folyamatosan jellemez. Dr. Bodnár Ákos sebész főorvos elmondta, hogy bár vannak mozgolódások, próbálkozások, az egészségügyi rendszer átfogó reformja még várat magára. Addig is, és pont ezért, fontos, hogy felébredjünk, és megkeressük aktív szerepünket és helyünket az egészségmegőrzés, a gyógyítás munkájában. Részt vehettünk kis csoportos foglalkozásokon is, ahol aktuális és érdekes témákban mélyedhettünk el, és hallgathattuk meg egymás véleményét is olyan témakörökben, mint a holisztikus szemlélet az orvoslásban, a Krisztusról való tanúságtétel egészségügyi dolgozóként vagy a családorvoslásban rejlő kihívások. Reggeli dicsőítések tették színesebbé a konferenciát. Sor került a KOMT éves közgyűlésére is, ahol nagy örömünkre több fiatal is bekapcsolódhatott az egyesület munkájába, és immáron vezetőségi tagként vetheti bele magát a nemes feladatokba. Bár lehetetlen visszaadni mindazt, amit a veszprémi konferencián hallottunk, mégis remélem, hogy sikerült bepillantást adnom a sokszínű és érdekes előadásokba. Amit pedig végképp csak személyesen lehetett megtapasztalni, az az egymással való közösségből jövő áldások, ezért mindenkit bátorítok, hogy találkozzunk jövőre együtt a KOMT XVI. Konferenciáján! Szőllős Anna
Ébredj fel, aki alszol!
„Isten suttog az örömökön keresztül, beszél hozzánk lelkiismeret által, de kiált a fájdalomban. A fájdalom Isten megafonja a süket világ felé.” (C. S. Lewis)
Ébredj fel! A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága XV. Országos Konferenciáján (Veszprém, 2011. augusztus 26–28.) elhangzott előadás szerkesztett változata
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) Bár egy, úgymond „vezér”-igének illenék egy konferencia elején elhangzani, hogy annak útmutatásával, „vezérletével” lehessen az aktuális témát felvetni és megbeszélni; de az a tény, hogy erre csak most – konferenciánk vége felé – kerül sor, mégsem látszik hibás döntésnek, megtámadhatónak. Egyrészt azért, mert erről a Szent Bibliából vett „igéről” előzetesen már megjelent néhány gondolat a programfüzetünkben; másrészt így az erről szólónak lehetősége van arra, hogy az itt korábban elhangzottakra reagáljon, azokat is figyelembe véve fogalmazza meg gondolatait. Mielőtt az „ébredés” szükségességéről szólnánk, szólnunk kell arról, hogy egy embernek nem csak élő, hanem élettelen létformája is van. Amennyiben az utóbbi nem lenne, nem lennének olyan események (elsiratás, felravatalozás, temetés stb.) amelyeket egy élet kialvása után az itt maradottak – mondhatnánk törvényszerűen – véghezvisznek. Ehhez az utóbbi létformához hasonló az állapot, amikor valaki mélyalvásban, „tetszhalálban”
van, ilyenkor van létjogosultsága annak, hogy megkíséreljük az ébresztést, élesztést. Sokak véleménye szerint napjainkban nemcsak az egészségügy szereplői, hanem országunk népe is ilyen alvó, „tetszhalálhoz” hasonló állapotban van, és – bár sokan tűnnek élőnek, aktívnak és csak kevesebben élettelennek – legtöbbre tehető azoknak a száma, akik, bár élnek, mégis élettelennek tűnnek. Nekik van lehetőségük arra, hogy kikerüljenek ebből az állapotukból, érdemes tehát ezzel a témával foglalkozni, netán egy olyat kiáltani, amitől még „a halott is felébred”. Elsőként azt kellene belekiáltani hétköznapi világunkba, hogy: „Ébredjetek tudatára emberek (betegek és gyógyítók), hogy a gyógyítást csak emberi kapcsolatként lehet felfognunk!” Mert ha nem ezt tesszük, mind a megbetegedett, mind a gyógyítására igyekvő ember, a helyzetek döntő többségében aligha számíthat tervei megvalósulására. Másodszor azt, hogy: „Nem csak a beteg emberre, hanem a gyógyító emberre (orvosra, ápolóra, gondozóra stb.) is érvényes az a megállapítás, hogy ők nem csupán testi, hanem gondolkodó, sőt lelkiséggel is rendelkező »lények!«” Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy egy adott helyzetben elérhető teljes gyógyuláshoz többnyire mindhárom említett vonatkozásban gyógyítani kell őket, mint ahogy az is természetes, hogy ehhez a gyógyítást végzőnek is mindhárom tekintetben „egészségesnek” kell lennie. Ezekből következik a harmadik kiáltás, hogy: „A sikert szinte minden esetben csak akkor remélhetjük, ha mind betegként, mind gyógyítóként a teljes embert, annak egész életútját figyeljük és vizsgáljuk!” Nincs és nem is remélhető sikeres gyógyulás, eredményes gyógyítás, hatékony egészségügyi munka, ha el6
hanyagoljuk a betegségmegelőzésre, egészségmegőrzésre irányuló erőfeszítéseket, ha nem törekszünk a sérülékeny emberek gondozásával stb. De akkor sem várható jó és tartós eredmény, ha elhanyagoljuk a gondolkodásunkban levő „betegségek” gyógyítását, vagy a lelki életünk gondozását. Valójában folytathatnánk a sort, de már ezekből is nyilvánvaló, hogy a gyógyítás hatásfokának növelése, az egészségügy feladatainak hatékonyabb megoldása nem (csak) pénzkérdés. Joggal mondhatnánk, hogy „a világ minden pénze sem elég”, ha alvó, „tetszhalott” állapotából nem ébred fel minden, potenciálisan akár betegnek, akár gyógyítónak tekinthető ember (országunk gondolkodni képes népe!), és nem kezdi el tenni azt, ami – nevezetesen most az idézett igéből következően – reá hárul, feladataként megfogalmazódik. Jézus Krisztus mondja, hogy nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni! Ezért szükséges az, hogy mind a beteg, mind a gyógyító döntse el, kinek a szolgálatában áll? A pénzben bízik, vagy Őbenne? Ha el tudjuk fogadni, hogy a gyógyítás hatásfokának növeléséhez, az egészségügy feladatainak hatékonyabb megoldásához a pénz önmagában nem elég, abból egyenesen következik, hogy az előrelépéshez a Krisztusban történő aktivizálódás, „ébredés” szükséges. Egyértelmű, hogyha hétköznapi gyógyító munkánk területén valóságos és tartós javulásra vágyunk, jelentős előrelépést szeretnénk tenni, akkor ez az aktiválódás, megújulás nem csak testi értelemben, hanem gondolkozásunk területén, valamint lelki életünkben is be kell hogy következzen. A feladat nehéz, és megoldása természetesen nem hárulhat minden tekintetben az egészségügy szereplőire; szükséges, hogy ebbe más, nemcsak testi betegségek, hanem a gondolkodásunk, vagy lelki életünk zavarainak „gyógyításához” értőket is – az eddigieknél nagyobb – mértékben belevonjunk. Ezért lehet örülnünk annak, hogy ezt a fontos kérdést Társaságunk jelenlegi konferenciáján napirendjére tűzte, és annak, hogy mind az előadók, mind a résztvevők éltek azzal a lehetőséggel, hogy keresztényként (Krisztus-követőként) megfogalmazzák az erre adott javaslataikat, üzenetüket, mondanivalójukat. Számomra öröm volt az, hogy mai előadásommal én is ebbe a sorba állhattam. Dr. Bodnár Ákos
Ébredj fel, aki alszol!
Túlélési tanácsok
háziorvosoknak A KOMT XV. Országos Konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata Harminchat évet töltöttem háziorvosi munkakörben. Magam választottam ezt a szakterületet, és sok örömöt és áldást kaptam a munkámon keresztül. Isten igéjének világosságában néhány tanácsot szeretnék adni arra nézve, hogyan kerülhetjük el azokat a csapdákat, amelyek ezen a pályán leselkednek ránk. Mindannyian tudjuk, hogy az orvosi munka, hivatás. Én hiszem azt, hogy nem véletlenül lettünk orvosok, hanem Isten az, aki elhívott, hogy eszközei legyünk az Ő gyógyító kegyelmének (Mt. 10, 8). A háziorvosi munkának különleges szépsége van. Nemzedékeken átívelő személyes és a teljes emberi dimenzióra kiterjedő kapcsolat. Egyben missziós lehetőség (bővebben a Sóoldat konferenciákon lehet erről hallani). Sajnos, a háziorvoslásnak vannak buktatói is. Ezeket hívom csapdáknak, amiket jó lenne elkerülni, de mindenképpen ki kell tudni védeni. Csak a legjellemzőbbeket említve: – A hivatal packázásai. Az egészségügyi és az egészségbiztosítási szabályok szinte mindegyike tartalmaz az alapellátásra vonatkozó direkt rendelkezést, vagy előírást. Így az alapellátásra szinte a teljes ágazati joganyag vonatkozik. Ezenfelül érvényes rá a vállalkozásokra vonatkozó teljes joganyag is, hiszen a feladatokat 98 százalékban vállalkozás keretében látják el. Ez az átláthatatlan szabályrendszer méltatlanul nehéz helyzetet teremt, hiszen a vállalkozóként dolgozó háziorvosok mellett nincsenek olyan jogi-pénzügyi tanácsadók, akik ellátnák azokat a jogszabály-figyelési és -értelmezési feladatokat, amelyeket egy egészségügyi intézmény jogi és gazdasági főállású munkatársai megtesznek. Egy-egy jogszabály-alkotási dömping után az alapellátás jellemzően nem tud felkészülni a változások bevezetésére, sokszor csak a tömegkommunikációból szerzett információ alapján próbálnak megfelelni a számukra érthetetlen követelményeknek, és csak a szerencsének köszönhetik, ha elkerülik őket a büntetéssel végződő különböző ellenőrzések. Tucatnyi szervezetnek van ellenőrzési és büntetési joga, és egyre gyakrabban és egyre szigorúbban élnek is vele.
– Bizalmi válság. Az utóbbi évtizedben, a társadalomban a média közvetítésével felerősödött az orvoslás iránt bizalom megrendülése. Az orvosi tevékenységet szolgálat helyett szolgáltatásként definiálják. Ugyanakkor a tévedhetetlenséget és a szolgáltatást igénybe vevők azonnali és a feltételek hiányára tekintettel nem levő ellátását, alapkövetelménynek tekintik. Elvárásaik, sőt követeléseik gyakran irreálisak, és ezeket egyre gyakrabban feljelentésekkel, perekkel akarják kikényszeríteni. – Túlterhelés és önkizsákmányolás. Sorozatban kell gyors döntéseket hozni rövid idő alatt. A háziorvos a napi nyolc órán túl, gyakran ügyeleti ellátásban való részvételre is kötelezett. Éjszakai és hétvégi, kimerítő és alulfinanszírozott munkavégzés után gyakran nincs lehetősége szabadnapot kivenni. A szabadságot is csak kölcsönös helyettesítés útján lehet biztosítani, ami azt jelenti, hogy duplán kell ledolgozni a szabadnapokat. Az alacsony finanszírozás miatt, aki csak teheti, különmunkát is vállal. Betegség estén a helyettest saját magának kell finanszíroznia, ezért, amíg bírja, betegen is dolgozik. Mivel nincs ideje saját magával törődni, gyakran elhanyagolja egészségügyi problémáit. Honnan vannak a csapdák? A gyógyító munka ellehetetlenítése mögött végső soron istenellenes hatalom áll. („Az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva és nincs benne igazság” / Jn 8,44.) A Biblián keresztül ad nekünk, háziorvosoknak tanácsokat az Úr, amelyeket, ha megfogadunk, a csapdák és buktatók ellenére örömmel végezhetjük ezt a tőle kapott szolgálatot: Szeresd az Urat! Legyenek rendben a spirituális alapjaid. „Más alapot senki nem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11). Nagyon fontos kapcsolatban és közösségben lenni és maradni, rendszeres igeolvasás, imádság és a gyülekezeti életben való részvétel által. Különleges jelentősége van a keresztény orvosok rendszeres találkozásának is. Szeresd a felebarátodat, mint magadat. Nem az van megírva, hogy jobban, 7
mint magadat! Saját magunk iránt is van felelősségünk! Mivel testünk a szentlélek temploma (1Kor 6,19), törődnünk kell vele. Add meg testednek, egészségednek azt, ami szükséges. Aki megrontja az Isten templomát, azt megrontja az Isten. (1Kor 3,17). A családi élet, egészségvédő tényező. „Ha valaki az övéiről gondot nem visel, az a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim 5, 8). Ne hanyagold el a családodat a munkád miatt. Adj nekik minőségi időt. Vagyis: ha nem tudsz elég időt családoddal tölteni, használd jól ki azt a keveset, amit velük töltesz. A jó házasság élethosszabbító hatású. Házastársunkat az Úrtól kaptuk, amint Pál apostol az Efézusiakhoz írt levelében részletesen ír erről (5,22-33.). A Bibliai Házassággondozó Szolgálat azért alakult, hogy segítse a keresztény házaspárokat konfliktusaik megelőzésében kezelésében. Gyermekeinket ne hanyagoljuk el. Neveljük őket az Úr fegyelmével (Ef 6,4). Az orvosok gyermekei gyakran halmozottan hátrányos helyzetűek. Isten igéje tiltja a gyermekek feláldozását akármilyen nemes ügy oltárán! Ábrahámnak sem engedte, hogy feláldozza a fiát (1Móz 22,11). A munkánkban cselekedjük Isten akaratát, szívesen, „mint akik Krisztusnak és nem az embereknek akarnak tetszeni” (Ef 6,6-7). Mint munkaadók legyünk méltányosak beosztottainkhoz „viseljük magunkat keresztény elhívásunkhoz méltóan” (Kol 4,1). Kollégáinkhoz való viszonyunk bibliai alapelvek szerinti legyen. Alapfok: „Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek!” (Róm 12,18). Középfok: „Senki se a maga hasznát, nézze, hanem mindenki a másikét is” (Fil 2,4). Felsőfok: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). Gazdálkodjunk, okosan az • időnkkel; „Mindenre van időm a Krisztusban aki engem megerősít” (Gyökössy). Az Isten jelenlétében töltött időn áldás van, és bőven megtérül. Tudjunk differenciálni a fontos és a sürgős feladatok között. Tanuljunk meg nemet mondani azokra a dolgokra, amik csak feleslegesen rabolják az időnket • pénzünkkel; A szegénység falak nélküli börtön. A bevételt biztosító éveid korlátozottak, ne pazarold őket. Istent nem az zavarja, ha van pénzed, csak az, ha a pénzed birtokol téged. „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (Tim 6,6-10). Vegyük figyelembe a biblikus gazdálkodás alapelveit: a nettó jövedelem 10 százaléka Isten országának építésére szánjuk, u
Ébredj fel, aki alszol!
u a másik 10 százaléka a tartalék, és a többi az, amit felhasználunk. „Ne adósodj el, és ne vállalj kezességet” (Pl 22,26). Az OEP által nem finanszírozott tevékenységért természetesen díjat kell kérni. „Méltó a munkás a fizetségre” (1Tim 5,18). Nem igeellenes a betegek és hozzátartozók által adott önkéntes adomány, amely az orvos létfenntartását szolgálja. Pál apostol is fogadott el adományt a filippibeliektől többször is. Lsd.: Fil 4,10-18. A pénzügyekben is becsületesnek kell lenni (például számlaadási kötelezettség). „Aki kevésben hű, arra sokat bíznak azután” (Lk 16,10). – Törekedjünk a kommunikációs hibák elkerülésére. Az orvosok elleni panaszok nagyobb része kommunikációs zavarból származik, és csak lényegesen kisebb rész a tényleges, hiba vagy mulasztás miatti. Kommunikációnk 55 százaléka nonverbális csatornákon, 35 százaléka hangsúlyon, hangszínen és hanghordozáson, a többi a tartalmon alapul. A szív teljességéből szól a száj (Lk 6,45). Ha megtöltjük szívünket szeretettel, és tisztelettel ez megnyilvánul a kommunikációnkban. Természetesen igazat kell mondanunk, de felülről való bölcsességet kell kérnünk, ahhoz, hogy annyit, úgy és akkor mondjunk el, hogy az embertársunk javát szolgálja. (Példabeszédek 15,2829, 29,11.) – A papírmunkát is el kell végezni. Nem elég jól dolgozni, jól kell adminisztrálni is. „Léviták voltak az írnokok, felügyelők és kapuőrök is” (2Krón 34,13). Ehhez hasonló funkciói most a háziorvosoknak van. Ami a legfontosabb: Döntéseidben hallgass az első, felső, belső hangra. Ez a mennyei többlet, mindenki megtapasztalhatja, aki ráhangolódik Isten vezetésére. Az orvosi munka szép, és Isten akaratából végezzük, de nem ez életünk végső célja. A végső cél az Örök Élet. Az Istennel való szeretetközösség. Természetesen egész keresztény életünket az Örök Élet dimenziójának fényében kellene folytatnunk. Az öregedés, a nyugdíjaskor fontos felkészülési időszak erre. Ezért, ha megteheted, éljél a nyugdíjba vonulás lehetőségével. Sok kollégát a nélkülözhetetlenségük tudata, vagy a megélhetés gondjai tartanak vissza a nyugalomba vonulástól. Végezetül idézet a 90. zsoltárból „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Láttassék meg a Te műved a te szolgáidon, és a Te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak a mi Istenünknek jó kedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! Kezünk munkáját tedd állandóvá!” Dr. Jámbor Imre
Mit tehetek én, mit tehetünk mi
a magyar egészségügyért? A címben szereplő témájú kis csoportos beszélgetésen sokan vettek részt aktívan. Az ott elhangzottakat igyekszem összefoglalni. A magyar egészségügy válságban van. Ez a válság nem most kezdődött, de úgy tűnik, ma alig látjuk a kivezető utat. Biztos, hogy nem én és nem mi – itt néhányan – fogjuk ezt megoldani. Nem lehetünk azonban kicsinyhitűek, hogy amit tehetünk az jelentéktelen semmiség a nagy gondokhoz viszonyítva. Nem véletlenül lettünk keresztények, és nem véletlenül kaptuk a gyógyítás hivatását. Minden imánk és munkánk kihat arra a közösségre, melynek tagjai vagyunk és ennek mértékét és értékét a Jó Isten bírálja el. A hatalmon lévők nagy méretekben gondolkodnak, és hoznak jó, vagy kevésbé jó, vagy rossz döntéseket. Mi, hétköznapi emberek a kis területünkön mit tudunk tenni? Imádkozzál és dolgozzál! Ez a bencés szerzetesek jelmondata. Vonatkoztassam ezt magamra: imádkozzam és dolgozzam. A sorrend is fontos, nem szabad felcserélni. Imádkozom-e hogy munkatársaim és én, valamint a különböző szinten dolgozó vezetőink Istentől kapott képességeiknek megfelelően tudják szolgálni a magyar egészségügyet? Imádkozom-e vezetőinkért, hogy a hatalom ne rontsa meg őket és a Teremtő adjon nekik bölcsességet. Viszonylag sokat beszélgettünk a hatalom veszélyeiről. Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál nagyobb a veszélye, hogy visszaél vele, talán akkor is, ha ez nem is tudatos. Az a vélemény alakult ki, hogy a hatalom csak azt nem rontja meg, akit a Szentlélek attól megóv. Ezért kell sokat imádkoznunk vezetőinkért. Csaknem mindenkinek valamilyen szinten van hatalma beosztottja és betegei felett. A hatalom felelősség és szolgálat – olvastam Beke Kata egyik könyvében. Hogyan szolgálom én környezetemet és a betegeket. A szolgálat nem azonos a szolgasággal. A különbséget jól jellemzi, amit egyik ismerősöm mondott főorvosának nyugdíjba vonulásakor: Éveken át szolgáltalak, de sohasem éreztem magam szolgának. A szolgálat hogy a másik érdekét magam elé helyezem. En8
nek mértéke függ testi-lelki aktuális teherbíró képességemtől. Ne vállaljunk többet, mint amit elbírunk ellenkező esetben „kiéghetünk”, különösen, ha a sikereket túlértékeljük. Örüljek az eredményeknek, de ne azokért és az elismerésért dolgozzam. Össze kell egyeztetnem a családi és az orvosi hivatásomat. Nagyon fontos, hogy a gondokat házastársammal együtt igyekezzünk megoldani. Vegyem észre azokat a lehetőségeket melyek nem a pénztől függnek. Türelemmel, együttérzéssel hallgassam meg a beteget, még ha nem is közvetlenül panaszairól beszél. Érezze, hogy most ő a legfontosabb számomra. Figyeljek arra is, hogy munkatársam milyen hangsúllyal, és kellő szeretettel beszél-e a beteggel. Példakép tudok-e lenni munkatársaimnak? Köztudott, hogy kevés pénz jut a költségvetésből az egészségügyre. Takarékosan, de megfelelően kezelem a beteget? Nem rendelek-e feleslegesen laboratóriumi vizsgálatokat az úgynevezett „kisés nagyrutinokat”, illetve képalkotó vizsgálatokat? Nem kérek-e felesleges szakvizsgálatokat? Gyógyszerrendelésnél figyelembe veszem-e az árakat? Tekintettel kell lenni a beteg pénztárcájára is. Póbálom-e az elégedetlen betegeket türelmesen a valóságnak megfelelően tájékoztatni? Milyen véleményt nyilvánítok az egészségügy gondjairól? Az a vélemény alakult ki, hogy egyegy beteg gyógyításáért indított gyűjtést, nem biztos, hogy támogatni kell. Kórházak műszerbeszerzésének támogatásával több beteg gyógyulását segíthetjük. Hisszük, hogy Atyánk meghallgatja kérésünket. Biztos, hogy mi, egyszerű dolgozók imáinkkal legalább annyit tehetünk az egészségügyért, mint cselekedeteinkkel. Dr. Makó János
Ébredj fel, aki alszol!
Hogyan válik a munkám mindennapi istentiszteltté? Ha ott vagy, ahol Isten akarja, hogy legyél, be fogja tölteni minden szükségedet. 1. Fontos-e a munka az én életemben? Áldás és jótétemény-e a munka, amiben életünk nagyobb része telik el, vagy csak egy szükséges rossz ebben a földi életben, amit kénytelen az ember megtenni? Még a bűnesetet megelőzően hangzott el a munka isteni parancsa: „… hódítsátok meg a földet…” (1 Mózes 1:28). A munka az ember emberi mivolthoz tartozó sajátossága, Istentől nyert hivatás, feladat, valami az elveszett paradicsomból. Isten az embert valamilyen munkának az elvégzésére hívta el. Jelen esetben a másik ember gyógyítására. Ha Istentől kérjük el a szolgálati munkakörünket, akkor örömünk lesz benne. 2. A gyógyító munkánk elválaszthatóe Istenbe vetett hitünktől? A legjobb kedvvel végzett munka is okozhat problémát, nehézséget. Hiszen a bűn betört a világba. A hívő orvosnak, egészségügyi dolgozónak Isten a munkaadója. Akarjunk hát Jézusnak eleget tenni. Ez erőt ad ahhoz, hogy türelmesek legyünk a beteggel, szeressük a beteget. Nagyon fontos a naponkénti elcsendesedés. Kezdjünk el beszélgetni Istennel, mint egy jó baráttal. S akkor meglátjuk Istent életünk minden területén. A beteg
ezt megérzi, bizalma megnő, s talán még a hosszabb várakozási időről is megfeledkezik. 3. Van-e kisugárzásunk a betegek felé? Mennyire fontos ez? Ha van hitem, van kisugárzásom. Ha Jézus ott van a szívemben, kell hogy érezzék a betegek. A szeretet, a kedvesség, amit másoknak mutatunk: cselekvő imádság. Ha bennem van Krisztus, akkor fényt, derűt tudok vinni a rendelőbe, a kórházi ágyak közé. Nagyon fontos tudni: nem az orvos gyógyít, nem a gyógyszer, nem is a hit és nem is az imádság, hanem Jézus Krisztus gyógyít a hit által. Az orvos tudásából is Krisztus sebeket bekötöző irgalmassága árad. 4. Szolgáló szeretet-e amit végzünk vagy csupán kötelességteljesítés? Pilder Mária, Istennek szolgálóleánya minden reggel ezzel az imádsággal és könyörgéssel kezdte a napját: „Uram, mutasd meg nekem ma is, kiknek lehetek hasznára azzal, hogy a Tied vagyok! Hogy hiszek benned!” Imája a munka szolgáló küldetéséről szól. A mindennapi munkánk a jó cselekedetek alkalma lehet. Mit jelent szeretettel szolgálni az emberek között az Úrnak? Albert Schweitzer harmincesztendős korában már kiváló lelkész, tudós teológiai professzor, Európa-szerte ünnepelt orgonaművész,
tekintélyes író volt, mégis beiratkozott a strasbourgi egyetem orvosi fakultására, és orvosként kiment Afrikába. Az ő számára Jézus Krisztus azt jelentette, hogy köteles az Istentől kapott szeretettel az embereknek szolgálni, ő – saját szavai szerint – a gyógyításban találta meg a szeretet vallásának tiszta megvalósítását. Nekünk, krisztuskövető embereknek példát mutatott. Az egészségügyben különösen sok lehetőségünk van naponta a szolgáló szeretet megvalósítására. London egyik kórházának bejárata felett egy kép látható: egy térdelő angyal hamut fúj, tüzet éleszt, és ez a felírás olvasható: „Talán még van benne szikra.” Előttünk is ez a cél: lángra lobbantani a betegség hamuja alatt lappangó életszikrát. Az életet szolgálni csak szeretettel lehetséges. 5. Milyen az ideális orvos? Az egyetlen tökéletes orvos: az Úr Jézus Krisztus. Ő a zsinórmérték, csak közelíteni tudunk hozzá, de tökéletesen megvalósítani nem. A beteg szerinti ideális orvos pontosan kezdi a rendelést, mindig kedves, türelmes - munkaidő után is. Jézus az embereket a mindennapi dolguk, gondjuk között kereste meg. Merjük őt követni. Legyünk az Ő gyógyító eszközei. Legyen a munkánk a mindennapok istentisztelete. Dr. Korondi Klára
Tanítás az Isteni Irgalmasságról
egész kereszténység nem szól másról: „Ismerd föl Isten irgalmát, fogadd be és ajándékozd tovább!” Minden Isten megelőző szeretetén nyugszik. Isten Jézus Krisztusban megelőzően szeret bennünket. Ő akkor szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. Ő előbb szeretett bennünket. Akit megérint Istennek ez a megelőző szeretete, az újra meg újra elindul. Az elkezdi tenni ezt. Jézus ennek a hátterében kérheti tőlünk azt: „amit akarsz, hogy a másik tegyen neked, te is tedd”. Már kezdd el tenni. Az Ószövetség még csak odáig jut, hogy „amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd”. De Jézus pozitívan fogalmaz. Amit akarsz, hogy neked tegyenek, tedd az irgalom, a megelőző szeretet jegyében. Isten szeretetének erejében. Az egész kereszténységünknek tehát a legmélyebb lényegét látom abban, még egyszer hadd mondjam: felismerni Isten irgalmát, elfogadni mint ajándékot, és továbbadni. Benedek pápánk olyan szépen mondja, hogy „a megváltást nem lehet kiérdemelni, megszerezni, csak mint ajándékot, elfogadni. Az irgalommal szemben a legfőbb feladatunk, hogy befogadjuk és továbbajándékozzuk, hisz az egész kereszténységünk ezen nyugszik, Egyházunk ettől szépül.” Bíró László püspök, a Központi Papnevelő Intézet vol rektora
Régóta izgat az isteni irgalom kérdése. II. János Pál pápa hívta fel a figyelmemet rá. Csodáltam, hogy ő mennyit beszél az irgalomról, kiadta a Dives in Misericordia kezdetű lelkipásztori, apostoli buzdítását, megépítette az Isteni Irgalom-templomát, boldoggá, szentté avatta az irgalomnak a látnokát. Mi is ez az irgalom? Sokat hallottam beszélni róla, de úgy mélységében a titok II. János Pál pápa vezetésével tárulkozott fel előttem. Mélyen bennem él, ahogyan a Dives in Misericordiában beszél a tékozló fiú történetéről. A fiú elcsatangol, eltékozolja az örökséget, de eltékozolja a fiúi méltóságot is, „arra sem vagyok méltó, hogy fiának nevezzen”, és míg mindez történik, addig az atya megmarad atyának. Ez az irgalom. Isten, bármi történjék is az emberrel, mindig megmarad atyának, akihez viszszamehetek, aki vár, aki elém siet, aki ölelésébe fojtja a fiú bűnbánatát. Az Ószövetség még csak odáig jutott el, hogy „mit sem utálsz abból, amit alkottál”. A Teremtőben, a Teremtőnek a teremtményhez való hűségében szemléli Isten irgalmát. Jézus Isten atyai mivoltában ismeri föl, hogy Isten irgalmas az emberhez. Aztán II. János Pál pápának van egy
gyönyörű beszéde, újévi levele a békéről, ahol arról szól, hogy az emberi értelem korlátolt, nem ismeri föl az igazságot. Az akarata gyenge. Korlátolt abban, hogy tegye az igazságosságot. Ezért minden emberi kapcsolat csak úgy tud igazán létezni, ha ott van benne az irgalom. Az igazság, meg az igazságosság elleni korlátainkat az irgalom tudja betölteni. Irgalom nélkül nincsen se isteni, Isten és ember közötti, ember és ember közötti kapcsolat. Az irgalom teszi teljessé az Istennel való kapcsolatunkat, az emberekkel való kapcsolatunkat. Ugyancsak II. János Pál pápa mondja, hogy néha azt gondolhatjuk, a megbocsátás, az irgalom valamit elenged az igazságból, az igazságosságból, pedig olyan szépen mondja ő, hogy a megbocsátás ellentéte a gyűlölet. Az igazság ellentéte az igazságtalanság. Az irgalom, a megbocsátás soha nem kerül szembe az igazsággal és az igazságossággal. Más síkon mozgó valóságok ezek. De az irgalom mindegyiket eléri. Az irgalom – mondja a szentatya, II. János Pál pápa – rövid távon veszteségnek látszik. „Engedtem, a másik a fejemre nő.” Hosszú távon mindig nyereség. Az irgalom irgalmat szül. Az is nagy élmény számomra, ahogyan fokozatosan megismertem, hogy az 9
Ébredj fel, aki alszol!
Morzsaszedegetés a KOMT XV. konferenciáján Előrebocsátom, hogy nem az előadások összefoglalóját lehet itt olvasni. Több okból. Az első alapvető ok, hogy nem tudtam csak szombat délig részt venni a konferencián. Külföldről érkezett vendégem miatt otthon volt a helyem. Másrészt igazságtalan leszek, nem mindegyikre reagálok. Sokkal inkább a bennem felmerülő gondolatokat osztom meg az olvasókkal. A nyitó istentisztelet prédikációját Steinbach József dunántúli református püspök úr tartotta az Ap Csel 13 fejezet 3 vers alapján. „Az antiókhiai egyházban böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket, s útra bocsátották őket” (vagyis Barnabást és Sault). A református tanításban a „lélekben” való böjtölést hangsúlyozzák inkább, de a püspök fontosnak tartja a testben való lemondást, többnyire valamilyen ételről. Úgy tapasztalta saját böjtölése kapcsán, hogy utána érzékenyebb az ember az igére. Az ima mint személyes beszélgetés Istennel, azzal kell hogy kezdődjön, hogy elismerem Isten nagyságát, magasztalom, könyörgök hozzá, hálát adok, majd a kéréseimet előterjesztem. Utána halljuk meg Isten elhívását. Felismerem hivatásomat. Ehhez fogom igazítani döntéseimet. Kézrátétel. A gyülekezet tagjai megáldják őket, jelezve, hogy mellettetek vagyunk. Imádkozunk értetek. Bizony ezt a menetrendet ma is érdemes betartani. A keresztény gyógyító és a mai társadalom átalakuló etikai elvárásai. Dr. Jávor András közigazgatási államtitkár előadása azt a kérdést boncolgatta, hogy mennyire szabad együttműködni a nem mindig keresztény felfogású döntéshozókkal. A hozzászóló dr. Drenyovszky Kálmán felvetette, hogy nem lett volna szabad megszavazni az abortusztörvény mai változatát sem. Saját véleményem szerint, mi is felelősek vagyunk érte. A lengyelek mindjárt a rendszerváltozás után szigorítást követeltek. Millió számra írtak levelet a parlamenti tagoknak, a parlament épületét pedig több kilométer hosszan körülvették élő láncot alkotva. Náluk csak a magzat súlyos károsodása, „vérfertőzés” és a az anya egészségi állapotának súlyos veszélye esetén engedélyezik az abortuszt. A lengyelek élni akarnak. Nagy lett erre a riogatás a nyugati médiában, hogy biztosan meg fog emelkedni az anyai halálozás az illegálisan és szakszerűtlenül végzett művi abortuszok miatt. Nem következett be. Saját szememmel olvastam egy izraeli életvédő lapban a „lengyel jelenségről” mint a szigorítás meglepő következményéről. Önkritikusan meg kell mondani, hogy amikor néhány éve a 18 éves lányok művi
meddővé tétele került a parlament elé, ittott lehetett látni néhány plakátot, hogy alkossunk élő láncot a parlament körül, tiltakozván ellene. Ahol ki volt téve, onnan is hamarosan eltűntek a plakátok. Éppen hogy csak körülértük a parlamentet. Dr. Velkey György: Semmelweis terv keresztény értékek. Az előadásban az ragadott meg, hogy a terv kidolgozói az elmúlt hat évben találtak egymásra, imádságos közösségekben. „A terv sikere még kérdéses, de bármi lesz a sorsa, értékrendje, módszertana megkerülhetetlen marad” – idézem szó szerint. Dr. Ferencz Péter: Gyógyítani a Megváltó segítségével!? A Batthyány Kázmér Rehabilitációs Kórház igazgatójaként a sikereken kívül beszámolt az eredménytelenségről is. Igyekeznünk kell alkalmassá válni arra, hogy Jézus Krisztus teljes gyógyításának engedelmes és hűséges eszközei lehessünk. A szombat reggeli áhítatot Márki Péter teológus vezette. Előadásában idézte C. S. Lewist: „Isten suttog az örömön keresztül, beszél hozzánk a lelkiismeret által, de kiált a fájdalomban. A fájdalom Isten megafonja a süket világ felé.” Karda Róbert, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány világi vezetője tartotta Böjte Csaba ferences szerzetes helyett a következő előadást: Szeretet és jóság, mint orvosság. A dévai otthon egy szorongató helyzetből indult. A nagyipar összeomlott Déva környékén is. A huszonötezer dolgozó helyett mára csak hétszáz embert tudnak foglalkoztatni. Kisebb székely falvakban sincs munkahely. A munkanélküli férfiak gyakran nyúltak a pohárhoz. Sok anya lett egyedülálló, a gyerekek az utcára kerültek. Ezeket a kallódó fiatalokat vette a szárnyai alá Böjte Csaba, kimosdatván a koszból, ellátást adva. Miből? – kérdezte valaki a hozzászólók közül. Válasz: ez maga a csoda. Most már csordogálnak az adományok, de ők saját maguk sem ölbe tett kézzel várják a sült galambot. Adott esetben a tanár a gyerekekkel elmegy fát kitermelni, hogy előteremtsék a tűzifát télire. Közben sátorban élnek nomád módon. Ez a nyaralásuk. Tetszik nekem ez az egyszerű, gyakorlatias, nem szirupos, ugyanakkor nem érzelemmentes szeretetük. Hozzájuk is begyűrűztek a pedofíliáról csámcsogó sajtó hírverései. Sok pedagógus nem meri már megsimogatni, megölelni a gyereket, pedig ez is része a nevelésnek. Mi is akkor vagyunk érzelmileg egyensúlyban, ha szeretünk és szeretve érezzük magunkat. Fiatal orvosok harcban, keresztény emberként. A Rezidens Szövetség elnöke, Papp Magor a pályakezdő kollegák dilemmáiról, küzdelmeiről, reményeiről 10
szólt. Ők az anyagi szorongattatásukat érzik leginkább. Saját magam más problémát is látok. Kávészünetben beszélgettünk róla, hogy miért van kevés orvos Angliában is. Azért, mert onnan elmennek az Egyesült Államokba. Miért? Kevesebben választják az orvosi pályát eleve? Nem azért van ez világszerte, mert szinte iparággá vált a műhibaperek gyártása, a sajtó csámcsogása? Ez ellen védekezésképpen növelni „kell” az adminisztrációt önmagunk védelmére. Mindezek közepette pedig csökken az orvos és beteg közötti személyes kapcsolat. Érdekes, hogy nincs műszakiak, közgazdászok, jogászok tévedései miatt műhibaper. A vörös iszap okozta sokk is lecsengett – minden következmény nélkül. Egyetlen következmény a „szeretetlavina” volt, amely spontán elárasztotta a bajba jutottakat, ahogy Mód Miklós devecseri plébános előadásából kicsengett.
A KOMT XX. Közgyűlése Nem a kerek évforduló, hanem a szokatlan vezetőségválasztó gyűlés miatt érdemel figyelmet. Elnökünk, Ferencz Péter le akart köszönni. Megszaporodtak egyéb kötelezettségei. Fiatalítás is szükségessé vált már évekkel ezelőtt. Így került ő az alapító dr. Drenyovszky Irén helyére. Abban egyetértés mutatkozott, hogy négy lelkes fiatal is bekerüljön a vezetőségbe, de ki legyen az elnök? Sok hozzászólás után patt helyzet alakult ki. Átmeneti megoldás: vállalja eddigi elnökünk a vezetést nem egy teljes ciklusra, hanem csak egy évre. Az lett a javaslat, hogy menjen ki az elnök és a felesége öt percre, és beszéljék meg, hogy megbírjae Péter teherbírása ezt az évet, felesége segítségével. És mi, mit tegyünk? Erre nincsen forgatókönyv. Az elnöki pulpitusról (én voltam a levezető elnök) itt is, ott is egymás felé forduló fejeket láttam, a halk zümmögés leállt, teljes csend lett a teremben. Gondolom, nem csak én fohászkodtam a megoldásért. Mi, öregek már elfáradtunk, szaporodnak a betegségeink, már nem vagyunk alkalmasak csak háttér munkára. A pályakezdők még túl fiatalok. Ha nem lesz elnök, esetleg megszűnik a társaság? Egyszer csak halk dúdolgatás indult, az egyik taizei ének: „Bizakodjatok, mert jó az Úr, jósága éltet…” Valaki elkezdte utána a „Jöjj, Szentlélek Úristen” kezdetű éneket, amit már szinte mindenki ismert. Az öt perc már letelt. Péterék még nem jöttek be. Erre formabontó módon eszembe jutott a régi szokásunk, hogy egy nagy kört alkotva mondjuk el együtt a Miatyánkot, egymás kezét fogva, jelezvén, hogy összetartozunk, és egy Atyát kérünk. A fiatalabbak kedvéért írom, hogy egyik alapítónk, Gaisler Gyula professzor vezette be ezt a szokást a nyolcvanas években. Végül Péter elvállalta az elnökséget további egy évre. Dr. Záborszky Magda
Ébredj fel, aki alszol!
Szeretetlavina a vörös iszap felett 2010. október 4-én délután a rettenet óráit éltük át. Az emberi kapzsiság személyeket ölt. A nagytőkés MAL Zrt.-nek, melynek vezetői azóta is büntetlenek, a személyek nem számítottak. A cél érdekében a személyek feláldozhatók. Ezt a magatartást a teljes államgépezet szervilis módon kiszolgálja. A halálakcióra következett a reakció. Három mozgalmi övezetben foglalható össze: helyi, Kárpát-medencei és világösszefogás. Ebben a megmozdulásban már a személyek voltak az elsők. A katasztrófa hírét hittanóra közben tudtam meg. A plébánia széléig ért ez az ismeretlen vörös folyadék. Innen mentettük az embereket. Devecseri mentett devecserit. A tűzoltóautók tehetetlenek voltak. Az Agrokémia igazgatójának emberei, traktoros gazdák, rokonok mentik az iszapömlött házakból a személyeket. Kevés a mentő, kevés az orvos, többen áztak az iszapban, és akiket kimentettünk, azok közül sem minden sürgősségit tudtak elvinni a mentők, így a késlekedő órák miatt többeknek az izomzatát is kimarta a lúgos folyadék. A tűzoltóautók slagjaival az idősek otthonában és a plébánián mostuk le az iszapból kimentetteket, és adtunk nekik a korábban gyűjtött ruhákból. A mentés közben érkezett a rettenetes hír, ami nekem a legnagyobb fájdalom volt, hogy Kolontáron többen meghaltak a hirtelen, több éves gondatlanságból kiömlött iszaplavina miatt. Devecserben mindenkit kimentettünk, akkor senki sem halt meg. Aznap éjszaka még Kolontárra mentem aggregátorral, eszközökkel segítettem az iszappal elöntött házakban maradókat. Az államtitkárnak, katasztrófavédelemnek szállást adtam az egyedüli lehetséges helyen, a plébánián. Rengetegen ajánlják fel még ezen az éjszakán a segítségüket. Másnapra már önkéntesek hada érkezik. Elsősorban Kárpát-medencei tapasztalat volt, felemelő volt megtapasztalni, hogy kicsi országunk elsősorban a magyarok szeretetével van körülölelve. Voltak erdélyi önkénteseink. Majnek püspök Kárpátaljáról egy diakónust adott mellém. A Vajdaságból egy szakközépiskola tanára érkezett tanítványaival önkéntes munkára. Szlovákiából egy busszal érkezett küldöttség, akik közös szentmisén fejezték ki együttérzésüket a devecseri templomban. Burgenlandból folyamatosan érkeztek az adományok, nemcsak magyaroktól. De mindezen megható, közelből érkező szeretetlavinán túl érezhető volt egy
világösszefogás. Valami eddig soha nem tapasztalt világméretű, felénk irányuló, személyes törődés, mely ki akart bennünket emelni a tragédiából. Minden kontinensről azt üzenték tevékeny szeretetükkel, hogy éljetek. Ez a szeretet fölemelt bennünket, óriási spirituális energiákat adott. Mindez elsősorban a nyugatinak mondott világból érkezett, német nyelvű országokból, Angliából, Kanadából, az USA-ból, Ausztráliából. De Japán és az arab világ is óriási érdeklődéssel fordult felénk. Bis dat qui cito dat. Az adományokból azonnal albérleteket szereztünk, lakásokat vettünk, rezsit fizettünk, pénzt osztottunk az élelem-, ruha- és bútorosztáson kívül. Tényként és felejthetetlen tapasztalatként megállapítható, hogy a rettenetes tragédia közepette egy eddig nem tapasztalt nagy erejű szeretetlavina érkezett el a kolontári és devecseri személyek életébe. Ebben a mindent elvesztő helyzetben különösen is nagy erővel hatott,
foghatóan éreztük az értünk mondott imákat, a sok-sok együttérzést, a tevékeny, valóban a bajbajutott személyeken segíteni akaró szeretetet. Itt emelem ki a több tízezer ránk figyelő, minket támogató, segítő személyek közül az Orvos Kamarát, a KOMT helyi szervezeteit és minden, minket támogató orvost és egészségügyi dolgozót. Minden áldozatkész segítésért, a több száz köszönőlevél után, ezúton is minden szeretetért köszönetet mondok. Czigány György „Út végén” című versével fejezem be: „Én rászorulok, hogy szeresselek téged, titeket, mindeneket–a félelemben fakadt nevetés sem más, mint bizalom a kétségbeesésben. A kevésbe lehet megkapaszkodni: sorsdöntő csekélységek teszik, hogy mi cselekmény lehessünk: bár meg nem térül – halott a szeretet halálunk nélkül.” Mód Miklós
Szeretet és jóság mint orvosság Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy mai beszédem központi személyeként Jézus Krisztust állítsam, hisz akkor, amikor szeretetről, jóságról beszélünk, mindenképpen az Ő példáját kell hogy kövessük. Érdekes például figyelni, milyen élete lehetett nyilvános működése előtt: élte a szerény, csendes, egyszerű életét. Talán szüleinek segített: el lehet képzelni, hogyan készít édesapjával, Józseffel egy egyszerű asztalt, amit utána kipróbál, és elfogyaszt egy túrós puliszkát. Mindenképpen érdemes ezekkel a gondolatokkal eljátszadozni, hisz életének első harminc éve így zajlott. Azt is mondhatnánk, hogy így készült a nyilvános működésére. Mi van a mi életünkben? Mennyire tudunk mi ilyen egyszerű életet élni? Mire megy el az időnk nagy része? Milyen dolgok után szaladunk? Milyen teljesen fölösleges dolgok megszerzéséért túlórázunk? A Főparancsban Jézus kétirányú kapcsolatra bátorít: egyrészt az Istenre figyelést, másrészt az embertárs szeretetét állítja elénk, mint legfontosabb tennivalót. Munkánk során nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy jó szóval, bátorítással, egy gyerek ölbe vételével, megnyugtatásával összehasonlíthatatlanul jobb eredményeket tudunk elérni, mint más módszerekkel. Konkrét történeteket is elmesélnék itt, ha engedi az idő. Amennyiben Jézust követjük, egy nagyon szép kalanddá válik életünk, amennyiben hisszük, hogy Istennek társai tudunk lenni a világ továbbteremtésében, szebbé-jobbá tételében, cselekedeteink, szavaink, viselkedésünk bátorítás lesz mások számára, megnyugvást fog jelenteni a velünk való találkozás. Karda Róbert
11
Ébredj fel, aki alszol!
Válaszd az életet! Napjaink legnagyobb etikai dilemmái közé sorolhatjuk az abortusz kérdését, amely számos nőnek okoz a világ minden részén érzelmi megrázkódtatást - világnézettől függetlenül. Ugyanis hiába a materialista szemlélet, és hiába mondják némelyek, hogy megszületés előtt a magzat még nem is gyermek, az abortuszon túleső kismamák lelkiismerete és belső hangja mindent elárul, és közelebb visz a valósághoz, mint bármilyen eszmefuttatás. Egy-két sokkoló adat talán mindnyájunkat rádöbbent az abortusz-kérdés fontosságára. Évente megközelítőleg 55 millió abortuszt végeznek világszerte, ami Magyarország népességének több mint ötszörösét jelenti, és ez csupán egy év „termése”. Abortusszal minden egyes szívdobbanásunk alatt kioltanak egy-egy életet. Évente több életet követel az abortusz, mint a háborúk és természeti katasztrófák együttvéve. Ezeket a megdöbbentő tényeket hallva feléled az emberben a tenni akarás, hiszen nem nézhetjük tétlenül, ahogy a Föld legbiztonságosabb helye, az anyaméh, a Föld legveszélyesebb helyévé válik. De mit tehet a tenni akaró? Egy nagyon sikeres összefogást szeretnék itt bemutatni, amely jó példával jár előttünk az életért folytatott harcban, és amelynek fő tevékenysége a válságban lévő kismamáknak nyújtott tanácsadás, ezáltal az életmentés. A válságterhességi tanácsadással foglalkozó „Kiáltás az Életért Egyesületet” 2003-ban magánszemélyek alapították, hogy segítséget nyújtsanak az abortusz dilemmájával küszködő nőknek. Hogy van-e szükség erre a tevékenységre? A kérdésre válaszoljon egy rövid történet, amelyben egy fiatal lány az egyesület munkáján keresztül tudta feldolgozni az abortusz okozta sebeket és ismerte meg Jézus Krisztust. 2011 augusztusában egy állami gondozott fiataloknak szervezett táborban tevékenykedett az egyesület. Megelőzésről, abortuszról, és annak következményeiről beszélgettek. Ez a 22 éves lány, Ágnes, ekkor már három abortuszon volt túl. Két első babáját fiatal kora miatt vetette el, míg a harmadikat nem sokkal a tábor előtt anyagi okok miatt. A terhesség-megszakítás nagyon megviselte, sokat sírt emiatt. A tábori kis csoportos alkalmon viszont befogadta Jézust a szívébe, és elindult a gyógyulás útján. Azt mondta, soha többet nem menne abortuszra. Az ilyen fordulatok a legcsodálatosabb visszajelzések, amelyből láthatjuk, hogy szükség van a segítőkre, és nekünk is fontos szerepünk van abban,
hogy másoknak ne kelljen a múltjuk sérelmeiben élniük. Mégis, hogyan lehet valakit az élet pártjára állítani? Ahogy már az elején is említettem, minden leendő édesanyában ott szunnyad az anyai ösztön, amit ugyan el lehet nyomni, de ha valaki figyel a belső hangra, könnyen rá lehet lelni. Fontos, hogy minden anyukának lehetőséget adjunk, sőt bátorítsuk, hogy ezt az Isten által belé helyezett hangot meghallja, ne pedig a sokszor egyedüli épeszű megoldásként lefestett döntést, az abortuszt válassza. Fontos megismertetni a kismamákat az örökbeadás alternatívájával, hiszen számos gyermektelen házaspár örömmel fogadná be a csöpp jövevényt. Aki pedig vetette már el gyermekét, tud-
12
hatja, hogy a bűntudat, szorongás, depresszió, szégyenérzet és számos más lelki probléma egyenes következménye lett döntésének. Az egyesület célként tűzte ki, hogy az ilyen nőket is megszólítsa, és ne csak a rossz döntés megelőzésében, de a múltbeli traumák feldolgozásában is segítse őket. Az egyesület számos sikert tud már felmutatni, 2010-ben 605 érdeklődőnek tudtak tanácsot adni, amely tanácsadások következtében tizenhat baba menekült meg az abortusztól. Közülük hármuk édesanyja abortuszt tervezve érkezett a tanácsadó központba, de megváltozott szívvel ment el, és az életet választotta. Abortusz utáni gyógyuló kurzust kétszer is szerveztek, amely során tíz nő épülhetett fel abortusza traumájából. Tizennyolc jelentkező számára tanácsadó kurzus indult, így még több segítő vehet részt az egyesület munkájában. Izraelben nemzetközi életvédő konferenciát rendeztek, amelyen az egyesület tagjai is részt vettek, így újabb lendülettel folytathatták a munkát a hazai vizeken is. De nemcsak Magyarországon, hanem például a Vajdaságban is tartott alkalmakat az egyesület, ahol többen a babájuk megtartása mellett döntöttek. Az egyesület Kijevben is részt vehetett az „Élet Csúcstalálkozón”, ahol sáfárságról szóló tanítást hallgathattak a résztvevők. Jótékonysági koncertek és adománygyűjtő vacsorák megrendezésével igyekszik az egyesület az anyagi forrásokat megteremteni, de szívesen fogadják a felajánlásokat és adományokat is. Az egyesület 2011-ben megújult vezetőséggel indult neki az évnek, Balláné dr. Molnár Márta elnöklésével. Hamarosan nőgyógyászati magánrendelés is beindulhat, ahol a leendő anyukák minőségi ellátást kaphatnak törődéssel, és nem csupán egy soron következő páciensnek érzik magukat. Mindemellett támogatva érezhetik magukat életpárti döntésükben. Bízom benne, hogy dr. Molnár Márta beszámolója alapján készült cikkemmel felkeltettem az olvasók érdeklődését, és akár önkéntesként, akár támogatóként sokan bekapcsolódnak ebbe a kivételesen fontos munkába. Az egyesület munkájáról még többet megtudhatnak a www.kialtasazeletert.org honlapon. A szervezet e-mail címe: valsagterhesseg@ gmail.com, telefonszáma: (06-1) 4137412 vagy (06-1) 333-4440, címe: 1065 Budapest VI., Nagymező u. 49. I./1. Ősszel a csoport bankettet tart, amelyre minden érdeklődőt szeretettel vár! Szőllős Anna
Ébredj fel, aki alszol!
Böjte Csaba:
Hol van Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet! A hegyekben, hol sok a fa és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával. Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézércbányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincannegyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát. Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet. Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra. Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő nem tesz semmit - szokja a halált. Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, tizenöt évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt.
Nicaragua? Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt. Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött – akkor már nem nézett vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek. De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben, egy cukros dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához. Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden. Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tízeurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket. Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket. Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát. Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónap13
ban. Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni. Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz. A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap. Mindez egyszerű, de át kell élned. Délfelé edd meg száraz kenyered. Lassan, u
Innen-onnan
u komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet. Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán. Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress. Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő soksok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik… Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere is a mindenséget szeretetből szakadatlanul továbbteremtő Istennek. Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz. Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában!
Hozzászólás Balázs Zoltán „A gondoskodás és az öngondoskodást teológiája” című tanulmányához
A Tál és Kendő 2011. júniusi számában megjelent „A gondoskodás és az öngondoskodás teológiája” című, igen értékes tanulmány néhány részletével nem tudok egyetérteni, de az is lehet, hogy nem jól értelmeztem mondanivalóját. Mivel én nem vagyok teológus, csak keresztény életre törekvő, hívő katolikus orvos, teológiai szempontból nem lehetek vitapartnere, így megjegyzéseim is a szenvedő beteget, illetve a beteg-orvos kapcsolatát érintik. Hozzászólásra felbátorított a bevezetőbeli megjegyzése, hogy ez nem „az egyház tanításának egyetlen lehetséges, érvényes teológiai és filozófiai értelmezése”, ha nem „személyes teológiai és filozófiai megfontolások, töprengések eredménye”. Az újság 16. oldalának harmadik hasábján írja: „A másokról való gondoskodásnak mindenekelőtt a szeretethez van köze.” Ezzel egyetértek, és erre is kell törekednünk. A mai valóság, sajnos, ettől még messze van. Nagyon sok magára maradt vagy magára hagyott beteg van, akiről az államnak, illetve az egyházak szociális intézményeinek feladata gondoskodni. Nem tartom ezért időszerűnek, hogy „elhibázott következtetés, hogy az egyházaknak vagy világi tagjainak minél kiterjedtebb szociális szolgáltatásokat kell követelni az államtól, vagy az önkormányzatoktól”. Azzal egyetértek, hogy nem követelhető, de elvárható a lehetőség szerinti gondoskodás. Egy véleményen vagyunk abban is, hogy „csakúgy, mint az élet kezdeténél, a végén is a családnak kell vagy kellene az isteni parancs... cselekvőjének lennie”. Amíg azonban ez nincs így, addig szükség van krónikus osztályokra és arra, 14
hogy az ott dolgozók együtt érző munkája következtében ezek az osztályok ne „elfekvők” legyenek. Nem tudom elfogadni – bár óvatosan fogalmaz –, hogy „talán minden lelki és testi szenvedés, gyötrelem és nélkülözés egyik Istentől akart célja éppen az lehet, hogy a gondviselés újra és újra kinyilváníthassa és beteljesíthesse önmagát”. Isten nem akarja a rosszat, csak megengedi, és bár a rossz sokszor bűneink következménye, de semmiféleképpen sem Isten akarata, hogy „beteljesíthesse önmagát”. Szemléletemmel ellenkezik a következő mondat is: „Nem az a segítés és gondolkodás célja ugyanis, hogy valamely bajon segítsünk, hanem az Isten arcának a ragyogását tudjuk vissza adni a teremtmény arcára”. Az orvosok, az ápolók, az asszisztensek és más, egészségügyben dolgozók munkájának célja, hogy a testilelki beteget gyógyítsa, és ha már meggyógyítani nem tudják, fájdalmaikat szüntessék, vagy legalábbis enyhítsék. A keresztény szemléletű egészségügyiek a gyógyítás mellet, illetve azzal együtt igen nagy együttérzéssel próbálnak a szenvedés értelméről és értékéről is a beteggel beszélgetni, a Teremtő szeretetéről és gondviseléséről. Arról is, hogy életünk csak „előjáték” a halál utáni boldog élethez, amikor Istent megláthatjuk. Ismereteim szerint Teréz anya nővérei ebben a szellemben dolgoztak és dolgoznak ma is. Nem lehet Isten gondviselő szeretetéről beszélni a szenvedő betegnek, ha nem teszünk meg mindent betegségének gyógyítására és szenvedéseinek megszüntetésére vagy legalábbis enyhítésére. Dr. Makó János
Innen-onnan
Jézus a te gyógyítód „Jézus ezt mondta neki: »Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz«” (Mk 9,23) Mint keresztény ember természetesen nem hiszek abban, hogy a hit gyógyít, de abban igen, hogy Jézus Krisztus a gyógyító. Nem hiszem azt, hogy a hitem erősebb a halálnál, inkább nekem is csak mustármagnyinál kevesebb van belőle, mint a tanítványoknak, amikor Jézus Urunk hitüket vizsgálta. Azt viszont hiszem, hogy Jézus erősebb a halálnál. A hit – eszköz, nem pedig a beteljesedés. Nem a gyógyszer, nem a kanál, amivel a gyógyszert beveszik. Nem a gazdagság, hanem a „kolduskéz”, amivel Isten mindenre elegendő gazdagságát elfogadjuk. A hit titka abban van, Akiben hiszek és bízom. Így hát nem az én produkcióm a hit, hanem Isten cselekedetekben megnyilvánuló kegyelmének az elfogadása. Az ember ősi bűne, hogy istent irányí-
tani és tetszése szerint használni akarja. A Biblia ennek az ellenkezőjéről beszél: a végtelen Isten akar engem, a porszem kicsit használni. Ettől kap értelmet az életem. Isten vezetésének az a titka, hogy én, bár nem látom át az életemet – s ezért minden buktatóját sem –, mégis közben célba érkezem, mert ő cselekszik. Nemcsak pillanatnyi kicsi érdekeinkért – hiszen földi létünk csak vándorút és nem az örök haza –, hanem azért, hogy ez a cél soha meg ne hiúsuljon. Az az ember, aki azt gondolja, hogy az én emberi hitem gyógyíthat, összetéveszti Istent az Aszpirinnal. Isten válik az én hitemmel együtt tökéletes gyógyszerré, egy eszközzé, testi-lelki gyógyulásom érdekében. A csodagyógyító produkciói kapcsán nem az a nagy kérdés, hogy elmúlt-e a fájdalom, megszűnt-e a tünet, eldobtame a mankómat. Hamis a „krisztus”, aki ehhez eszköznek adja magát. Ahhoz a Jézushoz meg nekem nincs közöm, akinek én nem adom át magam eszköz gyanánt. A nagy kérdés az, hogy mit akar Isten, hogyan akar értelmet, célt adni életemnek.
Gustav Doré: Jézus meggyógyítja az ördögtől megszállt férfit
A „karizma” a Lélek ajándéka, nem pedig a lélek ajándékozásának képessége. A lelki ajándékot Isten lelke csak úgy tudja nekem adni, ha cserébe én önmagamat adom neki. Ma nagyon sok ember – nem csak azért, mert nem tud görögül – összetéveszti a karizmát a „karizmával”. Ma nagyon sok keresztény azt gondolja, hogy bír a Lélekkel, ellenben kevés az olyan keresztény, akivel a Lélek bír. Dr. Szigeti Jenő
Családok imája Mennyei Atyánk, hálát adunk neked az élet és a család ajándékáért. Adj nekünk erőt, hogy az első magyar szent család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – példája nyomán szeretetben és örömben élhessünk! Kérünk, segítsd a házaspárokat küldetésük teljesítésében, hogy az élő hitet továbbadhassák! Nyisd meg a gyermekek szívét, hogy kibontakozzék bennük a keresztségben kapott hit csírája! Engedd, hogy fiataljaink növekedjenek a hitben és Jézus ismeretében; a házasság előtt állók pedig tisztán megélt szerelemmel készüljenek arra! Növeld a házastársak között a szeretetet és hűséget! Kérünk azokért, akik házasságukban nehézségekkel küzdenek. Fogadd hálaadásunkat a hűséges, életre nyitott és örömteli házasságért! Áldd meg nemzetünk minden családját! Adj belső békét az özvegyeknek és egyedülállóknak, a kudarcoktól szenvedőknek! Adj bölcsességet és kitartást a családokért fáradozó világiaknak, püspököknek és papoknak! Világosítsd meg a közélet felelőseit, hogy felismerjék, mit kell tenniük a család és a haza javára! Szabadítsd fel szívünket a szolgáló szeretetre, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Ámen. A családok évében mindenkinek szeretettel ajánlom ezt az imádságot. Apostoli áldásommal: Bíró László püspök, az MKPK családreferense Támogasd egy napi munkabéreddel a Keresztény Orvosok Nemzetközi Társasága munkáját! Adományaink az eurázsiai régió munkáját segítik. Kaukázusban és Közép-Európában terveznek konferenciát. (Részletek: http://www.icmdaeurasia. net/work-a-day/index.php). Az adományokat a KOMT számlájára (11711034-20081878 ) „Támogasd egy napi munkabéreddel az ICMDA-t” megjegyzéssel lehet eljuttatni. Mi továbbítjuk.
15
Innen-onnan
Az okkultizmusról 2. (Az előző rész megjelent a Tál és Kendő 2011. júniusi számában)
A legnagyobb titkos társaság a középkor óta a szabadkőművesek társasága, a felsőbb isteni lényben való hit náluk is felvételi követelmény. (Pennsylvania városában katedrálisuk is van.) Titkos, el nem árulható beavatásaik vannak minden fokozat elérése előtt, amelyeknek a kereszténységhez semmi köze. (Páholyaik évszázadok óta rejtelmes kapcsolataikon keresztül kezükben tartják a pénzügyi és politikai uralom legfelsőbb szintjét a világon, a pénzuralmi világhatalmi uralomra törésük 1776-tól vált nyilvánvalóvá, amikor az illuminátusok alapítása soraikból megtörtént.) Hihetetlenül nyomuló gazdasági vállalkozás a tisztulást, megvilágosodást ígérő szcientológia „egyház”, amelynél a vallás csak álruha, megváltó Krisztusra nekik sincs szükségük, óriási pénzekért tanfolyamaik ígérik az önmegváltást. Pál apostol figyelmeztet arra, hogy „maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá” (2Kor 11:14-15), hogy be tudjanak hálózni. És ez sok vallásalapítóra igaz. Könyves Kálmán királyunk már a 13. században kimondta: „Boszorkányok pedig nincsenek.” És betiltotta a szerencsétlen falusi asszonyok megégetését. Hihetetlen, de újabban ez a primitív boszorkányhit is feltámadt. Magyarországon a 90-es években megalakult a Boszorkány Egyház, csakhamar tízezer tagja lett, akiket drága pénzért (fehér mágiára) képeztek ki. Elismert „egyház”, adókedvezménnyel. A rendszerváltás után Angyalföldön Wallenberg utcában nyitotta a Vörös Rébék Stúdiót Binger Vilmos mágus mint a Boszorkányszövetség tagja. Elmondása szerint fehérmágiát űz, jelszavuk: „Tégy mindent, amit akarsz, de ne árts senkinek.” Hivatalos engedélyt a következő tevékenységre kapott: grafológia, hipnózis, ördögűzés, jövendőmondás, politikai jóslásra nem vállalkozott. Fontos területe a „rontáslevétel”. Ha egy lakást megszállnak az „ártó szellemek”, szenzoringával felméri a helyzetet, majd másodmagával kimegy a címre füstöléssel, kereszttel, hagymával, és ördögűző szertartást végeznek. (Cikk a Népszavában, 1992. május 25.) A babonaságok gyökere is okkult. Külön kell beszélnünk az iszlámról. Monoteista vallás, szigorú, de „könyörületes istene”, Allah, elve a determinizmus által meghatározott életvitele a hívőnek, akinek öt szabályhoz kell tartania magát egész életében. Nemcsak vallás, hanem életmód is, sőt arra törekszik, hogy az
általuk lakott ország is behódoljon az iszlámnak, és átvegye a shariját (az ő törvényüket). Izmaeltől származtatják magukat. Jézust az utolsó prófétának tarják Mohamed előtt, egyszerű embernek, „Jézus Mária fia” – így említi a Korán. Urunk megváltó kereszthaláláról nem tudnak, blaszfémia, amit erről írnak, de terjeszkednek, már mecsetjeik vannak országunkban is. Újabban az MTV1 vasárnap délelőtti vallási műsorában már ők is kapnak időt. Assisiben a pápa és európai protestáns egyházvezetők együtt imádkoztak velük, mert „egy az Urunk”… De vajon egy-e? A zsidók és keresztények Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét tisztelik, illetve Izrael (egyenlő Jákob) Istenét (Mt 22,32). A muszlimok Ábrahám és Izmael istene előtt borulnak le napjában ötször, amikor Allahnak hódolnak. Tudtommal még senki nem gondolkodott el azon (legalábbis nem nyilvánosan), hogy van-e ennek jelentősége. Felvethető a kérdés, vajon nem lehetséges, hogy az iszlám (másfél milliárd hívővel!) vajon nem egy világméretű, szigorú, önmagát a végső igazság birtokosának hirdető megtévesztés képviselője-e. Kommentár nélkül hadd idézzek a Bibliából (előzmények: Ábrahám 86 éves korában nemzette Izmaelt Hágárnak, aki Sára egyiptomi szolgálója volt, Ábrahám 100 éves korában nemzette végül Sárának, feleségének Izsákot, „az ígéret fiát”): „Sára mondta Ábrahámnak: kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal… Mondta Isten Ábrahámnak: ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod” (I. Mózes 21,10-12). „Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Iszáknak adta vala… Lőn pedig Ábrahám halála után megáldá Isten az ő fiát, Izsákot, Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásnál” (I. Mózes 25,5-11). „Nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók, hanem Izsákban neveztetik néked a te magod, azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az ígéret fiait tekinti magul. Mert ígéretnek beszéde ez: ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz… Megmondatott néki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbiknek” (Rom 9,7-9, 12). „Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól… Szolgaságra szülő ez a Hágár… Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is” (Gal 4:22,24,28-29). „Ha pedig Krisztu16
séi vagytok, teát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:29). Az iszlámban Izsák jelentéktelen másodszülött. A Zsoltárok 105:6-10-ben ezt mondja az ige: „Óh, Ábrahámnak az ő szolgájának a magva, óh, Jákobnak az Ő választottának fiai! Ő az Úr, a mi Istenünk, az egész földre kihat az Ő ítélete. Megemlékezik az Ő szövetségéről mindörökké, az Ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen, amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. Ás odaállatta azt Jákobnak szabályul, Izraelnek örök szövetségül.” Aki Krisztusban van, valóban szabad. De elképzelhető-e nagyobb szolgaságban béklyózott élet, mint aki híven követi az iszlám öt szabályát, sőt a sharija szerint kell élnie? Arról sem olvastam, mivel magyarázza az egyháztörténet, hogy mint volt lehetséges az iszlám viharos térhódítása. Szinte a semmiből, az arab homoksivatagból felbukkanó, tanulatlan „próféta” vezetésével benyelve az akkor ismert keresztény világ nagy részét! Bár a sokfelé jelen lévő ariánus tévelygés némi magyarázatot adhatna az új hit elfogadására, akkor is! Vajon nem a „világosság angyala” vezérelte az iszlám seregeit, amikor Krisztus után 622-ben a Hridzsa után elindult az áradat egészen Jeruzsálemig? És Krisztus után 638-ban Omár kalifa már elfoglalta Jeruzsálemet a bizánciaktól. Nem érdektelen megemlíteni még azt a próféciát, amelyet az Úrnak Angyala mondott az állapotos Hágárnak a Surba menő úton (I. Mózes 16:12) a születendő gyermekről: „Az pedig vad természetű ember lesz, az ő keze mindenek ellen és mindenek keze ő ellene, és minden ő atyjafiának ellenében üti fel sátorát.” A mi időnkben teljesedik be igazán, amikor az utolsó idők jeleként Izrael helyreállt: gondoljunk a palesztin arabok és zsidók engesztelhetetlen ellenállására.! A jelenkori európai és – de nem kizárólag – angolszász társadalmakat, lényegében a régi keresztény világot a nyolcvanas évek óta egyre inkább magával ragadja egy új, szinkretikus valláspótlék, a New Age mozgalom. Ezernyi árnyalata van, az okkultizmus szinte minden megnyilvánulását, áramlatát magában foglalja. A Biblia Istenét elutasítja. Vonzó hazugságaival kínálja magát a nem kevésbé hazug elnevezésű „Vízöntő kor” emberének. Szerintük a kereszténység kétezer éves világkorszaka immár felváltatott, amely a „Halak” jegyében” telt el az asztrológia megfogalmazása szerint, ami Krisztusra utalt. Egy új „aranykort” hirdet a béke és egyetemes szeretet korsza- u
Innen-onnan
u kát. Ez lehet a legfőbb magyarázata, hogy az Európai Unió alkotmányának preambulumába nem voltak hajlandók belevenni az európai kultúra „zsidó-keresztény gyökereit”, mert az Európai Unió vezetését a New Age leuralta. Alice Bailey (1880-1949) mint spiritiszta médium fogadta a küldetést, amelyet egy démoni lélek adott át neki automatikus írással. Ennek titkos üzenetét 1975 óta lett szabad a világ elé tárni. 1984 óta pedig beindult az egész világot behálózó New Age központok szervezete és működése. 1984 szilveszterén tartották meg először az Új Kort idéző, az Új Világrendet bejelentő „világmeditációt”, ezzel hirdetni kezdték a világméretű félrevezetést. Ilyesmiket mondtak egyszerre, hangosan, világszerte a hívek: „Társteremtő vagyok Istennel, és új ég lesz, mivel Isten jóakarata rajtam keresztül jut kifejezésre… Én vagyok a világ világossága… Látom a bolygó megmentését szemem előtt…” Az imént említett hölgy, Alice Bailey szerint Lucifer a világ uralkodója. Emellett az „igazság mesterei”, az ősök szellemei és pogány istenek és istennők, a természet szellemei azok a szellemi források és „tanítómesterek”, akikhez minden lehetséges módon, különböző pszichotechnikákkal igyekeznek kapcsolatot találni a New Age hívei, hogy vezetést kapjanak. Ezért van szükségük az okkult praktikákra. David Spengler 1970 óta igazgatója a skóciai Findhornban egy New Agecentrumnak. Ő írta 1978-ban: „Lucifer közülünk mindenkiben működik, hogy bennünket a tökéletes egység állapotába juttasson… Ha ez az ember tökéletességének kora… közülünk mindenki eljut valamilyen módon abba a pontba, amit én luciferi iniciációnak (beavatás) nevezek. Lucifernek szentelés (a beavatási szertartás) az a bizonyos bejárat, amelyet az individuumnak át kell lépnie, hogy tejes fényébe és tökéletességébe eljusson.” Ábrahám, Izsák és Jákob Istene – ahogy Őt az Ószövetség kijelenti –, aki nem más, mint Jézus Krisztus Atyja, hitünk szerint a világot a semmiből, „szavával” teremtette az Idő kezdetén „Ő szólt és előállott”, és „minden Ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” – ahogy a Biblia mondja. Pál apostol szavaiból tudjuk, hogy Isten „hozzáférhetetlen világosságban lakozik”, Ábrahámon, Mózesen és a prófétákon keresztül azonban szólt hozzánk, s „amikor az idő betelt”, elküldte „egyszülött fiát, Jézust”, aki a mi Krisztusunkká lett, s aki által van menetelünk az Atyához. Jézus a Templomszentelés Ünnepén (Chanukka) beszédet mondott Jeruzsálemben, amelyet így fejezett be: „És én örök életet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki azokat az én atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:28-30). Fenti szavak után ezt olvassuk
az Evangélium következő versében: „Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék Őt” (Jn 10:31). Így reagál ma is a „világ” Jézusra. „Bolondság és botránkozás” a róla való beszéd, „de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje” (I. Kor 1-18). Ez a kereszténység hite, világnézete, lényege. A New Age mindezzel összebékíthetetlen ellentétben áll. A New Age filozófiai alapja a monizmus (a „minden egy” elve, tehát az ember-Kozmosz-Isten erő egységének tana), szemben a teremtett világtól különböző teremtő Istentől. Nem az individuum fontos már, hanem az egybe való beolvadás, míg maga is istenivé lesz. Gondolkodásában és problémamegoldásában az analitikus helyére az intuíció lép. Tagadja az örök életet, újabb és újabb megtestesülésekben bízik, míg csak eléri a Nirvánát, és belesemmisülhet a Kozmoszt átható isteni erőbe. A New Age világszemléletén felépülő, posztmodern álvallási mozgalom, a gnoszticizmus ókori eszméin át a reinkarnáció, a karma-tan és a mindenre kiterjedő evolúció eszméjére alapoz, teret ad a keleti vallásokból átvett számos ezoterikus elképzelésnek és gyakorlatnak, különösen a jóga sokféle formájának, az akupunktúra, egyes harci sportok, a transzcendentális meditáció az, ahol megjelenik, és magával ragadja a tudatlan keresőt. Nagy szerepe van a spiritiszta praktikáknak. Újabb jelenség az agykontroll, továbbá számos idesorolható gyógyászati eljárás létezik, mely elkezdődött a homeopátiával a múlt század elején (amelynél addig hígítják a vegyszert, amíg egy-egy molekula is alig marad már a gyógyszerben, de azt állítják, hogy „a kozmikus energiát üvegbe potenciálják”, s ez az, ami hat). Újabban a reiki, amely a „kozmikus erő” lehívását és átadását ígéri, a „szellem-gyógyászat”, a drágakövekkel vagy lávakővel való gyógyítás, illetve a természetgyógyászat számos extrém, nem egyszer veszedelmes formája csalja magához és ejti tévedésbe az embereket. Az asztrológia feléledését és nagy térnyerését alig lehet megmagyarázni. A racionális gondolkodásban csalódott, Isten nélküli életbe belefáradt, 20-21. századi ember magányában, útvesztésében vigasztalást, boldogsághoz vezető kiutat kezdett keresni, és ezt a szellemi alvilágban véli megtalálni. Ez a New Age sikerének titka. Azt ígéri számára, hogy mivel épp most hagyjuk el a Halak korszakát (és ezáltal a kereszténységet is!) – beléptünk a Vízöntőbe, az asztrológia tanítása szerint „az egyetemes harmónia, közlés, megértés, összetartás korszakába!…” Tehát a Nagy Új Aranykor előestéjén lennénk most, amelynek kulcsa az asztrológia kezében lesz. Vallásos érzése a Földanyához kötődik, innét a természetvédelmi és állatvédelmi törekvések extrém igényei, a klímának csak minket terhelő változásának hirdetése. A Bibliának azt az ősi kijelentését, hogy az Isten 17
az embert „férfiúvá és asszonnyá” teremtette, túlhaladottnak tartják. Innét ered a család lebecsülése, a „szabad nemi választás” alapján történő nevelés már az óvodában is, a homoszexualitás megdicsőítése és elfogadottá erőltetése a hálószobán kívül („meleg büszkeség napja”!), a transzszexuálisok elfogadása „harmadik nemként”, a szinglilét és egyáltalán a túlhajtott feminizmus támogatása – a mesterséges megtermékenyítéssel való visszaélések. Nem beszélnek bűnről, bűntudatról, mégis „tisztulni akarnak”, innét a minden megszokottat felforgató étkezési reformok, a vega életmód, a „fittség” mindenekfölött, a léböjtök és tisztítási kúrák hihetetlen kínálata a tévében, magazinokban, bioboltok, amelyek polcain a méregdrága élelmiszereken kívül külön polcon mindig ott találhatók az ezoterikus újságok tanácsaikkal, az egészséget is tönkretevő fogyókúrák erőltetése, az egészségre vezetés jelszavával. A konditermekben pedig vár a testépítés narcisztikus világa. A „helyes” nevelést is propagálják, kezdődik ez a Waldorf-iskolákkal (óvodák, általános és művészeti iskolák), Európában jelenleg 665 intézmény, a fóti iskola, a hírhedt Rudolf Steiner nevét viseli (aki filozófusként az antropozófia elméletét megalkotta a 20. század elején, amely a New Age egyik fontos tartópillére). Pszichotréningek, egy új menedzsmenttan kurzusai az ipari vezetők számára stb. (Ezen a téren a szcientológusoknak jelentős a befolyása!) Itt kell megemlíteni a fantáziafilmek és –könyvek áradatát, amelyeknek hihetetlen befolyásoló szerepe van a társadalomra, főleg az ifjúságra: mint az E. T., a Csillagok háborúja, a könyvek közül a Harry Potter, amelyen az egész új generáció nőtt fel, felnőttek számára meg a könyvüzletek polcai roskadoznak az ezoterikus irodalomtól. Sokak számára vonzó a békeharchoz vagy humanista társaságokhoz való csatlakozás, előkelő körökben például a Rotary Club, ezek programjai vonzók, jótékonykodók is lehetnek – de, sajnos, mind-mind a New Age mozgalmai. A New Age elkötelezett hívei titkos mantrákat mondogatnak, kedvenc szimbólumaik a svasztika, a 666-os elhelyezése mindenhová, és mindenekfölött a szivárvány, amely nemcsak a melegek zászlaja, rengeteg reklámon látható. (Nem érdektelen megemlíteni, hogy az először a Holdra lépő Armstrongot az amerikai elnök a 666-66-66 telefonszámon hívhatta fel.) A New Age politikai eszményképe az egységes világgazdaság és pénzrendszer, világbankkártya, világhadsereg és egy világkormány, amely az uralmat gyakorolja. Úton vagyunk felé, mivel a szédületesen fejlődő elektronika minden lehetősége kiszolgálja a „totális kontroll” világának uralmát. Dr. Sikó Zsuzsa (Folytatjuk)
Innen-onnan
Hol és mikor mondhatunk le
a felelősségünkről? Amikor Hitler a német protestánsok körében jelentkező – vele szemben álló – erős hitvalló törekvéseket le akarta törni, egy rendkívüli lelkipásztori gyűlésen a következő kijelentést tette: „Vegyék tudomásul, hogy a német népért én hordozom a felelősséget!” Volt ezen a konferencián egy Niemöller Márton nevű lelkipásztor, aki az első világháborúban tengeralattjáró-kapitány és nagyon elszánt, kemény katona volt. Be sem akarta fejezni a harcot a háború végén, még saját parancsnoksága felszólítására sem. Amikor végül mégis felszínre jött a tengeralattjáróval, sőt a következő időkben az is felszínre került benne, hogy mennyire az ördög mesterműve a háború, beiratkozott a teológiára és elvégezte azt. Ezért és így vehetett részt lelkészként ezen az említett konferencián. Ez a kemény katona most már Isten igéjétől megragadva, hitben is férfiúvá válva, a következőket válaszolta Hitler kijelentésére: „Führer, azt a felelősséget, melyet Isten helyezett a vállunkra a német népért, ön sem veheti le mirólunk!” Hitler megérezte a megnyilatkozás erejét és veszélyét, és mint „személyes foglyát” záratta börtönbe! Isten csodája volt, hogy a börtönben megélhette a háború összeomlását, és hatalmas erővel hallhattuk őt még mi is, szólani a Debreceni Teológián. Miért jegyeztem le ilyen nagyon lerövidítve ezt a történetet? Azért, mert anélkül, hogy rossz és megengedhetetlen beazonosításokat végeznénk, a magyar református őrálló presbiter és a belőlük formálódott szövetség és bizonyára egész egyházunk, sőt protestáns világunk, de az egész magyar keresztény, keresztyén közösségünk hordoz olyan felelősséget Isten előtt – ezért a nemzetért – melyet senki le nem vehet a vállunkról. Sem a racionális okosság, sem a liberális etikai relativizmus és cinizmus, sem a másság megszállottjai. És még a nemzeti eladósodottságunk megörökölt nyomorúságával és súlyával sem engedhetjük meg, hogy idegen erkölcsök tanítói néma ebekké tegyenek. Hálásak vagyunk Istennek és embertárainknak is, ha hasznosan munkálkodhatunk. Nagyra becsülünk minden társa-
dalmunkban és nemzeti életünkben tapasztalt jó szándékot, erőfeszítést, és szűkebb körünknek, lelki otthonunknak, református világunknak ajándékaiért és nyugalmáért áldjuk az Urat. Nagy tisztelettel tekintünk az Európai Unió közösségének, vezetésének minden értékmegőrző és értékteremtő erőfeszítésére, de nem hallgathatunk „lelkünk békéjéért és zavartalanságáért” létkérdéseinkben. Az a reménységünk, hogy ezekben a kérdésekben nem szembenállásban vagyunk hívő testvéreinkkel, hanem sokkal inkább egymás kezeit kell megerősítenünk az Úrban, és a különböző feltörő, de legalább jelentkező hangokat harmonizálnunk. Felelősek vagyunk egymásért minden életmentő gondolat, cselekedet megbecsülésében, és sem egy magyar református presbiter, sem egy Szövetség, de az egész magyar biblikus hívő világunk együtt sem hagyhatja magára kormányunkat, az élet védelmében tett kezdeti lépéseiben, és támadottságában. Nézzünk két ténnyel szembe. A 152 ezer meghirdetett középfokú iskolai helyből, az általános beiratkozás után ötvenhatezer üresen maradt. A helyek közel 30 százaléka. Ebből következik, hogy az a hétezer gyermek, aki a felvételin nem került be, most tizenhatszor több helyre pályázhat – egy rendkívüli felvételi eljárással –, mint ahányan vannak. Mindnyájan tudjuk, hogy a szakiskolákban minden más szemponttal együtt talán még szomorúbb állapotok találhatók. Móricz Zsigmond megírta, hogy Erdély elvesztésének egyik fájó oka éppen a gyermektelenség volt. A Dunántúli egykézés ellen református lelkipásztorok is hősi küzdelmet folytattak. Sokáig kortársai lehettünk Fekete Gyulának (Éljünk magunknak?), aki íróként azért kezdett közgazdasági tanulmányokat folytatni – ezt tőle hallottam –, hogy a szakma számára is bebizonyítsa, milyen következményei lesznek életgyakorlatunknak. Dr. Tapolyai Mihály meghurcolt és bebörtönzött, Európában és Amerikában is ismert kiváló orvostudós és lelkipásztor, az abortusz elleni küzdelem egyik zászlóvivője Magyarországon és a nagyvilágban, nemrégen megjelent posztumusz könyvében megdöbbentő tényekről ír. Arról, hogy az 56-os forradalom leverése után, 18
oroszosan ejtve és törve magyar nyelvünket, egy delegáció hozta az abortusz bevezetésének azonnali kötelezettségét a minisztériumokba. A forradalom leggyilkosabb megtorlása volt ez a birodalom részéről. És a Nemzet belement a csapdába. Dr. Drenyovszky Irén egész orvos családjával, munkatársaival, és a Tál és Kendő, és sok más kiváló lap is, különböző felekezeti háttérrel, kezdettől fogva küzdött a magzatgyilkosság ellen. Hogy milyen válságon mentek át ebben a kérdésben, nagyszerű, de lelkiismeretükre hallgató tudós orvosok, hallgassák meg, olvassák el dr. Ferencz Péternek, a társaság elnökének és munkatársainak írásait és bizonyságtételeit. Gondoljuk el, 6-7 millió abortált gyermek egy szűk nemzedéknyi idő alatt. Majdnem egy teljes nemzet nagysága. Minden évben mohácsnyi magzati halottunk van, kiket nem az ozmán török, hanem mi magunk öltünk meg. És amikor végre egy nagyon visszafogott, szeretetteljes, de reménységre jogosító lépésként megjelenik az életvédelmi plakát, egy magzattal és egy lehetőséget jelentő felirattal – „Azt is megértem, hogy nem vagy még kész reám…, de inkább adj örökbe, hadd éljek” –, akkor a magzatukat elpusztítók és az azt kivitelezők alapjogaikért felelős európai biztos (mert a magzat alapjogairól, úgy tűnik, szó sem esik…!) felszólítja az ezeréves, Európáért és Európa miatt ismételten kivérzett és végül vandál módon feldarabolt nemzetünket, melynek szabadságharcait mindenkor leverették vagy hagyták leveretni, hogy állítsa le a „kampányt”, és európai pénzen ne akarjuk védeni a magzatainkat. Hogy is mertünk arra gondolni, hogy a 21. századi nőideál szabadságának az abortuszban megvalósuló kiteljesedését korlátozzuk? Olvashattuk, hogy a „kampány” az EU-ban is mélységes megrázkódtatást, egész földrészünkre kiható traumát okozott. Akkor történt, amikor rádöbbentek, hogy békés, nyugodt európai életvitelünk természetes, mindennapi rendje szerint, Isten teremtményei helyett most ez a plakát megsértheti a magyar embermillióknál nyilván magasabbra taksált „alapjogokat.” Egyáltalán mi az, hogy „kampány”? u
Innen-onnan
Születések
ítélni akarunk, hanem óvni, gyógyítani, hogy békességes és boldog életre segítsük, szeressük őket. Mert az életük így is titkot hordoz, az anyaméhet, a legvédettebb csodáját a női életnek, és a legszentebb helyet, ahol Isten Lelke megszólította már magzati állapotukban a prófétákat, apostolokat, Keresztelő Jánost be is töltötte, s ahol egyszer, az idők teljességében a menny érintette a földet, a Lélek „beárnyékolta” Mária életét, és az Ige testté lett. Ide tört be a sátán. Erre a szent helyre, aki emberölő volt kezdettől fogva, és ehhez asszisztál a 21. századi egészségügy, és a torzult jogrend. Az életvédelmi plakátokat pedig leszedték! Az óriási nyomás alá került kormány pedig magára maradt! És kik hagy-
Potyondi Margit:
u Kampány a körömlakk eladása lehet, a szavatossági ideje lejártához közeli cikkek kiárusítása, vagy az Európai Parlamentbe jutásért folyó házalás. De az intenzívszobák életért folyó küzdelme, az életmentő rákellenes gyógyszer kutatásáért odaszánt éjszakák és túlórák a laboratóriumban és egy nemzet élet-halál küzdelme, hogy keleti, majd nyugati gyilkos gázkitörések ájultságából szájon és szíven át, agyon, fülön és szemen keresztül életre lélegeztessük önmagunkat – ez nem kampány. Nem kampány sem a legprimitívebb, sem a legszuperebb fordításban, hanem életmentés, akkor is, ha két napig vagy két évig tart. Azok pedig, akiknek a szívében megszületett ez a plakát, ölelést, csókot és áldást érdemelnek. Persze rögtön megszólalnak a magyar elvbarátok is, hiszen itt még az a szörnyűség is bekövetkezhet, hogy felébredhet a lelkiismeret, és valaki – egy férfivel együtt – felelősnek fogja érezni magát az életért, mi több, végül még a társadalom is érzékennyé válik, vagy akár a nemzet is. Mi történik majd, ha még orvosok is, esküjükre emlékezve bűntudatra jutnak, és minden más „hivatásos pálya” néma ebei is. Szörnyű, megengedhetetlen folyamatok egy „szellemi magaslatokon járó” politikai gondolkodásban. Igaz, ez a plakát valóban nemcsak a magzatot kívánja védeni, hanem a leendő édesanyja lelkét, lelkiismeretét is, amelyről a biztosok azt gondolják, hogy azzal majd foglalkozzanak a pszichiátrián. Nem, ezek az életek éppen ebben a nehéz helyzetükben a mi legközelebbi testvéreink – akiknél a Biblia egyetemes mértéke szerint mi sem vagyunk könnyebb helyzetben Isten előtt –, akiket nem el-
ták magára? Te meg én, ti meg mi, protestánsok és katolikusok, kis közösségek és nagyegyházak. Sehol nem szóltak a harangok, nem voltak – tudomásom szerint – külön alkalmak, és istentiszteletek, zászlós felvonulások és szónoklatok, pedig több életet veszítettünk már így, mint a trianoni feldarabolásban. A magyar protestáns és katolikus keresztyénségnek együtt, egységesen kellett volna tiltakoznia az ilyen felszólítás ellen, és magára venni a támadás tüzét, visszautasítva azt, és várni, hogy az Úr áldása leszálljon a Magzatra is, az Édesanyára is, az Egyházra és a Nemzetre is. Dr. h. c. Szabó Dániel ————————— Forrás: Magyar Presbiter, 2011. július–augusztus
Kilencvenhárom éves volt. Napról napra ráncosabb, kisebb – mint egy aszalódó gyümölcs. Sokat szenvedett. Már egyszer szinte meghalt, visszahozták. Kellett még neki az a pár év. Még nem volt egészen kész a megszületésre. Az utolsó hónapok végezték el a legnagyobb dolgokat rajta: alázatos lett, szelíd és hálás… Akik körülötte a szolgálatokat végezték szintén sokat fejlődtek, ők irgalmasok, megértők lettek. És akkor itt volt a pillanat. Átadta helyét a családban egy hozzá hasonlóan régóta készülődő kis életnek, aki három nap múlva megérkezett. Ő is ráncos kicsit, ő is tehetetlen, ő is csak elfogadni tud. De ő harsány, követeli a szeretetet. Kilenc hónapig készült, nőtt, fejlődött. S a mai képalkotó lehetőségek nyomon követték ezt a fejlődést. Csodálatos volt látni. Aztán egészen éretten egy szép reggelen megszületett. Átvette a stafétabotot. Továbbviszi a család életét, s reméljük, majd tovább is adja, ahogy ez ősidők óta történik. Gondolkodtál már ezen, kedves olvasó? Hogy mindkét folyamat születés? Hogy a kettő mennyire összefügg? És milyen csodálatos tervezés áll mögötte? Mennyi szeretet, mennyi lehetőség arra, hogy a Nagy Élet részeseivé válhatunk? Te hol tartasz az úton? Hol tartasz a készülődésben? Jó utat, épülést, szépülést kívánok utadon! 19
Referáló rovat
Új szitokszó születése
Specieszizmus David Misselbrook cikke a Christian Medical Fellowship 2004. évi számából, 26. számú melléklet Specieszizmus címmel jelent meg a melléklet, de mivel lefordíthatatlan, azért adtam más címet. A species (faj) szóból származik az angol irodalomban már ismert kifejezés. Hogy mit is jelent, az majd a referátumból kiderül. Eddig magától értetődő volt, hogy az emberi lények magasabb rendűek az állatoknál. Egyesek azt állítják, hogy ez egy égbekiáltó diszkrimináció, azért hogy az állatokkal való visszaélést mentegessük. Mint specieszismust, ezt el kellene ítélnünk. A keresztények mégis fenntartják azt az álláspontot, hogy míg az állatoknak is van értékük, az emberi lények státusa és szerepe egyedülálló és istenadta. Újabban nagyon kevés vita volt az emberek és az állatok relatív státusáról. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy mind a keresztények, mind a humanisták hiszik, hogy a természetes világban az emberek helyzete speciális. A keresztények az embert speciális lényeknek tartják, mert Isten képmására lett teremtve, a humanisták szerint az emberi lények értelmük magas szintje, az öntudatuk és erkölcsi működésük miatt speciális lények. Mind a keresztények, mind a humanisták osztoznak abban a véleményben, hogy az emberi életet nagyra értékelik. Ez teszi lehetővé, hogy mindkét tábor megegyezik a legtöbb kérdésben. Ilyen az orvosi etika négy alapelve: a beteg javának szolgálata; a nem ártani elv; az autonómia; és az igazságosság tisztelete. Az utóbbi alatt elsősorban azt értik, hogy a korlátolt egészségügyi források igazságosan legyenek elosztva. Ennek a véleménybeli megegyezésnek a következtében született az emberi jogi deklarációk és megállapodások egész sora és következményes lépések, hogy úgy formálják a jogi rendszert, hogy az egyedi emberi lények szükségleteivel összhangban legyen. Mégis ezt a barátságos együttműködést erodálják a támadások. Sokan mondják, hogy egy kereszténység utáni korban élünk, mert sokkal kevesebb bizalom van a keresztény gondolkodás iránt csakúgy, mint az etikai döntéshozók hite iránt.
Hasonlóképpen azt mondják, hogy egy humanizmus utáni kor felé haladunk. John Gray az ő, izgalmas könyvében a humanizmust mint szekuláris vallást írja le, mely együtt lesz kidobva a keresztény mítosz elsorvadó törmelékével. A humanizmus a 18. századnak, a felvilágosodásnak a produktuma, amely racionális és tudományos magyarázatokat keresett az emberi létezés természetére vonatkozóan. Ez fejlesztett ki egy nézőpontot az emberre nézve, mondván, hogy az érzékenysége (képes arra, hogy érezzen), intelligenciája és öntudata miatt speciális lény az ember. Ami meghatározza emberi létünket, az a mi szubjektivitásunk, a képességünk tudatos, ésszerű párbeszédre és kutatásra, mondja a neurobiológus és humanista Kenan Malik. Ez engedi meg nekünk, hogy egyáltalán megkérdezzük magunktól mit jelent embernek lenni. Ugyanez engedi meg nekünk, hogy választ is adjunk rá. Egyes tudósok ellenben felfedezik, hogy bizonyos állatok, bár kisebb mértékben, de rendelkeznek néhány olyan tulajdonsággal, melyeket azelőtt kizárólag emberinek tartottak. Ebből kifolyólag a humanizmus okfejtése, mely világosan különválasztja az embereket minden más állattól, törékenynek minősül. Ha az állatok is részesei az emberi érték jegyeinek, akkor az embereknek nincs joguk különleges státusra. Ez valójában egy szeget tesz a humanizmus koporsójába. Következésképpen az egyesült államokbeli Peter Singer és az egyesült királyságbeli John Harris leértékelték az emberi gyermekeket és a fogyatékos embereket. Számukra egy intelligens állatot több védelem illet meg, mint egy gyermeket, vagy egy fogyatékkal élőt. Ez a végkifejlet sokakat zavar, de ez logikusan következik az ilyen humanizmus utáni gondolatokból. Ezekre a változásban lévő megnyilvánulásokra való tekintettel itt az ideje, hogy tekintetünket a humanitásra vessük és megkérdezzük, hogy van-e bármilyen alapja annak, hogy nagyobb, elidegeníthetetlen erkölcsi értéket tulajdonítsunk neki. 20
Semmi egyedi jelző A humanisták azt mondják, hogy a felsőbbrendűségre vonatkozó állításaikat objektív megfigyelésekből származó ésszerű következtetésekre alapozták. A probléma abban rejlik, hogy az adatok egyre összetettebbé válnak. Kapcsolatok A kutatók arra összpontosították figyelmüket, hogy miképpen működnek együtt az állatok csoportos társulásaikban, a hangyáktól az emberszabású majmokig bezárólag. Jane Goodall csimpánzokon és gorillákon végzett híres munkájában leírta komplex kapcsolataikat és szociális struktúráikat. Vannak mégis helyénvaló kérdések arra vonatkozóan, hogy ezek közül a viselkedések közül hányat hajt az ösztön, hányat tekinthetünk a szabad választás és döntéshozás egy olyan formájának, amely az emberi társulásokhoz hasonló. Nyelv Az állatok fogságban való tanulmányozása vezetett néhány újszerű megfigyeléshez, hogy megfelelő feltételek mellett csökevényes nyelvi ügyességre taníthatók a csimpánzok. A gorilla jelbeszédet használva 85-95 pontot ért el a Standford-féle intelligencia teszttel. A bálnáknak és delfineknek jól fejlett szociális funkciójuk és kommunikációs rendszerük van. A Science egy cikke analizálja a border collie pásztorkutya nyelvi képességeit. Ennek a kommunikációnak a természete vita tárgyát képezi. Akik a nyelvet tanulmányozzák, azt állítják, hogy a nyelv egy istenadta képesség, mely az emberbe bele van ágyazva. Ez a beépített képesség vetít ki bennünket a világba, ahol érzékelünk és alkotunk. A kommunikációs rendszer, amelyet az emberek használnak, hogy kifejezzék magukat, angol, francia nyelv vagy jelbeszéd, egyszerűen eszközök, melyekkel kifejezzük velünk született képességünket. Amikor u
Referáló rovat
u az állatok kommunikálnak erősen vitatott, hogy vajon van-e nyelvi képességük, vagy az üzenetek egy menüjét tudják éppen használni.
állatok felett egy státussal ruházta fel az embert. Következésképpen az embernek hivatása, hogy szolgáljon, ne pedig uralkodjon
Eszközök Sok vadon élő állat akcióit megfigyelve azt találták, hogy a vadállatok készítenek és használnak primitív eszközöket, valamint fegyvert, melyek segítenek a vadászatban étel megszerzésére. Miközben az eszközök nagyon alapvetők, az a tény, hogy azok léteznek, azt mutatja, hogy nem az ember az egyedüli faj, amelyik eszközöket tud készíteni.
A specieszizmus felbukkanása Peter Singer 1975-ben népszerűsítette a specieszizmust, bár az új műszót Richard Ryder pszichológus alkotta meg 1970ben. Az a felfogása, hogy mindaz specieszista, aki diszkriminálja és kizsákmányolja az állatokat olyan alapon, hogy az emberek veleszületetten magasabb rendűek. A vád úgy szól, hogy ez igazságtalan, mert a magasabbrendűség nem mindig igaz. Klasszikus utilitárius helyzetből érvelnek, hogy az emberi élet mint olyan, nem hordoz értéket, de az emberi élet tárháza lehet dolgoknak, melyek értékesek. Ilyen értékek: az öntudat, ésszerűség, a gazdag élvezetes tapasztalatok és kapcsolatok, a remény a jövőre nézve. Ez azt mutatja, hogy az állatoknak is van hasonló képességük. 1995-ben Singer továbbvitte ezt az állatok és emberek közötti fejlődéstani folyamatosság elvével. Ő az emberi és a csimpánz DNS között hasonlóságot talált. Az 1970-es évek közepén a tudósok azt állították, hogy az emberek és a csimpánzok génjei 99 százalékban közösek. Legújabban 95 százalékra becsülik. Singer is a 17. századi természetfilozófushoz, John Locke-hoz fordul. Locke a személyt úgy határozza meg, mint egy gondolkodó, intelligens lényt, akinek van értelme és megfontolása, aki tudja szemlélni saját magát, és ez tudatosul benne különböző helyeken és időben is. Singer következtetése szerint a legtöbb ember kétéves koráig nem tudja ezeket teljesíteni, tehát a kétévesnél fiatalabb gyermekek és az idős agy károsodottak, akik erre nem képesek, azok nem személyek. Ugyanakkor Locke meghatározása szerint más főemlősök, a csimpánzok és gorillák személynek nyilváníthatók. Ő nem állítja, hogy minden állat egyenlő értékű az emberekkel, de az embernek nincsen egyedi jogalapja, arra, hogy személynek és erkölcsi értékűnek tartsuk. Singernek két fő következtetése van. Először: a magasabb rendű állatoknak, és különösképpen a főemlősöknek éppen olyan minőségű személyisége és erkölcsi értéke van, mint nekünk, természetesen kisebb mértékben. Ezért nekik alapvető jogaik vannak. Másodsorban felhívnak bennünket arra, hogy ismerjük el: az emberi élet értéke változó. Arra a következtetésre jut, hogy a specieszizmus vádjával lehet illetni azt, aki nagyobbra értékel egy agykárosodott embert, mint egy normál csimpánzt. Szükségszerű következmény, hogy megegyezésre jussanak a fogyatékos gyerme-
Zárt fajok Még a tiszta fajok ideája sem látszik sokáig biztosnak. Egy faj definiálásának a kulcsa az a felfogás, hogy a faj tagjai tudjanak egymással párosodni, de más faj tagjaival nem. Az ezüst sirály esete azt mutatja, hogy ez a meghatározás gyenge. Angliában az ezüst sirályok fehérek és képesek párosodni a kelet-amerikai ezüst sirályokkal, az amerikai ezüst sirályok az Alaszkában élőkkel, az alaszkaiak pedig a szibériaiakkal. Szibérián keresztülköltözve a madarak kisebbek lesznek, és fekete mintázatot vesznek fel. Továbbutazván nyugatra, visszatérnek Angliába, és már fekete hátú kis sirálynak hívják őket. Ez a madár már nem pároztatható az ezüst sirállyal. Az oxfordi állattanász Richard Dawkins egy érvet fejlesztett ki ebből. Ha a hiányzó láncszem nem halt volna ki, akkor az egyedeknek folyamatos spektruma lenne, áthidalva a rést az emberszabású majmok és az ember között. Így, szerinte tarthatatlan, hogy az embereknek bármilyen speciális pozíciójuk lenne. Ezek a megfigyelések kérdőjelezik meg azt az állítást, hogy az embereknek egyedi erkölcsi státusa lenne. (Kérdés, hogy az áthidaló láncszem azért hiányzik, mert volt, de kihalt, vagy sohase létezett – A referáló kérdésfeltevése.) Bibliai megjegyzések Helytelen lenne azt feltételezni, hogy a Biblia az embereket az állatoktól teljesen különbözőnek tartja. Ehelyett a Teremtés könyvének elbeszélése bemutatja a minden élőlény és Isten közötti alapvető kapcsolatban levő hasonlóságot. A Teremtés hatodik napján lettek formálva az emberek és az állatok. Mindegyik a föld porából való és az életet Istentől kapta. A héber szavak a lélegzetre (ruach) és az életre/lélekre (nephesh) vonatkozóan mind az embernél és az állatoknál egyformán használatosak. Az embernek ellenben egy speciális kapcsolat adatott Istentől, aki azt mondta, hogy nevezze el az állatokat, gondoskodjon róluk, és így az
21
kek és súlyosan leépült, agy károsodott emberek megölése tekintetében. John Wyatt ezeket az érveket corticalistának nevezi, jelezve ezzel azt, hogy az állat agykérgének működésére alapozza az érték felbecsülését. Ez engedi meg Singernek, hogy diszkriminálja azokat az egyéneket, akiknek gyengén teljesítő agyuk van. Ez egyszerűen a diszkriminációnak egy új formáját vezeti be, ahol azok, akik hatalmon vannak, megrajzolják a határokat oly módon, amely kedvező az ő sikereikhez. Particularista vita A particularizmus ideája azt jelenti, hogy az emberi lények azért speciálisak, mert egyszerűen mi egy közös fajnak vagyunk tagtársai. Ez egy mély intuitív értelmet ad az emberi értelemnek, mely bennünket oda vezet, hogy az emberekkel mint speciális értékekkel bánjunk, nem valami erkölcsi teória miatt, hanem azért, mert felismerjük bennük az értéket. A particularizmus vonzó azok számára, akik az ember számára speciális helyet kívánnak biztosítani, Istenre való utalás nélkül. Továbbiakban azt állítják, hogy embernek lenni önmagában egy belső értéket ad, de más, nem emberi lényeket is nagyra lehet értékelni. A fenti tanok proponálóinak egyike, Jenny Teichman cambridge-i filozófus a meghatározás analógiáját úgy rajzolja meg, hogy az emlősök szoptatják a kicsinyeinket. A hím egyedek nem teszik azt, mégis az emlősök fajába tartoznak. Hasonlóképpen a gyermekek és a szellemileg súlyosan károsodott emberek is a fajunkhoz tartoznak, bár nem képesek arra, amire más ember. Így az emberi élet, nem pedig az emberi tapasztalás az, ami értékes. Isten képmása és a személy Istent úgy tekintjük, mint három személyt, de egy lényegben. Senki sem állítja, hogy a három isteni személy ember lenne. A judaizmus, a kereszténység és az iszlám mind úgy tekinti az embert, mint akinek speciális helyzete van a teremtésben. Mindegyik a Teremtés könyvéből, annak elbeszélő részéből nyeri az inspirációját, mely elmondja, hogy miképpen teremtette Isten a világot, a halakat, a madarakat, az állatokat, azt a kifejezést használva, hogy: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint.” A Teremtés könyve mégis más kifejezést használ, amikor az emberi lények teremtését leírja. Azt állítja, hogy Isten saját képmására teremtette az embert, férfinak és nőnek. Ez a beszámoló ad az embereknek egyedülálló lelki kapcsolatot Istennel. Az emberek mindig vitatták az Istenképmás mivoltunk természetét. A negye- u
Referáló rovat
u dik században a szíriai keresztények egy szakadár csoportja fenntartotta azt a nézetet, hogy az Isten-képmásság fizikai hasonlóságot jelent. Mások a sajátosságokra és a képességekre koncentráltak. Ágoston (354-430) az intelligenciánk és az akaratunk miatt látja nyilvánvalónak Isten-képmás mivoltunkat, Kálvin (1509-1564) az ember etikai képességei miatt. A felvilágosult filozófusok, mint René Descartes (15961650) és Immanuel Kant (1724-1804) azt a képességünket hangsúlyozták, hogy az ember képes ésszerűen választani. Ahhoz, hogy valaki egy igazi erkölcsi ágens legyen, az ésszerű választásának teljesen szabadon minden külső befolyástól tőle kell származni, és a tiszta ész által megfontoltnak kell lenni. Ő ezt nevezi autonómiának. Bármely megfontolás, amelyet érzelmek, emberi természet, vagy külső befolyások érintenek, csökkentik az autonómiánkat. Kant ezt heteronómiának nevezi, állítva, hogy ez a mi emberi természetünkből ered. Azt gondolta, hogy az eszes emberi lények tulajdonságainak definiálásának az a lényege, hogy ők nemcsak egyszerűen biológiai ösztönöktől megkötözöttek, hanem használhatják a gondolkozásnak ésszerű módszerét, vagyis megfontolt akciókat terveznek. A huszadik században Emil Brunner (1889-1966) úgy látta, hogy az embernek univerzális szüksége van a szeretetközpontúságra, az Isten-képmás kapcsolatra. Karl Barth (1886-1968) még tovább megy egy lépéssel, „Isten a saját képmására teremtette őket, férfinak és nőnek”, vagyis a házasság kapcsolatában, mint egy tükörben mutatja be az eszmét, hogy Isten az Atya, Fiú és Szentlélek három személyében létezik. Mindegyikben van valamelyes igazság. Visszatükrözik Isten természetének bibliai értelmezését. Kérdés, hogy Ádám úgy kezdte-e az életét, mint egy jobb képességű emberszabású majom, vagy Isten őt teljesen függetlenül alkotta meg. Az Isten-képmásság nem függ az intelligencia kvócienstől, vagy a sikeres kapcsolatteremtésünktől. Nincs tudományos érv, hogy elvessük a zsidó-keresztény felfogást az ember teremtésére vonatkozóan, de olyan érv sincs, amely alapján bizonyíthatjuk azt. Következtetések A mostani óhaj, hogy új etikát teremtsünk, hogy átlépjük a fajok határmezsgyéit, nyilvánvaló ellenvetések sorát nyitja meg. Utalás lehet a főemlősökkel való hasonlóságra, de ha az alapelvet kiterjesztik a kutyákra és a disznókra, az érv sokkal kevésbé megalapozott. Még Singer is tartózkodik attól, hogy a ragadozó állatokat is belevonja az érvrend-
szerébe. Singer új rendszerében megtilthatjuk-e az oroszlánoknak, hogy megöljék a zebrát? Bíróság elé kell-e állítani a tigrist, ha áthágja a szabályt? Ilyen abszurditások mutatják, hogy az ember csak ember számára hozhat törvényeket. (Ha az állatoknak jogaik vannak, kötelességük és felelősségük is kell hogy legyen – A referáló megjegyzése.) Van egy törvényes megegyezés az állatokkal való bánásmódra vonatkozóan. A gazdálkodási rendszerek, a természetes környezet elpusztítása, egyes orvosi kísérletek és kozmetikumok kipróbálása egyenértékű azzal, hogy az ember igazolhatatlan módon visszaél a hatalmával más fajok rovására. A keresztényeknek fel kell tenni a kérdést, vajon a mi uralkodásunk a bolygónk felett visszatükrözi-e Isten kapcsolatát a Szentháromságon belül, Isten uralmát a világmindenségben és Isten uralmát az egyházon belül? Mondhatjuk-e, hogy gondos és szerető sáfárai agyunk a világnak? Vagy inkább a mi uralmunk egy más fajta hatalmat jelent, mohót és gondatlant. Emberségeseknek kell lennünk az állatokkal is anélkül, hogy összekevernénk a státusunkat és erkölcsi lényünket az állatok státusával. (Hol vagyunk Szent Ferenc gyöngéd szeretetétől a teremtett világ iránt? Nem azért, mert azok velünk egyenrangúak, hanem azért, mert Isten teremtette. Ezért nem teszünk kárt a növényekben sem. Gyermekkoromban ez természetes volt – A referáló megjegyzése.) A specieszizmus pozitív hordaléka, hogy bemutatja az ember által állatoknak okozott kegyetlenkedéseket és ennek a szenvedésnek a nagyságát és a jelentőségét. Az emberi lények speciálisak, mert Isten magasra tette az értékünket. Ennek
fontos következményei vannak a fogyatékos emberek számára, különösképpen, amikor a 21. század az intelligenciát hangsúlyozza. Megismerési nehézségekkel küzdő emberek léte egy kihívás, hogy fogadjuk el újból az alapvető erkölcsi egyenlőséget közöttünk, mely nem a mi természetes egyenlőségünk, a mi közös humanitásunk felismerésén alapul, mondja Peter Bryne vallásfilozófia professzor. Ő így folytatja, hogy „A specifikus kihívás, annak felismerése, hogy a tisztelet, melyet én adok a másik embernek, független attól, hogy én mit nyerhetek a másik embertől.” Ha a társadalom befogadja a humanizmus utáni világnézetet és elvetik az emberi élet egészének tiszteletét, sokan ösztönösen vissza fogják utasítani az ember pozíciójának leértékelését. Ezeknek az embereknek a számára a keresztények azzal a jó hírrel szolgálhatnak, hogy az emberek valóban Isten képmására vannak teremtve és a teremtés koronái, mint a 8. Zsoltár 5-ös mondja: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, Az emberfia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, Dicsőséggel és fönséggel koronáztad.” Az erkölcstanász Stanley Hauerwas azt mondja az orvostudományról, hogy az számukra egy nagy emlékeztető testi elesettségünk, halálra ítéltségünk felismerésére, de arra is emlékeztet bennünket, hogy a természetünkben van annak a lehetősége, hogy a szenvedést eltávolítsuk egymás életéből. Meg kell értenünk, hogy nemcsak okos majmok vagyunk, hanem Isten által inspirált lények azzal a hivatással, hogy szolgáljuk az egész teremtett világot. Referálta: Dr. Záborszky Magda
Raffaelo Santi: Isten megteremti a világot
22
Hirdetések
Summary The September issue, sadly, opens with an obituary: Dr József Győri, Dr Irén Drenyovszky's husband, and a permanent supporter of our society and journal has died. The current motto of Tál és Kendő, „Arise from the dead” is also intended, partly, to refer to the presentations made at our August conference, a selection of which is now presented to our readers. Dr Ákos Bodnár, Dr Imre Jámbor, Dr Klára Korondi, to mention but a few, have placed the dire conditions of the Hungarian Health Service, as well as the avalanche of love in the wake of the red sludge disaster at the core of their writings. Miklós Mód, Dr János Makó, Anna Szöllős, Dr Magda Záborszky, Róbert Karda and, in his poem, András Jeney all try to raise awareness to the need of awakening „dormant Christianity”. EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA the only way, truth and life to be sought is that which can be attained through Jesus Christ, in whose name people, families and communities gather. To quote Father Csaba Böjte's words, „Spiritual awakening is a long process, which happens in utter silence you are God's companion, you have seen the light...” Buday Mariann
Az orvos imája Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy Fiad, Megváltónk által új életet és reményt nyertünk! Szentlelked vezessen ma munkánkban! Segíts, hogy orvosi hivatásunkat szeretetben, bölcsességben és tisztességben teljesítsük! Adj nekünk tudást és szorgalmat a betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez és kezeléséhez! Te segíts vigasztalást nyújtani félelemben és szomorúságban! Tégy szabaddá önző törekvéseinktől! Legyünk őszinték mindabban, amit mondunk és teszünk! Ha elfáradunk, segíts a helytállásban! Őrizd meg bennünk a megváltásba vetett hitünket s bizalmunkat, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk végleg legyőzte a halált.
Ámen
Előadást és összejövetelt tartunk minden páros hónap – azaz február, április, június, október és december – második szombatján a Bp. XI., Magyar tudósok körútja 3., Ökumenikus Tanács kápolnája délelőtt 10 órakor. Minden páratlan hónap – azaz január, március, május, szeptember, november – harmadik szombatján délelőtt 10 órakor előadást a Bp. IX., Haller téri rk. templom hittantermében. Minden páratlan hónap második péntekén este fél 7-kor a Bp. XI., Bocskai utca 10. szám alatti evangélikus templom gyülekezeti termében biblia-imaórát. Pécsi csoportunk összejövetelei: minden hónap második hétfőjén 18 órakor a Caritas előadótermében (Janus Pannonius u. 4.). Miskolci csoportunk összejöveteleiről érdeklődni dr. Rivasz-Tóth Krisztinánál (
[email protected]) Ajka-Devecseri csoportunk összejövetelei minden hónap utolsó keddjén este 7 órakor kezdődnek a Devecseri Plébánián (Petőfi u. 9.).
Hirdetések Címeink KOMT Iroda: 1117 Budapest XI., Magyar tudósok körútja 3. (Petőfi híd budai hídfőjénél, a Magyar Szentek Temploma mellett)
Telefon/fax: 229-1130 E-mail:
[email protected] Honlap: www.keresztenyorvosok.hu
3
Programjaink 2011. október 1., szombat (kivételes időpont!) Bp. XI. Magyar tudósok krt. 3. 9 órakor: Dr. Győri Gábor: Jézus az egészségügy ura – Élménybeszámoló a 75 éves HCFI jubileumi világkongresszusáról 10 órakor: kibővített vezetőségi ülés 2011. november 11., péntek 18.30 Bp. XI. Bocskai út 10. – Kelenföldi Ev. Lelkészi Hivatal Biblia-imaóra Bevezeti: Dr. Böszörményi Dalma 2011. november 19., szombat Bp. IX. Haller tér – Róm. Kat. Plébánia Ima az egészségügyben dolgozókért 9-kor: Szentmise – Müller György Az ökumenikus imát vezeti: Dr. Bodnár Ákos 10 órakor: Agapé; Dr. Záborszky Magda: A szenvedés értelme 2011. december 10., szombat 10.00 Bp. XI. Magyar tudósok krt. 3. Dr. h. c. Szabó Dániel: Tőlünk elvárható elsősegély alélt nemzetünk számára
23
Egészségügy vasárnapja (Healthcare Sunday) Sok országban október 18-át, Szent Lukács napját követő első vasárnap ünneplik az „Egészségügy vasárnapját”, amit az ICMDA (Nemzetközi Keresztény Orvos-Fogorvos Szövetség) is örömmel fogad és támogat. Évek óta Magyarországon ezt Árpád-házi Erzsébet emlékünnepéhez kötjük. Az „Egészségügy vasárnapja” nagyszerű lehetőséget nyújt, hogy azonosan gondolkodó szervezetekkel, egyházakkal, gyülekezetekkel együtt erősítsük az egyház és az egészségügy kapcsolatát. Mindenki által ismert a magyar egészségügy nehéz helyzete, de a világ legtöbb országában is válságjelektől terhes a rendszer, és a tendenciákat látva ez a jövőben sem lesz másként. Óriási lehetőséget és felelősséget jelent számunkra Jézus Krisztus parancsa, amivel minket, tanítványait arra küldött, hogy hirdessük az evangéliumot és betegeket gyógyítsunk. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága november 18-án 18 órakor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Székházában tartja az „Egészségügy vasárnapja” közös nyitó imaalkalmát, melyre minden érdeklődő, támogató testvérünket szeretettel várjuk. Kérünk minden magyarországi keresztény/ keresztyén egyházat, felekezetet, gyülekezetet, hogy november 20-án, a vasárnapi istentiszteleten imádkozzanak az egyház gyógyító, ápoló szolgálatáért; a magyar egészségügyért, az egészségügy vezetőiért; a gyülekezetben levő egészségügyi dolgozókért; a vezetésért, hogy meglássuk, milyen új ajtókat nyit meg Jézus Krisztus az egészségügy ura előttünk, hogy szolgálhassuk a szenvedőket, a betegeket. Szeretettel: Dr. Győri Gábor KOMT nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetőségi tagja Dr. Ferencz Péter elnök ——————————— A nemzetközi mozgalomról további információ: www.healthcaresunday.org.uk
Kiadja a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága NONPROFIT kiadvány E számunk szerkesztésében részt vettek: dr. Drenyovszky Irén, dr. Ferencz Péter, Fischlné dr. Horváth Anna dr. Rivasz Tóth Krisztina, Balogh-Papp Krisztina, dr. Makó János, dr. Záborszky Magdolna, Szőllős Anna Felelős szerkesztő: Dr. Margittay Erzsébet A szerkesztőség címe: 1013 Budapest, Attila út 25. ISSN 12-16-9609 Kiadványunk megjelenik negyedévenként 2000 példányban
Képek konferenciánkról „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog néked a Krisztus” (Efezus 5. 14.) 1
2
3
4
5
6
¶ Dr. Papp Magor, a Rezidens Szövetség elnöke · Dr. Jávor András közigazgatási államtitkár, NEFMI ¸ Szenczi Sándor baptista lelkész, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke ą Steinbach József református püspök ş Szilágyi Pál református lelkész » Dr. Ferencz Péter, a KOMT elnöke, igazgató főorvos, Batthyány Kázmér Szakkórház, Kisbér Ľ Prof. Dr. Nagy Zoltán egyetemi tanár, neurológus ˝ Közgyűlés fiatalokkal ľ Dr. Korondi Klára ż A hallgatóság
7
8 9
10