No title

„Alkalmazható természettudományok oktatása a Tudásalapú Társadalomban” TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0038

Gyógyító és mérgező növények

A mű a következő kiadás alapján készült: David Ellis: Medicinal Herbs and Poisonous Plants Blackie ans Son Limited, 1918 Fordította: Györe-Sharma Judit Szerkesztette: Hedvig Olga

© Hungarian translation Györe-Sharma Judit, 2012 © Műszaki Könyvkiadó Kft., 2012

Kiadja a Műszaki Könyvkiadó Kft. Felelős kiadó: Orgován Katalin ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Csík Zoltán Műszaki szerkesztő: Haász Anikó Tördelőszerkesztés: Weep Bt. Terjedelme: 13,91 A5 ív

e-mail: [email protected] www.muszakikiado.hu

3

ELŐSZÓ A szerző a munkája során sok olyan emberrel került kapcsolatba, akiket a botanika mint szórakozás érdekel, és változást hoz a megélhetést adó munkájukba. Figyelemreméltó, hogy azokat a tanulókat, akiket érdekel egy adott növény, meglehetősen megmozgatja, ha kimutatható, hogy a kérdéses növény gyógy- vagy mérgező hatással rendelkezik. Ez mutatja szükségességét egy könyvnek, amely hasznos információkat közöl, és ugyanakkor kiemeli a tudományos nevelés legfőbb fontosságát. A jelenlegi háború kitörése óta az amatőr botanikusok száma a nagy központokban, mint Glasgow, jelentősen megemelkedett. Néhányuk érdeklődését hazafias törekvés keltette fel, mint a Nemzeti Gyógynövénytermesztő Szövetség; mások telektulajdonosokká váltak, a tudományos földmunkát a botanikában szükséges dolognak tartják; míg másokat az olyan drogokért fizetett ár megemelése vonzotta, amelyeket korábban Németországból importáltak, mert mi nem fáradoztunk vele, vagy a növények termesztése vagy gyűjtése nem térült meg ebben az országban. Ezért a fontosabb brit gyógynövények esetében, miután a szembeötlő vonásait meghatározzuk, leírást adunk a termesztésről, a készlet forrásáról, jelenlegi és korábbi áráról, és egyéb, kereskedelmi szempontból jelentős részletekről. Ehhez kapcsolódva a szerző rengeteg segítséget kapott Mr. Wren-től, a Messrs. Potter & Clarke-tól, aki szívesen hozzájárult a munkához. A gyógynövények közé tartoznak azok a változatos növények, amelyeket a növénygyűjtők számára importáltak vagy gyűjtöttek. Míg ezeknek a gyógynövényeknek a gyógyhatásbeli értékét kétesnek kell tekinteni, a tény, hogy többségüket tonnaszámra importálják, felveti, mindenesetre sok ember számára, hogy gyógynövények közé sorolják, bár ezen oldalakon való közlésük inkább a kereskedelmük, mint valódi értékük eredménye. A mérgező növényekről szóló leíró munka nyilvánvalóan nem kíván bocsánatkérést. Csupán személyes védelem szempontjából indokolt. Mikor látjuk a szörnyű dolgokat, amikor a gyerekek megpróbálják megrágni és lenyelni, a mérgező növényekről szóló ismeretek elterjesztése szükségesnek tűnik. Ismét, főleg ezekben a napokban, a növényekkel gyógyító célból való foglalkozás semmi esetre sem szokatlan, és a botanikát elutasítók szemében több, eléggé különböző növény azonosnak tűnik. Ez esetenként komoly hibákat idéz elő. Az ábrák képessé teszik a diákokat a növények azonosítására, ha a figyelmüket azok legjellemzőbb vonásaira összpontosítják, vagy a növény által mutatott különlegességeket jelölnek meg. Az ilyen segítségek felbecsülhetetlenek a terepmunka során, és nagyban megkönnyítik a következő lépést, megtalálni a rendszertani kategóriát, amelybe az adott növény tartozik.

4

GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK

Azon növények csoportja, amelyeket valamikor gyógyhatásúnak véltek, nagyon sok olyat is magába foglal, amelyeket ma értéktelennek tartunk, és ezeket itt nem is említjük meg. A jelenlegi munka terjedelme nem engedi a virágtalan növények közé tartozó gyógy- és mérgező növényekkel való foglalkozást. Hasznosnak tartjuk, hogy a faként vagy nagy cserjeként növő mérgező- és gyógyhatású növényekről külön fejezetben szóljunk, annak ellenére, hogy így olyan növényeket kényszerítünk egy csoportba, amelyek a fenogram négy különböző sarkába rajzolandók. Ez a terv tűnt a legmegfelelőbbnek, mert lehetővé tette a gyógyító tulajdonsággal rendelkező nyitvatermők bemutatását is. Kis számuk nem indokolta a nyitvatermők osztályozási táblázatba való beillesztésüket, főleg azért, mert a beillesztésük túl bonyolulttá tette volna az ábrákat. A fő szerzők, akik publikációikkal hozzájárultak a könyv megjelenéséhez: Holmes, Shenstone, Sowerby, Greenish, Southall, Bentham és Hooker, Glaister és Henslow. Végül, hálával tartozom Miss Margaret Irwin-nek, aki átnézte a kéziratot, és feleségemnek, aki segített az ábrák elkészítésében. DAVID ELLIS ROYAL TECHNICAL COLLEGE, GLASGOW

5

TARTALOM I. FEJEZET A virág szerkezete – Boglárka, gyűszűvirág és hóvirág vizsgálata – Felső állású, középső állású és alsó állású virágok – Vadrózsa vizsgálata – A növények rendszerezése – Egyszikűek és kétszikűek – Táblázat az egyszikűekről – Táblázat a redukált virágúakról (kétszikűek) – A mérgek rendszerezése -

9

II. FEJEZET A növények élettana: orvosságok és mérgek – Az anyagcsere selejt termékei, tartalék termékei, közti termékei, végtermékei – Alkaloidok, aromás anyagok, gyanták, balzsamok, gumik, illóolajok, zsírok -

17

III. FEJEZET EGYSZIKŰEK Liliaceae (Őszi kikerics, gyöngyvirág, farkasszőlő, bókoló csillagvirág, hunyorfélék) Aroideae (Foltos kontyvirág, kálmos) Gramineae (Közönséges tarackbúza) Amaryllidaceae (Nárcisz) Dioscoreaceae (Pirítógyökér) Iridaceae (Sárga nőszirom, jóféle sáfrány) -

20 23 24 25 25 25

IV. FEJEZET KÉTSZIKŰEK – REDUKÁLT VIRÁGÚAK Euphorbiaceae (Kutyatejfélék, puszpáng, erdei szélfű) Urticaceae (Csalán, komló, falgyom) Polygonaceae (Rebarbara, kígyógyökerű keserűfű, pohánka, lórom) Chenopodiaceae (Libatop) -

-

-

-

28 31 32 35

6

V. FEJEZET KÉTSZIKŰEK – SOKSZIRMÚAK I. Ranunculaceae (Erdei iszalag, berki szellőrózsa, réti boglárka, hagymás és kúszó boglárka, békaboglárka, salátaboglárka, torzsikaboglárka, nagy víziboglárka, mocsári gólyahír, hunyor-félék, sisakvirág, harangláb, kerti szarkaláb)Papaveraceae (Kerti mák, pipacs, vérehulló fecskefű) Violaceae (Illatos ibolya) Cruciferae (Torma, mustárfélék) Caryophyllaceae (Szappanfű, konkoly, pázsitos csillaghúr) -

35 42 44 44 46

VI. FEJEZET KÉTSZIKŰEK – SOKSZIRMÚAK II. Leguminosae (Aranyeső, seprűzanót, csillagfürt, tűzbab, levéltelen lednek, orvosi somkóró)Rosaceae (Mandulafélék csoportja, gyöngyvesszőfélék csoportja, eperfélék csoportja, vérfűfélék csoportja, rózsafélék csoportja, almafélék csoportja) Umbellifeae (Bürök, csomorika, mételykóró, bördös borgyökér, medvetalp, murok, széleslevelű békakorsó, erdei turbolya, kapor, orvosi angyalgyökér, édeskömény, földitömjén, kömény, koriander, kerti zeller) Araliaceae (Borostyán)-

47 48

51 59

VII. FEJEZET KÉTSZIKŰEK – FORRTSZIRMÚAK I. Scrophulariaceae (Piros gyűszűvirág, molyhos ökörfarkkóró, göcsös görvélyfű, közönséges gyujtoványfű, kakastaréj, réti csormolya) Labiatae (Levendulafélék, mentafélék, szurokfű, rozmaring, kakukkfű, zsálya, citromfű) Ericaceae (Rhododenron, azalea, kalimia, ledum latifolium, ledum palustre, medveszőlő) -

61 64 70

VIII. FEJEZET KÉTSZIKŰEK – FORRTSZIRMÚAK II. Primulaceae (Primula-csoport, ciklámen, mezei tikszem) Gentianaceae (Sárga tárnics, ezerjófű, vidrafű) Boraginaceae (Fekete nadálytő, atracél) Convolvulaceae Solanaceae (Keserű csucsor, fekete csucsor, burgonya, nadragulya, beléndek, maszlag) -

-

-

72 73 75 75

-

-

75

7

IX. FEJEZET KÉTSZIKŰEK – FORRTSZIRMÚAK III. Campanulaceae (Lobélia) Compositae (Fehér üröm, istenfa, saláta, gyermekláncfű, közönséges bojtorján, örménygyökér, körömvirág, kamilla, cickafark, martilapu, gilisztaűző varádics, közönséges párlófű) Rubiaceae (Ragadós galaj, szagos müge) Caprifoliaceae (Fekete bodza, kányabangita) Valerianaceae(Orvosi macskagyökér) -

80

80 86 87 87

X. FEJEZET FÁK ÉS CSERJÉK Kocsányos tölgy, bükk, tiszafa, közönséges boróka, vörösfenyő, aranyeső, babérmeggy, babérfa, babérboroszlán, fekete bodza, kányabangita) -

90

FÜGGELÉK

96

-

TÁRGYMUTATÓ

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

- 102

9

GYÓGY- ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK I. FEJEZET A VIRÁG SZERKEZETE A növények szerkezetének ismerete elengedhetetlen a mérgező- és gyógynövények tanulmányozásában, sok növény a virága alapján azonosítható, és sok esetben az azonosítás nehézségei a virág megfigyelésével megoldhatók. Vegyünk például egy hétköznapi virágot, mint a boglárkát, és vizsgáljuk meg. Az olvasó hasonlítsa össze a növény egy élő példányát az 1. ábrán látható rajzzal, és bizonyosodjon meg arról, hogy minden részt felismer. Minden teljes virág négy különböző szerkezetből áll, melyek a szár csúcsán virágtakaróba rendeződnek. Kívülről befelé haladva, a legkülső két rész a kalyx (csésze) és a corolla (párta). A kalyx alkotói a sepalumok (csészelevelek), a corolláé pedig a petalumok (sziromlevelek). A boglárka csészéje öt zöld csészelevélből, a pártája pedig öt sárga sziromlevélből áll. A pártán belül találhatók a porzólevelek (stamenek). Ezek részei a nyelek, melyek tartják a végükön található kiszélesedett szerkezetet, mely a portok (anthera). Az utóbbi tartalmazza a polleneket, amelyek a portok felnyílásával szabadulnak ki. A boglárkának számos porzólevele van. A porzólevelek eltávolításával egy apró gömb alakú fej marad, ez a bibe, amely ebben az esetben nem egyedül áll, hanem sok hasonló szerkezet, termőlevelek (carpellum) aggregációja alkotja. Így azt mondhatjuk, hogy a boglárka bibéjét sok termőlevél alkotja. A boglárka virágának elemei a következők: 1. Csésze: öt zöld csészelevél. 2. Párta: öt sárga sziromlevél. 3. Sok porzólevél. 4. Termő: sok termőlevél. További vizsgálatok szerint a virág különböző részei nem minden esetben egyesülnek önmagukkal, illetve más virágalkotóval, például minden egyes sziromlevél külön áll nem csak a többi sziromlevéltől, de a csésze- és porzólevelektől is. A következő példanövényünk a gyűszűvirág. Ennek a növénynek a virága teljesen más felépítésű, mint az előzőé, a virágalkotók között összenövések vannak. Ha a boglárka virágához hasonlóan megvizsgáljuk, a következő szerkezetet találhatjuk: 1. Csésze: öt összenőtt zöld csészelevél. 2. Párta: öt összenőtt lilás sziromlevél. 3. Porzólevelek: négy, a sziromlevelekhez kapcsolódó porzólevél. 4. Termő: két, teljesen összenőtt termőlevél.

10


1. ábra – A boglárka virágjának metszete

2. ábra – Egy termőlevél metszetének nagyított képe

Itt szükséges meghatározni a termő és a termőlevelek közötti különbséget. Ezt úgy tehetjük meg a legkönnyebben, ha összehasonlítjuk a korábban bemutatott két virág termőjét. A boglárka esetében (lásd az 1. és 2. ábrát) minden egyes kicsi szerkezet, melyek a virág középső részét alkotják, a termőlevelek. A boglárka virágában kb. 20-30 van belőlük (1. ábra). Összeségükben a termőt alkotják. Tehát azt mondhatjuk, hogy a boglárka termője 20-30 termőlevélből áll, mintha azt mondanánk, hogy az osztályban 20-30 tanuló van. Minden termőlevél a következő három részből áll: 1. Bibe (stigma), vagy a csúcsi rész, általában érdes vagy ragacsos felszínű: ennek következtében ez a rész kapja, és tartja fogva a pollenszemcséket. Gyakran apró dudor formájú, mint a primula esetében, de a boglárkánál nem ilyen. 2. Bibeszál (stylus), vagy a nyaki rész, melyen a bibe található. 3. Magház (ovarium), vagy az alsó, kiszélesedő rész. Ez egy üreget tartalmaz, melyben, ebben az esetben egy magkezdemény található. A magkezdemény alakul át később maggá.

3. ábra – A gyűszűvirág virágjának metszete

4. ábra – A termő metszetének nagyított képe

A VIRÁG SZERKEZETE

11

5. ábra – Különböző típusú termők

A gyűszűvirág esetében a termőlevél és a termő közötti különbség nehezen észrevehető. Itt csupán két termőlevél alkotja a termőt, amelyek összenőttek (4. ábra). Annak a bizonyítékát, hogy a termő két termőlevélből áll, a termő csúcsának vizsgálata mutatja; itt két bibe látható (4. ábra). Valamint, ha a magházat felnyitjuk, két üreg található. Tulajdonképpen a gyűszűvirág magházát két összenőtt magház alkotja, ezt nevezzük összetett magháznak. Ugyanakkor a bibeszál valóban összetett, két bibeszál összenövése alakította ki. A gyűszűvirág termőjéről azt mondhatjuk, hogy két termőlevél alkotja. A magházak és a bibeszálak ebben a termőben teljesen összenőttek, míg a bibék szabadon állnak. Más növényeknek azt találjuk majd, hogy a termőket alkotó termőlevelek száma nem azonos, valamint a termőlevelek öszszenövésének a foka is különbözik. Az 5. ábra különböző típusú termőket mutat be, ezek alaposan megtanulandók, mivel a magasabbrendű növények osztályozása nagyban függ a termőlevelek számától és azok összenövésének mértékétől. Harmadik példánk a hóvirág. A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a következő virágszerkezetet látjuk: 1. Csésze: három fehér csészelevél. 2. Párta: három fehér sziromlevél. 3. Hat porzó. 4. Termő: három termőlevél. Amint a 6. ábra mutatja, ennek a virágnak a magháza a többi virágalkotó alatt helyezkedik el. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a magház alsó állású. A korábban vizsgált virágok esetében a magházat felső állásúnak nevezzük: a csésze- és a sziromlevelek beborítják, nem pedig alattuk helyezkedik el. A magyarázata annak, hogy a termőt három termőlevél alkotja, alapos vizsgálódást igényel. Az első magyarázatot a magház szolgáltatja; ha felvágjuk, három üreg válik láthatóvá (6.a ábra). A második magyarázatot a bibe adja, mely há6. ábra – Hóvirág a) Magház metszete romkaréjú.

12


Még egy különössége van ennek a virágnak, mégpedig a szembetűnő csésze. Általános feltételezés, hogy a virág legfeltűnőbb külső részeit a párta adja. Igaz, hogy a virágok többségére igaz az előbbi feltételezés, de ez nem minden esetben teljesül; biztosabb követendő szabály, hogy a csésze alkotja a virág külső, a párta pedig a belső részét, a kinézetüktől függetlenül. A hóvirág esetében például vizsgálattal kimutatható, hogy az úgynevezett sziromlevélből három a másik hármon kívül helyezkedik el; következésképpen a belső három sziromlevélnek, a külső három pedig csészelevélnek tekintendő.

7. ábra – Különböző típusú vackok

A VIRÁG SZERKEZETE

13

Végül meg kell említenünk a virágok vacok nevű részében lévő különbséget. A vacok az a része a virágszárnak, amely a virág alkotóelemeit hordozza. A legtöbb növénynél a vacok csupán a szár kerekded vége (7.a ábra). Az ilyen szerkezet esetében a termő a csúcsáról emelkedik ki, a többi virágalkotó közvetlenül alatta ered. Az ilyen virágot felső állású (hypogynus) virágnak nevezzük. Más virágokban a vacok csésze (7.c ábra) vagy csészealj (7.b ábra) alakú. Mindkét formában a termő a vacok közepéből ered, míg a többi virágalkotó a pereméről pattan ki. Ezeket a virágokat középállásúnak (perigynus) nevezzük. Az ilyen virágoknak van egy olyan típusuk, melynél a porzók, a párta és a csésze a magházat körülvevő koronghoz kapcsolódnak. Ezt mutatja be a 7.d ábra. A korong elhelyezkedhet a magház tetején, közepén vagy az alapi részénél. Az alsó állású (epigynus) virágok adják a harmadik típust. Ezekben a virágokban a vacok a 7.e ábrán látható módon kimélyül, de a vacok a magházzal egyesül, így lehetetlen elválasztani a magház falát a vacoktól, és így úgy tűnik, mintha a porzók, a sziromlevelek és a csészelevelek a magház tetejére lennének illesztve. Vázlatos bemutatása a 7.e ábrán látható. Minden virág, amelynek felső állású magháza van, ebbe a típusba sorolható. Egy jó, de elnagyolt szabály az alsó-, középső- és felső állású virágok elkülönítésére a következő: ha a porzók közvetlenül a magház alatt erednek, a virág felső állású, ha a porzók a magház tetején erednek, a virág alsó állású, ha pedig a porzók a magháztól függetlenül erednek, a virág középső állású. Ha a fenti pontok mindegyikét elsajátítottuk, alaposan meg kell vizsgálni azon virágokat, melyekre a középső állású virág feltételei teljesülnek. A negyedik példánk a vadrózsa virága, melynek termése az ősszel megjelenő gyönyörű, piros csipkebogyó. A vacok csésze alakú, és nyár végén piros színűvé válik. A piros csésze pereméről erednek a csészelevelek, a sziromlevelek és a porzók, míg a termőlevelek a csésze alján alakulnak ki. Tehát a vadrózsa virága a 7.c ábrán látható típusba sorolható. A lehető legtöbb gyakorlás szükséges a virágok alkotóik alapján való elkülönítésének elsajátításához. A következő kérdések megválaszolása szükséges minden egyes vizsgált virág esetében: 1. Hány csésze-, szirom-, porzó- és termőlevél található a virágban? 2. Mutatnak összenövést az azonos virágalkotók, mint például sziromlevél sziromlevéllel? 3. Mutatnak összenövést a különböző virágalkotók, mint például sziromlevél a porzóval? 4. A magház alsó vagy felső állású? 5. A virág alsó, középső vagy felső állású? A NÖVÉNYEK RENDSZEREZÉSE A növények csoportokba vagy családokba rendezik magukat a természetben, az egy családba tartozó tagok szoros hasonlóságot mutatnak egymással. Így egy felületes vizsgálat azt fogja mutatni, hogy a rekettye és az aranyeső hasonló, ami a virágokat illeti. Ha alaposabban megvizsgáljuk a két növényt, azt találjuk, hogy sok ponton hasonlóságot mutatnak, és ugyanez igaz minden növény virágára, amelyek ugyanabba a családba tartoznak, mint a rekettye és az aranyeső. Ugyanígy, ha különböző családokat csoportosítunk, minden egyes csoportban lévő családok tagjai jobban hasonlítanak egymásra, mint más családok tagjaira, melyek nem az adott csoportba tartoznak. A fenti pontok illusztrálására vegyük ismét a rekettye


14

családját, amely a hüvelyesek családjaként (Leguminosae) ismert. A különféle tagjai – rekettye, lóhere, csillagfürt, borsó, bab stb. – nyilvánvalóan hasonló felépítésű virággal rendelkeznek, szoros rokonságuk alapos vizsgálattal is kimutatható. Ugyanilyen módon a bürök, a réti kömény, a mérges ádáz, a medvetalp stb. nagy hasonlóságokat mutatnak egymás között, és mindannyian az ernyősök családjába (Umbilliferae) tartoznak. A harmadik példát a százszorszépféléket is tartalmazó családból vegyük, nevezetesen a fészkesvirágzatúak családjából (Compositae), melybe a gyermekláncfű, a martilapu, az aggófű, az erdei hölgymál is sorolható, és még sok más növény, amelyek a családra jellemző bélyegeket viselik. Ha összehasonlítjuk a hüvelyesek, ernyősök, fészkesvirágzatúak és a többi növény családját egymással, azt találjuk például, hogy a boglárkafélék családja (Ranunculaceae) többé-kevésbé szoros kapcsolatban áll a mákfélék családjával (Papaveraceae), de messze van a fészkesvirágzatúaktól. Másfelől az utóbbi szoros kapcsolatban áll a mácsonyafélék családjával (Dipsaceae). Mivel így a növények nem alkotják a különálló elemek heterogén tömegét, nyilvánvalóan a kényelem dolga, hogy a növények az osztályozás rendszerébe a megfelelő helyre helyezhetők; ha ez megtörtént, láthatjuk, hogy nemcsak az általunk felfedezett bélyegek, de sok más tulajdonság is van, mely az adott család tagjaira jellemző. Ez a módszer gyakran praktikus, a célnak megfelelő. Mivel a sisakvirág (Aconitum) mérgező gyökere eléggé hasonlít a torma tápláló gyökerére (lásd a 8. ábrát), a felcserélésük – gyakran halálos – hibát okoz. Ha a növény virága vagy termése jelen van, a gyűjtő könnyen meggyőződhet arról, hogy a megfelelő gyökeret gyűjti-e be, mivel a torma annak a családnak a tagja (Cruciferae), melynek a virága és a termése jelentősen különbözik azon család tagjaiétól, melybe a sisakvirág is sorolható (Ranunculaceae). Ismét, ha további vizsgálódás szükségessé válik, a növények figyelmes osztályozása nemcsak a tudat által összegyűjtött anyag módszeres elrendezéséhez vezet, de egyszerűsítést is eredményez, mely jelentősen megkönnyíti a tárgy tanulását. Most bemutatjuk a növények országának két fő alosztályát. A magasabbrendű növények két nagy csoportba oszthatók: I. Egyszikűek II. Kétszikűek A tanulóknak először meg kell határozniuk, hogy az adott növények melyik fenti csoportba tartoznak.

Sisakvirág

Torma 8. ábra

Alsó állású magház

Nem nagyon jelentős Levelek szárölelő levélhüvellyel NAIADACEAE (2) Nagy virág LILIACEAE (3) Szárazföldi Jelentéktelen virág JUNCACEAE (4) növények A 11. ábrán látható formájú virág AROIDEAE (5) AMARYLLIDACEAE Szabályos virág, 6 porzó DROSCOREACEAE (6)

Gyógynövények keserű tejnedvképződéssel EUPHORBIACEAE 3 üregű magház 1-2 üregű magház URTICACEAE Levelek szárölelő pálhalevéllel POLYGONACEAE Apró zöldes pálhalevél nélküli virágok, 1 üregű magház, 1 magkezdemény CHENOPODIACEAE Hím ivarú virágok barkába tömörülnek CUPULIFEREA Hím és női virágok Hím és női ivarú virágok egy növényen találhatók BETULACEAE barkába tömörülnek Hím és női virágok nem egy növényen találhatók SALICACEAE

A virágok nem barkába tömörülnek

A virágok barkába tömörülnek

II. táblázat. – Kétszikűek

Szabályos virág, 3 porzó IRIDACEAE (7) Szabálytalan virág ORCHIDACEAE (8) Úszó növény LEMNACEAE (9) Vízi növények Vízi, de nem úszó TYPHACEAE (10) Növények hiányzó vagy jelentéktelen sziromlevelekkel Szárazföldi növények Tömött szár CYPERACEAE (11) Üreges szár GRAMINEAE (12)

Nem teljes virág (sziromlevelek hiányoznak)

Monocotylodons

Növények sziromszerű virágokkal

Felső állású magház

Vízi növények

Jelentős sziromlevelek ALISMACEAE (1)

I. táblázat. – Egyszikűek

A VIRÁG SZERKEZETE 15

16


Az egyszikűeknél a virágalkotók hármasával (vagy hatosával) rendeződnek, például a liliom virágában három csészelevél, három sziromlevél, hat porzó és három termőlevél található. A kétszikűek osztályába tartozó növények virágának alkotói kettesével vagy hármasával vagy ötösével rendeződnek, például a kankalin virágát öt csészelevél, öt sziromlevél és öt porzó alkotja. Ha meghatároztuk, hogy a növény melyik osztályba tartozik, a következő lépésben meg kell állapítanunk, hogy melyik rendbe sorolható. Amennyiben egyszikű, a további osztályozást az 1. táblázat (15. oldal) alapján végezzük. Ha kétszikű, a további rendszer a 2., 3. vagy 4. táblázat valamelyikében található. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a három közül melyik használandó, a sziromleveleket kell megvizsgálnunk. Ha hiányoznak, a 2. táblázat (27. oldal) alapján osztályozzuk. Ha vannak, és szabadon állnak, a 3. táblázat (60. oldal) alapján osztályozzuk. Ha vannak, és összeforrtak, a 4. táblázat (67. oldal) alapján osztályozzuk. A MÉRGEK RENDSZEREZÉSE A méreg, meghatározása szerint valami – a hő és az elektromosság kivételével –, ami képes az életet megrongálni az élő szervezetbe való abszorpcióval. Amikor a méreg bekerül a rendszerbe, minden olyan szövetben kifejtheti hatását, amellyel érintkezik, vagy a keringésbe kerül és a bejutás közelében vagy távol hat. A növényi mérgeket tekintve négy csoportba sorolhatjuk őket: 1. Izgató, például a kikerics vagy csillagvirág. 2. Kábító, (a) altató hatású, például az ópium, (b) deliráló hatású, például a nadragulya, (c) mámorító hatású, például az indiai kender. 3. Nyugtató, (a) szívre ható, például a gyűszűvirág, (b) agyra ható, például a hidrogén-cianid, (c) idegekre ható, például a sisakvirág. 4. Motoros-izgalmi, például a sztrichnin. Az izgató hatású mérgek irritációt vagy az izmok, idegek vagy más szerv izgalmi állapotát okozzák; a kikerics okozta mérgezés hányást, heves hasmenést, gyomorégést, hasi fájdalmakat stb. eredményez. A kábító hatású mérgek olyan anyagok, melyek álmosságot, kábultságot okoznak. Az ópium például álmosságot okoz, mely mély érzéketlenségben végződik. Az ópiummérgezés későbbi fázisában az izmok elernyednek és a pulzus nagyon lelassul. A nadragulyamérgezés áldozata delirálóvá válik, míg a maláj félsziget őslakosai által használt drog, nevezetesen az indiai kender (Cannabis indica) szédülést, álmosságot és őrültséget okoz. A nyugtató drogok csillapítják az irritációt és enyhítik a fájdalmat. A gyűszűvirág hatása lelassítja a szívverést, gyengeség- és álmosságérzést okoz. A hidrogén-cianid eszméletvesztést okoz és izomgyengeséget; ezek és más tünetek az eredményei a méreg idegrendszerben való működésének. A sisakvirág hatása zsibbadás az egész testben és a végtagokban, torokégés érzése, hányinger, szédülés, a beszéd lassulása és eszméletvesztés.

A NÖVÉNYEK ÉLETTANA: ORVOSSÁGOK ÉS MÉRGEK

17

A motoros-izgalmi hatású mérgek közül a sztrichnin a legjobb példa. A méreg felszívódását a nyak, test, végtagok izmainak rángása jelzi, de a tudat megmarad. A legtöbb fent említett méreg, habár halált is okozhatnak működésükkel, a legértékesebb gyógyszereink között vannak. Ez mutatja, hogy a gyógyszer és a méreg közötti különbség a mérték kérdése, nem a fajtáé. Bizonyos körülmények között a drog felszívódása előnyös, más körülmények között azonban káros hatású. Bizonyos adag hasznos lehet bizonyos körülmények között, ugyanebből dupla adag akár halálos hatású is lehet. Minden orvosságot méregnek kell tekinteni, és az egyetlen különbség, ami mérgek között lehet, az, hogy a segítségét kihasználják, vagy nem.

II. FEJEZET A NÖVÉNYEK ÉLETTANA: ORVOSSÁGOK ÉS MÉRGEK A központi jellegzetessége a zöld növények élettanának az, hogy képesek a nap sugaraiból gyűjtött energiát felfogni, és ezt fel tudják használni különféle komplex anyagok előállítására, ez az élő alkotórészek vagy protoplazma előállításával tetőződik. A klorofill vagy a növények zöld anyaga megköti a fény rájuk eső sugarainak egyes komponenseit, és az így nyert energia segítségével a protoplazma a vizet és a szenet cukorrá konvertálja. A szénsav az atmoszférában állandóan jelen lévő raktárból származik, mivel bizonyos mennyiségű szénsav mindig jelen van oldott állapotban a vízben, ami bejut a növénybe. A cukor képződése csak az első lépés. Több nyersanyag használódik, főként a talajból foszfát, nitrát, szulfát stb. formájában. Ezekből és a cukorból a növény összetett nitrogéntartalmú szerves anyagokat állít össze, ezek a fehérjék. Ezek mind tartalmaznak szenet, hidrogént, oxigént és nitrogént, néhányukban található kén és foszfát, és kevés vas. Ezek alkotják nagy részben a növényi sejteket. Nem mindegyik nyerhető ki tiszta formában, és a legegyszerűbbnek is összetett szerkezete van. A protoplazmához való kapcsolódásuk nagyon szoros, és úgy tűnik, lehetséges, hogy ezen állomány kialakulása, mely az élet fizikai alapja, a csúcspontja a változások sorozatának a fehérjék rendszerének bonyolult természetében. Az biztos, hogy a protoplazma létrejöttét a levegőből és a talajból származó nyersanyagokból nyert energia tökéletesíti; és miután kialakul, a protoplazmatikus molekulákban nagy mennyiségű energia raktározódik. Megfelelő körülmények között ez az energia felszabadul, és teljesen elhasználódik munkára. A munka itt növekedés, mozgás és egyéb megnyilvánulás, amely szükségessé teszi az energiafelhasználást. Az egész folyamatot, amivel ez az energia felszabadul, légzésnek nevezzük, ez lényegében egyforma a növények és az állatok esetében. Néhány kivételtől eltekintve, oxigén szükséges a folyamat megfelelő működéséhez, és az energiát a protoplazmatikus molekula felbomlása, vagy a növény által felépített fehérje egyszerű komponensekre való törése szolgáltatja. Úgy tűnik, mintha az oxigén a gyufa szerepét játszaná a lőporral való reakcióban. Nincs két olyan növény, melyek lebomló folyamatai eredményeiként keletkezett összetevők egyformák lennének; habár igaz, hogy mindegyiküknél keletkezik szénsav. Az út, ahogy elérik a talajt, nagyon változatos. Érdekes azonban, hogy a szerkezet alapján egy családba sorolt növények végtermékei gyakran azonosak, és ez mutatja, hogy a kapcsolatuk nemcsak strukturális, de funkcionális is. Így a keserűség uralkodó jellemzője azon növényeknek, me-

18


lyek a fészekvirágzatúak családjába (Compositae) tartoznak; az izgató méreg a boglárkafélék családjára (Ranunculaceae) jellemző; vérzéscsillapító növények nagy számban vannak a tárnicsfélék családjában (Gentianaceae). Természetesen jelen tudásunk alapján lehetetlen bemutatni az összes kémiai és fizikai változást, melyek előfordulnak, mielőtt kialakulnak a végtermékek; csak jelezzük az általános trendet, és alaposabban tanulmányozzuk a végső terméket, mely már nem megy át további változáson. A keletkező összetevők száma hatalmas, ahogy már megállapítottuk, minden növényben máshogy működik a lebomlás. A keletkező termékeket a következő négy csoportba sorolhatjuk: 1. Selejt termékek: ezeket a növény nem használja fel később, és általában olyan formában raktározódnak, amilyen formában majd kiürítésre kerülnek. Ha veszély forrását alkotják, előbb ártalmatlan anyaggá alakulnak. 2. Tartalék termékek: a jövőben táplálékként felhasználásra kerülnek. 3. Végtermékek, amelyek felhasználásra kerülnek: ezek nem mennek át további változásokon, de a selejt termékekkel ellentétben, jelenlétük a növény javát szolgálja. 4. Az anyagcsere közti termékei. Számunkra a selejt- és egyéb végtermékek a legérdekesebbek. A növényi selejt termékek közül a számos kristály-(és kevesebb folyadék-) alapú, nitrogéntartalmú összetevőket alkaloidoknak nevezzük, a nagyon erős élettani hatásuknak tulajdonítva. A morfium volt az első ezek közül, amelyből kivonatot készítettek, később követte a sztrichnin, a brucin, a kinin stb. Jelenleg nagyon nagy azon alkaloidok száma, melyeket izoláltak és kísérleteket végeznek velük, és a kémikusok – jogosan – nagyon büszkék arra, hogy néhány alkaloidát mesterségesen elő tudtak állítani. Az alkaloidák a természetben nagyon változatosak: mindegyik mérgező, de kis dózisban, a megfelelő körülmények között gyógyhatásúak. Néhány növény, mely tartalmaz alkaloidákat, gyógynövénynek tekinthető, mert az alkaloidák miatt hasznos, míg azok, melyek olyan alkaloidákat tartalmaznak, melyeknek nincs hasznuk, csupán mérgező növények. A különbség a mértékben van, nem a fajtában. Más növények olyan alkaloidákat tartalmaznak, melyek mérgezőek, de kis mennyiségben kellemes hatásúak. Ilyen például a kakaónövényben található teobromin, és a teanövényben található tein. A növény gazdaságtani szempontjából meg kell jegyeznünk, hogy az alkaloidák selejt termékek és nem kerülnek további felhasználásra a növényben; létrejöttük elkerülhetetlen, és a növény számára nagy fontosságú folyamatok melléktermékeinek tekintendők. Néhány növény az általuk termelt aromaanyagok miatt értékes. Ezek főként valamely jelentős folyamat melléktermékei. Így, amikor a gluközidok felbomlanak a cukor fermentálásakor, mindig glükóz keletkezik. A glükóz képzése fontos művelet: ezt tápanyagként hasznosítja a növény; de más anyagok is keletkeznek: minden egyes glükózképzéskor egy vagy két másik termék is létrejön. Az utóbbiak között számos aromás anyag van, ezek jelenléte alapján sorolhatók a növények a gyógy- és mérgező növények közé. A hidrogén-cianid a glukozid-amigdalin felhasadásával keletkezik; a csersav pedig glukozid-tannin felhasadásával. Hasonló melléktermékek a leggyakoribb aromás savak, mint a benzoesav, a fahéjsav, a galluszsav és a szalicilsav.

A NÖVÉNYEK ÉLETTANA: ORVOSSÁGOK ÉS MÉRGEK

19

A gyanták olyan anyagok, amelyek mindig jelen vannak a növényben, és annak minden részében. Ezek fél-szilárd növényi szekrétumok, emulziók vagy oleo-gyantás nedvek. Ha illékony olajat és aromás savakat is tartalmaznak, balzsamoknak nevezzük; ha mézgát és illékony olajat is tartalmaznak, gumigyantáknak nevezzük. Ezek mind selejt termékek, bár néhány növényben jelentős szeretet játszanak a növény mikroorganizmusoktól való védelmében. Az anyagok egy másik csoportja, amelyek végtermékként jelennek meg, az illóolajok, melyek kisebb-nagyobb mennyiségben jelen vannak a virágzó növények minden részében; a növények illata ezeknek az illékony olajoknak köszönhető,, és ezek vonzzák a rovarokat a virághoz. A fahéj és a keserű mandula olaja két példa a végtermékek ezen osztályából. További példák a szegfű, a kámfor, a kumarin olaja. A tartalék anyagok közül meg kell említenünk azokat az olajokat és zsírokat, melyek a kereskedelemben is használatosak. Ezek mindegyike különböző növények magjaiból és terméseiből származik, és az oka, hogy ezekben a szervekben jelennek meg, kapcsolatban áll azzal a szereppel, amit a növény fejlődő embriójának tápanyagpótlásában játszanak. A lenmagban a tartalék tápanyag főként olaj, ez az anyag helyettesíti a keményítőt, mely általában a fő tartalék tápanyag a legtöbb növényben. Ugyanez érvényes a többi, kereskedelemben is fontos magra is, például azokra, amelyekből a mustárolaj, a gyapotmagolaj, a repceolaj stb. származik. Végül foglalkoznunk kell a növényélettan azon területével, amelynek figyelembevétele fontos számunkra: Ahogy láttuk, a növények aktivitása rendkívül bonyolult és változatos. Tökéletes állandóságtól mentesek, és a bármely növény hatóanyagának mennyisége, amiért a növényt gyűjtik, nagymértékű változatosságot mutat. Sok tényező hozzájárul ehhez a változatossághoz: a talaj, a klíma vagy a magasság – és ezeket mind fejben kell tartani a gyógyhatású növények termesztésekor. Nem lehetséges korábban megmondani, melyik variáció lesz a megfelelő. Ez csak kísérletekkel deríthető ki; és e tudás ismerni akarása komoly akadály egy olyan ország számára, mely gyógynövények termesztése után sóvárog, és a kereskedelmi versengésbe is be akar szállni olyan országokkal szemben, akik birtokában vannak e ismereteknek. Például Magyarországon már régen létrehoztak kísérleti farmokat, hogy meghatározzák az értékes gyógynövények termesztésének feltételeit. Az biztos, hogy a vad növények véletlenszerű termesztése, még ha értékesek is, hosszú távon nem vezet eredményre a félelmetes külföldi szervezetek erőfeszítésével szemben. Fel kell ismernünk a lényegét, és képesnek kell lennünk megbirkózni az élettani változatokból adódó nehézségekkel, amelyek előfordulhatnak, amikor bármilyen különleges növényt termesztünk különböző körülmények között.

20

III. FEJEZET EGYSZIKŰEK Liliomfélék családja – A rend tagjai könnyen felismerhetők a következőkről: 1. A virág részei háromtagúak. 2. Feltűnő párta. 3. Hat porzó. 4. Felső állású magház. ŐSZI KIKERICS (Colchicum autumnale) – Ez a növény a legfontosabb egyszikű, mert a hatóanyaga nemcsak nagyon mérgező, de nagyon értékes is, amiért az emberek kihasználják. A virág rózsaszínű, ősszel válik láthatóvá, és általános megjelenésében hasonlít a krókuszra (9. ábra). Ezért gyakran őszi krókusznak is hívják. A szára gumószerű (lásd a 9. ábrát), körülbelül gesztenyenagyságú, kissé kúp alakú, mely az egyik oldalon lapított, a másik oldalon pedig kerekített. A külső burka barna, vékony, hártyaszerű, a belső burok pirosas-sárga. A gumó megvágásakor kellemetlen szagú és keserű ízű tejszerű nedv válik ki. Mérgezési tulajdonságok – Minden része veszélyes. A víz, melyben a levelét és virágát állni hagyjuk, nagyon mérgezővé válik. Csordák mérgeződtek meg úgy, hogy az őszi hónapokban a virágokat, május és szeptember között pedig a leveleit lelegelték a fűvel együtt. Feljegyezték, hogy egy nő, aki a Convent Gardenben egy kereskedő által szétszórt gumókat hagymának nézett, az elfogyasztásuk után azonnal meghalt. 1862-ben elítéltek egy nőt, aki a kikericsben lévő méreggel ölte meg áldozatát. A hatóanyaga egy colchicin nevű alkaloid, mely hányingert, émelygést, hányást okoz, és minden egyebet, ami erős izgató típusú mérgezés tünete. A magokban is jelen van, körülbelül 0,6%-ban. Gyógyászati tulajdonságok – A colchicint nagyra tartják a vérrög okozta heveny rohammal kapcsolatban, széleskörűen alkalmazzák minden formában e betegségben. Elterjedés – A növény Európa-szerte megtalálható, és ebben az országban is egész gyakori a nedves kaszálókon és legelőkön, bár sajátságai nagyon helyiek. Úgy tűnik, Nyugat-Angliában növekszik a legjobban, és azokban a megyékben, ahol oolitos talaj található. 9. ábra – Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

EGYSZIKŰEK

21

Gyűjtés – A gumókat nyáron kell kiásni, meghámozni, felvágni és végül megszárítani. A magok gyűjtéséhez az azokat tartalmazó tokot azelőtt kell levágni a növényről, mielőtt felnyílik, és selyemtasakba kell helyezni, amelyet száraz helyre felakasztva kell tárolni, amíg a magok meg nem száradnak. A tasakot nem szabad kimosni. Jelenlegi készlet forrása – A világháború előtt a magokat főként Francia- és Németországból importálták, a magok ára 1913-ban 50 kg-onként 70 shilling volt, vagy körülbelül fontonkénti 7 penny. Jelenleg 5 shilling/fontba kerül. A gumók az előzőhöz hasonlóan főként Németországból származnak, áruk 50 kg-onként 38 shilling, vagy durván 4 penny/font volt. Most 4 shilling 6 penny /font az áruk. Körülbelül évi 1 tonna kikericsmagot és 2-4 tonna kikericsgumót importáltak a háború előtt. Termesztés – A fiatal gumó júniusban kezdi életét, kicsi rügyként, amely a felnőtt növény gumóján nő. Ez kinő, és virágot hoz ősszel. Több rügy is megjelenhet egy felnőtt egyed gumóján, így több virágot hozhat. Amikor teljesen kialakul a növény, az alapi része fokozatosan létrehoz egy új gumót. Ezen a módon számos új gumó nyerhető egy felnőtt egyedből. Amikor az új gumók már eléggé nagyok, el kell választani a szülő gumó maradékától, és újra kell ültetni. GYÖNGYVIRÁG (Convallaria majalis) – Nem szükséges részletes leírást adnunk erről a jól ismert liliomszerű fehér virágú növényről. Mérgezési tulajdonságok – Fontos figyelmeztetni a gyerekeket, hogy ne vegyék a virágokat a szájukba, ahogy néha teszik, mert nagyon mérgező annak következtében, hogy két glukozidot tartalmaz, nevezetesen convallamarint és convallarint; az előbbi a szívre hat, az utóbbi hashajtó hatású. A növény piros bogyói nagyon vonzó megjelenésűek, így veszélyforrást jelentenek a gyermekek számára. Szerencsére ritkán hoz bogyót a növény. Gyógyászati tulajdonságok – Ezt a növényt a gyűszűvirág helyett szokás használni, mivel egyik hatóanyaga a szívre hat. Elterjedés – Vadon teremve bőven megtalálható Lincolnshire-ben, Derbyshireben, Westmorland-ben, és más megyékben. Gyűjtés – Csak a virágot használják fel, ezt a száron szárítják meg. Nem gyűjtésre érdemes, csak ha nagyon gyakori. A virágokat akkor kell leszedni, mielőtt a szirmai teljesen kinyílnak. FARKASSZŐLŐ (Paris quadrifolia) – Nem jelentős növény, mivel nincs gyógyhatású tulajdonsága, és nem túl gyakori. Mérgező természete miatt kell megemlítenünk. A növény könnyen felismerhető különlegességéről, a négy leveléről, amelyek a szár tetejéről nyílnak szét, a központból, ahonnan a nagy zöld virága is 10. ábra – Farkasszőlő (Paris quadrifolia)

22


ered (10. ábra). Az egész növény körülbelül egy láb magas. Minden része mérgező, különösképpen a bogyótermései. BÓKOLÓ CSILLAGVIRÁG (Scilla nutans) – Ezt a gyakori virágot nagy mennyiségben gyűjtik gyerekek. Az egész növény, és főleg a föld alatti része (gumó) mérgező természetű, de a hatóanyag keserű íze miatt a gyerekeknek nincs sok ingerük, hogy lenyeljék bármelyik részét. HUNYORSZERŰEK – Ügyelni kell a hunyorfélék megkülönböztetésére. A következők fordulnak elő Angliában: 1. ZÖLD ZÁSZPA (Veratrum viride), egy amerikai növény. 2. Helleborus viridis (ezt is ZÖLD HUNYORNAK nevezik), európai növény, amely a boglárkafélék családjába tartozik. 3. FEHÉR ZÁSZPA (Veratrum album), főként Németországban növő növény, és majdnem azonos az amerikai zöld hunyorral, de hiányzik belőle az egyik anyag (hunyorgyanta), amely megvan az amerikai fajokban. 4. FEKETE ZÁSZPA (Veratrum nigrum), Közép- és Dél-Európában őshonos, de Angliában is terem a kertekben. A másodikat később említjük a megfelelő helyen; a többi liliomszerű növény, mindegyiknek zöldes-fehér vagy lilás virága van, tojásdad bordázott levelei, melyek hasonlítanak széles levelű útilapu leveleire. Ezek és a liliomfélékre jellemző tulajdonságok könnyen megkülönböztethetővé teszik őket. Mind mérgezőek, de fanyar ízük elegendő az állatok elrettentésére. Sok változata megtalálható kertjeinkben. Gyógyászati célból történő termesztésük nem lenne megvalósítható terv. További mérgező liliomfélék, melyek őshonosak vagy gyakori kerti növények, a következők: a CSÁSZÁRKORONA (Fritillaria imperials), a MOCSÁRI KOCKÁSLILIOM (Fritillaria meleagris) és az ERDEI TULIPÁN (Tulipa silvestris). Szerencsére mind rossz ízű a megízleléshez. Nincs gyógyászati értékük. 11. ábra – Foltos kontyvirág (Arum maculatum)

EGYSZIKŰEK

23

Kontyvirágfélék családja – Ezt a családot számos idegen mérgező növény képviseli, de hazánkban az egyedüli képviselője a FOLTOS KONTYVIRÁG (Arum maculatum). A 11. ábrára vetett pillantás megkönnyíti ennek a fajnak az azonosítását. A központi oszlop a spadix, ehhez illeszkednek a virágok. Az alapi részén elhelyezkedő virágok csak egyetlen termőt tartalmaznak. Az efölött található zónában lévő virágok egy-egy lilás porzót tartalmaznak. A porzók fölött egy rövid szőrökben végződő mirigykoszorú található. A spadix bíborszínű bunkószerű végződésű. Az egészet körülöleli a viszonylag nagy levélszerűség, amit spathának neveznek. Ha további bélyeg szükséges az azonosításhoz, a nyíl alakú levelek szolgáltatják. Ősszel a porzós virágok zónája fényes bíbor színű bogyók csoportját formálja, amely nagyon vonzó megjelenésű. Annak ellenére, hogy a termésnek intenzív fanyar íze van, néha megeszik a gyerekek, és ez nagyon ártalmas. A bogyó nedvének egy cseppje órákig tartó égő érzést okoz a szájban és a torokban. A gyökere viszont, ha megfelelően van előkészítve, egészséges és tápláló, és korábban a gyökeréből nyert keményítő miatt termesztették a növényt, a termék „Portland sago” néven volt ismert. Ezt táplálékként hasznosítják, mivel a növény minden részének mérgező tulajdonsága a szárítás folyamatával eltűnik, mivel nagyon illékony. A gyökér nemcsak keményítőt tartalmaz, hanem cukrot, mézgát, gyantát, fehérjét és zsírt is. Érdekes megjegyezni, hogy ezt a növényt keményítőfűnek nevezték régen; Erzsébet királynő uralkodása alatt az urak és hölgyek által viselt ruhák gallérjainak és fodrainak keményítésére használták. Kálmos (Acorus calamus) – A növény, mely ugyanabba a családba tartozik, mint a foltos kontyvirág, eredetileg Kelet-Európában volt őshonos, de mostanra vadnövényként tartják számon Angliában, tavak és patakok partján. Ez a kálmos (12. ábra), amelynek a rizómája fontos gyógyászati tulajdonsággal bír. Németországban és Hollandiában a piac számára termesztik. Nedves helyeken található meg, és könynyen megkülönböztethető más Angliában megtalálható növénytől, egyenesen álló, kard alakú levelével, 2-3 láb magasságával, és rengeteg szártalan, egyszerű virágával, melyek a spadix nevű húsos szerkezeten tömörülnek. A növény minden része nagyon illatos. A földalatti szárát (rizómáját) értékes gyógyszerként tartják számon Indiában, és sok évig innen importálták Nagy-Britanniába. A rizóma értéke egy aromás illékony olaj (2,8%) és a kesernyés hatóanyag, az akorin jelenlététől függ. A drogot bizonyos frissítő és élénkítő tulajdonsága miatt emésztési zavarok, váltóláz stb. esetén használták. 12. ábra – Kálmos (Acorus calamus)

24


Termesztés – Előszeretettel nő árkok és patakok nedves, használaton kívüli talaján. Nagy az igény a szárított rizómára, a háború felelős a megnövekedett keresletért. Pázsitfüvek családja – A füvek általános kinézete mindenki számára ismerős, és nincs szükség a tulajdonságaik részletezésére. Az Angliában növő füvek közül csupán egynek van gyógyászati jelentősége. KÖZÖNSÉGES TARACKBÚZA (Agropyron repens) – Ezt a növényt főként Németországból importálták, évi 4-5 tonnát. Az ára 50 kg-onként 25 shilling és 50 shilling a cwt. között volt. Jelenleg a készletet hazai termés szolgáltatja, de ez gyenge minőségű. A közönséges tarackbúza a következő jellemzőiről ismerhető fel: 1. Lapított levelek, a felső felszínükön rövid szőrözött bordákkal. 2. Megnyúlt virágos szár. 3. A virágzat cikk-cakkos központi száron rendeződik (13. ábra). 4. A növény a talajtól számított 1-4 láb magasra nő. 5. A földalatti szára 1/12 inch átmérőjű, és sötét szalmaszínű; 5-6 hosszanti kiemelkedéssel. A földalatti szár triticin (egy szénhidrát) nevű anyagot, és bizonyos mennyiségű cukrot tartalmaz. Gyógyászati tulajdonságok – A közönséges tarackbúzát vízhajtóként használták a húgyhólyagra kifejtett hatásai miatt. Elterjedés – Nagyon gyakori a sövénykerítésekben és mezőkön, ahol rendkívül nehéz kiirtani. A föld alatt található szára (fattyúhajtás) rövid részekbe rendeződik, mint egy bambuszpálcában vagy egy dréncsőben, és ha egy kis darabkája is a talajban marad, az egész növényt képes reprodukálni. Gyűjtés – A föld alatti szelvényezett hajtásokat hasznosítják a gyógyászatban. Termesztés – A fentiekből látható, hogy nem lehet nehéz ennek a növénynek a termesztése. A jelenlegi készletünk, amelyet az őshonos termelésből nyerünk, gyenge minőségű. Szükség lesz a saját termékünk élettani tulajdonságainak tökéletesítésére gondos termesztéssel, ha függetlenné szeretnénk válni a külföldi ellátástól. 13. ábra – Közönséges tarackbúza (Agropyron repens)

EGYSZIKŰEK

25

Amarilliszfélék és Jamszgyökérfélék – Ez a két csoport abban különbözik a liliomféléktől, hogy alsó állású magházuk van a felső állású helyett. Hasonlítanak abban, hogy hat porzójuk van, és más, az egyszikűekre jellemző sajátságokban is. PIRÍTÓGYÖKÉR (Tamus communis) – Ez a faj, amely nem ismert Skóciában és Írországban, az egyetlen brit képviselője annak a családnak (jamszgyökérfélék családja), mely sok külföldi képviselőt tartalmaz, a legismertebb tagja a jamgyökér. Felismerhető mászó tulajdonságáról, sövényeken való átmászásra is mutató hajlandóságáról, és kerekded, csúcsos és fényes leveleiről (14. ábra). A virágai aprók, zöld színűek és egyneműek; ez azt jelenti, hogy a porzók és a termők soha nem találhatók meg egy virágban: vannak csak termős és csak porzós virágok. A nagy, húsos gyökeret friss állapotában zúzódásokra használják külsőleg, belső használata hánytató hatást fejt ki. A középkorban gyógyító szertartásoknál használták a gyökereket, feltételezések szerint főként reumára jó. Fontos a fekete földitöktől (Bryonia alba) és a piros földitöktől (Bryonia dioica) való megkülönböztetése. Az utóbbi kettő nem egyszikű, és nincs semmi közös tulajdonságuk a pirítógyökérrel. A pirítógyökér gyökere rendkívül fanyar, kuruzslók hashajtóként használták, de az orvosság rosszabbnak bizonyult a betegségnél, tehát inkább a növény mérgező tulajdonságára kellene a hangsúlyt helyezni, mint annak gyógyászati tulajdonságára. Később olvashatjuk, hogy a növény termései az alsó végtagok bénulását okozhatják. A pirítógyökér gyökere gyűjtésre méltó, a gyógynövénygyűjtők számára keresett. Friss állapotban kerül forgalomba, és nedves homokban kell tartani. A gyökér áprilisban van a gyűjtéshez legmegfelelőbb állapotban. Ami az amarilliszfélék családját illeti, néhány szóval elintézhetők. A csupros nárcisz hagymája erőteljesen hánytató hatású, és a virágokra is gyanakodva kell tekintenünk. A fehér nárcisz (Narcissus poeticus) illata fejfájást és hányást okoz, és a növény hagymái károsabbak, mint a csupros nárciszé. Nősziromfélék családja – A három porzó jelenléte és az alsó állású magház e csoport megkülönböztető jegye. A család minden tagjára jellemző a szárat beburkoló levélzet és a feltűnő virágok. SÁRGA NŐSZIROM (Iris pseudacorus) – Ennek a szívós, vizes területeket kedvelő növénynek 2-3 láb hosszú, kard alakú levelei vannak. 14. ábra – Pirítógyökér (Tamus communis): a) Szár szív alakú levelekkel (hálózatos erezetű), A sárga virágok nagyon feltűnő látványt nyújtab) Porzós virág, c) Termős virág, nak mocsaras területeken és a folyópartokon, és d) Porzós virágok fürtös virágzata, ha valaki egyszer látta, biztosan felismeri később e) Érett bogyótermések csoportja (mérgező) is. Meg kell jegyeznünk, hogy a három bibe is

26


ugyanolyan sárga színű, mint a virág többi része, sziromszerűek (15. ábra). Mérgező tulajdonságok – Az agronómusoknak tisztában kell lenniük e növény mérgező tulajdonságaival, mivel a lábasjószágok számára veszélyt jelent. A virágok és a föld alatti szár (rizóma) hashajtó hatást fejt ki a marhákban, és nyilvánvaló, hogy semmi sem eléggé rossz ízű ahhoz, hogy visszatartsa őket a fogyasztásuktól. A friss rizóma nagyon savas és nagyon vérzéscsillapító hatású; szárítás után a savassága elmúlik, de a vérzéscsillapító hatása megmarad. Ha a rizómát vasszulfáttal kezelik, jó fekete festéket szolgáltat. Emellett a magokat kávéhelyettesítőként használják. BÜDÖS NŐSZIROM – Az előző növénnyel egy családba tartozó büdös nőszirom (Iris foetidissima) gyakori a mészkő és a meszes területek határánál, főként Dél-Angliában. Hasonlít a sárga nősziromra, de annál kisebb, és a virágai fakó ólomszín árnyalatúak. A levelek fanyar ízűek, ezért szájba téve égő hatást vált ki: a növény egészének megdörzsölésekor igen kellemetlen szagot bocsát ki; a bogyótermések nagyon szép narancs-bíbor színűek. 15. ábra – Sárga nőszirom (Iris pseudacorus): A gyógynövénygyűjtők kereskednek egymás között a a) Mag, b) Felnyílt tok a magokkal gyökerével, márciusban gyűjtik be. JÓFÉLE SÁFRÁNY (Crocus sativus) – Ez a növény állítólag az essexi Saffron Walden-ben honosodott meg, ahol a legnagyobb mértékben termelik. Az ősszel megjelenő virágok lilás-ibolya színűek, és a közönséges kertiekben megtalálható sáfrányra jellemző tulajdonságokkal bír. Különös jegye, hogy hosszú, halványsárga bibeszála van, amely három mélyvörös bibében végződik, melyek kinyúlnak a virágból. Gyógyászati tulajdonságok – Csak a bibék rendelkeznek gyógyászati értékkel (16. ábra). Minden egyes bibe körülbelül egy inch hosszúságú, és csöves szerkezetű. A bibékből illékony olaj, amely az abszolút szárazanyag 1%-a, egy piros színű, krocin nevű anyag és egy kesernyés, pikrokrocin nevű anyag nyerhető ki. A szer színezőanyagként és élénkítőszerként, görcsoldóként és a menstruációt megindító szerként használatos. Elterjedés – A sáfrány használata évszázadok óta ismert, így lehetetlen megmondani, hol őshonos. Jelenlegi készlet forrása – A legtöbb európai készlet Spanyolországból származik. A következő táblázat remélhetőleg hasznos a tanulóknak a szövegben említett egyszikű mérgező- és gyógynövé16. ábra – A jóféle sáfrány bibéi nyek áttekintéséhez:

Központi oszlopon elhelyezkedő szár nélküli virágok csoportja

Kontyvirágfélék . . . . .

Alsó állású magház, 6 porzó

Alsó állású magház, 3 porzó

Jamszgyökérfélék . . . .

Nősziromfélék . . . . . .

Pázsitfűfélék . . . . . . . .

Felső állású magház, 6 porzó

Liliomfélék . . . . . . . . .

A csoport kiemelkedő tulajdonságai

ŐSZI KIKERICS: ősszel megjelenő rózsaszínű virágai a sáfrányéra hasonlítanak. GYÖNGYVIRÁG: fehér, harang alakú virágok. FARKASSZŐLŐ: a szár tetejéről eredő négy levél, és ugyaninnen eredő nagy zöld virág. BÓKOLÓ CSILLAGVIRÁG: kék szirmú virágok. HUNYORSZERŰEK: zöldes-fehér vagy lilás virágok, és kerekded, bordázott levelek. KOCKÁSLILIOM: kockás, magányosan álló bókoló virágok. ERDEI TULIPÁN FOLTOS KONTYVIRÁG: nyíl alakú levelek; a 11. ábrán látható virágzattípus; bíborszínű bogyótermés. KÁLMOS: kard alakú, 2-3 láb hosszú levelek; számos szár nélküli virág a húsos vackon; illatos. KÖZÖNSÉGES TARACKBÚZA: Jamszgyökérfélék Alsó állású magház, 6 porzó PIRÍTÓGYÖKÉR: kúszó; porzók és termők külön virágokban; kerekded, csúcsos és fényes levelek. SÁRGA NŐSZIROM: 3 sziromszerű bibe; sárga virág.

13. BÜDÖS NŐSZIROM: fakó ólomszínű, az előzőnél kisebb virágok; dörzsölésre kellemetlen szag. 14. JÓFÉLE SÁFRÁNY: ősszel megjelenő lila-ibolya színű virágok; mélyvörös csöves szerkezetű bibék.

12.

10. 11.

9.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

A fent említett növények kiemelkedő tulajdonságai

EGYSZIKŰEK 27

28

IV. FEJEZET A REDUKÁLT VIRÁGÚAK Ebbe a kategóriába soroljuk mindazokat a növényeket, melyeken lepel jelenik meg, vagy a virág csupán kezdetleges megjelenésű. Ezért e növények virága jelentéktelen, és részben ismeretlenek, kivéve a botanika által tanulmányozottakat. Ez a tény megnehezíti a redukált virágú növények azonosítását; de a hiány ellenére azt találjuk, hogy az egyes csoportoknak megvannak a sajátságaik, különös tekintettel a szerkezetükre, habitusukra stb. Ha ezek a vonások ismertek, nem okoz nehézséget a csoport azonosítása, amelybe az adott redukált virágú faj tartozhat. Euphorbiaceae – A kutyatejfélék családja Megkülönböztethető tulajdonságok: 1. A virágok nem barkába tömörülnek. 2. Háromüregű magház. Hazánkban ezt a csoportot három nemzetség képviseli: 1. EUPHORBIA – Kutyatej. Minden növény fanyar tejnedvet választ ki. 2. BUXUS – Puszpáng. 3. MERCURIALIS – Szélfű. Erdei szélfű. Az egész családra gyanakvással kell tekinteni, mert mindegyikük fanyar, csípős mérget tartalmaz. Trópusi országokban a leghalálosabb mérgek a kutyatejfélék családjának tagjaiban találhatók: például a MANZÁNILLA-ALMAFÁRÓL (Hippomane mancinella) úgy tartják, hogy végzetes betegséget okoz annak, aki az árnyékában alszik; más fajok a leghalálosabb mérgekkel vannak ellátva. Ezért nem meglepő, hogy a brit képviselőik trópusi rokonaikkal egyező tulajdonságai enyhébbek. A családba tartozó növények könnyen megkülönböztethetők másoktól tejszerű nedvük és sajátságos virágaik alapján. Vegyük tipikus példának a napraforgó kutyatej virágát. Amit egy virágnak látunk, alapos vizsgálat után észrevehetjük, hogy ez valójában sok hímivarú virág, melyek mindegyike egy, a kocsányhoz kapcsolódó porzót tartalmaz (17. ábra), és az alapjánál található apró levél hónaljából ered. Emellett női ivarú virág is található, amely három termőlevélből összenőtt termőt tartalmaz. A termő egy viszonylag hosszú kiálló nyél végén található (17. ábra). Ez az egy női és számos hímivarú virágból álló csoport egy apró, csészeszerű szerkezetben helyezkedik el, de ez a szerkezet nem lepellevelekből áll, hanem apró, csészeszerűen összenőtt levelek alkotják. Végezetül, a csésze peremén körben öt kerek mirigy van. A 17. ábrára vetett pillantás érthetőbbé teszi a fent leírtakat. 17. ábra – Napraforgó kutyatej (Euphorbia helioscopia)

A REDUKÁLT VIRÁGÚAK

29

Ezeknek a növényeknek a tejnedve a legmérgezőbb. A hazánkban élő 13 kutyatejféléből három ellen szólnak feljegyzések, ez a három kerül bemutatásra: a napraforgó kutyatej, a keresztes kutyatej és a vézna kutyatej. NAPRAFORGÓ KUTYATEJ (Euphorbia helioscopia) – Fent bemutattuk ennek a növénynek a virágát. A következő jellemzők alapján megkülönböztethetjük a többi fajtól: 1. Aranyzöld színű ernyőszerű virágzata. 2. Az ernyő alapjánál számos fogazott levél található. 3. Az ernyő nagy a növény többi részéhez viszonyítva. Ezen pontok megvizsgálása céljából vegyük szemügyre a 17. ábrát. Egyéb elnevezései a növénynek: SZEMÖLCSFŰ, KÖPÜLŐFA, MACSKATEJ. Az első elnevezést azért kapta, mert szemölcsök kezelésére használják. Helytelenül sérült szemhéj kezelésére is használták, ezzel számos esetben szükségtelen fájdalmat okozva a betegnek. Egy fiú belehalt abba, hogy elfogyasztotta a napraforgó kutyatej növényét. A fiú szája, torka és gyomra gyulladt és szétmart volt. KERESZTES KUTYATEJ (Euphorbia lathyris) – 2-4 láb magas lágyszárú növény. Átellenesen álló leveleivel könnyen megkülönböztethető a többi kutyatejfélétől (18. ábra). Eredetileg európai faj volt, de mára hazánkban is meghonosodott. Éretlen termése a gyakori kerti növény, a KERTI SARKANTYÚKA (Tropoeolum majus) termésére hasonlít, és ahogy annak gyümölcsét, ezt is eltették savanyúságnak, ezért is kapta azt az angol nevet, hogy „kapri-kutyatej”. Meglehetősen nagyszámú információt gyűjtöttek össze ezzel a növénnyel kapcsolatban. Ahogy minden kutyatejfélénél, itt is savas és mérgező a tejnedv. A magok heves hashajtó hatású, gyorsan savassá váló olajat tartalmaznak. A zöld bibe tartalmazza a savas tejnedvet, amelynek a mérge előbb sós vízbe, majd ecetbe való áztatással semlegesíthető. A méreg eltávolítása után a gyümölcs úgy savanyítható, mint bármelyik más ehető zöldség, de a veszély túl nagy, és a nyereség túl kicsi az ez irányú kísérletezésekhez. Európában a földművesek hashajtóként használták a magokat, de sok esetben nem káros hatás nélkül, mivel amellett, hogy hashajtó hatású, a méreg erős izgató hatású, fájdalmas belső és külső hólya18. ábra – A keresztes kutyatej (Euphorbia lathyris) levelei gosodást okoz. Ennek a fajnak a legtöbb áldozata gyermek. VÉZNA KUTYATEJ (Euphorbia peplus) – Nagyon gyakori gyomnövény, halvány színével megkülönböztethető: 6-10 inch magasra nőhet. Az ernyőben található virágok három sugarúak. Minimum egy eset ismeret, miszerint egy fiú, aki megette a növényt, meghalt. A többi faj esetében a tény, hogy nincs ellenük szóló feljegyzés, valószínűleg annak a következménye, hogy nem azonos módon vizsgálták. A család tagjainak magvait nagy számban használták kuruzslók, akik a tudatlan emberek betegségeit orvosolták. Belsőleg való alkalmazásuk kétségtelenül veszélyekkel teli. PUSZPÁNG (Buxus sempervirens) – Jelenleg a kerti sövénynek való használata nagymértékben visszaszorult, és házak alapzatán való megjelenése csupán azt mutatja, hogy a kérdéses ház nem lett felépítve.

30


A puszpáng a következő jellemzőkről ismerhető fel: 1. Fehér a virága és 4 porzója van. 2. Örökzöld cserje. 3. Surrey kivételével telkek, járdák stb. határát jelölik. 4. Kerekded levelei kicsípett csúcsúak. A puszpáng emberek és állatok számára is ártalmas. Fondorlatosan felhasználták a keserű íze miatt a sörkészítésnél, katasztrofális következményekkel. A szennabokor leveleinek hamisítására is használták. Egy eset szerint, amelynél a könyv írója is jelen volt, több birka is elpusztult, miután puszpánglevelet fogyasztottak, amivel egy kisgyerek etette őket. A mérgező hatóanyag hánytató és hashajtó hatású. Szerencsére, amíg az 19. ábra – ember foglalkozik vele, a levél íze keserű és visszataszító az emberi ízlés Puszpáng levele számára. Ám Perzsia azon területén, ahol ez a növény elterjedt, a tevék mohón lelegelik a leveleket, végzetes eredménnyel; néhány kerületben nem engedélyezett az állattartás a puszpáng elterjedése miatt. Megállapították, hogy a tarajos sül büntetlenül megeheti a puszpáng levelét és ágát. Figyelemreméltó – ha igaz –, hogy a malacok is tudják, hogy összeroskadnak, ha esznek ebből a növényből. SZÉLFŰ: ERDEI SZÉLFŰ (Mercurialis perennis), EGYNYÁRI SZÉLFŰ (Mercurialis annaua). Hazánkban az erdei szélfű gyakoribb, mint az egynyári szélfű, bár az utóbbival nem ritkán találkozunk kerti növényként. Az erdei szélfű egy gyakori, erdőben élő lágyszárú gyomnövény, amely 6-12 inch magasra is megnőhet. Némiképp nehéz a virágai alapján azonosítani, mivel azok aprók és jelentéktelenek, és a levelekkel azonos színűek. A virágok egyivarúak, ami azt jelenti, hogy nincs olyan virága, amely porzókat és termőket is tartalmaz. Vagyis, egy növény csak egyféle virágot növeszt. Így megkülönböztethetők a különböző ivarú növények, mivel a hímivarú növények csak porzós virágot, a női ivarú növények pedig csak termős virágot viselnek. Könnyen azonosítható a növény a levelei alapján (lásd a 20. ábrát). Minden szár felső részén átellenesen (kettesével) helyezkednek el a nyéllel rendelkező, nagy és érdes felületű, a 20. ábrán látható formájú levelek. Ha a növényen virágok is vannak, a hímivarú virágok 3 csészelevélből 20. ábra – Erdei szélfű (Mercurialis perennis) a) Hímivarú virág, b) Ugyanaz, nagyítva, álló csészéből és 9 porzóból állnak, a női c) Női ivarú virág


31

ivarú virágok 3 csészelevélből és 2 termőlevélből fuzionált termőből állnak, melynek bibéi szabadon állnak. A növény azonosításakor a bizalmat az egész növényre nézve különleges jegyekre kell alapozni, az alacsony növény nagy levelekkel rendelkezik, és az apró zöld virágok csoportja is megkülönböztető tulajdonság (20. ábra). Sok növény rendelkezik meddő virággal, amelyekben nem található sem porzó, sem termő, a legfelső levelektől eredő hosszú száron nőnek. Ezek azok a jellemzők, amelyek könnyedén felismerhetők a növényre nézve. A kellemetlen szaga miatt az erdei szélfüvet nagyon ritkán legelik le az állatok, de ismertek olyan esetek, amikor birkák halálát okozta, amikor a takarmányba keveredett. A könyv írója tud egy perről, amely attól a bizonyítéktól függött, hogy egy bizonyos ló evett-e, vagy nem erdei szélfüvet. Forralással vagy szárítással a méreg ártalmatlanná tehető, és a levelek büntetlenül fogyaszthatók a marhák számára; Németország bizonyos részein a leveleket zöldségként fogyasztják, és Franciaországban megfőzik, és a disznóknak adják. A magok veszélyesen hashajtó hatásúak, és halálos eredményeket is feljegyeztek. EGYNYÁRI SZÉLFŰ (Mercurialis annua) – Ez egy kedvelt egynyári kerti növény Anglia néhány területén. Vadspenótként is ismert. Az előzőtől megkülönböztetik a csokorban álló szárai és a kisebb, sima felszínű, világoszöld levelei. Néhány helyen konyhanövényként főzik meg. Ray feljegyzett egy esetet, miszerint öt ember nagyon szenvedett, miután a növényt szalonnával sütve elfogyasztották; más eseteket is feljegyeztek, ezek közül két esetben halál következett be a növény zöldségként való elfogyasztása után egy órával. Gyógynövénygyűjtők kereskednek az erdei szélfűvel: azon növények közé sorolják ezt a növényt, amely kelendő áru a brit piacon. Utricaceae – Csalánfélék családja. Ebbe a családba tartoznak a következők: 1. Csalán 2. Komló 3. Falgyom Ez a család a magház szerkezete alapján megkülönböztethető a kutyatejfélék családjától; a csalánfélékben csak egy vagy két, míg a kutyatejfélékben mindig három üreg van. CSALÁN: NAGY CSALÁN (Urtica dioica). Elkeskenyedő levelei vannak. KIS CSALÁN (Urtica urens). Elliptikus levelei vannak. A csalán csípése ismert, így nem kell különösképpen bemutatnunk. Amikor finoman megérintjük, a tüske felnyílik, és a bőrön ejtett kis sebbe hangyasavat választ ki. Helyi hatása van. Forralás után minden ártalmas hatástól mentes a növény, és gyakran zöldségként főzik meg és fogyasztják el; Skócia egyes területein levesbe ajánlják, és csalánsört is készítenek sok helyen, amely nemcsak ízletes ital, de hűsítő orvosság is. KOMLÓ (Humulus lupulus) – A komlófeldolgozó ipar Dél-Angliában jelentős, a növényt azon anyagok miatt termesztik, amelyek a toboznak nevezett kúp alakú, leveles gyümölcsében találhatók. A komló jellegzetes illatáért egy illékony olaj felelős, amely 0,7%-a a relatív szárazanyag-tartalomnak. A kesernyés ízét a lupulin nevű anyagnak köszönheti, és ugyanúgy, mint az olajat, ezt is a tobozt alkotó levelek tövénél található mirigyek tartalmazzák. Míg az

32


21. ábra – Komló (Humulus lupulus) a) Hímivarú virág, b) Női ivarú virág, c) Toboz

illékony olaj altatószer és nyugtató hatású, addig a lupulin gyomorerősítő és frissítő. Ezen tulajdonságok miatt becsülik nagyra a sörfőzők a tobozokat. A tobozt a 21. ábra mutatja be. Úgy vélik, a komló fiatal hajtása megfőzve ízletes zöldség. FALGYOM (Parietaria officinalis) – Lágyszárú növény, melyre a levelek hónaljából csoportokban növő szőrös virágok és pirosas törékeny szár jellemző. A növény forrázata kedvelt orvosság néhány vidéki kerületben. Polygonaceae – Keserűfűfélék családja (Sóska- és rebarbarafélék) A keserűfűfélék családjába tartozó növények mindegyike gyógynövény, és a pálhaleveleikről ismerhetők fel leginkább. A pálhalevél egy másik levélhez kapcsolódó kisebb levélke. Ebben a családban a pálhalevél nagyon jellemző hártyaszerű és körülveszi a szárat, amelyen nő. A virágok egyneműek, mert vagy csak porzók vagy csak termők találhatók rajta, soha nem mindkettő. A hímivarú vagy porzós virág 3-6 tagú lepelből és 5-8 porzóból áll. A női ivarú vagy termős virág az előzőhöz hasonló lepelből és 2 vagy 3 bibéjű termőből áll (22. ábra). Továbbá, a növény termése a többi családtagtól abban különbözik, hogy lapított vagy háromélű. Végül, a virágzata különleges jellegzetessége, bár a virágok kicsik, rengeteg van belőlük, és egy, a növényből kinyúló egyenes száron tömörülnek. Általánosságban elmondható, hogy óvatosan kell bánni ezzel a családdal, mivel a különböző részeikben különbségeket vehetünk észre. Így, a levelek és a levélnyelek általában savasak és vérzéscsillapító hatásúak, és néhány esetben, mint a rebarbara esetében is, kellemes ízűek, míg a gyökerek 22. ábra – visszataszítóak és hasmenést váltanak ki. A tény, hogy a növény egyik része Keserűfűfélék női büntetlenül ehető, nem garantálja a növény többi részének a fogyaszthatóivarú virágának sematikus rajza ságát. Brit nemek: 1. POLYGONUM – A termése lapított vagy háromélű makk. 2. RUMEX (sóska) – A termése háromélű makk, amelyet a lepellevelek elfednek. 3. OXYRIA (hegyi sóska) REBERBARA (Rheum) – A rebarbaraként ismert, kereskedelmi forgalomban is álló orvosság a Rheum nemzetség egyik fajának a rizomája, ami vadon nő Kína északnyugati részén és


33

Kelet-Tibetben. Ez nagyban különbözik attól a rebarbarától, amely a kertjeinkben nő, és ebben az esetben nem érint minket. Annak ellenére, hogy az étkezési rebarbaránk nem brit faj, de olyan megszokottá vált, mint más, a kertjeinkben növő zöldség, egészen elfogadtuk a meghonosodását. A faj eredete még nem tisztázott, és a nézetek, amelyek erre a pontra emelték, nem kellene, hogy akadályozzanak minket. Ez a növény napjainkban előtérbe került, mert a zöld ételeink legnagyobb mértékű kihasználása utáni vágy miatt a figyelem tévesen a rebarbara levele felé irányult. A következő szemelvény, amelynek forrása a Glasgow Herald 1917. május 5-i száma, példaként mutat be számos alkalommal megtörtént esetet: „Szombaton nyomozást folytattak Pinner-ben D. P., egy 12 éves gyermek esetében, aki elhunyt főtt rebarbara fogyasztása következtében. Mrs. P. azt állította, hogy követte az újságban megadott utasításokat. A bizonyítékok azt mutatták, hogy a családban az édesanya és három lánya rosszul lett a levelek fogyasztása után, de a többiek meggyógyultak. Mrs. P. állítása szerint úgy készítette el a leveleket, ahogy a káposztát is szokta. A lányt megvizsgáló doktor azt mondta, hogy a tünetek az oxálsav-mérgezés tüneteivel egyeztek, és a post-mortem vizsgálat is megerősítette azt. A halottkém mindenkit szigorúan figyelmeztetett, hogy tilos a rebarbara levelének fogyasztása, és tájékoztatott, hogy több hasonló haláleset is előfordult.” A szerző legalább egy tucat hasonló esetet ismer, ahol hasonló bizonyítékokat találtak a rebarbara levéllemezének elfogyasztásának káros hatását illetően. Két oka van annak, hogy nagyszámú ilyen baleset történik. Először is, amíg több tonnányit elfogyasztanak évente a levélnyélből, nehéz elfogadni, hogy ugyanennek a növénynek más részei, nevezetesen a levéllemeze, veszélyes lehet; ez sokakat bátorított a kockázatvállalásra. Másodszor, számos idősebb író, akik minden tekintetben szavahihetők, elismerően beszéltek a rebarbara levéllemezének kulináris értékéről. A második pontra vonatkozólag Gerard (John Gerard – 1545–1611, angol gyógynövénygyűjtő – a ford.) Herball című művében találjuk a Hippolapathum sativum vagy szerzetesek rebarbarája nevet, amit „holsome potherbe-ként” írt le. Ez a növény nem rebarbara, hanem sóska, a szakértők a Rumex patientára hivatkoztak, egy déleurópai sóskafajra. Az ördög műve, hogy a rebarbara név a „holsome potherbe” kifejezéssel kapcsolódik össze. A szerzetesek rebarbarája ismét megjelenik Syme English Botany for Rumex alpinus című kiadásában, ami szintén sóska. Így nem meglepő, hogy gyakori az elképzelés, hogy a rebarbara levele büntetlenül fogyasztható. A levélnyél és a levéllemez tulajdonságaiban való különbséget látva, egy a probléma, ami megoldódik a levéllemez aktivitására való tekintettel. Kifejtettük, hogy a cukor a növény zöld részeiben keletkezik. A sokféle aktivitás, amelynek következtében végbemegy az oxálsav-termelődés, jellemző a legtöbb, ha nem az összes zöld növény anyagcseréjére. A levélben keletkező cukor oxidációjából vagy a fehérjék bomlásából keletkezik. A rebarbarában ennek a képződése gyakoribb, mint más növényekben. Az oxálsav jelenléte a növény számára is veszélyes, ezért a növény addig nem gyarapodik, amíg valamilyen összetevő, mint például a mész nincs jelen, hogy semlegesítse az oxálsavat, és így semleges anyag, mint a kalcium-oxalát keletkezik. Ez utóbbi anyag oldott formában eltávozik. Ha az oxálsav nem kalciummal kerül kapcsolatba, hanem valamilyen hasonló elemmel, nevezetesen káliummal, a keletkezett termék a nagyon mérgező kálium-bioxalát lesz. A következő pontokat szükséges megjegyezni: 1. Aránylag nagy mértékű oxálsav keletkezése szükséges terméke a rebarbara növény anyagcseréjének.

34


2. Ez a termelés főként a levélben történik, lehetséges, hogy a cukor oxidációjából; következésképpen nagyobb valószínűséggel található oxálsav a levélben, mint a növény távolabbi részeiben. 3. Az oxálsav semlegesítése legfőképpen a növény számára szükséges, és ennek azelőtt kell megtörténnie, mielőtt a termék a levélnyélbe jut. 4. A második lehetséges veszélyforrás lehet, ha a semlegesítés kalcium helyett káliummal történik, az oxálsav utóbbival alkotott vegyülete nagyon mérgező. (A mérgező sóskasó hatóanyaga a kálium és az oxálsav vegyülete, nevezetesen a kálium-bioxalát.) Végül meg kell jegyeznünk, hogy ha sütőport vagy mosószódát tartalmazó vízben főzzük a növényt, mindig megvan a kockázata annak, hogy kémiai változás megy végbe, magába foglalva azt is, hogy a kalciumot eltávolítja az oxálsavval alkotott jótékony vegyületéből, aminek mérgező vegyület keletkezése lehet a következménye, ha a savból vagy az összetevőkből új vegyület képződik. Akármi is legyen az elméleti magyarázat, sok vizsgálat után a tények a következők maradnak: a rebarbara levéllemezei káros hatásúak, és néhány ember kivételével, a rebarbara levélnyele nemcsak élvezettel fogyasztható, de előnyös hatása is van az emésztésre nézve. A KESERŰFŰFÉLÉK CSOPORTJA – Megkülönbözteti a többi nemtől, hogy a lepel öt részből áll. KÍGYÓGYÖKERŰ KESERŰFŰ (Polygonum bistorta) – Ez a növény frissítő és vérzéscsillapító tulajdonsággal bíró gyökere miatt kelendő. A legtöbb nedves kaszálóréten megtalálható. A következő tulajdonságai alapján ismerhetők fel: 1. A szára felfelé álló, 12-18 inch magas. 2. A gyökere nagy és csavart. 3. A levelei tojásdad alakúak. Anglia néhány területén a POHÁNKÁT (Polygonum fagopyrum) fácánok etetése céljából termesztik, ők különösen kedvelik ezt a növényt. Európában az egyszerű emberek táplálékául szolgál, ezért termesztik széles körben. A SÓSKAFÉLÉK CSOPORTJA – A keserűfűfélék családjának többi nemétől a hat részből álló lepel különbözteti meg. A FODROS SÓSKA (Rumex crispus) és a VÍZI SÓSKA (Rumex aquaticus) gyökere vérzéscsillapító és frissítő hatása miatt kelendő a gyógynövénygyűjtők körében. Az előbbi a parlagon hagyott területeken gyakori, hegyes fodros leveleiről ismerhető fel (23. ábra). A második folyópartokon található, szív alakú ép lepléről ismerhető fel. Hasonlít a fodros sóskára, csak nem olyan fodros.

23. ábra – A fodros sóska (Rumex crispus)

A SOKSZIRMÚAK

35

Chenopodiaceae – Libatopfélék családja. Ezt a család nem igényel részletes leírást. Egyik tagja a LIBATOP, egy jellegzetes megjelenésű növény, mely települések határában fordul elő, jó helyettesítője a spenótnak. ÖSSZEFOGLALÓ A REDUKÁLT VIRÁGÚAKRÓL Fent négy csoporttal foglalkoztunk. Ezek a kutyatejfélék, csalánfélék, keserűfűfélék és libatopfélék. Az olvasónak, ahogy a vizsgálatai alapján megbizonyosodott arról, hogy egy bizonyos növény a redukált virágúak csoportjába tartozik, át kell tekintenie e négy csoport különleges jellemvonásait. A következő tényekre kell gondolni: 1. A kutyatejfélék sérülésre tejnedvet választanak ki, és a magházuk háromüregű. 2. A csalánfélék magháza egy- vagy kétüregű. 3. A keserűfűfélékre jellemző, hogy a levéltövüknél pálhalevelek vannak. 4. A libatopféléknek apró zöld virágaik vannak, a leveleik tövénél nincs pálhalevél, és a magházuk együregű, egy magkezdeménnyel.

V. FEJEZET A SOKSZIRMÚAK A sokszirmúak csoportjába tartozik minden olyan kétszikű, amelynek virágai szabadszirmúak. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy egy virág ebbe a csoportba tartozik, a következők szükségesek: 1. Meg kell bizonyosodni arról, hogy kétszikű. 2. Meg kell állapítani, hogy az adott növény virágának szirmai szabadon állnak. A mérgező- és gyógynövények száma a sokszirmúak csoportjában nagyon nagy. Ranunculaceae – Boglárkafélék családja. A mi szempontunkból ez egy nagyon fontos család, mivel tagjai különböző mértékben mérgező, maró és kábító hatású hatóanyagot tartalmaznak, szinte csak egy növény található közöttük, amely ártalmatlannak tekinthető, míg némelyikük halált is okozhat. A csoport tagjait a következő jegyek alapján ismerhetjük fel: 1. Szabadon álló sziromlevelek. 2. Sok szabadon álló porzó. 3. Szabadon álló termőlevelek (1. ábra). A rózsafélék családjának (Rosaceae) néhány tagja hordozza a fenti három tulajdonságot, de ebben a családban minden növény virága középsőállású, míg a boglárkafélékre többnyire a felső állású magház jellemző. A boglárkafélék családjában igen nagy a határozottan mérgező növények száma, így tanácsos külön összefoglalni tagjainak ismertetőjegyeit. ERDEI ISZALAG (Clematis vitalba) 1. Zöldes-fehér virágok. 2. Sövénybokor. 3. A bibéken éréskor hosszú tollas nyúlvány alakul ki.

36

GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK BERKI SZELLŐRÓZSA (Anemone nemorosa) 1. Fehér virágok, lila vagy rózsaszín árnyalattal. 2. A levelek a virágok után jelennek meg. 3. A termőlevelek nyúlvány nélküli kaszattá alakulnak, ahogy a boglárkaféléknél is. BOGLÁRKAFÉLÉK: 1. RÉTI BOGLÁRKA (Ranunculus acris) Sárga virág kerek sima nyéllel (24.a ábra). 2. HAGYMÁS BOGLÁRKA (Ranunculus bulbosus) Sárga virág visszahajló csészével és bordázott nyéllel (24.b ábra). 3. KÚSZÓ BOGLÁRKA (Ranunculus repens) Sárga virág barázdált nyéllel és kúszó szárral. 4. BÉKABOGLÁRKA (Renunculus flammula) Sárga, fele akkora virág, mint a réti boglárkának. Hosszú, keskeny, csúcsos levelek fogazott széllel (25. ábra). Nedves helyeken nő. A szár laposan a talajra fekszik. 5. SALÁTABOGLÁRKA (Ranunculus ficaria) 24. ábra – a) Réti boglárka, Sárga virág, 7 vagy 8 sziromból álló b) c) Hagymás boglárka gyökere és virága párta, 3 csészelevélből álló csésze. Szív alakú levelek. 6. TORZSIKABOGLÁRKA (Ranunculus sceleratus) Nagyon pici sárga virágok, kaszattermései viszonylag nagyok, a virág fölé emelkednek (26. ábra). Nedves helyeken nő. 7. NAGY VÍZIBOGLÁRKA (Ranunculus aquatilis) Fehér virág. Háromosztatú lebegő levelek. Víz alatti levelei fonalszerűek. MOCSÁRI GÓLYAHÍR (Caltha palustris) Nagy aranysárga virágok. Kerek levelek (27. ábra). Nedves helyeken nő. HUNYORFÉLÉK: a) ZÖLD HUNYOR (Helleborus viridis) b) ATLANTI ÖRÖKZÖLD HUNYOR (Helleborus foetidus)

A SOKSZIRMÚAK

37

Nyolc-tíz csöves sziromlevele van. Öt nagy örökzöld csészelevél. Az a) esetében a csészelevelek szétnyílóak. A b) esetében a csészelevelek felfelé állók és átfedőek. c) FEKETE HUNYOR (Helleborus niger) (28. ábra) Nagy fehér csészelevelek. Fekete föld alatti szár (rizóma). SISAKVIRÁG (Aconitum napellus) Mélyen osztott levelek, magas kék-fehér virágokkal. Egy sisak alakú csészelevél (29. ábra). HARANGLÁB (Aquilegia vulgaris) Öt színes csészelevél. Öt sziromlevél. A virág olyan, mintha öt, a csőrüket összeérintő kis madár lenne. Összetett levelek (30. ábra). KERTI SZARKALÁB (Delphinium ajacis) Színes csésze, a csészelevelek sarkantyúban folytatódnak. A sarkantyús csésze két sarkantyús sziromlevelet fog közre (31. ábra). ERDEI ISZALAG (Clematis vitalba) – A titok, amit a csavargók tudnak, az a módszer, hogyan idézzenek elő fájdalmat a karjukban az erdei iszalag nedvének horzsolásukba való dörzsölésével. Az előidézett fájdalom részvétet gerjeszt, és ez hasznot hozhat, leginkább pénz formájában. Ezek az emberek tudják, hogy a sebeket okozó méreg maró és kábító hatású, teljesen eltüntethető hővel. A levelek megrágása nyelven megjelenő fekélyeket okoz. Belsőleg használva a nedve halált okozhat, de heves hasmenést mindig okoz. BERKI SZELLŐRÓZSA (Anemona nemorosa) – Marhák mérgeződtek meg a friss berki szellőrózsa elfogyasztásától, de szárított formában nem tűnik mérgezőnek. A mérgező anyagot anemonin-nak nevezik, és nagyon illékony. A BOGLÁRKAFÉLÉK – Nyilvánvalóan fontos, hogy óvatosan járjunk el ennek a csoportnak a vizsgálatakor, mivel a gyerekek előszeretettel gyűjtik a boglárkák virágát, és órákig képesek játszani ezekkel a virágokkal. A szarvasmarhák nagymértékben lelegelik a gyakoribb fajokat, például a réti boglárkát. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az egész csoportban jelen van egy ártalmas anyag, amelynek mértéke függ a fajtól és annak élőhelyétől is. A nagy víziboglárkában ennek az anyagnak a mértéke elhanyagolható, és az etetési tulajdonságai játékba hozhatják, a marhák mohón falják. A gyakoribb boglárkák, nevezetesen a réti boglárka és a hagymás boglárka maró tulajdonsággal rendelkeznek, a fiatal termések zölden a legveszélyesebbek. A termés nedve belsőleg használva minden tulajdonsággal rendelkezik, ami igaz a maró mérgekre, és e növények termésének elfogyasztásával bekövetkező végzetes eredmények is ismertek. Annak az oka, hogy a lovak és a marhák nem mérgeződnek meg, nagyban függ attól, hogy ők nem érintik meg a leveles növényt vagy a virágot, hanem csak akkor, ha szárítva van a szénában; ilyenkor a mérgező anyag már eltávozik a növényből, és a boglárka tápláló étellé változik. Az anemonin, amit, ahogy korábban írtuk, a szellőrózsa tartalmaz, megtalálható a réti és a hagymás boglárkában is. A hagymás boglárka föld alatti szárának

38


25. ábra – Békaboglárka (Ranunculus flammula)

26. ábra – Torzsikaboglárka (Ranunculus sceleratus)

(karógyökerének) szeletét fogfájás orvoslására alkalmazták. A szirmai bármekkora mennyiségben elfogyasztva mérgezőek, de szerencsére a csípős íze eléggé elrettentő, már ami a gyerekeket érinti. A nedves élőhelyeken élő BÉKABOGLÁRKÁBAN (25. ábra) a mérgező anyag nagyobb menynyiségben van jelen, mint a fent említett növényekben, és ha a marhák olyan mocsaras legelőn legelnek, ahol ez a növény is jelen van, nagyon kockázatos kimenete lehet. Több mint egy halálos kimenetelű esetről van leírás, amely szerint lovak és marhák pusztultak el a békaboglárka lelegelésétől. A SALÁTABOGLÁRKÁNAK (Ranunculus ficaria) jellegzetes apró, bunkó alakú föld alatti gyökerei vannak, amelyeket fiatalon salátaként fogyasztanak, de később kialakul a mérgező anyag, így ugyanaz a gyökér kicsit idősebben már határozottan mérgező. A virágzás idejére érik el a legmérgezőbb állapotukat. TORZSIKABOGLÁRKA (Ranunculus sceleratus) (26. ábra) – Ezt a növényt az erdei iszalaghoz hasonló módon használták a csavargók. A csoport többi tagjaihoz hasonlóan hővel eltávolítható a mérge. Ennek a növénynek a legfőbb veszélyét az adja, hogy a levele nagyon hasonlít a petrezselyem vagy a zeller levelére, és számos olyan esetről számoltak be, amely szerint végzetes eredménye volt a tévedésnek. Szarvasmarhák pusztultak el, miután megették a takarmányukba kevert növényt. MOCSÁRI GÓLYAHÍR (Caltha palustris) (27. ábra) – Németországban a fiatal rügyeit a kapribogyóhoz hasonlóan savanyítják. A csoport többi tagjaiban gyakori maró méreg kétségtelenül megtalálható a mocsári gólyahírben is, de még nem jelenik meg a fiatal növényben. A marhák nem legelik le ezt a növényt, de óvatlan kezeléssel a takarmányukba kerülve komoly problémát okoz.

A SOKSZIRMÚAK

27. ábra – Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

39

28. ábra – Fekete hunyor (Helleborus niger)

A HUNYORFÉLÉK – Mind a három hunyor mérgező. Álorvosok előszeretettel használták a nedvüket hashajtó hatása miatt. Sajnos más hatása is lehet: számos esetben az atlanti örökzöld hunyor főzetének elfogyasztása belső gyulladásokat, végül halált okozott. Könnyű túladagolni, mivel ebben a családban a mérgező hatóanyag közismerten változatos mennyiségben van jelen, így amíg az egyik növényből készített főzet kevesebb mennyiséget tartalmaz ebből az anyagból, addig más növény forrázata nagyobb mennyiséget. A FEKETE HUNYORT (Helleborus niger) kerti növényként termesztik, és a gyógyszerkönyvben is szerepel, de a hatása vitatott és veszélyes, így felhagytak az orvosi használatával. Az egész növény mérgező, de a gyökeréből készített főzet a leghatásosabb. Egy érdekesség a fekete hunyorról, hogy már Krisztus előtt 1400-tól használták hashajtóként. A két mérgező glukozid, amit kivontak belőle, a helleborin és a helleborein. SISAKVIRÁG (Aconitum napellus) – Ez a növény a boglárkafélék között a legmérgezőbb és a legértékesebb gyógynövény. Ismerős a kertekből, a virág sisakszerű csészéje elegáns és feltűnő megjelenést ad a növénynek. A virágok végálló fürtben csoportosulnak, és a színe a mélykéktől a fehérig terjedhet. A levelek osztottak (29. ábra). Mérgező tulajdonságok – Száradt és hervadt állapotban a növény szinte ártalmatlan, a szárítás a mérget inaktívvá teszi. A mérge egy alkaloid, amit akonitinnak neveznek, a bőrbe dörzsölve fülcsengés és zsibbadás érzetét okozza. Keosz-szigetén (a Jón-szigetek egyikén) az ősi görög időkben az volt a szokás, hogy azon idős férfiakat, akik többé nem voltak az állam hasznára, egy korty sisakvirágméreg elfogyasztására kényszerítették, így szabadulva meg tőlük. A legfontosabb megjegyzendő a méreggel kapcsolatban, hogy égető és zsibbasztó a szájban és a torokban; azután következik a fájdalom a gyomorban, émelygés és hányás; a zsibbadás kiterjed az egész testre és a végtagokra; ezt követi a félrebeszélés és az eszméletlenség, és

40


29. ábra – Sisakvirág (Aconitum napellus)

végül a halál, amelyet rángatózás előz meg. A méreg erejét annak alapján becsülhetjük meg, hogy egy esetben halált okozott az alkaloid 0,004 grammja. A sisakvirággal kapcsolatos legnagyobb számú baleset azzal hozható kapcsolatba, hogy a gyökere összetéveszthető a tormáéval (lásd a 8. ábrát). Ezért időszerű a két gyökér összehasonlítása: SISAKVIRÁG

TORMA

Hegyes csúcsban végződő. Ízlelésre zsibbadást okoz a szájban és az ajkakban. Vágásra fehér, de lassan bepirosodik. A gyökérszőrök csavartak.

Henger alakú, nem kihegyesedő. Erős és keserű ízű, de nem zsibbasztó hatású. Vágásra fehér, de nem pirosodik be. A gyökérszőrök egyenesek.

Sisakvirágot soha nem lenne szabad a konyhakertben termeszteni, még ha a sisakvirág és a torma gyökere különbségeket is mutat, ha együtt vizsgáljuk, de a tájékozatlanok, akik a legtöbb esetben soha nem hallottak a sisakvirágról, könnyen figyelmen kívül hagyhatják, és nincsenek tudatában annak, hogy a növény gyökerének szedése veszélyekkel is járhat. Gyógyászati tulajdonságok – Bőrre használva a sisakvirág zsibbadásérzést okoz. Széles körben használják idegfájdalom és reuma különböző formáira. Belsőleg használva a sisakvirág a

A SOKSZIRMÚAK testhőmérséklet csökkenését okozza, és csillapítja a fájdalmat, ezért láz és fájdalom esetén használják. Elterjedés – Annak ellenére, hogy nálunk nem őshonos növény, a sisakvirág nagyon elterjedt kerti növény, és Nyugat-Anglia és Dél-Wales néhány területén vadon is nő. Gyűjtés – Ősszel gyűjthető a gyökere, miután a növény többi része elhalt. Jelenlegi készlet forrása – Korábban a fő forrás Svájc volt. Mivel ez a készlet Németországon keresztül érkezett, a háború az útját állja. 1 cwt (50,80 kg) súlyú európai gyökér ára 50 shilling. A készlet egy másik forrása Japán, a gyökér forrása egy másik faj, az Aconitum fischeri. Ebből a gyökérből 1 cwt súlyú 35 shilling-be kerül. Az angol gyökér általában a következő értékű: 1 font (45,36 dkg) 2 shilling. A drog gyorsan tönkremegy, így a sajátkertben növő gyökerek a legjobb minőségűek. Ennek ellenére, az utóbbi években a sisakvirág termesztése nem tűnik kifizetődőnek, noha az ára gyakorlatilag megduplázódott, a termesztése, legalábbis a háború alatt, nem lenne egy haszontalan vállalkozás. Termesztés – A talajnak jól felásottnak, inkább árnyékosnak, és rothadt levelekkel és tartós trágyával tömörítettnek kell lennie. A sisakvirág magról nevelhető, de két vagy három év kell ahhoz, hogy virágozzon; ezért általában tőosztással szaporítják. Az átültetést decemberben vagy januárban kell végezni, a fiatal gyökerek egymástól egy láb távolságra helyezendők. Tekintve, hogy közel tizenhat sisakvirág-faj van, a termesztők óvatosan válogatják ki a megfelelő fajtát, mivel a különböző fajok nagy változatosságot mutatnak az akonitin-tartalmukban. HARANGLÁB (Aquilegia vulgaris) (30. ábra) – A magok különösen ártalmasak. Linné feljegyzése szerint a harangláb magjai gyermekek halálát okozták, akik ettek a magokból. KERTI SZARKALÁB (Delphinium) (31. ábra) – A magok nagymértékben mérgezőek, és gyerekektől távol kellene tartani. Meg kell jegyeznünk a Ranunculaceae családdal kapcsolatban, hogy családi hasonlóság van a különböző fajokban található mérgekben. Általában ezek maró, bódító hatásúak, de szárításnak kitéve nagymértékben elveszítik ilyen tulajdonságaikat, mert ezek a mérgek illékonyak.

41

30. ábra – Harangláb (Aquilegia vulgaris)

31. ábra – Kerti szarkaláb (Delphinium)

42


Papaveraceae – A családba tartozó tagok leginkább a termőjükről ismerhetők fel (32. ábra). Sok termőlevél összenövésével jön létre. Ha keresztben elvágjuk, úgy látjuk, hogy az összetett magház csak egy üreggel rendelkezik, ami azonban rekeszekre van osztva, a rekeszek száma a termőt alkotó termőlevelek számának megfelelő. Ha az utóbbit alaposan megvizsgáljuk, és megjegyezzük, hogy ez a típus a Papaveraceae-félékre jellemző, az olva32. ábra – a) Mákfej (termő), sónak nem okozhat nehézséget a csoport felismerése kéb) Mákfej keresztben elvágva sőbbi vizsgálatok során. Továbbá a család a következő tulajdonságokkal rendelkezik: 1. A sziromlevelek szabadon állnak. 2. Sok porzó van, és szabadon állnak. KERTI MÁK (Papaver somniferum) – Ez nem egy brit növény, azonban gyakori növénye kertjeinknek, és ha szeretnénk, lehetne még alaposabb és nyereségesebb a termesztése. A család többi tagjától a következők alapján lehet elkülöníteni: 1. Sima nyél és levélzet. 2. Fehér virágai vannak, a sziromlevelein rózsaszínes-lilás alappal (33. ábra). Az ópiumhoz a mákfejen ejtett bevágással juthatunk hozzá, pár nappal a virág lehullása után. A tejszerű nedv, ami könny formájában választódik ki, a növényen marad 24 órán át, ezután lekaparják, és süteménybe süthetik. Ez a tejszerű nedv a sziromlevelekben is jelen van, a magokban csak nagyon kis mennyiségben található meg, annak következtében, hogy sok olajat tartalmaznak, Európa néhány részén elfogyasztják, süteményekbe sütik. Ha az olajat kisajtolják a magokból, a sütemény kiváló táplálék marhák számára. Mérgező tulajdonságok – Az ópium nagyszámú alkaloidot tartalmaz, közülük sok nagyon mérgező. A hazánkban előforduló mérgezési esetek azonban kizárólag a különféle gyógyító készítményekkel való visszaélésre korlátozódnak. Az ópiummérgezés tünetei a következők: álmosság, amely érzéketlenséghez vezet, izmok elernyedése, hideg izzadás és a pupillák kontrakciója. A fő ópiumszármazékok, amelyeket az orvoslásban használnak, a morfin, a kodein és az apomorfin, az első 33. ábra – Kerti mák (Papaver somniferum) kettő kábító-, a harmadik hánytatószer. 1. Tok vízszintes bemetszéssel, 2. Mag, 3. A mag metszete

A SOKSZIRMÚAK

43

Nincs szükség belekezdeni a különféle gyógyszertári készítmények részletes bemutatásába – ópiumtartalmú szabadalmazott gyógyszerkészítmények, nyugtató szirupok, és különféle szíverősítők –, az ilyen folyadékokkal való visszaélés kockázata nagyon jól ismert. Egy csepp laudanum (ópimkivonat) sok esetben okozta gyermekek halálát, a beadásra való indíték inkább az édesanya megnyugtatása, mint a gyermek jólléte. Az ópium-túladagolás okozta halál nagyon gyakori. Gyógyászati tulajdonságok – Tapasztalt kezekben az ópium egyike a legértékesebb orvosságoknak, fájdalom enyhítésére és izgalmi állapotban lévő idegek nyugtatására használják. Hasznos vérzéscsillapító hasmenés esetén, és köhögéscsillapító stb. Elterjedés – Az ópium fő forrása Európa és Törökország, India és Kína. Hazánkban a kerti mák fehér változata számos helyen nő, elsősorban Lincolnshire-ben. Gyűjtés – Hazánkban állandó piacuk van a mákfejeknek, a tokokat szeptemberben gyűjtik be, és két hétre szárító talajra helyezik. Ez egy deszkapadló egy szabadon szellőző épületben. A tokokat vékony rétegben a padlóra helyezik, és naponta forgatják, hogy biztosítsák az egyenletes száradást. A tokok akkor elegendően szárazak, ha törékenyek, és ha ujjainkkal megnyomjuk, szétpattannak. Jelenlegi készlet forrása – Angliában a máktermesztők csak a mákfejjel kereskednek. A háború előtt Belgium is exportált mákfejet hazánkba. Ezért komoly hiány van, és a kerti mák az egyik olyan növény, amelynek a termesztését erősen ajánlja a Gazdasági és Halászati Minisztérium. A termesztése egyesítené a profitot és a hazaszeretetet, mivel úgy látszik, hiány lesz a háború után még pár évig. A nagy méretű mákfejek ára ezer darabonként 12-15 shilling, a kisebb méretűeké pedig 8-10 shilling. Termesztés – A kerti mák gazdag, nedves talajon nő a legjobban, sok napfénnyel. Általában a búza, a zab és az árpa után gyűjtik be. Ősszel trágyáznak és szántanak, a magokat márciusban vagy áprilisban vetik el, 1 font mag engedélyezett egy holdnyi területre. A vetőbarázdák egy láb távolságra vannak egymástól. Amikor a növények elérik a 3-4 inch magasságot, egyelés szükséges, ilyenkor kis csoportokat hagynak meg, amelyek 6-9 inch távolságban vannak egymástól, és ezután minden csoportból csak egyet hagynak meg, a többit eltávolítják. Ha szükséges, fahamuval javítják a talajt, vagy trágyát is alkalmaznak. PIPACS (Papaver rhoeas) (34. ábra) 1. Vörös virágok. 2. Sima kerek termés. 3. Szétálló szőrök a termés nyelén. A friss sziromlevelekből szirupot készítenek, a virágokat csak akkor lehet így felhasználni, ha még a szedés napján eljuttatják a célállomásra. VÉREHULLÓ FECSKEFŰ (Chelidonium majus) könynyen felismerhető a törésre megjelenő narancs-piros 34. ábra – Pipacs (Papaver rhoeas)


44

35. ábra – Vérehulló fecskefű (Chlidonium majus) 1. A virág metszete, 2. Termés, 3. A termés keresztmetszete

színű nedvéről. Továbbá sárga színű virága van, és a 35. ábrán látható formájú levele. Ez egy érdekes növény, mert a középkorban ismert gyógynövényként tartották számon, és a gyógyító erejéből adódó hírneve miatt került ebbe az országba, mivel nem őshonos növény. A régi neve fecskefű volt. A maró nedve régi orvosság a szemölcsök gyógyítására. Belsőleg hashajtóként hat, de ez nem kockázatmentes, mivel a nedv, amely a szemölcsök ellen hathat, hajlamos drasztikussá válni a gyomor és a belek belső falán való használatkor. Ha a nyelvünk hegyén alkalmazzuk a narancs-piros folyadékot, elképzelésünk alakulhat ki annak maró és émelyítő jellegéről. Öt alkaloida, két sav és egy semleges keserű hatóanyag vonható ki a kiválasztott nedvből. Mr. Holmes a vérehulló fecskefüvet elhelyezte azon növények listáján, amelyekből 50 kg az igény.

Violaceae – Nincs szükség ennek a családnak a részletes bemutatására, hiszen a tagok a jól ismert ibolyákra és árvácskákra korlátozódnak. ILLATOS IBOLYA (Viola odorata) – Ezt az édes illatú virágot a középkorban állítólag sok betegség gyógyítására találták alkalmasnak. Azóta nagyot bukott, jelenleg az egyetlen gyógyászati felhasználási módja, hogy hashajtóként írják fel általában kisgyerekeknek. A gyökeréből származó nedv émelyítő, hányást és idegességet okoz. Az illatos ibolya magjait időnként hashajtóként használják. 36. ábra – A kereszA rák sok „gyógymódja” közül az egyik az illatos ibolya friss leveleitesvirágúak porzóinak ből készített főzet. A virág az Európából importált növények listáján elhelyezkedése szerepel, ibolyaszirup készítésére használják. A virágokat kinyílás előtt szedik le, és tálcákon szárítják meg meleg, jól szellőző szobában. A KERESZTESVIRÁGÚAK

37. ábra – A keresztesvirágúak termése (becőtermés)

Ez egy nagyon fontos család, sok ehető és kevés mérgező- vagy gyógynövényt tartalmaz. A megkülönböztető jegyeik a következők: 1. Négy sziromlevele van, és általában keresztbe rendeződnek. 2. Hat porzószála van, amelyek közül kettő a többi négyen kívül helyezkedik el. Általában a négy belső hosszabb, mint a két külső porzó (36. ábra).

A KERESZTESVIRÁGÚAK

45

3. Jellegzetes gyümölcse van, ami a keresztesvirágúak különlegessége. A magok a becőtermés alulról felfelé történő felhasadásával szabadulnak ki (37. ábra). A legjellemzőbb vonása az azonosításhoz a fentiek közül a második, bár sok növénynek van hat porzója, de egyik más családba tartozó virág esetében sem ilyen az elrendeződése. TORMA (Cochlearia armoracia) – A torma gyökerében jelen van egy illóolaj, az allil-izotiocianát, amely a kellemes csípős ízét okozza. Az olaját élénkítőként használják a gyógyászatban. A legfőbb felhasználása fűszerként történik, habár a növény szerepel a gyógynövénygyűjtők listáján is. ORVOSI KANÁLTORMA (Cochlearia officinalis) – Ez a növény a könnyen megkülönböztethető a család többi tagjától a következők alapján: 1. Kanál alakú levelei vannak. 2. Apró, gömbölyű, húsos termései vannak (kb. 2 mm átmérőjű). Körülbelül egy láb magas, köves talajon alacsonyabbra nő. A növény frissen fogyasztva élénkítő, frissítő, de régebben, ahogy a neve is mutatja, meszszeható gyógyító erényt tulajdonítottak neki. A MUSTÁRFÉLÉK – Messze a legfontosabb gyógynövények a keresztesvirágúak között. A három fontos mustárféle:

ANGOL MUSTÁR

Termés Szőrös

FEKETE MUSTÁR

Sima, négyoldalú

VADREPCE

Érdes, sok horoggal

Levél Mélyen bevágottak, a levél szélétől majdnem a közepéig. Az alsóbb levelek szárnyasak, a felsők keskenyek, kihegyesedők, osztatlanok. Durva felszínű és fogazott.

További segítséget nyújt, ha megjegyezzük, hogy a fekete mustár magasabb a másik kettőnél, de a virágainak kisebb sziromlevelei vannak. A vadrepcének jellegzetes szétálló csészelevelei vannak, és nagyon gyakori a búzamezőkön. Egy másik hasznos dolog, hogy az angol mustár magjai 2 mm-esek, és a fekete mustár magjai 1 mm átmérőjűek.

38. ábra – Angol mustár

39. ábra – Fekete mustár

46


A porított magokból borogatást készítenek. A „mustáros levelek” papírt tartalmaznak a felszínükön, amihez a törött magok (olajuktól megfosztva) tapadnak. A vadrepce káros hatás kiváltásában való ártalmatlansága vagy bűnössége egy fontos kérdés, mivel gyakori a búzamezőkön, és ennek következtében megjelenik a lisztben, végül a kenyérben. Igazán mérgező keresztesvirágú nem ismert, és Linné szerint a vadrepce egy teljesen ártalmatlan növény. Bár hazánkban a háború előtt termesztettek mustárt, a legnagyobb készletünk Európából érkezik, ez azt jelzi, hogy nem óvjuk eléggé az alapvetően őshonos gyógynövényt. Mint család, a keresztesvirágúak tagjai se nem javítják, se nem károsítják a szervezetet. Balesetek történhetnek a keresztesvirágúak, például a vízitorma megevésétől, de ilyen esetekben a gonosz nem magában a növényben van, hanem abban, hogy valami, ami nem alkotója normális esetben, 40. ábra – Vadrepce 1. Virág (szirmok nélkül), 2. Sziromlevél, 3. Termés bejutott abba kívülről. A vízitorma esetében a tífuszt okozó baktérium hajlamos bejutni a növénybe, ha az szennyvízzel szennyezett vízben nő. Caryophyllaceae – Mécsvirágok és csillaghúrok családja Megkülönböztető jellegek: 1. Szabadon álló sziromlevelek. 2. Átellenesen álló levelek. 3. A szár a nóduszoknál duzzadt. SZAPPANFŰ (Saponaria officinalis) – Robosztus növény, körülbelül 2-4 láb magas, széles, hegyes levelekkel. A rózsaszín virágok a növény tetején csomóba rendeződnek, úgy, hogy mindannyian egy síkban helyezkednek el (sátorvirágzat). Angliában a középkorban honosodott meg, orvosságként használták. A gyökérnek erős égető íze van, tüsszentést okoz, és mérgező. Vízzel elkeverve könnyen habzik, ez attól van, hogy 34%-ban tartalmaz egy szaponin nevű anyagot, ami könnyen habot képez vízzel elkeverve. KONKOLY (Agrostemma githago) (41. ábra) – Ez a mérgező 41. ábra – Konkoly növény megkülönböztethető a család többi tagjától a nagy, ele(Agrostemma githago)

A SOKSZIRMÚAK

47

gáns lilás-piros virágával, amely júniusban vagy júliusban jelenik meg. A konkoly magjainak elfogyasztásából adódó balesetek a marhákra korlátozódnak, időnként a magok nagy számban megtalálhatók az állatok takarmányában. Megállapították, hogy a takarmányban 1000ből 2,5 részben jelenlévő konkolymagok szárnyasok halálát okozzák. A hamisítás könnyen észrevehető, ha mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a magban található keményítőszemcséket. Ezek a szemcsék különleges formájúak, és nagyon különböznek a gabonaszemekben található keményítőszemcséktől. Emberi balesetek nem ismertek, mert a konkoly magjában található méreg a sütés során megsemmisül. PÁZSITOS CSILLAGHÚR (Stellaria graminea) – Ez a gyakori sövény-növény, Európában, számos, lovakat és marhákat érintő panaszt okozott a mérgező hatása miatt. A mélyen bevágott fehér sziromleveleiről és felálló, szögletes és sima száráról azonosítható.

VI. FEJEZET A SOKSZIRMÚAK (FOLYTATÁS) Leguminosae – Borsó- és babfélék családja. Ez egy nagyon nagy jelentőségű család, a tagjai is mutatják, amelyek tápláló ételeket, értékes orvosságokat és heves mérgeket nyújtanak. A család jellemzői könnyen felismerhetők. A rekettye, az akác és az aranyeső nyilvánvalóan egy rendszertani kategóriába tartoznak; ennek a családnak a tagjai gyakorlatilag minden más növénytől megkülönböztethetők, így a különböző részeinek alapos vizsgálata nélkül is azonosíthatók. A virágban öt sziromlevél található, ebből kettő összeforrva a részben zárt rekesz-szerű „csónak” nevű részt alkotja, másik kettő oldalhelyzetű és szárnynak nevezik, és egy nagy, felfelé álló sziromlevél adja a vitorla nevű részt. 10 porzó van – néhány virágban mind, másokban csak kilenc – amelyek körbe rendeződnek, a nyelük üreges csővé nő össze (42. ábra). A porzókból álló csőben helyezkedik el a termő, ami ebben az esetben egy termőlevélből áll. Végül, a termés jellegzetes hüvelytermés, amely együregű, és a magok egy sorban helyezkednek el. Minden fajnak hasonló termése van, bár természetesen különböznek a méretükben, színükben, struktúrájukban stb. ARANYESŐ (lásd a X. fejezetet) SEPRŰZANÓT (Cytisus scoparius) – Látszólag nem könnyű megkülönböztetni a seprűzanótot és az aranyesőt, amikor az utóbbi egy kis bokor, de a seprűzanótnak erős zöld ágazata és apró levelei vannak, mindkettő eléggé szokatlan az azonnali azonosításhoz. Mérgező tulajdonságok – Ha a juhok lelegelik a seprűzanót lombját, ingerlékennyé válnak, később elkábulnak. Ezt a lombban 42. ábra – Egy hüvelyes virágának metszete

48


található, egy nagyon mérgező és kábító hatóanyag okozza, amit sparteinnek neveznek, és egy másik mérgező anyag, a szkoparin. Gyógyászati tulajdonságok – Ezek a mérgező hatóanyagok nagyon értékesek gyógyászatilag, mert csökkentik a belek és a vesék aktivitását, és nagyon hasznosak számos probléma esetén. Elterjedés – Vadon a nyílt területeken található, főként kavicsos talajon. Gyűjtés – A fiatal hajtásokat májusban vágják le. CSILLAGFÜRT (Lupinus) – Ez a kerti virág felismerhető a kék (néha fehér, sárga vagy lila) virágokból álló virágzatáról és az ujjasan összetett leveleiről, ezek szétterülnek, mint a kéz ujjai. Egy faját (Lupinus albus) az értékes magja nyújtotta táplálék miatt termesztették régen, és ezt a fajt Franciaországban azért termesztik ma, hogy a juhoknak táplálékot nyújtson. Néhány csillagfürt-faj azonban kétségtelenül mérgező, és ezért látva, hogy a táplálék- és takarmánykészletünk csökkenő, szakértőknek kutatásokat kellene végezniük e növénnyel kapcsolatban. TŰZBAB (Phaseolus multiflorus) – A gyökere mérgező. LEVÉLTELEN LEDNEK (Lathyrus aphaca) – Ismert, hogy a magja fejfájást és hányást okoz. ORVOSI SOMKÓRÓ (Melilotus officinalis) – Ebből a növényből egy régimódi, de ma már elavult orvosságot készítettek reuma kezelésére. A gyógynövénygyűjtők listáján csupán három hüvelyes található, ezek az akác, az orvosi somkóró és a görögszéna. Az utolsót tekintve, Mr. Holmes állítja, hogy kétséges, hogy kifizetődő lenne a hazai termesztése, bár könnyen nő itt. Az élőhelye Nyugat-Ázsia. Rosaceae – Ez a fontos csoport tartalmazza a gyümölcseink többségét, például az almát, a körtét, az epret, a meggyet stb. Ahogy majd lent látható, tartalmaz néhány gyógynövényt, ugyanúgy, mint néhány mérgező növényt is. Nem mindig könnyű felismerni a csoport tagjait. Minden virág öt sziromlevélből, sok porzóból áll, ahogy a boglárkafélék virága, de a rózsafélékre középsőállású virág jellemző (lásd a magyarázathoz a 7. ábrát). Időnként nehéz elkülöníteni a középsőállást a felsőállástól. Például a bókoló gyömbérgyökeret (rózsaféle) a kezdők a boglárkafélék közé sorolnák. Egy jó, megjegyzendő szabály, hogy minden középállású virágban a porzók nincsenek kapcsolatban a magházzal. Ezt a 7. ábra mutatja be. Az alsó állású virágokban a porzók a magház alatt erednek, míg a felső állású virágokba a porzók a magház felső részéről erednek. Ezért, az olyan virág, amely középállású virágú, és emellett szabad sziromleveleket és sok porzót tartalmaz, biztonsággal rózsafélének tekinthető. Ennek a fontos családnak a főbb csoportja a következők: I. Mandulafélék csoportja (Amygdaleae) Jellemzők: Termő = 1 termőlevél (5.b ábra) Termése csonthéjas, ami azt jelenti, hogy egyetlen magot egy belső kemény, és egy külső puha termésfal borítja. Mindegyik cserje vagy fa, ezért a X. fejezetben kerülnek részletes bemutatásra. II. Gyöngyvesszőfélék csoportja (Spireidae) – A Gazdasági és Halászati Minisztérium által kibocsátott röplap szerint a következő időszakban nagyobb mennyiségű gyöngyvessző (Spiraea ulmaria) begyűjtésére lesz szükség. Levelei szárnyasan összetettek (azaz

A SOKSZIRMÚAK

49

párosak), minden második pár kisebb (43. ábra); a virágok sárgás-fehérek és nagyon illatosak. A növény nagyon gyakori nedves réteken. A virágok illatos vizet nyújtanak, míg a gyökér vérzéscsillapító hatású. III. Eperfélék csoportja (Potentilleidae) – A csoportba tartozó növények virágai a boglárkafélék virágára hasonlítanak az általános felépítésükben, de abban különböznek, hogy ezek középső állásúak. Ha a porzókat félrehajtjuk, láthatóvá válik, hogy a termők nincsenek kapcsolatban a termőkkel, hanem egy gyűrűt alkotva azok közelében vannak (7.b ábra). Minden ide tartozó virág csészéje állandó, ez is hasznos tudnivalót szolgáltat a meghatározáshoz. Az eper, a földi szeder és a 43. ábra – A gyöngyvessző málna termése nedvdús, azonban a többi gyümölcs szászárnyasan összetett levele raz. Sok termőlevél jellemző (7.b ábra). KÖZÖNSÉGES PÁRLÓFŰ (Agrimonia eupatoria) Jellemzők: 1. Sárga virág. 2. Szárnyasan összetett levelek, minden második pár kisebb. Ezek a tulajdonságok, és azok, melyek az egész csoportra jellemzők, könnyűvé teszik ennek a növénynek az azonosítását. A gyógynövény aromás és frissítő hatású, és a növénygyűjtők által keresett. Általában teát készítenek belőle. Az egész növényt júliusban szedik. ERDEI GYÖMBÉRGYÖKÉR (Geum urbanum) – A növény leveleit a 44. ábra mutatja. A virágok felfelé állók és sárgák. A termésén lévő hosszú horgok felszíne horgas szőrű. Ez egy nagyon gyakori növény, és júniustól augusztusig virágzik. Régebben többet használták étkezési célokra a fűszeres illata miatt. Egyébként szüléseknél is használták, hogy megvédjen a gonosz szellemektől. A gyökér vérzéscsillapító, csersavat tartalmaz. Egy kevés illékony olajat, gumit, „gyömbérgyökér-keserűnek” nevezett keserű anyagot, és kis mennyiségben más anyagokat is tartalmaz. A gyógyszertárakban található „Radix Caryophyllatae” ennek a növénynek a szárított gyökere és föld alatti szára. A gyömbérgyökér szin44. ábra – Az erdei gyömbérgyökér levele tén keresett a növénygyűjtők által. BÓKOLÓ GYÖMBÉRGYÖKÉR (Geum rivale) – A középkorban, ahogy ma a komlót, sörkészítésre használták az aromás, vérzéscsillapító és fertőtlenítő hatású gyökerét. Az Egyesült Államokban frissítőként és lázcsillapítóként használják. Az előző növénytől a nagy pirosas-lilás virága különbözteti meg, valamint az, hogy az egész növény szőrrel fedett. A PIMPÓFŰ (Potentilla tormentilla) és az INDÁS PIMPÓ (Potentilla reptans) – Mindkettő sárga virágú és nagyon gyakoriak nyílt mocsárvidékeken. A pimpófűnek kb. 1/3 inch nagyságú kereszt alakú virága van (46. ábra); a indás pimpó virága nagyobb, 5 sziromlevele, és tenyeresen tagolt levele van (45. ábra). Az indás pimpót régen rákra, sárgaságra, köszvényre és

50


45. ábra – Indás pimpó (Potentilla reptans) a) Csésze alsó nézetből, b) Kaszattermések

46. ábra – Pimpófű (Potentilla tormentilla)

más betegségekre való orvosságként tartották számon. Azonban a hírneve régóta megtört. A pimpófű gyökere keresett a növénygyűjtők által, annak frissítő és vérzéscsillapító hatása miatt; továbbá 18-30%-ban tartalmaz csersavat. IV. Vérfűfélék csoportja (Sanguisorbidae) – Ez a csoport számunkra nem fontos, habár az idetartozó növények vérzéscsillapító és frissítő hatással rendelkeznek. V. Rózsafélék csoportja (Rosidae) PARLAGI RÓZSA (Rosa gallica) – A Rosa gallica és a Rosa damascena illatos vörös virágának szirmait importálják hazánkba, orvosi használatra és potpourri készítéshez. Gyógyászati tulajdonságok – A sziromleveleiből kellemes vérzéscsillapító főzet készíthető. Gyűjtés – Az összes szirmot azelőtt szedik le, mielőtt kinyílna a virág. Jelenlegi készlet forrása – Számos brit termesztő feladta ennek a növénynek a gyógyászati célú termesztését, mivel különböző nehézségekbe ütköztek; és mivel most az európai készlet megszűnt, hamarosan hiány lesz belőle. A szirmokat általában fontonkénti 3-4 shillingért értékesítik, de természetesen most értékesebb lesz. VI. Almafélék csoportja (Pomeae) – Ebben a csoportban nem találhatók gyógy- vagy mérgező növények, bár meg kell jegyezni, hogy a veres berkenye (Pyrus aucuparia) levelében kis mennyiségű kéksavat mutattak ki, és hogy az egész csoportra jellemző, a magokkal óvatosan kell bánni. A csoport gyakoribb tagjai az alma, körte, veres berkenye, galagonya, naspolya és madárbirs.

A SOKSZIRMÚAK

51

Ernyősök vagy Bürökfélék családja (Umbilliferae) – Nagyon fontos csoport, és szerencsére kis óvatossággal könnyen azonosítható. Ahogy a neve is mutatja, a virágok az ernyő sugarainak végén helyezkednek el; vagyis, a virágokat tartó nyelek úgy helyezkednek el, mint egy esernyő sugarai, egy pontból ágaznak szét (47. ábra). Az ernyő minden sugara általában egy kisebb, másodlagos ernyőt hordoz (47. ábra), és a másodlagos ernyők minden nyele egy kis virágot hordoz a végén. A csoport azonosításához elegendők a következő pontok: 1. A virágok ernyőformában rendeződnek. 47. ábra – Ernyős virág ábrája 2. A virágok fehér színűek. 3. A virágokban a magház alsó állású. Mindhárom pont könnyen megjegyezhető, de néhány esetben nem olyan könnyű a fajok megkülönböztetése, mert legalábbis látszólag, a fajok nagyon hasonlítanak egymásra. Szükséges a fajok pontos elkülönítése, mivel a csoportba tartoznak gyógy- és fűszernövények, ahogy veszélyes és mérgező növények is. A szerv, amely a legnagyobb változatosságot mutatja, az a termés, aminek vizsgálatát minden faj esetében nagy figyelemmel kell végezni. A változatosságot a 48–51., 54–59. ábrák összehasonlítása mutatja. Másik nagy segítség az azonosításhoz, hogy míg néhány fajnál kicsi levelek (gallérlevelek) találhatók mind az elsődleges, mind a másodlagos ernyők alapjánál (lásd a 47. ábrát), más fajoknál a gallérlevél csak az elsődleges vagy másodlagos ernyőkre korlátozódik, addig vannak olyan fajok, amelyeknél egyáltalán nincs gallérlevél. E különbségek ismerete nagymértékben megkönnyíti a különböző ernyősök azonosítását a helyszínen. A termőt alkotó két termőlevél a termőreforduláskor elválik, mindkettőt a karpofórnak nevezett vékony fonal tartja a nyélhez (48. ábra). Ugyanez az ábra mutatja a bordák között található olajat tartalmazó csa48. ábra – Ernyősök termése tornákat (gyantavezető csatornának is nevezik) (48. ábra). BÜRÖK (Conium maculatum) – Talán ez az ernyős áll leginkább az érdeklődés középpontjában. A tulajdonságainak ismerete nagyon koránra tehető. Valószínűleg a bürök nedvének végzetes kortyának megivására kényszerítették Szókratészt, miután istentelenséggel vádolták. Eltekintve az ernyőszerű megjelenéstől, amely az egész családra jellemző, a bürök a következő jellegek alapján kifejezetten elkülöníthető: 1. A szára üreges, és matt vörös foltos. 2. A termés formája (lásd a 49. a és b ábrát). 3. A levelek fényes sötétzöld megjelenése, dörzsölésre „halott egér” szagú.

52


Mérgezési tulajdonságok – A mérgezéses esetek, amelyek e növény elfogyasztásából adódnak, gyakori jelenségek. Egyik esetben néhány ipari tanuló fiú a Cumbrae szigetén (Clyde-torkolat) töltött piknikje alatt bürököt evett, mert összetévesztették a gyökerét egy ehető fűszernövényével. Majdnem ugyanebben az időben huszonnégy fiú megbetegedett, de egy kivételével mind meggyógyultak. Nemrégiben a Man-szigetről számoltak be egy halálos mérgezéses esetről. A bürök49. ábra – a) A bürök termése, mérgezés tünetei a mély kábultság és a végtagok mozb) A termés metszete gásképtelensége. A növényből kivont anyagok közül a koniin a legfőbb (1/2-1%). Ez egy színtelen olajos folyadék kellemetlen egérszaggal és csípős ízzel. Továbbá található még benne metil-koniin, konhidrin és etil-piperidin. Érdekes megjegyezni, hogy ezek az anyagok illékonyak, és ezért nem nehéz kivonni a mérgező hatóanyagokat; úgy tudni, régebben a bürök levelét zöldségként fogyasztották (alaposan megfőzve). Pacsirták és fürjek minden probléma nélkül megeszik a bürököt, de utána a húsuk veszélyes emberi fogyasztásra.

50. ábra – Csomorika (Cicuta virosa) a) Virág, b) Termés, c) Termés keresztmetszete, d) Gyökér

A SOKSZIRMÚAK

53

Gyógyászati tulajdonságok – A bürökből készített levet különféle görcsös betegségre használják nyugtató- és kábítószerként. Elterjedés – A bürök egész Nagy-Britanniában elterjedt; inkább árnyékos helyeken nő. Gyűjtés – A növényt és az éretlen gyümölcsöt júniusban gyűjtik a kétéves növényekről. A bürök kétnyári növény. Jelenlegi készlet forrása – Mind a növény, mind a termés iránt nagy a kereslet a gyógyszerészek és a növénygyűjtők részéről. Körülbelül évi fél tonnát használunk el. A háború kitörése óta az ára közel megduplázódott. CSOMORIKA (Cicuta virosa) – Halálosan mérgező növény. Látszólag nem hasonlít a bürökre. A felismerésükhöz a következő pontokat kell megjegyezni: 1. A levelek alakját (lásd az 50. ábrát). Meg kell jegyezni, hogy ennek a levélrészei hoszszúak, keskenyek és fogazottak. 2. Nincsenek gallérlevelek a fő ernyőn, de a másodlagos ernyőn megtalálhatók. 3. A gyökere fehér, húsos és sárga nedvet tartalmaz. A gyökere hasonlít a zeller és a pasztinák gyökerére, ez a veszély fő forrása. Ebben a szervben megtalálható a koniin, ami a bürökben is jelen van, ahogy egy másik mérgező anyag, a cicutoxin is, amelynek kellemetlen csípős íze van. Az utóbbi jelenléte szerencsés körül-

51. ábra – Mételykóró (Oenanthe crocata) a) Virág, b) Termés, c) A termés keresztmetszete

54


mény, mivel csípős tulajdonsága megakadályozza a nagymértékű fogyasztását. Ennek ellenére azonban jegyeztek fel végzetes mérgezéses eseteket. MÉTELYKÓRÓ (Oenanthe crocata) – Ez a magas, gyakran árkokban növő növény a következő tulajdonságairól ismerhető fel: 1. A szára üreges. 2. A termés tojásdad, nem feltűnő bordákkal. 3. A gyökerek dörzsölésre fehér nedvet választanak ki, száradással sárgul. 4. Minden növénynek öt vagy több indaszerű mellékgyökere van. Az 51. ábrával való összehasonlítás érthetővé teszi a fenti pontokat. Ennek a növénynek a gyökere a legmérgezőbb része, mivel hasonlít a pasztinák gyökerére. Szarvasmarhák mérgezést kaptak a büröktől, amikor megették a gyökerét, amit az árkok tisztításakor a felszínre dobtak. A veszély még erősebbnek mutatkozik, mert a méreg, amit a gyökér tartalmaz, nem bontható le szárítással vagy főzéssel. A növény mérgező hatásával kapcsolatban a következő példát vesszük: Egy ember kettőt harapott a gyökérből, majd eldobta azt. Ez első tünete hányás volt, ezt álmos állapot (de nem érzéktelenség) követte, az arca sápadttá vált, tág pupillái voltak. Végül, kezelés után meggyógyult. BÖRDÖS BORGYÖKÉR (Oenanthe fistulosa) – Ez is egy mérgező növény, de az előzőhöz képest jóvalkevésbé. Bár néhány tulajdonságuk hasonló az általános megjelenésükben, a leveleik különböznek, az összetett levelei kevesebb keskeny tagból állnak (52. ábra). A gyökereik is különböznek, csoportosan elhelyezkedő rostokat, vagy hosszúkás gumós szerkezeteket tartalmaz. Végül, a virágok sziromlevelei szokatlanul nagyok. Az állatok nem eszik meg a növényt. MEDVETALP (Heracleum sphondylium) – Ez a nagy termetű növény nagyon gyakori szennyezett talajon és sövényekben. Felismerhető egyszer a leveléről, ami nagy, széles és szőrös, és emellett szárnyasan összetett, és minden „szárny” nyél nélküli, kivéve az alapi párt (53. ábra). A termésnek sajátos korong alakja van (48. ábra). Ennek a növénynek a szaga elegendő, hogy megvédje a megevéstől, egy esetről beszámoltak Belgiumból, ahol munkásemberekre hatással volt a növény gyűjtése. Az volt a feladatuk, hogy a gyö52. ábra – Bördös borgyökér (Oenanthe fistulosa) kereket eltávolítsák egyes parkokból. Ezt elvéa) Virágzat, b) Egy virág gezték egy forró hónap kora reggeli órájában. Mindannyian erős hőt éreztek a bal karjukon és csuklójukon. Ezt gyulladás követte, a velejáró fájdalommal, ami miatt nem mehettek vissza dolgozni a következő három hétben. A növény gyűjtésekor átdobták azt a bal karjukon, ami azt eredményezte, hogy az illóolaj, ami a nap további részében elpárolgott, lecsapódott a karjukon, a fent leírt hatást kiváltva.

A SOKSZIRMÚAK

55

53. ábra – Medvetalp (Heracleum sphondylium) a) Virág, b) Termés, c) Termés felvágva

A többi ernyősvirágú közül néhány nem gyanúsítható meg mérgező tulajdonsággal. Furcsa, hogy az egyik a murok (Daucus carota) lenne; e faj termesztett változatainak a gyökere széles körben zöldségként használatos; de a tény tény marad, hogy fehér egerek pusztultak el amiatt, hogy murok gyökerével etették őket. A hatóanyag, amit a gyökere tartalmaz, a pinén nevű illóolaj. A murok felismerhető a termésen található feltűnő bordáiról (54. ábra) és a különleges murvalevelekről. Mások, ugyanilyen természettel a széleslevelű békakorsó (Sium latifolium) és az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris), habár úgy tűnik, ezeknek csak csekély hatásuk van a marhákra és más állatokra. Az ernyősök családjába tartozó gyógynövények száma nagy, és nagy százalékát adják a gyógyszerészek és a növénygyűjtők által gyűjtött növényeknek. KAPOR (Peucedanum graveolens) – Három Peucedanum-faj őshonos hazánkban, de a kapor nincs közöttük, Dél-Európában honos. De mégis foglalkoznunk kell vele következő okok miatt: termeszthető és termesztett is Angliában, gyógyászati célból két-három tonnányit elhasználunk belőle évente, és a háború előtt nagy mennyiségben importálták Németországból.

56

GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK A következőkről ismerhető fel: 1. A levelek alakja. 2. A termés lapított alakja (lásd az 55. ábrát). Gyógyászati tulajdonságok – A kaprot leginkább aromás élénkítőként és szélhajtóként használják. A termés 3-4% illóolajat tartalmaz. Az aromáért az olajban jelenlévő, karvol nevű anyag felelős. A leveleket júliusban és augusztusban gyűjtik, savanyításra és levesek ízesítésére használják. Termesztés – Ajánlott a magokat szeptemberben elvetni, vagy bármikor február és május között, 1 inch távolságra lévő sorokba; a palántákat úgy kell ritkítani, hogy 10 inch távolságra legyenek egymástól. Bármilyen nyílt területen lévő laza kerti talaj megfelel. 10 font mag elvetése egy hektárnyi területen 305 kg termést hoz. 54. ábra – Murok (Daucus carota) a) Virág, b) Termés, c) Termés (nagyobb méret) felvágva

55. ábra – Kapor (Peucedanum graveolens)

A brit termesztésű kapornak jobb az ára a külföldi változatokénál, a tisztább megjelenése és a gyommagtól való mentessége miatt. Úgy tűnik, a kapor nagyon jól nő Essex nehéz talajában.

56. ábra – Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) a) Virág, b) A termés metszete, c) Termés

A KÖMÉNYFÉLÉK CSOPORTJA

57

ORVOSI ANGYALGYÖKÉR (Angelica archangelica) – Magas, nagy termetű növény, amelynek a levélnyeleit valamikor úgy fogyasztották, mint a zellert, vagy kandírozva édességként ették. Könnyen szaporodik magról. Továbbá a termés illóolajat és más összetevőket is tartalmaz, ezért aromás élénkítőként ajánlott. Legkönnyebben a termésről azonosítható, amelynek öt szárnyszerű bordája, és kellemes illata és íze van. Ez nem brit növény, és nem szabad összetéveszteni az erdei angyalgyökérrel (Angelica sylvestris), amely egy fehér virágú ernyős, az 56. ábrán bemutatott levélformával. A szerző úgy tudja, hogy az orvosi angyalgyökeret először a skót Mária királynő hozta be az országba Franciaországból, és ízesítésre és a cukrászatban használták. A KÖMÉNYFÉLÉK CSOPORTJA Édeskömény (Foeniculum vulgare) – Ez a fűszernövény könnyen felismerhető a leveleiről, melyek rengeteg mélyen osztott, szőrszerű részből állnak (57. ábra), és a nagy, szárvégi virágokból álló ernyőről. Az egész növény illatos, és az apróra felvágott leveleit gyakran használják halételekhez készült szószok öszszetevőjeként. Műveletlen területeken nő, főleg a tenger közelében. Az édeskömény termesztéséhez a magokat őszszel kell sorokba vetni. A gyógyszerészek köménykészítménye a Foeniculum capillaceum szárított, érett termését tartalmazza. Ez a növény Dél-Európában honos, de hazánkban is termesztik. Kemény talajú napos területen nő a legjobban. A magokat tavasszal vetik, 5 font engedélyezett egy hektárnyi területre, ebből a hozam 762 kg. 50 kg-nyit 1-1,5 fontért árulnak. Az édesköménynek sok édességbeli és ízbeli változata van, a brit változatok nem a legjobbak a piacon lévők közül. Mr. Holmes egy jófajta édeskömény hazai termesztését ajánlja. Látva, hogy az édességbeli és az ízbeli különbség az uralkodó a fűszernövény különböző változataiban, nagyon valószínű, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek javítandók gondos termesztéssel. A termésen öt borda található, az oldalsók szélesebbek a többinél. Ebből világossárga illékony olaj vonható ki, amit illatos élénkítőként és puffadásra alkal57. ábra – Édeskömény (Foeniculum vulgare) 1) Virág, maznak. 2) A virág metszete, 3) Termés, 4) A termés metszete

58


A FÖLDITÖMJÉNFÉLÉK CSALÁDJA (Pimpinella) – A család két brit képviselője a HASZNOS (Pimpinella saxifraga) és a Pimpinella magna. Az utóbbi gyökerét a növénygyűjtők használják, de nem jelentős növény. A gyógyszerészek ánizsa Dél- és Közép-Európában honos. Azonban Észak-Németországban is termesztik kereskedelmi célból, és a szerző látta, hogy Skóciában is nő. A levele értékes összetevője bizonyos ételeknek, a termése a gyógyászatban nagyon közkedvelt az aromás íze és illata miatt, amit a benne 2-3%-ban található illóolaj jelenléte okoz. Mivel majdnem 100 tonnát elhasználunk ebből a növényből évente, komolyan meg kellene fontolni a sikeres termesztésének lehetőségét, gazdasági célokra. Az ánizs (Pimpinella anisum), ahogy a fűszert nevezik, a termés megvizsgálásával azonosítható a legkönnyebben. A termés nem hasonlít egyetlen másik ernyős termésére sem, oldalról nyomott, durva felszínű, amit a rajta található rövid szőrök okoznak (58. ábra). Körülbelül 1/5 inch hosszú és 58. ábra – Pimpinella anisum termése, nagyított rajz 1/12 inch széles. Magról szaporítják, a vetés áprilisban történik, déli fekvésű területeken, egymástól 1 láb távolságra lévő sorokba. Később a palántákat megritkítják, úgy, hogy 6 inch távolságra legyenek egymástól a sorokban. A KÖMÉNY (Carum carvi) a család legfontosabb tagja. A következő tulajdonságok alapján ismerhetők fel: 1. Orsó alakú gyökér. 2. Az elágazó szár 2 láb magas. 3. Kétszeresen szárnyasan összetett levelei vannak, a levélkék nagyon keskeny részekre osztottak. 4. Fehér virágok, csak egy gallérlevele van az ernyő alapjánál. 5. A termés mindkét végén elkeskenyedik, kellemes illata és fűszeres íze van. A termés 3,5-6,5%-ban tartalmaz illóolajat, ami értékes élénkítő, és szélszorulás kezelésére használják. Az illóolaj eltávolítása után megmaradó rész értékes táplálék szarvasmarhák számára a fehérje- és zsírtartalma miatt. A magokat régóta nagyra értékelik a cukrászok és a szakácsok. A növényt korábban széles körben termesztették Essex-ben és Kentben, de úgy tűnik, hogy az utóbbi években felhagytak a hazai termesztésével. Talán a háború által kiváltott új körülmények majd fellendítik a termesztését. 1914 előtt Marokkóból, Hollandiából, Oroszországból és Németországból importálták. A brit köménynek jobb ára van a piacon, mert más magoktól szabad és tiszta megjelenésű. A köményt nem szabad összetéveszteni a másik két hazánkban honos kömény-fajjal, amelyeket nem használnak gyógyászati célokra; ezek az ÖRVÖS KÖMÉNY (Carum verticillatum) és a GUMÓS KÖMÉNY (Carum bulbocastanum). KORIANDER (Coriandrum sativum) – Annak ellenére, hogy nálunk nem honos növény, alkalmanként megtalálható a városok szélén. Mivel a termése értékes illóolajat tartalmaz, a növényt széles körben termesztik. Évelő növény, amely kb. 2 láb magasra nő meg, és fehér virágai vannak, amelyek júniusban vagy később nyílnak, a vetés idejétől függően. A termés metszetét az 59. ábra mutatja. Kellemes illata van, főleg dörzsölésre, és kellemes az íze is. Az FÖLDITÖMJÉN

A KÖMÉNYFÉLÉK CSOPORTJA

59

illóolaj, amelyet tartalmaz, 90%-ban tartalmaz koriandrolt, ami értékes élénkítő, aromás, és jó hatással van a gyomorra. A magokat levesek és salátaöntetek ízesítésérehasználják. A koriander termesztésére a magokat meleg helyre vetik tavasszal és ősszel. Közönséges talajon nő. A háború előtt a koriandert Bombay-ből, 59. ábra – Marokkóból, Oroszországból és Németországból importálták. Az ára ma Koriander kétszer annyi, mint 1914-ben volt, amikor 16-30 shilling volt 50 kg-ja. termésének KERTI ZELLER (Apium graveolens) – Semmit sem ér, hogy a zeller számetszete rított termése illóolajat állít elő, amit élénkítőként és szélszorulás kezelésére használnak. A kerti zeller a brit vadzeller gondos termesztéséből és kiválasztódásából származik. Az utóbbi azonban gyanús, a gyökere – bár formában és illatra hasonlít a termesztett zellerére – nagyon maró hatású és nem ehető. Az ernyősök családjának összefoglalása – A hazai ernyősök, akár mérgezőek, akár gyógyhatásúak, könnyen két csoportba oszthatók: az aromások közé tartozik a zeller, a koriander, a kömény, az ánizs, az édeskömény és a kapor, és a nem aromások közé sorolható a mérgező medvetalp, a bördös borgyökér, a csomorika és a bürök. A következő jellemzők segítséget nyújtanak az olvasónak a legfontosabbak azonosításához: A sárga virágú illatos ernyős az édesköményt jelzi, míg a fehér virágú és illatos, gömbölyű termés a koriandert. Az ánizs jellegzetessége, hogy a termést rövid szőrök fedik. A kapor levelének felépítése nem hasonlít a többi ernyősére. Az a tény, hogy a kömény fő ernyője csak egy gallérlevelet visel, fontos megkülönböztető vonás. A zellert tekintve, a jellegzetes illat és íz, amit ezzel a növénnyel hozunk összefüggésbe, talán a legjobb megkülönböztető jelzés. A nem aromás ernyősök azonosítását hasonló módon végezhetjük el, az egyéni jellegzetes vonások felismerése előtt meg kell állapítani, hogy a kérdéses növény az ernyősök közé tartozik-e. Így, a büröknek jellegzetes szaga és piros foltjai vannak, a borgyökér és a csomorika esetében dörzsölésre sárga nedvük jelenik meg, és a medvetalpnak legfőképpen jellegzetes durva levelei vannak, amit ha egyszer megismert az ember, nem téveszti össze semmivel sem. Csupán az egyes növények tulajdonságainak gondos vizsgálatával léphetünk előre e család tanulmányozásakor. Araliaceae – A borostyán túl ismert ahhoz, hogy részletes leírás lenne szükséges. A télen megjelenő bogyói feltűnőek, mivel ilyenkor ritkán láthatók más termések. Mérgezőnek tekinthetők, annak ellenére, hogy bár mindenféle madár mohón fogyasztja, minden betegség nélkül, gyereknél hányást okoz. A helixin nevű glukozidot a termésből vonták ki, és ennek az anyagnak a jelenléte felelős a keserédes, kininszerű ízért.

GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK 60

Kétszikűek, sokszirmúak (szabad sziromlevelek)

Felső állású virág

Középső állású vagy alsó állású virág

Araliaceae

Virágok ernyőt alkotnak Umbilliferae

Szabályos párta, sok porzó Rosaceae

Szabálytalan párta, 10 porzó Leguminosae

Szabályos párta, együregű magház, átellenes levelek Caryophyllaceae

Szabályos párta, kétüregű magház, 6 porzó Cruciferae

Szabálytalan párta, 5 sziromlevél Violaceae

Összenőtt termőlevelek Papaveraveae

Különálló termőlevelek Ranunculaceae

III. táblázat Sokszirmú kétszikű gyógyitó és mérgező növények Sok porzó

10 vagy kevesebb porzó



61

VII. FEJEZET FORRTSZIRMÚAK – I. Ide azokat a növényeket soroljuk, amelyek pártája 2, 4 vagy 5 összenőtt sziromlevélből áll. Néhányuknál a szirmok összenövése teljes, de vannak olyanok, mint például a ciklámen, amelynél a sziromlevelek csak az alapjuknál forrtak. A növények mindkét esetben a Gamopetalae csoportba tartoznak. Az ebbe a csoportba tartozó növények két csoportba sorolhatók: az egyik csoportot azok a növények alkotják, amelyek virágaiban a magház felső állású, a másik csoportba tartozókban pedig alsó állású. FELSŐ ÁLLÁSÚ MAGHÁZZAL RENDELKEZŐ FORRTSZIRMÚ VIRÁGÚ NÖVÉNYEK Scrofulariaceae – Tátogatófélék családja. Jelen munkánk szempontjából ez egy fontos csoport. Normális esetben a virágok 5 sziromlevéllel és 4 porzóval rendelkeznek. A termőt a 4. ábrán bemutatott módon összenőtt két termőlevél alkotja, és a magház metszete az ugyanezen az ábrán mutatott képet adja. Az utóbbi pontot gondosan meg kell jegyezni, mert e jelleg alapján lehet megkülönböztetni a tátogatóféléket az árvacsalántól (Labiatae). PIROS GYŰSZŰVIRÁG (Digitalis pupurea) – Nem szükséges ennek az ismert növénynek a részletes leírása. Mindegyik kerti változata a vad növénytől származik gondos kiválasztással és neveléssel. Mérgező tulajdonságok – A legtöbb mérgezéses eset abból származott, hogy tévedésből más növény, például a borágó levelével összekeverve, ebből fogyasztottak. A feljegyzések szerint a mérgezést az eredményezte, hogy tudatlan emberek gyűszűvirág leveléből készített főzetet, teát fogyasztottak. Egy gyilkossági esetről szóló feljegyzés szerint a mérget egy homeopata adta a betegének. A végzetes eredmény annak a következménye, hogy egy hölgy nagy mennyiségű gyűszűvirág-levélből préselt lét ivott meg, hogy enyhítse a végtag60. ábra – Piros gyűszűvirág (Digitalis pupurea)

62


jai megdagadását. A mérgezés tünetei az émelygés, hányás és hasi fájdalmak, ezt követi a pulzusszám jelentős csökkenése, és a gyengeségérzés, amely lassú légzéssel társul. Az egész növény tartalmaz mások mellett bizonyos mérgező glukozidokat, nevezetesen a digitoxint és a digitalint, ezek jelenléte felelős az élettani aktivitásokért. Gyógyászati tulajdonságok – Bár nagyon mérgező, a gyűszűvirágból készítenek egy orvosságot, ami a legértékesebbek között van. Kis adagokban való alkalmazása indukálja az artériákban a vérnyomás növekedését, és a szív összehúzódásai még erőteljesebbek és lassúbbak. Ezt a szert megfelelően a „szív ingájá”-nak hívták, amiért csökkenti a túlzott vagy abnormális működését ennek a szervnek, és segíti az erejét irányítani, amikor az elégtelen. Ezt a szert vízkór és vérzés kezelésére is használják. Gyűjtés – A Nemzeti Gyógynövénytermesztő Szervezet a következő pontok figyelembevételét ajánlja a gyűszűvirág leveleinek gyűjtésekor: 1. Csak az elvirágzott növények leveleit szabad leszedni, az elszíneződött leveleket ki kell dobni. 2. A levélnyelet le kell vágni, és a leveleket jól szellőző padlóra kell helyezni. 3. A leveleket egyenként, színükkel lefelé kell helyezni, és éjszaka, valamint, ha nedves az idő, az ablakokat be kell csukni. 4. Két-négy nap után a leveleket meleg helyre kell tenni, például a sütő rácsára, és addig kell ott tartani, amíg szárazak és törékenyek nem lesznek. 5. Végül a leveleket bádog- vagy fadobozba kell tenni, és száraz helyen tárolni. A gyűjtőknek a következő pontokat is meg kell jegyezniük: 1. A kerti gyűszűvirág nem olyan kielégítő, mint a vadon növők. 2. A tárolt levelek gyorsan megromlanak, és elértéktelenednek, ha több mint egyévesek. 3. A második éves levelek aktívabbak, mint az első évesek. Jelenlegi készlet forrása – A gyűszűvirágot főleg Franciaországból és Németországból importálták, de ahogy az ára 50 kg-onkénti 23-33 shillingről 92 shillingre ment fel, a növény értéke nagyban erősödött. Továbbá, amiért az importált cikkek messze alulmaradnak a gondosan előkészített brit növényekhez képest, úgy tűnik, hogy a közeljövőben a gyűszűvirág termesztése nagyon fel fog lendülni, ahogy a vadnövények gyűjtése is, és remélhető, hogy függetlenedhetünk az importált készlettől. Termesztés – A növény félárnyékos helyen termeszthető a legjobban, mivel csak mérsékelten napfény-igényes. Legjobban száraz, laza, avarban gazdag talajon nő. Körülbelül 2 fontnyi mag ajánlott egy hektárnyi területre. A magokat gyakran finom homokkal keverik, ez biztosítja az egyenletes eloszlását. Vetés után vékonyan kell talajjal befedni. A leveleket a második évben kézzel szedik, és egy hektárnyi területről 1-2 tonnányit gyűjtenek be. MOLYHOS ÖKÖRFARKKÓRÓ (Verbascum thapsus) – Vaskos lágyszárú növény, néha az 5-6 láb magasságot is eléri, könnyen felismerhető a gyapjas leveleiről és a bunkó alakú, sárga virágokból álló virágfüzéreiről. A csoport többi tagjától abban különbözik, hogy 4 helyett 5 porzó található a virágában. A puha vastag leveleit tejben megfőzve és édesítve bőrápolóként használták. A magok azonban mérgező tulajdonságokkal rendelkeznek, és nem szabad gyerekek számára elérhetővé tenni. A középkorban az ökörfarkkóró divatos gyógyszer volt a test és a lélek bajaira. Erőt

FORRTSZIRMÚAK – I.

63

tulajdonítottak neki a gonosz lelkek elűzésére, míg fizikai oldalról sok betegségre használták gyógyszerként. Nagyot bukott ez a növény. Ma főleg hamisítványként használják, a gyűszűvirág leveleit helyettesítik vele. A növénygyűjtőknek nagy igényük van az ökörfarkkóró virágára, látva, hogy a virágot a kontinensről importálják. A Gazdasági és halászati minisztérium egy közleményében azt állította, hogy „nagy érdeklődés lesz a száraz levelek iránt”. GÖCSÖS GÖRVÉLYFŰ (Scrophularia nodosa) – VÍZI GÖRVÉLYFŰ (Scrophularia aquatica) – Ez a két növény elég gyakori folyók közelében és nedves, árnyékos helyeken. A virágok színe nagyon szokatlan, piszkos zöldes-lila árnyalatúak. A S. nodosa megjelenését a 61. ábra mutatja be. A vízi görvélyfű abban különbözik ettől a növénytől, hogy a szárához szárnyas élek kapcsolódnak, egyébként majdnem minden részük egyforma. A Scrophularia elnevezés érdekes. Azoknak a növényeknek adták génusz-névként, amelyekről úgy hitték, hogy hatásos orvosság a görvélykór (skrofula) ellen. A génusz a családnak adta a nevét, így van a Scrophulariaceae elnevezésű család. A kristályos keserű anyagot, amely a szkrofularin nevet kapta, a görvélyfűből vonták ki. Belsőleg használva hánytatóként és hashajtóként használják ezt az orvosságot. Az egész génuszra gyanakvással kell tekinteni. Szerencsére ezt a két növényt nem érintik meg az állatok. Szükségtelen megállapítani, hogy nincs értékük a scrofulaként ismert betegség elleni gyógymódban, amit ma az orvosok a tuberkulózis egyik formájának tekintenek. A Scrophularia nodosa azonban a növénygyűjtők számára keresett. A Scrophulariaceae család többi tagja néhány szóval bemutatható. A család tagjai maró hatóanyagot termelnek, amely keserű ízű, és kellemetlen szaga van; nem csábító ehető növények,

61. ábra – Göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa) a) Nyitott párta, b) Csésze, c) Termés (tok)

64


még a legmeggondolatlanabbak számára sem. Így, a KÖZÖNSÉGES GYUJTOVÁNYFŰ (Linaria vulgaris) maró és mérgező növény, de nincsenek erről szóló feljegyzések. Egy kristályos keserű, linarin nevű anyagot vontak ki belőle, ahogy két másik anyagot is, mindkettő csípős ízű. A KAKASTARÉJ (Pedicularis sylvatica) egy ismerős legelőnövény. Belsőleg használva hányást és hasmenést okoz. Az állatok csak a fiatal növényt eszik meg. Egy másik legelőnövény a RÉTI CSORMOLYA (Melampyrum pratense). Zölden minden állat fogyasztja, de megállapították, hogy a magja bármilyen mennyiségben jelen van a búzalisztben, a belőle készített kenyér elfogyasztása hajlamos szédülést okozni. Labiatae – Ajakosak családja. Fontos család, amelynek nincs mérgező tagja, ellenben számos értékes gyógynövényt tartalmaz. Ennek a csoportnak az azonosítása nem nehéz. Mint a Scrophulariaceae családnál, 5 csészelevél, 5 sziromlevél és 4 porzó található minden egyes virágban. A termő azonban teljesen más. A pillantásunkat a sziromlevelek alkotta cső fenekére irányítjuk, egy körkörös korongot láthatunk, amely négy negyedre van osztva. Ezek központjából ered egy hosszú bibeszál, ami egy két-villás bibében végződik (62.a ábra). Termésállapot62. ábra – a) Ajakosok termője, ban, négy apró gömbölyű mogyórócska figyelhető meg (62.b ábra). Ilyen b) Ajakosok termése típusú termő és termés, amiről könnyen felismerhetők, az ajakosok mellett csak egy másik családnál fordul elő, nevezetesen a Boraginaceae családban. Emellett az ajakosokra szögletes szár jellemző, és a levelek átellenesen helyezkednek el, minden egyes pár az alatta és a felette lévő levélpárhoz képest derékszögben helyezkedik el. A LEVENDULAFÉLÉK – A levendulaként ismert Lavandula vera virágainak túl könnyen felismerhető illatuk van ahhoz, hogy szüksége legyen a különleges bemutatására. A virág a 63.a és b ábrán látható. Habár nem angol növény, a levendulát széles körben termesztik hazánkban a piac számára, a virágok párlásával illékony 63. ábra – olaj állítható elő. A levendulaolaj halványsárga színű folyadék, csía) A levendula virága, pős ízzel. Illatos élénkítőként és szélhajtóként használják. Érdeb) Párta metszete, levendula kes, hogy az Angliában termesztett levendula olaja öt-tízszer értékesebb, mint a francia termékek. Ebből itt egy nyilvánvaló következtést vonhatunk le, nevezetesen azt, hogy néhány külföldi növény hazánkban sikeresebben termeszthető, mint azokban az országokban, ahol őshonos. Egy másik levendulaféle, nevezetesen a SZAGOS LEVENDULA (Lavandula spica) párlása adja a szagos levendula olaját. Hasonló tulajdonságokkal bír, mint a fent említett levendulából nyert olaj. Növénytanilag a szagos levendula abban különbözik az előbb említett levendulától, hogy a virágokhoz kapcsolódó murvalevelek egyenesek, a Lavandula vera esetében ezek rombosak. Gyűjtés – A virágokat akkor szedik le, amikor a legalsók éppen hogy megjelentek, a szárról eltávolítják, és megszárítják. Ezeknek az olaj-mirigyeknek a jelenléte többnyire a csészére korlátozóik, fénylő testekként jelennek meg rajta (kékes-lila), nagyítóval könnyen láthatóak. Mr. Shenstone rámutat arra, hogy az európai levendula iránti igény normális esetben három-négyszerese a brit változaténak, az előző olcsósága miatt. Olyan törzsek termesztését ajánlja, amelyeknél rengeteg virág található a füzérekben, így csökkenti a termelés költségét.

FORRTSZIRMÚAK – I. A mentafélék családja (Mentha) – Ennek a létfontosságú brit családnak a tagjai a következő tulajdonságok alapján különböztethetők meg a többi 64. ábra – Párta, ajakostól: Mentafélék családja 1. Az illatuk egyszerre kellemes és különleges. 2. A pártájuk nem kétajkú, hanem majdnem szabályos, hosszát tekintve alig nagyobb a csészénél. Hasonlítsuk össze a 64. ábrát a 63-sal, amely a tipikus ajakos pártát mutatja be. BORSOS MENTA (Mentha piperita) – A borsmenta-olajat a borsos menta friss virágának párlásával nyerik. Gyakran látható vadon ez a növény, de ezek a termesztésből kerületek ki. A hosszúkás, sima, lándzsa alakú, fűrészes szélű leveléről ismerhető fel (65. ábra). A virágok a szár tetején csoportokban, egymáshoz nagyon közel, de szaggatottan helyezkednek el. A friss virágokból olajat párolnak, ami öszszetevője a borsmenta-víznek, a borsmenta eszszenciának és a borsmenta lelkének. Sok laikus képzeletében a borsos menta nevét ártalmas folyadékok nevével kapcsolják össze, aminek a lenyelésére néha rákényszerülnek a saját hasznukra. Nemcsak a borsos menta fedi el az ilyen folyadékok ízét, de pozitív értéke, hogy élénkítő és szélhajtó hatású; és megelőzi a hascsikarást. A borsos menta legfontosabb összetevője a mentol vagy borsmenta kámfor, egy szilárd alkohol az olaj jellegzetes illatával és ízével. Termesztés – A háború előtt évi 2.000.000 kg-ot importáltak Németország egyik kerületéből, és amiért a növény korábban széles körben nőtt Mitchamban, jelenleg a termesztése az érdekességének lényege. A növény akármilyen közönséges nedves talajon nő. Szaporítható a gyökerének osztásával, vagy őszi vagy ta-

65. ábra – Borsos menta (Mentha piperita) 1. Párta, 2. Kinyílt párta

66. ábra – Fodormenta (Mentha viridis) a) Egy virág

65

66


vaszi vágással. Míg a brit változat jobb minőségű, mint az európai, úgy tűnik, a magas ára az eladásának hanyatlását váltja ki. FODORMENTA (Mentha viridis) – A jellegzetes megállapítások a növényről a következők: 1. A levelek nyél nélküliek, hosszúkás-lándzsaalakúak, a levél színe sima, a fonákán kevés szőr és mirigyes pontok találhatók, a levélszél fogazott (lásd a 66. ábrán). 2. Minden egyes növény néhány karcsú virágfüzért visel. 3. A virágok lila színűek. 4. A fodormenta-olajat a friss virágok párlásával nyerik. MEZEI MENTA (Mentha arvensis) – Nagyon gyakori növény a kukoricamezőkön. Legkönnyebben a csészéről azonosítható, amely harang alakú, és amelynek háromszög alakú fogai ugyanolyan szélesek, mint hosszúak. A leveleknek van nyelük, oválisak és fogazottak (67. ábra). Bár régebben jó hírnek örvendett mind kulináris, mind gyógyászati szempontból, jelenleg az egyetlen felhasználása, hogy a mentol készítésének egyik alapanyagát szol67. ábra – gáltatja. A mezei menta CSOMBORMENTA (Mentha pulegium) – A menta-törzs egyik (Mentha arvensis) értékes tagja, a következők alapján azonosítható: levele 1. A száráról, amely elterülő. 2. A tojásdad, csaknem sima leveléről. 3. Egymástól távol elhelyezkedő örvökben tömörülő lila virágairól. 4. A többiekkel összehasonlítva kicsi (a talajtól legfeljebb 6 inch magasságot ér el). A csombormentát gyakran találjuk házikók kertjében, a leveléből készített főzet az egyik kedvenc gyógymód meghűlésre. Régebben még értékesebb volt, mint ma, bár az illóolaját (oleum pulegii a gyógyszerészektől) ma is széles körben használják. A gyógynövényt rendületlenül keresik, és széles körben termesztik hazánkban. A háború előtt nagy mennyiségben is importálták a növényt. Az illóolaj élénkítőszert és menstruációt elősegítő gyógyszert szolgáltat. Hazánkban összesen nyolcféle menta található, és a következő osztályozás segíti a fenti négy és a másik négy megkülönböztetését. A mentafélék termesztése – A fodormenta változatait leginkább 68. ábra – Csombormenta kulináris célból keresik, könnyen nő jó, inkább nedves talajon. (Mentha pulegium) A szaporítását a növénycsoportok kora tavaszi szétszedésével vaa) Párta, b) Termő lósítják meg. A csoportok kb. 9 inch távolságra helyezkednek el egymástól. A borsos menta szaporítása ugyanilyen módon történik. Ajánlott a virágágyak alapos bevizezése száraz időben, és az évi egyszeri friss talajjal való fejtrágyázás.

Mentafélék

A csésze torkában szőr található

A csésze torkában nincs szőr

= CSOBORMENTA

A virágok örvökben állnak a levelek hónaljában

A virágok a szár végén fejbe tömörülnek

A csésze fogai szőrösek

A csésze fogain nincsenek szőrök

A leveleknek van nyelük

A levelek nyél nélküliek, vagy csak az alsó leveleknek van nyelük

= MEZEI MENTA

= ÖRVÖS MENTA

Szőrös növény = VÍZI MENTA

Laza, felül szaggatott füzér = BORSOS MENTA

Sima levelek szaggatott füzérrel = FODORMENTA

Selymes levelek folyamatos füzérrel = LÓMENTA

Kerek levelek = KEREK LEVELŰ MENTA FORRTSZIRMÚAK – I. 67

68


69. ábra – Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) a) Nyitott párta, b) Virág, c) A csészén található horgas fogak

70. ábra – Szurokfű (Origanum vulgare) a) Párta

ORVOSI PEMETEFŰ (Marrubium vulgare) – Az orvosi pemetefű leveléből és csúcsából köhögés elleni orvosságként széles körben használt szirupot készítenek. A növény különleges sajátosságai a következők: 1. Az egész növény molyhos. 2. A levelek ráncosak. 3. A virágok aprók és fehérek. 4. A tíz csésze-fog éles és kampós (69. ábra). A növény keserű kristályos, marrubin nevű hatóanyagot tartalmaz, valamint kevés illóolajat és csersavat. A Gazdasági és Halászati Minisztérium álláspontja szerint (közlemény 288) szükség lenne a pemetefű termesztésére fizetni, mivel folyamatos kereslet van rá. Hazánkban gyomtársulásokban nő vadon, de nem gyakori. A termesztéséhez a közönséges kerti talaj megfelelő, a szaporítása visszavágással és gyökér-osztással történik, a növény hidegtűrő évelő. Az orvosi pemetefűt köhögés és tüdőbetegségek elleni orvosságként használják. SZUROKFŰ (Origanum vulgare) – A kertjeinkben körülbelül huszonöt évelő lágyszárú faj található meg, amelyek az Origanum-nembe sorolhatók. Azonban az egyetlen brit faj a szurokfű. Vadon száraz, bokros helyeken nő, különösen meszes talajon. A fűszernövény levelei tojásdad alakúak, pelyhes szőrűek, lila virágokból álló „fejecskéje”, és a murvalevelek csoportja hosszabb, mint a virágok, de ugyanolyan színűek. Ezt a növényt gyakran termesztik cserepes növényként, de gyógyászati célból is használják élénkítőként és szélhajtóként. Kb. 2% illóolaj nyerhető ki belőle. A szurokfű termesztése történhet magról, vagy az új hajtások levágásával, vagy gyökérosztással. Folyamatos kereslet van a növény iránt, könnyen termeszthető fűszerkertben.


69

ROZMARING (Rosmarinus officinalis) – Ez az ódivatú növény, amely kb. 4 láb magas sűrű bokrot alkot, nem honos Angliában, bár Dél-Angliában termesztik. A levelek nyél nélküliek, szürkék és kb. egy inch hosszúak, átható illatú, és kissé kámforszerű. Rozmaringolaj előállítása miatt gyűjtik. Az olaj enyhe élénkítő, és korábban széles körben használták fejfájás és mentális kimerültség könnyítésére, és talán elrejti a fehér-, a vörösbor és a szürkebarát előtti hódolatot a kíváncsiak elől. Vajon Margery hölgy a gyengeségét akarta eltakarni, amikor határozottan kijelentette, hogy a takarodó után a kamrájából jövő illat rozmaringtól származik? Napjainkban a fűszernövényt élénkítőszerként használják, de csak külső használatra, a hasznossága ebből a szempontból jól megalapozott; tehát a rozmaringot sok samponban megtaláljuk. Továbbá tartósítószerként is használják kandírozott gyümölcsök készítésekor. A növény napos helyen lévő, jó vízelvezetésű világos homokos termőtalajon virágzik a legjobban. Nem szerepel Mr. Holmes listáján, amely a növénygyűjtők által keresett növényeket tartalmazza. KAKUKKFŰFÉLÉK. Thymus serpyllum (KESKENYLEVELŰ KAKUKKFŰ), Thymus vulgaris (KERTI KAKUKKFŰ) – Hazánkban csak egy honos faj, nevezetesen a keskenylevelű kakukkfű él, kicsi növény szerteágazó fás szárral és apró hosszúkás levelekkel, sok, lila virágokból álló fejecskék emelkednek fölé (71. ábra). Száraz, hangával borított területeken gyakori, meleg időben a jelenlétét megérezhetjük bizonyos távolságból a fűszeres illata miatt. A fűszernövényt élénkítőszerként és haspuffadás kezelésére használják, de úgy tűnik, jelenleg nincs piaca. A kakukkfűolajat, amit az antiszeptikus timol (kakukkfűolaj) készítésére használnak, a Dél-Európában őshonos Thymus vulgaris fajból nyerik ki. Azonban ezt a fajt termesztik hazánkban is, és míg a forgalomban lévő olaj Franciaországból érkezik, a legjobb, ugyanan71. ábra – Keskenylevelű kakukkfű (Thymus nak a növénynek az Angliában termesztett válserpyllum) a) Nyitott párta, b) Csésze és a bibe tozataiból nyerhető ki. Ezen kívül van még a gyógynövénygyűjtők által keresett a CITROMILLATÚ KAKUKKFŰ (Thymus citriodorus), egy másik nem brit faj, amely szerepel Mr. Hosking, a gyógyászatban használatos hidegtűrő gyógynövényeket tartalmazó listáján. ZSÁLYA – A gyógyszerészek Salvia officinalis nevű gyógynövénye nem honos hazánkban, bár nő a kertjeinkben. A Salvia nem úgy különíthető el az összes ajakostól, hogy csak 2 porzót viselnek a virágai a megszokott négy helyett. Egy kerti növényről, amely az ajakosokra jellemző vonásokkal és csak két porzóval rendelkezik, biztosan állíthatjuk, hogy a Salvia nem faja. A Salvia officinalis levelei vastagok, szürkés-zöldek, ráncosak, puhák és szőrösek. Kesernyés ízük van, illatosak, és enyhe vérzéscsillapítók. Illóolaj nyerhető belőle, amelyet élénkítőszerként és vérzéscsillapítóként használnak.

70


A növény termesztése magokkal vagy visszavágással történhet; legjobban a komposzttal is dúsított, gazdag termőtalajon nő. A zsálya nagy mennyiségben keresett a növénygyűjtők által, a vérzéscsillapító és illatos tulajdonságai miatt. CITROMFŰ (Melissa officinalis) – A citromfű egy gyakori évelő fűszernövény, amelynek levelei megkülönböztető fűszeres illattal bírnak. A növény fő tulajdonságai a következők: 1. A virágok fehérek. 2. A virágok örvökben helyezkednek el. 3. A csésze tölcsérszerű és 5-fogú. 4. A levelek tojásdadok, kb. 2 inch hosszúak, kissé szőrösek és mirigyesek. Ezt a gyógynövényt néha egy vörösborból és citromból készült édes ital készítésénél használják, és a levelek vízben való forralásával készült főzet egy régimódi gyógymód meghűlésre. A levelekből és a virágos csúcsból kivont illóolajat élénkítőszerként és szélszorulás kezelésére használják gyógyszerként. Parfümkészítők és növénygyűjtők körében a citromfűnagyon keresett. Jó kerti talajon termeszthető, és a szaporítása tavasszal visszavágással és tőosztással történhet. A fent említett növények nem az összes vadon élő, régen vagy ma gyógynövényként használt ajakos növények. Még ide sorolhatók a következők: BAZSALIKOM (Ocymum basilicum), IZSÓP (Hyssopus officinalis), INDÁS ÍNFŰ (Ajuga reptans), PESZTERCE (Ballota nigra), FEHÉR ÁRVACSALÁN (Lamium album), SÁRGA ÁRVACSALÁN (Lamium galeobdolon), SZÚRÓS GYÖNGYAJAK (Leonurus cardiaca), ILLATOS MACSKAMENTA (Nepeta cataria), FÖLDI BOROSTYÁN (Nepeta hederacea), KÖZÖNSÉGES GYÍKFŰ (Prunella vulgaris), MUSKOTÁLYZSÁLYA (Salvia sclarea), CSOMBORD (Satureia montana), CSUKÓKA (Scutellaria lateriflora); Stachys-félék közé tartozó fajok, mint a TISZTESFŰ és az ORVOSI TISZTESFŰ; a Teucrium-félék közé tartozó fajok, mint például a SARLÓS GAMANDOR. Ebből a listából látható, hogy régen nagy tekintélynek örvendett az ajakosok családja Aszklépiosz (gyógyítás istene a görög mitológiában – a ford.) követői körében: semmi kétség, az erős illat, amivel a család sok tagja rendelkezik, vonzza a figyelmet és sugallja a lehetőségét gyógyászati erényüknek. Továbbá, a hiten alapuló gyógymódokban a jó illat nagy értéket nyújt, kicsit kételkedhetünk abban, hogy elődeinknek nagy hasznukra voltak a lélektani tényezők a betegségek kezelésében. A gyógynövénygyűjtők listáján az ajakosok határozottan képviselve vannak. Ericaceae – Hangafélék családja. Ebbe a családba olyan növények tartoznak, mint például a csarab vagy a hanga, amelyek nagy területeket borítanak hazánkban. Ezek, szerencsére, nem mérgezőek. Ugyanebbe a családba tartozik a rododendron, a feketeáfonya, a kék áfonya és a vörös áfonya is. A virágokban a csésze többnyire hiányzik vagy nagyon jelentéktelen. A pártát 4 vagy 5 forrt sziromlevél alkotja. A porzók száma 5 vagy 10, ha a pártát 5 sziromlevél alkotja, vagy 4 vagy 8, abban az esetben, amikor a virágon 4 sziromlevél található. A termő 4 vagy 5 összenőtt termőlevélből áll.


71

A forrtszirmúak csoportjában a porzók a pártához kapcsolódnak. Érdemes megjegyezni, hogy a hangafélék esetében a porzók szinte nincsenek kapcsolatban a pártával. Ennek a ténynek az ismerete meglehetősen segít megkönnyíteni a család azonosítását. RHODODENDRON – A hangafélék közé tartozó mérgező növények közül gondolnunk kell a rododenronra (idetartozik az azalea is), sok fajra, amit termesztünk is. Ez a nem nem brit, de manapság nem hagyhatjuk ki a brit növények tanulmányozásakor, mivel a brit szigeteken mindenhol általánosan elterjedtek a tagjai. Mindegyikük maró kábító tulajdonsággal bír. Állítólag a méz, amit a Kis-Ázsiában gyakori növény, az AZALEA (A. pontica) választ ki, okozta a betegséget, ami hatalmába kerítette Xenofon zsoldosait, a tízezrek visszavonulásakor. A katonák részeggé váltak, miután kis mennyiséget ettek a mézből, míg a nagy mennyiség elfogyasztása őrültté tette őket. Kétséges, hogy azok a tulajdonságok, amelyekkel a trópusi fajok bírnak a magasabb hőmérsékleten, enyhébb formában megtalálhatók a mérsékelt éghajlaton növő növényekben is. Halálesetet eredményezett a Rhododendron chrysanthum nevű növénnyel etetett nyúl húsának elfogyasztása. Kalimia latifolia egy hidegtűrő örökzöld bokor Észak-Amerikából, és viszonylag gyakori a kertjeinkben. A virágok nagyon díszesek, és a feltűnően különös porzóiról ismerhető fel, amelyek lehajolnak és a párta zsebeibe nyúlnak be. Az egész növény veszélyes, a levelek különösen maró és kábító hatásúak. Feljegyeztek haláleseteket, amelyek ennek a növénynek a rügyeit és magjait fogyasztó madarak (fácán, fogoly stb.) elfogyasztásából származnak; a madarak védettek a méreg ellen. Ledum latifolium – Hidegtűrő örökzöld bokor, amiből, ahogy az angol neve (labrador tea) is mutatja, „teát” készítenek. Veszélyt hordozhat ennek a főzetnek az elfogyasztása, gyakran fejfájást és hányingert okoz. Ledum palustre – Az előzőre nagyon hasonlít, és ugyanabba a nemzetségbe tartozik. Ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, de gyógyszerként is felhasználják, a csersav, illóolaj stb. tartalma miatt. A növényből készült készítményt vérhas és bizonyos bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. MEDVESZŐLŐ (Arctostaphylos uva-ursi) – Gyógyászati szempontból a medveszőlő a legfontosabb tagja a hangafélék családjának, a következő tulajdonságok alapján ismerhetők fel: 1. A növény egy kicsi bokor, elterülő szárral és tojásdad alakú, ép, örökzöld levelekkel. 2. A levelek ősszel piros színűek. 3. A termés apró piros bogyókból áll. A szárított levelek 6-7%-ban tartalmaznak csersavat, galluszsavat, egy arbutin nevű glukozidot, valamint más hatóanyagokat. Az arbutin nagyon keserű, és savak glükózra és hidrokinonra bontják. A medveszőlő levelei vérzéscsillapító, frissítő és vízhajtó tulajdonságai miatt keresettek.

72

VIII. FEJEZET FORRTSZIRMÚAK – II. Primulaceae – A kankalinfélék családja. A tanulóknak gondosan kell tanulmányozniuk a kankalinfélék virágát, hogy megértsék a Primulaceae családba tartozó növények jellegzetességeit. Részletesen az érett magházat kell vizsgálni; ez hasonlít a 72.b ábrán mutatott típusra. Együregű, az alapnál, ahonnan egy kemény gömbölyű szövet-tömeg (a placenta) emelkedik ki, amelyen rengeteg magkezdemény helyezkedik el a magházban. Képzeletben készítsük el a magház modelljét úgy, hogy egy golflabdát helyezzünk el egy üreges gumilabdába, és azután vonjuk be a golflabdát nagy gömbölyű golyókkal. Egy ilyen modell közepén ejtett keresztmetszet a 72.a ábrához hasonló képet adna. Emellett az egész család különleges vonást mutat a virág felépítésében, ami megkönnyíti a cél megállapítását, nevezetesen a porzók helyzete, amelyek átellenesen helyezkednek el a sziromlevelekhez képest, nem pedig váltakozva azokkal (72.c ábra). A legtöbb virágban a porzók az ábrán A-val jelölt helyre illeszkednek, ami a sziromlevelek közötti rész.

72. ábra – a) A kankalinfélék magházának modellje, b) Érett magház, Primulaceae, c) A porzók Primulaceae családra jellemző helyzete

Minden faj lágyszárú, a család legtöbb tagja alacsony növésű. A csészelevelek forrtak, ugyanígy a sziromlevelek is. A részek száma általában 5, de néha 4 is lehet. Primula-csoport – Ide tartozik az ismert SZÁRTALAN KANKALIN (Primula vulgaris), a TA(Primula veris) és mások. A Primula nemzetségbe tartozó sok termesztett változat közül a SZOBAI KANKALIN (Primula obconica) az egyetlen, amellyel óvatosan kell bánni, mivel a nedve hat a bőrre, csalánkiütést okoz, feltűnő foltok és kiütések jelennek meg; néha a kar bedagad és nagyon fájdalmas. A tavaszi kankalinból kellemes altató bort készítenek. A virágra nagy kereslet van a növénygyűjtők körében, de eddig importálták, kétségtelenül értéktelennek tartják a növény hazai gyűjtését. Az Alpokban a CIFRA KANKALINT (Primula auricula) köhögés elleni orvosságként használják. CIKLÁMEN (Cyclamen sp.) – A szirmok megjelenése alapján a cikláment könnyű megkülönböztetni a többi kankalinfélétől; kerék-formájúak, a cimpák visszahajlók (lásd a 73. ábrát). Egy vadon növő faja van (C. hederifolium), amely Sussex-ben és Kentben található meg, rózsaszín virágai vannak és foltos, szív alakú levelei. A kertekben számos különböző faj és változat él, amelyek mindegyike hordozza a nemzetségre jellemző különleges tulajdonságot, a visszatörő pártát. Henslow állítása szerint a Cyclamen persicum (a különböző változatai, ameVASZI KANKALIN

FORRTSZIRMÚAK – II.

73

lyeket kertjeinkben termesztünk) gumóját a sertések megeszik. Bárhogy legyen is, ezek a gumók egy ciklamin nevű hatóanyagot tartalmaznak, amellyel a savak ciklamiretint, egy különösen mérgező anyagot adnak. A gumókat valamikor gyógyászati célra is használták – feltehetően képzetlen orvosok – és durva eredményeket hozott, hasmenést és hányást okoz egyidejűleg. A gumóból kivonható nedv 1:3000 arányban vízzel keverve megöli a kis halakat. MEZEI TIKSZEM (Anagallis arvensis) – Ez egy meglehetősen kicsi el73. ábra – A ciklámen terülő növény élénkpiros virágokkal, gyakran található művelt földevirága ken. A magokat néhány alkalommal kalitkába zárt madaraknak adták tyúkhúr helyett, végzetes eredményekkel. Gentianaceae (Tárnicsfélék – ford.) – E család tagjainak nincs különleges megkülönböztető tulajdonsága, ami alapján felismerhetőek. A következő jegyek a csoport mindegyik tagjára jellemzők: 1. A levelek nyélnélküliek és átellenesek. 2. A csésze és a párta 4-10 cimpájú. 3. A porzók a sziromlevelekkel váltakozva helyezkednek el (összehasonlítva a kankalinfélékkel). 4. A magház felső állású. A keserű alkotók túlsúlyban vannak a csoport tagjaiban, ezért élénkítőként használjuk, amelyek között nagyon nagyra tartják. SÁRGA TÁRNICS (Gentiana lutea) – Annak ellenére, hogy Közép- és Dél-Európában honos, könnyen nő hazánkban is. 2-3 láb magasságot ér el, sárga virágai júliusban jelennek meg. A szárított rizómája és gyökere adja a legszélesebb körben használatos tonik üdítőital „kese-

74. ábra – Sárga tárnics (Gentiana lutea) a) A virágtengely felső része, b) Termés, c) A rizóma része, d) A gyökér része

74


rűjét”. A svájciak és a tiroliak a rizómát „tárnicslikőr” készítésére használják, amelyet nagyra becsülnek a gyomorra való jótékony hatása és élénkítő tulajdonsága miatt. Meghatározták a hatóanyagait: bizonyos glukozidok, amelyek a család más tagjaiban is megtalálhatók. EZERJÓFŰ (Erythraea centaurium) – Az ezerjófűből a sárga tárnicsban is megtalálható, hasonló tulajdonságú gluközidokat vontak ki, az ezerjófűvel alkalmanként a sárga tárnicsot helyettesítik. A következő pontok alapján felismerhetők: 1. A szár felálló, és elágazó, rózsaszínű virágokból álló csomóban végződik. 2. A levelek hosszúkásak, erős párhuzamos bordákkal (75. ábra). 3. A virágok csak jó időben nyílnak ki. Ennek a növénynek a keserűségét egy eritrocentaurin nevű anyag okozza; olyan nagy a keserűsége 75. ábra – Ezerjófű a gyökérnek, hogy régen a növénygyűjtők földepé(Erythraea centaurium) nek nevezték. Jól nő sziklakertekben, és kedveli a a) Egyedi virág, b) Termő könnyű talajt, a szaporítása a magok vetésével történik tavasszal. Feltételezhető, hogy az ezerjófű nagy segítsége a növénygyűjtőknek, és általuk nagy mennyiségben keresett. VIDRAFŰ (Menyanthes trifoliata) – Ez a lápokban élő növény könnyen felismerhető. A hármasan összetett levelei megkülönböztető jellege: a szárat a hatalmas, három levélkéből álló levelek háttérbe szorítják (76. ábra). A virágok bimbóformában fényes rózsaszínűek, de amikor teljesen kinyílnak, fehér színűek, a sziromlevelek belső felszíne fehér. Továbbá, minden egyes sziromlevélnek fehér szálakból álló elegáns rojtjai vannak. A vidrafű levelének a gyógyászati értéke nagyon nagy, mivel keserűek vérzéscsillapítóhatás nélkül; a keserűségért a meniantin nevű glukozid jelenléte felelős. Azt mondják, hogy sörfőzési célból a szárított levél 2 uncia mennyisége egyenlő 1 fontnyi komlóval. A vidrafüvet élénkítő- és hashajtóhatású gyógyszerként alkalmazzák. 76. ábra – Vidrafű (Menyanthes trifoliata) A háború előtt kb. 5 tonnányit importáltak a nöa) Toktermés metszete, benne magok láthatók, vényből, a rakomány Németországból érkezett; b) Magház és bibe, alul a csészefogakkal


75

mivel most ez a forrás elapadt, a jelenlegi készlet angliai és ír forrásokból érkezik. Az ára ma több mint a háromszorosa a háború előttinek, amikor kb. 20 shillingért kelt el 50 kg. A leveleket tavasszal vagy kora nyáron gyűjtik. Boraginaceae – Érdeslevelűek családja. Az érdeslevelűek családját alkotó növényeknek nagy, vastag, szőrös levelei vannak és kék vagy lila virágai; minden esetben a levelek nagyon nagyok a virágokhoz viszonyítva. A kérdés, hogy egy bizonyos virág ezekkel a vonásokkal az érdeslevelűek közé tartozik-e, határozottan eldönthető a termő vizsgálatával. Ez a szerv gyakorlatilag ugyanolyan felépítésű, mint a Labiatae családnál (77. ábra), ez a különleges típus kizárólag erre a két családra jellemző. A virág normális esetben 5 forrt csészelevélből, 5 forrt sziromlevélből és 5 porzóból áll. Mivel az ajakosféléknél csak 4 porzó található és a pártájuk szabálytalan, a két család teljesen elkülöníthető egymástól. A Boraginaceae családba tartozó fajoknak enyhén ragadós nedvük van, amit italokhoz adnak ezek üdítő íze miatt. 77. ábra – A családban nincs mérgező növény, de néhányuk gyógyászati szempontból Érdeslevelűek termője érdekes. FEKETE NADÁLYTŐ (Symphytum officinale) – Ez a jelentékeny növény, a sárga, rózsaszín vagy lila ernyedt virágaival és nagy, lándzsás, szőrös, kihegyezett leveleivel, nedves helyeken és folyópartokon gyakori. Másik feltűnő tulajdonsága, hogy a szár felső részén szárnyak találhatók. A fekete nadálytő gyökere nagyon keresett, a növény rendszeresen termesztett, mivel a növénygyűjtők széles körben használják a gyökerét. A fekete nadálytőt sokáig régimódi, házi köhögés elleni orvosságként használták. 1 Nagyon könnyű a gyógynövény termesztése, és sok nehézséget legyőz, ha egyszer jól megindult, az egész kertben szétterjed; a talajban maradt kis darab gyökér is kihajt, és új növényt növeszt. A leveleket májusban, a gyökeret júliusban gyűjtik. ATRACÉL (Anchusa) – A gyógyszerészetekben megtalálható atracél-gyökér az Anchusa tinctoria szárított gyökere, amely Dél-Európában és Magyarországon honos. A két brit képviselője az ÖRÖKZÖLD ATRACÉL (Anchusa sempervirens) és az ORVOSI ATRACÉL (Anchusa officinalis). Nem használják gyógyászati célra, de a belőlük kivonható piros anyagot festékként használják. Convolvulaceae – A szulákfélék családja. Nagyon kis jelentőségük van. A család legtöbb tagjának savas íze van, és dörzsölésre tejszerű folyadékot választanak ki; a szarvasmarhák nem érintik meg a növényt. Belsőleg használva hashajtó hatásuk van. Solanaceae – A burgonyafélék családja. Ez egy rendkívül fontos család, magába foglalja a leghalálosabb mérgező növényeket, és közöttük vannak a legértékesebb gyógynövények, és hasonlóképpen a legtáplálóbb ételeket nyújtja. A család azonosítását a legjobban a 89. oldalon található útmutató szabályainak gondos követésével valósíthatjuk meg. A növény a forrt sziromleveleivel, a felső állású magházával és a szabályos pártájával tagja lehet a Solanaceae és a Convolvulaceae családnak is. Mivel az utóbbi családba tartozó fajok mindegyike kúszó vagy elterülő növény, nem nehéz különbséget tenni a két csoport között. 1

A gyökér fő összetevője nyálka, valamint csersav és keményítő. A leveleit valamikor ehető zöldségként termesztették, de kicsi az értéke, kivéve a lovak számára táplálékként történő felhasználása.

76

GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK Hazánkban három nemzetsége bennszülött, mindegyik elővigyázatos figyelmet igényel: 1. Solanum – A csucsorfélék 2. Atropa – A nadragulyafélék 3. Hyoscyamus – A beléndekfélék Solanum: (i) KESERŰ CSUCSOR (S. dulcamara) (ii) FEKETE CSUCSOR (S. nigrum) (iii) BURGONYA (S. tuberosum)

A KESERŰ CSUCSORNAK (S. dulcamara) bozontos kapaszkodó szára van, szív alakú levelei, és ernyedt virágai. Bokrokra kúszik fel, lila virágai vannak sárga porzókkal (78. ábra). Később a virágokból élénkpiros bogyók lesznek (78. ábra). Az egyik angol elnevezése keserédes, onnan ered, hogy a szára először keserű ízű, majd édessé válik. A növény minden része mérgező; több esetben haltak meg gyerekek, akik elfogyasztották a bogyókat. A bogyók mérgezőbbek zölden , mint éretten. A növényből egy szolanin nevű mérgező kábító alkaloidot, és egy dulcamarin nevű mérgező glukozidot vontak ki; az utóbbi felelős a keserédes ízért. Gyógyászatilag a növényt enyhe kábítószerként használják, a két vagy három éves fiatal hajtásokat használják erre a célra. Ősszel vágják le, és utána megszárítják. A FEKETE CSUCSOR (S. nigrum) kisebb növény, kb. 18 inch magasra nő meg; kellemetlen szagot bocsát ki, és a virágok lilás-fekete gömbölyű bogyókat hoznak. Az előzőhöz hasonlóan, ebben is megtalálható a mérgező szolanin. Feljegyezték, hogy három gyermek, akik ettek a terméséből, kitágult a pupillájuk, hányingertől, bélgörcstől és rángatódzástól szenvedtek.

78. ábra – Keserű csucsor (Solanum dulcamara) a) Porzó, b) Termő, c) Termés

79. ábra – Fekete csucsor (Solanum nigrum) a) Termő, b) Porzó


77

A BURGONYA (Solanum tuberosum) – Annak ellenére, hogy nem bennszülött Angliában, a burgonya nagyon régóta velünk van, praktikus okokból honos növénynek kell tekintenünk. Eredetileg Chiléből származik, 1586-ban Sir Walter Raleigh honosította meg országunkban. Kevesen tudják, hogy a burgonya levelei és bogyói kábító hatásúak, és hogy még a hasznos gumó sem mindig méregtől mentes. Ám ez utóbbi a felszínhez közel helyezkedik el, és mérge főzéssel megsemmisül, nagyon kicsi a veszély az érzékelésére. A gumó több mérget tartalmaz, ha a felszínhez közel vagy ha a felszínen fekszik, és egy kissé zöld színű lesz. Az „új” burgonya megjelenését a háznál néha az orvos látogatása követi, és semmi esetre sem szokatlan a burgonyahéjjal táplált állatok szerencsétlensége; az utóbbi esetben a mérgezési tünetek akkor figyelhetők meg, ha az állatokat nem főtt héjjal etetik meg. NADRAGULYA (Atropa belladonna) – Jelenleg nincs még egy olyan növény Nagy-Britanniában, amely keresettebb lenne gyógyászati célra, mint a nadragulya. Vaskos lágyszárú növény, piszkos lila, harang alakú virágokkal, amik később fekete, fényes, vonzó megjelenésű bogyókat hoznak létre (80. ábra). Mérgező tulajdonságai – A bogyók erősen édes ízűek, nagyon vonzó megjelenésűek és rendkívül mérgezők. Ilyen tulajdonságok kombinációjával nem meglepő, hogy számos végzetes eset fordult elő. Azonban a bogyók a legkevésbé mérgezőek, a méreg legaktívabb formája a gyökérben található. Hogy még tovább lépjünk a mérgező alkotóelemmel kapcsolatban, úgy tűnik, hogy a szárítás nem módosítja a méreg aktivitását. Henslow feljegyzése szerint, a múlt század elején 150 katona szenvedett egyszerre, miután ettek a növény bogyóiból; és az kétségtelen, hogy Mark 80. ábra – Nadragulya (Atropa belladonna) 1. Nyitott párta, 2. Termő, Antony katonái a nadragulya bogyóit fo3. Termés, 4. Termés metszete gyasztották, és ez okozta az emlékezetkiesésüket és az őrültté válásukat. Nemrég egy nő került kórházba, mert amikor ivott, lenyelt majdnem egy uncia „szemcseppet” (4 szemer atropon-szulfát egy unciában (1 szemer = 0,0648 g – frod.)). Az arca kipirosodott, az ajkai szárazak voltak és felhólyagoztak, míg a pupillái tágak és mozdulatlanok voltak. Félrebeszélt, de végül meggyógyult. Néhány esetben a nadragulyatapasz külső használata végzetes kimenetelű; a könyv írója megemlíti saját esetét, amely majdnem halállal végződött. A gyökeréből az erős alkaloid, az atropin nyerhető ki. Selymes, hasábos, tűszerű kristályokat alkot, aminek keserű, égető íze van. Gyógyászati tulajdonságai – A nadragulyát pupillatágítóként, valamint nyugtató-, kábítószerként használják, és csökkent váladéktermelést okoz.

78


Elterjedés – A növény a legtöbb talajon nő, de különösen kedveli a meszes talajt; gyakran található romok közelében. Bár ritka növény Skócia néhány vidékén, Westmorlandtól dél felé viszonylag gyakori megjelenésű. Gyűjtés – A levél és a szár bármikor gyűjthető, mivel nincs észrevehető különbség a bennük található alkaloidok mennyiségében; csak a gyökér mutat kis szezonális eltérést. Jelenlegi készlet forrása – Ebben a kritikus helyzetben fontos a figyelmünket a jelenlegi és a következő időszak felé fordítani, mivel ezekből a növényekből hiány várható a következő három vagy négy évben. A háború előtt a Föld készlete Dél-Magyarországról érkezett. Csak kevés nadragulyagyökér van Angliában elásva. A készlet nem sokkal a jelenlegi háború előtt érkezett, az 1912–13-as balkán háború okozta talajművelésbeli beavatkozás következtében. A Gazdasági és Halászati Minisztérium arról számol be, hogy a gyökér, amely 45 shillingért kelt el 1914. januárjában, ugyanezen év júniusában 65 shillingért árulták 50 kg-ját, és a háború kitörésekor azonnal felemelkedett 100 shillingre, és augusztus végén 150 shillinget ért. A külföldi nadragulya leveleit 50 kg-onként 45-50 shillingért árulták a háború előtt, elérhetetlenné vált 1914. augusztus végére, fontonkénti 1 shillingért. Az évi fogyasztás hazánkban kb. 50 tonna, de exportálási célból keresettebb. Termesztés – A magok lassan csíráznak. A magokat egymástól 3 láb távolságra lévő sorokba vetik, és 2-3 font mennyiségű magot használnak egy hektárnyi területen. Továbbá, szokás a növényt magágyban nevelni, hogy az alvó magokat, és más okok követeztében kialakult hiányokat pótolják. Sérülésre hajlamos, ezért a magoncok könnyű, istállótrágyával történő fejtrágyázásával védik meg a fiatal hajtásokat. A növényeket az első évben egymástól 18 inch távolságra tartják, és szeptemberben elérik az 1,5-2,5 láb magasságot. Ennek a növénynek a levelét gyűjtik. Tél előtt, a gyűjtés után megmaradt szárakat megritkítják úgy, hogy egymástól 2,5-3 láb távolságra legyenek. A második évben az angol termést virágzáskor levágják júniusban, és általában egyenesen a gyárba szállítják, ahol a kivonatot készítik. A friss növény átlagos termése a második és harmadik évben 5-6 tonna hektáronként. A második termést jó idényben szeptemberben nyerik. A negyedik évben begyűjtik a gyökeret, megmossák, és felszeletelik a száradás gyorsítása miatt. Heves esőzések és a napsütés hiánya felelős a nadragulya-termesztésben bekövetkező véletlen katasztrófákért. Mr. Shenstone emlékeztet minket arra, hogy amennyiben a nadragulya és hasonló növények értéke teljesen az alkaloid-tartalmuktól függ, elvárt az együttműködés a termesztő és a kémikus között, ha magas alkaloid-értékű növényeket szeretnénk termeszteni. BELÉNDEK (Hyoscyamus niger) – Ez egy másik mérgező növényünk, amelynek nagy fontossága van gyógyhatása miatt is. Nehézség nélkül azonosítható: A párta sárgás, ibolyaszínű erezettel, valamint tölcsér alakú és kb. egy vagy több inch az átmérője (81. ábra). 1. A levelek nagyok, szőrösek és ragadósak. 2. Az egész növénynek kellemetlen szaga van. 3. A virágok sorokba rendeződnek, a szár egész hosszán, annak az egyik oldalán. 4. A termés kétüregű tok, és a csésze borítja be. Mérgezési tulajdonságai – A növény minden része mérgező; a gyökere a legbőségesebb forrása a problémának, mivel összetéveszthető, és gyakran meg is történik, a paszternák vagy a


79

cikória gyökerével; a magokat gyerekek ették. A méregre nem hat a főzés vagy a szárítás, ezért annál inkább tartani kell tőle. Rendszerint az állatok elutasítják a növény elfogyasztását. Henslow feljegyezte, hogy egy kolostor lakói megmérgeződtek, miután a gyökerét a cikóriáéval összekeverve ettek belőle; a szerzetesek hallucinációtól szenvedtek, és a hajnali imádkozáshoz éjfélkor harangoztak. Két alkaloid a hatóanyaga, a hioszcinamin és a hioszcin, mindkettő erős kábítószer; és ezek hatékonyabbak vagy nagyobb mennyiségben vannak jelen a magok érésekor. Gyógyászati tulajdonságok – A leveléből készített kivonatot gyógyszerként használják, és az ópiumhoz hasonló hatású, a kellemetlen utóhatások nélkül, amelyek az ópium beadását követik. Az ország néhány részén a beléndek magját és toktermését a dohányhoz hasonló módon elszívják, fogfájásra való orvosságként; de a szokás veszélyes, és néha rángatódzást és átmeneti elmebajt eredményez. Nem meglepő, hogy úgy találták, ez a növény a középkorban egyike volt a boszorkányok gyógy- 81. ábra – Beléndek (Hyoscyamus niger) a) Toktermés, kupakkal nyílik és a növényeinek. magok kiesnek b) A párta alsóbb Elterjedés – Megtalálható homokos szennyezett herésze felvágva lyeken Dumbartontól délre; nem őshonos Skóciában; Írországban nagyon gyakori. Gyűjtés – A Brit Gyógyszerkönyv szerint hivatalosan a levelek a kétéves beléndek növényének levelei és a virágzó hajtásvégei, míg a forgalomban lévő szárított levelek, amelyeket Németországból és Oroszországból importálnak, a vadon élő egyéves növényről származnak. Jelenlegi forrás készlete – Hivatalos információnk van arról, hogy levelek iránt hamarosan magas áron lesz kereslet. Az európai növény rendes ára 40-45 shilling 50 kg-onként. Az Angliában termesztett növény általában fontonkénti 3-6 shilling értékű. Jelenleg a kereslet a létrehozott drogfarmokon a legnagyobb. Évi szükségletünk 20-25 tonna otthoni használatra, de ennél jóval több az igény export célokra. Termesztés – Az egynyári változat esetében a magokat egymástól 18 inch távolságra lévő sorokba vetik, és a kétéves változatnál 2-2,5 láb ez a távolság. A magokat éppen akkor gyűjtik, amikor az őket tartalmazó tokok felnyílnak. A Nemzeti Gyógynövény-termesztő Egyesület egyik füzetében azt állítja, hogy a növények virágzó hajtásainak levágása, és növényenként csak hat kapszula megérésének engedélyezése erős magok képződését eredményezi, ami a kétéves beléndekről nyerhető. MASZLAG (Datura stramonium) – Ez egy másik értékes, de mérgező növény, amely alkalmanként szemétdombokon és szennyezett talajon nő, és amely, bár nem brit, gyakorlati okokból annak tekinthető. Jelenlegi értékét igazolja, hogy a Gazdasági és Halászati Minisztérium egyik kiadott közleményében (288. közlemény) kiválónak tartja a termesztési módot, amely a leginkább megfelel a növénynek.

80


A levelek nagyok, hullámosak, és fogazott szélük van; a virágok kb. három inch hosszúak és fehér színűek. A toktermését tüskék borítják, és amikor megérik, 4 kopáccsal nyílik, középen hagyva egy darabot, amely az érdes, fekete színű magokat hordozza. A fiatal levélből, amit a növény virágzásakor gyűjtenek, kivonatot nyernek ki, ami atropint, hioszciamint és hioszcint tartalmaz, és a nadragulyához hasonló célokra használják fel. A maszlag leveleit asztma elleni por és gyógycigaretták készítésére használják. Gyűjtés – A leveleket késő nyáron szedik le, amikor a növény még virágzik. Olyan gyorsan szárítják meg, amilyen gyorsan csak lehet. A toktermést az álló növényről szedik le. Ezek felhasadnak és elhullatják magjaikat. Jelenlegi készlet forrása – Általában Magyarországról és Németországból importálták, jelenleg természetesen hiány van belőle. A külföldi maszlag rendes ára kb. 40 shilling 50 kgonként; ez az ár most több mint a duplája. Termesztés – A magokat egymástól 2 láb távolságra lévő sorokba vetik, kb. 10-15 font mennyiséget használnak el egy hektár területen. A növény jól nő a napos helyeken.

IX. FEJEZET FORRTSZIRMÚAK – III. FORRTSZIRMÚ VIRÁGÚ NÖVÉNYEK ALSÓ ÁLLÁSÚ MAGHÁZZAL Campanulaceae (Harangvirágfélék családja – ford.) – A család egyetlen számunkra érdekes növénye az ismert lobélia, amely széles körben elterjedt kerti szegélynövény. Minden lobélia maró nedvet választ ki dörzsölésre, amely a nadragulyához hasonlóan belsőleg hat az emberi szervezetre. A család egyik növénye az INDIÁN DOHÁNY (Lobelia inflata), amely Észak-Amerikában honos, és asztma ellen használják, de veszélyesen hashajtó és kábító hatású. Egy feljegyzett esetben, egy személy egy kuruzsló javaslatára elfogyasztotta a növény egy adagját, és ez 36 órán belül halált eredményezett. A Lobelia urens-nek erős hólyagképző hatása van, és jó figyelmeztetni mindenkit a lobéliafélék közé tarozó növények ellen. Compositae – Fészekvirágzatúak családja. Elérkeztünk a zöldségek birodalmának családjai közül a legfejlettebbhez. Legsikeresebb a számok tekintetében is, mivel túlszárnyalja az összes többi családot mind a nemzetségek, mind a nemzetségekben található fajok számával. Elég csak a százszorszépre és a pitypangra gondolnunk, hogy meglássuk, a fajokhoz tartozó egyedek száma is nagyon nagy. A családot magát minden gond nélkül azonosíthatjuk, mivel minden virág kis virágocskák közössége. Nincs szükség egy, a százszorszépre vetett pillantásnál többre az állítás megerősítésére. A levelek, amelyek a százszorszép virágának csészéjének tűnnek, valójában azon virágocskákat körülvevő levelek csoportja, amelyek közül a külsők fehérek, a bel82. ábra – sők narancsszínűek. Ezt a két típusú kis virágot a 82. ábra mutatja, maa) A százszorszép gával a virággal együtt kell tanulmányozni. Az egyetlen család, amellyel nyelves virága, Compositae összetéveszthető, a Dipsaceae. Az utóbbi virágában azonban b) Ugyanannak a csöves virága a porzók szabadon állnak; míg a fészekvirágzatúak virágában fúzionál-

FORRTSZIRMÚAK – III.

81

tak, és egy gyűrűt alkotnak a bibe körül. Míg a család könynyen felismerhető, nem könnyű a különböző fajok azonosítása, és nagy gonddal kell az egyes fajok sajátságos tulajdonságait vizsgálni. A keserű íz nagyszámú fészekvirágzatúban megtalálható; valamelyik illatos szekrétummal rendelkezik, míg mások tejszerű kábító hatású nedvet választanak ki törésre. Mivel Nagy-Britanniában 109 faj él, figyelemre méltó, hogy nincs közöttük bármilyen jelentőségű mérgező növény. Ilyen vagy olyan formában, közülük több mint 40 tartozott valamikor a praktizáló orvosok hatáskörébe. ÜRÖM (Artemisia sp.) – Ebből a csoportból a fekete üröm (Artemisia vulgaris) a leg83. ábra – Fekete üröm 84. ábra – Fehér üröm gyakoribb. A gyökere izgató és (Artemisia vularis) (Artemisia absinthium) élénkítő hatású, és valamikor epilepszia elleni orvosságként használták. A gyökeréből illóolajat, csípős gyantát és csersavat vontak ki. Néhány kerületben „teát” készítenek a fekete üröm gyökeréből, ezt az italt reuma elleni orvosságként tisztelik. A következő pontok elegendők a fekete üröm azonosítására: 1. A virágocskák barnássárga színűek. 2. A levelek a fonákukon fehérek és molyhosak, de zöld színűek a színükön (83. ábra). 3. A szár barázdált, és kb. 2-4 láb magas. 4. Az egész növénynek kellemes illata van. Nem meglepő, hogy a fekete üröm nagyon keresett a növénygyűjtők körében, annak következtében, hogy rendszeresen termesztik hazánkban, szaporítása az idős évelő növények tőosztásával történik. A száraz állapotú termés 50 kg-jának értéke 20-30 shilling. A fekete üröm vadon sövényekben és szennyezett területeken található meg. Ugyanennek a nemzetségnek két másik tagját is rendszeresen termesztik hazánkban gyógyászati célból. Ezek a FEHÉR ÜRÖM (Artemisia absinthium) és az ISTENFA (Artemisia abrotanum). FEHÉR ÜRÖM (Artemisia absinthium) – A legészrevehetőbb tulajdonságai a következők: 1. A levelek selymessége. 2. A növény tetején található apró piszkossárga színű virágokból álló buga virágzata. 3. A növény aromás természete.

82


Ez a növény nagyon gyakori szennyezett talajon. Illóolaj vonható ki belőle, amely főleg abszintolt és abszintint tartalmaz; ezek okozzák az olaj élénkítő és lázcsillapító hatását. A fehér ürömöt főleg a francia ital, az abszint készítésére használják. ISTENFA (Artemisia abrotanum) – Fehéres növény, többé-kevésbé bokros, szabadon álló osztott levelekkel és sárga virágokkal. Kellemes illata és íze van. Közismert nevei „idős férfiak szerelme” és „fiúk szerelme”. Bár általában termesztik hazánk kertjeiben, az istenfa DélEurópában és Ázsia mérsékelt övi részein honos. Európában sört készítenek ebből a növényből. A szárított termés 50 kg-jának értéke 20-30 shilling. Meg kell még említenünk, hogy a SZIKI ÜRÖMBŐL (Artemisia maritima), a sós mocsaras helyeken található növényből, egy értékes anyag, a szantonin vonható ki, és e növénynek a jelenlegi készlete Oroszországból származik. Népszerű orvosság férgek ellen, de feljegyzések szerint számos esetben haltak bele gyerekek ennek az orvosságnak a túladagolásába. Szédülés, émelygés és hányás mellett, a szantonin a vizeletet sáfrányszínűvé színezi, és hosszú órákig minden sárgának látszik. Végzetes esetekben a halált rángatódzás előzi meg. Tartós szantoninmérgezés figyelhető meg az abszintfogyasztóknál. Mr. Shanstone megjegyzése szerint a sziki üröm értéke, mint szantoninkivonat forrás, még nem vizsgált; azon orosz változat termesztése sem kipróbált, amelyből a jelenlegi szantoninkészletünket nyerjük. Jelenleg ennek a drognak az ára megfizethetetlen. SALÁTAFÉLÉK CSOPORTJA (Lactuca) – Jól ismert a kerti saláta alvás segítésére való használata. A csoport egy másik tagja a mérges vadsaláta (Lactuca virosa), amiből a kábító hatású lactucarium vonható ki. Ezt a növényt termesztik hazánkban, és vadon is megtalálható szenynyezett, köves helyeken. GYERMEKLÁNCFŰ (Taraxacum officinale) – Manapság nagy figyelmet fordítanak ennek a gyakori gyomnövénynek a gyűjtésére. Rendes időkben az angol gyökereket eladták, a német gyökerekkel versenyben, kb. 40 shillingért 50 kg-ját, de a háború második vagy harmadik hónapja elegendő volt ahhoz, hogy az ára 110 shillingre emelkedjen. Természetesen a német verseny hiánya egy ideig magasan tartja majd az árát. A gyökér egy kristályos keserű anyagot, a taraxacint, gyantasavat és mannitot tartalmaz, és ősszel gyűjtik. Elengedhetetlen, hogy nagyon értékes gyógyszer, mivel kifejezetten a májra hat, növeli és módosítja a szekrécióját, és vízhajtó hatása is van. Termesztés – Hektáronkénti 4 font mag használata az ajánlott, és egy láb távolságra lévő sorokba kell vetni. A gyökeret a második év őszén ássák ki. Gyűjtés – A gyökereket frissen szállítják a helyszínre, ahogy a nedvét kivonják, vagy felszeletelik és megszárítják. A vadon gyűjtött gyökereket inkább jó talajból gyűjtsük, mint szegény talajból, mivel az előbbiből származók vastagabbak és kevésbé elágazók, mint az utóbbiból szedettek. A termesztésből származó friss gyökér termésnek 4-5 tonnának kell lennie hektáronként a második évben. A friss gyökér termésének 100 része 22 részben tartalmaz szárazanyagot. KÖZÖNSÉGES BOJTORJÁN (Arctium lappa) – Ezt a növényt meg kell említenünk, részben azért, mert régen nagy hírnévnek örvendett, és részben azért, mert a növénygyűjtők ma is használják a termését, magját és gyökerét a kereskedelmi gyakorlatukban. A gyökér inulint, nyálkaanyagot, lappin nevű glukozidot, kevés gyantát és csersavat tartalmaz. Azt mondják, hogy elősegíti a vese működését, és izzasztó hatású.


83

ÖRMÉNYGYÖKÉR (Inula helenium) – Az említett növények közül a legértékesebb gyűjtött növény az örménygyökér, amelynek a gyökere 44%-ban tartalmaz inulint, keményítőszerű anyagot, amely ebben a növényben olyan keményítő, amely tartalék tápanyag. Továbbá tartalmaz még illóolajat, gyantasavat és egy keserű anyagot. Bár ennek a növénynek az előfordulási helye Dél-Európában van, ebben az országban is nő, és néhány szerző honos növénynek tekinti. A következő felépítésbeli tulajdonságok alapján felismerhető: 1. A levelek nagyok, hosszúkásak, ráncosak és tojásdad alakúak. 2. A szára vastagabb, mint más, hasonló méretű növények szára átlagban. 3. A virágzatok száma kevés, nagyon nagyok és élénksárga színűek (85. ábra). Nedves legelőkön virágzik a legjobban. Mint gyógyszert, a mellkas és a tüdő betegségeire való or- 85. ábra – Örménygyökér (Inula helenium) a) Nyelves és csöves virág vosságként említik. KÖRÖMVIRÁG (Calendula officinalis) – Bár Dél-Európában honos, a körömvirág különösen gyakori a kiskertjeinkben, és népszerű élénkítő szerként való használata. Olyan, mint egy nagy sárga vagy narancsszínű margaréta, minden virágocskája kb. fél inch hosszú. A szaga kissé nehéz, és az íze keserű. Minden jó talajon nő, és tavasszal kell elvetni. Mivel a körömvirág virága fontos, reflektorfénybe kell helyeznünk, ahogy manapság az összes lehetséges hasznos növénnyel tesszük. Mr. Holmes szerint a virágokat óvatosan kell szárítani, hogy ne ragadjanak össze, és a kereskedelmi cikket fejleszteni kell mélyebb színű változatok termesztésével, mint például a „Narancs hercege” néven ismert fajtát. A kamillafélék A RÓMAI KAMILLA (Anthemis nobilis) honos hazánkban, de nem csak itt termesztik, hanem Belgiumban, Franciaországban és Európában máshol is. A virága kb. ¾ inch átmérőjű, a nyelves virágok fehérek, míg a középen elhelyezkedők sárgák. További segítséget nyújt az azonosításhoz a vacok, amelyet úgy neveznek, hogy az emelvény, amely a nyelves és a csöves virágokat összegyűjti. Ellentétben az orvosi székfű vacokjával, a római kamilla esetében üreges, kúp alakú és pikkelyes murvalevelekkel sűrűn borított (86. ábra).

86. ábra – Római kamilla (Anthemis nobilis) a) Nyelves virág b) Csöves virág

84


A száraz kinyílt virágokat termesztett növényekről gyűjtik, és 0,2%-ban tartalmaz illóolajat, és kis mennyiségben keserű anyagot. A langyos főzete alkalmas meleg borogatásra és lenmaglisztes borogatásra, valamint széles körben használják fájdalomcsillapításra. Belsőleg használva enyhén hánytató hatású, a növényt orvosságként használják epebántalmakra stb. ORVOSI SZÉKFŰ, KAMILLA (Matricaria chamomilla) – Ez a növény nem tartozik az előzővel egy nemzetségnév alá, és csak a véletlennek köszönhető, hogy mindkettőnek a köznapi neve kamilla. Az orvosi székfű úgy különböztethető meg, hogy a vacok csupasz, vagyis a virágokat hordozó emelvénye pikkelyektől vagy murvalevelektől mentes. Ez teljesen megkülönbözteti az előző növénytől. Továbbá, az orvosi székfű termése szögletes, a római kamilláé gömbölyű. Az előző honos Közép-Európában, így ebben az országban is nő vadon, és ha szükséges, könnyen termeszthető. A virágaiból illóolaj, egy keserű anyag és egy kevés csersav nyerhető ki; a római kamillához hasonló célokra használják fel. A római kamillára nagyon nagy az igény. A háború kitörésével az ára 55 shillingről 80 shillingre nőtt (50 kg-jáért). 1914. augusztus végén elérte a 120-140 shillinget. Ezek az árak a belga termésre vonatkoznak; az angol kamilla drágább ennél, 3 shilling/1 fontra értékelik. A római kamilla termesztése – Kemény fekete termőtalaj hozza a legjobb eredményt. Minden idős növényt márciusban 10-12 részre kell osztani: ezeket egymástól 2,5 láb távolságra lévő sorokba kell ültetni úgy, hogy az egyen növények közötti távolság 18 inch legyen a sorokon belül. A virágokat szeptemberben szedik le, gyorsan szárítják, és vászontálcára helyezik őket egy fűtött szárítószobában. KÖZÖNSÉGES CICKAFARK (Achillea millifolium) – Nagyon gyakori növény útszéleken, legelőkön és partokon. 6-18 inch magasra nő, és kb. 2-3 inch hosszú, sokszorosan szeldelt levelei vannak (87. ábra). A virágok aprók és fehérek. A növény azonosításához nagy figyelmet kell fordítani a levelekre. Régebben sok gyógyító erényt tulajdonítottak ennek a növénynek: megrágva meggyógyította a fogfájást, a fejbőrön használva megelőzte a korai kopaszodást stb. Akármilyen erényei vannak, ma is rendszeresen termesztik gyógyászati célokra. Jelenleg ki kellene terjeszteni a termesztését, látva, hogy 10-20 tonnát elhasználunk belőle, a háború előtti készlet főleg Németországból érkezett. 50 kg-jának ára 20 shillingről 40 shillingre emelkedett. MARTILAPU (Tussilago farfara) – Ezt a nagyon gyakori gyomnövényt a kezdők sokszor összekeverik a gyermekláncfűvel. Azonban elegendő a levekre vetett pillantás a két növény közötti jellegzetes különbség észrevételére. Az azonosításhoz segítséget nyújt, ha megjegyezzük, hogy a martilapu virágos szárán néhány 87. ábra – Közönséges cickafark murvalevél nő, míg a gyermekláncfű szabad (Achillea millefolium) ilyen elemektől. a) Csöves virág, b) Nyelves virág, c) Mag

FORRTSZIRMÚAK – III. Régebben a martilapu levelét (88. ábra) „dohány” gyártására gyűjtötték, és mint olyan, ma is „dohányként” árulják fiataloknak a nyomornegyedekben. Azt mondják, hogy cickafark- és rózsalevéllel összekeverve, az elszívott martilapu-levelek jótékony hatásúak asztmára. Nyálkaanyagot, egy keserű glukozidot és csersavat tartalmaz. A martilapu virágát importálják ebbe az országba, nagyon kelendő a gyógynövénygyűjtők körében. A növény csak nedves, agyagos talajon nő szívesen. A leveleket júniusban vagy júliusban gyűjtik, a virágokat pedig tavasszal. GILISZTAŰZŐ VARÁDICS (Tanacetum vulgare) – Ez a növény megtalálható egész Európában, és nagyon gyakori a kertjeinkben. Minden virága sárga és csöves, amelyek egy kisebb és félgömbalakú fejet alkotnak. Az egész növény kb. 2,5 láb magasra nő meg és erős illatú. A levelek alternálók, és kétszeresen szárnyasan szeldeltek, egyenként kb. 6 inch hosszúak. A gilisztaűző varádics kivonata tanacetint, csersavat és kb. 0,2-0,3% illóolajat tartalmaz. A középkorban széles körben alkalmazták gyógyászati és étkezési célokra is. Gyógyászatilag élénkítőszerként használják és a vese működésének elősegítésére. Balesetek történtek a kivonat helytelen felhasználása miatt, amit a terhesség-megszakítással kapcsolatos hírnevének tulajdonítanak. Az egyik esetben egy nő 15 cseppet vett be az olajból, majd egy teáskanálnyit, egy órával később majdnem negyedóráig rángatódzott. Bár ez a nő meggyógyult, ismertek más, végzetes esetek is. KÖZÖNSÉGES PÁRLÓFŰ (Agrimonia eupatorium) – A virágok aprók és sárga színűek, a levelek szárnyasan összetettek, a levélkék mérete a csúcs felé növekszik (90. ábra). Az illata olyan, mint a sárgabaracké. Ez a növény nagyon népszerű a növénygyűjtők repertoárjából, évente 1 ton-

88. ábra – Martilapu (Tussilago farfara) 1. Csöves virág, 2. Nyelves virág, 3. Termés

89. ábra – Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) a) Kaszat, b) Csöves virág ♀, c) Csöves virág ♂

85

86


91. ábra – A galajfélék családjára jellemző örvösen álló levelek

nát eladnak belőle. Néhány vidéki kerületben csodálatos meséket lehet hallani a növény gyógyhatásáról, de félő, hogy a hírnevét a középkor „tapasztalatlan kezei” hagyták ránk örökségül. Nem merítettük ki a gyógynövénygyűjtők által használt fészekvirágzatúak listáját. A fentiek mellett meg kell 90. ábra – A közönséges párlófű említenünk a JAKABNAPI AGGÓFÜVET (Senecio jacobaea), (Agrimonia eupatorium) szárnyasan összetett levelei a KERTI SZÉKFÜVET (Chrysanthemum parthenium), az ACSALAPUT (Petasites vulgaris), és még párat. A hely nem engedi meg ezen növények részletes bemutatását, egyiknek sincs olyan fontossága, ami indokolná a termesztését és a gyűjtését. Rubiaceae – Galajfélék családja. Ennek a családnak, amellett, hogy a tagjai olyan virágokkal rendelkeznek, amelyeknek a sziromlevelei összenőttek és alsó állású magházuk van, van egy különleges tulajdonságuk, amely minden tagra jellemző, nevezetesen a levelek elrendeződése, amelyek örvösen állnak (91. ábra). Egy növény, amely a fent említett három tulajdonsággal rendelkezik, biztosan a galajfélék közé tartozik. RAGADÓS GALAJ (Galium aparine) – Ez a kicsi növény szétszórva megtalálható majdnem minden elhagyott kertben és majdnem minden sövényben. A szár és a levelek bizsergető tulajdonsága egy eléggé különleges sajátság a felismeréshez, ez a jelleg annak köszönhető, hogy a szár és a levelek felszínét nagyon ellenálló természetű apró tüskék borítják. Ha valaki megdörzsöl egy köteg ragadós galajt, rengeteg „emléket” hordoz a növénytől, amelyet nem könnyű eltávolítani. A szár négyszögű, törékeny és bütykös; a virágokból kevés van, aprók és fehér 92. ábra – Ragadós galaj (Galium aparine) a) A levél szélének kinagyított színűek. ábrázolása, a tüskéket mutatva


87

Néhány nemzedékkel ezelőtt a ragadós galaj szerepelt minden hűsítő ital receptjében öszszetevőként, abban az időben, amikor majdnem minden háztartásban maguk készítették az italokat; valamint csillapító borogatás készítésére is használták. Manapság a ragadós galajt a vese működésének elősegítésére használják, és skorbutellenes hatása is van. Fontosságát tekintve ez egy első osztályú növény a növénygyűjtők számára, akik széles körben felhasználják. SZAGOS MÜGE (Asperula odorata) – Ez egy másik ódivatú kedvence a régebbi generációknak. Könnyen felismerhető a világos, fényes levélörveinek sorozatairól, egyik a másik fölött, ahogy a 93. ábra mutatja. A virágok aprók, csontfehér színűek és tölcsér alakúak. Az egész növénynek kellemes illata van, és ezért használták a háziasszonyok arra, hogy „vidékillatot” adjanak a tiszta ágyneműnek a szekrényben; a növényt a hajtásokba tették, amikor az ágyneműt eltették. A bükkerdők nagyon gazdagok szagos mügében. Nagy mennyiségben használják a növénykereskedők, akiknek őszszel gyűjtik, ami ezután a frissen kaszált széna kellemes illatát nyújtja. Caprifoliaceae – Bodzafélék családja. Ennek a családnak egyetlen eléggé különleges tulajdonsága sincs ahhoz, hogy elsőre lekösse a figyelmet, és ezért a növény azonosítási jegyeit gondosan kell vizsgálni, a 89. oldal táblázata segítségével. Egy növény, apró virágokkal, amelyeknek forrt szirmuk van, alsó állású magházuk, és nem sok kis virágból áll, mint a margarétáknál, valószínűleg a Caprifoliaceae család tagja. Ha a növény cserje, a valószínűség biztossá válik. FEKETE BODZA (Sambucus nigra) – Lásd a X. fejezetben. KÁNYABANGITA (Viburnum opulus) – Lásd a X. fejezet93. ábra – Szagos müge ben. (Asperula odorata) Valerianaceae – Macskagyökérfélék családja. A növény a családba tartozik, ha: 1. A virágok forrtszirmúak és alsó állású magházuk van. 2, A levelek nem örvökben állnak (vö. szagos müge). 3. A növény lágyszárú, nem cserje. ORVOSI MACSKAGYÖKÉR (Valeirana officinalis) – A család három nemzetsége közül a Valeriana nemzetség úgy különíthető el a többitől, hogy ennek tagjai olyan pártát viselnek, amelynek alapjánál csak egy dudor van, nyúlvány helyett (94. ábra). A nyúlvány a család egy másik nemzetségére jellemző, amelynek nincs orvosi jelentősége. Az orvosi macskagyökér 3-4 láb magas, rózsaszínű virágai és szárnyasan összetett levelei vannak (95. ábra). Nagyon gyakori Angliában a nedves helyeken, és a kereskedelemben használatos orvosság egy része a Derbyshire-ben növő növény rizómájából származik; egy nagy része azonban Hollandiából, Németországból és Franciaországból importált. 1914. januárjában a külföldi gyökér 50 kg-ját 30 shillingiért árulták, az angol gyökér ennél 3-4-szer értékesebb. Az utóbbi évek-

88


ben az angol növény termesztése visszaesett a külföldi versenytársak miatt, ezért jelenleg nagy hiány van belőle, és rövid idő alatt abnormális lett az ár, amit meg kell fizetni érte. Évente kb. 10 tonnát használunk el belőle, és ennek kb. a tizede nő ebben az országban. Amikor emellett azt állítják majd, hogy a macskagyö94. ábra – Az orvosi 95. ábra – Az orvosi macskagyökér kér egy nélkülözhetetlen növény, könnyen belátható lesz, hogy ez macskagyökér pártája szárnyasan összetett levelei nyomós ok arra, hogy újra elindítsák a termesztését ebben az országban. A japán macskagyökér nemrég került piacra, kb. 200 shillingért 50 kg-ja. Termesztése – Palántázásra azokat a fiatal, virágzó vadon élő növényeket választják, amelyek a nyúlánk szár végén fejlődnek, amit az évelő növény bocsát ki. Ezeket a palántákat istállótrágyával kezelt talajba ültetik. Előnyös, ha időről időre bőségesen kapnak folyékony- és műtrágyát. Továbbá szükséges a növények bőséges locsolása is. Mivel csak a rizómáját gyűjtik, a virágzó hajtásokat vissza kell vágni, amennyire csak lehet, ezzel ösztönözve a rizómát a növekedésre. Szeptemberben vagy októberben a hajtásokat lekaszálják, és a rizómákat kiássák. Ezeket hosszában felszeletelik, ez megkönnyíti a mosásukat, átmossák, és a csűrben szárítják, 6 láb magasan. A nedves anyagot perforált papírral takarják le, alatta egy nagy szenes tűzhelyet működtetnek, amíg a száradás tökéletes nem lesz. 100 rész friss rizómából kb. 24 rész száraz termék nyerhető ki. Tulajdonságok – A rizómából 0,5-1% pinén, kamfén, borneol tartalmú illóolaj és különböző észterek nyerhetők ki. Az olaj csípős íze és különösen kellemetlen szaga néha értékes segítsége a katonai orvosnak, amikor az „idős katonák” problémáira kell orvosságot felírni. Ettől eltekintve erős szélhajtó, keringést élénkítő és görcsoldó hatású. Szélgörcs, idegi gyengeség, heves szívdobogás stb. esetén használják. Más felhasználását jelzi a régi „csodaszer” elnevezés, amit azért kapott, mert a szegény emberek gyakran használták sebeik gyógyítására.

Kétszikűek, forrtszirmúak



A magház kétüregű

A porzók a sziromlevelekkel váltakozva helyezkednek el.

A porzók a sziromlevelekkel átellenesen helyezkednek el, vagy kétszer több van belőlük.

Négylebenyű magház. Labiatae

A porzók a sziromlevelekbe ágyazódnak.

A virágok nem fejbe tömörülnek.

A „virág” sok apró virágból áll, amelyek egy sűrű fejet alkotnak.

A levelek átellenesek

Lágyszárúak. Valerianaceae

Cserjék. Caprifolaceae

A levelek örvösek. Rubiaceae

A porzók fúzionáltak. Compositae

A porzók szabadon állnak. Dipsaceae

Nem kúszónövény. Solanaceae

Kúszónövény. Convolvulaceae

A magház négylebenyű. Boraginaceae

A levelek átellenesek. Gentianaceae

5 porzó. Primulaceae

8 vagy 10 porzó. Ericaceae

Kétüregű magház. Scrophulariaceae

A porzók nincsenek a sziromlevélbe ágyazva. Öt porzó. Campanulaceae

Szabályos párta

Szabálytalan párta

IV. táblázat Forrtszirmú kétszikű gyógyító és mérgező növények

FORRTSZIRMÚAK – III. 89

90

X. FEJEZET FÁK ÉS CSERJÉK Ebben a fejezetben egy csoportba helyezzük a gyógyászati értékkel bíró vagy mérgező természetű fákat és nagy cserjéket. Hangsúlyoznunk kell, hogy az itt található növények nem állnak rokonságban, és a kényelem miatt helyeztük egy csoportba őket; egy növény azonosításának nehézségét meglehetősen csökkenti, ha tudjuk, hogy fa vagy cserje. Minden fő csoport fel van tüntetve, kivéve az egyszikűeket. Továbbá, a fent említett csoportba tartozik néhány gyógyászati fontosságú vagy mérgező természetű fa és cserje, amelyek a nyitvatermők közé, az alacsonyabb rendű virágzó növények közé sorolhatók, ahova pl. a erdei fenyők, vörösfenyők, cédrusok stb. tartoznak. Minden nyitvatermő fa és cserje, és bármelyiket könynyebben felismerhetjük, ha a figyelmünket a különleges vonásokra irányítjuk, ahelyett, hogy olyan táblázatokat készítenénk, mint amilyenek segítségünkre voltak az egyszikűek és a kétszikűek esetében. KOCSÁNYOS TÖLGY (Quercus robur) – A fiatal fák (kb. 20 éves korig) kérgét vérzéscsillapító gyógyszerként használják, a benne található sok csersav miatt. Tavasszal hosszanti bemetszéseket végeznek a fa kérgén, így az csíkokban eltávolítható. Ezek szárítás után piacra készek. Európa néhány területén, a télen bent tartott szarvasmarhákat tavasszal kiengedik, ebben az időben a fiatal tölgylevelekben még nem fejlődik ki a csersav, ami később jelenik meg bennük. A marhák mohón lelegelik a fiatal leveleket, ez a cselekedet később a „maladie des bois”-ként („fabetegségként”) ismert betegséget eredményezi.2 Az állatok hosszú ideig fekszenek; láz és egyéb problémák követik, és néhány esetben halál következik be. Az ok annak a különleges anyagnak a tölgy fiatal leveleiben való jelenléte, amiből később a csersav alakul ki. BÜKK (Fagus sylvatica) – A bükk a következőkről ismerhető fel: 1. A levél alakja (96.a ábra). 2. A szivar alakú barna rügyek (96.b ábra). 3. Sima kéreg. A termése bükkmakk néven ismert, és két háromszögletű, sötétbarna magocskát tartalmaz, amelyek egy négylebenyű emelvényen ülnek függőlegesen (96.c ábra). A magok burkát régebben szarvasmarhák táplálékába tették a benne található nagy mennyiségű tápláló olaj miatt. De tartalmaz egy káros anyagot is, amely mérgező, ezért régóta nem használják táplálékként a mag burkát. A bükk levele nem 96. ábra – a) Bükk levele, b) Bükk rügye, c) Bükk termése ártalmas az állatokra nézve. 2

Itt meg kell említeni, hogy ezt a betegséget okozza, ha az állatok elfogyasztják a gyertyán, a rekettye vagy a mogyoró fiatal leveleit.

FÁK ÉS CSERJÉK

91

TISZAFA (Taxus baccata) – Ez a komor kinézetű növény a nyitvatermők közé tartozik, és óvatosságot igényel, mivel a szarvasmarhák számára ez a legveszélyesebb fa, amellyel Nagy-Britannia rendelkezik. Temetkezési helyeken Gyakori, ennek az az oka, hogy mivel az ágaiból íjakat készítettek, a középkorban fontos volt a tiszafa megóvása, mert. A a temetőt a szentsége miatt választották: úgy vélték, ez a hely megóvhatja az ártalmaktól ezeket a növényeket. A tiszafát nem nehéz felismerni: 1. A levelek nagyon rendezettek, kb. mind egy síkban helyezkedik el. Egyenként kb. 3/4-1 inch hosszúak és ennek kb. 1/6-a a szélességük (97. ábra). 2. Élénkvörös „bogyók”.3 97. ábra – A tiszafa levelei és bogyói Mivel a szárítás nem gyengíti a levelek mérgező tulajdonságát, és mivel nincs kellemetlen íz vagy szag formájában megjelenő figyelmeztető jele, a levelek és a bogyók valódi veszélyt jelentenek az állatok és a gyerekek számára. Különösen télen, a marhák szívesen legelik a leveleit. Nemcsak a levelei és a bogyói mérgezőek, hanem a fája és a kérge is, bár a levelek – különösen az idősebbek – a legmérgezőbbek. Feljegyeztek egy esetet, amely szerint három, a vásárban eladandó lovat kikötöttek a temető kerítéséhez, ahol tiszafa-ágakat ettek; mindhárom elpusztult a hatásától. A feljegyzések szerint nemcsak lovakat, de szamarakat, teheneket és nyulakat is megmérgezett ez a növény. A magok vörös borítása nem ártalmas, amikor érett, de maga a mag halálosan mérgező. Beszámoltak egy esetről, amikor harminckét ember kapott mérgezésta tiszafa magjától és levelétől, és húsz személy meg is halt a méregtől. Henslow állítása szerint néhány feljegyzés szól arról, hogy elmegyógyintézetek lakói belehaltak a tiszafa leveleinek megrágásába. A hatóanyaga egy taxin nevű keserű alkaloid, ami fűszeres illatot bocsát ki, és egy milozin nevű kristályos alkaloid. Ez az első példája a megismert nyitvatermőknek. Ennek a csoportnak a legtöbb tagja hosszú tűleveleket visel, mely tulajdonság komor megjelenést ad a legtöbbjüknek; ez a lehetséges oka annak, hogy gyakran látható temetőkben. A tiszafa mellett a további példák az erdei fenyő, a „karácsonyfánk”, a ciprus és a vörösfenyő. KÖZÖNSÉGES BORÓKA (Juniperus communis) – Szintén nyitvatermő, és tűleveleket visel. A többi nyitvatermőtől a következők alapján különböztethetők meg: 1. A levelek hármasával örvökbe rendeződnek vagy „átellenesen” helyezkednek el (98. ábra). 2. A bogyók lila színűek és hamvasak. Kb. 1/3 inch az átmérőjük. A csúcsuknál egy három irányba sugárzó forradás található, míg az alapi részén két örvben elhelyezkedő, hat apró pikkelyszerű képződmény van. A bogyóban három háromszögletű mag található. 3

A bogyót itt hétköznapi értelemben használjuk. Növénytanilag a kifejezésnek pontos definíciója van, ami a tiszafa „bogyójára” nem érvényes.

92


A ginnel és borókapálinkával társított gyenge terpentinszag felelős ezeknek a szeszeknek a borókabogyó nedvével való ízesítéséért. Ez a nedv egy erős élénkítőt tartalmaz, amely különösen a vesére hat. A kivonatot vízhajtó hatása miatt a vízkórosság legyőzésére használják. Az érett bogyó kb. 1% illóolajat tartalmaz, és nagy mennyiség99. ábra – A vörösfenyő levelei ben cukrot. VÖRÖSFENYŐ (Abies larix) – A vörösfenyő egy ismert nyitvatermő hazánkban, és könnyen azonosítható arról, hogy a levelek nem szétszóródva helyezkednek el a száron, hanem kis, húsz vagy több tűlevélből álló csoportokba rendeződnek (99. ábra). A kéreg csersavat tartalmaz, és egy larixin nevű kristályos anyagot, amely keserű fanyar ízű. Élénkítőként, köpte98. ábra – A boróka levelei tőként és vérzéscsillapítóként való használata már ódivatú. ARANYESŐ (Cytisus laburnum – Leguminosae) – Nem brit eredetű, de mára a legismertebb növénye lett kertjeinknek. És közülük az egyik legmérgezőbbnek tekinthető. A bokron vagy kis fán látható sárga ajakos virág elegendő, hogy a növényt aranyesőként azonosítsuk; ahhoz, hogy biztosak legyünk, a levelet a 100. ábrán láthatóval kell összehasonlítanunk. Mérgező tulajdonságok – Minden része ártalmas, és főleg a magok. A virágok fényes színe vonzza a kisgyerekeket, a gyökerek édes íze a fiúkat a medvecukor ízére emlékezteti, míg a magok hasonlítanak a borsóéra; ebből kifolyólag nem meglepő a folyamatosan megjelenő aranyeső-mérgezéses esetek nagy száma. A legtöbb esetben, amikor orvost kell hívni, a magokat elfogyasztotta el valaki. Az aranyeső-mérgezés tünetei a hányás, gyomorfájás, és általános kimerültség. A hatóanyaga egy citizin nevű alkaloid, amelyből kb. 3%-ot tartalmaznak a magok. Az anyag keserű és savas ízű, és a pu100. ábra – Az aranyeső levelei pilla tágulását okozza. A mandulafélék csoportja (Amygdalae) – Maga a mandulafa nem bennszülött hazánkban, habár virágzik és gyümölcsöt hoz Dél-Angliában; jobb képviselői a babér, a barack és a kökény. Ez a csoport óvatos tanulmányozást igényel, mivel a legtöbb tagjában található alattomos méreg. Szerencsére mindegyik gyümölcse, a babért kivéve, nemcsak nem mérgező, de tápláló ételt szolgáltat. A méreg főleg a levélben található; vagy inkább, egy amigdalin nevű anyag megtalálható a levelekben, amely magában nem mérgező, de bizonyos körülmények között hidrogén-cianiddá alakul át. A végbemenő kémiai folyamat a következő:

FÁK ÉS CSERJÉK

93

amigdalin + víz = benzaldehid + glükóz + hidrogén-cianid. A kémiai változás csak akkor megy végbe, ha egy emulzin nevű erjesztő anyag jelen van. Nem maga az erjesztő anyag vesz részt a reakcióban, de energiát szolgáltat hozzá, ami nélkül nem mehet végbe a reakció. Ezért, minden növényre vagy növényi részre, amely amigdalint termel, gyanakvással kell tekinteni, mivel a növény anyagcseréje során, az események természetes folyamatában, időnként emulzin is termelődik. Az amigdalinnak, ami egy tartalék tápanyag, nincs haszna a növény számára, amíg át nem alakul glükózzá, ahogy a keményítőt sem tudja hasznosítani a szervezetünk, amíg valamilyen cukorrá nem alakul; és az emulzin a specifikus erjesztő anyag, amit a növény fejleszt azért, hogy végrehajtsa az amigdalin változtatását. A magokat illető veszély nem nagy, hacsak nem a csírázás megindulása után vagy összezúzva fogyasztják el. De számos esetben szenvedést okozott szarvasmarháknak, és ez ezen az úton történt. A mandulaolaj manufaktúrában visszamaradt hulladék sok olajat tartalmaz, amit süteményekbe préseltek és marháknak kínálták táplálékként. Ezekben az ételekben a fent említett változás valamikor megtörténik, és az ezzel táplált állatok megmérgeződnek. Emberölési ítéletet hoztak egy pap ellen, aki elrendelte és ellátta keserűmandula-olajjal az egyik hívét. Az olaj 8-15%-ban tartalmaz hidrogén-cianidot. A mandula-kivonat szintén nagyon mérgező. A fenti ok miatt a készítmény, amely mandulaízt ad a cukrásztermékeknek, nem veszélytelen. A barackfa, a szilvafa és a cseresznyefa levelét mérgezőnek kell tekinteni; valójában ennek a csoportnak minden tagjára gyanakodva kell tekinteni, mert úgy tűnik, hogy az amigdalin a család tagjaiban megjelenik. Az egyik tag különleges kezelést igényel a méregként és orvosságként való fon101. ábra – Babér levele tossága miatt. BABÉRMEGGY (Prunus laurocerasus) – A bokor nagyon gyakori, és könnyen felismerhető a leveleiről. Ezek 5-7 inch hosszúságúak, kicsit hosszúkásak, és nagyon rövid nyéllel rendelkeznek. A levelek vaskosak, bőrszerűek, sötétzöld színűek, simák, fényes a levélszínük: a levél fonáka fakóbb árnyalatú (101. ábra). Az alapi rész közelében egy vagy kettő mirigyes horpadás található. A levelek megdörzsölésekor a keserűmanduláéhoz hasonló illat érezhető. A babérmeggy levelét előszeretettel használják sodók ízesítésére; de meg kell jegyeznünk, hogy először is, ezek gőze ártalmas a rovarok életére, és másodszor, a babérvíz egy nagyon mérgező folyadék. Ennek a növénynek az esetében a potenciális veszélyes anyag nem az amigdalin, hanem egy közeli rokon glukozid, nevezetesen a lauro-cerazin, ami szintén hidrogén-cianiddá alakul a megfelelő erjesztő anyag közreműködésével. A babérmeggy-víz nevű készítmény a babérmeggy friss leveleiből készül, és 1-10% hidrogén-cianidot tartalmaz. A veszély onnan ered, hogy a hidrogén-cianiddá való átalakulás abszolút mennyisége nem bizonyos, és az sem, hogy a babérmeggy mely növényi részében megy végbe a folyamat. Azt mondják, hogy a hidrogén-cianid több azokban a levelekben, amelyeket hideg és nedves időben gyűjtenek, mint azokban, amelyeket meleg és száraz időben szednek le. Az európai fajokban több a hidrogén-cianid, mint a brit növényekben. Míg a babérmeggy határozottan mérgező, és míg feljegyzések szerint az Európából származó levelek juhok és ökrök halálát okozták, azt kell állítanunk, ahogy Henslow említette,

94


hogy a tehenei minden következmény nélkül elpusztítottak egy hosszú babérmeggy-sövényt. Ez csak kiemeli a méreg változó természetű megjelenését a növényben. Gyógyászati tulajdonságok – A babérmeggy-vizet főleg ízesítésre használják; valamint nyugtatóként is használják, a hidrogén-cianid nagyon kis mennyiségben ezt a hatást váltja ki az emberi szervezetben. A mandulafélék csoportjának befejezése előtt meg kell említenünk, hogy a következők potenciális és hatékony mérgeknek tekintendők: a szilva magja; a barkócaberkenye (Pyrus torminalis) virága és termése; a cseresznye magja; az alma magja; a kökény (Prunus spinosa) virága és magja; a vadcseresznye (Prunus avium) magja; a damaszkuszi szilva, az őszibarack és a sárgabarack magja. A BABÉRFA (Laurus nobilis) – Ezzel a növénnyel foglalkozni ezen a helyen a megfelelő, a fent említettel való látszólagos hasonlósága miatt, bár a babér nem tagja a mandulafélék csoportjának, még csak nem is rózsaféle. Megkülönböztethető a fényes, lila-bordázatú zöld levelével, amely lándzsa alakú vagy kihegyesedőbb, és hullámos szélű. Dörzsölésre fűszeres illatot bocsát ki, és ez az a tulajdonsága, amely a leghasznosabb a babérmeggytől való elkülönítésében. Gyógyászati tulajdonságok – A levelek fűszeresek és élénkítő hatásúak, és a növény szerepel Mr. Holmes A növénygyűjtők által nagy mennyiségben használt növények című listáján. A levelek májustól szeptemberig gyűjthetők. A BABÉRBOROSZLÁN (Daphne laureola) – Nincs kapcsolat e növény és a másik két külföldi növény között, a babérboroszlán a Thymeleaceae család tagja, amely a forrtszirmúak közé sorolható. Itt említjük meg, azonban zavar állhat fenn, amiért e növényeket „babérnak” nevezzük. A babérboroszlán virágát és levelét a 102. ábra mutatja be. A kérge savas, hashajtó és mérgező, és bőr-, reumás és nemi betegségek gyógyítására használták. Míg a madarak büntetlenül fogyaszthatják a termését, ez utóbbi mérgező a többi állat, köztük az ember számára. FEKETE BODZA (Sambucus nigra – Caprifoliaceae család) – Ez egy nagyon hasznos cserje, és olyan gyakori, amilyen hasznos. Könnyen felismerhető bokor a nagy szeldelt leveleiről, amelyeknek kellemetlen szaguk van. A virágai, látszólag úgy tűnik, hogy ernyőbe rendeződnek; de közelebbi vizsgálat során azt találjuk, hogy ez nem így van, hanem az apró virágok szárai nem ugyanarról a 102. ábra – Babérboroszlán (Daphne laureola) szintről erednek, habár mind eléri kb. ugyanazt a magasságot. Ősszel ezek a virágok csillogó fekete bogyókat hoznak létre. A fekete bodza gyakran összetéveszthető a berkenyével, de a téli nyírszerű törzse és az őszi piros bogyók az utóbbi eléggé kiemelkedő vonása, mely megelőzi a problémát. A fiatal levélrügyek nagyon hashajtó hatásúak, ezért kissé mérgező szervnek tekintendők, és ugyanilyen tulajdonságú a kérge is. A gyökér nedve végzetesnek bizonyult egy nő számára, aki epegörcsre javasolt orvosságként fogyasztott belőle. A levelek szintén mérgezőek; leg-

FÁK ÉS CSERJÉK

95

103. ábra – Fekete bodza: levélzet, virágzat és termés

alább egy eset ismert, amikor egy gyerek megmérgeződött a levelek elfogyasztásával. Végül, a bogyók nagyon hashajtó hatásúak, bár a keserű ízűk elrettentő. A virágokat gyógyszerként gyűjtik, bodzavirág-vizet készítenek belőle, a folyadékot orvosságok keverésére használják, és emellett gyenge élénkítőszer. A bodzabor egy nem nagyon izgató természetű üdítő, amelynek fogyasztására néha az udvariasság kényszerít minket. A virágok illatáért a csaknem szilárd illóolaj és illékony savak jelenléte felelős. Kb. 5 tonna mennyiséget használunk el e növényből, a készlet gyakorlatilag Németországból származik, bár mostanában Franciaországból és Angliából is importálnak. Az ára az 50 kg-onkénti 70 shillingről felment 120 shillingre a háború kezdete óta. A virágokat akkor kell gyűjteni, amikor azok majdnem megérnek, mivel csak a pártát hasznosítják, és ezek könnyen leesnek, amikor a virág megérik. A Mezőgazdasági Hivatal ajánlása szerint a virágokat gyorsan kell gyűjteni és szállítani, ha bodzavirág-víz készítésére használják fel. Későbbi párlásra 10% sóval keverve tartósíthatók. KÁNYABANGITA (Viburnum opulus) – Ennek az ódivatú cserjének a kérgét használják gyógyászati célra, könnyen felismerhető a fehér virágok gömbölyű csoportjairól, megjelenésében nem más, mintha apró hógolyók lennének. A kérgéből készült kivonatot frissítőként és vízhajtóként használják.

96

FÜGGELÉK A Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium nemrég kiadott egy közleményt (288. sz.), amelyben a gyógynövényekre vonatkozóan sok információt adtak meg a hazaszeretet vagy a hazai profit növelésére való tekintettel. A legtöbb figyelmet a következő növényeknek szentelik: Sisakvirág (Aconitum napellus) Nadragulya (Atropa belladonna) Római kamilla (Anthemis nobilis) Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Kapor (Peucedanum graveolens) Indiai maszlag (Datura metel) Ánizskapor (Foeniculum capillaceum) Gyűszűvirág (Digitalis purpurea) Kanadai aranygyökér (Hydrastis canadensis) Beléndek (Hyoscyamus niger) Kerti mák (Papver somniferum) Maszlag (Datura stramonium) Orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) Míg a fentiek a legfontosabbak, de a következők rendszeres hazai termesztését is hangsúlyozzák a piac számára: Citromfű (Melissa officinalis) Fekete nadálytő (Symphytum officinale) Őszi margitvirág (Chrysanthemum parthenium) Fenyérgamandor (Teucrium scordonia) Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) Orvosi ziliz (Althaea officinalis) Fekete üröm (Artemisia vulgaris) Csombormenta (Mentha pulegium) Kerti ruta (Ruta graveolens) Istenfa (Artemisia abrotanum) Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) Fehér üröm (Artemisia absinthium) Közönséges cickafark (Achillea millefolium) Ezeknek a növényeknek az értéke száraz állapotukban eléri az 50 kg-onkénti 20-30 shillinget. A harmadik lista azon növényekre hívja fel a figyelmet, amelyeket nem termesztenek rendszeresen, de elég gyakori vadon élő vagy kerti növények, és a növénygyűjtők és gyógyszerészek körében nagy az igény rájuk: Borbolya (Berberis vulgaris) Keserű csucsor (Solanum dulcamara)

FÜGGELÉK

97

Seprűzanót (Cytisus scoparius) Vidrafű (Menyanthes trifoliata) Közönséges bojtorján (Arctium lappa) Ezerjófű (Erythraea centaurium) Martilapu (Tussilago farfara) Fekete bodza (Sambucus nigra) Göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa) Bürök (Conium maculatum) Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) Erdei pajzsika (Nephrodium (Aspidium) filix-mas) Őszi kikerics (Colchicum autumnale) Gyöngyvessző (Spriaea ulmaria) Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) Pipacs (Papaver rhoeas) Rózsaszirmok Kálmos (Acorus calamus) Közönséges cickafark (Achillea millefolium) Hasonló témában jelent meg egy értékes cikk a Gyógyszerészeti Lapban Mr. E. M. Holmes tollából, amelyben az egész helyzetet, a gyógynövények termesztésére való tekintettel, vizsgálat alá veti. Nyilvánvaló, hogy a leendő gyógynövény termesztőknek sok mindent kell figyelembe venniük, mielőtt elindítják vállalkozásukat. Nemcsak a föld árának kell alacsonynak lennie (kb. 10 shilling/hektár), hanem olcsó munkaerőt is biztosítani kell, és ügyelni kell arra, hogy a talaj megfelelő legyen a termesztendő növény számára. Továbbá, ismerni kell a gombákat és egyéb parazitákat, amelyek károsíthatják a terményt. A cikk 1. listája azon növényeket tartalmazza, amelyek gyakoriak, és amelyekre nagy az igény: Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) Erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) Seprűzanót (Cytisus scoparius) Vidrafű (Menyanthes trifoliata) Közönséges bojtorján (Arctium lappa) Ezerjófű (Erythraea centaurium) Ragadós galaj (Galium aparine) Fekete nadálytő (Symphytum officinale) Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Mezei zsurló (Equisetum arvense) Szemvidító fű (Euphrasia officinalis) Göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa) Orvosi füstike (Fumaria officinalis) Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) Kerek repkény (Glechoma hederacea) Bürök (Conium maculatum)

98

GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK Gyöngyvessző (Spiraea ulmaria) Békalen (Linum catharticum) Fekete üröm (Artemisia vulgaris) Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) Jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea) Málna (Rubus idaeus) Gombernyő (Sanicula europaea) Közönséges vasfű (Verbena officinalis) Murok (Daucus carota) Bakfű (Stachys betonica) Fenyérgamandor (Teucrium scorodonia) Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

A 2. lista azon növények nevét tartalmazza, amelyeket megkövetelnek, de nem gyakoriak, csak lokálisan találhatók meg: Nadragulya (Atropa belladonna) Római kamilla (Anthemis nobilis) Őszi margitvirág (Chrysathemum parthenium) Gyűszűvirág (Digitalis purpurea) Fenyérgamandor (Teucrium chamaedrys) Orvosi ziliz (Althaea officinalis) Orvosi somkóró (Melilotus officinalis) Szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca) Csombormenta (Mentha pulegium) Borsos menta (Mentha piperita) Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) Szagos müge (Asperula odorata) Fehér üröm (Artemisia absinthium) A harmadik táblázatban azok a növények szerepelnek, amelyek édes gyógyfüvekként ismertek, nem honosak hazánkban, de előszeretettel nőnek kertjeinkben, és a növénygyűjtőknek nagy igényük van rájuk. 3. lista: Orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica) Citromfű (Melissa officinalis) Bazsalikom (Ocimum basilicum) Babérfa (Laurus nobilis) Izsóp (Hyssopus officinalis) Citromillatú kakukkfű (Thymus citriodurus) Fodormenta (Mentha viridis) Petrezselyem (Carum petroselinum) Kerti zsálya (Salvia officinalis) Kerti ruta (Ruta graveolens) Istenfa (Artemisia abrotanum)

FÜGGELÉK

99

Majoranna (Origanum majorana) Tárkony (Artemisia dracunculus) Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) A negyedik lista a gyógyászati szempontból érdekes virágokat foglalja magába: Seprűzanót (Cytisus scoparius) Római kamilla (Anthemis nobilis) Martilapu (Tussilago farfara) Kék búzavirág (Centaurea cyanus) Tavaszi kankalin (Primula veris) Fekete bodza (Sambucus nigra) Mályvarózsa (Althaea rosea) Levendula (Lavandula vera) Gyöngyvirág (Convallaria majalis) Hárs (Tilia europaea) Erdei mályva (Malva sylvestris) Körömvirág (Calendula officinalis) Orvosi ziliz (Althaea officinalis) Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) Lóhere (Trifolium pratense) Parlagi rózsa (Rosa gallica) Illatos ibolya (Viola odorata) A termések és magok között, amelyek gyűjtése megtéríti a termesztéssel járó fáradságot, a következőket találjuk: Orvosi angyalgyökér (Archangelica officinalis) Fekete mustár (Brassica nigra) Seprűzanót (Cytisus scoparius) Közönséges bojtorján (Arctium lappa) Kömény (Carum carvi) Kerti zeller (Apium graveolens) Őszi kikerics (Colchicum autumnale) Koriander (Coriandrum sativum) Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Kapor (Peucedanum graveolens) Ánizskapor (Foeniculum dulce) Bolhafű (Plantago psyllium) Görögszéna (Trigonella foenumgraecum) Bürök (Conium maculatum) Házi len (Linum usitatissimum) Kerti mák (Papaver somniferum) Birs (Pyrus cydonia) Maszlag (Datura stramonium) Angol mustár (Brassica alba)

100


Végül, a gyökerek között, amelyeket megéri gyűjteni és szárítani, a következők a legfontosabbak. Meg kell jegyezni, hogy a „gyökér” kifejezést itt a népszerű értelemben használjuk, és vonatkozik a földalatti szárra is, és a növénytanilag idetartozó struktúrára is: Kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta) Pirítógyökér (Tamus communis) Hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga) Acsalapu (Petasites vulgaris) Kálmos (Acorus calamus) Őszi kikerics (Colchicum autumnale) Közönséges tarackbúza (Agropyrum repens) Fodros sóska (Rumex crispus) Örménygyökér (Inula helenium) Büdös nőszirom (Iris foetidissima) Torma (Cochlearia armoracia) Lestyán (Levisticum officinale) Erdei pajzsika (Nephrodium (Aspidium) felix-mas) Közönséges édesgyökerű-páfrány (Polypodium vulgare) Vízi sóska (Rumex aquaticus) Pimpófű (Potentilla tormentilla) A szerző hálás Mr. Holmesnak, amiért szíves beleegyezését adta az előbb említett listák idézésére. A reprint kiadásokhoz Mr. Holmes hozzájárul (Ruthven, Sevenoatks, Kent). A Nyugat-skóciai mezőgazdasági főiskola 78. közleményét, amelyet Mr. Hosking írt, mindenki haszonnal forgathatja, akit érdekelnek a gyógynövények.

A Királyi Természettudományos Társaság előtt 1917. május 2-án tartott előadásában Mr. J. C. Shenstone hasznos segítséget adott a vezérelvet tekintve, amelyet követni kell a közeljövőben, hogy a gyógynövénytermesztés jövedelmező legyen, és a külföldi versenytársak hatásaitól biztonságban legyen. Valamint, a termesztett eper a szamócától származik gondos termesztéssel, így lehetséges, hogy a százalékos növekedése a gyógynövényeink hatóanyagainak, az optimális feltételek melletti gondos termesztésével nyerhető. Nem várható, hogy ez lehetséges lesz állami segítség nélkül, pénzügyi szempontból, a gyógynövények kísérleti termesztése biztosan veszteséghez vezet, és illő, hogy az állam fizessen az eredményekért, amelyek minden termesztő számára hasznosak. Mr. Shenstone példaként felhozta, hogy a kínafakéreg alkaloid értéke nagyon megemelkedett a termesztéssel. Egy másik figyelemre méltó példát szolgáltat a termesztés hatására a tény, hogy az angol beléndek sokkal gazdagabb alkaloidokban, mint a Németországban növő, ugyanilyen növény. Ez a növény nagyon kiszámíthatatlannak tűnik a növekedését tekintve, valamikor elutasítják az együtt-növést, és néhány termesztő szerint, akik felfedezték a szaporodásának feltételeinek titkát, inkább nem árulják el. Azt találták, hogy az a gyűszűvirág, amely meleg homokos partokon nő, a fák védelmében, adja a legmagasabb élettani értékű digitáliszt. Kicsit kétséges lehet ezen nézetek megbízhatósága. Három esetünk van – kínafa, beléndek és gyűszűvirág – amelyben már van eredményünk megfigyeléssel és kísérleti termesztéssel, és kétséges lehet, hogy a gyógynövényeikkel kapcsolatos minden problémát a kormány megold, az értéktelen eredmények gyorsan növekednek.

FÜGGELÉK

101

További irányvonal a kísérleti termesztése olyan növényeknek, amelyeket ezideig soha nem használtak ki gyógyászati célból, bár ismert, hogy ebben az országban széles körben elterjedt. Így, az édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) szaporodik Yorkshire-ben, bár a készletünk Spanyolországból és Olaszországból érkezik. A sáfrány (A Crocus sativus bibéje és bibeszála) korábban az Essex-i Saffron Walden-ben nőtt, de ma Spanyolországból importálják. Az atracél gyökere, amely Angliában nőtt, ma főleg Magyarországról érkezik. További példák az ebbe a csoportba tartozó gyógynövényekre a nőszirom rizómája (Iris florentina, Iris pallida, Iris germanica), kálmos (Acorus calamus), a kömény termése (Cuminum cyminum), gaulteria (Gaultheria procumbens), Lobelia inflata, Podophyllum peltatum, Hydrastis canadensis, Artemisia maritima, amely szantonint szolgáltat. Ha törekszünk e fejlesztés logikus befejezésére, szükséges lesz figyelembe venni a piacon megjelenő drogok egész skáláját, és biztosítani kell a termesztésüket valamelyik gyarmatunkon.

102

TÁRGYMUTATÓ A Abies larix 92 Abszint 82 Abszintin 82 Abszintol 82 Aconitum napellus 37, 39-40 Acorus calamus 23, 97, 100-101 Aggófű 14, 86, 98 Agrimonia eupatorium 85-86 Agropyron repens 24 Agrostemma githago 46 Ajuga reptans 70 Akorin 23 Alkaloidok 18, 78, 100 Almafélék csoportja 50 Alsó állású 11, 13, 15 Amaryllidaceae 15 Amigdalin 18, 92, 93, Anagallis arvensis 73 Anchusa 75 Anemone nemorosa 36 — (Berki) 36-37 Anemonin 37 Angelica archangelica 57, 98 — Sylvestris 56-57 Anthemis nobilis 83, 96, 98-99 Anthriscus sylvestris 55 Apium graveolens 59, 99 Apomorfin 42 Aquilegia vulgaris 37, 41 Araliaceae 59-60 Aranyeső 13, 47, 92 Arbutin 71 Arctium lappa 82, 97, 99 Arctostaphylos uva-ursi 71 Aroideae 15 Artemisia abrotanum 81, 82, 96, 98 — absinthium 81 — maritima 82, 101 — vulgaris 83, 96 Arum maculatum 22, 23 Árvacsalán 61, 70 Atracél 75, 101 Atropa 76 — belladonna 77, 96, 98 Atropin 77, 80 Azalea 71

B Bab 14 Babér (fa) 94 — (meggy) 93-94 — (boroszlán) 94 Babérmeggy-víz 93-94 Babérvíz 93 Ballota nigra 70 Balzsamok 19 Barkócaberkenye 94 Bazsalikom 70, 98 Békaboglárka 36, 38 Beléndek 76, 78-79, 96, 100 Benzaldehid 93 Benzoesav 18 Betulaceae 15 Bibe 9, 10, 11 Bibeszál 10, 11 Boglárka (Hagymás) 9-10, 36 — félék családja 36 — (Réti) 36, 37 — Csoport 36 — (Torzsika) 36, 38 — (Kúszó) 36 — (Nagy vízi-) 36 Boraginaceae 64, 75, 89 Borneol 88 Boróka (Közönséges) 91-92 Borsos menta 6-7, — kámfor 19, 65, 69 Borsó 47 Bördös borgyökér 54, 59 Brucin 18 Bryonia alba 25 — dioica 25 Burgonya 75-77 Bükk 87, 90 Bükk-makk Bürök 51-54, 97, 99

C Calendula officinalis 83, 99 Caltha palustris 36, 38-39 Campanulaceae 80, 89 Cannabis indica 16 Caprifoliaceae 87, 94

TÁRGYMUTATÓ Carum bulbocastanum 58 — carvi 58, 99 — verticillatum 58 Caryophyllaceae 46, 60 Chelidonium majus 43, 96, 97 Chenopodiaceae 15, 35 Chrysanthemum parthenium 86, 96 Cickafark 84-85, 96-98 Cicuta virosa 52-53 Cicutoxin 53 Cifra kankalin 72 Ciklamiretin 73 Citizin 92 Citromfű 70, 96, 98 Clematis vitalba 35, 37 Cochlearia armoracia 45, 100 — officinalis 45 Colchicin 20 Compositae 14, 18, 80, 89 Conium maculatum 51, 97, 99 Convallamarin 21 Convallaria majalis 21, 99 Convallarin 21 Convolvulaceae 75, 89 Coriandrum sativum 58, 99 Crocus (Őszi) 26 — sativus 26 Cruciferae 14, 60 Cyclamen 72 — hederifolium 72 — persicum 72 Cyperaceae 15 Cytisus laburnum 92 — scoparius 47, 97, 99 Csalánfélék családja 31 Császárkorona 22 Csersav 18, 49-50, 68, 75, 81-82, 90, 92 Csésze 9 Csészelevelek 9 Csillagfürt 14, 48 Csillagvirág 16, 22, 27 Csipkebogyó 13 Csombord 70 Csombormenta 66, 96, 98 Csomorika 52-53, 59 Csónak 47 Csucsor (Fekete) 76 — (Keserű) 76, 96 Csukóka 70

D Damaszkuszi szilva 94 Datura stramonium 79, 96, 99 Daucus carota 55-56, 98

103

Deliráló hatású 16 Digitalin 62 Digitalis 100 — purpurea 61, 96, 98 Digitoxin 62 Dipsaceae 14, 80, 89

E Egynemű 25, 32 Egynyári szélfű 30-31 Egyszikűek, III. fejezet 14-16, 20 Emulzin 93 Eperfélék csoportja 49 Erdei hölgymál 14 Erdei iszalag 35, 37-38 Erdei szélfű 28, 30-31 Erdei turbolya 55 Ericaceae 70, 89 Eritrocentaurin 74 Ernyő 51, 55, 59 Etil-piperidin 52 Euphorbia 15, 28 — helioscopia 28-29 — lathyris 29 — peplus 29 Euphorbiaceae 15, 28 Ezerjófű 74, 97

F Fagus sylvatica 90 Fahéjsav 18 Falgyom 31-32 Farkasszőlő 21, 27 Fecskefű 43-44, 96-97 Fehér nárcisz 25 Fehér üröm 81-82, 96, 98 Fehérjék 17, 33 Fekete bodza 87, 94-95, 97, 99 Fekete földitök 25 Fekete hunyor 37, 39 Fekete nadálytő 75, 96-97 Felső állású 11, 13, 15 Felső állású (magház) 20, 27, 60, 61 Fodormenta 65-67, 98 Foeniculum vulgare 57 Foltos kontyvirág 22-23, 97 Forrtszirmúak 61, 72, 80 Földepe 74 Földi borostyán 70 Földitömjén 58, 100 Fritillaria imperialis 22 — meleagris 22

104


G Galajfélék 86 Galium aparine 86, 97 Galluszsav 18, 71 Gentiana lutea 73 Gentianaceae 18, 73, 89 Geum rivale 49 — urbanum 49, 97 Gilisztaűző varádics 85, 96, 98 Glükóz 18, 93 Glukozidok 18, 59, 62, 71, 74, 76, 82, 85 Gólyahír (Mocsári) 36, 38-39 Göcsös görvélyfű 63, 97 Görögszéna 48, 99 Gramineae 15 Gumigyanták 19 Gumó 20, 21, 58 Gyanták 19 Gyapotmag 19 Gyermekláncfű 14, 82, 84, 96-97, 99 Gyömbérgyökér 48 — Bókoló 48 — Erdei 49, 97 Gyöngyvessző 48-49, 97 Gyűszűvirág 9-11, 16, 61-62, 96, 98, 100

H Hangafélék családja 70-71 Harangláb 37, 41 Hasznos földitömjén 58, 100 Hegyi sóska 32 Helixin 59 Helleborein 39 Helleborin 39 Helleborus foetidus 36 — niger 37, 39 — viridis 22, 36 Hidrogén-cianid 16, 18, 92-94 Hidrokinon 71 Hioszcin 79-80 Hioszcinamin 79 Hippolapathum 33 Hippomane mancinella 28 Hunyor (Fekete) 37, 39 — (Atlanti örökzöld) 36, 39 — (Zöld) 22, 36 Hunyorfélék 22, 36 Hyoscyamus 76 — niger 78-79 Hyssopus officinalis 70, 98

I Ibolya 44, 78, 99 Illatos macskamenta 70 Illóolajok 19 Indás ínfű 70 Indás pimpó 49-50 Inula helenium 83, 100 Inulin 82-83 Iridaceae 15 Iris foetidissima 26, 100 — pseudo-acorus 100 — (Büdös) 100 Istenfa 81-82, 96, 98 Izgató hatású 16, 29 Izotiocianát 45 Izsóp 70, 98

J Jakabnapi aggófű 86, 98 Jóféle sáfrány 26, 27 Juncaceae 15 Juniperus communis 91

K Kábító hatású 16, 35, 37, 71, 77, 80-82 Kakastaréj 64 Kakukkfű 69, 98-99 Kálmos 23, 27, 97, 100 Kamfén 88 Kámfor 19, 65, 69 Kankalin 72-73, 99 Kányabangita 87, 95 Kapor 55-56, 59, 96, 99 Kender (indiai) 16 Keresztes kutyatej 29 Kerti mák 42-43, 96, 99 Kerti szarkaláb 37, 41 Keserű csucsor 76, 96 Kétszikűek, IV-VI. fejezet 28, 35, 47, 61 Kígyógyökerű keserűfű 34, 100 Kikerics 16, 20-21, 27, 97, 99-100 Kinin 18, 59 Klorofill 17 Kocsányos tölgy 90 Kodein 42 Komló 31-32, 49, 74 Konhidrin 52 Koniin 52-53 Konkoly 46-47 Koriander 58-59, 99 Koriandrol 59 Kökény 92, 94 Kömény 57-59, 99, 101

TÁRGYMUTATÓ — (Gumós) 58 — (Örvös) 58 Köpülőfa 29 Körömvirág 83, 99 Középállású 13, 48 Közönséges bojtorján 82, 97, 99 Közönséges cickafark 84, 96, 97-98 Közönséges gyíkfű 70 Közönséges gyujtoványfű 64 Közönséges párlófű 49, 85-86, 97 Közönséges tarackbúza 24, 27, 100 Közti termék 18 Krocin 26 Kumarin 19 Kutyatej 28-29, 31 — (Vézna) 29 — (Napraforgó) 29

L Labiatae 61, 64, 75, 89 Labrador tea 71 Lactuca virosa 82 Lactucarium 82 Lamium album 70 — galeobdolon 70 Lappin 82 Larixin 92 Lathyrus aphaca 48 Lauro-cerazin 93 Lavandula spica 64 Lednek (levéltelen) 48 Ledum palustre 71 Leguminosae 47, 60, 92 Légzés 17, 62 Lemnaceae 15 Lenmag 19, 84 Leonurus cardiaca 70, 98 Levendulafélék 64 Libatop 35 Libatop-félék 35 Liliaceae 15 Liliom 20-22, 25, 27 Linaria vulgaris 64 Linarin 64 Lobelia inflata 80, 101 Lóhere 14, 99 Lupulin 31-32

M Macskagyökér (Orvosi) 87-88, 96 — Japán 88 Macskatej 29 Mácsonyafélék 14 Magház 10-13, 15

105

Maladie des bois 90 Mámorító hatású 16 Mandula (kivonat) 19 Mandulafélék csoportja 48, 92-94 Mannit 82 Manzánilla almafa 28 Marrubin 68 Marrubium vulgare 68, 97 Martilapu 84-85, 97, 99 Maszlag 79-80, 96, 99 Matricaria chamomilla 84 Mécsvirág félék családja 46 Medveszőlő 71 Medvetalp 54-55, 59 Meggy 48 — Babér- 93-94 Melampyrum pratense 64 Melilotus officinalis 48, 98 Melissa officinalis 70, 96, 98 Menta (mezei) 66-67 Mentafélék 65-67 Mentafélék családja 65 Mentha piperita 65, 98 — pulegium 66, 96, 98 — viridis 65-66, 98 Mentol 65-66 Mérgek (osztályozása) 16-17, 28 Mérges ádáz 14 Mérges vadsaláta 82 Mételykóró 53-54 Metil-koniin 52 Mezei tikszem 73 Molyhos ökörfarkkóró 62, 97-99 Morfin 42 Motoros-izgalmi (mérgek) 16-17 Murok 55-56, 98 Muskotályzsálya 70 Mustárfélék 45

N Nadragulya 76-78, 80, 96, 98 Naiadaceae 15 Narcissus poeticus 25 Nárcisz 25 Nepeta cataria 70 — hederaceae 70 Nőszirom 25-27, 100-101 Növények osztályozása 11 Nyugtató hatású 32

O, Ö Ocymum basilicum 70 Oenanthe crocata 53-54 — fistulosa 54

106


Olaj 19 — Borsmenta- 65 — Fahéj- 19 — Fodormenta- 66 — Kakukkfű- 69 — Keserűmandula- 93 — Levendula- 64 — Mustár- 19 — Szagos levendula- 64 Oleum pulegii 66 Ópium 16, 42-43, 79 Orchidaceae 15 Origanum vulgare 68 Orvosi kanáltorma 45 Orvosi pemetefű 68, 97 Orvosi somkóró 48, 98 Orvosi székfű 83-84 Orvosi tisztesfű 70 Örménygyökér 83, 100 Őszi kikerics 20, 27, 97, 99-100 Őszi krókusz 20 Őszibarack 94

P, Q Papver somniferum 96 Papaveraceae 42 Parietaria officinalis 32 Paris quadrifolia 21 Párta 9-13, 20 Pázsitos csillaghúr 47 Pedicularis sylvatica 64 Peszterce 70 Petasites vulgaris 86, 100 Peucedanum graveolens 55, 56, 96, 100 Phaseolus multiflorus 48 Pikrokrocin 26 Pimpinella magna 58 — saxifraga 58 Pimpófű 49-50, 100 Pinén 55, 88 Pipacs 43, 97 Pirítógyökér 25, 27, 100 Pohánka 34 Pollen 9-10 Polygonaceae 15, 32 Polygonum 32, 34, 100 Pomeae 50 Portland sago 23 Porzó 9-13, 15, 16 Potentilla reptans 49-50 — tormentilla 49-50 Potentilleidae 49

Primula auricula 72 — obconica 72 — veris 72, 99 Primulaceae 72, 89 Protoplazma 17 Prunella vulgaris 70 Prunus avium 94 — spinosa 94 Puszpáng 28-30 Pyrus torminalis 94 Quercus robur 90

R Ragadós galaj 86-87, 97 Ranunculaceae 14, 18, 35, 41, 60 Ranunculus acris 36 — aquatilis 36 — bulbosus 36 — ficaria 36, 38 — flammula 38 — repens 36 — sceleraus 36, 38 Rebarbara 32-34 Redukált virágúak, IV. fejezet 28 Rekettye 13-14, 47, 90 Repceolaj 19 Réti csormolya 64 Rheum 32 Rhododendron 71 — chrysanthum 71 Római kamilla 83-84, 96, 98-99 Rosa damascena 50 — gallica 50 Rosaceae 35, 48, 60 Rosidae 50 Rosmarinus officinalis 69 Rozmaring 69 Rózsa (parlagi) 50 — (Vad-) 13 Rubiaceae 86, 89

S Saláta 82 Salátaboglárka 36, 38 Salicaceae 15 Salvia officinalis 69, 98 Sambucus nigra 87, 94, 97, 99 Saponaria officinalis 46 Sárgabarack 85, 94 Sarlós gamandor 70 Satureia montana 70 Scilla nutans 22

TÁRGYMUTATÓ Scrophularia 63 — aquatica 63 — nodosa 63, 97 Scrophulariaceae 63-64, 89 Scutellaria lateriflora 70 Selejt termékek 18-19 Senecio jacobaea 86, 98 Seprűzanót 47, 97, 99 Sisakvirág 14, 16, 37, 39-41, 96 Sium latifolium 55 Sokszirmúak, V-VI. fejezet 35, 47 Solanaceae 75, 89 Solanum 76 — dulcamara 76 — nigrum 76 — tuberosum 77 Sóska 32-34, 100 Sóskasó 34 Spadix 23 Spartein 48 Spatha 23 Spenót 31, 35 Spiraea ulmaria 48, 98 Stachys-félék 70 Stellaria graminea 47 Symphytum officinale 75, 96-97

Sz Szagos müge 87, 98 Szalicilsav 18 Szappanfű 46 Százszorszép 80 Széleslevelű békakorsó 55 Szélfű 28, 30-31 — Egynyári 30, 103 — Erdei 30, 103 Szemölcsfű 29 Szerzetesek rebarbarája 33 Sziki üröm 82 Szilva 93-94 — magok 94 Sziromlevelek 9-13, 15, 16 Szkoparin 48 Szkrofularin 63 Szolanin 76 Sztrichnin 16-18 Szurokfű 68 Szúrós gyöngyajak 70, 98

T Tamus communis 25, 100 Tanacetin 85 Tanacetum vulgare 85, 96, 98 Taraxacin 82

107

Taraxacum officinale 82, 96-97, 99 Tárnics (sárga) 73-74 Tartalék termékek 18 Tavaszi kankalin 72, 99 Taxin 91 Taxus baccata 91 Tein 18 Teobromin 18 Termő 9-13 Teucrium-félék 70 Thymeleaceae 94 Thymus citriodorus 69 — serpyllum 69 — vulgaris 69 Tiszafa 91 Tisztesfű 70 Toboz 31-32 Torma 14, 40, 45-46, 100 Triticin 24 Tulipa sylvestris 22 Tulipán 22, 27 Tussilago farfara 84-85, 97, 99 Tűzbab 48 Typhaceae 15

U Urtica dioica 31 — urens 31 Urticaceae 15

V Vacok 13 Vadcseresznye 94 Vadrepce 45-46 Valeriana officinalis 96 Valerianaceae 87, 89 Végtermék 18 Veratrum album 22 — nigrum 22 — viride 22 Verbascum thapsus 62, 97-99 Vérehulló fecskefű 43-44, 96-97 Vérfűfélék csoportja 50 Vézna kutyatej 29 Viburnum opulus 87, 95 Vidrafű 74, 97 Viola odorata 44, 99 Violaceae 44, 60 Vörösfenyő 90-92

Z Zeller 59, 99 Zsálya 69-70, 98 Zsírok 19

No title

Recommend Documents