JÉZUS SZAVAI
(BORINAK ÉS RÉKÁNAK)
Eljött az ideje annak, hogy átgondoljuk a zsidó-keresztény Istenről vallott felfogásunkat. A személyes Isten képe korhoz kötött, egy olyan kultúrát képvisel, amelyet most készülünk meghaladni. Az Isten valósága Szellem. Jézus ezt egyértelműen kimondta. A Szellem személyessége ugyan nem elképzelhetetlen, de semmiképpen sem azonos, nem is hasonlítható az ember személyiségéhez. Ezt a tényt a hívők tömegei nem értik. Keveredik tudatukban az isteni Szellem a személyes Isten zavaros képzetével. Pedig több annál, hogy bármilyen és bármekkora kiterjedésű személyiség korlátozza. A Biblia több fogalmat ismer erre. A nefes animális lélek, az életerő. A rúah spirituális, mint isteni szellem (rúah Elohim) vagy Szent Szellem (Rúah Hakódes). A nesamá az ember halhatatlan lelke. Mind a három szó nőnemű a héberben. Ez talán a hármasság mellett a női princípium (sophia) megnyilvánulása. Nehezen magyarázható így a hármasság, hiszen Isten nem nélküli. Ma már vége az úr és szolga viszonynak. Legyünk Isten barátai saját akaratunkból, félelem nélkül. Ezért Jézus tanítását érdemes alaposan átgondolni. Megszabadítani a torzulásoktól, amelyeket kétezer év pillanatnyi haszna, tévedése okozott. Jézus akkor is nagy tanító, ha nem isteni személy, és éppen azért nagy, mert különleges ember. Különlegesek a szavai is. Nincs kifogásom egy olyan elképzelés ellen, hogy isteni megtestesülés, ahogy az általánosan ismert számos keleti vallásban. De ahhoz, hogy tanítását helyesen értsük, és jól felhasználhassuk, erre nincs szükség. Ez az elemzés és a szövegváltozat arra szolgál, hogy jobban megértsem Jézus eredeti mondanivalóját. Nincs tudományos igénye. Az evangéliumi szövegek hitelességével már sokan foglalkoztak (G. Dalman, M. Black, R. Bultmann, N. Perrin, Vermes G. stb.). Akit a részletek érdekelnek, megtalálhatják azokat. Azok a szövegek vannak itt, amelyeket az Újszövetségi Szentírásban és az apokrifekben Jézusnak tulajdonítanak. Nem mindegyik. Noha indokolt lenne a Jézus-életrajzot követni, itt az Újszövetség szerinti sorrendben állnak. De ez sem tökéletes. Az árusok kiűzésének jelenete például logikusan
3
a történet végén van, de az evangéliumokban két különböző időpontban. A szövegek felsorolásánál zárójelben van, a sorszám után, az idézett szöveg helyzete a történetben (ilyenek olvashatók a szövegekbe ágyazva is), majd maga a szöveg, előfordulási helyei, azután a magyarázatok. Ahogyan értelmezem Jézus szavait. Minden keresztény irányzat híve meg fog botránkozni ezen az elemzésen. Én sem tudom, hogy mindenben igazam van-e, és teljes-e a magyarázatom. Csak azt szeretném, ha mindenki szabadon föltenné magának azokat a kérdéseket, amelyek engem is foglalkoztatnak. Nagyon jó lenne, ha újabb kéziratok kerülnének elő, bár a jelenlegi politikai helyzetben erre még sokáig nincs esély. Kereszténységre utaló régészeti emlékek csak az i. u. 3. századtól vannak. A legkorábbi keresztény templom Dura Europosban, az Eufrátesz középső részén maradt fenn i. sz. 230 után. Időközben találtak egy keresztény barlangtemplomot Amman mellett, amely valószínűleg i.sz. 1. századi. Ennek a vallásnak a szövegei éppen annyira töredékesen kerültek elő, legtöbbször másolatban, mint az ókor egyéb emlékei. Úgy tekintem az Újszövetséget, mint egy hasonló korabeli kéziratot. Az ortodox hívők azt mondják, hogy ez kinyilatkoztatás. Közvetlenül Isten szava. Ha azonban Istent tökéletesnek tekintjük, a Bibliában túl sok az ellentmondás ahhoz, hogy ezzel az elképzelt tökéletességgel összemérhető legyen. Ugyanez a helyzet a Korán esetében is. A muszlimok szerint a Korán nemcsak Allah valóságos szavait tartalmazza, hanem a nyelve is Allah nyelve. Nem lehet lefordítani. Az Ószövetséggel ellentétben Jézus tanítása tanúságtétel egy nagy tanítóról, aki lehet Isten küldötte. Szándékom szerint Jézus szavainak értelmét próbálom megérteni kora viszonyainak figyelembevételével. Ha a mennyei ország közöttünk van (Lk 17,20), akkor azt kell megvizsgálni, hogy az emberek hogyan élnek, meg kell ítélni, ahogyan viselkednek egymással. Ez a módja annak, hogy ki engedi be magát vagy zárja ki önmagát a mennyei országból. Ez a tanításon alapuló életvitel.
4
A szövegeket összeolvasztottam. Ezért nem mindegyik szerepel szó szerint, mert a teljes egyesítést az evangéliumok párhuzamos részei nem engedik meg, olyan sok az eltérés. Akit érdekel a kanonizált eredeti, megtalálja. Nekem nem a szöveg szerinti pontosságra van szükségem. Ezért nem tekinthető a 2. századi Tatianosz Diatesszarionjához hasonlónak, holott én is összeállítottam ilyet, mert itt csak a Jézusnak tulajdonított közvetlen szövegekkel foglalkozom. Az ismétlések az adott hely értelmezése miatt fontosak, nem követik pontosan az evangéliumok változatait. Az élőbeszédben fönnmaradt tanítás módszere amúgy is az ismétlés. De a leírt szöveg sem lehet pontos, hiszen hosszú idő telt el a forrás és a rögzítés között. Sok esetben az sem állapítható meg, hogy mi volt a forrás. Kizárt dolog, hogy néhány logionon kívül bármelyik szöveg hiteles Jézus-idézet volna. Bár a mai ember el sem tudja képzelni, hogy az általános írásbeliség előtt mire voltak képesek az arra alkalmas emberek. Az ókori irodalomnak az a része, amely mitikus, történelmi tartalmú, nemzedékeken keresztül élőszóban maradt fönn. De ez csak a közösség által réginek tartott, mintegy rögzített hitelességű szövegekre érvényes. Ezek sem voltak hitelesek, csak hitelesítették őket. A kor írásbeli gyakorlatára jellemző Thuküdidész megjegyzése: „Ami pedig a beszédeket illeti .. láttam, hogy képtelenség szó szerint emlékeznem rájuk. Ezért aztán minden szónoknak olyan szavakat adtam a szájába, amelyeket véleményem szerint - az adott körülmények között mondhatott; igyekezvén, hogy a legszorosabban ragaszkodjam a gondolatmenetekhez, amelyekből a valóban elhangzott szavak is fakadtak.” Jézus szavainak akkor volna hiteles forrása, ha több, egymástól független leírásuk maradt volna fenn. De ilyenek nincsenek. Az Újszövetség minden része egy-egy szerkesztő munkája. Csak feltételezések vannak arra, hogy milyen forrásokat használtak. Amit a tanítás szerint eredetinek gondolok, azt külön újra leírom. Egészen biztos, és ennek nagy irodalma van, hogy Jézus kivégzése után számos betoldás jött létre
5
részben azért, hogy az olvasók könnyebben értsék, részben a bizonyítás jó szándékú ferdítései miatt. Egészen nyilvánvaló, hogy például János a korai keresztényeknek szánt kézikönyvet szerkesztett. Észrevehető egy új, totális államvallás kezdete. De az értelmezéseknél figyelembe kell venni azt is, hogy ezek az írások az i. sz. I. század fordulójának irodalmi termékei. Az Újtestamentum könyveinek első ismert nyoma egy papirusztöredék az i. sz. 125-150 körüli időből (Rylands papirusz). A szövegek megítélésének módja ugyanolyan, mint a kor egyéb fennmaradt művei esetében. Előfordulhatott, és biztosan elő is fordult, hogy a másoló tévedett. Talán csak az esszénusok (hásoim - hallgatagok) voltak különlegesen pontosak. Ők külön írótermekben másoltak, és lektorálták is az elkészült másolatokat. Mivel a Talmud hitelességének megítélésére több megoldás létezett, az idők során számos csoport próbálta saját értelmezését érvényre juttatni. Már Rabbi Hillel lefektetett hét szabályt a szövegmagyarázatokhoz. Ezt Rabbi Ismáél tizenháromra bővítette, miközben a Talmud és más szövegek másolása folyamatos volt. Az összeolvasztás miatt nem kis nehézséget okozott a kétféle Talmud használata. Az erről szóló vita máig tart. Amikor elkezdődött a Misna és a Tóra szövegeinek összegyűjtése, nyilván még a megszokottnál is nagyobb gondot jelentett a klasszikus szöveg eredete és hitelessége. Már Pál is megemlíti, hogy egyes leveleit hamisítják (2Tessz 2,2). Mivel a kérdés - én úgy látom teológiai korlátok miatt megoldhatatlan, ez egy örökkévaló feladat. Elképzelhetetlen, hogy bármelyik egyház azt mondaná, hogy bocsánat, kétezer éve tévedésben vagyunk. Ez éppen úgy lehetetlen, mint ahogy az emberi életben is az. Jézus megítélése szempontjából fontos, hogy megtudjuk, miképpen gondolkodtak a zsidók Istenről. Isten maga nem könnyítette meg a dolgukat. Többféle neve volt, és a név nélküli névmagyarázat még rejtélyesebb. Jézus állításával összhangban úgy látszik, hogy egy végtelen hatalmú, folyamatosan teremtő személyes lényről van szó. Az eltérésekből eredő gondok olyan nagyok voltak, hogy Maimonidész arra kényszerült, hogy meghatározza a
6
zsidó hit alapelveit. Vagyis az Isten létezése: Az Ő egysége - Az Ő testetlensége - Az Ő örökkévalósága - Az imát csak egyedül Őhozzá szabad intézni - A prófétákat igaznak kell tekinteni - Mózes a legjelentősebb próféta Isten a Tórát Mózesnek adta - A Tóra megváltoztathatatlan - Az Isten mindentudó - Van jutalmazás és büntetés - A Messiás el fog jönni - A halottak fel fognak támadni. Ezekkel az alapelvekkel legalább van egy irányvonal. Mindenesetre, miközben továbbra is kerültek elő szövegváltozatok, a zsidóság megegyezett abban, hogy legalábbis az a része a szövegnek, amelyben Isten beszél, biztosan Istentől ered. Bár a legjobb esetben is Mózes tolmácsolásán keresztül. Az Újszövetségben, ha beszél Isten, annak hitele még ennyire sem bizonyítható, az abban elénk táruló istenkép még bizonytalanabb. Ezért olyan fontos, hogy amennyire csak lehet, megkíséreljük megtudni, hogy mi volt Jézus valódi tanítása. A szerkesztés nem filológiai, hanem a mondanivaló gyakorlati használatát segíti. Nyilvánvalóan van egy előfeltevésem Jézusról, és azokat a szövegrészeket tartom hitelesnek, amelyek ebbe beleférnek. Amennyiben az előfeltevés logikus, bizonyítható, és egységet képez a rá épülő szövegekkel, akkor azt állítom, hogy valószínűleg igaz. De a részlet tényleges hitelességének nincs jelentősége, amennyiben a tanítás egységes, követendő és követhető. Ebben az esetben azt lehet mondani, hogy ez egy élet-filozófiai rendszer az i. sz. I. századból, amit egy Jézus nevű Galileai nazarénusnak tulajdonítanak. Amennyiben elmélyülünk a tanításban, és összevetjük kora nézeteivel, megerősödik bennünk egy személyiség képe, akihez lehet vonzódni. Ahogy azt a későbbiekben kifejtem, Jézus nem lehetett Isten fia úgy, ahogy azt a Tanítóhivatal elképzeli. Az nem zárható ki, hogy Isten megtestesülése. Ilyenek a hinduizmus avatárjai vagy a buddhista bódhiszattvák. Hiszen Jób könyvéből világosan kitetszik, hogy Isten híján van annak, ami emberi. Talán fejlődéséhez szüksége volt ennek megtapasztalására. Lehet, hogy Isten egy része testesült meg benne, hiszen a teljes isteni személy tévedhetetlen,
7
Jézus pedig tévedett. Az az isteni lényeg, amit Szent Szellemnek neveznek, a teljes isteniség, az istenné válás reményének kifejeződése. Mondhatjuk, hogy a program. Mindenesetre a szuverén emberi döntésekhez Jézus személyes tanítására van szükség. Azt nem állítom, hogy a világ és sorsunk megismerésének ez a végső formája. Isten és választott népe közötti új szövetség lehetősége már Jeremiásnál fölmerül (Jer 31,31-32). Jézus tanítása kora szellemiségének forradalmi megváltoztatása, bár Jézus csupán reformátor volt. Semmiképpen sem ez az utolsó szó a világ megismerésében. Sajnos nem maradt fenn Jézustól követlen írásos tanúságtétel. Azt olvashatjuk, hogy a Templomban firkált a porban egy faággal, hagyománya van, hogy levelet írt az edesszai királynak, és mítosz, hogy halála után átadott egy könyvecskét Arimatheai Józsefnek. De ezekre nincs bizonyíték. Talán van még olyan szöveg, amit nem ismerek, olyan változat, amely itt nem szerepel, de nem valószínű, hogy ez a mondanivalót érintené. Volt egy nagy hatású szellemtörténeti esemény, és engem az érdekel, hogy mi lehetett az eredeti tanítás, ha lemosom róla azt, amit a szervezett vallás ráfestett. Azt az álláspontot képviselem, hogy Jézus tanítása nem korhoz kötött, de a korából érthető meg (ld. Vermes). Tanítása az Ószövetség megújításán alapuló világkép, és a ma emberének is szóló erkölcsi és életvezetési elvrendszer, ha leválasztjuk róla a szöveg keletkezésének történelmi idejéből és a társadalmi helyzetből fakadó zavaró elemeket. Van persze olyan mozzanat is, amely éppen a történelmi kor ismeretében segíti a tanítás megértését. A római katolikus egyház is ezt az álláspontot képviseli, de csak abban az esetben, ha az előfeltevéseinek megfelel. A múlt hagyományait felülbírálja, de szívesen elhallgatja a felmerülő ellentmondásokat. „Történelmietlen, minden reális alapot nélkülöző képzelgés” (Szentek lexikona) - állítja. De csak abban az esetben (pl. katona szentek), amikor valami nyilvánvaló ellenérzést váltana ki, vagy a szöveg ellentmond a „szent hagyomány”-nak. Az igazság megközelítésének nem szerencsés módja a pillanatnyi haszon el-
8
érése. Mindannyian különböző előfeltevések alapján ítéljük meg a dolgokat. Az enyém az, hogy szeretném Jézus tanítását minden későbbi torzítástól mentesen megismerni. Elképzelhetetlen egy olyan vallás hitelessége, amely feltételezett premisszán alapszik, s csak ezen belül van logikus rendje. A felismert igazság kortól, tekintélytől független objektivitás. Azt gondolom, hogy a biztos meggyőződés az alapja a helyes szemléletnek. Nem lehet a napi érdekek szerint válogatni. Ha ezt teszi az ember, a kultuszt támogatja, nem a meggyőződését. A korhoz hozzátartoznak az arra jellemző tárgyi emlékek. Még sokáig vita tárgya lesz a torinói lepel. Rómában őriznek egy fatáblát, amely állítólag Jézus keresztjén volt. Mellesleg mindegyik evangélium eltérően közli a tábla feliratát. Az úgynevezett Veronika kendője közvetett utalás a lepel korai meglétére (latin vera icon). Bizonytalanságot okoz, hogy az evangéliumok görög szövege három szót használ azokra a kelmékre, amelyek Jézus sírjában voltak. Bár a „szudarion” és az „othonia” is jelenthet leplet, Lukács erre a „szindon” szót használja. Nem tudok arról, vajon megvizsgálta-e valaki, hogy a korabeli görögben milyen tárgyak feleltek meg ezeknek a szavaknak. A másik két kelme összehajtva volt a sírban, ahogy azt az állítólagos szemtanú (János) alapján János írja. A ma használatos fordításokban ez nyilvánvaló tévesztés. Nem az egyetlen. Ha János tanúságtétele hiteles, s miért ne volna az, a kendő olyan formában volt, mint a temetéskor. Meggondolandó a kereszt és a kivégzés formája is. A késői keresztábrázolások tévesek, hiszen nem volt személyes tapasztalatuk. Az eredeti kereszt T alakú lehetett, amelyen kiálló ülőrúdon, a fával szemben lógott a kivégzendő úgy, hogy átlátott a vízszintes szár fölött. Így van értelme az arca alá erősített táblának. Ha a keresztnek háttal volt, akkor a táblának a kereszt ellentétes oldalán kellett lennie. A nézők azonban minden valószínűség szerint az áldozatokkal szemben voltak, és így a táblát nem láthatták. Még nem vizsgálták meg, hogy az egyetlen szöggel átszúrt bokacsont melyik testhelyzetre követ-
9
keztet (Jeruzsálem, Rockefeller Múzeum). A kivégzés folyamán a bokacsontok közé szúrt szögekre támaszkodva képes volt - nagy fájdalom árán fölemelkedni, hogy növelje az oxigénbevitelt, amely a kialakuló tüdővizenyő miatt folyamatosan csökkent. Mivel ez igen sokáig tartott, ezért törték el a kivégzettek lábait, hogy ne emelkedhessenek fel. A leplen számos jól értelmezhető jel van a kereszten függésről, a háton viszont csak a keresztre feszítés előtti eseményekről (korbácsolás) vannak nyomok. A T-alak a későbbi ábrázolásokban azonban használhatatlan volt, mert emlékeztetett a görög nagybetűre és az „élet” egyiptomi hieroglifájára (ankh), szimbolikusan a mózesi rézkígyóra is. Valószínű, hogy a valódi kereszt formáját a középkorban már elfelejtették. A templomos lovagok azonban közvetlen felvilágosítást kaphattak róla Palesztinában. Ezért szerepelhet köpenyük jobb oldalán a Tau. Külön rendjük is volt a Firenzéhez közeli Altopascióban. Piero della Francesca Szent Bernát ábrázolásán is szerepel. A lándzsaszúrás helye is akkor valóságos, ha a felfeszített a függőleges oszloppal szemben helyezkedett el. Valójában a szegycsonttól a test bal oldala felé kellett volna szúrni, a 3-4. borda közé. Sok apróságot lehetne még említeni, de erre nincs szükség. Az evangéliumi szövegek leírják, noha erre semmiféle különleges okuk nem volt, hogy Jézus nagyon hamar meghalt. Feltehető, hogy kómába került, hiszen a lepel vizsgálatánál élő testből származó nyomelemek találhatóak. A lándzsaszúrást követő vér és víz is inkább tüdőszúrásra enged következtetni, és az nem halálos. Bár ez csak az amúgy is kétes János szövegben olvasható. Ha így történt, a feltámadás utáni események sokkal későbbiek. Jézusnak fel kellett épülnie valamennyire. El is terjedt a hiedelem (Mt 27, 64), hogy a tanítványai elvitték a testet. Ezek a tanítványok azonban nem lehettek a 11 közül valók (ahogy az emmausziak sem azok lehettek). Féltek. Akik közvetlenül Jézus köréhez tartoztak, elrejtőztek, illetve visszatértek Galileába, a többiek tudomásul vették, hogy a próféta - mint sok más előtte - meghalt. A további történetek - ha valóban megtörténtek - az elrejtőzött tanítványokkal
10
kapcsolatosak. Az emmauszi esemény szinte annak bizonyítéka, hogy az általános értetlenségben a tanítás folytatásának - elrejtőzöttek - hol van az útja. A Jézus halálához kapcsolódó egyéb történetek (égbe emelkedés, stb.) mitikus elemek, nincs közük a tanításhoz. Ez Pál legnagyobb tévedése, amelynek hatása még mindig tart. Elkötelezi az egyházat: „Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.” (1Kor 1314). Pál szerint a feltámadás ténye kulcskérdés. Ez a kereszténység (pl. a protestantizmus) örök problémája. Mi több, a tanítás végrehajtása az emberi életben, vagy a feltétlen odaadás Isten iránt? Úgy látszik, hogy a keresztényeknek transzcendens bizonyíték kell a hithez. Ezt Jézus nem nagyon kedvelte (ld. 67.). Kétezer év alatt bebizonyosodott, hogy Jézusnak igaza volt abban, hogy a törvény valódi szellemét akarta újraéleszteni. Az ebioniták evangéliuma ezt írja: „amit lerombolt, nem tartozott a törvényhez.” (Eb 3,51). A törvény például azt mondja, hogy a maradék tejet az istálló kövére kell önteni. Ez teljesen indokolt volt abban az időben. Ma egy ortodox háztartásban egy lapos követ tesznek a tejes edénybe, így eleget tesznek a törvénynek. Én szabad akarattal vállalom, hogy a tevékenységemet kívánom jobbá tenni, a személyiségemet fejleszteni bizonyos tiszteletteli távolságtartással Istentől. A tekintélyelvű megközelítést előbb-utóbb bizonytalanság követi. Jézus korának idejéhez alkalmazta a törvény parancsait. A természeti törvény előbbre való, mint az isteni törvény (ld. kalásztépés, szombati gyógyítás). De amit a törvényben az elődök könnyítésként bevezettek, annak eredeti tartalmát állítja helyre. A mai vallásgyakorlat sajnos formális. Szegényes az a hit, amelynek az alapja nem a meggyőződésből fakadó tudás. De semmiképpen sem ítélem el a reményre építő hitet, csak kevésnek tartom. A tanítás értelme és haszna magában a tanításban van. Semmi szükség csodákra, éppen elég maga a tanítás. Engem még zavar is, ha valaminek
11
külső megerősítésre van szüksége. Ezzel nem térek el Jézustól, ő maga is így gondolta. Tanításának súlya teljesen független attól, hogy isteni természettel ruházzuk-e fel vagy sem. A transzcendens tekintély csak a földi hatalom szempontjából fontos. Meggondolandó, hogy az Atya minden további nélkül kicserélhető az Egy (pl. a Brahman) szóval. Jézus szavaival kapcsolatban a bizonyíthatóan eredeti szövegekből mindössze két helyen érthető személyesnek, abból is az egyik kétséges (Getszemáni kert), a másik idézet (a kereszten). A többi esetben stiláris eszköz, hiszen hallgatói nem értették volna másképpen. Az egy paternalista társadalom volt. Amennyiben Jézus kómába esett, és úgy látta, hogy tanításának terjesztésére nincs meg a lehetőség, akkor nyilván eltűnt a nyilvánosság elől, és tanítványainak figyelmét (mintegy búcsúzásként) felhívta az emlékezés szükségére. Jézus korában a martirológia ismeretlen volt, erre senkinek sem volt indíttatása. Haláljóslatainak hitelessége kétséges, bár Jónásra gondolva nem zárható ki. Lehetséges, hogy önmagát élő áldozatnak tekintette. Az is lehet, hogy menekült a zélóták elől. Olvashatjuk, hogy a közeli és a távoli tanítványok szétszéledtek. Új szervezőmunkára volt szükség, amelynek viszont nem ismerjük az okát. De Jézus testvére Jeruzsálemben kötelezőnek érezhette magára nézve. Van utalás arra, hogy Jézus utódjának tekintette Jakabot. Amikor a Templom elpusztítása után a zsidóság nagy része szétszóródott, könnyen találtak hallgatókat a legképtelenebb nézeteket vallók is. Mivel nagy diaszpóra élt Alexandriában, Spanyolországban és Rómában is, a meggyilkolt Jézus tanítására sok helyen lehetett vevőt találni. A többi mitológia. Mondják, hogy az evangéliumok történeti eredetiségének bizonyítéka lehet az, hogy sokszor elég elítélő képet fest a tanítványokról. Ez jól hangzik, de nem eléggé közvetlen. Írhatták az evangéliumokat olyanok is, akik szemben álltak a tanítványokkal. De ez nem fontos. Jézus tanítása így is kihüvelyezhető, mert logikus egység.
12
Az tény, hogy Jézus életének 20-23 évéről nincs információnk, viszont Kasmírban máig őriznek egy sírt, amelyre az van írva, hogy Jézus sírja. A torinói leplen is találtak feliratokat. Amit ebből ismerünk, annak alapján a felirat(ok) írója Jézust nazarénusnak tartotta. Mivel már korábban sem volt különlegesség keletre utazni (lásd a három tudós/király történetét), sőt igen élénk kereskedelem folyt Indiával Perzsián keresztül, van, aki azt gondolja, hogy Jézus ott tanult, és bukása után oda tért vissza. Jánosnak az az állítása, hogy Jézus még sok mást is cselekedett, nem zárja ki fiatal korának Izraelen kívüli tevékenységét, sőt. Például feltehető, hogy ismerte a kopt nyelvet, amennyiben gyermekkorát Egyiptomban töltötte. Ez közvetett bizonyíték. Vannak, akik azt tartják, hogy Rómában volt. Akkor pedig tudnia kellett latinul, de legalább görögül, amire szintén nincs bizonyíték. Az írás-olvasás készsége biztos, hiszen felolvasónak hívták a zsinagógában. Az arám mellett tehát ismerte a klasszikus hébert. Az indiai elképzelés szerint Jézus (Issza) bár micvája után, hogy ne kelljen megnősülnie, a Pandzsábba utazott, majd Dzsagannáth Puriba. Issza hat évet töltött Puriban, Rádzsgirban és Benáreszben. Ezután még hat évet tanult több nepáli kolostorban (Nikolas Notovitch: The Unknown Life of Jesus Christ 1894). Nyikolaj Röhrich hosszan írt Jézus utáni kutatásairól (The Heart of Asia). A legrészletesebb ismertetést Elizabeth Clare Prophet: The Lost Years of Jesus című könyvében nyújtja. Nagy Akbár (1542-1605) feliratot is készíttetett Jézus egy mondásáról, de ismerve a mogul vallási toleranciát, ennek semmi bizonyító ereje nincs. Talán a Dél-Indiában tanító Tamástól származik. Ha igaz. Taxilától hetven kilométerre Murree városában van egy kelet-nyugat tájolású sír. Felirata: Mária anyánk nyugvóhelye. A kelet-nyugati sírtájolás ismeretlen volt Indiában. Srínagartól 60 km-re Bidzsbihara falunál van egy barlang, Aishmuquam (Aish/Issza pihenőhelye). A barlangok természetes meditációs helyek voltak, s ma is azok. Az iszlám prófétának tartja Jézust, s ez a hely nincs lerombolva. A kasmíri Mullah Nadiri művében (Tarikh-al-Kasmir) megem-
13
líti, hogy a renovált Salamon templom bejárati lépcsőjének falára ezt a szöveget vésték: „Ezen oszlopokat Bihiszthi Zagar tervezte 54-ben. Khwadzsa Rukun, Murdzsan fia építette őket. Juz Aszaf ekkor, ötvennégyben hirdette prófétai elhivatottságát. Jézus Ő, Izrael gyermekeinek prófétája.” Srínagar óvárosában, Khandzsar negyedben van egy sír, amelyet Rauza bal-nak, a próféta sírjának neveznek. Szintén kelet-nyugat tájolású. Iszlám kegyhely. Amennyiben ez valóságos lehet, akkor Jézus ismerhette az urdu és a tibeti nyelvet is. Ennek semmi nyoma. Az azonban kétségtelen, hogy a kor keleti vallásaival csak a tanítás részleteit illetően van köze. Keleten az Atya-Isten elképzelés teljesen ismeretlen. Ahol valamilyen személyes felsőbbséget képzelnek el (pl. japán Amateraszu), az legtöbbször nőnemű. Jézusnál viszont nem fedezhető fel sem az átman-purusa-brahman szemlélet, sem a megszemélyesített jelenségek istenségei. De az is igaz, hogy az Atya nélküli transzcendens világkép a zsidóktól volt idegen. Mivel Jézus zsidó volt, egész tanítása a zsidó hitre épült, az Ószövetség ismerete nélkül abból sok minden félreérthető. Tanításában számos alkalommal említi, hogy a változatlan törvény híve, de annak megújítója. Ezért nem elképzelhetetlen az isteni megtestesülés. Ez azt jelenti, hogy Isten rendbe akarta hozni az évezredek során kibicsaklott rendet. A törvény szellemét akarta visszahozni, és lebontani a történelmi felesleget. Az Isten megtestesülése valamilyen cél érdekében ősi hiedelem. Jézus tanítása azonban lényegileg különbözik a Tórától. A ma embere a mindenkori mai ember. Ezért ez a vizsgálódás nincs befejezve, töredékes, de nem is akarom befejezni. Célja annak a meggyőződésemnek kifejezése, hogy Jézus nem úgy volt Isten Fia, ahogy azt az egyházak tanítják, nem alapított hierarchikus szervezetet, csodái beleilleszkednek korának szokásrendjébe, általában véve is szinte mindenben kora embere volt. A különbség a tanítás újszerűségében van, amely más kulturális háttérrel és másképpen előadott formában megjelent már sokkal korábban is.
14
Jézus humanitása és egyértelműen szoros kapcsolata az Istennel (az oszthatatlan Eggyel) azonban különleges. Életében kiemelkedő tanító volt, halála utáni transzcendens léte kiemelkedik azok sorában, akik szintén természetfeletti példaképekké, talán szellemi segítőinkké váltak. Ugyanakkor semmi kifogásom az ellen, ha valaki úgy éli meg a transzcendensben való hitét, hogy antropomorfizálja az Istent (bár Jézusnak ettől eltérő véleménye volt). Csak ez éppen csekély értékű. Meg vagyok győződve arról (részben tapasztalatból, de logikailag is bizonyíthatóan), hogy vannak az embernél magasabb szellemiségű létezők. Ennek fölismerése (többek között) lineáris következménye a tudatosulás fokának, de létezik hirtelen megvilágosodás is. A kézzelfogható bizonyíték hiánya nem cáfolat, sőt. A valóság élménye mindig személyes és kifejezhetetlen. Ezért valószínűleg ilyen létező az Isten is. De semmiképpen sem a végső ok. Hogy nagy úr, azt az Ószövetségből tudjuk, de hogy apa volna, az a világ ismeretében kétséges. Valószínűleg nagy gondot okoz majd a jövőben, hogy amíg a zsidó és a keresztény teológia képes Isten létezését testetlenként értelmezni, az iszlám lényege az antropomorfikus, és végső okként kezelt isteni személy. Ugyanakkor az Istent egy nagyobb összefüggésbe helyezni, így a személy tudati fejlődésében megkerülni, minden tételes vallással ellentétes. De Jézus apa-képét szó szerint értelmezni (ld. az abba = papa értelmezést) nevetséges. Sokkal többről van szó. A folyamatos olvasást zavarná a jegyzetelés, a változatok pontos bejelölése. Nem ez a cél. Bővíteni, finomítani fogom, amíg tudom. Ugyanakkor szükség lenne arra - ha volna rá idő és képesség -, hogy összevetés történjen az eredeti nyelvű szövegek és a hozzájuk kapcsolódó irodalom között. Különösen értékes lenne a szemantikai szövegelemzés. Több forrás, alaposabb és részletesebb ismeret árnyaltabbá tenné a Jézus-képet, de valószínűtlen, hogy lényegesen változtatna rajta. Hiszen tudható, hogy a három szinoptikus evangélium hellyel-közzel összeilleszthető, jobbára csak az elejük, a végük, a sa-
15
ját történeteik és a szóhasználatuk különböző. János evangéliuma azonban teljesen egyedi mű, sokszor kerül ellentmondásba a szinoptikusokkal. Az egyház dogmatikája pedig elsősorban Pál nézeteire épül. Az itt következő szöveg két műfaj keveredése, ami nem állná ki a tudományos elemzés kritikáját, noha az összevonások és a tényekre vonatkozó állítások bizonyíthatóak vagy bizonyítva vannak. Semmiképpen sem tudományos igényű hermeneutika. Tudományos munka Vermes Géza könyve (Jézus hiteles evangéliuma), de abból még kevésbé áll össze egy újabb evangélium. Nekem azonban csak arra van szükségem, hogy saját magam számára megnyugtató magyarázatot kapjak, az egyházak ellenére, Jézus tanításáról. Az a célom, hogy lehántsam a Jézus-képről és tanításáról a rárakódott zavaró rétegeket. Úgy találom, hogy Jézus tanítása ebben a formájában is összefüggő egész. Figyelembe vettem a teljes Újszövetséget, de az apokrifokból csak azokat a részleteket, amelyeket Jézus valódi tanításának vélek. A János Jelenéseinek Jézus-szövegei nem tekinthetők hiteleseknek. Így ez a szöveg egyik ismert fordítással sem egyezik, de nem is különbözik tőlük. Elemezni kell még a tanítások pontos értelmét a Tízparancsolat szemszögéből. Össze kellene vetni más világvallások parancsolataival, és megnézni, melyek azok a parancsolatok, amelyeket az egyházak kétezer év alatt nem mondva ki, de - megváltoztattak. Kérdéses, hogy egyáltalán parancsolatokról van-e szó, vagy megkerülhetetlen életmódbeli szabályokról. Meg kellene még nézni, hogy Jézus tanítása mennyiben felel meg annak a fogalomnak, amely önálló vallást jelent. Gondolhatják egyesek, hogy ez egy ötödik evangélium. Pedig csak a Q (Quelle) eredeti szövegének feltételezhető mondanivalóját igyekszem rekonstruálni, ami persze lehetetlen vállalkozás. A Jézusi szöveg nagyon sok esetben nem egyezik meg az ismert kiadások szövegeivel. Az ismétlések elkerülhetetlenek. A sorrend eltér a kanonikus szövegtől. Tartalmában azonban hiteles. A hiteles gondolat kihalászása talán lehetséges. Mivel nem tudomá-
16
nyos munkáról van szó, nem közlöm az idézett helyeket. Ez már azért is nehéz volna, mert az összevonások miatt olyan részletes magyarázatokra volna szükség, amely meghaladná ennek az írásnak a terjedelmét. Jézust választom példaképnek, aki nem megszüntetni, hanem megújítani akarta a törvényt.
A források rövidítése: Mt
Evangélium Máté szerint
Mk
Evangélium Márk szerint
Lk
Evangélium Lukács szerint
Jn
Evangélium János szerint
ApCsel
az Apostolok cselekedetei
Log
Logion-forrás
Tam
Evangélium Tamás szerint
PétAp
Péter apokalipszis töredékei
Nik
Nikodémus evangélium
Máty
Mátyás evangéliuma
Héb
a Héberek szerinti evangélium
Eb
az Ebioniták evangéliuma
Egy
az Egyiptomiak szerinti evangélium
Agr
Agrapha. Jézus ismeretlen mondásai.
17
Jézus élete (valószínűleg; eltér a Dánielre hivatkozó hagyománytól)
i. e. 23. (22 ?) - Mária születése (i. e. 22-ben volt a Hold, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz és a Szűz csillagkép α-jának együttállása) i. e. 11. - Máriát átadják Józsefnek i. e. 8. március-április - Keresztelő (Bemerítő) János születésének hírüladása i. e. 8. augusztus-szeptember - Jézus születésének hírüladása i. e. 7. december-január - Keresztelő (Bemerítő) János születése i. e. 7. március 16. - Jézus születése. Ez volt a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben; előtte i. e. 860-ban volt ilyen. A Jupiter királyi csillag, Szaturnusz a zsidó nép védője (Samuel Sarza -1368: A Mars csillag ellenségünk, a Szaturnusz oltalmazónk.) A Halak Szíria, Fönícia és Júdea területe a keleti asztrológiában. Ekkor lépett be a tavaszpont a Halak csillagképébe. (mások szerint i. e. 7. május 11-én volt Jézus fogantatása, amikor Jupiter és Szaturnusz együttállás volt; Jézus születésekor Mária 16 éves volt) i. e. 7. március 22. - Jézus körülmetélése i. e. 7. április 30. - Jézust felviszik Jeruzsálembe i. e. 6. november 12. - A napkeleti bölcsek látogatása i. sz. 4. április eleje - József visszatér Izraelbe i. sz. 5. április - Jeruzsálemben húsvétkor i. sz. 5-től i. sz. 27-ig nincs tudomásunk Jézus életéről i. sz. 27. október 1.- 28. szeptember 30. - Keresztelő (Bemerítő) János működése i. sz. 27-28 fordulóján - Jézus megkeresztelése i. sz. 28 végén - Jézus elkezd tanítani i. sz. 29. pünkösd - Felmegy Jeruzsálembe. Beteszda-fürdő.
i. sz. 29. október - Jeruzsálembe megy tanítani i. sz. 29. december - Ismét Jeruzsálemben. A Templomszentelés ünnepe. i. sz. 30. április 1. szombat - Betániában a leprás Simon házában i. sz. 30. április 2. vasárnap - Bevonulás Jeruzsálembe i. sz. 30. április 3. hétfő - A Templomban i. sz. 30. április 4. kedd - Betániából ismét a Templomba. Az utolsó vacsora. i. sz. 30. április 5. szerda - Jézus elfogása i. sz. 30. április 6. csütörtök - Pilátus előtt i. sz. 30. április 7. péntek - Elítélése és kivégzése i. sz. 30. április 7. péntek, délután 3 körül - Jézus halála i. sz. 30. április 8. szombat - Jézus a Pokolban i. sz. 30. április 9. vasárnap - Feltámadása i. sz. 30. május 19-e körül - Mennybemenetele i. sz. 30. május 29. - Pünkösd
Evangélium = jóhír, az Isten országa = mennyei ország. A Jézusi szavak kövérítve vannak. A Szellem szót használom a lélek helyett. A Szellem önálló tudati entitás. Lehet jó és lehet rossz indulatú, és lehet végtelen erejű. A lélek a testhez kötődő nem anyagi személyiség.
3
1. (szüleinek a Templomban) Miért kellett engem keresnetek? Nem tudjátok, hogy nekem azzal kell foglalkoznom, ami Atyámé? Azért is természetes volt Jézus viselkedése, hiszen elsőszülött volt. Nehezen érthető, hogy szülei ezt nem fogták fel. Jeruzsálemben, az őslakó jebúszí nép már a zsidók előtti korban is feláldozta isteneinek elsőszülött fiúgyermekeit. Azt a völgyet, ahol az elsőszülöttek temetője volt, a jebúszíak első nagy királyuk gyermekéről Gé ben Hinomnak (Hinom király fiának völgye), vagy röviden Gé-Hinomnak nevezték. A Dávid korától Jeruzsálembe érkező zsidók elborzadtak ennek gondolatától, és soha nem települtek le ebben a völgyben. Az irtózatos hely félelemmel töltötte el őket. Nem véletlenül, a Gé-Hinom kifejezésből lett a gyehenna, mint a pokol képzete, vagy a keresztény legendában a pokol tornáca. Később az elsőszülött feláldozása változott egyházi szolgálattá. A egyes szám első személy Jézus különleges viszonyát fejezi ki Istenhez. A „mi” csak Máténál (Mt 6) fordul elő, Márknál egyszer (Mk 12), de mindkét esetben ószövetségi utalásként, mint természetes, általánosan elfogadott megfogalmazás. De nem valószínű, hogy Jézus Atyjaként beszélt volna Istenről, legföljebb a szokásos (Isten embere) módon. Bár az Atya és általában a nép és az Isten családcentrikus felfogása a legkorábbi elemek egyike (Ex 4,22). Az Ószövetségben csak a király fordul Istenhez Atya megszólítással (89. zsoltár), de ez Dávidra vonatkozik, legfeljebb a jövő idő tételezi fel a jövendölést, a zsoltár tartalma nem. Az Atya semmiképpen sem férfi, hiszen nem létezik Anya. Az Atya a teljes szellemiség, ahogy Pál írja (Jézus után): „Az Úr ugyanis szellem.” (2Kor 3,17). Jézust csak a feltámadása utáni szövegekben nevezik „az Úr”-nak, máskor ugyanazt jelenti, mint ma. Ha Jézus önmagát „Úr”-nak nevezi, annak értelme tanító vagy mester. A zsidók többféle kifejezést használtak ere, amit görögre mind az Úr (Küriosz) szóval fordítottak. Pál Jézust Isten képmásának mondja, ahogy Ádámot is. Csak az i. sz. I. században írt, Pálnak tulajdonított, levelek (Efezusiaknak,
4
Kolosszeieknek és a Zsidókhoz) tekintik egyértelműen Istennel azonosnak, a kezdetektől fogva létezőnek Jézust. Ezekben a szövegekben jól látható a János-evangélium bevezetőjének hatása. Az úr megszólítás általános volt a latinitásban (Dominus et Deus noster), de még magyarban sem szokatlan az „apámuram”. Az Istennel kapcsolatban állókra gyakran használták és keverték az úr ('adon) és a mester (mare) szavakat. A szinoptikusoknál egyszer sem, Jánosnál egyszer (félreérthetően) kapcsolódik az Úr megszólítás Istenhez. Nehezen érthető, hogy a Lukács által leírt előzmények után Mária és József miért nem értette Jézus szavait. Talán már ekkor kiválasztották a zélóták Messiásuknak. Már most fel kell hívni az olvasó figyelmét arra, hogy öt tévúton lehet eltévedni Jézus személyiségének megismerésében. Az első az, ha valaki mind a négy evangéliumot egységesnek, a teljes Jézusi kép ábrázolásának tartja. A második, ha valaki különválasztja a szinoptikus evangéliumokat és Jánost. Ebben az esetben a három szinoptikust kell összevetni egymással, amiből feltételezhető egy korábbi evangélium is (Quelle). De ilyet nem ismerünk. A harmadik az, ha valaki csak János alapján képzeli el a Jézusi gondolatot. János ugyanis három nemzedékkel Jézus után már egy többé-kevésbé kialakult szervezeti rendet képvisel, eléggé távol a mindennapi tapasztalattól. Az eddig ismert kéziratok alapján írása i. sz. 100-110 közötti időre tehető. (Az első kézirattöredék i. sz. 125-ből való.) A negyedik az, ha valaki Pál Jézus-képét tekinti hitelesnek. Meg kellene vizsgálni, hogy János és Pál hogyan hatott egymásra. Az ötödik pedig, ha valaki a négy evangélium kiválasztását túl kanonikusnak tekinti, és csak az apokrifokra hagyatkozik. Ilyen olvasó valószínűleg kevés van, de nem zárható ki ez az egyoldalúság sem. A helyes út a részletekbe menő elemzés, minden egyes szövegrész összevetése a hozzá kapcsolódó többivel és a szöveg történelmi környezetével.
5
Későbbi bizonyításnak látszik, hogy ő már ebben a korban is milyen okos, mennyire elkötelezett volt. Josephus szerint ő maga már 14 évesen tartott törvénymagyarázatot. De semmiképpen sem lehetett a bar-micva előtt. Ez fiúknál 13, lányoknál 12 éves korban történik. (ld. Kiv 31,1-11). Lukács vagy nem ismeri a jogot, vagy a kor szokása szerint túloz, hogy kiemelje mondanivalójának súlyát. Egészen biztosan erőltetett az a változat, hogy Jézus nem-nélküliségét fejezné ki. Az biztos, hogy a történet harmonikus, üldözés nélküli gyerekkort tételez fel. Ezért az evangéliumok erre vonatkozó adatai is erősen kétségesek. Ahogy például Augustus nem tartott népszámlálást, és a Quirinius-féle összeírás Jézus feltételezett születése után 12 évvel történt (amikor Júdea római tartomány lett), bár van olyan feltételezés is, hogy névazonosságról van szó. Máténak Jézus gyermekkorára vonatkozó történetei mind a kiemelkedő személyiség ószövetségi megerősítését szolgálják (Iz 7,14 Óz 11,1 Iz 9,1-2 Jer 31,15). Szokásos népmesei fordulat, hogy a híres embereknek koraérettséget tulajdonítanak. Lukács i. sz. 65-ben született Szíriában. i. sz. 150-ben temették el Görögországban. Csontváza a páduai Szent Jusztina-bazilikában van. 2001-ben két fogának genetikai vizsgálata alapján megerősítették szíriai eredetét. A Jézus név eredeti formája a Józsua (Jahve megszabadít). Jézus származásának felsorolása 3 x 14 névből áll. A 14-es szám az egyiptomi Szed-ünnepségekhez kötődik. Ilyenkor a fáraó előtt felsorakoztatták 14 elődje szobrát. A háromszoros szám Jézust a fáraók fölé emeli. Ez a triságion formula (Szent, szent, szent... stb.). Hosszabb történelmi távlatból nézve a Jézus mítosz az Ozirisz-mítoszt váltotta fel. Nem arról van szó, hogy ez a történelmi valóság. Az embereknek szükségük van mítoszokra. Jézus korában új korszak kezdődött a Földközitengeri civilizáció történetében. Úgy látszik, hogy eddig általában kétezer évenként történt egy-egy jelentősebb változás. Ma még nem tudjuk, hogy a mi korszakunknak ki lesz a megváltója. Sűrűsödő depressziót követ egy
6
aranykor iránti vágyakozás (ld. Vergilius). Az a tendencia látszik kibontakozni, hogy az ember kezd megszabadulni a zsidó-keresztény személyes Istenképtől, és kezdi megérteni a személytelen Isten végtelenségét. 2. (Galileában szüleinek és testvéreinek, hogy menjen Jánoshoz) Mit vétkeztem, hogy menjek és bemerítkezzem? Hacsak1 ez, amit most mondottam, nem tudatlanság. (de elmegy Jánoshoz a Jordán mellé, hogy az bemerítse; János tiltakozik, hiszen magánál nagyobbnak tudja) Engedd meg2, hogy ez most így történjen! Meg kell tennünk ezt, hogy így teljesítsünk3 mindent, amit Isten kér tőlünk. A bemerítkezés, későbbiekben keresztelés (ami anakronizmus), belemerülés valami újba. János bemerítő helyének megvan a pontos történelmi helyszíne. Ez egy barlang volt, nem a Jordán folyó. Jézus testvérei valószínűleg az unokatestvérei voltak, mivel erre nem volt külön szó az arámban. Bár Lukács Jézust Mária első fiának nevezi. (Lk 2,6) Ketten teszik meg, pedig nincs rá szükségük, mert nem a törvényen keresztül van felsőbb kapcsolatuk, hanem közvetlenül. Ez azért fontos, mert a zsidókban szinte lelkükbe vésve, ösztönként élt a törvények betartása (ld. Josephus, Philón). Viszont a törvények gyakorlatában semmi eszkatológia (a világ és az ember jövője) nincs, ellentétben Jézussal, akinek ez az egyik fő tanítása. 1 - Hacsak - Apokrif részlet, már csak azért is látszik hitelesnek, mert Jézus humorát mutatja, amire eddig nem nagyon figyeltek oda. 2 - Engedd meg - Máténál (Mt 3,17) ezt egy felső hang erősíti meg. A felső hang minden esetben másként jelenik meg. Van olyan Lukács szöveg, amely a 2. zsoltár szövege: „Az én fiam vagy. Ma nemzettelek téged.” Ez messiási üzenet. Máskor Lukácsnál mások is látják, de csak Jézus hallja. Jánosnál a látomást és a szöveget csak Bemerítő János kapja. Márknál és Máténál egyedül Jézus látja és hallja, de a harmadik személyű forma megen-
7
gedi, hogy a szöveget János vagy a többi ott álló is hallja. Az égi hang (bat qol - hang leánya) többször előfordul a korabeli történetekben, hiszen ez maradt a próféták kora után a közvetítő Isten és az emberek között. Isten a Szent Szellemet visszavonta. Rejtőzködő Isten (Él misztatér) lett. Ez már Mózesnél is felmerül (MTörv 31/18). Jézus feladatának tekintette, hogy munkásságával visszatér a zsidók közé. A bemerítkezés határozottan esszénus jellegű (ld. 1QS 34 - holt-tengeri tekercs), bár a közelmúltban felfedezett János-barlang utal arra, hogy ennek valamilyen formája mások körében is gyakorlat volt. A bemerítés a kereszténységben beavatási szertartás, míg a megtisztító víz használata általánosan ismert és gyakorolt szokás. Keresztelésről beszélni anakronizmus, hiszen az Jézus halálához kötődik. Jézus színeváltozásánál a szöveg több különböző helyről összeállított montázs, a látvány és a magyarázat egyértelműen egyházi betoldás. Sok kéziratból hiányzik. 3 - így teljesítsünk - Betoldásnak látszik, mert feltételezi az előzményeket. Jézus későbbi megnyilvánulásai erre nem adnak okot. Ezekkel mindig mások hozzák kapcsolatba. Ő csak egy-egy adott helyzetben példaként hivatkozik az Írásokra. A messiási előzmények teljesen életidegen elemek, hacsak mások nem értik félre Jézus szavait. Ugyanakkor természetesnek látszik, hogy mindkettőjükben van elkötelezettség. A zsidóságban a víz általi megtisztulás általános szokás volt, és ma is az. A bemerítés maradványa a megtisztító rituális fürdő, a mikve. A vízzel való transzcendens cselekedet egyébként az egész világon elterjedt, hasonlóan a Napkultuszokhoz. Mint egyetemes oldószer, a világ minden rítusában megjelenik. Talán csak a tűz tisztelete hozható párhuzamba vele. A katolikus húsvéti szertartások előtti vízszentelés (Benedictio Fontis) sem jelent mást, mint a későbbiekben felhasználandó víz megtisztítását. A Szellem és a víz szent házassága újjászületést eredményez. A zsidók bizonyos időszakokban és körülmények miatt ismételten megteszik. Nem ismételhető viszont a
8
bűnbánati keresztség, amit Bemerítő János hirdetett. A gyermekkori bemerítés, nem beszélve a gyermekkori bemerítéssel egy időben végzett ortodox bérmálásról, teljesen ellentétes Pál nézetéről a medencében, mint Jézus sírjában való alámerülésről, és egy új élet vállalásáról. Bemerítő (Keresztelő) János i. sz. 28/29-ben kezdte a bűnbánati bemerítést. Jézus valószínűleg Jánossal maradt, talán a tanítványa volt, és akkor kezdte saját tevékenységét, amikor Heródes elfogatta Jánost. Ennek egy későbbi szöveg ellentmond. 3. (a Szellem a pusztába vitte, hogy próbára tegye a Sátán által. A kísértésre így válaszol) Meg van írva1: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden beszéddel, amely Isten szájából származik. (az újabb kísértésre a válasz) Az Írás azt is mondja: Ne tedd próbára2 Uradat, Istenedet. (majd ismét) Menj el tőlem, Sátán! Azt mondja az Írás: Az Urat, a te Istenedet3 imádd, és csak neki szolgálj! Ez nem jelenti azt, hogy magát Istennek tartja, a második felszólításra adott választ cáfolja a harmadik, a második viszont az elsőre támaszkodik. Teológikus szerkezet. Jézus nyilván elfáradt és böjtölését reménytelennek érezhette. Kiment belőle a jó, amit betöltött a gonosz. Személyes nagyságát bizonyítja a tudatos ellenállás. Senki sem kényszerítheti Istent, csak makacsul kérheti, mint Ábrahám és mások. Jézus maga is ajánlja (Lk 11,5-13). A meditációs magányban nyílt szembeszegülés lett volna Istennel a kísértések elfogadása, hiszen átvette volna Isten teremtő funkcióját. Máté és Lukács eltér a kísértésekre adott válaszok sorrendjében. A Sátán próbatétele csak átmeneti volt Lukács szerint. Az igazi próbatétel Jézus kivégzése, amelyben úgy látszik, elvesztette kiváltságos szerepét. A 40 nap ókori közhely, már Indiában is használták. (Mt 4,2 Mk 1,13 Lk 4,2), bár a Bibliában valószínűleg a babiloni adósrabszolgaság időtartamára vonatkozott. Ez a tény kérdésessé teszi, hogy például Mózes története nem a babiloni fogságban (vagy utána) íródott-e (i. e. 538 előtt). Itt valószí-
9
nűleg kapcsolatban van azzal a hagyománnyal, hogy 40 évig vándorolt a zsidóság a pusztában, Mózes 40 napig volt a Sínai-hegyen és Illés 40 napig ment Hóreb hegyéhez. A kiemelkedő személyiség próbatétele már a sámánizmusban is közhely. Mindazonáltal meg kell határozni, hogy mi a rossz, mert csak így érthetjük meg Jézust. Szent János (I,4 ,3) szerint, ha egy szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, az az Antikrisztus lelke, amely eljő. Azt is tudjuk, hogy az majd átveszi a hatalmat, hiszen álkrisztus, lába nyomában jár, mint árnyéka. Jézus a bűnbeesés előtti Ádám. Tertullianus (†222) szerint az emberi szellem olyan, mint az Istené, de nem ugyanaz. Akár a védikus Brahman-átman kapcsolata, részként tartalmazza az egész teljességét. Origenésznél (185-254) a szellem a megelőző kép hasonlóságára van teremtve, nem Isten képére. Ez a megelőző kép Jézusa. Ez a belső ember. Ágostonnál (354-430) Isten képe Krisztus, ennek képe van az emberben, mint lehetőség Isten képének eléréséhez. De az ember, ha felismeri magában Isten képét, felismeri magában az állatot is. A bűnbeesés deformálta az emberben már eleve meglévő Istenképet. Pál kívánsága a megújulásra az eredeti állapot visszaszerzése. Origenész csökkent értékű jónak tartja a rosszat (latin privatio boni - megfosztottság a jótól), az egyház szerint is a rossz a tökéletesség hiánya, noha a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a rosszat Isten hozta létre (Iz 45/7). Ámde, ha a világ jó, ahogy a Teremtés könyvében olvashatjuk, akkor örülnünk kell a rossznak, ami marhaság. De mégsem lehetett olyan jó, hiszen akkor Noé idején nem pusztította volna el az Úr. A gnosztikusok szerint Jézus levágta magáról árnyékát, de az lábához tapadt. Így lehet utánzó szellem. Jób könyvében még istenfi. Tatianus (II. sz.) szerint „Az Isten nem tett semmi rosszat; mi vagyunk azok, akik előidéztünk minden helytelenséget.” Basilius (330-379) szerint sincs független rossz: „Neked se az Istent nem kell a gonosz létrehozójának tartanod, se magadtól azt képzelned, hogy a rossznak saját szubsztanciája van. Mert nem létezik a gonosz, mint valami élő, és ne tartsuk róla, hogy szubsztanciális lé-
10
nyege meglévő valami. A jó tagadása a rossz.” Ami rossz tehát a világban, az a szellem csonkulásával jött létre. Basilius szerint „Egy cseppet sem jámbor dolog azt állítani, hogy a gonosz Istenben van, mert az ellentét egyik része nem keletkezik a másikból. Ugyanis nem az élet teremti a halált, és a sötétség sem a fény eredete, és a betegség sem teremti az egészséget. ... honnan van hát a természete? Hogy ugyanis van rossz, senki se fogja vitatni, aki él. Mit gondoljunk tehát? Hát azt, hogy a gonosz nem élő és lelkes létező, hanem olyan állapot a szellemben, amely ellentétesen viszonylik a szellemhez, éspedig a jótól való elpártolás miatt a könnyelműség idézi elő ... Mindenki úgy tekintheti magát, mint a benne lévő rosszaság előidézőjét.” Dogmatikailag van ördög, de a rosszat tagadják. Még Joannes Chrysostomus is a manicheusok miatt fogalmazott így: „A rossz nem más, mint eltérés a jótól, tehát a jóval egybevetve a gonosz másodlagos.” Dionysius Areopagita (IV.sz.) úgy tartja, hogy rossz egyáltalán nincs. „A rossz a természete szerint nemcsak nem dolog, de nem idéz ilyet elő. A rossz egyáltalán nincs... Minden dolog, amennyiben létezik, jó és a jóból származik; amennyiben azonban elveszti a jót, sem nem jó és sem nem létező. A jó tehát általában éppen annyira létezik is, mint amennyire nem, sokkal tovább fog elöl és magasabb helyen állni, a rossz viszont nem, sem abban, ami létezik, sem abban, ami nem létezik.” Ágoston is teljesen elutasítja a dualizmust. „...minden dolog jó, mert az egyik dolog a másikkal szemben 'jobb', a kevésbé jó dolog minősége pedig fokozza a jobbak értékét ... azok azonban, amiket rossznak mondunk, azok vagy a jó dolgok hibás oldalai lehetnek, ahol ezen utóbbiak előbbi önmagukban, a jó dolgokon kívül egyáltalán nem is létezhetnek. ... Az ugyanis, hogy valami hibás, az természetellenes, mert árt a természetnek: de nem okozhat benne több kárt, mint hogy csökkenti jóságát. Következésképpen a rossz csak a jó távolmaradása. És ezért nem is létezik kívül a jón. ... a rossz ellenben nem létezhet a jó nélkül. Ha ugyanis semmi sem szenved kárt, nincs rossz; ha azonban károsodik, akkor a jót csökkenti; és ha az egészet fel-
11
emészti, akkor már nincs többé lény, akinek árthatna, mivel akkor biztosan hiányzik az a lény, akinek a jósága károsodás folytán csökkenhetne.” Az ember rosszul használja a benne eredendően meglévő jót. Aquinói Tamás már nem tart a gnosztikus dualitástól, szerinte: „Valamely ellentétpár egyik része megismerhető a másik által, úgy, ahogy a sötétség a fény által. Ezért arra kérdésre a feleletet, hogy mi a rossz, a jó természetéből kell kideríteni. Fent azt mondottuk, hogy a jó mindazt jelenti, ami kívánatos. És azért, mert minden természet a saját lényegére és tökéletességére törekszik, szükségszerűen azt kell mondanunk, hogy minden teremtmény léte és tökéletessége birtokában van a jóság lényegének. Ezért nem lehet, hogy a rossz bizonyos létet vagy bizonyos formát vagy természetet jelentsen. Csak az marad még hátra tehát, hogy a rossz nevével a jó bizonyos távollétét jelöljük.” Ezért a Jób könyvében megjelenő rossz nem személyiség, hanem belső kérdés, ahogy Jézus nem a Sátánnal pereskedik, hanem önmaga fejletlenségével. Jób kérdése az, hogy mi hiányzik Istenből. A személyes rossz csak antropomorf istenképekben képzelhető el, ott viszont nagyon is erősen. Az ember először személyesnek, majd fejlődésével fokozatosan ürességnek, a jó távollétének érzékeli. A szellem működésmódja. Kezdetben mindent személyesnek érzékelünk, ez nem csak a rossz megítélésére vonatkozik. Jézus itt és más helyeken is az ember tökéletlenségét mondja a rossznak. A korai keresztények még Jézus bátyjának tekintették a Sátánt, sőt az egyházak ma is szembeállítják Krisztust az Antikrisztussal. Az előbbiek szerint ez istenfogalmuk alacsony szintjét mutatja. 1 - Meg van írva - MTörv 8,3., azon a helyen, ahol Jézus meditált, a Jerikó fölötti hegyekben, a föld tele van olyan lapos kövekkel, amelyek a pitára, a korabeli (és a mai is használatos) kenyérre hasonlítanak. 2 - Ne tedd próbára - MTörv 6,16. 3 - Az urat, a te Istenedet - MTörv 6,13.
12
4. (a tanítás kezdete Galileában, Kafarnaumban) Változtassátok meg azt, ahogy gondolkodtok és azt, ahogy éltek, és higgyétek el a jóhírt: már közel van a mennyei ország. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek a jóhírben. Kafarnaum (Kfar Náhum) Zebulon és Naftali törzsi határa volt. A nemzsidók Galileája, ahogy Máté írja (Mt 4,15). Jézus kerülte korának nagy városait. Vidéki tanító volt. jóhír - Az evangélium a görög győzelmi hír, örömüzenet értelme. Már a buddhizmusban és a dzsaináknál is használták. Kírtisabda (örömhír) - így jelentették, ha a Buddha vagy a Dzsina megjelent valahol. Egyértelmű Jézus üzenete, abban a korban már nem volt igazi vallásosság. Hasonlított a reneszánszra. Megújulásra volt szükség. A reformáció sem akart mást. De amíg Luther idején a vallást megtisztítani szándékozók kiléptek az egyház keretei közül, Jézus az ortodox kereteken belül akart megújulást. Bele is halt. A mennyei ország Jézus jelenlétével már itt van, csak az emberek nem ismerik fel. Tanítása a bűnbánat fordulata. Korában szokatlan volt (ld. Mk 1,22). Nem az Írásokra támaszkodott, hanem saját tanítására, amit alkalmanként gyógyítással és ördögűzéssel erősített meg. 5. (János tanítványainak) Mit akartok? (hogy hol lakik) Gyertek, és nézzétek meg. János evangéliumának 21. fejezetét biztosan más írta, így lehetséges, hogy ez a névtelen személy - talán valóban János alapján - írta meg az előző 20 fejezetet is. Az egész evangéliumban csak a 21,24 említi a szerzőt, akkor is név nélkül. Azt a tényt, hogy a szerző maga az apostol lett volna, Iréneusz, lyoni püspökre hivatkozva állítják (i. sz. 180), miszerint János Efezusban élt nagyon idős koráig. Sehol másutt nincs említés erről, és a hosszú életkor a tiszteletreméltósághoz, a nagy tekintélyhez kapcsolódó motívum már az Ószövetségben is. A Jánosnak tulajdonított levelekben presbiternek nevezi magát, de ez nem azonosítható. Antiókhiai Ignác i. sz. 110-ben Efezusba írt
13
levelében az ottani keresztényeket Pál népének nevezi, Jánosról nem tesz említést. Az Apostolok Cselekedetei szerint Péter és János is „írástudatlan és tanulatlan emberek” voltak (ApCsel 4,13). Egy ilyen galileai halászról kétséges feltételezni, hogy összefüggő teológiát szerkeszt. Nagy a valószínűsége, hogy a valódi szerző görög volt - az evangélium erősen antiszemita -, és valaki vagy valakik - talán éppen János - elbeszélése alapján készítette munkáját. Nem zárható ki Pál útitársa, János Márk sem, de a pontos szerzőség bizonytalan. Pedig ennek eldöntése azért fontos, mert a római katolikus egyházban uralkodó Jézus-kép és a többi egyház tanításainak lényege tulajdonképpen a János-evangéliumra és Pálra épül. Érdekes, hogy az evangéliumok vélhető keletkezési sorrendjében (Márk, Máté, Lukács, János) hogyan változik egyre transzcendesebbé a Jézus kép. Márknál még számos említés történik Jézus emberi tulajdonságairól. „Keményszívűségükön elszomorodva" (Mk 3,5), „Maga is csodálkozott hitetlenségükön" (Mk 6,6), „Jézus ránézett és megkedvelte" (Mk 10,21), „az a hír terjedt el róla, hogy megzavarodott" (Mk 3,21), sír Lázár sírjánál. Hasonló a fügefa megátkozása, a kereskedők kiűzése a Templomból (Mk 11,15-19). Jánosnál ez a történet az evangélium elején van, ami ésszerűtlen. A fügefa történet csak Márknál és Máténál fordul elő. Mivel tíz óra (délután 4) volt, talán megszállni hívta őket. 6. (a tó partján tanítványnak hívja Simont és testvérét, Andrást, két halászt) Gyertek, kövessetek engem, és én emberek halászává1 teszlek benneteket. Ha tanítványaimmá2 lesztek, és hallgattok a szavaimra, ezek a kövek fognak szolgálni nektek. Ugyanis van öt fátok3 a Paradicsomban. Nyáron, télen nem mozdulnak, leveleik nem hullanak le. Aki meg fogja ismerni azokat, nem ízleli meg a halált. Te Simon vagy, János fia, de Kéfás,4 azaz Péter lesz a neved. (Fülöpnek) Gyere és kövess!
14
1 - A halászok, hasonlóképpen az aratókhoz, válogatnak (ld. 49.). Különválasztják a jó halakat és a rosszakat. 2 - A 12 tanítvány nagyon praktikus szám. Ha valamelyikük kiesik, még mindig többen maradnak, mint az imához szükséges 10 felnőtt férfi. De nem zárható ki, hogy a 12-es számnak más vonatkozásai is vannak (pl. a 12 törzs). 3 - Az öt fa, valamilyen szimbólum a tökéletes emberekről. Talán az öt elem. Ez indiai eredetre utal, ami nem volt elképzelhetetlen abban az időben a perzsákon keresztül. Lehet az öt érzékszerv, amelyekkel befogadjuk a világot. Mert ami belénk hatol, az nem lehet szennyes, hiszen minden a mennyei fa tökéletességének tükörképe. A dolgok bennünk lesznek mocskosak. Van némi platonikus íze is, miszerint az embernek volna egy ideatársa, amihez az életben hasonlítania kell. Az öt fa maga az ember, akit érzékei szimbolizálnak. Az érzékek birtokbavétele utal a létezés egészének birtoklására (kövek). Az „azaz” az író magyarázata. 4 - Kéfás - Szikla, Jézus iróniája. Hiszen Péter áruló és ingatag. De lehet a zárókő. Jézus arra a történetre utal, hogy a Templom építésekor egy szabálytalan követ (ros-piná, ez hapax legomenon /csak egyszer fordul elő/ az Ószövetségben, a szegletkő even-piná) félredobtak, majd az épület elkészültekor hiányzott egy zárókő, amelyre éppen a félredobott, korábban használhatatlan kődarab lett alkalmas. A görög fordítás (akrogóniaiosz szegletkő) tévedés. Nem ismerték a történetet. Az arámi kefa (szikla) az alapja Péter becenevének. Jellemző, hogy Pál (egy kivétellel) mindig így említi. 7. (a kétkedő Nátánaélnek) Nézzétek, itt van egy igazi izraelita, akiben nincs semmi hamisság. (kérdezi, hogy honnan ismeri) Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál. (Izrael Királyának nevezi) Azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? De nagyobb dolgokat is fogsz még látni. Igazán mondom nektek: Látni fogjá-
15
tok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai felszállnak s leszállnak az emberfiára. Saját fontosságának megerősítése Jákobra utalva. Az emberfia általános alany (egy ember, valaki), aki azonos a beszélővel. Tévedés Jézussal, mint személlyel azonosítani, még nagyobb tévedés numinózus áttételt sejteni benne. Csak önmagára vonatkoztatja. Szerénység, a beszélő kerüli saját személyének hangsúlyozását, inkább körülírást használ. Világosan látható ez abban az esetben, amikor egy esemény cselekvés-sorrendjében mind a két formát használja (pl. Mk 2,10-11 Mt 16,13 Lk 9,18). János már isteni szerepet tulajdonít a kifejezésnek (Jn 9,37), és ezzel más (új) értelmet ad neki. De Jézus idejében ez nem így volt. Egyszerű nyelvtani forma az arámban. Előfordulása: a szinoptikusoknál hatvanötször, Jánosnál tizenegyszer. Pál nem használja. A szinoptikusoknál csak úgy fordul elő, hogy Jézus önmagáról mondja, ez megfelel az általános alanynak, és senki sem tartja káromkodásnak. Ezt a megkerülő, harmadik személyű formát önmagára vonatkoztatva Pál is használja (2Kor 12,2-3). Dánielnél (Dán 7,13) a zsidó nép szimbolikus kifejezése, ahogy az látható az álom teljes tartalmából: a négy állat is népeket szimbolizál. Egyiptomban előkelő embert jelent megkülönböztetésül a szegénynéptől. Jézus talán mégis járt Egyiptomban felnőtt korában, így az általános alanynál mélyebb értelme lehet. Lehet, hogy Natanael tényleg egy fügefa alatt állt, de a későbbiekből kiderül, hogy Jézus a fügefát Izraellel azonosítja. A korabeli szövegek ismeretében valószínűtlen, hogy véletlen volna a fügefa említése. A szövegközlők általában szívesen utalnak ismert szimbólumokra. De ismert, hogy a Buddha egy fügefa alatt világosodott meg. 8. (a kánai menyegző; anyjának) Asszony, miért mondod ezt nekem? Még nem jött el az én időm. (a szolgáknak) Töltsétek meg az edényeket vízzel. Merítsetek belőle, és vigyetek a násznagynak.
16
A Még nem jött el… helyett talán „ne fedj fel előttük”, még akkor is, ha a menyegzőn ő volt a vőlegény. Jézus nyilván szűk családi körben már megmutatta képességeit, édesanyja pedig büszkélkedni akart vele a násznép előtt. Az esemény valószínű helyén több borpincét is mutogatnak, mint a történet színhelyét. Van katolikus, református stb. borpince is. Talán Jézus kellemetlen helyzetbe került, mert a meghívásra utánamentek - hívatlanul - tanítványai is, pedig az szokásos volt. Mivel a menyegző és Lázár feltámasztása csak Jánosnál fordul elő, irodalmi kerettörténetnek tekinthetjük, mivel nincs különösebb fogalmi jelentése. Az első és utolsó csodatétel. Jézus mindenhatóságának bizonyítása, hogy az Atya dicsősége megnyilvánuljon. 9. (Mária kérdezte tanítványairól) Kisgyerekekre hasonlítanak, akik egy olyan földön tartózkodnak, amely nem az övék. Amikor a föld urai jönnek, azt fogják mondani: Hagyjátok el a földünket! Ők levetkőznek előttük1, hogy a föld urai meghagyják azt nekik, s adják a földjüket nekik. Mivel felismerik bennük a jövő urait, és a tanítványoknak nem a személyes értékeik a fontosak, hanem a tanítás. Másképpen értelmezve, nem a tényleges birtoklás a döntő szempont, hanem az erkölcsi érték. Az én értelmezésem szerint levetik magukról a földi életben látható külső formát, megmutatják belső erkölcsi értéküket. Vagyis nem a földi uralom, hanem a pap-király képviselői. Csak a földi életnek hátat fordítva lehet az országba jutni. 1 - levetkőznek előttük - Megmutatják igazi valójukat. 10. (a tisztátalan szellemtől megszállt emberhez; a szellemnek) Hallgass, és menj ki belőle! Ekkor mondják róla, hogy tanítása egészen új. A gyógyítás ritka, de ismert tevékenység volt Galileában. Jó volna tudni, hogy a jelenlévők mire
17
gondoltak, mi az, ami Jézusban eltért a többi gyógyítótól. A rossz szellemek egyes- és többes számú használata arra utal, hogy ezeknek nincs személyiségük. A rossz, mint valamilyen fekete füst, behatol a jó helyére, miközben felismeri a jó jelenlétét. Egyedül ez tartja vissza. A tisztátalan szellem tudja, hogy Isten kiválasztottjával áll szemben. A „menj ki” szokott démonűző formula volt. 11. (a tó partján, egy magaslatról tanított. Ez a Hegyi beszéd) Áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék a mennyei ország1. Áldottak, akik most sírnak, mert Isten megvigasztalja őket. Áldottak a szelídek2, mert ők öröklik a földet. Áldottak, akik mindennél jobban vágynak az igazságra, mert Isten teljesen megelégíti őket. Áldottak vagytok, szegények3, mert tiétek a mennyei ország. Áldottak vagytok, akik most éheztek, mert jól fogtok lakni. Áldottak, akik azért éheznek, hogy megelégíttessék annak a gyomra, aki keres. Áldottak vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok4. Áldottak az irgalmasok, mert ők irgalmat kapnak Istentől. Áldottak a tiszta szívűek5, mert ők meglátják az Istent. Áldottak, akik békét teremtenek, mert őket Isten gyermekeinek nevezik. Áldottak, akiket Isten igazsága miatt üldöznek6, mert övék a mennyei ország. Áldottak azok, akiket üldöztek szívükben. Ők azok, akik megismerték7 az Atyát igazságban. Áldott az ember, aki szenvedett. Az megtalálta8 az életét. Áldottak vagytok, amikor az emberek gyűlölnek benneteket. Áldottak vagytok, amikor kizárnak a zsinagógákból és bántanak benneteket. Áldottak vagytok, amikor az emberek miattam megsértenek benneteket, üldöznek, és mindenféle gonoszságot hazudnak rólatok. Kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, úgy emlegetik az emberfia miatt. Legyetek boldogok és örüljetek azon a napon, mert hatalmas jutalom vár rátok a mennyben. Hiszen így üldözték az előttetek élő prófétákat is. Áldottak
18
vagytok egyedülállók és kiválasztottak, mert meg fogjátok találni a királyságot, hisz ti abból valók vagytok, és ismét oda fogtok menni. Rossz lesz nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalásotokat. Rossz lesz nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Rossz lesz nektek, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok. Rossz nektek, ha mindenki dicsér benneteket, és az emberek hízelegnek nektek. Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal. Ti vagytok a föld sója9. Ha azonban a só elveszti az ízét, ugyan mi tehetné újra ízessé? Semmire sem jó többé, ezért az emberek kidobják és eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyen épült várost. Aki lámpást gyújt10, nem azért teszi, hogy edény alá rejtse, hogy letakarja, vagy az ágy alá tegye, hanem hogy a lámpatartóra tegye, és így mindenkinek világítson, aki a házban van. Mert nincs az a rejtett dolog, amire fény ne derülne, és nincs olyan titok, amely nyilvánosságra ne kerülne. Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok is az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat. Akinek van füle, hallja meg! Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mércével másoknak mértek, Isten is olyan mércével mér nektek. Sőt, még többet is kaptok. Akinek ugyanis már van, az ezután még többet kap. De akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ha nem böjtöltök a világgal szemben, nem találjátok meg a királyságot. Ha nem teszitek a szombatot szombattá, nem látjátok meg az Atyát. Akinek van füle a hallásra11, hallja meg! Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt12 vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem. Igazán mondom nektek: amíg ég és föld létezik, egyetlen i betű vagy pont sem vész el a törvényből, amíg minden be nem
19
teljesedik. Ha valaki nem tart fontosnak akár csak egyet is13 a parancsolatok közül, nem engedelmeskedik neki, és ezt tanítja az embereknek, az a legkisebb lesz a mennyei országban. Aki viszont megtartja a parancsolatokat, és ezt tanítja az embereknek, az nagy lesz a mennyei országban. Igazán mondom nektek: ha nem vagytok sokkal különbek, mint a törvénytanítók és a farizeusok14, nem juttok be a mennyei országba. Hallottátok, meg lett mondva népünknek már régen: Ne gyilkolj15! Ha valaki gyilkol, annak bíróság elé kell állnia. Én azonban azt mondom nektek: ha valaki megharagszik egy másik emberre, el lesz ítélve. Ha valaki azt mondja egy másik embernek: Te ostoba!, az megérdemli, hogy a Főtanács elé állítsák. Ha bárki azt mondja egy másik embernek: Te semmirekellő bolond!, az méltó, hogy a pokol tüzére16 dobják. Miért nem ítélitek meg magatoktól is azt, ami helyes? Ezért ha ajándékot viszel az oltárhoz, és ott eszedbe jut, hogy egy embertársadnak panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, menj el, és előbb békülj ki azzal az emberrel. Utána menj vissza, és így ajánld fel ajándékodat Istennek. Békülj ki hamar ellenségeddel, amíg még úton vagytok a bíróság felé, nehogy átadjon a bírónak, a bíró a börtönőrnek, az pedig börtönbe zárjon. Igazán mondom neked: nem jöhetsz ki onnan addig, amíg az utolsó fillérig ki nem fizetted a tartozásodat. Hallottátok, hogy megmondták: Ne kövess el házasságtörést17! Én viszont azt mondom nektek: ha valaki vággyal néz egy asszonyra, az a szívében már házasságtörést követett el. Ha a jobb szemed visz bűnbe, vájd ki, és dobd el, mert jobb neked, ha tested egy részét veszíted el, mintha egész testedet vetnék a pokolra. Ha pedig a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és dobd el, mert jobb neked, ha tested egy részét veszíted el, mintha egész tested menne a pokolra. Ezt is megmondták: Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet. Én viszont azt mondom nektek: aki elválik18 a feleségétől, az maga viszi
20
a feleségét a házasságtörés bűnébe. Kivéve, ha az asszony volt hűtlen a férjéhez. Az is házasságtörést követ el, aki az elvált asszonyt elveszi feleségül. Hallottátok, hogy azt is megmondták népünknek már régen: Ne esküdj19 hamisan, hanem tartsd meg, amit esküvel ígértél az Úrnak. Én viszont azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek20 sem az égre, hiszen Isten királyi széke az, sem a földre, mert az az Ő lábtartója, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Inkább mondjatok igent, ha igenre gondoltok, és nemet, ha nemre gondoltok! Ezen a két szón kívül már minden a gonosztól van. Hallottátok, hogy megmondták: szemet szemért21 és fogat fogért. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe egyetlen gonosz emberrel sem! Ezért ha valaki megüti22 az arcod jobb felét, tartsd oda neki a másikat is! Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni a ruhádat, add oda neki a kabátodat is! Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Ha valaki arra kényszerít, hogy menj el vele egy mérföldre, menj el vele kettőre. Adj annak, aki kér tőled, és ne fordulj el attól, aki kölcsönkér tőled! Mikor pénzetek lesz, ne adjátok kamatra, hanem adjátok azt annak, akitől nem fogjátok visszakapni azt. Hallottátok, hogy megmondták: Szeresd embertársadat23 és gyűlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! Áldjátok azokat, akik rosszat mondanak rólatok. Imádkozzatok azokért, akik bántanak benneteket! Így valóban mennyei Atyátok fiai lesztek. Mert aki nincs ellenetek24, az mellettetek van. Aki ma távol van, az holnap hozzátok közel lesz. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Az Isten ugyanis felkelti napját a gono-
21
szoknak is és a jóknak is. Ad esőt25 igazaknak is és bűnösöknek is. Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek! Ha csak azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, ugyan milyen jutalmat érdemeltek? Ugyanezt teszik a vámszedők is. Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Ha csak testvéreiteket köszöntitek, ugyan mennyivel tesztek többet, mint mások? Hiszen ezt még a nem zsidó népek is megteszik. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságos Isten fiai lesztek, mert Isten jóságos a gonosz emberekhez és a hálátlan emberekhez is. Legyetek tehát tökéletesek és könyörületesek, mint ahogy mennyei Atyátok is tökéletes és könyörületes. Boldog az oroszlán, amelyet az ember megeszik, és az oroszlán emberré fog válni; és átkozott az ember, akit az oroszlán megeszik, és az ember oroszlánná fog válni.26 (a legnagyobb bűnös az, aki) megszomorítja testvére lelkét. És csak akkor legyetek vidámak, ha testvéretekre szeretettel néztek. Figyeljetek arra, hogy ne az emberek előtt tegyetek jót, hogy lássanak benneteket, mert akkor nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! Ha adsz valamit a szegényeknek, ne fújj kürtöt magad előtt, hogy figyeljenek rád, mint ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Igazán mondom nektek: a teljes jutalmukat megkapták. Amikor a szegényeknek adsz, ne tudjon a bal kezed arról, amit a jobb kezed tesz! Így a szegényeknek való adakozásod titokban történik. De Atyád, aki látja, amit titokban27 teszel, megjutalmaz majd érte. Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Azoknak mondom el titkaimat, akik méltóak a titkaimra.
22
Amikor imádkoztok, ne úgy tegyétek, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcasarkokon szeretnek imádkozni, hogy mindenki lássa őket! Igazán mondom nektek: a teljes jutalmukat megkapták. Te viszont, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtót, s imádkozz titokban! Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd. Amikor imádkoztok28, ne beszéljetek sokat, mint a nem-zsidó emberek, akik azt hiszik, hogy hosszú imájukért hallgatják meg őket! Ne utánozzátok őket! Atyátok jól tudja, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. Inkább így imádkozzatok29: Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen szent a te neved! Jöjjön el a királyságod, legyen meg az akaratod, ahogyan a mennyben, úgy itt a földön is. Add meg nekünk kenyerünket mindennap, és azt a kenyeret, melyet adandó vagy a királyságodban, add meg nekünk ma és mindennap, és bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk azoknak, akik rosszat tesznek nekünk. Ne engedd, hogy kísértésbe essünk30, hanem szabadíts meg minket a gonosztól. Csak akkor bocsátja meg bűneiteket mennyei Atyátok, ha ti is megbocsátjátok mások bűneit. De ha nem bocsátjátok meg mások bűneit, Atyátok sem bocsátja meg a ti bűneiteket. Amikor böjtöltök, ne legyen olyan szomorú az arcotok, mint a képmutatóké! Ők eltorzítják arcukat, hogy mások is lássák, hogy böjtölnek. Igazán mondom nektek: a teljes jutalmukat megkapták. Te azonban, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet olajjal, és mosd meg arcodat, hogy senki ne vegye észre, hogy böjtölsz, kivéve Atyádat, akit nem látsz! És Atyád, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd. Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket! Itt a moly és a rozsda mindent elpusztít, vagy betörnek a tolvajok, és ellopják azokat! Inkább a mennyben gyűjtsetek magatoknak maradandó kincseket, mert
23
ott sem moly, sem rozsda nem pusztít, és tolvajok sem törnek be, hogy ellopják azokat! Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. Senki sem gyújt meg egy lámpást azért, hogy egy edény alá tegye és elrejtse. Ehelyett a lámpatartóba teszik, hogy akik belépnek, lássák a fényt. A test lámpása a szem31. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világossággal van telve. Ha viszont a szemed gonosz, az egész tested sötétségben van. Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami benned van, nehogy sötétséggé váljon! Mert ha a tested világossággal van tele, és semmi sötétség nincs benne, éppúgy fog világítani, mint amikor egy lámpás megvilágít a fényével. És ha a világosság, amely benned van, valójában sötétség, milyen nagy akkor a sötétség? Senki sem szolgálhat két urat egyszerre. Hiszen vagy gyűlöli az egyiket, és a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok tehát Istennek és a pénznek egyszerre. Ezért mondom nektek: Ne aggódjatok életetekért, hogy mit fogtok enni és inni, sem testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni. Mert fontosabb az élet, mint az étel, és fontosabb a test, mint a ruha. Nézzétek a hollókat!32 Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba - mennyei Atyátok mégis gondoskodik róluk. Ti pedig sokkal értékesebbek vagytok a madaraknál. Ki tudná közületek aggódásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét? Ha pedig ilyen kis dolgot sem tudtok megtenni, miért aggódnátok a többi miatt? Miért aggódtok a ruhák miatt? Nézzétek a mezei liliomokat: milyen szépen növekednek, pedig nem is fáradoznak, és nem készítenek ruhát maguknak. Mégis azt mondom nektek, Salamon legnagyobb dicsőségében sem öltözködött olyan szépen, mint ezek közül bármelyik. Ha tehát a mező füvét, amely ma még van, holnap pedig tűzre dobják, így öltözteti Isten, mennyivel inkább fog benneteket öltöztetni, kishitűek. Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?, és azt se, hogy Mit
24
veszünk fel? A nem-zsidó emberek kérdezgetik ezeket, a világi emberek. Mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Keressétek inkább Isten királyságát és az ő igazságát, és ráadásként ezeket is mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, mert a holnap majd aggódik magáért! Elég minden napnak a maga baja. Ne félj, te kicsiny nyáj33 hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát. Adjátok el,34 amitek van, és a pénzt adjátok a szegényeknek! Olyan erszényeket szerezzetek magatoknak, amelyek nem kopnak el. Ne ítéljetek el másokat, és akkor benneteket sem ítélnek el! Senkit se vádoljatok, és akkor benneteket sem vádolnak majd! Amilyen ítélettel ítéltek, olyan ítélettel fognak megítélni majd benneteket is. Bocsássatok meg másoknak, és akkor nektek is meg fognak bocsátani. Adjatok, és nektek is adni fognak. A kezetekbe majd olyan sokat öntenek, hogy nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Amilyen mértékkel35 mértek másoknak, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Vajon vezethet-e vak ember egy másik vakot? Ugye, akkor mindketten gödörbe esnek? Egyetlen tanítvány sem nagyobb, mint a tanítója. De ha valaki mindent megtanult, akkor tökéletes, akkor ugyanolyan lesz, mint a tanítója. Miért nézed a szálkát36 a testvéred szemében, a magadéban pedig miért nem veszed észre a gerendát sem? Hogyan mondhatod testvérednek: Engedd meg, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!, amikor a saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor majd elég jól látsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből. Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát fel lehet ismerni a gyümölcséről. Nem szednek tüskebokorról fügét, és csipkebokorról sem szednek szőlőt.
25
A jó ember szívében jó dolgok vannak, és azokból jó dolgokat hoz elő. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból gonosz dolgokat hoz elő. Mert azt mondja az ember, ami a szívében van. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek meg37, amit mondok? Ne adjátok oda a szent dolgokat a kutyáknak38, és ne szórjátok oda gyöngyeiteket a disznóknak. Mert megtörténhet, hogy lábukkal széttapossák azokat, és a kutyák megfordulva benneteket is széttépnek! Kérjetek, és kaptok, keressetek, és találtok, zörgessetek, és az ajtó kinyílik előttetek! Mert mindenki, aki kér, az kap, aki keres, az talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kérjétek a nagy dolgokat, és hozzá a kicsinyek is megadatnak. Vagy talán van köztetek olyan ember, aki követ39 ad a fiának, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát még ti is, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad majd mennyei Atyátok jót azoknak, akik kérik tőle. Ezért amit szeretnétek40, hogy veletek tegyenek az emberek, azt tegyétek ti is velük. Ez a törvény és a próféták tanításának lényege. Tegyetek meg mindent azért, hogy a szűk kapun menjetek be! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sok ember jár rajta. De szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az örök életre vezet. Mert mondom nektek: sokan próbálnak bejutni a szűk kapun át41, de nem sikerül nekik. Ha egyszer a ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: De hiszen együtt ettünk és ittunk veled, a mi utcánkon tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig mind, akik gonoszságot tesztek! Sírás és
26
fogcsikorgatás lesz, amikor meglátjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát mind a mennyei országban, de ti magatok ki lesztek onnan zárva42. Emberek jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz ülnek a mennyei országban. Jegyezzétek meg, hogy vannak utolsók, akik elsők lesznek majd, és vannak elsők, akik utolsók lesznek. Nem fog habozni a vén az ő napjaiban megkérdezni egy kisgyermeket43 - egy héthónapos kicsit - az élet helye felől, és élni fog. Sok első lesz utolsóvá, és egyes-egyedül lesznek. Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik odamennek hozzátok, és úgy néznek ki, mint a bárányok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismerhetitek fel őket. Nem szedhetünk tüskebokorról szőlőt vagy bogáncskóróról fügét. Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Minden fát, amelyik nem hoz jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre dobnak. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem mindenki fog bemenni a mennyei országba, aki azt mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Ha keblemen vagytok is, és nem teszitek mennyei Atyám akaratát, eltaszítalak benneteket keblemről. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hiszen a te nevedben prófétáltunk. A te nevedben űztünk ki gonosz szellemeket. És a te nevedben tettünk sok csodát. Én akkor világosan megmondom nekik: Soha nem ismertelek benneteket. Menjetek el tőlem, ti gonosztevők! Ott lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és a prófétákat mind a mennyei országban, magatokat pedig kivetve kívülre. Elmondom nektek, hogy kihez hasonlít az az ember, aki eljön hozzám, meghallgat, és engedelmeskedik szavaimnak. Ez az ember olyan, mint a házépítő, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte44 a háza alapját.
27
Amikor árvíz jött, és megpróbálta elmosni a házat, amikor esett az eső, fújt a szél, és nekizúdult a háznak, az nem mozdult meg, mert erős alapra építették. De az az ember, aki hallja a szavaimat, és nem váltja azokat tettekre, ahhoz az emberhez hasonlít, aki alap nélkül, a földre építette a házát. Amikor jött az árvíz, esett az eső, fújt a szél, és nekizúdult a háznak, az összedőlt, és az egész elpusztult. Egy erődített város, amit magas hegyre építettek, nem eshet el, sem nem rejtőzhet el. Itt olvasható összefoglalva Jézus eredeti tanítása, bár a szerkesztés valószínűleg Máté műve (kiegészítve egyéb forrásokból). Nem életszerű, hogy az ilyen tömör, a kor szokásaitól eltérő tartalmú szöveg egyetlen beszéd legyen. Az általános írásbeliség kora előtt minden beszéd szakaszokra bontott, állandó ismétlésekkel dúsított előadás volt, vagy énekelt, ritmikus szöveg. Hiszen csak ilyen módon képzelhető el az elhangzott szöveg memorizálása. Cézáreai Eusebius szerint Papiász (Hierapolisz püspöke az i. sz. II. században) írta, hogy Máté héberül rögzítette Jézus mondásait (pontosabban arámul, hogy melyik arámi dialektusban, azt nem tudjuk). A klasszikus héber nem valószínű, mert azt már Jézus idejében is csak a Tórához használták, a köznapi héber nyelv sem látszik reálisnak, mert ezek a szövegek Galileában hangzottak el. Az arám a valószínű. Máté talán az evangélista. Márk Péter tolmácsa, aki Jézusról csak hallomásból tudott. Lukács neve csak az i. sz. II. században bukkan fel. Máté és Lukács között sok a párhuzam, és mindkettő Márkra támaszkodik. Márk evangéliuma a Templom lerombolása után, Mátéé és Lukácsé i. sz. 80-100 között íródhatott. Márk evangéliuma a zsidóknak szól, Mátéé (az alapszöveg) kiemelten csak a zsidóknak, Lukácsé minden embernek, János pedig egy új teológia segítségével univerzális igényű. Máté és János valóságos szemtanúk, Márk viszont ismerhette a Q jelzésű ősevangéliumot. Lukács saját gyűjtőmunkájára támaszkodott. Márk sokszor szól Jézus indulatairól és általában emberi tulajdonságairól. Nála Jézus még tévedhet. Máté az eszkatológiára helyezi a hangsúlyt, míg ezt
28
Lukács szinte teljesen elhagyja. Máté és Lukács is minden esetben enyhíti Márk szövegét. Lukács már előkészület az egyházalapításra, míg ez Márknál egyáltalán nem, Máténál csak a bizonytalan helyeken fordul elő. János evangéliuma már egyértelműen egyházi mű. 1 - övék a mennyei ország - Az országba való bejutás feltétele a szegénység (Máténál lelki szegénység, vagyis a lemondás), a gyermeki gondolkodás, gyermeki hit (amelyben a dolog az, ami), az önfeláldozás, még a kasztrálást is beleértve (Mt 19), bár ez a hely értelmezhető úgy is, mint születési adottság. A gyermeki hit a teljes bizalom (ld. 35. Mt 7,9-10). Pál - ellentétben Jézus nézetével - jobban kedveli a felnőtt gondolkodásmódot (1Kor 13,11). Jézus sohasem mondja el, mi is a mennyei ország. Úgy látszik, fontosabb neki az odajutás módja. Noha ismerte és betartotta a törvényt, a személyes vallásosságra fektette a hangsúlyt. A Buddha sem beszélt semmi olyanról, amely nem tartozott a tanítás lényegéhez. Sőt, kiemeli, hogy mi az, amiről nem szól a tanítása, mert az nem fontos a szellemi fejlődéshez. Jézus sem közöl mindent, ezt meg is mondja sajnálkozva. Talán a tanítványok tudatlansága miatt. Sehol sem mondja, hogy nem a törvény szerint kell élni. Ez Pál eszköze, aki nyilván tudta, hogy a 613 parancs, a körülmetélkedés, stb. miatt nincs mód tanításának terjesztésére a nem-zsidók között. Ezért átértelmezi Jézust: a testhez tartozik a törvény és a halál. Jézus a törvény vége. Tőle kezdődik az igazi hit. Jézus a törvényen belüli megigazulást hirdette, de eltért a hagyománytól. A zsidó hit (emúná) kitartó viszony, olyan hűség, amelynek alapja a tartós kapcsolat. Zsidónak születik valaki. A Jézusi hit (pisztisz) megszilárdult hűség, amely meggyőződésre épül. Pálnál ez kegyelmi ajándék. Jézusnál a hit az egyetlen és nem nélkülözhető feltétel. Többször előfordul, hogy ő mintegy közvetítő csak, a gyógyulás a beteg feltétlen hite következtében megy végbe. Ez nemcsak a zsidókra vonatkozik, a hit a nem-zsidóknál is gyógyulást eredményez. A tökéletes igazságokban
29
való hit, amely megfelel a létezés valóságának, platonikus szemlélet, ahogy ezt a gondolkodást tükrözik az evangéliumok is. A boldogságok felsorolása jól ismert a holt-tengeri tekercsekben (4Q525). Az lehetséges, hogy az evangélista Jézus különböző alkalmakkor elmondott szavait szerkesztette egybe. A jelenlegi felsorolás hitelessége nem meggyőző. 2 - Áldottak a szelídek - Zsolt 37,11. 3 - szegények - A tudatos szegényekről van szó, nem azokról, akik társadalmi helyzetük miatt azok. Lelkiekben gazdag az, aki nem vágyódik semmi után. Csak az ilyenek jutnak be a mennyei országba. Ez nyilvánvaló, hiszen az az ember, aki a földi élet múló dolgaihoz ragaszkodik, nem képes megszerezni a lelki értékeket. Számos vallásban jól látható ez, amikor összekapcsolják a szexualitást az anyagi javak megszerzésének vágyával. 4 - Itt fordul elő egyetlen esetben a nevetés. Nincs jele annak, hogy Jézus nevetett volna, bár iróniájára számos példa van. A gnosztikus Júdás evangéliumban viszont gyakori. Elképzelhetetlen, hogy egy ember nevetés nélkül élje le az életét. Talán az evangelisták nem tartották Jézushoz méltónak az ilyen emberi megnyilvánulást. Nagy hiba, mert torzítás. 5 - Az ókorban - egyiptomi hatásra - a szívet tekintették az érzelmek és a tudás szervének. Így aztán mumifikáláskor gond nélkül kikaparták a delikvens agyát, szívét viszont külön edényben temették el. Ez az elképzelés még ma is él. Híres halottak szívét máshová, tevékenysége egyik fontos helyére viszik. Chopin szíve egy konyakos üvegben egy varsói templom oszlopában van, mintegy lengyel identitásának szimbolizására. Ugyanakkor kiderült, mivel egyre több a szívátültetés, hogy a beteg továbbviszi a donor egyes érzelmeit, szokásait. Úgy látszik, van sejtemlékezet is. 6 - üldöznek - Nem tudunk arról, hogy Jézust és tanítványait üldözték volna.
30
7 - megismerték az Atyát - Az Atya a kimondhatatlan Isten szó helyett egyben új megközelítési mód az Ószövetség törvényhozó, haragvó Istenével szemben. A mennyei ország uralkodója a mennyei Atya. Ezek emberszabású képek, de nem volt szokatlan Jézus korában. A megismerés az azonosulást jelenti. Így értik a házasságra vonatkoztatva, de ugyanígy értendő az oroszlán hasonlatban is. Úgy van bennünk az Isten, ahogy testileg egymásban azonosulnak a házastársak. Az emberi élet végső célja a testi és lelki azonosulás Istennel. 8 - Az megtalálta az életét. - Nyilvánvalóan az örök életről van szó. Hasonlóképpen itt is: ...az élet helye felől, és élni fog. A fordító az örök élet és a földi élet fogalmainál ugyanazt a szót használja. Ezért a szövegösszefüggésből kell megállapítani, hogy mikor milyen értelemről van szó. Elképzelhető az a megoldás is, hogy az örök életet örök létnek olvassuk. 9 - Ti vagytok a föld sója - A só a bölcsesség szimbóluma. Ízesítő és tartósító szer. Az alkimisták só ábrázolása ma is az etióp kereszt. A föld itt feltehetőleg a megváltozott emberre utal. A héber ádámáh a termőföld, a talaj, míg a terület neve erec. Tanítványai tehát nem az ország lakói, hanem az új ember. Jézus korában a Holt-tengerből való sót használták, ami földdel szennyezett volt. Ebből az érték a só, a többi kidobandó, ahogy erre Jézus másutt utal. 10 - Lapos olajmécseseket használtak. Meggyújtásuk után többet tartóra helyeztek (lühnia). A fényt korsóval rejtik el veszély esetén. 11 - Akinek van füle a hallásra - Jézus gyakori szóhasználata - aki képes hallani vagy látni -, vagyis tanításának megértéséhez bizonyos előfeltételek szükségesek. Ez a feltétel a hagyományos törvények betartása. Az az ember, aki erénytelenül él, hiába próbálja követni, meg sem érti. De az ember szabad állapota is fontos. A szolga fülét az ajtófélfánál árral átszúrták, hogy örökké szolgáljon (Kiv 21,2-6). Az ilyen szolga csak földi urának engedelmeskedik. Az Újszövetségből csak következtetni lehet, hogy Jézus a
31
tömör megfogalmazásokon túl milyen módszereket használt tanítása megértetésére. Példabeszédeit általában nem magyarázza meg. Előfordul, de nem ez az általános. Abban a korban ez természetes elbeszélő forma volt (masal, ld. Szám 22/27), bár az Ószövetség úgy ismeri, mint a királyok játékát, rejtvényeket. Jézus többször csodálkozik, hogy nem értik meg, bár ez régebben is előfordult (pl. Dávid esetében). A buddhizmusban ez másként van. Ezt olvashatjuk a Maddzshima nikájában: „Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr.” 12 - eltöröljem a törvényt - Amit viszont eltöröl, az nem tartozik a törvényhez. Pedig van olyan törvény, amit eltöröl. Az a határozott állítás, hogy a törvény mindörökké érvényes, tökéletesen ellentmond az egész kereszténységnek és Pálnak is. Ebből úgy látszik, hogy a korai kereszténység inkább volt Pálé, mint Jézusé. Hacsak Jézus nem az Istennel való kapcsolat jogfolytonosságára gondol. Akkor pedig teljesen másképpen kell értelmezni, amit mond. A korai kereszténység Jézus-képe alapján biztos, hogy hiteles szöveg, mert teljesen más, mint az egyházak tanítása. Jézus itt inkább megerősíti a törvényt. 13 - Aki tehát csak egyet is eltöröl - Az i (jod) a legkisebb betű a héber ábécében, a pont (kotsz, keter) egy díszítő jel (horog, korona) vagy a nulla, hiszen Babilonban már ismerték. Mt 5,19-et zsidó-keresztény betoldásnak tartják, hiszen Jézus maga sem tartotta be. Érdekes, hogy Lukács állításának feltétlen érvényét a szerző mintegy tompítani akarja az előző sorokban: „A mennyei ország Bemerítő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. Jánosig a törvény és a próféták, azóta a mennyei ország hirdettetik, és mindenki erőszakkal nyomul abba.” Ez - Jézus szájába adva - a Templom pusztulása után korlátozza a törvényt az új tanítás javára, de az ellentmondást
32
nem képes feloldani. Ugyanakkor lehet, hogy Jézus a Jánoshoz és a feléje erőszakosan törekvők ellen mondja, mert nem ez az útja a megigazulásnak. Az ország ugyanis rejtve van (Lk 17). Ugyanígy a „Ne gyilkolj" parancsolat esetében is teljesen világos, hogy az új kornak megfelelően aktualizálja a törvényt, mintegy megnemesíti. Az Ószövetség Istene szigorúbb: „Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.” (Ter 9,6). Nem szándék nélküli, úgyszólván véletlen ölésről van szó, hanem tudatos ölésről, vagyis gyilkolásról. Amennyiben elfogadjuk, amit Jézus mond, hogy semmi sem veszhet el a törvényből, akkor csak egy lehetőség van: nem vész el, de másképp kell értelmezni. Ezért bárki, aki szó szerint veszi az Írásokat, téved, mert Jézus sem ezt tette. Amikor idéz az Ószövetségből, a szövegeket aktuális helyzetek magyarázatául használja. Ezzel példát ad arra, hogy az egyházak (számára tanítványai, tanításának továbbvivői) életében a történelmi változások újabb és újabb értelmezéseket kívánnak. Ezért a pápa ex cathedra (illetékes) tévedhetetlenségének dogmája értelmetlen, viszont örökké tartó elszakítottságot jelent az ortodoxiától. Az majdnem biztos, hogy ez a kettősség komoly gondokat okozhatott a korai egyháznak. 14 - törvénytanítók és a farizeusok - Jézus belülről bírálta a farizeusokat. A későbbi farizeus-ellenes szövegeket úgy kell érteni, mint azok bírálatát, akiktől a leginkább elvárható lett volna a törvények ismerete és betartása. A farizeusok (perusim - elkülönültek) konzervatív, az Írás pontos betartását szorgalmazó papi csoport. Jézusnak jó kapcsolata volt a farizeusokkal, és nincs rá bizonyíték, hogy részt vettek volna elítéltetésében. Amíg a héberben „a farizeus” van, a görög fordításban „a farizeusok”, Jánosnál „a zsidók”. A Talmud sokkal erőteljesebben bírálja a rossz farizeusokat, mint Jézus, sőt ez már az Ószövetségben is olvasható (ld. Mal 2). Magatartásukra jellemző Jung fölismerése arról, hogy az ember nem ismeri árnyékát, nem tudatosítja magában, hogy társadalmi megjelenése „persona” csupán. A törvényt má-
33
sokra vetítik, vagy túlzott szigorúsággal kérik számon. Az emberért adott parancsok az ember ellen fordulnak. Jézus a középutat hirdette a mádhjamika középút - tibeti buddhista rendszernek megfelelően. Az árnyék a seolban az emberi lélek köztes állapota. Martin Buber szerint a jövendő világ. Izaiás úgy látszik, már a tökéletes ember állapotáról beszél, amikor az ellentétek kisimulnak (Iz 40/4). 15 - Ne gyilkolj - Kiv 20,13 MTörv 5,17. - Szeresd embertársadat Nem azt állítja, hogy nem helyes a „Ne gyilkolj!” parancsolat, hanem megelőzi azt: megtiltja a gyűlöletet is, ami ölésre vezethet, és a rögtöni kibékülést ajánlja. Nincs kimondva, hogy csak az emberre vonatkozik. Azt sem mondja, hogy volnának enyhítő körülmények. De a szigorúbb formát választja a ne gyilkolj helyett. Ez a teljes mértékű nem-ártás. Pedig a Haggáda szerint nem a pusztító angyalok, hanem maga Isten ölt az egyiptomi csapások során. Ugyanez a magatartás a házasságtörés esetén is. Az ösztönös rátekintés természetes, de el kell fojtani a vágyat. Ahogy a holt-tengeri tekercsekben van: „a vágyakozó szemek és bűnös hajlandóság útját járni” (Templomtekercs 59,14). Néha a bűnös gondolat több a bűnös tettnél. „Ha valaki egy asszonyra parázna tekintetet vet, olyan az, mintha a törvényt megsértve paráználkodott volna vele.” (Talmud). A Jézusi tanítás csak akkor tartható be, ha az ember már érdek és kíváncsiság nélkül tekint a világ tárgyaira. A válás tulajdonképpen a házasságtörés egyik formája, mert széttör egy metafizikai egységet. Ha a feleség korábbi házasságtörésével ezt már megtörte, megengedi. De a férfinak ez haláláig tartó megtartóztatást jelent. Jézus korában ugyan már nem volt szokásban, de a prófétai időkben természetes volt a többnejűség, sőt a többférjűség is. Utóbbi ritkábban. Később Pál is engedékeny abban az esetben, ha hívő és hitetlen házasságáról van szó. Ezt a kánonjog Pál előjogaként ismeri („én mondom, nem az Úr” 1Kor 7,12). Azért mondja, hogy a hívő ne vesszen el. A történelmi helyzet ezt indokolttá tette, azonban mára elavult. A Korán is megkülönbözteti a
34
hívő és hitetlen feleséget. Fordítva azonban, a nő helyzetéből nézve egyik sem nyilatkozik. Az Újszövetségben fel sem merül a férfi hűtlenségének esete. Az egész Biblián végigvonul a nő alárendeltsége. Például, ha egy fejedelem mutat be égőáldozatot, ahhoz hímnemű állat kell (Lev 1,3), ha a köznépből valaki, akkor elég volt a nőnemű is (Lev 4,28). Kérdéses még az opus operatum és az opus operantis megkülönböztetése. A tanítás hosszas gyakorlása viszont az opus operatum (megtett cselekedet) kerülésével hozzásegít ahhoz, hogy a bűnös gondolat (opus operantis) fel se merüljön a szellemben. Ez csak néhány szentnek és a buddhizmusban a bódhiszattváknak sikerül. A Midrás szerint Ábrahám már akkor betartotta a 613 parancsot, amikor azok még ki sem adattak. Azért, mert önmagától volt jó. Nála használja az Ószövetség először a hinni szót. Ez Ábrahám és Isten személyes kapcsolatát jelenti. Jézus szavai egyértelműen kimondják, hogy nem új törvényeket hirdet, hanem a régieket erősíti meg - majd máshol eltér ettől. Az ölés tiltása az Ószövetségben csak az ártatlanok meggyilkolását tiltja (recach). Hiszen Isten is öl, bár erre talán joga van. A korai kereszténység inkább Jézus tanítását követi (Tertullianus, Marcellus), majd Ágoston bevezeti az igazságos háború fogalmát, mint kisebbik rosszat. Mára ez visszafordulni látszik, erre utal II. János Pál számos béke-megnyilatkozása. Jézus szemében minden rossz alapja az embertársaink iránt érzett harag. 16 - méltó, hogy a pokol tüzére - A Gyehenna (Hinnom völgye) völgy Jeruzsálem mellett a falakon kívül. Itt égették el a szemetet. Még ma sem lakott hely, bár a völgy falán építkeznek, és van benne egy színpad is. A mondat szokásos Jézusi szimbólum. A tűz a megtisztítás eszköze. Már a buddhizmusban is ilyen értelemben szerepel (ld. 1). 17 - Ne kövess el házasságtörést - Kiv 20,14 MTörv 5,18. 18 - Aki elválik - 5MTörv 24,1. Nem arról van szó, hogy különlegesen önmegtartóztató életet kívánna. Aki ugyanis a Jézusi utat járja, az már túllépett a mindennapi anyagi dolgokon.
35
19 - Ne esküdj - Lev 19,12 Szám 30,2 MTörv 23,21. 20 - Egyáltalán ne esküdjetek - Az eskü tiltásában van az egyik hely, ahol Királynak nevezi az Urat (a másik Mt 25), a többi hely a fordítás egyszerűsítése. Ez biztos, mert Jézus idejében nem élt király Jeruzsálemben. Ezekben a király a földi uralkodó, nem az ország királya. A hely a 48. zsoltár nem pontos részlete: Nagy az Úr, méltó a dicséretre Istenünk városában. Grammatikailag nem egyértelmű, hogy ez Istenre vonatkozna. Az egyházak megszegték ezt a parancsot. Jeruzsálem (Jerusáláim) duális esetben van. A földi és az égi város. Jézus ilyen értelemben hivatkozik rá. 21 - Szemet szemért - Kiv 21,24 Lev 24,20 MTörv 19,21. 22 - Aki megüti a jobb arcodat - A gyűlölet elleni tanítás csak képletes, hiszen Jézus maga sem tartotta oda másik arcát, hanem igencsak határozottan válaszolt az őt megütő katonának (Ján 18,23). Nagylelkűségre hív fel. Az Ex 21,24-et nem tartották be szó szerint sohasem. Jézus ezt erősíti meg. Más a buddhizmus megközelítése. Sántidéva így írja (Bódhicsarjávatára): „Fájdalmamnak két oka van: az egyik az ellenség fegyvere, a másik a saját testem. Tőle származik a fegyver, tőlem a test. Ugyan kire haragudhatnék most? Ezt az ütésre érzékeny, test formájú daganatot én szereztem magamnak. Ha ezen fájdalmat érzek, ki ellen kellene nekem, a szenvedélytől elvakultnak, dühöngenem? Ha az ellenségeimmel szemben türelmet tanúsítok, ezzel jóváteszem sok vétkem, ők azonban miattam a hosszan tartó kínok poklába kerülnek. Én vagyok tehát az, aki bajt okozok nekik, és ők azok, akik jót cselekszenek velem.” 23 - Szeresd embertársadat - Lev 19,18. A gyűlölet azonban itt nem szerepel. Ezt Jézus nem mondhatta. A Jézusi szeretet-eszmény szinte elképzelhetetlen képességet kíván: szeretet minden viszonzás-vágy nélkül még azokkal kapcsolatban is, akiktől csak gyűlöletet kaphatunk érte. 24 - nincs ellenetek - Ez a mondás több formában maradt fenn: Máté (12,30) - Aki nincs velem, az ellenem van. Márk (9,40) - Aki nincs ellenetek,
36
veletek van. Lukács (9,50) - Aki nincs ellenetek, az veletek van. Lukács (11,23) Aki nincs velem, az ellenem van. Lukács második formája megegyezik a Mátééval. Azt is jelentheti, hogy Jézus tanítását nem lehet megkerülni, de a követőiét igen. 25 - ad esőt - Jézus korában divatos foglalkozás volt Galileában az esőcsináló. Esőt az csinált, aki kikényszerítette azt Istentől, mint Isten Fia. Úgy látszik, Jézus ezt lenézi, hiszen nem ez a fő dolog. De javasolja a makacs kérést. Erre van egy története is (Lk 11,5-13). A mindennapi életen fölülemelkedik az emberi szellem tökéletesítésének szándéka. 26 - Amit az ember megeszik, részévé válik az, és fordítva. „Attól fogva nem a saját nevén nevezik, hanem annak a nevén, aki megette őt.” (Sátapatha bráhmana). De Eckhart mester is így gondolta: „...a lélek olyannyira eggyé lesz Istennel, mint az élelem az emberrel.” 27 - Egyik jele annak, hogy Jézus a magányos, rejtett vallási gyakorlatot részesítette előnyben. Ld. még Mt 6,5-8. Ez azt is jelenti, hogy elzárkózik a hagyományos vallási gyakorlat külső formáitól. Ha titkolom a gyászomat, nem hinthetek hamut a fejemre. 28 - Amikor imádkoztok - Ima közben a nyilvánosság kerülése (Izajás 26,20). Jézus soha nem tiltotta a nyilvános szertartásokon való részvételt, de az igazi imának azt tartotta, ami zárt, rejtett helyen zajlik. Azt nem tudjuk, hogy mutatott-e be áldozatot a Templomban. Nyilván igen. Ennek egyiptomi előzménye van. „A zaj utálatos az isteneknek. Szeretettel, de titkos szavakkal imádkozz szívedben.” (Ani) 29 - így imádkozzatok - Ez az imaforma magánima szemben a közösségi, kötött szövegű imával. Az utóbbi típust kötelezően kellett elmondani meghatározott időpontokban. Ma is így történik. Jézus viszont a magánimát emelte közösségi szintre azzal a különbséggel, hogy annak elmondása nincs időponthoz kötve. A korai egyház napi háromszori elmondását tette kötelezővé. Közösségi imaként indokolt a mi atyánk kezdet. Jézus nyilván ismerte
37
a közösségi imákat (ld. Mk 12,26-30), de nincs adat arról, hogy gyakorolta volna. Azt viszont többször olvashatjuk, hogy a magánimát gyakorolta. Ugyanakkor ő is és az apostolok is rendszeresen részt vettek a Templom szertartásaiban. Az ima szövege hasonlít az arámi Kaddisra. Abban az evangéliumban, melyet Héberek szerintinek neveznek, a „super-substantialis panis” helyett „mahar” áll, ez a „holnapit” jelenti, értelme így ez volna: „holnapi kenyerünket”, azaz, a „holnapit add meg nekünk ma”. A Héberek szerinti evangéliumban így áll: „Holnapi kenyerünket add meg nekünk ma”, azaz, „azt a kenyeret, melyet adandó vagy a királyságodban, add meg nekünk ma.” (Héb 21, 22, 30, 47). Szimbolikus értelme van, hiszen azt, amire a mindennapi életben szükségünk van, úgyis megadja az Isten, mondja más helyen (Mt 6,32). Vagyis az ima csak ennek a folyamatosságát kéri, ami ebben az esetben lelki kenyér, hiszen azt kapja a szellem az Atya királyságában. Noha a manna nem kenyér volt, hanem zuzmó, a vándorló nép kenyérként ette. Itt az ima az örök táplálékot kéri. A „Jöjjön el a Te országod” nyilván azt jelenti, hogy teljesedjen be mindenkinek, hiszen másutt azt mondja, hogy már közöttünk van. Itt azonban még határozott különbséget tesz a mennyei és a földi ország között. A földi országban ki kell elégíteni az emberi szükségleteket, meg kell bocsátani a bűnöket, és az embert meg kell oltalmazni a veszélytől. Ehhez Jézus feltétlen gyermeki engedelmességet követel. A „mi atyánk” kifejezés már olvasható Izajásnál is az i. e. VI. századból. Mindez azt jelenti, hogy az Atya minden zsidó atyja, és minden zsidó az Isten fia. Jézus sosem imádkozott közösen, csak egyedül. A Hegyi beszédben is erre utasít. De közös visszaemlékezésre szólít föl. De ez nem Istenhez szóló imát jelent, hanem az ő tanítására való emlékezést a szeretet-étkezés keretében. A görögben ez az egyetlen hely, ahol a „mindennapi” szó előfordul. Szent Jeromos szerint anyagtalan kenyér. Jézus másutt azt mondja, „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok”. Ebből úgy látszik, hogy Jeromos nézete szerint nem anyagi, hanem szellemi segítséget kell kérni. Az
38
egyes Máté kéziratokban előforduló doxológia (Istent dicsőítő ima - Mert tied az ország...) liturgiai kiegészítés. A „mennyekben" téves fordítás, az ég szó (samájim) szerepel itt, aminek nincs többes számú alakja. Az atya kényszerű fordítás, mint minden egyéb esetben. A héberben nincs semleges nem, s a kornak megfelelően mindig hímnemű szót használtak. Ugyanakkor az áv őst jelent, nem nélkül. Az atya (áv) és az apám (abá) inkább azt jelenti, hogy őseink Istene. 30 - kísértésbe essünk - Valószínűbb, mint a „vétkeinket”, mert Máté kétszer is használja, Lukács pedig elrontja a párhuzamot, amikor bűneinkről és adósunkról ír. Elképzelhetetlen, hogy hiteles legyen az a kérés, miszerint Isten ne vigyen minket kísértésbe. Bár Jób esete elgondolkoztató. Ugyanakkor Jakab levelében ezt írja: „Senki se mondja, aki kísértést szenved: 'Az Isten kísért', mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra.” (Jak 1,13). Ezért az „engedd” a helyes szó. A jelenlegi magyar fordítások súlyos hibája, hogy ez a probléma tisztázatlan marad. Néhány görög kéziratban az ima után még ez is szerepel: Mert tiéd az uralom, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. Ez nyilvánvalóan utólagos betoldás. 31 - lámpása a szem - A szem, mint a szellem tükre, vagyis a tudaté, mint érzékszerv, így jeleníti meg. Belenéz saját hátterébe, s a test az által tisztul meg, amit lát. Ez a beszéd prédikáció (kérügma), melynek lényege felszólítás a bűnbánatra - ellentétben például a példabeszédekkel, amelyek tanítások - Jézus üzenete felhívás a megtérésre, és meghirdetése annak, hogy Isten országa nemsokára eljön. A tanítás logionokban - alkalmi mondásokban - nyilvánul meg, ad hoc jellegű, a leírás szerkezete az evangélisták műve. A buddhizmus szerint a tekintetnek van kisugárzása. Tapasztalhatjuk magunk is, amikor hirtelen észrevesszük a buszon, hogy valaki néz bennünket, pedig háttal állunk. Halotti maszkot lehet készíteni, noha érezhető különbség van az élő-maszk és a halotti maszk között. Szem-maszkot készí-
39
teni, az élő ember tekintetének megörökítésére nincs mód. A vizuális technikák sem alkalmasak rá. Az élő ember tekintete reprodukálhatatlan. Az edény (fordították vékának is) az éfá lehetett, egy 22 literes gabonamérő. 32 - Nézzétek a hollókat - Az „ég madarai” (vagyis egyszerűen madarak) helyett Lukácsnál „holló” szerepel. Ez Lukács tévedése, egy zsidó ember nem hasonlította volna magát a megvetett dögevőhöz. A kérés és az ima Jézus megfogalmazásában a vallásosság történeti formája. Ha már nem kell az embernek a létfenntartásáért Istenhez fordulnia, akkor lép a vallásosság abba a fokozatba, amit Jézus mindenkitől megkíván. A teljes vallásosság akkor kezdődik, amikor az ember gondolatait már csak a közte és Isten közötti különbség átlépése tölti be. Az igazi vallásos tapasztalat ugyanis nem az alárendeltségi viszony, hanem az azonosságok felismerése. Ahogy Ábrahám Isten barátja volt. Ugyanakkor ez a szokásos Jézusi túlzások egyike, idézett formájában követhetetlen. Inkább azt jelenti, hogy ne várjátok a sült galambot, végezzétek el a feladatotokat, de közben gondoljatok arra, hogy Isten nem fog elhagyni benneteket. 33 - kicsiny nyáj - Idegen betoldás, csak Lukács használja. A példabeszédek agrár-szemléletén túl a nyáj képe idegen Jézustól. Az Isten Báránya nem látszik Jézustól eredőnek. A nyáj és pásztora ugyanolyan példázat, mint a magvető. Jézus hasonlatai legtöbbször a földművelés témaköréből valók. Elképzelhető azonban, hogy Jézus önkéntes áldozatát hasonlónak látta a bűnbak szerepéhez (Lev 16,20-22). Erre már Bemerítő János is felhívja a figyelmet. Az engesztelő áldozat a bűnért való helyettes halál. A bárány az égőáldozat alanya. A bűnre és az engesztelő áldozatra ugyanaz a héber szó használatos (chattath). Bár ez volt Jézus életének a története, mégsem ez a tartalma. Ha a kettő azonos volna, a keresztáldozattal megoldódnak a problémák, úgy tekintenénk Jézusra, mint egy vallásos hősre. Jézus életének tartalma a tanítása.
40
34 - Adjátok el javaitokat - Az alamizsnaosztást és a böjtöt is titokban kell végezni, mert az nem az emberekért van, hanem a megigazulás útja. Ezt a zsidók is így tartották, a böjt kivételével, amelyhez külső formákat is megkívántak. Jézus ezt is rejtettnek akarja. 35 - amilyen mértékkel - Szemléletes példázat, mert a zsidóság napi gyakorlatában régi hagyománya volt az igazságtalan elszámolásoknak (Dán 5,26-28 Ámosz 8,5 Mik 3,11). Ugyanakkor régi közmondás. 36 - a szálkát embertársad szemében - Az emberekben nem tudatosodnak lelki tartalmaik, ezért azokat könnyebben észreveszik másokban, mint a sajátjaikat. Jézus a pszichoanalízis gyakorlatára hívja fel a figyelmet. Ha jobban megismerjük tudattalanunkat, másképp viselkedünk embertársainkkal. A tudattalan valóság, amelynek fel kell tárni a törvényszerűségeit. Föl kell emelni belőle tudatos szintünkre annyit, amennyire képesek vagyunk. Meg kell szelídíteni a vadállatot, hogy a szolgánkká tehessük. Mintegy együk meg. Amikor Jézus felszólít a rossz szem kivájására, az brutálisnak hangzik, pedig csak a szokásos ókori hiedelem a rossz és jó szemről, vagyis a szem megmutatja a belső tartalmat. A buddhizmus úgy tartja, hogy a szem nem csak passzív szerv, hanem aktív hatása is van. 37 - ha nem teszitek meg - Ezzel Jézus határozott véleményt mond a formális vallásosság ellen. Ugyanakkor elutasítja a csak hitre épülő, de a cselekedetekben nem követett életfelfogást. Azt sem állítja, hogy az isteni kegyelemtől függ az ember megigazulása. Nem tagadja az isteni kegyelmet, de nem tartja alapvetőnek. A szívet az értelem szervének tartották az ókorban. A szívből jövő szavak a bölcs gondolatok, de éppen úgy a gonoszságok is. 38 - a szent dolgokat a kutyáknak - A kutyák és disznók hasonlat üzenete az, hogy bajt okoz a mennybéli ország titkainak kifecsegése az arra illetéktelenek előtt. Jézus valószínűleg szójátékot használ, mert a „gyűrű” (kadasa) és a „szent” (kudsa) szó kiejtése közel áll egymáshoz. Hénokhnál a
41
disznó Róma, a kutyák pedig a filiszteusok. Nem zárható ki, hogy Jézus a tanítás elterjedésének határairól beszél. Csak a zsidók érdekelték. 39 - követ - Ezek azok a kövek, amelyek kenyérre hasonlítanak (ld. 3). 40 - amit szeretnétek - Az Aranyszabály (amit akartok, hogy veletek…) kiegészítése Máténál (mert ez a törvény és a próféták) kétségtelenül betoldás, de biztos, hogy hiteles, mert tökéletesen kifejezi Jézus gondolkodásának újszerűségét. Jól ismert volt negatív megfogalmazásban (Tóbiás, Ahikár, Hillél, Akiba), ámbár, összekapcsolva a két megközelítést, csak egy helyen (Lev 19,18) fordul elő. A Talmudban viszont megvan a teljes negatív forma (Shabbat 31a). Már ismert volt az ókori Kínában is, de ott is negatív formában (Konfucius: „Amit magadnak nem kívánsz, másokkal se tedd meg.” /Beszélgetések és mondások/, és Menciusnál is). Ismerte a Mahábhárata (5.1517), és előfordul Nágárdzsunánál (Vál. Mondások 20.). Ismeri a dzsainizmus (Sutrakitanga 1.11.3), a buddhizmus (Udana-Varga 5:18), szerepel Lao-ce-nél a Tao Te Kingben (49) és az iszlámban (13. beszéd). Jézus egyértelműen a pozitív, cselekvő formát használja. Ezzel minden mástól különbözik, és az egyetlen magyarázat a szeretet gyakorlatára. Az ismert változatok között Jézusé az egyetlen, amely tudatos cselekvésre szólít fel. Az összes többi csak a jó szándékról beszél. Minden esetben önmagunkhoz hasonlítják a másokkal kapcsolatos viselkedést. Jézusnál a jó tettek felismerését jelenti, és azok viszonzását. Másutt kiderül, hogy általános érvényűnek tartja. Mindenkire vonatkozik kivétel nélkül. Bár a negatív forma minden demokrácia alapja, Jézus pozitív megközelítésének követésével élnénk egy tökéletes társadalomban. Az Ez a törvény... állítás emlékeztet Hillél mondására, aki az aranyszabály negatív formájával foglalta össze a Tóra lényegét. Rabbi Akiba is használja. 41 - a szűk kapun át - A szűk kapu még Ezra IV. 7,6-8.
42
42 - Ez csak a korai keresztények elkeseredettségének kifejezése. Jézus a zsidóknak tanított, és a zsidó vallás reformere volt. A nem-zsidóktól általában elzárkózott. 43 - megkérdezni egy kisgyermeket - A hét hónap sztereotip idő, nincs valósága. Azt jelenti, hogy nagyon kicsiny. A kisgyermek, aki még tisztán őrzi magában örökségét, nem rontotta el a földi élet. Ezért azok, akik már élik ezt az életet, változzanak gyermekké, tisztuljanak meg (Mt 18,3-5 Lk 18,17). „Ma még csak tükörben, homályosan látunk” (1Kor 13,11) - írja Pál. Azért, mert felnőttünk, és elhagytuk a gyermekséget. A földi élet tükrének porát le kell törölni. A gyermek teljesen áthatott. Még nem különült el önmagától. Ebben ellentétes a farizeusoktól (elkülönültek). A gyermek önvalósága alanyi természetű, nem egy szekta viselkedési módja. De nem is egy felnőtt ember kitanult personája. A gyereken nincs álarc. Úgy látszik Pál a „szeretet himnusz”-ban nem értette meg Jézus mondását. Vagy talán mi nem értjük, és Pál a felnőtt korra teszi a homályos látást? Noha az ember nem tiszta lappal születik, a gyermekkor a különleges képességek időszaka. Ez feledésbe merül a felnőtt korra. Még ma sem tudjuk, hogy Jézus pontosan mire gondolt. A nyugati ember tudatos gondolkozása mindig a múlt és a jövő között lebeg. Képzettársításai jórészt saját képzelt ítéleteinek képei. A keleti ember gondolkodása sokkal inkább a tudattalanból épülő tevékenység, a közvetlen pillanatot érzékeli, mint a gyermek. Talán erre gondolt Jézus, amikor azt kívánta, hogy gyermekek legyünk. A nyugati ember elvesztette tudattalanja segítségét fogalmi gondolkozása miatt. A gyermek képeket lát, gondolatai kézzelfogható valóságok, nem intranzigens elvek. Ez a gondolkozásmód terjed az egész világon, miközben a másik oldal, az ember igazi belső valósága elveszni látszik. Ma még fel sem mérhető, és egyelőre megoldatlan feszültségeket gerjeszt. Isten megismerése elképzelhetetlen fogalmi úton. Hiszen középpontja mindenütt van, kerülete sehol.
43
44 - kősziklára helyezte - A sziklára épített ház általános hasonlat Jézus korában, például a qumráni Hálaadó zsoltárokban, i. sz. I. sz.-ban Eleazár ben Azariahnál - bár itt fáról van szó. 12. (a farizeusok közül féltették Heródestől) Menjetek el, és mondjátok meg annak a rókának: ma és holnap gyógyítok, és gonosz szellemeket űzök ki az emberekből, de a harmadik napon befejezem a munkámat. De ma, holnap és holnapután még úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül haljon meg. Úgyis el lehet képzelni, hogy a „harmadnap” a jövő, de a harmadnap, mint egy cselekvés vége, számtalanszor előfordul. A hármas szám ókori közhely. Jézus viszont tényleg valamilyen prófétának tartotta magát. Csak mellékes tevékenységének tekintette a gyógyítást és az ördögűzést. Ezért kétséges a szöveg hitelessége. Nem valószínű, hogy halálának körülményeire gondolt volna. A szokásos túlzások egyike. A zsidó próféta (naví) szószóló, semmiképpen sem jós vagy a törvény hirdetője. I. e. 445 (a Tóra elfogadás) után már nem volt próféta, mert tevékenységüket a Nagy Gyülekezet illetve a rabbik vették át. Csak a szöveget értelmezték. Isteni üzenet már nem volt. Jézus sem tett mást. Csak az elromlott törvényt akarta kijavítani. Ezért semmiképpen sem tarthatta magát a hagyományos értelemben vett prófétának, ahogy azt az iszlám tartja. Tanító volt. Jézus leggyakrabban ördögűző tevékenységet folytatott, de nem ő volt az egyetlen, voltak ilyenek a farizeusok között is (Mt 12,27). Jézus gyógyított kézrátétellel, szóval és a nyálával, közvetlen közelről és távolból is. A gyógyulás feltétele viszont a tökéletes hit volt, a beteg feltétlen bizalma abban, hogy Jézus képes ezt megtenni. Heródes nem volt zsidó. Apja az idumeus Antipatrosz volt. Nagyon sok épületet emeltetett. Munkája hasonlít II. Ramszesz építéseihez. Ennek politikai okai voltak. Athénben szobra is volt, mint Róma barátja. Talán a
44
meggyőződés nélküli udvaronc szerepre utal Jézus megvető fogalmazása, ami rabbinikus közhely. 13. Szabad szombaton gyógyítani vagy nem szabad? (meggyógyította) Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki rögtön akár szombaton is? Tehát szabad a szombat napján helyesen cselekedni. A Damaszkuszi irat ezt is tiltja (11,13-14). De ha alaposabban megvizsgáljuk, Jézus szombaton sohasem végzett a szó legszorosabb értelmében vett munkát. Mintha csak helyreigazítaná a megmerevedett, ezért ember ellenessé vált törvényt. Hiszen tudjuk, hogy az ortodoxoknál ma sem szabad szombaton a villanykapcsolóhoz nyúlni, mert az tűzgyújtás. Volt szombat-év is (minden hetedik), amikor vetni és aratni sem volt szabad. Ez és a heti szombat megtartása nagyon ésszerű parancs. Feltűnő, hogy Jézus sohasem hivatkozik ésszerűtlen törvényekre (hukim), amelyeknek nem tudja senki az okát, de be kell tartani. Föl kell tenni a kérdést, hogy a törvény megújítása akkor mit jelenthet. Itt a Lukács részlet teljes, a logion csak stiláris különbség. 14. (egy ember szombaton dolgozott) Ember, ha ugyan tudod, mit teszel, áldott vagy, de ha nem tudod, átkozott, és a törvény megszegője vagy. Mert meg kell találni a középutat, a tudatos humánus cselekedet útját. A törvény helyes megtartásához nélkülözhetetlen a tudás. Tudni kell, hogy amit szombaton tesz az ember, „munka”-e. Hiszen az, amit Jézus tett kézrátétel - nem tekinthető munkának. A Törvény ismerete segít megismerni a bűnt (Róm 7,13). Egyben megvilágítja, hogy bűn-e az, amit teszek. 15. (a meghívott vendégeknek) Ha valaki meghív egy esküvői vacsorára, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy egy nálad fontosabb embert is meghívtak. Ha ez megérkezik, odamegy hozzád, aki meghívott mindket-
45
tőtöket, és felszólít: Add át neki a helyedet. Akkor neked szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el a legutolsó helyet, akkor az, aki meghívott téged, odamegy hozzád, és azt mondja: Barátom, ülj előbbre egy jobb helyre! Így a többi vendég tisztelni fog. Mert aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, aki viszont magát megalázza, az felmagasztaltatik. (a házigazdához) Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat, testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédjaidat hívd meg, mert akkor ők is visszahívnak téged, és ezzel megkapod jutalmadat. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat. És boldog leszel, mert nekik nincs miből visszafizetniük ezt neked. De az igaz emberek feltámadásakor meglesz a jutalmadat. A „megaláztatik - felmagasztaltatik” nyelvi formájában fontos, hogy a Talmuddal ellentétben személytelen. Nem Isten utasítását közvetíti, hanem a mindennapi élet rendjét magyarázza. Az asztal ülésrendjének szigorú szabályai voltak (1Móz 43). Jézus ezt használja erkölcsi példának. 16. (zargatják a segítséget kérők) Menjünk innen tovább a szomszédos városokba is, hogy ott is hirdethessem a jóhírt a mennyei országról, hiszen ezért küldött engem Isten. A „jóhír” vagy új szövetség az Isten újszerű megközelítési módja. A törvények ugyan érvényesek, de a „jóhír” ezeknél magasabb rendű. A törvény valódi tartalmának követése. A vége - „hiszen”-től nyilvánvalóan utólagos hozzáfűzés. De ha nem az, és eredeti, akkor összevethető azzal, hogy a mennyei ország itt van közöttünk, s a tökéletesek abban vannak. Jézus küldetésének tartotta ezt mindenkivel tudatni. 17. (a Genezáret tavánál Simonnak) Evezz ki a mély vízre, és vessétek ki fogásra a hálótokat. (váratlanul sokat fogtak) Ne félj! Mostantól embereket fogsz halászni.
46
Tipikus Jézusi megnyilvánulás, a mondanivaló magyarázata példázattal. A „csodás” halászat a meggyőzés eszköze. Ezekkel az emberekkel, mint általában mindenkivel, csak saját szűk értelmi körükön belül lehet beszélni. 18. (egy lepráshoz) Akarom, tisztulj meg! (de ráparancsolt) Vigyázz! Senkinek se szólj erről! Hanem menj el, és mutasd meg magad a papnak, és ajánlj fel áldozatot a tisztulásodért, ahogyan Mózes parancsolta! Ez lesz nekik a bizonyíték arra, hogy meggyógyultál! Így van ez a holt-tengeri tekercsekben is (Damaszkuszi irat 13,3-7), miszerint a lepra gyógyítása a papság dolga. Tehát Jézus ugyan meggyógyította a leprást, de ezt meg kellett erősítenie a papnak. Azt nem tudjuk, hogy az említett betegség valóban lepra volt-e. Régebben bélpoklosságnak fordították. Mindenképpen olyan bajról van szó, amely feltűnően látszik a testen és fertőző. Úgy tartották, hogy ez a bűn jele, amelytől csak Isten szabadíthat meg (2Kir 5,7). Ezért a papnak kellett elismernie a megtisztulást. Máté azt írja, hogy mindez „nagy tömeg” jelenlétében ment végbe. De akkor miért inti titoktartásra Jézus a gyógyultat? A szövegíró logikai hibája? A tanításhoz kereste a tömeget, a gyógyításnál kerülte, hiszen a gyógyítás a tanítást csak megerősítette, de nem helyettesítette. Nem a csodatétel volt a fontos számára. Nyilván nem akarta, hogy a korabeli számos gyógyító, esőcsináló ember közé sorolják. Ezért jól látszik, hogy az ilyen alkalmakat körültekintően válogatta meg. Amikor már nyilván úgy érezte, hogy a tanítást megértik - tévedett -, kerülte is az ilyen helyzeteket, dühös volt miattuk (ld. Mk 3,12). Az is lehet, hogy a tiltás a gyógyult emberben éppen az ellenkező hatást váltja ki, vagy Jézus inkább azt akarta, hogy a pap mondja ki a gyógyulást, s ezzel elterelődjön róla a figyelem. Ha a Messiásnak kívánta volna feltüntetni magát, éppen ellenkező módon cselekedett volna. Lukácsnál nem a gyógyult ember, hanem mások terjesztik el a megtisztulás hírét. Figyelemreméltó, hogy míg az Ószövetségben cédrus, izsóp és karmazsin kellett a tisztító víz elkészítéséhez, Jézus akaratát kifejező szavával gyó-
47
gyít. Nem tudjuk, hogy milyen növény az izsóp. A szöveg csak annyit mond róla, hogy a falból nő ki. Ez a keverék egyébként a vörös üsző hamvával keverve általános tisztító szerepet töltött be. A karmazsin vörös festék (egy növény-tetű festékanyaga), valószínűleg a vér felidézésére. Lukácsnál tíz leprás szerepel, de a helyzet ugyanaz. Talán egy másik esetről van szó. Két különbség van: míg Márknál Jézus utasítást ad a gyógyulásra, Lukácsnál ez Jézus távollétében történik meg, és az egyetlen visszatérőt a hite gyógyította meg. Az Ószövetség égőáldozatot, ételáldozatot, engesztelő- és vétekáldozatot és hálaáldozatot ismer. Voltak még a zsidóságnál egyéb személyes áldozatok is (lóbáló, felemelő, stb.). Itt hálaáldozatról van szó. Az áldozat önkéntes adó, lemondás és a szolgálati viszony rögzítése. 19. (Kafarnaumban egy római százados kérte szolgája meggyógyítását) Megyek és meggyógyítom. (az azonban csak a gyógyító szót kérte, mert hitt benne) Igazán mondom nektek: nem találtam ilyen nagy hitet egész Izraelben1. Bizony sokan jönnek majd el keletről és nyugatról, akik együtt ülnek asztalhoz2 Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyei országban. De azokat, akiket az ország illetne, kidobják, kivetik a külső sötétségre. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. (a századoshoz) Menj! Történjen minden úgy, ahogy hitted3! Az idegenek előtérbe helyezése a zsidókkal szemben bizonyára betoldás. Jézus működése elején előnyben részesítette a zsidókat, később az egyetemességet hirdette, ha ugyan ez eredeti, s nem a terjeszkedő korai egyház nélkülözhetetlen szükséglete. A megnyugtatóan eredeti szövegekben szó sincs világméretű terjeszkedésről. Ami annak érthető, csak általános emberi erkölcs. Lehet, hogy csak figyelmeztetés a különleges esetre és az erős hitre. De úgy is érthető, hogy a római hagyományos felfogást használta fel. A római világban elég általános volt a varázsigékben való hit (ld. Apuleius). Rit-
48
kán terjesztette ki gyógyításait nem-zsidókra. Ha bennük mély hitet tapasztalt, meglepődött. De sohasem tanított a nem-zsidók között. 1 - Izraelben - A zsidók között. 2 - ülnek asztalhoz - Vagyis a világban szétszórt zsidóság egybegyűjtése, ez korabeli rabbinikus szóhasználat. Az „ország” Máté kifejezése a jó és a rossz megkülönböztetésére. Lukács már a Sátán országáról ír, itt a mennyországra (Isten országa) vonatkozik. Jézus gyakran használja az asztalt a közösség jelképeként. Amennyiben a különböző égtájakra szétszórt zsidók összegyűjtéséről van szó, hiteles szöveg lehet. A nem-zsidókra értelmezve viszont nem. 3 - ahogy hitted - Nem úgy, ahogy akarta, hanem azért, mert hitt Jézusban. Belső meggyőződés nélkül nem jön létre a gyógyító esemény. Máténál szolga, Lukácsnál rabszolga szerepel. 20. (a naimi ifjú anyjának) Ne sírj! (a halottnak) Fiam, én mondom neked: kelj föl! Minden halálesetnél figyelmeztet arra, hogy nem szabad keseregni. Ez lehet a halál valódi tartalmának kifejezése. A halál szomorúság, de nem tragédia, az élet része. De az is lehet, amiről a tibeti halottas könyv ír, miszerint a sírás a testtől elvált lelket megzavarja. én mondom neked - Talán azt jelenti, hogy ne akarjon még meghalni. Sok halál közeli tanúságtétel van arról, hogy a határra jutott tudat nem kíván újra testhez kötődni. Lukács szerint az esemény közvetlenül a kafarnaumi gyógyítás után történt. Csak egy Naimot ismerünk (Josephus Flavius), de az Dél-Júdeában volt. 21. (Názáretben, a zsinagógában Izajástól olvasott fel: Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem. /Jes 61,1/) Ma beteljesedett az Írás1, amit az imént hallottatok. (kérdezték: nem József fia?) Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos vagy, gyógyítsd meg hát magadat!2 A
49
nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a saját szülővárosodban is! Igazán mondom nektek: egy prófétát mindenhol tisztelnek, csak a saját városában, a rokonai között és saját otthonában nem. Egy orvos sem szokta meggyógyítani azokat, akik ismerik őt. Sok özvegyasszony3 élt Izraelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és az embereknek nem volt mit enniük az egész vidéken. De Isten egyikükhöz sem küldte el Illést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem gyógyult meg, csak a szír Naámán. Názáretben (Nócer) Jézus olé láTorá volt, aki a Tóra olvasásához felhívott (alija) személy. Ilyenkor a bimá-ra megy föl, és ott olvas a prófétától (haftára). Megtiszteltetés. Érdekes lenne tudni, hogy Jézust milyen néven hívták fel olvasásra, és aki felhívta, mit tudott róla. Azt biztosan, hogy tud olvasni. A többiek csak azt tudták, hogy az ács fia. 1 - Az „Írás” Izajás (Iz 9,1-2): „Az Úr lelke van rajtam...” stb., de ő nem minősíti Galileát. A „mennyei ország” a halál és az ítélet után a tökéletesek helye; valójában nem helyszín, hanem állapot, ahogy arra Jézus később utal is. Jézus téved abban, hogy közel van a világi lét befejezése. Ez a tévedés máshol is előfordul. Ezen alapszik a korai keresztények utolsó ítélet várása. De egész életében annak tudatában tanított, hogy értelmetlen a jövővel foglalkozni, hiszen a „mennyei ország”, vagyis az Istenbe való végső beolvadás már létrejött. Az embernek minden tettét, szándékát most, azonnal e felé kell fordítania, és minden mást hátrahagyni. Ezért sincs semmi értelme annak, hogy Jézus egyházat alapított volna. A közeli beteljesedés, paruszia, hiedelme annyira általános volt, hogy még a korai vallási vezetőknek is küzdeniük kellett ellene, hiszen egész közösségek pusztultak volna el. Később aztán kiderült, hogy az utolsó ítélet nem jött el, és a fogalom elvesztette közvetlen esemény jellegét. Bizonyos kiemelt alkalmakkor (ezredforduló)
50
azonban újra meg újra életre kel. Lukács szövege a Septuagintából való. Ezt nem olvashatták fel. 2 - A Tamás evangélium így írja: „Azt mondja Jézus: Nem ismerik el a prófétát a saját falujában, és az orvos sem talál gyógymódot azoknak, akik ismerik őt.” Mert a karizmatikus gyógyításhoz - a karizma csak Pálnál szerepel, az evangéliumokban nem - távolságtartó tisztelet kell. Ha ez nincs meg, csökken a hit, vagyis a bizalom. Lukácsnál büszkék voltak arra, hogy városuk szülötte (Lk 4,22). Mert más a próféta, ha tanító és más, ha gyógyító. A gyógyuláshoz hit kell. 3 - Sok özvegyasszony - Ez a rész Lukács szerkesztése inkább, mint Jézus eredeti mondása. Ha mégis az, arról tanúskodik, hogy a tanításnak milyen korlátjai vannak. Mint például a gyógyításnál a hit (bizalom) hiánya. Ez a korlát természetesen a küldetés határa is. Itt sem tudjuk biztosan, hogy lepráról volt-e szó. A szír Naámán a Jordánban tisztult meg (2Kir 5), ahol Jézus bemerítése történt. A hatás, amit hallgatóira gyakorol, a karizmatikus személy jellemzője: „Az igehirdetést és a démonok feletti hatalmat… egyenrangúnak, mindkettőt egyaránt a természetfeletti erő síkján lévőnek tekintették.” (Rudolf Otto). Jézus Galileában, Názáretben tanított és prédikált. Józseffel együtt ott volt ács (Mk 6,3), ahogy Péter halász, Pál meg sátorkészítő. Nem volt szokatlan, hogy a munkásember egyben tanító is legyen. A Templomban tanított, de nem prédikált. Semmi nyoma sincs annak, hogy áldozatot mutatott volna be. Viszont tanított és prédikált is a szabadban - domboldalon, hajóból - és városok, falvak utcáin. Jézus általában közömbös volt a Templom rituális élete iránt, bár részt vett abban. Nem kétséges, hogy itt Jézus vállalja mennyei küldetését. Názáret nevű helységről nem maradt fenn korabeli emlék. Zsidó forrásból a VII. században említik először. Az ásatások szerint azonban az a vidék, ahol feltételezik, i. e. 2000-től lakott hely volt, de jelentéktelen mé-
51
retű, kevés lakosú település lehetett. Talán erre utal Nátánaél megjegyzése (Jn 1,46). 22. (egy írástudó látott egy gyógyítást, és követni akarta) A rókáknak van barlangjuk, a madaraknak is van fészkük, de az emberfiának nincs hol lehajtania fejét. A két evangélista szövege azonos. Valószínűleg a társadalmon kívüliségét akarta kifejezni, hiszen nagy családja volt. Bárhol otthont talált volna, ha kilép vállalt feladatköréből. Valószínű, hogy időközönként visszavisszatért családjához. Kisebb a valószínűsége annak, hogy azok követték volna. Az írástudó (törvénytanító, szofér, arámi szafra) a „könyv embere”, szakértő. 23. (egy tanítvány menne vele, de apjának eltemetése után) Te csak kövess engem, és hagyd, hogy a holtak eltemessék saját halottaikat, te pedig menj, és hirdesd a mennyei országot. Aki egyszer az eke szarvára teszi a kezét, és visszanéz, az nem való a mennyei országba. Mivel Máté tanítványnak nevezi a férfit (Lukácsnál egy járókelő), Jézus valószínűleg átlátja szándékát - erre utal a példázat -, nem pedig felszólítás a törvény szerinti parancsolat áthágására. Valószínűleg a tizenkettőn kívüli többi tanítványok egyikéről van szó. Ez nem eléggé ismert része Jézus működésének. Érthető úgy is, hogy a férfi már elkötelezte magát neki, a várható örökséget azonban pillanatnyilag fontosabbnak tartja. Aki a tanítást követi, az már nem hal meg, legföljebb elveszti életét. Ugyanez a történet ismert buddhista változatban is. Halott ember az, aki rossz életet él (1Tim 5,6), de valószínűbb az, hogy az elkötelezettségre gondolt Jézus. A példa előfordul korábban is (Elizeus próféta, 1Kir 19,19-21.) Jézus többször használja a „menj” szót arra, hogy valamit elkezdeni. Itt is erről van szó.
52
24. (felébredve a tavon, viharban) Menjünk át a tó túlsó partjára! (vihar lett) Csendesedj le! Némulj el! Miért féltek? Még mindig nincs hitetek? Az időjárási csodatétel a hit erősségének bizonyítására szolgál. Egyes történészek szerint az esemény jobban illik a feltámadás utánra. Jézus szavai a démonűzés kifejezései. 25. (Gadara környékén a megszállt emberekből kiűzött légiónyi gonosz szellem az emberek után a sertéseket akarta megszállni) Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből! (majd később) Mi a neved? (megmondják, és kérik, hogy küldje őket a tóba) Menjetek! (a beteghez) Menj haza a saját népedhez, és mondd el az embereknek, mit tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. Nem tudja, hogy mivel áll szemben, ismernie kell a Nevet a tett végrehajtásához. Isten képviselője, az isteni cselekedet végrehajtója. Mi lett volna, ha nem mondják meg a nevüket? Az Istenre támaszkodó ördögűző kegyessége a démonok iránt ismert hászid szokás volt abban az időben. Betoldásnak látszik, hogy a rossz szellemek Jézusnak magyarázzák, hogy kinek tartják, ez inkább az olvasónak szól. Itt a későbbi hászid szekta gondolkodás módjáról van szó, nem arról, hogy Jézus hászid lett volna, hiszen ez képtelenség. A helység valószínűleg Gergeza (Geraza, Gergesza) volt, közel a tó keleti partjához. Teljesen reális, hogy a környékbeliek ilyen kártétel után nem látták szívesen Jézust. Indokolt, hogy más hasonló esetekkel ellentétben itt felszólítja az embert, hogy mondja el az eseményt. Ez a vidék a transzjordániai Tízváros (Dekapolisz), ahol többségükben nem-zsidók éltek. 26. (egy bénának) Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva! (az írástudók káromkodásnak tartották, mert a bűnöket csak Isten bocsáthatja meg) Miért gondoltok ilyen gonosz dolgot magatokban? Szerintetek mi könnyebb? Azt mondani a bénának: A bűneid meg vannak bocsátva,
53
vagy azt: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj? De most azért, hogy megtudjátok, hogy az emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket itt a földön, mondom neked: (a bénához) Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza! Az egész szöveg Mátéé is, noha Márknál múlt idő van. A megfogalmazás passzív, Jézus nem mondta, hogy ő bocsátja meg a bűnöket, csak megállapítja a tényt. Ezért indokolatlan a fölháborodás. Ennek ellenére mégis természetesnek tartja, hogy a gyógyítás-bűnbocsánat párhuzamos létrejötte az ő személyén keresztül nyilvánul meg. Démonűzésben a kiválasztott személy Isten képviselője. Ezt csak nagyon áttételesen lehetne isten-bizonyítéknak tekinteni. Annak kimondása, hogy neki különleges hatalma (küldetése) van, eléggé provokatív lehetett. Később azt mondja, hogy a betegség nem a bűn következménye. A „Tudjátok hát”-tól magyarázó betoldásnak látszik abból az időből, amikor az emberfia kifejezés eredeti értelme már eltűnt. Nem lehetett elveszett bűnös az, akit rokonai visznek a gyógyításra. Jézus látta, hogy a gyógyítása erkölcsileg is hasznos lesz. Így is kezdi az evangélista: „Hitüket látva…”. Kifejezi azt a máshol is előadott véleményét, hogy a korabeli meggyőződés ellenére a betegségek nem a betegnek vagy annak elődeinek bűnei miatt vannak. Ugyanakkor megerősíti az Ószövetség tanítását arról, hogy csak Isten gyógyíthat. így szólt a bénához - A mondatszerkezet alapján ez nem idézet, hanem későbbi fogalmazvány. 27. (két vak gyógyítása) Elhiszitek, hogy meg tudom tenni azt, hogy újra lássatok? (mondják, hogy igen) Történjen úgy, ahogyan hittétek! Vigyázzatok, hogy senki se tudja meg ezt! Kerüli a feltűnést, pedig a Messiásnak éppen erre volna szüksége. Csak az igazul meg, aki maga is akarja. A testi és lelki gyógyuláshoz nélkülözhetetlen az a meggyőződés, hogy a javulás meg fog történni.
54
28. (egy Máté nevű vámosnak, más néven: Lévi, Alfeus fia) Kövess1 engem! (vendégül látta Jézust, s ez a farizeusoknak nem tetszett) Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek2 és tanuljátok meg, mit jelent az, hogy: Én irgalmasságot akarok3, nem áldozatot. Nem azért jöttem4, hogy az igaz embereket hívjam, hanem hogy a bűnösöket hívjam arra, hogy az életük megváltozzon. A szöveg nem Jézus gyógyító tevékenységéhez kapcsolódik, átvitt értelme van, de utal arra is, hogy abban a korban a betegségeket a bűnök következményeinek tartották. 1 - A kövess csak azt jelenti, hogy gyere. 2 - Menjetek - Korabeli általános zsidó formula. 3 - Én irgalmasságot akarok - Ózeás 6,6-ra: Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete. 4 - Nem azért jöttem - Magyarázó betoldásnak látszik, mert az előző mondat ismétlése, pedig formáját tekintve nem hebraizmus. 29. (János tanítványai kérdezik, miért nem böjtöl tanítványaival) Mi hát a bűn, amit elkövettem? Vagy miben kerekedtetek felül rajtam? Böjtölhetnek-e a vőlegény vendégei, amíg velük van a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön majd az idő, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. Ők majd akkor böjtölnek. Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja. Ha ezt teszi, kiszakítja az új ruhát, így még nagyobb lesz a szakadás, és az új ruhából készült folt sem illik a régi ruhához. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Hiszen akkor az új bor szétrepeszti a régi tömlőket, és kárba vész a bor, a tömlők is kiszakadnak. Ehelyett az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és így mindkettő megmarad. Aki régi bort ivott, nem akar újat inni, mert azt mondja, hogy jobb a régi. Biztos, hogy tudja, nem tarthat sokáig tanító tevékenysége. Az elkötelezettség egyértelmű jele, hogy ennek nem áll ellent, hanem hangsúlyozza
55
azt. Mindenben a változás, a régi igazi tartalmának újraélesztése mellett áll ki. A régi talán János keresztsége. Tudja, hogy a többség konzervatív. Úgy látszik, az utolsó húsvét a „sikeres” próbálkozás volt, amelyet több kísérlet előzött meg, hiszen tevékenysége ismételten provokálta a konzervatívokat. Csak az utolsó alkalomnál volt hivatalos, hatalmi támogatás elhallgattatására. Majdnem sikerrel, amint az tanítványainak későbbi viselkedéséből látszik. Úgy látszik, Jézus tudatában volt egyedülálló helyzetének (ld. még Lk 10, 11, 12). A szöveg azonban erőszakosan fejezi ki az ellentétet. Nem látszik Jézus saját kifejezésének. Hiszen a vőlegény távozása után a násznép nem böjtöl, nem esik kétségbe. Ez utólagos kiegészítésnek látszik. A folyadékokat összevarrt kecske vagy birkabőrből készített tömlőben tárolták, amiből az egyik elülső láb végén hagyott nyíláson keresztül lehetett inni. Még ma is ezt használják, például Spanyolországban. Jézus idejében az újbort tömlőbe öntöttek szállítás céljából. Ekkor a bor még bőven engedett ki széndioxidot, amitől a rugalmatlan régi tömlő széthasadhatott (ld. Jób 32,19). 30. (egy elöljáró halott lányához hívta, közben egy asszony megérintette ruháját) Ki érintette meg a ruhámat? Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem. (az asszony bevallotta) Bízzál leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével, és nem kell többé szenvedned. (az elöljáróhoz) Ne félj, csak higgy, és meggyógyul a lányod. (közben a halottas házhoz értek) Mi ez a zűrzavar, és miért sírtok? Menjetek el innen! A kislány nem halt meg, csak alszik. (a kislányhoz) Talita kumi (azt jelenti:) Bárányka, parancsolom, kelj fel. Azt nem tudjuk, hogy gyógyító erejének kiáradása annak csökkenését is jelentette-e. Egyetlen világvallásban sincs az isteni erő korlátozva, sőt az istenek érzékelhető változás nélkül képesek tetteiket végrehajtani. Kevés kivételtől eltekintve egyedül Márknál szerepel ismételten, hogy Jézus nem mindentudó. Ahogy múlik az idő Márk után, úgy válik Jézus egyre inkább is-
56
teni személlyé. Az asszony valószínűleg a ruhán lógó rojtot (cicijjot) érinthette meg. Halott gyermek feltámasztását már Elizeus is megtette (2Kir 4,32). Az evangélisták közül csak Lukács mondja egyértelműen, hogy visszatért a lelke, vagyis halott volt. A módszer hasonlít egy Tibetből ismert szertartásra. Itt ismételten figyelmeztet, hogy ne sírjanak, pedig állítólag ő is megtette Lázár sírjánál. A talita (hímnemben talia) általános gyermek megszólítás (kis kecske, bárányka, kölyök). 31. (sokan gyűltek köréje) Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásába. Ó, Uram, sokan vannak a kút körül, ám senki sincs a kútban. Ha Isten számára szükséges a megigazulás, akkor miért gátolja, miért nem támogatja? Talán azért nem, mert az ember számára biztosított a döntési szabadság. De az aratásnak van szimbolikus értelme is, amint azt több más helyen is olvashatjuk. Aratáskor válik külön az értékes az értéktelentől. Jézusnak több tanítványra van szüksége. sokan vannak - A sivatagi kutak többnyire vízgyűjtő barlangok voltak, valakinek le kellett mászni, hogy megtöltse a leadogatott tömlőket. 32. (beszéd a tizenkét apostolnak és a hetvenkét tanítványnak) A Tibériás tóhoz érkezve kiválasztottam1 Jánost és Jakabot, Zebedeus fiát és Simont és Andrást és Tádét és a zélóta2 Simont és iskarioti Júdást. Tégedet is, Máté, aki a vámnál ültél, meghívtalak, és te követtél engem. Azt akarom, hogy ti legyetek a tizenkét3 apostol Izrael tanúságára. Aki közel hozzám, az közel a tűzhöz, aki pedig távol tőlem, az távol az országtól. Ne menjetek olyan vidékre, ahol nem-zsidó4 emberek laknak. Ne menjetek be a szamáriaiak városaiba. Inkább Izrael népének elveszett juhaihoz menjetek. Menjetek és hirdessétek: Elközelített a mennyei or-
57
szág. Gyógyítsátok meg a betegeket, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket, és hirdessétek az embereknek: közel van már hozzátok a mennyei ország. Ingyen kaptátok, ezért ingyen is adjátok. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Övetekben ne vigyetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt. Semmit se vigyetek magatokkal, se botot5, se tarisznyát, se kenyeret, se ezüstöt, még két kabátotok se legyen. A munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla. Ha bementek egy faluba vagy városba, keressetek ott egy arra méltó embert, és maradjatok nála addig, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házába, mondjátok: Béke legyen veletek! Ha az ott lakók megérdemlik, a békesség, amit kívántok, rájuk száll, ha azonban nem érdemlik meg, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van, mert a munkás megérdemli a bérét. Ha böjtöltök, bűnt nemzetek magatoknak, és ha imádkoztok, megítéltettek, és ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek6. Ne járjatok házról házra, onnét induljatok tovább. Ha olyan városba érkeztek, ahol szívesen látnak benneteket, egyétek meg, amit elétek adnak. Ha valaki nem fogad be benneteket, és beszédeteket sem hallgatja meg, menjetek ki annak házából és városából. Még a port7 is rázzátok le a lábatokról. Ez figyelmeztetés lesz majd a számukra. Mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van a mennyei ország. Igazán mondom nektek, még Szodoma és Gomorra helyzete is jobb lesz az ítélet napján, mint azé a városé. Menjetek! Úgy küldelek el most benneteket, mint bárányokat a farkasok közé8. Ezért legyetek okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. Legyetek szakértő pénzváltók, akik némelyeket visszautasítanak, a jót pedig megtartják. Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen
58
benneteket. Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok9. És sokakat megtévesztenek. Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Vigyázzatok majd magatokra! Az emberekkel legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak benneteket, és zsinagógáikban megkorbácsolnak. Kormányzók és helytartók elé visznek majd benneteket miattam, hogy tegyetek előttük és a nemzsidók előtt tanúságot rólam. Előbb azonban10 minden népnek meg kell hallania a jóhírt. Ez alkalmat ad majd arra, hogy beszéljetek nekik és a nem-zsidó népeknek rólam. Amikor letartóztatnak benneteket, amikor zsinagógák, vezetők és más hatóságok elé visznek benneteket, ne aggódjatok amiatt, hogy védjétek magatokat, hogy mit és hogyan mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, amit mondanotok kell. Mert annak idején a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül, majd megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell. Abban az időben testvér a testvért adja majd halálra, és apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy megöljék őket. Mindenki gyűlölni fog benneteket miattam. Aki azonban mindvégig kitart mellettem, megszabadul. Ha valamelyik városban üldöznek benneteket, meneküljetek egy másikba. Igazán mondom nektek: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában, mire az emberfia visszajön hozzátok. A tanítvány nem nagyobb mesterénél, a rabszolga sem nagyobb uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha tehát engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
59
Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere és a rabszolgának, ha olyan, mint az ura. Ha a ház urát Baal-Zebubnak11 nevezik, akkor mennyivel csúnyább néven nevezik a család többi tagját! Úgyhogy ne féljetek tőlük, mert minden rejtett dolog ki fog tudódni, és minden titok ismertté lesz. Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, ne felejtsétek el, hogy engem előbb gyűlöltek, mint benneteket. Ha ehhez a világhoz tartoznátok, a világ szeretne benneteket, mint az övéit. Ez a világ azonban gyűlöl benneteket, mivel nem hozzá tartoztok, hiszen én kiválasztottalak benneteket a világból. Emlékezzetek, mint mondtam: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ha engem üldöznek, benneteket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat követik, a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. Ha nem jöttem volna, hogy szóljak nekik, most nem volnának felelősek a bűnükért. Így azonban nincs mentség a bűneikre. Aki engem gyűlöl12, gyűlöli Atyámat is. Ha nem tettem volna előttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem volnának felelősek a bűnükért. Ők viszont látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is és Atyámat is. Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: Ok nélkül13 gyűlölnek engem. Amikor eljön a Segítő14, a Vigasztaló, az Igazság Szelleme, akit az Atyától küldök hozzátok, rólam fog beszélni. És ti is rólam beszéltek majd az embereknek, mert kezdettől velem voltatok. Ismerjétek meg, ami a színetek előtt van, és ami előletek elrejtett, nyilvánvalóvá lesz számotokra. Ne hazudjatok, és ne tegyétek azt, amit gyűlöltök, mert mindenek nyilvánvalóak az ég előtt. Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit most sötétben mondok15 nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit most fülbe súgva mondok
60
nektek, azt a háztetőkről hirdessétek. Amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. De nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek16 azoktól, akik csak a testet képesek megölni, de utána már a szellemnek nem árthatnak. Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek hatalma van arra, hogy miután megölt, a pokolra vessen. (Attól), aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani. Ha magatokban azt hozzátok létre, amitek van, meg fog menteni benneteket. Ha az nincs benneteket, az, ami nincs bennetek, meg fog ölni benneteket. Ugye, két veréb17 ára egy asszarion? Mennyei Atyátok tudta nélkül mégsem pusztulhat el egy sem. Nektek pedig még a hajszálaitok is számon vannak tartva. Úgyhogy ne féljetek! Ti sok verébnél értékesebbek vagytok. Mondom nektek, hogy aki tehát elismeri az emberek előtt, hogy hisz bennem, hogy hozzám tartozik, arról én is elismerem mennyei Atyám18 és Isten angyalai előtt, hogy hozzám tartozik. Aki viszont letagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni mennyei Atyám és Isten angyalai előtt. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre. Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon, és lám, őrzöm azt a tüzet, amíg az ég. Van egy bemerítés, amellyel be kell merítkeznem, és nyugtalan vagyok, amíg ez meg nem történik. Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak19, ellentétet, széthúzást. Azt adom majd nektek, amit szem nem látott, és amit fül nem hallott, és kéz nem érintett, és az emberi szívbe nem ment be. Az áldozat20 lerombolására jöttem, s ha nem szűntök meg áldozatot bemutatni, nem távozik el tőletek a harag. Lesznek szakadások és pártoskodások. Mert mostantól megosztottság lesz: egy öttagú családban hárman lesznek kettő ellen, és ketten lesznek három ellen.
61
Azért jöttem, hogy szembeállítsam21 a férfit az apjával, a leányt az anyjával és a menyet anyósával, az anyóst a menyével. Így az embernek a saját családtagjai lesznek az ellenségei. Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, gyermekeit és testvéreit, sőt az életénél is jobban, mint engem, az nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon, az nem lehet a tanítványom. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, az nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon. Aki nem veszi fel naponta a keresztjét22, és nem követ engem, az ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon, az nem lehet a tanítványom. Tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Mentsd meg magadat és a te lelkedet. Aki nem vesz búcsút javaitól, az nem lehet az én tanítványom. Aki próbálja megtartani az életét, az elveszíti azt, aki viszont elveszíti az életét miattam és a jóhírért, az megtartja. Aki meg is ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved. Bizony mondom nektek, hogy a jelenlévők közül lesznek, akik nem halnak23 meg, míg meg nem látják Isten hatalommal bíró országának eljövetelét. 24
Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a
költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy az után, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Az az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
62
A só hasznos, de ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg? Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg! Aki elfogad benneteket, engem fogad el, aki viszont elfogad engem, az azt fogadja el, aki engem küldött. Aki azért fogad el egy prófétát, mert az próféta, az prófétának járó jutalmat kap. Aki egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, az igaz embernek járó jutalmat kap. Aki pedig csupán egy pohár friss vizet ad egynek is a legkisebbek közül azért, mert az én tanítványom, igazán mondom nektek, az biztosan jutalmat kap. 1 - Kiválasztottam - Egyértelműen későbbi magyarázó betoldás. Először azoknak szól a küldetés, akik meghallgatják, itt csak a zsidókhoz, majd mindenkihez. Ezt a belső ellentétet nem tudta feloldani az egyház. Lehet, hogy ez a tanítói munka közbeni fokozat, de hitelesnek csak az első és a második látszik. Téved a mennyei ország eljövetelének időpontjában, ez tehát biztosan eredeti. Ugyanakkor kifejezheti azt is, hogy aki már ebben az életében tökéletes, bekerül a rejtett országba. Jézus egyértelműen az ország közeli eljöveteléről beszél, és észrevehető személyes csalódása. Ezt a konfliktust Péter oldja fel, miszerint más az emberi és más az isteni időmérték (2Pt 3), de azért Jézus mégis tévedett. A többi utólagos magyarázat. 2 - zélóta Simont - A zélóták (kánnáim - fanatikusok, túlbuzgók) vallásos katonai szervezet volt. A Templom lerombolása után tevőleges szerepük volt a zsidó háborúban és a Bar Kochba-felkelésben is. Egyesek feltételezik (Popper), hogy Jézust a zélóták királyi messiásnak tartották, s már gyermekkorában is védelmük alatt volt (egyiptomi menekülés). De erre nincs bizonyíték. 3 - A 12-es szám talán utalás Izrael törzseire, a nap óráinak számára, de lehet kerek szám a 60-as számrendszerből vagy hasonlóképpen egy tucat. A szám később is gyakran szerepel, még a törzsekre és az órákra történő utalás-
63
sal is, bár Lukács szövege (Lk 22,30) utólagos betoldásnak látszik. Jézus távol tartotta magát a királyi Messiás szerepétől. Lukács szerint tanítványait kettesével küldte el gyógyítani, és hirdetni a mennyei országot. 4 - a nem-zsidó - És a szamaritánusokhoz, mert nyilvánvaló ellenállással találkoznának. Azoknak kell átadni a tanítást, akik a kiválasztottak, akiknek meg kell érteniük a változtatás szükségességét. 5 - Márk kifejezetten utasít arra, hogy botot vigyenek magukkal, de mást nem. Az önvédelem természetes követelmény volt abban a zavaros időben. Még Péter is kardot hordott. 6 - Úgy látszik, ez zsidó szokás volt (ApCsel 13,51). Semmi ne maradjon rajtunk azoktól, akiket elítélünk. 7 - lelketeknek - Úgy látszik, minden olyan tevékenységet megtilt, amit egyébként ajánl. Talán azért van ez, hogy csak a tanításra koncentráljanak, ne okozzanak zavart a hallgatóságban. De miért ne imádkozzanak? 8 - Jézust és tanítványait nem üldözték. Ez csak későbbi szöveg lehet. 9 - én vagyok - Máté hozzáteszi: „a Krisztus”, ez lehetetlen. A szó a héber messiás görög fordítása. A felkent királyt jelenti, bár elvétve másra is alkalmazták. Jézus mindig elzárkózott a földi Messiás-király szerepétől. Egyedül Jánosnál olvasható Bemerítő János szavaiként, hogy Jézus a Messiás (Jn 3,28), de ez minden bizonnyal csak kiegészítés. Más, hasonló helyen Bemerítő János csak annyit mond, hogy Jézus nagyobb nála. Ezt megerősíti az a tény, hogy később elküldte tanítványait Jézushoz. Egybehangzó tanúságok szerint János ekkor már börtönben volt, mégis azzal a kérdéssel fordulnak tanítványai Jézushoz, hogy „te vagy-e az eljövendő”. A válasz: „Áldott az, aki el tud fogadni engem.” (Mt 11,6). Márpedig egy zsidónak nem lehetett megbotránkoztatóbb annál, mint ha valaki a Messiásnak tartja magát. A Messiás a zsidóság szemében nem Isten, csak kiemelkedő, emberfeletti személyiség. Nem is volt egységes Messiási kép a korabeli zsidóságban.
64
Voltak angyali megszabadítók, papi messiások, tanító messiások. A Messiáskirály fogalma alighanem csak a zélótákhoz köthető. A bárányokat megtámadó farkasok hasonlata korabeli közhely. Így a pásztor, mint Isten megszemélyesítője szintén. De egészen újszerű az a megközelítés, hogy Jézus küldi a bárányokat a vadak közé. De lehet, hogy ez csak a korai egyház visszakövetkeztetése. A kígyó és galamb tulajdonságainak metaforája ókori hagyomány még a Tórából. 10 - Előbb azonban - Nyilvánvalóan későbbi betoldás, idegen Márk egészétől és e mondat nélkül egységesebb a beszéd. Hasonlóképpen az evangélium befejezése sem lehet eredeti. Jézus már bemerítkezett, a második keresztség megfogalmazása jellegzetesen ókori gondolat: tűzzel és vízzel. De utalás lehet Bemerítő Jánosra is, akinek a tanítása valószínűleg elterjedtebb volt, mint Jézusé. De Jánosnál a tűzzel való megkeresztelés csak a valódi keresztség szimbóluma, amivel megkülönbözteti magát Jézustól. A tűzzel való kiválogatás háttere az ókoriak mitikus tisztelete a kovácsok iránt. Eredendően a napkultusz. A mitológiában általános elem a felső hatalom büntetése villám formájában. Az égi tűz. A korai ember tűz tisztelete, a félelem attól. Később kapcsolják össze a fémmegmunkálással, amelynek során a kőből vas lesz, különféle fémekből új fémek jönnek létre. A kovács mitikus személy. Tüze pusztíthat és teremthet, beavatási rítusok végzője. A tüzet általában a szívhez rendelték, mivel a szív a szellem hordozója. 11 - Baal - (Úr) ugariti vihar- és esőisten, jövevény, akinek tiszteletét a bevándorló nomád amoriták honosították meg. Idővel elfoglalta Él szerepét a mitológiában. Szent hegye a Szapon (észak). Így szerepel a 89. zsoltár 13. versében. A zsidóságban eredendően Baal és Él harca az istenek viszálya. Él a még politeista zsidók főistene. Elohim azt jelenti, hogy „az a bizonyos Él”. Ez a nyelvi megkülönböztetés a későbbiekben kihalt a héber nyelvből. Az egy Isten így válik külön az istenektől, hiszen ő, a győztes, az egyetlen,
65
végül az egyedüli. Bár az Ószövetség Istene ezt sosem állította. Jézusnál Baal nem a Sátán, hanem a vetélytárs isten. 12 - Aki engem gyűlöl - Máshol „aki engem befogad”, „aki engem látott”, stb. Azt fejezi ki, hogy amit mond, az a tényleges valóság. Ezt mondja a Buddha is:„Aki látja a Dhammát, lát engem is.” (Szamjutta-nikája III. 120.) 13 - ok nélkül - Zsolt 35,19, meg van írva - de arról nincs szó, hogy rá vonatkozó tényleges messiási jóslatok volnának. 14 - segítő - Paraklétosz, jelenthet szószólót és vigasztalót is. Például egy ügyvéd. Így Jézus maga is paraklétosz. 15 - Amit sötétben mondok - Először a saját tanításáról beszél, aztán a megváltozott igealak azt fejezi ki, hogy a tanítványok belső sugallatot is kapnak. Lukácsnál többes számban mondja. 16 - Ne féljetek azoktól - Egybehangzó a mahájána buddhizmussal; a belső ellenség, a gyökérszenvedélyek, az igazi ellenségek, hiszen mások csak a jelenlegi életet képesek elvenni. De van Jézus mondásának egy másik nézőpontja is. Egyrészt Mt 10,28: „a testet képesek megölni, de utána már a szellemnek nem árthatnak”. A létezés fizikai része (biosz) áll szemben a szellemmel (pszükhé), a test pszichikai létével. Másutt (Jn 12,25) a pszükhét élettel fordítják: „aki szereti életét, az elveszíti”. Az örök élet (zóé) nem a testhez kapcsolódó élet. A valóságos élet (amit a kereszténység szerint Isten ad) magasabb rendű, és nem azonos a test és szellem (illetve a testhez kapcsolódó lelkiség) életével. Ebben az értelemben mondja a Buddha, hogy nincs én és lélek, mert a személy a lételemek okszerű és alkalmi kapcsolata. Máténál Jézus az örök élő imágó földi megjelenésére gondolhat. Ez semmi esetre sem azonos a buddhizmus szerinti tudással. 17 - Nem túl megnyugtató Jézus verébhasonlata. Mindenképpen az ember tökéletes testi kiszolgáltatottságát mondja ki. Mivel a legkisebbek, akiknek segítése Isten iránti cselekedet (Mt 25), úgy a karizmatikus képessé-
66
gek felhasználásáért sem jár jutalom (ld. még Lk 14, ahol a vendégek lakomájára a szegényeket és betegeket hívják be). Az asszarion a dénár 1/16-od része. Egy napszámos napi bére kb. 1 dénár volt. Az égi akarat példája Simeon ben Johai rabbi története (i. sz. II. sz.). Madárra vadászó embert látva hol a menekvés, hol pedig a kivégzés szavakat hallotta. Minden szó elhangzása után úgy is történt (idézi Vermes, Genesis Rabba). 18 - Ez a szövegrész Jézus isteni személyének kifejezése. Az Apostolok Cselekedeteiből látható, hogy ez a korai egyház teológiája. De ugyanakkor szimbolikus kifejezése a Jézusi tanítás fontosságának. 19 - Ellentétes Jézus erőszak ellenességével. Hitelesebbnek látszik a széthúzás, meghasonlás. 20 - Szemben áll a Templomi áldozattal, mert fontosabbnak tartja az ember és ember közötti kibékülést. De nem tagadja a templomi áldozatot, ebben a profetikus hagyományt követi, amely Istent megbékítő tevékenység. Figyelemreméltó, hogy Jézus nem azzal az emberrel akar kibékíteni, aki ellen én követek el valamit - gondolom, ilyenkor egyáltalán szó sem lehet áldozatról -, hanem azt, aki engem bántott. Az engem ért sérelem ellenére alázatot kell tanúsítanom embertársammal szemben. 21 - szembeállítsam a férfit - Mik 7,6. Hasonlóan beszélnek a zenbuddhizmusban is, aki jó buddhista, ölje meg magában Buddhát. Mindkét esetben - persze a környezettől függően - arról van szó, hogy a teljes azonosulás a célravezető út, nem a külső hódolat. A köznapi ember számára mindez kivihetetlen, sőt nem is tanácsolható. Akinek társadalmi kötelességei vannak, azt kell követnie. Hiszen éppen ezért rótta meg a farizeusokat képmutatásukért (116). De azért ez és az ehhez hasonló állítások egyértelműen család ellenesek. Annyiban mindenképpen, hogy a családi kötöttséget másodrendűnek ítéli. 22 - keresztjét - Bár Jézus korában, és előtte is általános szokás volt a keresztre feszítés, Jézus nem használhatta úgy, hogy azt magára vonatkoz-
67
tatta volna. A keresztények üldözése legföljebb az I. század végétől, de inkább a II. századtól reális. Kezdetben csupán elszórt alkalmak lehettek. Nem több, mint amilyen eseteket az Apostolok Cselekedetei leír. Ugyanakkor a provinciában általános kivégzési forma volt. Elvileg Jézus használhatta a végletes önfeláldozás hasonlataként, de ennek csekély a valószínűsége. Általában véve Jézus ehhez hasonló igényei kivihetetlenek. 23 - nem halnak meg - Jézus is várja az „Úr napját”, de téved, ahogy Pál is (1Tessz 4,15). Ugyanígy Jézus azon elképzelése, hogy vége a történelemnek, tévedés (Mt 10,28 Mk 13,30 Lk 11,51). 24 - A toronyépítő és a király hasonlata idegen Jézus gondolkodásától. Olyan hatása van, mintha csak azért került volna ide, hogy ellensúlyozza a bekezdés brutalitását, hiszen elhagyni mindent nem volt zsidó szokás. A rokonok elhagyása pszichiátriai kérdés. Az Oedipus-komplexus és az incesztus-félelem lelki gyógyítása. Nagyon egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy miképpen lehet és kell szabadnak, vagyis felnőttnek lenni. A legtöbb ember abban a téves tudatban él, hogy ez a szülők megtagadását jelenti, pedig csak az elszakadást. Úgy látszik, Jézus korában sem volt jobb a helyzet, mint ma. Aki képes a másik ember iránti szeretetre (Mt 19,19), valódi társas magányra talál. Ezt érik el a misztikusok és a jóga is. A teljes szeretet az, amikor az ember tevőlegesen kívánja a másik ember önálló fejlődését. Általában sehol sincs bővebb szöveg Jézus többi tanítványáról - pedig említik őket -, csak a tizenkettőről. Vajon miért? Ha Júdást nem számítjuk a tanítványok közé, akkor Jézusnak tizenegy tanítványa volt. Konrad Lorenz szerint ez a maximális számú ember, akik tartós baráti kapcsolatban képesek maradni. Jézus ezt nyilván tudta. Ebből viszont az következik, hogy Júdás tanítvánnyá választására a tudatos mártíromság miatt volt szüksége. Az apokrif Júdás evangélium erről szól. 33. (a tanítványok diadalmasan visszatértek) Láttam a Sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon
68
és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben. Az első mondat biztosan későbbi betoldás. Idegen a további szövegtől. Ez a megnyugtatás, úgy látszik, nem jutott el a tanítványok tudatáig. Jézus halála után azonnal bujkálni kezdtek, a többségük múló epizódnak tekintette. 34. (egy törvénytudó az örök életről kérdezte) Mi van megírva a törvényben? Mit olvasol ott? (válaszolt) Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz. (de ki az embertárs?) Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba tartott. Útközben rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan ott hagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Amikor meglátta az összevert embert, átment az út másik oldalára, és elment mellette. Később egy lévita közeledett ugyanazon az úton. Amikor meglátta a megvert embert, ő is átment az út másik oldalára, és elment. Végül egy szamáriainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta az embert, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette őt a saját teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két ezüstpénzt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi embertársa annak, aki a rablók kezébe került? (az irgalmas szívű) Menj, és tégy te is hasonlóképpen. Jézus sem a papokkal, sem a szamaritánusokkal nem volt kapcsolatban, bár az utóbbiakkal szimpatizálni látszik (leprások, szamáriai asszony), noha tanítványainak megtiltotta közöttük a tanítást. Mivel tanítását a zsidóknak szánta, a korabeli vallásos társadalomból kizárt szamáriaiakhoz szóló tanítást nyilván egy második lépésnek szánta. Tévedés a papok elleni példának értelmezni. A történetben szereplő pap és a levita joggal nézhették halottnak, ak-
69
kor pedig tilos lett volna a közelébe menniük. Fontosabbnak tartották a törvényt, mint az emberszeretetet. Áttételesen erre is utalhat a történet. A szamaritánust nem kötötte a törvény. A példázat a főparancsról szól, és arról, hogy a segítség bárhonnan érkezhet. De hasonlít a történet 2Krón 28,15-höz is. Példabeszéd a szeretet-parancshoz. A bort az ókorban gyógyszerként is használták. A szamaritánus valószínűleg lenmaglisztes borogatást használt. 35. (az imáról) Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjszaka közepén bekopogtok hozzá, és ezt mondjátok neki ezekkel a szavakkal: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret! Egy úton lévő barátom érkezett hozzám, és nem tudom mivel megkínálni őt. Erre a barátod így válaszol odabentről: Ne zavarj! Az ajtót már bezártam, gyermekeimmel az ágyban fekszünk. Nem tudok felkelni, hogy adjak neked. Azt mondom nektek, hogyha ez az ember nem is kelne fel a barátságotok miatt, mégis megteszi a kitartásod miatt, és megadja neked, amire csak szükséged van. Ezért mondom nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, kopogtassatok, és ajtót nyitnak nektek. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle. Azt azonban, amiről ama napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek, most el akartam mondani nektek, és ti nem kérdeztetek rá. A tartós könyörgés elől még Isten sem tud kitérni. Így volt ez Ábrahám esetében is, és a Talmud is ezt írja: „A szemtelenség /hucpa/ még a mennyországgal szemben is eredményes!” (Babiloni Szanh.105a). Ez tipikusan hászid felfogás, amelyre számos példa van Jézus korából. Természetesen nem arról van szó, hogy Jézus a mai értelemben vett hászidok közé tartozott volna.
70
Vajon mit akart mondani még a tanítványoknak? Úgy látszik, hogy a Szent Szellemre vonatkozó tanítást. 36. (Bemerítő János bizonyságot akart Jézusról) Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit hallottatok és láttatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások gyógyulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegények a jóhírt hallgatják. Áldott az az ember, aki el tud fogadni engem. Csak stiláris különbség van a két evangélista szövege között. Mivel János jól tudhatta, hogy ki Jézus, hiszen az unokatestvére volt (talán a tanítója is), csak az lehet a magyarázat, hogy nyilvánvalóan őt tartották tanítványai a legfőbb tanítónak. Azért küldhette őket, hogy azok saját magukat meggyőzzék. Erre vonatkozhat Jézus utolsó mondata. Azt tudjuk, hogy Heródes Antipász szemében nem volt különbség közöttük. Nyilván ez volt a közvélekedés. Jézus Iz 35-re utal, ahol azonban nem szerepel a halottak feltámadnak szöveg. Sokan ezt Jézus messiási elkötelezettségének tekintik. Úgy látszik, Jézus nem mindig ellenezte a meggyőző jeleket. De nyilvánvaló, hogy éles különbséget tett az emberek között. Csak ott gyógyított, ahol elegendő hitet tapasztalt. János keresztsége a Jézusi tanítás. Az Apostolok Cselekedetei ír egy alexandriai tanítóról, aki „buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott.” (ApCsel 18,25). Úgy látszik, János tanításában nem szerepel a Szent Szellem eljövetele. Az ő követői erről még nem tudnak (ApCsel 19,2-3). Jézust a János általi bemerítés kente fel a jóhír hirdetésére (Lk 4,16-19 ApCsel 10,37-38).) 37. (aztán az embereknek mondta) Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? Vagy talán azért mentetek ki, hogy drága ruhába öltözött férfit lássatok? De hiszen aki drága ruhákban jár és kényelemben él, az királyi palotákban lakik. Akkor viszont kivel akartatok találkozni? Talán egy prófétával? Igazán mondom
71
nektek: azt láttatok, sőt nagyobbat láttatok egy prófétánál. Mert őróla mondja az Írás: Elküldöm hírnökömet1, aki előtted jár, hogy utat készítsen neked. Igazán mondom, hogy Bemerítő János a legnagyobb azok között, akik valaha is asszonytól születtek erre a világra. A mennyei országban azonban a legkisebb is nagyobb nála. Bemerítő János megjelenésétől mostanáig a mennyei ország erőszakot szenved2, erőszakkal próbálják meg a hatalmukba keríteni. János idejéig hirdette ezt minden próféta és a törvény is. Jánosig a törvény és a próféták, azóta a mennyei ország hirdettetik, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. Ha készen álltok elfogadni: ő Illés3, akinek el kellett jönnie. Akinek van füle, hallja meg. Ugyan kihez is hasonlítsam4 ezt a nemzedéket? Milyenek is ők? A piactéren ülő gyerekekhez hasonlítanak, akik így kiáltanak: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok. Eljött János, aki nem evett kenyeret és bort sem ivott. Azt mondjátok, hogy gonosz szellem van benne. Eljött az emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Erre ezt mondjátok: Nézzétek, milyen falánk és iszákos ember! Vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsességet az eredményei igazolják. Ez a Jézusnál megszokott túlzás, itt Jánosról mondva, mert hiszen később az írástudónak csak a „semá” imát és a szeretetet mondja (Mt 22). Nem ok nélkül való, hogy még tanítványai körében sem volt népszerű, hiszen olyan feltételeket szabott, amelyek jószerével teljesíthetetlenek. Kevesen lehettek, talán nem is voltak, akik megértették általános érvényű mondanivalóját. Ha János nagyobb a prófétáknál, akkor Jézus a legnagyobb próféta, mert nagyobb Jánosnál. De kevesebb, mint azok, akik már a mennyei országban vannak. A későbbi eseményekből látható, hogy ő még nem tart ott. 1 - Elküldöm hírnökömet - Mal 3,1. 2 - erőszakot szenved - Más forrásokban: erőteljesen halad előre.
72
3 - Ő Illés - Vagyis Illés reinkarnációja. Tehát van újraszületés. Jézus mint mesteréről, úgy beszél Jánosról. 4 - kihez hasonlítsam - „Mihez hasonlítsuk?”, stb. jellegzetes korabeli parabolakezdés. Egyértelmű, hogy János és Jézus az, akit zaklatnak a tanításukért. Ugyanakkor az emberek csak a külsőségekből ítélnek. A tanítást nem képesek befogadni, hiszen csak a bölcs érti meg a bölcset. 38. (egy farizeusnál egy rosszhírű nő megkente a lábát) Simon, mondanom kell neked valamit. Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz ezüstpénzzel tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel egyikük sem tudta visszafizetni a tartozását, a hitelező nagylelkűen elengedte mindkettőjük adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt? (aki többel tartozott) Helyesen válaszoltál. Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, és nem adtál nekem vizet, hogy a lábamat megmossam. Ő a könnyeivel mosta lábamat, és a hajával törölte meg. Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig, amióta megérkeztem, szüntelenül a lábaimat csókolgatja. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ő illatszerrel kente meg a lábamat. Ezért azt mondom neked, hogy sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés van megbocsátva, az kevéssé szeret. (az asszonyhoz) A bűneid meg vannak bocsátva. A hited megmentett téged. Menj békességgel! A történet elképzelhetetlen - egy prostituált hogyan is juthatott be a házba? -, ezért nyilván Lukács leleménye a példázathoz. Szerinte és János szerint is a nő Mária volt, Lázár testvére. Bár Jánosnál ez a történet Jézus Betániai vacsoráján történt hat nappal húsvét előtt. Ez a rész volt az oka annak a tévhitnek, hogy bűnt kell elkövetni a bocsánat elnyeréséért. Jézus bűnösnek mondja Máriát, később pedig szembeállítja Mártával (Lk 10,4142). Jézus feladata a bűnösök megtérítése, az elveszettek visszanyerése. Az esemény Márknál (Mk 14,3-9) és Máténál (Mt 26,6-13) is előfordul, de máskor és másképpen. A történethez hasonló Lukácsé is. Ha Mária - ahogy azt
73
feltételezik - Jézus felesége volt, prostituáltnak beállítani a korai egyház szándékos torzítása. Semmi alapja nincs annak, hogy Jézus elítélően nyilatkozott volna a nőkről, sőt ennek éppen az ellenkezője tapasztalható. Az olajjal bekenés - erre épül a királlyá kenés -, és különösen a láb ápolása általános szokás volt. Szolgai feladat. Az emberek többnyire gyalog közlekedtek, a lábmosás olyan tett volt, mint manapság az, ha valahová érkezve levesszük a kabátunkat. 39. (a városok elítélése) Rossz lesz neked, Korozain népe! Rossz lesz nektek, Betszaida lakói! Mert ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyeket ti láttatok, az ő lakóik már régen megváltoztatták volna életüket. Már rég zsákruhában ülnének, fejükre hamut szórnának, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket. Igazán mondom nektek: Tirusz és Szidon népének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum, azt hiszed, hogy a mennybe emelkedsz? A pokolba kerülsz. Ha Szodomában történtek volna meg azok a csodák, amelyeket ti láttatok, megmaradt volna a mai napig. Igazán mondom nektek: Szodoma népének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint nektek. Jézus csodáit az evangéliumok tetteknek nevezi. A „tettek embere” az, aki az ima erejével szokatlan cselekedeteket hajt végre. A városok felsorolása Jézus keserűsége, hogy mennyire visszhang nélkül maradt a tanítása, hiszen ezek filiszteus kikötővárosok voltak. Nem világos, hogy miközben Jézus többször is hangsúlyozza, hogy tanítása csak a zsidóknak szól, miért kesereg a nem-zsidók miatt. 40. (akkoriban mondta) Dicsérlek téged, Atyám, menny és föld Ura, hogy ezeket az igazságokat elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, és mindezt azért tetted Atyám, mert így tetszett neked. Az én Atyám mindent
74
átadott nekem. Nem ismeri senki a Fiút, csak az Atya. De az Atyát sem ismeri senki, csakis a Fiú, és az, akinek a Fiú meg akarja mutatni. Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király, sok igaz ember akarta látni, amit ti láttok, és nem látták, hallani, amit ti hallotok, és nem hallották. Aki felismerte a világot, a testet találta. A csodálkozó uralkodik, aki uralkodik, az megpihen. Aki meggazdagodott, uralkodjék, és akinek hatalma van, mondjon le! Aki közel van hozzám, közel van a tűzhöz; és aki távol van tőlem, távol van a királyságtól. A képek kijelentetnek1 az embernek, és a fény, amely bennük van, rejtett az Atya fényének képében. Ki fogja jelenteni magát, és az ő képe rejtett az ő fénye által. Akkor, amikor képmásotokat látjátok, örültök; ha pedig ősképeiteket látjátok amely kezdetetek előtt keletkezett; sem nem halnak meg, sem nem jelentetnek ki - hogyan fogjátok elviselni? Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én nyugalmat adok nektek. Azt az igát2 vegyétek fel, amit én adok rátok. Tanuljatok tőlem, mert én szelíd3 és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a lelketeknek. Mert az én igám könnyű, és az a teher, amit én teszek rátok, nem nehéz. Az „akkoriban mondta” átvezetés a visszaemlékezés és a betoldás vagy magyarázat között. Megszokott elbeszélő formula. Az Atya és Fiú kapcsolat magyarázata későbbi betoldásnak látszik, különösen az „Igen, Atyám, így tetszett neked”-től. Itt szerepel egyetlen kijelentése arról, hogy közvetlen kapcsolat van közte és az Atya között = „Atyám mindent átadott nekem.”, noha az Újszövetségben számtalan hely található látomásokról, jelenésekről. Ebből az következik, hogy Jézus mintegy egyben kapta meg az üzenetet. De ezt a helyet a legtöbben későbbi betoldásnak tekintik. Formája a hagyományos peser. Jézus Istene nem kinyilatkoztató, s a szöveg megfogalmazása hellenisztikus. A peser magyarázat, a jövendölések beteljesülésének bizo-
75
nyítása. Ilyen Péter beszéde, amely szerint a 16. zsoltár megjövendöli Jézus feltámadását. Gyakori a holt-tengeri tekercsek között. 1 - A képek kijelentetnek - A Tamás-evangélium szövege magyarázat nélkül nehezen érthető, nem csoda, hogy nem terjedt el. A világ megszámlálhatatlan jelensége eltakarja a belső lényeget. A megfogalmazás platonikus. Aki felismeri, hogy a világ csupán anyagi, annak már nincs több dolga. Megkapta a legnagyobb gazdagságot, már nincs szüksége semmire. Tamás az egyik apostol. Egyes hagyományok szerint Jézus ikertestvére (Didimos). 2 - Azt az igát - Visszautalás Jeremiásra (Jer 2,19-20 - „...nincs meg benned a tőlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene. Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet.”). Jézus tanításának betartása könnyű. Olyan ez az állítás, mint a keleti meditációs gyakorlatokban. Hosszú, kemény küzdelem után elérheti az ember a könnyű boldogságot. Ahogy a tiltott ételekkel és a többi, józan ésszel fel nem fogható, paranccsal van: „...szívesen megenném én bármelyiket, de hát mit tegyek, ha mennyei Atyám megtiltotta.” (Szifra Kedosim 20/26). A tízparancsolat önkéntes vállalás volt (Kiv 19,8 - „Az egész nép egy szívvel válaszolt: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.”) Mivel az Úr háromszor kötött szövetséget Izraellel (Hóreb hegyénél, Moáb pusztájában és Gerizzi hegyénél), nem tudható, hogy a további kötöttségek mennyiben épülnek az eredeti parancsolatokra. Ezekkel szemben Jézus tulajdonképpen csak egy parancsot mond, de annak megvalósítása a nehéz út. 3 - Jézus egyáltalán nem volt szelíd és alázatos, bár ezt megkívánhatta. Tanítását követni nem könnyű. Az evangéliumokban egyedül itt nevezi magát alázatosnak. 41. (a tanítványok szombaton kalászt szedtek, s a farizeusoknak ez nem tetszett) Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a vele lévők megéheztek és szükségben voltak? Abjatár1 főpap idejében bement az Isten házába, elvette és megette az Úrnak felajánlott kenyeret,
76
és adott azoknak is, akik vele voltak. Pedig a törvény szerint ebből a kenyérből sem neki, sem a vele lévőknek nem lett volna szabad enni, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban megszegik a szombatra vonatkozó törvényt, és ezzel mégsem tesznek semmi rosszat2? Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál. Ha megértettétek volna, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok tőletek, és nem áldozatot, akkor most nem ítélnétek el ezeket az embereket, akik semmi rosszat nem tettek. Mert az emberfia3 úr a szombat fölött is. A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. A szükséglet - vagyis az ember - előbbre való, mint a törvény. A Templom fontosabb, mint a szombat, az ember fontosabb, mint a Templom. Ami történt, nem tekinthető bűnnek (Deut 23,25), de mindenképpen a törvény áthágása, mert a 38 tiltott munka egyike. A vallási törvényeket azonban rugalmasan kell értelmezni (genisut ha-halacha). Az élet mindig fontosabb. A farizeusok viselkedése csupán rítus, nem a törvény szellemének megtartása. Jézus példája olyan, mint a holt-tengeri peser. A megtörténő eseménnyel magyaráz egy már korábban leírt bibliai helyet. Ezt gyakran használják az evangéliumok, de általánosan ismert volt. Jézus használhatta ezt a formát, de valószínűtlen. A többi hasonló hely is kétséges. Az utolsó mondat az előző magyarázata, ezért nem látszik hitelesnek. Ebben a formában még csak nem is hebraizmus, mint ugyanannak megerősítő ismétlése más szavakkal. De ha eredeti is, semmiképpen sem személynév, az előzmény logikus magyarázata csupán. 1 - Abjatár Jézus vagy az evangélista tévedése. Achimelekről van szó. 2 - mégsem tesznek semmi rosszat - Hiszen a törvény a bűn megelőzésére szolgál. De ha valaki tudja - miként Jézus -, hogy mikor nem tesz rosszat a törvény áthágásával, akkor az nem bűn. Más helyen ezt ki is fejti. Ezen alapszik számos szombaton végzett tevékenysége. Nyilván okkal,
77
hiszen az evangélisták álláspontjával ellentétben általános volt a szombat tilalmának ilyen felfogása. Mintha ők nem is zsidók lettek volna. 3 - Önmagáról beszél szerényen. Az ember maga dönti el, hogy mikor köteles betartani a törvényt. A következő mondatban megmagyarázza. 42. (a zsinagógában volt egy béna; a szombati gyógyításról kérdezték) Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az egy szombati napon beleesik egy gödörbe, ti vajon nem húznátok ki onnan? Mennyivel értékesebb az ember a juhnál! Tehát szombaton is szabad jót tenni. (a betegnek) Állj fel, és gyere ide középre az emberek elé! Azt kérdezem tőletek: vajon szabad-e a törvény szerint szombati napon valakivel jót vagy rosszat tenni? Szabad megmenteni vagy elvenni valakinek az életét szombaton? (hallgattak; a bénához) Nyújtsd ki a kezed! A béna gyógyulása a bizonyíték arra, hogy az azt megelőző tanítás igaz. A törvényt nem formálisan kell követni, hanem ésszerű tartalma szerint, mindenkor az ember érdekében. Jézus, mint „Isten embere” kívül állt a rituális renden. Ezért számára a betegekkel, halottakkal való érintkezés nem számított tisztátalanságnak. Így volt ez a többi galileai gyógyító esetében is. Voltak orvosok már az Ószövetséget megelőző időkben is, de a zsidóknál ez nem volt szokásos. Betegség esetén Istenhez kellett fordulni, nem orvoshoz (ld. MTörv 32,39: „én ölök és éltetek, sebesítek és gyógyítok.”) 43. (azt gondolják, hogy Baal-Zebub nevében űz ördögöt) Hogy űzhetné ki Sátán a Sátánt? Minden királyság, amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol, elpusztul. Megsemmisül minden város is, amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol. És az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik. Ha tehát a Sátán meghasonlana önmagával, és önmaga ellen támadna, a saját gonosz szellemeit űzné ki, akkor nem maradhat meg, hanem vége lesz. Akkor viszont hogyan maradhat meg a királysága? Ezt azért kérdezem, mert azt mondjátok, hogy Baal-Zebub segítségével űzöm ki a gonosz szellemeket. Ezért
78
ha én Baal-Zebub erejével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor a ti tanítványaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Így ők maguk bizonyítják, hogy tévedtek. Ha azonban Isten Szellemével1 űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok a mennyei ország. Ha egy erős ember felfegyverezve őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb, akkor legyőzi őt, elveszi a fegyvereket, amelyekben a másik bízott, a zsákmányt pedig szétosztja. Ha valaki be akar törni egy erős, felfegyverzett ember házába, hogy elrabolja a vagyonát, előbb meg kell kötöznie az erős embert! Csak ezután rabolhatja ki. Aki nincs velem, az ellenem van2, aki nem velem dolgozik, az ellenem dolgozik. Ezért azt mondom nektek: Isten mindenfajta bűnt és gyalázkodást megbocsát az embereknek, ha valaki az emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de aki a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem kap bűnbocsánatot, mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani. Mert ezt mondták róla: tisztátalan szellem van benne. Ha jó gyümölcsöt szeretnétek, jó fára van szükségetek. Ha rossz fátok van, rossz lesz a gyümölcse is. Egy fát a gyümölcséről lehet felismerni. Mérges kígyók! Hogyan is beszélhetnétek jó dolgokat, amikor gonoszak vagytok? Hiszen azt mondja az ember, amivel tele van a szíve. A jó ember szívében jó dolgok vannak elraktározva, és azokból jó dolgokat hoz elő. A gonosz ember szívében viszont gonoszság van, és abból rossz dolgokat hoz elő. Mondom nektek: az embernek az ítélet napján minden felesleges szóról számot kell majd adni3, amit valaha kimondott. A szavaid alapján fognak megítélni ártatlannak vagy bűnösnek. Ádám egy nagy erőből és egy nagy gazdagságból lett, és mégsem lett méltó hozzátok. Ha ugyanis méltó lett volna, nem ízlelte volna meg a halált. Nyomorult a test, amely egy testen függ, és még nyomorultabb a
79
szellem, amely ezen a kettőn függ. Angyalok jönnek hozzátok prófétákkal, és nektek adják, amik a tieitek, és ti is nekik adjátok, amik a kezetekben vannak. És magatokban ezt mondjátok: Melyik az a nap, amikor eljönnek, és elveszik azt, ami az övék? A jövőben várja, hogy tanítása megerősítéseként az Isten átadja az embereknek a Szellemet, vagyis a helyes út, a mennyei országba vezető út programját. A Szent Szellem az emberekben ható isteni erő, ennek tagadása Isten létének tagadása. Jézust lehet tagadni, de a tanítását nem, mert az a Szellem műve. C.G. Jung mondta: „Ma minden embernek a lelkében kell hordoznia Istent. A szellem alászállása az anyagba teljessé vált.” (1936, Spring 1972). A „közelít” és a „betelt az idő” többször érzékelteti, hogy Bemerítő János és Jézus is azt hitte, hogy az ország már eljött, itt van Isten győzelme. Ez csak a kétféle létezés párhuzamosságában értelmes. Ha az ország már közöttünk van, akkor vannak, akik érdemesek rá és vannak, akik nem. Pontosabb megfogalmazás volna a bennünk van, hiszen kiárad minden élőlényre. Nem minden láthatót érzékelhetünk. Ismert érzékszerveink elég silányak. Az ország folyamatos együtt létezése adja meg a lehetőséget az ő tökéletesedésükre. Bemerítő Jánosig él a törvény, utána kiegészül az ország létezésével. 1 - Isten Szellemével - Lukácsnál Isten ujjával. 2 - Az „Aki nincs velem, az ellenem van” ellentmondásnak látszik azzal, hogy „Mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”, de ez csak látszólag van így. Jézus feltételezi a fokozatos megértést és tökéletesülést. Ezt a reménykedő türelmet nem gyakorolja egyik egyház sem, és ez terjed át a mindennapi életre is, sok kárt okozva. Hiszen az, ami ma még szürke, kifehéredhet, és a feketéből szürke lehet. A pillanatot állandónak tekinteni nagy csacskaság. Türelemmel megérthető.
80
3 - Számot adni a szavakról az ember véleményének nyílt megvallását jelenti. Kevés csupán tenni a jót - miközben a jó cselekedet a legfőbb érték -, a jót ki is kell mondani, fel kell vállalni. Az erős ember példája ókori példabeszéd (pl. Iz 49,24). 44. (egy asszony boldognak nevezte anyját) Hát még azok milyen boldogok, akik meghallják az Isten beszédét, és engedelmeskednek. A mondat ismert Jochannan ben Zakajtól, aki Jézus kortársa volt. Ahogy másutt is, Jézus igénye az emberek felé társadalom ellenes. Ez a válasz azonban megfelel az általános erkölcsi igénynek, ami Jézus tanítása. 45. (az írástudók és a farizeusok valami jelet kértek tőle) Ez a gonosz és házasságtörő nemzedék jelet szeretne látni, de nem kapnak más jelet, csak Jónás prófétáét. Mert ahogyan Jónás próféta három nap és három éjjel volt a nagy hal gyomrában, az emberfia is három nap és három éjjel a föld belsejében. Jónás jel volt Ninive lakói számára, az emberfia is jel lesz ennek a nemzedéknek. Amikor Ninive népe együtt áll ítélet elé ezzel a nemzedékkel, ők majd elítélik ezt a nemzedéket, hiszen ők megváltoztatták életüket Jónás üzenetére. Most pedig nagyobb van itt, mint Jónás. Az ítéletkor Dél királynője1 együtt támad fel ezzel a nemzedékkel, ő is elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld másik végéről jött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Most pedig nagyobb van itt, mint Salamon. Amikor egy gonosz szellem kimegy valakiből, száraz helyeken vándorol, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszamegyek2 a lakóhelyemre, ahonnan kijöttem. Amikor visszamegy, a házat üresen, kisöpörve, rendben találja, sőt feldíszítve. Erre kimegy, és hoz magával hét másik3 szellemet, akik még nála is gonoszabbak. Mind bemennek oda, és ott laknak. Így aztán ennek az embernek rosszabb lesz a későbbi állapota, mint az előző volt. Bizony, így jár ez a gonosz nemzedék is. De vigyázzatok, hogy veletek hasonló ne történjék. Mert nemcsak az életben
81
kapják meg a magukét az emberek kártevői, hanem büntetést is szenvednek és sok gyötrelmet. Ugyan miért akar mennyei jelet ez a nemzedék? Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Igazán mondom: ez a nemzedék semmiféle jelet nem fog látni. Amikor lemegy a nap, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vörös az ég. Reggel pedig: Ma vihar lesz, mert az ég sötét és vörös. Az ég jeleit felismeritek, az idők jeleit viszont nem. Hogyan hogy nem tudjátok ezt a mostani alkalmat? Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mennyei jelet kér, de Isten nem ad nektek más jelet, csak Jónás próféta jelét. Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő közeleg, mindjárt mondjátok, hogy esni fog, és úgy is lesz. Amikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy nagy meleg jön, és úgy lesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleit felismeritek. Miért nem ismeritek föl akkor mindazt, ami most történik? Romboljátok le ezt a templomot, és én harmadnapra4 felépítem. Inkább az lehet, hogy korábban volt Jónás (elzárkózás) képe, és ebből következik a három nap, amiről eddig csak úgy beszélt, mint jövőről. Jézus nem volt három nap a sírban; de az i. sz. III-IV. században számították úgy az időt, hogy a nappal vagy éjszaka egy része is teljes tizenkét órás szakasznak számít. Az esemény befejeződése harmadnapra általános bibliai közhely. Másrészt Jónás beszéde volt a jel, ahogy Pál írja, a zsidók jeleket, a görögök bölcsességet keresnek (1Kor 1,22). Ezért ezt önmagára vonatkozó jóslatnak tekinteni kétséges. De az elképzelhető, hogy a Messiási jóslatot olyan értelemben tekinti magára vonatkozónak, hogy önfeláldozása révén harmadnapra Isten Messiássá teszi vagy közeleg a Messiási kor. Máté szövege a korai kéziratokból hiányzik. 1 - Dél királynője - A királynő a mitikus Sába (ma Jemen) királynője. Az Ószövetségben Bilkisz a neve. Úgy hiszik, hogy ő vitte magával a Szövetség Ládáját Etiópiába, és az most is ott van. A jeruzsálemi ortodox
82
zsidók szerint viszont az a Templomhegy belsejében van elrejtve a nemrég feltárt új alagút mellett. Az alagutat 1996-ban nyitották meg. A Nyugati fal bal oldalán, a hegy alatt nyílik és a Via Dolorosáig tart. A kopt templomhoz vezető lépcső alatt van a kijárata Vonala nem érinti a muszlim szent helyeket. Az iszlám tart attól, hogy a zsidók fel akarják építeni a harmadik Templomot, azt pedig csak a hegyen lehet. Ebből ered túlzónak látszó érzékenységük. A Láda a Szentek Szentjében az alapkövön (even setijja) állt. Ezt kell képletesen összevetni azzal, hogy Péter az alapkő, Jézus a szegletkő. A szegletkő az, amely középen összeköti a boltívet. Ez szép szimbóluma Jézusnak. Az építészet ősi jelképe. Már i. e. a II. évezredben ismert volt Kínában. A taj-csi a gerincgerenda, amely összefogja a két féltetőt, ahogy a szegletkő a két boltívet. Kínában ezt hamar a tökéletes Egy és az egymást kiegészítő ellentétpár (jin-jang) jelképének tekintették. De ez nem volt dualizmus, csak a világ kettősségének felismerése. Az ellentétpár nem jelenti a jót és a rosszat. Egyszerűen lent-fönt, jobbra-balra, stb. Az alapkő jelképezi a középpontot, a Föld köldöke, ez volt Jákob oszlopa, Egyiptomban a benben-kő, ami az égből hullott alá. Ilyeténképpen fallikus szimbólum. A meteorit ilyen felfogása olvasható Sámuelnél. A mekkai Ka'aba valószínűleg szintén egy vasmeteorit. A Föld köldökének nevezett helyek és tárgyak másutt is vannak. Delphoiban ez az omphalos, a Húsvét-szigeten is tisztelnek egy ilyen követ. Mindenütt erőközpontnak tartják, ahonnan közvetlenebb a kapcsolat az Istennel. A Dél királya Dánielnél egy ptolemaida. 2 - Visszamegyek - Vagyis a gyógyítás sokszor csak átmeneti. Jézus gyógyított, de nem volt jövőbelátó. 3 - hét másik - Vagyis sokat. 4 - harmadnapra felépítem - János megfogalmazása teológiai (Jn 2,21), vagyis testéről beszél allegorikusan. Csak Jánosnál fordul elő. A létező Templom lerombolása csak a hamis tanúktól hangzik el (Mt 26 Mk 14). Jé-
83
zusnak semmi kifogása nem volt a templomi szertartások ellen. Csak azok napi gyakorlatát bírálta (Mk 11 Lk 4). A Templomot Heródes i. e. 20-18 között kezdte építtetni. Mivel a Templom területére nem léphetett be akárki, ezer papot taníttatott kőművesnek és ácsnak. „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom.” (Ján 2,20), vagyis ez a történet i. sz. 26 vagy 28-ban volt. Ha a történet igaz, Jézus szimbolikusan magára értette a templom szót, mint a szellem lakhelyét, de valószínűbb, hogy János teologizáló magyarázata. 46. (hívták anyjához) Tudjátok, hogy valójában ki az én anyám, és kik a testvéreim1? (a tanítványokhoz) Itt van az én anyám, és itt vannak a testvéreim. Az az én fiútestvérem, lánytestvérem és anyám, aki hallja és megtartja Isten beszédét. Aki ismerni fogja az atyját és az anyját, szajhafinak2 fogják nevezni. Márknál „az Isten akaratát”. Jézus négy férfitestvére közül valószínűleg Júdás a róla elnevezett levél szerzője. Az esemény azt sugallja, hogy - legalábbis egy ideig - a családja követte. Jézus kapcsolata családjával Jánosnál bensőséges, a szinoptikusoknál közömbös. A szóhasználat azonossága ellenére nem valószínű - ismerve Jakab történetét -, hogy a testvérek unokatestvérek lettek volna. 1 - testvéreim - Jézusnak több, nála fiatalabb, férfi és nőtestvére volt (ld. Mt 13,55-56). De az is lehet, hogy ezek unokatestvérei voltak. A hozzá legközelebb álló, Jakab, minden valószínűség szerint esszénus volt, ahogy Bemerítő János is. Jakab lett Jézus utódja halála után, és nem Péter. Péter hamar elutazott Jeruzsálemből, s a korai gyülekezet életmódjáról leírtak azonosak azokkal, amelyeket a holt-tengeri tekercsekben olvashatunk. Cézáreai Eusebius (i. sz. IV. sz.) szerint a II. században Jézus unokaöccsei annyira fontos szerepet töltöttek be a korai egyházban, hogy rajta voltak Domitianus
84
listáján a politikailag gyanús személyekről, hiszen Dávid leszármazottai voltak. A szöveg mögött ott lehet Jézus konfliktusa is családjával, hiszen elmebetegnek tartották (Mk 3,21). Ez a szöveghely arra utal, hogy a mennyei országban már másodlagossá válik a születés. 2 - szajhafinak - Mert az átmeneti atyát fontosabbnak tartja az örök Atyánál. A megismerni kifejezés itt is azonosulást jelent. Hátat kell fordítani a mennyei országért (a tökéletességért) a földi szerepeknek (ld. Mt 10/37). 47. (a tó partján példabeszédeket mondott) Figyeljetek rám! Kiment egy magvető vetni. Vetés közben néhány mag az út szélére esett. Ezeket az emberek a földbe taposták, és odarepültek a madarak és felcsipegették. Volt olyan mag, amely köves talajra hullott, ahol alig volt termőföld. Ez gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban a nap fölkelt, megégette, és mivel nem volt mély gyökere, kiszáradt, mert nem kapott elég nedvességet. Volt olyan mag is, amely tövisek közé hullott. Amikor aztán a tövisek megnőttek, megfojtották, ezért nem hozott termést. De azok a magok, amelyek jó termőföldbe hullottak, miután kikeltek és felnőttek, jó termést hoztak: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg! Ezra példázatának kibővített változata (4Ezra 8,41). A magvető itt negatív figura, a termés - a tanítás eredményessége - Istentől és a befogadótól függ. De felfogható úgy is, hogy a magvető maga Isten, aki mindenhová veti tanítását, de nem mindenütt talál befogadóra. Amennyiben úgy érthető, ahogy Jézus magyarázza, akkor a tanító vagy figyelmetlen, vagy rá is igaz az előbbi, miszerint a tanítás befogadása csak a befogadótól függ.
85
Az a példa, hogy a mag magától kicsírázik, Jóél 3,13-ra megy vissza, de jól ismert a mahájána buddhizmusban is. Aki vetett - elfogadta a tanítást -, annak már nincs dolga. 48. (a tanítványok kérdezték, miért példabeszédekben beszél) Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyei ország titkait, titeket beavattalak1, a kívülállóknak azonban mindent történetekben mondok el, hogy nézzenek, de ne lássanak és halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Beteljesedik majd rajtuk, amiről Izajás próféta így beszélt2: Hallani fogtok, de nem értetek, néztek ugyan, de nem láttok. Mert megkeményedett e nép szíve. Fülükkel nehezen hallanak, és becsukták szemüket. Ezt azért tették, hogy ne lássanak a szemükkel, ne halljanak a fülükkel, és ne értsenek a szívükkel, hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam őket. Ti azonban áldottak vagytok3, mert a szemetek lát és a fületek hall. Igazán mondom nektek: sok próféta és sok igaz ember szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látta. Szerették volna hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallotta. (a tanítványok nem értik) Nem értitek ezt a történetet? Akik velem vannak, nem értettek meg engem. Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? Most pedig hallgassátok meg a magvetőről szóló történet magyarázatát! A magvető az isteni tanítást veti. Aki hallja a mennyei országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a Sátán, és elrabolja tőle mindazt, amit a szívébe vetettek, nehogy higgyen és megszabaduljon. Olyan ez, mint azok a magok, amelyek az útra estek. A köves talajba esett magok olyanok, mint azok az emberek, akik meghallgatják a tanítást, és azonnal örömmel fogadják. De mivel nem gyökerezik meg bennük, csak rövid ideig marad meg. Ezek az emberek hisznek ugyan egy ideig, de amikor nehézség vagy üldöztetés éri őket a tanítás miatt, azonnal elvesztik hitüket. A tövisek közé hullott magok pedig olyanok, mint azok az emberek, akik meghallgatják ugyan a tanítást, de az élet
86
gondjai, a gazdagság csábítása és sok más dolog utáni vágyakozás megfojtják bennük Isten üzenetét, s így az nem terem gyümölcsöt bennük. Végül vannak olyanok is, mint azok a magok, amelyeket jó földbe vetettek. A jó föld azokat az embereket jelenti, akik az üzenetet jó és őszinte szívvel hallgatják, megőrzik azt, és kitartással gyümölcsöt teremnek. Ezek hallják és befogadják Isten üzenetét. Jó termést hoznak, néhányan harmincszorosat, mások hatvanszorosat, és vannak, akik százszorosat. Sokszor kívántátok ezeket a szavakat hallani, amiket nektek mondok, és nincs számotokra másvalaki, akitől hallanátok ezeket. Lesznek majd napok, s kerestek majd engem, s nem fogtok megtalálni. A példabeszéd-mondás magyarázata azt jelenti, hogy van egy szűkebb kör és a többiek. Ennek akkor volna értelme, ha Jézus ezoterikus tanító lett volna, de nem volt az, s a példabeszédek is teljesen köznapi értelműek. Ugyanakkor értelmezhető egységes cselekvés-folyamatként (gazda, vetőmag, föld), s így a tökéletesülés rejtett útját példázza. 1 - beavattalak - Van, aki alkalmas a közvetlen megértésre, ez az alapja az isteni kegyelem tanának. Csekély a valószínűsége annak, hogy ezt Jézus mondta volna. Éppen azért tanít történeteken keresztül, hogy az emberek jobban megértsék. Az emberek általában nem tudják fölfogni, amit hallanak, de ha megértik a példát, akkor már alkalmasak annak tanítását követni. Mi lehetett a beavatás? Az ókorban ez mindig isteni misztérium volt, a rejtett tudás megosztása. A szövegből az következik, hogy tanítását a tizenkettőnek közvetlenül mondta el, a többi embernek pedig példabeszédeken keresztül. Így viszont nem volna értelme annak, hogy az evangélisták sem értették. Mégis kérésükre megfejti a példabeszédet. Lehetséges, hogy a tanítás két fokozatáról van szó. Az elég szomorú, hogy csak a közvetlen tanítványokat tartotta érdemesnek a tanítás megértésére. Mint tudjuk, tévedett, ők sem értették. 2 - Az Izajás utalás (Iz 6,9) nyilván utólagos pótlás.
87
3 - áldottak vagytok - Mert a valóságot látják, nem a felszínt. Péter is ezért a legfontosabb személy, mert hite meggyőződésből fakad, nem születése okán. 49. (további példabeszédek) A mennyei ország olyan, mint az az ember, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor mindenki aludt, jött az ellensége, és gyomnövényt vetett a búza közé, majd elment. Amikor a vetés felnőtt, és kialakultak a kalászok, láthatóvá vált a gyom is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és megkérdezték tőle: Uram, ugye, jó magot vetettél a földedbe? Akkor hogyan került bele a gyom? A gazda így válaszolt: Ellenség tette ezt. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kihúzgáljuk a gyomot? Ne tegyétek - válaszolta -, mert amikor kihúzzátok, vele együtt a búzát is kitéphetitek. Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Amikor eljön az aratás ideje, szólok majd az aratóknak: Először szedjétek össze a gyomot, és kössétek össze, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba. Aki a jó magot veti1, az az emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag azokat jelképezi, akik Isten országába tartoznak, a gyom pedig azokat, akik a Gonoszhoz tartoznak. Az ellenség, aki a gyomot veti, a Sátán. Az aratás e világnak a vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan a gyomot összeszedik, és tűzre vetve elégetik, úgy fog történni ez a világ végén is. Az emberfia el fogja küldeni az angyalait, akik összegyűjtenek országából mindenkit, aki bűnbe viszi az embereket. És összegyűjtenek mindenkit, aki gonosz dolgokat tesz. Ezeket az embereket tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Ekkor az igazak mennyei Atyjuk országában ragyognak majd, mint a nap. Akinek van füle, hallja meg! Mihez hasonlíthatjuk még a mennyei országot? Vagy milyen történettel magyarázzuk meg? A mennyei ország olyan, mint a mustármag2, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjébe. Ez a mag kisebb minden
88
más magnál. De amikor megnő, nagyobb minden más kerti növénynél. Fa lesz belőle. Rászállnak a madarak, és fészket raknak ágai között. A mennyei ország olyan, mint a kovász3, amelyet egy asszony belekevert három mérő4 lisztbe. Az egész tészta megkelt tőle. A mennyei ország olyan, mint a szántóföldben elásott kincs, amelyet egy ember megtalált, és újra elásott. Ezután örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, hogy megvehesse a szántóföldet. A mennyei ország a kereskedőhöz is hasonlít, aki igazgyöngyöket keresett. Amikor egyszer egy nagyon értékes gyöngyre talált, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt. Az Atya királysága hasonlít egy asszonyhoz, aki midőn egy hosszú úton megy, liszttel teli korsót visz. A korsó füle letörött, a liszt kiömlött mögötte az útra. Nem vette észre, nem tudott a csapásról. Amikor elérte a házát, letette a korsót a földre, üresen találta azt. Az Atya királysága hasonlít egy emberhez, aki meg akar ölni egy előkelő embert. Kardot rántott a saját házában, átszúrta a falat, hogy megtudja, erős lesz-e a keze. Akkor megölte az előkelőt. Olyan a mennyei ország, mint a tengerbe vetett háló, amely összegyűjtött mindenféle halat. Amikor a háló megtelt, a halászok kihúzták a partra. Ezután leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig kidobták. Így lesz majd a világ végén is, amikor eljönnek az angyalok, hogy kiválasszák a gonoszokat az igazak közül. A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. A kereső5 ne hagyja abba a keresést, amíg nem talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen. A konkoly és a búza együttes növekedése azt jelenti, hogy az ország nem valamikor a jövőben lesz, hanem most is itt van (lásd még Mt 13). De arról nincs szó, hogy a jót és a rosszat az embernek kellene különválasztani,
89
az az Isten dolga. Magyarázata olyan didaktikus, hogy nem származhat Jézustól. Ennél bonyolultabb példákat sem magyarázott meg. A mustármag példázata hasonlít Dániel 4,21-hez. A példázat kísértetiesen emlékeztet a Buddha Csalétek című beszédére (Maddzshima-nikája 25.). Jézus példabeszéde azonban mindennapi problémáról szól, könnyen érthető. A Buddha beszéde filozófia. 1 - Aki a jó magot veti - Nyilvánvalóan a szerkesztő utólagos magyarázata. Olyan, mint egy szokásos szövegmagyarázat. Jézus soha nem magyarázta meg mondandójának jelentését. Ebben a szövegben az emberfia már közelít a személyt helyettesítő kifejezéshez, amely csak Jánosnál válik transzcendens méltóságjelzővé. Egyébként az arámi bar nasa (ember valaki) fordítása, ami az én szerényebb kifejezése. Dánielnél is ezt jelenti (Dán 7,13), noha eredetileg messianisztikus tartalmú. Dánielre egyértelműen kétszer utal az Újszövetség szövege, de több rejtett utalás is van. Ezek a szövegek kirívóan eltérnek Jézus tanításától. Az emberi személyre utaló tartalmát a róka-párhuzam is erősíti, vagyis a rókáknak odújuk van, de van olyan ember (én), akinek még az sincs. 2 - Eredete Ez 17,23 31,6 Dán 4,10-12 20-21. Valószínűleg nem mustárt mondott Jézus, mert az nem nő nagyra. Jézus példája a Salvadora persica lehetett. 3 - A kovász működése békés eljövetelt mutat Mt 11,12-vel szemben. A tökéletesülés belső, rejtett útját példázza. Másutt a kovász az emberben megmaradó rossz (1Kor 5,7). Hasonlít a konkolyos példabeszédhez; az „Így lesz...”-től betoldásnak látszik, mert túlmagyarázás. Az elrejtett kincset véletlenül találja meg az ember, míg az igazgyöngyöt keresi, és úgy találja meg. A kifogott halak példája azt jelenti, hogy az ország nem a jövőben lesz, hanem egymás mellett létezik a tökéletlen és a tökéletes. Ugyanakkor rejtett utalás a két különböző ítéletre, mintha a második ítélet a tartósan gonoszak és a tartósan jók különválasztása lenne.
90
4 - mérő - 1 mérő (mérce) = 12 liter, vagyis sok. Eredetileg szea (kb. 22 liter), vagyis még több. A fordítás kisebbít. A mennyei ország magyarázatok nagyon jól használható gyakorlati tanácsok. 5 - A kereső - A Tamás-evangélium szövege a meditációs megvilágosodás. A Tamás-evangéliumban (109) a rejtett kincsről más a történet, mint Máténál: „A királyság hasonlít egy emberhez, akinek a szántóföldjében elrejtett kincs van, amelyről ő nem tud. Miután meghalt, a fiára hagyta azt. A fia sem tudta, fogta a szántóföldet, eladta azt. És aki megvette azt, elment, hogy szántson, és megtalálta a kincset. Pénzt kezdett kölcsönözni azoknak, akiknek csak akart.” Aki szándékosan keres, az megtalálja a mennyei országot. De csak közvetve lehet Jézus beszéde, hiszen a kamatra adott kölcsön tiltva volt, s Tamásnál nyilván erről van szó. 50. Megértettétek mindezeket? (az igenlő válaszra) Ezért minden törvénytudó, aki a mennyei országról tanul, az olyan gazdához hasonlít, aki újat és régit hoz elő raktárából. Minden írástudó - Valószínűleg betoldás, ami azt kívánja bizonyítani, hogy az ilyen tanítvány már mindenben jártas. A mennyek országa, mint azt később olvashatjuk, itt van közöttünk. Itt van, ahol mi is vagyunk. Hasonlóan a buddhizmus álláspontjához, amely szerint a szamszára (a létforgatag) és a nirvána (a kialvás) ugyanannak a dolognak két oldala. Míg azonban Jézusnál ez a valóságos, mindennapi élet, a buddhizmusban az üresség elérése. A buddhista üresség (súnjatá) nem a semmi, hanem a határtalan végtelenség, a kettősség nélküliség. Jézus tanításához a réginek és az újnak az ismerete is szükséges. 51. (Bemerítő János kivégzésének hírére egy elhagyatott helyre ment) Gyertek el velem külön valamilyen csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit! (de az emberek követték) Sajnálom ezt a sok embert. Már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem szeretném éhesen elküldeni őket, mert biztos,
91
hogy összeesnének útközben, hiszen sokan közülük elég messziről jöttek. Honnan vegyünk elég kenyeret, hogy mindannyian ehessenek? (tanítványai figyelmeztették) Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni. Hány kenyeretek van? Menjetek, és nézzétek meg! (öt kenyerük és két haluk volt) Hozzátok ide! Ültessétek le az embereket ötvenes csoportokban. (a végén) Gyűjtsétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi se vesszen kárba. Itt valószínűleg egy esemény két részre bontásáról van szó (a Tibériástónál és az ötezer galileai). Bizonyítja, hogy Jézus nehezen tudott egyedül maradni, annyi volt a követője, ami biztosan így volt, bár ez nem vonatkozhatott működésének egész idejére. A jelenlévők Jézust királlyá akarják kikiáltani, de elrejtőzik ez elől. Ugyanis nem tartja magát a Messiásnak, és nincsenek politikai szándékai. A nagy tömeg feltehetőleg túlzás, az ötvenes csoportokba osztás pedig hagyományos bibliai közhely. A kenyér illetve a gabona Jézus állandó szimbóluma. Vagyis az étkezés összekapcsolása a tanítás befogadásával, és alapvetően agrár szemlélet. Itt említi János először a messianisztikus próféta fogalmát, amely az Apostolok Cselekedeteiben már Jézus természetes megjelenési módja. A szinoptikusoknál csak a próféták egyikének nevezik. A zsidók szerint a babiloni fogság után már nem születtek próféták. Szerepüket az égi hang (bat qol) vette át. Mivel Illés visszatértét várták, ez többször előfordul az evangéliumokban. De másik prófétát is vártak (Deut 18,15-18), aki a végső üzenetet hozza. Ennek szerepe megegyezik a kora keresztény Jézus-felfogással (ld. a holt-tengeri Közösség Szabályai). Az nem kétséges, hogy kortársai prófétának tartották, de Jézus maga is hajlott erre (Lk 4,24-27). A korai kereszténységben ez elhalványult, hiszen Pál után már nem elégedhettek meg egy újra megtestesült Illéssel. Az kétségtelen, hogy Jézus Jánost a megtestesült Illésnek tartotta.
92
A kenyérszaporítás a gyógyítással és az ördögűzéssel ellentétben az időjárási csodák közé tartozik. De előzménye (2Kir 4,42-44) ellenére Jézus sajátos szimbolikájának kifejezése. 52. (a tanítványok elhajóztak, a vízen utánuk ment) Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek! (Péter utána akart menni) Gyere! (de megijedt) Te kishitű, miért kételkedtél? Az esemény valószínűleg a feltámadás után történt. Jelen helyén nincs funkciója. Olyan hatása van a történetnek, mint a tűzjárók esetében. Aki nem hiszi, hogy érintetlen marad, az megég. Nagyon kétségbe lehetett esve Jézus, ha úgy döntött, hogy járnia kell a vízen, mert csoda nélkül nem hisznek benne. Később is panaszkodik emiatt. (Pl. 67, 69). 53. (másnap hajó nélkül a tó túlsó partján volt) Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert csodákat láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. De ne a romlandó ételért fáradozzatok, hanem azért az ételért, amely megmarad, és örök életet ad. Ezt az emberfia adja majd nektek, mert őt felhatalmazta erre az Isten. (mit tegyenek?) Az az Istennek tetsző dolog, hogy hisztek abban, akit ő küldött. Igazán mondom nektek: nem Mózes volt az, aki a mennyei kenyeret1 adta. Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Én vagyok az a kenyér, amely életet ad. Aki hozzám jön, többé nem éhezik meg soha, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg soha. Korábban már megmondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem. Akit nekem ad az Atya, mind hozzám jön, és aki hozzám jön, azt nem küldöm el. Mert nem azért jöttem le a mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Az ő akarata pedig az, hogy azok közül, akiket nekem adott, senkit se veszítsek el, hanem feltámasszam őket mind az utolsó napon. Mert azt akarja az én
93
Atyám, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen. Én pedig feltámasztom azokat az utolsó napon. Aki hisz bennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem, és aki engem lát2, az azt látja, aki küldött engem. Én azért jöttem erre a világra, hogy világosság legyek, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Én nem ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek. Nem azért jöttem, hogy elítéljem az embereket, hanem azért, hogy megmentsem őket3. De lesz valami, ami elítéli azt, aki visszautasít engem, és nem fogadja el a beszédeimet: szavaim, amiket mondtam, azok ítélik el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak. És tudom, hogy az örök élet abból származik, amit az Atya parancsol. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem. (hogy jöhetett a mennyből?) Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza őt, s én feltámasztom az utolsó napon. Megírták a próféták: Isten tanítja majd mindnyájukat4. Mindenki, aki az én Atyámra hallgat, és tőle tanul, hozzám jön. Az Atyát senki sem látta, csak az, aki tőle való. Ő látta az Atyát. Igazán mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok a kenyér, ami életet ad. A ti atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. De az, aki abból a kenyérből eszik, amely a mennyből szállt le5, soha nem hal meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. A kenyér pedig az én testem, amit odaadok a világ életéért6. Igazán mondom nektek: ha nem eszitek az emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet7, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és a vérem igazi ital. Aki eszi
94
az én testemet és issza az én véremet, az bennem él, és én őbenne. Engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek. Ugyanígy, aki engem eszik, élni fog általam8. Mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amit atyáink ettek. Ők ették azt a kenyeret, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a mennyből jött le a földre. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Ez a tanítás zavar benneteket9? Mi lenne akkor, ha látnátok, hogy az emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? A Szent Szellem az, aki életet ad, a testnek semmi haszna. A szavak, amelyeket mondtam nektek, a Szent Szellemtől valók, és életet adnak. Ezért mondtam nektek: senki sem jöhet hozzám, csak az, akinek az Atya megengedte. (erre többen elmentek; a tanítványokhoz) Talán ti is el akartok menni? Én választottalak ki benneteket, mégis van közöttetek egy ördög10. Az egész szöveg későbbi magyarázó betoldásnak látszik, bár a közvetlen párhuzam használata nagyon is Jézusi. Ellentmond azzal a gyermeki kapcsolattal, ami bárki számára rendelkezésre áll a hite fokozatának megfelelően. 1 - kenyeret - Zsolt 78,24. 2 - aki engem lát - Az ember szereti önmagát. Minden ember hord egy maszkot a világ előtt. Ez a persona. Ezt a szerepet próbálja sikerre vinni. Ez valódi bálványimádás. Aki Jézust valóban látja, az a lényegét látja, amely azonos az isteni képpel. Hiszen úgy olvassuk, hogy Isten saját hasonlatosságára teremtette az embert (Ter 1,27). 3 - megmentsem őket - Nincs miből, hacsak nem Isten jóvátétele az emberiségen elkövetett bűneiért. Ezért a megváltás a tökéletlenség elmulasztása, a mély-én (lásd Jungnál) felemelése a tudatosba. Ez néha spontán módon is előfordult, s mivel a mély-én magában rejti a tökéletességet (a Buddha-tudatot), alapja volt a szellem-képzeteknek. 4 - mindnyájukat - Jes 54,13.
95
5 - mennyből szállt le - Ez a manna, már a zsoltárokban is mennyei kenyérnek nevezik (Zsolt 78,24). Vagyis azok, akik ettek abból, meghaltak, de akik Jézus tanítását „eszik”, élni fognak. Ennek a résznek valódi üzenete az, hogy a keresztény nem az Írásban hisz, hanem a személyben, Jézusban. Mivel Jézus egyértelműen a törvény beteljesítőjeként áll elénk, ez vagy későbbi betoldás, vagy annak képszerű magyarázata, hogy nem korának hivatalos tanítói, hanem ő képviseli a megtisztuló szövetséget Istennel. 6 - testem a világ életéért - Ahogy azt később Pál is magyarázza, ez szimbolikus gesztus, Jézus halálának újraélése, a közös étkezés célja a misztikus unió. Az eukarisztiának nincs egységes leírása, mindegyik evangélium és Pál is másként írja le, de ő megjegyzi, hogy ezt Jézus után közvetlenül mondja. Ez azért fontos, mert más tantételek esetén meg azt hangsúlyozza, hogy azokat elmondták neki, azokról nincs közvetlen tudomása. Ebből következően szó sincs Jézus valóságos testének és vérének fogyasztásáról, hanem a közös étkezés közbeni lelki azonosulásról (1Kor 10,18). Azok a zsidók, akik az áldozatból esznek, azonosulnak lelkileg az oltárral. (ld. tovább 19-20). 7 - issza az én véremet - Vért inni elképesztő istentelenség a zsidóságban. Nemcsak botránkoztató, meg is kövezték volna ezért. Tanítványaiban ez undorodást váltott volna ki. Azok tudják ezt igazán átélni, akik például egy olyan vallás tagjai, amely tiltja a disznóhúst. A Fiú az isteni szellem testi közvetítője, küldött. Az Atya szellem, nem pedig személy. Ezért az Újszövetség is határozottan megkülönbözteti. A héber név (Elohim), az ugariti Él, az meg az arab Il-lah (Allah). A szellem a folyamatosan ható isteni jelenlét. A Szentháromság (Jn 5,7) bizonyíthatóan késői betoldás. De elképzelhető, hogy Jézus hitt az elvesztett Isteni Szellem visszatérésében. Talán úgy gondolta, hogy ez az ő segítségével fog végbemenni. Elképesztő arra gondolni, hogy az egymást irtó zsidók, keresztények és muszlimok Istene ugyanaz. Valószínűleg nem értették, hogy a test és vér (test és szellem) az
96
emberi teljesség szimbóluma. Jézus korában azt hitték, hogy a szellem a szívben lakik, ezért Jézus nyilván arra gondolt, hogy testi formájára emlékezve, lelki tanítására gondolva kell végezni a közös étkezéseket. Vagyis egyszerűen közös étkezéseknél rá kell gondolni. Az eucharisztia szó szerinti értelmezésének csak a rítus szempontjából van jelentősége. Egyébként félrevezető magyarázat. Jézus itt éppen úgy szimbolikusan fejezi ki magát, mint példabeszédeiben. A vér és a disznóhús fogyasztásának tilalma egyiptomi eredetű, és egészségügyi okai voltak, miként a tejtermékeknek is. A meleg éghajlaton könnyen romlik mindkettő. Ugyanakkor vallási képzetek kapcsolódtak hozzájuk. A vér, mint láttuk, a szellem hordozója. A disznó Séth állata, s maga a hús állaga nagyon hasonlít az emberhúshoz. A többi állat elfogyasztásának tilalma szorosan kötődik a zsidóságnak a halott test iránti tartózkodásához. Ennek oka valószínűleg az egyiptomi halottkultusz lehetett. Ezért például nem volt szabad olyan állatot megenni, amelyik döghússal táplálkozik (keselyű). A tetem a hústest, lélek nélküli. A hitetlenek testük vágyaival halottak. Az eucharisztikus áldozat ősi mitológián alapuló szokás. Megölik az istent - átdöfik lándzsával -, és megeszik. A görögkeleti rítusban máig szerepel a cipó átszúrása. De ismert hasonló rítus az aztékoknál is. Elgondolkodtató, hogy személyes isteni tartalmat tulajdonítani egy tárgynak nem bálványimádás-e. 8 - általam - a benne létező isteni képpel azonosul, nem egy szervezettel. Az eucharisztia mondatai a szerkesztő összeállítása Jézus máskor elhangzott beszédeiből. 9 - zavar benneteket - János nyilván tudatában volt a Jézus szájába adott szavak szokatlan, a zsidó közösség számára elfogadhatatlan voltával. De teológiája erre kényszerítette. Úgy gondolom, hogy fordítva kell értelmezni, mint ahogy az manapság történik. Mivel az evangélista olyat ír le Jézus szavaként, amit Jézus nem mondhatott, kénytelen védekezni.
97
10 - Csak János nevezi Júdást ördögnek. Abban a korban már az áruló típusa lett. 54. (testvérei mondták, hogy lépjen a világ színe elé) Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. Benneteket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert megmondom az embereknek, hogy gonosz dolgokat csinálnak. Ti menjetek csak fel az ünnepre, én azonban még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az alkalmas idő még nem jött el számomra. Aztán mégis elmegy. Nem egyértelmű, hogy Jézus hányszor fordult meg Jeruzsálemben. Sokan állítják, hogy csak egyszer, a keresztre feszítés húsvétjakor. De ez valószínűtlen. Minden zsidónak évente háromszor föl kellett mennie Jeruzsálembe. Nyilván Jézus is ezt tette, amennyiben otthon volt, és nem külföldön. A Templom Isten tartózkodási helye. Isten ereje (sekinah) a Szentek Szentjében van. Tipikus egyiptomi felfogás. Minden istennek megvolt a saját városa, temploma. Először a hükszosz támadások idején jelenik meg az egyiptomi kultúrában a „vándorló” isten, aki ott van, ahol az ember, aki hisz benne. Az egyiptomiaknál az első ilyen isten Ré volt. Később Ízisz váltotta fel, mint a Szűzanya gyermekkel típusú ábrázolások előképe. Ilyen előkép még Jasóda (Krisna nevelőanyja) az isteni gyermekkel ábrázolása. Hasonló ehhez a háromság ideológiája. Már Alexandriai Philón (i. sz. I. sz.) így ír: „Teljességgel természetes, hogy az egy lehet három, és a három lehet egy, hisz magasabb értelemben egyek.” Ennek az az előzménye, hogy az egyiptomiak isteneiket szívesen csoportosították triádokba. „Hathor, Bait és Akori - egyetlen erőn osztoznak. Ó, Világ Atyja, üdvöz légy, Isten, három alakban!” (British Museum). Egyiptomi hagyomány a szentelt víz (p. a Lourdes-i). Ha egy hieroglif szövegen vizet csorgattak le, a víz átvette az írás mágikus erejét. 55. (a farizeusok látták, hogy a tanítványok evés előtt nem mosnak kezet, pedig az ősi hagyomány) Ti miért nem tartjátok meg Isten parancsát
98
hagyományotok miatt? Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok. Így az Isten igazságának a magatok hagyományait iktatjátok a helyébe. Nagyszerűen ki tudjátok játszani az Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok! Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat1 és anyádat, és: Meg kell halnia2 annak, aki apját vagy anyját sértegeti. Ti pedig azt tanítjátok, hogy mondhatja ezt az apjának vagy anyjának: Van ugyan valamim, amit neked adhatnék, hogy segítsek neked, de már Istennek ajánlottam. Akkor ti ezzel teljesen felmentitek a felelősség alól, hogy segítsen apjának vagy anyjának. Így aztán a hagyományotok miatt érvénytelenné teszitek Isten üzenetét. És még sok ehhez hasonlót is tesztek. Képmutatók! Izajás helyesen prófétálta rólatok3: Ez a nép csak szájával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. A nekem adott tiszteletük nem ér semmit, mert olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi parancsolatok. (a farizeusok megbotránkoztak) Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut be a testébe, hanem ami kijön belőle. Minden növényt, amit nem mennyei Atyám ültetett, kitépnek majd. Egy szőlőtövet ültettek az Atyától távol, és mivel az nem erősödik meg, kitépetik gyökerestül, s el fog pusztulni. Ezért ne is törődjetek velük! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet egy másik vakot, akkor bizony mind a kettő gödörbe esik. (Péter kéri a példabeszéd4 magyarázatát) Hát még ti sem értitek? Nem értitek, hogy nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut be a testébe? Hiszen az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan. Ami azonban a szájon kijön, az a szívből jön. Az szennyezi be igazán az embert. Mert a szívből jönnek a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a szexuális bűnök, lopások, házasságtörés, önzés, gonoszság,
99
csalás, kicsapongás, irigység, gonosz beszéd mások ellen, büszkeség és esztelenség. Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek szennyezik be őt, és nem az, ha nem mos kezet. Itt valószínűleg összevonásról van szó. A korbán jeruzsálemi ügy, de lehetséges, hogy farizeusok jártak Galileában, de nem tudható, hogy miért, hiszen ez nem volt szokásos. A galileaiakat tudatlanoknak tartották. Nem voltak rabbinikus iskoláik. Jézus alig találkozhatott farizeusokkal. Közvetlen vitájuk szinte kizárt. Noha a szöveg értelme illik Jézus gondolkodásához, valószínűleg farizeusellenes betoldás a szerkesztőtől. Ismereteink szerint a farizeusok korántsem voltak annyira elítélendőek, mint ahogy az a szövegből kitűnik. Pál maga is büszkélkedik, hogy ehhez a párthoz tartozik. Jézus többször is a farizeusokkal értett egyet, amikor azok tanításairól volt szó. Csak a helytelen tetteket ítéli el. Ha volt is ellentét közöttük, az valószínűleg a farizeusok közötti írástudókkal volt és a jeruzsálemi egyházi vezetőséggel, politikai okokból. Jézus a szóbeli hagyomány, a szokás ellen szólal fel. Egyrészt a törvény eredeti tartalma a fontos, másrészt a belső értékek, nem a külsőség. A szöveg farizeus ellenessége erősen torzít. Abból a korból sok dokumentum maradt fönn, amelyek éppen annak gyakorlatát bizonyítják, amit Jézus bírál. Ez csak az evangélista utólagos véleménye lehet. 1 - Tiszteld apádat - Kiv 20,12 MTörv 5,16. 2 - Meg kell halnia - Kiv 21,17. 3 - Itt hitelesnek látszik az Izajás idézet (Iz 29,13). Nem kétséges, hogy Jézus magára vonatkoztathatta, harmonikusan illeszkedik bele a szövegbe. De mivel ez a héber szövegben nem így szerepel, a bibliai utalás a fordító magyarázata lehet. Az emberek istenfélelme tanult szokás, nem belső indítékú. 4 - Az evangélista téved Mt 15,15-nél, itt szó sincs példabeszédről, ez egy hasonlat. A tiszta-tisztátalan példánál nyilván nem az étkezésre gondol. Ez etikai magyarázat. Amit Márk hozzáfűz, biztosan nem Jézustól ered, csak
100
a korai keresztények megnyugtatása, hiszen Péter ennek ellentmond, mintha nem is tudna az egészről (ApCsel 10,13 – az Úr szavára Péter: "Szó se lehet róla, Uram ... sose ettem én semmi közönségeset vagy tisztátalant.”). Pál természetesnek tartja a különbséget: „Amikor azonban Péter Antiochiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a nem-zsidókkal,…” (Gal 2,11). Vagyis Péter mást tett, mint amit mondott, és a reformer Pál fundamentalistább volt nála. Ugyanis a megegyezés ellenére, miszerint Péter a zsidóknál, Pál pedig a nem-zsidó népeknél térít. Pál tehát nem a tisztátalan étel miatt bírálja Pétert, bár ezt mondja. Pál az étkezési engedményt nem-zsidó követőinek tette. Ha Jézus csakugyan tisztának nyilvánított minden ételt, az ellentmond a törvénynek. Ilyen zsidóság nem létezik. De ha Jézus az ehhez hasonló parancsokat akarta megváltoztatni, s ez volna a törvény beteljesítése, akkor vagy hiányosak az evangéliumok, vagy tévedés az egyházak zsidóellenessége. Úgy látszik, ennek korrigálása folyamatban van. A kereszténységet megtisztított judaizmusnak tekinteni nagy eretnekség lenne mindkét oldalon. Jézus tanítása mégis azt sugallja, hogy a zsidó és keresztény hagyományról le kell törölni, amit a történelem rápiszkolt. 56. (egy kánaáni asszony kér gyógyítást) Az Atya engem csak Izrael elveszett juhaihoz küldött. (újra kérte) Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha a gyermekektől elvesszük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak. (de nem tágított: a kutyák is esznek az asztal alatt) Asszony, bizony nagy hited van. Legyen tehát úgy, ahogyan akarod. Mivel így válaszoltál, menj csak nyugodtan haza. A gonosz szellem már kiment a lányodból. Ellentétes Jézus későbbi utasításával, Pálról nem is beszélve. És elég udvariatlan, hiszen az idegeneket kutyának, másutt disznónak nevezi. Itt még Jézus egyértelműen elzárkózik a nem-zsidóktól. Ahogy a zsidó-keresztény Isten is. Nem látszik valószínűnek, hogy Jézus a későbbiekben megváltoz-
101
tatta volna véleményét. Ahogy a zsidó-keresztény Isten sem. A jóhír terjesztése csak a korai egyház kibővítése lehet. Addig a hit nemzeti ügy volt. Ez a történet csak a nem-zsidók gyógyításáról szól, míg másutt a tanítást is megtagadja tőlük. Kánaán (mélyföld) a Jordán és a Földközi-tenger közötti terület. Jézus ritka külföldi útjainak egyik területe. 57. (a számáriai asszony) Adj nekem inni! (egy zsidónak?) Ha ismernéd Isten ajándékát, és ha tudnád, hogy ki az, aki ezt mondta neked: Adj nekem inni, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked. (mély a kút, hogyan venne?) Mindenki, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki azt a vizet issza, amit én adok, soha többé nem lesz szomjas. Mert az a víz, amit én adok, forrássá lesz benne. Ebből a forrásból pedig olyan víz folyik, amely örök életet ad. Aki az én számból fog inni, olyan lesz, mint én; én azzá válok, aki ő. És azok, amik el vannak rejtve, kijelentetnek neki. (az asszony kér) Menj, hívd el a férjedet és gyertek vissza! (nincs neki) Ez igaz, hogy nincs férjed, öt férjed volt, és akivel most élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál. (látja, hogy próféta, de Istent Jeruzsálemben kell imádni, mondja) Asszony, hidd el nekem, eljön az idő, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Istent. Ti számáriaiak azt imádjátok, akit nem ismertek, mi zsidók azonban ismerjük azt, akit imádunk. Hiszen a zsidók közül való, aki a szabadulást hozza1. De közel az idő, és már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és valóságban imádják majd az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat keres. Az Isten szellem2, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és valóságban kell imádniuk őt. (majd a Messiás3) Én vagyok az4, aki veled beszélek. Jó példa Jézus toleranciájára a más nemzetiségek és a nők iránt. Nem mondhatja magát a Messiásnak, hiszen a nő kinevette volna. A Messiás királyi rang, a számáriaiak ezt még komolyabban vették, mint a jeruzsálemi
102
zsidók. A messiás szót (felkent) Jézus korában a Messiás-királyra és a papi Messiásra is alkalmazták. A szinoptikusoknál a Dávid királyra visszavezethető messiási leszármazás abszolút érvényű, de Jézus náluk önmagát sosem nevezi annak. Jánosnál a királyi leszármazás csupán érintőleges. Jánosnál Jézus egyértelműen a Messiásnak mondja magát. A különbség korántsem elhanyagolható, ha a két evangélium-típus állításait összevetjük. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ószövetségi messiás-jóslat (Iz 10,116) szerint az Úr először megtisztítja a világot, mielőtt eljön a Messiás. Azzal, hogy János azonosítja az Atyát a Fiút, és ebből következően a Szellemet, megalapítja a keresztény teológiát, amelynek nyomai sincsenek a szinoptikusoknál. Azok a beszédek, amelyeket János Jézus szájába ad, egyértelműen az evangélista szövegei, egy új teológiai gondolkodás megalapítása. Ezt nem is tagadja, lásd az Előszót. Pál csak érinti a királyi leszármazást, hiszen a nem-zsidók számára a zsidó Messiás idegen. Ezzel értékelődik fel az egyházakban Jézus halála és feltámadása. 1 - a szabadulást hozza - Már Izajásnál is ebben az értelemben szerepel (Iz 49,6). Jézus itt a Messiás-várásról beszél. 2 - szellem - Jézus valószínűleg felismerte - ha kezdetben nem is -, hogy Isten nem személy, hanem végtelen létezés. 3 - A Messiás (Mássiách/Khrisztosz) olajjal királlyá vagy pappá felkent személy. A királyok címe: „az Úr felkentje”. I. e. 586-ban Nabukodonozor elvágta a Dávidi utódlást. Azóta lett a megmentő uralkodó jelzője (Zsolt 17, „emeld királyukká Dávid fiát... hogy szétzúzhasson igaztalan uralkodókat... A nem-zsidó népeket szolgálni igájába dönti...”) 4 - Én vagyok az - Talán Jézus viaskodik önmagával, hogy valóban ő-e a Messiás. Ilyen nyíltan csak egy idegen előtt beszél. A víz mint az élet és Isten szimbóluma ősi eredetű (Iz 12,3 Jer 2,13 17,13 Lev15,13). Erre a hagyományra támaszkodik János keresztelése. Érthető ez egy olyan vidéken,
103
ahol a víz mindennapi probléma. Ezért zöld a muszlimok színe. A sivatagban ez az élet. 58. (Péter szerint az asszonyok nem méltóak az életre; Mária sem) Íme, én biztatni fogom őt, hogy férfiúvá teszem; hogy ő is élő szellemmé legyen, amely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá lesz, be fog menni a mennyek királyságába. Nő is lehet tökéletes, de csak akkor, ha előbb férfivá válik. Jézus ezzel a magyarázattal teljesen kora szellemisége szerint jár el. Az a kor nemcsak fizikailag, szellemileg is alacsonyabb rendűnek tekintette a nőket. Ugyanezt írja a Lótusz-szútra is (XII. Dévadatta). Nem kevésbé van így korunk társadalmaiban. A legtöbb esetben egyszerű hagyományként, másutt isteni törvényként kezelik. A kor általános gondolkodásának lenyomata. A világ vallásainak többsége matriarchális konstrukció, míg a világvallások patriarchálisak. Jól követhető ebben a folyamatban Freud elmélete az apa legyőzésére alapuló társadalomról. A mahájána buddhizmus és a zen (csan) azonban egyre jobban elismeri a női tökéletesülést, de a gyakorlatban erre alig van példa. A buddhizmus különböző iskoláiban nem volt és ma sincs női tanító, legföljebb kiemelkedő remete. Számos pozitív példa ellenére sem a kereszténység, sem az iszlám nem ismeri el a nőt egyenrangúnak. A női rabbi sem tekinthető tipikusnak. Ma még nem tudható, hogy ennek mennyiben van antropológiai vagy társadalmi oka. Vannak tipikusan férfi foglalkozások (pl. karmester). De évtizedek óta a jelentős költőnők száma többszöröse a férfi költőkének. Mindenesetre kezdettől véglegesnek tekinteni ezt az állapotot éppen úgy tévedés, mint sok más hagyomány esetében is. Péter erkölcstelen, hiszen saját életét tagadja meg. Ha volt anyósa, volt felesége is, és mint törvénytartó zsidónak számos gyermeke, hiszen a törvény szerint minden pénteken szexuális kapcsolatba kellett lépnie feleségével. Teljesen érthető, hogy ezért sem kanonizálták a Tamás-evangéliumot. Az apostolok család ellenes magatartása vezetett oda, hogy a római katolikus
104
egyházban máig nincs megnyugtató családkép. Jézus a kor szokásaival ellentétben gyakran forgott női társaságban. Az egyiptomi gnosztikus evangéliumok nőellenessége nem jellemző Jézusra, noha ő sem tekintette egyenrangúnak a nőket a férfiakkal. A halál után nincs nemiség (113). Túl van a földi élet természetes mindennapjain, amit követőitől elvárt. 59. (egy süketnéma meggyógyítása) Effata! (Betszaidában egy vak meggyógyítása) Látsz valamit? (az embereket, mintha fák volnának) A faluba ne menj be! (egy Bartimeus nevű vaknak) Mit tegyek veled? (hogy lásson) Menj, a hited meggyógyított. Vagyis: nyílj meg! Azzal, hogy meggyógyul, bizonyítja az isteni segítséget. Mert hiszen roppant rejtélyes a művelet, amit Jézus megtett. Talán azért vitte a beteget távolabb a tömegtől, hogy jól lássák mozdulatait. Az emberi nyál gyógyító erejében való hit általános volt. Vespasianus császár is megtette (Tacitus, Histories, iv. 81). Márknál Jézus gyakran rákérdez arra, amiről nincs tudomása. De többnyire csak Márknál. A vak gyógyítása több lépcsőben történt. Az első kísérlet sikertelen volt. A gyógyuláshoz feltétlenül szükséges, hogy a beteg higgyen a gyógyulásban. 60. (a tanítványokhoz, mert csak egy kenyerük volt) Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok, a szadduceusok és Heródes kovászától! (azok a kenyérre gondoltak) Kishitűek, miért beszélgettek egymás közt arról, hogy nincs nálatok kenyér? Hát még mindig nem értitek? Nem fogjátok fel? Ennyire megkeményedett a szívetek? Van szemetek, és mégsem láttok, van fületek, és mégsem hallotok? Nem emlékeztek az ötezer emberre és az öt kenyérre, és arra, hogy ott hány kosár maradékot szedtetek össze? (tizenkettőt) És nem emlékeztek a négyezer emberre és a hét kenyérre, és arra, hogy ott hány kosár maradékot szedtetek össze? (hetet) Miért nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek,
105
amikor azt mondtam: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától, ami a képmutatás? A kovász feladata, hogy a kenyértésztát könnyűvé és élvezetesebben fogyaszthatóvá tegye. A rossz és félrevezető kellemes. A kovásztalan tiszta. Itt a képmutatás metafórája. A két kenyér-csoda logikusan következik abból, hogy előbb is két csoda szerepelt. A szakasz vége: „Akkor megértették...” arra utal, hogy itt a korai egyház farizeusellenes betoldásáról van szó. Bár a metafora tipikusan Jézusi. A szadduceusok (igazak, Szádok főpap hívei) papi rend, akik nézeteikben jelentősen eltértek a farizeusoktól. 61. (egy fösvénynek) Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy döntést hozzak, és elosszam örökségeteket? (a tanítványokhoz) Nemde bíróvá válnék?! (a tömegnek) Vigyázzatok és óvakodjatok mindenféle kapzsiságtól, mert az ember élete nem attól függ, hogy milyen nagy a vagyona. Határozottan elhatárolódik a köznapi vezető feladataitól és a hivatalos szervektől. De hitelesnek látszik a tanítás következetessége miatt. Könnyen lehet, hogy a következő példabeszéd ezzel függ össze. A bíróság (bét-dín) mindig egyházi volt. Az volt a diaszpórában is. 62. (a gazdagról) Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom magtáraimat, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: ember, van annyid, hogy sok évig elég. Pihenj, egyél, igyál, élj jól, örvendezz! Ez az, amit gondolt a szívében. De az Isten így szól hozzá: bolond ember, még ezen az éjszakán meghalsz, és számon kérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? És azon az éj-
106
szakán meghalt. Így jár az, aki a maga számára gyűjt kincseket, de Isten szemében nem gazdag. Ismert példázat, például Babilóniai Szanhedrin-ben (100b). De már a korai buddhizmus is ismeri: Dhammapada 286. „'Az őszt majd itt és itt töltöm, a telet itt, a nyarat ott'. Az Akadályra nem számít, s így tervezget az ostoba. 287. Ám közben az utódokért és jószágért bolondulót a halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.” 63. (tanítványaitól, hogy kinek tartják, s ők kinek) Mit mondanak rólam az emberek, hogy ki vagyok én? (mondogatták) És ti mit mondotok rólam, ki vagyok én? (Tamás Mesternek) Én nem vagyok a Mestered, mivel ittál - és megmámorosodtál - a forrásból, amely feltör; én mértem ki azt. (mások prófétának; parancsolta, hogy ne mondják el) Az emberfiának1 sokat kell szenvednie. A nép idős vezetői, a főpapok és a törvénytanítók nem fogják őt elfogadni, elutasítják és megölik majd, de a harmadik napon feltámad. (három szót mond Tamásnak2) Ha látjátok azt, aki nem asszonytól született, vessétek magatokat arcotokra, s imádjátok őt! Ő a ti Atyátok! Hasítsatok el egy fát! Én ott vagyok. Emeljétek fel a követ! És meg fogtok találni engem ott. Én vagyok a világosság mindazok felett. Én vagyok az egész, az egész belőlem lépett ki, és az egész megérkezett hozzám. (Péter a Messiásnak /Krisztusnak/, másutt a Felkentnek mondja) Boldog ember vagy, Simon, Jónás fia, mert nem ember3 jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig azt mondom neked: te Péter vagy, ezen a kősziklán4 fogom felépíteni egyházamat, és az alvilág kapui sem lesznek képesek legyőzni. Neked fogom adni a mennyei ország kulcsait5. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva.
107
A Krisztus görög szó, jelentése: felkent. Péter szájából biztos, hogy nem hiteles. Ha az is, Jézus félreismerése. De Péter több kifejezést is használ, s ez csak az egyik közülük. Úgy látszik, Péter valóban a Messiásnak gondolta Jézust. Nem lehetetlen, hogy a zélóták hatására Jézus egy ideig arra gondolt, hogy talán benne testesült meg a Messiás. Tamás abban hibázott, hogy csak a személyt vette figyelembe, és nem a tanítás lényegének megértését. A megértés vagy rádöbbenés, vagy meditáció útján érhető el. Ez hasonlít a Buddha azon állításához, hogy mindenki önmagának a mestere. A „test és vér” és a személyes kinyilatkoztatás csak a későbbiek alapján érthető, ezért hitelesebbnek hangzik az „ember”. Mind a négy evangélium másként nevezi: Máté = „Isten fia” (Mt 8,29), Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16), Márk = „A Messiás vagy.” (Mk 8,29), Lukács = „Az Isten Fölkentje vagy.” (Lk 9,20), János = „te vagy az Isten Szentje.” (Jn 6,69). A sok eltérés kevéssé bizonyítja az eredetiséget. Máténál Péter hitéről beszél Jézus, de tart attól, hogy ennek a hitnek terjesztése bajt okozhat. Így van Márknál is. A tanítványok viselkedése a kivégzés után teljes mértékben ellentmond annak, hogy Jézus bejelentette volna Messiási sorsát. A saját vállalt sorsát talán. Ha Messiásnak tartják, nem nevezték volna mesternek. De ha valóban annak tartották, érthető az elfordulásuk halála után. Péter is politikai Messiásra gondol, aki nem szenvedhet. Az elképzelhető, hogy a tanítványok nem értették meg Jézus képletes beszédét. Ez más esetekben is előfordult. Teljesen világos a helyzet abból a szemszögből, hogy Istentől várja áldozatáért a Messiási létet. Ha magára vonatkoztatta Izajást, hogy ő a szenvedő szolga népéért, akkor ezt joggal gondolhatta. „Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: ... teljesül általa az Úr akarata." (Iz 53,10). 1 - az emberfiának - Úgy hangzik, mint egy teológiai összefoglalás. Az életszerű, hogy Jézus nem akarta a nyilvánosságot. A prófétai sors hagyományosan elkötelezte volna egy történelmi út folytatójaként. Úgy látszik, csak
108
munkásságának vége felé vállalta ezt tudatosan. Néhány Máté kéziratban mindkét Jézusra vonatkozó szó (emberfia, engem) szerepel, Márk és Lukács a megadott helyen az engem szót használja. Ez is megerősíti azt a tényt, hogy az emberfia önmagára mutató általános alany, körülírás (circumlocutio). Ugyanakkor Tamásban észreveszi a különleges elkötelezettséget és értelmet. Itt nem nevezi Mesternek magát, másutt - másokkal kapcsolatban viszont igen. Tamás önálló gondolkodása figyelemreméltó. 2 - A Tamás-evangélium szövege hiteles teológia. Jézus Bemerítő Jánosnál nagyobb, beteljesítő küldött. Tanítása a természettörvény, amit az emberek nem ismernek föl vagy félreértenek. De a szöveg Istenről beszél. Hiányzik belőle ez a formula: Így szól az Úr: hasítsatok el egy fát!... stb. 3 - nem ember - Nem születése következtében lett hívő, hanem születése ellenére, meggyőződésből megszilárdult hűséggel. 4 - A Péter név kőszikla jelentése ironikus, a Kéfás becenév volt. Az Újszövetség evangéliumaiban csak Máténál szerepel az egyház. A többi evangélium nem említi. 5 - Eljákim vállára tették Dávid házának kulcsait (Iz 22,22). Az oldás és kötés ennek parafrázisa. Jézus nem mondhatta. 64. (saját haláláról; Péter tiltakozik) Menj el tőlem, Sátán! Akadályozol engem, mert nem úgy gondolkozol, mint az Isten, hanem úgy, mint az emberek. Jézus többször beszél haláláról, de ezt egyetlen tanítványa sem hiszi el, hiszen megrémülnek, sőt tényleges halála után úgy tekintik, mint befejezett ügyet. Ha mondta volna feltámadását, akkor Péter miért tiltakozik? Ebből világosan érthető, hogy Jézus nem mondhatott semmi olyat, ami a törvénnyel szemben állt, és halálbüntetést vont volna maga után. Vagyis nem nevezhette magát Isten fiának a kifejezés valódi értelmében, és Péter sem mondhatta volna nyilvánosan a Messiásnak. Ugyanis, ha tudta - valószínűleg nem - halálának eseményét, akkor nem kockáztatott volna meg egy azonnali megkö-
109
vezést. Jézus egyébként is többnyire visszahúzódó és elővigyázatos volt. A Názáreti megkövezési kísérlet teljesen életszerűtlen. A zsinagógákban mindenki szabadon beszélhetett. Jézus csak akkor és olyanokat mondott, amelyek legfeljebb valami kevéssel lépték túl a kor szokásos vitastílusát. Különlegesek legföljebb cáfolhatatlanul határozott, néhol iróniába öltöztetett kijelentései. Ugyanakkor elfogadható az a nézet is, hogy Jézus szándékosan áldozta fel magát a népért, mintegy Izsák feláldozásának megismétléseként, ami - a hagyomány szerint - Niszán tizenötödik napján volt (Jubileumok könyve 17-18). Pál ezt egyetemes érvényűvé nyilvánítja (Gal 3,13-14). Órigenésztől Ágostonig szinte minden korai egyháztudós Jézus előképét látta Izsákban. A róla szóló történetben fordul elő első ízben a Bibliában a szeretet szó. A későbbi századok hagyománya szerint Izsák felnőtt férfi (Josephus 25 évesnek írja), aki önmagát áldozza fel. A Péternek mondott bírálat egyszerűen csak azt is jelentheti, hogy ne a hiábavaló dolgokkal foglalkozz. Az világosan látszik, hogy Péter el sem tudta képzelni Jézus halálát. 65. (ezután mondta:) Aki követni akar engem, annak előbb meg kell tagadnia önmagát, és naponta fel kell vennie keresztjét, és követnie kell engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti azt. Aki viszont értem és a jóhírért adja az életét, megmenti azt. Mert mit ér az, ha az ember megnyeri az egész világot, de elveszíti az életét? Mert mit adhat valaki cserébe az életéért? Ha valaki szégyell engem és tanításaimat ez előtt a hűtlen és bűnös nemzedék előtt, azt az emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya dicsőségében a szent angyalokkal, és megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Igazán mondom nektek: az itt állók1 között vannak néhányan, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják a mennyei országot, hogy Isten országa eljön hatalommal. Híd a világ: menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek.2 Ne
110
építs rá házat, csak haladj át rajta! Töltsd életed Isten iránti odaadásban, mert ehhez képest minden más hiábavalóság! Jézus többször beszél a végső nap közeledtéről, de téved. Elég gondot okozott ez később Pálnak. De könnyen lehet, hogy Jézus nem arról az átalakulásról beszél, amit az egyházak azóta is utolsó ítéletnek neveznek, hanem arra gondol, hogy az ember már életében beléphet a mennyei országba, amiről másutt azt mondja, hogy itt van körülöttünk. Senkiről sem tudunk, aki elérte volna azt, amit Jézus kíván. Mivel állandó eszkatológikus várakozásban élt, talán ezért volt nőtlen és olyan elszánt, hogy a halálos kockázatot is vállalta. Hiszen már nincs sok hátra a mennyei ország eléréséig - gondolta. Nem mondhatta, hogy keresztjét, hiszen ekkor még nem tudta, mi lesz a sorsa, és a keresztnek nem volt szimbolikus értelme. Ez tehát utólagos pótlás. 1 - az itt állók - Órigenész funkciók szerint különítette el a Szentháromságot: az Atya ruházott fel mindent élettel, a Fiú magában foglalja az ésszel beláthatót, a Szent Szellem uralkodik a szentek fölött. Később három időszakot különítettek el: az ótestamentumi kor az Atyáé, a keresztény kor a Fiúé, ezután jön a Szent Szellem országa. A Jézus utáni első ezredfordulót ezért visszatérése időpontjának tekintették. Voltak azonban, akik az Antikrisztus eljövetelének (pl. Adson apát: Epistola ad Gerbergam reginam, de ortu et tempore Antichristi, X. sz.). Nem volt ez másképp a második ezredfordulón sem, sőt akadtak más téves világvége hangulatok is ezernyi halállal. Ennek oka az egyházak tévedése a két különböző ítéletről. De hibásak azok is, akik nem történelmi keretében olvasták az evangéliumokat, s így mindent szó szerint vettek. A test halála után a szellem ítélet alá esik. A tökéletesek már életükben, de legkésőbb halálukban bejutnak a mennyei országba. Másoknak még fejlődniük kell. A második ítélet a világ vége, Jézus újra eljövetele. Pontosabban újra együtt lenni azokkal, akik már olyan tökéletesek, mint Jézus. Tökéletesedni csak testben lehet; azért van. A két időpont között a zárt világban a szellem újra meg újra a testet használja, hogy közelebb jusson az
111
Istenhez (vagy a Végső Egyhez). Az egyházak ezt a korábban természetes nézetet tagadják. Ma a római katolikus egyház három helyre hivatkozik a „tisztító tűz” bizonyítására: 2Mak 12,45 = földi áldozat a meghaltakért; nem értelmes, mert alacsony fejlettségű szellemnek kér indokolatlan kegyelmet, 1Kor 3,15 = Jézus újra eljöveteléről szól, nem a halál utáni ítéletről, 1Pét 1,7 = egyértelműen az „utolsó idő”-ről szól. 2 - Hasonlít a Buddha példabeszédéhez a csónakról. 66. (ezután hat nappal látomás a hegyen) Menjünk fel a hegyre, imádkozzunk. (egy hegyre vitte három tanítványát, akik megrémültek a látomástól) Álljatok fel, és ne féljetek! Imént megragadott engem anyám, a Szellem, egyetlen hajszálamnál fogva, s elvitt engem a nagy hegyre, a Táborra. Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok addig, amíg az emberfia fel nem támad a halálból. (a tanítványok kérdésére, hogy nem Illés jön el előbb?) Ezek testvéreitek, az igazak, kiknek alakját látni akartátok. Illés azért jön el, hogy helyreállítson mindent. De én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, úgy bántak vele, ahogy akartak, ahogy előre megírták róla. Ugyanígy fog majd az emberfia is szenvedni tőlük. (Péternek megmutatja a túlvilágot) Ez a hely az embereké, igaz testvéreiteké. A látomás sem Jézus korában, sem azóta nem szokatlan esemény. Néha felnyílik a szellemi világ határa. Amennyiben erről valaki beszélni kezd, legtöbbször elmebetegnek tartják. De nem minden hallucináció betegség. Ma még nem tekintik az ilyen eseményeket természetesnek. Mivel az Isten nem-nélküli, a szöveg írója kénytelenségből használja az Atya miatt a Szellemre a női nemet. De lehet a Sophia is. A tudást világszerte női istenségnek tekintik. Ugyanakkor lehet az isteni négyesség kifejeződése, de semmiképpen sem a történet elbeszélt körülményei között. A négyességről lásd XII. Pius Mária-enciklikáját és IX. Pius szeplőtelen foganta-
112
tás dogmáját. Danténál az aranykort megidéző Vergilius a főhős vezetője, de csak az alvilágban. A mennyben már Beatrice, a női princípium. Ugyanakkor, ha Jézus és Mária bűn nélkül születtek, nem voltak emberek. Ha emberek voltak, nem úgy kell értelmezni az eredendő bűnt, mint ahogy azt az egyház teszi. A Tábor-hegyi jelenet valósága erősen kérdéses, de nem tagadható. Nem ismerjük elég jól Jézus oktatási módszereit. Az apokrif részlet meseelem. A megírták ante festum magyarázat, hogy az idézett esemény és annak jelenkori hasonlóságát (bekövetkezését) numinózusabbnak tüntessék fel. 67. (írástudók vitatkoznak a néppel egy beteg fiúról) Miről vitatkoztok? (gyógyításról) Ó, ti hitetlen és eltévelyedett emberek! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig kell még türelmesnek lennem veletek? Hozd ide a fiad! Mióta szenved a bajban? (ha tehetsz, segíts) Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz. (az apa: hiszek) Néma és süket szellem, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé! (a tanítványoknak nem sikerült a gyógyítás) Mert kevés a hitetek. Igazán mondom nektek: ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek itt: menj innen oda, bizony az oda is menne, azt mondanátok, emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Semmi sem lenne lehetetlen számotokra. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. Mindazonáltal ezt a fajta gonosz szellemet csak akkor tudjátok kiűzni, ha előzőleg böjtöléssel és imádkozással készültök rá.
113
A vita oka nyilván az, hogy a tanítványok nem tudták meggyógyítani a beteget. Jézus a tanítványait szidja, nem a többi embert. Minden eltérő nézet ellenére Jézus itt azt állítja, hogy rossz szellemek vannak. Ráadásul többfélék. Nincs olyan nép és vallás a világon, amely ezt tagadná. Más újszövetségi helyek magyarázhatók a tanúk előítéleteivel, de ez teljesen reális. Mivel a rossz szellemek káros hatása belső elmélyüléssel, meditációval védhető ki, a jó kiszorítja a helyet a beáramolni vágyó rossz elől. Van erre más bizonyíték is. Például a házát kitakarító ember példabeszédében (Mt 12,44-45). Ott szintén azt olvassuk, hogy az eltávolított szellemek visszatérhetnek. Szemmel nehezen látható, de tapasztalni lehet, hogy vannak emberek, akikben benne lakik a rossz. Még úgy is, hogy saját maga ennek nincs tudatában, csak tetteinek következményei tartósan rosszak. Jézus ezt igyekszik gyógyítani a szeretet parancsával. Akiben benne van a rossz, a szeretetet gyakorta érzelemnek tekinti. Pedig a tett eredményéből felismerhető, hogy a jó szándék jó eredményt hoz-e. Ahogy a jó fa jó gyümölcsöt terem (11). A lelki betegségek jó része is a szellem gyöngeségéből ered. Ezért a betegnek és a gyógyítónak is különös szellemi állapotba kell kerülnie az eredmény eléréséhez. De azt is jelenti, hogy a gonosz szellem kiűzőjének ismernie kell a kiűzendő nevét és természetét. Ez általános vélemény világszerte. A „néma szellem” kifejezés az epilepsziára utal, de elképzelhető, hogy itt olyan hiszteroid állapotról volt szó, mint Luther Márton esetében. Erfurti idején egy ízben rosszul lett, a földre vetette magát, és ezt kiáltotta: „Ich bin's nit.” (Én nem vagyok.) Az abszolút független szellem tiltakozik az autoritások ellen, a rosszullét csak demonstráció identitásának megőrzéséért és kiterjesztéséért. Ezt a fajta - Ez csak néhány kéziratba van meg. De azt is jelentheti, hogy amíg korábban Jézus csak korlátozott mértékben volt képes a gonosz szellemet kiűzni (akkor, ha ismerte a nevét), most már korlátozatlan a hatalma.
114
68. (a tanítványok mondták, hogy egyen) Van mit ennem, amiről ti nem tudtok. Az én ételem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott. A mennyei ország olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökik. A magvető maga sem tudja, hogyan. A föld magától hoz termést, először szára nő, majd kalászt hoz, végül pedig magot terem. Amikor beérett a termés, a gazda azonnal levágja, mert elérkezett az aratás ideje. Amikor elvetitek a magot, azt mondjátok: Még négy hónap, és aratunk. Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és nézzétek a mezőket: már érettek az aratásra. Az arató megkapja a bérét, és az örök életre gyűjti össze a termést, akkor együtt örül a vető és az arató. Igaz az a mondás: Más a vető, és más az arató. Én azért küldtelek el benneteket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét. Persze eszik, sőt a közös étkezés egyik fontos utasítása. Láthatjuk a napi élet gyakorlatából, hogy ritkán bántják egymást azok, akik együtt esznek. Jézus parancsa, tehát a szeretet-parancs gyakorlati módja. Itt szép szimbólum. Jézus nagyon szerette a földműveléssel kapcsolatos hasonlatokat. Hiszen ez - természetes folyamatában - közvetlenül ábrázolja az ember helyzetét a világ szerkezetében. A példabeszéd eredete Joel 3,13. Régebben elkülönült a tanító és a tanítvány. Ez mostanra, Jézus szerint, összesimul. Ha a tanítvány hite van annyira erős, mint tanítójáé. 69. (a királyi tisztviselő fia) Amíg nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. Menj haza, a fiad élni fog!
115
Jézus rákényszerül a csodákra. Nem szívesen teszi, csak akkor, ha valamilyen közvetlen üzenetet kapcsolhat hozzá. Később erre több példa van. A bizonyító erejű jel Jézus szemében csekély értékű a tanítás tartalmához képest. Fontosabb a meggyőződésen alapuló hit. Ez magasabb rendű, mint a remény Pálnál. 70. (a szenvedés megjövendölése) Jól jegyezzétek meg, amit most mondok: Az emberfiát átadják majd az embereknek. Megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Fölöslegesnek látszó ismétlés. De indokolt, ha az a célja, hogy felhívja a figyelmet a tanítványok értetlenségére. Későbbi viselkedésük mindenesetre ellentmondó. Ha Jézus valóban ismételten elmondta tanítványainak, azok vajon miért nem értették meg? Elképzelhető, hogy ez a természetes magatartás részükről, hiszen a próféták általában erőszakos halált haltak. Ezért a feltámadás valódi sokkot jelenthetett. Az mindenesetre furcsa, hogy - ellentétben a prófétákkal - senki sem tartotta fontosnak lejegyezni Jézus szavait. Egyszerűen szétszéledtek. Az Isten Fia, mint megkülönböztetett állapot, numinózum, csak az egyház későbbi életében vált általános véleménnyé. Ilyen határozott megfogalmazás csak utólagos ismeretek birtokában képzelhető el. A kiemelkedő bölcsességen kívül nem tételezek fel Jézusnál jövőbe látást. Jézus gondolhatott Jónás esetére. Talán ő maga is elhitte, hogy vele valami különleges fog történni áldozathozatalával. 71. (az adószedésről Péternek) Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől? (a válaszra) Ezek szerint a fiaiknak nem kell fizetni. De hogy fel ne mérgesítsük őket, menj ki a tóhoz, dobj be egy horgot, és fogd ki az első halat, ami ráakad! Nyisd ki a hal száját, és egy sztatért találsz majd benne. Vedd ki, és add oda nekik a kettőnk templomadójaként!
116
A mesés történet mögött határozott politikai mondanivaló van. Jézus valójában társadalom fölöttinek tartotta magát. Ugyanakkor úgy látszik, mintha elfogadná a királyi rangot. De lehet, hogy ezt a példát csak a szemléletesség kedvéért használja. A sztatér általános közel-keleti fizetőeszköz az i. e.-i VI. sz. óta. Ovális, egyik oldalán beütött mintás, a másikon sima, lapos pénz. Anyaga élektron (40-70 % aranytartalommal), ez a fehérarany. Egy fél sztatér átlagos súlya 4,5 gramm. Ismereteink szerint egy felnőtt adója egy beqa' (azaz fél sékel) volt. Egy sékel kb. 11,4 g ezüst volt. Ha a talált pénzdarab kettőjük adója, akkor az értékek nem egyeznek, mert két beqa' 22,8 g. Mivel azonban a beqa' ezüstből volt, a sztatér pedig élektronból, könnyen lehet, hogy ez egy pontos megfigyelés. Péter valószínűleg márnát fogott. A Szt. Péter hal (tilapia) ugyanis növényevő hal, horoggal nem fogható ki. 72. (a tanítványok vetélkedése) Miről beszélgettetek az úton? (ki a nagyobb) Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. (egy gyermekre mutatott) Igazán mondom nektek, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint ez a kisgyermek, nem mehettek be a mennyei országba. Úgyhogy az lesz a legnagyobb a mennyei országban, aki megalázza magát, mint ez a kisgyermek. Aki pedig elfogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad el. Aki pedig engem elfogad, nem engem fogad el, hanem azt, aki engem küldött. Mert az a legnagyobb, aki mindnyájatok között a legkisebb. Biztos, hogy történnek majd olyan dolgok, amelyek bűnbe viszik az embereket. De nagyon rossz lesz annak, aki miatt ez történik. Aki viszont akár csak egyet is bűnbe visz e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, az jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és azzal együtt beledobnák a tengerbe. Ezért ha a kezed1 vagy a lábad visz bűnbe, inkább vágd le és dobd el azokat! Jobb lesz neked, ha csonkán
117
vagy sántán jutsz be az örök életre, mintha mindkét kezeddel és lábaddal együtt dobnak az örök tűzbe. Ha a szemed visz bűnbe2, inkább vájd ki, és dobd el. Jobb neked, ha fél szemmel mész be az örök életre, mintha ép szemmel dobnának a pokol tüzébe. Vigyázzatok! Ha a testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd. És ha megbánja, bocsáss meg neki! Ha napjában hétszer tesz rosszat ellened, és hétszer visszajön hozzád, hogy megbánja, bocsáss meg neki! Mindenkit tűzzel sóznak meg. Jó a só. De ha a só elveszti ízét, hogyan adjátok vissza azt? Legyen bennetek a só, és éljetek békében egymással! (más is ördögöt űzött a nevében) Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenetek, az veletek van. Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi3 vagytok, igazán mondom nektek, megkapja érte a jutalmat. (Jakab és János el akarja pusztítani a számáriaiakat) Nem tudjátok4, milyen szellem van bennetek. Az emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Vigyázzatok! Egyet se nézzetek le ezek közül a kicsinyek közül! Mert azt mondom nektek: az ő angyalaik állandóan látják Atyám arcát a mennyben. Az emberfia azért jött a földre, hogy megmentse az elveszetteket. Mit gondoltok? Ha egy embernek van száz juha, és egyik eltéved, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, igazán mondom nektek, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédjait, és ezt mondja nekik: Örüljetek ti is velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. Igazán mondom nektek: amikor megtalálja, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyei országban egyetlen bűnös miatt, aki megváltoztatja az életét, mint
118
kilencvenkilenc igaz ember miatt, akiknek nincs szükségük arra, hogy megváltoztassák az életüket. Vagy ha egy asszonynak van tíz ezüstpénze, és egyet elveszít, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e fel alaposan a házat, és nem kutat-e utána egészen addig, amíg meg nem találja? És amikor megtalálja, összehívja barátnőit és a szomszédasszonyokat, és azt mondja: Örüljetek ti is velem, mert megtaláltam elveszett pénzemet. Ezért mondom nektek: Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös ember megváltoztatja életét. Ugyanígy mennyei Atyátok sem szeretné, hogy akár egy is elvesszen e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra. Ha a testvéred bűnt követ el ellened, menj oda hozzá. Négyszemközt mutass rá a tévedésére. Ha hallgat rád, segítettél, hogy megmaradjon, mint testvéred. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú bizonyíthasson mindent. Ha rájuk sem hallgat, mondd el a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, akkor úgy kell vele bánni, mint egy nemzsidóval vagy vámszedővel5. De ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy bánom, bocsáss meg neki. Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer is6. Igazán mondom nektek: ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva. Igazán mondom nektek: ha közületek ketten itt a földön egyetértenek mindabban, amit kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. Ahol ugyanis ketten7 vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, mindig ott vagyok közöttük. Ahol három isten van8, istenek azok. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok.
119
Márk - mint több más esetben is - elfogadja, hogy Jézus nem tud mindent. A későbbi evangéliumokban ez már elképzelhetetlen. Sőt Lukács ki is hangsúlyozza mindentudását: Jézus szívük gondolatainak láttán. Nézeteltérés esetén a probléma megoldása a Deut 19,15. Sokak szerint betoldás. Jézus soha nem nevezhette magát Krisztusnak. Nem azért, mert nem tudott görögül. Talán tudott, hiszen tréfának használta (Mk 3,17). Amikor János szerint görögök keresték, ezt közvetlenül nem tehették. Két személyen keresztül jutott el a hír Jézushoz. De arról nincs hír, hogy találkozott volna velük. Fülöp lehetett volna a tolmács. János ki is emeli, hogy Betszaidából származott, ahol beszélték a görögöt is. Ha tudott is görögül, azért sem mondhatta magát Krisztusnak, mert tartózkodott attól, hogy messiásnak tartsák. Az eltévedt juh története korábbi Jézusnál, magyarázata az Újszövetségben eltérő. Lukácsnál: nagyobb boldogság egy megtért bűnös, mint kilencvenkilenc igaz, Máté: Isten gondoskodik, hogy egy se vesszen el. Ez hitelesebb, mert Lukács szövege töredéknek látszik, nem tudható, megkerüle az eltévedt juh. Lukács az elveszett pénz esetében is az angyalokra hivatkozik Mátéval ellentétben. Peres ügy helyett az azonnali kibékülést javasolja. Ez az utolsó napok sietségéből is fakad, de a főparancs gyakorlata. Lásd még a Hegyi beszédben. A gyermekre utaló példát a tanítványok rivalizálása miatt mondhatta. A gyermeki természetes kíváncsiság kiveszett a felnőttekből. Egyes megfigyelések szerint a tíz év alatti gyermekek (a kisebbek még jobban) olyan érzékekkel rendelkeznek, amelyek a szocializálódás során kikapcsolódnak. Nem is emlékeznek később az ezekkel szerzett tapasztalatokra. Másrészt a megértés (a remény = hit) fontosabb a földi rangsoroknál, s ennek érzékeltetésére természetes a felnőttek és gyermekek szembeállítása. 1 - Ezért ha a kezed - Ismétlés a Hegyi beszédből (Mt 5,27). A malomkő eredeti neve szamárkő, ellentétben a kézzel hajtott malom kövével. Vagyis nagyon nagy.
120
2 - Ha a szemed visz bűnbe - Jézus a test bűnre vezető esendőségét mutatja meg, régebben (buddhizmus) a test értéktelen voltát. Egy szerzetes, akinek szép szemét egy nő dicséri, kitépi szemét, és így válaszol: „Nézd, anyám, utálatos húsdarab ez, vidd el, ha tetszik. Ilyen a másik is. Mondd, mi rajta a szép?” (Théri-gáthá). 3 - Krisztuséi - Jézus nem mondhatta, hiszen ez görög megnevezés. 4 - Nem tudjátok - Ez a részlet csak néhány kéziratban szerepel. 5 - Ellentmond az általános olvasatnak. Jézus nem volt ellenséges az adószedőkkel szemben. Mivel Máté szövegében van, talán saját magának lebecsülése. 6 - Akik Jézust hallgatták, nyilván emlékeztek a mondás eredetére: „Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer.” (Ter 4,24). Ez a Jézusi reform egyik igen szemléletes példája. 7 - ketten - A tanúskodáshoz két ember kell. Ez sokszor előfordul a szövegben. Bár az Istennel való kapcsolathoz nincs szükség társra. Ugyanakkor 10 felnőtt férfi közös együttléte kell ahhoz, hogy az isteni jelenlét (sekinah) létrejöjjön. Valószínűleg Jézus itt inkább a tanúságtételre helyezte a hangsúlyt, mintsem a közös imára, egyébként ellentmondásba kerülne azzal, hogy titokban kell imádkozni. Ez valószínűleg a rabbinikus hagyomány beszűrődése a szövegbe. 8 - Ahol három isten van - 3 a tökéletes szám, három ember egyazon hitben meggyőző. De ha bárkiben megvan a hit, az Jézus tanítványa. De lehet egyiptomi hatás az isteni hármasságok alapján. Athanasziosz (i. sz. IV. sz.) szerint az egy teljes személy maga a hármasság. Akiben ez nincs meg, az hiányos. 73. (a tékozló fiú) Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre az apa szétosztotta vagyonát a két fiú között. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott bolond
121
módon minden pénzét elpazarolta. Amikor már minden pénze elfogyott, az országban nagy éhínség támadt, az embereknek nem volt mit enniük azon a vidéken. A fiú éhes volt, és pénzre volt szüksége. Ezért dolgozni kezdett egy embernél, aki kiküldte őt a földjére disznókat1 etetni. A fiú szívesen evett volna még a disznók ételéből is, de senki nem adott neki. Végül elgondolkodott, és ezt mondta: Mennyi olyan munkása van az én apámnak, akik fizetést kapnak, és bőven van mit enniük. Én pedig éhen halok itt. Azonnal elindulok, visszamegyek az apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen és ellened is. Nem vagyok méltó arra, hogy a fiadnak nevezz, de hadd legyek olyan, mint egy a munkásaid közül. Ezzel a fiú elindult az apjához. Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta őt. Odaszaladt hozzá, a nyakába borult, és megcsókolta. A fiú pedig így szólt hozzá: Apám, vétkeztem Isten ellen és ellened is. Nem vagyok többé méltó arra, hogy a fiadnak nevezz. De az apja megparancsolta a szolgáknak: Siessetek, hozzátok ide hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut2. Azután hozzátok elő a hízott borjút, és vágjátok le. Együnk és ünnepeljünk, mert az én fiam meghalt, de feltámadt3, elveszett, de megkerült. Ezután ünnepelni kezdtek. Az idősebbik fiú ezalatt kint volt a mezőn. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot. Odahívta egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, hogy mi történt. Az öcséd érkezett meg. Apád pedig levágatta a hízott borjút, mert egészségben kapta vissza a fiát - felelte. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni a házba. De az apja kiment hozzá, és kérte, hogy menjen be. Ő azonban így válaszolt neki: Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat. De te még egy kecskét sem adtál nekem soha, hogy a barátaimmal együtt ünnepelhessek. Most meg, hogy ez a fiad hazajön, aki a vagyonodat rossz nőkre pazarolta, te a hízott borjút vágatod le neki. Az apja erre így szólt hozzá: Fiam, mindig
122
itt vagy velem, és mindenem a tied. De most ünnepelnünk és örülnünk kell, mert az öcséd meghalt, de feltámadt. Elveszett, de megkerült. Nem Jézus stílusa, noha egyértelműen a feltétlen szeretetről szól. Az elveszett bárány megtalálásának változata. Jézus nem hagyta volna az idősebbik fiú viselkedését így a levegőben. A történet változata szerepel a Lótusz-szútra IV. fejezetében, de ott annak magyarázatául, hogy az elveszett fiút apja „ügyes eszközökkel” téríti vissza magához. Figyelemreméltó, hogy az apa már akkor megbocsátott, amikor a fiú még nem is kérte azt. 1 - disznók - Fokozott ellenállást válthatott ki a hallgatókban a tiltott állat példája. Jézus általános stílusa a túlzás és a szimbólum. 2 - Általában nem hordtak cipőt. Valaki akkor húz a lábára sarut, ha elindul valahova. Ugyanakkor a megtiszteltetés jele is. De a saru levetése egy nagyúr jelenlétében tiszteletadás. 3 - feltámadt - Hiba lenne ezt Jézus parafrázisnak tekinteni. 74. (a tanítványoknak) Egy gazdag embernek volt egy alkalmazottja, aki a vagyonát kezelte. Az alkalmazottat bevádolták az uránál, hogy elpazarolja vagyonát. Ezért magához hívatta őt a gazdag ember, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot arról, hogy mit tettél a pénzemmel, mert többé nem kezelheted a vagyonomat! Az ember ekkor így gondolkozott: Mit tegyek most? Uram elveszi tőlem a munkámat. Az ásáshoz gyenge vagyok, koldulni szégyellek. De tudom már, mit teszek, hogy az emberek befogadjanak a házukba, ha elvesztem a munkámat. Aztán egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Itt a papírod, ülj le, és gyorsan javítsd ki ötvenre! Aztán a másodiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az pedig így válaszolt: Száz kórus1 búzával. Erre ő ezt mondta: Itt a papírod, javítsd ki nyolcvanra! A gazdag ember megdicsérte mihaszna alkalmazottját, hogy okosan járt el. Igen, a világ fiai2 - el kell ismerni - a maguk módján oko-
123
sabbak a saját embereikkel, mint azok az emberek, akik a világossághoz tartoznak. Azt mondom hát nektek: Használjátok a világi vagyont, hogy barátokat szerezzetek magatoknak, így amikor elfogy, befogadnak benneteket az örök hazába. Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. De aki a kevéssel csal, az a sokkal is csalni fog. Ezért ha a világi vagyonnal nem vagytok megbízhatóak, ki fogja rátok bízni az igazit? Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek? Lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön, két íjat feszítsen ki, s egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a pénznek. Legyetek, midőn elmúltok! Legyetek vándorok! Múljatok el3! A szöveg a qumráni fény fia és a gonosz vagyon közeli rokona. A világi emberek erkölcstelen okossága áll szemben a világosság fiainak világi butaságával. Ezért a világi életben tanulni kell azoktól, akik a világi dolgokban okosak. Mindazonáltal ez a magyarázat nem eléggé meggyőző. A számító gondolkodás távol áll Jézustól. Talán azt jelenti, hogy az az ember, aki jól kezeli a nem-valóságos (a földi) dolgokat, jól kezeli majd a valóságosakat is (a szellemieket). Vagy: aki a saját hasznáért jót tesz másoknak, tegyen jót saját magáért is, az pedig a mennyei ország elérése. De a földi dolgokat átmenetinek kell tekinteni. 1 - 1 kórus = 393 liter. 2 - A hagyományos qumráni világosság fiai kifejezés itt fordul elő először (még Jn 11,36). 3 - A valóságos élet a túlvilági lét. Amit most élünk, az csak látszat. 75. (a gazdag és a szegény) Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. A háza kapujában egy fekélyekkel borított szegény ember feküdt, akit Lázárnak hívtak. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember aszta-
124
láról hulladékként lekerült. Közben kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Egy nap a szegény koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám karjaiba vitték őt. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. De ő a pokolba került. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta a távolban Ábrahámot, a karjaiban pedig Lázárt. Így kiáltott fel: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva lehűtse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ebben a tűzben. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, emlékezz vissza! Te megkaptad a jó dolgokat az életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát itt ő kap vigasztalást, te pedig szenvedsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy, átjárhatatlan szakadék van. Így közülünk sem mehet át senki hozzátok, és tőletek sem jöhet át senki hozzánk. Erre a gazdag így szólt: Akkor arra kérlek atyám, hogy küldd el Lázárt az apám házához. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelmek helyére. De Ábrahám így válaszolt erre: Nekik ott van Mózes és a próféták. Azokra hallgassanak. De a gazdag azt mondta: Nem úgy van, atyám, mert ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, akkor megváltoztatják az életüket. Erre Ábrahám így szólt: Ha nem hallgatnak Mózesre és a prófétákra, akkor az sem fogja meggyőzni őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Ismert elbeszélés a zsidóságban. Valószínűleg a korai egyház betoldása. Azt mondja, hogy nincs átjárás a tökéletlenek és a tökéletesek között, és nincs átjárás a földi élet és mennyei ország között sem. Lényege mégis az a tanítás, hogy a szenvedők vigasztalást nyernek, az emberek meg nem tanulnak a jó tanácsból. Hiába jött Mózes és a próféták. Az ő üzenetüket kell figyelembe venni. A bíbor a gazdagság, a hatalom színe. A csiga váladéka kékes-lila színű lesz a napon. Ezt festik vörösre, amely a királyi méltóság színe.
125
76. (a tanítványok kérik az erős hitet) Ha csak akkora hitetek lenne, mint ez a mustármag, és megparancsolnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben, engedelmeskedne nektek. Legyetek készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson! Tegyük fel, hogy közületek valakinek van egy szolgája, aki szánt vagy nyájat őriz. Ki mondja közületek a szolgájának: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, vedd fel a kötényedet és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd te is ehetsz és ihatsz? Talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Ezért ti is, miután mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, ezt mondjátok majd: Szolgák vagyunk, nem érdemlünk elismerést, hiszen csak azt tettük, amit kellett. Legyetek olyanok, mint azok a szolgák, akik úgy várják uruk hazaérkezését az esküvőről, hogy amikor az megérkezik és kopogtat, rögtön beengedhessék. Áldottak azok a szolgák, akiket ébren és készen talál uruk, amikor megérkezik. Bizony, én azt mondom nektek: az ilyeneket asztalhoz ülteti az uruk, és felöltözik, hogy kiszolgálja őket. Áldottak, akiket készen talál, akár éjfélkor, akár hajnalban jön is haza. Jegyezzétek meg, hogyha egy ház ura tudná, hogy mikor jön el a tolvaj, nem engedné meg, hogy az betörjön a házba. Ti is legyetek készen! Az emberfia ugyanis abban az órában jön el, amikor nem várjátok. A parancsok nem különleges kívánságok, amelyeket az ember teljesít, ha akar. Ezek nélkül nem lehet tökéletes az élet. Az Isteni igazságosság magasabb rendű a mindennapi élet szokásainál. 77. (hányszor kell megbocsátani) Ha hétszer vétkezik is testvéred szavával naponta ellened, és elégtételt tesz neked, hétszer fordul hozzád azzal, hogy bánom, bocsáss meg neki. Mert még a prófétákban is megvolt a bűnös szó, pedig ők Szellemmel voltak felkenve.
126
Vagyis nincs felső határa a megbocsátásnak, ha nincs határa a bűnbánatnak sem. Az elkövetett bűn és ártás nem a tudat tette, csupán a tudatlan ember gondolata hozza létre. 78. A mennyei ország hasonlít ahhoz a királyhoz, aki elhatározta, hogy összegyűjti mindazt a pénzt, amellyel szolgái tartoztak neki. Miután elkezdte összegyűjteni a pénzt, elévezettek egy szolgát, aki tízezer talentummal tartozott neki. De nem volt elég pénze, hogy visszafizesse a tartozását. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt. Adják el mindenét, amije csak van, mindezeknek az árát pedig adják oda a királynak fizetségként. A szolga ekkor leborult ura előtt, és így kérlelte: Légy türelmes hozzám! Megígérem, hogy visszafizetek neked. Megsajnálta őt az ura, ezért szabadon bocsátotta őt, sőt az adósságát is elengedte. Miután a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Torkon ragadta, és ezt mondta neki: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa a lába elé borult, így kérlelte: Légy türelmes hozzám, mindent visszafizetek neked. Ő azonban visszautasította ezt. Sőt elment, és börtönbe záratta, amíg minden tartozását vissza nem fizeti. Amikor a többi szolga látta ezt, nagyon mérgesek lettek. Ezért uruk elé mentek, és elmesélték neki, hogy mi történt. Ekkor az úr behívta a szolgáját, és ezt mondta neki: Te gonosz szolga! Mivel könyörögtél, minden adósságodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is könyörületesnek lenned a szolgatársaddal, ahogyan én is könyörületes voltam veled? Megharagudott rá az ura, és átadta őt a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát. Bizony, így tesz veletek mennyei Atyám is, ha nem bocsátotok meg szívből minden testvéreteknek. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem tette meg magától, vagy nem hajtotta végre akarata szerint, az sok büntetést kap. Aki pedig nem ismeri, és büntetésre méltót cselekszik, az kevés büntetést kap. Aki-
127
nek sok adatott, attól sok kívántatik, és akire sokat bíznak1, attól még többet követelnek. Bár a Miatyánkban benne van a kölcsön visszafizetése, vagy utalás arra, a Hegyi beszéd szerint kívánatos azt elengedni, Lukácsnál is szó van a megbocsátásra adósainkkal szemben. Mivel a történet környezete is idegen Jézus világától, nem valószínű, hogy eredeti. Az Istennel való kapcsolat nem alapulhat félelmen. Az apokrif szöveg szerint minél többet tud az ember, annál nagyobb a felelőssége. Ez harmonizál Jézus elképzelésével. 1 - sokat bíznak - Erre épül Pál törvény-magyarázata. De ezen túl azt is jelenti, hogy a tudás nélkülözhetetlen a fejlődéshez, és a tudás fejlődésével egyre nagyobb az ember felelőssége. A tízezer meseszerű elem. Heródes Augustusra ezer talentumot hagyott végrendeletében. Az egész történet idegen a zsidó szokásoktól. 79. (Pilátus galileai áldozatairól) Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek lehettek, mint a többi galileai, és azért kellett elszenvedniük ezt? Nem! Sőt mondom nektek: ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogyan éltek, mindnyájan úgy fogtok meghalni, mint ők. Vagy mit gondoltok arról a tizennyolc emberről, akikre rádőlt Siloahban a torony és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Nem! Sőt mondom nektek: ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogyan éltek, mindnyájan úgy fogtok meghalni, mint ők. A Siloah forrás vizével kell lemosni az épülő templom alapkövét. A név jelentése „küldött”. Vagyis nem az a kérdés, hogy az átlagemberek milyenek, hanem ki az, aki élővé válik a halottak közül, aki követője lesz Jézusnak. A mindennapi élet eseményei, legyenek bármennyire tragikusak is, semmit sem számítanak az ember sorsában. Ami egyedül fontos, az a tanítás megértése és követése. Az egyéni ember sorsában nincs értelme arról be-
128
szélni, hogy jobb lesz az életem, ha jók a cselekedeteim. Általában véve az ember nem jó, vagyis nem tökéletes. Törekedni kell a tökéletességre. Így leszünk istenek, mint ahogy Isten tökéletes. Érthető a szöveg úgy is, hogy az élet eseményei nem Istentől függőek, hanem a személy tetteitől. Az következik el velünk, ahogyan gondolkodtunk és éltünk. Akik elpusztultak, nem most voltak bűnösök, hanem elmúlt életük bűneinek következménye pusztulásuk. Ezért ha ebben az életben nem bűnös az ember, az elkövetkezőben nem éri tragédia. Ezekről az eseményekről csak Lukácstól értesülünk. Josephus Flavius viszont egész szakaszt szentel Pilátus kegyetlenkedéseire. 80. (a terméketlen fügefa) Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. De amikor kiment, hogy gyümölcsöt szedjen róla, nem talált. Erre így szólt a kertészhez: Már három éve, hogy hiába keresek gyümölcsöt ezen a fán. Vágd ki! Ne foglalja itt a helyet hiába? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre. Ha mégsem, akkor majd kivágjuk. A termés nyáron van (kéc), ezért lehet, hogy szójáték Ámosz 8,2-vel (vég = káic). A három nyilván számmisztikai szokás. Mivel a nyár az aratás ideje, lehet jel a mennyei ország eljövetelére. Ez azt jelentené, hogy még nincs itt az idő, bár Jézus nem szerette a jelek keresését. A fügefát Jézus Izraellel azonosítja. Talán még van lehetőség a változásra. A fügén egyszerre jelennek meg a levelek és a termések. Ha van levél, de nincs termés, az a fa értéktelenségét jelenti. Ez az alapja a fügefa megátkozásának is. 81. (a nyomorék asszony) Asszony, megszabadultál betegségedtől. (de szombat volt) Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? Itt van ez az asszony, Ábrahám leánya, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a Sátán, talán nem kellett volna feloldani kötelékeitől szombati napon?
129
Ez új értelmezés a Törvénnyel ellentétben, mert a Misna például a „megkötözés”-t munkának tartja (Sabbat 7,2), noha itt szimbolikus az értelme. Valószínűleg nem véletlenül, Jézus talán szándékosan használja ezt a kifejezést. De erre is van engedmény, ahogy azt máshol olvassuk. A zsinagóga elöljárója a törvény betű szerinti értelmezését kívánja az emberektől, Jézust nem hibáztatja, ő csak megállapítja a gyógyulás tényét. Jézus azonban felháborodik a merev gondolkodás miatt. 82. (a farizeusok kérdése a válásról) Nem olvastátok talán, hogy a Teremtő kezdetben férfivá1 és nővé teremtette az embert? Majd ezt mondta: Ezért elhagyja2 a férfi apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és a kettő eggyé lesz. Ezután már többé nem kettő, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét. (a farizeusok Mózesre hivatkoztak) Mit parancsolt nektek Mózes? (a válólevélre3 hivatkoztak) Szívetek keménysége miatt írta ezt az engedményt. Mózes csak azért engedte meg ezt, mert nem akartatok Isten tanításának engedelmeskedni. Kezdetben ez nem így volt. Én azonban azt mondom nektek: aki elválik a feleségétől - kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá -, és más nőt vesz feleségül, az maga is házasságtörést követ el. Aki pedig elvált asszonyt vesz feleségül, az szintén házasságtörést követ el. (a tanítványoknak) Ti igaznak hitetitek el magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri a szíveteket. Mert amit az emberek fontosnak tartanak, az Isten szemében semmit sem ér. (a tanítványok szerint így nincs értelme házasodni) Ezt a tanítást nem mindenki tudja elfogadni, csak az, akinek Isten megadta azt. Vannak olyan férfiak, akik már eleve úgy születtek, hogy nem képesek a házaséletre.4 Vannak olyanok is, akiket mások tettek alkalmatlanná a házaséletre.5 Végül pedig olyanok is vannak, akik saját maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre a mennyei ország kedvéért. Aki el tudja fogadni ezt a tanítást, fogadja el6.
130
A törvény és a próféták János eljöveteléig tartottak. Azóta a mennyei ország jóhíre terjed, és mindenki törekszik bejutni ebbe az országba, de senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből. Jézus gyakorta brutálisan túloz, de ez retorikai kérdés. A lényeg az, hogy az életbeni állapot mellékes, nem az a végső cél, amire figyelmet kell fordítani, hanem csak a testben élés szükségszerű formája, amelyben mindennek, még a lehetetlennek érzett helyzeteknek is lehet haszna. Jézus egyértelműen valóságos létezőnek tartja a homoszexualitást és a többi, a megszokottól eltérő állapotot, például a kasztrálást. Szó sincs arról, hogy helyeselné, csupán megállapítja, hogy így van. De, ahogy a házasságban is, ez csak szükségszerű kényszer. A mennyei országban az a fontos, ami a szellem életét segíti. Ennyiben túl kell lépni a törvényen. Nyilvánvalóan az édeni állapotok visszatérésében reménykedik. A farizeusok biztosan tudták, hogy kérdésük provokatív, és Jézus nem ért egyet a szokással. A válás mindennapos volt. 1 - Kezdetben férfivá - Ter 1,27 5,2. 2 - Ezért elhagyja - Ter 2,24. 3 - A válólevél (szefer keritut) általános gyakorlat volt. Jézus és a későbbiekben Pál (1Kor 7,15) nem helyeselték, de fontosabbnak tartották a személy (minden esetben a férfi) Istenhez való viszonyát (Mk 13,17). 4 - Ez feltehetőleg az Ószövetségi halálos ítélet enyhítése a homoszexualitás miatt. 5 - Ezek a heréltek. 6 - Ez nyílt felhívás az önkasztrációra. Ha az utolsó napokban szörnyű lesz a sorsuk a terheseknek, akkor valóban jogos ajánlat. Teljes mértékben ellentmond a zsidó hagyománynak. Jézus hajlamos volt a végletes túlzásokra, ezért valószínűbb, hogy ő csupán önmegtartóztatásra gondolt.
131
83. (gyermekeket vittek hozzá) Hadd jöjjenek ide hozzám a gyermekek! Ne akadályozzátok meg őket abban, hogy hozzám jöjjenek! Hiszen azoké a mennyei ország, akik olyanok, mint ezek a kisgyermekek. Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja a mennyei országot, mint egy kisgyermek, nem jut be oda. Ezek a kicsinyek, akik szopnak, azokhoz hasonlatosak, akik bemennek a mennyei országba. (mi is? kérdezték a tanítványok) Ha a kettőt1 eggyé teszitek, és ha a belsőt olyanná teszitek, mint a külsőt, és a külsőt, mint a belsőt, és a felsőt, mint az alsót, és hogy a férfit és a nőit egyes-egyetlenné fogjátok tenni, hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő; ha szemeket szem helyébe teszitek, és ha kezet kéz helyébe, és lábat láb helyébe, és képet kép helyébe, akkor fogtok bemenni a királyságba, az emberfiai lesztek. 1 - Ha a kettőt - A Tamás-evangélium itt Jézusnak azt a mondását részletezi, amelyet a szadduceusoknak felelt a túlvilágról (113). Ez a létezés tehát kettősségben létezés, míg a túlvilágon a kettőből egy lesz. Ugyanakkor lásd Pál 1Kor,45 a feltámadt testről. Ha van érzéki test, van szellemi is. Mintha az a test, amit tapasztalunk, csak tükröződése volna az igazi szellemi testnek. Ez a magyarázat tökéletesen azonos a buddhizmus üresség felfogásával. A kettő nem lehet a végső, mert kettősségben a dolgok ok-okozati kapcsolatban vannak. 84. (mit kell tenni az örök életért? A kérdező jónak nevezi) Miért mondasz engem jónak? Senki más nem jó1, csak az Isten. Miért kérdezed tőlem azt, hogy mi a jó? Ismered a parancsolatokat. Ezért tartsd meg Isten parancsolatait, ha örök életet akarsz kapni! (melyeket?) Ember, tedd a törvényt és a prófétákat. Ne gyilkolj2, ne kövess el házasságtörést, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat, szeresd embertársadat, mint saját magadat. (ezeket betartotta) Hogyan mondhatod, hogy megtettem a törvényt és a prófétákat? Valami még mindig hiányzik belőled. A törvényben ugyanis meg van írva:
132
szeresd embertársadat, mint magadat, s íme sok testvéred, Ábrahám fiai, rongyokba öltöznek és éheznek, míg a te házad sok jóval van teli, és nem jut abból semmi nekik. Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el3 minden vagyonodat, amid van, és oszd szét a szegények között! Ezáltal kincsed lesz a mennyben. Azután pedig gyere, és kövess engem! (tanítványaihoz) Igazán mondom nektek: nehezen mennek be a gazdagok a mennyei országba. Bizony azt mondom nektek: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán4, mint egy gazdag embernek bemenni az Isten országába. (kérdezték: akkor ki üdvözül?) Ami az embernek lehetetlen, Istennek lehetséges.5 Abban az időben minden imához hozzátartozott a Tízparancsolat elmondása. Noha a rabbik 613 pozitív és negatív parancsot számoltak, Jézus először a tiltásokat (ne gyilkolj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat) sorolja, és egy pozitív parancsot tesz hozzá (szeresd embertársadat). Nem tartja magát jónak Istenhez képest. Ez a személytelen szent, ami a végső cél. 1 - Senki sem jó - Ez az isteni tökéletesség, ami szent. Ahogy csak egy Atya van. Jézus elhatárolja magát ettől. Akik részesednek az isteniből, azok a szentek, akik a földön élnek (Zsolt 16). A római katolikus egyház olyan általánossá tette a szót, hogy az elvesztette különlegességét. 2 - Ne gyilkolj (és a többi) - Kiv 20,12 Mtörv 5,16-20 Lev 19,18. A ne csalj csak Márknál szerepel. 3 - Add el - Képtelenség, a szokásos Jézusi túlzás. Valójában nem képzelhette, hogy egy társadalom hirtelen feladja addigi életét. Ehhez a kivándorlás terrorisztikus körülményei kellettek. Volt is panasz a vándorlás egész tartama alatt. De valószínű, hogy Jézus itt a Prédikátort idézte: „Oszd szét vagyonodat hétre-nyolcra, mert nem tudhatod, milyen veszély leselkedik a
133
földre.” (Préd 11/1). Ámde ha így volt, ez csupán utalás a nyilvánvalóan ismert szövegre. Jézus a teljes szellemi életre való átállást szorgalmazta. 4 - A tű foka Jeruzsálem egyik kapuja, amelyen a teherrel megpakolt teve tényleg nehezen fér át. Le kell venni róla a terhet. A teve rakománya a gazdagot terhelő vagyon. 5 - Ami az embernek lehetetlen, szükségképpen azt állítja, hogy a mindennapi ember, mindennapi életében sosem érheti el a tökéletességet. Indirekt utalás az újra megtestesülésre, kivéve, ha a tökéletesség egy földi életen belül elérhető. Ez azonban majdnem lehetetlen. A parancsok betartása nem a teljes megszabadulást jelenti, hanem annak a testi fokozatnak az elérését, ahonnan már van szabadulás. A nő legyen férfi, elhagyni a családot, stb. De azért elég embertelen a saját boldogságra törekedni mindenki más ellenében. Más helyeken Jézus nem ennyire szigorú. Ugyanakkor hiányzik állításából a bódhiszattva részvétteljes tevékenysége. 85. (mi lesz a tanítványok jutalma?) Igazán mondom nektek: az új világban az emberfia dicsőséges trónján fog ülni. Akkor majd ti is, akik követtek engem, tizenkét trónon ültök majd, hogy Izrael tizenkét törzse felett bíráskodjatok. Minden ember, aki elhagyta miattam és a jóhírért a házát, testvéreit, apját, anyját, gyermekeit vagy szántóföldjeit, az százszor annyit kap vissza még most, ebben a világban. Házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket, szántóföldeket, de üldözést is, majd pedig örök életet az eljövendő világban. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első. Noha mondanivalója megegyezik Jézus tanításával, ez a jóslat tőle teljesen idegen. Az evangélista szerkesztése. 86. (Nikodémus) Igazán mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg a mennyei országot. (de az öregek hogyan?) Igazán mondom neked: ha valaki nem születik újjá víz és Szent Szellem által, nem mehet be a mennyei országba. Ami a testből született, az a test, de
134
ami a Szent Szellemből született, az a szellem. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam, újjá kell születned. A szél arra fúj, amerre akar, hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön és hová tart. Így van ez mindenkivel, aki a Szent Szellemtől született. (nem érti) Te Isten népének tanítója vagy, és mégsem tudsz ezekről? Igazán mondom neked: mi arról beszélünk, amit tudunk, és azt mondjuk el, amit láttunk, de ti nem fogadjátok el, amit mondunk. Ha földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hittetek, hogyan fogjátok elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az emberfia. Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten az embereket, hogy egyetlen Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el Fiát erre a világba, hogy elítélje az embereket, hanem azért, hogy megmentse őket általa. Aki hisz benne, az nem kerül ítéletre. De aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiában. Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de azok jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonosz dolgokat tettek. Mindenki, aki gonosz dolgokat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy kiderüljön, mit csinál. De aki az igazságot követi, kijön a világosságra. A világosság megmutatja, hogy Isten által tette ezeket a dolgokat. A szöveg túlmagyarázza a beszélgetést. Ez a teologizálás nem látszik eredetinek, János evangéliumának bevezetéséhez hasonlít. Nikodémust Izrael tanítójának nevezi. A kyréneiek rabbija volt, azoké, akik Görögországból meggazdagodva tértek haza. Közéjük tartozott Simon is, aki vitte a keresztet. Jézus nem volt sem tanító, sem rabbi. Kortársai a későbbiekben rabbinak nevezett személyeket „vén”-nek hívták. Jézus önmagát mesternek és úrnak nevezi. Ez a tanítás karizmatikus eredetére utal. Ugyanakkor elképzelhető,
135
hogy önmagát valóban rabbinak (mesternek) tekintette. Abban a korban ez csak azoknak a megszólítása, akiket felszenteltek. Csak az ott élő tudósoknak és bíráknak engedélyezték. Vagyis, ha egy rabbi átköltözött egy másik országba, például Spanyolországba, nem lehetett többé rabbinak nevezni. De Jézus idejében ez még nem volt meg. A rabbi az arám rév (úr, nagy ember) megszólítás egyes szám első személyű birtokos ragú formája. Mai értelme csak a középkorban alakult ki. A szanhedrin tagjainak kötelező volt a felszentelés. De abban az időben ennek semmi kapcsolata nem volt sem a korábbi, sem a mai rabbi megszólítással. Jézus személyét illetően ennek semmiféle vallási, transzcendens magyarázata nem hiteles. Jeruzsálemben csak a Szentély fennállásának utolsó éveiben lett általános. Mivel Babilonban továbbra is a rév volt a szokásos, vajon Jézusnak volt-e hatása a rabbi szó elterjedésére? Nem tudható. A mennyei ország olyan ábrázolása, ahonnan Jézus jött, csak Jánosnál olvasható. A szinoptikusoknál ez az istenszolgálat következménye, amely nem jelent egy határozott helyet, hanem állapotot. Ha János értelmezésében nézzük „az Isten egyszülött fia” kifejezést, az egyértelműen istenkáromlás. A szinoptikusoknál viszont - a többi galileai tanító szóhasználatához hasonlóan - csupán Isten embere, követője, kiválasztottja. Senki sem ment fel – A felhő általában a menny és a föld közötti közlekedési eszköz. Így volt ez a Sinai-hegytől Pálig (1Tessz 4,16-17). De ha a mennyei ország közöttünk van, akkor persze nincs hova menni. János itt Dánielre megy vissza, amikor teológiájában szó szerinti istengyermeknek mutatja Jézust. Itt a szellemi újraszületésről van szó. Ugyanakkor természetes magyarázata az újraszületésnek: csak az taníthat így, csak annak van ilyen felsőbbsége a többi ember fölött, aki már magas szellemi fokot ért el. Ilyen például egy bódhiszattva. Isten léte bennünk egy irányító program az ismételt fejlődési fokokon át a teljes egybeolvadásig. A szöveg utalása Mózes rézkígyójára elegáns, de nem túl meggyőző. Mózes felemelte a
136
rézkígyót, hogy aki ránéz, megmenekedjen a kígyómarástól. A bot felemelését a keresztre feszítéshez hasonlítani erőszakolt párhuzam. A víz és a zöld vegetáció a puszta emberének ideális vágya. Izraelben ma is a legnagyobb érték a víz, és ezért zöld az iszlám rituális színe. 87. A mennyei ország hasonlít a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Megegyezett a munkásokkal, hogy napi egy ezüstpénzt1 fizet nekik, majd kiküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra2 körül ismét kiment a piactérre, és látta, hogy van még ott néhány ember, aki csak áll, és nem csinál semmit. Így szólt hozzájuk: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és megfelelő fizetést kaptok tőlem. Ők pedig elmentek. A hatodik és a kilencedik óra körül újra kiment, és ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment a piactérre, újabb embereket talált, akik ott álltak. Megkérdezte tőlük: Hát ti miért álltok itt egész nap? Miért nem csináltok semmit? Ők ezt válaszolták: Azért, mert minket még senki sem fogadott fel. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik. Amikor aztán beesteledett, így szólt a szőlő ura a munkások vezetőjéhez: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára! Odamentek hát azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy ezüstpénzt kapott. Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak. De ugyanúgy egy-egy ezüstpénzt kaptak ők is. Amikor átvették a pénzt, panaszkodni kezdtek a gazdának: Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. - mondták. Te azonban ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon. Ő pedig így felelt: Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Hiszen megegyeztünk, hogy egy ezüstpénzt fizetek neked. Fogd tehát, ami a tiéd, és menj el! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy,
137
mert én jót teszek ezekkel az emberekkel? Így lesz sok utolsóból első, és sok elsőből utolsó3. Hasonlít a Palesztinai Talmud történetéhez (Rabbi Ben bar Hijja temetése), vagyis az odaadás szándéka mindenkinél egyenértékű. De értelmezhető úgy is, hogy sohasem késő csatlakozni a jóhoz. A mindennapi szokás szerint igazságtalan, ha nincs arányban a bér a belé fektetett munkával. De a mennyei országban közömbös, hogy valaki milyen módon, mennyi idő alatt éri el a tökéletességet. Minden vallás ezt tanítja. Nehéz így gondolkodni, és beletörődni ebbe. Ha Isten megbocsát a bűnösnek, mit szól ehhez az áldozat? Ha a halál után, mint szellemi lények a létezés teljességében gondolkodunk, akkor elképzelhető, de földi életünkben nem érthető. 1 - Egy ezüstpénz (dénár) volt az általános napibér Jézus idejében. 2 - Három óra az reggel kilenc óra a mai számítás szerint. 3 - elsőből utolsó - Ez vonatkozik Péterre, aki talán végletessége miatt lehetett örökös (ld. 128), de a nem-zsidókra is. 88. (Jeruzsálembe menet) Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az emberfiáról megírtak. Az emberfiát nem-zsidó emberek kezébe adják át, a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Ők halálra ítélik, és átadják majd a nemzsidó emberek kezébe, hogy azok kigúnyolják, megostorozzák és leköpjék. Végül megverik és megölik, de a harmadik napon feltámad. A misztériumokban a beavatás az isten szenvedésében, halálában és feltámadásában való részvétel. De jelen formájában teljesen valószerűtlen. Az elképzelhető, hogy Jézus önáldozatként próbált nyomatékot adni a tanításnak, de ez sem életszerű. Jézus talán próbálta megértetni tanítványaival önkéntes áldozatát. De ilyen részletes leírás csak utólagos rekonstrukció útján képzelhető el. Lukácsnál a tanítványok értetlenségének bizonyítására szolgál.
138
89. (a tíz leprás) Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. (egy gyógyult - egy szamáriai - visszajött) Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hol a többi kilenc? Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen? Állj fel, és menj! A hited meggyógyított téged. Ugyanaz történik, mint Mk 1,44 esetében, de itt a példázat kiemelése a fontos. Ezért látszik hitelesnek. Talán ez a gyógyult volt a leprás Simon, Mária, Márta és Lázár apja. De akkor miért idegen? A szövegből nem szükségszerű, hogy szamaritánusok voltak. Talán egyiptomi menekültek. Lázár eltemetésének módja erre utal. A zsidók nem burkolták be kelmével a halottat, csak a végtagjait, és letakarták. Nem tudjuk, hogy mi történt később a másik kilenccel. Talán visszaestek a leprába, mert nem volt hitük. A szamaritánus kiemelése lehet Lukács leleménye is, aki a nem-zsidóknak írta művét. 90. (Zakeus a fán) Zakeus, gyere le gyorsan! Ma a te házadban kell megszállnom. (az szerénykedett) Ma menekült meg a bűntől ez a család, mivel ez az ember is Ábrahám fia. Az emberfia pedig azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Lukács nyilván erősíteni akarja azt a képet, hogy Jézus a bűnösök és az utált vámszedők barátja (Mt 11). Jézus egyébként is közönyösen viselkedett azokkal szemben, akik egészségesek és a zsidó szokás szerint jók. Jézus a szenvedők és a bűnösök felé fordult, mert a betegnek kell az orvos. Zakeus jelentése ártatlan. Ha van kedvünk rá, továbbgondolhatjuk azt a szimbólumot, hogy a fügefa Jézusnál a zsidóságot jelképezi, Zakeus meg egy vadfügefára mászott föl. Ez valószínűleg a szikomór füge volt. A jó termés eléréséhez az éretlen fügéket meg kellett szúrni, ezért az ezt a munkát végző embereknek föl kellett mászni a fára. Így tett Zakeus is. 91. (a farizeusoknak) A mennyei ország nem úgy jön el, hogy a szemeitekkel is láthatjátok. Az emberek nem mondhatják: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert a mennyei ország közöttetek1, van. Az Atya királysága
139
a földön terjed ki, és az emberek nem látják azt. (a tanítványoknak) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az emberfia napjai közül csak egyet is, de nem fogtok látni. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek oda, ne kövessétek őket! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig meg fogja tagadni őt. Az, amit vártok, eljött, de ti nem ismeritek azt fel. Elhagytátok a jelenlétetekben élőt, és a halottakról beszéltek. Ha azt mondják, akik előttetek járnak: íme, a királyság az égben van, akkor a madarak meg fognak előzni benneteket az égben. Ha azt mondják nektek, hogy a tengerben van, akkor a halak meg fognak előzni benneteket. Ám a királyság bennetek, és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és felismeritek, hogy az élő Atyának a fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység. Ha használna a körülmetélkedés, atyáik körülmetéltnek nemzenék az embereket anyjuktól. De az igaz körülmetélkedés szellemben meglelt mindent. És mint Noé korában történt, úgy lesz az emberfiának idejében is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor eljött a vízözön, és mind elpusztította őket. Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek és építettek. Amikor azonban Lót kijött Szodomából, tűz- és kéneső hullott az égből, és mindannyiukat elpusztította. Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte. Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti azt. De aki elveszíti az életét, az megmenti azt. Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az meg-
140
menti. Amiben talállak benneteket, abban foglak megítélni. Aki felismerte2 a világot, egy hullát talált, és aki egy hullát talált, a világ nem méltó hozzá. Aki megtalálta a világot, és meggazdagodott, tagadja meg a világot. Az egek fel fognak göngyölődni, és a föld is előttetek. És aki az Élőből él, nem fogja meglátni a halált. Jaj annak a testnek, amely a lelken csügg! Jaj annak a szellemnek3, amely a testen csügg! Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyik felvétetik, a másik elvettetik. Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik elvettetik. Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. (hol - kérdezték) Ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk4. A királyság itt természetesen az uralmat jelenti, nem a Messiás királyságát. A körülmetélés (b’rit mila) elvetése azt jelenti, hogy egyedül a belső tartalom a fontos, a külső formák nem. Egyébként egyiptomi szokás volt egészségügyi okokból. A zsidóság tőlük vette át. A vízözön a legújabb kutatások szerint i. e. 7500 körül volt (mások szerint i.e. 5300 körül), amikor a legutolsó jégkorszak végén megemelkedett az óceán vízszintje, és a Földközi-tenger elárasztotta az addig édes vizű Fekete-tengert. Az özönvíz mítoszok a világ minden részén általánosak (szerepel a Védákban is). Jézus itt a földi dolgokhoz való ragaszkodásról beszél. Képesnek kell lenni arra, hogy az ember elválassza a testet a szellemtől. A tökéletességre törekvést nem lehet halogatni. Senki sem tudja, mikor jön el a vég. 1 - Némely fordítás szerint „bennetek”, de ez tévedés. Ha benne volna a farizeusokban, az velük született képességet jelentene. Valójában arról van szó, hogy a mennyei ország létformája létező entitás, amit az emberek nem vesznek észre. Jézust követve tagjai lehetünk, beleolvadhatunk. 2 - A felismerni itt is azonosulást jelent.
141
3 - Jaj annak a szellemnek - A test és szellem a földi élet fogalmai. Testben élve elválaszthatatlanok. De átalakulnak, amint eljön a halál. A test anyaga visszakerül a természetbe, a szellem anyagával valami más történik. De mi? Ez ősidők óta megválaszolatlan kérdés. A Buddhát kétszer kérdezték meg, hogy a szellem folytonossága személyes vagy személytelen. Nem kaptak választ, noha a Buddha azt mondta, tud előző születéseiről (560-ról). Választ azért nem adott, mert céltalan az embernek a múltról és a jövőről gondolkodni, hiszen nincs értékelhető bizonyítékunk, és semmi hasznot nem hoz. A jelen pillanat minősége a fontos. Ezt tanítja Jézus is. 4 - keselyűk - Amíg élnek a vágyak az emberben, a test uralja a lelket. Az ítélet olyan gyors lesz, hogy megérzik a dögevők. 92. (a Zebedeusok anyjának, Márknál Zebedeus fiainak) Mit szeretnétek, hogy megtegyek nektek? (a kérésre) Nem tudjátok, hogy mit kértek. Ki tudjátok-e inni a szenvedés poharát, amit nekem ki kell innom, és be tudtok-e merítkezni1 azzal a bemerítkezéssel, amivel nekem kell bemerítkeznem? (igent mondanak) Valóban ki fogjátok inni a szenvedés poharát, amit nekem ki kell innom. De azt, hogy ki ül majd a jobb és a bal oldalamon, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd oda, akiknek mennyei Atyám azt elkészítette. Ahonnan jöttetek és ahová menni fogtok, az Jakab2, az igaz, aki miatt az ég és föld keletkezett. (a többi tíz morgolódott) Jól tudjátok, hogy a nem-zsidó népek uralkodói hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük. Jótevő úrnak hívatják magukat. Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, az legyen a szolgátok! Aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája! Az emberfia sem azért jött el a földre, hogy mások szolgáljanak neki. Azért jött, hogy ő szolgáljon, odaadja az életét3, és így sok embert megmentsen.
142
A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ti vagytok azok, akik végig énvelem maradtatok kísértéseim között. Én a legméltóbbakat választottam ki, a legméltóbbak pedig azok, akiket Atyám, ki a mennyben van, nekem adott. Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. A korabeli zsidó irodalomban általános szóhasználat „az én/te/ő Atyám, aki a mennyekben van”. A talmudban: „Az egész mindenség fiam,” (babilóniai Talmud, Taanit 24b). Az Abba is általános értelmű: „azt mondták neki: Abba, Abba, adj nekünk esőt!”, ahogy a Jézus korában gyakori esőcsinálók mondták. Volt, aki így szólt Istenhez: „Mindenség Ura, tégy szívességet azoknak, akik nem tudják megkülönböztetni Abbát, aki esőt ad, az Abbától, aki nem tud esőt adni.” (ugyanott). Az „abba” apám jelentése, tévedés, ha gyermeki megszólításnak tartják. Jézus csak Márknál használja. 1 - Elkötelezettségről beszél, nem a kereszthalálról. 2 - Nyilvánvaló betoldás Jakab utódlásának igazolására. 3 - Jézus nem számított a halálra. Reménykedett a mennyei ország megvalósulásában. A befejezés egyértelműen az előző szöveg magyarázata, Jézus nem mondhatta. 93. (Betesda-fürdő) Meg akarsz gyógyulni? Kelj fel, fogd az ágyadat és menj! (később) Most meggyógyultál, de többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb dolog történjen veled. (miért szombaton?) Az én Atyám mindig dolgozik1, ezért nekem is dolgoznom kell. Igazán mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak azt, amit lát az Atyától.
143
Mert amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életet ad nekik, ugyanúgy a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar. Az Atya senkit sem ítél el, az ítéletet átadta a Fiúnak azért, hogy mindenki ugyanúgy tisztelje a Fiút, mint ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Igazán mondom nektek: aki hallja a szavaimat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van, és nem ítélik el, mert már átment a halálból az életre. Igazán mondom nektek: eljön az idő, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és mindenki, aki meghallja, élni fog. Ahogyan az Atya az élet forrása, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy az élet forrása legyen. Az Atya hatalmat adott neki, hogy ítélkezzen az emberek fölött, mert hiszen ő az emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az idő, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják a Fiú hangját, és kijönnek a sírból. Akik jót tettek, az életre támadnak fel, akik pedig rosszat, azok ítéletre támadnak fel. Én magamtól semmit sem tehetek. Úgy ítélek2, ahogyan az Atyától hallom. Az én ítéletem igazságos, mert nem azt teszem, amit én akarok, hanem azt teszem, amit az akar, aki küldött engem. Ha saját magamról tanúskodnék, az én tanúskodásom nem volna igaz. De van valaki, aki tanúskodik rólam, és én tudom, hogy amit ő mond, az igaz. Én vagyok3 a világ világossága. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad. (a farizeusok tiltakoznak) Ha magam mellett teszek is tanúságot, akkor is érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem és hova megyek. Ti emberi mérték szerint ítéltek. Én nem ítélek el senkit. De ha mégis ítélek, ítéletem igaz, mert
144
nem egyedül vagyok. Velem van az Atya, aki küldött engem. A Törvényetekben pedig meg van írva, hogy két ember tanúsága érvényes. Én önmagamról tanúskodok, és rólam tanúskodik az Atya is, aki engem küldött. Ti elküldtétek az embereket Jánoshoz, és ő az igazságról beszélt. Nekem azonban nincs szükségem arra, hogy az emberek tanúskodjanak rólam. Azért mondom ezeket, hogy megmeneküljenek. János olyan volt, mint egy égő és világító fáklya, de ti elhatároztátok, hogy csak rövid ideig akarjátok az ő világosságát élvezni. Az én tanúskodásom azonban erősebb, mint Jánosé, mert azok a dolgok, amelyekkel az Atya megbízott, és amelyeket teszek, bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Sőt, az Atya maga is, aki engem küldött, tanúskodott rólam. Ti soha sem hallottátok a hangját, és nem láttátok az arcát, és nem is marad bennetek az ő üzenete, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Azért tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Pedig ezek is rólam tanúskodnak. Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Nem keresem az emberektől jövő dicséretet. Ismerlek benneteket, és tudom, hogy nincs meg bennetek Isten szeretete. Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok el. De ha valaki más a saját nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is tudnátok hinni? Egymástól szívesen fogadjátok a dicséretet, de azt a dicséretet, ami az egyetlen Istentől jön, nem keresitek. Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Maga Mózes vádol majd benneteket, akiben reménykedtetek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. Ha pedig Mózes írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek annak, amit mondok? Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki Isten akaratát keresi, az felismeri, hogy Istentől van-e, amit tanítok, vagy magamtól. Mert aki a magáét mondja, az magának keres dicsőséget. De aki annak a
145
dicsőségét keresi, aki küldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság. Hát nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek. Miért akartok engem megölni? (tiltakoznak) Egyetlen egy tettem vittem végbe szombaton, és mindnyájan csodálkoztok. Mózes parancsot adott a körülmetélésre - bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól -, ti engedelmeskedtek Mózes Törvényének, és szombaton is elvégzitek a körülmetélést. Ha pedig valakit körülmetélhettek szombaton úgy, hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragusztok rám, hogy egy embert meggyógyítottam szombaton? Ne a látszat alapján ítéljetek! Inkább hozzatok igazságos ítéletet! Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert tőle vagyok és ő küldött. Nem ismertek sem engem, sem Atyámat, mert ha engem ismernétek, ismernétek Atyámat is. Már csak rövid ideig4 vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött. Ti pedig keresni fogtok, de nem találtok, bűnötökben haltok meg, mert ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ti innen alulról származtok, én meg felülről. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. Azért mondtam nektek, hogy bűnösen haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, bűnösen haltok meg. (ki vagy) Az, akinek már kezdettől5 mondom magam. Én semmit nem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezt, ahogyan az Atya tanított. Ő küldött engem, és ő velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, ami kedves neki. Ha azt kérdik tőletek: Honnan valók vagytok? ezt mondjátok nekik: A fényből jöttünk, onnan, ahol a fény keletkezett, egyedül, önmaga által, és kijelentette magát képükben. Mi az ő fiai vagyunk, és az élő Atyának vagyunk a választottai. (ennek jele) Mozgás és megnyugvás.
146
Amit mondok nektek, azokból nem ismeritek meg, hogy ki vagyok én? Sőt, olyanok lettetek, mint a zsidók, hogy szeretik a fát, gyűlölik a gyümölcsét, és szeretik a gyümölcsöt, gyűlölik a fát. Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam. Amikor majd felemelik az emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van. Ha kitartotok tanításomban, valóban az én tanítványaim lesztek, megismeritek majd a valóságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. (nem szolgálunk - mondták) Igazán mondom nektek: ha valaki bűnt követ el, az a bűn szolgája. A szolga azonban nem marad örökre ott a házban, a fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú megszabadít benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem tudjátok elfogadni a tanításomat. Én arról beszélek, amit Atyámtól láttam, és ti azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok. (Ábrahám az atyjuk) Ha valóban Ábrahám fiai vagytok, akkor azt tennétek, amit Ábrahám tett. De ti meg akartok ölni engem, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám nem tett ilyet. Ti azonban azt teszitek, amit atyátok tett. (egy Atyánk van) Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert én Istentől jöttem, és most itt vagyok. Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. Miért nem értitek, amit mondok? Azért, mert nem fogadjátok el az én tanításomat. A Sátán a ti atyátok6, ti pedig örömmel teszitek meg azt, amit ő kíván. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és soha nem állt az igazság oldalán, mert nincs is benne semmi igazság. Amikor hazudik, akkor mutatja meg, hogy valójában kicsoda, mert ő hazug és a hazugság atyja. Mivel azonban én az igazságot mondom, nekem nem hisztek. Ki vádolhat engem bűnnel közületek? Ha pedig az igazságot
147
mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, az meghallja az Isten szavát. Ti pedig azért nem halljátok meg, mert nem az Istentől valók vagytok. (erre megszállottnak mondták) Nincs bennem gonosz szellem, hanem tisztelem az én Atyámat, de ti nem tiszteltek engem, noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Igazán mondom nektek: ha valaki megtartja az én tanításomat, az nem hal meg soha. (mindenki meghal) Ha magamat dicsőíteném, akkor az én dicsőségem nem érne semmit. Az én Atyám az, aki engem dicsőít. Őróla azt állítjátok, hogy ő az Istenetek. Pedig soha nem ismertétek meg őt, én viszont ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti. De én ismerem őt, és engedelmeskedem annak, amit mond. Ábrahám, a ti atyátok nagyon örült, hogy meglátja majd azt a napot, amikor eljövök. Meg is látta, és nagyon örült. (ilyen fiatalon) Igazán mondom nektek: mielőtt Ábrahám7 lett volna, én vagyok. Egy tettről beszél, bár Jánosnál ennek a szövegnek két része távol van egymástól. Ez bizonyosan a Beteszda-fürdői eset. Jánosnál a Jeruzsálembe utazás a sátoros ünnepre viszont később van, és ott semmiféle csodatett nincs. Itt már az egész világnak hirdeti tanítását az előző két (21, 23) küldetéssel ellentétben. Jézus csak a zsidóknak tanított. Egyértelműen az evangélista által szerkesztett szöveg. Bizonyosan van benne eredeti, de így utólag szerkesztett teológiai fejtegetésnek látszik. Hasonlít az előszóhoz. Jézus ezeket nem mondhatta így, mert rögtön megkövezték volna. Vajon évekkel később István megkövezése kisebb okból történt-e? Bizony, nem. Mivel benne erős a hit, és ő már elérte az országot, Isten mindent megtesz neki és érte. Az Isten tanúságtétele az Írás, amelynek jobban megfelel Jézus, mint kora általában. Az Isten fia ősi királyi megszólítás (ld. Zsolt 2,7 2Sám 7,12-16), de itt maga Jézus is az emberekre általában vonatkoztatja.
148
Pál is feltámadása után nevezi így (Róm 1,3). Azonban itt is megkülönbözteti a Dávid nemzetségéből származó testi személyt (aki Ábrahám leszármazottja - Gal 3,16) és a kiválasztott lelki vezetőt, „akit a Szentség lelke szerint a halálból való feltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt.” Vagyis nem volt az ellentétben a keresztény hittel. Egyébként az Isten fia az Isten szóval csak a kereszténységben mosódik össze. Az Ószövetségben még az egész népre vonatkozik (Kiv 4,22), később az igazán vallásos emberekre használták. Értették Salamonra (2Sám 7,14). Ismerünk az i. e. I. századból is ilyen megfogalmazást a hászid Honitól: „...én Előtted olyan vagyok, mint a házhoz tartozó fiú.” (Misna Taanith 3,8). Az istenkirály kifejezés szerepel a holt-tengeri tekercsekben (4Q174). Egy késői arám nyelvű szövegben (4Q Apocryphe de Daniel) ez olvasható: „őt az Isten fiának fogják nyilvánítani, és a Magasságos fiának nevezni.” A megfogalmazás módja szokásos hebraizmus, és a szövegkörnyezetből az látszik valószínűnek, hogy IV. Antiochus Epiphanesre vonatkozik, és pénzének feliratát bírálja (Theos Epiphanes - vagyis ő nevezte magát Isten fiának). Lásd Dán 11,36-37, amelyben bírálja azokat, akik önmagukat a többi isten fölé helyezik. János messiási értelemben használja - már a bevezetőben is -, de tudja, hogy ez nem káromkodás, ahogy azt a főpapok értik (Jn 19,7). Jézus maga is kimondja, hogy képletesen kell érteni (Jn 10,34). Akit Isten bizonyos feladattal bíz meg, aki küldött, annak istenfiúságát szó szerint érteni semmiben sem különbözik a görög-római mitológia isten gyermeke felfogásától, ha eltekintünk a későbbiekben kialakult transzcendens istenfiúságtól, amire Jézusnál nincs nyom. Az azonban nem kétséges, hogy már Jézus kortársai között is voltak, akik ezt a hibát elkövették. Tény viszont, hogy az Atya és a Fiú azonossága Jánosnál és Pálnál is egyértelműnek látszik, de a Páli megfogalmazás nem egyértelmű. Az eredeti szöveg központozásának megváltoztatása két értelmezést tesz lehetővé (Róm 9,5). Hasonlóképpen fordítási félreértésre adhat lehetőséget a Titusz-levél megfelelő helye (2,13). Amíg azonban János egyenlőségjelet
149
tesz közöttük (Jn 1,1), Pál alá-fölérendeltségi viszonyról ír (1Kor 11,3). Sőt Jézus Isten fia is csak feltámadása révén lesz (Róm 1,4). A további szöveg ezt támasztja alá, vagyis a testi ember Isten lelkével vált meg mindent, „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által, Krisztus Jézusban.” (Gal 3,26). Itt egyszerűen ezt írja: „asszonytól született, és a törvény alattvalója lett.” (Gal 4,4). De a Fil 2,6-11 himnusza már teljesen mást mond, szerkezetileg is eltér a szöveg többi részétől, ezért a Jézusi istenfiúság teológiai állításként csak a Jánosra épülő korai egyház idején lett általános érvényű. A Róm 9,5 kétféleképpen olvasható, de a Titusz 2,13 egyértelmű: amit várunk, az nem Jézus = Isten és Üdvözítő, hanem várjuk Istent és az Üdvözítőt (vesd össze: Róm 8,15 9,5 11,36 16,27 15,30 16,27 Gal 4,6 1Kor 1,4 11,3 14,18 14,25 15,57 2Kor 1,3 2,14 13,7 1Tessz 3,9 5,23 2Tessz 1,3 Fil 4,20). Pálnak Jézus több az embernél, de nem Isten, feltámadása által Isten fiává rendeltetett (Róm 1,4). Pál értelmezi a Jeruzsálemi evangélium tanítását. Jézus halálában akart Messiássá válni. Abban bízott, hogy önfeláldozása méltóvá teszi Isten előtt erre. Ez vonatkozik mindenkire, aki Jézust követi: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által, Krisztus Jézusban.” (Gal 3,26). Talán a leghitelesebb a római százados szava (Mk 15,39), hiszen egy rómainak nem meglepő, ha egy istennek fia van. 1 - mindig dolgozik - Vagyis a Teremtés nincs befejezve. Nem egyszeri tett volt, hanem folyamat. Ez a lényegi momentum abban, hogy a tudomány és az istenhit nem ellenkezhet egymással. Kissé sok az „Isten” szó egy korabeli zsidó környezethez képest. Ezért is, noha a szöveg lényegi tartalma feltehetőleg eredeti, ez a megfogalmazás túl didaktikus és görögös. Isten folyamatos tevékenységéről, következésképpen a teremtés befejezetlenségéről már korábban is szó volt. Amikor Mózes kérdezi a nevét (Kiv 3,13-14), a válasz: „ehje aser ehje” folyamatos igeidő. Tehát nem az aktuális jelen, hanem jelen minden időben.
150
Jézus alkalmazkodik a szokáshoz, amely a betegséget a vétek büntetésének tekintette. Máshol - tanítványainak - megmondja, hogy nincs ilyen kapcsolat. 2 - Úgy ítélek - Megítélésem szerint nem a feladat megosztásáról, illetve áthárításáról van szó, hanem azt jelenti, hogy aki nem követi Jézus tanítását, az szükségképpen elvész. Ahogy azt más helyeken is világosan láthatjuk. Ezt az isteni hármasság bizonyítékának tekinteni tévedés. A hinduizmusban a hármasság a végtelen Egy létezésének aspektusai. A Szat a teremtésen túl létező Abszolútum, a Tat - a létezésen belüli tudat, amely a végtelen Egy tükröződése, az Aum a szellem/lehelet, a cselekvő, formáló erő, amely mozgásban tartja a világot. 3 - én vagyok - Ez Isten neve. 4 - Már csak rövid ideig - Úgy olvasható, mintha a tanítványoknak mondaná, de János kommentárja ennek ellentmond. 5 - kezdettől - Visszautalás az evangélium bevezetésére, vagy a tanítás elejétől fogva. 6 - A Sátán a ti atyátok - Majdnem kizárt, hogy Jézus ezt mondta, hiszen a zsidósághoz tartozott. Ráadásul a szöveg a benne hívő zsidókhoz szólt. Inkább a vita hevességének szemléletes érzékeltetése, hiszen Jézus igen impulzív természetű volt. 7 - Mielőtt Ábrahám lett - Jézus földi életénél korábbi léte csak Jánosnál szerepel. Más nem ír a szűztől születésről. Az Ószövetségben, amire hivatkozni szoktak (Iz 7,14), ’fiatal nő’ ('almah) kifejezés van. A szűz betulah. A Septuaginta hibás Izajás fordítását (parthenosz) később kijavították „ifjú leány”-ra (neanisz). Más vallásokban a szűztől születés nem feltétele az isteni megtestesülésnek, de a természetfeletti fogantatás a legtöbbször. „Az ég királynőjére szállt a lélek, s fenséges méhét a menny áthatotta.” (Buddhacsaríta-kávja) - írják a Buddha születéséről.
151
Talán úgy érthető, hogy amit mond, az már Ábrahám előtt is hiteles volt, tanítása nem az ember-isten közötti szerződésen alapul, hanem a tettek valóságosan helyes értelmén. Lukács úgy beszél Jézusról, mint Isten kiválasztottjáról. A héberben és az arámiban csupán metafora. A nem zsidókból lett keresztények körében viszont általánosan ismert volt korábbi vallásuk familiáris istenképe, és ezért ezt szó szerint értették. Natanael mondja róla (Jn 1,49), majd Péter (Mt 16,14), ez kiegészül a Jeruzsálemi bevonuláskor (Jn 12,13). Egyértelmű, hogy személyében a megszabadító istenkirályt keresték, aki természetesen Isten embere. Utalás ez Melkizedek királyságára (Gen 14,18 Zsolt 110). Melkizedek mennyei király, aki megáldja Ábrámot, és áldozatával megszabadul Izrael bűneitől. Ezt a párhuzamot Pál használja arra, hogy bizonyítsa Jézus főpapságát. Melkizedek nála nem lévita. Dávid leszármazottai nem papok voltak, hanem vezetők (David kohanim haju - 2Sám 8/18, a fordítások tévednek). A név azonban azt jelenti, hogy igaz király (al-divrati MalkiCedek - szavam szerint igaz király, Zsolt. 110, a fordítások tévednek). A Hasmoneus dinasztia alatt a pap-király figurája testesítette meg a messiás-várást, alaptalanul. A bevonuláskor elhangzó szöveg Zakariás idézet (Zak 9,9), kétséges a tömeg ilyen fokú felkészültsége. Az isteni tanúságtétel ugyanazt jelenti Jézus tanításának szempontjából, mintha azt mondaná, hogy igazodik a világ rendjéhez. 94. (a két vakhoz) Mit akartok, mit tegyek veletek? (látni akartak) Lássatok! Menjetek, a hitetek megmentett benneteket. Vigyázzatok, ne tudja meg senki. (a tanítványok kérdezték, ő vétkezett-e?) Sem ő, sem pedig a szülei nem követtek el bűnt. Azért született vakon, hogy Isten megmutathassa rajta hatalmát. Amíg nappal van, el kell végeznünk annak a munkáját, aki engem küldött, mert ha eljön az éjszaka, senki sem dolgozhat. Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága. (az embernek) Menj el, és mosakodj meg a Siloah medencében. (más eset-
152
ben nyállal megkente a vak szemét, a farizeusok felháborodtak a szombati gyógyítás miatt; Jézus később az embernek) Hiszel az emberfiában? (ki az?) Ő az, akit látsz. Én vagyok az, aki veled beszélek. Azért jöttem erre a világba, hogy ítéljek1, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek. (a farizeusok magukra értették) Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok. Ti vagytok azok, akik igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt. De Isten a szíveteket ítéli meg, úgyhogy ami az emberek előtt magasztos, az utálatos az Isten előtt. Igazán mondom nektek: aki nem a kapun át megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Annak kaput nyit az őr, és a juhok megismerik a hangját. Ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek hangját nem ismerik. Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, megmenekül. Ki és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. De én azért jöttem, hogy az embereknek életük legyen, és bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A fizetésért dolgozó juhász különbözik a pásztortól, mert nem gazdája a juhoknak. Ezért amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a nyájat, és elfut. A farkas pedig megtámadja és szétkergeti a juhokat. A juhász elfut, mert csak pénzért dolgozik, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem a juhaimat, és a juhaim ismernek engem. Ahogyan az Atya ismer engem2, én is ugyanúgy ismerem az Atyát. Én az életemet adom a juhokért. De vannak más ju-
153
haim3 is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egyetlen nyáj4 egyetlen pásztorral. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy utána újra visszavegyem. Az életemet senki nem veheti el tőlem, hanem magamtól adom oda. Jogom van arra, hogy odaadjam, és jogom van arra, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól. A kérdés a jelen és jövő megvilágosításának lehetőségéről szól. Ha földi gyógyulást akarnak, azt kapják. Természetesen kétséges, hogy ezek a vakok bármilyen lelki segítséget kívántak volna. Azt hitték, a betegségek a bűnök miatt vannak, ezért a gyógyítás lehetőség a bűnök megbocsátásának bizonyítására. De ha a vak vétkezett, azt csak előző életében tehette. Hiszen vakon született (Jn 9,1). Ha szülei vétkeztek, az nagy igazságtalanság. A vak/ok/ meggyógyítása többször ismétlődő esemény lehetett. Itt az evangélisták ezeket emelték ki. A tanítás lényege azonban azonos. A „varázslásban járatos” jó pásztor általános egyiptomi védőfigura (pl. Petozirisz-sír Tuna-el-Gebelben). Jézus vagy analogikus példázatnak használja, vagy talán mégis volt Egyiptomban. Ott azonban csak a megnevezés és az óvó feladat azonos a Jézusi példázattal, a cselekedet más (rámutatás kinyújtott mutatóujjal, és varázsszöveg mondása). Hasonlóan több más szöveghez, túlmagyarázás, bár a lényege nyilván eredeti. A Siloah (küldött) tavában (tulajdonképpen forrás) kell megmosni a Templom alapkövét. Ha Jézus tudta a II. Templom későbbi elpusztítását, joggal tekinthette önmagát a III. Templomnak. De az egyiptomi menekülés nem hiteles. Az Ószövetség (Oz 11,1) megszemélyesít, a zsidó népről beszél. Érdemes mindazt kihúzni a szövegből (tizenegy prófétai ígéret), amely az Írás beteljesedéséről szól. Lehet éppen fordítva is. Ez a „vaticinium ex eventu”, a színlelt jövendölés (ld. Celsus: azért jövendölték, mert megtörtént). Csak János használja személynévként az emberfia szót. 1 - ítéljek - Másutt ennek az ellenkezőjét mondja.
154
2 - Ahogy az Atya ismer engem - Hasonlít a szokásos egyiptomi szövegkezdetekre: „Ahogy élek, s szeret engem Ré...”. 3 - más juhaim - Előző kijelentésével ellentétben, itt már a nem-zsidó emberekről van szó. Ez a korai egyház kiterjesztésének jele. Nem lehet hiteles szöveg, Jézus elzárkózott a tanítás terjesztésétől. Ez még a szamaritánusokra is vonatkozott. 4 - egyetlen nyáj - Vagyis világegyház. 95. (színvallásra kérik, ő-e a Messiás?) Mondtam már nektek, de nem hittétek el. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, megmutatják, hogy ki vagyok. Ti mégsem hisztek, mert nem tartoztok az én juhaim közé. Az én juhaim hallgatnak rám, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadhatja ki őket a kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, mindenkinél hatalmasabb. Ezért senki nem ragadhatja ki őket az ő kezéből. Az Atya és én egyek vagyunk.1 (feldühödtek) Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám dolgai közül. Melyikért akartok most megkövezni? (Istent sérti, amit mond) Nincs megírva a törvényetekben: Azt mondtam: istenek vagytok. Isten isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten üzenete szól, és tudjátok, hogy az Írás mindig igaz. Az Atya kiválasztott engem, és elküldött erre a világra. Akkor miért mondjátok, hogy megsértem Istent, amikor azt mondom, hogy én vagyok az Isten Fia. Ha nem azt teszem, amit Atyám, ne higgyetek nekem. Ha viszont ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteimnek, hogy felismerjétek, és megtudjátok, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában. Az Isten fia kifejezés messiási értelemben olyan nyílt káromkodás, hogy kizárható a hitelessége, de Jézus itt éppen azzal a céllal használja, hogy kifejezze annak szimbolikus értelmét (ld. 93.), és ezzel elveszi az élét. Ezért hallgatói először természetesen felháborodnak. A kérdésre adott válasz dia-
155
lektikája ezt egyértelműen kifejezi: aki isteni feladatot teljesít, azt joggal nevezhetik Isten fiának. Itt a kifejezés aktuális értelméről van szó, hiszen az Isten fia általános volt a kivételes emberekre (Zsolt 82. Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.) Ha az Írás nem veszti érvényét, akkor Jézus vajon hogyan érti azt, hogy „törvényetekben”? Másutt (ld. 11) ugyanis azt mondja, hogy az Írás teljes egészében érvényes. Ezt az ellentmondást Pál oldja fel azzal a meggyőződésével, hogy a törvény csak parancsolatokat ad, de nem segíti azok megtartását: „az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által.” (Gal 2,15-16). Úgy látszik, Jézus életútjának vége felé már az írott törvény felettinek tartotta tanítását. 1 - én és az Atya egy vagyunk - Ez a földi, anyagi világ kettősségéből való megszabadulás. A nirvána, a szatori. Szó sincs a keresztény isteni természet manifesztációjáról, bár az elfogadható, hogy Jézus egy isteni tudat megtestesülése. Jézus itt és más helyeken is az önmagától megvilágosodott bódhiszattva példája. Jézus tanítása és a világ rendje azonosak. 96. (Betániában Mártának) Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz. Pedig csak egyvalami a fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit soha nem vesznek el tőle. Vagyis Mária már férfi lett szellemben Jézus követőjeként. Az egész Ószövetség és a Jézus korabeli zsidóság másodrangúnak tekintette a nőt. Pál ebben még szigorú megkötéseket is tett. Fel sem merült benne, hogy a Szellem a női tudatban is megjelenhet (ld. 1Kor). A további szövegösszefüggésből úgy látszik, Jézus ekkor ismerte meg őket, a leprás Simon lányait, Lázár testvéreit. De azért miközben Máriának beszélt, azt ette, amit Márta főzött. 97. (Saloménak) Én vagyok, aki a hasonlóból keletkezik; adatott nékem Atyáméiból. Ezért mondom: ha üres lesz, megtelik majd fénnyel, ha pedig megosztott, meg fog telni sötétséggel. (meddig lesz halál?) Amíg
156
ti, asszonyok, szültök. Azért jöttem, hogy lerontsam a nő művét, vagyis a vágyét. Ez a mű ugyanis a születés és a pusztulás. Amikor a szégyen öltözékét eltapossák, és amikor a kettő egy lesz, és a férfi a nővel egy, sem férfi, sem nő. (jó, hogy nem szültem, mondja) Minden növényt egyél meg, de amelyik keserű, azt ne egyed. A tudás isteni tökéletességének gnosztikus magyarázata. A nemiség éppen olyan elítélése, mint másutt. A keserű, a rossz. Nem engedheti az ember, hogy szolgaságban maradjon. Itt a test szolgaságáról van szó. A keserű növény a pészachi keserű fű, amely az egyiptomi szolgaságra emlékeztet. Vagyis legyél szabad. 98. (Lázár feltámasztása; a nővérek üzennek Jézusért) Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségéért van, hogy Isten fia dicsőséget kapjon általa. Menjünk el ismét Júdeába. (most, amikor meg akarják ölni?) Ugye, tizenkét órát tart a nappal? Ezért, aki nappal jár, az nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs világossága. Barátunk, Lázár elaludt, de én elmegyek és felébresztem. (azt hitték, hogy akkor alszik) Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott, azért, hogy ti higgyetek. De most menjünk el hozzá! (lát egy szamaritánust egy báránnyal) Miért megy ez a bárány mellett? Amíg életben van, nem fogja azt megenni, de ha leöli azt, hullává változik az. Ti keressetek magatoknak egy helyet nyugalomra, hogy ne legyetek hullává, s ne egyenek meg benneteket. (Mártának) A testvéred fel fog támadni. Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, akkor is él, ha meghalt. Hiszed ezt? (az embereknek) Hova temettétek Lázárt? Hengerítsétek el a követ! (Mártának) Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét? Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál engem. Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de az itt álló emberek miatt mondom ezt, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
157
Lázár, gyere ki! Vegyétek le róla a vásznakat, hogy tudjon járni, és hagyjátok elmenni. Jézus halott feltámasztási történeteinek egyike sem bizonyított halál volt. Lázár feltámasztásának történetét csak János ismeri, másutt maga Jézus mondja, hogy nincs halálról szó (ld. 29). Illés története (2Kir 4/18) mesterséges lélegeztetésnek látszik. A temetés módja egyiptomi. A 11. fejezet János egyik legmegrendítőbb része. A halál fájdalmas, de átmeneti jellegének gyönyörű leírása. A bárány-példázat nagyon fontos szöveg. Rejtélyes. A Jézust követő nem hal meg, mert már életében átment a halálon. 99. (a lábmosás; Péter tiltakozott) Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted. (tiltakozik) Ha nem moslak meg1, nem lehetsz közösségben velem. (akkor ne csak a lábát) Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor az egész teste tiszta lesz. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian. Értitek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, és igazatok van, mert az vagyok. Ha tehát én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy tegyetek, ahogy én tettem veletek. Igazán mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, áldottak lesztek. De nem mindnyájatokról mondom ezt, mert én ismerem azokat, akiket kiválasztottam. Kiválasztalak benneteket, egyet ezerből2, és kettőt tízezerből, és meg fognak állni, midőn egyes-egyedül lesznek. Ha levetkőzitek szemérmeteket, és veszitek ruháitokat3, lábatok alá teszitek azokat, mint kicsiny gyermekek, s rátiportok azokra, akkor fogjátok meglátni az Élő fiát, és nem fogtok félni. De be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem. Azért mondom ezt, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. Igazán mondom
158
nektek: aki elfogadja azt, akit én küldök, az engem fogad el, aki pedig engem elfogad, azt fogadja el, aki engem küldött. 1 - moslak meg - Általános szokás volt megérkezés után a lábmosás. Az emberek mezítláb vagy saruban jártak, a szobában pedig a földön ültek. Ez a cselekedet ugyanakkor a tiszteletadás és az alázat jele is, ezért általában a legidősebb résztvevő végezte el. 2 - Az „egyet ezerből” klasszikus keleti szófordulat, már a Védákban is szerepel. 3 - A ruha, amit lába alá tesz, maga az elmúló test. Hasonlít a Siva Natarádzsa szobrokon látható démonhoz a táncoló figura jobb lába alatt. 100. (az Olajfák hegyén) Menjetek be az előttetek lévő faluba. Amint bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. Ha valaki megkérdezné, hogy miért oldjátok el, mondjátok azt neki, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi ide. Ezt a részt bármire bizonyító erejűnek tekinteni komolytalan. Prófétai idézet, ellentmond Máténak, és arra utalna, hogy Jézus előre megtervezte királyi bemenetelét Jeruzsálembe. Tudjuk azonban, hogy ettől mindig elzárkózott. Ezért a következő szöveg hiteles lehet ugyan, de biztosan máskor hangzott el (Lk 19,39-40). A törvény szerint a szamár elsőszülöttét vagy le kell ölni, vagy meg kell váltani egy báránnyal (Kiv13,13). Csábító volna a párhuzam, de életidegen. Jézus bevonulása Jeruzsálembe teljesen ellentmond előbbi szokásainak. Szamárháton általában a zarándokok mentek be a városba ünnepek alkalmával. Ez a forma rangot jelentett, a többség gyalog járt. Ha úgy is történt, ahogy le van írva, a „nagy sereg tanítvány” (Lk 19,37) vagy erőszakos Messiás-vágyuknak adták tanújelét, vagy pedig ezek nem tanítványok voltak, hanem a nép, és gúnyolódtak, mint ahogy általában szoktak az önjelölt uralkodókon. Bizony talán a rossz szellem kezdett el erőt
159
venni Jézuson, ahogy azt Jung gondolta. Mert hiszen az ő királysága nem e világból való - ahogy Pilátusnak mondta. A történet szép, de hiteltelen. A szamárcsikóra történő utalás könnyen lehet az evangélista rejtett utalása Jézus királyságára. A nyári napforduló előtt abban az időben a Nap a Rák csillagképben volt. Ennek két csillaga Asellus Borealis és Asellus Australis (Északi és Déli Szamárka). Két felnőtt szamár hiteltelen volna, bár Máté görög szövege szerint Jézus két szamáron ül egyszerre. Valójában hebraizmus: szamár hátán, szamárnak csikaján (Zak 9,9). Az evangélista Messiási üzenete. 101. (a farizeusok kérték, hogy bevonulásakor hallgattassa el a tömeget) Mondom nektek, ha ők elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. Természetes folytatása az előbbi eseménynek, de elhangozhatott Jézus bármely nyilvános szereplése alkalmával is. 102. (a pénzváltóknál és árusoknál a Templomban) Vigyétek ki innen ezeket. Ne csináljatok piacot az én Atyám házából! Meg van írva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára. De ti rablók barlangjává teszitek azt. házam - Iz 56,7 Jer 7,11. Ez a botrány lehetett közvetett oka kivégzésének, ahogy Bemerítő Jánost is hasonló okokból ölethette meg Heródes Antipász. Jézus ugyanis felébresztette a Messiás-várást. Nem volt semmi probléma vallási nyilatkozataikkal, de a tömegre gyakorolt hatásuk miatt veszélyesek voltak. Jézus szavai visszautalnak a prófétákra (Iz Jer), nem a szokás ellen beszél, hanem a szokás megtisztításáért. De azért furcsa, hogy a jelenlévő papok és fegyveres szolgáik nem avatkoztak közbe. Persze van erre utalás másutt (Jn 7,46), de csak a főpapok bizonytalansága lehet az ok. A papság egészen elítéléséig nem volt biztos abban, hogy nem ő-e a Messiás. Ezt még meg is kérdezték tőle (135). A minden nép számára Máténál és Lukácsnál kimarad.
160
103. (a Templomban) Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon, aki hisz bennem, ahogyan az Írás mondja, annak belsejéből élő vizek folyói ömlenek. Teológiai magyarázat. Hiteltelen. Valamelyik Jézusi beszéd részletének kiemelése. 104. (a gyermekek dicséretére a főpapoknak és írástudóknak) Igen. Talán sohasem olvastátok az Írást: Te tanítottad meg a gyermekeket és a csecsemőket, hogy szájukból dicséret jöjjön elő? Szájukból dicséret - Zsolt 8,2. Nem arról van szó, hogy őt tartották volna Dávid fiának. A szokásos, de politikailag kényes messiás-várás szövege. Hitelessége kétséges. 105. (a fügefánál) Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs. (kiszárad) Higgyetek Istenben! Igazán mondom nektek: ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, amit én tettem ezzel a fügefával. Hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és ugorj a tengerbe!, és szívében kételkedés nélkül hiszi, amit mond, akkor az is megtörténik majd. Ezért mondom nektek: ha bármit is kértek imában, higgyétek el, hogy megkaptátok, és a tiétek lesz az! Isten mindent megad nektek, amit hittel kértek tőle imádságban. Ha bármikor elkezdtek imádkozni úgy, hogy panasz van bennetek valaki iránt, bocsássatok meg annak, hogy mennyei Atyátok is megbocsáthassa a ti bűneiteket. Jézus szavai tipikus hászid gondolkodást tükröznek, amennyiben feltétlenül hitt az ima erejében. Életvitele is hászidikus volt. De a fa megátkozása elég emberi, hiszen nyilván éhes volt. Talán újra megjelent a rossz szellem a halál felé vezető úton. A füge áprilistól korai termést hoz. Ha ez a fa vadfüge volt, akkor ez ehetetlen. Galileában viszont tíz hónapon keresztül terem (Josephus Flavius, A zsidó háború 271.). Jézus nyilván ehhez volt szokva. Ha a fügefa említése szimbolikus, akkor Izrael megtérésének re-
161
ménytelenségét fejezi ki, és a hit erejét. Úgy érzem, itt még van valamilyen rejtély, amit nem értünk. 106. (az imáról) Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, és nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla az emberek. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki folyton a bíróhoz járt, és ezt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek, de mivel folyton zavar engem ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne fárasszon ki teljesen. Hallottátok, hogy mit mond a hamis bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Várakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot fog szolgáltatni nekik, mégpedig gyorsan. Csak az a kérdés, hogy amikor az emberfia eljön, vajon talál-e hitet a földön? Hasonlít az alkalmatlankodó barát történetéhez, de más szemszögből. Jézus nem saját eljöveteléről beszél, hanem a Messiáséról. A „parúzia” jelentése csak eljövetel, nem újra eljövetel (ld. Maran atha” 1Kor). Jézus korában általános volt az utolsó ítélet várása. Így volt ez a későbbiekben is. Az eszkatológikus várakozás Dánieltől folyamatos volt. Jézus beállt ebbe a sorba, de tévedett, mint a többiek is. 107. Két ember felment a Templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik egy vámszedő. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, tolvaj, csaló, igazságtalan, házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámszedő, aki megállt hátul, még a szemét sem merte felemelni az égre. Szomorúságában a mellét verte és így imádkozott: Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön. Mondom nektek: ő
162
megigazultan ment haza. A farizeus pedig nem. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, azt felmagasztaltatik. A szöveg nem kíván magyarázatot. Az igaz és rossz zsoltáros szembeállítása. Példa az önismeretre, a tudás fontosságára és a gőgre. (121: Mert aki sokat kapott...) 108. (az írástudóknak a Templomban) Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen hatalommal teszem mindezt. A kérdésem a következő: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre. (nem tudták) Akkor viszont én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket a dolgokat. Jézus nem volt sem írástudó, sem prédikátor, hogy próféta volna, csak feltételezi, a választ megkerüli, de érzek benne valamilyen tréfás évődést is, noha tipikus hebraizmus. Ezért is látszik eredetinek. Nem tudjuk, mik voltak a „mindezek”, amiket Jézus tett. Mivel a Templomban nem gyógyított, talán a pénzváltók és az árusok elleni fellépésére gondoltak. Jézus kelepcéje tökéletesen működik. Korábban már voltak farizeusok Jánosnál, s igen rossz tapasztalatokat szereztek. Igent, tehát semmiképpen sem mondhattak. 109. Hát erről1 mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az idősebbhez, és ezt mondta neki: Fiam, menj és dolgozz ma a szőlőmben! Az így válaszolt: Nem akarok kimenni. De később meggondolta magát, és kiment. Odament a másik fiához is, és ugyanezt kérte tőle. Ő így válaszolt: Igen, uram, kimegyek, de nem ment ki. Kettőjük közül melyik tette meg az apja akaratát? (az első) Igazán mondom nektek: a vámszedők és az utcalányok előttetek mennek be a mennyei országba. Eljött hozzátok János, hogy elmondja nektek, hogyan kell helyesen élni, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok azonban hittek neki. És ti még akkor sem gondoltátok meg magatok, és akkor sem hittetek neki, amikor láttátok mindezt megtörténni.
163
Szorosan kapcsolódik az előzőhöz. A példázat és magyarázata között kihagy egy fokozatot. Hiszen az volna a logikus, hogy ezt mondja: Vagyis nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Ez a magyarázat pedig már azt jelenti, hogy mindegy, kinek a szájából halljuk az igazságot. Előítéleteitek foglyai vagytok. 1 - Hát erről - Jó példa arra, hogy Jézus ritkán beszél prófétai kijelentés formában, inkább beszélget. Jó pedagógiai módszer. 110. Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette, borprést ásott, és őrtornyot épített a kertjébe. Ezután mindezt bérbe adta szőlőmunkásoknak, és hosszú időre elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy megkapja a termésből a neki járó részt. A munkások azonban nekiestek a szolgáknak. Az egyiket összeverték, a másikat megölték, és volt, akit megköveztek. Ezután újabb szolgákat küldött, többet, mint korábban, de azokkal is ugyanezt tették. Végül a fiát küldte el hozzájuk. Ezt gondolta magában: Elküldöm egyetlen, kedves fiamat, őt talán tisztelni fogják. Amikor azonban a munkások meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: Ő az örökös. Gyertek, öljük meg, és akkor miénk lesz az öröksége! Ezzel megfogták, megölték, és kidobták a szőlőskerten kívülre. Mit gondoltok, mit tesz majd a szőlősgazda ezekkel a munkásokkal, ha megérkezik? Eljön, megöli a munkásokat, a szőlőt pedig másnak adja ki. (ez nem történhet meg - mondták) Akkor mit jelent az Írásnak ez a része: Az a kő1, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő. Ez az Úr munkája, és csodálatos dolog látni ezt. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. Aki erre2 a kőre ráesik, darabokra törik, és akire ez a kő ráesik szétmorzsolódik. Igazán mondom nektek: Isten országa elvétetik tőletek. Olyan népé lesz, akik Isten országához méltóan élnek. Aki ráesik erre a kőre, az darabokra törik. Akire viszont ez a kő esik rá, azt szétmorzsolja.
164
1 - Az a kő - Zsolt 118,22-23. Talán a Templom alapköve. A gonosz bérlők eleje Izajás 5,1-3; csak Márknál van meg. Az utalás a 118. zsoltár 2. versére betoldásnak látszik (sok kéziratból hiányzik), de talán az egész rész az. Nincs logikus kapcsolat a történet és a példázat között, s maga a történet is erőltetetten didaktikus. Ha a szőlősgazda fia Jézus, s a szőlőskertet másoknak, nem-zsidóknak, adják bérbe, akkor ez betoldás. Lukácsnál ez hangsúlyozottan látszik: Elküldöm kedves fiamat. Márknál és Máténál a fiú csak érzelmi fokozás. Jézus sohasem volt zsidóellenes, ellentétben például az evangélistákkal. Többször előfordul, hogy ha pozitívan írnak az emberekről, a „nép” szót, ha negatívan, akkor a „zsidók” szót használják. A „zsidó” szó Máténál és Lukácsnál ötször, Márknál hatszor fordul elő. A János-evangéliumban hetvenegyszer (ld. Jn 8,44 - „a Sátán az atyátok”). János antiszemitizmusa más megfogalmazásból is kiderül: „A zsidók keresték az ünnepen. 'Hol van?'- kérdezgették, s a nép körében sokat emlegették. De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.” (Jn 7,11-13). De lehet, hogy János csak az elitet nevezi zsidónak, hiszen mindenki az volt, bár az elit között is voltak Jézusnak követői (Mk 12 és Nostra Aetate 4. § zsinati dokumentum). Ez a bekezdés, amely erősen elüt Máté egyéb szövegeitől, volt az egyik alapja a zsidóság teljes elítélésének. De Jézus hangsúlyozottan a szőlőművesekről, vagyis az elitről, mond ítéletet. A további szöveg utal arra, hogy Jézus kivételezettnek tarthatta magát, akinek az a feladata, hogy megváltsa a zsidó népet. Mióta a zsidóságtól eltűnt a Szellem, kérdésessé vált a kiválasztottság ténye. Közelinek látszott a nem zsidók ideje (Róm 11). Jézus a zsidóságot akarta visszatéríteni ősi hagyományaihoz, Pál pedig az új vallásra kívánta áttéríteni a nem-zsidókat, bár ez kezdetben a zsidók megváltására vonatkozott. Jézussal visszaszerezték, amit elvesztettek. (Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték.) Utánuk jöhetnek a nemzsidók, akiknek a törvényhez visszatért nép segítsége adja meg a helyes utat (Vétkükből üdvösség fakadt a nem zsidóknak, hogy vetélkedésre sarkallja
165
őket.) Vagyis először van a választott nép, aztán a keresztények, akik választottak a választottak közül. 2 - Aki erre - A szegletkő - bár ismétlés -, talán utalás a Siloah-forrásról mondottakra. Nem, aki ráesik, hanem akire ráesik. Az egész - talán eredeti Jézusi mondás alapján - utólagos kompilációnak látszik. 111. A mennyei ország hasonlít ahhoz a királyhoz, aki esküvői vacsorát rendezett a fiának. Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat az ünnepi vacsorára. Ezt üzente vele a meghívottaknak: Gyertek, mert minden elkészült! De azok nem akartak eljönni, mentegetőzni kezdtek: Földet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki engem az uradnál. Egy másik pedig ezt mondta: Öt pár igavonó ökröt vettem, most megyek kipróbálni. Kérlek, ments ki engem! Egy harmadik azt üzente: Most házasodtam, úgyhogy nem tudok elmenni. A szolga visszament, és elmondta mindezt az urának. Ekkor más szolgákat küldött, és ezt üzente: Mondjátok meg a meghívottaknak: a vacsora elkészült, levágattam ökreimet és hízott állataimat. Minden készen van: Gyertek el az esküvői vacsorára! A meghívottak azonban nem hallgattak rá. Egyikük kiment a földjére, a másik a kereskedésébe. Néhányan viszont elfogták a szolgáit, megverték és megölték őket. A király emiatt nagyon mérges lett. Kiküldte a katonáit, akik megölték a gyilkosokat, a városukat pedig felégették. Majd így szólt a király a szolgáihoz: Az esküvői vacsora készen áll, a meghívottak azonban nem voltak rá méltók. Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez! Hívjátok be az utcákból és a mellékutcákból a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a bénákat! A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak. Voltak köztük rosszak is és jók is. Később a szolga jelentette: Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van hely. Erre az ura azt mondta neki: Menj ki az utakra és
166
az ösvényekre, és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, hogy megteljen a házam. Mert mondom nektek, azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. Így aztán megtelt a terem vendégekkel. Amikor azonban a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem esküvőhöz illő ruhában érkezett. Barátom - szólította meg a király -, hogyan jöhettél ide esküvőhöz illő ruha nélkül? Az csak hallgatott. A király erre megparancsolta a szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz! Mert sok ember kap meghívást, de kevés van kiválasztva. Sokan állnak az ajtónál1, de csak az egyedüliek fognak bemenni a menyegző helyére. Lukácsnál egy „vagyonos” ember. Ismert zsidó történet. A szolgák meggyilkolása a szőlőskerti munkások történetével olvad össze. A történet vége teljesen idegen Jézustól. Sem a gyilkosságok, sem a megfelelő öltözék hiánya nem Jézusi gondolat, még átvitt értelemben sem. Az öltözék a zsidóságban a rituális szabályok betartását jelenti. Például a menyegzői asztalnál nem volt befödve a feje. De képletesen nagyon is érthető, mert a kellő felkészülés éberségét jelenti. Az esküvői ruha természetesen a lelki felöltözést jelenti. Ehhez azonban nincs meg a kellő előzmény. Ezt az áttételt nem nagyon értették volna hallgatói. Érthető úgy is, hogy a nem-zsidók meghívásáról szól, ha a zsidók méltatlanná váltak volna. A szolgák megölése (Máténál) és a város elpusztítása, ami nyilván Jeruzsálem pusztulását jelenti, ezt támasztja alá. 1 - ajtónál - Bár a legtöbb esetben valóságos bejáratról van szó, itt és más helyeken is szimbolikus értelme van. Aki az ajtón belül van, az Jézus követője.
167
112. (a farizeusok csapdája az adóról) Képmutatók, miért akartok próbára tenni engem? Mutassatok egy ezüstpénzt, amit az adó befizetéséhez használnak! (odanyújtották) Kinek a képe és kinek a felirata van ezen a pénzérmén? (a császáré) Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig adjátok meg azt, ami Istené! Az i. sz. 6-ban rendezett népszámlálás óta volt adó a birodalomban. A farizeusok kérdése világos próbálkozás arra, hogy ürügyet találjanak elítélésére. Elhárítja magától a Messiás-király gyanút. Az állam és egyház szétválasztásának egyértelmű kifejezése. De a földi élet és az Isteni út különválasztása is. Ugyanakkor világos, hogy Jézus nem lázadt Róma ellen. 113. (a szadduceusok csapdája a feltámadásról) Tévedésben vagytok, de nem azért tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten erejét. Az emberek, akik ebben a világban élnek, megnősülnek, és férjhez mennek. De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy az új világban éljenek, és feltámadjanak a halottak közül, nem nősülnek, és nem is mennek férjhez, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben, hiszen már meg se halhatnak többé, és az Istennek a fiai, mivel a feltámadás fiai. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten maga mondott nektek a csipkebokorról szóló történetben? Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene1. Isten tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert őáltala mindenki él. Így nagy tévedésben vagytok. 1 - Kiv 3,6. Általában késői betoldásnak tartják, de tartalma nagyon is Jézusi. Kevés a valószínűsége annak, hogy a szadduceusok egyáltalán szóba álltak volna Jézussal. A Tamás evangélium az előbbiekben már ismertetett részlete megmagyarázza. Az természetes, hogy a testi lét megszűnése után annak lényegi eleme, a nemiség, is megszűnik. De nem csak úgy szűnhet meg, hogy sem ez, sem az, hanem úgy is, hogy egybeolvad, férfi is és női is. Ráadásul
168
ez magasabb értéket jelent, hiszen Isten is magában hordozza a két nemet (Ter 1,27 1Hénokh 51,4). Jézus jelen időben beszél, amikor a Tórát idézi (Kiv 3,6). Látszólag ellentmond az újralétesülésnek. De van időbeli különbség az egyén halála és a feltámadás között. Indirekt bizonyítása inkább annak. Mintha a szellem teljessége a Platóni ideákhoz hasonlóan csak egy részét, tükörképét, bocsátaná le az anyagi világba. Az angyalokhoz való hasonlóság csak a tökéletesekre vonatkozik. Érdekes átélni, hogy aki él, az a halott, hogy meghaljon az életre. 114. (mi a főparancs?) A legfontosabb parancsolat ez: Halld meg, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!, és az, hogy Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és minden erőddel1! A második ugyanannyira fontos, mint ez: Szeresd embertársaidat, mint önmagadat2! Ez a két parancsolat az egész törvény és a próféták írásainak alapja. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat. (az írástudó szerint is több minden más áldozatnál) Nem jársz messze a mennyei országtól. 1 - MTörv 6,5 2 - Lev 19,18. Lukácsnál átfogóbb, de mivel Márk a „semá”-val (halld) kezdi, ez látszik hitelesebbnek. Jézus itt ugyanazt mondja, mint a tanítók általában, például rabbi Akiba. Részben azonos Máté szövege Hilléllel a Talmudból. A „Szeresd embertársadat, mint saját magadat” - szöveg nem szerepel egyik Tízparancsolatban sem. Ez a Lev 19,18: „Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat, úgy, mint magadat.” A „Szeresd Uradat...” formula közel-keleti diplomáciai szöveg. Egy legyőzött országgal vagy néppel kötött szerződésben szokásos. Ha most azt mondjuk, hogy Istent lehet szeretni, de Nebukadnezárt nem, ez nem megnyugtató. Az Ószövetség szerint az ember bizony Isten vazallusa. Az a sze-
169
retet, amelyet az emberek érzelemként ismernek, nem akaratlagos, hanem alkalmi megjelenésű állapot. Tudatosan nem befolyásolható. A szeretetnek nincs algoritmusa, amely szerint végrehajtható, s ha betartom a szabályokat, létrejön. A jót eredményező tettek azonban megfogalmazhatók helyes lépések sorozatával. 115. Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? (Dávidé) Akkor miért nevezi őt Dávid a Szent Szellemtől vezetve Urának? Ugyanis ezt mondta Dávid: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb oldalamra, amíg minden ellenségedet hatalmad alá vetem!1 Ha tehát Dávid Urának nevezi Krisztust, akkor hogyan lehet Krisztus Dávid fia? 1 - Zsolt 110,1. Ha valakinek fontos Jézus isteni személye, ez bizonyítéknak tekinthető. Én úgy gondolom, hogy a korai egyház célzatos kiemelése egy korabeli általános bibliamagyarázatból. Sok ilyen részlet van az Újszövetségben, amelynél vadabbakat ma is hallani lehet bármelyik héderben (zsidó vallási iskola). Az ilyen logikai csavarok nem jellemzőek Jézus beszédére. Inkább eltakarják a tanítás lényegét, mintsem megvilágosítanák azt. Ez a részlet például egyértelműen azt jelenti, hogy Jézus személyében az evangélista a régi istenkép jogfolytonosságát igyekszik bizonyítani, amitől Jézus elhatárolódik. Hogyan lehet valaki Dávid király ura és fia egyszerre. Ez paradoxon, amelynek célja és formája a szokásos szövegmagyarázatok egyike. Az az értelmezés, miszerint mindkettő - vagyis ura és leszármazottja is Dávidnak - éppen úgy paradoxon, mintha ennek az ellenkezőjét bizonyítanánk. Én tréfának tartom, amely a hivatásos tanítók ellen irányul, vagy a szokásos biblikus szőrszálhasogatás, ami viszont idegen volt Jézustól. Hiszen a megszólítottak tudhatták, hogy a Messiás-királyról van szó. Ámde a vasárnapi bejövetel - ha tényleg megtörtént - eloszlatja a kétséget. A nép a zsoltárszövegeket idézi, és az evangélista ki is hangsúlyozta: egyrészt sokan nem ismerik, másrészt a jeruzsálemiek kérdésére azt válaszolják, hogy „Ez Jézus, a próféta...” (Mt
170
21,11). Szó sincs királyról. Máténál a farizeusoknak, Lukácsnál a szadduceusoknak mondja. Én azt gondolom, hogy aki közvetlenül Istenhez tartozik, az nagyobb, mint a földi uralkodó. Ezért, ha Jézus Dávid leszármazottja vérségileg, nagyobb lett nála szellemileg. Különösen, ha a Dávid házából származó Jézus el akarta volna érni a Messiási rangot, ahogy az Izajásnál írva van (53. fejezet). A Krisztus szó többszöri ismétlése is későbbi betoldást jelez. A zsoltárban Dávid valószínűleg Saulra utal, akinek szolgája volt. A „Krisztus” megnevezés képtelenség. Jézus ezt nem mondhatta, különösen nem a héber szövegkörnyezetben. 116. (a tanítványokhoz) Óvakodjatok a törvénytanítóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha tisztelettel köszöntik őket a piacokon és a zsinagógákban. Szeretnek a főhelyekre1 ülni a vacsorákon. De az özvegyek házát kirabolják. Hosszan imádkoznak, hogy az emberek felfigyeljenek rájuk. Ezek az emberek súlyosabb büntetést fognak majd kapni. A törvénytanítók és a farizeusok Mózes székében ülnek, van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét. Ezért tegyetek meg és tartsatok be mindent, amit csak mondanak nektek. A tetteiket azonban ne kövessétek, mert csak tanítják a törvényt, de nem cselekszik azt. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az ember vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat. Mindent azért tesznek, hogy az emberek lássák őket. Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt2. Ezért hosszabbítják meg imaruhájukat is. Szeretik, ha a piactéren mindenki köszön nekik, és tanítónak szólítja őket. Ti azonban ne hívassátok magatokat tanítónak, mert csak egy tanító van, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak3 se szólítsatok senkit a földön, mert egy Atyátok van a mennyben. De mesternek se szólíttassá-
171
tok magatokat, mert csak egy mesteretek van, mégpedig a Krisztus. Az lesz a legnagyobb köztetek, aki szolgál nektek. Aki magát nagyobbnak tartja másoknál, az megaláztatik. Aki viszont megalázkodik Isten előtt, az felemeltetik. (egy főpap szerint nem tiszták) Tehát te, aki itt vagy a templomtéren, tiszta vagy? Jaj nektek, vakoknak, akik nem láttok. Te megfürödtél ebben a kiloccsantott vízben, amelyben kutyák és disznók hevernek éjjel és nappal, és bőröd felszínét megnedvesítve ledörzsölted, ahogyan a parázna és fuvolázó nők illatosítják és mossák és kenik és tetszelegtetik magukat a férfiak ingerlésére, belül pedig tele vannak skorpióval és mindennemű gonoszsággal. Én pedig és az én tanítványaim is, akiket mosdatlannak minősítesz, megfürödtünk élő és tiszta vizekben, amelyek a mennyei Atyától erednek. Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Mert bezárjátok a mennyei ország ajtaját az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be rajta, és azokat sem engeditek be, akik megpróbálnak bemenni. Rossz lesz nektek, törvénytanítók, mert az emberektől elvettétek a tudás kulcsát, amely Isten ismeretére vezet. Ti magatok nem használtátok, és megakadályoztátok ebben azokat is, akik akarták. Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Felélitek4 az özvegyek vagyonát, és hosszú imáitokkal vonjátok magatokra az emberek figyelmét. Mindezért súlyos büntetésben részesültök majd. Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Bejárjátok a tengert5 és a szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek a ti vallásotokra. Miután pedig azt eléritek, kétszer gonoszabbá teszitek saját magatoknál, a kárhozat fiává teszitek. Pedig már ti is olyan rosszak vagytok, hogy a pokolra kerültök.
172
Jaj nekik, a farizeusoknak, mert hasonlítanak a barmok jászlában nyugvó kutyához; mert sem az nem eszik, sem a barmokat nem hagyja enni. Rossz lesz nektek, vak vezetők! Ezt mondjátok: Ha valaki a Templomra esküszik6, annak nem kell megtartania esküjét. Annak viszont, aki a Templom aranyára esküszik, meg kell tartania azt. Bolondok és vakok vagytok. Hát mi nagyobb? A Templom aranya, vagy maga a Templom, amely megszenteli az aranyat? Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, annak nem kell megtartania esküjét. Aki viszont az oltáron elhelyezett áldozati ajándékra esküszik, annak meg kell tartania azt. Vakok vagytok. Hát mi nagyobb? Az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki az oltárra esküszik, az mind az oltárra, mind a rajta lévő dolgokra esküszik. Aki a Templomra esküszik, az a Templomra és minden benne lévő dologra is esküszik. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára Istenre, aki a trónon ül. Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a kaporból, a köményből és minden más apró kerti növényből is7, de elhanyagoljátok a törvény fontosabb tanításait: a becsületességet, a könyörületet, a hitet, az igazságosságot és Isten szeretetét. Pedig ez utóbbiakat kellene tennetek anélkül, hogy az előzőeket elhanyagolnátok. Vak vezetők vagytok. Kiszűritek a szúnyogot az italból, a tevét viszont lenyelitek. Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Mert ti csak a poharak és az edények külsejét tisztítjátok meg, belül pedig ott marad a sok csalással, rablással és mértéktelenséggel saját magatok örömére szerzett dolog. Te vak farizeus! Tisztítsd meg először a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz! Bolondok! Nem ugyanaz készítette a külsőt, mint a belsőt? Adjátok a szegényeknek, ami a poharatokban és tányérotokban van, és akkor tiszták lesztek egészen.
173
Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt síremlékek. Ezek kívülről ugyan szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és mindenféle mocsokkal. Ugyanígy ti is, csak kívülről, az emberek szemében látszotok igaznak. Belül azonban tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Rossz lesz nektek, mert olyanok vagytok, mint a jelöletlen, rég beomlott sírok, amelyeken emberek járkálnak, de nem tudják, hogy azok sírok. Rossz lesz nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Síremlékeket emeltek a prófétáknak, akiket atyáitok öltek meg8, az igazak sírját pedig feldíszítitek. Ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem segítettünk volna nekik abban, hogy megöljék a prófétákat. Ezzel azonban megerősítitek, hogy a próféták gyilkosainak a fiai vagytok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Ők ölték meg azokat a prófétákat, akiknek ti sírokat építetek. Végezzétek el, amit atyáitok elkezdtek! Mérges kígyók! Nem menekülhettek meg az ítélettől és a pokoltól. Erre mondta Isten bölcsessége: Ezért tehát prófétákat, bölcseket és törvénytanítókat küldök majd hozzátok. Közülük néhányat megöltök és keresztre feszítetek, másokat a zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök majd. Ezért ennek a nemzedéknek számot kell majd adnia minden igaz ember haláláért, akiket megöltek ezen a földön, minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, az igaz Ábel meggyilkolásától9 kezdve egészen Barakiás fia, Zakariás10 halálig, akit a szenthely és az áldozati oltár között öltek meg. Igazán mondom nektek: mindezek meg fognak történni ezzel a nemzedékkel11, ezért ezt a nemzedéket fogják megbüntetni. Jeruzsálem12, Jeruzsálem, megölöd és megkövezed a prófétákat, akiket Isten küldött hozzád! Milyen sokszor akartam már összegyűjteni
174
gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnyai alá gyűjti kiscsibéit. De te nem akartad. Ezért most teljesen elhagyatott lesz a házatok. Igazán mondom nektek: nem láttok engem addig a napig, amíg azt nem mondjátok: Áldott13, aki az Úr nevében jön! 1 - A főhelyek elfoglalásának eredete a Példabeszédek 25., de itt a lakomával csak céloz rá. Jelen formájában nem valószínű, hogy Jézustól való, inkább Lukács szerkesztésének látszik. 2 - imadobozt - Ez a tefilin sel ros, amit imához a homlokukra kötnek. A hosszú ruha sztole vagy talit. 3 - Nyilvánvalóan ez csak a mennyei Atyára vonatkozik, mintha azt mondanánk, hogy ne szólítsunk senkit Istennek. 4 - Felélitek az özvegyek - Ez a rész csak néhány görög kéziratban maradt fenn. 5 - Bejárjátok a tengert - Olvassuk, hogy Pál Spanyolországba ment, pedig ő először mindig a zsidókhoz fordult. Úgy látszik, hogy Babilon mellett már nyugaton is számottevő diaszpóra élt. Egyes csoportok, vagy akár egész népek átköltözése egy másik országba nem volt szokatlan. 6 - Az eskü elvetése egyértelműen azt az állítást tükrözi, mint az esszénusoké, miszerint rosszabb megszegni az esküt, ezért ne is esküdjünk. Ugyanakkor egymás között elég volt az igen és a nem, hiszen mindannyian ugyanazt a Tízparancsolatot fogadták el. A Templom aranya kétféle volt. Aranyfóliával vontak be fatárgyakat, mint az egyiptomiak, és aranyból volt a szertartási edények egy része. 7 - A fűszernövényekből csak a magukat nagyon vallásosnak tartó emberek fizettek adót. 8 - A próféták meggyilkolásának kevés bibliai alapja van. Csak egy apokrif irat (Próféták élete, i. sz. I. sz.) tud hat erőszakos haláláról (Izajás, Jeremiás, Mikeás, Ámosz, Zakariás, Jehoida).
175
9 - Ábel meggyilkolásától - Téves állítás, mert ezt Noé áldozata már eltörölte (Ter 8,20). Izrael története Ábrahámmal kezdődik. 10 - Ha Zakariás neve valódi (2Kron 24,20-22), akkor az ő apja Jojada volt, nem Barakiás. Ő a próféta Zakariás apja volt. Zakariás léte bizonytalan. Neve előfordul a Jakab elő-evangéliumban és Josephus Flaviusnál. Mint Barakiás fia, ilyen nevű próféta nem volt. Jézus korában nem jellemző a farizeus ellenesség, csak i. sz. 70 után. Érdemes kipróbálni a szöveg olvasását úgy, hogy a farizeusok/írástudók helyébe tenni a hatalmasok/gazdagok szavakat. 11 - Egyértelmű betoldás, számos ószövetségi elődje van (pl. Zsolt 17). 12 - Úgy tűnik, mintha Jézus saját nemzedékét tartaná az utolsónak. 13 - Áldott - Zsolt 118,26. 117. (a házasságtörő asszony) Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ! (elmentek) Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz! Jézus szembefordul az Abszolútumot szó szerint értelmező többséggel. A morális létezést folyamatában értékeli, s a parancsnak megfelelő ítélet helyett számára fontosabb a megértő szeretet. Jézus megbocsát, bár - úgy látszik - az asszony nem bánja meg bűnét. A történet sajnos hiányosnak látszik. Ezzel együtt példát mutat az egyház kétezer éves gyakorlatával szemben. Az Abszolútumhoz tartozó erkölcs az emberek szemében a történelmi körülményeknek megfelelően értelmezett szabály csak. A jót cselekvés szándéka mérhetetlen pusztításokat és szenvedést okozott. Itt szerepel egyetlen esetben, hogy Jézus írt valamit a porba, bár van hagyomány Jézus leveleiről, amelyeket állítólag Abgárnak, Edessza királyának írt. 118. (a szegény asszony) Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más. Mert a gazdagok a feleslegükből adtak, abból a pénzből, amelyre nem volt szükségük, de
176
ez az özvegyasszony mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész vagyonát. 119. (a tanítványok dicsekednek a Templommal) Bárcsak felismerted volna ma, hogy mi hoz békét számodra! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert eljön az idő, amikor ellenségeid barikádokat emelnek majd köréd. Körülvesznek, és minden oldalról bekerítenek. A földig rombolnak le téged és itt élő gyermekeidet. Kő kövön nem marad, mert nem ismerted fel azt az időt, amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged. Látjátok ezeket? Igazán mondom nektek: jönnek majd napok, amikor ezekből, amit itt láttok, kő kövön nem marad, és minden elpusztul, mert mindent lerombolnak majd. A történelmi esemény utólagos magyarázata a zsidóság istengyilkosságának megerősítésére. Az egyház egyik legnagyobb tévedése (II. János Pál visszavonta, és bocsánatot kért). Csak Lukácsnál szerepelnek azok a szövegrészek, amelyek szerint Jézus Jeruzsálem pusztulását saját magával kapcsolja össze. Jézus tartózkodott a jóslásoktól. 120. (mikor és mi lesz a jel?) Keressetek, és találni fogtok! De amik felől azokban a napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek ama napokban. Most el akarnám mondani azokat, és nem keresitek azokat. Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen benneteket. Mert sokan jönnek majd a nevemben, akik azt mondják magukról: Én vagyok az! Ezzel sok embert megtévesztenek majd. Ne kövessétek őket1. Háborúkról és háborús hírekről hallotok majd. Ettől azonban ne ijedjetek meg! Ezeknek meg kell történniük, de ezzel még nem jön el a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad majd. Sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük, és földrengések lesznek. De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak kezdete.
177
Ez az ég el fog múlni, és az, ami az égben van, el fog múlni; és a halottak már nem élnek, és az élők nem fognak meghalni. Amikor megettétek a halottat, élővé tettétek őt2. Ha a világosságban lesztek, mit fogtok tenni? Ama napon, amikor egyek vagytok - váltatok kettővé. Ha pedig kettővé váltatok, mit fogtok tenni? Jól vigyázzatok majd magatokra! Akkor majd átadnak benneteket a bíróságoknak, hogy megkínozzanak, sőt meg is ölnek benneteket, és minden nép gyűlölni fog azért, mert hisztek bennem. Uralkodók és királyok elé kell állnotok miattam, hogy nekik is beszéljetek rólam. Ekkor sokan elvesztik a hitüket, elárulják, és gyűlölni kezdik egymást. Sok hamis próféta is jön, és sok embert félrevezetnek majd. Mivel a gonoszság megnövekszik, sok emberben kihűl a szeretet. Aki azonban mindvégig kitart, az megmenekül. Az egész világon3 hirdetik majd az Isten országának jóhírét, hogy ez tanúbizonyság legyen minden nép számára. Csak akkor jön majd el a vég. Véssétek hát szívetekbe: ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyek meghalnak közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Ha kitartotok, megmentitek lelketeket. A mennyei országnak ezt a jóhírét hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég. Amikor majd látjátok majd, hogy a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog, ahol nem lenne szabad, ami pusztítást okoz4, amelyről Dániel próféta szólt - aki olvassa, értse meg -, akkor mindenki, aki éppen Júdeában van, meneküljön a hegyekbe! Ha valaki éppen a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a dolgait! Aki a mezőn van, ne jöjjön vissza, hogy elvigye a ruháit! Rossz lesz azokban a napokban a gyermeket váró és szoptatós asszonyoknak. Azért imádkozzatok, hogy a menekülésetek
178
ne télen vagy szombaton legyen! Olyan nagy lesz a nyomorúság abban az időben, amilyen nem volt még a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz ilyen újra. Ha az Úr nem rövidítené le azt az időszakot, senki sem menekülne meg. A kiválasztottak miatt azonban lerövidül az az idő. Ha akkor valaki azt mondja nektek: Nézd csak, itt van a Krisztus5, vagy: Látod, ott van, ne higgyetek neki! Akkor majd hamis krisztusok6 és hamis próféták jönnek, akik jeleket és csodákat tesznek azért, hogy ha lehet, megtévesszék még az Isten választottait is. De ti vigyázzatok, én előre megmondtam nektek ezeket. Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, amit az Írás mond. Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket a nem-zsidó népek közé, Jeruzsálemet a nem-zsidók fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik. Emlékezzetek Lót feleségére! Ha tehát valaki azt mondják nektek: Krisztus ott van a pusztában, ne menjetek ki oda! Vagy ha így szólnak: Krisztus a belső szobában van, azt se higgyétek el. Mert amikor eljön az emberfia, az olyan lesz, mint az égen keleten felvillanó villám, amelyet még nyugaton is lehet látni. Ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a holttest. És ezek után a nyomorúságos napok után elsötétül7 majd a nap, a hold sem világít többé. A csillagok8 lehullanak az égről, és az ég erői is megremegnek. Ekkor megjelenik az égen a jel, amely az emberfia eljövetelét mutatja. Akkor a világon minden ember hangosan fog sírni. Látni fogják az emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és dicsőséggel. Hangos trombitaszóval elküldi angyalait az egész földre, hogy összegyűjtsék választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.
179
Tanulhattok a fügefa példájából: amikor gyenge hajtást hoz, majd pedig leveleket, tudjátok, hogy közel van már a nyár. Ugyanígy, amikor mindezeket az eseményeket látjátok megtörténni, tudhatjátok, hogy az idő közel van, hamarosan eljön. Sőt, az ajtó előtt áll. Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, az én szavaim azonban soha nem múlnak el. Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámortól, részegségtől és az élet gondjaitól. Vigyázzatok, hogy az a nap ne érjen benneteket váratlanul, mint egy csapda. Legyetek mindig éberek, és imádkozzatok, hogy túléljétek az elkövetkező eseményeket, és megállhassatok az emberfia előtt. De senki sem ismeri azt a napot9 és azt az órát. Még a mennyei angyalok, sőt a Fiú sem, hanem csak az Atya. Vigyázzatok tehát, és legyetek készen, mert nem tudjátok, hogy mikor történik meg mindez. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát, és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek tehát ti is éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit most nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek! Az emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé idejében történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem sodorta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az emberfiának megjelenésekor is. Ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják.
180
Ezért legyetek állandóan készen, mert nem tudjátok, melyik nap jön el Uratok. Emlékezzetek erre: ha tudná a ház ura, hogy az éjszaka melyik órájában jön a tolvaj, akkor ébren maradna. Nem engedné, hogy betörjön a házába. Legyetek ezért ti is mindig készen! Mert az emberfia10 olyan órában jön el, amikor nem várjátok. Ki a hűséges és okos szolga? Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében odaadja nekik az ételüket. Áldott az a szolga, akit az ura, amikor hazajön, ebben a munkában talál. Igazán mondom nektek: ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével. Ha azonban a szolga gonosz, azt mondja magában: Sokára jön meg az én uram. Verni kezdi a szolgatársait, és részegesekkel eszik és iszik együtt. Hazaérkezik ennek a szolgának az ura akkor, amikor nem számít rá, és abban az órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mindhárom evangélium szövege Jézus eszkatologikus látomása. Tökéletesen érthető és egységes anélkül is, hogy Jézus isteni személy volna. A szöveg maga azonban ókori közhelyek összefoglalása. A zsidó apokaliptikus irodalomban (pl. Ezdrás) számos hasonló van. Jézus nem jósolt, hanem tanított. Az őskeresztények várták a véget, így köszöntek: Maran atha! (Eljön az Úr!, ld. 8. jegyzet), bár Jézus cselekvő várakozásról beszél, nem passzivitásról. Már Bemerítő János beszélt a közeli világvégéről, és őt csak megerősítette Jézus. Mindketten Dánielre hivatkoztak (Dán 9,25 és 12,2), de Jézus még a saját nemzedékét is hozzátette. Dánielnél a fejedelem, I. Artaxerxész i. e. 348-as rendelete a Templom újjáépítéséről. Az innen számított hetek (7 + 62) x 7 = 483 az i. sz. 25 körüli éveket jelenti. Ha ez a hét felezése, akkor hozzáadva 3-4 évet, az Bemerítő János fellépése. 1 - Mert nem a személy a fontos, hanem a tanítás. A kereszténység történetéből - s nemcsak a kezdeti időkben - világosan látszik, hogy így történt.
181
2 - élővé tettétek őt - Hasonló az oroszlán-ember példához. Aki meghal az életnek, az él az örökkévalóságnak. 3 - az egész világon - Jézus nem mondhatta, hogy tanítása a zsidóságon kívül is érvényes, mert akkor értelmetlen volna az erről folyó vita (ApCsel 15,2). Péter kezdetben elsősorban a zsidókról beszél (ApCsel 3,26), Jézus nemzetközivé tétele már Pál műve (ld. Gal 2). 4 - pusztítást okoz - Dán 9,27 11,31 12,11. Az utálatos dolog a bálványszobor. IV. Antiokhosz állíttatta Zeusz szoborról van szó (i.e. 167). Ezért fűzi hozzá a figyelmeztetést. Szó sincs jóslatról. Hiszen Caligula csak tervezte szobrának felállítását, de az nem történt meg. 5 - Krisztus - Természetesen Jézus, nem Krisztus. Joggal képzelhette, hogy részese lesz az eljövendő eseményeknek. 6 - hamis krisztusok - És még több helyen is, nem lehet eredeti, Máténál „Krisztus” biztosan utólagos beírás, Jézus nem mondhatta görögül. Valószínűleg az emberfia kifejezést használta. Azonban valószínű, hogy Jézus óvta tanítványait a hamis tanítóktól. Akkoriban gyakori volt a csodatétel. Ennek oka az, hogy a zsidóságnak nincs teológiája, csak cselekvéstana. A Messiási feladatot sokan magukra vállalták. Eleasar Ben Dinseus (i. sz. 53 k.), akit Antonius Felix kormányzó fogatott el, vagy Simon Bar Giora (i. sz. 70), őt Titus vitte Rómába. Simon Bar Kochbát (i. sz. 132) maga rabbi Akiba nevezte Messiásnak (pTalmud Taanit 68d). Ők mind politikai szereplők voltak, Jézus pedig sohasem. (ld. 63). Ennek ellenére a Jelenések (19,13) egyértelműen politikai hősnek tartja, és ezzel teljes mértékben ellentmond Jézus személyiségének. Jézus minden esetben tiltja, hogy a tetteit hirdessék. Kivétel a gerázai eset (Mk 5,18), de itt hangsúlyozottan Isten tettének mondja a gyógyítást. Az ilyen esetekben a jelenlévők mindig Istenre gondolnak (Mt 9,8), és nem a Messiásra. 7 - elsötétül majd a nap - Iz 13,10 34,4. A napfogyatkozást a kor embere világvégének élte meg. A gonosz idők siettetése ókori közhely.
182
8 - A csillagok a mindenség, a felmérhetetlenül sok. 9 - Azt a napot - Elüt Jézus Isten-képétől, az Újszövetség Istene már nem féltékeny Isten. 10 - emberfia - Nincs hiteles nyoma annak, hogy Jézus önmagát ítélőbírónak tartotta volna. Gyönyörű leírása a világegyetem pusztulásának. Persze szó sincs arról, hogy ez akár Jézus életében, akár a közeli jövőben előadódhat, de eljövetele biztos. Előbb-utóbb a mi földünk biztosan elpusztul. Jézus itt is, mint minden más esetben aktuális példákat használ, hogy hallgatói jobban megértsék. A jelenet Betániában történt, amelynek neve a füge háza (Bét Te'enah). 121. Azon a napon a mennyei ország olyan lesz, mint amikor tíz fiatal lány olajlámpással a kezében kiment a vőlegény elé. Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák csak a lámpásaikat vitték magukkal. Olaj nem volt náluk. Az okosak a lámpásaikkal együtt korsókban vittek magukkal olajat is. Mivel a vőlegény késett, mindannyian elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor azonban kiáltás hallatszott: Jön a vőlegény! Menjetek ki elé! Erre azonnal felébredt mindegyik fiatal lány. Elkészítették lámpásaikat. Az ostobák azt mondták az okosaknak: Adjatok nekünk egy kis olajat, mert különben kialszanak a lámpásaink! Az okosak azonban így válaszoltak: Nem tehetjük, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek el inkább az olajárusokhoz, és vegyetek magatoknak! Amíg azonban az ostoba lányok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény. Azok a lányok, akik készen várták, bementek vele az esküvői vacsorára. Az ajtót pedig bezárták. Később megérkezett a többi lány is. Kiáltozni kezdtek: Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót nekünk! A vőlegény azonban így válaszolt: Igazán mondom nektek: Nem ismerlek benneteket. Vigyázzatok tehát! Mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát, amikor az emberfia eljön.
183
emberfia - Vagyis itt az Úr. Az önzés és a vőlegény ridegsége nem Jézusi természetű. Idegen elem. Talán a korai egyház paruszia-várásának allegóriája. 122. A mennyei ország olyan, mint az az ember, aki mielőtt elutazott volna egy távoli vidékre, hogy ott királlyá koronázzák, összehívta a szolgáit. Minden vagyonát rájuk bízta. Egyiküknek öt zacskó ezüstpénzt adott, a másiknak két zacskót, a harmadiknak egyet. Mindenkinek képességei szerint adott. Ezután elutazott. A hazájában élő emberek azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek a távoli vidéken élőkhöz, és ezt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez az ember legyen a királyunk. Ők azonban mégis királlyá tették. Amikor hazatért, hívatta a szolgáit, hogy megtudja, ki mennyi haszonra tett szert. Aki az öt zacskó ezüstpénzt kapta, vállalkozásba fektette a pénzt, és újabb öt zacskó ezüstpénzt nyert vele. Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és nyert másik két zacskó ezüstpénzt. Aki viszont egyet kapott, elment, és ásott egy gödröt. Oda rejtette el ura pénzét. Hosszú idő elteltével hazatért a szolgák ura. Kérte őket, hogy mondják el, mit tettek a pénzzel. Aki öt zacskó ezüstpénzt kapott, öttel többet hozott vissza. Ezt mondta: Uram, öt zacskó ezüstpénzt bíztál rám. Arra használtam fel őket, hogy újabb ötöt szerezzek. Az ura így szólt hozzá: Jól van! Jó és megbízható szolga vagy. Hűséges voltál ezzel a kevéssel, ezért ezentúl sokat bízok rád. Uralkodj ezért öt város fölött! Gyere, és örülj velem együtt! Ekkor az a szolga ment oda a gazdájához, aki két zacskó ezüstöt kapott. Ezt mondta: Uram, két zacskó ezüstpénzt bíztál rám. Arra használtam föl a pénzedet, hogy újabb két zacskó ezüstpénzt szerezzek vele. - Jól van! Jó és megbízható szolga vagy. Hűséges voltál ezzel a kevéssel, ezért ezentúl sokat bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt! Azután jött az, aki egy zacskó ezüstpénzt kapott. Ő így szólt: Uram, itt a pénzed. Zsebkendőbe kötöttem, és félretettem. Féltem tőled, mert kemény ember vagy. Elveszed azt is, ami
184
nem jár neked, és ott is aratni akarsz, ahol nem vetettél. Onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál magot. Féltem tőled, ezért elmentem, és elrejtettem a földbe az ezüstpénzt, amit adtál nekem. Most tessék, itt a pénzed. Ekkor az úr azt mondta neki: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga. Tudtad, hogy elveszem azt is, ami nem jár nekem, és ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam magot. Akkor miért nem tetted bankba a pénzemet, hogy amikor visszajövök, kamattal együtt kapjam vissza? A közelben állókhoz pedig így szólt: Vegyétek el tőle azt a zacskó pénzt! Adjátok oda annak, akinek tíz zacskó pénze van! Erre azok így szóltak: De uram, annak már van tíz zacskó aranya! Az uruk így felelt: Mondom nektek: mindenki, aki felhasználja azt, amije van, még többet fog kapni. Attól pedig, aki nem használja föl azt, amije van, mindent elvesznek majd. Az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket előttem! Azt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: Gyertek, Atyám áldottai! Örököljétek azt a királyságot, amit Isten a világ kezdete óta elkészített nektek! Mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, vendégül láttatok. Amikor nem volt ruhám, adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok. Erre így felelnek majd az igaz emberek: Uram, mikor volt az, amikor éhesnek láttunk téged, megetettünk téged? Mikor volt az, hogy szomjasnak láttunk téged, és inni adtunk neked? Mikor láttunk téged idegennek, és adtunk neked szállást? Mikor láttunk téged ruha nélkül, és adtunk neked ruhát? Mikor láttunk betegnek vagy börtönben, hogy elmehettünk volna hozzád?
185
Akkor a király így válaszol majd erre: Igazán mondom nektek: amikor megtettétek a legkisebb testvéreim egyikével, velem tettétek meg. Ezután pedig így szól majd a király a bal oldalán állókhoz: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éhes voltam, de nem adtatok enni. Szomjas voltam, de ti nem adtatok inni. Idegen voltam, de ti nem adtatok szállást. Nem volt ruhám, de ti nem öltöztettetek fel. Beteg voltam, börtönben voltam, de ti nem látogattatok meg. Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: Uram, mikor láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek? Mikor láttunk téged ruha nélkül, betegen vagy börtönben, és nem segítettünk neked? Akkor a király így válaszol nekik: Igazán mondom nektek: amikor nem tettétek meg a legkisebb testvéreim egyikével, velem nem tettétek meg. Ezek elmennek az örök büntetésre. Az igazak pedig az örök életre mennek. Amikor az emberfia1 eljön dicsőségében az összes angyalával, akkor leül dicsőséges trónjára. Akkor minden nemzet összegyűlik elé, és ő kettéválasztja őket, ahogyan egy pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobb oldalára, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja. 1 - emberfia - Nem gondolhatott önmagára (ld. az előbbieket). Úgy gondolom, hogy ez is általános alany: az a valaki. Újra eljövetele Izajás 13,10 és Dániel 7,13-ra megy vissza. Máténál „kinek-kinek képessége szerint” adja a talentumot az idegenbe készülő ember, Lukácsnál mindegyiknek egyformán egy minát (a talentum 60-ad része, 100 dénár). A kockázatvállalás bátorságát fejezi ki, mint az elrejtett kincs és a drágakövek hasonlata. Ugyanakkor a képességek helyes használatára tanít. A történet leírása idegen Jézus környezetétől és a megfogalmazás módja is didaktikus, a tanítást bizonyító, ezért nem biztos, hogy eredeti. Itt
186
fordul elő másodszor a király szó, mint az ország királya (a másik Mt 5). De itt a király, mint isteni bíró szerepel. Ezzel mindkét esetben elválik az Ószövetség király fogalmától. Egyes elemzők szerint a példabeszéd későbbi átfogalmazás (Bultmann). Jézus kerülte a Messiás király nevet, ami azért is figyelemreméltó, mert az ország tanításának központja. Az alaptörténet, amelytől függetlenül is érvényes a tanítás, nagyon hasonlít a Jelenésekhez. A Lukács változat eredetisége kétséges. Az Isten rejtetten van a világban a legkisebbek mögött. Így jöhet létre cselekedeteinek utánzása. Mindazonáltal az evangéliumok szövegét összevetve úgy látszik, hogy Lukács nem nagyon értette a történetet. Szövege idegen Jézustól. A kecske az Ószövetségben többször a csalás, a bűn hordozója (Ter 27,9). Ámbár a szent sátor fölötti kárpit kecskeszőrből készült. 123. (az alabástrom edényes asszony) Hagyd békén, hiszen jó dolgot tett velem, ezt az olajat a temetésemre tartogatta. A szegények1 mindig veletek lesznek, rajtuk bármikor segíthettek. Én azonban nem leszek mindig köztetek. Ez az asszony megtett mindent, amit csak tehetett. Amikor a testemre öntötte az illatszert, azzal már a temetésemet készítette elő. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják a jóhírt, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá. János története eltér a szinoptikusoktól (ld. 37). Júdásnak mondja, s a szegényeket jelen időben. Az asszony János szerint Mária, Lázár testvére. 1 - A szegények - MTörv 15,11. 124. (néhány görög látni akarta) Mint tudjátok, holnapután lesz a pászka ünnepe. Akkor az emberfiát átadják ellenségeinek, és keresztre feszítik. Eljött az idő, hogy megdicsőüljön az emberfia. Igazán mondom nektek: ha a búzaszem nem kerül a földbe, és ott nem hal el, akkor csak egy búzaszem marad. De ha a földbe vetik, és elhal, sok szemet terem.
187
Aki szereti az életét, az elveszíti, de aki gyűlöli az életét ezen a világon, az megtartja az örök életre. Ha valaki engem szolgál, engem kell követnie, és akkor ott, ahol én vagyok, ott lesz majd a szolgám is. Ha valaki engem szolgál, azt megbecsüli majd az Atya. Nyugtalan a szívem. Mit mondhatnék. Kérjem talán azt: Atyám, ments meg engem ettől az órától? Hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! (mennyei szózat hallatszott) Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. Mert eljött e világ megítélésének ideje, és most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Ha én erről a földről felemeltetem, minden embert magamhoz vonzok. (a Messiás nem halhat meg) A világosság még egy rövid ideig köztetek lesz. Addig járjatok tehát a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség le ne győzzön benneteket, mert aki sötétben jár, nem tudja, hogy hová megy. Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világosság fiai legyetek. Az ilyen misztikus betétek ma már a szerző szándékával ellentétes hatást keltenek. Elvész a történet személyessége. De teológiai értelme egyértelmű. Talán valóban elhatározta halálát papi Messiásként. Ez egyáltalán nem lett volna különleges az áldozat felajánlás légkörében. Noha Jézusról nem tudjuk, hogy ő maga mutatott-e be áldozatot, az emlékvacsora üzenete arra utal, hogy önmagát tekintette áldozatnak. Pál ezt úgy fejleszti tovább, hogy Jézus önáldozata minden további Istennek felajánlott áldozatot feleslegessé tesz (Zsid 9). Jézus követése ebben a formában szellemi áldozatot jelent, vagyis önmagunk teljességének föláldozását, ugyanúgy önáldozatot, mint a Jézusé. Az apostolok semmire sem emlékeztek abból, amit Jézus többször is elismételt, ha ugyan tényleg mondta. A szöveg szerint ismételten fölhívta a figyelmüket elkövetkezendő halálára. Feltámadását sem értik, amíg Jézus el nem magyarázza nekik.
188
A búzaszem hasonlata előfordul a Rizspalánta szútrában is (Sálisztamba szútra). Ott azonban az oksági lánc összefüggését illusztrálja. Vagyis az okhoz kötöttség a törvénye a belső függő keletkezésnek. Az elpusztuló búzaszem feltétele a bő termésnek. A kereszténységbe a gnózisból érkezett. A korai alkimisták célja, a Nagy Mű létrehozása, a test és szellem elpusztulása, majd újraszületése révén hozható létre. Itt Jézus példázata önmagáról. Saját maga számára is következetes a tanítása. Búzalisztből készült az ételáldozatok kenyere. Nem tudható, hogy Jézus görögül beszélt-e, vagy tolmács segítségével. Mivel Pilátussal is beszélt, valószínűbb, hogy az görög volt, és nem latin. Az kizárt, hogy Pilátus tudott volna héberül. Egyes feltételezések szerint, ha Jézus felnőtt koráig Názáretben élt, ami erősen kétséges, latin és görög nyelvű környezetben nőtt föl. Ha Egyiptomban élt, akkor görög nyelvtudása biztosra vehető. 125. (a tanítványokhoz) Menjetek be a városba ahhoz az emberhez, akit ismerek. Ott találkoztok egy férfival, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt! Ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A tanító azt üzeni, hogy mutasd meg azt a helyet, ahol megeheti a pászkavacsorát a tanítványaival. Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett szobát a ház felső emeletén, amely készen áll számotokra. Ott készítsétek el a pászkavacsorát! Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük. Közel van már az időm. Ez is meseszerű betét, ámbár Jézus jól ismerte környezetét, hisz az utolsó estét is Márk családjának birtokán töltötte, ahogy az utolsó vacsora is Márk szüleinek házában volt. Ebből is látható, hogy Jézus követői nem a szegények közül kerültek ki, hanem a jómódú középosztályból. Ezért például erősen kétséges, hogy Péter halász lett volna, talán inkább halászati vállalkozó. Ahogy Júdás árulása is Jézus szándékos tervének része lehetett, a vacsora történetéből is világosan látszik, hogy mindent előkészített. Júdás nem
189
elárulta, csak átadta Jézust. Mindezekről azonban a tanítványok mit sem tudtak. Máté saját szövegeként írja azt, amikor Jézust idézi: Menjetek be a városba ehhez meg ehhez,… - miért nem mondja azt, amit Jézus mondott? Mert a korabeli irodalomban általános szokás a pontos idézetnek látszó előadásmód. Itt Máté leleplezi ezt a gyakorlatot. Az ilyen szöveghelyek indítanak arra, hogy megpróbáljuk megtudni Jézus valódi üzenetét, a tanítás lényegét, hiszen szövegeinek nagy része nyilván nem idézet, csak interpretáció. A vacsora (széder este) csütörtökön volt, Niszán 13-án. 126. (a vacsorán) Ne nyugtalankodjatok! Higgyetek az Istenben, és énbennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, nem mondanám, ha nem így volna. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Amikor elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Ti ismeritek az utat oda, ahová megyek. (Tamás mondja, hogy nem) Én vagyok az út, a valóság1 és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak rajtam keresztül. Ha engem ismernétek, az Atyát is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek őt és látjátok. (Fülöp rákérdez) Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem látott, az látta az Atyát is. Miért mondod akkor: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem van, ő végzi a munkáját. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek. Igazán mondom nektek: aki hisz bennem2, megteszi mindazokat, amiket én teszek, sőt, még nagyobb dolgokat is. Mert én az Atyához megyek, és megteszem mindazt, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által. Bármit kértek tőlem az én nevemben, megteszem nektek.
190
Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és másik segítőt küld nektek, vigasztalót, aki örökre veletek marad. Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlen emberek nem tudnak elfogadni, mert nem látják, és nem ismerik őt. De ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek él majd. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Kis idő múlva a hitetlen emberek nem látnak többé engem, de ti látni fogtok, és mivel én élek, ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy én az Atyában vagyok, ti énbennem, és én tibennetek. Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és megismertetem vele magam. (a másik Júdás kérdése a világról) Aki szeret engem, engedelmeskedni fog a tanításomnak, és őt Atyám is szeretni fogja. Eljövünk hozzá, és nála fogunk lakni. Aki nem szeret engem, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától van, aki küldött engem. Ezeket mondom most, míg veletek vagyok. A segítő pedig, a vigasztaló Szent Szellem, akit az Atya küld az én nevemben. Ő mindent megtanít majd nektek, és mindenre emlékeztet benneteket, amit mondtam. A békességemet hagyom nektek. Az én békémet adom nektek, de nem úgy, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek. Hallottátok, hogy megmondtam: elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, akkor most örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam. Most mondom el nektek, mielőtt megtörténne, hogy amikor megtörténik, higgyetek. Nem sokáig beszélek már veletek, mert közeledik e világ fejedelme, bár fölöttem nincs hatalma. De meg kell tudnia mindenkinek, hogy én szeretem az Atyát, és megteszem, amit ő parancsolt.
191
Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket. Az emberek ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Eljön az idő, amikor az, aki megöl valakit közületek, azt hiszi, hogy Istennek szolgál vele. Azért teszik ezt veletek, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. Azért mondom el nektek ezeket, hogy amikor majd eljön az idő, és ezek megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek benneteket. Kezdetben azért nem mondtam el ezeket nektek, mert veletek voltam. Most azonban elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és közületek senki nem kérdezi tőlem: hová mész? Most, hogy ezt elmondtam, nagyon elszomorított benneteket. Pedig én az igazságot mondom: jobb nektek, hogy elmegyek, mert ha nem mennék el, nem jönne el hozzátok a segítő. Ha viszont elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Amikor eljön, megmutatja az embereknek, hogy tévednek a bűnnel, az Isten jóságával és az ítélettel kapcsolatban. Tévednek a bűnnel kapcsolatban, mert nem hisznek bennem. Tévednek az Isten jóságával kapcsolatban, mert én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem. És tévednek az ítélettel kapcsolatban, mert ennek a világnak a fejedelme el van ítélve. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudnátok elviselni. Amikor azonban eljön az Igazság Szelleme, elvezet majd benneteket a teljes igazságra. Mert ő nem saját magától beszél, hanem azt mondja, amit hallott, és előre megmondja nektek azokat a dolgokat, amik történni fognak. Ő engem fog dicsőíteni, mert abból vesz, ami az enyém, és elmondja nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Ezért mondom, hogy a Szent Szellem az enyémből vesz, és azt mondja el nektek. Igazán mondom nektek: egyikőtök elárul engem, valaki, aki együtt eszik velem. (kérdezhették, hogy ki) Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogatja kenyerét a tálba. Bemártom ezt a falat kenyeret a
192
tálba, és akinek odaadom, ő az. (Júdás kérdezte, hogy ugye nem ő) De bizony, te vagy az. Magad mondtad. Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb! Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz. (mikor Júdás elment) Most pedig keljetek fel, menjünk innen! Pontosan az történik majd az emberfiával, amit megírtak róla az Írásban. De szörnyű lesz annak az embernek, aki elárulja az emberfiát. Jobb lett volna3 annak az embernek, ha meg sem született volna! Most dicsőült meg az emberfia, és általa Isten is megdicsőül. Mivel Isten dicsőséget kapott az emberfia által, Isten is dicsőséget ad az emberfiának hamarosan. Nem teljesen világos, hogy egy vacsoráról van-e szó, és Júdás részt vett-e az áldozatnál. Ez a későbbiekben nagy vita tárgya lett, miszerint ha Júdás is ott volt az utolsó vacsorán - ahogy a későbbi ábrázolások mutatják -, ő is részesült az áldozatban, ezért új fényben tűnik fel az elkárhozás kérdése. Valószínűbb, hogy Júdás a továbbiakban már nem volt ott. Naiv teologizálással dúsított szöveg, a lényeg nyilván eredeti. Egyértelműen kiderül, hogy Jézus elhatározott szándékának végrehajtásáról van szó. Világos az is, hogy a tanítványokkal ezt tudatni akarta, bár a közlés módja ma már gyerekesnek látszik. Tudnunk kell azonban, hogy az ókorban szokásos volt az ilyen áttételes beszéd. A tanítványok semmit sem értenek meg belőle. Júdás önkéntes áldozata ezért is olyan tragikus. A többi tanítvány meg sem szólal, meg sem lepődik. A szokás szerint a vendéglátó az asztalnál a bal második helyet foglalta el. A bal oldalán ült a legrangosabb vendég. Mivel Jézus utoljára Péter lábát mosta meg, ő nyilván az asztal jobb végén ült. A bal oldali első helyen tehát Júdás ülhetett. A bemártott kenyeret egy távolabbi helyen ülőnek nehezen adhatta át. A bemártott kenyeret az étkezéseken a tisztelt vendégnek szokták adni. Jézus megszüntette az elválasztó vonalat zsidó és nem-zsidó között. A Templomban volt egy kb. másfél méteres fal, amely elválasztotta a szentélyt
193
a Templom többi részétől. A falra táblákat helyeztek a következő görög felirattal: Idegen nem lépheti át a templom körüli akadályt és kerítőfalat. Bárki, akit elfognak ezt cselekedvén, csak magát okolhatja az ezt követő haláláért. (ld. Ef 2,14). 1 - valóság - Veritas, a létezés igazsága. Nehéz igazságot gondolni itt. Milyen igazság lehetne? Tudományos, köznapi, kijelentett? Nem tudható. 2 - Aki hisz bennem - Mintha János teológiáján átütne a Jézusi hagyomány valósága. Mert hiszen hogyan lehet bárki több a legnagyobbnál? Persze világos a helyzet abban az esetben, ha Jézus földi cselekedeteit mintegy mintának tekintjük, és hiszünk abban, hogy közvetítő az Atyához, aki ugyanakkor ő maga a háromság egységében. De erre nincs szükség. Sokkal egyszerűbb, ha mindenféle értelmezés helyett megértjük, amit mond. 3 - Jobb lett volna - Ha egyik oldalról nézzük, akkor vád, ha a másik oldalról, akkor szánalom. Júdás kiemelt rangú volt a tanítványok között. Ő kezelte a közösség vagyonát. Jézusnak szüksége volt arra, hogy összekerüljön a főpapokkal. Erre a Templomban nem volt mód az őt követő tömeg miatt. Egyrészt gyűlölték, mert rontotta az üzletet, másrészt lehetséges, hogy Jézus, noha tartott a bizonytalanságtól az előbbiek miatt is, de reménykedhetett, hogy Júdás közvetítő szerepe eredményes lesz. Azonban túl jól ismerte a Templom és a zsidó vezetők szokásait ahhoz, hogy biztos lehessen a sikerben. Valószínűleg tehát Júdás vállalta a közvetítő szerepet. A tanítványok között ő volt egyedül júdeai (Keriáthból), benne megbíztak a főpapok. Ez az árulás egyáltalán nem negatív értelmű. Nélküle Jézus nem végezhette volna el, amit akart. Jézus a vacsoránál ezt egyértelműen tudtára adja tanítványainak (Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb.) Azok persze most sem értették, hogy miről van szó. Jézus elég kétértelműen beszélt. Az biztosnak látszik, hogy Júdás már korábban felajánlotta a segítségét. Talán addig Jézus még nem döntött, és ezt a színpadias megoldást választotta arra, hogy felhívja Júdás figyelmét arra, hogy itt az idő elvégezni a feladatát. A mártírom-
194
ság, az önfeláldozás teljességgel idegen gondolat a zsidóságban. Júdás valószínűleg úgy gondolta, hogy Jézus így fogja fölfedni Messiási voltát. Azt el sem tudta képzelni, hogy tettének Jézus kivégzése lesz a vége. Az önvád miatt lett öngyilkos. Ha egyáltalán. Azt nem tudjuk, hogy a közelmúltban megismert Júdás evangéliumnak mi a múltja. Talán, ha vár még néhány napot, ő is rájön az igazságra. Azt persze nem tudjuk, hogy mit tett volna Jeruzsálemben. Nem valószínű, hogy a többiekkel együtt Galileába megy. Akkor viszont meglepetésként érte volna Péter és Jakab megjelenése pünkösd előtt. Az evangélista emlékeztet az előképekre, de Jézus ezt nem gondolhatta. Az utolsó percig hitt a mennyei ország megvalósulásában. 127. Ma éjjel1 mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem. Hiszen ezt mondja az Írás is: Megölöm a pásztort2, és a nyáj juhai szétszóródnak. De feltámadásom után előttetek megyek3 majd Galileába. Kedves fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a zsidóknak már korábban mondtam, most nektek is mondom: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek benneteket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást. Erről ismeri fel majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. Fény van egy fénylény belsejében, és megvilágítja az egész világot. Ha nem világítaná meg, sötétség lenne. (Péterhez) Simon, Simon, a Sátán hatalmat kért magának felettetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted4, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet. (Péter mondta, hogy követi bárhová) Ahova én megyek, oda te most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz. (Péter tiltakozik) Az életedet adod értem? Igazán mondom neked: még ma éjjel, mielőtt kétszer megszólalna a kakas, háromszor fogod letagadni, hogy ismersz engem.
195
Amikor elküldtelek5 benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben? (nem) Most azonban akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik. (mutatnak két kardot) Elég6. 1 - Ma éjjel - Jézus kivégzése, különösen annak módja, azt mutathatja, hogy Isten elhagyta Jézust. Mint jó tanító, igyekezett felkészíteni tanítványait a legrosszabbra. Sajnos a politikai körülményeket nem vette figyelembe. 2 - A megölöm a pásztort… jellegű példázat a prophetiae ex eventu az esemény megtörténte utáni jóslat (pl. A feltámadásom után). Ez az idézet Zakariástól van (Zak 13,7). Ilyenek azok az ószövetségi helyek, amelyeket Jézusra vonatkozó jóslatoknak tekintenek, bár természetes, hogy Jézus, aki láthatólag jól ismerte a szövegeket, azok számos részét magára értelmezhette. Ez azonban csak azok számára fontos, akik nem képesek elfogadni a tanítást Jézus isteni mivoltának elismerése nélkül. Ilyen lehet az a rész is, amelyben az Írásra hivatkozik, bár lehetséges, hogy későbbi betoldás. 3 - előttetek - Prófétai előzmény (ex eventu) az üres sír tényének előkészítésére. Nyilván az evangélista betoldása. 4 - imádkoztam - Ez csak Lukácsnál fordul elő. Mintha mentegetni akarná Pétert. 5 - Az Amikor elküldtelek… kezdetű szakasz felfogható a Messiás-király utasításának. Itt az idő a harcra. De sokkal valószínűbb, hogy Jézus, szokása szerint, itt is szimbolikusan és szokásos túlzásával fejezte ki azt a helyzetet, hogy vigyázzanak magukra tanítványai. Itt az idő arra, hogy a mindennapi dolgokkal törődjenek. A válasz iróniája ezt támasztja alá, miszerint a tanítványok még mindig nem értik, amit mond, hiszen két kard természetesen semmi erőt nem képvisel. A tanítványoknak még most sincs fogalmuk arról, hogy valójában miről van szó. Két kard persze kevés egy forrada-
196
lomhoz, de tudjuk, hogy Péter zélóta volt, s talán az volt József is, Jézus apja. Hiszen róla egy szó sem esik az evangéliumi történetben. Más szöveghelyekkel összevetve azonban Jézus bizonyára szimbolikusan értelmezte a kardvásárlást, amit a tanítványok szó szerint értettek. 6 - Jelentheti azt, hogy ennyi elég, de azt is, hogy elég legyen. Mivel Pétert megfeddi, amikor használja kardját, az utóbbi a valószínű, hiszen egyébként ennyi nyilván nem elég. 128. (az áldozás) Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem a húsvéti bárányt, míg be nem teljesedik a mennyei országban, nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek az Isten országában1. Vegyétek, és egyétek meg! Ez az én testem, amelyet értetek adok! Ezt tegyétek2 az én emlékezetemre, osszátok el magatok között. (a poharat fogta) Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amivel elkezdődik a szövetség3. Ez a vér sok emberért4 lesz kiontva, hogy a bűneik meg legyenek bocsátva. Igazán mondom nektek: mostantól nem iszom ebből a borból addig a napig, amíg Atyám országában nem iszom az újat veletek együtt. Az, hogy nem iszik a szőlő terméséből, jelentheti saját tökéletes átlépését az országba. Formáját tekintve pedig korabeli kultusz-szöveg. Ugyanakkor lehet, hogy halálát életútja és működése szerves részének tekintette. A szövegben szó sincs ünnepi alkalomról, csak megemlékezésről. A vérivásra való felszólítás képtelenség. A korabeli zsidóságnál olyan erősen tiltott volt, hogy még az Apostolok Cselekedeteibe is bekerült (ApCsel 15,29). Még János is említi, hogy a gondolat mennyire felháborította tanítványait (Jn 6,60). A zsidóság mindig megmaradt a cselekvő bűnnél. A Jézusféle misztikus átértelmezés idegen volt gondolkozásuktól. A kenyér és bor, mint a test és vér szimbóluma a mester és tanítvány misztikus kapcsolatának
197
kifejezése. A gondolati bűn a kereszténységgel együtt jelent meg. A zsidóságban nincs értelme a cselekedet mérlegelésének, be kell tartani a parancsokat. A kereszténységben mindenkinek személyes ügye, hogy megítélje önmagát. A tanítványok képtelenek voltak a cselekvés szimbolikus értelmét felfogni. Amennyiben a történet hiteles - és ez elképzelhető -, Jézus szimbolikus magyarázatát nyilván nem értették meg a tanítványok. A test és vér Jézus teljessége, példamutatása és tanítása, ami úgy legyen mindennapi táplálékunk, mint az elfogyasztott ételek. Misztikus kapcsolat közvetlenül Jézussal. Ez az ókeresztényeknél szokásos emlékező étkezés (refrigerium) lehetett (ld. 1Kor 11). Használták már az esszénusok is. Ők kenyeret és újbort fogyasztottak. Az étkezések előtti áldás általános szokás a zsidóságban. Az utolsó vacsora tartalma különleges étkezés, az eucharisztia szorosan kötődik a zsidó húsvéti hagyományhoz. Mivel Jézus szavai a vacsora után hangzottak el, ez valószínűleg az utolsó pohár bor utáni széder esti áldás. Szükségtelen testi átlényegülésről beszélni. A keresztényeknél a test és vér minden alkalommal átlényegül Jézus valódi testévé és vérévé. Ez a hitük alapja. Így elvész a tanítás lényege. A közös emlékezésnek van értelme. Annak van összetartó ereje. Minden étkezésnél gondoljunk a Jézusi tanításra. Ez nem nehéz. Az embernek ismételten ennie kell. Naponta legalább háromszor. Mintha naponta háromszor imádkoznánk. A lábmosás (Jn 13) sokkal szemléletesebb, de nehezebben lehetett volna később rítust teremteni belőle. De az üzenet tartalma egyik esetben sem jutott el a tanítványok tudatáig. A közös étkezés az összetartozás jele. Az asztal, amelynél ülnek tulajdonképpen oltár (2Móz 27,1, Ez 41,22). A kenyér a zsidóknál szokásos kovásztalan kenyér volt. Ez ugyan ízetlenebb, de jóval tartósabb a kelesztett kenyérnél. Eredete egyiptomi, akár a vér és disznóhús tilalma. A kenyértörés azt jelenti, hogy megosztoznak az ételen. Ez is az együvé tartozás szimbóluma.
198
A II. Vatikáni zsinat „Dei Verbum” konstitúciója szerint közvetlen az út Jézuson keresztül a kiválasztott nép iránti szeretet továbbéléséből az Újszövetségben. Erről a hagyományos zsidóságnak nincs tudomása, és nem is fogadná el. Pál azonban mintha erre építené a nem-zsidók térítését, először az összes zsidó térjen meg Jézushoz, aztán a többiek. A vacsora alkalmával a 112-117. zsoltárokat énekelték. Ezek az „Alleluja” (halél)-zsoltárok, vagyis örömmel teli dicsőségről van szó, nem gyászról. Érdekes, hogy éppen ezek között szerepel a 118., amelyben szintén szerepel a zárókő (118/22). A korai kereszténységben a közös étkezés (kenyérszegés) volt a szokásos. Ez emlékezés Jézusra és eljövetelére (1Kor 11,23). A kenyértörés előtt Jézus biztosan mondta a szokásos áldást (Áldott vagy te, Urunk és Istenünk, a világmindenség királya, aki előteremted a kenyeret a földből). 1 - Ez éppen azt mutatja, hogy Jézus fogadalmat tesz, nem jósol. 2 - Ezt tegyétek - Csak Lukácsnál fordul elő talán Pál hatására. Azon kívül, hogy Jánosnál egyáltalán nincs utolsó vacsora, sem Máté, sem Márk nem említi, hogy ez ismétlődő, szertartásos cselekedet lett volna. Jézus valószínűleg azt mondta, amit széder estén a családfő szokott mondani a kenyértöréskor (Ez a szenvedés kenyere. Aki éhes, jöjjön és egyék!). 3 - a szövetség - Máténál és Márknál csak „szövetség”. Jánosnál egyáltalán nem fordul elő, mert ő az addig távol lévő Szellem újra megjelenését tartja fontosnak. Erre épülnek az egyházak. Pál és az Apostolok cselekedetei sem tud más szövetségről, mint az addigi (ApCsel 3,25 Róm 9,4). Jézusnál és Pálnál is a régi szövetség megújításáról van szó. Nem forradalom ez, hanem reform. 4 - sok emberért - Lukácsnál csak „értetek”. A sokféle változat arra utal, hogy többször átszövegezhették, s nem mindenki gondolta ugyanazt. Aztán megmaradt az az egyházi változat, amely nem Jézustól való.
199
129. (a Getszemáni kertben) Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Levágja minden szőlővesszőmet, amelyik nem hoz gyümölcsöt, azt pedig, amely gyümölcsöt terem, megmetszi és megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanításaim által, amelyet elmondtam nektek. Maradjatok hát bennem, és akkor én is bennetek maradok. A szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt önmagában, hanem csak a szőlőtőn. Ugyanígy ti sem teremhettek gyümölcsöt, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tudtok tenni. Ha valaki nem marad bennem, azt kidobják, mint a lemetszett szőlővesszőt, és elszárad. Ezután összeszedik, a tűzre dobják, és elégetik. Ha viszont bennem maradtok, és az én tanításaim is bennetek maradnak, akkor bármit kértek, megkapjátok. Az én Atyám úgy kap dicsőséget, ha ti sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim1 lesztek. Ahogyan engem szeret az Atya, ugyanúgy szeretlek én is benneteket. Ha megtartjátok, amit parancsoltam, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok a szeretetében. Ezeket pedig azért mondtam el nektek, hogy az én örömöm betöltsön bennetek, és teljes legyen az örömötök. Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek benneteket. A legnagyobb szeretet abban mutatkozik meg, ha valaki életét adja a barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Többé nem nevezlek szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit az Atyámtól hallottam, azt mind2 elmondtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket. Én bíztalak meg benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt, olyan gyümölcsöt, ami megmarad. Az Atya pedig megadja nektek mindazt,
200
amit a nevemben kértek tőle. Ezt parancsolom nektek: szeressétek egymást. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam. Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De a valóságot mondtam: jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az valóságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Ha a hústest a szellemért lett, ez csoda. Ám ha a szellem lett a testért, ez csodák csodája. Én azonban nem csodálkozom: hogyan lehet ilyen nagy gazdagság ebben a szegénységben. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes valóságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután hamarosan megláttok majd. (tanakodnak) Arról beszélgettek, hogy mit jelent, amit mondtam, hogy: még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután hamarosan megláttok? Igazán mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, de a hitetlenek örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok örömre változik. Amikor az asszony gyermeket szül, szenved, mert eljött a szülés ideje. Amikor azonban a gyermek megszületett, elfelejti a szenvedést, mert örül, hogy ember jött a világra. Most szomorúak vagytok, de amikor újra
201
látlak benneteket, örülni fogtok, és ezt az örömöt senki sem veheti el tőletek. Azon a napon nem kérdeztek majd tőlem semmit. Igazán mondom nektek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam el nektek. De eljön az idő, amikor már nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben fogtok kérni, és nem fogom azt mondani, hogy én majd kérem az Atyát értetek, mivel maga az Atya szeret benneteket, mert ti is szerettek engem, és hiszitek, hogy Istentől jöttem. Az Atyától jöttem erre a világra, de most elmegyek ebből a világból, és visszamegyek az Atyához. (most nyíltan beszél, mondják) Most tehát hiszitek? Látjátok, közel az óra, és már itt is van, amikor mind szétszóródtok, ki-ki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok. De én mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van. Ezt azért mondtam el nektek, hogy békességetek legyen bennem. Ezen a világon szenvednetek kell, de bízzatok: én már legyőztem a világot. Ismétlés. A Jánosi gondolatok elmélyítése. A Getszemáni kert neve az arámi gat samnából ered. Ez a neve az olajprésnek. Jézus és tanítványai azért mentek ide, mert Pészach idején még nincs érett olajbogyó, ezért a kert üres volt. A város nyilván zsúfolt volt az ünnep miatt. 1 - tanítványaim lesztek - Már azok, nyilván egy máshol előforduló töredék önálló beszéddé szerkesztése. 2 - mind elmondtam - Nem mindent, később azt mondja, hogy még sok mondanivalója volna. 130. (a főpapi ima) Atyám, eljött az idő, hogy megmutasd Fiad dicsőségét, és hogy Fiad is megmutassa a te dicsőségedet. Te hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet
202
adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyetlen, igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged ezen a földön. A munkát befejeztem, amivel megbíztál. Ezért most dicsőíts meg engem, Atyám, a te jelenlétedben, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ létrejött volna. Azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál, megmutattam, hogy milyen vagy. Ők a tieid voltak, de nekem adtad őket, és engedelmesedtek a tanításodnak. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik. Amiket tőled hallottam, megtanítottam nekik. Ők pedig elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Mert ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én dicsőséget kaptam általuk. Én már nem maradok többé ezen a világon, hanem hozzád megyek, de ők itt maradnak. Szent Atyám, tartsd meg őket hatalmad által, amelyet nekem adtál, hogy ők is egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk! Amíg velük voltam, megtartottam őket azzal az erővel, amit nekem adtál, és megőriztem őket. Nem is veszett el egy sem, csak az, aki erre lett kiválasztva, hogy az Írás beteljesedjék. Most hozzád megyek, de ezeket még elmondom, amíg ezen a világon vagyok, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Amiket tőled hallottam, megtanítottam nekik. De a világ gyűlölte őket, mert ők nem ebből a világból valók, ahogyan én sem vagyok e világból való. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket ebből a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól. Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem. Készítsd fel őket a szolgálatodra igazságod által! A te tanításod az igazság. Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket. Elkészítem magam a szolgálatodra. Értük teszem ezt, hogy ők is valóban készek legyenek szolgálni téged.
203
Összefüggő prédikáció. Nyilván a szerkesztő műve. Jézus tanításának nem feltétele öröktől való létezése. Valójában az eredeti tanítás aktualizált kiegészítése. Több ellentmondás van benne (pl. Amiket tőled hallottam, megtanítottam nekik. Ők pedig elfogadták.) Valószínűleg Jézus fennmaradt töredékeinek megszerkesztése, mint a következő szöveg is. 131. (ima a hívőkért) Nem csak értük kérlek most, hanem azokért is, akik az ő tanításukra hisznek majd bennem. Kérlek, hogy ők is egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én benned. Ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Nekik adtam azt a dicsőséget, amit tőled kaptam, hogy ők is egyek legyenek, ahogyan mi is egyek vagyunk: én bennük, és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek. És ezáltal megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szeretted, ahogyan engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, velem legyenek ott, ahol én vagyok. Lássák dicsőségemet, amit tőled kaptam, mert te már a világ teremtése előtt szerettél engem. Igazságos Atyám, a világ nem ismer téged, de én ismerlek, és ezek a tanítványok tudják, hogy te küldtél engem. Megmutattam nekik, hogy milyen vagy, és meg is fogom mutatni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük éljek. Szép, összefüggő beszéd. Ugyanúgy szerkesztői munka eredményének látszik, mint az előző. A korai egyház prédikációs anyaga. 132. (Pétert és Zebedeus két fiát különhívta) Ti üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni! Szomorúságom1 olyan nagy, hogy majdnem megöl. Maradjatok itt, és maradjatok ébren velem együtt! Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, hadd ne kelljen kiinnom a szenvedésnek ezt a poharát! De ne azt tedd, amit én akarok, hanem azt, amit te akarsz. (a tanítványok elaludtak) Péter, te alszol? Hát még egy órát sem tudtál ébren maradni velem? Maradjatok ébren és
204
imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe! Mert a szellem azt akarja tenni, ami jó, de a test gyenge. (újból félrement imádkozni) A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fogják értelmüket megváltoztatni. Én vagyok a fény, amely mindannyiuk felett van. Én vagyok a mindenség; a mindenség belőlem jött ki, és a mindenség visszatér hozzám. (ismét imádkozik) Atyám, ha nem lehetséges, hogy ez a pohár eltávozzon tőlem, és ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint! (a tanítványok újra aludtak) Még mindig alusztok és pihentek? Aludjatok csak, és pihenjetek2. Most már elég volt. Eljött az idő, amikor az emberfiát elárulják, és a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, és induljunk! Nézzétek, itt jön az az ember, aki elárul engem! A szenvedéstörténet talán leghitelesebb része. Jézus rájött, hogy a várt események bekövetkezése az életébe kerül. Visszafordíthatatlanul a halálos útra ítélte magát. De még mindig reménykedik Isten segítségében (egészen a kereszten elmondott szavakig). Az „Abba” kifejezés már az Ószövetségben is előfordul (pl. Gen 19,34), és egyes újkori teológusok véleménye ellenére nem a gyermeki nyelvben. Ez romantikus ferdítés. A hely, ahol az esemény történt, talán Jeruzsálem legszuggesztívebb része. Mert nem márványból és aranyból álló emlékmű Jézus áldozatáról, hanem most is élő hatalmas olajfák. Jézus magánimájában több részlet emlékeztet a Miatyánkra. 1 - Szomorúságom - 42. zsoltár 42. vers. Az ember olyan lény, akinek az aluszékonysága nagyon ritkán ártatlan. Bámulatos pontossággal szokott rátalálni, melyek azok az órák, amikor a legcélszerűbb elaludni. Ez történt abban a nevezetes kertben, ahol virrasztani
205
kellett volna az elítélt mellett. Attól tartok, hogy az emberek egyáltalán nem alávalók. Csak és kizárólag aluszékonyak. De ez nem nyugtat meg egyáltalán, hanem rettegéssel tölt el. A helyzet emberi magyarázata, hogy Júdás és társai késlekednek. Talán az elfogással meg kellett várniuk, amíg a főpapok összegyűlnek, bár ilyen késői órán ez nem volt szokásos. Lukácsnál a „tanítványok” kísérték el. Jelen formájában az esemény erősen ferdített változata. 2 - Aludjatok csak - A tanítványok elalvása a szellemi lustaság kifejezése. Nem képesek együtt haladni Jézussal. Az alvó csak a test (Dán 12,2), a lélek addig alszik, amíg a testhez kötődik. A halál a teljes éberség. Pál a szellemi alvást az aktivitás hiányának tartja. Aki nem éber, a szellemileg halottakhoz tartozik, vagyis a hitetlenekhez. Egyébként alig volna értelmezhető, hogy egymás után két különböző utasítást ad (aludjatok, keljetek fel). A Tamás evangélium szövege éppen olyan, a helyzettől elváló prédikációs séma, mint az előbbi két ima. 133. (Júdás megcsókolja Jézust. Júdásnak és az őrségnek) Kit kerestek? (válaszoltak) Én vagyok. (újra megkérdezte) Kit kerestek? (mondják) Már mondtam nektek, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, akkor ezeket az embereket engedjétek elmenni. (Júdásnak) Barátom, miért jöttél? Júdás, csókkal adod át1 az emberfiát? Tedd azt, amiért jöttél! (Péternek) Állj! Hagyjátok, elég2! Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg. Talán ne igyam ki3 azt a poharat, amit Atyám adott nekem? Vagy talán azt hiszed, hogy nem kérhetnék Atyámtól4 akár tizenkét légiónyi angyalt is? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint mindennek így kell történnie? (az őrségnek) 5Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, hogy elfogjatok, mint valami rabló ellen? Hiszen mindennap veletek voltam, ott ültem a Templomban és tanítottam, és nem próbáltatok elfogni. Akkor miért nem fogtatok el? De eljött a ti órátok: a sötétség uralmának órája. Azért
206
történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak. Le fogom rombolni ezt a házat, és senki sem tudja felépíteni azt újra. Jézust i. sz. 31-ban vagy 33-ban fogták el, mert csak ebben a két évben került niszán 14-e péntekre. Innen kezdődik az elhivatottságból fakadó vállalt önfeláldozás. A szenvedéstörténetben sok a töredék a 22. és a 69. zsoltárból. A „tizenkét légió angyal” dogmatikai bizonyítás, népmesei elem, nem lehet Jézus szava. Aki nagyon akar bizonyítani, hihetővé tenni valamit, az éppen túlzott törekvésével teszi annak hitelét kérdésessé. Ez a szöveg egyéb helyein is gyakori, ahogy a világvallások szövegeiben is általános. A kornak szólnak, de a tartalom lényegét nem érintik. Ma már inkább zavarnak. A Lótusz-szútrában például így fogalmaznak: „Amint a Buddha ezt tanította, a földi háromezer-nagy-ezerszeres világ országainak talaja megremegett,...”. Ma már érdekesebb és tanulságosabb volna, ha ismernénk a valódi történetet, de a korabeli irodalom erre nem ad lehetőséget. 1 - csókkal adod át - Ez búcsúcsók volt, és az átadás jele, nem árulás. Jézus mégis kétséget ébresztett a jelenlévőkben Júdás iránt. 2 - Hagyjátok, elég! - Lukács írja le a szolga fülének meggyógyítását. A Védákban hasonló eseteket ismertetnek. Az képes erre, aki a test anyagi elemeinek birtokában van. Ez a jóga legmagasabb foka. 3 - ne igyam ki - Ez egyértelműen bizonyítja, hogy Jézus tudatosan vállalta elfogatását és halálát. Lehetséges, hogy a főpap egyik szolgája, aki elfogta Jézust, Pál volt, bár a későbbiekben Pál csak a látomásos találkozásról nyilatkozik. 4 - nem kérhetnék Atyámtól - Utalás 2Kir 2,12-re, ahogy Isten elragadta Illést (Elijáhut). 5 - Mert hiszen nem erre számított, bár korábban tartott tőle. Jánosnál nem szerepel Júdás csókja, pedig a többi hely alapján úgy vélhetjük, hogy ez hiteles emlék. Márk alapján feltehető, hogy a fiatalember, aki elfutott az őrség elől, maga Márk volt, hiszen a hely az ő szüleié volt.
207
134. (a főpapnak, hogy ő-e a Messiás) Én vagyok, ahogyan mondtad. Ha megmondom, nem hiszitek el nekem, ha pedig én kérdezlek benneteket, nem válaszoltok. De elmondom nektek, mostantól kezdve meglátjátok az emberfiát a hatalmas Isten jobb oldalán ülni. És meglátjátok1, hogy eljön az ég felhőin. (újra rákérdeznek) Igazatok van, amikor azt mondjátok, hogy én vagyok. Ti mondtátok. Én mindig nyilvánosan tanítottam az embereket a zsinagógában és a Templomban, ahol a zsidók összegyűlnek, és soha semmit nem mondtam titokban2. Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották a tanításomat! Ők biztosan tudják, mit mondtam. (arcul ütik) Ha valamit rosszul mondtam, mondd meg, mi volt az! De ha igazam volt, akkor miért ütsz engem? Jézust a Kis Szanhedrin elé vitték. Ez a 23 tagú testület csak a felmerült kérdések megvizsgálására volt jogosult, ítélethozatalra nem. De ilyen kihallgatást éjszaka nem tartottak. A közbeékelt jóslat életidegen szöveg. Sőt, Jézus semmiképpen sem mondhatta a főpapok előtt. Az esemény további leírása azonban hitelesnek tűnik, mert ellentmond a kiválasztott személy figurájának. Még akkor is, ha az Izajás leírás beteljesedésének látjuk. A ti mondtátok kifejezés jelentése, hogy ne fogd rám, hiszen te mondod, vagyis ő másként határozná meg önmagát. A kifejezés a korabeli irodalomban tagadó formát jelent. Márk néhány kéziratában a Ti mondjátok, hogy én vagyok szöveg szerepel. Így azonban az Én vagyok nem lehet hiteles. Különösen azért nem, mert ez a kifejezés az Isten neve. Folytatva: nem hibáztathattok, hiszen „nyíltan beszéltem...” stb. De magát ebben a környezetben Istennek nevezni öngyilkosság, nyílt provokáció. A szinoptikus evangéliumok nem mutatnak egyértelmű ellenséges viselkedést Jézussal szemben. Bár Lukács ezt feltételezi, de valószínűbb Márk leírása (Mk 12,13), miszerint a vitában akarták legyőzni, bár nála szerepel egyedül Jézus egyértelmű válasza, de az „Áldott Fia” kifejezés nem szokásos a héberben.
208
Egyetlen esetről tudunk (Josephus), amikor Ananás főpap halálra ítéli Jézus fivérét. Nem volt szokás vallási okból bárkit is megölni. Politikai okból azonban előbbre való a közösség egy ember életénél, ahogy a Talmud is tartja. János 5,16 és 11,47 ellentmondás. Az „Én vagyok" más kéziratokban „Te mondod, hogy én vagyok", amely az állítva tagadás általános formája. A történet teljesen idegen a korabeli jogszokástól. Éjszaka nem volt kihallgatás, Pilátus sem tartott bírósági tárgyalást. Jézus önmagát sosem nevezte Messiásnak, ha mások annak mondták, elutasította vagy hallgatott. Mk 8,33-ban Pétert éppen azért inti meg, mert a királyi Messiást látja benne (ld. előbb). Az feltételezhető, hogy a szadduceus többségű testület tartott egy vallási alapú népfölkeléstől. Ezen az alapon nem ítélhették el, különösen nem ilyen gyorsan. Ezért terelték általános politikai térre az ügyét, amely esetében Pilátus nem maradhatott tétlen. I. sz. 62-ben Jézust, Ananiás fiát hasonló módon juttatták a zsidó hatóságok Albinus helytartó kezére. Ő azonban elengedte, mert nem tartotta normálisnak. Jézus - vesztére - talán túl értelmesnek, ezért veszélyesnek, látszott Pilátus szemében. 1 - meglátjátok - Nem bizonyítható, hogy Jézus az egyes szám harmadik személyben önmagára gondol, nem is szokása így beszélni, csak az általános alany (emberfia) esetében. Az előző mondat viszont éppen így értelmezhető. Áldozatával Isten mellé vél kerülni. 2 - titokban - Nem így van, tanítása legtöbbször titokban történt, kivéve a hegyi beszédet, és azokat a beszélgetéseket a Templomban, amelyeknek tartalmáról nincs tudomásunk. A lényegi mondanivalót csak a közvetlen tanítványoknak mondta el. Talán arra hivatkozik, hogy csakúgy, mint a többi tanító, a Templom előcsarnokában beszélgetett az emberekkel. Most jött rá, hogy a tervezett vallási tárgyalásának a főpappal nem volt realitása. 135. (Pilátus kérdésére, hogy ő-e a zsidók királya) Magadtól kérdezed ezt, vagy beszéltek neked rólam? (Pilátus tiltakozik) Úgy van, ahogy
209
mondod. Te mondod, hogy király vagyok, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Az én királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna, szolgáim harcolnának értem, hogy ne adjanak át a zsidó vezetőknek. Az én királyságom azonban nem ebből a világból való. (Pilátus újra rákérdez) Igen, jól mondod, király vagyok. Azért születtem, és azért jöttem erre a világra, hogy az igazságról beszéljek. Aki az igazság oldalán van, mind hallgat a szavamra. (Pilátus a hatalmára hivatkozik) Semmi hatalmad nem volna felettem, ha nem Istentől kaptad volna. Ezért, aki átadott engem neked, bűnösebb, mint te. Máténál nincs több szövege Jézusnak a keresztre feszítésig. A szöveg lényegi része hitelesnek látszik, hiszen Jézus tanításával egyező magyarázatot ad a király fogalomra. Pilátus belső kérdése az igazságról (Quid est veritas?) azt jelenti, hogy - bár talán nem is érdekli a teológiai megfogalmazás - számára a helyzet politikai kérdés volt. Ezért a keresztre helyezett tábla szövege fölényes gúny. Nem Jézust gúnyolja, hanem a zsidókat. Számára nyilván nem volt kétséges, hogy Jézus nem király, de mivel ilyen váddal került elé az ügy, meg kellett leckéztetnie a zsidókat. A politikai ügy miatt Pilátus nem állhatott ellen. Mégis kezdetben ellenállt. Ezért küldte át Jézust Heródeshez, hiszen ő volt illetékes egy galileai ügyében. De az semmire sem ment vele, ezért visszaküldte Pilátushoz. Kihirdette, hogy sem ő, sem Heródes nem találta igaznak a vádakat. A zsidók azonban tudták, hogy Jézus nem teljesítette azokat a reményeket, amelyeket vele szemben támasztottak. Nem volt esély arra, hogy felszabadító király legyen. Ezért a zélóta Bar Abbas (Isten fia) elengedését kérték Pilátustól. Barabás semmiképpen nem volt bűnöző, ezt csak az evangélista állítja. Zélóta hazafi volt. Kivégzést csak a római jog (Lex Julia Maiestatis) szerint lehetett végrehajtani. Ezért az „istengyilkosság” (teocidium, i. sz. 165 Melitto, Sardes püspöke) vádja történelmi-
210
etlen. Pilátus kézmosása vagy gúny (mivel zsidó szokás), vagy téves leírás az evangélista szokásértelmezése alapján. Feltűnő Jézus önpusztító nyíltsága. Vajon milyen nyelven beszéltek? Nem valószínű, hogy Jézus tudott latinul. A tolmács meg ilyen szöveget nem fordíthatott a procuratornak (Aki az igazságból való). Ha valaki nem beszélt latinul, a közvetítő nyelv a görög volt. Mégis van annak valószínűsége, hogy Pilátus tolmácsot használt, mert Jézus nyelvtudásáról nincs adat. Ugyanakkor megfontolandó, hogy Jézus, aki többször tanújelét adta annak, hogy mennyire járatos az írásokban, talán tudott görögül. Ilyen mondatokat egy tolmács nem fordíthatott le. Már Alexandrosz Jannaiosz pénzén is szerepel görög felirat (i. e. 103-76). Mivel Jézus fiatalságáról egyelőre semmi ismeretünk nincs, nem zárható ki, hogy beszélte a nyelvet. Pál görögül beszélt azokkal, akik nem tudtak héberül. Görögországban nyilvánvalóan a görögöt használta (ApCsel 13). Félix előtt talán Druzilla tolmácsolt, de valószínűbb az, hogy görögül beszéltek (ApCsel 24). Jézus az egyetlen, aki érdemben vitatkozik Pilátussal, akiben biztosan megvolt az emberszeretet nyoma, a hajlandóság a megértésre. Jézus fizikailag gyenge volt, hogy maga vigye keresztjét. Valamilyen emberi gyengeség már látszott a fügefa esetében is. Márk szerint (15, 21) Jézust segítette kyrénei Simon. Fiának sírját megtalálták a Kidron völgyében (az osszárium görög felirata: „Simon fia, Alexander”). A kyrénei Simon feltehetőleg maga vállalkozott arra, hogy segítsen. Kevés a valószínűsége, hogy erre a római katonák kényszeríthették volna. 136. (az asszonyoknak az utcán) Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok. Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Rejtsetek el bennünket! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?
211
Teljesen életszerűtlen. Egy kivégzésére haladó ember, korbácsolás után nem teologizál. A szöveg vége Óz 10,8, de megváltoztatott értelemben. Jeruzsálem leányai parafrázis a Sion leányai (vagyis jeruzsálemi nők) ószövetségi kifejezésre (Zak 9,9). 137. (a kereszten) Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek. (a jobb latornak) Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban. Valószerűtlen. Csak Lukács ismeri. Persze könnyen lehet, hogy nem magányos kivégzés volt. Jézus korában a keresztre feszítés olyan általános volt, hogy az ilyet nyilván csoportosan végezték. Az ígéret ellentmond a feltámadásnak, ha feltételezzük, hogy Jézus testbeni egysége megjelent a földön. De ő maga mondja máshol (Jn 20,17), hogy testi átváltozása még nem történt meg. Akkor volna hitele, ha Jézus egyszerre két helyen van, ami abszurd. Kivéve, ha elhisszük a látszattest lehetőségét. Vajon Mária Magdolna miért nem érintheti meg, amikor Tamást erre felszólítja? Egy napon (a harmadikon) megtörtént volna a látszattest (nirmánakája) kialakulása? A halál utáni átmenet mechanizmusát sosem fogjuk megismerni. Egyes nézetek szerint az esemény i. sz. 33-ban történt. Ekkor volt Niszán hónap megfelelő napján holdfogyatkozás, amiről az evangélista említést tesz. 138. (a kereszten) Asszony, itt a fiad! (Jánosnak) Nézd, itt van az anyád! (később) Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?1 (Ez azt jelenti:) Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.2 Szomjas vagyok! (halálakor) Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet.3 Minden be van fejezve! (halála előtt Jézus felkiáltott, de nem tudjuk, hogy ennek a kiáltásnak volt-e szöveges tartalma) János Niszán 14-ére, a szinoptikusok 15-ére teszik a keresztre feszítés időpontját. A második dátum a valószínűbb. A szinoptikusok utolsó vacsora
212
időpontja elképzelhetetlen, mert ünnepnapon nem kerülhetett sor nemhogy kivégzésre, de még bírói ítéletre sem. Ennek következtében a vacsora nem lehetett a széder esti szokásos rituális vacsora. Vermes felveti, hogy Jézus talán az esszénus naptárt követte, és így eshetett keddre a széder este, ámde Jézus tanítása összeegyeztethetetlen az esszénusokéval. Tevékenységét tekintve azonban sok a közös vonás. Bemerítő János talán a közösségükhöz tartozott. Az esszénusok (talán az arám gyógyítók /asszajja/ szóból) a legfőbb jót a gyógyításban és az ördögűzésben látták. Zárt közösség voltak, míg Jézus nyitott mindenkivel szemben. Egy esszénus nem állt volna szóba egy vámossal vagy egy prostituálttal. A szinoptikusok egyértelműen húsvéti vacsoráról írnak. Ez egy eldöntetlen kérdés. Pedig Pál erre alapozza az eukarisztia tanát. A keresztre tett felirat a Iueszusz Khrisztosz Theú Szótér kifejezés anagrammája. Ez lett a keresztények szimbóluma. Az nem állítható, hogy Pilátus potenciális királynak tekintette Jézust. Ha mégis, akkor a kereszt felirata nem lehet gúnyolódás, hiszen itt a római jog képviseletéről volt szó. Hitelesebbnek tartom ezért azt, hogy mégis gúnyról van szó. A másik vádlott, akit a nép kérésére Pilátus elengedett, Jézus Barabás volt. Az újabb Újszövetség kiadások elhagyják az előnevet. A Barabás név jelentése „az Atya fia” vagyis Isten fia. Innen ered az az elképzelés, hogy az evangéliumi Jézus helyett valaki mást feszítettek meg, s az igazi - Barabás, aki tulajdonképpen Jézus - megmenekült. Így tartja a Korán is: (4. szúra) „(157) és (mivel) azt mondták: Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét - holott (valójában) nem ölték meg őt, és nem feszítették keresztre, hanem (valaki más) tétetett nekik (Jézushoz) hasonlóvá (és azt ölték meg). Akik (Jézust) illetően összekülönböztek, azok kétségben vannak felőle. Nincs tudomásuk róla, csupán vélekedésüket követik. Bizonyosan nem ölték meg őt, (158) ellenkezőleg, Allah magához emelte őt.” Ismeretes a mahájána buddhizmusban, hogy magas rendű szellemi képességek birtoká-
213
ban létrehozható a látszattest (nirmánakája). Azt mesélik, hogy a XIV. Dalai láma így menekült el Lhászából. Lakosztálya ablakában hagyta látszattestét. Van olyan elképzelés is, hogy tulajdonképpen két Messiás-jelölt van egyszerre, a papi és a királyi, és Jézus volt a királyi Messiás-jelölt Dávid házából. A szabadkőműves hagyomány szerint a két Messiás-jelölt jelképezi a Salamon korabeli Templom bejárata előtti két oszlopot (Jáhin és Boáz, Kir I. 7,29), amelyet majd lezár az isteni boltív. Ennek középső köve a sarokkő. Azért is kell a királyi mellett papi is, mert a Templomot csak levita szolgálhatja. Máté és Lukács József vérvonalán vezetik le Jézus származását, bár Mária - mivel rokonságban volt Bemerítő Jánossal - levita leszármazású volt. Így Jézus lehetett papi Messiás, de akkor téves a királyi címe. Azonban igen feltűnő, hogy magánéleti tanácsai olyan szelídek, mint amilyennek általában személyét tartják. A közösségre vonatkozó megnyilvánulásai viszont igen harciasak. Márknál és Máténál Mária távolról nézi az eseményt, János viszont nem nevezi Máriának. Jézus kivégzésekor a tanítványok szétszóródtak. Sem ők, sem családjának tagjai nem voltak jelen a szinoptikusok szerint. Ezért János története valószerűtlen. 1 - Éloi - Bár Jézus kiáltása szövegében megegyezik a 22. zsoltár kezdő soraival, inkább látszik elkeseredésből fakadó kérdésnek, mint prófétai idézetnek. Utóbbi esetben ugyanis nem arámul, hanem héberül mondta volna (eli eli lama 'azabtani). Márk arámul idézi. Ha viszont anyanyelvén mondja, akkor a szenvedő ember szól Istenhez. Bár a zsoltárokat mindenki héberül tudta. Igen hatásos a szó kétértelműsége miatt. Ámbár valószínűleg csak felkiáltott (a Jánosén kívül a másik három ezt tanúsítja). Fiziológiailag ez az életszerű, nem a prófétai idézet a bekövetkező halál pillanata előtt. A Héberek szerinti evangélium azt írja, hogy Jézus ereje az Atya által beléhelyezett Michael („kire rábízta Krisztus vezetését ebben a vállalkozásban.” Héb 41).
214
Kivégzésekor el kellett hagynia, hiszen isteni személyt nem lehet megölni. Így Jézus magára maradt. Amikor gúnyolódnak rajta, az a 22. zsoltár 6. vers parafrázisa. „Eloi…” a 22. zsoltár 1. versének arámi szövege. Ecettel itatják: ez a 69. zsoltár 21. vers után van. Itt mondják a gúnyolódók, hogy „azt mondta: Isten fia vagyok.”. Jézus ezt nem mondta, mindig mások mondták róla. Ezek a messiási kinyilatkoztatások, a mennyei hang és a démonok, tanítványok és a főpap szövegei. De ha mondta volna, a hagyományos zsidó szóhasználat szerint tehette. Még az angyali üdvözletben (Lk 1,32) is így beszél az angyal: „a Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját”. Tehát az atya Dávid, de azt nem mondja, hogy Isten fia, csak azt, hogy annak fogják hívni. Jézus általában Abba megszólítással illeti Istent. Itt viszont Istennek nevezi, mintegy csalódottan. 2 - Ez a mondat csak Lukácsnál szerepel. Hiteltelen. Vajon kiknek kellene megbocsátani? Bár Péter utal a zsidó vezetők tudatlanságára (ApCsel 3,17), nem hibáztathatóak. A római katonák még kevésbé. Nekik Jézus csak egyike volt a kivégzendőknek. 3 - Atyám, a kezedbe - szöveg a 31. zsoltár 6. verse. Ruháinak szétosztása a 22. zsoltár 19. verse. Jézus beszédében sok a bibliai parafrázis. Például = a gonosz bérlők a szőlőskertben Izajás parafrázissal kezdődik (5,1-2), a mustármag Dániel 4,21. De ez a szöveg életszerűtlen. A halált követő események a szerkesztők munkája. 90 %-os napfogyatkozás 29. november 24-én volt, és 29-ben volt földrengés is, amit megemlít az idősebb Plinius. Jézus halálakor semmiképp sem lehetett napfogyatkozás, mert a húsvét mindig holdtöltekor van. Tertullianus és Phlegon az egész világra kiható (ez a mediterriánum) elsötétedésről írt. Sok helyen földrengések voltak. Más forrásból ezekről nincs tudomásunk. A Jel 20. szerint a Sátánt megkötöztetik ezer évre. Ezért is várták Európában az ezredfordulón a világ végét. Mivel nem következett be, hozzáadták Jézus elképzelt életkorát, a 33 évet, s való-
215
ban, 1033. június 29-én napfogyatkozás volt. A Nap megállására sok dokumentum van. Több napfogyatkozás elég hosszú ideig tartott. 1595-ben Brassóban másfél óráig. Az Atya bocsánatát kéri, de ezt több régi kézirat elhagyja zsidóellenessége miatt, de amúgy is valószerűtlen. Pilátus kézmosása nem római szokás. Annak kiemelése inkább, hogy az egészet zsidó belügynek tekintette, noha feladata volt a zavargások elfojtása. Nagy valószínűséggel a Barabást választó zsidók zélóták lehettek, akik csalódtak a királyi Messiásban. Egyesek azt is feltételezik, hogy esszénusok voltak. Jézus felkiálthatott halála előtt, de hogy zsoltáridézetet mondott volna, az valószerűtlen. A korabeli zsidó hatalmasságok előtt, akik el is mentek a keresztre feszítés helyszínére (Mt 27, 49), Jézus a zsidó nép megvetett részének (am haarez) volt a tagja. A Talmud szerint az ilyen néprétegek olyan megvetettek voltak, hogy például vegyes házasság esetén „átkozott legyen az, ki ilyen bestiával hál együtt.” Ez a réteg a Templom hatalmasságai szemében gyűlöletes volt. Arimateai József és Nikodémus szembeszálltak ezzel az általános nézettel. Volt elég bátorságuk Pilátushoz fordulni a test elviteléért, és elvégezték a temetést a Szanhedrin háta mögött, bár Arimateai József Márk szerint a nagytanács tagja volt. Nikodémus már korábban is próbálta védeni Jézust (Jn 7, 49), de eredménytelenül. Kajafás álláspontja úgy teológiai, mint politikai értelemben helyes volt. Az isten halála mítosz elterjedt volt a Mediteráneumban és a KözelKeleten. Ezeknek alapja a termés learatásának évenként ismétlődő rítusa, amely összekapcsolódott az ősi problémával, a jó és a rossz, a sötétség és a fény, az élet és a halál ellentéteinek feloldásával (ld. Euripidész Bakkhánsnők, Hippülütosz). Szimbolikus tárgya a mykénei kettős balta, a labrüsz, az Ég és a Föld hierogamiája. C.G. Jung 1936-ban így beszélt Jézus életsorsáról: „Jézus, mint tudják, leányanya gyermeke volt. Az ilyen fiút törvénytelennek, fattyúnak nevezik, s az előítéletes gondolkodás nem bocsátja meg az efféle hátrányos származást.
216
A fattyú iszonyú kisebbrendűségi érzéseit nyilván kompenzálni fogja valamivel. Ezért vitte el Jézust a kísértő a pusztába, ahol megmutatta neki „a világ minden országát és azok dicsőségét.” (Mt 4 Mk 1,12-13 Lk 4). Találkozott hát legnagyobb ellenségével, a hatalom ördögével, de mivel fölismerte, képes volt nemet mondani neki. „Az én országom nem ebből a világból való.” (Jn 18,36) - mondotta egy másik alkalommal. Mindazonáltal csak ország és királyság volt az. No, és emlékeznek a furcsa közjátékra, a Jeruzsálembe való diadalmas bevonulásra. A teljes csődre a kereszten ébredt rá Jézus, amidőn így kiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” (Mk 15,34). Ha át akarják érezni e szavak teljes tragikumát, meg kell érteniük pontos jelentésüket: Krisztus rádöbben, hogy egész élete, amelyet legjobb meggyőződése szerint föláldozott az igazság oltárán, nem egyéb illúziónál. Teljes őszinteséggel adta át magát az Atya eszméjének; becsületes kísérlet volt ez, mindamellett mégiscsak kompenzáció. A kereszten cserbenhagyta küldetéstudata. Áldozatos és teljes élete végül mégis elhozta számára a feltámadást.” (Spring, Zürich-New York 1972). Jézus kétezer év alatt elfoglalta a hős archetípusának helyét a keresztény világ tudattalanjában. Jézus halála kétségen kívül valóságos volt, ha nem veszünk figyelembe egyéb - eléggé irreális - lehetőségeket (más személy, látszattest, stb.). Ebben a formájában azonban szerkesztett. 139. (Jézus az alvilágban megragadja a Sátánt) Kezét és lábát verjétek bilincsbe, nyakánál és szájánál kötözzétek meg. (Hádésznek) Vedd át őt, és tartsd biztosan második eljövetelemig. (a halottaknak) Jöjjetek velem mind, kik azért haltatok meg, mert érintettétek a gyümölcsöt. Én mindannyiótokat most a kereszt fája által feltámasztalak. Egyértelműen gnosztikus betoldás. Annyira nyilvánvalóan meseszerű elem, hogy az ilyen szöveg nem is került be a kánonba, és senki sem veszi komolyan. Ez a motívum szerepel az 1Pét 3,19-ben: „Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is,...”. Ezen alapszik az Apostoli Hitvallás „descendit
217
ad infera” szövege, ami ezek szerint teljesen értelmetlen. A Péter-levelet i. sz. 100 után írták, Pétert pedig i. sz. 68 előtt végezték ki. Hasonlóképpen a többi apostoli levél is későbbi, mert szokásban volt, a nagyobb hitelesség érdekében, álnéven, jeles személyiség neve alatt írni. Természetesen a levelek tartalmát tekintve érdektelen a személyes hitelesség. Hasonlít Ozirisz újraéledéséhez, aki az alvilág uralkodója lett. Jézus pokoljárásának motívuma nem szerepel az evangéliumokban. De akkor miért van benne a niceai hitvallásban? Nikodémus talán a Jézust védő farizeus, aki temetésére fűszereket vitt. 140. (az asszonyoknak a sírnál) Üdvözöllek benneteket! Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok el testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak engem. A zsidók nem szenvedő és kivégzett Messiást vártak. Péter a feltámadásra a 16. zsoltárt idézi, de ebben nem személyről van szó, inkább általános értelmű. Pál már nem is utal konkrét szövegre, csak annyit ír: „az írások szerint”. A zsidók a halott kezét és lábát vászoncsíkokkal kötötték össze, a koponya köré egy szövetdarabot csavartak, hogy az állkapocs ne essen le, majd a testet egy ingbe vagy hosszú gyolcsba tették. A testre ezután illatosító anyagokat szórtak. A sír bejáratát a ragadozók ellen kőlappal zárták le. Jézus sírja előtt több kőlap lehetett. Erre utal, hogy a tanítványoknak le kellett hajolniuk, hogy belássanak. A Szent Sír valószínűleg nem Jézus sírja. De olyan lehetett, mint a bazilikában látható állítólagos Arimateai József sír. Nagy valószínűséggel állítható, hogy Jézus feje alatt volt egy összehajtott kendő, ami a fejét megemelte, és a talpát kifeszítette egy másik összehajtott kendő, ami a lábakat a sír végéhez szorította. A szemtanúk leírása szerint a sírból a test és a lepel tűnt el. A másik két gyolcsdarab ott maradt. A sírt a zsidók őrizték, mert Pilátus rájuk bízta (Mt 27, 65). Nem tudjuk, hogy kik pecsételték le a követ, és hogy valóban állítottak-e őrséget ezek
218
után. Ha igen, eltűnésükről nincs szó. Csak Máté szól őrségről, de elbeszélése meseszerű, nem értékelhető. József és Nikodémusz a sebtében elvégzett temetési szertartás befejezésére vasárnap éjszaka keríthetett sort. Péntek késő délután talán ezért nem végezték el a test elkészítését a szokásos módon. Ekkor már kiment a szombat, és a temetkezési hely nyilván elhagyatott volt. Amikor levették a leplet a testről, észrevehették, hogy Jézus él. Nyilván azonnal segítettek egészségi állapotának javításán. Mária azt mondta Péternek és Jánosnak, hogy elvitték az Urat, nem azt, hogy eltűnt (Jn 20,2). Talán tudott valamit. A harmadik személyű névmás (elvitték) nem mondja ki, hogy kik voltak, de utal arra, hogy Mária tudta. Ezek biztosan nem Péter és János voltak, hiszen ők ezt a hírt hallva indultak el a sírhoz. Azt olvassuk, hogy a temetkezési helyhez egy kert is tartozott, ahol kertész dolgozott. Jézus nyilván a kertész ruháját vette magára. Mária ezért sem ismerhette föl. De nem hittek neki, mert a zsidóságban nem számított a nők tanúságtétele. Jézus üzenete tanítványainak valószínű a későbbiek figyelembevételével, de kizárt, hogy húsvét vasárnap hangzott el. Úgy tűnik, hogy a feltámadás története erősen összesűrített. Mivel az első evangélium, Márké, hozzávetőlegesen harminc-negyven évvel Jézus keresztre feszítése után íródott, az időpontok torzulhattak. Mások Márkot korábbira teszik. Hasonlóképpen az Apostolok Cselekedeteinek időpontjai is korábbiak (Ap.Csel 1,3). Itt újra megjelenik a negyvenes szám, amit nem lehet valóságos számként értelmezni (ld. 3.). A feltámadás ténye, amennyiben Jézus valóban meghalt, egyelőre megmagyarázhatatlan. Az kétségtelen, hogy tanítványai, akik nem mutattak túlzott megértést tanítása iránt, egyértelműen ezt állították, még a saját személyes kárukra is. Erre nincs más magyarázat, minthogy tényleg látták élve. A feltámadás harmadik napja ősi hagyomány (Ter 22,4 Oz 6,2).
219
141. (a sírnál Mária Magdolnának) Miért sírsz, asszony? Kit keresel? (a kertésznek hitte) Mária! (erre felismeri) Ne simulj hozzám, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj el testvéreimhez és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Ez az egyetlen hely, ahol különbséget tesz saját személye és a többiek között. De Vermes szerint lehet, hogy a kölcsönösség erősítése. Inkább a testi átváltozásra utalhat, a látszattestre. Erre ma már számos tapasztalat van a halál közeli élmények alapján. Ha azonban mégsem Jézus volt a megfeszített, hanem ikertestvére, ahogy azt többen felteszik, még inkább indokolt a távolságtartás. Én azt gondolom, hogy Jézus testi halála átlépés a közöttünk létező, de nem mindenki számára érzékelhető „mennyei ország”-ba. Ez lehet a tibeti bardo, a köztes lét. Úgy látszik, hogy a találkozás Máriával még az átalakulás ideje. Erre mutat az is, hogy Mária nem ismeri meg, csak a megszólítás után. A mindenütt megszokott szöveg (noli me tangere) helyén a görög szövegben az áll, hogy ne simulj hozzám. Ez Mária és Jézus közeli kapcsolatát tételezi fel, amelyre más utalások is vannak. Ha Jézus nem halt meg, hanem kómában volt, akkor a történet reális. Ámde ebben az esetben kizárható a húsvét vasárnap időpontja, hiszen még nem lehetett olyan egészségi állapotban, hogy elbeszélgessen Máriával. Az üzenet, amit tanítványainak küld, teologizáló, hiteltelen. Ezért nem valószínű, hogy ez az esemény megtörtént. Pál álláspontja szerint a feltámadás ténye igazolja Jézust és a benne hívőket is (1Kor 15,12-13). Úgy is mondhatjuk, hogy a megfeszítés szinte csak a feltámadás létrejötte miatt volt szükséges, hiszen csak vér által lehet megtisztulni (Róm 3,25), ahogy Jézus lett húsvéti áldozati bárány (1Kor 5,7). A feltámadás szimbolikus értelme a világszerte használt 3-as szám használatán is jól látható. Ábrahám Izsákkal például három nap alatt ért a feláldozás helyére, a Morija-hegyre, ahol a Templom állt, és megtörtént a keresztre feszítés. Jézus is többször használja.
220
Mindegyik evangélium másképp írja le a feltámadást, de ismételten hangsúlyozzák, hogy ez megtörtént, noha Jézus halála után senki sem gondolt rá. Annak ellenére sem, hogy a szövegekben Jézus többször említi. Ha ezek sem eredetiek, akkor nem lehet másról szó, mint a korai keresztények bizonyítási kísérletéről. A tanítványok számára teljesen meglepő volt, mintha Jézus erről sohasem beszélt volna. Valóban, Jézus nem beszélt soha a feltámadásról. Úgy olvassuk, hogy Péter és János hamarosan elment a sírhoz. Tehát tudták, hogy hol van a sír. Noha nem ők helyezték oda Jézus testét, kapcsolatban lehettek a végrehajtókkal. Ezek pedig feltehetőleg Arimateiai József és Nikodémusz volt. Ők elvittek mindent a sírhoz, amire szükség volt a temetéshez, de a beálló szombat miatt nem volt idejük arra, hogy be is végezzék feladatukat. Ezért letakarták a testet, és ott hagyták a keneteket, hogy majd folytassák a temetési műveleteket, amikor kimegy a szombat. 142. (az emmauszi tanítványoknak) Miről beszélgettetek itt az úton? (rákérdeznek, tudja-e, mi történt) Mi történt? (elmesélik) Milyen bolondok vagytok, és milyen nehezen hiszitek el mindazt, amit a próféták megmondtak. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy dicsőséget szerezzen? Miből jöttek rá, hogy a harmadik vándor Jézus? Zsidó szokás szerint, aki a megtört kenyérből vesz, az a ház urának áldását veszi. Jézus, mint vendég törte meg és áldotta meg a kenyeret, tanúsítva ezzel, hogy ennek a háznak is ura. De furcsa, hogy a feltámadt Jézus testi formáját csak azok ismerik fel, akik hisznek benne. Talán ez az oka az évezredes hagyománynak a halottlátókról. A bizonyító mondatok általában nem hitelesek, mint itt a „Vajon...” kezdetű sem látszik annak. Az esemény akkor történt, amikor Jézus, felépülése után, Galileába ment. Valóban mindaz megtörtént vele, amit a Messiásról írtak, kivéve annak győzelmét. Úgy látszik, az esemény leírása
221
hézagos. Lukács elintézi egy rövid magyarázattal. A szöveg összefüggéséből kiragadott részletnek látszik. 143. (az apostoloknak) Békesség nektek! (megmutatja sebeit) Békesség nektek! Ahogyan engem küldött az Atya, úgy küldelek én is benneteket. (rájuk lehel) Vegyétek a Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azoknak a bűnei meg lesznek bocsátva. Akiknek viszont nem, azoknak a bűnei megmaradnak. Miért ijedtetek meg, s miért kételkedtek? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat! Valóban én vagyok az. Érintsetek meg, és nézzetek ide! Nem vagyok testetlen démon. Egy kísértetnek sincs húsa, sem csontja, de amint látjátok, nekem van. Hozzatok asztalt és kenyeret. Van itt valami ennivalótok? (Jakabnak) Testvérem, egyed kenyeredet, mert feltámadott az emberfia a halottak közül. (később újra) Békesség nektek! (Tamásnak) Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy! (Tamás elhiszi) Azért hiszel, mert látsz engem? Áldottak, akik nem látnak, mégis hisznek. Feltámadásának testi formáját nem hiszi el senki. Ezért kell testi formában bizonyítania. Erőltetett, de nem elképzelhetetlen. Amíg Máriának nem engedte meg, hogy megérintse, itt ő szólítja fel erre Tamást. Ez valamilyen különleges testi manifesztációja a felsőbbrendű szellemi létnek, bár az esemény valószínűleg már Galileában történt. A Bar-do thos-grol (Hallomásbeli megszabadító tanítás a köztes létben) szerint a halált követő harmadik napon szűnik meg a test ájulása. Ekkor dől el, hogy a karmikus szellem közvetlenül beleolvad-e az ürességbe, vagy pedig a tudat által termelt víziók hatására valamelyik újabb köztes létbe kerül, amelyekből csak az egyik az újratestesülés. A szöveg azt állítja tehát, hogy van feltámadott testben élő lény, és van szellem-lény. Amennyiben Jézus valóban kómás állapotban volt, akkor ez nem a csöni bardo halál köztes léte. Az esszénusok csak a szellem feltámadásában hittek, a szadduceusok ebben sem, a farizeusok pedig a testi
222
és lelki feltámadásban is. A keresztények úgy gondolják, hogy a feltámadás egy határozott pillanatban történt, amire nincs kielégítő magyarázat. Jézus felépülése után kereste fel tanítványait Galileában. Ott sokan látták Pál tanúsága szerint (1Kor 15,3-7) Péter és Jakab (Jézus testvére) ezek után mentek vissza Jeruzsálembe, hogy folytassák a tanítást, amit Jézus már ismertségénél fogva sem tehetett meg. A tanítványok akkor gyűltek össze, amikor visszaérkezett a két emmauszi. Áldottak - Aki látja, azt segíti a személyes hatás, de aki nem látja, annak nem marad más, csak a tanítás. Ezt követni nehezebb. 144. (a tanítványoknak) Éppen erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban írtak. Meg van írva az írásokban, hogy a Messiásnak szenvednie kell, meg kell halnia, de harmadnap fel kell támadnia a halálból. Jeruzsálemtől kezdve minden népnek hirdetni fogják, hogy változtassák meg gondolkodásukat és életüket, és ezáltal a bűneik meg lesznek bocsátva. Ti vagytok erre a tanúk. Most pedig elküldöm nektek, amit az én Atyám megígért. Maradjatok a városban, amíg mennyei erőt nem kaptok. Utólagos magyarázat lehet a történtek hitelességének bizonyítására. Nem valószínű, hogy Jézus - amennyiben életben vagy látszattestben volt Messiásnak tartotta magát. Eddig sem tette. Amennyiben ez a szöveg elhangzott, egyértelmű a forradalmár Jézus szerepe. Az evangélista szövege ezt kívánja megerősíteni. De Jézus nem forradalmár volt, hanem reformer. Mindenesetre egyes tanítványok visszamentek a Templomba. Találkozása az emmauszi tanítványokkal 3-4 héttel a keresztre feszítés után történhetett, utána érkezett Jézus Galileába. A fenti szöveg háttere nyilván az, hogy utasításokat adott tanítványainak a térítő munka folytatásához.
223
145. (Galileában a tanítványoknak) Barátaim, fogtatok-e valamit? (semmit) Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán1, ott majd találtok. (később) Hozzatok néhány halat, amit most fogtatok! Gyertek, egyetek! Atyám2 minden hatalmat nekem adott a mennyben és a földön. Úgyhogy menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Áldjátok meg őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében. Arra tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És ne feledjétek: én mindennap veletek leszek, amíg a világ el nem múlik. Tekintsetek az Élőre, amíg éltek, nehogy meghaljatok, és nehogy akkor próbáljatok látni, és ne tudjatok már látni. Menjetek el a föld minden részére! Hirdessétek a jóhírt minden embernek! Aki hisz és bemerítkezik3, az mind megszabadul, aki azonban nem hisz, arra ítélet vár. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben4 gonosz szellemeket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt meg nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak. (Péternek) Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem, mint a többiek? (a válaszra) Legeltesd az én bárányaimat! (újra) Simon, Jóna fia, szeretsz engem? (a válaszra) Gondoskodj az én juhaimról! (újra) Simon, Jóna fia, szeretsz? (a válaszra) Legeltesd az én juhaimat! Igazán mondom neked: amíg fiatal voltál, felkötötted az övedet, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet, és oda visz, ahová nem akarsz menni. Kövess engem! (Péter Jánosról kérdezi) Ha azt akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te csak kövess engem! (a tanítványok a halálról kérdezik) A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis a kezdet van5, ott lesz a vég is. Áldott, aki meg fog állni a kezdetben, az fel fogja ismerni a véget, és nem ízleli meg a halált.
224
Ez már Páli gondolat, hiszen Jézus hangsúlyozta, hogy tanítása csak a zsidóknak szól. Ugyanakkor teljesen életidegen tartalmi összefoglaló, amely kétségessé teszi hitelességét. De van egy eleme, amely elgondolkodtató. A Septuaginta szerint Jézus az agapeo szót használja (azért szeretlek, mert ismerlek), Péter pedig a fileo (rajongva szeretlek) szóval válaszol. Harmadszorra Jézus is a fileót használja, ami Péter számára azt jelenti, hogy Jézus kételkedik abban, hogy megértette őt. Az apostolok Jézus után is a Templomba jártak, részt vettek az áldozatokon. Nem is tekintették őket még szektának sem. A Jézushoz tartozás nem önálló vallás, az egyház (ekklézia) csak annyit jelent, mint közösség valamiben. Ez a kenyérszegés, egyébként pontosan úgy éltek, mint a többi zsidó. Nem volt tehát Jézus által alapított új vallás vagy egyház. Jézus csak a későbbiekben vált transzcendens lénnyé a korai keresztények szemében, életében és az azt közvetlenül követő időkben csak Isten szolgája. Ezáltal az Apostolok Cselekedetei Jézus-képe teljesen ellentétes a János-evangéliumában olvasottakkal. A halászat talán megtörtént, de a Péter történet túlságosan didaktikus. Valójában csak a jövőből visszavetítve érthető, de szuggesztív. Elképzelhető, hogy Jézus így jelölte ki utódját. 1 - A jobb oldal általános toposz. A jobb oldal a jó oldal. Hagyományos népi hiedelem. A jók az Istennek is a jobb oldalára kerülnek. Az emberiség mindig azonosította a jót a jobb oldallal. Az angolban a jó szóra vezethető vissza a tisztességes (righteous), a franciában az ügyes (adroit), és még számos példát lehetne hozni. Azt tudjuk, hogy agyunk bal féltekéje tudatos, míg a jobb invenciózus. Bármit tesz a jobb oldal, ellenőrzi azt a bal, a verbális, miközben a bal agyfélteke bizonytalanabb a jobbnál. Mintha az intuitív gondolkodást folyamatosan felülbírálná a racionális bal félteke. A bal szkeptikus, a jobb paranoid is lehet. A tudatos transzcendens kapcsolatoknál nem biztos, hogy az intuíció a megfelelő megközelítés.
225
2 - Távlatos elképzelés, eltűnt a közeli vég említése. Nyilván későbbi toldalék. A II. századig szó sem volt hármasságról, keresztelés (vagyis bemerítés) nem szerepel az evangéliumokban. Jézus nem mondhatott keresztelést, bemerítést viszont igen. A kereszt csak az ő megfeszítése után vált szimbólummá, ő csak a végső áldozat szimbólumaként használta. 3 - A gyógyító hatalmat már korábban átszármaztatta tanítványainak (Lk 9,6). 4 - Ez egy jógi programja. 5 - Ahol ugyanis a kezdet van - Tipikusan buddhista nézet. Nincs kezdet és vég, csak folyamatos létezés más és más formában. Az újratestesülés egyik bizonyítéka. Ugyanakkor azonos azzal a buddhista felfogással is, hogy a születések körforgása és a nirvána azonos (vesd össze azzal, hogy a mennyei ország közöttünk van, 91.). Vagyis oda kerülni nem helyváltoztatás, hanem szemlélet változás. A kígyókkal szembeni ellenállás korabeli közhely (ld. Pl. Pál Máltán), de más vallásokban is előfordul. 146. (a tanítványoknak) Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg, amíg megkapjátok, amit ő ígért. Mert János csak vízbe merített be, de ti néhány nap múlva Szent Szellembe fogtok bemerítkezni. (és Isten országa?) Nem a ti dolgotok hogy tudjátok az időpontokat vagy időszakokat. Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni. De amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek. Rólam fogtok beszélni az embereknek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, sőt az egész világon mindenhol. A Szellem megjelenése az emlékezet tudássá erősödése. Innen kezdődik a tanítás terjesztése a zsidóságon túl. Jézus mennybemenetele Lukácsnál a feltámadás napján, vasárnap, történik. Az Apostolok Cselekedetei szerint 40 nappal később. Már láttuk, hogy a 40 nap szokásos fordulat. Ugyanakkor mindkét könyvet azonos
226
szerzőnek, Lukácsnak, tulajdonítják, mert ajánlásuk azonos, de ismeretlen személyhez szól. Ezt csak a Muratori-töredékre hivatkozva állítják, amely i. sz. 180 körül keletkezett. Az Apostolok Cselekedeteiben Péter erre a szövegre utal: „Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szent Szellem által nyeritek el a keresztséget.” (ApCsel 11,16). A megváltás ismeretlen fogalom volt a zsidóságban. Az Úr hetedíziglen büntet, így természetesen az ártatlanokat is, bár Jézus ezt megkérdőjelezi (ld. 94). A személyes megigazulás nem lehetséges, csak az Úr kegyelméből. Jézus a személyes megváltás lehetőségét ajánlja fel. Természetesen azoknak, akik már nem családban élnek. Szó sincs eredendő bűnről. A korai keresztények az esszénus hagyomány szerint tevékenységüket Útnak nevezték. Ezt a mai fordítások az igazság szóval adják vissza, pedig azonos azzal, ami a kínai tao és a japán do. (ApCsel 18,24). Ahogy a Hegyi beszédben mondja: úton vagy vele, vagyis együtt élitek ezt az életet. 147. (a damaszkuszi úton Pálnak) Saul, Saul, miért üldözöl engem? (ki vagy, kérdezi) Én vagyok az, akit te üldözöl: Jézus. De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned. (Ananiásnak) Ananiás! Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg Júdás házát. Ott kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ez az ember most éppen imádkozik, és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű ember bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson. (fél) Menj csak oda, mert én különleges feladatra választottam ki azt az embert: hogy rólam beszéljen a nem zsidó embereknek, királyoknak és Izrael népének. Én magam fogom megmutatni neki, hogy mi mindent kell elszenvednie értem. Kérdéses, hogy a mai Damaszkuszról van-e szó, ugyanis így nevezték a Holt-tenger melletti esszénus települést is. Bár az nem város volt.
227
Jézus tanítási módszere Kötelességtudó, mert már a kezdetektől fogva ismeri feladatát (Mt 3,15). Akkor kezd tanítani, amikor Bemerítő Jánost elfogatja Heródes (Mt 4,17). Tanítványai kiválasztásában határozott, föl sem merül, hogy akit hív, az ne kövesse (Mt 4,19). Egész Galileában zsinagógáról zsinagógára ment, és úgy tanított, hogy közben gyógyított is (Mt 4,23 9,35). Legfontosabb beszédét (Hegyi beszéd) akkor mondta, amikor elérkezett az idő, hogy sok ember vegye körül (Mt 5,1), de általában kerülte a nyilvánosságot. Saját tanításában ismételten hivatkozik azokra a törvényekre, amelyeket minden hallgatója ismert (pl. Mt 5,21). Hallgatóit nem kíméli. Egyértelműen kimondja, hogy a tanítványnak erős hitre van szüksége, amely fontosabb a származásnál (Mt. 8,11). Ezzel kijelenti, hogy tanítása mindenkinek szól, és nem az különbözteti meg az egyik embert a másiktól, hogy melyik zsidó és melyik nem az, hanem az ő követése. Többször előfordul, hogy megérzi, ha az őt követő tömeg nem a mondanivalóra figyel, hanem egyéb - világias - célja van. Ilyenkor mindig félrevonul (Mt 8,18). Ha valaki nem akarja meghallgatni, akkor is félrevonul (Mt 8,34). Sok esetben szavak nélkül is felismeri mások gondolatait vagy szándékait (Mt.9,4). A bűnös emberek életének megváltoztatását tekintette feladatának. A jók nem érdekelték (Mt 9,12). Tanítását széles körben terjesztette. Ehhez igénybe vette azt a segítséget, hogy a tanítványokat szétküldte az országban (Mt 10,5). Így már tizenhárman hirdették a tanítást. A tizenkettőt több más tanítványa közül választotta ki (Lk 6,13). Úgy látszik, hogy addig vagy egyedül volt, vagy pedig csak alkalmilag csatlakoztak hozzá. Később kiválasztott még 72 tanítványt (egyes kéziratok szerint hetvenet) (Lk 10,1). Ennél tehát sokkal több tanítványa volt. Életének anyagi hátterét az adakozók biztosították (Lk 8,3). Ez szervezett lehetett, mert így lett Júdás a pénztáros. (Jn 12,6). Csak János mondja azt, hogy Júdás lopott. Csúnya besározási kísérlet ez. Gyógyításai után
228
általában kérte, hogy az maradjon titokban (Mt 12,16). Lehet, hogy ezt csak azért mondta, hogy még inkább elterjesszék az emberek a hírét. Nem tett semmi különbséget ember és ember között. Éppen úgy elítélte a szegényeket, mint a gazdagokat (Mt 12,39). Számára csak a tanítás számított. A gazdagoknak persze nehezebb dolguk van. Követését a rokonai kapcsolatok elé helyezte (Mt 12,49). Megteremtette a tanítás számára legkedvezőbb helyzetet (Mt 13,2). Kizárólag történeteken keresztül tanított (Mt 13,13 13,34 Mk 4,34), de csak az összegyűlt tömegnek. A tanítványoknak mindent megmagyarázott (Mk 4,34). Történetekbe rejteni a tanulságot általános irodalmi gyakorlat volt az ókorban (pl. Ezópusz). Jézus történeteit mindig a hallgatóság mindennapi tapasztalataihoz igazította. Így könnyen beleélhette magát bárki. Még azzal is emelte beszédének hatását, hogy a hallgatóságot mintegy partnernek kérje föl: gondolják át együtt a történetet (Mt 21,28). Előadásmódja annyira szuggesztív lehetett, hogy hallgatói nem tudták elképzelni, hogyan lehet egy egyszerű családból származó ember ilyen bölcs (Mt 13,54). Így aztán később azoknak nehéz dolguk van, akik csak a tanítást ismerik, de a személyét nem (Jn 20,29). Az őt hallgató embereket bevonja a beszélgetésbe, mintha csak kérdezni akarna (Mt 21,28). Márk kihangsúlyozza, hogy nem úgy tanított, mint a törvénytanítók, hanem úgy, mint akinek hatalma van (Mk 1,22). A gyógyítások célja a figyelem felkeltése. Többször előfordul, hogy olyan helyzetben gyógyít, amely vitát vált ki. Mintha ez szándékos volna (Jn 9,3, 11,4 Jn 15,22). Jól megkülönböztethető, hogy mikor használja az emberfia és mikor az én szavakat. Emberfia akkor szerepel, amikor a korabeli vallásos felfogás szerint félreérthető vagy botránkoztató lenne az egyes szám első személy.
229
Jézus személyiségképe és tanítása (következtetések a szövegek alapján)
A szövegekből kitűnik, hogy a niceai-konstantinápolyi hitvallásból az alábbi sorok biztosan Jézus véleményét fejezik ki: „Hiszek az egy Istenben, Mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. ... Vallom az egy keresztséget, a bűnök bocsánatát, várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.” Ez az eleje és a vége. Ami közötte van, annak hitelessége nem bizonyítható. A niceai zsinatot Konstantin császár hívta össze i. sz. 326. május 20-ára, miután megölette társcsászárát, Luciniust. Ő maga csak halála előtt keresztelkedett meg, addig egész életében Sol Invictus napisten híve volt. Nyilván a keresztség után is. (Ennek a kereszténységgel összefüggő archetípusos eredetéről lásd Jungot.) A zsinat politikailag a meggyöngült birodalom helyreállítását szolgálta - tudható, hogy a rómaiak mennyire toleránsak voltak vallási ügyekben, egy rómainak bármely isten tisztelete csak politikai kérdés volt. Teológiailag az ariánus eretnekség elítélése volt a cél. Az alexandriai Arius szerint Jézus ember volt, az istenember feltételezése gyalázkodás. A kérdést szavazással oldották meg. Az Egyház tanítása a IV. századtól alapvetően nem a szinoptikus evangéliumokra, hanem János evangéliumára és Pálra épül. Az ország eljövetelének időpontja lassan egybemosódott Jézus újra eljövetelének időpontjával, s ezzel megszűnt annak időbelisége. Bármikor megtörténhet a jövőben. Ez felértékelte Jézus szerepét, aki csupán Isten-központú volt, saját személyét háttérbe szorította. Az idők folyamán ez a fontossági sorrend megváltozott, ma már mindig Jézusról van szó, az Atya a ködös háttérben van. Pál egyértelműen Jézus követéséről ír, az Atya szinte mellékesen van ott. János evangéliuma szinte antiszemita. Ellentmond Jézusnak, aki a zsidóságon belül akarta a törvényen alapuló személyes hitet erősíteni, hiszen zsidó volt. Csak második
230
lépésben szándékozott az összes emberre kiterjeszteni azt - ha ez a szándék egyáltalán hitelesnek tekinthető. Nem valószínű. A személyes hit gyakorlati alapja azonban más Jézus tanításában és más abban, amit a Tanítóhivatal megkíván. Jézus nem alapított rendet, kolostort, nem volt sem aszkétikus, sem szerzetesi életű, megkövetelte a Tízparancsolatot, de azt is a lényegre tömörítve, tanításában nincs noviciátus, elmélkedés, szertartás, tiltott étel, megkülönböztető ruházat, hierarchia. Engedelmességet csak Istennel szemben kíván. Közösen étkezett a bűnösökkel, vagyis senkit sem taszított el maga mellől, legfeljebb Pétert, aki a legközelebb volt hozzá. Őt is csak oktatási céllal, hiszen Péter a tanításban, János a magánéletben állt közel hozzá. Ezért mindketten, de különösen Péter fontosabb volt számára a többieknél, hiszen ő volt a tanítást továbbadó tanítvány. Ha eltekintünk a szikla hasonlattól, Péter akkor is a tanítványok vezetője volt. Ez akkor is figyelemreméltó, ha János, nem kevés hiúsággal, saját magát tartja a legkedvesebb tanítványnak, vagy őt tartja annak a János-evangélium írója. Nem volt elítélő véleménye a nemiségről, az anyagi javakról való lemondást nem tartotta mindenki számára kötelezőnek. De megkívánta, hogy az, aki a végső útra lép, mondjon le mindenről. Nem tartotta magát Messiásnak, Isten természetes fiának és nem volt egyházalapító. Ezzel szemben meglepő, hogy a buddhizmusban is van tízparancsolat, nagyon hasonló a bibliaihoz, de ezen kívül még 400 utasítás van a mindennapi életre vonatkozóan. Ez alig kevesebb, mint az ortodox zsidóság követelményei. Nagyon jellemző, hogy a vallásalapítótól időben távolodva, egyre több a betartandó utasítás. Az iszlámban 7300 hadísz van, az ószövetségi törvényben 613, míg a Codex Iuris Canonici szerint 2141. A buddhizmusban csak 5 kizárólagos parancs van és 8 tanács a szenvedés elkerülésének útjához. A zsidóság kínosan ügyel a parancsok formális betartására. Hasonló ehhez az iszlám magatartása is. A buddhizmus parancsai meg egyszerűen kizáró okok, magánügy, hogy betartja-e őket az ember vagy nem. Jézus szerint mindössze 1 parancs van, ami magában foglal
231
mindent. Jézus egyetlen parancsát az élet minden percében értelmezni kell, ezért olyan nehéz betartani. Jézus tanításának lényege, hogy nagyon közeli az Isten országának eljövetele, szinte már itt is van, de sokan még nem érettek meg rá. Ehhez nem a gondolkodás megváltoztatása szükséges, hanem a bűnbánat, teljes elfordulás a rossztól és teljes odafordulás az Isten-központú dolgokhoz. Ehhez „vétekáldozat” bemutatására volt szükség a zsidóságban. Jézust ez nem érdekelte, már bocsánatot hirdetett az áldozat bemutatása előtt is, amennyiben halálában szándékosságot tételezünk fel. Ő maga nem bocsát meg bűnt, hanem közli, hogy azok megbocsáttattak. Az „igazgyöngy” és „az elrejtett kincs” példázata (Mt 13) mutatja, hogy az ország megszerzéséért mindent fel kell adni (ld. még Lk 9). Aki teljesen Istennek szenteli magát, egyedül van. Egyetlen feltétel az erős hit (ld. Mk 7. a kánaáni asszony, előzménye Jes 29). Nála a hit a bűnbánat következtében várható isteni megbocsátásra váró remény, bizakodó várakozás. Ez a hit csak benne tökéletes, bár az eszkatológikus események elmaradása miatt néha reményvesztett. A tanítványokban még nincs meg az erős hit. Ezért van rá személyesen szükség az epilepsziás fiú meggyógyításánál, akinél a tanítványok csődöt mondtak. „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9), vagyis a tökéletességhez nincs szükség közvetítőre. A hit fontosságára több példa van, sokszor a nemzsidóknál (a százados, a szidoni asszony, stb.). Az Isten iránti bizalomnak feltétlennek kell lennie. Vállalni kell a kockázatot. A végső értékek megszerzéséért még a szemünkről, lábunkról is le kell mondani, mondja végletes hasonlatképpen. A hitélet gyakorlata Isten utánzása (Vermes), mert saját képére teremtett (Gen 1), és arra utasított, hogy „szentek legyetek” (Lev 19). Az imitatio Dei ezek szerint azt jelenti, hogy a gyermek követi atyját, így az ember követi Isten tulajdonságait, és istenné válik. Az Ószövetség erőteljesen hangsúlyozza Isten negatív tulajdonságait (gyűlölet, féltékenység, bosszúvágy), miközben a feltétlen jónak tartja. A Jóisten úgy hangzik,
232
mintha azért kellene annyira hangsúlyozni a kényúr jóságát, hogy meg ne sértődjön. Jézusnál az Isten-ember kapcsolat sokkal személyesebb, visszatér az Ábrahámi stílushoz, aki tudvalevőleg Isten barátja volt az Írás szerint. Nála nyoma sincs a régiek szerint féltékeny, bosszúálló, stb. Istennek. Isten nem kényúr, hanem igazságos ítélkező. Az iszlámban az igazi Isten-ember kapcsolat az Ábrahámi volt. De ezt a zsidóság és a kereszténység elrontotta. Ezt Mohammed helyrehozta. Jézust az utolsó előtti prófétának tartják. Világképük és etikájuk azonban még az Ábrahám képviselte idők szokásainál is ősibb, törzsi jellegű. Jézus nem azért parancsol, mert Isten kénye-kedve úgy kívánja, vagy, mert hatalma van megfenyíteni az ellenállót. A parancsok az emberi tökéletlenség megszüntetésének útját mutatják, amelyen az embernek saját érdekében kell haladnia. Antropomorf és nevetséges elképzelés, hogy Istent meg lehet sérteni. A hiba a hibát okozó ellen fordul. Lehet bűnnek is mondani, de úgy félrevezető. Melyek azok a cselekedetek, amelyeket Jézus az úgynevezett főparancsban, a szeretet szóban, meghatározott? Ezek a következők: A feltétlen megbocsátás. Háromszor szerepel az Újszövetségben. A feltétlen nem jelenti azt, hogy bármi áron. A megbocsátás ára a megbánás. Lukács egyik példája ki is mondja (Lk 6/37), Máté példabeszéddel utal rá (Mt 18,21-35). Máté példája árnyaltabb, mert nem általánosít, hanem gyakorlati megoldást is mutat arra, hogyan kell megcselekedni a bocsánatot. Jézus megkívánja az önzetlen szolgálatot. Függetlenül mindenféle földi rangtól, hatalomtól. Ha az egyenlő szolgálatban mégis van valami különbség alacsonyabb és magasabb rangúak között, akkor nagyobb a szolgálat kötelezettsége felülről lefelé, mint fordítva. Hiszen az, akinek több a lehetősége - hatalma, pénze -, könnyebben tud szolgálni, mint az, aki ezekkel a javakkal nem rendelkezik. Ugyanakkor a pszichológia jól ismeri azt a jelenséget, hogy a hatalom (szinte azonos a pénzzel) növekedésével csökken a szociális érzék és az empátia. A szolgálat
233
kötelezettségéhez szorosan kapcsolódik az önzetlen lemondás az ellenszolgáltatásról. A szeretet-cselekedet nem üzleti aktus. Aki szeret, lemondhat jogairól, hatalmáról, az erőszakról. Természetesen Jézus is túlzott. Ő sem tartotta oda a bal arcát, hanem igen határozottan válaszolt a sérelemre. Nem kíván tehát semmiféle aszkézist, csak az isteni szándék teljesítését, vagyis Isten létezési módjának utánzását. Ezért mondhatjuk, hogy Jézus csak egy parancsot adott, amit Ágoston így fogalmazott meg: „Ama, et fac quod vis!” (Szeress, és tégy, amit akarsz!) Úgy tudja, rá nem vonatkoznak a mindennapi élet szabályai, mert azoknál fontosabb feladata van. De igyekszik, hogy eleget tegyen a kor kívánalmainak. A keresztség a tökéletleneknek kell, ő tökéletesnek tartja magát, föltéve, ha ez tényleg így van, ha valóban tökéletes. Amikor ezt kétségként állítja, ironikusnak tűnik, vagy csak udvariasság. Inkább az előbbi, hiszen, a többi galileai tanítóhoz hasonlóan, már tettekkel bizonyítékot tett önmagáról. Későbbi megnyilvánulásai inkább arra utalnak, hogy a feladatát ennél többnek érzi, ezért a hagyományos csodatévő-gyógyító szerep untatja vagy ingerli. Gyógyító és tanító képessége a földi hatalom fölé emeli, bár gyógyítani csak akkor tud, ha bíznak benne; saját rokoni környezetében ez nem sikerül. Ezért hatalma nem mindenható. Személyes hatalmának korlátjairól több példa van a szövegben. A gyógyítások bizonyos eseteiben olyan módszereket használ, amelyeket ismerünk más galileai gyógyítók esetében is. Már tudja, hogy fel kell áldoznia önmagát, mert csak így fognak hinni a tanításának. Kevesen vették észre eddig Jézus iróniáját, bár sehol sincs leírva, hogy valaha is elnevette volna magát. Elgondolkodtató, hogy mintha Istennek sem volna humorérzéke. Alkalmazkodik a közszokáshoz, talán azért, hogy az emberek ne botránkozzanak meg viselkedésén, vagy hogy azok, akiket majd tanítani akar, ne érezzék ezért magukat nagyobbnak nála. Tanítványainak leegyszerűsíti magát, olyan, mint a többi ember, hiszen mást vártak tőle. Szándékosan elhatárolja magát a ráerőltetett politikai
234
szereptől. De ha valaki tudatlanul mégis ezt kéri számon tőle, szinte udvariasan lenéző. Vajon milyenek lehettek a tanítványok? Ha Péter, az alapkő, a későbbi vezető sem volt átlagember. Sem ő, sem a többiek nem voltak egyszerű halászok. Ez az Egyház olyan ferdítése, mintha azt mondanánk valakiről, hogy írni-olvasni sem tud, mégis miniszter lett belőle. A vagyonosabb középréteghez tartoztak. Mindazonáltal egyikük sem volt különösebben értelmes. Ha a kor görög-római intelligenciájához hasonlítjuk, kifejezetten tompa agyúak voltak. Bár írástudatlanságuk nem volt szokatlan saját korukban. Végig kellene gondolni, hogy Jézus miért őket választotta. Ennek biztosan lélektani okai vannak, hiszen hangsúlyozza is, hogy számos tanítványa közül éppen őket választotta és nem másokat. Többet tud az átlagembernél, Natanaelhez csak a figyelem felkeltésért szól. Aki eléri ezt a tudást, vagyis az ő tudását, az olyan tökéletes lesz, mint az annak tartott angyalok. Aki a tudást keresi, illetve birtokolja, az a legfőbb szellem a földön, mert számára nincs értéke annak, ami elmúló. A szellem formában tartása ugyanolyan fontos, mint a mindennapi tisztálkodás. Aki a tudás útján jár, minden felett uralkodik. A szellem már benne volt az Egyben, de kivált belőle, s most tökéletesedve vissza kell jutnia hozzá. Ki tudja, miért. Saját terveit követi, Kánában zavarja a siettetés, de alkalmazkodik; még akkor is, ha talán ő maga volt a vőlegény. A férfi nem mindig ismeri fel, amit a nő tud. Vonzódása a nőkhöz feltűnő a korabeli szokásokhoz viszonyítva. Egyetlen zsidó sem állt volna le beszélgetni egy számáriai aszszonnyal. Pálban fel sem merül, hogy a nők önállóan is részesei lehetnek a keresztény élet szertartási és inspirációs részének, hacsak nem férjükön keresztül. Jótékonysági munkát végezhettek, egyszer említ egy diakoniszszát (Róm 16,1). Pál eléggé hiszterikusan viselkedett nemi kérdésekben. Nem kívánta a nőtlenséget, bár dicsekedett nőtlen voltával. Az első századokban
235
csak azt kívánták az emberektől, hogy egyszer házasodjanak. A nőtlenség nem volt feltétele az egyházi hivatalnak. A rosszra csábítás szembenállás az általános eszmével. Az emberi lét eljutott a döntési korba, amikor választani kell a jó és a rossz között. A tisztátalan szellem, a Rossz, beleköltözése az emberbe, bemutatja a Jó erejét a Rossz felett. A Rossz ott terjed, ahol a Jó hiányát találja, kitölti annak üresen hagyott helyét. Áldottak (vagyis boldogok): akiknek nincsenek igényeik a földön. Akiket érjen ugyan bármilyen baj, nem törnek össze, hanem tanulnak belőle. Akik jól bánnak az emberekkel. Akik a tudást keresik és megtalálják. Akik elérik a tökéletességet, és visszajutnak az Egybe. Akik a földi dolgokhoz ragaszkodnak, elveszítik, mert azok múlandó dolgok. Jól látható, hogy az emberek a hamist dicsérik, az igazat üldözik. Tanítványai még naivak, a tárgyi értékekhez ragaszkodnak. Aki az anyagi léthez ragaszkodik, kénytelen követni annak törvényeit, ezért meg kell szabadítani a lelket a testi létezés kötöttségétől. Sok örömet ad a világi létezés, de az egyetlen Egységgel közös létezés a legfőbb boldogság. Minden tanítás, ami igaz, kiemeli az embert a többiek közül. A régi tanítást értelmezni kell, a „ne gyilkolj” azt is jelenti, hogy minden emberrel, minden létezővel barátságos viszonyt kell tartani. Mindenki olyan, mint én magam. A törvények betartása kevés, az egész életnek tökéletesnek kell lennie. Ezért a parancsok nem csupán arra valók, hogy az ember úgy éljen, hogy aki betartja, az jó, aki nem tartja be, az rossz, hanem azok a tökéletesedő életet szolgáló utasítások. Felismerésből fakadó folyamatos megértés és fejlődés. Mindig a végső igazságot kell keresni. Ezért nem szabad ragaszkodni semmi elmúlóhoz, de megértőnek kell lenni azokhoz, akik még ragaszkodnak azokhoz. Akik a múló dolgok iránt vágyódnak, azok elvesztésétől félnek, elzárják magukat az igazságtól. Ha valaki jó úton halad, mindig megkap annyit a múló javakból, amennyire szüksége van. Már csak azért is, mert egyre kevesebbre tart igényt. Az
236
emberek egymás iránti jó és rossz érzései változóak, mindenkihez egyformán szeretettel teljes érzéssel kell viszonyulni még akkor is, ha látszólag nem kapunk viszonzást, úgy kell élni, hogy jó érzés vegyen körül bennünket. Úgy kell törődni a többiekkel, hogy arra figyelünk, mit adhatunk nekik, mivel segíthetjük fejlődésüket. A tökéletességben nincs változás, az öt fa talán a paradicsomi tudás fájára vonatkozik, ugyanakkor pedig az érzékszervek, amelyek testi valójukban a tökéletességben megszűnnek. A tökéletesség felé törekedni céltudatos tevékenység, egyenes úton kell kívánni a beleolvadást az Egybe, kívánni a mindennapi élet segítő feltételeinek meglétét magunknak és másoknak is, mert hiszen ezek nélkül gyengül a törekvés, és a hasonlók között könnyebb a saját dolgunk is. Kívánni kell a tisztánlátást a Rossz elkerülésére. Az embernek minden pillanatban a tökéleteshez kell mérnie magát. A belső egységet kell keresni, és eldönteni, hogy melyik utat választjuk: a jót vagy a rosszat. Mindenki az adott körülmények keretei között végezze dolgát. A tökéletesedésre bárkinek lehetősége van, csak belső elszánás kell hozzá. A közelünkben legtöbbször nem látjuk meg a Jót, pedig éppen ott kell segítenünk, ahol vagyunk. Személyes áldozatvállalás kell ahhoz, hogy tökéletesek lehessünk. Aki már a tökéletesedés útján van, annak az a legfontosabb, a földi dolgok másodlagosak. A Jónak nagyobb ereje van, mint a Rossznak, ezt kell tanítani. Jót csak a Jó tehet, a legfelsőbb Jó a Szellem, aki (az) irányítja a törekvőt a tökéletesség felé, ezért aki ellene tesz, a világ létezésének lényegi tökéletességét tagadja. Ez nem bűn: rosszabb annál. Azért megbocsáthatatlan, mert ellenszegül az egyetemes Jónak. Az emberek a Szellemmel szembesülve adnak számot tetteikről, de nem tudható, mikor. A szellem boldogsága értékesebb a világi boldogságnál. A Jó jelei a valóságból felismerhetőek, s az önfeláldozás értékesebb minden addigi jónál, amit tett az ember, de aki nem éber mindig és mindenben, kaput nyit a Rossznak.
237
Máig kérdéses, hogy a Rossz személyes-e. Az egyház annak tartja. Azt gondolom, hogy személyes és személytelen egyszerre. A kozmikus értékhiány beépülése az emberi természetbe. Ekkor válik személyessé. Nem szabad elbizakodottnak lenni, egyszerűen jót kell tenni, értékeket kell létrehozni, de arra vigyázni kell, hogy a tudást kivel osztja meg az ember, hátha az még nem képes felfogni. Ezért a mindennapi életben nem tanítani kell, hanem példát mutatni. Ennek nyilvánvalóak a hátrányai, mert a tökéletesülés hosszan tartó folyamat, s közben általában hülyének tartják az embert. A jót állandóan, de természetesen kell tenni, nem látványosan, ez vonatkozik az igazság keresésére is. A jó megtevése és a tanulás a személyiség belső rejtett értéke. Aki törekszik, el is éri, amit keres, de vigyázni kell, nehogy saját magunk állítsunk önmagunk elé akadályokat, hiszen saját magunkról is tudhatjuk, hogy mi kell a másik embernek, így elérhetjük, hogy törekvésünkben a többiek is - noha öntudatlanul - segítsenek. A nehezebb út vezet az igazsághoz, ezen az úton találjuk meg az értékeket, így sokszor látszanak jónak a rosszak és fordítva. A gyermekek még nem tanulták meg a rosszat, bennük feltétlen bizalom van, tanulhatunk tőlük. A végén aztán úgyis kiderül, hogy ki mennyi értéket halmozott fel magában. Ezért nehéz felismerni, hogy az a tanítás, ami jónak látszik, tényleg a tökéleteshez vezető jó-e. Ez csak a cselekvés eredményéből látszik. Nem biztos, hogy azok a jók, akiket ismerünk, a személyes kapcsolat félrevezető, a tudás elérésében nincs különbség ember és ember között, bárki eljuthat hozzá. Csak az jut el a tökéletességre, aki meg is valósítja a jót, amit megtanult. Az igazságot csak az egyszerű gondolkozásúak ismerik fel, nem azok, akik már megpihentek látszólagos okosságukban. Csak az állandó kereső jut előbbre. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekek jónak születnek, csak azt, hogy természetesebbnek. Egy ideig megvannak bennük az odaát képességei. Határozottan törekedni kell a jóra és a tudásra. Ehhez nagy önfeláldozás kell.
238
Aki közel van Istenhez, arra már nem vonatkoznak a földi szabályok, de ezekkel nem szabad visszaélni, nehogy megbotránkoztassa az embereket. A legjobb magatartás, ha az ember szerény, nem hivalkodik értékeivel, és olyan nyitott, befogadó gondolkodású, mint a gyermekek. Mert a botrány félrevezeti az embereket A gyermekek azért alkalmasabbak a tökéletesség elérésére, mert kevésbé vált külön bennük az eredeti egység. Ezért szó sincs semmiféle gyermek-misztikumról, ez egyszerűen csak természeti adottság. Visszaszerezni azt a képességet, hogy kétség és felesleges analógiák nélkül mindenben meglássuk azt, ami, erre a felnőttek is képesek. Annál is inkább, mert ez a feladat. A törvényt ésszel kell betartani. Van nagyobb jó is, mint a leírt törvény. Csak azok szeghetik meg a törvényt, akik tudatában vannak annak, hogy mit tesznek. Vagyis akinek van füle a hallásra, szeme a látásra, és így tovább. Több alkalommal olyan eseményt - csodát - hoz létre, amelynek a figyelem felkeltése a célja vagy tekintélyének növelése. Van, amikor arra is felhívja a figyelmet, hogy ezekből azok, akik meggyógyultak, nem tanultak. A gyógyító tevékenység gátolja a tanításban, noha a gyógyítás adott neki tekintélyt. Aki tökéletesebb, annak gyógyító ereje van. Jézus ezt használta fel tekintélyének növelésére, hiszen tanítását közvetlen tanítványai sem értették. Tanítványairól elég gyakran kiderül, hogy nem értik az egészet. Mégis képesek voltak ugyanazokra a cselekedetekre, mint Jézus. Mindig annak és olyan fokban kell segíteni, akinek és amennyire szüksége van rá. Vannak, akik sohasem jutnak annál a szellemi szintnél tovább, ahol vannak, mert nem értik a tanítást, sokan azt hiszik, hogy szertartásokkal előbbre jutnak. János tanítványaival ironizál, mert talán mulattatja, hogy még János sem érti meg. Ismeri az embereket, amikor figyelmeztet arra, hogy ne beszéljenek arról, amit tesz, ezzel az utasítással mintha az ellenkezőjét parancsolná, helyes emberismerettel.
239
Kevés ember van, aki tanítani képes. A kiválasztottak csinálják ugyanazt, amit ő az emberek javáért. Tanítani kell mindenkit, de a tanítást csak annak kell átadni, aki igényli, viszont a többiek is tudják meg, hogy választhattak volna a jó és a rossz között. Kevés az, aki tanítani képes. A jó tanítónak vállalnia kell a meg nem értést, a tanításért áldozatot kell hoznia. Így derül ki, hogy az ő tanítása az igazi, mert sokan tanítónak neveztetik magukat saját hasznukért. Jól látható, hogy a tanítás nem csak szóbeli lehet. Az igazi tanítókat általában kiveti a világ, de aki már elérte a tökéletességet, annak értéktelenné válik az élet, ezért bármi áron ragaszkodnia kell az igazsághoz. Az igazság tanítása viszályt kelt az emberek között. Ettől a viszálykeltéstől nem szabad visszariadni. Jézus ezért vállalja a tanúságtévő önáldozatot, hogy bebizonyítsa a tanítás magasabbrendűségét, ezért mindenkinek, aki a tökéletességre törekszik, el kell hagynia földi életét. Talán már ebben az életében is élőként. Mindenki annyit ér, és olyan értékes a tanítása is, amennyire eljutott a tökéletesség felé. Az ember ne büszkélkedjen azzal, amit elért, legyen elég neki, hogy ő maga tudja, hol tart. A legfontosabb a tökéletes Egy tisztelete és a többi ember szeretete. Szerénynek kell lenni, mert így becsülnek meg az emberek. Értéktelen az az adomány, amiért viszonzást várunk. Sokan vannak még így is, akik megrettennek attól, hogy ráismernek tökéletes önvalójukra, amelyet el kell érniük. A tökéletes fölötte van a törvénynek. Előbbre való az élet, mint a törvények szó szerinti betartása. Az ember felelős a többi emberért, de csak az becsülendő, aki tesz is értük valamit. Csak a tettek számítanak, a jó hirdetése semmit sem ér. Makacsul törekedni kell a jóra és a tökéletesedésre. A törekvő mindig eléri célját, ha közben az út nehézségei nem térítik el. Nem abból derül ki a tökéletesség, hogy beszélnek róla, hanem a tettekből. Mindig vannak közöttünk tökéletességre törekvők, de a legtöbben még nagyon messze vannak a céltól. Sosem a látszatnak, hanem a tetteknek kell hinni. Annak kell gyűjteni, akinek még kevese van, de ezt föl kell ismerni. Aki nem törekszik a tökéletességre, elveszett.
240
A példabeszédek a múló és múlandó értékekről szólnak a mennyei ország szemszögéből: aki megtalálta a valódi értéket, azonnal vesse el az összes kisebbet. Minden tanításból ki kell válogatni az értéket. Összehasonlítja a testben fogyasztott ételt a szellem táplálékával. Az erre fölhozott bizonyítékok későbbi megerősítő szövegbetoldásoknak tűnnek. Jézus isteni voltát támasztják alá. De a tanítás ezek nélkül is teljes egész. Lehet ugyanakkor, hogy olyan kifejezéseket használt, amelyek megbotránkozást okozhattak, hiszen a tanítás tulajdonképpen az ószövetségi tanítás kiegészítése, így isteni. Úgy látszik, szándékos önföláldozásra készül, később mégis meggondolja magát, és alkalmazkodik a szokáshoz. Ez azonban nagyobb zavart okoz, mintha nem ment volna föl a Templomba. Jósol önmagáról, mint aki a jövőbe lát, mert ismeri a sorsát. Ennek lehet valamilyen alapja, de nem hiszem, hogy olyan egyértelműen, ahogy az olvasható. Nem a tudomány visz el a tökéletességhez, hanem az előítéletek nélküli figyelem, a lelki azonosulás. Aki már lemondott a világról, annak Jézus követése könnyű boldogság. Amit az ember a világban lát, az olyan, mint egy film, nem maga a valóság. Az egyedüli igazságot kell megkeresni az egyesüléshez. Az ember élete fontosabb a törvénynél, ráadásul Jézus tanítása magasabb rendű a régi szokásnál. Az ember nem szolgája a törvénynek. A tanítás lényegét nem értők nem tudnak különbséget tenni. Szó szerint ragaszkodnak a törvényhez. Aki már tökéletes, az minden és mindenki fölött áll. Önmagában rejlő ellentmondás, hogy a Gonosz által harcol valaki a Gonosz ellen. Aki jót tesz, szemben áll a Gonosszal, noha a Gonosz megtévesztésül sokszor jót is tesz, ezzel hamis tanítókat nevel. Dönteni kell, hogy ki mellett állunk. Meg lehet tagadni azokat, akik a jóra tanítanak, de az általános igazság elleni gondolatok és cselekedetek biztos pusztulásba visznek, mert a világot alkotó lényeget tagadják. Az emberek nem a valóságos igazságot keresik, hanem kapaszkodó bizonyítékokat, noha ezzel nem erősítik meg lelküket, hanem saját megnyugtatásukkal teret adnak a Gonosznak.
241
A földi kapcsolatok csak a földi létre érvényesek, az igazi lelki kapcsolatok ezeket meghaladják. Minden tanításból ki kell választani az értéket. Alkalmazkodik a napi eseményekhez, nem kelt ok nélkül föltűnést. A kenyérszaporítás csodája példa arra, hogy nem testi, hanem lelki táplálékra van szükség. Ez az élet, ami az embert megvilágosítja, a tanítás. Jézus közvetítő. Aki elfogadja tanítását, az általános igazságot kapja cserébe. De a tanítást csak az érti meg, aki alkalmas rá. Aki kiemelkedik a többiek közül, azt gyűlölik az emberek, mert tükröt tart nekik. Azok, akik pontosan betartják ugyan a szabályokat, de nem azok lelkét követik, nem valódi tartalmuk szerint élnek, a legrosszabbak. Jézus csak Izraelnek tanít. De aki valóban megérti ezt a tanítást, részesedhet belőle. Az alaptanítás ugyan Izraelből jön, de azok az igazak, akik szellemben azonosulnak a Végtelen Eggyel. Ő ilyen. Akik elérik a teljességet, már nem azok az emberek lesznek, akik voltak: sem nem férfiak, sem nem nők. A harmadik Templom fölépítésére céloz a számáriai asszonynál. A víz a Siloah-forrás, amelynek vize a Templom alapkövének lemosásához kell. Ez a víz metafora róla, vagyis ő képviseli az új Templomot, már tud előre a második Templom lerombolásáról. Az ő tanításának megértése a harmadik Templom. A metaforát jóslással erősíti meg. Tesz csodát, ha annak célja van, de zavarja az emberek tudatlansága, akik a világ tárgyi jeleiből képesek levonni a helyes következtetéseket, de a lelkiekből nem. Megragad minden lehetőséget, hogy terjessze tanítását. A fösvénynek elmondja, hogy nem ítél, de tudni kell, hogy az élet értéke nem a vagyontól függ. Vajon mit mondhatott Tamásnak? Ez csak az apokrif Tamás-evangéliumban van meg. Hiszen Tamás csak a személyiség varázsa miatt kötődik hozzá. De az igazi tanítás, ami ugyanakkor azonos a Végtelen Egységgel, mindenben benne van. Amit és ahogy Tamásnak Jézus mondott, azonos az
242
ind upanisadokkal - közel ülés. Olyan tanítás, amit sosem írnak le, és a mester csak legközelebbi tanítványával közöl. Talán ezért olyan értékes a Tamás evangélium, amelyet az Egyház később nem kanonizált. Tamás volt a kételkedő, egy olyan gondolati magatartás képviselője, amely egyedül vezethet el a tudáshoz. Jézus szemléltető bemutatást is tart arról, hogy miként kapcsolódik ő a múlthoz és a földöntúli világhoz. Péter egyenes út a teljes megértéshez, talán azért, mert annyira földies mindennapi viselkedésében. Könnyebb követni azt, aki hasonló hozzánk. Péter még az önföláldozásról is le akarja beszélni, amit - úgy látszik - legfőbb tanúságtételnek tart. Ha hibát veszünk észre magunkban, akkor nincs fontosabb feladat, mint annak leküzdése. A többi emberrel másképp van: mindenkit magunkhoz közel állónak kell érezni, azt is, aki tökéletes és még inkább azt, aki a tökéletesség felé törekszik. Aki másképp gondolkodik, mint mi, vagy vétkezik ellenünk, azt igyekezni kell meggyőzni minden lehetséges módon. De ha hiába minden próbálkozás, el kell engedni, tegyen úgy, ahogy akar. Senki sem kényszeríthető a lehetetlenre, sem az, aki meggyőz, sem az, akit meg kellene győzni. De aki meggyőzhetetlen, kiesik az általános törvény sodrából. Ezért kérni kell a nálunk magasabb rendűek segítségét. Aki erősen kér, eljut a célhoz. A jó embernél értékesebb a törekvő, mert a jó lehet gyávaságból, lustaságból is az. A törekvő pedig fölismeri az igazságot, és sokat tesz érte. Az ember bánjon úgy embertársaival, ahogy szeretné, hogy vele is bánjanak tettei megítélésekor. De ne akkor jusson ez az eszébe, amikor már késő. Már élete során tegyen különbséget a múlandó és a nem-múló értékek között. A tökéletesség elérése csak az emberi életben lehetséges. Ennek során, ezt tanulmányozva lehet célhoz érni. Az élet befejezése után már késő. Az embert, mivel gőgös, mások tanúságtétele sem győzi meg. A legkisebb is a legnagyobb lehet, ha teljesíti föladatát. De ehhez fel kell ismerni és követni a fela-
243
datot. Mindenki hibázhat, de mindenki fel is ismerheti hibáját. Ezért a beismert hiba, ha a beismerés tényleg őszinte, mindig megbocsátást érdemel. Mindenki valamilyen formájú és valamilyen fokú értékkel jön ebbe a világba. A végső elszámoláskor azt kérik számon az embertől, hogyan gazdálkodott értékeivel. Aki nem tesz semmit, az visszafelé halad. Állandóan törekedni kell. Minél magasabb fokon állunk a Végtelen Egy felé haladó utunkon, annál többet kell tennünk, mert hiszen joggal várnak el nagyobb teljesítményt attól, akinek ehhez nagyobb a tehetsége. A lehetőségek fölhasználása csak rajtunk múlik. Ezért az életben sosincs megpihenés. Semmivel sem érdemelnek nagyobb kíméletet azok, akiket több szenvedés sújt. Sőt, azoknak még több a lehetőségük a tökéletesedésre. Az emberek olyan sokfélék. Senki sem ítélheti meg a másik embert. Ezért senki fölött sem szabad ítéletet mondani, inkább türelmesnek kell lenni, hiszen ki tudja, mikor éri el a megvilágosodást! Az életben a nemek létezése alapvetően biológiai kényszer - ha csak nő volna, nem létezne természetes kiválogatódás - és lehetőség a hibák elkövetésére s azok kijavítására a földi lét bonyolultságában. A halál után erre már nincs szükség, a test elváltozik. Test marad, de nem nélküli látszattest (szellemtest). Ezért az életben minden nemiségi szabály, kötelezettség a társadalom fejlődési fokától függ. Semmi köze a valóságos léthez, mert az valami más. A többnejűség, a többférjűség és bármely egyéb nemiséghez kapcsolódó társadalmi forma vagy állapot csak a külső körülményeket figyelembe véve érthető meg. Miközben törekedni kell az élet túlhaladására, a mindennapokat élve a Jézus tanításának megfelelő erkölcsöt kell betartani. Az érheti el a tökéletességet, aki megérti és betartja azokat a tanácsokat, amelyeket előtte már megállapítottak az ehhez vezető úthoz. De mindennél fontosabb azonosnak tekinteni önmagunkkal a többi embert, megszerzett javainkból részeltetni őket, birtoklásvágy nélkül viselni a gazdagságot. Aki a múlandó értékekhez ragaszkodik,
244
nem éri el a nem-múlót. A tökéletességhez vezető út mindenkiben benne van már előre elkészítetten, csak éppen rejtve. Ezt kell kibontani. Ez mindennapi életfeladat, minden másnál, különösen a múlandó értékek iránti ragaszkodásnál, fontosabb. Az igazi újraszületés a szellemben van, nem a testben. Ez a világból fölismerhető. Jézus azért van, hogy erre fölhívja a figyelmet, hogy segítsen ezt megérteni és elérni. Ő küldött. Ezért tartja az iszlám is kiemelkedő prófétának. De az emberek többsége nem a Végtelen Egyhez szabja a tetteit, ezért testben fog újraszületni. A gazdagság ezért nagy akadály, de Isten megvilágosíthatja az ember elméjét. Isten útja pedig a világ elhagyása. A tökéletesség felé vezető úton minden földi dolog akadály. A későbbi jóért mindent el kell hagyni, családot és vagyont is. Nem tudható, hogy a világ elhagyása kinek mekkora terhet jelent, s a testben élésben azt sem lehet tudni, hogy aki a mi megítélésünk szerint sokat tesz, nem ér-e az ő törekvése kevesebbet a másik ember hirtelen fölismerésénél. Nem a ráfordított energia a mérce. Egy pillanat alatt is meg lehet érteni a lényeget, a megvilágosodás bármilyen okból és bármikor létrejöhet. Ezért igazságtalannak tűnhet, hogy az a bűnös, aki halála pillanatában fölismeri az igazságot, ugyanannyit ér, mint aki egész földi életében jó volt. Mert hiszen nem számít az idő, a tudás a lényeges. Nem tesz különbséget ember és ember között. Van, amikor ezt az elvakultak megszégyenítésére használja. Ebből világos, hogy az evangélisták leírásai inkább saját véleményüket tükrözik, mintsem Jézus saját véleményét. Hiszen akkor az ellentmondások miatt nem lehetne Jézusnak egységes álláspontja. Bár az is lehet, hogy az alkalomnak megfelelően néha nem úgy fogalmaz, mint máskor. A helyzettől függ. Ez nem minden ellentmondásra igaz. Ezeket összevetni egymással külön tárgyalást igényel. Igen határozottan és gúnyosan figyelmezteti eléggé buta tanítványait, hogy halála után hogyan ismerhetik föl az igazság megnyilvánulásait. Az egyház történelme bizonyítja, hogy okkal tartott a butaságtól. A Buddha is
245
csak egy évezredre becsülte tanításának fönnmaradását. A kereszténység mégis nagyobb mértékben tért el kétezer év alatt az eredeti eszmétől, mint két és félezer év alatt a buddhizmus. Talán azért, mert a buddhizmusnak nincs egységes egyháza. Jézus sem alapított hierarchiát. A létrejött egyház elvárja hívétől a közösséghez való kötődést, amivel a közösség hibáinak vállalására is kényszeríti. A kereszténységben a magányos hívő mindig gyanús volt. A történelmi összefüggések ismerete és a valaha megfogalmazott tézisek kijavítása nélkül minden tan belefagy egy olyan virtuális közegbe, amely már nem létezik. Ezért a tanítás lényegén alapuló korszerűsítés nélkül minden tanítás értékét veszti. Ez a buddhizmusban a négy törvény, a kereszténységben a szeretet parancsa. A felújítás a folyamatos értelmezés. Aki követi tanítását, annak azonosulnia kell vele, de az nem tudható, hogy ezzel mit ér el. Jézus maga sem tudhatja az Egészet, hiszen ő maga is kettősségben él, legföljebb nagyon magas szellemi fokon. Bárkiből bárki lehet, pozitív és negatív értelemben is. A létező világ törvényein belül teljesen korlátozatlan az emberi választások lehetősége. Pedig milyen keveset tudunk még a létező világról! A legjobb bizonyíték a korlátlan lehetőségekre, hogy éppen nem különösen értelmes embereket választott tanítványaiul. Így bármelyikünk lehetne az. Ő csak megmutatja az utat, a többi a mi dolgunk. Az biztos, hogy aki a jó úton halad, az célhoz is ér, ha föláldozza magát és szolgájává válik minden rászorulónak. Kivétel nélkül mindenkinek a világon. A Beteszda-fürdőnél valószínűleg nem mondhatta, hogy a betegség a vétektől van, hiszen a tanításhoz tartozik, hogy a kettőnek nincs kapcsolata, és egy másik alkalommal ezt meg is mondja. A tettei tényleg megközelítik azokat a cselekedeteket, amelyeket a Végtelen Egynek tulajdonítunk. Ezért van az, hogy Jézus követése egyenes út. Ezek tanításából és a tanításra épülő tettekből állnak. Tartalmuk igazsága önmagukban rejlik. Ezért nincs szükség arra, hogy bárki és bármi is tanúskodjon arról, hogy ezek a tanítások igazake. Sem Bemerítő János, sem az Írások. Azért volt az emberek között, és va-
246
lamilyen formában folyamatosan azóta is, mert szükség van rá. Noha személyében már elérte a tökéletességet, könyörületből lemond ennek jutalmáról. Kérdezik tőle, hogy ő-e a Messiás. Számára ez nem fontos. Csak az, hogy a tettei azonosak-e a Végtelen Egyhez vezető út törvényeivel. Az, aki már tökéletes, nem lehet tökéletesebb, hanem azonos a tökéletessel. Aki elérte a tökéletességet, befejezte önmagát. Sokak véleménye lehet az, hogy akár Jézus útján is járhat az, aki erényes. Mások meg találhatnak természetüknek jobban megfelelő utat. Ha a cél azonos, a hozzá vezető út formája mellékes. Az emberben meglévő jó megmutatja a helyes utat, ha ehhez megvan a szándék is. Ha ez hiányzik, a belső jó nem nyilvánul meg. A Márta és Mária polémiáról Eckhart mester többet képzel, mint ami valójában megtörtént. Ő azt mondja, hogy Márta segíteni akart Máriának, pedig Jézus éppen Mária törekvését tartotta többre. Ezt írta le az evangélista, de arról nem szól, hogy a feddés után nyilván megvacsorázott Márta főztjéből. Ebből is látszik, hogy a Jézusról szóló írások mennyire célzatosak és természetesen nem életrajzok. Akiben már megvan valami, mint Mártában és Péterben, az már kevésbé fontos, mint aki még keres. Ez a tanítás tehát; annak kell tanítani, akinek szüksége van rá. Ki kell üresedni, s ez a választások hosszú útja, hogy az üresség megteljen. Nem azon dolgok mellett kell megmaradni, amelyek elmúlnak. A világ dolgaitól, a személyektől is el kell távolodni. Az önmagába merülő nyugalmi állapot a legjobb a bennünk meglévő jó kibontására. Az a boldogság, ha önmagamban fölismerem azt, ahová készültem. Ha már kinyilvánult a világban valahol, valakiben a tökéletesség, akkor már nem lehet a kiterjedését megállítani. Próbálja az őt hallgatókkal megértetni, hogy az ő megjelenése azonos az Ószövetség templomszentelésével, de hiába. Az élő víz a Siloah vize, mint a szamaritánus asszony esetében. Az erős hit, a meggyőződés, bármire képes.
247
Az igazságtalan bíró történetében megint ironizál. Nyaggassátok csak az Istent, majd megunja és segít. Föltéve, ha jót kértek. Komoly kérdés, hogy akkor is segít-e, ha rosszat kérnek, vagy csak hagyja a rosszat megtörténni. Nagyobb érték az, ha a bűnös belátja hibáját, mint az, aki kérkedik jóságával. Mindig ironikus fensőbbséggel beszél azokkal, akik okoskodva kelepcébe akarják csalni. Amikor eljön a vég, már nincs irónia, de a fensőbbség megmarad. Szinte mindegy, hogy mit mond az ember, az a fontos, hogy mit tesz. Az emberek olyan tökéletlenek. Mégis igen nagy érték, ha a tökéletlen ember meglátja a tökéletességet. Aki fölismeri az értéket és a hatalmat, s azt mégsem becsüli meg, elveszett. Így aztán a meghívás mindenkire vonatkozik, de elvesznek azok is, akik nem készültek föl arra, hogy bármikor meghívhatják őket az igazságra. Az adódénár esete újabb irónia. Hiszen nem arról van szó, hogy aki még nem teheti, az szembeszegüljön az élettel. Ebben az életben kell előrehaladni. Mi a legfontosabb az életben? Az Úr szeretete és az emberszeretet. Mindkettő persze az előbbiek szerint értendő, vagyis ugyanaz. Az embereknek sok példaképük van, sokakat tartanak irányt mutatóknak. De az igazi példakép csak az lehet, aki már elérte a tökéletességet. Ezért lehet Dávid leszármazottja Dávid ura. Mivel azonban Jézus tanítása nem tartalmazza a világi királyságot, ez tréfás kelepce. Nem szabad összekeverni a tanítót és tanítását. Mindig a tettek számítanak. Azért, mert valaki bölcs dolgokat mond, még lehet gazember is. Leginkább az a baj velük, hogy túl sok gondot fordítanak a formaságokra. Ezért a legtöbb esetben nagy akadály a szertartások betartása. Megnyugtat. Ezért a szavak követése megakadályozza az embert a személyes törekvésben. A tökéletesedésnek pedig csak lelki útja van, ezt gátolják a kötelességből végrehajtott szertartások. A rossz tetteket kell elítélni, s nem az embert, aki a rosszat teszi, föltéve, ha megváltozik. Bárkinek a tettét saját magához kell
248
mérni. Ezért van az, hogy többet lehet elvárni attól, akiben több van. Az élet szépségeinek látszata senkit se tévesszen meg. Minden, ami múlandó, elmúlik. Nagy kár, hogy még a legodaadóbb törekvőknek sem lehet föltárni a teljes igazságot. Mindenkinek csak annyit, amennyit befogadni képes. Még azokat is kiközösíti a világ, akik saját színvonaluknak megfelelően az átlag fölé emelkednek. A legnehezebb megkülönböztetni a helyes tanítást a tévedéstől, mert a látszat csalóka. Vonzó tanítók és vonzó tanítások vezethetnek tévútra. Csak az állandó figyelem, az éberség segíthet. Mert azt sem tudja senki, hogy az út, amelyen mindenki végighalad, meddig tart, és mikor lesz vége. Aki tudhatná, azt már nem érdekli, bár egyelőre nem érthető, hogy miért van ez az egész, s az sem biztos, hogy egyáltalán tudható-e, mi a vége. Állandóan készen kell állni arra, hogy bármikor bekövetkezhet az a pillanat, amikor végére értünk lehetőségeinknek. Az ítélet pedig cselekedeteink alapján könyörtelenül lesújt ránk, hiszen mi magunk vagyunk a tettek elkövetői és a tettek megtorlói is. Azt sem tudhatjuk egész életünk során, hogy a látszatoktól megtévedten mikor és kivel teszünk jót vagy rosszat. Nincs lehetőség a válogatásra. Az a jó és az a rossz, amit teszünk, mindenkire vonatkozik. A legkisebb rosszal is végtelen kárt okozhatunk, s amit nagy jónak tartunk, semmiség lehet. Csak a tiszta éberség segíthet. Ezért tiszta szándékkal bárkinek, bármikor meg kell tennie a jót. Ha az ember fölismerte, hogy mi a helyes út, kit kell követnie, akkor ne tétovázzon. Addig kell tenni, amíg lehet. Sokszor előfordul, hogy amikor az ember rájön a helyes útra, s azt követni kezdi, a többi ember ellenállásába ütközik. Ez visszariasztja. Ha azonban megvan a tanítás és az emberek iránti cselekvő szeretet, hátat kell fordítani a világnak, és azt kell követni. A világ támadásaival szemben ez valódi békét ad. Amikor elmegy a tanító, megmarad a tanítás, ami összeköt a Végtelen Eggyel.
249
Jézus tanítása (a személyiségkép szűkebb nézetből)
„Hiszek az egy Istenben, Mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. ... Vallom az egy keresztséget, a bűnök bocsánatát, várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.” - ez biztosan Jézus álláspontja. Tanítását kezdetben nem kívánta terjeszteni, azt csak a saját szűkebb közösségére vonatkoztatta. Még egész Izraelre sem, csak Galileára. Ahogy következtek egymásra az események, úgy engedte a tanítás hatókörének kiszélesedését. Mindkét fejlődési fokon tanításának teljes elfogadását igényelte. Nem volt egyházalapító, csak kora szokásainak megfelelően a világtól elforduló tanító, akinek szükségképpen tanítványai vannak. Úgy látszik, hogy a többi hasonló tanítóval szemben ezek a tanítványok legtöbbször nem maguktól szegődtek Jézus mellé, hanem ő választotta és hívta őket. Nem tudjuk, hogy miért, és nem tudjuk, hogy miért éppen őket. Kora tanítóival ellentétben kifejezetten vonzódott a bűnös emberek társaságához. Azokkal szemben, akikben nem talált kivetnivalót, közömbös volt. Társaságát kizárólag a tanításához való viszony alapján választotta meg, a családi kötöttségek egyáltalán nem érdekelték, noha valószínűleg több testvére és széles rokonsága volt. Nem volt aszkéta, nem mondta, hogy mindenki mondjon le az anyagi javakról, és forduljon el a világtól. Ezeket csak azoknak ajánlotta, akik szoros követői voltak. Kíváncsi lennék, miként vélekednének ma az úgynevezett hívők egy mai Péterről, aki egyszer csak otthagyja családját és munkáját, hogy egy ismeretlen tanítóval elkezdjen vándorolni. Az embereknek általában a mindennapi élet gyakorlatáról és az ember Istenhez való viszonyáról beszélt. Úgy látszik, azt gondolta, hogy kivételezett személy, akit Isten a világ megváltoztatására választott ki. De ahogy té-
250
vedtek azok, akik Messiás-királyt láttak benne, ő is tévedett a kiválasztottság céljában. Legalább annyira siettetni akarta a dolgok megjavulását, mint amilyen feszülten várta kora zsidósága a megszabadítást. Szerinte a bűnbánat mindig egyéni tett, még a társadalmi, családi kötöttségek felrúgása árán is. Az ember-Isten kapcsolatban nem kíván közvetítőt, csak a hitet tartja fontosnak. Személyesen ugyan közvetítőnek tartja magát, de csak azért, mert az általa tanított út a helyes. Ereje ugyan igen nagy, de nem korlátlan. Úgy látszik, nagyobb, mint a kor többi tanítójáé, bár igen eredményes gyógyítókat, esőcsinálókat jegyeztek föl a korai Galileából. Azt kívánja az embertől, hogy Isten utánzása révén maga is Isten legyen, hiszen a teremtése is Isten képére történt. Mintha egy hiba kijavításáról volna szó. Ennek útja a kettős szeretet parancsa. A mindennapi életre vonatkozó utasításai a Hegyi Beszédben találhatóak. Ugyanakkor tévedés lenne azt úgy tekinteni, mint feltétlen parancsokat. Ahogy elmondja, úgy betarthatatlan. Ő maga sem tartotta be. Viszont a tanítványoknak adott utasítások teljesen reálisak és követhetőek. Kár, hogy nem követte senki. Minden alkalommal csak annyit tesz és mond, amennyi éppen abban a pillanatban szükséges. A gyógyításokat csak eszköznek használja saját tekintélyének megalapozására. Egy idő után, amikor már összekovácsolódott a szűkebb és tágabb tanítványok köre, már terhesnek tartja. Úgy látszik, hogy a közvetlen oktatást tartotta a legfontosabbnak, s akkor vállalkozott a kényszerű bizonyításra, amikor világossá vált előtte, hogy a tanítványok számára is bizonyíték kell. Ritkábban ellenfeleinek okulására is használta. A tanítványok természetesnek vették, hogy az ő mesterük nagyobb, mint a többi mester, akiből igen sok volt. Ez a gondolkodás általános volt az ókori keleten, például az athéni sztoában is. Ez a bizonyítás túl jól sikerült, de Jézus mindig az átlagnál túlzóbb és impulzívabb volt. Soha nem a vak hitről beszél, hanem a végiggondolt tudásról, amihez a szeretet gyakorlatát szükséges előfeltételnek tekinti. Vagyis az az ember, aki nem rendelkezik feltétlen és általános
251
szeretettel, nem értheti meg az ember és az Isten lényegi azonosságát, ezért nem tud változtatni magán. Tulajdonképpen az, aki nem változik meg, nem tud megváltozni. Minden vallás látszólagos paradoxonokra épül. Kora szokása ellenére vonzódott a női társasághoz, bár róluk alkotott véleménye nem sokban különbözött attól, ami még ma is általános keleten. Azt hangsúlyozottan kiemeli, hogy az Istennel való azonosulás fokán már nincs különbség, mert ott már nincs nemiség. Ezért annak, aki valóságos értelmében meg akarja érteni tanítását, el kell feledkezni az atya, fiú és egyéb rokoni, nemiséget kifejező szavakról. Ezek csak kifejezési formák, amelyeknél pontosabbakat kora hallgatói nem értettek volna meg. Amúgy is világosan látja, hogy amit kíván, a legtöbb ember számára nem követhető abban a formában, ahogy azt ő teszi. Tudja, hogy a tökéletesség elérése csak a világtól való teljes elfordulással érhető el. Ez nyilván csak kevesek számára járható út. Ezért is fontos a Hegyi Beszéd, mert fölállít egy majdnem követhetetlenül magas mércét, amihez aztán bárki viszonyíthatja saját személyes gyakorlatát. Hiszen a teljes tökéletesség elérése majdnem lehetetlen feladat. Aki azonban már megváltozott (van benne szeretet), az előtt nyitva van a fejlődés útja. Csak a tettek számítanak, a formák belső tartalom nélkül értéktelenek. Ezért a törvényeket értelemmel kell megtölteni. Ami a helyes útra vezet, azt követni kell, ami nem, azt fölösleges figyelembe venni. Ezért, úgy látszik, az Ószövetség teljes mértékű érvényességének állítása szintén túlzás. Nyilván az isteni üzenet változatlanságáról van szó. A törvény teljessé tétele a múlt tévedéseinek kijavítása, a szöveg megtisztítása, a valódi üzenet kibontása. Nem a bűnös életet ítéli el, hanem azt, amikor valaki nem változtat azon, vagyis nem érti meg, hogy a rossz úton jár. Ennek fölismerése váratlanul jöhet, akár az élet utolsó pillanataiban is. Nem lehet tudni előre. Semmi jelentőséget nem tulajdonít a szertartásoknak, de nem tiltja a min-
252
dennapi szokásokat. Az eukarisztia sem szertartás, csak közös emlékezés, a tanítás ébren tartása. A Jézusi mű tehát az emberek közötti kapcsolat tökéletesítéséről szól, hogy az ember elérje az ember és Isten közötti egységet.
Jézus tanítása és a Tízparancsolat Az ószövetségi tíz kimondott szó (ászeret hádibrot) nem parancs, hanem apodiktikus megállapítás. A héberben imperfectumban van. Vagyis megállapítja, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek a választott nép tagjaira jellemzőek. Az eltérések nyilvánvalóan a nép történelméből adódnak. Az 1.-4. az ember és Isten viszonyáról, az 5.-10. pedig az ember és a másik ember közötti viszonyról szól. Az Ószövetségben három Tízparancsolat van, ezek a következők: I. változat: 1. Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. 2. Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt! 3. Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi! 4. Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek! 5. Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked! 6. Ne gyilkolj!
253
7. Ne törj házasságot! 8. Ne lopj! 9. Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen! 10. Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé! (Kiv 20,2-17) A 6. parancsolatnál a ne ölj hibás fordítás (ló tircáh - ne gyilkolj). Így a szándékos emberölést tiltja csupán. Ezzel elejét kívánja venni a vérbosszúnak, holott másutt ezt parancsba adja (Szám 35,16). A zsidó változat Mózes II. könyve (Exodus, Kivonulás) szerint: 1. Én vagyok az Örökkévaló, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából. 2. Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. 3. Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. Ne borulj le előttük, és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékezik az atyák bűnéről a fiakon harmadíziglen, és negyedíziglen azokon, akik engem gyűlölnek. És kegyelmet gyakorlok ezredíziglen azokon, akik engem szeretnek, és parancsolataimat megtartják. Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét. 4. Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. Hat napon át dolgozzál, és végezd el minden munkádat. A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind, ami benne van, és megpihent a hetedik napon; ezért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt!
254
5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad! 6. Ne gyilkolj! 7. Ne légy házasságtörő! 8. Ne lopj! 9. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot! 10. Ne kívánd embertársad házát. Ne kívánd embertársad feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami embertársadé! (Exodus XX, 2-14) II. változat: 1. Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. Ne legyenek más isteneid! 2. Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben van! 3. Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! 4. Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. 5. Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked! 6. Ne gyilkolj! 7. Ne törj házasságot! 8. Ne lopj! 9. Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen! 10. Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán ne kívánj el semmit sem, ami embertársadé! (MTörv 5,6-21, a második törvénykönyv)
255
A 9.-ben eltérés van a két szöveg szóhasználatában. Az első esetben a hazug szó van (sáker), míg a másodikban a hamis (sáv). Ez nyilvánvaló fejlődést mutat. Képtelenség ugyanis, és hibás életszemlélet mindig, mindenkor az igazságnak megfelelően beszélni. Erre csak olyan esetben van lehetőség, amikor az ember nincs társadalmi kötelékben. A buddhizmusban az igazmondás a szerzetesi szabályokban kötelező érvényű. A zsidóságnál és a kereszténységben az emberek egymás közötti viszonyát szabályozza, míg a buddhizmusban a tökéletesség elérésének útján minden szándékos tévesztés visszafordulást jelent a kitűzött úton, vagyis értelmetlen, ezért káros. Jézus tanítása (Mt 5,37) a mindennapi életben pontosan azt tenné lehetetlenné, ami lényege, a szeretet gyakorlatát. A 10. szövege ma már csak szimbolikusan értelmezhető. A héberben ne irigykedj (ló tahmod) van. A lélektani folyamat a következő: a vágy, a megkívánás kiirthatatlan ösztön, de szabályozása civilizációs kérdés. Jézus tanítása erről (Mt 5,28) betarthatatlan. Csak abban az esetben jöhet létre ilyen tudatállapot, ha az ember már túllépett a testi kötöttségeken. Ez a fejlődési fok minden esetben egyéni, két egyformán fejlett ember nincs. Erősen kérdéses, hogy a teljes tökéletesség elérhető-e anyagi testben. A tökéletes ember lehet ugyan példakép, de már nem a társadalom tagja, csak része annak. Valószínűleg nagyon kevés volt mindig az ilyenből. Az egyház szent-kultusza az ilyen ember megkülönböztetése az átlagtól, a tisztelet tárgya. De ez is történelmi kérdés. Ha az egyház belátná, hogy a fejlődés, a változás egyáltalán nem összeegyeztethetetlen Jézus tanításával, hitelesebb lenne. Volt erre kísérlet, de nem folytatódott (VI. Pál). III. változat: 1. Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten, ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. 2. Ne csinálj magadnak öntött istenképmást. 3. A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg.
256
4. Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is. A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel. 5. Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell. 6. A hetek ünnepét is meg kell ülnöd, az aratás zsengéinek idejét, továbbá a szüreti ünnepet az év végén. 7. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. 8. Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. 9. Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába. 10. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében. (Kiv 34, 14-28) A három Tízparancsolatból csak az első kettő közös, a harmadik jelentősen eltérő. De ennek az az oka, hogy elvegyül Mózes törvényeinek szinte számolhatatlan, és az élet minden részletére kiterjedő sorában. Az alapváltozatok tulajdonképpen egybehangzóak. Egy férfiuralmú, harcos pásztornép képe rajzolódik ki előttünk, amely tökéletesen alávetett egy személy akaratának, erős benne az ősök tisztelete, és igen szenvedélyes természetű. Alkalmas működőképes társadalmat létrehozni, de alapjellemzője nem a szeretet, hanem a győzelem vágya és a parancsok betartása. A középkorban ez jelentősen megváltozott, de úgy látszik, sok esetben a szövegek állandó értelmezésének kényszere lett. Az embert ösztönös vágyai irányítják, amelyeket intézményesen le kell törni. A Talmud és a Mózesi törvények azt mondják el, hogy milyen egy rendes zsidó férfi.
257
A protestánsok által használt szöveg a héber eredetihez áll közel, de a 7. parancsolat korának, a gazdagodó polgárságnak, nézeteit mutatja. A házasságtörés tiltása morális, a paráználkodás kerülése pedig a tulajdont védi. Ámde a házassági szerződés (brit újítás) is anyagi kötöttséget jelent, amit át lehet hágni egy magasabb érdekért (Lót). A XVIII. században a feleség viszont személyes tulajdon volt. Mivel a szerződés tanúja Isten, ez volt a morális kapocs. A későbbiekben - noha az egyház ma is kéjeleg a test bűneinek rendszerezésében - közösségi válságot jelentett. Amint látható, itt sincs szó a szeretetről. Érthető, mert az emberi szenvedély (jécer) egy kissé eltávolít Istentől, már-már bálványimádás, noha az ember tisztának születik. Az Ószövetség szerint a paráználkodás legnagyobb foka, amikor azt az emberek istenekkel művelik, vagyis ezek a nem-zsidók. A hűség megbontása. A Korán egyedi eltévelyedésnek tartja, de persze megbünteti a vétkezőket: „Azok ellen, akik asszonyaitok közül paráználkodnak, hívjatok négy tanút. Ha ők tanúskodnak, akkor őrizzétek őket erősen a házaitokban, amíg el nem szólítja őket a halál, vagy amíg Allah valami más utat nem jelöl ki nekik! (A fundamentalista államok eléggé szabadon értelmezik a valami mást. Például fejlevágás, vízbe fojtás.) És ha közületek követnek el ketten, akkor büntessétek meg őket! Ám ha megbánást tanúsítanak, és megjavulnak, akkor hagyjátok őket bántatlanul!” Ha valaki tudatlanságból vétkezik, és megbánást tanúsít, ahhoz Allah megértő, feltéve, ha férfi. „Ám azok nem számíthatnak kiengesztelődésre, akik rossz cselekedeteket követnek el egészen addig, amíg valamelyiküknél meg nem jelenik a halál. ... Azok sem, akik hitetlenként halnak meg.” (Korán 4. szúra 15-18) Látszik, hogy a hitetlenek és a nők esetében hiába van megbánás, büntetésük a halálig tart. Allah szemében a férfiak bűnbánata elfogadhatóbb. De a nők házasságon belüli védelme már az iszlám kezdeteiben is igen erős volt, komoly családjogi szerződéseket kötöttek. A parancsok mind az Ószövetségben, mind pedig a Koránban szikár utasítások a mindennapi élet cselekedeteihez. Először Jézus mondta ki, hogy
258
bűnt gondolatban is el lehet követni. A gondolatot követő bűntudat a lelkiismeret jelensége. A bibliai héberben ez a fogalom ismeretlen volt. Először Jánosnál jelenik meg (Ján 8/9). A görög fordítás szüneidészisz kifejezés belátást jelent. A megtartandó törvények hasznának felismerése. Ma ez a kicsiny gyermekkorban megtanult tiltások újra megjelenése a felnőttkorban, és talán a kollektív tudatalatti megnyilvánulása. De ez nem csak szexuális jellegű lehet, a legtöbbször nem is az, csak az egyházak tanításában. A világ nagyobbik részén semmilyen bűntudat, ezért kötöttség sem tapad a szexualitáshoz, a mindennapi élet részének tekintik, és csak bizonyos esetekben korlátozzák (pl. gyermeknevelés, aszketikus életmód). Manapság leginkább a szabadságot korlátozó tettekre vonatkozik. Most azt a kérdést kell föltenni, hogy Jézus tanítása megegyezik-e ezekkel a parancsokkal.
Jézus tanítását így lehet összefoglalni: Két egymással ellentétes véglet van: a földi élet és a mennyei ország. Az első anyagi, a másik szellemi. Párhuzamosan léteznek egymás mellett, ezért egyesek már életükben átjutnak oda, ami az Isten közelsége, de még nem az azonosulás. Az alaptétel az, ami a főparancs, és ami a krédóban van. Az itt következők az árnyalatok, de alaposabb elemzésre lenne szükség. 1. A keresztség csak azoknak kell, akik még nem tökéletesek. 2. A tanítás meghallgatása fontosabb a mindennapi életnél. 3. Egyetlen Úr van, akit követni kell, az Isten (a kettős szeretet). 4. A mennyei ország már létezik. 5. Az ember mindig legyen tisztában tettei értékével, s ha tévedett, bánja meg. 6. A tökéletes ember az anyagi fölé emelkedik.
259
7. Akkor lesz az anyagi világ teljessége az emberé, ha már megszabadult tőle, mint egy levetett ruhától. 8. Aki igénytelen, nincsenek vágyai, az elnyeri a teljességet, a mennyei országot. 9. Aki most szomorú, ne keseredjen el miatta, mert boldogságot kap helyette a tökéletességben. 10. Aki szelíd, az könnyebben él a földön. 11. Aki állandóan keresi az igazságot, az megkapja azt teljességében a tökéletességben. 12. Aki segíti az igazságkeresőket, az is ezt a jutalmat kapja, mindenki maga dönti el a sorsát és életformáját. 13. Aki irgalmas, annak az Úr is irgalmazni fog. 14. Az őszintén tiszta szívűek közvetlenül Isten mellett lesznek. 15. Akik békességben élnek, olyanok, mint maga az Isten. 16. Ha üldöznek valakit a véleményéért, megbecsülik azt a mennyei országban. 17. Aki szenved életében, kárpótlásban részesül. 18. Akit Jézus tanításának követése miatt üldöznek, az jár a helyes úton, és kárpótlásban részesül. 19. Jobb, ha az ember kerüli a gazdagságot, a bőséget, a megelégedettséget, a hízelkedést, mert ezeket nem értékeli majd az Isten. 20. Az ember őrizze belső értékeit, mert ha azokat elveszti, semmije sem marad. 21. Jótettekkel kell bizonyítani, hogy Jézus tanítása szerint él valaki. 22. Aki keveset markol ebből a világból, mindent megkap a mennyei országban. 23. A törvényeket nem szokásból kell betartani, hanem valódi tartalmukra ügyelve.
260
24. Az embernek már elküldetett az isteni törvény, Jézus csak beteljesíti azt. 25. Nem rangtól és névtől függ az ember személyes hite, az igazság keresése. 26. A másik emberrel tartott harag, a másik ember bántása olyan, mint a gyilkosság. 27. Az ember csak akkor kezdjen el az isteni igazsággal foglalkozni, ha már mindent megtett embertársaiért. 28. A házasságtörés már a bűnös vágynál kezdődik, vagyis a bűnös szándék fölér a bűnös tettel. 29. Semmihez sem kell ragaszkodni a föld vágyott dolgaiból, mert valamit elnyerni itt nem egyenes úton, minden elvesztését jelenti a mennyei országban. 30. Házasságkötés után nincs válás, legföljebb, ha a másik fél méltatlanná lett a kapcsolatra. De ez nem jelenti azt, hogy új kapcsolatot lehet létrehozni. 31. Soha, semmire nem szabad esküt tenni. 32. A beszéd mindig egyenes legyen, egyértelmű. 33. A gonosztett ellen nem kell védekezni. Hagyni kell, hogy a gonosztett, az igazságtalanság megtörténjen. 34. Minden kérést teljesíteni kell, akár kétszeresen is, a viszontszolgáltatás vágya nélkül. 35. Ha valaki rosszat mond rólunk, azért imádkozni kell az Istenhez. 36. Ha az ember mégis meggyőzi a rosszat akarót, jót tesz vele. De ha fél valaki a rossztól, és hagyja saját magát is rávenni a rosszra, éppen olyan lesz, mint a rossz. 37. Válogatás nélkül mindenkihez szeretettel kell lenni. 38. A legnagyobb bűn, ha valaki elszomorítja a másik embert.
261
39. A jót rejtve kell tenni, mert a jó cselekedet a fontos, nem az ember saját személye. 40. Imádkozni rejtve kell, mert az csak Istenre tartozik. 41. Az ima legyen rövid, tömör, nem fecsegős. 42. Mindenkinek meg kell bocsátani azt, amit ellenünk tett, válogatás nélkül. 43. A böjt éppen olyan rejtett magánügy, mint az ima, nem tartozik csak Istenre. 44. A földi kincseknek nincs értékük, el kell ajándékozni azt, amink van. 45. Ha nincs meg a világos szemlélet, elvész minden. 46. Vagy a földi kincsekhez ragaszkodik az ember vagy a mennyei országhoz. Választani kell. Egyszerre nem megy a kettő. 47. A napi gondokkal nem kell törődni, mert mindig megkapja az ember Istentől, amire szüksége van, ha a törekvése jó. 48. Az ember csak a mennyei igazság keresésére fordítsa életét. 49. Mindig csak a mai nappal kell törődni. 50. Senkit sem szabad megítélni. 51. A mennyei országban úgy bánnak majd az emberrel, ahogy az ember földi életében embertársaival bánt. 52. Istenné kell válni, el kell érni a tökéletességet. 53. Az ember mindig a saját hibáját keresse, sose a másét. 54. Mindig a tettek számítanak. 55. A tanítást csak az arra alkalmasaknak lehet átadni, mert aki nem érti meg, az a tudatlansága miatt ellenséggé válhat. 56. Az Istentől a legfontosabb, legnagyobb értékeket kell kérni az imában, és az ember megkapja hozzá mindazt, amire szüksége van. 57. Azt kell tenni az emberekkel, amit mi is szeretnénk kapni tőlük. 58. Ha válaszút elé kerülünk az élet során, a nehezebbnek látszó utat kell követni.
262
59. Nem számít a kor a bölcsességhez. A gyermekek sokszor közelebb vannak az igazsághoz, mint a vének. 60. Az élet során hallott tanításokat eredményük alapján kell megítélni. 61. Az ember szilárd talajra építse nézeteit. 62. Ha az ember biztos abban, hogy a jó úton jár, nem kell törődnie a veszélyekkel, a belsejéből következő sorsot senki sem kerülheti el. 63. Az emberek iránti jó cselekedetek fontosabbak a törvényeknél. 64. Nagyon fontos, hogy az ember biztosan tudja, hogy amit gondol és tesz, helyes. Ha nem így van, és téved, nagyobb bajt okoz, mintha tudatlan volna. 65. Szerénynek kell lenni. Mások vegyék észre az értékeinket, ne mi hívjuk föl rá a figyelmet. 66. Amikor ad az ember, annak adjon, aki nem képes viszonozni. Az adomány nem üzlet. 67. Aki Jézus tanítását követi, ne térjen el a környezetének szokásaitól, ne különcködjön meggyőződésével. 68. Aki követi tanítását, ne reménykedjen nagy földi, anyagi sikerben. 69. Aki követi tanítását, minden mást felejtsen el, ne törődjön tovább a földi dolgokkal. 70. Akiben erős a hit, nem fél semmitől. 71. Aki tanítványa lesz, az keresse azokat a helyeket, ahol jót tehet, és képességeit használja föl mások érdekében a viszontszolgálat vágya nélkül. 72. Nem szabad erőszakkal hirdetni a tanítást. Föl kell világosítani azokat, akik másként gondolkodnak, de aztán nem kell erőltetni. 73. A tanítás mindig feleljen meg a kor gondolkodásának. A formát szándékosan meg kell változtatni, hogy a tartalom ne változzon. 74. A Jézusi tanítás követői a mindennapi életben legyenek olyanok, mint a többi ember, de akiktől sokat lehet tanulni. Ugyanolyan jól
263
kell a nem-múló dolgokkal törődni, amilyen jól törődnek az emberek az elmúlókkal. 75. Aki Jézus tanítását követi, azt a társadalmak kiközösítik, üldözni fogják. 76. Aki a Jézusi tanítást közvetíti, azt viszontszolgáltatás nélkül tegye. 77. Jézus tanítása megegyezik az isteni tanítással. 78. Minden tanítást terjeszteni kell anélkül, hogy félne az ember attól, hogy mi lesz a következménye. Legföljebb megölik. 79. Aki Jézus tanítását követi, szembefordul még a saját családjával is, de inkább kell a tanítást követni, mint a rokonokhoz kötődni. Ezért közelebb állnak a Jézust követőkhöz azok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint azok, akik más módon kötődnek az emberhez. 80. Különleges képességei lesznek azoknak, akik Jézust követik. 81. Az imának az a célja, hogy állandóan fölkeltse az ember Isten iránti figyelmét, folyamatosan ébren tartsa a kapcsolatot. 82. Aki mélyen elkötelezte magát a tanításban, a világnak egy másfajta szemléletét fogja átélni, és uralkodni fog a dolgok fölött. 83. Nem akar önfeláldozást, hanem kölcsönös irgalmat. 84. A jót bármikor, bármilyen gátló körülmény ellenére is meg kell tenni. 85. Aki megbánja, amit tett, mindig bocsánatot nyerhet az Istentől. De ha az isteni Szellemet bántja meg, azt a bántást hiába bánja meg, nincs rá bocsánat. 86. Az ember tetteinek megítélése élete végén lesz. 87. A mennyei ország jelei alig észrevehetőek. Ezért nagy az ember felelőssége életéért. 88. Az az ember, aki már tökéletes, ne viselkedjen kirívóan, éljen úgy, ahogy környezete megkívánja.
264
89. Amit Jézus tanítása alapján megértenek követői, az az igazságot, vagyis Isten szándékát képviseli. 90. Türelmesnek kell lenni a tanítás terjesztésében, lehet, hogy ami most nem sikerül, váratlanul létrejön később. 91. Az emberek nemi kapcsolata a mennyei ország szempontjából közömbös, de akadály lehet, ha megzavarja az életet. Ezért nem helyes például a válás. 92. A tisztaság belső tulajdonság, nem látható. 93. Állandóan fölkészülten kell várni az élet végét, mert senki sem tudja, hogy mikor jön el. 94. A halálban mindenki elváltozik, nem-nélküli szellemmé válik. 95. Szeresd embertársadat, mint saját magadat (a kettős szeretet). 96. Minden jó tanítás csak akkor érvényes, ha az ember a tanítás szavait tettekre is váltja. 97. Azokkal az értékekkel, amelyekkel az ember erre a világra jött, úgy kell gazdálkodni, hogy halálunkkor több legyen, mint amivel kezdtünk. 98. Alkalmanként közös étkezéssel kell megemlékezni arról, hogy Jézus tanítását folyamatosan gyakoroljuk. Ez az alkalom a mindenkori étkezés. 99. Az összes parancsnál fontosabb, hogy az emberek szeressék egymást. 100. A halál után az embernek más működési módú testi-lelki egysége van. Például helyváltoztatás, láthatóság, stb.
A tökéletes ember Állandóan Isten dolgaival foglalkozik. Mindent megtesz, amit ő kér tőle. Tudja, hogy egy isten van, az Úr. Teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel
265
szereti. De embertársait is legalább annyira, mint önmagát. Hiszen az önszeretet olyan biológiai kényszer, amit ki kell terjeszteni a többi emberre is. Mindennapi tápláléka az Isteni tanítás. Nem teszi próbára a türelmét. Feltétel nélkül imádja Istent, és minden cselekedetét az ő szolgálatának szánja. Senkit sem mond atyának, mert Atya csak egy van. Ezt a rangot megosztani az egy Isten létének felülbírálata. Állandóan vizsgálja életét, és bánja bűneit. Arra törekszik, hogy teljes belső életét kitárja előtte. Szüksége van Istenre, kutatja az igazságot. Irgalmas, tiszta szívű és békét teremt maga körül. Örömére van, ha meggyőződéséért üldözik, mert Isten ezért megjutalmazza. Tetteivel példát mutat a többi embernek, hogy bizonyítsa Isten nagyságát. Gyűjti a szellemi értékeket, és azokat megosztja másokkal is. A világ tárgyi értékeiből megelégszik a szükségessel, mert számára a nem-múló, örök értékek a fontosak. Nincs benne kapzsiság. Tudja, hogy az emberi élet mércéje nem a múló értékek birtoklása. Isten törvényei örökké igazak, de az ember mindennapi életének érdekében kell alkalmazni azokat. A törvények addig voltak érvényesek, amíg el nem jött János. Azóta meg kell ismerni és átgondolni a törvényeket, hiszen csak így lehet megállapítani, hogy mi a jó és mi a rossz. Azok magyarázatára vannak hivatásos jogosultak. De ők is emberek, ezért a szavukat meghallgatja, de a tetteiket nem követi. Az igaz ember a törvényeket helyesen értelmezi, azokat az élet változásaihoz igazítja úgy, hogy értelmük ne vesszen el. Mindig az ember a fontos neki, nem a törvények merev értelmezése. Nemcsak nem gyilkol, hanem nem is haragszik ellenségeire. A lehető legrövidebb ideig sem hagyja, hogy bárki rossz szívvel gondoljon rá. Mindent megtesz, hogy kibéküljön azzal az emberrel, akivel konfliktusa támadt. Nemcsak kerüli az erkölcsi vétségeket, de olyanná teszi elméjét, hogy parázna gondolat még eszébe sem jut. Házassága egy életre szóló kapcsolat. Ha társa erre méltatlanná válik, megválhat tőle, de új kapcsolatot nem hoz létre. Olyan személlyel sem társul, aki már volt valakinek a társa. Sosem es-
266
küszik semmire. Beszéde egyértelmű, fehér és fekete. Nem mond olyan szavakat, amelyek bárkiben kétséget ébreszthetnének. A gonoszságot nem viszonozza. Nem pereskedik. A másik ember kérését kétszeresen teljesíti. Nem lop. Bankügyletekkel nem foglalkozik. Nem ad kölcsönt, hanem ajándékba adja azt, amit kérnek tőle. Szereti ellenségeit, mert tudja, hogy türelméért és szeretetéért jutalomban részesül Istentől. Isten egyformán bánik az emberekkel. Ezért ő sem tesz különbséget közöttük. Tudja, hogy bárki, aki eddig ellensége volt, bármikor az ő oldalára kerülhet. Mindenkivel úgy viselkedik, amilyen viselkedést ő is elvár embertársaitól. Nem tesz hamis tanúságot embertársával szemben, tiszteli szüleit, és embertársait úgy szereti, mint saját magát. Képességei szerint mindent megtesz a másik emberért. Könyörületes. Ha embertársa kéri valamire, megteszi. Mindenkivel jót tesz, és ezért nem vár semmilyen viszonzást. Mindenkinek megbocsát. Még arra is vigyáz, nehogy szomorúságot okozzon a másik embernek. Titokban teszi a jót, nem kérkedik vele. Így viselkedik akkor is, ha imádkozik. Kapcsolata az Úrral közvetlen, négyszemközti. Imája rövid, lényegre törő. Titokban böjtöl, hiszen ez az áldozata is csak az Úrra tartozik. Életéért, földi javaiért nem aggódik. Bízik abban, hogy az Isten ellátja mindazzal, amire valóban szüksége van. Vagyonát szétosztja az arra rászorulók között. Mivel mindenkinek megbocsát, nem vádol, és nem ítél el senkit. Nem tesz különbséget ember és ember között. Minden rászorulónak segít. Véleményét a helyes útról nem erőszakkal terjeszti. Ha nem hallgatják meg, tudomásul veszi, de elmondja a hitetleneknek, hogy tévednek. Az igazságot megfontoltan adja át másoknak. Hiszen vannak, akik meg sem értenék. Válogat azok között, akikkel megosztja hitét. Nagyon vigyáz arra, hogy akár jó szándékkal, akár tévedéssel nehogy rosszra késztessen bárkit. Bízik abban, hogy a tanítás, amit és ahogyan átadja, az Istené. Ő csak eszköz. De a hitét minden körülmények között megvallja.
267
A saját hibáit keresi, nem a másik emberét. Jó szándék van a szívében, de a jót nem csak mondja, hanem meg is cselekszi. Azt teszi az emberekkel, amit szeretne, hogy azok vele is tegyék. Tudja, hogy vállalnia kell hitéért a nehézségeket. Életében nem a könnyű megoldásokat választja, hanem azokat, amelyek az igaz útra vezetik. Tudja, hogy a mennyei országért erőfeszítéseket kell tennie, de ez nem nehéz. Amit másoktól hall, azt gondosan megvizsgálja. Nem hagyja, hogy félrevezessék. Hitét biztos alapokra helyezi. A többi emberrel szemben szerényen viselkedik. Nem engedi, hogy az emberek különlegesnek tartsák, mesternek, vagyis tanítónak szólítsák. A tanító Jézus. A mindennapi élet dolgait alárendeli a mennyei országhoz vezető útnak. A valóságnak megfelelően tekint a világra. Igyekszik azt megismerni, hogy az is megnyíljon előtte, ami egyébként rejtve van. Ha megtalálta az igazságot, valódi életét, elveti azt a mennyei országért. Tudja, hogy szelleme nem ebből a világból való. Attól kezdve már nem ragaszkodik az életéhez. Nem fél az emberektől, hiszen legföljebb megölhetik, de az örök értékeket nem vehetik el tőle. Hitéért bármilyen üldöztetést és szenvedést elvisel. Kitart a legnagyobb megpróbáltatások közepette is. Istent mindenkinél jobban szereti. Még a családja, a saját gyermekei sem olyan fontosak a számára. Mindenéről lemond a mennyei országért, még a családjáról is. A gonosz szellemek alárendeltek neki, uralkodik rajtuk. De nem ez a fő dolog, hanem a biztos út a mennyei országba. A nagyon erős gonosz ellen böjttel és imával védekezik. Tudja, hogy amit erősen és ismételten kér Istentől hittel és imával, azt biztosan megkapja. Tiszta, elfogulatlan és előítéletektől mentes. Olyan, mint a kisgyermekek. Tudja, hogy akkor lesz megelégedett, ha szelíd és alázatos szívű. Háttérbe szorítja önmagát, szerény. Tudja, hogy tökéletlen, alázatos. Megerősíti önmagát Jézus tanításával, hogy képes legyen ellenállni a rossznak. Embertársát négyszemközt figyelmezteti a rosszra. Annyiszor bocsát meg neki, ahányszor az ellene vétő megbánja tettét. Ha nem bánja meg, segítséget kér előbb a közvetlen társaitól, aztán a kö-
268
zösségtől. Ha az az ember ezután sem bánja meg bűnét, tovább nem törődik vele. De türelmes, talán megjavul, mert azokra van gondja, akik eddig rosszak voltak, de megváltoztak. Ezek az emberek fontosabbak, mint azok, akik amúgy is jók. A mennyei országba csak a férfiak jutnak be, ezért a nő is tudja, hogy előbb férfivá kell válnia. Ez a változás azonban a férfi és nő közötti különbség megszűnését jelenti. Tudja, hogy életében a nemiség távol tartja a mennyei országtól. Az élet minden pillanatában fel van készülve arra, hogy annak bármikor vége lehet, és olyan értékekkel megy át a másik világba, amelyek birtokában voltak halála pillanatában. Az egész életet átmenetinek tartja. De nem csak a bármikor bekövetkező végre gondol, hanem arra is, hogy szellemileg felkészült legyen rá. Gondosan kezeli a földi és a mennyei dolgokat. Mindent értékének megfelelően. Saját adottságait kincsnek tekinti, amit tovább kell fejlesztenie. Életének dolgait nyíltan végzi, hiszen nincs miért szégyenkeznie, nincs mit titkolnia. Akiben erős hit van, mindenre képes. Tudja, hogy az a sok rossz, ami az életben éri, nem Istentől van. Arra törekszik, hogy kiegyenlítse önmagában a testi élet kettősségét, hogy az egy legyen, mint az Isten. Képességei szerint mindent megtesz a másik emberért. Röviden: mindenben és minden körülmények között szereti embertársát. Vajon van ilyen ember? Ilyennek kell lennie az embernek? Ember az ilyen?
Ezek után a Jézusi teológia röviden így összegezhető: Úgy látom, hogy Jézus a két Tízparancsolat sorozatból az 1., és a 2. parancsolatot tartotta a legfontosabbnak, és más szavakkal, de utalt a 7., a 9. és 10. parancsolatra, de nem azokkal a kifejezésekkel, amelyek az Ószövetség-
269
ben vannak, hanem példákon keresztül. Szerepel beszédeiben az első sorozat többi parancsa is (három kivételével), de csak érintőlegesen. Egyáltalán nem foglalkozik az Isten ábrázolásával, a heti (és a többi) ünnepnappal és Isten nevének kimondásával. Bár életében betartotta a szabályokat, feltűnő érdektelenséget mutat a liturgia kérdéseiben. Jelentéktelennek tartom, hogy az egyház Jézus istenfiúságát, szűzi körülmények közötti születését, feltámadását alapfeltételnek tekinti a közösséghez tartozáshoz, általában a vallásossághoz. Ezek mellékesek. A lényeges a tanítás. Ezt kell vizsgálni, és megállapítani, hogy abból mi a jellegzetesen Jézusi, és mi a keletkezés korának rárakódott üledéke. Az isten fia, a szűzi születés és a feltámadás semmit sem tesz hozzá a tanításhoz. Korának általánosan ismert istenéleti formái voltak. Még csak nem is Athéné Parthenos vagy Mercurius a jó példa, hanem a dekadens Kis-Ázsiai rítusok. De volt ilyen Egyiptomban és Rómában is. A feltámadás pedig kivétel nélkül minden misztikus beavatási rítus célja volt. Az i. sz. előtti I. évezredre már kialakult a korábban testinek tekintett feltámadás átértelmezése. Így is használták, szimbolikusan, a szellem feltámadásaként. Bár erre számos példa van, nézzük a legismertebbet: „...az istennő kezében vannak a túlvilág kulcsai s az üdvösségnek oltalma; tanítását az önként vállalt halál és az ő kegye révén nyert újjászületés jelképe alatt ünnepeljük..” (Apuleius: Asinus aureus). Még sok hasonló szöveg van. Húzzuk csak ki az „istennő” szót, és olvassuk úgy. Az evangéliumok szerint Jézus feltámadása valami más volt, de ennek sincs jelentősége tanítása szempontjából. Az egyházi krédó, láttuk, csak töredékesen épül Jézus tanítására: „Hiszek az egy Istenben, Mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. ... Vallom az egy keresztséget, a bűnök bocsánatát, várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.”
Vagyis:
270
l. Van egy Isten, mindenható, korlátozások nélküli, sőt ezek a jellemzések meg sem közelítik, mert a földi gondolkodónak nincsenek birtokában a megfelelő szavak. Ez földi létünk korlátja. Hiszen Isten szellem, az emberi szellem pedig a test kötelékeibe van bezárva. Előbbi szabadon mozog, az utóbbi szabad mozgása csak halála után jön létre a kötöttségek alatt felgyűlt feltételeknek megfelelően. 2. Ez az Isten létrehozott mindent, amit el tudunk képzelni, és még azt is, amiről fogalmunk sincs. 3. A világgal való kapcsolata Atya-Fiú szerkezetű. Mint Atya - családfő - dönt az alája tartozók sorsáról, elvárja, hogy parancsait teljesítsék, de jutalmaz és büntet is. 4. Egy bemerítkezésnek (keresztségnek) nevezett szertartással válnak az emberek az Atya fiaivá, s ettől kezdve érvényesek rájuk a tanítás parancsai. 5. Az általa létrehozott látható és láthatatlan világban az alája tartozó emberek gyermeki szemlélettel követik halálukig. De még a bemerítkezés (keresztség) után is önállóan dönthetnek, hogy követik-e az utasításokat. Ha nem, kiesnek a családi kötelékből. 6. De a halál nem tart örökké, mindenki föltámad, és megítélés alá esik, miszerint életében miben és mennyire tartotta be a tanítás szabályait. Ez a megítélés először a test halála után van, másodszor a világ végén. Közte valószínű a további testben fejlődés. 7. A két megítélés között bárki bármikor elérheti a kívánt tökéletességet. Ezért, akik arra érdemesek, az Atyával léteznek tovább szellem-voltukban, mintegy az Atyával egylényegű másolatok. Akik a második megítélésre sem érnek el semmit, erre nem érdemesek, azokat kiselejtezik, bár az kétséges, hogy véglegesen-e. Ugyanis a pokol léte a mindenkit tökéletesnek kívánó Isten mindenhatóságának cáfolata.
271
Jézus tanításának továbbélése az embereken (tanítványokon és azok tanítványain) keresztül történik. Nem látszik hitelesnek a Jézusi vezető szerep továbbhagyományozása. Jézus valószínűleg lassú, de határozott mondanivalójú terjesztésre gondolt. Ő maga is ezt tette. Ennek alkalmi megerősítése a szeretetvacsora, amelyen néhányan róla és tanításáról beszélgetnek. Talán nem érdektelen fölhívni a figyelmet arra, hogy Jézus, noha mindennapi életében kitüntetett figyelmet fordított a nőkre, tanításában ez nem mutatható ki. Az ókori szövegek még az elképzelt túlvilágról is úgy írnak, amelyben nincs helyük a nőknek. Amennyiben Jézus úgy gondolta, hogy a pillanatnyi nemi szerep tulajdonképpen csak esetlegesség, s a halál után a különbség eltűnik, akkor rendben van, s csak az egyház hibáztatható az egyoldalúságért. (Igyekeztem minden forrást felhasználni, amihez hozzájutottam. Nem tartom valószínűleg, hogy mások a lényeget tekintve változtatnának a mondanivalón.)
272
