Szóval... A Pasaréti Gimnázium iskolaújsága 2008. ősz
Kedves Olvasó! Nagy örömünkre megjel e n t a 2008/2009-es tanév iskolaújságának első száma. A legutóbbi szám megjelenése óta sok élményben volt részünk: szeptember első hetében az iskola diáksága erdei táborban vett részt, a felsőbb évfolyamok pedig Prágába utaztak. A 11. osztály szervezésében színvonalas október 23-ai megemlékezésre is sor került az őszi szü-
december 2: iskolánk
december 17: szülői
nyílt napot szervez az érdeklődők részére
értekezlet
december 19: iskolai Bécsben
karácsony a 6-7. osztály szervezésében
Ezúton szeretnék megköszönni a 11. osztálynak és
Majoros László tanár úrnak az október 23-ai ünnepi műsort.
Üdvözlettel, a szerkesztő
Beszélgetés Nacsa Olivérrel Eredményeink „Zsámberger Kinga 13. helyezést ért el a történe lem OKTV-n” Erdei iskola—képekben is Beszélgetés Tóth Dominikával Beszélgetés Sípos Lászlóval Beszélgetés Kovács Csabával Felvételi tájékoztató Aranyköpések Utazás Bohémiába Prágai élménybeszámoló Morozov Misa a golfról Motoros éveim—Móga Dani Könyvajánló—A Möbius-metró
TARTALOM
AKTUALITÁSOK
december 6: advent
net előtt. Ezeken kívül még sok mindenről olvashat az újságban. A megjelenő írások nagy része diákjaink munkája, akiknek szeretném megköszönni a lelkes közreműködést. Remélem, mindenki szívesen olvassa az újság cikkeit, és ha bármilyen észrevétele, ötlete van, kérem ossza meg velem. Közös célunk, hogy a tanulók írásai tegyék színessé a lapot.
1
BESZÉLGETŐ Interjú Nacsa Olivérrel ( készítette Jockers Alexia)
- Hova jártál suliba? - Általános iskolába az I. kerületbe jártam, ezután a Bródy Sándor Gimnáziumban érettségiztem. Színművészeti Egyetemre jelentkeztem, de elfoglaltságom miatt nem tudtam felvállalni az oktatást. Az egyetem szabályai szerint a hallgatóknak két évig nem szabad fellépéseken részt venni. El kellett döntenem, mit szeretnék. Én a fellépéseket választottam, vonzóbb volt számomra a színpad, a műsorkészítés, mint a tanulás. Nem bántam meg, a döntésem akkor jónak bizonyult. De egy titkot el kell árulnom. Amint időm és lehetőségem nyílik rá, folytatni szeretném tanulmányaimat.
- Az iskolában is te voltál az osztály mókamestere?
Olivér a legnépszerűbb médiasztárok közé tartozik Magyarországon. Ha meghallják az emberek a nevét, mosolyogni kezdenek. A humor nagymesterének nevezik, sokan azonban nem tudják róla, milyen mély érzésű, empatikus, olvasott, intelligens személy szórakoztat bennünket a TV képernyőjén vagy éppen fellépései alkalmával. Közös hobbi köt össze bennünket – a természet és a sport szeretete.
- Tulajdonképpen igen. A tanárok tudták, hogy matematikus soha nem leszek. A matematika nekem szenvedés volt. Mondhatom azt is, hogy pocsék voltam ebből a tárgyból. Nem volt az én világom. Nem akartam logikusan gondolkodni. Nem tudtam megérteni, mi hasznom lehet a - három alma plusz négy körte hány gyümölcs - kérdésből? A humán tárgyak sokkal inkább érdekeltek. Nagyon sokat hülyéskedtem az órákon. A tanárokat is állandóan megvicceltem, kiparodizáltam. Az iskolai rendezvényeken mindig felléptem, közönség előtt is előadtam a tanárokról paródiát, amin ők maguk is egész jókat nevettek. Sokat tréfálkoztam mindenkivel.
- Mikor döntötted el, hogy komikus leszel? - Nem én, hanem a sors döntötte el ezt a kérdést. Sportriporternek készültem. Egy házibulin azonban, ahol felléptem, összetalálkoztunk társammal, Bagi Ivánnal. Odajött hozzám és azt mondta, hogy ő is hasonló műfajban tevékenykedik. Megbeszéltük, hogy akár együtt is dolgozhatnánk, így neveztünk be a Rádiókabaréba, ahol sikert arattunk. Később hívtak bennünket TV műsorokba is. A siker motivált, hogy ezen a pályán maradjak. - Ez az álomszakmád, hogy komikus vagy? - Most már igen. Sok élményt kaptam a munkám miatt én is. Nem csak nekem volt lehetőségem az embereket jókedvűvé tenni, hanem az én életem is gazdaggá vált a kialakult kapcsolatok folytán.
- Kit szeretsz legjobban utánozni? - Röviden a karakteres embereket, akiknek erős az egyéniségük. Például: Friderikusz Sándor, Korda György, Havas Henrik, Dr Csernus Imre, Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor. Őket szívesen utánozom.
- Mi tetszik neked a „szakmádban" és mi nem? - Az örömszerzés boldoggá tesz, a gonoszság, az irigység elszomorít. Ez azonban emberi tulajdonság, nem szakmai.
- Mikor készült az első tv illetve rádió felvételed? - 1996-ban volt az első rádiós és az első televíziós fellépésem. Mikor születtél – kérdezte Olivér? - 1994-ben. - Talán már épp elkezdtél beszélni. Először, mint mondtam a Rádiókabaréban, majd a közszolgálati tévében volt kabaréműsor, abban szerepeltünk.
- Honnan gyűjtöttél témákat akartam kérdezni, csak nyelvbotlásom történt. A kérdés a következőképpen hangzott el: Honnan gyüttél? Olivér természetesen viccesre váltott! - Hát hunnan gyüttem vóna? Pöstrű! Pöstrű gyüttem, Pöstrű. Olivér nem tudja meghazudtolni önmagát. Kihasznál minden lehetőséget, amely humoros válaszadást kínál.
- Mennyit olvasol? - Nagyon sokat olvasok, különösen újságokat. Főleg aktuális témákat. A bulvárlapokat nem szeretem. Irodalmi művekre viszont sajnos kevés időm marad.
- Mi a hobbid? - Bár nekem még nincs olyan tapasztalatom, mint neked, de féléve elmondhatom, hogy a búvárkodás. Érdekes számomra az élet, amely a Föld 75%-át beborító vízréteg alatt figyelhető meg. Másik kedvenc időtöltésem a sport. Imádok sporteseményekre járni és drukkolni. Fociztam már Michael Schumacherrel, teniszeztem Björn Borggal és John McEnroe-val. Ezekről az alkalmakról fotókat készítek. Van olyan képem, ahol David Beckhammel állunk egymás mellett. Ilyeneket csinálok, ha épp ráérek.
- Hogyan jutott eszedbe, hogy víz alatt jegyezd el Zsuzsit? - Két éve élünk együtt. Lassan 30 éves leszek, kipattant a fejemből ez az ötlet, hogy nem mindennapos dolog lenne kezét a víz alatt kérni meg. Ott legalább nem tud nemet mondani. Szeretnénk gyerekeket, szeretnék fiatal szülő lenni. Nem akarom, hogy egyszer megkérdezzék a gyerekemtől: Ki hozott az iskolába, a nagypapád? Nagyon eredeti ötlet volt ez az esemény. Mindannyian, akik részesei voltunk nagyon meghatódtunk. Olivér szinte az utolsó pillanatig titkolta előttünk is, nehogy véletlen is kiderüljön, mire készül. Így volt teljes a meglepetés. Zsuzsi nem számított rá, nem is sejtette. Örömkönnyei a következő nap reggel, amikor éppen születésnapja is volt, kezdtek el folyni. - Mit mesélnél el magadról, amit még nem kérdeztem? - Nagyon sok dologról beszéltünk, szinte mindent elmondtam. Számomra a legfontosabb, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Minden embert egyenlőként kezelek, bármikor odajöhet hozzám valaki, szívesen beszélgetek vele, természetesen, ha az időm engedi. Nem vagyok nagyképű, elszállt. Nem az ismertség érdekel, számomra az a fontos, hogy örömet szerezhetek az embereknek. Köszönöm a válaszokat.
3
EREDMÉNYEINK A tavalyi tanév kiemelkedő tanulmányi eredményt elért diákjai Farkas Fruzsina Gubacsi Soma Pusztai István Csiki Gergely Mrázik Eszter Juhász Franciska Kormos Vivien Jockers Alexia Sugár Lilien Demjén Márton Ruby Viktor Gubacsi Gréta Morozov Mikhail Marácz Edina Stiller Tamás Zsámberger Kinga Bánkúti Balázs Juhász Kristóf
Példamutató szorgalmáért és közösségi munkájáért kiemelt további tanulók Morozova Szófia Szabó Patrícia Pechacek Natália Móga Dénes Juhász Orsolya Pasaréti kupát kapott a kisgimnazisták körében Juhász Franciska, a felsőbb évfolyamon pedig Zsámberger Kinga, akik kitűnő tanulmányi eredményt értek el a 2007/2008-as tanévben.
4
ERDEI ISKOLA
Erdei iskola Iskolánk idén szeptember 2 és 5 között erdei iskolát szervezett az alsóbb évfolyamoknak. A tábor helyszíne a pilisi Sipító Pihenőpark volt, mely a fővárostól mintegy 50 km-re található Monorierdő és Pilis között. Az erdei iskolában eltöltött 4 nap során kibontakoztattuk tehetségünket az üvegfestés terén, diákjaink részt vettek a tanárok által szervezett sorversenyen és vetélkedőn. Az esti tánctanulás csak keveseknek tetszett, de a jelenlévők nagyon jól érezték magukat. Az utolsó előtti napon megtekintettük Pilis nevezetességeit, majd hazaindulásunk előtt ellátogattunk Gödöllőre, ahol a Királyi Kastélyban tekintettünk meg az állandó kiállítást. Az erdei iskola programjain a tanulók négy csapatban versenyeztek egymással, a győztes csapat pedig egy pénteki napon az első óra után moziba ment megnézni a legújabb rajzfilmet. Az erdei iskola programjairól és a jó hangulatról a következő képek tanúskodnak.
5
BESZÉLGETŐ Interjú Tóth Dominikával ( Készítette: Balaton Csenge és Farkas Fanny)
Idén iskolánkba új énektanár érkezett / Tóth Dominika /, akivel interjút készítettünk, hogy jobban megismerhessük. Először tanári munkájáról kérdeztük:
Tanárnő, mikor kezdte tanári pályafutását és miért pont tanár szeretett volna lenni? ,, 1998-ban kezdtem tanítani, eddig különböző iskolákban, Újpesten és Kispesten. Azért választottam ezt a szakmát, mert nagyon szeretem a gyerekeket, szeretném őket énekelni tanítani, megszerettetni velük a zenét és azt szeretném, hogy a gyerekeknek az éneklés ne nyűg legyen, hanem öröm. „
Eddig milyen korosztályokat tanított? Az alsósokat vagy a felsősöket szereti jobban? ,, Óóó, hát, ha gyerekből van, akkor mindegy, hogy alsós vagy felsős, egyébként egészen kicsiktől kezdve tanítottam az egészen nagyokig, tehát már főiskolásokat is. Nincsen kedvencem, a kicsikkel nagyon jó, mert ők még nincsenek zavarban, ők még nem szégyellik azt, hogy énekeljenek, szeretnek együtt mozogni a dallal, táncolni. A nagyok már kicsit szégyenlősebbek, ők már kevésbé szeretnek énekelni, de velük meg az a jó, hogy meg lehet tanítani nekik, hogy az éneklés nem ciki, hanem az tényleg egy olyan közös tevékenység, ami boldoggá teszi az embereket. Emellett velük már lehet komolyan beszélgetni zeneelméletről vagy stílusokról. ,,
Hogyan tetszik az iskola? ,, Nagyon kedves, udvarias, intelligens gyerekek járnak ide, akik nagyon szeretnek énekelni, ezért nagyon örülök, hogy itt taníthatok. (nevet) Érdekes, érdekes, hogy az elején mindenki azt mondta, hogy ő ki nem nyitja a száját és nem énekel, de aztán valahogy elkezdtétek az éneklést, és szerintem ahogy felfedezitek, hogy milyen jó hangotok van – mert nagyon szépen tudtok énekelni – úgy egyre inkább talán…, bízom benne, hogy kedvetek lesz az énekléshez. ,,
Mit tart a legnagyobb kihívásnak ebben az iskolában a tanítással kapcsolatban? (nevet) ,, Hát a szólóéneklésre való rábírást, illetve hogy a gyerekeknek kedvet csináljak ahhoz, hogy szólót is énekeljenek. Szerintem ez a legnagyobb kihívás, hogy egyedül szólót énekelj. ,, Majd a zenéről is kérdeztünk ezt- azt .
Tanárnő, ön játszik valamilyen hangszeren? ,, Igen, zongorán és gitáron. Van is otthon mind a kettő, de most a zongorát kölcsönadtam, mert egyik barátom kislánya most kezdett zongorázni. A gitárt is kölcsönadtam, de azt visz6
sza akarom kérni, mert mostanában nagyobb szükségem van rá, tehát most így szétszórtam a hangszereimet ,, (nevet)
Ki a kedvenc zeneszerzője? És milyen zenéket szokott hallgatni? ,, Nehéz kérdés, de nagyon szeretem pl.: Smetanat, és ha a klasszikusokat vesszük, akkor Mozartot is. Ha a mai korból kell említenem valakit, akkor Dévényi Ádámot is nagyon szeretem. Amúgy a népzenétől kezdve az operán keresztül a kemény rockig minden fajta zenét szeretek. Minden zenében megtalálom a maga szépségét. Amit nem annyira kedvelek az a gépzene, ami nem hangszeren alapul, hanem a számítógép rakja össze. Amúgy mindenevő vagyok. (nevet),,
Ön énekel kórusban? ,, Igen, jelenleg is énekelek egy kórusban. ,,
A tanári állás mellett dolgozik valamit, ami zenével kapcsolatos? ,, Nem, nem. Van egy zenekarom, aminek tavaly jelent meg a lemeze Tengerecki Pál néven. 15 éve zenélünk együtt. Saját dalokat énekelünk meg ilyenek… Még sokféle zenekarban játszottam pl.: a Csigabiga boys-ban meg egy másik bandában, de az nem nagyon tetszett, mert angol nyelven énekeltek, és magyarul énekelni jobban szeretek :). Amúgy máshol nem dolgozom. ,, A végére dióhéjban a magánéletről.
Tanárnőnek vannak gyermekei? ,, Igen, egy 15 hónapos kisfiam van, Marcinak hívják. Nagyon-nagyon szeretem. :) ,,
Ön szeret utazni? És ha igen, akkor hova látogatna el? ,, Igen, belföldre szívesen utazom, hisz Magyarországon olyan gyönyörűek a hegyek, hegyvidékek, amelyeket az ember föl se fedez, mert csak úgy elmegy mellette. Szóval ilyen helyekre szeretek elmenni… És ami még a nagy szerelmem, az Erdély. ,,
Mit szeret csinálni szabadidejében? ,, Hát, olyan most egyelőre nincs, hogy szabadidő, mert ha nem tanítok, akkor szinkronizálok. Ha egyiket sem csinálom, akkor kint vagyunk a gyerekemmel a játszótéren :), úgyhogy szabadidőm most egyelőre nincsen, de imádok olvasni, zenét hallgatni, de az olvasást azt nagyonnagyon szeretem. ,,
Tanárnő eddig milyen filmeket szinkronizált? ,, Titok, ismerj fel! :) ,,
És vannak kedvenc filmjei? ,, Igen nagyon sok kedvencem van, de főleg a magyar vonatkozású filmeket szeretem, mint pl.: Passport, Csajok.” Az interjú nagyon jó hangulatban telt, s feltett kérdéseinkre is bő válaszokat kaptunk… :) Köszönjük. Készítette: Balaton Csenge és Farkas Fanny
7
BESZÉLGETŐ Interjú Sípos Lászlóval ( Készítette: Markos Kristóf)
Tanár úr, mi szeretett volna lenni gyermekkorában? Pap szerettem volna lenni.
Miért lett mégis tanár? Mert tetszett a tanítás, amit az egyetemen is nagyon élveztem.
Hova járt egyetemre? A Pázmány Péter Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán majd az egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem.
Szereti a munkáját? Igen, szeretek tanár lenni.
Mi az első benyomása az iskoláról? Kicsi, de szép.
Mióta tanít? Három éve tanítok.
Hol dolgozott a Pasaréti előtt? A Könyves Kálmán és a László Gyula Gimnáziumban tanítottam.
Mivel tölti Tanár úr szívesen az idejét? Szabadidőmben ólomfigurákat festek, és nagyon kedvelem a harci társasjátékokat.
Van háziállata? Igen. Van két kecskepapagájom (Paulye és Kiwi), illetve két teknősöm (Franklin és Tóbiás).
Hol lakik a Tanár úr? Gyerekkorom óta Újpesten élek.
Mióta növeszti a haját? 14 éves korom óta.
Sportol-e valamit? Társas táncolok 9-10 éve.
Szeret főzni a Tanár úr? Igen szeretek. (Tettem egy Szilveszteri fogadalmat, hogy a következő évben minden héten készítek egy pizzát. Nem tudjuk, hogy ebből mi valósult meg.)
Mi a kedvenc étele? 8
A milánói sertésborda (milánói makaróni és rántott hús.)
Mi a kedvenc sportja? A tánc vagyis a társastánc [keringő, rumba, samba].
Mi a kedvenc színe? A bíbor és a fekete.
Mi a kedvenc filmje? A kedvenc filmem a „Tíz dolog amit utálok benned” című vígjáték.
Melyik évszakot kedveli a legjobban? A telet, mert nagyon szeretem a hóesést.
Tud a Tanár úr síelni? Nem, nem tudok, de korcsolyázni igen.
Melyik a kedvenc hónapja? A november és a december környéke, mert akkor nagyon szépen feldíszítik a várost.
Milyen külföldi országokban járt a Tanár úr? Voltam már Németországban (egy ifjúsági világtalálkozón), Olaszországban (Rómában és Milánóban), Ausztriában és Csehországban.
Van kedvenc együttese, zenekara? Igen, a Blind Guardian (német zenekar).
Készítette: Markos Kristóf
9
BESZÉLGETŐ Interjú Kovács Csaba ( Készítette: Csiki Gergely)
2008. szeptemberétől tanít iskolánkban. Korábban hol dolgozott? Először a Kincsesház Általános Iskolában, majd az Első Óbudai Általános Iskolában és most itt.
Mi az iskolai végzettsége és hol végzett a Tanár úr? 1997-ben Kolozsváron diplomáztam kémia és fizika, illetve informatika szakon.
Fiatalabb korában milyen tantárgyakat szeretett? A kémiát, fizikát és az irodalmat.
Mi akart lenni gyerekkorában? Már akkor is tanár szerettem volna lenni, ráadásul a véletlenek is úgy estek meg velem, hogy nem tudtam ezt a pályát elkerülni.
Volt-e kedvenc tanára, és ha igen miért éppen Ő? Az egyetemen volt egy mechanika tanárom, aki felnyitotta a szemünket, hogy az egyetem mellett járjunk színházba, kiállításokra, nézzünk jó filmeket. Ebben, azt hiszem, jó tanítvány voltam.
Ön szerint elegendő-e jó tanárnak lenni, vagy több kell ennél? Jó pedagógusnak lenni Tanár úr szerint mennyivel jelent többet? Nem hiszem, hogy az egyik meglehet a másik nélkül. Pályám elején inkább voltam népszerű, mint jó tanár. Most pedig igen komoly kételyeim vannak arról, hogy valaha is megtudom, milyen egy jó tanár vagy, hogy én milyen tanár is vagyok.
Miért épp a tanítást választotta hivatásául? Mert ebben a munkában érzem jól magam.
Mi vonzotta az informatika tanulmányozása és oktatása felé? Amikor az első számítógépemet megkaptam, rájöttem, hogy ebben az eszközben sokkal több lehetőség van, mint amit én addig tudtam róla. Nagy kihívásnak tűnt, hogy kiismerjem magam a bitjei között.
Az informatikához kell-e kreativitás, illetve milyen tulajdonság, készség szükséges az informatika jó műveléséhez? Érteni kell a rendszerek működését, szükség van a logikus gondolkodásra, és kell hozzá egy nagy adag kíváncsiság. Készítette: Csiki Gergely
10
FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ Felvételi tájékoztató Az iskolánkba jelentkező diákok felvételét a hozott tanulmányi eredmények alapján határozzuk meg. Ez azt jelenti, hogy nem kérjük a központi felvételi eljárásban való részvételt, a kompetencia alapú dolgozatok megírását, a felvételről kizárólag a meglévő tanulmányi eredmény alapján döntünk. Ezzel egy időben a jelentkező egy szóbeli elbeszélgetésen vesz részt. A nyelvi előkészítőbe (03-as tanulmányi terület) jelentkezőktől nem várunk el előzetes angol nyelvtudást. Ezen az évfolyamon az angol nyelv megtanulása, illetve tökéletesítése a cél. Azok a tanulók, akik felvételt nyernek erre az előkészítő tagozatra, egyúttal gimnáziumunk tanulói lesznek, rájuk a következő tanévben nem vár felvételi eljárás. Ebből következik az is, hogy a 8. osztályos tanulóink automatikusan felvételt nyernek a 9. évfolyamra, nem kell nekik részt venni a felvételi eljárásban. Ugyanakkor a kéttannyelvű tagozatra (05-ös tanulmányi terület) jelentkezőknek egy általunk szervezett tudásszint felmérő vizsgán kell résztvenni, amely sikeres teljesítése lehetővé teszi a felvételt. Ezen vizsga alól mentesülnek azok, akik angol nyelvű középfokú C típusú nyelvvizsgával rendelkeznek. Tanulmányi területek a 2008/2009-es tanévben 01 Tanulmányi terület
8 évfolyamos, emelt óraszámú oktatás angol nyelv tantárgyból; a tanulmányi területen oktatott első idegen nyelv az angol nyelv; második idegen nyelv a német nyelv vagy spanyol nyelv vagy francia nyelv vagy olasz nyelv; a tanulmányi területre való felvételi kérelmek elbírálásakor kizárólag a tanulmányi eredményeket vesszük figyelembe 02 Tanulmányi terület
6 évfolyamos, emelt óraszámú oktatás angol nyelv tantárgyból; a tanulmányi területen oktatott első idegen nyelv az angol nyelv; második idegen nyelv a német nyelv vagy spanyol nyelv vagy francia nyelv vagy olasz nyelv; a tanulmányi területre való felvételi kérelmek elbírálásakor kizárólag a tanulmányi eredményeket vesszük figyelembe Nyelvi előkészítő évfolyam – 0. évfolyam 03 Tanulmányi terület
4 évfolyamos + 1 évfolyam nyelvi előkészítő angol nyelven; emelt óraszámú oktatás angol nyelv tantárgyból; a tanulmányi területen oktatott első idegen nyelv az angol nyelv; második idegen nyelv a német nyelv vagy spanyol nyelv vagy francia nyelv vagy olasz nyelv; a tanulmányi területre való felvételi kérelmek elbírálásakor kizárólag a tanulmányi eredményeket vesszük figyelembe
11
04 Tanulmányi terület 4 évfolyamos, emelt óraszámú oktatás angol nyelv tantárgyból; a tanulmányi területen oktatott első idegen nyelv az angol nyelv; második idegen nyelv a német nyelv vagy spanyol nyelv vagy francia nyelv vagy olasz nyelv; a tanulmányi területre való felvételi kérelmek elbírálásakor kizárólag a tanulmányi eredményeket vesszük figyelembe Két tanítási nyelvű évfolyam 05 Tanulmányi terület
4 évfolyamos két tanítási nyelvű; a helyi tanterv a magyar-angol két tanítási nyelvű oktatás irányelvére épül; emelt óraszámú oktatás angol nyelv tantárgyból; a tanulmányi területen oktatott első idegen nyelv az angol nyelv; második idegen nyelv a német nyelv vagy spanyol nyelv vagy francia nyelv vagy olasz nyelv; a tanulmányi területre való felvételi kérelmek elbírálásakor a tanulmányi eredményeket vesszük figyelembe, valamint az angol nyelvtudás szintjét
ARANYKÖPÉSEK Az elmúlt három hónap diák aranyköpései
Március 21. a szökőév.
Az ara az a férj?
Átállunk a tavaszi éghajlatra.
A hal felmászott a tavi rózsára.
Minden naprendszerben egy csillag van.
A Nílus felfelé folyik.
Melyik országban van Szingapúr?
Megfejik a disznót.
A Nap megvilágítja a csillagokat.
12
UTAZÁS BOHÉMIÁBA Utazás Bohémiában Szeptember 2-5. között a 11-12. évfolyam osztályfőnökeik vezetésével Prága városát rohamozta meg. Nyitány: Útrakelünk Az egyes források szerint a Morva medence népeit rémisztgető k e l ta „ b o j o k ” tö rz se u tá n Bohémiának elnevezett tartomány gyönyörű történelmi városának meghódítására az Orangeway buszjáratát vettük igénybe. Már az indulás körülményei sejtetetni engedték, hogy talán jobban jártunk volna, ha eleinkhez híven inkább lovas túrát szervezünk, s hogy a „bohém” jelző mai értelmének megfelelően ez az út kalandos lesz. Az autóbusznak a Népliget Autóbuszállomás fedőnév alatt hirdetett indulási helyszíne egyáltalán nem létezik. Csak a – hatósági emberekhez (rendőr, autóbuszállomás személyzete) képest mindenképpen tudós, tájékozott – hajléktalanoknak köszönhetően találtuk meg a helyet, ahonnan a „narancsjárat” állítólag indulni szokott. Nagy megkönnyebbülésünkre szolgált, hogy az autóbusz megállónak titulált tetthelyen gondosan eljáró, az indulási helyszín után már napok óta nyomozó decens idős hölgyek és urak (későbbi utastársaink) biztosítottak bennünket arról, miszerint a narancsjárat igenis létezik, innen fog indulni és személyes tapasztalatokból tudják, hogy meg is szokott érkezni a „száztornyú városba”. Nos, a ked-
ves utastársainkat ezúttal megcsalta az élettapasztalatuk. A meghirdetett beszállási időponthoz képest kb. negyed órával később megjelent egy narancs-blúzos fiatal hölgy, aki az aluljáró labirintuson át, tempósan átkalauzolt bennünket egy másik, közigazgatásilag meghatározhatatlan indulási helyszínre. A hét órás buszutat végülis vígan és – a korai kelés ellenére – ébren tettük meg. Lelkesen és zökkenőmentesen elfoglaltuk a prágai buszpályaudvartól mindössze négy metrómegállónyira lévő szállásunkat is. Bár a három csillagos szálloda elnevezése nem volt túl bizalomgerjesztő, s elképzelni sem tudtuk (tudjuk), hogy milyen indíttatásból vette fel a virginiai katonai t e m e t ő : Arlington nevét, kellemesen csalódnunk kellett. Téma: Első tétel; A felfedezés A szobák elfoglalása után az „univerzális 8-as villamossal” azonnal útnak indultunk a városközpontba. A kétség kívül gyönyörű, de még véletlenül sem párhuzamos utcákon tekeregve láttuk a Lőportornyot, majd kijutottunk az Óváros térre (Staromӗstské námӗsti – de jó is ezt megkérdezni, mikor útbaigazítást kér az ember!). A már a 12. század óta létező tér az őszi szezon ellenére is nyüzsgött a turistáktól, hangulatos éttermeinek teraszain egy szabad hely sem volt. Alaposan megfigyelve a mindenkori találkozóhelyeket: a Szent Miklós templomot, Husz Já13
nos szobrát, illetve a régi városháza különleges harangjátékkal kápráztató tornyát, felkészültünk arra, hogy – bárhova is vet minket az éttermek és szuvenírboltok kavalkádja – két órán belül visszataláljunk ide (persze a tanárok órájához véletlenül sem igazodó „helyi idő” szerint). A szabad csavargás után közös városnézésre szántuk el magunkat. Ennek során kikeveredtünk a Moldva (csehül: Vlatava) partjára, amelynek túlsó oldala igazán lenyűgöző látványt nyújtott napnyugtakor. Elsétáltunk Prága egyik fő látványosságához, a Károly-hídhoz (Karluv most), mely állandóan tömve van utcazenészekkel, mutatv ány o so kka l , grafikusokkal, így az átkelés kockázatát a tiltás ellenére is vállaló négy kirándulótársunk bebizonyította, hogy egy egyenes hídon is el lehet tölteni fél órát két átkeléssel. A néhány órás séta után úgy döntöttünk: itt az ideje az esti mulatozásnak. Ennek egyik helyszíne egy megjegyezhetetlen nevű, sötét, csocsótól hangos pince volt, ahol a térerő nem feltétlenül része a szolgáltatásnak. A vacsora utáni séta jól esett, így szobáinkban feldobott hangulatban folytattuk a szórakozást. (Ennek részletei azonban részint korhatárosak, részint nem publikusak.) Második tétel; Célirányos kalandozások az aranyvárosban Kirándulásunk másnapján álomkóros kis csapatunk elindult hát, hogy saját maga fedezze fel az irodalomból, zenéből, képzőmű-
vészetből és a prospektusokból már közismert helyszíneket, megéljük az új és az ódon Prága hangulatát. Ébresztőül az Alive kiállítást néztük meg, amely a cukiságon túl igen informatív is bolygónk jelenlegi helyzetével kapcsolatban. A következő célpontunk a Zsidó-negyed volt, ahol rövid helyi idegenvezetéssel megnéztük a „Régiúj” zsinagógát, majd – hála a belépőjegyek kapcsán többször is megtapasztalt „remek” prágai szervezésnek – csupán kívülről a Régi Zsidótemetőt. (Prága a drága belépőjegyek városa is, belépőjegyet pedig lassan minden kockakő megtekintésére külön kell váltani.) Délután végre át is mentünk (!) a Károlyhídon, de a titkos kívánságokat teljesítő kereszteket – környezetünk biztonsága érdekében – nem fogtuk meg – hiszen ki tudja, hogy a rekkenő hőségben kinek mi járt a fejében. A már Prága 1784-es létrehozásakor is létező önálló városrészre, az ún. Kisoldalra (Mala Strana) átérve megpihentünk egy parkban, és újabb szemszögből vettük szemügyre a Vlatvát, a Hradzsint, s az óváros tornyait. Utunkat a fogaskerekűvel (lanovka) folytattuk tovább, felkapaszkodtunk a prágaiak állandó pihenőhelyének számító, hosszú sétákra alkalmas Petřin-hegyre. A természet lágy ölén csapatunk ismét megosztottá vált: a kitartó kisebbség felkapaszkodott a kis Eiffel-torony 299 lépcsőjén a káprázatos kilátás kedvéért, míg a tétlenkedő többség a kilátó lábánál várakozott. A természet szépségei után a Tükörlabirintust vettük cél14
ba, ahol sok veszély fenyegethetett bennünket, de az eltévedésé biztos nem. A labirintus ugyanis kb. 15 másodperc alatt átjárható, s még a türelmesebbeknek sem kínál 15 percnél hosszabb „mókát”. Visszatérve a városba, illetve az Arlingtonba, hátra volt még a vacsoratúra megszervezése. Jelzem, vacsorázni az őszi Prágában egyáltalán nem egyszerű feladat: a kedvező árfekvésű, jó helyek tömve vannak minden féle nációjú turistákkal és a városukat birtokba venni igyekvő, szerencsésen asztalhoz jutó helybéliekkel. Végülis az éhség nagy úr, s így érthető, hogy a vacsoracsatát ismét megnyertük. Jóllakottan hazatérve ki aludt, ki nem, mindenesetre kialudni senki nem akarta magát. Harmadik tétel; Egy oktávval lejjebb: Prága esőben Kirándulásunk harmadik napján: csütörtök reggel az időjárás már nem volt olyan kegyes hozzánk, mint eddig. Lehangoló, hol jobban meginduló, hol szemerkélő esőben néztük meg a cseh államiság jelképét megtestesítő várat és az őrségváltást. A bejutni vágyók sorával körbekerített, a cseh állami vallás szimbólumát jelentő Szent Vitus katedrális és Sárkányölő Szent György szobrának megtekintése sem maradhatott ki a programból, s a bús idő ellenére készek voltunk további felfedezésekre is.
Lelkesedésünk azonban egy idegenforgalmi szempontból is nehezen elfogadható körülmény miatt jócskán alábbhagyott. Az elmúlt két nap ugyan megedzett bennünket a belépők terén, de ki hallott már olyat, hogy egy utcába belépőt kelljen venni? Nos, mi eddig biztosan nem, s eme újfajta problémával az Aranyművesek utcája előtt kellett szembesülnünk. Ebben az utcában ma már nincsenek aranyművesek, nem lehet megtekinteni sem az ékszerkészítés folyamatát, sem az aranylemezkészítés fortélyait. Kívülről is látható volt, s erre a prospektusok is figyelmeztettek, hogy az utcácska apró és nem különösebben érdekes házai lényegében csak a „szuveníripar” apró kis kalickái. Egységes elhatározással úgy döntöttünk hát, hogy ezt a nevezetességet kihagyjuk, s inkább egy jó kis lépcsőzéssel megkerüljük az utcácskát. Csalódásunkra gyógyírt keresve, a csendesedő záporban ellátogattunk az U Fleku sörfőzdéhez és étteremhez, ám innen meg a tömeg űzött távolabb minket egy másik vendéglátóipari egységhez. Sebeink csak mélyültek, amikor némi túlélőeledel elfogyasztása után sok borsot (meg sót) törtek az orrunk alá. Fejenként számolták ugyanis fel az olvashatatlan és a pincér motyogása folytán hallhatatlan összegben megjelölt szervízdíjat, majd érdeklődésünkre közölték, hogy az összeg a vagy elfogyasztott, vagy érin15
tetlenül hagyott só és a bors ára. Mi is a helyzet azokkal a bizonyos nyelvi korlátokkal? A közösen megélt negatív élmények sorozata után szétszéledtünk, és önállóan fedeztük fel a még be nem járt helyeket. Érdekes módon ezt szabad programot a város egy darabban megúszta. Ezt onnan lehet tudni, hogy éjjel nem jött értünk a hatóság, s még másnap is ugyanazon épületek jelentették a tájékozódási pontot, amelyeket már eddig napfényben és esőben megismertünk. Záróakkordok Utolsó prágai napunkon az időjárás tartotta a rosszabbik formáját, de azért még valamennyien újabb rohamot intéztünk a szuvenír boltok ellen. Az általunk kucunak keresztelt, fizetésre szolgáló helyi matricáinkat és kabátgombjainkat sörré alakítva, Krtek-re váltva és csokoládéra konvertálva magunkhoz vettük csomagjainkat és megkezdtük – akkor még nem tudtuk – futurisztikus utunkat hazafelé. Az Orangeways járatra természetesen most sem a tervezett időpontban és helyen szállhattunk fel, de ezt a figyelmeztető jelet sajnos nem vettük elég komolyan. Pedig milyen jól jártunk volna, ha megfogadjuk Arany János tanácsát: „Gyermekem! ne mozdulj Prága városából!” Azt gondoltuk, ez a cég „üzemszerű” működéséhez tartozik… A honlapján az autóbusz utasok részére mindenféle színvonalas ellátást ígérő szolgáltató, úgy tűnik nem volt ránk, utasokra felkészülve. Pillanatok alatt kiettük őket ugyanis a szendvicseikből, s az italválaszték is rövidesen egy alá esett. Még az út kezdetén, három ember után betelt a buszra installált világítás nélküli mellékhelyiség tartálya, miközben két órán át álltunk a dugóban. Noha látszott, hogy esély nincs a menetidő betartására, semmilyen célból semmiféle megállást nem iktatott be a személyzet, s a sok baj mellett így kicsit aggasztó volt az is, hogy a hosszú permanens vezetést a gépkocsivezető miként viseli. Végül (sokkal kevésbé a folyamatosan vetített filmeknek, mint a kitartásunknak és társaságunknak köszönhetően) túléltük a jócskán meghosszabbodott utat. A cseh söröket és Prága szépségét – minden ellenható igyekezet ellenére – örökre az emlékezetünkbe véssük.
16
BESZÁMOLÓ Morozov Misa a golfról Először 7-8 évesen volt golfütő a kezemben, amikor egyik barátommal, Palaszki Benjaminnal elkezdtük űzni ezt a sportot. Kezdetben nem nagyon tetszett, majdnem egy év gyakorlás és edzés után megnyertem egy versenyt, ami kedvet csinált a folytatáshoz. Egyre többet jártam edzésre, hogy egyre jobb eredményeket érhessek el. Az első edzőmnek, dr. Hegedűs Gábornak köszönhetem, hogy nagyon sokat fejlődtem igen rövid idő alatt. Az utóbbi 3-4 évben Brett William irányítja a felkészülésemet a máriavölgyi Pannonia Golf Clubban. Hetente ötször golfozom, és minden héten egy alkalommal erőnléti edzésen veszek részt, ami futásból és súlyemelésből áll. Erre azért van szükség, mert a golfban fizikailag és mentálisan is erősnek kell lenni, hiszen a rengeteg utazás mellett a versenyzés is kicsit megviseli a szervezetem. A golfhoz nagy támogatást nyújtanak a szüleim, akiknek nagyon hálás vagyok. Rajtuk kívül támogat még a Titleist, a Footjoy és az orosz szövetség. A Titleisttel és a Footjoyjal két évre meghosszabbítottam a szerződést, így tőlük kapom a továbbiakban is az ütőt, a labdát és a golfhoz szükséges ruházatot. Nemrég voltam a World Team Championship csapat-világbajnokságon Ausztráliában, ami Adelaide-ban került megrendezésre. Az orosz csapat tagjaként indultam másik 64 országgal együtt. Körülbelül 200 játékos vett részt a versenyen. A verseny 4 napos volt és két különböző pályán kellett játszanunk. A legfiatalabb csapatként indultunk, ahol nem mindenki rendelkezett olyan nagy tapasztalattal, így rajtuk igen nagy volt a nyomás, hiszen a csapattársaim szerettek volna megfelelni az elvárásoknak, de ez nem mindenkinek sikerült. Így 58. helyezést ért el a csapat a 65-ből, egyéniben az 53. helyet szereztem meg a 200 versenyzőből. Ezt az 53. helyezést igen fáradságos munkával értem el, mert még az időjárás is nehezítette a játékot (nagyon nagy szél volt, és az eső is esett). Ez volt idén az utolsó versenyem. Mostanában azon gondolkozom, hogy 1-2 évig még tapasztalatot gyűjtök, és azután megpróbálom elérni a profi státuszt. Jelenleg a tanulás nagyon fontos helyet foglal el az életemben, érettségi után külföldön szeretnék továbbtanulni valamilyen egyetemen, illetve ezzel párhuzamosan szeretném elvégezni a golf akadémiát. Indulni a fogok azon az olimpián, ahol már a golf versenyszám lesz, de addig az edzés mellett a tanulással foglalkozom majd.
Eredményeim háromszoros orosz junior bajnok 2005: Russian Winter Championship 17. Orosz Nyílt Bajnokság 7. 2006: Magyar Nyílt Bajnokság 4. Doral Championship 29. Orosz Nyílt Bajnokság 5. 2007: European Young Masters 17. Orosz Nyílt Bajnokság 3. 2008: Orosz Nyílt Bajnokság 1. – mesterek sportja státusz Osztrák Nyílt Bajnokság 3. Pannonia Golf Club háromszoros bajnoka •
18
BESZÁMOLÓ Motoros éveim (Móga Dani) 2002-ben kezdtem el motorozni 6 éves koromban testvéremmel, ő akkor 12 éves volt. A Hungaroringre jártunk ki, ott volt a tanpálya. Amikor már megtanultuk kezelni a motort, elkezdtünk versenyezni. Az első versenyeink még szlalom versenyek voltak pl. a Hősök terén. Dénesnek Malagutija nekem Yamahám volt. Hamar kiderült, hogy ez a dolog tetszik nekünk, és elég jól is megy. Beléptünk a MAMS-ba, ami nem más mint a Magyar Motorsport Szövetség. Egyesületi tagok lettünk és igazolt versenyzők. Elkezdődött a motoros élet. Pénteken edzésekre jártunk, szombaton időmérők voltak, vasárnap pedig versenyek. Úgy csináltuk akár a nagyok. Akkoriban kb. 20 gyerek versenyzett különféle kategóriákban. Közülük ma már 2-3 elég jó eredményeket ér el a 125-ösök között. Nagy élmény volt, nagyon szerettük, hogy amikor a mi versenyeink voltak, akkor volt robogóverseny is, amire sokszor eljöttek a nagyok. A Talmácsi testvéreket is akkor ismertük meg és még sok más, nem ismert, de jó motorversenyzőt. A versenypályákat régi reptereken építették ki például Kiskunlacházán. A gokart-pálya Kőbányán és az Örkény mellett épített igazi motoros pályán volt. 2003-ban már nagyon jó eredményeket értünk el, mindketten dobogóra kerültünk. Akkor kezdtük el a motorokat bütykölni, szerelni, tuningolni és cserélni. Motorjaim : Yamaha PW, KTM, Honda. A KTM motorral lettem a magyar bajnokság 2. helyezettje 2004-ben. Dénes motorjai: Malaguti, Gilera, Honda. Dénes a Gilerával lett magyar bajnok előttem, de csak azért, mert ő az „öregebb és hagytam”. Dénes ekkor 14 éves volt, kinőtte a korosztályát. Nem folytatta tovább a motorozást, mert nem akart hivatásos motorversenyző lenni. Én még egy évvel tovább húztam, de jó magyar szokás szerint a szövetség, az egyesületek, a pályák tulajdonosai összevesztek, mindenki magának akarta az utánpótlás bajnoki versenyeinek jogát. Addig-addig veszekedtek, míg megszűnt a bajnokság, 2007-ben már nem voltak hivatalos versenyek. Pályafutásom során begyűjtöttem 3 első helyezést, 9 második helyezést és 14 harmadik helyezést. Összesen kilenc aranyérmet gyűjtöttem, amit nagy becsben tartok.
KÖNYVAJÁNLÓ A Möbius-metró (Zsámberger Kinga)
I
dőnként igazán megéri kutakodni egy kicsit a szülői könyvespolcokon. Az örök érvényű klasszikusok mellett rábukkanhatunk itt kevésbé ismert, de nem kevésbé érdekes kötetekre is. Ilyen például az 1978-as kiadású Metagalaktika című sci-fi novellagyűjtemény, amellyel a műfaj kedvelőinek igazán különleges olvasnivalót ajánlok. Azoknak is tartogat meglepetéseket a válogatás, akik a matematika furcsaságai, vagy az előző nemzedékek jövőképe iránt érdeklődnek. Számomra a legérdekesebb történet A Möbius-metró volt, amely izgalmas átmenetet képez matematika és irodalom között. Ahhoz, hogy az ember ezt az elbeszélést megértse, először is hallania kellett már a Möbiusszalagról. Hogy ez még nem történt meg? Annyi baj legyen, íme egy kis ízelítő a vele kezdődő problémák és lehetőségek sokaságából. Ez a különös alakzat nevét egy tizenkilencedik századi matematikus csillagászról, August Ferdinand Möbiusról kapta, és felfedezése óta birtokolja a legegyszerűbb és legismertebb egyoldalú felület címét. Magunk is könnyen készíthetünk egyet: egy hosszú, keskeny papírcsíkon csavarjunk egy félfordulatnyit, és ragasszuk össze a két végét! Ebben még nincs is semmi lenyűgöző, viszont próbáljunk csak meg végighúzni egy vonalat a közepe mentén! Egy teljes kör után a kiindulási helyre jutunk vissza, de az alakzat másik oldalán, anélkül, hogy felemeltük volna a ceruzát, és még egyszer „körbe” kell mennünk rajta, hogy visszaérjünk a vonalunk elejéhez. Ebből látszik, hogy a Möbius-szalagnak tényleg csak egy oldala van, és ha a papírcsík szélén próbálunk meg végighaladni, tapasztaljuk, hogy éle is csak egy van. Ha ez még nem lenne elég a topológia furcsaságaiból, akkor vágjuk végig a tárgyat középső vonal mentén, majd az így keletkező (immár nem Möbius-) szalagot is vágjuk ketté a közepe mentén haladva! Azon túl, hogy egy ideig jó unaloműző lehet, a Möbius-szalagot széles körben alkalmazzák: szállítószalagoknál, magnó-felvételeknél, vagy épp képeken (például M.C. Escher: A hangyák vonulása). Két Möbius-szalagból pedig – némi ügyeskedéssel – előállítható egy másik egyoldalú felület, a Klein-kancsó. J. A. Deutschnak is ez a szeszélyes szalag adta az ihletet humoros, ám elgondolkodtató novellájához. A történetben az új járatok forgalomba való bekapcsolása után nem sokkal egy szerelvény, rajta úgy 400 utassal, szőrén-szálán eltűnik a metróhálózatban. Senki nem érti, mi történhetett: a földalatti alagútjai zárt rendszert alkotnak, és ugyebár egy metró nem válhat egyszerűen tengeralattjáróvá, hogy letérve a sínekről, egyszerűen elússzon a folyón… Amikor a kocsik után kutató elszánt szakemberek minden „ésszerű” magyarázatból kifogynak, színre lép Roger Tupelo matematikaprofesszor, és „eszement” elméletével halvány reményt ébreszt az eltűntek megtalálására. Úgy véli, az új boylstoni hurok már olyan komplexszé tette a hálózatot, hogy az gazdagodott egy „nem térbeli szakasszal”, amelyen az eltűnt szerelvény azóta is zavartalanul halad. A mérnököket sajnos nem sikerül teljesen meggyőznie, és az új hurok kiiktatását tervezik, ami az utasokra nézve végzetes következménnyel járhatna: „Épp a rendszernek ez a szakasza biztosítja a rendszer lényegi szingularitását. Ha a szinguláris helyeket megszüntetik, a vonat soha vissza nem térhet. Világos?” – kel az eltűntek védelmére Tupelo, ezúttal legyőzve az értetlenséget: „Világos ugyan nem volt, de a hét hallgató csöndesen bólintott.” Ám a metró újbóli felbukkanásának helyét, idejét, vagy akár esélyét még a professzor sem tudja megjósolni, más lévén a szakterülete. Egyetlen ember lenne csak képes ehhez elég mélyen megérteni a hálózatot: Turnbull professzor, akit azonban a szerelvény eltűnésének reggelén láttak utoljára… Hogy túlélik-e az utasok a jármű „sajátos magatartását”, természetesen kiderül a váratlan fordulatoktól ugyan nem hemzsegő, de kellemesen kiszámíthatatlan történet folytatásából. Remélem, sikerült felkeltenem iránta az érdeklődést, és néhány Olvasó további „időutazásra” is vállalkozik a kötet forgatásával. 20
