A G I L I T Y TA N Í TÁ S A L A PJ A I /a pozitív felvezetés/
Ezt az agility oktató anyagot azoknak ajánljuk, akik vagy saját maguk képzik a kiskutyájukat erre a gyönyörű és szórakoztató sportra, vagy kezdő kutyások oktatásával foglalkoznak valamilyen kutyaiskolában. Aki már régebb óta versenyző, annak is adhat némi segítséget, hogy amit mások másképpen oktatnak, milyen eredményre vezethet. A mi kutyáink sem mind egységes oktatásban részesültek, természetesen az egyedi képességeikhez igazodtunk. Az én agility tanítási módszerem ényegének a kifejezésére a „pozitív felvezetés” a legtalálóbb. Ez azt jelenti, hogy a kutya irányításakor mindig a következő akadályra történő rávezetés a legfontosabb, miközben már jelzem felé az utána következő feladatot is. Halász Ildikó Bergerac Agility Hungary
Tartalomjegyzék: Ajánló 5 Bevezetés 6 1. Vezényszavak 9 2. Hangsúlyok a vezényszavaknál 12 3. Kéztartás 14 4. Testbeszéd 15 5. Az ugrás és irányítás 16 6. Szlalom tanítása 18 7. Haladó szlalom, finomságok 20 8. Hibák korrigálása 21 9. Keresztezés a kutya előtt, azaz „franciázás”, francia keresztezés tanítása 23 10. Előreküldés 25 11. Távirányítás 26 12. Kerültetés 26 13. Vak keresztezés, avagy „olaszozás” 27 14. Keresztezés a kutya mögött, küldéssel 27 15. Kúszó beküldés automatizmusa 28 16. Zóna tanítása pallón. 30 17. Palánk zóna tanítása 35 18. Hinta tanítása 36 19. Az asztal 36 20. Távolugró 37 21. Karika tanítása 37 22. Kiültetés és indítás 38 23. Az utolsó akadály 39 24. Pihentetés 39 25. Pályaépítés 40 26. Ugró gyakorlatok 40 27. A jó felvezetés a pályán 42 28. Pályabejárás 43 29. Pálya építése 45 30. Az edző 45
4
Ajánló Ezt az agility oktató anyagot azoknak ajánljuk, akik vagy saját maguk képzik a kiskutyájukat erre a gyönyörű és szórakoztató sportra, vagy kezdő kutyások oktatásával foglalkoznak valamilyen kutyaiskolában. Aki már régebb óta versenyző, annak is adhat némi segítséget, hogy amit mások másképpen oktatnak, milyen eredményre vezethet. A mi kutyáink sem mind egységes oktatásban részesültek, természetesen az egyedi képességeikhez igazodtunk. Az én agility tanítási módszerem lényegének a kifejezésére a „pozitív felvezetés” a legtalálóbb. Ez azt jelenti, hogy a kutya irányításakor mindig a következő akadályra történő rávezetés a legfontosabb, miközben már jelzem felé az utána következő feladatot is. Ezzel a kutyának minden olyan segítséget megadok, amivel saját maga tudja a legmegfelelőbb módon teljesíteni a pályát. Ezért egy adott pálya teljesítése a kettőnk közös elgondolásából jön létre. A felvezetés sohasem vonatkozhat semmilyen más akadály elkerülésére, tehát nem „negatív” felvezetés, ami az elkerülendő akadályokról történő lehívásokat tartalmazza, hiszen másra nem kell figyelnünk, ha a következő feladatokat egyértelműen meghatároztuk már. A szemináriumok során bebizonyosodott, hogy ez a szemlélet majdnem minden kutyánál gyors eredményre vezet, és a kutyák magabiztosabbá váltak, és fel is gyorsultak. Remélem, hogy mindenki profitál valamit ebből az összegyűjtött anyagból. Az összeállítás természetesen saját, szubjektív véleményemet és elképzeléseimet tükrözi, és valószínűleg lehetnek ettől nagymértékben eltérőek is, de hittel csak azt lehet bemutatni, amit már ki is próbáltunk. A módszer hatékonyságáról az elért eredmények adtak pozitív megerősítést. A Bergerac Agility Hungary tagjai mind segítettek tudásuk átadásával, és szereplésükkel. A tagok: Váradi Péter, Aifert Anna, Lengyel Tímea, Krizsán Tamás és én, Halász Ildikó. Segítőnk még Túry Kornélia, aki Tessa és Chester gazdája.
5
Bevezetés Az oktatás menetét három, közel azonos korú, kezdő kutyán próbáljuk bemutatni, és egy haladóbb tanulónk is van, aki sokkal ritkábban tud edzeni, mint a többiek. Az edzések rögzítését 2006 októberében kezdtük el. A felvételek kezdetén a szereplők a következő kutyáim voltak: a legfiatalabb, Barka (szül: 2006.07.02.), aki egy tervueren szuka, 3 hónaposan kezdte a tanulást. Őt az első lépéstől nyomon tudjuk követni. Könnyű helyzetben voltam, hiszen jelleme teljesen azonos apjáéval, aki Amper nevű kutyám, így előre lehetett látni a nehézségeket: makacsság, akaratosság, határtalan munkakészségből adódó túlbuzgóság, ehhez párosul a zsákmányszerző ösztön kicsit túltengése. Viszont ételért bármire hajlandó, aminek segítségével a hozzám vezényszóra adott virsli „pavlovi reflexszel” működik a behíváskor. Az apportot viszont elsősorban elrejti, és ha el is lehet kapni vele, azt nem ereszti el, ha teheti. Ezért használok két sípoló labdát, zsinóros labdát, és virslit is a kiképzéshez, amíg az „ereszd” vezényszót meg nem érti. Előre láthatóan gondot fog okozni a kúszó szeretete, és a zónán történő megállás, mivel apukája is ezekkel küzdött, enyhe tériszonya miatt. Barka nagyon szeret mindenkit, szívesen ül ölben, és minden érdekli. Eleinte fokozottan figyelt az idegen hangokra és szituációkra, ezért az idegen pályán történő gyakorlás nála nagyon fontos lehet. A második kutya Arry (szül: 2006.05.27.), akit 4,5 hónapos korától követhetünk nyomon. Ő groenendael szuka, kicsit félénkebb, viszont a sípoló labdáért megőrül. Szereti a hasát, és nem rajong az ember közelségéért, ezért óvakodni kell a fizikai ráhatásokkal, azaz kézzel történő segítségekkel a zónáknál. A helyben maradást fokozott elővigyázatossággal kell kezelni nála, és csak akkor szabad elkezdeni, ha már kellő sebességet elért el a pályán. A behívás bevezetése nála is virslivel kezdődött. Ő is szereti elrejteni az apportot, de azért szívesen meg is osztja a gazdival, csak hogy folytatni lehessen a játékot. Szereti a magaslatokat, magától felrohant a pallóra, és le is esett egyszer, ezért óvatosan kell majd elkezdeni ezt ismét vele. A harmadik kutya Solitaire (szül: 2006.01.22), röviden Soli. Ő Ausztráliából érkezett 4 hónapos korában, és iszonyodott a bezártságtól a hosszú út miatt, ezért eleinte addig nem lehetett edzeni vele, amíg a behívás nem volt problémamentes. Őt 9 hónapos korától figyelhetjük meg, az alapokat már tudja, de még midi méreten ugrik, bár nem okoz gondot neki a maxi ugrása sem. Ő is apjára ütött, Faustra, aki nagyon higgadt, de biztos kutya volt. Nem bír sokat egyszerre, de azt nagyon lelkesen végig dolgozza, és nem szeret hibázni. Ezért vele óvatosan kell javítani, és feltétlenül kell neki a sikerélmény, ezért hibázás esetén nála óvatosabban adjuk tudtára, hogy nem jól végezte el a feladatot. Nagyon okos, és hamar tanul. A negyedik tanulónk Tessa (2005.08.23.), akit 14 hónaposan kezdünk megfigyelni. Ő már haladó, bár még nem versenyezhet. A zónánál a „two off-two 6
on” módszerrel kezdett, amiről később még lesz szó, és a felvételek kezdetekor emeltük fel a rudakat a maxi méretre, ezért fokozottan ügyelünk a helyes felvezetésre, hogy ő az ugrásokra figyelhessen. Tessa nagyon gyors, és nagyon szeret a pályán lenni, ezért nem is nézheti a többieket, mert akkor nagyon be akar rohanni a pályára. Mivel nem az én kutyám, és később kezdett tanulni, a szlalom bemenettel el van maradva egy kicsit a többiektől. A fenti tanulók mellett a nehezebb gyakorlatokat, haladó szinten, bemutatjuk a Bergerac Agility Hungary már versenyző kutyáival: Bijou (6 éves), Flört (5), Lucky (4), Chester (5), Amper (4), Dorka (6) és Nevian (2) kutyákkal, akik mind már hármas szinten versenyeznek. A kutyák, még a belga juhászok is, igen eltérő jelleműek. Bijou, akinek mérhetetlen intelligenciája az erőssége, és technikailag mindent tud, Flört egy stabil kutya, bárki felvezetheti. Lucky, ha elbizonytalanodik, néha lelassul, Chester, a villámlábú, hajlamos a verésre, ha nem optimálisan vezetik. Amper, a tipikus kan, aki nagyon jól akarja a feladatokat elvégezni, csak nem mindig sikerül. Dorka már 6 éves, de nem a mi iskolánkban tanult eddig, sokáig küszködött az akadályok verésével, nála ezeket próbáljuk korrigálni. Bár érintünk néhány olyan tanítási módszert is, amit mi nem használunk, de érdemes lehet néhány esetben alkalmazni, ha ez tűnik az adott párosnál az optimálisnak. Nem állítjuk, hogy mindenkinek ezt kell követnie, de a mi belga juhász kutyáinknál, a schipperkéknél, és a border collie-nál hatékonynak bizonyult. Reméljük, a jövendő kezdők, és oktatóik ezekből ki tudják választani, hogy milyen irányban kezdik el az oktatást a saját kiskutyájuknál. A kiskutya oktatása akkor kezdődhet, ha már kialakult a kontaktus a gazda és kutya között. Ez azt jelenti, hogy a kutya örömmel figyel a gazdira, és hívásra rögtön hozzászalad. Ha a gazdán kívül figyel labdára, vagy jutalom falatra, nagyon megkönnyíti a tanítási folyamatot, optimális esetben jó, ha mindkettő érdekli, de bármi megfelelő, amire a kutyus figyel. A kutyák nagyon sokat tanulnak egymástól, ezért érdemes velük jó kutyák edzését figyeltetni. Az első lépésekkor viszont jobb, ha csak a kiskutya és a gazdi van jelen, és a zavaró körülményeket kizárjuk, amennyire lehet. Természetesen, később a külső ingereket egyre jobban be kell vezetni az edzésbe, idegen kutyák, emberek, hangok, furcsa tárgyak a pályán, akadályokon, stb. El sem hinnék, hogy mik zavarhatják meg egy gondolkodó belga juhászkutya agyát futam közben! Példaként, egy földön ülő ember egy schipperkéből azt válthatja ki, hogy oda kell szaladnia puszit adni, egy zsákot pedig meg kell szaglászni. Ezekre ugyan nem lehet teljesen felkészülni, de amire lehet, azt inkább edzésen kell kipróbálni. A bíró jelenlétét, aki rohan a zóna felé, nem árt gyakorolni, de csak ha már a felkészülés végénél tartunk. Az idegen pályán történő edzések ilyenkor nagyon fontosak az igazi versenyek előtt. A kutya és gazda közötti kapcsolat és kommunikáció nagyon sokrétű. Például a vezényszavakkal információkat és parancsokat adunk a kutyának. Az érintések, simogatások, oldalba veregetések és ölelések a tanításnál játsza7
nak fontos szerepet, azonban verseny közben ezeket nem alkalmazhatjuk, ezért a dicséretet és letolást ezek nélkül célszerű megoldani, hogy ne térjünk el a versenyszituációtól. A kéz azonban mindig fontos szerepet játszik a kommunikációban, hiszen ezzel simogatunk a legtöbbet, és ezzel adjuk a jutalom falatot is. Így a kutya nagyon figyel a kézre, és ha jól neveltük, sosem fél tőle. De testbeszédünk is fontos, a játékra hívás, a kedvesség is sugárzik testünk minden helyzetéből. Fenyegető lehet, ha ráhajolunk, vagy megtorpanásra ösztönöz, ha hirtelen felegyenesedünk, és még sok ilyen példa van. A juhászkutyák hajlamosak arra, hogy a gazda szemét nézzék, és ebből is sokat le tudnak olvasni. Én ezért szeretek mosolyogni a kutyáimra, ha örülök, és általában futam közben is. Az elégedetlenségemet is egyértelműen kifejezem. És ott van a kutyák hatodik érzéke, ami a gazdi kisugárzásából érzi a rejtett haragot, vagy feszültséget. Ilyenkor nem mindig tudja megkülönböztetni, hogy mire vonatkoznak az indulatok, ezért azt javaslom, ha ingerlékenyek vagyunk, ne eddzünk, inkább csak játszunk valami mást velük. Edzeni csak úgy lehet, ha csak a kutya a fontos, és a teljesítendő feladat, és a külvilágot mi is ki tudjuk kapcsolni. Ez később, a versenyszituációban is alapvető fontosságú, ne másoknak akarjuk megmutatni, hogy mit tudunk, hanem csak a feladat van és mi ketten. A tanítás megkezdéséhez szükségünk van pár dologra. Az agility pálya veszélyes üzem, bár a kutyák számára kevésbé, de a felvezető mindenképpen jobb, ha vigyáz a testi épségére. Ehhez megfelelő öltözékről, főleg cipőről kell gondoskodnunk, ami a pálya állapotának megfelel. Más cipő kell a teremhez, és más a csúszós fűre. Nem árt, ha megfelelő stoplis cipőt is beszerzünk, mert néha szükség van rá. Hasznos lehet a boka, illetve térdvédő használata, akinek gyengék az ízületei. Fontos kellék az övtáska, ahol a jutalom ennivalót, illetve a labdát fogjuk tartani. Ha már a labdát nem fogjuk a kezünkben tartani, azt nagyon gyorsan elő tudjuk venni belőle, és nem zavar a mozgásban. A bemelegítés edzésen és versenyen is nagyon hasznos, elengedhetetlen, a kutya, és gazda számára egyaránt.
8
Vezényszavak A hosszú beszéd alkalmas arra, hogy a kutyát megnyugtassuk, a mi érzelmi állapotunkról több információt adjunk át, esetleg szorongást közvetítsünk. A pályán viszont egyszerűbb, ha csak röviden közöljük a vezényszavakat, hogy a kutya mihamarabb megérthesse, és gyorsan teljesíthesse. Az agility során használt vezényszavakat előre el kell dönteni, és mindig, az első tanítás során is, állandóan és következetesen kell alkalmazni. Természetesen, az itt felsoroltak helyett bármilyen, a felvezetőnek szimpatikus szó lehet vezényszó, de olyan, amin nem kell futam közben gondolkodnia, tehát könnyebb, ha anyanyelvünkön van, és értelmezhető is. Természetesen olyan vezényszavakra is szükségünk van, amelyek a kutyát „lenyomják”, kicsit lassításra késztetik, ekkor a szavak jobb, ha mély hangokból állnak, vagy ha esetleg ösztönzésre van szükség, akkor jobb, ha magas hangokból állnak. A biztatásra az a jó, ha kedvesen hangzik a használt szó (pl. vigyázzunk a biztatással, mert a „gyere-gyere” nagyon keményen, nyomasztóan is ejthető), az erőt adó szavak legyenek pattogóak, gyorsak. Most azokat mutatom be, amiket én használok a kutyáimnál, a felvételeken ezekkel találkozhatunk. A legtöbb vezényszó a munkakutyázásból megmaradt szó, esetleg kicsit módosult jelentéssel, ezek azért célszerűek számomra, mert a legtöbb kutyám munkavizsgát is tett, és így egyszerűbb a több évtizede megrögzült szavak használata mindkettőnk számára. „Hozzám” vagy röviden „hozz”, esetleg a kutya neve. A kutya neve helyett is a „hozzámot” használom néha, mert a sok kutyám közül nem mindig ugrik be verseny közben a neve, és ez egyszerűbb, erre mindegyik figyel. (Használható még az ide, vagy a kutya neve, stb.), a gazda felé fordulást jelenti, ugrással. Egy magas hangon kiadott „hozzám”, ami nálam azt jelenti, hogy ugrás nélkül, egyenesen felém jön, és nem ugrik, amíg mást nem mondok. Ez egy szabályos behívás. „Hopp”, az ugrást jelöli, az ugró akadályoknál, duplánál és viaduktnál. „Távol”, a távolugró ugrását jelöli, célszerű külön nevet adni neki, ez a küldés során nagy segítség lehet. „Karika”, vagy „Rika”, ami a karika ugrását jelöli. Mivel a kúszik is k-val kezdődik és összekeverhető, és a karika szó hosszú, célszerű rövidíteni. „Szlalom”, ami a szlalom bemenetet jelöli, a bejáratnál egy „bal” szóval segítem a bejárat pontos megtalálását, kellő időzítéssel. „Kúszik”, ami azt jelenti, hogy azon az előtte álló lyukon kell bebújjon, amit legelőszőr meglát. „Hozzám kúszik”, ami azt jelenti, hogy a felém eső kúszó száján 9
kell bemennie, bárhol is legyek. „Bal”, „jobb”, ami az irányokat jelöli. „Vissza”, ami azt jelöli, hogy a kutya a felvezető felé, szemből ugrik „Előre”, ami a kutyát az éppen egyenesen előtte lévő akadályra, előre irányítja a haladás irányába, esetleg ha a másik oldalról kell megugrani egy akadályt, csupán egyenes irányban tovább tolja a kutyát előre. „Tovább”, ami azt jelenti, hogy a teljesen egyértelmű, soron következő akadályra menjen. Ez nem kell, hogy egyenes irányban legyen, pl. ha ívesen vannak, de arra nincs más akadály. Általában ekkor a felvezető nem a haladás irányába mozdul el, ez egy megerősítés abban, hogy a kutya csak folytassa a futást, ne engem kövessen. „Fel”, a zónára felmenetelt jelöli, de lehet külön nevet adni a zónás akadályoknak, én nem tudom megjegyezni, ezért csak „fel”-t használok, esetleg „hinta”, mint külön vezényszó, vagy „asztal”. „Fekszik”, a kutya azonnali fektetésére szolgál, akár futás közben is, de itt ez a zónánál szükséges („running contact” esetén), de a „Zóna” vezényszó ( a „two off-two on” módszernél) is használható, esetleg „ott”, ami az éppen adott pozíció tartását jelenti a kutya számára. „Ül” vagy „Áll”, a kiültetés, illetve állítás esetén. -
„Körbe”, amikor valamit meg kell kerülni, ugrás nélkül.
Biztató szó, a szlalomban, használjuk a „tututu”, vagy „lálá” szavakat, de a francia „allez” szó (ejtve álé) nagyon jó biztató szó. „Okos kutya”, dicsérő szavak, kedvünk szerint, bár nem igen van rá menet közben szükség, illetve idő rá. „Nem”, gyors tiltószó. Én használok egy sikolyt is, ami a teljesen rossz cselekedetnél a kutyát azonnali leállásra készteti. Ha a kutya éppen egy másik akadályt néz ki, még leállítható vele. „Marad”, ami az adott testhelyzet tartását jelenti, főleg a startnál szükséges, esetleges megerősítésként. Kiegészítő az „Ott” vezényszó, ami az ott marad vezényszó rövidebb változata, és valójában a pillanatnyi helyben maradást jelenti. Az asztal tetején hasznos. A futam közben, ha lehet, a felesleges szóhasználatoktól tartózkodjunk, hiszen a kutya közben fut, és gondolkozni is próbál, ezért a „tovább, előre hoppi” meg az ehhez hasonló kombinációk a megértésben lassítják a kutyát, és ebben az esetben is, a tényleges vezényszó, a hopp, csak késve érkezik. Erre általában nincs idő. A „tovább” sűrű használata, valamint a tényleges vezényszó kimaradása a rendszert nem teszi egyértel10
művé, hiszen ebben az esetben, a hopp nélkül is ugrik, illetve a tovább szóra hol ugrik, hol kúszik, hol meg felmegy egy zónás akadályra. Természetesen egyszer-kétszer ezekből valamelyik elem elmaradhat, de ha lehet, ne edzésen. Edzésen, az edző, a jól elvégzett feladatsort a hibás vezényszavak használatakor is ismételtesse meg a tanítványokkal, hogy az a páros mindkét tagjának jól rögzüljön.
11
Hangsúlyok a vezényszavaknál Az ember képes többféle hangszínnel és erősséggel is kiejteni egy szót. Lehet lassan, és erőteljesen is beszélni, felemelni a hangsúlyt, stb. Ezeket kihasználhatjuk, a kutya felé fontos információkat is adva ezzel, de mindenképpen alkalmazkodni kell a felvezető és a kutya személyiségéhez. Fontos, hogy a sima edzés során is úgy vezessük a kutyát, mintha a legfontosabb versenyen lennénk, tehát ugyanolyan biztató jelleggel, erőteljesen vezessük végig a pályán. Ezzel elősegítjük azt is, hogy a verseny nem különbözik majd az edzéstől, és ezzel a kutya ugyanolyan lelkiállapotban fog versenyezni, mint edzeni. Ha hangunkban kellő erő és önbizalom van, azzal a kutyát erősítjük, míg ha kétségbeesett kiabálással vezetjük, azzal elbizonytalanítjuk. Ha magabiztosak vagyunk, a kutya is átveszi ezt, és gyorsulni fog tőle. Előre küldésnél, a tanítás során is, és később a versenynél alapszabályként úgy hangsúlyozom, hogy a kutyának minél messzebb kell tőlem mennie, annál erősebb hangon kapja a vezényszót, ezzel ellökve magamtól. Amennyiben a felvezető, bár ritkán, de ellenkező irányba kell hogy mozduljon, mint a kutya (pl. kúszik vezényszónál, ha egyértelmű), nagyon erélyes vezényszót kap, ami azt tudatja vele, hogy nem téved, most biztosan arra kell mennie, amerre az adott akadály van. Ezt viszont csak haladó kutyával próbáljuk meg. Általában edzésen, ha egy adott akadályt vert a kutya korábban, a futam javításakor egy kicsit erőteljesebben adom ki a „hopp” vezényszót azon a helyen, és lehetőleg jó időben, közvetlenül az ugrás előtt, ezzel is elősegítem a jobb ugrás végrehajtását. A vezényszavak kiadásának időpontja is nagyon változó. Alapszabály, hogy tanulásnál a teljesítés időpontjában kell kiadni, hogy megtanulhassa azok jelentését. Később, a következő akadályra kiadott információt minél hamarabb kapja meg a kutya, hogy időben fel tudjon készülni, tehát általában a következő vezényszót az előző teljesítése után azonnal ki kell adni. Ez azonban nem akadályozhatja az előző teljesítését. Verésre hajlamos kutya esetén, az ugrás alatt kiadott hozzám vezényszó a rúd leveréséhez vezet. Itt a vezényszó időzítése befolyásolhatja a kutya fordulási helyét, ezzel a pálya vonalát, és a verések esélyét is. Minden kutya esetén edzésen kell kitapasztalni azt az időt, ami a kutyának a legjobb, legrövidebb idő, és még hibátlan. A kutya reakció ideje is eltérő lehet, de ezzel a felvezetőnek tisztában kell lennie. Az irányváltásra kiadott vezényszó késleltetésével a kutyát olyan ívre tudjuk kényszeríteni, ami nekünk a legmegfelelőbb. A kúszó vezényszó időzítésével értékes másodpercek nyerhetők, ha több bemenetből lehet választani. Ha akkor adjuk ki a vezényszót, amikor pont az a bemenet van előtte, amin be kell mennie, nem kell félnünk a többi bemenettől, de ehhez jól kell időzíteni, és ezt gyakorlások tapasztalata után lehet kellően alkalmazni. A „franciázás” és fordítás során is a késleltetett vezényszó esetén megnövel12
hetjük a fordulás ívét, és ezzel olyan ívre fordíthatjuk a kutya vonalát, ami kedvezőbb számunkra a pálya vezetésénél. Az ugrás utáni leérkezés helyének változtatásával a következő akadályra történő érkezés már más szögből történik, ezzel nehezítve, vagy könnyítve annak teljesítését. A zónákon kiadott vezényszó időzítése eltérő, főleg a „running contact” esetén alapvető fontosságú a sikerhez.
13
Kéztartás A kezek tartása a legelején azért fontos, mert a kutya a labda után megy, és azt a kezünkben tartjuk. Ezért az elején mindenki jól tartja a kezét, ám erről hajlamosak vagyunk leszokni. A helyes kéztartás akkor jó, ha a testünk arra fordul, amerre a kutyának mennie kell, és ebből az következik, hogy azzal a kézzel kell mutassunk, amelyik oldalon az akadály van. Ha mindig használjuk a kezünket, ha kell, ha nem, a kutya erre nagyon fog figyelni. Ez teszi lehetővé az „olaszozás” (vak keresztezés) kivitelezését, hiszen ha mögöttünk van, és a másik kezünket felemeljük, arra fog ugrani, minden külön tanítás nélkül. Jelzés értékű lehet a kéz behúzása, és újra kitolása is, ezt a továbbküldésre, illetve a kutya behúzására és kitolására használhatjuk. A kéz feljebb és lejjebb tartása is jelzés. A kezet a kúszóra mutatáskor tehetjük le, de nem túl korán, hiszen a kézletétel a kutyát lefelé tolja, és emiatt leverheti az előző akadályt. Ha két akadály között hívjuk a kutyát, ebben az esetben nyugodtan tegyük le a kezünket, és ezzel is jelezzük, hogy nem kell ugrania. Fontos lehet a kéztartás a zóna tanításánál is, amennyiben a zóna teljesítését magunk vállaltuk fel, és nem a kutya végzi magától. A kézváltás is fontos lehet, hiszen ekkor a felső testünk is elmozdul, és ezzel a kutyát tőlünk el felé tudjuk fordítani, ami a hátsó keresztezésnél fontos. Mint látható, a kéz különböző helyzete nagyon informatív a kutya számára, de csak akkor, ha azt mindig, és helyesen használjuk. Nagyon fontos, hogy ebben az esetben felesleges kézmozdulatokat ne tegyünk, hiszen ez megzavarja a kutyát. A kutya periférikus látása miatt, ha úgy gondoljuk, hogy nem is segítünk neki a mutatással, akkor is érdemes jól mutogatni. Van, aki elküldéskor nagyot akar lendíteni a kezén, és ezért előtte visszahúzza a karját a testéhez, és úgy lendít. Ez nem helyes, mert ezzel előtte egy kicsit behúzzuk a kutyát, és időt és lendületet veszthetünk, inkább fokozatosan húzzuk befelé a karunkat, és utána lökjük kifelé. Ezt csak egy külső szemlélő tudja igazán ellenőrizni, (vagy a kutya reakciója) mert néha nem is érzékeli a felvezető a felesleges mozdulatot. A nehezen helyben maradó kutyáknál is jobb, ha a helyben maradást egyenesen feltartott kézzel jelezzük, és indulás előtt egy figyelmeztető jel után indítjuk. Így a kutya sem fog hamarabb elindulni, egy félreérthető mozdulat miatt. Az asztalon maradáskor is hasznos ez a jel. Ha a kutya nem eléggé figyel a kézre, azt lehet gyakorolni, már a kiskutyáknál is, pl. a kutyával ennivalót, vagy labdát a kéz mutatásával kerestessünk, és arra mutatva addig ismételjük a biztatást, amíg rá nem talál. Először közeli, majd egyre távolabbi dolgokra mutathatunk, nem csak a pályán, hanem otthon is. Az okos kutya előbb utóbb rájön, hogy kezünk meghosszabbításában kell keresnie a tárgyat, később az akadályt. Miután már megtanulta nekünk egyenesen a teljesítendő akadályra kell mutatni, és se nem fölé, se nem mellé, vagy túlzottan lefelé.
14
Testbeszéd Alap testhelyzetnek azt tekinthetjük, hiszen a kutyát leghatékonyabban azzal irányítjuk, hogy a testünkkel abba az irányba fordulunk, illetve haladunk, amerre a kutyának is kell haladnia. Ez azért logikus, mert normális életben is egyenesen haladunk tovább, tehát a kutya megszokta, hogy arra megy ő is, amerre mi fogunk, tehát a testünkkel, a mellkasunkkal szemben lévő irányba. Jelzés értékű lehet a fej elfordítása is, hogy irányt fogunk váltani, ezért fontos, hogy csapdák esetén ne forduljunk, sőt, ne is nézzünk arra az akadályra, amitől félünk, hogy elcsábítja a kutyát a helyes iránytól. Ha mi nem egyértelműen a következő akadály felé fordulunk, jelentősen megnehezítjük a kutya dolgát. A távolról irányított kutya esetében is megfigyelhető, hogy nagyobb segítség a kutyának, ha jó irányba fordulunk, és mozgunk, még távolról is, mintha mellette haladunk, és rosszul mozgunk. Haladó kutyánál lehetséges, hogy a felsőtestünkkel és karunkkal arra fordulunk, amerre a kutyának kell, de közben a lábunkkal másik irányba haladunk. Pályabejáráskor ne felejtsük el, hogy távolra küldésnél, ha szükséges, még egy mozdulattal tovább lehet küldeni az elbizonytalanodott kutyát, de ehhez helyet kell hagynunk az akadályok között a szükséges plusz lépésre. Így néha biztonságosabb, ha a felvezető kicsit messzebb megy a kutyától, mintha megpróbálna közelebb menni, és nem marad hely a küldő mozdulatra, ha az szükségessé válik. Ha lehet, soha ne álljunk meg a pályán, csak a startnál. Ha messzebbről várjuk a kutyát, akkor is jobb, ha mozgunk. Minden megtorpanás vagy időveszteséget, vagy esetleg megtagadást válthat ki, de a zónáknál ezt ki lehet használni. Ha hamarabb érnénk oda, inkább lépjünk kisebbeket, és tegyünk úgy, mintha rohannánk. Ezt egy helyben állva is meg lehet tenni. Van, amikor a kúszóba érve érdemes megállni, hogy amikor kiér a kutya, újra elindulva gyorsabb mozgásra inspiráljuk. Ha a kutya lassú, nem gyorsítjuk azzal, ha nagyon otthagyjuk, sőt, el is bizonytalanodik, és még lassabb lesz. Ez a palló zónán figyelhető meg, amikor a zónánál a gazda várja a kutyát, és az utolsó pillanatba halad tovább, ezzel lassítja, majd még hibát is vét a zónánál az eb. Meg kell találni azt az optimális távolságot, ahol még húzom a páromat, de nem hagyom nagyon magára. A gyors kutyák esetében, az egyeneseknél, ahol nagyon egyértelmű, hogy mi következik, és a gazda begyorsít, hajlamosak a kutyák leverni a léceket. Ebben az esetben ne haladjunk gyorsabban, mint máskor, ha a kutya verésre hajlamos. Így sokkal jobban figyel, mert nem biztos abban, hogy nem adunk-e más utasítást. Ekkor a testbeszédünk nem egyértelműen sugallja az egyértelmű irányt, és nem fog agyatlanul rohanni előre. A testbeszéddel néha mást jelzünk a kutya felé, és utána gyorsan változtatva, mégis másfelé küldjük, ezt szoktam én a kutya „becsapásának” nevezni, amivel a lécek verését, illetve biztonságosabb rávezetést biztosíthatok a következő akadályra, vagy akadályról. Ezt néha „fél-francia fordulatnak” nevezem. A becsapás viszont csak akkor működik, ha nem használom gyakran. Hiszen aki gyakran hazudik, annak egy idő után nem hisznek. 15
Az ugrás és irányítás. Mivel három hónapos korban még a legtöbb kutya nem hozza vissza az apportot, célszerű egy madzagra kötött, puha apporttal dolgozni, akár sípolhat is, hogy jobban felhívja magára a figyelmet. A vezényszót (hopp), minden esetben az ugráskor kell kiadni, hogy tudatosuljon. Ha már magától ugrik, akkor a vezényszót már az ugrás előtt kell kiadni, hogy előre tudja, hogy ugrania kell. A következő gyakorlatokkal célszerű elkezdeni a tanítást. a.) Egyszerű ugrások, közelre tett (60-150 cm-re egymástól), egyenes vonalon elhelyezett akadályokon, előre és hátra, vagyis jobb és baloldalon vezetve. Majd előreküldés egy helyből, labda előredobással. Ha visszaugrik, akkor ahhoz is adni kell a vezényszavakat. Ekkor az akadályok úgy másfél méterre vannak letéve egymástól, így nehezebb kikerülni, mint átugrani, és egyértelmű az irány. Az ugrás magasságát úgy kell meghatározni, hogy a kutyának ugrania kelljen, de ne okozzon gondot az ugrás kivitelezése. Javasolt, hogy később egy-egy elem lehet nagyobbra állítva, hogy az ugrásra figyelést erősítsük a kutyusban. Ekkor, még ha leveri, még nem gond, de javíthatunk is, csak ne rögtön. Ha megállunk a rontásnál, a későbbi hibák során futam közben nehezebb lesz javítani, az első hiba utáni szétesések fő oka ez. Az akadályok megtagadását azonban mindig javítani kell, és utána befejezni a futamot, hogy legyen minek örülnünk a végén. b.) Körben elhelyezett ugró akadályok célja, hogy a folyamatos előremenet lehetséges legyen, és a felvezető középen nem fut olyan gyorsan. Ezzel a leggyorsabb kutyát is utol lehet érni. Először közvetlenül az akadályok mellett futunk körbe-körbe, és jobbról balra, és vissza. Ha ez már megy, egyre beljebb lehet vezetni, így távolodhatunk az akadályoktól. Ha a kutyának már egyértelmű a feladat, akkor lehet bevezetni az irányíthatóságot: futam közbeni kihívások, átszaladás az akadályok között: „franciázás”, a kutya előre küldése: hátsó keresztezés, esetleg háttal átvenni a másik oldalra: vak keresztezéssel. Ezzel megszokja a kutya, hogy nem mindig arra megyünk, amerre neki mennie kell, de a kéztartásra mindig ügyeljünk. c.) Két csillag összerakása: ezzel a kombinációval, most már kicsit távolabb kerülnek az akadályok egymástól, de még mindig közelebb, mint az átlagos 5m. A kutya először a négy akadályon körbe forog. Ha ez megy, akkor a kutya automatikusan átugorja a harmadik akadályt, és a felvezető közben a negyedik akadály másik oldalára tud átszaladni, és szemből hívni a kutyát. Ezzel először van az átugrandó akadály és a felvezető között egy másik akadály, tehát a „küldés” előkészítése zajlik. Innen rögtön át lehet fordulni, és nyolcasokat leírni. A kúszó megtanítása után nem árt, ha az első csapda, a kúszó is ott van. Ezzel az első közömbösítő gyakorlat is ez, mert a kúszóba csak akkor kell bemenni, ha a vezényszó elhangzik. Most még lehet többször kiadni a „kúszikkúszik” vezényszót, hogy rögzüljön. Később ezt egyszer elég. Ha nem arra megy, amerre mondjuk, azonnal ki kell javítani, hogy legközelebb értse, hogy mi a feladat. Addig kell ismételni, amíg jó nem lesz. 16
d.) A hátsó keresztezés megtanítása, esetleg az irányok bevezetésével a legutolsó és legnehezebb feladat. A hátsó keresztezés bevezetésére a kúszó a legalkalmasabb, ha a kutya tudja, hogy a kúszó mit jelent, és hol van, automatikusan végre is hajtja az utasítást. Ezzel észrevétlenül lehet a hátsókeresztezésre rávezetni. Ugró akadályokkal úgy lehet gyakorolni, hogy ismételt feladatokat addig próbáljuk, amíg a kutya rájön, hogy egyszerűbb a másik oldalra fordulnia, és véletlenül jól hajtja végre a feladatot, és akkor nagyon meg kell dicsérni. Javasolt az egész testünkkel dolgozni, kézzel és testtartással is, mintha mi is fordulva mozognánk, ezzel dinamikusabb lesz a végrehajtás. Ezek után az alapelemek már ismertek, és jöhet bármilyen kombináció gyakorlása. Fontos a szűken rakott akadályok közötti visszafordítások, behívások, átküldések, és bármi, amit el tudunk képzelni. Így nagy rutinnal hajtunk végre bármit, és ezek után kezdhetjük a tényleges pályákon az edzéseket, és nem lesz számunkra nehéz semmilyen kombináció. Én a kezdő kutyával is ugyan azt a pályát gyakorlom, mint a felnőttekkel, legfeljebb kicsit többet segítek, és többet hibázok, de ki is javítom.
17
Szlalom tanítása A szlalom tanításánál mi azt a módszert írjuk le, amivel valamennyi kutyánkat tanítottuk Ezen módszeren kívül több rendszer is létezik, amikről futólag beszélünk csak.
Két szlalomos módszer, amikor két szlalom egymás mellé helyezésével, majd egyre összébb tolásával érjük el, hogy a kutya szlalomozzon. A két szlalomos módszer V szlalomos változata: ebben az esetben egy speciális szlalom kell, aminek minden páros rúdja jobbra, minden páratlan rúdja balra döntött. Eleinte ezen a kutya egyenes vonalon halad, majd fokozatosan állítják fel a szlalom rúdjait egyenesre, és a kutya fokozatosan kezdi kerülgetni a rudakat. Végül szlalomozni fog. Terelők felhelyezése, amikor a rudak közé terelőket helyeznek, műanyag szalagot, és a kutya kényszer útvonalon halad a rudak között. Pórázos módszer, amikor a kutyát pórázzal vezetik végig a rudak között, esetleg kerülj vezényszavakkal. (Általam a legelfogadhatatlanabb megoldás a tanításra.) Az elején csupán pár rúd közötti tanítás, a hat rudas módszer, amikor először ezen tanítják meg, majd később viszik fel a 12 rudas szlalomra Ezekre azért nem fordítunk figyelmet, mert mindegyik tartalmaz olyan elemet, amivel nem értek egyet. Egyik sem a végleges feladatot próbálja oktatni az elejétől, esetleg valamilyen másik elemet is tartalmaz, ami nem lesz ott, és ez egyre zavarosabbá teszi az amúgy, gyorsan elsajátítható feladatot a kutya számára. Az én módszeremmel nincs más, csak a kutya, a szlalom és a kezem. Ráadásul a kutya hozzászokik a kéz segítségéhez, viszont nem függ tőle. Akkor lássuk a mi tanítási folyamatunkat. A szlalomot külön, a legelejétől lehet tanítani, de egyszerre csak néhányszor szabad végigvezetni a kutyát (3-5 alaklomnál nem szabad többet egyszerre). 18
Látható, hogy miért nem apporttal kezdjük: ekkor a kutya ki-kiszalad, azt hiszi, eldobjuk a labdát. Ezért célszerű ennivalóval kezdeni, ekkor az orra is segíti a helyes út megtalálásában az ott hagyott szagminta alapján. Ha helyesen csináljuk, a negyedik alkalommal le kell essen a kutyának, hogy mi a cél. Akinek lassabban megy, engedhetjük szlalom közben, hogy elérje a virslit, és haraphat belőle, de akkor is javítsunk ki minden hibát. Amelyik kiskutya fél a rudaktól, azzal lehet előtte játszani, a cél, hogy egy-egy rudat megkerüljön, vagy átfusson közötte. Hagyjuk a kutyát, hogy magától gyorsuljon, és akkor saját maga kitalálja, hogy neki melyik lépésforma a legmegfelelőbb. Folyamatosan gyorsítsuk, de a hibákat javítani kell azonnal. Ha már folyamatosan megy ennivalóra, áttérhetünk labdára, és a végén dobjuk ki neki.
Azért tanítom csak baloldalról, és szemből, mert a jobb kéz ügyesebb, gyorsabban lehet korrigálni, és javíttatni. Ahogy haladunk, egyre kisebb mozdulatokkal irányítjuk a kutyát, egyre előbbre megyünk, feszítve a határokat. Ha nem megy, megint vissza kell lépni egy korábbi fokozatra, hogy mindenképpen jó legyen az utolsó szlalom. Közben sokszor adom a vezényszavat, „szlalom”. Később, ha a jobb és bal irányokat is megtanítjuk, a szlalomot csak egyszer mondjuk, és később bal-jobb vezényszavakkal az irányokat erősíthetjük. Ha nehéz a szlalom bemenet szöge, én később is segítek egy jókor kiadott „bal” vezényszóval a profi kutyának is. Ha kell, még egy kézmozdulattal is segíthetek később a bemenetnél. Ha már megy a szlalom így is, ekkor fordulok vele párhuzamosan. Ekkor a bal kézzel mutogatok neki. Váltom az oldalsó, és szembeni vezetést, majd ha már ez is megy, megpróbálom a jobb oldali szlalom vezetést. Ha ez is sikeres, akkor már bárhol lehet a felvezető a szlalomba menetkor. Ettől kezdve elkezdem gyakorolni a haladó szlalomban leírt feladatokat, általában a kutya 7-9 hónapos korára érjük el ezt a szintet, de ez kutya és a gyakorlásra fordított idő függvénye. 19
Haladó szlalom, finomságok Ha már segítség nélkül szlalomozik a kutyus, jönnek a finom, az eddig gyakoroltaktól eltérő vezetések. Kezdetnek, hogy előre szaladunk a szlalomnál, elsőre egyenesen tovább, majd „v” alakban távolodva. A hirtelen töréseket a felvezető részéről azért mindig kerüljük el. Majd jönnek az átfordulások a végén, a „franciázások” jobbra és balra. Ez után olaszozunk a végén, majd vissza is lépünk egy kicsit, hogy visszafelé jobban tudjuk elfordítani később. Visszafordítás hátsó keresztezéssel is lehetséges, magunk előtt. A legnehezebb, ha úgy fordítjuk vissza a kutyát, hogy a szlalom másik oldalán maradunk. Közben a szlalom bemeneteket is más-más szögben gyakoroljuk, hogy mindenhonnan menjen, ha tudunk, segítve neki vagy testtel, vagy kézzel, vagy hanggal, vagy együtt mindennel. Jobb, ha ez pályába építve folyik később, és nem mint külön feladat. A legutolsó, ha előreküldjük a kutyát a szlalomba, esetleg hátul keresztezzük, de ezt nem javaslom semmilyen pálya esetén sem, mert elbizonytalanítjuk vele a kutyát, ha lehet, a végén oldjuk meg a helyezkedést. A haladó kutyánál szoktam egy helyben állva szlalomoztatni (nagyon nehéz), furcsa mozdulatokkal megzavarni szlalom közben (pl. forogni, hadonászni, leülni, stb.). Ez után lehet lemaradni a szlalom közben visszafordításhoz, ezzel értékes másodpercek nyerhetők egy adott pályán. Ha hibázik a kutya, ki kell javíttatni, és újra megpróbálni, míg meg nem érti, hogy csak a szlalomra kell figyeljen ilyenkor, nem rám. De előtte el kell induljon rajta, és ebben biztosnak kell lennie, ezért hanggal mindig biztatom a kutyát az elejétől fogva. Ezzel megerősítem abban, hogy jót csinál, ezért ez a hang akkor is segíti, ha mi másfelé haladunk közben, vagy nem értük utol. Ez a hangerősítés bármi lehet, amit megszokik szlalom közben. Ha nincs jó ritmusérzékünk, semmiképpen ne segítsünk kézmozdulatokkal, mert csak rontunk a kutya ritmusán. Ebben az esetben, ha a hangunkban nem bízunk, a tapsolás is lehet megerősítő a szlalomban. A filmen a haladó kutyának a gyakorolandó szlalom bemenet és végződés összes változatát bemutatjuk. Ha ezeket mind tudjuk, akkor lehet a pálya vonala alapján eldönteni, hogy melyik az optimális, és ekkor már valóban tudunk szlalomozni. Ameddig ezek nem mennek, a pályán úgy kell helyezkedjünk, ahogyan azt a kutya igényli, de addig nem optimális a pályabejárásunk, hiszen a részleges tudáshoz igazodunk, nem az optimális felvezetéshez.
20
Hibák korrigálása Alapvető szabálynak tartom, hogy a kutyának sokkal könnyebb megértenie, hogy mi a feladat, ha minél egyértelműben a tudtára adjuk, hogy mit csinál rosszul, és természetesen mit csinál nagyon jól. Fontosnak tartom, hogy az örömöt is nagyon egyértelműen fejezzük ki. Egy intelligens kutya, márpedig általában azzal van dolgunk, belga juhászkutya és border collie esetében mindenképpen, maga is szeretné helyesen megoldani a feladatot. Szomorú, ha hibázik, és nagyon örül, amikor egy új, nehéz feladatot meg tud oldani. Ekkor nagyon kell vele örülni. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell a hibákat jelezni felé, viszont a hibákért nem szabad haragudni, hanem ki kell javítani, és ennek már viszont lehet örülni. Ezért is fontos, hogy a hibákat menet közben korrigáljuk. A kutya lendületét azonban nem szabad megtörni a korrigálással, ha lehet. A hibák oka sem mindegy. Ha a kutya még tanulja a feladatot, óvatosan javítunk, és csak egy „nem” vezényszóval kell tudatosítani a hibát. Ha már ismert feladatban vét a haladó kutya, az a „nem” lehet keményebb is. Ha felvezetési hiba okozta a gondot, akkor én kérek elnézést a kutyától, és javítok. Ha látom, hogy a kutya már idegileg nem bírja feldolgozni a javítást, valami más, egyszerűbb feladatra térek át, hogy feloldódjon, és egy másik alkalommal térek vissza a probléma megoldására. Ha valami nagyon nem megy, előfordulhat, hogy egy érzékeny kutya szorongani kezd, és ezért már nem fogja jól végrehajtani a feladatot. Csak ebben az esetben, célravezető lehet, ha pórázon javíttatom ki a meg nem értett elemet, hogy ekkor nagy örömmel együtt örüljünk neki, és ezután póráz nélkül már magától is megoldja, vagy megérti, hogy mit is szerettünk volna. Ennek csak az lehet a célja, hogy a kutya frusztrációját elkerüljük, és nem a fenyítés. Csak edző javaslatára szabad alkalmazni, kezdő felvezető magától ne igen alkalmazza, mert nem megfelelően használva akár visszafelé is elsülhet. Verő hiba javításával eleinte ne nagyon foglalkozzunk, csupán újra tegyük fel a léceket. Ha nagyon sokat ver, akkor felhívhatjuk rá a kutya figyelmét, de igazából csak a végleges méretre feltett lécek verésével célszerű foglalkozni. Én nem javaslom, hogy azonnal megálljunk a verő után, hiszen nem szabad, hogy egy hiba után azonnal leálljon majd a pályán. Két-három akadály után visszavisszük, és megmutatjuk neki, hogy ez nem volt jó, esetleg újból átugrathatjuk vele. Amíg kisebb léceken ugrál, én csupán eggyel feljebb emelem azon az akadályon a lécet, amit ver a kutya, így arra ösztönzöm, hogy jobban figyeljen. A zónák javítása az alkalmazott módszertől függ, természetesen van, amelyiket azonnal kell javítani, de haladó kutyánál jobbnak tartom, ha futam után jelzem neki, hogy az nem volt jó, így nem fogja verseny közben zavarni, ha nem jött össze a zóna. Amennyiben nem túl lelkes kutyánk van, aki hajlamos időnként lassabban kezdeni, néhány akadály után, vagy a zónákon, ekkor leállok, én azt is hibának veszem, és „leszidom”. Elmagyarázom, hogy ez így nem jó, tessék gyor21
sabban szaladni, kicsit felpörgetem labdával, és újra kezdem. Ha ekkor gyorsabb, nagyon megdicsérem. Úgy tapasztaltam, hogy hatásos. Amennyiben a kutya íve túl nagy egy visszafordításnál, azt még az elején célszerű kijavítani. Ha lehet apport kidobásával, behívással, terelő akadály felhelyezésével, stb. Az edzést azért tartjuk, hogy mindig előbbre lépjünk a tanulással. Ez a folyamat nagyon sokáig tart, hiszen mindig van még valami, amit meg lehet tanítani a haladó kutyának is. Mivel újabb és újabb dolgokat gyakorolunk, nem kell félni a hibázástól. Ha hibázik a kutya, az nem baj, ha kijavítjuk. A hiba nem ok arra, hogy mi változtassunk a felvezetésen, ha az amúgy helyes, hanem a kutyát kell rávenni arra, hogy az adott utasításra hajtsa végre a feladatot. Ha ez nem nagyon akar menni, akkor valamit mi teszünk rosszul, és ekkor rajtunk kell változtatni. Nem tartom elfogadhatónak azt, ha például a kutya nem akar közel jönni hozzánk, ezért áttérünk a távoli vezetésre. Ez nem vezethet jó megoldásra, a kutyát kell rávenni a helyes gyakorlatra, ami lehet, hogy sokkal több időbe kerül az elején, de megéri. Természetesen vannak viselkedési zavarokkal küszködő kutyák, akik azért űzhetik ezt a sportot igen szép eredményekkel. Ilyenkor nekünk kell feladni az optimális felvezetési rendszert, de stabil versenyeredményekre ebben az esetben nem nagyon lehet számítani. A figyelembe veendő leggyakoribb egyedi viselkedési formák, amikre tekintettel kell lenni: -tériszony: amikor a zónás akadályok tanítása nagy gondot igényel, és türelmet. -zajérzékenység: ez főleg a hinta tanításánál lehet probléma. Gyakorolni kell a bíró dobogását a futamok alatt. A hangosbemondó zaja is okozhat problémát az elején. A kereplők használata csak egyes versenyeken fordul elő, erre lehet külön gyakorolni. -embertől félő kutya: főleg a bíró jelenléte, esetleg szemből érkezése lehet probléma. Volt olyan kutyám, akit az egy helyben álló bíró látványa lepte meg annyira, hogy megugatta, és folyamatosan szemmel tartotta. Ezek szoktatással kiküszöbölhetőek. Ha a kutya a gazdájától fél, azt külön, egyedi eset alapján kell elbírálni az okokat. 22
Keresztezés a kutya előtt, azaz „franciázás”, francia keresztezés tanítása Az elől keresztezést már láthattuk az ugró akadályok tanításánál. Ez azt jelenti, hogy a kutyát magunk előtt átvezetve, előttünk a másik oldalunkra küldjük. Nagy előnye, hogy a kutyát folyamatosan szemmel tarthatjuk, a kutya számára egyértelmű a jelzés, hiszen előtte vagyunk. A „franciázásnál” a kutya ívét nagyon le tudjuk vágni, viszont a túl korai, vagy rosszul kivitelezett francia fordulat vagy verést okoz, vagy időveszteséget, ha a kutya megtorpan. Ezek azonban felvezetési hibák, és nem a technika hibái. Előfordulhat, hogy semmi képen nem érünk oda a „franciázáshoz”, a jól tanított kutya akkor is megvár minket. Ez csak akkor elfogadható, ha a kizárástól védjük meg ezzel, de időveszteséget sohasem lehet megengedni magunknak egy komoly versenyen. Ekkor célszerű a hátsó keresztezést választani. Ha majdnem egyenes vonalban haladunk, és a kutyát át kell venni a másik oldalra, az olasz és hátsó keresztezés mellett a „franciázás” is megoldás, viszont ekkor nem szabad egy helyben állva fordulni. Ebben az esetben a lábunkkal haladjunk abba az irányba tovább, amerre haladnunk kell, és semmi esetre sem állhatunk a kutya útjában. Ha képzeletben lerajzoljuk a kutya ideális útvonalát, ehhez igazítsuk a mi helyünket, és a kéztartást is. Ha letesszük a kezünket, közelebb maradhat a lábunkhoz a kutya, ha kitoljuk, nagyobb ívet írhat le a kutya útvonala. A hozzám vezényszó, és a kéztartás mellett másra nincs szükség. A tapsolást azért nem javaslom, mert egyszerre tapsolni, és irányt mutatni nem lehet. Ha a kutya már tudja a technikát, a „franciázásnál” ne a kutyára figyeljünk, hanem a feladatot minél hamarabb, gyorsan hajtsuk végre. Ezzel egyértelmű a feladat, és gyorsabban végre is tudja hajtani a kutya. Ha rá várunk, azzal lassítjuk. Természetesen a francia fordítás bármelyik akadály után vagy előtt lehetséges. Ezeket külön kell gyakorolni, mert a zónák esetén, a szlalomban külön nehézségek adódhatnak a kivitelezésben. A zsákos kúszó után, a láthatóság miatt különösen nehéz lehet. A távol ugró és a dupla akadály előtti „franciázás” veszélyes lehet, mert esetleg eltakarjuk, és nem tudja kellően felmérni az ugrás indítását, és hibázhat. Ha csak francia fordítással vezetjük végig a kutyát, akkor egy nagyon biztos, úgymond csapat tagot tudunk kiképezni, hiszen mindig szemmel lehet tartani, a mutatás egyértelmű. Amennyiben azonban két ugróakadálynál is megtanítjuk az olasz, azaz vakkeresztezést, a kutya hajlamosabb félreérteni a felvezető mozdulatait. Ha megtanítjuk küldeni, tehát nem biztos, hogy mi arra megyünk, amerre neki kell menni, a félreértések lehetősége megnő. Öszszegezve, ha minden technikát megtanítunk a kutyának, akkor optimális útvonalalt érhetünk el egy adott pályán, és a kutyával alkotott párosból ki tudjuk hozni a maximumot, viszont a legkisebb felvezetési hiba, rossz vezényszó vagy kézmozdulat végzetes hibához vezethet. Az én megítélésem szerint, úgy gyakoroljunk a kutyáinkkal, hogy az egyértelmű iránymutatás 90 %-ot tegye ki 23
a felvezetésnek, és a hátsó és vakkeresztezés csupán csak 10 % legyen. Ebben az esetben, az egyértelmű jelzéseket jobban érti, magabiztosabban halad a pályán, és a rendszerből kilógó elemekre nagyobb figyelmet fordítva, azokat is meg tudja oldani. Én akkor is abban látom a megoldást, hogy meg kell próbálni a feladatot mindig, tökéletesen megoldani, mai a cél, és persze nem valószínű, hogy mindig teljesíthető is. Sajnos az embernek, és a kutyának is vannak rossz napjai, főleg az embereknek. Megfigyeltem, hogy kutyáim az időjárásra, a frontokra is reagálnak, természetesen eltérő mértékben, de leginkább a felvezető hangulatára.
24
Előreküldés Az előreküldés egy hosszadalmas folyamat, amit a munkakutyázással foglalkozók jól ismernek. Az akadály nélküli előreküldés úgy kezdődik, hogy a kutyát helyben hagyom, és a labdát, vagy valami jól látható tárgyat (esetleg tálat falatkákkal) a kutya előtt vagy 10 lépéssel leteszem úgy, hogy azt a kutya is láthatja. Ezt célszerű valami fix helyre letenni, mondjuk a kerítés mellé. Majd a kutya mellé visszaérve, az „előre” vezényszóval oda küldjük a tárgyhoz, amit már amúgy is alig vár, esetleg vele elindulva, és addig kísérve, amíg magától oda nem ér. Ekkor lefektetjük, és odamenve megdicsérjük, és megkapja a jutalmát (labdázás, vagy ennivaló). Ezt sokszor kell ismételni, egyre messzebbről, egyre kevesebb mozgással. A cél még mindig ugyan az a pont legyen a kerítés mellett. Egy idő után, ha kimentünk letenni a labdát, azt dugjuk el, és ne hagyjuk ott. A kutya rá fog jönni, hogy nincs ott, ha már előrement, és ekkor is lefektetjük. Majd jutalmazzuk a labdával. Természetesen a munkavizsgára készülő kutyáktól eltérően, mi némi lazaságot is megengedhetünk magunknak, pl. behívás után kapja a labdát, vagy nem is kell lefeküdnie, elég, ha odaér, és máris dobjuk a labdát. Majd lassan az irányokat el kell kezdeni váltogatni, más pontok felé kiküldeni a kutyát. Ha már ez megy, a kutya rájön, hogy az „előre” szó azt jelenti, hogy az eredeti irány megtartásával a kutya előre halad addig, amíg mást nem mondunk. Ha ezt a tanítási folyamatot az elején ki is hagyjuk, az „előre” vezényszót az akadályok ugratásánál már lehet az elejétől mondani. Amikor a kiskutyának egy egyenest építünk, azon rohanva oda-vissza, az előre és hopp vezényszavak elhangzanak. Ha nem érünk oda, azt egy labda előredobásával el lehet érni, hogy elénk menjen a kutya. Majd próbáljuk ezt az előreküldést egyre messzebbre, és labda nélkül megoldani. Segítség lehet az előreküldésnél, ha az akadályok elé egy kedvelt akadályt, pl. a kúszót helyezzük, és ezzel a kutya küldése könnyebb, az „előre kúszik” vezényszóval.
25
Távirányítás A távirányítás azt jelenti, hogy bár mi nem haladunk a kutyával, de a kezünket, és az egész testünket bevetve olyan dinamikus mozgást végzünk, amivel a kutyát tőlünk távoli akadályok felé tudjuk küldeni. A küldést lehet csak szóval, vagy akár csak testjelekkel is gyakorolni, ezzel külön-külön is erősíthetjük az elemeket, de a tényleges futamok alatt mindezt egyszerre alkalmazzuk. Ezt úgy szoktam gyakorolni, hogy elég sok akadály közepén leülök, majd először egy akadályon átküldöm a kutyát labda átdobásával, majd csak küldöm, és ha visszajött, kapja a labdát. Majd miután megszokja, hogy csak a teljesített akadály után kapja a jutalmat, akkor egy akadályra küldöm, és a második, következő akadályon átdobom a labdát. Ha ez megy, és mondjuk ezek után a kúszó jönne, azt névről egyértelműen tudja azonosítani, és ekkor már három akadályt tud teljesíteni ülő helyzetből. Ha valamit hibázik, az nem baj, addig magyarázzuk, esetleg meg is mozdulhatunk, amíg meg nem érti. Majd ismét leülve újra próbálhatjuk. Azt tapasztalom, hogy a kutyáim ezt a külön játékot nagyon élvezik, és jutalomjátéknak tekintik. Általában, mivel ilyen esetben a kutyák jobban figyelnek ránk, és ezért kicsit lassabban futhatnak, egy pályán csak akkor küldjük őket tőlünk messzire, ha evvel oda tudunk érni, ahová muszáj, pl. zónához, szlalom segítséghez, választás könnyítéséhez, stb. Ezek a gyakorlatok abban is segítenek, hogy a kéz jeleit jobban megismerje, és a hangunkra is jobban figyeljen.
Kerültetés A kerültetés azt jelenti, hogy a kutya vezényszóra megkerül egy akadályt, ugrás nélkül. Ennek gyakorlása egy négyzet oldalaira tett akadályokkal lehet a legegyszerűbben. Abban az esetben lehet rá szükség, ha valamelyik akadály útban van, és egyszerűbb, ha kikerüli, de mi nem tudunk segíteni a karunkkal, mert nem érünk oda. A vezényszó ismerete nélkül is lehet hibátlan, jó futamokat végrehajtani, jó testmozgással. A vezényszó kiváltható a „vissza” vezényszó alkalmazásával. 26
Vak keresztezés, avagy „olaszozás” A vak keresztezés azt jelenti, hogy a kutya elé szaladunk, és neki mögöttünk kell a másig oldalunkra átmenni. Ennek kivitelezését az akadályok között már leírtuk. Ha egy mód van rá, én nem javasolom ezt a megoldást, hiszen ekkor a kutyát nem tudjuk szemmel követni, és hiba esetén korrigálni sem tudunk. Sajnos, akinek a térde már egyszer kifordult, az nem minden talajon mer forgolódni. Ahová egyszerűen nem érünk oda, és nem fért be a „franciázás”, ekkor kényszerűségből kell olasz keresztezést alkalmazni. Ahol van létjogosultsága: a kúszók utáni (néha előtti) fordításnál, hiszen itt a kutya a kúszóban nem tud irányt téveszteni, ha csak ki nem fordul belőle, ezért nem kell szemmel tartani. A zónás akadályok során is a kutya kényszer pályán van, és elé szaladva lehetséges az olaszozás, ahogyan a szlalom esetében is. Ezekben az esetekben nyugodtan használhatjuk ezt a technikát, ha gyakoroltuk előtte. Egyszerűbb így a mi feladatunk, és nagyobb energiánk marad a többi helyen figyelni a fordulatainkra.
Keresztezés a kutya mögött, küldéssel A hátsó keresztezés legegyszerűbben egy nyolcas vonalon tanítható. Ezt Solival kezdjük bemutatni, neki nehezebben ment, hiszen később kezdet tanulni. Bár a kutya nem érti, mi a feladat, ha ugyanazt sokszor ismételjük, egyszer csak jól fogja végrehajtani, és akkor nagyon megdicsérjük. Bár Soli a jobb és bal fogalmát sem tudja, de ezzel a gyakorlattal ezt is bevezetjük számára. Itt is a testbeszéd fontosabb, hiszen a szavak értelmét csak ezután fogja felfogni, a gyakorlatok alapján. Ezek a „bal”, „jobb” vezényszavak azonban csak kiegészítő segítség lehet, az amúgy hibátlanul vezetett kutyának, nem hagyatkozhatunk csak a vezényszóra, csak ha más megoldás nincs. Edzésen lehet többször használni, hogy a kutya megtanulja, de versenyen csak ritkán van, mankóként szükség rá. Akinek gondot okoz az irányok megjegyzése, ki is hagyhatja. Az előre küldésből történő visszafordítás esetén azonban segítség lehet.
27
Kúszó beküldés automatizmusa A kúszót először egyenesben tanítjuk, esetleg labda bedobásával. Gyorsítás miatt, mire kiér a kutyus, dobjuk elé a labdát. Ha technikailag már érti a vezényszót, lassan meggörbíthetjük a kukacot. Ha van olyan kutya, akit szeret a kicsi, ha előtte beküldjük a másik kutyát, örömmel fogja követni, és tudja, hogy nem kell félnie. Ez egyszerűbb, mint a túloldalról hívás, idegen ember közreműködésével, aki megfogja a kukac szájánál, és csak a kukac felé engedi el. Ebben az esetben eleinte aggódhat a szituációtól. A begörbített kukac két szájának megkülönböztetése miatt, ha a szélén állunk, és a hozzánk közelebbi lyukon kell bemennie, mindig egy „hozzám kúszik” vezényszót mondjunk. Ennek később nagy hasznát fogjuk venni, ha nem érünk oda a választásnál. Természetesen, kézzel mindig mutassunk a nyílás felé. Ha a két szája között állunk, forduljunk arra, amerre a választandó száj van. Lehetőleg úgy helyezkedjünk a kúszó előtt, hogy a kutya mögött a bemenetek után ne menjünk át a túloldalra, és főleg ne hirtelen. A kutya kicsit lát hátrafelé is, mivel fordul a kukacban, és ha azt érzékeli, hogy hirtelen irányváltás zajlik mögötte, esetleg még ki is fordulhat a kukac szájánál, de mindenképpen elbizonytalanodik, és ettől lassabb lesz. Hátsó keresztezést csak haladó kutyánál lehet, de azt is csak úgy, hogy érzékelje azt, hogy merre mentünk a bemenetele előtt. Ha hirtelen váltunk, még egy biztosan kúszó kutyát is elbizonytalaníthatunk, hogy nem jó helyre ment, és visszafordulhat, ami a kis méretű, mini kutyáknál fokozottan előfordulhat. Ilyenkor mindenképpen egy erélyes kúszik vezényszót érdemes csak kiadni, és miután csöndben megvárjuk, hogy a kutya átérjen a kukac felén, és hangunkat immár a másik oldalról fogja hallani. Ekkor kell többször hívni, a nevével, vagy bármilyen hanggal, hogy a hang irányából eleve következtethessen a helyzetünkről, és abba az irányba tud mihamarabb fordulni. A zsákos kúszót csak akkor kezdjük el, ha már elég nagy a kutya ahhoz, hogy ne okozzon neki gondot, és már érti a vezényszót. Eleinte emeljük fel a zsák száját, és azt csak fokozatosan ereszthetjük egyre lejjebb. A zsákos kúszó bemenete nem szokott gondot okozni, csak a kijövetel, alapszabályként azon az oldalon küldjük be, amerre majd el kell forduljon. Ez a többi kúszóra is érvényes, de ennél az akadálynál fokozottan. Vegyük mindig figyelembe, hogy a zsákból kijövet a kutya nem lát semmit, és ki is sodródhat, ezért segítsünk neki az utána jövőnél egy kicsit jobban, mint általában. Ne feledjük, ha véletlenül az ellenkező irányban várná felbukkanásunkat, és eleve arra fordul, mire észreveszi a hibát, és átfordul, ezzel nem csak időt veszthet, hanem rossz irányba fordulva ráléphet a kúszó zsákjára, és ezzel kizárják a futamból. Éppen ezért, a pályabejárásnál alapszabályként úgy próbálok a kúszó előtt akár táv irányítani is a kutyát, hogy ha lehetséges, arról az oldalról tudjam beküldeni, amerre fordulnia kell utána. Ha egyértelmű a haladási irányunk a kutya számára, akkor lehet hátul keresztezni a kutyát, de ekkor jobb, ha kicsit távolabb állunk, és ezzel a mozgásunk iránya jobban felfogható a számára. Így a bemenetele előtt már észleli, hogy át fogunk menni mögötte a kúszó másik oldalára. 28
Ha a kutya már haladó, és érti a vezényszót, és hamar reagál is rá, elkezdhetjük gyakorolni a több kúszó bemenet közötti választást. Ennek legegyszerűbb módja, ha odaérünk, és egyértelműen rámutatunk, vagy úgy helyezkedünk, hogy a hozzánk legközelebbi bejáratot válassza, ami a „hozzám kúszik” vezényszó jelenti, ekkor nem kell ott lennünk. Ha valamelyik közbenső bejáratot kellene választania, az egyetlen megoldás, ha pont akkor adjuk ki a kúszik vezényszót, amikor a kutyának a reakció idejét is figyelembe véve, pont arra a szájra tud ráfordulni, ami éppen kell. Ha nem érünk oda, akkor is célszerű akkor kimondani a vezényszót, amikor a kutya előtt egyértelműen a soron következő kukac a feladat, és látómezejében csak az látható. Ezért is célszerű néha a kutya magasságában megnézni, hogy adott helyről mit is lát a kutya. Ekkor előfordulhat, hogy ennek érdekében a kettővel előtte lévő akadálynál kell már a pálya vonalát úgy módosítanunk, hogy az jó legyen, és könnyítsük a kutya dolgát ezzel is. A haladó kutyánál azt is gyakorolni szoktam, hogy az egyértelmű kúszó bemenetnél határozottan keresztbe ráfutok, és neki akkor is be kell mennie a kukacba. Bár ilyenkor azt érem el, hogy a tévedésből kiadott vezényszó esetén ki sem tudom venni a kutyát a kukacból, viszont a pálya során a kukacnál nagy előnyt szerezhetek a helyezkedéssel utána.
29
Zóna tanítása pallón A zóna tanításának több módszere van, amit befolyásol a kutya temperamentuma, a gazda sebessége, ritmusérzéke, valamint az elérendő cél. Ha valaki nagyra törő terveket dédelget, és a világ élvonalába akar tartozni, akkor a zónán semmilyen megtorpanás, vagy időveszteség nem lehetséges, vagyis a „running contact”, azaz a folyamatosan, futás közbeni zóna érintése a leghatásosabb módszer. Mi ezt az oktató, illetve bemutató anyagot azért állítottuk össze, hogy megmutassuk a különböző módszereket, és hogy mi abból mit, és hogyan alkalmazunk. Éppen ezért célunk, hogy a lehetséges lehetőségeket bemutassuk, és ezekből mindenki válassza ki a neki legmegfelelőbb tanítási folyamatot. Sajnos egyedüli, biztos mód nem igen van. Még mielőtt hozzálátnánk az oktatáshoz, a kiskutyának meg kell tanítani, hogy hogyan kell biztonságosan közlekedni a pallón. Ehhez mindenképpen úgy kell felvigyük, hogy le ne eshessen, ezért célszerű segítséget kérni, és két oldalról felkísérni. Ezt csak azért tesszük, hogy biztonságosan tudjon fel és leszaladni, és később ne féljen. Ha van kis palló, ami tanuló pallónak nevezünk, célszerű ezen elkezdeni a kiválasztott zónatanítást. Ez azért jobb, mert a kiskutya nem esik akkorát, a gazdának nem kell annyit szaladnia, és ha esetleg konfliktus van, pl. megállítás, nem köti össze az igazi pallóval a konfliktus helyét. Legtöbb kutya azért ugrik le a zónáról, mert ott valami baj van, amit nem ért. Ezért fontos, hogy amíg nem döntöttük el a tanítási módszerünket, addig inkább ne nyúljunk bele a zónába, mert csak rosszat teszünk vele. Ezek után, ha már kiválasztottuk a módszert, lehetőleg ragaszkodjunk hozzá, bár ha nagyon nem válik be, mindig lehet váltani, de nem mindegy, hogy miről mire. Bármilyen megállítós, vagy érintéses módszerről már nem igen lehet a futásos érintéses módszerre áttérni. A módszerek változatai szerint, vagy a kutyát tanítjuk meg, hogy megtanulja a zóna érintését magától, vagy nekünk kell valamit tennünk, amitől a kutya reagálva lép bele a zónába, esetleg olyan kényszerítő vagy segítő kellékeket alkalmazunk, ami kényszeríti a kutyát a zónába lépésre, és abban bízunk, hogy ez rögzül, és automatikusan bele fog lépni a segédeszközök nélkül is. Természetesen, ennél az akadálynál is azt tartom a legjobb módszernek, ahol nincs segédeszköz, és a gyakorlás a versenyszituációval azonos. Fontosnak tartom még, hogy a kutya megértse, hogy mi a feladat, bár ez nem egyszerű. A főbb rendszerek a következők: „running contact” „Two off-two on” Terelő alkalmazása Klikker módszer, illetve csak jutalmazó tanítás Jutalom falatos módszer Ráléptetős módszer Zónán történő tárgyak elhelyezése Kéz használata zónánál 30
a.)„Running contact” alkalmazásának alapfeltétele, hogy a kutya a menet közbeni fektetést azonnal végre tudja hajtani, akár futás közben is. Ez egy engedelmességi feladat, aminek tanítási folyamatát nem írjuk itt le. A végcél az, hogy a kutya teljes sebességgel fut, és természetesen a felvezető is fut, és a kiadott „fekszik” vezényszóra azonnal, a futási irányban maradva, a földre feküdjön le, és ott is maradjon. Célszerű egy jelet a földön alkalmazni, és azt érjük el az időzítéssel, hogy a kutya pont a jel előtt 10-50 cm-rel feküdjön le. Lehetőleg ezt a feladatot ne az agility pályán, hanem ettől független területen gyakoroljuk az elején. Ez után, ha a kutya a pallót gyakorolja, és teljes sebességgel fut, a zónához közeledve, az időben kiadott „fekszik” vezényszóra a kutyában felmerül a vezényszóra kiadott fektetés teljesítése, ezért a leugrás helyett egy kicsit lelapul, ezzel ideális esetben éppen belelép a zónába, bárminemű megtorpanás nélkül. Természetesen, mivel nem azonos a szituáció, a legtöbb kutya nem fog valóban lefeküdni a zónánál, nem is ez acél, de ha sokat gyakoroljuk, és tudatjuk vele, hogy mikor hajtja jól végre a feladatot, talán megérti. Ebben az esetben, nem az a fontos, hogy mi hol helyezkedünk el, hanem, hogy időben adjuk ki a vezényszót. Az optimálisan végrehajtott feladat esetében ez adja a legjobb időt a palló esetében, de nem minden felvezető, illetve kutya képes a tökéletes végrehajtásra. Ez egy nagyon hosszas, és időigényes módszer. A felfelé zónával ebben az esetben nem adunk vezényszót, hanem a kutyát megpróbáljuk teljes sebességgel felvezetni a pallóra, ekkor nagy valószínűséggel bele fog lépni. Ha ez nem sikerül valami miatt, a „fekszik” vezényszóra ekkor is elérhetjük ugyan azt a hatást, mint amit a lefelé zónánál leírtunk. Ha a kutya ferdén lép fel a zónára, vagyis oldalról érkezik, mindenképpen nagyobb gondot fordítsunk a helyes felvezetésre, mert ekkor a lendület nem nagy, és könnyen előfordulhat, hogy átlépi a felfelé zónát. Ez azonban a kézzel történő helyes ív megadásával kikerülhető. A módszerrel tanított kutyák a zóna után, egyenes irányban haladnak tovább. Ezért tartom célszerűnek, ha a tanítás során, de nem túlságosan gyakran, a zónánál gyors francia fordítást is tanítsunk a kutyának, mert előfordulhat, hogy erre szükségünk lesz. Ekkor a kutya kicsit lelassulhat, hiszen ránk figyel, de csak akkor, ha elé kerültünk, és testünkkel a fordulást jeleztük. Ha nem tudunk elé érni, a „hozzám” vezényszóval a felénk fordulást még megoldhatjuk. A mi kutyáink közül Nevian kezdte el így a tanulási folyamatot. Bijou kutyánk nem tisztán ezzel a módszerrel tanult, bár megpróbáltuk. Nála a felfelé zóna nagyon problémás még a mai napig is, és csak a vezényszóra nem reagál eléggé, ezért néha kézjellel adok nyomatékot a teljesítésnek. Ezzel elvesztettem azt az előnyt, hogy elszakadhassak a kutya mellől a zónánál, ráadásul ott kell legyek a fel és le zónánál is, így a pallón az én futási sebességem a meghatározó.
31
b.) „Two off-two on” a legmegbízhatóbbnak tartott zónatanítási módszer. A nagyon temperamentumos kutyák esetében megfelelő, és ebben az esetben nem lassítja a kutyát sem. Annyival lassabb a „running contact”-nál, hogy ebben az esetben a kutya mindenképpen a zóna aljáig le kell fusson. Ha megállás nélkül tovább is rohan, a palánk esetében egy méterrel lejjebb kell a zónán fusson, míg a helyesen tanított másik módszer esetében, a kutya csak a zóna tetejét érinti, és máris ugorhat tovább. Nagy előnye, hogy a gazda közben bárhol lehet, nem kötött a zónához. Sokkal hatékonyabb, ha a kezdetektől ezt a tanítást alkalmazzuk, mint ahogyan mi Tessával tettük, de alkalmazható akkor is, ha egy másik módszerről térünk át rá, ahogyan Chester kutyával tettük. Chester a „runing contact” módszernél csak nagyon erélyes felvezető esetén engedelmeskedik, ezért ha én versenyzem vele, csak a „fekszik” vezényszóra reagál, míg mással a „zóna” vezényszóval fut, a két rendszer nem ütötte egymást. A tanítás a menete először azzal kezdődik, hogy a kutyát két hátsó lábával egy pallóra, két mellső lábával pedig a földre kell elhelyezni. Ekkor rögzítem vele ennek a pozíciónak a nevét, vagyis kiadom a vezényszót, hogy „zóna”. A kutyát helyben hagyjuk, és egy másik vezényszóval hívjuk el a zónáról, pl. „gyere”. A legcélravezetőbb ezt egy gyakorló pallón végrehajtatni. Amikor a kutya eljut arra a szintre, hogy a kiadott vezényszóra a pallóhoz rohan, és magától felveszi a pozíciót, elkezdhetjük a gyakorlást. A pallón, ha nem állna meg először a kiadott vezényszóra, akkor kézzel vissza is lehet tenni, míg meg nem érti, hogy mit várunk tőle. A cél, hogy a „zóna” vezényszó hallatán a kutya gyorsan a zóna végére szalad, és csak a „tovább” utasításra szaladhat tovább. Edzésen majdnem mindig állítsuk meg, de néha versenyszituációt gyakorolva, azonnal futtassuk tovább a kutyát, de csak ha a zónába belépet. c.) Terelő alkalmazása azt jelenti, hogy a zóna elé illetve mögé egy olyan íves tárgyat teszünk, ami alatt, ha a kutya átbújik, egyben bele is lép a zónába. Ez a tárgy, amit elhelyezünk akkor jó, ha alig látható, így a kutya már nem is nézi, hogy ott van, hanem csak helyes mozdulattal lép a zónába. Nekünk betonvasból hajlított elemeink vannak, amik megállnak a lábukon, de ha a kutya beleakadna, könnyen felborul, és nem okoz sérülést. Láttunk már ilyet vékony műanyag lapból is, esetleg damilból. A terelőt a kutya magasságának megfelelően kell letenni a földre, kipróbálva, hogy mikor nem gátol még a gyors haladásban, és még teljesül a zóna is. A belga juhászoknál igen gyakori, hogy a felfelé zónát hajlamosak átugrani, ezért általában ott valamit tennie kell a felvezetőnek, hogy jól rögzüljön. Ha a kutya futás közben belelép, akkor addig ne foglalkozzunk vele, amíg gondot nem okoz. Ha viszont rögtön nem lép bele, lehet, hogy a felfelé zóna tanításakor eleinte feltett terelő hatásos lesz, és nem lassítjuk vele a kutyát. Hátránya, hogy az edzés nem azonos a versenyszituációval, vagyis edzeni kell nélküle is. Én kipróbáltam ezt is, de nem állandó jelleggel, és nem tudom, hogy mennyire hatásos, hiszen más módszert alkalmaztam mellette. 32
d.) A klikker tanítási módszerről külön szakirodalom létezik, amit nem szeretnék túlságosan részletesen ismertetni, hiszen aki ezt választja, vélhetőleg mélyebben belevág a szakirodalom átolvasásába. A klikker egy olyan kis kézi kattogtató, ami egy „klikk” szerű hangot ad, a tanítás során, ezt feltételes reflex szerűen összekötik a jutalomfalat adásával. Ha jól tanítják, a kutya a klikk hallatán tudja majd, hogy valami jót tett. Ezzel a kutya véletlenszerű tettét, vagyis a zónába lépést egy klikkel jutalmazzuk, addig, amíg ezt meg nem érti. A véletlenszerű mozdulat idővel, a pozitív megerősítéssel már tudatos cselekedetté válik. A klikker előnye, hogy gépi hang, tehát nem függ a gazdi érzelmi állapotától, vagyis nem tükröz semmi rosszallást, sem dicséretet, vagyis állandóan ugyan az. Amit hátrányának tartok, hogy a klikker segédeszközt használnunk kell, jókor és jó időben, viszont versenyen ettől eltérően sosem használhatjuk. A kutyáimat tartom annyira gondolkodó lényeknek, hogy megértsék, ha azt mondom, hogy valamit jól csináltak, és nem értem, miért ne tudhatnák, ha valamit rosszul csinálnak. Szerintem abban az esetben, ha pozitív és negatív visszajelzést is kapnak, hamarabb megértik a feladatot, mintha ennek csak a fele információt kapják. Kétségtelen viszont, hogy a módszer hívei nagyon hatékonyan tudják alkalmazni bármilyen feladat végrehajtására. Ezt a zónatanításnál nem tudjuk bemutatni, hiszen nem használtuk sohasem. e.) Jutalom falatos módszer lényege, hogy a kutya a zónára helyezett ennivalót keresi, és meg is kapja edzéskor. A jutalomfalat elhelyezésének helye és módja lehet eltérő. A kutya testfelépítésétől függően lehet magán a zónán elhelyezve az ennivaló, vagy a földön, közvetlenül a zóna után. Ez főleg a hintánál jó módszer, és általában kis testű kutyáknál, akiknek nem kell nagyon lehajolni az ennivalóért, és vadászkutyáknál, akik hajlamosak a szaglászásra (spániel, beagle). Ezt akár valami vezényszóval is összeköthetjük, de nem muszáj. Elképzelhető, hogy csak egy tárgy kerül kihelyezésre, amin az ennivaló szokott lenni, pl. etetőtál, és csak később kapja meg az ennivalót. Ezt a módszert soha nem használtuk, a belga juhászkutya futás közben észre sem veszi a lerakott ennivalót. Hátránya, hogy versenyszituációban soha nem lehet alkalmazni, és elvileg a hivatalos edzéseken sem etikus, a többi kutyát ugyanis megzavarhatja az ennivaló szagának a maradványa. f.) Ráléptetős módszerhez egy tárgy kell, amire a kutya megszokja, hogy ha rálép, jutalmat kap. Ezt a tárgyat, például egy szőnyegdarabot leteszünk bárhova, és ha rálép, azonnali jutalmat kap. Ennek elsajátítására a klikker módszer ideális. Előnye, hogy ezt egészen kiskorában már lehet gyakorolni, és akár a lakásban is. Ezek után azt a szőnyeget ráhelyezzük a zónára, és a kutya ha rálép, ismét jutalmazzuk, de ezt ekkor már magától fogja tudni. Megint abban bízunk, hogy ha ez a mozdulat rögzül, automatikussá válik, és versenyen is fog működni. Ezt szintén nem alkalmaztuk eddig. 33
Láttam olyan edzést is egy világbajnokságon, ahol a kutya a zónára kihelyezett szőnyegre tett ennivalóhoz egy terelőn keresztül jutott. Itt biztosra mentek a felvezetők, kár, hogy nem emlékszem, hogy a végén volt-e zónája a kutyusnak. g.) Zónán történő tárgyak elhelyezése, ami nem az ennivalóval függ össze. A korábbi tárgyakkal ellentétben, itt a gyorsítás a cél. A zónába, illetve közvetlenül elé olyan tárgyat helyezünk, amit a kutya apportként nagyon szeret. Ez vagy egy jól látható labda, vagy valamilyen rongy, esetleg sípoló játék. A kutya ezért teljes sebességgel rohan lefelé a zónán, és ahhoz hogy felemelje, egy kicsit lehajol, és bele is lép a zónába. Ezt is csak a kicsi kutyáknál, illetve bordernél használjuk, a belgák annyira figyelnek a gazdára, hogy még a nagyon apportos kutya is csak későn veszi észre az apportot, és túl nagyot kell hajolnia, hogy kényelmes legyen nekik. Természetesen, ekkor is használunk vezényszót, és később a labda elhagyása után is azt várjuk, hogy a vezényszóra a zóna megmaradjon. Ezzel gyakorlatilag a „runing contact” előkészítése folyik, annak a kiegészítő gyakorlata. h.) A kéz használata zónánál, ha nem bízzuk teljesen a kutyára a teljesítést, nagyon fontos. Hátránya, hogy utol kell érni a kutyát, ezért viszonylag lassú kutyáknál alkalmazható csak. Ha csak a tanítási folyamatban alkalmazzuk, egy kúszó segítségével szerezhetünk akkora előnyt, hogy a lefelé zónához odaérjünk. Lehet ennivalóval is kombinálni, ekkor a kezünkben tartott ennivalót, mint egy csalit, a kutya orra előtt húzzuk. Eleinte ott meg is kell kapja a kezünkből. Ezek után csak a mozdulat marad, de tovább futunk, és csak a következő akadály után kapja az ennivalót. Később, a jutalmat csak a futam végén kapja meg a kutya, ha volt zóna, ha nem volt, a zónára visszaviszem, és ismétléskor ott megkaphatja, a teljesítéskor. Ezt a módszert a tanítás során alkalmaztam, de erről fokozatosan próbáltam áttérni arra, hogy ne keljen teljesen lehajolni, és egyre messzebb kerülni a zónától. A tanítás végén csak egy lemutató kézjel marad, a zónába lépéskor, és nem kell közel maradni a kutyához, de látnia kell minket, ezért elé kell érnünk. A palánk zónatanításnál nagyon hatásos módszernek bizonyult a belga juhászoknál. A munkakutyázásban a fektetést a kéz lefelé történő mozdulatával jelezzük, és a fektetés tanításánál folyamatosan alkalmazzuk is. Ezért, a zóna tanítás során a menet közben kiadott „feküdj” vezényszó megerősítésére a lenyomott kéz hasznos lehet. Ekkor is fontos az időzítés, és ha felemeljük a kezünket ahhoz, hogy letegyük utána, ezt a kutya ugrásra ösztönző mozdulatnak vélheti, és az ellenkező hatást érjük el. A notórius felfelé zóna átugró kutyánál, ha elé kerülünk, és csak egy apró kézjellel elvben lenyomjuk, illetve elé lökve kezünket egy apró torpanásra késztetjük. Ezzel elérhetjük, hogy időveszteség nélkül a fölfelé zóna is teljesüljön. Az elég gyors kutya, teljes sebességgel többségében belelép a felfelé zónába, de ha oldalról vezetjük rá, a zónára majdnem minden kutyánál oda kell figyelni, és kézmozdulattal segíteni. 34
Palánk zóna tanítása A palánk tanítása a palló zóna tanításával azonos módszerrel lehetséges. Az a tapasztalat, hogy a „running contact” tanítását ezen az akadályon, jó időzítéssel, sokkal könnyebb elérni, mint a pallónál. Ennek egyik oka, hogy a felvezető egyszerre lehet a fel és le zónáknál, hiszen közelebb vannak egymáshoz. Ezért tudunk a jó időzítésre jobban koncentrálni. Ezen az akadályon a „two off-two on” módszerrel a kutyának le kell mennie a zóna aljáig. A „running contact” esetében a pont jól begyakorolt zónázásnál elég, ha a felső részét érinti a kutya, és már előre is lökheti magát. Ebben az esetben ez nagyobb időnyereséget okozhat a két tanítási módszer között, mint a pallón. Ez az időnyereség akkor is fennáll, ha a kivitelezés tökéletes, és a kutya nem torpan meg. Ha azonban biztosak akarunk lenni abban, hogy semelyik bíró se intse be a zóna hibát, ha eléggé fent érinti a kutya a zóna peremét, akkor inkább ezt a rögzített zóna érintési pontot egy kicsit tegyük lejjebb, mint ahogyan optimális lenne. Ha mégsem tudjuk ezekkel elérni célunkat, maradnak a kevésbé hatékony módszerek. Tapasztalatunk szerint, ha közvetlenül a zóna aljánál mindig franciázunk, a kutya hamarabb megérti, hogy bele kell lépjen a palánk aljába. Ezzel a testünk ráfordulásával egyenesbe menet esetén is belelép a zónába, de ezzel sok időt vesztünk, és a következő akadályra vezetéssel gondunk adódhat. A palánk esetében célszerű azt is gyakorolni, ha kerültetés során felküldjük a kutyát a palánkra, és akkor szemből várhatjuk.
35
Hinta tanítása A hinta tanítása a legutolsó, a zónás akadályok közül. Miután felvittük párszor úgy, hogy nem fél tőle, a cél az, hogy a kutya a hinta legvégéig szaladjon fel. Ekkor billen át a leggyorsabban a hinta, és ezzel sok időt nyerhetünk. Mindenképpen akkor eresszük tovább a kutyát, ha a hinta a földre ért. Ebben az esetben a kutya megállítása a zónán mindenképpen ajánlott, bármilyen módszerrel is tanítottuk a többi zónát. A tanítás elején segítség lehet, ha a hintát kézzel megfogjuk, és ha a végére ért a kutya, akkor eresztjük le, egyre gyorsabban. A tanítás végcélja, hogy mi tovább tudjunk szaladni, és a kutya megvárja, amíg leér a hinta, és vezényszóra jön le. Fontos, hogy a hinta után le tudjuk keresztezni, szembe fordulva a kutyával, ezzel biztosan nem engedve a kutyát leugrani. A hinta mögötti keresztezést csak legvégső esetben szabad, és csak nagyon kis szögben kell keresztezni a kutya vonalát, és úgy kerülni át a túlsó oldalra, mert a kutya hátra fordulhat, és elveszti az egyensúlyát. A legnehezebb, ha vissza akarjuk fordítani a kutyát, és ezért nem kísérjük végig, és gyorsan visszalépünk. Ezt edzésen kell kitapasztalni, hogy meddig maradhatunk le. A kis testű kutyák esetén javasolt valami puha tárgyat, esetleg szivacsot tenni a földre, hogy nehogy megüsse őket a leérkezéskor.
Az asztal Az asztal tanítása elég egyszerű, a kutyát fel kell ugratni, és először simogatva helyben hagyni, és aztán vezényszóra gyorsan leugratni. Ebben az esetben is hasznos lehet a feltett kézjelre a maradás jelzésére, hiszen ebben az esetben, ha feltesszük a kezünket, nyugodtan felvehetjük az ideális helyzetet a következő akadályhoz, és újabb időt nyerhetünk majd. Itt is fontos, hogy lendületes legyen a végrehajtás. Lehet külön vezényszót is használni, de a „fel” vagy „hopp” és „marad” szavak elegendők. Lendületes kutyánál később gondot okozhat, hogy a lendület lesodorja a túloldalon. Ezt a kiadott vezényszó, a lassítás felugrás előtt, illetve a helyezkedésünk meggátolhatja. Célszerű vele szemben várni, és akkor kezünk feltartásával gyorsabban tudjuk lefékezni.
36
Távol ugró A távolugrót ráér akkor tanítani, amikor a kutya már ugorhatja a maxi méretet, ami körülbelül egy éves kora körül lehetséges. Célszerű a kutyának ekkor egy csípő vizsgálatot végeztetni, ha valami okunk van feltételezni, hogy probléma lehet. Ez lehet akár örökletes, akár fajtajelleg, főleg nagy testű kutyák esetében. Ha látjuk, hogy a kutyának problémája van az ugrásoknál, ezt célszerű legelőszőr kizárni az okok közül. Ez után, ha minden rendben van, nyugodtan ugráltathatjuk a kutyát, és nem okozunk vele gondot. A törpe kutyák esetében viszont más örökletes betegségekre kell figyeljünk, ami mozgászszervi problémákat okozhat. Általában jobb nem külön, hanem egyenes vonalba beépítve, kombinációban elkezdeni a távolugró gyakorlását, labda kidobásával, hiszen általában ekkor automatikusan át is ugorják, és ezzel meg is tanulják. Az ugrásokkor a „távol” vezényszót használjuk. Ezek után fontos, hogy a távolugrónál is begyakoroljuk a visszafordítást a legkisebb szögből, a hátsó keresztezést, és minden lehetséges variációt, ami még előfordulhat. Ne felejtsük el, hogy ekkorra már a kutyánk érti ezeket az instrukciókat, így ez könnyen fog már menni.
Karika tanítása A karika tanításánál az alapelv a következő: először alacsonyra állítjuk a karikát, majdnem a földre. Jó, ha a mellette való ugrást eleve megnehezítjük, pl. műanyag letakarással, terelő lemezzel, vagy gumipókokkal. Először át kell emelni a kutyát, hogy lássa, ez nem rossz. Majd kaja, vagy labda átdobásával átküldeni, illetve áthívni. Ezek után messzebbről, de kézzel odamutatva küldjük át. Ezek után fokozatosan emeljük a karikát a kutya életkorának megfelelő magasságba. Ha már megy egyenesből, jönnek az átküldések, és gyors viszszafordítások. Pályába építés esetén azért még, ha lehet, sokáig mutassunk be a karikába, segítség képen. Majd levehetjük a terelőket. Ha versenyen új karikával találkozunk, mindig segítsünk a kutyának a bemutatással, ha lehetséges, mert eleinte ez még gondot okozhat, amíg a rutint megszerzi a kutya. Haladó kutyánál két ugróakadály közé tegyünk egy karikát, és hátulról küldjük hol „hopp” vezényszóval, hol „karika” vezényszóval előre, minimális segítséggel, hogy magára a vezényszóra ugorja meg a feladatot. Ez azért fontos, mert pálya közben rábízhatjuk később a vezényszóra, hogy a kutya kiválassza magának a karikát, és nem kell majd bekísérni. Mivel ez nem leverhető akadály, nyugodtan helyezkedhetünk a következő feladat pontos teljesítése érdekében bárhová, és hamarabb is adhatjuk neki az elfordításhoz a vezényszót, mint az ugró akadályoknál, már az ugrás közben is.
37
Kiültetés és indítás A kiskutya a tanítás kezdetén még nem fegyelmezett, és semmilyen tanult viselkedési formát nem sajátított el. Természetesen nem kell még tudnia ülni, állni, vagy akár helyben maradnia. A gyakorlatokat ezek nélkül is meg tudjuk tanítani, de lassan, úgy 6-7 hónapos korban már célszerű a helyből indítás próbája. Ennek bevezetéseként, lassan elkezdhetjük megtanítani a kutyát akadály előtt leültetni, és lassan a helyben maradást megtanítani. Célszerű valami jól látható jellel összekötni, mondjuk a feltartott kézzel jelölni a helyben maradást. Ha már néhány akadály lehet közöttünk, akkor az indítás legyen dinamikus, és azonnal labdakidobással jutalmazzuk, hozzászoktatva, hogy rögtön gyorsan induljon. Itt is lehet javítani, ha nem megfelelő a lendület, és csak akkor dicsérni, ha minden jó volt. Edzésen, ha már tud helyben maradni, mindig határozottan, az adott helyünkre menjünk, és soha ne indítsuk rögtön a kutyát, mert versenyen ehhez hozzászokhat, és felkészületlenül el fog indulni hamarabb, mint gondolnánk. Edzésen, ha határozott jel, vagy vezényszó nélkül indul el a kutya, MINDÍG vigyük vissza, és kezdjük elölről a feladatot. Mindig egy vezényszóval hagyjuk helyben, és legyünk magabiztosak edzésen, de versenyen azért fél szemmel a nagyon stabil kutyát is szemmel kell tartani, hátha hamarabb indul el. Éppen ezért mindig úgy hagyjuk ott, és menjünk előre, ha a kutya hamarabb indulna el, még végig tudjuk vinni, de persze nem ez a cél, de előfordulhat néha. Ha ismételgetjük a vezényszavat, akkor azt érezheti a kutya, hogy mi is bizonytalanok vagyunk, ami nem jó, és az ellenkező hatást válthatjuk ki. Egyszeri ráerősítés azonban még bele fér, ha szükséges. A kiültetés helye is nagyon fontos, és nem csak az első, hanem legalább az első négy akadály elhelyezkedésétől függ. A távolságot az befolyásolja, hogy a kutya mitől gyorsul fel, illetve honnan nem veri le az első lécet. A kutya kiültetésének helye és a bezárt szöge az akadály tengelyével attól függ, hogy milyen szögben szeretnénk, ha a következő akadályokra érkezzen. Nem véletlen, hogy sokan a startnál a kutya szemszögéből megnézik, hogy honnan mit láthat a kutya, mert amit lát maga előtt, azt automatikusan meg tudja ugrani. A kilátás azonban minden honnan más és más lehet. Éppen ezért a kiültetéssel is sokat segíthetünk a kutyának, és egyértelművé tehetjük számára is a startot.
38
Az utolsó akadály Gyakori hiba, ha a felvezető miatt a kutya leveri az utolsó akadályt. Ez azért van, mert már kieresztünk, és óhatatlanul leállunk egy kicsit, ami miatt a kutya lelassít, és ezzel leveri az akadályt. Azt javasolom, hogy edzésen is, csak akkor adjuk a jutalmat, pl. a labdát, ha az utolsó akadályról is leérkezett a kutya. Természetesen ez már a tapasztalt kutyára vonatkozik, a kicsiknél még nem tekinthető hibának a verés. Ekkor még csak az irányíthatóság a fontos, és egymás kiismerése. Versenyhelyzetben úgy vezessük a kutyát, mintha az utolsó akadály után lenne még egy akadály, és csak utána pihenhetnénk. Ne feledjünk nagyon örülni a teljesítménynek, még ha nem voltunk teljesen megelégedve mindennel, akkor is.
Pihentetés Egy-egy futam között a kutyának szüksége van pihenésre. Nem csak fizikailag, hanem másképpen is elfáradnak. Nagyon jó, ha a kutya szeret bokszban aludni, és azt versenyekre magunkkal is tudjuk vinni, hiszen itt teljes nyugalomban pihenhet. Ne felejtsük el, hogy a kutya a következő futam előtt módot kapjon a kinti szabad mozgásra, ahol a dolgát el tudja végezni szabadon, amit utána természetesen össze is szedünk. A kis lazítás után hagyjuk nyugodtan pihenni, ha lehet, ne a leghangosabb sorokba, hanem ahol komfortosan érzi magát. Közvetlenül az újabb futam előtt azonban szükséges egy gyors kinti mozgatás, főleg a kan kutyák hajlamosak egy-egy jelölésre, és egy kis bemelegítés sem árt, nehogy sérülést szerezzünk be. Természetesen, ezek az alapszabályok, kis változtatásokkal az edzésekre is vonatkoznak. Ha a kutya elfáradt, nem tud annyira figyelni, hagyjuk egy kicsit pihenni.
39
Pályaépítés A pályaépítésnél célszerű, nem csak a gyakorolandó akadályokat felépíteni, hanem néhány zavaró csapdát is érdemes kihelyezni. A mi pályánk kizárólag agility edzésre szolgál, ezért az összes akadály folyamatosan ki van helyezve. Általában csak néhány akadályt pakolunk át, és ekkor máris egy új pálya a megoldandó feladat. Az adott pályán aztán az összes lehetséges variációt, amit érdemes kipróbálni, meg is próbáljuk a gyakorlatban. Ebből adódóan, bár a kutya látja a logikusan következő akadályt, hozzá van szokva ahhoz, hogy akkor is figyelnie kell, hiszen mindig más felé megyünk. A másik előnye a fixen kirakott pályának, hogy a felvezető jobban belehelyezi magát a térbe állított tárgyak közé, és egyre jobban tudja igazítani mozgását az akadályok felé, hiszen azok sokáig ott vannak. Nagy előny ez a szlalomnál, hiszen az első rúd helye a kutya számára is rögzül, és a különböző bemeneteleknél könnyebb dolga van. Ez azonban lehet hátrány versenyen, hiszen a fix pályán a kutya a nehezebb feladatokat is könnyen megoldja rutinból, és azt hisszük, hogy ez ismeretlen pályán is fog menni. Ez hiba, az otthon gyakorolt, magától értetődő bemeneteknél is célszerű a verseny közben odafigyelni, és ha lehet, segíteni. A bemutatott iskolagyakorlatok, amivel az irányok, a vezényszavak egyértelműsége megerősíthető, még a rutinos kutya esetén is jó néha, azok felfrissítése végett. Javasolt a dupla ugróakadály betétele minden pályába, hogy ez ne legyen meglepő a kutya számára, és ha lehet, mindig valami nehéz helyre. A dupla akadály nem külön vezényszó, hiszen a kutyának ugyan olyan ugrást kell végrehajtania, és jobb, ha nem foglalkozunk vele külön, és ő is rutinból ugorja. A rávezetés ívének azonban kicsit meredekebbnek kell lennie, de mint tudjuk, ez a felvezető felelősege.
Ugró gyakorlatok Az ugró gyakorlatok akkor szükségesek, ha a kutya mát teljes sebességét elérte. A gyakorlatok célja az, hogy a különböző szögekben és magasságokban elhelyezett akadályokat úgy tudja megugrani, hogy nem veri le. Ez azzal érhető el, ha gyakoroljuk, a verési hibákat kijavítjuk, és ha a kutya megértve a feladatot már magától, tudatosan próbál nem verni. Mi a következő módszereket használtunk eddig: egyenesbe tett akadályok, 3m-től 7 m-ig egymástól, és kicsit alacsonyabbra, és kicsit magasabbra tett lécekkel, mint a standard méret. Némelyik akadályt olyan messzire kell tenni egymástól, hogy a kutya lába alig érintse a földet, és máris ugrania kell tovább. Nálunk az ugró akadályoknál nagyon sok lehetőség van a magasság beállítására. Általában a felnőtt kutyát a méretének megfelelő legmagasabb méreten ugratjuk, és lehetőséget adunk ehhez képest is 10 cm emelésre. Lehetséges a minimális méreten való ugrás is, és ez a mini és midi kategóriára is érvényes. Ezek a méretek a kiskutya tanításánál fontosak, mert fokozato40
san lehet állítani az ugrás magasságát, ahogyan a kutya nő. Van, ahol felesre tett akadályokkal oldják ezt meg, de ha nagy az eltérés, a léc eléggé ferde lesz, és ezzel a kutyát hozzászoktatjuk, hogy az alacsonyabb részen ugorjon, és nem a fordulatnak megfelelő helyen. Ennek a feladatnak a módosított változata, ha minden második akadályt egyszer jobbra, a másikat meg balra húzzuk szét. Ezt „osztrák egyenesnek” szokták nevezni, ami majdnem egyenes, de mégis van benne egy kis hullám. A kutya akkor ugrik jól, ha ezt a legkisebb kilengéssel tudja, verés nélkül megoldani. A már leírt iskolagyakorlatok is lehetnek ugróiskolák, hiszen ezekhez is az olyan fordulatok szükségesek, amit nehéz verés nélkül megoldani. Nálunk nem alkalmazott másik módszer a verés kiküszöbölésére a különböző lábverési technikák alkalmazása. Én ezt azért nem tartom jónak, mert egyrészt a kutya megütheti a lábát, más részről, ha a kutya tudatosan nem akar jól ugrani, akkor a kényszer sem fog rá hatni. A lábverős módszer ismert fajtái: fix lécek alkalmazása, ha alacsonyabbat ugrik a kutya, akkor beveri a lábát. Lécemeléses módszer: egy segéd a levert akadálynál, javítás során, ugrás közben egy kicsit felemeli a lécet, ezzel megütve a kutya lábát. Gumis módszer, amit ebben a kategóriában a legjobbnak tartok: a fix akadály között, a léc felett 5 cm-el egy vastag gumi van kifeszítve, amit verés esetén a kutya megüt, amire a gumi automatikusan feljebb emeli a lábat, nagyobb ütés nélkül. Ez technikailag a legnehezebben kivitelezhető módszer, viszont fájdalommentes, és egyértelműen javítja a kutyát. A kutya ugrásának tanításánál lehet alkalmas megoldás, a jó ugrótechnika kialakításának tanításánál, ha néhány speciális ugróakadályt erre kiképezünk, és a kritikus helyekre a pályán elhelyezzük. Ezt a megoldást alkalmazva egy belgiumi kutyaiskolában láttam először 1994-ben, de a mi iskolánkban sosem alkalmaztuk. A javításoknál mi azt a módszert alkalmazzuk, hogy tudatosítjuk a kutyával, hogy a levert léc nem jó, ennek mi nagyon nem örülünk, és újból megpróbáljuk előröl a feladatot. Ha ez sikerül, akkor nagyon megdicsérjük. Mivel a kutyafajták közül mi kizárólag a legintelligensebbnek tartott fajtákkal foglalkozunk, és a felvezetés szerepének nagyobb fontosságot tulajdonítunk, mint mások, nekünk ez jó megoldásnak bizonyult. Van olyan kutya, aki rossz ugrótechnikával ugrik, pl. behúzza a lábát, amiről nehéz leszoktatni. Némelyik kutya annyira jól akarja elvégezni a feladathoz, hogy a nehéz részeken túlságosan is koncentrál, és ettől nagyobbat akar ugrani, és ezért még jobban ver. Nála inkább a belső fezsültségének oldásával lehet eredményt elérni. Ahhoz, hogy a kutya jobban figyeljen egy adott akadályra, elérhető azzal is, ha még egy felező lécet helyezünk el az ugró akadályra. Átmenetileg lehet, hogy ezt elsőre dupla akadálynak nézi, hamarabb ugrik, és még jobban leveri, de mindenképpen figyelni fog. Ennek javítása után, jobban fog ugrani. Lehetséges, ha egy lécet teszünk a földre, úgy 40cm-re az akadály elé. Ezzel az a célunk, hogy a kutya térben jobban tudja elhelyezni az akadályt, és ha41
marabb ugorjon. Ennek pontos helyét a kutya határozza meg, több kísérlet után lehet optimalizálni. Ezeknek a módszereknek a kombinációit lehet bevetni, ha a kutya helyes felvezetés mellett is hajlamos a verésre. Minden kutyánál a verés okait kell először megismerni, és ennek alapján korrigálni, ezért erre általános, egységes módszer nem igen van.
A jó felvezetés a pályán Az agility sportban sokféle kutya és felvezető van, nem egyforma adottságokkal. Az én megítélésem szerint az a jó felvezető, aki a kutyából ki tudja hozni az elérhető legtöbbet egy adott pályán: vagyis hibátlan, gyors futammal, ahol nem lehet látni semmilyen megingást vagy bizonytalanságot a kutya részéről, a fordulatok és a vonalvezetés optimális. Ha ezt látom, akkor tudom, hogy a gazda mindent egyértelműen adott a kutya tudtára, vagyis az, amit csinált, az jó. Természetesen ez az eredmény mindig másra elegendő, de ez nem számít. Sok olyan futamot láttam, ahol magam sem értettem, hogy a kutya miből jött rá, hogy mit is kell tennie. Általában ez a felvezetési rendszer, még egyegy futam erejéig adhat nagyon jó eredményt, kimagasló, folyamatos jó teljesítményre még nem láttam példát. Az igazán nagy versenyzőknek felismerhető stílusuk van, ezek a stílusok általában egy-egy országhoz kötődnek, vagy inkább egy-egy iskolához. Hosszú évek versenytapasztalata, és sok ország versenyzőinek ismerete alapján folyamatosan módosult, bővült a használt eszköztárunk, sok mindent átvettünk a többi versenyzőktől. Igyekeztünk új elemeket megtanulni, és ha úgy láttuk, hogy jó, alkalmaztuk is. A különböző felvezetési módok, ha azt jól alkalmazzák, ugyanolyan kimagasló eredményekre vezetnek, mint bármelyik másik iskola módszerei. De hibátlanul kell végrehajtani! Sokat tanultunk néhány bíró pályáiból, azok jellegzetességeiből, és a Begerac Iskolán tartott szemináriumokból is. Alapvetően minden pályát jónak tartunk, és megpróbáljuk megoldani, a lehető legjobban, és minden percét élvezzük. Azt hiszem, hogy a Bergerac agility stílusa is felismerhető ma már a nem túl nagy számú versenyzőinken, de annál több kutyáinkon. Köszönjük nekik, hogy részt vettek ezeken a felvételeken, bár azt hiszem, ők tán még jobban élvezték ezt az egészet, mint én. Remélem önök is fogják. 42
Pályabejárás A pályabejárás meghatározza a verseny végkimenetelét, ezért a tanulási folyamatok után a jó pályabejárásnak van a legnagyobb szerepe. Természetesen, ezt is lehet tanulni, de ebben az esetben csak a gazdára vonatkozik a gyakorlás. A pályabejárás akkor lehetséges, ha tisztában vagyunk a kutya és felvezető összes hibájával, illetve erősségükkel. Először a pálya teljes vonalát kell megértenünk, majd elképzelni a kutya optimális helyzetét a pálya vonalán. Ha ezt egyértelműen meghatároztuk, úgy kell elhelyezkedjünk a pályán, ami a kutya számára a legmegfelelőbb. Ha úgy látjuk, hogy vannak olyan pontok, aminél jobb, ha többet tudunk segíteni a kutyának, mert esetleg hibázhat, úgy kell módosítani a helyezkedésünket, hogy a preferált helyekre mindenképpen odaérjünk, és esetleg ennek érdekében az ideális felvezetéstől eltérhetünk a pálya más szakaszánál. Itt még kipróbálhatunk esetleges változatokat, és annál maradjunk, ami nekünk is kényelmesnek tűnik. A kiválasztott bejárást ez után rögzítenünk kell, vagyis ekkor már úgy járjuk be a pályát, ahogyan a versenyen is fogjuk: hang és kézjelek használatával, elképzelve a kutyát is hozzá. Ezeknek a jeleknek automatikusan kell rögzülniük. Javasolt legalább egyszer a tényleges sebességgel is végigmenni, hogy az adott sebesség mellett is érezzük, hogy mikor, hol, mit is kell tennünk. Ha egy kis hiba csúszik a felvezetésbe, és esetleg máshova érkeznénk, még fordulás közben is pontosan tudnunk kell a pályán, hogy hozzánk képest melyik akadály, hol fekszik, hogy jó helyre tudjunk mutatni. Ne feledjük, hogy a verseny alatt már magunkra nem, csak a kutyára szabad figyeljünk, hogy alkalmazkodni tudjunk az ő ritmusához. Nagyon fontos, hogy a vezényszavakat ritmusra, a kutyához igazodva adjuk. Olyan kutyánál, akinek sebessége függ a lelki állapotától, sokkal nehezebb alkalmazkodni a megszokottól eltérő ritmushoz ( pl. szukák a szaporodási ritmus különböző szakaszán eltérően viselkednek, a kanokról nem is beszélve, a kezdő kutyáknál pedig bármi előfordulhat ). A tér érzékelésének gyakorlására jó, ha egy adott térben, pl. szobában memorizáljuk a tárgyak helyét, majd csukott szemmel, fordulás után gyorsan rámutatunk hol az egyik, hol a másik tárgyra váltott kézzel. Sokat segít ezen a gondon az is, ha sokkal több akadály van a pályán gyakorlás közben, mint amennyit ténylegesen használunk a gyakorlat alatt. A verseny előtt, ha nem kapjuk ki a pályarajzokat, célszerű figyelni a bírót, amikor leméri a pálya hosszát. Ekkor már látjuk a pálya vonalát, és el is dönthetjük, hogy merre szeretnénk a kutyát fordítani, és hol lesz a futam vonalvezetése. Odabent már csak ellenőriznünk kell, hogy bentről is ugyanazt látjuk, mint kint láttunk. A memorizálás után, a lejövetel előtt azt javaslom, hogy utoljára ismét ellenőrizzük a kitett számokat, hiszen a leggyakorlottabb versenyzővel is előfordulhat, hogy kifelejtett egy akadályt, vagy nem vett észre egy kombinációt, és akkor még ezt korrigálhatjuk. Természetesen, ha van edzőnk, nem árt, ha figyeli a bejárásunkat, és esetleg felhívja figyelmünket olyan mozdulatokra, amit mi nem vettünk észre, és félreérthető. Ha a pályá43
ról már lejöttünk, kívül képzeljük el a pályát, és esetleg csukott szemmel fussuk végig képzeletben, kutyával együtt, Ha ez sikerül, akkor bent is menni fog. A fehér kutyát, ami azért kell egy versenyen, hogy az első induló is láthasson az adott pályán futni egy kutyát, érdemes figyelni, hátha nem vettünk észre valamit. Előfordulhat, hogy valahol jobban csúszik a talaj, vagy a kutyák valamilyen zavaró tényező miatt (lámpavilágítás, zavaró háttér, stb.) valamit nem vesznek észre időben, és azt még nagyobb odafigyeléssel kiküszöbölhetjük. Zavaró lehet viszont, ha sok futamot nézünk kívülről, és esetleg olyanokat, akik nem úgy vezetik kutyáikat, mint mi, mert elfelejtjük a mi mozdulatainkat. Ekkor érdemes megint a csukott szemmel a pályát felidézni. Ha a pálya közben változtatni kell, az improvizálásnak nagy jelentősége van, de ha semmilyen különleges esemény nem jött közbe, a bejárt felvezetéstől eltérni nem javasolt. Többféle képen járjuk be a pályát azért nem lehetséges, mert nincs arra idő, hogy futás közben még gondolkozzunk is az optimális helyzetünkön, és ha kételkedünk abban, hogy képesek vagyunk végrehajtani, akkor nem is fogjuk jól kivitelezni. Ha egyszer valamit elhatároztunk, azt hajtsuk is úgy végre, ahogyan kigondoltuk, bizonytalanság nélkül, ekkor segítünk a kutyának a legtöbbet. A pályabejárásnak nem csak a versenyeken van igen fontos szerepe, edzéseken is alaposan be kell járjuk a feladatokat, hogy ne a mi bizonytalanságunkból eredjenek a hibák, hiszen akkor a kutyát nem tudjuk edzeni. Főleg a fiatal kutyáknál fontos ez, hiszen ott nem lehet hibázni, hiszen ők még nem tudják a mi felvezetési hibáinkat rutinból kijavítani. Fontos, hogy a haladó kutyák is gyakoroljanak hosszú kombinációkat, hiszen akit külön-külön könnyen megoldunk, sokkal nehezebbé válik egy egyszerű feladat is, ha előtte igen megerőltető, koncentrációt igénylő kombináció után található. Hajlamosak vagyunk ilyenkor felengedni, és banális hibákat ejteni. A kezdő felvezető sokkal magabiztosabban tud tájékozódni a pályán, ha az akadályok nagy része a helyén marad, és csak egy-két akadály áttételével kell új pályát megjegyeznie. Ezzel a tér érzékelhetőbbé és tudatosabbá válik a számára. 44
Pálya építése Az edzésekkor a pálya építése attól függ, hogy milyen kombinációt szeretnénk tanítani. Az adott technikák folyamatos gyakorlása mellett, a haladó kutyák részére sem árt az iskolázó gyakorlatok ismétlése. Óhatatlan azonban, hogy egy edzésnek legyen tematikája: mert egy adott versenyre készülünk, és a bíró által gyakorta alkalmazott nehéz elemeket akarjuk begyakorolni, vagy egy adott pályaelemhez kapcsolódó kombinációkat gyakoroljuk. A kutya számára az új anyag sokkal könnyebben rögzül, ha az adott elemet egymás után többféle variációban gyakoroljuk el. Ilyen edzés tematikája lehet a távolugró gyakorlása, amit rövid pályaelemekbe építve a leghatásosabb kipróbálni. Ha a pálya nagy részét megtartjuk, és akár csak egy ugróakadályt mozdítunk el egy másik szögbe elhelyezve, a gyakorolandó feladat nagyon megváltozik. Nehezíti a feladatokat, ha a kiépített csapda akadályt elsőre meg kell ugratni, míg a második körben már nem, ekkor a csapda sokkal nehezebbé válik, hiszen a kutya is hajlamos a sémák ismétlésére. Ezekkel a gyakorlatokkal a kutya figyelmét sokkal jobban fent tudjuk tartani.
Az edző Az edző nagyon fontos egy páros életében. Ez nem csak akkor lényeges, amikor a páros kezdi pályafutását, hanem a haladó, minden fortélyt ismerő párosok edzésekor is. Az edzések kezdetekor alapvető, hogy azt jól kell kezdeni. Ehhez arra lenne szükség, hogy a kezdő meg a kölyökkutyákkal a legjobb edzők foglalkozzanak, hiszen itt dől el minden. A páros esetében a kutyát a gazdája, illetve felvezetője tanítja. Az edzőnek nem ez a feladata, hogy a kutyára figyeljen elsősorban, hanem a felvezetőt kell megtanítania, hogy jól mozogjon, és őt kell korrigálnia. Bár a Bergerac iskolánál kivételes a helyzet, hiszen minden kutya ismeri, és szót is fogad az edzőnek, vagyis nekem, ezért ha valami nagyon nem megy, előfordul, hogy a kutyát átvéve, az edző hajtja végre a feladatot a kutyával. Ennek a következő okai lehetnek: 1.) Ha a gazda szerint a kutya hibázik, nem ő. Ha az edzővel hibátlanul fut, akkor elhiszi, hogy nem így van, és hajlandó jobban odafigyelni a hibáira, és nem a kutyát okolja tovább. 2.) A kutya tényleg figyelmetlen, és nem hajtja végre a gazdának a feladatot, bár már teljesen világos számára, hogy mi a hiba. Ekkor azért kell átvenni a kutyát, hogy az edzővel elkövetett hiba után erélyes (szóbeli) leszidás után mégis végrehajtja a feladatot, utána a gazdának is menni fog. Ekkor nagyon nagy gazdadicsérettel zárulhat a kudarcra ítélt gyakorlat, és csökken a kialakult feszültség kettőjük között. 3.) A kezdő kutya csak jó felvezetéssel tud jól futni. Gyakori, hogy először az új feladatnál én futok a kutyával, aki azt általában jól végrehajtja. Ekkor a kezdő gazdi elhiszi, hogy kutyája ügyes, és ez menni fog. A kutyának pedig már kicsit könnyebb a gyakorlat másodjára, és még kisebb felvezetési hibát 45
is elvisel. Ezzel mindketten nagy önbizalomra tesznek szert, ami fontos a jó teljesítéshez mindkettő fél részére. Nálunk nagyon hatásosnak bizonyult minden esetben. Az edző a kezdetekben a felvezetővel minden gyakorlatot begyakoroltat, mint egy táncot, akár a karmozdulatait is, és csak utána engedi a kutyával dolgozni a gazdit. Ha a feladatot sikerrel is oldotta meg, de nem helyesen mozgott, nem szabad beletörődni, ki kell javíttatni a felvezetőt is. Természetesen egyedi vonásokat, ha nem is értünk vele egyet, de hatásos, engedjünk a tanítványoknak, és annak megfelelően figyeljük a munkáját a pályán. Hatásos edzési módszer, amikor nagy tudású kutyákat engedünk át a kezdő felvezetőnek, és vele is kipróbálhatja a gyakorlatokat. Ez azért jó, mert ha jól vezeti a kutyát, akkor sikerélménye lesz, és a megszerzett önbizalommal könnyebben vezeti a saját kutyáját is. Ha valamit hibásan hajt végre, akkor a jó kutya is hibázni fog. Ezzel rögtön felmérheti, hogy ő hibázott, és nem fogja a saját kutyáját hibáztatni, mint ahogyan nagyon sokan a kutyára fogják a hibákat, elsősorban a lécek leverésénél. A másik fontos szerepe az edzőnek a zónáknál van, mivel a felvezető nem igen tudja teljes pontossággal megítélni a teljesítést. Fontos a harmadik ember jelenléte az edzéseknél, hogy a külső kontrolt biztosítsa, leállítani az edzést, ha már túl sok a fezsültség a kutya számára. Ezt nagyon nehéz megállni a kezdő, kölyökkutyáknál, pedig nagyon fontos, hogy ne terheljük túl őket. Fontos a leállítás, ha azt látjuk, hogy feszült a gazdi, és valami pozitív tevékenység felé kell terelni az edzést, pl. valamilyen játékkal oldani a feleket. Az edző kívülről sokkal jobban látja a felvezetési hibákat. Sokszor a felvezető nem is hiszi el, amikor elmondjuk, hogy rosszul használta a kezét, vagy más vezényszót használt. Ilyenkor nagy segítség, ha videóra vesszük az edzést, a felvételeken már a felvezető is beismeri hibáit, és javítani próbál. Fontos lehet a tanítás során más versenyzők tanulmányozása. Ezt lehet videó felvételekkel is, de az néha csalóka. A kutyák tényleges sebességét ezeken nem lehet lemérni, hiszen a kutya anatómiai felépítése miatt a látvány nagyon csalóka lehet. A nagy és hosszú kutyák egy lépéssel annyit haladnak, mint a kisebbek kettővel, viszont azok sokkal látványosabban tepernek. Ha mások futamait nézzük okulás képen, ne a kutyákat nézzük, hanem a felvezető mozdulatait elemezzük, és azok hatásait a kutyára. Mások hibáiból nagyon sokat lehetne tanulni. Előnyös a sok versenyen való részvétel is, ebben az esetben egyrészt a kutya rutint szerez, meg a gazda is legyűrheti a vizsga drukkját. Ekkor, ha magunk már bejártuk a pályát, jobban meg lehet érteni a mások felvezetési módszereinek hatásait. Természetesen jobb, ha az edző felhívja a figyelmet arra, hogy mit is kell figyelni, mert nem mindenki látja azt, amit kéne. A mi felvezetési stílusunk lényege a „pozitív agility”. Ez alatt azt értem, hogy bármilyen feladatot kell megoldani, sosem a feltételezett nehézségekre figyelünk, hanem mindig egyértelműen a következő akadályra, illetve a kívánt futási vonalra tereljük a kutyát. Minden eszközzel egyértelműen próbáljuk a kutya tudtára adni, hogy merre is kell haladnia, hiszen ezzel segítünk a leg46
többet. Másik fontos szempont, amit be szoktunk tartani, hogy ha lehet, mindig segítünk a feladat végrehajtásában, ha módunkban áll, és nem várjuk el a kutyától, hogy a nehéz megoldásokat magától oldja meg. Hiszen egy csapat vagyunk. A legfontosabb azonban a feltétlen bizalom a kutyánkban és önmagunkban. Hisz joggal bízhatunk benne, ha általában minden nehéz elemet otthon már begyakoroltunk, semmi sem lehet meglepő. A tudás adja a legnagyobb alapot az önbizalomhoz. A mozgásunk elárulná a legkisebb elbizonytalanodást is, és ekkor a kutya sokkal nehezebb feladat előtt áll, és nagyobb valószínűséggel hibázni is fog. A mai gyors kutyák esetében, általában ha elbizonytalanodunk, már úgy sincs időnk a javításra, ha a kutya mégsem követné a kiadott utasításokat, ezért egyszerűbb, ha mi végezzük a saját feladatunkat, és a kutyára bízzuk az ő feladatának a teljesítését.
Mellékletek: Az agility akadályok leírása DVD tartalomjegyzéke A DVD-én felépített pályák rajzai
Solymár, 2007-02-14
47
48
