A bankok működésének levezetése! TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS:
A bankok kialakulása i.e. 6. században indult Babiló niában, majd később a középkorban-Itáliában volt először pénzváltás, cserélés, adásvétel. Majd a későbbiekben az Amerikai aranyláz elindulásával kezdődött az aranymegőrzés – bizonylattal címkézve majd jelö let lenül. A bank olyan, a kereskedelemből kinőtt üzleti vállalkozás, amely betéti és hitelügyletekkel, valamint pénzforgalmi szolgáltatásokkal foglalkozik. -
Betéti üzletág – raktárházbó l nőtt ki
-
Hitelezés – áruvásárláshoz vételár megelőzés
-
Pénzforgalmi szolgáltatás - kereskedők külfö ldi ügynöknél hagyták a pénzt, később csak könyveltek pénzmozgás nélkül
A bankok működésének alapja a kölcsönös bizalom, feltétele a stabil társadalmi helyzet!
A MODERN BANKRENDSZER, A BANKOK TÍPUSAI: A bank a pénzügyi közvet ítők egyike, Léteznek univerzális és speciális pénzintézetek:
-
kereskedelmi bankok
-
takarékpénztárak
-
befektetési bankok
-
fejlesztési bankok
-
jelzálogbankok
-
szövetkezeti bankok
BANKI ALAPFUNKCIÓK: A banki alapfunkciók lényegében változatlanok, csak korszerűsödnek és strukturálódnak.
-
Hitel többféle pénznemben
-
Beruházás és forgóeszközhitel
-
Lakás- és személyi kö lcsön
-
Betéti konstrukciók
-
Ko mbinált termékek
SPECIÁLIS BANKI SZOLGÁLTATÁSOK: Az alaptevékenységen kívüli speciális szolgáltatások: -
Tanácsadás (üzlet i és befektetési)
-
Információ s szo lgáltatás
-
Vagyonkezelés
-
Holding szervezetben teljes pénzügyi közvet ítés (biztosítás, lízing)
-
Garanciák
BANKI KOCKÁZATOK:
-
Fizetésképtelenség (további működés kétséges)
-
Likviditási kockázat
-
Ügyfélkockázat (hitel és garancia kockázat)
-
Piaci kockázatok (kamat- és árfo lyamkockázat)
-
Szabályozási kockázat
-
Koncentrációs kockázat
-
Működési kockázat
Banki alapdilemma: jövedelmezőség versus kockázat (moral hazard)
KÉTSZINTŰ BANKRENDSZER KIALAKULÁSA:
-
A XIX. században sok bankcsőd – tovagyűrűző hatás
-
Központi szabályo zás és garancia iránt i igény
-
Először a többiek által megbízott kereskedelmi bank, majd jegybank
-
A kétszintű bankrendszer: o I. szint – Jegybank o II. szint – Kereskedelmi bankok, szakosított pénzintézetek, takarékszövetkezetek stb.
-
USA-ban 1913-ban jött létre szövetségi bankként
-
Magyarországon 1924-ben alakult meg jegybankként 1924- 1948
Jegybank
1948- 1987
Jegybank és kereskedelmi bank (egyszintű bankrendszer)
1987- t ő l
Jegybank
1991- t ő l
Külön törvény szabályozza
A JEGYBANK FELADATAI: A jegybank önálló hatalmi ág, feladata a monetáris szabályozás és esetenként a felügyelet is. -
Funkciói vezeti a pénzintézetek számláit övé a pénzkibocsátás monopóliuma szabályozza a mo netáris fo lyamatokat
-
A monetáris szabályozás eszközei tartalékráta szabályozás nyíltpiaci műveletek leszámítolási kamat láb polit ika (tartalék kölcsönzés a jegybanktól) refinanszírozás kamat láb elő írás
KÖTELEZŐ TARTALÉKRÁTA RENDSZER, NYÍLTPIACI MŰVELETEK:
-
Kötelező tartalékráta rendszer mértéke szabályo zza a bankrendszer pénzteremtő képességét kamat mértéke a bankok jövedelmezőségét is
-
Nyíltpiaci műveletek állampapír eladás, vétel devizapiaci műveletek
JELENLEGI HELYZET ÉS PROBLÉMÁK:
-
pénzügyi inno vációk és áttételek
-
a bankrendszeren kívüli pénzügyi közvet ítők súlya
-
a tartalékvaluták rendszerének átalakulása
A BASEL II. BASEL I. ÉS BASEL II. KIDOLGOZÁSA ÉS ALKALMAZÁSA A nemzetközi bankrendszer destabilizálódásának elkerülése végett valamint a nemzetközi síkon működő minden egyes bank számára egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében 1988 júliusában a Basel Bizottság egy jelentést tett közzé a tőkefelmérésről és tőkeszabványokról (International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards), amelyet a szakirodalo m az 1988-as Baseli Egyezmény néven ismer. Kiemelendő, hogy habár eredetileg a Baseli Egyezmény elvei a nemzetközi síkon működő bankokra vonatkoztak, utólag ezeket kiterjesztették a belfö ldi bankokra, jelenleg pedig ezek az elvek több mint száz országban a minimá lis tőkekövetelmények meghatározásának alapját képezik. Mindent összevetve, az 1988-as Baseli Egyezmény elő írta a bank által vállalt kockázat és az azon saját pénzalapok közötti összefüggés felállítását, amelyekkel rendelkeztek a tőke megfeleltetési index alapján, amelynek kisebbnek kell lennie 8 %-nál. A bankok kockázati profilját különféle t ípusú tevékenységekhez mechanikusan hozzárendelt egyetemes értékek alapján határozták meg, amely
tevékenységek négy fő csoportra oszlanak. Habár az 1988-as Baseli Egyezmény nagymértékben hozzájárult a nemzetközi síkon tevékeny bankok tőkésítésének javításához, ennek ellenére elfogadása óta számos kritika tárgya vo lt, amelyek közül a legfo ntosabbak azt vetették fel, hogy nem vesz i számításba az összes kockázattípust, amelynek a bankok ki vannak téve, és hogy a kockázat i értékek hozzárendelése merev, és nem veszi figyelembe az alanyok sokféleségét egy ügyfélcsoporton belül. A fent i körülmények között a Bizottság intézkedett egy új tőke megfeleltetési index elfogadtatása érdekében. Egy hosszas tanácskozási fo lyamat után tehát 2004 júniusában nyilvánosságra hozták egy új egyezmény végleges formáját, amelyet hivatalosan az International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards – a revised framework (A tőkefelmérés és tőkeszabványo k nemzetközi konvergenciája – átdolgozott keret) címet viseli. A gyakorlatban ezt az egyezményt az Új Baseli Egyezményként, a II. Baseli egyezményként vagy egész egyszerűen Basel II-ként emleget ik. A bizottság szempont jábó l az Új Baseli egyezmény alkalmazásának határideje a 2006-os év vége. Az magasabb szintű életbe léptetés esetén a határidő a 2007-es év vége.
BANKI KOCKÁZATOK: Kockázat alatt valamilyen esemény bekövetkezése körüli bizonyt alanságot értünk. Kockázatkezelés a kockázatok: -
Felmérése
-
a kockázatvállalás ésszerű szint jének meghatározása
-
a változások fo lyamatos mérésére irányul
Ezzel az időben történő beavatkozást, a veszteségek illetve az elmaradt hozamok minima lizálását teszi lehetővé. A bank köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal úgy gazdálkodni, hogy fo lyamatosan fenntartsa likviditását és szolvenciáját.
AZONNALI FIZETŐKÉPESSÉG
LIKVIDITÁS
MINDENKORI FIZETŐKÉPESSÉG
SZOLVENCIA
BANKMŰVELETEK: A pénzügyi szolgáltatásokat bankműveleteknek, bankügyleteknek is nevezzük. Ezeket három nagy csoportba soroljuk: -
Passzív
-
Akt ív
-
Egyéb bankügyletek
A kockázatok csoportosításának egyik szempont ja a megosztás.
A HITELEZÉSI ELJÁRÁS: A hitelezés a legkockázatosabb banki művelet. A kockázat abban rejlik, hogy: -
HOL
-
KINEK
-
MIRE
-
MILYEN FELTÉTELEK MELLETT
nyújt hitelt a bank. Ez egy összetett kockázati struktúra megfelelő felmérését, kezelését igényli.
A BANKOK KIHELYEZÉSEINEK KOCKÁZATI STRUKTÚRÁJA: 1. Környezeti kockázat 2. Ügyfélkockázat 3. Ügyletkockázat
I. Környezeti kockázat: o Ország kockázat o Polit ikai kockázat o Ágazati kockázat
II. Ügyfélkockázat: Üzlet i kockázat:
Pénzügyi kockázat:
- eszközfelhasználás
- likviditás
- jövedelmezőség
- tulajdonosi struktúra
- piac
- forrásszerkezet
- vezetés
- árfo lyam
- terv
III. Ügyletkockázat: o kamat o futamidő o hitelt ípus o fedezet
A HITELKÉRELEM BANKI VIZSGÁLATA:
-
A hitelkérelem összeállítása, benyújtása a bankhoz
-
A hitelkérelem banki vizsgálata, elbírálása
-
A hitelszerződés megkötése vagy a hitelkérelem elutasítása
-
A hitel fo lyó sítása a kölcsönszerződés szerint
-
A hitel visszafizetése (kamat és tőkefizetés)
A hitelkérelem banki vizsgálata, elbírálása a hitelfelvevő hitelképességének megállapítására irányul. Ennek érdekében a bank szabja meg a hitelkérelem formai és tartalmi kellékeit.
A hitelkérelem vizsgálatának négy szakasza: 1. A hitelt kérelmező adós minősítése. 2. A hitelkérelemben foglalt ügylet minő sítése 3. Az adós kockázatviselő képessége és a hitel fedezetére felajánlott biztosítékok értékelése. 4. A hitelkérelemben megjelö lt konkrét kölcsönfeltételek értékelése
Az adósminő sítés vizsgálatai: Az adósminősítésnél feltétlenül vizsgálni szükséges: 1. Számszerűsít hető adatok:
2. Szubjekt ív tényezők:
-
a saját vagyo n részaránya
-
likviditás rövid és középtávon
- tulajdonosi struktúra, a tulajdonosok magatartása
-
jö vedelmezőség
-
adósságszo lgálat
-
(osztalékpo lit ika, esetleges tőkeemelési szándék kapcso lódási pontok)
-
a menedzsment szakmai megítélése
-
a jövőbeni kilátások értékelése, a tervezés minősége
-
piaci helyzet és várható alakulása, monopolhelyzet, a rendelésállo mány összetétele
-
az ágazatra, szakágazatra vonatkozó információ, az attól való lényeges eltérések indokai
Ügylet minősítés: Ügyletminősítésre általában éven túli hitelkérelem esetén kerül sor: -
projekt vagy vállalkozás szemlélete
-
a projekt vagy beruházás megtérülése
-
ügylet i kockázat elemzés (tőke és kamatkockázat, fedezetkockázat)
-
felmérése alapján
Az ügylet minősítés célja megállapítani, hogy érdemes, vagy nem, az adott célra hitelt nyújtani, a tervezett fejlesztés milyen eredménnye l járhat és ez hogyan hat a vállalkozás egészére. Fontos a terv realitásának megítélése is, amelyhez pénzügyi szakértőkön kívül speciális, az adott ágazatot ismerő szakértőkre is szükség van. Az adósminő sítés és az ügylet kockázatának függvényében állapít ja meg a bank a megkívánt biztosíték értékét.
A biztosítékok: A hitel visszafizetésének elsődleges fedezetét az adós várható működési bevétele, illet ve az ügylet várható eredménye képezi. Miután valószínűsített fedezetről van szó, ezért másodlagos fedezetre, un. biztosítékra van szükség.
A biztosítékok lehetnek: -
Dologi biztosítékok
-
Személyi biztosítékok
-
Egyéb biztosítékok
Dologi biztosítékok:
Személyi biztosítékok:
Egyéb biztosítékok:
- jelzálogjog
- kezesség
- (ár)bevétel
- közraktárjegy
- bankgarancia
- engedményezés
- óvadék
- állami garancia
- hitel biztosítás
- alapít ványok garanciái
- vételi jog (opció)
A felajánlott biztosíték minősítése, a biztosíték elfogadhatóságának megítélését és az un. biztosítéki érték megállapítását takarja. A kiváló és a jó adós könnyebben, kevesebb biztosíték lekötése mellett és kedvezőbb és kedvezőbb kamat feltételekkel juthat hitelhez. Ez az üzletpolit ika járul hozzá a betétek biztonságához.
A FIZETŐKÉPESSÉG MÉRÉSE, TŐKEKÖVETELMÉNYEK: A szavatolótőke számítása: A pénzügyi intézmény szavatoló tőkéje a saját tőkébő l, az alárendelt és kiegészítő alárendelt kölcsöntőkéből, valamint az általános kockázati céltartalék társasági adóval csökkentett részébő l áll. A szavatolótőkét két csoportra osztjuk: az alapvető és a járulékos tőkeelemekre. Az alapvető tőke elemek a következők: -
jegyzett tőke
-
tőketartalék
-
eredménytartalék
-
lekötött tartalék
-
mérleg szerint i eredmény
-
általános tartalék
-
általános kockázati céltartalék a társasági adóval csökkentve
A szavatoló tőke számításakor bizonyos korrekciókat kell végrehajtani, csökkenteni kell a következő tételekkel: o a jegyzett tőke be nem fizetett része o a visszavásárolt saját részvény értéke o a számviteli jogszabályokban meghatározott immateriális javak értéke o a tárgyi eszközöknél a nem banküzemi célt szo lgáló ingatlanokhoz kapcsolódó vagyo ni értékű jogok o a kockázati céltartalék hiánya o az évközi negat ív eredmény
A korrigált alapvető tőkeelemek összegének mértékéig lehet figyelembe venni a járulékos tőkeelemeket. Ezen belül az alárendelt kölcsöntőke az alapvető tőkeelemek korrigált értékének maximum 50%-át érheti el. A járulékos tőkeelemek a következők: -
az értékelési tartalék 70%-a
-
alárendelt kölcsöntőke
-
kiegészítő alárendelt kö lcsöntőke
A korrigált alapvető tőkeelemek és a járulékos tőkeelemek együttes összegéből további tételek kerülnek levonásra. Ezek a következők: -
más pénzügyi intézményekhez befizetett hozzájárulás
-
nyújtott alárendelt kölcsöntőke
NÉZZÜK MEG EZT EGY PÉLDÁN KERESZTÜL: EGY BANK ADATAI (millió forintban) -
Saját tőke: o Ebből jegyzett tőke:
12.500,7.000,-
-
Tőketartalék:
1.000,-
-
Eredménytartalék:
3.800,-
-
Lekötött tartalék:
-
Mérleg szerinti eredmény:
150,-
-
Általános tartalék:
250, -
-
Értékelési tartalék:
300, -
-
Általános kockázati céltartalék: 800,-
-
Alárendelt kölcsöntőke:
0, -
7.000,-
A jegyzett tőke 100%-ban befizetett. -
A visszavásárolt saját részvény
-
Immateriális javak értéke
-
Tárgyi eszközöknél vagyo ni jog
-
Évközi negat ív eredmény
-
Hiányzó céltartalék ill. értékvesztés
-
Leánybankban való részesedés
100, 50,0,50,100, 2.000,-
Alapvető tőkeelemek: 12.500 – 300 + 800 x 0,84 = 12.872,- millió forint Az alapvető korrigált tőkeelemek 50%-a -
6.436 millió forint < 7.000 millió forint alárendelt kölcsöntőke; tehát a figyelembe vehető alárendelt kölcsöntőke maximum 6.436 millió forint
Járulékos tőkeelemek: - 6.436 + 300 x 0,7 = 6.646 millió forint Szavatoló tőke: - 12.872 + 6.646 = 19.518 millió forint, amely csökkentendő a részesedéssel, vagyis - 2.000 Így a korrigált szavatoló tőke összege ebben az esetben 17.518,- millió forint
Az így számított szavatoló tőkét kell figyelembe venni a prudenciális elő írásokhoz, mint számítási alapot, kivéve a tőke megfelelési mutatót. o A kockázatvállalás korlátozásánál (nagykockázat tulajdonszerzés) és a likviditási szabályoknál ( mely szerint a szavatoló tőke nem lehet kevesebb, mint az elő írt minimális jegyzett tőke követelmény) ezt a szavatoló tőkét vesszük alapul. o A kockázatvállalási korlátok túllépésével viszont a tőke megfelelési mutatóhoz alkalmazott szavatoló tőkét a túllépés értékével csökkenteni kell. az így korrigált szavatoló tőkét nevezzük a hitelintézet tőkealapjának.
A BÁZELI ÚJ TŐKESZABÁLYOZÁS OKAI: - A pénzügyi piacok fejlődése - A termékek innováció ja - A bankcsoportok térnyerése következtében o Új típusú kockázatok megjelenése
A korábbi szabályozás főbb problémái
- a tőkeszükségletet nem kezelte eléggé differenciáltan -
azonos tőkekövetelmény mellett – magasabb kockázatú eszközökbe való kihelyezésre adott lehetőséget
-
figyelmen kívül hagyta a működési kockázatot
-
korlátozott mértékben ismerte el a kockázatcsökkentési technikák szerepét
A BASEL II szakított azzal a megközelítéssel, hogy a hitelintézetek tőkéjének elégséges vo ltát minden intézményre azonos mércével lehet mérni.
A BASEL II. HÁROM PILLÉRE: 1. A hitel és működési kockázat számszerűsítése alapján meghatározott minimum tőkekövetelmény 2. A bankfelügyelet i ellenőrzés hangsúlyosabb szerepe 3. A piac fegyelmező szerepe, amelyet transzparens beszámo lási követelmények segítenek Az új szabályozás egyik fő célja a kockázatérzékenység erősítése volt. Ezt szolgálja az, hogy a kockázatok fedezését célzó minimális tőkeszükséglet számításához a hitelintézetek kockázatkezelésük, továbbá belső irányítási és ellenőrzési fo lyamataik fejlettségének függvényében többfajta módszer közül választhatnak. A hitel- és a működési kockázat minimális tőkeszükségletének fejlettebb mérési módszerei is a nem várható veszteséghez kapcso lódnak, közelít ve ezzel egymáshoz a szabályozó i és a gazdasági tőkeszükségletet. A hitelintézeteknél alkalmazott belső hitelkockázat i mérésekkel ellentétben az új szabály a várható veszteséggel csak az értékvesztés és a kockázati céltartalék formájában megképzett fedezetet állít ja szembe, a kockázati felár számszerűsítésével előállított bevételi fedezetet nem ismeri el. Egyelőre az intézmények saját hitelkockázati modellje it sem fogadja el a szabályozás. Ennek feltételeit még vizsgálják. A fejlettebb módszerek alkalmazásának egyö ntetű feltétele a felügyelet i jóváhagyás és meghatározott nyilvánosságra hozatali követelmények teljesítése. Az utóbbi révén a piac erős ösztönzője lehet a fejlettebb módszerek alkalmazásának, hiszen a felügyelet által is elismert fejlett kockázatkezelés alacsonyabb kockázati felárat jelent a piacon. A hitelkockázat standard módszerrel történő mérése lényegében a jelenlegi kockázat i súlyo záshoz hasonlít, a hitelezési kockázatokat néhány standard kockázati súlyozási csoportba sorolja. Az új súlyo zás viszont kockázatérzékenyebb: -
figyelembe veszi a külső, tehát a függet len ügynökségek által adott minő sítéseket; több súlyozási csoportot alkalmaz, s a magas kockázatú tételekre 150 százalékos súlyt, azaz 12 százalékos tőkekövetelményt határoz meg; elismeri a lakossági üzletág alacsonyabb kockázatát, a lakossági hitelekre/lakáshitelekre kisebb kockázati súlyok (75, illetve 35 százalék) alkalmazását írja elő; a 90 napon túl lejárt hitelekre, ha az elszámo lt értékvesztés hányada alacsony, 150 százalékos súlyt szab.
A tőkekövetelmény - a hatályo s szabályozáshoz hasonlóan - a kockázati súly 8 százaléka. A standard módszert alkalmazó magyar hitelintézeteknek a külső minősítésekre épülő új rendszerben azonban a hatályo s szabályozáshoz képest nagyobb tőkével kell fedezniük többek között a magyar állammal szembeni, devizában fennálló követeléseket, a bankközi devizaköveteléseket és a három hónapon túli lejáratú bankközi forintköveteléseket. Az utóbbi szabály a bázeli javaslatban már benne vo lt, de az európaiban új elem. A hitelkockázat belső minő sítésre épülő módszerei egy olyan felügye let i modellt takarnak, amelynek a konfidenciaszint je 99,9 százalék, s amelybe saját méréseik alapján a hitelintézetek helyezik be a paramétereket: az alapmódszer keretében csak a nem teljesítési valószínűséget, a fejlett módszert alkalmazva a veszteségrátát és a nemteljesítéskori kockázati kitettséget is. Alapelv, hogy ha a hitelintézet valamely jelentős portfólió jára a belső minősítés módszerét kívánja alkalmazni, akkor meghatározott időterv alapján a többi portfólióra is be kell vezetnie azt. Mivel ez több nehézségbe ütközik, több portfólióra, illetve részportfólióra vonatkozóan vannak a belső minő sítésre épülő módszer keretében alkalmazható olyan "helyettesítő" módszerek, amelyek lényegében egyfajta standardizálást takarnak (például egyszerű súlyozási módszer, felügyelet i besorolás). Az európai szabályozási javaslat emellett lehetővé teszi, hogy a hitelint ézetek a szuverén, valamint az intézményi portfóliókra (a hitelintézetekkel, befektetési vállalkozásokkal, önkormányzatokkal szembeni kockázatokra) tartósan standard módszert alkalmazzanak, miközben a többi eszközcsoport tőkekövetelményét a belső minő sítésre épülő módszerek egyikével számo lják, amennyiben az adott portfólió csekély számú partnert érint. Ez a lehetőség a kevéssé bonyo lult tevékenységet fo lytató hitelintézetek számára kívánja elérhetővé tenni a belső minősítésre épülő módszerek alkalmazását. A bázeli szabályozásban ez a kedvezmény nem lelhető fel. Új elem az európai bizottsági javaslatban az, hogy a belső minősítésen alapuló módszerek használatára feljogosított hitelintézetek a központi kormányzattal, az állammal azonos kockázatú önkormányzatokkal, helyi hatóságokkal és egyéb közszo lgálat i gazdálkodóegységekkel szembeni kockázati kitettségekre is tartósan standard módszert alkalmazhatnak. Ez a kedvezmény, ami való jában ezekre a kitettségekre nulla százalékos súlyozást jelent, azonban csak a legjo bb (gyakorlat ilag AAA, AA) hitelminősítéssel rendelkező államokra és azok intézményeire érvényesít hető. Ez a bázeli egyezményben szintén nem található elő írás elsősorban a legfejlettebb és erős tartományi vagy önkormányzati struktúrákkal rendelkező európai országok számára ad kedvezményt. A kockázatmérés és benne a limit számítás állami szabályo zásában változás következett be 2008. január 1-jén. A hitelint ézet i törvény kibő vült a Bázel II.-höz kapcsolódó elő írásokkal, emellett új kormányrendeletek is születtek. Napjainkban a hitelkockázat aktuális szabályozását a következő négy jogszabály tartalmazza: ● Hitelintézet i törvény (1996 évi CXII törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról), ennek főképpen a 76. §-a; ● 196/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezelésérő l és tőkekövetelményéről; ● 200/2007. (VII.30.) Kormányrendelet a működési kockázat kezelésérő l és tőkekövetelményéről; valamint a ● 250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet a hitelintézetek és a pénzügyi válla lkozások éves beszámo ló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairó l 7. sz. melléklete.
A HITELINTÉZETEKRE VONATKOZÓ PRUDENCIÁLIS ELŐÍRÁSOK A hitelintézetek a saját és a rájuk bízott idegen forrásokért is felelő sséggel tartoznak. Ezért működésükre és kockázatvállalásukra külö nleges, ún. prudenciális szabályok vonatkoznak. A prudenciális szabályok o lyan speciális gazdálkodási követelményeket állít anak fel a bankokkal szemben, amely garanciát jelenthet mindenkori és tartós fizetőképességük megőrzésében. Fő szabályként tehát a hitelintézetnek fenn kell tartania azonnali fizetőképességét (likviditását) és szo lvenciáját (hosszútávú fizetőképességét). Az azonnali fizetőképesség azt jelent i, hogy képesnek kell lennie a vele szemben jogosan felmerült követelésnek eleget tenni, míg a szo lvencia fenntartása a saját vagyo n megőrzését, vagyis azt jelent i , hogy a hitelintézet eszközeinek értéke mindenkor meg kell haladja a kötelezettségeinek értékét. Fontos szabály, hogy a hitelintézet saját tőkéjének összege tartósan nem csökkenhet a jegyzett tőke alá. Prudenciális szabályok: 1. A szavatoló tőke nagyságára vonatkozó elő írás: A fizetőképesség fenntartásához szükség van arra, hogy fo lyamatosan rendelkezésre álljo n az a tőkemennyiség, amellyel a hitelintézetnél bekövetkezett esetleges veszteségeket fedezni tudják. Ennek meghatározására szo lgál a szavatoló tőke számítása, amelynek során a saját tőkéből figyelmen kívül kell hagyni azokat az elemeket, amelyek tényleges fedezetet nem jelentenek a veszteségekre, ill. módosít ják a saját tőke értékét. A pénzügyi int ézmény szavatoló tőkéje alapvető és járulékos tőkeelemekbő l áll. Alapvető tőkeelemek: jegyzett tőke: amit a tulajdonosok jegyezetek és befizettek tőketartalék: a részvények kibocsátási értéke és névértéke közötti különbség eredménytartalék: korábbi évek adózott eredménye általános tartalék: az adózott eredménybő l kell képezni, mértéke 10% mérleg szerinti eredmény: tárgyévi adózott eredmény Járulékos tőkeelemek: értékelési tartalék: a befektetett eszközök piaci értéke és könyv szerint i nettó értéke közötti különbség alárendelt kölcsöntőke: olyan kö lcsön, amely adósság rendezésre bevonható, futamideje 5 évtől több 2. Általános tartalékképzési kötelezettség: A hitelintézetek a mérlegfőösszeg és a vállalt kötelezettségek aránya alapján az adózott eredménybő l általános tartalékot képeznek. Ez egyrészt tartalékul szo lgál a veszteségekre, másrészt biztosítékot nyújt a hullámzó jövedelmezőség kiegyenlítésére. 3. Tőkemegfelelés: A tőkemegfelelési mutató a hitelintézetek kockázatát méri. Mértéke legalább 8% kell hogy legyen. A szavatoló tőke nem csökkenhet a jegyzettőke alá. 4. Kockázat i céltartalék képzése: A tevékenységgel együtt járó kockázatok fedezésére szo lgál. Kockázati céltartalkképzés szempontjábó l a hitelezési, a kamat-, az árfo lyam-, a befektetési, az ország-, valamint egyé b kockázatokat kell figyelembe venni. Az adózás előtti eredménybő l kell képezni. Ráfordítás lesz belő le.
5. Kockázatvállalás korlátozása: A szavatoló tőke arányában korlátozott az egy ügyféllel szemben vállalható teljes kockázat nagysága és az összes ügyféllel szemben vállalt, összes nagykockázat mértéke is. Nagy kockázat: az egy ügyfél részére történt összes kockázatvállalás nagysága meghaladja a hitelintézet szavatoló tőkéjének 10%-át. az ügyféllel szembeni kockázatvállalás együttes összege nem haladhat ja meg a szavatoló tőke 25%-át a hitelintézet által vállalt nagykockázat együttes összege nem haladhat ja meg a szavatoló tőke 8szorosát. Betétbiztosítás: A külö nféle betétbiztosítási rendszerek funkciója, hogy a betétes bankba tett pénzének visszafizetésére egy bizonyos mértékig garanciát vállaljanak, vagyis a fizetésképtelenné vált hitelintézetben elhelyezett követeléshez ezeken az intézményeken keresztül egy bizonyos összeghatárig hozzáférjen a betéttulajdonos. Ennek érdekében hozták létre hazánkban az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA). Az OBA a hitelintézetek befizetésébő l működik. Minden hitelintézet köteles csat lakozni hozzá. Az egyszeri csat lakozási díj befizetése után éves, rendszeres biztosítási díj fizetési és adatszolgáltatás i kötelezettség terheli őket. Az OBA cserébe 1 millió Ft összeghatárig biztosítja a betétesek által a hitelintézeteknél elhelyezett névre szó ló betéteket. A hitelintézetek létrehozhatnak további, önkéntes betétbiztosítási intézményeket is.
A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETÉNEK TEVÉKENYSÉGE A HITELINTÉZETEK VONATKOZÁSÁBAN: A pénzügyi szféra összes felügyelet i szervének integrálásával, 2000. április 1-jén jött létre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). A PSZÁF a Kormány felügyelete alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek működését külön törvény (az 1999. évi CXXIV tv.) szabályozza. A Felügyelet jogi személy, amely önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik, szervezeti és működési szabályzatát a Kormány hagyja jó vá. Hatásköre kiterjed a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, a tőkepiacró l, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, az Önkéntes Kö lcsönös Biztosító Pénztárakról, a magánnyugdíjró l és a magánnyugdíj pénztárakról, a közraktározásról, az egyes szakosít ott hitelintézetekről, a kockázati tőkebefektetésekről, és a kockázat i tőkealapokról szóló törvények hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére. A Felügyelet elnökét a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés választja és hívja vissza. Elnökhelyettesét pedig a pénzügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és ment i fel. Kinevezésük időtartama 6 év. A PSZÁF-nek vannak saját bevételei, amelyek igazságszolgáltatási díjbó l, felügyelet i díjbó l, felügyelet i bírságbó l, ill. egyéb bevételekbő l állnak.
A Felügye let pénzügyi vállalkozásokkal kapcso latos feladatai: az engedélykérelmek és más beadványok elbírálása; a törvényben elő írt nyilvántartások vezetése, a pénzügyi intézmények információszo lgáltatásának és adatszolgáltatásának ellenőrzése; a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szo lgáltatási tevékenységet meghatározó szabályok érvényesülésének ellenőrzése, vizsgálata; a pénzügyi intézmények prudens működésének, a betétek és más visszafizetendő források biztonságának vizsgálata, elemzése és értékelése, ill. a függet len és szakszerű irányítást, valamint a vezetést veszélyeztető körülmények ellenőrzése; intézkedés az észlelt szabályt alanságok megszüntetésére; kivételes intézkedések meghozatala a súlyos szabálytalanságok megszüntetésére; a feltárt szabályszegés miatti bírságo lás; az OBA igazgatótanácsa által hozott döntések előkészítésének és végrehajtásának segítése; vitás esetben annak az eldöntése, hogy valamely tevékenység pénzügyi, illetőleg kiegészítő pénzügyi szo lgáltatási tevékenységnek minősül-e. A Felügyelet a pénzügyi intézményektől megköveteli a részletes és rendszeres adatszolgáltatást. A kért adatok kiterjednek a likviditás, a szo lvencia, a kockázatvállalás, a pénzügyi és a kiegészítő pénzügyi szo lgáltatási tevékenység szabályainak betartására, ill. a szervezet működésének, valamint belső ellenőrzésének rendszeres figyelemmel kísérésére. A felügyelet i tevékenység két alappillére a helyszíni, ill. a nem helyszíni ellenőrzés. A ne m helyszíni ellenőrzés a külö nböző jelentési kötelezettségeket jelent i. A helyszíni ellenőrzés alapvetően a prudenciális szabályok, és a Felügyelet i határozatok megtartásának vizsgálatára terjed ki. A Felügyelet a jogszabályokban foglaltak betartása érdekében a pénzügyi intézményekkel szemben intézkedéseket, kivételes intézkedéseket és szankciókat alkalmazhat.
DEVIZAÁRFOLYAMOK JEGYZÉSE, AZ ÁRFOLYAM-LEÉRTÉKELŐDÉS ÉRTELMEZÉSE:
Az árfolyam a nyitott nemzetgazdaságok legfontosabb ár-jellegű változója. Az árfo lya m egyrészt meghatározza a belfö ld exportjavainak a világpiaci árát, s így azok termelő inek nemzetközi versenyképességét, másrészt meghatározza az importjavak hazai árát, ami közvet len hatással van az infláció mértékére, valamint a reáljö vedelemre. A gyakorlati életben leggyakrabban a bilaterális nominális árfolyammal találkozhatunk. Ez két pénznem cserearányát fejezi ki, ami lehet valuta és deviza is. A valuta valame ly ország törvényes fizetőeszköze (készpénz), a deviza pedig a valutára szóló követelés (számlapénz). Az árfolyam jegyzése során két féle eljárás is lehetséges. Az árfo lyam direkt (közvetlen) jegyzése során a külfö ldi pénznem 1 egységének az árát adják meg a hazai pénznemben (pl. 1 EUR = 250 HUF vagy 250HUF/EUR). Az árfo lyam indirekt (közvetett) jegyzése során a hazai pénznem 1 egységének az árát adják meg a külfö ldi pénznemben (pl. 1 HUF = 0,0040 EUR vagy 0,0040EUR/HUF). A devizapiacon a direkt jegyzést alkalmazzák. A devizapiac elemzéséhez használható a Marshall-kereszt, ahol a jószág lesz a külfö ldi pénz, az ár pedig az árfo lyam. A devizapiac keresleti oldalát az áruk és szo lgáltatások importőrei és a tőke exportőrei képezik. A keresletről feltesszük, hogy az árfo lyam negat ív függvénye. A kínálat i függvény alakja viszont általában elég sajátos.
( T k. 422. o )
E0-ból indul ki, vagyis létezik o lyan árfo lyam, mely alatt a devizatulajdonosok nem hajlandók eladni a birtokukban lévő devizát. Az E1 pontban a kereslet és a kínálat egyensúlyban van. Egy adott időpontban ez a piac egyensúlyi árfo lyama. Az E2 árfo lyam pedig az, melynél a kínálati függvény visszahajlik, vagyis annak ellenére kívánnak egyre kevesebb devizát eladni a tulajdonosai, hogy azt egyre magasabb áron tehetnék. Így a normál piaci körülmények között a kínálat i függvény eltérése i nem juthatnak érvényre, ezért a továbbiakban a devizakínálatról feltesszük, hogy az árfo lyamnak pozit ív függvénye. Ha a devizapiacon változatlan kínálat mellett megnő a kereslet, akkor az az árfo lya m emelkedését, vagyis a hazai pénz leértékelődését idézi elő. Ilyen helyzet állhat elő, pl. akkor, ha ceteris paribus a belfödnek kereskedelmi mérleg passzívuma képződik a külfö lddel szemben. A többletkeresletet ebben az esetben a többletimport generálja.
(Tk. 423. o.)
NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK – IMF, VILÁGBANK – CSOPORT, EBRD, BIS – FUNKCIÓI: A legfontosabb nemzetközi intézmények: 1.Nemzetközi Valutalap (IMF) Az IMF-et 1945-ben hozták létre. Tevékenysége a tagállamok árfo lyam-polit ikájának felügyeletére; a velük fo lyatott gazdaságpolit ikai konzultációra; a középtávú, elsősorban szerkezetátalakítási célokat szo lgáló hitelek nyújtására; és a fizetési mérleggel kapcso latos céloknak alárendelt rendkívüli hitelprogramok kidolgozására irányul. Az IMF az egyet len olyan nemzetközi szervezet, amely ha korlátozottan is, de képes hatást gyakorolni tagállamai fizetési mérleg pozíció jának alakulására, ill. pénznemük stabilitására. Hitelfo lyó sításának feltétele a vállalt gazdaságpolit ikai intézkedések teljesítése. Az IMFtagállamok kvótáik arányában rendelkeznek szavazatokkal, ill. jutnak hozzá az egyes hitelprogramokhoz. 2.Világbank-csoport (IBRD, IFC, IDA, MIGA, GEF) A Nemzetközi újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) beruházási célú kö lcsönöket folyó sít a magyar államnak (infrastrukturális, környezetvédelmi je llegű), ill. közgazdaság i környezettanulmányokat készít. A Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) finanszírozza a fejlesztési jellegű programokat, valamit támogatja a magánbefektetői szándékokat.
A Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) a legszegényebb fejlődő országoknak nyújt segélyjellegű hiteleket. A Multilaterális Beruházási Garancia Ügynökség (MIGA) átvállalja a működő-tőke polit ika i kockázatát a fejletlen országok külső finanszírozásának közvetett támogatása érdekében. A Globális Környezetvédelmi Alap (GEF) támogatást nyújt a kiemelt környezetvédelmi célokhoz. (pl. Mo. a határokon átnyúló környezetvédelmi problémák megelőzéséhez remé l forrást). 3. Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Az EBRD 1991-ben kezdte meg működését regionális fejlesztési bankként. Fő részvényesei az EU (60%), az USA (10%) és Japán (8,5%). Célja a piacgazdaságra történő átmenet segítése a közép- és kelet-európai országokban, valamint a magánvállalkozások támogatása kölcsön nyújtás, tőkebefektetés, és garanciaválla lás révén. (pl. M1 autópályánál garanciavállalás). 4. Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) A BIS a nemzetközi mo netáris kooperáció egyik legfő bb szervező je. Részvényesei a jegybankok. Számukra igény esetén aranyügyleteket végez, tartalékokat őriz és rövid lejáratú (áthidaló) hiteleket nyújt. A BIS szervezte meg a nemzetközi tevékenységet folyt ató bankok teljeskörű adatszolgáltatását, és kidolgozta a banktevékenység ellenőrzésének normáit. A BIS működteti a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, melynek feladata a nemzetközi pénzügyi rendszer biztonságának védelme, és a kockázatkezelés glo bális módszereinek a kialakítása is. Ezen kívül a BIS működteti a Nemzetközi Fizetések és Elszámolások Bizottságát is, amely a pénzintézetek összekötő infrastruktúra fejlesztésével és biztonságos üzemeltetésével foglalkozik.
A KÖZJAVAK ÉS AZ EXTERNÁLIÁK PROBLEMATIKÁJA ALLOKÁCIÓS MECHANIZMUS HIÁNYOSSÁGAI ):
(
P I AC I
A piaci allokációs mechanizmus hiányosságai: 1. Tökéletes verseny hiánya, melynek oka a méretgazdaságosság, vagy a magas piacra lépési költségek következtében kialakuló természetes monopóliumok, oligopóliumok létezése, vag y az egyes piaci szereplők magatartása. Ez esetekben nem érvényesül a tökéletes piac eg y tulajdonsága, miszerint a versenyző vállalatok egyike sem képes a piaci ár befo lyáso lására. 2. Magas kockázatú vagy lassú megtérülésű beruházások finanszírozása. (pl. infrastrukturális beruházások). 3. Az információhiány (gazdasági döntések meghozatalához). 4. Közjavak és vegyes javak előállítása. Ezen ko llektív javak esetében a piac egyáltalán nem vagy csak részlegesen működőképes. 5. Az externáliák. A tiszta közjavak problémája a jellemzőikben keresendő. o A közjavak közösségileg fogyasztható (kollekt ív) javak. o Valamely közjószág adott mennyiségének igénybevétele függet len az egyén döntésétől, mindenki ugyanazt a mennyiséget fogyaszt ja, függet lenül attól, hogy milyen egyén i preferenciái kapcso lódnak a jószág fogyasztásához, vagy egyáltalán szüksége van-e rá. Ez teljesül pl. o lyan klasszikus közjavaknál mint a honvédelem, vagy az igazságszo lgáltatás, de a kollekt ív javak nagy részénél (pl. oktatás, tömegközlekedés vagy eü. szo lgáltatás) nem érvényesül. o Közjavak esetében nincs lehetőség valamely fogyasztó fogyasztásbó l történő kizárására. o Valamely közjószág fogyasztása során az egyes fogyasztók semmilyen befo lyást ne m gyakorolnak egymás fogyasztására, nincs köztük rivalizálás. A közjavakkal kapcso latos allokáció s nehézségek forrása az a felismerés, hogy a fogyasztásbó l történő kizárás megvalósít hatatlansága miatt a közjavak esetében a piaci mechanizmus ne m
működik. Mivel a közjavak esetében hiányz ik a fogyasztásbó l történő kizárás és a piaci ár érvényesítésének lehetősége, a piac nem alkalmas ezen javak előállítására. Az externáliák okozta allokációs probléma lényege, hogy elmarad a valamely gazdaság i szereplő magatartása által más gazdasági szereplők számára elő idézett többletköltség (negat ív externália) vagy többlethasznosság (pozitív externália) piaci ellentételezése. Ezen többletköltség vagy többlethasznosság társadalmi szintű ellentételezése (internalizálása) részben az állam és az államháztartás feladata lehet. Az extern hatások a piaci rendszeren kívül jelentkeznek. A negatív extern hatások esetében a mego ldandó allokációs probléma alapja az egyéni és a társadalmi határköltség, vagyis az egyéni és a társadalmi kínálat i függvény eltérése, ennek következményeként az előállított jószágmennyiség meghaladja a társadalmilag optimális mennyiséget. A negatív extern hatás állami internalizálásának klasszikus eszköze az okozott társadalmi többletköltségek adó formájában történő érvényesítése. A pozitív extern hatások esetében az allokáció s probléma lényege az egyéni és a társadalmi határhaszon, vagyis az egyéni és a társadalmi kereslet i függvény elérése, emiatt az előállításra kerülő jószágmennyiség elmarad a társadalmilag optimális mennyiségtől. A pozit ív extern hatás állami internalizálásának klasszikus eszköze az adott tevékenység által elő idézett társadalmi többlethaszon szubvenciók (támogatások) formájában történő megjelenítése.
TŐZSDETÍPUSOK, KERESKEDETT INSTRUMENTUMOK:
Tőzsdei tevékenység végzésére kizáró lagosan jogosult a részvénytársaság. Tőzsdei tevékenység: tőzsdei termék szervezett, szabványo sított kereskedésének üzletszerű lebonyo lítása. A tőzsde egy sajátos piac, olyan hely, aho l meghatározott árukat, meghatározott időben, szigorú eljárási szabályok (szokványok) szerint, meghatározott személyek (tőzsdetagok) adhatnak-vehetnek. Tőzsdei szokvány: a tőzsdei kereskedés szokásainak írásba foglalása. A tőzsdei kereskedelem szekciókban történik. A szekció a tőzsdei kereskedés egy-eg y elkülö nült, sajátosan szabályo zott része.
Tőzsde Árutőzsde (Mo. 1989.) BÁT általános
Értéktőzsde (Mo. 1990.) BÉT speciális
általános ép.
speciális deviza
nemesfém
Tőzsde jellemzői: speciális szabályozás alá eső gazdasági társaság, kizáró lag jogosult jőzsdei tevékenység végzésére ill. kiegészítő tevékenység végzésére (elszámo lóházi, oktatási, informat ikai, kiadvány-előállítási, -terjesztési tevékenység, adatszolgáltatási tevékenység), alapításához a PSZÁF engedélye szükséges a társaság kizáró lag dematerializált részvényekkel rendelkező részvényt ársaság, ill. külfö ldi tőzsde fióktelepe formájában alapít ható, árualapú ügyletek, valamint deviza kereskedése esetén legalább 150 millió Ft, egyéb tőzsdei termék kereskedése esetén legalább 500 millió Ft pénzben befizetett alaptőkével alapítható, egyik tulajdoni hányad sem haladhat ja meg a 10%-ot, szigorú összeférhetetlenségi szabályok érvényesek a tőzsdével munkaviszonyban álló személyekre és azok közeli hozzátartozóira, gazdálkodási szabályok (szabad pénzeszközeinek befektetésére vonatkozó korlátozások) Szervezete: A tőzsde legfő bb szerve a közgyűlés, amely tagjainak összességébő l áll és évente legalább egyszer hívják össze. (A tőzsdetagok szavazat i joga nem arányo s a tulajdoni hányaddal.). A tőzsdetanács a közgyűlésnek alárendelt általános irányító testület, amely elsősorban a tőzsde működését biztosító stratégiai döntések meghozataláért felelő s. A Felügyelő Bizottság a tőzsdetagok érdekeit és a jogszabályi rendelkezéseket szem előtt tartva, a tőzsde és szervei működését, gazdálkodását, valamint a tőzsdei szabályzatok betartását ellenőrzi. A tőzsdetitkárság egy operatív szervezet, a tőzsde munkaszervezete. Az ügyvezető igazgató feladata a tőzsdetitkárság irányítása és kontrollálása. Ő gyakorolja a Tőzsde munkavállaló i felett a munkáltatói jogokat. A közgyűlés által létrehozott szakmai bizottságok a tőzsdetagság és a piaci szereplők véleményének megfogalmazása révén a döntések előkészítésében történő részvétellel a döntések szakmai kontrolljának intézményes lehetőségét hivatottak biztosítani. A tőzsdei kereskedelmet a kereskedési joggal rendelkezők végezhet ik. A kereskedési jo g tartamát és gyakorlásának módját a tőzsde szabályzata határozza meg. A tőzsdei ügylet az a szerződés, amelyet a tőzsdei kereskedő a tőzsdén tőzsdei termékre vonatkozóan köt. Lehet: azonnali (spot vagy promt): a szerződés megkötése és az ügylet teljesítése nem szakad el, csak a lebonyo lítás idő igényével kell számo lni. határidős (termin) az adásvételt egy későbbi időpontban fogják teljesíteni az előre meghatározott feltételek szerint (mennyiség, ár, határidő). opciós: feltételes határidős szerződés, vagyis a jogosultnak lehetősége van arra, hogy eg y későbbi időpontban nyilatkozzon arról, hogy a felajánlott ép. ügyletet elfogadja-e. A kötelezettnek pedig kötelezettségét teljesítenie kell. Az opciós jog biztosításáért a jog vevő je opciós díjat fizet. Vételi opció nál a vevő vehet, és az eladó köteles eladni. Eladási opciónál az eladó eladhat, és a vevő köteles venni. Tőzsdeindex: Az adott tőzsdén forgó papírokat jól jellemző (a tőzsdei forgalo mban meghatározó) részvénycso mag értékének változását mutatja egy bázis időponthoz viszonyítva. Pl.: 1. BUX: 1991-től jegyzik a BÉT-en, 1000 pontról indult. Kosara nem állandó, a benne szereplő értékpapírok összetételére, rögzített szabályok alapján egy bizottság tesz javaslatot. Felülvizsgálatára évente kétszer kerül sor. A BUX korába maximum 25 részvény vehető fel. A BUX-on belül az egyes részvények súlyát a cégek mérete, tőzsdei kapitalizáció juk (tőzsdére bevezetett részvények árfo lyamösszértékének) aránya határozza meg.
2. CESI: Közép-Európai Részvényindex, amely a Bp-Prága-Varsó-Ljubljana-Pozsony értéktőzsdéjén forgó részvények árfo lyammo zgásait tükrözi. Ez egy do llár alapú részvényindex. 3. DWIX: A Daiwa-MKB Befektetési és Értékpapír-forgalmi Rt. rövidtávú állampapír hozamindexe, amely az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy aukciókon kialakult át lagos hozamokra épül. 4. RAX: Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége által kifejlesztett részvényindex. Ez a részvényalapok teljesít ményének mérésére alkalmas mutató. 5. CETOP200: regionális top-index
Befektetővédelem szabályai és intézményei:
Tiltott bennfentes kereskedés: Az értékpapír-piaci visszaélések közül legnagyo bb súlyú és a piacra legnagyo bb veszélyt jelentő cselekmény a bennfentes kereskedés. Bennfentes személy egyrészt az, aki bármilye n formában bennfentes információ hoz hozzájutott és tudatában van az információ bennfentes vo ltának, másrészt a törvény meghatározza mindazon személyek körét, akik a kibocsátónál fo lytatott munkájuknál, betöltött beosztásuknál fogva bennfentes személyek. Azok a bennfentes személyek, akik bennfentes információval rendelkeznek, nem használhat ják fe l ezen információkat saját céljukra vagy más személyek elő nyszerzésére. Tisztességtelen árfolyam-befolyásolás: A t isztességtelen árfo lyam-befo lyáso lás a másik olyan piaci tevékenység, melyet törvény t ilt. Ez egy o lyan piaci cselekedet, amelynek révén valamely előre meghatározott cél érdekében tudatosan eltérít ik a piacon egyébként kialakuló kereslet-kínálat i viszonyokat, árfolyamokat. Fogyasztóvédelmi szabályok: A befektetővédelmi vagy fogyasztóvédelmi szabályok kiterjednek az egyes értékpapírok forgalo mba hozatalának, ill. a másodlagos forgalo mhoz kapcso lódó hirdetések, reklámtevékenységek tartalmára is. A befektetők védelmét szolgálja, hogy a befektetési vállalkozások kötelesek üzletszabályzatukat a befektetők rendelkezésére bocsátani. Befektetővédelmi Alap (BEVA): A befektetővédelem kiemelkedő jelentőségű intézménye BEVA. Ezt az értékpapírforgalmazási tevékenységet fo lytató gazdálkodó szervezetek kötelesek létrehozni. Az Alap jog i személy, amelynek működési felügye letét a PSZÁF lát ja el. Az Alap feladata, hogy a tagjáná l befagyott követelések esetén a tag ügyfeleit részlegesen kártalanít sa.
HITELINTÉZET MŰKÖDÉSÉNEK MEGSZŰNTETÉSE (az engedély visszavonása) I. A hitelintézet működésének megszűnése A hitelintézet megszűnésének feltétele, hogy a Felügyelet az engedélyt visszavonja. A Felügyelet az engedélyt a Hpt. 29. § és 30. §-ában felsorolt esetekben vonja vissza. Ezen esetek túlnyo mórészt olyan tényállások, amelyeknél a hitelintézet a tevékenységét valamely ok miatt hosszabb ideig nem fo lytat ja, vagy működése nem prudens, ezért jogszabályba ütközik. Az alábbi esetek tartoznak ide: a) az engedélyt a Felügyelet megtévesztésével vagy más jogszabálysértő módon szerezték meg, b) a hitelintézet – törvény által – tiltott tevékenységet folytat, c) a hitelintézet a tevékenységi engedély kézhezvételétől számított 12 hónapon belül a tevékenységét nem kezdi meg, d) a hitelintézet már nem felel meg a Hpt. vagy – a prudens működésre vonatkozó – más jogszabályban foglalt rendelkezéseknek, e) a hitelintézet több alkalo mmal súlyosan megsértette a számvitelre, a függet len és megbízható irányításra, illetve ellenőrzésre vonatkozó, továbbá a Hpt.-ben, valamint a prudens működésre vonatkozó más jogszabályokban, illetve a Felügyelet határozataiban foglalt elő írásokat, f) o lyan körülmény áll fenn, amely miatt a hitelintézet működése súlyo san veszélyezteti vagy sért i a betétesek vagy más ügyfelek érdekeit, akadályozhatja a pénzforgalmat, illetve a pénz- és tőkepiac megfelelő működését, g) az összevont alapú, illetőleg a kiegészítő felügyelet alá tartozó hitelintézet esetében az információ átadás nem biztosított, h) a vegyes tevékenységű csoporthoz vagy pénzügyi ho ldinghoz tartozó hitelintézet esetében a hitelintézet felügyelete érdekében szükséges információk Felügyelet részére történő átadása nem biztosított, i) a hitelint ézet a tevékenységét hat hónapnál hosszabb időre beszüntette, j) fennáll a veszélye annak, hogy a hitelintézet nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, k) nem vitatott tartozását az esedékességét követő öt napon belül nem egyenlítette ki, illetőleg vagyo na (eszközei) az ismert hitelezők követelésének kielégítésére sem nyújtana fedezetet, l) az OBÁ-val fennálló tagsági jogviszonya kizárással megszűnt. (Hpt. 29-30. §) 2
II. A fióktelep működésének megszűnése A Felügye let a fióktelep engedélyét visszavonja, ha: a) a fióktelep engedélyezéséhez kapcsolódó, a Hpt-ben foglalt feltételek valamelyike már nem teljesül, b) ha a székhely szerint i felügyelet i hatóság a külföldi pénzügyi intézmény engedélyét visszavonta. (Hpt. 29. § (2) bekezdés) Az engedély visszavonását a Felügyeleten kívül maga a hitelintézet is kezdeményezhet i azzal, hogy a tevékenységi engedélyét a Felügyeletnek visszaadja. A hitelintézet a tevékenységi engedélyét akkor adhat ja vissza, ha bizonyít ja, hogy pénzügyi szo lgáltatásokból származó kötelezettsége nincs. A Felügyelet meghatározhatja azokat a feltételeket és előírásokat, amelyek teljesítéséig a hitelintézet működését – az arra vonatkozó szabályok szerint – köteles fo lytatni. ( H pt . 31. §) Hitelintézet tevékenységi engedélyét a Felügyelet a pénz-, tőke és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter és az MNB elnökének jó váhagyásával vonhat ja vissza. (Hpt. 30. § (4) bekezdés) A Felügye let az engedély visszavonásával egyidejűleg határozatot hoz a hitelintézet végelszámo lásáról vagy kezdeményezi felszámo lását. A Felügyelet a hitelintézet felszámo lását akkor kezdeményezi, ha a tevékenységi engedélyét azért vonja vissza, mert a hitelintézet nem vitatott tartozását az esedékességét követő öt napon belül nem egyenlítette ki, illetőleg vagyo na (eszközei) az ismert hitelezők követelésének kielégítésére sem nyújtana fedezetet. Minden más esetben végelszámo lást kimo ndó határozat hozatalának van helye. (Hpt. 179. § (2) bekezdés a) pont) A hitelintézet végelszámo lására és felszámo lására – a csődeljárásró l és a felszámo lási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény és a gazdasági társaságokról szó ló 2006. évi IV. törvény szabálya i mellett – a Hpt. 176/A.-185/H. §-aiban foglalt speciális szabályokat kell alkalmazni. Közös szabály, hogy pénzügyi intézmény felszámoló jának vagy végelszámo ló jának kizáró lag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szó ló 2010. CLVIII. törvényben meghatározott szervezetek felszámo lását végző a Felügyelet által létrehozott nonprofit gazdasági társaság jelö lhető ki. (Hpt. 176/A. § (2) bekezdés)
2011.09.26.
Készítette: IPSITS TAMÁS
