No title

ioo

DEZS MVEI

S2ABÖ

NINCS

MENEKVÉS

GENIUS KIADÁS

SZABÓ NINCS

DEZS

MENEKVÉS

GENIUS KIADÁS

Kunossy grafikai müintézet

rt.

ELSZÓ Az a

—

folytonos

magamban

dédelget-

regény, meilyiiek tervét

nehéz viszonyokon át

—

küls tetteiben mutatná az embert, felzsúfolt eri roppant hódításaiban, a lelke tem,

csak az izmain volna,

hogy van

át

villanna

munka,

el.

Hálaének

szenvedés, jóság s

embereket egybeölel diadalmas hit. De elbb ettl a halottól kellett megszabadulnom. Bármilyen nagyobb munkába kezdettem, elembe került, megakasztott.

Elbb

vele kellett szá-

molnom.

Semmiképen regény.

Hsének

sem

önéletrajz ez a rövid

lelkialkata, útjai

tlem

ide-

Osakhogy éppen olyan tájakon szerea megszállás erejével állt újból meg újból élmbe, mégis az én életembl való. Az örök szomjúság nagy szomorúsága panaszol ki belle. Nem akartam semmiféle milit festeni. Az egész regény egyetlen tömör pszichológiai mondat, egyetlen egy alannyal és egy tárgygenek.

peltetem, melyeket szeretek. És mégis

gyal.

Vergd

hsének agóniája

és halála,

Minden egyéb csak

annyiban van, amennyiben ennetk az agóniának az eleme.

Százötven év óta azt szokták rikoltani a szerzk, hogy újat, újat nemzettek. Én most

a regényt, látom, hogy mennyi tizennyolcadik század van benne. A tizennyolcadik század második fele, mikor már szembe is mertek fordulni az emberek az életbetegségükkel s rádermedt szemmel meg merték figyelni egyes folyamait. Semilyen tételt, semmiféle véleményt nem állítok fel, nem védek ebben a legényben. A benne esetleg elforduló ilyenszer dolgok csak mint a hs betegségének tényezi jöhetnek számba. Egy beteg lélek szintézisét adtam, ennyi az egész. A múlt iránt nincs tiszteletlenség, a jelen iránt nincs gylölet benne. Egy haldokló van benne, aki aztán meghal. Az egyetlen lira, amit ón adok hozzá: a száújból

elolvasva

ezt

nalom.

Ungvár,

1917.

Sisabó

Dezs,

A

vonat

a nevét

tó Dé-nes, tette.

elháríthatlan

egyhangúsággal

zaikatolta, élesen fülébe tagolva:

Ki

Ez még Két hónapja már, szeretjét eldobta magától, hogy

Szán-tó Dé-nes.

hívja

hogy utolsó

Szán^

idegesebbé

t

és miért?

mindig valami különös várakozás-féle feszül izmaira, valami hivásra hallgatózik belseje felé. Mikor a táviratot megkapta, hogy menjen le apja temetésére, az els fájdalmas percekben azt hitte, hogy ez volt az, amit vak érzése elro tapogatott a jövben. De mihelyt felült a vonatra, tudta, hogy valami mást kell várnia, valami más messzisóg felé kell figyelnie. A utolsó dáridóját végigrángotta s azóta

vasúti

kocsi

utasai,

elszundítva

ültükben,

mint sorba ültetett hullák egy rohanó bárkán, komikus s ijeszt hajlongásokkal bókoltak egymásnak. Egy pofa szak állas, kövér, éltes úr, ki vele szemközt ül, fél-testre csúszva hortyog.

Ez a fertelmes hang hideg, lúdbrös

területe-

ket nedvesít a Dénes arcára,

kezére,

hátára,

mintha helyenként

nyálas

hideget

valami

8 tapintínia.

A

vonat sötét

mezk

végtelen

el-

ha-gyottságán zakatol keresztül.

Kimered az ablakon

és lelkébe

egész kopár vidék magányoissága.

A

fázik az vonat ve-

rohan elre. Egy percre úgy mintha a gép gazdát veszítve önmagától rohanna, jóvátehetetlenül, valami át nem futható vigasztalanság felé. És az alvók, mit sem tudva, tovább bólongják valami íuresa haláltánc gúnyos figuráit. Az arcukra kivon aglik mindeniknek a maga külön álomszett siklással

rémlik,

A közös sötét vonaton, a mez közös szorongásában, egymást könyökölve, mindeélete.

nik külön botorkál a maga álmában és távol, távol vannak egymástól. Dénes szerette volna felkiáltani

szorongása

ket,

hogy

társra

vele rémüljenek,

találjon

az

k

hogy

kérdésre

riadt szemében.

— Rév!

öt perc!

tással megáll.

— A vonat nagy horkan-

Az alvók a

megdörzsölik a szemüket, arcukból merev

mosolyognak?

lökésre felijednek,

halottá aludt buta

mosolygás bukik

fel.

Miért

Egymásra bámulnak: melyik

A gép elöl asztmásan szuszog, a dolgok pattannak, a kocsi alatt különös fájdalmas hangon csikorognak, mintha láncolt lelkeket vinne a vonat. Valami pályafelvigyázóféle bután mered a vonatra. Voltaképen alszik, de úgy hozzászokott hivatalához, hogy kötelességét pontosan végzi, a nélkül, hogy a maga állomás?

^lom-életét

megszakítaná.

A

kalauz

megló-

a bánatos

bálja lámpáját, felugTÍk a koe&ira,

kürt

felrikít,

a vonat

megindul.

Az

visszahanyatlainak álmukba. Dénes

megy a

utasok

feláll, ki-

folyosóra.

Valami

oktalan

haraig-féle

vórtolulás

kergetzik agyára. Ügy érzi, hoigy a vonat izmaiban van, hogy nem rohanó ereje az Csak tovább, rohanni, gyorsan. mennek elég rohanni, hogy mostani önmagától megszabaduljon,

hogy

ezt a

szörny

tartalmatlan

fe-

szültséget ne érezze.

Hátát oda támasztotta, nagy kék szemeit merevre nyitotta. Hegyek, erdk, csillagok rengtek

el eltte, szilaj

belehajítással az éj-

szakába. Mintha egy siet kéz most hajigálná vonat útjába el a kao«ízból a világot.

A

roppant sziklák merednek, mintha az áttört éj-szaka fenyegetzne sötét anyagával. Lent a szaggatott Krös néhol átzokogja a vonat ítéletes dübörgését. Mit várok? Mitl félek?

Mire várom a megoldást!

—

kérdezte Dénes

újból magától.

Átfázott és belefáradt az állásba. Majd-

nem

kifakadt a sírás, a valaha elkényeztetett

gyermek sírása belle. Odahajtani fejét egy meleg ölbe, érezni, hogy védve van, hogy ügyelnek rá, hogy látják az utat helyette, hogy nem felels önmagáért. Az egész hideg, fekete világon nincs egy kapu, ahol bezörgethetne,

ahol

lélekszerinti

Visszameiit a kupéba.

otthonra

találna,

10

i

A

meleg

tocei

—

—

levegje

elhasisnáilit,

Behúzódott mélyen, próbált. Aludni aludni a szegletbe és kiszakadni napok és dolgok sodrából, szótoldódni végtelenül, belefolyni ok®ág nélkül hulló furcsa eseményekbe. Nem hallani önételszagú

maga

leveg

jólesett neki.

kérdését saját

Harminc

maga

éves múlt

fell.

sohasem

és

érezte

olyan nyomorulitan tanácstalanul gyermeknek

magát. Harminc éves múlt és úgy érzi, hogy sötét szobában egy gépezet van kezébe adva,

melynek

szerkezetét,

nem

célját

nem

ismeri s

Mit kezdjen, mire használja, hogy folytassa életbe a benne rossz vége ne legyen, felzsúfolt ert, hogy hogy a gép s az elébe került életek össze ne zúzódjanak a kizuhogó ertl? Ez a gép az ö mellyel

tud

mit

csinálni.

élete.

Valaha volt minden kérdésre felelete, minden mélységet acél hit boltozott át. Akkor még tele volt az els csodálkozásokkal s féktelen apja rajongásaival. Mikor az érettségi vizsga

után,

ezeltt

tizenkét

évvel

feljött

az elmaradt kis székely város vad, ers, naiv levegValami részletes, egyetejét hozta magával. Pestre, vonzó

anakronizmus

volt, ki

mes, mindent egybeölel hitet a mindenbl kiHugó jó, patetikus istene

sugárzó Isten, a

iránt s egy könnyekre s mártirumságra vágyó hazafiságot. Azt a lelket, mely az elnyomatás idején a nagy romantikus írók s a nemzeti

11 tragédia hatása alatt ta tlan leilkébeai zsegett,

kialaikiilf.

még

melynek

hsi

az a fényes

Az

felszáll-

mitológia hem-

köd

istenei

a sza-

badság, egyenlség, testvériség, eszme, embe-

haladás s hasonló testetlen númenek Október hatodika lelkének második nagypéntekje volt, Kossuth képének láttára kilúdbrözött rajta a „nag#' idk szele". Mikor aztán a dédelgetett, gazdag és rendkívüli «zép vidéki diák Pestre került, a pesti diákságban, mely már ötven évvel továbbra volt, riség,

voltak.

úgy

mint egy

hatott,

kötet

P.

Szathmáry

Károly. Azokért a rajongásokért, kitör szóhullámokért, amikért Udvarhelyen ünnepelt

hs és megjósolt nagyság volt, itt megmosolyogták és rossz viccekkel csipkedték. A gonoszabbak pedig szmészkedéssel, feltnési viszketeggel vádolták.

Ersen

kifejlett

primadon-

nás Múságának végtelenül fájtak ezek a megszégyenülések. Gyors átalakulással igyekezett

szellemesked szavakkal eláloázni megcsúfolt szüzeit. A modernek közt csakhamar a legmodernebb, a dandyk közt a legdandybb volt, vezére és utánzott mintája cinikus, lelke

lett

a fváros aszfalt-jogászságának. Az elmegrop-

züllött mitológia kihullott lelkébl, a

pant hit

s

földrázott

az

s vad-magyar

lélekben.

A

vidék elsüllyedt a rajongásokra,

nagy

epikus tettekre idegzett lélek kétségbeesetten

üresnek és szomorúnak találta a világot. Szélso&éges vérével a cinizmusba, a naturalizmus-

12

nagy t, századvég s a feestíd ss^ázad minden áraméba meztelen odaiadással dobta magát. Az els bizonyosságoik földrengéses szétznbanása ba,

sobasem

után többé

tudott

szilárd

talajra

állani.

Pedig ennél a lényegében lányos örökgyermeknél forradalmi toporzékolás, tagadás, gúny, életcsúfolás csak láz és szomorúság Hihetetlenül gazdag érzéklésével, lehetett. millió finom hangulatra hangolt test-leikével arra született, hogy rajongjon, csodálkozzék, hogy szeressék és hogy hálás mosollyal kapaszikodjék valami

nagy egységbe, mely

célt,

Anyavilág maga kellett neki, melynek karjait mindig pályára külön szakítva, körül érezze. Egyénné lökve örök diderg, szerencsétlen kárhozott még alkalmazkodó maradt. Hiszen nála hiúsága is a szerénység egy fajtája volt: nem érezni, rikítani ellenségül külön érzéssel, hogy vele éreznek, társsá ölelni az embereket helyeslésükben. S mert az els világöszszeomiás után nem mert hinni az újraépítés

szeretetet, együvétartozást jelent.

értelmében,

szilajul pazarolta

erejét

küls

magát a kümozgalmakba. Megundoro-

élet-foigyasztásokban. Beledobta

lönböz

ifjúsági

dott, össze-vissza szeretkezett.

Olvasott

mohón,

mindent,

az utolsó százötven év latát.

De a

Megundorodott. végigcsinálta

minden szellemáram-

folytonos változásban lassanként

színésznek érezte magát,

legersebb

hitében

18

sem

hitt,

a frissen felöml szenvedélyt

játszott életnek érezte s ez elrontatta

is

csak

a szen-

vedély mélységét, termékenyít sz^inteségét. Azután beutazta Európát. De nket, könyve-

mindig azzal a mintha feladatot végezne, mintha valaki kergetné, hogy azokban valami célt találjon, valami feleletet olyanra, aminek a kérdését sem tudja. És nem történt semmi, semmi... Ezeltt körülbelül két hónappal Angliá-

ket, országokat,

szépségeket

lázas sietséggel élt

át,

ból érkezett haza, hol hosiszabb

Kedvetlen,

üres és céltalan

riadalmasán fogadták

s

idt

töltött.

Barátai

volt.

nagy múlatás

lett a

mely másnap kés reggelig tartott. Mikor únt mámorral szállodájába mont s az

dologból,

idegen dolgok borzasztó

eleganciájta

körül-

vigyorog tia, fogai összevacogtak a niagányosságtól. A sírásig vágyódott valaki után, akinek valakije lenne, aki valami mély élettörvény szerint tartozna hozzá. Alig volt huszonegy éves, mikor Budán, a Kereszt-téren mésfél évig viszonya volt egy propellerft leányával. Mikor a lánynak gyermeke lett, a család kihasználta a helyzetet s borsos tar-

pumpolta meg. A dolog egyáltalán A jövedelmez lányt ünnepelte a család, a szomszédok pedig példának tásdíjra

nem

volt tragikus.

állították

lányaik

elé;

-- Látod,

Marinak jó bitangja van, az okos hova tegye le magát. Dénes,

—

a Tzsér

lány, tudta,

elkedvetle-

14 nítve, pontosan kiildte a kikötött Összeget, de

többé arra

sem

nézett. Most,

volt Pesten, az

itt

hogy sokáig nem

lappangó emlékek

pültek ismers lépteire. Fagyos

felre-

mámora

egyedüllét elébe hozta a kérdést:

mi

s az

lenne,

ha meglátogatnám a fiamat?

És olyan kíváncsi volt folyton hullámzó élete új áram-

lására,

hogy

rögtön

nokündnlt

találkozni

a mnlt jávai.

Az Erzsébet-hídon egy perére megállott. Augusztus vége volt s a világ szelid volt, mint egy végs elnyugvás- Minden valótlanná szelídült ebben a bágyadt napban. Mintha a Duna lassú teirjengése, magába bonyálva minden sajgó akaratot, megtárt kapukon vinne ki valami pártatlan fényes végtelenbe. Hajók, halászbárkák, a roppant hidak ívei, a sorban álló házak egy nagyon régi képnek a hatását tették, mely egy csendes vén könyvtár infoliójából merül el. A fáradt gyermek felvágyakozott Dénesben: szétoldódni a dolgok boldogságában, elnyúlni végleges elnyugvással, hogy az élet csak egy végtelen pihenés boldog tudata legyen. Ledobni a szörny egyéniséget! Majd elolvadt útjának szándóka e nagy vágyódásban. Közel a Eáicfürdöhöz egy nyomorult kis ucoa vezet a Keresat-térre. A tér olyan, mintha

egy szent életének középkori illusztrációjából volna. A hegynek emelked szabálytalan tért durva kirumplikövek, árva, nappörkölt, fel-

terÓzó vi^o&i erdje.

A

f fedik, kis tal>áni csibészek vad-

szegény feszület mellett

kút

van,

házikók, az nyomorult betegsárga Albecker-vendégl és idecsillog a gellérthegyi villák ggje. Apró uooák megcibált házacskákkal, ahol szomorú prostitúció és prostituált nyomor lakik, nyílnak be a térre, mint kis szomorúságok a nagy szomorúságba. Valami vógitelenül alázatos, elfogadó türelem van ebben a szegény térben. Itt lakott az Aranykakas uoca szeg'letón a Tzsér-család. A kapu tárva-nyitva volt. Piszkos kékíts lé folyik a kövek között. Az udvaron két sorban egymáshoz ragasztott nyomorult lakások. Jobbról az els lakás a Tzséréké, ez a ház St. Germain negyede. Dénes belépett a félig nyitott konyhába. Az öregasszony fogadta túlcukrozott csodálkozássail. Betessékelte a bels szobába. Ott, derékig ingben, egy hízott, el-

körül

durvult arcú, elég csíqos

varrógépen.

Ez Mari

n varrt

volt, a

valamit a hajdani törékeny,

gyöngyvirág Mariska. Még nem takarítottak, a szoba levegje kihalt, a két ágy bontva volt. A földön a tegnapi élet hulladékai hevertek.

Dénes már halálosan bánta, hogy idejött. Mari a régi bizalmasság s új alázat közt tétovázva fogadta. Dénesbe belefagytak a szavak. Próbált kérdezs:ködni, de a mondatok kettétörtek ajkain. Mari, hogy tartalmat adjon együttlétüknek, kifutott a konyha küszöbére s kiáltozni kezdett:

— Déneske, Déneske,

16

—

gyere be! Hol a fenél>e vagy megint! Milyen durva hangja van szólt magában Dénes.

—

Az udvar mélyérl egy

hét-nyolc

éves

fiúcska futott el.

Ingujjban volt, vállairól cafatos hózentrágerek lógtak le. Nagy szelesen rohant be, de az idegen láttára hátrahkölt. Az anyja szólt: Köszönj a „nagyságos úrnaik".

—

Ez a

tekintet

mindig

ér,intetlen frissességgel tet,

—

fázott

Az a

tekin-

ott sajgott

Dónesben.

mikor az egyetlen pillantás egy

óriási le-

id nem

tud tova-

kötött horizonttá lesz, mit az tépni.

Mikor túlrontunk a határolt

dolgok

sekélyes látszatán s egész végzetünk, a múlhatatlan

szörny

útjait látjuk

magunkban. Ami-

kor mintegy felbontjuk az örök rejtett, lepecsételt

A

halál belénk

parancsát.

gyermek félénken állott Dénes térdeihez várakozva nézett fel rája. Sápadt, betegszke haja felfelé göndörödött, nagy, súlyos homloka, mint egy örökölt teher, roskadt, sovány arca felé. Futó, határozatlan kék szemeiben egy félénk, megijesztett gyermek lappangott, aki mindig gyermek fog maradni és sohasem fog felbátorodni. Orra sasszer, ajkai duzzadtak, ez az orr és ezek az ajkak kiütnek az arc megriadt határozatlanságából: ggöt s az élet mohó harapását jelentik. Az egész alak mégis olyan nyomorult, olyan elítélt. Dénes ott látta e gyermekben apját, csak arcképrl 8

1?

édesanyját s önmagát. Mintha ez a gyermek volna a vádlottak széke s az arcon a ismert

megidézett család szorongása volna.

Egy pár gyermek

kérdést erltetett ki magából.

mondatokkal

tétován, tört

felelt.

A A

szavak kis habos nyál-cseppeket csurgattak ki ajka szélére. Dénes megcirógatta, a fakó lágy húsból karján keresztül szivéig futott a hideg. Pénzt adott a gyermeknek, pénzf adott anyjának. Pénzt, pénzt. Pár szót dadogott még és elment.

Elment

nem tudva

és lassan ténfeTgett,

merre. Egész életét látta ebben a szomorú tükörben,

egész hiú, rángatott, határozatlan a testétl eltéphetetlen lelket. Kiszakadva az egyetemes nehézkedés derült békéjébl, hova, merre fog még lökdni veszett ereéletét s

jével?

Ez a gyermek

szett

visszhangja volt, a végzet

egész szertelen faja veszájából ki-

szaladt szó, mely rádermeszti az elkerülhetetlen jövt.

Valami irtózatos felelsség érzete bánValami közeli veszély léptei döngtek utána. Mit csináljak magammal? Mit csitotta.

—

náljak

magammal?

—

hullott

ki

a

kérdés

észrevétlen ül sz iából. .

hogy a Bokéményei felordítottak, a harangok ugattak, a város zúgott, az emberek, mint megtorlott folyó, egymásba rontva rohantak enni. A kacagva futó Egyszerre csak azt vette

észre,

ráros-téren van. Dél volt. Budapest

ÖKabó Dezs:

Ninos meaeíkvós*

t

18

leányosoportoikból, a

munkások

sötét lépései-

bl, az aszfalt melegébl, színes ruha lebbenésébl: a meg tárult élet mozgó méhébl rikoltva, kacagva hemzsegett el a modem élet

Mintha ez a sokmillió apró minden irányba rohanó kis élet-

rettent epikája. sokféleség,

osillagok együttvéve egy egységes világtestté, egy kifogyhatatlan tüz nap-lánggá srsödnének: a világegyetem hatalmas, daoos akaratává, mely állj megl-et dobbant az egyetemes halál elé. És neki van fiatal, nevet izma, mint a többinek, van felvértezett agya, nt magához tép férfi-vágya. Mi hiányzik mégis, mi teszi lehetetlenné, hogy beálljon férfiúnak a

Hogy kikalapálja a maga célját, kitépje a maga meghatárolt életét a napok alaktalan testébl s lehetséges cél boldog, ers férfiak közé?

hódítója legyen?

Kés

estig kergette

magát nccákon,

kör-

utakon, városvégi kietlen helyeken, a fváros

ponyvaregényén keresztül. Mikor halálra radva, lelki

hidegrázástól

dideregve

fá-

otthon

ágyba menekült, egyetlen vágy forró sírásában enyhült meg: megváltozni, megállapodni véglegesen, találni egy életre való hitet, egy halálig tartó célt, beletársulni valami nagy illúzió közösségébe.

E

naptól kezdve kerülte kiolvasott barákönyvnélkül tudott szeretit. Még olvasni sem igen olvasott. Sokat kószált és sokat ült otthon, maga elé meredve, mintha széles tait,

19 folyó szélén tuLsó partot keresne. Lelke mélyedéses

mélyén mijnd ersebb váriakozás gylt

lami

amibl

valamit,

fel: hallani, látni

ers parancsa

az élet va-

izgaiba átvillanni,

fog

hogy ne tévedhessen, ne tévelyegjen többé ...

A

vonat mér hosszú

tragikus földjén cikázott tova.

.

.

Erdély

órák óta

Az ismers

he-

nevek felforgó sodrában elsodródtak gyermek-hazafiságának legendái, gyek, facsoportok,

az apja rajongó meséi „a világ legszebb országáról". Itt teljes érzékeinek beszéde, itt tud a

külvilág minden összehangzása lenni, egész körüllev élet az, amit

neki elmennie innen? Miért

szer,

szomorú

földnek, régi

él.

itt

az

Miért kellett

nem maradt

egy-

folytatása e szegény-gazdag

dolgok

és

régi

elfogultságok

közt?

Hajmalban Segesváron átült a székely vonatra.

A

vonat

elevenül

hadonászó,

széles

szájnyilással beszél emberekkel telt meg.

Az

ismers hangok

és képek valami meleg szomorúságot vittek Dénesbe. Hányszor tette meg ezt az utat apjával kocsin? Sár, csupasz komlókarók, sárgás szomorú dombok: minden gyermekkorának volt darabja itt. A fájdalmas emlékek elültek benne s megint gondolat-, képnélküli várakozás húTozta idegeit. A vonat most lassúbb, bánatos

hívással Dé-nes.

ismételte:

Szán-tó

Mintha a felh

eléje táncoló

Dé-nes,

Szán-tó

alatt futó síkban s az

udvarhelyi hegyek dermedt,

tra-

20

gikus kailamajkájábain valami

nagy

szoron-

gás volna. És a vonatbél ez az egész szép szegény vidék dobogna feléje siettet, szomorú segélyhívással.

A

kocsis

Most

szere-

Székelyudvarhelyen kocsi várta.

gyermekkora óta ismerte Dénest.

volna beszélni az ura haláláról, az otthon történt dolgokról. Dénes is várt valamit tle. Valami különöset látott most az öreg kopott

tett

Ennek a kis összegyrt székely emberkének a vonásai mögött egy nagy izenetet, a végzet elhívását vélte lappangani. De valami furcsa zsibbadtság beléje fagyasztotta a kérdéseket. A kocsis áttette a pakkokat a kocsira, körülbónyálta gazdáját a nagy pokróccal, várta a kérdést és nyugtalanul tipegett. Mikor felült a bakra, még egyszer visszafordult 6 szemrehányó hangon kérdezte: Jól alakjában.

—

van, instálom?

A

Dénes hangtalanul bólintott. kocsis, szivébe tört szavakkal, megvágta a lovakat. Megindultak 2ietelaka felé.

Hvös,

tömör, lefojtott szi leveg

vollt.

Az

eget egy darabban sötét kékes-szürke felh fedte, majdnem lees nehézkedéssel. Dénes lehunyta szemeit. Alvásféle mély eltompulás terjedt végig rajta. Érezte, hogy rohan egy forma- és színnélküli alaktalan világban.

De már nem

kocsin

ült, hanem egy rohanó csónakon. Ki hajtotta a csónakot és ki kormányozta? Szürkés-sárga,

21

habfalan sík víz végtelen únattságán siklott a csónak, hosszú fekete sávot hagyott

maga

után. Eltte, mellette, utána száz és száz csó-

nak rohant vezet és evez nélkül. Minden csónakban egy szürke zsákforma, alaktaian él féle

mozgott, lomháai, súlyos vonaglással.

Közel értek a parthoz, sárgás száradt füv, fátlan medd parthoz. A parton egy szomorú ember állott, arcán csüggedt szánakozás. Kezében halászbotot tartott, melyrl hosszú kötelén horog mélyült a vízbe. A halász szemei bús várakozással a vízre meredtek. Dénes ismerte ezt az arcot. Ez a Panvre Pécheur, a szegény halász, az emberkeres szomorú Jézus, ahogy Puvis de Chavaaines megfestette.

A

csónakok

pajrthoz úgy,

bl.

vitt

rohanással zökkentek a

hogy Bénes majd

kiesett az övé-

A

szegény halász felrezzent. hangon kiáltotta a víz felé:

Fájdalmas

—

Mit kerestek! zsákszer szürke tömegek hosszú könyörgésben mondták:

A

— A

jajgató,

Életet! Életet!

halász kérdezte:

—

tek adott ékes formák?

Hol vannak a nekHol vannak a rátok

ragyogó színek A zsákok a megvert kutya alázatos, liheg sírásával kuncogták: A formákat lerágta rólunk a bn, a színeket leégette rólunk a bn.

szeretet

—

*?

22

A

— Ti

halász szomorú szavakat hullatott alá:

meghaltatok, mert az életet hajszoltá-

is

Elvesztetek, mert magatokat kerestétek.

tok.

Bizony mondom, senki sem fog

nem

élni,

magát érettem. Szemeibl lassii, zokogásnélküli

aki

meg

öli

hullottak a vízre. És könnyoi

Dénes a tenger feneI^nn a mélyben millió és millió

lágosodott a sötét víz

kére látott.

könnyek

nyomán megvi-

s

emberzsák feküdt évezredes felrétegesedésben. A csónakok fellibbentek, a zsákok súlyos, vontatott eséssel estek a többihez. Dénes csónakja ingani kezdett, halálos rémület fogta meg szivét. A halász kinyújtotta kezeit, megragadta a csónakot.

A

kis hídon zökkent át a kocsi, melyen át házukhoz vezetett. A falú szélén volt a nagy, egyszer, fehér nemesi udvarház. A jegenyék sötéten haEgattak a hazave^t út szélén. Közel volt délhez, de a majd leroppanó felhs bolt estét sötétített a falura. A kapuban

az

iit

a cselédség várt.

Körülvették Dénest, kezeit csókolták, sírAz asszonynépség egyhangú, ritmikus jajgatásba kezdett. Az udvar mélyén a hatalmas

tak.

házrz

szkölt láncáról. Mikor a tortömör szi es kezdett alászállani, mint egy nagy megkönnyebbülés. Dénes külön-külön nem érzékelte ezeket az embereket. Formákat és hangokiat érzett hemfeléje

nácba

lépett, lassú,

zsegni

maga

körül, különös idegen kocogással

ütötték

meg

lottak róla.

Mikor

a küszöbön,

megállott

hogy ettl az öreg

érezte,

fekv

szemoit, brét és visszsaJiulValami egyebeoi volt a figyelme.

fiilót,

lélegzetállón

háztól s

a benne

halottól vár, vár valamit. Valamit,

elhatározó,

ami

ami

lemélyíti életét egészen addig,

hol azok a csirák lappanganak, melyekért értelme van életének az egyetemes termésbe-n.

Ledobta kabátját,

besietett a

nagy ebédlbe,

hol a ravatal állott.

Magasan felravatalozva, sötét lucfenyk és nagy ég gyertyák között feküdt az apja, kezében a feszület. Feje most szegve,

is

dacosan hátra-

szes haja gazdag elömlésben koszoszéles, akaró homlokát. Kiötl sas-

rúzza körül

orra, biggyedt ajkai férfit, kihívást, parancsot

mondanak. De nagy, felmeredt kék szemeiben valami tétován, csodálkozóan gyermeki van, amit a halál nem tudott kitörölni. Ez a gyermekség mindent kiengesztel: az arc ggjét, az orr zsarnokságát, az ajkak bujaságát. Dénes a halott arca felé hajolt, nézte sokáig leszegzett

Ebbl a holt, merev emberbl, saját fiatal képe mint egy fagyott tóból, az merült fel: ugyanaz a homlok, szemek, orr, száj. De az kezei már nem fognak feszületet figyelemmel.

szorongatni.

A

nagy ebédlben

nehéz,

sr

csend volt.

A gyertyák lobogó árnyékai a falon szalamandratáncot hajladoztak s azt a hatást tették DiMiesre, hogy valaki áll a háta mögött.

23

,

„.

-^:,.

Dénes nagyon szerette az apját s most mégsem semmi fájdalmat. Különös kérdezés-féle

érzett

— szó

és

tartalom nélkül

— töltötte meg egész

lelkét.

apja delgozószobájába. A haülte meg. Mintha a nagy íróasztal, a könyvek, a kitárt karosszék, a lassan dajnáló kályha, dolgok, leveg, képek valami most félbenhagyott folytatására várakoznának. Mintha a levegben az imént

Bement

I

íailmias

aiz

szobát

emlékez osend

kiment alakok meleg vonalai tapintanák körül. Az asztalokon nagy vázákban hosszúfürt kriaantémumok voltak. Dénes szemei érezték jóles frissességüket. Megállott, körülnézett ialig látó nézéssel. Énje nagy ürességébl felMit csináljak! jött a kérdés: Grépiesem, tudtán kívül, odaállott egy könyvszekrény elé. Id telt, míg a könyvek

I

I

í

—

I

sze-meibe mentek.

kötés könyvek,

Az egyik polcon

kopott dísz-

összerongyolt, sokfül, elgyö-

tört istkolakönyvek. Ezen a polcon rizte apja a Dénes gyermekkori könyveit. És lelkébe, ímint forró megbocsátó könnyek, hullottak viszsza a gyermeknapok. Ott volt a róld keménypapirosba kötött elemietás valláskönyve, hátán foszlott vájszonnal. Benne bibliai történetek s a szegény Jéizus élete. Milyen kétségbeesetten szorongott érte, mikor a keser poharat ajkaihoz emelte. És milyen titkos gyermek duzzog ássál haragudott Istenre, hog^r nem nyúlt le hozzá meg-

25

védeni az Olajfák hegyén.

Hogy

látta szemei-

Megváltó sápadt mezteilenségét. És mikoT nagy zivatar jött, mindig a golgothai nap borzongott brében s a nagy gyilkosság rémüktét érezte a dolgokban. Hányszor éreííte ebben a szobában, a kályha mellett, magára hagyva nemerés téli estéken, mikor apját várta haza vadászatból vagy megyegyülésrl, hogy a Jó Pásztor megcirógatja haját, melléje ül és rávilágít a szeme jóságábeai

a megostorozott

val.

Ott volt a nagy képes Lafontaine, melynek szavait akkor még nem igen értette, de a csodálatos képek idegen világa végtelent nyitott gyermeksége elé. Nagy bozótok, furcsa állatok emberféle arccal, rókák, farkasok, zek. Olyan emberiek, hogy mindenikhez volt hasonló a faluban. Sokáig a látott embereket a visszaemlékezett állatokon keresztül itélte meg. Az oroszlán az apjához haso
magukat a kert bokrai

eldugott rejtekhelyére

s

ott

közé, az

egymáshoz

ért

hajolnak a könyvre, ö magyaráz, csodálkoznak, nevetnek. Kis okos-bolond gyermekszavak seTege repül fel, mint egy felza-

testtel

26

Azután egyszerre ledobja a magához hiizza a kis leány friss

vart verébsereg.

könyvet, arcát egész

s csókolja, csókolja

ég

dühösen,

fájón

s

Hogy

kis teste belenyúlik a csókba.

néztek este egymásra, mikor Erzsikének el kellett mennie a mamájával. Ez a visszafordult kis szke fej, ez a hosszú tekintet fájó viszszanyúlása a két nagy kék szemnek mindig ott lesz élete

mélyén. Másnap síró cseléd

Erzsike meghalt. égette hetekig

Miosodia düh

jött:

és fájdalom

kis gyermeklelket.

Gyermek-

gondolkodásában a Toldi-mese izmos Toldijával azonosította magát, akit úgy csúfolt meg egy csúfolódó szép néni, hogy egy sznyegre festett oroszlánnak ugratta. Ugy érezte, sza-

vakba még nem foglalhatón, hogy Isten azért teremtette ezt

az

egyetlenül szép kis

életetr

hogy egész szeretetével belegyökerezzék s mikor minden örömet belle szív, a semmibe rántsa tle.

Nagyon

sokszor álmodta, évekig,

hogy karjai közt szorítja Erzsikét, az utolsó nagy öleléssel. És mindig tudta álmában, hogy nemsokára felébred s elveszíti a leányt. Megpróbálta görcsös szorítással átszorítani magával az ébrenlétbe s fájt karjain a hús, úgy összeszorította ket, mikor a kis lány lassanként semmivé olvadt közülük. Azután évekig vigyázott magára: kerülte azt, ami iránt els percben szeretetre melegedett, mert félt hinni a holnap valóságában.

Valaki belépett a szobába,

magához

ijedt.

27 szakáosiné jött be s kérdezte, milyen

Az öreg

ebédet parancsol. Feleletet

nem

várva, széles

árban sietett lesírni a lesírnivalószeját. Közben refrénszeren ismételgette: gény úríi, szegény úrfi. A vénasszony olyan becsületesen, olyan meggyzdéssel sírdogálta a „szegény úrfit", znha.ta.gos

hogy Dénes tényleg valami serked szánalmat érzett maga iránt. Mikor az öregasszony behozta a levest, kezet csóikolt és áldást mondott Dónesre. Léptei csoszogása messzirl visszajött az üres

szobákban.

A

meleg leves szétment Dénes vérében s lassanként valami akaratféle gylt fel testében. Odaült az íróasztalhoz, hogy átnézze apja iratait. Az írások gondos rendben voltak, felül a

nagy

pecsételt levél az

címére.

Dénes már tudott errl a levólTl. Most mégis, döbbenetes kíváncsisággal,

A

tani.

kére

nagy várakozás megint

félt

felbon-

ráfeszült

lel-

fülében élesen hallotta a vonat hívó zakatolását: Szán-tó Dé-nes, Szán-tó Dé-nes. s

—

Milyen furcsa gondolta magában. Az ember egy csomó lehetséges élet között lutrizza magát s véletlenül beleesik egyikbe, mint egy lába ügyébe es csapdába. És nem látja, hogy

hány

élete

lenül.

Ha

marad körötte mindennap megéletmost véletlenül nem bontanám fel ezt a levelet, az az életem, ami e levél után következik, állLandó'an úgy húzódna életem mellett, hogy sohasem venném észre. Ha egyszer

28

láthatnám mindazt az önmagamat, amiket ez a sokféle lehet élet termelne, akkor talán kiválaszthatnám a leginkább magamhoz való magamat közülök. Ez volna a legigazsá-

eí^'yütt

gosabb.

Lassan bontotta

fel

a

levelet.

Apjának

is-

mert, határozott, hosszúszálú írása volt. Kedves Déneském, kedves szép jó fiam,

—

szeretlek. És mégis féltem attól, hogy haláloságyam mellett. Pedig be megosókoltalak volna. Féltem tled. Szegény, drága kis fiam, te voltál életem éget nagy szemrehányása. És meghátráltam elled az utolsó

nagyon ott állj

percekben. most, meg merek vallani neked minMegöltem anyádat veled, de nem éretted. Megöltem fajunk átkáért, zabolátlan, vad, Itt,

dent.

szenvedélyes véremért.

Ó

fiacskám, de boldog-

talan voltam!

Anyád tizenhatéves lány volt, mikor elvettem. Nagyon szép volt és olyan gyermek és jó. ö volt az én megjavulásom, az én legnemesebb magamra eszmélésem. Mikor veled terhes volt s a szülés rettent kínjai közt ver-

gdött,

áthallottam

szobámba

segélyhívó

drága hangját. Az orvos bejött szobámba és azt mondta: válasszak, kit mentsen meg, t,

vagy téged? mit tettem! Pedig én hiszem Téged választottalak az életnek, de nem azért, hogy fiam legyen. A házunkhoz Ó, fiam, fiam,

az

Is-tent.

29

egy szép fiatal pap barátom s engem az hónapokban a féltékenység nyavalyája Borzasztó éjszakákat szenvedtem át. Éle-

járt

utolsó tört.

sen láttam

magam

tlem

való.

égetbb gyermek nem

eltt, valóságnál

valósággal: hogy a születend

Bizonyságot akartam, látni akar-

tam él vonásaidban a gyötrött éjszakák

be-

igazolt vádját.

bnben

Szegény, szegény, fiam!

hallottam, mellyel vo-tt életbe

Ha

született szép

Azután csak két kétségbeesett

engem

hívtak.

kiáltást

Engem

hí-

kapaszkodó, tünhetetlen szeretettel.

láttad volna, szép

gyermektestét ott

fe-

küdni, arcán a leszelidült fájdalmak, gyermekezemében a kér csodálkozás: Miért szenved-

tam

ennyit*?

Mi

volt az én azutáni életem? Zajos poli-

tikai szereplésem, vadászataim, mulatoz.ásaim:

minden, minden azért

hogy ezt a két hívó sikoltást kiéljem a füleimbl. És téged szerettelek, kétségbeesB'tt, életment szeretettel, hogy azzal pótoljam azt a rettent súlyt, mely bnövolt,

mért életedre nehezedik. Mikor elször megláttalak, mikor homlokod, szemed, orrod, szád engem mondott viszsza, mint egy ismételt mondatot, az rület és az öngyilkosság közt ingadoztam. De én hiBzem az Istent s elfogadtam büntetésnek az életet. Nagyon, nagyon hosszú büntetés volt. De most, az utolsó percekben nem a magam lelkéért remegek. Érted, érted félek, a te

30

szép fiatal lelkedért, egyetlen édes

som.

Apám, a

folytatá-

nagyapád, megölte gyanúból szeretjét, én megöltem gyanúból anyádat. te

bnökre

pedig mi Mi lesz veled, édes fiacskám? Veled, aki már nem hiszel, mert ezt tudom, láttam, csak nem szóltam eddág róla.

Bíinöikröl

bukdácsoltunk,

hittük és félítük Istent.

Kedves

i

törd

haláloságyam szélérl összekönyörgöm: vigyázz az életedre,

fiam,

tett keizekkel

meg fajunk

végzetét.

A

mi

élhetünk csak

na.gy szenvedélyekben lehetséges, édes, drága jó fiam,

ne veszítsd

magad, vigyázz, vigyázz

el

az életedre, mert eljön az id, mikor minden

nap számonkér mindent elbbi napot. Milyen tanácsot adjak? Én, az öreg ember,

:

aki

már nem

tudja a

ti

korotokat, a

ti leike-

hogy higyj? Ha lehetne parancsolni. Különben is: mi hittünk! Hajolj magadra, Déneske, figyeld ki magadból életed teket? Parancsoljam,

legtisztább hangját és azt kövesd. Vigyázz, vi-

gyázz, Déneske az életedre.

Az

öreg házat ne add

el,

a kerten ne vál-

mondják azok tovább a régi életet. Szegény bnös, szenvedett apáid mindig fognak még egy kicsit élni, amíg ezek a dolgok elmek. Oldj fel Déneske azért, hogy beárnyékoltam az életedet. Nagyon szenvedtem, nagyon szerettelek. Vigyázz, vigyázz magadra toztass:

lelkem fiam... í

Dénes

egy szemtágulásos roAzután még a levelet.

lélegzettelen,

hanással olvasta

el

egyszer, mondatot

mondat után

gába, végigtapogatva a szavak szenvedését.

managy emberi

hullatott

Majd hátradlt a székben s lev

dultan szedegette szemébe az elitte gyakat.

A

szegletben, a

nagy

bótár-

sötét zongorá-

Felállt, odament az nagy sáros szürkeségbe. Jaj, egy uitat sem lehet látni! A kertben ess szi szél csapkodott s a fák ijedt, keres rán-

ban megpattant valami.

ablakhoz, kimeredt a

gassál hadonáztak az ablak

felé.

Becsengette

a cselédet.

II.

Világot gyújtatott minden szobában

s

a

szárnyas ajtókat nagy tágra nyittatta. Mikor

a szolgáló kiment,

végigsétált az öreg

szo-

bákon.

Gondosan, dent. Különös,

aprólékosan

vérbemen

nézett

meg min-

látással látta a dol-

gokat s minden érzéke utána játszott a szemeinek. Ügy látszott, mintha az apja levele nem is lett volna, vagy elveszett volna lelkében. Eégi dolgok, régi tapintások, hangok,

újra életté benne. És minhozta gyermek-énjének egy-

ízek, illatok lettek

denik magával

egy csücskét, míg összerakták az egész gyerA gyermekszoba egyik szegletében volt bölcsje. Leült mela ház nagy ereklyéje: az léje és ringatni kezdte. Sötét, kérd szavak

meket.

zajlása volt lelkében.

—

Megás c^ak

Eszünk kenyeret a gabona lelkét.

kiilönös.

magunkba esszük a föld, Iszunk vizet, borit, magunkba

isszuk tengerek,

növények lelkét. Növények, állatok, ásványok lelkét esszük magunkba. Magunkba látjuk, bálijuk, tapintjuk, szagoljuk erdk, vifolyók,

rágok, vadak, végtelen

kicsilc,

csillagok, he-

gyek, minden dolgok lelkét. És erre a nagy lélek-bozótra, vad, szelíd, gonosz, jó lelkeknek erre a

hogy

nyüzsg Néha a

én.

vegetációjára

azt

mondjuk,

bozótból egy tigris szabadul

mondjuk, kegyetlenek vagyunk. Vagy elsompolyog egy kígyó: gonoszok vagyunk. Vagy tenger zúdul föl bennünk s korlátot, ki: azt

moréit, embert törünk és így tovább. Mi vagyok hát én? cssze ennek a bozót-

Vergd

nak, ki kétségbeesetten erlködik, hogy lefogja

Hány

lel-

ket kell megfojtanom mindennap, hogy e

lel-

rohanó lélek-áradatot.

ezt az életté

kek engem meg ne fojtsanak. Mi legyek, mi legyek a s-ok lélek közül? Hát mikor még apáim is felkísér tenek. Hol kapok elég ert,' hogy lebírkózzam ket? Sétálni kezdett a szobákban, egyszer megitat a ravatal eltt állott. Gyermekes, új kíván<3öd»ággal nézett a holtra. Eszébe jutott a középkori hasonlat: a ravatalt nagy, fekete báa:káina;k látta s a feszület mintha az evez késsbetört darabja lett volna. Megint gyermek-' i

kotpi

vall4»könyvére gondolt.

Bement a

hálósizobába.

Nagy, lobogó láng

"fiaráetsaga lépít,

jö=fct

a

ki

ikaiidatllóbói.

Az ágya

fe-

oldalról volt az ódesamyjáiiak éietnagy-

skgú. mellképe.

Tizonhétévesaiek látszó, i^eM

gyermekloány. Fényes, fn^ szke ftirtei, miat' megfújt kis lángok hátracsapzanak. Az egész al«/k mintha szélben állnia. Az áttetsz arcból két friss, sötétítek szem merül fel, csordultig

a gyermek els csodálkezásával. A száj olyan gyermek és még.is fájdalmas. A kék blúz mintha a f alá kanyarított égdarab volna. Az egész csodálatos szép arc, finom fels testével olyan valótlanul könny, mint egy föllehelt szirom, egy szélsodrába hajított kis, fehér Miért vagyok itti koínd. Mintha kérdené: Dénes nézte a képet, mintha saját remeg, k^rdö halovány lelkét nézné. Hányszor merültek fel, nagy könnyekkel tele, ezek a kék szemek a lelke felszínére. Hányszor sírta benn© tele

—

/

ez a fájdalmas ajak. Most is sír és volt a gondolat benne: ó, apám» anyám, mennyire a ti fiatok vagyok én. Az ágy fölött fejtl egy hatalma® feszület volt, kissé elre hajolva, az alvó feje fölé. Nagy, fekete feszület, rajta elefántcsont Krisztus. Lelke visszacsuklotta a gyermeki hit. nagy forcróságait, minden vigasztalást és megki fojtott szorongását

—

világított ntat.

pazaroltál el

bl

—

—

Oh, tékozló Krisztus, miért

engem?

— kérdezte

fájdalmasan.

És eszébe jutott, hogyan hullott ki lelkéa hit, lopva, észrevétlenül, tragédia nélkül,

Mikoir fölment Pestre,

a nagy

fiú

még mindea

\

Szabó Dezisö: Ninos

in«nte!kvés.

3

34 este

elmondta az ágyban apjától tanult

esti

imáját. Egyszer, a második évben, imaközben

magára hkölt: — miéo^t mondom én ezt az imát? Ez a kérdés felelet nélkül hangzott

—

végig lelkén, mintha egy fagyott verembe kiáltott volna.

Nem

folytatta az imát és

nem imád-

Kihullott egyszerre az Isten

kozott többé.

roppant ölelésébl

végigvágódott a husza-

és

dik században.

És

most

születet

és

mégis

Gyermekkorában volt

szobájában,

Ilyenkor

vegt

a

mereven

rálepett

nézte

s az lassanként

lelke

sokszor

igen

mikor

a

apró,

a

nézte

nézte,

fölforrósodott

fe-

alja.

egyedül az

szürkül

este. le-

sötét karikák-

ban kezdett forogni körötte. Ezek a karikák nagy koszorúkba keringtek, mindenik karika tá-gnlni kezdett s

rémít arcok:

gyilkos férfiak

fenyeget boszorkányok torzultak a fekete forgatagban. Ilyenkor nagyokat visított, apja bejött, leült egy kis székbe, t térdei elé vette egy zsámolyra, cirógatta a haját, mély, zeng, és

jó fórfihangjával bátorrá melegítette

Mikor aztán

látta,

hogy a

a

lelkét.

kisfiú lecsitult, szép

halkan kilopózott a szobából, ö tudta, hogy már kiment s mégis körvonalait ott érezte, melegen, a sötétségben a hátamögött, mint egy helytálló lelket és nyugodt volt ettl a melegtl, így érezte most, a régi ház felújult évei közt, hátamögött az örökre elment Isten mele-

35 gét. Egy percre rzött gyermek leüetott, vigyázó apa gyermeke. Erre a pár percre szétderült lelkében egy lehetséges boldogság tudata. Visszatérni az si

mely utat jelöl, irányítja a lépést és elnyugtatja a szomorúságokat. Visszatérni az si elfogultságok közé, az apák lelkébe, az eldugott Yilág egyszer, szk horizontjába.

hithez,

Egészséges

dám

n

férje lenni, fehér abrosznál vi-

család piros nevetését hallani, hétköznap

veszekedni a napszámosokkal, vigyázni a föld-

bl

feljöv életre, az égbl leszálló áldásra. Vasárnap a templomba menni.

Nem, ez sem

lehet,

ö már gyógyíthaíala-

nul modren, intellektuel, celebrális.

A huszadik

század benne van, mint egy ezerszájú éhség

a vidék boldog csendjét. Gyanakvások, vágyak, lázadások, finom nemi huncutságok vannak benne és egy örökölt szomorúság. Dehát ha a régi lélek, ha a hit lehetetlen, ha nem tud hinni jöv életben, ítéletben, Istenben, ha nem tud beleállani a régi, nagy lélek-szisztémába, honnan ez a folytonos félelem, hogy mit csináljon életével, a felelsségnek ez a borzasztó érzése, a folytonos bels tántorgás, lelki hidegrázás? Olvasta az egész modern mveltség könyvtárát, ismeri a természettudományok rendszerét és aszeTÍnt gondolés elordítaná

kodik, képtelen látni

a

nem

determinált kapcsolatban

chot, ismeri

—

Kraft ^Ebinget, Bloa nemi ösztön rettent elágazá-

világot, olvasta

3»

És ni'égis úgy remeg a kietíeiii mint egy középkori meztelen lélek, mely bebocsátást könyörög az örök kapu eltt. Késbb arra eszmélt, hogy megint ott ült sát

a

lélofel>ein.

életben,

édesapja asztalánál, kezében az utolsó

levéllel.

—

—

Vigyázz, vigyázz, Dénes az életedre... Nagy, tompa döngés reszketett át a szobákon.

A kapubálványokra

verték

a fekete posztót.

fel

Szeretett volna egy nagyot kiáltani. Kiáltást,

mely áttÖTné a vén ház

nyomó

a falút

boltját,

csend ólomfalait, a lesúlyosodó felh-

ket. Kiáltást,

mely

minit kitárt

kétkarú óriás

felnyúlna a végtelenbe s ha van valahol vigasztalás vagy biztonság, magához tépné és

rácsavarná tántorgó

lelkére.

Kiment a kony-

hába,

A

konyhában a legyezstz pest mellett

az öreg

Anna

s két fiatal cseléd tett-vett.

A

küszöbén az öreg kocsis ült s lassú mondatokat hullatott. A két öregnek nagyon jólesett, hogy Dénes kijött. Felváltva beszélteik a ház dolgairól, a falu eseményeirl, az idrl, az szi vetésrl. A föv étel meleg nyitott

ajtó

szaga, a beszélk cseléd egészséges

nyugodt hangja alakja,

vörös

,a

két fiatal

köténye,

a

konyhaedények a falon s a tz szétlopott fénye a dolgokon, csendes, nyugodt szobává bútorozták Dénes lelkét.

— Ma szólt az

estére csokoládés rizskása

is

lesz

—

öreg Márta.

Dénesnek eszébe

jutott,

hogy

ez

kedvenc

37 'étele

volt.

vendjen.

—

A

örvendett, lio#y a véu c&eléd örkocsis mondta:

Fekete karácsony

lesz,

nagyon sok az

egér.

A

két fiatal cseléd szeli dmczgású, aláza-

tosbeszéd volt a két öreggel szemben, azok jók kegyesek voltak, mint két bibliai öreg. Dénes egy felfordított cseberre ült, úgy vett részt ebben a feHitlen életben. Egész vacsoráig és

ott volt.

Vacsora után rögtön lefeküdt. Végignyúlt a nagy fehér ágyban, mely olyan volt, mint egy meleg áldás. Felnézett a falra, szemeibe nézte anyja szemeit s azokkal a szemekkel

magára. Mintha saját maga fia lett volna, szánakozva nézte magát és elérzékenyedett. Be most már olyan jólesett ez a halovány, távoli síffás, melynek másodilv fele már alvás nézett

volt. :

Eeggel a nap ébresztette fel, csodálatos, zeng, fiatal nap. Mintha április félrelökte volna novembert s pajzán nótáját tülkölte volna bele a napba. Karjaiban, lábaiban, arca húsában, meggyorsult vérében vidámságot izentek egymásnak a sejtek s mint egy vidám hangyaboly, élettl nyüzsgött egész, szép fiatal teste. Kiugrott az ágyból és majdnem füttyszó szaladt ki a száján. Az udvarról kocsicsengk ás féirfibeszéd hallatszottak. A szobák már televoltak vendégekkel, akik a vidékrl és Udvarhelyri jöt-

38 tek

a délutáni temetésre. Eljött a megye

ispánja

is,

f6'

az alacsonytermet, jóbácsi arcú

öregújmaik már csak két beaz egyik mveltebb, a másik bizalmas. A mvelt abból állott, hogy mégis jó költ az a Petfi, nem olyan, mint a kávéházi

gróf Bögözy.

Az

szélgCitése volt,

modernek. És ilyenkor elcitálta a Falu végénnek a két utolsó versszakát. Látszott, hogy az öreg sz-inte jóakarója

megtenné valami

Petfinek

tiszteletbelinek.

s

A

ha

élne,

bizalmas

már

hosszabb volt s azt adta el, hogy gróf Zabolayné, egy híres államférfiú felesége, hogy

fzött neki egy este személyesen túróspuliszkát, részletesen színezve, hogy milyen jólesett. Imref f y, a megye díszdemokTatája és szabadgondolkodója, nagy harcsaszájából kongós, lapos szavakat szórt szét. Dénesnek a régi négykrajcárosok jutottak eszébe, melyeket gyermek-

csínybl a rohanó vonat alatt lelapítottak. Most is kérlelhetetlenül felvilágosodott minden szavában és felismételgeti: venhét söm volt, de azért etc,

— Nekem het-

etc. MegérkeDénes nagynénje, apjának kétségbeesetten szzen maradt öreg leánytestvére. A tisztes hölgy homoródi birtokáról jött, nehéz, fekete selyemruhája feszült ervel tartotta egybe hatalmas zömökségét. Kerek, fényes, jóllakott melynek orxán egy bozontos szemölcs volt, szrszálain most egy terjedelmes könnycsepp lógott. Dénes nem tudta megtiltani magának azt a gondolatot, hogy jajgató nénjének egyej^^

zett

39

súlyozásba kerül fenntartani ezt a ikönnyet. Az udvarhelyi kaitholikns gimnázium és freáliskola tanárokat küldött jótevje temetésére. A

szegény tanárok, az úri társaság zsibongásában, begombolt kajzerkiabátjuikon belül ill szerénységgel foglalkoztak.

A gimnázium ének-

A

diákokban tótágast állott az étvágy az elkövetkezend jó dolgok felé. A vidék nemes urai, asszonyai, fiatal lányok,

karát

is elküldte.

egy-két öreg iskolatárs, orvosok, patikus,

mind

ismersök, kiknek gépezetét Dénes könyvaélkül tudta. Mikor közéjük lépett, körülvették, lamentáltak, kezét szorongatták, könnyeztek, kérdeztek, tanácsoltak,

vigasztaltak.

Dénes

hajlongott, köszönt, visszakönnyezett, sápadt,

fogadkozott és mély undorodással gyalázatos színésznek érezte magát. Apját szintén szerette s fájdalma igaz és

mély

a fájdalom, melynek eljárta

de nem az illend moz-

volt, itt

dulatait.

Csendes, komorra hangolt ebéd után, két

óra tájban, a faluból

Az

is

kezdtek gyülekezni.

úri közönség túlzsúfolta a xavatalos termet,

egyszerbbek az udvart töltötték meg, a nép a kapu eltt ténfergett. Dénes viszontlátta az ismers falusi arcokat Akaratlanul megaz

—

jegyzések szöktek a tudatába: Ügy látszik, az öreg Bakó teljesen ivásnak adta magái:,

—

Hogy

—

elcsúfult a kántor lányai Na, az öreg fog Barta holnap már bizonyosan kölcsön kérni, nagyon könnyezik. Szerette volna el-

—

40

dobni magától ezt a nyomorult, kicsinyes magát. Oh, nem ezt várta ettl a temetéstl.

A temetési szertartást az udvarhelyi plébános végezte több pappal. Mikor a circumdederunt felzúgott, arra a pár percre megsznt életének marcangoló kettssége. A sötét hangokkal elsodródott abba a mélységbe, ahol az érzékelt dolgokon, tagolt gondolaton, formás ér-

zésen túl csak végtelen sötétség és végtelen könyörgés van.

Nagy megkönnyebbülésére volt ez a ha almás áram. Szinte vidám, áttetsz fájdalommal J

nézte a tovább történeket.

A

koporsó leszegzé-

a kitódulást, a menet alakulását.

séit,

Lassú

hömpölygéssel terjengett a hosszú kíséret a temet felé. A kocsik fell feléje hallatszott nagynénje zokogása. A reggeli hirtelen szép id to-

vább

állt s

megint csüngött az

a temethöz

értek,

már

es

temetés többi részét elnagyolták.

dobás

srn

már

hulló

esben

Mire ezen a göröngy

lába.

szemerkéli;

A

is,

történt.

A

tömeg hazafelé fordult. Dénes a kézfogások után kocsira ült nagynénje mellé. A kocsi lassan haladt, a lovak el-elcsúsztak az agyagos sárban.

A

nagynéni,

még nem sznt csuklások

közt, emlegette a halott hibáit és tanácsokat

í^ott Dénesnek. és

nk

A kocsi eltt

tott fejjel, súlyos lépésekkel

nk

és

mögött férfiak

hosszú sora küzdött a sárral. Lehaj-

mentek elre.

A

elárulták bels toalettjük szomorsác;ait.

41

A

kántor lányán csúf, vastag sárgacsíkos

harisnya

volt.

beli tisztelend

Dénes összerázkódott.

A

téli-

hely-

esernyjének egyik osücsko a

hátához ért s a reverendára legyezalakú sávot csorgatott. Mondatdarrabok szakadtak fe-

— A

léje:

gyázz

fene egye

meg

te, ott elcsúszol!

—A

sok koszorú!

—

—

ezt az est.

Nem

volt

is

Vi-

olyan

nagy útra kivezet rohadt

a kocsit. A nagynéni megint egy könnycsepp hullt le. Dénes bosszantó ürességet érzett, mintha meg-

megzökkentette

híd

szemölcsérl

csalták volna.

A

A

kanyarodásnál visszanézett. tömör esben

szürkén

és locsogó

lefojtott horizontban,

mozgással cammogtak az emberek, mint idomtalan, alig töltött zsákok. Min-

sárban

elítélt

den lépésre több sár fecskendezett rájuk s úgy lehorgasztották fejüket, mintha a talpuk alá néztek volna. Mintha felszök buborékai volnának a sártengernek, mely mint egy múlhatatlan szomorúság betölti a horizontot. Csak a Szegény álmából. Halász biányzott Dénes Mintha megint vonaton ülne s hallaná a makacs hívást:

Ezt az

A

— Szán- tó Dé-nes, Szán- tó Dé-nes!

estét fásultan, gépiesen pergette,

temetési számlákat intézte

el.

ie.

Nagynénje

követend életrl. Hogy meg minél hamarább, gazdálkod-

folytonosan beszélt a

házasodjék jék, i$

mit

tegyen és mit ne tegyen.

Partikat

ajánlott végére mehetetlen részletességgel.

42

nem tudta, mit mulaszharagszik magára. Álmosságát mintegy dacnak érezte az élet ellen. ÍEiste,

lefeliYés^or

tott el s miéirt

III.

Álma közönséges, csúf és buja volt. Eeggcl dühösen ébredt, hogy ilyen nap után ilyen álma tudott lenni. Az ember rokonabb álmával, mint az éberségével. Nappal tettei kapkodások emberek és dolgok közt, mintegy kívülrl visszaverd visszhangjai a külvilágnak. De az álom bellünk szakad, életünk összezsúfolt mélyébl, ezek az álmok teszik ki testünk s testbemártott lelkünk. Nagynénje már pitymallat eltt elment s nem ébresztette fel t, ami Dé jiesnek kedvére volt.

hogy készítsék el a

Amint

öltözött,

Kikiabált az udvarra, lovát.

a nagy

álló

tükör eltt, egy

percre megállott s miatha friss meglepetés Jttt volna, szólt: tatlan,

— Milyen szép vagyok. Milyen ár-

nagy gyermek kék szemeim vannak.

A pompás ló látása felvillanyozta s mintha szárnyak bomlottak volna ki benne. A falun gyors vágtatásban ment át, a csendessé ürült falun. A férfiak jókor reggel az erdkbe mennek fát szállítani, az asszonyok Udvarhelyen töltik a délelttet a vásáron. Egy-két házból rongyos, piszkos gyermek futott ki s ijedten csodálkozott az átfutó lovasra.

Az

egész falu,

43

aprókeres^tes Bázaival olyan volt, mint egy

te-

met. Jobbra tért, a mezei úta*a, mely az erdk a hegyekbe vitt. Künn a mezon lassabbra fogta lovát, hogy mélyebben élvezze ezt az szi képet. Kifeszített, bosszú búrok voltak benne, melyek végigrezdültek a nap lankadt tij jaitól. Ezek a rezdülések emberi értelmet adfelé,

tak az egész boirizonitnak.

A

balálba hajló dol-

gok, kiszállva kötött burkaikból, csendes ha-

lálhimnusszá lettek benne.

Énje

távoli,

bá-

gyadt, meleg búcsúzássá mélyült. Nagy, kövér

—

könnycseppek teltek a szemeibe. Milyen öreggé lettem egyszerre s ez milyen jólesik. Nincs reményem és lemondtam mindenrl. Miért? Pedig az imént még milyen fiatal voltam s hogy akartak az izmaim. Mennyire folytatása vagyok a dolgoknak. Az szi világ, a haldokló Adonisz most bennem gyönyörködi széthulló szépségeit. Jaj, ha gonosz dolgok közé vinne lovam, milyen gonosszá lennék. Elért a mély, nedves úthoz, mely a hegyek közé vezetett. Lassanként fokozódó szorongás töltötte meg. Mintha valami szerencsétlenségnek kellene történnie, ha tovább megy. Az út beárnyékoltsága hidegen nehezedett rá. Ön-

magán Azért

is

bosszanliodva állította

meg

--

lovát.

tovább megyek. — Lova megcsusszan

Mély megdöbbenéssel fordult

Fáradt, kedvetlen volt, mikor otthon szállt lováról.

A

t.

vissza.

konyha eltt ment

el s

le-

a ki

'44

í

saáMó ótei saaga uqidorító jóilaikofisiaggal Íoltötte meg. Bágyadt, céltalan és ÜTes voK. Meg piszkálta a tüzet, könyveket vett ki a szekrénybl s rövid bekukkintás ntán az asztalra áoH& ket. Egyszerre csak szólt: ni, a zongora! Mintha most látta volna elször, vagy fölfedezte volna az öreg zongorát. tárta,

Odadlt,

fel-

dallamtöredékeket kezdett játszani. Vég-

re egy Griegbe kezdett s mert természetes lejtiére talált, (

nem

tudta abbaba'gynL

s mégis mosolygós hiangok szálltak egymásutáoi. Volt bennük valami tizennyoleadik század vége, valami kedves affektált sággal bágyadt, keresetten szomorú. És mégis volt bennük valami s, népies, hervad-

F^nom, szomorú

fíriss, A hangok, törékeny, iíigó tizennégyéves lányok, egymásra hajolva táncolFátyolruhájukon átserkedtek tak köorülötte.

hatatlanul

gyermek testük be végezetlen

vonalai. Hervad-

tak voltak, könnyesek s mégis mosolygóan fiatalok. Szkék voltak ós kék volt a szemük.

Mozdulatuk tánc volt s mégis elnyulás valami végt^enül kéjes pihenésbe. És nemcsak látott alakokra fordította le ^eket a hangokat. Elsuihanásukbaa szelíden odaértek a hajukkal, arcuk frissenkönnyes brével az boréhez s Dó nes úgy érezte, mintha teste gyönyöriíséges elnyulással augusztusvógi táj volna

s

beiino

ezer kis harang csiliagelne estére. Kaszáló lá-

nyokat, rendbe hajló füvet és tarkuló erd^t tott.

Azután az alakok belehalványultak

lá-

va-

45

lami ü^áeleH^ légy

ÖieJésbe. Mintlía énje

finom

köddfé szétössólTa megiiiné a szobát, a v6n

b-

távokégokai. És mintha baaig^lata volna a dolgoknak. csük kiszálló A darabot elvégezte, karjai leesiingtek. torokat, a

Lassú lyen

beíáÉPtezó

gondolatok

egyszer a

felicktek halál.

^a^íaványít miaideart,

benne.

Ha

így

—

Mi-;

magába^

amá bennem van,

j6t,'

tépeldni azon, hogy milye-, mi4; teszünk? Tett és akarat az

ross^^t, miént keld

nek vagyunk

és

élet felszínünkben tört sugara,

lényegünkbeffli

egyeailen halál&zínok vagyunk. Az egé^ tépeldés csak idegesség részem-

/

re. Helyee diétával minden el fog múlni Aat a leveleit éppen védertlen pillanatomban olvas-

fam s esíépt hatott rám olyaa ersen. Pedig semmi tragikus nincs a dologban. Apám túlyérmes lelkének ciliciumra volt szülísége s akarattal ter«m'tett bn^t magának. Megkereste a levelet, hogy új olvasassál nyitg'tasaa meg mbagM. De a levél sodró két-, eégbeesése megint magával ragadta. Egyszerre ^get elevenséggel a budai kis szobát látta maga eltt s gyermeke elí-télt beteg arcát, felmeredt tétova s^mét. Oiya?n elkeseredett düh tódult aa agyára, hogy egy felugrással tzbe Nem, nem, ez még akarta é^km a levelei sem lehet. Mi lenne velesi, ha ezt a level-et el-

—

veszíéeném?

Máíid^náron meg kell szabadulnom ettl a h#kye tán tormástól, félelemtl és felelsségtl

4G

Gyalázatos, gyalázaíos betegség! Olyanok vagyunk, mint a mesék törpe királynéje. Maga "tízcentiméter, az uszálya pedig két méter. így vonjuk magunükkal apáink s magunk egész múltját.

A világ kezdete. óta

afiáink: gyiikaltak,

raboltak, bujálkodtak, csaltak s mert mindig tettek,

nem

volt idejük a szemTehájnyásra

s

bnbánatra. De utódaikba elraktározták bneik emlékét. S most, mikor a tett ritka, az akarat nehéz, mi védtelenné kultúrált bogárkák sok ezerév kísérteteivel birkózunk. Beteg, szo-

mof-tkagyló a

ieikiink,

melyben az egész em-

beri bön^jPÖeán emléke zúg.

Hogy

(>ljem

meg

sl

bnt, mely másban lett, vagy a bn tudatát! Anna, a fiatalabb szolgáló bejött asztalt tea szomszéd szobába. Dénes beszélgetésbe A fiatal lány arcára kipirosodó örömmel trte a cirógatást s minden szava alázatos megtárulás volt a fiatalúr eltt. Délután, mert tétlen egyetdülvalósága bántotta s a változó id megint napot mutatott, iijból kószálni ment, de most gyalog. Terv és cél nélkül kujtorgott a közeli dombokon és erdben. A friss leveg és izmai játéka jólesett. Érzékei csendesen idogáltak az eléje fakadó életpatakokból. Naplemente felé tért haza, a kis fensíkon keresztül. A nadrága alja teleragadt bogáncscsaJ. ríteni

egyeledett vele.

Itt

egy különös benyomása volt. A fensíkon keresztül egy ösvény vezetett

lílíe'falu

a

egyik oldal ucoácskájába. Közvetlenül

felu mellett^ szemben az ösvénnyel, egy

nagy

47 feszület álloti

sá

ntt

K gyorsan süllyed nap az óriása fensíkra. A fe-

feszületet rávetítette

szület karjai fokozatos megnyúlással ölelték egybe az egész síkot. Dénes meigütdve, mosolyotgva és mégis komolyan mondta: Ni, a keireszt nem engedi, hogy kikerüljem. Gyermekes dacból a patak felé ment, bogy ott térjen ki, abová nem ér az árnyék. De mire

—

odaért,

a kereszt balkarja már a vízig

ért s

neki bele kellett volna szöknie a megntt, sáros patakba, hogy kikerülje. Megállott:

—

—

Mégis beoune vagyok Krisztus ölelésében. Azután szomorúan kérdezte: Miért esik olyan jól ez a vallásosdi, ha nem biszek, ha nem tudok Mnni? Mikor az udvarba betért, az egyik fiatal béres a tornácban elugrott Annától. A fiatal lány vörös volt, szemei nedvesen csillogtak. Abogy meglátta Dénest, bogy fedve legyen, odakiáltotta a legénynek: Te szemtelen!

—

—

—

Dénest különös ingerültség öntötte el. Este már majdnem elaludt, mikor ez a kép szemeibe zökkent. Élesen látta, bogy most, ebben a percben, a legény a lány lerántott ruháját

tiporja

s

parasztvadul habzsolja el-

habzó, friss fehér testét. Próbált befelé fordulni,

kialudni szemeibl ezt a képet. égett bele.

Hogy

De

egész teste

ez a büdös paraszt piszkolja

be ezt a friss tisztaságot, amikor neki van hozzá joga. Milyen joga? szépség, er és fiatalságé. Felugrott, gyertyát gyújtott, pántofiit

A

4g és éjjeli köpenyt vett magára s kifelé indult a cselédszoba felé. A nagy szobák levegje már kezdett meghlni, a bútorok pattaintak. A konyha egészen hideg volt, a benne fagyott ételszag, mint egy megfogható undorodás állott a sötét-

ben. Benyitott a cselédszobába, hol két egy-

mellett lev ágyban aludt az öreg szakácsné s a bels szolgáló. Megállott a küszöbön. Megállott és nem tudott elbbre lépni. A küls ágyban az öregasszony feküdt, hanyatt,

más

egy kissé kifelé fordulva. Nyitott réklijébl kifolyt szürke, híg, óriási melle. Arcán az élet vonásai szétestek, álom-püffedt ajkai közül nagy, széles, zörg lapokban jött ki a lehellet nyála a párnára csurgott, szeme szürkéje felmeredt. A nappal jóságos nénijébl most kibukkant a benne lappangó förtelmes hulla s mintha az a lélegzet is a bennszorult halál szkölése volna. A gyertya kerek fénye rá-rálibegett. És akkor egész megdöbbent volt ez a hatalmas, szürke, alaktalan zsák. Oh, milyen szomorú dolog, ha van lélek s annak ebben a borzasztó lakásban kell átdideregnie az éjsza-

Mit c&inál ilyenkor a belénk szakadt Isten, hogy úgy ránk hemzseg a test, a halál beteg tésztája s csak szétterjedt anyag lágy hullámzása vagyunk? Dénes vacogó félelemmel ment vissza és elfelejtette, hogy miért jött ki. A következ napokon nem mozdult ki a házból. Különös félelem tartotta vissza. Mintha kívül, a ház körül vad lovak Örökös trappban kát.

49

keringnének és eltipornák, milíelyt kilépne. Mintha egy rémes mese volna a küls világ, melynek szörnyei széttépnék, ha közéjük kerülne.

Ez a magára neki.

vszett

ment eltt

át.

A

Órákig

s nézett ki

hogy

parrancsolt halál eleinte tet-

legkülönbözbb hangulatokon ült mozdulatlaniil az ablak

a kertbe. Mikor arra eszmélt,

hogy a dolgok olyan mindennapian, egyszeren ugyanazok, amik voltak, ott vannak rendes lát,

különös csodálkozást

érzett,

helyükön, semmi összeomlás, semmi tragédia

nem dühöng a

osendes látszatok mögött.

Eszébe jutott Pál kori sírás.

Ha

és

Virginia

s

a gyermek-

valahol Délamerikában született

volna! Végtelen erdk, folyók, melyek mintha

mozdult tenger volnának, életrohanásas nagy prerik közepette, álmodó testtel, melynek felszálló színes köd volna a világ. Végtelen elnyulásokban hagyni hullani életét, mint egy langyos est, belebámulni az örökös levésbe, velesodródni az életpatakokkal, egyéntelenül minden lenni minden élettel, nem akarni, nem tenni: történni, mint a elbomlása, mint a

f

világ felszálló éneke.

Máskor meg nagy életrohamok

jöttek rá.

Karja, lába, izmai sajogtak a cselekvés után.

Fejében ideges feszültséget, hátgerincén különös nyomást érzett. De jó volna lovagolni

vagy vívni, vagy rohanni. Szeszélyes csoportokban öml képek ra józták át tudatát. Makacs Szabó Deas: Nincs menie'kvés.

4

60 visszatéréssel mind a Napóleon alakját látta, egy hegy ormán, éles vonalakban különdve el a háttértl. Keresztbe font karokkal, ggös, akaró areoal, ahogy a nagy parvenn, a demo-

krácia els mérföldes szörnyetege beleszuggerálta

magát a köztudatba. Ez

volt az élet.

A ha-

bozás, a latolgatás, a lelkifurdalások, a kis élet-

nyomoTékok, az örökösen kiskorúak próbálkozó lépései. Folyton tettben élni, kitzni egy célt s egész élettel feléje zúdulni embereken és sorsokon keresztül. Üj történelmi helyzetet felszínTe képzelt el Magyarországba, mely vetné s kezeibe adná az idk kormányát Beszédeket mondott magában, haditerveket eszelt ki, ítéleteket mondott. Mámoros, lázas akarat-

t

topOTzékolásban

önz

volt és könyörtelenül

ti-

port el minden akadályt. Ellenfele egy Balogh nev Tégi osztálytáTsa volt, ki hajdan vetekedett vele az els tanulóságbaoi. Most az otszággylésen szónokoltak egymás ellen. Végre egy utolsó nagy harcban letiporta ellenfelét. mellyel t, mint Hallotta a felriadó éljent, gyztes szónokot üdvözölték. A kaTzatról nk

bámulták, nagy, tágult szerelmes szemekkel, köztük egy finom szke fej. Üj szisztémát teremt az új Magyarország berendezésére, melyet egészen a saját gerincébl alkot újjá. Egységet teremt miadenáron. Ha másképpen nem lehet, úgy csinál az emberekkel, mint a mese

mostohája

lányaival,

Hamupipke

cipibe.

hogy

Nem

lábuk

baj,

ha

beférjen

véir

serked

51 is.

Egy nagy

életeikért

államférfiiinat

nem szabad

egyes

érzékenykednie. S mint büszke, véres

Eichelien, messzelátó zsarnokakarattal tiporta el a vadhajtásokat. Sorsokat taposott s vér, embervér folyt a gondolata mentén. Idegesen gyorsuló nagy léptekkel járt a szobákban. AzDe után egyszerre csak magára mosolygott: milyen bolond vagyok. Milyen vad erdség

—

még a

testem.

— De feje még sokáig égett, zú-

mint egy sokáig rángatott barang. Mikor aztán sok nap mnlva, egy szép déleltt mégis kikényszergett a kertbe, gyengült gott,

léptei bibetetlen érzékenységgel visszbangzot-

tak egész életében.

A pnsztnlt régi kert láttára

hosszú, rázós zokogás fakadt ki belle. Erre

nagyon megijedt. Már több nappal azeltt levekapott a fispántól. A jó öregúr maga mellé hívta titkárnak Udvarhelyre. A nagy félelem rábírta Dénest, hogy elfogadja a meghívást. let

IV.

Hónapok

jöttek, forrón élt napok, küls emberekkel zsúfolt napok hónapjai. Udvarhelyen már elre várták. Családja mindig a közérdekldés központjában volt s az egykori rendkívül szép ós zseniális diákra még mindenki emlékezett. Ö pedig mintha gyermekkora friss erit találta volna újra meg a vitettek,

A bels tépeld, remeg embergyermek elnémult benne. Látogatásokat szontlátott városban.

52

vadászott, hódított, mfulaíozott s közl>eil

tett,

nagyokat

aludt.

Egy

fiatalság siet

iij

mozdu-

latait élte.

A

faucoán az öreg Flórián-ház els emele-

tén vett lú két szép szobát. Ablakaiból látható

a

volt

Budvár

városmelletti

két csodálatos hegy, a

a Csicser, a ftér a feToncrendiek templomával és ablakai eltt, a fuooa járdáin

voM a

és

déli és esti korzó.

És mert a kisváros únt megszokottságában egészen kiötl újság volt, t szerette, akinek szeretetre volt szüksége és t gylölte, akinek gylöletben kellett kinyújtózkodnia. Valóságos

gyorsfz je

a holt fészeknek: a megunt benyomásokon rágódó embereket egyénekké forralta s a düh vagy lelkesedés, ami léptei nyomán fakadt, régtl szükséges indulatokat termett a lelkekben. Minden szavát, minden tettét magyarázták, a leg lényegtelenebb mozdulata is volt

ellenséget tett

barátabbá.

még

A nk

ellenségebbé,

általában

—

barátot

még

mert még min-

—

lebeszéldenik remélhette, hogy sorra kerül hetetlen rajongói voltak. A férfiak általában

gylölték, vagy legalább

is

rideg kritikai állás-

De a fiatalemberek közt megvolt a maga nem nagyon szám'Os, de minden tzpróbás tábora. Mindenkit érdekelt, mindenki félt tle, mindenki beszélt pontot foglaltak

el

vele szemben.

róla.

ö

nemigen vette

észre a dolgot s

újból feldagadt életfolyamát

hagyta szabadoa

eleinte

53

terjengeni iobbra-I)alra.

De mikor

észrevette,

ártatlan szava vagy

tette hogy egy teljesen mennyi magyarázatot, kritikát, düböt vált ki, nagyon mulatott a föltámadt emberkék botránkozásán s a véletlenül bevált eszközt most

már

újból,

szándékosan

használta.

Beteges

hiúsága újból felébredt. Sokszor, mikor körülhorzsolták a felhajszolt lelkek, gyönyörködve

— Lám,

mondta:

tudok

csak

élni,

nem szabad

egyedül lennie az embernek. Hivatalos dolga talán a semminél sebb volt.

Az

is

keve-

öreg jó fispán összes közigaz-

programmja ez volt a titkárja száember vagy, éld a világod. — És minden megelégedése kimosolygott görbe, ravasz orrára, ha Dénest valami szerelmi his-

gatási

mára;

— Fiatal

tóriával kapcsolatban hallotta említeni.

így élt egy évig, rohanásos életkereséssel, mindig társaságban, felvert zaj között. Tényleg, sohasem volt egyedül, anélkül, hogy tudta volna, hogy maga menekül az emberek közé. Éjszakánként, vagy néha ebéd után is, mélyen, tompán, álom nélkül aludt, mintha ncigy elhajítással

datlanba.

gorázni

önmaga dobta volna magát a tuolvasott, leveleket sem írt, zon-

Nem

csak a szalonokban zongorázott epidermist csiklandó darabokat. Sze-

is

könny,

retett szavaiban cinikus és

vekv

démoni lenni

s

nö-

byroni híre tetszett hiúságának. Mé-

lyedés mélyét,

sei

szerint

való finom, érzé-

54

kény lényegét betaposta, mint aÜogy betaposnak egy patakot, mely a nagy közös út irányát szeli. Mintegy nem is volt önmaga, hanem valami viszonylagos, mely az emberekbl, zajból, napokból elverdik, mint egy ide-oda labdázott visszhang. És erre az emberek azt mondták, hogy túlers egyéniség© van.

Természetes, hogy emellett az élet mellett, mely pusztán a küls viszonyok kihasználásából állott, a kis vidéki városkában

csak-

hamar ismétldésekbe esett És ezzel fokozatosan ntt benne saját ürességének sajgása valami mindent elborító unalom, mely egyszersmind fojtott düh volt önmaga s a kör-

s

nyez

világ iránt.

Hogy

új

benyomásokat

fecskendezzen ebbe az elzsibbadó küls lélekbe, a legesztelenebb lumpolásokba, szerelmi

kalandokba ment bele. Képes volt a hozzá leginkább vonzódó embert is megsérteni, csak-

hogy a feléje öml harag s megbotránkozás zuhatagában érezze, hogy még vannak lelkének lök izmai. így mind magányosabban állott, de szuggesztiója a nknél még ersebb lett.

Egy vasárnap

délután

egyik

barátját

várta, kivel a szomszéd faluba akartak kikocsikázni.

A

kitzött három óra

rátja

még nem

állott

az ablak elé

lós csúf

szi nap

s

eltelt

s

ba-

Belsejében toporzékolva

jött.

kibámult. Lucskos, nyú-

volt.

A

Budvár

és

a Csicser,

55

egy heggyé ragadva, ködlávát okádott, mely lassan terjengett a város felé. Az utcán a vasárnap délután kongó unalma terjengett A ferenciek templomában egyhangú, szaggatott kalapálással vajúdott a harang s a téren át feketeruhás székely asszonyok, meggörbült, rokkant bácsik mentek a templomba. A korzón cselédek, feltrt fels szoknyával, a fiatalságukat, fehér szoknyájuk alját felverte a csaták. Kettejük, hármuk mellé egy-egy baka volt peckelve, olyan feszesen, hogy menve is állani látszott és aki pomádés szavakkal közeledett esti céljához. Lenn a kapualjban egy elátkozott verkli gyjtötte maga köré a ház gyermekeit, kik a Dunari valcer kocsonyájára csárdást jártak. A sarkon a pereces kiabálta kis sós szörnyetegeit. Az örök gépezet az örök vasárnap lemezét járta. Dénes úgy érezte, mintha két óriási kar ragadta volna meg s jól odaverte volna. kiöltözött

riszálták

Szemein, fülein, egész

nyez

—

jön,

tos

brén

sajgott a kör-

élet.

Nem

lehetek tovább egyedül. Laci nem meg a fene. Menjünk Lakatosékhoz. A hír már egy féléve házasítgatta LakaMargittal. A lány a megye leghíresebb

egye

szépsége volt. Okos, ravasz anyja Dénest elször Ilonával, a legidsebb lányával próbálta összeegyeztetni.

uralkodók felé fordult,

De mikor Dénes

könnyed

a született

biztonságával

Margit

rögtön belement ebbe a remény-

56 is. Csakhogy a négy lány közül legalább egy kapjon ilyen jó pártit. rendkívül eszes és elég müveit asszony

kedésbe

A

egy híres dzsentri ügyvéd özvegye volL Nyílt házat tartott, a legnagyobb ni tekintély volt s mondásai nket ütöttek agyon, nket védtek

meg fel.

s

igen ritka esetben,

nket

Mióta Dénes mindennapos

nk

támasztottak

lett

náluk, há-

még

zuk a keresettebb volt. Kis városban vasárnap délután igen jókor összemenekülnek az emberek. Dénes már nagy részérl

társaságot

talált

Lakatoséknál.

A

nagy

lonban már buzgón cibáltak valami

sza-

felhaj-

A végeken a fiatal lányok ültek, lehetleg szerteszét, egy-egy fiatalemberrel s egy-egy album, levelezlap-gyüjemény vagy

szolt témát.

más alkalmatosság mögött bonyolították

maguk külön

kis üzletüket.

Dénes

le a megérke-

zése végigcikázott a társaságon,

Dénes azzal a könnyed szórakozottsággal annyian úszta meg az üdvözléseket, amiért gylölték. Távolinak és fölényesnek érezték ezt a különös embert, aki kötelességének tartotta mindig mosolyogni az emberek között. De Dénes Margitnak féltréfásan súgta: most kerítsen nekünk is valami albumot, mert ma nincs kedvem nyilvánosan povedálni.

—

—

A

zongora mögé, a legtávolabbi szegletbe le s valamilyen kottát rántottak

lepedtek

te-

el

lapozgatni.

A

társalgás ezalatt tovább zuhogott. La-

57

katosné letompított szigorúsággal, széles méltósággal mondta:

—

Engedje meg, tanár úr, de Bovarynéról mi társaságunkban beszélni. Ide modernség, oda modernség, én sem vagyok prd, de mindennek van határa. Az én lá-

nem

lehet a

nyaim nem fogják olvasni sem Madame Bovaryt, sem Szanyint, sem a Nyugatot. Elég nekik Jókai, Mikszáth, Marlitt, Beniczkyné. a zsúromra meghívni egy olyan embert, aki ilyen regényt irt. Az ilyen maradjon a franciáknak. Editke, ti ne figyeljetek ide, Bögözy tanár úr ma forradalmi kedvében van. A Csanaky bíró pisze orrára gúnyos mo-

Én részemrl sohasem tudnék

solygás ült ki s kis szemei úgy pislogtak, mint mikor szellemes indul lenni. Csanaky volt a város egyedárus szabadszelleme, külön vicinális Homaisja.

Ö

volt különben a város

nagyon mveltnek hita társaságban mindent megengedtek Bagyogó kedvességgel jött a megszorí-

„legokosabb** embere, ték s neki. tott

tanár segítségére:

— De

nagyságos asszony, ez a regény mo-

Az

egész Bovaryné psyoho-sexuális pa-

dern!

thologia. Voltaképpen benne van Kraft— Ebingben. Ez a modern psychologia. Én olvastam az egész Kraft Ebinget, nagy tizennégy koronás könyv fzve. Hát az valami fenomenális! Minden tizennégy év-ss leány és tizenhat éves fiú kezébe kellene adni. Csak a

—

58

mert azt egy modern gyermektl. hogy a Cicero nagytata nyelvén olvasson modern psychologiát. Le minden miszticizmussal latin részeket is le kellene fordítani,

nem

és

lehet kívánni

fképpen a

sexuális

obskurantizmuSiSaL

Mindent tudni, egészen az élet gyökeréig, modern, nagyságos asszonyom..

Az ünnepelt

gavallér bíró lirája a házi-

assz-onyt szelídebbre

kedves

ez a

f élénkséggel

hiangolta. intette:

—

Félig

D© mi

kér, lesz az

ideálizmussal?

— Az ideálizmussal! — szökött fel a bíró. Hát most én azt kérdem, hogy mi az az ideálizmus? — és keztyt vet kihívással né—

zett szét

Az

a társaságon.

odarezzent a vezértémához. Az apró külön beszélgetések megszntek, a jelenlevk zavartan nézt-ek egymásra, mintha mindenik a másik képérl akarná összekaszálni magának a feleletet. Dénes mindent hallott, de azértsem akart hallani semegész társaság

mit s kis mosolygó semmiket mondogatott Margitnak. A Dalejcsik bíró, mint rendesen, kissé félre ült. Nagy nehéz, vízfej gyermekre emlékeztet feje elre súlyosodott zsírfoltos mellére, beteg ólomszín arcán az ijedt gyermek tétovázása, vizes, óriási szürkekék sze-

mei fájdalmas kéréssel néztek elre, mintha valami nagy ködön át kerestek volna valamit. Síránikozó hangon mondta, mint egy felébredt beteg gyermek: —^Hát az a keblünkbe helye-

59 zett erkölcsi törvény.

emberi szívbe írva. féle

A

jó Isten

Én még

a

akarata az

Nagy

Péter-

kátét tanultam. Szegény boldogult Szé-

kely Mózsi volt a hittanárom. Szerette a bort, de arany volt minden szava.

Az

arcokra kínos, hideg mosolygás merea bíróné, széles, durva, becsületes arcú székely asszony, nézett áhítattal az urára. A hervadt Barkovics Berta magas mezkre ragadta fel a témát. vedett, csak

— Az ideálizmus a szív nemessége minden körülmények a szíven át

közt*

ítélni,

A

világot a szíven át látni,

a szíven át akarni,

ideálizmus. Olyan lenni, amilyennek

ez az

Knigge

vagy Jósika kívánják az embert. Barkovics Berta testetlen, szívenszrt hangja úgy szállott a levegben, mint azok a beteg zöldes-fehér pillék, melyek az szi káposztalapik alul riadnak fel. Barkovics Bertának a balsors mindig csavarta a szívét s a megcsavart szív finomsága, mint egy Lúlgazdag citrom leve, keskeny arca minden pórusán kicsordult* Az egész lehellettest, mintha csak vékony falába lett volna a világposvány fölött járó finom léleknek. Harminckétéves volt már, öreg nyugalmazott táblabíró apjával lakott s egy bútorozott szobát tartottak. Ez a szoba volt a Berta kényszeredett hajadonságának egyetlen reménye, ide várta azt a bármilyen szín, hit és lelk lovagot, aki felajánlja neki életét. Lavag|».kadt

is,

nem

60 egy. Négy-öt hónapig

nem fogadták

el

a lak-

bért s akkor az öreg egyszerre elállott

kemény hangon

és

követelte az összeget. És mert

a fiatalemberek mind síkos

tenyerek, egy a jó szellem, a zsarnok várúr szelíd, sápadt lánya s tudtára adta, hogy ha „igen", akkor nem kell fizetni. És nemzedékek jöttek, nemzedékek mentek és

6iem tudott fizetni.

Akkor

jött

mindenik lovag inkább elhagyta lakását s peügyvéd, reitette magát: de nem. Már bíró, kézbesít, az egész város mosolygott ezeken a pereken s ezektl a mosolygásoktól, az elfutó

évektl

éles

karmok gyltek

fel

a Berta apja

szép lelkében, mikkel öreg,

tehetetlen

ernyedt húsába vájt, mikor

csak

családban

voltak.

Szondy tanár úr csúf, kopasz, szürke göm bölység, tovább re:&dült a Berta idealizmusára:

—

Bertus, igen szépen definiálta az idea-

lizmust.

Ha

látni fogjuk,

végignézünk a világirodalmon, hogy csak azon korok teremtet-

tek maradandót, melyeket az ideálizmus tiszta

heve hatott át. A tizenhetedik század ideálizmusa megteremti & franciák nagyszer klaszszicizmusát. Azután egy anarchikus, anyagi kor jön, Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Diderot,

D'Alembert

ban az az

elfojtott

s

az encyklopédisták. Azon-

ideálizmus csakhamar kitör

elkel származású Joseph

Veiben

.

,

de Maistre

m-

öl

Dénesból egy óriási, meztelenül szem^^len kacagás tört ki. Szétkacagta az eltte lev kottaJapokat, lekacagta a zongoráról a Margit ridicTilejét s a fiatal lány hátsó fürtjei táncoltak a kacagás hullámaira.

Kínos megdöbbenéssel néztek feléje, különösen a háziasszony, aki tudta, hogy nem sok jót várhat Margit bíborvörösen igyekezett nem lenni. Kncsek szerkeszt vette kezébe a

— Mi — A tanár úr

dolgot:

lágon.

lelt,

Egy

Dénes?

a legpontosabb ember a vibetvel sem toldotta volna meg a

kézikönyvet.

Mi

is

ezt tanultuk.

Éppen ezen

a helyen kaptam egy pofont a Kovács tanáromtól, mert az elttem ül vállaira tettem a lábaim.

—A

nagyon jogászosan fogja fel a dolgokat. Pedig vannak komoly dolgok világon — szólt méltóságosan Szondy és titkár úr

a.

méltóságos és sértett arcot vágott Méltóságos és

arcú volt Barkó vics Berta

sértett

most igazgatott titkos Szondy tanár úr felé. Ebben a percben

és

—

zésére

—

mély

leiifci

mindnyájul^

künn megszólalt a cseng.

is,

aM

utaikat

a

felléleg-

A

házi-

asszony siet mosolygással szólt oda a társa-

—

Az

—

ne nevessenek! Mindenki, mint egy megígért adoma felé, úgy sághoz:

Istenért,

nézett az ajtóra,

A

figyelmeztetés

nagyon

igazoltnak

bi-

zonyult. Szabadi tanár úr jött be az ajtón.

62

Bár a

jött szó túlságosan

igényked

görbe, egymástól elliagló, éktelen

nadrágba

b

a

két

és rövid

végtag saoharmicéves ember hosszú csúcsos koponyáját szomorú gyér haj tzdelte. Az orra felé koncentrikusan ráncosodó arc egy félénk mosolygásban verdött össze. Abban a mosolygásban, melyet a meztelen, nyomorék lélek tart maga elé, mint egy gyenge pajzsot: jaj, most szúrnak belém egy nevetést! Jaj, most bunkóznak le egy durvasággal! Valami szomorú, ragadós nyájassággal csókolt kezet a háziasszonynak, azután hihetetlen félszegséggel végig kéz-

morú

bujtatott,

feleltlen

próbálkozásaira.

Az

alig

csókolta-kezelte az egész társaságot.

—

úr vélemégúnyosan Barkovics Berta. Ennek a gúnyos kiáltásnak hosz^ szú gyökere volt a lelkében. A múlt évben

nyét!

Halljuk a Szabadi tanár

—

kiáltotta hidegen,

még Szabadit is próbálta magának preparálni. S mert azt hitte, hogy a gyámoltalan nem mer nyilatkozni, egy este beszélt neki a házasságról, a

családi

egymást megért

tzhely

melegérl, két

lélek találkozásáról.

A

vé-

gén pedig határozott házassági ajánlatot tett a vén fiatalembernek. Szegény Szabadi elször holtra ijedve bámult az elébe toppant családalapításra, azután alázatosan

—

könyörg

hangon dadogta: Ne haragudjék édes Nagysád. Én nem, én nem, hogy is fejezzem ki magam, hiszen egymás között vagyunk ós

63

vagyok.

tetszik tudni, én természetrajz-szakos

Én nem tartom magam alkalmas alanynak a fajién tartásra. Nagyon sokat voltam beteg diákkoromban. Talán a Szondy kolléga, az ersebb. Igazán sajnálom. Berta a tanácsot megfogadta ugyan, de gylölt© azóta ezt a nyomorult bogarat, aki ki mert repülni a markából. Szegény Szabadit mindenre beigazították a vita áramába s kapható alázatos kedvességgel

neki a

állott

feladatnak:

—

Amint

olvasok.

én csak egy

tetszik tudni,

De nagyon

mészetrajz-szakos vagyok.

Gyermekkoromban szoktam

gény anyám szoktatott rá, maga nem tudott olvasni,

ter-

sokat

rá.

Sze-

aki szakácsné

volt,

de be az éjszakába

ha én olvastam nekL háziasszony fojtott dühvel

elhallgatta,

A

súgta

Ilonkának, legnagyobb leányának:

—

Ezt

oda el-

hallgathatta volna a marha.

Barkovics Berta közbe döfött:

—

—

Lám, varrón?

mamája, mint egyszer úgy-e, nagyobb lelki hatással volt, mint sok finynyás úrin. Nem, nem varrón, szakácsn volt — a

—

—

igazította ki a visszaemlékezés túláradásával

Szabadi.

—

Pardon, pardon, rosszul értettem, anmosolygott Berta.

nál szebb

—

—

Ma

ezt

sisteregte oda

a rideg

kocát

megrúgom

Margitnak Dénes.

—

64

-- Csat folyías&a, tanár úr

—

sürgette a

szerkeszt.

ma

—

Nagyon

is

sokat olvasok, ha az internátusban

sokat olvastam össze-vissza és le-

De én még máig sem tudom, hogy melyik könyv modern vagy nem modern. Én csak szépet vagy érdektelent tudok. Valahogy a bröm mondja meg, hogy feküdtek a gyermekek.

mi

az értéke a könyvnek.

nik benne, a

brömben

Ha

az,

történik,

ami úgy

törté-

és

fáj

csikland, mintha ott történne, akkor az szép nekem. Egyébként olyan, mintha egy feladott leckét kellene végigrobotolnom. Azt szeretem, ha nagyon megfájdít a könyv, mert akkor nagyon tndok szánakozni és jó embernek érzem magamat. A szegény Jean Valjeanon például napokig elsírtam és azóta mindig háromszor megszitálom a lelkem, míg valakire ítéletet mondok. De az új lélektani regényeket nem értem, ügy érzem, mintha az író patikus volna, aki egy eltte álló recept szerint venne ki különböz tégelyekbl

dekadenciát, cas de consciencet stbit

és

úgy

kenné egybe. Ez volna a modern? Hiszen hogy lehet nem modern az, ami örökkévaló? ad )5n leckének, preparációnak érzem. Nem semmit a léleknek. Pedig ez a f. kacagott CsaPompás, kolosszális!

—

—

naky. -—

A

tanár úrnak

még van

lelkei

A

huszadik század elején, a rádium nok világában Szabadi Gyula állami freál-

és aeroplá-

G5

úrnak

iskolai természetrajz-szakos tanár

van, annyi lelke van, hogy az

egész

ielke

szalon

megtelt tle. Oh, szegény Haeckel, ha Udvarhelyre jönnél

I

A

szegény tanár fülig pirult, fájdalmas pillantást vetett Ilonka felé s kér mentegetzéssel szólt:

—

Tudom, hogy bizonyos szisztémák álDe én egyszer ember vagyok. A tudomány tudomány, az én életem az én életem. Ez két külelket lön dolog. De úgy érzem, hogyha a megtagadnám, szegény édesanyám tagadnám meg, aki egész nyomorúságos életét a lelkéért, tiszta buzgó lelkéért szenvedte át. Mi lenne vele, ha én t kitagadnám az üdvösségébl? láspontjából furcsa az, amit beszélek.

Tetszik látni, én sokat go'dolok ként.

Én

is

erre

estén-

olvastam Haeckelt, de azért

kell,

muszáj minden este imádkoznom. Csanaky ragyogott: Oh, azt tudom, kedves tanár úr, hogy a tudomány és az ön élete két teljesen külön dolog (Edithke, ne vicogj, mert pofon terem telek -- suttogta Lakatosné legkisebb lányának) és távol áll tlem, hogy bárkinek is a lelkét bármilyen kellemes lokalitásból kicsábítsam, de Ne bántsd a lelket! szólt egy mélw", majdnem kiáltásba tör hang. Mind oda néztek, hihetetlen meglepetéssel. Dalejcsik bíróból, a szelíd, hülye, álmos emberbl jöft ez az idegen hang, ez a nem

—

.

—

S7.abó

.

—

Dezs:

Niiies

meTiS'kvés.

5

átmen szomorú

hangja, Mintlia egy szállta volna

meg

gigász

a kimerült testet, olyan mélyrl jöv, tragikus volt © hang. Nagy vizem ys szemeiben mintha súlyos köd szállt volna fel és mélyén mintha eldugott láng

lobogott

volna.

ezt

Egy

gultak a szemek,

pillanatban mind rátáérezte ezt,

szemeit újra ellepte a

már

szürkeség,

megijedt, fáradtan,

engesztel hangom mondta Csanaky felé: Tudod, Pista, a lélekre szükség van. A test, az irtózatos. Mi volna, ha csak test volnánk? A vita tovább folyt és mindenfél© téma

—

nagy összevisszaságban sodródott bele árjába. Nevek repültek, mint Szemt Ágoston és Voltaire, Madame Bovary és Jeanne d'Arc, Baudelaire és Farkas Imre. Minden század, minden szisztéma, minden lelkialkat és minden póz együtt kavargott bizarr összekönyöklésben ezekben a fejekben, melyekre egyszerre szakadt rá kétezer év sokréteg kultúrája. Mindenki igyekezett hangos lenni, véleménynyel kapcsolódni be, hogy érezzék, hogy együtt vannak, nehogy hallgatással külön, kitagadott egyénné hulljanak. Csak a fiataloknak volt meg a boldog szabadsága, hogy kettesével elkülönödve külön csacsiságokat sugdoshassalak ögymásnaS. Dénest valami különös düh és félelem szántotta. A Szabadi és a Dalejcsik szavai valami hirtelen hideglelést vittek lelkébe. Mondatokat gyrt Margit elé.

67

melyek szellemesek, bizarrok vagy érzékeny-

kedk

voltak.

De

azért fülébe zakatolt a tár-

sasgép halott zörgése és ki-kiszakadt belle Ha legalább érdekelné a türelmetlenség:

—

ket az, amit beszélnek. hallom a vén szamártól! mindenféléjébl szedte.

— Ezt

már

századszor

— Ezt a Pesti Hírlap — Egyszer aztán a

társalgás ö'nmagát merítette

ki,

válaszok

a

ritkábbak és akadozóbbak lettek, mind nagyobb rések támadtak a lármában. Egyszerre csend

lett,

olyan csend, hogy

.suttogását is lefagyasztotta.

még a

fiatalok

És akkor a nagy

szalonóra elkezdett kegyetlenül, hidegen

or-

gúnyos szemteleoiséggel ketyegni. Dé-

dítva,

nesben azt verte ki a ketyegés ritmusa: hullák vagytok, hullák vagytok.

Az

egész társaság valami kínos szégyen-

félében feszengett.

Mintha a magukból ideges

siettséggel kilökött beszéd lett volna a ruhá-

juk

s

most meztelenül állanának egymás eltt

örökölt alaktalaoiságuk csúfságaiban.

Mintha

valamit elloptak volna és most motozásra kerülne a sor és mindenik félne, hogy nála lálják meg.

Mimdenik

beszédet takarni

maga

szeretett volna elé,

készültek

ta-

megint is

titok-

ban mondatok, de mindenik már önmagában hallotta hangját, falcs, kiüt, figyelmet felriasztó hangját.

igyekezett

Az

valami

órára néztek jelents

s

arcot

mindeaiik vágni.

Mintha üres hullák lettek volna sorba ültetve 5*

m A

házi-

asszony végre hsiesem vá^ta íki: Igaz-e, hogy a Sohánét Pesten

meg-

id nagy

az

folj^ásának a partján.

—

operálták?

Ezen aztán mindenki kapva-kapott. Idegesen, gyorsan, erltetett hangossággal

csa-

— Szegény asszony, — Bizony, borzasztó

holtak egybe mondatokat:

mit

nem

szenvedhetett!

egy ilyen operáció. Ki gondolta volna ezeltt egy esztendvel? stb. stb. Dénesben lehet

mind

szélesebb

gyrt

vetett

a türelmetlen-

hogy meg kell sértenie valakit, hogy e bábok közül valamelyikbe bele kell vágnia a körmét, hogy kiszökjék a frészpor belle. És mert Margit volt a legközelebb ség. Érezte,

hozzá, szemtelen mosolygással kérdezte:

,

—

Mit gondol, Margit, feleségül fogom én magát venni,

A

vagy nem? leány

gyönyör

szke

fejét

ijedten

fordította Dénes felé. Ijedten, hogy mit fog Mit beszél? mondani, ami elválasztja ket.

—

—

lihegte.

— a

Azért kérdeztem, mert fogadok, hogy

mama minden

irodalmi

témán

keresztül

arra gondol: horogra kerülök-e, vagy nem?

A

teát jelentették.

A

az ebédlbe siettek. Dénes ját

Margitnak. Most

társaság

nem

felugrott,

nyújtotta kar-

már önmaga

iránt érzett

növekv

haragot, undorodást. Felhasználta a kavarodást és megszökött. fiatal leány

A

elbb kiment, rendbehozni

felrázott kis lelket,

i

69

vonagló arcát. Azután bement és mosolygó A szemtelen Dénes megszökött. Valami randezvousja lesz.

—

arccal jelentette:

—

Dénes

úríit igen elkényeztetjük,

dent megenged

magának

Berta. -— Természetes,

—

nem akarom

urakat sérteni, de ezeknek a

nak a modora Szondy tanár.

—

túlfesztelen

Fiatal, fiatal

—

mi'ii-

vélte Barkovies

a jelenlev

íiatal jogászok-

—

fullánkozott

könyörögte Dalejcsik

bíró.

Dénes az elszobában menekül sietséggel kapta magára felöltjét. Kiért az utcára. Szabadira és Dalejcsikre gondolt. Megint két alak pottyant belém, akiktl nem fogok megszabadulhattDi. A szürke leveg finom esre

—

hullott szét és jót tett arcának.

Az utca

szeg-

mert nem nyújtózkodhatott, Belebámult az eléje tornagyot. egy

letén megállott s ásított

kolló

három

— Mit

utcába.

tegyek?

sik vitába esnék.

A A

kaszinóba! Ott egy má-

kávéházba?

Ott

már

könyv nélkül tudjuk egymást. Hazamegyek.

A

Kossuth ucca torkolatánál éktelen rivalkodás fogadta. Tépett, maszatos csibészek ugráltak körül egy asszonyt. Az asszony részeg volt s az aszfalt egyik szélétl a másikig ingadozott. De mintha csak a lábai lettek volna részegek. Fels méltósággal hordotta

testét s fejét

egyenesen, királyi

—

egy bámulatos

70

bronz-vörös római császári fejet tósággal szegte félkarját

Néha

hátra.

dacos mél-

meg-megállt,

mintha a trónról Bíztam bensúlyosan mooidta:

elre nynjtotta,

beszélne és

—

ned, nyomorult, nyomorult.

A

gyermekek kiabáltak: hátul van a sarkad

—

—

Pilauszné,

I

— Eltört a fazék, Pilausz néni! — Jön a rendr, Pilauszmé nagysága! — Meg-meghúzták a ruháját, elébe táncoltak. Az asszony mintha nem vette volna észre ket. Tovább vitte dacos méltóságát, minden megállásban ismételve vádját az odaképzelt vádlottnak.

Dénes ismerte az asszony

nok

felesége.

n

történetét. Szép,

egy kishivatalzsíros örökség valami Azután

tisztességes, szerény

szakadt a nyakukba

s

volt,

hogy a szerencse

még

osztálysorsjátékon is bolondabb legyen, az nyertek. És ekkor a lefojtott démonok ellá-

zadtak az asszooiyból. Ragyogó életet élt, pazarolta szívét és pénzét mindenkinek, keresz-

Amilyen arányban széthullott a vagyon, úgy ntt ggje és élettombolása s hogy veszend királyságát pótolja, inni kezdett. A gyönge férj Romáelszökött a sülyed hajóról, elment niába. Az asszony szeretrl szeretre gurult lefelé. Mikor pénze elfogyott s nem volt több szeret, megmaradt az alkohol s a szegény tül-kasul csalták a

szerencsétlent.

bukott asszonyra királyi palástot adott. Ezt

71

a palástot hurcolta az utcán, az árokban és ítélt, felmentett, kegyelmet adott vizió közepette.

Dénes

feltépett sebeire különös sajgással

a

hatott ez

tott s ideges

jelenet.

A

gyermekekre rákiál-

gyorsasággal

sietett fel lakására.

Mintha valami szimbólumnak ezt

a szerencsétlen, elejtett

érezte

életet,

de

volna

nem

volt

tudatos eltte, minek a szimbóluma.

Szobája tele volt a nedves esti nehéz szürkeségével. Dénes lelkén

délután hidegen húzott át ez a körülfalazott egyedülvalóság. Ledobta kabátját s az ablakhoz menekült. Fütyürészett, hogy ne lásson, ne gondolkozzék.

De a

Mint egy

fütty csakhamar letört leejtett

tárgy,

úgy

ajakáról.

hullott nyitott

szemeibe a küls világ.

Szemben a Valády borbély felcsavarta a villanyt. Felesége az egyik székben a fogait vájta.

A

két élettárs unottan nézte egymást,

mintha kérdeznék, mi értelme van, hogy vannak és hogy együtt vaonak. Az egész város egy óriási szürke összeomlás. Fenn kezddött a lelógó vastag felhkön s végzdött az aszfalt és krumpliköveken végigcsurgó sáron. Az emberek dideregve siettek, mintha lelkiismeretüket kergetnék és sár, sár verdött fel rájuk. És mindenik elmen 'nek tudja pz a lelkét, apró tökéletlenségeinek rejtett kúszáltságát, családi körülményeit, konyhá-

életét,

ját,

adósságait,

alkóvja

titkait.

Tudja

anél-

72 kül,

hogy akarta volna

tudni.

Mert

a

itt

fel-

öltöztetett, társas tisztességbe gyömöszölt vá-

ros felett ott lebeg a

szörny meztelen

mindenkinek csúfra hántott valója

város,

és ezt lát-

nia kell kikerüibetetlenüL Hogy szerette volna valami maró nedvvel kimarni

szemeibl

ezt a képet.

É^ kimarni

legeslegiiikább azt az alakot, melyet ott ret-

mint egy eldugott bnt élete mélyén mely most újra fel fog támadni. A vergd, halvány meztelen alakot, mely ingó karokkal tapogat valami tartalom, cél, illúzió után, melybe bele lehetne kapaszkodni, mely talajt, gyökeret adna ebben a folytonos elsiklásban. tegett,

s

—

Ne bántsd

a lelket!

—

—

mondta

Dalejcsik

—

írta az apja. vigyázz az életedre Miért ijesztgetik? Ha valami tiszta eposz le-

bíró

ha az

hetetlen,

élet

mindennapokból

áll,

miért fájnak neki ezek a mindennapok? S ha az emberek mindenütt menthetetlenül emberek, miért sajognak úgy beléje, mindennap új sajsem különb náluk, hiszen gással? Mikor azért undorodik a többitl, mert folyton

csúszó

önmagát

Künn

el-

látja bennük.

az ucca villanylámpái felgyúltak.

A

köd tovább gomolygott, már magába nyelte a Ferenciek templomát. Elnyelt világot, tornyot, ablakot: az életragyogás szökését. elltte

A

lev

minden

fel-

fény csak egy kis kört szrt be az uccán. És a nagy, rejtelmes sötét

tengerbl kis emberpatkányok suhantak bele

73

a fényes körbe, hogy újra belevesszenek a

fe-

kete óceánba.

Valami bels hideg

fojtogatta, egészen a

felszisszenésig. Fájt ez a körülbörtönölt fény,

a sár, a diderg alakok, a végtelen homály. Elment az ablaktól, behúzódott a kályha melletti székre. Mintha valakije lett volna ez a szék.

Az lön

uccáról beserkedt a világosság s kü-

lomha tömegekre

osztotta a szoba sötét-

A

bútorok hideg hallgatásba húzódva, ellenséges tömegek voltak. Zongora, asztal, jét.

köaiyvpolc, diván, ágy,

sem lehetne

sehol

minden mintha ideotthon. És mintha

nem volna

gené volna és

otthon.

A

várótermek külö-

nös fülledt levegjét érezte.

A

cseléd bejött, felgyújtotta a

megágyazott, beszélt valamit,

villanyt,

jóéjszakát

kí-

Dénes újból felkapta kabátját, hogy egyik idegenbl a másikba meneküljön. vánt, kiment.

V.

A

Sükösdbe ment, a város egyetlen kávé-

házába. Mert

még csak

félkilenc volt, a ká-

véház egészen üresen unatkozott. a szegletben a cimbalom körül tak.

A

kasszánál buta,

A

unott

A

cigányok

gunnyasztotarccal

ült a

fpincér a kassza mellett az egyik pincérrel halkan kaláberezett. kasszaleány.

74

Dénes beléptére kasszaleány, cigány, pinkukkant ki. cér szemeibl friss reménység Dénes egy ablak melletti asztalhoz ült, fe-

A A

ketét rendelt.

ntím hallotta.

hangon

ós

Nem

kér

pincér beszélt neki valamit,

primás odaosúszott s tréfás mosolygással valamit adomá-

hogy minden rázsúfolt hazugságot lerázva, mint egy közeled nagy betegség jön feltámasztott si valója, hogy nincs menekvés és megint számolzott.

nia

vette észre,

Érezte,

kell.

Lassanként ismersök, barátok érkeztek, körülülték. Az elmaradhatatlan pezsg megjelent az asztalon, a cigány tornázta a sokszor bevált rángásokat.

A

dzsentri

Gyrffy

Bandi, a gazdag jószágigazgató egyetlen kijelentette,

hogy „ma nagyot

nos, eszes és elég

den második az

si

mvelt

iszunk**.

A

fia

csi-

fiatalember ezt min-

este kijelentette s végigcsinálta

vitustánc minden görcsét az eksektl és

cigányöleléstl

kezdve a pohártörés,

ablak-

zúzás, profánok kidobása, éjjeli zenén át egé-

szen

addig a bizonyos száz szál gyertyáig.

Egész tábora

volt, melynek mindig fizetett. Ezek aztán úgy csuhajgattak, dühöngtek vagy búsultak, ahogy fújta. Nem valami

fényes legények voltak ezek, de azzal nem igen tördött, sokszor külön-külön nem is tudta ket. Osak ordító látszatok, hozzábotlott

alkalmak voltak, hogy

hesse

magát

királynak érez-

és alattvalói legyenek.

Az

egyet-

ÍO

len Dénes imponált neki.

valami meg nem

Nemcsak

ismerhett,

azért,

mert

nyugtalanítót

érzett benne, hanem mert valahányszor öszszeakadtak a lumpolásban, Dénes a legtúlhaj-

tottabb erpazarlásban

is

legyzte

s

míg

el-

került ki a heje-

a másik gyzedelmesen A sok Inmpolás már kikezdte a fiaember tüdejét, szép arca rendkívül sá^

terült,

hujából. tal

padt volt s öblös köhögésében fel morgott a teszi halál kutyája. Ha kérdezték, miért lenem Csak tönkre magát, felkacagott:

—

szek vén totyakos jószágigazgató, mint apám. Dénes ma akart hajszolással tüzelte a

saságot

s

az

tár-

piros ötletei és rapszodikus kitörései

Az óriási órakor már brow-

nekilendítették az egész társaságot.

termet Solymossy Laji tíz ningjával kiltte egy belép vigéc kezébl az útitáskát.

Azután a rémült embert megfogta, pezsgvel a száját és a gallérját,

teletöltötte

összetegezdöt vele és utoljára mindenestül kisem dobta. A cigányok egy darabig húzni tudták,

úgy röhögtek.

A

lányos és finom

Ku-

tassy Laci, árvaszéki jegyz, a legújabb kuplékat adta el.

A

harcsaszájú Szabó szolga-

adomájának örök rozáriukönnyekig kacagott önmagának. A rendrkapitány, jó családból való fiú, ajánilgatta, hogy hol lehet szép fiatal tyúkokat kapni. Ezen a téren rendesen volt a felhajtó, Péterffy, a pénzügyhöz sülyedt régi lóf, bíró kétszáz zaftos

mát forgatta

s

76

dics seit csuMotta el írta le,

most

s

a családi ereklyéit

tizeziredikszer.

Egyszerre beszél-

tek, kacagtak, üvöltöttek, a zene toporzékolt, poharak törtek s néha közös ivás eltt há-

romszoros vad hipp-hipp hurrában törtek ki, amit az egyik sportféríi honositott meg a társaságban. Késbb a kuruc nótákra került a sor és akkor

már mind

énekeltek,

ordítva

csak Péteröy öklendezte az asztal sarkán, porögtön vérét adná tyogó könnyek közt, hogy a hazáért. Dénes velük csinált mindent, gyor-

san és sokat ivott

mind józanabb

s

lett,

mind

élesebben látta a Margit megrángó arcát, a Szabadi leckemondós alakját, a Dalejcsik bírót s hallotta

mélyrl jöv Idlobbanását: ne

bántsd a lelket. És mindegyre, bolond ok nélklil, eléje merült valami ellenséges nagy sö Hogy hasonlít ez a gyertétségbl a kis fia.

—

mek

mintha az

Dalejcsikhez,

fia

mondta magában. Olyan rohamosan csinálták a után már

szk

volna

dolgot,

—

hogy

nekik a ház és feltápászkodtak. A társaság, hullámzó tanácskozás után, sorba állította a cigányokat s a Salamon fhadnagy vezetése alatt megindult végigéjjelizenézni a várost. Dénes olyap. kegyetlenül, élesen józannak érezte magá^ hogy félreillant tlük. Csak Péterffy vete észre, a és m.egvert kutya szkölésével ment utána sírta tovább túltelt hazafiúi szívét. Dénes éjfél

trte mag^a

mellett,

lett

mert

érezte,

hogy

ez a sze-

77

rcncsélen cmbcr-kutya elssorban mégis csak a lelkétl beteg. Vad, gyomlálatlau, ugarban

hagyott lelkétl, melynek valami vad rajongásra, valami bels, abszolút tiszta imádásra s magából tépett áldozatra volna szüksége.

Az Ernszt-cnkrászdába

tartottak.

A

kis

lebújféle hely, mely nappal cukrászda, kávéház, éjjeli mulató s néha még rosszabb volt, a ferenciek templomával szemben, a ftér sarkában pislogott. Benyitottak. A hosszú, dohányfüst keskeny helyiséget olyan éjjel

sr

tömte meg, hogy még a villanyfény sem tudta egészen átszrni és rembrandti hangulat ülte meg a szobát. Ez a füst be ette magát a ruhába, a bútorok fájába, az eleven testbe és leginkább a hosszú pudlin lev fedetlen süte-

ményekbe, úgy, hogy az Ernszt tésztáját a diákok mint édességet és mint bagót élvezték. A szegletben egy vörös plüsdiványon az új kassz'aleány ült, mellette a város rendrfkapitánya, egy hetvenéves öreg úr. A szép

magyar

arcú, sasorrú, régi családból való öreg úrnak az volt a büszkesége, hogy a városba kerül minden új kasszalányt „avatott fel". Ez az ige nála elég ártatlan volt.

Abból állott, hogy fizetett elször pezsgt a lánynak, kedvesen eldiskurált mellette, apró huncutságokat engedett meg magának és azután nagy csemcsegéssel ajánlotta a fiatalembereknek. A füstbl az egyes asztalok mellett alakok merültek el a legdemo-

sr

78

tratikusaljb keverékben.

megye

okos, fiatal

Az egyik

alispánja

asztalnál a

alapozta köz-

három terebélyes csizmadia fkapitány és az alispán örvend kézlóbálásokkal hívták magukhoz Dénest. De Dénes a meglepetés felszisszenésével egy máigazgatási terveit közt.

A

sik asztal felé fordult. Mindjárt az ajtó mel-

a kirakat melletti szögletben Dalejcsik legendásan példás élet, szelíd Dalejcsik, akit még senki ilyen helyen nem látott, aki még sátoros ünnepeken is csak egy pohár bort ivott s akinek összes szórakozása abból állott, hogy minden délután négy órakor kisétált feleségével a Budavár és a Csicser közé és ott tüdgyak'orlatból teleordította a Szózattal az erdt. Most egy pohár cointreau volt lett,

iüt.

A

eltte. Nagy, kifeszített zöldes szemeit köiny-

nyesre csípte a füst, vagy egyéb valami s olyan mereven bámult, mint egy vízbl kihúzott felültetett hulla. Dénesnek kétszer kellett

odaszólnia:

mit keresel

—

Szervusz, bátyám, hát te

itt?

Ekkor magához

ijedt s

amint Dénest meg-

ismerte, valami gyors, kapaszkodó rott ki belle.

—

Te vagy

az,

öröm ug-

Déneske, de

jó,

hogy jöttél. Mikor letelepedtek, Dalejcsik megsimogatta a Dénes fels jobbkarját: De jó, hogy itt vagy. Tudod, hogy én már régen szeretlek téged. Te sokat giinyolódsz, de van eset, mikor mindenki gúnyolódik és te nem. Neked

—

79

szegény Déneske. A szolidaritás kedvéért is pálinkát kérhullatta a fejét, sznnditek. Péterffy elre De micsoda káJni kezdett. Dénes kérdezte:

van

lelked,

de tagadod,

k

—

csoda

ez,

bátyám, hogy

te

ma

a

így kirúgsz

hámból'?

zavartan,

Dalejcsik

ma késig

Tudod,

megszöktél, téged

Én ma nagyon

akadozva

felelte

Te

voltunk Lakat oséknál.

nem kötnek

a hazug'ságok.

izgatott voltam.

Hazakísértem

szegény feleségem és mondtam: én még kerülök egyet, ö mindent helybenhagy, szegény

amit mondok. Azután bejöttem ide. Itt olyan meleg, zaj és sok ember volt. Mondtam,

lélek,

ezt is megpróbálom. Ez a pálinka is jót tesz. Kell néha ez az embernek. Látod, a feleségem

Engem nagyon

nagyon

jó,

szeret.

De nem nyithatom meg magam

becsületes asszony.

szen eltte. lekben?

Ugy-e, Dénes,

Dénesnek megrángott az

te is hiszel

arca.

egé-

a

lé-

Feleletül

odakoccintotta

poharát a Dalejcsikéhez s az alvó Péterffy poharához is és nagy hátrahajolással egészen kiitta.

—

Osak bírónak nem mentem volna. Olyan

borzasztó

ítélni.

A

bélpoklos elítéli a nya-

valyatörst és ez így megy tovább. Ha már ítélünk, mindenkit ítélni kell. Mert ez a f: állani a következményeket, ez keresztényi. Dénes didergett ettl az elbugyogó lélektl, melynek minden szava mélyébe vájt. Üj-

80

ból rendelt s

hogy más tárgyra vigye a

getést, fél tréfásan kérdezte: Láttad-e

új tündért?

Az

beszél-

már

az

öreg Zoltánfalvy

dicsekedni

mélyrl jöv

rettegés és

fog holnap.

A

bíró arcára

— Miért

ki: mondod ezt nekem? líin ids és házas ember vagyok. Decemberben leszek ötvennégyéves, ha az Isten élni enged. Férje vagyok egy becsületes, tiszta asszonynak. Oh, hidd meg, Dénes, hogy szent a házasság. Csak az a piszkos test ne volna. És

meglepetés vonaglott

mégis a halhatatlan lélek felels érte. Olyan, mintha az én egészségem volna felels a disznómért, amelyik az ólban zabál. Mikor annak az étvágya nem az én lelkembl születik, mikor a testem piszkosságát idegennek látja a lelkem tisztasága, mikor undorodom tle. Péterffy nagyot fújt, elre kunkorodott bajuszáról csurgott a nyál, kinyújtott jobbkarjával valami beléje tört nótának lassú üte-

mét tempózta

—

és

tovább aludt.

A

bíró beszélt:

Látod, ez alszik, ez tud aludni. Olyan

hogy valaki alszik, mikor szeretnénk segítségért kiáltani. Te még nem voltál kétségbeesve, Déneske. Mikor az ember kétségbe van esve, akkor minden más ember kvé lesz, más anyagból van és nincs segítség. Téged valami bánt mondta Dénes és t is halálos szorongás ülte meg. Miért mondod? Ugy-e a szemeim betegek? Ezek a nagy, hülye, vizes szemek. Oh, borzasztó,

—

—

—

81

hogy

hogy utálom ket! Én Minden bn úgy felbuk-

félek én is tlük,

nem tudnék

lopni.

kanna a szememre, mint a lenyomott parafadugó a vízre. Én kálvinista vagyok, de ha most pap volnál, gyónnék neked. Ha nekem volna valaki, hogy megQléggé testvérem gyónjak neki! így csak ítélkezem.

hogy önmaga ber.

felett is

A f

az,

tudjon ítélkezni az em-

Ki kell fizetni a számlát, az egész számlát. Az ajtó megnyílt s a katolikus kántor rez-

gett be rajta. Szemei ki voltak dagadva,

téli-

kabátja tárva, bels kabátjának egyik szár-

nya a mellény egyik szárnyához gombolva. A rendkívül széphangú fiatalember nemregen házasodott meg s jómódú nt vett el. Azóta, vagyonát

lázas sietséggel, a felesége szét

szórta

minden lebújban. Dénes láttára hülyén

vigyorgott:

— Megengedi,

nagyságos

úr, meg:-

engedi nagyságos úr?

Dénes mearörvendett ennek az embernek, hogy ne fázzék tovább egyedül az alvó és a vonagló lélek közt. Kedves erszakkal maga mellé rántotta

le a kántort és újból rendelt. kántor a pohár finom pálinkától határozottan magához józanodott. Be fene lucskos

A

—

id van

—

mondta.

Télikabátját levetette

s

ruháját megigazította.

Dénes minden ok nélkül elkezdett Beszélt

bven, megakadás

nélkül, lázas neki-

gyorsulássah Beszélt gyermekkoráról, honukról, külföldi élményeirl, Pestrl S2*bó Deas:

Ninog meoieikvés.

beszélni.

si s

ott-

a Du$

8á náról, mit annyira szeretett. Péterffy

is

fel-

ébredt, sokat józanodva, ivott s kezeibe fektetve fejét, figyelt. Valami bels kényszer arra

hogy álmát a Szegény Haeltt az emberek itt ezek eltt. Egész eddigi hosszú beszéde mintegy hozzáútja, volt ennek a szándékának. A középkori legendákra terelte beszédét, hogy álmát mint egy legendát adhassa be. Majd kicsordult a sírás szavaiból, amint azt az átélt hajtotta Dénest,

elmesélje

lászról

legendát eléjük terítette.

szemmel

hallgatott.

A

bíró nagy, ijedt

Mikor Dénes

Dalejcsik reszketve fogta

befejezte,

meg

kár érted, de kár érted ... Dénes felrettenve, de

—

a kezét: dadogta.

— De

mosolyogva kér-

dezte:

—

Miért kár, bátyám, talán

fognak

fel

akasztani?

—

Kár, mert

te

is,

te is

. . .

— és

poharat. Azután kitárta két karját

kiitta s

a

ünne-

pélyes hangon mondta: Ecoe judex ante ja-

nuam

A

assistit!

vendégek elszállingóztak, csak

Srn

radtak.

k

ma-

rendeltek és itták a pálinkát. Dalejcsik hallgatag lett. A kántor kibontotta

hatalmas szép hangját. Péterffy

és

Dénes

vál-

takozva kértek nótát tle. Szépen, csendesen mulattak. A bíró csak nagynéha szólt: De

—

jó,

hogy

Az

itt

vagytok.

lassan reggelre zöldült szoba kezdett hideg lenni, a kasszalány éjjel

át.

A

majd

sa

k

elvágódott az alomtól,

csak tovább ittak.

Dénest végtelen meleg Jmllám csapta njnijtózkodott és kérte a kántort,

át.

hogy

Kiéne-

kelje el a circumdederuntot.

A

hangjába oda tódult a lélek s kizokogott belle ez a mély búcsú, a reszket kántor

tördelzése az örökkévalóság eltt. Dé-

lélek

—

nes behunyta szemeit: lott

Milyen

jó,

vagyok, milyen meleg a halál.

most ha-

—A

bíró

ködös sz'emeibl cseppekre nem tagolódva csurgott a könny. Péterffy testetelj'ehajolt,

ien szavakat motyogott.

A

kántornak többször meg kellett isméEgészen reggel lett. A szoba trhetetlen hideg és büdös volt. Megrázkódtak, fizettek. Péterffy ott nyúlt végig egy lócán, hogy ne legyen civódása a feleségével. Dalejcsik és a kántor hazamentek. Dénes megállt a telnie.

nagy

téren.

Á

reggel nedves és friss volt

mégis valami gal volt tele a leveg. reggel,

tiszta

A

hintázott a toronyban,

kis

nagy

s

bár szi fiatalság-

harang buzgón

egy-két

asszony reg-

Dénes mosolyogrva kérdezte magától: Hátha bemennék? Bement. A közös ima éppen ezt mondta: Imádkozzál érettünk, most és halálunk óráján. Mintha most hallotta volna el-

geli

ájtatosságra ment.

—

—

—

ször ezt a mondatot,

úgy

beleütött a lelkébe.

— Milyen egyszer ós milyen mély! — mondta 8»

magában. A közös imát, mintegy játókból, együtt mondta a többivel/ Mosolygott is, de egy nagy sírás is felcsuklott benne. Hazaérve, nem tudott lefeküdni. Megnézte makrát a tükörben. És amint így végtelen szomorúnak látta az arcát, megint színésznek érezte magát.

Az ban. kell

úgy a

íróasztala elé ült,

télikabátjá-

—

Nincs más menekvés, legalább jónak lennem, nagyon jónak. Borzasztó, ez a

dögletes hiúságom. Oh, bár

jó,

nagyon

jó le-

hetnék!

hogy hol kezdje jutott gyermeke s gyermekének az anyja. Ök mégis hozzám tartoznak s annál jobbnak kell lennem hozSzámot

el

vetett magával,

ezt az új jóságot.

Eszébe

—

zájuk, minói nehezebb ez... Levelet írt:

—

Kedves Mariska,

többet küldök a rendesnél,

ebben a hónapban

hogy ne érezzetek

hiányt. Vigyázz a gyermekre, neveld becsületre, tanítsd

imádkozni. Légy jó hozzá, én

jósággal gondolok rátok.

könyveket, sok játékot, az líts

Végy neki jó,

ha

is

képes-

EmNe le-

játs7Ík.

neki néha és imádkozzatok érettem.

gyetek rossz gondolattal irántam. Elérzékenyült,

Nagyon fáradt

maga sem

tudta, ki felett.

volt s levetkezése

tQOzdulatok voltak.

már álom-

85

VI.

Azéxt másnap, helyesebben aznap déltíz órakor már ott reggelizett a kávé-

eltt

házban, a rendes ablakánál.

s

az

volt,

Friss és fiatal

egy pompás, ragyogó jött valami me-

élet folyam

buboréka. Csak a szemeibl

szomorúság ki. A lapokon immel-ámmal áttörtetett. Ez a vonás állandó volt benne gyermekkorától: sohasem tudta a hírlapokat olvasni, csak úgy a nagyobb betk akadtak meg benne. Egy Most menfélórai semmittevés után szólt; Az öreg a fispáln volc az jünk az öreghez. leg,

jó

—

—

ö szótárában.

A

fispán az egyik hivatalnoki szobában

beszélgetett alantasaival.

Virágos

kedv-

jó

ben volt. Dénesnek barackokat nyomott a

fe-

kerül szavakkal

gratulált Margithoz Tudod, hogy Szovátán is vau egy nagy villájuk? Azután felkacagva kérdezte: —Hallottad-e a Homoródyné esetéti Dénes még nem hallotta. A hivatalnokok ma már kétszer kapták be ezt a friss tör<^éjére,

és így

végezte:

—

—

nagy instálással kérték a mélhogy beszélje el. Az öreg széles

netet, de azért

tóságos urat, jó

kedvben nyílt ki, mint egy túlteng napraJó elbeszélnek tudta magát és szerette

forgó.

az

ilyen

Ez

történeteket.

a legfrissebb

fablinusvoví} volt.

igaz

pletyka

egészen

A hse Homoródyné

volt,

86

egy számtiszt

felesége.

A

szép fiatal íszke

asszony

már

lékéket,

most az egyik tornatanárt elevenítette

meg

igen sok férfinak szerzett jó em-

kegyeivel. Ezeltt két nappal kimentek

anyjával egy szomszéd községbe falusi bálba.

A

bál a községházán volt

s éjfél

felé,

a nagy

táncolás közben, a fiatal asszony a tornatanáv-

nak egy nagy omnibuszon adott találkát, mely kifogva a községháza udvarán várt, hogy reggel hazavigye az oláhfalusi vendégeket. A találka megkezddött s ekkor,

—

—

nem

tudni

ki,

a kerekeket gátló követ félre-

Az omnibusz megindult

lopta.

ron, ki az

a lejts udva-

Udvarhelyre viv, ersen lejts

or-

Olyan veszettül kezdett szaladni, hogy a benn levk semmit sem tudtak helyzetükön változtatni. A férj, kit valami eddig a városban visszatartott, éppen Udvarhelyrl jött szekerén egy barátjával. A velük szembe rohanó omnibusz láttára kiugrottak és valahogy megfékezték. A tragédia azzal végzszágútra.

dött,

hogy a szerencsétlen pipogya

fakadt

A

n

férj

ríva

azután a sárga földig itta magát. pedig karját nyújtotta a tornatanárnak s

kacagva ment vissza a bálba. Dénes nagyon keillemetlen érzéssel hallgatta ezt a történetet, az általa jól ismert, betegen jó ember összeomlását. A hivatalnobok perecekké görbülve röhögtek. A megnyílt ajtón a rendralkapitány jött be. s

87

A

különben túlvidám fiatalember arca Lihegve dadogta: volt. —• Méltóságos uram, ebben a percben tettek sápadt és döbbent

jelentést. Dalejcsik bíró felakasztotta

magát

Valami skandalumról

beszél-

az ebédljében.

nek. Gyermeklányokkal

szonyt és feljelentéstl

folytatott volna vifélt.

Az

egész város

talpon van.

— Lehetetlen! —

tört ki kórusban.

vetkez percben már a fispán, Dénes

A

kö-

és

a

rendralkapitány a 'Szerencsétlen bíró lakása felé siettek.

úgy

Dénes,

érezte magát,

betszerinti

értelemben,

mintha megfagyott volna.

Lépett, mondott egy-egy szót, de nem- érezte

magát,

fülei

zúgtak és ezemei

nem

láttak

tisztán.

A tek.

házat tömeg ácsorogta körül. Bemen-

Az egyik szobában buta

meredve

arccal

ült a bíró felesége, az

kely asszony.

Nem

sírt,

nem

maga

egyszer

elé szé-

beszélt, látszott,

hogy képtelen megérteni a dolgot, hogy az els fbeütés még mindig tart. Az ebédlben, a leakasztott csillár helyén csüngött, mint egy óriási idomtalan zsák, a Dalejcsik bíró. Rettenetes szemei

még

a rendesnél is tágabb

körben meredtek elre. A kép még a könny természt fispánt is megdöbbentette. Az ebédlasztalon egy nyitott

ívalakú írás

állott,

ilyen formában;

SS ítélet:

Az él Istennek nevében! Dalé j esik Mihály ötvennégyéves, ns, református vallású udvarhelyi lakost, méltatlan kir. törvényszéki birót többrendbeli

meggyalázása miatt a Sión hegyén ki-

fajtalanság, kiskorú lányok és házasságtörés

adott Törvény értelmében kötéláltali halálra ítélem.

Indokok:

Aki és

bnt

tesz,

Ne

végrehajtom.

tod,

a bírónak

is

bnhdjék. Én sírj,

ítéltem

szegény Márta,

bnhdnie

kell.

Én

lá-

mél-

tatlan voltam hozzád. Eoce judex ante ja-

nuam

assistit.

Imádkozz a lelkemért,

sze-

gény lelkemért."

A vád, amit maga ellen hozott, igaz volt. Ez a példás, egyhangú élet ember nagyon beteg volt. Mostoha teste meggyötörte az egyszer, Újabban már több helyrl meiarfenyegették vagy megpumpolták. Áldozatait a szegény emberek gyermekei közül szedte, hol pénzzel, hol fenyegejó,

tisztának

teremtett lelket.

téssel. A.Z

emberek közt hihetetlen

szálldostak

kibontott

válva

s

fekete

állott

dulni akart,

történetek

a szörnyülködés ntt, mint egy

Dénes kszoborrá Mikor a fispán inneki, de Dénes nem hal-

vitorla.

ott.

szólt

80

Az öreg úr megérintette a vállát: menjünk errl a szomorú hely-

lotta.

~

Gyere, fiam.

rl.

—

Dénes a padlóra zuhant.

Nagy mozgás

_

támadt, szorgoskodtak kö-

rülötte, mellét feltárták, ecetes vízzel dörzsöl-

ték a homlokát.

Mikor magához

a dolgot, kimerüléssel

mentegetzött.

Maga

a

Felfutott lakására, teát s

kért.

s

jött,

szégyelte

az éjjeli mulatsággal

fispán ágyha

kísérte hazáig.

feküdt, forró

.Azután magára húzta a paplant

eldugta tudatát minden gondolat ell. Mé-

lyen elaludt és

már

jó öreg este volt,

mikor

felébredt.

Felült ágyában.

pák a

s

Künn már

égtek a lám-

az átszrt sötéten mintha látta volna

csüng

holtat.

Vagy úgy

beleragadt a sze-

meibe ez a szörny kép, hogy csak most a visszatér élet fogja onnan kiragadni. Kétségbeesve hánykódott egyet. Az ítélet min-

—

denkit utolér. Ez tudott

magán

ítélkezni.

Azután véres jajgatással könyörgött fel: Isten, Isten, engedd, hogy higyjek benned. Mondj valamit, valami tisztán hallhatót, hugy félre ne érthessem, hogy tehessek va-

—

véglegest. Vagy lehetnék modern, cinikus és ne kínozna ez a félelem, ez a felelsség.

lami

Kiugrott ágyából. Lenn a vidám korzó csörögve kígyózott. A fiatalság kereste a fiatalságot, az élet az életet s a jó, tések,

meleg neve-

mint márciusi pacsirták fúródtak

a le-

90

vegbe. Margit

is ott volt.

egyik húgával

s

néha

Hallgatagon sétált a Dénes

fel-felnézett

ablakaira.

Valami nagy elhatározás lobbant fel DéAz elitélt ember utolsó kiegyenesedése. Lámpát gyújtott és levelet írt Margitnak. Megírta, hogy meglehetsen rosszul van, több napig kell ágyban maradnia. Hogy ez a lázas betegség már ott a szalonban benne nesben.

volt, azért

volt,

majdnem magánkívül, olyan

paraszt, amit halálosan kér.

Hogy

nak

érzi

bán

és

bocsánatot

egyedül van, nagyon elhagyatottmagát és ha Margit a gyógyulást

siettetni akarja,

könyörög neki, nézzen

fel

a

mamájával egy percre hozzá. Nagyon szeretné látni, hogy nem haragszik és valami életbevágó sürgs mondanivalója van. Másnap délfelé, Lakatosné széles jó tanácsokkal, Margit sírásféle nevetéssel látogattak

be hozzá. Dénes felhasználta azt a percet, mi-

kor a mama a szomszéd szobát vizsgálta és megkérte a Margit kezét. A fiatal lány a gyermek fellobbanó örömével futott anyjához és kiáltotta: Mama, Dénes megkérte a kezemet! Azután egy székre vágta magát és

—

—

sírni kezdett.

Lakatosné a Dénes ágya mellé simogatta a beteg homlokát

ült,

meg-

boldog okosság-

jövrl. Dénesnek olyan jól nyakába szakadt családi hogy még négy dédelgetés, a

gal beszélt neki a

esett ez a hirtelen

boldogság, ez

s

91

napig ágyban maradt. Csaldiogy újból meg-

hogy kérdezzék, hogy van és hogy úgy szeressék, mint egy gyermeket. A nagy eseményt megírta Pestre Tzsér Marinak, a gyermeke anyjának. Olyan lelkiismeretesen yette a dolgot, hogy majdnem engedélyt kért tle erre a házasságra. Megígérte, hogy ezntán is buzgó gondja lesz rájuk. Mintha azoknak, a pénzén kívül, egyéblátogaKsák,

hez

volna közük. Nagyon meghatott volt is lett

denkihez jó lenni.

Még

és igyekezett

az arckifejezése

min-

is tel-

jesen megváltozott és az emberek csodálkoztak,

hogy

lehet valakit

sikra ennyire kicserélni.

egyik napról a mátiszta, szzies

Valami

elérzékenyülés volt a lelke mélyén lénk,

séges

s

egy

könyörg remény, hogy még van élet, még van kie.n geszt eldés.

fé-

lehet-

VII.

Most már egész napokat ott töltött Lakamagát a boldogsiág'hoz, hithez a mindennapi valóságban. A fiatal lány, toséknál. Szoktatta

ki eddig csali félénk alkalmazkodással tapo-

gatta körül ezt a különös, belátha,tatlain lelket,

most boldog nem vigyázassál hagyta kibomolni fiatal élete minden gazdagságát. Dénes, minden komoly eltökélés dacára, mikor ezt a sugárzó nagy örömet látta, valami mély szánalmat

és félelmet érzett.

92

Azért néha mégis, lía csak percekre is, es:észeii boldog és egészen nyugodt volt. Már maga az emberek megváltozott magaviselet© is sokat hatott rá. Körülgratnlálták s azzal

a komoly

tisztelettel

kezdtek

vele

beszélni,

amellyel jó elíizetni olyannak, akibl megállapodott ember s helyi hatalmasság lesz. Hiszen ezek hisznek az életemben, egészen

—

—

mondta magában. És komolyan vesznek komolyan kezdte venni önmagát és lassanlassan valami hitféle biztonság szrdött a

is

lelkébe.

Az els ess

októberi napok elmultak s

megjött a Székelyföld híres szép sze, mely egészen decemberig szokott eltartani.

Amikor

hat-nyolc hétig a leveg egy nagy rezdül etleu

mosolygás

s a lehelletnélküli ég változatlan sötétkékkel feszül a szegény szép vidék felé.

Lakatosné, aki igen nagy gyakorlati pszihológus volt, hagyta, hogy minden gyermekségüket kijátszódják magukból. Otthon, belevonva

Margit húgait is, óriási felfordulásokat rendeztek. Sokat sétáltak, kirándulgattak, moziba, cigányzenére jártak. Torkoskodtak minden szórakozásban, amit a kis vidéki város adhatott.

Dénes kínzott képzelete most szelíd játékokra enyhült, mint egy virág vilije, mely ha látja, hogy csend és mosolygós id van, széttáncol az áthimzctt réten. Egyszer a mo-

ziban valami német dolgot adtak, melyben a

m *'íkató és

kacagós részek bölcs germán üzleti

gond szerint rétegesedtek. Dénes végtelenül élvezte a Margit finom rezg kacagását, melynek ezüstpatakja beleszakadt a nagy röhögéstengerbe.

—

Lássa, Margit, a mozi a legnagyobb do-

log a világon és soha többé

nem

fogják a

tö-

wieg lelkét eltépni tle. Mert örök feledtetés és igazságszolgáltatás az örök robot mellett.

Van egy pompás

ötletem. Vásároljunk

egy

mozit mozissal együtt és vagy tiz-tizenöt évig, amíg elég fiatalok vagyunk, reggeltl estig a

kinematográf eltt éljünk. Azután meneküljünk el az én Öreg zetelaki házamba, zárkózzunk el örökre a mi felkinematografált életünkkel s reggeltl estig játszassuk le magunknak az egymásután következ napokat. Akkor mindig a fiatalságunkban és boldogságban fogunk élni és fiatalon fogunk meghalni. Mint egy télire eltett befttet, úgy fogjuk szopogatni a fiatalságunk és nem fogjuk észrevenni, hogy már nincs fogunk hozzá. De azért sokszor, különösen mikor Margitéknál nagyobb társaságban töltötte a délutánt, a társalgás

nagyon

fárasztotta.

szor halálos bágyadsággal jött dig egy-egy szava miatt

magától undorodott.

másnap szor,

is

el,

Sok-

sokszor pe-

minden ok nélkül, önilyen szavak néha

Az

visszacsengtek a fülébe. Igen sok-

mikor a legmélyebb

lelki

ródott Margittal s kinyílottak

közösségbe sod-

egymásnak

lé-

94

lekkel

hogy

jöv

szavakban, egyszerre úgy érezte,

csak játszott játék

ez

s

erre

is le

fog gör-

függöny. Máskor megdöbbentette, képtelen bármilyen határozott képet alkotni, hogy énjének mélyén nem is

dülni

a

iiogy a

jövrl

semmilyen jövben. Hogy most jól érzi .magát, mert süt a nap. De okvetlenül árnyék fog következni, végzetes, végtelen árnyék. És mind nagyobb teherrel érezte a felelsség súlyát, mely ezért a magához csatolt szép fiatal hisz

életért

ntt a

Egy

lelkére.

vasárnap, Dénes

indítványára,

az

egész Lakatos-család felkészült, hogy gyalog

kirándulást rendezzenek a szomszéd Lengyelfalvára. A többi három lány mulattatására elrendeltek három fiatal jogászt. Kutassy Lacit meghívták a szép hangjáért, elssorban a mamát szórakoztatta. Egy cseléd hatal-

mas kosár

elemózsiát

cipelt

ntánnk. Óriási

volt a kedv.

Ebéd után rögtön megindultak.

A

körül-

négykilométeres mezei úton minden bolondságot elkövettek. Dénes Margittal ell ment s a többi fiatalok az útszél minden ökörnyálát összeszedték s rájuk aggatták, úgybelül

hogy mintegy álomban tak csillogó

látott királyi

pókhálópalástjukban.

mintha egy ezüstpénzzel

pár járKutassy,

játszott volna,

fel-

cseng hangját a napos levegbe s kuplékat rögtönzött rájuk. Egy vackorfa mellett roppant csatát rendeztek a még a mamát feldobta

95 is

meg-dobálták. Mikor a sertéskondálioz ér-

Gönczy Gabi, az egyik fiatal gavallér, felült egy hatalmas kocára, megmarkolta a füleit. A koca veszett sivítással kezdett rohanni, míg a nagy kacagástól a lovas le nem tek,

pottyant róla. Egy sor jegenyénél a férfiak versenymászást rendeztek s Dénest nagyon jutott elször a legbüszkévé tette, hogy magasabbra. Közben-közben a cseléd háta mögé kerültek, meg-meglopták az ennivalót. Lakatosné boldogan bosszankodott, hogy nem tudnak várni. Az egyórai utat több mint két óra alatt tették meg. Egyszerre aztán elttük volt a falu. Finom fellehelt kékség vette körül, mely mozdulatlan volt a nap sötétvörös aranyában. A diófák lehullt levelei, széna s a leszedett alma illata volt a levegben. A patak mentén nagy barna tehenek bámulták meg a jövket. Egyik-másik hosszan elbdült s ez a bdülés tele volt falusi csenddel.

A

falusi

gyermekek

egyszerre nagy csoportba verdtek és bizonycs távolságból követték az idegeneket. Az uccán

mozgás volt, a litánia most kezddött. Egyik vagyonos paraszt házához szállottak, aki rendes szállítója volt

a Lakatos-házparasztasszony nagy örömmel és sok instálással fogadta és bevitte ket a bels szobába. Nehéz gyümölcsszag tömte meg a szoba nak.

A

Az egyik szegletben a földön egy nagy csomó dió volt. A díszes, soha nem

friss levegjét.

96

használt ágy alja tele volt almával. Hamarosan tüzet raktak. A társaság letelepedett a

nagy

A

asztal

köré és elvette

elemózsiáját.

nagy

házileány az székekre hátnólküli kis messze nem ajtótól szaközbeszúrt ültek s arcuk mozgásával és vakkal kísérték a társaság jókedvét. Barátság kedvéért meg-megkóstolták a hozott jókat, pedig gyümölcsöt tálaltak a vendégek elé. gazda, az asszony

s

a

k A

kis ház zengett a boldogságtól.

közben Lakatosné kívánta látni a kisebb gyermekeket. A nagy lány kiment és sok heree-hurca ntán két fiút és egy kis lányt terelt be. Két barna, tömör, duzzadt arcú fiúcskát, két hatalmas hajtását az si rögnelí. A lányka kékszem ás aranysárga hajú volt, mintha a kalászok kihajolt szelleme Beszélgetés

Megfürdet friss élet és izmot feszít reménység áradt ki ebbl a három hatalmas gyermekbl. A kérdésekre nem valami szívesen feleltek. Ilonka felugrott és megcsókolta a kislányt, amit az rögtön letörölt. Azután édességet kaptak és kirohantak a szobából. Csizmájuk alatt dohogott a föld, mint egy cirógatott vén kutya. Dénes hallgatag lett. Ezen a délután lett volna.

úgy

eléje, a megkergetett, megkínzott ember, a sokezeréves kultúrában felzsúfol óállit

dott

^i

l

elkiismeret elé az

kinyilatkoztatás.

vegeitáoió,

az

A

egyszer

élet,

napos

mint egy tiszta mez, a csendes

család, a

rögbl

sza-

97

kadt ers élet a jóságos öreg földnek titkos tanácsát Hozta lelkébe. Itt, itt van az igazság, az izmoknak, az egészségnek az igazsága ebben az egyszer munkás hitben, az élet mindennapi makacs akaratában. Itt, abol a föld

ember élete örök körforgásban omlik egymásba s örök szerelemben egyesül. Az s és az

idill

vét.

kinyílt lekében és illata elárasztotta szí-

Nem

küls

bajlódni önmagával, ne-m analizálni,

életet élni.

Csendes családban folytatni

ember halhatatlan reménységét. Odafordult Margithoz s megmélyült hangon kér-

az

dezte:

—

Egy

után rögtön

új

tervem

született.

Esküvnk

fogjuk hagyni Udvarhelyt, elmegyünk Zetelakára. Nem fogok semmi hivatalt vállalni, leszünk parasztok, gazdálkodunk. Lesz kedve egyszer falusi asszony lenni?

A

el

fiatal

nel válaszolt,

leány éppen olyan boldog igenmintha azt mondta volna Dénes,

hogy valamelyik minisztériumban fog hivatalt keresni és menjenek Pestre lakni. Azután belemerültek a közös mulatságba.

Az egyik

gavallér kerített egy falusi cigányt. Hiízatták, énekeltek, táncoltak. Dénes teljes odaadással

ujjongott a többivel s többször mondta önma-

—

gának: Lám, egészen olyan vagyok, mint a többi. Egészen nyugodt és boldog vagyok. roHoldvilág mellett tértek haza s az mantika tiszta, megfoghatatlan hava csillo-

s

gott a dolgokon. Tréfálkoztak, de fiatal szívük Szabó Dezs:

Nincs mének vég.

7

98

mély

visszhainggal

világ

tea-emtetl

felelt a

szépségeinek. Démes fzfavesszkkel Editkével

párbajozott s egy kissé elre rohantak. Mö-

göttük Gazda Tibor bált valami

közben

nótát

jött,

aki ]\íargittal pró-

visszaemléke2;ni.

nem

is

futás

Dénesnek hogy bele ne üt-

hirtelen megállott s

Edit

vissza kellett tartania magát,

közzék.

A

Megfordult és egy pillanatra, szemeivel, úgy látta, mintha a

talán fiatal-

ember Margitot jobb karjával átkarolva tartotta volna. És mintha a Margit areáai nyugtalanság villant volna

Az

érzékelhet ségnek

ciikázott át ez a dolog,

datába, talán

át.

hanem

nem

annyira a legszélén

hogy talán nem

is tu-

csak a szemeibe ment be. És

is lelki

döbbeoiós,

hanem osak

testi

meghökkenés volt az, ami végigrándult Már abban a pillanatban sem tudta volna megmondani, hogy vájjon nem énjének folyrajta.

ton megszállt sötétségébl merült az egész pil-

Valami tréfával közéjük ment, újMargitba csimpaszkodott s a következ sem gondolt a dologra. pillanatban már Lakatosné az egész társaságot meghívta. Hogy a gyermekeknek a kedvét még jobban lantás el.

ból

felk>bbaintsa,

pezsgt

is

hozatott s odakerítette

a zongoratanárnt. Zongoráztalí, táncoltak, énekeltek egészen éjfélig. De Dénes alig tudott valami oktalan, rá^úlyosodó szomoDobaynét,

rúságtól megszabadulni.

i

09

mint rendesen, Ka valami baja volt, éjfél utáni két órakor feilébredt. Ez volt a végzetes óra, amitl úgy félt, ha bármi is bántudta, hogy totta. És amint felült ágyában, megmenthetetlenül visszatér minden. Olyan Éjjel,

fájdalma volt, hogy átrontott a testébe s ahogy a fels karját érintette, fájt, mintha égési sebhez nyúlna. Hátgerinee is sajgott s feje minden mozdulatára beteg rezdüléssel érezte az agyát. Megfosztva idbeli egyóriáisi

lelki

másutánjától, egy térbe helyezve, a következ történet volt szemébe ég, látott valóság

benne: Tudta, hogy Gazda Tibor, aki egy-két évvel

idsebb

volt Margitnál,

rátja a Lakatos-lányoknak.

gyermekkori bamost egyÉs

szerre látta az apró gyerme^kkori bizalmassá-

nemi kíváncsihogyan fejldött ki ebbl egy

gokat, a kibomló élet éhes kis ságait. Látta,

igen gyakran elforduló viszony. lem,

Nem

szere-

hanem a felébred

medd

ösztönöket kielégít játékok, melyek elveszik a lány haja-

donságát,

mieltt

férfié

lenne s beleégetik

szervezetébe a csak élvezetért való élvezet beteg tüzét,

a jólnevelt, szomorú, úri prostitúciót.

Hiába mondta, hogy nincs semmi joga ilyent feltételezni, hogy az az átnyújtott kar, még ha tényleg valóság is volt, lehetett a gyermekkori bizalmasság önkényte-len, megszokott mozdulata.

nem

Nem

tudott

vitatkozni,

tudott kételkedni ez eltt az új, felbuk-

100

kant bizonyosság' seb

tett

den érzékébe.

majd

szemébe, füleibe, min-

Vad düh

nyör

hogy a gyö-

da-gadt a mellébe,

megfullasztotta. Szerette volna ezt

gyöngyviráglányt, ntolsó kapaszkodá-

sát az élet, a hit, a

jöv

utolsó reményét két gatni,

mely mint e^y ráége-

eloit,

sajgoft't be-lülröl

hogy érezze a

felé,

ég

újjászületésének

tenyere

közt fojto-

felséges test utolsó vo-

naglásait, a visszatartott zokogás hánykódá-

a fehér mellben. Nincs többé remény és is lesz soha többé. Felugrott, a mosdótálhoz ment, ledobta ingét s a hideg sötét szobában telt maisokkal csapkodta meztelen fels testéhez a hideg vizet. Azután fejét dugta be a vízbe. Meg törülsát

nem

között s ott állt félmeztelenül, reszketve, tanácstalanul. remeg testben a remeg lélek

A

—

kuncogva, siránkozva ismételte: Bárcsak reggel lenne már, bárcsak reggel lenne már. Visszafeküdt s reggelig a legborzasztóbb állapotban hánykódott. Önmagának könyörgött, hogy higyjen el minden jót és úgy szeretett volna valaki másnak könyörögni. Csak a kés reggeli órákban aludt el egy rövid idre. Mikor felkelt, szeme kékje bágyadt mosolyú szürkére fakult s szemei alatt halvány árnyalás volt.

Egyébként hamvas

és

ers

volt,

mint

mindig.

Valami Levélkét lett

változást,

nyargalásfélét kívánt.

írt Ma,rgitnak,

bogy hirtelen ki

kocsiznia Oláhfalura

s

ma nem

kel-

jöhet.

A

101 kocsin, a rohanó vidék kalamajkájában,

egyetlen

nem haladható

el

mint

rém, az egyetlen

melyben most összesajgott egész élete. Délben egy közbees faluban leszállt. A lovakat itatni vitték. Ö a korcsmába ment. Szerencséjére a korcsmárosnak volt két

téma

égette,

kosztosa, az egyik. fiatal tanító és a katholikus

pap, ki

nemrég

jött a faluba s

még nem

volt

így Dénesnek is jutott kész ebéd. Megismerkedett mind a kettvel. Derült, kedves, egyszer emberek voltak. Nagyon jól esett most Dénesnek ez a beszélgetés. Ügy tetszett neki, hogy ez a két ember nagyon jó, hogy sajnálják t s csak azért beszélnek, hogy jó meleg emberi szavakkal vattázzák körül megégetett lelkét. A pap saját háztartása.

felhtlen lelk, csodálatosan rendezett tudatú ember volt. Ez a bels egészség úgy esett Dénesnek, mint egy friss lehellés.

Közben a pap elmondta a maga egyszer élettörténetét.

Az apja

kmves

redán, szenvedélyes alkoholista,

volt Csiksze-

ö

és két ki-

sebb testvére teljesen az anyja szárnyai alá menekültek. Volt egy bátyjuk is, de az az apja lejtjére hullott, elzüllött s most valahol Szamcsujvárott van a börtön be.n. Mikor látta azt a sok szomorúságot, szenvedést, amit az

apja

bne

határozta,

okozott,

már gyermekkorában

hogy elbújik a

világtól és

pap

el-

lesz.

Szavát megtartotta, testvéreit állásba juttatta. Édesatnyja meghalt, szép sírkövet emelt neki.

102

Ott nyugszik szerencsétlen apja is az örök engeszteld ós ben. És ön nem kívánta soha az italt?

— — Ha

pap

ki-

—

az ember a lelkének él, felelte a a test kívánságait.

— nem hallja — Ezt könny

kissé türelmetlenül

mondani,

—

de

nem

—

szólt

félt soha,

Dénes hogy

feltámad önben az apja szenvedélye? Az ima megvéd. Dénes egy perore elkedvetlenedett, hogy ez az ember ilyen egyszer szavakkal intézi tragédiájává élet el aat, ami nála az egész bonyolult. De derültségük olyan jó volt, hogy mégis sokáig elbeszélgetett velük. Délután visszaparancsolta kocsiját Udvarhelyre. Bódultan, zsibbadtan ült a kocsin. Egyszer mo-

—

— Hát sokan mégis meg— Szürkületkor ért be a városba.

tyogta magában: szabadulnak.

Lakatosék eltt megállította a kocsit

és

ki-

szállt.

Az elszobába zongora

és

kacagás hallat-

A

szalonban a lányok voltak és egymama valahol látogatóban pár fiatalember. volt. Margit zongorázott és Tibor Ifapozta a szott ki.

A

kottát.

Dénesnek Margit gyermekes örömmel Lássa, eléje tartotta a kottát:

Közben

hallían beszélgettek.

eltorzult az arca.

szökött fel s

—

most is a maga Pedig nagyon haragudtam, hogy megszökött. Azután ez a fájdalmas férfiarc egyszerre beütött a lelkébe, örökké tapogatózó, félénk

kedves darabját játszottam.

—

103 lelkébe :— Magának van valami baja? Dehogy is van baDénes már kacagott: jom, éppen azért leptem rá magukra, mert jókedvem van. Csak nem hoznám a bajomat ide. Különben is átfáztam az úton, adjanak Mikor pedig megmondták, egy kis meleget. hogy a mama nincs otthon, felkiáltott: Gyermekek, rúgjunk ki a hámból, az én felelsségemre! Hozassunk most mi pezsgt és Ernszttl bagós tortát. Csináljunk házibált. A lányok éktelen sikoltozással fogadták az indítványt. Roppant forradalom volt nekik egy kis pezsgt szagolni a mama engedélye

rabn

—

—

nélkül.

Egy

—

gavallér

elcikázott beszerezni a

gyermekesen kívánt nagyszerségeket. Dénes

késbb

tréfásan indítványozta:

— Tudjátok mit, csináljunk

egy nagy

sze-

relmi felfordulást, a lányok ma este cseréljenek gavallért. Tibor megkapja ma estére Margitot. Én az Editkének fogok udvarolni,

Ilonka és Annus,

ti

is

Megtelitek és ennek

cseréltek. is

örvendtek. Játszot-

tak mindenféle csasiságot, táncoltak, beszélgettek. Dénes kitör, túlzottan gyermekes vígsággal árasztotta el Editet, közben -közben odafigyelt Margitékra. zett,

fordítva. lett

Valahányszor odané-

a lány nagy, kitágult szemei rá voltak

Mintha valami kérd aggodalom

volna bennük.

Azon

az este

nem

Hová menjek, hová

is

—

mert hazamenni. töpre^igett menjek?

—

#

m

104

bels didergéssel a fucca sarkán. A város végén, közel a kaszárnyához volt egy kis fészek, a Gumó néni korcsmája. csodálatosan tiszta

A

koLTCsmaszobában, melynek falait a Debrecenben diderg Petfi, a Kossuth imája, az emberi életkorok és egy háziáldás díszítette, a tiszta, vallásos

Elég

öregasszony szigorú rendet tartott. hogy a fene szót kiejtse valaki rög-

volt,

tön rendreutasította

tovább

s

ha valaki

feleselt,

vagy

illetlenkedettt, kikergette, kalapját, ka-

bátját s

még

a poharat

is

Dénes nagyon

jól érezte

—A

utána dobta. itt semmi!

disznó ember után ne maradjon

—

magát ezen a helyen

az öregasszony szerette, mert az elkel fiatalember úgy bánt vele, mint egy édesanyával és mert sokszor egyedül és szomorúan jött ide. Mert közönséges míves-nap volt, csak egy-két vendég iddogált a szobában. Dénes elbeszélgetett az öregasszonnyal, de alig ivott. Elhallgatta, most újból, az öregasszony egész élete sorát, szerelme történetét boldogult férjével hihetetlen megszrt, érzékeny szzi s

—

— lánygyermeke halálát

s egyéb küzDénesnek ez a sokszor hallott tisz^ta élet, mintha meleg fehér takaróval takarták volna be lelkét. Tizenkettkor Cumó néni pontosan zárt s kivétel nélkül mindenkinek el kellett mennie. Dénes felállott, de érezte, hogy lehetetlen kimennie ebbe a sötét éjszakába, ahol mint egy antik szimbólum, trrel és vonagló kígyókkal ólálkodik másik önmaga.

történet,

delmeit. Jól esett

105

Mint egy siránkozó gyermek kérie a még soha el nem forduló nagy kegyet: Néni, engedje meg, hogy itt 6gy lócán háljak. Az egyszer asszony megértette ezen az arcon az elrejtett okot, a társtalan emberi szenvedést. Tiszta, puha ágynemt hozott, pompás ágyat vetett a hossziabb lócán, melyhez székeket is állított. Mikor Dénes már lefeküdt, újból bejött, anyásan megigazította a takaró-

—

gyertyát, gyufát tett kézügyébe, eloltotta a lámpát s jó meleg hangon jóéjszakát kívánt. Dénes végignyúlt, melegített teste gyermekké érzékenyült s lelke utána. Könnyel volt tele a

ját,

jóéjszakát, mellyel visszafelelt.

Dénes álomféle nyugodjt ébrenlétben

látta

a fehér gyolccsal lefüggönyözött üveges ajtón át, hogy az öregasszony még tesz-vesz. Fel-

hogy jobban lássa ezt a csendes képet, ezt a véletlenül talált édesanyát. Egyszerre az

ült,

öregasszony, mint egy túltömött málha, recs-

csenve térdelt

le

egy liliomos Mária-kép

Rücskös, zsíros kezeit

elé.

összetette s monotoii,

iskolásgyermekhangon kezdte mondani az imát. De hangjában azért nagy szomorúság, segélyhívás volt, mely kicsuklott a periódusok végén

Szz

szülje Tsitennek! Engedd, hogy Tied legyek! Tied élet s halálban. Tied jó és balsorsban.

106

Tied küzdve, szenvedve, Tied most és örökre. Szz szülje Istennek! Engedd, hogy tied legyek. Anyám, benned bízom és remény lek! Anyám, Te utánad epedek!

Az ima meglehetsen

hosszú.

Amint ebbl

az összegyrt, kissé pohos öregasszonyból

tán és gyermekesen jött ki az ima. Dénes

tisz-

maga

eltt látta hullává puffadt öreg alvó szakácsnéját s a Dalejcsik

csüng

holttestét.

És látta

fekv hullát, halál. De a kár-

a katakombák gyakori képét: a

melyet rémítvé fagyasztott a hozat rángásaira meredt testbl, a nyitva der-

medt ajkak közül finom fehér nöi lott lelke száll felfelé.

rozoga

Ennek

alak: a ha-

a megrovátkoll,

öregasszonynak ez a szájából kijöv lényege. Ebben benne van meghajlása az élet eltt, elvállalt

gyermekima a szent

jobbágys'ága,

alázatos,

kiterített

jósága.

Látta a templomokat, esti délutánokon, emberek minden féleség ével: telegyúrva az megrokkant, barázdás parasztokkal, fáradt, üresszem nkkel, kirakatban él senkikkergetett lelkekkel. És ez a ronggyal fedett emberi test megvonaglik az ismeretlen eltt. Vénsége, bne, csúfsága: az egész emberi életsepr mind lemarad abból az imából, mely örök gyermekül kel,

kitépett,

soíéle

száll ki belle.

Ez

az ima a két ismeretlen közt

107

vergd

emW

ság, ez a

kér

az

mellékes,

is

teljes

ima

lényege: ez a

nagy szomorú-

segélyhívás a végtelen

ha

ott

nem

hallja

felé.

meg

Még

senki.

A

bizonyosság. Isten abszolút

teljes

eredménye, a megtapoember gyzedelmes, halhatatlan bora. Ezen az éjjelen különös álom hideg uszálya sepert végig a lelkén. Otthon volt Zetelaken, Margithoz akart menni, de nem tudta lakásukat. Megszólított minden szembejöv embert, de amint egyhez hozzászólt, annak rögtön kacsaíeje lelt s éktelenül hápogni kezdett. Tiirelmetlen, elkeseredett volt s könny szökött a szemeibe. Végre egy keskeny uccába tért. Kétfell nyomorult kis falusi házak voltak, bezárva, idegenül, hallgatagon, üres udvarral. Minden ablakban egy kis gyermek volt, az üveghez tapadt arccal, úgyhogy orra és ajkai szétlapulliira s

ez a lira az élet

sott

tak.

Sápadt, csenevész, rosszszemíi, vádló gyer-

mekek

voltak. Kiért a temetre.

met!

—

—

Hisz ez

te-

megijedt és bosszankodott. Vissza-

ment a faluba s egy másik uccán indult el. Ugyanolyan házak, ugyanolyan gyermekekkel az ablakokban és megint a temethöz ért. Lázasan, rémülten s

majdnem hangosan

zott és

mindig úgy járt

s

oda

sírva,

próbálko-

íokozott sietséggel, négyszer-ötször jutott.

Végre az

egyik sírdomb mellett valamit füstölögni tott.

Egy nagy kerek pléhkályha

egy hatalmas üst

s

egy

lá-

volt, rajta

n kavart benne vala-

108

n

A Margit volt, ho&szú szke hajat a mindegyre elre csapta. Te mit csinálsz itt? kérdezte Dénes. A gyermokeiniknek fzöik. Dénes belenézett az üstbe. Valami híg, szomorií, szürke kásaíéle rotyogott benne. Ebben a percben tudta, hogy az a sok szomorú gyermek mind az övé és mind szakasztott olyan, mint a pesti gyermeke. Haragosan feldöntötte az üstöt, a mit.

szél

— —

—

—

n

De akkoa' már az a az édesDénes utána kapott, de az eltnt. falba ütötte a kezét és felébredt. Beteg, szomorú hetek következtek. Igye

sírni kezdett.

anyja

A

n

volt.

kezett rikítóan

jókedv lenni, de a sok szenvedüh ntt fel benne, hogy né-

dése nyomán olyan

ha bosszúból meggyötörte a szegény Margitot

s

azután könyörögve, gyermekes, jó megbánással engesztelte ki. Megint mesterkélt és erltetett volt.

összegyjtöitte mindazokat a fiatal-

embereket, akikrl tudta, hogy Margittal tek

fel.

Lumpolni

vitte, itatta

nt

ket, közben

ci-

nikusan beszélt a nkrl, célzásokat tett menyasszonyára is, hátha valami kicsusszan bellük, hátha valami bizonyosat tudliat meg róla. Mert ez a bizonyos már nem fájt volna, ez

már gyógyulás

lett

volna. Barátságot

pletyka asszonyokkal,

kezett a cselédekkel. Mind,

zengtek Margitról, ami s

borzasztó

éjjeli

kötött

hízelgett nekik, érint-

mind csak himnuszt

még

ingerültebbé tetto

óráiban szerette volna jzép

109

fehér torkát átharapiii eaiiiek a játékul szép

gyermeknek.

A s

még

lány észrevette, liogy vaai valami baja jobb, bensbb lett iránta. Igyekezett

szenvedéseit, frissen ütött sebeit eltakarni az

anyja elöu. Dénes a sok átszenvedett éjszaka után, bár hazugfriss arcán nem látszott, olyan

gyenge volt, hogy egy gyermek elverte volna. Csendesebb óráiban magának könyörgött, sírt nyugodtság, jóság, hit után.

Mind

Ha

többször jutót eszébe az apja levele.

a kerekek ziaka tolták fülei be ha lovagolt, a ló patái verték döng lelkére. Mikor egyszer a fispán valamiért tréfásan mondta: Vigyázz, vigyázz ~ halálos megdöbbenéssel hozzáhallotta: az életedre, Déneske. Mint ahogy az a levélben áVÜ. Egy este, mikor megint fájdalmat okozott MarKÍtnak és már annyira undorodott önmagától, hogy nem bírta tovább, elhatározta, hocry egy pár hétre utazni fog s vagy meggyógyul, vagy valami végzetes utat választ, mely mindenbl kivezeti. kocsizott,

egyes szavait,

VIII.

Lakatoséknak több okkal, félelmében igen sokkal, bejelentette hatheti távozását. Buda-

pesttl most,

nem

tudni miért,

irózott,

na-

gyobb utazásra fáradtnak érezte magát, csendes üdülést kívánt. Elhatározta, hogy Kolozs-

110

hova egy-két kedves emlék Ezt a várost nagyon szerette. Kolozsvár az sz városa. Minden városnak megvan a maga különös évszaka, amikor leginkább meg lehet érteni, amikor a beiiiie rejl szépségek leginkább kilüJítetnek, amikor a dolgok felpaltant szája utat enged a meggy ííJt léleknek. Pest húsvét táján az igazi Pest, mikor a parvenü tavasz vad ereje kerí^eti élni várra

mcííy,

kötötte.

parve.nü lakosait.

A

Pest hangja

életstílusa a futurizmus.

most, mert régen

is

mert halál

is

ott jól,

met met

árulja el

és

volt s az élet azért esik

van. I^egszintébben a tea város lelkét. A Kerepesi-te-

egy brutális

meg ennyi

rikoltás

Kolozsvár azért szép

rikoltó

kökirakat, ennyi

kikiáltott halottal.

A

kolozsvári

te-

met

fájdalmas, szeret átkarolása a raultnnk, az egész múltnak.

Dénes a temet mellett, a Biasini-szálk^ban vett lakást, ahová valaha Petfi is szállt. Céltalanul döngött s hagyta átszállni lelk6n a csendes város hangulatait. Feltnt neki, hogy egyszerre milyen nyugodt lett. P.'gész Udvarhely, st Margit is teljesen elmerült a lelkében. Sokszor szégyenkezve próbált s^enve-

délyhullámot erlködni a neve rült. Csodálkozott,

után,"

nem

sike-

hogy az egész dolgon any-

nyit tudott szenvedni. Féltékenysége

is

nevet-

ségesnek és mindenesetre nem fontosoak tnt fel eltt-e. De apja és Zetelaka annál többször -lttek eíébe, ébren

is,

álmában

is.

Sok idt

tol-

111 s ott nagy pihenés volt a piKülönben is olyan valótlannak, bá gyadtnak érezte magát s a benyomásai is lábnjjh egyen jöttek életébe. Mintha megwá^tam volna az ereim s csendesen, jólesn véreznék el — mondta magában. Ügy összetalált

íött

a tenieiöbeii

henése.

—

moS't ezzel a várossal.

Azután lassanként tervek épültek benne, mindennap más. Csodálattal vette észre, hogy Margit egyikben sem szerepelt. Tervezte, hogy kimegy Délamerikába, Chilébe. Farmot vesz az serdben, elfelejt írni, olvasni, ers, izmos munkás lesz, új életet teremt, fát úsztat nagy vizeken s bele-belekurjant az óriási erdkbe.

Vagy

kiköltözik Breta-gneba, a Saint-Michel

szigetre s ezen az arasznyi

fogja eltölteni az egész

gótikus

életét.

szigeten

Sohasem fog

onnan kimozdulni, egész nap bámulni fogja az elfutó vagy a szigetnek zúduló tengert. Néha még arra is gondolt, ho.gy minden vagyonát jótékony célra adja s elmegy Ázsiába hittétrítnek. Hátha addig adná a hitet, amíg is

megtelne

vele.

Margitnak azért, Ígéretéhez képest, mindennap írt, de leginkább levelezlapokat, hogy kevesebb szóval elintézhesse a dolgot. Ö is kapott mindennap valamit, igen sokszoir hosszú levelet. Amint ez a friss gyermeklélek kihajlott a sorokból, nagyon, nagyon meghatódott s

könny

nek, az

szökött szemeibe.

De a

féltékenység-

rült szenvedélynek nyoma sem

volt.

112

Egy csorálni.

este

Nagy

a

Nagy

ment

Gáborba

va

cigányze-nés este volt s a kö-

zönség zúgott a zsúfolt ebédlben. Amint Dénes, üres asztalt keresve, jobbra-balra nézegetett,

valaki zajos örömmel kiáltott feléje:

—

Ni, Szántó Dénes! Szervusz Dénes, ide, ide!

Volt osztálytársa, Balogh volt, ki felesékét gyermekével és Zomboryval, egy

gével,

másik osztálytársával ült egy szegletasztalnál. Dénes Baloghot nem látta az érettségi óta, de Zomboryval többször volt együtt Parisban. Balogh dagálj'-ba jött a megl^epetéstl. A hatalmas, életti és akarattól izzó férfibl elveszett az egykori eingár diák. Harsogó örömmel mntatta be Dénest feleségének, verte a mellét a két szép gyermek apaságával. Az eszes, vasakaratú, akadálytör ember vagyonos ügyvéd lett, meghódította az életet. Zombory a régi Zombory volt, a nyomorult kis test, félszeg vállú, pisze, nagy szájú, kancsal Zombory. Nagy barna, kancsal szemében néha külö-nös lelkek mentek át, mintha kísértetjárás lett

volna benne.

Balogh megsokszorozott

élettel evett, kí-

Minden második szava; emlékszel? emlékszel? vol't. Odaörvendte Dénes elé élete boldog, gyzelmes nált, bes2sélt,

gyermekeit

igazgatta.

epikáját, a letiport akadályokat, tépett boldogságot.

fészkünkbe,

—

Gyere majd

a el

majd meglátod, milyen.

házáról, szllöjérl,

földjérl.

magához a mi kis

— Beszélt

Mind, mind

113

—

szerczíe, izmos alvarafával,

izmos eszével. mosolygott ma-

—

Ez inikább farme.rnek való gában Dénes. Éjfél után a gyermekek álmosak lettek, a Balogh-család felszeszpeteldött. Balogh húszszor megigértette Dénessel, hogy elmegy másnap hozzájuk, megveregette a fpincér vállát, kiáltó mozdulattal végigborravalózta a pincérekéit és

megindultak.

— Ne

dult:

felejtsd

Még

egyszer visszafor-

a szavadat, holnap!

— El-

mentek.

Zombory megkcmnyebülten

lélkzett fel és

közelebb ült Déneshez. Bágyadt, befelé

néz

szemeiben most valami kiöml fény csillogott, melyben gonoszság és szánalom is volt. De az ajkai szomorúak és lemondok voltak.

—

Osakhogy elmentek! Néha szörnyen fámarha. Olyan csemcsegen boldog,

raszt ez a

mint egy

kocsis.

Hogy

lehet valaki

ennyire

k

az egyet-

biztos és egészséges? Pedig azért

len menekülésem. Egész napokat a

nyakukon

mint a régi nagyúri szajhák. Ha megvénültek, fiatal szz lányok vérével próbáltak második fiatalságot mosdani az arcukra. Én az cuppanós boldogságával dörzsölök mindennap annyi életet a nyomorúságomra, hogy azt a napot átvánszorogjam. Különben a legjobb emberek a világon. De mi, mi

ülök.

Ügy

teszek,

k

ketten megértjük egymást,

rékok vagyunk. Dénes felkapta a &aabó D&úsö:

mi

ketten

nyomó

fejét.

Nincs mtüiékvés.

8

114

—

Ne idegeskedj, te szép vagy. Engem az bosszúból rondított bele az édesanyámba, szép vagy, akár egy fiatal görög isten. Ez

apám fce

csak elég kövér bók, ha

nem

Ha

is új.

kedved

van, odaállhatsz meztelenre vetkzve arra az üres állványra. De azért nyomorékok vagyunk

mind

a ketten. És tudod, a furcsa az, hogy én

nem vagyok

rossz,

mégis

Az ember

jól esük.

ez a legborzasztóbb.

szeretlek

is

téged és ez

nincs egyedül, mert

És

az a legkülönösebb,

hogy én is igazságnak nevezem ezt, mint ahogy azt egy hordár tenné. Te szép vagy és gazdag ós éppen úgy szenvedsz, mint én, aki nyomorék és koldus vagyok. Pedig nem tudom, hogy hol ebben az igazság. Ha a féllábút rázza a hideg, hát rázza a kétlábút denkit.

Ha

kivan esisággal

hall-

Valami furcsa érhogy valami nagyon fontos útmutató

gatta ezt a zése volt,

kiöml

min-

akkor az elég nyo-

ez az igazság,

morult valami. Dénes megdöbbent

is és

életet.

fog kijönni ennek a szenvedésnek a mélységeibl. Közbe -közbeszóM, hogy hallgatásával ne öreg, te nazavarja a kitörés szinteségét.

—

gyon

el

vagy keseredve.

— Már nem.

Efélére már nincs energiám. Hyen érzés-akrobata már nem tudok lenni. Én már csak látok, vigasztalanul mindent látok. hogy engem milyen tehetségnek Tudod,

hogy igatanulmányokkal Már akdkor jogi

trombitáltak a tanáraink

zuk

is volt.

s

az a vicc,

115

AzMa

foglallvoztam.

a fejembe szedtem min-

Nagyszer új utakat Dénes, ha látnád, milyen hatalmas új szintézisek élnek bennem. És aljegyz vagyok s mindaz, amit várhatok, abból áll, hogy dent, amit liulni lehet.

Oh

látok.

valamelyik ronda lészekben járásbíró leszek, aki lopottt tyúkokért és meg nem adott húsz koronákért fogom koptatni a bölcsességem. A te testeddel, neveddel és vagyonoddal korlátlan lett volna a pályám. Dénes most már szánalmat is érzett, magán át érzett szánalmat. Keserség rezgett ki a hangjából: Ugyan, az én nevemet és testemet Nem képzeled, milyen szívesen odaad-

—

I

nám

akárkinek.

— Tudom. óta teljesen

Én nagyon ismerlek

látlak,

téged, rég-

mert a szenvedésemmel

látlak és tudod,

A

cia

tisztele-

mindennek mi az oka? forradalom. Ne gondold, hogy a

tedre megbolondultam.

rek

nem dörzsöldtek

fran-

De soha még

az embe-

egymáshoz

aljasabb

alapon, mint ez a drágalátos demokrácia. Ha az ancien régimeben volnánk, egy fúr vagy

fpap meglátná bennem a

saját hasznát s ural-

kodnék az uralkodásában. De ne gondold, hogy csak a félretiport epés lirája ez. Hagyjuk a fenébe magamat. Kancsal, csipás, nyomorék vagyok, punktum, pechem volt, hogy születtem. De volt-e valaha a rablásnak és gyilkolásnak óriásibb szervezése, mint ez a dögletes_demokrácia? Szabadverseny, fuj! ez anmyit

116 jeleni;,

mlníE

minden

aktuálissá temmi.

potenciális gazembert

kÖTmeik nincsenek,

Meirt

sem agyaraik, hát törvényekkel

toldják ki mahogy húst tépjenek és faijainak. Használták-e valaha nagyobb méretben és gyalázatosabban a tömegeket ki, mimt ma s az öreg guikait,

Madách

fáraója érzékeny bácsi, aki horgony-

szórakoztatja népét.

játékszeirrel

Mert amíg

szabadverseny van, addig mindig a gazember gyz. Oh, ha egy átfoirdított Danton lehetnék, hoigy visszaordítanám az embereket a régi nagy emberi egységeldiez Te is ennek vagy az !

Mert a demoikiráoia letapos minden szótlanul nemest, könyölkléstl irtózót. Ezután július tizennegyedikén gyászfátyolt teszek a áldozata.

kalapomra.

Dénes

híiirtelen

kérdezte:

—

Pali, hiszel te

a lélekben?

— Szegény Dénes! Te még a leieknél vagy? Hát ahogy

vesszük.

Nekem, nekem nincs

lel-

kem. Én ilyen lukszust nem engedhetek meg magamnaik. Mit csmálnék az én tizedik fizetési osztályommal, ha még egy lelket is el kel-

Az

csak az olyan jómódúaiknak való akik fésüilhetiik, etethetik a lelküket, mimt egy kényes agarat s ha ki van fényesítve, pórázon sétáílitathatják a korzón. Neked, lene tartaoiom?

Dénes, neked

^an

lelked,

egészen a fulladá-

sig van.

Dénes most miár féiLt. Fárasztotta is már enmek a félretaülott embernek a keser lávája.

117

Hogy

véget vessen a doloigndk, elrámtott sza-

vaMkil mandta: Miindenképpen rosszul va*n, öreg, de csak a haláliig tart. Tudod, hogy ez a bor

—

nem

rossz.

Különben

is

Nagy Gábor

talán

az ország legbecsüleitesebb vendéglse.

Zombory

ivott és felkacagott:

—

Oh, de

TemJD d g oly au t teszel amiben magad sem hiszel. Hát azt hiszed, hogy olyan könnyen megszabadulsz az én szinteségemtl? Évekig magambazárva, öszszegyúrva, ledömöckölve vártam és magamban rázott a hideg. Most, hogy végre felpukkanhatok valaki eltt, azt hiszed, hogy egykét szóval, amit a küls zsebedbl rántottál el, bedugaszolhatsz. Persze, az urü fél, mert tudja, hogy most rá kerül a sor. Mert tudod, hogy látlak egész bels garderobeoddal. Te régen a gyjteményemben vagy, mint egy kiáltó példa a demokrácia ellen. Mert gyjtöm a példákat, mert a demokrácia személyes ellenségem. Tudom, mi a te bajod: hogy elszakítottak a csecstl. Igen, te örökös gyermek gyerek vagy, Dénes.

vagy, akinek és

még

mindig fájni

fáj

i

az eltépett köldökzsinór

fog, aki az

Egyház

emljén

olyan jó kis üiieska lehettél volna. Neked a nagy család kell, a jó Isten apa, akinek mutatóujja benne volna a lelkedben, akit szallagon vezetnének s minden lépését igazítnák. Aki akkor gazdag és terem, ha együtt van, mindig együtt és érzi, hogy vigyáznak rá és

118

>,

.

szeretik. Milyen dús mez lett volna a te gazdag életed a régi világban! S most Déneskét kitaszították, a demokrácia egyénné rugdosta s szegény Dénes megfullad az egyéniségétl. Mert meg fogsz fulladni, az bizonyos, márkékül is az orcád. A remeg kis gyermek úgy viszi azt a fene nagy modernséget, mint a spártai gyermek a lopott rókát, amíg kirágja a belét. Csakhogy te már nem vagy spártai,

Ahogy az már nem Mert te már

te félsz, te szeretnél sirni valakinek.

egyik hitet kirántották a lábaid

alul,

mered többé letenni lábaidat. semmilyen talajban sem hiszel. Nem hiszel magadban, az egészségedben, a munkában, a holnapban, a nben, az emberekben. Ha kutyával járnál, mindig hátranéznél, hogy nem mar-e meg. Azt hiszem, mindig lopva teszed a pénzt az egyik zsebedbe, nehogy magad a másikba lopd át. Az egyénfekélyed úgy felduzzad benned, hogy elborította a szemed s is

azt hiszed, az egész világ beteg. Látod, ez az

egyéniség, ez a demokrácia ajándéka.

nyavalyatörést

a

francia

S

progrésnak,

ezt a

tudo-

mányos evolúciónak nevezi. Szegény, te a te beteg agaraddal még rosszabbul vagy, mint én az én selejtes testemmel. közös

mama,

és megkérdezze,

közös

ölelés,

Mert nincs egy

jó

aki a térdére vegyen, cirógasson

hogy mi a

bibi.

Nincs

egy

ahol testvérekhez lehetne dörzsö

ldni, hogy ne dideregj. Szép kis huszadik század, ahol kivéve azt a pár ezer rablógyilkost,

119

akiknek külön kis üzletük a demokrácia, minden emberben, minden városban, minden ház ban a legkülönbözbb századok taszigálják egymást és tépnek egymásba. Olyanok az emberek, mint egy megrült mozaik, melynek elátkozott részei nem tudnak többé a régi tervbe táncolni. így már nincs más értelmük, mint a kis saját külön rült rángásuk. Reggel felé vált el Dénes Zomborytól. Másnap déleltt elment egy híres orvoshoz, akinek régi jó ismerse volt. Alaposan megvizsgáltatta magát. Az orvos elsrend tüdt, egészséges szívet, pompás gyomrot, ritka acél szervezetet állapított meg. Ez elszomorította Dénest. Hát mégis igaz, a lelkem beteg. Szegény, szegény beteg agaram. Most már elég volt neki Kolozsvárból, maga sem tudta miért. Az eddigi napok nyugodtsága, csendes, passzív befogadása oda lett. Minden benyomás hozott valami nyugtalanítót. Megokolatlan általános ingerültséget érzett magában s egy közeled félelmet. Egyik reggelinél a pincér egész jóhiszemen s inkább hízelgésbl valamit viccelt s pofonütötte. Egész napon undorodott magától. A pincért ajándékkal bségesen kiengesztelte, de tettének rossz utóíze napokig benne volt. Érezte, hogy valami végleges megállapodásra kell jutnia. Olyan helyzetbe kell hoznia magát, ahol ez a folytonos ingadozás ismeretlen sötétségek felé megsznik, mert így nem

—

120 bírja tovább. Elhatározta,

hogy hazamegy Ze

telakára s nyugodt, utolsó vizsgálatban fogja kiolvasni magából, hogy mi a kötelessége,

hogy megmentse gyelte

van

Most már nem széhogy errl

lelkét.

maga eltt

bevallani,

szó.

Éjjel utazott át Udvarhelyen, se lássa.

.Margitot valami

meg

nyugtatta

hogy nemsokára

hogy senki

sürgs

ürüggyel

levélben s azzal az ígérettel, visszatér.

IX.

Megint

ott ült az

si házban végs

íróasztal eltt, kezében apja

az

atyai

levelével,

a szorongó lélek feléje fordított utolsó kiáltásaival. És itt, e kitárt nagy szobák, e hatalmas sötét bútorok eltt érezte, hogy ez a komor ház, mint egy soha le nem hunyt igézet, mindig ott volt lelke mélyén, ez súlyosította meg lépteit, ez

remegtette akaratát. Ide vissza kel-

lett térnie,

magának.

az utolsó szót ez a ház

Itt

mintegy

követeli

beletestesül összes el-

zibe, izmaik, agyuk, bneik, szépségük széttéphetetlenül egy lesz. Mintha az egész család az egyetlen egy betegség volna, melynek agóniája.

Mintha az

szerencsétlen, lélekkel

zsúfolt teste volna a vérpad,

melyen

ítéletre

viszik az egész fajt.

a mozikból kapott víziója felújult: a csíkos ruhájú fegyenc, amint járja a szrEégi,

121

ny

kört a két vigyázó szem eltt.

Hallotta

magában az elítélt fegyemc siet lépteit mind sietbben. Honnan nézte a két szem

és és

kinek a szeme?

Künn nagy

roppant

dermesztette

tél

egyetlen

fehér, halálos hallgatássá az egész falut.

A hó sápadt világa bejött az ablakon. nehéz este nyomta a falut. Nem

Nagy,

volna-e bezárkózni örökre?

Be-

záratni örökre a hatalmas vasalt kaput,

élt

nem

sír-

jó

engedni magához,

boltban.

itt élni,

Nem menni ki a világba,

mint egy hírt

nem kap-

medd

ni az élet mozdulatairól. így, ha is lesz de legalább nem téved nem botlik a bilnbe.

élete,

De Margit? Öt fiatal életért, akit

éri

a felelsség azért a szép

magával

sodort.

De

hiszen

boldoggá úgy sem teheti, ki tudja, milyen tragédiába tépi magával. Hányszor ölte meg már gondolatban és hányszor okozott szenvedést neki. Nem, nem szabad senkit az lezuhanó életéhez kötni. Ha most lassan, kíméletesen szakít vele, a fiatal élet hamar új szenvedélyt fog termelni. Okoz neki egy kis keseriiséget, de megmenti életét. Napokig tapogatta ezeket a gondolatokat. Végigcsinált magában, a súlyos téli napokon és álmatlan éjszakákon, egy csomó lehetséges életet és mindig csdbe jutott. És mindig, bármilyen szerepet alakoskodott magára, mindeniken át eljutott nyomorult, remeg, elítélt önmagához.

122

Egyik reggel, amint kinézett az ablakon, csendrt látott. Elsápadt és a lelke gyökeréig nyilallott. A csendrök a ház felé jöttek. Ö halálos félelemmel számította, mikor hallja súlyos léptük betoppanni. A csendrök elhakét

mentek.

ladták a házat, az országút felé

Hát mitl

Oh, de bolond, de bolond vagyok! félek?

—

—

És mint egy gyermek, bemenekült

az anyja arcképéhez és azzal a

hallgatással

ami a legmélyebb sírás. Egyik napon meg egy öreg koldus kéregé tett a konyhán. Amint kifelé ment, Dénes megpillantotta s úgy tetszett, hogy hasonlít ült ott,

az apjához.

Mohón utána

kiáltott, visszahívta,

leültette és beszélgetett vele.

korogta

minden

Az öreg elnyi-

nyomorúságát.

árasztotta pénzzel, ennivalóval. két órán át jóles derültséget

Dénes Több,

érzett

el-

mint utána.

Igen sokszor elnézte a feszületet az ágya felett. Ilyenkor jó, hvös nyugodtság ment át rajta,

amin aztán maga mosolygott.

A látogatókat, parancsa szerint, a cselé dek elutasították. Vagy azt mondták, hogy uruk beteg, vagy hogy nincs itthon. Egyszer Díégis egy szomszéd birtokos betörtetett hozzá. A csizmás, vadegészséges, hangos ember olyan rohamos dühbe hozta,

hogy kétszer

kellett a

szomszéd szobába mennie, nehogy kidobja. Egész napon bágyadt és kedvetlen volt ettl a felindulástól. Neui Margittal folytatta a levelezést.

123

vagy talán még nem

akart hirtelen, szakítani.

A

szegény lány sürgette

tudott visszaté-

k

hogy jönnek ki a nyakára. Ö megírta, hogy egy kissé ideges és sok dolga van a ház rendezésével, melyet széppé akar tenni a jöv számára. Legyen türelemmel, jövetelök, most, mikor minden szanaszét van, csak izgatná. Legyen nyugodt, mert sokat gondol rá és nagyon szereti. Meghagyta szakállát s a b, göndör szke rését és tréfásan fenyegette,

szakáll körülöntötte arcát s egyesült

dús

a

Ez az újság mulattatta. — Uj arcom vao, hátha új élet szegdik hozzá, Az öreg szakácsné egy alkalommal összegöndör

hajjal.

—

csapta a kezeit:

—

Jaj,

drága nagyságos

uríi,

Isten bocsássa meg, hogy hasonlít így az

Ur

Jézus Krisztushoz!

A s

Megírta a végrendeletét, nem tudta, miért. cselédeknek kisebb összegeket, földrészekel egyes tárgyakat hagyott.

A

falusi eklézsia

nak tízezer koronát azzal a meghagyással, hogy minden évben tartsanak misét apjáért és anyjáért. Magát nem írta oda. A többi összes gimnáziumnak vagyonát az udvarhelyi hagyta- Neveljenek kamatjain ers, praktikus, jó

ökl

hagyta.

fiakat.

Az anyja

ékszereit

Ersen meghagyta, hogy

zat zárják be, a kertet

Margitnak az öreg há-

hagyják mveletlenül.

Hadd rizzék magukban az elpusztult család nyomait, míg el nem pusztulnak. A végren

124

végén nagyon ©lérzéikenyült. pedig mosolygott az érzékenyülésén. delete

A

cselédek

megdöbbenve látták

Azután

ezt

a ma-

kacs magábamélyülést, szótlan szomorúságot

hogy ez a fiatal ers ember napról-napra nem mozdul ki a házból. Az öreg szakácsné s

próbálkozott kérdésekkel, hozott híreket a luból,

hogy felvillanyozza,

fa-

adott neki orvosi

Nem

igen vették észre. a kántor valahogy mégis beférkzött hozzá s nagy alázatossággal hívta meg délutánra kis fia kereszteljére. Boldog dicsekvéssel mondta, hogy milyen ers és szép tanácsokat.

Egy napon

az új gyerek és mennyire hasonlít hozzá. Ez a hatodik. Ezt a meghívást nem tudta vissza utasítani.

Nagyon gyötrelmes délutánja

volt.

Sok

vendég volt a kántornál: tanítók, a lend, a jegyz, egyéb sógorok, komák és nk. Dénest olyan hang-elakadós tisztelettel fogadták, mint egy fejedelmet. Ö úgy érezte, hogy tiszte-

hideget terjeszt

dáman

maga körül s igyekezett viDe i*oppant megerlteté-

beszélgetni.

s minden mondata olyan kisiklott valami volt és a többi is tettetett elevenséggel kapaszkodott szavai nyomába. Majdnem gy-

sébe került

az emberek iránt, löletet érzett ezek iránt akiknek így ráült a jókedvére. Kihulltak a szavak az* emlékezetébl, csakhamar elhallgatott. Az egyszer emberek azt hitték, hogy megveti ket s bellük sem igen kényszere

125 flott

líang

Iví.

TTicleg,

nehéz hallgatás kezdte

nyomni a társaságot, a fiatalok feszengtek. Végre Déaies átadta a maga ajándékát a háziasszonynak s elköszönt. Amint a házigazda át, a Dénes éles füle hogy az egyik gyermeklányhói kiMiszökött az szinte megkönnyebbülés: lyen jó, hogy elment! Most már mnlathatunk. valami szimboBeteges érzékenysége ebben a monérvényt talált likust, általános dásban. Bárhova fog menni, ezt fogják utána mondani. Az egész élet egy olyan zárt társa-

a klilsö szobán kisérte hallotta,

—

utána hangzani. HatároFáj a szó, a mozemberektl élt dulat, minden kinyúlása az világ felé. S ha még gyzedelmesen jó tudna

ság, alionnan ez fog

zottan

lenni.

nem

az életbe való.

Mit csináljon?

Már napok bájában nem

óta

úgy

aludt,

az Mintha valami végzetest várt oltotta

el

hogy hálószolámpát.

éjjeli

volna

ezeken

mikor vetkezett hogy cipit lelehajolt, szélén ülve az s ágya megtükörben nagy álló húzza, a szegletben önmagára. Alig ismert lebbent egy alak. TényEszébe jutottak a szakácsné szavai. hasonlítok leg a Szegény Halászhoz mondta. És ez a tudat valami meleg, kedves szomorúsággal fájt neki. Aludhatott már vagy egy másfél órát, mikor érezte, hogy valaki van a szobában. Valaki állott a szegletben, akivel még nem talál az éjszakákon.

Ezen az

este,

—

—

126

ismeri minden vonását. Arc, mely legmélyebb mélyén életének, ahová a legfinomabb rezgések rejtznek, ahol egyetlen, nem hasonló lényünk megóvott csendje van. Dénes feléje fordult: Tudtam, hogy köröttem settcnkedel szólt halkan, nyugodtan és külön érezte minden szava izom-formáját. Mindig tudtam, hogy párhuzamosan jössz velem az emberekben, szavakban, mozdulataimban, bneimben. Csak nem akartam tudni, mert úgy is éreztem, hogy elkerülhetetlen vagy. Hogy öljem kozott,

(le

ott volt

—

—

meg magam

érted, mikor nem hiszek? Szegény Halász lassan beszélt, mintha visszaemlékezné szavait, ügy, hogy Dénes elre látta a következ szavakat. A hangja vígasataló, anyai csitítás volt: Engem mindenki hisz, aki ember, szenved és utat keres. Én vagyok az, akit az em-

A

—

ber magául keres, a felkincsesed szenvedés, a megtalált végs felelet. Én nem vagyok külön az emberektl, én bennetek vagyok és te vagyok. Vártál valamit magadtól, szegény

Ez vagyok én. Hiányzott valami belEz vagyok én. Én te vagyok, de az egész, a megteljesedett, mindén lehet jóságod. Mit tegyek? Látod, hogy minél jobban fiamt

led?

—

irányítom lépésem, annál inkább botlás. Minden kinyúlásom ütés és ütdés. Nem léphetek, hogy életet ne zúzzak és életem ne zúzódjék. Mit tegyek!

127

—

Aki nem tud akarni, tudjon A gyermek a kályhához érinti

külni.

megégeti és

nem nyúl

az élethez nyúltok,

menie»-

kezét^

többé a kályhához. Ti

megégetitek

a szíveteket

megint hozzányúltok az élethez. Nem látod, hogyan hízik és röfög bennetek a halál? Szegény, szegény emberek! Mit tegyek? Hová mennél, hogy a nagy árnyékok és

— —

ne kövessenek? Apáid bne, anyád halála s rosszabbik önmagad. Mi vagy te? Alatktalan folyadék s a feléd jöv percek adnak formát neked. Babja vagy a leveginek, érzékeidnek, a világ minden mozdulatának. Ezek gyúrnak

hssé és karikatúrává. Zárd magad tlük, hogy szabad lehess. Az apa

folyton tragikus el

adósságát

is

a fiúnak kell kifizetnie s ha ki-

nincs adósság sem az apán, sem a fiún. tükör felizzott, mintt egy mozdulatlan

fizeti,

A

A

Szegény Halász alakja lassanként belehalványult Már csak két nagy fájdalmas láng.

szemének nagy szeretete volt még ott. Hangjának távolibb gyri még a szobában rezegtek, Dénes magához eszmélve ülve találta magát, szembe fordulva a tükörrel bámult magára. Reggel ezt a levelet írta Margitnak: Édes Margit, nem kérem bocsánatát, mert tudom, hogy hiába tenném. De ha mentség lehet az maga eltt, hogy nagyon boldog talán vagyok és végzetesen tennem kell azt,

—

—

—

128

amit volt

í

eszeli,

fogadja

el

mentsógül. Na-gy

tlem, hogy megkér tem a

még jóvá

tehetem.

Nekem nem

bn

de most szabad meghákezét,

zasodnom, nem szabad családomat, ezt a bnös alkalmat tovább folytatnom. Adja vissza szavamat, édes Margit, de vegye eskümet, hogy sohasem fogok megházasodni. Az én életem nem az enyém, mások adósságát kell megfizetnem vele. Velem úgy is boldogtalan volna egész életén át. Tudom, hogy eleinte el fog ítélni s a fájdalom, amit esetleg okozok, nekem fáj legjobban s az is az én bnöm. De ezutáni életem meg fogja mutatni, hogy rám nem szabad haragudni s késbb talán sajnálni is fog. Szóljon édesanyjának helyettem jó szíve szerint, én nem tudok szavakat a mentségemre. Nagyon, nagyon betegnek születtem s most egyetlen lehetséges gyógyításomba fogok. Bocsásson meg. Behívta az öreg szakácsnét, nyugodt, ers lett

nagyon

hangon mondta: Márta néni, ezentúl az életünk meg fog változni. Még ma kifizet egy évre minden cse

—

lédet,

a kocsist

is.

Eladjuk a lovakat.

A

cse-

lédeknek egy héten belül el kell hagyniok a házat. Csak maga fog maradni, Marta néni. Nekem kevés kívánságom lesz, engem egyedül be nem is kiszolgálhat. Hozzám soha senkit, ereszt, érti?

Ha kérdezsködnek

fogja mondani, hogy

fellem, azt vagyok,

nagyon beteg

A házhoz járó szegényeknek

ezután

is

meg

fog-

129 ja adni a neldk járót, de ne engedje a lül

ket

kapun

be-

Egyáltalában, a cselédek távozása

után a kaput mindig zárva kell tartani. Maga mindig szeretettengem, Márta néni, mo®t is el fogja hinni, hogy ennek így kell lennie. Éls

nem

fog kérdezsködni,

nem

fog csodálkozna

semmin.

A tett

szegény öregasszony elhlve, a

nem

ér-

csoda kínzó érzésével gyökerezett a földbe.

Beszélni akart, de mikor a Dénes határozott, szomoirú

arcára nézett megértette, hogy

itt

hiábavalók a szavak. Rémülten, öregesen, resz-

ketsen ment ki a szobából. ElintézDénes most már nyugodt volt. tem véglegesen a dolgot, most már nincs mit félnem. De a Margit levelét mégsem merte elküldeni. Várjunk még egy keveset, ne siessünk. Mindig elég jókor lesz. Az els napokban nagyon jól el tudta magát foglalni. Elkereste régi angol Shakespearejét, nekiesett Hamletnek s mert sokat feismelejtett, nagy buzgósággal kereste ki az

—

—

—

retlen szavakat. Zongorázott, verseket tanult,

mind olyanokat, melyeket valaha már tudott. Három-négy egészen nyugodt éjjele volt. hitette el maMilyen jó a sírbolton belül

—

—

gával.

Egyik délután mégis elérzékenyedett maersen: haaz lott. Az az ötlete támadt, hogy levelet ír gán, hogy ilyen fiatalon, szépen,

Sziaibó

Deas: Nincs

m-emielkvés.

t

ISO

anyjának, mintha valahol messze élne. Na gyón jó meleget okozott ez az ötlet. Édes jó anyám, te, akit nem ismertelek

—

s

aki olyan szép, félénk arcú gyermek vagy,

ha látnád a lelkemet, szegény

lelkemet, éppen

olyan, mint te vagy. Elzárkóztam a világ ell,

hogy ne

tévedjek,

apám bneit, hogy

hogy ne

szaporítsam

az én feláldozásomban,

az el-

halálomban nekik is megváltásuk legyen s a te halálod is meg legyen fizetve. Szegény jó, gyermek anyám, te hittél, imádkozz értük s érettem, szegény fiadért. Te olyan szép vagy, hogy neked nem fognak semmit megtagadni. Sokat nézlek s szép csodálkozó szemeid felfakadnak a lelkem feteánére. Csólkol szeret fiad, Bénes. Mint mikor valami ersebb nekilendülése vállalt hosszú, tiszta

vott: szeretett, a vallás felé hajlott,

mit

úgy most

— egy

vagy bár-

halvány elnéz mosolygással színésznek is érezte magát. De most olyan jóhiszem színésznek, inkább gyermeknek, aki tudja ugyan, hogy játszik, de mégis hisz a játékában. ^^ Egyik éjjel megint nagyon szemetes álma tett,

is

—

volt s ez elkeserítette.

a

— Hát még ide

is követ a vén ház falai sem elég vastaSzerette volna dühösen megtaposni a

bn, még

gok! testét.

E napon, ebéd után, valamiért kiment a konyhára. Az öreg asszony valahol az udvaron matatott. A kemence mellett a falban egy

131

polcon voltak felhamozva a Képes Budapest számai.

Az

öregasszotny

nagy újságolvasó

— Milyen régen nom olvastam újságot. —

volt.

Egy

darabig tétovázott ugyan, hogy iHik-e ez egy halotthoz.

Végre felnyalábolta az utolsó húsz

huszonöt számot s bevitte. Leült az apai karszékbe,

az

íróasztal

mellé. Szeszélyes rendben futtatta a szemeit.

Vegyesen olvasott híreket, politikát, kis hirdetéseket. Egyszer aztán a következ rendri hír borította el az egész szemét,

az egész vi-

lágot:

—

Gyillkios gyeirmek. Az Airamykakas uccában lakó Tzsér Mária varrón nyolcéves törvénytelen fia egy nagy szaboollóval az abban a házban lakó Berecki Mihály hatéves alvó kisfiát torkonszúrta. Mire a szülk hazajöttek, már nem lehetett segíteni. A különben

beteg és idiótának látszó

bátran azt az okot hozta

a lovam

kis fel,

gyilkos

hogy

is

egész

levágta

fejét.

Meglepetés, megrázkódás nélkül állt ezzel

már tudta. a ténnyel szemben. Ezt a tettet Mindig megvolt ez, csak most vált ki végze tes, titkos

burkából.

Ez

a tett ott volt benne,

örök fájdalmas remegése mélyén s onnan jött most ki gyermeke karjaiba és elvégeztetett. Egy percre sem tudta ezt nem a maga bnének tudni fel. Ezért félt, ezért rettent össze a csendröktl. Egyszerre, a jelenés zivataros erejével Dalejcsik bírót látta maga eltt. És

m —

hallotta: Ak a f. hogy maga felett is tudjen ítélkezni az ember. Ki kell fizetni a számlát, az egész számlát.

Súlyos, hideg ólom lett a szoba levegje. Most már nem habozott, végtelen nyugodt ós határozott volt. Most már nem menekülni: ítélkezni kell. Rövid gondolkodás után kiment a szakácsnéhoz: Márta néni, hívjon segítséget, készítsen el egy nagy búcsúlakomát holnapra. Holnapután elutazom s ki tudja, mikor jövök vissza. Az öregasszony, örvendve ura visszatér életén, belekezdett a

—

—

munkál)a.

—

— mondta

Legalább megülöm a fórom

Dénes. Azután néhány

ma nagyon

kér

panaszos,

menjen már. Megírta

Margittól

levelet írt.

levelet kapott,

neki,

hogy

hogy

holnapután

délután náluk lesz és hogy most jobban szereti, mint valaha. És tényleg, most mélyen, tisztán, zavaró szenvedély nélkül érzett szerel-

met

iránta.

A

másik neki

szóló levelet

el-

tépte.

Az anyja képe

elé állott:

—

Meghalok,

—

Azutájn a feszület felé fordult. Elgondolkozott. Bn, nagy az Öngyilkos

édes'anyám.

bn

ság, de ezzel az eggyel

minden más

vásárolok. És ebben a

bnömben

bnt meg

lesz felaján-

lás és áldozat.

Egész délután meghívókat küldött szét a községbe ós a szomszéd falvakba. Mindenkit ismert, mindenkit meghívhatott. D© most csak

133

egyszer embereket kívánt látni: papokat, tjaiiítókat, jobb gazdákat. Búcsúlakomának tüntette fel

Az álmú

a dolgot. éjszakája nyugodt,

volt.

álomtalan

mély,

Felébredésekor ezt a mondatot lepte

meg a szájában: — Meg kell halnom. — S ez már majdnem derült volt, mint egy megoldás.

Egész déleltt rendezkedett, elkészítette

az ebédlt, borokat hozatott

íeí.

A

vendégek

egymásután érkeztek. Nagy társaság verdött össze s a lakoma hatalmas volt. Az apja ravatala helyén volt a is

roppant tölgyfaasztal

s az a

domborodott a tudatába.

kép többször

Nem

be-

volt lármásan^,

erltetetten vidám, de közvetlen, derült és

gyón figyelmes kiérleldött

az

volt.

életébl,

egész

férfiasságát

visszakapta. Határozottság s valami új,

morú akarat

nja

Mióta a végs szentencia

ült az arcán,

szemének

szo-

fényes

sötétkékje visszajött.

Egészen estig tartott a mulatság. Akkor mindenik vendéget megajándékozta valamivel,

legalább egynéhány üveg borral.

széledtek.

Ö egy percre gondolkozva

a nagy ebédlben, mely olyan

volt,

Azok

állott

el-

meg

mint egy

elhagyott tábor.

Az

egész estét

künn a konyhán

töltötte.

A szoba küszöbére leguggolva, mint egy gyermek, beszélgetett az öreg Mártával.

134

*

Másnap délután egy órakor

varhelyre.

érkezett

Felment a lakására,

Ud-

öltözködni

kezdett. Áthivatta a borbélyt, szakállát, baju-

szát levétette. fel:

— Tíz

A

borbély meglepetve kiáltott

évvel lett fiatalabb a nagyságos

úir!

Lassan és gonddal öltözött. Ma nagyoui szép akart lenni, hogy abból a két szembl, mely ma utoljára fogja látni, minél több meleg tapadjon hozzá. Hosszan nézte magát a tü körben. Tényleg, alig látszott többnek huszonnégy évesnél. Arca hamvas, befürtözött homlokán még az els fény volt. Kis, dacos szája vérvörös volt s széleit fiatal, nedv fényesítette. Orra merész és majdnem zsarnoki. De nagy kék szemeiben egy bolygó lélek keres lámpája csillosíott. Milyen szép vagyok, milyen szép vagyok! mondta szomorúan.

b

— —

Nem

tudott egyenesen Margitékhoz menni,

a várost. Most már sr. nehéz szorongás gomolygott feléje, rászakadt s hideg súlyával nyomni kezdte. Szegény, szegény Dalejcsik! ismételgette magában. Egyszer mégis csak ott volt Margitéknál. És a Lakatos-család körötte állott, ujjongtak, beszéltek hozzá. Margit majdnem sírt s nagyon jó meleget érzett. Azután leültek, tömegesen beszéltek, ö mozgott és felelt. Késbb egyedül hagyták Margittal, hogy beszéljék ki össze-vissza kószálta

—

ruagukat.

—

135

Dénes

nézte, nézte

Margitot

gárahnllani lágy, meleg szavait.

Hagyta ma-

s

Ugy

nézte a

magához tép Valami eddig méjg

lányt, mhitlia két kétségbeesett,

karral nyúlt volna

nem

érzett

egyetlen

tiszta,

jövt akaTÓ

tele volt kéréssel,

—

feléje.

szzi tavasz támadt

fel életében,

szerelem.

mikor a lányhoz

az

Hangja

beszélt:

után most látom hogy milyen szép. Olyan szép, hogy szinte féltem. Talán nem is szabadna Lássa, Margit, a hosszú távollét

ami nem

lenni annak,

ilyen szépnek

Néztem a kezeit, amíg tam, hogy eloldódnak

beszélt.

örök.

Mindegyre vár-

csuklóiból, felszállnak,

szétröpködnek a szobában ós megpihennek a homlokomon. Egy egészen kicsikét fáj a fe~ je'm, szél fújt

az úton.

sr

A

kezek a homlokára szálltak. Nehéz, zokogás türemlett vissza a mellébe. Ugy-e, nem. haragszik, hogy olyan sokszor rossz voltam magához. Ezutá,n mindi t: jó fogok lenni. És ha talán mégis fájdalmai okozok, bocsásson meg. Engem olyankor nem

—

ítélni*

hanem

sajnálni kell.

Ugy-e

nem

fog

soha kegyetlenül ítélni felettem? A leány nagyon jóvá érzékenyülve, meleg, kutyaszemmel nézte. Kérdezte: felajánlkozó Szépen berendezte a lakásunkat? Nagyon szépen. Ugy, hogy örökre úgy maradhat. Mert valami örökkévalónak kell lenni az életünkben, amihez hozzáhorgonyoz

—

h

—

hatjuk a jóságunkat.

—

Egyszerre elkacagtr.

136

—

magát:

De

Ugye, milyen papos vagyok ma?

tudja, ott a faluban sokat olvastam Jézus

Krisztus követését és egyes mondatai nagyon

belém ragadta^k.

A

beszélgetés közben

még tudtára

adta,,

hogy másnap még Pestre utazik két napra, az utolsó bevásárlásokat megtenni. Azután hazajön és többet nem fog az oldala melll mozdulnL Este tíz órakor jött el. Kétszer, háromszor felkészült, visszahúzta valami. Tudta, hogy most érzi utoljára egy ráhajló élet ölelését hogy innen belép az agóniába. Alig tudta kis*

szakítani magát.

Megint a városban járt, a kihalt uccákon. dolgok csak tudata küls széleit érintették. Érezte, hogy a küls uccákban jár. Kis ablakok csillogtak felé s benne bnben, nyomorúságban jajgató, imádkozó, de mégis családdá melegedett emberek. Szeretett volna valamelyik házból kikiáltani egy görhes, ráncos, könnves szem vénasszonyt, fizetni neki bsé-

A

hogy ezekben az órákban az anyja

gesen,

gyen

le-

és elsírhassa szorongását neki. fergeteges

sírással.

Kiért a mezre. Egyönteten, hidegen, téten állott vele szemben a természet.

komor

visszautasítás volt ebben a fekete hall-

gatásban. Visszafordult a városba. Egy percre az az ötlete támadt, l:ezdi

sö-

Valami

magát

tépni,

ordítani,

hogy

hogy elrültnek

137 tetteti magát. Hogy emberek fussanak Eozzá, körülvegyék, bevigyék és ápolják. Be férfi-

asan,

komolyan

lépett eléje az ítélet s az el Szépen kell meghalnia. lakására ment. Nem feküdt le, Jézus olvasta. A hajnali vonattal Budapestre

vállalt áldozat.

A életét

utazott.

XI.

Reggel érkezett Pestre és mert nagyon nevet eltavaszi nap volt, ezt a napot még magának ajándékozta. Jogot érzett ehhez a siralomházi ajándékhoz. Majd, ha sötét lesz, szép,

ha nem fogja látni az életet, ügy érezte, mintha egy személyben ö volna az öreg Ábrahám s az áldozatra vitt fiatal Izisák. Hátha az karját is feltartóztatja valami nagy kegye lem a feláldozás percében. Amint sétált a februáriusi nap nagy Ígéretében, vidám, általános testi boldogság me-

legedett rá.

Mintha

élete az utolsó

napon,

tel-

minden kis benyomás telekurjantotta örömmel ers, fiatal testét. Soha jes

kaput

észre

nem

tárt volna,

vett kicsinységek kacagtak fel érzó

keiben, mint az élet

Margit eltt

új

utoljára

ajándékai.

legszebb

Amint

ö

formájában

igyekezett megjelenni, az élet hasonló

kacérsággal vette tle búcsúját. Kossuth uccán hatalmas, acélcombú meklenburgi lovak húztak égy óriási társzekeret. Az oszloplábak le-

A

138 csa^ttogáís az aszfaltra, a megfeszült izmok diadalmas lenditése rengeteg ert lobbantott át belé. Megtapogatta jobbkarján a békát, mint egy tornázó gyermek. Beült a Klotild-kávéházba. Az emberek az el változó árral. Ez Mintha mindenik élet, él arcával s a benéz szemekkel életet dobna az életébe, hogy nagyon, nagyon gazdag élet-

ablak mellett vágtattak

is

tel

nagyon

tetszett neki.

menjoE. meghalni.

Már a hídon rékhez, de akkor

hogy átmenjen Tzséönmagához könyörgött: Ezt

volt,

az egyet, ezt az egyetlen egyet elengedhetem

magamnak.

—

összeget tett le

A

Pesti Takaréknál nagyobb számukra s egy levélben meg-

írta nekik.

Megebédelt, részletes, friss jóleséssel. Új-

A

Múzeum-krúton egy Már elhaladt, mi— kor egy ötlete támadt: Ha már ott voltam a toromon, legyek ott a temetésen is. Vegyük úgy, mintha engem temetnének. ^ ból kószáin; kezdett.

temetés haladt

el mellette.

Visszafordult és beállt az elég népes menetbe.

Az utána jöv

kocsikból szaggatott zo

— Legalább

kogás hallatszott ki. mégis sajnálnak hitegette magát. Lassan ment végig a menet a Rákócziúton. Végre a temetbe értek. Valami nyugodt, méltóságos ritmust vertek lelkébe a gyászlovak ütemesen \éj)6 patái. A koporsó rikoltott, mikor eltépték a kocsiról. Mikor aztán

—

139

alája tették a köteleket s hullott

mélybe

le

a

sötét

zuhogni kezdett rá a megindult föld, kiverte a rettegés a Dénes lelkét. Ez mégis, mégis borzasztó valami és talán a legirtózatosabb vonaglás is jobb ennél, ha sütheti a nap. Oh, ha belekapaszkodhatnék valamibe örökkéés

Azután is rögöt domikor a többiek imádkoztak, is össze

tartó kapaszkodással! bott, s

a kezeit. Mire kiért a temetbl, a nap már lement s benne is nagy árnyék kezdett terjengeni. Megnézte az óráját. Még alig van öt óra, még nem kell sietni. Még két-három órát éltette

—

hetek.

Bement a legközelebbi moziba. A zsúfolt teremben nehéz meleg volt. Beült és sajgó énje egyszerre elzsibbadt, egy testté lett az egész szol.

Valamin

sírtak, ve-lük sírt.

Azután nagy

—

Mikacagások következtek, velük kacagott. lyen jó rész lenni, tömeg lenni, nem érezni külön magunkat! És a dühös Zombory jutott

—

eszébe.

Azután megindult, hogy kimenjen a endrei vasúti hídra. Mikor

egészen fiatalon s a

elször

jöv minden

ott

szentjárt,

sejtelme nél-

—

mondta: Ha valaha öngyilkos fogok jönni. Azóta járt egynehányszor ott s az a kép nem tudott kiszakadni kül, tréfásan leszek, ide

—

a lelkébl. Abban a percben, ahogy az ítéletei meghozta, tudta, hogy ez lesz az utolsó állomása.

140

Már majdnem

a villamosra, de igyam egy újból könyörgött magához: feketét! Bement egy kávéházba. felszálott

— Még

—

A

kért feketét elébe

lözte a belsejét.

— Még

Nem

hozták.

Megint felfakadt benne minden olyan

s

vad

látta.

sírás ök-

fiatal, szép és

ers vagyok, olyan gazdag, éhes érzékeim vannak és annyi jóságom. Miért kell elpusztulnom? Lelkére felmerült a Dalejcsik két nagy bolygó szeme: ítélkezni kell. Mikor Újpesten leszállott a villamosról, már vak éjszakába szakadt az este. Odament

—

egy gesztenyeárúshoz^ vett

tíz

krajcárért sült

Tenyerébl átjárta a jó meleg, a Még ezt megeszem szemeibe könny szökött. mondta új kéréssel magához. gesztenyét.

—

—

Lassan, kis harapásokkal

majszolva

ette.

Mindegyre megszámította, hány van még. Egyszer aztán elfogyott az utolsó is. Felment a hídra, visszafogott léptekkel, elment a középig. Eltte feszült Pest roppant fénysátora. A sötét vízrl hideg lehellet szálit fel.

összetette a kezeit, de csak annyit mondót,

többször ismételve:

—

imádkozzál

érettünk

— —

Azután most és halálunk óráján, ámen. most Még benne: csuklott fel megiat sírás számban. én is csak szavak, szavak ezek az Szegény, szegény édesanyám! Egy gyorsvonat rohant át a hídon. Az óriási vashíd jajgatott, káromkodott, az

úgy

viigta bele niagcVt a sötétbe,

hogy

meg

szinte

in csattogott belé az éjszaka.

kiáltása az életnek!

Micsoda líatalmas

Egy nagy

szenavillanás-

ban megértette az új élet rohanó epikáját. Ers lenni, kigyógyulni a lélekbl, küls tettekbe menekülni. Az áldozatra vitt szegény Izsák meg vonaglott a halál eltt. De az Ábrahám karját nem tartotta vissza semmisem. '

VÉGE

DEZS MVEI

SZABÓ

MESÉK A KACAGÓ EMBERRL

GENIUS KIADÁS

SZABÓ

DEZS

MESÉK A KACAGÓ EMBERRL

GENIUS KIADÁS

Kuncssy

rt.

Rudapest

ELSZÓ Ezek a mesék nem mesék, ezek az elbeszélések nem elbeszélések és én nem vagyok író. Éppen úgy nevezbetnének evnek, járónak vagy cipgombolónak, mert eszem is, járok is, be is

ben tét

is

gombolom a cipm. Az író nevet különmélyen megvetem: az embeiriség szeme-

ismertem meg

e

név

alatt.

sem más elmaradbatatlan

Az, liogy írok, semmiképen

bet

el

életem

különít-

nyilvá-

nulásaitól s az íróság, mint mesterség,

betetlenebb nekem, mint annak

az

még

le-

ötszázöt-

venöt írónak, aki Pesten ebbl él. Pedig, hogy azoknak is lehetetlen, abból látszik, hogy milyen rosszul sikerül nekik.

A

gyermekeket megnáspángolja az apja és tarkón dobja a pajiása ós feljajgat, megesiklandja a nap és nevet. Ezeket nem igen szokta pontosan meghatározható mfajokban végezni. Az én apróságaim a változó napok sír,

muzsikálták ki bellem s nem tehetek hogy nem szabályos mfajban csikland, ráz az tük,

élet.

mint a

róla, lel és

Csak annyiban vagyok felels érheged a belle kiszálló nótáért.

Tudom, hogy ezek az oktalan mély

való-

ságok sok peckes kritikus és kivasalt tanár orrát meg fogják fintorítani. Mert nekik „irodalom" az, ami nekem az élet kipattanásozó, vonagló bre. De hát van muslica, van Petfitársaság és körösi szentelt víz és

kell,

hogy

legyen filológia és sancta schöpflinitas. Olvasó szívem, ki a szörny századok alatt nyájas tudtál maradni, no haragudjál e pár

megszenvedett csacsiságért se. Te csak olvasod, én meg ít'tam és hidd el, hogy ez drágább mulatság volt.

Budapest, 1919 október 8-án.

Szabó Dezs,

I

MESÉK A KACAGÓ EMBERRL

A LÉLEK-MOCSÁR 1913

#

m

I.

CAPRICCIO

A

kacagás volt a kinai fala. Ügy elbujt a neYetése mögé, hogy sokan azt hitték, hogy egyáltalában nincs. Akik pedig bosszankodtak a létezésén, ilyenfélékkel bossznlgatták meg

— Gyermek. — Bohóc. — Bolond. — komolyan venni. — Nines érzéke az — És ezek a mondatok olyaaiok vol-

magukat:

Nem

lehet

élethez.

mint nyugodtak tak,

jó

ers megszokott

és biztosat voltaik

karosszékek:

bennük az em-

berek. CapTiicck) mindig,

minden helyzetben

vetett és tréfákat mondott.

De egy

ne-

titkos féle-

—

lem mindig ott volt a nevetése mélyén: Jaj, ha egyszer a tréfa és nevetés letörik az ajkamról, az emberek rámrohannak és megesznek! Ezért mindig kétségbeesettebb erlködéssel termelto a jó kedvét. Néha, mikor este hazament s magánosság csillapult köréje: száját, pórusait, szemeit, füleit úgy érezte a sok kinevetett nevetéstl, mint ahogy a részeg érzi magát az öklendezések' ntán. Ha sírással nem öblögette volna át magát, meghalt volna az

—

u^dorodástól.

12

Nem

Volt apja, volt anyja, családja?

tudta

tudott a legkevesebbet a dologiról.

senki s

Hárman

nevelték

egy rozoga verkli, egy s egy süketnéma

fel:

örökre megvedlett papagály vénleány.

Ennek a három

A papagály

telme.

a verkli

volt az ér-

életnek

érte húzta a sorsoédiilákat,

érte korgott,

a vénleány

érte forgatta

a kopott nóták kopott nyelét. Az emberek sokszor kérdezték a vénleánytól: Honnan vetted ezit a gyermeket! A vénleány arca ilyenkor messzirl jöv rettegésbe 'toa-zult, fogai

—

—

összecsattogtak;, jobb kezével oldalát

verdeste

gyötrpapagály felborzolta szárnyait, különös jajgatásokat sivított, olyan volt, mint egy hullott lélek. A verklibl leppeg, lapos sóhajtások jöttek ki, mint egy 8

fájdalmas, értelmetlen szótagokat

dött ki magából.

A

tüdbl.

beteg

Oapricoio átörökölte lényegét. szerint

Néma

önmaga

volt

volt,

mindhárom

gyámja

mindabban, ami lényeg

ami

új csoda és frissen

Mikor ilyen valamit akart megmondani, egy másik hangjára siklott a hangja s más-t mondott maga helyett. mondott

Vagy

s^^épség volt benne.

gonosz, rikácsoló nevetéssé

romlott

a

hangja, úgy, hogy csúfnak és rossznak látszott a szavaiban. papagálytól messzi színe-

A

ket,

exotikus bozótok titokzatos zsúfoltságát

örömmel hallotta masrségeket. És igen mint a verkli. Távoli, ba-

örökölte. Sokszor fázós

gában zúgni az

elrejtett

sokszor olyan volt,

13 nális,

mindenki fájdalmai jöttek beléje

és sír-

tak benne monoton, bosszan rezg, beteg

sí-

Szomorú vasárnapdélutánok voltak

rással.

ilyenkor lelkében.

Minden hit, minden véleményii volt és mindenkivel s mindennel rokon. És nem volt semilyen hite, semilyen véleménye és mindenkitl idegen volt. Ha látott cafatos anyókát, imádkozó fiatal lányt: átlobbant rajta az istenük s csodálatos zsoltárok fakadtak belle, melyek megmondták az istenüket, az lelküket. De azután olyan külön volt mindettl, mint a zongora a belle kiszállt daltól. S amíg a vélemény összeszorított ököl, elrerohanó

hs,

kitárt ölelés: élt élet volt,

mény

fanaitikus»a volt.

Amelyek

minden

véle-

leghalálosab-

ban ellentmondottak egymásnak, azoknak leginkább. De mikor az életen kívül, csak a maga életében volt, ezek a vélemények régi, kopott természetrajzi

gyjteménynek

tntek

fel

eltte. Az egyik vélemény olyan volt, egy kitömött, féke kopott bagoly, mely tanuló diákok kezén elvesztette tollait. A másik, mint egy túlmerev kenguru, vékony dandy nyakkal, szakácsnésan csúf terhes hassal. És így tovább. Nagyon komikusok és naftalinsza-

mint

gúak voltak

s

únva-nevetve dobálta ki

ket

magából.

Néha arcokat látott, melyek sokezeréves semlékezést remegtettek át rajta. Faja régi, vesztett folyóját vélte lá~tni rajtuk át. Ezért ro-

14

hant a bnös, na/gygzer sziklák között,

vagy

vérzuhatag

homokra

terjengessél terjengett tovább.

kiáltó

unott

terülve

S minden, mi

benne tükrözött: horizontok, emberek, végzetek: mind ö volt. Az ilyen arcokon kereszapákra, gyógyító tül büszke, ers testvér

—

—

szeretkre talált. És szavú anya egy áttépett múlt, fiatalabb

hogy

társtalan eltévedett je.

De ha

az arcok kinyitott horizontja

érezte,

napok

beszélt

velük,

üres

vakab-

lakká zárult. Sima sziklák voltak az emberek élete nem vethetett horgonyt bennük. s az

De

azért, ha szemeket látott, melyek fájdalommal voltak tele, az a fájdalom meggyötörte. A századik szomszédjának a himlje kiütött a testén s ha terhes asszonnyal találkozott, lázas éjjeli vajúdásokban új életet érzett vergdni magában. A dolgok életébe még mohóbban csurrant át.

Ha

látott,

frissen sütött gyermek-piros kenyeret

adakozón, jóságosain kenyér

volt.

Volt

magánosba lökött csilzápor. Néha szelekben, viha-

folyó fiatal rohanása,

—

nap rokban vergdte a lázas kozmosz tragikumát. Alaktalan élet, sok alakú mindenki senki volt. Mert mindenekfölött azt nem tudta: kicsoda és miért van a világon!

lag, lehulló

—

'

15

CAPRICCIO ÉS TINTINELLA

II.

tizenhatéves

Tintinella

uccán,

meg

emberelí

az

A

Tintinellát.

után

lekzet

Capriccio

volt.

az

nagy tolongásában látta szemei megtágultak és lé-

még

Tintinellának

kapott.

rövid

szoknyája volt és nagy viaszbabája volt a ke-

Azután Tintinella hazament, a kabáta szoknyáját egy arasszal

zében.

földhözcsapta,

ját

lejjebb eresztette és igy szólt az anyjához:

—

Mama, Capriccio szerelmes belém. Honnan tudod, lányom? — kérdezte

—

csodálkozva az anya.

—

Én nem tudom, hogy honnan tudom. De tudom könyv nélkül az egész férfit. És nem tudom, honnan.

~ — ö

Kívánsz-e a felesége lenni?

nem tudom. De

Azt

akarjon

férjem

a

azt kívánom, hogy

Mama,

lenni.

nekem

Capriccio kell, különben sirok és meghalok.

— — öt

És

mit

Nem

akarsz

vele?

tudom. Ugy érzem magam, mikor

látom, mint mikor ehetném

Mama,

mit.

Capriccio

én

eltt,

holnap

hogy

le

és

nem tudom

fogok

szeressen

vetkzni

és

kívánjon

édes

lányom.

engem.

—

Ezt a világért se

tedd,

Vagy legalább az ingedet szegyeid magadon. Ingben a test még félig lélek, meztelenül már csak egészen

test.

garnírozva szereti

A

férfi

a

testet.

pedig csak lélekkel Emlékszel-e,

hogy

16

boldogult édesapád a

Iviíst

cmk

igen csipös

tonnával tudta ennil A hús volt a jólesés neki, de ezt csak azzal a gyötrdéssel tudta élvezni.

A

n

csak úgy kell a férfinak, könnyet facsar a szemébe.

ha

lelkével

— Mama, szivem, mi az a lélek? -^

A lélek, szivem, az,

ami nekünk nincs

az a

mi nagy ersségünk a

férfi

lelke fáj

(mert a

férfi felett.

férfi

Ha

és

a

idtlen idkben

gyökerezik s még a világiteremtés is fáj néki, mi pedig mindig mától fogva vagyunk), mi

sóhajtunk egyet. Mienk csak a kitolt leveg, a férfié a lélekfáj ás, de mert

mi

sóhajtunk,

férfi bennünk érzi fájni a lelkét s azt hiszi, hogy nekünk van lelkünk. Ha a férfi örvend (mert messzi akaratoü gyzelme is a férfié), mi gyz akanevetünk s azt hiszi, hogy az

a

Mi

rata vagyunk.

szép hotel-garnik vagyunk,

édes leányom, a lélek a szobaúr és csak ágyra jár belénk. Érted,

hogy mit mondok leányom;

—

Hogy értem-e? Voltaképen nem én mondtam ezeket neked? Anyám, nem voltam-e valaha én a

—

vagy

anyád?

te

Szénitelen vagy, Tintinella,

és

nem 'féltelek,

de

okos

— kacagott az anya.

Capriccio másnat) Tintinelláéknál volt.

Az anya

azt mondta:

— [El teli

mennem, hogy

csipkét vásárol-

jak a Tintinella kelengyéjéhez ós bízom a becsületében, Capriccio úr. Azután titokban

—

tavasz-port hintett

el

a padlón,

mely

sz^re-

17

lemre és családra ingerli a

férfit,

esókia nyiij

totta a kezét és elment.

Tintinella

volt,

maga

Szeme

dívánra.

és

kíváncsiság

de legkívülje fény és szeretet.

~ Ki vagy

[

mellé vonla Capriccióta

belseje éhség

te,

Capriccio?

—

kérdezte.

Capriccióban végígnyilallott ez a kérdés. TJgy érezte, mintha

ez a kérdés

mindig

ott

dermedt volna benne, a dolgokban, az emberekben s most úgy tört el, mint egy elkiáltott végzet.

—

Ki vagyok én? Milyen különös, még sohasem kérdeztem ezt az egyszer kérdést magamtól, pedig éreztem, Eogy valami kérdenivalóm van. Te vagy az én megtalált, felszabadult kérdésem. Ki vagyok éni Mintha csak most különödnék ki a világból. Ki vagyok ónt Voltam szélvész és er, kenyér és jóság, voltam horizont

Tavaszi csirák gyermek, megpihen köd.

és távoli szín.

felszökése, ringatott

Voltam orgonaszó, tömött csend, sírás, sebek visszhangja. Most eltted minden, élet belém szakad és mintha csak te volnék. Ki vagyok én? Te vagy az én megfejtésem s ha téged tudlak, magamat fogom tudni. Tintinella mosolygott. Ez a mosolygás olyan volt, mint a visszaemlékezett nyáresti út.

Szomorúság, szépség, halál és

fény volt benne. Capriccióban sajgott fel: Szabó D.

:

leboltozott

nagy

— Milyen végtelen káosz

Meiék a kscftg •mbenöl.

üresség az

moS

18

mosU-^

sólya s én milyen üres, üres vagyol: sóhajtott

magában.

Tintinella szólt:

— adod

íls

nem

Capriccio, én a tied leszek, ha

azt,

ami igazán

végigdlt a

nekem

te vagy, a lényegedet.

díványon,

a

mosolygás

változott le az arcáról, szemei nyitva vol-

tak s mégis mintha aludott volna. Capricció-

ban zsarnoki, haragos szerelem üvöltött fel. A leány felé hajolt és a szemeibe nézett. Tintinella szemeibl egy nagy tátoílszájú tigris mutatta feléje a fogait. Capriccio elkapta a fejét.

Capriccio magához

ijedt. Tudta, hogy az álmot elriasztó falbaütdés. horizontja a lélek s az ölelés után

ölelés fájdalom,

Az

ölelés

nincs horizont.

Hogyan

lényeg szerint élvezni

Megint a leány gyermekremegéssel.

lehetne okosan, örökre, azt, akit szeret?

váró

felé hajolt: testvért

A

leány szemeibl karcsú,

okos kígyó nézett kifelé.

Megint viszadöbbent. De ekkor szoknyája föllebbent

s

a

Capriccióban

leány a

fel-

öml meleg vér elmosott minden habozást. Most mohóbban kai>ott a leány felé. A leány szemeiben egy kis malac vigyorgott. Capriccio önmagában

hallotta a csemcsegését.

Capriccio ijedt-haragosan kiáltotta:

—

Ki vagyok én?

Tintinella letompított

hangon mondta:

i

19

— Tudd meg és hozd

énedet és én a tied

el

leszek.

—

Elhozom!

—

kiáltotta Capriccio és

el-

rohant.

—

Széna vagy szalma?

—

lép anya Tintinellától. — Mama. én félni kezdek.

kérdezte a be-

—

szólt Tinti-

nella.

A REMETE CSODÁT

III.

LÁT.

Capriccio egész nap az erdket futotta és

hegyek

kiáltozta a

Mély kutak

felé:

felé hajolt,

—

Ki vagyok én?

bokrokat

— Ki vagyok éni

lang eltt megállott: gyok én? kiáltotta.

—

—

feltárt, bar-

Ki

va-

Aztán eljött az este. Az este nagy kerít. Megint volt minden, ami belement az életébe. A felszálló sötétség azt mondta: Te az este vagy. A horizont: Te a messziség vagy.

—

—

—

—

Odafordult a tavaszi

erd

felé

és

kérdezte tle:

— Erd, csirás, Az erd

—

titkos

erd, te vagyok én? vagyok én, te va-

visszazúgta: Te

De ez a visszhang nem töltötte meg. Felkiáltott a csillagos égre: Világok patakja, életek mélysége, te

gyok én!

—

vagyok én!

Az ég gyok én?

fölzengett:

— De

—

Te vagyok én, te vamég nagy terek

Capriccióban m ara dtak visszhan gtala nul

20

Elért a remete lakásához.

nedves

Hideg,

Az

völgy, patak, keresztfa, biblia, koponya.

öreg fölrezzent.

— Ki vagyl — kérdezte a remete. — Jaj, szent atyám, ha tudnám,

nem

jönnék hozzád. Mit is érne a te mesterséged, ha te kérdeznéd ezt az emberektl. Gyónj meg, fiam. Atyám, születtem, nem az én hibámból,

— —

nem tudom

nem tudom kitol, nem tudom minden életet, ami az életembe hullott és én nem tehettem róla. Most azt szeretném tudni: ki vagyok ós miért vagyok a hol,

(

miért. Éltem

világon I

— Térdelj a

fesziilet elé és

imádkozz.

Capriccio letérdelt és szomorú könyörgésbe folyt élete. S ime, két karja kitárult,

mintha feszületen volna. Arca elsápadt nehéz seb fakadt

— Te mete

fel vérrel

Istenfia vagy!

s

öt

a testén.

—

kiáltott fel

a

re-

és leborult Capriccio elé.

Capriccio a koponyára nézett, összefázott

íme az élet lehervadt róla. Hús, fiatalság letnt a csontjairól s hideg vázként állott az öreg eltt. Szemeinek kérd üressége a reme téré meredt s széles riktusa fagyott gúny volt. A remete felsikoltott: Te az ördösr vagy! és hozzávágta a keresztjét. Capriccio ránézett a remetére. Megszánta a szegény liheg öreget. S koponyáján ritkás, szesbarna fürtök teremtek, tarkója felosillo-

és

—

—

21

.

arca redssé lett, szemei vörös-eresek. A remete halálos rémülettel látta maga eltt önmagát. A szegény öreg kétségbeesetten vetette a kereszteket s panaszos duzzogással sírt fel Isgott,

tenéhez:

mégsem

— Óh,

Istenem, édes Istenem, ez már járja, ötven év óta kínzom itt magam

érted böjttel, tisztasággal, pedig Te tudod, hogy szerettem a jót! És most vénségemre kezded komplikálni a dolgot. A huszadik században, a modern technika vívmányai mellett ilyen régi eszközökkel frocnizol. tetted,

hogy most Te

Hát vagy

is liberális

elfelej-

és

hogy

én csak természettudományos alapon mentem bele a dologba? Capriccio egy lábmozdulattal megpróbálta, hogy kettjök közül melyik ö. Azzal tndve, lassan hazament.

IV.

CAPRICCIO A LELKE PARTJÁN

A

Capriccio késn este ért haza. vacsorája a dolgozószobájában várta. Egy kis vörös asztalon volt felterítve: friss kenyér, hús, vörös bor,

gyümölcsök.

A

villany fénye kéken izzott

a szobában. Könyvek, képek,

néztek

az

feléje.

erdk

s

A

öreg

nagy ablakokon

bútorok

bejött az ég,

a hegyek.

Capriccio evett egy morzsát a kenyérbl,

egy falást a húsból, a gyümölcsbl, ivott egy csöppet a vörös borból.

Több nem

fért

belé,

22

11^

volt

tele

Végighevert

szerelemmel.

a

(ííványon, tágra nyitotta a szemeit és megint

—

benne a kérdés:

feltámolygott

Ki

va-

gyok én?

A

fény hideg volt és bántó élességgel véste

beléje a dolgokat.

felhangzott.

hogy

Künn

a tér mély volt és

úgy

Capriccio egyszerre

a kenyér, a hús, a bor,

Egy

óriási

mocsár volt

érezte,

a bútorok,

hegyek, erd, minden. Magára nézett saját lelke partján volt. ez,

fel-

és

végtelen

ég,

ime,

el-

nyúlással betöltve a horizontot. Rajta, benne, millió

felette

lelkek

Veszett-

zsúfoltsága.

mély lélekbozótok, lelkek a vízben, a víz felett, lelkek az iszapban. Ott volt mindennek a lelke, amit valaha magába élt, vagy ami bblehullott ismeretlen sei életébe. A megevett gabona, növények, állatok, ásványok útú,

lelke.

A

megivott bor és víz

lelke.

megtapintott, hallott, szagolt,

A

ízlelt

dolgok, csillagok, fák, kövek lelke.

reké

is.

Finom

benézett,

leveg,

Az embe-

viráglelkek közt óriási bestia-

lelkek sompolyogtak.

Elpatakzó lelkek

vad

hemzsegóse volt. örökös dulakodás folyt a lelkek közt, melyik kerüljön felül, mert éles tisztán mindig csak egy lelket láthatott, a többi mint egy elmélyített nyüzsg fal, sejtett

—

árnyékokban vonaglott eltte. Egy-egy percben egy oroszlán, egy clown, tücsök vagy volt az eltérben, aztán belecuppantak a mo-

k

csárba

s

új lelket lökött helyükre a rettent

23 dnlaÍLodás. Capriccio ijedten, s^^omoruan kiál^

—

Ki vatott a mocsár vonagló bozótja felé: gyok éni Ki vagyok én! röhögött egy csúf Patkány vagy,

—

—

patkány.

— Oroszlán

—

vagy,

üvöltött egy felséges

Szaharái példány.

— Kvarc

vagy,

— mondta

egy

k

es szik-

rákat vetett.

—

—

súgta a gabona. Kalász vagy, így folyt ez tovább. Mindenik igyekezett úgy kiáltani, hogy egymaga telekiáltsa a Capriccio füleit s az csak legyen. A formák Capriccio káoszába hangok feléje torlódó és növekv félelemmel kiáltozta: Ki vagyok én? Ki vagyok én? Szegény nagyon megborzadt e szörny mese sokféleségétl és keservesen sírni kezdett. A könnyei nagyon, nagyon mélyrl jöttek, sok szenvedésen szrdtek át és nagyon tiszták voltak. Belehullottak a mocsárba. És mintha apró napgyöngyök hulltak volna bele

a zavaros vízbe, nyomukban

áttisztultak

a

a csillogó áramon egy gyermek úszott egy gyékénykosárban, mint a kisded

habok

s

Mózes.

A

gyermek nagy kék szemei Capriccio felé halványan feléje sejtdtek. Már-már látta az egész arcot. A gyermek sírt

néztek, vonásai

és sírása

elpanaszolta

Capriccio eddig solia

az

nem

egész

Capricciót.

taíáft enyhülést ér

24 zett s

egy eddig nem ismert emlékezet valami

csodálatos vigasztalót; simogatón anyait hozott beléje. tok,

Ügy

percig tartott csak: az álla-

növények, kövek, emberek lelkei ráron-

A

tottak a gyermekre és széttépték.

véres da-

rabok jajgatása kihallszott a csemoseg

szá-

jakból.

A

reménykedés És az

sok undorodás, fájdalom, Capricciót

elzsibbasztotta

alvó Capriccio

—

aludt.

és

csodálatosan

—

olyan

volt,

mint egy egységes egyetlenegy ember.

Y.

ciót.

TINTINELLA VÁLTOZÁSAI

Reggel a tavaszi nap fölébresztette CapricA fiatal sugarak ezt csípték testébe:

Tintinella, Tintinella.

Az óra

hetet

ütött:

Cap-

Tinti-nella, Tinti-nella, Tinti-tinti-nella. riccio a tükörbe nézett és nevetett:

szép és fiatal vagyok!

mein át eszébe

—

—

Milyen

De nagy kék

sze-

Azután gonDe most mit adjak énem

jutott a mocsár.

dolkozni kezdett:

—

gyanánt Tintinellánakt Elindult Tintinelláékhoz.

Az anya megint mennem, hogy selymet

valahogy. kell

Majd csak így

szólt:

bízom a becsületében. kérdezte:

És

elment.

— Ki vagy,

hoztad-e a lényegedet?

El

vásároljak a Tin-

tinella kelengyéjéhez és Capriccio úr,

mohón

lesz

—

megint

A

Capriccio?

lány El-

85

— Tigris

vagyok,

—

szólt

hunyorítás nél-

kül Capriccio. Tintinella

abban

nstény-

a minutában

Sárgásbarna prémje csillogott s szemeiben a Szahara vad horizontja volt. nyújtózott Macskás, kacéros kényességgel tigris lett.

Capriccio

elé.

És nagy, csodálatos szerelem következett. Bús üvöltések, melyek mintha az egész horizont vágyódását mondták volna. Csóknál csókabb vad harapások, gylöletszer, tragikus ölelések. És minden ölelésbl egy kis tigrisfióka született.

Amint megszülettek,

szaladtak. Szaladtak, szaladtak,

a

el

el-

hori-

zontból.

Sötét este hazajött az anya és felgyújtotta

a

villanyt.

A

szoba megint

szobává

zárult.

Capriccio gavalléros, zsakettes Capriccio, Tintinella kékbluzos,

kagylófrizurájú

Tintinella

Elváltak.

lett.

Másnap reggel megint eljött Capriccio. Kagyon elfárasztotta a nagy tigrisség és apró gondokkal volt tele. Azt mondta Tintinelláuak:

—

Ma

elhoztam az énemet, de az

Tegnap csak játszottam. Ki vagy! Kígyó vagyok, mondta

— —

—

igazit.

teljes bizton-

ságai Capriccio. Tintinella rögtön egy valóságnál valóságosabb nsténykígyó lett. Metszett nyelve szi-

20 szegve rezgett ki njafott szájából, két oldalfogtáskája tele volt csordultig méreggel, sze-

Soha még kígyó nem volt ilyen kígyó. Rátekerzött Capriccióra, minden gyrje egy külön ölelés volt. Minden

mei zölden

csillogtak.

kígyó

ölelésükbl egy kis

k. A

olyan, mint lettek,

kezdd

mint

éppen amint megszü-

született,

kis kígyók,

villámok siklottak ki a

horizontból. Este a hazatért

anya megint em-

beri formájukra világította

ket.

Capriccio

hazament.

A

harmadik napon

még

ersebb

fogta el Tintinella után. Eszébe

még mit

jutott,

vágy hogy

a lány szemében és új próbára magát. Ahogy az anya kit;6tte

látott

határozta

el

a leányhoz:

lábát, így szólt

—

Tegnap és tegnapeltt hazudtam, mert tetszeni akartam neked. Tintinella, te meg fogsz vetni engem, mert most szinte leszek.

Bizony, én rút diszn

.

magam

szerint csak

egy szegény,

.

Tintinella ekkoi-

már

átváltozott disznóvá.

Apró, Kacér röfögésekkel túrta a földet, hamis kis görbe farkával csiklandozta a Capriccio ormányát. Minden csókjukból egy kis

malac

született,

frissen született

éppen olyan, mint k. A malacok veszett visítással

szaladtak ki a horizontból.

De

Capriccio ezt a mesterséget

megunta. Még jókor délután gára borzadt

s

összerázkódott.

volt,

Ez

hamarabb mikor ma-

a borzongás

27

olyan emberi volt, hogy egyszeriben emberré lett. És ez a változás oly váratlan és csakis Capriccióból folyó volt, hogy Tintinella disznó

maradt. És most, hogy Capriccio már ember volt, Tintinella soha, sohasem nyerhette vissza az alakját. Tintinella széles röfögéssel akart hozzája dörzsöldni. Capriccio undorodva az asztalra

a lábait. Mikor az anya hazajött, ilyen helyzetben

ült és felhúzta

—

ket. Capriccio így szólt hozzá: Nézze, nagyságos asszonyom, mit adok vissza a leánya helyett. Mérje meg, nyom-e annyit, mint a Tintinella, hogy aztán ne mondja, hogy megkárosítottam. Az anya az els percben dühöngeni és jajgatni akart. Azután meggondolta, hogy mennyi gond volt a leánya neki és hogy milyen nehezek a jelenlegi gazdasági viszonyok. Megvigasztalódva felelte: De a tartás költtalálta

—

ségeit

maga

Capriccio úr.

fizeti,

Mikor Capriccio

—

este hazatért,

—

úgy

érezte.

elször életében hogy több a fájdalom annál, mint amennyi megfizeti az életet.

VI.

TALÁLKOZÁS A NYÚZOTT

EMBERREL

Reggelre kelve nagyon különösen érezte magát. Minden, ami gyermekkorától fájt neki, most egyszerre fájt. Ügy érezte, niinthaegész

28 élete

bnhdés

egy nagy

hdése

volna.

és miért? Csordultig

n

Kinek a bn-

tele volt

sajgó

Elhatározta, hogy abban a percben már a fid legszzebb tisztasága volt. S ez a tisztaság mint egy csendes röm mosolya terjedt

undorodással a

iránt.

tiszta életet fog élni s

szét benne.

A

er

fel

buzgott

tisztaság

nyomán nagy,

hálás

mint

éhes

izmai

testében s

madár fiókák tátogatták az — Elmegyek célt keresni,

élet felé: célt! célt!

— mondta és útnak

indult.

Sokáig ment. alatt.

A

fid

indulót énekelt lábai

Egyszerre csak egy kút mellett egy

száradt fáról jajgatások

mint a száradt

levelek.

hulltak

le,

ki-

sren,

Nagyon emberi

jajga-

tások voltak. Felnézett.

ember

A

fán egy

borzasztó

külsej

siránkozott. Egész teste brtelen, véres-

veres volt. Látszottak inai s kék ereinek szétfutása. ján.

Haja nem

De a

vére

volt brtelen véres koponyá-

nem

csurgott,

nem

is

csepegett.

Csak két nagy kék szemének fájdalma emlékeztetett emberre.

— Ki vagy, te

nem-ember?

—

kiáltotta

Capriccio.

— Oh,

én a túlságos ember vagyok, én vagyok a nyúzott ember, jajgatta a szerencsétlen. Alulról felsajog belém a fid, felülrl rámsajog az óg s a levegben körém sajog a dolgok világa. Miért értél a szemeimbe,

—

—

29

most fájni fogom a fájdalmadat. vissza az én véd brömet!

—

De hát

ki és

mi

Jaj, ki adja

tett ilyen szerencsét-

lennél

— Apámnak három fia volt. A legnagyobbat megtanította pénzt szerezni. Abból dús-

gazdag úr lett és most ftörvényhozó. A másodikat embert ölni tanította. Most nagy hadvezér és fhs. Engem gylölt, mert én voltam a legkisebb és nem hasonlítottam hozzá, engem olvasni tanított. A testvéreim gyermekek voltak és játszottak, én olvastam.

A

testvéreim

fiatalok voltak és szerettek: én olvastam.

A

testvéreim férfiak lettek és akartak: én olvas-

tam. A bátyáimnak egy-egy akarata volt és egyenes úton egy célért mentek. Én magamba olvastam minden akaratot. Jaj annak, aki

nem

tudja egy emberré gyiirni a beléhulló

betket Azután az emberek közé mentem s magamévá borzongtam annak az akaratát, aki üt 6 azét, akit ütnek. Én voltam egyszerre a bajtárs és az ellenség s így mindenféle ember idegennek gyanított, mert mindenfélével rokon voltam. Addig ütdtem közöttük, míg minden br lehorzsolódott rólam s most az egész rezg világ fájdalommá sajog bennem. Ide menekültem erre a kiszáradt fára, mert !

ebben nincs már élet s így nem fáj annyira. tehetem földre a lábam, mert minden rög hazámmS fajul a talpam alatt s minden

Nem cél

az én célommá. Oh, mikor fogják az embe-

BO

rek belátni, hogy az igen és a nem egyetlenegy emberi szó s hogy Krisztus és Júdás egyetle-

nül egy ember! Pedig addig mindig ököl lesz a kéz és minden ököl feszülése bennem

fáj.

Capriccio szólt s beszéde tagolt sírás volt:

— ö, nyúzott

ember, ha

te

tudnád, hogy a te

beszéded mennyire nyúzott emberré

gem

és az leszek

én vagyok te tudlak

s te

mindig én

magammá

keresni,

Ugy

tett

en-

mind halálomig. Voltaképen voltál, csak

téged. íme, elindultam

mert ersen élek

s ez

szökni

szeretne célba

úgy

az

fáj

erm,

most célt

nekem. mint

ahogy jajba szökik a trszúrás. És sohasem fogom tudni, hogy melyik percben kinek az akaratát fogom i^lni. Ki vagyok én és ki a hibás értem?

—

A nyúzott ember sóhajtott: augusztusi gazdag éjszaka az élet. Hulló akaratok csillagai futják.

Ki a hibás?

Capriccióban

végtelen

elhagyatottság

És

rémült felriadással látta, hogy a kút zöldes hideg vizébe néz, hogy háta megett üresen áll a kiszáradt fa, nincs rajta a nyúzott ember. Ijedten tovább érzete sajgott

fel.

szaladt.

Aztán sokat barangolt és sokféle életbe egy kivert kutyával. Az ránézett panaszos szemével s ö kóborkutya csatangolt, lett. Magános, szeles éjszakákon

siklott át. Találkozott

az éjszaka beléje ömlött

nításban tört ki belle.

s hosszú,

Künn

panaszos vovolt

az

esti

81

mez

végtelen elhagyatottságálBan. Ácsoi'gott

korcsmák körül

a hirtelen nyitott ajtó me-

s

örömre vidította testét. Mert minden öröm és minden fájdalom emberi s amennyiben örvend vagy fáj valami, annyiban emberré próbálkozik. Kapuk alatt búzta meg magát s ha csavargó gyermek meleg keze cirógatva tévedt testére: olyan méleg lehelete emberi

lyen lélek volt a

teste.

Ismerte

a

dolgokba

börtönölt jó és rossz akaratokat.

Azután egy bálvány

felé

csatangolt, he-

lyébe állt s az ottan lakók istene szülöttek drágaságokat,

meleg

lett.

A

emberi

ben-

húst

hoztak neki és nagyságos szép imákat bontottak ki eléje. Az els áldozat olyan kegyetlenséget mámorított belé, hogy izmaiban úgy visszhangoztak a harapásai, mintha ölelések lettek volna. Nagyon ggös bálvány lett. De egyszer egy paraszt rámeredt szemeiben olyan pohos póznak látta magát, hogy elnevette magát s mert felette egy ágon éppen egy veréb csiripelt, verébbé lett. Mint veréb a legszemtelenebb és leg~

könnyelmbb

veréb

volt.

nagyon

majd

hóhér,

tudós,

Azután lett tudós, nagyon hóhér. Volt

munkásvezér, jezsuita, szántóvet és sok más egyéb. De akármi volt, érezte, hogy ez csak múló szállás s hogy minden egyéb is. És ez úgy fájt neki, mint egy sátoralja lelkifurdalás. Találkozott egy züllött részeges asszonnyal, » fiává lett. Az asszony kínozta, ütötte- ver te,

32

de megbánásaiban felségesen, állati nagy me-

anya volt. Ez megfizette szenvedémikor a közös sírásban egymásra találtak, olyan otthon volt a putrijuk. Végre megunta a változásokat s elhatározta, hogy hazamegy CapricciónaE Hazamenet, késn este, a város szélén, egy korcsma eltt egy szép fiatal embert lálegséggel seit s

tott heverni.

A

fiatalember részeg volt s habzó

szájából siránkozó ének folyt kifelé:

—

Sokszor találkozom magammal,

tettek sötét árnyékai mélyén.

rossz

Nézem, nézem

és

szemeim az anyám szemei! ö néz engem a szemeimmel: Szegény fiacskám, mivé lettél? Magunkban hordjuk az anyánkat. Ez egy csepp víz a pusztaságban. Nyitott szem a vak rángások közt. Amikor ez is meghal bennünk, gurulunk vad sötétségek felé. Szegény fiacskám, mivé lettél? Valahol vágyik egy szép leány. Ha tiszta sírni kezdek. Jaj,

—

—

volna, milyen jó volnék, ö volna az én tisztaságom. Másokban hordjuk a mi lelkünk s mások lelkében kárhozunk el! -- Szegény

fiacskám, mivé lettél? Capriccio ránézett a fiatalemberre és íme, arca az arca volt s mintha ö is nehéz mámor

mélyén vergdne. Mintha az egész eddigi élete, változásai egy nagy bnös életlumpolás lett volna. A fiatalember szemeibl egy mindig sejtett fájdalmas ni arc merül fel feléje.

88

A

fiatalember hullott tagjaiban, torzult arcá-

ban a maga bevádolt életét látta. Végtelen fájó szánalom töltötte el Capriccio t. Olyan ers, hogy még otíhon is zokogott könybelé. S amíg nagy szánaRozása meleg nyekbe hullott piüentetn, melengetve, egyet* len egy embernek érezte magát.

A TEGNAP MEGÖLI A MÁT

VII.

ÉS HOLNAPOT Capriccio sokáig mindeai napokat

élt,

úgy,

hogy már barátkozni kezdtek vele és hivatalfnökké akarták váTasztani. De mindig a legalkalmatlanabb percben ordított ki belle egy nagyobbféle állat, vagy pedig egy visszaszök fiatal sudár verte oirrba a pártfogóját. Észrevette, hogy nem a hatodik fizetésovsztály szá-

mára született. Unalmában Ilyen

bújósdit játszott önmagával.

meg olyan pózba

bújt

maga

ell.

De

a

pózon kívül mindig történt valami, amiben sajogva önmagára bukkant s ez nem igen volt

nagy Öröm

neki.

Egyszer dott.

A

ottJion volt és

mélyen elgondolko-

teste mellette volt és

élt.

Ügy

legelte

a gondolata mellett, mint ahogy a szénázó csendes tehén legelész az elbámuló pásztor mellett. Egyszerre csak a gondolata teste az életet

visszahkölt a testéhez és ez a mondat esett ki belle: Harmicíkét éves vagyok!

—

S'
Mesék a kacagó emberrl.

3

34

Ügy

futott 62

egy hideg, nyálkás és üres volt.

De

a mondat a

minit

ftilél>e,

pióca. Eleinte csak hideg

ma-

azutáii teledestele szívta

gát vérrel és fájdalommal.

Megfogadott szüzessége

égn

kez-

fájni

Halálos sTíOTcmgás és dermeszt félelem tombolt végig a lelkén. Egyszerre felségesen, vihaiTOs tombolással csak test lett. Kifutott a dett.

tavaszi éjszakába, futó testét belevágta

vaszi

szélbe.

Megállt

a

a

ta-

síkon és kiáltani

kezdett:

—

Asszonyt, asszonyt, asszonytl

gyzelmes harsonád. Egyberohanó temes,

üzekedés, én

Ö

vagyok

tavaszi vizek,

ti

egye-

a

te

az én

Én vagyok a folytafiatalságod, ha nem én!

életem bségei vajgytok.

Ki

lesz a te Ledobta magát a friss földre és férfiassága égett, mint a felka,rmolt seb. Fájdalmasan, könnyesen, egy szó tépdött fel lelkébl: tás.

család.

—

Lám, másnap. mégis van cél számomra, mert férfi vagyok. Vetni fogok és áldott folytatás leszek, a többit végezze a nap és szelíd szelek jóakarata. Szemt fogadással kelt

fel

minden nbl elbb-utóbb Tintinella vigyorgott el. Szomo-

Ment

élettársat keresni, de

rúaai tovább keresett.

Egy fi

óriási folyó szelte útját.

a nap éppen szájához

Hajnal volt

tette trombitáját.

A

folyó közepén egy kis sziget volt, a szigeten

egy kis ház. Mögötte egy bágyadt kakas knko-

85

A kunyhó körül sok kunyhó ajtaja nyitva állott s belseje tiszta, nyugodt emberi lélek volt. Mert mi volna inkább emberi lélek, mint rékolása nyílt a levegbe. fa és sok virág volt.

egy szoba? A házikóban egy

A

nagy

barna

vascsatú

ládán egy öregasszony ült. Kávét rölt s egy fehér kutya feküdt lábainál. Az öregasszony valakivel beszélt. Száváinak hajlásai a levegn keresztül

Egy

is

tag, fekete

fekete

melegek voltak. lány jött ki a házikóból. Vas-

fiatal

haja szétfolyt piros réklijóre, nagy átesodálkoztak Capriccióra.

szemei

Tisztaság volt a gyermek szépsége ós jósága

meleg anyaság

volt.

Capricoio

kitáa't

karral

kiáltott feléje:

—

Könyörülj rajtam, könyörülj rajtam! Nézd, szomorú vagyok és kihullott az életem a

kezembl. Téged kerestelek, mikor magam kerestem s én leszek jóvá, mikor jó leszel hozzám. Medd voltam, te vagy a termékenységem. Ó szent a család és a tiszta élet, boldogers, aki a holnapért éli a mát. A lány felelt; Egyszer vagyok és nem hazudom. Szép a te férfi-szomoruságod és én szeretem. Miért volnék én, ha nem a te visszatér lelked volnék? Keresd meg a gázlót, menjünk be az anyám áldásáért.

—

Capriccio belépett a

hs

vízbe

víz

közepén volt

s

és

lábai

Már

a

a lány szeme rigy szállt

fe-

széttapogattak támasztó kövek után.

86 léje,

miat egy hívó

teste közeledett

Capriccio

bnös

a tiszta gyermek

partot érte a lába. tás,

sz<5.

lázadó

Már a

felé.

Ebben a percben

tigrisordí-

kígyósziszegés és disznóröfögés töltötte be

a horizontot. Végtelen elöhemzsegésben tigrisek, kígyók, disznók rohantak Capriccio felé: — Apánk, megeszünk, apáink, megeszünk! És Capriccio megértette leend végét. Ezek az gyermekei a Tintinella átkozott ölelésébl. A fiatal leányt úgy körül fátyolozta a tisztasága, hogy nem látott semmit és mozdu-

—

latlanul

várt.

Az elözönl

sziszegve, röfögve rohanták

állatok ordítva,

meg

Vágtáik, szívták, harapták s a

cangolt test visszahullott a vízbe.

hs

Capricciót.

ronggyá mar-

A

szánakozó

vizek szelíden vitték tovább a haldoklót.

VIII.

Egy

naigy

Capricciót!

A

A MOCSÁR VÉGE

homokpusztán puszta tele

tették ki

volt

a habok

szórva

takkal, porladókkal és frissekkel, akiket

a nagy folyó vetett

ide.

halot-

mind

És mindeniknek aa

arca Capriccio arca volt. Égett az ajka és még jobban égett a

lelke.

Utolsó nagy felzúdulással elevenült eléje moMinden szín, minbozótja. csárleikének

den forma, minden élet nyüzsgött benne. Az

gazdag mitológiája öi*eg

sírásó

feléje

jött a hullák között. Letette ásóját és hosszan

87 nézett Capriccióra. Capriccio az arc nagy öregsége. moaidáisáai látta, hogy ez az

Az

le-

öreg egy nagy v^zát vett el, oldalán

furcsa, régi írás volt.

Odament a Mlottaiklioz, a csendet és a

le-lehajolt és leszedte ajkaikról

vázába töWötte. Mikor a váza hoz

s az

talmát.

tele volt,

odament Capricióa váza tar-

kitátott lelkébe töltötte

A formák és színek végtelensége elsüly-

lyedt a mocsárba

s

egyhangú, szürke, végtelen

iszap csapóit fel felettük.

És OapT^icclo most olyan egyetlenegy volt, mint egy lialott. Gyógyulás volt-e ez? Nem merte mondani Mert aí^rt ez wz élet is olyan fájdalomféle volt, mint egy tompa seb, egy «oha

meg nem

táplált arc.

BOLDOG 1915

MISI

I.

A VAK ORGONÁS

Galagóné kapált a krumpliföldön. Galagónó szegény-szegény özvegyasszony volt. A boldogult férje comdrát varrt és pálinikát ivott.

Addig

itta

a pálinkát, hogy többé

nem

varr-

hatott condrát: meghalt. Galgóné szólt:

—

Az

Isten nyngasztalja szegényt.

És fekete kendt vett magának. Ebben a

kendben

kapált most. Szép, rózsaszín, kö-

vér krumplik fordultak ki a földbl. Galagónó

meghatva nézte a nagy csomó krumplit, volt má-r vagy két zsákra való. Mert már sütve látta

ket, látta jó

lis2stes

belüket, érezte mele-

gít szagukat. Gondolta: Istenem, be jó a krumpli egyszer asszony vagyok én.

—

s

milyen

jó

Galagóné kapált, kapált, hát egyszer csak hogy gyermeket szült. Na már ilyent ki látott! Mindig mondtam azoknak a kényes legényeknek, hogy ne begyeskedjenek. Most már aztán megvan az eset, keress iwronty apát magadnak, ha találsz. Ezeket mind Galagónó látta,

mondotta magában

és a

porontyra

nézett.

42

FiúlóleK voli a magzat, de éktelen csúnya volt.

Nagy, ritka serték meredezitek

a ko-

szét

ponyájáról, széles szájából liárom veszekedett

fog állott ki, szertelen fülei vitorlái állottak.

De a nagy

Más

mint

fekete szemei olyanok voMaiki

két kipucolt monéta. És

még

kacagott

is liozísá.

marokember kvartyog, mint a megEz kacagott. Kacagott a füléig Dyiló nagy szája, kacagott két kerek nagy ilyen

taposott béka.

füle, az álla, a szemei, kis rózsaszín hasa is kacagott s csúf, frissen vágott köldöke (kapával történt az) úgy táncolt jobbra-balra, mint

egy átkozott mozsárbt. Knimpliföldön lettél, hát

—

krumpliföldön,

—

szólt Galagóné.

maradj Azzal

a

tali-

gára rakta a krumplit, rátette a kapát, m<egigazította a kendjét, megköpte a markát és nekiistenk'edett a taligának. Az megindult, de

mégegyszer visszanézett a gyerekre. Az kacagott, kaoagitak a száraz kukorieakórók közül kinéz sárga tö£ök, a hervadt fák és a Galagónónak is csiklandta valami a lelke aljáit. Már csak hazaviszem, gondolta. Levette a kendjót, beleburÉolta a gyermeket, feltette a krumpli tetejére s megindult a falu felé. A szembejöv falusiak kérdezték:

— Mi van abban a kendben^ — Poronty. — Hol vetted? — Csak úgy szültem a hosszú tagján,

Péter

43

-^

Azién kinek a rotyerutyájal Nem jártam éii iskolába, hogy mindent

— tudjak.

hagy a

Egysz^erre híre szaladt a faluban,

Galagónónak

mind az aki

íia

van

egész falu.

nem ment

s

Nem

volna

el.

odaszaladt a házhoz volt teremtett lélek,

Beömlöttek a házba,

megtöltötték az udvart, körülálló tták a telket.

—

Galagóné, mutasd

meg

a gyermeked!

— kiál-

tották a kíváncsi emberek. Galagóné szegény,

fogta a kis mezítelem pookot, a küszöbre állott:

—

Itt van la. Éktelen csúf jószág volt bíz az, minden percben csúnyább. A legények egymást lökdöstek: Ez a te fiad, János. Ez tled

szakadt, Péter. Csókold meg, a te fiad, Pista.

— És

már

összeakadt volna a tengelyük, de erre

a gyermek elkezdett kacagni. Széles szája vörös fejét, nagy füleit kacagva rázta az emberek felé. Erre aztán az emberekbl mint a szökkút jött ki a nevetés. A kanyargós, zökkenos kacagás mind tovább terjedt, asszon ynéprl férfinépre, fiataljáról öregére.

csacsi egy taliga mellett, azok láissal

Ott is

volt két

nagy ihánco-

röhögni kezdtek. Ezt azután a többi

is

megértette, a tyúkok és kacsák az udvaron, a

disznók az ólban, a fecskék az esaterhán, a verebek a kazlak mellett mind, mind kacagtak.

Egy nagy

fortyogó

még

kacagáskatlan

volt

az

a napraforgók is tátott szájjal röhögtek^ pedig a dór már csípett egyet rajtuk. Éppen akkor jött a^ adóegzekutor a se-

egész falu,

44

gódjével elvenui az emberek telieneit. Hát amint látja a kacagó porontyot a nagy kacagó falu közepén, beléje ráng a kacagás, úgyhogy a könnye kicsordul. A segéd meg a kúthoz támaszkodik s úgy fogja a két oldalát. Mikor megenyhül, mondja az egzekutor: Most ne

bántsuk ezeket a jó embereket.

— És elmentek,

úgy, ahogy jöttek. G-alagóné sok krumplit evett és Misi

a pap

kereszt-elte

ivott belle.

Ntt

— is,

jó

földers

meleg

— így tejet

mint a rossz daganat. Mi-

kor aztán hatéves volt> szólt neki az anyja: Misi lelkem, most már elindulhatsz szerencsét próbálni. Minden évben kevesebb a krumpli és nagyobb a szád, én öreg vagyok, nem birlak tovább tartani. Valaki opak meg-

—

szán és magához vesz.

Misi kérdezte:

—

Édesanyám, ki az én édesapámé Galagónó felelt: Hát azt én honnan tudjam, édes fiam. Lehet, hogy koldus, lehet, hogy elvarázsolt királyfi. Menj és keresd meg. —- Azzal a fia fejébe nyomott egy lyukas szalmakalapot, a kezébe adott egy nagy sültkrumplit és elindította az

—

alvég

felé.

A

krumpli jó volt, a nap is sütött, tavasz Misi majszolta a krumplit és nagyokat kacagott. Jön vele szembe a vak orgonás. A vak orgonás egy öreg-öreg vak ember is volt.

volt,

aki

néma

is volt,

de nagyon

jól hallott.

45 jól hallott, Hogylía otthon a kars2:ékében ült, a falu minden szívét hallotta dobogni. Sokszor csak ült, ült és szólt: A Kacshajlónó szíve falcsot fogott, vagy: A Kupa Péter szívén elpattant egy húr,

Olyan

—

—

—

és

más

*

effélét.

Valaha

volt a falu orgonása. Jaj, milyen

szépen játszott rajta. És nagyon gazdag ember

De jó szíve volt és mindenét szétadogatta. csak adott, adott. EgyAz emberek kértek, szer aztán nem maradt egyebe, mint a kis háza, kertje, egy tehene, meg a házi orgonája. El is öregedett nagyon, sem szava nem volt,

volt.

sem szemevilága.

— Maga az én édesapám? — kérdezte Boldog Misi. Boldognak hívta a falu a sok kacagásáért.

—

Én vagyok

fiam,

—

szólt az öreg,

—

éppen szükségem van rád, vezess haza. Mikor hazaértok, Misinek nagyon megtetszett a tiszta kis ház, a szép rendes kert és elkezdett kacagni. Ügy kacagott, hogy az öreg is utána zötyögött. De ö nem tudott nevetni, mert néma volt, csak öreg teste rázkódott bele.

Odament hát

az orgonához, elkezdte

a kacagó húrt ütni és Mis
Ha

kíváncsi volt,

az ijeds húrokat ütötte, ha a kérdezt, ha bosszankodott, a

félt,

4Ö haragost. Mindent ki tudott A-erní az orgonáján,

így aztán a sok liang összeadta az öreg

orgonást és az egész világot. Mei't az orgonán

minden dolog beszédét megértetite Misi, ha kacagó hangot néma is volt. Ha egv guruló adott, tudta, hogy % kedve van. Ha egy kutya a fáidalmas húr hangján vonított, tudta, mit panaszol. Különben is kétakkora füle volt, mint másnak, hogy a falubeli libák irigykedtek rá, mert szárnynak né2jték. Az öreg nagyon szerette Misit, bven adott át

k

neki enni-inni.

Még

olvasni

is

6

tanította,

öreg keze megtapogatta a bett és az orgonán kiverte a dolog nevét. így aztán látni is az öreg vak orgonástól tanult meg, nagyon messze látni, ahová a szem sem ér el. Minden vasárnap szabad volt az édesanyjához mennie. Mindig vitt egy-egy esupor friss tejet, egy karéj kenyeret s mi egyet-mást. Galagóné nagyon büszke volt a fiára. Boldog Misi dicsséges szép imákat tanult az öreg orgonástól és el-elmondta azt az édesanyjának. Ezek voltak

a szép fehér létrák, melyeken az öreg Galagóné göröngyös, tudatlan lelke az ég felé tapogatózott. Csak olyajn csúnya ne volna a szentem, szokta mondani. Mert Misi napról-napra

—

—

csúnyább

lett s

még

az anyja

sem tudta meg-

szokni.

Egy vasárnap Boldog Misi megint az anyjához meni Az öreg asszony aznap nagyon fáradt volt. Megvette a sok munka, az évek.

47

meg

az

sz

hidege.

elrehajlott a

feje.

A

kemeneepadkáin ült

s

Nézte az ócska kis szobát,

a kitört ablakon bejöv sáros falut. És a fiára is ránézett.

Olyan nézés volt

ez,

mével akarná ideragasztani a

mív^

mintha a lelkét

sze-

ehhez a

világhoz.

— Hoztam

egy kis

tejet,

édesanyám, meg

— szólt Misi. jó tejecskét! — kérdezte

kürtös kalácsot,

— Tejet,

az öreg-

assaiony s Misin át Misin túl néztek a szemei. kiáltott Misi Anyám, édesanyám!

—

— —

—

a kend hangja olyan, mint a halálos húré! Mert már meghallotta a halált az öreg Gala-

gónéban.

—

Szomjazom, Misi fiam, nagyon-nagyon nyögte az öregasszony. Édesanyám, az Istenért mondja meg,

szomjazom,

—

—

apám nekem az öreg orgonás? — Az az egy biztosan nem, asszony. Azután

— mondta

az

nagy fennszóval háromszor a

És meghalt. Misinek keserves sírásba

jó Jézust hívta.

a s
—

—

csavarodott

48

Az

öregasszony a karosszékben

fejét

ült,

szelíden elrehajtva. Holt kezeibe beledermedt

a csupor

tej. Táort

szemei néztek,

él

nézésnél

több nézéssel néztek. Csendes volt az öregasz-

szony és csendes volt a báz. És Misi hallotta az örökkévalóságot. Mert mióta az anyja így ült, ezzel

a

nézéssel,

úgy

mintha

tetszett neki,

a rozoga asztal, a szalmaszékek, a lisztes padka,

minden örökkétig való volna

hatna

el

A

és

sem múl-

az anyja melll.

fehér

nap besütött a

falra, a falról a

tejre,

a tejrl az öregasszony fehér arcára. Misi

látta,

hogy ezen a világosságon felfelé megy lelke. Nagy, széles folyással folyt

az édesanyja át Misin a

jövend boldogság

apró

és szelíden,

tnrbékolásokkal kacagni kezdett.

Gala
úgy falusiasán véve. Az egész falu kísérni.

Az

öreg orgonás

már

eljött ki-

már húsz év

óta

nem

most magára vállalta a dolgot. A falu minden szívének hangjával állított össze egy halálos biícsúzó éneket s mikor a koporsót behozták a templomba, rázendített az öreg. És a falu megismerte a maga szívét az orgonában: a kis pihenéseket, az örök csatát, volt temetésen, de

az apró örömöket, a hosszú sírást és a nagy, meleg elnyujtózást, a halált. Nagy, ékes sírásban ölelkeztek egybe az emberek. az Mikor a temetbl mindenki elment, Boldog ma vezette haza, öreg orgonást más Misi levágta magát a felhányt hantra. Megint

—

—

49

nagy

sírás dübörgött fel

a

beiseiéböl. Beleta-

paszkodott a fakeresztbe, mintlia feikete óceánból kiötl árbocon csüngene. Hát a temet elkezdett játszani.

Mert kö.d volt s a ködben minden teremtett lény szabadabban érzi magát, mert azt hiszi,

hogy nem

ám a világosság mint bolond elfutár tánca nyomán rángó ttak a fák,

lehet látni. Súlyos

felelssége. táncolt elé s

Egy

szél,

táncoltak a keresztek, tépték egymást. Fütyült, hancúrozott az egész temet. És akkor Boldog Misi nagy csodálatosan látta a Halált, az idtlen

szeretjét,

téír

amint sznnetlen

táncát

— alig hajoltak meg lábai alatt a nedves fszálak — és ezüst tálcán emberfejet mujárta,

tatott.

A

fej

mindenkihez hasonlított

s

minden

fordulásnál más-más képe volt. Most az öreg orgonásé, látta

mosil;

majd édesmagát

az édesanyjáé,

benne Misi.

Kérd e?. te

—

Misi:

Vájjon kinek táncol

ez

a formás fehér-

nép?

A A

temeti pedig utána rángott a táncnak.

kis púpos fák igyekeztek kecsesen billegni,

a keresztek kacérul bólongitak. Misiibl valami végzetfelett/i

azért

is

jókedv szökött

fel

— kacagott, kacagott.

-zabó D; Wesék a ka-^^-g

emben

51

és

élete

—

50 II.

AZ ALVÓ EGÉR

Tizenhat éves korában ers, izanas fiú volt a Misi, de olyan csúnya, hogy belecsikordult az emberek szeme. A vemhes asszonyok lehunyt szemmel mondtak fogadjistent neki, a kutyák P^lg megvooiították, mint a közeli tzvészt.

Petiig hasznos állat volt a

Boldog Misi. Az

öreg orgonásnál kevés dolga volt, mert az öreg jó

ember

gítsen.

A

volt és hagyta,

falubeliek

meg

hogy másnak is

a csúnyaságáért Misit, undorodtak csit tle,

meg

csúfolták

is,

is se-

vetették egy kicsit

de

íía

is

egy

ki-

már hasznos

hát használták, ö volt az els énekes a templomban s mert az öreg orgonástól megtavolt,

nultja mindeaiki szívét,

a búbánatát,

ö

mindenkinek

sírta el

virrasztotta a halottakat, vi-

gyázott terhes asszoinyra, elveszett házaspárt békéltetett.

volt:

Nem

A

köszönet mindig egyforma

volnál te rossz

Misi,

fiú,

—

csak

ne

Vagy: Hát fela kertemet, de most is olyan ékMisit nagyon telen a képed, mint azeltt. boldoggá tette, hogy anfloyifáleképen volt szükséges, mert mindig apjának érezte azt, akinek valami jót tett. ö írta az egész falu levelét. Ha anyának írt a fiához vagy lányához, nagy cirógató melegséggel anya volt a levélben. Ha gyermeknek írta az anyjához, ölbe kíváaikozón gyérvolna olyan ronda a pofád. ásni, felástad

—

51

melc tudott

Icivní.

"De

Icgjoblmn

sweretio

le-

génynek vagy leánynak szerelmeslevelét írni. Szegény Misi ilyenkor magára öltözte a levélküld szépségét és azon át mert szeretni, csókolni, nagy forrósággal fiait al lenni. Mi lett volna, ha ö a saját brében próbálkozott volna egy lánynál, mikor még a nstény patkány is idétlent ííziilt a látásétól. Egyszer addLg írt levelet Kutka Katinak, amíg szerelmes lett bele, veszekedettül szerelmes. Kati nagyon szép volt s Flenyó Jóskának íratott leveleket, aki katona volt a messzi városban. Két éve volt már oda a Flenyó Jóska, Kati unta magát, hát irattá, íratta a leveleket. Egyszer aztán Misi eltörte a peainát és a földhöz csapta. Mi bajod van! — kérdezte csodálkozva

—

a leány.

— —

Nem

írok több levelet.

Miért nem!

—

Mert én is szeretlek téged. Kati elképedt, azután úgy elkezdett nevetni, hogy a padláson a rostában lev búza megrostálódott tle. Olyan fiatal nyújtózkodás volt ez a nevetés, hogy Misi is vele kacagott. És mert Kati unatkozott, azt mondta:

—

Én

is

szeretlek, Misi.

Misi fiastyiikot látott örömében,

san kérte a lányt: adj egy csókot.

—

Egy

Kati^ -

csókot,

egy csókot!

majd adok csütörtökön

—

alázato-

kacagott

este.

52

Baldog Misi

nem

eveilt,

csütörtök

tott-hallott

nem

estig.

ívott,

nem

Akkor

lá-

elment

KatiEoíí.

—

Hát

te

mit keresel erre!

-^

kérdezte

Kati

— A csókért jöttem. — Vasárnap estét mondtam, — vigyorgott a leány. Misi vá^'ta a vasárnapot étlen, szomjan. Akkor elment a lányhoz. Hát megjött a Flenyó Jóska.

— Hány Kutka

gott

—

csók kelt Boldog Misii

—

kaca-

Kati.

Száz, kétszáz, háromszáz:

—

nyeldeste

Misi.

Kutka

Eaiti ráfonta

kára, csókolta,

Akkor

százat.

—

magát a Flenyó

még meg

is

tetézte

Jós-

a három-

szólt Misihez.

meg az ágyam, ölelkezni Misi megvetette az ágyat.

Misi, vesd

akarok.

—

Megint szólt a lány: Hozz be rózsát, sok rózsát, hintsd tele az ágyai Misi kiment a kertbe, szedett egy nagy öl rózsát. Mikor bejött, már nagyjában

—

k

ölelkeztek.

lok

is

Nagyon szépek

voltak,

meg

és olyan boldog világosság volt

bában, mintha

nem

lett

fiata-

a

szo-

volna fal a szoba ós

a küls5 tavasz között. Misi távoli éneket hallott

magában,

távoli éneket és riadó kürtöt*

53

És hallotta

rózsálí

és

csírák beszédét.

Tele-

szórta a szép párt rózsákkal és testvérörömniel nevetett neki.

—

Az én csúfságom nem

mondta

Nem

és is

talál

ide,

—

elmen/t.

menés

volt az,

hanem

futás. Ki-

Hát a faluból a nagy csúnya képe szemberöhög vele. Most felakasztom magamat. Mondta Misi s vigyorgott a jó ötlethez. Nézegette a fákat, hogy melyikre akassza fel magát. De az egyik nyirfa volt, meztelen, fehértest himbálózó nyírfa. Nagy, fényes bontott haja térdig ért, mintha folyón átmen Jaj, trtszoknyás fiatal lány lett volna. A másik nem csúfolhatom meg ezt a fát. fzfa volt, sokkarú, boglyasfej, öreg, okos folyóhoz és belenézett.

futott

—

—

fzfa.

Nem

Ügy

hasonlított az öreg orgonáshoz.

tréfálhatom

meg

ezt a tisztes öreget.

A

— —

harmadik feny volt, gyertyákat tartó sötét feny, kitárt karú templomi ékesség. Ugyan, hogy csúfítanám meg a méltóságodat! — És olyan szép volt a világ, hogy Misi nem talált egy olyan ronda szegletet, ahová oda-

—

akaszthatta volna magát.

Amint így

A

töi)renkedi)k,

csak felzúdul a

Tz, tz!

ordítanak a faluban. átsztt. Bolvörösség faluban nagy sötétl

falu harangja.

i

dog Misi nyakába

tz

felé.

kapta lábait s futott a

nagy

51

Tizen"két

ház égett a faluban, közepes-kö-

zépütt az öreg organás tiszta szép házikója

—

—

ordított Hol van a nevelapám! bizony már És rohant a ház felé. De összeroskadt az egész ház. Belülrl jajgatások, elpattant húrok kiáltásai hallatszottak kifelé; az ég orgona hangjai szöktek ki a lángok közül. Mindenik hangra fel-fel jajdult egy emlángolt.

Misi.

ber.

Az

öreg

bennégett,

is

talán

jobb

volt

így neki.

A tz az égig

Már

Az emberek széledt.

—

már

lehamvadt, a felszálló éjszaka

ért.

csak parázs voltak a házak.

ügyelt hagytak, a többi

két

már hajlékom,

Nincs

nevelapám,

—

húzódott a közeli

szólt

erd

Misi és továSb

el-

már

nincs állt.

El-

széléhez. Ott leült, nézte

—

sötéten. a hamvadó tüzet átesillogni a Szegény, szegény öreg! mondogatta. A csillagok szemefényénól, a barna füvön

—

egy kis

állat jött lelkendezve.

perzselt egér volt,

az

ég

Egy

házból

kis

meg-

menekült.

Misi mellett a földön volt a kalapja, a kis meglapult a mélyén.

ál-

lat belesurrant s

Misi ölébe Yeite

a

kalapját,

kezdte a megriadt teremtést.

A

cirógatni

sátoros égen

hold és csillagok úsztak. A falu mögött egy nagy felh mászott felfelé, mintha az öreg orgonás lelke feszítené szárnyait az égnek.

Volt otthona leégett, vacsorája nem volt s mi lesz a holnapi nappal? Misinek olyan jól esett

55

a fekete nagy árvaság, mint egy csendes hangon mondott mese. Szelíden kacagott. A kis egér boldogan aludt kalapjában. Két kis

ez

oldalát ki- és bemozgatta az élet lehelete.

III.

A

A RINGISPIL

már nem volt mit keresnie Minem is keresett semmit. Nyakába

faluban

sinek, hát

vette a világot, ment, mendegélt.

hol

nem

ég alatt.

evetU hol

mezn

Néha egy-egy különös

alakú fát körüljárt

s

Hol

hált, hol a

koplalt,

szabad

követ, furcsa

anyjától tanult varázs-

szavakat mondott. Hátha királyfi lesz belle, az

elvarázsolt apja.

Három

hetet és

három

napot ment. Egyszerre csak benn van az óriás erdben.

A

erd nagyon öreg, erd volt. Fájt már

végtelen nagy

teremtés óta álló

világ-

neki

lenni s jajgatott, mintha korbácsolták volna.

Mindenik fa jajgatott, de mindeniknek csak egy jajgatása volt. Az egyik rikoltotta: Jaj, a fény: A másik: Jaj, a sötétség! jaj, a sötétség! A harmadik: Jaj, a titok! jaj, a titok! Mindeniknek volt egy külön jaja.

— —

—

Misi aztán magába hallgatta az egész erdt s az egész erd jajgatott benne. Estére kelve zúgott a

feje, eltévedt.

Ször-

nységes vadállatok üvöltötték körül s tette minden fenyegetésüket. Bizony, még

éritt

56

puszi ulolf ebben a vad erdben,

Egyszer csak egy

kis

gondolta.

fény csillan

Vörös volt a fény, haragos

távol.

fény

kis,

—

volt,

meg de

volt.

Egy ház

állott

az

erd

mélyén. Köröskö-

erdbe. Misi kö-

rül tizenkét ablaka nézett az

rüljárta a házat. Senki. Odalopódzott az egyik

Ez

ablakhoz.

Egy

volt a tragikus

voltak a falai zasztó

majmok

tágas szoba közepén

majmok

nagy lámpa

—

—

tanyája.

sötétvörösek

egy óriási asztal körül borAz asztalon ormótlan

ültek.

volt,

vérvörös volt az olaj benne,

Véres vörös volt a világa.

Vörösek voltak tle a majmok. Elrekönyökölve s szörny arccal nézték egymást. Hallgattak és mintha csurgó vér jött volna ki a hallgatásukból.

Néha egyik-másik rettent arcot fintorított, mégsem adtak. Arcuk mély volt és sötét, mint egy erd, melyben emberféle gyilde hangot

kosok ólálkodnak.

Künn

ránehezedett Misire

az éjszaka. Csúnya vihar kerekedett, zengett

az erd, mint a megtépett tenger.

—

— Már csak —

bemegyek, ha megesznek is, szól Misi, mert itt belém talál ez a sok istennyila. Bekocogtatott.

Az ajtó kinyilt. Misi belépett s a tragikus majmok mind felugrottak. Most már mind felbdültek és ezt ordították: ember. Szörny gylölettel harapták e szót szájukban s vörös folyta el a szemüket.

tz

í

Az

egyik,

a legmagasabb,

kosárszájú, így riadt Misire:

—

vörösfarú

ide jöami, te ember, ember, emberi és

szor mártotta

—

meg

három-

fogait e szóban.

majom nem bánnák meg.

Szolgálatot keresek, méltóságos

urak, ba befogadnának,

A

6s

Hogy mersz

majmok

gyilkoló

elhallgattak.

beszéd

nézéssel.

didergett ebbe a csendbe.

Egymásra

Még Misi Amint így

néztek, is

bele-

nézték

egymást, egyszerre csak elmosolyodtak. Azután kacagni kezdtek, ami az ordításuknál is borzasztóbb volt. Hangja nem volt a kacagávonaglott suknak, csak fertelmes szájuk szerte dermeszt arcukban és a testük rángott furcsa táncba. A szájuk szélérl finom véres hab serkedt. Misinek mit volt mit tennie, velük kacagott. Hallod Végre megszólalt a vörösfarú: emberfia, neked nagy szerencséd van. Felfogadunk a te csúnya pofádért, meglátjuk, méltó leszel-e hozzá. Dolgod az lesz, amit pa-

—

rancsolunk, fizetésed, amit ellophatsz.

Most a majmok a tizenkét ablakhoz mindenik egy ablakhoz. Kinéztek az kába. Misivel

nem tördtek.

ültek, éjsza-

Borzasztó vihar

künn s óriási villámok bomoltak egymásba. Néha mintha ezer ágyú dörgött volna. A majmok néztek, mozdulatlanul, elre feszízengett

tett arccal, mint tizenkét halálos végzet. Néha mintha emberkiáltások hasadtak volna fel, tiprott agyvel, megtaposott szív kiáltása. A

58

majmok mozdulatlanul tovább nézEgyszerre csak sznni kezdett a zivatar,

tragikus tek.

nagy

A

fekete zápor omlott utána.

vörösfarú

gyztünk!

felkiáltott:

Erre felugrottak táncot jártak.

s

valami különös, ijeszt

Künn nagy

röhögés,

ví.hogás,

mintha az éjszaka megide köpné a világ minden

ríkoltozás hallatszott,

bolondult volna bolondságát.

Az

s

ajtó felszakadt s az idomta-

lan éjszakából a komikus fickándozott

be.

majmok

Párosával

csapata

ugráltak

be

s

mindenik pár egy kosár aranyat hozott. Csak az utolsó kosárban volt egy emberi holttest. Misibl kitört a kacagás, de nem is lehetett megállani. A komikus majmok ugráltak, bókoltak a tragilms majmoknak. Az egyiknek nagy vörös orra volt, olyan, mint egy részeges börtönmek. A másiknak olyan nevetségesen tudós képe volt, hogy a saját félpofája röhögte a másik pofája komoly bölcsességét.

Az egyik

zászlósfarkú

lóbálta a farkát s hihetetlen

hátuljához. elegancia.

A

karcsú makiból

majom

gggel

kiröhögött az

Mind nagyon meg voltak

elégedve

majmok

magukkal.

A

elé tették.

És erre hihetetlen vad tánc

kezett.

A

kosarakat a tragikus

tragikus

volt,

nézett a

kelet-

majmok belemarkoltak

az

aranyba, szívták, szagolták, nyalták és má-

morosan ugattak és táncoltak. A komikus majmok utánuk táncoltak s igyekeztek úgy

59

k.

rángatózni, mint les trl

A

szegletbe dobott holt-

megfeledkeztek.

Misi odament hozzá és nézte. Szép

fiatal

paraszt férü volt. Fekete liaja véres volt és

ráfagyott a fejére. Fekete szemei mély kutak voltak

s

mélyükön félbehagyott aratást, tört házban kezét tördel asszonyt

sarlót, kicsiny

látott Misi.

A

szívébl lassú vér szivárgott.

—

Ezerszer látta ezt az areot Misi.

földim volna,

A már

—

táncolók

Mintha

sóhajtott a gondolkodása.

kifogytak

a

lélekzetükbl

s

tántorogtak a szétdobált aranyok között.

terített

és

—

szólt a vezér Misinek. Misi akkor a nagy kamarába küldték.

Teríts asztalt!

A

kamarában rengeteg emberi holttest fügitt tartották a majmok, hogy jó porhanyósak legyenek. Egy nagy átalagbaa sötét vérbor volt. Misinek majd kifordult a bele az undorodástól, de félt a majmoktól gött,

sr

és felhordta az irtózatos ételt-italt.

A

majmok

magukat úgy csemcsegtek, hogy

körülültek, rádobták

a hulladarabokra és

künn a fekete erdben hulltak tle a falevelek. Misi, kiáltott a vezér. Most mulassunk!

—

—

tedd az asztalra a holttestet!

Misiben egy kicsi remegett a a hullát az asztalra

vad dalolásba kezdtek, lése volt az ének.

mindenik más szót

A

lélek,

ahogy

Akkor a majmok eldugott poklok bdü-

tette.

dallam

közös

volt,

de

ordított bele, furcsán elta-

60

ezek a

nult ember-szavaliaí. Olyanok voltat

szavak, mint vérrel

telt

hólyagok. És minde-

Az

tetembe.

nik szóra beledöfték késüket a

egyik azt ordította: Jog! jog! jog! kultúra! örökség!

A A

Á

másik: Kultúra! kultúra!

harmadik: negyedik:

örökség!

örökség!

Államrezon!

állam-

rezon

A

bullát apróra farigcsálták, felugrottak,

újból táncoltak.

Míg a

részeg, véres, elszédült

állatok szerteszéthullottak a szobában és

el-

aludtak.

Misi csak ezt várta, nyakába lábait és

úgy

futott,

jeltl pitymallatig, ladt.

Már akkor

mint a hulló

szedte

csillag. Éj-

piiymallattól

rég elhagyta az

morú termföldeken haladt

át.

a

délig

sza-

erdt s szoHát mikor

delel harangoznak,

egy kis faluban van. A falu csendes volt. Füst nem jött ki a kéményeken, de minden ablakon csendes sóhajtás szállingózott

Benéz

kifelé.

els

az

házba. Nyitva volt az ajtó, senki sem rizte.

Benn csak asszonynép

és

gyermekek. Fekete-

ruhás asszony, feketeruhás gyermekek. felé

fordulva imádkoznak.

A

A

fal

falon egy kép

egy vitéz képe, felette hervadt koszorú egy monéta. Ni, ez a tegnapi hulla,

volt,

és

—

—

gondolta Misi és csendesen kijött,

nem

zavarta

ket. Minden házba benézett, mindenütt síró talált. Mindenütt

asszonyokat, gyermekeket

61

egy kép, egy

Koszorií,

egy monéta, mindenütt

a tegnapi hulla. Férfinép sehol, sehol, sehol. Ott volt a Felfutott a falu dombjára. templom. Ott volt egy öreg, öreg töpörödött parasztember, olyan öreg volt, hogy még a füleiben is sz szakálla volt. Nagy gödröket ásott a templom köré. Minden gödör mellett egy csomó deszkakoporsó volt. Misi megszólítja:

— Jó napot, urambátyáml — Az ángyod kínja, edd ha

meg

magad,

jó.

— —

Hát mi történik ittf Hát gyztünk, azt a keserves anyját

a büdös világnak.

— Kit

bátyám! Messzi földrl való vagyok, nem tudom mi történt itten. Pedig olyan fÖldl pofád van. Mi a Kudorka király emberei va^yuak. Eddig törpe gyztetek

le,

—

ország voltunk és boldogul éltüjnk.

De

egyszer

egy piros kakas a Kudorka király ablakába flzállt

és felkukorékolt: Éljen

óriásország óriás királyai

Kudorka

király,

Erre aztán

Ku-

dorka király hadat izent a szomszédainak. Azóta hódítunk, mint a veszett fene, sír is a bele az egész falu. Ki éhezik, kit i)edig

nyavalya

tör.

Tegnap

nyertünk. Most aztán

is itt

egy nagy ütközetet temetek,

szakadjon

a vén derekam. A fvárosban pedig Kudorka király ma üli meg az óriásságát

belé

G2

— —

Merre

lehet arra inon ti l?

Amerre a

legtöbb lóuyomás van.

Misi gondolta: pihenjünk elbb egyet. Letilt

a dombtetre. Elvette batyuját, falatozni

kezdett. Belelátott a csendes faluba,

a

síró

szobákba, látta a kis templomot, a temett, az

öreg sírásót. És íme, forogni kezdett a föld, a falu,

minden. Földbe be forogva, földbl kifor-

dulva látta forogni a népek nagy ringispiljét. Olyan volt, mint egy óriási malomkerék,

mindenik külln egy nagy kosár csüngött, mindenikben egy paraszt, a tegnapi hulla. Az els kezében sarló volt, a másikéban gyermek. A harmadik pipát tartott, negyedik pénzt, az ötödik pálinkás üveget, a hatodiknak véres volt a zubbonya, a hetedik imádságos könyvbe nézett. És megint, és megint úgy. Vér csurgott le a kerékrl. Sok ezeréves hulla került felül, egészen friss hullák kerültek alá. Mindig ugyanaz az a re, ugyanazok a szemek. Misi boldog mosolygással nézte a világ forgó csodáját.

IV.

KUDORKA KIRÁLY LAKOMxiJA

Kudorka király palotájában nagy dáridó ablaka Háromszázharminchárom volt, mindenikben harminchárom miligyer-

zengett.

tya. Rászól a kapurz Misire: Mit ácsorogsz künn, te éhenkórász, menj be és töltsd meg a

63

horpaszodat. net.

Ma

Ma

beme-

mindenlíiiielí szaKad a

kiáltja ki

Kudorka

magát

király

óriássá.

Misi bement a három ajtón a nagy

pa-

lotaszobába. Óriási dáridó verte a palota fa-

Volt

lait.

ott

minden nagyságos

étel és for-

Finom dámák

tyogó bor drága edényekben.

és

megmosdott frakkos urak ültek egymás mellett. Az asztal fején, komoly miniszterek között, egy nagybajuszú kis emberke tilt, éktelen nagy koronával a fején, mely a füléig ért. Olyan volt, mint egy félig lefedett hsjól

cincér. Odaszólt Misihez:

— —

Tudsz kiabálni? Tudok egy kicsit, Hát akkor kiáltsd: éljen óriásország óriás királya. ehetsz, ihatsz,

két ló farkára

—

felelte Misi.

Kudorka

Ha

ezt

amig megpukkadsz. köttetlek.

—

Misi

—

király, kiáltod,

Ha

nem,

kacagott

nem vagyok bolond, hogy lófarkára köttessem magam, ha kedvemre ehetek-

egyet: Csak

ihatok.

—

Rikoltott is egy nagyot: Éljen

Ku-

dorka, az óriás király!

Leültették az asztalhoz. Ettek, ittak, kacagtak, énekeltek. Misi evett nézett

is.

is,

ivott

is,

de

Nézte a komoly frakkos urakat a

majd belé dermedt a Halványan, halványan a komoly arcok és a szép ruha mögül a tragikus majmok borzasztó arca meredt rá. Nézte a bókoló urakat,

király mellett, hát csak falat.

64

a pucoas dámákat, a

nagy pohos katoaa-etetÓ-

ket és akkor kilógott belle a kacagás.

A

ko-

mikus majmok guggoltak bennük, kiben nstény, kiben

A

bak.

kacagásra mind ránéztek. Kudorka

—

rály rárivalt: többi

mind

gem

kacagsz!

kelt

Te engem

—

kiáltott:

— Az

kacagsz!

Engem

ki-

— A

kacagsz! en-

végérl már fel is a hóhér, megtörölte a száját és megköpte asztal

a tenyerét. Misi hiába tagadta meg úgy, meg akarták

mondta, hogy így Végre Kudorka király szólt: Meghagyjuk életed és tovább mulathatsz velünk, ha mondasz egy tetsz kiáltott mesét. Persze, hogy mondok, Misi és már mondta is: Ennek a mesének az a címe, hogy: Haragszol Jánosi Mert volt egyszer egy Nagy és

ölni.

—

—

—

—

János,

nem

csak úgy

volt neki

lett

sem

apja,

sem

anyja,

a földbl. Elindult hát kenyeret

keresni.

Szép legény volt a János és ers, mint a fiatal bükkfa. Jó legény volt a János és szerette az Istent.

Találkozik

egy

kis ravasz emberrel.

emberrel, csúnya,

törpe

Mondja az ember János-

— Hová mészf — Megyek szolgálatot keresnL — Szegdj be hozzám, nálam

nak:

Három nap

jó

dolgod

esztend s akkor WBt kapsz, amit kívánsa. Csakhogy nálam az

leaa.

kitelik az

65

a szer2wdés, liogy nem szaBad fíaragnSni. Ha én haragszom, te vágsz szíjat a hátamból: ha te

haragszol, én vágolc szíjat a hatadbóL

János

ikeresztet tett

a szerzdés alá. Hát

a csúf törpe befogta az ekébe, mint az igás marhát. Estig dolgoztatta éhen, szomjan. Este kérdezte: Haragszol, János? Nem ha-

—

ragszom, instálom.

Másnap a törpe lopott a szomszédaitól. Azok botokkal jöttelí rá. Erre a törpe Jánosra mutatott: Ez tette, ni. És Jánost

—

—

—

Este megint: Haragszol, Jáharagszom, instálom.

jól elverték.

nos?

Nem

Harmadnap

szólt a gazda:

—

Itt

van há-

romszáz tetvem, legeltesd meg. És szegény Jánosnak oda kellett feküdnie a baromi lelkes állatoknak. Szép ers fiatal vérét majd mind kiszívták. Este a gazda: Haragszol, Jánosi Nem haragszom én, de most add. ki a bérem, mert tovább állok. Mit akarsz te, tovább állani, rikoltott a törpe, még csak három napig szolgáltál s a szerzdésben három millió esztend áll. És odamntatta. Szegény János nem tudta a bett, becsapták. Aztán kérdi a törpe: Haragszol, János? János vállat vont: Csak azért sem haragszom. Aldíor a törpe szíjat hasított a János Iiátából. Hát most haragszol? Nem haragszom, nem haragszom. Azután János megházasodott és sok-sok János lett. A

—

—

—

—

—

—

—

törpe is .

nstényt

fogott és sok-sok törpe

Szabó D.: Mesék a kacagó emberrl.

lett. 5

6(5

A Jánosoké a mimlía, a törpéké a vetés, a Jánosoké a szomszédok verése, a törpéké a zsákmány, a Jánosoké a szülés Idnja, a törpéké az élet. És János nem haragszik, János nem

haragszik.

Nagyot kacagtak a mesén kacagott, éktelen arcán

Kudorka

Nagy

s

mert Misi

még jobban

király szólt: Jól becsapták

Jánost

—

és

is

nevettek. azt

mind kacagtak. Ök

is

a ka-

cagtak kívül, meg a majmok borzasztó kacagása is áttetszett belülrl. Kudorka megint szólt: Boldog Misi, te leszel az udvari bolondom. Addig mulattak, hogy megrészegedtek'. Akkor aztán elkezdtek táncolni, csókolózni. Kudorka királyon félre lógott a korona, úgy láncolt. A nagy katona-etetk pohos hasa tigy remegett, mint egy meglóbált hegy. Még a Misit is majd megcsókolták a dámák. Csuron víz voltak az örömtl, az ugrálástól. Végre, mint tegnap a majmok, részegen lehullottak,

—

ki ide, ki oda.

Misinek nem volt

semmi

baja,

mert 5

csak úgy félszemmel ivott. És mikor mindenki aludt, megint csoda csodát látott. Az asztalon

^ finom

ételek, a tejeskenyér, a

drága bor, a

fekete leves, az ezüst tálcák, edények és se-

kendk, az alvók unom ruhája, nagy hasa, a Kudorka király koronája, mind elkezdett dagadni és mozogni,

lyem

szájbeli

ú katona-etetk

mintha rühes varrá vált volna mindenki. Da-

67

gadott és mozgott,

meg

ziigott és

mind

éktele-

nebbüL Egyszerre osak szétbomlott egymásba kapaszkodó,

ordító,

vonagló,

meztelen

kokká, mindenik a tegnapi hulla.

üvölt emberhegy

volt

Egy

ala-

óriási

a palota tetejéig,

fel

kitörte a palota tetejét, fel a felhig, áttörte

a felht, fel az égig. Szörny szavak, mint megriadt darazsak repkedték körül: Éhes vagyok! Hol a gyermekem? Fáradt vagyok! Hol a kenyerem! Hol a félszemem? Hol van az én jó Istenem? Olyan hogy még megborzadott, volt ez, Misi pokol is

—

—

—

— —

—

—

is volt, hogy látta. Mikor aztán pitymallatt lett, halványulni kezdett a kiáltás, az ordító emberdaganat mind kisebb lett. Mire a nap besütött a palotába, minden csak szépen elsimult kenyérré,

de boldog

borrá,

drága

urakká királlyá.

edénnyé,

finom

ruhává,

alvó

—

dámákká, koronává, Kudorka De akkor meg Misi kezdett ordítani,

V.

HÁROM KÍVÁNSÁG

Ordított Misi, mint a veszett bivalyborjú.

A

sok cifra étel, meg cifra ital, még inkább a sok cifra dolog, amit a szeme evett meg,

megvette a gyomrát és borzasztó kólika szállta meg. Felébredtek az urak, a KudoTka király is,

futottak ide,

futottak

Boldag Misi! hajoltak

oda.

feléje

—

Mi

bajod,

a szép dámák.

—

A

Jaj! jaj! jaj!

a hiúik!

—

otrdítoitt

pástétom,

meg a

imlla,

karikábain a Misi és fogta

a hasát. Eljöttek a tudósok, forgiatták a Misit, Misi üvöltött. Nézték alul, nézték felül. Aki alul nézite, mosolygott, aki felül nézte, mosoly-

Szegény rángatózó Misin keresztül összemosolyogtak. Szólt az egyik, de. már komoly volt: Ez az ember nem beteg, mert ily;en gott.

—

baj ninos az orvostudományban.

Misi csak ordított, ordított. Ott voltak a tudós kritikusok, szóltak és bedugták a fülüket: Nem tud mfajban jajgatni, nem

—

érdemli meg,

hogy sajnáljuk.

—

Ezek öreg

urak voltak. Álltaik ott fiatal

urak

is,

fél

üveg szem-

mel, ezeket úgy hívták, hogy modernek. Ezek

így beszéltek sok szóval:

— Határozottan van

mvészi akarásnak merész Kár, hogy nem jajgat egyszerre leg-

lendület benne s a ívelése.

alább háromszáz oldalnyit, mert annál alább nem tarthat számot a halhatatlanságra. De is van benne feszültség és ájult Nagyon érdekes stílusa van. De erre már Misi is dühbe gurult.

így

I

kapott egy beste

elejtet*t

Ikurafiak,

arany botot:

hanem

Nem

kéj.

Fel-

stílus ez,

nyavalyatörés!

—

Azzal úgy feléjük vágta a botot, hogy szikrá-

a leveg tle. Ez volt a Misi nagy baja. Mert a hasfájása megsznt ugyan erre és már kacagott is. De

zott

69 s a bot a királykisasz* maoskáját érte. Éppen tejet nyalt aTanytálból. A bot oiTon találta. Nyaffintott egyet, aztán meghalt, pedig a királykisaszszony macskája volt. No Misi, most meghalsz. Kögtön törvényt ültek az urak felette. Akasztófára

az úrfiak félreugrotta"k szoüiy drága,

—

ítélték.

—

Mikor a siralomházba

Van még három

vitték,

még reggeltl

Hoki: Boldog Misi,

mondták

estig élsz.

kívánságod, azután függni

fogsz.

Misinek roppantul tetszett a dolog. Három kívánság egy napra mikor eddig egész életére !

nem

volt

egy kívánsága. Törte a

fejét^

aztán

szólt:

—

Ez az én három kívánságom: amíg meghalok, minden szegény ember pihenjen, egyék4gyék. Az akasiztófa eltt, ha már úgyis

meg

halnom, mindenki verje ki rajtam a hogy megkönnyebbüljön a lelke. Adjatok mára egy szép leányt hozzám feleiségül. A haTmadik kívánság nagy fejtörést okozott, mert nem volt leány, még a cigányoknál sem, aki ennek a rusnyának felesége akart volna lenni. Végre a sorsra bízták a dolgot. Kiállították sorba mind a lányokat, csúfat és szépet, amelyik felett legelször repül el makell

baját,

dár, az lesz a Misi felesége. Jött is

kékszáraiyú galamb repült el'

s

egy szép

a legszebb leány felett

70

A

siralomliázlDaai

ült

Misi, belökték a

fehér Ilonkát hozzája, mert így hívták a lányt.

Misi kitárta a két karját, fehér Ilonka rémülettel zokogva menekült a szegletbe. Szép sátoros haját maga koré vonta és még a fal

— Miért félsz szép fehér Ilonka, — nagyon, nagyon szeretlek. — Csúf vagy, — sírta a lány. — Csak estig szeress, naplementekor úgyis

felé is fordult.

—

szólt Misi,

meg

kell

halnom.

— Csúf

vagy,

— volt ismét a válasz.

—

Nézz meg, engem sohasem csókolt még fiatal leány. Meghalok ós hiába éltem. Hiába voltam fiatal, hiába voltam ers. — Csúf vagy. Jó szíve volt a Misinek s még sajnálta a leányi.

Hogy

megvigasztalja,

elkezdett

neki

is, ami ami történhetett volna. Furcsa fák s

mesélni. Elmesélte élete történetét, azt töjtént s

beszél dolgok történetét.

A

lány

hallgatta,

sírása

is

elállott.

Mikor Misi bevégezte, szólt a fehér Ilonka: Kár, hogy olyan éktelen vagy te, Misi. Engedd, hogy megsimoMisi kérte: gassam a hajadat, bokát ver szép szke ha-

—

—

— A

lány megengedte. Misi szélesre kitárt tenyérrel végigsimogatta a lány haját jadat

s

I

napsugarak Meleg és boldog

az elbujt

szívébe.

Misi a lányt;

befutottak lett az.

a

Misi

Újból kérto

n

—

Fordulj felém,

A

lány feléje forduLt s

Ilonka!

feliér

már csak olykor

hunyorított a nagy csúfságától. Beszélgetve töltötték

a napot,

egyik sem

ételhez, itallioz

nyúlt. Misi harmadszor

kért:

is

nekem háromszor,

'- Imádkozzál

fehér

Ilonka

A

s a Misi mint a fehér galamb. Már akkor meg is hajlott a nap. Boldog Nagy vörös szekérrel jött a hóhér: Misi, gyere a fvevhelyre! KöMisi a fehér Ilonkához fordult: szönöm, hogy jó voltál hozzám. Köszönöm a két szép barna szemedet, a fényes hajad, a kis kezedet. De legjobban köszönöm lelkemet megmosó három imádságod. Most már

lelke

lány imádkozott háromszor

könny

és

fehér

lett,

—

—

szabadon mehetsz, áldjon

A

lány

szólt:

—

Már

meg

az Isten!

—

csak

elkísérlek

a

halálodig.

Felültek a vörös szekérre. Misi, a hóhér,

meg a

lány. Hát mindenfelé örömtüzek égnek, hordók vannak csapon, borjuk vannak nyáreon. Táncol a nép, majd kitáncol a brébl. Az egész város és a fvev hely egy nagy lakodailom. Mert így volt a Misi akarata. Misi szólt a hóhérhoz: Kedves testvérem, édes jó emberem, egy kérésem volna. nyögött Miért osiifolsz me^ engeml fel a hóhér. Persze, te boldog vagy, neked

—

—

—

—

72

osak meglialiiod

iiefom pedig téged kell

kell,

megölnöm. Misi

\

S'zólit:

és jó ember.

megkötött

—

Bizony, testyérem vagy

Te oldod

csolinakot.

meg egy

A és

parttól

sötét

Hóhér

te

a

fényes

testvér, álljunk

percre!

lióhér megállította

a szekeret. Misi

fel-

nagy fenbangon kiáltott: Jó emberek, vidám emberek, a jóságotokra vidámságotokra kérlek, nem az apám-e

állott

—

a

Nagy dicsséges

vizekre fog az evezni.

;

el

a szekérben

és

valaki közötteteík?

Nagy kacagás támadt a

—

népben.

Az egyik

a kópé, az akasztófa tövében keres apát magának. A másik: Legyen apád a bóbér, csúnya varangybékája! Sokan ráköszönték pobariikat, sokan csúfolták. Misi gyönyörködve nézte ket: Milyen szépek az emberek, ba együtt vannak és jókedvek. szólt:

Ni,

—

—

—

I

Elértek az akasztófáboz, leszálltak. Mind aa egész nép köré gylt, de azért tovább eltek-ittak és zsíros

a

volt a pefájnk.

Kiáltott

bíró:

—

Akinek valami baja-bosszúsága van,

I

verje most az ki a Misin, mert ez az akarata. De mert az emberek sokat ettek és ittak,

—

bárom Az els Én rossz

el, bárom szomorú alak. nagy husángot és szólt: fiú voltam, halálba keserítettem édes jó szüleimet. így ver azóta az Isten engem. És jól végigvert Misin. Azután sírás csak

—

—

áiUott

fogta a

73

belle és megkönnyebbülve távozott. második izmos férfi volt: Én embert ölMisi tem és azóta nem tudok imádkozni. odahajolt, az ember végigvágott rajta. Misi szólt: Köszönöm, áldjon meg az Isten! tört ki

A

—

—

—

Az ember csak elámult

és szelíd

gyermekima

fakadott az ajkára.

A

harmadik öreg-öreg asszony

koziott:

—

Engem

csak tépetit-bántott.

A

gazdám

uram

keim

vertek, hites

én

tépjek valiakit.

is

—

ers

mindenki gyermemost már

arra,

ütött,

elrúgott,

És gyenge

ka-rjaival

Nem

vodt az az

elkezdte agyabugyálni Misit. ütés elég

volt, sírá)n-

egész életemben

hogy

fájjon, de arra igen,

hogy a keserség kiszakadjen belle. Mikor ez megtörtént, a fehér Ilonka odafordult Boldog Misihez és nagy hangosan mondta: Engedd, hogy megcsókoljalak,

—

Misi.

És megcsókolta Misit háromszor és Misi olyan holdog lett, hogy egy percre majd beleszépülf.

A hóhér felállította Misit a székre, nyakába tette a kötelet. Misi szétnézett és szólt: Várj még egy percet és nézd! és karjával a nap felé mutatott.

—

—

A

hóhér

várt

és odanézett.

Misi

szólt:

—

Nézd a napot! lm minden s bibora kifolyik, hogy királlyá tegye ezeket a szegény embereket. Nézd, mennyi öröm! A jólliakott emberekbl jóságkarok nyúlnak ki és egymásba ölel-

74

kéznek. Bíbor és aranyvilágban jók a királyi

emberek. Isten veled, fehér Ilonka.

—

Fehér Ilonka felsírt hozzá: Veled halok, Boldog Misi. Nem, nem! Te menj ers férfihez és legyenek vidám kövér gyermekeid, virágos

—

kerted és bevetett barázdád. Szent, szent, szent

a

család!

Oh, mégis, mégis

érdemes

ember

lenni!

A

megrúgta

a széket és Boldog boldogságban mosolygott és kiöltötte a nyelvét. A nép tovább zabált és Vágd le, hóröhögött. A fehér Ilonka szólt: hér, az én ékes hajamat. A hóhér levágta tövébl a fehér Ilonka szép sátor haját. A fehér Ilonka ránézett Be kár érte, hogy olyan Misire és szólt: Azzal fogta szép szke fényes rusnya volt. Misi

hóhér

már

na-gy

—

—

—

haját, a holt felé hajolt és betakarta vele Bol-

dog

Misit.

n

HÁROM ELBESZÉLÉS

LEGENDA LCSÉN

I.

Lesznyák Tibor tanító urat Tolcsvárról helyezték. Szegény Lesznyák Tibor hetvenkét nyomorúságával, beteg tüdejével, nyomorult kis batyujával felült a vonatra. Szomorú volt, hogy elhagyta sok szomorú-

Lcsére

sága vackát. Mikor az iglói állomásra

érkezett

s

kis

vézna testét kisodorta a kocsiból a batyuja svungja, egyszerre csak elébe szörnyetegült a Magas Tátra. Lesznyák Tibor levette a kalapját. Mintha óriási tanfelügyelk játszottak volna egy mitologikusán mérhetetlen bakfüttyöt a horizont mélyén. Sovány, csenevész kis húsában valami sunyi

melege ömlött

Magas

büszkeség egy megyében fog lakni a

Tátrával.

Azután zatra.

el:

A

felült

egy

ici-pici kis

vonat-után-

kis közlekedési karrikatúra megállt

meg, míg egyszerre nekikoppant a lcsei hegy lábának. Lesznyák Tibort megint kilódította a pakkja. A pakkot odadobta egy kis csibésznek, pedig nekilélegzett a Magas-utcának. Egyszerre azután felés

addig

állt

80

érkezetf a Eiiigre. És a szegény, megtaposott kis tanbogárkába

mint egy Lcse.

A

úgy duzzadt

roppant

dombtetn

bele a

a

állott

világ,

Eltte

boldogság.

volt

ö házalc

tér, sötét,

A

nap meghajlott s a boldog levegben Augusztus sóhajtott a fekete háKallgatag sora.

zakTa

A

végiglhúzta

és

baja

rajtuk

Jakab-templomból

szent

ének

mint egy kinyújtott tenyér: érettünk Könyörögj érettünk

—

!

aranyát,

nyúlt

ki,

Könyörögj Mintha

—

1

domb az egész fájdalmas emberföld feldudorodása volna és az az ének az egész tépett emberiség felpattant kelevé-nyébl szállna a tagolatlan idbe. Halál s örökre kötött végzet és mégis egy nagy mosolygás volt az egész város. A csend olyan volt, mint egy jó felejtés, egy kisírt fájdalom. A téren egy picike sétatér göndör fái alatt fiatal kislányok, csodás szivárványai a hulló ember-zápornak, mosolyogtak és mosolygásuk mély hívása volt a tragikus életnek. Körül a sötét házakban, a roppant boltozatok alatt, föld felettes

ez a

föld alatt, víz felett és

szárazon,

szobában,

kamarában, pincében, háztetkön kis zipszerkék spóroltak, spóroltak a századok összer omlásáig.

És ötvennégy

kiló

Lesznyák Tiborból egy

óriási ölelés fonódott a csendes

Ez len

volt az

a

város, ez volt az

idKtl ég

a

város hely,

köré.

mit idt-

nostalgiával sejtett élete mé-

81

Onnan merül

l5''én.

nyú

ki az most a

térbe, liogy ezen

bor

a földön

irá-

Ti-

boldog legyen. És ajkára felcsuklott a

is

—

köszönöm. Lesznyák Tibor lcsei polgár

hála:

három

Lesznyák

—

lenesen

pénze fogytán

—

lett.

Ideig-

az egyik mellók-

vén khalmazában vett ki egy hátsó, fekete, vak skatulyát, mit kiadója bútorozott szobának tisztelt. Azután jelentkezett az isTitca

kolában és tanított, tanított. Piszkos, taknyos embercsirákat tanított orrtörlésre. Himnuszra

Alkonyodik már a nap-ra. ember-féle mozgékonyság azt is észrevette, hogy van Lesznyák Tibor is a világon. Ezek azután minden rosszat elmondtak róla. Mert ezek t a magasabb, görcsösen felhúzott jobbválláról ítélték meg. Azt mondták, hogy henceg, hogy ömz, hogy embergylöl és más efféle. Rengeteg sok rosszat tudjak mondani ötvennégy kiló emberrl. Pedig liesznyák Tibor lényegót a másik, és az

Egy pár

a fáradtan

lehullatott,

a

le-

mondó

mondta meg. Ez elmondta a

be-

váll

az

elfogadó,

szomorú gyermekséget, az éhea könnyes reggelit, szomorú ebédet, vacsorátlan egyazon napokat, a zárt felé ijesztett

sen tanulást,

sziveket, sok megalázást és visszalökött szere-

Nagyon, nagyon zsúfolt lázító világLesznyák Tibor bal válla. Mikor aztán kilépett az iskolából, a leve-

tetet.

történet volí a

SM^ó

D,

:

Meeék a kacagó

emberrfil.

82 tett

pedagógusból kijött a

gyermelmek

ma-

radt tétova ember. Álomrészeg léptekkel ténfergett a város utcáin s

den szépségét.

Néha

bugává

ölelte

kiült a kis

min-

sétatérre s

í5zzen maradt fehér életét csodás kislányok csicsergése ülte meg, mint

napnak

tárt abla-

kot a verébsereg. I

— —

Hedda, Hedda, láttam a katétodat! Micike, igazán haragban vagy a Pis-

tával? '

'

—

Hallottátok, hogy Fülöp szerelmes a Margitba 1 És mikor ez a nagy ember-tavasz hozzádörzsöldött, élete rejtett mélységeibl kimerült egy meseország, ahol is szép, is áldott élet s nagy lányszemek nézik szerelmesen, mint szelíd csillagok.

Minden görbi útra

I

este,

napszállta

kisétált a

felé,

bámulata Tátrát. S szegény, rozoga tan féregben távoli szárnyak csattogtak fel. és hosszú,

velesodródó

tal nézte

í

A

régi házakból, a körültáncoló

hegyek-

bl, az égnek rohanó Tátrából, a kislányok behajló arcából valami mély láz, életet épít alkohol lopózott szét test-leikében. Lesznyák Tibor egy álom-kolosszust kezdett felfelé halmozni, ötszáz korona beszerzési ellegét várta a könyvnyomtatás feltalálása óta. És ellmtározta,

hogy szobát fog

bérelni,

lélegzetké-

pes emberi szobát, nadrághoz méltó bútorok-

88

nagy, nagy ablak-

ka], beteliet ajtóval és két

leveg

kal a

a berohanó

széles mezeire,

lágra, a Tátrára

vi-

I

II.

Októberre megjött a beszerzési elleg és Lesznyák Tiborban kinyujtózott a jólesés, mint egy jóllakott kutya. Nekiállott a lakásnézésnek. Minden nap egy másfél órát töltött a kereséssel. Valóságos mézeslietei voltak ezek. Bement olyan helyekre is, ahol elre biztosra tudta, hogy nem neki való szobát hirdetnek. Mert jól esett belekukkantania a sok dologba gyrt emberi életbe. Mikor egyegy fényesebb szobát mutattak neki és nagy árat kértek, valami jóles meleg gg párolgott arcába, mint egy csésze forró tea. Hát mégis valaki, mégis úr, hogy ennyire taksálják.

A

Zárda-utcát hagyta

tönei gyökerén érezte, lálni a

napján,

Yégs

itt

házba

Az

fogja megta-

otthont. Mikor, keresése hatodik

idejött,

valami

eldugott végzetbl

egyszerre a harmadik kapuba, letes

ösz-

legutoljára,

hogy

egy

kis

eme-

lépett be.

ajtó befelé

cseng kedélyesen

nyilt

s

egy öreges nagy

elkezdett kacagni.

jára egy öreg asszony lépett

Tibor rögtön tudta, hogy

itt

Hang-

És Lesznyák van az a szoba,

ki.

84 látta

is

már, Kogy milyen ós

Hogy

ez a házi*

asszony.

Kistermet, csodásan összeaszott öregasszony volt. Nagy, barna szemei mintha valami megszokott szenvedésre tágultalc volna, de ajkán olyan volt a mosoly, mint egy letörhetetlen jóság.

a csontokra

A

sasszet sovány,

fagyott barna arc,

éles orr,

a fájdalmas

nyugodt homlok, az egész múlttá szenvedett arc olyan anyának visszhangzott, hogy szegény nagy gyermek Lesznyák Tiborba belezengett, mint egy vasárnap délután hallott ének.

Az öregasszony csak a mosolygásával beszélgetett. Felmentek az emeletre. Az egész emelet csak egy nagy alkóvos szobából állott egy konyhából. Beléptek a szobába.

és

Beléptek és Lesznyák Tibor egyszerre

hon

volt.

kilenc éve

Otthon volt

megtaposott

ott-

huszon-

minden napjával, otthon sok száz

éven átdidergett faja meleg kereséséve]. Egyszerre látott mindent, egészet ós apró részleteket, az álomban való visszaemlékezés éles, visszaölel látásával. Kitárta a két nagy ablakot és odaintett a Tátrának.

Mikor magához

jött

elfogultsággal kérdezte

se

elkáprázásából, mély és

minden vallásos Mennyi ha-

felimádkozott e szavakban:

vonta

?

—

Harminchat korona takarítással. Eögtön elfizetett két hónapra, buzgón,

há-

85 lásan, so£ szóval.

tözhetem

A

ma

Á

Beköl-

?

néni akadozva

rendbe

végén kérdezte: felelt:

Lehetetlen.

kell hozni a szobát, újból

Még

festetni a

falakat, súroltatni.

Lesznyák Tibor elámult: De hiszen a favámnak festve. Itt elég rend van.

lak újofnnan

Ugy

szeretnék

A

ma

beköltözni.

kis öregasszony elsápadt.

—

A

mosolygás

Nem, így mégsem engedhetem. Én azt akarom, hogy meg legyen elégedve a tanító iir, hogy szép szoelmerült felszenved aroán.

bája legyen.

Lesznyák Tibor engedelmeskedett egyeztek

tíz

és

meg-

napban.

IIL

A arra

tíz

nap mindenikén

sétált.

legalább

kétszer

Leste a készüldést, a bútorok po-

a fest égkapargató líráját, a kitárt ablakokat. Nagyon abban a szobában élt ez alatt a tíz nap alatt. Szorongása, megijedt rángása a borzalmas élet eltt elmaradt s mint kutya a vackát, gyermek-leikével melegre feküldte a szoba minden zugát. Boldogbüszke

rolását,

volt,

jövt

épített.

Végre egy szerdán megérkezett a tizedik nap. Soha olyan tömegnek nem érezte magát. Száz akarat toporzékolt benne s ahogy kijött az iskolából, elkezdett költözni. Szinte bánta.

hogy nincs több

Eogy még

líolmija,

vebben költözhessek. Mikor aztán este minden felgyújtotta a villanyt, amit százötven

A

koronáért.

rendben

volt,

be

vezettetett

fény

dozta a barátságos bútorokat,

íníenjií-

végigcsiklan-

az öreg

kály-

Aki-

hát, a fehér ágyat és azok összenevettek.

ablakokon bekeringett az szi est pompája. Lesznyák Tibor lelke felágaskodott, mint az anyát csókoló gyermek, két kézre fogta a jó tárt

Isten arcát s rácsókolta

hogy ehhez az ötvenkét hoz

felcsnklott háláját:,

kiló

Lesznyák Tibor-

ilyen jó szobát és ilyen szép

világot te-

remtett. Éjfél felé felébredt.

Ügy

mintha a

érezte,

tejút útjába feküdt volna s apró kis csillagok

végtelenje rohanna át tüzes harapással rajta.

Hajszálai mozogtak

s

az arc

nedves

volt

a

kiserked vértl. Felgynjtotta a villanyt. Testén, az ágyon,

a padlón,

az alkóv mennyezetén, szekrényen, apró,

közepes,

óriás,

az

éjjeli

csecsem,

meglett, öreg poloskák kiéhezett irdatlan

kasága

rohant az új lakoma

felé,

mint

so-

egy

imperialista hadsereg. Lesznyák Tibor kiugrott az ágyból, kirohant

lágot gyújtott.

Az

a szobába

s ott is vi-

ablakokból, szekrényekbl,

kályhából, díványból

rt

bogarak hallgatag,

éhes rajvonalakban iramodtak az alkóv

felé.

Olyan volt a szoba, mint egy mikroszkopikus világtörténelem

87

magáról éjjelimAzután rült gyorsasággal felöltözött emberré dobálta magát. Elrántotta bátyúját, kitárta a szekrényt, a kasznit és mindeLeszíiyálc Til>or ledobta

Hájat.

nét bedobta a batyuba, inget, könyvet, rubát rendetlen rendben. Aztán a batyut a'szoba kö-

zepére

tette,

az ablakokat megtárta s leült a

batyu tetejére. Leül és élete egy elmélyült nagy sötétség volt. Elvesztette a csatát, az egyetlen nagy

dönt

egyetlen mérését a boldoga megbült szobában, a rohanó kis ebes bestiák közt feljött egész élete, mint egy keser íz. Minden veresége, visszabullott vágya. Ö sohasem vágyhat, sohasem tervezhet, sohasem pihenhet. És legjobban égette ez a mosolygó öregasszony, ez az anyává képzelt kegyetlen n, akit most gylölt a visszarúgott jóság életpótló gylöletevei. De holnap férfi lesz egy óráig, kegyetlen férü s arcába vágja gyalázatos csalását s megvert életét. Batyuját hátára vette, kiódalgott az elvesztett paradicsomból. Nem merte a város

ság

csa.tát, élete

felé.

És

itt,

Kiment a sömezre. Egy bokor védelmében ráült ba-

egyetlen alvó szállóját felverni. tét

tyujára, felöltjét összehúzta s elúszva kese-

rsége érezve

fekete végtelenjén

—

csillagokra.

mély szemeket

—

a hideget

tátott

a

nem,

hallgató

IV.

Reggel jókor felkérte tanúnak két kollébetoppant az öregasszonyhoz. Az öreg szemei karikásak voltak, aroán átrohant gáját és

könnyek nyoma, fehér arca világított, minta frissen esett hó, Lesznyák Tiborból kidlt a keserség:

—

Én Nagysádban

nézett ki és

A

szoba tele

tem a

bíztam,

jónak .

.

villanyt.

A szegény

kis asszony arcán méltóság

el s felegyenesedett,

lött

olyan

Nagysád engem kegyetlenül van poloskával és én bevezetteti

mint a kiltt

ömvíz-

sugár:

— Én

nem akartam

rítek mindent.

megcsalni.

Visszaté-

— És egy nagy könycsepp

hul-

lott aszott mellére. F/z

az arc olyan mély tragédia, olyan be-

csületes fájdalom volt,

hogy Lesznyák Tibor

a két tanú felé fordult:

—

Nagyon köszönöm

fáradságukat,

ké-

rem, hagyjanak magunkra.

A

tanuk elmentek. Lesznyák Tiborból kiEz lett a fájdalmas gyermek: borzasztó Olyan boldogságom. volna az els volt az életem. Én nagysádot anyámnak néztem. És mégis így bánt velem. Mit vétettem,

—

szepegett

hogy

volt lelke

Az asszony

meg nem mondani? csendes nyugodtan beszélt, de

hangja szánalom

és

fokozódó sírás volt:

89

—

Egy

pesti

család hozta be ide ezeltt

Azóta nincs egy nyugodt percem. Nem bírom már tovább. Ez a szoba volt egyetlen jövedelmem. Elpróbáltam mindent, viszezajöttek. Most lebontattam a vaikolaitot, felszedettem a padlót, újból festettem, befüstöltettem mindent. Minden éjjel felmentem háromszor, az utolsó napokban már egyet sem félévvel.

láttam.

Jogom

volt hinni,

hogy nincs több

és

arra a pénzre olyan szükségem van. Az este, mikor lefeküdtem, olyan kétségbeesetten kér-

tem az Istent, Mikor aztán a big

csend

hogy ne legyen

semmi

baj.

tanító úr lefeküdt és egy dara-

egy

volt,

kicsit

megnyugodtam. hallottam a ta-

Egyszerre aztán felriadtam, mintha a szívemen járt volna. Mikor pedig kiment a kapun, tudtam, hogy minden veszve van. Én nagyon sajnálom a tanító urat, én nem csaltam meg soha senkit, visszatérítek mindent s ha kell, megfizetem nító úr lépteit,

az éjjeli szállását

is.

Csak aat nehigyje, hogy szegény kis ember-gom-

— És

csalni akartam. bolyagból fekete sírásszálak bomlottak. Lesznyák Tibor nézte ezt a zokogó

kis

vén asszonyt. A harag lezuhant benne, mint egy kidöntött sötét feny. Végtelen szánalom

Minek

tette széles öleléssé életét.

kellett en-

nek a két tragédiának egybebotolni, az tér végtelenjén miért

nem

kerülhette

mást ez a két szerencsétlen? hullatott:

id és

el

egy-

Szelíd szavakat

9Ö

—

Ke

szegény

Én nem Earagszom, Én voltam a

fessék sírni.

nagysád nem

hibás, miért siettem.

tehet róla.

A

költségeket

majd meg-

osztjuk. e szavakat s hallgaitt^ ezt a másik végigtapogatta szenvedése kitárt

Az öregasszony

szenvedést.

Ugy

jött fel

benne a jóság, mint

a felkergetett vér: Nem, nem. Van egy kis megtakarított pénzem. Majd csak lesz, ahogy lesz. Szegény,

—

szegény tanító úr. Egymásra néatek és nézésük szent,

tiszta,

És a mér hetién nagy emberi ölelke^zós világ mélyén, az egymásnak bomló tragédiák rohanásában, a borzadalmas élet-hallucináció fekete kúszáltságában, a végtelen id tovaszakadó partján a két nyomorult emberélet volt.

csodálatos felé.

s

szépséggel

ragyogott

egymás

SCHOLTZ MIHALYNÉ ÍTÉLETE

1.

—

Scholtz úi% tessék beszállani, öt perc!

Kompé, szappanozd a Bórer igazgató

urat.

Soholtz beejtettc nehéz testét a borbélyszékbe,

úgy, hogy a bántott anyag megcsi-

kordult mintegy támadó ütésre. fejét

Nagy barna

hátravetette, hatalmas melle eiloredom-

borodott.

tükörre,

Tág fáradt szemei rámeredtek a ahonnan visszadermedt teste, mint

egy ostromra készített faltör kos. Súlyos jobbkezét nagylassan felemelte s végigsimította jobb bajuszát, mintha mozdulatával ki az a akarná próbálni, hogy csakugyan tükörben elfektetett ellenséges anyag. Mert tényleg, ezen a hullani hagyott testen egy közeli támadás mozdult vihara dermedt. A tisztára fésült nagy homlok nyugodt volt, a szemek fáradtak és pihenést kértek, a bajusz családias és a száj jó, a kezek odadobva a nehézkedésnek, mint únt fegyverek: és mégis az egész test valami el nem szabadult sötét

A

indulat

fergeteges

felmozdulása

volt.

bozótjában felgylt fenyegetés bújt meg, a leeresztett állkapesán az zött farkas dühe vonaglott, a mell rop-

szemöldökök

sötét

94

pánt vihara mélyen zihált, mint egy Holnapi forradalom s a hatalmas láb megtorpanása

a piszkos padlón a vak Sámson nekitámaszkodása volt, amint kinyújtja kezét a fenntartó oszlop után.

És ebben a szuszogóan békés, lomhán családias emberben ez az induló zivatar valami külön, nem egyéni volt. Mintha elitélt tömegek sötét hulláma csapott volna fel ebben az éktelen nagy testben s a rég^i imát kérz roppant emberállat úgy szenvedné ezt a lavinát, mint egy beléje szakadt végzetes betegséget. A kályhán a borbély reggelije ftt s a

gzölg

tej

szaga megremegteitte orra cimmind egy böl-

páját s megcsiklandozta lelkét,

csbl jöv

A

kacagás. borbély odakenrf; négy-öt ecset szappant

az acélizmú arcra és szólt:

Megérkezett végre barátunk, Scholtz Miska, örvend ennek nagyon neje, a Mariska.

Mint apró üveggolyók, kizökkent kacagurultak szét a mhelyben, melyet

gások

Még mek

vasárnapreggeli

a

megtöltöttek

vendégek.

a Bórer igazgató széthullott, hülyegyervonásai közt

ténfergett el.

is

egy félénk

De azután

mosolygás

lesütötte szemét s az

halvány bocsánatkérés remegett fel, hogy egy percre lírai állást merészkedett arcán

elfoglalni a világteremtéssel szemben.

A

borbélyt

fellelkesítette

a kacagás,

két

95

karját kidobta a levegbe, egyikben az ecse-

a másikban a babzó

tet,

tálat tartva s ezzel

az üres öleléssel széttánoolt a vendégek közt

yalami boszton-félét kanyargatva és énekelte?

Nyomd meg Nyomd meg

A bi

a gombot, a gombot.

Fedor tanító kibarsogott az egészségé-^

és friss paprikás szalonnával volt tele a

hangja:

—

Ej, te betyár Pécby, téged is énekelve

fognak

felakasztani.

öregedni,

ugye,

jó

volt

Te

sem

fogsz

meg-

asszony van. Hanem tegnap a Körben az a mus-

amíg bor

és

kotály?

í

Pécby már akkor njból a Scboltz arcát egy rmesternek, aki a Fzegletböl bámnlit ki a térre: Hát hallja maga, az ezerzseb istenit magának, most megint ajánlok egy jó seftet magának. De most nem fog becsapni. Tudok yalahol két mázsa kockacukrot.

habozta

s odakiáltott

—

— —

Hogy Jó

kilója?

reggelt, tanár úr, olvastuk

a Hírnökben. Becsületemre,

kitn

a cikkét cikk.

Ki

bene disztingvál, bene docet. Te Kompé, úgy váglak pofon, hogy az unokád zápfoga is lógni fog.

Megmondtam, hogy ne szappanozd

lele

a vendég

gató

iir.

A nak

száját.

Üsse pofon az igaz-

beszéd els fele a belép Förster tanár-

szólt,

a másik

fele,

hirtelen felcsuklott

96

De már megint egy vidám operett-dallamot diidolt s lábai ütemre tipegtek, amint Seholtzot borotválta. Azután kérdezte: De remélem, Scholtz Miska úr, lia már megérkeztél, csak eljössz szombaton a kabarénkra. Nézd majd meg, hogy fogok játszani. Olyan duettet énekelünk a kis Fronc Matilddal, hogy még az öreg Schwarcz mészáros is férfivá fog kunkorodni tle. Én nem megyek sehova, mondta dühvel, az inas felé repült.

—

—

—

fáradtan Scholtz.

— Ki

Persze, most mindig az asszonyt falod.

amit öt év alatt elmulasztotBíró iirnak páholy kell, vagy jó lesz három támlásszók 1 Jó reggelt, Langer úr, na, hallottam, milyen szép éjjeli zenét adott a Kohn internátusnak. Jól leöntötték a kis rüfkék. Hanem Záhorszky úr, mégis csak disznóság, hogy megint csak a gazdagokat választották be a választmányba. Maga is ott volt, miért nem kiabált? Én kiabáljak a nyolc gyerekemmel! Ha én kiabálok, holnap már nem hozzám jönnek borotválkozni. Megeszik az embert és nem lehet ellene tenni, És most már távoli hisztérikus sírás vonaglott a hangjában. kell pótolni,

tál,

—

—

—

— —

—

— Majd

Mély,

fakó

máskép hangon,

lesz,

—

nem

mondta, mintha máshonnan át

a hang.

mondta az jött

Scholtz.

hangján volna rajta

9t

— Lesz —

fenét,

Mindig így

— bökte

oda a Fedor tanító.

Ha

nem

lesz.

Krisztus

tudott

segíteni rajta, te mit akarsz?

— Jöjjenek

csak mind haza, majd meg fogod látni, rmester. Péchy felkiáltott:

olyan

lesz itt

—

tánc,

mondta az

—

—

Itt

Lcsén nem!

Itt

egész öt világrész bolsevista

akkor

sohasem! lesz,

Ha

mi

az

még

uzsorát fogunk fizetni a Polacsekék-

is

nak. Ide fog menekülni a világ

milliomosa.

Lcsén

minden

forradalom!

hiadi-

Teszek én

arra a forradalomra. Förster tanár úrban megkondult a társa-

dalmi rend:

—

Éppen jókor beszélnek ilyen bolondoMost mindenki forradalomról, jogról kiabál, de kötelességrl, munkáról senki sem akar tudni. Most gyujtogatásért kellene lekat.

fogni

mindenkit,

aki

könnyelmen

lázító

Én huszonöt évig tanultam, huszonnyolc éve vagyok tanár, dolgozom, mint egy marha s mégsem tudok megélni a családommal. A Hübscli Karcsi, a taknyos, soha még az aranybullát sem tudta, meg is buktattam a hatodikban s most huszonkétÉs éves korában napi ötven koronája van. szavakat dobál.

még neket

ordít a kommunizmus után. Az ilyemind ágyúba töltenem. Adnék én nekilí

bolsevizmust.

s

Scholtz Mihály már a tükör eltt állott tömör bajuszát kefélte szét. Az utolsó szóra Szabó D,

:

Mesék

a

kacagó emberrl.

7

megrándult,

letette

a kefét, odalépett a tanár

elé:

— —

Volt a tanár úr a fronton?

Én nem

dolgoztam

—

felelte

— s két

meg a

s

voltam, de két ember helyett

hatodmagammal nyomorogtam,

a tanár.

Hát én három évig voltam a fronton évig voltam orosz fogoly. És jegyezze

tanár úr, hogy én

is

bolsevista vagyok.

Bolsevista!

A

borbélymhelyben csend

Az emmam-

lett.

berek csodálkozva néztek erre a nagy laszra.

Hogyan

kerültek bele ezek a

bombák?

Bórer igazgató zavaros szemeivel, hol a paralizis zöld ködéi szálltak fel, szorongva nézett a tükörbe, s mert ott még két szeme volt, négy szemen át remegett az istentelen világba. Megfogadta, hogy levelet ír a figazgatónak és a szepesi püspöknek, hogy csak véletlenül került ide, soha nem fog többé itt borotválkozni és megtagad minden közösséget ezzel a hellyel, ahol ilyen szavakat mondanak. Scholtz a csendre, mint egy új felébredéssel nézett szét s a szereplés elöml félelmét

elmaradt ellenzés még jobban szavak most már úgy dübörögtek ki belle, mint a meginduló mozdonyból a gz: -- Jelentsen fel a tanár úr, hogy bolsevista vagyok. De ha akarom, úgy belerúgok érezte.

Ez

ingerelte.

és az

A

a fispánjába, hogy Iglóig gurul.

Senki sem

felelt,

senki

sem

mert

állást

I

99

melyekben a megérkea kabátjájt, odadobott a tükör elé egy koronát és kiment. Már egy hónapja érkezett haza az orosz fogságból, de az üzletben azért mindig az aszszony kucorgott. Ö hevert, vagy a Feldben foglalni a szavak eltt,

zett ítélet villámlott. Soholtz vette

poharazgatott a visszatért bajtársakkal s tögették

egymás

lelkébe a tüzet.

Két

töl-

héttel

ezeltt az asszonyt ágyba verte valami különös lázas betegség. Akkor bezárta az üzletet.

Ö az istennek sem dolgozik, dolgozzanak azok, akik raboltak a háború alatt, kiszenvedte a maga életét, neki most fizetni kell itallal, étellel,

a

nagy nyujtózásokkal. Az asszonyt a gond,

láz és tépett

halál

felé,

szavakat.

kérn

tüd

napról-napra emésztette a

de eldugta

Ma

magába a felgyötrd

reggel mégis

belle,

kitörtek

és szelid remegéssel, de az

els felrimán-

kodó mondatra a lomha óriásban meglódult Hallgass, az istenedet, a felgylt zivatar: mert kihajítlak az ablakon. Majd csinálok én

—

valamit.

Az

—

És eldübörgött hazulról.

asszony pedig ösztövér

lelkével

még

és egyszer szétnézett a borzasztó világban látta, hogy nincsen vigasztalás, hogy a rossz

mögött mindig rosszabb áll. Falnak fordult, Istekiflif ormára görbült és azt mondta: Ebbe az szóba felgylt egész nem, Istenem. mártirélete s lehet, hogy ez már káromkodás

—

—

volt nála, de a szegény lélek

már nem

Istenbe

parcellázott

tudott új szavakat kórózni.

- -

100 2,

Küün

a Körtéreai, a borbélymliely eloU

Sehol tz Mihály megállt s szemd, mint két fáradt levél, hulltak rá a vasárnapi városkára.

Megállása nem az élet vidám egysége, a férfitest izmos biztonsága volt, melybl visszazeng a beöml életnek: vagyok! Vállai, karjai, feje külön hullással nehezedtek teste nagy unalmában, mintha fekete hóból úgy terv nélkül hányták volna egybe ezt a nehéz alakot. Még csak kilenc óra van, mi a fenét csináljak? serkedt tudatába lomhán a kérdés. Pedig a frissen esett hó szzi fiatalság volt s göndör angyalok duzzadt húsa volt a vasárnapi leveg. A tér roppant belélegzése olyan volit, mint egy vidám kürtszó s a téli nap arany nyirettyüi alatt halk nótát reszkettek a meztelen fák. Jól kifésült, megkefólt, új ka-

—

—

lapos, fényes

cipj

a templomba mentek

emberkék sétáltak, vagy a s úgy áradt bellük

béke, mint a sült krumpliból a jó illat. De Scholtz Mihályba úgy estek ezek az emberek,

mint homlokának dobott gonosz kövek. Fájt neki a békéjük, a vasárnapjuk, fájt ez a mély

gyöker

rend,

amelynek mélyén mégis az

Fels ajakát dühvel utána rán-

régi gyermekszíve is ott rángott.

be-beharapta

s

bajusza

dult.

A

Féld a borbélymhely mellett van.

A

kaszírnö unottan tapadt a kirakat üvegéhez. A nagy tér sugárzó vasárnapja eltt olyan volt

101 ez

a

festett,

szem n,

boglyas, feketekarikás

mintlia felfakadt forrása volna

a fertelmes

halálnak. Féld a pudlin a félkopottra játszott kártyákat rendezte új partikba. Az ablakhoz közel, kiürült kávéscsészéje felé könyökölve

Kardos tanár úr ül

s

hosszú bronz orrát, mint

egy tavaszi elefánt, melankolikusan fiirja át a levegn. Szemei beteg felgyulladással tapadnak a kaszírn lomha domborúságaira és ma-

gában megesküszik, hogy

ma

merni fog kézmohóságávén fiatalember

zel és szóval, lázadó sejtjeinek éhes

Az idétlen sárgás-vörös már két hónapja duplán reggelizik: otthon és még egyszer iti. Mert a reggeli csak arra való,

val.

hogy

tisztességes

vágyat,

amit

formában hozza ide azt a

tisztességtelennek

rémítettek

gyermek tanulságaiba s amivel a diák vacogó félelmével nem mer elhozakodni. Sehol tz Mihályt bevitték a lábai. Feldbl kiloccsant a nyájasság a belép emberre:

—

Ahá, szervusz Miska! Már ilyen jókor. Mégis csak kemény legény vagy, pedig az éjjel j késig elbeszélgettünk. Adj egy pohár snapszot.

—

Féld félszemmel ránézett a tanárra és ko-

molyan mondta:

— Nem adhatok fiókám, tudod, hogy szesz-

tilalom van.

Nem

akarok

hatszáz

koronát

fizetni.

—

;

'

Nekem

nincs szesztilalom,

akarok. Ha, olyan nagy kapitány

há én

inni

a Huoskó,

102

nem

jött a frontra pamncsolgaíni. Adta volna ki ott a vér-tilalmat. Én Szibériábaö voltam, két évig fáztam, nekem most fel kell

miért

melegedni.

Féld mégegyszer a tanárra nézett és csendesen odasúgta Sclioltznaki

—

Menj a bels szobába. három sötét zugon

Seboltz vagy

átbotor-

kált és benyitott az udvari kis szobába.

rivalgások és vörös arcok fogadták. asztalnál

már hárman

A

Vörös

szeglet-

ültek s az asztalon kar-

bu téliák álltak. A szoba tele volt pálinka, bor, dohány s a szomszéd konyha sokféle szagával és a meleg gzbl, mint három felkel nap vöröslött a három ember Seholtz felé. Éljen a Miskai Ö tudja, hogy mikor

csii

—

kell jönni!

— Nagyszer szimatod van Miska, a pipád

tedd

le

1

Még nem voltak részegek, csak attól a kedvtl, hogy minél hamarabb részegek legyenek. Sdholtz végigkezelt, leült. Koccintottak, Ittak.

Kubea szabó

a lenyelés után

is

tovább-

dédelgette a bor ízét a szájában s az ital nagy

barátsága meleg szavakban

sugárzott ki

be-

lle.

— Lássátok gyerekek, milyen jól vagyunk most

itt együtt. Emlékeztek: tizenötben is együtt voltunk a fronton. Ki hitte volna, hogy

még elevenen összekerülünk. Pedig számomra már M Is mérték a koporsót.

A

kis hörosöglvép, pofaszakállas embea*-

kén apró mosolygások bujkáltak

s kivillóztak

aedves ajkain, orra hegyén, szemein, hasán. Vele szemben ült az Orosz csizmadia. Hosszúarcú,

sárgásbarna,

boilygószem

kain orvosolhatatlan keserség.

poharat szorongatja, mintha

ember,

aj-

Balkezével a

végs

fogáspont

volna valami végzetes zuhanásban, jobb karja valahol Kézdivásárhely mellett rothadt kely földdé.

A

szé-

hallga tása olyan, mint egy ne-

gomoly ag, melynek mélyén éhes apák és meggyötört anyák halvány serege reszket. Szemeiben, mint egy vén bör^tön ablaJja mögött, sápadt, idtlem panaszok voniilmak át, vagy ezea: szívbl felcsuklott vád üli meg ket. héz,

sötét

Az asztalfn

gallér nélkül, mellén

szét-

arcán ezer ránccal, melyekbl most kicsillog a szesz öröme, mint kerékvágásból az esvíz, Knájsz tanító hunyorgatja a szemét. Otthon kilenc gyermek sírja nehéz végzetként az apjuk fajfentartó ösztönét. Knájsz tanító egykor ügyes, nyiltszem fiatalember volt s egy grófi családhoz került nevelnek, ahol eredeti magyar, német, tót nyelvtudásához egy pár francia és angol mondat is ragadt, ahol megtanult két kézzel enni, hozzászokott a fogmosáshoz s valami átszrdött beszédjébe és mozdulataiba, ami elkel modornak hízott be az öntudatába. Ezért tárt inggel, kivörösödött

nagy tehetségnek, mély kultúrának

és finom

104 léleknek érezite

magát

s

mikor egy pár ezer ko-

ronáért elvette a Groiiosák hajdú leányát,

fe-

leségét és az egész családot pusztíi szigetnek

érezte

maga

körül. Tanító- társaival

nem

fért

mert mindig okosabb volt náluk s mois folyton kritizálta. Pedig kellett neki, hogy csodálják, hogy érezzék fölényét, hogy össze,

doruk

els

legyen. Ezért

a munkások

és alsó iparosok

társaságát kereste, köztük töltötte vigasztalást s

ha benne

magába a

volt az italban, francia,

angol nyelvtani töredékeket,

tört^écnelmi le veze-

téseket, földrajzi különlegességeket zuhogott a

nyakukba s nagyon demokratikusnak hitte magát. Ismételgette, hogy el van temetve, hogy üldözik, pedig ezzel a fejjel más már egyetemi tanár lenne. És mert részegségében mindig valami bolond szerelem forgószele jött a gyermekek szaporodtak, a nyomorúság ntt s az ötvenhez közel járó vén fejjel még mindig a régi mondatokban imádta magát. Fiai közül három már elzüllött, tovább rángta az apja mozdulatait, a többi gyermek, hervadt virágai az életbe öltöz halálnak, otthon reszkették a közös végzetet. Ö pedig mindig dicsségesebb lett, az alkohol mint egy rákent rá,

glória ragyogott az arcán, volt alatta s az alkohol

minden szék trón

ggös

fejedelemségé-

vel járt az utcán.

Orosz suszterbd egy dugott fekély fakadt el: Hallottátok tegnap a Takács Sá-ndotptl

—

10,1

A

zsidóból csak kibújik a zsidó

lóg, lio-gy

Kolin

kem a forradalom

is

ki-

Hogy oxdítozta a forramondtam neki, hogy ne-

volft.

dalmat, de mikor azt

svindli addig,

milliomosok pénzét

belle

s

amíg a hadi-

nem veszik s ezt az ismeg nem szüntetik, ak-

el

tentelen drágaságot

kor elkez-dte szidni a papokat, hogy ellenfor-

radalmat akaiPnak. Pedig

hosszúnapkor úgy hogy hozzám korog át a hasa. De azért ü nagy szocialista. Jó, hogy a csehek Zsolnán vannak már, majd azok csinálnak rendet. Scholte hallgatott s nagy hideg, véres mez volt benne. A véres tócsákat vékony jégszilánkok fedték, a fához közel egy ló hullája hevert. Közel hozzá egy szép fiatal szélvcly

koplal,

katona

teste

nyúlt

el

a földön,

szke haja

oda-

fagyott a nedves röghöz, megnyílt táskájából

a fehérnemje. Knájsz tanító megvet-leg kanyarított kezével a levegbe:

kilátszott

—

Te mindig

politizálsz,

csizmadia vagy. Ti

nem

tudtok,

mit, a politikához míiveltség kell. ber,

hogy

látszik,

fiaim,

sem-

Ember, em-

az mindegy, akár tanár, akár zsidó, akár

magyar. Ezt én mondom. Megmondom én, hogy mi a baj. Az, hogy Andrássy nem lett hamarabb külügyminiszter. Én tudom, hogy mit akart, én sokszor voltam vele együtt a gróféknál.

Hát én mondom, hogy az nagyon

okos dolog volt

s

ha hallgattak volna

rá,

ma

i

106

Belgrádban lennénk

nöm

és

itt

a

Féld

pat-

kányfogójában. Scholtz Mihályban a feldúlt Szabács egy tépett uooája volt.

arcok üvöltöttek és

Ég

ablakokból eWorzult lobogott el.

puskatz

Vágtató lovasok szétszaggatott selymet, drága szöveteket kanyarítva magukra, rohantak. Némelyiknek felfakadt mellén a véres rózsa, hátradlt és zsebébl gyrk, órák, drágaságok gurultak el. A lovak patái emberszívre, emberi gégére, esdekl emberi tenyerekbe tapostak. Megrázkódott,

pohár után és mondta: Igyunk.

kinyújtotta

mélybl

kezét

elkonduló

a

szóval

—

Kubea

—

sugárzott mint egy kályha.

Meglátjátok, gyerekek, hogy most pom-

lesz. Meglesz mindenkinek mindene, mert ez a demokrácia. A Károlyi mondta, hogy meglesz. Minden ruha és élelem, ami a frontokon volt, Pesten van felhalmozva. Csak most nem lehet eladni, amig a szerbek, a románok és csehek közelednek. Mert ezek mindent elvinnónelí. De amint az antant kiparancsolja ket innen, majd mindent szét-

pás világ

osztanak. Bán látta a földalatti raktárakat, húsz alagút van rakva élelemmel egészen Pesttl Esztergomig, hogy hét évig ehetünk belle. Nagy róka ez a Károlyi.

Megint riai

ittak."

Scholtz Mihályban a szibé-

sík végtelen vigasztalansága

didergett

107

Egy kút

igyeke

mellett állott s baltájával

bevágni a kút jegét. Mellette egy elcsigáegy taliga elé kötve s úgy nézett rá, mint egy gyötrött feleség, mint egy halál felé kergetett lélek. Egyszerre csak földhöz zett

zott ló volt

verte magát, kalimpált egyet

nyúlt

és

döglötten

el.

—

—

kérzött fel az Orosz Ember, ember, suszter, de nekem Magyarország fáj. Nekem fáj Erdély, fáj a Tátra, fáj a Bánság. Hát ezért tömtük magyar hullákkal a földet, azért hagytam ott a fél karom, hogy idegen eke szántsa ki a földbl! Ki ad igazságot nekünk! Én nem tudok semmit, de Magyarország fáj.

—

Újból hába;

ittak, ÉJiájsz

bekiáltott

a

—

kony-

Nagysád, nagysád, éhesek vagyunk! Hozzon egy falat szalonnát. Feldnó bejött. Szalonnát ós kenyeret hokörülbegyeskedte: zott, Knájsz felugrott és Mikor fogunk már szarvat ralmi a Féld homlokára? Jaj, nagysád, olyan férfi vagyok, mikor magát látom, de olyan férfi. Feldnó egy jó egészségeset kacagott: A tanító úr olyan, mint az apósom. Mikor iszik, mindig attól fél, hogy beletörik a kenyerébe a foga. Pedig vagy negyven éve nincs egy szál foga sem. Éljen, éljen, Feldné nagysága! Te tanítómegkaptad. Erre igyunk egyet, örvendett Kubea.

—

—

—

—

108 Ittak. Kilátsz

igyekezett visszanyerni

a

vesztett csatát s félhangra fogott huncutság-

gal mondta:

—

Ismeritek az ÁgOíston tanár

szolgáló-

ahhoz én egy olyan verset írtam, hogy mindent megtett, amit kívántam. S azt kívántad, hogy varrja fel a gombodat! Kötekedett Kubea. Mind felkacagtak, csak a Scholtz nehéz arca maradt mozdulatlan. Nagy hideg ködben járt, távol egy kutya vonított és látta a ját? Hát, barátaim,

—

—

felesége arcát.

Knájsz más térre csapott át: Tudjátok, hogy most éppen olyan idk járnak, mint a középkorban? Persze, errl ti nem hallottatok. Akkor a nagy bélpoklosság járt Európában, ügy hullottak az emberek, mint a verebek. A bélpoklosság éppen olyan, mint a spanyol nátha, csak más bacillus csinálja. Mert a bacillus is olyan, mint a ló, mindenik másforma, ki arabs paripa, ki meklenburgi. Altkor élt egy nagy olasz költÖ, persze,

—

nektek hiába mondom, ti nem tudtok olaszul. Ez éppen olyan nagy költ volt, mint Petfi. Tudjátok melyik a Petfi legszebb verse? mondta a csizA Talpra magyar! madia. —- AhI Te már megint politizálsz. Amiért azt ordítani lehet. Ez olyan, mint mikor te

—

—

kikiáltod az inasnak: hozd be a kaptát! Csak-

lm hogy 6 azt

anyám

kívánja:

Talpra

magyar!

Az

tyúkja, ez a szép vers, ez a finomság.

Gyerekek,

lia

ezt

a verset Petfi nem

írta

volna meg, hát megírom ón.

Knájsz belekezdett: Végigmentem az ormódi temetn! Hárman énekeltek, Scholtz tovább hallgatott, ügy érezte, hogy valaki mellette ül, akinek a mellében egy óriási zokogás vajúdik, mint egy haldokló a lezuhant bányában. Aztán egyszerre félt, hogy egy nagyot fog ordítani. Kiitta poharát és megint töltött. Egyik nóta a másikat húzta el s az üvegek ürültek. A béna suszter siránkozva kérte Ittak.

—

Knájszt:

— Énekeljük

a Himnuszt!

Belekezdtek.

Már

ott voltak,

hogy:

reá víg esztendt, amikor Scholtz

hozz

visszahal-

a Péchy borbély hangját, amint felpahogy nyolc gyermekéért hallgatnia kell s hogy a gazdagok mindent felesznek. Három emberre való öklét belevágta az asztal közepébe s odakiáltotta a tanítónak: A Márzejt énekeld, azt, amiben az van, hogy éhezünk! A három ember nekiharapott a munkás Marseillaisenek, mint játszó kutyák a kiterílotta

naszolta,

—

tett

lepednek

s

jobbra-balra

nyivasztották.

Féld bejött: Gyerekek, tudjátok, hogy az egész boltom noírtek adnám, de már menjetek haza

—

110

Kmm

vendégek vámnak,

úri

hangotok gedélyem

nekem

s is

lesz bajom.

kihalla.ts2iik

Még

a

az iparen-

elvehetik.

Scholtznak rosszak lettek a szemei: Most nincs úr vagy nem úr. Menjenek

— el

k, ha nem

— pár

Mi maradunk.

adok füstös karajt

butéliát,

tek hozzátok.

menni

tetszik nekik.

Nézd, Miskám, szépen felpakoltok

óra

Kélt

s játszunk

felé

én

is és

is

egy párti ramslit

egy

elmen-

ráérek is.

Jó

el-

lesz,

gyerekeki

A

másik három segített rábeszélni Seholnégy gzölg test, jói felpakolózva, kiment a derült téli levegbe. tzot s a

3.

A

két szoba közt az ajtó nyitva volt s lát-

szott az

ágyban a Scholtznó befelé görbül három vendég vigyorogva állott

A

alakja.

meg a küls

szobában.

Kubea

bekiáltott:

— Itt volnánk, csókolom a kezét, hát

mond egy

A

csak

fogadjistent.

beteg

nem

felelt.

A

suszter

halkan

mondta:

— Alszik, hadd szegényt. — Hadd aludjék, majd felébred, ha megíinja, — miooidita Scholtz. -— Ne zseniTOzzátök niagatok, üljetek

le.

Laültök az asztal köré, de valami hideg volt a szívük alatt ós mámeruk is futni kez-

111

mint egy megfázott gyermek. Mert

dett,

szo-

morúak voltak itt a dolgok, panaszos volt a leveg és az az ágy a letakart asszonnyal. Mintha árnyék hajolt volna a fekv beteg mintha mindenkibe visszadöbb'ent volna

felé,

a saját sorsa.

Némán

ittak.

—

—

Nincs egy szivarod, Miskai Kérdezte végre Knájsz. mondta Nesze testvér, van nekem, az Orosz csizmadia s odakínált egy portorikót. Knájszba feldagadt a tudománya: Tudjátok, hogy az rossz szó, hogy szivar. Ez olyan, mintha a poharat úgy hívnólc, hogy ivar, vagy a meghívót úgy, hogy hivar. Persze, ti ezt nem értitek. Ti azt sem tudjátok, ki volt Kazinczy. Az volt aztán az ember. Az még Berzsenyiben is hibát kapott, pedig az olyan költ volt, mint most Lévay. Szép vers ám az a Szüretünk, gyönyör. Azt szavalta a múltkor a te fiad is, te politikus csizmadia.

—

—

—

Gondolataim mostan Mulatozva járnak Csekély gazdaságán Szegény édesapámnak.

Csak a szesztilalmat enné meg a fene. Kubea szemében gonosz mosolygás

A

csillogott.

—

Hát hiBzit«k, hogy a Soya bíróníik csak egy nadrágja vant Mikox vaöaltatja, hozzám jön és gatyára vetkezik s úgy várja meg.

112

Otthon, ha

ír,

leveti és

úgy I, hogy ne kop-

tassa.

—

Szegény, szegény ember. Ti

nem

tud-

hogy sajnálom én a szegényeket. A szísírdogált Orosz. vemet osztanám szét nekik, A szoba szomorúsága beléjük folyt és rá-

játok,

—

Hallgatagon ittak. gyermekkacagás csapott fel, mint egy belobbanó piros láng, de aztán megint csend lett, nehéz, mély lcsei csend. A Éózsa uccában egy évben négy kocsi megy végig, az is nyáron. De sriín ittak s a szemük mélyén nehezedett

Az

a

szavakra.

udvarról

már

a szesz haragja. Együnk, mondta a

felízaot

—

—

tanító. Kipakol-

ták a füstös karajt. Scholtz kenyeret, tányé-

rokat és eveszközöket vett el.

A

mohón rágó

állkapcak s a fogak vad tánca a húsban mégis ert és meleget vitt az izmokba. Orosz ersen

Knájsz családapává érzékenyült: Csak legalább egy disznót tudtamvolna venni a családomnak. Kilenc gyermek, tudjátok, hogy mi az a kilenc gyennek! Az mártírja vagyok egész életemben s mégis krumplit rágnak egész évben. És mit tett a forradalom értem, micsoda forradalom az, amelyik nem moaidja ainnak a kilenc gyermekes apának; nesze, te ember, itt van húszezer Bezzeg, ha korona, lásd el a családodat. Andrássy uralomra jut, akkor másképen lett szuszogott.

—

.

k

volna a dolog. Most volna rend és kijárna a jutalom azoknak, akik szenvedtek az orszá-

113 gént.

Nem

elég szidni az arisztolvTatákat, ke-

nyeret adianak, kenyeret, mert ez a történelmi materializmus.

Orosz suszter szemeibl most már könnycseppek hulltak:

— És

nekem a Bánság

fáj,

s ez a szép nevezetes Tátra.

a nyomorúságot,

a drága Bánság

Én nem bánom

nem bánom a

félkezem, de

Egész éjszakákat nem alszom, miót-a ránk jönnek ezek a gyilkosok. a Bánság, az

fáj.

Legyzni nem tudtak, de kirabolni igen. Ha nekem azt mondaná valaki: Orosz Pista, add ide az életed és Magyarországot nem fogjuk bántani, én odaadnám neki. Scholtzban megindult a lavina: a Bánság

—

Neked

neked a Tátra fáj, a hadimilliomosok, a grófok Tátrája! Hát miért nem fáj fáj,

az a sok millió árva, a megraboltak, a rok-

kantak, tünk,

a ki játszó ttak! Hát miént szenvedhagytuk gyilkolni magunkat,

miért

miért hurcoltak

nem

fogságbal

Hát a brgyár

amelyik a polgármester fiának két pár cipt csinál egy hét alatt, amíg az egész nép mezítláb jár télvíz idején? Hát a szövetkezet nem fáj, ahol a hivatalnok urak í^l^só lisztet kapnak, amíg mi, mi, akik védtük ket, felfordulunk az éhségtl I Volt nekeon Tátrám, mit élveztünk mi a Tátrából, mi közöm nekem az Tátrájukhoz? Forradalom kell, értitek? De nem ez a hadimilliomosok iprradalma, akik új szók alatt rabolnak fáj,

114

tovább. Bolsevista forradalom

ke-ll,

állani a nyomorultaknak,

világ

a

össze kell

minden

s akkor minden mindenkié a Tátra is, a Bánság is az lesz. De gyávák és buták vagytok most is. Nekem fáj a hazám, én nem engedem a hazám, ersködött Orosz.

nyomorultjának

lesz,

—

—

—

Hát majd belerúgok én a

Nekem

ne beszélj

itt

te

Aki az én hazámban van,

lak.

hazádba.

a hazádról, mert kidobaz tartson

yelem, az legyen bolsevista, mert máskülön-

ben

le is út, fel is út.

beszélj itt

Te

pedig, te tanító, ne

nekem a ronda

rabló grófjaidról,

mert belefojtom az Andrássydat a torkodba. Knájsz megsértdött. Melletlen mellét igyekezett kilökni, vállait felhúzta, alsóaja-

kát

felduzzasztottá

s

ellapított

hangon

mondta:

—

Te

tanítsz engem, te!

Ahhoz még sok

patkót kell árulnod, barátocskám. Tudod

mi

az a közgazdaság?

morogtok,

ezért

Hát

nincs

te,

látod, ezért nyo-

kenyeretek.

Ha

én

Andrássyról beszélek,

aat a ti érdeketekben buta bolsevistáid csinálnak világfelfordulást, hogy még több lesz a nyomorúság. Nem a cscselék kell a közgazda-

teszem.

Majd a

sághoz,

hanem mveltség.

te

Scholtz felemelte roppant kezét, ordított:

—

Mondd még

egyszer,

mondd még

egy-

szeri

I

115

Orosz

karját a

közbehajolt s egyetlen

tanító elé tartotta.

—

Pistát

már nem. ö

azt

becsületes ember. Bitang az, aki

jó hazafi,

nem

nem engedem,

a hazát, érted, bitang. Hagyjátok már abba,

szereti

—

—

csitított

Knbea. Scholtz

nyitott

tenyerével

szembevágta

a csizmadiát. Orosz visszaesett székére s orrából kiserkedt a vér. Kezét odatartotta sikálta a szivárgó

eret,

de

azért

s

arcára

mondta

s

hangjában sírás és makacs bátorság is volt: Engem megölhetsz, én nj^omorék va-

—

nem engedem. Én megmofndom, hogy aki a hazát bántja, az gyok, de a hazám, azt

gazember, gazember. Knájsz tanító felállott,

de

már

inga-

dozott:

—

Ha itt így bánnak az emberrel, én elmegyek. Én úriemberek közt szoktam lenni, Én nem engedem magamat. Én látom az igazságot,

akikkel lehet vitatkozni. terrorizálni

nekem van mveltségem dem az igazságom.

hozzá, én

nem

enge-

Orosz is felállt. Scholtz valami vörös ködben tapogatott valami mimden.t elintéz akarat

Aztán felugrott, az ajtó Innen az nristen sem megy

ntán.

—

meg nem

esküszik,

hogy

elé állott: ki,

amíg

bolsevista lesz. In-

kább legyilkollak mindnyájatokat. Eleget trtem öt évig, most tenni fogok.

116

Kubea nem

ijedt

meg,

st

derültsége visz-

hogy most itt az van mindnyájuk felett.

szajött az arcára. Érezte,

egyetlen diplomata,

Odament Scholtzhoz:

—

Miska, ne bodondozz,

ti

Ki a

feneketekre. Elmenni!

meg

üljetek a

fene látta, mikor

még annyi bor van s még Féld is fog liozni. Majd meg fogtok egyezni, csak most nem értitek egymást.

A

bels szobából a beteg egy

ballszott ki.

Kubeának

jó

ötlete

mozdulata támadt, az

asszony majd leszelidíti ezt a bszült bikát:

— Tudjátok mit! né asszony már

nem

Hallom, hogy a Scholtzalszik.

Tle majd meg-

kérdezzük, kinek van igaza. Legyen Oroszt húzta a szék, az

a bíró.

üveg, a megmelegített

telt

emberekkel társas

szoba,

már nem

kívánt szakítani: A Scholtzné asszony derék asszony, 6

—

a hazáját, ö nekem fog igazat adni,

szereti

—

mondta

fél könyörgéssel. Scholtz felbdül't, de hangjában meglepe-

tés is volt:

—

Az én

Az én feleségem ad Hát gyertek be, lássuk azt az

feleségem!

igazat másnak! igazságot!

A

négy ember betolongott az ágy

Az asszony megint mozdulatlanul

mellé.

feküdt a

fal felé fordulva. Soholtz rákiáltott:

—

Mit bámulod a van igaza.

falat, .

.

mondd meg, kinek

117

— meg

Soboltzué asszööy, ne féljen, a hazáért

kell

mondani az

—

igazságot,

kérlelte

Orosz.

—

Ha

meg,

én fordítalak

megérzed

—

lürelmetlenkedett Soholtz.

A szemgolyója szeme fehérjével hajló négy férfit. Azután a

Az asszony hanyatt egészen felfelé fordult nézte ezt a feléje

fordult. s

szemek mégis visszajöttek gödreikbe, de különös messziséggel voltak

— Beszélj

tele.

Hallgatott.

már, ne f arizeuskodj

!

—

ordí-

totta Seholtz.

A hangra az asszony szemébe rándult a négy alak: az Orosz véres arca, a Seholtz izzó bika feje, a tanító széthullt zöld kéi^e s a hajnalodó Kubea. És miníha egy borz-almas valótlan hallucináció állna eltte, testén

végig-

rángott a rémület, arca eltorzult, mellét szemei újból befelé fordultak üres hörgéssel üvöltötte.

lökte,

ny

s

fel-

egy ször-

-Jaj! egy végs hányMégegyszer, de Mozdulatlan most suttogva, ismételte: jaj.

Azután csuklott egyet

kódással a

fal

s

fordult.

felé

—

lett.

Seholtz megrázta a testet:

— igaza.

Ne

jajgass,

—A

durva kezek

hanem mondd, kinek van

test holt

—

érzéstelen

közt.

Orosz rémülten kiáltott

—

fel:

Vigyázz, elájult szegény.

maradt

a

118

Az ágyhoz a

rohant, szánalmában félretolta

nagy torony embert. Óvatosan

kifelé fordí-

totta az asszonyt és felemelte a fejé^.

A

nagy,

fehérré ürült szemekbl, a szederjesre fagyott arcról hidegen fujt a halál. Orosz lehajolt az asszony szívéhez és ijedten engedte el a testet. halott visszahullott az ágyra. Orosz

A

halálos döbbenéssel kiáltott fel

és

könnyek

csordultak a hangjából:

— S

Meghalt! Az

istenért,

meghalt!

az emberek, bolsevisták és kapitalisták,

keresztények és pogányok, hazafiak és nemzets a végtelen emberi szenvedés és a halál egy volt: mint a tenger, mint a leveg, mint az id. köziek voltak

A JÖ SZERELEM LEGENDÁJA

Gio\'^nni

Molineri

kovác^legény

Dönglépt, keményökl legény nap

szikráztatta a vasat s

volt.

volt.

Egész

nagy szemei tágu-

lásán látszott, hogy napokon át lobofíó tzro

szoktak meredni.

A

munka

volt

a

Giovanni

beszéde és két keze járásán kívül kevés szava volt.

De

reggel és este mégis felzengtek a Giovanni ajkai. Reggel, mikor a felúszó nap azt mondta a világnak: gyertek jó emberek, élni, ma már igazán érdemes lesz élni, éppen ma, meglátjátok, és mikor a város száz harangjában feldobogott a reggel, mint egy szerelmes várakozás: Giovanni megmosdott s odament a tiszta szoba szögletébe. Ott állott az öt®eb Krisztus nagy ékes fenyfeszületen, ott állott édesanyja, Mária, kék köpenyében ég szívvel. Giovanni letérdelt s mély zeng hangon himnusz szállt föl belle, mint pára a vidám áldozatról. Föl a ház boltjáig, a lombok boltjáig, föl a nagy szeretet kék boltjáig emberszívvel lett tele a leveg.

—

—

b

Bs

fenn.

a

Meoiy országban

fodor-angyalok

122

összegömbölyített kacsókkal kérték

Máiiát:

—

hallgas-

Mária édes anyánk, menjünk

le,

suk meg ezt a jó embert. Mária megindult s ékes kék palástja nyomán gyermekangyalok kacagó húsa bomlott,

A

niap

reájuk sütött

s édes

nevetések cikáz-

levegben. A kékszárnyú galambok s messzi vidékek madarai utána röpültek a boldog csapatnak. És Mária és az angyalok látatlan suhanásában szálltak be a házba, a galambok és idegen madarak pedig megülték az ereszt és soha nem hallott csodás tak a hajnali

éneket énekeltek.

Giovanni

nem

vett észre semmit, csak tér-

himnuszokba osztotta a És mellette térdelt az édesanyja, egy delt s ékes jó

lelkét.

már rég nem látott, is már rég belevesztek

öreg asszony, ald hallott és szavai

merül idbe,

öreg-

nem az

el-

de örökkévaló lelkében mégis dicsséges imák fia hangjait s

tapogatta a mozgásával mozgatta az tjüket nagy melegség szeretetté s a Giovanni

ajkait.

És mindket-

tetta

egyetlen

fiatal

szívével

egy is

az

örök szeretetet. És fenn a levegben, mint felszálló tömjén füstöregasszony szerette jében, trónolt

Mária

az

s

a kis angyalok lubic-

koltak a hangokban, mint verdes test

csemk

cse-

a meleg vízben. Odakacagták a moMilyen jó fiú ez a solygó Máriának: Giovanni s milyen egyszer szelíd asszony az ö anyja.

—

123

Aztán Giovanni egész napon át dolgozott. Ütötte a vasat és az szikrázott, mint a pokol szeme. Ütötte, mintha az agg ellenséget aki gylölet, zavar és hazug ígéret. volt külön letes

és

litnó,

És nem

az ö munkája. Egyetlen becsü-

akarat voltak.

De mikor a nap

lehullott s

dolgok összezuhogták az

estét,

a megcsurrant mikor a száz

harang felzokogott az éjszaka eltt, mint egy nagy emberi szorongás, Giovanni megmosta kezeit, letörölte a kormot szép fiatal arcáról s megint ott térdelt a tiszta szoba szögletében. És anyja megint melléje térdelt, hogy vén kóró

életével

kitolja

a

fia

imáját,

a

fiú

mint megpihent madár. Mária, az angyalok s a levegég szelíd madarai megint lejöttek, hogy tiszta esti fürdt vegyenek. És Giovanni álmai nagy feimája megint

fölszállt,

hérséggel tiszták voltak

s

úgy ömlött a

nés tiszta testébe, mint holdvilág

az

pihe-

ezüst

patakba.

Jó volt Giovanni. A feléje nyúlt kézbe tett, meggörbült öregasszony há-

alamizsnát

táról vállaira yeiíe a terhet,

nak

messzi vándor-

ajtót nyitott és jó szavakkal törölte le a

felbuggyanó könnyet. Mert minden szenvedésnek és nyomorúságnak egy arca volt az ö lelke eltt, az az arc, amelyik a fenyfeszületrl nézett rá.

Egy vasárnap reggel Giovanni a templomba ment. Akkor ment a templomba Ko-

124 üiariiia

a város leggazdagabb pékjének a

is,

lánya. Giovanni szemei kinyíltak az imájából,

Romarinát

megmost elször, egyszerre, lehullott függöny mögött

Bieglétita

és rajta keresztül

látta saját fiatalságát,

mint ahogy egy meglátnak egy fiatal, ékes meztelen

testet.

II.

A

kis

angyalok csodálkozó szemeket nyi-

tottak a tavaszi égben. úszott a

éneke

Már

lobogó vitorlákkal

nap a fényesvizü égen

nem

jött,

nem

jött.

s

a Giovanni

Rá-rápislogtak

Máriára, azután egymás szemébe néztek.

Mária hallgatott

k

De

sem

mertek szólani. Talán beteg Giovamni súgta magábafu az egyik. gondolta a Talán fáradt, szegény másik. És minden kis szív felmentette Gio és

—

—

—

vannit.

De eljött az este s az ének most sem hívta ket. Az angyalok vártak, vártak s le-lekukucsáltak az ég homályosuló ablakain. De mert egész nap fiatal sugarakkal futkároztak elés a nagy tavasz is elbágyasztotta ket, aludtak mennyei meleg _bokrok alján és nem szóltak még zokszót a Máriának. Másnap reggel is hiába várták az éneket. Most már duzzogás volt csücsörített ajkukon s visszanyelt sírás mozgott kis duzzadt

juk alatt. Kávéjuk lyiknek a jó friss kifli

is alig is

majszolták,

toká-

némc

kifordult a szájából.

125

Do új tavaszi nap, új sugarak s újonnan fakadt virágok kelyhei hívtak s mégis elvígasztalódtak az ég mezein. Este sem hallatszott ének s most már a Mária arca is komoly volt.

Harmadnap

reggel

már haragosan

geltek a kis göndör fürtök

csilin-

mint túlsók íeckét

s

kapott tanulók, panaszos ujjakkal jelentkeztek Máriánál.

—

—

Mit akartok? kérdezte Mária morúság volt a hangjában.

—

és szo-

Istennek szent anyja, nézd, ez a gonosz

Giovanni

ma sem

elfelejtette

énekelt. Elhagyott téged

Urunk

—

öt sebét,

s

panaszkodott az

egyik.

Az angyalok hangosan

duzzogtalvt

— A hálátlan! — Az eretnek! — Büntesd meg! — Verd meg! — Menjünk ítélkezni — s

mondta Mária

—

mondata, mint nehéz mennydörgés, veszett

el

az ég távolságában.

Megindult Mária s mint fiatal erd zúdulása, mint tavaszi förgeteg, haragos angyalok raja zúgott utána.

átcikáztak a megáradt

meglátta

Amint

zúdult irammal

tavaszon,

ket egy magányos

egy

holló

szikla tetejérl.

Fölszállott és nehéz, sötét szárnyakkal úszott

a fényes csapat után. Leérkezett a kis szobába. ott

térdelt

a

Mk

Az öregasszony

Mária eltt, hangja holt

126

ajkai mozogták az örök imát, világtalan szemei nézték a vérz szívet, vak fülei bele-

hallgattak az örökkévalóságba. volt mellette.

Az

De a

fia

nem

asztalkán egy tejfele&csupor

várt s egy kis an.gyal suttyomban beienyalt a mutatóujjával. A kertre tárt ablakon bejött a tavasz és énekeltek a rózsák és zengtek a

fszálak.

Menjünk a kertbe

A

súlytalan csapat

—

mondta Mária.

átszállott a felébredt

kerten s röptük alatt meghajoltak

a virágok,

mint oltár eltt hajbókoló lányok.

A

gére értek, hol rózsákkal befutott

a csorduló napban.

Az

kert vé-

kis lugas

angyalok ajka szörny megbotránkozásban szisszent fel, eltakarják a szemeiket, de kövér kezük, fürtjei között haragos és kíváncsi szemük mégis kikandikált, mint gyermeik, ha cukrot ev gyermeket lát. Vörös rózsák és nyitottszem virágok között meztelenül feküdt Giovanni és Romarina. Átölelték egymást, ajkuk csókban csapzott össze, olyan volt a két fiatal csókos test, mint két egymásba szakadó napsütött folyó. Mozdulatlanok voltak, aludtak és testük mégis élethívó egymáshoz rohanás volt. Mária szeme fel villámlott és elsápadtak az angyalok. A holló egy jegenyére szállt s felkárogott, mint egy megidéz poroszló. A felgerjedt angyalokból haragos szavak villámlottak: -— Látod, látod, ezért hagyott el téged. állt

egyetlen

12T

— A parázna! — A liitehagyott! — örök tzbe vele! Mária már megnyitotta ajkait, már megmozdult az ítélet, melynek minden szava ég

De felmozdultak a

századok.

fák, táncoltak a

virágok, fejüket rázták a füvek,

könnyelm

szél borzolta az egész kertet s a tavaszi forga-

tagban vörös, IDa, fehér szirmok tarka iiava csapódott az angyalok bosszús szemeibe, az ket, mint illat, az ének, a vágy körülfogta megtorlóit patak

Mária

sodra.

rányitotta

szemeit a tavaszi kertre.

Május

és csók volt

a világ.

A rögök gyönge

zöld hússal híztak, a föld felbomlott pörsené-

seiben kis bogarak ölelkeztek.

A

levelek

zöld szövete apró kis testek csókos volt.

A

rózsák

nevet

mozdulása

eltikkadt S2i©relmes vággyal

énekelték az örök folytatást s egy

nagy poca-

kos cserebogár éktelen nagy csókban kapaszkodott össze feleségével szeretkeztek: látszott,

s

hogy

komolyan nagyon fontos

olyan

hogy kis cserebogarak is legyenek a viAz ágak rügyei mint kis fórfivágyak meredtek a szerelmes levegbe s megtárult csók volt a virágok nyílt szája. Bogár a bogárnak, parány a paránynak dalolta a maga nekik,

lágon.

csókénekét s az egész kert a csók zeng roppant harmóniája volt. A készül halál kisápadt a dolgokból: él hús, meztelen vágy, énekl jöv volt minden. Mária gondolkodott.

128

Az elkényeztetett kis angyalok meg-megráiigatták a szoknyáját, mintha cukrot kérnének:

—

ítéletet! ítéletet!

Újra szell támadt

s

a nehéz

barackfák

bíbor szirmokat szórtak a Mária kék palástjára. szél odahozta minden virág illatát,

A

minden csók zengését, minden vágy dalát. Mária mintha régen, régen nem hallott ének szavait keresné, nézett és olyan ismers beszéd volt neki a harmatos föld felszálló szaga.

Már

mosolygott, végtelen megbocsátás volt a

hangja

s

madarak

— Én

szavai mintha messzirl visszatér

Mondta: voltam a föld leánya, gyermekek.

lettek volna. is

TARTALOM Oldal

Elszó

5

I. Mesék a kacagó emberl. A lélek-mocsár I.

11.

9

Capriccio

U

Capriccio és Tintinella

15

m. A remete

19

IV.

21

V. VI.

vn.

csodát lát Capriccio a lelke partján Tintinella változásai— Találkozás a nyúzott emberrel A tegnap megöli a mát és a holnapot ._

VIII.

A mocsár

vége

24 27

33 36

Boldog Misi 1. A vak orgonás

[39j

41

Az alvó egér

50

III.

A

55

IV.

Kudorka király lakomája

62

Három kívánság

67

lí.

V.

ringispil

11.

Legenda Lcsén Scholtz Mihályné

A

Három

elbeszélés. 77

ítélete

91

jó szerelem legendája

119

y

C

7^4

y

/

PH 335 S893N5 'í

Szabó, Dezsd

Nincs menekvás

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY