Kránitzné Nagy Márta: A SZIVACSKÉZILABDA ÓVODAI MOZGÁSFEJLESZTŐ, PREVENCIÓS PROGRAMJA
TÁMOP 3.1.4-08/2-2009-014
Tartalom
.....................................................................................................................................................1 Tartalom.................................................................................................................................... 2 1.Napjaink problémái..............................................................................................................1 2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival.............................. 3 2.1. A mozgás nagyhatalom....................................................................................................3 2.2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival............................ 3 2.3. A mozgás és a pszichikus funkciók kapcsolata............................................................... 9 2.4. A mozgásfejlődés fő állomásai, az alapkészségek, koordinációs szabályozás .............10 3- 6 éves korban...................................................... 10 3. A szivacskézilabda óvodai mozgásfejlesztő, prevenciós programja...............................16 3.1. A program előzményei...................................................................................................16 3.2. A mozgásfejlesztés lehetőségei és gyakorlata az óvodában.......................................... 17 3.3. Labda- szivacslabda-kézilabda...................................................................................... 18 3.4. A szivacskézilabda óvodai programja............................................................................19
MOTTÓ:
„JAJ,FELEJTSD EL A PUSKÁT, FELEJTSD AZ ÉDESSÉGET, ÉS A CSOKOLÁDÉ SEM KELL A SZOPOGATÁS VÉGETT, A DIÓT, NARANCSOT MÁR NEM IS SZERETEM, ÉS VAN MÁR EGY ZSEBKÉSEM, MELY MAJDNEM SZELETEL. DE Ó KARÁCSONYAPÓ, KÉRLEK , HOGY KEGYESEN HOZZ EGY IGAZI NAGY PIROS LABDÁT NEKEM!” A.A.MILNE: JÁNOS KIRÁLY KARÁCSONYA
Köszönetemet szeretném kifejezni a Csornai Általános és Művészeti Iskola, Óvoda Igazgatójának Némethné Fülöp Teréziának, hogy biztosította számunkra a megfelelő feltételeket. Kolléganőimnek az óvodában ,akik türelmükkel , szabadidejükkel támogatták és segítették az elmúlt 3 évben munkámat. Kránitzné Nagy Márta óvónő,fejlesztő, gyógypedagógus
1. Napjaink problémái Óvodapedagógiai gyakorlatom 25 éve során egyre gyakrabban találkozom olyan gyermekekkel, akiknél túlzott a motoros impulzitás ( a motoros aktivitáson, mint fejlődési sajátosságon túl), a türelmetlenség, nem képesek kivárni, érzelmeik rendkívül hullámzóak, szélsőségesek, kudarctűrő képességük minimális, beilleszkedési zavarokkal küzdenek. Érdeklődésük nagyon gyakran felszínes, nem merülnek el egy-egy játékszituációban, a feladathelyzeteket pedig rendszerint nem viselik el. Közös tevékenységben szembetűnők az említett problémák, kétszemélyes szituációban jobb képet mutatnak. Kolléganőim is egyre gyakrabban említik problémaként az általam is tapasztalt tüneteket. Megfigyeléseinket a szakemberek vizsgálatai alátámasztják, mely szerint „az olvasási, tanulási, magatartási zavarban szenvedő gyermekek száma különböző szakirodalmi adatok szerint 25-45% közé tehető az iskolában”.1 Az iskolából történő visszajelzések alapján évről-évre megnövekedik azon gyermekek száma, kik tanulási nehézségekkel, magatartási zavarokkal küzdenek az iskolába kerülést követően. Ebből következően a gyermekek számára az óvoda –iskola átmenet nagy törést okoz. Mi óvónők az óvodai életben, avval a ténnyel szembesülünk, hogy a gyermekek körében egyre gyakoribb tünet a túlzott motoros aktivitás, a figyelmetlenség, a nagy és finommozgásokra jellemző össze rendezetlenség, kapkodás, gyakori tevékenységváltás. A 2009-ben végzett nagy csoportos vizsgálati eredmények ( 22 fő tanköteles gyermek vizsgálati eredménye) rámutatnak a problémákra. Difer vizsgált területei ÁTLAGOK %ban
Írás-mozgás koordináció 47,4
Beszédhang-hal- Relációlás szk. 84,6
75,3
Elemi számoTapaszlási Tapaszta-talati öszkészség lati köv. szef. 65,9
65,2
72,1
Szocialitás 70,8
A megfigyelt tapasztalatok alapján igénybe vettük a szakemberek véleményét. A szakvizsgálatok azonban igazán patológiás hiperaktivitást egy esetben sem fedeztek fel. Evvel ellentétben egyre szaporodik azon gyermekek száma, akik hiperaktív tünetekkel rendelkeznek. Bár a lelkiismeretes munka során, amikor is anamnézis, családlátogatás, környezettanulmány, szociálpedagógiai tanácsadás megtörténik mi óvónők is kizárhatjuk a valóban patológiás hiperaktivitás jelenlétét. Ezt főleg a szakirodalom ismeretében tehetjük meg, mely szerint „nem beszélhetünk hiperaktivitásról, ha a mozgások korlátozása vagy az ingerszegény környezet hatására jelennek meg a tünetek”. 2 Ennek ellenére a tünetek szaporodnak, az iskolai visszajelzések a tanulási nehézségek, magatartási zavarok szaporodásáról tájékoztatnak, ami nem véletlen, hiszen „a gyermekkori hiperaktivitás a tanulási nehézségek okaként és tüneteként is értelmezhető”. 3 A célom a mozgásfejlesztő programmal, hogy ráirányítsam a figyelmet egy olyan problémára, mely az óvónői munkám során napjainkban egyre gyakrabban felmerül. 1
Csanádi Gabriella:Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe ( Comenius Bt.Pécs, 1998. 311. old.) Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok ( Volán Humán Szolgáltató Rt. 19. old.) 3 Fodorné Dr.Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok ( Volán Humán Szolgáltató Rt. 11. old.) 2
1
De vajon mit tehetünk addig is a tünetek kezeléséért? A lemaradt gyermekek felzárkóztatásáért? Mit tehetünk, hogy ne manifesztálódjanak az iskolába kerülés után a tanulási nehézségek. Melyik az a terület, amely közvetlen preventív a gyerekre hat ? A hiperaktivitást, tanulási zavarokat, magatartási zavarokat kutató szakemberek évek során keresték, kutatták azokat a területeket, lehetőségeket, melyek a felvázolt problémák kezelésére a preventív munka során a leghatékonyabbak. Tapasztalataikban leszögezik, hogy: - a legalkalmasabb terület a mozgás - a lemaradás 3-4 év alatt behozható - a tudatosan megtervezett, megfelelő mennyiségben végzett nagy mozgások hozzásegítenek a finommozgások fejlődéséhez - a mozgás fejlődése nagymértékben kapcsolatban van, befolyásolja az idegrendszer fejlődését, érését - a megfelelően funkcionáló idegrendszer lehet csakis az alapja a jó kognitív képességeknek. Úgy gondolom, hogy: - a mozgás (már szakemberek által is bizonyítottan) a legalkalmasabb az általam feltárt problémák következtében kialakuló tünetek kezelésére, a lemaradás kiküszöbölésére. - az óvodai tevékenységgel párhuzamosan végzett preventív mozgásfejlesztés lehetőséget ad a tanulási nehézségek megjelenésének megakadályozására, a felzárkózásra, a prevencióra. - a megelőzés sokkal hatékonyabb mint a korrekció - a mozgás jelentőségét csakis az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés kapcsolatában lehet jól áttekinteni. Jelentősége éppen e szoros kapcsolatban rejlik, mely kapcsolat adja az irányvonalát, vázát a prevenciós munkának. Szeretném ha a szivacskézilabda mindennapi gyakorlat lehetőségeket kínálna a mozgásfejlesztésre, mely a gyermekek harmonikus fejlődésének alapját képezi, segít a nagy számban fellelhető lemaradás csökkentésében, a hiperaktivitáshoz oly nagyon hasonló tünetek kezelésében, a tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében.
2
2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival 2.1. A mozgás nagyhatalom A mozgás jelentőségét a szakirodalmak többsége hangsúlyozza. „Az ember arra van rendelve, hogy élvezze azokat a dolgokat, amelyek elősegítik az agy fejlődését, ezért természetes módon mindig kerestük azokat az érzékleteket, amelyek segítik agyunk rendezőmunkáját. Ez az egyik oka annak, hogy a gyermekek annyira szeretik, ha ölbe veszik, ha ringatják, ölelgetik őket, amiért imádnak futni, ugrálni és játszóterezni, strandolni. Mozogni akarnak, mert a mozgásélmény táplálja az agyat.” 4 Vagyis az értelmi fejlődésben a mozgás kiemelkedő szerepet kap, meghatározó jelentőséggel bír. A múlt század elején már nagymértékben foglalkoztatta a tudorokat, szakembereket a magzat fejlődése. Legkorábban már Arisztotelész is figyelmet szentelt az embrionális fejlődés feltárására. (Csirkeembriót megfigyelve.) A tudomány, a technika fejlődése, a múlt század végére már lehetőséget biztosított az embrionális fejlődés egyre magasabb szintű leírásához. A kutatások, vizsgálatok középpontjában akár állati, akár humán embrió estében mindig a mozgás állt. Ez természetes is volt, hiszen a mozgások változását, fejlődését sokkal egyszerűbben, pontosabban nyomon lehetett követni, mint az érzékelés fejlődését. A mozgásfejlődésre irányuló kísérletek, kutatások egyre pontosabb leírásokat, következtetéseket eredményeztek, illetve ráirányították a figyelmet a mozgásfejlődés és az idegrendszeri érés szoros és egymást befolyásoló, meghatározó folyamatára. A számos külföldi kutató mellett a magyarországi fejlődés neurológia legleismertebb képviselője Katona Ferenc professzor. Katona professzor évekig kutatta az embrionális fejlődést. Az ő munkássága adja az alapját a mozgás kiemelkedő szerepének a kognitív képességek vonatkozásában. A mozgás fejlődés és az idegrendszer érésének kapcsolatát végigkísérve érthető meg igazán a mozgás jelentősége, a mozgás nagyhatalmi szerepe.
2.2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival Az élet a fogantatással kezdődik. A petesejt megtermékenyül, beágyazódik a méhbe és elindul az embrió fejlődése. Az embrió biológiai fejlődésének alapvető részét képezi az idegrendszer szerveződése, fejlődése, működési mechanizmusának kialakulása. A folyamatos mennyiségi növekedéssel egyidejűleg, párhuzamosan zajlik egy minőségi átalakulás, az idegrendszer érési folyamata, fejlődése. Az idegrendszer érési folyamatát 3 fő szakasz köré csoportosíthatjuk: - Az idegsejtek differenciálódása - Az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) kiválasztódása, mely közvetlen következménye az előző szakasznak, hiszen csak megfelelően differenciálódott idegsejt képes ingerületátvivő anyagok kiválasztására - Az idegsejtek közötti kapcsolat Az idegrendszert felépítő idegszövetek (alapegységei a neuronok) már kialakulásuk pillanatában (mivel a velőlemez sem egységes szerkezetű, primitív sejtcsoportokból, fészkekből 4
Nagyné Kovács Ildikó:Ecce Homo-Kisgyermekek mozgásfejlesztése Fejlesztő pedagógia 1997.Évf./4-5.sz. 22.old.
3
áll) lehetőségük van egy bizonyos differenciálódásra. Maga a differenciálódás működésre alkalmasságot jelent. A működésre képes idegsejtek vándorolni kezdenek (migráció) mely vándorlás a fejlődő idegrendszer egyik jellemző tulajdonsága. A vándorlás következtében a régebben odaérkező idegsejtek egyre beljebb és beljebb kerülnek a fejlődő idegrendszerbe, annak alsóbb területeibe. (Ilyen folyamat figyelhető meg a nagyagykéregben is, ahol a kéreg rétegei mintegy jelzik is a benne levő idegelemek kivándorlásának idejét. Így lehet a nagyagykérget az idegsejtek naptárának titulálni.) A vándorló idegsejtek tengelyfonalainak végződése vándorlás közben valósággal lehorgonyozza magát egy másik idegsejthez, míg maga a sejt tovább vándorol a már kialakult sejtrétegeken keresztül át a végső rendeltetési helyére. Az így kialakuló dendrit hálózat kibontakozását tulajdonítják a szakemberek az idegrendszer érésének legfontosabb szakaszának, valamint a hálózatban létrejövő szinapszisok kialakulását. A sejt megtalálva rendeltetési helyét „lehorgonyozik” és működni, differenciálódni kezd rendeltetési helyének megfelelően. Az eddig leírt és majd érintendő folyamatok egy genetikai program vezérlete, irányítása alatt zajlanak. A genetikai program felelős a vándorlásért is, a differenciálódásért is, hogy melyik idegsejtnek hol és mi a rendeltetése. A differenciálódás tehát kialakítja, hogy melyik idegsejt lesz képes felfogni pl.: a vizuális észlelést, az auditív észlelést, tehát hogy hol és mit végez. Ez a differenciálódás jelenti tulajdonképpen leegyszerűsítve azt, hogy képesek leszünk pl.: látni, hallani, vagyis „működni”. A differenciálódást szemlélteti az a szakemberek által leírt állatkísérlet, melyben a macskákat születésüktől fogva olyan környezetben neveltek, amelyben csak vízszintes, vagy csak függőleges csíkokat láttak. A cicák vakok lettek olyan iránysávokra, melyekkel nem volt kapcsolatuk. Az agysejti vizsgálataik is kimutatták, hogy a cicák (akik vízszintes iránnyal találkoztak) látókérgében sok sejt válaszolt a vízszintes irányokra, vagy ellenkezőleg. E kísérletből következik, tehát hogy az idegsejteknek a genetikai kódoknak megfelelően meg van a megfelelő rendeltetési helyük, mely alapján meghatározódik, hogy milyen feladatot látnak el (differenciálódnak). A kísérlet azonban arra is rávilágít, hogy a differenciálódáshoz elengedhetetlenül szükséges az inger gazdag környezet. Ilyen szempontból Katona professzor is hangsúlyozza az anyaméh nem elhanyagolható szerepét (pl.: jó hangvezető képessége). A fejlődő idegrendszer érési folyamatai tehát megteremtik a működés feltételeit. A differenciálódott és differenciahálózatot létrehozó idegrendszer érési folyamatában a harmadik legfontosabb elem a szinaptikus kapcsolat. A dendrithálózat kialakulásával egy bizonyos fizikai kapcsolatrendszer alakul ki. A fizikai kapcsolat mellett óriási szerepe van a kémiai kapcsolatnak, kémiai szinapszisnak. A kémiai szinapszis a potenciál változás következménye. E folyamatban nagy szerepe van az ingerületátvivő anyagoknak (transzmitter). A tökéletes ingertovábbítás alapvető feltétele az idegsejt velőhüvelyesedése. A velőhüvelyesedett idegsejt jól, és gyorsan továbbítja az ingerületet. A velőhüvelyesedés növeli az idegsejt axonjának az átmérőjét, mely átmérő növekedésével egyenes arányban nő az ingerületvezetési sebesség. Az idegrendszer érési folyamatainak egy része magzati korban, míg más részük a születés után alakul ki. Az érési folyamat szemléletes megfigyelését a szakemberek a magzati fejlődés folyamatában érzékeltették, és szoros kapcsolatot fedeztek fel az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés között. Az idegrendszer fejlődése az állandó differenciálódási folyamatok összessége. Az idegrendszer magzati fejlődése számos olyan működést hoz létre, mely úgynevezett elemi magatartási mintákat alakít ki. Az emberi mozgásmagatartás fejlődése genetikusan meghatározott folyamat, lehetőségeit a genetikai terv tartalmazza. A genetikai terv éppen a meghatározója annak a folyamatnak, melyben az idegrendszer már említett szerkezeti 4
kialakulásáért (csíra külső lemeze→velőlemez→ elő-közép-utógyöki telepei és a gerincvelő) felelős. A genetikai program alakítja továbbá az idegrendszer érési folyamatát.(differenciálódás→ingerületátvivő anyagok kiválasztása→kapcsolat rendszer kialakulása) Az idegrendszer érési folyamatának fő eleme a hüvelyesedés a gerincvelőben indul meg. Az első velőshüvelyek az egyensúlyrendszer idegrostjaiban és a gerincvelő belső pályáiban jelennek meg. A gerincvelő (a fel és leszálló pályarendszerén – mely az agykéregbe és abból szállít információkat- kívül) saját pályarendszere a gerincvelői reflextevékenységet szolgálja. A reflextevékenységgel képes a gerincvelő az egész testről kapott információkat (az agyi központok informálása nélkül) feldolgozni, és közvetlen választ adni rájuk. A mozgás alapját képezi az izmokban meghatározott alfa és gamma idegsejtek. Ezek a mozgatósejt típusok különböző helyeken találhatóak az izmokban. Az alfa sejtek az izomrostokhoz tartoznak, a gamma sejtek az izomrostok között elhelyezkedő izomorsokhoz (ingerfelvevő ideg végkészülék) és az inorsokhoz tartoznak. Az alfa sejtek az izmok összehúzódását szabályozzák, míg a gamma sejtek állítják be az izomorsó működési szintjét, érzékenységi fokát. A mozgás alapfeltétele, hogy a hajlító izmok aktivizálásával egyidejűleg a nyújtó izom elernyedjen. E folyamatot biztosítja az idegrendszer működése, mely az érési folyamat következtében elsőként működik. A spontán izomorf mozgások tanúskodnak arról, hogy a fejlődő embrió izmai képesek a működésre az idegrendszer érésének következtében. (összehúzódás, elernyedés) A 8. gestációs héttől már összerezzenésekhez hasonló végtagmozgások, nyújtások és hajlítások figyelhetők meg, melyek néha már a nyakra és a törzsre is kiterjednek. (a differenciálódás először itt következik be) A mozgásfejlődés és az idegrendszer érésének közös folyamatában tehát első lépés, szakasz az izomtónus beállítódása. „a mozgásszabályozás alakulása bonyolult idegrendszeri mechanizmusok révén valósul meg, melynek a legalacsonyabb szintje a gerincvelői reflex, ahol az alfa és gamma sejtek működése határozza meg az izmok aktivitását.” 5 Az izomtónust reprezentálják a miotatikus (nyújtási reflexek. Ilyen reflex pl.: a térdreflex. Ez a reflex a saját (proprioceptív) reflexek csoportjába tartozik. Forrása az izom saját receptoraiban van. A receptorok (ideg végkészülékek) axonjaik a gerincvelőben elágaznak és nem csak a gerincvelőbe szállítanak információt, hanem felfelé haladnak a nyúltagy irányában. Ezekhez csatlakoznak a szomato-szenzoros érzőpályák, melyek a bőrből szállítanak információkat. E fontos információk már nyúltagyi szinten is befolyásolják a mozgásszabályozás következő lépcsőfokát. A bőrből akkor képesek információt szállítani, ha az idegsejtek érése már a kültakaróban is végbe ment és receptoraik képesek az ingerek felvételére, vagyis a központi idegrendszerből az idegsejtek belenőnek a kültakaróba. A már említett 8. gestációs héttől a magzat mozgásában bizonyos ingerekre, főleg a szájzug simogatására mozgást vált ki. Ezek a mozgások lassúak, finomak, minőségileg is nagy kiterjedésűek. Ekkor még a primitív reflexek dominálnak. Az ingerfelvevő készülékek (receptorok) az ingerületre a választ a gerincvelői belső pályákon végzik, vagyis a bemenet gerincvelői szinten irányított. Ezt a primitív, elemi inger-válasz reakciót reprezentálják a mozgásfejlődés szakaszában a saját izomreflexek, valamint Katona professzor által hangsúlyozott elemi mozgásminták. A reflexszerű mozgásmintáknak nagy jelentőséget tulajdonított. Elvetette Delacato elméletét. Delacato szerint az újszülött gerincvelői-agytörzsi lény, miszerint csak reflex természetű mozgásokkal rendelkezik. Ezt követi a híd szint, majd a középagyi lény, a korai agykérgi lény, a legutolsó szakasz pedig az agykérgi lény 3 évtől 7 évig. Katona professzor elveti ezt az elméletet. Széleskörű magzati megfigyelései alapján arra a megállapításra jutott, hogy már a 19-20. gestációs héten adottak a feltételek bizonyos mozdulatsorokhoz, melyek nem reflexszerűek, hanem különböző ingerhelyzetekben jelentkeznek. Ezeket a mozgásokat elemi mozgásmintáknak nevezte. Ezen elmélet alapján leszögezi, 5
Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok ( Volán Humán Szolgáltató Rt. 71. old.)
5
hogy már a magzati állapotban is elég magas szintű a mozgásszabályozás, mely csak és kizárólag humánspecifikus. „ A fejlődés útja az egyszerű emberi mozgásokból vezet a fejlett emberi mozgástípus felé. Az emberi mozgások minden újszülöttben a primitív mozdulatokkal kezdődik: ezeket az ívjáratok a kisagy ősi része, a nyúltagyi=vesztibuláris rendszer és a pallídium szabályozza. A primitív mozgások fokozatosan átalakulnak. Jó részük eltűnik, és helyet ad másnak, ez a fejlődéstanilag fiatalabb területek teljes beérését tükrözi. Részleges érettségük állapota felelt meg a magzati és újszülött kori elemi mozgásminták kiválthatóságának, majd ez átadja helyét a teljes beérésnek, mikor megszűnik az aktiválható magzati mozgásminta (kúszás-mászás-járás-ülés) és helyet ad a valódi kúszásnak, mászásnak, ülésnek, járásnak, mely ekkor már a gyermek egyedi tulajdona, sajátja.” 6 „A gyermek első válasza az életben motoros válasz, és korai életének előrehaladása is, intelligenciája is motoros válaszokban mérhető. Később a szimbolikus megértés arra az alapra épül rá, melyet a gyermek mozgásvilága képezett.7 A motoros válaszokkal lemérhető, hogy az idegrendszer érése a megfelelő úton halad-e. A mozgásfejlődés meghatározott úton halad egy bizonyos TREND szerint, mely a mozgásfejlődés sorrendjét jelenti. A TREND sorrendje (elemi mozgásminták, fejemelés, forgás, kúszás, mászás, ülés, állás, járás, felső végtagok független működése: fogástól a precíziós manipulációig; dominancia megválasztása) ha nem szabályos úton halad, fontos visszajelzés a szakemberek számára. A velőhüvelyesedési folyamat először a gerincvelőben indul meg. A már említett velősödés az ingerületi átvitelt teszi jobbá, gyorsabbá. Így lehetőség nyílik arra, hogy az ingerület a gerincvelőből továbbterjedjen a gerincvelőn keresztül a nyúltvelőbe. Ennek következtében az említett saját reflexek egyik fontos szabályozó területe már nem a gerincvelőben, hanem a nyúltvelőben lesz. Ennek oka, hogy a gerincvelői felszálló pályák közül az elülső-oldalsó kötegrendszer a hátsó érzősejteken keresztül belép a gerincvelőbe, majd itt átkereszteződik az ellenoldali elülső oldalkötegekbe. Itt az idegsejt kapcsolatok fejlődése, kiszélesedése révén a gerincvelő saját (belső) reflexével kapcsolatba kerül és így tud információkat szállítani a nyúltvelőbe az izmokban elhelyezkedő receptorokból. Tehát ismét hangsúlyozni kell az idegrendszer érésének meghatározó szerepét. Addig, amíg csak a gerincvelői reflexek működnek, magasabb irányításra nincs lehetőség. Majd amikor már a gerincvelő pályarendszerei is érnek, információt képesek szállítani az izmokról, izomintenzitás minőségéről. A nyúltvelőben helyezkednek el azok a bizonyos idegcsoportok, melyeket vesztibuláris magvaknak neveznek. A vesztibuláris rendszer egyrészt információkat kap a gerincvelő felfelé haladó idegpályái folytán az izomorsókból, ínorsókból, izületi receptorokból, másrészt szoros kapcsolatban áll a fej térbeli helyzetét érzékelő labirintussal. Amikor már a nyúltvelőben is differenciálódott az idegrendszer, a szenzoros fejlődés elválaszthatatlan része lesz a motoros fejlődésnek és az idegrendszer érésének. Hiszen a gerincvelőben halad az összes érző pálya (elülső-oldalsó kötegrendszer, oldalköteg kisagyrendszer, és a legmagasabb szintű hátsó kötegrendszer = Goll-Burdack pálya). A szenzoros ingerek befolyásolják a mozgásmagatartást, illetve oda-vissza hatást gyakorolnak egymásra. A magasabb szintű irányítás, a nyúltvelőn keresztül a vesztibuláris magvak és a labirintus is bekapcsolódik az irányításba. A vesztibuláris rendszerben helyezkednek el a testtartás, testhelyzet, az egyensúlyozás, a mozgásszabályozás és az izomtónus fontos idegcsoportjai. A vesztibuláris rendszer is korán velőhüvelyesedik. (16. magzati héttől) A 22. magzati héttől a vesztibuláris rendszer működése hatást gyakorol a végtagizmokra, nyakizmokra, szemmozgató izmokra. A nyakizmokra gyakorolt hatása lehetőséget ad a fej elfordítására, melynek következtében a labirintus (ívjáratok) értesül az egyensúlyváltozásról. Mind arról, ami a szervezetben a nehézségi erőtérben történik az egyensúlyszervek értesítik az idegrendszert. 6 7
Marton –Dévényi: Alapozó terápia Fejlesztőpedagógia 1997 évf./ különszám 82.old. ua. 84. old.
6
A helyzetváltoztatásokról az egyensúlyozó szerv értesíti, az egyensúlyozó idegek útján a vesztibuláris rendszert mely már differenciáltabb válaszokat küld a gerincvelői idegek útján a vázizmokba, megtörténik a megfelelő helyzetváltozás. A rendszer magzati korban érik már meg, tehát működőképes. E folyamatot reprezentálják a mozgásfejlődés azon szakaszai, amikor a 16. gestációs héttől a primitív, tömeges, sztereotip mozdulatokat már egész sor helyi mozdulat váltja fel.” Ezek a mozdulatok most már nem csak egy-egy inger válaszaként jönnek létre. Új típusú inger-reakció bontakozik ki. Először a 4. magzati hónapban figyelték meg, hogy egy ingerre ismétlődő mozgásválasz keletkezik. Maguk a reakciók is bonyolultabbá válnak. Lassanként kialakulnak a mozgástípusok és mozgásminták, melyeket fejlettebb, erősebb formában újszülöttekben látunk. A magzati élet 4. hónapjától kezdve egymás után jönnek létre az újszülött úgynevezett „elemi mozgáskészletének egyes elemei. Ehhez a készlethez tartozik pl.: az ujjhajlító mozgás, a szemhéjreflex, a fej hátrafeszítése és néhány olyan összetett mozdulat, amely a fej térbeli helyzete, elforgatása irányít az ívjáratok közvetítésével.” 8 A vesztibuláris rendszer magvai szoros kapcsolatban vannak a kisaggyal és az agytörzsi hálózatos rendszerrel. Az idegrendszer további érése következtében a magzati 6. hónaptól már az agytörzs hálózatos rendszere is bekapcsolódik az irányításba. A vesztibuláris és agytörzsi rendszer között a kapcsolat kétirányú. Mindkét rendszer küld és kap információt a másik rendszertől. Megindul a gerincvelő különböző szakaszait összekötő idegpályák működése is. Az izmokban, inakban kialakul a nyújtási reakció, ínreflex. (térdreflex) E reflexek azonban sokkal lassúbbak még, épp hogy hasonlítanak a későbbi reflexekhez. Az összekötő pályák működését reprezentálja, hogy a 22.-23. hetes magzat egyik oldali lábfejének megsimogatása az ellenoldalon mozgást hoz létre. Ez a reakció lesz majd az alapja a későbbi kúszó, mászó mozgások kialakulásának. A kisagyérésének legelső eleme a legősibb része. Ez az ősi rész kapcsolatban áll a vesztibuláris rendszerrel. A vesztibuláris magrendszer működése a perifériáról kapott információk, valamint a vesztibulumból érkező ingerületek összerendezésén alapszik. A perifériáról a gerincvelő belső pályáinak, valamint az afferens pályáknak a segítségével kap információt. Korai érése a vesztibulumnak (16. magzati hét) biztosítja a belső ingerületek vezetését, így már korán (22. magzati hét) a nyaki, végtagi és a szemizmok szabályozásában részt vesz. A kisagy ősi része így szerepet játszik az egyensúlyozásban. Irányítja a megfelelő izomcsoportok összehúzódását, testhelyzetet, testtartást. A kisagy érése lehetővé teszi a mozgások szabályozását magasabb szinten, ugyanis a kisagyban a perifériáról érkező ingerek folyamatos elemzése zajlik. A kisagy a mozgás koordináció (szabályozás) legfontosabb szerve. Működési elve az úgynevezett TOTE elv. T = teszteli a környezetet, testet; O = organizál, vagyis megszervezi a választ; T = teszteli a választ; E = kiengedi a választ. Ez már lehetővé teszi a mozgások finomodását és gördülékenységét. A kisagy minden mozgásfejlődési fokot szabályoz. A kisagy érésének következtében továbbá a primitív, tömeges, sztereotip mozgásokat már egész sor helyi mozdulat váltja fel. Ezen mozgások már nem csak egy-egy inger válaszaként jönnek létre, hanem új típusú inger-reakció kapcsolat alakul ki. A kisagy tehát elsődlegesen felelős az egyensúly szabályozásáért, mint mellérendelt mozgáscentrum a befutó információk alapján a mozgások összerendezését, valamint a normál izomtónus fenntartását végzi. Ugyanakkor speciális sejtjein keresztül motoros válaszokat küld gátló hatással a gerincvelői sejtekbe. Gátló hatást fejt ki a gerincvelői reflexekre, az izomorsó működési szintjére, érzékenységi fokára. A kisagy minden pillanatban magában hordozza a szervezet aktuális izomműködésének térképét. Minden féle mozgás kivitelezésében szerepet játszik. A kisagy legújabb része kapcsolatban áll a nagyagykéreggel. Így az akaratlagos mozgásokban is szerepet játszik. 8
Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat 1979. 66.old.
7
A nagyagykéreg befolyása alatt (piramis pályarendszer = efferens) a kisagykéreg a test egyes részeinek térbeli helyzetét rögzíti. A kisagy a vesztibuláris magvakra gátlólag is hat, gátlást gyakorol a testhelyzet rögzítésére. Ez a gátlás ugyan még nem elég a mozgáshoz, de hozzájárul a mozgás indításához, mely alapvető feltétele a mozgásszabályozásnak. A kisagy mozgásszabályozása elsősorban a gyors mozgások fenntartásában, összerendezésében simává tételében rejlik. Nélkülözhetetlen még a kéreg motoros sejtjeitől induló (efferens) parancsok TOTE elv alapján történő feldolgozásában. A mozgásfejlődés és az idegrendszer érésének összefüggései során a gerincvelői, a nyúltagyi, a kisagyi mozgásszabályozás érése egyre differenciáltabb, egyre jobban tesztelt és organizált mozgásmintákat hoznak létre. A finomabb, differenciáltabb mozgások, ekkor már maga a légzés, az ingerre kiváltható (pl.: hason) izommozgások már közvetlenül az inger után jelentkeznek, az arc az inger felé fordul, a számtalan helyzetváltoztatás mind az idegrendszer érését tükrözik. A sztereotip mozgások már testrészekre differenciálódnak, nem tömegesek. A kisagy következtében már miden izomtónus beállítódott. A gerincvelői, alsó agytörzsi és kisagyi mozgásszabályozás alapvető, meghatározó központja a nagyagykéreg alatt elhelyezkedő subcortikális magvak (törzs dúcok). Míg egyes mozgástípusok pl.: reflexek irányítása megmarad agytörzsi, gerincvelői szinten, az akaratlagos mozgások központja a nagyagykéreg. A törzsdúcokban rendeződnek a felszálló és leszálló pályák. Az idegrendszer érésében nagy szerepe van a thalamusz érésének. A thalamusz feladata az ingerek integrációja, elsősorban átkapcsoló állomás, de az ingerek integrációját és szintézisét is végzi. Idáig befut az ingerek egy része, amely a helyzet szempontjából nem fontos elutasítódik, a fontosak már összerendezetten futnak tovább. Szerepet játszik a: - memória funkciókban - emlékezésben - tér, időélmény kialakításában - vitális tempó fenntartásában - érzelmek, hangulatok ( minden inger tartalmaz + vagy – címkét hogy a szervezet számára milyen) - motoros ingerek integrációjában - szenzoros ingerek integrációjában - auditív ingerek integrációjában - vizuális ingerek integrációjában - kognitív funkciókban Már feladatai is tükrözik, hogy a törzsdúcokkal, kéreggel együtt az idegrendszer legkésőbben érő területe. A nagyagykéreg motoros kérgi központjából induló akaratlagos mozgások a piramidális és extrapiramidális pályákon jutnak el a kéregben meghatározott (szómatotópikus rendszer) megfelelő testrészekhez. A piramis pálya a kéreg mozgató sejtjeiből kiindulva a nyúltvelőben kereszteződik és az ellenoldali gerincvelői oldalkötegekben halad lefelé és az elülső szarvi nagy motoros sejtekben végződik. Így a bal félteke motoros kérge a felelős a jobb oldal motoros beidegződéseiért, míg a jobb félteke a bal test-fél beidegzését végzi. Az akaratlagos izommozgások mellett gátlást gyakorol az egyszerű gerincvelői reflexekre. Működése azonban elválaszthatatlan az extrapiramidális pálya működésétől. Az akaratlagos mozgások tökéletes kivitelezése e két pályarendszeren keresztül jut érvényre. Szerepük van az akaratlagos mozgások egyes szakaszainak sima egésszé való összeolvasztásában, pl.: a járásnál a karok automatikus mozdulatokat végeznek, ezeket az automatikus kísérő mozgásokat is e két pálya kivitelezi. Az izomtónust szabályozzák, továbbá az emucionális reakcióknál is szerepük van. Az újonnan tanult, még be nem gyakorolt mozgások a piramis pályán, az automatikus mozgások az extrapiramidális pályán valósulnak meg. (pl.: amikor kerékpározni tanulunk a piramis pályáról indulnak a mozgáselemek, majd a gyakorlott kerékpáros mozdulat 8
sorait már az extrapiramidális pálya vezérli.) A törzsdúcokból a mozgató kéreg érintése nélkül is indul utasítás a megfelelő testrészekhez. Így a törzsdúcok szerepet játszanak a folytatólagos mozgások végrehajtásában, biztosításában, az automatizált mozgások kialakulásában, a mozgásprogramok tervezésében, végrehajtásában. A megszületés pillanatában ugyan már adottak a feltételek a legmagasabb mozgásszabályozásra, de a feltétel, majd a külső ingerhatások, a mozgásban gazdag környezet és megfelelően érett kisagyi tevékenység, a mozgáselemek automatizációja teszi lehetővé a funkcionálást. Azonban a születés pillanatában a funkciók tovább differenciálódnak, új kapcsolatok alakulnak ki. Az afferens és efferens pályák érése, a gerincvelői, agytörzsi, és kisagyi szabályozás már jól funkcionál a magzati 8.-9. hónapban. Ekkor már a nyelési reflexek erőteljesek, a szopó mozgás tökéletes. A I/II. agyideg érését mutatják a bonyolult arcmozgások. A szájzug simogatására már határozott az inger felé fordulás. Fejlődnek az összetett érzékszervek, a hallószerv a legnagyobb mértékben. A megszületésre alkalmasságot tehát az idegrendszer érettsége határozza meg. Van-e kapcsolat az érzékelés és a mozgás között, hogy megfelelő ingerre megfelelő mozgásreakciók következnek-e. Ezek a reakciók az inger érzékelését követően azonnal jelentkeznek-e (megfelelő kapcsolat rendszer) a légzés (spontán) automatikus-e, a táplálkozási reakciók megfelelőek-e (vegetatív). A kisagyi szabályozás lehetőséget ad a megszületésre, a begyakorolt, „kipróbált” mozgásmintákkal az anyaméh ingereire a magzat befordul a szülőcsatornába és felkészül már elemi mozgásprogrammal rendelkezve a legnehezebb útra. Az újszülött életképességét korábban a testsúlyhoz kötötték. Érett volt az a csecsemő, akinek a testsúlya elérte a 2500g-ot. A testsúly mellett ma már fontos tényező az Apgar-skála pontozási rendszere. A skála 5 tényezőt vizsgál: a szívverést, a légzést, az izomtónust, a reflexműködést, a baba bőrszínét. A skálán mért öt kritérium minősége alapján pontozzák az újszülött babákat. Az idegrendszer fejlődésének korábbi szakaszán figyelemmel kísérhető volt, hogy az érési folyamat milyen mozgásmagatartási változásokat eredményezett. Az idegrendszer egy magasabb szintű, egyre magasabb szinten szabályozott mechanizmusa lehetővé teszi a gericnvelői reflexek kialakulását, hogy gátlódjanak ezen reflexműködések, mozgások testrészekre differenciálódjanak, a véletlenszerű mozgások ingerre differenciálódjanak, az inger és a hozzá tartozó megfelelő mozgás összekapcsolódjon, a létfontosságú, életben maradáshoz szükséges izomműködések állandósuljanak, megfelelően funkcionáljanak, elemi mozgásminták rögzüljenek. Az idegrendszer fejlődése azonban a születéssel messze nem ér véget, a születésre csak meghatározott funkciók fejlődnek ki, pl.: a hallás. A megszületés a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát nyitja meg az idegrendszer további fejlődéséhez.
2.3. A mozgás és a pszichikus funkciók kapcsolata „ A gyermek biológiai és pszichológiai születése nem esik egybe.” 9 Amikor a magzat világra jön, már rendelkezik az életben maradáshoz szükséges emberre jellemző reflexekkel, mozgásmintákkal (elemi mozgásminták ). A pszichológiai születés, az én kialakulásának első lépése a külvilág ingerei felé való fordulás. A magzati életben lezajló idegrendszeri érés tulajdonképpen a szenzoros és a motoros fejlődéssel vázolható fel. A kültakaróba (bőrbe) beépülő receptorok érése motoros válaszokra ad lehetőséget. Ezek a motoros válaszok az idegrendszer fejlődésével egyre finomabbak, pontosabbak lesznek. A megszületés után a szenzomotoros folyamat Piage szerint folytatódik. A környezet szenzoros és motoros megtapasztalása a fogalmi gondolkodás kialakulásának alapja. Piage szerint a cse9
Lakatos Katalin: A szenzomotoros fejlődés jelentősége 0-6 éves korban / Óvodai nevelés 1999./7. 239.old.
9
csemő magatartásfejlődése nem más, mint érzékelés és a mozgásfunkciók szakadatlan gyakorlása, alkalmazkodás a külvilághoz. (asszimiláció, akkomodáció) A szenzoros rendszer azonban már a magzati életben is eléggé jól funkcionál. Katona professzor Piage szemléletét azért tartja túlságosan egysíkúnak, mert szerinte a magzatvíz, az anyaméh kedvező feltételeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A mozgásminták begyakorlása elővételezése már magzati korban megindul. A vesztibuláris rendszer és az ívjáratok korai érése, valamint a bőrreceptorok működése lehetőséget ad a magzati mozgásokra, „lokomóciókra”, a fej, a törzs fordítására. Így Katona professzor szerint már bizonyos begyakorolt mozgásmintákkal jön világra a magzat. Ezt igazolják az új pszichológiai elméletek, melyek a kompetens újszülött elméletét hirdetik. (Brazerton) Ezen új irányzatú elméletek éppen az újszülött, mint agytörzsi lény (Delacato) elméletét cáfolják. Fontos még megemlíteni Brunert, aki úgy véli, hogy a fejlődés két kompetenciaformának a fejlődése: a reprezentációnak és az integrációnak. Ennek megfelelően ő három formáját különbözteti meg a reprezentációnak: enaktív, ikonikus és a szimbolikus. Szerinte az enaktív periódus a múltbéli eseményeknek a reprezentációja, mely a megfelelő motoros reakciók révén valósul meg. Ennek megfelelően a magzati élet tapasztalatait (mely tapasztalatok megszerzését a megfelelően érő idegrendszer teszi lehetővé) a megszületés után kiszélesedő külső ingerlehetőségek tökéletesítik. A mozgásmintákat felhasználva a külső ingereket differenciálva (mely közben a szenzoros rendszer működése is egyre finomabbá válik) aktivizálja az elraktározott mozgássémákat. A kéreg alatti dúcok érése következtében kialakul a végleges mozgásmintákból álló mozgástervek sokasága, melyekből a valamely helyzet végrehajtásához szükséges mozgásprogramok szelektálhatóak. A pszichikus funkciók fejlődésének alapvető feltétele a motoros tevékenység. E funkciók legelső eleme az én és a környezet differenciálásában nagy szerepe van a szenzoros rendszernek.
2.4. A mozgásfejlődés fő állomásai, az alapkészségek, koordinációs szabályozás 3- 6 éves korban Az idegrendszer a megszületéskor egységes egészként funkcionál. A fent említett magzati fejlődési folyamat (2.2.) nem azt jelenti, hogy az alacsonyabb és magasabb rendű szintek működése egymás után, lépcsőzetesen bontakozik ki és a mozgás fejlődése is ezt a lépcsőzetes, egymásra épülést tükrözi. Inkább arról van szó, hogy az egyes szinteket már kezdetben is összekötő pályarendszerek bonyolódása, új típusú összekapcsolódása megy végbe. E folyamat hozza létre azokat a mozdulatokat, amelyek az emberi mozgásfejlődés különböző állomásait jelentik. A megszületett baba minden mozgásreakciója egy bizonyos fokú mozgásszabályozásbeli érettséget tükröz. „Maga a reakció meghatározott testhelyzet, amely a fej vagy a törzs helyzetváltoztatására vagy más inger hatására jelenik meg. A helyzet-, és helyváltoztatásra, a védekezésre utaló mozgásreakciókhoz a csecsemő viszonylag kevés ingert kap a környezetéből. Így a legtöbb ilyen elemi mozgásminta rejtve marad. Pedig a csecsemő agyműködési programja készen áll e mozgások végrehajtására, hiszen a fő receptorterület, a vesztibuláris rendszer és pályáinak velősödése megelőzi a többi terület velősödési folyamatait. Az idegrendszer és az izmok alkalmasak e mozgások végrehajtására.” 10 Katona professzor megfigyelései során rá jött arra, hogy nem csak a veleszületett reflexek léteznek, hanem bizonyos elemi mozgásmintákkal is rendelkezik az újszülött. Ezeket a mozgásmintákat reakcióknak nevezte, melyek csak bizonyos ingerekkel voltak kiválthatóak, és az olyan veleszületett reflexeken, mint a szopó, a fogó, az átkaroló, a talpreflex és az elemi 10
Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat 1979. 155.old.
10
járáson túl is megtalálhatóak, vagyis az újszülött rendelkezik a már meglévő idegrendszeri szabályozás következtében ezekkel a reakciókkal. Ezek az elemi mozgásminták, a testtartási reakciók elengedhetetlenül szükségesek a majdani testtartás, felegyenesedés kialakulásához. A helyes testtartásnak elengedhetetlen követelménye az izomzattartás, tónusos reakciója. (Innen a reakció elnevezés is.) „Csak tónusos, huzamos ideig tartó mozgás segítségével rögzülhet bizonyos meghatározott tartásban a fej, a törzs és a végtagok. A testtartási reakciók szerepet játszanak az izomcsoportok aktiválásának, az izomtónus változtatásának, plaszticitásának, alkalmazkodó képességének kibontakoztatásában. Az izomtónus változtatás és a rutinmozdulatok elemei – az úgynevezett szubrutinok – fejlődésének iskolája maga a mozgás. A testtartási tónusos reakciók proprioceptív reflexsorozatokból állnak. Legfelsőbb szabályozásuk a vesztibuláris rendszerben zajlik. Az izmok, izületek saját ingerületképző receptorai maguk is szabályozzák a reakciók lezajlását visszacsatolt ingerületek útján.” 11 Ezek az elemi mozgásminták a következők: - Aszimmetrikus tónusos nyaki reakciók, mely a 2.-3. hónapos korig válthatóak ki, majd a 4. hónap körül lassan megszűnnek. Vesztibuláris eredetűek. - Szimmetrikus tónusos nyaki reakciók, 4.-5. hónap körül megszűnnek. Labirintus eredetűek és a labirintus nagyon korai érése folytán már a magzati 29.-30. héttől kiválthatóak. A kisagy stabilizálódása folytán ezek a reakciók gátlódnak, és így lehetővé teszik az újabb típusú, felegyenesedés felé vezető mozgások kialakulását. - A fej támasztott emelése hason fekve. E reakciót „úszó mozgásnak” is nevezik, mely már a magzati 30. héten kiváltható. Irányítása vesztibuláris és kisagyi rendszer útján történik. - Mászó mozdulatok a fej és a mellkas emelésekor. E reakciók a labirintus, vesztibuláris és kisagyi szabályozás útján mennek végbe. - Szelvényes testtartási reakciók, nevüket a gerincvelő szelvényezettségéről kapták. Felsőbb idegrendszeri területek is beleszólnak az irányításba, így a gerincvelő szenzoros és motoros rendszerei a nyúltvelőbe, a kisagyba a közép és nagyagyba lévő dúc és pályarendszerek hatása alatt működnek. A serkentő és gátló hatás összeműködése lehetővé teszi minden mozgás és testtartás alapját. Az érző területek a bejövő információk segítségével „letapogatják” az éppen aktuális, folyamatban levő mozgást, információt küldenek az alsóbb és felsőbb szintű idegrendszeri mozgásszabályozó területekre s így képezik a szenzomotoros működés alapját. - Reakciók álló helyzetben. Szabályozásukban az extrapiramidális rendszer is szerepet játszik. Ide tartoznak a : hordozási, támaszkodási reakciók, a rálépési reakciók, az elemi járás, a felső végtag támaszkodási reakciói, a talptámaszra kialakuló alsó végtag rugózás, - Kapaszkodási reakciók - Tájékozódási reakciók A fent említett reakciókat összefoglalva, két alapvető csoportba sorolták. A felegyenesedésre irányuló és a helyváltoztatásra irányuló reakciók. Felegyenesedés Lokomóció(helyváltoztatás) - lebegő ültetés - lejtőn kúszás lefelé - ülésbe húzódzkodás - lejtőn kúszás fejjel lefelé - ülésbe rugaszkodás - felfelé kúszatás lejtőn - elemi járás - elemi kúszás 11
Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat 1979. 156.old.
11
A felsorolt mozgásminták a születés utáni hetekben megtalálhatóak agytörzsi és gerincvelői szinten és alapul szolgálnak a spontán kialakuló új mozgásoknak. A spontán új mozgásminták a környezetből számtalan megerősítést kapnak. A megerősítésben szerepet játszik a szenzoros rendszer rohamos fejlődése (látás, hallás, tapintás). Így az új mozgásminták az állandó megerősítés, gyakorlás hatására tökéletesednek és individuális színezetet is kapnak. Evvel párhuzamosan az elemi mozgásminták nagy része nem kap a környezettől kiváltó ingert, így tehát nem fejlődik. Ugyanakkor a pályarendszer működésének fejlődése gátlólag is befolyásolja ezen elemi mintákat, így lehetőség nyílik új mozgásminták gyakorlására, rögzítésére. Az úgynevezett „szociális mosoly” már 6 hetes korban megfigyelhető a mimikai reakciók fejlődésében. A szakemberek azonban 12 napos kortól megfigyelték a reflexszerű mimikai reakciót, melyet feltehetően genetikailag kódoltnak tulajdonítottak. Mint külső környezeti tényezőnek óriási jelentősége van ebben a szakaszban a jó, elég jó anya-gyermek kapcsolatnak. A 2 hónapos csecsemőkort ugrásszerű fejlődés jellemzi. Az éberségi szakaszok megnövekedése lehetővé teszi az érzékszervek információ felvételének meghosszabbodását. Rohamosan fejlődik a látás érése. Lassanként az ingerre rögzíti a tekintetét. Megkezdődik a felső végtagok önálló mozgása, amely szorosan összefügg az éberségi idő és a látás fejlődésével. Az elemi mozgásminták ugyan még uralják a csecsemő mozgás magatartását, de lassan keveredni kezdenek a felegyenesedési, tartási reakciókkal. A 3. Hónap folyamán sok elemi mozgás minta megszűnik, a mozgásfejlődés irányt vesz a felegyenesedés elérésére. A 4.-8. hónapos csecsemő testtartását és mozgását az extrapiramidális rendszer és a kisagy irányítása alatt álló felegyenesedési reakciók uralják. A helyzeti, irányító reakciók váltják fel fokozatosan az elemi mozgásmintákat. Ez már egy magasabb szintű érettebb mozgásszabályozás, melyet a pallidáris rendszer, a kisagy és a nagyagy végez. A felegyenesedési reakciók lehetővé teszik, hogy a fej, a törzs a legkülönbözőbb mozdulatok után visszaálljon eredeti helyzetébe. (Kisagy gátló hatása, amely a testhelyzet rögzítését gátolja → lehetőség új mozgások indítására.) Ennek hatására mind bonyolultabb és ismételhetővé váló mozgások jöhetnek létre. A felegyenesedési reakciók során alakul ki a fejtartás emelése- (a látás tökéletesedése), a fej-vállöv-felsővégtag-törzs láncszerű mozgássora, a forgás és az ülés. A felegyenesedési reakciókon belül megindul a lokomóció. Döntő fontosságú itt a látás bekapcsolódása a mozgásba, főleg a tárgykeresés, tárgymanipulációban. Újabb és újabb cselekvések jönnek létre, melyek végrehajtásához a mozgásprogramok kidolgozása, elővételezése és megvalósítása szükséges. Itt ismét ki kell emelni a kisagy és a hozzá kapcsolódó magasabb szintű pályarendszerek érésének fontosságát. A koordinációs részfolyamatok megkezdik működésüket - Az érzékszervek felveszik az információt pl.: meglát egy kockát. (ez tartalmazza a belső-testi és külső- kocka információját.) - Elővételezi azt a már raktározott mozgásprogramot, mely a fejlődés, érés során kialakult. Automatizálódott, tehát készség szintű - Mozgás programot kiad, mely indul a piramis pályán (mozgató kéregből) - A kocka felé nyúlás folyamata alatt állandó jelzéseket ad a működésről = reafferentál - A kisagy aztán összeveti az előző négy szakaszt így képes a „kell” és a „van” értékek összehasonlítására, vagyis hogy milyen megfelelő mozgásminta van, és most mit csinál - Korrekció vagy végrehajtás, vagy korrigálja a kocka elvételére irányuló mozdulatot vagy végrehajtja A 4.-6. hónap között megfigyelhető felegyenesedési reakciók: 12
Mozgás egyensúlyozási (statokinetikus) gyorsulási reakció. Ez a felegyenesedés következtében kialakuló egyensúlyi probléma megoldására irányul. A reakció a vesztibuláris rendszer gyorsulás okozta izgalmából indul ki és a nagyagyi- kisagyi ellenőrzés alatt áll. A statokinetikus reakciók közül az egyensúly megőrzésének képessége automatizálódik, tudattól függetlenül állandóvá válik. - Támaszkodási reakció a testtartás megőrzését szolgálja. - Végtag-egyensúlyozási reakció, mely a bonyolult felegyenesedési mozgások, az ülés és az állás rögzítésében játszanak szerepet. - Ugrás-készség - Felvonó- vagy ejtőernyős reakció A statokinetikus reakciók megjelenése már a mozgásszabályozás tudatos fokának megjelenését jelzi. Az első év végére a lokomóció magas fokot ér el. A magas szintű helyváltoztatások lehetőséget biztosítanak a környezettel való gazdag kapcsolatra. Az egyenes testtartás már majdnem rögzült. A tárgykezelés most már precíziós fogással történik. A tárgymozgásokat aktívan követi, az asszociációs területek fejlődésének következtében meg is találja az eldugott tárgyat. A felső és alsó végtagok között folyamatos együttműködés alakul ki az egyenes testhelyzet megtartására és támogatására. E fenti elemek már hozzájárulnak az önálló járás kialakulásához. Megindulhat az önálló segítség nélküli járás. A lépésritmus a sok gyakorlás következtében a lassútól ( a piramidális pályáról) a gyorsig ( extrapiramidális-kisagy ) fejlődnek. Még gyakran elveszti egyensúlyát gyors mozdulatoknál, hirtelen fékezéseknél. A kézügyesség rohamosan fejlődik. A legfontosabb mozgásformák, amelyek az 1-3 év között alakulnak ki a járás, a fel és lemászás, az egyensúlyozás, a leugrás, a futás, a felszökkenés, és az ugrás, forgások a test hossztengelye körül, gurulás, stb. A mozgásokban a nagymozgások jellemzőek. Óvodába lépéskor a gyermekek mozgáskészletét a természetes mozgások alkotják, így a kúszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, forgás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés. Három évesen a mozgás tempója lassú, a mozgások végrehajtási formájában sok a hiányosság, a végrehajtást úgynevezett túlmozgások jellemzik. A mozgás összerendezettsége (koordinációja) bizonytalan. Ez a bizonytalanság egyértelmű is, hiszen messze nem lehet beszélni még teljes körű mozgáskoordinációról. Feltehetően a mozgáselemek végrehajtását a tudatosság mellett a piramispálya irányítja, amely az új mozgásmintákért, még be nem gyakorolt mozgásokért felelős. Automatizált szinten az extrapiramidális rendszeren keresztül kisagyi irányítás valósul meg. Vannak már készségszintű mozgáselemek pl.:járás, mászás, de a mozgáselemek nagy része még nem automatizálódott, és nem jött még létre a mozgáselemek kombinációja sem. Ha nincs kialakult mozgásprogram, akkor tulajdonképpen a szabályozás sem jöhet létre. A koordinációs képesség alapfeltétele a mozgáskészségek kialakítása. „Harmonikus és eredményes mozgás csak akkor jöhet létre, ha a képességek szintje megfelelő és a kialakult mozgásformák már tökéletesen automatizálódtak. A kettő egymással dinamikus kölcsönhatásban van, a készségek kialakulásához a megfelelő koordinációs képességek szükségesek, ugyanakkor a kialakult készségek visszahatnak a szabályozási folyamatokra. Hiszen csak ott jöhet létre a környezethez eredményesen alkalmazkodó szabályozott válasz, ahol előzetesen rendelkezésre álltak mozgásprogramok. A helyzet által kívánt mozgást ehhez a korábbi „emlékképhez” hasonlítjuk a ritmus, kiterjedés, idő és dinamikai összetevők mentén. Fontos, hogy a mozgásban szereplő „alkészségek” is automatizálódjanak, mert a környezettel való kapcsolatban ez biztosítja, hogy sikeres legyen a tevékenység.” 12
-
12
Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktív gyermek fejlesztése /Óvodai nevelés 1998.évf./6. 186. old.
13
Az óvodába lépő gyermek már rendelkezik bizonyos alap modalitásokkal. Ezek a látás, hallás, tapintás, valamint a belső proprioceptív pályák útján a saját izomműködés érzékelésével. Azonban az alap modalitások összekapcsolására még nem mindig képes, bizonytalan vagy nincs is integráció még a hallott, látott információk és a mozgás között. Így a környezethez való hatékony, aktív alkalmazkodás nem valósulhat meg. Az alap modalitások meghatározott ingerre történő összekapcsolása sokkal differenciáltabb választási lehetőségeket eredményez. Az óvodába lépés pillanatában a keresztcsatornák érésének egy része már végbe megy, de a keresztcsatornák gyakoroltatása, vagyis minél több információt kapjon egyes helyzetekben (hallva, látva, tapintva, érezve) lehetőséget ad a magasabb szintű mozgásszabályozásra, a mozgáskoordináció kialakítására. A mozgástervezések praktikussága az óvodáskor elején még rendezetlen. Kialakulatlan még a testkép, bizonytalana, labilis a két testfél megfelelő koordinációja, a dominancia már jelentkezik, de megerősítést igényel. A mozgáskoordináció minősége megfigyelhető a mozgásvégrehajtás minőségében, a gazdaságos mozgásban (felesleges mozgáselemeket nem tartalmaz) és a mozgástanulás eredményességében (milyen módon képes a látott, hallott, információkat leképezni saját mozgására). A mozgástanulásnál még kiemelném azt a fontos tényt, hogy a gyermek még akkor képes leképezni egy mozgást saját testére, ha stabilan ismeri saját testét, testsémáját. Fontos még, hogy a gyerek egy mozgás végrehajtása során folyamatosan igazodik a külső (tehát a szenzoros információkhoz) és a belső (izomtónus, proprioceptív rendszer) környezetből nyert információkhoz, és így képes a feladatnak megfelelő mozgásválaszra. „A szabályozó folyamat a mozgáskoordináció részfolyamataival magyarázható: - Az érzékszervek információ felvevő és feldolgozó tevékenysége - A mozgásfolyamat programozása és elővételezése (érzékszervi információk és mozgásemlékek alapján) - Vezérlőimpulzusok küldése a megfelelő izomcsoportokhoz - A mozgás végrehajtása - Visszajelzés a mozgás lefolyásáról ( reafferentáció) - Összehasonlítás a mozgásprogrammal - Szabályozó impulzusok küldése a megfelelő izomcsoportokhoz (korrekció)” (14.) A szabályozó folyamat csak akkor eredményes, ha a cselekvésben résztvevő mozgásformák már készségszinten vannak. Azonban a mozgáskészséget nem szabad azonosítani a koordinációs képességekkel. Míg a mozgáskészség végrehajtásához egy meghatározott technikára van szükség (pl.: járás), amit csak technikai gyakorlással lehet továbbfejleszteni, addig a koordinációs képességek általános érvényűek, több feladatra is vonatkoznak. A koordinációs alapképességek az alábbi képességekből tevődnek össze: „ - Téri tájékozódó képesség - Kinesztétikus differenciáló képesség - Egyensúlyozó képesség - Idő, iram ,ritmusképesség - Gyors koordináció (időkényszer mellett) - Állóképességi koordináció (időkényszer nélkül)” (15.) Az óvodás korban 3-6 év már kialakultak bizonyos természetes, nagymozgás készségek. Az óvodai mozgásfejlesztés éppen ezekre támaszkodva (a szakirodalommal ellentétben) végezheti eredményesen a koordinációs képességek fejlesztését. A 3-6 éves gyermek érzékszerveinek működése még nem tökéletes. Az ingerek végtelen sokasága érkezik ebben a korban a gyermek felé. Az ingerek sokasága miatt nem minden inger jut el a gyermekhez. Hogy megtanuljanak pontosan ingereket észlelni és az inger-észlelésből megfelelő választ produkálni. A koordinációs képességek és az ingerfelvevő és azt feldolgozó rendszer működésén alapul14
nak, tehát külső ingerből és a belső környezetből szerzett információ elemzéséhez kötöttek. A mozgásfejlődés tükrében már utaltam az értelmi fejlődés szoros kapcsolatára. A koordinációs képességek fejlesztése lehetőséget biztosít a kapcsolat alapján a kognitív funkciók fejlesztésére. Így méltán tekinthető a tanulási zavarok leghatékonyabb preventív eszközének.
15
3. A szivacskézilabda óvodai mozgásfejlesztő, prevenciós programja 3.1. A program előzményei Fejlesztő óvodapedagógusi munkám során mindig nagy hangsúlyt fektettem a képességterületek fejlesztése mellett a mozgás lehetőségeinek a biztosítására, a mozgásfejlesztésre. Hiszem és vallom, hogy a tanulást meghatározó részképességek fejlesztésével párhuzamosan végzett mozgásfejlesztés, aktív mozgáslehetőségek folyamatos biztosítása teheti csak eredményessé a preventív fejlesztőpedagógiai munkát. A fenti fejezetekből nyomon követhető az értelmi képességek és a mozgásfejlődé egymástól elválaszthatatlan folyamata. Óvónői , fejlesztőpedagógusi, gyógypedagógusi gyakorlatom alatt egyre nagyobb mértékben tapasztalom a gyermekek mozgásszegény életmódjából adódó diszfunkciókat. A mai gyerekek nem másznak fára , egyre kevesebben rollereznek, görkorcsolyáznak, a labdát meg nem is ismerik , félnek tőle. Mozgásuk összerendezetlen és elővételezhető mozgáskészletük nagyon szegényes. Nem teszik próbára saját képességeiket , mint annak idején a gyermekek egy versenyfutással, fáramászással stb. Rég elfeledettek az egyszerű , semmi anyagi ráfordítást nem igénylő ugróiskolák , melyek a koordinációs képességek fejlesztésének leghatékonyabb eszközei voltak. Feledésbe merül lassan-lassan a labda is. A motoros motiváció még 3 évesen elsöprő erővel dominál az óvodát kezdő gyerekeknél , ám amire 6 évesek lesznek a mozgásszegény életmód befészkeli magát a gyermekek napi életébe. Az óvoda kiemelt feladata a szabad játék, a mozgáslehetőségek zavartalan biztosítása. Napjainkban nagyon divatos a kompetencia alapú nevelés megvalósítását hangsúlyozni, csak gyakran azt feledik szem elől , hogy tulajdon képen mi az alkalmazható tudás alapja. Az alap az egészségesen fejlődő személyiség , mely az aktív, motivált , célokat kitűző és megvalósító mindennapokat éli. Egészséges személyiségnek pedig két alappillére van az ép lélek és az ép test. A testi lelki folyamatok pedig elválaszthatatlanok egymástól. A kisgyerekek óvodás korban cselekvések , mozgások sorozataiból fejlesztik én képüket, alakítják ki az ÉN-t. Az én fejlődésében kiemelkedő jelentőséggel bír az ép percepció , a testséma- testfogalom-testtudat , megfelelően kondicionált és koordinált mozgás, életkornak megfelelő verbalitás, megfelelő szocializációs képesség. A testnevelési játékok mind ezeket kellőképpen megsegítik, tehát a tanulási teljesítményeket meghatározó pszichikus alapfolyamatokat, valamint a testi képességeket is . A testi képességeket két csoportja van: kondicionális( energetikai tartalmú) és a koordinációs ( idegrendszeri hátterű ) képességek. A 3-7 éves gyermekek óvodai fejlesztésében két alapfunkciót különböztetünk meg: prevenciót és a korrekciót. Fejlesztőpedagógus és gyógypedagógus ként naponta végzem a korrekciós tevékenységet 5-6-7 éveseknél. A prevenció( megelőzés) pedig át kell hogy hassa az óvodai nevelés teljes időkeretét 3-7 éves korig. A fenti tapasztalatok alapján felmerülő igény ként jelentkezett egy olyan tevékenység megvalósítása , mely hozzájárul a gyermekeknél napjainkban tapasztalható diszfunkciók kezelésére, preventív szerepet játszik a tanulási problémák kialakulásában. 2007 szeptemberében indítottuk intézményünkben a szivacskézilabdát. A kezdeti tapasztalatlanságunkból a kezdeményezés az elmúlt 3 év alatt a gyermekek és a szülők által is kedvelt programmá nőtte ki magát. A kézilabda megfelelő szakmai, módszertani megvalósítására sikerült egy szakembert is megnyernünk Gódorné Nagy Mariannt, aki folyamatosan támogatja tevékenységünket és mint a kézilabdázás szakmai vezetője működik közre.
16
3.2. A mozgásfejlesztés lehetőségei és gyakorlata az óvodában A testnevelés foglalkozások meghatározott módszer alapján, és tematika alapján zajlanak. Ugyanakkor a mozgás maga eszköz az idegrendszer érésének befolyásolására, újraszerveződésére, és a pszichikus alapfunkciók gyakorlására. Így például: az észlelés, képi gondolkodás, problémamegoldás fejlesztésére. A fejlesztés célja preventív, miszerint a mozgás eszköz az idegrendszer érésének befolyásolására (mozgás-idegrendszer kapcsolata alapján), így a tanulási zavarok megelőzésére. A mozgásfejlesztés megvalósítására az óvoda napirendjében elsősorban a szabadidős tevékenység, játék során kerülhet sor. Itt értem az egyén szükségleteihez igazodó fejlesztéseket, mely előzetes tájékozódás alapján (a tájékozódás akár több hónapos is) történik. Illetve az udvari játékok, udvaron megvalósítható mozgásfejlesztési elemek. A csoportot megismerve alakul ki egy kép a „mozgásszintről”. A „mozgásszint” egyénenkénti ismerete kialakítja azokat a területeket, melyek a csoport egészére vonatkoznak. A gyermekek egyenkénti pontos ismerete mellett, nem az a célom, hogy valamennyi problémát megoldjam (nem is lehet az a cél), hanem a lehetőségekhez képest minden olyan mozgástevékenységet biztosítsak, amely a gyermek fejlődésére pozitívan hat. Ugyanakkor szem előtt tartom, hogy minden mozgás fejlesztésének tartalmaznia kell a következőket: - Testséma fejlesztését - A nagy és finommozgások fejlesztését - Fizikális erőnlét fejlesztését - Egyensúly fejlesztését - A dominancia erősítését - Szem-kéz, szem-láb koordinációjának fejlesztését - A vizuális és auditív percepciót alapozó, kiegészítő mozgások gyakoroltatását - A pantomimikán keresztül a testséma emocionális fejlesztését - Problémamegoldások erősítése mozgásos tevékenységben - A mozgásos tevékenységekben rejlő beszédfejlesztést. A fejlesztés alapelvei mintegy meghatározzák a fejlesztés sajátosságait is: - Megfelelő ingergazdag környezetet kell nap mint nap biztosítani.. - A mindennapos testnevelések képezik az alapját a rendszerességnek. Ezek időtartama változó, gyermeki aktivitástól függően. (Bár a gyakorlat a fokozott mozgásigény miatt mindig messze van az 5-10 perces időtartamtól.) Itt emelném ki a mindennapos testnevelés fontosságát. - A mozgásfejlesztés elemei meg kell, hogy jelenjenek az egész nap folyamán (koplexitás). Ha például egy környezeti sétára megyünk és megfigyelési feladataink vannak, de az erdőben vagy bárhol jól megmászható fát találunk, vagy éppen a természetes környezetben ugrásokat, dombról való legurulást végezhetünk, semmi esetre sem mulasztjuk el. - Fontos elem még, hogy a gyermekeket egyénileg nyomon követem a fejlődésben. Mérce mindig a gyerek önmagához képesti fejlődési üteme. Ha a fejlődés megfelelő ütemű, akkor következhet a mozgáselemek nehezítése. (Pl.: fókajárás automatizálódott, akkor játékban alkalmazom.) - A kötött foglalkozások mozgáselemeit begyakoroltatom és amint automatizálódott, játékos formába átviszem Ezen alapelveknek megfelelően a kötött foglalkozásokon én a legfontosabb szempontnak tartom az alapvető készségek kialakítását: - Egyszerű szimmetrikus mozgásminták kialakítása, járás, kargyakorlatok, törzsgyakorlatok, ülésben, hason, hanyatt fekve, vagy akár a gyerek által választott testhely17
zetben, stb. ... Ezeknél a mozgáselemeknél fontos, hogy a gyermek belső ingerei alapján megtapasztalja a változó tempóban (gyors, lassú, mérsékelt) saját izomműködését. Kiscsoportban főleg az első időszakaszban (a beszoktatás elhúzódásától függően) az egyszerű mozgáselemek elsajátíttatását végeztetem. (Persze emellett a kornak megfelelő egyensúlyi és testséma gyakorlatok is szerepelnek.) - Test elhelyezése a környezetben, kiterjedések, téri tulajdonságok, a test és a végtagok egymáshoz viszonyított helyzetének megismerése. (Pl.: utánozz engem a játék, ahol mutatom kezdetben, majd később amit mondok játék. Ezt egy bábbal szoktam: Peti mondja: ülj, állj, stb....)Így végig haladva a testen, karok, törzs, lábak. - Egyensúlyi helyzetek, az egyensúlyi helyzet megtartásának készsége. Gurulások, forgások után felállás, majd különböző testhelyzetek felvétele. Minden egyensúlyi helyzetre irányuló gyakorlatnál variációs lehetőség van a mozgás irányánál, sebességénél, kiinduló és a befejező helyzeteknél, a látás korlátozásánál, sőt még a megmutatást mindig a „petis” bábbal már csak szóbeli utasítás követi az automatizálódás szintjénél. (Hallott és a meglevő mozgásminta összekapcsolása.) - Természetes mozgáselemek összekapcsolása irányváltoztatással, megállással, forgásokkal, stb. Például kiinduló helyzet pókjárás közben a póktojás ( labda) megkerülése, vagy kúszás az alagútban (asztalok alatt) majd alagút tetején. - Mozgásos játékokban alkalmazva (készség szinten) számtalan variáció létezik. Az ötletek néha maguk is előjönnek a játékhelyzetekben ha tudom, hogy milyen alapkészségekkel rendelkeznek a gyerekek, vagy mit szeretnék fejleszteni. A fent említett alapkészségek elsajátítása szinte kiterjed az óvodai élet 1.-2. évére, majd nagycsoport, illetve a középső csoport második felétől (a csoport mozgás fejlettségétől függően) már kezdődhet a komplex készségek kialakítása.
3.3. Labda- szivacslabda-kézilabda Labda A labda az egyik legsokoldalúbb fejlesztő eszköz, a labda mindig kéznél van! Mit is fejleszt a labda? Egyszerű a válasz szinte minden alapvető és a tanuláshoz szükséges funkciót: • az alap modalitások meghatározott ingerre történő összekapcsolását, ami egy sokkal differenciáltabb választási lehetőségeket eredményez. • a keresztcsatornák gyakoroltatását, vagyis minél több információt kaphat a gyerek a labdás helyzetekben (hallva, látva, tapintva, érezve) • lehetőséget ad a magasabb szintű mozgásszabályozásra, a mozgáskoordináció kialakulására • a mozgástervezések praktikusságát • a testkép kialakulását • a két test fél megfelelő koordinációját • a dominancia megerősítését • a kinesztetikus differenciáló képességet • vizuális diszkriminációt Szivacslabda A szivacskézilabda egy csodálatos eszköz az óvodás gyermekek legalapvetőbb tevékenységében a játékban. Anyagát tekintve szivacsa puha, ugyan akkor tökéletesen pattog. Méretét te18
kintve a 12 cm.-es nagyság a legalkalmasabb az óvodások számára, kézbe tudják fogni. Puhasága révén nem fáj ha megdobják egymás úgy mint a gumilabda, kellemes a tapintása is. Kézilabda A kézilabda egy test-test elleni ,tiszta , egészséges csapatjáték. Fejleszti a szocializációt, az egymásra figyelést, küzdőképességet, a kooperációt, az egészséges versengés. Szeretném kiemelni még a kézilabda pozitív hatásai közül a kudarctűrő képesség növelésének hatását is.
3.4. A szivacskézilabda óvodai programja. A program 5 éves kortól már nagyon jól alkalmazható, hiszen ekkorra már rendelkeznek a gyermekek megfelelő szintű alap modalitásokkal és automatikusan elővételezhető mozgás készlettel. A program összeállításánál a legfontosabb szempontok volt a következők: • a játékosság, • hogy a gyermekek számára megvalósítható szintű legyen, • az elsajátított mozgáselemek automatizálódjanak és megfelelő fejlesztő hatást váltsanak ki, • a kézilabda megszerettetése Akkor szeretünk valamit csinálni, ha kompetensek vagyunk az adott tevékenységben. A gyermekek is ilyenek ezért, a programban a mozgáselemek mennyiségével nem arra törekedtünk, hogy minden alkalommal új elemmel ismerkedjenek meg, hanem az elsajátított mozgáselemek automatizálódjanak. Természetesen a program megvalósítása során a gyermekek motoros műveltsége, a pedagógus kellő motiváltsága lehetővé teszi a program elemeinek variációit egyedivé tételét. Mi magunk is folyamatosan fejlesztjük , bővítjük hónapról-hónapra a programot. A leirt havi tervezetek alapként szolgálnak az 5 évesek ( középső csoportosok) számára az első labdás tanévben. A második kézilabdás évben( nagycsoport 6-7 évesek) már kellő labdakészség megszerzése után nagyobb hangsúly kerülhet a kézilabda megalapozására, a szabályok , a kapura dobások elsajátítására. Ha óvodában sikerül elsajátítani a gurítások, kapura dobások megfelelő szintjét, belekóstolni a védekezés-támadás fortélyaiba akkor, az iskola bátran építhet a megszerzett ismeretekre és munkája egy, talán két évvel is lerövidülhet a kézilabda sportág alapozásában. A program célja: • egészséges életmód alakítása • koordinációs képességek fejlesztése • kondicionális képességek fejlesztése • pszichikus alapfunkciók tökéletesítése • kognitív folyamatok megtámogatása, javítása • tanulási zavarok prevenciója • kulcs kompetenciák fejlesztése • óvoda-iskola átmenet megkönnyítése • a kézilabda utánpótlás számára „megfertőzzük” a gyermekeket • a tehetségeket felfedezzük
19
A program feladata: • Inger gazdag környezet biztosítása • Testséma fejlesztése • Percepció fejlesztése • Alap modalitások összekapcsolási képességének automatizálása • Téri tájékozódó képesség fejlesztése • Kinesztetikus differenciáló képesség alakítása • Egyensúlyozó képesség fejlesztése • Idő, iram , ritmusképesség fejlesztése • Gyors koordináció (időkényszer mellett) javítása • Állóképességi koordináció (időkényszer nélkül) javítása A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére. • szívesen mozognak, várják és keresik a mozgáslehetőségeket, élnek is vele • ismerik saját testük lehetőségeit és korlátait • az alap modalitások összekapcsolása készségszintre emelkedik, a keresztcsatornák megfelelő működése lehetővé teszi a környezethez való hatékony alkalmazkodást • koordináció javul, ennek hatására • a pszichikus funkcióik fejlődnek, melyet a humán és számszerűsíthető mérési eredmények is igazolnak • képessé válnak csapatjátékban társaik mozgásának nyomon követésére, érzelmi reakciókkal és mozgás-válasszal alkalmazkodni az aktuális helyzethez • a kudarc kezelési képességek életkornak megfelelő szintet mutatnak • a verbalizáció motoros feladatokkal történő összekapcsolása hatására, fejlődnek a kommunikációs képességek, bővül a reláció-szókincs • kondicionális képességeik fejlődésének következtében alkalmassá válnak összetettebb terhelések elviselésére • készen állnak az iskolakezdésre
20
5-6-7 évesek számára( heti 2x ajánlott) SZEPTEMBER
HÉT
FUTÁS
I.
futás különböző jelekre megállás
II.
futás irányváltoztatással (hátra arc!) futás különböző jelekre megállás futás irányváltoztatással (hátra arc!)
III. IV.
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK karemelések (oldalsó, mellső) jobb, bal ,emelt kézben a labda karemelések jobb, bal mindkét kézben labda karkörzések jobb, bal körző kézben labda karkörzések jobb, bal mindkét kézben labda
KÉZILABDA
JÁTÉK
gurítások: kétkezes, földön-célba
egyszerű fogó
gurítások: lábkörül( alapállás,terpesz) gurítások: dobókéz földön,padon , célba gurítások: lábkörül( alapállás,terpesz)
Balatoni halászok-fogó lepkefogó Körlabda
OKTÓBER
HÉT
FUTÁS
I.
futás a terembe szétszórtan jelre megállás
II.
futás a terembe szétszórtan jelre meghatározott testrész megfogása futás a terembe szétszórtan jelre meghatározott testhelyzet felvétele futás a terembe szétszórtan jelre a fenti variációk kombinálásával
III.
IV.
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK páros gyakorlatok labda átadás kilépés kézilabda alapállásba, nyújtott-hajlított kar kétkezes mellső labda átadás háttal egymásnak, alul, felül , jobb, bal páros gyakorlatok labda átadás kilépés kézilabda alapállásba, nyújtott-hajlított kar kétkezes mellső labda átadás háttal egymásnak, alul, felül , jobb, bal
KÉZILABDA
JÁTÉK
labda pattogtatás két kézzel álló helyzetben
fogójáték labdával(fogyó)
labdapattogtatás két kézzel járás közben (pörgős ritmusú mondókára)
fogójáték labdával (váltó)
labdaiskola
labdapattogtatás két kézzel lassú futás közben
labdavezetős kidobó ( mindenki labdát vezet) labdagyűjtő fogó ( 1-2-3 fogó)
21
NOVEMBER HÉT
FUTÁS
I.
létra futás
II.
létra futás, ugrás
III.
létra futás, ugróiskola
IV.
szlalomfutás
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK hanyatt fekvés labdával lábemelések páros gyakorlatok nyújtott ülésben labda átadás hanyatt fekvés labdával kézben felülés lábérintés jobb, bal
KÉZILABDA
JÁTÉK kidobó
labdaiskola labda elkapás falról, labdaiskola falnál labda elkapás társtól,kilépés kézilabda alapállásba, labdaiskola falnál labda elkapás társtól járás közben
páros gyakorlatok nyújtott ülésben labda gurítás( egykét labdával fent-lent)
váltó kidobó tüzes labda gurítással tüzes labda gurítással
DECEMBER HÉT
FUTÁS
I.
versenyfutás az alapvonaltól félpályáig
II.
versenyfutás az alapvonaltól félpálya megérintésével vissza versenyfutás az alapvonaltól félpályáig vissza hátrafele futással versenyfutás az alapvonaltól a hatos vonalig megérintésével vissza
III.
IV.
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK padgyakorlatok labdagurítás a padon jobb, bal kézzel sánta róka a padon: ellentétes kéz-láb, labda kézben oldalsó középtartásban padgyakorlatok labdagurítás a padon jobb, bal kézzel sánta róka a padon: ellentétes kéz-láb, labda kézben oldalsó középtartásban
KÉZILABDA
JÁTÉK
célba dobások kapuba, kapu jobb, bal alsó sarkába rögzített karikába célba dobások kapuba, kapu jobb, bal alsó sarkába rögzített karikába célba dobások kapuba, kapu jobb, bal felső sarkába rögzített karikába célba dobások kapuba, kapu jobb, bal felső sarkába rögzített karikába
tüzes labda dobással
kidobó fogyó, váltó (1-2-3 kidobóval) váltó kidobó labdagyűjtő fehér, sárga,rózsaszín ( szín a csapat jele is)
22
JANUÁR HÉT
FUTÁS
I. szlalom futás II. III. IV.
váltó futások: pályaszélességben labda átadásával váltófutás szlalomban pályaszélességben váltófutás hátrafele
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK járás a padon 1x jobb,1x bal kézben oldalsó középtartásban labda járás a padon 1x jobb,1x bal kézben oldalsó középtartásban labda járás a padon 1x jobb,1x bal oldalon lepattintani a labdát elkapni járás a padon 1x jobb,1x bal oldalon lepattintani a labdát elkapni
KÉZILABDA
JÁTÉK
célba dobás: labdabomba
kidobó terpeszfogóval
célba dobás zsámolyba
tüzes labda
célba dobás kapuba kapura dobás: jobb. bal felső sarokba karika
tüzes labda kidobó körkidobó
FEBRUÁR HÉT
FUTÁS
I.
sorverseny labda átadással
II.
sorverseny gurítással
III.
IV.
sorverseny pattogtatással sorverseny szlalomban
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK sánta róka a padon: ellentétes kéz-láb, labda kézben oldalsó középtartásban sánta róka a padon: ellentétes kéz-láb, labda kézben oldalsó középtartásban padakadály pálya: fellépés, lelépés kézben a labda 1x lepattintás padakadály pálya: fellépés, lelépés kézben a labda 1x lepattintás
KÉZILABDA
JÁTÉK
kapura dobás: ellentétes kar-láb( kézilabda alapállás) kapura dobás: ellentétes kar-láb( kézilabda alapállás) kapura dobás zsámolyról,fellépés ellentétes kar-láb, leugrás páros lábbal kapura dobás zsámolyról,fellépés ellentétes kar-láb, leugrás páros lábbal
kétcsapatos kidobó
KÉZILABDA
JÁTÉK
kapura dobások játék két kapura szabályok kapura dobások játék két kapura szabályok kapura dobások játék két kapura, sz. kapura dobások
tűzharc
tűzharc pontszerző
pontszerző
MÁRCIUS HÉT
FUTÁS
I.
sorversenyek labdával
II.
sorversenyek labdával
III.
sorversenyek labdával sorversenyek lab-
IV.
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK padakadály pálya: fellépés, leugrás páros lábra 1x lepattintás( ellentétes kéz-láb) padakadály pálya: fellépés, leugrás páros lábra 1x lepattintás( ellentétes kéz-láb) labda elkapás, falról, társtól társtól járás, futás közben
pontszerző tüzes labda kétcsapatos
23
dával
labdaelkapás
játék két kapura, sz.
kidobó
KÉZILABDA
JÁTÉK
kapura dobások játék két kapura, szabályok kapura dobások játék két kapura szabályok kapura dobások játék két kapura szabályok kapura dobások játék két kapura szabályok
tűzharc
ÁPRILIS HÉT
FUTÁS
I.
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK labda elkapás, falról, társtól
szlalom futás II. III. IV.
váltó futások: pályaszélességben labda átadásával váltófutás szlalomban pályaszélességben váltófutás hátrafele
társtól járás, futás közben labdaelkapás padakadály pálya: fellépés, leugrás páros lábra 1x lepattintás( ellentétes kéz-láb) padakadály pálya: fellépés, leugrás páros lábra 1x lepattintás( ellentétes kéz-láb)
pontszerző tüzes labda kétcsapatos kidobó
MÁJUS HÉT
FUTÁS
I.
váltó futások: pályaszélességben labda vezetéssel a futások variációi labdavezetéssel a futások variációi labdavezetéssel a futások variációi labdavezetéssel
II. III. IV.
GIMNASZTIKA LABDÁVAL SZABADGYAKORLATOK labda elkapás, falról, társtól kézilabda alapállásból
KÉZILABDA
JÁTÉK
támadás, védekezés, kézilabda szabályok
kidobó terpeszfogóval
társtól járás ,futás közben labdaelkapás labda elkapás, falról, társtól kézilabda alapállásból társtól járás,futás közben labdaelkapás
támadás, védekezés, kézilabda szabályok támadás, védekezés, kézilabda szabályok támadás, védekezés, kézilabda szabályok
tüzes labda tüzes labda kidobó körkidobó
24
Felhasznált irodalom: Csanádi Gabriella:Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe Comenius Bt.Pécs, 1998. Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok Volán Humán Szolgáltató Rt Fodorné Dr. Földi Rita: Testnevelési játékok a tanulási zavarok prevenciójában és korrekciójában/ iskola pszichológia 24. Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat 1979. Lakatos Katalin: A szenzomotoros fejlődés jelentősége 0-6 éves korban / Óvodai nevelés 1999./7. Marton –Dévényi: Alapozó terápia Fejlesztőpedagógia 1997 évf./ különszám Nagyné Kovács Ildikó:Ecce Homo-Kisgyermekek mozgásfejlesztése Fejlesztő pedagógia 1997.Évf./4-5.sz.
25