No title

Digitized by the Internet Archive in

2010 with funding from University of Toronto

http://www.archive.org/details/akeletnpeOOsz

A'

KELET NÉPE. 18

4

1

MÁSODIK KIADÁS.

POZSO^'YBABí. NYOMTATTA VV G A N D KAROLY I

184

F

R OR I

t

K.

1.

.;v^^^

7/

\ó

)/.ló

hii/.HliiKik

ItMiiii

hoIk'z

,

(le

iiciii

loliPtetlcii

'<

')

Jvik emberi méltóságuk' érzetében ajiyagi kéjek elibe teszik a' lélek' gyöuyörit és inkább ezek után szomjadoznak, lehetetlen, liogy visszaemlékezvén nemzetünk' 15

— 20

évvel ezeltti létére, örömrivalgásra ne fakad-

—

janak! Igen földiek!

Elünk még, nem vagyunk

holt

nemzetnek szerencsétlen rothadt tagjai, nem «Eló' szobor*^ leirhatlan kinok közt. Becsületesen vívtunk; kicsi, nagy, tehetsége szerint. 'S lám azon kevesek is, kik lelkesedésüid<:et fel

birták,

's

nem

mint

is lehet,

osztoztak,

só't

nem fogak, nyelvünket

sejdítvén,

a'

érteni

hogy embernek édesb

eledele

mindeiniapi kenyér, szorgnhniiikban

utainkat állották, ezen kevesek

is

nem nem

mhulin-

kább olvadoznak hazafiságra. Megmentettünk egy nj 's hála! családot, egy lelkes nemzetet az emberiségnek; « Annyi sziv Inában nem ónta vért, 's keservben amkji kebel hiában nem szakadt meg a' honért '\ Honunkra

—

h

hajnal derú'l,

's

akár mi legyen

is

sorsa

a'

magyarnak

ezentúl, rút önfertó'ztetés , gyáva lelki öngyilkolás által

nem

a' nagy terannak salakjához már nem oh az érzéseknek tartozunk. 'S bár mi legyen sorsunk a' jövó' kor, és magasb, az istenekhez legédesebbje közelb álló lények nem fognak undorodással emlékezetünknél elfordulni, nem; mert mint bár parányi 's felette

állatként

veszni

fog többé. Kivívtuk

mészetbeni állásunkat,

's

—

!

—

szerencsétlen de derék nép leltünk

magunkban,

a'

még

a' halál'

tökéletes

küszöbén

is eró't

megsemniisedés * 1

ellen

nagy egyetonibein futására nemesen induláiik meg. .saegiilnnnk. és a'

Ha lában

a' bátorlétet,

a' kifejlettebb,

páhíiiik' keresztül

tulajdonnak szentségét,

a'

felmagaslt polgárisodás'

's

álta-

kiséró'it.

a' családi viszonyok' nemesb elrendezését. mind 's azon anyagi javakat és kéjeket kell méltánylatra akarjuk venni, mellyek az emberiség' legmagasb fokán álló nemzeteknek sajátai, 's mellyeket kellleg nem

mint például,

vagy hiú oynismus; akkor mint becsületes emberek nem tagadhatjuk, hogy a' régi méltánylani buta állatiság,

zavarhoz képest,

ujabb

's

kivált

az

1790"'*"

1760 és

idkben kimondhatlan elmenetelt tön Magyarország' lakosa. 'S ha elfogultság és altatás nélkül vesszük régibb és ujabb honi állásunkat fontolóra, vagy más szavakkal: ha sem állatként nem csúszunk örökleg, mint egyedüli porragasztvány. sem levegóTjen nemnjargalódzunk szünet mint testetlen lény, de e' kett közt valamelly nélkíil .

egyensúlyt tartunk,

meg

kell vallanunk,

mikép ujabb

idkben csakugyan növekedett Magyarországban a'megTávul vagyok elégülhetésnek *s szerencsének tömege. az akkori egyesek, vagy ennél fogva, az akkori vezet kormányok ellen legkisebb keserséget érezni. Nem vagvok illy hangulatban tudja Isten, nem. st azt hiszem, 's ersen hiszem, hogy az, ki most fejledez körülmé-

—

.

nyeink közt

—

midn

a'

legkisebb keserédes

elszakadásnak lehet oka

nem

—

«

keser

'^^

is

tökéletes

az bizony vagy

vagy ha tudja, az mit elérni akar, is t<'m igen rá nézve jó. honnnkra bizonyosan nem hoz áldást. Nem keserséggel de háladntlal endékezem tehát mind azokra, kik vagy a" kereszténység* szelidebl) i'rzelmit terjesztek anyafríjdünkön. vagy ers karukkal magasbra emelek a" magyarnak hadi hir- 's nevét, vagy tudja, mit mivel,

kik bölcs eszközléseik ;dlal fíirhetbbekké tették és liatalmnsl) közti vis/,f»nvokat,

's

i"V tovább.

a'

pór

Hála és

;

béke hamvaiknak! Mert Isten és ember eló'tt az ország.' közti becsét emelték, ii Duna Tisza és Dráva vSzáva

—

tevék. Auiiyi azonban bizonyos, hogy alkotmányunknak, vagy inkább minden alkotmánynak 's képviseleti rendszernek alapköve nihil de nobis si/ie nobÍK

tért lakliatóbbá

már már ki vala forgatva sarkaibul, nemzeti életünk pedig, vagy jobban mondva: nemzetünk, mhitha a' nagy végórán már túl, csontmeredségben, hideg marasmusban mikép néhány lelkes barátimmal én

elannyira,

fekütt,

legalább, tökéletesen holtnak, és

semmi

által

többé

fel

éleszthetó'nek tartam a' nemzeti testet.

nem

x\zóta mhid

alkotmány miid nemzetiség mennyir(r

mennyire

fejledezett,

mindenki

virult,

eló'tt

ismeretes,

úgy hogy akármilly érdemei lehetének eldó'dinknek hamit tagadni vagy kérdésbe venni nem zánk körül liogy ne mondjam "diakarunk azon szerencse jutott, hazánk' ujabbaknak nekünk még is csség'^ állását magasb szempontbul fogni fel; mihezképest mi,

—

—

— —

jóllehet anyagi kifejtéseket

is

elkeríUhetlen szükségesek-

nek tartunk, és azokban már becsületesen fáradozánk, nemzeti jóllétünket ra,

még sem

állitjuk

nem; mert nemzeti jóllétünknek

mellyre

a'

lelkes

anyagi sarkalatokt.

i.

olly jóllétnek,

magyar képes, egyedül nemzeti

újjá-

születésünk, azaz alkotmányunknak tökéletes kiképzése, 's

mindenek

eló'tt:

nemzetiségünk megmentése és jövend

Vagy más szavakkal: ámbár mi felette magasra állitjuk mind azt, mi az embernek legsürgetbb szükségeit pótolja, és ekkép legelhatárzottabb pártolói vagyunk az anyagi kifejtésnek biztosítása szolgálhatnak alapul.

ezen

felül azt is felette jól tudjuk, milly

szerencsés ha-

tása van sokszor az anyagi kifejlésnek a' szellemi kifejlés'

elmozdítására

:

mi

még

is,

nemzeti jellemünkhez.

állásunkhoz és egyéb körülményeinkhez képest nyire mi

vagyunk képesek

a"

—

men-

dolgok' mélyibe hatni

—

csak iigy

remélünk ránk és

nézve üdvöt,

utódailikra

ha szellemi alapon nj iigszik jelenünk és jövendnk, ha szellemi alapokon

nem

emelkedik anyagi

kiképzésünk:

Sokan ezen különböztetést nem fogják

nem egészen könny,

általában

vényes és néha

kitiulni,

mi

másikra; ezen játsági,

lígy

's

nemzeti

mert

fel.

szöve-

élet'

a' fonál'

valódi végét, és világo-

hatás, mi a' következmény, és elha-

a'

mikép

tározni,

a'

egybebonyolított gombolagábul

felette

kiszemelni és felvenni

san

és

viszont.

mennyire hat, és hat vissza egyik

valamint különböznek egyesek' sa-

felül

száz

a'

meg

száz árnyéklatban mutatkoznak

elttünk külön nemzetek' hajiami és végirányai, minélfogva némelly ékben az kisebb a'

's

csak mellékes

tekhitet,

—

franczia népnek

legfbb vágy, mi másoknál

a'

bármilly

—

részben szüntelen magát

"s

így például,

viszont.

nagyoji

áltassa

nem alkotmányos

is

e'

rendszer,

nem szabadság, legfbb vágya, nem, én legalább nem még sokáig sem lesz, de ez csak

hiszem, és gondolom,

mert ám adjad kezébe csak a' dikulcsát, 's öntsed egyszermind a' templomának csség' e' szent közvéleménybe azon biztos hiedelmet, hogy lakot fel is birja nyitni, és a' két kamara rögtön két. negy-fal közti, lelketlen teremmé alacsonyul le. Rázzad viszont fel például a' nyugalmas törököt; irtsad ki belle mellékes tekintet;

az

anyat('[)el

praedestinatio szellemét és

beszítt

folyó lelki csendét,

elhatározottságát:

de

's

?iobiít

a'

charybdis

és

sinc iiobis a'

—

WM

cl

minden

—

(ovnck

-

nihil

apáiy-('s dagályival.

nevetség' színpadára

van minden nemzetnek

scylla.

konn.inyi csábok és nép-ke-

fenv<'get<'sek kíizti alkotni;inyos bárkára

szegé'ny tíirököt

chnM'.

viszont

ültesd

vagy máskép mondva: csek

cbbül

megint imien származó konuily

's

.illitoíl

valamint egyesnek

hcísíiirlí't.

's

nem

I

—

"s

a'

Igy

— bizonyos

é'lhef:

másik

nélküle

Egy

van. csak pénzét ne bántsa senki.

is jól

harmadik a' nmltkoriiak isniéti eljcátszását tzi ki magának életpályául, és ez eleme; mig a' negyetlik vissza soha nem tekhit, só't a' jelent is gázolván, csak a' jö-

vben

keresi

^^Az

a'

élet'

hajnalfakadást.

külön szakához,

lépcsjéhez van ez kötve

nem

;

nemzetek'

kifejlési

miszerint régi népnek

f vágya

a'

gyermek népnek firánya, valamint az ifjuosztozhatik az érettebb vagy túlérett hajlamiban'\ így okoskodnak a' fentebbiekrül solehet

pezsg sem

ságtul kor'

'S igy tovább.

kan; de nem helyesen,

st

kártékonyán; és azért

felette

közbevetleg fel, mert fertelmes csalképzet lappang okoskodásukban, 's elannyira, hogy alig

hozom

azt

itt

—

's pedig fájdalom, van axióma-fényben járó képtelenség nielly több keseríí kinoknak volna kiitfeje, ebben jár

—

minthogy czélszeríí

itt

ágzik

a'

el

vagy oktalan

népek' boldogságát eldönt,

hatás.

Ugyanis

dogságát ábrándozó theoreticusok,

/a'

népek' bol-

nem különben

peket ervel boldogitaiii akaró hatalmasok'

né-

a'

legtöbbjei

annyira bizván ezen themának helyességében, mint ön-

magukban, valamint egyeseknél úgy nemzeteknél egyedül az életszakokat, egyedül a' nemzeti kifejlésnek lép-

csit veszik tanácsaik' és eszközléseik' alapjául,

he-

a'

—

hogy egyesek- és nemzeteknek ha azok boldogitására már csakugyan hivatást érzenek magukban lyett

—

sajátságait iparkodnának kitanulni, és ügyes orvos-

ként

a'

baj'

gyökérokai mellett az illetnek még

syncrasiai negédjeibe

—

ha igy lehet mondajii

hatni elég philosophiával bírnának.

—

Az

idio-

—

is

énntett csal-

képzetnek ösvényén indulva, egy nemzet már érett

in-

másik még nem; az egyik felfogni szabadságot, a' másik nem; az egynek

gatlan-birhatásra

,

már képes a' adhatni már befolyást maga dolgaiba, el

kell tiltani azt:

's

igy tovább

;»'

a'

másiktul

még

kí'ptclenségek' esor-

Boldog

dultáig.

Isten!

Teremtésednek milliárdnyi meg

milliárdnyi számát, egyikét a' másiktul olly különbözt, 's

egymáshoz még

annyira hasonlót, ezernyi külön

is

—

formáik- és vágyaikkal

melly kimondhatlan változa-

tidban, emberi felfogásunk szennt, Icgbámulatosb vagy,

és eló'sejdíteni

engeded, hogy kimerithetlen különböz

nem tudva minden

alakokban, tudva,

—

ben csak egy czélnak indul

a'

nagy egyetem-

kimérhetlen külön-

illy

bözségben ember embert, mind egy formába

önteni

butakodiki

zeti

Lehetnek ennélfogva zagyvalék népek, minden nemjellem és alkotmányos formák nélkül igen boldogok.

—

a' kormányban rendszeres részesülés a' nélhogy az országos ermüv elveszítné eg\ensulyát. 's vagy fejetlenségre vagy önkényre düIne, mhít a' régi görög és középkori ebbéli kísérleteknél szünet nélkül

Hiszen kül

történt

szer,

—

's

mi nem egyéb, mint

képviseleti

a'

rend-

csak késbb kori, néhány századdal ezeltti

lálmány.

'S

hogy

illy

rendszer alatt

ta-

nem létez ember

az eltt ne lehetett volna, vagy teljességgel ne lehessen boldog, az képtelenség 's egyátalában nem áll. — St

vannak népek

—

illy

's

kevéssé függ

ldés' lépcsivel össze az alkotmányok' fejtése iránti

—

hajlam

magasb fokára

's

kik vén korra és

jutottak,

kifej-

nemzetiség' kipolgárisodás'

a'

az emberi

és

nemzeti

a'

jóllét'

súlya

—

ha azt mázsálni lehetne - n.iliik felette nagy, a' nélkül még is, hogy nemzeti kifejldést és a' kormányban részesülést boldogságuk' feltételéül

dn

tzték volna

viszont látunk népeket, korántsem

népeket, kik alkotmány

mennyire

fejtse

független

uruk anyagi jcdléíüket

hamuszinben látják leirhatlan

's

a'

áll.is

ki,

nélkül,

még

is

bár

csak

természet' minden csudáit, és ekkép

bels epedések

és i/ctlen napjaikat.

ki: mi-

legkifejlettebb

("S

kinok közt

élik

le

hosszú

9 Minden népnek valamint meg van geniusa, lígy meg van saját eleme is, mellybül ha kicsik, vagy mellybül ha kiveszed, ketté törik azon költi zománcz, melly nélkül

« rideg

pálya

a'

hosszú é\et'\ és melly varázs-

nak megsemmisítésével szárnya szegetik

bátor fele-

a'

melkedésnek, és az emberi kebelben rejtez

isteni szikra-

álom-kórságba sülyed.

—

's itt van ideje, Mhiekünk magyaroknak elemünk hogy végre bajaink' legmélyebb gyökérokaiba ereszkedjünk nem kereskedési elsbbség vagy dics-és hírvágy, sem vallásosságbul ered elmélkedési szenv vagy a' szép míívészetek' köre, vagy a' magasb és

—

,

fellengz tiidoniányokbani búvárkodás, végiránynnkban ez

is

's ííffelek,

jóllehet

mind ki van tzve, de azért nem

elemünk, mellynek említésénél vérünket

forrni,

szivünket

idegeinket mint-egy villany által érintve lenni

dobogni,

éreznk; mert illyes valami, szavakkal le sem is irható csak akkor megyén bennünk végbe, 's csak akkor emelkedünk földi ernkön tul, és érezzük keblünket isteni tztül hevülni, mikor alkotmányos szabadságunkrul, nemzetiségünk' fert'ztetlensí'gérül van szó, mikor ezeket

midn ezeknek megmentése

fenyegeti veszély,

körül

eped keblünk.

Alkotmányos szabadság, felemelkedett nemzetiség mi elemünk, ez azon kútf, mellybül mindennek folyni kell.f Ismerjülc meg végkép palladiununikat, 's szni

a'

—

meg

örökleg csak keringeni életünk' ezen egyedüli kútforrása körül, mellyet vagy mindig másutt ke-

jünk

restünk,

tudánk.

vagy eléggé becsülni hogy ezt eddigelé

'S

kesbjeit,

kik szinte

és vele józanul élni

—

kivéve

—

csak sejditék

egy lélekkel egy akarattal

el

nem

a'

a'

ismeré,

nem

nemzet'

lel-

nagyobb rész 's

mindig

té-

továzván, részint korlátlan függetlenségben keresé sza-

badságát,

részint

nemzeti életének

nnnd

nagyobb

és

10

elemekben kalandozott,

neniesb kifejtése helyett, idegen 's

idegen vért szíva ereibe, mint például

és germanismiist;

maga magát

már bizony

niikep

magyar,

's

a'

latinságot

a'

tapodta örökleg

—

okozá.

lélekharang' pillanatára jutott

rá nézve a' koporsón kivííl

nem

a'

egyéb

volt

hátra, mint egy szégyenteli elbukásnak emléke.

Oh

még

milly sokszor látám

mint gyenge

sze-

fiú

gény atyámat búba merülve, 's már akkor villant lelkemen keresztül, hogy magasbnak, valami sokkal nagyobb érdeknek kell hatni rá, mint családi vagy házkesersegeinek. Mert Epictetos' elveivel életi baják' megbarátkozott kereszfény

mhit ö vala,

férfiú,

illyfele

Akkor nem birtam

gyötrelmeket mosolylyal trt.

fel-

Beh nagyok lehettek azoki Késbb tudám 's most tudom, hogy nemzetihik' alacsony létét gyászolta. A' magyarnak naprul napra mélyebbre sü-

fogni bánatait.

lyedése

,

és azon reménjnélküli nézet

,

miszerint

kára és elkerülhetlenül fogna éltünk' végórája sokszori

olly

keser

nézve csak ugy lehet mentését

íjiég

epedésit.

meg

Felfogá-e,

nem

ütni,

so-

okozá

hogy ránk

üdv, ha nemzetiségünk' meg-

alkotmányunk' szepló'tlensége elibe tesszük,

nem tudom. Tán nem tulajdonított a' mind inkább lankadó testnek elég ert 's életet halálos áhnaibul kibontakozhatnia.

'S

mióta annyi polgári erényekkel fényl

atyám, mhit <*magyar'^ reménytelen szállott siijába, azóta

meg nem a'

leit

ném

szünó'leg hasonlitgatám uíás nemzetek' életje-

magyarnak

életfonalával

van-e nu'g feltámachisa

:

többé.

van

mert salakja

—

kiismer-

reménj' vagy nincs-e

Eletem' legmélyebb feladása ez vala. 'S minden-

ben fa|>asztahini. Iiogy

—

össze; mikép

köri

m.'ii-

ni.ir

e'

e' keleti

rajnak de épjx'n virága

nemzetnek mint

k(''ts(''gb«'

esik,

s

a'

lancholiában eped mindig valami után-

nnrcdcn.

Míg más nrmzrtrk

a'

legiieme.sl)nek

biiban

mi

"s

nitly

eló'Utí

is

jrlcnbrn látszanak

is

nicis-

élni.

11

már elérnagy természetbeni állásukat, osztályrészüknek már birtokában volnának; a' magyar — kinek vagy nem remél többé egész létét oUy sötét titok fedi 's

jellenizetük megelégedés és jó kedv, mintha

ték

volna

a'

—

semmit,

's

nniltban hiszi örökre eltemetve hir-

a'

's

ne-

vagy a' nagy idó'k' folyamatul vár lelki sebeire írl, néha de csak átfutó csillámként, a' messze jöven-

vét, 's

dben

nemzeti fényét,

sejti

Figyelmezz

a'

látja

's

—

megnyilni egét.

németnek társasági szellemére, figyelmezz a' zenének, mellybül oUy valódi-

zenéjének jellemére, lag tükrödzik ki 's

a'

külön nemzetek' legbelsbb érzelme:

fogod-e tagadhatni

hogy

,

a'

német

a'

jelennek szedi virágit, soha sem epedvén Halljad zenéjét

koczka-játéka körül.

vigalomra

's

jelenben

él,

a'

jöv
a'

akaratod ellen

az utolsó húr' elhangzása után

gerjedsz,

azonban vége a' varázsnak, lelkedben nem marad semmi nyom. Laktam sokat németek közt, természetüket magamra alkalmazni iparkodván, 's köztök a' napnak, az egyébként kellemesen

érzem

töltött

jövendt, míg

a'

a'

napnak bezártával elvágva

jöv

24 óra,

szhite kéjek

a'

24 óra végével minden jövendbeli vágy nélkül Mit érzek viszont szinte megint ott állék, hol tegnap. közt

leélt

—

magyarok közt bélyegzé

messze

,

magyarok közt

még meg

a' világ'

a'

kiknek lelkét nem

az elkorcsulás' szégyene

zajátul

reményt! Zendítsd

,

meg

a'

mit érzek

;

magamba vonulva?

Bánatot és

dal' gyász-húrjait, 's

nemzeti

múltkor' mélyeibe sülyedve édes kinok közt Berzsenyi-

vel elsirom bús elegiámat,

hiedelembül,

hogy

a'

's

ki

nem vesz

magyar nemzet

^'volt'\

senuni azon

Fel

fel

hasad

ismét elttem az ég, és édeni kéjjel reppen lelkemen keresztül illy szózat: hangijaid

nem

„Epedésid nem holtakat

halotti zeiíe. a'

jövend

illetnek,

bús

lehet korod."

O

mennyei öröm! 'S íme sötétre borúi szemeim eltt az idk' folyama megint, 's rült gyanánt kinok és kéjek

12

közt hánykódva fogyasztom niagainat. része bánat,

pályámra

reménynek

a'

éltemnek nagv

vajmi gyéren öntnek

ssugárjai

fényt.

—

ahhoz képest, mit keblemben érígy fogam fel zek 's mit mondani olly igen szeretnék, felette száraz

eladva —

ecsettel röviden

a'

magyarnak,

jobbjainak más nemzetekhez és kivált

kevéssé hasonló lényegét. bójikbe

szállunk

's

fény és mesterkélt

—

magyar

nép'

némethez

olly

a'

a'

—

ha bejhozzuk, hogv

'S tagadhatjuk-e

magunkban tisztába öröm még korántsem ^^megelégedés"

miszerint kinaink hosszúk és kéjeink felette rövidek

valának; mert úgyszólván az egész nemzet

ál

iránvok-

ban tévedezve, 's hiú iénytó'l elcsábítva már már keringett azon örvényben, melly minden sajátságot, minden nemzeti jellemet örökre magába sodor,

's ^Mnellybül az oda egyszer elslyedt nemzetiség, szabadság, becsület soha, soha többé fel nem merül.'^

Ez azonban, hála az égnek, mind
's

mind inkább

híí

kebelben találtak visz-

mind inkább hiszszük,

sejtjük,

—

hogy nemzetünk még ^•lesz'\ Jóllehet még most is, sokszor zíirva elú'ttünk az ég, és elhagy bennünket a' remény, még is napnil napra gyéiebbek lesznek a' hihetó'ségnek azon knios számai, hogy "voltunk'^

ldésünknek miuden symptonuii neuízeti testünk

"s

's kifej-

kivált azon erö, mellyet

núnden rósz nedvet

's

ideffen anvaírot

magííbtil kivetni törekv' küzdésél)en fejt ki. nyilván

's

egyenesen arra mutatnak, miszerint ha nemzetünk, fájdahnn t;iii nem *^^lesz'' is, de núnden esetre és szoros száuíolásÜMg

« lehet".

Mivel azonban gyalázatosan ki

nem

t
öröndvíúivííket

nemzetek surábul

nnert ;ddoni sorsomat,

t(">bbi'

sii li.ihiék.

a'

nieil

b.ij.t,

nekem

is

's

\olt lienne

13

—

még korántsem következik az, hogy De ha biztos volna is hosszú idkre terjeclne, éppen nem foly? miszerint részem

csekél}'

jüvendóiik teljesen biztos lenne. az,

's

nemzeti kiképzésünknek azért okvetlen nemesnek, nemterebélyedésünknek az emberiségre nézve okvetlen

zeti

nyereségnek

.

's

általános létünknek

feldicsó'itésére biztos

lépcsnek

is

a'

nagy egyetem'

kellene okvetlen lenni.

Nem, nem, mind ez legkevésbé sem következik. az, vagy jobban A' pont, mellyen most álhnik mondva nemzeti létünk körül tudomásunk ma csak az, hogy nemzetünk él, "s hihetleg élni fog; tovább semmi. Miképen fejldik azonban, ])ecsülettel, haszonnal, diszszel fogja-e futni keresztül pályáját, vagy az emberiségnek azon számos vén népeihez lesz-e sorozva, mellyek ,

1

:

eltt

a'

szabadság, noha elemük, mindig

bléma maradt,

s

mellyek ekkép csak

a'

fejletlen pro-

farkasnak füg-

getlenségi köréig valának képesek felemelkedni

vagy magyar, mellyeknek f tengelye az anyag, 's csak mindig csak az anyag, irgalmas Isten! ez még mind homályban viszont

azon

nemzetek'

osztályába jut-e

;

a'

rejtezik.

Én nem tartozom azok közé, kik

15, 10,

kevesebb évvel ezeltt azt gondolván ..Nem

magyar" ták

's

él

st még többé a'

pipáikat szolgáik által megtöltetni parancsol-

ólomként ültek az ébredez hazán, vagy külföldre

szívták

a'

hon' vérét;

's

kik most éppen annyi bölcse-

séggel megint azt hiszik: „Nincs veszélyben többé

magyar"

a'

és ennél fogva ismét, jóllehet most tán keve-

sebbé füstölve

's

idegeneskedve mint azeltt, de

még

is

—

sem azon gyáva osztályhoz, melly azeltt sem, most sem 's soha sem dologtalan unalomban ölik

akar helybül mozdulni

— de

akkor nem

.

's

a'

hont;

azt tartván, mikép holta után

bánja — következnék

beriséget elsodorva

a' i'^gy

özön. hazai

be az egész em-

ermüvünk meg-

14

imiultakor kellene

is

remegett

azt. ismét

remeg; —

most iiogy egy kissé rendezni

.

remeg

természeténél fogva mindig

's

sem azok közé, kik ezeltt,

midó'n

még

sötét

lialálmadárként szakadatlan azt Imliogák: j.Minden-

volt.

nek vége már" és egész erejüket bánáti képzelgésekben meritek ki, most megint mert hajnallik egy kissé, tzzel vassal késztik az alig lábadozó nemzetet szinte futásra,

hogy szaporábban érne

nem tartozom,

Nem, ezen osztályokhoz

czélt!

ennél fejem következetesb,

's

valamhit

ermet, bármilly csekély legyen is az, a' hontiil elvonni bíínnek tartom, lígy nem szököm kétségbeesésbül rögtön elbizottságra,

's

mint hóbortos politikai költöncz híg vele-

meg nem emésztett theoriáival, 's még is oUy eró's önhittséggel, nem tétovázok jobbra balra, hanem a' miként akkor, midó'n a' legnagyobb rész még aliitt, 's csak a' lelkesebbek nem estek kétségbe, bátorkodám, 's egye-

jével,

dül hazatíúi kötelességemnél nél

fogva

riasztani, "lesz'',

's

hangosan azt

hogy

kiállók szhite 's

's

férfiúi

meggyó'zó'désem-

nemzetet halálos álmábiil kiméletleníU

a'

a'

hirdetni,

magyarnak még

ma

is

hogy

a'

"lenni kelP':

igy töröttebb testtel, de lélekben eró'sb,

keresztül,

dám

—

's

—

a'

magyart".

errül ítéljen a'

tlermedez nemzetünk; de

azt harsog-

's

bár induljaimk holt testemen

bár gázoljanak becsület- és jó

"Veszély fenyegeti

magyar még

azonképen számosb évekkel vénebb ugyan,

síkra,

tatom az egekbe megint

fel-

jöv

liir('nd)en

'S valamint

kor

még van

—

"

—

akkor mon-

Alomkiu'sagban

idö a' felébredésre,

sok azonban többé nincs *': ügy most megint azt mondom. bár hallanák, kiknek anyalöldünk (h'ága "Zavarnak vezéreltetik a' nemzí't; de van meg id ;i l)al irányok*

—

—

elejét venni,

igen.

d<'

van idö az

késbb

azonban mar

többé

nincs!''

i((

nem

o(( Inpp.ingi* "s

meg most

f«'kezliet ííi/rkrf

oli.ini.

tán

sok

Igen

,

mint:

drága Földiek jöveiidüiikiiek alapja nem egyéb Nemzetiségünk' biztosítása, nemesb ki,

fejtése.

Mennyivel édesb tehát jelenünk biísan

leélt

napjainknál. Valódi elemünket megismertük, gyáva önel nem veszíuik többé. Hála, üdvözlet Örömünk azonban, bár méltó, ne ánntson el, mint diadalos hadat gyzelem^ Istenért nel Mert valamhit ez vesztheti ismét el a' diadal' legszebb gyümölcseit sót még

gyilkolás által

I

,

ellene is fonhilhat az ingó szerencse,

ból

idó' eló'tt

— ha azt,

kibontakozik: ügy mi is elveszthetjük még a' világ eló'tt többé nem is mind

—

becsületünket mit

vesztjük

elmeneteleink után

eddigi

nánk. Igen

ezt

,

—

mind elveszthetjük

milly khios volna ez

nem

bölcseséggel

zetünket olly közel

's

látni

—

,

—

biztosan sót

várhat-

hihetleg

ha

a'

el is

legmélyebb

folytatjuk diadalmi pályánkat. Igen a'

legmélyebb bölcseséggel lépni

ha mindé]) gondok-

;

mert valanúnt csuda volt nem-

a' sírhoz,

ismét az éló'k közé vissza-

az emberiség' évrajzaiban hallatlan eset,

közvetlen isteni befolyás

—

:

úgy nem

távul esik a'

csudátul, nemzetünket olly felette szövevényes körülmé-

nyei között, gordusí csomóként egybebonyolított mivoltá-

ban alkotmánj'os férfiúságra emelni. 'S ha istenek nem könyöríílnek halandó illyest soha nem visz végbe. Az ,

istenek azonban

—

buta csoportokat kényszeríteni,

s

ne felejtsük

boldogságra

—

megunják érdemtelen ugy szólván szüntelen

végkép egyedíil azokat veszik pártolá-

16

kik Ieg;szebb njándéknkat

siik aló.

—

séget

becsíilni.

kifejtein

—

tiulják.

az elmebeli tebeí-

nem vakon vagy

's

szenverlelmeiktül osrorozva. de gondos elrelátással élik éltüket.

Ha arriil volna szó, mikép Magyarországnak néhány keményebb lítja támadjon, itt ott némi gN'ár emelkedjék fel. mocsarainak része csapoltassék le. Gazdasági Egvesülete tagjaiban növekedjék, egy két vasút, egy két vízcsatorna szeldelje síkjait keresztül, kivül

még egy

pár liidacskája legyen

a'

budapestin

szóval, liogy va-

;

lami provinciális ephemer fényre vergdjék némikép

ám akkor

hajtsa, korbácsolja kiki

— ehhez

nem

vendék

nagj' bölcseség

csigáját,

úgy

a'

fel:

kénye és kedve szerint

kell

—

mint iskolás nö-

hazai mozgonyt. mit árt? Majd

kedve" szerint ha tán bukdosnék

lesz eró's kéz, melly szintiigy <
mozgásba és rendre hozza

azt ismét,

vagj' eldlne.

De

itt

ha csak

nincs illyesrül szó; mert

—

illyesrül

jóllehet mind ez volna, ha csak illyesrül lehetne szó, büszke tagadhatatlanul szép és hasznos felülépitmény

érzéssel

mondom,

én,

nem

—

szólnék, soha

sem szólottam

becsem' öntudatában hátat fordítnék, 's hátat fordítottam volna rég' szájiakozással az egésznek, 's más elemben költöm éltemet, másutt keresem szerencsém'. volna,

's

férfiúi

—

mint én fogom fel. 's A' magyar népnek fogva ezen remény, koromtul táplálna gyermek

remény nem emelkedett volna

férliúi

lia

nem

's

ezen

koromban

éltem'

leghatározóbb pontján eldönthetlen szent hitté, a'nyilváa' magyar nyos élet' mezejére fel soha nem lépek

—

népnek nincs csekélyebb hivatása,

mint képviselni

Kuropában egyedüli heterogíMi sarjadt'k csjében rejtez, edíligch- sí'liol ki iimi érettségre

nem

fajnak. niellv.

virult sajáfságil jnllohot

:

—

sajáfságif

mindení magn

ásziai

fejlett,

rltf

—

böl-

sehol

egy förzsökledíint da-

17

gályként

már több ízben gyászba

legkiképzettebb részeit,

's fel fel

boritá

földgolyónk'

bó'szülésiben mint isten'

ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan annyi különöst, 's

erejénél fogva, bizonyosan annyi jót és nemest rejt

magában, mint az emberi nemnek akármelly lelkes és eró's családja, csakhogy mint azoknál úgy ennél is, küa' korlátlan tznek nemes lön sajátsági árnyéklatokban hévre, a' vad ernek bajnoki szilárdságra, a' romboló ittasságnak nagylelkségre kell tisztulni, felemelkedni. Az emberiségnek egy nemzetét megtartani sajátságait mint ereklyét megrizni 's szepltelen minemüsé:

,

gében üj,

kifejteni,

eddig

nem

nemesíteni erit, erényeit,

's

így egészen

ismert alakokban kiképezve, végczéljához,

az emberiség' feldicsitéséhez vezetni, kérdem, lehet-e emiél minden kesertül tisztább érzés; 's ha csak mint hangya illy megdicsitéshez egy paránynyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktül lelki örömök el

nem

zárvák, édesb osztályrész?

Kiképzett nemzet, érettségi fényében, iül

,

az istenektül nyert

bámulandó,

olly

a'

természet-

diadaliban olly nagy,

dics, hogy

illy

annyira

kiképzésnek körébül, bár

minden vérrokonság nélkül is kitagadva nem lenni, már nagy boldogság; hát ha még saját vérünk' feldicsitéséhez járulhatunk, ha mincsaládunk' ujjászületési szent küzdésében vehetünk munkás részt, 's illy édeni kéjtül nemcsak el nem tilt minket a' már lefolyt, kérlelhetetlen id, st biztosan bár meszsze távulságban tünteti élnkbe a' sikert Oh Ti hazánk' reményei, kiket száza-

—

—

!

dok' korcs szelleme, anyatejjel beszítt elfogultságok ábievelés, minden emberi méltóságbul egészen ki vetkeztetett

emelkedik-e

még nem ;

a'

reszket- e bennetek

a'

szív,

's

nem nem

mindennapi unalmak' nyomorult körén

magasan túl; nem derííl-e, öröki sötétség eddig soha nem ismert, 's mindig csak mint álfény

lelketek

2

után,

kíno-

18

san kecsegtet világsugár bennetek végkép mint biztos fel; nem olvatloz-e haláli fagytnl összezsugoromár már minrlen bizotlalomnak elzárt kebletek, mint

remény dott;

melegre

;

nem

nem

eddig soha

tavaszi langytul ihletve,

érzett

édes

érzitek-e nyilván minden ereitekben azon

varázsnak megszntét,

eldeink'

melly

bííneitül

ránk

nyavala szakadatlan dlt iiyomortdt hazánkon, mint átok századokig legszebb reszállva, mint valami ismeretlen

ményinken fekütt nem hangzik-e bennetek nj ilván ;

hogy hivatástok nem

szózat,

tornak

lotti

meg nem

szn

De

rest ünneplése?

isteni

nem

sybaríti állatiság,

ha-

Ti vagy-

egy sarjadék népet megmenteni. Ti egy fejtetlen törzsökfajt képvisehii. Merjetek nagyok lenni. Ti, kik valami jobbra vagytok meghíva. születve, kik egy szebb jövendnek lehettek urai. Lépjetek végkép valódi hazátokba, mellyen kivül nhics számotokra hely.'' tok meghíva

^^

Ne

engedjétek magatokat kitagadni

legiiemesb igazibul.

az ellentétben

nincs

a'

kében

halhatlan ember'

kéjjel

st

,

valamint

száraz kenyerét,

izlcli

dologtalan fszerezett lakomáit,

úgy

ha tombolással nem jelenti természet' legkisebb adom.inyának

is

tiszta,

jeit, a'

lélek" örömeit,

a'

anyag' keheivel

az

munkás ember nagyobb mint

a'

meg

Ismerjétek

örííl

ki

a' lel-

bels ké-

inkább, mint

is

khiek lelkén, az anyagi világ minden kincseinek birto-

kában,

maga

állati

alatt

szenvedelem uralkodik, bár mint rúgná

pezsg negédtl

mosolyi ránczba szedve Miiiél inkább

's

felé,

így bizonyos

annál

—

fejlettnek

.'uivagi

erkölcsi körében

;

's

is

bár mint volna

az

anyagtul

"s

fölil)

kéjek

szerencse kíJzt

miliez kí'pesl

lépcsre lejebb creszkedné-nk.

v<''gk('p.

;\'

,

a" i-egi

rejt(>zik

mint

ha

emel-

boldog-

inkább tágul

bár mit mondjjinak

iskolák' némi sáfári. kik szerint-,

az cgyügyíís«'g' b pcsin

port.

mindig.

íijka

távozik emb(M-

kedik felsbb lények sági köre,

fel a'

a'

ki-

Icpcsrül

nu'dvi'Tiek kel-

19

lene irígyleui bailnngi létét,

's

nem sovárgani Newtonok,

Galilcik' felszentelt velei után, milly i'íív

bizonvos,

kétségen

niintlen

eldöntött (íolog,

hogy

a'

túl

képtelenség!—

fekv

's

's

tökéletesen

polgárisodásnak minél magasb

fokára emelkedik nemzet, minél több és nagyobb eré-

minden ekkép kétoldalú, összetett természeténél fogva, boldogságának siilya is annál nagyobb. Lepergett már a' régi iskolák' azon tana, miszerint másokat vagy saját magunkat minden ok nélkül sanyarnyeket

fejt

ki, annál izletesebben éldeli a' föld'

kincseit is, és

gatni kellene, miszerint erény volna másoktul vagy min-

magunktiil megtagadni

a' föld' javait.

A' zavart eszmék

ezen idszaka lefolyt, és elismert igazság' fényében

áll

elenleg elttünk, hogy miután boldogság utáni vágy leg-

végsbb irányunk, emberi hivatásunknak úgy felelünk meg leginkább, és ekkép természetünkhez képest a' tökélynek annál magasb lépcsjére emelkedünk, az Istennek minél több mind

lelki

mind

anyagi adományiban

iparkodunk részesültetni embertársainkat, részesülni

minmagunk

Fejtsük ki tehát az anyagnak

tózkodás nélkül,

st

's

iparkoíkmk

is.

részesüljünk

's

is

minden

kéjeit tar-

részesültessünk má-

azokban lehet legnagyobb változatban, hiszen ez által egyedid a' nagy természet' törvényeit teljesítjük: csakhogy 's itt az elválasztó határ a' maradandósokat

is

—

—

nak,

a'

léleknek kifejtett gazdagságai szolgáljanak bol-

dogságunk' alapjául,

's

ne az anyagnak olly hamar

el-

hervadó khicsei. 'S

ha

igaz,

kal józanul élni

hogy

Isten'

nem egyéb

adomány it 's

kifejteni és azoképpen annyit teszen, mint

emberi helyzetünknek megfelelni, mint Istent imádni; 's ha igaz hogy azon boldogságot, mellyre mih'tüiiknél ,

fogva emelkedni képesek vagyunk, egyedül szellemi alapokra áliitva érhetjük el, úgy üljünk ünnepet. \s áldjuk

— 20

sorsunkat, mert

a'

szellemi legiiagjobb boldogság-, min-

den emberi szerencsének talpköve, tárva elttünk. Tárva,

mert

fiatal

még

a' nép,

tagjai vagyunk,

's

'smind inkábbi

így

a'

legnemesb,

cró're viriil. a'

mellynek

legdicsó'bb dolog-

ban, egy nemzet felemelésében velietünk munkás részt, lía azonban azt gondoljuk, hogy illy felette szövevényes

munkát nem ronthatunk el, mintha az el nem vohia rontható; vagy ahhoz többé legkisebbé sem kellene járulnunk, mintha az már múit valami növény maga magáiul nne; vagy azon szánakozó hóbortosságban élünk, mikép minden összefüggés nélküli rögtönzések vagy seiiol nem sikerült 's csak könyvekben létez kisérletek fognók a' magyar nemzet' dicsségét következtetni: akkor vagy éppen nincs, vagy ittas lázban van velnk. Darabosan oda vetve már több ízben felszólalék illy hangon, drága Rokonok, mikép arra ébreszteném a' íigyelmet, hogy hivatásunk nem csekélyebb, mhit eredeti sajátságmikat kiképezve a' világot egy új nemzettel gazdagítani meg, mit azonban csak kitzött terv szerint érhetnénk el; de szavaim nem találtak nagy \iszhangra. 'S ha tán némi kebel sejté is , n)it rejt lelkem úgy hiszem, ezek eltt is felfogásom jobbára rejtély nmradt. által

,

,

Sokan nézeteijnben egyedül

a'

képzeld

nyavalyás khiövéseit látták, azon hazai

tehetségnek

bajt, melly, fáj-

dalom, ann}! régi magyarnak örökségi tulajdona, vagy

még

többszer annyi

fiatal

magyarnak

kevés emésztés utáni saját

sok olvasás és szerzeménye, mintha én a' a'

(Unva, mindenben hátra maradt, kivált lelki kifejlésbcn

pangó Ázsiának vadoniba akarnám visszarántani Kuropa' jié])ét a' magyart, mintha én valami sajátsági de hasztalan nimbusnak. valami kt'pzrlt jnvaknak eléfcjledcz rése

v<''g«'tt

akarn.im feláldozni

azon bizonyos jót, mit tekkeli srirhulása által

iniiul

azon hasznost,

nnd

magyar kiképzettebb nemzeEurópának tiszí.ibh legében u\:\v a'

21

már

sajátjává tön,

—

bír.

viszketegnek vevék

Mások puszta

katlan ömledezésekkel

fecseg^snek. hiú

kifakatlásimat,

illjféle

eró's és

különös

's

mikép szois semmit

még

sem mondó

's így egy pártot sem sért állításokkal "Éljen*' riadásokra gerjeszteni a' karzatot, lett volna minden czél-

zatom. En azonban mind ezt értetem,

nem akartam,

rejtélyesek valának nyilatkozásim,

's

kat olly nj^omorult

—

mint érintem

kútfkbl fakadóknak

tán

ha félre vagy azo-

és

hitték sokan,

magam vagyok legfbb

oka; mert

ugyan miért nem szólottam világosan, minden lepleg nélkül tökéletesen kimerítleg. Ezt azonban miért nem cselekedtem,

megmondom;

titok

ne legyen többé köztünk,

itt van ideje Themistoclesként felkiáltani „Üssetek bár, de hallgassatok meg.'Mióta élek, kimondhatlan vágy létezik lelkemben, Magyarország' kifejtése a' magyar nemzet' feldicsó'itése él mhulen csepp véremben. Azon remény azonban, mikép nem csak költi képzelgés, de száraz fellogás

mert valóban

,

szerint, lehetségét

st hihetségét

is

látám feltámadás

— és

nemzeti újjászületésünknek, csak késbb, jóllehet már hosszú évek eltt derül bennem fel. Flidee;. csalhatlan számok — mert nemzeti élet' symptomáinak is vannak csalhatlan számai azt nuitatják. liogy midn Európának, vagy jobban mondva, a' civilisált világnak szinte minden népei elérték már tetpontukat, 's vénüiésnek indulnak a' magj ar népnek csak most derül

—

,

hajnala,

olly nyara, olly

's

millyent a' 24 órai ész, rul

sem

sejt,

képzelhet,

a'

a'

magja r sphaerábul illet,

a'

az ész' többsége csak távul-

rozsdáiban elslyedett

pedig günykaczajjal lelki

t. i.

fénye fog bekövetkezni,

és a'

magyar nem

is

német-magyar millyent csak néhány kiesett

rokon, és fájdalom, vérünk' egyedül azon töredéke

foghat

fel

.

melly minden

gjakorlati

tapintat

nélkül,

örökké theoriákban és szebb jövendben kalandozik,

a'

22

hogy hideg

nélkül

ezen szebb

kiszámítiii birná:

vérrel

létre niikép lehetne jutni

és ekkép nemzetünknek

is.

nem

hasznosb. sót ártalniasb. jóllehet méltóbb osztálya, mint az, melly az anyag' alacsonyságibul

jelenetek

^Minden

takozhatik.

soha ki nem bon-

jövend

mutatnak

fényt

nemzetünknek, minek jövendölésére egyedül fontolgatás.

más nemzetek' kifejldésének ismerete

és nemzetünkkeli

egybehasonlítása, és semmivel több jóslói tulajdon neni

mint elre megmondani, hogy

keil.

„A

kisded Makkbul, ha

nem

romlóit, idvel

csak senki

Tölg-jfa lesz,

terinö

ne gázolja"

el

mi 13 évvel ezeltt els munkámnak vala jelszava. hogy vagy 16 évvel ezeltt, kimondhatlan így líui .

'S 's

bels küzdések után, 's csak akkor, mikor hogy senki azon tán egy kissé magasb néz pontrul nem fogja fel nemzetí'uik állását mint én, vagy ha igen, nem mer, 's újraöntés helyett mindig csak nyomotöbb napi látám.

rult

soha

nem

foltozás

,

igéri,

—

bizonyos órában

nem határozom magamat

el

midn

van napi renden

és

ha egy nemes lény fogna melletteu) hü kebellel állani,

mikép

,

minden részektül félreértve, végkép egészen ma-

—

gamra volnék hagyva

megesküszöm magamnak,

te-

szándékomban, férfiúi szilárdságomban annál többet bízván, hogy nniitán viI;igosan mutatkozának lelkem eltt neni csak a' feltámadásnak, de nemzetünk' egykori nagy kifcjthetségének is legbizonyosb jelei, mindent el fognék követni, ha bár

hetségemben semmit,

tiszta

magam maradok is, ha bár vesznem kell is. mit e' ketts czéhiak elérésére cseleke
hátra

maradó eltemet

ványos

élet'

bocsássatok

nnn

liiii

a

hazának

tövis-mezejcre,

meg

drága

elbi/nflság'

's

itt

szí-nlelvén

meg

kell

.

hazafiak, mrrt tudja az

s/iilriiM''n\í'

\al;i

-

a

iiyil-

vallanom

.i/oii

4'g.

— ez

koniolv

23

elhatározottsággal, hogy én fognám, ha senki más, nem-

zetünk' egykori fényének megvetni alapját, vagy leg-

alább ezen czélnak szentelni vég lihegésemig földi pá-

A* nemzeti testben egy parány, alacsony helyen

lyám.

nem csekélyebbet tztem

kapitány

álló

valóban nem, fog tnni

—

—

jóllehet senki

nem

senki

tekinte

ki

magamnak,

's remélem ez majd ki mélyebben a' szándéklott

kivitelnek lehetlenséggel határos tömkelegébe, inhit én.

És ez mennyire igaz, 's én mennyire fogam fel kimondhatlan szövevényes körülményeink közt a' teendóTs sorát, és czélaimhoz

niilly

keserves utakon közelgetek,

's

mi

minden van még lelkemen, mind ezt most, és más alkalommal minden lepleg nélkül eló'adandom. ítéljen itteni áUításaimrul

jövend, mellyel

a'

—

félre

's

minden túlszerény-

séggel, félre most, midó'n mindenre

még

felfogásra is el kell szánva lenni

—

a'

legcllenségesb

érzem, hogy föhU

pályám 's itt létem némileg egjbeszó've van. Addig is azonban annyit mondhatok, és ezt eldönthetlen bizonysággal mutathatom bé, hogy semmit sem tettem rögtönzésként

vagy teim,

pillanati felhevülés'

minden tetteim

ragadott

— egy

ellenkezleg el

nem a'

elre

kiszáinlált messzeliató tervnek szü-

Vérem meggondolatlanul

leményei.

tem

következésében, de minden lép-

— habár lelkesedésem néha az egekbe

—

's kitzött elveimmel sokan hitték ezt — soha pedig, mert nem szenvedelembül lép-

bár. tudom, vajmi

ragadott;

's

nyilván^'os élet' mezejére, de kötelességérzés utáni

elszántságbul, minthogy

mondanom

—

— és ki kell végkép ezt

véremnek

felette

becsülni több évvel ezeltt,

hazánknak

fiatal

nemzetet inkább

a'

jövendben szeretem, mint

a'

millyen

a

kereken

néliány lelkes barátimon

reményein kivül, általán véve

azaz: általán véve inkább becsülöm,

's

is

keveset tudtam szeretni

kifejlett

a' a'

's

magyar

jelenben,

magyart szeretem és

Isten >iegítségével lenni fog mintsze-

retem és becsülöm a'magyart,

a'

millyen nagy része

még ma.

ö

ugyan kérdem, mutatott- e volna legkisebb körül-

ményismeretet, legkisebb elrelátást leg birni szinte szerénység'

ha

azt, mit

ma

is

kinosan

—

mellyekkel némi-

megsértésével dicsekedem

's

—

csak azért cselekszem, mert

honunkat veszélynek induhii látom, és ekkép minden tekinteteknek

sznni

ezeltt min-

kell, tiz, tizenöt évvel

den lépcs, minden hozzászoktatás nélkül egyszerre táfel? Tiz, tizenöt évvel ezeltt, mikor magyar mág-

rom

násnak legalább ujabb korban férfias fellépte még olly divatkünti; mikor számosb kormány' embere eltt a'honbálvánj'zónak 's hü jobbágynak ugyanazonsága még ae-

mgma

volt?

nyeket,

's

Ha akkor, midn

illyféléket

a'

casinókat,

a'

lóverse-

tervezem, azt mondom: korántsem

az végczélom, mikép társasági kellemciteket neveljem, a'

lótenyésztést

mozdítsam el,

's

így tovább, noha egy

mind ezeket is kifejteni felette hasznos, de azért czélom az, még is csak mellékes tekintet; hanem úttal

f

hogy hazánk' erei központosidjanak; magnási. nemesi, polgári,

vallási,

a'

megyei, városi,

nemzeti

'sa't.

különzé-

sek egy magasb czélra olvadozzanak össze; az ember nem mindig czíme és állása, de mint oinbor belbecse után latoltassék;

nagyobb

elmesurlódások

a'

nemzeti leg-

kincs, a' kiképzett, clitélet nélküli emberi

mindinkább növekedjé'k,

kép

által

felél)redjen

a"

's

közlélck.

vel

kell helyére emeltessék, mi's

így

ersb legyen

és di<-sbb a" feirdelmi sz«'k. Ila mind ezt.

's

a'

illy

haza, .s

még

25

messzebb ható nézetimet dobra verem gyümölcsöket

eló're

,

's

mind azon

progiiosticálom, eló're jövendelgetem,

's általában hatásom eddigelé miknek elmulhatatlanul és szoros tudományilag be kellett következniök kérdem szinátszökhetem-e mind azon korlátokon, mellyeket tén eló'mbe raknak; az annyiszor megcsalt és ekkép olly

miket esen intézvények

maguk

után hoztak,

's

:

,

annyira bizodalmatlan magyar tön hátat;

nem

fordít-e

az elszigetelt Oligarcha pedig,

nékem rögmelly

eltt

minden elsbbség halálos bún, nem gyul-e haragra, hogy egy kilépett félig meddig eldorongolt kapitány ollyasmirül de még tervet is merészel koholgatni, mi neki a'

magas hivatalban, vagy legalább a' magas képzelgésben levnek soha eszébe nem jutott, de mirül nem is álmoa' nagy tömeg viszont, melly mhidig a' legközeáldozatja, nem hangoztatja-c néhány benyomásnak lebbi vezérelve a' minden sikeretlen erlködés« Elmésditül re olly igen ill „Sokat akar a' szarka 'sa't." gnymondását; 's végre a' helyett, hogy most bár törött testtel,

dott;

'^

de

lelki

hiába

megelégedéssel tekmthetek vissza napjaimra,

élt

nem egészen

st némi egyéb mmikálkodásim

si-

kere mellett ablakaim alatt ülöm egy mind inkább fejledez szinte

szövevényes tervem' ünnepét, melly miatt annyi

minek nem sokára szhitúgy minnem panganék-e szárnya-szegett én is a' hígvelejíí javaslattevit' azon sorában , kiknek semmi nem sikeriJ 's nem volnék - e arra szoén is mhit sok más meg-bukott tervez rítkozva hogy saját felszúiííségem leplezéseid a' kormány' utamba állására fogjam bajomat , vagy egy kis vigasztalás végett én is nagy lelkesedéssel hangoztassam a' hazai nótát: „Minden elveszett már Mohácsnál 'sa't." Közdolgokbai avatkozásom nem volt alkalmi darab rövid jelenése, mint mikor színpadon hal meg hónáért sárral mocskoltatám,

den lepleg nélkül közlendem történetét,

;

—

—

,

26

a'

hós, és

fél

óráv.il késó'bb jó ízüii vacsorál;

bohózatok, vagy

is

nem azon

inkább azon dráma' egyike, hol

n"

magyar «neki rohan '\ tulajdonkép nem tudja, minek; elsüti pistolyát, szinte nem tudja tulajdonkép. mire; és ekkép nyert babér-koszorúin már felhkbe repül, vagy ismét Bécs vagy alvásnak hidul. Sem nem volt a' magyar közélet' mezejére léptem valami

felébredt

vagy bizonyos dagálynak n)unkálódása. melly engem akaratom ellen odébb sodor, vagy végkép a' megbántott hiúságnak és ekkép valami keserségnek szüleménye. Nem, illy szerepeket hirtelen véletlennek következése,

nem játszám, 's illy kútfólvböl nem vévé eredetét munkásságom; nem. mert ennek vallásos magambatérés 's földi állásom'

megismerése' következtében egyedül lélek-

hogy ha a' manemes, birtokkal, meglehets fó'vel

ismereteni' azon szózatja szolgált alapúi:

gyar kiváltságos

fó'

és ép tenyérrel ellátva, irigylésre méltó helyzetében tesz

semmit

hazáért

a'

,

de kötelességének teljesítése

helyett sülyedni engedi vérét,

még maga

is

sülyesztésében

kormányban vagy népben találni hiekkép ha elhal a' nemzet szánn'ízetik a' sza-

's

;

st annak

vészen részt, hogy akkor Isten és ember

eltt nincs joga bát

nem

a'

,

badság, az fóTvép

bú'ne.

Igen jól tartom emlékezetemben és tartam mindig.

— bár ság

,

tennék mások

's

melly több

is

— liogy

földi

—

kiv.intafó

.

tulnjdon

mint nél-

nem te. miért nékem vnlaiui volna osztidyrészl. Is(en menlsm:

korántsem oda mngyaráz.ini.

vezet

kútfi'je

Lék'kismeretem azon sngniását tehát. mrlJMM-l

fogva szüntelen hangzott belsmben niás'"

vétkesb elfogult-

bajáknak volna

másokat vezetni akarni ahhoz kül.'*

« nincs

sz('r('|)

jutott

de hideg megfontolás

..lla

iniiiília

»''r<(l

lUuitározás utáni

kis közéleti pályámat olly hangulatban

kezdem meg. mint

Jiiikdr

li;ii(')(í»r('MMk

's

féríiúi

iiidido

s/( rt'iicsé'ticn

rsalád

nn'g

:

27

mentése végett, látván hogy másunnan jobb segítség nem erejében nem . de egyedül tiszta szándékában bízó jö ,

hajós ül gyenge csolnakára.

Becsületesen közlegénykedni vala ezélom,

denek

azon lídérczet eloszlatni,

eló'tt

látni

képzelt,

tett,

's

gaz pedig mint valóban létezt hirde-

a'

,

;

rabigára

vesebben

magyar eUen.

a'

volna

fíízni

eszmét

h'tánk

is

;

jeleiben

élet'

e'

olvasztgatni.

nem

ke-

bíínös czimbora-

is

még

elszakadási, elvá-

mihezképest, jóllehet szüntelen felszó-

egymást kölcsönös bízodalomra,

világot

t

terv; oda fent viszont

a"

legkisebb

a'

miiitlia

ságot bírtak szemlélni csak. sót

a'

szünó'leg

nnszorínt ide mese azon lídérczet eloszlatni sokan mindig szívtelen combinatiokat láttak Bécs-

ben forralni

lási

meg nem

mellyrül száz árnyéklatokban

folyt a'

lent

min-

's

niellyet a' félénk

's

magunkat

és

tekintetben szinte kölcsönösen számtalanul

már rászedénk, általános bizodalmunk, a' millyennek t. i. alkotmányos kormány és alkotmányos nemzet közt lenni kellene vesénk' legelrejtettebb redó'iben egymás iránt Mint házassági összeköttetésben, hol még sem volt. unnd a' két rész oUy tulajdonokkal bír, mikép felette ,

—

boldog lehetne az különbségei miatt

^^ünio'^

de az

még sem egészen

het az emberséges barát, habár

vatkozási után rendszerint

hiszem most

is,

nem

az, csudákat mível-

nagy

nem ám magamnak,

mind hazámnak mind fejedelmemnek, látként oda fent. liabár az

zeti

köszönett.'t belea-

arat is: úgy. hittem és

fognék én, mindent fontolóra véve leg-

több igazi hasznot hajthatni,

nyéklatbau

részek' véralkati

a'

nem

midig azon themán

eró" kifejldése

lia

becsületes ba-

száz ái-

tetszenék is, induhték.

korántsem láz

st

de

hogy

a'

nem-

örvendetes jel

ide lent viszont azt pejigetném külön vídtozatokban szün-

telen

.

bár tetszenék bár ne, mikép a kormány, hn min-

denbcn nem tahíhiá

is

rl

mindig

a

czélt, azéri

szándéka

28

iikég

sem

voliia rósz.

anyagi gazdagságot,

—

A' nemzeti

itt

ott

niiiifl

lappangó

szellemi mind eldiribolt

's

er-

nek egy egy czélra egyesíüó' varázsa által elmozdítani, vala fó' eszmém. 'S miután a' fo és nemesi rendek' elkorcsidtában véltem látni nemzetünk' legnagyobb baját,

annak örültem leginkább, bogy

éppen ezen sorra

Isten

kegyeskedett mély bölcseségében

állitni,

's

nem

azért,

mikép ezen osztályt szinte korcs és kötelességét felejt személyemmel szaporítsam st még grófi ezímem vagy kamarás kulcsomtul fel is fuvalkodjam , hanem hogy mint rokon 's ugyanazon szín vagy inkább ugyanazon egy soron álló, nagyobb sikerrel li áthassak nemzeti csa-

még

ládmik' ezen leghatalmasb és aránylag

is

leghátra-

maradtabb részére; nagyobb sikerrel mondom, minthogy gyakorlatilag eldönthetlen igaszág marad az, hogy habár fáj is a' megérdemlett gúny és a' méltó leczkézés, azt még is inkább trjük, és makacs fejességrc nem olly könnyen fajulunk, ha magunkhoz hasonlóktul vagy

magasb

állásuaktul

nem

's

idegenektül vagy éppen alul-

idhez 's körülményekhez alkalmazva mennyire birta tehetségem majd csípsb, majd engesztelbb nyomtatvánjim. Munkássági körömet a' messze jövendbe tztem, minthogy az

rul nyiijtatik

;

és így támadának, az

—

—

bármilly sokszor voltam

haladását tapasztalván bül ])attanni

,

is

—

közel

— elmenetelünk' csiga-

béketüretlenségemben

bröm-

mindig volt vnlami bennem, mi nemzeti

sülyedésünket ollyaimak szendélteíé. mellybül mint lassú

nyavalábul ismét

csak lassan lehetne kienielke»lin 's ekkép lelkem' parancsára, ha kellett, nnndig hallgatott a' vér. A' hazafiságot, a' nagylelkséget mindeníitf ,

—

erm

szerint kitüntetem, de melléje

számolást

is

rendszerint egy kis

ragasztottam, és azon igen

egyszer okbul,

mert méltányos engedményekre ohajtám lassanként csábítgatni

kiváltságos

rokoniníat.

INIár

lia

a/f uíondoni:

—

";

29

hasznos

milly

themáján

^^do ut rfes''-nek

a'

eiigeflniény, miszerint

már

puszta

a'

jó

czélszern

a'

számolás

rancsolja illyesek' minél eló'bbi eszközlését

is

pa-

úgy hiszem,

;

nem cselekszem czélszerüleg, mert <
nem

nagylelk

a'

nem

sem

is

árt.

az emberi kötelessé-

teszen semmit

érez egy kis hasznot;

nosbra

,

minthogy szinte sok ha, ha <^ magányban

teszek emberismeretileg,

zámfia szintúgy

nem

tettrül

halhatlansagrul szólok, ligy tartom, megint

a'

,

's

így ollykor

leghasz-

a'

adni egy kis halhatatlansági köntöst, koránt-

Közleményeim darabosak valának

tesen, mert az

lók' sorát, kivált

természe-

's

számtalan legsürgetó'bben

olly

középszer tehetségemhez

tejuii

lóban nehéz volt, következetes összefüggésben adni s

még

azért

is,

mert

nem

va-

képest, va-

tartam tanácsosnak,

a'

—

el

bennem az más

egyhangzásban lev jó vagy rósz kérdés, de mhiden esetre tökéletes egyhangzásban levó' tervvel, roskadó hazánkba úgy szólván kapustul rohaimi Késbben azonban be. mint tudva van nagyobb tökéletes

,

—

—

rendszerrel lépek fel,

's

máig az eddigelé általánosan

eladottakat bizonyosan részletesen, és alkalmazási

már

te-

egy egészen be végzett systemára; ha részint feh'ílrül szárnyam nem szegetik, mi azonban nem lett volna legnagyobb baj, mert haladási tekintetben lábaimmal iparkodtam volna pótolgatni megperzselt tollahn' röpertíjét; részint, ha nem hazai mozgonyunk, akarom hinni, legjobb akaratbul folyó, de

kintetben fejtem vala

ki

j

felfogásom szerint vajmi rosszul fékezett tnlhévtül hajtva, olly rendetlen inibul

mozgásba, mikép minden combinatio-

magamon tul érzeném dagadozni — nem engedem magam — a' felbszült árt.

kiforgatva

mert elsodorni

Már most

mint elért

,

hátra hagyott

,

szembúi vesztett, és ez em-

természetesen mindent hátulrul nézek csak

.

30

béri (le

gyarlóságomhoz képest, megvallom, nem

esik:

jól

— mellyjiek ki mindent le — ezen kis hiüságsér-

hazai lelkcsedésemiiél fogva

nem

alárendelni

tud,

fekügyék

hamar kigyógyulok,

tésbül csak

véremnek

sót

val éppen ellenkez mivoltához képest felette

vem

jö

a'

miután nincs

csak kiki

haladó lobogók

sebesebben itt

a'

csigáé-

nagy kediramlani:

után

szó. ki legyen els, ki második, liajtsa

tátosát, mint

párduczos eldó'dhiknek vad raja,

sarkantyújának hosszasága szerint, hogy így minél elbb éressek cl az Ígéret hona. De az ötvenés

ereje

—

hez közeli és jóllehet bizony csak közönséges velm,

sem

mellyet azonban hála az Istennek,

nak

a'

's

sem

léka,

a*

honi iskolák-

szajkóként! bétaiudásnak emésztetlen zagyva-

korai szerelmek

a'

mészet-adta fogékonyságábnl

's

efteleknek

nem

bnei,

vetkeztettek

ki,

ternyil-

ván azt mutatá, és azt mutatta szhite bécsi és magyarországi helyzet- és körülmény-ismeretem

szágnak göröngyös tain

választófalai közt ott sötétben,

szú sarkantyúkat, mint én szivesen hiszem

itt

ködben,

millyenek

a'

hogy ^Ingyaror-

is,

közbirodalom'

a'

— Knpárul

—

aimyi régi ollyféle hos-

mint mondják

szállottak reánk,

's

's

most

egyedül óságbuvárahik' gyjteményeibe valók, használni,

nem vezet

czelhoz.

Ezek

helyett tehát ólmot kötöttem

lábaimra, nehogy engemet tolható

's

vér elragadjon. iramlás

egészet

—

ezen olly nehezen korlá-

is

keveset szeret magyar Tudtam ngyan, hogy ezen gyorsabb

engedelmeskedni

olly

ha abban néhány egyes

5

nem

kitöri

gára hagyatik a' dolog, nnnthogy akkor,

st ma

sincs

még bevégezve

szahnatüzi és egymásnak útba s

még

inilly

nyakát, az i.

mavoli

.

ha

t.

nemzeti eletünknek id-, legyen szabad

hogy ekkt-p valamelly

mondani: gyernu'kszaka: lanos coinbinatio. n.íhnik t;uM.

állási

is

még korántsem

i»agy veszélybe fogná hozni

lehetetlen.

De mintán

álf.i-

tinl-

sebesseggel latszik nn-g niesszirül hazai er-

31

mviuik

—

forogni

's

furcsa:

itt

táviilság ellentétben

a'

áll a' magassággal, minthogy magas helyrül, mint például szent István' tornyárul minden kisebbnek látszik

—

könnyen négy famennyire zavarja néha össze a' fejledezo élet' egy kissé kicsapongóbb pezsgó'ségeit valami nyavalai lázzal búba meriUt, a' leg-

és tudtam azt lai

közt

is,

milly félénkké válik

politikának némi tanára,

a'

's

;

eló'sejditések által összezsugorult keblem.

szomorúbb

—

Mennyit szenvedtem ezen kínos idszakban, milly sorvasztó bü rágódott lankadó éltemen

azt csak az ég némi nagy hazaegyedül nemzetünk' nagy

tudja és én. Tisztán állott lelkem finak erényteljes szándoka,

ságára czélzó

férfias

's

küzdése

kélyebb világban látám azt rekvés,

^<

,

eló'tt

nem

de egyszersmind

;

és

ekkép

's

így mint boszajitói negéd végre tán

tatni.

tiltott

vágy oknak kifakadása fogna

Felemeltem

a'

leghbb barátság

iparkodtam megmutatin,

maga

ideje

jobbágyi bíbor

eló'tt jó,

hségem

nem

mikép

a'

meg

bnös

tekintetni, is

boszul-

ó'szinte szavát,

legjobb sem volria

de mijid hiába: szintúgy szólék

hogy

érzetében,

volna egyéb

,

mit

hajnala, de szhite hatástalan

;

a'

fel

hazánkra derül

nemzeti újjászületésünk' só't


tö-

heterogén'^ egybeköttetésünknél fogva, miután

hosszú álomkórságban fekütt honunk, mint

olly

cse-

hogy mind ezen szép

is,

miután az egyik rész

bennem viszont sem-

egyedül álorczás czimborát szemlélni vélt

— és

innen azon kétes világ, mellyben olly sokszor nyomor-

gék

—

tott

vissza

holott ,

nem

félénkség, de azon bizonyosság tar-

mikép az igen

is

zók okvetetlen be fognának

gyenge jégen korcsolyáa' kormányrúdhoz

törni

,

közel álló útmutatóknak pedig nálamnál lélekkel

meg nem monda

senki

tisztá]>b

az igaz szót, hitelem mind oda

—

napra csökkent, míg végre mert egynek themája után sem akarok induhii. egvnek

fent n)ind ide lent naprul

32

sem akarok

zászlója alá is

dicsérnék, ott

is

ügyesen

felette

ott is

itt

gáncsolok

két pad közti lön.

politikai helj'zetem, betszerint,

Lelkemnek

legtisztább vágyaihoz képest,

's

látván,

hogy

vak szenvedély kettészaka-

korlátlan buzgalom és

a'

dásig fognák elágaztatni

a'

a'

sokan

gáncsolok,

is

itt

hogy

helyett

a'

só't

.

tlicsérnékj mint

és felette hasznosan,

—

állani

részeket,

's

én félreismert

nem méltatott, vagy kibékitö tidajdonokkal eléggé el nem látott, a bekövetkezend' bajáknak elejét "s pedig milly könny vemii semmi mód nem bírnám lett volna mmdent a' legüdvösb vágásba hozni — meg*s

eléggé

—

vallom, felette kínosan esett az helyzet, tart

's

okvetlen

nnden

fen azon öntudat,

a'

illyféle

két szék közti

eró'mbül kivetkeztet,

egyedüli biztos horgonya, melly míg ketté

soha nem sülyed leltem

el

méltósága

,

nagyobb becsmérléssel

dultak

tlem

hsni.

—

engedem,

a'

tulságoknak

Eltiporni

st

magamat

's

nem

törik,

mikép annál több okot

belsmben magammali megelégedésre

lésre, minél

ha nem

hányt vetett embernek azon

st

's

önbecsü-

megvetéssel for-

innenségeknek hsei

illy

öntudattal tehát

's

nem

bajnoki elszánással vágok ide, vágok oda.

természet szerint jobbadán négj^ szem közt, nehogy

a'

ejtett sebek a' nagyobb ^nyilványosság" nagyobb ingerültségbe jöyenek. Napjaim ezen foglalatossáa: közt azonban miiulen haszon nélkül kelnek s alkonyodnak, 's ha vala bennük rám nézve mulatság ha t. i. illy különös idtöltést mulatságnak nevezheaz egyedül az volt, tünk, 's van benne n)it nevetni hogy végkép, miután mind íi' két rész kitiltott szenvedélyes tanácsának titkaibnl, majd a' nyugoti majd a' keleti szelektül csa])ko(lva. mint la])ta szüntelen a' levegérzem magamat jóllehet nem a* legrosszablian ben lebegtetni. Klszánásnál. béketürésnél 's mindent a" mennyei gondviselésnek átengedésnél egyéb most nem marad

hiúságon

által

szülte

—

—

—

—

,

;

33

—

hátra.

Es így

lön^

hogy

a'

mmemüségéu

csigázott

túl

eró'mú'iiek kibicczenései lassú reiidbeliozás lielyett.

némi

rugók' rögtöni megzsibbasztása, és némi szeleló'k'

elliir-

telenkedett becsukása következtében

még nagyobb

Vagy más szavakkal:

czegésekre fajultak.

bi-

a' helyett,

hogy az akkori tanácsadíik és az akkori hatahnasok a' Magyarországban fejledezö erknek kormányrudját fogták volna eró's kezeikbe és

itt

— mi éppen nem annyit teszen —

kérek: « figyelmet'^

magok

a'

— homlokegyenest

inditói

pongásai ellen elvégre

—

mint azt követelni, hogy

kormányok legyenek

,

ezeket

még magasbra

,

nemzeti mozgahnak'

állván az idó" árjának kicsa-

jóllehet ideig óráig elnyomák,

emelek,

sympatliiát gerjesztenek. Nagy.

's mi több, irántuk köz noha néma forrongásba

hon, és így pang, erltetett állásban sokáig legkönnyebben lángra lobbanó ingerültséggel, míg

jön most teli a'

a'

a'

súlyos aggodalmak közt végkép ránk virad az 1839-"''

országgylés. A' szenvedelmeket csilapítni, a'

a' történteket felejteni,

fejedelmi tekintet koczkáztatása nélkül kibékítni

szeket, ez volt most tiszt,

a'

f

feladat.

és azon régi igazságnak uj

a' ré-

Szövevényes súlyos

meg

uj

bizonysága,

mikép több száz bölcs alig birja rendbehozni mind azt, mit egy szerencsétlen apostol, kire a' Pálfordulás' napja nem világíta még, vakbuzgalmában elmecsevít. Sötét felh borong a' magyarnak olly ritkán tiszta és ainiyi zivatarral telt egén, és sok becsületes kebel eped, látván, a' szenvedélyek' árján milly nehezen tör keresztül magának utat az ész.

Majd esztendeig

foly a'

gylés,

ingerültségre emelkedik, nnkép jó végében

's

néha

még

olly

a' leg-

vérmesb sem bízik 's bizony nem minden ok nélkül mert egy részrül aggasztólag mutatkoznak több ízben és mhidig nevekedve egy tökéletes lobba indulásnak éppen azon symptomái. mellyek a' franczia forradalomnak ,

'

34

eló'zvéiiyei

is

valának,

karzatoknak,

a'

a'

hallgatókna"k

azon parancsoló fclhevíílese t. i. nielly a' lelietó' legnagyobb egyes hatalomnak is daczol, minthogy korlát,

lan szcQvedelemtül hajtva, mint felbszült szélvész min-

dent

maga

tagadjuk ha merjük,

azon pont

felé

szerítve csak

—

lerombol.

eló'tt

nem

mellyre

,

úgy

nyúljunk kebleinkbe,

'S

a'

convent' szónokai felkény-

birtak hatni, ha,

mit

telen beszédeik által íúlhaladák egymást,

tök az lön

a'

vala apostola.

napnak

—

hó'se,

's

gyors léptekkel

indul;ínk-e

ki

árveréseji, fék's

végkép köz-

legnagyobb erszaknak

Szikra, kezdet volt

még az

de azért sok tiszta fö, melly magát csalni

egész, igaz;

nem

tudta,

hogy valamint az egyszer eró're kapott láng csak akkor lankad, mikor már mindent megemésztett: ügy tér a' megfontolás' ideje is csak akkor vissza, mikor a' minden fékbül kitört szenvedelem magasbra fajulni többé már nem bír; sok illyes fö nem csekély bels gyötrelemmel kérdé már nmgában, ugyan hol fogna végzdni, liol lelni határt mind ez? Más részrül nem tapasztaltukbús kebellel, mill}' óriási hatása van egy kis fénynek sok magjarra, 's milly könnyen szédelg veleje soknak a" legkisebb felmagasztalástul is. lUy körülmények közt <•

—

igazainkat szepltelen a' jelenivor' 0II3'

felelni, a' 's

olly

más

minségükbe

visszahelyezni,

és

síirget kivánatinak czélszerüleg meg-

féltékenységnek

's

személyes érdekeknek annyi

külön árnyéklatai közt

a' nélkül,

részrül kettépattanásig vonassck

hogy egy vagy

meg

a'

húr:

ez

vala azoií kigázolhallan tömkeleg, mellybül menekeíhú

mindegyik kivánt, sok jeles

f buzgott,

utolsó pillanatig

azonban szintén bizony csak feletti^ kevés remélt. 'S im, mint mikor valami zsnrnoktid reg ft'kezett 's néma félelendjen tartott nép, mellynek elkülönözve egyike

sem

mer, szerencsés véletleutül vezérelve egyszerre, egy szívvel,

egy h'bkkcl

töri

ketté lánczart és szabad: ligy hnr-

35

sogtatják

a'

legjobb

fóík.

mint isteni szikrátul ihletve

egyszerre egy szívvel, egy lélekkel „Ennél tovább ne." 'S

meg van mentve

Megmentve pedig ezen

^^

Ennél ne

hon

a'

,

's feldicsó'ítve

mert ha ezen

azért,

toi^ábbat»,

*'

a'

király

?

—

iVec plus ultrát »,

hazánk' leghbb

fiai,

legjobb

egy szívvel egy lélekkel egyszerre ki nem mondnyiiljunk belsnkbe ják, ugyan hová vezet nálunk eddigelé a' népszerségnek sokaknál valóban már ráfejei

—

—

kényszerített hajhászata,

's

milly zavart

vagyunk ma? 's melly JVec plus nemzetek nem mondták illó' idben ki zött

^^

földet

— vérpatakokkal

mit nekünk, ha hiába kifejlésnek

lehetne,

mert más

— nézzük

meg

vásároltatott

nem

körülmények köultrát y'

a' kül-

náluk mind az,

folytak le elttünk az emberi

minden eseményei, ingyen kellene, ingyen szebb alakokban sajátunkká

kimondhatlanul

tenni.

Országgylésünknek végszaka elhatározó pillanatának

olly

nemzetünk'

,

ezen

üdvös bekövetkezése, az

idk' hosszú folyaminak azon pillanafihoz tartozik-e, mint például Parisnak a' szövetségesek általi legels bevétele, mikor a' földi dolgok úgy annyira bonyolódnak egybe, mikép emberek' befolyása nem nyom sokat többé, és az istenek' közvetlen beleavatkozása veszi kezdetét legott,

kérdés ugyan; de én ersen hiszem: igen. Voltam nnnd az egyik mind

a'

csony állású, de

másik nagy eseménynek, jóllehet ala-

— elég hiú

csonyabb felfogású tanúja. hála mind az akkori mind

'S a'

hinni

tisztelet

— nem legala-

's

becsület, és

mostani vezetknek;

de

mind kivülrül anyel mi gyarló emberi természetünknél fogva olly igen sok hemikép terogén részek közt valóban nem vala csuda

valamint

ott,

úgy

itt is,

nyi következetlenség,

mind

vagyok

belülríil

—

annyi hiba kö vettetett

—

csak egy hajszálon függött, hogy Francziaországbul ismét ki nem sepertetünk; szinte egy hajszálon csak, hogy

3*

»

36

re infecta Pandora-szeleiiczéjíí provisoriumiiak

dalimk; és alkalmasint nincs

a'

nagy

idó'k'

el

is

nem

in-

szakad ezen hajszál, ha

könyvébe irva:

<*A'

népnek' árja

le-

a' felhkbe emelked bálványt ». ha nincs nagy idk' eseményében kijelelve: <'Eliii fog a' magyar még. Sokan akkor mint most ujabban is, mind addig míg a' dolgok mind inkábbi egybebonyolodásnak indulának, a' neveked bajt viszonlag egymásra hárítgaták; alig mutatkozott azonban égi segitség. 's a' legkisebb is rögugyan szánakozásra vagy mosolyra vagy-e méltó tön maga személyében kezdi tisztelgetni gyarló ember? a' nagy orvost. Kám más benyomást tön, és más érzeményeket gerjesztett e' két felette nevezetes eseménynek fordulata; és valamint Paris' falai közt ligy Pozsonjban az országgylés' vég küszöbén is minden csepp véremben azt sejtem, lelkem legbelsbb mélyében tisztán nem akarnám egyesek' érdemeit ez által azt érzem legkisebbé is csonkítni — hogy láthatatlan hatalmak vezetnek, 's köztünk a' legnagyobb sem sokkal egyéb már Sok, tudom mint engedelmes eszköz, magasb kézben. gerjed, vagy legalább bámul kaczag vagy szánakoz;isra illv fellengs nem mindennapi állításnál, és ha földftWötti befolyásnak tulajdojiítatik földi esemény: mit azonban

fogja dönteni a'

—

—

—

—

könnyen magyarázhatni,

's

pedig, mert felette sok csak

azt foghatja meg, mit kezével foghat meg. és ekkép nem hiszi, nem látja: milly szoros cgybekötíetésben vagyunk 's kell leimünk mind anyagi mind erkölcsi tekin-

tetben a'

nagy egyetemnek anyagival és

hogy

é])p<Mi v\]ouln"/Á)

mint

elszigí'tcit,

nem

nem volna is

inegfogl)al('). mik(''p

kéi>zelhet

anvagi s szellemi egybeköttetés

szellemivel,

<*

nélkíil

valami a'

»

t.

's i.

minden

nagy termé-

szetnek egyedül mi volnánk számkivetettjei, minden öszszeköttetés nélküli h-nvci.

37

Akár moiulják

tehát

:

földre

szálltak

az istenek,

csillagokhatalmak vezetnek, vagy ez ban, az a' soi-s' nagy könyvében van irva, az mindegy; de annyi bizonyos, hogy magasb szellemi egybe-

láthatatlan

a'

függés nélkül

kevéssé létezik, olly kevéssé létez-

olly

hetik földi tekénk' szellemi láthatatlanul

láthatólag függ

sót

része, bár szemeink

eló'tt

valamint anyagi része minden bizonnyal

is,

össze

a'

véghetetlen

egyetemnek

anyagival. iMennél inkább folynak pedig láthatatlan lények va-

lamelly népnek sorsára bé, annál fiatalabb azon nép, 's

ennél nemzetekre nézve nagyobb fiatalsági

symptoma

nincs; minthogy két kalauzt adtak az istenek az emberi

nemnek, «Nemtó't'^ és « Értelmet'^, 's minél kevesebbé van ez a' gyermekkor' szakában kifejtve még, annál többszer nyújt segédkezet amaz. 'S

itt

mennyire mutatkozik

kor bár nem olly

is sejtett,

mély értelme.

—

minden bajainkban, és legve emiitjük kal

nem birunk

zaink' lapjait eíFéle

a'

nép-szójárások' olly-

ritkán méltatott, és

ó'

fogja mhidig, ha most

is ezt, elrendelni dolgainkat,

többé. 'S

—

néha még

is

A' magyarok istenére hivatkozunk

kérdem

már

enye-

ha mi azok-

— üssük csak

fel évraj-

azt hiszszük, minden babonáskodást és

ábrándokat félretéve: nemzetiségünket, szabadsá-

gunkat, alkotmányos állásunkat ennyi századokig annyira

mennyire fentartjuk-e mi egy maroknyi nép, nem tán elszigetelve valami magas hegyekben, de ki a' síkra

nagy és egészen más elemben létez nemzetek ha nem könyörül aimyiszor a' hányszor nemzeti közé, nemtó'nk, a' « magyarok'' istene' szegény fejünkön*? 'S azt hisszük: nem sülyedünk-e már régóta el, mi olly felette ügyetlen hajósok, ha földinél eró'sb kéz néha nem ragadja meg gyenge bárkánk kormányrudját, 's tengerzivatarjahik, annyi szirtek és sziklák, 's öröki méghaállítva

38

soulásaiiik közt valami

magasb

nem

látliatatlan liataJoin

ment meg hajotöréstül miiKluntalan? Már régóta el volna temetve a' legutolsó magyar, sót egykori létünk' emlékezete is örökre elsülyesztve már, lia éltünk' gyermekszakában, felsbb hatalom segédkezet annjászor nem nyújt.

'S

hogy ezen kéznek befolyása

.

nem

olly félre

is-

merhetó'leg, olly világosan mutatkozott közelebbrül lefolyt

országgyülésiuik' végnapjaiban, és vissza nult; de

más

még nem

részrül ezen kéz' intését hazánk' azon

hála és üdvözlet nevükre, kik legközelebb állának

esemény' fordultához, miért tartom

jövendnkre nézve

Nemtt

e'

nagj'

fogadák: ez magyarázhatja,

én az érhitett pillanatokat

nek, és nemzeti

Mert adott

el is

vofiai.

üdvösök-

0II3'

olly elhatározóknak.

embernek 's nemzetnek ugyan; de nemtje mind egyikét mind másikát csak addig kiséri 's nem tovább, míg a' gyermeki életszakot felváltja a' férfikor, IMár ha a' férfikor soha be nem következik, 's gyermekbül közvetlen aggastyán lesz, mhit azt hazánknak keser fájdalom nem egészen kis számú hazug reményiben látjuk, azon fiaés Értelmet az egek' ura

fkben aggastyán

tal

ban

a'

eltt

—

— —

—

vállakon. vag^• hikább azon ifjak-

vén képekkel, mellyek már bizodalmatlanok, mi-

még megcsalvák, már

fogtak volna,

's

gyermek, melly

elitélnek,

mieltt

mellyek minden szép és nagy illyest

még nem

ér

fel.

még

iránt,

fel-

mint

vagy aggastyán,

ki illyes iránt már eltompult, hitetlenek, st illyesminél gnymosolyba reddzik ajkuk, ezen szerencsétlen faj, a' jó és rósz közti valan közép <'Izé", sem ember sem növény — már lia n' férfikor soha be nem következik. s

gyermekbül közveden nggnslyán

korba

lépett

iiu'g

lesz.

vagy

a"

férfi-

mindig neintjében bízik, ki azonban

már ellmgyá és az értelenniek siigalását nem követi: akkor miiidrn kalauz nélkül, niil ^iszonl a' vén ifjak' .

39

seregében látunk napoiiként, hányatik ember és nemzet mint kormány nélküli liajó, nn'g elsülyed. vagy idegen partra vetve bizonyos zsákmájiynyá válik.

A' mag\'ar nép

,

alacsonyabb lépcsjén

akarjuk mondani:

<<

minden alkotmányos népek' legeddigelé legtöbbet, ha nem

álló,

mindent

nemtójének köszönhet. Tá-

^^

még

niaszkodhatik-e azonban

rá ezentúl

fikomak indulván naprul napra itt a' pillanat, mikor egyedül

már

is,

vagy

a' fér-

inkább, nincs-e

mitid

hideg, szenvedelem

a'

nélküli értelmet kellene venni kalauzul,

nehogy mhiden

útmutató nélkül ingadozzon; ez a' nagy kérdés, és szin-

egy nép-közmondásra emlékeztet, melly szerint az is megunják végkép lábaikon állani soha nem

tén

istenek

tudó soha

De

nem akaró népek'

e'

tekintetben

is

pártolását.

egészen

idszak

uj

derül ha-

zánkra az utolsó országgylés óta. El van döntve, hogy kell, 's megsemmisítve azon pomjíás jóllehet

haladnunk

értelem nélküli szójárásnak, vagy nemieknél tán igen

mély értelm

is

machiavelli cselnek varázsa, elmenetelünk'

ezen legátkozottabb gátja, miszerint

a'

«dics

(I)

magyar

alkotmánynak épületébül egy morzsát sem kellene megrendítni, nehogy romba dljön az egész ^'; melly varázs,

ha még jókor de már

nem

töretik, 's

itt

szinte

utolsó

okvetlen pusztulásnak indul

tétetik,

pillanatban

ketté

czélszerü javítás rögtön

is ott is

a'

nem

— nem bánom —

dics, de tökéletes kijavítást legsürgetbben azért megkívánó építmény,

vagy tek

—

—

és

e'

ollyféle javítást

ha igazán várrá az ágyú' szája masint bé-

rozva lenni a'

mert már olly igen régóta dics

tekintetben hála Isten soha rá

nem .

válik,

nyer mit

még soha

De mi

hogy nem 24

órai

több

:

(!)

szed-

mint Paris, hol, el

— vigyázzunk

nem sokára kifelé áll.

a' régi vár,

nem

nem

hihetek,

csak —

el látszik

alkal-

hatá-

felfogásokként fognak

hazai hajó' repedékei betömetní ezentúl, míg az alatt

40

ujak és ujak támadnak szüntelen tozás és mázolás

—

— egy

szakadatlan

sem nem fog egy

;

szer, az annyiszor hallott .jSystematice

tana szerint az országgylésen nok' ékes szóllásai

(!)

vesebbek

«

fog

által

systematice"

,

pleno több száz szó-

in

közt felvétetni, de

elleges

fol-

tökéletes rend-

helyett ke-

e'

és elégséges" súrlódások

után valami tökéletes rendszer készühii,

's

végkép rész-

letenként a' sokaktul megvizsgáltatni, helybenhagyatni, javítatni. félrevettetni

sak,

a' királyi

'sa't.

;

's

mi még több

:

hatalma-

székhez közel állók lépnek hazánk' leg-

jobbjaitul üdvözölve

mezejére, és ekkép

a'

nemzetiség' és alkotmány szent

— minden hiúság nélkül

legyen mond-

de hiszem valóban félig meddig ügy volt — nem vagyunk ezentúl mi néhányan alacsony állásban köz-

va,

legénykedk kénytelenek, nemzetiség' gában, dagály és orkán kedni eró'nk' fogytáig,

és alkotmány' dol-

úgy szólván horatius-coclesde végkép olly önálló egész testüellen,

letektül hordozott zászlók után indulhatunk szik,

mhitha

egy kissé

n('liány fiai

'S

a' keleti

's

attul idegen,

saját szárnyainkra hagsnii

nyugoti sem forgat.

kormány nem volna

a'

—

—

úgy

mellyeket sem

szél egyenes állásukbul ki

mi mhul ezeknél

még

lát-

minket a'

nem

sokkal több: hazánk'

leghbb, de egyszersmind legegészségesb velejú

— mi fájdalom, nem mindig találtatik egybeházasitva —

felfogván

nemzeti

diagnosisának most egészen

létüiik'

megváltozott sót egészen ellenkez d.ik, és e' szerint

cselekcíhiek is,

létét,

iiogy

bátran kimon-

az agitadonak

szüksége ideig óráig nu'gszünt. minthogy m;ir jó inchilóbaii van a' hazai nagy eró'nuív. 's ekkép most bonunk' kiiVjló'dését tekintve

jazó hév, nem az

nem

a' sztuioklati

<'éljen'^

rendes liangyanninka van

Teremtm engedé'd.

I

IMillv

r«'rlikorr.'í

a*

leendk

a'

mindennapi

során.

hogy núnd ezeket eleriu h'pni azon nemzed esaládoí.

kej('rzes.

lalítin

babérokat szom-

hajhászata, de

— 41

mellyiiek noha csekély de liíí tagja vagyok. Láthatatlan hatalmak pártolták eddig kisded korú honunkat, 's mieltt még kés volt. felemelek elttünk a' fátyolt, melly mögött nemzeti elsüly édesünk' szégyenteli képe mutat-

És még elég ersek, elég nemesszívüek magunkba térve elaljasodásunkon pirulhatnunk.

valánk,

kozott.

törtük az elfogultságok bilincseit

beriségnek feldicsítésére

Ketté-

az egész

—

egy újjászületett nép.

5

koczka-negédjeinek sem adjuk

véletlen'

midn

élnkbe mosolygani, élünk ismét az em-

természet kezd

dnk'

és

,

át ezentúl

A'

jöven-

gyeplit, mhithogy fejledez férfikorunkban egyedül

az értelem lehet vezetnk; de más nemzetek' bukásain

okulva áron

,

st

más nemzetek'

megküzdünk gatók csak felig

tapasztalásit felkincselve

—

ingyen iparkodunk

—

's

emelkedni oda

felette

olcsó

hová az elttünk

taphit-

drágán vagy éppen nem, vagy csak

meddig jutottak.

— Es

így remélhetni,

nem szökünk

kifejldésünkben

,

,

legroszabb esetben ezért

—

—

talás után

nem

másikba

álombul pajzán viszketegségbe

indulhatott

hogy nemzeti

mint más elbbi tapasz-

nemzetek

egy tulságbul

a'

,

lethargiábul

agyaCurt dühösségbe, de jól megindított honi

mozgonyunk

,

megakadás vagy túlgyorsalkodás helyett, rendesen, biztosan

és tökéletes lepergés

és csak lassanként fog fo-

,

rogni és emelkedni olly sebességre mijiden javai közt felvihet

tennivaló

millyenre az élet'

magyar nemzet

a'

Elérve azonban koránt sincs

,

még

minden,

st

ütereje. a'

legtöbb

még teend. Meg van azonban végkép

^Sy J^; ^Sy Egek' ura ,

Díigyszeríí kezdet; 's

's

szerencse rád , oh

lelkes keleti raj

I

téve

azért örök hála néked fiatal

magyar nép

,

te

Jcis illy

hangulatban dagadozott

múlt ország-

inellein a'

gylés óta eddigelé soha nem érzett kéjektül és olly magasra állítájn nemzeti újjászületésünk' tekhitetében. annak határvonalkénti bevégzését — noha nékem arra ,

'^

^^

alio;

vala befolvásom.

's

minden részektül kerülffetve köz

emberi érzelmek szerint inkább megbántva lehetett volna

hiúságom

— mikép azeltt jóllehet

és annyi reményekkel dús,

csalódás'

tn

remény

fénylik cló'tteni

gyíiírelmeit

aggodalmim, azok

érzem kivételként. olly

csak

levek, megint

rendszerint,

könny felhkként

árnyékot vétenek

's

élnek; az országgylés

óta viszont bár annyiban törött

képe

egészségesb

rendszerint holtnak

kivételként látám nemzetünket

biztos életünk'

fiatalabb,

'S

's a'

hiú

ha voltak

csak szaporán

el-

szép reményim' sugárira.

Fenmaradt

t. i.

tétele után

bizonyos túlzó rész. mclly, tudja Isten, hi-

nemzeti kifejldésjik'

rendes vágásba

c'

vagy mert nem sült el neki a' vezéri szerep, szinte mán»ortul vagy Lamennais-i akarom himii ostorozva, vagy végkép az üressé vált erszénynek hazaíiságba takargatása, és tán annak egy ''csendes kis ságbul-e,

—

forradalom" vetett

rn.ijd

homályba l;ira.

által isméti be(<)ltése végett,

mindent elkö-

nyilványban majd suttonban azon elóTcelók'

tételére és tiszta szjíndékuk"

gyanúba

nút csak elkíivedietett. kiknek felsbbst'gét

xisciheté. niinf

—

vagy kiknek

iig\«(lrii

b.ii;íf,

nu'ly

\7ig>

nem bvésznek

nézeteit

ink.ihb n"

fel

liozala el

nen»

fogv;in.

egé.szen

43

ki

nem

valami rendes világ' fentartása

apródja

tanult

szent vagy

hevében házat gyújtani indul, vagy végkép mert azt gondolta a' szóban lev túlzó helyett

bal

„A' leghatalmasbat

résznek al osztálya:

sok féreg", és így egy kis emberi velóVel szikrát

isteni

rejtene

dies aine liiiea^',

mi

is

szakadoz

a'

a'

bár mennyi

mikép az-

bízik többé a' felforrt soka-

mint vert had kisebb

's

is,

megrli

caimt lapidem^' és ,.nxdla

tán csak elvégezzük,

márnem

tán midó'n senkiben

dalom,

„ffutfa

is

nemzet, .^accidit

in

meg

kisebb testületekbe

puncto qnod non spera-

tur in anno'' azaz minden akadály nélkül kényünk kedvünk szerit aratgathatunk a' nagy homályban, és ^^yvata superteniet, quae non aperabitnr^ hóra'"' 'sat.

Nem

bennem ezen

csekély aggodalmat szült

külön árnyéklat, de

még

jóllehet

egy czélra, a' nemzeti érdekek' 's erk' elosztására nmnkáló szándék nélküli és szándékteli töredék; valóban nem csekélyét, mert hiszen is

sem vagy legalább nem kellene titoknak lenni, niilly köiniyü, homályba állítni a' legfényesbet is, milly csekély közismeretíí dolog, és a' legfel ületesb ujoncz eltt titok

mesterség kell ahhoz, bemocskolni is; milly

még

nehéz viszont, milly közel

lenhez, szepltlen megóvni jó híridóTíben akárkinek

's

kivált

annak,

a'

legszentebbet

áll szinte a' lehetet's

ki

nevét forradalmi

magát mint

lel-

ketlen törzsök a' felbsz i'dt szenvedelmek' árjátul ide

tova hányatni

nem

teseket mindig

szerényen

is,

olly

vagy kiben valami annyira sért felsbbség,

engedi,

s

a' sehíj-

bái'milly

fényledez.

Aggodalmim' borúi azonban lassanként ismét szebb reményre deritek; minthogy az érintett túlzó

leg-

h-

söknek erlködéseit, a' mindennap fejledez értelmi siíly és közvélemény között, olly sikernélkülieknek tapasztalam, mikép külön hajlamaik, árnyéklataik 's irányzataik által

úgy

is

elkülönözve, azt hittem, csak

hamar végkép

44

ki

fognának fáradni

's díilni,

\s

részint

magukba

részint

elbbi sötétségükbe visszavonulva azoknak hagyni sza-

bad pályát, kik körül már abban állapodott meg a' közvélemény, liogy csakugyan kitnbb vezéri tulajdonokkal volnának

ellátva, mint ók. 'S így lön;

kisebb hatás nélkül hangzanak

el,

mert szavaik leg-

rágalmaik ha valakit,

egyedül saját személyeiket mocskolák be, késük pedig

mindenbe, akármibe fogának

nélkül beletört.

is, kivétel

Tökéletes tisztának mutatkozik hazánk' ege megint,

minélfogva

legszebb reményekre melegszik keblem

a'

ismét. 'S ainiyira éldelem ezen szép tiszta csendes nyári

napok' sugárit, meliyek habár

nem nagy pompával

is,

oUy

mhidinkább lábadozó

, hatnak hosszú nyavalyábul visszatér nemzeti testünk' ersíté-

szintoUy jóltevó'leg

sére, mint az anyagi

napnak sugári

is

legbiztosabban,

jóllehet titkos csudák által érlelik a' búzát; annyira él-

delem, mondom, ezen szép nyári napokat, hogy még anyagi részem is javul: tisztul a' máj, tisztuhiak a' vesék; 's

mikép hazánknak minden ingadozás

elamiyira,

nélküli átvarázslata egy elkopott félig meddig feudális, félig meddig alkotmányos szövevénybül emberhez ill minden ál fénytül kitisztult képviseleti rendszerre- minden ingadozás nélküli átvarázslata

szép

kép

's

mondom

eped merengéseimben

— már

én örömtül

már legnagyobb ,

elragadtatástul

—

egy kimondhaílan

ezeltt többször

tisztaságban

magamba

áll

sejtett

elttem, és

alig férve

majd

,

csak hogy ki nem tárom az egész nagj' íernu'szet eltt, sebtán mhit a' marathoni diadal' hírét viv bajnok, tül,

én örömkt'Jtül összeroskadva

„Meg

nemes

van nyerve

a'

Ks mind az, mit hosszií évek' során keresztül liordok keblemben nélia

nagy csata,

el

van

érve

a'

cz«'ll"

annyi kéjek.

igaz.

de rendszerint

keser kínok

közt

egészen felfogva tán senkiiül

.

olly kíniondhatath'in ,

fél-

45

reértve annyitnl, nemzetem' legliatalmasbjaitul, miiid az,

mit évekig»

iiémííii

tfírök.

's

panaszlaii

vélek, miiul az felcsordultig; áradoz lelkem'

a' sirba vimii

feiiekébül a' legédesb kéjekre;

mömnek

magammal

mit

ura,

már

iskoláin keresztül

már nem vagyok örökeser

's

kitörök, midó'n az élet' annyi

ment éveim sora

ámitás nélküli szelleme

belsmben

szavát: csendülj le felhevült vér

's

,

a'

tapasztalásnak

így zengedezteti int térj

nyugalomra

ol-

vadozó szív, ne rontsad, te olly sokszor balgatagúi számoló, pillanati kéjért hosszú jövendnek örömteli najijait; de te ész lépj parancsnoki székedbe, 's intsed az érzelmek' árjait fékre, türelemre.

magamba

'S

lósítva látni

térek,

nem könnyen ngyan, mert

már megnyert diadalunk, nemzeti

tésünk után, bonyolódott állapotunknak is,

még

nijászüle-

átmcjietelét

ingadozás nélküli átmenetelét, mi részének nem vala csekélyebb feladata

's

va-

legjobb

éltem' ,

miíit

akármi egyéb, egy mindenkhiek lehet legigazságosb

's

ekkép leghasznosb rendszerre, 's így valósítva látni reményeim' legvakmerbbikét, elérve a' nemzeti két nagy érdeket, fajtánk és alkotmányunk' felvirágzását minden köny , minden emberi áldozat nélkül; ezen kép annyi örömtül, annyi kéjtül árasztja olly sok évig összezsugorodott 's kéjre örömre csak késbbi idkben tágult keblemet mikép ha szhite nem állítja élmbe , de nem a' ,

felhevült,

azt

is,

engedelmeskedni nem tudó hanem

hogy mhid ez még « nincs gyönyörteli jövendt éppen

st e' meg a'

'^

a'

hideg vér

hanem csak

<<

lehet

'\

könnyen ronthatja legkisebb is , mint viszont egyedül a' mindenen felülemelkedni tudó értelem biztosíthatja csak annak sikerét; ha nem látom tisztán mind ezt, 's nem tapasztalom annyiszor már azt is: mennyit ront, mennyit semmisít meg a' lehet legjobbnak is id eltti kifecsegése, a'

legszentebbnek

is

id

olly

eltti dobraverése; valóban én

46

is

azok' sorába sülyedek

.

kiknél legkisebb gerjediiiéiiy-

re tüstént zablát tör a' nyelv, kik fecsegni

's

jóllehet fe-

ékesen, csak fecsegni tudnak, de hallgatni nem. Örü mimet tehát el nem árnlom de keblemben féltéken} ül mint olly titkot rizem meg. mellynek fölfedezése messze hátra vethetné, de tán egészen meg is semmisíthetné fejledezo jövendnket: jóllehet lelkem' vágya egy cseppet sem rút, st bátran kíállhatja az égi napoknak minden világit; minthogy egybebonyolodott. naprul lette

,

napra szövevényesb állapotunknak kicserélése, minden ingadozás nélküli kicserélése, egy az emberi méltóságra mint

nem

külö]d)en gyakorlatra és felkincseit tapaszta-

hü a' fejedelemhez, de egyszersmind hu az emberiség' minden lépcsin keresz-

lásra állított rendszerrel, melly

tül

a'

dül

a'

legalantibb soron álló ügyefogyotthoz

rendbontók iránt hotelen, tán

beri rejtélyek

is.

és egye-

nem volna az em-

egyikének legfénytelenebb feloldása, azon

nagy érdek reitélynek, melly sok nép eltt edcsomó maradt, mellyet ingjen soha nem lehet, könyükkel 's V(?rrel feloldani pedig elkerülhetlenül nem kell. mhit azt sokan gondolják, vagy sokakkal elhitetni felette íligelé

akarják, de polgári erény

fejthetni

által

meg

legbizto-

sabban, polgári erény által, mellynek megtagadás: éle-

mény. elszántság: második természet,

's

a'

közjó: leg-

nagyobb kincs; szóval melly nem ajakrul peng de szívben ül, 's minek megoldásában habár tán sikeretlenül is munkálódni, valóban

a'

legszebb emberi

magasb uzsorával költött emberi Es ha ez igaz

,

nem

nemzeti testünk' min«len keket ellentétre niiiiiliogy

's

volt

tiszt,

okom többé

bajait, "s

's

a' leg-

lét.

fellármázni

ez által minden érde-

fúhegyre felesig.iznom. vah'tban nem:

h'ggyöjiyüníbb vágásban, legs/ebb kifejlésben

v()l( a" lioiii test egy béketeli reformationak jóllehet nem nagy ünnepélyességgel kilámpázoü si'bes posta níján.

47

annál

de

biztosabb

rövidebben czélra vezet ösvé-

's

nyén.

Én

tehát

néma

valék, de azért

nem kevesebbé

örül-

tem diadali elmenetelünkön belsmben. Kimondliatlan gj'önyörrel élvezem ellegezve, milly nagyon fognának lealáztatni

's

elpirulni

némi elleneink

— min már

olly

j<^

ízn kaczagtam — kik minket egy túlzó népnek tartváiu melly nem tudja, <'mit és hová*^, <<mimódon és meimyire*^, nem volna ké[>es magára hagyatva kormányozni magát és érni czélt. Milly jól esett lelkemnek ellegezni,

nyire fogna növekedni erkölcsi hitelünk,

elmozdítva

nj ire volna

's

,

meny-

ez által meny-

minthogy egye-

;

csak ez vonz, egyedül ez olvaszt

dül felsbbség csábít,

egybe

magyarodás

a'

's

ekkép erkölcsi hitelünk' öregbítése nemzeti-

sedés dolgában valóban többet segítne rajtunk, mint azon

minden legkisebb közbevetés nélküli követelés, mikép mindenki tartozzék minekünk hódolni, tartozzék minket szeretni, tartozzék minket utánozni, 's ha mhid ezt. szeretetre méltóvá tétel

's

ügyünkhezi édesgetés helyett mint

kötelességet slne qua non. tekintjük,

jük az

fel,

is,

vagy éppen verjük

látni

mhit tágul

itt

nyit ígér, milly isteni

mennyire

állítja

be.

Nem

's

mint

illjest köt-

kevesebbé boldogít

némi hazafinak veleje, meny-

ott

hevül,

ihletestül

's

már most

is

árnj^ékba, csekély fejemmel együtt honi

ujabb iskolánk' megkezdit, valamint vén Periiginot

is

ekkép mennyivel fognák túlhaladni honunk' reményei a' jelen nemzedéket 's így mennyivel közelítnénk legfbb czélunkhoz, nemzetünk' tökéletes kifejléséhez 's eg\kori legmagasb felvirágzáelhomályosítá

ifjú

Rafael,

's

,

sához.

Némi egyesnek heveskedése, porább mozgásba hozni lató,

ernket

eldiriboló

a'

hév

hazai 's

túltüze:

mvet,

felette

azeltti ^*soha semmit'' helyére

a'

egy kissé szaés azon elosz-

rósz számolás, melly <<mhídent egyszerre"

48

nem kevéssé

hozá, megvallom nélia

nem

semet; sót

látám. s

el, níidó'n

kozának, liogy a' azon gyengeségbül férfilioz

nem

törte

meg

béketüré-

egy kis aggodalommal is töltött annak jelei még mindig ersen mutatmagyar soha nem birna kiemelkedni

ritkán

.

hogy ne mondjam, gyermeki

azoji

illó'

a'

büszke lelk

hiiiságbiil

,

miszerint

kolompos vezér kivángatna lenni, 's magát mint gyulpojitot egy kis nimbustul körülfényleltetni. Ezek azonban, mint minden mindegyik

a'

legkisebb

is

elöljáró

,

—

lábadozónál, ügy nemzeti testünkben

is

nem egyebek,

mint

bajáknak ollykori 's magoktul múló feltnései, sót némi és kivált nemzeti tekintetben nem legroszabb és egykor felette jóra fordulható jelek; mert noha bár az egy sorra állitott erö a' legnagyobb 's az egyedüli, melly a' régi

,

valami nevezetesbet kivisz azért még is többet ér ha mindegyik bár elkülönözve is eló're tör, mint ha a' nagjobb szám, jóllehet egy testben, hátravonul, és ekkép ,

:

nem

nyughatatlanító jelek, mellyekbül

—

gyógyulhatna. illeti,

—

kik

a'

a'

magyar

nem

gyógyászokat

pedig azon ifjabb

31i

ki

mit olly természetesnek tartok

— be nem

birják várni a' nemzeti test' tökéletes helyreállását,

de

ezt rögtönözni buzognak, töbszer vala szerencsém ket,

habár tán csak ideig óráig óTcet

ismét

a'

csilapítni: «

vér vagy

a'

is,

míg

t.

Drága collega

úr,

ha

el

i.

taps, illykép

nem ragadá

némi sikerrel

le-

látta volna, milly lel-

ketlen test vala 10, 15 évvel ezeltt

e'

hazai test. ha

hidegült tetemeit saját kezeivel tapintgatá, mint én láttam,

nem volt ember vagy most már tán sokkal több

mint én tapintani, midó'n kegyed

nem

volt férfiú

még, jóllehet

értelme és élesb felfogása van mint nekem, de annyi tapasztalása

ságán,

"s

még sem

eró'tlen

ket magábul ki

nem

ijedne

lehet:

higye el, mostani bágyadi-

vonaglásin, mikt-p minden rósz eleme-

nem

vethet,

noha azon törekedik, bizony

meg. Hiszen naprul najna

javul,

's

ha voltak

49

's

vannak még most

is

nélia

ket ki most lát legelször, ra,

a'

nemzeti

egészben téve,

eló're

ha rendes

zavartatik

—

test'

rémít gjiiladások, mellyevissza nem tekijit a'mit-

vég vonaglatinak fog hinni, azért

megy, 's

's

's

tökéletes

fel-

félni ezentúl

többé

nem

kell.

tapaszokkal és

Félre azért a'

keserk-

'sat.^^

'S

így

—

mind rendesebb munkálódásiban nem

Istenért érvágásokkal, ingerió'

kel

visszaeséstül

miután tudom,

a'

régiebbek' számosabbja szólt

nem ugyan nyilványban

,

hol a' béketrést, az a' hosszii

gatni

a'

állhatatos,

nagy közönség

erények' gyakorlását magasztalgatni

nem nagyobb

eló'tt,

fény nélküli türelmet, 's

ajánl-

sikerrel jár, mhit hosszú gj^ilések-

ben csendet és különös rendet követelni, de így szólá-

nak több régiebbek négy szem közt esdekelve enyhítgetve: a' nemzeti test' munkálkodása, annak magábani küzdése sem zavartatott meg nn' részünkrül az országgylés óta; és azon köz éberség, jó akarat 's munkára való kedv, melly mindünnen mutatkozott, a' legjobb fknek egy egy tárgyra összepontosítása mellett, a' hihetség mérlegét arra sülyeszté, hogy egy csendes, inga,

dozás nélkiUi reformationak elestéjén volnánk. 'S

azon

ím egyszerre 's nem tudom ki által 's mi módon, sznyegre: ugyan nem volna-e jó, nem vol-

ötlet jut

na-e üdvös olly nemzeti hírlapot szerkeztetni, melly mint

haladó 's a' nmlt országgylésen 's kivált ennek végén valami vezér-testületet képz résznek orgánuma a' hon' minden intelligentiáit egybepontosítná, 's annjiban a'

a'

mennyiben nemzeti kifejtésünk' része nem annyira

kormányt, mint inkább egyenesen is

jelelné

a'

a'

nemzetet

illeti,

a'

ki

szoros tudományok' fonalán azon határvo-

abban törekednék tartani a' hazai ermüvet, kormányt legjobb akaratja ellen is valami beavatkozásra kényszerítse, mellyen se innen se túl,

nalt

,

és

nehogy

a'

4

50

Nagy eszme, felfogásához

illó'I

felséges terv, és valóban a' 19

Ariadné' fonalaként

nyiijtva biztos rést nyitni

a'

század

'^'''

legjobb

fó'ktül

mellyen honi téboldónkban

.

nagy és kicsi, dús és szegény, 's általában minden erö, minden érdek' sót minden szenvedelem is egy czél felé lenne vezérelve; egy czél felé, melly nem egjéb, mint tökéletes biztosítás mind a' despotismus mind az anarchia szörnyetege ellen, ugyan lehet-e ennél felemelkedettebb gondolat! lehet-e ennél üdvösb czél és erre biztosabban

vezet eszköz, mint oUy

lap, melly a'

körülményekhez

képest majd halkak majd gyorsabban izgatná a' nemzeti testet, ma a' szenvedelmek' leesilapitására hatna leginkább, majd ha tán isméti álomkórságba merülne a' nemmitül azonban olly hamar félni volóban nem kell zet

—

—

vagy ha szolgairányt venne, azt ismét a' végitéleti

tárogatóként életre,

ha szükség,

's

kötelesség-teljesítésre

's

felriasztaná; olly lap, melly az elkülönözött részek' egy-

más

közös érdekeiket ve-

iránti viszonyait felvilágosítni,

lük jobban megismertetni, kimt'lettel

áldozatok'

a'

tételére

szerencsésb születésüeket

résre édesgetni

törekednék;

az alantabb

csábitgatni,

még egy

állókat szinte részvéttel viszont

béket-

kis

lap, melly eldiribolt

olly

ernket egy egy czélra egyeztetni,

a'

's

teendk

eddig-

sokszor egjediU

pillanati

hév-sugta sorát vég-

kép okszerinti logikába

szorítni

és azon felette nehéz

elé olly

"Egymásutánt"'

kijolclni

ügyekeznék;

mellynek az volna legfbb

mködési

olly

köre,

lap szóval,

hogy

a'

régi

külföldnek tapasztalási khicseit sajátjává tevén, egyol-

dalúság és szenvedelem nélkül, rendre kijelebié, mi volna ketts czélunk' elérésére, t. i. nemzetiségünk' és alkot-

mányunk' mindinkábbi

mi viml kerülésre ekkép oUy lap, melly nem

kifíjlésére

szont utánzásra méltó;

's

,

,

arrul vitatkoznék: «\'alljon kell-e tenni",

elismerve

's

a' tíibbségtül

már

ri'-g

mert ez rég

elfogadva van, de

51

azt fenné ezt

fejtegetési

tárgyául:

«Mit kelljen mívelni.

s

mi mó(lon'\ miszerint egyes esetek', egyes kivételek'

mellzvén, jó Jmdi vezér, jó országos emberként magasb szemponíbiil volna felfogva, 's szakadatlan rendben egy pontra vezérelve az egész. nprólékosságit

Azt hiszem, ennél üdvösb bet megindítni valóban

az alkalmazásban a'

nem

nem

Január liónap 2

könny,

történik liiba.

legszebb várakozások

jó hazafi'

czélt kitzni,

volna

közt ültük

idszerbfeltéve,

'S így lön, e"

ha

hogy

folyó 1841 évi

a' kormánytul engedelmezetr és sok buzgó óhajtásával kisért, de bennem megnem esekély aggodalmakat gerjeszt Pesti '^''".

vallom

—

Hirlap

születési napját.

—

4*

szem, milly gyengéd tapintat , milly

éles

iflilly

felette

mély tekintet kivántatik oUy annyira szövevényes körülményeinkben, liogy most, miután a' gorombább munka úgy szólván már meg van téve. az alvó munkások t. i. fellármázva

kodtam

,

feldorongolva vannak

—

eljárni becsületesen

a'

— miben

szántás

is

én

is

ipar-

végbement

némi csekély, tán nem legnemtelenebb mag is el már vetve; hogy most ne csak minden munka okszerinti lánczolatban kezddjék meg 's folytattassék víg itt ott,

lön

kedvvel és

ígj'

jó sikerrel, de eddigi csekély vetéseinket,

oUy anyai gonddal ápolt ültetvényeinket hidegtül, záportul, 's

annyi

ó'rizzük

is.

's

olly

külön árnyeklatu elleneiktíU óvjuk

Ehhez valóban nem mindennapi

rövid tapasztalás, és rete szükséges sint

;

a'

felfogás,

's

nem

körülmények' nem félszeg isme-

úgy hogy

ide az ismeretes,

soha semmit sem ér' ^.quam parva

's

alkalma-

sapietitia

muudus'^ mi azonban sokáig és sok helyen

regatw

látszott di-

sem alkalmazható. Volna egyedül alkotmányunk veszélyben, vagy csak arrul szó, mikép kelljen azt tágítjn, a' lehet legtöbbre ruházni, nem volna akkor baj: lenne csak az kérdésben, mikép lehessen a' lehet legiuigyobb számot anyagilag vatozni, de legtávulabbrid

könny lenne akkor mhiden csak ne forogna egyéb fen, mint terjeszteni mvészetet és tudományt, és vííjmi hamar érnénk czélt. IMind ez azonban

gazdagítni,

feladásunknak csak

;

feh',

de

még

fele senj;

minthogy

a'

53

"

magyarságot

kélyebb

só't

óvni, kifejteni

még

ság' terjesztése is

lenni,

még

is

a'

'^5

másik ennél nem cse-

De

jóval nagyobb tekintet.

—

a'

magyar-

ez akármilly paradoxnak látszassék

így van,

's

ha

ekeszarvat kezeinkbe, és lépjünk

mélyen nem birunk akkor vegyünk hikább a' politika' mezejérül—

illj^

hatni körülményeink' szövedékibe, le

a'magj arság' terjesztése mondom, ellentétben áU az anyagi 's kivált a' mvészet' 's tudomány' de még némileg az

javak

alkotmány' terjesztésével gyarság' ma

is.

'S természetes;

még mindenben olly könny, ollj'

mert

ma-

a'

szellemi csak-

hogy ha valami mással összekapcsolva nyujtatik, elpárolg, vagy ha megmarad, akkor a' másikbul nem marad semmi Értsük egymást; és azért itt közbevetleg egy is hátra. példa. Régóta gó'z-eró'mveseket óhajtok kiképezni^ és e' végett iskolát áUítni, hogy megsznjünk e' tekhitetben is mióta gzöseink naprul napra szaporodnak az idegen eltt kénytelenül görbedni. De az itt kijelelt dilemma miatt nem tettem, még most sem tehetem, 's tudja az ég, mennyire nem vettetik most hátra ezen idpont, 's pedig: <'IIa magyar nyelvre állítom az iskolát és

—

—

—

—

c'

tekintetben Istenért ne níjstificáljidí mindig magunkat,

—

nehogy örökké mystificáljuk a' szerencsétlen hont akkor a' hazában e' részbeni legtöbb 's minden külföldi intelligentiát kirekesztek; (ha ellenben német nyelvre állítom és e' kett közt választás nincs ha tán ismét a' lathít nem akarjuk bevenni akkor semmi kevesebbel mint egy magyarság-olvasztóval vagy még jobban mondva: ''egy mesterségesen felállított magyarság-olvasztó intézettel'^ szaporítom a' honi ermvet.'^ Nem

—

,

—

,

fogjátok

fel ezt

Barátim? Az els esetben, meglehet, jó

magyarok képzdnek nen nincs mennekvés

,

de szoros tsidományilag

—

a'

jó

ermvészség'

mikép meg lesz áhala mentve ugyan

a'

— és

in-

rovására,

magyar, de

lietIeg elpattant katlantul légbe repülend az ember;

hia'

54

bizonyosan jó erniíívesek fognak 's itt is ki nem bujbatólag kikepeztetni, de megint

másik

esetbeii viszont

—

—

magyarság' rovására, miszerint ezen esetben ismét az de annál bizonyosabban és szaporábban elviszi a' magyart az ördög; niiliezképest csak a'

eró'mtíves lesz in saloo

e'

kett közt van

,

választás

a"

:

rabig az idegennek maradni zsoldosa; utóisót választani

!

ütni a'

ma-

még egy

da-

vagy csorbát

gyarságon, vagy eró'míívészeti tekintetben

Es kérdem, ha

és én inkább

2x2 = 4-et

a'

ez

feje-

nem akarjuk tagadni, nem világlik-e ki csak e' kevésbül is, 's nem nyujt-e ez világot annyi másra: milly

sen

ellentétben van nél, a'

öltve, sót

Az

a'

természetesen minden

mennyire küzd még egyik

más

lakosit például,

a"

másik

ám tzzük

tekintet;

's

ki

ellen.

és szokásait,

's

nem sokára

tervezé —

virágzik

de belle

mint sirjára egy virág,

a'

a"

'*s

ezen

lionunk német

engedjük csak sót mozdítsuk

az ország minden lakosa vegye át nyelvét, császár

esetek-

efféle

magyarsággal, milly kevéssé jár kar-

ország' anyagi kincseit akarjuk nevelni,

nincs

felííl

itt, 's

mvészet

hon

eló',

hogy

sajátságit

— mint József

magyarnak nem

jut több

tán ennyi sem. lía mvészetet,

's

tudománjt, és ezeknek kicsirázásit, gyárokat, vállalatokat, és efféléket

akarunk

terjeszteni

's

felállitni,

és nincs

magasb szempont: bizony egy cseppet se veszdjünk a' nmgyarsággal, és úgy 's olly hamar érünk ennél senuni

mint akármelly nép. Ontsuk régi alkotmányunkat végkép német nyelvbe, teijesszünk német értelmességet, 's

czélt,

rögtön polgárosítva lesz

a'

nép.

kotmány, csakhogy alaKa örökre

's

óriási alapot

el

Milly keserves, szövevényes állapot,

ladán eset az

még nem

al-

valóban bal-

cnd)(>riség' évrajzaihanl

A' magyarságnak mostani állása

gyar nyelv

nyer az

lesz temetve a'n>agyar.

a' lörvíiiy"

nllyan.

nyelve, de

nnkép

a"

diák

jóllehe( a is

az v
ma(I)

—

ligy sz«dv;in tineltyül szolgál-

55

hatna más dolgok' niegkedveltetésére. Ez csak késbbi idkben történhetik, mikor a' magyar nyelv mert a'

—

törvény' nyelve

nem

holt

—

az egész haza' minden ereibe

Ma még

fog oszlani.

mit

a' latin

akadoz azonban vala, de azért

e'

el is

vér, jóllehet

még sem

eró's

és

életíí még úgy hogy ha túlhajtatik, vagy rögmvészeti, tudományi, közipari, kereskedési lombikokba szorítatik, mellyekbül a' német értelmességet, a' magyarság' e' lehet legnagyobb olvasztóját akármit

általános

;

tön

,

mondunk

is

vagy guta

Nem nám

,

nem

egyáltalában ki

üti a'

rekeszthetni

magyart^ vagy megsemmisíU

szrszálhasogatás mind

ez, 's

,

akkor

I

valóban sajnál-

most annyira hü idt; de jóllehet elég drága felszínes rajza szöveIllyésekkel

ölni

a'

mindig

's

kivált

vényes létünk' egy kis töredékének, mellyet magyaron kivú'l

úgy sem foghat senki

is

fel,

's

magyarok közt

is

vajmi kevés.

Szövevényes létünk' csak egy kis töredékének rajza,

mondom; mert ugyan

si

privilégiumok'

's

milly egybebonyolódott a'

még, az

mindent elválasztó régi falak'

tömkelegi építményében honunk' oUy sok nyelv, oUy külön vallású, eddigelé egybeolvadni éppen nem akaró

tarkabarkasága

:

's

hát milly szövevényes állapot

még

az austriai birodalom' egyéb részeiveli viszonyunk! Ott tettleg a'

felsbbség és mi

tettleg provincia;

szont alkotmány, ott ellenben nem, gint

a' felsbbség.

itt

's

ekkép elv

nálunk szerint

Milly ellentételes szövevény

vi-

me-

'sat. 'sat.

Valóban mind ebbül diadalmasan kigázohii, magyarodegyszersmind, 's egynek rovására sem, majd nem lehetetlen. De azért még is kell 's lehet is: 's mert lehet, azért kell. De nem ám azon mindennap 's mindenben 's anynyitul hallott felsznies számolás' útmutatása

ni 's csinosodni

szerint,

ehhez

mellyhez képest

is

itt

is

kellene ott

szép volna járulni, nmattul

is

kellene tenni,

is rút lenne elállani,

56

ahhoz

emezt

kellene adakozni,

is

páltolni,

kötelesség volna

is

képest százszor többször «igen'^ mint

niiliez

's

«nem'^ markunkba szoriíjuk a'nagy

Semmit '\

<*

és a' két

nyúl után kidlt agáiként elszalasztuiik <'jMhident'\

Az

idvel, értelmi slylyal, kiáUító tehetséggel úgy só't szigorúbban; mert az

kell gazdálkodni mint pénzzel,

értelmi siilj.

idó',

a'

pénz.

's

kiállító

tehetség jóval becsesb mint

Es ekkép valamint például egy

szcrre erre

's

arra

nem

fordíthatni,

lehetetlen mathematice fordíthatni

ídó't

erre. arra,

értelmi

,

van

el

súlyt

tiltva ,

\s

szintoUy kevéssé

:

tehetséget

kiállító

is

mhidenüvé egyszersmind; hanem, szoros

's

jgazságilag, sikerrel, következményiiyel

mint

egj-

forintot

így ez mint valami

's

—

t, i.

nem

úgy,

véve mi mag-varok szoktunk mind ezzel

általán

gazdálkodni

— mind

egyszeiTe.

'S

hazánkban,

ki lehet' legotrombábbul fecsérli idejét, ér-

ezt csak egy egy tárgyra költhetni hogy olly kevés tekintett még a' gazdálkodás' e' felette egyszer elvébe, mihez még is tán olly igen szorosan nem kívántatnék meg « sas-szem'' vagy « Newtoni veló''^ 's annyi úgy nevezett '^jó gazda'' van

telmi súlyát

csak pénzét szám-

sznetlen — ha számlálja — azokat

lálja

ez

kiállító tehetségét, 's

's

midó'n

bajaink' egy

pedig soha sem,

igen mély kútfejébe enged

pil-

—

könnyen magyarázható bár lehetne mindent illy könnyen magyarázni 's pedig: mert pénzét 's keze kinekkinek van kiki kezével számlálliatja az

lantni, felette

—

.

id, értelmi

;

siíly, \s kiállító tehetség'

még-

's

felszámí-

tásához ellenben tökéletes ábránd és hiúság nélküli ön's

köríilményismeret szükséges,

ismerettel í-sak

pedig

feletl(»

még sokkal kevesrbb

Milu'zképest

a'

's

tökéletes körülmény-

bír.

magyarodást, közcsinosodást

kormányunk' tágasb aIa|)okra n»ost iiémilcg

's

kevt's. hiiís.ig in'lkíili önismerettel

tételét,

bi/onyos esetekben

*s

al

minthogy ezek még teljes ellentétbrn

lé-

57

teznek egymással, sem eszközölhetni egyszerre; de valamint

a'

forint

—

fordulhat egyszerre sikerrel, hogj'

gát

egyenl

—

szoros ígazstágilag

becsit áruval

:

úgy

sulni idó'nk, értelmi siílyunk,

t.

i.

csak egy

felé

váltsa

ma-

fel is

kell fordulni, öszponto-

's kiállító

tehetségünk', sze-

retném mondani, legutolsó fillérének

is, ketts feladamnidenek eltti tökéletes biztosítására. Ketts feladatunk' egyikének, mondom; minthogy a' kett némileg ellentétben áll. 's ezen feli'J mind idnk, mind

tunk' egyikének

értelmi stíhunk,

mind

határozottak, mikép

tehetségünk annyira meg-

kiállító itt

is

haladni diadalmasan, ott

is.

szoros tudományilag lehetetlen.

Választanunk érdekeink' egjikét

gon engedjünk

,

melly

nem úgy, hogy nagy

's vagy a' magyarsávagy szolgaságba sülyed-

feláldozzuk,

is

ütni csorbát,

jünk; az Egekért ne

ség nélkül

de

kell tehát,

I

a'

mert nemzetiség nélkid, nemzetilegalantabb állónak utolsó csepp

is egy nagy nemzeti érdekre hevíti, olvasztja egyúgy teng szerencsétlen nép, habár illusioiban szabad is, mint mi magyarok tengünk hoszszú századok óta, egy magában irigyked, agyarkodó, már már pusztulásra

vérét be,

fajult méhraj, és a' lelkes

olly

együttmunkálástul

messze; szabadság, alkotmányos

lét

még núndig

nélkül viszont

úgy nyomorog nemzet, habár irigylésre méltólag hevül is ott nagy és kicsi, férfiú és hölgy a' haza' puszta említésén mint nyomorog a' dics lengyel, vajun nemes ,

sebektül

vérz

^leg kell,

oroszlán.

meg

mid

lehet menteni

hevült vér, a' legjobb akarat,

a'

a'

kettt.

legszilárdabb

Fel-

elszánt-

ság erre azonban korántsem elég; itt egyedül hideg vér és a' csalhatatlan szám vezethet üdvös öbölbe. Themistoclesként kell

egy szárnytul

repülnünk, szembe tartva mindent,

's

a'

másikhoz

ott vinni

dalmi zászlóinkat, hol legnagyobb a' veszély.

el

dia-

58

Számosb évek ezeltt, mikor mi vagy éppen nem, vagy minden tekintetben még felette kicsinyek valánk. felszólalt egy Nagy férfiú, és ez volt ám még a' súlyos Horatius-Cocleskedés, és azért vegjiik le sveginket, adjuk meg mi Istené, de adjuk meg azt is mi e' Nagy hazafié, ne tagadjuk meg tó'le azon babért, melylyet érdemié

hiszen nemzetiségünk' megmentésében

;

az els bajnok

's

,

bár akarjuk bár ne, körííl,

melly babér

még akkor

,

is

ha

a'

lesz,

fog zöldelni halántéki

mikor annyi közülünk már rég

elsülyedve lesz

nem

többé

ó'

ó'

felejtve

néma idk' tengerébe

;

só't

's

örökre

irigykedés,

méltatlan lealacsonjitás heljett iparkodjunk inkább ép-

pen annpt

tenni,

vagy ha

Isten segít,

még

többet,

hi-

szen valamhit Philippos elég tág dicsó'ségi kört hagyott

Nagy Sándornak, úgy marad nekünk Nagy Pál

után

is

vajmi sok és annji szép tennivaló még. Számos évek eló'tt mondom felszólalt Nagy, és az akkori latin hó'sök'

nem

csekély boszankodására

,

neheztelési mormolásaik

nagy ha választania kellene, inkább a' nemzetiség' mint a' szabadság' nemtójéhez ragaszkodnék, minthogy a' nemzetiség' hü megrzése legbiztosabb talpköve volna a' szabadságnak

közt, azon ismert fontos és nemzeti életünkre olly

befolyású szavakat monda, miszerínt

,.

;

nemzetiségében sülyedezö nemzet viszont legszebb sza-

badságainak daczára

is

csak hamar rabigába görbed-

"

És azóta 's leghikább azóta, annyi viszhangra talált a' kimondáskor olly ellenséges érzelemmel hogy sennnit sem szorgalmazott vérünk fogadott szó

ne

,

olly állhatatos béketüi'éssel

,

olly

szilárd elszántsággal,

mint honi nyelvünk ügyét; nn'g végre hosszas

meg nem

szünö esdeklései után kivívta az örök tcrmészettül nyert jogát, és Magyarország lakosinak hivatali nyelve kirekesztó'leg a'

magyar

lön.

-

Hogy ezen hosszú idszak-

59

bau, bülcseségében

magyar,

tehetett a'

val elgázolt e'

nem

tett.

vagy ertlensége miatt nem vagy inkább saját lábai-

elvesztett

jogának visszanyerésére többet

szapo-

,

rábbat, de csak lassú léptekkel közelíte czéljához, leg-

nagyobb szerencse; mert lassü elaljasodásának következtében annyi 's olly külön nyavalyákba esett , mikép bajt sem lehet máskép orvosolni, valamint « clironicus ''

is csak lassan tisztiilhata ki sorvasztó és annjira Minegybebonyolodott már már ert vett mirigyeibi.

úgy ö

—

den rögtönzés,

ved

a'

visszahatásnak kivételt soha

nem

szen-

törvényei szerint, okvetlen elfajulását okozta volna

olly sok idegen nedveknek, magyar, a' végkép már csak egyes lelkesek szk köreibe, pór kunyhókba és istállókba szorítatott magyar alkalmasint nem birt volna elég ervel diadalmasan ki-

a'

nemzeti testben létez

és a'

fornú mind ezen bajaibul,

már nem

volna többé

is

's

ma

— mint

magyar

—

tán

!

A' bölcseség' vagy ertlenségünk' szüleménye volt-e

azonban ezen elhaladási terv és az ennek követkézémost nem akarom vizsgálni; elég hogy

sébeni diadal,

eljutottimk azon pontra,

ban, habár

nem

is

mellyen

tökéletes

a'

nemzetiség' dolgá-

egészségben és virágzólag,

de valamikép csak' « meg\ agyunk ^', és ekkép ketts ér-

dekünknek egj'ike 's pedig az annyival fontosbja félig meddig biztosítva van; vagy legalább közvetlen veszélynek kitéve nincs. Mihezképest most, mint a' mai id áll,

az

a'

f

kérdés: *
sére valljon oszolva, elágozva dolgozzunk-e és egyszerre,

vagy központosítva és egymás után, és ha így: mire pontosítsuk össze minden tehetséginket legelször is?'^ Fontos, legdrágább érdekinkbe vágó kérdés, és elannyira, mikép jó vagy hiányos feloldása, okvetlen nyert vagy vesztett csatát fejledez életet vagy bizonyos hálált ,

következtet.

60 Mindenek a'

azt hiszem

eló'tt

nem

.

puszta « véletlennek'^ átengedni,

kellene

a' dolffot

heveny-

pillanati

's

zések szerint cselekedni, mint az nálunk magyaroknál

még

a'

legmélyebben életbe

dolgoknál

liató

dennapi eset; hanem munkásságunkat okokra merített terv

És

nünk.

e'

volna

szerint

tekintetben

illó'

modorom

alapja a' « központosítás'^, és <
egymásután",

logikai

és

a'

oUy min-

is

állítva ki-

czélszeríí. elrendel-

mellynek

szerint,

fö-

mennyire felfogni bírom

melly ekkép mint minden

's

léptemben tapasztalni vagyok kénytelen,

homlokegyehonban általánosan divatozó számolási 's itt ott. jobbra balra elre hátra, cselekvési módmodorom hogy ne mondjam ^^tactikám'^ szerint, dal és a' jelen esetre alkalmazva, azt Innném legtanácsosbellenkezik

nest

a'

—

nak

sót

végképi

a'

diadalra azt elkerülhetlenül szük-

vezetnek

ségesiiek, de arra bizonyosan

díctícai igazságáért élni és halni,

még

— és

becsületemet itt

is

's

is,

minek apo-

bizonyos sikerért

zálogi ajánlani kész vagyok, ha

képzeljük nemzeti állásunkat mint egy hadnak

két szárnyát

ben megáll zetbe téve

,

,

— 's

a* bal

szárny

elnyomulás

magyarság''

<
helyett

fordítja

helyzetébül ismét ki ne verettessék,

hetienné tegye

ersítse

's

fel

vala pajzán tréfát

bal szárny. súly, kiállító

t. í.

hely-

magát vedl hely-

minden figyelmét, minden szorgalmát, min-

den kitelhet erejét egyedül arra

márom

a'

Es

)ia

er

mint

.

z'

st

hogj' nyert

,

azt olly beve-

török ellen Ko-

a'

szüzével:

's

ennyire

a'

viszont minden tehetség, id. értelmi

k(;ttztetve,

vagy pedig mert ebbül egy

st sem

ha lehet százszorozva, lehet

,

minthogy egy-

nem fordulhatni, minden mástul megóva megrizve, kii'ekesztleg a" jol)l) szárnynak l.i.

szerre jobbra és balra

az alkoím.'myjiak (dly pontosítatik össze,

.'dl.'isba

t<'leh're

.

olly

mikép emui fiíhassuk meg

Uifejíesre a'

hala-

61

ilásl

tárogatót, ezzel iiyonmlliassuiík elé

diadali hilietö-

nagy tvsatánk' sikerét. «Rosz költi kép- hiábavaló tlieoria-, kicsiiiséges

séggel, és ez vívja ki

5

sophismaként» fog bizonyosan

külöiibüztetés-, hasztalan

most eladott sok által becsmércltetni. Elliiszem. De egyszersmind azt is hiszem, 's mi több, valamint a' kér-

a'

désben

—

ha

lev

szárnyi nézetem'

bal és jobb

erm

—

bírja

meg fogom

utóbb kisülni igazsága annak t.

i.

olly

helyességét

mutatni, lígy fog

elbb

mit most mondok, hogy

is,

nyernek az emberek ez életben általán véve kevés kis és nagy csatát, vagy más szavakkal: lazért

azért sikerül nekik

olly

kevés

törik annyiba késük,

's

nem képesek magasb

mert semmit

mintegy költi

's

szempontluil fogni fel, mert theoriáznak praxis nélkül,

vagy practizálnak elleges

tlieoria

nyek, hol nagynak kellene leimi, iiyargalódznak

végre sokszor

nem

kicsi-

felhkben

hol jobb volna gyalog járni; mivel

legvilágosb igazságnak

a'

mert

viszont

sem engednek,

ritkán megint a' szintolly világos cselnek áldozati.

Igen, ezért

nem

Mi pedig a' bal a'

ott,

híjával; 's

jobb

a'

sikerül

soknak sok,

kitzött csatarendet

's

viszont.

illeti,

melly szerint

— magyarságnak — egyedül vedl, szárnynak — az alkotniánjnak — viszont haladó

szárnynak

a'

szellemben kellene

mködni, okaim ezek:

A' magyarság' ellenében, hogy egyéb sorvasztóirul késóTib szóljak, a' németség

máskép van?

tán

dem most

—

honosimnak

nem

látni

és én olly

:

nem

ezen óriási súly

— vagy

csekély súly ellen. Kér-

nem foghatom meg, hogy

— kérdem józan

bal, és ezt

;

általában

kevés istenáldásuk \ru ezen átkot

szünteleni egybeütközésbe

kal

áll

— egy felette

tactika-e,

hozzuk

a'

ha ezen

határtalanul nagyob-

kerülgetjük inkább; vagy

valljon jó tactika-e,

nagy hetykén kiállunk,

's

ha

= egy

abban

el

át

kis súlyt

más szavak-

magyarsággal akarunk olvasztani font

62

=

font

»/4

tótot,

V2 font görögöt,

60 iont szlávval egybcíüggö tótot;

40 font vallásrokonnal egybefügg gö-

%

fonttal egybefügg olárögöt; V2 font oláhot, szinte hot; és végkép 40 font németet, velünk lehet legnagyobb

összefüggésben

lev

németet.

tség számai, hol ígérkezik séget

sem

sikert

nem

— Hol itt

vannak

siker?

itt

a' hihe-

Én sem hihct-

látok; de ellenben felette jól lá-

tom azt, mit, lígy látszik, mások éppeii nem látnak vagy nem akarnak látni, hogy az efiele vegytan-elleni vagy inkább bölcseségtan-elleni kísérletek által az egy font magyar fog olvadozni okvetlen és nem viszont, 's hogy üssük csak lágy velejü, fenyítéket érdeml gyermekekként gyenge fazekunkat minden fazék st a' szláv es német kedény ellen is, mi számban annyival cseké-

lyebbek,

a'

's

németnél értelmi sülyban annyival köny-

nyebbek, és ne kételkedjünk rép lesz

a'

,

id

rövid

alatt törött cse-

magyar.

ott megtámadólag, hol az mi viszont leggyengébbek éppen legersb vagyunk, és ekkép részünkre a' gyzedelem éppen olly lehetetlen, mint bizonyos a' meggy zetés? Hol mutatkozik itt isteni szikra, de még a' legközönségesb észnek is mködése? Bizonyára én sem szikrát sem velt ebben nem találok, 's ha találok valamit, az valóban \

Miért pezderkedni tehát

ellenség

,

valami egészen más. [

Nyelvünk' törvényesítése

tleg meglehets

által

a'

állásba jiittottunk;

magyarságot

rizzük

ille-

ezt. de to-

—

ha magátnl j. hála az égnek ne kényszerítsük tzzel vassal, nehogy a' viszszahatás' törvényei szerint tzzel vassal ismét visszavább

a' családi élet"

köreibe

—

verettcssünk

's

megsemmisíttessünk. '\'árjiink valamit az

—

mindenek fölöK — 's ez a" ^'jozan tactika* vigyük honunkbani más népekkeli surlóílásunkat olly mezre, hol vagyunk rrsebbek 's a" felcfte gyengék, idiül

is,

és

n

k

63

t. i.

az alkotmáiíjira; vagj' más szavakkal: vegyük be

alkotmányunkba, bogyók ismét bevegyenek minket,

ó'ket t.

i.

magyarságot magukba. Eló're tehát a' jobb szárnynyal! Ha most tótnak, németnek azt mondom: ^^égy magyar % és más argumentomot neki felliozni nem vagyok képes, mint ,,síaí pro ratione iioluntas" vagy bogy az a'

valami különös nagy boldogság régi magyarnak születni, vagy uj magyarnak felkenetni, és ekkép a' régi korokérdem mind nának tagjává válui és egyéb semmit tót mind német ba szembe nem is mi egyébiránt szinte meglehet sót hihet' de hatóm mögött nem fog-e ka;

,

,

,

,

czagni,

még

de

hahotára

is

fakadni azon különös kö-

—

magát kivetkeztesse nemmibül a' kivetkezést mi ha vérünk által zetiségébül történnék, vagy jobban mondva « történik", mert hiszen még most is mindennap történik lehet leggyalázatosb vetelésen, mikép ö abbul

—

,

,

tettnek hirdetjük és kiáltjuk ki;

's

valljon miért vetkez-

tesse ki magát? Egyedül azon ok miatt, mert az országnak alkotmányos födele van, melly alatt 80 ezer kiváltságos család áll, 's ha rongyos födelén nem esik kereszazonban a' csábítandó vagy tül az es, szárazon áll, minden esetre künn fog ázni a' a' már megcsábitott ,

szabad

És

(!)

a'

ég

alatt.

magyarsága

illyféle

nógatásink közt

nem

jut-

hatna-e eszébe németnek, szlávnak, és ha eszébe jutna,

nem volna-e tiojára

(!)

jó gondolat, minket viszont az

csábítgatni,

csábítgatjuk; az az, elfogadtatni, is

ha

mi nála

constitu-

miután mi tet magyarságunkra

a'

viszonlag azt akarná velünk

leggyengébb oldal, miután mi

leggyengébb oldalunkkal akarjuk

t

behálózni.

Milly felszínes, kevéssé megemésztett nyers fogások

mind azok, mik e' részben elkövettetnek, de azért nem is egyebek, mint « légfogások '% ön- 's fájdalom haza - rászedések.

—

—

64

Ha ellenben tótlioz, némethez, és a' magyarhon' egyéb véreihez így szólok: Hazátok néktek oda kün is van, (le nekünk nhics sehol, csak ide ben, alkotmányt <<

nem

viszont Ti

jen kiki

tótul,

de bírunk mi, és azért lépjünk

birtok,

egyezésre; és ennek

f

vonási legyenek ezek: Beszél-

németül, oláhul, görögül, latinul, francziául,

sanscrit nyelven bár házi körében, mint kiki legin-

só't

kább

gyó'zi

szuszszal

nem különben

;

kéletesb szabadságában álljon Istent közvetlen,

természet,

sót

vagy

fia,

a'

teremtésének

négy

kinekkiiiek legtö-

közt

a'

szent háromság,

a'

falai

közbevetése

nagy nagy

imádni.

által

Ezen gyönyöríí engedményekért folyjon viszont nnnd az kirekesztóleg magjar nyelven, mi a' nyilványos élet' körébe vág, valamint a' négy fal közti szabadon gyakorlott vállások

is

az Isten' egének tág boltozatja alatt

mindig csak egy érzelemre olvadozzaimk, mellyet az erény, honszeretet és a' dicsó'ség gerjeszt.

legyen

is

— Hogy

pedig

ok magyarul beszélni, és azt nem erltetve

de szívesen cselekedhesse

is

sok

,

és az Istennek nyilt

minden nézet, minden hit, kölcsönös megis és ekkép minden vel, minden kebel, egy nagy nemzeti érdekre ege

alatt

becsülésre, rokonszeretetre olvadozhasson

forrhasson egybe:

ám

,

terjesztessék Hunnia határai közt

a'

magjar alkotmányimk áldása mindenkire, ügy hogy

a'

legkisebb se legyen abbid kizárva, de arra

milly csekély részben

's

milly

son végre jótev melege.

lépcskön, még

is, is

bár-

elhas-

'^

Ha így szólunk tóthoz, némethez 'sat. azaz, ha illy módon édesgetjük a' tótot, németet 'sat. ügyünkkez, és a' helyett, hogy a' magyarságot mindig mint valami haszontalan terhet akarn(')k iiátára csatolni, néki azt vc'gro ínkcább mint valami felette becses árut ajánljuk:

nemde

egy kissé jobban értjük a' dolgot, é's így cseh'k<'dve, egy kissé nuílyrbben hatunk a" köv
65

leibe, mijit

hazánknak üstökös

—

propagandistái

csillaglioz hasonló

azon

be szeretnek nevezni néhányat

ej

—

hogy szelíd, megkedveltet világba állítmagyarságot, azt az erszak' legrémítöbb lángüzönében törtetik elö; 's ekkép nem cselekszenek kükik

a' helyett,

nák

a'

lönben, mint cselekszik sz. Antal' némi képei után

ve

—

fogni

minek cshiyját egyébiránt soha nem tudtam

—

Ítél-

fel-

bizonj^os és szerepebül tökéletesen kiesett csá-

bító, ki elidegenít,

szorongat,

ijeszt,

ugyan, szóval: mindent elkövet,

kínoz, kétségbe hoz

csak egyet felejt: német példabeszéd szerint elvégre hosszú orraP^ odébb is áll, sz. Antal pedig a' szegény ördögön , az ügyetlen kísértn jó ízíít kaczag.

«nem

—

—

és azért

csábít '^

's

<'

Mind addig, míg tótnak, németnek 'sat. apárnl fiúra bizony már igen rósz szagú ereklyeként csak csak azt törik meg nem szünleg azt pengetik fülébe orra alá, hogy a' tót nem ember, (p-aeca fides nulla fides, és a' svábot elijeszt vázként már a' gyermeki velbe csepegtetik be mhit valami felette ocsmány t; nnd addig, míg illy 's számtalan efféle, émelygést okozó, nem könnyen mondhatni ^'hová; biuitet vagy rült-házba átszállt

,

inkább ill''

tettei

csekély magukat

agyafúrtságai némi kormányozni

's

nem

málni akaró elhízottaknak

kopnak

,

hatalma

mi egyedül által

még

is

nemzeteket refor-

a' divatbul

gyökérig ki nem

tudó,

's

köz megvetés mindent lesújtó

a'

történhetik

;

núiul

addig ne követeljünk

hozzánk hajlamot vagy éppen irántunk szinte részvétet. Mind ez csak az idnek lehet munkája, de korántsem a' magára hagyott idnek, hanem azon jövendnek, ,

melly köz alkotmányi kifejtés

gasb fokára

is

Jövendnk'

emeli

a'

által, a'

biztosítása végett tehát

eltt alkotmányunk' minél elbbi fejtésére,

és

csinosodásnak ma-

magyart.

annak

a'

's

most mindenek

minél tökéletesb

ki-

lehet legjiagyobb számra ruhá5

66 zására kell törekednünk által

nem

kedveltethetjük

önmagunkat könnyebben egyéb

;

által

nem

's

pedig

mert semmi egyéb

:

meg mind

a'

magyarságot mind ekkép semmi

és többekkel, és

mozdíthatjuk olly sikeresen elö vala-

mint nemzeti ügyünket, lígy saját hasznunkat

mik

is;

körül forog az egész.

És ez sunkat, és

volt a'

azon szempont, mellybül mostani

állá-

két legnevezetesb érdekünk közti elsobb-

éget fogak fel honunk' legjobbjai;

az, hogy tenni kell,

csak arrul forgott

a'

már

kérdés

mihezképest miután

el volt *s

még ma

's

el

is

van döntve,

csak arrul

fo-

rog: mit kelljen tehát alkotmányunk' kiképzésére tenni? és

ezen

<<mit'^

mi módon és miily rendben volna esz-

közleni legczélszerübb, nehogy

veszítsünk, és azon

idó't

napokat hasztalan engedjük peregni

le,

mcllyek

a'

ke-

megbomlása eló'tt még mieink, de ezen elbb utóbb 's tán hamarább mint gondolnók, bekövetkez esemény után viszont, ha addig nemzetiségben és nemzetileg meg nem szilárdulunk, okvetlen semmi többet nem lesznek saj;itink, mint saját magunk. leti

kérdés'

—

Az

alkotmányi szárnynyal

darabosan

tehíit elö. és

mint az ed-

korántsem kimerítóleg eló'adottakbul, azt hiszem, eh'g tisztán kiviláglik, éppen dig, jóllehet felette

nem

's

hogy midó'n mindenkit maggunkkal kibékí'llegfbb palládiumunkat a' magyars.lgot elhanyagoljuk; de éppen ellenkezleg, 's ugyanis azért, hogy a' magyarság az alkotmányi szárnynak diadalas eló'revitele álfal kiboníakozhassék azon nyomás alul, mellyeí a' tótnak száma, a' görögnek kincse, és a' németnek érazért,

tetünk,

telmi súlya olly aggaszíidng gyakorol ni. és melly nyo-

másnak

nem

ellent

soha nem

alszik többé,

ha az

sót

,íll

—

kivált

alkotmányos sáncz mögött

törvénv' szava''

nem

most midó'n semmi

minden tiih'berségre forradoz

áll.

*s

^<

a*

magyar szó

mellv sánczbul hn

ittas

— a"

ne-

67

géíltül

ostorozva kilépui mer. hogy

mieltt

ladjon, a' ^<

a' jobb

nap' sikerét, és

a'

még azon nem

szárny némileg ki

magyarság'

elleneit

túl is

ha-

már nagy számban vívta

alkotmányi foglyokká", azaz: szabad foglyokká önkény

alatt álló

még nem teve; ha mondom, az nem áll, vagy azon ti otrombáskodik a' njagjar, okvetlen nem csak

rabok helyett,

érintett törvény'

kalandozni a'

sáncza mögött

sánczig vissza, de végkép abbul

is

kiveretik ismét:

mert boruljon csak ránk az északi népek' áradásival keleti

a'

— magyar— mindenkit

kérdés megbomlása, vegyünk ki addig

ságunk' mindenkire felkényszerítése béketürésébül,

's

által

viszont ne tegyünk alkotmányilag sem-

ne tágítsuk annak alapját, ne használjuk azt emeltyül, ne szorítsuk végkép még jó idben Hunnia' minmit,

den népét emberszeret szívünkhöz; és ne féljünk, ne

szk

kételkedjünk: elkerülhetlenül olly rítatni

szigetre fog szo-

végkép vérünk, vagy jobban mondva vérünk'

vilegiált (!)

töredéke mhidenünnen,

st még

pri-

saját fajtánk

mint a' leghosszabb 's legdicsbb életnek induló ha az önfertztetés bneibe slyed, vagy Ikarosként erején túl emelkedni bizakodik, id eltt leli magát egy felette szk és felette sötét hat deszka közti rben, által is, is,

niellynek neve koporsó. 'S azért a' honszeretet', becsület',

az erény' szavá-

—

—

elre a' jobb szárnynyal az alkotmányival. De valljon mikép? Es ez a' napi renden lev, ez azon elhatározó mindenek eltt fontos kérdés, mellynek jó vagy rósz megfejtése körül forog jövendnk. nál fog\'a,

Hideg

meggyzdésem

tának sikerét inkább el,

mint

a'

bé

nem

a'

szerint, valamint igazi csa-

jó számolás és mesterség dönti

tanult bármi fényes bajnokság:

függ nemzeti haladásunk

is

úgy

sokkal ersebben tactikánk'

józanságátul, mint bármiUy dics

hs

tettektül

;

mihez-

képest mindenek eltt azt kell vizsgálni: tulajdonképen

5*

68

nn ezen alkotmányos jobb szárnvj ugyan uiibül 's milly áll; 's másodszor kitervezni: ezen elemeket mi

elemekbül

módon lehetne annyira kifejteni,

ollj'

egymást ért, egymást

véd tömött phalanxba egybeolvasztani, mikép széket védve,

a' királyi

azzal aztán

rendbontó selejteseket sújtva,

a'

is, 's az alkotmányi mezn egy másik után. 3íi az elst illeti, hogy tulajdonkép mi ezen szárny 's mibül áll, a' felelet nem nehéz; mert hiszen az nem egyéb mint Magyar-

biztosan lehetne haladni

szép diadalt nyerni

—

a'

ország' alkotmányos rendé, azaz

paizsa alatt van.

bis sine nohis^^

nem

kétségbe helyen

— Es

^<

nihil de

ül.

külön

no-

hiszem, senki

ezt,

hozhatja, khiek esze félig meddig kell

nem oUy

3Iár a' második feltétel megfejtése

könny, hogy olly

mellj^ a'

:

t.

mikép lehetne ezen egy

i.

árnyéklatií

megismertetni,

's

azt

legszebb

testületet

meg

véle

millióknak örörukönyííkkel

's

kedveltetni,

rivalgott

még

is

hivatásával

hálája

miszerint

az

között

egész emberiségnek tapsát és saját legnagyobb hasznát

magának. E'

biztosítná

csak

nem

mondom, nem

megfejtése,

köjinyü. jóllehet arra felette sok különös ügjes-

séget képzel

de olly súlyos, olly szövevényes,

birni,

kivált annyi és olly

akarat

nem

itt

útmutatóul

elégséges többé,

a' tiszta

st

—

olly

számok dönthetik itt el a' kérdést a' nemes ömledezésinek, a' hazafiság még

gerjedelnnnek varázsa határát

leli

itt

is

határát

leli.

az olly könnyen

félrevezethet szív, és közvetlen

a' 's

szándék,

mert egye-

—

dül

's

mély tudományokkal szorosan egy-

besztt ^nalami», hogy a' tiszta

feltétel'

szív

még

olly szent

Igen, hatalmának

józan

út'

vágásibul

kirekesztlcg

a'

min-

den szenvcdelmekbül kibontakozott észnek kezddik urodalmi köre: a'

nem

—

azon iirodalmi kör. mellyet sokan mint

legnnilats;ig()sl)at.

galmas deír<'lni.

's "s

állhatatos v,'d;nni

s niellyben

munka

ut;in

esak

lehet

felette szor-

egy kissé fény-

kis "hivatalra*' enielkedni. nay;v kii-

;

69

vetkezetességgel kerülnek, melly azonban ki mit lani

mondjon —

— azon

's

is,

akár-

egyedüli, mellybül az emberiségre becsület,

haszon, dicsség, szóval 's

még

ez késolib tán jobban ki fog világ-

:

valódi és tartós jó áradozhat

mcllybe ehhezképest lépni kinekkinek hasznos, azok-

lehet legszentebb k()telessége. kik embertársaikat boldogítiii, nagyobb számokban boldogítni buzognak, nehogy hevük rósz számolás miatt több átoknak mint áldásnak legyen forrása. Es ekkép e' körbe kell lépnünk, azaz: eszünket minden szenvedelem nélkül kell használnunk. Es eszünk, ha bennünk minden hajlam, minden mellékes tekintet,

nak pedig

a'

minden szenvedelem hallgat,

«miképre>' néz-

a' feltett

t. i. mi módon haladhassunk honunk' alkotmányos rendével legdiadalmasban valljon mit fog taOkvetlenül azt, hogy valamint 10, 12 évvel nácslani ?

ve, hogy

,

—

ezeltt ezen rendnek mély álomkórsága

a' felébresztést,

legsürgetbben szükségessé: úgy ma, minden jelenség nnitatkozik inkább mint az álom-

a' felrázást tette

midn

kórságé, ismét azon kell iparkodni mindenek

hogy mutatkozó

felett,

a' szenvedelmek csilapítassanak , az itt ott tlhév a' rendes körbül ki ne törjön, a' túláradozó élet határt leljen, szóval: hogy a' megindított ermíí ne csak

haladjon, de ne

is

ingadozzon

nem rendes forgásban

tartva

,

st

,

le

ne peregjen, ha-

okkal móddal

a'

legélén-

kebb mozgásra emeltessék vagy más szavakkal a' helyett hogy, mint 10, 12 évvel ezeltt a' kiváltságos ;

:

rend' kötelesség-felejtett tagjait,

számot

felette

bocsátható, ledésébül

t.

i.

a'

sokkal nagyobb

hasznos és ekkép ill vagy legalább meg-

st egyenesen

ersen

,

kötelesség volt, gjáva önfe-

ersebben

riasztani, felkínozni,

,

lehet legersebben

habár ez titokban nem

is,

fel-

és csak

szabad ég alatt történhetek: úgy ma, midn a' kiváltságos rendnek leghatalmasbjai és a' nag^'obb szám teli a'

70

van

legjobb akarattal '^mindent tenni

a'

»,

és csak azon

hogy kétszer kett nem tizenkett, egy nap nem nyolcz nap, ember nem isten illy körülmények miüik

a'

dolog;

;

között, illyes felriasztcisok, felkínzások,

hasznosak és nem

de

illók,

meg sem

nem csak nem

bocsáthatók, és

pedig azon felette egj'szeríí okbul, miszerint például

sem koszén sem tz

túlhajtott gó'zeró'míínek

,

a'

de éppen

ellenkezleg gzkirekestés kell, és azon még sokkal fontosb

tekintetnél

idki-e ligy

illik

—

fogva

mint

a'

melly

10, 12 év eltti

a'

mai napokra,

's

szintúgy mhi-

den anyagi mint nemkülönben minden szellemi dolgokra az egész világi egyetemben, 's ekkép parányi kis ma-

gyar ermüvünkre

is

—

hajthatóságáií tiilhajtatik

hogy minden mi természetes vagy kénytelen megbomlani, ,

,

vagy nehezebben halad, st tökéletesen nieg Mihezképest nem

tenni,

kötelesség volna, éppen olly bün, mhit cselekedni,

másokat cselekvésre

baidiagyás» lenne szoros

is

állapodik.

mikor tenni kellene, tenni

nem kevésb bún

buzdítni,

midn

az «ab-

ezt a' mint ki felfogja,

tiszt; 's

helyesen, helytelenül erejét ismerve vagy azt túlbecsülve

— és kiki

azért

magába téréssel és komoly figyelemmel önmagának úgy fogja kiki mellében

itt

tartozik

—

érezni a' megelégedés melegét fulánkit,

's

úgy fog holta után

nincs igazságos lenni.

itélet

—

,

vagy

—

a'

szemrehányás'

mert élrül

élk

közt

endékezete áldva vagy átkozva

Jcipedö kebellei

belküzdések közt irom

kiinouiiliatlaii

tís

De nem

keblem nem azért küzd lelkem, mintha magammal tisztában nem volnék. Valóban nem; kínaim* oka: látni mint borúi hazánkra vész, 's nem lelni magamban annak elmelló'zésére vále'

sorokat.

azért epedez

,

<<

tig

eró't.'^

Világosan

áll

elttem

—

mennyire irigylésre mél-

's

tók lehetnek azok, kik valamint

mányt és nemzetiséget szerepet játszott

nem

vették észre, alkot-

tekintve, milly szánakozásra méltó

M. Theresia

alatt a'

késbb

nevetséges volt akkori hajlama;

hogy azon

magyar,

's

ismét azt

milly

nem

már úgy most sem vesznek észre semmit, és ekkép hátat fordítván gondnak, víg kedvvel kermgnek felfogásuk', jóllehet felette szk de rajok vagy felhevült és senézve még is elég tág körében hogy sem fékezett képzeletüknél fogva, magyar egünkön égi háború és zivataros idk helyett a' tavasznak legcsendesb, leggyönyörtelibb napjait látják hazánknak mert jó szív de hibás szem optimistái. Nem úgy én világosan áll elttem hogy a' Pesti Hírlap ha legvették észre,

már rothadásnak

test,

mellj^nek ók tagjai,

indult:

,

,

;

—

,

,

nevezetesb czikkeiben homlokegyenest megfordított, kéletesen ellenkez tactikát

pontbul tét,

s

nem

honunk'

fogja

fel

állását:

szaporábban mint

nem

követ,

's

nemzetünk' egybebonyolodott

más

lé-

a'

magyart,

részrül

kínosan

megsemmisítésre vezeti gondolnók;

tö-

magasb szem-

:

72

érzem az agyag' ki lelkem beló'le

súlyát !

—

—

és

st

iiek igazságáért halni

nem bontakozhatik

miért

oli

kétkedem

fosom-e azt

ki

:

.

mi-

becsületemet kész volnék kocz-

káztatni. olly világosságban

's

olly kímélettel állíthatni,

liogy meghasonlásnak. elágzásnak

oka ne én legyek. íme innen származik kimondhatlan keser elcsüg-

'S

gedésem. midó'n hallgatni 's egészen vissza vonidni a' nyilványos élet' mezejérl volnék leghajlandóbb 's bizonyosan tenném is, ha szünet nélkül nem hallanám belsmben azon szózatot, nielhnek soha sem tudtam ellentállni melly polgári pályámnak eddig is kalauza volt, "s mellynck ekkép most is akarok engedelmeskedni. Vezess tehát ma is biztos öbölbe isteni ihlet , 's hagyj veszni inkább, mhit ártani a' köz ügynek! .

,

— és

A' Pesti Hírlap' szerkesztje

magát

szereti-e

egyike, kiket lata, tán

mkább, vagy

a' véletlen, a'

az istenek

gasb fénykörbe

jogaiért szenvedett; lan mint

a'

talansága. tartani

neki

is

hamar

;

's

képzelet

Nem

,

ki fog világlani

— azon

halandók'

körülmények' játszi fordu-

melly

a'

szokottnál

ma-

mutatkozik

a'

a'

IMint áldozat

állítanak.

képzeletben, áldozat,

fiatal

hazát

különös és

effv

.

a'

nemzet' legszentebb

ekkép hatalma korlátlan, korlátmint az

ömledez

szí\iiek határ-

fog ezen bálvány' ereje ugyan mhulig

mert valamint mindennek

megvannak

st

ellenségei, kik

leszállítandják

a'

földre.

—

a'

t

legjobbnak, úgy felhkbül csak

a'

..Köjmyen jutott

ezen celebritáshoz'S így beszélnek 's kérdik; „valljon mi nagy jót tett a' hazának? üjjhuzása a' kormánynyal

nemde majd végzavarba hozott, 's ha nem segítnek a' mibe bonyolított volna már, 's nagy istenek, ki tudja, nem törik, nem szakad-e eddigch' núndenV" — ., Szenvedett

négy

falai

közt"

—

mondják

—

..de

mit szen-

vedett? hiszen soha elzártnak jobb és kényelmesl) dolga

nem

volt: mit szenvedett aldiozké'pest. mennyit

un szén-

73

vedtüiik hosszú évek során keresztül, fény és köszönet 's

liogy valaki csak észre

a' nélkül,

ként zárkózva négy falaink közé

is

vette volna, ön-

éltünket az országi

,

tudománynak, az országi szolgálatnak szentelvén?" 'S ekkép, mert száz illy hang emelkedik ellene 's még

végkép mindent megtör, és csak

száz, melly

nem

a'

«

többé

sem fog tartós lenni. legpezsgó'bb vér nemzedéknek

levó're» nincs hatása, bfívereje

Ma

azonban

o

hse, ö a'kedvencze: ö adott minderinek jobb

a'

a' fiatalabb

meg

dulatot, ö menté kirántani,

ö fog minden bajainkbul

a' hazát,

ö fogja, hallgassanak csak

's

for-

rá, a'

dicsség'

magyart! Szavai érdemlett vagy bitorfénykör tehát, mert legyen bár e' lott, tartós vagy mulandó, az mhidegy, nnnthogy annyi és valóság' isteni lakába

vezérleni

a'

minden esetre bizonyos hogy e' fénykör és Magyarország' pillanatai drágák

e'

,

—

—

pillanatban

t;

környezi

szavai tehát, míg ezen fascinatio, ezen varázs tart, mázsanehézségüek, és mind azoknál, kik e' bvölet' köré-

ben léteznek fényüek.

—

hiszik

Ígérje

nem

;

—

és

ezek' száma

ígérje nekik a' föld'

nekik magát

is

kicsi

—

axioma-

kincseit, és el-

mennynek országát

a'

,

és

Illy

hatalommal emelni lehet de

a' hazát, 's

százszorta szerencsés az, ki-

kételkednek.

sülyeszteni

—

nem

minden

nek illy szép hivatás közt az els sikerül. Mert vajmi nehéz tiszt oUy magas röptét, mint a' millyenre felemel a' sokadalom' képzeletereje, minden földi gyarlóság' eládiadalmasan csak addig is fentarthatni, rulása nélkül ,

's

mieltt

míg az

közvélemény' varázsa ismét megsznnék, magasra felemelt az embereket sokszor tud-

a'

illy

tok tán

akaratjok ellen

Valóban

felette

ki

nehéz

fényköre elébe

mindig

is

teszi

szerencséjükre vezethetné.

de annál dicsbb arra nézve,

tiszt,

az emberiség' hasznát, és ekkép

kész abbul kilépni

,

varázsát, ha abban egyedül

st a'

rögtön kettétöri annak

nép' tömjénzése, és némi

74

bal de kedvencz

megersítése, vagy legalább

Ítéletek'

<
Népszerséggel egész

nem

emberiségnek

használt az

soha

életén keresztül

seiiki

hazafiamak annyit,

's

mennjit használhatott volna, 's mennyit tán használt magának, ha népszerségét valami tartós jónak elérése végett áldozatul hozza vagy erre legalább mindig kész

ekkép Magyarországban, hol a' közértelem' siílya sem lehet népszerséggel illy lelkesedés nélkül hasznáhii sokat; mert ha valahová, valóban ide illik Phocion' nézete, ki mhiél eró'sebben érintetek köz

volt, és

olly parányi,

taps

annál inkább kétkedett felfogása' helyességén.

által,

y,Elsö szavánál

et/y

bizalma fordul

zet'

nemzet' figyelme vonul reá, egy nem-

felé, 's

els

roppant erö"" (Pesti Hírlap rolja

t

ama roppant er

és sodorja tatni

ó't,

ha magát

engedi; de

léptében felkarolja öt

14'^'^ g^^^

",

t.

a'

i.

—

nem

's

viszi

nem ám azon

képzeleti mennybe, melyfest,

hanem azon

gázolható tévütakba, mellyekbe eddigelé minden

rébe vissza

nem

— okvetlen

olly

ama

j^ felka-

mint lelketlen törzsök felkarol-

követ,

féket szakasztott, szenvedelmeit

ki

—

népszerség,

lyet a' forró vér olly szép színekkel

ki

i^en

kevéssé

tért

nép

eljutott, 's

— de

melly tévütakba ennél fogva az

magyar

kifejlett

és az ész' kö-

egyetlen egyet sem véve

minden bizonynyal

is

eljut,

és szaporábban mint gondolnók, kivált ha érzelmei szent

sugalásoknak, felfogásai axiómáknak, hajlamai, vágyai, szepltlen tisztaságuaknak, irányai végre okvetlen üdvösséges czélra

vezetknek

minden kivételen

és

melkcdctteknek hirdettetnek bálványai dozások'

illy

édes

üzeriiség nélkül tel

—

sikeresen

ma

mámorába

mind inkább

's

is

nép

—

tüle-

az ábrán-

^,minf/iO(/y

nép-

már, az ébredés' korában^ egy nemzet-

még csak

elvégre úgy bek'

a'

által, és

jót

sem

tehetni^''

inkább belé

is

sülyeszfetik,

(Pesti Hírl. 14"' sz.) 's abba annak aztán.

édesgettetik

mikép

jaj

,

75

—

—

<
nép

14*

sz.)

Nézzünk vissza— mevt ságos

—

Ítélet

éló'rül éló'k

közt nincs igaz-

nevezzük meg azokat, kik életkori

's

népszerségüket mindig 's a' sírig féltékenyen rizve, azt soha nem koczkáztaták, soha áldozatul nem hozák, valljon 's

a'

nem

sodortattak-e el

semmi nyoma

jó hatásicnak

sokaság'

elérésére,

feledékenység' tengerébe, ;

vagy nem használták-e

felhevülését inkább saját énes cséluk'

ittas

vagy

a'

a'

rom-istennek áldozatára, mintsem

a'

köz az áUandó jónak szinte eszközlésére. Nevezzük 's mutassuk meg, e' sírig népszereket meg ket hogy hazájuknak, az emberiségnek több hasznot haj,

—

—

tottak, mint valódilag használtak az emberiség' kifejté-

sének azon bajnoki vüket nagy és let,

néppel

a'

—

és azért hálaérzéssel rebegi ne-

magas

kicsi,

nem kevésbé

és alacsony

mint

a'

— kik,

ha

kel-

hatalom' fénykörével,

nem, de az egész emberiséggel is szembe szálltak, 's szent felmagasztalásukban a' népszerséget úgy, mint fejedelmek' kegyelmit lábaikkal tapodták, hogy embervérükkel társaik' javára 's ha másként nem lehetett :

vásárolják

nevetekre tatok

meg ti

az örök igazság' diadalát.

egyik közületek

t

kitzni

a'

Üdvözlet

feldicsült ániyak, kik az igazságnak vol-

felszenteltjei

vissza

—

,

's

a' föld'

valamint

rablánczaiban hírdeté

keringését, és tömlöczébe löké

butaság: úgy mertétek ti is daczolva a' zsarnok' mint nemkülönben daczolva a' nép' dühének, a'

határt, « miéi tovább ne»,

's

csak holt testü-

kön keresztül indulhatott a' szenvedelem odébb. „Hiú törpe létek melly népszerséget mint czélt ,

— igaz, kimondhatlanul rút, jóllehet — ^,de rósz számoló, azt könnyelmim

dász'"'

ritka

's

ki

f>a-

nem oUy eljáfsza'^'

76

(Pesti itt

az

ííírl.

a'

ez sem kevésbé igaz,

csakhogy

a' köiiiiyelmtt eljátszás'^;

mert kön-

14*''' sz.)

kérdés: <Mm

nyelmüleg ollyas valamit eljátszani

mi

,

felette becses,

mivel bizonyos pontig felette sok jót mivelhetni, mi tu-

lajdonkép

nem

sajátmik, de jobbára ránk bizott töke,

véletlentül, az istenektül

szerség,

a'

ránk

bizott tó'ke,

t.

i.

a'

nép-

a'

nép' kegyelme, melly mint minden szívöm-

negéd

ledezés száz árnyéklatií, száz

könnyelmüleg vagy egyáltalában otrombaság, de valódi

<^

illyest.

mondom,

eljátszani »

nem csak

:

bn.

Az emberiségnek azon

eló'keló'i,

kik földünk' mind

anyagi mind szellemi kimiveló'dését leginkább eszközlék, 's

kiknek

lépteit

lelkeknek útján

Berzsenyiként ,,A' jobb

merre eró'nk

,

's

nemesb

vagy

vetni kinekkinek kötelessége volna, a' nép'

talmasok" kegyét

's

inaink vihetnek '•

kö-

a'

ha-

azonban korántsem játszották el — mert

hiszen így embertársaik' háláját mint ollyanok, kik ó'ket

—

semmivel sem gazdagíták nem érdendenék de még birtak mennyire íijándékban sem, hanem olly drága áron ,

adák

el,

miszerint Vtigásbuli kivetésük, kínaik és vérük

az emberiség'

valódi

hasznáért

lehet legnagyobb

a'

uzsorával kamatozzanak vissza.

Míg

tehát

kal kivánatosb a'

nép tömjéné

emberek közt valami sokkal édesb. sokis ,

van, mint t.

i.

a'

hatalom' fénysugara, és

az önmegbecsiUhetés

csend: mindaddig hatalmi fényt

's

alkuba bocsáthatni, sót azt alkuba bocsátni

még

szoros kötelesség

is,

ha

a'

's

a'

lelki

népszerséget bátran

még

szenvedelem vagy

kell, felííl-

vagy alúlrul akarja az igazság és a' való ellen gyakorolni undok hntnhnát: mihezképesí egyedül arrul fo-

rül

roghat véleményi külöid)ség, valljon áron váljék kíírétül

.

meg mind

a'

mi kinekkinek öníapinfatátul

függ; csak hogy éppen ligy fogja

a'

mikor

ki.

az egyik mind

's

milly

másik hatalom'

's

önbeláíásátul

jíhö kor kárhoz-

77

tatiíi

sem a'

semmi

azt, ki

még

áron.

birt kilépni féiiykörébül

liazájáiiak boldogSiágáért

mint száiiakozással tekint

.

mind azon számnélküli hasztalan mártírjaira,

világ

kik ingyen vagj' csupa képzeleti semmiért áldozák

magukat,

fel

alkalmasint egyedül azokat fogja dicsérni,

's

sem nem becsmérlék, sem azon tiíl nem sem igen szííkre, sem határtalanra

kik önerejüket

biztak. hatáskörüket ki

nem

tüzek,

ezekhez képest cselekedtek.

's

A' Pesti Hírlap' szerkesztje mind

nem

személyét

állítja

a'

köz ügy

fölé,

ezekben

—

ha

és ehhezképest

—

kisszer szó'rszálhasogatásokba le nem ereszkedik úgy hiszem, velem tökéletesen egyetért; és magas lelkesedésénél fogva hiszem, arra

nem fog

roszabb lenni

— liogy

tonai fenyítékhez szokott,

késztve

,

bekkel

nem

's

alatt

's

:

,,

's

halálos se-

velmet

viszont szintúgy me-

titokba leplezve, de a'

lehet legvilágosb ég

most

veszítsem bár

a'

még

a'

nép' Icgfelmagasztaltabb kedven-

egyedül lélekismeretemtül vezérelve,

is

tan hátramaradt népszerségemet,

éltemet bár; valamint én,

ségben, hazafiságban,

lelki

mondom

—

kitül

függni

—

nem

ka gyanánt

sem

felülrül

nemes-

felemelkedésben, tudom

Pesti Hírlap' szerkesztje hátrahagyatni uíagát

engedni

el

ma

szembeszálhii

czeivel,

nálamnál

's

sugalásomtul

lelki

felkiáltni

törvényeinket az önkény",

illette

nem

—

kész

egyedül

egy idben hangosan

szédíté a' hatalmi sugár;

rek

st

's

is

valamint én mertem, ka-

nem

a'

fogja

nem függék ekkoráig, és soha nem hordoztatám portébizony mondom nem is fogok

fogok, sem alulrul eddigelé, és

,

hordoztatni síromig, de hazámért lelki függetlenségemen kivül mindennemet koczkáztatni

mindig kész valék és

kész leszek: szintúgy van és szintúgy lesz lap'

szerkesztje

sonlóan kész

—

a'

Pesti Hír-

mindezekre haegy cseppet sem kételkedem miszerint is

fénykörét, mellybe

mindig lelkesítve,

's

—

t

jeles tulajdonai

's

kitn

elmebeli

rs

tehetsége mellett körülmcnyeinek

nem mindennapi

for-

dulata helyzék, mindig legtiszttább szándékkal, legszintébb iparral, egyedül nemzetünk' feldicsitésére, egyedül a'

valódi hasznára fogja fordítni; mirül an-

magyarnak

nál eró'sebben

még

azért is

meg vagyok

gyó'zó'dve, mint-

hoo-y függetlenségének már legszilárdabb jeleit adá ó', és olly messze van azon puha veló'ktül, azon lelki sze-

függnek,

gényektül, tudom, kik csak azt tartják

ki ve-

nem függ, csak azokat önállóknak, kik nem engedik betörni a' vészt, ha viszont felíílrül egyedül alülrul j, motszanni sem mernek, mintha bizony az önkény' zászkVjánál a' semmi vagy tévútakra vezet zászló

lük vagy tlük

dicsbb

's

szentebb volna, és

a'

világon

e'

két zászlón

kivül több egy sem létezhetnék; minden kétségen kivül

tehát alulrul éppen olly független leend,

szintén fog úszni

nép-dagály

a'

ellen,

's

éppen

olly

ha bukni

kel-

's

lene is, mint bátran és szintén úszott a' hatalom' fo-

lyamával

is

Nem

szemközt.

kételkedem

st ersen

tehát,

hiszem

—

's

kételkedném, miért ne hinném: mert ha azeltt holtnak hitte sok

a'

hazát

,

azt

azt néha irgalmatlanul sújtotta

is

miért

midn

vigjázatlanul gázolta,

némi korc>, azért

le-

hogy magyar a' mai nap olly szépen viruló, annvit isrér kisdedet készakarva gvilkohii. készakarva

hetetlen

,

csak egy hajszálát is érinszándékozzék, nem, nem, ez lehetetlen; mert ha illyest csak egy magyar is eszközölhetne íintiulattal, *s

ellenséges indulattal de

teni

hideg vérrel

.

st

tán

elre kitzött terv

szerint illyest

egyetlen egy magyar is cselekedhetnék: akkor mind az mit nemzeti uyászületésünkrül évek óta olly édesen álmodám, keser hazugság; mind az, mit neméletünk és nagygyánövésünk' jelens('geirül olly zeti szinte szorgalommal egybeillesztek, 's mik elttem olly biztos fényben állitják nemzetünk' egykori legdicsbb

csak

,

79

felvirulását

hamar vesb zik

,

halált

rám nézve tökéletes elesüggedést 's csak okozó csalódás volna, 's valóban nem ke-

de ennyi gyalázat köztünk bizonyosan

;

—

nem kételkedem

tehát sót

nem

ersen hiszem

,

léte-

hogy

az annyi hatalommal felruházott szerkesztnek keblét egyedül 's

ereje

azon

a'

tóTíét,

zeibe,

legtisztább

szerint

szándék hevíti:

<'

emberségesen

megfelelni gyönjörü hivatásának »,

és

mellyet istenek és emberek tettek le ke-

kitn'

tehetségeit

pazarlani, roszra

nem

hazánk javára adni ki

t.

i.

fordítni, a'

és népszerségét el

nem

de mennyire csak képes,

lehet legmagasb uzsorával.

Jvomntsem osztom én ezeknél fogva

azok' véleménjét,

imnyokat, roszra vezet kik a' szándékot látnak és tesznek fel, mivel hinni akarom, hinni szeretem: az iránj', a' szándék kristálytiszta; hanem Pesti Hírlapban rósz

azért jajdultam fel a'

kesern, ki

's

ha

fog világlani,

Pesti Hírlap' megjelenésekor olly

tetszik:

nem

^^olly 0II3'

szükkeblüleg

'^

—

de tán

igen "szükvelejleg^^

—

's

mindegyre azért, mert magamat meg nem csalhatólag, látom, milly felszínes, milly egészen elhibázott szempontbul fogja fel a' szerkeszt körülménye-

jajdulok

ink'

olly

fel

annyira egybeboiiyolodott

nem kevésbé szövevényes

és

kérdését, és

újjászületésünk' a'

heljet hogy

gyönyöríí állásábul, hatalmi körébül lassanként de bizto-

san ránk virasztná

—

a'

—

nemzetisedés',

napjait,

e'

helyett,

mi most tán némileg kezében van csínosodás'

mhit valami

írigA lésre

legméltóbb

magasb de ellenséges

hatalomtul ostorozva, homlokegyenest hajtja szerencsét-

csak most lábadozó, nemzetté virulni csak most akaró népünket az anarchia' mindent elsülyesztó' örvényébe, vagy mi hihetbb, közvetlen az önkénynek hajólen,

tör szirtjei felé. — Én kevesebbet ennél, jóllehet ma még magva hintetik csak íiz egykori olly keser gyümölcsnek, nem l.itok, 's bizonyos vagyok, 's ha Isten segít, meg is nuitatom, hogy az egyiUnek vagy a' másiknak okvetlen, nem, de szoros igazságiing be kell következni

—

mert biszrn tönkölvbiil mindenütt tönköly

81

lesz, és

kétszerkett mindenütt négy

— ha

a'

szerkeszt

ur legnevezetesb czikkjeiben homlokegyenest megfordítökéletesen ellenkez tactikát

tott,

kát, mit

nem

nem

kevés — közbevetleg

követ, igen: tacti-

legyen

itt

mondva

—

hígvelej suhancz, férfiúhoz nem ill fogásnak, 's mi több: hiú ön-tulbecsülésében még hirdet is; mintha bizony tiszta lélek, tiszta szándék elég volna, valami szoros tudományi probléma felodására; mintha csak jó akautcálatig

tekervényes útnak képzel buta felfogásában,

rút

buzgalom kellene a' sakkjáték sikeres elvagy mintha nemzetünk' üdvös öbölbe vezérlése, a' magyar' ujjászületési diadala ezeknél könnyebb eszközlés volna, és már itt a' jó szándék és kivált a' magyar pezsg vér és a' fiatal lelkesedés könnyen és biztosan érhetne czélt. — Nem, nem — és félre mind ezen íágyvelejíí és kicsapott iskolásokhoz, vagy agyafúrt virat

's

lelkes

játszására

;

sionariusokhoz

ill

felszínségekkel,

kik

kártyaházak-

vagy spanyol kastélyokként bánnak nemzetiségünk- 's alkotmányunkkal, 's olly könnyelmüleg olly játszi ne,

géddel építik

's

döntik ezeket, mint azokat;

—

's

legyen

végkép elismerve köztünk, hogy mindaddig, míg józan tactika után nem indul a' magyar, olly tactika után, mellyet nem a' hiú tapasztalatlanság, nem az ömledezö asszonyi szív 24 órai rögtönzésekként sugal, de mellyet a'

tapasztalás által kiképzett hideg ész jelel ki szoros

tudományilag egybeillesztett terv szerint, hogy mindaddig nép, könnyen elolvasztható,

gyar,

a' véletlentül

majd

fel

teng nép marad

a'

ma-

majd alá hányatva, de soha

nem

lesz

való'

azon paizsa, az emberiség' azon disze, szóval azon 's melly ha belle

belle

a'

fejedelmi szék' azon támasza, az örök

dics nemzet, mellyre meghíva van, nem lesz, csak saját bne.

Fájdalmasan jajdulok fel, 's kimondhatlan epedések ma is mindegyre fel, igaz mert vajmi kí-

kíizt jajdulok

;

6

82

nosan teltek be eló'sejdítésem' aggorlalmai. Tutltani, hogy egy liírlap, a' haza legtávulabb 's legheterogenebb ereibe közvetlen ható

mmtegy

és

,

a'

népszerség' fénykörébül

kiömledezö, kisugárzó hírlap oUy

felette

's

rendkívül

melhel csudákat is mivelhetni ugjan, de lehet legnagyobb veszélynek is hajthatni a' hazát. INIilly szép reményekkel, mennyi szeretettel csüg-

éles fegj'ver, a'

gött

e'

lap' áldásteli befolyásán honunk' jobbjainak sze-

me! még én is szerettem reméleni, jóllehet tisztán állott elttem a' szerkeszti tisztnek majdnem kigázolhatlan bokrosságu feladása. Nem is vártam ezért már mert entapasztalásbul vajmi kissé milly itt

magasb nehéz

röptét

olly

len,

eleinte

nagy csudákat;

tudom, milly sülyos, egy

annyi ólom lelkek közt fentartani,

annyira szövevényes állapotunkban, hogy

zátonyra ne vergdnénk,

csapnánk,

jól

ott

sziklaormokkal egybe ne

öblébe eljutnunk: milly sznite lehetet-

a' siker'

annyi megrögzött, megcsontosult és ellentétben

— mint

érdekek közt

ezt

lev

Magyarország' csipkebokrában

vagy inkább darázsfészkében miden

lépteinknél tapasz-

kell — diadalmasan keresztül

törni, és elérni az

talnunk

úgy hogy innen is ^*jaj» onnan is ^'jaj'^ meg ne törje, vagy hogj' saját nyakunkat ne szegjük az emberi ert ezen majdnem túlhaladó

üdv' czélját,

's

szilárdságunkat

Tudtam ezen

kisérletben. tenni

mennyit kell sokszor

felül,

ad captandam henevolentiam

,

csak hogy meghal-

gassák az embert és ehhez képest milly elkerülhetlen szükséges a' mai magyar elmements meg Iram ,

—

—

szülemények' olly sok száraz szalmája közt, felborsozni. felfííszcrezni

azon

eledelt, mellyet a'

közönséggel dicsér

fejcsóválás közt elfogachatni buzgunk.

—

korjiok» vagy inkábl) «gyakorló» feietlc ezt, és azért, jóUelíet senkinek

ménye

a'

Pesti

Hírlap'

iMint j(»l

vén

«

gya-

tudom núnd

nálamnál magasb véle-

szerkesztje' roppant elmebeli

83

tehetségtTÜl

élos fclfogásárul

.

,

tág ismeretirül

tere-

's

nagy csudákat, Naxos szigeti körülményeink közt, mint mondom, nem vártam. Aggódtam nagyon, megvallom, 's megjelenését az eló're felhkbe emelt lapnak alig bírtam bevárni de már a' legels négy öt lap 's kivált ezeknek vezérolly minden terv nélküli, szövevéezikkei után Ítélve bélyes olvasottságáriil nincs, azért

;

—

—

nyes körülményeinkbe olly kevéssé ható sabb csalképzetekkel megtelt

,

felhevülés'

,

a'

legsajno-

vagy

pillant!

irgalom' sugtábul ide oda kapkodó, minden érdeket

egjmás

ellen

állító,

a'

kicsinyeket a'

nagyok

éllel

ellen, a'

gazdagok ellen felingerlö, feluszító lapra már csakugyan meg kell vallanom legtávulabbrul Ennél sem voltam elkészülve. tisztelet, becsület, de

szegényeket

a'

—

—

—

igazság

—

is!

—

érettebbet, mélyebbet, körülményeinkhez

egy kissé illbbet vártam.

—

Szemeimnek alig tudtam hinni. Hát ez azon lap kérdem magamban melly a' magyar haladási résznek, a' magyar értelmességnek volna úgy szólván orgánuma, és mellynek helyességeért nekünk szinte a' haladás'

—

,

embereinek' —

nekünk, kik szoros és lélekismeretes kö-

vetkezetességgel fáradunk

már hosszacskább id lene állni

;

minthogy

a' külföld e' lapot

a'

óta

a'

hon java körül,

— mintegy

pangó

's

pedig

in solidum jót kel-

rész, és a' szomszéd,

meg

bizonyosan értelmi súlyunk' és ország-

képességünk' mértékének tartandja, vagy legalább annak fogja hirdetni, 's pedig azért, mert eddigelé jól vagy roszul-e, ez más kérdés de eddigelé hírlapban a' könyvvizsgálat tágabb kört nem engedett még, lási

—

—

mellyben

a'

lelki erejét

,

szabadelmüség szabadabban gyakorolhatná hol a' magyar könnyebben 's szebb fény-

's

ben állíthatná a' tapasztalás által felgazdagult, kimvelt és szenvedelem nélküli észnek diadalát. És kimondhatlanul elszomorodtam.

6*

84

Lenne más lapban, tán azon túlzó pártnak, melly's melly, hála az ég, némileg eleha most iijonan lábra nem kap lenne mon-

rül fentebb szólék,

nyészett

,

;

dom ezen pártnak a' kitiil

a' Pesti

ben*^

lapjában,

's

más embertül

mmt

írva,

a' haza és méltán, mind az, mit mi több, ezen lap "vezérczikkei-

annyit követel

Hírlapban

's

csudálkozva, bámulva olvasunk, vagy

illy

érzelmek

nem volna akkor baj, a' vemert valamint miden túlzás szély olly nagy minden felhigerlés, mellyhez nem kapcsoltatik a' gyökeres és közt legalább olvasok én:

,

;

kimerített a'

quid emsét ergo faciendum^\ magával hordja

legsikeresb gyógjszert,

hogy

is

hatása csakhamar

egy sorra

még

t.

i.

az embereket,

elcsábítná, inkább kijózanítja,

lapnak 's

^'-

állítná a'

használna

is.

,

sót

még

helyett

a'

úgy veszne

a' túlzó

összepontosítna

haza, elkülönzött érdekeit,

— De

nem úgy

a'

's

így

Pesti Hírlap; mint-

hogy ez azon mérséklett rész képviseljének tartatik, melly rész eddigelé egyiránt 's annak is illenék lennie óvakodék fölfeléi mint lefeléi túlzástul, és ekkép olly ,

eró's hitelben is áll,

miszerint a' mérsékelt résznek mint-

egy firmája

's

alatt,

az annyi tehetséggel felruházott

szerkesztó'nek hatalmas tolla által hirdetve,

körébül

midig

<<ó'

mondja, ö

állítja,

's

mert fény-

ö tanácsolja'^ számtalan,

érzelgö és csak felette ritkán gondolkozó

den mocskot seregnél,

's

feltaláló

,

,

min-

de egynek elejét venni sem bíró

azoknál, kik

a'

dolgoknak mindig egy

ol-

oUy hatást gyakorol, nihit Pythagorásnak «aTOff f^a-ja» is egykor vakon és ellenvetés nélkül fogadtatott el engedelmes tanitványaitul, csak hogy nem mindennap születik Pyíhngoras, és még ennek soknak véleménye szerint — ^^avTog e<pa-'}íi^' után is vakon indulni éppen olly gyávaság, mint a' Pesti Ih'rláp' szerkesztje lialadási modorját vakon n(Mn dicsérni bííii. dalát látják csak,

—

85

Valóban

mindenkit gj'anussá tenni,

illjes törekvés,

kinek valamié van, minden felsbbet

a'

gylölet' pelen-

minden léteznek helyességét kérdésbe venni, hazánk' munieipalitásait lehetleg elnépszertleníteni, minden piszkot, minden aljast szrszálhasogató's mind egyszerre lag feltúrni néhány hét' leforgása gérjére

állítni

,

,

alatt,

's

egyetlen

recipe nélkül;

egy tökéletesen kimerített «javítási» mint

törekvés,

illyes

a'

millyen

Pesti

a'

Hírlap' eddigelé csak 18 darabjában mutatkozik,

's mind mi ezekben egy rakásra fel van hordva elttem legalább egészen j, és soha nem tapasztalt jelenés,

az

,

,

jóllehet

meglehetsen jártas vagyok még

radalmi szakában

hol

is,

—

nem

tagadhatni

Gallia'

for-

— elég

kü-

lönös és elég szapora történt.

Augias'

istállóit

én

illy

láttam tisztítani, nohabár

kétlem:

modor nekem

Herkules valljon

tíz

mködést

szerint is

még soha nem

ez kenyerem

—

megbírta volna-e az

's

illy

ügy hogy maga belé ne fúljon, vagy az egész légkört annyi mostoha bzzel élne töltse, mikép aztán nincs hazafiság, nincs lelkesedés, melly ezt kiállja, 's a' magyar közmondás „megszokom vagy megszököm" szerint ez utolsót rögtön ne tenné egy szép nagy szám és végre istállóiban egyedül Augias király egyszcrrei

,

,

ne önkényeskedhetnék kénye kedve szerint. xV helyett, hogy

a'

vezérnek

zérczikknek eszméje, vagy

<<

annyi''

czikket vezérczikknek keresztelni,

sebb

ötlet volt

sége tüstént

;

mert

<^a''-t

's

itt

többi közt a' ve-

követeléssel járó

nem

a'

legszerencsé-

bizonyos egyedeknek elméncz-

<*nek''-et

miszerint vzérczikkbül tüstént 's

's

inkább azon eszme, bizo-

is

nyos és némi vagy inkább

—

<<

a'

ragasztott

a'

czikhez,

vezérnek czikkje'Mön,

most így tekinti a' mindenfelé 's kivált tévtakba könnyen iramló sokaság vezért pedig, kivált nem

ezt

olly

ö általa választottat

;

nem

kedvel sok magyar,

's

általa-

86

ban benne

legkisebb középszerséget

a"

nem könnyen

inkább tétovázásokat

—

tíír

sem

annál

's

,

mon-

a' helyett

dom, hogy a' vezérnek sas-szeme egy nagy czél felé volna irányozva, mellyet követve észreveszi \igyan mind azon részletes sebzó'déseket

nem

is,

mellyek csatával járnak,

lehet legnagyobb a' helyett, hogy mint valórészre áldást hozó diadalt dilag felkent statusember minden oldalrul megfontolt terv szerint, méltányolva ngyan a' részletes hátramarade vélük

bíbeldik,

kivívja a'

's

;

dásokat

de ezekkel hatását ki

is,

nem

merítve, egyene-

legfbb nemzeti bajákra horhogy magasb szempontoka' mabul fogná fel 's nagyobb vonásokkal tíízné ki gyarnak mint nemzetnek mi volna nyavalyája 's ezen ezek helyett ngyan kivel tasegítni mi módon lehetne akarjuk hinni: felette becsülelálkozunk? Majd egy

sen

mindenek eltt

's

dana

írt;

szóval

a'

a'

helyett,

,

,

,

;

—

tes

—

sebek'

misericordianiis fráterrel, kinek hatásköre egjes

békötözésével

holott vezérnek már kimerítve és 's nem sebeket kötözgetni ;

csatákat kellene nyerni

,

Istenért csak el ne téveszszük a' szerepeket

ne gondolja

,

hogy én

a'

— és senki

misericordiamis frátert

ha szülte, kevesebbre tegyem mint

kivált

,

csakhogy majd mesének irgal-

a' vezért,

misericordianus ne akarjon vezér lenni, és viszont

;

egy nszívíí érzelgvel, ki a' ])indostani mas nvérjeként felnyitni buzgalkodik bizonyos és felette fatális csapot, mikép egy szomjúhozón könyörííljön, melly csapbul azonban vész ömledez a' sokaságra, és elöntetik egy egész város; holott stutusembernek nem egyes de nemzeti kínokat kellene enyhítni verjük a'

a'

szerepeket össze

borzadalmak'

let!

I

—

itt

—

's

csak ne ke-

megint Yictor Hugóval

olly mesteri festjével,

"s

tisztelet

mert megvaMoni. nem ritkán emelkedtek

szálim

a'

vezérczikkben foglalt némi (alpra esett

hatással járó rajznál, csakhogy részbfck miatt

becsü-

fel 's

—

haj-

nagy milly

87

lelket

szeriiit szembül vesztjük az egészet;

jük

a'

—

vagy borzasztók legyenek

felenieló'k

szerepeket egybe! majd megint

szív Lamennais-vel akadunk,

jóllehet

leud-

is

csak ne kever-

's

legtöbbször jó

's

mindünnen volna

inkább tanácsos elfogadni statusreformatioi recipét, mint

az

<<

ifjú

Galliának" ezen

a'

gyakorlati életbe valóban

(I)

mélyen beható apostolátul. És néha még azon gondolná-e az ember is egybejövünk

ülly igen

—

spanyol hssel

—

mai idkben

ki,

ha egynek egy

forintja

volna zsebé-

másiknak pedig semmi sem volna zsebében, biben, zonyosan ezen utóisónak fogná pártját, a' másikát ellena'

ben

nevezné, mint

^'szívtelen ga'Zdának^^

többi közt

Pesti Hírlap

a'

hasáb elején

is

18'*''^

illyes

számában

valami,

harmadik

a'

igen szépen mutatkozik, jóllehet a'

<*szív-

gazda » tán dolog közt éjjelezett, az egy forint nélnappal is alutt, igen könnyen meglehet de éz mindegy, mit azonban elbb tán még is jó volna és bizonyoegy kissé megvizsgálni, mieltt a' tollbul oUy könnyen kicsúsan csak felrázóbb hatás végett telen

—

küli pedig

—

—

—

szik a'

<*

szívtelen*,

valóban kínos

minthogy rég eldöntött dolog

illyes tökéletesen

még egyszer

keresztül

—

's

csépelteket,

—

hogy a' nagy sokaságra legnagyobb hasznot, és nem annak gylöletessé tétele; mikép felette kénytelenül

birtoknak pártolása hajt

igazságtalan

keresztül csépelni

a'

volna például

is

tjét szívtelennek nevezni

munkája

annyi

's

letes de felette

nem akarná zetéssel *s

is

éjjeli

járulni, kiket

de

még

a'

olly

birtoknak

a' földi

biztosan várják,

napesti

fele

áron

st

ingyen

vagy felsegítésükre még valami

adni,

ráfi-

nemeslelküleg felkeres,

— akárhol

lárd megvetjétül bizonyosan

guk',

lapjait

virasztása után azon sok becsü-

szegény családoknak

kik tle mint

szerkesz-

a' Pesti Hírlap'

ha teszem

,

legyen

is

nem csak nedves

—

szi-

barlan-

mennyországnak megnyitását Isten nagy szerencíiét,

mihez adjon

is '»

88

vajha

szegények dologtalan ábrándozásaik közt meg

e'

ne csalódjanak, és mindig másokban bizakodván, mindig

másokra támaszkodván, olly aggasztó számra végre fel ne nójjenek. mikép Magyarország eg\' egészségteli, munkátid pezsg' méhkasbul, valami nemzeti (!) nagy kórházzá

váljék, hol a' dologtalanság

Isten és

ember fogja üdvözleni

fejledez nemzetünk' szerepeket

leli

jutalmát, és bizony

szerkesztt

a'

kedvéért,

;

csakhogy

egj^be ne keverjük a'

I

Valóban, egybe ne keverjük

a'

szerepeket

;

mindenki más körébe

ezt teszszük, és körébül

mert ha ak-

lép.

és a' helyett kor okvetlen egjbekeveredik az egész hogy iíg3' is eléggé egybebonyolodott állapotmik valami ,

mód csak kibontakoznék, az végkép válik, miszerint aztán a'

sors

nincs

,

kéz ^\

más

magyarra végre nem vár más idegen mint fuladás vagy

segítség

ez iránt

'S

a'

zagyvalékká

olly

^<

,

Pesti

Hírlap' szerkesztje

nyilván mutatkozik, koránt sincs tisztában

;

mert

,

mint

a'

he-

lyett, hogy most, miután a' mennyei gondviselés és nemi nagy hazafinak mély felfogása és szerencsés tapintata által a' lehet legjobb vágásba bicezent a' honi erm, 's minden részek végre egy kissé hikább magukban keza' hibát, mintsem azt mindig egyik a' másik' nyakába vetné, mi az üdv felé legels de legbiztosabb lépés, és ekkép az eddig ollóként élükkel egymás ellen álló részek itt ott kibékülve már csekély együttmunká-

dik keresni

lásra olvadoznak; a' helyett, l)an

iparkodnék fentartani

a'

hogy

miiidinkábbi egyensúlyba hozása

rolni,

gye

a'

—

's

mert ereje nagy

f

rendeket

:

i.

a'

fel

annak

részek' mindin-

nem

foghní()Iag,

nem foghat (dag abban gyafájdalom, nem hiába fogja gyako-

vagy legalább általam korolja erejét

ermt, st

t.

kábbi kibékeltetése körül fáradna

szerencsés vagás-

e'

honi

a'

fel

—

hogy minél

nemesi rend,

's

gyíilöletesebbé te-

megint az egész

»

89

kiváltságos rendet a'

nagy tömeg

az emberi nemben lappangó

nem lappangó

só't

,

hogy magyarban éppen

eltt. A' helyett, a'

de vajmi ocsmánpil kitünö irigységet, és

galambra sóvárgó illy igen különös étvágyat, esett közgazdasági axiómával enyhítgetné,

a' sült

némi talpra és

például,

itt

nem

kétlem, franczia

országlási recipé-

jének nagy csomójábul egyet kihúzna, melly azt tartja: „ Segít Isten

ha segítesz magadon ", mi azonban nem somogyi vagy bakonyi szegény

,

annyit tesz, miszerint

^^

legényként'' másét ingyen volna szabad elvinni, de annyit jelent: « használd Istentül nyert eszedet és két te-

nyeredet, mikép

munka

után neked

is

legyen,

másoknak

azonban hajszálát se bántsad, nehogy azok ismét

nem fáradának

üstöködet fogják, kik

nem

ezért

is

szerzettek öreg napjaikra és családuk' szá-

mára annyit mint

te

de azért náladnál

,

cró'sebbek, mert számtalanul többek

és ekkép ne bontsad lárd

védje "

;

meg

a' helyett

,

a'

—

ez volna

és

ám

knowledffe» terjesztése létezik,

's

kivált

a'

—

a'

még

sokkal

is

minthogy a' sea' derekaké

—

rendet, de légy úikább szi-

hogy

Illyéseket

szép móddal és ügyes orvosként

be

—

száma mindenütt nagyobb mint

lejtesek'

a' te

annyit, mint te, és

a'

csepegtetne

nép felfogási köré-

lehet leghasznosb

a' helyett a' birtokot,

«

Useful

hol csak

potencirozott saturnaliákban undo-

—

koskodó Sardanapalokat nem tudom egyébiránt , kit értett, tán a' szegény mágnásokat, kiknek szerencsétlenségükre házuknál még nem kopogott be az ízetlen kép sequester, de markukban és erszényükben takarékos 's takaróikkal megegyez és ekkép azokhoz ill életmódjuk' következtében még van egy kicsike oUy utálatos vagy mit is mondok inkább olly « ízletes színben festegeti mihezképest elevenen látom 's tán — festeni is tudnám mert hiszen jóllehet nem Corregio

—

—

—

,

<<de

én

is

képiró vagyok*

,

—

:

némi elszigetelt csárda-

;

90

ban, némi

<<

renden

munka «nem»

a'

statusgazdasági* kurta kocsmában, hol napi de

keser nóta «igen*,

a'

hol most, tudom, a' Pesti Hírlap

fénylenek sok fehér fogak

,

gyönyör

mindennapi lap,

a'

szemek

fekete

mint Mazeppa' képében

's

mmt

és vajmi szép

a'

kész áldozat,

—

A' helyett, úgy itt a' kész lakoma a' kész kincs után. hogy hazánknak vagyonosbjait, kiknek nagy része mint Kinaldo Armida' kertjében, hála az égnek, betekinte

végre az önmegismerés' tükrébe,

bnein nagylelküleg nemcsak közt példátlan lelkesedéssel tiil

még

a'

a' helyett

,

« saját »

eldó'deirül rá szállt

's

de az emberek

elpirult,

szhite

el-

józanság határin

a'

szentségének elvét

is

koczkáztatá

hogy ezeket még hikább édesgesse

a'

hazá-

hoz, mi azonban, mint sok gondolja, 24 fontos ágyugo-

—

—

Domine parce nobis nagyságú dicséret-pilulákkal nem eszközölhet, de ahhoz vajmi gyöngéd tapintat kell; a' helyett, hogy ezeket édesgesse, a' Rüialdo'

lyóbis

tükrébe eddigelé pedig

még nem

néztek, nézni

nem

akar-

tak sorát, naprul napra gyérebb sorát, Pál' udvarában tanult jó

móddal és egymás után ezen

felette

hasznos

melly tudja az ég , vagy legalább az én ízlésem szerint , sokkal szebb 's vajmi toiletti

procedúrára késztené

,

nemesb, jóllehet komolyabb fénybe állítna sok magyart, t. i. ezen toiletti procedúra, mit a' sarkantyúért annyi ideig

minden haszon nélkül

— ha némi

botlást

lemes botlást és megakadást kiveszünk kantyúért cserélt «glacée

keszty »

tán

—

,

tán kel-

viselt

ken, hattyú éneket rejt nagyságoson, sót elvégre

mint

a'

békateknó'be

foglalt

pápaszem

sar-

mocskos keze-

még

is, jóllehet

ez

csak pipere, fényzési cziczoma, minthogy az orron akár lóg akár nem, számos gazda azért sem többet sem kevesebbet

még sem

szebb fénybe

állítna

lát

;

mind ezeknél mondom

sok magyart

tekintés, és a' magávali

szinte

a'

,

vajmi

felhozott tükörbei

megismerkedés:

'»

a'

91

hogy illyesre, ugyan mit tesz?

lielyett, teiie,

illyes

Semmi

ütlvösségesebbet

tudó vakondokot és ót megkertet,

—

!

mint

nem

nemes indignatiojában feldúlja a' fél midn erseket üt és csap maga körül

dokot, jól vigyázz

,

liogy megcsipje a' nap' fé-

virgázza, olly

procedúrára kész-

ki,

azon grönlandi szakács, nyével összebarátkozni

toiletti

meg nem

csipi

,

a'

's

vakon-

de elszalasztja

—

mikép itt véres ajk, ott behorpadt orr, itt megint kilökött szem, amott megsebbzett fülek 'sat. mutatkoznak; és az így érintettek a' nélkül, hogy valami ügyes or-

meg consiliumra, maguk adják meg maguknak a' consilium abeundit és maguk praescribálják maguknak a' császárfürdt, de nem ám a' budait, mert: suiit certi denique fincs 'sat. mihezképest a' tiilvít vagy

vost hivnának

ügyetlen dorongolás tán némileg felold.

még

—

a'

hazafiúi kötelességektül

erömííves, most miután elég

a'

gz —

min azon

kinek gznél más áruja nincs, tán senki

—

is

A' helyett, hogy mint okszerinti

nem

kivül,

kételke-

leggyönyörbb lelkik azonban kesedéssel hevül reményeit hazánknak még korántsem jó ermíívesek, hogy valamhit azeltt, dik

jó móddal arra tanítgatná a'

,

még mikor

holthideg vala az eró'mfí

,

tüzet lobbantani,

mozgásba hozni volt már forog és miután az

azt lievülésre binii, és a' részeket

erm

úgy most égényben, tüzelkben, fúvókban, hála az égnek, többé éppen nem szkölködünk st a' felébredtek mintha régi fagyos álmuk után éppen nem tudnának valami mérséklett melegre hevülni különös szorgalommal 's magyarban alig gondolható állhatatossággal (!) ftnek mindegyre miszerint inkább ha valamitül elbb tzveszélytül assecurálva pedig semmi sincs kell tartani, mint a' tz' isméti elalvásátul miután ez így van a'

feladás

,

:

,

,

,

,

,

,

,

—

—

;

és nincs máskép, most megint az van a' teendóTc' során,

nehogy az

erm

ingadozzon, vagy éppen

—

mitül Isten

92

rizzen

—

a'

ló'zése végett

katlan égbe pattanjon

hideg vizet kelljen önteni; az van az

vag^^ ennek

,

elmel-

kénytelenül az olly szépen fejledezett tzre

eró'míí' részei

a'

teendk' során, hogy

közt megszíuijék minden recsegés, min-

den csikorgás, és az egész a' lehet legszorosb öszhangzásban mködjék, a' gz pedig, melly mint tüz, mint víz nagy áldás de fertelmes átok

is lehet,

olly el-

rendezéssel használtassék, mikép minden felesleg rögtön

elpárologva legkisebb kártétel nélkül

—

útját.

A' helyett

,

hogy hatalmas

,

tollával

—

's

—

<*lo-

elméssége' csalánival jól megkorbácsolna

pedig hány van

's

kony volna

lelje

varázs-

's

mind azon

ecsetjével a' nevetség' színpadára állítná

gikusokat^\

szabadon

a'

kiknek

,

illyes

mtét

vajmi jóté-

kik hatalmas logikájuknál fogva azon

eró'mvészt dicsérnék és azt emelnék egekbe

,

ki mivel

vagy annak megiditásához járidt, azt most hajtsa^ 's annyira hajtsa is, mikép apotheosisát, logikusok által neki szánt « egekbe emelést" an-

megindította, hajtsa, t.

i.

a'

nál szaporábban és en C-o- érje el

tesz? Valóban

nem sokkal

;

és ezek helyett mit

többet, mint ekkoráig hason-

körülmények közt sehol nem tapasztalt mozgékonyfejt ki, mikép a' már lígy is izzó katlan nemcsak belülrül de még kivülrül is, és nemcsak fával de a' legkönnyebben lobba induló égénynyel 's minél több által mindegyre ftessék; miszerint tökéletesen élnkbe, vagy legalább szemeim elé állítja azoji visszaijeszt képet bár tanulnánk rajta, és ne volna némi heves 's efiele ló

ságot

—

'^

^^

vármegyékhez

olly

nyos lelkes yankee

ermves,

sippin hajtva, mert tán

más

liaj('»k'

a' hír' a'

megunta

ch'be vágvjín.

koszorúját

's

—

szembetünóleg hasonló

a'

hol bizo-

nagy INIissihogy minden vagy

ki hajój.it a' életét,

magának

"s

társulatának kivívja

halliatatlans.igot

,

annyira t/.
mozgonyt, és katlanába nn-g mesterséges szurokko-

szorkat

is

vet. a" mcntség-szellentyüre

pedig

a' helyett

93

által

nem

kiboesátiiá, a' mentségszeUeiityüre

mon-

hogy azt könnyítné korlátolható

dom

gzt

mhit trónra

,

még

,

azon

's

még

rá

a'

ül,

is

már semmi 's

jóllehet, súlya

nem

hogy magával felemelje, de fájdalom, nem halhatatlanságra, hanem idó'eló'tti enyészetre a' számnagy,

talan veié

is

elég

—

munkálót és benne bizakodót. A' helyett, t. i. Magyarország'

hogj^ az alkotmányi vár' örhadát

—

olly

még

olly

kiváltságos rendét

érdekét felfogni szint

annyira elkülönzött és közös

kevéssé tudó, részint

gyermek viszketegü

torságú

részint túletetett

,

—

,

,

részint

rest, ré-

félénk vak-légy bá-

részint felette éhes örhadát

egy kis kézfogásra, egy kis vállvetésre bizgatná

nem könny,

egyébiránt valóban

szapora munka

lehet tott

—

—

semmi

és

—

esetre

mi

nem

és általa, alkalmi, jól válasz-

mi azonban szinte nem

könny

— egyesüléseknél

fogva lassanként némi gyakorlatokat egyszerre végbevitetni

,

némi evolutiokat bizonyos öszhangzásként esz-

nehogy mi mi szmte meglehetne vagy hogy meg ne oszoljék nem kevésbé vohia lehet külveszélylyel mondom, csak felette kényes tapintattal ijesztgetné, mikép aztán a' régi várt nemcsak szóval és a' nagy könyvbe irott törvényekközöltetni iparkodnék, külveszélylyel azonban,

kétségbeessék vagy magát fejesen megbicsakolja

—

— —

—

kel

,

de

tettel

,

a'

legtávulabbi életbe szivárgó tettel

nemcsak «mmden idnek, ezen mindennél nagyobb kincsnek lehet

is

században egy kurta léptteP^ de az legsi-

keresb meggazdálkodásával, nnélelbb de gyökeresen, 's

nem mhidig mázolva,

málni, és

foltozva lehessen tágítni, refor-

úgy hogy omladozó hanem nagy és

boltozati alatt

veszítse éfetét,

gazdag

kicsi,

él

se

és szegény, és ki csak szíja Hunnia' levegjét,

dicsül felemelked

falai

közt

fellelje

hónát, és egy se

legyen, ki gyönyörteJve ne mondhassa:

hazám ••

egy

hatalmas és gyenge,

;

és a' helyett,

hogy

iilyest

„nekem

mivehie

is

van

— oh irgal-

94

nias Isten, miért

vagyok elkárhoztatva,

Tautalus' kínait szenvedjem!

niiiulig

gára vezet üt oUy közel, és lökve ismét

!

— és

^

a' helyett,

liogy miiitfig és

liazánk' boldogsá-

attid olly annyira vissza-

hogy

illyest

mivelne, illyest

ugyan mit tesz A' régi vár' tarkabarka tapintat és körülményekhez nem illó' indiseretioi által egymás iránt még gyanúsabbá,

eszközlen e

'?

,

seregét idó'hez nélküli

még több

,

bizodalmatlanabbá teszi, mint azeltt vala, :

a' várt,

nnt megbukott Varsónál

a'

lengyel fvárosnál

sem

e' kivülrüli

nyomás

,

de

,

minél fogva

következtetett nagyobb

egyetértést, szorosb kézfogást, mindenen

sedést

mi

volt az eset, ki-

vülrül ijeszti, kivüli eró'k által nyomasztja

valamhit

's

gyz

lelke-

vélemények' megosz-

a'

lását okozá, meghasoidást, árulást és kétségbeesést szült,

míg végre idegen kézre került a' birodalom: úgy az alkotmány' falain kün lev erk' felingerlése vár felé uszítása

is

és a'

megtörni honi alkotmányos phalanx-

minthogy akkor,

uiikat;

fogja

midn

a'

baják kül- és túlnyo-

más által nagyon is felcsordulnak soha nem marad el és ennek ellentéte, a' gyáva a' makacs megbicsakolás félénkség; a' magát túlbecsül elbizottság, és ennek el,

,

némi egyeseknek istenekhez hasonló felemelkedése, és ennek eJlentéte az alalentéte a' tüsténti kéttségbeesés

és

—

üssük csak fel nemzeti életünk évlapjait ekkép soha nem marad el a' tökéletes elbomlás,

csony árulás

—

és ennek ellentéte is.

—

;

—

jól

A' helyett végre,

mennyire hirtelenkedett zsibbasztása által,

's

a'

vigyázz

—

a'

kényuralkodás

hogy diadalosan kiviláglanék, kormány némi egyesek' meg-

mennyivel

lett

volna bölcsebb

a'

dolgot magára hagyni, és jövenilben is ezt Vélekedni a' helyett, hogy mcgunitatná a* magyar — és az a' baj, hogy mindnyájunkat egybekevernek, és a' Pesti Hírlap — nnnt sokan hiszik — honunk' h'gmagasb hitel:

ben

áll<'>

capacilásitul szerkezteivé, azon résziíek organu-

95

mául

tíirtatik,

mellyet mi józanabbnak nevezünk, mellyet

én nemcsak nevezet szerint, de valósággal

nak szeretnék

tudni és tudatni

és mellyet valósággal

— némi

is a' józanabb-

az egész világ eltt,

is

kivételekkel

—

a'

legjóza-

nabbnak tartok is; a' helyet, hogy megmutatná a' magyar, mikép a' sajtószabadsággal, az emberiség ezen lehet legnagyobb kincsével,

mellyet elv szerint soha

's

eresztett ki birtokábul a'

még

gyönyör nem ersödött

ezen

sággal fel

közt bölcsen tudna

nélkül

—

a'

hatni,

én leplezem

egészen

hogy maga sértse, mi világlik ki

helyett

és milly keserves illyeseket örök titokban

de nem

nem

sajtószabad-

szövevényes körülményei

léte,

azzal;

a'

életszaka,

fegyverrel,

élni, és a'

maga magát sebezze

—

magyar, mikép

fel

azt,

hanem

a'

nem

tart-

nyomtatott

lapok; milly kínos rám nézve illyeseknek kimondására

—

meg kell történnie ugyan mi világkormány' féltékenysége nem volt tán olly igen oknélküli, midó'n bizon5os felhevülési árnak gátot vetni óhajtott; 's hogy legyünk csak magunkra hagj-va, legyen csak a' sajtónak éles fegyvere minden vagy elég korlát nélkül kezünkben és pezsg vérünk, roszul fékzett képzeletünk 's anyaföldünk ittas bálványkényszerítetni; de lik

ki? hogy

a'

:

zása, melly a' hideg

f' uralkodásán túltör, nem engedminmagunk' károsítása, min-

endi, miszerint sajátunkkal

magunk* megsértése

nem

engedendi,

vezet

nélkül, rendesen és tartólag éljünk;

miszerint

a'

rendes és biztos czélhoz

vágásbiil ki ne zökkenjen a' hazai

erm.

Csak Oh men-

egy kissé szabadabban, és már szédelg fejük! nem csökkenti ez nemzeti hitelünket, mennyire nem gyengíti ez azon irigy hiedelmet, melly szerint feliette sok, municipalis rendszerünket mihez képest legjobban elvégezni magunk tudnók magunk' dolgát olly magasra st még példának is állítja melly rendszer ha azon komolysággal 's józan tapintattal 's férfiúi mélnyire

—

—

;

96

tósággal jár, melly koldalai mellett

a' keleti

— miktül

népek

semmi

sajátja, ^<

minden árnyé-

emberi'*

nem ment

—

valóban a' legszebb remekm; melly sajátság azonban ha minket elhagy, miután mennyire tó'liuik függött, jobbadán annak köszönhetjük nemzetünk' fenmaradását, ha minket elhagy, vagy inkább lia abbul felszínes Galliának éretlen viszketegit és könnyelm változékonyságát

magmikra ruházva, mimagmik lépünk ki: akkor az olly annyira okszer és egyenesen a' természetbül foJyó remek-rendszer a' legutálatosb zsarnoksággá, vagy a' fejetlenség' legburjánzóbb mételyévé válik,

's uj

bizony-

sága, milly közel, milly hajszálnyi közel áU sokszor

legdicsbbhez az ocsmány

I

a'

His ez azon benyomás

— fájdalommal momlom — mellyet

rám tettek, és eró'sen megmind azokra is tevének kik csalfa önámítástul menten száraz miség szerint és minden ola'

Pesti Hírlap' eddigi számai

vagyok

gyzdve

,

,

dalrul fogják fel honi körülményeink' szövevényes létét, 's

kik

nem

élnek maguk-alkotta képzeleti világban, egy,

Magyarország közepette létez, csalképekkel

teli

oase-

ban, hol bizonyos követelések, az ügy, az elv, mellyek egyedül néhány szerencsés álmodók' és velük szorosb

összeköttetésben levk' álmai, mint nemzeti követelések, ügyek és elvek tnnek el, illyeseknek hirdettetnek, 's

mellyek

ellen,

mintha kérdésbe vehetlenségüket már nagy

és kicsi, szegény és gazdag, kiválts;ígos és pór, szóval

minden magyar,

st

rében hordozná

kikelni

,

Hunnia' mhiden lakosa nedv-

nem

vé-

's

volna kevésb mint halálos

—

bn, nem

csekélyebb mint átkot érdeml köz botrány. Azokra, kik nem élnek ezen képzelet-alkotta oase-ban, hol a' minden szépre kitárt fiatal kebel, az olly sokáig számzött lelkes magjar a' legédesb keserérzések közt

végre feltalálni véh hónát, és már a' nemzetet látja a' nagyot és dicst, 's nemzeti fénykörébül emeli képzeleterejének öntudattal járó szavát; kik

laknak,

és,

irgalmas Isten,

nem

illy

nem

azért

hazában nem laknak, mintha

ennél édesb, üdvtehbb czélt ismernének, és ez után leg-

szintébb lélekkel ne sóvárognának de azért nem lakmert ezen hon mindeddig csak képzeleti hon 's ;

nak

.

,

7

98

niindaddig

míg

—

hont,

látnók

azt —

a'

hon mar.id

magunkat már

felcsigázva

's fel 's

képzeleti

is.

költi képekkel festenénk egy önáUó

a'helvott, liogy

eró's

—

tán örökre

's

hideg ész,

a' jelenben

esalhatlan számok' fonalán,

a'

távul minden önnmítástul, kezet fogva, vállat vetve,

alkotunk elvégre egy

valóságos

<<

''

és

nem

minden képzele-

túlemelked dics hazát, melly azonban tökélyre csak a' jövendben fejldhetik ki mhid azokra, kik így éreznek, mondom, felette fájdalmas benyomást tön a' Pesti Hírlap, minthogy tisztán látják, hogy illy dics, nem a' képzeletben de a' valóságban létez haza alkalmasint ten

:

st

soha nem következik be, kik vagyunk,

mindaddig szoros igazságilag

míg eszközlésinkben mindnyájan, kiknek anyaföldünk szent, és ekkép a'

nem következhetik 's

be.

Pesti Hírlap' szerkesztje

is,

kinek kezében

a' legélesb,

legersb, és ekkép a' leghatalmasb, legjobb hatást gjakorolható fegyver most, nem követünk egy testtel egy lélekkel bizonyos utat, 's nem éri azt nemzeti neheztelés, ki abbul kitér,

meUy

utat

néha néha

« véletlenül '^

követénk

ugyan eddigelé, 's azért egészen hátra nem estünk még, mint üdvre mellv üt azonban okszerüleg kimutatva legrövidebben, legbiztosabban, st néha egyedülileg vezet elismerve, és ekkép szoros korlátok közt kijelelve, náhmk, de alkalmasint a' világnak még egy népénél egy ,

nemzeténél sem

volt,

de

ott is

csak

a' véletlen

egyes

és

sugalatok vezettek

arra, vagy vezettek

mellyet ha követ

magyar nép, ezen csak most

dez st

a'

keleti raj- ép]>en olly

.szintúgy

kevéssé fog

attul

el,

és

fejle-

id eltt enyészni,

fog egészséges érettségre virulni

,

nnnt

a'

nagy természetben minden, mi saját magát nem emészti, 's

mit külveszély

erm

nem

érint; 's viszont; 's

engedi és Isten segít,

Kik így éreznek,

c'

és sejtik mi

l(dyó szavaim' igazságárnl

melly

út,

ha

közleménybül kiviláguland.

van lelkemen, és kik

meggyzdnek,

azokat mint

99

líioiulám.

csak fájdalmas benyomással érinthetek

a'

Pesti

Hírlapok.

Mik után én

azt hiszem, elég világosan kitnik,

hogy

szerkesztjének szándéka' tisztaságárul de legkisebbé sem kételkedem, mit újra és újra kia' I*csti Hírlap'

elveit is jobbadán és legfbb vonásaikban osz; tom; sót egy cseppet sem vonakodom ezennel kinyilatkoztatni, hogy azokat legnagyobb részben magaméivá teszem, só't, legyen szabad mondani, legédesb atj^ai ér-

jelentek

zések közt jobbadán magaméinak ismerem egyedül «azon modor

'^

melly szerint mint

hiszi,

hiszem viszont én Illy

magasra

ó'

ellen lehet <'

és ekkép van kifogásom,

és

felemeli

a'

hazát",

mhit

mag5art'\

« sírba dönti a'

állítom, illy elválasztó

egybebonyolodott körülményeink közt szerinti felfogását,

;

pontnak tartom

modornak okvagy annak szerencsétlen elhibáztat. a*

Ezeíi ponton forog a' **fel" és az «alá».

És azért legyen a' Pesti Hírlap' szerkesztje nagylelk; ne szálljon azon magasb fokrul le, mellyre ó't a' magyar' tavaszi részének egy része emelé mutassa meg, hogy inkább szereti a' hont mint önmagát, hogy több ;

benne az országos ember, mint

magasban

áll

sokaság, és

és büszkébb,

a'

szííkkörü jogász, hogy

mint

a'

földhez ragadt hiú

közjó, nemzetünk' egykori felemel-

tú'rje a'

kedése ke
—

,

—

,

—

magyar tekinti mindig hónát — és nem gyúlna vérem, nem forrna velm, 's tehetségem szerint a' vésznek elhárítása végett mindent nem tennék, és legalább fel ne 7*

100

jajdulnék,

a'

legkeserbb panaszra ne fakadnék, lia töbnem vagyok, midn lialál és élet közti

bet tenni képes

ponton látom

tólag hajtatik sülyedésre

— és

vas keze

midn

állni a' hazát,

a'

mint töri

's

,

látom, milly aggasza'

szenvedelem'

hogy csak észre

nélkül tán,

is

venné

—

mind azt ketté, mit hosszú éveken keresztül oUy anyai gonddal, olly sok epedések és oUy tenger baják közt semmi által meg nem törhet állhatatossággal ápolt an-

—

És én

nyi szinte kedély.

mint becsületes magyar

ki

szántóvet rében

a'

,

a'

köz restség és

hazafiság', elszánás' és az önmegtagadásnak,

mondom, magasb

bizony

büszke érzéssel mondom, napszámos és emberséges köz elaljasodás' undok kö-

honosimnak kitzni, mint

kezdem már régóta

erényeit a'

millyenek' megmérésére elég

czirkalommal birna mindenki— én fel ne jajduljak? Én, ki néhány lelkesekkel tudtam rizni és meg is rzém az

fenj egetett

nyeinket

—

mellyekbül

gvenge , annyi veszélyektül

még

;

miért

bomlott, dicsért

is

a'

lesz

,

irtsa

hatalmas ura-

's

tán

irigy

el-

helyeken hitelem meg-

méltányló hon

jogom ne legyen most,

csak ki ne

— némi

gondatlan

midn magasb

kisded növé-

viruló

is

nagyobb

sok rövidlátó sejtené

szolga-csoportaik'

's

gázlásitul

szólni

olly

,

de lassanként

,

senki, mhit

ságok

kel

nehezen

olly

;

és vén

én

fel

ne jajduljak,

velmet

ellentétbe,

ellensúlyba ne vessem a' felhevült vér és emésztetlen theoriák' árja ellen, most, olly

kevéssé avatott

életét.

rem,

Nem; 's

midn

u)[já

születési titkainkba

kezek veszélyeztetik nemzetünk'

ennél hazafiiíi kötelessf'gimet jobban isme-

bár tudom

's

jobl>an mint akárki, liogy most

is-

mét ide lent fog végkép megtörni hitelem — min vérzik szivem; mert ember és hazámhoz h vagyok — nélkül hogy oda fent javulna — mi olly természetes, mii azonban kíuniyen türíík — ekk«'p h'frm tíikeletesen a'

évs

két pad közti írsz, uiikép ligy

is

elég csekély hatásom

101

végkép egy valóságos szántóvet de azért korántsem

megvet

megvetend' körére fog elszigcteltetni de Isten neki, azért sem ez, sem semmi, de bár a' halál sem hátráltathat hogy ezennel kereken röviden és szárazon ki ne mondjam: miszerint a' Pesti Hírlap' azon revoluha, míg id van más utat nem választ és

;

,

.

,

—

—

,

tíonariiTS syllogismus' antecedense, mellynek majorja

nagy birtokosok' gylöletessé

tétele,

vagyonaik elkobzása; minorja birtokosnak szinte

e'

a'

's

mennyire

kisebb'

a'

lehet,

vagy minden

és conclusioja:

sorsra juttatása;

olly zavar, melly Magyarországot vagy IV Béla' idejére

löki vissza

—

's

az ország' síkját fogja érni

kivált

a'

leghalálosb csapás, hol Magyarország' szhie; vagy mi

mert tán annyira csak nem megy, de azért embernek annál nem sokkal kellemetesb, Gallicia

liilietbb,

lelkes

és Lodomeria' fényére

's

állapotjára emeli a' magyart,

magát mint Dante-nek vagy is üikább pokolbeli színdarabjában az elkárhozott, hogy a' mai zavarók' sírkövére írhatja: „nincs nagyobb kín, mint visszaemlékezni boldog napokra önokozta nyomorúságban"; saját sírkövére pedig: « magyarok, szabadok: voltunk '\ Mert hogy egy tökéletes ki aztán azzal vigasztalhatja

,

isteni

crisisnek kényszerített bekövetkezését

— melly tán régibb

idkben, mieltt a' volna, mikor még a' bálvány isteneket

sajtó' isteni áldása

lehetett engesztelésre

diadalára

—

birni

még szükséges

,

volt

a' földre szállott is

egyedül vérrel

nemzeti nagy reformatiók'

— mit

ez úttal

nem

vizs-

ma

azonban semmi esetre nem szükséges, st még ott is, hol egy nemzet' nagy száma, egyszínüsége, egy vallása, 's egyéb körülményeinél fogva elég ers is kigázolni illy forrongávsbul, még ott is a' leghosszabb gálok

út, és a'

legdrágább ár;

—

's

hogy ekkép egy

tökéletes

crisisnek kényszerített bekövetkezését kevés számunk-,

sok szinüségünk-, ezer különböz érdekeink-, tenger ba-

102

jaiiik-, felszániíthatlan

iráiiyzatiiikhoz képest

és a' sok heterogén nedv, és az

állni,

járó ezer bajáknak

illy

«szolga serege '^

ki bíriiók

nyavalyával

ne törné

a' legutolsó magjart, és véle ne oltaná el alkotmányi szikrát, azt soha nem hihetem;

's

meg

legutolsó

a'

nem

hihe-

tem pedig azért, mert ezer több mint száz, egy mázsa nehezb mint egy font, és végkép: mert ha az, mit mon-

nem

dok,

történnék, csuda volna, csuda pedig

a' tizen-

kilenczedik században éppen olly kevés van, mint

sem

foly felfelé,

sem

a'

csillagok

nem esnek

Kételkedjék ezen egyébiránt, ki akar tek arrul, ha egy iczés palaczkban

vagy let

a'

el

nem

fér

egy

tehepint,

tág palaczkban annyi olvasottság, annyi képze-

semmi okos-

van, és annyi tudja Isten mi, hogy abba

kodás többé be nem

sem

alá.

nem

én

;

a' víz

miszerint okoskodni Illyésekkel

sem kedvem; de annjiért ezeknél

idó'm

és esedezem

Nyomják

fér,

becsületünk-,

eró'sen fejükbe

is

esedezem,

nemzeti életünknél fogva:

és emlékezzenek arrul

,

hogy

mi lenne hazánkbul, ha még is nekem számolásim nem lennének hibásak, ha ha vohia igazam, az, mit mondok, mind be is következnék, 's ekkor milly mi lenne abbul

's

mind azoknak felébredése, kik nem tagadilly gyászos végnek ók valának szerzi; ók , kik jeles tulajdonaik-, hü keblük-, magas lelkületüknél fogva nem arra valának, nincsenek arra a' nagy de természettül elitélve , hogy meggyilkolják a' hazát kínteli volna

hatnák, hogy

,

legszebb életre emelni

a'

magyart, szent hivatásuk. És

azért hazánk' reményei, Ti, kik' kezeiben a' jövend, és Ti kevesek, kikre most gondolok, Ti «vén

fó'k fiatal vál-

lakon*^. Ti

«ép lelkek ép testekben'* értsetek meg; ha

nem

hisztek szavainuiak, legalább kételkedjetek

pedig

Tin maga (okon

!

Bizony bizony kételkedjetek Tinmagatokon kés', hasztalan,

és

ekkép vajmi kínos volna

á'

:

mert bánat

103

—

ha annyi hü kebel' megszakadta után véletlenül

keser

niílly

kerübie

véletlen volna ez

—

még

is

hon, és kik a' hazát szolgálni vélik, azt

a'

és

idegen kézre

nem

«ide de oda'^ szolgálnák; vagy ha egy kis ideig-óráigi fényre, 's tán egy kissé nagyobb anyagi kényelemre vergdnék fel Hunnia, hol minden él csak magyar nem, hol minden van csak alkotmány nincs, a' provinciális

helyett hogy egy uj dics nemzettel, melly az igazságnak paizsa, a' szabadságnak megtörhetlen ó'ije, gazda-

—

így felébredni és tüstént el nem veszaz eszmélet' tehetségét, azt hiszem, vajmi nagyobb

gitatnék a' föld. teni

kín volna

,

— mit Pesti ott arányborzasztólag fest —

mint elevenen sírba szálhii

Hírlap' szerkesztje

oUy

a'

's

lag rövid küzdés után, melly adótul azonban

kevés eseten kivül senkit soha

fel

nem

old,

halál

a'

elszendc-

csakhamar. Természetem nem a' reszketkhez tartozó, 's féhii eddigelé, habár megijedni igen is, de nagyon félni, eddigelé nem igen tudtam, 's hiszem, nem is igen fogok

rülni

soha, míg idegeim tökéletesen

nem

el

gyeiigiUnek.

Nem

tartozom én tehát azon hsökhez, kik mint Sancho lóra

kívánkoznak, de

hanem egy

midn

észreveszik, hogy nincs fábul,

kissé mozog, szepegnek;

sem azon hajósok-

a' szabad tengerre vágynak, de tüstént megijedhorgonyt, csak horgonyt vetni sietnek, ha egy

hoz, kik

nek,

's

kissé

ersebben

alchymistákhoz

midn

,

fuj a' szél;

sem

a'

Frankenstein-féle

kik életet öntenek

a'

")

csontvázba, és

ez mozgatni kezdené inait, ijedten tle elfordul-

nak; sem nem tartozom azon csigavérüek és azon növényféle felebarátok vagy inkább <<íele emberek'* közé, kik éltük' fogytáig mindig csak a' « lassút'* járják, vagy 's csak egyen mint fa soha helybül sem mozdulnak ,

esnek bül

felette

felette

szaporán

szaporán

túl

ki:

.

vagy jobban mondva

honosik'

endékezetebül.

,

egy-

Mind

;

104

—

ezek közé

érzem,

érzem,

igen tisztán

bocsánat,

's

engedek, de ezen utolsót sejdíthetni nekem vajmi édes érzés nem tartozom. Nem szepegek, nem remegek én

—

szem

pet is,

velej gondolja, egy csepmivel honi eró'mííviuik szaporábban forog mint

azeltt,

só't

mint sok ó

teliát,

porábban

még sem

és

líj

azt óhajtanám, bár

— mert

félek

a'

még jóval szahanem azért

forogna

de azon okbul ijedek

;

meg

—

jó vágásbul bizonyosan kibic-

ezen ^'vagy inkább már kibicezent '\ és téviítakba bonyolódik.

Nem

kiáltok én ennél fogva, mint azon

sereg, melly egy nézetének, egy tettének

mutatni valódi okát

<^

Lassan

«

—

— végkép ^'Horgony, vasmacska —

Megállj, megállj

—

gyáva

birja ki-

mhidig csak lassan'^

's

mintha bizony lassan kellene haladni

vagy

sem

»

—

ott,

hol jó az üt

mintha állva már biztosítva

^^; vagy vagy a' mi minden képtelenségek' legfényesb diadala "Vissza vissza mintha bizony horgonjon vasmacskán

vohia az élet

;

—

'^

njargalva biztos öbölbe lehetne

eljutni,

és az idó'k árja

gyzedelmesen haladhatna a' törpe ember, kinek holnap sem sajátja és annál kevesebbé a' tegnap.

ellen a'

—

Jelszavam eddigelé mindig síromig, és

nem

és sok kisi

^<

haladás ^^ volt, és az lesz

azon, legkisebbet

urtul

éppen nem

követeléssel járó és felette

sem jelent, sok nagy hanem felette nagy

kicsi

bölcsen hangzó, de valóban

semmi többet mint egy nagy "Semmit^' mondó sententia szerint, mikép mijulenki <'a' /os^/í haladásnak (;mbcrc^\ 's melly felette józan józanság után, a' vakondok saját felette

szerény körét tartja,

ség

röptét hiszi a' józan

közt

a'

józaimak.

nemzet

sas viszont villám sebesköréjiek

,

és ezek

százezer árnyí'klat: miszerint az egyik. elviMbon

mindig kövelke/ctes. egy hisz

a'

haladás'

—

a'

(iialtan

oh Isten, hol vagy

vánja az íigy

—

egy

nu^rlöldet haladni

másik ellenben, mert ezt követeli te

bánsak tudnám,

nemzet még

min

ílgy

—

—

a'

ezt kí-

mert vég-

105

—

sajnálom, de ismeretlen eltkép ezt jeleli ki az elv a' másik mondom, viszont hat mérföltem ezen nyelv det egy órában hisz azon sebességnek, mellyet józanÉs így esik, ha az els vasiítra nak lehetne dicsérni. kerül és t egy mérföldön keresztül egy óránál szaporábban átviszik és t ekkép «józan haladási elveibül kiveszik, hogy olly hangos « megállj'^ harsog az égbe, mellyen az egész természet kaczag ha ellenben a' má-

—

—

'^

,

;

sik

megint magyar útra vergdik

,

ezen ö , szinte alatt hat mér-

és

"józan haladási elvénél » fogva, egy óra

még egy

földet, 's tán

darabot hozzá, haladni

's

máso-

kat magával vinni akar, hogy ismét vagy éppen

harsog az egekbe semmi, mert az

nem

egész társaság ki-

vagy mi hihetbb, mert nincs emberi er, illy sebesen hajthatna, hogy szinte,

törte nyakát,

melly göröngyös úton

ha nem teli

az egész természet' de

is

hahotája közt

soknak

tart

—

—

minthogy

gyalog érkezik

szomszéd' gúny-

a'

felette a'

ügyetlen kocsi-

megakadt csoport,

kezet csókol, ha idegen kocsi odébb viszi.

—

's

Miszerint

vakondok, ki vasúton, gzkocshi lassan csak lassan kívánkozik haladni, mint nem kevésbé szánakozásra méltó a' szárnyaszegett, még fel nem ersödött és magyar ragadó sárútakra vergdött sas, ki olly nevetséges a'

megint

itt

villámként. tett

illy

's

köridmények közt erlködik repülni

A' haladásnak,

valamint

a'

haza' oltárára

költség' kiadásának, okszerintinek kell lenni.

éppen

olly okelleiúleg

teszen

az,

ki szintolly

Mikép

kedvvel

és szintannyit áldoz hasztalanra, hasznosra, mint okellenileg cselekszik az, ki jó, rósz,

st

tévúton egyforma

sebességgel jár; és szoros igazságilag, valamint egyedül az teszen bölcsen, az cselekszik okszerüleg, ki egy garast

sem vet

a'

Dunába

és inkább eljátsza;

de valósá-

gos közhasznúra, kétség kivül sikerülre, hona' dicsségét tárgyazóra egész erszényét is kiürítni kész, és

106

inkább sanyarog: ügy tesz az is legbölcsebben, legokszeriiitiebben , ki jó úton olly sebesen vágtat mint csak bírja,

rósz úton viszont csak halkan, teviítakon elvégre

de egy lépést sem halad ; só't ha ezen netalán már elre nyomult volna, hosszú kanyargások helyett rögtön saját

személyének tengelye körül megfordul, 's oda lép, honnan indult, és onnét a' jó útba térvén újra kezdi pályásokat áldozni, hogy azt félig meddig

ját. ^Minélfogva

Dunába vessék elsorolni mhit

—

— pedig

éppen

tudnék elég

olly bíín,

mert hazai megrövidítés,

hol az ész nyilván azt mutatja

ott,

a'

illyféle vállalatokat

^<

ebbül lesz va-

lami hasznos », fösvénykedni szégyen, mivel hazakötelesség-sértes

úgy lassan haladni, hol repülni lehetne és ekkép kellene, éppen olly vétek, mert idó'csorbítás, mint hajtani 's hajtani a' magyart, és egyszerre minden intézkedéseiben a' világ' mind szellemi mind anyagi leggöröngyösb, legragadósb útján nyakra fó're, ha jól emlékezem :

Talleyrand szerit,

Nem

még több uúnt bn — mer otrombaság.

azon tompa

él

körül forog tehát

a'

nem

kal mélyebb felfogással hallék elpetyegni, mint

zán für, tudja mi negédbül, moiulja

— valóban

palattyát a'

dolog

a'

még

;

de az

a'

nem

forog

kérdés

,

bezártak, mellyek

el

illyféle pittypalatty

már

sok-

a' paj-

istenadta pitty-

mellyek útaink a'

hogy

dolog,

haladjunk, haladjunk, mit bizony Isten, soktul

,

körül

és mellyek

kinyíltak,

mellyikén

lehet haladni sebesen, mellyikén csak óvakodva, mellyi-

kén végre csak úgy, mint a' fszál n. Ezt kijelelni, bajaink, akadályink' azon százezer árnyéklatit kinuitatni, mellyekkel küzdenünk, mellyeken diadalmaskodnunk kell, ha czélt érni akarunk, azonban felette nehéz, sok idt kíván, és egy, aninylag rövid

nem

értekezés' határiban

cl

dottakra és

lapon

a' (JO

'"^

fér; niiszerhtt

érintett

az eddig mon-

csatarendre

talván, rövid v(tnasf)kkal és a" leh<>t

visszau-

hgnagyobl)

általa-

;

107

nosságbaii arra pontosítom össze vélekedésemet ^*hogy a'

magyar nyelv

terjesztésében megállaijodiuink, anyagi

óvakodva 's -olvasztókká magyarság ha haladmnjk,

kifejlésünkre szolgáló vállalatokkal felette

csak úgy kell

nem

válnak, tehát egyedül oUyfélékkel, mellyekhez nincs,

vagy

felette

és iskola,

kevéssé van ragasztva közvetlen súrlódás hogy végkép az alkotmányi üt azon út,

és

mellyen lehet legsebesebben kell eló'nyonuilniink, mint-

hogy ez azon régi törött út, és mellyet javítni annyira buzog nagy és kicsi , mellyen legbiztosabban 's lehet legrövidebben el is érjük a' czélt; kivált ha senki nem állja utunkat olly szándékkal vagy csak olly látszattal is, hogy azt tlünk ervel vegye el, minek átadására ügy is olly készek vagyunk; ha senki indiscrete ernkön túl nem hajt, mert ha valaki teszi ezt, akkor kirugmik és én legalább bár üssenek agyon de többé helybül sem mozdulok. Mert közbevetleg legyen mond,

va,

,

hangulatban van szerencsém

ílly

gulatban remélem elérni síromat

és

élni,

illy

han-

ugyan: Ha köz-

is, 's

agyon lhetnének bár de hat pénzecske zsoldombnl, míg élek, egyet

katona volnék, elkínozhatnának, tízszer

is,

sem venne

el

tólem senki

is,

mondom

egyet sem, mellyet

azonban jó kedvemben tán koldusnak nyújtanék. Ha

ki-

népemnek nem mánya, én iktatnám abba bé, mint az emberi társaság eddigelé legtökéletesb kormány- modorjába, minthogy minden árnyékoldalai mellett többet ér a' közvélemény most midn alatt álló 's általa magyarázott törvény rály volnék, és

volna képviseleti alkot-

—

a'

közvélemény

napriil

napra józanul

,

és azt a' sajtó

—

mint egy kissé egészen visszaesni nem engedi többé hosszabb napok' során a' legszentebb emberi önkény de jaj annak, ki Istentül, vagy

a'

<<

véletlentül

»,

vagy

nem bánom

akármitül nyert koronámat fejemen csak

heletével

illetné ellenségileg

is

;

jaj

annak

!

le-

adni fognék

108

mindent; ervel mit. Fia

tlem

végre púpos

kicsikartatni liátii

nem engednék sem-

volnék, valamint

magasra heljzem porliüvelyemet ,

's

kellemetlen és siílyos terlmek érzem azt.

soha

meg nem

ma sem

jobbadán 's

igen

felette

azzal szinte

vag5'ok elégedve úgy nevetnék magamon, úgy gúnyolgatnám elménczséggel enmagamat még inkább rögtön vége azonban annak vagy nekem ki az anyatermészetti nyert kis « halmomért ». mieltt :

—

—

;

magam

nyitnám

meg

gúnyra fakadni elég arjMiután azonban közkavagjok; király sem vagyok

a' tréfát,

czátlan, elég udvariatlan vobia.

nem voltam, nem is és nem is irigylem egy halandónak is ezen súlyos tisztet; 's végre soha nem mondták hogy púpos vagyok, de ha az volnék is, XIV Lajos' nem tmlom többé tona hála

Eg,

púpos hátú maréchalja szerint: esküszöm, púpomat, ha csatára kerülne a' dolog, soha sem látná a' milly

felingerlk' egyike is, mhithogy az hátúi lóg; miután

mind ez azonban nem vagyok, és ekkép sem hat pénzecskét,

nem

sem koronát, sem púpot mint sajátomat védni

tisztem; de viszont

Isten, a' « véletlen »,

f

nemesi joggal ruházott

fel

az

vagy nem bánom akármi, de valami

csak felruházott , és ezen sajátnak tartom, mint

Isten' ajándékát

a' véletlenül

éppen

olly szent

öröklött pénzt, véletlen

öröklött ert, véletlen nyert szépséget, véletlen nyert jó

ftj véletlen nyert szerencsét, véletlen nyert népszerséget, véletlen nyert jó feleséget 'sat.

et.

gaudeanl henc na ti

et

nagy khicsnck núnd ezeket azonis kisérve nincsenek vagy ha egjenként elkülönözve és roszul vannak alkalmazva,

bene

provisi

ban, ha

:

felette

még valami mással

,

(íppen olly kevéssé tartom, mint valóban felette csekély

fényl gyém;uit, es a' természetnek vajmi ocsmány kis pontja a' csupa magyar mágnás >', ha nem bánoni - a' véletlentül nyert sajátkincs, vajmi bágyadtan

<*

—

ját

nem

ndjn

^<

ki

>'

onibrrlársoinok. hoiilininak javára éppni

109

oUy magas uzsorával a'

.

mint

kosoktul öröklött szépséget ajándéklott

rencsét

velejét

szerencsés,

a'

népszerséget gas érzelmeit

a' a'

a'

,

másik,

zása

's

a'

mennyei

la-

szép. a' chcrubi seregtül

vels, az a'

ers

istenektül küldött sze-

honfi gerjedclemtül felruházott

népszer, és az angyaloktul sugalt mafeleség; mik roszra fordítva éppen

h

boszontók lehetnek; miszerint egyik

olly a'

a'

nyert pénzét

a' véletleiitl

pénzes, szüleitül nyert erejét az

magában egy sem

által lehet, a'

rút,

olly saját mint

de egyedül alkalma-

mint azt kiki éppen nem, roszul vagy

vagy dicséretre tehát sem közkatona, sem király, sem púpos, de fó' nemesi joggal felruházott vagyok: keblem, erszényem minden engedményre tárt, minden teher' közhordására nyilt, és mennyire nyilt, mennyire tárt keblem és erszényem kézfogásra, vállvetésre, azt, mert most itt

jól

használja, szánakozásra, gyalázatra

méltó; — miután

szk

hely, és úgy is alig birok kibonyolodni a' vamagyar mérföldet legyzte szóalkatbul constructiobul késbb, akár tessék akár nem, 's akkor a'

—

lóban

—

nem

alkalmasint fent és

lent

nélkül és tökéletesen kitárom

ban valaki azt

hiszi

gylöletessé tétele,

,

's

;

okozok botrányt, lepleg ha azonban elbizottságá-

hogy dorongolásai ijesztgetései, majd megint csábítgatásra kigon,

de inkább sért dicséretei által szaporábban hajtana azon czélhoz, melly régóta ki volt tzve már, még mieltt tudomásmik lett volna róla és mieltt híre keletkeznék: az ngyancsak felszínesen és német szójárás szerint « gazda nélkül » számol, 's legcsalhatlanabb bidolt,

zonyságát adja. hogy az ellenhatás' törvényeinek tudo-

mányába

,

mellynek mindenek eltti tökéletes ismerete

nélkül országember mai nap

nem

vajmi kis ember, ugyan

igen mélyen hatott bé; mert hiszen máskép észre-

vehette volna, nyerét, és ez

midn fájt,

például

hogy még

a' víz'

a'

színére csapta te-

lágy víz

is,

melly egy

110

könnyen enged, az erszaknak ellentáll; miszerint politicai páljáii is sokkal könnyebben és ekkép szaporábban haladhatni ^*egy kis» vagy inkább "bizonyos jó móddal » mint erszakkal, és miszerint ok-

kis jó

módnak

olly

nak módnak még is

p. o.

legkeményebb

a'

enged, nyomásiul, eróltetéstül viszont

velejü

felfortyan

is

veskedéseim

a'

mágnás

legvizenysb

mit vajmi jól tudok, mert néhai he-

;

az okszerinti vágásbul kiesvén,

által

egyet szalasztottam én

És

fejíí

nem

el.

is

hangulattal nemcsak én érzem keblemben

illy

magát nem enged ember' méltóságát, de hiszem, st tökéletesen meg vagyok gyzdve: minden férfiú így érez, ki latánjával megtanulá vagy az önálló

nem ac

hajtani

's

felejté el

tenacem^-

—

vagy másutt

még

'sat.

kilenczszer iiemesb

a'

jutott

de nobis

..nihil

hozzá

—

l-mae

Tit. 9-«*«"''

Partis

a' ..jiistum

siiie iiobis'^

is

gyöktör-

vényét, és ki ezen gyöktörvényt nemcsak egyoldalulag

foga

fel

és gyakorolja, mhit az olly mindennapi és olly

igen számos lapi, de foga' fejérét anjiyira kész mutatni le -

mint

felfelé,

csép mint szurony

felé.

Miden

illyes

tudom, úgy van lelkesedve mint én, bár az élet', a' miszerint éppen olly kevéssé tííri

hangulatú

férfiú,

—

világ' és a'

tolsó

haza' akármelly lépcsjén álljon

napszámostul

is

a'

legu-

— de csak

egyetlen egy trónig vagy akármelly erszak általi velem együtt felette könnyen meg-

fel a'

hajszálának fels, alsó kirántását is;

midn

juhászkodva, édesörömest

még

arra

is

rááll mindnyája,

hogy egészen megiiyirjék; de csak akkor, ha valaki <\jó

móddal

^\

és

nem

a'

hanem az észhez szólva

képzelethez,

—

és lát^játok

nem

a'

szívhez,

drága hoiiosim

azon tengelyt egy kissé megint eltnni, melly körül ha valaki az észhez sz('>Iva. hideg okokkal megnmtaíja hogy azért mert megnyirik az forog okoskodásom

— ,

embert, vagy

—

's

jól vigyázzunk,

mert szinte elhibáz-

111

—

egy felette veszélyes <'fel vagy alá** van saját kényileg^^ nyiretni magát azért mert meghagyja minthogy ezt alvólag az ember, azért mint Sámson korántsem gj^engül ö még el, sót, minél csípték meg és a' sok nyirés sríti többen engeilik magukat nyiretni tam, és

itt

^^

—

—

—

—

annál eló'bb jár egy egész nemzet « posztóban", a' tollban mind gyérebb gyérebb lesz a' pöre atjás azaz annál elbb húzza fel a' bocsmaradt a' g korban kezd, még miiulig bocskorban Icvó' magyar végre a' csizmát, sót a' czipót is, t. i. mindent, mi ^^okszerinti" és nem «eló'ítéleti csalfabáb »; 's pedig korántsem azért, hogy eldó'dink' mondása 's felette otromba szokása végezze, hanem éppen a' csizmában szerint abban ellenkezleg, hogy igazán csak most kezdje meg « tisztelettel felruházva » polgári életét! Mutassa csak meg a'szó'rt

—

's

—

'^

<*

—

—

valaki, de

meket

nem

a'

képzeleteket felriasztva,

feling-erelve mint álmát,

a'

szenvedel-

hanem az észhez szólva

mint valóságot, hogy minél nagyobb az igazság valahol, a' köz boldogság, és annál ersebben gazdag mindegyre, míg valami csak fel-

annál nagyobb

gazdagul

a'

csordul belle

szegény

szenvedelmek út

—

.

minél inkább felpénzesül

a'

meg ezt valaki — 's pedig, ha a' nem tüzeltetnek, és az erre vezet

fel

tévutak, tévcsábok, tévmodorok, képzeleti

felforrasztások

könny

közjóra

mutassa

is,

helyeit

a'

és

nem

használtatnak, ezt megmutatni felette

rögtön elolvadunk, de

leg, alkotmányilag,

hanem

nem ám

kéjérzéstül;

het-e annál becsületes emberre, nem, de

nemzeti-

mert ugyan

le-

a' legtitálatosb

nagyobb öröm, mint mindenét oszthatni a' mosolygó megelégedésgyönyöralakú szerencsétül környezve lenni, a'

énesre nézve

is

embertársaival, minden felül tül,

a'

hogy magunkon kárt temiénk, st azon jutalmazó érzés közt, miszerint magunk' állását is emelnk; nélkül,

lehet-e kérdem, földi pályánkon tisztább kéj, mint toré-

112

kény emberi kis csolnakunkba, mellybeii családostul ülüiik. másokat is bevehetni, a' iiélküi, hogy szívünk* még közelbjeit

abbul

kitaszítiii.

nek volnánk, mint tágul

's

vagy magunk

sót tapasztalni, mint

is

sülyedni kénytele-

ersödik bárkánk és

mint kényelmesbííl mindinkább, minél többet

veszünk abba bé. míg olly dics gáhára magasul az fel, mikép azt nem törheti meg a' tengernek árja, a' szélveszek' dühe többé. Ha ellenben ennek okszerinti. és ekkép kérdésbe nem vonható megmutatása helyett, vagy a' helyett,

hogy valaki nem abban heljezné a' legfbb igazságot, miszerint egyik a' másiknak tartozzék pjíríolni sajátját, és ekkép születési jogok nem kevésbé álljanak a' közpártolás alatt,

mint

a'

természet' szintollj' véletlen anjagi és erkölcsi

ajándékai, millyenek : pénz,

er, ész

'sat.

ha

a'

helyett a'

hatalmas önkény mhiden fényt, minden kincset,

miden

minden jogot egyedül maga személj^ében és tettleg akar egybepontosítni. vagy politikai tanárok, «á la Pere Enfantin», miután az ész', er', egészség', ügyesség'
'sat.

nem

állíthatják

egy nive-

születést akarják,

szeretem

Istentül nyert kiváltságait

au-ra, a' birtokot

meg

a'

hinni felette jószívíí, de valóban egészen egyoldalii igaz-

ságszeretetüknél fogva

nivellálni;

mert ugjan, bölcséletileg nyira kiváltságos-e banquicr,

vagy éppen

pedig több pénzét,

a'

illyest

—

gyenge, beteges, illy

tudok

lelki -és testileg

t

—

mondom,

szólva an-

lágyeszi'í

—

miszerint

a'

meg

.illiiak

ép fértiúval, kirül halhatatlan Schiller

mint ez: és ekk<>p

mellett, itt

is

úgy

is

a' »)

midn sokkal

kitnik azon száz

hogy az Isten egynek jobb szakámásiknak viszont jobb gyomrot adott. Ha illyest

.irnyeklatu igazs;'ig. csot, a'

is el

nagy természet urával,

azok minden pénzeik és jogaik

—

nyomorult

czímeit és eljogait

annyi irigylésre méltót mond, aránysulyba hozzák,

lentebb

"sat.

kevéssé felruluízott gróf

meg még nyomorultabb

kellene kobzain, hogy

egyoldalú

philosophice

113

akar elkövetni fels, alsó vagy akármelly Önkény, ak* kor tudom felette sok lesz, ki ezt engedni sehogy sem fogja.

pedig

Ila

zetek elttünk, eddigelé vül

a'

's

még

hiába mentek volna más nem-

is

reánk nézve hiába munkálódott volna

sajtó, melly mindenkinek,

még mást

is

ért

,

annyira sajátja

ki ,

magyaron kia' mokkái

mint

kávé, ha elhozatja; és az idó'k folyamábul semmit

nem

magyar, mikép az önkényeknek ellent nem állhatnánk, 's vagy egyes erötül, vagy a' sokak' tanult volna

siilyátul

a'

bontatnánk

el

akkor, mitül azonban tán csak

:

megmentjük mimnagunkat , mert van még idö bár sok végeknek elejét vemn, 's ez ídÖt, remélem, talpra esett honosim használni is fogják; akkor, tudom, lesznek olljanok, és ha nem lesznek, leszek én, kik mint Ibykus *) az egekbe fogják harsogni és a' Nemesis megbosziíl mindent vagy, ,, Eresebb megtörtél, 's magasan állsz de azért még is mi vagjimk a' becsületesek, és Te a' rabló ", vagy ,, Eró'sebbek vagytok, megtörtetek, sulytok elsülj-esztett; de azért mi vagymik a' becsületesek, és Ti a' rablók." 'S hogy lennének, ha illyes következnék be, mind felfelé illy hangon szólók egy cseppet sem kétlem. Mert valamint nemzetek vannak és illyes volt a' magyarnak virága mindig, és tudom mindig illyes lesz úgy vannak emberek is 's ha magamban nem érezném e' melegít édes valamit, az illyfeleket tán egy kissé feldicsérném nincs, illyes gyászos

—

—

;

—

,

—

—

—

—

kiket rabigába dönthetsz, meggyilkolhatsz, de öntermé-

szetkbül fogod.

—

palattyi

kivetkeztetni, megtörni ó'ket

soha de soha nem

Míg azonban

a'

haladóknak

—

ennyire jutna 's

dolog, a' pittv-

számolhatnak rá

—

még

több-

ször bé kell ütni fejüket.

Mihezképest

het

a' 107"'*'

lapon elhagyott

's

ott felve-

fonalam' végére utalva, azt ismétlem most, hogy

az alkotmányi

t

azon út, mellyen legszaporábban 8

's

114

legbiztosabban

ekkép most egyedül

czélt; és

valljon

érünk magyar honunkra

ez líton mikép és mi

a'

nézve üdvös

körül foroghat kérdés,

módon

lehessen haladni

legszaporábban, vagy más szavakkal, mikép lehet

al-

kotmányunk lehet legtöbb áldásit. Hunniának lehet legtöbb lakosira ruliázni lehet legrövidebb id alatt; minek elérése azt hiszeni; a' Pesti Hírlap' szerkesztjének is bizonyoson f vágya, f óhajtása; minek elérésében azonban, és nem szerény nézet » de sakkjátéki szoros számolás szerint, mint én látom, nemcsak legrövidebb ^*

utat

nem

választa,

útra vezet

alkotmányt eszközöl teti

mind

,

*s

és a'

st

mellyen

,

ezzel

olly

úton indul,

's

fajdalom oUy

nem hogy tágabb körre a'

magyart

,

állítná

az

de éppen ellenkezt

egyenesen mint az alkotmányt veszélyez-

magyart.

J\

Pesti Hírlap' szerkesztójéiiek

lícni

szivében van

a'

mert az bizonyosan nemes, nnt az egész haza,

baj;

vonzó

többi közt, szüleiliez

tapssal méltánylani

is

ba, mert hiszen roppant

's

gerjeilel minél fog\'a

fiúi

tudott;

sem velejében

valóban ritka elmebeli tehet-

ségirül senki csak legtávulabbrul tactikája,

sem

kételkedik.

modorja hibás. E' körül forog

annyira hibás

—

tisztelet,

köz

liincs a' hi-

a'

dolog.

Hanem De ez

becsület, de igazság

—

is!

vigyázatlan háromszor gynjtja

a' hogy valamint a' házat, míg a' gyújtogató csak egyszer: a' következmény után ítélve, ö róla egyenesen azt lehetne gondolfel

hogy szíve éppen nem jó, 's feje sem sokkal jobb. Dicsó'teljes emlékezet Mack tábornok ki az uhni árpát fó'zte meg, mmt mondják, felette jó szívvel birt. és esze is ugyancsak kell helyén ült; modorja, tactikája azonban hibás vala, és így lön, hogy szíve és esze' daczára mindegyre verték öt, és csatákat soha sem nyert. Bonaparte viszont rósz szivünek mondatik, mert Egypni,

,

tusban, mint állítják, megetetni engedé

mirigyeseket, a'

's

borodinoi ütközetnek

,

szegény dög-

és jobbadán ártatlan

ló'ni

türé,

mint mondják 50,000 holt em-

ber-vértül füstölg' csatamezején pedig

muszka adózó

— boldog Isten — !

és ártatlan franczia

nemzetnek aránylag csak kevés fömilly gyönyöríí anyag ha akkor már létezik volna ez egy vezérczikkre 8*

conscript, és e' két

rend lett

a'

aztán Enghien herczeget ftjbe

testei

közt, azt monda

— .

116

a' Festi

Hírlap

— „Ez

ám már

dics nap"; feje azonde még sem ez tette t nagy ve-

ban meglehets volt; zérré,

hanem

tactikája, modorja, mert ez vala különö-

nem

sen jó; és azért habár tes barát vagy

csepp vérnél a'

a'

fel,

Mack

jajdult is, mint könyörüle-

ellenkez asszony, minden

fiatallal

a'

ellenben

látzik igen irtózott

úgy

nehogy rósz commentárok Írassanak, magát övéivel vanagylelkséggel megcsipetni engedé: azért még is,

vérontástid, mert inkább legépebb létben,

szivérül tán lódi

én legalább, inkább Napóleont óhajtanám vezérül. Eny-

modor. És csak Istenért ne keVan-e nemzet, kérdem,

nyít ér a' tactika, a' jó

verjük

—

szerepeket össze!

a'

mellyben több az elszántság, több a'

szív,

's

kitnbb

— jóllehet

mondják vés benne

—

és

nem

—

Alig hiszem.

lengyelben?

a'

én

az

els igen azok; kik

felemelkedés

— de

e'

—

gondolat.

doija hibás volt:

hogy

— mert

\S pedig; a'

dics

annál több

—

de

És még

ke-

a'

pénz'^

^'tán

annál

is,

fájdalom,

akármit mondjanak a' szín-

tökéletesség sehol sincs

Az

áll.

ersb

felette

nemzetrül úgj' ítélnek mhit vak

lehet legmagasabban

fejérül

—

<
'sat.

a'

angolrul viszont azt

alant, az angol viszont,

emberileg szólva

a'

felemelkedés,

igen könnyen olvad szíve

is

mint

Az

nem hiszem

jobban tanácsol neki esze»

rül,

a'

az elmebeli tehetség, mint

lebilincselve

;

—

ez szabad

mert egynek tactikája, mo-

másiké ellenben

úgy gondolom kár egy szót

jó. is

— Aristotelesnek

veszteni, mert azt

nem tudom, mert annyi évek után a' szív' mködési jelei nem igen szoktak nuitatkozni, 's szívi tekintetben tudtomra fbb emberek közül — mert a' kisebb rendek kivétel nélkül l)izonyosan mind igen jö s/ivíiek (!) — senkit nem idézóriásinak hiszi mindenki

nek mint

Titust, azt, ki

;

szíve jó

élne,

,

Jerusalemben egy kissé megper-

zselte a' zsidókat, és ez után ítélve,

tán

volt-e

ha

ma

és köztünk

nem igen volna az emancipationak ügyvéde;

117

mondom, nem tudom, ha-

szíve Aristotelesnek jó volt-e,

nem

liogy

problémák' megfejtésére, igazságok' kikuta-

tására, modorja, tactikája,

t.

legvisszásb vala, és ekkép

—

vezeté az emberi nemet

analytikai rendszere a'

i.

legszövevényesb tévtakra

a'

századokig

's

—

mellyekbül

ma kérdésbe Verulami Baconnak elliogy nem csak jószív de

alig vala többé kigázoiás, az közismeretü,

többé éppen lenben

még

nem

kiri azt

,

—

vett dolog. liirdetik

szinte becsületes

,

,

ember sem

volt

egészen

feje is

,

néha egy kissé zavart vala, gyönyör modorja eléggé

nem magasztalható; által

t. i.

—

tactikája

olly utat nyitott

inductiv rendszere

—

az emberiségnek, melly bizony

még Prometheusnak mennyekbül orzott tüzével is mivel az isteni szikrát nem szükség olly messze keresni, felér

;

mindenütt létezik az, v^ényben,

lyen biztosan és 's

magunkban mint

a'

legkisebb nö~

csakhogy nem ismeré halandó azon

nem csak

véletlenül

utat,

mel-

feltalálhatni azt,

mellyet Bacon' modorja jelelt ki; ezen az igazságnak

józan utbani keresésére vezet gyönyöríí modor, melly jóllehet

va már

csak ujabb is

kori,

roppant következményeinél fog-

csalhatlan bizonysága, hogy tökély felé indul

az emberi nem;

's

nem, mhit sok ó- szem

hiszi, vi-

szonlag.

És ennyit

a'

jó és hibás taktikárul. az okszerinti

okelleni modorrul, és a' czélra

's

Miszerint tökéletesen kiviláglik,

's

czéltul vezetó' utakrul.

hogy valamint

a'

leg-

szebb felemelkedés, leggyönyörííbb enthusiasmus, legol-

vadozóbb szív és legfényesb len tacticus lehet valaki,

dökl

ész'

daczára

mind

és

tulajdoni mellett felette

e'

ügyet-

felette

szép és igen tün-

nagy sötétben bolyonghat

és vezetheti embertársait, kigázolhatlan tévutakon lehet viszont jó tactikával

,

jó modorral ellátva

,

:

lígy

és

a'

lehet legjobb útban járó és vezet megint valaki más; benne jóllehet benne viszont nincs annyi enthusiasmus ,

118

tehetség

annyi képzeleti

niiics

lágy szív

Távul vagyok ennél fogva nemzettel

benne nem ]akik

,

olly

sat.

— mert

hiszen a' lengyel

egy sorra állítatni tán nem nem valami szégyen a' Pesíi

xVristotelessel

.

valami megrövidítés

,

—

Hírlap' szerkesztjének szép sajátít legkisebbé csorbítni

akarni

valóban

.

nálamnál

«

a'

felette távul

adománya vagy ünszerzemény és kivált ezentúl

parancsolat' 9

étvágya

is

,

mert

véletlennek

a'

szintébb védje nincs:

mert úgy látszik, soknak van a' tíz ÍO"' pontjának ellenére a' feleségen

's

bár hol létezzék

— szilárdabb

is

az, felette nagy

bajnoka nálanniál bizonyosan nem

Nem akarom

lesz.

is

,

ez bár

—

túl a' sajátra,

'saí,

pedig azért

's

,

sajátnak*, legyen

tehát

IMagyarország' ujjászületési

,

csorbítni

tulajdonit

;

de

alkotmánjimk'

kifejlési, 's

felnemcsítési tekintetében Steigentesch báróként

eped

rebegem magamban szkkeblüleg, azért rimánkodom az egekbe szkszívüleg: ;,Bár volna roszabb

kebellel azt

bár ne volna olly

szíve,

kítna

éjjeli

magas

h^lkíilete

,

bár ne sza-

rövid nyiigalmábul annyi órákat

ná magát h»kább egészen ki; de

e'

el,

és aluii-

helyett követne jobb

modort, jobb tactikát, és vezetne tévutak helyett inkább a'

jó útba.'* 'S

«

Marié

csábítói

ugyanis Steigentesch báró

czímü novellát

'^

^'

irta,

—

az

.

meliy azon

ki

azon híres

még

híresebb

Len liaisons danfjcreuscs^- miuikának német má-

solatja, és ki felette

sok talpra

esett elméiiczségei közt

— de, bizonynyal álh'thatom,

nem Budamonda: pestrül hogy abbul, mit az emberek itt nem tudnak, legalábl) is egypár százezer bíiicset lehetbizonyos városrul

—

azt

ne felkészítni, mi sok helyre és sokra nem

rosziil Illik,

—

Steigentesch báró beteges álhipotban leúgy hiszem ven. Tatára ment, 's ott « kosztba" egy ftül talpig beí'sületps moliiáresaládhoz szeg'díUt.

Kiniondhallan jók

119

jámborok valának e' család' tagjai igazi Philemon és Baucis -féle szívek ; de annál keményebb volt a' lúd 'sat. mit a' szegény báró' asztalára raktak , gy hogy minden szívesség, és a' molnárcsalád' minden figyelme és

,

és éjjeli óráinak megrövidítése mellett, a' rósz ebéd, és a'

nem jobb vacsora már

lön a'

után bizony naprul napra hitványabb

De

sírhoz közel járó nyavalgó.

6 trt, míg

dáma

bizonyos alkalommal bizonyos nagy uri és szép keble' sugtában a' molnárcsalád'

jó szíve'

nagy erényei-

nek dicsérésére meg nem ered mikor a' báró ezt többé nem állhatván, legnagyobb indignatiora fakad, és e' bot;

„Bár volnának

ránkoztató szavakat ojté ki: becsületes molnárok

,

és

tolvajok

e'

lennének inkább jobb szaká-

csok.'*

És ebben van, bizony van egy losophia a'

—

—

nem

— Miszerint én

phi-

is,

bár botránkozzék azon

indignatioval azonban, mitül Isten ment-

sen, mert hol jó félre

—

és hazánk' életéért csak egybe ne keverjük

szerepeket!

akárki

kis bölcsélet

a'

szándék,

tiszta a' lélek,

de

még

is

vezet, ott egyedül elszomorodásnak lehet, és az

igaz egyenes szónak van helye

—

miszerint én ki

nem

pattanok, de csak szomorúan feljajdulok: <
va, bár ne törné

meg

saját

a'

tehetséggel felruház-

magát annyi

éj- 's

napi mun-

kával; de volna modorja, volna] tactikája inkább jobb.'^

Nincs tehát nekem

koztatom

—

—

mmt

sem személye, sem

újra

meg

több elvei, sem irányzatai, sem általában elleii

legkisebb kifogásom

nám, ha

a' Pesti

is;

újra kinyilat-

eddigelé kitüntetett leg-

sót

a'

Pesti Hírlap

midó'n felette sajnál-

Hírlap' szerkesztjének szép tehetsége.

komoly elszánása nem gyümölcsöznék drága hazánknak, valóban « drága hazánknak », mintolcsón'* sót tán hogy azt ingyen » bizonyára nem emelhetjük magasbra, és ekkép egy velnek, egy tehetszilárd lelkülete,

—

<^

<'

120

ségnek, egy lelkületnek sem kellene, és annál kevésbé olljannak mint az övé, elvesznie midó'n mondom fe-

—

lette

sajnálnám ezt:

ben már

is

a' Pesti

oUy sok jó van

,

Hírlap' folytatását, melly-

honunkra nézve

és melly

valódi kincsesé válliatik, legszintébben óhajtom, sót va-

köz csapásnak tartanám annak megszntét csakhogy a' fenforgó kérdéshez és honi körülményeinkhez lódi

;

alkalmazva, ne legyen tactikája olly hiányos, olly viszszás, mint valának jámbor 31ack', Aristoteles'

a'

dics

— ceciderunt in profundum —

^lihezképest, midó'n

a'

Pesti Hírlap'

lengyel' és

tactikáji.

szerkesztjé-

nek egyedül modorját és tactikáját állítom helytelennek, hibásnak, okelleninek; most az a' tisztem, mikép meg is mutassam, hogy állításom mint a' német mondja, nincs a* ^'légbül kapva », nem hiú és ékké p gyáva versengésnek okozatja, sem nem szkkebl személyeskedés, vagy éppen megijesztett; pereputtyát feltó, tetteit megbánt, a' kereszthez csúszó mászó szegény sokat akart a' szarmágnásnak üdvös apostasisa; mit azt tán sok ifjú ka* a' vén képpel, vagy sok vén a' fiatal fó'vel gyanitgatja; és Ti is tudom hirdetitek, Ti, kik ha azt mondjátok, hogy ez az én munkám! mirül azonban majd kéhirdetitek, Ti is a' rabulának gyáva szolgái Ti sbb <'

—

—

—

és higyétek, vajmi jól ismerlek benneteket

—

kik

a'

nagy könyvbül, mellynek tekervényeiben, nincs tagadás, nagy bvészek és mesterileg jártasak vagytok, fejérét, feketét, életet 's halált tudtok, mint azon sötét alak, kimutatni, és ezzel mint valami nemes emberliez valóban igen

illó'

ügyességgel

még

büszkélkedni

is

mertek, mint

—

azon sötét alak mondom és azért térjetek inkább magatokba, mieltt még kés lenne ki meleget és hide-

—

get, lángot és jeget tud kénye kedve szerint a' körülményekhez alkalmazva torkábnl okádni. Nem fogja, legyetek bizonyosak, bagoly! huhogástok több mint egy

121

negyed századi szilárd és következetes elveimet, minek eldöntlietleu bizonysága kezeimben, megtörni és azért megvetlek; valamint rátok megint szánakozva tekintek Ti nyomorult lelkek, kik egyedül idegen nap' sugárinak

köszönhettek egy kis fényt; mint rátok vélykék, kik

Lili

viszketegtül hajtva,

is

Ti törpe ke-

vélvén, hogy

's

majd Ti fogjátok irányozni azt, bujdosó csillagra ültök, bár legnagyobb veszélylyel járna is az , 's bár mint 's hová sodorna is benneteket. Ti nemzeti testünk' rothadt 's

rothadó symptomái, kik polgári erényt

's

ezért azt senkiben

nem

is

nem

birjátok feltenni,

ismertek

ám

dob-

jatok rám sárt, mennyit ertök csak gyó'z, ím kihívlak;

mert tudom, lemossa azt rólam az id, és Titeket felejvagy utálattal fog nevezni Hunnia, melly csak ak-

teni

kor lehet, csak akkor lesz magas, ha Ti gyávák nem

vagytok többé.

Nem, nak,

nem

állításom valósággal lelki

nem

ellenséges indulat-

szegénységnek okozata, de egyenesen

megczáfolhatlan , kérlelhetlen számokra

állított

dásnak eredménj^e: mit megmutatni tisztem,

's

okosko-

ha

tehet-

ségem megfelel a' súljos feladatnak, és annál siilyosabbnak most, midó'n a' mindinkább felingerlett képzeletnek 's feltüzelt szenvedelemnek árja közt már már keresztül

a'

hideg számolás. Isten' segítsé-

gével tán diadalmam

is

lesz.

alig törhet

Il/zeii állításnak okszerinti

szövevényes

súlyos, felette

melly eddigelé, jóllehet

bebizonyítása azonban felette

nem

miveltetett

mezbe

nem maradt egészen

némi rendszerrel sehol és senki ki

mert oUy

tiszt;

még,

által

vág,

parlagul,

tudtomra legalább

és melly ezen felül, mhit látni

alkalmunk lesz, telisded

van

teli

a'

legmegrögzöttebb

elfogultságokkal.

Volna az kérdésben, min fordult Napóleon' tactivagy min fordult az an's mi tette azt helyessé vagy végre miért vezet egyegol' léte olly magasra dül Baconnak rendszere a' természet' titkaiba biztosan: nem vobia akkor a' megfejtés olly nehéz, jóllehet erre is csak meglehets diadal végett roppant tehetség, sok id és tág tér kellene nem volna akkor a' megfejtés mondom még is olly nehéz, mert lettdolgokrul, 's már kája,

;

;

;

több oldalilag és többek által megliányt t;irgyakrul fo-

rogna szó. olly régi

mez

A'

mint

még nem könny

azonban, mellyre én lépek, noha

a' világ, és tán az,

miveletlen és tövisteli,

fekszik,

,

mi az

által

még

rendszeres gyümölcsüztetése a'

jövendt, nnnt

a'

jelent

legkisebb eseményeit

mitin aránylag a'

mellyen legtöbb khics

is

könny

,

's

multat

múltnak

jelennek szövevényeit bontani

r;in;)k is t.irtom

mind

n/,t,

niif

ekkép

kifejtése ,

hogy

hazánkat tekintve, inkább illeti;

a'jövemlnek

pedig v.íjmi nehéz,

kiszámolni a'

és

súlyosabbá lesz

titkait leplezni,

lel.

Mind

vagy

e' niellett

ko-

kit.irandok. val.iinint mind

123

azt

korállom, mit ez alkalommal már elmondék

is

mindennek megvan maga eló'tti

mozgása tönkre

még

a'

dalt;

mihezképest

közvitéz

zékbe venni

—

—

hallgatok 's

mi

a'

mit soknak is,

miden

ezüstnél, aranjnál

magasb valami,

— sakkjátékban —

a'

hallgatás.

bül másodszor

ártana jegy-

földi khicsnél

még sokkal

velem, hogy ha

mert ha valaha, most És ez oka, hogy egybefügg tervem;

kizavarva, kénytelenül és kényszerítve,

mint tán éretlen bábot, ki eló'bb

nem

tisztán hallatja

azon eszmét, mellyet annyi év óta

hogy

a' dia-

ha nem hangzik bennem

valaha, most kötelesség szóhii

bn

idben

módjára, ki azt tartja „szólni

a' török'

arany"

ezüst, hallgatni

mert

királynénak idö-

a'

teszi a' királyt, midó'n jó

elhatározza

is

és

ideje,

;

is

rejt

bocsátom

keblem, ezennel a'

világba, ne-

meghaljon az, vagy tán meghaljak

én.

És

azért legyen.

Ez alkalommal azonban nincs idó'm vagy jobban mondva, nem vehetek magamnak ahhoz idó't, hogy rész,

kimerít lehessek, de azért még is kitárom a' mondandót; mert többet ér, azt hiszem, túzkezdetnél egy korsó víz, mint bajai lángözönben egész Balaton; letes és

>'

^<

és azért bár legyen víz,

bár menjen füstbe

munkám egészen

—

hiábai legyen

és szapora vonatokkal meffrör/díténk

közlemény sokra nézve korsó nehogy tán késn jöjjek és

e'

—

csak rövid, általános

fogom ezennel

éjjeli iigy is

—

jóllehet

igen régóta teszsziik, mit a'

mi

i»

ez-t

már

nagy közönségnek mint

\í\-

s%vkrc mért óráinkat, én

lami különös nagy ember' különös

sajátságát és áldo-

zatát tudni, vajmi érdekes és vajmi becses lehet

— csak

fogom ezennel elterjeszteni rendMikor az itt következ köjiyörgése

általános vonatokkal

szerem' vázlatát.

men felül melly szerint « üssetek csak hallgassatok meg», arra kérlek bernieteket és azért esedezem elt,

,

tetek, Ti

hazánknak

lelkesebbjei,

hogy nemzetünk"

njjá-

124

születésénél, hazánk' egykori legdicsó'bb kifejlésénél fog-

ha mi magimk nem rontjuk meg, bizonyosan

va, nielly,

bé fog következni, csendesüljetek pillanatra le, és lépjetek csak, míg leti

közleménynek olvasása

e'

tart,

képze-

körötökbül ki, és pótoljátok, nohabár legtisztább

még

szándékkal járó, de

gyenge tehetségemet

is felette

egy kis jó akarattal, és értsetek

számos és

itt

nem meseként

a' minden hogy midének

engedik

rejtély nélküli kibontakozást, és trjétek, eló'tt

hol gyarlósá-

ott is.

gom vagy más körülmények nem

felhozott, de valóság-

gal történt kalandjaim' egyikét ezennel elmondjam.

Számosb évvel ezeltt Hambiirgbul Amsterdamba utaztam gzösön.

Nem

nagyon

geri üt, mert

kevéssé göröngyös volt szél,

fútt a'

a' ten-

mikép tudom

—

ha

—

velem ül a' Batavián sok komoly spectabilis, de még sok nagyságos magnificus , sót még sok méltóságos illustrissimus

is,

ki egyébkor kivált lefelé, hajthatatlan,

egy kissé megtörve magát.

így lön.

'S

voltam igen

jól,

's megjuhászkodva érzette volna hogy én szárazföldi magyar sem

de <*turtem, vártam » és végre bizonyos

angol eró'míívessel keveredtem beszédbe, ki Berlinbül,

hová az

ottani fejedelem által volt meghíva,

gliába vala visszamenendö,

névre kapott

,

's

pedig

gó'zönyt, melly igazi

sem

,

nem

akart.

mködik

körébe

a'

Bezíirta

vala, de mozogni sehogy mozgásba hoza, és ez meg-

szelni

's

és szinte

is

a'

azóta.

— Lehet

legjobb theo-

az egész, és az egyes részek

is

csakhogy mint mondom, mködni ennél

felhozott nu'íves

mert mesterségét

kis hír-

remekm

ria után volt készítve

hibátlanul végezve,

éppen An-

már azeltt nem

mert Parisban bizonyos nagy

akart, csak szaporán

akadás nélkül

's

fogva

magát

gó'zeró'm- épület'

a'

—

és egyedül magát,

legalantibb fokon kezdvén,

ráspoliii is mesterileg

még

re-

tudoH. n\iben leginkább

úgy büszkélkedett, hogy

t. i.

dolgozik és doI-

125

mondva

mint sok azért büszke vagy tán jobban

•rozott,

<'kevély», mert solm nem dolgozott, sem solia nem dolbezárta egyedül magát mondom néhány órára, gozik

—

míg végre kilép, 's nagy számban kün

^,

tüzeljetek

felségesen forgott

a'

talom

magával

és

,

elvitte

most"

ezzel köszönti a*

franczia macliinistákat

álló

mxí

,

És

(!).

ki lön fizetve a' fényes ju-

's

titkot

a'

<<

miért

nem ment

elbb, miért megy most» az angol mozgonyár. „Ugyan mit csinált rajta, hol volt a' hiba?** így kérdezem, „ugyan

mondja meg nekem".

„Itt

ott

egy kis csavar igen

meg

volt luizva, itt ott pedig kelletén is ebben volt az egész" és ez lön az egész

is

fityegett;

túl

felelet is.

—

Csekélység magában, de rám nézve ez igen nagy be-

nyomást tön, és azóta nagy vigyázattal vagyok a' csavarokra; ha pedig itt ott, jóllehet gyönyör de mozdulni nem akaró machinákat, vállalatokat veszek észre és illyféiét köztüjik sokat veszek észre mindig azt gondolom magamban, "tán igen is meg van húzva, vagy

—

—

igen

is fityeg

valahol bizonyos csavar,

's

tán innét szár-

mazik a' sok megállapodás és a' nem kevésb zavar ». Es ím egy kis elzmény, hogy valljon sokszor miért forog valami éppen nem, vagy jól, vagy csak meglehetó'sen, st roszul is; azon igen egyszer okbiil, mert sokszor

st

legtöbbször egy kicsiség,

vagy inkább

« bizonyos,

egy^

mindenkitül észre

észrevehetlen,

nem

lami" teszi azon tengelyt, meliy körül forog

vett vaa' fel

és

egy bizonyos valami, melly a' siker körül határoz, és nem ritkán szintúgy oka 's gyökéroka a' alá;

igen,

nyert és vesztett csatának,

nek és

a'

a'

nemzeti újjászületés' sikeré-

nemzeti halálnak, mint oka és gyökéroka

és rósz levesnek, a'

tompa és

És ha nem akarjuk tagadni, hogy életben sokszor,

st

a'

;

jó

gyakorlati

valóban legtöbbször valami

kicsi szüli a' sikert, és viszont

a'

éles borotvának.

felette

ha nem akarjuk tagadni

126

mondom

ezt:

akkor még inkább meg

kell

engednünk.

még kérdésbe sem vehetjük, miszerint ha visszásán állnak a' még olly tökéletes részletek is, nemcsak nem müködlietik rendesen az egész, só't elkerüllietlenül meg kell akadnia vagy ha illy mibenlétben mt^g is hajtatik, nem hasznot, nem áldást, de kárt sót átkot következtet nuilhatlan. Nemde só't

ezt

némi következetességgel

;

Már tágítva

körülményhez

—

kitn

képest

a'

csavarok nincsenek

okszerintileg

szorítva,

mi azonban csak mellékes tekintet

részek sincsenek sót

Hírlapban sem

a' Pesti

helyhez,

részek

az egyébiránt

,

— mit

itt

ott

—

felette

hódolva elismerek

—

de

a'

becses

sincsenek

jó irányba helyezve minélfogva, míg e' részek, a' Pesti Hírlap' alkotó részei, t. i. Vezérczikkei és ezek fény;

körében álló egjéb czikkei más irányba nem helyeztetnek: szoros tudományilag nem hasznot fog hajtani, nem áldást fog terjeszteni, de kimondhatlan kárt hozajid hazánkra, Süt elsülyesztü átokba bonyolítand mindnyájun-

kat

a' Pesti

Hírlap.

Értsük egyébiránt egymást; mert

a'

legkisebb téve-

dés tökéletes homályba boríthatná okoskodásomat.

beszélek én a'

most

a' Pesti Hírlap' általános

Nem

irányzatánd, mellyet

érintett és általam gáncsolt aránytalan fekvésé-

vel némi részeknek

sem; minthogy

lehetne egybekeverni, legtávulabb-

az irányzat bizonyosan helyes,

's

mellyet minden netaláni félreértés' elmelló'zése végett

itt

rul

még egyszer

—

mert volt már crrül szó

—

Hírlap' szerkesztjének engedelmével, és az ó

a'

Pesti

vagy

in-

kább Hírlapja' nevében én jelelek ki, és nem hiszem, a' Pesti Hírlap' irányhogy hibáznék. Az irányzat

—

zata

—

nem

niás.

mint az

emberiséjínek mejimenteni

egy nemzetet, n)int!iogy egy kikéj)zett nj nemzettel több: valódi nyereség az egész világnak: de ha ez nem volna

127

is

« megmenteni minden esetre magunkat'*, mert gyáva engedi sülyesztetni magát, midó'n a' bátor

így,

csak

még

a'

a' halállal

szembeszáll, mivel nemzeti élet nélkül

is

ocsmány pálya a' rideg élet és ekkép a' magj árnak is ha magyar, a' férfiúnak is ha férfiú, és azért mert magyar, mert férfiú, veszni, vagy meg kell menteni fajtáját, a' magyarságot, ha szívvérét kellene is áruba bocsátni bár. Az irányzat tehát az, hogy megmentsük ;

magiuikat.

De ez csak része, jóllehet legnevezetesb nem elég a' halál' barjaibul kiragadtatni, gyalázattal többé el nem bukni; hanem élni,

része; mivel

nem

elég

is kell

élni

nemzetünknek,

dicsséggel.

Lehetne-e

ott

mi több, szerencsésen és elérése

azonban szerencse, lehetne-e

hol a' természetnek ugy ál

's

És ekkép most ennek

tudomány,

ál

is

bölcseség

a' feladaf.

ott

dicsség,

annyi rövidségei közt és ál szokás

is

még

megrövidíti

's pedig az anyagi javakban jól helyzeti azon szellemi gyönyörtül minden embert a' szerencse' utján láthatni, mellyen csak menni kell, hogy annak lakát elérje'^; az ügyefogyott részét viszont meg-

az embert,

részét,

<<

rövidíti többé

kevesebbé még azon anyagi javakban is, egyes boldog álmodókat kivéve, kik-

mellyek nélkül ként

a'

—

szerencse relatív

még csak

— ember

mindaddig szerencsés

sem lehet, míg gyomra van, mezítlen jó' a' világra, míg fáj neki a' hideg, meleg, és ha veri ó't a' zápor, míg biztosság után szomjaz, míg a' szerelem' édes kínai, és a' házasság és szülei örömök utáni vágyak mncsenek kioltva bemie, és míg még százde

elégedett

nem negédes viszketegbül vagy kárakasoha jóllakni nem tudó sovárgásbul eredt, de egyenesen és szorosan ember' létéhez, testi és lelki miségéhez ragasztott szükségei többé kevesebbé kipó-

féle

és éppen

tonakénti

^)

tolva nincsenek; miután mind ez koránt sincs

pótolva,

mihezképest

a'

kiváltságtalan

mén

ki-

és ügyefogyott

128

szenved, de mi kiváltságosak és vagj'onosak

dünk, és így 's

még

vagyunk

felette távul

a*

is

szenve-

köz szerencsétül,

nemzeti diesoségtül: hová hamarább

távulabb

azon kell lennünk, hogy Hunniában a' lehet legnagyobb szám mhiéleló'bb mhid szellemi mind anyagi tekhitetben

köz szerencse a' legnagyobb ngmzeti dics, feldicsítessék a' magyar. És ennek elérése a' Pesti Hírlap' szerkesztjének irányzata,

szerencsés legyen;

's

ekkép. mert

's

a'

ez azon czél, mellyet minél el óbb elérni törekedik

Pesti

nem

Hírlap. — Az

irányzat ellen tehát

lehet legkisebb kifogásom,

legalább remélem,

sok kifogása az

,

a'

nincs és

valamint tudom, vagy

a' Pesti Hírlap'

ellen

nekem

szerkesztjének sincs

hogy irányzatát így fogom

fel,

így magyarázom; mik után azt hiszem, ismét belé jövünk okoskodásom fonalába, hogy t. i. nem az általános miszerint a' Pesti irányzatban van a' hiba, de abban ,

Hírlapnak egyes de legnevezetesb részei visszásán vannak rakva, és ekkép, ha meg nem fordítatnak, éppen ellenkezjét kell mind annak szülniök, mit lap'

— ha njilván

szerkestje

mit én

ersen hiszek,

— elérni í^s

Pesti Hír-

és bizodalmamat tiszta lelkületé-

ben, mint eddig mindenütt,

tem

a'

és hona fide játsza kártyáit,

itt

meghit és megmt kijelen-

óhajt és elérni vél.

most, miután némi elzményekre állíthatom okos-

kodásomat, elvégre egyenesen megmondom, miben hibáz Pesti Hírlap' szerkesztje: Egyedül abban, hogy a'

a'

képzelet' és

gerjedelmek' fegyverével dolgozik és

hideg számokkal, vagy

is

,

mijit a"

mondani szokták: hogy az észhez szólna.

szójárás szerint helyett

Ks ím

a'

Pesti

Hírlap

elleni

közéletben a'

nem

a' bevett

szívhez szól,

kifogásaim'

's

a'

gán-

csainniak ('S egyúttal fent énntett rendszeremnek, orRzáglási rendszeremnek kulcsa! Melly rendszerrel már mert ez azon egyedüli, melly országrégóta eléállok :

129

más

lásban üdvre vezet, és kívüle

—

nincs

vajmi büszke szó, de ha elttem úgy

áll

érzem, ez

mint

a'

kétszer

—

kett négy, mit tehetek róla már rég eléállok vele mondom, ha nem gj anítom, sót fájdalom szinte bizonyos nem vagyok, hogy illy okoskodásra a' magyar nem érett még; mirül szinte nem tehetek, mi által azonban vérrokonimat, hazámfiait korántsem czélom sérteni;

mert

a'

magyarnak

e'

tulajdona

nem egyéb,

's

ugyanis,

mint

fiatal-

ságának egy uj symptomája, min nincs mit búsulni, mert belle, ha akar bizonyosan kigyógyulhat; és azon felül, úgy hiszem , e' tekintetben vénebb nemzetek sem sza' badabbak az elfogultság' bilincseitül. — Már Hitel czímü

munkámban megpendítem

a'

dolgot

,

és Sliylocknak a'

szívtelen velenczei zsidónak taglaltatám; a' Világ czímü

munkámban pedig még egyszer megpróbálván szerenmár egy kissé bvebben érte*

csémet, <<ész és szívrül"

kezem

;

és mint csépelt, mint sújtott Orosz,

már szívem

alig volt

és azért

;

,

meg mások,

mert csekély

politikai

ösvénj^emen inkább Cherubhoz mint Seraphhoz szegd-

tem

vajmi sok lelkes hazafi hidegült irántam

,

el

st

,

hány fordult el tlem még szánakozással is, mert azt szívem nem jó hitte mivel ez némi esetekben soha, ,

,

másokban pedig csak

ritkán birta elragadni belátásom'

gyepljét. Erett'C vérrokonom, hazámfia

szív közt

's

illy

már most annyi lágy

asszonyfejü, és olly könnyen olvadozó egyének

tárgyrul hidegvérreli súrlódásra

általánosan

nem hiszem, mert

a'

papirosbul nincs kivakarás

kérdés

;

én

többségnek gyermek-

kori képzeletébe csepegtetek mindeddig itatós

,

—

—

*s

onnan mint

miszerint ha

<'}ó

már minden jó; miszerint ha ^jószív az ember", már mindejire alkalmas az ember; 's annál keve-

a' szív»,

sebbé hiszem hazámfiát

illy

okoskodásra fogékonynak

most. miután elmebeli tehetségének egyike, mellyel úgy

9

130

IS

egy kissé felcsordnl, 's fájdalom, jobbadán az ítél 's mellynek ábrándozásai olly szoros

tehetség' rovására,

kapcsolatban vannak zelet »

szív' ömledezéseivel

a'

benne mindegyre felingereltetik; és

lapnak eddigi 21 számú alább

is

annyit

kettó's

íve

által

a'

,

a'

<'

kép-

Pesti Hír-

valóban leg-

ha többet nem. ingereltetek

fel,

mint

a'

legközelebb lepergett 21 é^^lek lefolytában. jMiliezképest

korállom

is

most, mhit már érintem,

e'

tekintetben! fel-

kerülöm soknak rendszeremmel járó gnykaczaját , és még többnek tólem mi, ha trhetni theoriámmal járó tökéletes elfordultát léptemet,

és édesürömest ki

is

—

is

azt a' közjóért, és ezért mit

's

habár lassan,

még

is

nem

trhetni,

rágódik az életen

—

még 's

is fáj,

hallgat-

nék méljen 's ügy mint ekkorig bizonyosan ma sem szólnék , ha az ido olly annyira ostorozva szinte nem repülne, 's így az igen is késötül, 's attul, hogy végre iratommal kiesem, nem kellene tartanom, mi már nem egygycl történt meg, mellyet Horatiusként egy kissé hevertetni kívántam, és melly azért most el is fog alkal,

masint hevergetni örökle^.

.

— Ám tehát

az Isten' nevében.

;

hogy az észnek is, és hogy orgyógytanban egyedül

1/rszáglási rendszeremnek alapja az, is

külön mködési köre

száglásban

van,

valamint például

,

a'

szívnek

a'

,

az észnek szabad mííködni, a' szívnek ellenben jóra, nemesre gerjesztésen kivül még motszanni sem. Ebbíd az egész.

áll

Már mikép mködik az emberben összefüggésben, és mikép

mi

a' veló'j

's

a'

vel

's

milly

milly összefüggésben a' szív

anyag-e vagy mi,

a' szív

ellenben más-e.

mint egy <'sok inakbul álló darab hs''; mind ez rám

nézve nem egyéb, mint bizonyos eszmékhez kötött kitétel; és egyébiránt oUy dolog, mellyet mostani czélom' elérésére

nem szükség tudnom

fejtegetnem.

Nem

ekkép nem szükség

's

kívánok ennélfogva

e'

jelenetek kitün-

éppen megmagyarázása végett az aristotelesi analysis bonczmezejére lépni, azon téveszt' tömkelegbe, melly a' szrszálhasogatásnak és rabulának hazája; de tetése

e'

só't

helyett verulámi Bacon' inductiv rendszere' útmutatá-

sához képest minden keringés nélkül egyenesen és rögtön

e'

lettdolog' sarkalatjára állok.

A' lettdolog,

a' vi-

lágos factum pedig azt mutatja, hogy valannnt képzelet,

emlékezet és itéltehetség van egy emberben, mellyek

azonban igen igen külöji állnak egymástul, mit senki

nem

fog tagadhatni:

számolási tulajdon

valamint

a'

is,

képzelet

úgy van az emberben érzés és 's hogy és szintén elkülönözve :

mködhetik

és

mködik

kezet és itéltehetség' tökéletes kizárásával

9*

,

az emléés

ezen

132

lelki

attribútumok

mködik

hetik és

magok közt az érzés

viszonlag

is a*

:

úgy mköd-

számolási tehetségnek

tökéletes kirekesztésével, és viszont.

Ez azon

sarkalat, mellyre állok, ez azon horgony,

mellyhez ragaszkodom mellyet

el

skeptikaí

vannak

,

és

—

nem

mellytül el

nem szakít senki, ki meggyzdésében — nem tagadja mind

üt

senki,

skeptikai negédében

vagy

és illyes meggyó'dések is

azt

is,

mi külsó'kép érzé-

keire hat, mi belsejében mutatkozik, szóval, ki

magának

nem

ta-

letét is, milly

gad mindent, só't elvégre saját különczség egyébiránt már többször megtörtént, és azért köztünk éppen ügy, só't még könnyebben ismét megtörténhetik

;

mert nincs tagadás, hogy valahol több kép-

zeleti tehetség is

létezzék

,

de egyszersmind több nyavalgó képzelet

mint magát szünet nélküli álmokban hin-

—

Nem akarom azonban ez szeret Hunniában. alkalommal azt ersítni, mintha mind az, mi szellemileg lakik belsnkbe]!, tisztán 's élesen el is volna bennünk tázni

annyi és olly külön

különözve, és mintha vedelmeink' chaosában

lelki tiilajdonink

volnának szigoriílag elszorítkozva

okokat lehetne még

;

szín

szen-

egy egy határba

jóllehet igen fontos

mert ugyan hogy az mi a' fben történik és meghit a' kebelben, egészen különböz, st nem ritkán a' kebelben magában is vannak, mint nemkülönben a' fben magában egymással ellenkez híitások; ki tagadhatja, hogy felfogásahik, érzelmeink, vágyaink, felelnünk' tenger árnyéklatai néha núnt elkülönzött egybecsapó hadak állanak egymás ellen és sokszor belsnk valódi harczmezvé válik, és innen zsibbasztó kétségeink, hmen

ki tagadhatja,

e'

mellett is felhozni:

,

,

sorvasztó habzásink.

Noliogv kiesinséges súrlódások

által

kimerítsem azon-

ban az idt. mind ezt nem akarom ez úttal vitatni. Mert és ezt. hiszen, annvi minden esetre bizonvos marad

—

133

úgy tartom, senki kétségbe nem fogja vonni, és nekem ez alkalommal nem kell egjéb hogy ha több nem,

—

olly annyira és olly

legalább két lelki tulajdon el

tisztán

van különözve egymástul az emberben, és az egyik

mint másik saját és külön hatási körrel bír, mint szem és fül

sem függ, mködésüket

tekintve, egy cseppet

is

össze; és jóllehet egy léleknek mszerei, azért egyik a'

mködési körébe még sem vág de nem is e' két tulajdon nem egyéb, mint az értel-

másik'

,

vághat. És

messég"

<<

és a'

<<

szeretet'';

vagy

a'

közönséges de

felette

rosznl értett, roszul magyarázott felfogás, és tán

még

roszabbul választott kifejezés szerint: az <<ész és szív". Igen, az ész és szív, az értelmesség és szeretet,

vagy mi éppen úgy, és tán nem olly gylöletes színben és ekkép jobban kifejezné a' dolgot: az ^'értelem és az érzelem. " Hasonlólag kitenné , és nem olly gylöletes a'

színben helyezné

hogy valamint okát

nem

mondom; mert valljuk meg, nem vagyunk vagy elég némi vallási elítéletekkel vagy hikább a'

dolgot,

bátrak

elég

látjuk

képtelenségekkel

szél

és

,

dagály ellen

szembeszállni,

noha "absurd" létükrül belsnkben tökéletesen meg vagyunk gyó'zó'dve: lígy nem örömest kelíbik ki az elfogultság' azon árja ellen is, noha szinte ugy meg vagyunk annak alaptalanságárul is belsnkben gyó'zó'dve, mellytül sodorva a' máskép legértelmesb is, az úgy nevezett «jó szívet » nem meri sújtani, ha mködési körén túl

kalandozik, és annál kevesebbé azt egyenesen, mint

az

élet'

némi viszonyaiban valami

roszat kárhoztatni; mintha bizony lani, a'

fühiek

tetnek,

a'

még

látni is

felette veszélyest és a'-

szemnek még

keUene, és ekkép

szívnek, az érzelemnek

is

kellene

a'

hal-

szere-

bírni

az

ész és értelem' minden tulajdonival; és mintha a' szem,

mert nem hall, azért rósz szem, és

nem okoskodik, már

rósz szív volna.

a' szív

azért mert

134

Hogy

öt érzékülik

nem vágnak ezt

,

de

nem

van, és ezek egymás' köreibe is vághatnak , azt tudjuk , mert

úgy szólván kézzel foghatjuk; ám miért neveznök

tehát azon fogalmat,

melly szerint értelem és érzelem

külön körökben forogna, diialismusnak? teszszük

még hogy

5

öt

érzékünknél fogva emberi létiuikre nézve

quintalismust

a' a'

mert ha ezt

is

meg

kellene engednünk;

qiiitalismus' törvénye

nem

alatt

vagy

létezhetünk,

mi mer képtelenség; mert lettdolog, melly ellen kifogás nincs, hogy annál eresebben élünk, minél élesebbek és elkülönzöttebbek

szont

,

öt érzékehik,

minél inkább

annál kevesebbé

vi-

eltompulnak és egybekeverednek,

míg egybeolvadásukkal, megszntükkel vagy tökéletesen megsznik az élet is és bekövetkezik a' halál, vagy legalább halálhoz hasonló dermedtség.

És ekkép az inductionak

biztos

szoros igazságilag következik, hogy

fonalán indulva,

nem

lehetetlen, mi-

kép az értelem és az érzelem is külön mködjék az emberben a' nélkül, hogy néki azért egj'énbül ketténynjé kellene válnia; st, hogy valamint az igen jólátás sokszor nagyot hall de

még egészen

süket

is,

és viszont:

úgy lehet nagy értelem is kevés érzelemmel párosítva vagy nélküle is azon egyben, szii»tgy, nnnt nagy érzelemben is lehet valaki dús, ki kevés vagy semmi értelemmel sem bír. Rendszeremnek alapja tehát, hogy t. i. az értele ni és az érzelem az emberben éppen olly elkülönzötten mködik, és egyik a' másik' körébe éppen olly kevéssé vág de nem is vághat, mint szem és fül; vagy világosabban mondva, hogy az értelem nem olvadoz de nem is

olvadozhat,

nem dom

is

az érzelem ^iszont

nem okoskodik de

okoskodhatik; rendszeremnek ezen alapja mon-

tehát

nem

képzeleti báb.

viszkcteg, de valami

"

nem

szó'rszálbasogatási

lehet' », so( ha kézzelfoghak) öt

135

mködnek,

érzékeink után itéliik, mollyek elkülönözve

és lelkünknek aránylag olly alárendelt tulajdonai, és az

értelem és érzelem' mködéseit vizsga szemmel tartjuk,

még

valami

felette

<*

hihet

is»;

mert mennyivel nemesb

és ekkép subtilisebb attribútumai öt érzéknél, zet,

úgymint

:

a'

vannak

a'

léleknek az

képzelet, itéló'tehetség, emléke-

számolási tehetség, nagylelkség

'sat.

és melly egé-

szen ellenkez irányt tart értelem és érzelem? és ha elvégre az emberi

nemnek cselekvény it

tagjaiban mint nagy tömegeiben, akkor is

válik rendszeremnek alapja

nyosak leszünk

,

,

tekintjük egyes

még

<*

bizonyossá "

azaz tökéletesen bizo-

hogy az értelem éppen

olly

kevéssé

érez és az érzelem éppen olly kevéssé okoskodik, mnit a'

szem nem

nem

hall és a' fül

lát;

's

hogy

e'

szerint

az értelem úgy forog saját elkülönzött határai közt, a' maga körében, azaz az egyiknek is

mint az érzelem

más hatásköre van,

másiknak

a'

is.

IMiknek alkalmazása az, hogy valamint

még sem

milly jó legyen is, hallásra

úgy a'

a' szív is

valami

felette

dics

a'

szem

bár-

való, és viszont:

lehet, a' nélkül hogj'

léleknek némi mködéseire alkalmas legyen. Mit

nem

vehetni kérdésbe, lígy hogy csak arrul lehet szó, vall-

jon mellyek azon

lelki

mködések,

tsége nem nagyobb, mint

a'

szívnek

ille-

szemnek illetsége,

pél-

dául hangászati tekintetben. 'S erre

hol

a'

a' felelet olly

egj-

—

szer, olly világos és olly szoros igazsági én legalább annak látom mint a' kétszer kett négy; és így hangzik: «a' szív mind arra tökéletesen alkalmatlan, minek sikere számoláson alapul'^ nnnthogy a' szív éppen olly kevéssé számolhat mint a' szem nem hallhat. És ekkép

—

tökéletesen alkalmatlan

a'

szív problémák' fejtegetésére,

mechanicára, gyógytanra, astronomiára, sakkjátékra 's

e'

járó

szerint a' legszövevényesb és

erm'

forgatására

is,

'sat*

legfbb számolással

mi nem

egyéb mint az

136

's minél fogva az, ; ki szívömledezéssel problémákat, ki szíve' tajiácsát fogadja mechanicában, ki jó szíve' siigta után gyakorolja orvosi tisztét, <<

országlás

''

fejt

a'

szívnek gerjedelmei után méri

ki felemelkedett szívvel

a' csillagok' keringésit,

ül sakkjátékálioz

,

végre jó

ki

szívvel pótolja országlási eszközléseit, és a' szív' tehet-

ségeihez

más

lami

— és

nem ragaszt vagy nem bír ragasztani még vatehetséget is az nem cselekszik józanabbul :

— mint

nincs tagadás

itt

az, ki füleit, szemeit virá-

gok' szaglására, orrát tapintásra és ízlését hangászatra fordítná

;

ekkép az

's

ki így cselekednék , lehet leg, innen sincs menekvés soha egy

— és

bizonyosabban

—

problémát sem fejtene, vajmi szerencsétlen mechanicus

nem

volna,

senki nálánál eró'sebben

tt

holdon kivül, melly körül

;

a'

sem számlálná

néta' keringését

lomjátszótul

átkot hozna

;

's

,

az

t.

szerint

e' i. ,

ki

sakkban még

a'

ma-

a'

községre áldás helyett

eszének tanácsa helyett szíve

tanácsát fogadná, ki a' helyett, a'

ki;

népesítné a' teme-

keringne, egy pla-

megverettetnék, és az országlásba rend

is

zavart

helyett

ó'

hogy az észhez szólna, 's oUy eset-

szívhez irányozná szavait, és ezt akkor

ben cselekedné

— és

e'

tengely körül forog a' dolog

—

mikor már nem

arrtil van szó, hogy tegyünk-e, hanenj «mikép tegyünk mihez nem gerjedelem kell,

arriil:

>',

sót ez árthat, de egyedül

számolás vezethet;

's

így eh-

hez szükség fordulni.

Ks

valljon,

szintén szólva, lehet-e az

kifogás, lehet-e ennél világosb? is

miért

Nem

érintett ellen

hiszem.

nem okoskodik magában mhulenki

így

És még ? Egye-

dül azért, mert az end)er általában azt, mit kézzel fogliat

,

rendszerint

nem nem képes helyesen megkülönböz-

ekkép mindig azon tévedésben van, miszerint legyen valami csak jó. 's az már <'min»ienütt jó lesz», tetni,

és

holott mind(iiii
jé)

>agy rósz

léttí

jobhad.in az <Milkal-

137

mázastul

»

Valóban legfó'kép az alkaímazástul,

íügg.

melly annyiban helytelen, czélra vagy czéltul vezet,

a'

mennyiben modorban és mennyiségben többet vagy kevesebbet illik idó'hez, helyhez és körülményekhez, így például valamint a' víz és

tííz

kétségkivül

áldássá, de legfertelmesebb átokká

zása által:

a'

a'

legnagyobb

válhatik alkalma-

lehet bizonyos alkalomban

úgy

még

ségben

is

leggyilkolóbb méreg

is

és mennyi-

üdvös; mnit

vi-

szont bizonyos körülmények közt az emberiségnek két

legnagj'obb java:

'*a'

szó és sajtószabadság^^

is

lehet

legkártékonyabbá válhatik; és így az érzelem' minden módoni lehet' legnagyobb felébresztése is ugyancsak

maga rendén van már,

's

nincs

id

id

hely elleni

's

mikor

;

midn

lankadó testben alig teng nincs többé

élet

vagy <Mnég"

viszont pedig az érzelemgerjesztés egészen

a' test jól

És ím elttünk és

,

értelemgyakorlásra

ekkép okvetlenül lázba

's

felelevenül

áll

már

is

országlási rendszeremnek

egyszersmind az

is

:

bonyolító,

és készségtül buzog.

meiniyire

Hírlap, állásához ill szempontját.

téveszti

f

—

vázlata

el a' Pesti

jfV szív' tehetségit kifejteni, kiképezni, nemesítni

mert ember, ki

tiszt;

érz

den

lény bajain

hord vágyat

bajokat örömmel váltani

e'

legfbb

nem érez, ki embertársa só't miiínem olvadoz, 's ki keblében nem fel,

megszüntetésére, vagy ha ez teljességgel

vagy azok

nem

lehetne,

legalább lehet legnagyobb enyhitésére törekedni ereje

az

szerint,

még

az oktalan állatnál

legszebb tulajdonát^ mellyel ez

—

Szoros kötelesség

nem

is

bir,

alantibb;

mert

parlagon hagy-

mind egyegyermeki korában , mikor még az értelemnek nagy köre nincs 's minden benyomás sírig hat, a' nemes érzelmek' alapját

ja.

ennél fogva

is

sekre mind nemzetre nézve,

kivált az

élet'

vetni meg, hogy azon késbb a' férfiiii dicssége emelkedhessek. És jaj azon egyénnek,

mmél ersebben kor'

azon nemzetnek, melly életének már tavaszkorában fukar számoló mert lelkének, lelkületének zománcza nincs. ;

De

jaj és kétszerte jaj viszont

azon egjénnek és kivált

azon nemzetnek is, melly férfikorba lépvén, mikor az értelem urodalmának kellene kezddnie , még mindig szíve' andalgásai után indul;

melly nyáron danol

nemzetre nézve nincs.

—

illy

's

mert ugy jár mint trücsök,

télen koplal,

lágyvel

's

emberre

szülte létnél

IMindennek megvan czélja

's

's

kivált

utálattelibb

iránya, és az ér-

telenu)ek kell parancsoJni.

Férfiúkorban tettleges részt

lev egyénnek

és

nemzetnek

tehát,

ha

akar az éleiben venni, az érlelem' uro-

;

139

azon egyedülibül

dalmi körébül kell hatnia,

mmden következményes nagy természetet

hatás veszi eredetét.

,

honnan

Ám nézzük

nézzünk , mennyire a' határtalan mindenségbe földi szemeink betekinteni bírnak, a' csillagvilágba, és mit fogunk ott tapasztalni? A' legnagyobb a'

egybehangzást

;

De ngyan mi kormányozza mind azt mert ezek csak ? Éppen nem

!

tán érzelem és andalgás a' czélt

tzik

;

ki, és az értelem,

a'

bölcseség az, melly

sokszor éppen fel nem fogott utakon, eszközli lehet legnagyobb számnak lehet' legnagyobb boldogságát; értelem és bölcseség szüli azon nagy egy-

tó'lünk a'

behangzást,

akkor

is

még eped midn mellyet

azon csudálatos harmóniát,

bámulni vagyunk kénytelenek,

majd egy szíveszakadt anyával

kebellel naponta

sirat-

juk édes magzata' elragadtat, majd egy jó hazafinak kora elhunytán búsongunk magunkért és a' hazáért,

majd megint egész városokat látunk víztiU elsodorva vagy lángtul emésztve. Az értelem az, mellynek kormányozni kell, is ha szív javaslói, szeretném mondani «jó feleségi'' szerepén melly szerep azonban leggyönyörbb túl kalandozik

—

—

már kész

a'

természetelleniség és ekkép

Vajmi szép képben cherubi eszme az alkotó

nek két

f

attribútumát,

állítja

élnkbe

ekkép

's

el

a'

zavar.

seraphi és

a'

nem múló

szeretetet és értelmet;

a'

mondom, mert a' magát átkozó kép mulandó romangyal és romember szeretet

alkotó léleknek

gylölséget

rejt

keblében. A' Serapli szeret

szeretete által boldogít;

menny' boldogító világát szebb eszménye, hol

a'

Cherub viszont

—

a' férj

a'

's

helyett

egyedül

fentartja

gondoskodik bájt

a'

a' családért,

és szellemi

mi ha így van, éden, és mi ha így nincs, pokol

föld.

az

és ek-

házi szerencsének leg-

és az asszonyi szív von mindenre és

lélek-

írt,

a'

140 Már ezek közül

meltyik a' nemesb, mellyik a' szebb

dicsbb angyal? Valóban mind a' kett egyenl, és maga nemében egyik olly dics mint szerep, mellyik

a'

— Üdvözlet néktek

másik.

azért lionmik' tisztelt leányai,

kik Seraphként szeretettel ápoljátok

híí

de sokszor

—

—

mi tagadás van benne nálatok nélkül már már kétségbees lelkesedésünket, és szikrát gjiijtatok ott, hol az élet csak lappang még de nem kevésb üdvözlet

és

;

rátok

is,

kik cherubi felfogással

Ti hazánk' reményei,

egy messze czélt tztök ki magatoknak, mert csak a' messze távúiban viradhat ránk igazi üdv, és ekkép komoly zarándoki lelkülettel nem tétovázva jobbra balra, egyenesen, liabár szívetek sokszor is,

léptek szakadatlanul

bizonyosan

a'

el

a'

feltámadhatónak

fáj,

sokszor vérzik

megváltó, és ránk nézve sírja felé.

A' szív tehát, ha nemesen érez, vajmi dics, és

nem kevesebbé is

ez; mikép

az, mhit az ész, bármilly fényes legyen

egy könyörületes barát, ha szintén és

csüggedés nélkül kötözgeti felebarátahiak sebeit, a' tökély éppen olly magas fokán állhat 's ekkép éppen olly

áll,

és azért

nagyobb

még sem st minden

de azért magasabban

tiszteletre méltó lehet,

tiszteletre

jó tulajdoni mellett tán

sem

méltó,

annyira sem, mhit azon fvezér,

ki magasb számolásánál fogva egyes sebekre nem figyel, de csatákat nyer; vagy azon statusember, ki a' lehet legnagyobb számnak és nem pillanati de tartós boldogságát tartván szeme eltt, egyes panaszok által nem hagyja tervébül kivettetni magát. Mindennek meg van saját szerepe, 's mellybül .a' kivettetés vagy más

—

szerepbe lépés szintúgy veszélyeztet mindent, mint világ is kibontakozn('k Narkai[)ul liovnhamarál)b. teni ész liclyctt seraplii szív

pedig.

Iia

kikalandoznék

ha

a' is-

kormányozná azt: a' vSeraph a' következményre

körébül,

141

nézve tenger szeretete mellett szoros tudományilag egyénlóvé válnék az ármánynyal.

Országlással nincs máskép

és innen ererl

;

ez elismerve, rendszerezve nincs

mánynak, melly

pillanati könyörület

azaz

gyíílölségtül elragadva,

az értelemnek,

—

a'

<*

—

mert

balfogása sok kor-

vagy egyesek

iránti

szívével mködve^', kilép

hideg számolásnak körébül, és egyes

esetek miatt szembül

szalasztja

Ezen, azt hiszem,

a'

sokak' érdekét, és

meg a' közrendet. senki nem kételkedik, és kivált

maga

így kivételek miatt

töri

ná-

nem kételkedik senki azért, mert legelsben is, az állítás nem ritka lettdolog, és aztán, mert nálunk még

lunk

mindig nagyobb divat

— és nagyobb mint akárhol — más-

ban keresni és találni

fel a' hibát.

okbul

Ha azonban

megengedjük, hogy mindig hibáz

is

a'

akármilly

kormány, ha

szívszenvedelem által kiragadtatván a'hidegvéríí számolás' körébül, egyesek miatt szembül szalasztja a'

javát is

:

akkor azt

meg

is

kell

nagy szám'

engedmink. hogy mind az

hibáz, ki szíve súgta után vesz az országlásban részt

és annál eró'sebben hibáz, minél

nagyobb részt vesz

alj-

ban; ligy hogy az, ki helyzeténél és körülményeinél fogva az országiásnak irányt adhat, és kálkodik

is,

még

a'

illy

követeléssel mun-

legnagyobb zavarba

is

hozhatja az

egészet, ha minden egyes eseteket felkeresve,

miden

egyes sebeket felleplezve, érzelminek körébül törekedik vezérleni a' közvélemény t, a' helyett hogy a' hideg számolás' értelmi

és

nem

körébül

a'

nemzeti legnagyobb sebeket hozna,

pillanati felhevülés

sen kitzött terv szerint orvosló

írt is

fel,

ragasztana

;

vagy könyörület. de ellegeés a' baj mellé mindig egy kis és

ha

a'

részleteket kétségbehozó csoportban

határtalan tennivaló állítja elö, a'

helyett

hogy mhit szemes gazda egyszer egyszer csak olly nagyságú kast mutatna ki, mellyet mézzel megtölthetni, a' jó hangulatban lev méhek magukban bíznának is.

142

És ha mindenütt áll azon országlási rendszernek helyes léte, hogy t. i. az ész' szavával 's nem a' szív anmilly nagyon mutatkozik dalgásival kell kormányozni ennek lehet legsürgetbb szüksége még honunkra nézha csalni nem akarjuk magunkat ve, hol álladahni még mindig felette gyenge létünk daczára nem egyet de kettt: nemzetiséget és alkotmányt kell mentenünk meg: st még ez sem elég, de mind az egyiket mind a' másikat lehet legtágabb alapra állítni azon dics tiszt, mellyre meg van híva minden magyar. mit várt a' haladó közönség a' 'S most kérdem :

—

—

:

Pesti Hírlap' szerkcsztójétül és lapjátul, mit vártam én.

Közönséges, mindennapi, az és egy kissé mulatságosb és jobban felpiperézett 's némileg részletesb líjságot az eddigieknél, melly nevettet, felriaszt, mellpiek benyomását azonban eltörli a' nap: illyes újságot vártmik-e? mit vártmik mindnyájan'^

életbe éppen

vagy

olly

nem vágó

hírlapot

,

,

melly

vélemények' megigazítása

a'

és tisztázása által jóllehet közvetett

befolyást

fogna venni

a'

de

még

is

egyenes

törvényhozásra, és ekkép köz-

vetlen hatást fogna gyakorolni az országlásban ?

dem, mit vártunk, és mi több:

más hazafiaknál eddigelé

nem

alig tapasztalt

tünk

nimbusánál és szintiigy

is

jogosítva'?

Nem

kevesbet,

vágó, irányt adó lapot.'^ És Illyést nyermert Kossuth Lajos' kezében egy az ország'

« életbe is

;

Icgtávulabb részeibe és rögtöji elható hetenkénti

nem

Kér-

szerkesztnek eddigelé

tapasztalt könyvvizsgálati tágabb körénél

fogva, várni mit valánk fel

mint

a'

lehet egyéb,

ez, fájdalom,

nem

mint

a'

operáhii,

In'rla])

lehet legélesb fegyver; de

nem

mirígyeibül

de meggyilkolni fogja a' hazát, ezzel dbe vezérli , de okvetlen sírba dönti

kitisztítni.

nem dics a'

magyar!

dig szoros tudományilag azért, mert az érzelem'

jöven:

pe-

"s 's

az értelem' körébül emeli roppant hatású szózatát

nem ,

es

.

143

vagy az abbai beavatkozásnak a' legegyszerbb helynem zetben is az egyedüli üdvös , és annál elkerüllietlcnebb felette szövevényes körülményeinkben de e' helyett egyenesen franczia modor szerhit mködik melly modor ekkéi) az országlásiiak

azon rendszerét követi, melly

;

—

.

bármilly különösnek

szokatlannak tessék

és

som

—

az

melly után ^indultak Mirabeaiitul

,

az érzelem' körébül

mködik,

és

állítá-

is

nem más

mint

kezdve Camille

Robespierre Danton , St. - .Tust Marat , mai franczia propaganda hó'seiig szívandalgó Lamennais-vel, Pere Enfanthi-nel 'sat. kik egyenként jobbadán jók , só't többen közülök megvesztegethetlcn becsületüek és cynikai egyszerségüek valának , de a' szív' és érzelmek' tévtaiba keveredvén , hol megállapodás többé nincs 's és ez a' legfbb szempont

Desmoulins egész

,

,

a'

—

—

mellyeken történetesen senki olly

duk

vakbuzgó tébolyságba

nem

estek,

állotta lítjokat,

végre

hogy nyavalygó ábrán-

szerint az emberiség' díszére, felebarátaik' jóllétére

felcsordultig fertztetek embervérrel

a'

hazai oltárt, és

most jobbadán mint embervért szomjazó szörnjetegek említetnek átokként, holott politikai pályájuk kezdete-

kor

—

rátaik'

's

keblüket.

—

mindenek felett felebaaz emberiség iránti szeretet' szomja hevíté Emiyire vezet, ha a' körülmények vagy az

és ezt megmutathatni

—

értelem' hideg kétszer-kettö-négyje gátot a' tévirány.

Es így váUiatik

a'

nem

vetnek,

meginduláskor legtisztább

ha a' szívi ábrándok' és érzelmek' határtalanságába merül, és semmi fel nem tartóztatja, a' mindig

lélek,

növeked szenvedelmek' latosb ármánynyá.

árján

itt

olly kéjjel

minden álfényü töm-

bájteli, és az abban andalgó, miiitegy lev, édes megelégedés közt folytatja útját, ott tövisre akad, és ez sérti haladó lábait, mint mikor mártír szenved a élvezi kínait

kelegnek kezdete, jó vágásban

st ha

keresztül végre legutá-

— A' kezdet, mint

,

144

közjóért él

nem kevéssé nem kevéssé élvezi ezen édesmindünnen dicséret nem háramlik lap-

és a' Pesti Hírlap' szerkesztje

;

ezen édes illusióban, és

kései' kint, midó'n

maga magát,

ó'

jára, és

mint lapjaiban több helyen mu-

tatkozik, közáldozatként állhatatos mmikásságra, szilárd

buzdítgatja

elszánásra

és

lelkesiti

fel.

És megyén

a'

tévutoni andalgás egy darabig meglehetsen, és sokáig

mehet és nem kevés kéjek közt, mint néha sokáig tart de rögtön vége minden ha's felette édes az álom is; ladási idmértéknek, ha versenjtársak lépnek fel; mert szenvedelem korbácsolja akkor a' szenvedelmet, 's minthogy' érzelemnek nhics határa

kéroka

<*

képzelet

nem

— és

ebben fekszik gyö-

—

nem alkalmas kormányzásra''

miért

ismeri

az

^<

ennél ne továbbat»,

és a'

mindin-

kább féket ragad a' tévedez szív míg elvégre a" következmény szerint, mellyet szül, a' legkérlelhetlenebb zsarnokká nem válik, melly eltt nincs könyörület; mert a' szív, ha fanatismusra bszül, még könyörületet sem .

ismer, és az Auto-da-fé-nek

ügy leszen mint

a'Guilloti-

nenak szerzje és felállítója. És éljünk csak a' sajtóval, melly magában a' lehet legjobb, de alkalmazása által lehet legroszabb is lehet, minden czél és határ nélkül, és engedjük csak, mikép azzal mindenki kénye kedve

mint

a'

szerint élliessen

nem

korhely, ki czélt és mértéket

:

's

vala-

ismer, az Isten'

legszebb adományait magára és másokra nézve méreggé változtatja,

ügy

lesz

köztünk elég, kinek kezében

sajtójog, ezen legszebb emberi jog,

kánál, a' gyiijtogatónak kanóczánál válni.

Vagy

a'

n'

gyilkosnak gyil-

nagyobb átokká fog

m;is szavakkal: írhasson mindenki Ilonunk-

ban mit akar, és boesátliasson mindent akármilly formaiján és kiterjedésben sajtó alá, és ebben ne tegyen a'

kormány akadályt,

határi

's

("/j''\t:

csak

és

mi se tzzünk ki legkisebb árnyékba fog álhfatui a'

liainnr

145

Pesti Hírlap, mert a' szívgerjedelmeknek, n' képzeletnek

csakhamar szalmaszáraznak fog mi most a' Pesti Hírlapban mint eró'sb

liiucs

határa, és ekkép

mmd

az

találtatni,

ingerü oUy jó

kétségtelenül támad

és

esik,

ízíín

olly

még fszeresebbet nyújt, még ^Hisztább", vagy ha ezt nem is, legalább «élesb^^ hangra húzza lap, melly

fel

azon általános és tulajdonkép semmit sem mondó, 's a' józan trul annyira el-

de olly nagy fényben járó

csábító nép-sententiákat, mellyek minden forradalomnak kiséró'i;

de ehhez

dozó nép, ezt

— minthogy

is

csakhamar hozzászokik az ábrán-

is

csak szaporán megunja, míg elvégre

a' szív,

az andalgás, az érzelem

kodhatik, köre pedig határtalan

legvadabb lesz, mint

a'

—

a'

nem

okos-

legfellengsb ,

a'

legingerlöbb és ekkép legízle-

azon egyedüli eledel, melly utáji a' lázba lobbant szív szomjadoz , melly ittas mámorában mhidcn segíttesb,

séget visszalök,

hazának,

a'

só't

az értelem körébül szóló barátit

a'

közjó' Icggyülöletesb ellenségeinek tartváji,

még

áldozatul

zési

dráma' végén és berekesztésként

is

jeleli

mihezképest

ki;

szívömlede-

a'

közállomány,

a'

mint szélvésztül vert, tengerártul sodrott, kormánynélküli gálya,

vagy

elbomlás' örvényébe sülyed,

a' tökéletes

víigy az önkény' szirtéihez

csapódik; és sok becsületes,

erényteli, de tévutakra vergó'dött

ember, ha az értelem'

körébe lép és felébred, nem tagadhatja, hogy több keser köny, több kínos epedés, több embervérrel járó ál-

dozatnak szerzje volt, mint

a'

legszívtelenebb, minden

emberi érzésekbül kivetkezett bandíto.

Lehet legnagyobb

bn

is

berköny, embervér mennyekbe

ennél fogva kiált,

—

mert emlegyen az készaka-

vagy vezeti hiúságnak okozatja — lehet legnagyobb bn mondom másokat vezetni , kormányozni akarni ahhoz való tulajdon nélkül vagy inkább azon rat'

,

,

körbelépés nélkül

—

mert ezt tenni többet kevesebbet 10

146

mindenkinek hatalmában tem,

— melly

kört

a' világi

egye-

nagy természet úgy szab élnkbe péklaként,

a'

mint az

ál

nem

el

romlott férfiúi kebel

resztény vallás

ki,

is jelel

leplez

is

fel, a'

nem egyéb,

és melly

ke-

mint

az észnek, értelemnek köre, és azon egyedüli, mellybül

kormányozni szabad

só't

« lehetséges '\

nagy természet a' szoros igazsági, a' szoros tani körbül veszi mozgalmát; benne minden, mathesisi rendre mutat, minden változhatlan rendA' világi egyetem,

a'

ben forog; és azért lehetetlen annji, lehetetlen egyeteteljes lepergés, mert mindenütt ó'rt áll a' hajt-

mi zavar,

hatatlan kétszer-kettó'-négy, és heti

a'

elö,

de ezt

nem

akarhatja; mert

a'

legfbb bölcse-

változható és örökké fenmaradó

— És ha

tagadhatjuk, hogy

nem

's

nem

andalgások, de egyedül az értelem,

kormányozhatja

—

ban, és így

tökélyére

sunkra nézve

is,

érzelgések,

hideg szám

,

—

lehet legtöbbnek ugyan példát emberkormányzási hatá-

in ultima analysi

nem követjük

miért

a'

természetet, a* világot egybehangzás-

a'

jóllétére

,

lök-

tegnapot mára

ennek büntetlenül soha nem természet' minden de legkisebb mííködé-

sértett létét a' látjidí,

sem

a'

nem

mathesisi szabály.

síben

isten

's

is

ség: az él, soha

nem

még egy

mai idt tegnapra vissza

a'

boldogságára az egészet e'

azaz miért

nem lépünk

:

ki a' szívömle-

dések és érzelmek' körébül, ha többé nemcsak saját mamert ha egyedül magunkrul forog gunkrul van szó

—

kérdés és hatásunk senki mást

junk akkor

mindig bül

—

nem

érint,

ám marad-

szívömledések' contemplativ körében bár

a'

de ugyan miért nem l<'']>ünk mondom e' körha többé nemcsak saját ma,

az értelem' körébe

gunkrul van szó, hanem atyai, gjámi, kormányéi szerepet veszünk át, illyben akarunk járni el állít

a' sors.

mutatását

itt

Miért is'^

nem követjük

a'

vagy illyesre nagy természet' út,

Hiszen legszebb találmányaink, mint

147

ujabb korban lelt

a'

gznek

és az elveszett de megint

fel-

archimedesi hydraiilik sajtónak, mellyel egy világot

dönthetni ki sarkaibul,

bámulatos kifejtése szintén

cselekedünk tehát kormányzási tekintetben

nem követjük

miért

lemi tekintetben

a'

is,

a'

Miért nem

természet' útmutatása szerint eszközöltetek.

is

így,

nagy természet' útmutatását

és

szel-

ha anyagi útmutatásának fonalán igaz, kézzel

indulva olly üdvös czélt érünk?

itt

nem

sem emberbetkkel kijelelt útmutatás nem fekszik elttünk. De ugyan nem szól-e a' legkisebb virágtul kezdve a' csillagok' dics seregéig minfoghatjuk

a' példát,

den legvilágosabban hozzánk; nem olvashatjuk-e

a' ter-

mészet' oUy könnyen olvasható Írásában, hogy okvetlen a'

legfbb szellemi értelem, és egyedül ez kormányoza' világi egyetemben; nem szól-e, nem mu-

hat mindent

tatja-e ezt világosan

azon szózat

minden romlatlan kebel nyei ihletés egy villanás

,

azon

könnyen ért, alatt, mikor a'

olly

irás 's

,

mellyet

melly meny-

híí

kebel eltt

megnyílik az ég, tanultabbá, bölcsebbé teheti az embert, mmt hosszú évek' négy fal közé szorított iskolái, mint

könyvtároknak véres verítékü szorgalommal kimik mindannyi holt betk, és jóllehet elpetyeghetk gépileg vajmi nagy pompával és ékes egész

kutatott kincsei,

szavakkal

nedv- 's vérbe átmenni és lelket emelni 's , mindaddig soha nem fognak , míg halandó az örök természet' papjává felkenve nincs, míg tudományát tágítni

másunnan mint ríti.

a'

változhatlan

igazság' forrásábul me-

Innen háramlik bölcseség és boldogság az emberi

nemre , és ezen szent forrásnak vize az resztény vallásnak

meUy a' kegyönyör emblémájaként lemossa az ,

emberi nemrül az eredeti bnt, de ezzel az elítéletek, elfogultságok és vak szenvedelmek' részint átvett részint szerzett, de hasonhthatlaniil

nagyobb és több

neit is egyúttal 's

Vegyük

egyszersmind.

b-

ennél fogva

10^

148

mmd

anyagi miiKÍ szellemi tekintetben egyedül

ter-

a'

mészet útmutatását kalauzul, hol minden nem andalgá-

nem érzelmek, hanem változhatlan rendszabályok elvek szerint mködik, és hol minden bizonyos vég-

sok, és

következményre

ekkép

's

a'

lehet legtöbbnek

tökélyére

van kiszámítva. Ha azonbon

jóllétére

a'

nagy

nem vagjumk képesek olvasni mert megszoktuk négy fal és rakásra halmozott,

mészet' Írásában

már igen sorra

is

,

betíík közt

állított

ám

tudományt:

és ter-

keresni bölcseséget és világi

ujiiljunk ó'szhitén keblünkbe,

's

pillant-

sunk eddig leélt, bármilly kevés napjainkra vissza; és ha minden önismeret híjával nem vágjunk^ legtisztábban fog álhii elttünk és nem fogyjuk tagadhatni, hogy azt, mit érzelmiuik' sugtábaii rögtöni felfogás után cseleke-

már is okunk vala megjövendben még több okunk midn ellenben az mit a' nemesen érz szív jelesz lelt ugyan, de az értelem módosított és tervezett ki elleg hosszabb idre és bizonyos czélra, eddig is megelédénk, többször igen mint nem, bánni, és erre sejtésként a' ,

;

gedéssel

tölti

keblímket, és annál inkább fogja

zés melegítni azt

még jövendben; mert

szaporán elhervad virága

a'

illy

ér-

valamint felette

szívömledés szerinti tettnek,

nem ellenröz

úgy édesedik a' nemes kormányzó ész irányozta cselekedetnek gyümölcse évrííl évre mindinkább. Ks ha saját magunkra nézve az értelem' kormánya a' jobb vagy inkább " az mellyet értelem

:

szív súgta de

a'

egyedüli jó

kéíclkedhetünk-e

,

liatiink-e

»

:

megismerni azt

is,

ságra nézve szintolly jónak,

nek

kell lenni;

lag

egyszer

's

legkisebbé vonakod-

mikép annak

st még

a'

köztársa-

nélkülíizhetlenebb-

minthogy amiak, mi az egyénnek arány-

létében jó

st

szükséges,

a'

társasági vi-

szonyok

olly igen <'gyb
jobbnak

st

ann;il

elkcríinHlIciicbbíii

szükségesnek

k»'ll

149

Uh pedig

lenni.

nem

bírjuk

semmit

sem a' nagy természet' Írását kibetzni, sem keblünk' tükrében nem látmik elvégre

akkor vegyük

:

keresztény

a'

vallás'

alaptör-

vényeit, alapoktatásit sinórniértékül, és biztos körbül fog-

juk elrendelni saját resztény vallás, de ságtul ment,

felebarátink'

's

a'

szenvedelem

nélküli, urasági ittas-

türelmetlenség' ördögétül el

a'

és eredeti tisztaságban

tett

dolgait; igen a' ke-

liú'n

vallásnak alaptörvényeit, alapoktatásít, tengely körül forog

nem

's

jiedig azért

szelleme — mert

és

e'

hit

nem az érzelemnek de az értelemnek hite, revelatioja, 's e' szerint éppen nem azért

áll

mi körül sok

nem egy

felebarátját állítja a'

jól illik ide

fogja nyit

néha

nem egjre

bül,

kiállani,

—

nagy homályban van

felette

a'

"fele»

mi szintén sok

hiú andalgások szól az emberi

dája szerint

és

létezik-

eló'tt

szívbeli

a'

—

keresztény

—

és ebben

öröki

—

mert sok

fájdalom, de

egyet rekeszt ki az üdv-

szórja anathemája'

míg ember

—

másik alá

nem

ferdí-

megrizett keresztény

villámit;

mhiden

sötét titok

nyers

nemhez, hanem

—

de azért

idó'k' esemémert nem a'

viszketegek körébül

nagy Teremt" pél„A' mit nem

a'

szoros tanilag azt tanítja:

akarsz, hogy más tegyen neked,

te

se tedd

másnak"

mi nem egyéb, mint az örök igazságnak és a' legnagyobb türelemnek emberi létünkhöz szabott, megszellemesített mathesisi szabálya;

meg

mert

azt

tanítja:

„Add

mi a' császáré és az Istennek a' mi az istené", és ekkép «add meg a' királytiil lefelé a' koldusig mindenkinek a' magáét »; mi megint nem egyéb, mint a' gyakorlati politikának, a' statustudománynak és minden józan törvények' alkalmazásának lehet legmélyebb kútfeje; mert azt tanítja; ,. Szeresd az Istent, a' legfbb értelmet és bölcseséget, mindenekfelett"; „Szea'

császárnak

resd felebarátodat,

a'

mint

jobban, múit tenmagadat;

,

tenmagadat" 'sat. 'sat.

—

de

nem ám

150

Országlási rendszerem' helyességét tehát mind világi férfiúi

egyetemnek mködése, mind az el nem kebel' siigalása, mind a' keresztény vallás'

a'

romlott szel-

leme tisztán mutatja; miliezképest csalhatatlanul kiviláglik, hogy Montesquieu jóllehet azon bányászoknak kik 's azért tisztelet becsület nevére egyike volt ,

—

—

felette

sok kincset kutattak ki, még is valami fényesen sem mondott többet, midn a' be-

liangzónál semmivel

monarchia,

csületet a'

félelmet a' zsarnoki önkény,

a'

és végkép az erényt a' respublica vezérelvének állítá;

minthogy ezen külön kormányi módok éppen nem becsület, félelem és erény által irányoztatnak, mert mind ezek nem okok hanem okozatok, de, ceteris paribus. egyenesen a' több és kevesebb értelmi súlynak következményei; úgy hogy oda, hol egyben központosítatik a' legtöbb eró' és a' legtöbb értelem, azaz: hol egynek 's több kormányzói tehetsége van mint mindnyájának, oda a' zsarnoki önkény; hol pedig többekben de még sem mindnyájában rejtezik az értelmi legnagvobb súly, oda megint a' képviseleti rendszer; hol végre a' közvélemény mindig és minden körülmények közt a' legjózanabb vélemény, oda megint a'

több ereje és több értelme

És azért

rcsjiublica illik leg óbban. a'

képviseleti rendszer, de

a'

hová az

is

illett

digelé,

illik:

ekkoráig 's

's

még

értelmi súlya miatt,

a'

zsarnoki önkény

pedig, fájdalom,

sokhová, midó'n

pedig egyedül

bizom, az emberi

még

éljen a' respublica,

a'

még

nemnek

még ezen a'

is,

utolsó

respublica ed-

népnek nem eléggé

valódilag sehová

sem

kifejtett illet,

de

tökély felé indulásánál fogva,

egykor mint a' lehet' legszebb eszme illeni fog, és azon nemzet lesz az, mellyre illeni fog leginkább, melly a'

szív' ömledésire, a' képzelet'

andalgásira egyedül ja-

vaslatkép liallgatván, legkizáróbblag fogja kormányozni

magái

a'

mindenen uralkodó

<

rtelonníek körébüj.

151

És ím rövid, jóllehet még is tán igen hosszadalmas vonásokkal eladott rendszeremnek csontváza, és egy úttal,

azt hiszem,

nem

a'

leghiábavalóbb kulcs azon

a zsarnoki önkénytül kezdve a' kormánymódok' minden lépcsin és áriiyéklatin kereszrejtély megfejtésére is:

tül

a' respiiblicáig

miért olly természetelleni állású és

örökleg pangó állapotú némi nép, és miért olly

felette

nevetséges viszont némi más nép magát respublicázni

akaró erlködéseiben.

iliagy, boldog és

az értelem' lesz azzá,

dics egyedül ugy

körebül

nemzet, ha

lesz

kormáiiyoztatik, és annál

—

Nézzük az angolt, miért olly nagy ? és most mind azon vizenys híg koponyákkal, mel-

zási köre. félre

lyek mindig resilí

inkább

minél kifejlettebb és tágabb ezen kormány-

a'

a'

dolog' felszínén,

gyökeret, és azért

itt

dolog' hártj^áján ke-

a' is

az okozatot kevervén

össze az okkal, az angol nemzet' nagyságát jobbadán

geographiai helyzetének, aranyának, vagy

^Hudja mi-

ha az egyik vagy a' másik volna nagyságának valódilag gyökéroka és itt tnik el a' híg koponyái csalfa felfogás úgy már Július Caesar alatt is némileg nagynak kellett volna leimie, holott akkor felette kicsi vala még, és inkább Spanyolországnak kellene a' legnagyobb magasságon nek'^ tulajdonítják, miszerint

—

—

áUni, mert ez volt legközelebb a' kész

rásihoz, holott Anglia sok pénzét

sem

aranjuak formagával nem

a' világra, sem senkitül ajándékba nem nyeré, sem Selmecz- és Körmöczben, sem Peru' bányáiban készen nem leié; félre tehát ezen még - - - súrlódásra is

hozá

alkalmatlan koponyákkal

—

és nézzük az

angolt, vall-

jon unvit olly nagy, és miért nagyobb mint minden

más

nemzet? Egyedül azon gyökérok' következtében, hogy habár nem is rendszerezve, mint el ismert, üdvre egyedíilileg

vezet

elv

szerint

—

mi

de nékem arrul tudományom nincs

egyébiránt meglehet,

—

legalább valami

153

nemzeti köztapintatnál vagy bizonyos szerencsés véletlennél fogva

—

mirül

viszont

szolgál csalliatlan bizonyságul

a'

mindennapi lettdolog

—

jobbadán az értelem'

korébül kormányozza magát, és ezt, midó'n az

abbul

kikalandozókat a' gúny' és torzolat' legélesb fegyvereivel kérlellietlenül sújtja,

tékben

cselekszi,

minden esetre nagyobb mérmás nemzet, 's ez

mint akármelly

kitnbb nagyságú,

okbul aránylag

ságu és magasb tehetség

is,

általánosb

boldog-

földi tekénk'

akár-

szövetség' népére.

Vall-

mint

mellyik nemzete. Pillantsunk az amerikai

jon mi oka eddigelé sehol és soha lag olly rövid

id

alatti,

nem

tapasztalt, arány-

bámulásra méltó elmenetelé-

nek? Mi oka, hogy minden hihetséghez képest, ha

úgy halad mit eddig, az emberiség' nnden nemzetni túl fog emelkedni? Ne keressük messze ennek okát, ne keressük franczia példabeszéd szerint a' delet 14 órakor, és ennél fogva Ohio 's Missisippi 'sat. csak kevéssel ezeltt örök vadonságban zsarnoklott efféle

elsségeiben; mert ha

illyesekben

vizeiben és

keresnk az

amerikai nép' elmenetelét, ugyan mikép tudnók magyarázni, hogy déli

Amazon

és Rio

Amerikának anyagi elssége

nyeket melly

de la Plata vizei és szhitilly

következmé-

nem szültek; és álljunk inkább a' gyökérokhoz, nem egyéb, mint az, hogy az északamerikai nép,

jobbadán angol ivadék létére, éppen azon tapintattal bír, éppen olly vágásban jár, mint az angol, és ekkép a'

szívömledések és képzeleti bábok' tévutahi

kalandozik; de legtöbbnyire gatja magát, és abban

még

nem

igen

az értelem' körébül igaz-

szüljénél szerencsésb, hogy

emiek tapasztalásit lígy szólván az aratásnál lelvén meg

beszéd kísérletekkel, mint pélnem meríti idejét és erejét, de mi jól mködik és rendszerébe illik is;

és tevén sajátjává, sok

dául mi magyarok, tüstént átveszi azt,

ki

154

és az angobiál azon tekintetnél fogva

lyzet,

mivel felfogván

világi lakhelye

nem

jobb

a'

is

kedvezó'bb he-

tervet,

még mieltt

falakkal egészen fel volna építve,

eró's

kénytelen eló'bb

itt

egyet

ott leszedni, lebontani

mást, hogy uj építéshez rögtön foghasson; de

's

mmden

akadály nélkül, minden oldarul megfontolt, és ekkép

minden szükségnek megfelel dics épületet emelhet tsbizonyosan oUy dics nemzetté válik, mint akár-

tént, és

mellyUt

a'

világon

—

ha egyedül az értelemnek, mi-

den szenvedelemtül, minden kurta számolástul ment kóréhül kormányozza magát; mit ha teend, csakhamar

rabáruság és rabszolgaság' iszonyatinak szörnyeteg- gondolta Ljn eh- törvényei vei, mik a' be-

vége lesz is

a'

's fben józan embert annyi mikép az amerikai néppel alig béfüggetlenségi háborújában napvilágra

csületes, és szívben ébredt utálattal töltik

kéltethetik

t

el,

ki

tüntetett felemelkedése

's

elszántsága, alig Bunkershill

^)

dicssége, ahg Franklinnak halandónál magasb értelmi köre, és alig

még

Washingtonnak polgáre-

halhatatlan

rényei is, és annál kevesebbé, valóban annál kevesebbé

gzhajói, vastai és egyéb anyagi ez angol sarjadékot bámulja

a'

kifejtései

—

mikért

híg koponya; mert

ílly

vagy nem is bírja felfogni, hogy a legteremtés nagyobb külfény, ha bnt rejt a' bels, nem bájol st tjgy undorít, mint a' csalépségü fércg-rágta gyümölcs és ezt, hazánk' Reményei, honunk jövedójéért méfelejti

—

lyen véssük szívünkbe

—

igen, ügy undorít a' külfény, ha magában legbecsesb volna is, még sem gerjeszt sympatliiát, minthogy a' legfenségesb is cIncszií bú've-

és

rejét,

st még

boszantóvá

is

válik,

ha igen közel

áll

az undokhoz, vagy azzal éppen nn'g egybevegyítve is van; és azért csak úgy válhatik dics nemzetté az amerikai,

vagy jobban mondva, csak úgy fog az amerikai

>zövolség családilag elszakadó tVusö nemzetek" bölcs-

155

még

jévé lenni, mellyek

az angol nemzet' fényét

is tiíl-

ha egyedül az értelemnek minden szenve

haladantlják,

delem és minden kurta számolás nélküli körébül fogja

kormányozni magát. Figyelmezzünk viszont az emberiség'

ben annyi

francziára

a'

és németre,

két felette nevezetes népére.

e'

Az els-

mozgékonyság,

lélek, annyi elevenség, ainiyi

másikban viszont annyi értelmesség, annyi türedelem és olly szilárd szorgalmatosság van, mikép csudálkozni lehet, miért nem osztja e' két nép roppant számának a'

ha kedve jó'ne — maga közt egyeÉs e' helyett a' világ' színpadán ugyan milly szerepet játszik mind az egyik mhid a' másik? A' galhis, lehet legfényesb annyira csábító tulajdoninak daczára a' szabadságban örökleg njoncz, némi ephemer dicsaránylag ahhoz, a' mi lehetne

—

hozzájárultával

nesen

fel

földtekét?

a'

—

—

—

ségét kivéve

vajmi alárendelt utakon botorkál

a'

;

német megint roppant értelmi és szorgalmi súlyának , a' helyett hogy az emberiségnek uralkodó

daczára

,

nemzetévé váljék, bizony akárki mit mondjon több, mint darabokra eldiribolt,

's

is,

nem

aránylag valóban nem

mi ennek oka? és mi oka nüchtern noha felette itlan még sem áll olly magasan mint az angol faj, jóllehet ez nem mindig olly igen itlan? és mi oka végre, hogy a' legeró'sb

a'

És

nép.

annak, hogy

e'

két

valljon

—

—

faj,

fraucziábul és németbül

azóta kezd lenni valami,

csak

országlási tekintetben és

viszont

az angol azóta

kezd tán egy kissé kalandozni és ábrándoziii , mióta a' gallus és német angol vágásba bicezen néha néha , az angol viszont gallus piperét és német ábrándot gára. És ha lefolyta

lemével

a'

alatti ,

civilisált

eseményeit

és azt,

világnak az utolsó 40, ,

a'

50

irodalmának módosított

hogy mennyire

mit sajátított egyik

hatott

másiktul niagára

,

ma-

ölt

év' jel-

nép népre,

ha mind

's

ezeíi

156

jeleneteket és lettdolgokat egy

magunk

állítjuk

elé,

nagy összehangzó képben

nem merülve, csak

és részletekbe el

az egészre, egyedül az általányos következményre tekintünk: tagadhatj!ik-e, hogy csak azóta kezd Európa orezáglási tekintetben egy kissé okulni

's

gyakorlatibb úton

mozogni, és általában csak azóta kezd szárazföldi mind országlás- mind háztartásban okszerintibb alapokra állani, mióta

ha

az angol szellem gyakorolja hatását, vagy

gylöletes, de közönséges nevével akarjuk mega' dolgot, mióta, számos és éppen nem dicsér-

a'

nevezni

het

kinövéseivel, az anglomania lön

mióta az emigratióval

a'

közdivatií, szóval:

népekre ruházott franczia su-

— Es ugyan

prematia helyébe az angol felsbbség

lépett.

mi oka ezen felsóljbségnek, meg

franczia és német

aránylagi alacsony czia kikopott,

állásnak,

éghajlat,

meg

annak, hogy

az angol szellem lesz

és

közdivatú'^ Valljon

sem az

a'

a'

a'

fran-

mindinkább

mi mind emiek gjökéroka ? Valóban

sem

a' földleirási

mert ezek

fekvés,

csak alárendelt feltételek, sem a' népek' különös jelsem valami leme minthogy ez is más rovatba való sem sennni más de szorosan és kikülönös véletlen rekesztó'leg csak az, hogy mind a' franczia mind a'* ,

,

,

német

fjij

ben

külön

's

;

országlási tekintetben, jóllehet külön színek-

árnyéklatokban,

lem' és képzelet'

még

is

jobbadán az érze-

körében forog: az angol viszont több-

nyire az értelemnek

és szoros

számoknak határai közt;

mi megint annak nemzó' oka, miért közdivatú most az angol szellem, és miért lesz azzá mindinkább 's ugyan;

is

korántsem azért, mintha az angolon

sor.

vasv ezen irányba valami

gachia

—

mint azt sok és

ennélfogva magával a' '»

el

is

volna most

ellentállliatlan

kivíilt hiteti,

mánia

a'

ra-

sok m.igyar hiszi, és liogy

majd rá

is

kerül

sor, habár mostani sár-poraibul ki sem bontakozik. majd akkor ó lesy, jiz ünneplett. ó lesz a' játszi divat'

157

királya

—

hanem egyenesen

kettó'-iiégy elvégre

azért,

mert

kétszer-

a'

meggyz, mert

mindent

az értelmi

kör parancsának elvégre minden hódol.

Nem

pártolom én ennélfogva

—

mint

glomaniát,

's

felette távnl

mondot-

a'

—

takbnl lígy gondolom elég világosan kitnik

az an-

vagyok az angolt mint angolt

kitzni például, és akármilly mániát ajánlani; mert hiszen

embert és nemzetet külön jelleménél fogva annyi árnyékpéldaként kitzni valóságos

oldalaival egj-ütt egészben

mánia volna; mánia pedig, den emberi szenvedelmeken

a'

szerelemtül kezdve, min-

keresztül

a'

hazaszeretet'

ha pillanati kéjjel jár is, mint a' tébolyodottvannak kéjperczei, és az élet' bizonyos pillanatiban rövid idó're mint teszem megtámadásoknál felette

ittasságáig,

nak

is

,

hasznos sót

dicsó' is,

hosszabb

idó're kiterjesztve,

nyavalyás állapot, melljiiek, ha vethet véget: ébredés.

a' halál,

Nem

vagy

a'

eró're kapott,

halálnál

még

mindig

csak kett kínosb

ajánlom tehát például az angolt

;

a'

fel-

ma-

hazánkra nézve legroszabbtul pedig, szeretném mondani: szívvéremmel volnék kész megóvni minniátul mint

den magyart, de egyet sem saját magáért, hanem mindnyáját a' közjóért; és ha kimutatni törekedem, miért áll az angol, jóllehet tán zeti tapintatnál

csak véletlen vagy bizonyos nem-

fogva mozog rendszerint az értelmi kör-

ben, sokkal magasabban, mint ezt

azért

só'bbséget szül

a'

német, mint

a' gallus,

milly felhogy kitüntessem nemzetre nézve már az is, ha tán csak

cselekszem

,

:

szerencsésb tapintatnál fogva

mködik,

talában rendtartási tekintetben,

országlási és

ál-

az értelem' körébül job-

badán, és ekkép tökéletesen kivilágoljék:

milly felsbb-

még azon nemzet magának a' földiekén, nem hidegebb vérénél, számolóbb hajlamánál, neni valami véletleimél fogva, de mint üdvre egyedül vezet

séget biztosítna

melly

és illyesnek közönségesen

elismert elv szerint keringene.

;

158

kormányzási, rendtartási, szóval: minden köztársasági és kirekesztó'leg az értelem'

mködéseire nézve mindig körében, ihletése

's

's a'

a'

mindenliató' példájára,

férfiúi kebel'

's a'

keresztény vallás' útmutatása szerint, egye-

dül az értelem' körébül igazgatná magát.

E'

tengely

forog népek' élete

körül

,

nagysága

erssé, nagygyá és halhatatnem a' puhaság' pályáját vábármi kis népe is eró's, emberiség' az lesz ugy lasztá:

és valamint Heracles

lett

lanná, mert az erény' és

nagy

és halhatatlan,

ha az

értelem'

szózatját követi;

mint viszont a' szám szerint legnagyobb nép is idö eló'tt semmisül meg, vagy örökleg szolganépként pang, ha országos dolgok körül érzelmi 's képzeleti mámorinak

enged, és ezek után indul. És ha lelkem az után sóvárog, hogy a' magyar, ujjászületési vagy inkább föléledési fáradalmában

—

minthogy « ugyanazzá" újra kétszer semmi nem

—

tik

az értelem' biztos alapján emelkedjék

,

szüle-

mikép

nagy 's dics legyen, és egykor felsóbbséget gyaámbár soknak koroljon; ha illy alap rakásához

eró's,

czirkalma szerint tán

szk

—

h —

kebellel én is

iparkodom

hordogatni egyegy, felfogásom szerint "talpkó'nek

al-

kalmas vagy sorban következ" téglát; és ha azt hittem, azt remélettem, hogy a' Pesti Hírlap fogná ritka nimbusához 's szerkesztjének nem közönségesb tehetségéhez és tiszta szándékákoz képest, múit a' magyar értelmi súly' orgánuma, illy dics munkára édesgetni 's

egyesítni az eloszlott, és eddigelé mindig eloszlottan

dolgozni szeret magyart; ha hittem és vártam, hogy a'

Pesti

Hírlap

fogna elrelátó építészként gondosan

kidolgozott és tökéletesen egybehangzó terv szerint ki-

mutatni okszerinti « egymásutánt'; ha azt hittem, és az után epedett lelkem: talt

f

«bár fogná valahára

viruló vállakon "

—

mi

a' Pesti

fel

tapasz-

Hírlap' szerkcsz-

159

tjének létét,

sajáta

és

a'

—

az országlási rendszernek talpra esett

szn

meg nem

«szk

kebel,

szk

kebel,

szk

kebeP^ helyett változtatgatná inkább minden hangon, keményen és lágyon, minden idó'mértékben, lassú-

ban és szaporában, és

zenészét' minden szerein: a' sok szó, kevés tett; nem egy «szk Ítélet, híg veló'; tanácsadó, egy tanács sem; hosszú gylés, kurta ered-

mény; számos vadász,

ritka

pecsenye;

sok theoria,

kevés praxis; számtalan szakács, sós leves; elég esz-

me,

számon

elégtelen itélet;

végrehajtó; több

túli

javasló, számon aluli

parancsoló mint szótfogadó; számosb

oktató mint tanuló; több hiúság mint büszkeség; csu-

pa

szív és csupasz ész; tágabb önszeretet mint haza-

fiság;

ség;

napirendi szélesb

rögtönzés, kivételkénti

következetes-

akármicsoda ismert mint ön-

*s

körül-

mény-ismeret; más szemében mindig gerenda, magunkéban soha szálka 'sat. 'sat. 'sat.'^; mert ez volna azon kisdedóvó- intézet, azon Mátyás' szobra, ez azon üdvösséges

soUtary confinemcní,

azon

useful knoivledge,

szükségnk volna,

mellyre legnagyobb

's

melly valódi

csudákat mivelne, ha egy kis hiú, napig tartó részletkénti kifejtés és fény,

's

tán egy kissé

kéjek és illyesfélék helyett

— mellyek

nagyobb anyagi

eléréseért nemzeti

és alkotmányi létünket tesszük koczkára

—

tartós nagyságra és halhatatlan dicsségre kívánjuk emelni a' magyart, 's pedig a' csalhatlan számokra állított lehet

legbiztosabb alapon minek elérése után ha sovárg lelkem, és ha a' Pesti lap' vezérletéti illy nagyot vártam, és ha szerkesztjét olly magasra állítani, mikép hittem, hogy ezen várakozásnak meg is felelend, valljon nehez;

telhet-e azért valaki

rám?

és

itt

fekszik a' dolog' veleje,

milly vágyakat rejt kiki keblében, milly czélt,

hogy

t. i.

milly

magasságot

jövendben

;

a'

tz

ki

Magyarországra nézve kiki a' mondom mert hogy rögtön,

jövendóTjen

;

160

vagy kevés id alatt csak félig meddig is felmagasodhassék Magyarország, azt liiszem. a' legvérniesb képzelg sem képzelheti; abban fekszik a' dolog' veleje mondom, milly magasságban, milly fényben óhajtaná ez és az látni a' magyart, és általában nemzeti nagyságrul

és fényrül ennek és elérésére ez és

annak milly felfogása van. és ennek

amaz

milly utakat tart

legszaporábban

és legbiztosabban czélhoz vezetknek.

Miszerúit ha Magyarországnak félig meddigi felemel-

kedése, rövid napig tartó fénye ki nem elégíti magasb sóvárgó keblem' szomját; 's ha

és tartósb üdv után

hogy illj^ magas, illy gyöemberi feladások' lehet érhet, de az nyör ezél el is legszövevényesbje; midn viszont bizonyos az, mikép tisztán tükrözi lelkem vissza,

még

tönzések

sem emelik

meddigi fényre

félig

a'

magyart, st, ha

rög-

ter^niélküli

illj^esek véletlenül

hatható-

sabban vágnak életiuikbe nemzeti és alkotmányos léés szaporábban tünk' végnapját fogják elkerülhetlenül mint gondolnók; idézni el; ha mondom, valódi és tartós ,

,

nemzeti nagyság után eped lelkem, és ennek elérésére a' 24 órai sziv-sugta és képzelet-dictálta rögtönzéseket

nemcsak czéliránytalanoknak, de lehet legveszedelmesebbeknek tartom, és ha illy lelkület, illy felfogás bíín, és neheztelést érdemel:

ám

érje

akkor fejemet nemzeti

anathema.

Nyúljunk azonban keblünkbe

— és

ebben nincs

baj,

mert hála Isten ez elég tág, és valóban már most, miután magunkhoz jöttünk, nem azon okbul vagyunk mindenben hátra, mintha ezt akarnók, mintha ezt szeretnk, mintlia

ezen

hanem

azért,

nem

piridna

legalább felette nagy

rész:

mert annyi tennivalóink közt nem tudjuk,

mihez fogjunk elbb,

junk kcbliinkbr

"s

's

tehetségünk határozott

—

nyúl-

tagadjuk ha meijük: van-e azon ujabb

kori javaslatokban és k«'zd«'nunyekl)en. mellyoknek

uv-

— 161

most felhoztam,

liánjait

mell vek.

's

mint tígy szólván

valami nemzeti ügy nemzeti pártolás alá állítatának, van-e bennük valami lánczolat, valami terv? Mi volt ,.

foganzásuk oka, mi hozta napvilágra, kérdem? Valljon

késbb emelend

alapok-e azok. mellyek valami

pítmény végett rakattak, vagy

eló're

késbb

molt sakkjátéki huzások-e azok. mellyek

nend

húzások' szoros lánczolatában biztosítják

diadalt?

vagy

tán, felette

pezsg

szüleményei - e

nem

kevés

vérünk',

törté-

a'

vég-

nem egyenes

kivétellel,

és

felíílé-

gondosan kiszá-

nemes de számolni

tudó szívünk' pillanati felhevülésének, vagy pedig

éppen kedvünk csosszant "vaközjóért cselekednünk, és egj' nttal kis hal-

annak, mert lamit»

a'

vélettenül

hatatlansági repkényt

Szálljanak merik.

is

füzögetnünk halántékink körül.

magukba azok,

Engem

pedig,

kiket ez

ha ez

tagadják ha

illet, 's

ám

ólvet sértené,

kövezze-

nevem — és a' viszszahatás' törvényénél fogva nekem tán több hasznot

nek meg

—

hiszen éppen arra

illik

mint kárt teendenek.

Minden munka, melly

életet és

mozgást hoz

zönségbe, hasznos. Igaz. És ekkép annak

na,

nem

még

nevelné

a'

kö-

volna hasz-

—

jóllehet kis j)orunkat egy kissé ha teszem az idén Rákos mezején olly

tagadhatni

—

is

gödör ásatnék, mellyben

elfér Sz. Gellért

hegye,

1842-''*"

az ismét betöltetnék, 1843-^^° megint felnyitatnék, és ez így menne, mint tengeri ár és apály, egy századon kehasznos volna ez nagyon, resztül évenként fel és alá ;

nem

—

tagadhatni, mert különös eddigelé

nem

ismert életet

közönségbe; csakhogy illy felette nagy gödörásás és betöltés mint szinte minden efféle gödörásási és ismét betöltési mködések és boldog Is— van illyen hazánkban ten mennyi többet kevesebbet, minden idnket, költségünket 'sat. annyira kimerítnéhogy illy mködés által egyenesen nemzeti sírunkat ásés mozgást

hozna

a'

,

—

!

11

162

nuk, és ekkép ásunk sírunkon lassanként, habár tudtunk nélkül és sejdítlen, minden terv és összehangzás intézvények

nélküli javaslatok;

'sat.

többet kevesebbet kimerítik idnket,

günket

is,

által

meUyek

csorbítják tehetsé-

hogy

és így egyenesen lehetetlenné teszik,

'sat.

megrakjuk azon sarkköveket, niellyek nélkül Mátyás' szobrával egjiitt minden építményeink homokra lesznek állítva örökleg, és a' sok portul, ha nem segít egj^ kissé a' «

<^

képzelet », ezen

mákony »,

a'

Volna hazai

idnk.

— mi

felette helytelen

mintha soha

tev magyar

csúffá

el

azonban éppen nincs, mert

szövevényességénél és idnknek elosztásánál fogva,

hogy az idvel sem tudunk, ,

is

sok honi portul bizony alig lesz látszatjuk.

í()bb

ermvünk'

talánosan

a' ehhiait

's

ál-

mint-

tán azért mert ing\eni,

nem fogjna, gazdálkodni jobban

's

mint

akármi egyébbel, soknak közülünk, jóllehet semmit sem mozdít, még sincs annji üres vagy inkább szabad rendelkezhetésre álló ideje

— és ezt

megmutathatni

— mint

van például Broughamnak, O' Conuellnek vagy Russelnek 'sat, noha ezek , nem tagadhatni , néha néha csak

mozdítanak valamicskét el; volna több kész pénzünk,

—

mi hasonlólag nincs, és mmdaddig nem

közönségcsen

cl

a' valódi kincs,

kép pénzünk csak akkor lehet, mikor szakadatlan

mmek

képét

munka a'

is

lesz,

míg

nem fogjuk ismerni, hogy nem pénz hanem az, mit a' pénz képvisel, és ekjól irányzott és

után kiállítunk sokat

pénz viselhesse

is;

's

mindenfélét,

volna több tehet-

ségünk, nagyobb értelmi süljünk, tágasb világi tapasztalásunk, szárazon és röviden:

volna több tóga

et

sago

darus köztünk, vagy magyarosan mondva, több talpra esett legény a' gáton, több practicus ember mint latán

nem mondom, hogy akkor némi nem levt, a' szív' sugalata után negédbül nem volna szabad megpendítnünk

vagy magyar tudós:

's

idküntir. némi sorbnn

vagy pajzán

;

163

emelnünk oJlykor ollykor; mert valamint az egészséges kicsaponghat néha néha egy kissé büntetlen,

és életbe

mivel egészségi súlya egyensúlyban tartja öt

:

úgy

tehet

kár nélkül vajmi sokat, kinek ideje, kész pénze, értelmi súlya 'sat. váltig van, midó'n a' még csak lábaaz

is

dozónak a' legkisebbre van tiltva attul is sok,

is

vigyázni kell, és szhitiigy

el

mind ezen érintett elsséggel felruházva még nincs, de csak most iparkodik egy kissé felruházni magát; mihezképest, mert mi magyarok felette ki

szkölködünk idben, pénzben, ezekkel t. i.

kis

—

tehetségben

'sat.

f

ephemer

dics és fény helyett, melly egyébiránt szinte

nincs biztosítva, valódi

kiállító

^^szkkeblüleg» kell gazdálkodnunk, ha és mindig e' körül forog a' kérdés — valami felette

só't

alkalmasint illyes

sem

lesz elérve,

dicsségre, tartós boldogságra óhajtjuk emelni

Hunniát. Kisdedóvó-intézet, felséges eszme! Es bár volnánk már azon ponton ki éldelné azt inkább mint én, kire olly nagy szám kisdedet bizott az ég hogy ezen vonás » nemzeti sakkjátékunkba már illenék is, és minden

—

—

<'

hazánknak. Nagy Hunyadynak emlékszobor ki, közbevetleg legyen mondva, ha most élne, százezernyi tennivalóink közt, mint én fogom viruló élet gjiimölcsöznék

—

fel

t,

és Ítéletem szerint

e'

tulajdona érdemesíti legin-

kább szoborra, alkalmasint egy garast sem adna, most midn Magyarország' élete van kérdésben, holt szoborra és velem együtt tudom kesern megsiratná, ha valami mást nem tenne, azon 100,000 forintot, és meg ijikább azon becses idt, meg azon csábító tehetséget, meg azon vas-szorgalmat

,

melly

e'

pénz' aláíratásához

behajtásához kívántatott, vagy vántatandik

meg

;

még

's

kivált

tán csak ezután ki-

minthogy ennyi idvel

,

ennyi lelke-

sedéssel, ennyi szilárd állhatatossággal a' nemzet' leg-

távulabbi

's

legkisebb ereibe elterjesztve, jól gazdálkodva,

11*

164

hazánkra nézve sok hasznost lehetett volna bizonyára,

—

vagy lehetne még alkotni;

nagy Hunyadynak emlék-

szobor! valóban felemelkedett gondolat;

's

kinek lelke

nem eped olly nemzeti állás után, hol. mint Britanniában, minden kítünö tehetségnek, minden erén^Tiek, haminden csepp vérnek jutalmilag megvan ki azon csi;

záért

ontott

maga

emléke, meg^^an nemzeti elismerése

gafaj,

kinek

ereiben

nem forogna szaporábban

vér

a'

Westminster' felszentelt falai közt, hol annyi halhatat-

lanságnak emel háládatos Anglia emléket; ki azon

vénynedv teremtménj^

ki irigy kínnal

nem

nij-

éldelné

a'

nemzeti nagyság' üdvérzetét, mídó'n minden lépten hálás jutalom- és üdvös példaadásként annyi nagj- emberek'

emlékszobrát mutatja illyféle szívemeló'

's

el

dicsó'

Albion,

és számt^ilan

utánzásra geijesztó közt lialhatat-

lan Nelson' szobra alatt az abukiri csata' elestéjén adol t

hadi parancsát olvassa: „Britannia mindenkitül kötelessége' teljesítését várja ••.

víva

Oh

a' diadal.

nemzeti állás igy, 's

I

's

Nem

milly kín

,

hogy ez nálunk még nincs

mennyivel nagyobb még az, hogy ez nálunk

zonyosan soha de soha sem mieltt kés' volna már, a'

egyebet, és már ki van

felemelkedett nagyság, mgylésre méltó

francziát. mellyrc

egy

is

lesz így, ha

nem követünk más

id

oldalrul vezettetünk rendesen

kevés

óta, (!).

még

utat,

kivétellel,

bi-

jókor,

mint annyi

A' tömlöczök' oksze-

azoknak boszulói barlangokbul javítóintézetekké átvarázslata, mikép csak a' Nemesis büntcssr a' halandót, ember emberen azonban kirekesztóleg csak riiiti

elintézése, és

javítson, és lia ezt teljességgel a'

nem

teheti,

t

egyedül

köztársaság' bátorsága és példaadás' kedvét'rt sújt-

hassa.

Oh

milly

szörnyeteg, ki

kebel-melegít javaslat! és

nem sóvárogna eped

ki

azon

kebellel azon nap-

nak minél elbbi fehiradása után. mikor az vedelmektül zsarnokolt ember a" legutols<')ig

állati

—

szei-

mint far-

165

—

ka« Bi-itanniában

ki volna irtva már, és a' méltányos-

nyomna- mint börgyönj'ör lét volna az. mikor a' mostani ollykor még felette szükséges egynek igen rosztevö, de a' soknak igen jótev liuszonöt helyett, minden felebarátunk' kezébe kire az ráférne , inkább ság, becsület és erény' szava többet

tön, bot, sót halál: milly

—

—

,

huszonöt

peng

huszonöt

forintocskát

nyomhatnánk.

Hasznos ismeretek' terjesztése*^ milly szívet emel ötmiszermt a' legszkebb körben született is úgy szólván meg lenne híva , a' benne rejtez Deus est in «

let

,

,

nobis halhatatlan szikráját

kimvelni, és

a'

közálladalom'

's dicsségére tágítni lelkét. Lehet-e ennél emnem, de lehet-e emiél angyalibb eszme ? Mind felséges, nem tagadhatni; csakhogy oUy ország-

jóllétére

beribb,

nagyok sincsenek megóva, és e' hiány miatt az ég, mi lesz hazáukbaií még sokbul, 's kivált

ban, hol tudja

a'

* romlásnak induló

hol

—

szólva

hajdan »

gyönyör

municipiumainkbul,

az erkölcsi mocskok' tengerérül ez úttal

—

nem

legszebb városaink' legszebb piaczain annyi

meg annyi mocsár, annyi sivatag mikép ha a' jobbhoz szokott , és kinek hatalmában van odébb is állani 's mást választhatni, meg nem szökik, a' kurta emberi létet tekintve mert — sokat sok ember soha meg nem szokik igazán ritka por, annyi sár van,

müidenüimen

,

—

tett,

mint

lettdolog mutatja, valóban igen ritka

a'

mert ugyan merre vannak lionunk' számtalan hol kórház, dologház

ház, lelenczház igen nagy

vajmi

'st.

része

szken

él;

a'

'st. eff.

ff.

tett,

fiai ?

—

aránylag alig van, bolond-

pedig éppen nincs, és hol egy

legbecsületesebb honi lakosoknak

hol végre

a'

legnagyobb rész olvasni,

még csak betzni sem

nagyobb még egy bír; hogy illy országban, hol ez így van, és nincs máskép, és hol szinte minden más is kíirülbclül illy magasságú lcp»

irui,

számolni, de

része de

talpalattnyi földet

tud, és

sem

166

csn

és

illy

kitüii színben

áll,

hogy

ott

egész országra

kényszerített kisdedovó-intézet ; 100,000 pengó' forint áru 's

porba sárba sülyesztendó' Mátyás - szobor , amerikai állított ezer meg ezer nemesi euriánál kényel-

mintára

mcsb tömlöcz, vagy inkább

«

gondoskodó-intézet »; me-

zei gazdaságot, mathesist, clieniiát. astronomiát 'sat. a"

nép minden osztályiba felségesek

egyesületek, bármilly

teijesztó'

magukban, napi renden levk,

is

okszerinti

alapkövek, és nemzeti sakkjátékunkban kiszámított terv utáni vonások

—

igazság

is!

ellihmi

senki

is

legyenek, azt

mindaddig is,

el

—

tisztelet, becsület,

nem hiszem,

's

nem

de

fogja

kinek honunk' diagnosisa csak

félig

míg kétszer kett meddig is tisztán áll szemei eló'tt négy marad, míg a' tegnap nem esik a' ma és a' ma a' holnap után, míg végre a' szül nem lesz fiatalabb a' ,

szülöttnél.

Nem

is

egyebek

iUjíéle

egybehangzás és terv

nél-

erlködések, mint az ömledez szívnek egy kis hiúsággal összeházasított rögtönzései. Látnak egy meg

küli

—

nem

óvott gyermeket;

's

megesik

lantás alatt el van határozva

nélkül, mert hiszen

retnek hivatkozni,

csak

lehet,

—

's

rajta szívük, és

pedig

pil-

nem útmutató

nagy Anglia, mellyre annyian szeott példaként hogy a' mennyire

—

áll

minden hazai

erk

kisdedóvóintézetekro pon-

tosítassanak össze. Nincs szegény kis Ferenczjrnknek 's hogy neki kenyere egy kis halhatatlanság is jusson, 's nincs máskép, csakhogy magok sem veszik észre, mert a' hiúság' kísértete, mint mondják, a' legármányosb lám rögtön a' iNIátyásszobori eszme tá-

kenyere; és megesik sok szív, legyen

—

és egyúttal nekik

—

mad

fel

nap, és

magyarnak egén mint a' legfényesebb nyári korántsem útnuilatás vagy régibb nemzetek' kaa'

lauzuhisa nélkül; mert hiszen megint

mellyre hivatkozni

's

ott

áll

mellyet szinte majmolni

Urilamiia.

—

és

illy

(

167

okoskodási vágások

engemet

vagy inkább vágó okoskodások

is illetnek, kit saját fegyverewel kell sújtani

—

nagy mellyet majmolni mondom ma Britannia ezernyi emlékszobraival. Feltnik nekik némi tömlöczözöttnek sápadt képe; megesik szívük rajta, és rögtön a' tömlöczök' javítása kerül legels sorra, 's pedig olly divatos, ott áll

korántsem elleges példa nélkül; mert hiszen megint ott áll Britannia, st mi még több, mert tán távullevbb, bels szerkezetében ismeretlenebb, vagy mert respnblicai fényben

,

jóllehet

egy kissé igen nagyon

bitor-

is

lottban járó — Amerika. — Látnak tudatlanságot jobbra balra, és ezen megesik szívük — bár valahára magokon ezt ne felejtenék — és ím tsmegesnék egyszer, 's

is

tént születik a'

levegbi

a'

uscful knoicledge

gyermeke,

kapva, de szhitugy

Anglia vezérlete

a' régi,

és az

a'

sem

tapasztalt

alatt.

És ez mind Anglia mind Amerika' útmutatása szerint történik. Felséges! Boldog Isten, milly édes ámítások közt tartod mintlig magyar teremtésedet! Csakhogy tán egyetlen egy angohiak és egyetlen egy amerikainak sem jutna eszébe, ki félig meddig belé van avatva a' nemzeti kifejldés tactikájába, és tökéletesen bele van avatva a' magyarnak fejletlen létébe is, mi kett competens Ítéletre egyiránt szükséges, egy illynek sem jutna

mondom

eszébe, ott kisdedóvó-intézeteket, nemzeti szo-

brokat, kényelmes tömlöczöket, useful kíiowledge - társa-

ságokat javaslani, tervezni, és felette

illyfélék által

az ugy

is

gyér közert eldiribolni, elfecsérleni hol 's csakhamar minden felsbbség' hegyibe növ-

a' fel-

,

ntteket,

ket korlátozni, és kicsapongásiktul áll

a' legsürgetbb napi renden:

megóvni

hol

a' hazát,

a' 19-*'''

század'

botrányára, 800 esztends alkotmányán

ül vagy

alvó és egyes tagjai után Ítélve,

annyira elbízol

nép szabadsági álomkórságának

's

olly

inkább

nyavalgó képzeleté-

i

168

nek örök rabja csak még sár-utaibul sem bír kigázoliii solia, 's mint kacsa ügy ül, mmt daru úgy áll émelygetö mocsáriban 's undok por - sivatagin, 's még is mintha h la

Sándor, áttört vobia már

Nagy

a'

nem

Granicuson,

ritkán mífl kettépattanásig fclfüja magát; hol a' becsületes

embereknek nagy része dúniyével

hajót húz ni

kuncsorog,

's

—

azon ídö

's

vigyázzunk

erre

's

's

máléval

él,

hol csak most kezd szürkül-

—

mikor

a' népet,

mint súlyos nyavalyábul az életre visszafordulót, csak lassanként és

a'

legkényesb tapintattal szabad nyomorult

mibenlétével megismertetni.

Angliának, Amerikának példáját követni sokban igen: mert valamint aranyjiyal gazdagítá lágot az

világrész' felfedezése,

uj

az

jó,

az ó

ügy háramlik

razföldre Amerikábul és Britanniábul

kincs; és ekkép elkerülvén

meg

vi-

szá-

a'

aranynál becsesb

uj világi

aranynyal jött

sok nyavalyát, mhit nemkülönben az anglomaniával járó nem ritkái hóbortosságot, állítsunk nálunk is nem egy kisdedóvó-intézetet,

nem egy nemzeti emléket, nem egy nem egy ^'hasznosokat" terjeszt'

czélirányos töndöczöt,

társaságot; de ezeket dolog' veleje

kai most

áll;

kábbi veleje

—

mikor

ma

—

csak akkor tegyük

pedig

ott

—

azt tegyük, mit ó'k lettek akkor,

is

nép lépett

le a' világi színpadriil.

's

olly

in-

nkor

lépcsn va-

nem egy

emelkedtek, hol fénylenek; midó'n

vagy azon csak

egyedül szolga szerepeket játszik,

's

alá-

csak

mert vagy semmi vagy visszás logikában lepel többet akart mintsem bírt.

sem akart

és így

legkisebbet

sem

vagy éppen semmit bírt.

Nhicsenek nnnd iilyesek núhnik napi rtndíii 's

a'

melly józan logikájuknál

"s

fogva oda

elö,

itt

még

ez a' dolognak

és

lának mint mi vagjiuik ma,

azért,

és

állunk, hol angol és ameri-

nemzeti állásukot tekint óleg kíírülbelül

rendelt sót

—

fájdalom, hogy nincsenek,

's

mrg nagyobb

intg.

fájdahtin.

169

míg alapjuk meg nem egyebek, mint a' számolni és ekkép kormányozni nem tudó magát mindig ámító 's másokat örökleg csábító érzelemnek kisdedei, és ez is meglehet, de én soha vagy néhányaknak — a' nélkül, hogy a' sokak azt észrevenuem hihetem nék, szép szavakba és szép köntösökbe burkolt ármányterve, mikép a" hazai pyramis alap nélkül szántszándékkal felfordítva rakassék, és ennélfogva nemcsak azon magasságot el ne érhesse soha, melly után annji kebel szomjadoz, de még azon kicsi is hegyünkbe dljön, mi a' régi elég alacsony építménybül fcnmaradt, vagy ujabb idkben emelkedett egy kissé az Isten-adta, vagy ha úgy akarjuk, a' magyarvér szerzetté hazai földszhien fel; mitül velem együtt viszont, tudom, nem egy

hogy mindaddig nem

is

rakatik; mihezképest

ma nem

lesznek,

is

,

—

h

hazai kebel retteg.

ha segítség aem nyujtatik, gát nem vettetik rögtön, még mikor id van: vagy a' mhtdennap növeked álomjárás, vagy a' netalán valahol lappangó I\íacchiavel okvetlen lángba lobbantja és örök gyászba sülyeszti a' hazát. Kezdetek ezek egyébiránt mind, nem tagadhatni;

kett közt

'S e'

nincs közép,

's

nem tagadhatni azt is, hogy nagy sikerük ednem volt, hála az ég; 's ekkép felette kicsinységesnek látszhatik — megengedem — illyfele kis erlvalamint digelé

ködések miatt sok lármát ütnöm, és

maguk

-

alkotta mennyországokbul

zavarnom zelet'

;

de ábrándozás ragadósb

illy

a'

tágkeblüeket

szükkeblüleg

mmt

ki-

mirigy, a' kép-

szárnya kimondhatlan sebes, és egy szikra tz,

mellyet sok észre

erre kap. nem

sem vesz, csakhamar, ha, mieltt

fojtatik el,

mindent lángba borít; így

fo-

egy felette kényes tengely körül. Herder. ezen az emberi eseméiiyekbe olly mélyen beható ész, sülyedésünket jövendié; és fogunk is sü-

rog hazánk'

léte is

170

lyediii

—

okvetlen

mert , mi tagadás benne

—

és alkotmányos létünk hajszálon függ

kedésünk' kimondhatlan szövevényes,

nem

dálatossal határos létét el 's

nemzeti

,

ha megmene-

valóban

csu-

a'

ismerjük, és az önkény

anarchia közti olly szúk utunkat csak egy kissé

elhibázzuk; mikép

kölcsönzött jelszava szerint, bár

minden, és kivált onta

só't

„A' magyar népet eró's, dicsó'

inektül ment, és

parancsoló

^*

a'

magának honfi nap-

világnak megtartani, és nem-

de az emberiség'

díszére

nemzetté,

nemzetté emelni, lehet: de ez

hetetlenséggel határos

Egy

el

óránként ezeket:

csak megtartani,

nagy,

mondaná

másokat vezetni akaró

a'

is

közleménynek Virág Benedektül

e'

és egyedül a'

,

minden ábrándnak

hideg ész

^^

jelelheti ki

's

miden

a' le-

szenvedel-

szí vgerj edelemnek

ennek útját".

hajszálon függ az egész, drága Ilonosiak, egy

elhibázott vonás

—

veszítve.

—

minden helyrehozhatlaniJ

és

Ez állapotunk

diagnosisa.

De

van

el

nem

azért

vagyunk gyengék, korántsem; és ebben fekszik felvindhaíásunk' titka, hogy csak mi magunk vághatjuk ketté azon hajszálat, mellyen függünk, semmi más erö nem: osak mi magunk hibázhatjuk el a' józan vonást, senki más nem, sót minden elliibázott vonás, nemzeti és al-

kotmányos létünk halna ránk sitiK'.

—

's

minden v;ígás, melly kivülrül

elleni

annyira nttünk

fel

már

—

m;ir megízlelte az arany szabadságnak lelket

eró'-

emel

ké-

emberi méltóság' érzete,

mtllyben felébredt az

jét,

csak

csak szilárdítná létünket; mert azon nép, melly '»

melly már sejteni kezdi: mi nemzeti nagysiig, mi nemzeti

maga meg magát.

üdv, az, habár csak egy maroknyi volna is, csak sértlieti,

egyedül

kezeivel gyilkolliatja

saj/if

Minkezeinkben van ben

"

i( li.it,

van fajtánk' sorsa,

létr, \:\ií\

<sak kcxcs

id

a'

vngy

iiik;ibh

'
kezei-

magyarnak egykori juagas

alalti

rlsülyedése. kik fénykö-

"

171

—

azon ellenséges kitétellel, mellyel a' forendüek büntettetnek sokak által születésükért minden alkalommal, 's egy ido óta különös gonddal t. i. a' igen nagyon megérdemlett véletleiniel " néj)s%eriiségüknél fogva, a' kolompot viszik elé, és a' lehet legéíesb fegyverrel vannak ellátva. És most jer ide kedves Fiam, te éppen olly véletlenül született gróf, mhit véletlenül született magyar, mint rkjiél, és

hogy ne

éljek

—

<'

véletlenül született szó'kehaju és fekete

szem!

véletle-

nen függ hazád' léte, véletlentül saját sorsod is; húzz fiam, hogy kissé közelebbriQ tekinthessük, az eddig megjelent Pesti lapnak 22 száma közül; véletlenül akármellyikét.

nézzük, mellyik számot húztad? jg Sajnálom, mert ezzel akartam bevégezni ez úttal soraimat, azonban még sem árt; mert éppen 18'^'*' BruIgyl jól van,

's

dikat^

maire-re emlékeztet, azon napra, melly

—

^^

egy csapással

és harmincz millió egy ajkú, egy vallású test, köz-

bevetleg legyen mondva, olly csapást tarthat ki, mint millyen valami négy milliói jó ajkú iigjan, tisztelet becsület, de sem egy vallású, sem egy nézet, sem egy

—

melly irányzatú testecskét úgy csap agyon mint legyet nap mondom ^^egy csapással'^ a respublica' helyébe állítá

— mert hiszen respublica az egésznek csak függczí— az önkényt.

mere voh

JVezfljíik tehát

a'

18-***

iappal.

'S

valóban mintlegy,

szerkesztnek saját kezével irt akárniellyik sorábul szinte mondhatni egjenló'en és éppen úgy kitetszik az ömledezö érzelem utáni felfogásnak okozatja, mint az angol tengeri had' mhiden 's legkisebb kötelein keresztül bizonyos veres fonáP' tnik elo. melly elorzás' megelzése végett van oda beszve. És az a' baj, az a' felette nagy baj, hogy éppen a' szerkesztnek soraibul 's okoskodásibul tnik akármellyikkel

kezdjük

;

mert

a'

—

—

'<

el

vezet ezen veres fonál '% ezen szívmodor; mert hogy olly lapbul, melly minden nézetnek, minden iránynak "s a' felfogás' minden lépcsinek nyittaték, tökéletesen ki legyen küszöbölve minden középszer és minden fallacia, és az mhidig \s kirekesztleg csak talpra esettet nyújtson: az teljességgel lehetetlen, mikép ezt nem is kiváidiatni, st, ha ez jól megemésztett kész anyagnak mlndigi elégséges léte miatt lohntsí'ges lenne is, tán még sem volna ujságlapban czélravezet azért, minthogy semmi sem untatja a' közönséget ink.'ibb. mint a' szakadatlan axiomakénti eladás, mert illyes nagyon kíinnyen megy pedantismusba át, és száraz léténc'l fogva könnyen bizonyos doctoralis és leczkéz hangot is ölt magir.i: ki pedig nntatja :i közönséget, és nzt kelletin ti leczkézi. elvégre Hoegy pontját sem nyeri el. — N«'ni g-niesoloni ratius' a' téviítakra

sugalási

<^

173

egy cseppet

tehát

!s; "s kivált,

mert nálunk

tökéletesen megemésztett anyag létezik Pesti Hírlap

,

úgy szólván

melly mint minden hírlap , tulajdona,

olly

kevés

még, hogy a'

a'

nemzetnek

mulattatóbb fallaciákat

is

fel-

veszen, só't mint mondom, ezt még czélirányosnak tartom; mert semmi sem tamilságosb és egyszersmind jobb idtöltés is, mint látni a' képzelet' tág körében álló bi:

torlásokat mint szállítja le zsarnoki trónjokrul a' hideg mijit olvadoz végre a' legfényesb ész' hatalma, 's látni körben századokig gyökeret vert mámor is az értelem' sugaraiul lígy cl, mint egykor Babylon' bálványai is :

leomlanak az vai

eló'tt.

—

örök szabályait hirdet jóslók' szaHelybenhagyhatónak , vagy hogy világoIsten'

sabban mondjam, felvehetnek tartom én ennélfogva

a'

majd nem minden czikszorkeszttül várom és e' körül foroc;

Pesti Hírlapban eddigelé közlött ket.

De nem

a'

—

—

a' dolog a' csalképzetek' felhordását; hanem éppen homlokegyenest ellenkezleg, azon lap' szerkesztójétül

várom

a'

csalképzetek' minden

módoni megigazításáí.

melly lap, magyar egünkön eddigelé soha

tünemény, és ckkép redésünk'

olly kívánatos,

tekintetében

olly

st

nem

elkerülhetleníQ

hogy most, miután minden

látszott

nemzeti föléb-

szükséges

minden már, valami jótev, mindent érlel 's szelíden világíí;ó nap tnjék fel 's hasson reánk, 's nem cometa, mell}' lett

volna,

felébredt,

él

veszélylyel fenyeget, és a' helyett jeszt, a' helyett

hogy hazai

hogy melegítne,

eli-

kötelékink, korlátúik és gá-

taink' számtalanságát, mint valami ezentúl szükségtelent állítná

élnkbe, nemcsak óvakodásra

int,

st

azokban,

kik elrelátóbbak, vagy tán egy kissé félénkebbek,

még

azon eszmét is gerjeszti alkalmasint, nem volna-e tanáNoéként valann ment 's szabadulásra vezet csos :

bárkának elleges elkészítése körül, míg id van, szormidn majd betörik a' ránk

goskodni, mellyel aztán,

"

174

kciiyszerített özí^n

család -és vf2g\o)iostiil

,

tán csak el

Ararátnak biztos partját. Most. miután minden felébredt, minden él honunkban, illy melegít, minden kisded érdeket egy nagy érni

Jelietne

valami

nemzeti érdekbe szelíden

összeolvasztó világ

napi renden; vagy inkább

«

Semmi

volna

lett

'\

számának vezérczikkje — hogy vezérczikk bizonyos kö's csak senki ne mondja ha nem jár is. hogy legalább vagy veteléssel nem jár, 18-'^''^

A' Pesti Hírlap'

,

nem még annak

bizonyos színt

visel; ez természete

nak,

is,

"s

compilál,

kodik,

's

annál inkább természete annak, melly okos-

még

's

minden hírlap-

melly egyedül másokbul szed és

vezérczikkek' nimbusával

is ellátja

magát,

nap többé nem létezik, és csak abban áll az egész különbség, hogy egynek színezete, árnyéklata gyöngéd 's burkolt, a' másiké ellenben nyilván, minden tartózkodás és lepleg nélkül kitárt számának vezérczikkje a' Pesti Hírlap' IS-ik egy mesterül festett kép, és rám felette nagy benyomást tön mert megvallom, én azon szerencsétlenekhez egyébiránt úgy hiszem, sok illyen van, ki tartozom hona fide éppen azt tartja, hogy « valószínleg^^ és mint kétségtelenül a' Pesti lap' szerkesztje mondani meri

úgy hogy

'^^"ízínnélkiili-'

hírlap mai

—

;

—

<*

Bay

J.

szörny

sorsa vár rá,

elevenül eltemettetés

—

mellyct

—

azon sors

az

t.

i.

a'

Pesti lap' szerkesz-

tjének valami levelezje mesélt, és mit mint ^^pitforesywe" nag}' hatással járó borzadalmat egy kissé mohócsigen, én is kán, mint késbb mutatkozék, felfogott azon szerencsétlenek' egyike vagyok, kik fej()kbül nem

—

verhetik ki néha az elevenen eltemettetési felette

gasztó prognostikont. mikép nem ritkán én milly a'

hangosan

(i)

as

szív,

ag-

é'rzem.

koczog keblemben oldalbordáimhoz

férfias, vagj' tán éppen olly jól

let- fi

is

mondva

minek következésében,

's

a'

képze-

hogy ez

uttal

175

megmutassam: mennyire bántam meg a' pálinkaégetk oh irgalmas Isten, ne liagvj elleni kikelésemet (!) minket még el. 's mentsd meg magyar népedet még

—

—

ellegesen el is rendelem temetésem eló'tt ezennel is kiyegjék sokszor gyanúba vett és most, tudom, tökéletesen hitelét

:

veszt szívemet,

's

üvegbe szorítva

pálin-

kában füröszszék; mi azonban tökéletesen még sem nyugtat meg, mert hátha elfelejtik kérésem, vagy rendeletemet azért sem teljesítik ^\ mert rendelem, mi ma napi rend; és ekkép tán hármos koporsóba szoritva befalaznak lígy, mikép még csak a' sírbolt' ajtajához se hurczolhassam magam, és egy fels kínzó hatalom elég ert ád, illy szk körben napokig, tán évekig, a' kárhozatnak emberi ervel el nem bírható kniai közi létezhetni, mirül ha igaz szintén van példa. ') Oh már ismét hallom (!) koczogui férfias szívemet, miszerint ha valaki, bizonyosan én óhajtanám, 's ha csak ünzésbül volna is, hogy minden elkövettessék az elevenen sírba eresztés' örök elmellzésére. Miután azonban kialuttam magamat borzamit a' Pesti lap' szerkesztje azon szemdás ombul pontbul látszik kárhoztatni, hogy illyféle kialvások után régi nyugalommal semmit sem teszünk; és e' tekintetben tökéletes igaza van, és én csak azon óhajtást szeretném hozzáragasztaiii: bár életbe vágót sóba se tennénk, míg egészen nem aluttuk ki magunkat, vagy a' német felette jó példabeszédként: míg elbb egyet nem ahánk a' felveend tárgjak felett, 's minden szenvedelmek bennünk nyugalomra nem tértek miután mondom kialuttam magamat, a' dolog gyakorlati részét <*

—

—

—

—

kezdem

fontolgatni

's

fejtegetni,

hasznot fog-e hajtani az érintett szóló

hogy <*

valljon valami

Halottas házakruP^

vezérczikk, mikor okoskodásom' fonalán odébb

és odébb indulva, azon

elttem éppen nem váratlan

—

176

mert igen ismerem az

sok

eló'tt

—

themákat de tán mákövetkezményekre jutottam,

illyféle

váratlan

felette

hogy ezen czikk miatt alkalmasint egyetlen egy eleven emberrel sem fog kevesb ezentúl eltemettetni Magyarországban, és így haszna a' pillanati ideg felcsiklandozáson kivül

=

más

;

részrül ellenben több

de csak az érintett czikk

illy

czikk,

untig elégséges lehet, ha lappangó szikra fogékony anyagra talál 's oltó kéz nem segít, az egész most fejledczö magj^ar nemzetet homlokegyenest dönteni sírba; mikép a' felettünk leszakadó boltozatként fnggö veszély viszont, és a'

is

benne

egyedül egy kis borzadalom' festése végett, határtalan.

És ez oka,

férfiaim

tisztelet, becsület,

szívüknél fogva

hogy

sben,

's

nem ám asszonyaim!

de igazság

nem

értenek

a' véletlen (lásd

sírba sülyesztési

—

— ez

171-"^ lapon)

czikket''

és ennélfogva

is

—

kik

—

illyesekhez érzelgö

oka, miért sajnálom,

éppen az <'Elí>venen

vonata magzatommal

annak bonczolásával teszem

legel-

kez-

a'

mert azzal akarám és azzal fogom bevégezni, ha bírom, ez úttali kínos epedések közt irott soraimat; midetet,

kép világosan álljon az eló'tt; ki látni akar. ki látni még bír , hogy ha nemzeti családunk' bár minden 1000-^''^ is elevenen sírba, az ebbiU következ nyomornak summája még sem volna olly nagy? mint ha egész nemzetünk temettetnék el és annyi felébredt

tagja taszítatnék

,

h kebel

eló'tt

ismét és örökre bezáródnék az egy

i(h'>'

óta anyaföldünkre olly szép reményekkel nyiladozó ég;

sok nem tart, de tartok én, és lia nem liisztek szavainmak drága llokonok , legalább « kételkedjetek niitül

Tinmagatok' tiszta felfogásán!" Ezzel akarám és ezzel fogom, ha elbírom, bevégezni vérz' keblendxMi visszatükrödzötí érírlmem' szózatát,

telességemet teljesítsem

más nem;

vh

illy

miki'p

fajtám iránti kö-

lélekisméretem szerint én,

kínos végnek elejét vehesse,

's e'

lia

vég-

:

UT mellybe okvetlen belebonyolódik, megment-

veszély tül.

hesse magát, ha akarja, a' véletlentül

magyar. Ezzel

a'

kijelelt sorozatot

tehát,

megbontsam

nehogy

adós ma-

,

18-^*

szám vezérczikkére visszatérvén melly mint mondám hihetleg semmi vagy tán csak felette csekély hasznot fog hajtani, más részrüí azonban olly fáklya, melljnek csak « anyag" kell 's « hátráltatlan mködés », mikép lángba borítson mindent. Sok, tán minden embernek megvolt azon idszaka, radok; addig

a'

,

5

mikor ó't

is

a'

,

képzelet' ereje belsejében leghikább

mind az

iránt különösen

költészet' és a' csudálatosnak körébe vág.

ezen korszakban, és volt

kedem

a' költészet'

idö,

szárnyain

de mindig csak máséin

—

magyar prosának,

mködvén,

szenvedelmessé tévé, mi

mikor én

Én

is

a'

éltem

inkább emel-

is

— jóllehet soha magaméin,

mintsem hogy

a'

prosának,

meg, sokszor felette émelygs útain izzadoztam volna szívesen volt id, mikor a' közönséges napnak sokszor olly zsibbasztó fordulatát és amiyi unalmakkal járó árnyéklatit én is a' « különösnek » és a' « csudálatosnak felkeresésével törekedem enyhítgetni. Es így történt, hogy egykor meglekivált a'

valljuk

;

>'

hetsen sokat foglalatoskodám somnambulismussal, st

még

necromantiával miket

nem

is.

—

Miket tapasztaltam

e'

tekin-

fogalmam a' más. vagy ha akarjuk, a' szellem-világ' összeköttésérül földünkkel, vagy minmagunkkal, az nem ide való; és ekkép errül ez alkalommal hallgatok. Annyit azonban mondhatok hogy bármilly nagyon kívántam volna, 's bár mindent el is követék mi csak hatalmamban volt soha lélek annyi figyelemre nem méltatott, hogy egy kis látogatással megbecsülte volna nem éppen Tamás, de más részrül viszont nem könnyen minden mesének 's minden árnynak hitelt adó személyemet; és ez úttal annyit is mondhatok, hogy saját gyakoriatomban soha tetben

,

,

és mi általában

,

,

<<

>'

12

178

legkisebb «

sem

jelt

találtam, de

csak egyetlen egynek

elevenen sírba sülycsztésérül», jóllehet

mondhatom,

is

so-

kat forgolódtam egy idben haldoklók, halottak, teme-

tk

és felnyitott sírboltok körül;

st

ez utolsó tekintet-

képzeldésemet illyes végnek kétségbeejt pokla, különös szorgalommal voltam, és sem idt, sem fáradsiígot, sem semmit nem ben, mert valóban sokszor kínzá

kíméltem jelen, és

—

íiatal

és vajmi sok sírboltnak felnyitásánál valék

vajmi sok mendemondának jártam végére

csakhogy valami

bár legkisebbét

jelét,

is

—

találjam az

de hasztalan ; mert mindenütt ideltti eltemettetésnek mese, mutatkozott a' vagy egyedül valami ámítisztán ,

tásra tervezett koholmány.

Minden

tájnak,

st minden

falunak megvannak

illy-

mutatkoznak néha néha meg a' medve minden határban, "bizonjosnak* itt ott: mint parókát h'tépte bröstül koponyájárul haját; meg meséi, valamint lelkek

féle

a'

is

farkasok, mellyek pánczélán kívül tisztán felemésztetszerencsétlen vasas németet;

meg azon

ember, ki ügy töri a' patkót, mint mi közönségesek a' kávéba való szarvast; meg azon zsivány, kin fegyver nem fog 'sat. 'sat. IMik azonban egy kissé férfiasb vizsték

a"

gálatot ki

nem

állv;in,

eró's

rendszerint mint hasztalan plety-

kák vagy mint valami mellékes haszon' elérésérc alattomosan koholt furfangok tüiniek el; és netaláni hasznok egyedül abban központosul, hogy jobb anyag' híjá,

val,

a' rövid

napok'

estéit

ki lehet azokkal, ínfelrázó

idegrezget borzadalmak közt húziii, és a' pajzán negéd, ha ügyes, illyesekkel kénye szeiint fagyba merevít némi kis-, vagy éjfél táján paplaiiai közt jól meg's

vagy tán <*vén asszonyost'^ Egész Európában alkalmasint nem temettetik elevenen el 2Í) ('v' leforgása alatt egynél több; mikép azon, jíWIchet pokoli, de éppen azért csak pillanat! izzaszt némi vén-asszonyt,

179

nyomor, mellyct az «egy^^ bizonyosan szenved, aránylag csak egy igen kis töredék a' nyomornak azon nagy S'.immájáltoz képest, melly nemcsak az emberi sorshoz van kötve felsbb 's láthatatlan hatalmak által, hanem melly nyomor legfó'kép emberi ál felfogások és ál rendeletek következésében éri, ^<

elevenen Európában el,

még akkor

is

mi

egyet '^ de

a'

temettetnék

is

«

De ha minden évben még 10

sokat *\

nem

bizonyosan

történik,

az elevenen sírba szállítás aránylag csak

Ám

kis töredék volna.

az

nem az

's

pedig tán

a'

<^^

nem

soknak'^ és

egynek'' üdvét eszközleni ellegesen, az ország-

<<

tudomány'

vagy

a'

dája,

nem

elve,

fó'

nemde úgy; mikép az asszonyi

szív

képzelet-has vel, mellynek nincs szigorú gazis

járhat illyesekben

sikerrel

jé)

tással el; mert minden egyes esetnél,

haszonhaj-

's

minden

kivétehi(l,

melly képzeletére egy kissé ersben hat és szívandal-

gásra mozdít^ tüstént kész megsemmisítni azaz tüstént kész feláldozni

mi legkülöiiösbuek^ látszó, jóllehet szívömledések' szoros lánczolatban

a'

volna roszul

Kár

is

<*

f

szabályt,

egyért

és

;

nem egyéb, mint a' lev következménye,

mindig azon édes altatások közt, hogy dekéért,

a'

az

sokat

a'

a'

sokak'' jóllétéért hadakozik

<^soknk'' ér-

—

tán

nem

mondva <^hndarász". volt ez okbúl

aránylag csekély

érdek

azon

lap'

vezérczikkében

illy

tárgyat felhozni, melly laptul

Magyarország' újjászületését várja sok magyar,

's

meg

ne csalattassék

azért,

mert

még

e'

valóban kár volt

's

vett okbul,

is

mert az

kézzel festett kép a-tul z-ig, 180"* lapján

legfkép

bár

nézetem szerint több kárt mint pedig azon egyedüli, de hiszem, az

tekintetben

haszíiot hajtott, életbül

;

's

egész egj ebiránt mesteri

késbb a' 20"^ szám' nem volt egyéb, mint

mit

be kellett vallani,

azon mystiíicatiok' egyike, mellyek most napirendiek,

's

mellyek csak egy kissé hosszabb idforgás alatt úgy hat12*

180

nak

közönségre, mint

a'

kiáltás;

menne

t.

hogy az,

i.

a'

kit

sok tzre és a' sok farkasra sokszor hiába fellármáztak:

tüzet oltani, sietne farkast kergetni, végre, mert

mmdig mesének

dl

valósággal

nyájban

a'

tartja a' zajt,

akkor sem indul, mikor

tz, mikor bona

a'

fide

gazdálkodik

a'

farkas; és ekkép ezen gyakorlati okoskodás

magjar életbe vágó vezérczikk után sem lesz most semmi esetre több, de alkalmasint sokkal kevesh gond a' halotti viszgálat köfonalán indulva, az énntett

és a'

mert kiki azon altatásban van, hog}^ jól végzi dolgát, és ekkép nem szeret magán paczkáztatni , kivált ha Illyésnek semmi egyéb, mint egy vastag koholmány rül

;

szolgál alapul ; miszerínt a' halottakkal

vagy

kal mai nap foglalkodók visszalökvén

a' rájuk, Ítéletük

szerint

nem

vádat, azértsem fognak az eddigi

illó'

— mert az

eljá-

az czak abban

rásmódtul távozni, és ha távoznak, land

tetszholtak-

ember, ha méltatlaiml

illetik,

meg

ál-

szokta

közbevetleg legyen mondva, hogy a' jó vohia néha néha egy kissé megemlékezni halotti deszkán fekvket ezentúl még szaporábban fogják koporsóba szegezni 's a' gjászos gödörbe sülyeszteni az illetk, mikép tettleg megmutassák, hogy eddigelé is nemcsak nem hibáztak, st még kelletén túl is teljesítek tisztüket. INIibül azt tanulhatni, hogy az, ki bicsakolni magát, mire,

—

bár akarva, bár sejdítlen <'ogyért» feláldozá

elvégre

még

az

<*

egynek'^ sem használ.

a'

<Ssokat",

A' szív okos-

kodása pedig elmulhatlanul mindig illy kclepczébe hoz, mi okbul veszélyes is annak sugalása után ide oda kapkodni, kivált Magyarorságban, hol férfiúi feltámadás és alkotmányos nemzetisedés a' lehet legnehezebben fel,

oldható problémák közé tartozik

Távul vagyok azonban 18-'*'''

választott a' a'

Testi lap

,

's

'sat.

vitát

kezdeni,

miért

nem

vezérczikk' számára becsesb themát

szerkesztje valami jobbat miért nem

181

irt:

mi

fraiiczia

példabeszéd szerint valóságos „német

sem vagyok

vita" volna, mellynek távulrul

mentsen

Dat pira

!

et

poma

'sat.

mint

barátja, Isten

mondja,

latáii

a'

és „rósz ember, ki többet tesz mint sem bir", mit megint a' német mond ; távul vagyok azért minden e' pont

körüli vitatni, levó'

só't

meg akarom

engedni, hogy

borzadalom-festésnek következésében

a'

méretü és becsületes emberek' száma, kik kal bajlódnak, nó'ni fog, kikre

jének az

érintett czikk'

a'

a'

szóban

jó lélekis-

tárgyak-

illy

Pesti lap' szerkesztó'-

második hasábja

45-''^

során

ható nézete szerint, inkább van szükség, mint

a'

lát-

tudo-

raányosokra; mihez én azt ragasztom ,,/«c Rhodus, hic salta!^'

—

meg akarom

engedni,

hogy ezen borzadalmi

—

milly kép után a' gazdagabb községek a la Hufeland gondosságüak a' Pesti Hírlap szerkesztje, mint mondmindenütt halotja, csak „öi'vendhetni fog" éljen! tas házakat építendnek, a' tehetetlenebb helységekben pedig halottas szobák fogják ezek' hiját pótolni; meg akarom engedni még azt is, mikép e' hajszálakat felhol ezentúl mere^ató' felszólítás után a' községekben

—

,

mindenki azt hiendi seinek egyike jut

sorsára,

több

:

a'

bizonyosan

ó'

maga vagy kedve-

megfertztetett Vestakénti áldozat

gond fog

fordítatni

holtak- muit az

a'

élkre, mi valódi nyereség, és ill párja lesz azon dolognak, miszerint

nem egy

nem egy magyar még

lett-

inkább, mint

nép, akkor kezdi szeretni honosát csak, mikor

minek kis oka egyedül az mert ersebben gylöli másban a' fényt, mint szomjazná a' hazait; mmd ezt meg akarom engedni, st megengedem még azt is.

már

holt

,

,

^^hogy azon köztiszteletben álló lelkes hazánkfia, kinek

az orvosi

politia'

országos

fnökévé

neveztetését

az

nemzet köz örömmel fogadta, a' Pesti Hírlap' szerkesztjének reménye és buzdítása következésében, nehogy várakozásán innen maradjon, annyira fog töregész

182

kedni, inikép ezentúl hazáiikbaii

tle

holt se temettessék el soha is^\

*s

Nem

csekélyét ugyan, mert

bertársunk mentetik de

tartó,

még

is

'?

csak egyetleií egy em-

lia

meg azon

is

egyetlen egy tetszmit fogunk nyerni

egy perczig

liabár

borzasztó irtózattul; meilyet eszniéleten

lev' ember feltorlietlen sírboltban érezhet,

"s

már nagy

a' nyereség, 's ekkép bizonyára nagy ligyelemre méltó szempont; csakhogy ezen nyereség, bármilly nagy legyen is, ha a' szenvedések' azon roppant summájához állítatik,

az élket és

liielly

lanatban érinti,

nek

még sem 's

fenálló

's

sokakat

illeti,

"s

ket minden

több, mint egy kis fractio.

kínokhoz

vajmi kis fractio

pil-

mellyek jiemcsak orvosolva nincse-

orvoslásukra eddigelé legkisebb sem

só't

,

a'

állítva,

e'

—

tétetett,

Igen, nemzeti

nyereség nem több, mint

I

Korántsem tartom én azonban és értsük eg^niást — a' halottas házak körülíi javítást azért elhanjagolhatonak , és egyáltalában elhanyagolhatónak mind azt , mit a' Pesti Hírlap' szerkesztje 18-'^''' számú lapjában az eleveneknek sírba sülyesztésérül mond, mert az e' tekintetben teend javítások a' nemzeti jóllétnek nagy summájához egyedül kis fractiokként járulnak: Isten riz-

—

hiszen a' kis fractiokbul leszen

zen!

a'

nagy sununa,

és bár teljesítné lelekisméretesen és becsületesen hic lihodua, hic salta

1

— kiki

—

sed

saját körében kötelességét,

csak hamar más képet mutatna Hunnia, és rögtön több nngelégedett és szerencseteli kép moés

jót állok

,

solyogna élnkbe anyaíoldünk' határai közt.

A' kérdésben a'

mennyiben

a'

lev

czikk

is

tehát dicséretre méltó,

köz szerencse' nagy sunnnáj.íhoz

bizo-

nyos részecskével járul: mellyhez bizonyosan jánilua ha

tartahna

mcgíörténten Nulna

.

ha

is,

nem koholmiínyon. de valami valósággal alapulna a"

.

's

aránylag

szerkeszt

fVlelIc

(is/tán

b«*cses

nvnjian.i

is

a'

183

magában becses részecskét, na semmi mást hozzá. De

a' baj az,

és

hogy valamit hozzáragaszt,

"hozzáragasztás'^ olly deficit-be helyzi

ségnek kis vél lít,

sem

nem ragaszta-

az

fractioját

érintett

czikkbcn

hanem nagy

njujt nyereséget,

ha például 100 forint

activ, de

és ezen

netaláni nyere-

a'

,

mint kötlc-

deficit-be

bonyo-

egyszersmind 100,000

forint passiv adósságriil is szól.

Kár

meg nem

volt ennélfogva a' felvett themánál

magyarhomuik activ léhelyett olly themákba

állapodni, és így az aránylagi szép hasznot a'

nak tét

nem nyiijtani, és ez egyenesen nem emelni, de a' tisztán

divagálni, mellyek

fogom

fel a'

által

ha köz tapsot nyernek

dolgot

—

18"'''

Pesti Hírlap

a'

—

mint én

számú vc-

=

zérczikkje által a' tán és csak tán nyújtandó

100

hozandnak hazánkra, sokkal és hihetbben melly 100,000 bekövetkezend, mnitsem hogy bekövetkeztetné az :=:: 100 hasznot, t. i.

haszon'

hegyibe

veszélyt

olly

=

hogy

ne temettessék.

ezentiil vélt -holt náluiik többé el

Igen

is

haszonhajtása

számbeli

18-dik

a'

=

100,

hihetó'

lehet

vezérczikknek

károkozása

pedig

=

100,000.

És ha csak ezen czikk kalandoznék lyes themákba,

meg nem

ám

esnék,

egynek egynek só't

hogy egy kissé el ne hibázná lábára ne hágna, itt ott ne

a'

vigyázatlanságbul

tzveszélybe;

illyféle

veszé-

hagyján; mert hiszen ki az, kin néha

még

a'

ez mindenkhi

házat

a' czélt,

sértene,

néha ne hozná

is

megesik, mikép

a' mozgóbbakat tekhitve, ha valahová, bizonyosan ide illik a' hanc reniam pelimus dajnu.s(/ue vicisshn mert hogy az, ki sokat mozog, sokat beszél, sokat ir, ollykor meg ne ;

botoljék,

nyelve ót soha

ollyast ne iijon,

ne ragadja,

néha néha mellynek se füle se farka, vagy inkább

igen hosszú farka és

el

még hosszabb

füle

's

ne volna, az

184

eiiiberi

gyarlóságunknál

Nem dobok

fog^'a

én ennekokáért,

kitérések miatt senkire minthog}^ hiszen

is

a' jó

tökéletesen útbuli

lehetetlen.

néha megeshet

követ, távul legyen ez tó'lem;

ez által mindenkit feljogosítnék, sze-

mélyemet kövekkel tetó'tül talpig elborítni mert irgalmas Isten hányszor botlottam én, hányszor botlom ma, 's hányszor botlandom alkalmasint még ezentúl ,

I

I

Ha azonban minden themába

van illesztve legegyszerbbnek

belé

eszme ha a' látszó szóalkatbul kitnik bizonjos <Seres fonál '% ha mmden themábul kifénylik bizonyos Caí-thaginem censeo esse delendam "sat. és felfogásom szerint ezen kedvencz eszme, ezen veres fonál, gyiilasztó anyag, és bizonyos bizonyos

^^kedvencz

'^

szerint csak a' magyarnak eltörléeszközölhetk: akkor jóllehet ezt is a' véletlen és éppen nem valami rósz akarat vagy" szántszándék' okozatának tartom nem mulaszthatom el, hogj', valamiiit most teszem, a' veszélyharangot eró'm szerint meg eltörlések, Ítéletem

—

sével

—

ne húzzam.

Ámde

a' Pesti Hírlap'

éppen minden,

akármirl

irjon

szerkesztjének, nem

is,

bizonyos « veres fonál >'. bizonyos et- das>'

'sat.

mondom

csaknem minden sorábul, kitnik bizcnyos ^'kedvencz eszme »,

de valóban

^^

censeo esse delendos

mi egyí'biránt, núnt mondám, korántsem

valanii szántszándéknak, de egyedül a' puszta véletlen-

nek okozata, tudta

st

's

mi több, alkahnashit

sejdítése nélkül

Vannak nénn

foly ki pennájábul.

—

és

ez teszi kitü-

erejk egyre van hogy bár akarják bár no, és akárhol

mesteri természetket, mivel egész

közpojitositva s

szerkesztnek

virtuózok, kik annyira telvék, annyi-

ra saturalvák bizonyos themákkal j)ö

a'

—

akármin kezdjék

is

vencz, és úgy látszik,

létez áriába

esnek

nótát,

a'

elvégre mindig

nnden csepp

át,

's

a'

ked-

nedv- és vérükben

rendszerint

a'

nélkül,

hogy

;

!

185

vagy csak legmesszebbrl is észrevennék, így például Bellini noha ezer árnyéklatu, még is mindig csak egy themát variál; 's ki csak 'egyetlen egy müvének hatott is bájtitkaiba, mindenütt ráismer az angyali karbul kiragadott ugyanazon egy magzatra. így Byron; és ki csak úgyszólván egy versét olvasta volna is e' halandónak, akármelly gyermekén, mennyire fzte legyen is azt \drágokkal körül, egy kissé mélyebb tekintettel rögezt tudnák,

tön feltalálja a' fekete sereg' fejékességét: a' kis szarvat.

A' Pesti Hírlap' szerkesztje éppen ez esetben van

mert kezdje bár themáját akárhol és akármin, bár akarja << veres

bár ne, mindig kitnik soraibul elvégre bizonyos

nem egjéb, mint ^^jMinden birtoknak, mijiden felsbbségnek gyanúba hozása, gyfonál », melly

löletessé tétele

>'.

— Igen, ez

variál a' Pesti Hírlap'

azon them.a, melly körül

szerkesztje

De

határtalanig.

a'

valami rósz szándékbul, elre kitervezett Isten rizzen. Isten mentsen valami mellékes czélbul ezt

nem

teszi

—

— hanem éppen úgy meg vagyok gyzdve, a'

nélkül hogy

tának 's

a'

I

sodortatik a'

csak észre

nélkül is

ezen themába hogy maga is

—

veimé

—

's

tudná,

mint sodorta-

franczia forradalom' hsei egykor; és szhite

tökéletesen

ugyanazon egy kútfbül

mányit, melljbül merítenek ezek.

's

meríti

is tanit-

melly kútf

nem

egj'éb, mint az andalgó szívnek, az olvadozó érzelemnek, jóllehet felbuzdításra és czélkitüzésre gyönyör, de

kormányzási tekintetben átkot terjeszt forrása Ez azon forrás, melly az emberiségre valódi Pandora' szelenczéjeként elvégre legtöbb átkot terjeszt, és

azért

és az

olly

veszélyteli;

mert az ember- szeretetnek állított bvereje

irgalomnak seraphi tisztaságába

által, a'

jobb,

a' fiatal

kebelre olly varázszsal hat, mi-

kép ahg van, ha egj^szer erre *kapott zog, belle menekedés.

s

szabadon bu-

186

18"'"'

A'

számbeli

vezérczikkben Bay

sorsának leírása után, átmegyen

a' Pesti

J.

szörny

lapnak szer-

kesztje annak elbeszélésére, mit látott légyen saját szemeivel, mikor .^teynap et/yik külvárosban vala, a* nyomort és ínséget honos rejtekében há-zankint meylátoyatni".

Az eladás

mesteri és annyira felrázó, mikép a' legzsu-

ha olvassa, minden bizonynyal ugy megindul, liogy már már zsebébe nyúl, omian valamit a' nyomor és inség' enyhítésére kimarkolandó. És eddig és tudom csak ilh féle zsugori harpaxoknak jól van goribb iiarpax

is,

,

,

Siijtása és

magukba

térítése volt' a' Pesti lap' szerkesz-

tjének nemes, lehet mondani, szent czélja; de fájdalom, egyszerre kitnik valamint Byronnál a' ^^kis szarvacska '\

úgy

a' « veres

itt

fonalatska^', melly a'

3-'^'''

hasáb'

4-*^'^

—

sorában kezdve így foly: „és e' méreyért t. i. hogy a' bázbirtokos beveszi házába a' lefestett nyomort és Ínséget

— méy

szívtelen

van

Itt

»

2

is

fizetni!''

kitárva

veres fonár',

nyör

— 3 forint há-zbért kénytelen hetenkint a

gazdának

politika

a'

egész fényességében

a'

gyönyör

vajmi mély forrásbul kutatott

^*

gyö-

•* I

„ jV szívtelen gazda ! '' 'S ugyan miért? szeretném tudni. Tán jobb szív volna, ha éppen be nem fogadná a' nyomort, vagy mámoros ittasságában, ílly dolgozni

nem akaró kóborlók

bne

miatt

— kiknek kíleiicz tizede

saját

nyomorúságba, és még most is kiemelkedhetnék abbul legnagyobb része, hacsak akarna feláldozná magát és eisülyesztné saját 's

baromisága

által sülyedt

—

övéit!

Ha egy

fiatal tanidó,

kinek szíve van, de

meg

esze

nincs, bele loppan a' ny(tmonis.ig' illyféle barlangiba,

legelször életében: fut

és

édes

meltóságnil,

ám

igen elértem, hogy rögtön haza

anyjának liosszú értekezést a'

"s

szívteJm gazdákrul,

a"

ír

az emberi

nagyoknak ördögi

!

187

szívérül

hatóságok' uiulok restségérül

a'

.

és rögtön

Lamennais' aproiljává lesz, és

testestül lelkestül

ajkának daczára rögtöis kész

ieii

,

láiuizsát törni

niezít-

az ország-

tudománynak sorompjai közt, az ezüst szakáin és arany

becs vér,

—

tapasztalással

kezdben

's

illyes

ezt elértem; mert heves a' fiatal

bn;

megbocsátható

nem

lap' vezérczikkében, és

de ha olly

egy, de szinte minden ve-

f.érczikkében fordul elö iilyes anathema a' birtok ellen,

nemzetének újjászületését várja sok magyar, 's melly most mhit egy nagy fáklya világít honunk felett: az, ha szántszándékos volna, valóban a' « legnagyobb mellytül

gylöletet érdemlené

meg

bocsáss

—

mivelnek

de így, mert csak véletlen

'^;

isten nekik, mert valóban

egyedül

nem

—

's

tudják, mit

legmélyebb szomorúságba sü-

a'

lyesztó'

Az lap'

tnik

szerkesztje azon altatásban

ván ö

találta

volna

fel

sokszor

sabb embereknél lionit,

—

is,

él,

elö,

mintha úgy szól-

mind ezen nyomort és Ínségei,

mellyet ö olly niesterileg rült állapotban

ha hideghogy a' Pesti

szapora felfogási czikkbül,

érintett

vérrel olvassuk azt át, tisztán

—

fest.

meg

Hlyes, kivált felinge-

szokott de

még

Tudok egy

történni.

a'

legoko-

fiatal

francz-

ki azt hitte: a' híres karnioliai stalactitbarlangol

nem hallott még semmit — ö lelte fel bámit az ottani közönség iily csuda tudatlanságán 's csigavérén írt is, ha nem csa-

mert

iegeló'bb

körülti

feló'íe

,

's

igen

;

latkozom, egy kis röpczikket az, mint a'

nagy felfedezésrül

e'

,

de

kézben repedó' puska, természetszerint csak

saját ót sértette és senki mást.

—

Valami három évvel

ezeltt találkoztam egy «jó haszonnaP' utazott honfival, ki

nem

tudott eléggé csudálkozni:

van Olaszországban, jesztése

honunkban

dolkozott volna

a*

'^

"s

n)illy

mintha

dologrul

<^'

mennyi szederfa

hasznos volna annak itt

ter-

éppen senki sem gon-

még,

és

nekem monda

ezt

188

éppen ki e' tekintetben már régóta gyakorlom az ismert amerikai szójárást: ,,Don'í taW evei'lastingly ; but ;

go ahead'',

leg; de áll

—

pedig egy nagy tudományt, ki bona

golt is, hitte

mi körülbelül annjút tesz: „Ne fecsegj örökIsmerek végre egy anelé 's cselekerljél."

miként Magellan

:

porost. —

Pestet, a' két

gon

nem

ségektül

—

tartanék

mert az emberek

tani,

illy

— kik azon

nem

önámítás sok

vette észre,

a' vilá-

ha személyes-

,

<'igaz^^

hogy

késn

nézvén ki ablaká-

éjjelen át és hajnalkor

még

ségi elöljáróság éppen semmit

nem

—

bírt

sem

tett

mennyi is vit-

is itt ott vett

észre piszkot, és azon hiedelemben levén, mikép

egyszerre tenni

min-

fó'kép « koholt" lab-

és

irgalmatlanul szitkozódott, ha

;

a'

muszka várparancsnokra emlékez-

szemetet, mennyi mocskot, néha néha egy dögöt

tek ki

Buda-

miktül igen kell nálunk tar-

tetnek, ki késó'ii kelvén vagj^ nál,

ó'

még nem szokták meg

itt

den aranyozás nélküli dacsokat

Van

úgy

fide azt

találá fel

megneveznék többet

és szívesen

,

a' szorost,

a'

köz-

— mert mindent

tunyaság és meg-

a' restég,

vesztegethetés' pelengérére állítá azt.

A' Pesti lap' szerkesztje azonban igen csalatkozik,

ha azt

hogy azon temérdek

hiszi,

baj,

inség és nyomor,

melly Pest városában létezik, és melly minden nagyító

üveg nélkül matio

is felette

nélkül

is

nagy,

felette

's

minden költészeti decla-

szívreható,

hatóságok figyelmét. Valóban ezt tehette

;

mert ezen

napriü napra,

's

baj

,

elkerülte

nem

volna

tette 's

ezen nyomor aggasztólag

már annyira

a'

nem

is

n

tornyosult fel , mikép ve-

lem együtt, ki, mint választott kis polgár, csak vajmi kis töredéke

vagyok az

csületes jóllehet

va

érzi,

után,

muija

's

nem

hogy az is

fel

a'

e'

<'

itteni

hivatalban

nem egy

hatóságnak,

lev" ember

rögtöni felfogás

szívzsngorod-

de érett

megfontolás

tekhitetbeni gyökeres segítség, ha

hazai közert,

még

is

a'

be-

nem

baják azon so-

189

rába esik, mellyek' valódi és nemcsak ideig óráigi egj'ediil ámítgatasi eiiyliitésére, olly alapok'

séges, mellyek

's

rakása szük-

egyesek' vagy egyes városok' és egyes

vármegyék' körét túlhaladják. Ne Hírlap' szerkesztje,

hogy

azért,

azonban

liigye

mert

a'

Pesti

nagyobb nem-

illy

javítások reggele nem tnt még fel, és azért mert nagyot nem vihetni végbe tüstént, most semmi nem történik. Távul ettl De a' baják tömege olly zeti

illy

>'

^'

!

nagy, hogy az, mi történik, meghiszem, aránylag

minek »

látszik, kivált azoknál,

dolognak mindig csak egy oldalát látják, dések mindig csak egy részét birják feloldani

ja, a'

mint

magyar

a'

latán

mondja, egyedül

vagy egyedül

kikerülni,

«

sem-

kik mhit az angol monda' kér,

vagy

képesek charybdist, de mind a' ket-

a'

scyllát

tt nem. Magyarországban nincs pont, hol az életnek nagyobb

jelei

mutatkoznának, mhit Pesten. Ezt szinte erez-

Es ne fejtegesse az ember ennek okát bár, ne lássa át, még is hiszi, mintha ebbül valami nagyobbnak kellene lenni, mhitha e' pontnak okvetlen nni kellene, hetni.

mintha

Rám

itt

valami jövendnek

be

kellene következni.

legalább Pest mindig illyes benyomást

tisztán

tudom okát

is,

midn,

tett, 's

most

például Padua, valahájiy-

szor voltam ott, mhidig azt érezteté velem, mhitha ott soha semmi nevezetesbnek többé nem kellene bekövetkezni. Pest a' jövendnek, a' fiatalságnak városa, és így esik mert az élet, az ifjúság' melege mindent magá-

—

hoz vonz

— hogy

nincs pont Magyarországban, mellyre

aránylag több henyél, több korhely, és megengedem, több valóságos ügyefogyott

lag

könny,

és

ekkép

a'

is

tódulna

;

a'

kereset arány-

keveset és könnyet dolgozni

szeret heréje is az országnak jobbadán ide kerül, mikép a' két város számosb, azt hiszem, hét hatóságainak daczára

(!!!)

és kivált

az

183b"'^'''

árvíz'

hozzájárulta

190

után, mrlly eJóg

volna egy

lett

idejében félig meddig

lepergett várost félszázadra lökni vissza, a' fél ország' selejtese

tönkre verni, azokat, kik

meg nem

itt

só't

bakon ülnek és ez ermüvet tartják, azon dilemmába lielyzi, milly dilemmában a'

a'

szünó'

röpiró et C-" helyezve szerencséjére nincs

masínt

ó'

tökéletesen

gjül össze, mi

szintúgy vagy

még

— mert

megakadna

eló'bb

alkal-

— bogy

az emberi és természeti jogok, és a' szeretet 's szegényekkel, ügye fogyottakkal

ó'k

irgalmasság' nevében betli

szerint

elfiilaszszák

fvárosát Pestet

bet

sülyeszszék, vagy

a'

Pestet,

és fejledezö Hunnia'

szerint a'pest-isnek gynlpontjává

szoros kénytelenség, az irgalmat-

lan kétszer-kettü-négynek szava szerint,

a'

sok tolvaj- és

kóborlóval együtt véletlenül néha néha egy egy szenthez

közel álló ügyefogyottat

kérdem,

ki

gények' és

nem egy

csak a'

pesti

kis séta,

kezésében hoz a'

most

félig

érintett,

önsorsának engedjenek

meddig van

is

avatva

át. 'S

a' j>esti

sze-

szegény legények' dolgaiba, és errül

nem egy

kis láta

ugjan nem

Ítéletet,

helyezve? azon

is

—

érzi-e

revue

— követ-

magát sokszor

valóban felette kellemetlen dilemmába

dilemmába,

melly

egyébiránt emberi

események közt, mikor az enjim és tied* körül forog a' kérdés, és ollyasrul, mi ezen körbe vág, olly sokszor zsibbasztja a' gyarló és mindennek elejét venni nem <<

tudó embert.

Oh

—

—

hátra az agarakkal vagy volna kisded földi golyónk csak félig meddig olly tökéletes, mint vajmi szép szív és jó fej, de kormányzási tekintetben még sem elég mélyen látó haz.'ndvlia

volna

a' világ,

azt óhajtaná, kit szeretek, tisztelek, becsülök, df vala-

mint

i<'t

('rüinüvesnek

lígy

jó

<)rsz;ig«'nd)ernek legtávn-

—

sem tartom: ej beh dics' vohia azi egy olK oli mennyei érzés! paraíiicsom melly még Ronssear.-

labhnil

—

—

191

nak az ember' ná

,

nincs

liol

j rimitiv'

els

szeretet uralkodik

mindent

a'

nagy

létcrl festett képét

nincs

,

egyedül

késbb

hol

szükségek egyszerek,

e'

sem kell mert romlásnak indnló em-

megfertztetett

kinövései ismeretlenek,

a'

;

— természet

bertül a'

tiílhnlad-

és dolgozni

csak,

— és

is

de minden egyenl,

utolsó ,

a'

liol

önként nyújt,

nyavalyák,

a'

társaság'

sem kénytelen

senki

iz-

mert még az oroszlánok is szénával élnek és annál inkább az emberek, mint egy nagy család, tág- és rokon's hol minden, imában. keblüleg üdvözli a' teremtt meg nem zadni, egy csepp vér

sem

foly soha,

szn

Oh beh dics

volna mind ez

I

A' baják' azon tengerébül azonban, meílyek ide lent agyagsorsunkhoz kötvék, illy andalgás, illy mámor ki nem emel, ki nem ment soha, valóban nem. Itt egyedül. és az

csak bizonyos pontig,

is

—

legfbb értelem lem, melh', ha eléri akmejét;^ szikra ,

a'

a'

's <'

férfiúban lakó cherubi

nem az

fúria »

—

asszonyi

érze-

vezethet egyen-

ként és annál inkább egész népeket a' gyarló emberi

ervel elérhet üdvnek révpartjába. Es illy révpartot földi golyónkon mirulenütt nem de értelem által érhetni

letlenül,

annál inkább kis Hunniában, hol

el

a'

gyenge

test ki n(Tn

ers crisist, hol minden — csak a' becsület nem — még hajszálon függ. Nyomor és inség az emberi nemet mindig tart

nyomni,

's a'

vé-

legbiztosabban, és

többé

fogj.'í

tökélyescdés' bármilly progressiv lépcsójén

addig míg el, míg e' földet lakja, egyesnek mint népnek boldogsági köre határzott ieend, A' feloldandó országtudományi csomó tehát mindig csak az marad, hogy a' lehet legnagyobb szám legyen bolfejldjék

is

ki léte,

dog, és a' köz szerencsének legnagyobb.

f

sunnnája legyen

a' le-

het

ügy

látszik, legalább

nekem, ez

<*

egészséges alap^.

192

szívömledezö , érzelgo Barátim chonis-

'S tiidom.

ban felkiáltanak

:

„Igen ez az egészséges alap

Ez.

I

bizony ez". Áldott gyermekek, örülök rajta; tehát egy

ugy-e; mert hiszen nekem

úton vagyunk, a'

czélom.

<*

is

csak ez

*^

Egy, egy úton

!

Gondoljátok? Én azt mondom azonban «nem»; mert csak czélotok az, melly enyim, de nem útaitok, vagy az, meilyet a' Pesti Hírlap' szerlegalább nem azon

t

kesztje mutat

hova Ti

vezet,

féle út,

mert ez nemcsak eg^'enesen oda nem

;

jutni véltek, jutni sóvárogtok,

melljen

a'

magyar még

de

olly-

sem

éri el

Ígéret' hónát.

Való-

vagy csak inkább ennek

látszó

kerüléssel

soha is, szegény fajtára nézve az ban soha I

És

—

milly különös,

mert éppen nem különös, de

felette

természetes

—

Pesti Hh'lap' themáján indul-

hogy mind azok, kik a' nak, csak észre sem veszik, hogy nem czéluk' egyenes de éppen ellenkezleg annak el nem éréelérésére vagy legjobb esetben annak csak kés' és vesére ,

,

szélyteli elérésére

hogy

ezt észre

egyszer

a'

dolgoznak

nem

veszik

,

;

azért természetes pedig,

de

nem is sejtik mert ki nem ismer sphaerá,

szívandalgási kör' határt

jában kering, és nemcsak

nem

el

ismeri, milly felette ve-

st abban, azt a' legdicsbb emberi pályámég con amore hsösködik is, az végkép any-

szélyes elem ez,

nak

tartván,

nyira bonyolódik az érzelmek' tömkelegibe, hol minden

ámitás

,

szintúgy

minden csalfa báb él ál

,

felfogások és

szerint cselekszik,

's

liogy elvégre tudta nélkül ál

theoriák közt.

mellyck

mellyekkel proselytáz, mint az sem

hogy valami rósz bzben van, ki abban már sokáig lakik vagy abba csak lassú léjicsnkont sülyed vagy núnt alcliynústai és szerelmi illiisioi közt sejdiré, hogy üdvének legutolsó kártyáit elsem Faust 's ti)bbé' nem magá(';, lianem v.ilaki másé már. játszá veszi észre,

,

;

,

193

csak

Hogy pedig a' szívbajnokok czéliik' eléréséi"© nemnem dolgoznak egyenesen, de annak elérését ne-

hezítik, hátra lökik, söt

tökéletesen el

is

szenvedelmes játékosként

még

koczkázzák, az nem felfogási, nem vé-

lekedési tárgy, mellyrül Péter így, Pál olly lettdoiog, mint a' száraz 2

X

2

úgy

:== 4,

de

ítélhet;

mellyrül mind

Pálnak mind Péternek, bár apostol bár nem apostol, bár akarja bár nem, szórni szóra egyenlen ítélni kell. 'S ugyanis,

mi az optimisták, philanthropok és ideolo-

gok' végczélja?

—

t.

i.

azon optimisták-, philanthro-

pok- és ideologoké, kik szinték, és kik mint hóbortos utópisták nmcsenek tökéletesen minsülve Charenton, Bedlam, vagy nem sokára, remélem, Vácznak tébolydóira mi ezek végczélja? kérdem. Azt hiszem, nem egyéb, mint a' lehet legnagyobb számnak' lehet leg-

—

magasb és legtartósb boldogsága. Éz a' czél ugy-c? 'S most nézzük, mikép dolgoznak annak elérésére. Vagy jobbadán "kivételek* körül részleteskednek, vagy míjit Krisztus: jobbadán "a" már megfogott de csak néluiny darab halat, az ezerek közt buzgólkodnak felosztani*, minek következése az, hogy okvetlen mindig azon jószí-

v

falusi borbély'

szerepébe esnek, ki

szabadultnak vagy inkább ujját

kötözgette,

kivittnek

^^

'^

a'

kocsmábul

mert ez tnt neki leginkább

kötözgette mindig, mikor ez

ki-

mindig csak lábfel,

's

már többé nem is volt a' pedig, ha bölcs rendelke;

néhány darab halat illetleg zésökre hagyatnék az üdvözít' csudatétele, azt eszközmert hiszen hét ezer száj lenek, 's pedig elkerülhetlenül

—

gyomor több g} omor mint gyomor, hét hal pedig kivált ha nem czethal — nem hét ezer hal azt eszkcizlenék mondom, mi illyféle

több száj mint hét száj, hét ezer

—

hét

—

philanthrop éretleiíségeknek vagy tán inkább túlérett-

13

194

ségeknek, ha sikerülnek, mindig elmulhatlan következése szokott lenni:

hogy Neked

Nekem

sincs,

sincs, és

Senkinek sincs, és a' Pere Enfantini polgár ideáP^ az illyféle országgazdasági drámának utolsó felvonásában, végre olly hosszú képpel néz viszonlag egymásra, <*

mint Demerara'

magok

erdeiben bizonyos hosszií szörü család*

'^)

egyénei néznek

legfurcsább képekkel és csudálkozva

a'

körül, mikor elfogyott a' valami

lerázta dió és

jótev

magyar- n!

cselekeszíek Barátim, valóban

Illj'est

szélvész

illyest,

Ti be-

Rokonok, kik nem bírjátok most, mi's oh mennpre tudom felébredtetek, eltrni

csületes, erényteli

után jól felfogni

—

só't

még

jól irányozva

méltánylani

honunk' alacsony

még

is

ezen lelkesedést, melly

lehet legnagyobb csudákat ,

még mindig valóban

visz végbe

—

igen alacsony,

kapkodtok jobbra balra, és a' legels gozkocsira felugrani készek vagytok, törik vagy szakad, csakhogy minél elbb érelég

szégyentcli

jétek el Hunniával

állását,

és

miatt

e

dicsség' szentlakát.

a'

Illyést

cse-

hogy tudnátok, mit mimert ha tudnátok, lehetséges volna-e, hogy veltek mindazon gyönjörü hazaszeretet, azon komoly kitúrni

lekesztek Barátim, és

a'

nélkül

;

tudás, mindazon

ama

polgári erény,

\izbe fuladóéhoz

melly bennetek lakik,

hasonló ide

meg, mellyek egy id óta de lígy van némi magyar

kat egy kissé ne igazítná

—

fájdalom mondani

oda kapkodáso-

's

,

—

publicistákat annyira jellemeznek.

pedig cszközlés-

'S

tek' nagy summája valóban nem egyéb, mint részletek

utáni ide oda kapkodás, felette

vagy Magyarország' aránylag

csekély kincseinek kisebb

darabok' elosztására

való türekedés; mihezképest eszközléstek' végeredménye legj(*bb esetben

nem elégít

is

csak parányi, v.igyainkat éppen

és felette

kés

leliet

,

st

,

mert

a'

ki

kivéíe-

195

lek mindig sértik az egészet,

dent gyászba sülyesztö leend itt

liolojt

;

—

egy kis figyelmet kérek

egészre

okvetlen visszás és min-

—

már, az

tekintettel,

és felol-

dani elvégre azon Magyarországban olly könnyen

oldható problémát, a'

eldiriboltatására

a' régi

vége szakadjon

kielégítése

hazai kincset, de legjobb

niházván

summa; valóban

itt

át

,

ugyanaz

van ideje, hogy

ezen, jóllehet esak egy idö óta,

kitnbb

naprul napra

summájának már alig

minek netaláni a'

esetben Pál' vagyonát Péterre

maradna

kis

napra növeked és

napriil

sem nevelné

esetre

elég

is

iíg3'

burkolható irigy sóvárgás,

semmi

fel-

megsznjék valaha már

miszerint

mostani közboldogság'

és

idtje

volna

itt

csak az egészre lenni

's

azt hiszem

nyomorult, mindenek

irigy felett

sovárgásnak, és az igazságtalan,

df*

efféle

utoljára

és

mindent sarkaibul szükségkép kidönt ^'gyermek velejii* és igen ''szkkebl^' étvágyak,

vagy

tulajdona utáni vágyak'^ helyébe napi

inkább

<'

másnak

rendre álljon

el-

végre polgári erény és köz lélek, mellytül ihletve nagy és kicsi,

egymást bocsülve vagy legalább kiméivé, és

—

és egymásét szentnek tartva, ereje szerint tía-ekedjék lehet ebben lelje szomjának legédesb kielégítését legmagasbra fejteni ki a' haza mhiden khicseit; mikép

—

a' király' szent

személyétül kezdve, mennyire ez gyarló

pályánkon csak lehetséges, a' legutolsó ügyefogyottig, mindenkinek a' lehet legnagyobb mértékben inegnyitassék a' megelégedés, a' szerencse'

emberek közt

bájlaka,

és

földi

ekkép

a'

magyar boldogság

's

dicsség'

melly problémának summája növekedjék naponként feloldása, mert honunk erre alkalmas és csak tlünk ;

függ, vajmi

könny, és egyedül a' szántszándékos rendszántszándékos roszracsábítók érezzék, de

bontók,

a'

ezek

csak szelíden

is

a'

^'nagy

számok" felett 13*

rked

196

törvénj'ek' büntetését. flül

Isten

letes

és

igazsága soha sincs

ekkép

amnnban

a'

kább, ha a'

,

ezt sem.

az

ál

kell és ez

közt töké-

prófétákat

érintse a' törvények' hatalma,

soha

Mert egyo-

éló'k

vagy csak kivételként van.

rendbontókat,

szám egyesnek* ^'egy

Nemi Még

embert, és élnek

büiitetliet

fel

a'

csak

^^nagy

ne legyen áldozva, de

semmi mód

nagy számnak '\

mikép

is

el

in-

nem kerülhet, az

Jbiszközöl-e azonban

a'

Pesti Hírlap'

szerkesztje és

azok, kik themáján indulnak, illjest? Korántsem! csak altatásban vannak az

ük

iránt. kog;y illyest eszközöl-

hogy a' nagy számnak volnának miknek tartják magokat, jobbadán kivételekre szorítkoznak, mi által mhidig meg-

nek

;

mert

szónokai,

a' helyett

,

védó'i, pártolói,

sértik a'fó' szabályt, és in ultima analysi

még

egyének-

nek sem hajtanak hasznot, kikért lándzsát törnek; minthogy egyénekre is valódi haszon 's így valódi megelégedés, valódi szerencse, csak a' közboldogsági forrásbn)

háramolhaíik bségesen és tartólag.

Látnak bús koldust és megesik rajta szívük, a' melhintóban vigan elhajtó ellen viszont keseiiiség támad bennük ; 's volna hatalmukban és csak ne

lette csinos

—

csalják rint

nem

—

magukat

—

elvennék

melly azonban

ettül

midig csak

az

ó'

felfogásuk sze-

marad,

felszínen

ritkán egy kis irigy adaggal is vegyült

—

a'

<*

és

feles-

legest* és adnák az emberiség szent ügyének nevében

k

azonban rendszerint azon az ügyefogyottnak, kinek rügy alatt semmit sem, vagy csak felette ritkán 's csak egy kevesecskét adnak minthogy nem olly gazdagok ,

múlt azok, kik náluknál gazdagabbak, illyest a' « nagyok, a'

munkátlanság miatt

,

gazdagok»

's

ám

tegyenek

kiktül az kitelik,

mellyet kiki elmozdít

,

habár

ki jótéte-

menyiben és azokra buzdításiban nem óvakodó, százé-

198

zerre iioue

is

csak Pesten

fel

szegények' száma.

a'

A'

bús koldus többnyire:

nem valami semmirevaló gazem-

nem valami

—

ber,

bertársárul hinni

bn

kitanult hypocrita-e

mindig

kirül

.

a'

mit vakon em-

legjobbat kell hinni,

ugjan. de azért, mieltt igen mélyen nyúlnánk zse-

beinkbe, nekünk, kiknek Illyésekben sok praxisunk,

magában nem

vállunkon, jóllehet

's

sok, de gyenge eró'nk-

még nem minden arany, mi fénylik úgy vajmi sok varázsló küls a ajmi sok pelengérre való belst takar, 's kiki legjobban maga tudja, és más éppen nem, hol szorítja t a' saru — a' biis koldus egyébiránt, mint mondom, nem valami semmirevaló, nem valami 115-pocrita-e az mindegy az nem vizsgálhez képest is

sok teher van

felette

,

tán fültennünk

csak szabad; mert hiszen valamint :

,

tatik;

,

mert hiszen <'az emberi méltóság ^^

hintóban vigan elhajtó viszont berbarát-e,

'sat.; a'

csinos

nem valami meleg em-

százaknak nyújt kenjeret, és ezreknek njuj-

taua, ha az isten-adták csak egy kicsit akarnának ke-

vesebbet henyélgetni, csak egy kissé akarnának többet dolgozgatni, ez tatik;

is

mert hiszen

mindegy, és még kevesebbé vizsgálitt megint a' <'napi renden lev mél-

Elég az, hogy az elsnek nincs semmije, és tán ezért jó benyomást, a' másiknak ellenben van valamije, miért ez megint ^'visszás benyomást" tön, kivált tatlanság"

ha lova

es

és valaki tik,

'sat.

illy

után

a'

rósz kövezeten gödröcskébe csúszik

baleset által egy kissé megfeeskendezte-

és azért a' ^^tollvitel'

az elsnek, és anathema

tehetsége szerint'^ protectio

másikra, és éljen a' nyilvánosság*; melly, mint ebbül látszik, mindig és minden esetben éppen annyit jelent, mint: "örök igazság-* és soha nem egyéb, nnt a" <^józan utbul soha ki nem vágó a'

<*

csalhatatlanság », 's ekkép minden népnek, minden honnak, akár szakálatlan még, akár fogaflan már. egyiránt

azon

istápja. melly ni'Ikül

*nem»I

Anien.

199

összeakadnak projectánssal, víilami újnak feltalávagy inkább valami újnak világra hozása közti vajúdóval », *s tüstént áthatja ket a' nagy eszme. Meteort látnak feltnni a' magyar' egén és jaj , ha a' nagyok, a' gazdagok », kiket illyféle nagy eszmék nem hatnak olly sebesen keresztül, és kik közt hála Isten' van még némi Tamás, ki nemcsak nem hisz mindent, só't azt sem hiszi, hogy minden ^^tollvitelben tehetséges'* és Ellrich szerint hozzá szeretném tenni: minden Verlójával,

'<

,

^^

unglimpf-Virtuos ^

tudná jelelni

ki is

<^

nemzeti sakkjá-

tékunkban az ok- és idöszerinti vonást»; és gazdagok »

—

mondom,

jaj,

ha a' ^'nagyok 's uszú rajok az Acheronnak minden tollas és pennás hó'sei jaj ha kétszer, háromszor nem adakoznak illy meteorok' fentartására, és ha az egész kísérletnek terhét saját vállukra nem veszik, 's pedig meglehet, tán csak azon gyöngéd érzésbül nem veszik, mikép a' szívandalgó képzelet' hó'sei se legyenek kirekesztve illy üdvbül, de ók is részesülhessenek az emberiséget ezentúl minden bajaibul minden bizonynyal

(I)

—

nyilványosság' szent oltárá-

kirántó

nak felemelésében. Vagy tán niindenkor csak és

a'

<<

néhány » vívja ki

ha nem

miért

bírja kivívni azt,

még

mindenben

és

körül

illyesfélék

sárral

a' csatát,

dobáltassék,

is

nem gyzött?

Instantiát nyújt nekik valaki, és eró's szárnyuk' liat-

hatós pártolása alá

gának egy szív

,

a'

kis

áll,

és íme

a'

a'

képzeletben;

vélnek gyökéroka pedig in corpore illeti

testület*

a' ^^damnetur^^,

rendszabályként j

képzeletben és aztán utazó, ki

<*

de a'

és

,

a'

ha

jó de ma-

igen

olly

panaszlott ellenben mint hajthatlan

zsarnok mutatkozik

el

márolvadoz

^'udvart cshiáltatni»

a'

szeret

kkemény

kérelem

le-

akkor mindnyáját kivétel

úgy

tíínik

természetesen nnndig csak

a'

papiroson, mhit bizonyos török

Londonba vasárnap érkezvén, az

fudta, a' do-

200

log,

kivétel ott és a' henyélés iiapi rend,

magyar rint: a'

megint azt hiszi

lielybeniilö

a'

vagy mint sok

testamentum sze-

vagyonosabb körben minden erény kivétel, és csak

bn

napi rend. midó'n

a'

szegénység' hajiokában min-

den erény és minden kristálytiszta. Holt testet lelnek az iitczán lelnek

is

hanem

,

vagy ha

,

ezt csak hallják

nem

illyest

csak olvassák

,

,

és

hogy megvizsgálnák egy kissé elbb, valljon nem koholmány, nem valami szemkáprázási ái"' mány-e az egész reszket kezük szemük rögtön köntüstént, 's a' helyett

:

nyekbe borúi,

's

,

jóllehet

jjúgy elvonulhat [fejük fölött

napfény és zivatar, miként ják, és

a'

illy óriási lelkülettel,

halandó magárul

még

mivelni:

egy puszta

is

szikla fölött ", mint

még mondott

milly csudákat lehetne

,

görcsösen összeszorul fájdalomtul szívük

késbb visszavonandó

's

mond-

melly mindent felülmúl, mit

hírtül

:

és a' far-

sang, melly annyi embernek, a' lámpa-gyerinektül és hideget

tr

fodrászig

kenyeret zott

,

fiakkertül

kezdve száz kezeken

annyi keresetet

is

,

és

ekkép

a'

át a' haj-

ki keresi

,

annyi

ád, ^baromias gyönyör -mámor, potenciro-

romai satumaliak» színében

szerint csak az ittas és

el —

tíínik

természet-

magát túlbecsül képzeletben

—

és kész a' mesterileg festett borzadalmi kép, és a' ter-

mészetszerint igen sok üdvöst

szül

malasztteli

czímer, mellyet azonban csak egy kissé helyben hagy

a'

késbb

függaligha

«kis biró», és ha lehetne, tán szívesen

kivakarna, és mellyen, ha megtudja, bizony jó ízt nevet,

mint

tán,

a'

efféle

külftild

magyar rodomontádokon szokott és mélmeg még Adam Smith, vagy nem bá-

;

nom Smith Ádám, koporsójában, habár tán kivették is elbb szívet, még is feleszmél, hogy a' borzadahnak' legnagyobb kínai közt ismét elszenderüljön. Es nyilványosság, melly mint

állítatik.

éljen

a"

nlkolmáiiynnk" lobo-

góján veres fonálkéiit vonul kercszfül

;

niinii

nékiin

is

201

t»zint

ezen fölfogásom van. csakhogy ezen

nalat»

nem éppen

Uuszonüíüt kap egy szerencsétlen

bet

«

veres fo-

annyira ónak, mint inkább újnak tartom. ;

's

német szó-

—

milly nadrágukba esik szívük szerencse, liogy szoknyát nem viselnek, mert hova jutna és az igen is czifra poroszlók, még akkor a' szív

járásként

szerint

—

kik alkalmasint becsületes, szhite szegény, de jó vise-

let emberek, és azon kis czifraságot, mellyet viselnek, megint más szegény családok készítik, mint igazi ördögök jelennek meg, természetszerint egyedül a' szívanszép theoriákban elmerült képzeletnek,

ílalgó,

—

csak hatalmuk

's

mert hiszen ez ugyanazon

volna

lajtorja,

mellyen Marat és Robespierre kezdették pályájukat

's

emelkedtek egy kis lépcsó'-kezdettel lassan vagy inkább 's volna mondom olly felette sebesen olly magasra

—

csak hatalmuk, és

a'

szennyes rongyokba burkolt sápadt,

elfonnyadt arczii rabok, kik

áldozatok jelennek

meg

zqIö tehetség' tükreiben, czifra öltözetet, ötöt;

hát

's

a'

's

a'

meg

mint

annyi ártatlan

romlott vagy spartacusi kép-

rabok mondom ryernék

a'

alkalmashit

tanács, melly

a' illy

poroszlók

a'

a'

huszon-

embertelent rendelt,

még az ? Tán az utolsó gyönyör 's utánzásra olly

valljon mit nyerne

viaticumot,

és mind

igen ajánl-

ezt

a'

ható franczia példaként, és Ellrich' állítása szerint ^'con

wmore

!

"

Statariumrul szól valaki olly szép az

élet. 's

kevér - ontásnál

még

azért

éppen

—

és

vagy elájulnak

nem

az kerül statárium alá, ki se

ölt,

se

csíptek

hanem mondom

galambot", de minden esetre

olly indignatioval fordítnak hátat,

nem

—

— mert

rendszerint ájuldoznak jó szívüleg, de

igen nagyon szeretik,

is

a'^^sült

vagy

is

;

több ollyanokat ismerek, kik csir-

gyújtogatott, és kit

pedig beh szép

nem

m

a'

is

sültet"

hogy majd-

nem meg sem

rabolt, se

flagranti

a' beesiiletes

<*

emberre nézve

202

is

az

nemcsak

példája szerint

nek

meg nem

élet, kivált a'

sajnos, és

—

hol szinte felakasztják

ártatlan emberét »,

liberális,

zavart élet

—

de

még

a'

az ártatlant

megszurkozzák és megpanmtozzák

—

csán, sót halálig

hanem

ki,

de Angliának sót Amerikának

saját,

^*

képzelet

ha

is,

túl

felette fur-

azt meri állítani, miután a' soknak

bátorsága nagyobb szempont mint az egynek jólléte sót

—

hogy statárium — fájdalom még néha tán szükséges, míg polgári lét. nevelés, megigazított közvélemény (III) 's iilyes felette hasznos, sót tán nem egészen szükségtelen elzmények az illy irtózatokat, miknek én is tartom, más és humánusabb óvszerek élete is,

'^

^^

gyökeresen kipótolva, tökéletesen és örökre szük-

által

ségtelenekké

nem

Mikor még <'

teendik

'sat.

'sat.

'sat.

éltem' tavaszában voltam, és

Schiller'

Ideál '^ -ja melegíté fejledezö keblem' vágyait,

den iránt, kivált mi

nem valami

fenyíték' szigorú képeiben

vala szeretctdiís kedélyem

tam

:

fesz, korlát,

min-

's

rend és

meg, oUy tágbizodalmü akkor tudom sokszor nem bírelent

felfogni, miért lehet olly kegyetlen a'biró, és miért

olvadoz szíve felebarátjának kínain, mellyeket ó

csak egy szóval enyhíthetne,

's

és

szívembül gylöltem min-

den birót; akkor minden pénzes ember volt

nem

diétáit,

is utálat'

tárgya

szívemnek, mert láttam, milly nehezen keresi ga-

rasát a' szegény napszámos, midón a' banquier

's

vajmi

dölyfös uraság gyönyöríí házban arany, ezüst és lako-

—

gondolám — mhit számláhii 's élire verni a' sok pénzt, és megfogadtam, ha majd én teszek egykor elég (!) pénzre szert, töbhé tudom nem lesz sem szegény, sem koldus; ak-

mák

kor

közt éjjelez

a'

királyok

-

,

's

és többet

kivált

nem

tesz

tanácsadóiknak, bizony mon-

dom, nem igen jó embere vagy inkább nem igen jó gyermeke, de megrögzött republicanus voltam; mert

;

203

vérzett szívem azon mcltatlanságon

ül

trónon olly

fejedelmek

kegyetlenek

nem

miért

's

nem

és miért

,

miért lehetnek a'

:

kivált szííidceblü tanácsadóik

boldogítnak mindenkit

mindenekeltt azon igen is el, mcllyek

törlik

<^nyilvá-

közép undok maradványai; miért nem szabadítják ellegesen ki mind azon szerencsétlen rabokat tömlöczeikbül, kik olly irtóztatólag csörtetik lánczaikat, mik ifju nyos » négy oszlopu nyári palotákat

a'

kor'

nem

képzeletemre leginkább hatottak; miért

szegény

adóst

uzsorások ellen alá,

vallani

—

^<

még

már

jóllehet

szépen

^^

törvényeken

a'

a'

a'

pártfogásuk

túl is

honi törvények

veszik

ezen nagylelk

hitelezk,

a' szívtelen

—

is

meg

kell

és elég «tágkeblüleg» gondoskod-

még sem

tak az adósokrul, de, mint akkor gondolám,

elégségesen; mert lígy történt, hogy szúite mindig az

adósokkal voltam egy categoriában, és ha

zem, soha

a'

emléke-

jól

hitelezkkel, mikép ezekkel akkor nagy

amazokkal pedig felette nagy sympathiát érzett is jó szívem. Valóban illy szép vágyakkal volt teli fiatal keblem, 's megcsküttem magamban, hogy majd egykor, mikor tiin engem is ki fogna hallgatni nntipathiát,

legközelebbi tanácsadói, olly szépen de olly

a' király 's

ket,

liogy ne hagyják

szépen fognám

kérni

gény népet

nyomorúságban

denkit

olly

szerencséssé^^

^'

hetnének

sem akarnák, nék

el

—

önerszényeikbül flectere

si

sze-

a'

hanem tegyenek min-

,

olly könnyen eszközölha pedig ezt tenni még

mit

—

ne(/ueo

superos

'sat.

mindazon szívtelen kereskedktül

ám

ven-

azon szív-

,

telen uraságtul, kik henyélés közt

dszölnek

hetlen arany -és ezüsttel bírnak,

a'

fölösleget és adnák;

is

fognám

a'

kinek nincs, miben aztán én

tágkeblüleg

Késbb

'sat.

'sat.

azonban,

's

kimerít-

segítni

ket

sat.

midn

a*

ctum kegyetlenül szétpattai)tá az

mindennapi száraz illyféle

gyönyör

fa-

szív-

204

még is n^m egyéb mint vagy nyavalgó képzeletben létez szap-

ábrándok' bármilly édeDÍ, de

csak gyermek panbuborékit lel

-

,

's

jóllehet

eped

de

még

is tiszta

kebel-

valék kénytelen tapasztalni, Logy az emberi dolgok

nem mehetnek

olly tövistelen,

olly

simán, mint azt

a'

még is jóval tövistelenebben és jó simábban mennek, mit meg kellett ismernem, mint ha óhajtaná, de

szív

azok

szívömledezk' és

a'

tevóTi' felfogása szerint

mindenkit

a'

szerencséssé

forognának: akkor nem tudtam

hogy érzelmi kiömlések csak költészetre vagy mások' mystificatiojára valók, de kormányzásra vagy' abbai avatkozásra éppen nem; melly felfogás késbb, 's mondhatom, vajmi kínos tapasztalások után bennem tagadni,

végre azon szilárd hitté vált, mellytül túl

el

nem

dönt ezen-

semmi, hogy az emberi Seraph, milly szinte

milly szeretetre méltó volna íllyest

tisztelek

hojmnkban

in ultlma analysi többet árt

is

—

egyébiránt

— pedig

's

sok

kormányzási tekintetben

mintsem használ; az pedig,

Seraphot csak szerepként játsza, hogy így czéljait könnyebben érje el, mhitliogy ez azon szerep, melly által legkönnyebben juthatni a' sokaságnak, a' népnek ki a'

kegyeibe, az minden egyéb

inkább akármicsoda, csak

's

Seraph nem. És vannak, kik másoknak legelrejtettebb veséikbe illy mélyen hatnak bé. Igen, illjeseket álmodtam gyermekkoromban, *s különös, hogy most, jóllehet már régóta felébredtem, és egy cseppet sem áhnodom többé, mintha ebbeli álmaim most honunk' színpadárul némileg kecsegtet ugyan, de végfelvonásaiban vajmi borzasztó, 's nem költött de valóságos tragoediaként lííkrödznének ki lel-

kem

felé.

zeleti

nyavalya, Messleurs

már rám dolog,

Ks ügy van; mert is

ragad

a'

az. mit állítok,

—

franczia

nem kép-

vagy mit is mondok, de Uraim »I hanem lett-

—

<<

mert hiszen nincsenek-e napi renden ezen ké-

205

pek, mellyeket ábrázolék? és mutatis mutandl^ másai-e, szó'tt

ma

tliemábaii

és

ama

kivált

h

iieiii

keresztül

míiidcneii

veres fonálban azon origináloknak, mellyek szerint

megint annak orra alá törd

borsot, kinek vala-

a'

mije van, és ki valami társasági polczon áll;

's

melly

originálok, mint a' legmélyebb, legüdvösb politika, mi-

nek oUy felette mély bölcseségét én azonban csekély eszemmel soha sem tudtam és most sem tudom felfogni, sokaknál mindent felmuló varázszsal

legjózanabbaknak látszókat

is

—

Bzívomledési bvölet

— már

letnek hozhatásátul

megfosztják;

még

a"

ragadós

a"

birjiak, és

ennyire

már minden hidegvér mellyek

's

a'

Íté-

Pesti

minden vezér- és nem vezér czikkeiben azok aztán bár a' szerkesztötttl

Hírlap' szinte

eló'tünnek, legyenek

magátul, bár adeptjeitül irva.

Valóban szerrel, és

teliden teli

az

efféle

van

a' Pesti Híi'lap íllyféle

f-

kincsek' mennyisége olly nagy, mi-

kép franczia szójárás szerint dans Vembarras de richesses nem könny az elhatározás: minek adni elsbbséget, a' melly vezérczikkbcn

..péiiz^ s-zükénck-'-Q,

keféltetik

nyerészkednek,

zánkra nézve

még

és hol a'

különös nézetei

valóban igen különösek; vagy ,,s%clld

ío;-;Mrff"-czikkeknek-e

még

csontunkon bizonyosan hideg,

érezzük

niiut

a'

is

a'

kalmárvilág

szerkesztnek havannak,

's

mellyek

a' ..nyileáni/osság" és a' ,

mellyek olvasásán

inkább

mi

keresztül futott a'

szerkesztnek csontain mert mi nem magunkat, mikép fejünk ;

olly szikla-eró'seknek

napfény és zivatar ártástalanul vonulhatna el, 's minket a' viszontagságok még annyira meg nem edzettek; de éppen nem azért futott meg a' hideg, mert a'

fölött

mesteri ecsettel festett tortúrák telként

még

léteznek

—

itt

ott

honunkban

egyébiránt szászor,

kivé-

st mond-

hatni ezerszer kevesebbé léteznek, hála az ég, mint eze-

ltt csak 10 évvel

is,

mi közbevetleg legyen mondva.

206 nem

—

rósz ^^saltus*

baiiem azért borzadoztunk

's

bor-

zadozunk mindegjTe az iszonyatos képektl vissza^ mert kevés kivétellel a' társaság' minden kötelékit 's

felette

viszonyait látjuk,

hol

—

ez

lia

's

még

egyszerre felvonva olly kínpadra,

sokáig

íg}'

—

megj'

alkalmasint min-

den hazai kapcsolatok tökéletesen ketté fognak szakadni 'sat. vagy nem érdemelne-e inkább elsséget, a* ;

vagya' ..gyermekkórház^', vagy ., kisdedóvás''.^ vagy a' ,,/«/vatás^', vagy a' ..bot, vessz, korbács'-', vagy a' ,,nemzeii veszély ^^, melly czikkben a' szerkeszt a' vészjövendnek elérzetében egy istenszózat' hatalmas hangf,nemzefi jdtékszín ügye'''

a' ..birfokfalonság^'; vagj^ a'

magyar nemzet'

jával szeretné a'

fülébe dörgeni,

hogy

az: ..öngyilkolás, ha megvesztegettetni engedi magát, lelkét vásárba bocsátja a' magyar"; melly szózat aranyba foglalva, vagy mint a' jerichoi trombita, bár

's

hatna

a'

Ígéret' a'

magyarra

olly hatással, mint hatott

országába Aezet Josuenak szava

corteseknek

a'

nyilvánjosság'

egjkor az napra, és

hseinek uralkodása

e'

elérné az által valahol a' ncc pliis

dörg szavak

a'

ultra-i',

—

csakhogy

számoló jelenkorban, félek, nem sok-

e'

kal egyebek, mint dörgések, mellyekkel sok zápor, sok villám,

és felette kevés haszon jár;

dörögve, de mennyire csak

lehet,

miszerint én

nem

hideg számokat hasz-

nálván, annak megmutatására fogok törekedni, mikép

nálunk magj^aroknál

a'

nemzeti veszély

Pesti lap' szerkesztójeként lás által

.

—

mert én

is a'

nemzeteket csak öngyilko-

hiszem meghalhatóknnk

— sokkal

kerekben rejtezik mint abban, hogy

a'

mélyebb gyö-

tökéletes szegény-

ségre jutott nemesember elkótyavetyézi egyedüli kis vagyonát, ^^szabad

hanem egyedül

(I) <'

voksát I» mivel ez éppen

okozat »,

's

melly

gyökérokoknak egyike megfordítva a'kelletí'ii

fiil

\\\\

nem «ok*^

nemzet-sülyesztési tán

éppen az. hogy

nyilványosság' következésében

— niint-

207

hogy annyi,

a' teljes

—

még nem

világhoz

és velo, mint tapasztaljuk,

szokott szem

káprázik és sze-

olly igen

„mikor és függ néhány akó savanyú úgy boron, mint függött Damocles' kardja hajszálon, azon különbséggel mindazáltal, hogy Damocles' kardja le nem szakadt, mi ha megtörténik is, csak « egyet » sújt, miriéig

olly kérdések' elhatározása például,

mikép dljön az

dón nálunk, ha

még csak egy

ó'siség",

a'

szívbajuokok hajtják

darabig

,

elmulhatlan

's

hazai müvet

a'

nem sokára

—

min egyébiránt azt hiszem, valóban senki egy cseppet ki csak egy pillanatig is ki akar és ,

sem kételkedik

még

ki bír lépni a' mystificatiok' bíívkörébül

— minden

minden szakad, 's éppen ellenkezleg, nem az egynek », de a' soknak* kárára. Teli minden lap a' legdúsabb következményeket ígér', és nem kevés követeléssel járó 's nem csekély pompával nyújtott anyaggal, úgy hogy valóban nehéz lenne meghatározni: mellyben van egy részrül több « emberszeretet ^^^ más részrül több ^'bors»; egy részrül kevetörik és <*

<'

sebb
nabb

«

más

veres fonál »

;

más

részrül

egy részrül kevesebb

részrül több <^deleatur»-ra

vezet

^<

uj

szakadatla-

építmény '».

«eló'készítmény»;

egy részrül több "mesterileg festett kép», más részrül országtudomány » egy részrül több <<seraplií andalgás», más részrül kevésb <*c]ierubi felfogás » 'sat. 'sat. mikép az embernek mint a' szomszéd mondja

kevesebb

<<

;

;

—

—

igazán szinte a', .szíve fáj", mellyikhez nyúljon legelbb,

Es ez legyen apológiám, miért távoztam el annyira számának közelebbi fejtegetéséiül;

a' Pesti Hírlap ÍS-^'^

leginkább csak embarras de richcsses miatt, vagy tán

még

jobban mondva, azon okbul, hogy valamint nem tudja, a' hajótörésnek hajtott recseg vén gályának , mellybe

minden oldalról víz ömledez, mellyik lyukát tömje be elbb a' kétségbees hajós; és nem tudja, a' sok szalma

208

cs széna

közt.

hol kezdje

a'

háztelkes oltani

megijeílt

mindenüvé elszórt gynlanyagot, 's a' mindenütt már már lobra fakadó szikrát: bizony szintúgy valék 's vagyok én is kínos zavarban, hol és mi módon tüntessem elé legjobb haszonhajtással, a' hazánk fölött 's

elnyomni

a'

mindinkább összevoiniló borút. IMiiitán azonban könny azt

mit én állítok,

állítni,

nem egjéb, mint egy nagy revolutioi syllogismus, mert nem az értelemhez de aa érzelemhez szól hogy a' mit én mondok, nem vélekedési tárgy, mellyrül Pál így, Péter amúgy Ítélhet, hanem

hogy

t.

i.

a'

Pesti Hírlap

;

mellyrül nemcsak Pálnak, nemcsak Péternek, de

a'

ka-

lendáriom' minden szentéinek, mint valami változliatlan problemárul egyformán Ítélni kell; hogy a' Pesti Hírlap'

szerkesztje homlokegyenest megfordított, tökéletesen hazánk' állását és körülméellenkez tactikát köA^et ,

nyeit éppen

nem

fogja

fel

magasb szempontbul, szöve-

vényes körülményeinkbe korántsem hat elég mélyen be, de

e' helyett teli

a'

legsajnosb csalképzetekkel, és egye-

dül pillanati felhevülés és roszul értett, irgalom -okozta hle

oda kapkodásokkal, nem olvasztja hazánk' százezer egy nagy nemzeti érdekbe össze, de in-

kis érdekeit

kább azokat élükkel egymás ellen állítva, a' kicsinyeket n' nngyok, a' szegényeket a' gazdagok, a' resteket az iparkodók ellen feluszítja; mind ezt könny állítani, valamint azt is, hogy minden piszkot, minden aljast, legkisebb tapintat nélkül feltúr,

rendszabályok-

kivételeket

ként korhol, mindc!) vngyont gjaniíss'í. minden fclsó'bb-

pelcngérre állítni, nnden mniiieipiumot lehel legnagyobban depopularisálni törekszik, minden, mit ir,

séget

veres fonallal van keresztül n(''lkül,

hogy csnk tudná

is,

lelné legfl)b hivatását. Iiogy n(''nM'(nrk.

ii":v

n>a

nicíiinl

a'

szve,

mind ezt

's

mit tesz,

"s

mintlin

most. valrMuint nál.iiiál

teszi a'

(íibbi^f

abban

azeló'tt a'

liir<')nak,

a'

209

magasabb helyen állónak törné

nálánál alá 'sat.

bebizonjitni

ben

lev

borsot orra

a'

mondom mind ezt könny nem olly könny: ám fogjuk fel

miután

;

18-''''^

állítni,

a'

do

kérdés-

vezérczikket psycliologiai tekintetben és

nézzük: mit akar általa elérni

szerkesztje,

a' Pesti lap'

és egy úttal milly benyomást kénytelen az illyféle sza-

valás tenni mostani körülményeink közt

— mellyben

korántsem

tú'nik

mai magyar-

a'

Ha

országi közönség' külön osztályira.

egyébiránt

ezen czikkben

el

olly kézzel

egy részrl a' szívömledés, más részrl a' veres fonál», mint sok másokban már megleljük az egyet és mást: ám akkor kezünkben a' rejtélynek, a' sok által fel nem oldl.ató, de a' még több által nem is fogliatólag

—

<<

sejdített rejtélynek kulcsa, mellyel aztán

lesz felnjitni azon kútft

mellybl

,

a'

mindig köjiny

meg nem

szn

tliema buzog.

A' szerkeszt mindenek eltt valami felrázó képet kivánt festeni, a'

levelezje

pasztaltuk,

volna,

's

ezért felette elfogadható volt rá nézve

által

mohón

beküldött történet, mellyen, mint tais

kapott, mieltt

nem valami mj stificatio-e az

tette, természetes.

Mert

a'

nem

még

megvizsgálta

egész.

Es hogy

szerkesztnek,

kivált

ezt

most

nagyobb 's közelebb érdeke, mint nevelni az olvasók' és ekkép saját közönés sajnos megvallani, de úgy van ségének számát, mi semmi által nem eszközöltetik olly szaporán 's olly bizújsága' megindításakor,

lehet

—

tosan, letre

—

mint mulatságos

's

kivált a' szívre és a' képze-

ható elbeszélések által; alapúk való-e, koholmány-e,

az mindegy, mert ezt

a'

nagy szám, vagy legalább

bi-

zonyos szám, nem veszi tekintetbe. A' szerkeszt tehát kapott az alkalmon, mit egy cseppet sem roszalhatni, mert hiszen ezen fogással

a'

franczia Charivaritul kezd-

ve többé kevesebbé minden lap

él

a'

terjedelmes angol

Times- ig, melly, hogy minden osztálynak nyújtson ele-

14

210

azoknak

és

(lelt.

nem

de

fizet

« Ítélnek »,

is

<<

még

mint tudva van

,

kik csak ^képzelnek*,

legyen*,

különös «irtózatkohoIókat»

kik aztán

,

nem ám

Ádám

Smitli

érnek

olly mesteri ügyességet

csak

a'

lakók során 's

melly

— melly

nem

fel

nem koczogna,

—

—

a'

—

de természetsze-

képzeleti eledellel jói-

állana,

— a' hajszál

szerkesztnek, melljet elérni akart valamint azt

t. i.

természetszerint a' szív.

Piiblicumának nevelése volt tehát legels czélja

lehetetlen,

elvégre

liogy aztán nincs haj-

,

szál koponyán, nincs szív kebelben rint

szerint

felrázó és ideg -mere-

el

vít koholmányok' gyártásában szívandalgók' és

munkának Adam a' magyar min-

a'

— mit

Smitlitül kijelelt elosztása szerint

dig practizál, de

is,

is

,

— —

a' pesti

nem helyeslem illy módok által

mit

hogy azt

akará elérni; mert ugjan miért ne €'lne a' Pesti lap' szerkesztje is azon kiváltsággal, melhet úgy szólván minden lijság használ, hogy magát minél kebvesebbé tegye

a'

község eltt;

mond

bere, akárki mit

's

aztán ki

is,

magának nem

bizony másnak és

ségnek sem jó embere soha; és végkép mit lap,

melly untat, mellyet senki

nem

olvas,

a'

jó em-

közön-

ér olly hír-

úgy hogy

minden írónak, ki hatni akar, némileg a' közönséghez kell alkalmazkodnia, mit a' külföld' példája szerint, és a'

magyar közönség' pezsgbb

felette éles tapintattal tett is a'

részét jól

ismervén,

szerkeszt; és mi több,

nehogy egyedül borzadalnii Inp maradjon a' Pesti lap. de a' magyar életbe is hasson, és egy úttal n('pszorüségét

's

közíinségét nevelje, mindig valami polifikai

szert

is

ragaszt hozzá. melW- uíiiithogy

felette

kedves

— jóllehet

ott

is íi'

a'

f-

szívhez szól.

csakhogy még Francziaországban is nagy crisis után az eftVIe politikai bor-

;

zadalmnk napnil najtra divatkíintiebbek lesznek,

's

még

nagy Lnnicnnais is elvégre kiesik a' közkegybiil. és inkább csuk ügy szikráznak kifelé, mint n' tú'z is rend-

211

szerint kártétel

nélkül fut ki az ottani koliázak' kémé-

nyin, és inkább a' körül álló boglyákat 'sat. veszélyez-

—

teti

bizony

okozhat

illy

még Franeziaországban

anjag; és

is

nagy veszélyt

közértelenmek súlya, legalább vén Angliában olly nagy liogj' ott

eddigelé tán csak

a'

,

a' nagy szám nevet az embereknek 's kivált asszonyoknak egj' kis felrázására és levegben nyargaltatására számított borzadalmak és politikai kísérletek' koliolmányin úgy. mint itt megint a' kisebb szám kaczag a' felhevült vagy felhevített képzelet' furfangain, a' biztosító társaságok pedig csak egy pillanat alatt annyi vízzel szolgálnak — t. i. Angliában— hogy ott ideig óráig legalább nincs mit félni valami nagyobb conílagratiotiil midn ;

nálunk

a'

sok széna

nem tudom, kat éppen

illyféle

meg még

,

a'

készítmények

több szalma

nem

azon veszélybe, mint, ha mieltt egy kissé

jobb anyagbul volnának építve házaink, majorjahik

minden szalma- és nád-viskóba belé nyosságnak minden bajainkra léténél fogva' lyát.

kr)zt.

heljzik-e honini-

a'

olly

a'

a' «nyilvá(!) írt

hozó

a' hírlapi

fák-

bizonyosan

lehet legvilágosb,

Erre azonban

vinnk t. i.

'sat.

Pesti Hírlap' szerkesztje, mint

f

nem fordított íigyelniet, noha ennek rá nézve ugyan nem, de ráiik nézve a' lehet legfontosabb szempontnak kellet volna lenni. Mert hiszen nekünk magyaroknak mai állapotunkban 's hiszen azt eddigi lapjaibul látszik,

—

nem

tagadja senki —

felbuzdításra, átestihik

—

nem

mozgásba

annyira képzelet-felhevítésre.

tételre

—

minthogy ezen már

mint inkább itéletigazításra, jó irány-adásra

és üdvös öbölbei vezetésre

szükségünk. Hogy pedig

van

's

pedig legsürgetól3b,

a' Pesti Hírlap'

szerkesztje nem

legfbb figyelmét arra. vagy legalább nem tette eddig azt, mi nekünk legközelebb, az nem egyéb, mint azon mindennapi psjchologiai eset, melly szerint ha kö-

fordítá

zelebbiérdekeink

jnek ellentétbe

távulabbi érdekeinkkel,

14*

212

és kivált

ha az

«eiiyim^' és a'«tied» jön ellentétbe: ak-

kor rendszerint,

nélkül liogj- csak tudnók

a'

felé hajlunk, olly

nehezen

gj'ó'zi

mellyek emberi létünkben tán

számolás

mikép

szenvedelmet,

a'

jaiban elhatíh'ozni

a' ^^se

is

— legalább

a'

halandónak

az els

is.

alkalmaknál,

legkisértobbek,

a'

hideg

gyarló port;

élete' illy pont-

hinen»-t ^*se túl»-tl Es ezt

Pesti Hírlap' szerkesztje ez alkalommal

tekintve

illy

jobb ember

a'

felette ritkán sikerül

a'

meg

a'

vagy — czikkeit

eddigelé, elhibázta: mert

a'

kö-

zelebbi érdek a' rá nézve '*en^-im>> felé túlhajolt, azaz

újságát

^'•coúte

qiie

cote^-
gyarosan mondva ^'bár törik bár szakad » népszervé kivánta tenni, és ezen rá nézve fö tekintet felé annyira hajolt és bizonyosan tudta nélkül,

hogy

azt,

mi Magyar-

országra nézve volna fó' tekintet, eddigelé legalább kéletesen szembül szalasztá mert eddigelé , felette ;

tö-

jól

hogy nálunk, hol százszorta több az érzelem mint az értelem, olly árú kelendbb fogna lenni, mellynek becsét képzelet, mint a' mellynek becsét itéló'tehetsejtvén,

ség birálná

,

felbuzdításnál,

alig

tett

egyebet

mozgásba

hazai kincstárunkba

eii

« képzelet-felhevítésnél,

tételnél »;

és az által gondol

recanche effv felette becses

rit-

kaságot letenni, ^^hogy az olvasók' számát nevelte », mint-

ha bizony minden leveg', minden táplálék, minden mozgás 's mhiden könj^' p. o. még a' franczia Justin ^) is hasznos volna. A' Pesti Hírlap' szerkesztje a'

jó utat, és

itt

olly szerencsétlen mezejére.

felrázá

e'

pontnál hibázta

tévedett az érzelmek'

az olvasót Bay

J.

Es lássuk

el

— politikában — csak. — Miután

sorsának leírása

által,

az

egészségi ]»olitiának általáu véve hoinuikbani legnyomorultabb lábon

den

által

.illását

éi>pen olly

hozza el. miben mint valami nnnismeretesben

,

mint

]>ehl;iul

,

hogy

az országnak szinte egy íitödrésze pangó mocsár, egy

213

ötödrésze pedig hasztalan sivatag, vele tökéletesen kezet fogiiídt

kezet fog kivétel nélkül mindenki.

és

,

Es

legels szóalkatban senkire sem tolja, ám valeat quantum valere polest, és adja Isten, hogy nem sokára 's nem pium desideriumokként, de tettleg az országnak mind anyagi mind erkölcsi egészsége növekedjék, és azon politia ellen, melly Illyéseket eszmiután ennek okát

a'

közlene, és alkalmasint rég eszközlött volna már, vált

ha

illyféle

ki-

dolgokba minden avatatlan belé nem kot-

éppen azok keljenek ki legersebben, kik annak nem létét most annyira siiilik. De a' két következ szóalkatban mit látunk? l-sz"r .y^on álhtást, hogy az egészségi politia' nyomorult láboni állása idézi elé 's tyan, ne

—

—

per excellentiam

a'

gyermekgyilkolást

;

S-""""

hogy mi

azt gondoljuk: teljesító'k kötelességünket illyesnek eleje

ha rém gyanánt hóhért állítunk a' háttérbe; hogy ml azt gondoljuk: megtettünk mindent, a'

vétele iránt,

és 3-""'

mit tennünk kell,

mido'n

anyátlan gyermekek' gyámol-

talan serege segélyért sír fel az égre

's

az emberekhez,

ha azokat bérdajkálioz adtuk, kinek szabott bére évneMár kik illy mély belágyedenként 4 (?) pengó' forint. tásu, illy messzire kiható gondolok kik nem, azt nem tudom, de nem is vizsgálom; elég az, hogy im itt kitnik egy részrül az emberszeretet, mert vérzik a' szerkesztnek szíve, hogy a' gyermekgjilkolás ellen és az anyátlan gyermekek' rimánkodáshiak megszüntetése végett, nem áll hazánkban még fen jobb szer mint hóhér

—

a'

háttérben

,

fejenkint 4

és

viszont kibújik

a'

<<

veres

peng

fonál »

,

mert

szavakkal bizony nem sokkal többet rosi

;

illy

más

részrül

állítás

tesz, mint:

Te

más vá-

Tanács, Te vármegyei hatóság, Te Helytartó-Tanács,

Ti hazánk' gazdag semmirekelli nyit

forint

nem

értek,

'sat.

Ti mindnyáján any-

mint egy pipa dohány; mert köteles-

ségteknek, nem, de

a'

legegyszerbb emberi hivatástok-

214

nak sem

feleltetek legtávulabbnil is

nem gondolta

.

meg.

— Ezt

és így értetni bizonjosau

nem

azoiibau

akart

a'

() azt hitte, ha felrázza a' köiiyörület' húrennek hatása majd az lesz, hogy ezentúl a' városi

szerkeszt. jait,

tanács,

vármegye,

a'

a'

helytaríó-tanács valami czélirá-

nagyobb szorgalommal nagyok pedig kiknek igen szívesen megadjuk a' és a' gazdagok, ''véletlenül » njert nagy czímet, ha erszényeikrül dispoha többet nem cselekszenek tán, a' 4 pennálgatnánk nyosbat csak

ki fog gondolni,

tán csak el fog járni mind ezekben 'sat.; a'

—

—

görül

még

is

S-""*

emelendik

a'

fejenkénti dajkabért; mi

ha gyökeresen segítve nem leend is, a' szegények' sorsa még is enyhiilend, mit nékem fognak köszönhetni 'sat. És adja Isten áldását az illy curáhozi csakhogy psychologice véve, illyféle vádak egészen más következményeket szoktak szülni, kivált ha olly helyrül jonek mellyuek verázsköre és hitele nagy 's ekkép mind az mi onnan jó', nem csúszik figyelem és benjomás nélkül a' közönségen úgy keresztül, mint mindazon gondolat- és szó-moslék, mellyekkel annyi magaunt megajándékozza a' világot. Igen, psychologice véve egészen más hatást szoktak illyféle vádak szülni, és által aztán,

,

ugyanis iránti

iránt

,

a'

:

népben tökéletesen

az igazságot de

eltörlik

a'

felsöbbségek

minden bizodalmat, minden hódolatot, a' gazdagok pedig megsennnítnck minden méltánylást, sót végre

nem

is

is; 's

ugjanis, ha szegény

— ki

nem

tudja

emberi társaságban mikép vág másikba, mi ok, mi okozat, és ekkép az

tudhatja az

egy karika a' ö oeconomia-poliílkájánál fogva rendszerint tökéletesen meg van gyzdve, hogy minden jól menne a' világon, csak azok a' gazdagok ne költenének annyit, de adnák inkább a" szegényeknek, és minden felsbbségbcn, kivált melly szigorú

pougásit

nem

rendet követel és fú'ri

,

szenvedelminek kicsa-

egyedül szívtelen zsarnokát

látja

—

;

215

ha

illy

szegény,

iiioiidoin,

azt hallja, hogy a' gyermek-

gyilkolásnak eleje vétele végett máskép a'

nem mtézkedtek

hatóságok, mint egy hóhérnak rém gyanánti háttérbe

állítása által,

nem akarnak

hogy 4

forintnál a'

dúsgazdagok többet meg-

adni egy szegény ártatlan gyermek'

ok kik milliókat költenek hiábavalóságra ha azt hallja, hogy 100 illy szerencsétlen közt 80 90 mentésére

,

,

—

megmentett 10 pedig tán az utczán fagy meg:

elhal, a'

ha mind ö

—

ezt hallja,

's

ollyastul hallja, ki szenvedett mint

mi rá nézve már elegend ok sympathiára

—

ki,

mert bizonyosan ö miatta exponálta magát (!) érette szenvedett: és nem természetes-e, kérdem, hogy lelkében olly anthipathia, ném, de olly gylölet és

megminden vagyonos iránt, miszerint aztán nem kell egyéb, mint egy kis alkalom és egy kis vezér, 's ím kesely íí - hosszura vonulniilly gyönyör nak körmei, és kész kivágni szemét képét a' szerkesztnek kölcsönvenni bátorkodom, csakvetés fejldik

ki minden felsbbség,

—

—

akárkinek, de hogy éppen ellenkezleg alkalmazva még legnagyobb jótevjének is kire bálványai csak uszítják; mert lettdolog, hogy, „lelkesülés kezdi, rjöngés kiséri, és megbánás követi a' forradalmakat » *"). A' hatóságok' és nagyobb birtokosok' egyéneire pedig ,

illy könnyelm meg nem gondolt megmondom. Ezer arnyéklat közt, melly ezeket egymástul megkülönbözteti, tán három f osztályba oszthatni ket még is. Vannak, kik nem má-

milly

hatást tesznek

toll-exercitiumok ?

sok' de

magok' sugtábul cselekszenek,

's

kiket ekkép

sem gáncs nem mozdít, t. i. olly dicséret 's olly gáncs, melly kivülrül j. Ezek jobb vagy roszabb kedvvel mindig eljárnak emberi kötelességükben. Van^ nak megint, kik ha nem sóvárognak is jutalom és di-

sem

dicséret

cséret után, mégis megkívánják az elismerést, a' mél-

tánylást;

mi ha elmarad, vagy mit ha szemrehányás,

216

koiliolás,

rngalom pótol, jó kedvüket vesztvén elVannak végre ollyanok. kik soha másnak

só't

fordulnak.

vagy a' közönségnek hasznost nem tesznek, és ha erre ervel hajtatnak, malitiábul azért sem teszik, st még roszahbat tesznek. Az elsk' száma nálunk, mint minden gyermek népnél még felette kicsi; a' másik osztály, hála az ég, uaprul napra n. és ebbül emelkednek aztán az els osztályba, ha vaskéz nem töri ketté a' még midig gyenge és hikább csak most fejledez müvet; a' harmadik osztálynak végre mind szkebb körre szigetelvék ugyan, hol azonban meg kell vallani 5 vitézül tartják magukat. És most summázzuk össze a' hasznot. A' jók rósz kedvbe tétettek, a' meglehetsek elkedvetlenítettek, a' selejtesek pedig még hikább megbicsaklák magukat mibül. közbevetleg legyen mondva, azt hiszem, elég-

—

;

ségesen kiviláglik, milly

felette éles

létez közvélemény még

fegyver hírlap, ki-

vált valami fénykörben

hírlap, és

ban, hol

olly

a'

fkép

olly

hon-

kevéssé van kifejtve

állítva, mint Magyarországban: mikép valóban azzal legnagyobb csudákat is mivelhetni

és okszerinti alapokra

ugyan, de az viszont

a'

legkisebb indiscretio által

is

va-

méreggé válhatik, 's természetszerit annál ersebbé, minél nagyobbak és sürííbiiek az indiscretiok. Es valóban, ha felütjük az emberiség' évrajzait, nem fogjuk tagadhatni, hogy idiscrctiok által sokkal több nyomorúság háramlott az emberi nemre, mit malitia által; mi más szavakkal nem egyéb, mint az. hogy a' gondolatlan hámíg a" szántszámlékos romszor gyújtja inog a' h;izat csak egj'szer mibül azt hövetkeztcthetni, hogy nincs az emberi események közt nagj^ob felelet-tehcrrel járó praesunitio, mint másokat vezetni akarni, mint másoknak de

lódi

,

;

csak legkisebb

ir.inyt is

aditi

akarni

.

mieltt

's

minden

ámítgatás nélkül egészen tisztában volnánk magunkkal:

hogy

az, mit tanítunk, jó,

hogy azon

lit,

mellyet kimuta-

217

is; mi meazoknak szolgáljon feleletül, kik azzal gondolják minden felelség' íerliétül 's pedig ugyancsak diadalmiit masan felmenteni a' Pesti lap' szerkeszíójét, mert

tünk, miiulcn bizommj^al üdvös czélra vezet,

gint

—

—

állítják

meg

lepte

„nem

dologra, és ót úgy egyéb foglalatosságai közt az újságszerkeszvolt elkészülve

a'

mint egykor ekeszarvánál lepte

tés,

meg

Cincinnatust

a'

consuli ró'zse''. Mintha bizony az ügyetlen operatort, ki

az életbe visszavarázslás

lielyett

azokat, kik szerencsét-

kése alá kerülnek, hadesbe küldi, kimentené az, liogy

len

nem

szerszámai

volt elkészülve,

gédjei

ügyesek

'sat.

's

;

nem valának

tiszták, se-

mintha Magyarország' jövendjét

magasra emelni a' magyart könnyebb volna, meily körül ekkép mindenkinek szabad sót

bíztosítni, 's eió'sre és

míítétel

dicsséges lenne kontárkodni, mint egyént operálni,

's

helyre állítani vagy legalább kifoltozni porhüvelyét

's

;

mintha kevesebb felelség fekünnék azon, ki nemzeti míítételeket hibáz el és így ezreket, mint az, kinek egyéni

nem

tételek

m-

sikerülnek, és ki ekként csak egyeseket sújt.

A' szerkeszt azonban ^^népszerség utáni szomjában» mellynek napi divat szerint mhident alárendel, minthogy sok magyarral azon altatásban van, mit a' hwatásnil szóló vezérczikkében mhiden kétségen túl bebizonyít, vagy hikább <<elárul»: hogy népszerség

—

nem

nélkül

használhatni;

nálni « népszerség

holott igen sokat lehet hasz-

nélkür% valóban igen sokat, csak « fényleni, éljeneket aratni nem'\

akarjon az ember, de

—

és csak

e' körül forog a' kis különbség a' szerkeszt, mondom, népszerség utáni szomjában azonban meg nem elégszik azon sympathiával, mellyet, a' háttérbe

hóhérral és

állított

bérrel nél

:

már ugy

de

nyerje

még a'

is

a' fejenkénti

4

peng

annyira biztosított

fonnt dajka-

magának

a'

nép-

tovább megy, és mikép elmulhatlanul meg-

szavazatok' többségét

—

minthogy alkalma-

218 smt mhidentt, de Magyarországban bizonyosan tek, a' munkakerülk 'sat. vannak többségben

a* res-

—

an-

nyomort és ínséget házankénti meglátogatásában, a' szerencsétlen gazdákat állítja pro coronide mint szívteleneket a' pelengérre, 's pedig egyedül azon felette mély országtudományi okbul, mert ingyen nem engedik át házaikat mind azon szerencsétleneknek, kiket Pest' ifjúsági varázsereje olly aggasztó számban vonz magához, hogy tlük már már alig van szabadudalgó,

—

lás.

nemes

's

O

a'

azonban nem akart roszat, bizojiyosan nem; « mennyire lehet, leszállítni

czélja csak az vala

:

a'

szegényeken vett házi bért, és egyáltalában megnyitni

a'

vagyonosabbaknak szívét és erszényét ügyefogyott vagy tán bizonyos egyes gazdát,

felebarátaik iránt;

kihez nincs szerencsénk, de ki tán eltte ismeretes,

's

—

—

megérdendi a' büntetést, elhiszszük nagyon ha kezébe jut a' lap, tán javítni is fogja magát, egy kissé megkorbácsolni ». ki

és

A' czél tehát szent, és vajmi szép világba helyzi a'

szerkesztnek jó

kár hogy

szívét,

házgazdákra,

a'

kivált a' külvárosiakra, kik általán véve szinte lette

nem

fe-

pénzes emberek, de nem ritkán nagy családnkat

házuk bérébül bajosan,

mint

alkalmasint

«í"estemény»; de

a'

egyedüli jüvedehnükbül

nem

a'

helyett jóformán nevelte a' népnek,

minden kész vagyonra ugy étvágyát, és

így jót

mellyen keresztül

paxot

lát a'

tengetik

hatást szülte ezen

várt

a'

is

t;igitott

naprul napra

azon

irigy

növeked

szemiivegen,

szegényebb mindig szívtelen

birtokosban,

's

iiar-

ennek több vagyonát, több

soha nem keresi nagyobb értelmességében és nagyobb szorgalmában mire t figyelmeztetni tán telietségét,

—

nem volna

épi)en rósz.

ket szül egy fejledez nomia-politikai

elvek

—

Milly sajnos következménye-

országra

.

lia

csepe^^tetnek

illyfele anti-ueco-

az

irgalom' szent

;

219

szavánál fogva

népbe, azt tán minden megmutatás

a'

meggondo-

nélkül elhiszi mindenki, ki csak egy puszta

akar magának elegend

lásra

nem

ságot venni, mi tán tán

valann'nt

azt

elliiszi,

is

idó't

és elegeiuló' fárad-

nagy áldozat volna mikép a' községre nézve

olly igen

csak egy kissé hosszabb idó'leforgás

ha

a' helyett,

hogy

a'

alatt

jobb volna,

tehetséges gazdák mhit szívte-

lenek állítatnak pelengérre

,

ók hikább példa gyanánt

volnának kimutatva; mert hiszen ók sem lopták vagyonaikat

de felette kevés kivétellel,

,

verítékkel szerzettek azt. '8

keszt' ne tudna,

ságra,

és

g-yiijtana a'

pedig hogy

anathemát.

munkátlanságnak,

az terebélyes olvasottságánál

a'

's

kínos

illyest a' szer-

készakarva kiáltana

szorgalomra

a'

rendszerit

a'

munkás-

szántszándékkal

's

henyélésnek gyertyát,

küUWiös elmebeli tehet-

ségénél fogva teljességgel lehetetlen; mikép az egész

«viszásan rakott készítmény*, a' « minden tervnélküli sakkvonás » nem is egyéb, mint egyedül és egyenesen az érzelmek' tömkelegében keringelö felfogás' magzatjainak azon

egyike,

Smith, vagy

illyféle

mellyiíek Arthur

Young, Adam

hideg számolónak tisztes képében

«az értelem » semmit nem dörgött fülébe, féle

's

melly

illy-

jótékony dörgés' híja miatt édes atyjának tollábul

Pesti Hírlap'

azon édes illusioi közt folyt ki, hogy a' IS-"^"^ czikkének következésében ezentúl

kevésb,

senki

bona

fide

és

tán

nem fogja szenvedni az elevenen

temettetés' borzadalmit,

behozatalát

is

's

valami jobb egészségi

megkedvelendi

a'

politia'

község; és mi legfbb,

adakozóbbak fognak a' birtokosok lenni, és a' hatóságok is ezentúl jobban megfogják magokat becsülni mert hiszen mindenik kikapta a' magáét; miszerint bizo-

—

nyosan nem sokára lelencz- és kórház denütt,

vagy ha nem

is

is

épülejul

tüstént, legalább illyesnek

van vetve elvégre valami jobb alapja

(!)

és

min-

meg

mindünnen

220 hogy roppant léptekkel halatl Es mind ezt a' jó szív tisztán látja, 's a' gyönyör képnek annyira örvend, 's gondolván: felette hasznosan 's ekkép felette dicséretesen (!) járt el tisztében, magával annyira megelégszik, hogy alig bírja magát, és egyre olvadozván, legott kész tüstént megavnlósnl azon édes érzet,

Hunnia

I

jándékozni

a'

hazát ismét

valami

porán készült köz Szerencsei magoriával

mellynek édeni

,

zelhetni

—

gával

honnak számtalan

nem

a'

olly

's

köz

léte

—

ellentállliatlan

dicsó'ségi phantas-

mert mit

az

bonj'olít

« szíveseit »,

köz

illyféle

nem

kép-

varázszsal ragadja ma-

számolhatni, milly progressioban

dókba

szintolly sza-

és

uj

mikép aztán

nó'^,

ki

milly tébolj-

bajjá vált,

köz nyava-

lyává nevelt «szívborjazás», mi sok magyarnál, kik közül sok néha és nemiekben igen jó tapintattal bír, de éppen nem jó pliilologos se nem jó psychologos, «ész-

de vajmi hibásan;

borjazás>' alatt ismeretes,

magára hagyott jó

ész'

termékei

mindig,

a'

mert

a'

magára

hagyott jó szí^niek termékei ellenben csak kivételként és felette rövid idre jók; mikép aztán ki nem számolhatni

mondom,

milly progressioban no' és milly téboly-

tlókba bonyolít az és kölcsönös

lázzá fajult

ményben

illy

egyszer köz nyavalyává nevelt,

végkép kótj^avetyekénti felingerlés

's

«szívborjazás»,

olly

értelmi

siily,

ha nem

által

létezik a' közvéle-

melly lígy szólván minden

szegletbid, a' Pesti lap' IS-*^* vezérczikkét

illetleg,

illy

módon hangoztatná szavát: .,1'topia emberek közt nincs, és nem irgalom, de nmnka a' közgazdagság' talpköve; és azért az, ki

egyes esetek miatt egész hatóságokat

törekedik gyanúsakká tenni, a'

hat()ságok

nem

's

kivált

olly

idben, hol

ros/.ibbiihiak. h.inem ja>nlnr»k.

's

ki

egyes fösvé-jiyek miatt minden birtokost ügyekszik gyülíllet'

színében festeni, és kivált olly idben, hol

a' bir-

tokosok nemcsak szabatlabb pályákat nyitnak keresetre

221

a'

birtoktalanok' számára,

némileg

a'

önmaguknak

mint

volt,

sót

kész vagyont készek velük osztani; az, ki

így cselekszik, bárniilly becsületes ember, bármilly nagy talentum volna is egyébiránt, 's bármilly szépeket, nagyo-

kat

's

bizonyosokat Ígérne

jó tanácsadó, az

nem

Mibül az foly, liogy bír a'

közvélemény,

is

a'

sokaságnak, az nem

vezet jó útra."

ott

ott,

hol

illy

szilárd alappal

mindent elmondhat bár

a' leg-

nagyobb auctoritas is kártétlen, mint például Britanniában hol ellenben éppen nem létezik közvélemén}-, vagy ;

az, melly létezik, hyperbolán, hypothesisen és fallaciá-

kon alapul, mint Magyarországban, ott meghit sokat teljességgel el nem mondhatni « kártétel nélkül »^ 's kivált ollyasok nem mondhatnak el sokat kártétel » sót ^<

mindent veszélybe hozás nélkül, kikre mint oraculumra tekint az ítélni

nem

tudó, és az inkább szívének enge-

d' mint eszét fárasztani szeret sokaság. 'S

ím

a'

kulcs, a' Pesti Hírlap' állásunkhoz szabott

becsének méltánylására.

nézzük

JLFe

a'

Pesti lapnak valami

suk, mellyik? A* nyomor'^-.

—

12-*^''^

A' vezérczikk

lap.

Ebbül

Jól van.

más számát.

is

úgy

,,

'S lás-

Halál és

fog tnni, mint

ki

a' nép' szenvedésivei sympatliizáló, vagy nép szenvedelmivel coqiiettirozó thema, valamint INIaestro Rossininek sem jár egy darabja is bizo-

akármellyikbül,

inkább

n'

nyos crescendo és impetuoso nélkül.

Az

egész czikk' alapja, mellybül mint valóban

felette

már bátorkodánk itt ott egy kissé csipkedni, szinte « koholmány », vagy ha ezen kitétel nem tetszik, azt sem bánjuk «egy ártatlan kis téve€lés», melly egye-

jó ízübül

dül

Pest városa' egy igen érdemes polgárának szavai-

bul

vévé

eredetét,

egek'

irra

kinél

íi'

's

;

azonban, mit szinte hiszünk primac informntionis^>^

nagy

felette c'

peuples In'rí'k'

^*)

's

syllabizáló

ainsi que V on

est

Pesti Hírlap' szerkesztje

— mit hiszünk, és miért áldja meg — melegebb emberbarátot nem ismer

mint mondja

— tán

—

ki

mert mint látszik <
egyébiránt mint látszik,

talentummal

f/ourcnie

az

ct

(/ne

csörtet elö

V on

nem

—

cl

réffcnérc Irs

minden egyébre alkalmasb, mint éppen

átbocsátására, vagy « nemzeti vezérczikkek» súgá-

sára.

Ezen kíirülmény azonban

elkerüli

a'

í*esti

Hírlap'

szerkesztjének íigyelmét, és hogy ne mert hiszen az ót meglátogató emberbarátnak szíve ollyjó, mikép híre '?

sem

lehet rósz

;

minélfogva olly

rögtönzéssel fogja

is

223

magusí hatással járó vezérczikk' alapját, melly mögött messze marad hátra még a' patrocliisi liecatomis elfelejt, mieltt vezérczikkezni kezbe is, mikép dene bizonyos 's csak most érintett operatiot , mellyet fel

a'

,

a'

közéletben <'syllabizálással»,

a'

mostani divat szerit

pedig <*betíízéssel» szoktunk kitenni

megesik az embereken neken

is,

's

pedig

még

a'

—

és furcsa,

(le

legkitnbb egyé-

hogy szivandalgó állapotban, midn

nem

delmek' pápaszemcin néznek keresztül,

a'

szenve-

tudnak,

bi-

zony nem tudnak jól olvasni, de még csak tisztán syllabizálni sem mindig 'sat. 's így lön hogy rögtön 's mieltt többet lehetett vala tenni a' szegény halottaké

—

,

,

'*

vagy mit is mondok: a' szegény hatóságok* büntetésének egy kis enyhítésére , mint a' nagy betkkel kitzött vezérczikkhez egy, kis betkkel irt kis visszavonást vagy ^<

mieltt

kisimítást ragasztani;

meknek

mondom

az éretlen gyer-

életben tartása végett többet és sikeresebbet le-

hetett volna tenni, bizony prés alá jutott az utczán találl

szegény 280 az, melly

szárnyára

És

lialott.

— tán

hagyva,

jiem

azon határt, mellyen és az, ki

éljen a' sajtószabadság

csak egy kis kísérletül

ha nem

is

túl

találja

még

—

saját

<
Oh

,

kivált

's

némileg

maga

tapintatunkban

irgalmas Isten!

kesely-szem, de csak egy

kissé

tenger-szövevényü körülményekinek hona csak egy kissé drága, az fel és

bír hideg megfontolással

inkrül

Ítélni,

ne jajduljon?

tunk

a' liolt

—

Csak néhány éve, hogy kibontakoz-

latán'

Törökországban

is

akarjnk magunkat

sorvasztó karjai közül

—

—

ha

csalni

's

mikor tán

,

örökké csalni nem

több valódi n^ilványosság vala,

mint nálunk; mert hiszen azon « veres fonál

'^,

Pesti szerkeszt szerint nemzeti lobogóinkon

melly

a'

villogott

mindig keresztül, illeti

—

évrajzaink' inkább azon idszakát ha ismét nem akarjuk magunkat csalni mi-

kor hazáért és szabadságért

—

karddal küzdve, rendes

224

elmesuriódávS

nem

vala

's

nem

még

lehete

napi renden,

ekkép azon nyilványosság. melJy akkor inkább tettek mint vélemények fölött létezett, természetére nézve egészen különbözik azon nyilványosságtul. melly a' sajtószabadságnak, ezen legszebb istenadománynak szüés

csak néhány éve mondom, liogy szinte több nyilványosság vala Törökországban, mint nálunk , 's íme, miután e' tekintetben eddigelé úgy szólván, egy meszlöttje

;

vala egy adagi engedményünk- elttünk a' száz akós hordó , hála az ég, tehát kevesb korlát és úgy járunk, mint szüretkor a' szó'ló's gazda, kinek messzeszelj^

!

nem szabják

ly énként

elébe az éltet nedvet,

hanem

ki

kénye kedve szerint meríthet az ég-adta forrásbul 'sat. csakhogy ö ismét kialuszsza magát azon szem azon:

ban, melly sokáig, felette sokáig volt igen nagy sötétben, habár ezerszer

kesely-

sót százezerszer sas-szem

megvakul, ha rögtön nagy világosságba állíttudja Isten a' lehet' legnagyobb jó én melly, ják; is ennek tartom, 's tán a' mennyország sem egyéb volna

is,

—

—

csakhogy lépcsnként szokhatik hozzá oda

a'

's

emelkedhetik

gyarló euiber.

'S valljon

ki merít

ezen kútfbül, melljet mindig

sajátunknak hittünk, mellvért küzdénk, és mellynek megmentéseért solia

nem nmlattuk

rajtunk elkövetett

a'

el

keser panaszszal megha azt állíták a' felsbbek <<még nem nekünk mert azzal magunk' károsítása nélkül nem vol-

sérelmek' fájdalmas harangját húzni, való,

— —

tán csak egy kis 's melly most nánk képesek élni ha nem is tökélekisértetül vagy inkább kísérletül tesen, de sokkal nagyobb mértékben 's kiterjedésben '^

van

saját

,

ta|)intatunkra

és saját discretionkra hagyva,

mint nemzeti életünk' akármellx korszakában ki az, ki olly « lelkesedéssel" merít

egyedül

<*

közniegmáuiorosítás

'^

és

e'

—

ugyan

kútfbül, mikép

ebbül

foly(>

<
225

— melly

alkalommal aztán kümiyebben «el lehetne végezni » egyet és mást vagy az isméti "adagként! egy messzely engedményre tétel » azon kirekeszt elö-

chia*^

—

lehetségek' egybeállításibul kisül?

látmány,

melly

ugyan

azon ügyes, azon

ki

nemzetünket ezen

rius, ki

ba

a'

szerencsés dispensa-

olly annyira kéjteli

bet

hogj^ örömtül

lielyzi,

felette

szerint

dilemmá-

bó'rébül szeretne

pattanni az ember, valljon ki ezen jó lélek? Alkalmasint

valami tavasz-életkori, tapasztalás nélküli jámbor

még meg a' viszontagságok, nem vonult még haszon-

andalgó, kitinem edzettek

napfény és vihar

ki fölött

el

nal», és ki ekkép azon édes hiszemben él: vajmi jóté-

konyan rug egyet az « elvnek '^ az « ügynek "'s a' « nemzetnek » elmozdításán, ha mennyire bírja, megnyitja az eddigelé mindig olly szilárd kézben tartott csapot; mikép némi lelkes'^ segédeinek hozzájárultával meg is nyitja a' csapot úgy és kár, hogy még mindig van idegen kéz a' csapon, mert ám, ha oUjas éppen nem volna rajta , még akkor látnók, milly «tágkeblüleg» nyitná <*

—

meg

azt

—

úgy megnyitja mondom egy évnegyed'

alig több, mint

káprázási,

több

szemfényvesztési

az ezeltt csak kevéssel tartott

egy

csapot, hogy

szem-

"világosság'^ buzog

sötétségben

tökéletes

élt

is

magyarra, valóban sokkal több, mhitsem hogy

azt nemzeti tilag

a'

lefolyta alatt több

testünk haszonnal

magába

szívni, táplála-

megemészteni, és egészségileg elkülönözni de csak fél

század

alatt is birná.

És erre mit válaszolhatunk? Oh fájdalom! Oh mindenek felett kínos érzés Nem azt hogy ezt valami I

:

súly és hitel nélküli túlbuzgó cselekszi, ki nemzeti

ébredésünk' titkaiba

nem

Aálági tapasztalása nincs,

hatott, 's

szavát mint felette gj'engét a' játszi

szell,

's

illyes

nem nem

fel-

hathatott, kinek

lehet, és kinek

ekkép hatástalan' elvinné

liatástalan' eltörlené a' nap.

15

Nem,

ezt

226

nem

és

válaszolhatjuk,

szen azon érett

férfiú miveli

Áment"; mert hiezt, kiben a' magyar

kiért

ekként

felette

mid

megsértését

legszentebb jogainak

LV

mint "Macbeth"- ben az

imádságához nem ragaszthatjuk az

<«

szemlélni, és

vélte

sok hasznosnak elmelló'zésével 's id feláldozásával, oUy lelkese-

felette

sok szép drága

déssel vívott

meg

legtöbb hatóság és számos egjes,

a'

gjönyörü lelkesedéssel ha mmdenkoron megMV, mind belülrül mind kivülrül pro aris et focis is a'

}nilly 's

magyar: nemzeti

's

melly csorbát ütne

nincs hatalom,

jót állok,

alkotmányos szüzeségén.

— Oh

Egek

a'

!

nem-

nagy kedvencz mivel illyest, kit olly korlátlan bizodalommal ruház fel nemzetünk' tavaszi osztálya, kinek minden részeket egyeztet, minden hazai erket zeti

üszpontosító vezérletéhez olly édesörömest állna a'

cselekedni olly

tehetségén

és

a' tenni,

annyira buzgó férfiú, kinek roppant

nem

kisebb

népszerségén

olly

éJes

dús reményekkel csügg az aggastyánnak , az fogná felfogni a* gyengültnek szeme, hogy majd olly

nálnak végét

ott.

hol az kezeikbül kiesek, és

's

el-

fo-

fogná

dicsség és boldogság' azon magasságára vezetni a' magyart, milly magasság csak kecsegtet álmaiknak vala néha néha sejtett keser-édes rajza. Igen azon férfiú cselekszi mind ezt, kinek felemelésére és különös nimbusba állítására olly ritka esetileg fognak kezet a' valóság — mert ki merne kételkedni roppant tettleg a'

elmebeli tehetségén

—

és

a'

képzelet

—

mert

Iúszímí

sem merné tagadni senki, hogy nem egy állítja t olly magasra — és kik így cselekszenek, tán nem leghasznosb " barátjai — legjobb vagy legalább nem tán azt

<'^

hol halandó, kivált egy kissé hossz;ibI> ideig

vagy csak Igen

nnvcl

felette illyest.

es azt hiszem

<*

<'

keservesen

»

taríliatja

kitül ainiyit várt a'

megi rdcmletten"

is:

('j)|)en

fen

nom.

magát.

haza és méltán,

mvrt. hn v.ilakitül.

227

valóban ö tle

telik ki ínég

iiyival

adósa, ha többel nem. az

honnak, mint

a'

a" lélek

és mi

any-

olly szilárdul védte

szerény tó'kéjébül

egészen elcsügged, ha

's

hazának

ritka capacitást a'

olly

tekhitetben

e'

kevés haszonnal

engem csak az

legalább

még

némileg, hogy van

,

úgy só't

illy

is felette

annyi kár-

valóban fájdalmas; s tán

ral látja kiadatni uzsorára, ez

csak az

ó't

;

is

is

ö legalább

haza neki.

Búba merül

—

legnehezebb

a'

azt hiszem,

n' nicgérilenilettct illeti,

—

nyugtathat

meg

kilépni a' szívandalgások

idö

és szívstigalások' azon örvényébül, mellyben

ki kering,

sem vezérnek, sem országembernek nem való, olly kevéssé orgánumnak, melly közvéleményt

és éppen

alapítson

Pedig ez lett volna a' Festi Hírlap' szerkesztjének hivatása, ezt vártuk, valóban ezt, és

és azt kiképezze.

lapja egy közönséges pletjka-

nem kevesbet; mert ha

koholmány- lapra sülyed, hol csaknem olly síír a" visszavonás és a' mea culpa, mint az állítás és a' tiia culpa; mellyet minden irkafirkász, minden elméncz, minpedig hány van illyen den <'nem legjobb akaró

és

ki

nem

—

—

'^

bujhatólag megczáfolhat, és hitelét naprnl nap-

ra soványabbra rölvén

színpadára

állíthat,

a'

közönséges gúnymosolynak

hol az utolsó jelenet mindig a' divat-

bul esés, és elfelejtés

vagy megsemmisülés, ha

illyes

haladókra'^ nézve valóban a' lehet történnék, ez ránk legkeseríibb körülmény volna; mithogy hitelünket min^<

den módon nevelni azon szempont, mellynél magasb ránk nézve most nincs, most, midn Európa kezd ránk tekúiteni, és tlünk felette sokat, 's ekkép nem csak emberit, de férfiúit

csak

a'

csületes

külföld, de

része

is

is

nem csak Európa,

nem

's

nemzetünknek azon jó hiszemíí bizodalmasan

jövendnknek egyedüli sé fog sülyedni

vár,

alapja.

a' Pesti

lap,

vár,

be-

melly nemzeties

Es pedig okvetlen ha, míg id van 15*

illyes-

—

de

228

felette

sok már nincs

—

ki

nem

lép, hírlapját tekintve,

az érzelmi andalgások és szívsugalások' azon örvényébül a" szerkeszt, csábító, szétlító' és

nem

végre ki

bír

mellyben most kering, és mellynek végkép elslyesztó' tántorításábiil elmenekedni még a' legszerencsésb al-

legdsabban felkészített fó' is. Igen, ez leszen, ha az érintett önmagát 's másokat csábító, és tévutakra vezérl körbül, míg ideje van, ki nem lép a' kotású, és

a'

— — és emlékezzék meg szavaimra — Ezt jövendölni merem Pesti lap' szerkesztje, lapjának elmulhatlan sorsa.

jóllehet

egy cseppet

sem tartom jóslónak magamat,

de azért, valamint más emberek

is

tudják, kik szmte

elre megmondani, hogy példáid tönkölybül mindig tönköly, csermakkbul mindig

nem

úgy tudom én

jóslók,

vagy csak

cserfa lesz,

pasztalási kulcs

is

illyes lehet,

szerint azt is

és szinte ezen ta-

tudom, hogy az érzel-

meknek az értelem által fékben nem tartott ömledezései, és illyest magukban ha gátot sehol nem találnak soha nem találhatnak, mivel magukban nincs határ —

—

kicsapongásokra, és végkép rjöngésre fajulva, okvetlen mindig zavart és veszélyt szidnék, melljnek szint-

oUy okvetlen vég«^redménye ki

nem

a'

többé alig vagy éppen

pótolható kár, és az ezzel szorosan

kescríí megbánás,

vagy

egybefügg

tökéletes kétségbeesés. 'S mert

ez e(hligelé mindig és kivétel nélkül mindenütt így törmost, midn hála az ég, a' sajtószabadság' isteni

tént,

áldásának következésében naprul vatba az ész' uralkodása,

a'

elérendi, bármill}^ fényes és

nak kezdete,

napra hikább

Pesti Hírlapot

ragyogó legyen

is

is

j

di-

okvetlen pályájá-

bármilly sokat mozdítson és milly nagy

következményeket húzzon is maga után, a' megbánásnak st a" közátoknak nmrczora büntetése egykor; 's tán (lbb, mint sok gondolná, ha a' szerkeszt, míg idí»j«'

van,

a'

szívandíWgási kíu'bül egészen

ki,

és

a' csal-

229 hatatlan számú értelemnek körébe egészen be

nem

lép.

Vegj^e tekintetbe szavaimat^ vagy legalább emlékezzék

meg

—

'S most meglátjuk: a' Pesti nagyobb ember-e, mint nagy ügyész valósággal magasabban áll-e , mint hazánkban egykor olly nagy fényben állott 's itt ott még most is eléggé fényl hó'sei a' rabulának 's végkép hazánk' javát , a' magyarnak felemelkedését szomjazza-e inkább, mit saját nimbusának teljék mibe telik » fentartását, és van-e eltte magasb szempont, mhitsem hogy eddigi modorját,

azokrul egykor.

Hírlap' szerkesztje

;

;

<<

eddigi tactikáját védje. 'S

most, mieltt

Pesti lap' 12-'^

a'

mennék

számának

to-

azt kérdem:

köz

dolgaink' latán pertractatioja' korszakában, melly

úgy

vábbi syllabizálgatására

át,

szólván szinte csak tegnapeltti, volt-e sok nyilványos-

ság honunk' köz egén? Mire mint mikor

nem

a' felelet

mint az, hogy világunk valóban

nem

lehet egyéb,

volt sokkal több,

hold és néhány csillag monopolizál-

éjjel a'

ja azt, és minden, mint politia nélküli kis városban, lágítás 's

nélkül az

tán csak

itt

álom' legvastagabb

ott pislog

mákonyát

vi-

éldeli,

egy kis mécs, mellynél ritka

vagy mellynél mi után megint azt vagyok

hazafi eseng Isten' oltára eltt a' honért,

még

ritkább bölcs viraszt;

bátor kérdezni: ugyan üdvre vezet-e

a' ^^saltus in

natu-

ra»? és nemzeti kifejldés a' természet' nem azon legszövevényesb, legkényesb mködésinek egyike-e, melly olly ritkán éri el befejezését, lódi

férfiúságra felvirult

olly sötétséghez képest, tó bilincsei

miszerint alig látunk va-

nemzetet ; és kérdem tovább mellyben

a'

századokig tártának, és

:

latánság' zsibbasza'

szegény magyar-

nak sorsa nem igen volt különb és híresebb, mint híres kik illy keKaspar Hauseré 's köszönet azoknak, gyesen tártának, hogy orrunkra ne bukjunk, 's kik tán azért, mert a' Pesti Hírlappnl nem tartok, most azt

—

230

megtértem és velük tartok; niiut nem külöuben üdvözlet és lialhatlaii név azon német -magyar versfirkálóknak is. kik, mert mint mondják, már férfiak lettek, sínlik azon sötétséget, mellyben valónk, 's mellynek hiszik:

alapján tán könnyebb lenne

ük

—

ket századok' leforgása tökéletesen elszoktatá,

volna-e

a'

saját személyileg emelkedni-

mondom, melly szemein-

sötétséghez képest

illy

minden nagyobb

alatt

nem lehet legnagyobb

világtiil ^^saltiis>^

minden korlát nélküli sajtószabadság? Mikbül

azon következményt húzom kép a' dolgokat, nem mint

—

's Istenért, vegyük végazoknak « lenni kellene », hanem mint «azok vannak » hogy nálunk Valaminek még kell korlátozni e" világítót, mert hozzá még nem szokva bizony elszédülünk 's egybekeveredünk , és ezen « valaminek'^ oh magjar! ne verd mindig tenmagad a' tó'rt kebledbe ezen « valaminek'^ mondom, « magunknak » kell lenni: mert máskép az idegen kéz' beavatkozását mi magunk teszszük szükségessé, ha vak szcnvedelemtíQ, vagy tudja Isten milly szenvedelemtül liajtv a, nem kívánjuk egyenesen azt, hogy minden fó'tiil talpig felforduljon. 'S mire nézve midó'n az angol mozgonyárral az egy kissé tágabb és szorosabb csavarok-

—

—

—

rul 124-''^

lapon felhozott

^<

velem történtet » ez alkalom-

mal emlékezetbe visszahozni bátorkodnám, és a' sajtószabadságrul keblemben hordottak' részletesb kitárását máskorra hagynám, addig is az itt következ elleges kis okoskodással végzem be a' Pesti lap' 1-2-''''' számaugyanis:

iul eltérésemet. 'S

A' sajtószabadság olly világ, mellynél bár gynlasztóbb anyagok közt ságl)an problémákat

még csak nem beriség felette

a'

is

fejt

a'

sejdített

lökélyesed(''s'

is

a' leg-

lehet legnagyobb bátor-

böles

,

és mellynél eddigelé

fokozatban czeljálioz

kömiyen nu'gpcrzseli magát

,

a"

az emazonban

kt'izelítend

mellyben

világossághoz uv\u

231

lehet legnagyobb jónak tar's olly lelkesedéssel siet ^'légy'^. Mihez azon szinte kis óhajtást ragasztom: ^*oli magyar, hogy eró's, nagy és dics légy, soha 's kivált most ne légy magadat megperzsel légyl'^ 'S hozzáragasztom engedelemmel még azt: valamint egyén, úgy nemzet is megszerezheti magának a' természet' minden kincseit, és ekkép a' sajtószabadság gyönyör minek Injával áldását is , de egyedül bölcseség által mi tán legártatlanabb , a' viszont a' levegtül kezdve nagy természet' minden adományáig, minden méreggé, st minden átokká válliatik; és a' sajtószabadság, ezen, a' szó után lehet legnagyobb áldás, okvetlen olly fegyszokott, de azt hasonlói ag tó,

és azért abba olly buzgón

:

,

verré válik gyilkol

is

,

melly számtalanszor több egészségest

meg, mintsem

míítételezne

— operálna — rothadt

részeket.

Térjünk azonban

a' IS-"*

pontnál maradtunk, hogy az

laphoz vissza, hol azon

egy kissé hirtelen

sylla-

bizálás' következtében bizony prés alá került az utczán talált

szegény 280

halott.

Már miután fáma ereseit eimdo, és félig meddigi nem követelhetni mikép a' szegény sorsú, kinek számára núics még iskola, nincs még tanító, jobigazsággal

,

meleg emberbarát, vagy a' Pesti Hírlap' olly ritka tehetség szerkesztje maga, és ezen felül lélektanilag véve, a' gyarló ember mindig szeret elbeszéléseihez egy kis liyperboiárskát ragasztani, hogy az, mit embertársának <'jószívüleg'^ uyyt; egy kissé ízletesb legyen: alkalmasmt Soroksáron már azt ban syllabizáljon mint

a' pesti

beszéli valaki: 2,800 holt testet találtak a' pesti utczá-

kon,

a'

28,000-re

Kunságon keresztül Erdélyig pedig tán már a' szám és ez nem olly lehetetlen, mert

n

—

hiszen mindig csak egy kis nullácskát ragasztok hozzá

míg végre egy franczhoni igazgató,

vagy

is.

—

hikább

"

232

«

lap 2S0.000-re

izgató"

magyar

történt, a'

teszi

az utczáii halva

mi aztán, ha

szerencsétlenek' hírét;

vesztegl

határszéli

talált

pestis által

illyes

reuiló'rséget,

ha

pedig csak úgy minden dögmirigy nélkül történt, és ha nem nagjítva, de csak az originális textus szerit nyer

kormányt és a' budapesti hatóságokat, hol nádor, helytartó-tanács, vármegyei 's városi hatás 'sat. is

hitelt:

a'

helyben, valóban igen szép világba helyzi; és lélektani-

—

lag véve ^aii illyes

's

kivált

,

ha ügy szólván miden lapban

vagy legalább

minthogy úgy

is

szín

illy

kész mindenik

— eró'sen kénytelen —

« tenni

'',

és ekkép tán

nem ártana annyi különöst nem irni, és annyi embert el nem kedvetlenítni — eró'sen kénytelen mondom, neazon egyeztetó'i és kézfogási kapcsot, melly

nél-

kül anarchiába igen, de jobb állapotba bizony át

nem

velni

megyünk 's mellyet — hiszem én de tán nem hiszi sok más — czélul tzött ki magának a' Pesti Hírlap' ,

,

szerkesztje. Illy

hiedelmeket,

felpaprikázni, által;

mert

a'

illy

híreket nagyítni, felczifrázni,

valóban kár,

<Wezérczikkek

hatóságok' azon egyéniben, kik becsüle-

tesen iparkodnak eljárni

recseg vén machinnk"

miképeni összetartásában, a'

kivált

's

felette

közönségben pedig, melly

azon gondolat' alapját

vala-

rósz vért okoz illyes;

illyféléket elhisz,

egyenesen

meg: nem volna-e jobb az

veti

egészet felforgatni egy egészen

uj kezdet' tétele végett;

egy ország' fvárosában a' 19-*'''' században, egy télen át, minden háború, dögmirigy és efféle solininellement comique^^ nagy esemény nélkül azon vagy inkább azon <^solenncllcment traf/it/ue^* eset adhatja magát eló', és ügy szólván <
ott, hol

^'^

,

líolt

embertest találtassék

a' nyilt

utczákon,

olly ebül, sót olly kutyául állnak a'

nagyoWi zavar nem

lehet,

's

ott

valóban

dolgok, hogy már

ekkép bizony be se várjuk

233

egy csigamenésü reformatioiiak annyi unalmas renddel és minden sült galam-

ránk lassanként systematisált,

bocska nélküli bekövetkezését; de üssünk dobra, kótyamint mikor valamit elárulnak, valamit vetyézési dobra mert hiszen okos ember mai id(Iádnak az emberek

—

—

ben a'

nem

revoltál, és szüntessük, bár törik bár szakad,

régi zavart, és segítsük emelni az egészet jobb rend-

be; az az: népesítsük helységeinket, mint a' «Xenien»-

nek magyart gázoló'

irója javasolja, tüstént svábokkal,

ne theoriázzunk sokat hiábavalólag, de legyünk jó, szófogadó németek, kivált ha ö kerül parancsnoki szék's

be

;

hiszen több rend lesz akkor

's

több csendesség ha-

zánkban, bizony több, de tudja az ég, kevesebb valódi «élet» is, és bár mennyi poéta pengesse is «mando-

—

lhiját»

—

sokkal kevesb

^<

valódi poesis is».

És azért

honunk' egykori szebb állása kedveért, hazánk' Remécsak mhit a' « gázoló » nyei se «túl», de Istenért

—

« innen » se

—

I

közönség a' 12-** lapban hozott Yalmont-i: „Cheréhez moi la misére'* ^2) themákat mi egyébiránt könnyen megtörténik ha

Vagy ha nem

hiszi a'

,

,

fel-

féle ily-

lyesek sokszor találtatnak fel, és azt veszik az olva-

sók észre, hogy az

efféle

étkek csak festett étkek, vagy

csak oUy készitménj, de semmi eledel, mint a' millyent az angol halász köt horgára, és bizony szintúgy vagy

még jobban megfogja vele a' pontyot, a' csukát, a' meg a' pisztrángot, mint mi: akkor már

menyhalat, sülyed

a'

Pesti lap, mit csak most érhiték

legels stádiuma

—

a'

— és

ez vohia

pletyka- és koholmány-lapok' so-

rába, és aztán feljajdul a' szerkeszt, és a' mi legszebb,

másban mindig mindent, magában soha semmit sem vesz észre; honnét ^Magyarország átellenében tírságot »

mintha némileg monopolizálni

panaszló rimángással azt hozza el.

is

a'

« már-

kívánná,

«hogy

's

feljajdult

234

ellene a'

— úgy

szkkeblség.'^ .^Mindenki

— akar-

mond

ná, hoZ'%unk napfényre hiányokat, de csak a%okat ne. melylyek a-z ö becses személyét érdeklik

,

mert

az-

kör,

a' kis

rnellyben drága önje mozog, szent, miként a^ föld, mellyen

Mózes állt ; e' kis kör^ küszöbén le a' sarukkal, mint a' muzulmán, ha szobába lép; érintsünk bajokat, mik orvoslásért kiáltanak, de e'

vagy

illetik ;

ság.

ama

— Istenért — csak

Már

«'

ki

ama '^ gyöngéjét megvakmer ujaival a' nyilványos-

i'^ayy

ehhez ne közelítsen

Hlyen

azokat ne, mellyek

!

testület, e

mi helyzetünk, uraim ! " azon «minilenki>', ki

stiissal»5 olly ritka

fényre hozzon

a'

bír

olly

különös

^'gu-

étvágygyal, ki azt akarná, liogy nap-

.szerkeszt minden hiánjokat és pedig

in superlativo gradu

:

azt

nem tudom

sincs szerencsém és azt

sem tudom,

cses személyét veszi ki

a' fö

;

valamint alilioz

ki az, ki

csak be-

szabálybul, jóllehet illyes

szerkeszt úrra tán éppen olly jól illenék, mint akárki másra; amiyi azonban, noha orvos nem vagyok, még

a'

is

ha

világosnak látszik elttem, hogy hánytató jó lehet, kivált az adag nem olly nagy, és ím ezen tapitat-

függ az egész, ezen bizonyos plus

tul a'

dolog, mikép

a' test'

a'

testben létez

orgniiicus részei

is

mind

et

minus-on forog

mocskok

mellett

még

kifelé kényszerítessenek,

mi nem volna üdvös, jóllehet ez aztán ugyancsak mindent kihozna a' lehet legnagyobb világosságra, de épcsak szapen ez okbul car les extrenies se touchent porán a' lehet legnagyobb sötétséget t. i. a' halált is bekövetkeztetné. Felfogom tán érvágás is jó lehet , ha

—

—

:

az álom mély és nehéz, után pihené;

's

nem

de semmi esetre

ollyan, mint a'

nem hiszem,

munka mint

a"

franczia mondja, au blanc azaz a' fehérig való lecsapolást

jótékonynak, kivált olly testben, melly csak képze-

letben «nagy>', de valóságban

igen <
sokkal több heterogén nedve, mint homogén vére van

'saf.

235

ama 280 halóit' üe/i/eben néhány szót Ezen szerény kérdéssel folytatja most a' szerkeszt koholmányra állított eladását; mire, én leg^^Szabad lesz-e

s'zól/tunk?'^

de csudálkozva azt válaszolom: «tessék»; csiidálkozva pedig azért, mert legalább az én tudtomra a' alább,

szerkeszt eddigelé nem igen mutatta annak jeleit, mintha igen kért volna szabadságot valamhsek végbevitelére, mire magában hivatást érzett: mikép az irtóztató vagy is inkább «irtózatos>' mesének alapján egy olly képet

fest is, mellynél

nehéz mesteribbet készítni

tóságok és pénzesek' utálatosb világba állítására

kép gylöletesbe

tételére

a'

a'

ha-

's

ek-

nép eltt, valóban mintha

és Sardanapal volna a' mosta-

Ninive városában laknánk

Ki kell neki ennekokáért mondania kérdésben lev lap' harmadik hasábján

niak' bálván^sa.

is:

nnnt azt

ol-

a'

vasni szerencsénk van, lélekisjneret" elaltatása

^^

hanem ih garassal^

mikép nem játékon i/sáí/

azt gondolni

hogy

:

«'

,

az asszony-egyesülud tánczv italomkor egy sorsjegyet váltottunk , az etjy forinttal^ mellyel az újévi kö~ szöntgetés' alkalmatlanságát nyakunkrul leráztuk: már bemellyen

töltöttük

Isten'

töri'ényét

,

melly felebarátunkat

parancsolja mint minmagunkatJ^^ «

szkkebl »,

gondol,

's

ki

illyes tíz

Már megint

felette

illy

szeretni ki

azon

garas vagy egy forint árut

ki és miliy egyes után

nagy számra

,

itél

szerkeszt

a'

nagy igazságilag

's

illy

a'

felette

—

mind azt hasonlókig nem tudom jóllehet nem ritkán tapasztaltam az életben, hogy sok mit azoban távul gyakran maga után itél másokriil tudom vagyok a' szerkesztrül állítni akarni, ki mély felfogásilag

,

—

—

—

minden életkellemeirül lemondván, valódi cynicus életet és magát 's övéit mindig egészen elfelejtvén, élvén ,

mindig kész, mije van, másokkal osztani

alkalommal bátor vagyok met

—

noha egyszer,

állítni

—

és

;

itt

de annyit ez

kérek

mhit emlékezem, már

figyel-

illyfélét el-

:

236 hogy nem azért van nálunk annyi szegény, szkkeblüek, vagy a' hivatalosok «elsó'tül utolsóig'^ vagy csak « nagy

moudtam

,

annyi ügj^efogyott, mivel azok, kiknek van,

—

alkalmatlanok lennének

részint'^ is

t.

alkalmatla-

i.

hanem hivatalukat teigen szeretnek gondolni, 's még néha a'

nok, nem némi jó gyerekeket,

—

kintve

mit

legtágabb keblüek

is,

ha nincsenek hivatalban,

fó'kép

—

mibe lépéstül és minek beneficiumaitul azonban veséikben —

tett

nem

olly igen idegen mindnyája, milly

tapastalásban minekünk magyaroknak, járás

„oíe

szerint

vagy mit

,

nálunk annp

mintha

delá

pour

qiie

je

franczia szó-

a'

is

mondok

a'

szegény ,

szkkebl

volna

,

a'

valóban és

valóban nem

nem az oka

annyi

a'

már

mette^'

rii'y

elég szemfelnyitó részünk;

többször volt ez

toi

rej-

,

hogy

hátramaradás

gazdagabb, vagy mhitha be-

csületes és jó lélekismeretü hivatalosoknak tökéletes hí-

jával volnánk

;

de azért van

máskép, mert

lehet

ébredénk,

csak

a'

nem

volt,

''

,

és

nem

is

nem

még elvégeznünk; mihezképest nem

is

fel-

lehetett idö, mindent, de

ezen mint számtalan egjéb bajainknak

oka; de egyenesen só't

ügy

sokáig aluttunk, és mióta

legsürgetbbet

«rosz akarat

ez mind

olly

az,

hogy

<^

tehetségünk » elégtelen,

elmondhatni, hogj^ alig van ország

annyi

bkezségnek mutatná

mert

alapítvány

tornyosul

jeleit,

mint

a'

világon, melly

magyar honunk,

alapítványra,

és

alig

van

nép, melly annyi visszás hítézkedéseihez képest és rop-

pant számú más fajták közt örökleg olvadozva, olly aiiiiyira

megrizte volna

"

még

Nemes érzelmekben soha nem maradt

el a'

magyar,

de vajmi sokszor hagyá magát éppen érzelmei által ragadtatni;

meinek a'

és mikor

is

emberségét », mint vérünk.

hibázott,

el-

vahiban egyedül érzel-

íeU;sordul;isa által hibázott. Miért ébreszti tehál

tzzel vassal benne éppen azt. részében úgy sem alutt egészen soha is, és

Pesti lap' szerkesztje

mi egy kis

"

237

mi most

a'

nagyobb részben tökéletesen felébredt? miért mondom ó't éppen e' tulajdonában,

—

—

akarja tehát

mellyben úgy is felcsordul, és mellynek tiílpezsgése az emberi életben olly szükséges «óvakodáson» rendszerint

még

csorbát üt,

csak

idézi

Bulaunak

inkább felforrasztani? és ugyan miért

nem

miért

és

,

követi az

felette jeles szavait:

„In

általa

felhozott

einer iibel yeleiteten

Wohlthatiykeit besteht der edelste, aber nicht der unschad-

mi nem annyit tesz mintha nem volna nagyon kártékony tesz, hogy ezen hiba a' mai idknek

Fehler

lichste

der Zeit

,

;

ezen legnemesb hiba

hanem annyit nem legkisebb hibája, hiba,

mit Bulau. ha ismerné kö-

rülményeinket, és tudná: az egymásra tornyosult alapít-

ványok, jó építmesterek' híja miatt, milly alacsony kis toruyocskára olvadoztak; és ha tudná, hogy most ismét szünet nélkül « adjatok erre, adjatok arra, adjatok mín-

denüvé», és éppen olly rint szólítatunk fel,

a'

népnek, melly, mint

számú

vassuk

nem

gj^ó'zzük

—

valóban

's

<<eló're

—

tunk bé 32-d'k

mélyen kigondolt» tervek sze-

látható romra » nem is szívesen adakoakkor mint szívtelen zsugori harpaxok mutatta-

minden

zunk

«

és lia

a'

mai napon megjelent

Hírlap' vezérczikk' negyedik hasábján ol-

— melly

32-'*'''

lap elttünk

úgy tnik el, mintha

valami mód' ezen munkánkrul részletesebben értesítve volna már

a'

szerkeszt, és ekkép az ellen dolgoznék,

míg kibocsátva nincs, és

e'

szerhit sajátunk; egyébiránt

meglehet, hogy ez csak véletlen, se rencontrent

—

et

que nos beaux esprits

mhit harpaxok mutattatunk bé

nek, melly nép, mint

a'

vassuk, „azért maradt

a'

nép-

Pesti Hírlap' érintett helyén ol-

el

annyira mindekkoriff, mert meg-

szokta volt önmagárul saját erejével

nem gondoskodni ; meg-

szokta^ mindent^ a' mit kap, mások' kegyeimétül várni

,

nem

jutott el meleg érzetére á* gondolatnak : hogy a' ki

ma-

gán

segíteni igyekszik

,

azt Isten

segíti

meg

'sat."

és

Ha mind

238

ezt tudná Bulau.

más

's

részrül ismerné Hunnia' keverék

népét, mellynek rest indolentiáját oliy grnpliice

most

de tudom

idézett,

néptül egészen

a'

festi a'

más értelemben

akkor tudom MagyarorIVer untcr so losen Gehorsamszágrul azt mondaná: baiiden , so iveniqer Ehrfurcht für alles Höhere, und so f/rossem Hány zum 'Mi'issifigang^ wie dermalen in Ungarn so allffcmein wird., die Hheren in Masse ohne allé D/^cretion herobwürdkfel^ und die Armuth dcr niederen Klassen der yachUissigkeit oder dem Gei% der Beamten odcr der vett

sorokban

szerkeszt:

a'

^^

Reichen voru-irft oder íreiss

liebt

irirklich nicltt

— És

ginnty

dcr

:

még

hát lia

.

entweder sein Vaterland nicht^ iras

készek minden engedményre visszásán esik,

lag

e'

Wahne

be-

,

és

szerint milly

ekkép nagyon

millj'

nagyon

feltartóztató-

visszalökó'leg hat, és okvetlen kell hatnia min-

só't

den

's

er in scinem

tudná Bulau: mennyire vagyunk

eíFéle túlliajtásnak

nemzeti, már olly szépen

fejle-

ugyan mit mondana még akkor, kivált ha értésére jutna egy úttal még az is , hogy az emberi vagy inkább az « asszonyi'^ irgalmat felpiszkáló dezett kiképzésünkre;

Pesti lapban ö bitorló

úgy

is

fénylik, mint auctoritas

látszik

—

naliák közé", valóban

zés

tanít,

és

mert hogy jo éppen az ö mondása

j.baromias gyönyörmánior,

megint

jóllehet mhit

,

mivel hiszen ö egészen ellenkezt

;

a'

nem

a' syllabizálásnál

itt

a'

potencirozott romai satur-

igen érthet

történt

—

mintha tán

volna egy kis rögtön-

'sat.

Hogy pedig a' népnek némi 's tán nem felette kis számú egyénei nem azon értelemben vecndik a' most érintett

de

sorokat, mintlia nekik azt

felette rest

nak ez

gyermekek vagytok,

legfó'hb

oka;

kevesechii íóg'^ \sat; tán venni

sokan

a'

niondanák: «Ti jó, és lássátok, bfijatok-

ám dolgozzatok hogy nem ezen

többet, és bajotok

értelendjcn fogják

szerkesztnek, egyébiránt igen

hi-

239

szem. legjobb száiiflékbul foljó leczkéit: nzt abbiil gyanítom

mert

— és tán psychologice véve nem egészen hibásan —

szám) Xi/ilráni/omtríe/ (S-* szám) liot, vessz, szám) 'sat. vczérczikkek áital már olly jó hangalatiivá oUy fogékonynyá tétetett a' nép; a' Birtoktalansá(/i 9-*'''' száma, az Aprócska kényurak-hoz szóló 18-*** számú vezérczikkek által pedig és lia a' most érintett czikkek helyett másoknak kihuzását parancsolja a' nyájas olvasó, minthogy nem szükség a' nagy válogatás, mert mindenikben elég «eló're készít'' anyag van, azt sem bánom vagy ha meg?C szelíd tortúra {7-^^

korbács (26-"*

—

—

elégszik

ezekkel

is,

ám

az utolsószor idézett két vezér-

ezikk által pedig ainiyira feleszméitettetik

sem plánum

neki

tabiilare,

sem

bad birtok ex yratia sem kell hetlen jogainak visszaadása

,

,

gratia,

de egyedül

emberi

a'

de tán

nép,

hogy

még

sza-

« elidegenít-

méltóságába

(I)

visszahelyeztetése''; miszerint félre « szokással », «praeseriptioval» 'sat. az az, félre

minden akadálylyal, minekkép minden renddel 'sat. mert «mí uraim, nem koldulunk, de csak igazságot keresünk, csak igazságot, hallják az urak, csak igazságot 'sat. » mikép csak szóljon tovább, valami roszul sj'llabizáló és ez megesik néha az emberen falusi den akadáh'oztatással

,

és

—

—

doctrinaire, kivált ollyas, ki

még

szívében hordja azon

méltatlanságot, mellyet a' nagyok követtek ártatlan

pórokon Zemplényben, mit

el a'

szegény

a' Pesti Hírlap' szer-

kesztje olly jószívüleg és egyeztetóileg, és olly országemberi keselyíí-éles tekintetileg 14-"* számú lapjában olly

szépen eló'hord

:

—

és

ím kész

a'

leggyönyörbb,

a'

Pesi Hírlapban szorul szóra elforduló dictio. 'Sugvanis:

„Pajtások,

tiidjátok-e

miért

maradtunk mindekkorig

annyira el? Azért, mert megszoktuk volt önmagunkrul saját

ernkkel nem gondoskodni; mert megszoktuk, min-

dent, mit

kaptunk, mások' kegyeimétül várni: és mrrí

240 nem jutottunk még el a' gondolatnak azon meleg érzetére, hogy a' ki magán segítni igyekszik, azt Isten segíti meg: és azért ne várjunk keg} elmet másoktul,

met várhatnánk

is

milly kegjcl-

's

azoktul, kik minket kénjük kedvük

szerint az « ütlegvirtuózok »

által

számlálatlanul veret-

bakba huzatnak , gúsba köttetnek (Pesti Hírlap' j'.dik mi minszám) 's pedig nem ám kivételként » világon, hiszen a' ^'tolvaj-szarka » operádenütt megesik a' nek

5

—

<^

ban

is

szinte felakasztják a'

leányzót

— de

szarka helyett

szegény

a'

nálunk rendszerint és általánosan

,

mit a'

ugyan nem mond, de mit mi

Pesti Hírlap' szerkesztje

—

kik minket «hegedííbe» vonatnak, így «sj"llabizálunk» mit ha nem tennének, és kivált nyolczat, kilenczet kö-

zülünk kisérne egy pandúr, alkalmashit kesely-hosszú-

—

—

körmös gyermekek levén mindennek neki szöknénk, nemcsak szemeknek, de mindennek, «mi fényes », és kik minden nyilványosság nélra

körmeinkkel

nó'tt

jó

kül kínfaggatnak (Pesti Hírl. ^Mittermayer'

nem négy

^'-

fal

8-ik

kik minket

Menschenwürde und PrüyeV^-'^e daczára

tet törvénykönyvben a'

's

közt, de nyilványosan botoztatnak, vesz-

szó'ztetnek, korbácsoltatnak, holott

nek

szám)

is

még

az austriai bün-

világosan benne van, hogy illyes-

fogház' falai közt kell történnie (Pesti Hírl.

26-''^

sz.)

mi ellen egyébiránt alkalmasint protestálnak a' nyilvásine qua non — felszenteltjci milly nyosságnak kegyelmeket várhatnánk illy szííkkeblücktül és azért ne is kérjünk, ne is várjunk kegyelmet senkitül is; de

—

;

—

,

kössünk <''S

frigA^et a' császárral,

ne kíméljük

mának vége, liasznos vége

megint

a'

a'

kaputost"

és mind :

megint

sok bot,

oszlopu léglak

'snt.

két

a'

a'

bitó,

mint cholera' ideje 'saí.

'sat.

n'szrí^

—

nézve

míg

alatt,

a' drá-

olly felettit

sok hiába ontott <'mbcrvér,

meg

a' két,

három

vag}-

's

négy

JHalad azonban az itlö, vastagszik a' könyv, és kinek eddigelé nem tudtam felnyitni szemét, annak én legalább

nem birom nem,

Ígérjük,

felnyitni solia is

,

vagy legalább ez egyszer

azért lépjünk berekesztésül

és

mikép

itt

más czikkekben

is

—

de ezért

nem

ott, ha éppen kedvünk csosszanna, egjenesen az e' ne csipkednénk

—

pillanatban ntolsó 32-"^, és az ezzel szorosb kapcsolat-

ban

l.evó'

14-^'^

számú vezérczikkek' mezejére, minthogy

ezekben még inkább kitnik azon általános és ^^delendas»- féle thema,

kesztjének hasonlítani

iratibul

— ^^ex

melly

— ha körmöt

annyira a tempó, mintha betíík alatt

mény mhit

a' Pesti Hírlap' szer-

hanggal lehetne össze-

a'

<^

^^

a'

néhány nappal ezeltt

meghagyás* után készült volPesther Taffeblatt» -han meg-

egy kis taglalására

jelent <'Xenien»

igazi istenáldás valóban

volna illbb idben sznyegre, ha

is,

melly elmeszüle-

soha nem jöhetett

nem

is

az egész

dalomra, legalább rám nézve; minthogy könnyítend annak megnnitatásán <'túl»

sem jó, az

se posita

A*

delendos/'^

ungve Iconem^^ -\ié\\t kihangzik. És hasz-

náljuk ez alkalmat egyszersmhid

na G. T.

^^

^'

innen

'^

még

,

felette

álla-

sokat

mikép ha nálunk

roszabb.

^'-

a'

Contrariajuxta

'sat.^>

32-'^''^

számú

tatio, discussio és

lap' vezérczikkében,

keszt, és nem tudom, lasztteli ihletés

miután az agi-

cselekvés' stádiumait fejtegeti

után

millyféle és

— oh

a'

szer-

honnan jöv, de ma-

bár érkezett volna ez akár-

16

— 242

honnan

elbb

de csak

is.

kérdésekben az els stádiumon

már alkalmasint

egészeit tál vaffi/unk''' ;

az alkalnia-

kitnbb betkkel

szabad sajtó

azért valék bátor

síiitot

— ezt monflja: .^minden f — az agitatioiiak stádiumán

ím ez azon kapocs, minthogy az

alá bocsátni, mert

ih-

az ^^alkalmasint'^ helyett «egészen»-í azon kapocs, mellj'en, hála az égnek, tán vala-

letés alkalmasint

sngalt,

hára megtörténik

a'

bekanyarulás, és végkép

rikázott, felborsozott mezó'rül a'

zejére jutunk

—

miutáji

hidegvér

mondom ,

a'

a'

felpap-

me-

discussio'

szerkeszt valódi

oracnlumként vagy iliyesnek sngta után szól, és abban látszik megállapodni. t. i.

a' discussio'

.,

hogy most

a'

második stádiumnak, a' harma-

stádiumának vagyunk derekán,

dik stádiumon pedig

de sokra nézve

még

hogy az agitationak

nem mindenre nézve vagyunk még, is már ott vagyunk'-, miben — t. i. stádiumán már túl vagyunk tö-

—

kéletesen kezet fogok vele; végre miután eddigelé jobi)adán

« érzelmi

táplálékkal », jobbadán

mcgékkel» tarlatánk ján,

ezen

felette

32-''''^

jól, a'

örvendetes

.

csak

számú

lap'

'*szívcse-

3-'^'''

hasáb-

és legalább eló'ttem felette

«váratlan» sorokat olvassuk: ..Az értelem^ világa ollyan

mint

a'

nap

,

azt

nem

most lobogtatni^ majd szésünk

Es

lehet olajlámpaként egy forditással lefojtani

Isten

el is oltani tet-

mentsen, hogy az értelem' napját, de

csak egy kis szikrácskájában vul ettül; mert emberileg,

nem

vagy éppen

szerint.'^

st

is

csorbítni kivánnók, tá-

angyalilag

is

szólva, soha

lehet az értelem elég nagy. A' kár csak az, hogy

miután mesterileg

festi

a'

szerkeszt

a'

mostani magyar

közönség' némi árnyéklatit, és azok mellett, Dinge harren^ die da

kommen

sollen^'

—

's

..die drr

pedig sok

illy

— tán

kíváncsi » van, tudom csekély személyem is feltnt endékezetébcn. mikor azokat festé. ..kik az agitatio' "

korában magokat sznbadelmn jarilónak vallották^

'.«

«'

szá-

— 24a

ra%

korában visszavonulnak

discuxsio'

(^!J

^''

'sat.

nie^

,

mikor azokat ábrázolgatja

„Ar^A üt hat specialitást tüz-tek

'sat.;

csak az kár mojuloni; hogy

iiuufoknak''''

ki cz-élul

azon imént

nem

világát

mikép

itlézctt seiitentiát,

t.

mint olajlámpát"

oltliatni el,

„az

i.

'sat.

értelem'

éppen nem

azon értelemben vette a' szerkeszt, melly értelemnek azaz annyira örülnék ha t. i. a' annyira örülök én ,

,

:

szerkeszt végkép az érzelmek üstökös csillaga helyett " az értelem » végre mindennek parancsoló napját tüntet<*

né

ailja sententiáját,

vagy

De

magyar egünkön.

fel

ben

>'

—

mondjuk

ö körülbelül olly értelem-

mintha

a'

velem egy nézetüekhez, minden tétova nél-

ki tartózkodás és

kül

—

tán

senki szerénytelenségnek

—

mintha egyenesen hozzám így szólna

nem

Hírlap' szerkesztjéhez fordulva,

módon, és jobbára engemet

ha

tartja,

és azt

a'

Pesti

fenhéjázónak látszó

illy

magyarázgatom a' Nemzet eló'tt, vagy mit is mondok: Pestvármegye' 1840 November lO-'*^' közgylésén a' legnagyobb magyarrá* engem

mondását, mit valóban

nem

illetleg,

is

tennék, lm

<'

lel

nem emel, mi azonban,

jóllehet

emelés

illy

felette

magas,

korántseni szédített

velem:

becsületes szándékomoji kivül milly felette «pi-

czike» vagyok

Te

— mintha

riasztottad fel

gyujtád

meg

megállni

(?) 's

séggel, kik

megyek

át

a'

rendkivülileg érezteté

egyenesen így szólna hozzám:

nemzetet

(!)

halálos

miért ellenzed

álmábul;

miért akarsz

Te azokat

Te

tehát

irigy szííkkeblü-

hasábjára — és most 14-"' vezérczikk' — „bizodalommal feléd fordulva, lépelsó'

hová akarnak ^% volna

— es

magátul értetdik: the point.

a/íí/ that^s

a' felkaroló visz és

— és az

ségben «' világkrreket

szerkesztje

2-"'

a'

mechanicában,

— „/ia

só't

a' haladás' fáklyáját;

tedben felkarolnak" a'

el,

tán (III)

Te

—

által forgatott

tán csak

kereket

hordanak

minthogy legalább

nem

volnál

«

—

a' felkarolt 'sat.

ki túlságos önhitt-

nem

a' Pesti

Hírlap'

megakasztani, vagy

16*

244

a'

józan

(V.l)

haladásnak^ mellyet kormánybölcseség vezet

szüksége (?) parancsol, nemzeti lelkesedés (!!!) de hiszen intéz, útját állani akarná; ha volna Hlyen (???) kor^

mi ei'sen hiszszük, hoyy

—

deltetése

van

pediff

nincs.

— ezt

Ha van

hiszen ötödik kerékre sehol nincs

a'

32-'''

Lap'

mellvben

ha

kell." 'S

áhaLínos értelmére,

szerkeszt

a'

t.

a'

dítással

nem

— azaz

's

ugyanis ,,Ne

én ne törekedjem

át,

olt-

tö-

— azon

vagy irányozni akarni,

nap, mellyet nem lehet olajlámpaként egy formost lobogtatni, majd lefojtani, vagy éppen el

oltani tetszésünk szerint 'sat.

fejetekre

;

nó'tt

mellynek kegyelem nem kell

dolat és a' kor,

hogy az csak jogot

—

azon értelemre

körül hiába ne pazaroljad eró'det: mert az ollyan,

illyes

is

(?)

a' fenérintett, többé el

világot, mellyet gyujtál, mérsékelni

mint

tuíliii

most menjünk megijit

i.

ható nap körülti mondását nyújtja, rekedjél ennek okáért

nemzetnek ren-

— az — miért általok, szükség — ha nekik

bizonyára teljesülni foy velk és áltatok tetszik; nélkülök söl ellenük,

e'

minden esetre jó

és igazságot követel

a'

(!I)

(!!!)

gonmint-

és azért

most ngorjunk megint a' 14-*"^ vezérezikk' 2-''' hamenjen az sábja sorainak értelmére egy kissé vissza 's

—

megy

egész míg tek,

általatok

ellenetek

is,

,

—

t.

i.

tökéletes

ha nektek tetszik

ha

kell

••

—

ha

t. i.

<*

lepergésig

»

—

vele-

vagy nélkületek st

;

nektek nem

kell.

— A'

Mi szívesen azon mi más szavakkal körülbelül ez ámításban akarunk Titeket hagyni, hogy vezetink vagymindaddig t. i. nn'g arrafelé nyomultok, íi' merre tok :

—

—

és ekkép ha az ország' hasznára és a' nemzet' dicssi'gére ezen valóban férfiúhoz ill gyönyöríí

mi akarjuk

Nektek szántunk, 's melly igen nagyon emlékezetbe hozza az egykori boldogemlékezetü Dózsaféle diadali járadalomnak kezdetét, el akarjátok fogadni: ám akkor veletek és általatok»: ha ellenben elég következetlenek vagytok, a' megkezdett munkát bevégezni

szerepet, mellyet

<<

»

»

245

nem

akarni,

vagy máskép mondva: azon

katlant, meliy

azeltt jéghideg vala, és mellyet Ti tüzeltetek tépattanásig mindegyre só't

ellenetek'

<'

is

nem

akkor

tüzelni:

<<

fel, ket-

nélkületek",

!

És ím elttünk prototypusa azon «tiíl»-nak, melly — a' meggyújtott vit. i. soknak nézeteként lágot mérsékelni, irányzani nem lehet; mert az ollyas, mint a' kézbó'l hajított kó' esik hová esik, éri azt kit ér, gyújt mit gyújt; és ekkép ki azt meggyujtá, vagy legalább annak meggyújtásához járult, annak az általános lobba menést is el kell tíírnie, só't még, mint valami szerint

—

,

felette fel a' le

mellybül aztán uj

üdvösségest,

— n»ert

hazai test

<<

a' « túl » -párt'

okoskodása; és mi

egyéb, mint bizonyos magyar enthusiasták' lobogói

felírása,

kik azt hiszik, vagy ha

kal hitetik

el,

vagy legalább

az, ki feltétlen velük

bortukban jeleit

fant saiyner de temps a autre

^3)

pocrita». így hangzik

nem

11

még elmozdítni is szent kötelesnem teszi, vagy szkkebl* vagy ^'hy-

génre humaiii''

ség, és ki azt

,.

díszben tünend

nem

nem

<<

nem

hiszik is, mások-

elhitetni al<arják»:

tart,

's

feltétlen

hogy

minden hó-

osztozik, bármilly érett férfiú, 's bármilly

adta legyen

is

hazafiságának

's

hajtatlan jellemé-

magát a' kormánynak, nek, már st egyenesen a' rósz léleknek; éppen bizony, mintha e' közt, és ^*jámborságuk» vagy inkább « éretlenségük testestül lelkestül eladá

közt <
nem volna egyéb

választása.

És az egjik extr.'me^ melly legelsben

is

charyb-

disbe vezeti a' magyar nemzeti gályát, és csak aztán közvetve a' scyllának ormára, midó'n a' másik extrémé^ 's maga hasznát jobban ért, ennél tán practicusabb ,

minden keringés nélkül egyenesen tart a' scyllának, melly innen » -nek vagy hogy világosabb legyek, melly in<*

,

neni eojírámtí-nek prototypusát viszont

ban leljük G. T. Xenien-jében

;

legszebb világá-

és azért, liogy lássa a'

246

szogény magyar, miként sokan egyedül

—

boldog

lelieí

rágzásaiul

vagy boldogságának

öt

túl- hajtani, vagy azon elemtiil, mellybcíi

kifejtésében

t. i.

—

nemzeti és alkotmányos

mindig visszatartani

só't

felvi-

rántani töre-

ám fordítsuk figyelmünket G. T.-nek olly alkalmas idben nwjtott positiv verseire. Versekben, jóllehet nem éppen mondhatni: göthei

kednek

:

de versekben adja elö monílókáját a' szerz. Es ezt jó számolásilag , valóban jó tapintatilag cselekszi; mert ha annyi «prosát» és olly kevés <<poesist», mint a' mennyit Xenien-jében nyújt, prosában nyúja' protana, aligha a' nagyobb szám. legalább nálunk sának legvastagabb hseit kivéve igen is nagyon pro-

tisztaságuakban

.

—

—

nem

saicusnak

találná

;

nálunk

hol «' törzsök csak azt

,

termi nekteky mi a' földnek^ fa nemének és az éghajlatnak megfelel, de ezt bségben termi és díszben (Xenien Nro. 10) de így elsegíti a' prósát a' fellengz költészet. «'

Nem

becsmérlem én azonban a' bizonyos jó czélbul nyújst t. i. a' « csupa anyagit », távul ettül egy cseppet sem vonakodom itt egyenesen kijelenteni, hogy mostani állásunkhoz, vagy jobban mondva mostott

<'prosát»

tani

szökéseinkhez

;

<*

több tanulságosat vashatni Iiord

dús

;

a'

mint

,

a'

»

képest több igazat, több lettdoigot,

egy lapra összesaráglyázva alig mennyit G. T. 45 dystichonjaiban

csakhogy valamint

a'

Pesti lapban

legtalpra-esettebbekben,

tnik mindenütt el: ügy

itt

miniU'nünnen az <*iinien», helyett

bizonyos

mindenünnen <'

viszont és

t.

i.

— ugynion»l

a' legjobb,

—

a'

,

a' «

»

melly szuíte veres fonál»

Xenien-t értem

a' nuuiieipalis

municipium nélküli

fekete-sárga fonál

.^Kérdezzed hazafiakat^

a'

a' «tiil>'.

olfel-

—

autonómia auíocratia,

bújik ki.

Xenien Nro.

hogy bizonyos Pest-városi kövei

(í.

T.

—

ö' legjobb

kiabálókat

a' Irgbuzgóbfí

tudjuk tisztán, kiket ért nyájas

7.

:

—

nem

de azi mondják,

felette jó liazafi. felette

247

hanggal

éles

nyen

<^

nem mindenki

és

is bír,

mikép népesítik meg

befogatni száját»

mellyct vjra megalapítnak

engedi kön-

által

— erricliten —

honi nyele" minden tiszteletének daczára

«'

falut,

és mefjvallják a' ,

németeket vá-

munkás békeszeret 0' nép^' **). Es ím, mint magát napsngárzó krokodil, melly azt

lasztanak,

véli,

senki

nem

veszi észre, elttünk az

practicusok'

illy

politikai hitvallása és rejtett szívvágya, a'

mindenünnen

kibújó fekete-sárga fonál, melly a' vesék' legelrejtettebb

redöiben

—

's

vannak vannak

veséi egészen tárva állnak rejt;

—

Nemzetiség! szép szó,

kik eltt némi emberek'

,

illy féle themát majd bizony, az

körülbelül lárifári;

okos ember mai idben puszta képzelet után fog vadászni, most midn az az ember, kinek van — í. i. kiés az az okos, ki a' hivatalos, és ki nek pénze van parancsoló székben ül bár vinné is azért a'

—

;

mind ezen

—

felette

alkalmatlan

de hiszen minden

nmgyar

:

magjar enthusiastákat enthusiasta

—

kik mniden

volna Magyarország' lakosa 's bár „csupa munkás, békeszeret és szót fogadó nép." Professorilag el is hozza azért G. T. — Xenien Nro 6 hogy ,,nem takarék -pénztárok, lóversenyek, casinok és itt szegény fejemet sújtja , mi, megvallom, nem kevéssé fáj, mert hiszen egykor, midn tévedleg azt gondolta miben több másokkal közös, mit azonban különös jó tapintatánál fogva csak szaporán észre-

bajainknak okai,

— —

—

vett,

és

még

jókor

<<

fordult

>-

—

én volnék

azon nap,

melly planéta létére fényt sugározhatna, felém gravitált. és ha emlékezetem egészen

meg nem

kelrieddel hasonlítván egybe, fogott

csal,

mint ezt

a'

nagy Win-

keblében

fel-

engem szuronyok tették halhatatlanná, úgy ^^) melly ékben azonban hála

versei által emelt felhkbe.

t

teaz ég, magamat tekintve, nem szédültem, meg pedig azért fáj vakultam nem el; khitve de éppen nem

248

sújtott fejem,

mintha verseit sínleném, vagy mert ö most

rá nézve bizonyosan czélszerüebb nap felé gravitál; de

az

fáj

szívemnek annyira, liogy

meg várakozásának,

olly

kevéssé feleltem

olly

nagyon maradtam

hó'sén innen, kihez felemelt,

még

és

inkább

költészeti

az, és

fáj

ez tudja Isten, minden tréfán kivül valóban nagyon

— mert illyes — hog}^ ö

azon némi magyarországiaknak egyike,

is

kik

teli a'

legnemesb vágyakkal, csakhog}' tán egy kissé

tulköltészetileg indulván

apostolilag rögtön, olly

's

meg

az

élet'

csinálásaikon

pályáján, sz. Pál

tudja Isten mikép, a' positivitasnak

annyira lépnek mezejére, mikép

azon

okét tán ^^vers-

kivl» minden költészet elhagyja;

férfiú, kit

takarék -pi'ii'Z-lárok, lóveritenyek, casiiiok, hírlapok

— javítják

holott

én tartok férfiúnak, prosai nélkül sem,

de ugyan költészeti eledel nélkül sem létezhetik

mond

fáj

honunk' rothadási symptomáihoz tartozik

az

ors%df/'

állását,

népet megeléffedetfé. Tec/yétek és szerencséssé teszitek

t;

t

nem

— — úgy-

7iei7i

illycsek tes%ik a'

munkássá :

és

gazdaggá

tzhelyeik' megalapítói

saját

meg a' közbirodalmat.''' ^'') És ezen Nro 6. felette sok practicus nézetet foglal magában; mert valóban, ki a' népet munkássá teszi, az legjobban alapítják

rajta sokkal több jót követ sültet

rakná

is

elégedésnek egyik legfbb

nem támad

el,

asztalára, miután

tyúk minden

tön, núlly jószívüleg

még a' kész munka az emberi meg-

mint az, ki

alapja; csakhogy vahamint

szegény ember' fazekában rög-

kivánjon

is

illyest dicsó'teljes

lékezet Henry IV. ha ezen gyönyör kívánat mellé

's

felette

em-

jóíz

nem ragaszt még valami egyebeket

is

Henry IV: úgy. núnt legalább én tapasztaltam eddigelé, egy puszta parancs után, bármilly nagy energiával parancsoljon is illyest bár a' legnagyobb városi tanácsnok is, sem igen lesz, legal.ílib j<')kedvüleg, tartósan, 's pc'l'g ián ez úgy szólván saját (>sztöne után

—

:

249

volna

a'

szegnek

feje

nem

valami egyéb

—

munkás

igen

nép, ha

a'

ragasztatik a' parancshoz, mi

ben azon szellemi szinte

sz. Páli,

kal dicsbb, habár rögtön tán

a'

még nép-

de az érintettnél sok-

nem

is

olly

hasznos

for-

hogy egy rest, tunya állati testbül, ember legyen, melly fordulat azonban,

dulatot megtegye,

kiképzett lelkes

ha az eddigi világtapasztalás nem hazudik, éppen

olly

kevéssé megyén bizonyos elökészitniények nélkül végbe, a' millj-enek

megelz megelz elmesurlódás, ezt megelz ezt megelz kedvessé tétele a' hazának

például: szabad, biztos birtok, ezt

jó törvény, ezt

egybepontosítás,

sem igen terem ha ez ellegesen fel nem szán-

és bizonyos helyeknek 'sat. mint biíza

bár

a'

legjobb földben

meg nem

tatik,

gj'omot táplál

is,

boronáltatik, gyomtul

a' föld

—

és annál több

minél jobb, mit Magyarországban

— ki

mikép még József császár' energiája sem szid elkészitménjek nél-

untig tapasztalunk

nem

tisztítatik 'sat.

kül sikert, és annál kevesebbé aránylag olly piczinyek' pezderkedései,

még

városi

mint

a'

vagyunk, ha egy kissé azon

tért,

mellyen

de haszonhajtással

nek

millyenek mi vagyunk, habár

tanácsnokok

elkészítése

a' is

el

és

egyszersmind

nem

poéták

is

készítgetjük ellegesen

közjóért nemcsak parancsolással,

munkálódni kivánunk, melly

egyébiránt természetesen egészen

tér-

más

országgazdasági elvek szerint történhetik, mint ha valaki csak

káját, lyett,

önmagácskának törekednék megvetni

mint ha

a'

ágj-acs-

nemzet' feldicsítéséhez járulása he-

valaki csak saját személyét felemelleg töpren-

kednék felmászni az uborkafácskára. Hogy azonban nok, lóversenyek, de tárok

is

ollyas

még azon

hiába való takarékpénz-

elzményekhez tartoznának, minthogy

nem felsbb parancsok'

kifolyásai, mellyek a' népet pa-

rancs és fenyíték nélkül munkássá és

casi-

ekkép — mint G.

's

ekkép gazdaggá,

T. mondja — szerencséssé

is

tennék

250

azt

nem vagyunk

elég arczátlanok ersítni akarni

— tá

vul ettül; jóllehet sok entlmsiasták azon édes altatásban élnek, mintha a' casinok és lóversenyek csak hoztak volna

egy egy garast

nép

a'

k(5zé, 's

rok igen nagyon segítnek

mét

a'

népben

eló'.

is

a'

a'

is

a'

is

szak, rülti

1')

— hogy

szerinte

és mindenek eltt

a'

8. 3-"^

:

a'

;

mint-

versében

— én,

szerint

tanácsadó

akárkitül

maga nem

„ távul legyen az erszak, er-

lélekismereten gyakorlott kínos

és ekkép természetszerint a' politika-vallás kö-

erszak

lélekismereten gyakorlott

is,

melly

ha gyakoroltatik, és ha

felette gyönyöríí. kivált

ként G. T. Xenien Nro. 10.

—

tan

mi-

verse' végén felette gra-

2-'*^

phice, valóban szinte nyulat fekvésébül ugratóként ja

is tö-

szintolly tökéletesen és

a' szentírás

elfogadni a' jó tanácsot, habár

cselekszik

takarék-pénztá-

pangás' központjábul venné

Xenien Nro.

fogékony vagyok

ki igen

a'

takarék - pénztárok' életbe hozása

hogy azt olvasom is

még akkor

osztaná, habár

eredetét

mintha

nmnkás takarékosság' szelle-

melly entlmsiasmust szegény fejem

kéletesen osztja, és ó'szhitén

a'

mond-

— nem hordoztalik fény csen egyedül — magát oUy soka'

szor nemcsak gyanssá, de néha felette nevetségessé tevó'

—

szájban."'

is

^*^)

Jóllehet azonban a' most érni tett és egyéb kis vállalatinkat mi

— hazánk' egykori

dicsségét tekintve . melly

—

kor;íiitsem tartók köz dicsség után mi sóvárgunk valami nagy elzményeknek: azért megvalljuk, még is azo:i édes illusioban valánk, mintha azok a' nagy egészhez és ennek kifejtéséhez, egy egy kis téglácskaként

Uin

még

tagadiis'

Nro is

is

járulhatnának,

benne

— dologtalan

12. 3-"^ vers

valék,

's

uii

st

*^)

—

is

én

legalább,

unalmímban olly hiú

és

mi

— Xenien

és olly balgatag

önmegelégedés' bizonyos kéjér-

több. az

zésével uu'g ekk(''p

még

—

ciinélkeíhii

méhkasunkban mindenki

:

'^Bár tenne nenrzeti

ereje szerint csak annyit, bár

251

vinne kiki

ha többet nem. csak úgy

lelküleg.

tiszta

mint gyenge vállam, egy egy kis mákszemet

haza'

a'

ha nem rögtön is, de egj^kor más fényben bizonyosan, ragyogna, oh vajmi más sze-

felersítésére; tán aztán,

repet játszana

Európa' színpadán

keleti

a'

raj

ha egyedül nemzeti költészet nélküli versekben

mhit

!

illustrál-

tatnék és irányoztatnék léte.»

Megvan azonban ébredésnek

is

nosb ez;

igy lön,

felnyitá

dn

's

ideje,

inkat, elvégre

nem (!)

a' fel-

édesb az, annál kí-

hogy bár kínosan, de tökéletesen által, és

most mi-

kevés haszonhajtással éltük le napja-

már most

valljuk, ekkoráig

cs a' jó

mennyivel

's

szemeinket G. T. Xenien-je

látjuk, milly

miért

valamint az álomnak, ligy

azt

felfoghatjuk

is

— mi,

bennünk nem kevés botrányt

meg-

szült

—

járult

G. T. pesti polgár, pesti tanácsnok,

utbul

kikalandozókat olly orthodox senten-

tiákkal sújtó létére

:

soha de egy mákszemmel

is

sem

takarék -pénztárok, casinok, versenyek, gzhajók, sem

gzmalom,

kiköt, 's Illyésekhez soha népszertlenek valának, vagy is; st ezek, ha véletlenül benne nevének tökéletes éroda fent szúrtak szemet, az álló híd,

pesti

telmét miért lelek olly állhatatosan

mivel

?

Csak azon okbnl,

mhidezekct egyedül nyavalgó képzelet' szüle-

ményhiek, magyar hóbortoknak, egyedül hiú viszketegek-

nek

tartá,

mikép inkább magasb

's

tisztább

sphaerák-

ban gyakorlá is talentumait hol nagy uzsorával költé azokat; mert számtalan versei, parancsai és közhasznú intézkedései mellett, mellyekkel gazdagítá a' hont, a' halhatatlanság' azon repkényét

gár -Imlántéki körül

—

miért

telet

len

a'jöv annak,

munkát

kor, mirül

kit tisztelet illet

szerzett

érdemteljes pol-

áldja

t

a'

jelenkor,

t

még inkább áldani lesz, mert tisznekem gondom

melly eltt ismeretes ez, és miért

fogja

fzé

is

már

ugyan

hogy több közvetnépnek G. T. mint akár-

- -

a'

252

gazdagabbá és szerencsésebbé is tette volna azt, vagy általán véve javította legyen az ország fvárosának és így az országnak létét; midó'n minden esetre százszor nagyobban nevelte a' városi port, mint azok. kiket Xenien-je Nro 11. ki

más; de kétlem, hogj* az

3.dik

által

^g 4_ik versében 20) gúnyol;

ha

csátható,

a'

szegény nemes,

miszerint tán kit legalább

megbo-

azoknak,

még nem

kik éppen azzá kívánnának lenni, tán míg

azok, jó volna egy kissé kímélni ; mert máskép

a'

Aerseként „Igen is g 5' a mis en Nro 9. talmas kiabálgatástok" -1) ha mondom,

szegény

4-''^

irigylett,

végett 's

gylölt nemes

nem

hogy

városiak' kincseit nevelje, kik szinte

semmire sem adóznak vajmi

Ti ha-

kellemek' megvásárlása

szeret igen mélyen nynlni zsebébe,

tán csak azon

adózott-e

illyféle

a'

a'

Xeni-

—

már valamire

és

itt

éltében

szívesen beszedik

a'

^^

felhívom G. T-t, ugyan

egy garast

—

is ?

de

do ut des» themáján ma-

gokra nézve az a-dó-t, t. i. némellyek, és kik bókolásban nagy mesterek, vajmi áhítatos képpel tudnak hajlongani, habár az emberismer észreveszi is, mennjire kaczag belsejük, st illyes néha néha indiscret negédjükben bellük még a' kevesebbé mély belátásnak' számára is teljes világban kifakad, míg t. i. Semmik*; rögtön C betübül a' pompás D betíí imposant formáját öltik azonban, ha már valamik '% niagukra, "s volna csak annyi hatalmuk, mint van ambitioi szomjuk, és nem egy, kivált hit és politikai vallásban tlük különböz, ha volna velük dolga, majd csúszhatna 's mász<'

^*

hatna

a'

ritka, de

porban kis fejedelmi székük eltt. 'S

ha ritka volna

is,

a'

nem

azért mindig felette sajnos

tapasztahis valóban azt mutatja, hogy minden hihetség' ellenérc a'

többször igen mint nem, éppen azok lesznek

h'gnagyobb lármázok és önkényketUVk

b(d v.'dnak

,

é])pen azok-

aMegcsinosb kis despotalv,[ha egyszer

rájtik

:

253

mikor még soron küntiek, leginkább botránkoztat; niihezképest míg lielyen kívüliek* a' legnagyobb szelídség' szerepét is játszák állhatatosan, ha t. i. magokrul néha el nem felejtkeznek; kerül

sor, kiket illyes,

a'

^'

vagy ha igen is

magokat mindig

:

birják szedni ismét.

Igen következetes rint

—

elég szaporán össze

e'

nézeteknél fogva tehát, misze-

G. T. ki nemcsak hiszi

hogy

—

Xenien Nro

6. 4-"'

vers

sajáttzhelyének megalapítója leginkább megalapítja a' köz birodalmat, de ebben a'

példaként elöl

felette dicséretes

mulaszthatám

is

—

jár

miért

alkalommal kötelességem

ez

el

nem

is

szerint,

mint választott pesti polgár, közbevetleg nagy érdemeit egy kissé kitüntetni

mondom, mikép G. sujtólag

—

Xenien Nro 12

Vakmern bi'wész,

de

igy opponál

—

—

a-z-okat

gyakran

^^

—

fejemet

még

eró'sebben

ím ezeket hozza

a' mélybiil

elöidéz-i

féke-x-ni

valóban igen következetes

T. csekély

«'

lelkeket a'

rends%erint

nem

bir

eló'

merész erörel

:

\émi^> csupa duloytalan unalombul

az ember azt gondolná: ^Minalombul» inkább verse-

ket csinál az ember sikeren.

^^

VILÁG

^^

napnak hirdetje;

—

és aztán igen

bámul

a'

szapora

vala a' jelszó; ez azonban egyedül a'

ne

neheztelj

tehát,

ha most

éget és

megperzsel ^^J 'S most legyen szabad egy félrengrást tennem. ezzel saját személyemnek tartozom.

—

Sokan azt

De

vetik

szememre, mhitha mind szavaim -mind irataimmal igen sokat forgolódnám saját drágalátos szemeljem körül, mi nem volna szerénj, 's nem volna jól nevelthez vagy legalább illj' követeléssel járóhoz egy cseppet is illó'. És igaz: illyes rendszerint nagy hiúságra mutat, azon fatális nyavalyára, mellyben mi magyarok igen nagyon szenvedünk, és ekkép bizonyosan szenvedek én is; minthogy habár nem választásilag is, de magyar vagyok, 's

is

:

254

bellem

mivel az vagyok,

nem

is lesz.

Én

legalább, jót állok, soha

más

alkalmasint sínlek tehát ezen csúnya

is

nyavalyában, jóllehet igen óvakodom tle, mellynek be-

magunhogy valamhit

folyásánál fogva egy kissé tül szoktuk becsülni

kat mi magyarfüldiek a'

és így meglehet,

,

azon áltat;ísban van

Pesti Hírlap' szerkesztje

mit sehol

sem

el

tüntet 31-''''^

mikor hírlapja

—

kézzel foghatólag, mint

olly

számában

olly irgalmatlanul sújtja

még azon édes hiszemben, hogy igen sze— maga a' sújtó — sújtja pedig Egressyt t. i, rény azért, mivel ^'ez a' színpadi martyr úr vele, épEgressyt és

szemközt mer

pen vele

illy

hangon

szólani''

—

lásd nyájas olvasó ezen valóban felette nevezetes elucubratiot, és éljen a'

mellynek

stádiuma

olly bölcsen

éljen

száraz szenvetlelem nélküli discussio,

és

utánzásra méltólag ki lön tzve:

szerénység,

a'

Hírlap' szerkesztje által

Pesti

a'

olly

melly mint tapasztaljuk,

minden hiúság -keverék nélküli felett

is;

és éljen

mindig

midének

azon fellengs reformatori szellem, melly felma-

gasztalt buzgóságában,

hevében még

vagy

is

prosában mondva, vak

az intelligentia' sajátát

is

megtámaílja

azon sajátot, melly legszentebb, minthogy ahhoz fáradság és munka után többé kevesebbé a' legszegényebb legény

is

juthat,

kiképzettséget

ben

—

vedben, a'

a'

's

melly legszebb tulajdont, az értelmi

Pesti lap' szerkesztje a' haza' nevé-

oh szegény haza, mi minden nem történik nelO-*""* lapjában 's mennyi megy rovásodra

—

szerencsétlen

magyar színészekben támadja meg

—

mit mint halion),
—

ben mint rablókat állítja pclengérrc, 's valljon miért'? mert olly drágára tartják, noha mások által el nem zárt de alkalmasint önként sokszor elzárt négy igaz

—

—

falak és sok stúdium

után

kiképzett talentumaikat,

's

255

nem akarnak

bizonyos taxáért mint béresek

Vagy ki. lat,

talentumokat

akarja

beállani.

szerkeszt? ha szabott árok, tariíFák és czéliek ellen ragad toltudom, rögtön megint azok ellen vet papirosra fela'

rázó pliilippikát, kik

is nivellálni

a'

hazát,

illy

a'

középkor

-

gondolta

—

békók és bilincsek közt tartani merészlik valamit mondom, hihet, hogy a' Pesti Hírlap' szerkesztje azon illusioban van, hogy az ó' szenvedései a' hazáért olly nagyok valának, mikép a' haza, nagy színpadán játszott szerepe, úgy szólván fejedelmi szerep

volna azon kis

szolga -csoport szerepekhez képest, mellyekbe

a' sors

Egressyvel együtt számtalan más kis nullitásokat helyzett; G. T. pedig tán azt hiszi, annyira fénylik már felmagasztalt fejére

a'

fejedelmi nap' sugara,

velejébül pattant « Minerva'^

ennek versek

's

mikép

a'

által kibo-

csátott szava nagy súly, 's !sg3'ancsak mint a' német mondja, Ein Wort zu seiuer Zeit tcare úgy tán én is azon illusioban vagyok, hogy a' Pesti Hírlap' szerkesz:

midn

tje engem forgatott eszében,

oS-'^'"^

és

14-'"'^

ve-

hogy senkire nem gondolt kevesebbé, mint éppen rám, és így tán a' körül is csak önkecsegtet illusioban vagyok, mintha a' vakmer bvész, a' dologtalan maga -unt opponens által csekély személyemet, és a' nagy betkkel kitzött « VILÁG" által pennámbul folyt olajmécsecskémet akarta volna zérczikkeit írá ; holott meglehet,

Winkelriedileg érinteni G. T. lehet,

hogy neki sem

;

holott szintén

ügy meg-

volt esze- ágacskájában is csekély-

ségecském.

Legyen

a'

dolog egyébiránt akármiként, nem mu-

laszthatom el, hogy valamint már eddig untig tettem, ezentúl is még többször és még hosszasabban csekély

személyemmel a' nyájas olvasónak terhére ne legyek, ugyan is ha nem mondja a' Pesti Hírlap' szerkesz-

és

tje: «Te Sz. L Te indítottad

meg

a'

mozgonyt, és

256

ekkép csak hajtsad tovább is», bizonyosan van sok más jó barát, ki engem illy magasra állítván, illyest mond; 's szintúgy van még számtalanabb jóakaró, ki hozzám fordulván, vagy inkább tlem igen savanyú képpel elfordulván, megint azt mondja, ha G. T. nem mondja: « Kár volt vakmeren világot gyújtani; most per se viszsza szeretnk tartani azt. de ahhoz gyengécskék vagyunk, és ekkép ha most minden zavarban megy, az egyeneNem mulaszthatom el ennélsen csak a' Te munkádul

—

fogva, korholva a' felette- sárga fonalasoktul, miért nem ettem megelégedve és csendesen mhit k, én is a' bécsi

zsemlét; korholva viszont

nem ülök

a' szittya fajt

nem

a'

veres fonalasoktul, miért

az érzelmek' tátosára

találta

a'

—

miért

's

magjarnak már Besse

pénzemet

vissza

vitte 's

azért nevemet szabad sajtó alá bocsátotta 's

illy

körülmények közt

részrül,

ha

nem vezetem is

kereste de

nem

egy

libentissime felfüggesztve

illyes kis míítétel

de

adta,

— hónába; —

botrány nélkül történhet-

nék; édes -örömest, rósz hazafinak,

szkkebl

oligarchá-

nak, csak színlett szabadelmüuek, hypocrytának nyilat-

koztatva megint más részrül,

mert l'appetU vient en

megszokása végett hoz is felvonva;

—

tán illy

ma

's

tnunyeant —

még egy

holnap, ki tudja

—

nagyobb világosság

kissé valami lámpácská-

körülmények közt mondom, hol

—

mint a' szegény uj magyarral volt az úgy szólván eset, ki bizonyos alkalommal, noha a' legkisebb vala,

még rog

is

a'

a'

f

játszá

szerepet

kérdés,

nem

—

saját

veendi tán senki

is

bröm

körül fo-

rósz néven

,

és

részcunül szerénytelenségnok, ha mint úgy szólván két oldalrnl vádolt di'litK/ui'n.f. mentségeim közt néha in persona, vagy legalább in effigic fellépek is, hogy megmede hiszen a' szív nem nekedjem azon jó szív gondolta dilennnábul. mellyben sok anygondolbaf. tehát sugfa

—

—

nyira igazságos, és

még

ink.ibb jól nevelt olly igen szí-

257

vesén szeretne mindig tartani. 'S ugyanis:

lia vádlott sze-

—

mélyemet nem védem, akkor: „Aha! úgymond felette mély felfogást áruló képpel rósz a' lélekismerete, bámészkodik, megijedt a' mozgalmon, nem mer válaszolni,

—

bnét, és nagy bölcsen hallgat, pedig ö mindennek oka"; ha pedig védelmemre kelek, akkor megint c' szavak esnek ki a' jó nevelést követel', és ekkép nagy udvarisággal ránezba szedett szájbul: „Ej be szemtelen hiú ember ezen Sz. I. , mindig magárul elismeri tehát

mintha bizony sokat nyomna, és

szól,

nevezetesbnek oka!"

— 'S

ó'

volna valami

kérdem szintén, nincs-e

így,

vagy tán máskép van? Legyen tehát szabad, szerénység' megsértése nélkül, néha saját kis személyemet a' beszédbe szó'ni, és annál inkább, mivel tulajdonkép nincs rólam szó; mert hiszen én semmit

tartandok

fel

,

nem

indítottam

sem semminek

meg, sem semmit nem

irányt

sem nem adtam,

sem nem adok; de én csak, tán mert idó'sb mint sok más; vagy függetlenebb, vagy mert más nem tette, egyedül alakot adtam a' köz sejtésnek , egyedül szavat a' sokakban levó' gondolatnak, és ekkép úgy szólván egyedül csak czíme vagyok a' dolognak, melly czímet egyébiránt szintén nem én magam adtam magamnak, hanem

mellyet mind
^*

inneni » ragasztott

jóllehet kétféle okbul,

's

ugyanis:

rám egyen-

a' jószív «túli''

—

hogy kicsapongásainak mellyeket, mint állítja, nem mérsékelhetni, vagy tán hibátlanabbul mondva, mérazért,

nem volna mindenkire

(!)

jául személyemet mutassa be

a'

sékelni

merni vonakodom, és vissza,

semmel

illy

inneni

— alap-

hazának, mit ha

elis-

imputatiot indignatioval lökök

gyáva következetlenséggel vádol, és széttépetéde tán csak nem a' kesely-körmökre kinjiiló

—

ujjakkali széttépetésemmel <*

nézve hasznos

»

— fenyeget;

pedig azért ragasztja rám

a'

a'

még jobb szív

hazai baják' 17

czí-

258 mét nagylelküleg. hogy

a'

szegény mag\'amak egykori

Kaspar

Haiiser-féle voltára, mellyben a' szerencsétlent ö kegyeskedett, egy kis fátyolt vonjon, mikép ne csak ne érje méltatlan (?) boszií. de ha tán nem volna

t

tartani

még

késó'.

még egy

utolsó kis kísérletet tehessen, vall-

nem lehetne-e eszközleni és végbevinni valami mód', még mindig egy magasb (I) szempontbul felfogott, általá-

jon

nos közbirodalmi assimilatiot. Illy

körülmények közt, hol

nem valami

's

mint látjuk, éppen

felmagasztaltatási vágybul, de egészen ellen-

kezleg: engem lebilincselni, 's mozgalmink' nyavalygós kinövéseit rám kenni akaró ^*jószívüségbül» személyem köz íigygyel azonosítva lön: illy körülmények Istenben bízom lesz még mamondom gj'ar egünk alatt igazságos ember, ki magát tökélete's csak így ítélhetni mássen helyzetembe gondolván némileg

a'

közt tehát,

—

—

—

rul

igazságosan — megbocsátandja,

ki

mind

a'

síkra.

a'

veres mind

a'

ha

in persona állok

fekete-sárga zsinórosak ellen

Ö

most alkalmasint fölöttem mint két részrül illy hangú Ítéletnek hallom hozását „Aha tehát a' '\juste milieu^^ hó'se az r, mit már rég gyanítgatánk jó, hogy egy kissé felingerlcttük, mikép egészen 's tagadhatlanul :

I

;

kimutatta és alsó

tollát, 's

is

alkalmasint

tudja,

most legalább mindegyik rész

hogy nem

veheti hasznát!"

sententíában pontosuland össze

illy

legvastagabb színezet résznek irántan pontosulna nézete és

tárgyak köri érdekeit

is

Ítélete

íUy

a'

—

fels Igen,

a'

két

Ítélete; 's

bár

egybehangzólag

olly

össze, mellyek a' hazának nagyobb

illetik.

Az

—

1832-"' évi Február'

kor legelször álló híd'

ltk

— esik —

névnapját

jóval elbbre

13-'''" azon idtájban mi» most épülésnek indult budapesti névnapját; minthogy születésnapja

a'

's

többen az általam meghívott

ülnökök, de nem táblabírák, hanem csak híd* ülnökök közül azt gondolván a'

soha

:

nagyon

érett

szegény

fm

már

meg nem ér Váczra, igen nagyon lekaczagtak, nem akarna a' szarka* 'sat. — 1832-'^''' Február'

'^mennyit 13_kán

meglátogattam Pesten bizonyos kereskedt; okos a' fráter, de nemzetiség, nemzeti kifejlés,

gazdag

és

nemzeti dicsség, mindannyi

fel

hasztalan híeroglyphok eltte; is

t

a' költészet'

nem

oldható és ekkép

's

bár mikép buzogtam

magasb körébe

felcsigázni egy kissé,

nem méretik mhiden a' 24 órai szükségek, kereskedi Soll és Habén tabellák, haszonrfök és gyümölcsöz kamatok czirkalma szerint, de a' halandó nemesb

hol

17*

260

vágyainak

nem

olthatja nemileg

is

érté nyelvemet,

nem

's

szomját; azonban hiába,

birtam ót

— mikép

felébredésünk' tekintetében az ö részvétét és ez vala

czélom

emelkedésre

nek

látszók.

is

nemzeti

megnyerjem,

— de csak egy hüvelknyi magasságú

fel-

számoló asztalaiul, mellyhez leszegezett-

is

Más nap,

Február' lA-^^^ megint

1S32-''''

bizonyos táblabírót keresek

ki viszont különös lel-

fel,

kület, vajmi szép zománczozatu teremtés, csakhogy ezt megint sehogy sem valók képes a' költészeti körbül , de csak egy pillanatra is levonni a' 24 órai élet-

mez

unalmak' mezejére, melly

rideg ugyan, mellyeji

azonban, akár tetszik akár nem, keresztül gázolnod

ha nem vágy egyébiránt

kerülhetlenül kell, ber, melly

ide lent mindig

kevesebb, csak

azaz,

sikerül,

ezt pedig azért

keresem

nne

fel:

egyenl

a'

engem

el.

értésemre jutott

felhozott'

's

st

tartok,

tiulja

némi szánakozással gróf volnék én

figyelemre mél-

Isten

miért

;

meg szoktak

súgni

a' fel

nekem

—

liogy

sehogy sem

illyest

ugyan, de még is monda rólam: milly gyönyö-

« b;ír

csak egy kissé practicusabb

,

tisztelettel

vohick. és ne iiynrg.dódzn.im

annyit a'

levegben »:

táblabíró viszont szinte sok tisztelettel, de

szánakozással

mert hiszen

ez tart inkább engem, de

vagy jobban mondva,

hozható keresked sok

r

kis j()llehct mhidennapi,

mert véletlenül, de biztos kutfbül

—

az emberek felette sokat a'

e'

—

másik üres kézzel haszon nélkül azonban a'

még sem mindig nagy

tánylott tapasztalat;

nem

kettt, vagy inkább mind

jMiiiden

pergett le elttem

de rendszerint

politiát

a'

üres kebellel,

szalasztott

még sem

lépttel

honnak; de szintén hasztalan.

a'

Biz én elszalasztani mind

kett — egyik

ellenkezleg

ember » leszesz: venne egy kis részvényt <
valami anyagi vállalatomban, miszerhit teste és lelke is

el-

akarsz több lenni, mint em-

me^i^int

még

is

a'

némi

ekkép nyilatkozott fellem: „hiszen

261

igaz, igaz, sokat fárad ezen jó gróf; bár csak ne mo-

minden tehetségét aránylag

rítné ki

minthogy

gi kifejlések körül;

a'

olly alárendelt

szellem ád

anya-

nemzetnek

csak ne volna olly pénz után hajhászó

életet és eró't; oh,

banquier I "

ím

'S

—

legjobb oldalrnl tekintve, minden késóljbi,

rendszerint kölcsönös viszontorlásbul eredett és indulatosság' keveréke nélkül

— az

keserség

Iimenieknek úgy,

fó' vonásokkal ábrázolt rajza. Az „hagyjatok egyik azt mondja: békét az entlmsiasnmssal",

mint a'Tuliaknak néhány

és

a'

gumpoldskircheni kocsmárosként, mindig

illyféle

egyszer okosan, és

ritornellre kerül vissza: „beszéljünk

együnk tehénhúst"; a' másik viszont: „kiméljetek meg illy anyagival, hadd lakjam inkább jól elvvel és ügygyei"; midó'n én a' harmadik, vagy ha tetszik a' közép álló megint azt mondom: „Ide a' tehénluissal — nem bánom, ha ez bécsi is; minthogy a' bécsi jobb pestinél — de ám ide a' jó ügygyei a' szepltelen

hasábon én a'

,

bennünk a' számoló banqiiier, de azért a' költ' se alugyék el; szóval: adjuk meg a' mint számtalanszor , 's hol csak lehetett, pengetem szabadsági elvvel

már

—

a'

is

;

éljen

—

testnek úgy mint a' léleknek is, eledelét"; minem ám számoló asztalához mindig, de néha

szerint üljön

pegasusra

is

az érintett keresked;

labíró viszont tanulja elvégre

a'

meg

szép lelkület táb-

—

mi egy cseppet

—

a' Soll sem fog ártani, st és Habén ketts számolási könyvvitelt, njihezképest soha ne felejtse el, hogy nálunk annyi tekintetben kettn áll a' vásár, és hogy az, kire nézve a' «Hahen»^ kivált a' gyakorlati értelem' súlyát tekintve, szenvedleg mutatko-

elkerülhetlenül szükséges

zik,

az okvetlen

a'

«Só/^>-nak, mi magyarul annyit tesz

mint «kell», szenvedésteli kelepczéjébe jut, honnét nincs kibújás. 'S ki

ezt

nem

érti,

annak megint bonyolódott

helyzetünk' annyi külön tekintetek

által feltételezett kér-

262

hieroglyph vala

olly hieroglyph, milly

(lése

kereskedre nézve, ha úgy moiulhatui ész e

t

t

mindenütt

csakhogy

ígj'

nem

ra és poétákra, egyik ;

felhozott

nyelvünk.

i

Az emberek igaz

a'

nemzet-kol-

;

szakadoznak: prosaiak-

érti

részint saját heterogén

egybeköttetésünknél,

fogva

létünknél

—

egyedül magyar lakja Hnnniát

másiknak nyelvét,

a'

részint heterogén

—

mert nem

ha valahol- bizonyo-

san Magyarországban

éri el ezen ^<elszakadozás», ezen egymást nem érthetés» legkönnjebben és leghihetó'bben, azon akmét ha t. i. mind a' két színezet- míg idó' van, saját haszna só't legsürgetbb szüksége végett nem nyitja fel szemét, és egymás hajlaminak viszonlag «

—

engedve,

nem

szenvedelmezik

a'

még

a'

a' sárga'- fekete,

az egyik

—

egyesül

liajlamok mellett

melly akmére, ha személyes

a'

veres lobogóban,

másik

a'

puszta levegben

a'

élet'

lét,

olly

kínteli

házas

vetlen pokoliakká válnak, 's

lesz

napjaira

és annál bizonyosabban

olly kevert léte, mint a'

külön iránynak,

akmére mondom ha fela' közönség; elvégre

melly

tüzelve, felszenvedelmezve

nyomorra, az

fel-

másik ellenben

száraz földön,

minden társasági

is feltüzelik,

közönséget, hol az egyik rész csak

a'

véli feltalálhatni üdvét;

olly

nézetek

politikai

ha

élet' a'

mérgesül

homudcnak

körülményei

is

ok-

társak külön clemüek,

nincs aimyi felfogás, nincs annyi ér-

telem bennük: egymás felé hajlani, vagy legalább egy-

más' hajiamit kímélni 'S

's

kell

most alkalmazzuk

a'

tekintetben tartani.

mondottakat azon ketts.

vag\' inkább két oldnlu gáncsra, melly szeg('ny fejemet

mind

a' sjirga -

fekete mind a' veres zsinórosak' részeríil

dolog' könnyebb fejthetésc végett csakugyan gyenge szenu'lyemet akarjuk a' magyar nemzeti felébredés' és az ujabb mozgalmak' egyik okánl kitzni. éri.

lia

t.

i.

a'

;

263

G. T.

Xenlen'

a'

írója, és a' vele

vök azzal vádolnak: „miért

indítani

egy zsinóron

meg

miért törekedtem szóval és tettel

—

le-

er-

hazai

Stádiumot

a' Hitelt, a' Világot,

müvet; miért Írtam

a'

'sat.

tudja az ég: éjjel

's

és nappal, mennyire csak birta gyarló eró'm

— mozgásba

nem hagytam mind

ezt a' kormagyart mánynak átí most borúra sötétednék az ország 's veszély fenyegetne mindenünnen, mit jobbadán csak nekem lehetne köszönni mert mind az mit ma olvasunk , minek

hozni

a'

;

miért

,

;

ma vágjunk

szemtanúi, csak az én

munkámbul tükröd-

zik ki, csak az én mondásimnak viszhangja; minélfogva ha nem egyedül roszul fékezett enthusiasmusnak nem egyedül valami pillanat-sugta szép álonmak következ,

ményei volnának cselekvéseim, de én mind azt mit tettem, terv, ellegesen kiszámitott terv szerint cselekszem: akkor valóban minden jobb gondolkozásának (!) megérdemleném gjailöletét, megvetését 'sat." Mire feleletem ,

—

mindig föltéve volna is

mintha valósággal szegény fejem

,

nagy, vagy legalább egyénhez aránylag

illy

lett

még

igen nagy eseményeknek mozdító oka: holott én alig

voltam

a'

tolmácsa

nemzet' csak egy töredékének is

Mind

—

csak érzelmi

feleletem ez:

azt, mit tevék,

gyar vagyok.

is

egyedül azért tevém, mert ma-

Elaljasodásunkat, szégyenteli állásunkat,

nemzeti költészet'^, egyes lelkesek' kínos panaszait kivéve, alig vala már, nem birta eltíírni, habár mellyben

«

sokszor az agyagra sülyedó', de néha jóllehet csak

olly

villámként,

lelkem!

ban

—

—

még

is

a'

legfenségesbhez

Törjék, szakadjon bár

az egész,

még

ez

is

—

is

százszorta jobb.

nak vagy újjászületésnek. e'

nyelvet,

kikben

felemelked'

nyereség; mert nemzeti ön-

fertztetés okozta korcslétnél minden jobb, halál

is

gondolám magam-

még

a' tüsténti

Induljon tehát az egész rom-

— 'S

a' lélek'

Ti lelkesek, kik értitek

fenségét

nem nyoma még

264

egészen

el

a'

mindennapi kenyér

után fejledezö

testi

anyag! ugyan bíínhödjék-e fejem azért, mivel az Isten' kezébül tisztán született magyar létemre illy érzelmektül hevült keblem"? Én azonban , nolia hosszú évekig

—

mint már fentebb érhitém, hol ügy is annyit hordtam szólék magamnilj hogy alkalmasint gáncsnak teendem ki

magamat

;

de én

is

felkiálthatok,

tán több joggal,

's

„Nem

mint sok

más:

vetelek"

— noha

kegyelmet, csak igazságot köazonban hosszú évekig hordtam mondom, a' legkínosb fájdalmakat keblemben, kitörni azokat mindaddig még sem engedem, míg nem fénylett elttem, és nem érzelem súgta, de értelem mutatta-ki reménysugár, miszerint felébresztése honunknak,

káztatással járna is,

ték», mint például

még sem

legmélyebb combinatio

végre csak midig egy

akkor, midó'n

illy

—

t. i.

is

a'

vak

kis kocz-

« szerencsejá-

veres- és feketének ^3)

a'

pharaonak játéka, hol egyedül dik, a'

ha némi

volna olly

vagy

a'

véletlen uralko-

csúffá lesz, és hol

a' baiiquier

világban tnt elttem

— fel

nyer.

el-

Csak

nemzetünk'

vagy akkorrul szólva inkább « fekvése », 's tisztán állott elttem az is, hogy dynastiánknak soha nem volt valódilag hasznos híve az, ki a' magyarnak elaltatását,

állása,

a'

többiekkel lassanként! összeolvasztását tanácslá

„vedd

el

séget,

's

tesét;

de

szabadságát, gyilkold azt hiszed

nem

:

meg benne

a'

megtöréd, clolvasztád? Igen,

a' keleti

;

mert

nemzetiselej-

független rajnak virágát, melly

—

megsemmisülhet ugjan, de korcs soha sem lesz;" csak akkor, midn tisztán álh)tt elttem mind ez, 's hogy

mag) árban van még feltámadhatási er, a' magyar még « lehet », és ez bennem nem volt andalgó szívábrándnak csalfa képe, de hidegvér, sok keser tapasztaláson megfört velm' mutatványa: akkor nagy entliusjasiniissal ugyan, de sem enthusiasnuisbnl, sem álonijárása'

ban, liancm mennyire bírtam, ellegcsen kiszámolt terv

;

265

szerint,

mennyi

eró't

az Isten csak adott, megintlítni

tö-

ermüvet — egy cseppet sem tagadom. sem tevém ezt elbb mieltt ezen ismerethez nem jutottam volna, valóban nem mert

rekedem De egy tiszta

a'

honi

pillanattal

,

;

noha szabadsági bálványzásom , és azon kimondhatlan vágy nemzetünket felemelkedve látni, sokszor, mert ki íiem türhete, csak a' legnagyobb kínok közt fért eped :

keblembe: azért még* sem birta

e' vágy kettétörni soha azon emberi szent kötelességet, melly szerint valamint felette nagy bn másokat vezetni akarni ahhoz való is

hivatás nélkíQ: szintúgy olly

nem

elembe ragadni akarni

szetibe,

zejére

—

és

a'

kis vétek,

— például

fellengsöket viszont

melly elem

a' a'

másokat ervel prosait a' költé-

rideg

nem az övék, csak

a'

me-

élet'

mienk, és

mellyet ha megkedveltetni lehet, egyedül lassanként,

's

—

gyz

Minden okok által kedveltethetni meg. rejtekiben csepp véremben sejtem, lelkem' legbelsbb érzem azonban, nem, de még a' tiszta csalhatlan számok is azt nui taták, hogy a' fejedelemtül lefelé Hunniának minden lakosa, vagy emberileg szólva — mert ugyan hol nincs kivétel a' lehet legnagyobb szám fogna nyerni, ha a' kiképzett nemzetek' sorába állna a' magyar minélfogva nem csak feloldva érzem magamat azon kínos bvölet alul, melly szerint olly sokáig magamba fojtám nemzeti nagyság után sóvárgó szomjamat st azon kötelességérzet támadt bennem legélénkebben fel: tenni, mit csekély ermhez képest csak tehetek, hogy végre felébredjen a' magyar. És kérdem: mióta nií ujabbak lépénk fel, és a' maegyedül

—

,

gyar nemzetiség' dolga biztosb lábra

tétetett,

és az al-

kotmány többszöri súrlódások alá került, szóval: mióta felébredt a' magyar valljon vesztett-e az egész, — az egész, mondom, és országtudományilag csak errül lehet szó, mert hogy egyesek még a' lehet legüdvösb 's leg,

266

csendesebb átmenetelekben

nagyobb zavar-

világosságra tér át rosítassanak

még az

is,

,

a'

közönség

a' leg-

legalább ideig óráig éppen ne ká-

az kün fekszik

,

liol

sötétségbül a' legnagyobb rendre és

-és

Isten' tehetségén is, ki,

st

gjarló ember'

a'

mint legalább

e'

tán

földön

sokszor megrövidít az egésznek java végett egyese-

látjuk,

ket, mint például járókelket az utakat elrontó, de a'

nagyobb szájnnak üdvös tett-e 's

esk

által 'sat.

—

ugyan vesz-

kisebbedett-e Magyarország' tekintete,

az egész?

mi ennél sokkal több, beessúlja » sokkal több pedig mert valamint egyesnél, lígy nemzetnél is sokkal ;

^*

azért,

nagyobb hiszik

is:

<'van baja», mhit

kezt hinnének, tán csorbult

a'

ha azt nemhimiék, st ellen-

liogy ^'ne legyen baja»,

tekintet az,

ha

ezt

de « volna baja».

Vagy

felléptünk óta

közbirodalom' hatalma? vagy tán

a'

ve-

lünk egy honban lakó más fajtájú nemzetségek' természeti

jogam

üttetett

seb? vagy végre: az emberiség' közös

jogai egyesek' nagyobb bitorlásai alá kerültek-e azóta?

Én nem hiszem

mert ha nem akarunk azon édes kölképekben cluierülui mellyek azonban korántsem azon nemzeti nagyság' költészeti képei, mellyek után én sovárgok miszerint Visegrádnak felette szk ormain ült a' legnagyobb királj-. ]Mátyás' budai palotája volt a' leghíresb , kár hogy romjjínak egyetlen egy ;

—

tészeti

—

—

kissé tiszteségesb

—

kövére

nem

akathink

István volt a' legbölcsebb országalapító,

a'

kotta a' legels boszorkány-elleni törvényt, (/artum non

költészeti

est vita

"sat.;

,

Szent

magyar alextra Hun-

ha nem akarunk ezen édes

képekben tökéletesen elmerülni, és némi min-

den vágásbul <*kicsapongóval» a/t himii, hogy IMagyarorszíig nií'ir vé-n. mert ezer évig tndiink valamit r»>líi, és

ckkép nem

kiiet

belle már semmi; ha, moiulom, mind

ezen szép, csakhogy rákféle enthnsiasmusokat, és felette mély gyakorlati észbül forrt nézeteket nem osztjuk, és a'

267

külföldet

is

nem csak könyvek

leg ismerjük:

ám akkor nehéz 's fkép n)ióta

ujabb idó'k óta, tott félig

's

mappák

ntán, de tett-

lesz tagndni, liogy

csak

Duna használata

javí-

a'

meddig honunk' zsák-létén

,

kezd egy kissé

is-

meretesb lenni Hunnia, csak azóta emelkedik némileg belbecse, mióta

nem

birtoknak biztossága ntt némileg, és

a'

sokárai tökéletes megalapulást igér;

az ^^Enyini» és <^Tied» közti viszony,

's

's

csak mióta

egyáltalában

)ninden kötelék lassanként kivétetik a' patriarchális nexus-

nak noha nagyon szépen hangzó 's regékbe vajmi szépen illó' de míg szenvedelem uralkodik a' gyarló em,

beren

,

még

vények' ha

is felette

nem

is

bizonjtalan

tökéletes,

mezejére állíttassanak

nem

körébül, hogj'

a' tör-

de minden esetre biztosb

polgári élet' minden viszonyai.

a'

idk' szüleménye-e az is mikormánynak némi jelesb férfiaiban mintegy isteni ihletés által feltámadt elvégre azon mély felfogási eszme is — bár szaporoílnék számuk és növekednék hatalmuk vS valljon

kép

az ujabb

,

a'

—

lielyrehozni a' régi hibákat, és

parlagon

Magyarországot, az aukincsét örökleg

ezen legkifej thetbb

birodalom'

striai

nem hagyni,

és ellenkezleg a' közállomány'

legvilágosb érdekeit mindig félreértett régiebbekkel. sza-

kadatlanul

nem

gázolni

a'

azon részén, melly önálló,

's

magyarnak éppen virágán, mert az,

's

ekkép nincs oka

valamihez támaszkodni vagy mástul koldulni fényt, egy-

hü nemzetéhez 's koronás fejedelméhez mellyet azonban csak sajátsága szerint használhatni, vagy se-

iránt

,

hogy sem; melly

isteni

ihletés

egyébiránt: méltáiiylani

's megbecsülni tudni a' nemzetnek olvasztatni, szabadságibul magát kivetkeztetni nem enged részét, ha ezeltt nem szállta meg a' kormány' embereit, 's most sem

szállja

volt

tán

meg

mindnyáját, valóban

hazánknak mindig bizonyos

ségre se alkotmányra

nem

nem csuda; mert

prosai,

se

nemzeti-

tartó része, melly közvetlen

268

haszonért, anyagi kéjekért, némi kis álfényért, minclen

nemzeti zomanczábul magát kivetkeztetni Ussimus

et

ohsequentissimus vala,

kormány

's

nem

most

mindig paraelég van illyes;

is

mikép ha

a'

simulok'

legtökéletesb amalgamizálásra mindig készek-

a'

ki

nek zavart vegyiUetébül a'

magjait, milly

dicsó'

birta látni a' minflenhez

magyar gázolta magyar
hol leghikább

.

lehetne

még

a'

ha nemzeti kifejtésében 's olly nemes szabadsági vágyában magasb szempontilag segítetnék elö a' nemzet; ha ezt a'

kormány

nem birta látni mondom, és ezen életfember még ma is ingadoz: ám tudja

ki

kérdés körül sok

az ég, 's téged hivlak bizonyságul nemzetünk' nemtóje. az soha nem vala a' mi ugyanazon politicai hitvallású

sem nem

eldó'dink' hibája,

saját hibánk.

—

Es azért, ha

egyet és mást, mit kifejlésünkre nézve üdvösnek tartánk, a'

kormány' segitsége nélkül kezdénk meg és iparkodánk

végbeviuni, azt Isten és igazságos ember szalhatja senki; minthogy a'

eló'tt

nem

ro-

kormány tul azon rósz szag-

és hitelnek következtében, mellyben eltte, habár érdemetlenül,

nem

áll.iiik,

honunkban létez

leliete

sokat várnunk. 'S valljon

német, görög

szláv,

ségekre sebet üténk-e mi ujabbak az 6'k

által

a'

oláh nemzet-

é.s

,

hogy miután

anyanyelvük' dolgában úgy is olly annyira biztosítis szeretnénk élni, nem óTiet, de a' latánt meg-

vák, és mi

támadva, niában

helyett az

a' holt

él

—

él

— és

magyar njelvnek vívtuk

állást? A' szláv, kinek nemzetiségi

Ragusáig

egyedül csak Hunki

a'

hivatalos

urodalma Péterváríul

terjed; a' német, ki (irönlandtul Brassóig függ

szakadatlan lánczolatban

görög, kinek uj haz.ija tárnái! az oláh , kuiek szintén van saját elkülönzött bölcseje és hazája oh az nem veheti rósz néven, feltéve, ;

a'

;

;

's nem akar alattomosan elnyomni, mikor a' legkisebb nyomás ellen olly élénken kikel, oh bizonv nem veheti rósz néven a' szláv, német.

ha

felig

meíldig igazságos,

269

oláh: ha

görög, 's

magyar

a'

is

akar, és felébredés)

éhii

életnientési küzdésiben eg\ es tagjai a' kölcsönös igaz-

ság

's

méltáijylat' határin

néha

törnek; mit azonban

túl

meggondoltabb rész a' „quod tibi non vis fieri'^ 'sat. törvénye szerbit soha nem hagyott 's nem is hagyand 'S kérdem elvégre: hazánk' lakosinak azon helyben. nagy száma, melly nem csak hogy ki vala egészen zárva a'

—

az emberiség' legszebb jogaibiil, de mintha ligy szólván

sokak

nem

által

lépett-e ki

talma alul ;

tartatott volna sötét butaságban,

készakarva

's

már némileg

nem

kényuraság' undok ha-

a'

valánk-e mi ujabbak azok, kik Hun-

minden lakosinak barátságos kezet nyújtván, a' hazaszent kötelékével iparkodánk körülfííziii és egyeztetni minden vallást, minden lépcsó'zetet? 'S ha visszania'

fiság'

tekintünk

s

apáink' sas-röptére, kiknek Berzsenyiként

érez buzogány rezegett kezeikben,

18-* század' derekán

élt

és egyszersmind

szoba-idomított

a'

hajporos ma-

gyarnak nevetséges képe is feltnik élnkbe, 's feltnik továbbá: már már, hála az ég, kidl magyarkáink' kártya közti, pénz-fecsérl, idt és nemzetet öl unalom's legyünk igazságosak nemcsak teli tengése: valljon nem úgy látszik-e, mintha a' mai le- de felfelé is

—

—

szerencsésb születés ivadék

még visszaüthetne ük apáira,

Theresiai magjar, mikor a' nemzet csak pihent,

és a'

M.

nem

jelenik-e

meg, mintha egyedül

dajkája

lett

volna

mai nemzedéknek? Nem csak legkisebb megbánást nem érzek tehát, hogy rám bizott tkét fajtám' megmentése 's felemelIstentül az kedése végett, mennyire birtam, a' lehet legnagyobb uzsorára iparkodám adni ki, valóban nem; de áldom sorsomat, hogy körülményeim kedvczleg fordultak, 's kötelességem' érzete bennem, még mieltt rám nézve kés

a'

lett

volna, tettleg

is felébredt, 's

sem korcsa, sem heréje

;

's

ám

,

nem

bár

valék hazámnak

jjek még százszor

270

még

százszor

éppen nem

a'

is

világra

nem kalandozott néha vonásokban, hazámat

hazámhoz

körülmények között, és ha

illy

—

mindent

ki

's

mert ugyan melly halandó

—

józan útbul

a'

de legfbb

politikai hitvallásomat tekintve,

magamhoz

változatlanul In'í, ugyanazt cselekedendem mhidcnkor, mit cselekvém eddigelé, 's ezt és

ünnepélyesen nyilatkoztatom

dezem, nem volna-e nekem

nem

;

's

midó'n egyszersmind kéra'

velem egjnézetüeknek,

volna-e nekünk, szintúgy jogunk G. T-t

Íróját, 's kivált

a'

Xenien'

hatalmasb rokon keblüeit szintén

felelet'

terhe alá vonni, és

tlük viszont

mi joggal merészlenek ók de éppen

<*

—

azt tudakolni, valljon

kiknek

a'

haza

« semmit"

semmit » nem köszönhet, csakhogy tán az

ó'

makacsságuk okozza jo'.badán azon visszahatási tulságot, mellyben, egyes makacsokat még mindig a' többségnek tartván, a' Pesti Hírlap' szerkesztje és annyi más engeddzik, 's jobbra balra jót és roszat egyenlen sújt, holott nemzeti kifejldésünk legfbb kérdéseiben már már megnyertük a' diadalt, és ha ismét visszalöketünk, az

nem egyéb,

mint

a' lúlhajtási

visszahatás' szoros tudo-

mányilag bekövetkezni kénytelen okozatja joggal merészlenek

— kérdem,

k nekünk szemrehányást

tenni,

mi

k,

kik miatt már rég elsülyedett volna, nem, de minden pillanatban örökre elsülyedhetne a' magyar. élni,

De

e' joggal

vagy hikább idt hiába veszteni nem akarok; mert

még akarna nem javulhat, minthogy, mint mondják, a' csonttá vált prosát soha nem olvaszthatja fel többé senuni. Az egészen meg nem csontosult- felék pedig, kik liatal koezen osztáljnak megrögzött része, ha tán is javulni,

rukban

teli

valának poesissal,

sátul csordulnak fel, életük' is

rá

jiiek

—

vagy inkább

férfi

korukban viszont pro-

alkonyán alkalmasint maguk

és ez okbul kár volna unalmukra válni,

vélek

bajlódni

—

hogy valamint semmi

271

ember szik

nem

az, ki fészkét becsületesen elrendehii

—

Xenien Nr.

törek-

vers 4: Saját tzhelyeik' mef/ala-

6.

— i'gy?

ba nem kevesb, bizonyosan nem is több, mint félember megint az, ki minrlig csak másra támaszkodván, soha saját,

püói legjobban alapítják niey

a'

de mindig csak az eró'sbnek

közbirodalmat

mi

czímét,

viseli

felvisz

ugyan néha felette magasra, ha jó taphitattal jár, de egyet, minek szükségét fiatalsági hevében. an)bitioi ittasságában sok nem érzi ugyan, mi nélkül azonban annál kínosabbak az agg kornak napjai^ midó'n elpárolognak az illusiok, egjet közepette

még

csülhetést.

'S

is

a'

legnagyobb fény, kincs és bókolás

mindig nélkülez,

hogy

\\\y

t.

i.

az

önmegbe-

körülménjek közt

magasb

a'

Xenien,

rám mindaddig nem tarthatnak számot, és velük soha semmi politikai együttmunkálásra kezet nem fogok, míg magyar Pia desideria-k

'sat.

irói és

társaik

nemzetünket tekintve, inkább kevesebb verseket faragván, egy kissé költésziebben

szükség

eró'sítnem,

nem

éreznek, azt tán

minthogy az, úgy hiszem

a'

nem

mondot-

takbul eléggé kiviláglik.

Ha azonban, gyarló emberi felfogásom' következtémég is tévutakba bonyolódtam volna, 's tévutakba csábítani a' magyart, mellyekbül nem volna menekvés, ben

's

mellyeken ö ellentállhatlanul sodortatnék végveszély-

be

,

és

egére:

e'

gyászos borút én idéztem volna

ám akkor

törjék

velmet

ketté,

fel

érje

hazánk*

nevemet

legyen nevemen utálat' bélyege, szél hordja el gyanánt halandó részemet, 's legyen sorsom megpor Nem szomjaztam felemelésem, semmisülés , eltröm. átok,

—

saját

dicsségem után,

szinte és nemes vala;

e' bííntül

a' világi

ment vagyok; czélom egyetemben egy féreg,

még is sóvárgott lelkem egy észrevehetetlen parány a' legnemesb felé, és ha porhüvelyem' elbomlása után ,

272

soha nem ébredek képzett és eléggé ki

fel

többé,

nem

tisztult

is

mert eléggé ki

lelkem

nem

nem

bírhatná

megdicsültek' menymíg eszmélek, tó'lem semmi eró' azon kéjérzetet, azon öntudatot, hogy elttem is megnyilt néha az ég, és emberi gyarlóságim árja között honomért mindig hn dobogott szívem. el

az örök égnek világosságát,

nyei kéjeit:

nem ragadhatja

a'

el,

Ue

m

azért, mert fel van tüzelve, ,

miért kellene annak

pe-

is

—

;

—

a'

czélszerü (losítni

's

kényelmes, mint lehetne, és azt illyessé mó-

törekedünk, miért volna elkerülhetlcn annak

kéletes felforgatása érzi, miért

;

mert felébredt

a'

magyar

és

's

;

végre, mert

a'

létét

magyar' felébresztésé-

ben, némi káros korlátok' meggyengítésében,

ermnek

tö-

volna azért kénytelen ellentállhatlan rohanni

végveszélynek

feltüzelésében

's

a'

honi

megindításában részt vettem,

ug} an miért kellene éppen nekem

nom;

er-

indítva az

mert érezzük és átlátjuk. Ijogy honi lakunk nagy számot tekintve felette szúk, 's nem olly

regnie

—

meg van

egész kettépattanásig

tulságokhoz járul-

illy

—

mind ezt csekély logikám szerint én valóban nem látom át. „Mindenütt így ment" mondják

—

„azért nálunk gondolat,

nem

's

kell,

is

így kell mei*ni

érzelmünket

melly jogot

emberveszteség

ekkép nálunk

is

csak

a'

olcsóbban.

magyar sem

—

fel

illy

a'

a'

Egyedül

mentség-szellentyt, és

meg

vásárolhatja

a'

fel;

min-

köz szabadság,

meg

Valóban gyönyör okok

e' kíiz

áldást

Mert másutt ronem fejlett népek fölött

mentek a' dolgok, és a' ki tévedésbül vagy elbbi tapasztalás'

lem' vihiga helyett mindig

melly világot

nó'tt

mellynek kegyelem

áron találhatni azt

szul

fel,

hol fejünkre

igazságot követel."

's

találtatá

,

sérti a' kor,

denütt embervérrel vásároltatott és így

—

—

!

híja

miatt az

érte-

az érzelem' vihigát gyujták

a' Pesti Hírlap'

szerkesztje 18

is

örökleg

274

összekever

— és

bííiie

midn

csak szól,

rül

ez

—

az értelem' világával,

mindig

's

er-

másikat lobogtatja, és

a'

csak azzal világít, egyedül azzal csábít; azért, mert másutt roszul mentek; okellenileg fejldtek a' dolgok, azért nálunk

is

így menjenek, és tán mi

keser könykkel. 's rel is vásároljuk meg gári állomány' állásit

,

tán a'

még

czélszerübb

meg

éppen

olly

általános pol-

's

földgolyónk' elttünk járt

mint

népei az emberi közcsinosodásnak

vásáriák

is

éj)pen annyi embervér-

sötét

olly

mostani állásukat? Valóban, ez

lépcsin

felette

szép

az érzelem' fáklyája világít, mellynek a' sokáig sötétségben tartott közönség olly visszatartózhatlan rolian, mint oktalan állat a' tznek: akkor

volna! 'S pedig,

bizonyosan bekövetkezik

olly

de

lia

még embervérnek

az,

könyek'

a'

gyászos ontása

az érzelemnek határa

liogy

megállapodása nincs.

's

is,

sííríí

zápora,

mint bizonyos

maga

ereje általi

— Valóban fejledez nemzetünknek

igen nagy becsületére válnék, ha most,

magának annyi

századok óta csudateli fentartása után, mikor már már közelít a'

«köz polgárosodás^' gyönyöríí

öblébe,

úgy

es-

nék az egykori angol és ujabbi franczia forradalmak' 's ne felejtsük, liogy ugyanazon ok min-

vonaglásiba

—

denütt ugyanazon okozatot szüli

ben egy ostoba falu

pongásiban

a'

nélkül

a' ,

—

mint cholora' idejé-

másik ostoba

falut követé kicsa-

hogy csak legkevésbé

is

okult

's tanult volna tapasztalásán, mint medve, mint farkas, melly ma úgy esik kelepczébe vagy verembe, melly neki

ügyesen rakatik és ásatik, mint esett Noe' sikeres hnjóst földgömbünknek medvékkel és farkasokkal ellátott teremtése óta! 'S kivált azok' ajkoi közt hangzása,

zik

illy

tökéletes felrázásnak

's

szerrei

felhordásának szüksége

inkái)b

vnjuú "gyanú-szépen

logjiik

fel

's

olly

költészeti

»,

minden mocskok' egynagyon szépen, vagy kik annyi lelkesedéssel

ecsettel

festik

nz

emberi

275

méltóságot,

nemnek

oniberi

az,

rökélyesnlhetését, és a'

sajtószabadság;' isteni adományát.

tésnek vagyok szószólója

magam

méltósága, mert

berek

En

eló'ttem

;

is

is a'

is

tökélyeslbe-

szent az

ember vagyok: én

is

ember az em-

nyert minden diadalmaknak elébe teszem

által

sajtószabadságnak az emberiség' jogait bizonyosan vivó áldását.

De éppen

azért,

mert

illy

a'

ki-

világban tünteti

eló'mbe az emberiség' kifejtését,

eszközt veló'm

sikeresb

,

's az erre szolgáló legéppen azért hiszem mostani

egy jobb létre, minden olly erltetett lehetnek, mint a' melíyet a' Pesti Hírlap' szerkesztje okvetlen hazánkra kényszerít^ ha, míg id érzelmek' minden érdekeket van, nem gyujtj^ fel ^^

létünk' átmenetét erisis nélkül

^^

kellene oltani

fáklyája heljett — mellyet egyene— az értelem' minden részeket sz-

szeegyesít napját '\

Mostani létünknek minden erlte-

tev

visszás helyzetbe

sen

el

tett erisis nélküli

átmeneteiét egy jobb létre pedig azért

hiszem lehetnek, jóllehet egy cseppet sem gyermeki más nemzetek' ed-

játéknak, mert hiszen tárva elttünk

digi tapasztalása, tárva a' sajtószabadságnak,

eddig külföldi

mindenek

,

felett

de azért jnég

bennünk még

—

habár csak

roppant haszna

is

,

és

ha szavára hallgatni

—

annyi viharok közt szerzett öntapintatunk, akármik mikép, ha mi is esünk, ha mi is bukunk, mint az eltminden elbbi tatünk járt — alkotmányi tekintetben

—

pasztalás és minden útmutatás nélküli népek:

a'

bn csak

azoké , kik a' régibb tapasztalásnak szavára nem hallgatván, a' szabad sajtó' eddigi gj'ümölcseit nem ismervén,

vagy

meg nem

jól

digi viharaibul

emésztvén,

semmi mélyebb

's a'

tapintatot

magyarnak

nem

ed-

merítvén,

Lamennais-i szívábrándnak veres lobogóját hordozzák Tökéletesen el is távolítom ennélfogva személyemell. a'

—

mel együtt ráfogást

,

a'

velem egy véleményüektül azon méltatlan

mellyhez képest nekünk kellene tulajdointni

18*

276

bekövetkez teljes conflagratiot éppen bizony, mintha azok okoznák a' gó'zkatlan' kettépattanását "s a'

netalán

;

az azzal járó átkot, kik azt jégliideg létb ül felmelegítek; és nem-e inkább eg3'enesen azok, kik minden tapaszta-

minden

lást félretevén,

intést gyaniísziiibe állítván,

min-

den segítséget mint félelem' okozatát, maguktul lökvén, édes ön-tdlbecsülésükben mindegyre hordják hordják

vagy

tüzet a' katlan, alá.

Nem

inkább

is

a'

hallgathatok ezért; mert valamint bíín

is

a'

nemzeti nagy áldozat lett

vagy legalább én annak tartanám, ha politikai vagy más uíon indulok, 's én is «inneri» maradok; és még sokkal nagyobb bíín, ha, mint sok más, én is az igen is
volna,

pályán éppen nem,

onnét az igen

«

is

innen

» -re

estem volna

át:

szintngy

hiimém magamat bnösnek , 's minden férfiúi következetesség 's minden jellem nélkülinek, ha most a' népszerség' varázsaiul elragadtatva, 's egyedül hiúságomnak áldozva, nem csak nem emelném a' tapasztalás' int szavát,

só't

kis hír-

's

honfitársaim' szenvedelmeit

saját

ephemer

fényem' emelése, vagy más ezélok' elérése

végett használva,

még

én vinném

elöl

a'

mindent ok-

vetlen lobba hozó érzelmek' és szívábrándok' lobogóját;

most,

miíló'ji

szerkesztje

nem vagyunk már is felette

—

sem követi — az agilationak, de az érzelmi körbül ki

,

a'

,

ha én

is

Pesti Hírlap'

feltüzelésnek stádiumán,

nézve ketts, nemzetiség'

és alkotmány' feladatában kivihet

kérdem

a'

egyedül az értelem' körében

es/,közölhetünk nemzetünkre

kicsi,

mhit

bölcsen észreveszi, de azért nn'g

's

valódi jót.

engedném magamat

de vajmi nagyra

nó'hetó'

nehogy egc'szen elvrszifsem

cometa

a'

most

—

És

felette

által sodortatni,

n<'pszeríís('geniet

,

milly fr-

k'Víl aztán, oli irgalmas Isten, valóban ugyan sok székérdem: nem kellene-e minpet lehetne nnvelni (!!) den jobb magyarnak, ha ezen mámor egys/er megszu-

—

277

és

Ilik,

pással,

nem

én de csak

is

motszantam volna, szá na ko-

az utálat' legniegvetó'bb érzésével

só't

fordulnia? minthogy

annak

—

iréletem szerint

tlem

—

el-

ki füg-

annak elengedhetlen kötelefelé^' is, ha kell. Valamint nem vagyok tehát azoknak barátja, st valóban nem igen nagy becsben tartom ket. kik prosai felfogágetlenül felszólalt

<<

felfelé*,

lessége « függetlenül » szólalni

suknál fogva mindig csak

ka

esetileg,

mindig csak

a'

a'

<'

<
nem

's

rit-

^^hasznosb baráthoz^' szí-

nak; úgy nem fogok a' Pesti Hírlap' szerkesztjével is kezet; mert megint szívábrándi, költészeti, és nem az életbül, de theoriábui merített rögtönzésivei olly me-

zre

viszi a'

kell peregni.

magyart, mellyen Mit

midn

a-tul

állítok

z-ig

attul

,

mindennek

le

sem vonakodom

egy cseppet is, ezennel legünnepélyesebben kinyilatkoztatni hogy felfogásom szerint nagy nimbusánál fogva bizonyosan tönkre (eszi a' Pesti Hírlap' szerkesztje a' ,

—

magyart ha rögtön ki nem lép az érzelmi szenvedelmek' felingerl körébül, azon körbül, mellyben már már támadnak t is tiilhaladó hsök: és ha ezt önmaga, rögtön saját szántábul

nem

cselekszi;

önmaga

saját

szántábul pedig azért, mert minden felsbb megszorítás,

mhiden idegen kéztül rakott alabor csak visszahatást okozna,

's

kivált most, miután

itt

van

ideje,

hogy egy

kissé saját lábahikra hagyassunk, de azokon állni

meg

is

tanuljunk valaha már, mi felett ha valakinek, valóbon

a'

Pesti

Hírlap'

szerkesztjének volna

minthogy nem kevesebbet megérdemletten

is

várt, de azt

várta tle

haza.

a'

tiszte

— úgy

rködni; hiszem

Es csak

—

Istenért

ne ámítsa magát, múitha újjászületésünk' folyamatának

éppen azon úton kellene

történni, mint a' melly úton a'

külföld érte el mostani állását,

's

azon munkálaton átestünk, olly állás jutna

osztíílyrészül, mint a'

mhitha nekünk

is,

ha

magas millyenben, más nem-

kifejlés és olly

278

zetekliez aranyozva

áll Gallia, 's kivált

parancsoló országa, Britannia. eró's

még akkor

lábon állna,

is

—

a' íoidgolyóiiak

Ha nemzetiségünk

irtóznám minílen ersza-

kos szerektül, mert azok szükségtelenek, sót

ám akkor még

de

drága áron

is,

eltrhetném, minthogy

is

mert mint

's

szebb polgári

a'

liabíír felette

szokták mondani:


végkép meg volna valamikép vá-

veszett Bécs alatt *^,

sárolva

liátralökó'k,

mint azt Franczia-

lét,

's

kivált

Angolországban látjuk: ám menne akkor minden zavarnak 's tökéletes forradalonniak, tih-ném és némileg megbarátkozhatnám

gondolattal

a'

;

de kérdem

ingadozott-e

:

nemzetiség úgy, mint — ha csalni nem akarjuk magunkat és \dlágot — ingadoz az nálunk, hol megállaott

a'

podása csak hosszabb idnek lehet nmnkálatja, kérdem ezt? Mihezképest

gyar az

ha mostani állásában

újjá születési

hogy aztán abbul

ma-

szorítatik a'

forradalom' lombikába, és

a' végett,

újra öntve szebb alakban lépjen ki:

meglehet ugyan, egészen újjászületve lép abbul valami

nemzet ki, de

a'

magyart hiába fogja keresni az

mtéteit kisérlö vegytanár

a'

lombikban,

's

illy

természete-

sen; minthogy ha mind azon keser és savany, azon fojtott a'

jó,

el-

keser és savany, melly annyi kebelben lappang

szegény magyar

ellen, forrásba, kényszerített forrásba

mikor sem munieipium, sem országgylés, de min-

denütt vészharang, felsbb segítség' szüksége, proviso-

rium

'sat.

:

kéletesen

lehetetlen,

meg

hogy végkép

ne semmisítse

a'

cl ne olvaszsza 's tömagyart, kitzött ketts

czélunknak érdekesbét, nemzetiségünket kül — 'S

—

t.

i.,

juelly nél-

vajmi rideg pálya a' hosszú élet!

ne felejtsük ím ezt a' Pesti Hírlap' szerkesztjének lelkére kötöm.

Nem; spanyol játszhatni

Elre

a'

kastélyok-, kártyaházakként valóban

magyar'

látni

mint fognának

olly

szövevényes

nem

Ifiével.

nem volt egyébiriint nagy mesterség, magok kíiríij kapkodni a' hosszú álom-

-

279

kórságbul felébredó'k. ha egyszer észre fognák venni: milly közel valának

zást is alig

érdeml

már

a'

leggycávább,

elsülyedéshez;

még szánako-

mint fogná sok

's

mint vízbe fuladó cselekszik lialáliszonyatában

—

—

még

mentésére sietüt magával húzni az örvénybe. Mind ennek az emberi természet' egy tulságbul másikba rögtön szökni

visszalökni

neki segítségül nyújtott kezet,

is a'

's a'

szokott tulajdonánál fogva elkerülhetlen be kellett követ-

vártam. De hogy a' Pesti Hírlap' oUy magasra emelt a' közvélemény, de nem fog e' sorban, 's ebben legalább még most sokáig tartani, mert ha szenvedelem korbácsol szenvedelmet, nincs akkor többé megállapodás, mikép bizonyosan nem sokára rajta is túltesznek mások hogj' t e' sorban legalább még most legeli lássam, az, ha megvallom elttem nem vala is egészen váratlan, legnagyobb szomorúságba sülyeszt; mert ha azok nem élnek a' hatalommal jól, st azzal visszaélnek, kiket a' közvélemény olly hatalonunal ruházott fel, mint felruhákezni;

's

ekkép

szerkesztjét

el is kit

is,

—

—

—

—

zá

a' Pesti

Hírlap' szerkesztjét, most,

midn

heterogén

összeköttetésünknél fogva lehet legnagyobb érdekünk

csak Istenért semmiben se ragadni el gyeplt, hol az megtágítaték, nehogy azt ismét szo-

azt parancsolja a'

:

rosabbra vonják, vagy visszahatási czélbul egészen neki ereszszék

:

oh akkor kérdem , ránk kisebb hatalmú

akra nézve nem sísyphusi munkává lesz-e anyaföldünk'

minden törekvésünk,

kifejtése körülti

minden tapnitat nélküli eszközlések valódi tantalusi kínná; most,

kissé szabadabban állni, sajátlag rendelgetni

el

midn

's

nem

álUíl

\

álik-e

illy

nemzeti létünk

saját lábainkon

egy

és nemzet -kifejlési dolgainkat

volna az

— mert hiszen mi magya-

rok tudhatjuk leginkább, ha tudni akarjuk, mi bajunk minél üdvösbet

nem csak ránk, de az

dalomra nézve

is

elérni

alig lehetne

;

—

austriai közbíro-

most,

midn

olly

280

szép indulásba jött már tükeletescii iiapi renden

eró'nivüuk. miliezképest

lioiii

van

azon alap' megr.ikásálioz

is

—

már

ügy hiszem

—

mellynek ed-

járuljii elvégre,

digelé miiidigi liijával valánk, azon alapnak

t.

i..

mellyen

Magyarország mint az aiistriai birodalomnak integráns része ugyan, de tökéletes sajátságában, 's nem csak papiroson , diplomák és elvek után szen

emelkednék

kifejlett eletileg

de tettleg és egé-

,

a'

saját

's

keveretlen

zománczozatu nemzetek' sorába; mikor, minden elnyomási, elolvasztási szándékkal örökre felhagyva, egymást viszonlag tisztelve, végre szintén kezet fogna magyar és német,

nem egymásnak

's

útjába állva,

mást barátságosan elsegítve, futnák delt

a'

hanem egy-

végzéstül ren-

ugyan, de azért még is külön 's független pályát. Ijíy üdvös alapot azonban,

egymás

egyniástiil

melletti

mellyen emberi prosa nemzeti költészettel karöltve emelmelly alapnál ráidv nézve üdvösségesb

kednék,

's

valljon

mikép lehetne

hihetségével

is

Jiincs,

sikernek de csak legtávulabbi

a'

rakni, ha

íéjledez közveleményjiek

a'

haladó rész' vezeti,

leghathatósb

a'

nem

irányz<')i,

birnak azon saját kormájiyzási tapintattal, melly tapin-

mai idben nem bír, olly okvetlen jut vezet kézbe, valamint a' gyermeknek som oldja fel járszalagát a' dajka mindaddig — ha t. i. szívén fekszik a' kisded, és azt, mert néha alkalmatlankodik, nem gylöli — tattal ki

míg mindenbe

fejét

lábacskáján

álhii

is

nem bír egy kissé saját biztosaI)ban. Nem. illy tapintat nél-

nem

ütvén,

kül, üdvös alap" rakásárul de csak álmodni 's

ne nyargaljunk

meg végkép

a'

;t"

a*

sem

lehet;

légben, de ismerjük

dolgok' valódi fekvését száraz nnlétük-

bon, mert máskép bír lépni

kérdés körül

e'

magyar

—

bizony

mondom

a' provintrialis

lavány holdvilágábul.

—

soha

ki

nem

lénykörnek vajmi ha-

281

Nemzeti hitelünket nevelni, ím ez a' legfbb felaSaját kormányzási tapintat' híja azonban nemzetek'

dat.

nem igen szokta nevebii, valóban nem, de úgy azokat sequestrum alá, valamint a' pénz' hitelét vesztett egyed is a' sequestrumi házasság' vajmi csenhitelét állítja

des ugyan, de

— kivált

dics házi szerencséjére

nemzetileg érezve

— nem

kerül.

A' Pesti Hírlap' szerkesztje azonban

— és

lom

felette

tekintet — ják

:

sok más, kik közt némi

mit megint bizonyosan tudok

„Hiszen mit

Világ,

a'

Stádium

a'

Pesti Hírlap tart,

'sat.

felette

—

mint hal-

komoly azt mond-

felette

—

azt a' Hitel, a'

rég megpendíté már; miszernit

ha én merném szravamat a' Pesti Hírlap ellen emelni, akkor csak egyenesen saját állításimmal czáfoltatnám meg, saját fegyverimmel sújtatnám le, és saját, egykor olly annyira körmöl körmeimmel szakítatnáui ketté." Dicsséges logika, mellyen, jóllehet felette szomorú lelkem, még is jóízíít kell kaczagnom, 's ennél megczáfolási bevezetésnek valóban neui cselekedhetem egye-

bet;

nyos

minthogy tökéletesen emlékezetembe hozza bizoangol idomár' felette mély kutfbül eredt veteri-

uarius tudományát, ki nnndig irgalmatlanul vágata keze alatt

lév

lovainak ereit; „Istenért

—

—

igy szólék egy-

már alig másznak; miért csapolja le minden vérüket !** „Én':? vala a' felelet én csapolnám le ? Korántsem hiszen én csak úgy cselekszem mint Robinson -*) 's azért soha nem is vágok eret, mint csak akkor, mikor <*kelP^, és akkor sem eresztek soha is több vért, mint éppen csak annyit, nnnt a' mennyi kell. " Felséges utánzási ügyesszer hozzá

bizony megöli lovait,

hiszen

—

—

;

—

ség, vajmi mély felfogás!

— „IMi

a' tatár!

nem üthetem

galambocskám mit mivelí?" „Csak én is úgy megfztem mint a' szakács hogy tán egy kissé továbbá ftt, hiszen az mindegy!" — „Per amorem Dei, fel

a'

tojást;

,

;

282 me^uladok!" „Mi baja?" „Fánkocskát ettem igaz,

Ispáiiy ür' példájára;

ágyút

Vagy

szoktak

el

több példát

ló'ni

is

Urunk' születésnapján

hozzak

tán azt, mikor

eló"?

Vice-

a'

101 darabot, mint

a*

'sat.

a'

hány

—

'*

legyet

gazdája fején akarta agyonütni bizonyos komornok, legyet elhibázta

a'

ta

!

'sat.

bül

—

;

még

még

,

de

a'

gazdát ugyancsak jól

több példát hozzak

eló',

's

eltalál-

kérdem, mi-

inkább kivilágoljék: hogy, valamint érvágás

és érvágás, tojásfozés és tojásfó'zés, fánkevés és fánkok evése, légyütés és a' légy helyett ember-ütés közt, igen

igen nagy különbség van, jóllehet

azon

eg]y'

maknak

is,

zási és felkínzási míítételeknek

kezdve

a'

is,

heleborusig, mellytül

a'

thema mindig ugj^an-

a'

ügy lehetnek és vannak a' politikai mozgalvagy más szavakkal, a' közönség -felostoro-

;

a'

felébreszt szertül

halak kiugrálnak

gy,

mint az igen

is

kevés

étel is rósz,

a'

mellyek szhít-

vízbül, bizonyos árnyéklaíai és lépcsözetei,

az igen

is

sok

pedig még roszabb. minden következmény nélküliek, vagy következményük nem kevesb, nuüt lángba lobbauás és okvetlen halál.

Ne mondja

tehát senki,

Qzt miveli, a' mit

nem

állít

hogy

én miveltem;

annál de legkisebbé

is

a'

Pesti Hírlap

is

csak

mert ha ezt mondja, bölcsebbct.mint ha azt

hogy mivel egy, tíz, száz is szám. azért egyenl szám; mert egy font és ezer mázsa hasonlólag súly, azért ugyanazon súly; mert egy palaczk

akarná

enVsítni,

bor üdvös és kedvemeló' lehet, azért egy hord(> bornak is üdvösnek 's kedvemeló'nek, és tán még öregbít fokozatban annak kell lenni mert a' hat láb hosszú felette kényelmesen fürdik öt láb mélység vízben, azért ha ;

nem hol

tud is

is

'sat.

úszni, bátran belé lökhetni

t

a'

Dunába akár-

'sat.

Távul vagyok a/onban nnnd ezek

által

azt

mon-

dani akarni, vagy legkisebbé azt követelni, mintha csak

;

283

csak én tudnám, mikor és

én értenék az érvágáshoz,

mennyit kellene

a'

veres netlvbül lecsapolni ; vagy egye-

kellleg megfzni a' vagy egyedül én bírnám kiszabni minden gyo-

dül én volnék az ügyes szakács, tojást;

morra a' fánkok' aránylagi üdvös számát csak én volnék azon ezermester, lígy elütni a' gazda orrárul a' legyet, bogy orra' vére igen nagyon meg ne eredjen; vagy végre csak én volnék azon nagy liomoeo-vagy ;

allo-patlia, ki

mint valami nemzeti ordinarius monopoli-

helyreállítását; mind ezt valammt a' Pesti Hírlap' szerkesztje közt és köztem, egy harmadik, ítéljen rólunk a' jöv' kor; csakhogy ne mondja senki is, hogy zálni

merhetném

a'

nem követelem,

a'

magyarnak

ítéljen

errül,

Pesti Hírlap szerkesztje csak azt mívelí, a' mit én

is azon utón jár, mellyen én jártam mert ezt mindig kereken tagadni fogom. 'S ím ezért ezennel felszómert igazolásomra sem ok, sem hely

míveltem , csak ö

—

—

lítom

Pesti Hírlap' szerkesztjét, álljon

a'

úgy szeretne

hol

Ám

tahílkozni. teit,

—

mint mondják

—

ki

a'

síkra,

velem szemközt minden lép-

bonczolja politikai pályám'

hozza napra mijiden mondásim-

's

kutathatná ki legrejtettebb gondolatimat: sen érzi keblem, hogy széttéphet,

a'

gyanússá, gyiüöletessé tehet ugyan, de

irásimat, 's

bár

vajmi éde-

nagy szám

el'tt

politikai követ-

kezetlenséget minden ügyessége mellett sem fog, lega-

szenvedelem nélküli igazságos rész eltt, rám bizonyíthatni soha is. És azért adjon bátran szabad utat

lább

a'

— hiszen úgy sem bírja elég ügyesen — kivált a' szerencsétlen mellyet minden felsbb rejteni azon falánknak

's

f

rendek

ben;

's

ellen, kik neki

ki tudja,

tózkodás

nélkül

neheztelésnek ,

ám akkor

tán

nem hódolnak,

érez keblé-

ha egyszer con amore és minden taraz olly nehezen elfojtott

kitálalhatja

st gylöletnek,

keblében rejtez árját:

megszünend, azon szerencsétlen egymásra

284

szenvedélyességét, melly

fogási és viszontCH'lási

rendek és

nemesi

a'

rend közt valódi

a'

fö

átokként már

úgy is oUy élénken létezik, még nevelni; minthogy tán akkor felébredeud azon édes illusiobnl, mintha ez által, tudja az ég, mi nagy jót nem tenne a' hazának; és kérdek minden elfogulatlant 's tagadja, ki meri ugyan nem tátong-e ezen eloszlási, naprul napra inkább

—

—

elágzó örvény azóta százszorta aggasztóbban, és

nem

szakadozunk-e kézfogási, egyetakarási tekintetben, mint vert had, naprul napra kisebb csoportokra, mióta egün-

kön

feltámadt

Hírlapnak lángözöne

a' Pesti

líónapja csak,

's

miként

már most is, mint végvomhiden egy tökéletes szét-

,

bomlásnak. 'S azért pontosítsa össze szerkesztje mind azon nemes ellen

fejemre:

vedelmeket

Pesti Hírlap'

felette jó.

de sokak

elkeseredett szívének minden felcsordultát

megszabadul

tán

's

a'

indignatiot. mellyet sze-

egyenesen rám; öntse

rejt.

felette

Néhány

siet

naglásnak induló testben

mélyében

?

felingerió',

's

a'

haza azon- minden szen-

miden

érdekeket ellentétbe

hozó themának valóban bámulatos munkássággal componált változataitiil

mellyek ha nem variálnak minket

,

fejledezó' állapotbul lázlobba, és felette

meglehets tág körbül

szúk körre, akkor azok éppen ellenkezjét fog-

ják szülni mind annak, mit törvénjei

minden

szerint

emberi nemre

és

;

akkor

eddigelé

tiilzások e'

a'

viszszahatás'

okvetlen hoztak az

dicsség kirckesztleg

a'

Pesti Hírlap' szerkesztjéé lesz.

Csakhogy senki ne mondja, mintlia mi — a' Pesti Ih'rlap' szerkesztje és én — ugyanazon egy utón járnánk, és eJlen

—

is

csak azt unvelné, mit én miveltem mi ann.il kevesb kifogás lesz. mhitán

remélem

;

—

lapon mamikép „m'm

a inost legkr»z<'lel)bi l\7-'^ lhrl:»])ban a" oOl-"'

gn

a'

szerkeszt

jíllíija

feletti'

bölcsen nzt:

285

ritka dolog,

hogy

egyike égnek ^

a'

másika pokolnak vis%^

zsalyrul orsóztuk'' ;

hozok

fel,

két fonal örökös hossfZ'dt, mellyeknek git-

mit egyébiránt korántsem az okbul

mintha én

a' fonál'

tudó ügyességet követelném, a'

ugyanazon egy

végét az egekbe orsózni

hanem csak

azért, mivel

Pesti Hírlap ugyanotti felszólítását ösztönül veszem,

hogy egymás

iránt

türelemmel legyünk

a'

véleményben.

SJe ha szorul szóra, mennyiségben nyát

's

bctüríil

betre,

's

éppen nniiyi is adomá-

szintazon vegyületben teszi

a' Pesti Hírlap'

szerkesztje

a'

haza oltárára, va-

közönségnek, mit nehéz lesz lehetne-e azért mondani, hogy ö is csak bebizonyítni azt eszközli, mit eszközlék én, az ó' mködése is csak azon hatást fogja szülni, mit az én törekedésem hozott maga után. Ugyan lehetne-e ezt igazsággal monlamint én nyujtám azt

a'

:

dani, ki

—

kérdem? vagy nem sül-e inkább ellenkezleg az ha t. i. emlékezetünkbe akarjuk hozni mikor :

Írtam, mikor agitáltam én, és mikor teszi mint ezt

szerkesztje, és ha honi kiírülményeink'

Hírlap'

Pesti

a'

akkori és mostani egészen megváltozott miségét felfogni is

képesek vagyunk

hoo-Y, a'

ha én

fel

—

nem

sül-e

felébreszgetém

akkor tökéletesen ki, mélyen alvókat, 's

a'

honi eró'mü' jéghideg katlana alá tüzet hordottam,

Pesti Hírlap' szerkesztje a'

ket lázba,

a'

násra hajtja

nem

áll-e

;

már úgy is mert ugyan

néhány, 10

—

már

a'

tökéletesen felébredte-

elég meleg katlant szétpatta-

—

's

tagadja ezt ki meri

—

15 év' leforgása óta nemzeti

diagnosisiink homlokegyenest ellenkezleg, és

nem ment-e

azófa a' nagyobb szám az igenis inncnbül 's legmélyebb olvásbul, az igenis (úlba, a' lehet legnyugtalanabb éber-

nemzeti gályánk, midn egy partnak szerencsésen elkerüh'nk ormait, napriil napra aggasztóbb irányt a' más partnak örvény<'i és sülyesztö

ségre át, és nem. vesz-e

287

zátonyai

nem

Ki

í'elé'í

lát itt

különbséget, kérdem'^

—

Mire azt felelhetni: csak azok nem, kik szenvedclemtül mint

tüzelve,

a'

magyar szokta mondani ^'vérszemet

kaptak '% és nem látnak semmit józanul többé. Néhány évvel ezeltt, mikor az „Extra Hungáriám non est vita'' nevetséges dölyfe vala napi renden, mikor a' Parlis i-mae Titulus 9-us^ kis szigetében minden lehetíS'

veszélyti menten biztosan elérni remélette vég-

napját

a'

vakon vagy legalább közdivat vala, hibát viszont és kereken ki is mondani azt alig merte kiváltságos, mikor mindent, mi magyar,

dicsérni kötelesség találni

valaki, szóval

és alkotmányos tekintet-

midó'n nemzeti

ben azon vastag álmát ahitta

a'

mikép úgy szólván bámulást telt a' kiilföldtül:

— ha

magyar, melly

nem akarjnk magunkat — közel járt hoz, és ö még is annyira egészségesnek csalni

álom-

haláli

magát,

hitte

köve-

söt irigy versenygést

akkor, azt hiszem, ingerl, felébreszt

szerek valának az illgk, miszerint azokkal úgy tartom Ha mae^y kissé bátrabban is szabad vala clállani.

—

rasmusbul nem akar ébredni valaki, szal

is

felette y\\ sikerült;

szer felébredt

a'

de

viasz-

midn marasmusábul már

nyavalygó, és

ezentúl megint legkisebbé tes

még spanyol

szokták égetni talpát, mi, mint mondják, sokszor

helynállítási

nem csak

sem

küzdésiben

felébredt,

tud pihenni,

st

egy-

hanem tökéle-

nyughatatlanságtul készt-

ve saját erején túl akar cselekedni: akkor én legalább csekély eszennnel azt hiszem

,

nem csak éget spanyol

viasznak nincs helye többé, de éppen ellenkezleg, lapító

,

nyugtató

szereknek

szüksége

lép a'

csi-

teendk

sorába.

Istenem! ha visszatekintünk mind azon borzadalmakra, mellyek az erszak és önkény által csak kevéssel ezeltt anyaföldünkön végbevitettek, lehet-e nem pi-

rulnunk,

's

nem

áll-e tisztán

elttünk

—

mert minden

288

embertelen

beérkezik

tettnek

boszuló

annyi bíínök, és mi több: annyi el

órája

—

nem ismert

közt, mellyek terhelek a' hont. Isten'

fílrlása

hogy bííuök

nem

leliete

anyaföhlünkön; niihezképest « teljék mibe telik'' ketté melly is kellett szakítatni azon elbízott önámításnak,

ha nem is mindenki de a' sokkal nagyobb rész mind azon szívtelenségeknek, mellyekkel ember illete embert, 's egyáltalában mindennek, mi szokássá szerint

,

azt hitte

:

esontosult jMagyarországban, okvetlen változatlanul

kellene maradni, nehogy tönkre

dlne az

Tökéletesen megfordult azonban

közvélemény, és

nagyobb rész

ha nem

e'

meg

egész. tekintetben

mindenki, de bizonyosan

is

átlátja 's elismeri

terheli a' hont, és közjavulásra,

már,

ha

élni

hogy

a'

a'

<^sok bíín

akarunk, lehet'

legsürgetbb szükségünk van'\ Nem mondom, hogy, kivált polgári viszonyainkban

már elértünk volna valami nevezetesb lépcst, hiszen ügy szólván semmit, mi már életbe

ettül

;

volna,

nem

értünk

még

el

—

legalább ahhozképest, mit

is

—

mert hiszen még legnagyobb része, és jól-

saját Ítéletem szerint elérnünk kell

ma

távul h'pett

állatilag teng vérünk'

lehet sokkal kisebb mértékben

,

de azért úgy verik, ügy

úgy tömlöczözik, úgy akasztják t, és még most is, mint azeltt ; de szintén olly alant áll

korbácsolják,

azon foríhilaton csakugjan átestünk már

— és

e'

tengely

körül forog honi létünk' egészen megváltozott diagnosi-

—

nagyobb rész éppen nem kételkevolt gyzdve arrul, mikép bot. vessz, akasztófa éppen olly szükséges a' magyar pórnak, mint nevetség t saját lábaira állítni és munlen pol— gári jogokban részesülésre felemelni akarni most azoidjan, ha unitul hohiapra nem lép ITinmiában sa

dett,

hogy ezeltt

st

a'

tökéletesen

meg

—

minchnki magas!)

I(''])rsre

magyar emberhez illbb

—

még nem jutott minthMi .illásra, az nem azért van, ,

és

289

mintha

nngyobb rész

a'

illyest

hanem

gadni akarna,

kalmazása nem

olly

tle ezentúl

megta-

is

azért, mert az eszme' tettlegi al-

könny,

mint annak javaslása és

papirosra vetése. E' körül forog

a'

dolog!

És abban csalatkozik a' hogy nem fogván

Pesti Hírlap' szcrkcsztóje sok mással, fel

honi létünk' általános

létét 's

voltát, bizonyos tenni

akaró, makacs egyéneket tart egyedül szeme

nem

elötí,

miszerint mindig azon hiedelemben van, mintha a' több-

ség a'

még mindig nem akarna, holott jót állok, hogy nem tud, azaz szívesen be-

többség már akar, de

venne alkotmányi bárkájába mindenkit, ha tudná, ezt

mikép eszközölhetné saját elmerülése nélkül; és csak azért vonakodik, mert nem látja még át, hogy a' legnagyobb igazság a' leghasznosb tett is, és becsületességnél jobb számítás e'

földön nincs.

Az akarat már megvan: ni,

és

vetni,

kezet fogni, elre menMagyarország egykori dicsségnek talpkövét megtekintetben

e'

's

egyedül

a'

tulhajtás

lökhetne

ha megízlette az ember egyszer, szeret szívéhez szoríthatni saját károsítása nélkül, semmi nem tartja t a' hogy a' tapaszilly öröm megszerzésétül többé vissza

ismét vissza;

mert

milly kéjérzés minden felebarátját

talás

mutatja

—

—

mint tapintat nélküli kényszerítés;

minthogy kényszerítés

kettétöri

az önmegelégedés,

ezen legszebb jutalom utáni sovárgásnak minden báját, és a' helyett,

hogy elmozdítna, inkább

ellenszegülést

szül.

Mi kiváltságosok

és

magunkat jobban bírók most.

hála az ég, Magyarország' kiváltságtalan és tehetetlenebb része iránt olly hangulatban vagyunk, mint valánk ujabb

idkben

a'

rajtuk, de

azáltar,

lengyelek

nem

iránt:

<'Teli

készséggel

segítni

tudva, mikép », azon különbséggel mind-

hogy legjobb akarattal sem vala igen 19

tehetsé-

290

güiikben segitni

a'

midn

lengyelen,

saját

vérünkön

bi-

zonyosan sogítliotünk 's nem magunk' megrövidítésével, hanem éppen ellenkezleg saját létünk' felemelésével. de csak akkor, ha

biztosításával

—

körbül kilépvén

hez

«

nem

akarat ^^

jelelni a'

minthogy

<<

tudás

^'

—

kell

bírjuk

ki

^^miképen''-f.

Ez van

tehát napi renden,

kimutatni

képen »-t; mert hogy tenníink kell azt

szívábrándozási

szövevényes mtétei-

illy

de

elég,

a'

már nem csak

érzelemtül kelletén

elismeri

a'

's

t.

a* * mi-

i.

tennünk hasznos,

nagyobb

st

rész,

ezen

túl fel is csordul.

Felette szúk és nedves házujikrul, mellyben laktnnk

ás

most

is

lakunk, csak kevéssel ezeltt

rész azt állítá

volna csak bül".

—

Nézetem

nagyobb

a'

„milly dics lak ezen régi lak, kár

:

egyetlen egy tégláját

Kérdem, milly gyógyszer szerint a'

is

kimozdítni helyé-

illett

illy

állapothoz?

felingerl, észrehozó bors,

só, szúrás, vágás, piócza

'sat.

IMit

attiens

mond azonban most

nagyobb rész'? „Bizony felette rósz lak ezen régi lak, a' kevésnek sincs aránylag kényelmes és biztos iielye benne, a' nagy rész pedig egészen ki van zárva a'

fedele alul;

cst".

romboljuk azért

'S ezért

le, és

most megint mi van

építsünk ujat a'

's

di-

tcemlk során?

Nemde, vagy legalább az én logikám szerint, éppen nem a' régi építménynek tnlságos gáncsolása többé, mert annak hibás

tulságbnl a' másikba fekszik,

hanem

<^

lev nnnden

az egy sokaságnak anaíhemája alatt

részeivel a' beiuíc

men

jó

is

valami jobb újnak okszerinti kimuta-

tása*, és a' « réginek mindaddigi megtartása,

míg

ujat és valósággal jobbat helyibe is lehessen

ha kívántatik az

is felette

—

rr»gtön »

:

kész

álh'tni

—

mert valóban, jóllehet már

nevetséges, szíík és nedves lakban

illusiok közt döbrögieskediii'\ azi'rt

ségesb

a'

^*

palotai

még sokkal

nevet-

tettíil talpig lerombolni a' bárniiliy

sznk

'v»

ned-

!

291

hogy nztáu az egész nemzet szabad szabad ég alatt lelje magát, mieltt az uj vagy

ves lakot igen, a'

is.

nem csak niegkezdve sem kész még; mi más szavakkal vagy más képpel eladva nem volna egyéb, mint bizonyos a'

reformálandó építmények' rakása

nincs, só't terve

^*

négylábúnak'-* esete, melly az árnyékért elejté a' fogai

lev

közt

konczot; milly szerepben én legalább magyar

rokonomat

Ha

nem kívánnám

látni

valaki tehát azt mondja

:

a' Pesti Hírlap' szer-

^^

kesztje és én csak egy mcthodust követünk », az körülbelül Illyéseket is elmondhat éppen annyi logikával: Mert igen hasznos és szükséges az indulni nem akaró

vagy

rest

lónak egy kis sarkantyút adni, azért

indulóban levt kétszeresen,

Mert hegynek

fel

st

kell

ostor-bontás és

a'

sarkantjmzni.

még szükségesebb a' felaz ostornak meg nem szn pattogása. Mert

szükséges, azért völgynek

a'

jó

kantárt ragadót pedig

csapatnak összeszedése nem árt

háromszorosan

tüzelés és

a'

a'

még

tudatlannak és

is

lo

elhízottnak néha néha egy kis

leczkét adni tán czélszeríí, azért a' ^^bölcseségnek dia-

dala '':

a'

nyakra fre

tanulókat,

a'

hazai bneiken

mindegyre pirulókat leczkézni, leczkézni, leczkézni végtelenig. íMert tökéletesen rendén van az illetlen bánás-

módot férímilag

elintézni,

és elégtétel nélkül

becsület-

nem szeme közé kell annak csapni, ki például nyájas udvarisággal ebédre hív. Mert czélirányos jó móddal és ahhoz való síppal a' madarakat a' háló kíizelihez csábítgatni, azért <*felette mint kótyavetyén dobra verni, hogy mély felfogás" aztán aimál inkább megszeressék a' vad szabadságért ajánlott cserét. Mert Istentül adott állásunk szerint minekünk kiváltságosoknak szabad st kötelességünk, noha sértést túrni a'jobb vér

fog, azért

:

—

illendséggel, de

—

még

is

férfiúi

kotmányunk' alapjait miiulen

st

elszántsággal védni alfejedehni

19

megtámadá*

292

sok

ellen

is,

azért ugyancsak talpra esett következetes-

ség minden kormányi lépés és iutézvény ellen mint vak légy szegülni, és abban keresni független tartást

—

—

mint van köztünk némi uraság

hogy Urunk

's

feje-

delmi családja' egyéneivel szemközt egyenesen áll mint 'sat. 'sat. 'sat. 'S éljen a' jó logika, és mindenek

nyárs

—

mély felfogás. 0' Connellnek e' tekintetben finomabb tapintata 's jobb logikája van. sejtem Egyébiránt kérdem, nincs-e különbség könyv és eltt

a'

—

újságlap közt?

— Az

egyik egyszerre, bizonyos öszsze-

függésben. és csak az érettebb közönségnek nyujtatik, úgy szólván mint « pezsg'^ nagyobb alkalmaknál; mi-

meg nem szünó ingernem érettebb, de illy eleközönségnek csak lésben delhez el nem készült nagyobb részét is, mikép olly hatással is van, mint pezsg' és fszer, melly naponta nyujtatik. Mondják tehát, hogy a* Pesti Hírlap' szerkesztje eltalálta a'czélt, és én elhibázám azt; hogy ó' józanabb szempontbul foga fel honunk' diagnosisát mint én; hogy ó' áldást terjesztend a' hazára, midn én annak csak kárt tevék: ám legyen, elti'íröm, Ítéljen köztünk a' jödón

a'

hetenkénti két újságlap

tartja a'

vend; csakhogy

senki ne mondja, hogy egy utón já-

runk, és az ö methodusa az enyim. kérdés az, mit akarunk? azon keserséget A'

f

enyhítni-c

chen

'^

—

—

és mint a' német

hazáját, keblében

hogy

mondja

^^uns Luft

ma-

melly keserséget minden magyar, ha szereti

hord, hord pedig azért, mert

résziiít saját, részint

mások

érzi,

hibája által olly mély-

mikép bizony nincs min örülnie, minthogy egyénhez hasonlítható, ki nem felette jó haszonnal töltí'í id<jéf. és ekkép ha a' jobb érzés t egészen el nem hagyá még. sem helyzí^tével sem magával re sülyedt,

egy

olly

egí'szen mi^g

ám akkor

nem

toljuk

elégedhetik; ha ez legfbb czélunk,

egymásra

's

kivált a*

kormányra

hát-

Z9'ó

ramaradásimk' okár. ingereljük, boszautsuk egymást inindenkit

orrok

tehetségünk

alá, fuvattj lízziik a'

hojumkban már

viszálkodás és türelmetlenség'

sok szépet és dicst

olly

's

törjünk borsot minden

szerint,

végbevitt

(I!)

mennyire bírjuk, és emeljünk a' szívsugalási szenvedelmek daemonának oltárt: 's higyük el, rövidebb id'

tüzét,

mint gondolnók, megnyilik elttünk

alatt

habár nem díszes

még

is,

is

a' sír,

mellyben

enyhülésre némul elvégre

—

minden képzelt és vahjságos

kín.

Ha azonban

czé-

lunk ennél magasb,

mint nemzet nagyra

nó'ni

's

élni

's

kívánunk, akkor adjunk búcsút minden lágyszív gyer-

meki andalgásnak, nyomjunk

ser

keblünkben minden ke-

el

negédet, uralkodjunk szén védelminkén,

józan

's

hidegvér számolásink

által helyre

's

hozzuk

nemzeti

éle-

tünkön ütött mind azon csorbát, mellyek után még most is annyira sínldik a' magyar.

Es azért ne ingereljünk, ne

ébreszszünk szenve-

delmeket, és ezeket ne uszítsuk egymásra systematice, 's

szakadatlan, mint

matice

a'

Pesti Hírlap' szerkesztje; syste-

mondom, mert hogy itt ott 's kinem volna többé szükséges a' kis buzdítás, ott még a' megszégyenítés is, azt nem akarom Minden még tenni való 's jóllehet gyönyör lel's

szakadatlan

vételenként só't

itt

állítni.

;

külettel bír honunk' reménye,

a'

mostani nemzedék, és

minden nemesre kész, azért van még elég anyaíüldünk' határai közt, kire het kiestünk

már

idejébül

még

igen

selejtes is

illik

— mindenfele <^szelíd

—

jólle-

tortura»;

csakhogy illyes ne legyen, kivált olly lapnak meg nem szünö themája, melly olly nagy nimbusban áll, mint a' Pesti Hírlap, de ez inkább egyenesen a' ^'miképen»-t nmtassa ki jó számolásilag, melly szerint mostani aránylag alacsony állásábul biztosan magasra emelkedjék Hunnia.

i\z

kifogytam,

idó'bül

más. és

gom

is

—

ha

annyiban neveli hasztalan

t.

a'

ekkép hatalmát, szó és

jobbadán: mert, hála az ég, tán egy kissé hasznosb dol-

's

van. mint szónokolni

noha szép

's

's

mondhatom jobb

a'

i.

szép

még sem

nemzet' szellemi

bet nem

,

tettre

veszi

elejét

több mint szerszám

tett

's

csak

anyagi kincsét

's

mennyiben hasznos

káros tetteknek

's

mi

irkafirkálni egyedül,

's

—

,

*s

gerjeszt,

minthogy

;

melly magában

semmi, de csak alkalmazása által válik hasznos- vagy károssá; mikép sokszor a' legélénkebben éljenezett szónoklat és tíeclamatio, meg a' legnagyobb divatú könyv

sem

ér valódilag annyit,

megy

ha

t.

át haszonhajtólag, mint

i.

tettbe

és

nem

életbe

ér a' szántóvetnek min-

den tanú és taps nélküli csak eg}^ órai szántása is. Csonka munkát vagyok tehát kénytelen benyújtani

közönségnek, valóban felette csonkát és csak általánost, mellj'ct azonban, ha élek 's csak egyetlen egy magjar van is, ki tiszta szándékomat félre nem ismeri,

a'

okkal móddal folytatandok. Mieltt berekesztném azonban laszthatom

el

itt

még nemieket

e'

soraimat,

ftlhoziii

.

mik

nem mua'

mon-

dottakkal szorosb, és részenn*ül úgy szólván igéreti íísszeköttetésben vannak, és mik propylaeumokúl szolgálja-

nak azon «IMiként'^-nek, melly gyarnak fehnielésél lehetnek, ségení és

a"

szerint én hiszem a' 's

mit

—

kíMÜhnt'nyek engedni fogják

köziféleí alá boesátni szándékozoni.

ma-

mennyire tehet-

—

minéleló'bb

:

295

Néhány évvel ezeltt egy

meg

—

,fWas

isC cin

ha

a' tisztelke-

bizonyos német könyvet ad kezeimbe,

dési szóváltást,

melly

híres prókátort látogaték

magunk közt

Alig végzettük

Pesten.

emlékezem

jól

—

körülbelül

e'

czím

alatt

Liberalír?^^ mint valódi szörnyeteget, gyúj-

togatónál, rablónál, anthropophagnál feketébb színekkel festi a'

szerencsétlen liberálisokat. Megtérítésemre czél-

zott a'

derék ügyész, és

— mert

de szerecsenek' mosásával

feketék' mosásával igen,

nem szoktam

bajlódni,

's

ek-

kép nem válaszolók és csak mos(tly]ya] haJlgatám az antiliberalis

anthropophag

atrocitásit

— quasire bene geata

végzé be jó szándékú, 's mint monda, practieiis szívességét: Bár szereznék inkább egypár jö-

azoíi tanácscsal

vedelmes házat, mintsem hogy köz dolgokban fáradnék, és én tali''

is

—

—

iparkodnám lenni valami minthogy ez józanabb volna, ^^

^<

t. í.

's

egy kis

<<

hiva-

inkább bíztosítna

—

A' jó köz megtiszteltetést, nnt a' liberalísmns 'sat. Öreg Verbüczianus nem akarta, vagy szenvedelmes antiliberalísmusa mellett valósággal nem bírta felfogni, hogy a' liberális

nem

ollyan elhatározott valami, mint például

medve, mellyrül egyrül mint másikrul, mint menagerie-

ban szokás,

el lehet

bizonyos formulare után petyegni

hazáját, szokásait, ösztöneit, szert tehet rá,

más mulatsága annyira

's

's

miként eszik mézet ha

miként nyalja viszont talpát, ha télen

nincs.

a' liberálist

;

'S így

mert ha

elérthet, miért gyülölé a'

liberális valóban nem

más

birtoka

kivált felesége után sóvárgó, mindent helyébül

kimoz-

egyéb, mhit ugyanazon egy kaptafára vont, 's

minden bevett elvet 's szokást lábaival tapodó, minden valíást becsmérl, minden felsobbséget bemocskoló, 's tán itt ott néha néha okkal móddal egy egy ezüst kalándító,

természeti ösztönbül nmgánemes, erényteli liberalismus,

kát vigyázatlanságbul vagy val

viv

és ennek

izé,

és nincsen

nincsenek bizonyos árnyéklatai

,

mellyek kö-

296

riilniéiiyektl

miiuleu

akaratiiiktul föltételezvék: akkor, tudom,

'*s

ember rögtön

becsületes

liberalismusnak

ezen szó

<'

,

fordít

liátat

és tiílságig antiliberalis leszen.

Liberális"

minden

Ámde

éppen oUy kevéssé elhatározott

szó, mint például <
só't

^*

ember »; miliezké-

pest ha ki azt mondja: ..gjiilölöm a' liberálisokat", az

éppen

olly

józanul

illy

következményeket

is

vonhat,

fenyfa nem alkalmas fa szebb bútorra, tehát egy fa-nemnek sem lehet e' czélra venni hasznát"; <'Mert egy kis menyhal alkalmas táplálék a' gyengébb eraésztó'nek, tehát minthogy hal csak hal bizonyosan egy kis harcsa, sót egy kis czápa sem leliet gyomorháborító"; ^'Mert felette sok gylöletes emminthogy ember csak ember — az emberiber van ségre uj vízözönt kell elidézni »;
^'Mert

—

—

—

tésével szinte rokonszenvet éreznek, és kik emberszeretetet

nem csak ajkon hordva, de

teüleg gyakorolva,

nagyobb szerencsét is birnak az emberiségre "s hazára néha néha egy kis krajczárka alamizsnát." Meg kell határozni elbb szorosan, mi a' liberalismus , mi a' philosopliia mert mindaddig míg ez nem

árasztani, mint

;

—

történik

's

illy

.

nem

léte: okfi

testvér

meg nem

szoros elliatározások'

annyi emberi nyomornak

—

barát

's

szünleg fog egymás keblében dlni. És így vaji a' profanáit, nevetségessé tett ^^jusle miUeu»-\v\ is, 's elannyira, hogy alig meri valaki magát a'

régi ^'médium Cenuare heali» papjának vallani, jóllehet

miiíd

az ^'igenis iinieninek»

czéiiráiiytalan.síigát a' rc'gi

stemáitul lyájáig,

kezdve

mind az

^^igenis túlinak"

Sangrado' és Urown'

n' politikíinak

mindenben lapasztaliuk.

"^)

ujabb szövevényes

sy-

pá-

297

De

ugjaii ki a'

tal tartozik Isten

ö képzelte

ha

ajánl;

«*

mtlieu>'

^'•juste

— Ha

közepes » V

ember

,

csak

felebarátját

ó'rzi

fél testtel

portéka és

a' lelketlen illyes a'

éppen

rántja

<^

közepes",

Fel vele

állati

akarja emelni ki

félig

torokkal: Ki

teli

sem

a'

kormány' sem

nem viseli mhiélfogva soha nem bízhatni tökéletesen

színét

;

kijelelem, mint

a'

,

:

a' divat'

ne-

bálványinak

bennük

mezó't, mellyen

mezon halni hagy 's idióta nem

és haza közt én állok, és melly

is

remélek, és ha eró'm tökéletesen

el

leszek, minden bizonynyal fogok

nem

hsének

ez úttal ismét és ismét

már többször tevém, azon

a'

sel

ha

« közepest**,

mint mondják,

kormány

Vért és

'sat.

— Le —

!

Én azonban más értelemben veszem

nem

ha az , ki ha az,

ki a' tíízbül;

és miután nálunk azt szokták ^'juste milieu^'

vezni, ki

;

tengés' miségébül

ám akkor

forint-

szabály kö-

e'

meg

híven

embert mint ember csak

ki az

UK)

szerint 50 forintot

szabályai

csak feliben

az, ki

valakinek, és neki az

eló'tt

az, ki a' rábízott sajátot

vetkezésében

st

's

életet

—

is.

vagy, mert vérrel és életvesztés-

használhatni mindenkor, ámbár ezekkel is, ha

kell —

de minden esetre munkát, megtörhetlen állhatatosságot, nappali verítéket és éjjeli virasztást legszintébben síromig azon kormáiiynak, kezet nemzeti

's

azonban nem cselekszi tisztel

:

oppositio'

megbecsüléssel mindig;

nem csak tisztelem; egy sem

több tagját

melly szintén nyújt

alkotmányos fülemelkedésünkre.

Ila ezt

tagja vagyok

,

de

mert dynastiánk' leghanem mint embert

mint elkelt,

egynek sem kösemmit is; és ckkép szönök sokat, egytül sem várok nem háladatbul vagy valami kedvezésnek fejében szólok így? hanem mert meg akarom adni, mi Istené, 's éppen így a' fejedelemtül lefelé miinlen embertársomnak,

is

ha nem

is

méltatott sokra,

hízelkedve , de szoros igazság szerint, mi az

2»8

övé;

's

Iliért

eJleíJzés^ hol

new

hogy okszeriiiti de illendó' arra szükség van. végkép ne vezetué dyliihetem,

nastiánkat azon útra. inelly rá nézve és legdicsó'bb; mert

ma

a*

is

leghasznosb

felvilágosodás' idejében,

a'

úgy

hiszem, nem csak határtalanul

diesó'bb,

ség nélkül hasznosb

pezsg, egy test, egy

lelkü nemzetet

is, eró'tül

kormányozni

,

mint uralkodni elnyomott,

magát emészt népen.

—

ajánlok fáradhatlan

legszintébb,

delt

's

de minden két-

Szintúgy esküszöm hséget és 's

bármilly aláren-

együttmunkálást minden hazámfiának,

akármilly alacsony lépcsjén álljon

is,

polgári

a'

ki ész,

lét'

tudomány

cs tapasztalás jelelte-ki utón a' nemzetiség' és alkotmány'

lobogóját viszi ell

midn erm

;

dek azok' felébresztésébi'n

szerint

munkás ken-

kik alig bujának

,

még

a'

egyszer viszonyaikat sem bírják elrendelni férfuíilag, *s házaikban nem k, de az asszony és házi barát az úr, még is már respublicákat, 's tudja az ég, milly nagyszer sikerleteket terveznek, tojásbul ki,

's

jóllehet felette

ervel akarják uj núntába önteni a' hont; pedig vannak vannak sok illyfele jó lelkek. Nekem sem a' sárga-fekete lobogó nem kell, de ugyan a' franczia propaganda bze sem tetszik; közepes » voltam, vagyok és leszek tvs illy értelemben

e^

mint personificált

inditványok

,

<*

is,

habár

a"

lehet legnagyobb singidarisban

E' közlemény'

109-'^''^

lapján ezt

erszényem minden engedményre dásra nyilt",

's

egy

tárt,

úttal azt igéréni,

leg nélkül és tíikéleíesen ki

fognám

keblem és erszényem kézfogásra, ietesen errül azért a'

nem a'

síromig.

minden teherhor-

hogy késbb

lep-

mennyire

nyilt

tárni,

v.illvetésre.

—

líesz-

szólék fentebb, nuMt szúk vala

hely; most pedig azért

okokkal támogatva

is,

mondám: ,.Keblem,

nem

szólhatok részletesen és

dologrnl. mert kifogytam az

u\(i-

n»lkül azonban az egészrl bül. Klmt'lhV/.ni minden még sem akarom; és azért addig is, míg ismét gyakorszé)

299

alkalmazTa és az életbe hozva fogok okoskod-

latilag

hatni

a'

tárgyrul

:

ajánlkozom, némi föltételek rül

szabályokban ím ezekkel

áhaláiios

részt venni.

*8 értsük egymást: niiut például

ben egyedül,

hanem

kivétel nélkül

a'

mellyek-

mindazáltal,

alatt

késbb, vagy inkább ^*máskor.» Kész vagyok aránylagosan minden

nem

köz terhekbeji bizonyos terliek-

házi pénztár' viselésében,

minden lehet terhekben,

nem

's

szabad ajánlkozásként egyedül, de törvényes kötelességileg; 's mi több, a' rám vett adónak mire fordítását

sem kívánom ellenó'rözni mindaduig, míg és pór illyesbül ki van szorítva; mert

a'

polgár

— köztünk

—

egyedül nem-fizetési ürügynek tartonu maradjon a' szó ezen sokszor hal's nem egvébnek mint liypocrisisnek

adózom, ha felels a' ministe., Szívesen egyébiránt mi más szavakkal nem egyéb ezen

szójárást :

lott

—

ríum'"';

csak egy kissé okosabb, többé rá

senkit, ki

het'

— syllogismusnál:

<*A' ministeriiimot

igen, de gyakorlatilag feleletteher

alá

nem

miután illyes tehát mai körülményeink közt

ám pengessük csak

fog lépni:

römest mi mint

a'

is

úgy viselnk

pór, mint

a'

a' zsidó,

minister, és a' liberalitas'

lUy olcsón

köz csak

midn ért

,

st

tán

vehetjük; életbe

nem

terhet, mint a' polgár, felelettel

nem csak

<* ingyen* én legalább

vagy inkább

szed-

szép hanggal, hogy édesö-

csak constitutionalis szagában állunk vásárlani

nem

papiroson

tartoznék

a'

legszebb, de ugyana'

többség eltt 'sat.^

nem kívánom meg-

bitorlani a' liberalitas' színét; de

soha nem kívánok és nem fogok dolgozni

a' rest-

erm

szerint

és

szerzeményemet mindenki

ellen

védendem, a' haza' terhét testvérileg' vagyok kész hordani hazám' minden szülöttjével, és mindaddig legkisebb feleletteher' kívánása nélkül is, míg Legyünk ebben az 6 a d ó j á r u 1 sem számolnak. tökéletesen egy lábra állítva, 's azt hiszem, semmi neni

—

3(M)

fog testvéri

mködni -

's

nemzeti egybeolvasztásunkra sikeresebben

- - -.

A' liiányok sokfélék

,

's

még

a' bííniiek,

van bizonyos hiúsága, mit sokszor tapasztalhatni; mert hányszor nem halljuk, milly fenhangon 's milly megelégedett büszke negéddel emlegeti ibok, állati kicsapongásit és elszórt életét. így sok azzal gyalázatnak

a'

dicsekszik

—

ma

is

— mi Magyarországban

nem

íiogy soha semmit közhaszonra

nem

és soha semmit közhaszonra

felette ritka the-

nem

adózott;

dolgozott, midó'n

in-

—

— nekem

az lenne dicsekelegalább úgy látszik dési tárgy, ha valaki igen sokat dolgozik és igen nagy

kább

köz terhek' hordásában , és amaz nem volna egyéb, mhit «fitogatás'\ Én mindenek felett gylölöm a' herének szerepét, 's szívesebben sülyedek köz ha nemzeti, köz rokonkeblü összetartás teher alatt

részt vesz

nem

a'

bírja kivívni

magának az

ellenó'rség' jogait

azonban csak akkor léphet életbe 's igazi gyakorlatba, mikor nem csak egy része a' nemzetnek, de a-tul z-ig az egész nemzet követel « adó-mire-forditási számadást^'. És ám addig, míg tö-

Illyés

alkotmányos

elv

fó'

kéletesen felnemzetesül a' magyar, kész vagyok,

mint

mondám, három évrül három évre, t. i. minden országgylésen szintúgy ellenó'rség nélkül kivetni magamra is az adót, mhit most vetjük ki azt ^lagyarország' kiválíságtalan lakosira

.

Büntet törvényt rám

családomra és az ország'

,

minden lakosira egyenlt, és szigorút kívánok. Ki állati, büntettessék állatilag, és sznjék meg végkép azon bomelly szerint éppen az legyeztránkoztató külüidjség ,

tetik

egyben, mi irgalmatlanul snjtatik másban

:

de józan

irányba hozassék n)ás részrl azon puhnszívü ábrándozás is,

mintha

ki Iclirtno

küszíibölni

bünfe(ést, m.iiid holn.ipra. legnhibl) a"

nagyobb

r(''sz(

é's ,

közülünk nnnden

mieltt

az

áll.Ui

állal!

kiíz nevch'S kiemeitfengi's' köreihül.

301

A' haza védelmére

össze velem és

irják

fiaiininal

egjütt az ország' minrleii lakosit különbség nélkül,

húzzunk sorsot mindnyájan Systemámat, hogy t. i.

nem szabad

szerepet tóit,

és egyedül

a'

szívnek országlásban más

játszani, mint javaslóit, felbuzdí-

hideg észt

a'

illeti

melly systemát, jóllehet régi mint telenül a' szív'

lia
'sat. 'sat. 'sat.

teljes

kormányzás

a' világ,

«systemámnak» nevezem; mííködéseinek

a'

—

elég szerény-

de csak azért, mert

kirekesztésével minden

té-

sem nem eladva még —

tova és habzás nélkül rendszerezve azt soha

olvastam, sem e'

systemát

is

nem

hallottam

más

által

ez úttal terjedelmesben

,

és alkalmazási

kívántam volna sznyegre hozni de nem gyztem, és ekkép ennek is késbb szándékozom adni tekintetben

;

tökéletesb felvilágosítását.

Mi pedig czikkeit

illeti

:

a'

Pesti Hírlap' czikkeit

hogy ezeknek

is

's

kivált vezér-

sokkal nagyobb részét

quasi re infecta kell ez úttal és mindig csak a' hely és

id' szke,

's

könnyen

's

szaporán dolgozni «ppen

nem

tudó tulajdoninál fogva minden énntés nélkül hagyni,

különösen sajnálom;

sajnálom pedig azért,

mert egy

üres idvel felette sokat hozhattam volna annak megmutatására, milly idkünti és mostani nemzeti diagnosisunkhoz éppen nem ill modor szerint, kezelte a' Pesti Hírlap' szerkesztje köz polgárosodásunk' legérdekesb themáit. Leginkább sajnálom, hogy a' Pesti Hírlap 9-"* számú vezérczikkébeni azon tisztes öregnek, ki mint mondja, magyar, de nem nemes, valóban nagyon pompás, de azért és tán éppen azért még

kissé több fel

is

felette

nevetséges

declamatiojára

tok részletesen és ex asse akárki

—

nem válaszoltathanem bánom a' leg-

közönségesb bécsi alma- és körte -eladón csak

félig

meddig

—

által, ki

bír gyakorlati észszel, melly válasz-

nak csontváza körülbelül volna: Ne nevettesse

ki magát,

302

hagyjon

's

úr; bizony

jó öreg:

foI illy eízívaiidalgási felcsordiilással.

nem

tatlná,

hogy

a'

iniiitlia

tott szájjal észre,

szágban ingatlant; az

lír

's

csak most venné

nem

nemtelen

Napó-

talán azon magvar. ki

phasisaiban csak

leont felemelkedési

a'

tá-

bír 3Iagyaror-

consulságig

ki-

—

mert La az: ám megsúgom az úrnak megtudtuk közpiaczon is mindnyájan, bécsi hiszen már a' és ekkép csuda, hogy^ illyes az úr eló'tt titok maradt; eérte

és

-^)5

tán csak cshitalanul dévajko'^ik és csak úgy tetho^v a' legutolsó ormaeát. mhitíia nem tudná

vagy teti

—

óta — 183%o

—mindenki szerezhet úrbéri ingatlant 3Iagyarországban, és már már csak hajszálon függ az ó'siség. és bizonyára nem szággyülés

sokára

le

is

9-'*'

t.

ez.

7-'*"'

§-»

szakad, mikor aztán szerezhet

maga

is,

ha van pénze, untig valót és csak az által ersödhetik azon hajszál, mellyen függ az siség, ismét eró'sebb ;

kötéllé,

ha

túlhajtják a' dolgot és jacobinus sapkát von-

nak hegyibe; minthogy sok

ember van,

olljan

ki mint

az árnyéktul sót mindennapi eledelétül, az ártatlan

ló-,

szénátul

is

Ne

megijed.

lamentáljon tehát

sen elavult adatokat

a'

codexben

,

színházi-

olly'

mint kérges fuvattyú, ne

és szívszaggatólag,

is

keres-

mert hiszen az már

nem

szükséges, minthogy a' közös haszonnak argumentuma már gyzött, és kár azt gyengébbekkel beködözni

betömkelegezni; de keressen inkább pénzecskét zse-

's

bében, és másokat felingerió' pracdicatiok helyett vásároljon úrbéri telket <*

sült

majd hamar allodinmot: minthogy

's

ingyen'' elosztani

a'

galambot váró

hazát és núndcn szerzeményt,

tunj-a,

tudatlan,

hóbortos

'st.

a' eíT.

színezetek közt egyeidó'n, soha nem vala senkinek szándoka, azokat

f.in

is

kivéve, kik-

Azi-rt szerettem vohia peílig ez életki-rdésrl rész-

letesben szólni, hogy megczáfolhatlanul a*

<*niil

('S

miképen

kellenr

tehát

adhassam

rlö.

eszközleni* hosszú

303

Horán mennyire vohui azon (Wakodás

is

szüksé-

felette

ges, hogy

köz kedvezést nyerének.

Olly tárgyakat^ mellyek 's

már már

ki lehet tíízui felettük

mert hasznuk

tömkelegibe többé vissza ne vigyünk;

azon egyszer okbnl

közhaszon

olly

mivel

,

ok, mellynek

egyes ügyesok szegülnek

a'

;

ámde ha

nem

Corpns

Jiirisnak

's

pedig egyedül

a'

mostani században

a'

többség nem, de csak

ellen,

kiknek hasznuk nem

a'

a'

világos

a'

zejére vitetik a' kérdés,

ban,

dandárt,

oknak nyilvános me Corpus Jurisnak éppen nem nyilvános me-

köz haszon zejérül

diadaJi

a'

bizonyos és elismert, a*

mint például az ó'siség dolgá-

játszatik-e az egész dolog egyenesen

ügyesek' kezeibe,

's

nem

illy

egyes

alacsonyiil-e le a' legtisztább

leggyönyörbb országkérdés egy szövevényes prókátor! vitatásra, minthogy — és e' körül ne csaljuk magunkat ha B talál idomtalan kíuij veinkben valamire

és

—

argumentumokat, C fog ismét ellen-argumentumokat találni bizonyosan, és kész minden szüvevényivel és idöveszteségivel a' tabuiaris pör, 's míg la tolásban van az elv, teng sót bukik az ügy, 's riíttil ki van játszva Nem mondom, hogy tiszta elhatárzott a' köz kívánat. törvényeinket gyámokul ne hozzuk fel,'s kivált ott, hol még gyzni kell; korántsem állítom ezt. Isten mentsen,

—

só't

azt óhajtanám, bár lennének

törvényehdv olly

vil.i-

gosak, olly okszerintiek, és módosítatnának idóVül idre 's

okkal móddal nemzetünk' növéséhez

annyira, hogy

azoknál eró'scbb gyámokokat ne kellene keresni elavult törvényeket

's

kivált,

;

ámde

ha azokra már nincs szük-

ség, és ekkép egyedül egy kis prókátori tudománynak titogatása végett

elidézni,

hogy

nem csak

a'

most fentebb

valami jó és világos mezó'ríil soha nem kell valamit rósz és ködös mezre vonni,

érintett

a'

okbnl,

t.

legszerencsétlenebb

i.

tactika,

de legfó'kép

azért

is,

304

mert ha mi magunk rázzuk ját,

mi emberek közt

meg

a'

több esetben egyedüli sarkalatja tes az

emberi

lét

Magyarországot

— ám is

praoscriptionak alap-

a" stabilitásnak

legeró'sb és leg-

— olly

kevéssé tökéle-

akkor igen sokat vesztünk-

egyenesen és rögtön

a' szláv

só't

nem-

zetségnek kezére kell szolgáltatniínk. minthogy anyaföldünket sem bírjuk más jognál, mint a' praescriptionak jogánál fogva.

Nem

kat

valamint mást

<^

e'

szerint,

is

menti

meg

és emeli fel hazán-

sem emel soha

is

fel,

ügyészi ügyesség ». és elavult törvények' kikeresése

ügj'es magyarázgatása, valóban

szerü sikerére ennél

több kell,

's

nem — illyes nagyobb's mi nem egyéb, mint

országtudományi magasb felfogás.

;

A' « Mi *^-iiek

és " Miként "-nek ininélelobb életbe léptet

sorát illetleg pedig szintén legnagyobb általánosságban, és addig

n)íg

is,

minden tárgyra egyenként ismét vissza-

alkalmam lesz, és egyebeket 's fontosabbakat, csakhogy jelenleg nem annyira napi rendüeket is hozhatok sznyegre, ím ezeket tzöm ki ez úttal is némi propy-

jön!

laeumokul:

magyarság' terjesztésével

A'

,

mint

érintem, felette csiiinyán kell haladni, érje azt,

vagy hikább

szándékbul

is

,

már

fentebb

köz neheztelés

ki bár legtisztább

de olly móddal jár

gyarnak legszentebb haladást,

kíiz ellenzés,

's

tisztében,

hanem okvetlen

el ezen minden mamikép eszközlésének nem

visszahatást kelljen következ-

alkotmánynak mindenkire terjesztése mozdítassék el lehet legsetetnie.

E' helyett azonban az

besebben,

mi természetszerint éppen nem eszközöltetik hanem egyedül azon lépcszet által, melly

*'tiílhajtás^\

aristocratiai létünknél

az

fogva az

alkotmányon kün

terjedjen

is

vágyunk

alkotmányban

's

nem

fekszik; minthogy akármennyire

in iiltima analysi, anarchia nélkül

nem haladhatunk egyéb formákban el

mint aristocra-

tiaikban, anarchiábul pedig ránk nézve nemzetiség' te-

kintetében soha

nem

forrhat ki újjászületés,

de szöve-

vényes állapotunk- vagy inkább nyavalyánknál fogva okvetlen be kell következni a' halálnak; mit soha nem

—

E' kérdést egyébiránt most se részszabad felejtenünk. nem magyarázhatom. világosabban se letesebben

20

306

Ereink' vagy inkább:

erink' egy egy czélra öszközpontot

elmulhatlaniil

végett

szesítése

alkotni,

kell

mclly parancs nélkül és egyedül varázsa által minden

szín

minden körülményü magyart néha magába vonz-

's

zon, és hosszabb dül

ott

idó're is

központ hozhatja

illy

illó'

egye-

tartson; mintliogy

arányba azon szétágzást,

Bécs

melly municipális alkotmán^'unk' következménye. központja

a'

közbirodalomnak ugyan, de nemzeti egyedül Buda és Pest válhatik

kifej-

magyarnak természetes gyülpontjává Budát és Pestet kell tehát, 's ha máskép nem lehetne, nemzeti közervel vagy legalább nemzeti pártolással nem csak minden lehet és kivált vízveszelytül gyökeresen megóvni, de lés tekintetében

a'

;

minden magához vonzó varázszsal mennyire lehetséges lése,

rá

elannyira,

's

nem foghatna

uíind

téli

lakásra

rosaihoz leime ezt be

tudom

a'

st

aránylag

hogy kevés

is

ellátni;

könny ennek

's

eszköz-

év' leforgása alatt senki

ismenii Buda- és Pestre, e'

——

's

mind nyári

két város Európának legkellemesb vá-

legszigorúbb igazság szerint sorozható;

bizonyítni,

's

engedjenek szabad kezet,

's

végbe is viszem. Az siségnek az ország' belbecsét 's ekkép egészminden visszaható er, ségi erejét elnyomó zsibbadéka és a' íiscalitási jogok csorbítása nélkül egyébiránt, okkal minél elbb küszöbíWmiriil szinte máskor móddal Emeltyre van szíikségünk, ki anyaföldünkrül. tessék mellyeket most mind azon kincsek kiemelése végett pártoljon csak a' nemzet okszerintiieg

,

—

—

—

—

.

sivatag és mocsár föd. A' földbirtokost kell tehát hypo-

thekával megajándékozni mindennek eltt

—

ez

a'

szeg-

—

mert csak ez vonz maga után nem mesternek feje nagy hypothekája azonkélt, (!< val<)di közgazdagságof :

ban mindaddig Magyarországban általán véve

a' fíild-

birtokosnak nincs, míg igazi tulajdona nincs, igazi tulajdon

pedig és siség összeférhetlen

ellentét.

:

307

Mhitcán szabat! és olly

biztos közlekedés

bágyadt egészség és beteg

sem pezseghet

erotül,

a'

nélkül éppen

hon, mint azon test

de csak liervadólag teng, melly-

nek ereiben szabadon 's élénken nem foroghat a' vér készüljön minthogy hazánkat lehet legjobb egészségre emelni minden módon kell, és ehhez minden ma-

—

gyarnak

a'

rint járulni

legnagyobbtul

a'

legkisebbig tehetsége sze-

legszentebb kötelessége

— készüljön mondom,

Magyarországon keresztként átvezet biztos közlekedés keletrül nyugotnak és éjszakrul délnek Pesten keresztül, legyen az bár kó'- bár vas-út, bár vízcsatorna, mi hely és körülmény szerint legczélszerííbbnek fog mutatkozni. Ezek' eszközlése társulatokra legjen bízva, mellyek

azonban, hogy

meg

is

alakulhassanak, és ne csak papi-

vagy már kezdetkor bukjanak meg, úgy álljanak az ország' pártolása alatt, mikép a' válla-

roson veszszenek

el,

latnak száztul öt tiszta jövedelmét minden esetre bizto-

ha t. i. a' nemzeti ellenrség alatt álló vállalatok nem vergdhetnének legalább is illyes jövedelemre azon vámpénz után, melly a' törvényhozás meghatározásával, vagy ha illyes részletekbe nem kívánna eresz-

sítsa a' hon,

annak legalább helybenhagyásával mindenki által volna fizetend. A' már tervezett, vagy mi több; már életbe lépett közlekedési módokat pedig, mellyek azonban köz bizodalom 's egyedül, nnt gondolom, ennek híja miatt, mint például a' Pozson-Nagyszombati vasút, nem bírják az id' mostoha fordulatának, vagy inkább

kedni,

—

a'

mesterségesen

(!)

ránk hozott eseményeknek most

egyszerre olly rögtön berohanó árja ellen sajátlag, min-

den segítség nélkül kivívni vállalatokat

is

— tönkre dl

az egész

test

az

eíFéle

hasznos

szintíUy pártolásra méltassa az ország;

mert bár hol mutatkozzék dási jel

a' sikert,

is

a'

nemzeti testben rotha-

vállalatok pedig

nem egyebek

sínlik utána.

20*

—

308

Miután nemzetet tekintve éppen

nem

balfogás pénzt

olly

vagy mesterséges pénzt nem

venni fel,

hol erre bizonyos liypotlieka van,

készítni,

mint balfogás adós-

ságokba vergdni, vagy papiros pénzt kibocsátni, hol viszont arra hypotheka nincs: ám alakuljon legalább is 50

millió

peng

nemzeti bank helye valahol

forintnyi mesterséges

mhiíhogy ha

;

a' világon, 's

pénzt kibocsátó

kibocsátásoknak van

illy

nem csak

hypotheka -nyujthatási tekintetben

haszonhajtási de

ugyan hol volna

is:

annak helye inkább mint jMagyarországban; mert kérdem, hol van több lappangó, és csupán csak pénz' híja miatt annyi ki

nem

országban. Életbe nél

ezért léptetni

illy intézetet

mi-

nem csak a' köz meggazdagulás olly tekinteténél, hanem azon még sokkal fontosabb

hamarább,

fontos

mint éppen Magyar-

kincs,

fejlett

is kell

oknál fogva

is,

's

miszerint, miután vérünk is sokkal élén-

kebben kering most, mint azeltt, 's ekkép a' cselekvési és kiállítási vágy is sokkal nagyobb bennünk, mint vala, tágabb cselekvési is kell nvitni a'

birt;

ellegezett

's

erejét

pénzer

mezt

valamiben gyakorlói

mag;varnak. mhit

millvennel eddigelé

a'

nélkül azonban

illy

mez meg

elleges hypomoclion nélkül nem a' legszebb, legjózanabb vágy is bizony csak vágy marad örökleg, vagy rósz hatást vévén, mint mikor a' tölnjilhat,

tött

minthogy

illy

puskának csje be van hegedve

's elsül,

felette

nagy

szerencsétlenséget okozhat; mit jó volna azoknak, kiket ezen óvakodási sor illet, néha egy kis gondolóra venni.

De

sokkal fontosb mind ezeknél

a'

köz nevelés'

— Én csak kevéssel ezeltt az általános nevelés valék — mit sok tudom borzadással fog hallani —

tárgya, ellen

de

nem

különczs('gbül valék ellene,

kedvem éppen így csosszant

,

vagy

mi tán

indítványnak legnn-lyebb sarkalata

:

az('rt,

nem egy

hanem egyedül

mert valamint nem tartom jó logikainak

—

mert fényes azért,

pedig csak

309

— ha valaki növendéket illet-

ez visz sima utón czélhoz

ersödjék, csak

<*csak nöjjön, csak

mondaná:

leg azt

majd megtágítjuk köntöseit azután ''; ha valaki , úgy is tudván de azt tartom jó logikának hogy nni fog a' növendék' teste, mái* ellegesen tágítatja ruháit, mikép nem csak semmi ne hátráltassa növését,

vastaguljon

eló'bb,

,

st

mozgás, gyakorlás

ezt

még

által

nevelni

szakadjon

nak

—

áthajtani a'

lehessen, és

a'

nélkül

hogy

szét-

köntös: lígy azt sem tartom józan logiká-

a'

ha

is

egyáltalában gymnastica

's

egy tökéletes forradalmon nem akarjuk nemzetet, hanem ingadozás nélkül kivánunk

t.

i.

—

nagy nemzetté emelkedni ha nevelés által még mesterségesen is tágítatik a' már magátul is mindegyre növe-

ked

nemzeti

test,

tág politikai léte»

mieltt elég tág köntöse, azaz "elég mellybe azt megboralási ve-

volna,

úgy szólván

szély nélkül

belé

,

is

lehetne nevelni.

—

Forradalom ránk nézve legveszélyesb halálos betegség,

legfbb czél; ám reformáljuk tehát magunkat higadozást okozó crisis nélkül, és e' tekintetben már már meg van nyerve némileg a' csata, ha most némi nemzeti sakkjátszók' tiíl-tüze de inneni felfogása miatt nem megy minden ismét veszendbe; mert hiszen "kezd kezd lenni, st van van Magyarország' nemzeti élet pedig

a'

mnulen lakosinak tágacskább politikai léte már'\ és ekkép hála az ég, valamint a' terhes nyavalyábul kilépettnek, ha bizonyos fokra felersödött, szabad mozogni, és egygyel mással élni is, mi csak kevéssel ezeltt tilos vala:

úgy

a'

haláli

álmábul

felébredt

is

lehet veszély nélkül,

's

adjon Isten ert,

's

st

magyarnak nevelésérül már gondoskodni,

kell ezentúl

ezen legfontosb, legszentebb tárgynak

okszerinti vizsgálásával is eléállok minélelbb.

Jóllehet

után

is

a'

els

felfogásra,

nevelés'

tárgya

st hosszabb mutatkozik

sakkjátékunk' azon vonásának,

megfontolás

nagy nemzeti

mellynek józan

logika

BIO más vonást

szerint niiuden

alá kellene rendelni

mert

;

nem legfbb oka tán az, hogy nincs hazánkban, mint szokás mondani, elég gátra akarjuk tagadni,

lia

bajaink'

^'

való alkalmas legény », de

helyett inkább csak szó-

e'

nok, irkafirkász, vagy egyedül nagyokat

's

kicsapongó-

kat tervez van általánosan köztünk, és hibázik viszont

azon józan

és minden lárma

,

cselekedni tudó

osztály

,

pompa

nélkül tenni

's

mellybül minden hivatalra

's

's

minden dologra lehetne találni elég választásra alkalmas egyént mi azonban korántsem lelki tulajdonunk ,

,

vagy

értelmi súlyunk hijábul,

fonák és

még

is olly

hanem egyedül nevelésünk'

bonyolódott létébül

mert valóban, ha csalni nem akarjuk sincs

annyi

^^

sokat tanult'^

"s

még

veszi eredetét;

magunkat, sehol annyi egészen

is

haszonvehetlen ember, mint nálunk, azoknak pedig, kik

köztünk életbe vágóbb szerepet kivánimk játszani, kimert annyi a' törvény, renvált hivatali tekintetben valóban mindenhez érdelet, szokás, tudnivaló 'sat.

—

—

töknek

's

igazi ezermestereknek kell lenni

meg nem akarnak

akadni, vagy ki

nem

,

ha

rögtöií

nevelé-

esni;

sünk egészen elhibázott, és így mint mondám, ügy látszik, mintha semmi nem lehetne süigetó'bb, mint ennek minéleló'bbi elrendelése,

's

nabb logika után

is

kül lehet növeszteni e'

már már

kivált most, miután

tágul az általános politikai

lét, 's e'

szerit

a'

legjóza-

minilen kettészakítási veszély néla'

; de mind most teend

nemzeti testet és lelket

még sem

mellett a' nevelés' tárgya

a'

legels vonás, 's nem csak azon logikai, n('milcg még most is álló okbul, hogy a' nemzeti politikai köntös és noha sokkal t.igabb már, még sem elég tág még emehii szempont hanem sima utón a' hont a' legfbb legfkép azon okbul nem a' legels vonás, mert ezen

—

—

tárgynak idvesztés nélküli

nem

függ egyedül magnnktul

's ;

íalprta

esett elrendelése

nnhezképcst

olly

vonások

311

vannak

iiapi

renden, mellyek ha

sen szabad kézileg

a'

nem volnának

telje-

is

leglogikaibb vonásokj az által lesz-

nek azokká; hogy egészen tlünk függnek, és eszközlésükben nincs hatalom, melly hátráltathatna--két tüsténti vonást ajánlok tehát addig is, míg

nemzeti kérdés megérik, életbe lépnek

,

's

-

mikép ha

jót állok,

.

e'

Más nagy

tettleg

elmulhatlan be fog következni hazánkra

boldogság és nemzetünkre dicsség. 'S ugyanis:

Ne

toljuk ezentúl a' liibákat

's

nemzeti hátramara-

dásmik' okát, mint eddigelé vala szokás, általán véve mindig egj másra, 's kivált a' kormányra, 's viszont;

tehetnk igazsággal de kemert ha nem le-

jóllehet ezt igen sokszor

:

ressük azokat egyenesen magunkban lünk

is

minden

;

hibát és hátramaradási

minden okot

magunkban, ám találunk váltig valót, egy cseppet se kételkedjünk, miken ha javítunk, rögtön óriási elmenetelt tesz honunk mert semmi de egyáltalában semmi ,

;

nem

neveli, legyünk errül bizonyosak, valamelly

zetnek valódi erejét annyira

— és

nem-

erre van szükségünk

—

mint ha minden tagja ugyancsak derekasan betölti és férfiasan megállja

nem

maga

helyét; iUy jó gondolatra

—

és

hiszem, hogy ennél, fejledez nemzetünket tekintve,

—

azonban csak akkor szokott jni az ember, mikor mindigi másutt keresés és másra tolás helyett, magával számoló hangulattal saját kebjobb gondolat lehetne

lébe nyúl

;

's

azért tegyük ezt minél

ben, és felette rövid

id

alatt olly

szünk tanúi, mellyeken magunk

is

elbb

's

minél töb-

elmeneteleknek lefogunk csudálkozni,

nem mulasztjuk el az ennél nem kevesebbé még üdvösb vonást is minél elbb életbe léptetni, melly nem egyéb, mint Bizonyos ^'kötel ess egér zet^'-nck felébresztése kivált ha

st

tán

és közönségessé tétele, melly minden magyart, bár na-

gyot bár

kicsit, bajnoki érzéssel

kössön hazájához, mint

312

egy

clliagyott. 's védlést

megkiváiió lioiihoz. Állna lionmik

némileg zettíil,

fel

még mindig amiyira ers lábon, ám akkor

pártolást

's

volnánk oldva azon hó'slelkü kötelességér-

melly minden derékben, ha

felejti el

magát, minden lépteiben

— Ámde

nem

vagy nem

alszik

tettleg él: ^^Védni a'

magyarrá teremtett

a' legmagasb Ur, és nem szégyenli elhagyott, még annyira gyenge vérének nem fogni bajnokilag pártját: az, ha nem al-

gyengét ».

szik nie

kit

— és jó volna részben elvégre egészen felébred— ha nem alszik mondom, és éber létben képes e'

minden segítség nélkül magára hagjiii a' gyámolást még nnndig annyira megkívánó hont. az, bármilly magas, lénjes helyzet legjen is legalább az én szótárom

—

szerint

— nem derék. Bajnoki pártolása honunknak azon-

ban korántsem azon rint

feliengó's enthiisiasmus^

úgy szólván, mindenki

magátmeghÍAa

lenni,

teskedés, éppen

nem

a'

kolomp'

melly sze-

eló'vitelére hiszi

vagy éppen a' mai nagy divatú corde egyenesen a' mennyire né-

—

;

—

hány szóval kitehetni illy felette fontost bizonyos komoly magamegtagadás, zarándoki mellynél fogva inkább abbahagyni mhit ártani, sokkal inkább használni a' honnak, mint fényleni sajátlag, kívánunk 's törekedünk, és nully megtagadási hangulatnál fogva soha a' hazát illeti, igen nagyoknak nem, de mindenre inkább igen kicshiy éknek és elégteleneknek hiszszük magunkat, 's nem csak szóval, holt betkkel, és mások' cselekvéscinek gáncsolásával, de

bármilly kicsire is, mi

hasznos tettel is neveljük a' köz állomány' egészségéi. Ebreszszük és tápláljuk lelkünkben e' zarándoki érzést minden alkaloukuial, míg úgy szólván szokássíi nem válik az bennünk, 's öntsük azt azokba is bé, kik-

ben az még nem létezik eló'bb ki

bírjunk

lábolni

mábdl, hol nug nem

u'

;

minek következtében minél

nemzeti életünk' azon stadiu-

néma

es

csendes

ki;ilh'i<'»

viö

313

látszik tetszeni aniijira, mint a'

maga brébe férni nem és nem alkot

tudó ifjúsági negéd, melly csak ront de

Álljunk ennekokáért mindenek

felett,

's

mennyire

csak képesek vagyunk, minden tetteinkben, az értelem' mezejére, 's legyünk, valamint több elkel nemzetek, természeti hangulat

és régibb siirlódás után felette sok-

ban, legyünk mi a' kelet' népe elv szerint, 's ekkép ha lehet mindenben: az « oknak népe". A' budai hegyekben állítsiuik temett, egy szabad ég alatti Valhallát. Legyen vérünk' jobb része, vagy ha buknunk kell, legjen a' magyar, khiek ehhez kedve van, halálban legalább egyesülve, ha nem tudott élet-

ben egyesülni és

nem

birta

értelme által az elsülj edés-

megmenteni magát Most azonban kezembül esik a' toll ; magamra vett tisztem máshová hív ám induljon azért a' csonka mun-

tül

:

ka hevégeztelenül sorsának. Mi személyemet illeti, sejtem sokak

általi lesujtatá-

somat, minthogy szenvedelmcktül forró

idkben könyv-

vel, lígy

hiszem, lehetetlen

gyzni

hetenkénti ujságlapnak

ha eltompult, igen könnyen köszörülhet fegyvere ellen, 's e' felett természetes, hogy annak több és tapsolóbb közönsége van. ki a' szívandalgások' gzkocsijával ajánlkozik a' közönségnek, és a' háttérben kész éles, és

ebédet áll

ki

fest,

mint ki

egyedül el,

maga fzte

's

hideg észnek lassú társzekerével

a'

csak

levest

felette

- - -

sok munka után igér

ez azonban miiulegj'.

barátim és jóakaróim' tanácsa

st

—

ki-

Több

kérése ellen indultam

sok keser pillanatot fognék a' jövendben magamnak készítni, ha szándékommal fel nem hagynék'^, ezt jósiák, és igaz lehet; mert gj^anússátétel, félez útnak

^^

reismertetés, a' hazafiak' elhidegülése, 'sat.

kivált

idegek,

mód

a'

sírhoz

közelebb,

tlünk elfordulása

midn gyengülnek

az

nélkül íaj; de kötelességemnek érzem tenni

:

314

mit teszek, és azért bizony csak

magam

tanácsa szerint

—

Adja az ég, niikép némileg eltaláltam vagy legalább egészen el nem hibáztam legj-en azon czélt, mellyet ez úttal kitztem magamnak, 's melly nem egyéb, teszek.

mint elérni azt: mikép kivilágoljék , hogy

népnek ezen Európában szigetelt heterogén

olly

a'

magyar

annyira elkülönzött és

el-

keleti

rajnak kifejtése és virágzó

nem

olly felette könnjTÍí, mint azt

nemzetrei felemelése

sok igen szép lelkület és meleg kedély gondolja. Ha ez, ám akkor tán óvakodóbban fog ezentúl

kiviláglik

némi, ki elé

;

még maga

lábán

minek nyeresége

magjar

politikai

áll,

felette

haladni, mint teve eddig-

nagy leend

,

minthogy

a'

pályán bizonyos kártétel nélkül valóban

csak

a'lehetó' legnagyobb körülnézéssel haladhatni; mikép Isten és ember eló'tt sokkal nagyobb érdem is azon éppen nem haladni, mind szívsiigalási andalgások és képzeleti phantasmagoriák után indulni. A' Pesti Hírlap' szerkesztójérül sokan azt hiszik legjobb akarattal sem tudna többé « engesztel és csen-

des reformatioi szellembon írni, olly annyira volna for-

radalmi anyaggal saturálva; mikép ez már nedv-

's

vé-

Es ez könnjen meglehet. F^n azonban nem tudom, nem akarom hinni. IVliszerint azon kéréssel végzem is be e' soraimat, hogy tépje bár személyemet a' hogy tetszik mhiden ceremónia nélkül, de csak Istenért ne használja nitnbusát és népszerségét Magyar-

rébe ment volna

át.'^

országnak zavarba hozására.

—

Még

és azért iparkodtam minélclóbh lépni

többé

nem

lesz,

mindenre van fel

;

de

mert mindennek megvan bizonyos pillaoda van erény

nata, melly ha lepergett, valamint íirökre *8

becsület,

id',

nem sokára

úgy oda van

élet is és

minden remény.

t

^^
X öbb

1)

kés

évvel ezeltt Londonban

szszel azon sötét

ködös napok' egyikének reggelén, niellyek' borongós szárazföld' lakosának alig lehet fogalma,

mindig úgy rémlelt,

lább

's

létérül

a'

mikor nekem lega-

mintha az egek' ura az angol nem-

zetnek nagyobb értelmi súlyt osztott ugyan, de ennek rovására

gyérebben szolgáltatta volna nek, Mr. Bowring, ki retfi

dolog, annyi

ki a' nap' sugárit

magyar irodalmunk

mint köz isme-

részvétet mutatott, kezében emlékkönyvével,

magyar szerzink'

hol nevezetesb

mint más népek-

iránt,

többjei

vemmel vében

és egy kis

foglalt

j

gondolattal én

mikép ne-

szaporítnám emlékköny-

is

honosim' sorát. Felütöm

tem, mikor

— fájdalom — kirekesztleg

tapasztalok

e'

— nem

fénylik

választott, a'

tatott « emléksora'^.

— Milly

ezen dics honpolgárnak

's

ez

mint

id ta,

mények nálánál

él

olly

e'

sententiákat

latin

— úgy

's

már

hiszem,

magyar

életbül ol!y

a' e'

visz-

legu-

közle-

mélyen ku-

keserédes kínra olvadozott szívem,

kézvonalmin,

ki éltében annyit nél

kevéssé volt méltatva,

nem mondhalom; és kül körül-

jóllehet annyival érdemetlenebb,

által

—

noha távul

's

élmbe Virág Benedeknek

ményem' jelszavául

's

csak

magyarságnak szentelt emléktárában,

szás érzéssel félreteszem, ha véletlenül

külözött,

könyvet,

a'

érzem, mintha vérrokonim lebegnének körülöt-

a'hontul, úgy

tolsó lapon

kez-

neveikkel saját

leg feljegyezve valának, szíves volt engenv felkeresni,

még

is

annyival szerencsésb állapotba helyzet

kü kö r ülmények által mondom, l

meit

nagy

!

316

erényeinél fogva én

— az

„Jd

id

hazafinak lenni vajmi nehéz

még

azért

:

nem

's

:

:

Magyarországban, de

kivált

czi'me bizonyos angol regénynek, melly-

bizonyos hociis-pocus szerint

melly azonban

mint

is

lehetetlen ".

2) Frankenstein

ben

voU mint

lelkében alkalmasint boldogabb

óta imádságként naponta elmondani én

nem

jól

valami <^él

lény* készül,

üt ki, de a' helyett «csinálójára üt»,

's

pedig irgalmatlanul. 3) Nézzed Schillernek

^jDie

Mánnencürde^^ czím

köl-

teményét. 4) Ibykus, de

tatott,

midn

az olympiai játékokhoz sietne, meggyilkol-

elvonuló

a' fölötte

daruk, melly eket boszúra

felhitt,

elárulák gyilkosait.

5)

Kára-katona: bizonyos gémnek

faja, melly

nem

ritka

Magyarországban, és melly, mint mondják, mindig oUy éhes,

hogy soha nem

6)

bír jóllakni.

Bunkershill : Boston' közelében fekv domb, hol

getlenségért küzdött éjszak -amerikai nép hidegvér zott puskalövései által igen kilünteté

's

a'

Füg-

jól irány-

magát, és saját ügyét te-

kintve jót segített magán.

7) Azt mondják, hogy Kelet- Indiában

st

több napokra

fakir-

melly

is

el

bvészek, kik azonban

ket mély

bizonyos

dijtirl

14

hagyják temettetni magokat bizonyos olly altató szert

vesznek be elbb,

alvásba sülyeszti. Ila ez igaz, mit sokan mint

ám akkor

véletlenül

is

megtörténhetik néha az, mi bizonyos szerek' okozatja, mikép

a'

oUyast ersilnek,

sírbani felébredés ellen nincs felette jó

— mint

vagy szívét

természet'

is

ulján

vagy

den ellemctendnek. Bár volna az életben illy

soha nem hibázó 8peciíicum

— de

jobb specilicum,

veiuii ki

is

fejét

ez aztán

vágni

minden

le

min-

baj ellen

"

317

8)

Demerara

9) Justin

franczia forradalom' idejében megjelent, utá-

a'

:

Amerik.ínak bizonyos nagy erdeje.

déli

:

sodoma-gomorrhai könyvnek czíme.

latos képekkel megtelt, igazi

10) le

,,jL'

enthoiisiasme comtiience,

le délire

accompagne,

repentir suit les reoolutions" gr. Corberon-nak legújabban

megjelent munkájábul.

ÍJ) „ 'S így kormányozzák, így alakítják újra 12) Valmont: <'

„Les

a' híres

—

Veszélyes összeköttetések »

megnyerné

a'

népeket.

a'

liaisons dangereuses''^

czími'i

—

regénynek' hse, hogy

csábítási czélba vett elnöknének olvadni

nem köny-

nyen akaró szívét, kiküldi komornokát, keresne nyomorúságot, mellyet

aztán <*jszívi"ileg» ápolna, az elnökné pedig ezt va-

lami véletlen

t.

i.

mi meg

— 13)

megtudná

által

hálójába esnék;

„Az

,

és

megcsudálván szép

történt

is

—

a'

lelkületét,

franczhoni regényben

emberi nemnek néha néha érvágás szükséges";

melly recipét bizonyos Marat híres nemzeti orvos találta

fel.

—

14) „ Frag' Patrioten mir aus, die bestén, die eifrigsten Sclireier,

Wie Und

bevölkern das Doif, das

sie

sie gesteh'ii trotz

Deutsche walilen

15)

tem

fel

Nem

tudom:

saját kis

sie

enicliteu aufs ncu.

Verelirung der heiinisclien Spraclio,

sie sich, fleissig ist, fiíedlich

csal-e emlékezetem,

riasVolk."

vagy nem kereshe-

személyemnek nagy Winkeh'ieddel G. T.

Szolgálhatok azonban által

—

addig is, míg ez tán

elöj

—

más,

halántékim körül fzött virágokkal, misze-

rint láthassa az olvasó,

G. T. gratiájában.

irta

hogy azzal jelenleg nem szolgálhatok.

összehasonlítását. Elég,

ugyanazon kéz

aller

hogy

volt

id, mikor meglehetsen

álh'k

318

Budán

A'

90

és

Ol-^'"*

meg^^jelent

„Der Spiegel" czímu

divatlap' 1831-^^

számaiban ezek olvashatók:

iteratur.

,jL

Világ. Irta Gróf Széchenyi István. 1831. (Líchí. Grafen Stephan Széchenyi. 1831.) SorglüS IJis

den Bauni des eigenen Lehens der StaatsmanD, Paliiien des Wohls.

enthlfittert

er

iiii

Lande gepaiizt schattige

Gráf Szccheiyyi Wekuhren

gleichsam

Heimath

jener wenígen Máiiner einer, die,

ist

des

fortschreitenden

angeben

poiiauchenden Aug-enblike iVolh

thut,

die

Tliat riitteln.

Zeitg-eisles

nur mit allniachtig-em Fortrükeii Ireu

nicht

Trágen aus dem

en«-

wenn

sondern auch,

,

ihrer

,

die

es

diinklen Schlaf ziir lichtvollen

Einer jener Selteneren

ist

er, die

»Schoossc

iin

Wahr-

des Glüks, in der Ueberfülle jugendliohen Dranges nacli

und Lebensgenuss weder untergingen

heit

Vom

,

noch ihr besseres

Theil einbiissten, sondern aus den Feuern der Erkenntniss ihre wnverselirt und flekenlos herauszogen. IVach

8eele wie Asbest

verbrauseter Jugend

sanimelte

voller angescbwollen

waren, zu eineni Stronie, und

mit Macht

dem

durstender Geist die

er

,

Werke

fassendes

an Talonten

Herz

ein

iiber

matii Isi

es

IVahrung,

ibm der

\vas

ihm

Zufall

Bedeu-

die IVatur L'm-

gab, Avas Segenvollcs der Hinnnel ist

nicht sein

uml lieicbthum

vom Valerlande

enisiger Sorgfalt

sein

und an dem lummelan-

Was

und Macht zuuarf,

Gli'ik

sein Stand

ihn

Irieb

der Begliikung seines Vaterlandes arbeitcn

tendes an

gelegt:

nur

die

,

Hier fand

zu.

nimmersattes Herz endlose

sein

rasllos seitlier allé seine Krafte.

sein

seine Kráfle

vielgelieblen Valerlande

er andervAarls fruchtlos gesucbt,

slrebenden

als

allé

;

Eigenthum,

Talent und

Herz

in

seine Ilabe,

scheinen

ihm

anvertraules Gut zu sein, das er mit

wahrt uud nuzbringend anlcgl

;

dessen Krüchle

der Iretie Hiiler nicht für sich, nur lur die theure Heisammt'lt. \A cun

w ir

ilm

cr dcMU machligen Scbifl'e

Segéli)

in

seiner Tolalitat auffassen, so

zu vergleichen

und prangenden Wiujpeln,

,

das

hald von dieser,

mii

vollen

bald

von

319

jener, ja

von jeder Gegend daherzieht, nnd

Güler abladend

liche

langt,

,

mit

nnd

forl

fort kost-

neuen kösllicheren unerniüdet

und neben der FülIe,

die

es an

Wehr

behrten Gi'itern mit sich führt, des Geschüzes furchtbare

Kampf und

zu

Wir

Vertlieidigung'

Werken

rischen in

síeli

Werkes

dies

seinen Thaten und lilera-

in

abspiegelt, voraussenden zu müssen, weii sich

Mensch und

ihni

im Innern hcgt.

glaubten der Beurtheilung' gegenwartigen

Bild des Verfassers, wie es

an-

Scházen und langent-

Schriftsteller innigst verschmelzen

weiI

,

seine Schriften und Lehren ein Theil seines Lebens sind, und dieses jené fortsezt und ergiinzt.

Um

uns

in

den engen

Raum,

den gegenwárlige Blátter bedingen, zu fügén, woUen wir dcn aufgehauften Reichthum des saninienfassen.

und

Werkes

in

zwci Abtheilung-en zu-

Die eine möchlen wir des Verfassers Tendenzen

derén Postulale nennen

,

die andere

philosophischen

die

Ideen desselben im AUgemeinen, obschon beidé, in Wechsel-

uirkung díesmal

begrifl'en, tritt

im innigstcn Znsanimenhange steben. Auch

der Verfasser gleich bei Beginn des

norh geharnischter und angreifender, der

in

Werkes, nur

behaglicher

Ruhe

fortvegetirenden Halbbeit und Selbstsucht entgegen, und reisst ibr die gleissende Heuclilerlarve ab. in

die

Er

fordert allé Partbeien

Scbranken, ein Feind der Scbwachen, \Jángel und Vor-

urtheile Aller.

Er hebt den 8cbleier, den Heucbelci um

wahren Fleken des Landes geschlungen, und weist mit fender

Hand

blicistischer,

meint, dass

auf seinen betriibten Zustand

kommerzieller und

wenn unsre

in

politischer, pu-

intellektueller

Vorfaliren

sich noch

die

tref-

Hinsicht.

Er

so treíflich auf

den Streitkolben verstanden, wir bei aller Verehrung dersel-

ben ein Weiteres zu thun hatten, als drein zu schlagen, und

man friediich neben einaiuler wandelnd eine grossere zum Ziele zurüklege, als in ewiger gegenseitiger Befebdung. Er glaubt, dass allé Vorrechte den höbern Standén

dass

Slreke

keine auf fremdes Eigenthum gebén

und begreift unter

leztc-

rem sogar ausgeliehene Gelder. Er nennt ein Schuldenmachen solcher Art Betrug und meint, dass dieser selbst durch lebens-

320

zu

wierige Prozesse

nichts Edlereni

sich

Jené. die im Dunkelii schleicheii, ,belm

Er

versleine.

nift

IVamen und heissl

sie

ein Eulengeschlecht, das er nút seiner strahlenden Leuclite auf-

Er

scheucht.

in

und unwiderlegbar

schrittes dargelhan

sein voriges

berubigl und gewinnt er

,

als

,

Rechl Fort-

eiiies

auch

Zag-

die

indem er ihnen nút eben so

Gewandlbeit beweist,

dass

eigener

ilir

Hand in Hand mit dem GemeiuAvohl gebe und sich Das leitende Doppelgestirn auf der Bahn der Besserung

Vortlieil steigere. ist

in

i\othA\endigkeit

die

haftesten und Selbstsüditigsten

vielem Scharfsinn

ganzen

in ihrer

der ekelhaften Blösse niedriger vSelbslsucht.

IVachdem er dergestait den Verstand eingesezt

quo

zeigt die Vei-fecUter des status

Erbarmlichkeil,

dem Verfasser JValionalitat und Gemeininleliigenz. Fi'ir AUes, was beidé fördert, gegen Alles, was sie

spricht er mit

heiunit,

Flammenzungen der Begeislerung. Daher

ralh

er über die vielfach zerstükte iVation den Zauberstab valerlán-

discher Sprache zu sclnvingen, damit sie sich ganz und lebendig als majeslalische Riesenschlange vvieder erhebe.

Der theure

Laut, fást schon als Klageton nur niehr iiber den Grabern der

Ahnen verhallend, erklinge von dem Katheder, der Tribunale,

an den gesezgebenden Tafeln

den Salen

in

des Reichstags,

erbaue und veredle von einer IValionalbühne herab, und werde ein festés fallen

Bánd, das

die zerkliifteten Tlieile

vor ganzlicbem Zer-

zusammenhalt. Daher ^vekt er schonungslos den höchslen

Stand aus dem lelhargischen Solilummer, und redel

in

den er verfallen,

nachdrViküche AVorte der AN'ahrheit,

Avenn er ihn

ermahnt, seiner höheren Sendung und der Rechenschaft ein-

gedenk zu

sein,

dem Vaterlande

die er für so viele auf ihn geliáufle

scbuldel.

Daher

Segnungen

greift er mit slarker

Hand au

die verjjibrlen Vorurlheiie des Adels, und zieht die scharlV Linie

zwischen \\abrer

Freiiicit

und einseiliger Zügellosigkeil. Daher

bedauert er^ dass der Bi'irger vieler Ort
und

m ünschle

dem süssen Daher wird

dessen Herz d(;m

\A'ohllaulc

der

l

ini

Lan(bí

ngarlliinne und die Lippen

Heiniallisprache

zu

ersrhiiessen.

er znni feurigen Aiuvall des akerbauenden Ntandes,

321

der, an den Pflng gefesselt, keinen weiteren Gesichtskreis kennt, als

den

en^e Umzáunung' der Felder gönnt, die man

die

iliin

ihm und

deni

Daher dringt

übrig'en

dem

er mit

Yolk,

Reclite der Vernunft und

dem Scharf-

und ahnender Voraussicht auf Eigenthunis-

blike der Erfalirun^ rcclit für das

Gespann zur Bearbeilung' überlassen-

als die

der allgenieinen AVolilfalirt.

unerlassliche Bedinguiig seiner und

Daher erhebt

er sicli

gcgen

die

Zehnten undFrolmarbeiten. Nachdem er so dem Lieblingswunsche der Ungai'n nach Kráftigung der IValionalitat, nach danerhaften

Garanlien für ihre Existenz begeistert das ficht

Wort

geredet, ver-

minder tapfer vor der Regierung, dass

er es niclit

sie bei

dem Aufschwunge der JN'ationalitát nicht gefáhrdet sei, vielniehr mit dem Volke miterstarke. Zuischen Thron und Volk sicli slellend, versuclit er es, beider Hande zum ewigen Bunde versöhnend ineinander zu legén. Aber er verhehlt EntAviklung und

es nicht, dass die Regierung^ ihrer die liand

gebolen

dass sie sie nicht dagegen

,

Einflussreichen alsó

Lage nach, dadurch

,

den Giinstlingen

des Gli'iks lieg' es

Dazu

des Landes "Wiinsche zu verwirklichen. stádtc Pesth

und

soll

Dem ob,

seien die Xachbar-

und Ofen der beste Concentrationspunkt. Hierkönne

man

die

Hánde

vielfach zu Vereinen

wirkungen jeder Art verschlingen

,

und

garische Akademie, das Aational-Casino

aus

bereits

erhebt.

demselben

und Zusammen-

Institute ,

wie

,

die

un-

das Wettrennen seien

Zweke entsprungen und habén vorzugsweise

dies Ziel zu verfolgen.

Auf gleiche Weise jenem mit Wolle, Holz,

sei

dem gelahmten Handel, vorzüglich Weinen, unter die Arme zu

IMineraiien,

greifen und hierbei lasst sich der Verfasser in die praktischen

Anweisnngen nun

auf die

ein.

Dies die Tendenzen desselben.

zweite Abtheilung,

die

Wir kommen

wir oben philosophische

Ideen im Allgemeinen nannten. Hierunter begreifen wir,

Verfasser über Zufriedenheit, die vier Grundstüzen sie zurükfiihrt

,

ben nach Xnzen,

,

was der

worauf er

ferner über den Schöpfungshang und das Streals

Triebfedern menschlicher Handlungen, über

Sprachc, Charaktcrfestigkeit, über Geist und Herz mii anspruch-

21

322

losem Tiefblike,

oft

ebenso überraschend

Gesinnung, vortragl. Somil hatlen wir haltigen Inhalt des ^^'e^kes gégében

Recbt

in

als ehrenvoll für seine

Haiipfzüg'en den reich-

der sich selbst sein volles

,

spricht.

Wenn man

die

tiefgCA't

Gebrechen

urzelten

des Landes,

den Aviderstrebenden Geíst maiicher Partheien, den Stand und Reicbtbuiii

des Yerfassers,

sich durch

seine Vorschláge

slumniheit

der berechtigten

die

Grsse

erhob

so

:

man

-vvenn

alléin als einzig die »Stim-

ungenügend

es nur

ist

Lichte, deni vorlicgenden

er

bisherige Taub-

die

AVortfiibrer bedenkt;

erwagt, dass er der erste und eben so

me

Opfer, denen

der

unlerzieht,

,

wenn uir von diesem

Werke, behaupten,

es sei

einVorbote

der Feuersáule, die uns Ungarn dereinst durch eine unfruchtbare,

dunkle Wüstenei

zum

gelobten Lande

des sti-ahlenden Sternes,

den W'eg

leitet

die

;

zum neugcbornen Heiland weist

;

es sei ein Leucht-

thurm, der auch dann noch seine tröstende Helle

wenn an

det, in

Dáninierung

welcher Machthabern und deui Volke

sen-

-vveilhin

seineni unerschiitterten Fnsse die dunkein

Wogen

Graus und ^acht sich stürniend zerschlagen. Sollte bei so grosseni Lichle kein Schalten sein? \Vir

sehen. Ausser den höhern

sem

Zweken,

woUen

die der Verfasser in

die-

"XVerke verfolgi, scbliigt er noch den Angriff des sonst

Land

Wir

und

Grafen

hochverdienten

Literatiir

núissen aufrichtig gestehen,

dass

DesewíTy

um

zuriik.

wir diesen Kampf

fúr

einen ungerechten lialten, weil cs uns vorkommt, als ob Gráf

Széchenyi mit zernialnienden Keulen nach pikenden Vögeln schlcu-

Tendenz,

dere.

Die

griffs

haltén ihn von

illiberale

rerseits zu

erwagen

die geringe lícweiskrafl

selbst zu nichte ,

gemachl

;

doch

dass die gev.ichligen Zu«'ke

des ist

des

An-

andeyiláíj

keinen noch so unerheblichen Anfall und \\ iderspruch unberüksichligl lassen

immer

in

konnten. Dies gern zugeslanden, sind wir doch

Verlegenheit mit dtni iibcrfliissigen Köchcr, den wir

voll kauslischer Pleile zu sainnH;li)

Kin

z\^«'i^('r

haltén.

müglicher Kinwurf gegcn das A\'erk wiire.

dass OS niisNsh'niatisrh zn vicle

Krcise aut einnial lirschrcibc.

:

323

und diese wfllkülirlich liallbar

des

diesei'

Werkes

einander verschliiig-e. Jcdoch wLe vvenig

in

Einwurf

nachstor

sei,

daraus, dass Geineinnuzen,

erliellt

Zwek

diirch das

niu'

,

nioglich grossle

Publikum zu erreichen, dieses abcr allmahlig heranzubilden war, dass endlich auch dics \A crk iiur ciné

Siiule ist,

worauf der

Verfasser, wie auf den bereits gesezten und noch zu sezcnden,

den freien, scliirmenden Tempel seines Systems nach und nacii aufzufiibren gedenkt. Vielnichi" niüssen wir bekennen, dass der

Verfasser, indeni er mit Resignation den anlokenden Kranz für ein

umfassendes

Ganzes zurükschob, dadurch cinen grösscrn

auf sein Haupt driikte, dass cr der hung-rigen, cntblösslen Ge-

genwart doppelt gab, indem cr scbnell gab. jVach Anzeige des Verfassers

sezung des Werkes, und zwar

deutsche Ueber-

stcht eine

die einzige authentische,

vom Ver-

fasser uiildurchgescbcne, von Micliael Paziazi zu erwarten.

dem Auslandc

freuen uns dessen, weil \AÍr uns vor

chen und Maí)gel

und darán

weniger zu scbiimcn

der Hcinialh

wenh wir vor demselben

wenn

sind, ihnen abzuhelfen, als

Mund und Augen

verschliessen

,

um

Heckenast's) Buchhandlung

Ugyanazon

divatlap'

ugyanazon

in

,,

Reiclit

euch

in

liaben,

kenuén

wir, Kindern glcich,

Világ"

ist in

Wigand's

Pestli zu habén.)

évi 9 7-*

Tr.

"

számában pedig ez áll

„Gráf Stephan Széchenyi

Die

sie

unserer Blösse nicht

in

wahrgenomnien zu werden. (Széchenyis (jctzt

wir

eingestelien, dass auch

Wir

der Gébre-

*).

ISI Ilin e.

prangendem Kreise znm Kranz,

ihr holdén Gespiclen,

anch purpurnen ihr, gebét euch zierlich die Hand. Uns Zartfarbigen ziemt umduftend sein Haupt zu bekranzen, Ilir,

Uns aumuthiger Schaar, mannlicher Schüne Symbol.

*)

Der hochherzige Verfasser ,,

VILÁG"

vvurde den 21-

des

erfolgreichen

November 1831

in

„HITEL"

und

der kiinigl. Frei-

stadt Pesth von der ehrsamen Wahlbiirgerschaft mit 80 Sfimmen, unter 91 Wáhleiuleu, zu ihreui Mitgliede erwahlt.

•21*

324

Dep

liorlier.

und stolzkhn fühit e r üen lelireuden Griffel fílr Heiiuath, So wie er ehemals schwang mnthig das kriegetide Scliwcrt. Knospende Zwillingskranze verfleclit' icli aus rausclienden Aesten, Weith zu rühiueM veieint Tliaten des GriíTels und Sclnverts. Kráftig

Die

S t r a li 1 e 11*

Eiiren und Reiclitlnim goss ilim der viithsellaunige Zufall

Aus buntwimmelndeiu Horn

reichlich bei seiner

Geburt;

D'runi umfunkein sein Haupt wir, schmiegsam gesammelt

zum Nimbus,

Mit hinleuchtendcni Sebein, macbtig verlokender Pracht.

l>ie Eiclte. Grünende Reiser verschling' ich sprossende Zweige des Wipfels, Ernst zu scbmüken sein Haupt, schattig mit kriiftigem Laub. ,

Heimatbliebe beseelt ihn, die Himnielgeborne, Sanfte,

Herzenbaudigerin, Seeleu begeisternde Kraft.

Der Fügt euch znsammen,

Steril*

Oede des Himmels, und lauteren Strabls. Ihm, dem Freunde des Lichts, deni Strebenden scbmüke das Haupt es, Ihm^ dem Küuder und Schirra freien beglükeuden Worts. ibr Pilger, in bliiulicber

Bildet ein Licbtdiadeni hellén

Die D o r 11 e 11. Hass, rachgieriger Neid

giftvolle, verfolgende

,

Schniahung

Harrt sein; denn er verficbt gleicbes, gcmeinsanies Rccht.

D'rum verscblinget encli dicbt zur dürren und scbmerzenden Kroue, Die den Muthigen ziert welche dem DuUler gebiibrt. ,

Das .leglirlier

Aber

1 111 lu e r s >* ii »•

Scbinimer orbleicbt, des Friibjings Sprösslinge welken, ich

daueré

fórt

Schaireiuie Bürgcrtugciid

,

ninimer vcrgiinglichen Scboins. die stilleinfache

D'rum zu lolinendem Kranz wind'

,

besitzt er,

ich bescheidencs

Grün.

Aber crröthend erschaut cr alle die Kronen und Kriinze, Welcbe der Genius hiiit übcr sein sinnendes Ilaupt^ Und er wiihlet nur zwci aus all doni gleissenden Schninke, Jcuo von Dornon grdroht, dieso vom ewigen Grün. Ttftlfr.

325

Oh

Istenem! milly iszonyú magasítás, vagy

níinden mérték nélküli

nem kevesebbé

fejemet

^^

felhkbe

illuslrálla

késbb

most olvassuk

a' tíz

nyen kérdem

valljon mellyikünk

gravitáló ?

:

ügyem

vagy inkább

szViletett a'

más

's

pedig szegény

évvel ez elölt;

tíz

Xenien-t,

irányt vett,

a'

's

's

szeré-

más

felé

vagy tulajdonkép mi,

roszabbult-e annyira ?

nemcsak

— mint

politikai

G. T.

inkább milly

is

ki roszabbult ?

Valóban utjárul

évvel

repiilés !»

a'

latán

versiróknak

hogy máskép

is

annak, ki néha

eltér

az

közmondás igen helyesen hasznos

felette

a' ^'jó

tartja

—

de

emlékezet*, mint-

gyanúsak legszintébb szavaik

felelte

igaz-szólás'

is.

16) „Niclit Sparcassen-Verehi', Wettrennen, Casino's, Journalé Bessern die Lage des Land's, inachen zufiicdeu das Volk.

Machet

es arbeitsani, so luaclit ihr es leich und aucli gliiklieh ; Gründer des eigenen Herd's grundén am bestén den Staat."

17) „Fern sei Zwang,vor Allém der peinliclie 18)

j>

-------

19) ,,So opponirfc

oft

Mancher

20) » Aber eure Person

blos

Zwang des Gewissens."

glánzend im Mund."

füliret ihr

aus miissiger LangweiI",

triigt líeinen

Heller hinzu bei,

Nützt das Pflaster nur ab, machet gevvaltigen Staub." 21) „ Gar zu vcrdachtig

ist

sonst euer gewaltiges Schrei'n."

22) „ Keck entlockpt der Kluft die Geistcr der kühue BeschwÖrer,

Aber zu So opponirt

felileí ihm meistens die Maciit: Mancher blos aus miissiger Langweil', Und erstaunet dann sehr über den raschen Erfolg. ,,]jicltt** war die Losung, doch dies ist ja nur der Sonne

biindigen sie,

oft

Verki'uul'ger,

Und

so groUc denn nicht,

23) ,,Rouge eC

tioir'''':

wenn

sie

nun

sticht

und versengt."

szerencsétlen szerencsejáték.

24) l\em „Robinson Crusoe", hanem egy newmarketi igen üg>es idomár.

326

— mint

25) Sangrado oyóg-yított

tisztes

öreg

ez eltt közdivatu vala, mikor

Törökországban a'

'

vízzel,

Brown

borral

leg-inkább.

26) Bizonyos

nulva

—

"5F

mondják

világtul,

—

mi

a'

a'

millyen, kivált egy kissé

latánság bilincsei közt leve'n,

több nyih ányosság vala mint nálunk

is 's

—

elvo-

annak eseményeirül nem sokat tudva, tuda-

kolá egykor öt meglátogatott és házánál magyar vendégszeretettel fogadott

patriarchátul,

ez azon

„ugyan mi újság volna'?" mire

öcsétül:

különöst elhozni

ám

nem

tudván, ismét

csak mondana

mindenki

által

's

még

is

valami

ismert eseménynyel

bizony Elba szigetére vivék Xapoleont. Min e'

szavakat

ejté a' tisztes

Ságnál tovább.

magyar

míg elvégre

ujat,

el

állott

felette

i.

a'

9-'*''^

sennnit

is

az ingatlanbirhatás' tárgyában történt köztünk

nem

semmi

a'

,

hogy

csudálkozva,

magyar: „Mellyik JVapoleont? tán csak

—

Valamint t. nem azt a' consult?" se nem tudott vagy nem akart tudni

szintúgy

ez

ismét sürgettetek

kisérte ezen jegyzet

hse

vezérczikk'

mind ujabb

Napóleont

is

arrul,

hmi

idkben, a'

consul-

'S illyes néha megesik.

Pest} Június 6-A«"v Í84í.

Gr. Széchenyi István.

O

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY OF

DB 934

FROM

THIS

TORONTO

POCKET

LIBRARY

Széchenyi, István A' kelet népe

S86 1841

^.30,