Mûcsarnok | Kunsthalle Budapest H –1146 Budapest, Dózsa György út 37. www.mucsarnok.hu .
[email protected]
AVIVA Képzõmûvészeti Díj 2009
JELÖLTEK
I NOMINEES
Benczúr Emese Csákány István Kaszás Tamás Kis Varsó / Little Warsaw Kokesch Ádám Uglár Csaba
A v i v a Art Award 2009 Aviva Life Insurance Co. founded in cooperation with Mûcsarnok an award to promote the recognition of young visual artists with an outstanding prize. This exhibition presents the works of those six artists who were nominated by the jury – art historians József Készman, Eszter Lázár, József Mélyi, Edit Sasvári and János Szoboszlai, and collector Zsolt Somlói –, in consideration of the originality of their tenor, their international recognition and the relevance of their work. FROM THE NOMINATORS’ EXPLANATIONS: EMESE BENCZÚR
(1969), whose works of an individual tone are featured at
prestigious international public collections, keeps abreast of the international contemporary trends when she engages in the gender theme. With ironic reinterpretations of monumental memorial sculptures, ISTVÁN CSÁKÁNY (1978) has become a key figure of contemporary Hungarian art in the past two years. One of the most original representatives of the critical attitude, itself less emphatically present in Hungary, T A M Á S
KASZÁS
(1976) explores
the visual science of utopian ideas and studies social and ecological problems. The relevant, well-considered, conscientious and professionally wellfounded work of L I T T L E HAVAS
WARSAW
– i.e. A N D R Á S
GÁLIK
(1970) and B Á L I N T
(1971) – has become a faithful mirror of the complex social and art
historical process that began with the political transition of 1989. Á D Á M KOKESCH (1973), who follows the tradition of Hungarian constructivism, seeks
formal perfection of the highest degree, with fresh, ironic, enigmatic and original works. C S A B A
UGLÁR
(1970) is a provocative artist, who compares,
in works that are not without a sarcastic overtone, artistic merit with material, spiritual or cultural value. The award will be presented on September 15, when a special prize will also be given to the artist who has proved the most popular with visitors.
A v i v a Képzõmûvészeti Díj 2009 Az Aviva Életbiztosító díjat alapított a Mûcsarnok együttmûködésével a fiatal mûvészek elismerésére. A kiállításon annak a hat mûvésznek a munkáit láthatja a nagyközönség, akiket a zsûritagok – Készman József, Lázár Eszter, Mélyi József, Sasvári Edit, Szoboszlai János mûvészettörténészek és Somlói Zsolt mûgyûjtõ a díjra jelöltek, figyelembe véve az alkotók eredeti hangvételét, nemzetközi elismertségét és mûveik aktualitását. A JELÖLÕK INDOKLÁSÁBÓL:
A rangos nemzetközi közgyûjteményekben is szereplõ, egyéni hangvételû B E N C Z Ú R
EMESE
(1969) mûveiben a kortárs nemzetközi irányokkal
szinkronban erõs hangsúlyt kap a gender téma. C S Á K Á N Y
ISTVÁN
(1978)
az utóbbi két évben a monumentális emlékmûszobrok ironikus újraértelmezésével vált a kortárs magyar képzõmûvészet meghatározó szereplõjévé. Az utópisztikus gondolatok vizuális természetrajzán túl társadalmi és ökológiai problémákkal is foglalkozó K A S Z Á S
TAMÁS
(1976) a Magyarorszá-
gon kevéssé hangsúlyos kritikai attitûd egyik legeredetibb képviselõje. A Gálik András (1970) és Havas Bálint alkotta (1971) K I S
VARSÓ
aktuális,
átgondolt, felelõsségteljes, szakmailag megalapozott munkássága a rendszerváltás óta tartó komplex társadalmi és kultúrtörténeti folyamat lenyomata. K O K E S C H
ÁDÁM
(1973) a magyar konstruktivizmus hagyományait kö-
vetve, magas fokú formai tökéletességre törekszik, mûvei friss, ironikus, rejtélyes, egyéni hangot ütnek meg. U G L Á R
CSABA
(1970) provokatív mûvész, aki
szarkasztikus felhangokat sem nélkülözõ munkáiban a mûvészeti értéket az anyagi, eszmei vagy kulturális értekkel veti össze, ezek ekvivalenciáját vizsgálja. A díj ünnepélyes átadására szeptember 15-én kerül sor, amikor az 500 ezer forint értékû közönségdíjat is átveheti a látogatói szavazatok alapján legjobbnak ítélt mûvész.
Benczúr Emese A 90-es években jelentkezõ új mûvészgeneráció, az ún. „érzéki konceptualizmus” reprezentatív képviselõje. Alkotásaiban a hagyományos nõi szerepek átértelmezése a jellegzetesen nõi munkafolyamatok (szövés-varrás, kézimunka, stb.) ironikus parafrazeálásával valósul meg. Jellemzõjük a monoton módon ismétlõdõ hímzett írás, a banális repetitív szlogenek vagy a hagyományos mûfajoktól idegen elemek, anyagok használata. Legtöbb munkája a személyes idõ megragadására és plasztikussá tételére tett kísérlet, amelyet egy általánosítható élethelyzet helyez kontextusba. A megfelelõ környezetben installált, többnyire hátköznapi anyagokon, hordozókon megjelenõ szöveg központi szerepet tölt be munkáiban. Zavarba ejtõen egyszerû, gyakran közhelyes mondatok ezek (Ma sem voltam strandon, Pró-
báld meg rózsaszínben látni a világot, Sosem juthatsz elég közel a dolgokhoz, Fényesítsd az elmédet, stb.), amelyeket nyelvi megformáltságuk a kulturálisan ikonikus, ismert jelmondatokhoz tesz hasonlóvá. Benczúr köznapinak látszó, ám mégis mélyértelmû gondolatai koncentráltságuknál fogva pl. a delphoi jósda feliratára („Ismerd meg magad!”), vagy a felvilágosodás jelmondatára („Merj tudni!”) emlékeztetnek. Benczúr Emese új munkája – Find your place – a lehetõ legegyszerûbb (ipari) eszközökkel létrehozott, csaknem anyagtalan alkotás: kifeszített huzalokon meghatározott elrendezés szerint elhelyezett plexi korongok rendszere egy adott pontból nézve rajzolja ki a címadó feliratot. A látvány személõje számára olvasható, értelmezõ üzenetté áll össze a (betû)kép, amely arra szólít fel, hogy találjuk meg helyünket. A mû játékosan von be a mûalkotás terébe, fizikai értelemben és képletesen egyaránt: a gondolkodó-észlelõ elme térben alkalmasan elfoglalt helyzetébõl mentális felismerésre enged rálátnunk. Ha látjuk a szöveget, biztosan jól választottuk meg pozíciónkat, jó helyen vagyunk. Találd meg a helyed
I Find your place I 2009
vegyes technika
I mixed media
Csákány István A jó értelemben vett építés és a jövõbe vetett hit a 20. századi modernizmus alapfogalmai közé tartoznak, melyek többek között átöröklõdtek a szocialista alapokon szervezõdõ országok ideológiájába. A szkepszis ezzel az eszmerendszerrel kapcsolatban nyugaton már az ’50-es évektõl, míg keleten hivatalosan csak a rendszerváltástól kezdve jelent meg. Csákány István mûvészete az építészet szobrászat és festészet határmezsgyéjén mozog. A szobrászaton, mint individualista szemléletû mûfajon keresztül vizsgálja az építészetet. A festészetrõl szóló performanszot készít, melyben õ maga, mint élõ szobor jelenik meg. A mûfajokat, mint egymás kritikai mércéit használja, hogy megmutasson egy sokoldalú valóságot. Témái általában szociális kiindulópontúak, abban az értelemben, hogy a bemutatott valóság a közösségi szférát érintõ kérdésekbõl rajzolódik ki. Megfogalmazásában a humor és a dolgok értelmezéséhez szükséges másik oldalról való szemlélés jellemzõ. A mûvész munkái gyakran foglalkoznak magát a mûvészi alkotást körülvevõ folyamatokkal, annak elõ és utótörténetével. Ilyen mû a szlovákiai Zilinán felállított Az emlékmû emlékmûve címû szobor, mely egy 20 méter magas lámpaoszlopon álló figurát ábrázol. A szobor, mely a mûvész önarcképe a kezében tartott napelembõl begyûjtött energia által megvilágítja azt a hatalmas felüljárót, melyet a város építészei a szocialista éra alatt álmodtak Zilina központjába, ám mára teljesen elhagyatottan áll. Emlékmûvé válik az épület, melyre mint történelmi tényre esik a mûvész által felkattintott reflektorfény. A munkás mindig készen áll, hogy dolgozzon, építsen. Ez lehetne Csákány István A holnap dolgozója címû mûvének legegyszerûbb olvasata, hiszen a szobor egy olyan kép alapján készült, ami egy tûzoltó felszerelést ábrázol, melyet vész esetén azonnal magára ránthat a tûzoltó, aki éppen nincs a képen. A mûvész ars poeticaja lett betonba öntve, mint levetett de állandó készenlétbe helyezett munka-ruha.
A holnap munkása
I The Worker of Tomorrow I 2009
beton
I concrete I Fotó: Surányi Miklós
Kaszás Tamás Kaszás Tamás a Mûcsarnokban három nagyobb egységben mutatja be legújabb munkáját, valamint eltérõ installációs formában és összefüggésben néhány korábbi mûvét. A „retrospektív” részben egy iskolai faliújságra emlékeztetõ szerkezeten elhelyezett grafikák és a videóanimáció új kontextusba helyezi a hatalmi reprezentáció politikai szimbólumainak (címerek, zászlók, mozdulatok, szlogenek) elemeit. Kaszás munkáinak jelentõs részét más mûvészekkel együttmûködésben hozza létre. Diasorozatát, melyhez hasonlókat a Randomroutines mûvészcsoport tagjaként is készített a következõ egységben mutatja be. A mesediák formavilágát idézõ narratív képsorokon a személyes, kissé groteszk élethelyzeteket megörökítõ fotókat a mûvész gondolatai, illetve idézetek egészítik ki. A kiállítás harmadik egysége A Növények Tanács-
kozása egy bútorelemekbõl és újrafelhasznált anyagokból felépített monumentális építmény, mely Iakov Chernikov (1889–1951) az orosz avantgardista építész egyik konstruktivista futurisztikus épületrajza alapján készült. Az építmény a Mûcsarnok irodáiból kölcsönvett cserepes virágok ideiglenes „nagygyûlése”. A mûegyütteshez kapcsolódó H. D. Throeau idézet parafrázisa („A természetet azért szeretem, mert nem ember”) a mûvész társadalmi jövõkép-modelljének értelmezéséhez ad támpontot. Eszerint az igazi utópiához nem hamis mítoszokra épülõ társadalmat kell vizionálni, hanem egy olyan új világot kell elképzelni, mely a fenntartható fejlõdés szempontjait követve a természet kiaknázatlan forrásait is figyelembe veszi.
A Növények Tanácskozása I Council of the Plants I 2009
vegyes technika
I mixed media
Kis Varsó
(GÁLIK ANDRÁS – HAVAS BÁLINT)
A Kis Varsó mûvészcsoport 1995 óta foglalkozik a kortárs mûvészet és a közös emlékezet kapcsolatával. Korai munkáikhoz sokoldalú kutatást folytattak a köztéri szobrászat kérdésérõl, amelyben meglelték a mûvészet és a történelem szimbólumainak közös kifejezõdését. A városainkban minket körülvevõ alkotások szerintük közvetetten meghatározzák gondolkozásunkat és identitásukat. Mûveik a szobrászati kifejezésformát alapul véve emlékeztettek az elfeledett jelképekre, személyekre és eseményekre. E témából is adódóan a mûvészcsoportot mindig foglalkoztatták a kis és nagyobb közösségeket összetartó szálak és a csoportok dinamikája. Így õk maguk aktív szerepet játszottak a kilencvenes évek második felében a budapesti mûvészeti élet aktivizálásában, nyitott mûtermeik a kortárs mûvészet pezsgõ fórumaivá váltak. Tevékenységük egyszerre szólt a mûalkotás vitákon keresztül alakuló újraértelmezésérõl, kontextusának meghatározásáról és a klasszikus értékek újrahasznosításáról. Újszerû kérdéseket vetett fel 2003-ban a Velencei Biennálén való szereplésük, amelynek során kezdeményezték, hogy a Berlinben õrzött egyiptomi Nefertiti fej együtt, összerakva szerepeljen az általuk elkészített bronz nõi testtel. Bár a vállalkozás csak néhány órára valósult meg Berlinben és Velencében a közönség a kiállításon a dokumentációval és a bronztesttel ismerkedhetett csak meg, e tettük a közkincs, az egyetemes kulturális érték és a muzeális érték kategóriáit kérdõjelezte meg végérvényesen. Így teljessé téve érdeklõdésüket, Gálik András és Havas Bálint a mai napig folytatják munkásságukon keresztül közösségi identitást feltáró munkájukat. Az utóbbi években már nemcsak a szobrászat, de az installáció és a film is jellemzi alkotásaik mûfaját, amelynek segítségével szélesebb eszköztárat és többféle mûvészeti nyelvet alkalmaznak. Márvány utca
I Marble street I 2000
szilikon
I silicon
Kokesch Ádám A mûvész tárgyai rejtõzködnek a térben. Tartalmuk színek és absztrakt alakzatokként megjelenõ információ. A tárgyak, mint antennák várják a felvevõt, a dekodolót, a térbe belépõt. Azt is mondhatjuk, hogy Kokesch mûvészete bárbeszédben áll az információs korral, mint ahogy diploma munkájában informatikai utalással élve egy „adat-hordozó” kocsit készített, mûtárgyak szállítására. Kokesch Ádám alkotói karakterében a mûvészszel ötvözõdik a tudós-kutató, a látvány mögött felhalmozódó titok, vagy modernebb kifejezéssel élve a kódolt információ, feltárója. „Laboratóriumából” kikerülõ mûvek látszólag hasonló jeleket használnak, mint a számítógép. A kiállítótérben megjelenõ tárgyak, melyeket kis szobroknak is nevezhetünk három sorozat képviselõi: a fent antenna szerû tárgyakként jellemzett „hinterglass” technikával készülõ mûvek, épületmakettek, és laboratóriumi lencse alá helyezett miniatûr képek melyeken szobabelsõk tárulnak fel elõttünk. A mûtárgyak mögött megbújó kódként prezentált üzenet, megfejtését ránk bízza a mûvész. A kódfejtés során a fókuszba a mûvészeti nyelv kérdése kerül. A mûtárgyak gyakran talált elemeket is tartalmaznak, melyek eredeti funkciójuktól megfosztva, új minõségben csatlakoznak a mûtárgyakhoz. A modernista dizájn hangulatelemeivel élõ alkotások azonban pont meghatározhatatlan funkciójukkal és megfejthetetlenségükkel csavarják ki az ész érvekre támaszkodó modernista filozófiát, melybe a mûvek elsõ ránézésre illeszkednének.
Cím nélkül
I Untitled I 2008
vegyes technika
I mixed media I Fotó: Surányi Miklós
Uglár Csaba Az eredetileg monokróm ill. radikális festészeti tanulmányokat folytató Uglár Csaba mûveinek meglehetõsen lazán kapcsolódó csoportjait leginkább a mûfajok közötti szabad átjárásban, anyaghasználatban, témaválasztásban megnyilvánuló személyes problémaérzékenység, valamint a sokszor ironikus, nem ritkán blaszfémikus szemléletmód kapcsolja össze. Uglár mûveiben megfordítja Marshall MacLuhan médiateoretikus ismert mondását („A médium az üzenet”) arra, hogy „Az üzenet a médium!; – vagyis az aktuális kulturális-mûvészeti üzenethez választ kifejezésformát; ami részben magyarázza mûvei mûfaji sokszínûségét. A film, a videó, az installatív tárgyhasználat területére vezetõ kísérleteiben privát történetek, közérdeklõdésre számot tartó hírek, a kultúra és a társadalmi olyan élet rejtett mozgásai, összefüggései mint a rendõrök szabadidõs tevékenysége, vagy az embriókból kinyert õssejtek felhasználása, stb. szervezõdnek-épülnek egybe. Egyik legutóbbi akciója (Social ) során „pénzre váltotta tehetségét”: váltót és saját pénzt bocsátott ki, amely mûalkotásra váltható be. A mûvész által tervezett és kibocsájtott pénzbõl vásárlók az elkövetkezõ öt évben a váltószerzõdés értelmében mûtárgyra cserélhetik Uglár Csabánál az 50 social-osokat. A váltó ebben az értelemben befektetés a mûvész és mûvészetének jövõjébe. A projekt – miként más munkái is – a pénz és érték, a szellemi értékállóság és annak megjelenési formái, a teljesítmény kultúránkban elfoglalt helye közötti ekvivalencia kérdését vizsgálják. Míg a pénz képzõmûvészeti jelenlétével kapcsolatos megfontolások egy jelentõs része destruktív, kifejezetten pénzromboló gesztus, addig Uglár parazita módjára beépül a pénzforgalom rendszerébe, kisajátítja annak hatásmechanizmusait és a maga hasznára fordítja. Ha nincs pénzed, csinálj magadnak sajátot! – szólhatna a mottó, amellyel tulajdonképpen nem tesz mást, mint a bankok mûködését utánozza-modellezi. A mûvész egy már létezõ társas tevékenységformából és viszonyrendszerbõl indul ki, majd ezekbe helyezkedik bele. A szerzõdés (váltó) mint a gazdaság bevett mûködési formája egy szakmai tevékenység modellje, amelyet az alkotó eszközként használva a mûvészet keretein belül létrehozza kiindulási tevékenység, reláció replikáját.
Az ismeretlen vásárló emlékmûve The monument of the unknown customer I 2008
Social
I 2008
vegyes technika
I mixed media
vegyes technika
I mixed media
Aviva Képzõmûvészeti Díj 2009 MÛCSARNOK/KUNSTHALLE, BUDAPEST
2009. szeptember 3 – 16. 3 – 16 September, 2009 Kurátor
I
Curator: PETRÁNYI Zsolt
I Assistant curator: DÖME Gábor Szöveg, szerkesztés I Text, editing: PETRÁNYI Zsolt, Kurátor asszisztens
KÉSZMAN József, DÖME Gábor, LÁZÁR Eszter,
I Translation: MIHÁLY Árpád I Proofreading: NAGY Gabriella Grafikai terv I Graphic design: BÁRD Johanna Nyomda I Printed by: Mester Nyomda, Budapest Sajtó I Press: Csejdy Réka Felelõs kiadó I Publisher: P E T R Á N Y I Z s o l t
Fordítás
Lektorálás
Ügyvezetõ igazgató
I
Executive Director of Mûcsarnok Nonprofit Kft.
A Mûcsarnok fõtámogatója: The main sponsor of Mûcsarnok:
Támogató I Supporter:
a felbecsülhetetlen pillanatok támogatója is the sponsor of priceless moments
Együttmûködõ partner Collaborating partner:
