ünnepén. Irta: T a r n ó c z i L ajos

XLIX. Évfolyam .

12. szám.

Debrecen, 1907 m árcius 21. •U ' i

KIADJA: A MAGYAR IRODALMI ÖIKÉPZÓ-TÁRSULAT. Szerkesstőség és kiadóhivatal: Debrecen, collegium .

É e le lő is z e rk e s z tő :

BIKY

ANDOR.

S z e rk e sz tő tá rs a i:

M egjelenik havonként kétszer.

D ebrecseni István, P ánczél József. K iad ó h iv atali fő nök : Papp József.

E L Ő F IZ E T É S I Á R A K : E gész évre évre

. .

L- . o .

. • .

.

I fjú sá g i e g y e s ü le te k n e k F ő i s k o l a i h a l lg a t ó k n a k

. . •.

. . . . .

o k b r o íla .' * ' 2 k o r . 50 f lll

. ..

.

4

k orona.

.' .

.

3

korona.

E g y e s 8V.ám á r a í 4 0 fillé r ;

ünnepén. Irta: T a r n ó c z i L a jo s.

A nép felmagasztalta, hozsánna kiáltással királyául akarta eljegyezni s a nép veze­ tői pár nap múlva megfeszítették. A nagy és örök ellentét az ész és a butaság, a megnemesedett emberi jellem és az aljas indulatok között a legkirívóbb ellentétben jelentkezik itt is. Az egész világtörténet folyamán ott húzódik ez az igazság. Más az egyes ember, más a tömeg psyhologiája. Az egyén sokszor játékszere ennek a psyhologiának. Az egyesek megbecsülik a nagyot, védik a nemest, mellé állanak a haladásnak, de a tömeg ellene tör, elitéli, m egbuktatja és megsemmisíti. Előtte középút nincs. Homoksivatag, melyen a szél uralkodik. Egyik percben a közszeretet, fövény hegyére emel, a másikban elsöpör alólunk hegyet, trónt és az omladékok alá temet. De ő él tovább, talán örökre, talán a földnek haláláig. Sőt uj alakításokkal is kérkedik. De ezek anyaga is ugyanaz, a forma más csupán. A bölcs szól: nincs semmi uj a nap alatt. Az egyesek uralmán, bukásán, mint veszett kigyó önmagába harap. Tömeg a tömeg ellen kél harcra, véres, pusztító küzdelmekre. Eleme a fékevesztett vad indulat. A szertelenség az ő törvénye. Ez ült diadalt az első virágvasárnap, ez az első nagypénteken! A legnemesebb legnagyobbat bukott. A szeretet prófétájának a keresztfa kinja lett a viszontszeretet. 0 tűr, szelíd és alázatos: annál őrültekben tombol körülte a gúny, a kínzás, a meggyalázás. íg y volt, igy van és igy lesz ez ezen a földön mindig. De ime nagypéntek után harm adnapra fényes elégtétel tárul elénk. Husvét első nap­ jára elgördül a kő a koporsóról. Az U r él, az U r feltámadott! Igazságának, tanainak ereje erjeszti a földet. Az egyesek erősebbekké, nemesebbekké igyekeznek lenni, de a tömeg lelke ma is ugyanaz. A harc folyik. Népek lesznek, népek vesznek. De te ember vigyázz! A múlt a jelen tükre. H a becsület, tisztesség, a szeretet lesz eszméd, tetted, ha sze­ med a jövő homályába hat és újat akarsz, a küzdés a pusztítás sötét világában is bizva biz­ hatsz : nem halhat meg az ige, az eszme : Jézus feltámadott.

D eb recen i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

Je lzet: 6 3.713

114

D ebreceni

F ő isk o la i

Ö csém nek. Idegen országból, egy szegény országból M egindulva irok neked levelet. Nem lesz e cikornyás, m in t a n n y i sok irás, Neked, tudom , mégis kedves üzenet\ Kérdezed, hogy s m int van itt a m i világunk ? H u ll a könnyüníf, v é r ü n k ... édes Is te n e m ... És hogy m eddig élünk és m i lesz m iv é lü n k : N agy titok. Ne kérdezd. É n se kérdezem. A szivünk m egdermedt. A karunk elernyedt. A z agyunk kiégve. Testünk hulla csak. E lőttünk ellenség. M ögöttünk ellenség É s ez az ellenség ránk, meglásd, lecsap. Rab itt a m i testünk , rab itt a m i lelkünk. Megkötözve tartja haldokló nyomor. Próféta k i já rn a , utat a ki vágna, A k i kivezetne, honnan várhatod ? M ig a hitem lángolt, a lelkem világolt, A m ig el nem h a m v a d t: hittem , egy leszek, A k i vérző sebbel, küzködő sereggel, H a kell vész, viharban uta t törhetek.

L apok.

12. szám .

Boldog vagy, k i messze e sivár világtól, Nem látod e könnyet, felhőt, zivatart. Nem látod e sebzett vergődő oroszlánt, E zt a szárnyatlan sast, fajod, a magyart.

JRenan o lv a sá sa után. Ezzel Mester levertek az égi magasból, Em ber lettél, m in t én és m in t a n n y i halandó, Á m igy igazán nagy és ig y örök ideálistenné tett h a jd a n a gyarló, a buta kor meg. Ebben a m agasban elérni sohse tudánk, Most talán, m in t embert, jobban követni tudunk.

Zsutai János élete és munkái. Irta :

V ége... De nem ■ A láng m illiókba szállott. A föld kunyhóiban nő, terjed a zaj. H allottad-e, hogy reng, reszket a világ, ha Böm bölve kitör a zúgó zivatar. És vad d ia d a lla l véresre tapossa Bércek, hegyek ormát, pa lo tá k fe jé t.. — Ti nemzet m unkások , hum bug messiások, Értitek-é e neszt, a jö v ő neszét ?

Ölomöntés. — Elbeszélés. — I rta :

H. Nagy Jenő.

András-nap estéje volt. Nehéz, sejtelmes köd ülte m eg a falut, melyen keresztül olyannak te tsz ett az abla­ kokból kiáradó lámpavilág, mint a lidérc-fény. Kis lépésre se látott az em ber s a nedves köd főj tón ült a mellére. Novák Lilly, a tanító kisasszony, egyideig az ablakon keresztül bámult az átlátszatlan ködbe. Azután eszébe j u ­ to tt az A ndrás-napi b a b o n a : az ólomöntés. Sebtiben ólmot k eresett elő, m egolvasztotta a tűz parázsán s az olvadt ólmot á tö n tö tte egy vízzel m egtelt tálba. A babona szerint aztán, a vízben megszilárdult ólomtigura a leány jövendőbelijének a symbolumát ábrázolja. Lilly kíváncsian halászta ki a vízből az ólomfigurákat. A fal felé ta r t o tta s az árnyék egy kato n asa p k át s egy kardot jelképezett. A Lilly mamája jóízűen k a c a g o t fel, de m a g a a leány elkomorult s mereven nézett m a g a elébe. Gondolatai hatalm as szárnycsapásokkal kalandoztak vissza a múltba

D eb recen i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

i

Élsz ott a m u n ká n a k boldog idegenben, H ol m unkában lá tjá k az erőt, jövőt. Sirass el bennünket. Itt m i ünnepelve, Álm odozva varrunk síri szemfedőt.

Vidovich Ernő.

Csak em beröltő te lt még el a Zsutai János halála óta és nevét elfeledték. Még nincs negyven esztendeje, hogy a so kat szenvedett férfiú feje fölött összecsapott a hullám és ma m ár nem ismeri senki, pedig lehet, hogy más viszonyok között, ha a sors nem űzi vele tragikus játékát, ma az egész ország emlegeti nevét. s arcán eg y könycsepp gördült le. — Ez a katonasapka s kard fájdalmas emléket k eltettek fel újra érzékeny szi­ vében. . . . E z e l ő t t k ét ével történt. Bekvártélyozás volt a faluban s az átelleni házban, a tanítónál, egy csinos, rend­ kívüli kedves, szőkehaju h a d n a g y o t kvártélyoztak el. A többi olyan közönséges, olyan banális história, de a leány subtilis lelkét s szivét egész valójában felfor­ g a t t a s mélyen g y ökeret v ert benne. A hadnagy, báró Litnyai Kázmér és az egyszerű szegényes tanító kisasszony egym ásba szerettek. N em sokára személyesen is m egism erkedtek s ettől fogva a hadnagy mindig az ódon tanitónőlakban ült, sok mende-mondára adván alkalmat a többi katonatisztek között. A fiatal h adna gy nem törő d ö tt vele. Kiélt lelke, a sok átvirrasztott, átlumpolt éjszakák, a sok dőzsölés után valódi oázist talált a leány hótiszta, ártatlan lelkében, a keskeny ajkú, fitos orrú finom kis arcában, ü g y , hogy Litnyay egész komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy báró létére is elveszi Lillyt, a tanító kisasszonyt. Mikor ezt m e g tu d tá k tiszttársai, mindent elkövettek, hogy lebeszéljék szándékáról.

Je lzet: 6 3.713

12. szám .

D ebreceni

F ő is k o l a i

Zsutai János a mi dicsőségünk. Amit irt, ami nevét emlékezetessé teszi, azt a mi Irodalmi Tár­ sulatunkban — az akko ri Önképezdében irta. I tt n ő tt nagyra, it t szelte k e tté emelkedő pályá­ já t a tragikus összeütközés, innen k eltek szárnyra alkotásai, n ekünk kötelességünk nevét a feledés homályától megmenteni. Zsutai János 1840 augusztus 18-án született Tisza-Nána községben, Heves megyében. Atyja Zsutai István, egyszerű zsellér em ber volt, akinek viszonyai egyre rosszabbra fordultak, te lk ét el kellett adnia s pásztor, majd halász le tt Fia — aki gyermekei között a legfiatalabb volt — eleinte atyjának segédkezett s iskolába csak nyolc éves korában küldték. Tanító mestere, Solymossy Pál felismeri a fogékony, eleven gyerm ek tehetségeit s m ikor elemi iskoláit elvégezte, beviszi (1825-ben) Miskolcra bátyjához, Solymossy Sámuelhez, aki az ottani gimnáziumban tanár. I tt a fordulópont a kis Zsutai életében. Apró szolgálatokat tesz Lévay József, szintén tanárja körül, a költő megszereti a szelidlelkü ifjút, akire nagy hatással van Lévay. Költeményei, főleg balladái mindig m agukon viselik a Lévay hatását, aki eleinte jó akarója, később, midőn Zsutai a miskolci gimnáziumból kikerül, szeretetteljes barátja lesz. 1860 szeptemberében Debrecenbe jön és be­ iratkozik az akadémián a hittudom ányi szakra. Litnyay nem hallgatott rájuk. Ekko r feljelentették az apjának, eg y nyugalmazott dandárparancsnoknak, aki a fiához irt g orom ba válaszában kitagadással fenyegette elvetemült fiát. Kázmér báró m ég ettől sem ijedt meg. Már teljesen belebolondult a szép tanító kisasszonyba. Óh, mennyit ültek tanítás után az iskola kertjében, kéz a kézben s su tto g ta k boldog, kimondhatatlanul bol­ d og szavakat egym ásnak. E g y nap vékony karikagyűrűt huzott fel Litnyay a Lilly finom ujjára. Akkor történt, hogy szenvedélyesen átölelte a leányt s eg y hosszú csókot nyomott az ajkára. — Enyém leszel ? — kérdé lázasan az ifjú. — T i é d ! — s u tto g ta boldogan Lilly. — Ugy-e m egvársz? É n szavamnak állok. Eljövök érted. F eleségem leszel, édes kis L illym ! . . . N é h á n y nap múlva m ozgósították az e z red et: elhelyezték messzire, nagyon messzire. Óh, mennyi könytől ázott aznap a Lilly tiszta fehér kötője s milyen levert volt a távozó Litnyay. Aztán — ezen is túl estek. Gondolatban mindig eg y ü tt voltak s Lilly v á rt és várt. V árt az emlékezetes nyárt követő őszön, az egész kietlen, b ará tság tala n télen,

115

L apok.

Magába zárkózott, m agának való ember, aki nagyon ritk án és csak nagyon bizalmas emberek előtt tárja fel lelkét. Ellenm ondást nem tűr, éppen ezért barátja nagyon kevés van. Segédkönyvtárös és az anyakönyvtár m ellett lakik egy kis szobá­ ban. Visszavonult életet él és egész n apját ta n u l­ mányozásnak szenteli. Tanulmányai azonban való­ színűleg költői stúdium ok, m e rt m in t tanuló mindig közepes marad. Meghasonlása önmagával m ár ez években kezdődik, am it bizonyít Lévayhoz ir t egyik levele. — Nem kell az élét — irja — önm agam ért n e m ; nem küzdők ; rövidebb, könnyebb u t a nem küzdés! M ásokért ismét nem küzdők, nincs okom s hogy majd lesz okom, ahoz kevés remény! Igaz -—- vevém te k in tetb e az em berek vallásos nézetét — hiszen kötelességed m unkálnod az em berek b o ld o g sá g á t; kötelességed lelki tehetségeidet is használnod oly irányban, melyben a közjólétre legtöbb siker rem élhető! Kötelességed a család valósítása i s ! Ki mondja, hogy kötelességem ?! hogy kell tennem benső indok nélkül, ha én nem akarom , hiszen ily elv mellett, legyen b ár az a legszentebb erkölcsi, rabszolgább lennék a ra b ­ szolgánál! Igen, nekem szabadságom van, tenni úgy, am int én akarom s ha akarom, elvenni éle tém, bármily megfoghatatlan legyen is az, ki ad ta ! Nem hiszem, hogy e sorok csupán egy sötét óra szüleményei. Lévay irá n t sokkal nagyobb a fakadó tavaszon, nyáron V árt és hiába várt.

s

azután ismét őszön, télen

Oh, pedig milyen nyugtalanul, szivrepesve v árta Hiába v árta Litnyayt, m ég levelet sem k a p o tt tőle. Hát bizony hiába is v á r h a tta Litnyayt. Azt elk ap ta az élet f o r g a t a g a : visszaesett a régi k e ré k v á g á s b a ismét s a régi kitapo sott ösvényen haladt. E gyideig m ég gondolt Lillyre, a szegény kis tanító kisasszonyra, de csak ham ar tú ltette m a g á t ezen a kis epizódon s keresett vigasztalást másban. — Azalatt a szegény, megcsalt Lilly hőséges türelemmel v á r ta Litnyait s mikor az késett, napról-napra rosszabb szine l e t t : elvesz­ te tte üde, rózsaszínű arcbőrét, sá p p a d t lett, be e se tt a szeme s már csak a váza volt az egykori szép, egészsé­ ges leánynak. Az anyja vigasztalni próbálta s mikor az nem sike­ rült, hogy elfelejtse Litnyayt, a helybeli fiatal tanítóhoz ak a rta hozzáadni. Ez a tanító ugyanis, névszerint Kalmár Béni, kimond­ hatatlan, szerinte epedő és lángoló szerelemmel viseltetett a leány iránt s fájdalmas, mélabus érzéseit rendesen erő sen alanyi lirai költeményekbe öntötte. *

D eb receni E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

D ebbeczeni

F ő isk o l a i

szeretettel ^viseltetik, semhogy egy hirtelen jött s hirtelen elmúlt kedély h an g u latát megírná. Szélsőségekre hajló lelkében m ár ek k o r feltámad az öngyilkosság vágya, talán elvesztette Istenben vetett hitét is. Lévay jellemzi le g jo b b a n : Meg­ győződésem, hogy ő, ama végzetes katasztrófa nélkül is szerencsétlen le tt volna s meg kellett volna törnie időnap előtt.

L apok.

12.

szám .

veszélyesen megsebesíti, hogy az nehány nap múlva sebében belehal. A m ám ort követi a rettenetes kijózanodás. Zsutai azonnal feljelenti m agát és elfogják. Városszerte óriási a részvét a szerencsétlen ifjú iránt, de segíteni rajta nem . lehetett. Nyolc évi fegyházra Ítélték.

Munkácsi fogsága alatt a humánus bánásmód Egyetlen hely, ahol jól találja m a g át: az nagy hatással volt reá. Szörnyű goudolatai, a b ű n ­ Önképezde. Felolvas, birál, szaval. Számos pálya­ vád nem üldözik többé elementáris erővel. B ö r­ dijat nyer úgy a társulatban, m int a Kaszinóban. tönében ir t versei a világirodalomban egyedül Versei közül sokat közöl Arany János a Koszorú­ állók eredetiségüknél fogva. Egyik felügyelőnek ban, a Kaszinó tiszteletbeli tagjául választja, leányával Marikával való őszinte, nemes barátsága nevét városszerte ismerik, szóval egy tehetséges . is enyhíti bánatát. irói pálya kezdőpontján áll. De az élet egyre veri. A leány egy szeren­ 1864-ben bevégzi theologiai tanulm ányait s csétlenség folytán meghal, az utolsó csapás meg­ 1865 ben Debrecen egyik külvárosi iskolájában töri teljesen. tanító lesz. Talán a változott környezet, talán 1870 augusztusában királyi kegyelem m e g ­ szegényes viszonyainak jo b b ra fordulása okozta, hogy az ifjú éjszakázásra adja magát. Nem sül vé­ menti a további szenvedéstől. Kiszabadul. Barátai dés ez, csak hirtelen fellobbanó hangulat, am int nem hagyják el és azok segítségével Budán irnoki mindenki ki a k a rta tombolni m a g át és ha nem állást kap. Önmagával, leikével megbékülni nem tud. jön a szerencsétlen vég, ez is elmúlt volna. ,^1867 elején esti m ulatság után betért egy A közvélemény m egbocsátott neki, de ő nem tud kávéházba. Szerencsétlenségére a szomszéd asz­ megbocsátani önmagának. talnál régi haragosa, egy civis ül ifjú társával. Zsutai szóváltást kezd, a m e l y ^ g y r e hevesebbé válik s a fiatalabbik dulakodni kezd Zsutaival, aki előrántja zsebkését és a fiatal polgárt oly

Küzd és szenved, a rettenetes vád, önnön lelkiismeretének vádja alatt. Utcán, kávéházban — azt hiszi — mindenki ujjal m utogat a „gyil­ kosára

Máskülönben egy igénytelen, félszeg, de törekvő, szorgalmas fiatal em ber volt. Ez kérte meg Lillyt már vagy négyizben, de mindannyiszor siket fülekre talált a

A hirtelen nagyboldogsághoz ju to tt s elérzékenyült tanító ur örömében majd kezet csókolt Lillynek, de az o tth a g y ta s hazament.

Lilly részéről.

*

Az anyja — eg y prózai lelkű nő — más vélemé­ nyen volt. Szerencsés dolognak találta, ha a falu tanítója s tanítónője örök frigyre lépnek egymással s igy nemcsak közös családi tűzhelyet alapítanak, hanem közös lesz egyúttal a falu tanító és tanítónőjének fizetése is, ami pedig az anyagi helyzet lényeges megjobbulására vezetne. Mindezeket

sokszor

feltárta és hang o z ta tta leánya

előtt, de az tudni sem akart róla. Ki nem állhatta azt a fiatal embert. A Litnyay emlékét nem tudta szivéből ki­ irtani, szüntelenül ott leselkedett az körülötte s tépte, m arta a kinzó csalódás érzékeny szivét. Egy nagylelkű pillanatában végre m e ghallg atta a tanító urat. Akkor is Litnyay járt az eszében, akit ezzel akart megboszulni. B iztatta a tanítót, hogy meggondolja

— Mit jelentsen ez az ólomfigura, — tépelődött Lilly — mi értelme van? Óh Istenem, ha mégis valóra válna, „szivem legtitkosabb gondolata, életem b o l d o g s á g a ! Óh, ha v isszajönne! Visszajön, — áltatta m a g át — érzem, hogy visszajön. Nem babona ez az ólomöntés, való és igaz. Ez azt jelenti, hogy az övé leszek, az övé, örökre csakis az övé s hogy visszajön, mert vissza kell neki jö n n i ! ' K o p o g tatás hallatszott az ajtón. A tanító félszeg alakja bukkant elő az ajtó mögül. Izgatottan adta elő előre kigondolt mondókáját, mire Lilly nyugodtan felelte : — Meggondoltam magához! . . .

a

dolgot.

Már

nem

m egyek

a dolgot. — Holnap este jöjjön el, m e g k ap ja a végleges vála­ szomat.

i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár Je lzet: 6 3.713

12.

szám .

D ebreczeni

F ő ik o l a i

Végre határoz Elbúcsúzik önfeláldozó, ne­ mes szivü barátjától és 1871-ben április 24-én este 8 órako r a lánchidról a Dunába veti magát. A részvét általános. H olttestét nem vetette ki a Duna, az egyetlen emléke e szerencsétlen életpályán am a kis kötet, amelyet 1872-ben a d o tt ki az Irodalmi Társulat. Legjobban jellemzi az iskolatársa és életrajz­ írója, Csiky Kálmán, kitől én is legtöbb adatom at s z e r e z te m ! — A m agasra lángolni és nagyot vétkezni tu d o tt s z í v költészete és élete eg yarán t bevégez e tle n ; egyenlő erőszak alatt szenvedett és sza­ k a d t meg; de azért amaz méltó, hogy ismerve legyen azon nem zet előtt, melynek nyelvén n y i­ latkozók ; emez érdemes, hogy boldogtalanságán részvétet érezzen a fásulatlan kebel. Ami nagy arányokban volt kezdve, ha cson­ kán m a ra d t is, m egkapóbb az apró bevégzettségnél. A teljesületlen nagyságnak romjai is órd e k g e rje s z tő k ; fájdalom van rajtuk és kikönyörgik m aguk nak a könnyeket. i (Folyt, köv.)

Versek. -Pusztaságon. I r t a : Zsutay János.

P usztaságon m a gános fa, V ihar töri, zápor m ossa, K oronája roncsolt, tépett, E g y -k é t m a d á r, ha rátéved, Soká r a jt’ m a d á r se m u la t, F o ly ta tja a v á n d o r u ta t.. . Szegény, szegény elh a g yo tt fa, M a g á n yá b a n sá rg u l szin tén ; M égsem o ly a n elh agyatott, M égsem o lya n á rva , m in t én.

N em tudtam é n . . . N em tu d ta m én, hol v a g y ? , .n em is kereste lek. Űztek titkos vágyak, ism eretlen fö ld re , M in t h a jó t a s ze le k ! . . . N em tu d ta m én, óh ja j, m eg sem á lm o d á m , hogy Téged szeresselek. E lm enjek-e in n e n ? m erre vegyem u ta m ? E lk e rü l az öröm , ahová én lépek, Csak örökös bú van. É s ha m a ra d o k is, leszen g yászolásom Fekete borúban ! Fekete boridat sohsem o szlik széjjel, . Óh m ié rt is kellett ta lá lko zn o m véled.

D ebreceni E gyetem E gyetem i é s Nem zeti Könyvtár

117

L apok.

Petőfi, Tompa, Kerényi egyénisége az „Erdei la k b a n . Pályanyertes mű. I r t a :

Marjay Géza

(Folytatás és vége.)

Petőfi egyéniségének részletes fejtegetésébe nem bocsátkozom. Nem pedig azért, m ert az ő fenséges költészete annyira ismerős minden m ü ­ veit em ber előtt s oly sokan, oly sokat ir ta k m ár róla, hogy egyéniségét boncolgatva, csak ism ét­ lésekbe bocsátkoznám és mindenki által régen tudott, saját olvasása utján nyert benyom ásokat és igazságokat Írhatnék róla. Legfeljebb csak arra szoritkozhatom , hogy a későbbi — bár m ár ek k o r is nagy — Petőfi egyéniségének jellemző vonásait ez ifjabbkori költeményéből kimutassam. Petőfi „Erdei lak “-ja a m agyar leiró k ö lté ­ szet egyik remeke. Ki ne ismerné az ő gyönyörű leiró költem ényeit? Ki ne gyö nyö rk ödö tt volna már gy erm ekkorában az „Alföld", „K utyaka­ p a r ó 0, „C sárdarom jai". „A Tisza0 stb. stb. remek, szép költem ényekben? Bátran mondhatjuk, hogy a világirodalom ban úgyszólván páratlanul álla­ nak és e műfajnak klasszikus példaképei. Petőfi az ő egész hatalm as egyéniségét, szivét-lelkét beleönti leiró költeményeibe. E g y é­ niségének káp ráz tató fényével elvakitja szem ün­ ket, megbabonázza, behálózza, lenyűgözött rabbá teszi szivünket. Igen! ő ezekben is az a Petőfi marad, ki egy szavával lángra gy ú jto tta a nem zetben márm ár kialvó önérzet tüzet, ki egyik percben m e g ­ könnyezte^ a másikban m eg n ev ettet; most lehan­ gol, majd felvillanyoz; ki bájos, majd izzó, majd gyöngéd, most lemondó, majd reménylő, de m indig igaz érzelm eket zengő szerelmi dalaival megejti, édes vágyba ring atja szivünket. Leiró költeményei épen annyira líraiak is. Sehol sem tagadja meg magát. A sik rónaság, a ku ltúra nélkül való vadon, az égbenyuló bércek a szabadságot, ez általa lángolva szeretett eszmét ju ttatják eszébe ; de m ottójának másik teléhez, a szerelemhoz sem m arad hütelen. Ezzel a két vezéreszmével különböző, szebbnél-szebb for­ mákban, m int csillogó aranyszállal szövi át meg á t festő költeményeit. Gyönyörű szép, valóban elbájoló költeménye az „Erdsi l a k 0 is. Méltán egyik legszebb festő költem ényének lehet tartani. Annyi eredetiséget,

118

D ebrkczeni

F ő isk o l a i

annyi szokatlan uj eszmét és váratlan fordulatot ön tö tt bele, hogy első pillanatra szinte szemfény­ vesztésnek, varázslatnak látszik. El sem tudjuk képzelni, el sem tudjuk hinni, hogy em beri agyból kerü lt ki ez a varázsosan szép leírás. Bizony isteni lángész, a m uzsáknek ihletett fia képes csak arra, hogy a term észetnek annyi rejtett szépségét ilyen m egragadó módon t á r ­ hassa elénk. Mindjárt a bevezető sorokban megszólal a szerelemnek legédesebb szavu bűbájos dalnoka: „Mint a s z í v az első szerelemnek titkát, Rejti a kis kunyhót bércek k o s z o r ú j a . . . “

Jelzőt sem tudu nk találni, amellyel ezt a hasonlatot illessük. Csak azt érezzük, csak azt tudjuk, hogy szebbet, találóbbat keresve sem talál­ hatnánk. S folytatja a művészi leírást: A hegyol­ dalról lerohanó kis p a ta k p a rtjá t virágok borítják és „m int kacér lánykák kandikálnak a viz fényes tü k r é b e .. . ” És most következik egy gyönyörű allegória, allegóriája a semmi veszélytől, még a haláltól sem visszariadó, elvakult és sokszor, nagyon sokszor oktalan szerelemnek.

L apok.

szenvedély... cikázik a villám, harsogva dörög az ég és — egyszerre valami tüneményes fordu­ lattal csodaszép lágy melódiába olvad á t... A hallgató lelke pedig gyönyörtől remeg meg és önkénytelen, nagy hódolattal borul le, m ert Isten közellétét sejti... Petőfi a term észet fia volt. Ism erte azt a legapróbb részletekig. Csak igy sikerülhetett néki eszméit, érzelmeit oly csodával határos módon beilleszteni egy term észeti kép keretébe. Talán egy festő költeménye sem jellemzi úgy, m int épen az „Erdei la k ”, m ert ebben m ár teljesen megvilágositva áll előttünk a szerelem­ nek legnagyobb m agyar lantosa s a szabadságnag legszenvedélyesebb dalnoka. *

Tompa Mihály, a borongós hangú lírikus költeményével szemben talán az elfogultság is megszólal lelkemben, m ert ő a kedvelt költőm. Nincs az a gyönyör, az az élvezet, mellyel föl­ cserélném azokat az órákat, m ikor az ő k ö lte­ ményeit olvastam. Élete és költé-zete gyönyörűen harm on i­ A „v irágláo yk ák“-hoz „égó szenvedéllyel” kus. A hatalmas, herkules erejű költőt már kora jön nek az imádók, a vadm éhek s szerelemtől férfiuságától titkos, de lassan-lassan egyre terjedő elvakulva, megbódulva beleesnek a vizbe. Oda is szívbaj em észtette: talán a sok ifjúkori nélkülö­ vesznének, ha a szellő levelet nem hullajtana a zésből eredt, talán örökölte. Ez a betegség valami vizbe. E rre aztán felkapaszkodnak s m ikor szár­ határozatlan, mélabus h angu lattal o tt ül egész költészetén. O tt van pompás lírájában; a g o n ­ nyuk megszárad, elrepülnek dolkodó olvasó o tt találja páratlanul álló, csoda­ Csupa szerelem, csupa verőfény! szép virágregéiben és népm ondáiban is. Vélemé­ De ime már halljuk a s za ba dság - nak lángnyem szerint ebből a körülményből m agyarázható szavu dalnokát, dicső küzdelmeknek, nehéz m eg gondolkodó, tűnődő, elmélyedő jelleme és harci tusákn ak jövendő T irteuszát i s : A vad­ a term észet irá n t való rajongó szeretete is. galamb, meg a rigó szabadon rö pk ö d n ek ; nem Szerette, sőt kereste a magányt. Naphosszat félnek, hogy lépvesszőre csalják őket, m ert „Ön­ elbolyongott az őserdők mélyében s tünődöttmagáról tudja e lak népe, milyen édes a s za b a d ­ merengett. Ez volt az ő legnagyobb gyönyörűsége. ság tiszta levegője”. „Nincsen itten rabság, nincsen itten urkény, Mely p arancsolatát mennydörögve a d j a ; Csak az égiháborunak zeng koronként Istentiszteletre buzdító szózatja.”

Szerelmi enyelgés után a szabadság harsogó szózata!... A^tán egy mesteri fordu 'attal k ie n ­ gesztelő, m egnyugtató, harm onikus befejezést ad a költeménynek. Olyan ez a költemény, mint egy gyönyörű zenemű. Halkan kezdődik, lágy épedéssel, édes vágyódással folytatódik, mely hirtelen átcsap a szenvedély v ih aráb a... Dúl a vihar... emészt a

i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

Nem az ő lelkének való a zsibongó élet szennyes üzelmeivel, rideg, önző szívtelenségével; az ő lelke más világban já r: a költészetnek szent, profán töm eg által be nem szennyezett birodal­ mában. „Z úg az élet, zúg vásári népe — Nem hat a bérc egyszerű lakáig. . “

I g e n ! a fiatal 25 éves Tompa már itt is az, aki a m eglett férfiú; az ő ideálja a nagy te rm é ­ szet csöndje, ,harkály kopácsolása, rigó füttyen­ tése Mondom, m ár itt, ifjúkorában is a magány, a csend em bere és az is m arad mindvégig. És

Jelzet: 63.713

D ebrkczeni

F ő is k o l a i

költészete mégsem egyhangú. A term észeti élet megfigyelése nem nyilatkozik nála unos-untalan sóhajtozásokban, panaszkodásban s elégedetlen­ kedésben ; azaz szentimentálizmusban és pesszi­ mizmusban, m int korun k „m odern p o é t á id n a k legnagyobb részénél, hanem mélységes bölcseleti gondolatok, m egkapó és m indig eredeti borusderüs, lemondó-reménylő hangulatos eszmék születnek lelkében, mikor abból a nagy nyitott és mégis zá rt könyvben olvas, melynek neve: Természet. Á magány embere g o n d o lk o d ik : keresi a lét megfejthetetlen titk a it Belemélyed annak a nagy m isztérium nak ingoványaiba, am elynek neve: „M indenség“ És minél inkább belemélyed, annál inkább beismeri a maga törpesógét a term észet hatalmas erőivel szemben s annál inkább köze­ ledik egy nagy hatalmas Abszolútnak a m egis­ meréséhez s annak rajongó imádásához. Saját kicsinységének érzete a rra ösztönzi, hogy az »élet«-et a legapróbb nyilvánulásaiban is megbecsülje, annyival is inkább, m ert jól tudja, hogy a legapróbb élő szervezet is ép olyszükségszerüleg és harmonikusan illeszkedik be a nagy term észet keretébe, m int az ember. Művészi leírása is arról tanúskodik, hogy a term észet ismeretébe a majdnem megfejthetetlen tito k ig behatolt. M egható szeretettel nézi a sarjadó fűszálat, a csörgedező patakot, a vigan csicsergő m adarat, a szerelmesek jósm adarát, a kakukot. Minden él, mozog itt és minden olyan te rm észetes! És azt a felséges szép, mélységes gondolatot, mely az utolsó versszakban nyer kifejezést, csak olvasni kell, hogy hódoló bám ulattal adózzunk melegszívű nagy szerzője e m lé k é n e k : „ É s ha éjjel kunyhód ablakában Mécskanócok halvány fénnyel égnek, Azt hiendem : mindez lüktetése A m egderm edt jégvidék szivének, És szivemben nyugtató hit éled :

N em h a lt meg, csak n y u g szik ott az élet ‘. Mily m egnyugtató, mily kiengesztelő filo­ zófia ! A feltámadás magasztos eszméje, a szenvedő em beriségnek e vigasztaló, titokteljes vágya, epedése talán soha sehol és senkinél ily gyönyörű kifejezésre nem talált, mint e cicoma nélkül való, m egkapóan egyszerű sorokban. *

D eb receni E gyetem E gyetem i é s Nem zeti Könyvtár

119

L apok.

herényi az „Erdei la k “-ban ügyesen v e r­ selő, kedves jó bohém fiú; Petőfi a szerelemnek és szabadságnak lángielkü dalnok a; Tompa pedig mélyen érző ember, mélyenjáró filozófus.

Salto mortale. Sebestyén Béla. — Gajus! — Mit akarsz Uram? — Jöjj közelebb, mondani szeretnék neked valamit, hogy senki se hallja! ^

#

Gajus közelebb ment. A császár odavonta maga mellé a k ő p ad ra s elkezdett beszélni neki halk, szagg ato tt hangon. — Róma hatalmas császára utolsóbb a le g ­ utolsó féregnél. Mit te ttem én már, hosszú, hosszú idők óta? Üldöztem azokat, akik nekem semmit sem v é t e t t e k ! — Az istenek m egjutalm aznak érte! — Hallgass Gajus. Az istenek? A hatalmas m indenható istenek ? H át m iért nem végzik ők m agok el, a nagyok, egyszerre, m iért bízzák egy nyom orult em berre? Vájjon hol vannak ezek az isten ek ? Sehol, csak bent a fényes tem plom ok­ ban a kőszobrok, meg a papok, meg az elvakult nép hirdeti, hogy vannak. Én nem hiszem ... nin­ csenek ! — Félre beszélsz hatalmas Caesár! — Te is hiszed az isteneket G ajus! Te is imádod azokat a láthatatlan csodákat, ak iket a füst, meg a vér gyönyörködtet, azokat a hatalm a­ sokat, akik borzasztó bosszút állanak rajtad, ha elfelejted a napi áldozatot megtenni. H át csak higyjed, im ádd őket, én neked adom, m ert re n ­ delkezem velők. Vidd őket magaddal, ékesítsd fel velők palotáidat, nekem nem kellenek. Nem ők az én isteneim. Nézd Gajus, most megy le a nap, biborsugaraival megaranyozza az Aquilinus c sú ­ csát, a zöld falombokat, mindent, mindent. Mi vau azok m ö g ö tt a bibor sugarak m ö gö tt? .. E zt m ondd meg nekem Gajus. — O tt nincs már semmi Caesár! — Sem m i?... Honnan tu d o d ? Van! Én h i­ szem, tudom, hogy van Lenni kell. Valami bűvös erő úgy vonz engem oda, hogy szálljak, szálljak felfele. D e... Róma császárja m indent megtehet, am it akar, de ezt,., nem adták meg neki az is te ­ nek. Én azt hiszem Gfajus, hogy o tt van az a va

120

D ebreceni

F ő is k o l a i

laki, aki hatalmasabb, m int a mi isteneink, o tt lakh atik a zsidók istene. — Mit tudsz te a zsidók istenéről Gajus? mond el nekem. Én még azt sem hiszem. Nem hiszem, de érzem, hogy az az igazi, a mienk csak mese. Láttad azt az ifjút tegnap a cirkusban? Milyen hős volt, milyen bátran halt m e g ... meg se’ rezdült, mikor rá ro h a n t a fenevad, hogy össze­ tépje. Te ismersz engem Gajus, tudom , hogy nem fogsz kinevetni, ha megvallom, hogy én is csak egy gyönge em ber vagyok! Igen ... szerettem volna felkiáltani, hogy öljék meg azt a bestiát m ielőtt reárohan. F elállottam ... Mit é r t? Ezer meg ezer mohó szem figyelte, m ikor fog kiomlani az ifjú piros v ére... Én rá m ... nem figyelt senki. Tehetetlenül integettem,, sirni szerettem volna. De nem tehettem , csak leroskadtam .. Annak az ifjúnak volt hite meghalni egy sohasem lá to tt istenért. Mi róm aiak megöljük az oktalan állatot, hogy áldozatot hozzunk a mi isteneinknek, de feláldozni m a g á t... úgy, m i n t á z az ifjú tette, ugyan volna e képes akárm elyik közülünk, Gi^jus ? —- Ne izgasd m agad felséges császár, neharagitsd m ag adra az isteneket. Az a z ifjú ben­ nü n k et gúnyolt ki, a m i őseinket, a mi isteneinket, m egkellett halnja. Ne szánakozz rajta, hiszen so­ kan vannak már s az mind ellened tör, mind a te tró n o d a t ingatja meg. Hagyd őket, megérdem lik a sors bosszúját, ha kihivták m aguk ellen a v ég ­ z e te t... Hol van az ő istenük akkor, am ikor ő érette feláldozzák m agukat, m iért nem menti meg ők et? a mienk már nem egyszer m egm utatta hatalmas erejét, de szerető kegyelm ét is. — Nem tudom m iért van, de néha úgy é r ­ zem magamat, m intha tüzes vasakkal tépnének, marcangolnának. Látom, tudom, hogy ők az erő. sebbek, erősebbek, m int mi, m ert ők szeretnek s meghalnak, mig mi gyűlölünk s m e g h a lu n k ! Mi lesz a halál után Gajus? — A halál után felséges C ie sá r!? — Igen a halál után ? Én azt szeretném, ha eloszlana, megsemmisülne minden, minden, ben­ nem, velem együtt, nem vándorolna a lelkem. Óh, az borzasztó lenne? Én éltem többet, mint mások. Nekem édesebb leh etett volna az élet, mint m á­ soknak, m e rt volt mindenem, am it csak kigondol­ tam, am it csak a föld terem M iért kívánom h át mégis inkább a halált, mint az életet? Mi az, ami ba hiányzik, u n o tt lesz á l é t ?

D eb recen i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

L apok.

12. szám .

— Mit kivánsz még az istenektől? Van min­ dened. Rabnőid szebbek, mint a kelet v irá g a i! Fiatal v a g y ; előtted az élet, a gyönyör, m iért nem ízleled? Intésedre uj élet támad. Ur vagy minde­ nütt, am erre mégy A nép őrjöng örömében, ha m eglát a tereken végig menni s te mégis zugolódol? Tiszteletedre van a cirkus, a versenyjáték, minden, m in d e n !... — M eguntam m ár, borzadok tőle ! — Hát parancsolj mást, valami újat. Vagy megteszem én helyetted, ha m egengeded?... — Mi lenne az ? — Kérnélek valamire Caesár! Te ma reggel beszüntetted a cirkusi játék okat. Engedd meg nekem, hogy még csak egyet rendezhessek, egy olyat, amilyet én szeretnék s a k k o r... Ugye m e g ­ teszed, ugye m egengeded? Gajus szerény, orszá-' g o t nyerhetne től^d, ha akarná, most esd hogy add neki holnapra, csak egy n ap ra a kiéhezett fenevadakat s a cirkust. Tedd meg ezt Caesár, Gajus tapsolni szeretne! — Te rossz em ber vagy... Mi lelt egyszerre? Szemedben a gyűlölet undok lángja lobog! Kire haragszol, k it gyűlölsz annyira? — Igen C aesár... tele van a szivem retten tő h a r a g g a l! Óh, ha ki tudnám önteni, talán megsem­ misítene mindenj;... — Kit gyűlölsz ? — Ismered Albát ? — A patríciust? Hogyne... — Már nem a z . .. — Nem? M iért? Te félre beszélsz Gajus. Ne tréfálj, talán csak nem let£ hazaáruló? szólt mosolyogva Caesár! — Rosszabb annál is. — Szégyeld m agad Gajus! Te haragszol Albára. Ne tagadd, hallottam, ezt is, meg mást is Te szeretted az A ntonius leányát, megkérted, ugye? És a szép Lucilla, a nemes fiatal lovag helyett, az öreg Albát választotta. Nos ugye most ezért a nagy h a ra g ? Menj Gajus haragszom rád. Most te el akartad áztatni az öreg Albát. Ez nem illett hozzád, erősebbnek gondoltalak. —- De Lucilla szeretett engem! — S zeretett... de aztán m egunt! Hát mi van abban? Azt tette,.am i neki tetszett s van még sok szép leány Róm ában... a szép Fulvia^ meg Cornelia... csak akarnod kellett volna...

Je lzet: 6 3 .7 1 3

12.

szám .

D ebreczeni

F ő is k o l a i

— Hallgass meg Caesar... Szerettem Lucillát s ŐÍ8 engem. H át illett neki egy kis össze­ koccanás m iatt igy ten ni? Nem volt oka a h a­ ragra, én mondom, hogy nem volt. És melyik em bernek nem volt kalandja, am íg nőtlen? Egy a fölébe ju to tt, azt is tudom, ki által. Kérdőre vont. Én megm ondtam neki nyíltan mindent, hiszen a menyasszonyom volt. Azt hittem, jobb lesz, ha tőlem tudja meg, mint majd kiszínezve mások súgják meg neki s ő m e g sértett... rutul m egsér­ te tt engem s odanyuj to tta kezét annak az á r u l­ kodó gazembernek, annak a hazaárulónak... — E l kellett volna felejtened! — Őt Caesár?... ha ismernéd, nem igy be szélnél!... — Szebb, m int Thula? — Nem, Caesár... — Hát tudod m it Gajus, én megengesztellek) neked adom Thulát, engem ne félts, m arad még nekem is e lé g ... — Te g ú n y o ló d d Caesár... — Nem! Csak szánlak... — Köszönöm! Megengeded te h á t? — Mit? - - Az utolsó já ték o t a cirkusban? — Jó, legyen — in te tt kezével Caesár, hanem ha megengeded, én is végig nézem ! — Örömmel Caesár! (Folytatása köv.)

K irá ly voltam. Ültem ragyogó, p o m p á s trónuson. K ir á ly voltam szép Szerelem országban. Büszke, kevély. H ó d o ln i jö tt elém Szerelem ország száz tü n d é r le á n y a . . . Sötét sze m ű , selym esh a jú leány Vezette őket. K in y u jtá m kezem . K ir á ly i trónom legszebb ékessége S elym esh a ju tü n d é rleá n y le g y e n ... H iv ta m . J ö jj m ellém . J ö j j! Te légy a p á ro m , E zer kincsem, m in d -m in d tied leszen. Á lom ország is az én ta rto m á n yo m , J ö jj ! ko ro n á já t fejedre teszem. É s jö tt a lá n y. F elhágott trónusom ra. Szerelem ország fénybe öltözött. Lelkem sok kincsét lá b a ih o z szórva K ir á ly n ő volt a k irá ly n ő k között.

D ebreceni E gyetem E gyetem i é s Nem zeti Könyvtár

L apok.

121

É s nap telt n a p ra , — este m ú lt az estre, Trónom üres le tt. . . N em va g yo k k i r á l y . . . A fén yt, ra g yo g á st nem birta a lelke, A sszo n y volt csa k. .. azóta m essze já r . ■. — A zóta, h a jh ! én sem va g yo k k irá ly . L e n g y e l B éla .

A kötő. Falun jártam . Az egész egy sor, az ú tra vég­ gel álló nádfödeles házból áll. F en t a „girinc" szélén egy rozsdás Jézus szobrocska hirdeti, hogy az egyedül idvezitő hit buzgó hivői laknak a bo gárh átu viskókban. Az utca északi felén k é t téglából r ó tt „kü palló" nyúlik végig. Mig az u t közepén tengelyig érő agyagban veszkődik a szegény em ber jószága. A házak előtti virágágyakban most fakad az ibolya. Az udvar túlsó fele leér az elapadt folyó medréig, melyben a hóié nagy tó csák at alkot, o tt tisztogatja gazdag fehérneműjét az udvar két vizi-szárnyasa; a tipegő háremhölgyei a bodor farku kácsérnak, és piros orrú, hangos maistressei a gangos gúnárnak. Egy tél minden szennyétől m enekednek most, m ert a meleg nap m iham ar felszívja a m e­ derből a vizet, csak fekete pocsolya marad nyá­ rára, melyen a felázott nádgyökerekről sörön fakad a lenge szál, baráti tanyájául millió szú­ nyognak A nép szellemtanyának ta rtja nemzedékről-nem zedékre szálló mese alapján. Nem akarja kiirtani, a fenekét nem meri ekével fel­ forgatni, a beteg és együgyü lelkek misztériumá­ nak kész tárg y áu l hagyván. I tt szokott éjjente feltűnni az imbolygó tűz; néha nagy láng okat csap ki a part, tisztul az oda rejtett kincs. Vagy tom p a zugás hallatszik a k e rt aljából... a tö rö k elöl kútba rejtett h aran g ko ndu lt meg, valaki m eghalt a faluban. Szellemek, lidércek já rn a k esténként a n á d ­ ban, amely réges régen sárkány-rezidentia volt. A bujdosó más világon üdvöt nem n y e rt árva lelkek itt telepszenek m eg; a kutnál teletöltö tt kantából félre csapással mindig kiö nt pár ujjnyit a babonás asszo ny nép; égető szomját oltandó a fáradt szellemeknek. M int egy tábla lucernát a nedvszívó aranka, úgy hálózza be az egyszerű em berek hitét, lelkét az ilyen ostoba babona.

122

D ebreczeni

F ő isk o l a i

Ez ejtette meg a szegény Négyessy famíliát is, Piroska leányuk elvesztése alkalmával Volt ugyanis egy szépséges kötője Négyessy Pirosnak, melyet m egbám ult a falu, meg is irigyelt. M ert nagy szeretettel viseltetik ám, meg büszke is m inden valamirevaló „lehér cseléd" a kötőjére. Az ennek való megvásárlása félnapokba kerül, m e rt mindenki olyat keres, amilyen még másnak nincs, még hozzá szépnek is kell lenni. Szóval nehéz dolog olyat találni, amelyről m in­ denki elismerje: hogy szép... Ilyen volt a Négyessy Pirossé; de m intha volna valami term észetes alapja annak az ős, Isten hitnek, hogy azok a földi em bernek ellen­ ségei, bizony nem sokáig élvezhette ő se ezt a dicsőséget. Nehéz nyavalya lepte meg. A beteg ­ látogató szomszéd asszonyok azzal vigasztalták szegény jó anyját: a tavasz elviszi. Bizony keser­ ves vigasz, de legalább lassanként hozzátörődik az ember. És a nagy beteg, m eghallotta nem-e, m eg­ érezte maga is vesztét

L apok.

12.

szám .

d o tta m ... m ikor m ár valakinek az édes té ’ is savanyu, bizony m egkönnyül annak hamarosan az ágya szalm ája... Az Isten legyen neki irg a l­ mas. Édes anyámasszony a nagy bánat, a kászolódás, a nagy füstös ceremónia k ö zö tt egészen megfeledkezett a k ö tő rő l; csak m ikor m ár a tem etőből is visszatértek és hosszú sóhajtások közben ten né d rág a fekete kendőjét a „süblót fiá-ba, a k k o r esik szeme a habos kötőre. „Hát itthon m a ra d t- e ! Jaj, jaj, nem lesz m ár a siri pihenésed se csendes, kedves galambom, P i­ roskám ". Igv tö prenk edik lelkében az anyai szeretet. Teríti az ágyra, az asztalra, hivja az apjukot, aszomszédasszonyokat. „Mit csináljak m á r? m eg­ ígértem n e k i ; nem bir az én lányom m ár a földben sem nyugodni!" Senki sem tu d o tt okos, m egnyugtató ta n á ­ csot adni. Nagy siránkozások közt visszatette a k ö tő t a „sublót fiá“-ba. „Megőrizem ak k o r ón, hanem lelkem komámasszony, ha majd én is utána megyek az én jó leányomnak, úgy se birom m ár soká, én mellém azután oda tegyék ám, hogy elvihessem a galam bom nak!"

F á jt neki it t hagyni ezt a gyönyörűséges é letet... hiszen még m ost kezdte volna. És csodálatos féltékenység, vagy mi lepte Korán este elcsendesedett az egész h á z n é p ; meg utolsó óráján. íg y szólt ápoló anyjához: kim erült kifáradt mindenki. „Kedves jó anyám, én úgyis meghalok már, Éjfél tájban azonban borzadva riad fel egy kérésem volna, ugy-e m egteszi? Azt a piros Négyessynó asszony. babos kötőm et, am it tavaly nyári vásárban v et­ A sublótot veri valaki; k ip ... k ö p ... k ö p ... tü n k az én jó uram m al, ne viselje s e n k i ; tegyék Egész testében remeg. azt le velem a s irb a ..." I tt elcsuklott a hangja, Mint villám fut keresztül fejében: „Hazajött zokogni kezdett: „a kö tőm et édes... a ... a ... anyám a Piros lelke a k ö tő é rt... Nem bir a fiókkal, csak t e .. .te ...te g y e elébem a k o ...k o p o rs ó b a is... ütögeti, ráncigálja". Sirva n y u g ta tg a tta lelke-galambom NéA hideg egyszerre kilelte. gyessyné asszonyom haldokló leányát: „Ott lesz O tt verg ő d ö tt az ártatlan lélek mintegy édes lányym, m ár m iért ne lenne o tt... o d akö­ negyedóráig, ak k ó r elrepült siri nyugalmába. töm én. légy nyugodt lelkem, m ikor nem teljesí­ De az öreg néni nem b irt tovább aludni, te tte m én minden kívánságodat, meg is verne alig várta, hogy virradjon, m ent a lakó asszonyá­ az áldo tt Ur Jézus Krisztus". Aztán a kezében levő olvasó morzsolását hoz újságolni: „Itthon j á r t a Piros lelke; el ak arta kisérve átcsap az im ádságba: Asszonyunk, Mária vinni a k ö tő jé t11. Újra erő t vett az asszonyon a reszketés. m alaszttal vagy teljes, te vagy áldott az asszonyok „Ott k o p o g ta tta egy fertály óráig a sublót fiát!" k ö z ö t t ... H irtelen eszébe ö tlö tt a „lakónak" hogy a H am ar végzett Pirossal a mi nagy, közös tegnapi alkalom kor épen oda re jtette Négyessyné ellenségünk. A faluban hirtelen elrepült a hir. Az asszo­ asszony kenderm agos jérczéjét. A házban sertenyok a házvégénél ülve tá rg y a ltá k halálát. Szinte pertélt, kodkodált, m in t afféle pákosztos a p ró ­ büszkélkedve beszélték e g y m á sn a k : Ugy-e m on­ jószág.

D eb recen i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

Je lzet: 6 3 .7 1 3

12. szá m

D ebreceni

F ő is k o l a i L a p o k .

Hiába csititotfca az asszony a házbelieket, hogy bizonyosan ez zörgö tt az éjszaka. Nem leh etett azokat meggyőzni. Ez v o lt feleletök m in ­ den re: „Dej’szen a ty u k alszik éjszaka, le lk e m !“ A következő éjjel, m ert biztosan hitték, hogy újra eljön Piros szelleme a kötő ért, egy tál tejbe kását te tte k a ház előtti polcra, — nagyon sze­ rette a lelkem, — a babos k ö tő t meg nap nyugta után kiakasztották a kapu-félfára. Reggel üres volt a tányér, csupasz a kapu. A k ását valami kóbori cica, formás, szellem suhanásu teste táplálására szedte b e; a k ö tő t meg elemelte valami jó lélek. N yugodt most m ár az egész család a tél falu. Nem já rt fenn azóta Piros lelke, ő k pedig hiszik és terjesztik a szellemjárás balga meséjét. Tarnóczi Lajos.

123

oldala m ellett az életem, hogy a tiszta szerelmet nem ism ertem . K árpótlást szereztem V oltak jólelkü fiuk, kik kellemessé te tté k a m ú lta t... És mégis ha m ost visszagondolok azokra a forró pillanatokra, olyan borzongató hidegsé­ g e t hoz az em lékezés... Most érzem, vagy úgy gondolom, hogy érzem, milyen lehet egy naiv, eS y ig az boldog szerelem, amilyenben részem nem volt soha s nem lesz soha... A férfi csak hallgato tt 8 csak nézte az aszszon yt... Még mindig szép volt. Nagy fekete szeme, melyből kábító melegség bo rult a szivére; asszo­ nyos szép alakja és sok, sok más, melyek mind kedvessé, kívánatossá te tté k a férfi szemében. É rezte a férfi, hogy m ondania kell m ost v a ­ lamit, talán v ig a sztaln i; igen vigasztalni, hiszen

Ősz. Irta:

•

Pánczél József.

Naplemente volt. A nap fáradt sugarai o tt játszottak pirosán, lanyhán, iposolyogva az asz-

sajnálja még ez az asszony m ost is, hogy nem fiatal. Felállt a fotelből, hol eddig szemben ü lt az asszonnyal, o daült mellé s úgy beszólt.

szony kis lábainál, m elyeket felváltva egym ásra

— De hiszen, m aga csak képzelődik, maga

rak o sg ato tt; s odanézett mereven a kis barn a ci-

még szép, olyan igazi asszony. Hiszen én azért

pőcskékre, m ialatt beszélt halkan, érzéstől á th a ­

jö tte m m e rt szeretem, szeretem jobban, m intha

to t t hangon.

18 éves volna. Maga ezc nem akarja észrevenni,

— Hagyja el Pista, régen volt az, hagyjuk

az ilyen hervadásról való képzelődés csak jobban

ki a játékb ól azt a g y erekjátéko t: a szerelmet.

mutatja, hogy még m indig fiatal, m ég mindig

Tudja, ö reg asszony vagyok én már, a napokban

fiatalasszony.

ősz szálakat vettem észre a hajamban. A tü k ö r ­

S még beszólt tovább, beszólt egyebet, m ár

ből olyan gúnyosan n ev ettek rám azok az ősz

később maga sem tudta, hogy mit, csak m o n d ta

hajszálak, m intha azt m o ndták volna, ugyan mi­

azt, am it a vére diktált.

ért állasz a tü k ö r elé, m iért ragyog oly melegen

Az asszony csak hallg atta hidegen, ajkán

fekete szemed, m intha tavaszról beszélne, m ikor

fagyos, gúnyos vonás

ült,

m intha oda lenne

mi it t fönn a fekete hajszálak k özött mi öregek,

fagyva. I)e a férfi ezt nem látta, csak beszélt sze­

mi m egőszült hajszálak csak az elmúlásról, ősz­

relemről, boldogságról s az asszonynak, ki oly

ről, hidegről beszélhetünk.

h atáro zo ttan mondta, hogy ő m ár nem tud sze­

Bizony múlik az idő.

retni, az ő vére m ár lehiggadt, m ost a meleg

— Lássa, engem — ki fiatal korom ban olyan

szavakra,

a suttogásra, a lángba borult férfi

józanul gondolkoztam , olyan gyönyörűséggel m u ­

közelségére újra hőség bo rult a szivére, az agyára,

la tta m udvarlóim tól körülvéve s ki olyan hideg

mely leolvasztja lassan az ajkairól a fagyos vonást

számítással m entem bele a m am ától vezetvo a h á ­

s hiába mondja valami, hogy hisz öreg vagy m á r...

zasság szent csarnokába — most az ősz hajszálak

őszülő hajszálak... az idő... a h e rv a d á s ...; nem

szinte érzelgőssé tesznek ... Úgy éltem á t az uram

hallgatja, nem hallja m ár ezt, csak a férfi kérő,

D ebreceni E gyetem E gyetem i é s Nem zeti Könyvtár

124

D ebreczeni

F ő is k o l a i

parancsoló, ragyogó szemeit nézi, mely mám orba hajtja a vérét s hagyja m agát ölelni, csókolni, az őszülő hajszálakat forró kézzel sim ogatni... Ő is ölel, csókol forrón, sziláján, vedül, m intha szivének, lelkének minden forróságát ezekbe az utolsó csó­ kokba, ezekbe az utolsó vad ölelésekbe, akarn á ö n te n i... Majd lassan lehanyatlik ölelő k ét karja, sze­ meit lehunyja, kibontakozik a férfi náfonódó k a r ­

L apok.

12.

szám .

ifjúság le lkesedésben|m éltó utódja, a polgá rsá g g al eg yütt ünnepet szentelt am a n agy n a p emlékének. T öbb ször fel­ hangzott a „T alpra m a g y a r 11 s gyújtó ünnepi beszédek hangzottak, melyek visszavitték lelkünket ab b a a ragyog ó múltba. D. e. az oratóriumban volt istenitisztelet, melyen lit. Csiky Lajos mondott m agasan szárnyaló ünnepi imát. N agy József tanitóképezdei tanár beszéde után Kun Károly th. szavalt nagy tetszéssel. D. u. azelső ünnepély a főiskolai Petőfi-szobornál folyt e, melyen Vidovich Ernő mély gondolatokkal telt ünnepi

tün dérkék a fényes, meleg piros su g árkák már

beszédet m o n d o t t ; Kürthy Károly th. szavalt gyújtó lelkesedéssel; a Petőfi dalkör énekelt. A második ünnepély a kollégium udvarát megtöltő sok ezer h allg atóság előtt folyt le. A főiskolai kántus énekelt. Földessy József th. ünnepi beszédet mondott, szépen jellemezve a jelent, a múltat. Majd Hadu Á rpád th. szavalata után a kántus éneke zárta be az ünnepélyt. Harmadik ünnepély a kaszinó előtt folyt le Az eg yesített énekkarok éneke után Tarnóczi Lajos th. mondott lelkes beszédet, mely nemcsak a múlton ábrá n­ dozott, de beszélt h atározott hangon a sivár jelenről, a jelen kötelességeiről. Azután G erber Béla szavalt a lelkes közönségnek, mely a 'kántűs éneke után szép csendben

nem já tszo ttak az asszony lábainál, hanem feltűn­

szétoszlott.

jaiból. Fázósan húzódik össze; könnyei folynak lassan s szántják végig csöndesen a hirtelen el­ pety h ü d t arcot, melyről eltűnt a pir is, a végsőt lobbanó vágy, m ám or pírja s helyet ad o tt a sápp a d t arcon sok-sok finom kis tá n cn ak , melyek mint vékony pókháló bevonták a hervadást t ü k ­ röző arcot. L eb uko tt a nap is az égről s a kisérő kis

A „D. A A. C.“ házi versenye. Folyó hó 10-én

tek a nap után ők is.

ta rto tta ez ifjú egyletünk

Az -asszony csak nézett m aga elé mereven gondolat nélkül, az alkpny pedig m intha szürke hamuval hin tette volna be. Nem nézett fel a k k o r sem, mikor az ajtó becsukódott a minden b ú csú ­ szó nélkül távozó férfi után.

Ifjúsági hírek. Az oratoriumi emléktábla felállítására kiküldött 10-es bizottság n ag y buzgalommal igyekszik a jövő hó 28-án tartandó leleplezési ünnepélyt a szigorú iskolai keret között is minél impozánsabbá tenni. E ddig felkérte m e g ­ nyitó beszéd t a r t á s á r a : dr. Haendel Vilmos akad. igaz­ g ató t, ünnepi beszéd ta rtá s á ra : dr. Ferenczy Gyula pro rektort, óda Írásra a jeles ifjú p o é t á t: Oláh G ábort. A főiskolában tartandó ünnepélyt megelőzőleg a N agytemplom ban ünnepélyes istenitisztelet lesz, melyen Jánosi Zoltán fog prédikálni. A fölkéritek a lehető le g ­ szívesebben te tte k eleget a meghívásnak.. A főiskolai ünnepély után a M. I. 0 . T. dísz­ közgyűlést ta rt a Bika dísztermében, melyen működésre fölkérték: Rákosi Viktort, H erczeg F eren c et és Szabolcska Mihályt. pély

Ez utóbbi már meg is Ígérte résztvételét. Az ünne­ te h át méltó lesz a n agy idők emlékéhez, reánk

nézve is m eg lesz üdvös hatása, lesz egy szép emléke az ifjúság e g yüttes működésének a jelen évben is.

Március 15-én Akadémiánk ifjúsága, közelebbről a M. I. 0 . T. rendezte ősi szokás szerint most is azokat az ünnepélyeket, melyeken az ifjúság, a hajdan i márciusi

első bem utató házi versenyét

az akadémiai ta n árk ar s az ifjúság nagyrészének jelenlé­ tében. Ez első bemutatkozó kielégítette minden várakozá­ sunkat, valóban athlétáink olyan eredményeket értek el, melyek teljesen igazolják a „D A. A. C. “ életre hivato ttsá g á t. Az egész verseny különben egészen házias jellegű volt. A zsűri az akadémiai tanárkarból állott dr. Jászi Viktornak, a club elnökének elnöklete alatt. A verseny eredményei a következők : Helyből m a g a s u g r á s : 1. Vadon Géza 140. 2. Székelyhidy Béla 125. 3. Széchenyi I. 120. — Korlát nyújtó összetett verse n y : 1. Tornyai János 15 5. 2. Kalas Ferenc 1 2 3 . 3. Bucsay László 7'l/v — Sulydobás hoszszuugrás összetett v e r s e n y : 1. Székelyhidy Béla 1 1 ’54-f-4'40. 2. Mózes István 1 L05-4-4 44. 3 Igyártó S ándor 10 5 4 — (-4 d 6. — Sulynyomás k é tk é z z e l: 50 ; félkézzel: 22. 1. Igyártó S ándor 74. 2. Mózes I s t v á n '73. 3. Székelyhidy Béla 69. A versenyt T óth Mihály főgimnáziumi to rna-tanár ur v ezette nagy szakértelmével és ügybuzgóságával Electió. Folyó hó 22-én zajlott le az annyi diákvárakozást. betöltő ünnepélyes legáció választás. Minden ifjú tiszteletes diák szájában ott füstölt a pipa, mintha ez is egyik megnyilvánulási alakja volna az indiánok b é k e ­ pipa szivási kultuszának, de oft volt ám a kulacs is, ami már kétségtelenül az ősi m a gyar áldomás ivásnak a m a­ radványa. M aga a választás a lehető legnagyob b öröm és élénkség között folyt le. Ö rvendetes jelenség, hogy az ünnep követet kérő egyházak száma ma m ár oly nagy, hog y tanítóképző és gimnáziumi tanulók is mehetnek legációba. Találja m eg minden leg átu s választott ü n n ep ­ követségén a hozzáfűzött reményeinek valósulását. Jó sncceszust, boldog ünnepeket k ív á n u n k !

D e b r e c K e n h z . k lr . v á r o s k ö n y v n y o m d a - v á lla la t a . 1 9 0 7 - 8 8 7 .

D eb recen i E gyetem Egyetem i é s N em zeti Könyvtár

J e lzet: 6 3.713