NEW YORK-i ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ First Hungarian Reformed Church of New York City 344 East 69th Street New York, NY 10021
: (212) 734-5252 www.elsoreformat.us
NT. Fogarasi Anita Deák Lehel Főgondnok: Balla István Orgonál: Vilmányi Zita e-mail:
[email protected] „Jézusért, együtt!”
ISTENTISZTELET ADVENT 4. VASÁRNAPJA
2016 December 18.-án NT. FOGARASI ANITA
Jel 21,3 És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. "Ímé!" - a találkozás örömkiáltása ez. Az ég kiált a földre, a föld az égre - immár nem szakítja el őket egymástól a bűn. "Ímé, lássátok, örvendjetek!" Az ember elszakadt Istentől, de az Isten nem szakadt el az embertől, vele van, vele lakozik, mellette, benne él. Sátorként, mindennapi lakásként veszi körül. A Sátornak célja van velünk: közösséggé, néppé, gyülekezetté, egyházzá tesz. Azért, hogy Isten tanúi legyünk a világ végezetéig. Hogy befogadjuk egymást. Ebben a sátorban lesz nyilvánvalóvá az Isten dicsősége. De hogyan? Általunk, ha nem szégyelljük a Krisztus evangéliumát, ha fáj nekünk, hogy sokan még nem hallottak az Úrról. Egy régi keresztyén legenda szerint Gábriel arkangyal megkérdezte Jézust: - Te azt mondtad a te tanítványaidnak, hogy "elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket." De Uram, mi lesz, ha ők nem hirdetik az evangéliumot? Ha lusták, trehányak? Milyen más módszert gondoltál ki? – Jézus lehajtotta a fejét, és azt mondta: Gábriel, nincs más módszerem, csak ez! Visky Ferenc: Méz a sziklából
„Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után.” (Ézs 65:1-2. v.) ÚF 1990. A sírás környékez, amikor ezt a fejezetet kezdem olvasni. Eszembe jut egy kisgyerek képe, aki legörbült szájjal kullog haza a bujócskázás után. „Ott voltam, nagyon közel hozzájuk. Már mindenkit megtaláltak, csak engem nem. De engem igazából nem is kerestek…” – panaszolja édesanyjának. Aztán látok egy kamaszt, aki fociedzésen hasonló csalódást él át: „Egész idő alatt kiáltottam nekik, hogy itt vagyok, itt vagyok – de senki sem figyelt rám, nem passzolták nekem a labdát. Pedig igenis gólt lőhettem volna”. Végül ott az apa, aki minden nap kiment az állomásra, s mikor megálltak a vonatok, kitárt karral állt az utasok elé – hátha egyszer az ő fia is megérkezik. Majd a kamera a „másik helyszínt” is bemutatja: sírkamrák, áldozatok, orrfacsaró füst mindez „hívősdi” köntösbe bújtatva. Lehet, hogy nekünk fel sem tűnik, hogy rég elfordultunk Tőle. De ha bennünket nem is, Urunkat nagyon mélyen bántja. Ember ülj le, és hallgasd meg a szerelmes Isten zokogását! Sír, mert fáj neki. Sír, mert szeret. Fénysugarak
"Menjünk el mind Betlehemig!" Lukács 2,15 Betlehemig Betlehemig? . Félútig sem jutottál! Kötözve tart a nyáj, a föld, az üzlet, vágyaid is más fényességhez űznek, a régi hír egészen megkopott már. Pedig a Fény zuhog, az angyalének orkánszerű, az éjszakát betölti. KÖZEL AZ ÚR! Fogytán időd, a földi, ha majd lejár, az utak arra térnek, s csak az a Fény, csak az a Szó kísér el: NE FÉLJETEK! Csak JÉZUS vár az éjben.
MENNYEI ÉDES ATYÁNK! A Te jeladásodra, hívásodra indultunk el valamikor a keskeny úton Feléd. Ne engedd, hogy félúton megrekedjünk, s csodáid meglátása, Orcád keresése helyett idegen fények vonzása térítsen el az úton. Kérünk, jőjj elénk az angyalok énekével, világosíts meg minket MEGVÁLTÓNK érdeméért. Ámen. Füle Lajos: Hétrevaló
Füle Lajos: 365 napon KÉRDI-E ? Szilveszter lesz... visszanéz az ember, de kérdi-e: mennyi tékozolt idő repült el a semmibe? "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (Mát. 12.30)
Karácsonyi körlevél „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2b) Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreink! Karácsony ünnepének áldott összegyűjtő, egységbe hívó hatása van. Összegyűjti a családot, egybegyűjti a gyülekezetet, és valamiképpen a társadalmon belül is lecsendesíti a sokféleség rendkívül erőssé vált hangzavarát. Az év fáradalmai és különösen a felkészülési idő, az advent tennivalói után jó megérkezni a karácsonyhoz, a meghitt találkozásokat, nyugalmat és csendet ígérő ünnephez. Nem mindegy viszont, hogy miként és milyen céllal érkezünk a karácsony ünnepéhez. A Máté evangéliumában olvasható történetben a napkeleti bölcsek ezzel a kérdéssel érkeztek Jeruzsálembe: „Hol van a zsidók királya, aki most megszületett?” És a kérdés után rögtön feltárják jövetelük célját: „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Ma sokat beszélünk az indíttatásról, tetteink motivációiról. Érdemes feltennünk a kérdést: miért is fontos nekünk a karácsony? Mit akarunk az ünnep szent idejétől? Meghitt találkozásokat, csendet és nyugalmat? Szép ünnepi istentiszteleteket? A teli templom élményét? Gyermekek kedves bizonyságtételét? Ezek mind fontosak lehetnek. De van valami ezeken túl, ami mindenek felett való. Ezt a napkeleti bölcsektől tanulhatjuk meg: „eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Nem lehet kevesebb a vágyunk, a célunk karácsony ünnepén, mint hogy imádjuk őt, a betlehemi Gyermeket, a testté lett Igét, szívünk Királyát, a világ Megváltóját. Ez az imádat megvalósulhat az egyéni vagy családi áhítatban, de a gyülekezet buzgó éneklésében, őszinte imádságában, Igére figyelésében és az úrvacsorai közösségben is. Sőt, Krisztus imádása egész keresztyén életünk ismertetőjegye lehet az ünnepben és a hétköznapokban is. Mert másoknak is látniuk kell, hogy kicsoda ő! A bölcseket külső eszköz vezette a karácsonyi Gyermekhez: „láttuk az ő csillagát” – mondták. Ma itt, a Kárpát-medencében mi, a magyar református gyülekezetek lehetünk – és legyünk is! – ilyen csillagok, akik másokat Krisztushoz vezetnek. E szolgálat egységében kívánunk áldott karácsonyt minden Testvérünknek! 2016 adventjén Testvéri szeretettel, A kárpátmedencei Magyar Református Egyházkerületek püspökei és fôgondnokai
Vár az Úr 2016. december 11., vasárnap
A harmadik adventi gyertya fénye Jézus kitartó várakozására irányítja figyelmünket. Vad Zsigmond esperes írása advent harmadik vasárnapjára. „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám.” (Zsolt 40, 2) „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen.” (Ézs 30, 18) „Az én Atyám házában sok hajlék van…elmegyek helyet készíteni a számotokra” (Jn 14, 2) A három igeverset egy szó köti össze: várni. Ezek az igék más tartalommal, más összefüggésben, más korszakban, más helyszínen hangzottak el, de a közös bennük: a várakozás. Az első az ember, a második és a harmadik az Szentháromság Isten várakozásáról szól. Az első kettőben szó szerint olvasható a várakozás szó, a harmadik igében – Jézus szavaiban – pedig rejtetten, de annál erőteljesebben van benne. Óriási dolog, ha valaki tud türelemmel várni ebben a rohanó, hihetetlenül felpörgetett ritmusú világunkban. Várni az Istenre, várni az ő ígéreteire. Várni arra, hogy majd ő közbelép és cselekszik. Várni arra, amit mond, amit kijelent. Várni arra, akit ő küld. Várni Ő magára. Szinte már közhelyként hangzik: annyira sietős a dolgunk, annyira nincs időnk semmire és senkire sem. Legtöbben szoros időrendbe vagyunk befogva. Nyomasztanak a terminusok, melyeket mi magunk, vagy pedig mások tűztek ki nekünk. S mivel ez szorongat bennünket, mi is szorongatunk másokat. A „türelem” és a „várakozás” szavak nyelvünkben szinte már idegen szavakká váltak. Úgy csengenek, mint valami mesebeli, egy régesrég elsüllyedt világ tulajdonsága. Nem kellene ennek így lenni! A várni, várakozni tudó emberek egészen biztosan a kisebbséghez tartoznak. Mert mi mindnyájan azonnal akarunk mindent, nem csak a használati tárgyakat; nem csak a vagyont, hanem az érzéseket is, mint amilyen a bizalom és a szeretet. A tapasztalatot, a bölcsességet és a tudást is azonnal akarjuk. Nem véletlen az, hogy a gyors nyelvtanulást (relaxációs módszerrel) hirdető tanfolyamok mennyire népszerűek. Néhány perc alatt akarunk bizonyos képességeket elsajátítani. Néhány perc alatt elkezdeni és már be is fejezni kapcsolatokat. Néhány perc alatt akarunk eredményt látni. Enni, szeretni, élni, mindent csak gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Erre biztatnak a reklámok, és a bevásárló központok, plázák idejekorán feldíszített fenyőfái, hogy ezzel azt a látszatot sugallják, hogy az ünnepre nem kell már várni, ha úgy akarjuk az éppen ott, és éppen akkor elkezdődhet. De aki várni tud, az tudja, hogy a gabonának növekednie kell, a gyümölcsnek meg kell érnie. Mindehhez időre van szükség. Meg kell hát újból tanulnunk várni! Akik várni tudnak, azok megtapasztalták már, hogy az ő hozzájárulásuk nélkül is létrejöhet valami, ami meggazdagítja az életüket. Ami Istentől jön, amit
ő eleve elrendelt és elvégzett, s az nincs a mi tulajdonunkban, nincs a mi birtokunkban. Mi nem bizonytalanra futunk, mert tudjuk, kire várunk. „Várva vártam az Urat” – csodálatos megtapasztalása volt a zsoltárosnak, hogy nem volt hiábavaló a várakozása, mert átélte a csodát: „és ő lehajolt hozzám”. Akár az első adventi időre gondolunk, amely a Jézus születése előtti időszakot jelöli, akár a második adventre, amelyben most élünk, mind a kettőben a várakozás a meghatározó. Mindkét időszakban a várakozás alanya az ember. Azaz mi magunk vagyunk azok, akik várunk, akik a várakozás időszakát éljük át. Rajtunk van a hangsúly. Azonban az igazi adventnek van egy másik megközelítése is, egy másik igazsága is, amelyről ritkábban esik szó, ez pedig az, hogy nemcsak mi várunk, hanem ránk is vár valaki. Isten vár. Isten is vár ránk. Az az ember képes megérteni az advent igazi titkát, lényegét és üzenetét, aki nem felejti el, sőt tudatosul benne: Isten vár rám. Erről szól az ézsaiási ige: „De még vár az Úr”. Egyetlen ember sem maradhat életben, ha senki sem vár rá. Az ember földi élete is úgy kezdődik, hogy várnak rá. Ma egyre többen vallják a lélekkutatók közül, hogy alapvetően meghatározza egy-egy ember életét az, hogy hogyan várták őt akkor, amikor még meg sem született. Igen, sok minden függ attól, hogy az édesanya, az édesapa, a családtagok mennyire készültek az újszülött fogadására? Hiszen a várakozás meghatározza a megérkezést. A kis jövevény lelki-testi fejlődését nagymértékben befolyásolja az, hogy hogyan vártak rá. Kit hogyan vártak, ez végigkíséri az egész emberi életet. Egész életutunkat jellemzi, hogy szükségünk van arra, hogy várjanak ránk. Aki hosszú és fárasztó útról tér haza, azt reméli, hogy valaki várja a vasút- vagy buszállomáson vagy a repülőtéren. Mindenki szeretné elmesélni az élményeit és megosztani a fájdalom és az öröm pillanatait valakivel, aki otthon maradt, és várta a hazatérését. Találóan fogalmazott az egyik magyar filozófus: „Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hova is rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.” (Ancsel Éva) Alapvető igazsága emberi létünknek: csak az tud várni, akire várnak. De egyáltalán nem lényegtelen, hogy hogyan várunk, és hogy hogyan várnak ránk. Jézus példázata a tékozló fiúról úgy mutatja be az atyát, mint aki úgy tékozolja szeretetét, hogy egyik fiának elébe fut, a másiknak pedig utána megy. Aki csupa kezdeményezés, bátorítás, nyitottság, megbocsátás és megértés. A jézusi példázatban az atya igaz jellemzője az állítmányok gazdagságából érthető meg: (folytatódik a hátsó oldalon)
(itt folytatódik)
„Meglátta, megesett rajta a szíve, eléje sietett, nyakába borult, megcsókolta, kijött, kérlelte." Igen, éppen ilyen a mi mennyei Atyánk. Sok mindent nem érünk fel ésszel Isten dolgaiból, de talán legkevésbé értjük azt, hogy milyen lelkülettel vár ránk. Ezt fejezi az egyik ismert énekversnek ez a sora: „Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, óh, jöjj haza!” Ő úgy vár, hogy elénk siet; úgy vár, hogy lehajol hozzánk; úgy vár, hogy már el is indult, és jön felénk. Milyen jó abban a bizonyosságban élni, hogy tudhatjuk: a mi feltámadott Urunk, Jézus Krisztus vár ránk. Azért ment el helyet készíteni, mert azt akarja, hogy ahol ő van, mi is ott legyünk. Vár ránk az Isten országában, ahol sok hajlék van. Ezzel az élő reménységgel a szívünkben élhetünk adventben és ünnepelhetünk karácsonykor. Úgy legyen! Vad Zsigmond
„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Jn. 16:23 Imalánc- Imalánc
Imalánc- Imalánc- Imalánc- Imalánc
Imádkozzunk testi, lelki betegeinkért, a gyászolókért! Szolga Katalinért Orbán Kláráért Mocsári-Weisz Erikáért Szabó Árpádért Kiss Mártonért, a Kiss családért Enright Lilikéért, Karakas Hajnalka unokájáért Karakas Lászlóért Imádkozzunk Torres Editért Juhos Juditért Imádkozzunk Isten gondviselô oltalmáért életünk minden napján, minden helyzetében Imádkozzunk a vasárnapi iskoláért Imádkozzunk gyülekezetünk egységéért Az imalánc láncszemei,- az imádkozók,- minden este nyolc órakor igyekeznek könyörgésükkel, kérésükkel Istenhez folyamodni, a közösség és saját maguk javára és épülésére. Kérjük jelezzék imatémáikat, hogy azok bekerülhessenek a bulletinbe.
„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Mt. 25:13 Bevonulás, buzditás elcsendesedésre: Gyülekező ének..............................................................................................298. Dicséret 1. v. Apostoli köszöntés Fennálló ének ................................................................................42. Zsoltár 1. v. A 4. adventi gyertya meggyújtása Főének.................................................................................312. Dicséret 1. - 4. v. Fohász az Istentisztelet áldottságáért Igeolvasás............................................................................................ Mt. 24, 3-13 Imádság Igehirdetés előtti ének ........................................................................................161. Dicséret 1. v. Igehirdetés:......................................” Vigyázzatok!"........................... Mt. 25:1-13 Igehírdetés utáni ének.................................................................. 225. Dicséret 1.v. Könyörgő imádság, Csendes Perc, Úri imádság.......................................................Mt 6, 9-13 Vendégeink köszöntése Hirdetések : Köszönjük a mai szeretetvendégség elkészítését a Balla családnak Házigazdákat várunk kávé-sütemény szeretetvendégségre Imatémákat várunk az Imaláncba Karácsony Szenteste 7 órakor tartunk istentiszteletet, Karácsony napján úrvacsorás istentiszteletet 11 órakor Az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora. Adakozás - doxológia - az adományok felajánlása "Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet."(Róm 13,7)
Tetőled jön minden áldás, Tied minden hálaadás, Téged dicsér minden élet, Atya, Fiú és Szentlélek!
Záróének.............................................................................................300. Dicséret 1. – 4. v. Áldás ......................................................................................................4Mózes 6,24-26
„Jézusért, együtt!” Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet! Ámen. Várj alázattal és elcsendesedve az Úrra! Imádkozz és dolgozz önmagadért, szeretteidért, egyházunkért, lelkipásztorainkért és az igehirdetés áldásáért!
ORANDO ET LABORANDO IMÁDKOZVA ÉS DOLGOZVA
