Rendelje meg most az Ufit! Az augusztusban előfizetők között is értékes Vox Nova ajándékokat sorsolunk ki! A megrendelőlapot az alábbi címek valamelyikére kérjük eljuttatni: Ufi, 1462 Budapest, Pf.: 536. • Tel./Fax: 1-266-6590 • Az újság megrendelhető az Ufi honlapján: www.ufi.hu, valamint normáldíjas SMS-ben, a 06-20-520-7049-es számon is. Az újság előfizetési díja egy évre: 2400 Ft.
Név: I r. s z á m :
Te l e p ü l é s : Cím: Te l e f o n : E-mail:
Mobil:
i
n
t
r
o
.
v
e
z
é
r
Igazság pult alól – egybe, szeletbe?
Tartalom
Hatodik pont: Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik. Csak nem mindig bontja ki az igazság minden részletét. Tizenkettedik: Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára. Nem úgy élt, méltó lett. Ha miniszterelnökünk kibontotta volna a vákumcsomagolt igazságot, tán a kommunizmus utolsó lehelete szállt volna el a nagy magyar atmoszférába. Ő azonban puha öltönyének zsebébe rejtette, talán még rá is paskolt kedélyesen – szia igazság, jó lesz nekünk itt, csak te, én meg a köztársaság, ne félj, senkinek nem mutatlak meg –, szóval így. Sosem volt babos kendőm, de azt tudom, hogy aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop. Aki kellő figyelemmel követi a kiváló üzletember apró rezdüléseit, az a Rice okosságát egy másik sziporkával is alátámaszthatja. A Heti Világgazdaság kérdésére („Úgy gondolja, ezzel az üzleti háttérrel egy régi nyugati demokráciában is befuthatta volna ugyanezt a karriert?”) így vallott a becsületes hazafi: „Egy régi demokrácia alakulásakor igen. Jogunk, jogrendszerünk és közös erkölcsi normáink önmagukon viselik az átmeneti kor valamennyi jellemvonását.” Aki tehát ízig vérig demokrata, az halászhat a zavarosban. A lotyaszájúnak az az előnye, ami a hátránya, azaz igyekszik felszámolni a Kádár-kor megmerevedett struktúráit gázárastul, vasúti szárnyvonalastul; miközben a kisemberek mélyen berögzült politikai reflexeinek rombolásában nem ilyen serény. Ezért van az, hogy a Feri még akkor is miniszterelnök lesz, amikor a baloldali nők országos találkozóján nem lesz már se szegfű, se ásványvíz az asztalon, sőt talán önkéntes baloldali nők sem. Mert a létező komcsi nosztalgia már nem divat, miként a balodali politikai giccs Gurmai Zitával súlyosbított vállalása sem, csak hát most nyertek, aminek van némi húzása. Plusz itt van az MSZP-szavazóknak a régi tapasztalás, hogy ezek mindig is loptak, de az ő országlásuk idején mi is boldogultunk valahogy. Szóval elfogadják. Most majd nem fognak, ezt jelzi, hogy vezet a Fidesz. A mérés akár biztató is lehetne, ha nem tudnánk, hogy ezt, a „kiigazító” csomag mellett leginkább a kussolásával érte el a párt. A nemzet miniszterelnöke eltűnt, hogy a VB-t követő szent révületből ébredve Tusnádfürdőn bejelentse, Jó reggel kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim, itt vagyok, támadunk. Mert az, hogy aláíratnak egy kiáltványt az épp ott kolbászoló potentátokkal, s a szimpatizánsokat is erre kérték, önmagában szép dolog, ám sok értelme nincs. Orbán–Gyurcsány-csörték helyett lesz X millió aláírás, meg 23-án a körükből verbuvált zászlólobogtató hadak. Ennél már azért több kéne! – AMBRUS BALÁZS
INTRO Igazság pult alól – egybe, szeletbe? 3 Lapzsemle 4 Viadukt 5
• • •
TÉMA Struccnemzetpolitika Keleten a helyzet változatlan Ki tüntet? Koalíciós ITélet A vonat nem vár, többé A szlovák szindróma Idegengyűlölő kisvárosi matrónák a szélsőbalról Trendivé tesszük a hagyományt
• • • • • • • •
6 8 9 14 16 19 21 22
PUNCS Raptor a beachen Strandba bújva Londonban sej… EFOTT 2006 Politikusok a nyárban Lemezvágó Önvizsgálat helyett csak a káosz Betonba zárt fény
• • • • • • • •
24 25 26 29 30 31 32 38
POLGFILTER
• Erdélyi lágerlíra 1944–1946 • Vodka-Martini • Doromboló cicus-díj • Gazdagokról gazdagoknak • Nyelvújító Ferenc
33 36 36 37 37
·
·
·
A polgári underground lapja VIII. évf., 8. szám Megjelenik havonta Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Ablonczy Bálint Vezető szerkesztő: Balogh Ákos Gergely Főmunkatársak: Ambrus Balázs, Benkő Levente Csongor, Czotter András, Névai Gábor, Novák Tamás, Rajcsányi Gellért, Rumi Tamás, Skrabski Fruzsina, Szilver Ottó Olvasószerkesztő: Nagy Zsolt Fotó: Késmárki Péter Címlapfotó: MTI/EPA/Rungroj Yongrit Felelős kiadó: Verba Volant Kft. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Baross u. 28. Levélcím: 1462 Budapest, Pf.: 536 Tel./Fax: (1) 266-6590 www.ufi.hu mail:
[email protected] Szerkesztőségi titkár: Márvány Miklós ISSN 15879097 Lapterv, nyomdai előkészítés: K8 Grafikai Műhely Nyomdai kivitelezés: Dunaprint Budapest Kiadói és Nyomdaipari Kft. – www.onlineprint.hu Igazgató: Györgyi János Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága, 1008 Bp., Orczy tér 1., Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőnél, emailen: hirlapelofizeté
[email protected], faxon: 06-1-303-3440, további információ: 06 80/444-444 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
3
i
n
t
r
o
.
l
a
p
z
s
GYURCSÁNY MÁSIK PULÓVERE Jó volt, hogy képes voltál egyszerű néző lenni (bocs, kettő, mert természetesen társad Klári, és nem Klára asszony, brr! is ott volt veled) a Megasztár döntőjén jól ismert pulóveredben, és az is rendjén volt, hogy táncra is kerekedtél. (Van másik pulóvered is, vagy csak ez a kedvenced?) (Mix magazin, június 27.) Nem ez a kedvencem, de mit tehetek, nincs másik. MINDEGY Ezek úgy utálják egymást, Bolgár úr, mint Orbán Viktor és… és nem tudom kicsoda. (Király úr véleménye, Klub rádió, Megbeszéljük c. műsora, június 28.) Gyűlölet, Orbán, minden megvan? Akkor hát meg is volnánk. MÉDIAÖNÉRZET Beleuntam abba, amit a médiából eddig megtapasztaltam – panaszkodott Anna. – Persze ha egy kamerát az orrom alá dugnak, akkor szeretek szerepelni, de egyáltalán nem minden áron! (Kelemen Anna: ribancot akart csinálni belőlem a TV2, Színes Bulvár Lap, 2006. július 5.) Ha kamerát dugnak az ember lányának orra alá, akkor jó esély van arra, hogy a kamera másik végén Kovi valamelyik munkatársa dolgozik. PERSZONÁLUNIÓ Dióssy Lászlót a jobboldalnak eddig egyébként soha nem sikerült megszorítania, ugyanis már 1990 óta Veszprém tölti be a polgármesteri posztot. (Dióssyt jelöli újra a koalíció Veszprémben, FigyelőNet, 2006. július 5.) Egy a város, egy az ember. TEORETIKUS Kétségtelen, hogy Kóka új színt hozott a kissé megfáradt párt benyomását keltő SZDSZ politizálásába, és „hiperaktivitásával” hamar a legismertebb és legtöbbet szerepelt liberális politikusok közé tornászta fel magát. Emellett az SZDSZ egyik fő teoretikusává vált; a szabadság 4
e
m
l
e
vagy verseny elsőségéről írt tavalyi dolgozata például hónapokig képes volt a koalíciós pártok egymás közti kommunikációjának központi témájául szolgálni. (Hárman is harcba szállhatnak az SZDSZ elnöki címéért, Hírszerző, 2006. július 6.) A legendás szürkeállomány. ANGELA A magyar versenyző a német Angela Merkel mögött a második helyet szerezte meg. (Beszámoló az úszó Európa-bajnokságról, Kossuth Rádió, 2006. július 27.) A sportos kancellár-asszonyt a verseny idejére Angela Maurer helyettesíti hivatalában. HÍDAVATÁS Chuck Norris hollywoodi akciósztárról nevezhetik el Magyarország legújabb hídját – írja friss híradásában a Reuters. A Bloomberg ezt úgy közelíti meg: a szentek, politikusok és írók után lehet hídnév az amerikai harcművészből és tévésorozathősből. A hírügynökség kitér arra, hogy augusztus 1. délelőtti állás szerint a 12 százalékos teljesítménnyel első Chuck Norris mögött Hofi Géza állt a második helyen a szavazatok 11 százalékával. (Index, 2006. augusztus 1.) Felmerült még a „Tesco gazdaságos híd” név is, ugyanis azt is nagyon szeretik a magyarok. SEBESTYÉN BALÁZS ÉS AZ ŐSERŐ Olyan érzés kerít hatalmába ilyenkor, mintha találkoznál önmagaddal. Egy fában ősenergia van: alulról szívják a női energiát, s a kozmoszból kapják a férfi energiát. Nem vicc, ha megöleled a fát, az olyan, mintha a testvéredet vagy a szüleidet ölelnéd. (Best Magazin alapján a ma.hu, 2006. auguszus 1.) Mit szívnak alulról? KULTURÁLIS FORRADALOM Gárdony – Egy eladónő keveredett szóváltásba egy vásárlóval, aki a vásárlást követően négy darab műanyag palackot a bolt mögött található szemetes konténer-
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
be akarta kidobni. Az alkalmazott azonban rászólt, hogy az nem nyilvános szemétlerakó, majd ebből kifolyólag vita alakult ki közöttük. Az eladónő ezt követően még pofon is vágta a sértettet, majd megrúgta, illetve mellbe vágta, amitől a nő hanyatt esett. (Blikk, 2006. augusztus 1.) Szemet szemét. VOX POPULI – Akárcsak az Egyensúly-programba Szabóné! Látja abban is lehet mondani kéket-zöldet, és mire kiderült, hogy sárga meg jajvörös, már meg is nyerte a választást a koalíció! – Van is belőle elég bajuk Penczné, higgye el! – Nehogy már sajnáljam őket Szabóné, tudták amit mi nem tudtunk, és vállalták. – No, látja ezért nyertek. Mert legalább valamit vállaltak. A másik oldal csak vétózni tud. Azt hajtogatják, amit évek óta. „Mi vagyunk a szakértők, miért nem ránk szavaztatok?” (A gangon beszélik, Józsefváros, A VIII. kerületi önkormányzat lapja, 2006. július 20.) Gang bang.
Tisztelt Olvasóink! Lapunk előző számában nyereményjátékot hirdettünk az UFi-ra júliusbban előfizetők számára. Az akció keretében, a Vox Nova kiadó kiadványait sorsoltuk ki. A szerencsés nyertesek: Csajdy László, Budapest; Cservenka Judit, Budapest; Pöszt Sarolta, Győr. A nyerteseket postán értesítjük. Gratulálunk! A játék folytatódik, az augusztusban előfizetők között is értékes ajándékokat sorsolunk ki!
i
n
t
r
o
.
n
a
p
l
egnagyobb, legdrágább, leglátványosabb – ezekkel a jelzőkkel harangozták be a kőröshegyi völgyhidat, amivel teljessé lesz az M7-es a Balaton déli partján. Jóleső büszkeséggel töltött el minden patriótát, hogy minket irigyelnek a horvátok, a svájciak, az olaszok és egyéb hegyvidéki autópálya-építők. Ha hegyekben szűkölködünk is egy kicsit, viadukt-ügyileg azért még megmutathatja a világnak Matuska Szilveszter országa. Egymás után érkeztek a hírek az építkezésről, és a völgyhíd lassan életünk részévé vált. Megkezdődött az alapozás, kész az első pillér, épül a pályatest. Megannyi örömteli esemény, mint egy kisbaba első szavai, első lépései, első cipője. Ha valahol megláttam Kőröshegy nevét, már tudtam, hogy újabb fontos mérföldkőhöz érkezett viaduktunk cseperedése. A számok szerelmesei az örömtől szinte megrészegedve sorolták völgyhidunk paramétereit: 38 méter magas földtöltés, 1872 méteres hossz, 18 pillér, egyenként 17,7 és 79,7 méter közötti magassággal. A pályatest 23,8 méter széles, amin kétszer két sáv fér el. Esése az ország-
határ irányában 2,86 százalék, keresztirányú lejtése 2,51 százalékos. 120 ezer köbméter beton és 15 ezer tonna betonacél. A külön erre a célra épített szerelőhíd 158 méter hosszú, tömege 1600 tonna. A teljes völgyhíd 40 milliárd forintba kerül, eredetileg bő 2 évet szántak a megépítésére, de az legalább 9 hónappal tovább fog tartani. Megannyi szédítő mutató. Aztán tavasszal, Keszthely felől Balatonfüredre vitorlázva, a tihanyi révhez közeledve a déli parton feltűnt néhány óriási, a semmibe meredő betonoszlop. Mellettük további oszlopok, amik tetején keresztben további hatalmas betonlapok. Sokkoló volt a látvány. A lankás, barátságos dombok között a nyomasztó méretű, szürke betontömeg. A tóról, vagy éppen Tihanyból nézve a völgyhíd legalább olyan harmonikusan illeszkedik a tájba, mint egy jól sikerült tízemeletes a zöldövezetbe, vagy a vízlépcső építményei a Dunakanyarba. Persze, késő bánat, de mi szükség volt erre? Nem lehetett volna kicsit távolabb vinni a nyomvonalt a Balatontól, és elkerülni az áthidalandó völgyet? Nem valószínű, hogy az többe került volna a 40 milliárdos hídnál, ami késve készül el, ráadásul még csúnya is. Egyetlen érdeme talán a hídról nyíló, valóban impozáns kilátás. Ha minden igaz, ezt forgalombiztonsági okokból kell eltakarni majd az autósok elől, nehogy balesetekhez vezessen. – BALOGH ÁKOS GERGELY
8 DE BLASIO ANTONIO
7 DEMSZKY GÁBOR
Viadukt
L
a hónap nyertese
A
papírformának megfelelően a Fidesz korábbi pécsi elnöke lett a párt újdonsült európai parlamenti képviselője. Pécsett számos siker fűződik a nevéhez, önkormányzati és országgyűlési választásokon egyaránt sikerrel vette fel a harcot a szocialistákkal. Emellett otthonosan mozog a nemzetközi politikában, számos alkalommal járt Bibionéban is. Figyelemreméltó kapcsolatrendszerrel rendelkezik az Európai Néppártban, és vetélytársai is elismeréssel beszélnek az Unió ügyei iránti elkötelezettségéről. Különösen kedves szívének az uniós területfejlesztés. A magyar néppárti küldöttség új tagjának köszönhetően tovább mélyülhet a Forza Italiával folytatott meghitt barátság is. Hajrá, Strasbourg, hajrá, Brüsszel, hajrá, magyarok! Ja, és jó reggelt Európa!
ó
a hónap vesztesei
B
udapest örökös főpolgármestere látványos tömegközlekedési fejlesztésekkel szeretett volna ráfordulni az őszi kampányra. Tavasszal tizenhat év után elhozta a fővárosiaknak a Nagy Fúrópajzsot. A nyár fénypontjának a sajátos közbeszerzési eljárás keretében kiválasztott Siemens Combino villamosokat szánta. Már hónapokkal előre számos plakát hirdette, hogy a világ leghosszabb villamosai suhannak majd a Nagykörúton: minket irigyel Berlin és Liszszabon. Közben folyt a peronok és a vezetékek átépítése, egyetlen dugóban egyesítve az egész Nagykörutat. A Nagy Mű elkészült, a Combinók elindultak. Azóta felsővezetékszakadást oszlop-dőlés és áramszedő-törés követ, a külföldi turisták nem győznek csodálkozni a budapesti tömegközlekedés izgalmas kifinomultságán. Demszky régi harcostársára, Aba Botondra hárítana minden felelősséget – lelke rajta.
5
Fotó: Ufi/Archív
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
Szülőföldön maradás vs. elvándorlás
Struccnemzetpolitika A rendszerváltás óta minden hazai politikai erő a határon túli magyarok szülőföldön való boldogulásának elősegítése mellett foglal állást, s az elmúlt 16 év során kidolgozott valamenynyi nemzetpolitikai stratégia erre az alaptételre épült és épül. A cselekvés irányát azonban nyilvánvalóan nem hagyhatják érintetlenül azok a folyamatok, amelyek az elmúlt évtizedben a legmarkánsabban jellemezték e közösségek helyzetét.
E
zek közül az egyik legnyilvánvalóbb és leginkább sajnálatos jelenség a határon túli magyar közösségek létszámának drámai fogyása. Az elmúlt évtizedben kb. 300 ezer fővel csökkent a Kárpát-medencében, de Magyarország határain kívül élő magyarok száma. Ez azt jelenti, hogy egy évtized alatt másfélszer annyi magyar „tűnt el”, mint ahány magyar Kárpátalján, Horvátországban és Szlovéniában összesen él. Tíz év alatt nyolcból egy embert „elvesztettünk”. A szomszédos országokban lezajlott 2001–2002. évi népszámlálások hivatalos eredményei szerint Romániában 193 ezerrel, Szerbiában 50 ezerrel, Szlovákiában 47 ezerrel, Ukrajnában és Horvátországban közel hatezerrel, Szlovéniában pedig több mint kétezerrel kevesebb a magyarok száma, mint volt tíz évvel ezelőtt. 6
KIVÁNDORLÁS, BEOLVADÁS A KSH Népességtudományi Kutatóintézete és a Teleki László Intézet által végzett demográfiai kutatás szerint a drámai csökkenésnek három fő oka van: a természetes fogyás (negatív népszaporulat, azaz több halálozás, mint születés), a migráció (elvándorlás) és az önkéntes vagy kényszerű asszimiláció (beolvadás a többségi nemzetbe). Érdekes képet mutat a különböző régiókban ennek a három tényezőnek az eltérő megoszlása. A természetes fogyás szinte kivétel nélkül mindenütt jellemző, Kárpátalján a csökkenés csaknem kétharmada, Erdélyben és a Felvidéken pedig körülbelül fele az alacsony születésszámra vezethető vissza. Míg az asszimiláció leginkább a szórványvidékeket, és a felvidéki magyarságot sújtja, az elvándorlás leginkább a Vajdaságban, Kárpát-
alján és Erdélyben jellemző. A migráció, közelebbről a Magyarországra történő vándorlás teszi ki a fogyás csaknem felét a Vajdaságban, közel harmadát Kárpátalján és több mint negyedét Romániában. Ugyanakkor kevésbé jellemző a Magyarországra irányuló migráció a felvidéki magyarságra, ahol a csökkenés csaknem fele az identitásváltással magyarázható. Érthető a határon túli magyar szervezetek aggodalma, hiszen ezek folyamatok elkerülhetetlenül politikai súlyuk, társadalmi befolyásuk csökkenéséhez, pozícióik meggyengüléséhez vezetnek fokozatosan. Az általános kiábrándultság, fásultság és a többségi pártokra történő átszavazás mellett, a többségi nemzetekét messze meghaladó népességfogyás a fő oka a határon túli magyar politikai pártokra leadott szavazatok csökkenésének. Érdekes, hogy az RMDSZ-nek a 1990-es évek elején még 1 millió szavazója volt, majd folyamatos csökkenés után a legutóbbi 2004-es romániai parlamenti választásokon már csak 600 ezer szavazatot kapott. Ki lehet számolni, hogy a trend folytatódása esetén hány ciklusban lesz még elegendő magyar szavazó Romániában az 5%-os bejutási küszöb átugrásához. A helyzet másutt is hasonló: például Délvidéken a történelmi VMDK-ra fénykorában 120 ezer szavazatot adtak le, legutóbb pedig az egyetlen igazán jelentős magyar szervezet, a VMSZ már csak 40 ezer voksot kapott. CSONKA TÁRSADALMAK Amint az a fentiekből kitűnik, egyre inkább elkerülhetetlen a szembesülés a valósággal: tetszik, vagy nem tetszik, a határon túli magyarok közül számosan elhagyják szülőföldjüket. Erre gyakran nagyon erős indítékuk van, hiszen az emberek többsége nehezen válik meg szülőföldjétől és keres új otthont. Az 1980-as évek vége óta körülbelül 150 ezer határon túli magyar érkezett Magyarországra. Működik a felénk irányuló „brain drain” is: az áttelepülés
t
sokszor szellemi, kulturális elitjétől fosztja meg egyes térségek magyarságát, csonka társadalmakat hozva létre. Sok településen a folyamat olyannyira előrehaladott, hogy magával ránt olyanokat is, akikben eredetileg fel sem merült szülőföldük elhagyása. Gyakran előfordul, hogy egy kolozsvári vagy marosvásárhelyi középiskolai osztálytalálkozót, egyetemi csoporttalálkozót célszerűbb Budapesten megrendezni. Halottak napján a határon túli magyarlakta régiókban járva, a magyar és nyugat-európai rendszámok sokaságát látva döbbenetesen hat a felismerés: hányan is költöztek el otthonról, akik ma már csak látogatóba térnek vissza. Egyegy hosszú hétvége, nagyobb ünnep alkalmával jóval több magyar szót lehet hallani az utcán, mint egy átlagos hétköznapon. Az ingázok és a kétlakiak többsége pedig még szerepel is a népszámlálásokban, így nem túlzás feltételezni, hogy a statisztika sok esetben alulbecsli az életvitelszerűen már nem a szülőföldjükön boldoguló magyarokat. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes években elvándorolt fiatalok közül sokan, miután sikeresen magyarországi egzisztenciát teremtettek maguknak, ma már szüleik áthozatalát intézik. RÖGHÖZKÖTÉS? A hazai politikai pártok mintha vonakodnának szembenézni ezzel a jelenséggel, homokba dugják fejüket, és mereven ragaszkodnak a lassan már dogmává merevedő – és sajnos sok esetben egyre inkább tarthatatlan – „szülőföldön maradás” elvéhez. Mintha nem is volna megfelelő válaszuk erre a kihívásra, tanácstalanságukat a dogma ismételgetésével leplezik. Ez a rugalmatlan megközelítés mintha teljesen figyelmen kívül hagyná a bekövetkezett változásokat. Van-e jogunk történelmi okokból szerencsétlen helyzetbe került embereket maradásra buzdítani? A vasfüggöny összeomlása, a határok átjárhatóbbá válása, az euró-
pai integráció előrehaladása valamint a közlekedés, a kommunikáció fejlődése, az információáramlás gyorsulása a szabad munkavállalás elterjedése egyre növelik a mobilitást, főleg a fiatalok és tanultak körében. Kormányzati szándékok egyre kevésbé képesek „röghöz kötni” emberek sokaságát, a világ egyszerűen más irányba tart Nyugat-Európában, Magyarországon és a Kárpátmedence más területein is. Egyre inkább előtérbe kerül az egyének területhez – adott esetben – kevésbé kötött közösségeinek erőteljesebb elismerése és befogadása, a területtől lazábban függő közösségek igényeinek, problémáinak fokozott figyelembevétele is. Különösen visszatetsző és hiteltelen azok szájából hallani a minden körülmények között szülőföldön maradásra buzdítást, akik maguk az elvándorlást választották (kivétel persze, ha valaki erre valóban rákényszerült – főleg még a diktatúrák idején –, de ez jóval ritkább eset). Személyes döntése miatt senkit nem lenne szabad elítélni, megbélyegezni. STRATÉGIAVÁLTÁS KELL Egy korszerű, reális, a globális folyamatokat is figyelembe vevő nemzetstratégiának egyértelműen ki kell mondani néhány tételt. Amennyiben a szülőföldön maradás elkerülhetetlenül beolvadáshoz vagy kihaláshoz és így értékvesztéshez vezet, a Magyarországra költözés jelenti a kisebb veszteséget, tehát inkább preferálandó. Ha valaki az elvándorlás mellett dönt, támogatni kell, hogy Magyarországon telepedjen le és ne más, harmadik országban. Magyarországnak – Európa többi államához hasonlóan – meg kellene fogalmaznia bevándorlási preferenciáját. Csehország bevándorlási stratégiája például az ukránokat és a fehéroroszokat tekinti leginkább kívánatosnak, szemben az Európán kívüli fejlődő országokból (a harmadik világból) érkezőkkel, ami érthető, ha figyelembe vesszük a nyelvi, kul-
é
m
a
turális tényezőket, a beilleszkedés esélyét, az integráció gyorsaságát és a potenciális társadalmi feszültségeket. Ami az esetleges hazai stratégiaváltást illeti, az anyagi erőforrásokat koncentrálni kell, és a tömbvidékek megtartó erejét kihasználva, az adott országon belüli belső migrációt ilyen irányba volna célszerű ösztönözni. Természetesen minden tiszteletet megérdemelnek azok a sokszor hősies erőfeszítéseket tevő elhivatott emberek, akik értékes tevékenységükkel már-már elveszettnek hitt szórványvidékeken tartanak meg magyar közösségeket. A jövő szempontjából figyelemre méltó példa ugyanakkor, hogy míg 1920 után az erdélyi magyarságnak alig több mint negyedét jelentették a Székelyföldön (tehát a tömbben) élők, mára a szórvány erőteljes eróziója miatt a Székelyföld lassan már az erdélyi magyarság felének hazája. A XXI. században a kitelepülés szerencsére nem jelenti többé a kapcsolatok végleges megszakítását a szülőfölddel. Az intenzív kapcsolattartás és a visszatérés lehetősége sokak számra adott, több formában is. Örvendetes, hogy az utóbbi években dinamikusan nő a szomszédos országok magyarlakta régióiba irányuló magyar tőkekivitel. Egyre több anyaországi ember kap kedvet hétvégi ház vásárlásához, különböző közös projektek lebonyolításához. A vegyes vállalatok jelentős része a családi, illetve a rokoni kapcsolatok kihasználására, speciális helyismeretre épül. A határon túli magyar gazdasági szereplők és a hazai vállalkozások együttműködésére építő nemzetpolitika egyszerre segíthetné a határon túli magyarság felemelkedését és boldogulását, valamint a hazai gazdasági vállalkozások megerősödését, és kölcsönösen előnyös növekedési lehetőséget kínálna a Kárpát-medencében. Hosszú távon nem lehet más célunk, mint a kárpátmedencei magyar közösség megmaradása, megerősödése és összetartozásának elmélyítése. – SZÉCHY BALÁZS 7
Fotó: Stock.xchng
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
Szíriából jelentjük
Keleten a helyzet változatlan Egy háborúnak sokféle olvasata van. Van egy olyan is, amikor az egészet egy lefátyolozott Baló György közvetíti, megindult hangon Hezbollah, Libanon és Szíria szavakat ismételve, tökéletes arabsággal. Egy külföldi számára legalábbis így nézz ki a háború, amelyet az új Közel-Kelet megteremtéséért indított Izrael.
U
gyanis Aleppótól Damaszkuszig, a legkisebb bolttól a szállodákig mindenki a legújabb híreket figyeli. Az élelmes kereskedők Hezbollah-zászlókat árulnak, népszerűek a Nasrallahos pólók, sőt, az imám gyújtóhangú beszédeit CD-n is meg lehet vásárolni. A taxik, az újságosok mind ki vannak plakátozva, az elnök, Bashir Assad mellett Zidane és az olasz válogatott a legnépszerűbb. Mindezek ellenére, vagy ezzel együtt erős újságírói túlzás lenne, azt állítani, hogy Szíriában háborús hangulat van. Az emberek élik a mindennapi életüket, a taxik dudálnak, a kisgyerekek fáradhatatlanul üvöltözik a „Hello, hello, welcome mister”-t és a „How are you?”-t, a fagyijuk nagyon finom, a szukokban pedig minden kapható a használt kályhacsőtől a vízipipán át a legszebb ötvösmunkáig. Szóval van itt minden, mi szem szájnak ingere, ahogy a költő megfogalmazta annak idején, nyugati a luxus, keleti a kényelem. Mindeközben a szíriaiak kedvesek és segítőkészek az idegenekkel. Mégis, ha a háborúról kérdezi őket az ember, kicsit tartózkodóbbakká válnak. A standard 8
felvezető kérdésre, miért ilyen kevés a turista? – tényleg csak elvétve találkozni most velük – először csak a conflict, big problem szavak segítségével válaszolnak. Aztán, ha kiderül, hogy magyarok vagyunk, és szimpátiával viseltetünk irántuk, akkor jobban megnyílnak. A vélemények egységesek a legegyszerűbbektől: Hezbollah god, Izrael no god! az összetettebbekig, „Izrael fucking shit, Nasrallah is a very good guy!” Ezek után elkezdik szidni Amerikát, de többen különbséget tesznek az emberek és a kormány között, persze ezt lehet, hogy csak a mi kedvünkért teszik. A Szíria bekapcsolódását firtató kérdésünkre mindenki mereven elutasító. „Még a Hezbollahhal sem bírnak, minek mennénk oda mi. Izrael nem mer minket megtámadni, mert erősek vagyunk, az USA sem mer minket bántani!” Sőt, voltak olyanok is, akik némi kárörvendéssel konstatálták, hogy rövid idővel a szír kivonulás után Libanon megint romokban hever. A kormány hivatalos véleményét a Syria Times közvetíti. (Igazi klasszikus ólomszagú újság, és nagyon emlékezetet a 80-as évekbeli Magyar Hírlapra.) A hírek 80%-a természetesen a háborúról
szól, címlapon minden nap lerombolt házak, fiaikat sirató asszonyok. Az elkeseredett beszámolók a náci Izrael agresszióiájáról szólnak. Érdekesek a hír szent, a vélemény szabad rovatban a publicisztikák. A helyi Vágvölgyi B. Andrások, míg elragadtatva írnak a Szíriát partnernek tekintő Putyinról, mélyen elítélik Európa hallgatását. Hol vannak az emberi jogok, a szabadság eszméje, a nemzetközi jog, amelyet Európa adott a világnak? Európai Unió gyáván megint az USA háta mögé bújik, lemondva erről a vidékről, lemondva az önálló külpolitikáról – írják elkeseredett cikkekben. Emellett az újságok kerülik a szír kivonulás és az agreszszió közötti párhuzamot, és az sem érződik rajtuk, hogy Szíria be akarna kapcsolódni a konfliktusba. A muzulmán világban megszokottan különbséget tesznek a zsidók és a cionizmus között. Egy hosszú cikk arról ír, hogy míg az arab világban mindig is békében élhettek a zsidók, addig Európában évszázadokon keresztül üldözték őket, aminek a holocaust volt a betetőzése. Amikor pedig 1948-ban megalakult Izrael, főként az európai zsidók menekültek oda, az arab világban élők Marakesh-től Teheránig sokáig inkább a szülőföldjükön maradtak, muzulmánok és zsidók, békében egymás mellett. „De ezek az idők már elmúltak, a gyűlölet mélyen beleette magát az emberek szívébe…” Ez kétségtelenül így van. Mindenesetre az európai utazóval továbbra is nagyon barátságosak a szírek. Sőt, Magyarországot hallva sokan veszik elő Nokia telefonjukat és mutogatják, Made in Hungary. Mi pedig büszkén bólogatunk. Köszönjük, Komárom! Puskás után újabb hungarikum terjed el a világban. Szíria jó hely – hatalmas ókori romvárosok, megkapóan nagy mecsetek, zsúfolt szukok, 100%-os gyümölcslevek világa – persze a szelektív hulladékgyűjtés és a szabad szerelem hívei egy ideig még jobb, ha más úti célt keresnek maguknak. – NOVÁK TAMÁS (Damaszkusz)
Fotó: MTI/Rózsahegyi Tibor
Tandíjtervek, tiltakozás
Ki tüntet? Érettségibotrány, tandíj, fer, egyházi iskolák támogatása – a magyar oktatás elmúlt évekbeli botrányai igazolják azokat a véleményeket, melyek szerint ma az egészségügy és az államigazgatás mellett az oktatás Magyarország beteg embere. Kérdés azonban, hogy az ifjúság mennyire tud kiállni jogaiért egy olyan időszakban, amikor a kormány kapkodó bizonytalansága miatt hétről hétre változnak jövőbeli kilátásai. A demokráciában kivívott jogok érvényesítése más-más eredménnyel zajlik itthon és külföldön.
t
é
m
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
a
B
urundiban sincs egyetem, mégis egész jól megvannak nélküle… Az olvasók talán emlékeznek Bokros Lajos évtizeddel ezelőtti cinikus megjegyzésére, amikor a diákok és az egyetemek ellehetetlenítéséről kérdezték őt. A Bokros-csomag részeként tervezett tandíjbevezetés miatt 1995-ben diáktiltakozási hullám söpört végig az országon. 1998ban a kormányra kerülő Fidesz egyik első lépése volt a tandíjak eltörlése. Talán nem is meglepő, hogy 2006 tavaszán a kampányígéretek delíriumából ébredők első megrezzenése is Bokroshoz kötődik. A bajszos pénzügyér és munkatársai által írt, alig néhány nappal a választások után az ÉSben közreadott tanulmány vetette fel újra az általános tandíj-kötelezettség lehetőségét. A szocialista kampányban persze addig nem esett szó róla, a választások előtt az MSZP és az SZDSZ politikusai tagadták, hogy a tandíj bevezetésére készülnének. A Népszabadság tudni vélte, hogy a tandíjról szóló terveket azért tartották előzőleg titokban, hogy ne lehessen lobbizni ellenük még a kihirdetésük előtt. Mi is ezt véljük.
ta tandíjelképzeléseit. A tervezett utólagos képzési hozzájárulást azoknak kellett volna fizetnie, akiknek éves jövedelme eléri a mindenkori havi minimálbér 40-szeresét. Ez az összeg a mai minimálbért figyelembe véve havi bruttó 208 ezer 300 forint. Az utólagos fizetés mellett a kormányprogram utalást tett az államilag finanszírozott keretszámok csökkentésére, és egyértelművé tette, hogy a jövőben a költségtérítéses képzésben résztvevők képzési díja is emelkedik majd. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) részéről Ekler Gergely el-
tal Baloldal és az SZDSZ Új Generáció nem tiltakozott.
FAIR A FER? A kormány végül elvetette az utólagos hozzájárulás tervét. A kisebbik rossz helyett bevezették a nagyobbikat: Hiller István, az új oktatási miniszter nyelvteremtő zsenije megalkotta a fejlesztési részhozzájárulás (FER) fogalmát. A fiatalok körében köznevetség tárgyává lett kifejezés nem más, mint az általános tandíj. A FER-t a 2007–2008-as tanévben tanulmányaikat kezdő diákoknak kell először megfizetniük. A tandíj összege az alapképzésben A HÖOK elutasította, hogy az állami évente 105 ezer, a mesterképzésben 150 ezer finanszírozású képzés költségei egészét forint lesz, amit két részvagy egy részét a hallgatókra hárítsák letben, félévente kell befizetni. Az egyetemek nök azonnal tiltakozott: a HÖOK el- maguk dönthetnek arról, elfogadják-e utasította, hogy az állami finanszírozá- a kormány által javasolt összeget, vagy sú képzés költségei egészét vagy egy növelik, esetleg csökkentik a tandíjat, részét a hallgatókra hárítsák. A tandíj de ezt legfeljebb a kabinet által megbevezetése az európai felsőoktatás határozott norma plusz-mínusz 50 eszmei alapjaitól, hagyományaitól és százalékáig tehetik meg. Hiller közlése szerint a tandíjas diátörténetétől idegen, ráadásul a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi kok legjobban teljesítő 15 százaléka a állapotában különösen veszélyes is, következő tanévre mentesül a költsémert erősen veszélyezteti a felsőokta- gek megfizetése alól. Azok viszont, tás széles körű elérhetőségét – mond- akik az év végére nem teljesítik a 30 ta az elnök. Az ifjúsági politikai szerve- kredites minimális eredményt, visszaUTÓLAGOS HOZZÁJÁRULÁS Az események júniusban pörögtek fel, zetek közül a Fidelitas emelte fel a sza- zuhannak a költségtérítéses képzésre. amikor a kormány nyilvánosságra hoz- vát a tandíj ellen, a kormánypárti Fia- Az oktatási miniszter kijelentette: az
Tandíjkörkép
N
émetországban a hetvenes években törölték el az egyetemi tandíjakat. Az ország föderalisztikus államrendszere miatt az alkotmány a tartományok hatáskörébe helyezi az oktatás felelősségét. A tandíj-probléma kisebb-nagyobb szünetekkel azóta is napirenden maradt,
10
és 2003 óta politikai, oktatásügyi és jogi téren foglalkoztatja az érintetteket. Nagy-Britanniában a második világháború utáni közoktatási reform eltörölte az egyetemi tandíjat, és a brit diákok költségeiről az állam gondoskodott. Fél évszázad után vezették be újra a költségtérítést. Az új törvény szerint az évi tandíj 3000 font (ami öthat heti átlagkeresetnek felel meg), de
a diák csak akkor kezdi visszafizetni, amikor a diploma megszerzése utáni fizetése eléri az évi 15 ezer fontot. Ezt a szintet, valamint a tandíj összegét tíz évre állapították meg. A kormány emellett diákhitel-intézetet hozott létre, amely minisztériumi garanciával a piaci szintnél jóval kedvezőbb kamat- és visszafizetési feltételek mellett ad kölcsönt tandíjra és megélhetésre a hallgató szükségletei szerint. Az új
t
é
m
a
A LUSTA 85 SZÁZALÉK Gyurcsány Ferenc kormányfő úgy érvelt a fer mellett, hogy szerinte „olyan felsőoktatás kell, amely a jókat megbecsüli, kedvezményezi, a lustákat, a nem-tanulókat pedig nehezebb helyzetbe hozza". Az egyetemisták szüleinek Gyurcsány azt mondaná: „anyuka, ha az ön gyereke tehetséges és tanulni fog, akkor örülhet, mert jobban fog járni, mint eddig”, aki pedig „lusta, a mi pénzünkből akar nem tanulni, csak eltölteni pár évet, az nyúljon a zsebébe”. Világos beszéd: aki a jegyei alapján nem tartozik a legjobb 15 százalékba, az lusta, ezért félévente kb. 50.000 forintot kell kipengetnie a tanuláshoz. Nos, aki volt valaha egyetemista, az tudhatja, hogy azonos tudásra a szerencsétől és a vizsgáztató aznapi lelkiállapotától függően egyestől ötösig bármilyen jegy adható. Mivel a tandíjfizetéstől csak az aktuális tanulmányi
szabályozás is közrejátszhat abban, hogy az idén a felvételre jelentkezők száma 25 százalékkal csökkent. Franciaországban az egyetemi tandíj egy tanévre, tehát két félévre 160 euró (46 ezer forint). Ez az összeg a nettó minimálbér 16 százalékát teszi ki, aminek a kifizetése nem jelent gondot a családok számára. Hogyha mégis, akkor szociális ösztöndíjakkal teszik lehetővé a kevésbé tehetős gye-
Fotó: UFi/Késmárki Péter
első évfolyamra járó hallgatók eredmények hiányában nem fizetnek majd tandíjat. Így az első befizetésekre csak 2008 szeptemberében kerül sor. Mentesülnek a tandíjfizetési kötelezettség alól a halmozottan hátrányos helyzetűek, a doktori képzésben részt vevők és az első – csak oklevelet adó, kétéves – felsőfokú szakképzést vállalók is. Az Országgyűlés július 24-ei ülésén végül megszavazta a fer névre hallgató tandíjat.
Közönyös fiatalság? átlag szerinti 15% és a regisztráltan hátrányos helyzetűek mentesülnek, mindez azt jelenti, hogy a középosztálytól a szegényebb rétegekig mindenkinek tovább nőnek a terhei. Két csoport nem fogja érezni a terhet: a felső tízezer és a putriban élők. Előbbieknek fel sem tűnik a félévente kifizetett 50.000 forint, utóbbiaknak meg nem kell fizetniük, bár valószínűleg ezután sem fognak tülekedni a felsőok-
rekeknek, hogy folytassák tanulmányaikat. Olaszországban a felsőoktatás legelső éve tandíjmentes, utána a család éves jövedelme, a családban eltartott egyének száma és a tanulmányi eredmény alapján állapítják meg a képzési hozzájárulás mértékét, amelynek alsó szintje évente hozzávetőlegesen 80 euró (23000 Ft). A szülőknek a gyermekek taníttatására fordított költsé-
tatásba. A fizetős masszából meg félévente kiemelkednek, majd visszasülylyednek az éppen jobb vagy rosszabb átlagot elérő diákok. A családok gazdálkodását bizonytalanná fogja tenni a fer bevezetése. TÜNTET, ÉS? A HÖOK a felsőoktatás minőségének javítását és az államilag finanszírozott hallgatók tandíjmentességét szem
geik egy részét – évente majdnem 2000 eurót – le lehet írni a személyi jövedelemadóból, a megszabott jövedelemhatároknak megfelelően. A rengeteg ösztöndíjprogram miatt azonban a tandíjfizetésre kötelezettek aránya csökkenő tendenciát mutat. Norvégiában, Svédországban és Skóciában a maximális tandíj is alacsonyabb, mint a nálunk átlagosnak tervezett éves 105 ezer forintos hozzájárulás.
11
t
é
m
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
a
előtt tartva előzőleg azt javasolta kormánynak, hogy átlagosan tíz százalékkal csökkentsék az államilag finanszírozottak létszámkeretét. Mivel a kormány nem tágított elképzeléseitől, és bevezette a fer-nek csúfolt tandíjat, a HÖOK szeptemberre tüntetést tervez. A tüntetés célja, hogy a tandíj visszavonására, illetve valódi felsőoktatási reformok kidolgozására szólítsa fel a kormányt. A magát baloldalinak nevező kormány és társszervezetei újra megmutatták: eszmeileg kiüresedett politikát folytatnak. Miközben könny-
be lábadt szemmel, che guevarás balos romantikával figyelik a nyugati diáklázadásokat és a harcos érdekérvényesítést (lásd keretes írásainkat), itthon nagyjából értelmetlen fideszes hőzöngésnek nevezik az ellenzéki párt kifogásait. A Fiatal Baloldal szerint a fer igazságosabb felsőoktatást teremt, mint a jelenlegi, „megdöbbentőnek és ijesztőnek” tartják a Fidelitas tandíj elleni fellépését. A FIB nyár elején még nem támogatta a képzési idő alatt fizetendő tandíj tervét, akkor az utólagos hozzájárulást javasolta. Most siet-
Diákérdekek és Európa
képviseltetik magukat a jelentős pénzek felett rendelkező diákparlamentben (mert arrafelé ilyen is van), nálunk a gyalázatos részvételi arány mellett megválasztott HÖK-re legfeljebb egy gólyatábor megszervezését merik rábízni. Pedig ugye csöppet másképpen nézne ki, ha egy egyetemen működő és egyúttal elszámoltatható politikai szervezetnek kéne lenyomni a tandíjat a diákság torkán. Még tán a FIBISZ is kétszer meggon-
S
zinte már közhelyszámba megy, hogy Magyarország sehol sincs érdekérvényesítő-képesség tekintetében, ha Európa „szerencsésebb történelmi fejlődésű” államaival vetjük össze. Halmozottan igaz ez a diákok, és általában véve a fiatalok esetében, akiknek Magyarországon 40 évig sajnos nem adatott meg, hogy lotyaszájú KISZ-vezérek gyámkodásától mentesen képviselhessék érdekeiket. Kádár apánk időszaka máig kísért: tiszteletremáltó rektorok kapnak idegrohamot, ha szóba kerül a politikai ifjúsági szervezetek egyetemi szerepvállalása, a KISZ-parát még az intézményen kívülre szervezett összejövetelre hívó plakátokat leszaggató morcos portások is képviselik. Ez a jelenség a kishazánkhoz hasonló balsorsra jutott országokban is megfigyelhető. Látnunk kell azonban, hogy míg „Nyugaton” sok országban (például Németország, Franciaország, Finnország, Görögország, stb.) teljesen elfogadott, hogy politikai pártok ifjúsági és diákszervezetei
12
Magyarországon nem adatott meg, hogy lotyaszájú KISZ-vezérek gyámkodásától mentesen képviselhessék érdekeiket dolná, hogy ostobaságokat beszéljen tandíjügyben, ha a FER-párti nyilatkozatokat követően elbarikádozott egyetemi irodákban, a faltörő kosként használt padok ütéseitől recsegő ajtók mögött kuporogva kellene a balos hülyegyerekeknek az amőbás felmentő csapatokban reménykedniük. Németországi tanulmányaim idején például legalább tucatnyi tandíjtüntetés tanúja lehettem, köztük olyannak is, amelyen jobb- és balol-
ve soroltak be a fer támogatói és Gyurcsány véleménye mögé. Ráadásul még mindig ott tartanak, hogy a tandíjt elvetik, de a fert támogatják. Szómágia. Tatai-Tóth András, az MSZP oktatási munkacsoportjának vezetője kijelentette: a Fidesz bűnt követett el (sic!) a tandíj 1998-as megszüntetésével, és a fer szerinte is a társadalmi igazságosságot szolgálja. A magát „elvszerű liberálisnak” valló SZDSZ-es Fodor Gábor decemberben felháborítónak nevezte, hogy „gyerekeket visznek
dali szervezetek együtt tiltakoztak a bevezetendő tandíj ellen (amit ott kint nem becézgettek „hozzájárulásnak”, ráadásul Németországban még a tandíj mellett is szóltak megfontolandó érvek). Franciaországban a minap fiatalok százezrei vonultak utcára az őket igen hátrányosan érintő munkajogi reformok ellen tiltakozva, amivel végül el is érték céljukat. Az európai politikai és egyéb ifjúsági és diákszervezetek európai szinten is szervezetekbe tömörülve képviselik érdekeiket (a teljesség igénye nélkül Youth Forum, YEPP, ECOSY, stb.), és nagyon is számon tartják az egyes tagországokban a diákok jogait érintő döntéseket. Ezekben az ernyőszervezetekben már régóta részt vesznek magyar tagok is, bár a tandíj ellen tiltakozó magyar jobboldal külföldről nézve is legjelentősebb ifjúsági szervezetének (Fidelitas) nem lesz most könnyű dolga az európai szintű érdekképviselettel. Úgy tudjuk, hogy a Fidesz ifijeinek pozíciói nemrégiben jelentősen meggyengültek az Európai Néppárt diákszervezetében, az EDS-ben . A tömörülésben régóta jelen levő Fidelitas állítólag anyagi gondok miatt helyez kevesebb hangsúlyt a külföldi szerepvállalásra. – R. T.
t
az utcára demonstrálni az egyházi iskolák magasabb költségvetési támogatásáért”, és azt kérdezte: „Lehet-e vinni gyerekeket tüntetni?”. Ez a magyar liberálisok hozzáállása a véleménynyilvánítás szabadságához. Nyugaton egy, a ferhez hasonló törvényjavaslat biztosan utcára vinné a tiltakozó tömegeket és a valódi balliberális pártokat. BEZZEG NYUGATON Jól ismerhetjük a nyugati hírműsorok felvételeit: alig húszéves lánykák, hátizsákos diákok, korosodó egyetemi tanárok vonulnak fel tömegesen az állig
felfegyverzett biztonsági erők között. Ha elszabadulnak az indulatok, össze is csapnak velük, kirakatzúzásra és kődobálásra könnygáz és gumibot a válasz. A tömeges tüntetések hetekig is elhúzódhatnak, de a diákság határozott fellépése általában meghozza a kívánt eredményt. Néhány példa az elmúlt évekből: Németországban 2003 decemberében több tízezer diák tüntetett az oktatásra szánt kiadások csökkentése és a szemeszterenkénti 500 eurós tandíj bevezetése ellen. A Berlinben és több nagyvárosban demonstrálók azt is kiHIRDETÉS
é
m
a
fogásolták, hogy kevés a hely az egyetemeken és túlzsúfoltak a termek. 2006 májusában a chilei fővárosban, Santiagó-ban középiskolások tüntettek azért, hogy töröljék el az egyetemi felvételi vizsgák és a diákigazolványok díját, valamint hogy váljon ingyenessé a városi tömegközlekedés a diákok számára. A rendőrség páncélozott járművekről vízágyúval és könnygázzal próbálta szétoszlatni a tüntetőket. A francia diákoknak is nagy tüntetési múltjuk van. Az első munkavállalásról szóló törvény miatti tavaszi tömeges demonstrációk meghátrálásra késztették a kormányt. Franciaország szinte valamennyi nagyobb városában tüntettek a fiatalok, akik országszerte mintegy félmillióan mentek az utcára. Olaszországban egymillió pedagógus és nyolcmillió diák sztrájkolt az állami iskolák védelmében 2004 végén, amikor a költségvetés tételeiben hátrányos megkülönböztetés érte volna az oktatási intézményeket. Pedig nem a tandíjról és az oktatók óraszám-emeléséről, hanem csupán olyan reformtervezet bevezetéséről volt szó, amely a bérekben nem követte a kétszázalékos inflációt. Magyarországon a szeptemberre tervezett diáktüntetéshez több oktatói és pedagógus szakszervezet is csatlakozna. Kérdéses, hogy a reális vélemény-nyilvánításra és a demokratikus jogok valódi gyakorlására szinte képtelennek nevezhető magyar társadalom élni tud-e alkotmány adta eszközeivel. Különösen igaz ez a közélettől elzárkózó, közönyös fiatalságra is. Nyugati társaiktól eltérően a magyar fiatalok nem állnak ki megszerzett jogaikért, saját érdekeiért. Évek óta szó nélkül hagyják az egymást váltó életképtelen reformterveket, a saját jövőjüket, sorsukat befolyásoló kormányzati lépéseket. Hogy szeptemberben változik-e a fiatalokról kialakult kép, csak rajtuk (rajtunk) múlik. – RAJCSÁNYI GELLÉRT 13
t
é
m
a
14
Fotó: Stock.xchng
A
vezérbika ezen a téren is a markát bátran és sikeresen dörzsölő miniszterelnök. Ő az univerzális csodafegyver, aki mindenhez ért, amolyan endékás konyhai robotgépbe oltott latin szerető. Az országot vállalati irányítási rendszer révén vezérli, e-mailen utasítja beosztottjait, s ha útközben ráz az Audi, laptop helyett diktafonra mondja szentenciáit, mint Cooper ügynök. A nap végén blogjában Morális Igazságtevőt játszik, érzelmeiből is felvillantva egy keveset. Az informatika persze nem erről szól, a sajtó viszont épp e látszatpéldákkal győzködi a digitális kultúrával alig barátkozó állampolgárt, ki is a hozzáértő. Ám a modern ketyerékkel közlekedő koalíciós politikusok képe mögött az utóbbi négy év számos sikertelensége búvik meg. Uncsi közhely a kakaóbiztos óvodai számítógép-beszerzés ügye. Az újraélesztett Sulinet Program az iskolákat és a fenntartó önkormányzatokat hozza lehetetlen helyzetbe, mivel a régi gépek cseréje, fejlesztése irreális kiadásokat okoz a közműszámlákat is alig fizetni képes intézmények számára. A Sulinet Expressz nevű szavazó-simogatás is sokmilliárdos pazarlást hozott, meghirdetett céljával ellentétben alig növelte a háztartások számítógép-ellátottságát. Kevés szó esik az elektronikus kormányzati gerinchálózat kiépítéséről, amelyre tízmilliárdos összeget költenek az adófizetők pénzéből. Létezik, de nem használható, mert kidolgozói nem gondoskodtak az adatvédelem, valamint az elektronikus aláírás-hitelesítés szabályainak gyakorlati megvalósításáról. Egymást érik az e-közigazgatásról szóló konferenciák és kiadványok, miközben az elektronikus adóbevallás is évről-évre kudarcok sorát hozta. Az elektronikus állami és önkormányzati ügyintézés pedig ma még csak álom, mint KISZ-táborban a jól szinkronizált pornófilm. A Gyurcsány-kormány nagy figyelmet szentel az informatikai szektornak, amelyben hatalma meghosszabbításá-
Telekommunikációs kormányzati pazarlások
Koalíciós ITélet Az első Gyurcsány-kormány megalakulása óta építi a fullajtársajtó a koalíciós pártok informatikai-technokrata imázsát. Szoclib politikusok rendszeresen mutatják be „kompetenciájukat”: hónaljuk alatt notebookot cipelnek, palmtopokat, okostelefonokat varázsolnak elő retiküljeikből, internetes fórumok és csevegőszobák rendszeres vendégei, a keményebbek blogon is eszet osztanak. nak újabb szövetségesét látja. Az előző két-három évben az építőipari multik váltak a koalíció barátjává – és valószínűleg fenntartójává – a public-private partnership keretében megvalósuló beruházások tömkelege miatt. E cégek ügyesen megfogalmazott tenderek révén 15–25 évre elosztva folyamatos bevételre tesznek szert az állami költségvetés terhére. Az új kormány gazdasági-pénzügyi szférából importált, közvetlenül a miniszterelnök alá rendelt kormánybiztosgurui valószínűleg hamarosan megkezdik a modern vállalatvezetéshez szükséges ügyviteli rendszerek, szoftverek, stb. beszerzését, hiszen számukra a modern munkavégzés ezek nélkül elképzelhetetlen. Bár a minisztériumokból és háttérintézményeikből eltűnik az irodai fotoszintetizálók egy része, a beszerzések újabb nagyösszegű kiadásokat okoznak.
Az utóbbi hónapokban több külföldi és magyar informatikai fejlesztő- és megoldásszállító cég jelentette be, hogy nagyobb figyelmet fordít az állami és önkormányzati intézmények igényeire. Ezek számára testreszabott alkalmazásokat fejleszt, berendezéseket szállít, megfelelő fenntartási és finanszírozási modellt nyújt. Több cég külön részleget hozott létre a fontos-pénzes ügyfélkör kiszolgálására. A tendereztetést ismerők tudják, hogy a jó ajánlat alacsony kezdőösszeget, és hosszútávú támogató (ősi finnugor szóval „support”) szerződést tartalmaz. Ez az állami pénzügyérek számára is kedves, mert nem egyszerre terheli a büdzsét, a hosszabbítás pedig mindkét fél kölcsönös érdeke. Magyarországon a kis- és középvállalkozások 2002 óta tartó kormányzati elfojtása miatt egyedül az állami szféra képes olyan megrendelésekre,
t
é
m
a
amelyek a multi szolgáltatókat lázba hozzák. A kormány így monopol megrendelőként olyan piacot és bevételi lehetőséget teremt, amely minden lojális cég számára hosszú távú növekedést biztosít. Ugyanígy a magyar piacra gyúrnak az egészségügyi berendezéseket és szoftvereket gyártó cégek is. Bár a miniszter megtizedeli a kórházakat, a megmaradó intézmények elavult berendezéseit hamarosan le kell cserélni. Molnár Lajos ellenőrizni kívánja azt is, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok befizették-e TBjárulékukat. Mindez csak országos informatikai rendszerrel ellenőrizhető, folyamatosan frissülő adatbázis révén. A pápai fickó és eszdéeszes barátai elhozták a kormánybarát cégek megélhetési Kánaánját. Ha az ellenzék nem lesz képes biztosítani az állami és EU-pénzek kifizetésének átláthatóságát, új Latin-Amerika épül. Ha nagyon szorul a hurok, legfeljebb a Kóka János Alapítványhoz pályázhatunk majd ösztöndíjért. – EÖRDÖGH PÉTER
Osztrák Turisztikai Egyetemi Képzés intenzív – nemzetközi –praxis orientált
!Új tagozat indul a Fertő-tónál! Ausztriában – Burgenlandban – Neusiedl am See-ben Információ: www.tm-austria.at/tourismuslehrgang – Budapest-Bécs autópálya/vonat-vonalon – Kötelező részvétel 2 x 5 egész napon szemeszterenként, többi rész otthonról eLearning-Plattformon
HIRDETÉS
15
é
m
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
a
Fotó: UFi/Késmárki Péter
t
Megalapozatlan vasútleépítések
A vonat nem vár, többé Az új magyar szociáldemokrácia és a modern európai köztársaság építése újabb fázisába léptünk, amikor a gazdasági miniszter bejelentette: leépítik és felszámolják a magyar államvasutak hálózatának 12 százalékát. A szakemberek kételkednek, az érintettek tiltakoznak, a kormány meg kitart a szándéka mellett. Pedig ezzel az EU törekvéseivel szemben foglal állást.
K
óka János gazdasági miniszter július 5-i sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a helyközi személyszállítás reformja részeként az idén 28 mellékvonalon állítják le a vonatokat. Szerepüket a Volán autóbuszai veszik át. Az azonnali bezárásra ítélt 942 kilométer vasútvonal a MÁV pályahálózatának 12,2 százalékát teszi ki, és a kormány számításai szerint a szakaszok működtetése alig 1,1 százalékkal járul hozzá a vasút személyszállítási árbevételéhez, miközben évente 6,5 milliárd 16
forintnyi deficitet, az összes veszteség 8,7 százalékát termelik ki. A meghökkentő stílusáról ismert helikopteres miniszter azt is hozzáfűzte: a MÁV utasai akár taxival is utazhatnának 942 kilométer mellékvonalon, szerinte az is olcsóbb lenne a mostani rendszernél. A kormány mégsem a taxizást, hanem a vasútpótló autóbuszok indítását tartja kifizetődőnek. A fő cél az, hogy sehol ne legyen párhuzamos vasúti és autóbuszközlekedés.
NEM TÁRGYALTAK A pannon pumás csávó úgy hozta meg százezrek életét és munkahelyét befolyásoló döntését, hogy előtte nem konzultált az érintett érdekképviseleti szervekkel és a vasútbezárásokkal fenyegetett térségek képviselőivel, mindössze társadalmi vitát javasolt a következő hónapokra. A Mozdonyvezetők Szakszervezetének vezetője, Borsik János cáfolta, hogy Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter egyeztetett volna az érintett szakszervezetekkel. Értetlenségét fejezte ki, hogy ha társadalmi vitát emleget a miniszter, akkor miért lehet már most tudni, hogy 2006. december 12-től nem közlekednek ezek a vonatok. A szakszervezet a sztrájkot is kilátásba helyezte. Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke is a sajtóból értesült a kormány terveiről. A helyi társadalom és a vasutasok eddig minden alkalommal összefogtak, ha a fejük fölött próbáltak meg hasonló lépéseket megtenni – figyelmeztetett Gaskó, aki arra is emlékeztetett, hogy mindeddig sikeres volt e két szféra közös fellépése.
t
é
m
a
ten jó kapcsolatokat ápol a szocialis- kormánynak, akkor is érdemes számolHÁTRÁNYBAN MARADNAK nunk. Nem kell matematikai zseninek A sok helyen amúgy is hátrányos hely- tákkal. A térségi szervezetek mellett a radi- lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: ha az zetű térségeket átszelő vasútvonalak mentén társadalmi ellenállás bontako- kális környezetvédő Levegő Munka- összes vasútvonal 12 százaléka a veszzik ki. Az érintett települések polgár- csoport is arra kérte a gazdasági és teség 8,7 százalékát adja, akkor ezek a mesterei a médián keresztül is tiltakoz- közlekedési minisztert, hogy a kor- vonalak arányosan kevesebb vesztesétak a települések számára létfontossá- mány haladéktalanul vonja vissza a get okoznak, mint a fővonalak. A vogú vasút megmaradása érdekében. MÁV-szárnyvonalak felszámolásáról nalak felszámolása is nagy összegbe kerül, ráadásul a buszok beszerzése is biMezőcsáton polgári engedetlenségi hozott döntést. zonytalan, lásd lentebb. mozgalmat is emlegetnek. Az elzárt A „kevés utas, kevés bevétel” érv helyen fekvő dél-borsodi településnek CÁFOLHATÓ ÉRVEK nagy szüksége van az ország vasúti fő- Több, sajtónak nyilatkozó szakértő azt sem állja meg a helyét, hiszen a mellékállítja, a kormány által felhasznált ki- vonalakon jellemzően kis kapacitású vonalaihoz való csatlakozásra. Zala megyében úgy szüntetnék meg mutatások generált számok, tehát erő- „Piroska” motorvonatok járnak, ahol az a szlovén határ felé vezető sen felülbecsülték a veszteségességről átlagos húsz fő körüli kihasználtság Zalegerszeg–Rédics vonalat, hogy szóló adatokat. De ha igazat adunk a igen jónak mondható, szemben néhány fővonalon közlekedő vonemrég az EU-s INTERREG natkígyó hétköznapi adataival. III/A pályázat keretében elAz is gyengíti az érvet, hogy a nyert keretösszegből készültáv utasszám/ jegyeket távolságra, és nem tetek tervek a régóta várt nemvonat (km) lepülés-település viszonylatra zetközi összeköttetésre, a adják ki, így semmiféle statisztiAlmásfűzítő–Esztergom 38 21 szlovéniai Lendvával való kapka nincs arról, hogy ki hova Veszprém–Veszprémvarsány 45 29 csolat újbóli megteremtésére. utazik a megváltott jeggyel. Pápa–Környe 88 12 Lentiben nemrég tartottak Azt is állítják, hogy drága a Pápa–Csorna 37 9 egy konferenciát, amelyen a fenntartás, drága a felújítás. A Körmend–Zalalövő 23 14 vasút szombathelyi és buda942 kilométernyi mellékvonalRédics–Zalaegerszeg 49 28 pesti képviselői mellett a mehálózat felújítása Kóka János gyei közgyűlés vezetői és gazZalabér–Zalaszentgrót 6 4 szerint 200 milliárd forintba kedasági szakemberek is részt Lepsény–Hajmáskér 31 15 rülne. Nos, amíg Magyarorszávettek, ahol a két ország köSomogyszob–Balatonszentgyörgy 57 55 gon akár hárommilliárd forintzötti vasúti felújítások terveit Godisa–Komló 19 41 ba is kerülhet egy kilométer ismertették. Derült égből vilSellye–Villány 58 26 autópálya, addig Kóka számai lámcsapásként jött a jövőt Diósjenő–Romhány 18 19 alapján egy kilométer vasúti tervezők számára a vasút Balassagyarmat–Ipolytarnóc 41 28 mellékvonal felújítása alig 200 megszüntetésének híre. Kisterenye–Kál-Kápolna 55 35 millió forintból megtörténhet, A Nagyatád–Somogyszob Szilvásvárad–Putnok 34 14 ami tizenötször olcsóbb az auközötti rövid, kilenc kiloméMezőcsát–Nyékládháza 17 15 tópályánál. Kóka és Csillag Istteres szakasz viszont úgy tűKazincbarcika–Rudabánya 15 18 ván SZDSZ-es gazdasági minik, kimarad az idei megAbaújszántó–Hidasnémeti 30 20 niszterek talán mesélhetnének szüntetésből. A rövid vonaNyíradony–Nagykálló 23 14 egyet-mást az autópályák elkélon naponta hét alkalommal Mezőhegyes–Battonya 18 30 pesztő költségeinek okairól. ingázik oda-vissza szinte telt Kisszénás–Kondoros 6 3 házzal a Piroska becenevű Vésztő–Körösnagyharsány 32 15 VASÚT ROSSZ, BUSZ JÓ? Bz-motorvonat, munkába Murony–Békés 8 15 A kormány rendszeresen azzal igyekvő emberekkel, diákokMakó–Hódmezővásárhely 34 25 indokolja a döntést, hogy meg kal, turistákkal. A vonal megSzentes–Orosháza 40 25 akarják szüntetni a vasút és a kímélésében szerepet játszKunszentmiklós–Dunapataj 50 25 buszjáratok párhuzamos közhatott Gyenesei István, a térFülöpszállás–Kecskemét 39 25 lekedését, és a most megszűnő ség független országgyűlési Kiskőrös–Kalocsa 31 20 vasútvonalak helyén elég lesz képviselője is, aki közismer-
Megszüntetésre ítélt vasútvonalak
folytatás
17
é
m
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
a
majd egy busz is. Ez az állítás többszörösen cáfolható. A Közlekedéstudományi Intézet (KTI) 2003-ban készült felméréséből az derül ki: a vonatok helyébe lépő autóbuszokkal a 28 most kiszemelt vonalon biztosan tovább tart majd az utazás, mint a vonatokkal. Az utak a legtöbb helyen nem párhuzamosak a vasúttal, így a leendő buszjáratoknak ide-oda szlalomozva jóval hosszabb utat kell majd bejárniuk, ami által jelentősen megnő a menetidő, a benzinköltség, a környezetszennyezés. Csupa olyan dolog tehát, amire nem is kell ügyelni a 21. században… Ráadásul elmaradott térségekről van szó, ahol a kis falvakat összekötő utak még a pesti Thököly útnál is rosszabb állapotban leledzenek, így a buszok műszaki állapota gyorsan fog romlani. Az is kérdéses még, hogy miből finanszírozzák a buszok forgalomba állítását, mert az egyszerű „új buszokat veszünk” kijelentés mellett nem hallunk az ehhez szükséges költségek biztosításáról. A busztársaságok megyei szinten működnek. Kérdéses,
Fotó: UFi/Késmárki Péter
t
Vágányzár hogy a megyeközi távlatokban hogyan sikerül majd a különböző társaságoknak egyetértésre jutniuk a vonatpótló buszok elindítása ügyében. És azt is tudni kell: mint személyszállításban érdekelt, konkurens, profitorientált vállalatok, a Volán-társaságok és a MÁV között nem mindenütt felHIRDETÉS hőtlen az üzleti kapcsolat. Ez is nehezítheti a Kóka által oly könnyűnek gondolt reformot. EU-ELLENES KORMÁNY? Az EU vasútpolitikája, okulva a nyolcvanaskilencvenes évek óriási mértékben növekvő közúti járműforgalmából, a vasúti infrastruktúra fejlesztésére ösztönöz. Mégis egy közelmúltbeli uniós felmérés szerint Magyarország az EU-s vasúti irányelvek megfelelősége szempontjából a 23 vasúttal rendelke-
18
ző tagország közül csak a 20. helyen áll (Máltának és Ciprusnak nincs vasútja). Az EU illetékes hatósága a tíz új tagállam csatlakozását megelőzően a 12. helyre rangsorolt vagy annál is gyengébbnek minősített országok ellen eljárást indított. Az Európai Parlament és a tanács tavalyi döntése alapján 2006. január 1-jére azonban már minden tagországban értékelni kell az európai irányelvek betartását. Vagyis már most készülnek a magyar vasúti helyzetről az első megállapítások – miközben a kormány a vasúthálózat folyamatos ritkítását tűzte ki célul. A megszüntetendő vasútvonalak között néhányat valóban értelmetlen tovább fenntartani. De, ahogy a fentiekből is kiderül, a hálózat 12 százalékának egy döntéssel való egységes megszüntetése megalapozatlan, hisz jó állapotban lévő, kihasznált vonalak is vannak közöttük. A kormány nem konzultál, szembemegy az európai folyamatokkal, és olyan központi utasításos rendszert vezet be, ami nehezen egyeztethető össze a szubszidiaritás, a demokrácia elveivel. És a józan ésszel. – R. G.
é
m
a
Fotó: MTI/TASR/Stefan Puskas
t
Eb ura Fico
A szlovák szindróma Immár a nemzeti témában hagyományosan kezeit tördelő hazai baloldali kormányzat is hallatni kényszerült a hangját az újdonsült szlovák koalíció politikusainak magyarellenes ámokfutása miatt. Pozsony magatartása azt is jelzi: a kisebbségi magyar politizálás lehetőségei az elmúlt tíz év viszonylagos „konjunktúrája” után ismét beszűkülhetnek a szomszédos országokban.
G
yurcsány Ferenc – északi szomszédunk megnevezése nélkül – azután fejezte ki „megütközését a gúnyos, megvető, más nemzeteket sértő kijelentések” miatt, hogy a kirohanásairól ismert Ján Slota – immár a második legnagyobb szlovák kormánypárt elnökeként – a Magyar Koalíció Pártjának betiltását követelte, illetve megjegyezte: irigyli a cseheket, hogy elűzték országukból a szudétanémeteket, s ezért már nincs olyan gondjuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal. Göncz Kinga „aggódó hangvételű” levelet intézett szlovák kollégájához, amelyet azonban maga Fico söpört le pökhendi módon az asztalról.
Tudatában annak, hogy a magyar szociálliberális kormányt aligha lehet komolyan venni a határon túli magyarok ügyében, egyszerűen közölte: a levelet nem tartja fontosnak, hiszen „annyi levél kering a világban”. A ROSSZ, A ROSSZABB ÉS A CSÚF Júliusi megalakulásakor sokakat meglepetésként ért az új szlovák kormánykoalíció összetétele, a SMER házasságkötése a pozsonyi politika két régi fenegyerekével: a Slota-vezette Szlovák Nemzeti Párttal és a hanyatlóban lévő, Vladimir Meciar-féle HZDS-szel. Pedig igazából csak összenőtt, ami összetartozik, s Fico egyes hírek szerint már a
választások előtt is ezzel a felállással számolt – állítólag a SMER mögötti vállalkozói kör ezt a megoldást támogatta. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Fico egyszemélyes médiapárt élén áll, amely még egy kudarcot valószínűleg nem élt volna túl. (2002-ben proteszttömörülésként a harmadik legtöbb szavazatot kapta, de akkor a hatalmi jobbközép koalíció pártjai – kihagyva a SMER-t – meg tudtak egymással állapodni a folytatásról.) Ficonak tehát vélhetőleg ez volt az utolsó esélye a kormányra kerülésre és ehhez könnyen irányítható, „hálás” partnereket keresett – és talált az alkoholista, számkivetett Slota és a fogait vesztett oroszlán, a szétboxolt fejű Meciar személyében. Mindebből az is következik, hogy az új koalíció politikai és kormányzati szempontból egyaránt felkészületlen társaság: a kormánytagok a három párt félszürke – vagy tán egészen az – holdudvarából előtűnt nevüksincs vállalkozók, akik vélhetőleg amatőr módjára, hibát hibára halmozva fognak kormányozni. A fejlemények máris a befektetők elbizonytalanodását váltották ki: a nemzeti valuta jelentősen gyengült a SMER–SNS–HZDS-megállapodás hírére. Magyar szempontból folytatás
19
t
é
m
a
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
nem kis frusztrációt kiváltva az EU letően – az elmúlt években a SMER vonták be azokat a kormányzásba biazonban egyelőre kivár a szlovák ese- nemcsak a kormány ellen szavazott, zonyos engedmények (elsősorban hamények megítélésével, ami persze a hanem éles és teátrális politikai kiro- talmi pozíciók és pénzelosztási hatásHaider-ügyben elszenvedett fiaskó hanásokat intézett a magyarok ellen. körök) kíséretében a kilencvenes évek után – az ő szempontjukból – némi- Most pedig a Szlovák Nemzeti Párt második felében. Valójában soha nem leg érthető. (A helyzet sajnos az, hogy prédájává lettek a magyarság szem- mondtak le a homogén nemzetállam a magyarkérdéstől Brüsszelben és a pontjából kulcsfontosságú, s eddig az megteremtéséről, csupán a magyarelletöbbi nyugati fővárosban is „falra MKP ellenőrzött tárcák, így az oktatá- nes retorikát vették takaréklángra – másznak”, a populizmus pedig egyelő- si és a régiófejlesztési minisztériumok. egy időre. A szlovák események fényéNem sok jót tartogat tehát az elkö- ben aligha lehet elvonatkoztatni attól a re nehezebben megfogható, mint Haider nácizmusra tett utalásai.) Je- vetkező időszak. Politikai okokra hi- ténytől, hogy – kevésbé látványosan lenleg tehát úgy tűnik, hogy amíg a vatkozva minden bizonnyal több ezer ugyan – hasonló folyamatok játszódmagyar közösséget valami nagyon sú- magyar szakembert távolítanak majd nak le Romániában is. Az RMDSZ mozlyos inzultus nem éri, aligha számítha- el az államigazgatásból. Megnyirbál- gástere egyre szűkül a koalícióban, a tunk szövetségesekre Pozsony megre- hatják az iskolaügyet és a révkomáro- kormányzati részvétel legfőbb eredmégulázásában. Tudja ezt Fico is, akit mi egyetem támogatását is, akár be- nyeképp felmutatni kívánt, de a szenátus által tavaly ősszel egyes hírek szerint megalázó körülmények még az eddigi reagáláA mostani pozsonyi események mindenesetre rámutatnak között – a román–masok is megleptek, arra, hogy a szomszédos országokkal kapcsolatos távlati gyar kormányülés után mert simább menetre két nappal – leszavaszámított (az Európai magyar elképzelések – miszerint az EU- és NATOzott kisebbségi törvény Parlament egyként integrációval párhuzamosan megerősödnek általános vélemények ítélte el az új koalícia demokratikus erők és háttérbe szorulnak szerint minden erőlköót, az európai szociaa nacionalisták – megalapozatlannak bizonyultak dés ellenére halottnak listák pártja pedig feltekinthető. Egy esetlefüggesztette a SMER tagságát). Elhatárolódni egyelőre nem zárásra is kényszerítve azt. Elapadhat- ges – s a jelenlegi román belpolitikai is hajlandó koalíciós társa kijelentései- nak a dél-szlovákai régióba irányuló helyzetben valószínűsíthető – előrehotől, mindössze azt hajtogatja, hogy uniós fejlesztési források – a lista zott választás esetén pedig aligha biztosított a bársonyszék a romániai ma„Európa-barát kormányát” tettei alap- hosszú. gyar politikusok számára. ján kell majd megítélni. Miért is lenne biztosított? Az EU- és Bár a szlovák politikai elit alapvető A MÓR MEGTETTE… magyarellenessége – egyes személye- A mostani pozsonyi események min- NATO-tagság birtokában Pozsonyban ket, de nem pártokat leszámítva – en denesetre rámutatnak arra, hogy a – és Bukarestben – immár úgy vélik: a bloc kimutatható, a jelek szerint Fico szomszédos országokkal kapcsolatos mór megtette kötelességét, a mór meaz utóbbi évek szalonképesítési erőfe- távlati magyar elképzelések – miszerint het. A legutóbbi szlovákiai helyhatósászítései ellenére az átlagnál is határo- az EU- és NATO-integrációval párhuza- gi választásokat a „mindenki a magyazottan magyarellenesebb álláspontot mosan megerősödnek a demokratikus rok ellen” alapszabály vezérelte, a maképvisel. Jól példázza ezt, hogy az erők és háttérbe szorulnak a naciona- gyarok által legjelentősebb arányban 1998-as koalíciós tárgyalásokon, az el- listák – megalapozatlannak bizonyul- lakott Nyitra megyében széles korső Dzurinda-kabinet megalakulásakor tak. Az idei szlovák választások ered- mánypárti és ellenzéki összefogással Fico – akkor még az (utódpárti) De- ménye már önmagában is cáfolja ezt a „Szlovák Koalíció” alakult az MKP ellen. mokratikus Baloldal Pártja színeiben – tételt. A figyelmesebb szemlélőnek Fico most formailag is véget vetett a követelte az MKP kihagyását a kor- azonban az is feltűnik, hogy Szlovákiá- mosolydiplomáciának. Románia 2004 mányból, a legutóbbi helyhatósági vá- ban (és Romániában) a „demokratikus- óta a NATO tagja, s egyre valószínűbb, lasztásokon pedig a SMER egyedül az nak” tekintett erők – tisztelet a kivétel- hogy 2007 elejétől az Európai Unió tagMKP-val zárta ki a koalíciók lehetősé- nek – nem belső indíttatásból, hanem jává is válik. Nem lenne meglepő, ha jögét. A magyar szempontból kiemelt az euroatlanti remények beteljesítése vőre az RMDSZ – mint most az MKP – kérdésekben – így a révkomáromi érdekében taktikai okokból egyeztek ki hirtelen légüres térben találná magát. – BENKŐ LEVENTE CSONGOR Selye János Egyetem megalakítását il- a magyar érdekképviseletekkel. Ezért 20
t
Egy kártékony csacsiság
Idegengyűlölő kisvárosi matrónák a szélsőbalról A Népszabadság Online a minap váratlan, kárörömmel elegy megkönnyebbülést okozott a polgári oldalon. A Tárki friss felmérésére és Sík Endre kutatásvezetőre hivatkozó „Szélsőbalos idegenfóbia” című írás (2006. július 19.) ugyanis arról adott hírt, hogy baloldali beállítottságú polgártársaink sokkal inkább idegengyűlölők, mint az átlagmagyar.
A
cikk ezzel látványosan cáfolta az utódpárti sajtó évek óta folyó, tárgykörbeni vádaskodásait, sőt, a hazánkban ma mindenre kiterjedő bipoláris politikai szemléletmód szerint egyenesen öngólt lőtt. Ha azonban alaposabban elolvassuk Czene Gábor írását, korántsem lehetünk biztosak abban, hogy szélsőbaloldali vagy akár csak baloldali emberek attitűdjét tükrözi, és hogy a tükrözött attitűd egyáltalán idegenfóbia-e. A cikk szerzője szerint ugyanis „A megkérdezettek egy 1-től 10ig terjedő skálán jelezhették, mennyiben tartják magukat jobb- vagy baloldalinak. A leginkább elkötelezettek az 1-es kategóriát jelölték meg.” Továbbá: „Sík Endre, a reprezentatív kutatást vezető szociológus elmondta, hogy – miközben a szélsőjobbosok aránya az átlagos öt százalék körül maradt – a korábbinál jóval többen sorolták magukat a szélsőbaloldalinak számító csoportba: a válaszolók csaknem tizede tartozik ide.” Eszerint tehát a felmérésben az számított baloldalinak, aki saját magát annak tekintette. Csakhogy minden önminősítés megbízhatatlan: az, hogy magamat baloldalinak (vagy éppen jobboldalinak, daliásnak, demokratának, toleránsnak, netán viccesnek) tartom, nem jelenti azt, hogy az is vagyok. A megkérdezettek saját minősítésére való hagyatkozás tehát eleve kér-
désessé teszi a politikai beállítódás mérésének hitelességét. A másik probléma az, hogy szélsőbaloldalinak egyáltalán nem azt nevezzük, aki a leginkább baloldali. Megkockáztatom, hogy a szélsőbal politikailag messzebb áll a baltól (amiképp a szélsőjobb is meszszebb van a jobbtól) mint a bal- és a jobboldal egymástól. Szélsőbaloldali az, aki akár a törvénnyel szembeszegülve, erőszakos úton is hatalomra segítené a kommunistákat. Amíg tehát a bal- és a jobboldal a demokráciáról, addig a szélsőbal és a szélsőjobb a diktatúráról szól, amely céljait akár népirtás árán is kész megvalósítani. A Tárki által használt tízpontos skála pedig korántsem ennek a speciális attitűdnek a bemérésére szolgált, amit az is alátámaszt, hogy az eredeti Tárki-sajtóközleményben szó sem volt szélsőbaloldaliságról. Az tehát több okból is bizonytalan, hogy milyen politikai beállítottságú emberek szerepeltek a felmérésben. Most már csak az a kérdés, hogy miről is kérdezték őket? Tényleg az idegenekkel kapcsolatos attitűdjükről, amint azt a Népszabadság – és a Tárki sajtóközleménye – állítja? Nézzük csak az eredeti Tárki-jelentést: „Felmérésünkben különböző etnikumokat soroltunk fel, amelyekről meg kellett a kérdezetteknek mondaniuk, hogy befogadnák-e az országba őket.” Nos, ez a kérdés nem az idegenek
é
m
a
elfogadásáról vagy elutasításáról, hanem többről: a befogadásukról szól. A különbség óriási: a befogadás nem egyszerűen szimpátiát vagy ellenszenvet, hanem napról-napra történő, sokszempontú alkalmazkodást kívánó, a véglegesség súlyával terhes érdekviszonyt jelent. Más dolog valakit vendégül látni, vele jókat beszélgetni, netán közösen tevékenykedni, mint együtt élni. A befogadás a segítő elfogadás szélsőséges, legmagasabb rendű formája. Ennek megfelelően egy népcsoportnak a be nem fogadása korántsem jelenti annak elutasítását. A Népszabadság július 19-i írása hemzseg a szakmai és megfogalmazási hibáktól, amelyek egy része visszavezethető a Tárki felmérési módszerére és kommunikációjára. Ennek következtében hiteltelennek tartom a cikk megállapítását, hogy „az idegenellenesek aránya jelenleg 27 százalék.” A helyenként groteszk hibaözön bizonyára nem a rosszindulat szüleménye, mégis nagy baj, hiszen az idegenellenesség vádja a ma uralkodó koalíció talán legfőbb morális muníciója. A Tárki-felmérésről közölt NOL-cikk annál is bosszantóbb, mert létezik egy, a kérdéskört korrektül tárgyaló anyag: a Magyar Gallup Intézet több mint tíz éven át, 1993 és 2003 között folyamatosan végzett felmérése (l. www.gallup.hu). Ez utóbbi szerint ebben a tíz évben jelentősen csökkent Magyarországon az idegenek, a cigányok és a zsidók iránti intolerancia. És most tessék figyelni, mert a jó kérdésre adott válasz következik: ez az intolerancia a kilencvenes évek második felében magasabb volt az MSZP szavazói között, mint az MDF, a Fidesz vagy az SZDSZ szavazóinak körében. A Tárki-felmérésből csupán az állapítható meg, hogy a „baloldaliság” sokkal népszerűbb dolog, mint a „jobboldaliság”. Az önminősítés módszere ugyanis körülbelül ennyinek és nem többnek a megállapítására alkalmas. Ez azonban nem kevés. Ha a Fidesz kommunikációs szakértőinek csak ennyi is feltűnik, akkor a Tárki már nem fáradt hiába. – PÁKOZDI IMRE 21
t
é
m
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
a
Interjú Lepés Gáborral, a Balkan Fanatik frontemberével
Trendivé tesszük a hagyományt Fotó: UFi
dernebb elektronikus zenével. És bár első videóklipjüket a média – obszcenitásra hivatkozva – csak éjszaka volt hajlandó játszani, debütáló albumuk 2004-ben megkapta az év legjobb World Music lemeze díjat. Az őszre várható második nagylemez kapcsán beszélgettünk Lepés Gáborral, alias Lepével, a Balkan Fanatik frontemberével.
E
lektronikus alapok, népzene, rap, tánc, fényjáték: ez a Balkan Fanatik. 2003-ban robbantak be a magyar zenei életbe. Formabontó hangzásviláguk Közép-, Kelet-Európa és a Balkán népzenéjét vegyíti a legmo22
Ufi: Ars poeticátok szerint zenétek nem hagyományőrzés, hanem hagyományélés. Ezt hogyan kell értenünk? Lepés Gábor: Aki ma Magyarországon népzenével vagy népzene-feldolgozással foglalkozik, azt hagyományőrzőnek tekinti a nagyközönség. Mi a tevékenységünkkel formabontók kívánunk lenni. Nem csak őrizni akarjuk a népzenét, cé-
lunk a teljes átélés. Szeretnénk, ha a népi kultúra mindennapjaink része lenne. UFi: A népzenét őrzők hogyan fogadták kezdeményezéseteket? L. G.: Első lemezünk 2003-ban jelent meg. Akkor sokan még kétkedve fogadták az általunk teremtett hangzásvilágot, nem igazán értették, hogyan lehet a népzenét ennyire beledolgozni az elektronikus zenébe. Ma már jobban elfogadnak bennünket, hiszen célunk az értékek megőrzése. Ufi: Koncertjeiteken a népzene energiáját vegyítitek a modern elektronikus zenével. L. G.: A népzene dinamizmusát, ősi energiát próbáljuk áthozni a XXI. századba. Mi elsősorban az ösztönökre és az érzésekre próbálunk hatni. Úgy érezzük, hogy erre szükség is van. A népzene, a népi kultúra – ellentétben a környező országokkal, de akár a Nyugattal is – mindig is egy kicsit mellőzött dolog volt Magyarországon. Szerencsére az utóbbi években egyre többen fedezik fel a népzenét, a népi kultúrát, számos népzenei alapokról építkező zenekar tevékenykedik az országban. Ufi: Miért fontos számotokra a hagyomány? Milyen szerepe lehet a XXI. században? L. G.: Szerintünk a hagyománynak egyre fontosabb szerepet kellene játszania. Sajnos a világ abba az irányba halad, hogy egyre több ember veszti el a gyökereit, a talajt a lába alól. A hagyomány olyan támasz lehet, amelynek segítségével talán sikerül megőrizni saját magunkat, az identitásunkat. Ufi: Formabontó a zenekar felállása, miért alakult így? L. G.: A csapat felépítése kicsit öntörvényű, mert Yorgosszal ketten alkotjuk a zenekart. Emellett vannak állandó közreműködőink is: az MC Jammin művésznévre hallgató szőke rapperlány, aki egyébként főfoglalkozását tekintve profi táncos és egy nagyon fiatal rapper fiú, Rise FM. A koncerteken kiegészülünk Kottler Ákos dobossal, a lemezeinken
t
pedig rengeteg vendég népzenész szerepel. Ufi: Nemrégen kisebbfajta botrány kerekedett körületek. Mi is történt a falloszos videóklippel? L. G.: A „Fuckmen” című számunk klipje egy kicsit tiltólistára került. A történethez tudni kell, hogy a zenekar másik állandó tagja, Yorgosz (Georgios Tzortzoglou) görög származású, az egyik görög városkában pedig az ókor óta megülik a termékenység ünnepét, amelynek a fallosz a jelképe. A közösségi forgatag lett a mi „Fuckmen” című számunk alapja, ott vettük fel a klipet. A hazai sajtó a felvételt obszcénnak tartotta, amit valamelyest meg tudok érteni. A felvételről ugyanis nem derül ki a termékenységi ünnep családiassága és a hagyománytisztelete. Ugyanakkor a média viselkedését némiképp álszentnek tartom. Ez az álprüdéria egyébként az egész nyugati világot jellemzi. Ufi: Ha már Nyugatnál tartunk, külföldön hogyan fogadják a Balkan Fanatikot? L. G.: A World Music, a világzenei irányzat körülbelül húsz éve indult, született. Mint oly sok más stílus, ez is az angolszász kultúra szülötte. Egyébként is jellemző, hogy az egész világ az angolszász popzene bűvöletében él. A kelet- és közép-európai, a balkáni népzene nyugati felfedezése napjainkban zajlik. Az Egyesült Államokban a balkáni, közép-európai népzene ma még ugyanolyan kuriózumnak számít, mint az arab vagy az ázsiai hangzásvilág. A mi új lemezünk is nemzetközivé vált: tavaly összebarátkoztunk a műfaj nemzetközi sztárjával, a londoni Transglobal Underground zenekarral. A barátságból egy közös szám is született; a Muzsikás és Sebestyén Márta után szabadon újrafeldolgoztuk az „Azt gondoltam, eső esik” című magyar népdalt. Kovács Nóri népdalénekessel és a T.G.U tagjainak közreműködésével (Hamid Man Tu – dob, Sheema Mukherjee – szitár, Tuup – rap) összehoztuk a kelet-európai dallamvilágot
az indiai szitárjátékkal, és egy nagyon finom dub kerekedett belőle. Ufi: Az angolszász kultúrát emlegetted. Számaitok jó részében ti is angolul énekeltek, vagy angolul szövegeltek. L. G.: Igen, ez mindig is célunk volt. Szeretnénk, ha a mi kultúránkból Nyugaton is meg tudnánk mutatni, meg tudnánk értetni valamit. Ufi: Hogy áll össze a Balkan Fanatik zenekészítő boszorkánykonyhájában egy dal?
A hagyomány olyan támasz lehet, amelynek segítségével talán sikerül megőrizni saját magunkat, az identitásunkat L. G.: Szerencsésnek érzem magunkat, mert zenében mindannyian szabadgondolkodásúak vagyunk. Nem félünk kísérletezni, nem félünk az új dolgoktól. Sőt, leginkább az újdonságok motiválnak minket a munkánk során. Ha például Yorgosz hoz egy csángó népdalt, megpróbáljuk megtalálni hozzá a modern könnyűzenei köntöst. Adott esetben ez egy drum and bass, trip-hop, vagy house alap is lehet. Ősszel megjelenő második lemezünk első single-je az „Egyedem begyedem” mondóka felturbósított technováltozata, nagyon szereti a közönségünk. Ufi: Ahogy Ti mondjátok: ez csángó rock and roll. L. G.: Igen, a „Kerek a szőlő levele" című 5/8-ados népzenei feldolgozásunkat nevezi így Yorgos. Mi nagyon szeretjük, a közönségnek azonban még ma is ki-
é
m
a
csit szokatlan ez a ritmusképlet. A magyar ember a négynegyedet érti elsősorban. UFi: És mennyien értik a ti zenéteket? A Balkan Fanatik főállású munka vagy hobbi? L. G.: Egyelőre csak hobbi, mindannyiunknak van „főállása”. Örülnénk, ha ebből élhetnénk, de ez ma Magyarországon kevésbé elképzelhető. Ezért is lettem a zenélés mellett hangmérnök és zenei producer. UFi: Több popzenekar, Ákos és a Megasztár hangmérnöke voltál. Mit gondolsz a magyar könnyűzene helyzetéről? L. G.: Rettenetes a túlkínálat a mai magyar piacon. Ahhoz, hogy figyeljenek rád, valami eredetit kell alkotni. Nem újat, eredetit. Újat ma már nem lehet létrehozni. A Megasztárral kapcsolatban tudni kell: a zenebiznisz egy olyan felépítmény, amelyben kétféle módon lehet sztár az emberből. Vagy rendkívül tehetséges vagy, és lesz egy olyan rajongótáborod, amely éveken át elkísér, lásd Ákos esetét. Szerintem ez a szerencsésebb eset. Vagy pedig lesz olyan lehetőséged, hogy a média fél éven keresztül bombázza az embereket veled, és mellette még tehetséges is vagy. De ha ez alatt a félév alatt nem tanulod ki a szakmát, akkor eltűnsz a süllyesztőben. Ez látható a Megasztár különböző sztárjainak a karrierjében. Esélyt kapnak. A Balkan Fanatik összetenné a két kezét, ha fél éven keresztül folyamatosan a médiában szerepelhetne. Ahhoz, hogy valaki egy húszéves karriert fusson be, szerintem megalapozott építkezés kell. UFi: Úgy tűnik, ti a megalapozott építkezést választottátok. L. G.: Így van. Egyre többen jönnek a koncertekre, és mi is egyre inkább át tudjuk adni a bennünk és a zenénkben élő energiát. Trendivé tesszük a hagyományt. – HEGEDŰS ZOLTÁN, RAJCSÁNYI GELLÉRT 23
p
u
n
c
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
s
24
Fotó: Stock.xchng
A
rutin kialakításához nem szükséges a dalmát tengerpartig utaznunk, megteszi az agárdi Napsugár strand is. Előre szeretnék elnézést kérni azoktól az olvasóktól, akik a kis édes narancssárga lasztijukkal történő passzolgatást tekintik fő tevékenységüknek a strandokon akkor, amikor mikrotangák végtelen mennyisége tárul eléjük. Jó lasztizást kívánva nektek, mi most lépjünk be a „Hesszelők” feliratú ajtón. Kulcsfontosságú fegyverünk a gigaméretű réjcsárlszos napszemüveg, aminek az alja a szánkat, a teteje a szemöldökünket takarja. Ez a célszerszám nyújt megfelelő alapot a barátnőnk felől érkező alaptalan és rosszindulatú támadások kivédésére. A napszemcsónak köszönhetően magunkból kikelve védhetjük sértett önérzetünk maradékát, ilyenkor egy leheletnyit hitelesebb a „dehogy néztem a fagyisnál álló, falatnyi tangás bombázó szőke tündért, meg a fekete, hosszúhajú barátnőjét” típusú védekezés. Kisebb diszkrepancia így csak akkor merülhet fel, amikor a minket túl jól ismerő csajunk, a fejünk tartásából megmondja, merre nézünk a napszemüveg alatt. Ilyenkor persze nem hiszi el, hogy a gyékény mintázata érdekel. Zárótüzet kapunk, ha túllépjük az egy irányba engedélyezett négy tizedmásodpercet, ergo „nyálamat csurgatva bámulom” a monokiniben napozó és egymást naptejjel kenegető húszéves lányokat. Pedig dehogy. Az ötvenhárom éves német nagyit hesszelem, aki szörfleckéket vesz, vagy a kuka mellé dobott almacsutkát, barackmagot, vagy a kötelező strandkellékként két szekérderéknyi kajával megjelenő kilenc tagú családot bámulom. Kezdő sorstársaimnak ilyen esetekben nőnk domesztikálására epres Cornetto felajánlását javaslom. Ez a látszatmegoldás csak olyan barátnő esetében hatásos, aki még gyanútlan és nem sejti a bennünk rejtőző, hetes osztályzatúnál jobb nőegyedek láttán azonnal bekapcsoló raptor üzemmód létét.
Hesszelési technikák kezdőknek és haladóknak
Raptor a beach-en A tomboló nyárban az első útba eső vízpart ideális arra, hogy flegma beachfaktornak álcázva magunkat hetekre elegendő vizuális élménnyel töltsük fel a képtárunkat. Ennek módszertana azonban nem olyan egyszerű. Pontosabban tanulni kell ezt is. Nem árt azonban óvatosnak lenned, kis raptorom, ha tigrisbe ütközöl. Főleg, ha a tigriske egy hatvan centi átmérőjű bicepszen pihen. Ebben az esetben felejtsd el a kiszemelt prédát, hiába tökély a popsija. Haladó kandúroknak javaslom krízishelyzetben (értsd: bukta esetén) a visszatámadás eszközét. Ha tapasztalod, hogy felmerül a csajod részéről bármilyen provokáció, azonnal hozd szóba volt exeit, melyikről milyen lesújtó a véleményed, spékeld meg az egészet nőd családjának kőkemény bírálatával. Amíg ő levegőért kapkod, és dühösen azon gondolkodik, melyik sértés miatt vágjon vissza, nézd tovább a viháncoló kodolányis lányok pettingbe fajuló naptejezését. Máris nyertél. Ősi szabály: so-
se védekezz, abból nem jöhetsz ki jól. Sose veszítsd el az önuralmad, mindig te irányíts! Ez a taktika bármikor bejön, hogy jobban értsd, ugyanez, más élethelyzetben: ha számon tartja vagy számon kéri a pénztárcádban az óvszereid számát, azonnal támadd a személyi szféra megsértését (turkálás más pénztárcájában); tudd, hogy privát szférádat a Büntető Törvénykönyv is védi. Azért, hogy a gyanúsítgatásokat, hisztit, raplit megelőzd, szélsőséges esetben kikerülhetetlen, hogy barátnődet arcon vagy egyéb helyeken puszild és látványos ölelésekkel add mások tudtára: „foglalt” vagy. Ezt kizárólag csak akkor alkalmazd, ha süllyed a hajó. De csak azért is: hajrá, raptorok! – KELEMEN KRISZTIÁN
p
Legális össznépi meztelenkedés valóságshowja
Strandba bújva
Fotó: Stock.xchng
Valami illetlen van abban, hogy szinte pucérra vetkőzve hentergünk vadidegenek mellett, fél szemmel lessük, hogy miként tekeredik egymásra velünk szemben egy pár, vagy egy vastagabb hölgy széttárt lába közé bámulunk a könyvünk peremén túl. Ennek ellenére szeretek strandolni – lehet, hogy szemérmetlen vagyok, a birkanép tagja, de élvezem az emberek halk morajlását, a palacsintát, a sört, a vizet és a lustálkodást.
A
Balaton-parton hamar kiderül, hogy a férfiak egy része és a csecsemők hasonló színvonalon vannak: mindkettő tátott szájjal bámul. Ezt azonban nem lehet egyik szemére se vetni, a csecsemők így érzik jól magukat, a pasik pedig aktív vizuális csábításnak vannak kitéve. Lássuk be, a nők is megnézik a nőket, sőt inkább egymásnak akarnak megfelelni – konstatálják, hogy kevésbé dagadtak, barnábbak, vagy sokkal menőbb a fürdőruhájuk. A megoldhatatlan kérdés, ki a legmenőbb csaj a strandon? Mert, aki mindenét kiteszi, lehet, hogy sok csodálóra akad, de primitív és aljas eszközökkel él. VALÓSÁGSHOW A legfontosabb a megfelelő felkészültség. Ha nincs strandlepedő, akkor az élmény a felére csökken, mert olyan bosszúságokkal kell megküzdeni, mint a lábunkra ragadt szúrós fűszálak, hangyák rohama a kézfejünkön és cigicsikk
az állunk alatt. Kell még jó könyv, színes folyóirat (természetesen egy UFI), gumimatrac és egy igényeiben hasonló barát vagy barátnő. A strand így jobb, mint a mozi. A strand egy valóságshow. Nincs annál szomorúbb, mint egy veszekedő család a strandon. A vita a strandpapucs, vagy a naptej otthonhagyásával kezdődik. A szánalmas, negyvenéves, bunkó apuka a barnára sült sörhasa felett vizslatja a csajokat, miközben anyu a gyerekkel kiabál, hogy holnap otthon hagylak, nem lehet téged elviselni. Apuka is rámordul a gyerekre, aztán egy széles mosolyt küld felém, lapogatva valamelyik szőrös testrészét. Na, ilyenkor fordul meg a napozó, és keres valami vidámabb kukkolást. IDILL Néha olyan pozitúrában fekszenek a párocskák a strandon, hogy nehéz eldönteni: rosszul látunk vagy tényleg dugnak? Illik, nem illik, azért csak odatéved az em-
u
n
c
s
ber szeme, mert szeretne biztosra menni, olyan furcsa elképzelni, hogy tényleg. A vízben elég egyértelmű a helyzet: amikor a nő már egy fél órája csüng a férfi nyakán, akkor minden bizonnyal az történik, amit gondolunk. Ennél kedvesebb az egymást kenegető, fröcskölő, csókolózó párok látványa, ilyenkor el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogy vajon mennyi ideje járnak? Tényleg szeretik egymást? Összeillenek? Teljesen határozott álláspontot lehet kialakítani ezekben a kérdésekben fél óra alatt, pláne ha még a barátnővel is megtárgyaljuk. STRANDRITMUS A leggyakoribb látvány azonban unalmas. Kisgyerekes, negyvenes házasok élik a rendes strandritmust: úszás, napozás, lángos, úszás, napozás, palacsinta, sör. Bár ilyenkor is bele lehet hallgatni a beszélgetéseikbe, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott-e, akkor mennyi lesz a gáz, Julit otthagyta Géza és le kéne hívni egy kicsit megvigasztalni. A legtöbbször a mély harmóniában lévő párok között nincs vita, hanem egyetértenek egymással mindenben, talán az esti menüt kell csak néha korrigálni a férj kívánsága szerint. CSAPATOK A régi szép emlékeimből ma már keveset látni. Lehet, hogy rossz strandra keveredtem, de nem találtam tíz fős fiatalokból álló társaságokat, akik leruccantak a szülők üdülőjébe. Lehet, hogy ma már ez nem trendi, vagy nem járnak az ilyenek strandra. Szerintem a szabadság netovábbja, sőt a mi időnkben több ilyen csoport is állomásozott a Balaton-parton és lehetett sorra járni a barátokat. A húszasokat már öreg harmincasként figyelve úgy tűnik, hogy nagyon mások, pedig a franc tudja, lehet, hogy hasonlóan élnek. Az tény, hogy nem látok a 70-es út mellett stopposokat és azt sem látom, hogy a vonatról tömegesen szállnának le vázashátizsákkal, a diszkót pedig night clubbal egészítették ki. – LELKY LOLA 25
r o v a t u n k
t á m o g a t ó j a :
Fotó: UFi
y o - h e l y
A szórakozás teljes Arsenalja
Londonban sej… Ha Anglia, akkor Winston Churchill és Pierce Brosnan, nagyon ritkán David Beckham. Az előbbi azért, mert a magunkfajta undergroundkonzi srácoknak imponál a nagy mágus cinizmusa, a középső, mert rajongunk a 007-es ügynökért, az utóbbi meg azért, mert a magyar foci nézhetetlen, a franciát és a németet meg nem szeretjük. Végül pedig, mert mindannyiunkban lakik egy csöpp angol lélek, csak valahogy az észak-balkáni felettes énünk mindig elnyomja azt. Szóval, ha mindezt lerendeztük magunkban akkor induljunk el Londonba. MEGY A GŐZÖS A prefapados korban a szigetország megközelítése nem volt egyszerű, illetve egyszerű volt, de olcsó nem. Ma már viszont mind a két feltétel bekövetkezett. Majd mindegyik nagy fapados visz utasokat Londonba. Ezért állt elő az a helyzet, hogy Ferihegyről több közvetlen járat van Londonba, mint vonat a Budapest–Nagykanizsa vasútvonalon. Ráadásul nem kerül sokkal többe a Budapest–London viszonylat, mint a magyar főváros és a zalai olaj26
központ közötti vonatjegy. (Főhősünk mindösszesen 15 ezer Ft-ért utazott Londonba és vissza, Nagykanizsára ugyanezt legolcsóbban 4720 forintért tudná megtenni). Na de miután kiörömködtük magunkat a szabadpiac jótékony hatásán – pénzügyileg egyébként ez volt az utolsó örömteli élmény, ugyanis London, a világvárosok között, a drágaságot tekintve hosszú évek óta a Top 5 visszatérő vendége – végre tényleg érdemes belevetnünk magunkat a nappalba, no meg az éjszakába.
KÖTELEZŐ KÖRÖK Jobb a legelején túlesni a kötelező körökön. Buckingham Palota, őrségváltás. Tower, koronázási ékszerek. Szent Pál katedrális, Parlament, Big Ben, Westminster apátság. Ezekről sok szót ejteni nem érdemes, hisz minden útikönyv ezekkel kezdi a London-fejezetet. De ne higgyük aztán, hogy ezek szabadon elhagyhatók. Igenis ezek a legfontosabb alapok, mert ha ezeket nem látjuk, nem fogunk tudni önfeledten pogózni a Sex Pistols „God Save The Queen” vagy az „Anarchy in the U.K.” számaira, valamint azt sem fogjuk megérteni, hogy az angolok miért csinálnak mindent fordítva, mint a kontinens lakói. Nos, miután abszolváltuk az ismerkedést az angol történelemmel, érdemes megnyitnunk a múzeumi kört. Javaslom elsőnek a British Múzeum meglátogatását, márcsak a kronológiai sorrend megtartása miatt is. Páratlan a múzeum ókori gyűjteménye. Itt található a híres rosette-i kő, amelyből Champollion megfejtette az egyiptomi hieroglif írást, valamint itt lelhetünk rá az Elgin-márványokra is (ezek tulajdonképpen az athéni Pantheon frízei).
Nem elhanyagolható szempont, hogy a British Múzeum látogatása ingyenes. Ugyanúgy beugró nélkül tudjuk megnézni a Tate Gallery-t és a National Gallery-t. Az előbbiben az angolok nagy festőinek, főleg William Turnernek az alkotásait, az utóbbiban az
A
v i l á g
l e g n a g y o b b
európai festészet legkiválóbb alkotóinak képeit nézhetjük meg. Churchill rajongóknak érdemes még felkeresni a Cabinet War Rooms-ot. A második világháború alatt az angol kormány itt tartotta üléseit és Churchill is innen intézte híres rádióbeszédeit. A múzeumi túra végén ejtsünk szót Madame Tussaud panoptikumjáról is. Kétségkívül ez London legfelkapottabb múzeuma, de javaslatunk, hogy egy rövid szigetországi tartózkodás esetén időt és
i f j ú s á g i
u t a z á s i
i r o d á j a
p
u
n
c
s
pénzt spórolhatunk meg, ha ennek megtekintését a japán turistákra hagyjuk. RAJONGÓI OLDAL Miután túl vagyunk a kötelezőkön, szabadon választva felfedezhetjük a mindennapi Londont. Jöhetnek először a mániák. Hugh Grant rajongóknak melegen ajánljuk Notting Hillt. A magyarul „Sztárom a párom” címmel futott romantikus filmvígjáték ugyanis
Miért London? Ajánlás az STA Traveltől Minden kétséget kizáróan Európa egyik legizgalmasabb városa London, mely egyszerre otthona évszázados hagyományoknak és a legújabb divatirányzatoknak is, és nem lehet annyiszor odautazni, hogy ne találjunk valami újat vagy régi felfedeznivalót benne. Ezért is válhatott London az egyik legkedveltebb úticéllá a világ fiataljai körében, akik többsége ráadásul az STA Travellel utazik ide. Nem véletlen: senki más nem nyújt olyan széleskörű, olcsó és jó szálláskínálatot, mint mi, de repülőjegyáraink is gyakran verik a fapadosokét és ráadásul nem világvégi repterekre érkeznek. Nagy-Britannia, de még Anglia sem ér véget Londonnal: a város kiváló kiindulópont ahhoz, hogy a sziget egészét bejárjuk akár nevetségesen olcsón bérelt autóval, akár a National Express valamelyik Brit Xplorer bérletével, akár a Radical Travel túráinak egyikével. Aki csak felfrissíteni szeretné nyelvtudását, részt vehet English Out There! programon, de a néhány hetes tanfolyamok is bőven megérik, akár Londonban, akár valamelyik más egyetemi városban tanul az ember. London nevezetességeinek megnézéséhez ajánlatos London Pass-t váltani még itthon, mert nemcsak pénzt, de sok sorbaállást is megtakaríthat vele az ember, így több időnk jut a szintén izgalmas fish&chips-pub tengely mentén való felfedezésekre. Londonba utazva érdemes megfontolni azt a csak diákoknak és tanároknak elérhető lehetőséget is, hogy Párizzsal kombináljuk az utat: a repülőjegy ugyanannyiból kijön, a két város között pedig a Csalagútban robogó Eurostarral tehetjük meg az utat, mindössze 10 ezer forint körüli áron – és Párizs se rossz hely, ezt be kell látnunk.
itt játszódik. Itt van egyébként London legnagyobb bolhapiaca, a Portobello Market. Romantikzó pároknak kötelező penzum. A misztikum iránt fogékonyak felkereshetik a Temple-t. Ez volt ugyanis a templomos lovagok székhelye a XII-XIII. században. Természetes a népbutító-áltörténelem korszakalkotó művének, a Da Vinci-kódnak a nyitójelenetei is itt játszódnak. A következő kör a focirajongóké. A két leghíresebb londoni klub az Arsenal és a Chelsea. Az előbbi az úgymond munkáscsapat, az utóbbi pedig a londoni felső tízezer gárdája. Persze ez már inkább csak hagyomány, hiszen például a Chelsea tulajdonosa az orosz olajmágnás Roman Abramovics. Területileg azért még mindig két egymástó igencsak eltérő kerületben székelnek a csapatok. A Chelsea negyed valóban London egyik legelegánsabb és legdrágább negyede, drága áruházakkal, vakítóan fehér falú lakóházakkal és a londoni „boldog élet” minden kellékével. A Highbury és az Emirates stadion környéke – az Arsenal régi és új stadionja – ennek pont az ellentéte. Szemetes utcák, lepusztult lakóházak. Minden, amit Az ember tragédiája londoni színéből elképzeltünk. folytatás
27
y o - h e l y
r o v a t u n k
A foci vidékeit elhagyva lassan átevezhetünk a modern és posztmodern építészetért rajongók vizeire. És ezt itt most szó szerint kell érteni. Ugyanis London egyik legújabb negyede, a Docklands, a régi kikötői negyed helyén épült, a régi dokkok újjávarázslásával, valamint remek új épületekkel. Itt található a Millennium Dome és itt van Nagy-Britannia legmagasabb épülete is, a Canary Wharf Tower. A negyedbe vezető nélküli „földfeletti” vasúttal lehet eljutni. Érdemes megnézni.
ZÖLD LONDON A londoniak életében meghatározó szerepet töltenek be a parkok. London közepén egy kiterjedt parkrendszer található a St. James Park–Green ParkHyde Park–Kensington Gardens parknégyessel, de még nagyjából ide tartozik a Regent’s Park is. Nekünk, kelet európai turistáknak szokatlan, hogy a londoniak a nap minden szakában használják is ezeket a zöldfelületeket. Reggel
28
t á m o g a t ó j a :
futásra és lovaglásra (a biciklisáv mellett lovaglásra alkalmas sáv is van, sőt a gyalogátkelőknél 2,5 méter magasan a lovasoknak elhelyezett nyomógomb is található az átkelés jelzésére), délben az ebéd – a brit Lord Sandwich kitűnő találmányának – elfogyasztására, este simán csak ejtőzésre, éjszaka meg úgyis tudja mindenki, hogy mire. Érdekes és nálunk is bevezethető lenne, hogy napközben minden parkban lehet nyugágyakat bérelni. BY NIGHT Naplemente után választhatunk, hogy esténket a kultúra mely szegmensében fogjuk eltölteni. Ha már Londonban vagyunk érdemes megnézni egyet a Webber musicalek közül. A musicalszínházak jó része egy-egy darabra specializálódik és csak azt játssza éveken, néha évtizedeken keresztül. Szerzőnknek az Operaház fantomja című musicalt sikerült abszolválnia Pesten és Londonban is. És azt kellett tapasztalnia, hogy látványban nem vagyunk lemaradva, a színészi teljesítményben azonban még van mit javítani. Színház után vagy helyett választhatjuk a könnyedebb kocsmakultúrát is. Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk London tele van pubokkal, ahol jófajta angol ale-t mérnek. Érdekesség, hogy mindegyik krimóban csak a pultnál van kiszolgálás és rögtön ott ki is kell perkálni a zsetont. Ami, valljuk be
kedvez azoknak, akik utoljára hagyják el az ivót, hisz nem játszódhat le a „hagyok itt pénzt, ennyi biztosan elég lesz” kezdetű kelet-európai dramaturgia. A másik furcsaság, hogy a pubok pontban 23 órakor bezárják kapuikat. Szerzőnk megfigyelése, hogy Londonban az idő nagy úr. Az angol fiatalok úgy irányítják italozásukat, hogy este 11-re már teljes legyen a képszakadás. Akinek ezután még kedve támadna kortyolni, már csak a Sohóban lelhet magának nyitva tartó italkimérő egységeket. Persze ez a környék nemcsak erről híres. Találhatunk itt az örömszerzés egyéb formáira utaló jeleket is. KONKLÚZIÓ Ez itt most a konklúzió helye kellene legyen. Csakhogy Londont nem lehet összefoglalni egy mondatban. Látni kell és kész. – H. S.
p
RobinMasters Tudósítások az elveszett világból
EFOTT 2006, Balaton, Zamárdi, július 18-22.
u
n
c
s
munkásoknak szeparé sátortábor: hogy mit remél a honvédelem két függőágyban döglő pacifista közé felvert toborzósátra az alfában szünetelő egyetemistáktól. Pénzért. Önnek nem hiányzik a válasz? A kapukon túl viszont ott tart bennünket az olcsón csapolt élet: alterben futó, igaz krézi srácok, sokáig várt lángosunk és Laár András rabul ejtő szabadságbonbonjai. Úgy fest, mind jó így, ha velünk akkor van ott. Ha maradhatunk, ha éjjel együtt bármikor, még egyszer körbejárhatunk. Egymillió lépést Magyarországon.
Másutt, hol símaszkos zsírgolyhók övében az Amőba agysegélykamionja mutat jótét veszteglést: tán csak kerékcserére vár
M
atricáért árusított véredényben hömpölyög a főváros izzadt leve. Tejfel, mely inkább útra kél, mielőtt a maradékhoz hasonlón életképtelenül megaludna e mostoha latifundium púpos síngödreiben. A Csák Máté sugárúton. Rothadó hidain. S bár nehéz a pesti nyár, de jó is, míg létezik a volán. Mert elmehetünk: mert határba vehetjük az irányt. Szabadi-sóstóig a kuplung ilyenkor hideg, s rezzenéstelen, Jack Kerouac távoli nyomait járjuk. Máshol, egy egynégyes szuzukival: mégis roppantmód ugyanúgy. És ahol a déli út indul, ott a mienk most véget ér. 2006-ban először: a nagy víznél az EFOTT. Körbenézvést belépve először töprengek kicsit, mely piaci szempont vezethetett egy légkalapácsgyártó konszernt a tribute színpad mecenatúrájáig. Hogy miért jár a média-
Ott pocsolyában ácsingózva, pirított hagymás kopaszkutyán alkudozó kislányka sipít. Veszít. Ha felcsíped, Ő nem felel – mutatja és te látod, hogy torka szakadt abból. Másutt, hol símaszkos zsírgolyhók övében az Amőba agysegélykamionja mutat jótét veszteglést: tán csak kerékcserére vár. Miért maradna egy sebzett malacpersely önként a dögkeselyűk táborában? Zamárdi sótlan sivatagán, merre nyolc tengelyen oszt a progresszivitás – de duzzogva nyaral fennen a plebejus osztályanakronizmus. Napszemcsi- ben üzeni: nem fogunk fizetni. Közben a negatívba taposott központi gyepszőnyegtől távolabb, még tartja magát a termésköves partszakaszt szegélyező mocsár jóllevőkkel telített lagúnája. Túl a sövényen, hol hajnali fetrengésünk homályában a sörrel itatott sárról azt hisszük, harmat cirógatja drága flanelingünket. Néha sejtjük, tévedünk. És hogy egy hetünkbe lesz, amíg ezt az egészet kiheverjük. Reggelben utazunk majd. Akkor már emlékszünk: ez strandkorlátkék hétvége volt. És hogy vizek kísérik életünk. – B. N. G. HIRDETÉS
29
p
u
n
c
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
s
Politikusok a nyárban Elege van a politikából és a politikusokból? Strandpapucscsal veri az asszonyt, ha reggel a Napkeltére kapcsol? Nem érdekli az adóemelés, a megszorítás, a konvergenciatanács, nincsen véleménye a régiókról, már csak egy kis békét akar? Ne feledje, még a nyaralás alatt sem lehet biztonságban.
B
ármelyik bokorból vagy napernyő alól megszólíthatja Önt egy jól ismert arc, aki nomentana, kátyúzás vagy államreform szavak kíséretében szeretne szavazatot maximálni. Nos, ha ezt biztosan el akarja kerülni, az alábbi helyekre semmiképpen ne utazzon. A legjobb, ha otthon bezárkózunk a mosogató alá és megharapunk mindenkit, aki kiürült tejesdobozt szeretne kidobni. Nyaralással nem érdemes baszkolódni: a Föld bármely pontján találkozhatunk magyar politikussal. DÁVID IBOLYA Na, hova máshová, mint Ausztráliába? Hogy miért éppen Sydney? Mert ott csodálatos, tiszta a levegő, égszínkék az óceán. Hívogatnak a kirakatok, kedvesek az emberek, ráadásul nagyszerű kulturális programok várják az odalátogatókat. Sydneyben randevút ad egymásnak a múlt és a jövő, a hagyományok és a modernitás. A XXI. századot megidéző világhírű operaház tövében szívet melengetően szól a bennszülöttek ősi hangszere, a didgeridoo. Tökéletes választás! Nem beszélve arról, hogy ebben az őrült kánikulában jó döntés a téli Sydney. Az üdülőhely előnye: hűvösön lehet ülni Az üdülőhely hátránya: nehéz hazajönni 30
DEMSZKY GÁBOR A főpolgármester úrkiadós nyaralásra indul, hová máshová, mint Horvátországba. Nem nagyzol, de sokat kell pihennie. A horvát nyaralót már mindenki ismeri, azt még egyszer úgyse veszi elő a sajtó. A kutyapiszok világából kiszakadva pedig minden egyes nap ajándék a tengerparton. Itt az ember könnyen ki tud kapcsolni és el tudja felejteni az őrjítő pesti dugókat, a kátyús utakat, a szemetes utcákat, a lerohadt embereket, a büdös hajléktalanokat. És még sorolhatnánk. De nem tesszük, pihenjen csak nyugodtan a főpolgármester úr! Az üdülőhely hátránya: messze van Az üdülőhely előnye: az FKFV-nek van arra különjárata GYURCSÁNY FERENC Mindenkinek van egy szerelme. A lotyaszájúnak Olaszország. A kihívó nők, a nagyszájú asszonyságok, a fecsegő feleségek, a nagyhangú kamaszok hazája. Fletó itt végre megszabadul a hazai csahosok ütemes nyelvcsapásaitól. De itt se pihen. Csak dolgozik, sose resten, számolgat, oszt és szoroz, népben és nemzetben gondolkodik, telefonál, blogot ír. Értünk, értetek. Szívhasogató, amit ez az em-
ber megtesz, ezért a maroknyi népért, azért a néhány kedves cimboráért. Az üdülőhely előnye: nincs Hiller Pisti Az üdülőhely hátránya: nincs Klub Rádió HORN GYULA „Pssszt! Távárisi Gyula, lezsit na gyivanye” – hangzik a pisszegő figyelmeztetés a krími szállodások szájából. Délután két óra van. A kilencvenes évek derekának stabilizációs miniszterelnöke elfáradt, tenyerét a feje alá dugta és lepihent. De előtte meghagyta a szállodában, addig legyen csend, míg alszik, hiszen este vendégei jönnek. Kolja elvtárs és az öregebb Sztyopin. Két régi jó elvtárs. Az egyikük arról híres, hogy miután megivott két liter denaturált szeszt, megalkotta a Braille-írás cirill változatát. A másikuk egyszer tetemre hívta Lenint, az meg eljött. Ők Gyula legjobb barátai. Minden évben találkoznak. Este felhúzzák a legjobb csizmájukat, kimennek a tengerparti sétányra, ábrándozva nézik a nők seggét és arra gondolnak, hogy azok voltak a szép idők, amikor olyan kemény volt a szerszám, mint a puskatus (az ölelés meg puha, mint a jól vattázott pufajka – a szerk.) Azok ám! Az üdülőhely előnye: van vodka Az üdülőhely hátránya: nincs kőbányai MEDGYESSY PÉTER Ugyan kérem, dehogy a balatoni kulipintyó. Már túl is adott rajta a mester. Most aztán oda megy, ahol az elmúlt négy évben a legjobban érezte magát. Kubába. Akkor még jó volt. Népszerűsége az egekben, talpnyalók százai lesték min-
p
den rezdülését. Akkor még Gyurcsány Ferenc is széles vigyorral tapsolt minden ötletének. Hiába mondta neki a felesége, hogy vigyázzon azzal a sunyiképű gyerekkel. De kár ezen merengeni. Most már mindegy. Azért így se szar. Szivar a szájba! Just Rolex. Az üdülőhely előnye: Fidel Az üdülőhely hátránya: figyel SCHMITT PÁL Úriember nem is mehet máshová a nyáron, mint Franciaországba. A karcsú nők, a finom borok, az ínycsiklandó ételek választott hazájába. Itt az elegancia született bajvívója otthonosan mozog. Ha pedig eljön az este, Pali bácsi enged a barátok csábításának, és beveti magát a provanszi éjszaka izzadságtól bódító világába. Azt mindenki tudja, hogy a riviéra vadorzói Pali bácsinak nem ellenfelek. Az üdülőhely előnye: sok a francia Az üdülőhely hátránya: sok az orosz – NOVÁK
Lemezvágó KEANE: UNDER THE IRON SEA Universal Keane nevű, mellesleg már általunk is méltatott hastingsi csapat úgy produkálta 2004ben az év albumát (legalábbis a Brit Music Awards döntnökeinek szavazata alapján…), hogy az az év nemcsak az ő pályakezdetüké volt, hanem a Franz Ferdinandé is. Az évalbuma-díj mellett az év felfedezettjei is voltak, és a 2004-es évben a Szigetországban második legjobban fogyó album volt a Hopes and Fears. Érdekes banda amúgy ez a Keane, mondhatjuk azt, hogy rockzenét játszanak, csakhogy az alapvető hangszer, a gitár nélkül.
u
n
c
s
FIZESSEN ELÕ A MAGYAR IRODALOM EGYETLEN SZEMLÉZÕ FOLYÓIRATÁRA!
Szemle rovat: válogatás az elmúlt két hónap teljes folyóirattermésének szépirodalmi anyagából Figyelõ rovat: ismertetõk széles érdeklõdésre számot tartó irodalmi, történelmi, társmûvészeti, társadalomtudományi könyvekrõl, kiállításokról, mûvészeti eseményekrõl Interjú: beszélgetések a kultúra aktuális eseményeirõl Íróportrék: kortárs magyar írók bemutatása Bibliográfia: az elmúlt két hónap folyóiratainak szépirodalmi kínálata MEGJELENIK KÉTHAVONTA Éves elõfizetési díj: 3000 Ft Bõvebb információ: www.szepirodalmifigyelo.hu A megrendeléset eljuttathatják: postán: 1462 Budapest, Pf.: 629 • faxon: (1) 321-4757 • e-mailben:
[email protected] A 2006/3. szám tartalmából: • Payer Imre, Szöllõsi Zoltán, Utassy József versei • Polcz Alaine, Forgách András, Esterházy Péter prózái • Íróportré Grecsó Krisztiánról
• Ismertetések Jóry Judit, Leonard Cohen, Lovas Ildikó, Hamvai Kornél, Ferdinandy György, Keresztes Ágnes, Elias Canetti, Gál Sándor, Köpeczi Béla, Tzvetan Todorov, Francis Fukuyama, Dino Buzatti könyveirõl • Mindentudás Egyeteme. A tudománykommunikáció konzervatív forradalmáról (Fábri György) • Szépirodalmi bibliográfia 2006. március–április HIRDETÉS
Nincs gitárosuk. Tényleg nincs. A futamok a billentyűsökre vannak bízva, a ritmust dob adja, a slágerek pedig valóban hatalmasak. A furcsa arcú éne-
A
kessel megtámogatott együttes aztán egy hatszámos koncert-EP-vel próbálta csitítani a főleg nőkből álló rajongótábort a második album előtt, de
most itt van. És a Keane, úgy látszik, megfickósodott a pauza alatt, a címadó szám (Is It Any Wonder?) nemhogy behozza a gitárokat, de egyenesen dühöngős alapállású rockzenét produkál. Igazi, lelkesítő sláger, olyan, amilyet minden másodlemezes angol együttes akar. Tegyük hozzá, ha a minőségből nem is, a ritmusból jócskán leadnak az album további részében, de a hamar összekalapált tábor ettől még nem fog szétfutni. Sőt, mennyire nem! Az Uno nevű honlapon találtam az alábbi összesítést arról, hogy pillanatnyilag melyik országban hol áll az eladási listán az Under The Iron Sea. Beszéljenek a számok: UK # 1; Hollandia # 1; Írország # 1; Svájc # 2; Argentína # 2; Németország # 3; Mexikó # 3; Franciaország # 8; Japán # 9; Olaszország # 10. – SZ. B. 31
u
n
c
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
s
Fotó: UFi/Késmárki Péter
p
Önvizsgálat helyett csak a káosz Nem tudom, hogy a BKV – bármilyen színezetű is a főváros vezetése – képes lesz-e valaha olyan közszolgáltatást nyújtani, hogy ne kelljen egy nap alatt ötvenszer anyázni, ne az legyen az emberek legnagyobb frusztrációja minden reggel, hogy a „rohadt BKV” miatt nem érnek be idejében dolgozni, vagy lekésik életük legfontosabb randiját. Van egy módszerem a késés ellen. Hat éve élek itten, három éve úgy védekezem, hogy két nappal előbb indulok el a dolgomra.
S
orsdöntő lesz az október elsejei önkormányzati választás Budapesten is. Eldől majd, a jövőben Demszky Gábor „liberális gyöngyszeme” elindul-e a józan ész útján, vagy továbbra is tízzel döcögő villamosokról szemlélhetjük a kutyaszaros járdákat, ha éppen nem égünk bent egy buszban. Soha nem blicceltem még, szívfájdalom, hogy a szar szolgáltatás sincs ingyen. Ám néha elgondolkodom azon, érdemes-e megvenni 6900 forintért a bérletet. Bárhogy nézem, ez több, mint a minimálbér tíz százaléka; cserébe csak az idegeskedés, a kényelmetlenség, a stressz. Áramszedőtörés vagy vezetékszakadás miatt állt a forgalom Budapesten, sőt, a Margit hídon kidőltek a tartóoszlopok is. Az esetet „kommunikációval” kibűvészkedték az illetékesek. Megjegyzem, egyébként sem lehet 32
közlekedni, csak naplemente után. Ilyen hőségben nagyon kemény próbatétel a város déli részéből eljutni az északiba. Mindenhol várni kell, tényleg elviselhetetlen zsúfoltság, állítólag csúcsidőban a buszon egy négyzetméterre nyolc ember jut. Már csak a só hiányzik. Mindezt Demszky simán megmagyarázza, és persze szokásához híven bőszen mutogat másra, vagy visszafelé. Utóbbival kicsit gondban van, hiszen a Fidesz már lassan öt éve nem kormányzati tényező, bár ez sosem volt gond. Ez a nyalka világpolgár, radikális állatvédő (tehénparádé), aki annak a kormánynak haszonélvezője és védence, amely a nagyobb felelősségvállalásról handabandázik, képtelen arra, hogy legalább egyszer a rohadt életben elismerje: igen, itt és itt hibáztam, helyrehozom. Mi történik most? Szerin-
te mindenki felelős azért, mert a BKV örökké csődhelyzetben van, hogy képtelen a legminimálisabb megújulásra, hogy egy-két évente 40-60 milliárdos veszteséget termel. A több tízmilliárdos Combinós buliról ne is beszéljünk. (Demszky nyerni akar októberben, nem véletlenül időzítették az új villamosok indítását napjainkra. A népámítás azonban nem jött be – eddig, de majd megoldja, médiafelület van bőven.) Többek között a dilettáns előkészítés miatt alakulnak ki áldatlan állapotok a nagykörúton, ám a városatya úgy rázza le magáról a legkisebb felelősséget is, mint kutya a vizet. Hibás a menedzsment, Aba Botond, a tervezők, hibás az utas, mert nem hajlandó hétezerért bérletet venni. Hát, amíg ilyen sok pénzért nem kap egy – na ájrópázzunk egy kicsit – európai szolgáltatást, számolni kell azzal, egyre többen lógnak majd. Demszky bűnbakja Aba Botond lesz és persze mindenki, aki valamilyen módon szerződésben áll a fővárossal. BKV Botond (hatszázezer forintos fizetés, évi húszmilliós prémium) érzi, elfogyott a levegő, és talán lesz benne annyi tisztesség, hogy a számtan ügy miatt – az utóbbi két hónap eseményei pont az ire – önként lemond. Már láthatja azt is, hogy Demszkynek csak púp a hátán, így nem várja meg a felmondólevelet, és mondjuk beáll Medgyessy helyére utazó nagykövetnek. Egyébként azzal, hogy csökken a jóember prémiuma – a főmester javaslatára – az embereknek okozott (nem anyagi) kár nem térül meg. Vajon, ha Tarlós István nyer, mi következik? Tetszik nekem az a szó, hogy rend, ezt a fogalmat csak az eszdéesz akarja kirekesztőnek feltüntetni. Megéljük majd két-három év múlva, hogy nem emelik pofátlan (!) módon a jegy és bérletárakat, és közben A pontból könnyedén (elvárható módon) eljutunk B-be? Az ellenőrök tanulnak egy kis jómodort, a buszsofőr nem udvariatlankodik a lassan buszra szálló idősekkel? – LIPPAI ROLAND
m
Erdélyi lágerlíra 1944–1946 Balogh Edgár emlékiratainak Szolgálatban című kötetében ott szerepel egy 1944 őszén kitöltött dokumentum fotokópiája. A bumázska azt igazolja, hogy tulajdonosa, Balogh Edgár (lakcím, születési év) a kolozsvári Városi Őrség tagja. Alatta a szöveg: „Ez az igazolvány ötezer embert védett meg.” A könyvben – egy körmönfontan ködösítő megjegyzés kivételével – nem esik szó a másik ötezerről s a többi észak-erdélyi városból elhurcoltakról. Amikor a kolozsvári, tordai, marosvásárhelyi férfiakat a szovjetek összeszedték, a dél-erdélyi magyar elit számottevő része már hónapok óta román lágerekben ült. Duzzadt a lelke, mint a telt kalász, szemében eszme lángja volt a láz. Keze szellem szerszáma volt. Nem ölt. Ringasd szelíden, taganrogi föld. Mi volt a láz, mely űzte: gyorsan élj – A nép szerelme, munkaszenvedély. S szabad lelkére rabság várt s robot, s mire elérte bús Taganrogot, a végzet verte már a gyászdobot. Áprily Lajos: Taganrog
É
ppen Balogh Edgár egyik, 1945 októberében megjelent cikkében viszont dokumentálva van az is, hogy magyarok tömegét a Városi Őrség sem tudta megvédeni. Máshonnan – így Katona Szabó István emlékirataiból – azt is tudjuk, hogy magának az Őrségnek számos tagjára is ugyanaz a sors várt, mint a város – becslések szerint – ötezer „katonaköteles” férfijára. A Balogh-cikk egyik passzusa arra utal, hogy a szovjet hadsereg azért deportáltatta volna seregestül a kolozsváriakat, mert 1944 őszén, a románok átállása után, a magyar hadsereg benyomult Dél-Erdélybe. (Föltehetően a Kárpátokban akarták föltartóztatni a szovjeteket.)
Nem biztos, hogy Balogh Edgár ebben az írásában fején találta a szöget. Nemrégiben e rovatban – Kovács Katona Jenőről írott cikkünkben – szóltunk arról: magyar értelmiségieknek, közigazgatási tisztviselőknek, politikusoknak sikerült elérniük, hogy Kolozsvár nyílt város legyen, ne kelljen tehát elszenvednie sem az ostromot, sem a kiürítést és az elnéptelenítést. Meg tudták szervezni továbbá, hogy a férfiak ne meneküljenek el a szovjet hadsereg elől. Származtak ebből, amint arra utaltunk is, előnyök – ám kétségtelenül ennek a következménye az a nagy veszteség is, amelyet a város helyt maradó férfilakosságának kellett elszenvednie. Ha az ezzel kapcsolatos részadatok jók, az elhurcoltak nagy része ottmaradt Szibériában. Nem tért vissza a szovjet lágerekből a néprajzos és történész, csángókutató, Mikecs László, Áprily Lajos a veje – róla írta Áprily később a Taganrog című költeményt, amelyből idéztünk. Nem tért vissza Makkai Ernő, a filozófiatörténész, aki a magyar bölcseleti hagyomány egyik vonulatának föltárásában szerzett érdemeket. Nem tért vissza Járosi Andor esperes, a Helikon írói közösségének tagja, a Pásztortűz című folyóirat
ú
l
t
i
d
é
z
ő
egyik szerkesztője. „Itt kell megemlékezni Járossy [sic!] Andor evangélikus főesperes keresztényi áldozatkészségéről – olvashatjuk róla Szenczei László 1946-ban megjelent, Az erdélyi magyarság harca főcímű füzetében –, aki éjt nappallá téve fáradozott a végszükségbe jutott zsidóság sorsának az enyhítéséért, s aki mind a mai napig úgy él az erdélyiek emlékezetében, mint az erdélyi magyar evangélikus egyház Niemöllere.” Tudhatta-e Szenczei, amikor tanulmányát írta, hogy Járosi pályája végleg lezárult már? Erről nincs adat; a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerint az esperes már 1944 karácsonyán meghalt Magnyitogorszkban. 1948-ban visszatért a fogságból Mikó Imre, az erdélyi párt politikusa, jogász, szociológus, író, aki egyébként az 1944-es kolozsvári ellenállás egyik szervezője volt. Visszatért Lőrincz László, az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh szerkesztője, de ő már nem haza, Erdélybe, hanem Budapestre, hogy aztán megrendítő elbeszélésekben, majd egy visszaemlékezésben számoljon be a Szovjetunióba deportált magyarok sorsáról (ezt az élménykört dolgozza föl a Szibériai priccseken című kötetének darabjaiban). Látta Járosi, Szentpéteri László – a kolozsvári színház segéddramaturgja – és Végh József újságíró tetemét. Ő írta le azt is, hogy a esperest végül ketten segítették ki, hóna alá nyúlva, a latrinára, annyira legyöngült; akkor is tartani kellett, amikor istentiszteletet tartott a körülötte lévőknek. Azoknak, akiket említettünk s a többieknek, a névteleneknek egyetlen közös vonásuk nyilvánvalóan volt: mindegyiküket civilként deportálták. Így a szibériai lágerlakók legalsó kasztját képezték. Lőrincz László szerint a hierarchia a következőképpen alakult: német tisztek, magyar tisztek, német tiszhelyettesek és tisztesek, magyar tiszthelyettesek és tisztesek. Aztán a sor végén a civilek, akiket a lágerben csak jóval megérkezésük után regisztráltak. folytatás
33
m
ú
l
t
i
d
é
z
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
ő
Majláthfalva, Ótelek, Nagyszentmiklós, Rékás, Szabadfalu, Szigetfala, Temesfüzes, Újszentes, Végvár, Zsombolya) magyarokat vitték. A fenti lista nyilván nem tartalmaz minden számba jöhető települést: a Tirgu-Jiu-i láger magyar II. „Barakkjainkra szürke köd szitál, foglyainak egy része album összeállítáS emészt meg lassan lelket és erőt; sával köszöntötte Kacsót a születésS a Páringon túl Erdélyünk zihál, napján, az aláírók neve mellett ott volt Mint aki nem kap elég levegőt, a lakóhelyük, s e névsor szerepel az S én nem mehetek, hogy segítsem őt.” emlegetett memoárban. Volt még az Kacsó Sándor: Láger-ének aláírók között egy-egy regáti (Bukarest, Ploiesti) és egy észak-erdélyi is (Korond). A lista persze csak az elhurVannak más hipotézisek is arról, mi coltak töredékének adatait tartalmazvolt az oka a kolozsvári magyar civilek ta. Nem valószínű, hogy olyanok is letdeportálásának –persze mindegyik bitek volna köztük, akik fasiszta, illetőleg zonyíthatatlan. Az egyik szerint román náci tevékenységet folytattak korábnacionalisták uszították rá a szovjeteban. Ha ugyanis valakinek vaj volt a feket az őslakosságra, különösen az érteljén, az nyilván elpucolt már. A Tirgumiségre. Az útközben megszökött Kiss Jiu-i láger úgynevezett „visszatartottJenő, a költő utóbb azt feltételezte: jai” között voltak viszont parasztok, megúszhatta volna, ha az orosz járőr munkások, bányászok, szakszervezeti kérdésére, hogy „mágyárszki”-e, valami vezetők, sőt, kommunisták is. mást válaszol. Kacsó Sándor esete jelképes; polgári Egy másik feltételezés szerint a szovdemokrata nézetei miatt a korabeli jeteknek az tűnt föl, milyen sok katonapolitikai tagoltságban balolkorú civil maradt a városdalinak számított, s vitathaban; nyilván azért nem meKacsó Sándor esete jelképes; polgári demokrata tatlan ellensége volt a román nekültek el, hogy majd parnézetei miatt a korabeli politikai tagoltságban Vasgárdának, nácizmusnak, tizánakciókat folytathassabaloldalinak számított, s vitathatatlan diktatúrának. Valamiféle ernak! Ha ez a hipotézis bizokölcsi és ideológiai folytonyulna igaznak, akkor ezek ellensége volt a román Vasgárdának, nosság az átállás előtti és az emberek azért váltak álnácizmusnak, diktatúrának utáni román politikai hatadozattá, mert hallgattak az lom között éppen a magyaErdélyi Magyar Tanácsra, amely a menekülés ellen agitált. Van az- kori főszerkesztője a Tirgu-Jiu-i láger- rok – s különösképpen a Kacsóhoz hatán egy harmadik nézet is: eszerint a ben írta, tehát Erdélyen túl, sonló múltú magyarok – elhurcolása szovjeteknek semmilyen különösebb in- „Zsilvásárhely”-en, ahol az ő közremű- kapcsán mutatható ki a legközvetledokra nem volt szükségük ahhoz, hogy ködésével egy három számot megért nebbül. Kacsó Sándort ugyanis másodillegális lapot is kiadtak, s ahová a „dél- szor éppen néhány órával az után vetnéhány ezer embert deportáljanak. A dél-erdélyi magyarság vezetőinek erdélyi”, pontosabban az Arad megyei ték őrizetbe, hogy az oroszok megjeelhurcolása nem ad okot efféle tépelő- (Arad, Újarad, Zimánd), Fehér megyei lentek Nagyenyeden. Először viszont, désekre. Kizárólag a származásuk, illetve (Abrudbánya, Nagyenyed, Gyulafehér- több mint egy hónappal korábban, a helyi magyar közösségekben betöltött vár, Verespatak), Hunyad megyei még a német oldalon harcoló Románia szerepük miatt fogták le őket a román (Lupény, Petrozsény, Vajdahunyad), számára tűnt föl veszélyesnek. Már hatóságok, Kacsó Sándort például rög- Krassó megyei (Erszeg, Oravica, Tirol), júlusban internálták néhány hétre, tíz tön 1944 augusztusában, Nagyenyeden, Szörény megyei (Orsova), Temes- enyedi magyar értelmiségivel, egy szoahol akkoriban lakott. Az is igaz persze, Torontál megyei (Temesvár, Csákova, ciáldemokrata órásmesterrel és egy hogy éppen a nagyenyediek, letartózta- Csanád, Csávos, Dézsánfalva, Gátalja, „sokféle foglalkozású”, szintén magyar tásuk után, de még deportálásuk előtt, Józsefszállás, Keresztes, Kisoda, Lippa, cigánnyal együtt.
Fogvatartóik tudták, hogy a frissen érkezettek jelentékeny hányada az első hetekben örökre kidől, addig fölösleges bíbelődni a civil rabok számozásával.
34
tehát amíg a front közelében voltak – amint az Kacsó emlékiratainak Nehéz szagú iszap felett című kötetében is olvasható –, túszszerepet is „betöltöttek”, de ez csak másodlagos funkciónak bizonyult. A román hadsereg egyik ezredese pedig, amikor Kacsó még azt hitte, vitatkozhat vele, illetve előadhatja ellenérveit a tiszt szidalmaira, nyilván nem a hivatalos álláspontot közölte „válasz”-ként, hanem a sajátját, amelyből azonban következtethetünk talán a fegyveres erőknél tapasztalható közvélekedésre is: „– Mi a foglalkozásod? – kérdezte haragosan. – Újságíró – feleltem pillanatnyi habozás után halkan, nem nagyon katonásan. – Értem! – mondta gunyorosra változott hangon. – Nos, az újságírót s a kutyát azért tartják, hogy ugasson. Te bizonyára sokat ugattál, azért vagy most itt…” A verset, amelyből az idézett szakasz származik, Kacsó, a Brassói Lapok egy-
m
III. Téptünk fagyöngyöt s boróka ágakat, hogy köszöntsük a honn maradt társakat s elmondjuk annak is, ki vak, béna, beteg, hogy újra láttuk a szabad életet. Olosz Lajos: Fahordás ünnepe
A Tirgu-Jiu-i láger egy fontos csoportjának tagjait név szerint is ismerjük tehát. A nagyhalmágyi láger lakónak viszont még az arcképük is megvan. Pontosabban azoké, akik a jelentős, ám itthon szinte ismeretlen, sőt az erdélyi irodalmi kánonba is csak az utóbbi években be-, illetve visszakerült költővel, Olosz Lajossal egy időben voltak ott fogva tartva. Olosz a láger több mint ötven tagját lerajzolta – s ráadásként két román fegyőrt is, akik maguk akartak bekerülni a portrésorozatba. Ma együtt láthatók a költő lágerleveleinek Hittel a mélységek felett főcímmel, Marosi Ildikó bevezetőjével megjelent 2001-es kiadásában. E képeken mindegyik fogolytárs, kivétel nélkül bal profilból van ábrázolva. Az egyetlen kivétel a sorozatban maga a költő, ő szemből látható. Olosznak ugyanis nem volt térlátása; mindenki mást oldalról és síkban, önmagát viszont tükörből rajzolta le. Idézett verse azt a pillanatot rögzíti, amikor több hónapos elzáratás után
először vezényelték ki az internáltakat munkára, a közeli hegyekbe. Azon a napon, amelyhez a versbeli élmény kapcsolódik, 1944. december 3-án Olosz levelet írt feleségének: „Ma van 98-ik napja letartóztatásomnak. A sok ártatlan ember között, aki szenved, az ember fel sem tűnik önmagának.” Annak a hercehurcának, amit vele folytattak, szintén nem volt semmilyen közvetlen oka, inkább csak ürügye. Fő bűne nyilván az lehetett, hogy főszerkesztőként elvállalta az egyetlen, a második világháború éveiben megjelent dél-erdélyi magyar napilap, a Déli Hírlap irányítását. Abban, igaz, cikkeket írt arról, milyen végzetes volna a bolsevizmus győzelme az európai népekre és az európai kultúrára, sőt egy olyan, nyilván téves utalására is ráakadtunk, amely szerint a német birodalom és szövetségesei ezt a csapást el fogják hárítani. (Hogy ez taktika volt-e, vagy sem, nem tudhatjuk. Világképe ismeretében nehezen képzelhető el, hogy ne tudatosította volna a nácizmus hasonló szerepét. Amikor a materializmus ellen nyilatkozott lapjában, nyilván nem csak a szovjetekre
Kacsó Sándor főbűne nyilván az lehetett, hogy főszerkesztőként elvállalta az egyetlen, a második világháború éveiben megjelent dél-erdélyi magyar napilap, a Déli Hírlap irányítását
gondolt; a református egyház gondnokaként nyilvánvaló kellett legyen számára a hitlerizmus újpogány jellege.) Csakhogy ez önmagában még nem lehetett bűn a román közhatalom szemében, amelynek néhány nappal korábban ugyanez a hivatalos propagandatétele volt. A Déli Hírlap-
ú
l
t
i
d
é
z
ő
nak a háborúval és a politikai eseményekkel kapcsolatos kommentárjaiban természetesen nem jelent és nem is jelenhetett meg semmilyen, a német célokat nyíltan bíráló elem. Sokszor átvilágít viszont rajta a dél-erdélyi magyar kisebbség igazi vezérének, Márton Áron püspöknek a szelleme. A lap irodalmi közleményeinek szerzői nemegyszer közismert magyarországi náciellenes, illetve a nácik által pusztulásra ítélt alkotók voltak. Szociális elkötelezettség, a szegények iránti szolidaritás, a társadalmi reform igénye és békevágy nyilvánul meg a főszerkesztő ritkán megjelenő cikkeiben. Így például az 1943-as karácsonyi mellékletben megjelent írásában is, amelyben „a lángoló ellentétek, a kirobbanó összeütközések, a legszélsőségesebb háborús pszichózis idején is” a társadalmak, emberi csoportok közötti együttműködés formáit, kereteit keresi, s fölmutatja az „örök erkölcsi törvényeket”, „a természeti és gazdasági egymásrautaltságok”-at, „a közösen és kölcsönösen megoldott forgalmi, technikai, világgazdasági berendezések”-et, „a világ kultúrjavainak felhasználásában megnyilvánuló közös törekvés”-t, a betegségek, természeti katasztrófák elleni együttes védekezést, a vallások intézményeit. Nyílt hitvallás a háború befejezésére utaló utolsó bekezdés, és maga a cím: Szóhoz jutnak majd az emelkedés erői is. Nyilvánvaló, hogy cikkei többsége még internálása idején is támadhatatlan; amikor a kamara – foglalkozását tekintve nyilván az ügyvédi – tárgyalta ügyét, egyebek mellett ezek közül is becsatolt kilencet, vétlen volta igazolására. Olosznak három, a lágerélethez kapcsolódó verse van. Ezután költészete két és fél évtizedes szünete következett, amelyet egyetlen vers szakított meg, 1952-ben. Az ezután következő első költeménye 1969-es dátumozású. – FILEP TAMÁS GUSZTÁV 35
p
o
l
g
f
i
l
t
e
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
r
Vodka-Martini A diktátorok huszonöt évig szoktak hatalmon lenni. Általában. Állítólag.
N
em igaz ez a kubai nép bölcs vezérére Fidel Castróra, aki több mint negyven éve vezeti a kommunizmus szilaj tengerén a karibtengeri ország hánykódó hajóját. De most hír jött arról, hogy Castro súlyos beteg. Az ország irányítását fiatalabb testvérére, Raúl Castróra ruházta. Ideiglenesen. Persze már a „szabad világ” sem a régi. Európa nagy része Kuba-lázban ég. No nem azért, hogy megszabadítsák a
kis közép-amerikai országot a diktátorától. Nem. Erről szó sincs. Tombol a Che Guevara-kultusz. A nagy machinátor képével díszített pólót hordják fiatalok ezrei. Kuba partikon, kubai zenére rázzák a ráznivalót az ifjabb generációk képviselői. Egyszóval Kuba trendi dolog lett. Turisták tízezrei – köztük egy-két kelet-közép-európai ország miniszterelnöke – keresik fel évente a kubai tengerpartot, hogy Cuba Libre koktélt szürcsölve dollármilliókat hagyjon ott. Ezzel persze akarva-akaratlanul jelentősen hozzájárulnak a kommunista diktatúra további vergődéséhez. Miközben pancsolnak a jóban, kubaiak százai ülnek a totalitárius re-
Doromboló cicus-díj Reformkorom legszebb nyara
A
z embert és macskát próbáló nyári hőségben a szoba félhomályában mindössze egy monitor fénye derengett. Cicus unottan kattintgatott kedvenc állatos oldalai között. Néha egy-egy pillantást vetett a reformok versus megszorítások és egyéb malacságok vita állására. A Piac és Profit honlapjára tévedve borzongani kezdett, ami a közelben található erőteljes dorombolás keltette izgatottság félreérthetetlen jele nála. Biztos manccsal kattintott Gergely László: Múlt heti fonákságok – Gyurcsány lábat törő kollégájával című írására. Aprókat nyújtózott kéjesen, majd átadta magát az ínyenc dorombolásokat megillető kellemes ernyedésnek. Indirekt dorombolásra bukkant, amiben különösen nagy kedvét leli. A szerző nem a hősnek nyal be munkaintenzíven, hanem a hősnek
36
keresztbetevő, ellenséges elemekről szedi le a keresztvizet. Gergely László az Úszó EB megnyitóján a Miniszterelnököt kifütyülőket veszi célba kemény, ámde igazságos tollával. Rámutat az amúgy magától értetődő tényre: az uszodában azok fütyültek, akik azt gondolják: mindenért „a régi kommunisták meg a mai Gyurcsány a felelősek” (nota bene: nem jár messze az igazságtól). Ezek az emberek sikertelenek, rossz tanulók voltak, buták, lusták, s csak azért nem lett belőlük besúgó (!), mert arra is alkalmatlanok voltak. Szerzőnk az ország több millió polgárával együtt (vagy legalábbis azok nevében) pironkodik a hazánkat ért szörnyű szégyen okán. Kijut a Gyurcsány Ferencért érzett aggodalom táplálta indulatból a Köztársasági Őrezred füldugós testőreinek
zsim börtöneiben. Nincs szólás- és sajtószabadság. Valljuk be őszintén, a legtöbb nyaralónak azért ez nem okoz életre szóló lelki megrázkódtatást. Jó ez így – mondják, hiszen ha Kubában is tombolna a szabad piac, nem lenne olyan olcsó a szivar meg a koktél. Meg nem lehetne olyan jópofa kocsikat látni az utcán. Aztán meg az is igaz, hogy a legtöbb turista természetesen nem politikai szempontok alapján választja ki nyári célállomását. Egyébként meg kelet és nyugat jól megfér egymással a koktélban is: Vodka-Martini, felrázva, nem keverve. Lassan azért eljön az idő, hogy a kubai nép is felrázva, de nem keverve elinduljon. Ha máskor nem, hát akkor, amikor a bölcs vezér végleg távozik. Mi nem kívánhatunk mást, minthogy inkább előbb, mint utóbb. – H. S. is. Az ő vétkük: nem akadályozták meg az első számú köztársaságit ért lelki sérelmeket. Gergely László gondolatmenetének folytatásából kiderül: legalábbis ki lehetett volna emelni a tömegből a felségsértő, Köztársaságellenes elemeket. A levezető részben a reform-ellenes orvosok kapják meg a magukét, a kormányfő nyaralására épített, gyönyörű metafora keretében. Júliusi díjunk nyertesét Cicusunk szíve teljes melegével üdvözli és a Miniszterelnök Úr figyelmébe ajánlja. Miniszterelnökünk aztán igazán tudhatja: bajban ismerszik meg az igazi barát. – TURUL
p
Gazdagokról gazdagoknak Van például egy bankár, akinek regnálása alatt tízmilliárdok tűntek el részben olyan ügyleteken keresztül, amelyekhez vagy őrültnek kellett lenne (ebben az esetben elmeorvosnak kellene megvizsgálnia), vagy bűnösnek (ehhez mindenképpen egy amerikai államügyészt kellett volna importálni). (Manager magazin, augusztusi vezércikk)
V
annak ezek a színes, szagos prémium lapok, kis tangában, nagy tüdőben feszítő címlapnyuszikkal az újságos standok első soraiban. Aztán van az a tévhit, hogy a hedonista managerek ezt olvassák. Benne Breitling órák meg Porsche Cayenne hirdetések. Pedig ezek a „trendi újságok” nagy találati aránnyal a fuxos, tetovált vendéglátós csajokat és üzletfeleiket érik el. A Manager magazin másik világ. Az ára mellett talán a Ripli Zsuzsi – Zdeborsky György aránypárral lehetne leginkább szemléltetni irányultságbeli különbséget. Az egyébként gyanakvásra okot adó cím korrekt üzleti lapot takar. A bróker ügyről is könyvet író Mong Attila főszerkesztésében megjelenő periodika jól szerkesztett, belemenős interjúkat közlő újság, amiből persze nem hiányozhat a felső ezer valós örömeit bemutató vitorlázós összeállítás sem. Miután a fentebb idézett vezércikkben Mong megadja az alaphangot az ország közvéleményét láthatólag kicsit sem zavaró Pincz-perrel kapcsolatosan, rögtön ráúszik Erőss Dzsonira. A Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatójáról felrajzolt kép, egy szakmailag középszerű, vitatott ügyletei miatt bukott bankárt mutat, akit a szakma lényegében kiközösített, ám a szocialista haverok viszszatolták a pénzipar legfelsőbb régióiba. A baloldali klientúra táskás embere olyan pénzügyi zsonglőrként tűnik fel, aki mellé egy másik vezérigazgatót kellett ültetni, hogy figyelje a kezét. Mindeközben Erőss szakembernek tartja magát, aki „csak beszélget a politikusokkal”. Szívesen megnéznénk annak az újító szándékú pláza macskának az arckifejezését, aki az FHM, Cosmo tengelyen mozogva bevásárol egy Manager magazint. Mert azt ugyan megtudhatná, hogy a MOL csoporthoz tartozó TVK komoly veszteségei helyrebillentésének szándékával igazgató tanácsába invitálta Medgyessy Pétert és Gansperger Gyulát 14 millió/év egységáron, és arról is, hogy milyen urbanisztikai változások várhatóak Schneller István, a főváros főépítészének távozását követően; ám ezek az információk nem fogják pótolni a 12 tuti tippet a női orgazmusról. – AMBRUS BALÁZS
o
l
g
f
i
l
t
e
r
Nyelvújító Ferenc Megvitatni és megállapodni egészségügyről, megvitatni és megállapodni Magyarország jövőjéről. Ez a dolgunk. Közösen kell tenni. Vagy közösen, mert így érdemes, vagy sehogy. Én azt mondom, hogy gyerünk, közösen. Gyerünk, teremtsünk egy új világot, a győztesek világát, mert Magyarországnak a legjobbnak kell lenni. (Gyurcsány Ferenc néphez intézett szózatából, július 27, MTV)
A
nyár legnagyobb kérdése, hogy Gyurcsány Ferenc képes lesz-e végre normálisan beszélni. Tévés szózatával ugyanis az utolsó lehetősége is tovatűnt annak, hogy még a nyár előtt elhagyja a rajta sajnos egyre jobban elhatalmasodó, reform-gügyögéssel keresztezett neobarokk blablát. Az még hagyján, hogy a prájmminiszter hetente legalább egyszer nekiáll a világ megfejtésének, ilyenkor – mindegy, hogy a parlamentben, tévéműsorban, lakossági fórumon, vagy saját blogjában – lendületlen hévvel, kis magyar Giddensutánzóként kutatja élet és irodalom összefüggéseit. Néha még új szavak alkotására futja: hetekig próbáltuk megfejteni, mit is jelenthet például az a szó, hogy „közszentségeink”. Persze, persze, politikusainkat általában nem kell félteni, a rendszerváltás után mindegyik miniszterelnök hajlamos volt saját nyelvet kitalálni, ám a gyurcsányi lendület a nyelvben sem ismer pardont. Nála a kis, kicsi mindig „kicsike”, esetleg pici, az „összekapaszkodástól” a „köztársaságig” pedig szinte végtelen számú, imamalomszerűen ismételgetett gyurcsányizmust tud felidézni bármelyik, az új reformkortól elgyötört köztársaságiánus embör. Nem az a baj, hogy a nemzet privatizátora üresen kongó szavakkal bombázza lakosságot, miközben folyton az „okos vita”, meg a „beszélgetés” szükségességét hangsúlyozza. Inkább az a bibi, hogy az új gyurcsányi nyelvben minden mindennek az ellenkezőjét jelenti. Egy-egy miniszterelnöki beszédnek minden pr-harsogás ellenére nem az a célja, hogy világosabbak legyenek a dolgok, hanem hogy még maszatosabbak. Így lesz a kiigazításból a valóságban durva megszorítás, a reformkorból országcsőd és rekordméretű államháztartási hiány. Az édelgő, mindenki szeretetére áhítozó államférfi-parodista pedig néha átvált agresszív, kioktató hangnembe. A gyurcsányi új nyelv semmivé foszlik, marad helyette a kiszes létrán kapitalista magaslatokba felkapaszkodott párvenü türelmetlensége. Amivel saját alkalmatlanságát próbálja eltakarni. Sikertelenül, hiszen mi is milyen frankón megfejtettük a titkát. – A. B. A. 37
p
u
n
c
VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, 2006. AUGUSZTUS www.ufi.hu
s
A multik lassúak, a DáriDuó meg köszöni, jól van
Betonba zárt fény L osonczi Áron (29 éves) fiatal magyar mérnök találmányának híre bejárta a világsajtót, 2004-ben a TIME magazin az év egyik legjelentősebb találmányának nevezte ötletét. Címlapon volt a világ legrangosabb design katalógusában, a DOMUS-ban. Írt róla a Der Spiegel, The New York Times, a Wall Street Journal és minden jelentősebb szakmai lap kiemelten foglalkozott vele. Elnyerte azt a német dising díjat, amelyet korábban a Z3-as BMW, a Lamborghini vagy a legújabb Nokia telefon kapott. UFi: Mi is a találmányod lényege, és honnan jött az ötlet? Losonczi Áron: A csongrádi Művésztelep által szervezett Betonszimpóziumokon veszek részt már évek óta. Ez a kezdeményezés egyedülálló Magyarországon. A Művésztelep szomszédságában lakom és építészhallgató (valamenynyire szakmabéli) voltam akkoriban – így kerültem be. A második svéd tanulmányperiódusom előtt fogott meg az egyik művész alkotása. Ő – Vargha István Luigi, Temesvár – egy nagy betontömbbe ágyazott síküveg-lapokat, melyeknek az élük látszott ki a betonból. A durva anyag és a fény közti kontraszt fogott meg, ezt az élményt akartam átemelni az építészetbe egy széleskörűen alkalmazható új építőanyag formájában. Az optikai szálak alkalmazásának ötlete már Stockholmban jött. Találmányom, a fényáteresztő beton optikai üvegszálak és finom beton keveréke. Előregyártva, építőblokkok formájában alkalmazható. Az optikai üvegszálak ezrei mátrixot alkotva, egymással párhuzamosan futnak minden egyes blokk két főfelülete között. A szálak aránya az össztérfogathoz képest kicsi (5%), ezen felül kis méretük miatt azok teljesen elkeverednek a betonban, annak szerkezeti részévé válnak, 38
mint egyfajta finomfrakciójú adalékanyag. A blokkok felülete így továbbra is homogén betonként jelenik meg. UFi: Svédország ennyire unalmas, hogy optikai szálak betonba ágyazásán töri a fejét az ember? L. Á.: Á, nem, gondoljunk csak a kellemes szőke lányokra... Három szép évet töltöttem Svédországban. Inkább nyugodtnak nevezném az ottani légkört, mely kiváló közeget biztosít a gondolkodáshoz és alkotáshoz. UFi: Számos nemzetközi díjat kaptál, melyikre vagy a legbüszkébb? Segített-e itthon vagy külföldön támogatást, pénzt szerezni a díjakkal a megvalósításhoz? L. Á.: A „red dot: best of the best 2005” német díj a legrangosabb design-elismerés, melyet a találmány eddig kapott. Valószínűleg közvetett hatása lehet e díjnak a jövőben. A külföldi tárgyalásaimon egyértelműen érezhető, hogy a találmány értékét erősen és tényszerűen fémjelzi a német elismerés. UFi: Itthon milyen elismerést kaptál? L. Á.: Egy kis hódmezővásárhelyi feltaláló kör kiállítási fődíját kapta a találmány 2003-ban. Városomtól, Csongrádtól 2005-ben Pro Urbe díjat kaptam. UFi: Hazai politikusaink felfigyeltek Rád? Támogatást kaptál vagy csak „hátbaveregetést”?
L. Á.: Persze, hátbaveregetés, ígéretek, közös fotó, gratuláció. UFi: Mennyire változtatta meg az életedet a nemzetközi hírnév? Meg vannak még a régi barátok Csongrádon? L. Á.: Természetesen nagy dolognak tartom és jó érzés, hogy elismerik a munkámat a világon mindenhol. Sajnos egyre több felelősség zúdul a nyakamba és mostanában nem tudom olyan nyugodtsággal kortyolgatni a sörömet a Tisza Presszóban, mint azelőtt. Kínosan ügyelek arra, hogy ez a dolog semmilyen negatív hatással ne legyen a barátaimmal meglévő viszonyra. Továbbra is zenélek, most három csapatban: az Open Puszi fesztiválzenekarban, a DÁRIDuÓ lakodalmas rock-zenekarban és a Dublin Rockers/Éjszakai Karasolók együttesben. UFi: A multikkal hogyan tárgyalsz, nem néznek túl zöldfülűnek? L. Á.: Szerencsére a tárgyalásokban két éve segít egy háromtagú csapat, két ügyvéd és egy üzletember. Ők a maguk területén profik és rengeteg nemzetközi tapasztalatuk is van. Nélkülük nem menne. A multikkal az a legrosszabb, hogy nagyon lassúak. UFi: Vannak-e magyar cégek, akik tudnak vagy akarnak segíteni? Lesz-e magyarországi gyártás? L. Á.: Az eddigi tapasztalatok alapján a magyar betoncégek vezetői – bár érdeklődnek – enyhén szólva csőlátásúak. Elegem van abból, hogy még bizonyítgatnom kell nekik, hogy ez egy jó dolog. Amíg valamelyik külföldi cég el nem kezdi az ipari gyártást, a saját kis csongrádi cégemet fejlesztem. UFi: Hogyan képzeled el magad húszharminc év múlva? Szivarral a szájban egy nagy pénzeszsákon vagy hajlott háttal sorban állva a találmányi hivatal előtt? L. Á.: Hát igen… Meggyőződésem, hogy ez a találmány egy nagy lehetőség, mely akár nem csak az én, hanem a leendő családom generációit is eltarthatja. Egyébként nem tervezem a jövőt, az túl unalmas lenne. – K. T.
