100
95
95
75
75
25
25
5
5
0
0
Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak Összejövetelei a kezdetektől:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Szentes Nyíregyháza Sátoraljaújhely Visegrád Szenna Velem Pécs Veszprém Eger Szeged–Domaszék Székesfehérvár Simontornya Gyula Keszthely Várgesztes Nagykovácsi Nagyvárad Kecskemét Győr Budapest–Szigethalom
1990. szeptember 24–26. 1991. szeptember 23–25. 1992. szeptember 7–9. 1993. szeptember 20–22. 1994. szeptember 27–29. 1995. szeptember 18–20. 1996. szeptember 27–29. 1997. november 28–30. 1998. szeptember 18–20. 1999. szeptember 27–30. 2000. szeptember 22–24. 2001. szeptember 3–5. 2002. szeptember 17–19. 2003. szeptember 23–25. 2004. október 4–6. 2005. szeptember 26–28. 2006. szeptember 8–10. 2007. október 24–26. 2008. október 20–22. 2010. október 28–30.
HADAK ÚTJÁN XX.
100
HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest–Szigethalom, 28th–30th October 2010
100
100
95
95
75
75
25
Budapest, 2012
25
5
5
0
0
impresszum.qxd
2012.07.06.
17:44
Page 1
HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX
impresszum.qxd
2012.07.06.
17:44
Page 2
impresszum.qxd
2012.07.06.
17:44
Page 3
HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest-Szigethalom, 28th–30th October 2010
Szerkesztõ / Edited by: Petkes Zsolt Kiadja / Published by: Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Az angol szövegek fordítója / English summaries by: Sárosi Edit Kivéve: 25–26., 41–42., 59., 325–326. oldal – a szerzõk fordításai Except: pages 25–26., 41–42., 59., 325–326. – translated by the authors
A tanulmányok lektorai / The articles were revised by: Balogh Csilla Csiky Gergely Csörsz Rumen István Éry Kinga Feld István Hatházi Gábor Henszelmann Imre Hoppál Mihály Istvánovits Eszter Kiss Gábor
Kovács László Makk Ferenc Molnár Erika Redõ Ferenc Ritoók Ágnes Tomka Péter Torbágyi Melinda Török Béla Vaday Andrea Vida Tivadar
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta This volume was published with the financial support of the National Cultural Found Budapest, 2012
kolofon.qxd
2012.07.30.
16:15
Page 410
A címlapon: Rakamaz, Túróczi-parti korong (JAM 64.875.7.) Front cover illustration: Breast-disc from Rakamaz, Túróczi-part ISBN 978-963-88584-7-4 Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja Published by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Felelõs kiadó / Editorial responsibility: Dr. Csorba László Nyomdai elõkészítés / Word processing, desktop editing and lay out: Heritage Consulting Kft. Nyomás és kötés / Printed and and bound in Hungary by: Print Production Kft. Nyomás és kötés / Printed bound in Hungary by: ??????? Példányszám: 500500 db,db, terjedelem: 26,625 pages Példányszám: terjedelem: 25,5 A/4 A/4 ív ív // Circulation Circulation 500 500 copies, copies, 26,625 25,5 A/4A/4 pages
tartalom.qxd
2012.07.06.
17:55
Page 5
TARTALOM
K ISS G ÁBOR , L ÕRINCZY G ÁBOR , V IDA T IVADAR : E MLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL O UR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE J UDIT: VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI D UNÁNTÚLON I RON W EAVING T OOLS AND T EXTILE P RODUCTION IN T RANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 P ROHÁSZKA P ÉTER : K ÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK T ITELRÕL L ATE R OMAN SOLIDUS FINDS FROM T ITEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 M ASEK Z SÓFIA : K ORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA R ÁKÓCZIFALVA –B AGI - FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN S ETTLEMENTS SURVEYS FROM THE EARLY PHASE OF THE M IGRATION P ERIOD AT R ÁKÓCZIFALVA –B AGI FÖLDEK (S ITES 5.-8.-8A) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 H AJDU TAMÁS , M ARCSIK A NTÓNIA : K ÉSÕ SZARMATA / HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA T ISZABURA -P USZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL T HE STUDY OF L ATE S ARMATIAN /H UNNIC PERIOD ANTHROPOLOGICAL FINDS OF THE PIT FROM T ISZABURA -P USZTATASKONY, S ITE N R I. 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 T ÓTH G ÁBOR , P USKÁS TAMÁS , B ÕTSCH E NIKÕ : 85- ÖS SZÁMÚ FÕÚT E NESE ELKERÜLÕ SZAKASZ
RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK
EMBERTANI ANYAGA
A NTHROPOLOGICAL
MATERIAL FROM THE ARCHAEOLOGICAL RESCUE EXCAVATIONS
AT THE PROPOSED BYPASS OF THE
M85
HIGHWAY AT
E NESE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
H ULLÁM D ÉNES : A P RZEWORSK - KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A K ÁRPÁT- MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN T HE CHRONOLOGY OF THE P RZEWORSK C ULTURE ’ S CREMATION BURIALS IN THE NORTH - EASTERN PART OF THE C ARPATHIAN B ASIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 T ÓTH A NDRÁS : R ÚNAFELIRATOS TÁRGYAK M AGYARORSZÁGRÓL . P ÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS - MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA R UNIC ARTEFACTS FROM H UNGARY. E XAMPLES ON THE MAGICAL USAGE OF THE RUNIC SCRIPT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 C SIKY G ERGELY, P H D: F EGYVERZET ÉS TÁRSADALOM
AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN
–
A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
T HE
QUESTION OF
G ERMAN
CONTINUITY IN
T RANSDANUBIA : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
THE CONFESSION OF WEAPON COMBINATIONS
S ZÜCSI F RIGYES : A KORA - ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK A XES AND HAMMER AXES IN THE E ARLY AND M IDDLE AVAR P ERIOD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
tartalom.qxd
2012.07.06.
17:55
Page 6
M AGYAR A NDRÁS : A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL . A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN . P ROPOSAL FOR A NEW RECONSTRUCTION OF THE AVAR BREASTPLATE ARMOUR FROM K UNSZENTMÁRTON : THE ROLE OF RECONSTRUCTION IN THE INTERPRETATION OF AN ARCHAEOLOGICAL FIND . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 S ZALONTAI C SABA : I SMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL A GAIN , ABOUT THE LEPROSY IN THE AVAR
PERIOD
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
C SUTHY A NDRÁS : A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK L ATE AVAR CAST LOOPED HORSE HARNESS MOUNTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 K ATONA -K ISS ATILLA : A Z OGUZ ÉS A KARLUK TÖRZSEK SZÁLLÁSVÁLTÁSA A VIII. T HE MIGRATION OF THE O GHUZ AND K ARLUK TRIBES IN THE
SZÁZADBAN EIGHTH CENTURY
. . . . . . . . . . . . 187
S ZABADOS G YÖRGY: Á LLAMSZERVEZÉSI MODELL A D E A DMINISTRANDO I MPERIO SZÖVEGÉBEN T HE MODEL FOR ESTABLISHING THE STATE IN THE TEXT OF THE D E A DMINISTRANDO I MPERIO . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 L ANGÓ P ÉTER : A CSÚCSBAN
ÖSSZEFUTÓ , BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ ,
FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
K ÖZÉP - ÉS K ELET-E URÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN T HE SPREAD AND CLASSIFICATION OF PEAK TERMINATED CRESCENT SHAPED EARRINGS WITH INNER BEND AND OPENWORK PLATE IN THE E ASTERN E UROPEAN ARCHAEOLOGICAL MATERIAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 TAKÁCS M IKLÓS : A KORONGOLT, KORAI Á RPÁD - KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL A BOUT THE FORMAL CHARACTERISTICS OF THE Á RPÁDIAN A GE WHEEL - THROWN CLAY CAULDRONS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 M ERVA S ZABINA : A 10–11. SZÁZADI
KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA
EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
T HE
DIFFICULTIES IN DATING THE TENTH – ELEVENTH CENTURY CERAMICS
IN THE LIGHT OF A CASE STUDY FROM THE
K ISALFÖLD R EGION
IN
H UNGARY . . . . . . . . . . . . . . 271
G ÁLL E RWIN : K RISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET. A E RDÉLYI - MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA . C HRISTIANIZATION AND ARCHAEOLOGY. T HE RESEARCH OF ELEVENTH TO THIRTEENTH CENTURY CHURCHYARD CEMETERIES IN THE T RANSYLVANIAN B ASIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 H ORVÁTH Z OLTÁN , M INDSZENTY A NDREA , T EREI G YÖRGY: A Z Á RPÁD - KORI K ÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
B UILDING STONES OF THE M EDIEVAL VILLAGE OF K ÁNA . T YPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
tartalom.qxd
2012.07.06.
17:55
Page 7
S IMONYI E RIKA : A DATOK A KÉSÕ Á RPÁD - KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ N EW DATA ON THE DEVELOPMENT OF THE LATE Á RPÁDIAN A GE WHITEWARE . . . . . . . . . . . . . . 327 L EGENYEI -B ODNÁR G ÁBOR : G ONDOLATOK S ZENT L ÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL S OME THOUGHTS ABOUT THE MOST DEBATED LEGEND OF K ING S AINT L ADISLAUS I . . . . . . . . . 345 S UDÁR B ALÁZS : „D OBOT DOBOLTATNI …” – E GY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN „H AVE THE DRUM BEATEN …” T RACKING BACK AN OLD H UNGARIAN INSTRUMENT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355 V ÉNINGER P ÉTER : S OVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE . A Z AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK
KÖZÖTTI
ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
T HE
MEASUREMENT OF TEMPERING AGENTS
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375
T HIELE Á DÁM : A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI - TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
F ROM
– THE TECHNOLOGICAL AND ARCHAEOMETRICAL ASPECTS OF C ONQUEST P ERIOD H UNGARY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395
ORE TO IRON PRODUCTS
IRON SMELTING IN
tartalom.qxd
2012.07.06.
17:55
Page 8
00_eloszo.qxd
2012.07.06.
18:20
Page 9
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
9
EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL
1989 májusában együtt ültünk a Tolna megyei Tengelicen a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete által szervezett nemzetközi konferencián és hallgattuk az elõadásokat, amelyeket a korai középkor kutatásának hazai és számunkra eddig csupán a szakirodalomból ismert nemzetközi, vezetõ személyiségei tartottak (ld. WMMÉ 15, 1990). A fehér asztal mellett ülve fogalmazódott meg bennünk, hogy sok fiatal hiányzik innen. A park fái között tartott reggeli séta közben vetõdött fel bennünk elõször: nekünk is rendezni kellene egy konferenciát a szárnyaikat bontogató, néha még botladozó fiatal népvándoros kollégák részvételével. A második napi ebéd közben körvonalazódott, majd fogalmazódtak meg bennünk a részvételi feltételek: 40 év alatti kollégákat hívunk meg és a résztvevõknek kötelezõ elõadást tartania. Az elõbbit az indokolta, hogy a diákköri konferenciák után szükségesnek látszott egy átmeneti megnyilvánulási lehetõséget szervezni a fiatal, végzett régészeknek, az utóbbit pedig, hogy az volt a tapasztalatunk, csak az veszi komolyan a konferenciát, aki készül is rá. Szó szót követett és felmerültek a konkrét kérdések is: ki, hol, mikor szervezi meg az összejövetelt, melyik lesz a fogadó intézmény, és meg lehet-e majd jelentetni az elõadások szövegeit egy kötetben, valamint kit kérjünk fel levezetõ elnöknek, az esetleges vadhajtások gyomlálójának. Emlékeink szerint az utolsó problémát maga az illetõ oldotta fel. Az ebédlõ egyik sarkából felhangzott Tomka Péter harsány kacagása. Egymásra néztük, és ugyanarra gondoltunk: A Tomkát! És ezzel meg is voltunk. A tervezett konferencia megszervezését egyelõre nyitva hagytuk. Lõrinczy Gábor vállalta, hogy tájékozódik igazgatójánál, Trogmayer Ottónál a lehetõségekrõl, keretekrõl, stb. Az örökifjú szegedi múzeumigazgató az elsõ szóra teljes támogatásáról biztosított bennünket. A helyszín szinte magától adódott, hiszen a meghívottak között is szereplõ, ugyancsak örök fiatal Vörös Gabriella szentesi múzeumigazgató is azonnal mellénk állt és elvállalta a házigazda szerepét. A konferenciának a kissé romantikusan hangzó „Hadak útján” címet választottuk, s õsz lett mire a meghívó is elkészült. Közös
elképzelés alapján Kiss Gábor a konferenciának saját levélpapírt tervezett és bátran ráírta a fejlécre: I. Ki hitte volna akkor, hogy egyszer lesz XX. konferencia is? Szentesen, a múzeumban könnyû volt megszervezni az elõadásokat (amelyek reggeltõl késõ estig tartottak), a szállást a szomszédos kempingben, és ugyanott, illetve magában a múzeumban az étkezést. (Ez utóbbiakra sokszor magunk készítettük el a hagymás-zsíros szendvicseket, kísérve azokat finom alföldi borokkal.) Az ötlettõl a megvalósulásig alig telt el 16 hónap, és 1990-ben a késõ szeptemberi meleg, napfényes napokon Szentesen a disciplinák közötti jobb kapcsolatra törekedve – a népvándorlás és római koros régészek mellett – fiatal történészek, egy nyelvész és egy mûvészettörténész, továbbá antropológusok, archaezoológusok, néprajzosok is megjelentek. A szentesi közös lét kitûnõ hangulatú és lelkesítõ volt. Vörös Gabriella mellett sokat tett ezért Rózsa Gábor mérnök–muzeológus is, aki a konferencia egyszemélyi mindenesének szerepét töltötte be. Már a konferencia elõtt és azt követõen is számtalan kolléga fogalmazta meg ellenérzését, ellenvetését a találkozóval kapcsolatban, elsõsorban a kor szerinti diszkriminációt kifogásolták. Akkor õk nem ismerték fel milyen hiányérzet késztetett bennünket, pályakezdõket e konferencia megszervezésére. Mi akkor úgy éreztük, hogy egy statikus világban élünk, a tudomány szervezete pedig számunkra túl merev, túlságosan központosított és hiányoznak az egyenrangú, egymással is vitázni képes tudományos mûhelyek. 1989–90-t írtunk, amikor a háttérben zajló belpolitikai változások, a kulturális élet átalakulása elhozta a lehetõségek váratlan kiszélesedését, a tudományos szabadság kiteljesedését. Ekkor már nem kellett engedélyek sorozatát begyûjteni. A körülöttünk zajló hatalmas változások ránk is felszabadítóan hatottak. A szentesi konferencián a fiatal népvándorláskoros kutatók új nemzedéke mutatkozott be. Kezdeményezésünk életképesnek bizonyult és a következõ generációk maguk képére formálva vitték tovább az alapötletet. De Hajdú Zsigát, aki õskoros létére elõadással vett részt a szentesi konferencián, már akkor is, és utána évekig próbáltuk rábeszélni arra, hogy szervezzenek hasonló konfe-
00_eloszo.qxd
2012.07.06.
18:20
Page 10
10
K ISS G ÁBOR , L ÕRINCZY G ÁBOR , V IDA T IVADAR
renciát a fiatal õskorosok számára is. Erre csak hét évet kellett várni, amikor Debrecenben megrendezték a Fiatal Õskoros Kutatók I. összejövetelét (ld. Ì Ï Ì Ï Ó I. Debrecen 1997). De közben – a példánkon felbuzdulva – szervezték meg a fiatal néprajzkutatók országos konferenciáját Makón (ld. A Makói Múzeum Füzetei 75 (1993), majd 2006-ban Gyõrben a fiatal római korosok (Firkák I. Fiatal római koros kutatók I. konferenciakötete. Gyõr 2007) és 2009-ben Visegrádon a fiatal középkoros régészek konferenciájára is sor került. A népvándorláskoros konferencia folytatása is biztosítva lett, Istvánovits Eszter vállalta, hogy egy év múlva, 1991-ben a nyíregyházi Jósa András Múzeum ad otthont a résztvevõknek. A szentesi konferencia megszervezése mellett a kéziratok megszerzése sem volt kis feladat. Ezt is Lõrinczy Gábor vállalta el, és a Trogmayer Ottó által biztosított kereteken belül a kötetet is õ szerkesztette. Felmerült azonban a kérdés, hogy lektorálja-e valaki, és vajon ki? Végül is arra gondoltunk, hogy a tanulmányokat a nagy tekintélyû Bóna Istvánnak mutatjuk meg. Sokunk elsõ kéziratát Vida Tivadar vitte el a pesti egyetem Régészeti Tanszékére, amely akkor még a Duna parton, a mai Piarista Gimnázium épületében volt. Bóna professzor elismerõen lapozta át a terjedelmes kéziratköteget, rögtön felismerve és méltatva az új közléseket és az új tudományos eredményeket. Ám lektorálást egy rá jellemzõ hamiskás mosollyal hárította el: „Ma Magyarországon teljes a tudományos szabadság, írásáért mindenki maga felel!” Ezek után, 1991-ben mindenki kézbe vehette
a 40 tanulmányt tartalmazó kötetet (MFMÉ 1984/85-2 (1991). És azóta kisebb-nagyobb zökkenõkkel, változatlanul sor kerül a fiatal népvándorláskorosok évi összejövetelére. Az elmúlt 20 évben 20 helyszínen megrendezett konferenciák megtanították a kollégákat a sokoldalú szervezésre (elõadások, technikai háttér, szállás és étkezés biztosítása), a kéziratok elkészítésére, megszerzésére és szerkesztésére. A szervezõk minden alkalommal törekedtek a konferenciák szakmai színvonalának emelésére és a kötetek gyors megjelentetésére. Közben persze a fiatal népvándorláskorosok újabb és újabb évfolyamai tûntek fel, s örömmel látjuk, hogy a legújabb nemzedék képviselõi is töretlen elszánással szervezik az éves találkozókat. Bátran állíthatjuk azonban, hogy a sorozat egyetlen állandó tényezõje, okos, megértõ és segítõkész szereplõje, mindannyiunk tanára, a lélekben és szellemében örök fiatal Tomka Péter, az örökös elnök. Isten éltesse! Hihetetlen, hogy már 70 éves! Ad multos annos!
Budapest – Szeged – Szombathely, 2012. február 27.
Kiss Gábor Lõrinczy Gábor Vida Tivadar
00_eloszo.qxd
2012.07.06.
18:21
Page 11
EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL
11
00_eloszo.qxd
2012.07.06.
18:21
Page 12
G ÁBOR K ISS , G ÁBOR L ÕRINCZY, T IVADAR V IDA
12
OUR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS
In May 1989, we sat together at Tengelic, attending the international conference organized by the Ádám Béri Balogh Museum of Szekszárd and the Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences, and listened to the lectures in the field of early medieval studies, presented by the leading Hungarian and international experts, some of whom we knew only from scholarly literature before (see WMMÉ 15 (1990)). Sitting beside the white table, we found out that many young scholars are missing from there. Then, during a morning walk among the trees in the garden, we formulated: we should organize a conference on the Migration Period, involving those young scholars, who are faltering and taking their wings in that theme. On the second day, during lunch we drafted and later framed the terms of participation: we would invite colleagues under the age 40, and all participants were to present papers. Creating a transitional way of manifestation for young, graduate archaeologists after the undergraduate conferences seemed especially beneficial; besides, we agreed that participants would take this meeting more seriously if they were bound to prepare for that. One word led to another, and shortly some functional questions arose: who, where and when would organize the meeting, which institution would host it, and would it be possible to publish the texts of the lectures in one volume; and, especially, who should be asked to chair, in order to control the wildlings. To the best of our recollection, this last debate was solved by the future president himself; namely, the laughter of Péter Tomka was heard from the other corner of the dining room. We looked at each other and had the same idea: Tomka! Further on, this problem was solved. We left open the debates around the organization of the conference for a while. Gábor Lõrinczy took on inquiring his director, Ottó Trogmayer about the possibilities, frameworks etc. The forever young director assured us of his support from the very beginning. The site for the meeting soon became self-evident as well, since the ageless Gabriella Vörös, director of the Szentes Museum, who was also among the invited contributors, instantly supported the idea, and offered her assistance as host.
We chose the romantic-sounding „On the route of armies” title to the conference, and autumn had arrived when the invitations were posted. Based on a joint idea, Gábor Kiss designed a letter-paper for the conference, and he bravely wrote on the heading: „I. Who could have believed that once there would be a conference XX?” At Szentes, it was quite easy to organize the lectures into the museum (lasting from early morning till late evening), the accommodation into the neighbouring camping, and the food at the camp site, in addition in the museum itself. (Concerning food, we usually prepared bread with fat and onion, accompanied by tasty wines from the Great Plain Region.) From idea to execution, scarcely sixteen months had gone, and at last, beside young archaeologists dealing with the Roman- and Migration Period, promoting the connections between the disciplines, historians, one linguist, an art historian, anthropologists, archeozoologists, and ethnographers appeared during the warm late September days at Szentes. The community life at Szentes was excellent and very inspiring. Beside Gabriella Vörös, this was owing to Gábor Rózsa, engineer-museologist, who was a one-person manager of the conference. There were many colleagues remonstrating with the organizers about the conference prior and after the conference; their main objection was the discrimination other periods from the meeting. At that time, we felt we were living in a static world, and for us the structure of science was much too rigid, overcentralized, lacking equal workshops capable of disputing. In 1989–1990, the changing frameworks of internal politics, the transformation of culture brought the sudden expanding of possibilities, the fullness of scientific freedom. From that time on, it was unnecessary to obtain a series of permissions. These huge transformations had liberating effects on us. At Szentes, a new generation of young scholars of the Migration Period was introduced. Our initiative proved to be viable, and the next generations transmitted the original idea shaped to their needs. We have been trying to persuade Zsiga Hajdú for years, who, despite being involved in prehistoric archaeology, contributed a lecture to the Szentes conference, that a similar conference should be
00_eloszo.qxd
2012.07.06.
18:21
Page 13
OUR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS
organized for young scholars of prehistory. Seven years later, the First Meeting of Young Researchers of Prehistory (Ì Ï Ì Ï Ó I. Debrecen 1997) was held. Meanwhile, inspired by our success, the first conference of young ethnographers took place at Makó (see: A Makói Múzeum Füzetei 75 (1993)). Further on, in 2006, the first meeting of young archaeologists of the Roman Period was held at Gyõr, and at last, in 2009, at Visegrád, the young medievalists had their first conference. The conference series on the Migration Period went on in 1991, as Eszter Istvánovits, took up hosting the meeting in the András Jósa Museum at Nyíregyháza. Besides organizing the Szentes conference, the collection of draft papers was a difficult task. The articles were edited into a volume by Gábor Lõrinczy too, in the framework defined by Ottó Trogmayer. Still, it was a question, whether the papers of the young archaeologists should be revised, since these papers were the first printed publication for many of us. At last, we decided to introduce the papers to the highly respected professor, István Bóna. Many of our drafts were carried to the Archaeological Department of the university at Budapest, which, at that time was located on the bank of the Danube, in the today building of the Piarist Secondary School. Professor Bóna approvingly looked over the extensive manuscript, picking out and appreciating first publications and new scholarly results. However, he refused lecturing the material, saying with a mischievous smile that today in Hungary there was a total scholarly freedom, thus, everybody should bear all responsibility for
13
his paper. Not much later, in 1991, the forty studies were published. (MFMÉ 1984/85-2 (1991)). And further on, even if not without hitches, the meeting of the young archaeologists of the Migration Period is still being held annually. In the last twenty years the conferences held at twenty places had taught the colleagues the process of many-sided organization (giving the technical background for the lectures, providing accommodation and food), the preparation, collection as well as edition of the manuscripts. In all cases the organizers made every effort to publish the papers as soon as possible. Of course, new and newer classes of Migration Period archaeologists appear, and we are glad to see that they are preparing the annual meetings with undiminished energy. However, we can firmly testify that the one and only constant contributor of the series is the clever, tolerant, helpful teacher for all of us, the spiritually and mentally ageless Péter Tomka, our president for life. God bless him! It is incredible that he is 70! Ad multos annos!
Budapest – Szeged – Szombathely, on February 27, 2012.
Gábor Kiss Gábor Lõrinczy Tivadar Vida
00_eloszo.qxd
2012.07.06.
18:21
Page 14
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 15
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
15
VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON PÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT Gyõr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága 9022-Gyõr, Széchenyi tér 5.
[email protected]
Bevezetés Jelen dolgozat célja egy Pannoniából is jól ismert vas eszköz funkciójának meghatározása. A kérdéses szerszám 200-300 mm hosszú téglalap alakú, egyik hosszanti oldalán teljes egészében, centiméterenként általában 1-2 rövid foggal csipkézett vas penge, amelynek másik hosszanti oldalán középen egy, a pengével derékszöget vagy tompaszöget bezáró nyéltüske található. Rendszerint az utóbbi oldal mindkét sarkában egy-egy hullámszerûen visszahajtott nyúlvány látható, amelyekrõl vasgyûrû csünghet (1. kép). Pannonia területérõl legalább 35 ilyen darabot ismerünk (PásztókaiSzeõke 2011): 1. Bátaszék, 56. sír (Péterfi 1993, 57–58, VI. tábla 56.3); 2. Bátaszék, 102. sír (Péterfi 1993, XIV. tábla 102.8); 3. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20); 4. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20); 5. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2030); 6. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2031); 7. Budakalászi burgus (Dinnyés et al. 1986, 33. tábla 10); 8. Intercisai castrum (Henning 1987, Kat. Nr. 149); 9. Intercisai canabae (Müller 1982, Kat. 175); 10. Hajmáskér-Seghegy (Éri et al. 1969, 99, 18.tábla 14; Müller 1982, Kat. 275); 11. Hajmáskér-Seghegy (Müller 1982, Kat. 276; Henning 1987, Kat. Nr. 200); 12. Keszthely-Dobogó, 111. sír (Sági 1981, 75, Abb. 57. 22; Müller 1982, Kat. 366); 13. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 464); 14. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 465); 15. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 466); 16. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 467);
17. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 468; Kuzsinszky 1920, 84–85. ábrán összesen még 16 darab látható); 18. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 511; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274); 19. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 512; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274); 20. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 513; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274); 21. Leányfalui burgus (Dinnyés et al. 1986, 116); 22. Somogyszil, 67. sír (Burger 1979, 13, 37–8, Abb. 44, Taf. 12.3, Taf. 43); 23. Tolna megye (Henning 1987, Kat. Nr. 523); 24. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr. 19, Taf. XXXIII.1; Thomas 1964, Taf. CCXIII; Müller 1982, Kat. 917; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 25. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr. 20, Taf. XXXIII.Tab. 2; Thomas 1964, Tab. CCXI-
1. kép Fogazott szálleverõ, Keszthely-Fenékpuszta ltsz. 58.21.14 Fig. 1. Toothed iron weft-beater, Keszthely-Fenékpuszta Inv.nr. 58.21.14 (©Rupnik László)
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 16
16
II; Müller 1982, Kat. 918; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 26. Tác-Gorsium, 140/780. szektor (Fitz-Bánki 1974, 209. vasak 1. és 20. ábra 1.; Müller 1982, Kat. 919; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 27. Tác-Gorsium, 185/815. szektor (Müller 1982, Kat. 920; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 28. Tác-Gorsium, Margittelepi temetõ 216. sír; 29. Veszprém-Ranolder utca (Müller 1982, Kat. 1683); 30. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2028); 31. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2029); 32. Tatabánya-Felsõ-Rét-föld (László 2011 Kat. 2, I. tábla 2); 33. Visegrád-Gizellamajor (Gróf és Gróh 1991, 89; Gróf 1992, 130); 34. Alsóheténypuszta; 35. Alsóheténypuszta. Pannoniában már a Kr.u. 2–3. század folyamán is használatban lehettek, azonban a 4. századtól kezdõdõen nincs kétség alkalmazásuk felõl. Eddig nem ismertek Pannonia városi településeirõl: néhányan 2–4. századra keltezhetõ villagazdaságok területérõl (Kat. 3–4; 10–11), mások 4. században épült belsõ erõdök (Kat. 13–17; 34–35), valamint TácFövenypuszta 4. századi településérõl (Kat. 24–27) származnak, továbbiak egyéb katonai létesítmények, így erõdök (Kat, 33), õrtornyok (Kat. 7; 18–21), táborok (Kat. 8), valamint tábor körüli településekrõl (Kat. 9) is ismertek. 4. századi vidéki temetõkbõl további négy (Kat. 1–2; 12 és 22), egy pedig a tác-fövenypusztai 4. századi erõdített település temetõjébõl származik (Kat. 28). Mezõgazdasági és kézmûves szerszámokkal együtt is kerültek elrejtésre (Kat. 32, valamint Kuzsinszky 1920, 84–85. ábra). Pannnonián kívül is szórványosan már a Kr.u. 2. század folyamán elõfordul, de a többség Kr.u. 3–7. századra keltezhetõ (Müller 1982; Henning 1987; Gaitzsch 2005). Elterjedési területe elsõsorban a Balkán-félsziget, de ismert Itália (Gaitzsch 1980, 362, Kat. Nr. 177–180, Taf. 37. 177–180; Rich – Chéruel 1859, 224 (Dens), 394 (Marra)), a mai Franciaország (Champion 1916, XIV. t.16852; Müller 1982; Marichal 2000, Cat. n°93-100), valamint Kis-Ázsia (Gaitzsch 2005, 129, Taf. 215. STR2) területérõl is. Néhány formai azonosságot mutató példány ennél késõbbre keltezhetõ (Nikitin 1971; Kirpicsnikov 1973, 1986). Funkció: állatvakaró? Sági Károly volt az elsõ, aki nemcsak formai analógiák után kutatva próbálta a fenti fogazott
P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE J UDIT
vastárgyak funkcióját meghatározni, hanem a Pannoniában elõkerültek leletkontextusát is figyelembe vette. Érvelésének középpontjában két olyan Kr.u. 4. századra keltezhetõ nõi sír került, melyekben a fogazott vaseszköz textilmûvességben használt szerszámokkal együtt került elõ: egyik esetben egy orsógombbal, míg mindkét esetben egy hosszú, egyik végén hegyben végzõdõ kerek keresztmetszetû vas tárggyal (Kat. 12 és 22). Az orsógomb textilkészítésben betöltött szerepe nem kérdéses. Véleménye szerint a fenti vas pálcák guzsalyként, míg a fogazott vas eszköz takácsfésûként azonosíthatóak (Sági 1973, 293 és 1981). Elképzelései nem találtak szélesebb körû szakmai elfogadásra, hiszen érvelésének felépítményét maga Sági aknázta alá egy szerencsétlenül kiválasztott, és fordítva elhelyezett illusztrációval: míg érvei szerint a takácsfésû kitûnõen alkalmazható a készülõ szövet vízszintes vetülékének leverésére, addig egy nehezékes szövõszék fejjel lefelé fordított képét adta szavai illusztrációjaként (Sági 1973, 293–4, 66. ábra; Sági 1981, 75–6, 22. kép) (2. kép). Az így közölt képhez kapcsolódó probléma kettõs: nemcsak a nehezékek lebegnek természet-, illetve gravitációellenesen a levegõben, de a fogazott pengével derék-/ tompaszöget bezáró nyelû szerszám a talpára állított nehezékes szövõszéken sem alkalmas a vetülék felverésére. Az általánosan elfogadott vélemény, mely szerint szarvasmarha és ló ápolásában vakaróként használhatták azon a tényen alapszik, hogy a legtöbb példány a Balkánon elrejtett, mezõgazdasági vaseszközöket nagy számban tartalmazó leletegyüttesekbõl ismert. Ebbõl következõen a formai analógiák után kutatók érdeklõdése késõbbi korok
2. kép Görög skyphos nehezékes szövõszék ábrázolásával (STAERMOSE NIELSEN 1999, 69 nyomán) Fig. 2. Greek skyphos with the depiction of a warp-weighted loom (after STAERMOSE NIELSEN 1999, 69)
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
VASBÓL
17:45
Page 17
KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A
4.
SZÁZADI
D UNÁNTÚLON
17
mezõgazdaságban-állattenyésztésben használt eszközkészlete felé fordult és az állatvakarókban vélték felfedezni a megfelelõ párhuzamot (Gerassimov 1946; Kirpicsnikov 1973, 85 és 1986; Müller 1982, 384, 532–4; Gaitzsch 2005, 129). Ezek az állatvakarók ívesen meghajlított, mindkét hosszanti élükön fogazott pengébõl, valamint 1-, 2- vagy 3ággal a pengéhez erõsített nyélbõl álltak (3. kép). A Kr.u. 12–13. századtól kezdõdõen ezek az állatvakarók bizonyíthatóan használatban voltak (4. kép) (Müller 1982, 384; Clark 2004, 157–165; Terei-Horváth 2007, 231). A fenti azonosítás hívei az állatvakarók meggyõzõnek tûnõ tipokronológiai fejlõdési sorát is felállították: a Kr. u. 2. századdal felbukkanó és azt követõen folyamatosan használt egyszerûbb, az általunk tárgyalt pannoniai darabokkal megegyezõ egyszerûbb egypengéjû formát (I. típus) a 14. századra teljes mértékben kiszorítja a fenti, ívben meghajlított pengéjû, így két vakaró felülettel rendelkezõ fejlettebb típus (II. típus), melyet esetenként már a 12. századtól használhattak (Müller 1982, 384, 34. ábra). 3. kép Középkori lóvakaró (CLARK 2004, 164. 122. kép nyomán) Fig. 3. Medieval curry-comb (after CLARK 2004, 164. picture 122)
4. kép Lóvakaró használat közben egy 16. századi ábrázoláson (CLARK 2004, 157 és 114. ábra) Fig. 4. Curry-comb in use on a 16th century AD depiction (CLARK 2004, 157 and fig. 114)
Alternatíva: fogazott vetülékleverõ fésû Az így felvázolt tipokronológiai sorrendnek ellentmond az a tény, hogy az itt tárgyalt eszköz a késõbbi korok állatvakaróihoz fûzõdõnél szorosabb formai hasonlóságot mutat egy más funkciójú etnográfiai tárggyal: a törökországi Çatalcam nevû településen ma is ilyen fogazott vas szerszámot használnak a vízszintes vetülékszálak leverésére, miközben kilim szõnyeg készül függõleges kétgerendás szövõszéken (5–6. kép). A római korig visszanyúló helyi hagyományok alapján készülõ szövetek vetülékének leverésére (szintén kétgerendás szövõszéken) Marokkóban is ilyen szerszámokat használnak (Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Fanyélbe illesztett, hasonlóan fogazott vas pengék a 20. század elsõ felébõl Görögországból, Palesztinából, Törökországból, Szíriából, valamint Magyarországról is ismertek. Ezeket szintén a kétgerendás álló szövõszéken készített sátorlapok, zsákok és tarisznyák durvább szövetét alulról építõ vízszintes vetülékfonalának leverésére használták (Ébner 1931; Morton 1936, 63–64; Crowfoot 1936–1937, 1941; Dalman 1937, 107–129; Domonkos 1954, 2000; Szolnoky 1954; Báldy Bellovics 1974; Broudy 1979; Lukács 2007, 69; Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Ezek a legújabbkori szövõszékek mindannyian annak a függõleges álló, kétgerendás szövõszéknek az egyenesági leszármazottai, melyet a Kr.u. 1. századot követõen
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 18
18
5. kép Fogazott vetülékleverõk Çatalcamból, a mai Törökország területérõl Fig. 5. Toothed weft-beaters from Çatalcam (Turkey) (© Jorgen Christian Meyer) /
6. kép Fogazott vetülékleverõ használat közben Çatalcamból, a mai Törökország területérõl Fig. 6. Toothed weft-beater in use, Çatalcam (Turkey) (© Jorgen Christian Meyer) /
már széles körben használtak a Földközi-tenger medencéjében, valamint a római birodalom ettõl távolabb esõ területein is (Crowfoot 1936–7, 40; Dalman 1937, 107–129; Wilson 1938, 23–5; Crowfoot 1941, 148; Forbes 1956; Wild 2002, 11). Habár ez az álló szövõszék több római kori ábrázoláson is felismerhetõ (Johl 1924, 2. Abb. 2; Wilson 1938, 21; Wild 1970, 69–70; Broudy 1979, 48; D’Ambra 1993; Roche-Bernard - Ferdiere 1993, 144; Larsson Lovén 2002, Pl. XV, Cat.no. 1.6.2; 5 ;
P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE J UDIT
Ciszuk-Hammarlund 2008, 125), a fogazott szerszámok használatához ezek egyike sem szolgál további adalékkal, hiszen az egyetlen, szövõszékkel együtt megjelenített eszköz az egy hegyes tárgy (7. és 8. kép), melynek funkciójára késõbbiekben térünk ki. Ezzel szemben az ókori latin nyelvû források megemlékeznek egy fésûrõl (pecten), melyet a vetülék leverésére a kétgerendás álló szövõszéken dolgozók használtak (Crowfoot 1936-1937; Wild 1967). A fenti álló szövõszék ábrázolása nem szûnik meg a római kor végével, és egyes középkori illusztrációk egyértelmû bizonyítékkal szolgálnak a vetülékleverõ használatára. A szövõszék és a fogazott eszköz legkorábbi ábrázolása a 9. századból származó Utrechti Zsoltároskönyv egyik miniatúráján (DeWald 1932, Pl. CXXXII), majd 12. századi másolatban a cambridge-i Eadwin Zsoltároskönyvben jelenik meg (9. kép) (Hartley-Elliot 1951, Pl. 22a; Hoffmann 1988, 242, 243. fig. 6; Walton Rogers 1997, 1759). Míg az elõbbiek oldalnézeti képét adják az eszköznek, addig a Hrabanus Maurus által jegyzett itáliai kézirat miniatúráján szembõl látható (10. kép) (Ling Roth 1917, 137, 144, Fig. 91c; Broudy 1979, Fig.3–34; Kolchin 1989, 122). Egy 13. századi bizánci kézirat valószínûleg egy ilyen szerszámot a szövõszék alatt heverve ábrázol (Huber 1986, 233, nr. 224; Constas 2003, 335, fig. 1). Pannoniai leletkörülmények Pannoniai leletkörülmények is valószínûsítik, hogy nem háziállatok ápolásában, hanem textilkészítésben vették hasznát. Öt példány ismert Kr.u. 4. századra keltezhetõ nõi temetkezésekbõl (Kat. 1–2, 12, 22, 28): két esetben egy-egy orsógombbal (Kat. 1 és 12), négy esetben pedig egy 200-300 mm hosszú, kerek átmetszetû, egyik végén hegyes vastárggyal együtt helyezték a sírba (Kat. 1–2; 12; 28). Az utóbbi, a Balatontól délre esõ terület falusias temetõire jellemzõ mellékletként ismert hegyes tárgy rendeltetésére többféle javaslat született már: többen nyársnak tartották (Dombay 1957, 289; Vágó-Bóna 1976, 182; Tóth 2006), de guzsalyként értelmezve textilmûvességgel is kapcsolatba hozták már (Sági 1973, 1981; Bíró 1996, 156; Kelemen 2008, 144; Müller 2009). Bár valóban textilkészítéshez használt tárgy lehetett, azonban nem fonó-, hanem szövõeszközként azonosítható. Az álló kétgerendás szövõszéken való szövés közben egy hegyben végzõdõ latinul radiusnak, görögül κερκιζ-nek nevezett pálcát (Crowfoot 1936–7, 44–45; Dalman 1937; Wild 1967) használtak a függõlegesen futó láncfonalak kiemelésére, illetve az
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
VASBÓL
17:45
Page 19
KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A
4.
SZÁZADI
7. kép / Fig. 7.
9. kép / Fig. 9.
8. kép / Fig. 8.
10. kép / Fig. 10.
D UNÁNTÚLON
19
7. kép Severa Seleuciana sírköve (JOHL 1924, 2. Abb. 2 nyomán) Fig. 7. Tombstone of Severa Seleuciana (after JOHL 1924, 2. Abb. 2) 8. kép Genetiva galliai sírköve (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27) Fig. 8. Tombstone of Genetiva from Gaul (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27) 9. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása az Eadwin Zsoltároskönyvben (WALTON ROGERS 1997, 1759 nyomán) Fig. 9. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater in the Eadwin Psalter (after WALTON ROGERS 1997, 1759) 10. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása Hrabanus Maurus szerint (BROUDY 1979, Fig.3–34) Fig. 10. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater by Hrabanus Maurus (BROUDY 1979, Fig.3–34)
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 20
20
egyenetlenségek eligazítására mielõtt az újonnan bevetett vízszintes vetüléket a leverõ fésûvel helyére igazították (Crowfoot 1941, 144–6; CiszukHammarlund 2008, 124). Ehhez hasonló, az egyik végükön kihegyezett, viszonylag hosszú radius római kori használatát a két fent említett ábrázolás is egyértelmûen tanúsítja (7–8. kép). Az eszköz rendszerint fából vagy csontból készült, de fémbõl készült példányokra vonatkozóan is rendelkezünk bizonyítékkal: egy 1930-as években Palesztinában használt darabról G. M. Crowfoot számol be (Crowfoot 1936–7, 44), de e térségbõl takácsok vas szegére, illetve vas árjára vonatkozó jóval korábbi irodalmi utalásokat is ismerünk (Dalman 1937, 112–129). Megemlítendõ, hogy a még oly artisztikus leírásokban is mint az például Ovidiusnál (Met. VI.53) Minerva és Arachne szövõversenyének bemutatása, a radius és pecten együtt, azonos eszközkészletben szerepelnek. Megállapítható tehát, hogy mind a vasból készült fogazott vetülékleverõ, mind az ugyancsak vasból készült radius olyan az álló kétgerendás szövõszékhez kapcsolható eszköztípusok, amelyek a római korban használatban levõ másik két szövõszékhez, a szintén álló nehezékeshez és a horizontálisan fekvõhöz egyáltalán nem használhatóak (Ciszuk-Hammarlund 2008). Így az sem meglepõ, ha sírmellékletként együtt, illetve gyakorta orsógombbal kerülnek elõ, valamint ha a fogazott vetülékleverõket olyan épületek régészeti hagyatékából is ismerjük, ahol bizonyíthatóan textilkészítés folyt (Thomas 1955; Pásztókai-Szeõke elõkészületben). Összefoglalásként elmondható, hogy mind a mai néprajzi tárgyakhoz fûzõdõ szoros formai hasonlósága, mind a Pannoniából származó darabok régészeti leletkörülményeinek ismerete alapján egyértelmûen Sági Károly elgondolása tûnik valószínûbbnek az itt tárgyalt fogazott vasszerszám rendeltetésének meghatározására vonatkozóan. Ezen vetülékleverõ felismerésének jelentõsége abban is rejlik, hogy általa kimutathatóvá vált egy egészében fából készült szövõszék szélesebb körû pannoniai használata. Érdeklõdésre tarthat számot az is, milyen textilek készülhettek a fenti vas szerszámok segítségével. Amennyiben a vas szálleverõk néhány közös jellemzõjére tekintünk, talán erre a kérdésre is találhatunk lehetséges választ. A fogak sûrûsége alapján elmondható, hogy viszonylag alacsony szálsûrûségû textil készítésére is alkalmasak voltak. A fogak rövidsége csak viszonylag kis keresztmetszetû szövet készítését tette
P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE J UDIT
lehetõvé: hosszabbakra csak csomózott szõnyegek esetében van szükség, így azok a szövet vastagabb keresztmetszetét is átérik. Nagy tömegük megkönnyíti a szövõ dolgát, hiszen kevesebb erõ kifejtésével is tömör, zárt szerkezetû szövetet lehet készíteni. A 20-30 cm széles penge szintén haladós munkát tesz lehetõvé, de pl. kilim készítésében inkább akadályozó jellegû lenne, hiszen ott a sokszínû mintának egyszerre csak egy kis elemén dolgoznak: ebben az esetben a rövid penge használata sokkal célravezetõbb, amint azt az 5–6. kép is jól mutatja. Tehát a szerszámok közös jellemzõi alapján megfogalmazható, milyen szövetféleségek szövésére nem voltak alkalmasak ezek az eszközök. Amennyiben vizsgálat alá vonjuk elõkerülésük régészeti kontextusát, talán választ találhatunk arra is, mi készülhetett velük. Bár mindkét, ugyanahhoz az eszközkészlethez tartozó vas szerszám (pecten és radius) használata a Dunántúl egész területén bizonyítható a vizsgált idõszakban, azonban egy-két szórványos elõfordulástól eltekintve nagy többségük mégis a Balatontól délre esõ területrõl származik. Figyelemre méltó, hogy városi településekre illetve temetõikre egyáltalán nem jellemzõek, illetve mind Pannoniában, mind a balkáni provinciákban igen gyakran kerülnek elõ elsõsorban vas mezõgazdasági eszközöket tartalmazó leletegyüttesekben. Használatuk illetve az elõállított szövetek használati köre tehát a mezõgazdasággal illetve vidéki településeken folytatott tevékenységgel mutat szoros kapcsolatot. Így maguk a szerszámok jellemzõi és az elõkerülési kontextusuk alapján az mondható, hogy ezek a rurális környezetben nem túl finom szövet készítésére használt eszközök valamilyen okból a 4. századi dél-dunántúli népesség számára olyan fontosak voltak, hogy melléklet gyanánt gyakran az elhunytak sírjába is helyezték (11. kép). Nem valószínû, hogy esetünkben egy állami tulajdonban lévõ 4. századi textilmûhelyhez (gynaeceumhoz), illetve az ott dolgozókhoz kapcsolható eszközrõl lenne szó: valószerûtlen, hogy a Notitia Dignitatum szerint Sirmium és Bassiana mellett Ioviában található állami mûhelyek (a mûhelyek helyére vonatkozóan legutóbb Tóth 2009, 136–137) dolgozóinak munkaeszközei térben ennyire szórtan jelentkeznének. Új termõföldek nyerését célzó kormányzati intézkedések a 3–4. századi Dél-Dunántúlon Aurelius Victor szerint a 3. század végén Galerius császár a Balaton vízének Dunába való leengedésével, valamint hatalmas erdõk kiirtásával új,
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
VASBÓL
17:45
Page 21
KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A
mezõgazdasági mûvelés alá vonható kiterjedt állami földekhez jutott Pannoniában (de Caesaribus 40, 9). Ugyanez a császár telepíti be a Dél-Dunántúlra a karpokat (Aurelius Victor de Caesaribus 39, 28; Eutropius 9, 25, 9; Consularia Constantinopolitana; Ammianus Marcellinus 28 1, 5; Kovács 2001, 144; Nagy 1988, 240; Tóth 2005, 370; Tóth 2009, 101), akik így segítségére lehettek mind a csatornázásban és az erdõírtásban, mind az újonnan nyert területeket is megmûvelõ adófizetõkként. A lecsapolás nem ad hoc döntés eredménye, inkább értelmezhetõ a 4. századi Pannonia területén kezdeményezett állami nagyberuházások keretében végrehajtott tevékenység-sorozat elsõ természetátalakító láncszemeként; más szavakkal a római kormányzat ama új, hosszútávra szóló politikájának részeként, amelynek keretében a kedvezõtlen, illetve kevésbé kedvezõ dél-pannoniai természeti állapotokba beavatkozva és azokat megváltoztatva (Serlegi 2007) a helyi mezõgazdaság produktivitását szándékoztak növelni (Pásztókai-Szeõke és Serlegi elõkészületben). Persze nem lenne mellékes
11. kép Sírmellékletként adott radius és pecten elterjedése a Kr. u. 4. században Fig. 11. The distribution of radius and pecten as gravegood in the 4th century AD
4.
SZÁZADI
D UNÁNTÚLON
21
tudni, milyen mezõgazdasági terményeket termeltek az újonnan nyert területeken. Feltételezhetõ, hogy azokat részesítették elõnyben, amelyekre nagy mennyiségben is volt kereslet, tehát termesztésük jelentõs profittal járt, így termelve ki és fizetve vissza a kezdeti állami beruházások jelentõs költségeit, illetve hosszútávon esetleg még további, tiszta hasznot is eredményezhettek. Ilyen jól jövedelmezõ mezõgazdasági termény valamiféle tápláléknövény pl. gabona lehetett. Ezt a feltételezést az ismert irodalmi források is alátámasztják: míg a korai századokban Pannoniát erdõs vidékként jellemzik ezek a források, amely híresen bõvelkedik tölgyerdõkben és erdei vadállatokban (Plinius NH 3, 147, Appian Illyr. 22; Lucanius B. Civ 6, 220; Martialis XIII, 69; CIL XII 1122; Hyginus Constitutio limitum B279), addig a 4. századra ez a kép gyökeresen megváltozik: és Pannoniát mint gazdag mezõgazdasági területet kezdik emlegetni (Solinus 21, 2; Expositio totius mundi 57; Avienus Descriptio orbis terrae 456–7; Ambrosius Epistolae 18, 23). Az archeobotanikai illetve palinológiai eredmények is hasonlóan virágzó római kori gabonatermesztésrõl árulkodnak a térségben (Gyulai 2005, 267–9; Sümegi et al. 2009). A fent említetteken kívül más adatok is felsorakoztathatóak a Balatontól délre esõ területek 4. század folyamán virágzó gabonatermesztése mellett: pl. a térség egyes településeinek gabonásvermei tekintetében térfogatnövekedést figyeltek meg ebben az idõszakban (Gabler és Ottományi 1990, 185; Gabler 2003, 243), illetve még nyilvánvalóbb bizonyíték az ún. belsõ-pannoniai erõdök és nagyméretû gabonatárolóiknak a megépítése (legutóbb Tóth 2009). Ezen fallal körülvett, egységes tervek alapján és kivitelezési projekt során épült pannoniai begyûjtõ és redisztribúciós központok közül 3 éppenséggel a Balatontól délre esõ hátországban helyezkedett el. Összefoglalás A tudatosan átgondolt és célirányos kormányzati döntések eredménye a jelek szerint egy nagyon is sikeresnek bizonyuló (mezõ)gazdasági nagyberuházás lett, amint azt a mintegy 30-40 évvel az elsõ intézkedéseket követõen az elõzmények nélkül megépülõ, helyi mezõgazdasági többletet begyûjtõraktározó-újraelosztó jelentõs központok iránti igény is mutatja. Feltételezhetõ, hogy a gabona növekvõ mennyisége a térség textilmûvességre is hatással lehetett, hiszen ennek tárolása, szállítása jelentõs mennyiségû zsákot kívánt. Textilmûves szerszámokra vonatkozó átfogó kutatás híján csak
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 22
P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE J UDIT
22
feltételezésbe bocsátkozhatnánk arra vonatkozóan, hogy a göngyöleg iránti megnövekedett igény a helyi textilmûvességet miként befolyásolhatta a Balatontól délre esõ térségben, azonban nem zárható ki annak lehetõsége, hogy a régió 4. századi gazdasági jólétét eredményezõ fellendülésre történõ utalásként kerültek gyakorta a fent tárgyalt vas eszközök (radius és pecten) a térség temetõinek sírjaiba. * Jelen cikk alapját képezõ kutatás a Dán Nemzeti Kutatási Alap Textilkutató Központja (CTR),
°5 valamint a dániai Arhus Egyetem és a Dán Kutatási Tanács a Kultúráért és Kommunikációért által anyagilag is támogatott Ph.D-projekt keretein belül történt. Köszönet illeti továbbá a DressID: Clothing and Identities – New Perspectives on Textiles in the Roman Empire projekt támogatóját, az Európai Unió Kultúra Programját a kutatás számára nyújtott anyagi segítségéért; Schilling Lászlót és Kovács Loránd Olivért a táci leletek felkutatásában nyújtott segítségükért; Jorgen / Christian Meyert a çatalcami fotókért; Tóth Endrét a közöletlen alsóhetényi, valamint Lise Bender Jorgensent a marokkói példányokra vonatkozó / információkért.
Irodalom
Báldy Bellovics F. 1974. A torba, a bácskai bunyevácok tarisznyája. Cumania, 159-64. Bíró M. 1996. Lucina és Szent Lucia. Az antik születésistennõ továbbélése a néphitben. In: Pócs É.–Voigt V. (szerk/ eds), Õsök, táltosok, szentek. Tanulmányok a honfoglaláskor és Árpád-kor folklórjából. Budapest, 153-174. Broudy, E. 1979. The Book of Looms. New York Burger, A. Sz. 1979. Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. Budapest Champion 1916. Outils en fer du Musee de Saint Germain. Revue Archeologique, 3, 211–46. Ciszuk, M. és Hammarlund, L. 2008. Roman looms – A Study of Craftsmanship and Technology in the Mons Claudianus Textile Project. In: Alfaro, C. – Karali, L. (eds), Vestidos, Textiles y Tintes. Estudios sobre la producción de bienes de consumo en la Antigüedad. Actas del II Symposium Internacional sobre Textiles y Tintes del Mediterráneo en el mundo antiguo (Atenas, 24 al 26 de noviembre, 2005) Valencia, 119–33. Clark, J. 2004. The medieval horse and its equipment, c. 1150–c. 1450. Medieval finds from excavations in London 5. London Constas, N. 2003. Proclus of Constantinople and the Cult of the Virgin in Late Antiquity. LeidenBoston Crowfoot, G. M. 1936-37. Of the Warp-Weighted Loom. Annual of the British School at Athens, 37, 36–47. Crowfoot, G. M. 1941. The Vertical Loom in Palestine and Syria. Palestine Exploration Quaterly, 141–51.
D’Ambra, E. 1993. Private Lives, Imperial Virtues. The frieze of the Forum Transitorium in Rome. Princeton Dalman, G. 1937. Arbeit und Sitte in Palästina. V. vol. Webstoff, Spinnen, Weben, Kleidung. DeWald, E. T. 1932. The Illustrations of the Utrecht Psalter. Princeton Dinnyés I. – Kõvári K. – Lovag Zs. – Tettemanti S. – Topál J. – Torma I. 1986. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Magyarország régészeti topográfiája 7. Budapest Dombay J. 1957. Késõrómai temetõk Baranyában. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 181–330. Domonkos O. 1954. Egy tiszántúli szõrtarisznyás mûhely. Néprajzi Értesítõ, 37, 192–214. Domonkos O. 2000. Tarisznya- és pokrócszövés. in: Szõttes textíliák mindennapi életünkben. A Hevesen 1999. augusztus 13–15-én tartott konferencia elõadásai. Heves, 119–126. Ébner S. 1931. A szõrtarisznyás mesterség Dunántúlon. Néprajzi Értesítõ, 23 165–9. Éri I. – Kelemen M. – Németh P. – Torma I. 1969. Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Magyarország régészeti topográfiája 2. Budapest Fitz J. – Bánki Zs. 1974. Kutatások Gorsiumban 1972-ben. Alba Regia, 13, 195–243. Forbes, R. J. 1956. Studies in Ancient Technology. Volume IV. Leiden Gabler D. 2003. Rural settlements in Pannonia. In: Visy Zs. (ed.) Hungarian Archaeology at the Turn of the Millennium. Budapest, 235–243.
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
VASBÓL
17:45
Page 23
KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A
Gabler D. és Ottományi K. 1990. Késõ római házak Szakályban. Archaeologiai Értesítõ, 117, 161–188. Gyulai F. 2005. Archaeobotanikai kutatások a Balaton környékén. (Archaeobotanical researches around Lake Balaton). Zalai Múzeum, 14, 263–275. Gaitzsch, W. 1980. Eiserne Römische Werkzeuge. Studien zur römischen Werkzeugkunde in Italien und den nordlichen Provinzen des Imperium Romanum. British Archaeological Reports, International Series, 78 (i-ii) Gaitzsch, W. 2005. Eisenfunde aus Pergamon: Geräte, Werkzeuge und Waffen. Gerassimov, T. 1946. Nahodki v razvalinyite na rannovizantijszko gradise pri c. Zseglica. Izvesztija na Bulgarszkija Arheologicseszki Insztitut, 15, 203–5. Gróf P. és Gróh D. 1991. Elõzetes jelentés a Visegrád-Gizellamajori római erõd feltárásáról. Communicationes Archaeologiae Hungaricae, 85–95. Gróf P. 1992. Népvándorlás kori vonatkozások egy késõ római erõd és temetõ feltárásának kapcsán. Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 30–32, 129–144. Hartley, D. és Elliot, M. M. 1951. Life and work of the people of England. 11–13. Cent. London Henning, J. 1987. Südosteuropa zwischen Antike und Mittelalter. Archäologische Beiträge zur Landwirtschaft des 1. Jahrtausends u.Z. Berlin Hoffmann, M. 1988. Textile implements: Identification in Archaeological finds and interpretation in pictorial sources. In: Bender Jorgensen, L. / – Magnus, B. – Munksgaard, E. (eds), Archaeological Textiles. Report from the 2nd NESAT symposium. 1-4-V.1984. Arkaeologiske Skrifter. Copenhagen, 232-46. Huber, P. 1986. Hiob. Dulder oder Rebell? Byzantinische Miniaturen zum Buch Hiob in Patmos, Rom, Venedig, Sinai, Jerusalem und Athos. Johl, C. H. 1924. Altägyptische Webestühle und Brettchenweberei in Altägypten. Leipzig Kelemen M. 2008. Solva. Esztergom késõrómai temetõi. Die spätrömischen Gräberfelder von Esztergom. Budapest Kirpicsnikov, A. N. 1973. Sznarjazsenyie vszadnyika i verhovo konja na Ruszi IX-XII. Vv Arheologija SzSzSzR E1-36, Leningrad Kirpicsnikov, A. N. 1986. Russische Waffen des 9–15. Jahrhunderts. Waffen- und Kostümkunde: Zeitschrift der Gesellschaft für historische Waffenund Kostümkunde, 85–129.
4.
SZÁZADI
D UNÁNTÚLON
23
Kolchin, B. A. 1989. Wooden Artefacts from Medieval Novgorod. I–II. British Archaeological Reports International Series 495 (I–II) Kovács P. 2001. Adatok a tetrarchia-kori katonai építkezésekrõl Pannoniában. Antik Tanul mányok XLV, 141–168. Kuzsinszky B. 1920. A Balaton környékének archaeologiája. Larsson Lovén, L. 2002. The Imagery of Textile Making. Gender and Status in the Funerary Iconography of Textile Manufacture in Roman Italy and Gaul. Göteborg László J. 2011, Római kori villagazdaság vaseszközei Tatabánya-Felsõ-Rét-földrõl. KomáromEsztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17, 151–170. Ling Roth, H. 1917. Studies in Primitive Looms II. The Journal of the Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland, 47, 113–50. Lukács L. 2007. A tisztes ipar emlékei. Céhek, céhemlékek, az iparosok hagyományai Fejér megyében és Székesfehérváron. Székesfehérvár Marichal, R. 2000. Outillage antique de Ruscino (Château-Roussillon, Pyrénées-Orientales, F) in: Feugére, M. – Gustin, M. (eds), Iron, Blacksmiths and Tools. Ancient European Crafts. Acts of the Instrumentum Conference at Podsreda (Slovenia) in April 1999. Monographs Instrumentum 12, Montagnac, 139–168. Morton, H. V. 1936. In the Steps of St. Paul. London Müller R. 1982. A mezõgazdasági vaseszközök fejlõdése Magyarországon a késõvaskortól a törökkor végéig. Zalai Gyûjtemény 19, 1–2. Müller R. 2009. Guzsalyok és orsógombok Pannóniában. Zalai Múzeum, 18, 39–54. Nagy T. 1988. Sopianae. Egy új városmonográfia margójára. Antik Tanulmányok, 33, 218–245. Nikitin, A. V. 1971. Russian Blacksmith’s work of XVI-XVIII. Centuries. Arheologija SzSzSzR. E1-34 Moscow. Pásztókai-Szeõke J. 2011. Curry-comb or toothed weft-beater? The serrated iron tools from the Roman Pannonia. Archaeological Textiles Newsletter, 52, 3–13. Pásztókai-Szeõke J. és Serlegi G. elõkészületben, „Mit tettek értünk a rómaiak?” Textilek, klíma és a Balaton. Pásztókai-Szeõke J. elõkészületben, Following a Clew from Textile Tools to Textile Production in Roman Pannonia (doktori disszertáció) Péterfi Zs. 1993. Bátaszék-Kövesd-pusztai késõrómai temetõ. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 18, 47–128.
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 24
24
Rich, A. – Chéruel, M. 1859. Dictionnaire des antiquités romaines et grecques. Paris Roche-Bernard, G. – Ferdiere, A. 1993. Costumes et Textiles en Gaule romaine. Paris Serlegi G. 2007. A balatonkeresztúri „vízmérce”. Környezetrégészeti információk a Balaton deli partjának római kori történetéhez. Bíró Sz. (szerk.), FiRKáK I. Fiatal Római Koros Kutatók I. konferenciakötete. Xántus János Múzeum, Gyõr 2006. március 8–10. Gyõr, 297–317. Sági K. 1973. Római téglasír Balatonberényben és ókeresztény kapcsolatai. Somogyi Múzeum Közleményei, 1, 289–97. Sági K. 1981. Das römische Gräberfeld von KeszthelyDobogó. Fontes Archaeologici Hungariae, Budapest Staermose Nielsen, K-H. 1999. Kirkes Vaev. Opstadvæaevens historie og nutidige brug. Forsog / med fortiden 6. Lejre Sümegi P. – Törõcsik T. – Jakab G. – Gulyás S. – Pomázi P. – Majkut P. – Páll G. D. – Persaits G. – Bodor E. 2009. The environmental history of Fenékpuszta with a special attention to the climate with a special attention to the climate and precipitation of the last 2000 years. Journal of Environmental Geography, II.3–4, 5–14. Szolnoky L. 1954. A bodrogközi függõleges szövõszék rekonstrukciója. Néprajzi Értesítõ, 36, 95–99. Terei Gy. – Horváth A. 2007. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 215–245. Thomas, E. B. 1955. Die römerzeitliche Villa von Tác-Fövenypuszta. Acta Archaeologica Hungarica, 6, 79–147.
P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE J UDIT
Thomas, E. B. 1964. Römische Villen in Pannonien. Beiträge zur pannonischen Siedlungsgeschichte. Budapest Tóth E. 2005. Karpen in der Provinz Valeria. Zur Frage der spätrömische eingeglätteten Keramik in Transdanubien. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 363–91. Tóth E. 2006. A pogány és keresztény Sopianae. (A császárkultusz-központ Pannonia Inferiorban, valamint a pogány és keresztény temetkezések elkülönítésének a lehetõségérõl: a II. sírkamra). Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis, XX, 49–96. Tóth E. 2009. Studia Valeriana. Az alsóhetényi és ságvári késõ római erõdök kutatásának eredményei. Dombóvár Vágó E. és Bóna I. 1976. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest Walton Rogers, P. 1997. Textile Production at 16–22 Coppergate. The Archaeology of York. The Small Finds 17/11. York Walton Rogers, P. 2007. Cloth and Clothing in Early Anglo-Saxon England, AD 450–700. CBA Research Report 145. York Wild, J. P. 1967. Two technical terms used by Roman Tapestry-weavers. Philologus, 111.1–2, 151–5. Wild, J. P. 1970. Textile Manufacture in the Northern Roman Provinces. Cambridge Wild, J. P. 2002. The Textile Industries of Roman Britain. Britannia, 33, 1–42. Wilson, L. M. 1938. The Clothing of the Ancient Romans. Baltimore.
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 25
IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD
25
IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD BY JUDIT PÁSZTÓKAI-SZEÕKE
Summary This article focuses on Pannonia during the fourth century. The study intends to discuss the local Roman provincial textile production by analyzing those tools found in archaeological context which can be associated with textile production. The tools in question are elongated, rectangular, 200-300 mm long iron blades with short teeth (1-3 per cm) on one of the longer sides and supplemented with an iron tang for the handle at a right or an obtuse angle in the middle of the other. At least 35 iron objects of this type are known among the archaeological assemblages from the Transdanubian Region. The earliest of these items may have already been in use during the second and third centuries AD, but from the beginning of the fourth century onwards, there is no doubt about their use. In Transdanubia, most of the known examples were found in settlements, but never in urban context. Five items were documented as grave goods from the fourth century AD, and one further item was found as part of an iron hoard. These toothed iron tools are usually published as curry combs for horse-grooming. Differing from this generally accepted identification, I would like to present an alternative possibility here. The close morphological parallel to this tool is known from the modern time and it provides us with another possible alternative in relation to its function. Identical examples from the modern Turkey or Morocco are used for beating the weft into its place while weaving on two-beam upright looms. There are further data from the first half of the twentieth century on alike toothed iron blades mounted in wooden handles from Greece, Palestine, Turkey, Syria and Hungary, where the same two-beam upright loom was in use for preparing the coarse fabric of tent-coverings, sacks and bags. What is common in these modern looms that they can be the direct descendants of a vertical two-beam loom which is generally considered to be widely used in the whole Mediterranean area from the first century AD. Although several depictions of this two-beam vertical loom are known from the Roman period, neither of them shows other tool in use than a one-ended pin-beater. Differing from this icono-
graphic evidence, the ancient literal sources do mention a certain comb in association with the twobeam upright loom, which was used for beating in the weft. Depictions of the two-beam vertical loom did not stop by the end of the Roman era and some of these later representations show very clearly a serrated weft-beater in use. The earliest medieval miniature in the Utrecht Psalter and its later copy in the Eadwin Psalter provide us with the profile view of the tool, while another Italian miniature depicts it in a frontal view. One futher example is known from a thirteenth century Byzantine manuscript, where it is depicted as lying on the ground under the loom. The detailed analysis of the archaeological evidence from Pannonia suggest that these toothed iron objects were used as textile tools for weaving. As it was mentioned before, five items of this kind are known from fourth century burials. In two cases the item was found together with a spindle whorl, and in four cases together with a 200-300 mm long round-sectioned iron spike with a pointed end. When weaving on the two beam upright loom a pointed shaft, the so called pin-beater is used to clear the shed. The weft is passed through the shed as a small skein by hand, and arranged with the pinbeater before beating-in downwards by the toothed weft-beater. The beating-in with the weft-beater is sufficient to give the close weave as desired, but if there is any unevenness the pin-beater can be used to pluck at individual threads till they lie close and even. The quite long, one-ended pin-beaters were surely in use during the Roman period for weaving on the two-beam upright loom, as it is clearly indicated on two tomb slabs where they are represented side-by-side. As we saw, both iron tools - the pointed pin-beater as well as the toothed weft-beater -, which were found together in Transdanubian burials, could have been used for weaving on the same type of loom, but were not compatible with the other two types of loom known from the Roman period. One further question for the investigation can be the quality of textiles that could be produced with these weaving tools. First, the certain characteristics of the iron weft-beaters can give some ideas. The weight and
01_pasztokai_6.qxd
2012.07.12.
17:45
Page 26
26
width of the blades as well as density and length of the teeth are the most typical characteristics of the objects. Considering these common features, we can exclude some unlikely alternatives from the possible textile products such as piled fabrics or complicated tapestry. Secondly, as it was mentioned earlier, it is important to highlight that neither of these iron weaving tools were found in urban context. Furthermore, their distribution pattern in Transdanubia represent an obvious discrepancy: they are from the eastern part of the region, with a dominance in the area south of the Lake Balaton. This dominance is especially obvious if we look at the burial evidence. In short, the expansion of cultivated areas and the growing food-producing capacities of the territory to the south of Lake Balaton became a very successful large-scale state investment during the fourth century AD. The need for holding the abundant surplus of the agricultural production from this region is testified by appearance of the large inland
J UDIT P ÁSZTÓKAI -S ZEÕKE
forts as new collection-storage-redistribution points some 30 years after the drainage of the Balaton Lake. We can assume that in addition to the demands for more stocking facilities (e.g. huge granaries in the inland forts), the increasing surplus of grain production could effected the fourth century textile production of Pannonia, for instance in the form of growing need for textile bags, like sacks for packing cereals. However, without a systematic study, which would attempt to interpret the abundant archaeological evidence of textile tools to explore whether the need for more utilitarian textiles effected the local textile production in and around the inland forts south of the Lake Balaton this idea can only be taken as a working hypothesis. At the same time, there is a possibility that these iron weaving tools were used for preparing these commodity containers and were deposited into the fourth century burials of this rural region as symbols of the economic welfare deriving from this agricultural surplus production.
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 27
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
27
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL PROHÁSZKA PÉTER Szegedi Tudományegyetem, Régészeti Tanszék, 2500 Esztergom, József Attila tér 2.
[email protected]
Bevezetés A Barbaricumban elõkerült éremleletek fontos forrásai a Római Birodalom és a határain kívül élt népek kapcsolatrendszerének. Különösen olyan idõszakok esetén, amikor írott forrásaink vagy nem maradtak fenn, vagy pedig hallgatnak a külpolitikai történésekrõl. Az érmeknek a római határokon kívül való megjelenésére többféle magyarázatot kínál közel kétszáz éve a numizmatikai és a történeti, régészeti kutatás. Kétségtelenül leggyakrabban a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok kerülnek kiemelésre, azonban egyre erõteljesebb azon vélemény, hogy a római külpolitikai kapcsolatrendszer eszközeit, illetve a barbár népek szolgálataikért kapott anyagi javak emlékeit kereshetjük az érmekben (Wolters 1990, 16–31; Wolters 1991, 79–121; Bemman 2005; Prohászka 2009b, 472–477). Természetesen nem mindegy, hogy az elõkerült érem milyen anyagú! Mivel a bronz asok, sestertiusok, vagy a késõcsászárkori kisbronzok elsõsorban a hétköznapi kereskedelemben játszhattak szerepet, míg a dénár a kereskedelem mellett egyaránt kerülhetett zsoldként, ajándékként vagy évpénzként a Barbaricumba (Wolters 1990, 29–31). Sokkal érdekesebb az arany pénzek szerepe, mivel az aureusok, illetve solidusok a római provinciák éremforgalmában szinte alig jelennek meg, amely egyúttal jelzi, hogy a mindennapi életben nem használták õket (Prohászka 2009b, 471–472). A császári kormányzat fõként a katonaság, a birodalom vezetõ rétege számára és a nagyobb kiadások finanszírozására veretett aranyat (Kent 1956; Lind 2001, 44). E tekintetben a barbaricumi népekkel való kereskedelemben játszott esetleges szerepét az aranyaknak el kell vetni. Sokkal valószínûbb, hogy zsoldként, évpénzként, ajándékként jutottak a germán vezetõ réteg tagjaihoz, ahol státusszimbólumként is használták õket. Az aranyban történõ fizetések legkésõbb a 3. század elejével kezdõdnek, amit jól jelez az írott forrásokban megfigyelhetõ terminológiaváltás (Wolters 1991, 121). A Barbari-
cumban ettõl kezdve egyre nagyobb számban jelentkeznek a római aureusok és solidusok, azonban ezek intenzivitása területenként és uralkodónként eltérõ. Felvetõdött annak lehetõsége, hogy az érmek, köztük az aranyak esetében, a római katonák barbaricumi jelenléte állhatott (Wolters 1990, 30). Természetesen ehhez szükséges a lelet környezetének vizsgálata is, mivel az egyéb római leletek, építmények stb., akár alátámaszthatják ezen elképzelést is. A közölt éremanyag (ld. Bolin 1926; Németország: Laser 1980; Cseh Köztársaság: Militký 2004; Lengyelország: Bursche 1996; a volt Szovjetunió területére: Kropotkin 2005 és a Kárpát-medence: Prohászka 2009b) tekintetében eddig még sehol sem vált ismertté egyetlen település területérõl sem annyi római aranypénzeket tartalmazó lelet, mint a Vajdaság déli részén található Titelrõl (ma Szerbia). Innen négy solidusleletrõl állnak rendelkezésünkre híradások, melyekrõl részben folyóiratokban, részben hivatalos levelezésekben olvashatunk. A szakirodalomban csupán egyetlen titeli lelet volt széles körben ismert, amelyet 1885-ben szegedi hajósok Titel mellett a Tisza partján találtak, és ebbõl négy arany a szegedi múzeum gyûjteményébe jutott (Grossschmid 1891, 5; Tömörkény és Harsányi 1912, 15. v.ö. Gabler 1975, 101–102, 115–116; Duncan 1993, 77; Carson és Kent 1994, cxiii.). Annak ellenére ez vált csupán ismertté, hogy egy másik, de még 1879-ben, szintén Titelen talált solidusleletbõl hármat részletesen bemutatott Hampel József az Archaeologiai Értesítõben (Hampel 1880, 35–36.). Ezen utóbbi lelettel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában sikerült számos olyan levélre akadni, melyek pontosítják és kiegészítik Hampel és a leltárkönyv meglehetõsen szûkszavú adatait. Szintén a levélilletve adattári kutatásoknak köszönhetõen két másik kincsleletre vonatkozó aktákra bukkantam, melyek 1829-ben és 1905-ben elõkerült solidusokról számolnak be.
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
28
20:17
Page 28
PROHÁSZKA PÉTER
1. ábra a. Titel fekvése a Kárpát-medencében; b. Titel és környéke az elsõ katonai felmérés térképén (1783) Fig. 1. a. Location of Titel in the Carpathian Basin; b. Titel and surroundings on the map of the I. Military survey (1783)
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 29
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
Titel földrajzi fekvése és története A solidusleletek lelõhelye – Titel – Szerbiában (Južnobaèki okrug), a Vajdaság déli részén a Duna és Tisza folyók közén, a Tisza partján található (1. ábra: a). A két folyó összefolyásának szegletében elterülõ 16, 7 x 7,1 km kiterjedésû ellipszis formájú Titeli-fennsík délkeleti lábánál fekszik a város (Medoviæ 1998a, 42). A fennsík csücskében volt a középkori vár, majd újkori erõdítmény, amit még a 19. század elsõ felében is használtak (Medoviæ 1998a, 42). Az elsõ említése a Titeli-fennsíknak Ammianus Marcellinusnál olvasható, aki szigetszerûen írja le a két folyó által határolt területet (Ammianus Marcellinus XVII, 13, 4. v.ö. Medoviæ 1998a, 43). Ezt támasztják alá a 18. század végi térképek, köztük az elsõ katonai felmérésé (1. ábra: b), mely a folyók mellett mocsaras, vizenyõs területet ábrázol. Ez a stratégiai jelentõség, a Duna és Tisza, illetve a Titellel szemben a Tiszába torkolló Béga ellenõrzése játszott közre abban, hogy Titel a 12. századtól kezdve jelentõs településsé váljon. A török elõretörésével várát megerõsítették, majd a Mohács utáni idõkben török közigazgatási központ, mellyért az 1690-es években elkeseredett harcot vívtak az osztrákok és a törökök. Fekvésénél fogva vált a Monarchia katonai Határõrvidékén szolgálatot teljesítõ csajkások központjává és 1764-ben Titel központtal szervezik meg a Csajkás kerületet, mely közvetlenül az Udvari Haditanács irányítása alá tartozott (Amstedt 1969; Egger 1993). Ennek a sajátos közigazgatási, irányítási viszonynak a Kiegyezés vetett véget, amely után elkezdõdött a Határõrvidék polgárosítása, amely során a határõr ezredek területeibõl megyéket hoztak létre az 1870-es években (Amstedt 1969). A csajkás zászlóaljat 1868-ban oszlatták fel és területét Bács-Bodrog megyébe kebelezték be (Falkenstein 1998, 18). A solidusleletek Az elsõ titeli kincslelet A Csajkás kerület 1764-ben történt megszervezését követõen többször kerültek elõ régészeti leletek Titel területén. Ezek közül a legnagyobb figyelmet, már csak méretüknél fogva is a római kõemlékek kapták (Mindszenty 1832; Gavriloviæ 1970, 118–120; Kovács 2010, 125–128), melyek mellett néhány kisebb leletrõl számoltak be József nádornak (Gavriloviæ 1970, 118–120). A Határõrvidéken egyre nagyobb számban elõkerült kincsek ügyében az Udvari Haditanácshoz (Hofkriegsrat) fordultak az ezredek, amely a császári rendeletek és az osztrák polgári törvénykönyv 398–400 §-a alapján
29
intézkedett a leletek Bécsbe szállításáról, értékük meghatározásáról, melyet a császári és királyi Érem- és Régiségtár (k. k. Münz- und Antikencabinet) munkatársai végeztek. E leletek egy részét az Érem- és Régiségtár vásárolta meg, míg a maradékot eladták vagy beolvasztották. Sajnos a Határõrvidéken felvett jelentések legnagyobb része selejtezésre került, azonban szerencsénkre fennmaradtak az Udvari Haditanács jegyzõkönyvei, melyekben igen részletesen kivonatolták az iratokat. Ez történt az elsõ titeli soliduslelet esetében is, melyre 1829-ben az ortodox temetõben sírásás közben bukkantak a határõrök. A leletkörülményekre és a tárgyak sorsára a Haditanács jegyzõkönyvei mellett a bécsi Érem- és Régiségtár felügyeletét is ellátó Fõkamarai Hivatal (Oberstkämmeramt) aktái kínálnak betekintést. A Hofkriegsrat elsõként az 1829. március 12-i ülésén foglalkozott a titeli leletek ügyével. Az ekkor hozott döntésnek és a beérkezett jelentésnek az összefoglalója megtalálható a Hofkriegsrat Protocollumában (Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien), Kriegsarchiv, HKR Prot 1929. B/ 1959): „pr. 12. Marz. 829 Slavonisches Gnrl. Cmdo am 21. m. M. Z. 855 unterlegt die von den Tschaikischen Baon. eingelegten, von den Gränzern Thoma Mamich, Joseph Svornick und Johan Warga gelegenheitlich, als sie in dem illyrischen Friedhofe zu Titel ein Grab bereiten wollten, gefundenen 10 Stück römische Dukaten, daß nebst 3 5/8 Loth Bruchsilber mit dem Bemerken, daß nebst dem den Finder zustandenen 1/3 Antheil von dem Werthe des Fundes die Kirche als Besitzerin des Friedhofgemeindes das zweyte Dritttheil angesprochen habe. * Diese Münzen sammt dem Bruchsilber waren den Oberstkämmerer Sr: Excellenz den Grafen v Czernin mit dem Ersuchen zu übermachen: die Einleitung gefälligst treffen zu wollen, daß im Falle, als diese Münzen für das k.k. Münz-Kabinet gewunscht wurden, hiefür eine angemessene Entschädigung für die Finder ausgemittelt und dem dießfällige Antrag hieher übersendet werden möge. Wien am 14. Marz. 829.” A leleteket továbbküldték az Oberstkämmeramtnak, mely azokat közvetítette az Érem- és Régiségtárnak (Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien), Oberstkämmeramt B Kt. 251 (1829) Nr. 920): „Der Hofkriegsrath übergibt die in dem illyrischen Gemeindehofe zu Titel ausgegrabenen zehn Stück alte römische Goldmünzen und 3 5/8 Loth Bruchsilber.”
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 30
30
Anton Steinbüchel levelében tájékoztatta az Oberstkämmeramt vezetõjét arról, hogy míg a solidusokat megtartották a gyûjtemény számára, addig a törtezüst csupán beolvasztásra alkalmas (Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien), Oberstkämmeramt B Kt. 251 (1829) Nr. 1014): „Euer Excellenz! Die zu Titel in illyrischen Gemeindehofe von den Gränzern gefundene 10 St. Goldmünzen von den im 9 St. von Kaiser Velantinian II. und 1 St von Kaiser Theodosius herrühren wurde wegen ihren vorzeiglichen Ersichtung für das k.k. Münz und Antikenkabinet zurückbehalten; – der gehorsamst Unterzeichnete hat die Ehre der Ersatz dafür cum pretio affectionis im Gesammtbeträge: 65 fl. C. M. Euer Excellenz mit der erfuhrtsvollen Bitte zugestellen, diesen Betrag an der k:k: Kriegspraesidium gelangen zu lassen, unter einmal folgen unbrauchbare Silberbruchstücke. Wien dem 4. Juni 1829 Ant. V. Steinbüchel” A Hofkriegsrat az 1829. június 15-i ülésén a következõ határozatot hozta (Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien), Kriegsarchiv, HKR Prot 1929. B/ 2473): „Praes. Am 15. juny 829. Seiner Excellenz der Oberstkämmerer Graf v. Czernin am 12. d. übersendet ad B 1959 dem Ersatz cum pretio affectionis im Gesamtbetrage von 65 f. CM der für das k.k. Münz und Antiken Cabinet zurückbehaltenen im illyrischen Friedhofe zu Titel von den Gränzern Thoma Mamich, Joseph Skanjak und Johann Warga gefundenen zehn Stück Goldmünzen, von denen 9 Stück vom Kaiser Valentinian II, und 1 Stück vom Kaiser Theodosius herrühren, nebst dem gegrabenen für das benannte Cabinet unbrauchbaren 3 5/8 Loth Bruchsilber, welches von demselben Funde stammt. Der Hofkriegsräthlicher Expeditdirection wäre vorläufig aufzutragen, diese 3 5/8 Loth Bruchsilber durch einen verläßlichen Beamten bei dem k.k. Münzamte einzulösen und den dafür erhaltenen Betrag anzuzeigen. Wien am 20. Juny 829.” Egy héttel késõbb ismét foglalkoztak a visszaküldött ezüstökkel, melyeket a pénzverdének adtak át (Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien), Kriegsarchiv, HKR Prot 1929. Kt. 20. B/2640): Pres: am 27. Juni 1829 Hofkr: Expedits-Dircon am 27. Juni Zeigt an ad B 2473 daß sie der zu Titel im illy-
PROHÁSZKA PÉTER
rischen Friedhofe von 3 Gränzern gefundene Bruchsilber 3 5/8 Loth dem k: k: Münzamte übergeben, u dafür 3 fr 14 x C: M: erhalten habe. In demselben Friedhofe wurden von den nämlichen 3 Gränzern namentlich Thoma Mamich, Joseph Skanjak u Johann Warga auch 10 St Goldmünzen, wovon 9 von Kaiser Valentinian II u ein von Kaiser Theodosius herrühren, gefunden. Diese Goldmünzen hat das k: k: Münz u. Antiken Kabinet übernommen u als Ersatz dafür cum pretio affectionis 65 fr C: M: geleistet. Nunmehr wird sowohl dieser Betrag als auch jener für das Bruchsilber zu 3 f 14 x zusammen mit 68 fr 14 x C: M: dem Slawonischen Gcommdo in Erledigung des Berichts vom 21. April d. J. L 855 zu dem Ende übersendet um hievon die gebürhrenden Antheile in Gemäßheit des über die Vertheilung gefundener Schätze erlaßene Reskript vom 29. Sept: 827 B 3301 gehörig zu bemeßen, u abzuführen.” Az elsõ titeli solidusleletbõl a császári és királyi Érem- és Régiségtár mind a 10 érmet megtartotta és csupán a mintegy 64 gramm súlyú törtezüstre nem tartott igényt. Sajnos ezekrõl a súlyuk kivételével más adat, leírás nem áll a rendelkezésünkre, így egyaránt lehettek ékszerek vagy ezüstedények töredékei. A 9 darab II. Valentinianus és egy I. Theodosius solidus azonosítását a bécsi Kunsthistorisches Museum éremgyûjteményében nem végezhettük el, mivel a leltárkönyveket csupán az 1870-es évektõl kezdték vezetni. A második titeli kincslelet A következõ – második – solidusleletre már a Csajkás kerület polgárosítása után bukkantak és így az adatokat róla nem a hivatalos szerveknek, hanem egy magánszemélynek Schwerer János vámõrnek köszönhetjük, akit szenvedélyesen érdekeltek a régmúlt korok tárgyi emlékei. Szerencsénkre a környéken elõkerült különféle leletekrõl részletesen beszámolt azokban a leveleiben, melyeket az 1870es évek második felében és az 1880-as évek elején írt Hampel Józsefnek, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtár õrének. Schwerer azonban nem csupán beszámolt elõkerülésükrõl, hanem törekedett azok megszerzésére a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A titeli második solidusleletrõl 1879. július 24-én kelt levelében számolt be elõször (MNM Adattár 239/1879): „Vor dem Bergabsturtz an der Theil des alten Titel, wurden bei 25 Goldmünzen zumeist gleicher Prägung gefunden, welche als theuer aufgekauft wurden u nur mehr wenige nun verkauft sind. Von den 3 vorverkauften sende ich die
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 31
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
Beschreibung derselben die auch ein gefälliger Herr geliefert hat, mit der höflicher Anfrage ob das Institut derlei besitzt und mir verminnenden Falle, wonach für die Münzen, die Auge lacht gut erhalten sind gegeben werden könnte…” Schwerer augusztus 24-én kelt levelében ismét utal ezekre az érmekre (MNM Adattár 239/1879): „…der drei Stück Goldmünzen vom Titler Funde wünschenswerth wäre, in dem der Eigenthümer in dem Falle … des Nationalmuseum diese nicht hätte, sehr günstig ablassen würde u. habe ich die Beschreibung beigelegt.” Sajnos az említett leírás nem volt csatolva az aktához, nagy valószínûséggel Hampel emelhette ki, aki külföldi tartózkodása miatt csak megkésve, szeptemberben válaszolt a vámõr leveleire (MNM Adattár 263/1879), melyben a titeli aranyakra is kitért további adatokat kérve róluk. Schwerer 1879. október 17-én kelt levelében (MNM Adattár 263/1879) utalt ismét a titeli leletre, sõt beszámol egy újabb solidus elõkerülésérõl, melyet megvásárlója Hammer János vámõr a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott: „Von dem Komissär aus Titel folgt ein man dem dortigen Festungsberg herstammendes Goldstück /: Theodosius allenfalls :/ als erste Spende u verpflichtete sich man nun angefangen, fleißig zu sammeln, dessen Adresse ist – A Tekintetes magy kir. vám. és adózási biztos Hammer János Urnak, Titelen. und bitte demselben die Bestätigung ungarisch zu senden…”, majd néhány sorral késõbb a leletre is kitért: „In Titel konnte man noch einige gleiche Goldstücke auch Valentinische noch auftreiben, ich bitte mir dem Werth dieser Stücke zu sagen, dem ob u wie theuer das Museum kaufen würde.–” Sajnos ezen érmek leírása sem ebben, sem pedig késõbbi leveleiben nem található. Ha el is küldte, akkor vagy Hampel vagy más kiemelte a levéltõl. Mindenesetre maga Hampel szintén kérte válaszlevelében az érmek részletes leírását azok meghatározásához (MNM Adattár 263/1879): „Ob das Museum auf einige in Titel noch vorhandene Valentinianus Münzen reflectirt, dies könnte ich nur in Besitze genauen Beschreibungen an der Originale sicher sagen können. So viel jedoch vermag ich bereits jetzt zu sagen, daß Münzen im allgemein nicht selten sind.” Schwerer közbenjárásának köszönhetõen az említett három solidust a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta Kollonits István uzdini lakos, melyrõl Hampel számolt be az Archaeologiai Értesítõben, ahol részletesen le is írta az érmeket (Hampel 1880,
31
35–36.). E három solidus a Nemzeti Múzeum éremtárában található: (1) II. Valentinianus solidus (2. ábra: 1) A.: DN VALENTINIANVS IVN PF AVG, a császár paludamentumos mellképe jobbra, fején gyöngykoszorús diadémmal. R.: VICTOR – IA AVGG, két császár egymás mellett ül, a jobb oldali kisebb, köztük és felettük szárnyas Victoria, lent a kezükben globust tartanak, az alsó mezõben: AQOBF RIC IX. 21d. Aquilea (378–383) Súly: 4,40 ; Átmérõ: 20 mm. Ltsz.: MNM Éremtár 166.1879.2 (2) II. Valentinianus solidus (2. ábra: 2) A.: DN VALENTINIANVS IVN PF AVG, a császár paludamentumos mellképe jobbra, fején gyöngykoszorús diadémmal. R.: VICTOR – IA AVGG, két császár egymás mellett ül, a jobb oldali kisebb, köztük és felettük szárnyas Victoria, lent a kezükben globust tartanak, az alsó mezõben: TESOB RIC IX. 34e. Thessalonica (378–383) Súly: 4,28 ; Átmérõ: 20 mm. Ltsz.: MNM Éremtár 166.1879.3 (3) Theodosius solidus (2. ábra: 3) A.: DN THEODO – SIVS PF AVG, a császár paludamentumos mellképe jobbra, fején gyöngykoszorús diadémmal. R.: VICTOR – IA AVGGG, két császár egymás mellett ül, köztük és felettük szárnyas Victoria, lent a kezükben globust tartanak, az alsó mezõben: COM RIC IX. 5f. Mediolanum (379–383) Súly: 4,45 ; Átmérõ: 21 mm. Ltsz.: MNM Éremtár 166.1879.1 Schwerer közvetítésével még egy I. Theodosius arany került az Éremtárba Hammer János ajándékaként (y 1879, 327. v.ö. Wágner 1879, 363), amit a Kálvária-hegyen találtak és bizonyosan nem tartozott a második titeli lelethez, hanem szórványnak kell tekintenünk, amely azonban jól illeszkedik a Titelrõl ismert aranyak sorába: I. Theodosius solidus Avers: DN THEODO – SIVS PF AVG a császár paludamentumos mellképe jobbra, fején gyöngykoszorús diadémmal. Revers: VICTOR – IA AVGG, Gratianus és I. Theodosius egymás mellett ülnek, köztük és felet-
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 32
32
tük szárnyas Victoria, az alsó mezõben: mDOP RIC IX. 5b. Mediolanum (378–383) Ltsz.: MNM Éremtár 142.1879 E solidustól eltérõen bizonyosan a második lelethez tartozott azon két római arany, melyeket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1880 õszén hivatalos úton küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A két éremmel kapcsolatban csupán Hampel Pulszky Ferencnek, a múzeum igazgatójának készített jelentése található a múzeum adattárában, további akták, hivatalos iratok hiányoznak (MNM Adattár 519/1880): Jelentés a titeli érmek dolgában Méltóságos Igazgató Úr! A nm. vallás. és közoktatásiügyi minisztérium 31540 sz. alatt kelt leirata kíséretében a titeli leletbõl származó két db római aranyat küldött szokásos eljárás végett. A két érem egyike Valentinianus juniortól a másik Valenstõl való; elõbbi gyûjteményünkben megvan az utóbbi nincs meg, a miért azt ajánlom Méltóságodnak, hogy a Velensféle aureust a hivatalosan megállapított értékért, azaz 5 frt 81 krért aranyban vagy 6 frt 70 krért folyó pénzben, a n. muzeum számára beváltani méltóztassék. Budapest 1880. november 26. Melléklet 1) Egy Valentinianus jun féle aureus értéke 6. 70 kr f. pénzben 2) Hivatalos becslevél két titeli aranyról „Becslevél. A Wagner József és társa titeli lakosok által talált f.é. 64.501 sz. m. rendelettel megbecslés végett leérkezett 2 darab régi aranypénz felõl. 2 db. Római érem, súlya összesen 8 1/2 gramm, finomsága 986/1000. becsértéke aranyban 11 frt. 62. kr. Értéke á kilogr. 1368 frt. Magy. Kir. fõfémjelzõ hivatal Budapesten, 1880. october 14-én.” A beküldött II. Valentinianus és Valen solidus közül az Éremtár csupán Valens aranyat vásárolta meg, míg a másikat visszaküldték a minisztériumnak. (4) Valens solidus (2. ábra: 4) A.: DN VALEN – S PF AVG a császár paludamen-
PROHÁSZKA PÉTER
tumos mellképe jobbra, fején gyöngykoszorús diadémmal. R.: RESTITVTOR – REI PVBLICAE, az uralkodó állva egyik kezében labarumot, a másikban globuson álló Victoriát tartva. Az alsó mezõben: TR koszorú RIC IX. 1c/4 Trier (364-367) Súly: 4,44 ; Átmérõ: 21 mm. Ltsz.: MNM Éremtár 246/1880. Hogy az 1879-ben napfényre került mintegy 25 solidusból álló kincslelet többi érmeivel, mi történt, nem állnak rendelkezésünkre további adatok. Az országos, megyei és helyi újságok hallgatnak a lelet elõkerülésérõl. Bizonyosan több személy tulajdonába jutottak az érmek, melyek közül csupán a Kollonics- és a Wágner-féle darabok váltak többékevésbé ismertté, illetve került egy részük közgyûjteménybe. A harmadik titeli kincslelet Hasonló sorsra jutottak az 1885-ben talált harmadik titeli soliduslelet érmei, melynek darabszámáról és összetételérõl semmiféle adat nem áll rendelkezésünkre. Már 1891-ben utalt Grossschmid elõkerülésükre: „…Titelben a legutolsó római császárok érmei is találtattak, így Theodosius, Gratianus, Valentinianus és Arcadius érmei (Jelenleg a szegedi múzeumban.)” (Grossschmid 1891, 5). Közreadásuk a szegedi múzeumban õrzött további lelõhellyel rendelkezõ érmekkel együtt csak 1912-ben történt (Tömörkény–Harsányi 1912, 15): „Titel: Gratianus római aranya, Coh. VI. 431. l. 24. sz. TROBTÿ Valentinianus aranya, Coh. VI. 443. l. 16. sz. TROBTÿ Arcadius aranya, Sabatier, I. 103. l. 19. és III. t. 15. sz. COMÿ Theodosius aranya, Sabatier I. 114. l. 2. éés IV. t. 30. sz. CONOB, u. annak bronza, konstantinápolyi veret. Egy gazdag aranylelet maradványai ezek, amit szegedi hajósok találtak Titel mellett a Tisza partján (1885).” Maguk az érmek sajnos ma már nem találhatóak meg a múzeum gyûjteményében, mint ahogy a leletre vonatkozó egyéb adat sem került elõ. Széles körben ez a lelet vált ismertté és szerepel a külföldön megjelent különféle munkákban (ld. pl. Duncan 1993, 77; Carson és Kent 1994, cxiii; Depeyrot 2009, 237). A lelet elõkerülési körülményeivel kapcsolatban csupán annyi adat áll a rendelkezésünkre, hogy Titel mellett a Tisza partján találták, így egyaránt származhatott a Kálvária-hegyen történt újabb földomlásból, illetve magáról a Tisza partról. Mindenesetre az 1885-ben talált érmek nem a második lelethez tartoztak.
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 33
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
(1) Gratianus solidus Avers: DN GRATIA – NVS PF AVG a császár paludamentumos mellképe, fején gyöngykoszorús vagy rozettás diadémmal. Revers: VICTOR – IA AVGG, két császár egymás mellett ül, köztük és felettük szárnyas Victoria, lent a kezükben globust tartanak, az alsó mezõben: TROBTÿ Coh. VI. 431. l. 24. sz. = RIC IX. 17, 39 vagy 49. Trier (367–383) Tömörkény–Harsányi 1912, 15; Duncan 1993, 77. (2) I. Valentinianus solidus Av.: DN VALENTINI – ANVS PF AVG a császár paludamentumos mellképe, fején gyöngykoszorús vagy rozettás diadémmal. Revers: VICTOR – IA AVGG, két császár egymás mellett ül, köztük és felettük szárnyas Victoria, lent a kezükben globust tartanak, az alsó mezõben: TROBTÿ Coh. VI. 443. l. 16. sz. = RIC IX. 17. Trier (367–375) Tömörkény–Harsányi 1912, 15; Duncan 1993, 77. (3) Arcadius solidus Av.: DN ARCADI – VSPFAVG a császár balra nézõ büsztje, fején diadémmal Rev.: VICTOR – IAAVGG két császár egymás mellett ül, köztük és felettük szárnyas Victoria, lent a kezükben globust tartanak, az alsó mezõben: COMÿ Sabatier I. 103. l. 19. és III. t. 15. sz. = RIC IX. 7c. Mediolanum (383–388) Tömörkény–Harsányi 1912, 15; Duncan 1993, 77. (4) II. Theodosius solidus Av.: DN THEODO – SIVSPFAVG a császár szembenézõ mellképe, páncélban, fején sisakkal, vállán lándzsát átvetve Rev.: CONCORDI – AAVGG Konstantinápoly trónon ülve szembõl ábrázolva, kezében Victoriát tartva, az alsó mezõben: CONOB Sabatier I. 114. l. 2. és IV. t. 30. sz. = RIC 202 (408–420) Tömörkény–Harsányi 1912, 15; Duncan 1993, 77. A negyedik titeli kincslelet 1905-ben kerültek elõ ismét római aranyak Titelen, melyekkel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatról a Magyar Nemzeti Múzeum adattárában találtunk egy értékbecslést, amit Réthy László, az Éremtár õre készített a járásbíróság számára (MNM Adattár 265/1905):
33
„A tekintetes királyi büntetõ Járásbíróság 1905 B 126/1 ü. Szám alatt áttett megkeresésre nézve a következõ szakértõi leletet van szerencsénk kiadni: A jogtalan elsajátítás vétségével terhelt Benkõ József és tsai ellen folyamatba tett bûnügyben beküldött két drb aranypénz: Valentinianus és Theodosius bizánci arany solidusza. Értékükre nézve: 1). Különösebb régiségi értéke nincs, sõt mivel a fülekkel az érem képe meg van rontva, a rendes numismatikai értéken is alól maradnak. Így egyegynek jelen értéke húsz-húsz kor. 2). A hivatalos árfolyam szerint a Theodosius szoliduszának 17. 38 K., s a Valentinianusénak 17.57 K. az értéke. A lelet tárgyaképen szolgáló kettõ drb érem / mellékeltetik. Kelt Budapesten, a Nemzeti Muzeum érem- és régiségosztályából. 1905 évi május hó 5-ikén. R. L.” Mivel az aktához semmiféle más iratot, kérvényt nem csatoltak, így az elõkerülési körülményekre vonatkozóan a Titel és vidéke hetilap beszámolójára vagyunk utalva (Titel és vidéke Társadalmi, gazdasági és közmûvelõdési hetilap. I. évf. 1905. május 27. 8. sz. 5. o): „Talált kincs. Bizonyára kevesen tudják olvasóink közül, hogy ha régi kincset találnak, azt a hatóságoknak nyolc nap alatt be kell jelenteniük, máskülönben beleütköznek a jogrendbe és 2000 koronáig terjedhetõ pénzbüntetéssel büntetendõ vétséget követnek el. Ezt pedig jó lesz olvasóinknak megjegyezni, mert nálunk közforgalomban vannak a római császárok idejében elrejtett, s most részben ásatások, részben a fennsíkunk helyenkénti omlása folytán napvilágra került aranypénzek, amelyek mint régi kincsek a hatóságoknak bejelentendõk. Zsákits György mérnõk, akinek a büntetõ törvénykönyvet addig még nem igen nyílt alkalma tanulmányozni, nem ismerhette tehát a büntetõtörvénykönyv ezen rendelkezését, emiatt bizony kellemetlen helyzetbe jutott. Megvett ugyanis Mikity Ferdinándtól 2 drb a római császárok idejében vert aranyat, nem kutatva azt, honnét kerültek elõ az aranyak. Ámde csendõrségünk éber figyelmét ez a nálunk esemény számba menõ adásvétel nem kerülte el, s amit Zsákits György elmulasztott, azt a csendõrség reparálta: kikutatta hogy az aranyak talált régi kincsek, amelyek a hatóságoknak nem jelentettek be, s azokat mint bûnjeleket lefoglalva Zsákitstól bracohiummal elvette. Bûnvádi eljárás indult meg ez alapján Zsakits ellen, amelynek folyamán azonban a titeli kir. Járásbíróság mint büntetõ bíróság rehabilitálta Zsákitsot
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 34
PROHÁSZKA PÉTER
34
Találás éve / lelet típusa
Lelõhely
Aranyérmek
Egyéb leletek
1829 / kincslelet
Görög-keleti temetõ
9 db II. Valentinianus 1 db I. Theodosius
3 5/8 latnyi = 63,4 gramm törtezüst
1879 / szórványlelet
Titel Kálváriahegy erõd területe
I. Theodosius RIC IX. 5b. Mediolanum (378–383)
–
1879 / kincslelet
Titel partszakadás
25 solidus, melybõl a Nemzeti Múzeumba került: (1) II. Valentinianus RIC IX. 21d. Aquilea (378-383) (2) II. Valentinianus RIC IX. 34e. Thessalonica (378–383) (3) I. Theodosius RIC IX. 5f. Mediolanum (379-383) (4) Valens RIC IX. 1c/4 Trier (364–367) és a meg nem tartott (5) II. Valentinianus
–
1885 / kincslelet
Titel mellett a Tisza partján
(1) Gratianus RIC IX. 17, 39 vagy 49. Trier (367–383) (2) I. Valentinianus RIC IX. 17 vagy 39. Trier (367–378) (3) Arcadius RIC IX. 7c. Mediolanum (383–388) (4) II. Theodosius RIC X. 202 Constantinopolis (408–420)
–
1905 / kincslelet
Titeli fennsík omlása során
Valentinianus Theodosius
–
s ellene a f. hó 20-án megtartott tárgyaláson a bûnvádi eljárást beszüntetve, elrendelte a tõle elvett aranyoknak visszaadását.” A cikk alapján a két arany Titeli-fennsík titeli részén került elõ. Sajnos Réthy értékbecslésében, mint más érmek esetében is megfigyelhetõ, nem határozta meg a darabokat és az uralkodókat csupán általánosan adja meg, amely miatt nem dönthetõ el, hogy I., II. vagy III. Valentinianus illetve I. vagy II. Theodosius verette-e õket. Egy véletlen megjegyzése alapján, mely szerint „a fülekkel az érem képe meg van rontva”, mindkét solidust ékszerként viselték, amely inkább a 4. századra, semmint az 5.-re volt jellemzõ. Ez alapján nagy valószínûséggel I. vagy II. Valentinianusé illetve I. Theodosiusé lehetett a két érem (ld. Prohászka 2009b, 479). Értékelés A négy titeli soliduslelet ismert érmei Valens és II. Theodosius közötti idõszakból származnak. Az elsõ lelethez a 10 solidus mellett még mintegy 3 5/8 latnyi azaz 63,4 grammnyi törtezüst tartozott (Bogdán
1991, 200). A másik három lelet a rendelkezésünkre álló adatok alapján csupán érmekbõl állt. A titeli kincsleletek nem csupán egyetlen szûken behatárolható helyrõl, hanem több különfélérõl kerültek elõ. Az elsõ lelet az ortodox temetõben, a Kálvária-hegytõl nyugatra, a településrõl kivezetõ út mellett került elõ. Bár a 19. század elején a Kálváriahegyre is temetkeztek, mint arról Mindszenthy beszámol (Mindszenthy 1832, 42). A második és a negyedik lelet a Titeli-fennsík keleti részén, a Kálvária-hegyen került elõ. Talán innen jutottak a harmadik lelet érmei a Tisza partjára egy földomlás során. Az elsõ két lelet összetétele és záródása hasonlóságot mutat. Az elsõ II. Valentinianus és I. Theodosius érmeibõl, míg a második Valens, II. Valentinianus és I. Theodosius vereteibõl, Schwerer szerint még Valentinianus-féle érmekbõl állt. (3. ábra) Talán az 1905-ben elõkerült érmek szintén 4. századi császároké, bár ezeket a többitõl eltérõen fülezve ékszerként, státuszszimbólumként viselték. Ezektõl a harmadik lelet annyiban különbözik, hogy Arcadius és II. Theodosius solidusai is ismertek
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 35
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
2. ábra A titeli második leletbõl a Magyar Nemzeti Múzeumban õrzött solidusok Fig. 2. Solidi from the second hoard of Titel in the collection of the Hungarian National Museum
35
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 36
36
ebbõl, amely mindenképpen arra utal, hogy az 5. század elsõ évtizedeiben került elrejtésre. Bár II. Theodosius RIC 202 típusú solidusa a korai sorozatokba tartozik és nem a hunoknak fizetett évpénz részeként kerülhetett a leletbe (Prohászka 2009a). A Kárpát-medencébõl ismert egyéb kincs- és szórványleletek alapján a titeli solidusok sajátos képet mutatnak. Ugyan két soliduslelet (Borcsa, Sztarcsova) ismert a korábbi Torontál megye területérõl, melyek azonban a Constantinus dinasztia érmeivel záródnak (Prohászka 2009b, 485–486). A 4. század utolsó harmadára datálható kincsleletek (Ormód, Szûgy, Királylubella) eddig csupán a
PROHÁSZKA PÉTER
Kárpát-medence északi felébõl, illetve Erdélybõl (Szilágysomlyó, Tekerõpatak) ismertek (Prohászka 2009b, 485–486). Ráadásul hiányoznak belõlük II. Valentinianus és I. Theodosius solidusai. A szórványként elõkerült érmek hasonló képet mutatnak. I. Valentinianus és Valens aranyai elsõsorban a Kárpát-medence középsõ és északi felén jelentkeznek (Prohászka 2009b, 483). II. Valentinianus solidusai rendkívül ritkák és mindkét példány szlovákiai lelõhelyû (Prohászka 2009b, 484), I. Theodosius aranyaiból csupán hat darab ismert és a titeli mellett még a hercegszántói származik a Duna–Tisza közérõl (Prohászka 2009b, 484).
3. ábra Késõrómai solidusok elterjedése a Kárpát-medencében Fig. 3. Spread of late roman solidi in the Carpathian Basin Valens ( ), I. Valentinianus ( ), Gratianus ( ), II. Valentinianus ( ), I. Theodosius ( ), Arcadius ( ): (1) Albis (Albiº, Románia); (2) Arad (Arad, Románia); (3) Bácsföldvár (Baèko Gradište, Szerbia); (4) Mezõbánd (Band, Románia); (5) Bucsány (Buèany, Szlovákia); (6) Haraszt (Chrast’ nad Hornadom, Szlovákia); (7) Köbölkút (Gbelce, Szlovákia); (8) Gulács; (9) Hercegszántó; (10) Izsa (Iža, Szlovákia); (11) Jászberény; (12) Királylubella (Král’ovské L’ubella, Szlovákia); (13) Végmedence (Madunice, Szlovákia); (14) Negyed (Neded, Szlovákia); (15) Alsószlatina (Nizsne Szolotvino, Ukrajna), (16) Nyírtét; (17) Abos (Obišovce, Szlovákia); (18) Oravicabánya (Oraviþa, Románia); (19) Ormód (Brestov, Ukrajna); (20) Orsova (Orºova, Románia); (21) Liptószentmiklós (Ploštín, Szlovákia); (22) Poprád-Mateóc (Poprad-Matejovce, Szlovákia); (23) Bácsszenttamás (Srbobran, Szerbia); (24) Szalkszentmárton; (25) Szûgy; (26) Tibolddarócz; (27) Titel (Titel, Szerbia); (28) Ungvár (Uzshorod, Ukrajna); (29) Vác; (30) Blágarét (Vâlcelele, Románia); (31) Tekerõpatak (Valea Strãmbâ, Románia)
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 37
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
Arcadius hét solidusa közül a bács-földvári a legközelebbi lelõhelyû (Prohászka 2009a, 100) és ugyancsak kis számban jelentkeznek II. Theodosius korai, 420 elõtt vert érmei, melyek még a hunok Kárpát-medencébe történt beköltözését megelõzõ korszak éremforgalmához tartoznak (Bóna 1993, 44–52; Prohászka 2009a, 101). A leletekben található érmek alapján földbe kerülésük nagy valószínûséggel különbözõ idõpontokban történhetett. Az elsõ, második és negyedik leleteket a 4. század utolsó harmadában, míg a harmadikat az 5. század elsõ negyedében rejthették el. Ez utóbbi elrejtésének kiváltó oka nagy valószínûséggel a hun uralom kárpát-medencei megerõsödése lehetett. A titeli soliduskincsek esetében joggal merül fel, hogy kik kaphatták, majd rejthették el az aranyakat, illetve milyen szerepet játszhattak a római külpolitikában. Ennek megválaszolása azonban szoros kapcsolatban áll a Titelrõl ismert további régészeti anyaggal. Mint arra már a tanulmány elején utaltunk a császári kormányzat aranyakat elsõsorban a hadsereg számára veretett, illetve a barbár népeknek fizetett zsold, évpénz és ajándék tárgyi emlékeinek tekinthetjük õket. A titeli harmadik leletet a Borcsaihoz hasonlóan a szarmatáknak fizetett subsidium emlékének tekintették (Duncan 1991; Gabler 1975). A szarmatáknak fizetett subsidiumot azonban az egyéb kincs- és szórványleletek nem támasztják alá. További lehetõségként merülhet fel, hogy a barbricumban állomásozó római katonák rejtették el a leleteket. Ezt elsõsorban a Kálváriahegyen található erõdítés maradványok, illetve az innen elõkerült római kõanyag támasztanák alá. Titelrõl és környékérõl elsõsorban õskori leletanyag ismert (Buliæ 1939; Falkenstein 1998, 194–201; Medoviæ 1998a, 51–57), a római császárkori barbarikum emlékanyagát mindössze néhány szórványlelet képviseli (Buliæ 1939; Brukner 1990; Falkenstein1998, 201). Sokkal érdekesebb ebbõl a szempontból a Kálvária-hegy, ahol már a 18. századi térképek egy ruderát, antik várat jelõlnek, amely azonban a késõbbi építkezések során elpusztult (Gavriloviæ 1970, 119; Nebehay, 1981; Falkenstein 1998, 18–20, 194–196). Itt kerültek elõ legnagyobbrészt azok a római faragott és feliratos kõemlékek (CIL III 3254, 3255=10242, 3256, 3257 = 10244, 3724, 3725, 3737, 6470 = 10653, 10633, 10638, 10197 és ILJ 1041), melyekrõl többször megemlékeztek (Mindszenty 1832; Torma 1882, 134–136; Gavriloviæ 1970, 119; Kovács 2010, 125–128). Az antik rudera és az elõkerült kövek alapján vetõdött fel már Marsiglinál (Marsigli 1776, 97), majd azóta folyamatosan, hogy egy római erõd
37
állhatott a Titeli-fennsík végén, amit a Consularia Constantinopolitania 294-es Contra Acinco erõdjének építésére vonatkozó adattal is megpróbáltak összefüggésbe hozni (Dimitrijeviæ 1975, 46–52; Tóth 1982; Soproni 1977; Mócsy 1990). Ezt az elképzelést az 1990-es évek elején folytatott német–szerb régészeti topográfiai kutatások eredményei, valamint Marsigli téves értelmezése alapján többen is cáfolni próbáltak (Falkenstein 1998, 201; Kovács 2001, 148–149; Kovács 2010, 126). Így a fennsíkról elsõsorban õskori temetõk és telepek ismertek, illetve néhány szarmata telepnyom mutatható ki (Medoviæ 1998a.; Falkenstein 1998). Jellemzõ az „alapos” topográfiai kutatásra, hogy még a több helyen közölt harmadik leletet sem ismerték a szerzõk, nem is szólva azokról az egyéb leletekrõl, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldtek meg és szerepelnek az Érem- és Régiségtár gyarapodásáról szóló jelentésekben (ld. pl: y 1879, 325–326). A római kövek Titelre kerülésével kapcsolatban újabban annak lehetõségét hangsúlyozták, hogy a humanista titeli prépostok (köztük Janus Pannonius vagy Bakócz Tamás) hozatták a volt provinciális területrõl a különféle esztétikailag szebb kivitelû köveket ide (Ivánfi 1877; Kovács 2010, 128). Kétségtelnül érdekes ezen utóbbi felvetés, bár figyelembe kell azt is venni, hogy a Kálvária-hegyen végzett kutatások egy néhány négyzetméteres szelvényt leszámítva, csupán kutatófurásokból álltak (Medoviæ 1998b). Ráadásul az esetleges római romokat a középkori és koraújkori, majd újkori építkezések pusztíthatták el. Ugyanez volt megfigyelhetõ az esztergomi várhegy esetében is, ahol az 1820-as években folyó építkezések felügyelõ Mathes Jánosnak köszönhetjük, hogy a római leletek egy részét leírva és lerajzolva saját költségén önálló könyvben közreadta, amely alapján a késõrómai erõdöt a várhegyre lokalizálta a régészeti kutatás (Mathes 1827). Titel esetében sajnos nem maradtak ránk hasonló részletes leírások, így csupán a régészeti és numizmatikai leletanyag alapján vonhatunk le következtetéseket. Titel stratégiai jelentõségével kapcsolatban megoszlanak a vélekedések, mégha a középkortól a 19. század második feléig kétségtelenül emiatt állt erõd a Kálvária-hegyen (Medoviæ 1998a, 46, 51). Ammianus Marcellinus a 358. évi limigantes elleni római hadjárattal kapcsolatban mutatja be nagy valószínûséggel a szigetszerûen kiemelkedõ Titelifennsíkot külön kihangsúlyozva a part és a fennsík barbár illetve római részrõl való megtámadásának nehézségeit (Ammianus Marcellinus XVII, 13, 4). Ugyan semmiféle erõdöt nem említ, de mivel a
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 38
PROHÁSZKA PÉTER
38
374/375-õs kvád-szarmata háborút, majd a 376-as hadrianopolisi csatát követõen forrásaink alig szólnak a kárpát-medencei barbaricumról, így nem zárhatjuk ki annak lehetõségét, hogy Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius uralkodása alatt történtek lépések a határok fokozott védelmére (Stallknecht 1969). Hogy ennek elérése érdekében a titeli Kálvária-hegyen római elõõrsöt hoztak létre, ezzel felügyelve a térségben végbemenõ népmozgásokat, nem zárhatjuk ki. Mint ahogy azt sem, hogy római katonák vagy szövetséges barbár zsoldosok állomásoztak-e itt. A negyedik lelet fülezett solidusai azonban arra mutatnak, hogy barbár, méghozzá bizonyosan valamilyen germán csoporttal kell számolnunk (ld. Bursche 1999; Prohászka 2009b, 479), akik egészen az 5. század elsõ negyedéig szoros kapcsolatban álltak a római kormányzattal. Szolgálataikat aranyban hálálta meg a birodalom, melyre a 4. század utolsó negyedétõl az 5. század elsõ negyedéig tartott igényt. Az elõkerült kincsleletek alapján azonban többször kerülhetett sor összetûzésekre, amelyrõl a Titelen elõkerült négy kincslelet tanús-
kodik újabb adatokkal gazdagítva a római–barbár kapcsolatrendszert a Kárpát-medencében. * Itt szeretném megköszönni dr. Fazekas Istvánnak (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien), dr. Balla Tibornak és dr. Lenkefi Ferencnek (Kriegsarchiv, Wien) a kutatásaimhoz nyújtott segítséget. dr. Torbágyi Melindának a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található solidusokról készített fényképeket, valamint dr. Szende Lászlónak és DebreceniDroppán Bélának (MNM, Budapest) a Nemzeti Múzeum Adattárában folytatott kutatásaimhoz nyújtott segítséget, illetve Újszászi Róbertnek (Móra Ferenc Múzeum Szeged), hogy az éremtári anyagot illetve a múzeumi irattárat a számomra átnézte. A bécsi levéltárakban folytatott kutatásaimat a Klebelsberg Ösztöndíj támogatásával végeztem el, a tanulmány elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatói ösztöndíja tette lehetõvé.
Irodalom Amstedt, J. 1969. Die k. k. Militärgrenze 1522–1881 (mit einer Gesamzbibliographie). Würzburg. Bemmann, J. 2005. Romanisierte Barbaren oder erfolgreiche Plünderer? Anmerkungen zur Intensität, Form und Dauer des provinzialrömischen Einflusses auf Mitteldeutschland während der jüngeren Römischen Kaiserzeit und der Völkerwanderungszeit. In: Bursche, A. and Ciolek, R. (eds.) Antyk i barbarzyncy., 53–108. Bogdán I. 1991. Magyarországi ûr-, térfogat-, súlyés darabmértékek 1874-ig. Budapest. Bolin, S. 1926. Fynden av romerska mynt i det fria Germanien. Studier i romersk och äldre germansk historia. Lund. Bóna I. 1993. A hunok és nagykirályaik. Budapest. Brukner, O. 1990. Rimski nalazi u jugoslovenskom delu barbarikuma – Baèka i Banat./Die römischen Funde im jugoslawischen Teil des Barbaricums – Baèka und Banat. Archaeološki Vestnik, 41, 199–216. Buliæ, D-R. N. 1939. Vojvodina u rimsko doba. In: Vojvodina I. Novi Sad, 61–80. Bursche, A. 1996. Later roman-barbarian contacts in Central Europe Numismatic evidence. Studien zu Fundmünzen der Antike 11. Berlin.
Bursche, A. 1999. Die Rolle römischer Goldmedaillone in der Spätantike. In: Seipel, W. (Hrsg.) Barbarenschmuck und Römergold Der Schatz von Szilágysomlyó. Ausstellungskatalog. Wien. 39–54. Carson, R. A. G.; Kent, J. P. C. 1994. The Roman Imperial Coinage. Vol. X. London. Depeyrot, G. 2009. Les trésors et les invasions (Les enfeuissements d’or et d’orfevreriés de 379 a 491) I–II. Collection Moneta 85-86. Wetteren. Dimitrijeviæ, D. 1975. Šajkaška. Novi Sad 1975. Duncan, G. L. 1993. Coin circulation in the Danubian and Balkan provinces of the Roman Empire AD 194–578. London. Egger, R. 1993. Hofkriegsrat und Kriegsministerium als zentrale Verwaltungsbehörden der Militärgrenze. Mitteilungen der Österreichischen Staatsarchiv, 43, 74–93 Falkenstein, F. 1998. Die Siedlungsgeschichte des Titeler Plateaus. Feudvar II. Ausgrabungen und Forschungen in einer Mikroregion am Zusammenfluß von Donau und Theiß. Kiel. Gabler, D. 1975. Zu Fragen der Handelsbeziehungen zwischen den Römern und den „Barbaren” im Gebiert östlich von Pannonien. In: Grünert, H. (Hrsg.) Römer und Germanen in Mitteleuropa. Berlin, 87–121.
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 39
KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL
Gavriloviæ, S. 1970. Izvetija o starinama u Sremskoj vojnoj granici 1815–1816, Zbornik za istoriju 1, 118–122. Grossschmid G. 1891. Bács-Bodrog vármegye római éremgyûjteményei. Bács-Bodrogh Vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve, 7, 1–19. Hampel J. 1880. Intézetek, Gyûjtemények és Társulatok. Archaeologiai Értesítõ, 14, 33–38. Ivánfi E. 1877. Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár. Bács-Bodrogh Vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve 3, 110–112. Kent, J. P. C. 1956 Gold Coinage in the Late Roman Empire. In: Carson, R. A. G. and Sutherland, C. H. V. (eds.) Essays in Roman Coinage. Presented to Harold Mattingly. Oxford, 190–204. Kovács P. 2001. Adatok a tetrarchia-kori katonai épitkezésekrõl Pannoniában. Antik Tanulmányok, 45, 141–167. Kovács P. 2010. Adatok a pannoniai feliratok gyûjtéséhez a 15–16. században. In: Kovács P. és Szabó Á. (szerk/ed.) Studia epigraphica Pannonica II. Budapest, 117–128. Kropotkin, V. V. 2005. Les trouvailles de monnaies en U. R. S. S. Moneta 49. Wetteren. Laser, R. 1980. Die römischen und frühbyzantinischen Fundmünzen auf dem Gebiet der DDR. Schriften zur Ur- und Frühgeschichte 28. Berlin. Lind, L. 2001. Gold in Internal Roman Economy and Politics, its Role and Comperative Value over Time. In: Roman Gold and the Development of the Early Germanic Kingdoms. KVHAA Konferenser 51, 35–48. Marsigli, L. F. 1776. Danubius Pannonico-Mysicus observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis, perlustratus et in 6 tomes digestus II. Haga. Mathes, J. Nep. 1827. Veteris Arcis Strigoniensis monumentorum ibidem erutorum aliarumque antiquitatum lythographicis tabulis ornata descriptio. Strigonium. Medoviæ, P. 1998a. Die Geländebegehungen im Raum um das Titeler Plateau 1965 und 1969. In: Hänsel, B. und Medoviæ, P. (Hrsg.) Feudvar Ausgrabungen und Forschungen in einer Mikroregion am Zusammenfluß von Donau und Theiß. Das Plateau von Titel und die Šajkaška. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 13. Kiel, 41–140. Medoviæ, P. 1998b. Der Kalvarienberg von Titel. Die Notgrabungen des Jahres 1968. In: Hänsel, B. und Medoviæ, P. (Hrsg.) Feudvar Ausgrabungen und Forschungen in einer Mikroregion am Zusammenfluß von Donau und Theiß. Das
39
Plateau von Titel und die Šajkaška. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa 13. Kiel, 201–210. Mindszenty A. 1832. Egy fordulás az Alföldön. Tudományos Gyûjtemény, 21–25. Militký, J. 2004. Finds of Roman and Early Byzantine Gold Coins on the Territory of the Czech Republik. Slovenská Numismatika 17, 53–76. Mócsy, A. 1990. Római erõdítmények a barbaricumban. In: Fitz J. (szerk/ed.) Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest, 107–108. Nebehay, S. 1981. Prähistorisches bei Marsigli. Archaeologia Austriaca 65, 75–88. Prohászka, P. 2009a. Ost- und Weströmische Goldmünzen aus dem 5. Jahrhudert im Karpatenbecken. In: Woloszyn, M. (ed.) Byzantine Coins in Central Europe between the 5th and 10 th Century. Moravia Magna vol. 5. Kraków, 83–115. Prohászka, P. 2009b. Die römischen Goldmünzen der Spätkaiserzeit aus dem Barbaricum des Karpatenbeckens. Von der tetrarchie bis zum Ende der Herrschaft von Theodosius I. In: Ex officina Studia in honorem Dénes Gabler. Gyõr, 159–178 RIC IX Pearce, J. W. E. 1968. The Roman Imperial Coinage. Vol. IX. London. RIC X. Carson, R.A.G.; Kent, J.P.C. 1994. The Roman Imperial Coinage. Vol. X. London. Sabatier, J. 1862. Description générele des monnaies byzantines frappées sous les empereurs d’orient depuis Arcadius jusqu’a la prise de Constantinople par Mahomat II. Vol. I–II. Paris 1862. Soproni, S. 1977. Contra Acinco et Bononia. Bemerkung zu den Fasti des Hydatius. In: Studien zu den Militärgrenzen Roms II. Köln, 393–397. Stallknecht, B. 1969. Untersuchungen zur römischen Aussenpolitik in der Spätantike (306–395 n. Chr.). Bonn. Torma, C. 1882. Inschriften aus Dacien, Moesia superior und Pannonia Inferior. Archäologisch-epigraphische Mittheilungen aus Österreich-Ungarn, 6, 97–165. Tóth, E. 1982. Contra Acinco et Bononia. Archaeološki Vestnik, 33, 68–78. Tömörkény I.; Harsányi P. 1912. A szegedi múzeumba került régipénz leletek. Numizmatikai Közlöny, 11, 8–15. Wágner J. 1879. Hazai tudományos intézetek és leletek. Archaeologiai Értesítõ, 13, 362–368. X. Y. 1897. Schwerer János. Archaeologiai Értesítõ, 31, 95. Wolters, R. 1990. Die Waren und Dienstleistungsaustausch zwischen dem Römischen
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 40
40
Reich und dem Freien Germanien in der Zeit des Prinzipats. Eine Bestandsaufnahme. Teil 1. Münsterische Beiträge zur Antiken Handelsgeschichte, 9, 14–44 Wolters, R. 1991. Die Waren und Dienstleistungsaustausch zwischen dem Römischen Reich
PROHÁSZKA PÉTER
und dem Freien Germanien in der Zeit des Prinzipats. Eine Bestandsaufnahme. Teil 2. Münsterische Beiträge zur Antiken Handelsgeschichte, 10, 78–172. Y 1879. Hazai tud. intézetek és leletek. Archaeologiai Értesítõ, 13, 323–330.
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 41
LATE ROMAN SOLIDUS FINDS FROM TITEL
41
LATE ROMAN SOLIDUS FINDS FROM TITEL BY
PÉTER PROHÁSZKA
Summary Coin finds from the territory of Barbaricum are an important source for the study of contacts of Imperium Romanum with barbarian peoples. The relatively small region around Titel, in today’s Serbia, at the confluence of the Tisa and the Danube, is marked by a significant concentration of finds of Late Roman solidi. Their presentation is the aim of the present article. In case of Titel we have information on four deposits of solidi, one of which was published (the find from 1885), for the other three our source of data is analysis of letters exchanged by the officials of the Austro-Hungarian monarchy. The following data is available about the finds:
The first hoard, discovered in 1829, comprised 10 solidi and a few fragments of silver issues. The next hoard, discovered in 1879, contained some 25 Late Roman gold coins. The published report on the 1885 find mentions four coins. The fourth deposit, discovered in 1905, includes two looped solidi. The issues represented in the hoards were Valens, Valentinianus I, Valentinianus II, Gratian and Theodosius I. The Roman authorities minted gold coins to supply the military or the civilian elite, nevertheless some of these passed to the barbarian gentes, as annual tribute, army pay or gifts. After a period of crisis in 374 – 376 the written sources are silent about contacts of the Empire with barbarians in the
Date of discovery / type of find
Site of the finding
Golden coins
Other finds
1829 / coin hoard
Eastern Orthodox cemetery
9 solidi of Valentinianus II. 1 solidus of Theodosius I.
3 5/8 lat = 63,4 g fragments of silver issues
1879 / stray find
Titel Kálváriahegy, the territory of the fortress
Theodosius I. RIC IX. 5b. Mediolanum (378–383)
–
1879 / coin hoard
Titel, "break of the bank"
25 solidi of „Valentinianus”, from which the Hungarian National Museum acquired: (1) Valentinianus II. RIC IX. 21d. Aquilea (378–383) (2) Valentinianus II. RIC IX. 34e. Thessalonica (378–383) (3) Theodosius I. RIC IX. 5f. Mediolanum (379–-383) (4) Valens RIC IX. 1c/4 Trier (364–367) and the not acquired solidus of (5) Valentinianus II.
1885 / coin hoard
By Titel, on the riverside of Tisa
(1) Gratianus RIC IX. 17, 39 or 49. Trier (367–383) (2) Valentinianus I. RIC IX. 17 or 39. Trier (367–378) (3) Arcadius RIC IX. 7c. Mediolanum (383–388) (4) Theodosius II. RIC X. 202 Constantinopolis (408–420)
–
1905 / coin hoard
By the collapse of the Titel plateau
Valentinianus Theodosius
–
–
02_prohaszka4.qxd
2012.07.06.
20:17
Page 42
42
Carpathian Basin. But surely, during this period also the stability of the border on the limes must have been the object of concern of the rulers. We have no conclusive evidence that the military stations had been established on the hills around Titel with this in mind. Nevertheless, the finds of Late Roman solidi from Titel suggest the stationing in the region
PÉTER PROHÁSZKA
either of Roman soldiers or of barbarian allies of the Empire. The structure of the analysed hoards attests to military activity in this region. The finds from Titel help improve our understanding of contacts of the Roman and the barbarian world in the Carpathian Basin at the close of the Roman Period.
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:31
Page 43
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
43
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN MASEK ZSÓFIA ELTE Régészettudományi Intézet, PhD - MNM Régészeti Tár 1088, Budapest, Múzeum krt. 4./b.
[email protected]
A Rákóczifalva községtõl délre elterülõ tiszai árteret a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése I. ütemének részeként a Tisza hullámteréhez kapcsolták. A töltésáthelyezés miatt szükséges megelõzõ régészeti feltárások során az ELTE Régészettudományi Intézete és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága 2006–2007 során a területen 12 lelõhelyet kutatott meg (RKM 2006, 258–264; RKM 2007, 266–267). A Rákóczifalva–Bagi-földek 5. és 8. lelõhelyek egy nagy kiterjedésû, több korszakos, összefüggõ felszínné váltak. A köztük elhelyezkedõ fiatal akácos a 8A. megjelölést kapta, mely igen intenzív lelõhelynek bizonyult (1–2. ábra). Az 5., 8., és 8A. lelõhelyeken összesen 1918 régészeti jelenséget tárt fel az ELTE Régészettudományi Intézete az új gát nyomvonalában 87 308 m2-en (3. ábra). Készülõ doktori disszertációm részeként az 5.–8.–8A. lelõhely kora népvándorlás kori leletanyagának feldolgozását végzem (4. ábra). A telepjelenségek száma 600-700 körüli. Ennek több mint fele a késõ szarmata korra, mintegy 250 objektum pedig a gepida korra keltezhetõ.1 A területen mindkét kora népvándorlás kori korszakból kerültek elõ temetkezési jelenségek is: a szarmata sírok száma 60, az 5–6. századiaké 8. A lelõhelyek értelmezéséhez a településrészletek és az önálló sírhelyek, sírcsoportok és temetõk együttes áttekintésére lesz szükség. Jelen tanulmány a lelõhelyek környezetének bemutatását, valamint a szarmata és gepida kori megtelepedés régészeti emlékeinek átfogó összegzését tûzte ki céljául. A Rákóczifalva–Bagi-földek 5.–8.–8A. lelõhelyek a Tisza vezseny–martfûi kanyarja fölött helyezkednek el. A szûkebb földrajzi környezetet a Tisza mai fõágán túl a kanyargó mellékágak is erõsen meghatározták. Rákóczifalvától közvetlenül délre, a lelõhelyektõl északra helyezkedik el a Bivaly-tónak nevezett egykori holtág, amely a Tisza szabályozása elõtt állandóan vízzel borított terület volt (ma mezõgazdasági mûvelés alatt áll). Kelet felé talál-
ható a kengyeli holtág, amely egy tõle északra esõ további lefûzõdés segítségével a 19. századig közvetlen kapcsolatban állt a Tisza fõágával. A folyó szabályozásáig árvíz esetén a víz nemcsak nyugatról, hanem északról és keletrõl is fenyegette a területet (Dóka 1982, 279). A római kori vízrajz rekonstruálására nem tehetünk kísérletet, de egy kora árpád-kori adat arra utal, hogy a kengyeli holtág már a 11. században is állóvíz lehetett (Laszlovszky 1986, 19). Az Alföld egyik kiemelkedõ fontosságú stratégiai pontját képezi a Zagyva torkolatánál fekvõ tiszai átkelõhely, amely a római korban Aquincumot Porolissummal összekötõ egyik legrövidebb szárazföldi útvonalon feküdt (Gabler és Vaday 1992, 86; Vaday 2003, 370., Fig. 26). A Zagyvamenti római pénzforgalom a folyó kiemelt szerepét jelezte (Vaday 1970). A ptolemaioszi térkép korábbi értelmezései megegyeztek egy, a Zagyva torkolatvidékén fekvõ római kori polisz feltételezésében (Vaday 2003b, 3–4. kép; Kovács és Fehér 2004, II. térképmelléklet). A legújabb vizsgálat azonban részben más eredményekre jutott (Fehér 2011, Fig. 1). A közvetlen római felügyelet bizonyítéka a Jászságban a jászberényi római õrtorony létezése lenne (legutóbb Kovács és Szabó 2008, 113). Az egykori Jászboldogháza középkori plébániatemploma alatt feltételezett római kori épület létezése azonban nagyon bizonytalan (Stanczik 1975, 30–31, 94-99, 77. lj; Parádi 1991). Az emailos fibulák elterjedése a Zagyva-völgy kereskedelmi szerepét alárendeltnek mutatja, és inkább a Zagyva-torkolattól délre futó nyugat-keleti út létezését erõsíti meg (Vaday 2003, 316., Fig. 1). Ennek a szárazföldi útnak a révhelye Szolnoktól délre is húzódhatott, ahogyan az a középkor esetében bizonyítható is. Az Erdély felõl Buda felé tartó sóút egyik ága a 11. századtól Varsány és Várkony között kelt át a folyón, utóbbiban sókamarai hivatal is mûködött. (Havassy 1981, 43; Botka 1989, 134-136. A török hódoltság alatt elpusztult
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:31
Page 44
MASEK ZSÓFIA
44
1. ábra A rákóczifalvi megelõzõ régészeti feltárások földrajzi környezete Fig. 1. The geographical environs of those sites, comparable to the Rákóczifalva site
2. ábra A rákóczifalvi megelõzõ régészeti feltárások lelõhelyeinek elhelyezkedése Fig. 2. The surveyed archaeological sites at Rákóczifalva
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:31
Page 45
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
Tiszavarsány mezõváros a rákóczifalvi Bivaly-tó délkeleti partján feküdt.) A leletanyag azonban azt mutatja, hogy az Aquincum felõl érkezõ utak legfontosabb révhelye a Zagyva-torkolatnál húzódhatott. Ezt a Szolnok-környéki római kori leletanyag minõsége (Vaday és Horváth 2005, XXXIII; Vaday 1998, 122–124), és a római kerámia általános elterjedése (Vaday 1989, 170., Abb. 50) is megerõsíti. A rákóczifalvi lelõhelyek leletanyagában a római export jellege a központi barbarikumra jellemzõ átlagos képtõl nem tér el. A Tisza bal partján feltételezett, észak-déli irányban futó barbarikumi útvonal (Vaday 2003, 370–372) az ártéri területek miatt a régióban máshol aligha haladhatott, mint nagyjából a mai 442-es út vonalában, a kengyeli holtág és a vezseny-martfûi kanyar keleti sarka között fordulva délnek, esetleg keletnek is. A rákóczifalvi lelõhely közvetlen környezetét a katonai felméréseken is látható, a Bivaly-tótól a Tisza nyugat-keleti szakasza felé tartó, ÉNy–DK irányú átfolyások, erek alakították ki (5–6. ábra). A megtelepedés a különbözõ korszakokban az enyhén kiemelkedõ dombhátakhoz igazodott; a feltárt jelenségek a legintenzívebben a legmagasabban fekvõ területeken húzódtak. A Rákóczifalva–Bagi-földek 5.–8.–8A. lelõhelyeken feltárt sírok és temetõrészletek a településszerkezet változásai miatt is kiemelt figyelmet érdemelnek. A 8A. lelõhely közepén húzódik ÉNy–DK-i irányban egy részben föltárt, 56 síros szarmata sírmezõ, melynek északi határa a szelvényhatáron túlnyúlt. A sírok kétharmada rabolt, köztük a temetõ déli részén, egymás közelségében elhelyezkedõ három körárkos sír is. A temetõ leletanyagában számos elem arra utal, hogy használatát már a 2–3. századtól elkezdhették, és még a 4. század második felében is temetkeztek ide. Az 5–6. századi sírok közül kettõ az 5. lelõhely intenzív fedettségû szarmata településrészletének közepén került napvilágra, egy viszonylag nagyméretû, egyéb népvándorlás kori jelenségtõl mentes területen. Tájolásuk DNy–ÉK, keltezésüket egy fej mögé tett egysoros csontfésû segíti. A 8A. lelõhely 6 ÉNy–DK-i, illetve Ny–K-i tájolású sírja elszórtan helyezkedik el a felszínen, mellékleteik többnyire szegényesek, kivéve a 697./826. sz. fiatal férfit. Õt hosszú kétélû karddal, bronzpeckes vascsattal és két csontfésûvel látták el. A szarmata kori telepjelenségek a szarmata sírmezõtõl távol, az 5. lelõhely közepén koncentrálódnak.
45
A lelõhelyet egy nagyjából észak–déli irányú, átlagosan 25 m széles átfolyás választja ketté, amely betöltésének tetején a nyomvonal északi részén több szarmata és gepida kori jelenség is elõkerült. Ennek ellenére az átfolyást mind a szarmata, mind a gepida kori településtömbök elkerülték. További szarmata kori objektumok húzódnak az 5. lelõhely délnyugati szélén, és a szelvény északkeleti sarkában. Utóbbiak egy nagyobb települési egységet képeztek a 8A. lelõhely legnyugatibb szarmata objektumcsoportjával. A 8A. lelõhely középsõ zónájában található, nagyobb kiterjedésû szarmata településrészlet és a szarmata temetõ sírjai nagyon közel esnek egymáshoz, egymáshoz való idõrendi viszonyuk még kérdéses. A 8. lelõhelyre a szarmata kori jelenségek csak nagyon szórványosan húzódtak át. Egyelõre bizonytalan annak a hármas árokrendszernek a római korra való keltezése, mely a lelõhelyeket délrõl határoló szintvonal vonalában fut. A kora népvándorlás kori leletanyag feldolgozását az 5. lelõhely szarmata kori településével kezdtem meg. Fõ idõrendi besorolását a csillámos-szemcsés soványítású, lassúkorongolt kerámia kigyûjtésének és térképre vitelének segítségével végeztem el, mely jelen tudásunk szerint az Alföldön csak a 4. század második felében jelent meg (Vaday 1980–81b; Vaday 1985), és a gepida korban már nem használatos. Ez a viszonylag rövid életû anyagcsoport a teljes lelõhely területén elõfordult sûrûsödési pontok nélkül, összesen 102 objektumban. Ezek alapján úgy tûnik, hogy a temetõrészlettel ellentétben a teljes települést a késõ szarmata korra keltezhetjük. A feldolgozás során nyilvánvalóvá vált, hogy a lassúkorongolt kerámia anyagmennyisége e lelõhelyen kicsi (a feldolgozott anyagban 6%), ellentétben a dél-alföldi késõ szarmata telepek akár 20% körüli arányával (Rózsa 2000, 91; Vaday és Rózsa 2006, 91). Kis mennyisége nyilvánvalóvá tette, hogy a kerámiatípus segítségével nem fogható meg a lelõhely összes, e települési fázisba sorolható jelensége. Az anyagfeldolgozás kiindulópontja végül az 5. lelõhely restaurálása során elkülönített 52 olyan edény lett, melyeknek töredékei két (vagy több) stratigráfiai egységbõl kerültek elõ. Az edénykapcsolatok mai száma 95. Túlnyomó többségüket a lelõhely legintenzívebb részérõl származó késõ szarmata – hun kori edények teszik ki (7. ábra). Felhasználásuk azért is célravezetõnek tûnt, mert a feltárás során ezen a területen az objektumok égett omladékrétegei, gazdag, gyakran erõsen, másodlagosan égett kerámiaanyaga, a nagy számú összeilleszthetõ edény és a tárolóvermekbe dobott emberi vázak a település hirtelen pusztulására utaltak.
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:31
Page 46
46
MASEK ZSÓFIA
3. ábra A Rákóczifalva–Bagi-földek 5.–8.–8A. lelõhelyek összesítõ térképe Fig. 3. The overview map of the excavations at Rákóczifalva–Bagi-földek, Sites 5.–8.–8A.
4. ábra A Rákóczifalva–Bagi-földek 5.–8.–8A. lelõhelyek kora népvándorlás kori jelenségeinek összesítõ térképe (1. szarmata telepjelenségek, 2. szarmata sírok, 3. gepida telepjelenségek, 4. gepida sírok, 5. népvándorlás kor, 6. ismeretlen kor) Fig. 4. Rákóczifalva–Bagi-földek Sites 5.–8.–8A. Overview map of excavated features from the Migration Period (1. Sarmatian features, 2. Sarmatian graves, 3. Gepid settlement features, 4. Gepid graves, 5. Migration Period, 6. Unknown dating
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:32
Page 47
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
Emellett azonban az is nyilvánvaló volt, hogy ugyanezen a területen gepida kori jelenségekkel is számolni kell. A feldolgozás kezdetén az esetleges korábbi, vagy késõbbi leletegyüttesek bekeveredésének elkerülése végett csak azokat az edénykapcsolatokat vettem figyelembe, amelyek közül legalább az egyik gödör tartalmazott csillámos-szemcsés soványítású, lassúkorongolt kerámiát. (Ma már úgy tûnik, hogy a csillámos-szemcsés kerámiát nem tartalmazó gödrök egy része is ugyanehhez a horizonthoz tartozhat.) A feltárás területén az összetartozó edénytöredékek szóródása bizonyos rendszert alkotott. Az anyagfeldolgozás során a leletszóródás korábbi jellegzetességei felerõsödtek: a horizontba sorolható leletek a településrészlet közepén sûrûsödnek, a további töredékek e terület körül sugárszerûen rendezõdnek. Az egymással közvetlenül összekapcsolható gödrök hosszú sorainak kialakulása mellett mások „ketten maradtak”, azonban a sugár irányú
47
struktúrába illeszkedés ezeknek az eseteknek a többségében is egyértelmû. A leletszóródás alapján valószínû, hogy ezek egykorúak a több gödörbõl álló nagyobb rendszerekkel. A kialakult kép egyetlen kiterjedt pusztulási horizont létezését támasztotta alá. A településrészlet öt tárolóvermében nyolc bedobott (egy esetben inkább belefektetett) emberi vázat tártunk fel, melyek minden esetben teljes anatómiai összefüggésükben kerültek elõ. Ezek közül az egyiket – a váz fölötti omladékos betöltési rétegbõl származó egyik tálperem segítségével – sikerült hozzákapcsolni ehhez a horizonthoz. Amennyiben elfogadjuk, hogy a halottak azonos idõben kerültek a tárolóvermek mélyére, ez az idõpont a települési fázis pusztulásával azonos lehetett, hiszen ugyanekkor ötvennél is több gödör betemetésére került sor. A nyolc váz közül hét felnõtt – 25-50 éves – férfi maradványa volt, közülük négyen is 35-40 éves korukban vesztették életüket. A nyolcadik egy
5. ábra A rákóczifalvi megelõzõ régészeti feltárások földrajzi környezete az I. katonai felmérésen, 1783 (Col. XIX, Sect. XXII) Fig. 5. The survey area at Rákóczifalva on the First Ordnance Survey 1783 (Col. XIX, Sect. XXII)
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:32
Page 48
MASEK ZSÓFIA
48
6. ábra A rákóczifalvi megelõzõ régészeti feltárások földrajzi környezete a II. katonai felmérésen 1865 (Sect. 54., Col. XXXVII) Fig. 6. The survey area at Rákóczifalva on the Second Ordnance Survey 1865 (Sect. 54., Col. XXXVII)
12-14 éves fiatal egyén váza, aki az egyik 35-40 éves férfival feküdt azonos gödörben. A csontokon egyik esetben sem voltak megfigyelhetõek halált okozó perimortem sérülések nyomai.2 Az így meghatározott objektumok egyes betöltési rétegeinek egykorúsága nem bizonyítható közvetlenül, hiszen egy edény töredékei különbözõ idõpontokban is a gödrökbe kerülhettek. Az sem bizonyos, hogy a gödrök leletanyaga az utolsó cseréptöredékig az adott pillanatban használt edények töredékeibõl áll. (Jó példa erre egy reliefes terra sigillata, melynek két oldaltöredéke két közeli gödörbõl volt összeilleszthetõ. Közülük az egyik számos másik, késõ szarmata – hun kori anyagot tartalmazó gödörhöz kapcsolódik, ezért a sigillata az objektumok keltezésére csak terminus post quem adatot szolgáltat.) Az összeillõ edénytöredékek segítségével mégis egy, azonos fázisba sorolható, viszonylag zárt leletanyagot különíthetünk el. Ezt a módszert a népvándorlás kori települések feldolgo-
zása során elõször a tiszaföldvári, valamint a gyomai telep esetében alkalmazta Vaday Andrea (Vaday 1994, 117; Vaday et al. 1996). Újabban a Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. nagy kiterjedésû, több szarmata települési fázissal rendelkezõ lelõhely feldolgozása során is használták (Szalontai és Tóth 2000, 67; Pintye et al. 2003, 216). A késõ szarmata – hun kori kerámiaanyag részletes kiértékelését ezzel a fázissal kezdtem meg. A feldolgozott leletanyag 3291 kerámiatöredékbõl áll, de a további feldolgozás az edénykapcsolatok számát, így a pusztulási horizont kiterjedését is megnövelheti. A leletanyag jól beilleszthetõ a korabeli alföldi települések képébe (9–11. ábra). A szinte kizárólag soványítatlan, gyorskorongolt finomkerámia aránya a feldolgozott leletanyagban 70%, mely redukált és oxidált égetésû árura bontható. A további 30% a késõ császárkori szarmata településeken feltûnõ házikerámia-típusok között oszlik meg, melyekbõl
17:32
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
7. ábra Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely. A késõ szarmata – hun kori település pusztulási horizontja (1. késõ szarmata kor 2. gepida kor 3. az edénytöredékek által kirajzolt kapcsolatok 4. tárolóvermekbe dobott emberi vázak 5. feldolgozott anyagú késõ szarmata – hun kori települési jelenségek) Fig. 7. Rákóczifalva–Bagi-földek, Site 5. The demolition level of the Late Sarmatian-Hunnic Period settlement (1. Late Sarmatian Period 2. Gepid Period 3. The chronological contacts as indicated by the pottery fragments 4. human skeletons as deposited in the refuse pits 5. studied settlement features from the Late Sarmatian-Hunnic Period)
2012.07.09.
Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely ELTE Régészettudományi Intézet, 2006–2007
03_masek_e.qxd Page 49
49
17:32
50
8. ábra Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely. A késõ szarmata – hun kori település fölötti gepida kori települési fázis (1. késõ szarmata kor 2. gepida kor 3. gepida kori objektumok a késõ szarmata kori település területén) Fig. 8. Rákóczifalva–Bagi-földek, Site 5. The Gepid inhabitation phase above the Late Sarmatian-Hunnic Period settlement (1. Late Sarmatian Period 2. Gepid Period 3. Features from the Gepid Period on the territory of the Late Sarmatian settlement)
2012.07.09.
Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely ELTE Régészettudományi Intézet, 2006–2007
03_masek_e.qxd Page 50
MASEK ZSÓFIA
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:32
Page 51
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
túlnyomórészt fazekakat gyártottak. A gyorskorongolt, általában szitált kavicsszemcsékkel egyenletesen soványított, redukált égetésû kerámia („szemcsés”, Vaday 1989, 161–162) az anyag 6%-át alkotja. Ugyanekkora mennyiségben van jelen a lassúkorongolt kerámia is. Ennek azonban csak a fele (3%) tartozik az aranyló csillámmal és tört kaviccsal erõsen soványított („csillámos-szemcsés”, Vaday 1980–81b; Vaday 1989, 162-163.) soványítástípusba, az anyag másik fele különbözõ, további soványítási csoportokra bontható. A kézzel formált kerámia aránya 16%. A gyorskorongolt finomkerámia szinte teljes egésze (89%-a) simított, fényezett felületû. A felületkezelésnek számos változata különböztethetõ meg, melyek közül itt csak a fazekaskorongon történt esztergálás általános jelenlétét szeretném kiemelni (Pölös 2000, 158). Ezt ebben az anyagban többnyire olyan eszközzel végezték, amely a kavicsoláshoz hasonló, fényezett felületet hagyott hátra. A finomkerámia leggyakoribb edénytípusát a hombárok alkotják. A szûk szájú, felsõ harmadbannegyedben erõsebben, vagy enyhébben öblösödõ hombárok között tojásdad alakú, illetve nyúlánkabb formák is elõfordulnak (9. ábra, 24–28). Különbözõ változataiknak párhuzamai és besimított díszítéstípusaik széles körben elterjedtek. Ritkábbak a széles szájú, nyak nélküli hombárok hordó alakú testtel, maximális átmérõvel az edény középtáján vagy felsõ harmadában (9. ábra, 29). Jelen vannak továbbá olyan széles szájú, öblös vállú, erõsen összeszûkülõ aljrészû edények vaskos, vízszintesen levágott peremmel, melyek a közölt megyei anyagra nem jellemzõek (9. ábra, 30; Vaday 1989, Abb. 32–33; Vaday 1997, 11. kép), de például a kondorosi késõ szarmata anyaggal jól párhuzamba állíthatóak (Vaday és Rózsa 2006, 97.; 7./9., 11/7., 10, 12, 15). A ritka függõleges peremállású, meredek nyakú hombárok mind egyedi példánynak tekinthetõk a megyei anyagban (Vaday 1989, Abb.33/24–26.; 139) és Rákóczifalván is. A tálak között a legnagyobb mértékben a Drag. 37. tálformára visszavezethetõ félgömbös tálak altípusai terjedtek el, melyek már a legkorábbi szarmata anyagokban is nagy számmal fordulnak elõ. Formailag közéjük tartoznak az oxidált égetésû, pecsételt és vörös festésû sigillata-utánzatok is (9. ábra, 1–4). A másik gyakori formai típust a bikónikus tálak alkotják, melyek mélyen ülõ hasa erõs szögben törik. Ezek a szarmata anyagban késõbb jelennek meg, elterjedésük a 3. századnál nem tehetõ korábbra (9. ábra, 6; Vaday 1989, 149). Átmeneti típust képviselnek azok az enyhén kihajló,
51
ferde falú tálak, melyek magassága megközelíti az edény maximális átmérõjét. Arányaik a bikónikus tálakhoz hasonlítanak, de hastörésüket az edény alsó negyedében, erõs íveléssel oldották meg (9. ábra, 5). Szintén elterjedtek az anyagban a meredek falú tálak, melyeket függõleges falukon kívül viszonylag kis méretük is megkülönböztet a többi típustól (9. ábra, 7–8; Vaday 1980–81a). Ritkák azok a széles szájú, ívelt, illetve enyhén szögben törõ falú nagyméretû tálak, melyek párhuzamai kifejezetten kései anyagokból, pl. a verseci leletbõl ismertek (9. ábra, 9; Vaday 1985, 8/5). Az enyhén sprofilú tálak párhuzamai ugyanebben a horizontban tûnnek fel (9. ábra, 10; pl. Vaday 1997, 14./21). A bikónikus, ritkábban a félgömbös tálakon is megjelenõ, többszörösen bordázott peremtípus szintén a késõ szarmata – hun kori anyagok jellegzetessége (Ács 1987–89, 99). A gömbös testû edények mellett nagyobb számban fordulnak elõ bikónikus edények is az anyagban. Mindkét formai alaptípust a peremátmérõ és a magasság aránya alapján csoportosíthatjuk alacsonyabb és magasabb edénytípusokra. A gömbös testû edények azon változatai mellett, melyek már a korábbi évszázadokban is szélesebb körben elterjedtek (9. ábra, 11–13; Vaday 1989, Abb. 42), megjelennek az ún. cilindrikus nyakú gömbös testû edények különbözõ példái is. Ez a késõ szarmata korban megjelenõ peremkialakítás a bikónikus edényeken, valamint a ritka öves edényeken is feltûnik (9. ábra, 17–18, 22–23). A gömbös testû és bikónikus edények közé soroltam azokat a korábbi szarmata telepanyagoktól többnyire idegen, mély, zárt edényeket is, melyek átmenetet képviselnek a tálak felé (9. ábra, 15–16, 19–21). A bögrék és korsók között szintén találkozunk gömbölyded és bikónikus típusokkal is. A korsókat a nagyméretû, ovális testû forma uralja, mellettük az egy-, vagy kétfülû, hengeres nyakú késõ szarmata korsókkal (10. ábra, 1–3, 4). A kisméretû edények közt feltûnik a magasfényû díszítéssel ellátott, síkozott fülû ún. söröskupa is (10. ábra, 8). A képet a szarmata anyagokban ritkábban feltûnõ nagy, tapasztott fülû besimított tál (10. ábra, 12), kantáros edények (10. ábra, 13), nagyméretû, fényezett hordóedények (10. ábra, 15) egészítik ki. A nagyméretû, oxidált égetésû, hullámvonaldíszes öves edény és a barbotindíszes, gyûrûfüles tál párhuzam nélkül áll a közölt anyagban (10. ábra, 10–11). A gyors- és lassúkorongolt házikerámia kevés kivételes esettõl eltekintve formailag élesen elválik egymástól. A gyorskorongolt, kavicsos soványítású fazekak nagy formagazdagságot mutató fedõhor-
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
52
17:32
Page 52
MASEK ZSÓFIA
9. ábra Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely. Késõ szarmata – hun kori kerámia. Gyorskorongolt finomkerámia I. (1–10. tálak, 11–23. gömbös testû és bikónikus edénytípusok, 24–30. hombárok) Fig. 9. Rákóczifalva–Bagi-földek, Site 5. Late Sarmatian-Hunnic Period ceramics. Fast wheeled pottery I. (1-10. bowls, 11-23. vessel-types with globular and biconic body, 24-30. storage vessels)
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:32
Page 53
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
10. ábra Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely. Késõ szarmata – hun kori kerámia. Gyorskorongolt finomkerámia II. (1–8. bögrék, korsók, 9–15. egyéb edénytípusok) Fig. 10. Rákóczifalva–Bagi-földek, Site 5. Late Sarmatian-Hunnic Period ceramics. Fast wheeled pottery II. (1–8. mugs, jugs, 9–15. additional vessel-types)
53
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
54
17:33
Page 54
MASEK ZSÓFIA
11. ábra Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely. Késõ szarmata – hun kori kerámia. Korongolt és kézzel formált házi kerámia (1–7. gyorskorongolt szemcsés kerámia 8–13. lassúkorongolt csillámos-szemcsés kerámia, 14–24. kézzel formált kerámia) Fig. 11. Rákóczifalva–Bagi-földek, Site 5. Late Sarmatian-Hunnic Period ceramics. Wheeled and hand-formed utilitarian ceramics (1–7. coarse tempered fast-wheeled pottery 8–13. slow-wheeled sand-tempered pottery, 14–24. hand-formed ceramics)
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:33
Page 55
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
nyos peremekkel ellátottak, testük vállban erõsen öblösödik, aljuk kissé homorú ívben szûkül. Talpperemüket korongozás után nem dolgozták el, rajtuk ún. „bocskor” található. Talpukon gyakran láthatók a korongról zsinórral történt levágás hurok alakú, koncentrikus nyomai, mások talpát gondosan elsimították. Az anyag legjobban a váci és üllõi fazekakkal állítható párhuzamba (11. ábra, 1–7; Istvánovits és Kulcsár 2005, 987–988.). A lassúkorongolt kerámiából készült edények nyúlánkabb testû, széles szájú, ferdén síkozott peremû fazekakból; füles, bevagdalt bordadísszel ellátott cserépbográcsokból és kevés tálból állnak (11. ábra, 8–14). A kézzel formált kerámiára a szarmata telepeken általánosan elterjedt széles szájú, enyhén kihajló peremû, hengeres vagy enyhén tojásdad alakú forma jellemzõ, melybõl a pohártól a nagyméretû tárolóedény nagyságáig készítettek edényeket. Ezen kívül csak néhány csészét és fedõt említhetünk (11. ábra, 15–25). A rákóczifalvi késõ szarmata – hun kori telep pusztulását a kerámiaanyagon túl csak egy ékvésett díszû, kétsoros csontfésû keltezi. A kerámiaanyag felsõ kronológiai határát, az ún. kiöntõcsöves korsók horizontját a D2-D2/D3 fázisokra keltezhetjük; a lelõhely legközelebbi párhuzama Tiszaföldvár–Téglagyár (Tejral 1988, 268., 280; Vaday 1994). A két település anyagának szoros rokonsága és hirtelen felhagyásuk valószínûsíti, hogy közel azonos idõpontban értek véget. A pusztulási réteg az 5. lelõhely középsõ, intenzív településrészletének teljes egészére kiterjed. Ezen a jelenségen kívül a késõ szarmata kori település egységes szerkezete és a kevés szuperpozíció is viszonylag rövid életû településre utal. A nagy mennyiségû, fõbb irányokban azonos tájolású (DNy–ÉK) tárolóvermek sorait nyugat felõl egy, hét épületbõl álló házsor szegélyezi, tõlük nyugati irányba néhány további gödörcsoporttal. A terület északnyugati peremén egy kút zárja a szarmata kori objektumokat, melybõl a fabélés alsó deszkasorát emelhettük ki az ásatás során. További négy, részben földbe mélyített épület a szelvény északi felében helyezkedett el, közülük három egy közel Ny–K-i tengely mentén. A négyzet-, vagy téglalap alakú házak irányítása DNy–ÉK-i. Szerkezetük a szarmata szállásterületre jellemzõ sajátosságokat mutat: többségükben nem található alátámasztás nyoma, sem kemence, vagy tûzhely. Három esetben két középoszlopos megoldással találkozhatunk. Az egyetlen öt oszlophelyes ház négy oszlopa a középtengelyben helyezkedett el, egy szélsõ, ötödik
55
támasztóval. A tárolóvermek sûrû zónája „mögött”, azoktól délkeletre, a feltöltõdött ér közelében helyezkedett el a feltárt településrészlet hat szabadtéri kemencéje. A falurészlethez árkokat nem lehetett kötni a területen. További két, oszlophely nélküli szarmata ház került elõ a 8A. lelõhely közepén. Ezekkel együtt a lelõhely-együttes szarmata kori jelenségei között mindössze 13 épülettel számolhatunk, az objektumok túlnyomó többségét a hengeres- vagy méhkas alakú tárolóvermek teszik ki. Ez az arány a gepida korban erõsen módosul, mely a településszerkezet változását önmagában is jól mutatja. A közel 250 gepida kori objektum közé több mint 80 ház tartozik. A gepida házak legsûrûbben a 8. lelõhely keleti oldalát borították be, melyet egy avar település rétegzett fölül. A gepida házak ritkásan, az 5. lelõhely nyugati felének kivételével a feltárás teljes hosszában fedik a magaspartot. A házak alátámasztási szerkezete változatos, egy részük kemencével is rendelkezett; külsõ kemence valószínûleg nem tartozik ehhez a korszakhoz. A szórt jellegû településen a házak magányosan, illetve bokrokban álltak, több esetben árokrendszerekkel határoltak. Ezek közül ki kell emelnünk a 8. lelõhely északi oldalán található egyegy nagy méretû, D, illetve DK felé nyitott, kör alakú árkot, melyek közepén egy-egy, környezetétõl elhatárolt gepida ház állt. A szórt településkép nem zárja ki azt, hogy bizonyos mértékig tervezett struktúrájú települést feltételezzünk a lelõhelyen, a házak ugyanis több esetben közel egyenlõ távolságokra helyezkedtek el egymástól. Egykorúságuk egyes objektumok esetében a topográfia alapján is valószínû. Erre példa lehet a 8.–8A. lelõhelyek találkozásánál feltárt terület, ahol néhány magányosnak tûnõ házat egy árokrendszer nagyobb egységgé fog össze. A gepida kori településszerkezet részletes értékelésére csak a leletanyag teljes feldolgozása után kerülhet sor. Szintén kérdéses, hogy a néhány gepida kori sírhely kiválasztásánál mennyiben játszottak szerepet a környezõ települési jelenségek, vagy a szarmata temetõ elhelyezkedése. Annyi bizonyos, hogy a nagyméretû gepida település temetõje föltáratlan. A gepida kori megtelepedés átnyúlt az 5. lelõhelyen át húzódó érmedertõl Ny-ra esõ intenzív késõ szarmata – hun kori telep fölé is (8. ábra). Az itt található hat ház a szarmata településszerkezetet felülrétegzi, tájolásukban és az alátámasztás típusaiban is különbségeket mutatnak a szarmata házakhoz képest. A gepida anyagot is tartalmazó gödrök esetében ugyanez
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:33
Page 56
MASEK ZSÓFIA
56
nem egyértelmû, egyesek közülük ugyanis a késõ szarmata – hun kori pusztulási rétegbe tartozó tárolóvermek sorába illeszkednek. Az objektumok kerámiatöredékei kétharmad részben a szarmata, negyed részben a gepida kori fazekasság termékei. (Az abszolút megoszlás 69%:22%, az egyes objektumok százalékos arányainak átlaga 60%:30%. A fennmaradó 9-10%-nyi töredék besorolása bizonytalan). A szarmata kerámia a lelõhely anyagával jellegében azonos. A gepida kerámia részben párhuzamba állítható az egyetlen részletesen elemzett és az 5. sz. második felére keltezett gepida telepanyaggal (Biharkeresztes–Ártánd, Január 1. TSZ – B. Tóth 2006, 18–19., 121), részben attól eltérõ sajátosságokat mutat. A gyakran fedõhornyokkal is tagolt fazekak peremátmérõje a megszokottnál (B. Tóth 2006, 98) nagyobb, a késõ szarmata kori kavicsos soványítású, gyorskorongolt fazekak méretéhez közelít. A díszkerámia között a bepecsételt dísz is feltûnik. Vaday Andrea összegzése szerint az Attila halála után elpusztult szarmata telepek felégetését a gepidák végezték el, a másodlagos helyzetben elõkerült omladékrétegek oka a gepidák idõszakos megtelepedése, táborozása lehetett, de a települések élete hosszú távon nem folytatódott tovább (Vaday 1997, 85–86). Istvánovits Eszter ellenérve szerint a gepidák támadásának és rövid táborozásának az is ellentmond, hogy az emberi maradványokat tartalmazó gödrökben a vázrészek alatti és feletti
régészeti anyag homogén jellegû (Istvánovits 1999, 177). A Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelõhely egyedülálló a közlésre került alföldi kora népvándorlás kori telepek közül abból a szempontból, hogy a késõ szarmata – hun kori réteg fölött a gepida korban is település élt. A településkontinuitás kérdései azonban még így sem válaszolhatók meg könnyen. A másodlagos helyzetben elõkerült pusztulási réteg leletanyagában elõfordul néhány gepida technológiával gyártott cseréptöredék, ugyan nem az emberi vázakat tartalmazó gödrökben. E cserepek, valamint a gepida kori objektumokban elõkerült nagy mennyiségû szarmata gyártástechnológiájú kerámia értelmezése éppen azért bizonytalan, mert a települések egymásra rétegzettek. A továbbélés kérdései a gepida kori teleprész keltezésétõl függnek, de az a regionális kerámiatipológia kidolgozása elõtt nem válaszolható meg. Erre a feladatra a szarmata falurészlet melletti gepida település tûnik alkalmasabbnak.
1 Az
kori telep feldolgozását Kondé Zsófia (ELTE) végzi. 2 Az antropológiai elemzést Hajdu Tamás és Kocsis Kinga (ELTE TTK) végezték el, az eredmények publikálása folyamatban van.
objektumszám bizonytalansága a „népvándorlás kori” helyszíni keltezésû objektumok nagy számából adódik. Ezek pontosítása az avar kori települési jelenségek feldolgozásával párhuzamosan zajlik. Az avar
Szakdolgozatom és doktori disszertációm témavezetéséért Vaday Andreának és Vida Tivadarnak tartozom köszönettel. Szintén köszönet illeti Szabó Gábor, Kovács Katalin, Sebõk Katalin és Váczi Gábor ásatásvezetõ régészeket a leletanyag feldolgozási lehetõségéért. A tanulmányt Vaday Andrea lektorálta, értékes megjegyzéseit külön is megköszönöm.
Irodalom
Ács Cs. 1987–89. Megjegyzések a késõ szarmata kerámia kérdéséhez. Anmerkungen zur Frage der spätsarmatischen Keramik. A Nyíregyházi Jósa András Évkönyve, 30–32, 97–112. Botka J. (Szerk./Ed.), 1989. Adatok Szolnok megye történetébõl. 2. kötet. Szolnok. Dóka K. 1982. Gazdálkodás a Tisza árterein a 19. század elsõ felében. Agrártörténeti Szemle, XXIV, 277–303.
Gabler D., Vaday A. 1992. Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dacien. 2. Teil. Acta Archaeologica, 44, 83–160. Fehér, B. 2011. The Cities Of The Iazygians. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis, XLVII, 173–186. Havassy P. 1981. Adatok a Tiszazug Mohács elõtti történeti földrajzához. In: Szabó Z. (Szerk./Ed.) 10 éves a Tiszazug kutatása. Szolnok, 30–47.
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:33
Page 57
KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA–BAGI-FÖLDEK 5.–8.–8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN
Istvánovits E. 1999. Tiszavasvári-Városföldje, Jegyzõ-tag – A settlement of the 5th century. A Nyíregyházi Jósa András Évkönyve, XLI, 173-254. Istvánovits E., Kulcsár V. 2005. Gritty pots. A characteristic type of Roman provincial import and barbarian pottery on the barbarian settlements of the Great Hungarian Plain. In: Visy Zs. (Ed.) Limes XIX. Proceedings of the XIXth International Congress of Roman Frontier Studies held in Pécs, Hungary, September 2003. Pécs, 987–997. Kovács P., Szabó Á. (Szerk.), 2008. Észak-Kelet Pannonia 1. Studia Epigraphica Pannonica, Vol. I, Budapest. Kovács P., Fehér B. (Szerk./Ed.), 2004. Korai földrajzi írók – a római hódítás kora (Kr. u. 54-ig.). Scriptores geographici antiquiores - Aetas occupationis Romanae (usque ad a. D. 54). Fontes Pannoniae Antiquae, I, Budapest. Laszlovszky, J. 1986. „Dedi eciam terram, que adiacet circa aquam, que vocatur Tiza” (Adatok az 1075-ös garamszentbenedeki oklevél helyneveinek lokalizálásához). Zounuk – A Szolnok megyei levéltár évkönyve, 1, 9-24. Parádi N. 1991. A jászberény-tetemházi ásatás. Die Ausgrabung von Jászberény-Tetemháza. Folia archaeologica, 42, 197–218. Pintye G., Sóskuti K., Sz. Wilhelm G. 2003. A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésõbbi fázisa. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében, 215–234. Pölös A. 2000. Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I. Machtechnishce Untersuchungen an Keramik. Praktische Beobachtungen I. In: Bende L. – Lõrinczy G. – Szalontai Cs. (Szerk./Ed.) Hadak Útján. Szeged, 155–160. RKM 2006. Régészeti kutatások Magyarországon 2006. Kisfaludi J. (Szerk./Ed.) Budapest, 2007. RKM 2007. Régészeti kutatások Magyarországon 2007. Kisfaludi J. (Szerk./Ed.) Budapest, 2008. Rózsa Z. 2000. Késõ szarmata teleprészlet Orosháza északi határában. Spätsarmatisches Siedlungsdetail in der nördlichen Gemarkung von Orosháza. In: Bende L. – Lõrinczy G. – Szalontai Cs. (Szerk./Ed.) Hadak Útján. Szeged, 79–124. Stanczik I. 1975. Szolnok megyei régészeti adatok Hild Viktor jegyzeteibõl. Szolnok. Szalontai Cs., Tóth K. 2000. Elõzetes jelentés a Kiskundorozsma határában végzett szarmata kori település- és temetõfeltárásról. Vorbericht über die sarmatenzeitlichen Siedlungs- und Gräberfelds-
57
freilegungen in der Gemarkung von SzegedKiskundorozsma. In: Bende L. – Lõrinczy G. – Szalontai Cs. (Szerk./Ed.) Hadak Útján. Szeged, 59–79. Tejral, J. 1988. Zur Chronologie der frühen Völkerwanderungszeit im mittleren Donauraum. Archaeologia Austriaca, 72, 223–304. B. Tóth, Á. 2006. Gepidische Siedlungen im Theissgebiet. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae, 4, Budapest. Vaday A. 1970. Szolnok megye rómaikori pénzforgalma. Jászkunság, XVI/3, 130–138. H. Vaday A. 1980-81a. Bemerkungen zur Frage der eingeglatteter Keramik mit figuraler Verzierung. Mitteilung des Archaologischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 10–11, 121–130., 385–392. H. Vaday A. 1980-81b. Késõ szarmata agyagbográcsok az Alföldön. Spätsarmatenzeitliche Tonkessel von der Tiefebene. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984, 31–42. H. Vaday A. 1985. A bagi lelet: Újabb adat a késõszarmata besimított kerámia kérdéséhez. Der Fund von Bag. Weitere Beitrag zur Frage der spätsarmatischen eingeglätteten Keramik. Archaeológiai Értesítõ, 112, 25–36. H. Vaday, A. 1989. Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus, 17–18. Vaday, A. 1994. Late sarmatian graves and their connections within the Great Hungarian Plain. Slovenská Archeológia, 42/1, 105–124. Vaday A. 1997. Atipikus szarmata telepjelenség a Kompolt-Kistéri tanya 15. lelõhelyén. Eine atypische sarmatische Siedlungserscheinung auf dem Fundort Kompolt, Kistéri-Gehöft 15. Agria, XXXIII, 77–107. Vaday A. 1998. Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között. In: Havassy P. (Szerk./Ed.) Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön. Gyulai Katalógusok 6., Gyula, 117–143. Vaday, A. 2003: Cloisonné Brooches in the Sarmatian Barbaricum in the Carpathian Basin. Acta Archaeologica, 54, 315–421. Vaday, A. 2003b. A Szarmata Barbaricum központjai a Kr. u. 2. században. Centres of the Sarmatian Barbaricum in the 2nd century. Barbarikumi Szemle, I, 7–22. Vaday, A., Horváth, F. 2005. Corpus der römischen Funde im europäischen Barbaricum. Ungarn, Band 1, Komitat Szolnok. Budapest.
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:33
Page 58
58
Vaday A., Rózsa Z. 2006. Szarmata telepek a Körös–Maros közén 1. (Kondoros 124. Lh. – Brusznyicki-tanya). Sarmatian settlements between the rivers Körös and Maros (Kondoros, site No. 124. Brusznyicki farm). A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve, 8, 89–130.
MASEK ZSÓFIA
Vaday, A., Bartosiewicz, L., Berecz, K., Choyke, A. M., Medzichradszky, Zs., Puszta, S., Székely, B., Vicze, M., Vida, T. 1996. Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary II. Prehistoric, Roman Barbarian and Late Avar Settlement at Gyoma 133 (Békés County Microregion). Budapest, 1996.
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:33
Page 59
SETTLEMENTS SURVEYS FROM THE EARLY PHASE OF THE MIGRATION PERIOD AT RÁKÓCZIFALVA–BAGI FÖLDEK (SITES 5.-8.-8A)
59
SETTLEMENTS SURVEYS FROM THE EARLY PHASE OF THE MIGRATION PERIOD AT RÁKÓCZIFALVA–BAGI FÖLDEK (SITES 5.-8.-8A) BY
ZSÓFIA MASEK
Summary Rescue excavations had been carried out along the Tisza River preceding a large-scale embankment replacement project in 2006–2007, at Rákóczifalva, Hungary. Among the twelve excavated sites three archaeological locations at Rákóczifalva-Bagi földek (Site 5, Site 8 and Site 8A) appeared as a large, coherent settlement area inhabited in several archaeological periods. Altogether 1,918 archaeological features were documented at the whole site of 87 308 m2. The works had been conducted by the Institute of Archaeological Sciences of the Eötvös Loránd University. The excavated features included approx. 700 objects datable to the Late Sarmatian and Gepid Period. This can be supplemented by 60 Sarmatian burials and 8 additional graves from the 5–6th C. The sites at Rákóczifalva were all located on the edge of the Tisza floodplain. Their closest environs are determined by small, narrow rivulets from north-western to south-eastern direction. The Sarmatian settlement was situated several hundred meters from the contemporary graves in the centre of the Site 5. Its eastern boundary was defined by a lower-lying, seemingly inundation area. The houses of the Gepidic period were spread on the excavated territory all along the riverbank except the western side of the Site 5. The scholarly literature has paid rather small attention to the dating of the settlement-finds of the late Sarmatian, Hunnic and Gepidic periods. Therefore the evaluation of the continuity of the settlement requires to be equally acquainted both with the archaeological material of the Roman and the Early Medieval periods. Helpfully, the life of the late Sarmatian-Hunnic settlement came to an end quite suddenly. The burnt debris, the heavily parched pottery, the large number of restorable ceramic vessels, together with the eight human bodies thrown into several storage pits refers to the violent and quick destruction of the site. The evaluation of the ceramic finds of the Site 5 was based on the restorable vessels which sherds
were found in at least two different stratigraphic units. This enables to separate storage or debris pits that were in use at the same time. The amount of the material can be expand using the rest of the finds from the features selected according the abovementioned way. The proportion of wheelmade fine pottery within the ceramic material reached 70 per cent, which percentage is very common to Sarmatian settlements from the Alföld. The coarse ware is represented by three main types: fast wheelmade, gritty-tempered; slow wheelmade and handmade fabrics. The vessel-forms of the two groups of the wheelmade pottery – excluding some specific cases – very much differ from each other. The upper chronological frame of the ceramic material – the horizon of the so-called pouted jugs – can be dated to the D2-D2/D3 phases. The dating of the destruction of the settlement apart from the pottery is based on a double-sided antler comb decorated with engraving. The structure of the settlement is very common among the known contemporary examples. The relatively few houses were complimented by numerous, beehive-shaped and cylindrical storage pits occasionally arranged in rows, and by some freestanding ovens. The destruction debris of the settlement was in secondary position filling the storage pits. The pits of the houses in most of the cases did not contain burnt layers. Also the storage pits contained the eight human skeletons. These human remains belonged to seven men aged 25-50 and to a juvenile 12-14 years old. No perimortem injuries could be traced on the remains. The site of the Sarmatian settlement was inhabited also in the 5–6th C. The six houses datable to the Gepidic Period do not follow he arrangement of the earlier village. The rest 20 features from the Gepidic time contained huge number of pottery made with similar traditions than the Sarmation production. The length of the time gap between the two phases of the settlement, however, will be definable only after the evaluation of the whole material of the Gepidic periods of all three sites.
03_masek_e.qxd
2012.07.09.
17:33
Page 60
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:48
Page 61
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
61
KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA TISZABURA-PUSZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL HAJDU TAMÁS1, MARCSIK ANTÓNIA2 1ELTE 2ny.
TTK, Biológiai Intézet, Embertani Tanszék, Budapest,
[email protected] egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem,
[email protected]
Bevezetés A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabura közelében 2010-ben, Tiszabura-Pusztataskony I. 3. lelõhelyen Polgár Zoltán vezetésével egy késõ szarmata / hun kori gödröt tártak fel. A gödörben (157. objektum S-180) 3 egyén maradványai nagyszámú ép edénnyel együtt feküdtek. A feltáró régész véleménye szerint elképzelhetõ, hogy a feltárt objektum, funkcióját tekintve áldozati gödör lehetett. (Polgár Zoltán szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk.) Az embertani leletek a feltárást követõen a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának gyûjteményébe kerültek megõrzésre. Vizsgálatunk során elsõdleges célunk az volt, hogy megkíséreljük kideríteni a Tiszabura közelében feltárt gödörbe bedobott egyének halálának okát. Emellett célul tûztük ki azt is, hogy új embertani adatokkal bõvítsük a korszakról eddig megszerzett antropológiai ismereteinket. Anyag és módszer Vizsgálatunk anyaga a Tiszabura-Pusztataskony I. 3. lelõhelyen feltárt 157. objektum S-180. számú gödörbõl elõkerült embertani leletek voltak. A Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának gyûjteményében a feltárt három egyén maradványai a 2010.22.1–3.-ig tartó leltári számok alatt szerepelnek. Az ugyanehhez a három egyénhez tartozó, de nem elkülöníthetõ szórvány csontok a 2010.22.4. leltári szám alatt találhatók. A vizsgált embertani anyag nagyon jó megtartású. A morfológiai nemet Éry és munkatársai (1963) módszere szerint állapítottuk meg. A biológiai életkor becslése során a juvenis korú egyén esetében a Brothwell (1965), valamint Ferembach és munkatársai (1979) által kidolgozott, az epiphysisek záródásán alapuló módszert vettük alapul. A két felnõtt férfi elhalálozási korának becslését Todd (1920) a facies symphyseos változásán, Meindl és Lovejoy (1985) az agykoponya varratainak külsõ, Nemeskéri és munkatársai (1960) a koponyavarratok belsõ felszíni elcsontosodásán,
Iºcan és munkatársai (1984, 1985) a bordák sternalis végének morfológiai változásán, valamint Miles (1963) és Perizonius (1981) a fogak kopásának mértékén alapuló módszereit vettük figyelembe. A koponya és a vázcsontozat méreteinek felvétele, indexeinek kiszámítása során Martin és Saller munkája (1957) szerint jártunk el, a kapott értékeket Alekseev és Debec kategóriái (1964) alapján osztályoztuk. A termet becslését Pearson-Rösing és Bernert módszerével egyaránt elvégeztük (Rösing 1988, Bernert 2005a, 2008). Az eredmények kiszámítására Bernert (2005b) programcsomagját használtuk. A vizsgálatok során a makroszkóposan észlelhetõ kóros elváltozásokat Ortner (2003) valamint Aufderheide és Rodriguez-Martin (1998) munkái alapján vizsgáltuk. Eredmények A koponyák és vázcsontok metrikus adatait, valamint a különbözõ módszerekkel becsült testmagasságadatokat az 1–3. táblázatok tartalmazzák. 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.) 18-20 éves férfi (1–2. ábra). A koponya hiányos, az állkapocs és a váz ép. A szexualizáltság mértéke: +1,29. A koponya nem-metrikus/morfológiai jellegzetességei: A koponya felülnézetben ovoid, a szemüreg szögletes, az orr keskeny, az apertura piriformis alsó pereme anthropin. A spina nasalis kifejezettsége 5 fokozatú skálán értékelve 3. fokozatnak felel meg. Torus maxillaris és mandibularis nincs. A homlokcsonton sutura metopica látható. A homlok és a nyakszirt ívelt, a fossa canina sekély. A lambdavarratban Worm-féle varratcsontok figyelhetõk meg. Taxonómia: Cromagnoid B-x. Kóros elváltozások: A homlokcsont jobb oldalán és a bal falcsonton halálkörüli idõpontban (perimortem) elszenvedett
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:48
Page 62
HAJDU TAMÁS, MARCSIK ANTÓNIA
62
2. ábra / Fig. 2.
1. ábra / Fig. 1.
3. ábra / Fig. 3.
4. ábra / Fig. 4.
1. ábra 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.). 18-20 éves férfi, elölnézet Fig 1. Feature Nr. 157, S-231 (Inv.Nr..: 2010.22.1.). 18-20 years-old male, frontal view 2. ábra 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.). 18-20 éves férfi, oldalnézet Fig. 2. Feature Nr. 157, S-231 (Inv.Nr..: 2010.22.1.). 18-20 years-old male, lateral view 3. ábra 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.). A homlokcsonton egy, a halálkörüli idõpontban létrejött, jelentõs mértékû ütés nyoma látható Fig. 3. Feature Nr. 157, S-231 (Inv.Nr..: 2010.22.1.). The trace of a significant, perimortem injury on the os frontale 4. ábra 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.). A homlokcsonton látható sérüléstõl kiindulva, az azt létrehozó ütés hatására, repedés fut a csontos szemöldökívvel megközelítõleg párhuzamosan, kissé ívelten Fig. 4. Starting from the injury on the forehead, due to the blow, a rupture is running parallel with the arcus superciliaris
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:48
Page 63
KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA TISZABURA-PUSZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL
5. ábra 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.). A bal falcsont hátsó részének jelentõs része hiányzik Fig. 5. Feature Nr. 157, S-231 (Inv.Nr..: 2010.22.1.). The posterior part of the left os parietale is missing
6. ábra 157. objektum, S-231 (Ltsz.: 2010.22.1.). A falcsont peremének felszíne egyértelmûen régi (az egyén halála körüli idõpontban, vagy a halála után a földben létrejött) sérüléseket mutat Fig. 6. Feature Nr. 157, S-231(Inv.Nr..: 2010.22.1.). The rim of the os parietale shows obvious signs of old wounds, which arose in perimortem, or post mortem phase
trauma nyoma látható. A homlokcsonton megfigyelhetõ sérülés egy jelentõs ütés következtében alakulhatott ki (3. ábra). Ennek hatására a csont mindhárom rétege átszakadt. Errõl a területrõl kiindulva, az ütés hatására repedés fut végig a csontos szemöldökívvel megközelítõleg párhuzamosan, kissé ívelten (4. ábra). Gyógyulásra utaló nyom sem a repedésnél, sem az ütés helyén nem látható, mely azonban a sérülés jellegét tekintve egyáltalán nem tekinthetõ meglepõnek. Vélemé-
63
nyünk szerint ugyanis ez a halálkörüli idõpontban elszenvedett sérülés egyértelmûen okozhatta a vizsgált egyén halálát. A bal falcsont hátsó részének jelentõs része hiányzik (5. ábra). A peremek felszíne egyértelmûen arra utal, hogy ezek a törések még a földben, vagy a vizsgált egyén földbe kerülése elõtt keletkeztek (6. ábra). Tehát nem zárható ki az sem, hogy a falcsonton látható törések egy vagy több, perimortem sérülés/ütés következményei. A csont peremein gyógyulásnyom sehol sem alakult ki. Az is elképzelhetõ, hogy a sérülést két vágás okozta, ugyanis egy körülbelül 2 cm-es és egy kb. 1 cm-es területen a sérülés pereme egyenes, éles. A nyakcsigolyákon több sérülés/törés látható, azt azonban nem lehet teljes biztonsággal eldönteni, hogy ezek az egyén halála körüli idõpontban keletkeztek, vagy pedig kialakulásuk valamilyen postmortem/tafonómiás folyamatnak köszönhetõ. A vázcsontokon kóros elváltozás nyoma nem látható. 157. objektum, S-232 (Ltsz.: 2010.22.3.) 25-30 éves férfi (7–8. ábra). A koponya, az állkapocs és a váz egyaránt ép. A szexualizáltság mértéke: +1,75. A koponya nem-metrikus/morfológiai jellegzetességei: A koponya felülnézetben ellipsoid, a szemüreg szögletes, az orr széles, az apertura piriformis alsó pereme anthropin. Az alveloaris prognathia kismértékû. Torus palatinus, maxillaris és mandibularis, valamint sutura metopica nincs. A homlok és a nyakszirt ívelt, a fossa canina sekély. A lambdavarratban Worm-féle varratcsontok és a jobb oldalon os astericum egyaránt megfigyelhetõ. Taxonómia: Mediterrán-nordoid. Kóros elváltozások: A bal falcsonton, a homlokcsont jobb járomcsonti nyúlványán, a jobb járomcsonton valamint az ékcsont jobboldalán a nagy szárnyon éles eszköz okozta elváltozás (vágásnyom) látható. A bal falcsontot hátulról, kissé ferdén ért vágás létrejöttekor a nyílvarrat felé esõ területen éles perem alakult ki, az ezzel ellentétes oldalon a falcsontból jelentõs rész kitört (9. ábra). Ez utóbbi sérülés bekövetkezhetett az éles eszköz koponyacsontból történt kihúzásakor is. A peremeken gyógyulásra utaló nyom sehol sem figyelhetõ meg (10. ábra). Ez nem meglepõ, tekintve, hogy az éles eszköz, áthatolva a koponyacsonton, valószínûleg az agy felszínét is elérte.
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:48
Page 64
64
7. ábra 157. objektum, S-232 (Ltsz.: 2010.22.3.). 25-30 éves férfi, elölnézet Fig. 7. Feature Nr. 157, S-232 (Inv.Nr..: 2010.22.3.). 25-30 years-old male, frontal view
8. ábra 157. objektum, S-232 (Ltsz.: 2010.22.3.). 25-30 éves férfi, oldalnézet Fig 8. Feature Nr. 157, S-232 (Inv.Nr..: 2010.22.3.). 25-30 years-old male, lateral view
HAJDU TAMÁS, MARCSIK ANTÓNIA
Az ékcsont nagy szárnyán, a homlokcsont és a járomcsont nyúlványán megfigyelt elváltozást egy éles eszközzel végrehajtott vágás okozta (11. ábra). Az eszköz vége/hegye elérte a homlokcsont járomcsonti nyúlványát, valamint a jobb járomcsont homlokcsonti nyúlványát is. Ott megakadt, majd az eszköz eltávolításakor, annak hatására egy kis rész le is pattant a járomcsontból. Tehát ezeket a sérüléseket egyetlen vágás okozta. A vágás a jobb oldalról, hátulról, kissé ferdén érhette a fejet. Összefoglalva megfigyeléseinket megállapíthatjuk, hogy a vizsgált egyén fejét két, éles eszközzel végrehajtott vágás érte, mindkettõ hátulról és kissé ferdén, az egyik a bal, a másik a jobb oldalról. Ezek a halálkörüli idõpontban keletkezett sérülések okozhatták a vizsgált egyén halálát. A nyakcsigolyákon több sérülés/törés látható, azonban azt nem lehet teljes biztonsággal eldönteni, hogy ezek az egyén halála körüli idõpontban keletkeztek, vagy pedig létrejöttük postmortem / tafonómiás folyamatoknak köszönhetõ. Az utolsó ágyéki csigolya (L5) íve törött (spondylolysis). Ezt az elváltozást általában mikrotraumák sorozata okozza, bár kialakulásában örökletes tényezõk is szerepet játszhatnak (Merbs 1983, 1989, 1995, Resnick és Niwayama 1988). Mindkét szemüregtetõn enyhe poroticus hyperostosis látható, mely többféle vérképzõszervi megbetegedés következtében is kialakulhat (Marcsik 1975). Mindkét sípcsont testén enyhe csonthártyagyulladás jött létre, melyet több tényezõ is okozhat (fertõzéses megbetegedések, megerõltetés, ütés… stb.) (Ortner 2003). 157. objektum, S-233 (Ltsz.: 2010.22.2.) 25-30 éves férfi (12–13. ábra). A koponya, az állkapocs és a váz egyaránt ép. A szexualizáltság mértéke: +1,83. A koponya nem-metrikus/morfológiai jellegzetességei: A koponya felülnézetben ovoid, a szemüreg kerek, az orr keskeny, az apertura piriformis alsó pereme anthropin. A spina nasalis kifejezettsége 5 fokozatú skálán értékelve 4. fokozatnak felel meg. Az alveloaris prognathia kismértékû. Torus palatinus, maxillaris és mandibularis, valamint sutura metopica nincs. A homlok és a nyakszirt ívelt, a fossa canina sekély. Os lambdae, a lambdavarratban Worm-féle varratcsontok és os astericum egyaránt megfigyelhetõ.
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:48
Page 65
KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA TISZABURA-PUSZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL
65
9. ábra 157. objektum, S-232 (Ltsz.: 2010.22.3.). A bal falcsontot hátulról, kissé ferdén ért vágás létrejöttekor a nyílvarrat felé esõ területen éles perem alakult ki, az ezzel ellentétes oldalon a falcsontból jelentõs rész kitört Fig. 9. Feature Nr. 157, S-232 (Inv.Nr..: 2010.22.3.). On the left os parietale there was a cut posteriorly. Due to the cut a sharp margin formed near the sagittal suture and the right side a considerable bony part was broken out
10. ábra 157. objektum, S-232 (Ltsz.: 2010.22.3.). A peremeken gyógyulásra utaló nyom sehol sem figyelhetõ meg Fig. 10. Feature Nr. 157, S-232 (Inv.Nr..: 2010.22.3.). There are no traces of healing on the edges of the bones
11. ábra 157. objektum, S-232 (Ltsz.: 2010.22.3.). Az ékcsont nagy szárnyán, a homlokcsont és a járomcsont nyúlványán megfigyelt elváltozást egyetlen, éles eszközzel végrehajtott vágás okozta Fig. 11. Feature Nr. 157, S-232 (Inv.Nr..: 2010.22.3.). On the greater wing of sphenoid, the zygomatic process of frontal bone and frontal process of zygomatic bone the cut was caused by an only sharp instrument
Taxonómia: Europo-mongolid. Kóros elváltozások: A jobb falcsonton perimortem vágás nyoma látható (14. ábra). A vágás valószínûleg a jobb oldalról érte a vizsgált egyén fejét. A vágás hatására az elülsõ
perem éles, a hátsó peremrõl vagy a vágáskor, vagy az eszköznek a sebbõl történõ kihúzásakor egy jelentõsebb rész kipattant (15. ábra). Gyógyulásra utaló nyom sehol sem figyelhetõ meg. Ez ebben az esetben sem meglepõ, tekintve, hogy az éles eszköz áthatolva a koponyacsonton, az agyat is elérte.
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:49
Page 66
HAJDU TAMÁS, MARCSIK ANTÓNIA
66
13. ábra / Fig. 13. 12. ábra / Fig. 12.
15. ábra / Fig. 15.
14. ábra / Fig. 14.
12. ábra 157. objektum, S-233 (Ltsz.: 2010.22.2.). 25-30 éves férfi, elölnézet Fig. 12. Feature Nr. 157, S-233 (Inv.Nr..: 2010.22.2.) 25-30 years-old male, frontal view 13. ábra 157. objektum, S-233 (Ltsz.: 2010.22.2.). 25-30 éves férfi, oldalnézet Fig. 13. Feature Nr. 157, S-233 (Inv.Nr..: 2010.22.2.) 25-30 years-old male, lateral view 14. ábra 157. objektum, S-233 (Ltsz.: 2010.22.2.). A jobb falcsonton perimortem vágás nyoma látható Fig. 14. Feature Nr. 157, S-233 (Inv.Nr..: 2010.22.2.) There is a perimortem cut on the right os parietale 15. ábra 157. objektum, S-233 (Ltsz.: 2010.22.2.). A vágás hatására az elülsõ perem éles, a hátsó peremrõl vagy a vágáskor, vagy az eszköznek a sebbõl történõ kihúzásakor egy jelentõsebb rész kipattant Fig. 15. Feature Nr. 157, S-233 (Inv.Nr..: 2010.22.2.) Due to the cutting, the front rim is sharp, while one part of the posterior part splitted off either at the cutting or when the weapon was pulled out from the wound
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:49
Page 67
KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA TISZABURA-PUSZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL
Az eredmények értékelése A Tiszabura Pusztataskony I., 3. lelõhelyen feltárt gödörbõl egy juvenis korú, és két fiatal felnõtt férfi maradványai kerültek elõ. Az általunk vizsgált leletanyag a különleges régészeti kontextusból adódóan kivételes fontosságú lehet. A szarmata és hunkori embertani irodalomból hasonló körülmények között eltemetett egyéneknek ez idáig nem találtuk nyomát, annak ellenére sem, hogy számos olyan gödör került már elõ a fent említett korszakokból, melyek emberi maradványokat tartalmaztak. A három egyén közül két férfi tisztán europid volt, a harmadik egyén arckoponyáján az europid jellegzetességek mellett kevés mongoloid jelleget is megfigyeltünk. A maradványokon sem nagyon erõs fizikai megterhelésnek, sem komolyabb premortem elváltozás-
67
nak (kivéve az egyik férfi spondylolysis-ét) nem találtuk nyomát. Mindhárom egyén esetén megfigyeltünk viszont a koponyákon olyan éles, (ill. emellett egy esetben esetlegesen tompa) eszköz okozta sérüléseket, melyek egyértelmûen okozhatták ezeknek a férfiaknak a halálát. Amennyiben a 157. objektum S-180. számú gödör valóban áldozati gödör volt, a megfigyelt perimortem sérülések kapcsolatban lehetnek a gödör funkciójával. Ennek eldöntése azonban már nem az embertani kutatók feladata. Köszönetnyilvánítás Polgár Zoltánnak köszönjük, hogy a teljes régészeti dokumentációt, Dankó Szabolcsnak, hogy a feltáráson készített fotóit az embertani anyag feldolgozáshoz rendelkezésünkre bocsátotta.
Irodalom Alekseev, V. P., Debec, G. F. 1964. Kraniometria. Metodika antropologicseszkih isszledovanii. Izd. Nauka, Moszkva. Aufderheide, A. C., Rodriguez-Martín, C. R. 1998. The Cambridge Encyclopedia of Human Paleopathology. Cambridge University Press, Cambridge. Bernert Zs. 2005a. Kárpát-medencei történeti népességek végtagarányai és testmagassága. In: Korsós Z. (Szerk./Ed.): IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Elõadások összefoglalói. Budapest, 35–43. Bernert Zs. 2005b. Paleoantropológiai programcsomag. Folia Anthropologica, 3, 71–74. Bernert Zs. 2008. Data for the calculation of body height on the basis of extremities of individuals living in different historical periods in the Carpathian Basin. Annals historico naturales Musei nationalis Hungarici, 100, 385–397. Brothwell, D. R. 1965. Digging up bones. British Museum, London. Éry K., Kralovánszky A., Nemeskéri J. 1963. Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. (Representation of reconstruction of historical populations.) Anthropologiai Közlemények, 7, 41–90. Ferembach, D., Schwidetzky, I., Stloukal, M. 1979. Empfehlungen für die Alters- und Geschlechtsdiagnose am Skelett. Homo, 30, 1–32.
Iºcan, M. Y., Loth, S. R., Wright, R. K. 1984. Age estimation from the rib by phase analysis: White males. Journal of Forensic Sciences, 29, 1094–1104. Iºcan, M. Y., Loth, S. R., Wright, R. K. 1985. Age estimation from the rib by phase analysis: White females. Journal of Forensic Sciences, 30, 853–863. Marcsik A. 1975. Egy csontelváltozás feltételezett aetiológiája (The presumed aetiology of a bone change). Anthropologiai Közlemények, 19, 47–53. Martin, R., Saller, K. 1957. Lehrbuch der Antropologie I–II. Fischer Verlag, Stuttgart. Meindl, R. S., Lovejoy, C. O. 1985. Ectocranial suture closure: A revised method for the determination of skeletal age at death based on the lateralanterior sutures. American Journal of Physical Anthropology, 67, 51–63. Merbs, C. F. 1983. Patterns of activity induced pathology in a Canadian innuit population. Archaeological Survey of Canada Paper, Mercury Ser., 119, Ottawa. Merbs, C. F. 1989. Spondylolysis: its nature and anthropological significance. International Journal of Anthropology, 4, 163–169. Merbs, C. F. 1995. Incomplete spondylolysis and healing. A study of ancient Canadian Eskimo skeletons. Spine, 20(21), 2328–2334. Miles, A. E. W. 1963. The dentition in the assessment of individual age in skeletal material. In:
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:49
Page 68
HAJDU TAMÁS, MARCSIK ANTÓNIA
68
Brothwell D. R. (Szerk./Ed.): Dental Anthropology. Oxford University Press, Oxford, 191–209. Nemeskéri J., Harsányi L., Acsádi Gy. 1960. Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skelettfunden. Anthropologischer Anzeiger, 24, 70–95. Ortner, D. J. 2003. Identification of Pathological Conditions in Human Skeletal Remains. Academic Press, Amsterdam–Tokyo. Perizonius, W. R. K. 1981. Diachronic Dental Research on Human Skeletal Remains Excavated in the Netherlands. I. Berichten van de Rijksdienst
voor het Oudheidkundig Bodemaderzoek, 31, 369–413. Resnick, D., Niwayama, G. 1988. Diagnose of bone and joint disorders. W.B. Saunders Company, Philadelphia. Rösing, F. W. 1988. Körperhöhenrekonstruktion aus Skelettmassen. In: Knussmann R. (Szerk./Ed.): Anthropologie. Handbuch der vergleichenden Biologie des Menschen. Band I., Stuttgart–New York. Todd, T. W. 1920. Age changes in the pubis bone: I. The male white pubis. American Journal of Physical Anthropology, 3, 285–334.
1. táblázat A koponyák méretei és jelzõi. Tiszabura-Pusztataskony I. 3. lelõhely Table 1. The size and attributes of the skulls. Tiszabura-Pusztataskony; Site I. 3. Martin No.
157. obj./S-232
157.obj./S-233
1 8 9 10 11 12 20 38 43 45 46 47 48 51 52 54 55 63 65 66 69 70 71
191 133 91 120 115 105 (110) (1379,3) 97 91 110 67 39 32 26 51 37 104 97 32 60 34
193 144 96 125 129 122 (128) (1657,8) 107 (137) 99 131 73 38 34 24 47 129 100 40 65 37
8:1 20:1 20:8 9:8 47:45 48:45 52:51 54:55
69,6 (57,6) (82,7) 68,4 82,1 51,0
74,6 (66,3) (88,9) 66,7 (95,6) (53,3) 89,5 51,1
3. táblázat A becsült testmagasság. Tiszabura-Pusztataskony I. 3. lelõhely Table 3. The estimated stature. Tiszabura-Pusztataskony Site I. 3. Módszer Bernert Pearson-Rösing
157. obj./S-232
157.obj./S-233
162,1 cm 157,1 cm
172,6 cm 166,5 cm
2012.07.09.
17:49
Page 69
KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA TISZABURA-PUSZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL
69
2. táblázat A vázcsontok méretei és jelzõi. Tiszabura-Pusztataskony I. 3. lelõhely Table 2. The size and attributes of the long bones. Tiszabura-Pusztataskony Site I. 3.
6:1 1 2 3
Humerus
4 5 6 7 7a 7:1 6:5 1 2
Radius
3 4 5 3:2 5:4 Rad.1:Hum.2 1 2 3
157/233
142 37 26,1 305 298 297 294 49 47 64 62 21 19 17 16 60 58 63 61 19,7 19,5 81,0 84,2 227 228 215 215 34 34 16 15 11 10 15,8 15,8 68,8 66,7 76,4 77,6 246 245 208 207 38 37
134 143 44 42 32,8 29,4 340 332 334 327 54 55 71 71 25 22 22 22 72 67 78 71 21,2 20,2 88,0 100,0 253 254 238 240 49 49 20 20 13 13 20,6 20,4 65,0 65,0 75,7 77,7 271 275 231 235 40 40
Martin 11 12 13 Ulna
6
157/232
Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal
14 3:2 11:12 13:14 6 7 8
Femur
Clavicula
1
Oldal
9 10 6:7 10:9 1 1a 1b 2
Tibia
Martin
Ulna
04_hajdu.qxd
8 8a 9 9a 9:8 9a:8a
Oldal
157/232
157/233
Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal
15 14 16 15 21 21 23 26 18,3 17,9 93,8 93,3 91,3 80,8 29 30 26 26 84 85 31 30 24 26 111,5 115,4 77,4 86,7 337 342 335 316 27 31 24 24 88,9 77,4 -
16 15 21 21 24 25 28 28 17,3 17,0 76,2 71,4 85,7 89,3 -
04_hajdu.qxd
2012.07.09.
17:49
Page 70
TAMÁS HAJDU, ANTÓNIA MARCSIK
70
THE STUDY OF LATE SARMATIAN/HUNNIC PERIOD ANTHROPOLOGICAL FINDS OF THE PIT FROM TISZABURA-PUSZTATASKONY, SITE NR I. 3. TAMÁS HAJDU – ANTÓNIA MARCSIK
Summary Near Tiszabura in County Jász-Nagykun-Szolnok, at Site Pusztataskony I. 3. the associates of the Museum Directorate of Jász-Nagykun-Szolnok County, led by Zoltán Polgár excavated a pit from the Late Sarmatian/Hunnic period. The leader of the survey suggested that the unearthed feature might have been a sacrificial pit. The anthropological research could identify the remains of two adult (adultus) men and an additional young (juvenis) man. In two cases the
skull resembles clean Europid features, in the third case the facial skull showed some Mongoloid characteristics beside Europid attributes. There were no serious pathological alterations on the skeletons, however, injuries were observed on all three skulls, caused by a sharp and blunt tool, which most probably led to the death of these people. In case the documented pit was in fact used for sacrificial purposes, the exposed perimortem injuries might be connected to this function of the feature.
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:47
Page 71
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
71
85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK EMBERTANI ANYAGA TÓTH GÁBOR1, PUSKÁS TAMÁS2, BÕTSCH ENIKÕ3 1NyME
SEK Biológia Intézet 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. e-mail:
[email protected] 2Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt. Központi Radiológiai Osztály, 9700 Szombathely, Markusovszky L. u. 5. e-mail:
[email protected] 3MNM NÖK Nyugat-Dunántúli Regionális Központ, 9700 Szombathely, Szófia u. 33–35. e-mail:
[email protected]
Bevezetés A 85-ös számú fõút, Enese elkerülõ szakaszán (Gyõr-Moson-Sopron megye, Magyarország) a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat által 2008-ban végzett ásatások során, négy lelõhelyen tártak fel sírokat, emberi maradványokat. Ezek: Kóny-Proletár-dûlõ II. (Varga 2010), Enese-Pippani-dûlõ (Antoni 2010), Bezi-Nagy-sarok (Egry 2010a) és Rábapatona-Országúton felüli-dûlõ II. (Egry 2010b). A feltár 32 sír, illetve sírrészlet datálása az õskortól az Árpád-korig terjedõ idõszakokra terjed ki. Tanulmányunkban az embertani vizsgálatok eredményeit foglaljuk össze. Anyag és módszer A vizsgálatot a 31 korhasztásos sír, illetve sírrészlet, valamint egy hamvasztott sír csontmaradványain végeztük el. Régészeti korbesorolásuk: Õskor: 5 sír, DVK: 6 sír, Rézkor: 5 sír, Bronzkor: 3 sír, Kelta: 2 sír, Hun-germán: 1 sír, kora avar: 1 sír, Árpád-kor: 1 sír, Ismeretlen kor: 8 sír. A heterogén kronológia és a gyermeksírok viszonylag magas száma miatt nyilvánvaló, hogy a régió embertani viszonyaival kapcsolatban összegzõ értékelésre nincs mód; tanulmányunk csupán adatközlõ jellegû lehet. A felnõttek életkor meghatározása négy korjelzõ alapján Nemeskéri János és munkatársai módszerével (Nemeskéri et al. 1960), a gyermekek és juvenisek életkor meghatározása a fogak áttörése és/vagy a végtagcsontok hossza alapján és az epifízisek csontosodásának mértéke szerint történt (Ferembach et al. 1979; Stloukal és Hanáková 1978). A nemi hovatartozás meghatározása 23 jelleg
súlyozás nélküli vizsgálatára épült (Éry et al. 1963). A nem- és életkor meghatározások esetében rögzítettük és figyelembe vettük a fogazat és a vázcsontok általános állapotát/megjelenését is. Az adatok felvétele Rainer Knußmann kézikönyvét (1988, 160–231, 421–496, 684–698) követte. A csontméretek alapján számított értékeket és a fogstátuszt jelen munkában nem ismertetjük. Eredmények A felnõttkori mérhetõ koponyák méreteit az 1. ábra, a vázcsontok méreteit a 2. ábra tartalmazza. Kóny-Proletár-dûlõ II. Sírszám: SNR 0. szórvány Régészeti kor: nem meghatározható. Három személy koponya és alsó végtag töredékei. 1. személy: homlokcsont töredéke. Nem: indifferens. Életkor: koponyacsont általános képe alapján: 20-x év. 2. személy: falcsont töredék. Nem: indifferens. Életkor: koponyacsont általános képe, felépítése és méretei alapján: 5-10 év. 3. személy: lábközépcsont töredéke. Nem: indifferens. Életkor: az epifízisek csontosodása alapján: 20-25 év. Sírszám: SNR 56. Régészeti kor: õskor, DVK? Ép koponya és váz. Nem: 22 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio, symphysis és az epifízisek csontosodása alapján: 22-24 év. Vázcsont pathologia: L5-ös csigolya mérsékelten ék alakú. Jobb oldali fibula caput része alatt mediálisan 4 mm-es exostosis. Sírszám: SNR 233 Régészeti kor: õskor, DVK? Teljes koponya és váz. Koponya post mortem deformálódott. Nem: 21 jel-
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:47
Page 72
72
TÓTH GÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ
1. ábra Koponyaméretek (mm) Fig. 1. Skull sizes (mm)
leg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio, symphysis, humerus, femur, fogazat alapján: 44-48 év. Vázcsont pathologia: medencén szülésnyomok. Calcaneusokon fizikai stressz. C-T-L csigolyák: minimális peremek. Jobb oldali clavicula distalis harmadában ventralisan elhelyezkedõ 5 mm-es csontkinövés (humerus: neg.). Jobb oldali humeruson a trochlea felett, ventralisan (lateralis irányban) kb. 5 mm-es csontkinövés. Sírszám: SNR 300 Régészeti kor: DVK. Ép koponya és váz. Nem: 21 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio és az epifízisek csontosodása alapján: 22-23 év. Epigenetikus jellegek: sutura metopica, jobb oldali foramen olecrani (bal: neg.). Vázcsont pathologia: humerusokon és calcaneusokon fizikai stressz. Bal fibula középsõ harmad – distalis harmad határán minimális tengelyeltéréssel gyógyult törés. Érdekesség (Varga 2010) a holttest rendellenes fektetése a sírgödörben, miszerint a testet
háton fekvõ testhelyzetben helyezték az ovális alakú sírgödörbe, alátámasztott fejjel, szinte fél ülõ helyzetben, lábszárcsontjait a combcsontok alá hajlítva, mellkasára egy nagyobb követ dobva (helyezve?). Sírszám: SNR 647, 1 váz. Régészeti kor: DVK. Teljes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat, csontméretek alapján: 4-6 év. Koponya pathologia: scaphocephalia. Radiológiai vizsgálat alapján histiocytosis x. Sírszám: SNR 647, 2. váz. Régészeti kor: DVK. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat, csontméretek alapján: 4-6 év. Koponya pathologia: scaphocephalia (kisebb fokú, mint az 1-es váz koponyájának esetében). Radiológiai vizsgálat alapján histiocytosis x. Sírszám: SNR 748 Régészeti kor: rézkor? Állkapocs darab 8 foggal. Nem: indifferens. Életkor: fogazat alapján: 3-4 év.
2012.07.09.
18:48
Page 73
85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK EMBERTANI ANYAGA
73
2. ábra Vázcsontok méretei (mm) Fig. 2. Measures of the skeletal remains (mm)
05_tothg.qxd
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 74
74
3. ábra Lyukasztott koponyasérülés (SNR 870) Fig. 3. Trepanned skull injury (SNR 870).
4. ábra Horpasztott (gyógyult) koponyasérülés (SNR 969) Fig. 4. Dent (healed) skull injury (SNR 969)
5. ábra Myeloma multiplex okozta elváltozások a medencén (SNR 785) Fig. 5. Alterations caused by myeloma multiplex on the pelvis (SNR 785)
TÓTH GÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ
Sírszám: SNR 785 Régészeti kor: õskor? Teljes koponya és váz. Nem: 19 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi. Életkor: az epifízisek csontosodása, az obliteratio, humerus, fogazat alapján: 20-25 év. Epigenetikus jelleg: os lambdoidea. Vázcsont pathologia: calcaneuson, ulnán és humeruson minimális fizikai stressz. A csigolyatestek feltûnõen rossz megtartásúak az amúgy jó megtartású csontanyaghoz képest. Mindkét medencecsonton, fõként a csípõlapátokon, mindkét felszínen és a bal oldali vápában 1-5 mm-es, kerekded lyticus elváltozások. Oka feltehetõen myeloma multiplex. Sírszám: SNR 794 Régészeti kor: õskor. Tejfog töredékek. Minimális élkopás a bal felsõ egyesen. Lapát alakú metszõ. Nem: indifferens. Életkor: fogazat alapján: 4-6 év. Sírszám: SNR 836 Régészeti kor: nem meghatározható. Hiányos, töredékes váz. Nem: indifferens. Életkor: általános kép alapján: 25-40 év. Sírszám: SNR 841 Régészeti kor: nem meghatározható. Teljes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat, csontméretek alapján: 9-12 év. Epigenetikus jelleg: ossa Wormiana. Sírszám: SNR 860 Régészeti kor: bronzkor? Teljes koponya és váz. Nem: 8 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ? Életkor: obliteratio, az epifízisek csontosodása, a fogazat, csontméretek alapján: 15-20 év. Lapát alakú metszõk. Zöldes patina a bal processus mastoideuson, jobb clavicula corpusának belsõ felszínén, jobb radiuson, indifferens háti csigolya darabokon. Sírszám: SNR 870 Régészeti kor: Árpád-kor? Teljes koponya és váz. Koponya post mortem deformált. Nem: medence és combcsont jellegei alapján, figyelembe véve a többnyire indifferens életkort: férfi. Életkor: az epifízisek csontosodása alapján: 17-20 év. Epigenetikus jellegek: ossa Wormiana, sutura metopica. Koponya pathologia: bal os temporalen, halánték felett, 18 x 13 mm-es, lyukasztott sérülés. Valószínûleg a halál okával összefüggésbe hozható. Bal oldali processus mastoideuson zöldes patina. Sírszám: SNR 871 Régészeti kor: kelta? Teljes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat, csontméretek alapján: 8-11 év. Epigenetikus jellegek: jobb oldalon os incae tripartitum, inkomplett, aszimmetrikus.
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 75
85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK EMBERTANI ANYAGA
75
Sírszám: SNR 872 Régészeti kor: õskor? Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat, csontméretek alapján: 9-12 év. Lapát alakú metszõ. Sírszám: SNR 876 Régészeti kor: DVK? Calcinatum. Hiányos, töredékes váz darabok, égésnyomok, szürkés elszínezõdés, a csontok homokkõ-szerû összletben. Nem: indifferens. Életkor: borda csontmérete alapján: 10-20 év. Sírszám: SNR 938 Régészeti kor: nem meghatározható. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: figyelembe véve a csontok robuszticitását: férfi? Életkor: humerus, fogazat alapján: 40-50 év. Vázcsont pathologia: humeruson fizikai stressz. Sírszám: SNR 949 Régészeti kor: nem meghatározható. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: 14 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio, humerus, femur, fogazat alapján: 26-32 év. Epigenetikus jellegek: ossa Wormiana. Sírszám: SNR 953 Régészeti kor: rézkor? Töredékes koponya és váz. Nem: 17 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio, humerus, az epifízisek csontosodása, a fogazat alapján: 21-23 év. Epigenetikus jellegek: bal humeruson foramen olecrani. Vázcsont pathologia: jobb radiuson fizikai stressz. Sírszám: SNR 957 Régészeti kor: õskor. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat, csontméretek alapján: 1-2 év.
Sírszám: SNR 960 Régészeti kor: nem meghatározható. Teljes koponya és váz. Fogazat torlódása, túlharapás, lapát alakú metszõk. Nem: 23 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio, symphysis, humerus, femur, fogazat alapján: 39-43 év. Epigenetikus jelleg: mérsékelt depressio biparietalis circumscripta. Vázcsont pathologia: C 3-7 csigolyákon: gyulladásos ízfelszíni degeneratio. Mindkét femur proximalis harmadának dorsalis részén kiszélesedés, fokozott izomtapadás (lovaglás okozta stressz?). Prognath arc, curvoccipitalis koponya. Sírszám: SNR 961 Régészeti kor: hun-germán. Teljes koponya és váz. Nem: 23 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nõ. Életkor: obliteratio, symphysis, az epifízisek csontosodása, a fogazat alapján: 19-22 év. Epigenetikus jelleg: jobb oldalon os epipterica. Koponya pathologia: koponya csúcsos jellegû torzítása. Homlokcsont és nyakszirtpikkely jelentõsen megnyúlt. A falcsontokon bemélyedés (kötésnyom). Sutura coronalis és sutura sagittalis csontosodása elõrehaladottabb (Stad. II.). Jobb oldali caput mandibulae alatt medialis oldalon deformitás. Negatív radiologiai lelet. Vázcsont pathologia: mindkét femur proximalis harmadának hátulsó részén kiszélesedés, fokozott izomtapadás (lovaglás?). Bal oldali 5-6-7-8 bordák dorsalis negyedében mérsékelt deformitás, kiszélesedés: valószínûleg lágyrészsérülés gyógyult nyoma, amelynek gyógyulása szövõdményesen a bordákat is érintette. Lapát alakú metszõk, prognath arc, sekély fossa canina.
6. ábra Torzított nõi koponya (SNR 961) Fig. 6 Deformed female skull (SNR 961)
7. ábra Torzított nõi koponya, röntgen-felvétel (SNR 961) Fig. 7. The X-ray picture of the deformed female skull (SNR 961)
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 76
76
Sírszám: SNR 969 Régészeti kor: kelta. Hiányos, töredékes koponya és váz. (Plusz szórvány 3 tej metszõfog – 1-2 éves gyermek.) Nem: 11 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok robuszticitását: férfi. Életkor: obliteratio, fogazat alapján: 35-50 év. Epigenetikus jelleg: sutura metopica. Koponya pathologia: os frontale jobb oldalán, az arcus superciliaris felett 17 mm-el, 21 x 22 mm-es, gyógyult, horpasztott törés. Szövõdmény nincs. Vázcsont pathologia: L- és C- csigolyákon peremképzõdés. L-
8–9–10. ábra Torzított nõi koponya, 3D-CT (SNR 961) Fig. 8–9–10. Deformed female skull, 3D-CT (SNR 961)
TÓTH GÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ
csigolyák: Schmorl-hernia. Mindkét ulnán és claviculán fizikai stressz. Sírszám: SNR 971 Régészeti kor: nem meghatározható. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: 2 jelleg alapján: indifferens. Életkor: obliteratio, csontméretek alapján: 30-50 év. Epigenetikus jelleg: sutura metopica. Vázcsont pathologia: oldaliságra nézve jellegtelen és erodált radius diaphysis töredéken tengelyeltéréssel, összecsúszással gyógyult törés. Enese-Pippani-dûlõ Sírszám: SNR 25 Régészeti kor: kora avar. Hiányos, töredékes váz, koponya nélkül. Nem: 2 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok robuszticitását: férfi. Életkor: az epifízisek csontosodása alapján: 18-24 év. Sírszám: SNR 174 Régészeti kor: rézkor. 2 femur diaphysis, medence töredék. Koponya hiányzik. Nem: robuszticitás alapján: nõ. Életkor: általános kép alapján: 20-30 év. Sírszám: SNR 240 Régészeti kor: õskor. Hiányos töredékes koponya. Nem: indifferens. Életkor: csontméretek alapján: 68 év. Bezi-Nagy-sarok Sírszám: SNR 426 Régészeti kor: bronzkor. Nyakszirtcsont darab. Nem: két jelleg és az általános kép alapján: férfi. Életkor: általános megjelenés alapján: 25-40 év. Sírszám: SNR 519 Régészeti kor: bronzkor. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: 1 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve az õrlõfogak méreteit: nõ? Életkor: fogazat alapján: 30-40 év. Sírszám: SNR 523 Régészeti kor: rézkor. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: 7 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok robuszticitását: indifferens, nõ? Életkor: fogazat és csontméretek alapján: 15-20 év. Koponya pathologia: bal falcsonton 33 és 19 mm-es vonalszerû sérülés, esetleg halállal összefüggésben, valószínûbb, hogy inkább post mortem. Sírszám: SNR 604 Régészeti kor: rézkor. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nem: indifferens. Életkor: fogazat és csontméretek alapján: 9-10 év. Rábapatona-Országúton felüli-dûlõ II. Sírszám: SNR 100. Régészeti kor: nem meghatározható (bronzkori gödör utólagos betöltése). Csigolya töredékek. Nem: indifferens. Életkor: az epifízisek csontosodása alapján: Inf.II.-Juv.
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 77
85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK EMBERTANI ANYAGA
77
Megbeszélés Adatközlésünk hozzájárul a Nyugat-magyarországi régió embertani képének megismeréséhez az õskor idejétõl az Árpád-kor idõszakáig. Fontos adatoknak tekintjük a Dunántúli Vonaldíszes Kultúra (DVK) emberére vonatkozó metrikus információkat. Tanulmányában Zoffmann Zsuzsanna a Balatonszemes-bagódombi leletek alapján igazoltnak látja azt a taxonómiai kettõsségre vonatkozó hipotézist, miszerint a Balaton környékén élõ DVK népcsoporton belül is egymással párhuzamosan fordulnak elõ az igen robusztus, archaikus típusú, és a gracilisabb felépítésû egyének. Azt azonban nem tekinti tisztázottnak, hogy taxonómiai heterogenitásról, vagy erõs sexuális dimorfizmusról van-e szó (K. Zoffmann 2011). Esetünkben a Kóny-Proletárdûlõ II. lelõhely (mérhetõ) DVK sírjainál gracilis testfelépítés a jellemzõ – igaz, nõi sírokról van szó. (DVK sírok anyagából genetikai mintavétel történt.) Életmódra jellemzõnek tekintjük 7 személy maradványai alapján minden régészeti korban az erõs fizikai igénybevétel/terhelés hatására kialakult csontelváltozásokat, amelyek már fiatal felnõtt korban is megfigyelhetõek. Típusos, gyógyult törések a végtagokon (radius, fibula) megfigyelhetõek, számuk nem tekinthetõ kirívónak. A koponyasérülések közül figyelemre méltó az SNR 870-es számú árpád-kori, 17-20 éves férfi,
akinél a koponya bal oldalán megfigyelhetõ, gyógyulási nyomot nem mutató, halállal kapcsolatba hozható lyukasztott sérülést valószínûleg jobbkezes személy okozhatta (3. ábra). Az SNR 969-es sírszámú 35-50 éves kelta férfi szövõdménymentesen gyógyult, horpasztott törése a koponya belsõ felszínén nem okozott elváltozást (4. ábra). Daganatos megbetegedést egy esetben lehetett meghatározni az SNR 785-ös sírszámú õskori, 20-25 éves férfinél. A csigolyák nagyfokú érintettsége mellett, a medence csontjain okozott jellegzetes elváltozásokat a rosszindulatú megbetegedés; feltehetõen a csontvelõi plazmasejtek tumora – a myeloma multiplex (5. ábra). Ez a fajta megbetegedés 50 év felettieknél gyakrabban jelentkezik (Józsa 2006, 76), így differenciáldiagnózis hiányában felmerülhet az elváltozások hátterében a belsõ szervi malignus tumor osteolyticus metastasisa is (Molnár et al. 2006, 40). Az SNR 961-es sírszámú, 19-22 éves, hun-germán idõszakra datálható nõ koponyáján körkörös kötés okozta csúcsos torzítás következményei láthatók (6. ábra). Az V. század hun-germán idõszakának megszállóit a kevés lelõhelyrõl származó kisszámú csontvázanyag miatt nehéz jellemezni. Azonban a kevés maradvány alapján is ismert, hogy gyakori volt körükben a koponyatorzítás szokása (Éry 2002, 70; Ilon 1999, Nemeskéri 1944–45). Mivel ismertek a torzításos beavatkozás radiológiai
11. ábra / Fig. 11. Scaphocephalia (SNR 647/1)
12. ábra / Fig. 12. Scaphocephalia (SNR 647/2)
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 78
78
TÓTH GÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ
következményei (Józsa és Pap 1992, Czigány 2008), a koponyáról röntgen-felvételt készítettünk (7. ábra). A felvételen azonban a koponya sella környéke nem ábrázolódik, így kiegészítõ 3D-CTfelvételeket is készítettünk (8–10. ábra). A felvételen a sutura sagittalis és coronalis elõrehaladott csontosodása látszik. A sutura squamosa gyakorlatilag teljesen elcsontosodott. A sella ép conturu, 12,5 mm átmérõjû, 7 mm mélységû. A koponyaalapon kóros csontszerkezet – platybasia – nem látható (mérhetõ). A légtartó üregek fedettsége valószínûleg mûtermék. Éry Kinga a kapolcsi torzított leletek vizsgálatakor egy 15-18 éves nõ esetében (egyéb csontosodási szabálytalanság kíséretében) szintén elõrehaladott varratelcsontosodást tapasztalt, felvetette, hogy ennek hátterében a torzításon kívül valószínûleg egyéb kórfolyamatok is szerepet játszottak (Éry 1980, 107). Mivel a torzításon kívül esetünkben más kórfolyamatot meghatározni nem tudtunk, valószínûsítjük, hogy az elõrehaladott csontosodásért egyedül a mesterséges beavatkozás a felelõs. A közös sírban eltemetett két gyermek (SNR 647/1-2., DVK) maradványainak vizsgálata ritka paleopathologiai érdekességet jelent (Tóth et al. In press). Biológiai életkoruk a hosszúcsontok alapján 4-6 év, a fogazat alapján 7 év körüli. A testmagasságnál így mindkét esetben valószínûsíthetõ a növekedésben való elmaradás. A sutura coronalis és sutura lambdoidea csontosodása elõrehaladott.
A sutura sagittalis teljesen elcsontosodott. A koponya alakja a scaphocephalia jellegzetes képét mutatja, az SNR 647/2-es koponya esetében kevésbé kifejezetten (11–12. ábra). A vázcsontokon kóros eltérést nem találtunk. Mint ismeretes, a koponya alakváltozását eredményezve, a craniosynostosisok körébe tartozik a sutura sagittalis korai záródása, ami miatt a koponya csak hosszirányban képes növekedni. Ennek eredménye a scaphocephalia. Többségében fiúkon jelentkezik (Sadler 1990, 144–146, Józsa 2006, 107). A sutura sagittalis korai elcsontosodása vagy hiánya az egyik leggyakoribb varratrendellenesség. Minden 2500 születésenként egy esetben elõfordul (Cohen 1986, 59–79, Barnes 1994, 152, 153, 157, 160, Barnes 2008, 333, Waldron 2009, 198, 210). Lajeunie és munkatársai 1976 és 1994 között 1408 craniosynostosisos beteget vizsgáltak (Lajeunie et al. 1996, 282–285). Anyagukban a sagittális sutura synostosisára 5000 : 1 születési gyakoriságot találtak. A férfi-nõi gyakoriságot 3,5 : 1 arányban tudták meghatározni. Családi halmozódást keresve az esetek 38 százalékában domináns öröklõdést, 72 százalékban pedig véletlenszerû megjelenést találtak. Ikrek esetében 4,8 százalékos frekvenciát találtak, de csak egy monozygota ikerpár esetében volt konkordáns megjelenés. A két gyermekkoponyáról készült röntgenfelvételen (13–14. ábra) mindkét agykoponyán, a lapos koponyacsontokon számos, nem lyticus góc látható, ami elsõsorban rendszerbetegségre, nagy valószínû-
13. ábra Histiocytosis x röntgen-képe (SNR 647/1) Fig. 13. X-ray of histiocytosis (SNR 647/1)
14. ábra Histiocytosis x röntgen-képe (SNR 647/2) Fig. 14. X-ray of histiocytosis (SNR 647/2)
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 79
85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK EMBERTANI ANYAGA
séggel Hand-Schüller-Christian syndromára utal. Ezt a diagnózist alátámasztja a két gyermek növekedésben való elmaradása is (Kaplan 1969, 110–111). A paleopathologiában a daganatszerû csontelváltozások között tartják számon azokat az elváltozásokat- léziókat amelyeket megjelenésük alapján nagyon nehéz, vagy lehetetlen elkülöníteni a tumoroktól, történeti anyagban még szövettanilag sem. Így az ismeretlen eredetû, histiocytosis X néven összefoglalt három kórkép (Letterer-Siwe
79
kór, Hand-Schüller-Christian kór, eosinophil granuloma) pontosabb elkülönítése nem lehetséges (Józsa 2006, 78–79). Ezért esetünkben szerencsésebb lehet a histiocytosis X csoportdiagnózis felállítása. Mivel a két gyermek azonos életkorban halt meg, mindkettõnél igazolható a scaphocephalia, valamint mindkettõnél feltételezhetõ a histiocytosis X, ezért valószínûsíthetjük, hogy ikerpárról van szó. Annak okát, hogy mi okozta egy idõben a halálukat, nem sikerült meghatározni.
Irodalom
Antoni, J. 2010. Enese-Pippani-dûlõ (GyõrMoson-Sopron megye, 3. lelõhely). In: Kvassay J. (Szerk./Ed.) Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól (Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and Review of Archaeological Investigations). Budapest, 39–40. Barnes, E. 1994. Developmental Defects of the Axial Skeleton in Paleopathology. University Press of Colorado. Barnes, E. 2008. Congenital anomalies. In: Pinhasi, R., Mays, S. (Szerk./Eds.) Advances in Human Paleopathology. John Wiley & Sons. West Sussex. 329–362. Cohen, M. M. 1986. The Etiology of Craniosynostosis. In: Cohen, M. M. (Szerk./Ed.) Craniosynostosis: Diagnosis, Evaluation and Management. Raven Press, New York. 59–79. Czigány, J. 2008. A mesterségesen torzított koponyák jellegzetes radiologiai elváltozásai (Radiologische Veränderungen von den künstlich deformierten Schädeln). Folia Anthropologica, 7, 5–15. Egry, I. 2010a. Bezi-Nagy-sarok (Gyõr-MosonSopron megye, 5. lelõhely). In: Kvassay J. (Szerk./Ed.) Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól (Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and Review of Archaeological Investigations). Budapest, 40–42. Egry, I. 2010b. Rábapatona-Országúton felüli-dûlõ II. (Gyõr-Moson-Sopron megye). In: Kvassay J. (Szerk./Ed.) Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól (Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and Review of Archaeological Investigations). Budapest, 42–43.
Éry, K. 1980. V. századi csontvázleletek Kapolcsról (Skelettfunde aus Kapolcs aus dem V. Jahrhundert). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 15, 107–112. Éry, K. 2002. V. századi csontvázleletek Nagydém határából (5th Century Skeletons from Nagydém, Hungary). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 22, 69–78. Éry, K., Kralovánszky, A., Nemeskéri, J. 1963. Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja (A Representative Reconstruction of Historic Populations). Anthropologiai Közlemények, 7, 41–90. Ferembach, D., Schwidetzky, I., Stloukal, M. 1979. Recommendation pour déterminer l’âge et la sexe sur le squelette. Bulletins et mémoires de la Société d’anthropologie de Paris, 13, 7–45. Ilon, G. 1999. Hun kori temetõ részlete NagydémKözéprépáspusztán (Hunnenzeitlicher Gräberfelderteil in Nagydém-Középrépáspuszta). In: S. Perémi, Á. (Szerk./Ed.) A Népvándorláskor Fiatal Kutatói 8. Találkozójának Elõadásai, Veszprém 1997. november 28–30. Veszprém, 28–46. Józsa, L. 2006. Paleopathologia. Semmelweis Kiadó, Budapest. Józsa, L., Pap, I., 1992. Pathological Alterations on Artifically Distorted Skulls. Annales HistoricoNaturales Musei Nationalis Hungarici, 84, 189–194. Kaplan, S. A. 1969. Organic hypopituitarism. In: Gardner, L. I. (Szerk./Ed.): Endocrine and Genetic Diseases of Childhood. W. B. Saunders Company, Philadelphia, London. 109–113. Knußmann, R. 1988. Anthropologie, Bd. I. Wesen und Methoden der Anthropologie. Fischer Verlag, Stuttgart, New York.
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 80
80
K. Zoffmann, Zs. 2011. Somogy megyei régészeti ásatásokon elszórtan elõkerült õskori embertani leletek. Folia Anthropologica, 10, 65–76. Lajeunie, E., Le Merrer, M., Bonaiti-Pellie, C., Marchac, D., Renier, D. 1996. Genetic Study of Scaphocephaly. American Journal of Medical Genetics, 62, 282–285. Molnár, E., Pálfi, Gy., Marcsik, A. 2006. Malignus csonttumor megjelenése egy avar kori szériában. Folia Anthropologica, 4, 37-42. Nemeskéri, J. 1944–45. A gyöngyösapáti hunkori sír torzított koponyájának antropológiai vizsgálata (Anthropological examination of the deformed skull from Gyöngyösapáti /Hun period/). Archaeologiai Értesítõ, 5–6, 303–311. Nemeskéri, J., Harsányi, L., Acsádi, Gy. 1960. Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skelettfunden. Anthropologischer Anzeiger, 24, 103–115.
TÓTH GÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ
Sadler, T. W. 1990. Langman’s Medical Embryology. Williams & Wilkins, Baltimore. Stloukal, M., Hanáková, H. 1978. Die Länge der Längsknochen altslawischer Bevölkerungen unter besonderer Berücksichtigung von Wachstumsfragen. Homo, 29, 53–69. Tóth, G. A., Puskás, T., Buda, B. L. In press. Coexistence of Scaphocephaly and Hand-SchüllerChristian Syndrome on the Remains of Two Neolithic Children. Indian Journal of Physical Anthropology and Human Genetics. Varga, K. 2010. Kóny-Proletár-dûlõ II. (Gyõr-Moson-Sopron megye). In: Kvassay J. (Szerk./Ed.) Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól (Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and Review of Archaeological Investigations). Budapest, 38. Waldron, T. 2009. Palaeopathology. Cambridge University Press, Cambridge.
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 81
ANTHROPOLOGICAL MATERIAL FROM THE ARCHAEOLOGICAL RESCUE EXCAVATIONS M85 HIGHWAY AT ENESE
AT THE PROPOSED BYPASS OF THE
81
ANTHROPOLOGICAL MATERIAL FROM THE ARCHAEOLOGICAL RESCUE EXCAVATIONS AT THE PROPOSED BYPASS OF THE M85 HIGHWAY AT ENESE BY
GÁBOR TÓTH – TAMÁS PUSKÁS – ENIKÕ BÕTSCH
The Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (today: Hungarian National Museum National Heritage Protection Centre) carried out rescue excavations in 2008, on the proposed route bypassing Enese in County Gyõr-Moson-Sopron, Hungary. At four archaeological sites, human remains had been discovered. These sites were: - Proletár-dûlõ II. (excavation leader: Krisztina Varga) - Enese, Pippani-dûlõ (excavation leader: Judit Antoni) - Bezi, Nagy-sarok (excavation leader: Ildikó Egry)
- Rábapatona, Országúton felüli-dûlõ (excavation leader: Ildikó Egry). The surveys yielded thirty-two graves or graveparts, dating from the prehistoric times till the Árpádian Period. The paper discusses pathological features (injuries, myeloma multiplex), and especially focuses on the artificial cranial deformation of one skull from the Gepid-Hunnic period, besides, presents two scaphocephal children with Hand-Schüller-Christian syndrome (histiocytosis X), dating from the Neolithic Period.
05_tothg.qxd
2012.07.09.
18:48
Page 82
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:49
Page 83
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
83
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN HULLÁM DÉNES 1092 Budapest, Ferenc krt. 28. 0670-7034221
[email protected]
Bevezetés, kutatástörténet A Kárpát-medence északkeleti része a császárkori Barbaricum egy kevésbé kutatott területe. Az ismert leletek átfogó elemzését pedig nehezíti, hogy e területen ma négy ország osztozik: Magyarország, Szlovákia, Ukrajna és Románia. Jelen munka az e területre beköltözõ germán népesség temetkezéseihez köthetõ leletek idõrendjével kíván foglalkozni, kísérletet téve a legkorábbi horizont meghatározására. Az írott források alapján a 2. század második felében különbözõ germán törzsek jelentek meg Dacia határán, 166–167 telén Lakring viktoválok, majd Raos és Raptos vezetésével 170–172 között Hasding vandálok. (Bóna 1986, 61–63; Bóna 1991, 105) A vandálok és viktoválok a Lugi törzsszövetséghez tartoztak, melyet a mai Dél-Lengyelország területére lokalizálható Przeworsk-kultúrával azonosíthatunk. Feltételezhetõ, hogy a fentieken kívül más Lugi törzsek vagy kisebb csoportok is csatlakoztak a délre vonulókhoz, ugyanakkor a FelsõTisza-vidékre tehetõek a burok is. A beköltözõ germánok késõbbi történetét fõleg hadi események kapcsán ismerjük, egészen 401-es kivonulásukig. (God³owski 1994a, 70–72; Kokowski 2003, 42–43) A Kárpát-medencei szállásterület mai ismereteink alapján nehezen határolható körbe. Délkeleten a 106-ban megalakuló Dacia provincia limese, keleten a Máramarosi-havasok tekinthetõk biztos pontnak. Nyugaton a szarmatákkal és kvádokkal voltak határosak, de ezen vonalak idõ függvényében lezajló térbeli változása nem ismert. Jelenleg nem rendelkezünk világos képpel az elõzményeket illetõen, vagyis kérdéses, hogy milyen népesség élt a Kárpát-medence északkeleti felében az 1. század folyamán. A magyarországi és szlovákiai telepekrõl kevert kelta-dák jellegû kerámiaanyag ismert, (Salamon és Török 1960, 154, 159, 171; Végh 1975, 92–93; Lamiová-Schmiedlová 1997, 744–745) Északnyugat-Romániában a dák jelleg dominál. (Gindele 2010, 195)
Az írott források alapján Boirebistas, az i. e. 1. század közepén folytatott hódító hadjáratát követõen, a Kárpát-medence keleti fele dák fennhatóság alá került. (Alföldy 1941, 15–16; Alföldy 1943, 10–11) Az 1. században a dák hatalom gyengülése elõsegíthette a szarmaták térnyerését, majd Traianus, Decebal ellen vívott sikeres háborúját követõen, Dacia provincia megszervezésével a dákok többsége elvesztette önállóságát. Ezt követõen léphették át a szarmaták a Tisza vonalát, így kelet-délkeleti irányban kitolhatták szállásterületüket. (Shchukin 1989, 277–279; Istvánovits 1998, 36–40) A kutatástörténet elsõ szakaszát lelõhely- és leletközlések jellemzik. Lehóczky Tivadar és Török Gyula korai munkái tekinthetõek az elsõ gyûjtéseknek, (Lehóczky 1892; Lehóczky 1912; Török 1936) de egészen az 1980-as évekig nem születtek értékelõ tanulmányok. A kutatás következõ szakaszában már fõleg a leletanyag bemutatását célzó publikációk készültek, melyek között találunk nagyobb területi összefoglalásokat (Bóna 1986; Bóna 1993; Kobály 1997–1998) és egyes lelõhelyek közléseit is. (Budinský-Krièka-Lamiová-Schmiedlová 1990; Lamiová-Schmiedlová-Maèala 1991) Kobály József kárpátaljai gyûjtésében kronológiai és tipológiai kérdéseket is vizsgált, mellõzve a szomszédos területekkel történõ összevetést. (Kobal 1993–1994; Kobály 1997–1998) Átfogó idõrendi és eredetet kutató kérdésekkel egyedül Marek Olêdzki foglalkozott, de munkáiban gyakran kritika nélkül vett át szakirodalmi adatokat. (Olêdzki 1999–2001; Olêdzki 2008) A vizsgált leletanyag forrásértéke A Kárpát-medencei Przeworsk-kultúra vizsgálatánál tekintettel kell lenni az országonként vagy akár megyénként is eltérõ kutatottságra. Jelenleg összesen 39 lelõhely anyagát köthetjük a Przeworsk temetkezésekhez (Lelõhelyek listáját lásd 11. ábra.), ebbõl 7 temetõ vagy egyéni sír, 32 pedig szórvány
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:49
Page 84
HULLÁM DÉNES
84
(1. ábra). A 7 temetõbõl 31 temetkezés különíthetõ el (2. ábra), amit annyiban szükséges kiegészíteni, hogy a Kisszelmencen (Mali Szelmenci, Ukrajna) feltárt ún. réteges szerkezetû temetõnél nem sikerült meghatározni egyes sírokat, ezért jelen statisztikában egyetlen sírként szerepel, illetve Zemplén-Szélmalomdomb (Zemplín, Szlovákia) esetében csak azon sírokat vettem számításba, melyeknél Przeworsk jelleg mutatkozott, vagy a sírban olyan datálható melléklet volt, amit a germánok kárpátmedencei jelenlétéhez lehet kötni. A szórvány leletek magas aránya mutatja, hogy milyen korlátok
között mozoghat a leletanyagból leszûrhetõ információk mértéke. A Przeworsk-kultúra hordozói – hasonlóan más germán népcsoportokhoz – halottaikat máglyára helyezték és elhamvasztották, majd a hamvakat vagy urnába vagy egyszerûen egy gödörbe szórva helyezték el, melyeket egyes esetekben kövekkel fedtek le. (Szyd³owski 1975, 68) A mellékletként elõkerülõ tárgyak többsége a hamvasztás során sérült meg, ezért e temetkezési típusnál a legmagasabb az információ veszteség, mind a tárgyakra, mind a rítusra nézve. Jelen keretek között azokra a Przeworsk-kultúrához köthetõ tárgytípusokra helyezem a hangsúlyt, melyek a kronológia kidolgozásában mérvadóak lehetnek. A legjellegzetesebb germán sírmellékletek a fegyverek, melyeket gyakran összehajtogatva tettek a hamvak mellé. (Bóna 1993, 107) A 31 elkülöníthetõ sírból mindössze 15 olyan temetkezés van (3. ábra), melyekbõl fegyver került elõ, tehát alig több, mint egy tucat hiteles kontextusú sírral rendelkezünk e tárgycsoportra nézve. A szórványok közül érdemes kiemelni az apai, gibárti, kékcsei, lasztóci, nagyvarsányi és vásárosnaményi együtteseket, ahol a tárgyak nagy valószínûséggel egy-egy sírnak mellékletei lehettek. A fegyvereket vizsgálva csak annyit mondhatunk, hogy a zárt együtteseknél a lándzsa-pajzs kombináció gyakori (6 eset a 15-bõl), illetve a sarkantyúk
1. ábra Lelõhelyek megoszlása Fig. 1. The distribution of the sites Jelmagyarázat/Legend: 1. Temetõ vagy sir/Cemeteries and single graves, 2. Szórvány/Stray finds
Kisszelmenc (Mali Szelmenci, Ukrajna)
1
3
Kovászó (Kvaszovo-Velikij Jarok, Ukrajna)
5
Batár-Halottdomb (Bratovo, Ukrajna)
Zemplén-Szélmalomdomb (Zemplín, Szlovákia)
Leszna (Lesne, Szlovákia)
17
1
3
Nyékládháza-III. Kavicsbánya
Muhi-Kocsmadomb
2. ábra Lelõhelyek sírszáma Fig. 2. The numbers of graves in individual graveyards
1
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:49
Page 85
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN
85
3. ábra Fegyverkombinációk Fig. 3. The distribution of finds belonging to the weapons 1. Leszna (Lesne, Szlovákia); 2-12. Zemplén-Szélmalomdomb 20. sír; 23. sír; 26. sír; 27. sír; 50. sír; 54. sír; 69. sír; 70. sír; 72. sír; 147. sír; 159. sír (Zemplín, Szlovákia); 13–15. Batár-Halottdomb 1. sír; 2. sír; 3. sír (Bratovo, Ukrajna); 16. Lasztóc (Lastovce, Szlovákia); 17. Apa-Kavicsbánya (Apa, Románia); 18. Gibárt; 19. Nagyvarsány; 20. Vásárosnamény; 21. Kékcse Jelmagyarázat/Legend: 1. Kard/Sword, 2. Lándzsa/Spearhead, 3. Pajzsfogó/Shield handle, 4. Pajzsdudor/Shield boss, 5. Sarkantyú/Spur
általában párban kerültek a sírokba (3. ábra). A fenti területre vonatkozó gyûjtés szerint 179 fegyverzethez kapcsolható tárgy köthetõ a Przeworsk körhöz, ebbõl a legnagyobb csoportot a lándzsák alkotják 81 darabbal, majd a sarkantyúk követik 43 darabbal (4. ábra). A császárkori Barbaricum fegyvereinek kronológiája a mocsárleleteken és a nagyobb sírszámú temetõk horizontális statigráfiai megfigyelésein alapszik. (God³owski 1970, 5–8; Liana 1970, 431–433) Mindegyik együttes részletes bemutatására jelen munkában nincs lehetõség, ezért a hangsúly ezek idõrendi értékelésén lesz, amihez támpontot a fõbb tipokronológiai mûvek szolgáltatnak. (Ginalski 1999; Liana 1970; Madyda-Legutko 1986; Thomas 1960; Zieling 1989) A lelõhelyeket jellegük szerint három csoportra lehet osztani: a régészeti ásatás során feltárt temetõk sírjai, a körülmények alapján egy sírhoz köthetõ tárgyak, illetve kontextus nélküli szórványok. Utóbbi két csoport abban különbözik, hogy elõbbiek ugyan szintén nem ásatás során kerültek elõ, de rendelkezünk leírásokkal vagy a körülmények arra utalnak, hogy a tárgyak egykoron egy-egy sírhoz tartoztak. A temetkezések idõrendi vizsgálata A kutatás jelenlegi állása szerint nem lehet évtizedre pontosan meghatározni az elsõ Przeworsk leletek korát, de nagy bizonyossággal lehet megjelölni a B2
idõszakot (80–160) (5. ábra). A legkorábbi zárt együtteseket Zemplénrõl (Zemplín, Szlovákia) ismerjük (20. és 48. sír). A 20. temetkezésnél a datáló értékkel bíró leletek közül említésre méltó a két széles, ívelt szárú sarkantyú (C1b típus), egy letört rugójú trombitafibula (Almgren 77.) valamint egy D1 típusú csat. A 48-as számú sírnál két másik trombitafibula (Almgren 79. és 77.) és az elõzõvel megegyezõ csat szerepelt. (Madyda-Legutko 1986, 24–26, Taf. 7; Budinský-Krièka és LamiováSchmiedlová 1990, 289; Ginalski 1999, 57–59, Ryc. 7./1–59)
81 43 23
15
1
2
3
13
4
4 5
6
4. ábra Fegyverzethez tartozó tárgyak megoszlása Fig. 4. The distribution of finds belonging to the weapons Jelmagyarázat/Legend: 1. Kard/Sword; 2. Lánzdsa/Spearhead; 3. Pajzsdudor/Shield boss; 4. Pajzsfogó/Shield handle; 5. Nyílhegy/Arrowhead; 6. Sarkantyú/Spur
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:49
Page 86
86
HULLÁM DÉNES
5. ábra B2 horizont Fig. 5. Horizon B2 1. Szolyva (Szvaljava, Ukrajna); 2., 4., 7–10. Nagykõpatak (Kvakovce, Szlovákia); 3. Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna); 5-6., 13.; 11–12. Zemplén-Szélmalomdomb 20. sír; 48. sír (Zemplín, Szlovákia)
6. ábra B2b horizont. Fig. 6. Horizon B2b 1., 8., 17–18. Lasztóc (Lastovce, Szlovákia); 2., 5., 11., 13–14.; 3. 6–7., 9., 12., 15–16., 23.; 20–22. ZemplénSzélmalomdomb 50. sír; 23. sír; 69. sír (Zemplín, Szlovákia); 4., 10., 19. Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna)
A szórvány leletek közül ki kell emelni a szolyvai (Szvaljava, Ukrajna) pajzsdudort (C1 típus), melynek az ún. C típusú széles, félgömbös fejû szögei tipikusan a kora császárkori darabokra jellemzõek, továbbá a Przeworsk területen lévõ analógiái is arra mutatnak, hogy a rudas pajzsdudorok elõfutáraként kell vele számolni. (Zieling 1989, 60–62, 258–259, Taf. 5./1–2, 34./5–6) Nagykõpatakról (Kvakovce, Szlovákia) több olyan tárggyal is rendelkezünk, melyek kora császárkori datálása egyértelmûnek tûnik, de pontosabb meghatározásuk már nem lehetséges. (Lamiová-Schmiedlová-Maèala 1991, 137–138) Ide sorolható a két töredékes pajzsdudor (B és B2 típus), egy pajzsfogó (U típus), három damaszkolt pengetöredék (III. típus), két téglalap alakú csat (G1 típus), egy csavart nyelû kulcs (A1 típus), valamint egy jellegzetes Pomerániai II. típusú, nyitott végû karkötõ. Még egy kard (VI./1. variáns) tartozik a korai horizontba, ami Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna) határrészrõl került elõ, s a 2. század elsõ évtizedeire keltezhetõ.
(Biborski 1978, 65, Ryc. 11; Madyda-Legutko 1986, 46, Taf. 13; Zieling 1989, 42–59, 216–217, Taf. 3, 4, 29./5–6; Biborski 1993, 99, Abb. 9; Kobal 1993–1994, 45, Ryc. 1./e; Andrzejowski 1994, 322; Kokowski 1997, 26–27, Abb. 18; Kobály 1997–1998, 118–119, I.tábla/5) A B2b fázist (110/120–160) már sokkal határozottabban rajzolhatjuk meg a leletanyag alapján (6. ábra). A zárt együttesek közül öt helyezhetõ erre a szakaszra, négy Zemplénrõl (Zemplín, Szlovákia) (23., 26., 50. és 69. sír), egy pedig Lesznáról (Lesne, Szlovákia). Ezek közül a 23. és 50. sír a legtöbb melléklettel ellátott, melyek többsége elég pontos datálást tesz lehetõvé. A két temetkezésben több hasonló elemet is találunk, például E2 típusú sarkantyúkat, D alakú csatokat, vagy B2c típusú pajzsdudorokat. (Madyda-Legutko 1986, 24–26, Taf. 7; Zieling 1989, 44–59, Taf. 3, 4; Ginalski 1991, 59–63, Ryc. 11./1–26) Hasonlóan tagolt, de eltérõ formájú szegecslemezekkel rendelkezõ pajzsfogókat látunk a két sírban, a 23.-nál az ún. U2
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:49
Page 87
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN
típusút az 50.-nél P típusút. (Zieling 1989, 207–208, 216–217, Taf. 27./4, 29./5–6) Különböznek a fésûk is, az elõbbinél a B1, utóbbinál az A1 csoporthoz sorolható darabok vannak. (Thomas 1960, 56–58, 62–66) A 23. sírnál segíti még a keltezést egy térdfibula (Almgren 141) is, de szót kell ejteni még az itt talált urnáról, mely egy jellegzetes csõtalpas, kihajló peremû, bikónikus testû típus (Liana II.). (Liana 1970, 439, Tablica II./8–9; Budinský-Krièka és Lamiová-Schmiedlová 1990, 289). Hasonló formájú edények a 26-os és a 69-es számú temetkezéseknél kerültek elõ. Utóbbinál, az urnaként egy másik jellegzetes behajló peremû típus (Liana III.) szolgált, de az edénymellékletekhez még egy széles, ívelt aljú, kihajló peremû tál is csatlakozott (Liana VI.). (Liana 1970, 439–440, Tablica I./17–18, II./14) Az ötödik zárt együttest ebbõl a korszakból Lesznáról (Lesne, Szlovákia) ismerjük, ahonnan egy B1 típusú pajzsdudor került elõ egy lándzsával. (Zieling 1989, 42–44, Taf. 3) A horizonthoz kapcsolódik még két olyan együttes (Sirok, Lasztóc (Lastovce, Szlovákia)), melyeknél feltételezhetjük, hogy egy sírból elõkerült tárgyakat tartalmaznak, valamint három másik szórvány anyaggal rendelkezõ lelõhely (Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna), Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Románia), Magyarcsaholy (Cehãluþ, Románia)). Mind az öt esetben közös jellemzõ a Zemplénnél (Zemplín, Szlovákia) megismert pajzsdudor típus, valamint az E5a csoportba sorolható sarkantyú. (Ginalski 1991, 62, Ryc. 11./18–19) Lasztócnál (Lastovce, Szlovákia) ezt még egy Almgern 155. formájához hasonlítható fibula egészíti ki, Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna) határrészrõl pedig egy pajzsfogó töredék (S2 típus) és egy gyûrûs markolatvégû kard barbár utánzata. Valószínûleg még a Magyarcsaholyról (Cehãluþ, Románia) származó B1 típusú pajzsdudor is ide sorolható. (Zieling 1989, 42–44, 209–213, Taf. 3, 28./1–4; Biborski 1994, 103, Abb. 21./1) Kazimierz God³owski a C1a idõszakot (160–210/220) egy korai (160–180) és egy késõi (180–210/220) alfázisra osztotta (God³owski 1994b, 169–170), ami jelen leletanyagban csak a zárt együtteseknél különíthetõ el, így a markomann háborúkat is magába foglaló 160-tól 180-ig tartó szakaszhoz három zempléni (Zemplín, Szlovákia) sírt (70., 72., 159.) sorolhatunk (7. ábra 1–9.). Ezeknél a temetkezéseknél nincsenek klasszikus rudas pajzsdudorok, helyettük egy kónikus (C1 típus) és egy félgömbös (M) típus van, trapéz alakú szegecslemezes fogókkal (V1 típus) párban. (Zieling 1989, 60–62, 127–130, 218–223, Taf. 5./4–5, 6./1–4, 15./1–2, 30./1–5) Az ezt követõ
87
7. ábra C1a horizont Fig. 7. Horizon C1a 1. Bujánháza-Bélavárhegy (Boineºti, Románia); 2. 6.; 7. 9.; 12.; 14. Zemplén-Szélmalomdomb 70. sír; 72. sír; 54. sír; 52. sír (Zemplín, Szlovákia); 3-5., 8. Árdánháza (Ardanovo-Ternik, Ukrajna); 10–11., 13. Apa-Kavicsbánya (Apa, Románia)
3-4 évtizedre az 52. és 54. sír datálható (7. ábra 12, 14), utóbbi egy belül üreges, késõi rudas (D1) típusú pajzsdudorral és a fentiekkel megegyezõ fogóval. (Zieling 1989, 70–72, Taf. 7./1–2) Az 52. sír problémásabb az Almgren 103. formájú fibulával és egy kihajló peremû, felsõ negyedében kihasasodó urnával, mely már sokkal kerekebb, késõ császárkori forma. (God³owski 1970, 12) A mellékletek között találunk még egy bikónikus orsógombot, mely leginkább csak nõi sírokra jellemzõ. Itt sajnos nem sikerült nemet meghatározni, de amennyiben az elhunytat nõként azonosítjuk, úgy értelmezhetõvé válik egy Almgren V. csoporthoz tartozó fibula 180 utáni datálása. A nõi Przeworsk sírok vizsgálata rámutatott arra, hogy viseletük sokkal konzervatívabb, tárgyait tekintve a férfiakénál, így fordulhatnak elõ még a C1a második szakaszában is a kora császárkor végére jellemzõ viseleti tárgyak. (God³owski 1970, 16–17, 20–21; Tempelmann-M¹czyñska 1989, 59–60)
2012.07.09.
19:49
Page 88
HULLÁM DÉNES
88
1. (B VIII/1) 2. (B IX/1) 3. (B X/2) 4. (B XI/1) 5. (B XI/1) 6. (B XI/2) 7. (B IX/2) 0
50
100
150
200
250
300
8. ábra Kardok idõrendje Fig. 8. The chronology of swords 1. Szolyva (Szvaljava, Ukrajna); 2. Bujánháza-Bélavárhegy (Boineºti, Románia); 3. Kislucska-Mocsár (Novoszelicja, Ukrajna); 4. Vásárosnamény; 5. Árdánháza (ArdanovoRokutni, Ukrajna); 6. Felsõviznice (Verhnya Viznicja, Ukrajna); 7. Nagyvarsány
A többi lelõhely esetében csak a tágabb értelmû C1a periódust alkalmazhatjuk a datálásban (7. ábra 10–11; 8. ábra 1–8). Batár-Halottdombon (Bratovo, Ukrajna) az öt sírból négynél találunk keltezhetõ mellékleteket, de a leletek némelyike túl töredékes pontos tipológiai meghatározáshoz. Két sírban voltak pajzsszerelékek, a 2.-nál egy A1, a 3.-nál pedig egy C2 típusú pajzsdudor, melyekhez V cso-
portba tartozó pajzsfogók párosultak. (Zieling 1989, 28–33, 62–69, 218–223, Taf. 1./1–2, 5./4–5, 6./1–4, 30./1–5) Utóbbi temetkezés esetében érdekes az E2 típusú sarkantyúk nagyszámú jelenléte (4 db). (Ginalski 1991, 61, Ryc. 11./4–9) Az 1–2. síroknál a hamvak elhelyezésére szolgáló urna egy kihajló peremû, felsõ negyedében kihasasodó, profilált talpú edényforma (LIANA V), melyek már a késõ császárkor termékei. (God³owski 1970, 20–21; Liana 1970, 439, Tablica II./19–20) Kronológiailag mérvadó a 4. sír Drag 37-es formájú terra sigillata tálja, mely a vele együtt eltemetett aláhajtott lábú fibulával a Severus-korra jól keltezhetõ. (Gabler–Vaday 1986, 12–13) A római áru azért segítheti a többi sír keltezését, mert a megfigyelések szerint a temetkezéseket egy nagyobb gödörbe ásták be, így feltehetõen közel egy idõben kerülhettek a földbe. (Kotigorosko 1988, 7–8) Az egy sírhoz köthetõ leletek közül, az apainál meghatározó a római eredetû (R1) pajzsdudor, melyhez egy korábbi, barbár pajzsfogó társult (S1 típus). (Zieling 1989, 139–146, 209–213, Taf. 17./1–2, 28./1–4) A kétszer is meghajlított kard (IX./2. variáns) még korábbra is keltezhetõ (Biborski 1993, 98–99, Abb. 13), ahogy a sarkantyú is (E5a típus), mely jobb minõséget képvisel, mint csoporttársai. (Ginalski 1991,62, Ryc. 11./14–16) Az Árdánháza (Ardanovo-Ternik, Ukrajna) határrészen talált pajzsfogó (V1) és sarkantyúk (E5b) elég jellegzetes tárgyai a C1a idõszaknak, a D alakú csattal együtt. (Madyda-Legutko 1986, 24–26, Taf. 7; Zeiling 1989, 30./1–5; Ginalski 1991 62–63, Ryc. 11./18–19) Nagyvarsányról a már említett típusú
IV
V/ K 3 VI / K 1 VI K /2 VI I K I/1 VI I K I/2 VI II/ 3 K IX K X K XI K I XI I K I XI V K XV K XV II K XV I K II XI X K XX K XX I K XX III K G
K
K
K
I/2 II/ 2
10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 K
06_hullam.qxd
9. ábra Lándzsatípusok megoszlása Fig. 9. The distribution of spear-heads
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 89
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN
pajzsfogó mellett jó korhatározó az apaival megegyezõ típusú kard. Kékcsénél egy korai rövid, rudas pajzsdudor (B1b típus) mellett két, inkább a késõ császárkor elejére jellemzõ sarkantyú (F3a) ismert; bár itt nem kizárt, hogy nem egy sírhoz tartoznak a leletek. (Zieling 1989 42–44, Taf. 3; Ginalski 1991, 66, Ryc. 13./9–12) Gibártnál E7 típusú sarkantyúk mellett (Ginalski 1991, 63–64, Ryc. 11./23), ezüst berakásos lándzsák voltak, melyekhez hasonlóak Nagykõpatakról (Kvakovce, Szlovákia) kerültek elõ. (Kaczanowski 1988, 63) Ismerünk még hét kardot is, melyeket nem lehet a tipológia által megszabott kereteken belül rövidebb idõintervallumra szûkíteni: Szolyva (Szvaljava, Ukrajna) – VIII/1. variáns, Bujánháza (Boineºti, Románia) – IX/1,. Kislucska-Mocsár (Novoszelicja, Ukrajna) – X/2. variáns, Vásárosnamény – XI/1. variáns, Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna) – XI/1., Felsõviznice (Verhnya Viznicja, Ukrajna) – XI/2., Nagyvarsány – IX/2. variáns (8. ábra). (Biborski 1993, 98–101 Abb. 11–13, 15–16) A késõbbi idõszakokat tekintve már kevés biztos pont áll rendelkezésünkre, de az aláhajtott lábú (Batár/Bratovo 4., Zemplén/Zemplín 147., 150., Kisszelmenc/Mali Szelmenci, Bujánháza/Boineºti, Aranyosmeggyes/Medieºu Aurit) és számszeríj (Zemplén/Zemplín 160., Nagykõpatak/Kvakovce, Aranyosmeggyes/Medieºu Aurit) fibulák (Almgren VI. és VII. csoport), valamint az E7, F3a és G1 típusú sarkantyúk biztosan a C1–C2 idõszakokra datálhatóak (10. ábra 9–16). (God³owski 1970, 17–19; Ginalski 1991, 63–64, 66–70, Ryc. 11./23, 13./9–12, 15./1–7) Utóbbi (G1) tárgycsoport gazdagon képviselteti magát a Kárpát-medencében 6 darabbal (Kisvárda-TV torony, Hernádbüd-Gatavölgy, Terpes, Tiszakanyár, Zemplén (Zemplín, Szlovákia) 147., Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Románia) 28.), míg az elsõ kettõbõl (E7, F3) összesen 5 ismert (Gibárt – 2db, Muhi, Kékcse – 2 db). Végeredményben e két tárgytípus által jelölt lelõhelyek, a zárt együttesekkel együtt (Zemplén (Zemplín, Szlovákia) 150., 160.)), alkotják a késõ császárkor korai szakaszának második felét a Kárpátmedence Przeworsk temetkezései között. Bujánháza (Boineºti, Románia) esete annyiban különleges, hogy az innen származó tárgyak különbözõ periódusokra datálhatóak. Az E5a típusú sarkantyúk még 160 elõttiek, de az egyedinek számító 3 részes pajzsdudor (D3 típus) már a markomann háborúkra, míg az aláhajlított lábú fibula (Almgren 158) a 3. századra keltezhetõ. (God³owski 1970, 17–19; Zieling 1989, 75–76, Taf. 7./5; Ginalski 1991, 62, Ryc. 11./14–16)
89
10. ábra C1a-C1b/C2 horizont Fig. 10. Horizons C1a-C1b/C2 1, 11–12. Kékcse, 2.; 3–6.; 7–8. Batár-Halottdomb 2. sír; 3. sír; 4. sír (Bratovo, Ukrajna); 9.; 10.; 16. ZemplénSzélmalomdomb 150. sír; 147. sír; 160. sír (Zemplín, Szlovákia); 13. Muhi-Kocsmadomb; 14. Nagykõpatak (Kvakovce, Szlovákia); 15. Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Románia); 17–18. Gibárt
A lándzsák részletes bemutatásától eltekintek, illetve e sorok között csak a fõbb megállapítások közlésére szorítkozom (9. ábra). A zárt együttesek és az egy sírhoz köthetõ leletek alapján a B2 idõszakhoz a VI. és VIII. típus tartozik (Zemplén (Zemplín, Szlovákia) 50., 69., Sirok, Leszna (Lesne, Szlovákia); Lasztoc (Lastovce, Szlovákia)). (Kaczanowski 1995, 17–20, Tabl. VII./1–5, IX./1–5) Egy VIII. típus 3. variánsú darab elõkerült Batár/Bratovo 1. sírjából, de ez nem meglepõ, mivel a 3. sírban más, korábbinak tûnõ leletek (sarkantyúk) is helyet kaptak. A XIII. típus zárt együttesbõl egyedül a Zemplén (Zemplín, Szlovákia) 70. sírból került elõ, de voltak az Árdánháza (Ardanovo, Ukrajna) környéki leletekben is, ami arra utal, hogy a 2. században használták. (Kaczanowski 1995, 22, Tabl. XI./3–4) Kontextusból került még elõ a XIX. típusból Batárról (Bratovo, Ukrajna) két darab, melyek párhuzamai
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 90
90
HULLÁM DÉNES
11. ábra A Przeworsk-kultúra temetkezései a Kárpát-medence északkeleti részén Fig. 11. The burial finds of the Przeworsk Culture int he northeastern part of the Carpathian Basin 1. Abaújszántó-Sulyomdûlõ; 2. Gibárt; 4. Kékcse; 5. Kisvárda-TV-torony; 6. Muhi-Kocsmadomb; 7. Nagyvarsány; 8. Nyékládháza-III. Kavicsbánya; 9. Sirok; 11. Tiszakanyár; 12. Terpes; 13. Vásárosnamény; 15. Nagykõpatak (Kvakovce, Szlovákia); 16. Lasztóc (Lastovce, Szlovákia); 17. Leszna (Lesne, Szlovákia); 18. Zemplén-Szélmalomdomb (Zemplín, Szlovákia); 19. Árdánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukrajna); 20. Árdánháza (Ardanovo-Ternik, Ukrajna); 21. Árdánháza (Ardanovo-Kosztici, Ukrajna); 22. Batár-Halottdomb (Bratovo, Ukrajna); 23. Nyárasdomb (Klenovec-Tupcsa, Ukrajna); 24. Kovászó (Kvaszovo-Velikij Jarok, Ukrajna); 25. Alsóveresmart (Mala Kopanya-Monasztiriscse, Ukrajna); 26. KislucskaMocsár (Novoszelicja, Ukrajna); 27. Szajkófalva (Oszij, Ukrajna); 28. Kisábránka (Szmolohovicja, Ukrajna); 29. Kisszelmenc (Mali Szelmenci, Ukrajna); 30. Szánfalva (Sztanovo, Ukrajna); 31. Szánfalva (Sztanovo-Holoman, Ukrajna); 32. Szánfalva (Sztanovo-Kamennij, Ukrajna); 33. Szolyva (Szvaljava, Ukrajna); 34. Felsõviznice (Verhnya Viznicja, Ukrajna); 35. Apa-Kavicsbánya (Apa, Románia); 36. Bujánháza-Bélavárhegy (Boineºti, Románia); 37. Magyarcsaholy (Cehãluþ, Románia); 38. Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Románia)
szintén a C1a periódusra keltezhetõ lelõhelyekrõl ismertek (Árdánháza (Ardanovo-Ternik, Ukrajna), Kékcse). (Kaczanowski 1995, 25, Tabl. XIV./1–3) Érdemes még szót ejteni a XX. típusról, mely a Kaczanowski-féle rendszerben C2 utánra keltezhetõ, de a Kárpát-medencében Zemplénrõl (Zemplín, Szlovákia) zárt együttesekben, különbözõ idõszakokból, több sírból is ismert (50., 26., 70.); ami arra enged következtetni, hogy ezen a területen ez a forma már korábban megjelent. (Kaczanowski 1995, 25, Tabl. XIV./4–5) A Kárpát-medencei Przeworsk horizontnál hiányzik a C2 idõszakra keltezhetõ leletanyag. A késõbbi jelenlét egyetlen bizonyítékának a Kisszelmencnél (Mali Szelmenci, Ukrajna) feltárt ún. Dobrodzieñ
típusú temetõ tekinthetõ. Ez a temetkezési forma a késõ császárkorban jelent meg, fõleg FelsõSziléziában és a Warta felsõ folyása mentén. Jellemzõje, hogy csak szórthamvas temetkezéseket tartalmaz, melyeket olykor egymásra rétegeztek, így akár több cm-es temetkezési rétegsor is megfigyelhetõ. (God³owski 1992, 43–44) Lényeges különbség azonban, hogy Kisszelmencnél (Mali Szelmenci, Ukrajna) nem voltak fegyverek, a korongcsüngõk és a lunula pontos Przeworsk párhuzamait nem ismerjük, ezért csak Liana Vakulenko megállapításaira hagyatkozhatunk (Vakulenko 1999). A csatok közül jól keltezhetõ a H42-es típus, melynek analógiáit figyelembe véve az 5. század elejére keltezhetõ. A korongcsüngõknek kronológiai
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 91
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN
91
Zemplén-Szélmalomdomb 48. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 20. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 23. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 26. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 50. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 69. sír (Zemplín) Leszna 3. sír (Lesné) Lasztóc (Lasztovce) Zemplén-Szélmalomdomb 27. sír (Zemplín) Aranyosmeggyes 32. sír (Medieºul Aurit) Aranyosmeggyes 41. sír (Medieºul Aurit) Felsõviznice (Verbnya Viznyca-Bredo) Zemplén-Szélmalomdomb 52. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 54. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 70. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 72. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 159. sír (Zemplín) Batár-Halottdomb 1 sír (Bratovo) Batár-Halottdomb 2 sír (Bratovo) Batár-Halottdomb 3 sír (Bratovo) Batár-Halottdomb 4 sír (Bratovo) Nyékládháza-III. Kavicsbánya 4. sír Gibárt Nagyvarsány Sirok Vásárosnamény-Hajnal utca 1. Apa-Kavicsbánya Heves megye Zemplén-Szélmalomdomb 147. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 150. sír (Zemplín) Zemplén-Szélmalomdomb 160. sír (Zemplín) Aranyosmeggyes 28. sír (Medieºul Aurit) Abaújszántó-Sulyomdûlõ Kisvárda-TV-Torony Muhi-Kocsmadomb Tiszakanyár Terpes Bujánháza-Bélavárhegy (Boineºti) Szabolcs megye Kékcse Ardánháza (Ardanovo-Rokutni) Ardánháza (Ardanovo-Ternik) Ardánháza (Ardanovo-Kostici) Alsóveresmart (Malaja Kopanya) Kislucska-Mocsár (Novoselica) Magyarcsaholy (Cehãlut) Nagykõpatak (Kvakovce) Szajkófalva (Osoj) Kisábránka (Smologovica) Szánfalva (Stanovo) Szánfalva (Stanovo-Holoman) Szolyva (Svaljava) Aranyosmeggyes (Medieºul Aurit) Kisszelmenc (Mali Selmenci) 0
12. ábra A lelõhelyek idõrendje Fig. 12. The chronology of the archaeological sites
50
100
150
200
250
300
350
400
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 92
HULLÁM DÉNES
92
szempontból nincs értékelhetõ párhuzama, az arany kapszuláknak is csak Észak-Európából (Thorsbjerg, Bersted), nem Przeworsk területrõl ismert. A lunulát, a tekerõpataki kincsbõl való darab alapján keltezték, mely egy 367–383-ban vert Gratianus éremmel együtt került elõ. Az aranyozott vödör alakú csüngõk viszont csak a D idõszakban fordulnak elõ. Több egy- és kétoldalas aláhajtott lábú fibula ismert, de idõrendi szempontból nincsenek segítségünkre töredékességük miatt. (Vakulenko 1999, 162–165) Következtetések Összességében elmondható, hogy az írott forrásokkal ellentétben meghatározhatunk egy markomann háborúk elõtti sír horizontot (5–6. ábrák), amely így szinkronba hozható a telepkutatások eredményeivel, melyek már a 2. század elejétõl számolnak a germán jelenléttel. (Lamiová-Schmiedlová 1997, 747) Ha térképre vetítjük a korai lelõhelyeket, akkor látható, hogy ezek a terület északi
részén koncentrálódnak (11. ábra B2 – 15, 18–19, 33; B2b – 9, 16–18, 37–38). A rendelkezésre álló leletanyag többsége egy 100 éves intervallumon belül keltezhetõ (B2b–C1a – 110/120–210/220), de a 3. század második felétõl/végétõl egy közel 100 éves hiátus mutatkozik (12. ábra). Ugyanakkor az északkelet-magyarországi (Ózd-Stadion, Sajószentpéter-Kövecses, Sajószentpéter-Vasúti õrház) (Csengeri–Pusztai 2008, 101), valamint az apagyi és csengersimai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) telepek a 4. századig, a beregsurányi fazekastelep pedig az 5. század elejéig is keltezhetõ. (Istvánovits 1993a, 23; Istvánovits 1993b, 132; Gindele–Istvánovits 2009, 82) Északnyugat-Románia telepei között egészen a D periódusig kimutatható a Przeworsk jelenlét. (Gindele 2010, 194–195) Ezek alapján nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a jelenlegi sírokból ismert tárgyak csak ilyen korlátozott keretek között értelmezhetõek, s a hiányzó évtizedek anyagát a késõbbi kutatások hozhatják felszínre.
Irodalom Alföldi A. 1941. Erdély népei az ókorban. In: Erdély és népei. In: Mályusz E. (Szerk./Ed.) Budapest. 9–20. Alföldi A. 1943. Keletmagyarország a római korban. In: Magyarok és románok. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1943. In: Deér J.– Gáldi L. (Szerk./Ed.) Budapest. 1–93. Andrzejowski, J. 1994. Powi¹zanie Kultur Przeworskiej i Wielbarskiej w œwietle znalezisk bransolet. In: Gurba, J., Kokowski, A. (Eds.) Kultura Przeworska. Lublin, 317–342. Biborski, M. 1978. Miecze z okresu wplywów przymskich na obszarze kultury Przeworskiej. Materia³y Archeologiczne, XVIII, 53–165. Biborski, M. 1994. Typologie und Chronologie der Ringknaufschwerter. In: Friesinger, H., Tejral, J., Stuppner, A. (Hrsg.) Markomannenkriege. Ursachen und Wirkungen. Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im nördlichen Mitteldonaugebiet. Wien, 23.–26. November 1993. Brno, 85–97. Bóna I. 1986. Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. In: Szabolcs-Szatmár megye mûemlékei I. Magyarország mûemléki topográfiája X. In: Entz G. (Szerk./Ed.) Budapest. 15–91.
Bóna I. 1993. Honfoglalás elõtti népek és kultúrák. In: Cservenyák L. (Szerk.) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája 1. Történelem és kultúra. Nyíregyháza, 63–137. Budinský-Krièka, V., Lamiová-Schmiedlová, M. 1990. A late 1st century B.C.-2nd century A.D. cemetery at Zemplín. Slovenská Archeológia, XXXVIII–2, 245–344. Csengeri P., Pusztai T. 2008. Császárkori germán település a Hernád-völgyében. Elõzetes jelentés a Garadna-elkerülõ út, 1. lelõhelyen végzett feltárásról. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLVII 89–106. Gabler D., Vaday A. 1986. Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dazien. Budapest. Ginalski, J. 1991. Ostrogi kab³¹kowe kultury przeworskiej. Klasyfikacja typologiczna. Przegl¹d Archeologiczny, 38, 53–84. Gindele, R. 2010. Die Entwicklung der kaiserzeitlichen Siedlungen im Barbaricum im nordwestlichen Gebiet Rumäniens. Satu Mare. Gindele, R., Istvánovits, E. 2009. Die römerzeitliche Siedlung von Csengersima-Petea. Satu Mare.
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 93
A PRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN
God³owski, K. 1970. The Chronology of the late Roman and early Migration Periods in Central Europe. Pracze Archeologiczne, 11. God³owski, K. 1992. Die Przeworsk-Kultur. In: Neumann, G., Seemann, H. (Hrsg.) Beiträge zum Verständnis der Germania des Tacitus. Teil 2. Bericht über die Kolloquien der Kommission für die Altertumskunde Nord- und Mitteleuropas im Jahr 1986 und 1987. Göttingen, 9–90. God³owski, K. 1994a. Die Barbaren nördlich der Westkarpaten und des Karpatenbeckens Einwanderungen, politische und militärische Kontakte. Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis, IX. (1993) 65–89. God³owski, K. 1994b. Die Synchronisierung der Chronologie des germanischen Fundstoffes zur Zeit der Markomannenkriege. In: Friesinger, H., Tejral, J., Stuppner, A. (Hrsg.) Markomannenkriege. Ursachen und Wirkungen. Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im nördlichen Mittel-donaugebiet. Wien, 23.–26. November 1993. Brno, 115–128. Istvánovits E. 1984–86. A Felsõ-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 28–29, [1990] 83–133. Istvánovits E. 1993a. Az apagyi császárkori telep. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 33–35 9–31. Istvánovits E. 1993b. Some data on the history of the Upper-Tisza Region in the Roman Age. Východoslovenský pravek IV. 129–141. Istvánovits E. 1998. Szarmaták a Kárpát-medencében. In: Havassy P. (Szerk./Ed.) Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön. Gyula, 33–48. Kaczanowski, P. 1988. Chronologia inkrustowanych grotów broni drzewcowej z okresu wp³ywów rzymskich z obszaru europejskiego barbaricorum. In: Marek Geld: Scripta Archaeologica. Warszava–Kraków. 51–77. Kaczanowski, P. 1995. Klasyfikacja grotów broni drzewcowej kultury przeworskiej z okresu rzymskiego. Klasyfikacje Zabytków Arheologicznych I. 1995. Kobal, J. 1993–1994. Kultúra przeworska na Ukrainie Zakarpackiej. Wiadomoœci Archeologiczne, 43/2, 31–56. Kobály J. 1997–1998. A Przeworsk kultúrához tartozó harcossírok és fegyverleletek Kárpátalján. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 39–40, 113–134. Kokowski, A. 1997. Schlossbeschläge und Schlüssel im Barbaricum in der Römischen
93
Kaiserzeit und der frühen Völkerwanderungszeit. Klassifizierung, Verbreitung, Chronologie. Lublin. Kokowski, A. 2003. Vandalen-Lugier-Przeworskkultur. In: Kokowski, A., Cyran, M. (Hrsg.) Die Vandalen. Die Könige-Die Eliten-Die-Krieger-Die Handwerker. Holzminden, 39–48. Kotigorosko, V. 1988. III. századi harcos sírja Bátyu (Bratovo) határában. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 21–23, (1978–1980) 5–18. Kotigorosko, V. 2001. A Felsõ-Tisza-vidék népei idõszámításunk kezdetén és az i. sz. elsõ századokban. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 43, 155–158. Lamiová-Schmiedlová, M. 1969. Römerzeitliche Siedlungskeramik in der Südwestslowakei. Slovenská Archeológia, XVII–2, 403–502. Lamiová-Schmiedlová, M. 1997. Dacians on the territory of present day Slovakia. Acta Mvsei Porolissensis, 21, 743–781. Lamiová-Schmiedlová, M., Maèala, P. 1991. Nálezy z rozrušeného pohrebiska staršej doby rímskej v Kvakoviach. Východoslovenký Pravek, 3, 133–144. Lehóczky T. 1892. Adatok hazánk archaeológiájához különös tekintettel Beregmegyére és környékére. I. Munkács. Lehóczky T. 1912. Adatok hazánk archaeológiájához különös tekintettel Beregmegyére és környékére. II. Munkács. Liana, T. 1970. Chronologia wzglêdna kultury przeworskiej we wczesnym okresie rzymskim. Wiadomoœci Archeologiczne, 15, 429–491. Madyda-Legutko, R. 1986. Die Gürtelschnallen der Römischen Kaiserzeit und der frühen Völkerwanderungszeit im mitteleuropäischen Barbaricum. Oxford. Olêdzki, M. 1999–2001. Kultúra Przeworska w dorzeczu grónej cisy. Zarys problematyki. Prace Materia³y Muzeum Archeologicznego i Etnograficznego w £ódzi. Seria Archeologiczna, 41, 137–158. Olêdzki, M. 2008. Kultura przeworska (grupa nadcisañska) a zagadnienie datowania pocz¹tków kultury BlaŸice – Bereg. In: Skowron, J., Olêdzki, M. (Eds.) Kultúra Przeworska. Odkrycia-Interpretacje-Hipotezy Tom II. £ód¿, 357–389. Salamon A., Török Gy. 1960. Funde von NordostUngarn aus der Römerzeit. Folia Archaeologica, 12, 145–173. Shchukin, M. 1989. Rome and the Barbarians in Central and Eastern Europe. 1st Century B.C.-1st Century A.D. Oxford.
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 94
94
Szyd³owski, J. 1975. Zum Problem der Brandbestattung in der Przeworsk-kultur. Zeitschrift für Archäologie, 9, 65–88. Tempelmann-M¹czyñska, M. 1989. Das Frauentrachtzubehör des mittel- und osteuropäischen Barbaricums in der römischen Kaiserzeit. Kraków. Thomas, S. 1960. Studien zu den germanischen Kämmen der römischen Kaiserzeit. Arbeitsund Forschungsberichte Sächsischen Bodendenkmalpflege, 8, 54–215. Török Gy. 1936. Adatok a magyarországi vandál kérdéshez. Dolgozatok, 9–10, 190–198. Végh K. 1975. Régészeti adatok Észak-
HULLÁM DÉNES
Magyarország i.sz. I–IV. századi történetéhez. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 13–14, 65–129. Zieling, N. 1989. Studien zu germanischen , Schilden der Spätlatene – und der römischen Kaiserzeit freien Germanien. Oxford Vakulenko, L. 1999. Beiträge zur ethnischen Bestimmung des Gräberfeldes von Solonzi/Kisszelemenc (Karpatoukraine) – Adatok a Szolonici/Kisszelemenc (Kárpátalja) temetõ etnikai meghatározásához. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, XLI, 161–172.
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 95
THE CHRONOLOGY OF THE PRZEWORSK CULTURE’S CREMATION BURIALS CARPATHIAN BASIN
IN THE NORTH-EASTERN PART OF THE
95
THE CHRONOLOGY OF THE PRZEWORSK CULTURE’S CREMATION BURIALS IN THE NORTH-EASTERN PART OF THE CARPATHIAN BASIN BY
DÉNES HULLÁM
Summary This study examines the chronology of the Przeworsk Culture’s cremation burials in the northeastern part of the Barbaricumin the Carpathian Basin during the Imperial Period. This area was inhabited by the Vandals, whose history is scarcely documented by written sources; their presence is mentioned only from the Marcomannic wars. Besides, there is uneven information on those people, who preceded the Vandals. Those Germans, attributed to the Przeworsk Culture, flanked on the Sarmatians and the Quadi from the west, and neighboured the Roman Empire from the southsoutheast. Presently, there are thirty-nine archaeological sites that can be connected to the Przeworsk Culture, among which seven cemeteries or single graves, and thirty-two stray finds can be identified (Fig. 1.). There are thirty-one single burials (Fig. 2.), but here it has to be noted that at the so-called multi-layered cemetery of Kisszelmenc (Mali Selmenci, Ukraine) no individual graves were defined, thus it is represented as one grave in the statistics. Moreover, at Zemplén-Szélmalomdomb (Zemplín, Slovakia) only those burials were taken into account, where the German character was suggested by the inventories. The most typical grave goods were the weapons, which were found in fifteen graves from the total of thirty-one. As regards the combination of weapons, most frequently the spear was observed together with the shield (Fig. 3.). All in all 179 objects were identified as weaponrypieces; most of them, namely eighty-one were spears. (Fig. 4.). During the investigation, I specified three groups of the sites, namely documented sites, stray finds that can be connected to one burial, and other stray finds without archaeological context. The earliest horizon of the available archaeological assemblages can be dated to the B2 period (Fig. 5.). Closed find assemblages are known from the Zemplén-Szélmalomdomb (Zemplín, Slovakia) site (grave 20 and 48). From a chronological perspective, in these burials the most specific findings are the trumpet fibulas (Almgren 79 and 77), the spurs (Ginalski type C1b), and a D-shaped buckle (Madyda type D1). Among the stray finds, the
shield-boss from Szolyva (Svaljava, Ukraine) (Zieling type C1), additional shield bosses from Nagykõpatak (Kvakovce, Slovakia) (Zieling type B and B2), an additional shield handle from the same site (Zieling type U), three Damascended sword blade-fragments (Biborski type III), two oblong buckles (Madyda type G1), a key with twisted shaft (Kokowski type A1), and a bracelet with shield ends (Pomeranian Type II) can be dated to this phase. There are five closed assemblages from the B2b phase, namely burials from Zemplén (Zemplín, Slovakia): graves 23, 26, 50, 69; and Leszna (Lesné, Slovakia) grave 3; including two extraordinary rich burials from Zemplén (Zemplín, Slovakia) graves 23 and 50; Fig. 6.). These last two burials included low hunt spurs (Ginalski type E2), D-shaped buckles (Madyda type D1), poled shield bosses (Zieling type B2c), shield handles (Zieling types U2 and P), combs (Thomas types A1 and B1), biconic, pedestalled urns with everted rim (Liana type II), and a knee fibula (Almgren 141). The list of B2b period finds can be further completed with the grave goods from Sirok and Lasztóc (Lastovce, Slovakia), besides, the stray finds from Ardánháza (ArdanovoRokutni, Ukraine), Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Romania) Magyarcsaholy (Cehãlut, Romania) without archaeological context can be also grouped to this period. The C1a period is characterized by five burials excavated at Zemplén (Zemplín, Slovakia; graves 52, 54, 70, 72 and 159), and additional five graves from Batár (Bratove, Ukraine) (Fig. 7.). Together with variously shaped umbos, pairs of shield handles were discovered (Zieling type V1), and from Batár (Bratove, Ukraine), a terra sigillata bowl dating from the Severus period (Drag 37). In addition, the horizon is defined by other weaponry, such as the bronze shield boss from Apa (Apa, Romania) (Zieling type R1), spurs from Ardánháza (Ardanovo-Rokutni, Ukraine) and Kékcse (Ginalski type E5b and Ginalski type F3a), an iron sword from Nagyvarsány (Biborski variant IX./2.), and two-two spears inlayed with silver from Gibárt and Nagykõpatak (Kvakovce, Slovakia). Following the C1a period, few datable finds are known, most of which are put between the C1 and C2 phases (Fig. 10. 9–16). There are bolt fibulas
06_hullam.qxd
2012.07.09.
19:50
Page 96
96
from Batár (Bratove, Ukraine; Grave Nr 4), Zemplén (Zemplín, Slovakia, Graves Nr 147, 150), Kisszelmenc (Mali Selmenci, Ukraine), Bujánháza (Boineºti, Romania), Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Romania), cross-bow fibulas from Zemplén (Zemplín, Slovakia; Grave Nr 160), Nagykõpatak (Kvakovce, Slovakia), and Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Romania). In addition, spurs (types E7, F3a and G1) from that period are documented from Kisvárda-Tv torony, Hernádbüd-Gata-völgy, Terpes, Tiszakanyár, Zemplén (Zemplín, Slovakia, Grave Nr 147), and Aranyosmeggyes (Medieºu Aurit, Romania). The documented spears can be classified into the typology of Kaczanowski as belonging to the XIII, XIV and XX categories. The chronology of the variously shaped spears is synchronic, such as the dating of the assemblages discovered with them. However, the spears in the XX-sub-category might be exception from that rule as it was previously suggested that these items arrived earlier into the Carpathian Basin (Fig. 9.). Lacking proper archaeo-
DÉNES HULLÁM
logical context, none of the identified swords are available for dating (Fig. 8.). The latest example in the series of Przeworsk Culture’s cemeteries is the Dobrodzieñ-type graveyard found at Kisszelmenc (Mali Selmenci, Ukraine), dating from the early fifth century. Finally, the analysis of the Przeworsk-Culture’s cemeteries revealed that its earliest horizon can be dated to the beginning of the second century. This means the obvious presence of German population from that period. The earliest sites are concentrating in the northern part of the region (Fig. 11.). The investigated find material can be dated up to the C1b–C2 phase, which means that there is an almost one-hundred-year hiatus until the cemetery of Kisszelmenc (Mali Selmenci, Ukraine), which ends the horizon (Fig. 12.). The survey of contemporary settlements revealed that the population of the Przeworsk Culture habited the area continuously, thus the identification of their legacy material culture from the missing decades is one task for further investigation.
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 97
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
97
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA. TÓTH ANDRÁS Magyar Nemzeti Múzeum
„barbara fraxineis pingatur rhuna tabellis quodque papyrus agit, virgula plana valet.” Venantius Fortunatus, Carmina 7, 18 (Ad Flavium), 19–20.
1. Bevezetés A germán mágikus-szakrális hagyományok közül kétségkívül az ún. rúnák képviselik a legkarakterisztikusabb területet. Ezen írásforma eredete máig sem tisztázott megnyugtatóan, noha erre számtalan kísérlet történt. Bár e tanulmánynak nem célja a runológia tudományának bemutatása, ám mivel hazánkban ismeretlen területrõl van szó, egy rövid módszertani és kronológiai áttekintés erejéig mégis érintenem kell azt. E tudományág foglalkozik a régi germán írásjegyekkel, a rúnákkal, s mint ilyen, az általános írástudomány részét képezi (Hutterer 1986, 96). A 24 betûbõl álló rúnasort az elsõ hat betû után nevezzük futhark-nak. Ezt az írásmódot szisztematikusan a Kr. u. 2. századtól használták írásra, de az elsõ rúnafelirat feltehetõleg Kr. u. 50bõl származik (már amennyiben a Meldorf-fibula feliratát rúnikusnak tartjuk, errõl a vélemények eltérnek. Moltke, 1985); ma körübelül 5000 rúnikus emléket ismerünk. A rúnák eredetét tekintve háromféle elképzelés született: a latin, az észak-itáliai (etruszk) és a görög teória; jelenleg a latin elmélet látszik a legvalószínûbbnek (Moltke 1985, Fischer 2005). A római és germán kapcsolatokra az írásbeliség terén jó példát szolgáltat az 1994-ben, a németországi Fallwardnál elõkerült, az 5. sz. második felére datált hajó formájú temetkezés, melyben a római hadsereg egy magas rangú, de germán származású tisztje nyugodhatott. A gazdag sírmellékletek között volt egy fából faragott szék, egy asztal és egy díszesen faragott lábtartó, melynek szélén rúnafelirat fut körbe, alsó részén pedig egy szarvasvadászatot ábrázoló jelenet látható. A rúnafelirat a következõ: ksamella lguskathi; a ksamella (skamella) a latin scamellum, „szék” szó átvétele (Stoklund 2008, 151–152). Az invenció szempontjából érdekes Otto Höfler elképzelése, aki szerint a rúnák a herulok között alakultak ki, s e ger-
mán népcsoport, mint kultikus hadiszövetség (Männerbund) volt a rúnakultúra hordozója, és a végleges rúnasor formába öntõje (Höfler 1966, 115). A futhark-nak többféle variációja, s több fejlõdési periódusa volt: – 1. periódus: Kr.u. 0-600/700, a népvándorlás kor (24 írásjel), – 2. periódus: Kr.u. 650-1025 k., a Vendel-kor és a viking kor (16 írásjel), – 3. periódus: Kr.u. 1000-1400, a középkor. A runa szó jelentése különösen fontos vallástörténeti szempontból: titkot, bölcsességet, rejtélyt jelent (Elliott 1959, 1; Thompson 1988, 554 et al). Ilyen formában csak a germán népeknél található meg, noha vannak valószínûsíthetõ indoeurópai gyökerei is: a proto-indoeurópai reu annyit tesz, mint „üvölteni”, vagy éppen „suttogni”, ez fedezhetõ fel Uranos és Varuna istenek neveiben is, s a mágikus szavak inkantációjával hozható összefüggésbe (Flowers 1986, 145). Ez a szógyök megtalálható a kelta nyelvekben is: az óír run misztérium vagy titok jelentéssel bír, a közép-walesi rhin szintén (Flowers 1986, 144). Talán a dalt jelentõ finn runo szó is a germán népektõl került át. A szó a különbözõ germán nyelvekben szinte teljesen azonos formában és jelentéssel maradt fent: óészaki rún=titok, titkos tan, bölcsesség, mágikus jel; gót rúna=titok, misztérium; gót raunen=suttogni; óangol rúna=titok, tanács; ószász rúna=titok, rejtély; ófelnémet rúna=titok, rejtély (Page 1995, 106). Ezekbõl az elnevezésekbõl is kitûnik, hogy a rúnajeleknek eredetileg mindenképpen kapcsolatban kellett lenniük valami szakrálissal, az emberi világon túlival, s nem pusztán az általános kommunikáció eszközei voltak. Bárki is foglalkozott ezidáig a rúnákkal, általában nem mulasztotta el feltenni a kérdést: milyen célzattal
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 98
98
jöttek létre ezek a jelek? Természetesen a kérdést felvetõ kutató irányultságától függõen e téren is igen eltérõ magyarázatok születtek: valaki pusztán funkcionális írást látott benne („szkeptikus runológia”, pl. Antonsen 1980), amely nem különbözött semmilyen más írásrendszertõl, valaki csak kizárólagosan „isteni jeleket” vélt bennük felfedezni („imaginatív runológia”). Elképzelhetõ egyfajta „arany középút”, miszerint mindkét szándék jelen volt a futhark kialakításában, de jelen tanulmány szempontjából az a legfontosabb, miszerint a rúnáknak bizonyíthatóan volt mágikus aspektusuk (Düwel 1992, 87). Egy archaikus-tradicioniális társadalomban a születõ írásbeliség gyakran kap szerepet a kultuszban és a mágiában. Ezen társadalmi forma jellemzõje a csekély, limitált írásbeliség, melynek ismerete csak egy bizonyos kis csoport kezében összpontosul (oligoliterácia). Ennek köszönhetõen magát az írást, az írásjegyeket bizonyos fokú misztikum, titokzatosság övezi, már csak azért is, mert ezt a képességet – mely sok esetben megideologizáltan az isteni világból ered – nehéz volt elsajátítani és értelmezni. Szintén fontos megemlíteni a jelek komplexitását, tartalomkondenzáló funkcióját, s azt, hogy nem váltak el élesen a puszta ornamentikától, mely pedig az adott társadalom kozmológiáját, világképét volt hivatott vizuálisan leképezni. Ezek összessége tette a rúnákat inherensen „mágikus” jelekké, melynek tudása csak a kiválasztott és speciálisan képzett kevesek birtokában volt. Természetesen ettõl függetlenül használták az írást profán célzattal is, sõt a két funkció egymás mellett is létezhetett, mégis elmondható, hogy az írásbeliség teljes „elvilágiasodása” csak egy késõbbi fázisban megy végbe, és ez együtt jár a társadalom szekularizációjával is. Azonban a fentebb elmondottak értelmében mindenképpen feltételezhetjük, hogy a rúnafeliratok szakrális (akár mágikus) kontextusban is értelmezhetõek. Minden egyes rúnajelet két síkon lehet értelmezni: forma (ideografikus és fonetikus érték) és idea (a szimbolikus jelentéstartalom, akrofónia). A rúnákhoz fogalmak is tartoztak: a jeleknek voltak neveik, s mivel ezekhez az elnevezésekhez konkrét szimbolikus fogalmak, magyarázatok is fûzõdtek, bizonyos, hogy nem egyszerû memoriterekrõl van szó, sok esetben a rúnát a hozzá tartozó fogalom helyett használtak (ideogrammák) (Elliott 1959, 45; Polomé 1991, 422–423). Az egyes fonémák az akrofónia szabályainak megfelelõen magának a rúnának a neve helyett is állhattak (Stolkund 2008, 150). Ez esetben az jelent nehézséget, hogy az erre vonatkozó forrásaink viszonylag késõiek, a legko-
TÓTH ANDRÁS
rábbiak, az Abecedarium Normannicum és az Angolszász Rúnavers is a 9. századból valóak. A rúnák mágikus használatára utaló források közül legrégebbi beszámoló Tacitusé a Kr.u. 1. századból, ahol egy divináció leírását olvashatjuk, amelyben említés esik faágakra írt jelekrõl (notae), amelyeket közügyekben a törzs papja (sacerdos) vagy magánügyekben a családfõ értelmez (Tacitus Germania 10). A rúnák megismerésének mitologikus háttere is meg volt teremtve: a germán pantheon feje, Ódin fedezte fel õket, amikor önbeavatása során a Világfán függött kilenc napon és éjen át (Hávamál 138–164. A 144. versszakban a rúnákkal történõ mágikus operáció technikai utasításait olvashatjuk. Bernáth 2005, 186). A rúnák isteni szférához való tartozását maguk az egyes feliratok is megerõsítik. A 7. századra datálható Noleby-kövön a következõt olvashatjuk: „runofahiraginakudotoj a/unathou..suhurah..susih..tin.” (Jansson 1987, 9; Makaev 1996, 86). („Egy rúnát festek én, az isteni erõktõl származót {a halottnak} megnyugvást szerzek {síri honában}.”) (Düwel 1997a, 32) Nem könnyû olyan fogalmak alkalmazása és magyarázata, mint „mágia”, „varázslat”, „mágikus jel”. A mágia fogalma, mint vallástörténeti-eszmetörténeti alkategória létezik, ám sok esetben nincs elválasztva a vallás fogalmától, ezért is születhettek olyan homályos megfogalmazások, mint „kultikusmágikus” (Krause 1966, 9; Klingenberg 1973, 276), vagy „mágikus-kultikus betûszimbolika”, a rúnajelekre alkalmazva (Klingenberg 1973, 276). Egészen a legutóbbi idõkig a runológiában e téren nagyon gondatlanul jártak el. Meg kell azonban jegyezni, hogy az archaikus társadalmak esetében bizonyos területeken (például az amulettek esetében) rendkívül nehéz, és nem is feltétlenül célravezetõ a vallási és a mágikus területek kettéválasztása (Nedoma 1995, 24–54.). A runológiai kutatások kapcsán Stephen Flowers végezte el a mágia-probléma elméleti megalapozását (Flowers 1986). Az õ összefoglalása a következõ:az alany (a szakralitás egy bizonyos fajtájában járatos személy) egy manipulatív cselekvést vagy beszédet visz véghez egy jel/jelkomplexum segítségével, amely analóg kapcsolatban áll ezen cselekvés indirekt tárgyával. Ezek lehetnek istenek, természetfeletti lények, természeti erõk, jelenségek; a procedúra direkt tárgya a jel, jelkomplexum (Düwel 1992, 90). Flowersnek a mágiáról alkotott általános definíciója a következõ: egy technika, mely által egy emberi lény akaratereje segítségével megkísérli a szubjek-
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 99
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA.
tív és/vagy objektív valóság eseményeit és elemeit befolyásolni. Szemiotikai elméletében elhangzik a „kommunikációs folyamat” kulcsfogalom is, mely modell általában a mágikus technikákra, így a rúnamágiára is alkalmazható (Flowers 1986, 29; Flowers 2006, 65). A mágia egy ennél egyszerûbb és átfogóbb definíció értelmében egy rituális technika, mely a kívánt módon befolyásolja a természetfeletti erõket (Zeiten 1997, 5). Flowers könyvének utolsó fejezetében két feltevést állít: a rúnafeliratok esetleges operatív ereje legjobban a nyelvi formulák szintjén értelmezhetõ, és mindegyik felirat egy, a kommunikáció valamely formájára vonatkozó kísérletet jelent, mely a valóság különbözõ síkjai között próbál kapcsolatot létesíteni. A megfogalmazási formáknak négy fõ típusát különbözteti meg: 1. rúnamester-kifejezések, formulák (ek + személynév/kísérõ név + ige + tárgy), 2. fõnévi kifejezések, szó-formulák, mint alu, laukaR, 3. rúnaszekvenciák, mely lehet például a futhark-sor, vagy máshogyan csoportosított betûsorok, 4. szintaktikai kifejezések, melyek különféleképpen értelmezhetõ operatív intenciók. Ezeket a kifejezésszerû elemeket Flowers különbözõ szinteken analizálja, hogy meghatározza operatív jegyeiket. Részletesebben a következõ szintekrõl van szó: 1, fonikus/lexikális (azaz a képletszerû elem alapvetõ nyelvészeti egységei); 2, a kompozicionális vagy kifejezésszerû (azaz ahogyan
1
1. ábra / Fig. 1. Bezenye–Paprét A. fibula 2. ábra / Fig. 2. Bezenye–Paprét B. fibula
99
ezeket az egységeket elrendezik); 3, az operatív modus (azaz ahogyan „mágikus” a felirat); az operatív motívum (azaz miért vitték végbe) (Düwel 1992, 98). Mindezen elméleti kérdések tisztázása azért fontos, hogy lássuk, a rúnafeliratokat több szempontból lehet és kell is megközelíteni, nem pusztán csak a szöveg feloldása, „megfejtése” a cél; természetesen a szemiotikára és a kommunikációra épülõ modell csak egy lehetséges réteg a sok közül. 2. A tárgyak leírása A következõkben a magyarországi germán leletanyagban talált, rúnafeliratot tartalmazó tárgyak elemzése kerül sorra, katalógusszerû elrendezésben a könnyebb áttekinthetõség kedvéért. A lista nem teljes, inkább reprezentatív jellegû, ennek oka egyes tárgyak még vizsgálatlan volta. A leírás a következõképpen épül fel: tartalmazza a lelõhelyet, a lelõkörülményeket, majd a tárgy részletes elemzését, ezt követõen annak fontosabb párhuzamait, végül pedig a vonatkozó szakirodalmat. A tanulmány célja hangsúlyozottan a tárgyak összegyûjtése mellett egyfajta bevezetés nyújtása a runológia területére és a további munkálatok megalapozása. Fibulapár rúnaírással Bezenye-Paprétrõl 6. század közepe-második fele, langobard nõi sír Itt tárta fel Sõtér Ágost 1885-ben a 67 sírból álló, elsõ magyarországi langobard temetõrészletet, amelyet azonban sokáig jóval késõbbre kelteztek. 1964ben sikerült a temetõt teljes egészében feltárni, ekkor a sírszám 78-ra bõvült. Az eredetileg mintegy 90 síros temetõt a langobardok a pannoniai korszak-
2
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 100
100
ban (510–568) mindvégig használták. A temetõ hitelesítésére csak 1964-ben került sor, Bóna István vezetésével. Kiemelkedõ lelete a 8. sír nõi fibulapárja (Hunok-gepidák-langobardok 1993, 155). Ez a temetõ délkeleti sarkából került elõ, amely a temetõ kései harmadába tartozik. A fibulapár az 550–568. közötti évekre datálható, germán I. állatstílussal díszített, gombkoszorús, ezüstbõl készült példányok (Bóna 2001, 196). Hasonlóan az eddig ismeretes rúnafeliratos fibulákhoz, az írásjelek itt is a hátsó oldalon találhatóak. Mindegyik fibulán két szót látunk, mely a tûtartó hüvely hosszában egészben élesen be vannak karcolva, csak egy esetben sérültek. Az „A” fibula hátlapján a következõ olvasható: 1: godahid 2: wunja 1: Godahi(l)d 2: (w)unja A Godahild germán nõi tulajdonnév, a szóvégi drúna itt is, mint másutt, ld-vel együtt olvasandó (Wimmer 1893, 3). Az –unja szó elõtti elmosódott jel valószínûleg „w” hangértékû lehetett, s így a szó „öröm”, „jókívánság”, „gyönyör” (nom.-acc. Sing.) értelemben szerepel, maga a w-rúna is ezt jelenti. A „B” fibulán ez olvasható: 1: karsiboda 2: segun 1: (k)Arsiboda 2: segun Az Arsiboda, Arsipoda szintén germán nõi név, a segun jelentése: „áldás” (Wimmer 1893, 4). A személynév elõtt olvasható k-rúna az ik 1. szám 1. személyben álló személyes névmást jelenti (=én) (Flowers 1986, 231; Hutterer 1986, 293). Mindkét fibula felirata tehát azonos formulát követ: nõi személynév + jókívánságot, áldást kifejezõ szó. Wimmer ezeket keresztény apácákkal, és kifejezésekkel hozza kapcsolatba, és viszonylag késõre, a 8. század elejére is keltezi a fibulákat. Mindez persze lehetséges, de tény, hogy ez a fajta rúnafelirat nagyon is jól beilleszthetõ a germán leub-feliratok lakonikus rövidségû, szerencsehozó, áldás vagy szerelmet kívánó rúnasoraiba, melyek ugyanezzel a formulával bírnak (MacLeod és Mees 2006, 44–50, 73). Ezen kívül a korai keresztény tradíciónak semmilyen áramlatából nem ismerünk hasonló felirattal bíró amuletteket (MacLeod és Mees 2006, 74). Egy másik magyarázat az ek- személyes névmáshoz köthetõ, mely a rúnamesterre/rúnakészítõre utal, a Flowers-féle elsõ személyû formulák közül a II. kategóriába esik: ek+személynév+ige (Flowers 1986, 189). Ez talán egy lehetséges példája a nõi rúnakészítõk meglétének, mint erre Flowers is utal.
TÓTH ANDRÁS
Ugyan a rúnákkal való operáció az elõkerült leletek tanúsága szerint maszkulin terület, mégis a nõi tulajdonnevek rúnafeliratokon megjelenõ szórványos megléte alapján nem kizárólagos, legalábbis a késõi idõkben. Erre egy példa a Neudingennél, a 168. sírból elõkerült, fa botra írott felirat: Blidgund wrait runa, azaz „Blidgund véste a rúnákat” (Flowers 1986, 241). A Blidgund mindenképpen nõi név, míg más esetekben, ahol felmerült egy nõi rúnamester léte, kérdéses. Ugyanígy nem teljesen tisztázott a bezenyei rúnafelirat egyik nagyon közeli párhuzamának, a weingarteni állatfejes I. S-fibula rúnasorának értelmezése, melyben az ek- személyes névmás is szerepel a feltehetõleg nõi név mellett (Flowers 1986, 241). Nagyon hasonló a Bad Ems-nél elõkerült, 6. századra keltezhetõ fibula madali um(bi)bada felirattal, melynek jelentése: „Madali, védelem”. Ez esetben nem tisztázottak az elõkerülési körülmények, a Madali tulajdonnév férfinév, ám látható, hogy a felirat jellege a bezenyeiekhez hasonló (MacLeod és Mees 2006, 74; Werner 1935, 329–333). A schretzheimi 26. nõi sírból egy bronzkapszulán rúnákkal írva két nõi név (Alagund és Leuba) olvasható, ezt követi egy férfinév (Arogis), majd s és d rúnák. Az s itt is s(egun), azaz „áldás” értelemben szerepelhet, a d pedig a d(eda) szó rövidítése, vagyis a kifejezés értelme: „áldást tenni, csinálni” (Düwel 1997b, 497). A weimari Nordfriedhof 57. sírjában formára és méretre hasonló fibulapár került elõ, ezek hátlapján is bekarcolt, neveket és jókivánságokat jelentõ rúnafeliratok vannak, s mindkét temetkezés a temetõ délkeleti sarkában került elõ. Felirat nélküli, de hasonló állatstílusú példányok: Gyönk 1. sír, Kajdacs 2. sír, Tamási 6. sír, Cividale-Cella; ezek közös jellemzõje, hogy a langobard kivonulást közvetlenül megelõzik, illetve az itáliai betelepülés legelsõ fázisából származnak (Bóna 2001, 196). Irod.: Bóna 1974, 80; Bóna 2001, 196; Hutterer 1986, 293; MacLeod és Mees 2006, 73–74; Wimmer 1893, 3–6; Flowers 1986, 231. Ezüstfibula hátoldalán rúnafelirattal BudapestAquincumból (katonai amfiteátrum) 6. sz. elsõ harmadára datálható, elrejtett szvéb (?) kincslelet (c. 530) Aranyozott ezüstfibula, melynek díszgombjai hiányoznak. Növényi ornamentikával díszített, a félkorong alakú fejlapot kétsoros, egymásba kapcsolódó indadísz borítja. A fejlap központi részén a szabályos indák a lemez mindkét részén asszimetrikussá válnak. A késõrómai kettõs spiráldísz
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 101
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA.
101
3. ábra / Fig. 3. Budapest–Aquincum
szabályos ismétlõdése miatt ez a díszítõmotívum a késõantik ötvösség díszítésmódjához áll közel, így ez a két korszak közötti átmenet egy példája. A germán díszítõmotívumokat képviselik a kengyel tövében elhelyezett „függõ” madárfejek és a láblemez végének niellóberakásos állatfeje. Hátoldalán, tehát a normálisan nem látható részen, egy korábban bekarcolt kereszt fölé kétsoros rúnafeliratot karcoltak be: a futhark-sor elsõ nyolc betûjét, és – Nagy Margit feltevése szerint – a fibula ófelnémet nevét és a tulajdonosét (Nagy 1993, 356). Hossza: 11,9 cm, szélessége: 2,7 cm. A rúnafelirat olvasatát és átírását mind Bóna István (Bóna 1956, 196), mind Wolfgang Krause (Krause,
1962) közölte. A Düwel–McKinnel–Simek-katalógusban az F4 szakaszban szerepel leírása és értelmezése. Párhuzamai: Charnay-i ezüst fibula (Franciaország, c. 550–570., Beuchte-i ezüstözött fibula (Németország, c. 550–570.) Ezeken ugyanúgy kétsoros felirat található, s az elsõ felirat a futhark-sor elsõ betûit tartalmazza. A fibulák hátoldalára vésett, ám önmagukban nem feltétlenül mágikus jelentésû feliratok elég gyakoriak frank és alemann területen a 6–7. században. A neudingeni 319. sír fibulájának hátoldalán egy nehezen olvasható felirat jelentése a következõ: „Összefogom a ruházatot középen” (Düwel 1997b, 492). A herbrechtin-
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 102
TÓTH ANDRÁS
102
geni kengyelfibula hátoldalán négy rúnajel olvasható: f Th a e. Ezek a futhark kezdõbetûi, s feltehetõen mágikus operációra utalnak (Düwel 1997b, 568). A feliratok: A: futharkgw B: jlain : knia B: *jéra *laukaR ain k(unni)ngid (Düwel et al. 2004, 85; Düwel 1992, 97; Flowers 1986, 348) Az A felirat a rúnasor elsõ nyolc betûjét tartalmazza, amely önmagában mágikus potenciállal bír, a 24 betûbõl álló futhark, mint egy isteni kinyilatkoztatás része, az elsõ aett („nemzetség”, a rúnasoron belüli felosztás) alkotóelemei, s a kozmosz látható elemeinek szimbolikus leképezõdése, magát a teljességet szimbolizálja, ekként ennek egy szekvenciájának használata ezt a mágikus hatást idézi fel (Düwel et al. 2004, 85; Flowers 1986, 348; Düwel 1992, 97). Felmerült az a lehetõség is, hogy az eredeti sor részleges megváltoztatása az ártó lények megtévesztésére szolgál, ezáltal nyújtván védelmet. A B felirat esetében felmerült k(i)nia és az óészaki kinga („fibula”) asszociációja, de ez esetben nem illik össze a felirat elsõ felével, mivel az ógermán nyelvben nem kezdõdik egyetlen szó sem jl-lel. Egy másik olvasat a klain, „kicsi” szót próbálta meg kihozni a szövegbõl. Amennyiben az ...l aih k(i)ingia... kifejezésben az aih-ot imperatívuszként értelmezzük, a következõ, valószinûsíthetõ olvasatot kapjuk: B: Jó év! Hagyma! (=egészség!) Egy közeli barát (kívánja ezt a fibula tulajdonosának) (Düwel et al. 2004, 88). Mindez további magyarázatot kíván. A „Jó év” kifejezés, mint általános szerencsehozó formula, egészen egyértelmû, tulajdonképpen ma is használatos. A laukar egy, a rúnamágiában általános szakrális kifejezés, mely hagymát, póréhagymát jelent (az allium családba tartozó növényfajtát) (óészaki laukr, óangol léac, ógermán laukaz), s amelyet orvosságként használtak, mivel a termékenység, jólét, egészség szimbólumává vált már korokkal régebbben. Használata elsõsorban brakteátákon figyelhetõ meg (Flowers 1986, 249; Makaev 1996, 105). Jelen fibula esetében azt figyelhetjük meg, hogy az l-hangértékû laukaz-rúna önmagában szimbolizálja a szót és a jelentést. A rúnafeliratok feloldásánál és értelmezésénél érdemes figyelembe venni ezt a lehetõséget, a rúnajelek ideogramma voltából kifolyólag. Irod.: Bóna 1956, Krause 1962, Flowers 1986, Nagy 1993, Düwel et al. 2004.
Ezüstcsat rúnafelirattal Szabadbattyánból 5. század, gót (?) A szabadbattyáni leletegyüttes több darabból áll, és a leletek különbözõ idõpontokban kerültek a múzeumba mûgyûjtõktõl (1909, 1910, 1924, 1927). A leletegyüttes darabjai: ezüst fibulapár, ezüstözött övcsat, gyöngyök, aranyozott ezüst fibulapár, arany fülbevalópár, ezüstcsat rúnafelirattal. Ez utóbbit 1927-ben vette meg a Magyar Nemzeti Múzeum Mautner János mûkereskedõtõl, melyet „Szabadbattyán” néven Fettich Nándor leltározott be (Kiss 1980, 106). 1928-ban Mautner újabb csatot ajánlott megvételre, de végül ez a Soproni Múzeumba került. A csat ezüstbõl készült, a csattest kör alakú, elõlapján vésett, négylevelû növényi minta látható, körötte szalagminta fut körbe, illetve szélén kilenc, egyenként három-három gömbbõl álló filigrándíszítés figyelhetõ meg. A csattüske két végén vésett háromszög-minták láthatóak. A leletet kronológiai megfontolások, forrásadatok és a csat hátoldalán lévõ felirat alapján az 5. századra datálják, és etnikailag a gótokhoz kötik. Eduard Beninger normandiai párhuzam (Airan) alapján keltezte 480 körülre, ám Fettich ezt túl késõinek találta, és az 5. század elejére datálta. A csat hátoldalán nem túl precízen
4. ábra / Fig. 4. Szabadbattyán
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 103
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA.
bekarcolt, ám jól látható 6 db rúna szerepel: marnsd. A negyedik rúna az ingwaz, hangértéke –(i)ng (a betû ugyanezen formában található a Letcani-nál talált, rúnafeliratos orsókarikán (Looijenga 1997, 101), a legutolsó rúna bizonytalan olvasatú, de amennyiben 45 fokkal elfordítva nézzük, egy dagaz (d) rúnát láthatunk, ám az sem lehetetlen, hogy ez egy swastika-jel (Kiss 1980, 113; Looijenga 1997, 106). A rúnasort általában marings-nak írják át fonetikusan. Megfejtésére többféle elmélet is született: a marha=ló szóból kiindulva „lovast” jelenthet. A mari, marir „híres” jelzõ is lehetséges, a csat tulajdonosa ekként utalhatott magára, vagy valamely õsére (Makaev 1996, 114). Többen személynévként értelmezik a Maring szót, az s-d rúnákat pedig a (s)egun („áldás”) és a (d)eda („tenni, csinálni”) szavak rövidítésének a bezenyei felirat analógiája alapján, ekkor a következõ értelmezést kapjuk: „Maring (s)egun (d)eda”, vagyis „Maring tette az áldást” (Flowers 1986, 216). Ugyanezt a formulát láthattuk a bezenyei fibulák kapcsán említett schretzheimi 26. nõi sír rúnafeliratának esetében. A gót nyelv a legvalószínûbb a felirat feloldására, Looijenga egy keleti gót törzsi névnek tartja, ami kapcsolatba hozható a Rök-kõ (9. sz.) feliratával: skati marika, skati maeringa, azaz „elsõ a Maeringok között”, amely kifejezés Theoderic királyra (454?–526) utal. A Maeringa annak a királyi háznak a neve, melybõl Nagy Theoderic is származott, s valószínûleg egy mar, maer („híres, dicsõséges”) elemet tartalmazó személynévbõl képzõdött; Theoderic apját Theodemernek, testvéreit pedig Walamernek és Widumernek hívták (Looijenga 1997, 106). Irod.: Flowers 1986, 162; Kiss 1980, 110, 113–115; Looijenga 1997, 106. Két, rúnaszerû jelekkel (?) ellátott fibula Csákvárról 4–5. század, késõrómai germán A csákvári település igen fontos szerepet töltött be a késõrómai kori Pannonia életében, ezt az is bizonyítja, hogy a 4. században fallal vették körül. Temetkezései több csoportra oszthatók, a temetkezési szokások alapján (1. temetõrész: csoportos temetkezés, Ny–K-i tájolás 2. temetõrész: soros temetkezés, különféle tájolási módok). A teljes téglasírok a szokásaikat a késõi idõszakban is megtartó római lakosságra utalnak. A csákvári temetõvel rokon poetovói, lauriacumi temetõk, és a limes különbözõ pontjain feltûnõ rokon jellegû anyag arra utal, hogy a 4. század végén egy, egységes védelmi célokat szolgáló betelepítés történt, ebben az
103
5. ábra / Fig. 5. Csákvár 64. sír
6. ábra / Fig. 6. Csákvár 70. sír
idõszakban a Gratianus alatti hun-gót-alán népcsoportok foederatiként történõ betelepítése (379) jöhet számításba. Megnehezíti az egyes etnikumok régészeti anyag alapján történõ szétválasztását az, hogy ezek a betelepítések és az együttélés elhalványították ezen csoportok etnikai jellegét. Ez a foederati állapot egészen 427-ig állt fent, amikor is a Dunához érkezõ hunok e szervezetek feloszlatását követelték. 64. sír: Részleges téglasír. A férfi csontváz hossza: 159 cm. Tájolása: É–Ny. Mindkét kar a medencén feküdt. Leletei: ovális vascsat, vaskés, egy füllel
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 104
104
ellátott korsó, zöld üvegpohár. A bronzból készült hagymafejes fibula a jobb kulcscsontnál volt található. A fibula bal oldalán bekarcolt, nehezen kivehetõ, eleddig olvasatlan rúnajelek láthatóak. Irod.: Salamon és Barkóczi 1971., 55., Abb. 10. 64. 15. 70. sír: Részleges téglasír. Leletei: hurkos záródású bronz fülbevalópár, bronzból készült nyakláncdarabok; sérült fejrészû bronz fibula, melynek hátoldalán bekarcolt, még feloldatlan rúnajelek láthatóak. Irod.: Salamon és Barkóczi 1971., 56., Abb. 11. 70. 15. A hagymafejes fibuláknak, különösen a díszítetteknek, a rómaiaknál is rangjelzõ szerepük lehetett, s gyakorta elõfordul felirattal való ellátásuk, személyessé tételük (Gáspár 2006, 39). A római fibulák kengyelén is gyakorta található szerencsét kívánó felirat, ennek legjellegzetesebb példája az utere felix, mely az osztropatakai vandál királysír áttört díszítésû fibuláján is olvasható, igaz, a kengyel gerincén (Prohászka 2004, 53 A kölni Niessengyûjtemény térdfibuláján viszont a kengyel gerincén olvasható a felirat. Prohászka 2004, 54 fig. 31). A niederdemmeli hagymafejes aranyfibula kengyelének jobb oldalán is latin felirat látható (Prohászka 2004, 96 fig. 89). A 64. sírban talált fibulához hasonló a Vaerlose-nál, egy nõi sírban lévõ, Kr.u. 3 századra datálható szintén hagymafejes ezüstfibula, melynek ugyancsak bal oldalán olvasható egy rúnafelirat. Ez esetben a felirat jól kivehetõ: alugod, s a rúnákat egy swastika követi (Werner 1966 Taf. 15; Düwel et al. 2004, 94). A kifejezés jelentése: „jó védelem, szerencse”, más értelmezések szerint az alu szó részegítõ itallal, sörrel áll összefüggésben, ez esetben az isteneknek felajánlott italáldozatról van szó (Düwel et al. 2004, 90; Makaev 1996, 101). Debrecen környéki (?) brakteáták 5. század, gepida Feltehetõleg Debrecen környékén ismeretlen körülmények között került elõ a leletegyüttes 1905 elõtt, mely az ún. Diergardt-gyûjteménnyel került a kölni Römisches-Germanisches Múzeumba (D 882) (Axboe 1982, 86). A szakirodalomban Szatmár-C néven is szerepel (I–II), mivel a Hauck-féle besorolásban a C-típusba tartoznak. A brakteátakorpuszban besorolásuk: IK 182, 1 és IK 182, 2. Az I. füle hiányzik, és a szegély egy része szintén. Átmérõje: 25,9 mm; súlya: 2,21 g (Axboe 1982, 86). A brakteáták ábrázolásai olyannyira összefüggenek a germán hitvilággal, hogy helytálló lehet
TÓTH ANDRÁS
az a feltételezés, miszerint megalkotásuk kultikus tevékenység lehetett, melyet egy arra specializálódott szakrális személy végzett el. Amulettfunkciójukat a képi világ mellett alátámasztja a tárgyakon lévõ kis fül, mely a nyakbaakasztásra szolgált (Axboe 2001, 119). Mindkét brakteátán rúnafelirat is olvasható. Elsõ pillantásra az ábrázolás teljesen hasonlónak tûnik: egy négylábú, agancsos állatot látunk, felette egy száját nyitva tartó emberi fejet, melynek szájából egy nyelvszerû forma tör elõ; illetve mellette szvasztika-ábrázolás látható, s a rúnafelirat is ugyanott, a jobb és a bal széleken helyezkedik el (Bóna 1974, 56). Annyi a különbség, hogy a II. brakteátán a bal szélen a kisebb rúnafelirat alig látható, és a második szvasztika az állat feje alatt helyezkedik el. Az alak és az állat mindkét esetben jobb felé néz. Ezeket a brakteátákat szokták az Ódin-kultusszal összefüggésbe hozni Hauck nyomán. Az agancsos állatok általában kapcsolatban állnak az istennel, s a késõbbi ábrázolásokon is Ódin, mint lovas szerepel; de ebben a korai kontextusban még nem alakult ki nyolclábú lovának, Sleipnírnek képzete. A szájából elõtörõ forma lelke, életereje lehet, egyesek szerint így gyógyítja meg lovát, bár az ábrázolásból ez nem tûnik ki egyértelmûen. Az is elképzelhetõ, hogy az isten éppen valamilyen transzformációra készül, s ennek legelsõ fázisát ábrázolják a brakteáták. A szvasztikát jelen esetben általános szoláris szimbólumnak, s mint ilyet, szerencsehozó jellegûnek tekinthetjük. Egyedi viszont a rúnafeliratok megléte, ezeket a Debrecen környéki brakteáták legközelebbi skandináviai párhuzamain (AkarpC, Vindingland-C) nem fedezhetjük fel (Hauck 1975, 50–51). A rúnafelirat mindkét esetben azonos: tualelt lni (?), amely kifejezés pontos feloldása mindmáig megoldatlan. Düwel szerint elképzelhetõ, hogy ez egy anagramma, vagyis a betûk és/vagy a szótagok felcserélhetõek (Düwel 1997a, 35; MacLeod és Mees 2006, 92. Hasonló brakteáta-feliratok: Slipshavn-B, Maglemose I-A, Raum Tronder-B, Kongsvad A), s így a bizonyítottan kultikus jelentõségû alu, lau, lua szavak valamelyikét fedezhetjük itt fel. Az alu számtalan helyen elõforduló szakrális kifejezés, jelentése „boldogság”, „szerencse”, de összefüggésbe hozható a sörrel is, mint eksztázist kiváltó szubsztanciával, melynek a germán mitológiában különös jelentõsége van (Makaev 1996, 101). Ezek a brakteáták engednek némi bepillantást a gepidák skandináviai kapcsolataiba, nagy valószínûséggel egy Dél-Svédországban mûködõ mûhelyben
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 105
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA.
105
7–8. ábra / Fig 7–8. Debrecen
készültek (Bóna 1974, 56). Arany brakteáták nagy számban készültek az 5. század második fele és a 6. század közötti idõszakban, az ún. brakteátaperiódusban (Looijenga 1997, 23). Irod.: Axboe 1978; Axboe 1982, 86; Bóna: 1974, 56; Düwel 1997, 35; Gallina 1999, 97; Hunokgepidák-langobardok 1993, 78; MacLeod és Mees 2006, 92; Pesch 2007, 34. Rúnafeliratos csontfésû Kengyelrõl (Vígh-tanya, 4. pont) 6. sz. középsõ harmada, gepida 1992-ben Cseh János négy gepida házat tárt fel a Kengyel-part II. lelõhelytõl nem messze. A házak mellett gödrök is elõkerültek. A leletanyag általánosnak volt mondható, egy-két kuriózum – például a jelenleg vizsgált rúnás fésû – kivételével. Ez egy kétsoros csontfésû, szabályos téglalap formájú, hiányosan fogazott, lemezsora eredetileg öt darabból állt. Összesen négy vasszegecs üti át. A lécek egyike sima, a másik dupla, poncolt árkádsorral és kerettel díszítve. A merevítõ agancstag bal oldalán, két vasszegecs között három bekarcolt rúna található: D B A, azaz hangértékük D, B, A. A rúnák jól láthatóak, tisztán kivehetõek. Hossza: 11,5 cm, szélessége: 5,3 cm. A fésûk mindig is nagyon személyes használati tárgy szerepét töltötték be a germánoknál, a temetkezésekbõl is igen sok került elõ. Így nem csoda, ha a fenti fésû tulajdonosa még inkább
perszonalizálni szerette volna saját példányát. A személynevekkel, és egyéb feliratokkal díszített fésûk másutt is elõfordulnak. A legelsõ rúnafeliratok is személyes tárgyakon maradtak fent. Az egyik legkorábbi rúnikus emlék, a 160 körülre datált Vimose-i leletbõl elõkerült fésûn a harja felirat olvasható, ami talán személynév, esetleg a „harcos” szót jelenti, de az sem lehetetlen, hogy egyszerûen „fésût” jelent. Erre máshonnan is akad példa: Oostumnál és Toornverdnél (Frízia) két csontfésût találtak kabu, kobu; azaz „fésû” felirattal (Page 1995, 19). A setre-i csontfésû (Norvégia, 6–7. sz.) egy komplett, többsoros mágikus formulát tartalmaz (Düwel–McKinnel–Simek 2004, 53). A fenti három betût elég nehéz értelmezni, s mivel ilyen kifejezés a korai germán nyelvekbõl (pl. gót) nem ismert, ezért nagyon valószínû, hogy itt a tulajdonos neve, vagy annak valamilyen formája szerepel a fésûn. A másik eshetõség, hogy az egyes betûk, mint jelentésfelidézõ ideogrammák szerepelnek, de más esetektõl eltérõen, itt egyetlen tisztán értelmezhetõ kifejezés sem segíti a teljes kontextus rekonstruálását. Maga a tárgy alapfunkciója szerint köznapi használatra való, ám bizonyos értelemben amulettnek is tartható, hiszen a személyes tárgyakon való tulajdonneveknek köze lehet a névmágiához. Irod.: Cseh 1997; Cseh 1998; Cseh 1999, 68., 8. kép; A gepidák 1999, 151., Kat. 222;
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 106
TÓTH ANDRÁS
106
9. ábra / Fig. 9. Kengyel–Vígh tanya
A fenti példákból látható, hogy a rúnafeliratok funkciója az volt, hogy személyes, akár köznapi tárgyakat még inkább személyesebbé tegyenek, vagy akár a szakralitás síkjára helyezzenek, mágikus funkcióval lássanak el. Mint ahogy arról a bevezetõ szakaszban szó esett, a rúnák önmagukban is mágikus jeleknek tekinthetõek, így periódusunkba tartozó egyetlen rúnafeliratról sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy nem volt valamilyen mágikus funkciójuk, már csak azért sem, mert Kr.u. 100-800 között a germán népek körében az írásbeliség limitált voltánál fogva teljesen más volt az ehhez való hozzáállás, mint a literátusabb kultúrák esetében. A profán, vagy annak tûnõ feliratok esetében is felmerül annak lehetõsége, hogy ezeknek köze lehet a névmágiához, betû/jelmágiához; mint a teljes, minden síkot felölelõ birtokbavétel eszközéhez,
esetleg ennek egy kevésbé értett, „népi” rétegéhez és alkalmazásához. Sok esetben ezen tárgyak viselete összefügg az amulettviselés szokásával, ez például a brakteáták esetében egyértelmûen megfigyelhetõ. Az amulettek nagy számban elsõsorban nõi-, illetve gyermeksírokban fordulnak elõ, a férfiakra kevésbé jellemzõ, de pont a rúnikus tárgyak képezik azt a csoportot, ahol ez mégis megfigyelhetõ. Ezek elsõsorban hadi felszerelés, öltözet díszítésére szolgálnak, s nem különálló tárgyként funkcionálnak. A harcosok sokszor gazdagon díszített csatjának talán önmagában is amulettfunkciója lehetett, másodlagosan mindenképpen. Az amulettek leginkább két területen fejtik ki hatásukat: védelem és termékenység. A rúnaírás, vésés gyakorlata mindenképpen maszkulin jellegû, ennek patrónusa Ódin, a késõbbi, viking korból fennmaradt rúnamester-feliratok is a legtöbb esetben férfiakhoz kötõdnek. Ugyan a bezenye-papréti fibulák nõi sírból kerültek elõ, de a maszkulinitás, a férfierõ, igen erõs protektív hatással bírhatott, az ilyen jellegû amulett viselõje speciális védelemben részesült, mintegy „felruházódott” egy ilyesfajta erõvel az alapvetõen androcentrikus germán társadalomban. Tehát a fentebb elemzett tárgyakból kiindulva is megállapítható, hogy a germánok körében jelen volt a mágikus operációnak az a formája, amelyet alfabetikus mágiának, avagy jel- és/vagy betûmágiának nevezhetünk, és az ilyen jellegû tárgyak amulettként is funkcionálhattak, vagy legalábbis másodlagos amulettkarakterrel rendelkezhettek.
Irodalom A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. (Die Gepiden. Ein frühmittelalterliches germanisches Königreich auf den grossen ungarisches Tiefebene). 1999. Gyulai Katalógusok 7. Gyula. Antonsen, E. H. 1980. Den aeldre futhark: En gudernes gave eller et hverdags-alfabet? Maal og Minne.1980, 129–143. Axboe, M. 1978. Ein C-Brakteat aus Ungarn. Acta Archaeologica Kobenhavn. 49. 1978, 198–203. Axboe, M. 1982. The Scandinavian gold bracteates. Acta Archaeologica Kobenhavn. 52, 1–87. Axboe, M. 2001. Amulet pendants and a darkened sun. On the function of the gold bracteates and a possible motivation for the large gold hoards. In: Roman Gold. KVHAA Konferenser 51, Stockholm, 119–136. Bernáth I. 2005. Skandináv mitológia. Budapest.
Bóna, I. 1956. Die Langobarden in Ungarn. Die Gräbelfelder von Várpalota und Bezenye. ActaArchHung. 7. 1956, 183–244. Bóna I. 1974. A középkor hajnala. Budapest. Bóna I. 2001. Befejezõ ásatás a bezenyei langobard temetõben. Arrabona, 39, 189–212. Cseh J. 1997. Ahogyan egy rúnafeliratos gepida csontfésû elõkerült. Falufigyelõ 8. évf. 11–12. sz., 8–9. Cseh J. 1998. Rúnafeliratos gepida csontfésû töredéke. Múzeumi Krónika V/1., 2. Cseh J. 1999. Kutatások gepida települések régészeti nyomai után Kengyel területén (19901995). In: A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. (Die Gepiden. Ein frühmittelalterliches germanisches Königreich auf den grossen ungarisches Tiefebene). Gyulai Katalógusok 7. Gyula, 59–75.
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 107
RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA.
Düwel, K. 1992. Runes als magische zeichen. In: Das Buch als magisches und als repräsentationsobjekt. Wiesbaden, 87–100. Düwel, K. 1997a Runenzeichen und magische Runeninschriften. In: Runor och ABC. Elva föreläsningar fran ett symposium i Stockholm varen 1995. Stockholm, 23–42. Düwel, K. 1997b Frühe Schriftkultur bei den Barbaren. Germanische Runen, lateinische Inschriften. In: Fuchs, Karlheinz-Kempa, Martin-Redies, Rainer (Eds.) Die Alamannen. Stuttgart, 491–498. Düwel, K., McKinnel, J., Simek, R. 2004. Runes, magic and religion. A sourcebook. Studia Medievalia Septentrionalia 10. Wien. Elliott, R. V. W. 1959. Runes. An introduction. Manchester. Fischer, S. 2005. Roman Imperialism and Runic Literacy. The Westernization of Northern Europe (150–800 AD.) Aun 33, Uppsala. Flowers, S. E. 1986. Runes and magic. Magical formulaic elements in the older runic tradition. Michigan Germanic Studies I. Flowers, S. E. 2006. How to do things with runes: a semiotic approach to operative communication. In: Stoklund, M., Nielsen, M.L., Holmberg, B., FellowJensen, G. (Eds.) Runes and their secrets. Studies in runology. University of Copenhagen, 65–81. Gallina Zs. 1999. A gepidák hitvilága. In: A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. (Die Gepiden. Ein frühmittelalterliches germanisches Königreich auf den grossen ungarisches Tiefebene). Gyulai Katalógusok 7. Gyula, 91–107. Gáspár D. 2006. Pannonia régészete. Debrecen. Hauck, K. 1975. Zur Ikonologie der Goldbrakteaten VII: Kontext-Ikonographie. München. Höfler, O. 1966. Die Runenschriften in Alteren Futhark. Göttingische Gelehrte Anzeigen, 222, 110–122. Hunok-Gepidák-Langobardok.1993. Bóna, I. – Cseh, J. (Eds.) Budapest. Hutterer M. 1986. A germán nyelvek. Budapest. Jansson, S. B. F. 1987. Runes in Sweden. Stockholm. Kiss, A. 1980. Germanische Funde von Szabadbattyán aus dem 5. Jahrhundert. Alba Regia, 18, 105–113. Klingenberg, H. 1973. Runenschrift-Schriftdenken-Runeninschriften. Heidelberg. Krause, W. 1962. Der Inschrift der Runenspange von Aquincum. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae XIV, 439–444.
107
Looijenga, J. H. 1997. Runes around the North sea and on the continent AD. 150-700. Texts and content. University of Groningen. (http:/dissertations.ub.rug.nl/faculties/arts/1997/j.h.looijenga/) MacLeod, M., Mees, M. B. 2006. Runic amulets and magic objects. Woodbridge. Makaev, E. A. 1996. The language of the oldest runic inscription. A linguistic and historical-philological analysis. Moltke, E. 1985. Runes and their origin, Denmark and elsewhere. Koppenhága. Nagy M. 1993. Óbuda a népvándorlás korban. Budapest régiségei. XXX, 353–395. Nedoma, R. 1995. Zur Problematik der Deutung älter Runeninschriften -kultisch, magisch oder profan? In: Nowak, S. (Ed.) Runeninschriften als Quellen interdisziplinärer Forschung: Abhandlingen des Vierten Internationalen Symposium über Runen und Runeninschriften in Göttingen vom 4.–9. August 1995. 1998, 24–54. Page, R. I. 1995. Anglo-Saxon runes and magic. In: Runes and runic inscriptions: Collected essays on Anglo-Saxon and Viking runes. Woodbridge, 105–126. Pesch, A. 2007. Die Goldbrakteaten der Völkerwanderungszeit-Thema und Variation. Die Formularfamilien des Bolddarstellung. Polomé, E. 1991. The names of the runes. In: Old English Runes and their continental background. Heidelberg, 421–438. Prohászka P. 2004. Az osztropatakai vandál királysír. Esztergom. Salamon Á., Barkóczi L. 1971. Bestattungen von Csákvár aus dem Ende des 4. und dem Anfang des 5. Jahrhunderts. Alba Regia XI, 35–80. Stoklund, M. 2008. Runes. In: Jean-Jacques Aillagon (Ed.) Rome and the Barbarians. The birth of a new world. Milano. Thompson, C. W. 1988. Runes. In: Dictionary of the Middle Ages Vol. 10. New York, 554–558. Tacitus Germania. 1998. Tacitus összes mûvei. (transl. Borzsák, I.) Szeged. Werner, J. 1935. Die Runenfibel von Bad Ems, Hessen-Nassau. Germania, 19, 329–333. Werner, J. 1966. Das Aufkommen von Bild und Schrift in Nordeuropa. München. Wimmer, L. F. A. 1893. A bezenyei runás fibulák. (különnyomat) Zeiten, M. K. 1997. Amulets and amulet use in Viking Age Denmark. Acta Archaeologica Kobenhavn, 1–74.
08_toth.qxd
2012.07.30.
15:27
Page 108
ANDRÁS TÓTH
108
RUNIC ARTEFACTS FROM HUNGARY EXAMPLES ON THE MAGICAL USAGE OF THE RUNIC SCRIPT BY ANDRÁS
In this paper I intend to study a group of archaeological finds with runic inscriptions. First, I compiled a catalogue of the artefacts, which database contains information on the find circumstances, the analysis of the script, the wider context of the find, its parallels, and the scholarly literature on the item. In the introduction the origins of the earliest Germanic letters, the runes are discussed, as part of the general grammatical studies, and those theories, which aimed at explaining the origins of runic script. Among these hypotheses, the Latin origin seems to be apparent, as the Roman-German cultural interactions are confirmed by various examples in relation to writing. The original basic meaning of the word „rune” is „magical”, „mystery”, which itself suggest that these signs were surely connected with some transcendental conception. However, there are two basic characters among rune-scholars (’sceptic’ and ’imaginative’, which two categories are the secular and sacral intentions of the rune’s development), it is beyond doubt that the runes had a basic and proven sacral-magical function. The earliest mention of the supposed magical use of the runes is the account of Tacitus from the first century AD. There was also a mythological background for the invention of runes in the German mythology: the head of the Germanic pantheon, Ódin-Wotan discovered the runes when he was hung from the world tree for nine days. Further on I believe that it is essential to clarify the definition of magic, both as a subcategory of comparative religion studies, and in the context of script history, as alphabetical magic. The division of magic and religion is of course very problematic, and in some historic periods seem to be useless. In the present discussion, I took the model of Stephen Flowers as a basis, and I interpreted the inscriptions after his scheme. This
TÓTH
semantic model is a communication process, whose indirect object can be a supernatural being, an event etc., and its subject might be a human being, who, either by his strength of will or with the help of an applied rite, tries to influence the subjective or objective reality. In case of runic inscriptions, this technique is completed by regularly repeated operative formulas; and in fact the runes themselves were to map certain pieces or forces of reality. After giving an indispensable overview on the theoretical basics of rune studies, I review the individual finds, and analyse the archaeological material on the basis of the classification described in previous scholarly studies. In the present paper, I analyze all in all nine artefacts (two fibulas from Bezenye-Paprét, one silver fibula from Aquincum, one silver buckle from Szabadbattyán, two fibulas Csákvár, two bracteates from the Debrecen environs, a bone comb from Kengyel-Vígh tanya). My survey aims at giving a short introduction to the rune studies, which is inadequately presented in Hungarian scholarship, to put the objects into the context of international classification, and complete the information, for example in relation to their function. In my opinion, the runic script personalize the artefact, moreover, elevates it to a sacral level, by transforming it an amulet, at least as its secondary function. There are two major effects of amulets: protection from the harmful forces and winning over the beneficial powers, such in case of fertility. The practice of runic script is of mainly masculine character, with its patron Ódin-Wotan, as masculinity was considered to be protective force, however, there could have been female rune masters as well, as the examples shown in this in the paper denotes.
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 109
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
109
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN – A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE CSIKY GERGELY MTA Régészeti Intézete H-1014 Budapest, Úri utca 49.
[email protected] A tanulmány az OTKA 72636 témaszámú, „Bizánc Közép- és Kelet-Európában” címû NK projektjének támogatásával készült
1. A germán kontinuitás elmélete az avar kor régészetében Az avar régészet egyik legfontosabb kérdése a dunántúli germán (gepida) kontinuitás. Bizonyos elméletek szerint a kora avar korban a Dunántúlt (a korábbi Pannonia provinciát) germán (Erdélyben: Bóna 1978, 123–170; Bóna 1986a, 162–164; Horedt 1985, 164–168; Harhoiu 2001, 110–120; Bârzu és Harhoiu 2008, 513–578; a Dunántúlon: Kiss 1979, 185–191; 1987, 203–278; 1992, 35–134; 1999/2000, 359–365; 1996; 2001; kritikájára: Bálint 1995, 309–310; Vida 1999a; 1996, 107–112; 1999/2000, 367–377; 1995, 221–295; 1999b, 563–574.) és romanizált (Kiss 1966, 81–123; Kovrig 1958; 1960; Kiss 1965; 1968; Bálint 1995; Bierbrauer 2005, 67–82; Vida 2002, 179–209; 2004, 435–442; 2009, 233–259) népesség telepítette be. Ez a feltételezés elsõsorban a temetkezések régészeti leletanyagának vizsgálatán alapult, azon belül fõleg bizonyos lelettípusok elterjedésének elemzésén. A kérdés elõször a környei temetõvel kapcsolatban merült fel, ahol a temetõt publikáló Erdélyi István és Salamon Ágnes az úgynevezett garnizonelméletet fejlesztette ki. Eszerint a temetõ a 6. század elsõ felére, tehát az avar bevándorlás elõtti idõszakra datálható, és a közeli késõantik erõd kevert (bizánci, germán és nomád) lakossága használta azt (Salamon és Erdélyi 1971, 70–71). Ma már világos, hogy a lelõhelyet félredatálták, és azt csak a 6. század második felétõl kezdték használni (a Környe-vitáról: Tomka 1973, 227–231; kronológiai helyesbítések: Bóna 1971, 300; Bott 1976, 201–280; Ambroz 1973, 289–294; Martin 1973, 110–112). Kiss Attila az avar kor kutatását a germán régészet nézõpontjából tanulmányozta, ráadásul elsõ munkahelye a pécsi Janus Pannonius Múzeum volt, ahol
sok lehetõsége volt avar kori sírokból származó meroving eredetû tárgyak tanulmányozására (Kiss 1977). A kölkedi temetõ ásatása 1970 és 1993 között az érdeklõdését az Avar Kaganátus germán lakossága felé fordította, mivel már a lelõhely elõzetes jelentéseiben azt avar kori germánként interpretálta (Kiss 1979, 185–191). A késõbbiekben Kiss Attila elmélete szerint a dunántúli kora avar temetõkben az avar kagán által áttelepített alföldi gepida lakosság leszármazottai fedezhetõk fel (Kiss 1987, 203–278; 1992, 35–134; 1996; 2001; 1999/2000, 359–365). Etnikus interpretációjához Kiss többek között egyes fegyvertípusok (Kiss 1962 óta foglalkozott a szerzõ fegyverek vizsgálatával; az elterjedési térképek elemzését 1985, 218–379. tanulmányában is használta): spathak (Kiss 1992, 51, 65. Liste 1; 1996, 317, Liste 33), pajzsdudorok (1992, 51–52, 66. Liste 3; 1996, 318., Liste 36), bárdok (1996, 318, Liste 35) és köpûs levél alakú nyílcsúcsok (1992, 52, 67. Liste 5; 1996, 317, Liste 34) elterjedését vizsgálta, de csak különálló tárgyakat vizsgált és figyelmen kívül hagyta azok kontextusát és kombinációit. Az utóbbi idõben elõtérbe kerültek a komplexebb vizsgálatok, amelyek a viseleti és a sírba helyezési módot is vizsgálják (Vida 1999a; 1996, 107–112; 1999/2000, 367–377; 1995, 221–295; 1999b, 563–574.), erre jó példa a spathaövek vizsgálata (Vida 2000, 161–175) is. Az ilyen jellegû elemzésekkel már szorosabb kapcsolatokra lehet fényt deríteni. Elõadásomban a kora avar kori ún. Dunántúl-jelenséggel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni, ami öt kelet-dunántúli (Baranya, Fejér, Komárom-Esztergom és Tolna megyék) temetõ – Budakalász-Dunapart (Erdélyi István (1951–1973), Pásztor Adrienn és Vida Tivadar (1987–1992) pub-
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 110
110
likálatlan ásatása. Ez úton szeretnék köszönetet mondani az ásatóknak, hogy tanulmányozhattam a lelõhely fegyvereit.), Csákberény-Orondpuszta (Marosi Arnold és László Gyula (1936–1939) publikálatlan ásatása. Köszönetet mondok Szentpéteri Józsefnek a temetõ leletanyagának – elsõsorban fegyvereinek – tanulmányozásáért.), Kölked-Feketekapu A és B (Kiss Attila ásatása (1970–1993), aki mindkét temetõt publikálta (Kiss 1996; 2001). Hálával tartozom Garam Évának és Hajnal Zsuzsannának, akik lehetõvé tették a lelõhely és a környei temetõ tanulmányozását a Magyar Nemzeti Múzeumban), Környe (Salamon Ágnes és Erdélyi István ásatása (1954–1955) és publikációja (1971)) és Szekszárd-Bogyiszlói út (Rosner Gyula ásatása (1974–1984) és publikációja (1999)) – fegyverkombinációinak az elemzésén alapul (1. ábra). Fõ kérdésem tehát nem az, hogy az említett temetõk lakossága germán volt-e vagy nem, hanem hogy a fegyverek sírba helyezésének szokása és ezen keresztül a fegyverzetük mennyiben feleltethetõ meg a kárpát-medencei germán temetõkének és a korabeli közép-európai meroving temetõk fegyvermellékletadási szokásainak.
1. ábra A vizsgált lelõhelyek elterjedése Fig. 1. The distribution of the sites mentioned in the paper
CSIKY GERGELY
2. Módszertan: a fegyverkombinációk és a társadalom vizsgálata a kora középkori régészetben A vizsgálat eredményeit közvetlenül az alkalmazott módszer határozza meg, így nem haszontalan ennek rövid áttekintése. Minden, a fegyverkombinációkkal kapcsolatos vizsgálat elõfeltételezése az, hogy a sírba helyezett fegyverek száma és kombinációja valamilyen jelentéssel bír: tükrözi az elhunyt eredeti fegyverzetét és/vagy következtetéseket vonhatunk le belõle az elhunyt társadalmi helyzetére vonatkozóan is. Az ilyen jellegû vizsgálatok a temetkezések régészetén (burial archaeology) belül folynak, így feltételük az azonos temetkezési rítus, a zárt egységek vizsgálata és azok összehasonlítása, és az adott lelõhely teljes ismerete. A fegyverkombinációk vizsgálata mindig a német régészeti kutatások fókuszában volt a Ludwig Lindenschmidt (1880–1889) által alapított meroving régészet kezdeteitõl fogva. Számos tanulmány próbálta megteremteni a fegyvermellékletadás értelmezésének elméleti kereteit. A fegyvereket és azok kombinációit gyakran használták a jogi státusz azonosítására a temetkezések és a
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 111
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN – A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
korai germán törvények kombinált elemzésével. Az általános feltételezés szerint a spatha a szabad, teljes jogú férfi jele volt, a sax vagy a lándzsa a félszabadé, míg a fegyver nélkül eltemetettek szolgák voltak (Veeck 1926; Stoll 1939). Az elmélet, miszerint a sírban elhelyezett fegyverek kombinációja közvetlenül tükrözi a társadalmi hierarchiát, a fegyverzetet vagy valamilyen etnikumhoz való tartozást, változatlan maradt egészen Heiko Steuer tanulmányáig, aki elõször mutatott rá a mellékletadás nem társadalmi faktoraira. Õ azt hangsúlyozta, hogy a sírmellékletek utalhatnak a halott anyagi, vagy közvetve a társadalmi helyzetére, de csak nagyon közvetett módon vagy egyáltalán nem a társadalomban betöltött jogi helyzetére (Steuer 1968, 18–81). Több példát mutatott arra, hogy a szolgák és a fegyverhordozók is viselhettek fegyvert (Steuer 1968, 37). Steuer még hitt abban, hogy a sírmellékletek a harcos eredeti fegyverzetét tükrözik, és ebbõl az elõfeltételezésbõl kiindulva vázolta fel a koraközépkori fegyverzet és hadviselés történetét fõleg sírrégészetre támaszkodva (Steuer 1970, 348–383). Jelentõs változások történtek Heinrich Härke tevékenységével, aki a kontinentális és az angolszász módszerek kombinálására törekedve próbálta jobban megérteni a koraközépkori angolszász fegyveres sírok jelentését (Härke 1992). A kutató a sírokba temetett fegyverek szimbolikus értékét hangsúlyozta (Härke 1997, 119–127), és azt, hogy a fegyverek önmagukban nem utalnak arra, hogy az eltemetett harcos volt. A fegyvermellékletadás számos további okát hangsúlyozta, mint az elhalálozási életkor, a társadalmi szerep és a tárgy szimbolikus értéke, valamint a társadalom harcos ideológiája (Härke 1992, 192–195). Fontos hangsúlyozni, hogy a sírmellékletek egy tudatos választás eredményei voltak, és nem véletlenül kerültek földbe (Härke 1993, 141–146). Sajnos e tárgyak komplex és sokrétû jelentésének nagy része megközelíthetetlen a mai kutató számára. Egy másfajta megközelítés a férfisírok fegyverkombinációiból közvetlenül az egykori fegyverzetre és nem a társadalmi hierarchiára következtet. Így Frank Siegmund funkcionális kombinációkat különített el, hogy a fegyverek alapján különbözõ harcmodorokra (közel- és távolharc, gyalogos vagy lovas harc), és ezáltal az elhunytak etnikumára (alemann vagy frank) következtessen (Siegmund 2000, 177–194), míg Robert Reiß a közel- és távolharci fegyverek arányát vizsgálta különbözõ meroving kori temetõk sírjaiban elhelyezett fegyverek kombinációja alapján (Reiß 2007, 211–244).
111
A fenti elméletek és módszerek nehezen alkalmazhatók az avar régészetre részben a magyar régészetelmélet viszonylagos izoláltsága miatt, másrészt mert a hazai kutatásban más elméleteket fejlesztettek ki, mint László Gyula néprajzi ihletésû iskolája. László Gyula már a ’30-as évektõl foglalkozott társadalmi kérdésekkel a kunágotai (László 1938, 55–86; László 1950, 31–33) és bócsai (László 1955, 235) kapcsán, de fegyverkombinációkkal vagy fegyverzettel nem foglalkozott. Tanítványa, Szentpéteri József elõször használta a fegyverkombinációkat az övveretekkel és a lovastemetkezések vizsgálatával együtt a társadalmi hierarchia vizsgálatára kvantitatív-statisztikai módszerek alkalmazásával (Szentpéteri 1985, 79–110; 1986, 147–184; 1993, 165–246; 1994, 231–306). Jozef Zábojník pedig hasonló módszerekkel az északi peremvidék fegyveres, lovas és övgarnitúrás férfisírjait gyûjtötte össze, és vont le belõlük következtetéseket az avar társadalomra (Zábojník 1995, 205–336). 3. Az avar kori fegyvermellékelés szokásának általános képe Tanulmányomban következõ kérdésekre kívánok választ adni: 1. A kora avar kori kelet-dunántúli temetõk fegyverkombinációi mennyiben azonosíthatóak az avar fegyverzetrõl alkotott képünkkel? 2. E temetõk fegyverkombinációi hasonlóak-e a korábbi gepida és langobard lelõhelyek fegyverzetéhez, illetve a korabeli meroving (alemann, frank, bajor) temetõkéhez? Ezen kérdések tisztázásához fontos viszonyítási alapként az általános kép felvázolása. A továbbiakban az általam közelebbrõl vizsgált szúró- és a vágófegyverekefegyverekkel kapcsolatban kívánok általános következtetéseket levonni. A fegyverek ez a két kategóriája viszonylag ritka leletek a korszakban. Az avar korból származó több mint 60.000 sírhoz (a becslésekhez lásd: ADAM 13; Bóna 1988, 437; Vida 2003, Langó 2007, 188) képest az elõkerült szúró- és vágófegyverek aránya nagyon alacsony, kevesebb mint 2% (vagy a férfisírok 5%). (Összesen 672 vágófegyver és 578 lándzsa ismert az Avar-kori Kárpát-medencébõl.) A fegyverek számának csökkenése az avar korban általános jelenség, és ez a közelharci fegyverekre is igaz, így a kora avar korból jóval több fegyver (274 vágófegyver) került elõ, mint a késõ avar korból (184 vágófegyver). (2. ábra) Ugyanakkor a közép avar korból elõkerült lándzsák nagyon alacsony száma (39 db, szemben a kora avar kori 308 példánnyal) arra figyelmeztethet bennünket, hogy a
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 112
112
2. ábra Az avar kori vágó- és szúrófegyverek kronológiai megoszlása Fig. 2. The chronological distribution of Avarian Age thrusting and cutting weapons Jelmagyarázat/Legend: 1. kora avar/early Avar, 2. közép avar/middle Avar, 3. késõ avar/late Avar, 4. vágófegyverek/thrusting weapons, 5. szúrófegyverek/cutting weapons
CSIKY GERGELY
4. ábra Fegyverfajták eloszlása Kölked-Feketekapu A temetõben Fig. 4. The distribution of weapon-types in the Kölked-Feketekapu A cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. nyílcsúcs/arrowhead, 2. íjcsont/bow plates, 3. lándzsa/spear, 4. kard/sword, 5. sax/sax (seax), 6. bárd/cleaver, 7. pajzsdudor/shield boss
3. ábra Fegyveres sírok aránya a férfisírokon belül a Kölked-Feketekapu A temetõben Fig. 3. The proportion of graves with weapons among the male burials in the Kölked-Feketekapu A cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. fegyveres/with weapon, 2. fegyvertelen/without weapon
5. ábra Fegyveres sírok aránya a Kölked-Feketekapui B temetõ avar kori férfisírjaiban Fig. 5. The proportion of graves with weapons among the male burials in the Kölked-Feketekapu B cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. fegyveres/with weapon, 2. fegyvertelen/without weapon
statisztikákkal szemben óvatosak legyünk, és azok nem feltétlenül az egykori valóságot, hanem a deponálási szokásokat és/vagy a kutatási helyzetet tükrözik. Ez a két fegyvertípus csak nagyon ritkán került elõ közös sírból, összesen 53 olyan avar kori sír ismert, ahol kard és lándzsa egyaránt elõfordult. Ráadásul ennek elõfordulásában bizonyos aránytalanságok is elõfordulnak, így ez gyakoribb a kora avar kori Dunántúlon (20) és a késõ avar korban a kaganátus északi peremvidékén. Ez elõzõ a korabeli germán (meroving) fegyverkombinációkra is jellemzõ, míg a késõi esetekben ez a kombináció jellemzõen lovassírokból kerül elõ. A lándzsák sírba helyezése a lovas- (160 eset, 28%) és lótemetkezésekkel (126 eset, 22%) mutat jelen-
tõs összefüggést, vagyis az ismert avar kori lándzsák több mint fele (60%) lovak mellõl került elõ. Ez a két sírtípus kronológiai különbségre is utal, mivel a legtöbb lándzsát tartalmazó lósír (84,9%) a kora avar korra datálható (a többségük a Dunántúlról származik) (Rosner 1975–76, 79–109), míg a hasonló késõ avar kori sírok fõleg a Tisza középsõ folyásának vidékérõl (Tiszafüred) származnak (Garam 1987, 65–125, Garam 1995, 171–172., újabban errõl: Makoldi 2008, 127–132). Ugyanakkor a lándzsát tartalmazó lovas sírok nagyobb része (96 eset, 60%) a késõ avar korra datálható, bár kisebb arányban a kora avar kori Dunántúlról is ismeretek. A fent említettek alapján evidens, hogy a kora avar kori Dunántúlon jellemzõ volt a közelharci fegy-
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 113
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN – A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
113
verek viszonylag magas száma, és a kard és lándzsa kombinációja itt volt a leggyakoribb. A lándzsák száma nagyon magas, de gyakran lósírokból kerültek elõ. 4. Fegyverkombinációk és fegyverzet a kora avar kori Kelet-Dunántúlon Az elemzéshez használt öt temetõ mindegyike fõleg a kora avar korra datálható (a késõbbi temetkezéseket nem veszem figyelembe). Sajnos Környe kivételével egyik temetõrõl sem készült antropológiai elemzés, így a korcsoportok vizsgálata lehetetlen, és a férfi és a nõi sírok elválasztása csak a sírmellékletek alapján volt lehetséges. A Kölked-Feketekapu A temetõ 683 sírjából 65 (9,5%) sírban találtak fegyvereket, amelyek közül 4 önálló lósír (A-22. sír: Kiss 1996, 26, Taf. 23; 405. sír: 1996, 113, Abb. 20, Taf. 78; 474. sír: 1996, 127, Abb. 20, Taf. 86; 480. sír: 1996, 129, Abb. 20, Taf. 87), 2 nõi és egy gyereksír volt. Összesen 58 fegyveres férfisírt találtak a temetõben, tehát a férfisírok egyharmada volt fegyveres (3. ábra). 23 sírban csak az íjászfelszerelés elemeit találták, fõleg nyílcsúcsokat (Kiss 1996, 235), a leggyakoribb közelharci fegyver a lándzsa volt, amit a temetõ 27 sírjában találtak (Kiss 1996, 233). A kardok is gyakori leletek, 13 temetkezésben helyezték el azokat (Kiss 1996, 228–233). A temetõ 23 sírjában csak távolharci fegyverek fordultak elõ, 16 sírjában csak közelharci fegyverek voltak, míg 19 temetkezésben mindkettõ elõfordult. (4. ábra) A Kölked-Feketekapu B temetõ csak 30 kora avar kori (V, VII, IX és XIIb sírcsoportok: Kiss 2001, 393) férfisírt tartalmazott, amelybõl 7 (23%) volt fegyveres. (5. ábra) A 18 lósírból csak kettõben voltak fegyverek, a 135. sírban nyílcsúcsok (Kiss 2001, 67–68, Taf. 40–42), a 209.-ben pedig egy tegez, íj csontmerevítése volt található (Kiss 2001, 93–94, Taf. 61–63). A férfisírok közül négyet spathaval (kétélû karddal) együtt temettek el (B 82. (Kiss 2001, 27–28, II. Taf. 28.), 132. (65–66, Taf. 41.), 336. (115–117, Taf. 75.) és 470. sírok (152–153, Taf. 86.), hármat nyílhegyekkel (B 80. (25–26, Taf. 26.), 336. (115–117, Taf. 75.) és 470. sírok (152–153, Taf. 86.) és hármat lándzsával (B 80. (25–26, Taf. 26/2.), 82. (28, II. 42, Taf. 28/9.) és 443. sírok (141–142, Taf. 82/4). Fontos különbség az A temetõhöz képest, hogy a temetõ összes kora avar kori fegyveres sírja tartalmazott közelharci fegyvereket. A környei temetõ 50 férfisírjából 35 volt fegyveres, 5 lósírban helyeztek el lándzsát (43. (Sala-
6. ábra Fegyveres sírok aránya a férfisírokon belül a környei temetõben Fig. 6. The proportion of graves with weapons among the male burials in the Környe cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. fegyveres/with weapon, 2. fegyvertelen/without weapon
7. ábra Fegyverfajták eloszlása a környei temetõben Fig. 7. The distribution of weapon-types in the Környe cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. nyílcsúcs/arrowhead, 2. íjcsont/bow plates, 3. lándzsa/spear, 4. kard/sword, 5. balta/axe, 6. pajzs/shield, 7. páncél/armour
mon–Erdélyi 1971, 17–18, Taf. 5.); 90. (22, Taf. 15.), 104. (24, Taf. 18), 124 (26, Taf. 124.), 129. (27, 56, 100: Taf. 22/1, 135, Taf. XVIII/5.), egy nõi sírban pedig páncélt találtak. A férfisírok kétharmadában találtak fegyvert. (6. ábra) Az említett nõi sírban láncpáncél és lemezpáncél töredékeket találtak, de ezek amulettkarakterrel rendelkezhettek. A leggyakoribb fegyver a nyílcsúcs volt, összesen 21 sírban (65,6%) találtak nyílcsúcsot (Salamon–Erdélyi 1971, 51.), ezek közül 12 (37,5%) nem tartalmazott közelharci fegyvert. Összesen 13 kardot tártak fel a temetõben, ezek közül a legtöbb spatha (8. (Salamon és Erdélyi 1971, 14–15., Taf. 32/6.), 16. (15., Taf. 2. sword: Taf. 32/5.), 44. (18, Taf. 32/7.), 50. (18, Taf. 33/1.), 66. (20, Taf. 33/4.), 97. (23, Taf. 33/5.), 100. (23–24, Taf. 33/2.) és hat
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 114
114
8. ábra Fegyveres sírok aránya a férfisírokon belül a szekszárdi temetõben Fig. 8. The proportion of graves with weapons among the male burials in the Szekszárd cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. fegyveres/with weapon, 2. fegyvertelen/without weapon
9. ábra Fegyverfajták eloszlása a Szekszárd-Bogyiszlói úti temetõben Fig. 9. The distribution of weapon-types in the Szekszárd-Bogyiszlói út cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. nyílcsúcs/arrowhead, 2. íjcsont/bow plates, 3. lándzsa/spear, 4. kard/sword, 5. pajzsdudor/shield boss
10. ábra Fegyveres sírok aránya a férfisírokon belül a Csákberény-orondpusztai temetõben Fig. 10. The proportion of graves with weapons among the male burials in the Csákberény-Orondpuszta cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. fegyveres/with weapon, 2. fegyvertelen/without weapon
CSIKY GERGELY
szórványlelet (30, Taf. 33/3, 34/1–2, 34/6–8.) volt, a maradék pedig két- (75. (20, Taf. 32/1., Abb. 4/1.) és 109. sírok (24, Taf. 32/4.) és két szórványlelet (30., Taf. 34/4–5.) és egyélû kardok függesztõfülekkel (8 példány: 35. (17, Taf. 33/6., Taf. XXX/6.), 78. (21., Taf. 33/9., 12/51.), 99. (23. Taf. 32/2, Abb. 4/3.), 130. (27, Taf. 23., Taf. 33/8.), 135. (27, Taf. 33/7.) és 149 sír (29, Taf. 32/3., Abb. 4/2.) és két szórványlelet (30., Taf. 34/3, 34/9). Mind a négy pajzsdudoros sírban találtak kardot is (44. (18, Taf. 7.), 66. (20, Taf. 9.), 78. (21., Taf. 12.), de háromban íjászfelszereléssel együtt. Ez utóbbi az úgynevezett „túlfegyvverzés” (Überbewaffung: Steuer 1970, 352) esetének tûnik, mivel a nagy fapajzsok használata íjászat közben akadályozó lehet. A balták viszonylag ritkák a temetõben: csak 2 példány (125. és 147. sírok: 57.) ismert. (7. ábra) A Szekszárd-Bogyiszlói úti temetõ 786 sírjából csak 43 sírban voltak fegyverek (Rosner 1999, 123–132), ezek közül 4 lósír volt (129), 2 pedig nõi sír (mindkettõben páncéllemezek voltak: 306. (43., Taf. 21.) és 644. sírok: 82., Taf. 43.). A maradék 37 fegyveres férfisír a kora avar kori férfisíroknak nagyjából egy harmadát jelenti. (8. ábra) A leggyakoribb fegyver a nyílcsúcs volt, 27 sírban (130.) találták azt meg, ezek közül 9 csak az íjászfelszerelés elemeit tartalmazta. A 9 közelharci fegyvereket tartalmazó sírból 5 nyílcsúcsokat is tartalmazott. Csak négy (23,53%) olyan sír volt a temetõben, amiben kizárólag közelharci fegyvereket temettek el. Ezek közül leggyakoribb a lándzsa (10 férfisírból és 4 ló mellõl: 58. (17, Taf. 4/1.), 111. (23, Taf. 9/1.), 126. (25, Taf. 10/2.), 246. (37, Taf. 17/1.), 350. (48, Taf. 24/15.), 354. (49, Taf. 25/14.), 356. (51, Taf. 26/9.), 478. (65, Taf. 33/5.), 551. (72, Taf. 37/1.), 556. (73, Taf. 37/5.), 598. (76, Taf. 39/2.), 677. (85, Taf. 45/5.), 698. (87–88, Taf. 46/3.) és 754. sírok (96, Taf. 50/3.). A második leggyakoribb a spatha 5 férfisírból (16. (13, Taf. 2/15.), 216. (34, Taf. 16/11.), 356 (51.), 390 (54, Taf. 28/1.). Egyetlen sír tartalmazott pajzsdudort (760. sír (96, Taf. 50.), ami mellett semmilyen más fegyvert nem találtak. (9. ábra) A Csákberény-Orondpuszta temetõben 66 fegyveres sírt ástak ki, ez a férfisírok egy harmada. (10. ábra) A leggyakoribb fegyvermelléklet a nyíl volt, 35 sírban találták meg a vas nyílcsúcsokat (4., 10., 14., 71., 78., 89., 95., 100., 111., 150., 155., 174., 210., 211., 222., 226., 236., 245., 256., 262., 278., 280., 289., 337., 344., 365., 369., 370., 376., 377., 380., 395., 397., 398. és 451. sírok), ugyanakkor az összetett reflexíj csontmerevítéseit csak 6 sírba (111., 272., 289., 323., 344., 365. sírok) helyezték el. Csak 3 sírból (10, 86, 150, 210. sírok) kerültek
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 115
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN – A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
11. ábra Fegyverfajták eloszlása a Budakalász-dunaparti temetõben Fig. 11. The distribution of weapon-types in the Budakalász-Dunapart cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. nyílcsúcs/arrowhead, 2. íjcsont/bow plates, 3. lándzsa/spear, 4. kard/sword, 5. balta/axe, 6. pajzs/shield, 7. páncél/armour
12. ábra Fegyveres sírok aránya a férfisírokon belül a budakalászi temetõben Fig. 12. The proportion of graves with weapons among the male burials in the Budakalász cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. fegyveres/with weapon, 2. fegyvertelen/without weapon
elõ kardok a temetõben, de a legfontosabb közelharci fegyverek a lándzsák voltak: 19 példány került elõ 15 sírból (78., 84., 89., 108., 119., 141., 147., 169., 245., 247., 255., 294., 327. és 396. sírok). Fõleg lósírokból származnak (8 sír: 89B., 108B., 119., 245B., 247., 327. és 396. sírok), de elõfordultak férfisírokan is (5 sírban). A balták viszonylag ritka leletek, csak 6 példány ismert belõlük. (11. ábra) A csákberényi temetõben a közelharci fegyverek nem kombinálódtak egymással. A legtöbb fegyveres sír (32 sír, 48,5%) csak íjászfelszerelést tartalmazott, 6 sírban (9%) pedig csak közelharci fegyvereket találtak. A Budakalász-Dunaparti temetõ egyike a legnagyobb kora avar kori temetõknek. Az 1566 síros
115
temetõ 172 sírjában találtak fegyvereket, ezek közül 151 férfisír (lásd 1. melléklet). A fegyveres férfisírok az összes sír 10%-át képezik, és a férfisírok egyharmadát. (12. ábra) A leggyakoribb fegyvermelléklet a nyílcsúcsok voltak a temetõben, 105 (69,5%) sírban fordultak elõ (lásd 2. melléklet), és 11 sírban íjcsontokkal együtt kerültek elõ (17., 55., 432., 497., 522., 688., 831., 1284., 1295., 1317., 1363. sírok). 93 sírban (61,5%) az egyedüli sírban elhelyezett fegyver az íjászfelszerelés volt (lásd 3. melléklet). A legfontosabb közelharci fegyver a lándzsa volt, amit 54 sírban (lásd 4. melléklet) találtak, 12 ezek közül lósír (85., 341., 468., 577., 689., 710., 1047., 1156., 1162., 1235., 1300., 1380. sírok) és 8 lovas sír (93., 200., 223., 245., 260., 480., 529., 832. sírok) volt, 34 pedig férfisír (22,5%). Csak 7 sírban volt balta (205., 223., 254., 588., 710., 715., 756. sírok). A kardok ritka fegyvernek számítanak, csak 4 sírban voltak megtalálhatók (1., 18., 20., 153. sírok). A temetõ 29 sírjában (19,2%) csak közelharci fegyverek fordultak elõ (lásd 5. melléklet). A védõfegyverek, mint a lemezpáncélok, láncpáncélok és a pajzsdudorok is elõfordultak a lelõhelyen, 9 sírban (55., 281., 378., 437., 628., 773., 882., 1302. sírok) voltak páncéltöredékek, de 5 ezek közül amulett jellegû volt, mert másfajta fegyvert nem találtak velük együtt. 5 sírban helyeztek egy pajzsdudort (300., 607., 622., 1212., 1359. sírok) és 2 pajzsfogót (300., 1359. sírok) is, három esetben csak nyílcsúcsok voltak a pajzs mellett. Összefoglalva a fenti adatokat, a fegyveres sírok aránya a férfisírokon belül egyenetlen. A legnagyobb aránnyal a környei temetõ esetében találkozhatunk, míg más esetekben a férfiaknak csak egy harmada rendelkezett fegyvermelléklettel. Hasonló, de kissé magasabb arányok figyelhetõk meg a gepida temetõk esetében, itt általában a férfiak 50-60%-át temették el fegyverekkel (Nagy 1993, 65). (13. ábra) Érdekes megfigyelni, hogy viszonylag magas a kizárólag íjászfelszerelés elemeivel eltemetett fegyveres férfisírok aránya, és a Szekszárd-Bogyiszlói út és Budakalász-Dunaparti temetõk esetében ezek dominanciája egyértelmû. A csak közelharci fegyvereket tartalmazó sírok aránya viszonylag magas Környe és Kölked esetében, de még mindig viszonylag alacsony a németországi meroving temetõkhöz képest, ahol a közelharci fegyverek dominálnak 68,5%-kal (Reiß 2007, 223.). (14. ábra) A legfontosabb közelharci fegyver a lándzsa volt ezekben a temetõkben, ugyanakkor ezek egy része lósírokhoz kapcsolódóan került elõ, ez a mellékletadási szokás ismeretlen a meroving temetõkbõl, csak
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 116
CSIKY GERGELY
116
13. ábra Fegyveres férfisírok aránya a vizsgált temetõkben Fig. 13. The proportion of graves with weapons among the male burials in the investigated cemeteries
egy gepida temetõben (Törökszentmiklós-Batthyányi utca 54/A, A. sír (Cseh 2005, 43–44.) található meg. A pajzsos kombinációk különösen érdekesek a kora avar kori Dunántúlon, mert néhány temetõben, mint Szekszárd és Budakalász csak nyílcsúcsokkal kombinálva kerültek elõ.. Ez nem jellemzõ a korszak germán temetõire, míg a kölkedi és környei temetõkben már megtalálhatók a germán temetõkre jellemzõ fegyverkombinációk is, ha nem is nagy számban vagy arányban. Ugyanakkor e temetõkben a lándzsák sírba helyezése inkább a kora avar rítusra jellemzõ. A szekszárdi, budakalászi és csákberényi temetõk leletanyaga szorosabban kötõdik az Avar Kaganátus más területeihez. A fent említett dunántúli kora avar kori temetõk a közelharci fegyverek viszonylag nagy számával
14. ábra A közel- és távolharci fegyverek aránya a vizsgált temetõkben Fig. 14. The proportion of weapons for close-combat and distant fight in the investigated cemeteries Jelmagyarázat/Legend: 1. közelharc/close combat, 2. távolharc/distant fight, 3. kevert/mixed
jellemezhetõk, ha az Avar Kaganátus más lelõhelyeivel hasonlítjuk össze õket. Ugyanakkor a meroving lelõhelyekhez képest a csak közelharci fegyvereket tartalmazó sírok aránya nagyon alacsony, és sok esetben a jellemzõ fegyverkombinációk is hiányoznak. Azt, hogy ezeket a temetõket mennyire tekintjük germánnak elsõsorban a nézõpontunk határozza meg. A Dunántúl egyfajta közvetítõ területként értékelhetõ a nomád kelet-európai területek és a germán meroving világ között, így mindkét vidék jellemzõi megfigyelhetõk rajta, de mégis inkább az avar politikai formációhoz tartozik. Ez a régió egy érdekes kulturális keveréket alkot nyugati és keleti elemekbõl egyaránt, és azokat egyedi módon vegyíti még a harcmodor és a fegyverzet terén is.
Irodalom
ADAM – Szentpéteri, J. (szerk.) 2002 Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Varia Archaeologica Hungarica XIII/1. Budapest Ambroz, A. K. 1973. Recenzija na: Salamon Á., Erdélyi I., Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. Budapest 1971. Sovetskaja Arheologija, 4, 289–294. Bálint, Cs. 1995. Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai (Régészeti tanulmányok). Magyar Õstörténeti Könyvtár, Szeged Bârzu, L. – Harhoiu, R. 2008. Die Gepiden als Nachbarn der Langobarden und das Gräberfeld von
Bratei. In: Bemmann, J. – Schmauder, M. (Hrsg.) Kulturwandel in Mitteleuropa. Langobarden – Awaren – Slawen. Akten der Internationalen Tagung in Bonn von 25. bis 28. Februar 2008. Bonn Bierbrauer, V. 2005 A Keszthely-kultúra és a késõ római továbbélés kérdése Pannoniában (Kr. u. 5–8. század). Archaeológiai Értesítõ, 129, 67–82. Bóna, I. 1971. Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungsforschung in Ungarn (1945–1969). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 23, 265–336. Bóna, I. 1978. Erdélyi gepidák – Tisza-menti gepidák (Régészeti kutatás-módszertani és lelet-
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 117
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN – A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
értelmezési problémák) A Magyar Tudományos Akadémia Közleményei (II.), 27, 123–170. Bóna, I. 1986. Daciától Erdõelvéig. Erdély és a Kelet-Alföld a népvándorlás korában (271–895). In: Köpeczi B. (Szerk./Ed.): Erdély története három kötetben. Budapest, 107–234. Bóna, I. 1988. Die Geschichte der Awaren im Lichte der archäologischen Quellen. In: Popoli delle steppe: Unni, Avari, Ungari. Settimante di Studio del Centro Italiano di Studi sull’Alto Medioevo, 35, 437–461. Bott, H. 1976. Bemerkungen zum Datierungsproblem awarenzeitlicher Funde in Pannonien vorgelegt am Beispiel des Gräberfeldes Környe. Bonner Jahrbücher, 176, 201–280. Cseh, J. 2005. Törökszentmiklós-Batthyányi utca 54/A. (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok). In: Nagy Margit (Szerk./Ed.): Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 2. Budapest, 40–45. Garam, É 1987. Pferdegräber des awarenzeitlischen Gräberfeldes in Tiszafüred. Angaben der spätawarenzeitlichen Pferdebestattungen, in: AR, XXIII, 1987, pp. 191–202. Garam, É 1995. Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Cemeteries of the Avar Period (567–829) in Hungary. Vol. 3. Budapest 1995. Harhoiu, R. 2001. Quellenlage und Forschungstand der Frühgeschichte Siebenbürgens in 6.–7. Jahrhundert, Dacia, 43–45, 97–158. Härke, H. 1992. Angelsächsische Waffengräber des 5. bis 7. Jahrhunderts, Zeitschrift für Archäologie des Mittelalters, 6, Härke, H. 1993. Intentionale und funktionale Daten. Ein Beitrag zur Theorie und Methode der Gräberarchäologie. Archäologisches Korrespondenzblatt, 23, 141–146. Härke, H. 1997. Material Culture as Myth: Weapons in Anglo-Saxon Graves. In: Jensen, C. K. – Nielsen, K. H. (Szerk./Ed.): Burial and Society – The Chronological and Social Analysis of Archaeological Burial Data. Aarhus, 119–127. Horedt, K. 1985. Das Fortleben der Gepiden in der frühen Awarenzeit. Germania, 63, 164–168. Kiss, A. 1962. Az avarkori fegyverzet kérdéseihez (unpublished MA thesis) University of Eötvös Lóránd (ELTE) Budapest 1962 Kiss, A. 1965. Zum Frage des frühmittelalterlichen Weinbaues im Karpathenbecken. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 9, 129–139. Kiss, A. 1966. Pannonia római kori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 10, 81–123.
117
Kiss A. 1968. A Keszthely-kultúra helye a pannoniai római kontinuitás kérdésében. Archaeológiai Értesítõ, 95, 93–101. Kiss, A. 1977. Avar Cemeteries in County Baranya, Kovrig I. (Szerk./Ed.) Cemeteries of the Avar Period (567–829) in Hungary 2. Budapest Kiss, A. 1979. Das Gräberfeld und die Siedlung der awarenzeitlichen germanischen Bevölkerung von Kölked. Folia Archaeologica, 30, 185–191. Kiss A. 1985. Studien zur Archäologie der Ungarn im 10. und 11. Jahrhundert. In: Friesinger, H. –Daim, F. (Szerk./Ed.): Die Bayern und ihre Nachbarn 2. Wien, 218–379. Kiss A. 1987. Das Weiterleben der Gepiden in der Awarenzeit. In: Hänsel, B. (Szerk./Ed.): Die Völker Südosteuropas im 6. bis 8. Jahrhundert. Südosteuropa-Jahrbuch, 17, 203–278. Kiss, A. 1992. Germanen im awarenzeitlichen Karpatenbecken. In: Daim, F. (Szerk./Ed.): Awarenforschungen I. Studien zur Archäologie der Awaren 4. Wien, 35–134. Kiss, A. 1996. Das awarenzeitlich gepidische Gräberfeld von Kölked-Feketekapu A. Monographien zur Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie 2. Studien zur Archäologie der Awaren 5. Innsbruck Kiss, A. 1999/2000. Die Frage des Weiterlebens der Gepiden. Neue Entwicklung nach dem Abschluss des Manuskripts (1992) der ’Monographie KölkedFeketekapu A. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 51, 359–365. Kiss, A. 2001. Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B. Monumenta Avarorum Archaeologica 6. I–II. Budapest Kovrig, I. 1958. Megjegyzések a Keszthely-kultúra kérdéséhez. Archaeológiai Értesítõ, 85, 66–74. Kovrig, I. 1960. Újabb kutatások a keszthelyi avarkori temetõben. Archaeológiai Értesítõ, 87, 136–168. Langó, P. 2007. Amit elrejt a föld…. A 10. századi magyarság anyagi kultúrájának régészeti kutatása a Kárpát-medencében. Budapest László, Gy. 1938. A kunágotai lelet bizánci aranylemezei. Archaeológiai Értesítõ, 51, 55–86; 138–148. László, Gy. 1950. A kunágotai lelet aranyveretes kardja. Archaeológiai Értesítõ, 67, 31–33. László, Gy. 1955. Études archéologiques sur l’histoire de la société des avars, Archaeologia Hungarica XXXIV, Makoldi, M. 2008. Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz. A miskolci Hermann Ottó Múzeum Évkönyve, 47, 113–146. Martin, M. 1973. Rezension zu Salamon Ágnes – Erdélyi István: Das völkerwanderungszeitliche
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 118
118
Gräberfeld von Környe. Studia Archaeologica V. Budapest 1971. Zeitschrift für Schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte, 30, 110–112. Nagy, M. 1993. Gepida társadalom. In: Bóna I. – Cseh J. – Nagy M. – Tomka P. – B. Tóth Á.: Hunok, gepidák, langobardok. Magyar Õstörténeti Könyvtár 6. Szeged Reiß, R. 2007. Nahkampf und Fernkampf in der Merowingerzeit. Eine Studie über Waffentechnik und Kampfesweise der Franken von ausgehenden 5. bis zur Mitte des 8. Jahrhunderts n.Chr. Acta Praehistorica et Archaeologica, 39, 211?244. Rosner, Gy. 1975–76. A Szekszárd, Bogyiszlói úti avar temetõ ló- és lovastemetkezései. A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, VI–VII, 79–109. Rosner, Gy. 1999. Das awarenzeitliche Gräberfeld in Szekszárd-Bogyiszlói Strasse. Monumenta Avarorum Archaeologica 3. Budapest Salamon, Á. – Erdélyi I. 1971: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. Studia Archaeologica V. Budapest Siegmund, F. 2000. Alemannen und Franken. Ergänzungsbände zum Reallexikon der germanischen Altertumskunde 23. Berlin – New York Steuer, H. 1968. Zur Bewaffnung und Sozialstruktur der Merowingerzeit – Ein Beitrag zur Forschungsmethode. Nachrichten aus Niedersachsens Urgeschichte, 37, 18–87. Steuer, H. 1970. Historische Phasen der Bewaffnung nach Aussagen der archäologischen Quellen Mittelund Nordeuropas im ersten Jahrtausend n. Chr. Frühmittelalterliche Studien, 4, 348–383. Stoll, H. 1939. Die Alamannengräber von Hailfingen in Württemberg, Germanische Denkmäler der Völkerwanderungszeit 4. Berlin Szentpéteri, J. 1985. Gesellschaftliche Gliederung des awarenzeitlichen gemeinen Volkes von Želovce. I. Die führende Schicht der Bevölkerung (Bewaffnete und umgegürtete Personen). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 37, 79–110. Szentpéteri J. 1986. Gesellschaftliche Gliederung des awarenzeitlichen gemeinen Volkes von Želovce. II. Innere Gruppen der Bevölkerung (Schmuck und sonstige rangbezeichnende Beigaben). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 38, 147–184. Szentpéteri, J. 1993. Archäologische Studien zur Schicht der Waffenträger des Awarentums im Karpatenbecken. I. Die waffenkundliche Hinterlassenschaft des awarischen Reiches. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 45, 165–246.
CSIKY GERGELY
Szentpéteri J. 1994. Archäologische Studien zur Schicht der Waffenträger des Awarentums im Karpatenbecken II. Die gesellschaftliche Schichtung des awarenzeitlichen Heeres. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 46, 231–306. Tomka, P. 1973. A környei avar kori temetõ történeti értékeléséhez, Antik Tanulmányok, 20, 227–231. Veeck, W. 1926. Der Reihengräberfriedhof von Holzgerlingen. Fundberichte aus Schwaben N. F. III, 154–201. Vida, T. 1995. Frühmittelalterliche scheiben- und kugelförmige Amulettkapsel zwischen Kaukasus, Kastilien und Picardie. BRGK, 76, 221–292. Vida T. 1996. Bemerkungen zur awarenzeitlichen Frauentracht. In: Bialeková, D. –Zábojník, J. (ed.) Ethnische und kulturelle Verhältnisse an der mittleren Donau vom 6. bis zum 11. Jahrhundert. Symposium Nitra 6. bis 10. November 1994. Bratislava, 107–112. Vida, T. 1999a. Die awarenzeitliche Keramik I. Varia Archaeologica Hungarica VIII. Budapest Vida, T. 1999b. Veil pin or dress pin. Data to the question of Avar period pin-wearing. Antaeus, 24, 563–574. Vida, T. 1999/2000. Die Ziergehänge der awarenzeitlichen Frauen im Karpatenbecken. In: Festschrift von István Bóna, I. Acta Archaeologiae Academiae Scientiarum Hungariae, 51, 367–377. Vida, T. 2000. Merowingische Spathagurte der Awarenzeit, Communicationes Archaeologiae Hungariae 161–175. Vida, T. 2002. Heidnische und christliche Elemente der awarenzeitlichen Glaubenswelt. Amulette in der Awarenzeit. Zalai Múzeum, 11, 179–209. Vida T. 2003. A korai és a közép avar kor (568–7/8. század fordulója). In: Visy Zs. (Szerk./Ed.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 302–308. Vida, T. 2004. Reconstruction of a Germanic Noble Woman’s Costume (Kölked-Feketekapu B, Grave 85). In: Fusek, G. (Szerk./Ed.): Zborník na poèest’ Dariny Bialekovej. Archaeologica Slovaca Monographiae VII. Nitra 435–442. Vida, T. 2009. Local or Foreign Romans? The Problem of the Late Antique Population of the 6th–7th centuries AD in Pannonia. In: Quast, D. (Szerk./Ed.): Foreigners in Early Medieval Europe. Monographien des Römisch-Germanischen Zentralmuseums, 78. Mainz, 233–259. Zábojník, J. 1995, Soziale Problematik der Gräberfelder des nördlichen und nordwestlichen Randgebietes des awarischen Kaganats. Slovenská Archeologia, 43/2, 205–336.
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 119
FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN –
119
A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE
Mellékletek
1. melléklet: A Budakalász-dunaparti temetõ fegyveres férfisírjai (sírszámok): 1., 17., 17A., 18., 19., 20., 21., 22., 38., 45., 47., 55., 68., 73., 85., 93., 141., 153., 172., 179., 180., 200., 205., 218., 219., 223., 245., 254., 260., 271., 281., 291., 299., 300., 313., 314., 316., 326., 331., 334., 341., 342., 378., 384., 389., 424., 432., 437., 440., 447., 451., 452., 453., 464., 468., 479., 480., 490., 495., 496., 497., 510., 522., 529., 540., 545., 551., 560., 575., 577., 580., 588., 598., 600., 607., 615., 621., 622., 626., 628., 660., 662., 665., 666., 670., 673., 680., 688., 689., 696., 698., 705., 710., 715., 719., 728., 751., 756., 762., 773., 778., 794., 800., 808., 820., 831., 832., 851., 882., 887., 892., 893., 896., 917., 930., 939., 942., 953., 972., 993., 1000., 1003., 1024., 1030., 1047., 1056., 1060., 1066., 1077., 1080., 1096., 1124., 1129., 1149., 1156., 1158., 1160., 1162., 1177., 1189., 1212., 1192., 1225., 1235., 1248., 1253., 1271., 1279., 1284., 1295., 1296., 1300., 1302., 1305., 1317., 1330., 1338., 1343., 1359., 1363., 1380., 1384., 1385., 1399., 1400., 1437. sírok 2. melléklet: Nyílcsúcsok a Budakalász-dunaparti temetõbõl (sírszámok): 17., 17A., 20., 21., 38., 45., 47., 55., 73., 93., 141., 172., 179., 180., 218., 219., 223., 271., 281., 289., 291., 299., 300., 313., 314., 316., 326., 331., 334., 342., 384., 424., 440., 447., 451., 452., 453., 464., 479., 490., 495., 496., 497., 510., 545., 560., 575., 580., 588., 598., 600., 607., 615., 621., 622., 626., 660., 662., 665., 673., 698., 751., 756., 762., 794., 800., 808., 820., 831., 887., 892., 893., 896., 917., 939., 942., 953., 972., 1003., 1030., 1056., 1060., 1066., 1077., 1080., 1124., 1129., 1149., 1160., 1177., 1189., 1192., 1225., 1248., 1253., 1279., 1284., 1295., 1296., 1305., 1317., 1343., 1363., 1384., 1385., 1400., 1437. sírok
3. melléklet: Kizárólag íjászfelszerelés elemeit tartalmazó sírok a Budakalász-dunaparti temetõbõl (sírszámok): 17., 21., 38., 45., 47., 141., 172., 179., 180., 218., 219., 271., 289., 291., 313., 314., 316., 326., 331., 334., 342., 384., 389., 424., 440., 447., 451., 453., 463., 479., 490., 495., 496., 497., 510., 522., 545., 560., 575., 580., 598., 600., 615., 621., 626., 660., 662., 665., 673., 688., 698., 751., 762., 794., 800., 808., 820., 831., 887., 892., 893., 896., 917., 939., 942., 953., 972., 1000., 1056., 1060., 1066., 1080., 1124., 1129., 1149., 1160., 1189., 1192., 1248., 1253., 1279., 1284., 1295., 1296., 1305., 1317., 1343., 1363., 1384., 1385., 1400., 1437. sírok 4. melléklet: Lándzsacsúcsok a Budakalász-dunaparti temetõbõl (sírszámok): 1., 19., 22., 55., 68., 73., 85., 93., 200., 223., 245., 260., 281., 299., 341., 432., 437., 452., 468., 480., 529., 540., 551., 577., 666., 670., 680., 689., 696., 705., 710., 715., 719., 728., 778., 832., 851., 930., 993., 1003., 1024., 1047., 1077., 1096., 1156., 1158., 1162., 1177., 1225., 1235., 1271., 1300., 1330., 1338., 1380. sírok 5. melléklet: Csak közelharci fegyvereket tartalmazó sírok a Budakalász-dunaparti temetõbõl (sírszámok): 1., 18., 19., 22., 68., 85., 153., 200., 205., 245., 254., 260., 299., 341., 437., 468., 480., 529., 540., 551., 577., 666., 670., 680., 689., 696., 705., 710., 715., 719., 728., 778., 832., 851., 930., 993., 1024., 1047., 1096., 1156., 1158., 1162., 1235., 1271., 1300., 1330., 1338., 1380. sírok
09_csiky.qxd
2012.07.12.
12:36
Page 120
GERGELY CSIKY
120
THE QUESTION OF GERMAN CONTINUITY IN TRANSDANUBIA: THE CONFESSION OF WEAPON COMBINATIONS BY
GERGELY CSIKY
Summary The Germanic/Gepidic continuity in Transdanubia is among the most debated issues of Avar-period archaeology. Weapons are brought out in the interest of proving this continuity from the time this problem had been raised. Accordingly, Attila Kiss attempted to show the continuous presence of the Gepidic people by mapping the double-edged spatha finds with fuller, the shield bosses, and socketed, leaf-shaped arrow-heads in Transdanubia. Although similar interpretations were published on the continuity in connection with various artefact-types or weapons, but their grouping, the combination of weapons had never been in the focus of scholarly studies. In this paper, I analyzed the combinations of weapons in five early Avar cemeteries from the
Eastern-Transdanubian area. I investigated whether these sites can be interpreted as typical Avar graveyards with general grave goods, or they resemble the weapon combinations found in Western Merovingian, Gepidic and Langobard cemeteries of the Carpathian Basin. During the survey, I examined the proportion of graves with weapons inside the male burials, the number and proportion of weapon types, their combinations, besides, the proportion of weapons used in close-combat and distant fight. The examination revealed that the weaponry used in this region considerably differed from the contemporary Germanic (Merovingian) territories, and also diverged from the average composition of weaponry in other Avar cemeteries.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:23
Page 121
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
121
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK SZÜCSI FRIGYES Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága H-8000 Székesfehérvár, Fõ u. 6.
[email protected]
Bevezetés Az avarkorból ismert több mint 60 000 sír csupán 0,7%-ából (kb. 400 db.) ismertek balták, így elõfordulásuk viszonylag ritkának nevezhetõ. Az eddigiek során avar kori balták gyûjtésére Szentpéteri József, Hidán Csaba László és Bódy Tamás vállalkozott. Szentpéteri József két részben megjelent munkájában az avarság fegyverviselõ rétegét vizsgálta (Szentpéteri 1993, 1994). Külön elemezte a kora- és késõ avar kori baltákat, mintegy 376 darabot. Két elterjedési térképet és valamivel több, mint két oldalnyi írást szentelt a témának. Hidán Csaba László körülbelül Szentpéterivel egy idõben, szakdolgozata keretében gyûjtött össze 50 lelõhelyrõl 103 darab baltát. Ez nem teljes gyûjtés, mégis úttörõ jelentõségû munka, hiszen elsõként végezte el az avar kori balták formai csoportosítását, ami iránymutató volt számomra (Hidán 1994). Velem egy idõben Szegeden – egyetemi szakdolgozata keretében – Bódy Tamás foglalkozott az avar balták kutatásával. Neki az egész avar korból 201 darabot sikerült a formai csoportosításába bevonni. Elemezte azok használati idejét, földrajzi elhelyezkedését és a baltákhoz köthetõ temetkezési szokásokat (Bódy 2010). A fegyver- és munkaeszköz-történet ezen elhanyagolt területének kutatásába fogtam bele az ELTE BTK régészet szakán írott szakdolgozatom keretében. A kora- és közép avar kori darabok közül 90-et sikerült összegyûjtenem, ami az avarkori balták és fokosok kb. 22%-át teszi ki. Jelen tanulmány a szakdolgozatomban folytatott vizsgálódások rövid kivonata. Formai csoportosítás A formai csoportosítás (1. ábra) során alapelvnek tekintettem, hogy fokosról, azaz ütõ- és egyben vágófegyverrõl (esetleg csak ütõfegyverrõl) vagy fok nélküli vágófegyverrõl, esetleg vágószerszámról beszélhetünk-e. A következõ kategóriát az éllap formái alapján alakítottam ki: balta, bárd vagy szekerce. A balták általában háromszög alakú éllapja
törés nélkül vezet az élbe. A bárdok köpûjébõl induló hosszú nyak alul – esetenként felül is – hirtelen tompaszögû töréssel vagy hajlással megy át az éllapba, ami a baltákénál nagyobb élhosszúságot eredményez. A szekercék köpûbõl induló nyaka alul és felül egyaránt hirtelen tompaszögû hajlással megy át az éllapba, de a szekercéket megkülönbözteti a bárdoktól, a penge nagyobb részében megfigyelhetõ kiszélesedés, ami hozzávetõlegesen négyzetes éllapot és rövid nyakat eredményez. Hasonló módon a magyar kutatók közül elõször Kovács László osztályozta a honfoglalás kori baltákat és fokosokat (Kovács 1980/81. 248–249; Kovács 1986. 236). A balták és fokosok formáját – Petkes Zsoltnak a honfoglalás kori balták és fokosok vizsgálata során használt módszerét követve (Petkes 2006. 21) – a Descartes-féle (x, y) koordináta rendszer segítségével vizsgáltam. A rendszer középpontjának a köpû mértani középpontját vettem, az y tengely pedig a köpû belsõ falával (értsd: a nyéllyukkal) párhuzamosan helyezkedik el. Az x tengely a tárgy hosszával, az y tengely a tárgy szélességével (magasságával) megegyezõ irányba mutat. Az így kifeszített síkokhoz viszonyítottam az éllapok és a fokok helyzetét. Az éllapok formai csoportosítása Balta típusú éllap (1.ábra / 1–5) 1. Felül a köpûtõl az ívelt élig – az x tengellyel párhuzamosan – egyenes vonalban tartó, alul a köpûtõl az élig lefelé tartó éllap. 2. Felül a köpûtõl az ívelt élig – az x tengellyel hegyesszöget bezáróan – egyenes vonalban enyhén felfelé tartó, alul a köpûtõl az élig lefelé hajló éllap. 3. A köpûtõl az ívelt élig alul lefelé, felül felfelé hajló éllap. A kihajlás alul-felül hozzávetõlegesen azonos mértékû. 4. A köpûtõl az ívelt élig alul egyenes vonalban lefelé, felül egyenes vonalban felfelé tartó – az x tengellyel hegyesszöget bezáró – éllap.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:23
Page 122
122
5. A köpûtõl az egyenes élig alul-felül egyaránt lefelé hajló éllap. Bárd típusú éllap (1. ábra / 6–8) 1. Felül a köpûtõl a domború élig felfelé hajlik az éllap, alul az ívelt nyaktól hirtelen lefelé halad az éllap, majd derékszögû töréssel, egyenes vonalban halad az élig (L-alakú éllap). 2. Felül a köpûtõl a domború élig felfelé, alul lefelé hajlik az éllap, és utóbbinál hegyesszögben csatlakozik az élbe (L-alakú éllap). 3. A köpûbõl induló hosszú nyak alul lefelé, felül felfelé hirtelen töréssel a keskeny éllapba megy át, ami domború élben végzõdik (T-alakú éllap). Szekerce típusú éllap (1. ábra / 9) 1. Az egyenes élbõl körülbelül derékszögben indul az éllap, majd hirtelen töréssel beszûkülve csatlakozik a köpûbe vezetõ rövid nyakhoz. Csupán az különbözteti meg a T-alakú éllaptól, hogy a szekerce éllapja szélesebb, mint a nyak (rövid nyak, négyzetes éllap). A köpûk formai csoportosítása Fok nélküli balták és bárdok köpûi (1. ábra / A–F) A. Egyenes köpûkialakítás, ami a köpûbe érkezõ nyakhoz képest legfeljebb enyhén domborodik ki.
1. ábra Éllapok (1–9), köpûk (A–I) és fokok (I–VII) formái a kora- és középavar korban (oldalnézetek) Fig. 1. Variants of axe edges (1–9), sockets (A–I) and butts (I–VII) in the early and middle Avar periods (side views)
SZÜCSI FRIGYES
B. Alul-felül kihegyesedõ köpû. C. Alul-felül kihegyesedõ nyéltámaszos köpû. D. Az éllap felül a köpû végéig felül enyhén, alul határozottan kiemelkedõ köpûkialakítás. E. Az éllap felõl a köpû végéig alul-felül egyaránt fokozatosan megnyúlt köpûkialakítás. F. A köpû teljes szélességében alul-felül egyaránt megnyúlt hengeres köpûkialakítás. Fokosok köpûi (1. ábra / G–I) G. Egyenes köpûkialakítás, ami a köpûbe érkezõ nyakhoz képest legfeljebb enyhén domborodik ki. H. Alul-felül kihegyesedõ köpû. I. Alul-felül kidomborodó köpûkialakítás. A fokok formai csoportosítása Kalapács jellegû, tompa ütõfelületû fokok (1. ábra / I–VII) I. Az egyenes fok hosszabb, mint 2,1 cm és a fegyver teljes hosszának legalább 15%-a. II. Az egyenes fok rövidebb, mint 2,1 cm és a fegyver teljes hosszának legfeljebb 15%-a. III. A fok a köpûtõl enyhén lefelé tart. IV. Csonkagúla alakú – a köpûtõl szûkülõ – fok. V. Kiszélesített ütõfelületû fok: a köpûtõl enyhén lefelé tartó fok bütyökben végzõdik. VI. Kiszélesített ütõfelületû fok: az egyenes fok kiszélesített tompa ütõfelületben végzõdik. Balta jellegû foklap: beszûkülõ, hegyes vagy éles ütõfelület VII. Beszûkülõ, hegyes vagy éles ütõfelületû fok. Funkcionális szempontok szem elõtt tartásával a (fok nélküli) balták és bárdok esetében az éllap kialakítása és a nyéltámasz léte vagy nem léte alapján osztottam tovább a két csoportot 5 típusra: balta, nyéltámaszos balta, T-alakú bárd, L-alakú bárd, nyéltámaszos bárd. Ugyancsak funkcionális szempontok figyelembe vételével a fokosokat a fok kialakítása (fokosbaltáknál), az éllap formája (Talakú fokosbárd, L-alakú fokosbárd, fokosszekerce), vagy az éllap hiánya (kettõsfokos) alapján bontottam 6 típusra: kalapácsfokú fokosbalta, foklapos fokosbalta, T-alakú fokosbárd, L-alakú fokosbárd, fokosszekerce, kettõsfokos. Így összesen 11 kora- és közép avar kori balta és fokos típust sikerült elkülönítenem. Az altípusokat (5. ábra) az éllap, a köpû és fokosok esetén a fok figyelembe vételével alakítottam ki. Mint fentebb látható az éllap formákat egytõl kilencig arab számokkal, a köpûformákat „A”-tól „I”-ig nagybetûkkel, a különbözõ fok-kialakításokat pedig egytõl hétig latin számokkal jelöltem meg, ami minden kora- és közép avar kori baltát viszonylag pontosan leíró
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 123
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
123
2. ábra 1–5: Kalapácsfokú fokosbalták Budakalászról: 205, 254, 588, 715, 756. sírok (Pásztor Adrienn és Vida Tivadar ásatása, 1987–1992); 6: Balta a bölcskei 14. sírból (Hampel 1905. I. 83, Fig 92); 7: Balta a veszprém-jutasi 130. sírból (Fettich és Rhé 1931. 27–28); 8: Nyéltámaszos balta a bölcskei 11. sírból (Hampel 1905. I. 86, Fig. 101); 9: Foklapos fokosbalta a budakalászi 223. sírból (Pásztor Adrienn és Vida Tivadar ásatása, 1987–1992). A képek egymáshoz viszonyítva arányos méretûek az 1. kivételével Fig. 2. 1–5: hammer-butted axes from Budakalász: graves 205, 254, 588, 715, and 756 (excavated by Adrienn Pásztor and Tivadar Vida, 1987–1992); 6: Axe from the grave 14 Bölcske cemetery (Hampel 1905. I. 83, Fig 92); 7: axe from the grave 130 Veszprém-Jutasi cemetery (Fettich and Rhé 1931. 27–28); 8: Axe with stay for the shaft from grave 11 Bölcske (Hampel 1905. I. 86, Fig. 101); 9: Flat-butted axe from grave 223, Budakalász (excavated by Adrienn Pásztor and Tivadar Vida, 1987–1992). All pictures are in the same scale, except for nr 1.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 124
124
kódot eredményez. A fok nélküli balták és bárdok két tagú, a fokosok három tagú kóddal írhatóak le. Általában még az azonos altípus-számú darabok sem teljesen egyformák, mert minden balta és fokos egyedi. Ez a tény és az altípusok nagy száma mutatja a kora- és közép avar kori balták és fokosok formai gazdagságát. Balták és bárdok típusai: Balta típus (altípus: 1-A, 1-D, 2-B, 3-D, 3-F, 5-A, 5-B): 11 lelõhelyrõl 13 baltát sikerült összegyûjtenem. A balták hossza 6,7 cm-tõl 24 cm-ig terjed. Körülbelül akkora hosszúságúak, mint a fokosbalták, sõt érdekes módon a legnagyobb balta nagyobb (24 cm) a legméretesebb fokosbaltánál (20,6 cm). Élhosszúságuk 1,5 és 8 cm közötti. A Bölcskén 1887-ben feltárt 14. sír baltája (2. ábra / 6) a koraés közép avar kor minden baltája és fokosa közül a legkisebb, mindössze 6,7 cm. A veszprémi 130. sír béli darab (2. ábra / 7) viszont az egyik legnagyobb a kora- és közép avar kori balták és fokosok között (24 cm). A nyéllyukának átmérõje szintén szokatlan arányú: 4,8 X 1,7 cm. A veszprémi 130. sír érdekessége, hogy egy balta és egy bárd is napvilágot látott belõle. Két balta vagy fokos sírba helyezésére ezen kívül csak a budakalászi 588. sírból van példa (2 db. kalapácsfokú fokosbalta) a korszakunkból (Vida Tivadarnak tartozom köszönettel a budakalászi és csákberényi balták rendelkezésemre bocsátásáért). Nyéltámaszos balta típus (altípus: 2-C): Csupán a bölcskei 11. lovassírból származó darab tartozik ebbe a típusba (2. ábra / 8). A típus létezése is kérdéses, mert a Magyar Nemzeti Múzeumban nem sikerült erre a Hampel József által kalapácsfokú fokosbaltaként (Axt mit Hammeransatz, Hampel 1905. I. 86, Fig. 101) leírt darabra bukkannom, így kizárólag a leletrajzra (Szelle 1891. 241, 2. ábra) hagyatkozhattam. Amennyiben nyéltámaszról beszélhetünk, akkor az ugyanolyan kifejezetten rövid, mint a korszak egyetlen nyéltámaszos bárdjának. A nyéltámaszt nyilván az erõs igénybevétel miatt alakították ki. A típusnak késõ római elõzményei vannak, mert a vaskos nyéltámasztékkal ellátott eszközök a római korra keltezhetõk, függetlenül attól, hogy a pengerészt milyen feladatra alakították. Vaskos nyéltámaszt figyelhetünk meg egy tokodi baltán, Szalacskáról egy bárdon és egy baltán, egy aquincumi szekercén, egy Tatabánya-24. lelõhelyrõl származó baltán, valamint egy Vinkovci környékén talált szekercén. A tatabányai balta, a szalacskai bárd és balta köpûfala ívelt, így keletkezése már a népvándorlás kor felé mutat
SZÜCSI FRIGYES
(László 2009. 8). A kora- és közép avar kori baltákra és bárdokra az ívelt köpûfalon túlmenõen jellemzõ, hogy a nyéltámasz „elcsökevényesedett”, azaz nem olyan vaskos, mint a hasonló római tárgyaknak. A tác-fövenypusztai villából ismerünk kisebb nyéltámaszos, a bölcskeihez formailag is hasonló, de nagyobb méretû (hossz.: 17,6 cm, élhossz: 5,2 cm) nyéltámaszos baltát, amit B. Thomas Edit szerint fafeldolgozáshoz használtak (B. Thomas 1955. 131; XXXIV/3. tábla). A VI. századból egyetlen nyéltámaszos balta került elõ, Hegykõ-Mezõ utca 34. sírjából (Bóna és Horváth 2009. 245, Taf. 10). Formailag ugyan elüt a bölcskei darabtól, de nyéltámaszával beleillik a fentebb ismertetett sorozatba. Mindezek fényében talán nem véletlen, hogy a kora- és közép avar kor mindkettõ nyéltámaszos tárgya (1 balta, 1 bárd) az egykori Pannonia területérõl került elõ (Bölcske, Csákberény). L-alakú bárd típus (altípus: 6-A, 6-B, 6-D, 6-E): Az L-alakú bárdok ismertetõjele, hogy az éllap lefelé erõsen, szakállszerûen, felfelé pedig nem vagy enyhén megnyúlt. 11 lelõhelyrõl 12 L-alakú bárdot ismerünk. Hosszúságuk 8,3 és 16,5 cm közé, élhosszúságuk pedig 5,5 és 12,2 cm közé tehetõ. Mindössze 3 L-alakú bárd tömegének ismeretében is megállapítható, hogy tömegük széles határok között ingadozik: a legkönnyebb csupán 70 g, a legnehezebb 410 g. A Kiskõrös-Vágóhídi dûlõ VIII/A sír bárdját (3. ábra / 1–2) egy 4-6 év közötti kislány mellé helyezték. A sír rendkívül gazdag mellékleteivel bolygatatlanul érte meg a feltárást, annak ellenére, hogy a temetõ sírjainak majdnem mindegyikét kirabolták. A VIII/A sír leletei között volt arany fülbevalópár, aranyszálakból szõtt gallér maradványai, kis aranycsöngõk, aranyfoglalatos ékkõsor, ezüst karperecek és ékköves gyûrûk (László 1955. 27–30). A bárd élével felfelé a kislány mellé eltemetésének hitvilágbeli okai lehettek. A Tiszántúlról nem került elõ L-alakú bárd. Három Duna–Tisza közi darab kivételével mindet a Dunántúlon mellékelték sírokba. Ez az adat, kiegészítve azzal, hogy a kora avar kori L-alakú bárdok többsége a romanizált hagyományokkal rendelkezõ Dunántúlról származik, egybecseng azzal, hogy az L-alakú bárd típus elõzményeit a késõ antik, római-germán kultúrkörben találhatjuk meg (B. Thomas 1955. 131, XXXIV.tábla; Schmidt 1961. 154). T-alakú bárd típus (altípus: 8-?): Csak egy tiszaderzsi és egy Bölcske-Kömlõdi úti bárd tartozik ebbe a típusba. A tiszaderzsi bárdból csak pengetöredék maradt fenn, így köpûjérõl és
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 125
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
125
3. ábra 1–2: L-alakú bárd a Kiskõrös-Vágóhídi dûlõi VIII/A sírból (MNM Bp. 12.935.12); 3–4: L-alakú fokosbárd Üröm / Pilisborosjenõ-Téglagyár temetõjébõl (MNM Bp. 71.4.1906.); 5–6: T-alakú fokosbárd a halimbai 111. sírból (MNM 1964.20.48); 7: Fokosszekerce a kerepes-sóderbányai G. sírból (Török 1973. 127, 9.ábra); 8: Kettõsfokos a bólyi A temetõ 3. sírjából (Papp 1963. V. tábla 15) Fig. 3. 1–2: L-shaped cleaver from grave VIII/A, Kiskõrös-Vágóhídi dûlõ (MNM Bp. 12.935.12); 3–4: L-shaped butted cleaver from the Üröm / Pilisborosjenõ-Téglagyár cemetery (MNM Bp. 71.4.1906.); 5–6: T-shaped butted cleaver from the grave 111 Halimba cemetery (MNM 1964.20.48); 7: Butted hatchet from grave G at Kerepes-Sóderbánya (Török 1973. 127, 9.ábra); 8: double hammer axe from grave 3 Bóly cemetery (Papp 1963. Table V: 15)
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 126
126
esetleges fokáról semmit sem tudunk. Egy dupla és egy lótemetkezés tartozott egybe, ez a bárd a ló mellett hevert. Mivel egy íj társaságában temették a ló mellé, Cs. Sós Ágnes és Kovrig Ilona szerint bizonyosan fegyverként használhatták (Cs. Sós 1955. 215; Kovrig 1975. 232). Kovrig Ilona már 1975-ben megállapította, hogy ezt a ritka típust a kora avar korban még nem alkalmazták (Kovrig 1975. 232). Megállapítását alá tudom támasztani, hiszen kora avar darabot sem a T-alakú bárd, sem a T-alakú fokosbárd típusból nem találtam gyûjtésem során. A Bölcskén 1890-ben feltárt 2. lovassír a kora és közép avar koron belül pontosabban nem keltezhetõ, ám a korabeli leírásból bizton beazonosítható T-alakú bárdja az elmondottak alapján minden bizonnyal közép avar kori (Nagy 1893. 315). Az avaroknál csak korlátozott számban volt jelen ez a közép avar korban feltûnõ, de inkább a késõ avar idõszakban jelen levõ típus. A típus értelmezése egy kis kitekintést igényel az egész avar korra. A késõ avar példányokat is beleértve, csak a tiszafüredi T-alakú fokosbárd és a tiszaderzsi Talakú bárd találtatott meg a Tiszántúlról. A Felvidéken kettõ (Bárca, Kassa-Zsebes), a Dunántúlon pedig 9 darab (Bölcske 1890/2, Gyód-Máriahegy 38, Halimba 111, Keszthely, Mosonszentpéter 3, Nagypall 133, Nemesvölgy 83, Pécsvárad-Gõztéglagyár szórvány, Leithaprodersdorf) T-alakú bárd és T-alakú fokosbárd volt. A dunántúli sûrûsödés alátámaszthatná Peter Paulsen kutatásait, miszerint a T-alakú bárd frank eredetû – és a vikingek is a frankok elleni hadjáratok során ismerkedtek meg vele (Paulsen 1933. 14–15) –, ha Garam Éva 1995-ben nem hívta volna fel a figyelmet a típus keleti párhuzamára a Mala perescsepinai leletbõl (Garam 1995. 345). Nyéltámaszos bárd típus (altípus: 6-C): Mindössze a csákberényi 262. sír bárdja rendelkezik jellegzetesen rövid nyéltámasszal, amit az erõs igénybevétel miatt alakítottak ki. Kirpiènikov a IX–XIII. század közötti nyéltámaszos bárdokat méretük alapján munkaeszközökre és fegyverekre osztotta. Utóbbiak közé sorolta a 9–15 cm hosszúságú, 5–12 cm élhosszúságú, 2–3 cm átmérõjû köpûvel rendelkezõ, 100 és 430 gramm közé tehetõ darabokat (Kirpiènikov 1966. II. 36). A csákberényi bárd ennél jóval nagyobb (hossz.: 22,8 cm, élhossz.: 17 cm), így munkaeszköz lehetett, amit talán kopott éle is igazol. Kísérõ mellékletei 4 db. nyílhegy, egy bronzlemez pánttöredékekkel, egy bronz korongocska, egy vascsat, egy kerek veret famaradványokkal, 2 db. kova, egy csiholó, egy bronzgyûrû és beazonosíthatatlan vastöredékek voltak.
SZÜCSI FRIGYES
Fokosok típusai A fokosok elsõ használói, talán feltalálói is a történelem elsõ lovasnomád népe, a szkíták. Hagyatékukból rengeteg fokosbaltát ismerünk (Kemenczei 2009. 226, 233, 235, 240, 242). Érdekes módon hun sírokból eddig egyetlen fokos sem került elõ, ám ettõl függetlenül nehéz elképzelni, hogy ne használták volna (Hidán 2008). Az avarok a Kárpát-medencébe keletrõl hozhatták magukkal a legtöbb fokostípust. Munkaeszközként is megállhatták a helyüket, mégis elsõdlegesen fegyverekként alkalmazhatták õket. Kalapácsfokú fokosbalta típus (altípus: ?-?-IV, ?H-II, 1-G-I, 1-H-I, 1-H-II, 1-H-VI, 1-I-II, 1-I-V, 2H-1, 2-H-II, 2-H-VI, 2-I-II, 2-I-VI, 3-G-I, 3-G-II, 3G-VI, 3-H-I, 3-H-II, 3-I-I, 4-G-I, 4-H-II, 4-I-I, 5-GII, 5-G-III, 5-H-I, 5-I-III): A kalapácsfokú fokosbalták (2. ábra / 1–5) pengéje törés nélkül olvad a nyakba, majd a köpûbe. A köpûhöz az ellentétes oldalon eltérõ hosszúságú, tompa ütõfelületû fok csatlakozik. 29 lelõhelyrõl 43 darabot gyûjtöttem össze ebbõl a típusból. Ezzel elmondható, hogy a kalapácsfokú fokosbalta a kora- és közép avar kor leggyakoribb típusa. 31 esetben tudtam vizsgálni hosszúságukat, ami 11,7-tõl (Vác-Kavicsbánya 103) 21 cm-ig (Zalakomár-Lesvári dûlõ 560) terjed. Az él hosszúságának adatait 32 darabnál ismerem. A legkisebb 1,6 cm (szintén Vác-Kavicsbánya 103), a legnagyobbak (Nagyharsány 41, Alattyán 219, Zalakomár-Lesvári dûlõ 560) 6 cm-esek. 21 kalapácsfokú fokosbalta nyéllyuk-átmérõjét sikerült lemérnem: 1,5X1,8 cm-tõl (Tiszakécske-Óbög A) 4X3 cm-ig terjednek (Zalakomár-Lesvári dûlõ 560). Erdélybõl pusztán 1 db.(Nagyenyed szórvány) látott napvilágot, a Tiszántúlról 3 db. (Hajdúdorog, Tiszafüred), a Duna–Tisza közérõl 10 db. (Alattyán, Budapest-XXI., Kecskemét, Kishegyes, Kiskõrös, Szeged, Tiszakécske, Vác-Kavicsbánya), a Dunántúlról 27 db. (Bóly, Budakalász, Cikó, Csákberény, Dunaújváros, Hõgyész, Igar, Iszkaszentgyörgy, Kehidakustány, Kölked, Nagyharsány, Pécs, Pókaszepetk, Százhalombatta, Várpalota, Zamárdi, Zalakomár), a Felvidékrõl 3 db. (Alsógellér, Dévényújfalu) gazdagítja a fennmaradt avar fegyverek körét. Említést érdemel az igari fokosbalta nyelének díszítése: 3 db. bronzkarika ékesíthette (Fülöp 1987. 26–27). Hasonlót csak SzegedKundomb 248. sírjából ismerünk, ahol 3-4 db. vasgyûrû ölelte körül a kb. 80 cm-es fanyelet (Salamon – Cs. Sebestyén 1995. 33). A közép avar kori igari darab legpontosabb (megegyezõ altípusú: 5-I-III) párhuzama a kora avar csákberényi 172. sír fokosbaltája.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 127
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
Foklapos fokosbalta típus (altípus: 2-I-VII): A korszak egyetlen foklapos fokosbaltája, 2-es éllap formával rendelkezõ budakalászi kora avar 223. sír balta-fegyvere (2. ábra / 9). A balta-jellegû fokkialakítás miatt ez a típus biztosan fegyverként volt használatos. Ezt alátámasztják a sírból elõkerült lándzsahegy és nyílhegyek is. Mérete átlagosnak mondható: 15,6 cm. A Kárpát-medencétõl keletre hasonló rendeltetésû, bár eltérõ formájú foklapos fokosbalta rejlett a boriszovói temetõ 99. számú lovassírjában, mely temetkezést Erdélyi
127
István az avarság hagyatékának keleti párhuzamaként említette (Erdélyi 1982. 7. tábla). L-alakú fokosbárd típus (altípus: 6-I-VI, 7-I-I): 4 darab sorolható az L-alakú fokosbárd típusba. Az Üröm / pilisborosjenõi (3. ábra / 3–4) nagyon jó állapotban fennmaradt kora avar, míg a gyódi 67. sírból, a Magyarlapádról és a tiszafüredi 420. sírból származó példány közép avar kori. T-alakú fokosbárd típus (altípus: 8-H-I, 8-H-II): Ennél a típusnál a köpûbõl induló hosszú nyak alul lefelé, felül felfelé hirtelen töréssel a keskeny éllap-
4. ábra 1: A kora- és középavar kori balták és fokosok elterjedési térképe (fekete – koraavar, piros – középavar, kék – koraés/vagy középavar); 2: A koraavar kori balták és fokosok területi megoszlása. Kék – Dunántúl (87%), piros – Duna–Tisza köze (7%), zöld – Felvidék (3%), lila – Erdély (3%); 3: A középavar kori balták és fokosok területi megoszlása. Sötétkék – Dunántúl (43%), piros – Duna–Tisza köze (25%), zöld – Tiszántúl (21%), lila – Felvidék (9%), világoskék – Erdély (2%) Fig. 4. 1: The distribution map of early and middle Avar axes and hatchets (black – early Avar, red – middle Avar, blue – early and/or middle Avar; 2: The territorial distribution of early Avar axes and hatchets. Blue – Transdanubia(87%), red – Danube–Tisza Interfluve Region (7%), green – Felvidék (3%), purple – Transylvania (3%); 3: The territorial distribution of middle Avar axes and hatchets. Dark blue – Dunántúl (43%), red – Danube–Tisza Interfluve Region (25%), green – East of the Tisza River (21%), purple – Felvidék (9%), light blue – Transylvania (2%)
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 128
128
ba megy át, ami domború élben végzõdik (hasonlóképp a T-alakú bárd típushoz); a túloldalon pedig rövid fokkal rendelkezik. Ez a típus a T-alakú bárdok fokkal rendelkezõ változata. Korszakunkból kettõ T-alakú fokosbárdot ismerünk (Halimba 111, Tiszafüred-Majoroshalom 942. sír). A halimbai Talakú fokosbárd (3. ábra / 5–6) mellõl nyílhegyek, tegez maradványai és ezüstözött bronz övgarnitúra is napvilágot láttak. Ezekbõl a tényekbõl arra lehet következtetni, hogy ebben a sírban egy harcos aludhatta örök álmát. A szóban forgó fokosbárdot tehát harcra (is) használhatták, amit könnyedsége (mindössze 150 g!) és a fok léte is alátámaszt. A pengéjén látható két lyuk a szállítás idejére való felfüggesztés könnyítésére szolgálhatott. Az éllapon kialakított lyukat megfigyelhetünk több késõ avar balta-fegyveren: mosonszentjános-kavicsbányai 30. sír L-alakú fokosbárdján (MNM 3/1927.140), Szirák-Dagenfeld birtok 16. sírjának L-alakú fokosbárdján (MNM 112/1894.) és vélhetõen egy vasasszonyfai/nagyasszonyfai (MNM 9/1952.3.) baltán. Élének 10 cm-es hosszúsága Cs. Sós Ágnes szerint nemcsak az avar, hanem a frank és viking T-alakú bárdok tekintetében is átlagosnak mondható (Cs. Sós 1955. 215). A tiszafüred-majoroshalmi T-alakú fokosbárdot egy lósírban lelték meg. A valószínûleg hozzá párosítható szablyás harcosnak ezüst nagyszíjvéget, bronz csatot és bronz nagyszíjvéget is tettek a nyugvóhelyére. Fokosszekerce típus (altípus: 9-H-I): Egyetlen tetszetõs darab alkotja e típust, amely KerepesSóderbánya G. sírjából került elõ (3. ábra / 7). A kora és közép avar korban az összes ismert balta- és fokosfej közül kizárólag ezt díszítették. A köpû pengéhez és fokhoz csatlakozásánál és a fok végén árkolások közé fogott bordák díszítik. Török Gyula a barázdadíszítését skandináv hatásra mutatónak tartja (Török 1973. 124). A jó minõségû anyagból készült fokosszekerce használatának ideje minden bizonnyal a kora avar korra tehetõ. Ez utóbbi volt a döntõ érv – a formai különbözõség mellett – a Talakú fokosbárdoktól való külön típusként kezelésre, hisz a T-alakú fokosbárdok (és a fok nélküli T-alakú bárdok is) a közép avar kortól tûnnek csak fel. Kettõsfokos típus (altípus: V-G-V, V-G-I): Mindössze kettõ kettõsfokost ismerünk a közép avar korból. A bólyi A temetõ 3. (3. ábra / 8) és Zsély 170. sírjából. A kora avar korból nem került elõ kettõsfokos, így – jelen adataink alapján – ez a típus a közép avar kortól jelenik meg az avar leletanyagban, a késõ avar korban pedig tovább él (Alsógellér 598, Csorna-Hosszúdomb 12, Kölked-
SZÜCSI FRIGYES
Feketekapu B 204, Mosonszentjános-Kavicsbánya 192, Nemesvölgy, Szentes-Kaján 159, SzékkutasKápolnadûlõ 349, Üllõ I. 142, Zsély 616). Több esetben vitatott, hogy kalapácsról vagy fokosról beszélhetünk-e. A kérdésre kielégítõ választ csak akkor adhatnánk, hogyha tudnánk milyen hosszú nyélre volt a fej ráerõsítve. Hosszú nyél esetén bizonyosan fegyverként használták, rövid nyél esetén szerszámként. Ennek az információnak hiányában mindössze esetlegesen méretbõl és a többi mellékletbõl vonhatunk le következtetéseket. A bólyi és a zsélyi kettõsfokos nyélhosszúságáról információink nem maradtak fent. Felmerült a gömb és félgömb végûre kovácsolt bólyi darab kalapácsként való azonosítása (Henning 1991. 86, 3. kép), de a mellékletekbõl semmi sem utal arra, hogy ezt szerszámként használták volna. BólySziebert puszta A temetõjének 3. sírja egy lovassír, ahol a ló baloldali kengyelvasa mellé tették a kettõs fokost (Papp 1963. 170–171). A balták és fokosok területi és idõrendi megoszlása Összesen 90 baltát és fokost sikerült összeszámlálnom a kora és közép avar korból (4. ábra / 1). Ebbõl 4 db. szórványlelet, a többi (86 db.) 54 temetõbõl származik. Avar teleprõl tehát egy sem került elõ. A 31 kora avar kori baltából (17 lelõhely) 27 (12 lelõhely) a Dunántúlról származik, 2 a Duna–Tisza közérõl (Kerepes, Tarnaméra), 1 Felvidékrõl (Révkomárom), 1 Erdélybõl (Nagyenyed) és a Tiszántúlról egy sem (4. ábra / 2). A kora avar balták és fokosok dunántúli túlsúlya érdekes, hiszen ez elmondható a kora avar korban a lándzsákról (Csiky 2007. 314, 5.kép, 316, 7.kép, 317, 8.kép), illetve a VI. sz. végén és a VII. sz. elsõ harmadában a bizánci leletekrõl (Garam 2001. 194–195; Bálint 1995. 315–317). A balták és lándzsák, mint vasfegyverek Dunántúli sûrûsödése összefüggésben lehet azzal, hogy a Dél-Dunántúlon, Zamárdiban már a 7. században vaskohászati centrum mûködött kovácsmûhellyel, amit Közép-Európa egyik legnagyobb iparrégészeti lelõhelyeként tartunk számon (Gallina és Hornok és Somogyi 2007. 160, 164). Ezen felül a Marcal-medence és a Bakony elõterének védelmére sok harcos állomásozhatott azon a vidéken (Ilon 1996. 91), amit a balták és fokosok elterjedési térképe is igazol Környétõl Csákberényen, Várpalotán és Veszprémen át egészen Pókaszepetkig, illetve Kehidakustányig. A közép avar idõszakban inkább a Dunán innen sûrûsödnek a baltát rejtõ temetõk, bár Dunántúl még mindig nagy számmal képviselteti magát. A 45 közép avar kori
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 129
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
baltából és fokosból (25 lelõhely) 19 darabot (10 lelõhely) leltek a Dunántúlon, 11-et a Duna–Tisza közén, 10-et a Tiszántúlon, 4-et Felvidéken, 1-et Erdélyben (4. ábra / 3). A tájegységenkénti bontásban tehát a közép avar kori sírokból is a Dunántúlon került elõ relatíve a legtöbb (43%) balta és fokos, de a kora avar adatokhoz képest már több volt belõlük a Duna–Tisza közén (25%), a Felvidéken (9%) és jelentõs számban feltûntek a Tiszántúlon (21%) is. A kalapácsfokú fokosbalták a legelterjedtebbek, mind a kora-, mind a közép avar korban. A közép avar korban még kifejezetten meg is ugrik a számuk. A második helyen a kora avar korban a balták, míg a közép avar korban az L-alakú bárdok állnak, de érdekes módon mindkettõ típus száma megcsappan a közép avar korra. Az egy-egy foklapos fokosbalta, fokosszekerce, nyéltámaszos balta és nyéltámaszos bárd kora avar kori; a kettõsfokosok, Talakú bárdok és T-alakú fokosbárdok pedig a közép avar korban tûnnek fel. Az L-alakú fokosbárdok kis számban ugyan, de a kora- és közép avar kori sírokban egyaránt megtalálhatók. A balták és fokosok sírba helyezése – mellékletadási szokások 69 sír esetében rendelkezünk elegendõ információval ahhoz, hogy megállapítsuk lósírról, lovassírról vagy ló nélküli ember (gyalog) sírjáról van-e szó. Balták és fokosok többsége (48 db) ló nélküli sírokban hevert, 17 darab lovassírban, 4 db. lósírban (Tiszafüred 384, 435 és 942, Igar, II. lelet. Igar esetében vitatott, hogy lósírról vagy lovassírról van-e szó. Ld. Fülöp 1987.) feküdt. 1 esetben kérdéses, hogy lovassíról vagy ló nélküli sírról beszélhetünk-e (Bóly 8). A balta gyakorlatilag a ló nyergére lehetett kötve és a lósírokba – illetve ló mellõli elõkerülés esetén a lovassírokba – is így kerülhetett (Garam 1987. 121–124; Makoldi 2008. 130). 8 esetben ló mellõl került elõ a balta vagy fokos, 5 különbözõ módon. Ebbõl 5 lovassír (Alsógellér 134, Bécs-XXIII. Liesing 8, Bóly 3, Bóly 20, Tiszaderzs 19) volt, 3 pedig lósír (Tiszafüred 384, Tiszafüred 435, Tiszafüred 942). Mind a nyolc sír közép avar kori. Lovassírban vagy lósírban a ló mellé tehát – eddigi ismereteink szerint – csak a közép avar kortól helyeztek baltát vagy fokost. A kora avar kori lovassírokban rejlõ balta-fegyverek mindig a lovas mellett voltak.
129
A ló nélküli sírokban 38 esetben nyílott lehetõség a balták és fokosok síron belüli elhelyezkedésének vizsgálatára. 25 különbözõ módon helyezték el azokat. 20 alkalommal a holttest jobb oldalán, kilencszer pedig a bal oldalán. A gyakoribb jobb oldali elõfordulás esetleg kapcsolatban lehet az eltemetettek jobbkezességével. A jobb oldalon legtöbbször (13 eset) a láb tájékára tették a baltát vagy fokost, akárcsak a bal oldalon (9 eset). 2 fokosbaltánál és 2 bárdnál (Kiskõrös-Pohibuj 53, Környe 125, Környe 147, Szeged-Kundomb 248) megfigyelték a feltárók, hogy a balta vagy fokos éle lefelé irányult, ezeket a fegyvereket tehát élükkel a sír földjébe vághatták. A baltáknak és fokosoknak nincs rangjelzõ szerepük, hiszen a legszegényesebb síroktól a leggazdagabbakig mindenhol elõfordulnak. Ez a változatosság temetõn belül is elmondható. Dévényújfalu 17 avarkori baltája és fokosa például többnyire a szegényebb férfisírokból származik, de találunk a leggazdagabbakban is (B. Szatmári 1968. 107). Összefoglalás A kora- és közép avar korban egyaránt a kalapácsfokú fokosbalták a leggyakoribbak. A kora avar idõszakban a Dunántúlon volt a legtöbb balta vagy fokos, a közép avar idõszakban a Dunán innen sûrûsödnek. A balták száma a kora avar kortól a késõ avar korig fokozatosan nõ, és a késõ avar periódusban növekszik meg ugrásszerûen. A viszonylag ritka T-alakú bárdok, T-alakú fokosbárdok és kettõsfokosok a közép avar korban jelennek meg és a késõ avar korban valamivel megnövekszik a számuk. A balták és fokosok többségét ló nélküli sírokból tárták fel. Ezekben 25 féle elhelyezkedést sikerült rögzíteni; a leggyakoribbak a sírban nyugvó ember jobb oldalára való elhelyezések. A lovassírokban többnyire fokos, azon belül is a kalapácsfokú fokosbalta-típus feküdt. A gyûjtésem alapján a kora avar kori lovassírokban mindig a lovas (és nem a ló) mellé tették a baltafegyvert, míg a közép avar kori lovas- és lósírokban 7 alkalommal a ló mellett regisztrálták a baltát vagy fokost. A vizsgálható esetekben a balták és fokosok többségét (65%-át) 20 és 60 év közötti felnõtt férfiak mellé helyezték, de elõfordult aggastyánok, kisfiúk, sõt egy kislány mellett is.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 130
SZÜCSI FRIGYES
130
Irodalom Bálint, Cs. 1995. Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. Szeged. Bárdos, E., Garam, É. 2009. Das awarenzeitliche Gräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek. Budapest. Bódy, T. 2010. Avar kori balták a Kárpátmedencében. Szakdolgozat. Szeged. Bóna, I., Horváth, J. 2009. Langobardische Gräberfelder in West-Ungarn. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 6. Budapest. B. Szatmári, S. 1968. A dévényújfalusi temetõ etnikai és történeti problémái. Komárom Megyei Múzeumok Közleményei, I, 107–132. B. Thomas, E. 1955. Die Römerzeitliche villa von Tác-Fövenypuszta. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, VI, 70–152. Èilinska, Z. 1973. Frühmittelalterliches Gräberfeld in Želovce, Bratislava. Cziráky, Gy. 1900. Bogojeva régi emlékeirõl. Archaeologiai Értesítõ, 20, 262–263. Cziráky, Gy. 1903. Gombosi emlékekrõl (Die Funde von Gombos). Archaeologiai Értesítõ, 23, 59–60. Csallány, D. 1953. A bácsújfalusi avarkori hamvasztásos lelet. Adatok a kuturgurbolgárok (hunok) temetési szokásához és régészeti hagyatékához. Archaeologiai Értesítõ, 80, 133–141. Csallány, D. 1958. Szabolcs-Szatmár megye avar leletei (Awarische Funde des Comitats SzabolcsSzatmár). Józsa András Múzeum Évkönyve, 1, 31–87. Csiky, G. 2007. A kora avar lándzsák tipológiája. Archaeologiai Értesítõ, 132, 305–323. Cs. Sós, Á. 1955. De deuxiéme avare d’Üllõ. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae 6, 193–230. Cs. Sós, Á., Salamon, Á. 1995. Cemetries of the early middle ages (6th-9th c.) at Pókaszepetk. Budapest. Erdélyi, I., Németh, P. 1969. A várpalota-gimnáziumi avar temetõ. (A Bakonyi Múzeum avarkori leletanyagának ismertetése.) Awaren-Friedhof Várpalota-Gimnázium. (Beschprechungen der im Besitz des Bakony-Museums zu Veszprém befindlichen Fundstücke aus der Awarenzeit. Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények, 8, 167–198. Eisner, J. 1952. Devinska Nová Ves. Bratislava. Erdélyi, I. 1982. Az avarság és kelet a régészeti források tükrében. Budapest. Fettich, N., Rhé, Gy. 1931. Jutas und Öskü. Zwei Gräberfelder aus der Völkerwanderungszeit in Ungarn. Skythika 4, Prague.
Fülöp, Gy. 1987. Az igari avar kori vezérleletek. Székesfehérvár. Gallina, J. Zs., Hornok, P., Somogyi, K. 2007. Elõzetes jelentés a Zamárdit elkerülõ 65101. sz. út Zamárdi 89, 58/a, 58/b, 56. lelõhelyeinek feltárásáról. Somogyi Múzeumok Közleményei, 17, 153–168. Garam, É. 1987. Pferdegräber der Awarenzeitlichen Gräberfeldes in Tiszafüred. Alba Regia, XXIII, 65–126. Garam, É. 1991. A Tiszakécske-óbögi avarkori sírok. Adatok az avarkori szablyákhoz és az egyenes, egyélû kardokhoz. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 129–166. Garam, É. 1995. Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Budapest. Garam, É. 2001. Funde byzantinischer Herkunft in der Awarenzeit vom Ende des 6. bis zum Ende des 7. Jahrhunderts. Monumenta Avarorum Archaeologica Vol. 5. Gubitza, K. 1911. A kishegyesi régibb középkori temetõ. (Das frühmittelalterliche Gräberfeld von Kishegyes). Archaeologiai Értesítõ, 31, 122–134. Hampel, J. 1905. Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn, I–III. Braunschweig. Henning, J. 1991. Schmiedegräber nördlich der Alpen. Germanisches Handwerk zwischen keltischer Tradition und römschem Einfluß. Saalburg Jahrbuch (Mainz) 46, 65–82. Hidán, Cs. 1994. Avar ütõ-vágó fegyverek. Szakdolgozat. ELTE. Hidán, Cs. 2008. Bevezetés, a tápiószelei Blaskovich Múzeum fegyvergyûjteménye. In: Hidán, Cs. és Szõllõsy, G. (Szerk./Ed.) Fegyver- és lószerszámgyûjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban. Szentendre, [URL: http://www.blaskovichmuzeum.hu/filedownload.php?id=6&pass=qdxdwqfyeu] Idõpont: 2011.03.14. Horedt, K. 1958. Contribuþii la istoria Transilvaniei in sec. IV-XIII. Bucuresþi. Ilon, G. 1996. Egy újabb adat a 7. századi avarság Pápa környéki csoportjához. A Kemeneshõgyész-homokbányai temetõrészlet (Eine weitere Angabe zum Awarentum des 7. Jahrhunderts in der Umgembung von Pápa. Der Gräberfeldteil Kemeneshõgyész-homokbánya). Savaria, 22/3, 85–105. Kemenczei, T. 2009. Studien zu den Denkmälern skythisch geprägter Alföld Gruppe. Budapest.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 131
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
Kirpiènikov, A. N. 1966. Drevnerusskoe oružie II. Kopia, sulicy, boevye topory, bulavy, kisteni IX–XIII. vv. Moskva-Leningrad. Kiss, A. 1977. Avar cemetries in county Baranya. Cemetries of the avar period (567–829) in Hungary. Vol. 2., Budapest. Kiss, A. 2001. Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B, Teil I. Budapest. Kiss, G. 1984. Egy Tolna megyei szórványlelet. (Einige Streufunde von Komitat Tolna). In: Kiss G. és Somogyi P. (Szerk./Ed.), Tolna megyei avar temetõk. (Awarische Gräberfelder in Komitat Tolna). Dissertationes Pannonicae III.2. Budapest, 179–183. Kocztur, É. 1964. Somogymegye régészeti leletkatasztere. Régészeti Füzetek, Ser. II. 13. Kovács, L. 1980/81. Vooruženie vengrov – obretatelej rodiny: sabli, boevye topory, kop’ja. (Die Waffen der landnehmenden Ungarn: Säbel, Kampäxte, Lanzen). Mitteilungen der Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 10/11. 245–255. Kovács, L. 1986. Viselet, fegyverek. In: Kristó Gy.(Szerk./Ed.) Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 216–281. Kovrig, I. 1963. Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Budapest. Kovrig, I. 1975. The Tiszaderzs cemetery. In: Kovrig I. (Szerk./Ed.) Avar finds in the Hungarian National Museum. Cemeteries of the avar period (567-829) in Hungary. Vol. 1. Budapest, 209–240. Kralovánszky, A. 1989-90. A hajdúdorogi VII. századi avar temetõ (elõzetes ismertetés). A 7th century avar cemetery from Hajdúdorog (preliminary report). Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 117–139. László, Gy. 1955. Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. Budapest. László, J. 2009. Római vaseszközök a Tatabányai Múzeum gyûjteményébõl. Komárom Megyei Múzeumok Közleményei,15, 7–14. Madaras, L. 1980. Karcag-Berekfürdõ Béke-100as, Régészeti Füzetek I. Ser.1. No.33. 61–62. Madaras, L. 1981. A Szeged-Fehértó A és B temetõk anyagának összehasonlító vizsgálata. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 35–64. Madaras, L. 2001. VII-VIII. századi avar temetõrészlet Berekfürdõrõl. Tisicum. Jász-NagykunSzolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 12, 173–195. Makoldi, M. Zs. 2008. Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz. (Burial customs of the avars in the Hernád valley.) Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 47, 113–146.
131
Moszler, G. 1948. Ein frühgeschichtliches Gräberfeld in Wien-Liesing. Jahreshefte des Österreichischen Archäologischen Institute sin Wien, 37, 216–238. Nagy, G. 1893. A hunn-avar és magyar pogánykori sírleletek jellemzése. Archaeologiai Értesítõ, 13, 313–323. Nagy, M. 1998. Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest I–II. Budapest. Nagy, S. 1959. Nekropola kod Aradca iz ranog srednjeg veka. Rad Vojvoðanskih Muzeja, 8, 45–109. Nagy, S. 1968. Meèka – ein frühmittelalterliches Gräberfeld beim Dorf Aradac. Študijné Zvesti, 16, 165–173. Némethi, M., Klima, L. 1992. Kora avar kori lovas temetkezések. Józsa András Múzeum Évkönyve, 3032, 173–244. Papp, L. 1963. A bolyi avarkori temetõ I. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1962, 163–189. Papp, L. 1964. A nagyharsányi avarkori temetõ. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963, 113–141. Parragi, Gy. 1984. Római és népvándorláskori leletek a Szõlõ utcában. Budapest Régiségei, 25, 321–365. Paulsen, P. 1933. Axt und Kreuz bei den Nordgermanen. Berlin. Petkes, Zs. 2006. A honfoglaló magyarság baltái és fokosai. Szakdolgozat. ELTE. Salamon, Á., Erdélyi, I. 1971. Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe, Budapest. Salamon, Á., Cs. Sebestyén, K. 1995. The SzegedKundomb cemetry. In: Kovrig I. és Madaras L. (Szerk./Ed.) Das Awarische Corpus. Avar Corpus Füzetek. IV. Debrecen – Budapest, 8–107. Schmidt, B. 1961. Die Späte Völkerwanderungszeit in Mitteldeutschland. Halle (Saale). Somogyi, P. 1984. A cikói temetõ. In: Kiss G. és Somogyi P. (Szerk./Ed.) Tolna megyei avar temetõk. (Awarische Gräberfelder in Komitat Tolna). Dissertationes Pannonicae III. 2. 37–101. Szabó, K. 1939. A kecskemét-ballószögi avar sír. Folia Archaeologica I–II. 185–188. Szabó, J. Gy. 1965. Az egri múzeum avar kori emlékanyaga I. Kora avar kori sírleletek Tarnaméráról. (Der awarenzeitliche Fundbestand des Museums von Eger I. Frühawarenzeitliche Grabfunde aus Tarnaméra). Egri Múzeum Évkönyve, 3, 29–71. Szelle, Zs. 1891. Régészeti ásatások a bölcskei népvándorláskori temetõben. Archaeologiai Értesítõ, 11, 239–249. Szentpéteri, J. 1993. Archäologische Studien zur Schicht der Waffenträger des Awarentums im
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:24
Page 132
132
Karpatenbecken I. Die waffenkundliche Hinterlassenschaft des awarisches Reiches. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 45, 165–246. Szentpéteri, J. 1994. Archäologische Studien zur Schicht der Waffenträger des Awarentums im Karpatenbecken. II. Die gesellschaftliche Schichtung des awarenzeitliches Heeres. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 46, 231–306. Szõke, B. M. 2002. Avar kori központok a határ mentén. In: Központok a Zala mentén. A Göcseji Múzeum állandó kiállítása. Katalógus. Zalaegerszeg, 65–87. Tettamanti, S. 1976. Százhalombatta-Dunai Kõolajipari V. Régészeti füzetek I. 29. 55–56. Tettamanti, S. 2000. Das awarenzeitliche Gräberfeld in Vác-Kavicsbánya. Budapest.
SZÜCSI FRIGYES
Toèik, A. 1968. Slawisch-awarisches Gräberfeld in Holiare. Bratislava. Török, Gy. 1973. VII. századi sírok kerepesrõl. (Gräber aus dem 7. Jahrhundert in Kerepes.) Folia Archaeologica, 24, 113–134. Török, Gy. 1975. The Kiskõrös Pohibuj-Mackó-dûlõ cemetry. In: Kovrig I. (Szerk./Ed.), Avar finds int he Hungarian National Museum. Budapest, 283–304. Trugly, S. 1982. Pohrebisko z doby Avarskej ríše v Komárne-Robotníckej švrti. (A komárom-munkásnegyedi avar kori temetõ). Spravodaj oblastného podunajského muzéa v Komarne. A Dunamenti Múzeum Értesítõje 2, 5–48. Vida, T. 1995. Frühmittelalterliche scheiben- und kugelförmige Amulettkapseln zwischen Kaukasus, Kastilien und Picardie. Bericht der RömischGermanischen Komission des Deutschen Archäologischen Instituts, 76, 219–294.
5. ábra A kora- és középavar kori balták és fokosok adatait tartalmazó táblázat. Jelmagyarázat oszloponként: Altíp. = Altípus; Sírsz. = Sírszám és a sír állapota ((b)=bolygatott, (é)=épp, bolygatatlan, (-)=nincs információ a bolygatottságról, sz=szórvány); Típ. = Típus (b=balta, nyb=nyéltámaszos balta, Lbd=L-alakú bárd, Tbd=T-alakú bárd, nybd= nyéltámaszos bárd, kfb=kalapácsfokú fokosbalta, ffb= foklapos fokosbalta, Lfbd=L-alakú fokosbárd, Tfbd=T-alakú fokosbárd, fsz=fokosszekerce, kfo=kettõsfokos); Él = Él kialakítása (d=domború, e=egyenes); Hossz. = Teljes hossza (cm); Élh. = Élhosszúság (cm); Ny.átm. = Nyéllyuk átmérõje (cm); Töm. = Tömege (g); Elhely.= A balta vagy fokos elhelyezkedése (E = Ember mellett, E(L) = Ember mellett lovassírban, Ló = Ló mellett lósírban, Ló(L) = Ló mellett lovassírban); Kelt. = Sír keltezése (kor = koraavar, köz = középavar, k/k =kora- vagy középavar); Fegy. = Fegyvermelléklet a sírban (L=lándzsahegy, K=kard, Sz=szablya, P=pajzsdudor, Ny=nyílhegy, Í=íj merevítõlemezei); K.N. = Az eltemetett kora, neme (infI=infans I, azaz 0-5 év közötti, infII= infans II, azaz 5-10 év közötti, iuv=iuvenis, azaz 10-20 év közötti, ad=adultus, azaz 20-40 év közötti, mat=maturus, azaz 40-60 év közötti, sen=senilis, azaz 60 év feletti, f=férfi, lá=lány, l=ló) Fig. 5. The table includes the classification data of the early and middle Avar axes and hatchets. Legend: Altíp. = subtype; Sírsz. = number of grave and the state of the burial ((b)=disturbed, (é)=undisturbed, (-)=no information available about disturbance, sz=stray find); Típ. = type (b=axe, nyb=shafted axe, Lbd=L-shaped cleaver, Tbd=T-shaped cleaver, nybd= shafted cleaver, kfb=hammer butted axe, ffb= plate-butted axe, Lfbd=L-shaped butted cleaver, Tfbd=T-shaped butted cleaver, fsz=butted hatchet, kfo=doublehatchet); Él = the shape of the edge (d=convex, e=straight); Hossz. = full lenght (cm); Élh. = length of the edge (cm); Ny.átm. = t he diameter of the shaft-hole (cm); Töm. = weight (g); Elhely.= the position of the axe (E = beside human, E(L) = beside human in an equestrian burial, Ló (L) = next to a horse in an equestrian burial); Kelt. = dating of the grave (age = early Avar, köz = middle Avar, k/k =early or middle Avar); Fegy. = weapon in the grave (L=spear-head, K=sword, Sz=sabre, P=shield boss, Ny=arrow-head, Í=bow plates); K.N. = the age and sex of the deceased (infI=infans I, aged 0-5, infII= infans II, aged 5-10, iuv=iuvenis, aged 10-20, ad=adultus, aged 20-40, mat=maturus, aged 40-60, sen=senilis, aged 60 or more, f=male, lá=girl, l=horse)
2012.07.10.
10:24
Page 133
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
133
5. ábra / Fig. 5.
10_szucsi.qxd
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
134
10:24
Page 134
SZÜCSI FRIGYES
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:25
Page 135
A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK
135
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:25
Page 136
FRIGYES SZÜCSI
136
AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY AND MIDDLE AVAR PERIOD BY
FRIGYES SZÜCSI
There are more than sixty-thousand burials known from the Avar Period, however, axes were only found in the 0,7% of the total burials (approximately 400 axe finds), which means that they are relatively rare grave goods. I began to study this neglected chapter of weapon- and working tool history in the framework of my MA thesis at the Archaeological Department of ELTE. I collected ninety axes from the early- and middle Avar periods, which constitute around the 22% of the axes, and hammer axes identified form the Avar Period. The present paper is a summarized extract of my MA research. During the survey, the principle for my classification was whether the object was identified as a thrusting and cutting (perhaps only thrusting weapon) battle axe, or it was described as a buttless cutting weapon, or a cutting tool. I formed three categories of axes based upon the shaping of the blade: axes Fig. 1.: 1–5); cleavers (Fig. 1.: 6–8), or hatchets (Fig. 1.: 9). The axes are usually triangular; their cheeks meet the blade without a break. In case of cleavers, the lower part (in some cases also the upper part) of the long socketed neck abruptly breaks or bends in an obtuse angle towards the cheek, resulting longer cutting edges. The hatchet’s socketed neck continues with an abrupt obtuse angle into the cheek. One important difference between the cleaver and the hatchet is the observable widening in the larger part of the blades, which result a square cheek and short neck. I separated six variants of sockets in case of the buttless axes and cleavers (Fig. 1.: A–F), and three additional subgroups of the hammer axes (Fig. 1.: G–I). Among the hammer-type, hollow faced butts (Fig. 1.: I–VI) the following types were identified: straight, the butt is longer than 2,1 cm (Fig. 1.: I), straight, the butt is shorter than 2,1cm (Fig. 1.: II), slightly trending to downwards (Fig. 1.: III), narrowing, producing a truncated pyramid shape (Fig. 1.: IV) and ending in a projection (Fig. 1.: V), or hollow faced (Fig. 1.: VI) widened butt. The hammer-type edge is narrowing, with a pointed or sharp blade (Fig. 1.: VII). Concerning functional aspects, in case of axes and cleavers, I classified the two types into five sub-groups, on the basis of the presence or absence of shafting and the shape of the
edge: axe, axe with a stay for the shaft, T-shaped cleaver, L-shaped cleaver, cleaver with a stay for the shaft. Further on, respecting similar functional viewpoints, I categorized the hammer axes to six sub-variants, upon the shaping of the butt and the form of the blade (T-shaped butted cleaver, Lshaped butted cleaver, butted hatchet), or the lack of blade (double hammer axe): axe with hammer butt, flat butted axe, T-shaped butted cleaver, L-shaped butted cleaver, butted hatchet, double hammer-axe. Accordingly, all in all eleven types of axes and hammer axes were described from the early and middle Avar periods. The subtypes (Fig. 5.) were categorized after the cutting edge, the socket, and in case of the hammer axe, the butt. I signalled the various edges with Arabic number from one to nine, the socket-forms with capital letters (A–I), and the diverse shaping of the butt with Latin numbers, from one to seven (I–VII). This system resulted in the relatively precise description code for all axes from the Early and Middle Avar period. The buttless axes and the cleavers can be described by a two-component code, the hammer axe with a three-component code. Generally, even the axes with identical codes are not completely alike, while all axes are unique artefacts. This fact, together with the large number of classified subtypes, reveals the formal diversity of axes from the early and middle Avar periods. Among the early- and middle Avar axes and hammer axes, there are four stray finds, the additional eighty-six objects were discovered in fifty-four cemeteries. Consequently, there are no settlement finds among the axes. In the Early Avar Period, most axes and hammer axes are known from the Transdanubian Region, while in the Middle Avar Period, more axes appear east of the Danube River. The number of axes gradually increases from the early Avar phase to the middle Avar phase, and the number of axes sharply rises in the Late Avar Period. In the early and middle Avar periods, the hammer-butted axes are the most frequent findings. The T-shaped cleavers, the T-shaped butted cleavers and double-axes appear in the Middle Avar Period, and their number slightly grows in the late Avar phase. The majority of axes and hammer axes were uncovered from burials without horses. In these
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:25
Page 137
AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY AND MIDDLE AVAR PERIOD
graves, twenty-five types of arrangements were documented; mostly the axes were placed on the right side of the deceased. In equestrian burials mainly hammer axes, more precisely hammerbutted axes were found. According to the collected data, in early equestrian graves all axes were placed next to the deceased, while in the Middle Avar
137
Period, in seven cases the axe or the shepherd’s axe was uncovered next to the horse. In the documented cases the majority of axes and shepherds’ axes (65%) were positioned in the graves of males aged between 20-60, but axes were also found in the burials of old men, young boys and in one case next to a girl.
10_szucsi.qxd
2012.07.10.
10:25
Page 138
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:50
Page 139
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
139
A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL. A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN. MAGYAR ANDRÁS Móra Ferenc Múzeum H-6720 szeged, Roosevelt tér 1–3. +36-30/9746854
[email protected]
A kora avar kor egyik legismertebb páncélleletének, a kunszentmártoni ötvössírból származó mellvértnek a rekonstrukciója kapcsán tett néhány új megfigyelésemet szeretném a következõkben bemutatni. Jelen írásom alapját Csallány Dezsõ témába vágó alapmunkái adják (Csallány 1933, 1982). Ezen felül a szentesi Koszta József Múzeumban õrzött lamellák töredékei, illetve a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megtalálható Csallány Dezsõ hagyaték (kéziratok, üvegnegatívok és fotók). Csak ezekre a felsorolt útjelzõkre támaszkodtam jelen kutatómunkámban, más hasonló leletekkel való összevetés nem volt célom. Kutatásom jelenlegi állapotáról és a munkám során felvetõdött, még megválaszolatlan kérdésekrõl számolok be jelen dolgozatomban. (Rekonstrukciós kísérleteim több fórumon láthatták az érdeklõdõk: Páncélos Vitézek Találkozója 2006-2011. Barbarikumi Régészeti Társaság Szabadka, 2007. szeptember 20-22., „Hadak Útján” Kecskemét, 2007. október 24–26.) Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Csallány Dezsõ iránti tiszteletem és megbecsülésem töretlen annak ellenére, hogy a fentebb hivatkozott írásainak páncélra vonatkozó részeit nem teljes mértékben fogadom el. Általánosságban kiváló felismeréseket tett és ezeket jól dokumentálta és jelenítette meg a rekonstrukcióján keresztül, ezzel kellõ alapot hagyott hátra a kutatások folytatására. Ehhez a munkához elengedhetetlen segítséget nyújt egy örök bölcsesség: csak a jó kérdésekre kaphatunk jó válaszokat. Alapvetõen három ponton nem értek egyet Csallány megállapításaival. 1. Az õ elképzelése szerint, a kunszentmártoni vért közepén nyitható és zárható, mint egy mellény. 2. A lamellák íves kimunkálásai az oldalak felé irányulnak. 3. A lamellák tetõcserép módjára fedik egymást. Véleményem szerint, a páncél középen záródott és az ívek a középvonal
felé néztek, miközben a lamellák alulról fedték egymást. Bár az utolsó megállapításom helyességének bizonyítására még nem áll kellõ adat a rendelkezésemre. A következõkben azt az utat mutatom be, amelyen haladva véleményem kialakult. A vért rekonstrukcióját és a lelet értelmezését is nagyban megkönnyítette volna, ha a lamellák sírban lévõ helyzetére vonatkozóan a pontos adatok a rendelkezésünkre állnának, pl. milyen magasságban feküdt az eltemetett fölött a vért, milyen helyzetben (használat szerint vagy „szemben”), a vasoxidban fennmaradt szerves anyagok (szõr, bõr, textil) még hol mutatkoztak. Olykor az ilyen lényegtelennek tûnõ részletek is hozzásegíthetnek a tisztább képalkotáshoz. Ezeket az általam olykor ellentmondónak ítélt pontokat szeretném tisztázni Csallány Dezsõ munkájának ide vonatkozó részeit idézve, s ezek után térek rá a vért egy új rekonstrukciójára. „A lábszárakon keresztben, felszerelés nélküli kistermetû ló csontváza feküdt. A férficsontváz koponyája mögött, földbe szúrt vaskés állott. A mellkas táján, magasabb földrétegben, vaslemezekbõl összeállított mellpáncél terült el, mely a hátat és a test többi részét már nem födte. A páncélt a munkások szétrombolták, mert az õket munkájukban akadályozta.” „Körülbelül 220 szelvénynek megfelelõ töredékes darabból és néhány egész lemezbõl áll. A lemezek öntés útján készülnek. Egy-egy lemez h. 5.8, sz. 1.7–2.2, v. 0.2–0.3 cm. Fölül minden darab keskenyebb, lefelé kiszélesedik. A balszél felsõ szélén félhold alakú bevágás van, a bal alsó szöglet pedig lekerekített. Két-két függõleges lyukat találunk a felsõ rész közepén és az alsó rész mindkét szélén. Találáskor a páncél csak a mellet födte. Durva vászonra volt felerõsítve, a lemezeket fonállal fûzték össze, amit a fennmaradt lenyomatokból megállapíthatunk. A szelvényeket vízszintes so-
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:50
Page 140
140
MAGYAR ANDRÁS
2. ábra A lamellák vízszintes összeállítása Fig. 2. The horizontal structure of the lamellae 1. ábra Pájer Lajos rajza Fig. 1. The drawing of Lajos Pájer
rokban helyezték el úgy, hogy a két széltõl a közép felé haladva, egymás oldal-szegélyét lépcsõzetesen fedték . A lemezek az oldallyukaknál egymáshoz és a vászonhoz voltak fûzve, alsó végük szabadon mozgott, felsõ végük szintén a vászonhoz volt varrva. A lemezsorok tetõcserép módjára borították egymást: a felsõ lyukakat a fölötte levõ sor lemezei betakarták. Függõleges irányban a sorok már nem függöttek össze, ezáltal a mellpáncél nagyobb hajlékonyságot kapott”. (Csallány 1933) A „magasabb földrétegben” számomra olyan értelemmel bír, hogy az elhunyt ember teste és a páncélja között földréteg terült el. A mellvért „rombolásakor” a munkavégzõk még nem tudták, hogy mire akadtak, mert tovább ástak az eltemetett csontvázáig. Feltehetõen ebben az állapotban érkezett Pájer Lajos a helyszínre, aki véleményem szerint a munkások elmondása alapján rajzolta meg késõbb a vért körvonalait, mert közvetlen tapasztalattal nem rendelkezhetett. Vélhetõ, hogy ha jelen lett volna, nem engedi, hogy „ásójukkal verjék szét”. „A régiségek véletlen megmentése és a leletkörülmények megfigyelése Pájer Lajos kunszentmárton-péterszögi gyûjtõnek köszönhetõ, aki a szentesi múzeumnak már sok hasonló szolgálatot tett. Az õ közlése szerint a mellkas táján, magasabb földrétegben fekvõ páncélt a földmunkások ásójukkal verték szét. Az õ vázlata után adom a páncél megfigyelt körvonalát (1. kép) (1. ábra). Eszerint: a nyak alsó része, a vállak, a mell, az oldalak elülsõ
3. ábra A lamellák függõleges összeállítása Fig. 3. The vertical structure of the lamellae
és a has felsõ része lehettek védve. A páncél a hátat és a test többi részét már nem fedte.” „A szentesi múzeum által készített elsõ összeállítás, a páncéllapocskákat nem függõlegesen, hanem vízszintesen helyezte el (2. kép) (2. ábra). „További fejlõdést mutat a publikáció szerinti összeállítás, amely a szerkezeti felépítést még nem mutatja.” (3. ábra). „A páncéllapocskák eredeti száma pontosan nem állapítható meg, mivel nem tudjuk, hogy a találók
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:50
Page 141
A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN
141
5. ábra Csallány rekonstrukciója Fig. 5. The reconstruction of Csallány
4. ábra Csallány Dezsõ a rekonstrukciójában Fig. 4. Dezsõ Csallány in the breast plate restored by him
belõle mennyit hagytak veszendõbe menni. Ez a szám valószínûleg jelentéktelen lehet, mert a hitelesítõ ásatáskor a földtörmeléket is átvizsgálták. Azonban a szentesi múzeum külsõ raktárában 1952ben végzett tárgyrevízió alkalmával találtam még a kunszentmártoni páncélhoz tartozó töredékeket (44 db), amelyek az összeállításnál nem szerepeltek, konzerválatlanok voltak, és valószínûleg pótlólag kerültek be a múzeumba”. „A mellpáncél vasanyaga 4,7 kg volt, a pótlólag elõkerült 44 db lapocskatöredék nélkül (9–11. kép). A lamellákat kovácsolták. Majd a szükségleteknek megfelelõen látták el utólag fûzõnyílásokkal és végezték el a kijavítást és az összeszerelést. A mellpáncél lapocskáit bõrmellényre fûzték fel úgy, hogy az egyes lamellák kívülrõl befelé haladó sorban egymást részben fedték. A lamellasorok is részben takarták az alattuk húzódó példányokat. A bõrmellénynek nem maradt maradványa, de a mellpáncél szerkesztési módjára a megmaradt nagy számú töredékbõl, más analógiák felhasználásával, már helyesen tudunk következtetni. Egyes darabok felületén szõrös bõrnyomok figyelhetõk meg (I. t. 9, II. t. 23-25, 26-27, III. t. 28-32, IV. t. 31-32, V. t. 43, 49, VI. t. 26), azonban ezek a nyomok nem a bõrmellénytõl valók, hanem a subától, amelybe a halottat
páncéljával egyéb mellékleteivel együtt begöngyölték. A VI. t. 10 felületén, valamint a VI. t. 14 mindkét lapján vászonnyomok maradtak vissza, azonban ezek sem a páncélra utalnak, hanem fehérnemû használatára.” (Csallány 1982, 6) Csallány Dezsõ ilyen ismeretek és tapasztalatok alapján alkotta meg, feltehetõen egy mesterember segítségével, a kunszentmártoni vért rekonstrukcióját (4–5. ábra). Sajnos a mester kilétérõl és arról, hogy milyen instrukciók alapján dolgozott, még nem sikerült kideríteni semmit. Felvezetésként szeretném megjegyezni, hogy igen nagy a valószínûsége annak, hogy a mai napig Szentesen található lamellák az 1952-ben elõkerült 44 lamellával azonosak. (A lamellák a szentesi Koszta József Múzeumban 55.84.16–55.84.195. Lsz.-on találhatók) Az általam kézbevett lamellák is ezek. A pótlólag elõkerült töredékekrõl közölt rajzokat (Csallány 1982) összehasonlítottam a ma rendelkezésünkre álló lamellákkal és jól felismerhetõek néhánynál az azonosságok (6–13. ábra). A vért nagy részét kiadó, 4,7 kg súlyú lamellának eddig nem akadtam nyomára. Ha az idõm engedi a jövõbeni kutatásom legfontosabb iránya ezen lamellák hollétének felkutatása és tanulmányozása lenne. A lelet jelentõs részének hiányában próbálom össze-
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 142
MAGYAR ANDRÁS
142
6–7. ábra Fig. 6–7.
10–11. ábra Fig. 10–11.
12–13. ábra Fig. 12–13.
8–9. ábra Fig. 8–9.
6–13. ábra Rajz és lelet Fig. 6–13. Drawing and find
foglalni, hogy milyen módon képzelem el a vért általam vélt szerkezetét. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy a páncél nem a halottra volt közvetlenül ráadva vagy rátéve, mivel „magasabb földrétegben” helyezkedett el. Ezt mindkét idézet hangsúlyozza tehát a vászonnyomok, amik a fémfelületen megmaradtak, nem a halottra adott fehérnemû maradványai. Lehet ruházat és sok más egyéb, de ezt, ezeket nem a testén viselte a halott. Hasonlóan nyilatkozhatom a suba szerepérõl, ami valószínûleg nem az eltemetett begöngyölésére szolgált, ha suba volt egyáltalán. A hiányzó leletek nem teszik lehetõvé, hogy teljes értékû megállapításokat tegyünk a szerves anyagok
lenyomatát illetõen. A vért elhelyezkedésére és a lamellák egymáshoz való viszonyára Pájer Lajos megfigyelései nem szolgáltattak adatokat Csallány Dezsõ sem említ erre vonatkozóan semmilyen állásfoglalást, illetve megállapítást a saját rekonstrukcióján kívül. Itt a 3. ábrát kell alaposan megszemlélnünk. Miért vélte úgy az összeállító, hogy a vért fotózásakor csak ezt az oldalt kell megörökíteni, és mi alapján következtettek arra, hogy ez a páncél ellenfél felöli oldala. Én erre azt a magyarázatot találtam, hogy a páncél sírba helyezésekor nem viselési rend szerint, hanem azzal ellentétesen, szemben helyezték a halott fölé a sírba. Az eltemetett páncél a rárakott föld súlya alatt enyhén vissza-
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 143
A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN
143
14. ábra A 3. ábra modellezése Fig. 14. The modelling of Fig 3.
15. ábra A 3. ábra modelljének másik oldala Fig. 15. The other side of the model on Fig 3.
fele domborodott és az elemek ebben az állapotban korrodálódtak össze. Az összeállításkor csak az eltörött darabok törés menti illesztéseit vették figyelembe. Ezek a törési felületek igen jól és pontosan mutatják a lelet feltárás elõtti alakját. Valószínûleg a fotón azért ez az oldal mutatkozik a páncél elejének, mert az összeillesztett darabok a vért ilyen irányú domborulatát adták. Nyilvánvalóan az volt az elsõ következtetés, hogy amerre domborodik, az a külsõ oldal és a homorú, a test felé esõ oldal. Számomra rejtély marad, hogy miért nem lett a másik oldal lefotózva. Ugyanis az egyedileg lefotózott lamella töredékek összerozsdásodott darabjainál mindegyik kép mutatja az íveket is. Kérdésként merül fel még bennem, hogy a XII. táblát (Csallány 1982) mutató üvegnegatívok elõbb vagy utóbb kerültek fotózásra, mint a függõleges elrendezést (3. ábra) mutató fotó. Tehát a táblákon szereplõ elemek még nem lettek összeillesztve vagy a vért fotózás után szét lett szedve. A további kutatások talán ezeket tisztázhatják. Visszatérek a lamellák egymáshoz való viszonyához. Ugyanezen a fotón (3. ábra) jól meghatározhatóak és igen kontúrosak a középrész elemei, mint lényeges pontok. A képen azt látjuk, hogy a sorok fölülrõl lefelé fedik egymást, tetõcserép módjára. Ez az átfedettség ugyan nem nagymértékû, de
határozottan felismerhetõ. A sorok elemei pedig középrõl kifelé fedik egymást. Egy szimmetrikus középrész alatt találkozik a két oldalról érkezõ sor. Ezen a ponton ismét lényeges felismeréshez jutunk. A sorokat fölépítõ elemek oldal felé mutató szélein nem látjuk az íves kimunkálást. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy az ívek a vért másik oldalán, a számunkra nem látható oldalon vannak. Azt még kijelenthetjük, hogy a páncélfelület nagy része soronként jól összeilleszthetõ darabokból áll. A törésnyomok határozott összetartozást mutatnak. Függõleges összetartozásuk és kapcsolatuk ebben az állapotban kevéssé bizonyítható. Itt tettem fel magamnak a kérdést milyen képet tárna elénk a vért másik oldala. Segítségül hívtam Csallány Dezsõ rekonstrukciójának néhány idevonatkozó elemét a bizonyításhoz. A fotókon a 3. ábra modellezése látható az általunk ismert oldalával (14. ábra) és ha átfordítjuk a modellt, akkor a vért feltételezhetõ másik oldalával (15. ábra). Most érkeztem el ahhoz a ponthoz, ahol minden kétséget kizáróan ki merem jelenteni: a vért középen zárt volt és az ívek a közép felé néztek. A soron belüli összetartozás rendje így véglegesen meg lett határozva. A sorok függõleges kapcsolatára három lehetõség kínálkozik: csak a felsõ két furaton keresztül van-
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 144
144
MAGYAR ANDRÁS
16–17. ábra Fûzõanyag maradványa Fig. 16–17. The remains of string material
nak rögzítve a sorok a hordozó anyaghoz (I. fûzés), a felsõ illetve az alsó két pár furaton keresztül is kapcsolódnak a hordozó anyaghoz (II. fûzés), a fûzõanyag nem csak a sorok elemeit kapcsolja össze, hanem függõleges irányban is egymáshoz rögzíti a lamellákat (a furatok elrendezése erre is lehetõséget ad) és ezzel egy teljesen új vértfelületet, mutat (III. fûzés). Mind a három lehetséges összeállítás jól mûködõ, de más elõnyöket, felmutató védõfelületet eredményeznek. Jelen ismereteim birtokában az utolsó (III. fûzés) összeállítás ellen csak pár lamella töredékén található fûzõanyag maradvány szól (16–17. ábra). Ezeken a részleteken jól kivehetõ, hogy a két furatot átköti a fûzõanyag maradványa, tehát ezen a ponton nem rögzíthette egy másik lamella felsõ részét, mert akkor nem látszana a fûzõanyag nyoma. Ez is felülbírálható, ha az idézett lamellák a vért alsó sorának elemei. Ez a lehetõség mindhárom általam felvázolt fûzésnél fennáll. Tehát a kutatás mai állapotában a bizonyítékok jelentõs része az elsõ két változat valamelyike mellett szól, de olyan ok még nem mutatkozott, amiért a harmadik lehetõséget teljesen kizárhatnánk. Kicsit elkalandoznék, hogy ismertessem a három fûzési rend jellemzõit. A függõleges tengely mentén mind a három fûzés szinte azonos hajlíthatóságot eredményez. A különbségek a vízszintes tengely menti hajlíthatóságban és a sorok függõleges összecsúszásában vannak. Ahol a lamellák csak a két felsõ furaton vannak rögzítve a hordozó anyaghoz, annál a típusnál jól hajlik a vízszintes tengely mentén a lamella sor és összenyomható a
függõleges síkjában (az összenyomhatóság az alatta lévõ sor lamellájának felsõ széléig terjed) a vért. Amikor mind a hat furat rögzítve van a hordozó anyaghoz, szintén jól hajlik a vízszintes tengely mentén, de nem összenyomható, mert az alsó két pár furat közvetlenül az alsó lamella sor fölött húzódik. A harmadik lehetõségnél kevésbé hajlékony a vért a vízszintes tengely mentén és alig összenyomható a függõleges síkjában, de így adja legegységesebb védõfelületet. A különbözõ összeállítások hatékonyságának bizonyítása nem ennek az írásnak a része. Itt egy gondolat erejéig megjegyezném, hogy a Csallány Dezsõ által alsó záró sorként felvázolt, elnyújtott trapéz alakú 8 illetve 11 furattal rendelkezõ lamellákat külön egységként képzelem el. Bár szerves része a páncélnak, ebben az írásban nem elemezném, hogy a vért mely pontján csatlakozott a mellkasi vértfelülethez és milyen célt szolgált. Ízelítõnek azért két lehetõséget megemlítenék: a vállakat védte egy-egy sor ebbõl a lamellából, a has alsó részét védte különálló elemként. (Kunszentmártoni Múzeumban látható a modellezett darab) Most térjünk vissza a szerves lenyomatokra. Négy anyag lenyomatát említi Csallány Dezsõ: durva szövésû vászon, bõr, szõrõs bõr, finomszövésû vászon. A durva, illetve vékony szövésû vászon páncélhoz tartozását, különösképpen hordozóanyagként való alkalmazását, elvethetjük. Nem említik, illetve az üveglemezek sem mutatják jelentõs felület beborítását szövött anyaggal. Ez nem jelenti azt, hogy a jövõben is elvetjük majd a vérthez tartozását. Legnagyobb területet a vasoxidban fenn-
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 145
A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN
18. ábra Az általam használt lamella Fig. 18. The lamella used by the author of the article
maradt szõr foglal el a lamellákon. Mivel ezek a szõrnyomok a lamellák külsõ oldalán mutatkoznak, ez sem lehet közvetlenül a hordozó anyag maradványa. Az a valószínûbb, hogy a páncélt erre az anyagra fektették és nem közvetlenül a földre. Azt, hogy milyen célt szolgált és valójában szõrös bõr vagy nemez volt-e, ma már megállapítani szinte lehetetlen. Az egyik lehetõség az, hogy ez egy mellény vagy „melles” volt, ami a vért ütéselnyelõ torziós rétegét volt hivatott biztosítani. Ez a ruházat jelentõs szerepet kaphatott a páncél hatékonyságának, védelmi képességének megnövelésében. A vasrozsdában fennmaradt bõrre utaló jelek sem nagyfelületûek, de a három, elõzõekben említett fûzésmód közül mindnél alkalmazható, mint hordozóanyag. Csak az utolsónál, ahol a lamellák a felsõ sorokhoz is kapcsolódnak, nem feltétlenül szükséges, mert a páncél önhordóvá válik azáltal, hogy a sorok is egymáshoz vannak fûzve. Egy utolsó általános kérdésre is szeretném majd megtalálni a választ. Mi az oka, hogy a sorok észrevehetõen összetartoznak, de függõleges irányban nem korrodálódnak össze? Egyelõre nem lehet ezen a vérten belül a szegésre hivatkozni, mint összetartó elemre, mivel a sorokat külön-külön nem szegték. Ezen megfigyelések és gondolatok alapján kezdtem neki egy új rekonstrukciónak. Jelen állapotban
145
19. ábra Csallány Dezsõ lamellái az õ elrendezése szerint Fig. 19. The lamellae of Dezsõ Csallány as he arranged them
20. ábra Csallány Dezsõ lamellái az én elrendezésemben Fig. 20. The lamellae of Dezsõ Csallány as the author arranged them
határozottan nem lehet kijelenteni, hogy csak így vagy csak úgy lehetett összefûzni ezt a vértet. Én azt a rendet próbálom most bemutatni, amit az elõttem kutatók egyelõre, teljesen kizárnak. A felsoroltak közül a harmadik típust választottam, ahol a sorok is egymáshoz vannak fûzve. Ha a kutatásom eléri azokat a pontokat, ahol már nem tartható ez az
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 146
146
21. ábra A szélsõ lamella helyzete Fig. 21. The position of the terminal lamella
elmélet, én is lemondok róla. Amiért fontosnak tartom a bemutatását, az a véletlenszerû vagy tervezett mérnöki munka, ami a lamellák kapcsolatában felfedezhetõ. Egy típusú lamellából dolgoztam, amelynek méretei a következõk: 57 mm magas 23 mm széles és 1 mm vastag (18. ábra). 300 darab készült belõle. Domborítottam az elemeket, ahol a rövidebb oldal ívmagassága 1,5 mm a hosszantié 2 mm. Hat darab 2,5 milliméteres furatot kaptak a lamellák. Hozzá kell tennem, hogy azon a véleményen vagyok, hogy a vértfelület nagy részét adó lamellák sokszínûségét az egymáshoz való viszony alakította és nem az elõre tervezés. Az ívek, sarkok, furatok viszonyáról csak ezen a vérten belül is külön tanulmányt lehetne és kell is majd írni. Szeretném még bemutatni a Csallány Dezsõ által használt, nem egysablonú, rekonstruált lamellákat az õ elrendezése és az én elrendezésem szerint (19–20. ábra). Véleményem szerint nagyon közel járt az igazsághoz, csak az akkor ismert analógiák félrevitték a felismeréstõl. Tehát egy típusú lamellából készítettem 300 darabot. A domborítás kettéosztotta a lamellák számát 150 jobbos és 150 balosra. Készítettem egy harmadik típusú lamellát is, egy szimmetrikus darabot, íves kimunkálás nélkül, amiben szintén hat furat van ez lett a középsõ lamella. Ezek után kezdtem meg az összeállítást. Itt ragadnám meg az alkalmat a fûzõanyagokról is szót ejteni. Csallány Dezsõ fonalat, bõrfûzõt és bélhúrt
MAGYAR ANDRÁS
említ fûzõanyagnak. Szerény véleményem szerint mind a három anyag alkalmas a páncél elemeinek a rögzítésére kellõ elõkészítés után. Én nem ezek közül választottam. Méhviasszal átitatott selyemzsinórt használtam. Azért választottam ezt a fûzõanyagot, mert hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a fentebb felsoroltak és a kereskedelemben, nagy mennyiségben kapható. Az alsó sornál kezdtem a fûzést és úgy haladtam soronként. Összesen 296 darab lamellát építettem a páncélba a szegõ és a nagyobb méretû trapéz alakúak nélkül. Így megerõsíthetem Csallány Dezsõ számításait a lamellák hozzávetõleges számáról. A fûzés során találtam egy újabb lehetséges magyarázatot a fél lamellákra, amik 8 darab furattal vannak ellátva. (Csallány ezt az elemet a páncél középvonalán építette be. Ezt a típust én nem alkalmaztam a vértembe.) Kiderült, hogy ha a sorok középen összekapcsolódnak, akkor a középsõ szimmetrikus lamellák függõlegesen egy cikk-cakk vonalat írnak. Így minden második sor jobbra vagy balra elcsúszik. A sorok végén történõ elcsúszás kompenzálására, és a mellette elhelyezkedõ lamella felsõ sarkának rögzítésére is alkalmas ez a típusú elem (21. ábra). Az így összefûzött vért 12 sorból adódik össze (22. ábra). A vért alakjának meghatározásához két cselekvést kell megvizsgálnunk, amik nagyban meghatározzák annak körvonalát. A használó az elõre kinyújtott kezével tudjon tapsolni, illetve le tudjon guggolni vagy ülni lehajtott fejjel úgy, hogy a nyakát ne sértse meg a páncél. Az így elkészült vérthez nemez alátétet használtam. A viselését a
22. ábra Az általam készített rekonstrukció Fig. 22. The reconstruction made by the author
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 147
A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN
23–25. ábra Kísérleti lamellák a súly változásához Fig. 23–25. Experimental lamellae to test the changing of weight
147
Végeredményül azt a következtetést vontam le, hogy az ívek megalkotásának nyomósabb oka volt, mint a díszítés. Feltételezem, hogy az elkészítésük komolyabb célt szolgált és eredményesebbé tette a harcos védelmét. Az ehhez hasonló vizsgálatok és összehasonlítások további boncolásához feltétlenül szükséges megtapasztalni az akkori gyártási folyamatokat. A munka jelentõs része még elõttem áll, de remélem érthetõ formában Önök elé tártam a gondolataimat. Továbbá remélem, hogy írásom kellõ hatást gyakorol mind a régészet tudományát mûvelõ fiatalokra mind a „hagyományõrzõk” népes táborára. *
háton keresztbefutó szíjjak segítik elõ, amik a vállakon áthaladva a páncél felsõ sorához vannak rögzítve, illetve a vért oldalához az alsó soroknál. A páncél viselõje teljes biztonságban tudhatja így mellkasát és hasi tájékát. Az elkészített rekonstrukció, minden felvetõdött kérdésre nem tudott megnyugtató választ adni. Ezért szándékomban áll a jövõben megvalósítani mind a három fûzési rendet, bemutató rekonstrukciót az általam reálisnak tartott 2 milliméteres vaslemezbõl. Ezeket a páncélokat szeretném tesztfolyamatoknak alávetni, és általuk bebizonyítani, hogy csak az avar vérteken megjelenõ íves kimunkálás hadászatilag milyen jelentõs újítás volt. Egyetértek Csallány Dezsõvel abban, hogy ezek az ívek a nyilak lepattanását (a vérten történõ irányváltást) akadályozták meg. Az ívek szerepérõl három állásfoglalás ismeretes: hadászati funkcióval bírtak, a vért súlyának csökkentését szolgálták, díszítették a vértet. Véleményem szerint mind a hármat szolgálta, de elsõdlegesen a hadászati elõnyök hozták létre ezt a formát. Erre vonatkozóan végezetül szeretnék egy kis számadattal szolgálni, hogy a megmunkálási fokok mennyire befolyásolják a súlyt (23–25. ábra). A 23. ábrán látható típus 18,74 g, ez 300 darabra vetítve 5633 g, a 24. ábrán láthatóé 19,82 / 5847 g, a 25. ábrán szereplõé 19,49 / 5946 g. Ez azt jelenti, hogy az elsõ típushoz képpest a második 11,47 lamellányival nehezebb a harmadik pedig 16,75 darabnyival. Tovább elemezve ez körülbelül egy félsornyi lamellát tesz ki. Tehát az ívek megalkotásával nagy mértékû súlycsökkentést nem érünk el. Viszont kialakításukkal a gyártás folyamatát nagymértékben megbonyolítjuk.
2011-ben megtörtént három lelõhelyrõl származó (Tiszavasvár-Koldusdomb 4db Ltsz.63.280.1-4, Kunszentmárton-Habranyitelep 2db Ltsz.55.84.1617, Szegvár Oromdüllõ 1db 81.1.58) lamellák archaeometallurgiai anyagvizsgálata Torma György (BME, Gépészmérnöki Kar) segítségével. A vizsgált elemek közül egy darab lamellából sikerült fémet kimutatni. A többi teljesen „átrozsdásodott”. Röviden értékelve: „ferrit-perlites szövetszerkezet látszik feltûnni, ami alacsony karbontartalmú, nem edzéssel hõkezelt alapanyagra utal”. Ebbõl következõen, a rekonstrukciókhoz felhasználhatóak a kereskedelemben kapható lágyvas lemezek. A másik elõrelépés a fûzõanyagok terén történt. Ebben Vass Csaba (SZTE, Fizika Tanszék) volt a segítségemre. Itt különbözõ fûzõanyagok szakítószilárdságát vizsgáltuk (elemi szálként, összesodorva és 4 db lamellát összefûzve). Ez a vizsgálat még feldolgozás alatt áll, de nagyon tanúságos eredmény várható. Végezetül köszönetet szeretnék mondani munkatársaimnak a Móra Ferenc Múzeum dolgozóinak a segítségért, amit munkám során adtak. Különös képen Balogh Csillának és Lõrinczy Gábornak tartozom köszönettel. Irodalom Csallány D. 1933. A kunszentmártoni avarkori ötvössír. Szentes Csallány D. 1982. Avar kori páncélok a Kárpátmedencében (2. rész). JAMÉ XV-XVII, 5-35.
11_magyar_02.qxd
2012.07.10.
10:51
Page 148
ANDRÁS MAGYAR
148
PROPOSAL FOR A NEW RECONSTRUCTION OF THE AVAR BREASTPLATE ARMOUR FROM KUNSZENTMÁRTON: THE ROLE OF RECONSTRUCTION IN THE INTERPRETATION OF AN ARCHAEOLOGICAL FIND BY ANDRÁS
Summary In this paper I present a new reconstruction technique for the breastplate find of the silversmith grave found at Kunszentmárton, Hungary. In my discussion, I reconsider the excavation data previously published by Dezsõ Csallány and re-evaluate his recommendations on the reconstruction. I emphasize some contradictions inherent in his proposal and some details of the breastplate’s production method, which may influence the theories on the armour’s original form, as well as its defensive qualities. The primary question that has to be answered in connection with the breastplate is how the small iron plates (lamellae) are structured and connected to each other to form the armour. In this respect, in addition to the relation of the small plates to each other, the convex structure of the lamellae has to be highlighted as being typical in most Avar finds. The new interpretation of the Kunszentmárton breastplate is necessitated by the fact that earlier reconstruction models neglected some important
MAGYAR
details of the find and the circumstances of the excavation. Yet, these details were suitable for proposing an alternate reconstruction of the breastplate armour. This new reconstruction was based on the available archive photos and glass-negatives. The investigation into a more realistic breastplate structure is even more important in the context of defining the exact positioning of the variously shaped and pierced lamellae-groups making up the complete armour. In the unearthed Avar graves, usually only a dozen lamellae, or parts of the breastplates have been uncovered, and the identification of these „parts” can only be accomplished if a total reconstruction of the armour is proposed. This suggested reconstruction of the Avar breastplate armour can be extremely useful for professionals interested in their typology. In addition, I would like to offer a starting point for those young re-enactors as well, who want to reconstruct items of the Avar age as part of experimental archaeology.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:30
Page 149
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
149
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL SZALONTAI CSABA Via Antica Bt Szeged, 6726 Izabella u. 5. +36-20-933-2941
[email protected]
A hazai- és nemzetközi embertani- és régészeti kutatásban jelentõs lépés történt azzal, hogy a Szeged-Kiskundorozsma Daruhalom lelõhelyen feltárt avar kori temetõbõl elõkerült leprás egyénekrõl több fórumon is beszámoltunk (Donoghue et al. 2006, 2006a, 2006b). A bemutatott patológiás esetek ugyanis a hazai régészeti szakirodalomban eddig publikált legkorábbi leletek voltak. De az európai régészeti irodalomban is elõkelõ helyen vannak, hiszen csak néhány olyan leprás esetet ismerünk, amelynek kora ezeknél korábbra tehetõ (Monot et al 2009, 1285, Fig.4, 1286, Table 1). A jelentõs felfedezést elsõként a Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XVI. Konferenciáján, Nagykovácsiban (2005. szeptember 26–28.) ismertettük a szakmai közönség elõtt (Donoghue et al. 2006). Emiatt úgy döntöttünk, hogy az azóta napvilágra került újabb eredményeket is e fórumon tesszük közé, amire jó alkalmat adott a konferenciasorozat jubileumi, 20. találkozója. A Nagykovácsiban rendezett konferencián még csak egy leprás egyént tudtunk bemutatni (271. sír), ami azonban már így önmagában is fontos új adat volt az avar kor kutatása számára. Mire azonban fél évvel késõbb sor került a kéziratunk leadására, addigra biztos adatunk volt további olyan sírokról is, amelyekben a lepra nyomait kimutathatók voltak (Donoghue et al. 2006, 174, 2. jegyzet). Az újonnan elõkerült eseteket (517., 518. sír) néhány hónappal késõbb, a Móra Ferenc Múzeum Tudományos ülésszakán, 2005. november 29-én ismertettük, majd nyomtatásban is megjelentettük ezen sírok leírását (Donoghue et al. 2006a). A 3 újabb daruhalmi sír esetében a csontvázak morfológiai vizsgálata és az elvégzett molekuláris vizsgálat is egyértelmûen azt igazolta, hogy a csontanyag Mycobacterium lepra esetében DNS pozitív volt (Pálfi–Molnár 2009). Az azóta eltelt idõben további patológiai vizsgálatok is történtek a daruhalmi csontvázakon a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén, és ezek
nyomán pedig újabb molekuláris biológiai vizsgálatok is történtek Londonban. Ezekbe az újabb vizsgálatokba 4 további sír került be: 21., 41., 119. és 520. sír, melyeknél a csontok morfológiai elváltozásai alapján arra az egyértelmû következtetésre jutottak a kutatók, hogy a lepra kórképe megállapítható rajtuk. Ahhoz azonban, hogy feltevés beigazolódhasson laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok egyértelmû eredményeire volt szükség. Ennek érdekében Helen D. Donoghue molekuláris biológiai vizsgálatokat végzett. Ezek azonban negatív eredménnyel jártak mind a 4 esetben. Ennek ellenére a morfológiai jegyek alapján ma már ezeket a sírokat is az avar kori lepra létezésének bizonyítékaként kezeljük Pálfi György, Molnár Erika és Marcsik Antónia kutatásai nyomán (Marcsik et al 2007). Az alábbiakban bemutatjuk a 4 újabb lepra jeleit mutató sírt (3. ábra 1).1 21. sír: (1. ábra 1–2): férfi, senium (60-x év). T.: É–D, 320–140°, m.: 83 cm, h.: 260 cm, sz.: 118 cm, csvh.: 178 cm. Lekerekített sarkú téglalap alakú sírgödör. A sírgödör hosszanti oldalai kissé padkásak, a padkák oldalai a sírgödör alja felé szûkülnek. A feltárása közben 61 cm mélyen a sírgödrön belül egy téglalap alakú folt jelentkezett, amely a koporsó nyomát jelzi. A folt nyugati végében famaradványt is találtunk, illetve azt a vonalat kísérte végig néhány csont is. A koporsót jelzõ vonal külsõ oldala mentén egy kb. 1 cm vastag, és 8–12 cm magas homokos bemosódást figyeltünk meg, mely a koporsót vette körbe. A csík a fej felett végig, a test jobb oldalán kb. a medencéig megfogható volt. A vonal mentén körbeástuk a koporsót, és megkerestük a sírgödör alját és oldalát. A koporsó sz.: 54 cm (fejnél) és 48 cm (lábnál), h.: 214 cm. Ezt követõen a koporsón belül folytattuk a sír feltárását. A koporsó végében egy nagy szárnyas lúd csontvázát tártuk fel. A halott koponyája elmozdult a helyérõl, itt a lúdcsontok között feküdt. Hanyatt fekvõ nyújtott helyzetû csontváz. A bal felkar és a
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:31
Page 150
SZALONTAI CSABA
150
1
2
3
4
1. ábra Szeged–Kiskundorozsma Daruhalom dûlõ: 1–2.: 21. sír, 3–4.: 41. sír Fig. 1. Szeged–Kiskundorozsma Daruhalom dûlõ: 1–2.: grave 21., 3–4.: grave 41.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:31
Page 151
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL
151
1
2
3
4
2. ábra Szeged–Kiskundorozsma Daruhalom dûlõ: 1–2.: 119. sír, 3–4.: 520. sír Fig. 2. Szeged–Kiskundorozsma Daruhalom dûlõ: 1–2.: grave 119., 3–4.: grave 520.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:31
Page 152
152
bal lapocka átlósan fekszik a mellcsonton, jobb kézfej a medencecsonton fekszik. A lábak szorosan egymás mellett feküdtek. A csontok megtartása jó. Mellékletek: 1. Vaskés a jobb felkarnál. 2–3. Bronzveret a jobb alkar belsõ oldalán. 4. Bronzveret a jobb medence felett. 5. Vastárgy a bal medence felett. 6. Vaskés a jobb combcsont külsõ oldalán. 7. Vascsat. 8. Vastárgy a bal combnyak és a medencelapát között. 9. Lúdcsontváz. 10. Emlõs állat farokcsigolyája. 11. Bronzveret a bal alkarnál. 12. Vascsat a jobb váll felett. 13. II. Constans bizánci császár (641–668) 667–668-ban kiadott solidusa. 14. Kova. 41. sír: (1. ábra 3–4): férfi, maturus (50-59 év). T.: ÉNy–DK 340–160°, a csontváz 160–340°, m.: 95 cm, h.: 226 cm, sz.: 134 cm, sz.: padkák között: 67 cm, csvh.: 177 cm. Lekerekített sarkú téglalap alakú sírgödör. A sírgödör hosszanti oldalai padkásak, a padkák 35-40 cm mélységben jelentkeztek. A sírgödör két végében a padkák eltûntek, a sírgödör teljes szélességben kiszélesedik. A padkák között a sír betöltése szürke agyagossá változott. A betöltésben 1 madárcsontot (tyúk) és egy peremtöredéket találtunk. A sírgödör 4 sarkában 4 db oszlophelyet találtunk. Ezek mindegyike a sírgödör alja alá mélyült, és egészen a nyesett felszín magasságáig elértek. Átm. (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 20 cm, 27 cm, 22 cm, 20 cm. Mélységük a sírgödör aljától (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 15 cm, 20 cm, 22 cm, 10 cm. Hanyatt fekvõ, nyújtott helyzetû csontváz, karok a test mellett helyezkednek el. Megtartása közepes. Mellékletek: 1. Bronz fülbevaló a sírgödör ÉK-i végében a halott mellett 10 cm-re. 2. Bronz övcsat a felsõtest jobb oldalán. 3. 3 darab bronz övveret a medence belsõ oldalán a bal kéz mellett, illetve a felsõtest bal oldalán. 4. Vaskés a lábak között. 5. A csontváz felszedése után 4 db bronzveret került még elõ. 6. Kova. 7. Juhcsont. 119. sír: (2. ábra 1–2): férfi, senium (60-x év). T.: ÉNy–DK 340–160°, m.: 72 cm, h.: 221 cm, sz.: 110 cm, csvh.: 179 cm. Lekerekített sarkú téglalap alakú sírgödör, falai függõlegesek. A feltárása közben 44 cm mélyen jelentkezett a koporsó foltja. Ennek foltja lefelé szûkül. A koporsó h.: 192 cm, sz.: 57 cm (fent), 43 cm (lent). A sírgödör aljában 4 db kör alakú lemélyedõ gödröt („Szent Mihály lova”) találtunk, ezek átm. (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 8 cm, 10 cm, 14 cm, 9 cm, mélységük a sírgödör aljától (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 1 cm, 4 cm, 5 cm 3 cm. Hanyatt fekvõ, nyújtott helyzetû
SZALONTAI CSABA
csontváz, karok szorosan a test mellett helyezkednek el. Felsõteste és a medencéje enyhén bolygatott. A kézcsontok egy része a sír betöltésébõl került elõ, a jobb kézfej bolygatott. A lábak térdben összeérnek, lábujjpercek bolygatottak. A jobb láb szárkapocs csontja kimozdult a helyérõl. A csontváz megtartása jó. Mellékletek: 1. Orsógomb a jobb felkarcsont küldõ oldalán. 2. Juhcsont a bal váll mellett. 520. sír: (2. ábra 3–4): nõ, maturus (50-59 év). T.: ÉNy–DK 340–160°, a csontváz 350–170°, m.: 57 cm, h.: 206 cm, sz.: 64 cm, csvh.: 165 cm. Lekerekített sarkú téglalap alakú sírgödör, falai függõlegesek. A feltárása közben 30 cm mélyen jelentkezett a koporsó foltja. A koporsó feltárása közben az oldalakon jól megfigyelhetõk voltak a famaradványok. A koporsó h.: 182 cm, sz.: 43 cm. A sírgödör aljában 4 db szögletes alakú lemélyedõ gödröt („Szent Mihály lova”) találtunk, ezek átm. (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 18x15 cm, 23x20 cm, 12 cm, 111 cm, mélységük a sírgödör aljától (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 6 cm, 9 cm, 7 cm 6 cm. A lenyomatok közti távolság a fejnél: 19 cm, a lábnál 20 cm. A sír hosszirányban pedig 163 cm. Hanyatt fekvõ, nyújtott helyzetû gyermekcsontváz, karok szorosan a test mellett helyezkednek el. A jobb kézfej bolygatott. A lábak térdben összeérnek, lábujjpercek bolygatottak. A csontváz megtartása jó. Mellékletek: 1. Orsógomb a jobb felkarcsont külsõ oldalán. 2. Állatcsont a bal vállon. Korábbi tanulmányainkban részletesen elemeztük azt, hogy a lepra milyen módon juthatott el az avar társadalomba (Donoghue et al. 2006, 2006a, 2006b)2. Ebben a kérdésben álláspontunk szerint továbbra is annak van a legnagyobb valószínûsége, hogy az avar–bizánci kapcsolatoknak lehetett döntõ szerepe, hiszen a bizánci területeken kívül eddig sem történeti, sem régészeti, sem antropológiai források nem tudnak a lepra terjedésérõl. Az is nyilvánvaló, hogy a daruhalmi temetõ kora (közép avar kor), és pl. a 21. sírból elõkerült bizánci solidus alapján következtethetünk arra, hogy ennek a közösségnek néhány tagja biztosan részese lehetett olyan bizánci interperszonális kapcsolatoknak, amelyek következtében a fertõzés átterjedhetett az avarokra is. Kézenfekvõ elgondolás lenne arra gondolni, hogy pl. a 21. sírban nyugvó férfi járhatott Bizáncban, vagy bizánci területen és onnan nemcsak solidussal, de a lepra fertõzésével tért vissza.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:31
Page 153
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL
153
1.
2.
3. ábra Az avar temetõk térképei, a leprás sírok jelölésével: 1. Szeged-Kiskundorozsma Daruhalom dûlõ. 2. Szeged-Kiskundorozsma Kettõshatár út I. lelõhely Fig. 3. The map of the Avra cemeteries, with the graves of the leper: 1. Szeged-Kiskundorozsma Daruhalom dûlõ. 2. Szeged-Kiskundorozsma Kettõshatár út, site I.
Hogy miért, milyen célból történhetett ez, arra az elhunyt korából is lehet következtetni. A férfi ugyanis már biztosan betöltötte a 60. életévét, amikor elhunyt. Annak igen kicsi az elvi valószínûsége, hogy ilyen idõs korban részt vegyen egy több hónapig tartó bizánci hadjáratban. A háborús okokat azzal is kizárhatjuk, hogy nem tudunk olyan katonai eseményrõl, amely akár a Kárpát-medencei közép avar népesség, akár pedig a Kárpátmedencébe költözés elõtt ugyanezen népesség és Bizánc között zajlott volna. A másik elvi lehetõség az lenne, hogy az illetõ életének korábbi, fiatalabb idõszakában járt bizánci területen, akkortájt, amikor a solidust kiadhatták, tehát 667–668 körüli években, és akkor fertõzõdött meg, de csak jóval késõbb halt bele a betegségébe. Ennek azonban igen kicsiny a valószínûsége, amit két ellenvetés cáfolhat. Egyrészt a betegség lappangási ideje aligha lehet akár több évtized is. Az természetesen nem elképzelhetetlen, hogy már fertõzötten akár még néhány évet, évtizedet élhet a beteg. Pontos adatunk nincs arra vonatkozóan, hogy a hadjáratokban milyen idõs férfiak vettek részt, de nagy valószínûséggel inkább a fiatalemberek lehettek a seregek fõ alkotói, és nem valószínû, hogy akár 40 év felett még hosszú hadjáratra indultak volna a férfiak. Ebben az esetben azt kellene feltennünk, hogy legalább 20 évet élnie kellett még a fertõzésével ennek az egyénnek. Diplomáciai úton azonban akár e kor felett is részt vehettek a férfiak, így azt feltehetjük, hogy az illetõ érett, hajlott korú férfiként vett részt ilyen utazáson,
és jutott el olyan bizánci területekre, ahonnan a fertõzését magával hozhatta. Ismerve a közép avar kori népesség Pontus vidéki történetének igen aktív, de békés bizánci kapcsolatait ennek a feltevésnek nagy esélyt kell adjunk. Végül a harmadik lehetõségként arról az egyszerû és kézenfekvõ esetrõl sem szabad elfelejtkezni, hogy a 670 körül zajló avar események és változások fõszereplõi – a közép avar kori népesség – a bizánci területek érintésével jutottak a Kárpátmedencébe, és útjuk során kaphatta el a fertõzést, melybe a Kárpát-medencében letelepedve hamarosan bele is halhatott. Ennél a kérdésnél – úgy véljük, hogy – a legfontosabb érvet mégiscsak a solidus verdefénye adja, mivel a 667–668 szeptember/novemberi kiadású solidus igen jó állapotú. Ezt a típust alig 1 éven át készítették és így igen kis mennyiségben is kerülhetett forgalomba. Ezek alapján arra lehet következtetnünk, hogy a pénz a veréshez viszonylag közeli idõpontban került késõbbi gazdájához, azaz a 660-as évek végén vagy a 670-es évek elején, és minden bizonnyal hamarosan a földbe is bekerült a temetéssel. Ha tehát a solidus verdefénye miatt arra a következtetésre jutunk, hogy az illetõ 667–668 körüli években valóban járt bizánci területeken akkor a legnagyobb valószínûsége annak van, hogy vagy a vándorlás közben, vagy pedig az onogur-bolgárbizánci élénk diplomáciai kapcsolatok közben már idõsebb korban járt Bizáncban, vagy egy bizánci nagyvárosban és ott kaphatta el a betegségét.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 154
SZALONTAI CSABA
154
1
2
3
4
4. ábra Szeged–Kiskundorozsma Kettõshatár út I. lelõhely:1–2.: 61. sír, 3–4.: 245. sír Fig. 4. Szeged–Kiskundorozsma Kettõshatár út, site I.: 1–2.: grave 61, 3–4.: grave 245.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 155
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL
5. ábra Szeged-Kiskundorozsma Kettõshatár út I. lelõhely: 1–3.: 706. sír Fig. 5. Szeged-Kiskundorozsma Kettõshatár út, site I.: 1–3.: grave 706.
155
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 156
SZALONTAI CSABA
156
6. ábra Szeged–Kiskundorozsma Kettõshatár út I. lelõhely – a 61. sír koponyája Fig. 6. Szeged–Kiskundorozsma Kettõshatár út, site I. – The skull of grave 61.
A 21. sírban nyugvó idõs férfi kora és a solidusának kiváló állapota jó lehetõséget nyújtott a fenti okfejtésre és a többi daruhalmi sír alapján hasonló eredményre juthatunk. Ha ugyanis megnézzük az elhunytak életkorát azt láthatjuk, hogy a 7 daruhalmi leprás halott közül 5 egyén idõs korú (21.: senium, 41.: maturus, 119.: senium, 271.: maturus, 520.: maturus) és mindössze két egyén volt fiatal (517.: adultus, 518.: adultus). Úgy véljük, hogy az idõs korúaknak ez a magas aránya is a fenti feltevésünket erõsíti, azaz minden valószínûség szerint a népesség Kárpát-medencébe költözését megelõzõ népmozgása során kerültek kapcsolatba leprával fertõzött bizánci közösségekkel és kapták el a betegséget. Az újonnan elõkerül esetekkel a daruhalmi temetõ 93 sírja közül 7-re emelkedett a leprás esetek száma, ami a temetõ összes halottjának (a temetõ teljes egészében feltárt) 7,5%-a, ami a közösség jelentõs érintettségét jelzi. Ez mindenképpen tovább emeli a temetõ jelentõségét a hazai és nemzetközi leprával kapcsolatos kutatásban. Még egy nagyon fontos szempontra kívánjuk felhívni a figyelmet, mely olyan szociológiai következtetésre ad lehetõséget, amelyre eddig kevés példa volt az avar kor társadalmának és annak a régészet módszereivel érzékelhetõ jelenségeinek kutatásában. Arról van szó ugyanis, hogy ez a daruhalmi közösség a leprával fertõzött tagjait sem vetette ki a közösségbõl, amire egyértelmûen utal az, hogy a 7
fertõzött egyén közül 6-nak a sírja következetesen illeszkedik a temetõ rendjébe. Mindössze a 21. sír helyezkedik el a temetõtõl távolabb, ennek az elkülönülésnek azonban valószínûleg inkább társadalmi okai vannak, tekintettel arra, hogy a sírban talált leletek gazdasága alapján ez az egyén tûnik a közösség leggazdagabb személyének. Az nagyon valószínû, hogy az avarok látták, láthatták azt Bizáncban, vagy a bizánci városokban, hogy a lepra esetében milyen szigorú „közegészségügyi” intézkedéseket kell tenni. A kora középkori városokban ugyanis a megjelenõ lepra a lakosságban igen határozott és gyors reakciót válthatott ki. A betegségben szenvedõket szigorúan elkülönítették, azaz a közösség hermetikusan elzárta saját magától õket. Az így létrejövõ lepratelepek (leprosoriumok) vagy lepraházak külvilággal való kapcsolata a minimumra csökkent. Nincs, nem lehet kétségünk afelõl, hogy ennek szükségességével az avarok is tisztában lehettek, és valószínûleg õk maguk is elkülöníthették a betegeket a közösség egészséges tagjaitól. Azonban noha valószínûleg ténylegesen elkülönítve élhettek a betegek, a haláluk után mégis betemették õket a temetõ soros rendjébe, amivel egyértelmûen azt jelezték, hogy az elhunyt betegek ténylegesen a közösséghez tartoztak, tartoznak. Ez minden kétséget kizáróan igazolja a közösség kohéziós erejét. A daruhalmi kis közösség temetõjét valószínûleg igen rövid ideig használhatták, hogy pontosan mennyi ideig, ez a teljes feldolgozás elõtt még nem pon-
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 157
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL
157
7. ábra A két temetõ földrajzi elhelyezkedése Fig. 7. The geographical location of the two sites
tosítható. Nem ismerjük pontosan a felhagyás idõpontját sem, de alapos okunk van azt feltételezni, hogy ez összefügghetett a betegség közösségen belüli terjedésével. Egy fertõzött közösség életében talán természetes védekezési ösztön lehet az, ha odahagyja az addigi lakhelyét, amelyhez a közösség számos tagjának súlyos és nyomasztó betegségének tudata is társul. A tudati tényezõn kívül természetesen szerepet játszhatott az új helyben való bizakodás, és a költözéssel összekapcsolódó megtisztulás, megújulás képzete is. Úgy véljük tehát, ez okozhatta a daruhalmi temetõ felhagyását, valamikor a 670-es évek környékén. A régészeti adataink alapján azt feltételezzük, hogy a felkerekedõ közösség néhány száz méterrel arrébb, a Maty-ér túlsó partján talált magának új temetõhelyet. E helyen ugyanis az M5–M43 autópálya ásatása során egy újabb nagy kiterjedésû lelõhelyet sikerült feltárnunk 2004-ben (Kiskundorozsma-Kettõshatár út I. lelõhely), ahol többek között két újabb avar temetõ is elõkerült (Mészáros et al 2006, 99-102) (7. ábra). Az I. számú késõ avar
kori temetõben 298, a tõle keletre 60 méterre lévõ II. számú temetõben pedig 43 sírt tártuk fel. Az itt feltárt I. temetõ használata a közép avar kor végén kezdõdött és a 8–9. század fordulójáig tartott, míg a II. temetõ pedig a 8. század végére tehetõ a részletes és teljes feldolgozás elõtt (Mészáros et al 2006, 101–102). Ez a két temetõ alig 200 méterre található a daruhalmitól, és csak a Maty-ér választja el õket egymástól. Egy korábbi tanulmányunkban kifejtettük azt az elõfeltevésünket is, hogy a daruhalmi temetõ használatának vége egybeesik a Kettõshatár úti I. lelõhely I. temetõjének kezdetével, illetve, hogy a két temetõ közössége között kapcsolat lehet (Mészáros et al. 2006, 102). Ezt eddig kizárólag a régészeti leletek alapján feltételezhettük, most azonban úgy tûnik, hogy az embertani kutatás újabb adalékokkal is megerõsíti ezt a feltevésünket, ugyanis az avar kori lepra kutatása a daruhalmi temetõ fenti eredményei után nem várt újabb fejleményekkel bõvült. Kiderült ugyanis, hogy a Szeged-Kiskundorozsma Kettõshatár út I–II. számú temetõjének embertani feldolgozása során újabb leprás egyének kerültek elõ. A temetõ embertani feldol-
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 158
158
gozását Molnár Erika és Marcsik Antónia végzi a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén. A feldolgozás során 3 csontváz morfológiai vizsgálata alapján alapos okkal feltételezhetjük azt, hogy újabb leprás esetek kerültek elõ. Ezt a feltevést annak ellenére is fenntarthatjuk, hogy ezen esetekben a Mycobacterium leprae esetére DNS teszt még nem készült. Az alábbiakban bemutatjuk a 3 újabb lepra jeleit mutató sírt (3. ábra 2).3 61. sír: (4. ábra 1–2, 6. ábra): férfi, maturus (45-50). T.: ÉNy–DK 320–140°, cstv.: 320–140°, m.: 71 cm, h.: 260 cm, sz.: 111 cm, csvh.: 180 cm. Lekerekített sarkú téglalap alakú, függõleges falú, egyenes aljú sírgödör, kétoldali padkás. A déli oldalon a padka sz.: 11 cm, az északi padka sz.: 10 cm. A padka magassága az aljától 44–45 cm, míg a fej felõli végén a m.: 54 cm, sz.: 18 cm. A sírgödör négy sarkában 1-1 szögletes cölöplyuk látható („Szent Mihály lova”). Ezek méretei (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 20x20 cm, 26x25 cm, 18x28 cm, 21x28 cm. A lyukak közötti távolság a sír bal oldalán: 167 cm, jobb oldalán: 161 cm, a fej felett 26 cm, lábnál 28 cm. Háton fekvõ nyújtott helyzetû csontváz. A koponya jobbra billent. Karok szorosan a test mellett, a kézfejek a combokon fekszenek. A felsõtest bolygatatlan. Lábak nyújtva, térdnél összeérnek, a lábfejek kissé bolygatottak. Mellékletek: 1. Vastárgy a bal felkar mellett. 2. Vascsat a jobb medencelapáton. 3. Vaskés a jobb medencelapáton. 4. Tyúkcsont a bal lábszár külsõ oldalán. 5. Sertéscsontok. 245. sír: (4. ábra 3-4): férfi, maturus (45-50). T.: ÉNy–DK 310–130°, m.: 84 cm, h.: 220 cm, sz.: 174 cm, csvh.: 174 cm. Lekerekített sarkú téglalap alakú padkás sírgödör. A padka a nyesési szinttõl 25-30 cm mélyen jelentkezett. Hanyatt fekvõ, nyújtott helyzetû csontváz. Karok a test mellett, lábak nyújtva. A csontváz megtartása jó. Mellékletek: 1. Vascsat a gerinc alján. 2. Vaskés a keresztcsonton. 3. Tyúkcsont a mellkason. 706. sír: (5. ábra 1–3): férfi, maturus (45-50). T.: ÉNy–DK 310–130°, m.: 134 cm, h.: 296 cm, sz.: 118 cm, csvh.: 174 cm. A sír a 433. számot kapó rablógödör alatt került elõ a 705. és a 707. sírok között. A 433. számú rablógödör ugyanis a három, szorosan egymás mellé ásott sírgödröt egyszerre érintette. A rablók úgy
SZALONTAI CSABA
rabolták a sírokat, hogy a sírgödrön belül gyakorlatilag „feltárták” azokat, így a sírgödrök falai épek maradtak. Téglalap alakú nagyméretû és mély sírgödör, falai függõlegesek, alja egyenes. A sírgödör négy sarkában 1-1 szögletes, nagyméretû, téglalap alakú cölöplyuk látható („Szent Mihály lova”). Ezek méretei (bal felsõ sarokból jobbra haladva): 36x43 cm, 38x47 cm, 34x50 cm, 36x51 cm. A lyukak közötti távolság a sír bal oldalán: 150 cm, jobb oldalán: 150 cm, a fej felett 27 cm, lábnál 31 cm. A csontvázat a rabló teljesen összekeverte, in situ nem volt csont a sírban. A csontok megtartása jó, de a váz erõsen hiányos. Mellékletek: 1. Vas a sír betöltésébõl (kengyel?). 2. Lócsontok. 3. Szarvasmarhacsontok. 4. Kõ. 5. Kerámia. 6. Patics. A Kettõshatár úti lelõhelyen elõkerült 3 új leprás megbetegedést igazoló sír tehát két különálló temetõbõl került elõ: a 61. és a 245. az I., a 706. sír pedig a II. számú temetõben volt. Ez fontos szempont lehet a betegség terjedésével és helyi jelenlétével kapcsolatban, továbbá a két közösség közti kapcsolathoz is adalékkal szolgál. A fenti 3, és a daruhalmi eset alapján nagy valószínûséggel állítható, hogy a betegség a 3 közösségen belül terjedhetett. Annak ugyanis meglehetõsen kicsiny a valószínûsége, hogy mindhárom közösség egymástól függetlenül, kívülrõl, más avar, vagy más nációhoz tartozó személytõl, közösségtõl fertõzõdött volna meg. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy eddig alig volt tudomásunk az avarok közti lepra jelenlétérõl. Elvetni természetesen aligha lehet a külsõ fertõzõ forrás lehetõségét, hiszen az avar társadalmon belüli mozgások, kapcsolatok – mint hordozó – ebben szerepet játszhattak. Nem vethetjük el teljesen a külsõ, esetleg bizánci eredetû fertõzés terjedését sem, mert a késõ avar korban is létezhetett interetnikus kapcsolat a két népesség között. Itt elég talán csak az avar díszítõ mûvészetben meglévõ egyértelmû bizánci hatásokra utalni, ami aligha létezhetett volna anélkül, hogy avar mesterek ne jártak volna bizánci mûhelyekben, vagy bizánci mesterek kerestek volna fel avar mûhelyközpontokat, hogy más, nyilvánvalóan létezõ kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokat ne is említsünk. Biztos tudásunk van tehát pl. olyan az avar-bizánci kapcsolatokról, amelyek személyes érintkezéssel is jártak. Mégis úgy véljük, hogy a statisztika esélyeket mérlegelve igen kicsiny a valószínûsége annak, hogy az egymás közvetlen közelében elõ 3 közösség ne egymástól, hanem kívülrõl fertõzõdjön meg rendszeresen.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 159
ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL
159
Ugyanakkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 3 temetõben összesen 434 sírt tártunk fel4, akkor a leprás megbetegedések alacsony esetszáma alapján kétséges, hogy a 670 körül itt megjelenõ betegség egészen a 8. század közepéig, végéig fennmaradhatott pusztán azzal, hogy a közösségeken belül néhány egyén megfertõzõdött és saját közösségen belüli további fertõzéssel tartotta fenn a
betegségét itteni jelenlétét. Mindezekre esetlegesen választ adhatnak a további antropológiai kutatások, illetve a temetõk teljes idõrendjét is vizsgáló részletes elemzések is. Addig azonban be kell érnünk azzal a kézenfekvõ következtetéssel, hogy a 3 bemutatott közösség egymással kapcsolatban állt, amire már a régészeti leletek alapján is következtettünk.
1Sajnos
megtagadta számomra a leletek tanulmányozását, és így mint a feltárás vezetõje – a magyar régészet történetében egyedülálló módon – nem tudom az általam feltárt leletek tudományos feldolgozását elvégezni. Az állatcsont feldolgozást Almási László és Tóth Anikó végezte el (Archaeozoológiai értékelés. MFM RégAd 5143/2007), az embertani feldolgozást pedig Marcsik Antónia végezte el. 4A 3 temetõ közül a Daruhalom és a Kettõshatár út II. temetõ 100%-ig feltártnak tekinthetõ, míg a Kettõshatár út I. esetében még további sírok lehetnek az autópálya nyomvonalán kívül (Benedek és Szalontai s.a.)
a sírokból elõkerült leleteket nem tudjuk bemutatni, mert a szegedi Móra Ferenc Múzeum megtagadta számomra a leletek tanulmányozását, és így mint a feltárás vezetõje – a magyar régészet történetében egyedülálló módon – nem tudom az általam feltárt leletek tudományos feldolgozását elvégezni. Az állatcsont feldolgozást Csorba Attila végezte el (Gerinces állatok archeozoológiai jelentése. MFM RégAd 4761/2005), az embertani feldolgozást pedig Marcsik Antónia végezte el. 2A hivatkozott helyek elemzése jelen sorok szerzõjétõl származik. 3Sajnos a sírokból elõkerült leleteket nem tudjuk bemutatni, mert a szegedi Móra Ferenc Múzeum
Irodalom Benedek A., Szalontai Cs. Császár portrés késõ avar kori övveret Kiskundorozsma határából. Late Avar Age Belt Mount with Emperor Portrait from the Boundary of Kiskundorozsma. Dolgozatok. (sajtó alatt) Donoghue, H. D., Marcsik A., Molnár E., Paluch T., Szalontai Cs. 2006. Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar temetõbõl. Elõzetes beszámoló. – Die Spuren der Lepra im awarischen Gräbereld von Kiskundorozsma. Vorbericht. In: Újlaki Pongrácz Zsuzsanna (szerk.) HADAK ÚTJÁN. Népességek és iparok a népvándorlás korában. A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XVI. Konferenciáján Nagykovácsi, 2005. szeptember 26–28. elhangzott elõadások. Nagykovácsi, 173–189. Donoghue, H. D., Marcsik A., Molnár E., Paluch T., Szalontai Cs. 2006a. Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar temetõbõl. Elõzetes beszámoló. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005, Szeged, 155-175. Donoghue, H. D., Marcsik A., Molnár E., Paluch T., Szalontai Cs. 2006b. Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar temetõbõl. Rubicon 2006/2–3, 112–114.
Marcsik A., Molnár E., Õsz B. 2007. Specifikus fertõzõ megbetegedések csontelváltozásai történeti népesség körében. Szeged. Mészáros P., Paluch T., Szalontai Cs. 2006. Avar kori temetõk Kiskundorozsma határában. (Elõzetes beszámoló az M5-ös autópályán feltárt lelõhelyekrõl). In. László J. – Schmidtmayer R. (Szerk./Ed.) „Hadak útján…” XV. Tatbányai Múzeum Tudományos Füzetek 8. Szerk.: Tatabánya, 97–.109. Monot, M., Honoré, N., Garnier, T., Zidane, N., Sherafi, D., Paniz-Mondolfi, A., Matsuoka, M., Taylor, G. M., Donoghue, H. D., Bouwman, A., Mays, S., Watson, C., Lockwood, D., Khamesipour, A., Dowlati, Y., Jianping, S., Rea, T. H., Vera-Cabrera, L., Stefani. M. M., Banu, S., Macdonald, M., Sapkota, B. R., Spencer, J. S., Thomas, J., Harshman, K., Singh, P., Busso, P., Gattiker, A., Rougemont, J., Brennan, P. J., Cole, S. T. 2009. Comparative genomic and phylogeographic analysis of Mycobacterium leprae. Nature genetics 41/12, 1282–1292. Pálfi Gy., Molnár E. 2009., The Paleopathology of special infectious diseases from Southeastern Hungary: a brief overwiew. Acta Biologica Szegediensis 53(2),111–116.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 160
CSABA SZALONTAI
160
AGAIN, ABOUT THE LEPROSY IN THE AVAR PERIOD BY
CSABA SZALONTAI
Summary The leper individuals from the Avar cemetery at Szeged–Kiskundorozsma-Daruhalom, published in 2006, are known to be the earliest occurrence of leprosy infections in the Hungarian archaeological literature, but there are only few cases from Europe that are pre-dating this find. The persistent anthropological investigations had revealed new results, not only in respect of these graves, but from another cemetery as well. The morphological studies of the Anthropological Department of the Szeged University identified the traces of leprosy in four additional cases of the Daruhalom cemetery (graves 21, 41, 119, and 520). Although the molecular biological investigations by Helen D. Donoghue brought negative results, based on the morphological traits of the finds, these cases are also interpreted today as evidences for the existence of leprosy in the Avar period. Together with these new findings, there are all in all seven leper burials among the total ninety-three graves of the Daruhalom cemetery, which means that noteworthy part, 7,5% of the community was infected with leprosy. This fact by all means highlights the significance of the site in the context of Hungarian and international leprosy studies.
observed in two neighbouring archaeological sites at Kiskundorozsma. However, these findings are significant in relation to archaeological chronology, history, and the ethnic history of the area. Namely, it was previously suggested that the closing of the Daruhalom cemetery coincide with the opening of the cemeteries at Kiskundorozsma–Kettõshatár út, and there were connections between the communities, which is now being affirmed not only by the archaeological finds, but by the anthropological results as well.
The Anthropological Department performed the analysis of another cemetery excavated at Kiskundorozsma–Kettõshatár út I. lelõhely, I-II. temetõ, which brought striking outcomes. In case of three burials (graves 61, 245, 706), it can be suggested that additional cases of leprosy had been detected. This conclusion seems reliable, even if the DNA test for Mycobacterium leprae had not been accomplished yet. This site is located some 200 m distance from the previously mentioned cemetery at Daruhalom, on the other bank of the Maty Rivulet. In 2004, the excavations in the cemetery Nr. 1 uncovered 298 burials, and in cemetery Nr. 2, located 60 m east of the previous site, 43 additional graves were unearthed. The cemeteries were used from the end of the Middle Avar Period till the turn of the eight-ninth century. As far as no data was known on the spreading of leprosy in such early period previously in Hungary, it is of primary importance that the traces of the disease were
The appearance of leprosy in the Carpathian Basin might have been the consequence of the Byzantize connections of the Avar population. In these respect, one important evidence is the Byzantine solidus coin found in grave 21 at Daruhalom, which indicate that some persons from this community was involved in Byzantine interpersonal connections, which resulted that the disease appeared among the Avars. The most apparent explanation for this could be that the man buried in grave 21 went to the Byzantine territories or to Constantinople, and arrived back in the Carpathian Basin not only with the solidus but the leprosy infection. The possible place of contamination is another important issue, since five deceased with leprosy were mature aged, and only two from the infected persons were young adults. The high ratio of elderly persons among the leper group also suggests that the Avars met this infection during the migration of the population in the Byzantine territories, before they moved to the Carpathian Basin.
The presented cases propose that the disease might have spread inside these three communities, as it hardly feasible that the three populations tainted independently from another Avar or other persons, populations. At the same time, considering that all in all 434 graves were excavated in the three cemeteries, the low ratio of observed infections makes it dubious, whether the disease appeared around 670 and existed till the mid-eighth century, purely by the random infection of some individuals, who maintained the presence of the disease with further contaminations. These questions can be answered by further anthropological studies, and the detailed analysis of the sites’ archaeological chronology.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 161
AGAIN, ABOUT THE LEPROSY IN THE AVAR PERIOD
The chronology of the three graveyards strengthens that the disease first appeared in the community located at Daruhalom. The abandonment of the site might be connected with the spreading of the disease inside the community. In the life of a contaminated population, it was likely a protective instinct to leave the previous site of habitation, which is connected to the serious and depressing disease of some commu-
161
nity members. Beside mental agents, the idea of new beginnings and purgation might have played an important role in the movement. Consequently, it is likely that this caused the abandonment of the cemetery at Daruhalom around 670. The community moved to the other side of the Maty Rivulet, and opened first the graveyard Nr. I. than the graveyard Nr. II. at Kiskundorozsma–Kettõshatár út.
12_szalontai_2.qxd
2012.07.10.
11:32
Page 162
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:42
Page 163
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
163
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK CSUTHY ANDRÁS Univerzita Komenského v Bratislave Filozofická fakulta Katedra archeológie Gondova 2 81499 Bratislava
A késõ avarkori öntött fülû (merevcsüngõs) lószerszámveretek egy térben és idõben behatárolható veretfajta, melynek a füle ugyan „hasznos” funkciót sugall, de aranyozásuk és díszítésük mégis inkább a dekoratív veretek közé sorolják. Többségében öntöttek, de elvétve találkozhatunk préselt példányokkal is. Többnyire két szegeccsel erõsítették õket a szíjazathoz, azonban ismertek kivételek is (három vagy több szegecs), emiatt a fül szerepe nem egyértelmû. A fül szíj befûzésére, illetve más organikus anyag beakasztására is alkalmas. Ez csupán azon veretek esetében nem lehetséges, amelyeknél nem került sor a fül kialakítására. A vereteket több szempontból vizsgáltam, melyek során megpróbáltam különbözõ típusokat is elkülöníteni. Egyes altípusokat korábban az övgarnitúra tartozékainak véltek, de hiteles ásatásokból elõkerülvén bebizonyosodott, hogy ez az elképzelés minden bizonnyal téves (Profantová 2004, 294). A lovas nemét tekintve, mint már a korábbi kutatás is megállapította, az avar társadalomban nem csak a férfiakat illette meg a ló a túlvilágon (Zábojník 2009, 38). Ugyanígy ezen veretek használatánál sem tettek különbséget, két esetleg három esetben feltételezhetõ hogy a „gyengédebb nem” lovát díszítették. A lovas korát vizsgálva, gyermekkorú egyén nem volt megállapítható, csupán egy esetben volt juvenis korú (?) az illetõ. Többségében a magas kort és valószínûleg a megbecsült, vagy magasabb pozíciót is betöltõ egyének lovát díszítették, tehát elképzelhetõ hogy rangjelzõ lószerszámkészlet részét képezhették (A 34-bõl 5 esetben a lovas életkorát nem vizsgálták). Ugyanerre az eredményre jutott Szentpéteri József is (Szentpéteri 1993, 231). Ezt támasztja alá a sírok nagy arányú bolygatottsága is, hiszen csupán három sír leletei voltak in situ feltárva. A vereteket 4 nagyobb típusba osztottam, azon belül is alcsoportokat elkülönítve. Ugyan e kis leletszámú veretfajták ilyen aprólékos felosztásának magam
sem látom szükségességét, mégis a finom átmenetek, illetve eltérések megállapításához nélkülözhetetlen. A kiértékelésnél Jozef Zábojník (Zábojník 1991, 248) relatívkronológiai rendszerét alkalmaztam és elsõsorban az õ eredményeit használtam fel. Ez alapján a késõ avarkor fázisai abszolút kronológiai rendszerben a következõk: I (700–720), II (720–750), III (750–780), IV (780–800/825). Az elsõ típusba soroltam a pajzs alakú, vagy ahhoz közelítõ (trapéz formájú) öntött fülû vereteket, melyek között további két alcsoportot különítettem el. Elsõ alcsoportjukat (1. ábra) is lehetne még tovább osztani. Díszítésüket tekintve a pikkelydísz dominál, mely díszítõmotívummal külön Szentpéteri József (Szentpéteri 1993, 236–237) külön foglalkozott. Kiugrik közülük a növényi motívumos és gyöngykeretezéses veret a Komárom-Gadóci úti temetõ 6. sírjából (Komárno, Szlovákia), illetve az azonosítatlan díszítésû Vágsellye II. Duslo I. 83. sírjából (Ša¾a, Szlovákia) származó lelet. A második alcsoportba (2. ábra) soroltam a hegyes fülû pajzs alakú vereteket. Ezen csoport minden egyes lelete eltér egymástól, a Komárom-Hajógyár 63. sírjából (Komárno, Szlovákia) elõkerült darab szintén áttört növényi ornamentikával rendelkezik, míg a Komárom-Várady utcai 25. sír (Komárno, Szlovákia) és az adai veret díszítetlen. Érdekes pikkelymotívumos, de fül nélküli az Üllõ I.-Disznójárás 151. sírjából (Horváth 1935, 21, fig. 9/17–18 2db aranyozott pikkelydíszes veret, a leírás alapján nem lovas, hanem nõi sírként határozták meg; Szentpéteri 1993, 238, fig. 15/6), illetve az eltérõ alakú Vörs-Papkert B 378. sírjából elõkerült veret (Szentpéteri 1991, 270; 1993, 237, fig. 14/1). A Pozsony-Dévényújfalu I. 842. (BratislavaDevínska Nová Ves, Szlovákia) gazdag lovassírjából (Eisner 1952, 182, fig. 89/3) származó Szentpéteri József által pikkelymotívumos díszítésûnek vélt veret, töredékékessége miatt nem értékelhetõ. Emiatt ezen utóbbi vereteket nem vontam be a vizs-
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:42
Page 164
164
CSUTHY ANDRÁS
1. ábra Az Ia. típusba sorolt veretek: 1. Balmazújváros-Hortobágy-Árkus 24. sír; 2. Cseklész II 34. sír (Bernolákovo, Szlovákia); 3. Brno-Líšeò; 4. Alsómiholjác, Borik I. (Donji Miholjac, Horvátország); 5. Kal; 6–14. Komárom VIII 6. sír; VIII 23. sír; VIII 24. sír; IX 9. sír; IX 71. sír; IX 87. sír; IX 89. sír; IX 101. sír; IX 153. sír (Komárno, Szlovákia); 15-16. Dunaradvány-Zsitvatõ I X. sír; XXXI. sír (Radvaò nad Dunajom, è. Žitava, Szlovákia); 17. Vágsellye-II Duslo I 83. sír (Ša¾a, Szlovákia); 18. Párkány I 5. sír (Štúrovo, Szlovákia); 19) Vojka, Brdašica 2. sír Fig. 1. Mounts classified as Type Ia: 1. Balmazújváros–Hortobágy–Árkus Grave Nr 24; 2. Bernolákovo II Grave Nr. 34; 3. Brno-Líšeò, 4. Donji Miholjac, Borik I, 5. Kal, 6. Komárno VIII Grave Nr. 6; 7. Grave Nr. 23; 8. Grave Nr. 24; 9. Komárno IX Grave Nr. 9; 10. Grave Nr. 71; 11. Grave Nr. 87; 12. Grave Nr. 89; 13. Grave Nr. 101; 14. Grave Nr. 153, 15. Radvaò nad Dunajom, è. Žitava I Grave Nr. X; 16. Grave Nr. XXXI; 17. Ša¾a II Duslo I Grave Nr. 83; 18. Štúrovo I Grave Nr. 5; 19. Vojka, Brdašica Grave Nr. 2.
gálataimba. Közöletlen volta miatt szintén nem értékelhetõek Kaposmérõ-Agyagbánya (Szentpéteri 1993, 238) leletei. Kicsivel több, mint a fele lelõhelyrõl van információnk aranyozás nyomairól, két esetben ezüstveretrõl. A leletegyüttesekben elõforduló számukat tekintve az 1-5 db között mozognak, illetve egy esetben Dunaradvány-Zsitvatõ XXXI. sírjában
(Radvaò nad Dunajom, è. Žitava, Szlovákia) összesen 9 db került elõ. Felerõsítésük általában két, elvétve három szegeccsel történt. Gyakoriságuk alapján valószínûsíthetõ hogy a 4 db már teljes készletnek számított. Méreteik a 3x2,5 cm körül mozognak. A sírban való elõkerülésük alapján a lószerszám bármely részét díszíthették, kis számban vizsgálható irányítottságukat tekintve, már
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:42
Page 165
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
165
2. ábra Az Ib. típusba sorolt veretek: 1. Ada-Ciglana Bakoš (Ada, Szerbia); 2. Kaposvár-Toponár, 40-es õrház B-14. sír; 3–6. Komárom IV 25. sír; VIII 12. sír; IX 33. sír; IX 63. sír (Komárno, Szlovákia) Fig. 2. Mounts classified as Type Ib: 1. Ada–Ciglana Bakoš; 2. Kaposvár–Toponár, 40-es õrház B-Grave Nr. 14; 3. Komárno IV Grave Nr. 25; 4. Komárno VIII Grave Nr. 12; 5. Komárno IX Grave Nr. 33; 6. Komárno IX Grave Nr. 63.
amennyire megbízhatóak a kis méretben közölt sírrajzok általában a fülükkel hátrafele mutattak. Keltezésük alapján ezen típust a késõ avarkor III. fázisára, 5 vagy 6 esetben pedig a IV. fázisára tehetjük. 6 esetben nem volt lehetséges relatívkronológiai besorolás (I. táblázat). A kísérõleleteket értékelve megállapítható hogy gyakran fordulnak elõ övveretes lovasok sírjaiban, melyek közül a fele esetben aranyozott vereteket viseltek. A szórványleleteket nem számítva, csupán 4 esetben nem találtak övvereteket. 14 esetben valamilyen fegyvert is találtak az eltemetettek mellett, ez több mint az elõkerült esetek felét jelenti. A ló-
szerszám részét 8 esetben képezte félgömb alakú veret illetve rozetta, 7 esetben csörgõ, 6 esetben faléra, 5 esetbõl 4-ben aranyozott csótár, 5 esetben négykarélyos veret, 4 esetben áttört téglalap alakú veret, 3 esetben kónikus veret, 2 esetben vadkanfejes veret. Természetesen a legelõkelõbb sírokban fordult elõ a legtöbb féle veret együtt, mégis a mellékletek alapján elmondható hogy ezen verettípus elsõsorban a helyi társadalomban magasabb rangú egyének lovaihoz köthetõ. Ezt támasztja alá a vizsgálható esetekben a lovasok megért életkora is. Az elsõ típus területi elhelyezkedése alapján kiemelkedik Komárom környéke, ami alapján azt
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:42
Page 166
166
CSUTHY ANDRÁS
3. ábra A II. típusba sorolt veretek: 1. Biatorbágy-Budapark 264. sír; 2. Kenyhec 100. sír (Kechnec, Szlovákia); 3. Keszthely-Dobogó, 4–6. Komárom VIII 24. sír; IX 76. sír; IX 79. sír (Komárno, Szlovákia); 7. Komárom Podunajské múzeum (Komárno, Szlovákia); 8. Mikulèice-Tìšický les; 9. Mikulèice SO 571.; 10. Szmolány-Molpír (Smolenice, Szlovákia) Fig. 3. Mounts classified as Type II: 1. Biatorbágy–Budapark Grave Nr. 264; 2. Kechnec Grave Nr. 100; 3. Keszthely–Dobogó; 4. Komárno VIII Grave Nr. 24; 5. Komárno IX Grave Nr. 76; 6. Grave Nr. 79; 7. Komárno Podunajské Museum; 8. Mikulèice-Tìšický les; 9. Mikulèice SO 571; 10. Smolenice Molpír
egy helyi mûhely termékeként értékelhetjük. Véleményem szerint nem kizárt, hogy innen jutottak el közvetve a távolabbi csehországi lelõhelyekre (Brünn, Pecka-Kal) is, mint ahogy az 5 távolabb esõ (Ada (Ada, Szerbia), Alsómiholjác (Donji Miholjac, Horvátország), Balmazújváros, Kaposvár és Vajka) avar közösséghez is (6. ábra, I.). Formájában párhuzamnak lenne tekinthetõ a panovoi 122. sír verete, illetve a Krjukovo-kuzsnojei leletek is (Erdélyi 1982, fig. 73–74, fig. 76/1). A második típust (3. ábra) a felül gömbölydedebb és hegyesedõ (csücskös) forma alapján lehetett behatárolni. A formai kialakításuk, a díszítésük megléte illetve hiánya alapján ezen típus sem teljesen egységes, tehát itt is több alcsoportot lehetne elkülöníteni. Az ilyen hegyesedõ, felül gömbölyded pajzs alakú veretek elsõsorban poncolt hátterû pall-
metta díszítésûek. Alcsoportjukat aszerint lehet elkülöníteni, hogy a fül egyenes, vagy ívelten osztott. Ez utóbbiak lehetnek díszítés nélküliek is. Legutóbb Trugly Sándor (Trugly 2008, 107) tekintette át az ide vonatkozó párhuzamokat. Két esetben /Kenyhec 100. sír (Kechnec, Szlovákia) és Komárom-Hajógyár 76. sír (Komárno, Szlovákia)/ a veret fülét körbefutó vonalkázással díszítették. A Komárom-Hajógyár 76. sírjában (Komárno, Szlovákia) a fület kétoldalt dudor ékesíti, ám az is elképzelhetõ hogy ez nem volt tudatos az öntõmester részérõl, hiszen az ötvösmunka során a fül belsõ részét sem reszelték le egyenesre. Vitatható az idetartozása, emiatt nem vizsgáltam a Komárom-Hajógyár 12. sírjából (Komárno, Szlovákia) származó aranyozott kapcsosfülû veretet (Trugly 1987, fig. 4/2; 2008, 16,
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:42
Page 167
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
167
4. ábra A III. típusba sorolt veretek: 1. Keszthely-Dobogó; 2. Dunaradvány-Zsitvatõ I A. sír (Radvaò nad Dunajom, è. Žitava, Szlovákia); 3. Stolbica; 4–7. Komárom IX 36. sír; IX 72. sír; 6. IX 85. sír; IX 134. sír (Komárno, Szlovákia) Fig. 4. Mounts classified as Type III: 1. Keszthely–Dobogó; 2. Radvaò nad Dunajom, è. Žitava I Grave A; 3. Stolbica; 4. Komárno IX Grave Nr. 36; 5. Grave Nr. 72; 6. Grave Nr. 85; 7. Grave Nr. 134.
fig. 4/2), illetve nem értékelhetõ teljes mértékben a Ringelsdorf-Neues Feldrõl származó letört fülû veret (Stuppner 1990, Abb. 1288; Winter 1997, 183). A kenyheci veretek díszítésének közeli párhuzama ismert egy Vinkovce-stara crkvai aranyozott szíjvégrõl (Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 97 fig. 3). Egyenes fülûek két sírban /Kenyhec 100. sír (Kechnec, Szlovákia) és Komárom-Hajógyár 76. sír (Komárno, Szlovákia)/ kerültek elõ, míg ívesen osztott fülû poncolt hátterû palmettadíszes példányok összesen 4 lelõhelyrõl ismertek. 4 esetben van tudomásom aranyozásról. Az értékelhetõ leletek alapján szintén a magas kort megért férfiak lovait díszíthették. Két, elvétve három szegeccsel erõsíthették a szíjazathoz. A sírokban 2-5 db fordult elõ. Feltételezhetõen a kantárt díszíthették, Keszthely esetében az elhunyt mellkasán kerültek elõ (Lipp 1884, 22). Gyakori kísérõleleteik a poncolt hátterû palmettadíszes kisszíjvégek, kivételes esetekben nagyobb szíjvégek is. Ugyanilyen kisszíjvégeket a vasveretekkel együtt is találtak (lásd alább). Komárom-Gadóci út 24. sírjában (Komárno, Szlovákia) az elsõ típussal együtt fordultak elõ. 3-3 esetben övveretes, illetve fegyveres sírból kerültek elõ, elõfordultak még négykarélyos
veretekkel, félgömb alakú veretekkel, áttört téglalap alakú veretekkel, csótárral és más veretekkel együtt. A díszítetlen darabok egyike sem volt aranyozott. A fül kialakítása lehet íves vagy hegyes, illetve osztott. Csupán a Komárom-Hajógyár 79. sírjából (Komárno, Szlovákia) elõkerült kiugróan magas 8 db veret leletösszefüggései értékelhetõek. Ezen gazdag csótáros sírban szintén két kisszíjvéggel együtt fordultak elõ. Területi szóródásuk alapján nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni. Legtávolabb Kenyhecen kerültek elõ, a többi ismert lelõhely a Balaton vonalától északra található (6. ábra, II.). Keltezésüket tekintve Naïa Profantová a 8. század második felére tette õket (Profantová 1992, 633). A keltezett leletegyüttesek alapján elsõsorban a poncolt hátterû palmettadíszes példányok a késõ avarkor IV. fázisára tehetõek, a kenyheci példányok a III. fázisra. Egy esetben keltezték a díszítetlen példányokat is /Komárom-Hajógyár 79. sír (Komárno, Szlovákia)/ szintén a késõ avarkor IV. fázisára (II. táblázat). Ezen felsorolt verettípusok utánzását feltételezhetjük azon gyengébb kivitelezésû vasveretekben, melyeken nem találtak fület. Ilyen vasveretek
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 168
168
CSUTHY ANDRÁS
5. ábra A IV. típusba sorolt veretek: 1. Ada-Ciglana Bakoš (Ada, Szerbia); 2. Gajar (Gajary, Szlovákia); 3. Mikulèice-Tìšický les; 4. Újvidék-Èenej-Rivica 2. sír Novi Sad, Szerbia); 5. Blatnica (Blatnica, Szlovákia); 6. Dunadombó-Kudeljište (Dubovac, Szerbia); 7. Komárom IX 1. sír (Komárno, Szlovákia); 8. Novi Banovci-Purger; 9. Surduk-Gradina; 10. Komárom IX 145. sír (Komárno, Szlovákia); 11) Mikulèice ŠO 658. Fig. 5. Mounts classified as Type IV: 1. Ada-Ciglana Bakoš; 2. Gajary; 3. Mikulèice-Tìšický les; 4. Novi Sad-Èenej-Rivica Grave Nr. 2; 5. Blatnica; 6. Dubovac Kudeljište; 7. Komárno IX Grave Nr. 1; 8. Novi Banovci-Purger; 9. Surduk-Gradina; 10. Komárno IX Grave Nr. 145; 11. Mikulèice ŠO 658.
Gellér 115. sírjából (Toèík 1968b, 29, fig. 40/31–35) és Komárom-Hajógyár 78. sírjából (Komárno, Szlovákia) (Trugly 2008, 29–30, 107, fig. 20/11–14) kerültek elõ. A gelléri leletegyüttesben összesen 9 veretrõl tesz említést az ásató, bár valószínûleg ideszámította azon széles pajzsalakú vereteket is, melyek egy vagy két példányban kísérõleletei ezen veretfajtáknak. A komáromi példányokon még nyomokban követhetõ az egykori palmettadíszítés (?), ezért feltételezhetõ hogy az a gelléri példányokon is megvolt, csak a korrózió áldozatául esett. Szintén két szegeccsel erõsítették fel õket a szíjazatra. Keltezésük a késõ avarkor utolsó két fázisára (III–IV) tehetõ. A harmadik típusba a trapéz alakú növényi ornamentikás vereteket gyûjtöttem fel (4. ábra). Ezen veretfajtákkal már korábban is foglalkoztak a kutatók, többek között Falko Daim (Daim 2000, 159), illetve Klára Daòová diplomamunkájában (Vajdíková 2004, 33–38, 71). Vojtech Budin-
ský–Krièka (Budinský–Krièka 1956, 59–60) és Trugly Sándor (Trugly 1987; 1993; 2008, 101–102. szíjelosztónak nevezi) is érintették ezen kérdéskört temetõfeldolgozásaik során. A Kárpát-medencébõl összesen csupán 6 leletegyüttesbõl ismert számomra. Naïa Profantová (Profantová 1992, 693) még Blatnicáról is említ 4 db trapéz alakú veretet, ezeknek a nyomát azonban csak egy kiállítási képen lehet megtalálni. Egy esetben nõi sírból került elõ /Komárom-Hajógyár 134. sír (Komárno, Szlovákia)/. A lovas kora a megállapított esetekben mindig 40 év felett volt. Némelyik példány áttört, bár nem egyértelmû, hogy ez szándékos volt-e az ötvös részérõl. Méretük 2,53 cm körül mozgott. A sírokban 1, illetve 4-6 darab került elõ, a kevés értékelhetõ eset alapján elhelyezésükben és a fül irányítottságában nem találni törvényszerûséget. A díszítõmotívumuk alapján két csoportra oszthatóak. Az elsõ képviselõin indamotívum fedezhetõ
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 169
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
169
6. ábra / Fig. 6. 1. Kal; 2. Brno-Líšeò; 3. Mikulèice; 4. Ringelsdorf; 5. Drösing; 6. Gajar (Gajary, Szlovákia); 7. Szmolány (Smolenice, Szlovákia); 8. Cseklész (Bernolákovo, Szlovákia); 9. Vágsellye (Ša¾a, Szlovákia); 10. Blatnica (Blatnica, Szlovákia); 11. Komárom (Komárno, Szlovákia); 12. -Zsitvatõ (Radvaò nad Dunajom, è. Žitava, Szlovákia); 13. Párkány (Štúrovo, Szlovákia); 14. Kenyhec (Kechnec, Szlovákia); 15. Biatorbágy; 16. Balmazújváros; 17. Keszthely; 18. Kaposvár; 19. Alsómiholjác (Donji Miholjac, Horvátország); 20) Ada (Ada, Szerbia); 21. Újvidék (Novi Sad, Szerbia); 22. Vojka; 23. Novi Banovci; 24. Surduk; 25. Dubovac
fel, egy esetben /Komárom-Hajógyár 134. sír (Komárno, Szlovákia)/ két db poncolt hátterû darabot találtak. Ezeket két szegeccsel fogatták fel. A második csoportot egy, illetve 5 példány képviseli és 4 szegeccsel erõsíthették a szíjazathoz. Ezeken a stolbicai lelettel rokon virágmegfogalmazás látható, melyek minden bizonnyal korábbiak. Mindkét csoportban találhatóak aranyozott példányok. A kísérõleletek alapján elmonható, hogy a fegyveres réteg lovait díszíthették. három esetben van tudomásunk szablyáról (vagy kardról), két esetben lándzsáról és egy esetben íjász fegyverzetrõl. Övveretek három esetben kerültek elõ, ebbõl két esetben aranyozottak voltak. A lovakat díszíthette még a korábbiakban említett szíjvég (3 esetben), csótár, faléra, rozetták és egyéb veretek. A lelõhelyeket térképre vetítve az ezidáig elõkerült leletek Komárom-hajógyári (Komárno, Szlovákia) temetõben való sûrûsödése figyelhetõ meg, de itt csak és csak innen ismertek indamotívumos díszítésû veretek (6. ábra, III.). Keltezésük a késõ
avarkor befejezõ fázisaira (III–IV) tehetõ, egyedül a Dunaradvány-Zsitvatõ A. sírjából (Radvaò nad Dunajom, è. Žitava, Szlovákia) elõkerült példány származhat az SPA II. fázisából. Ezen példánnyal illetve a Keszthely-Dobogóról elõkerültekkel rokon a stolbicai lelet, melynek megfogalmazása archaikusabbként hat. Falko Daim (Daim 2000, 159) szerint szõlõfürtöt ábrázol. Itt Erdélyi István szerint több övveret és fülbevaló is elõkerült. Itt is megtalálható a nagyszíjvég, illetve két áttört téglalap alakú veret. Az oszlopfejes veretnek nevezett típust a szaltovói kultúrával hozta összefüggésbe. Keltezését a vele talált két érem: III. Theodosios (715–717) és III. Leó (717–741) teszi lehetõvé (Erdélyi 1982, 54, fig. 29), mely alapján akár a késõ avarkor második fázisából is származhatna. Ez alapján ezen leletfajta eredetét esetleg valahol a Ciszkaukázusban, vagy környékén kereshetnénk (III. táblázat). Ezen esetben is igaz, hogy az ezidáig ismert kis számú lelet alapján levont következtetések, még a
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 170
170
jövõben remélhetõleg elõkerülõ veretek lelõkörülményei által való felülvizsgálatra szorulnak. Ide sorolhatnánk még a laposrozettás füles vereteket, illetve a négy- és ötkarélyos vereteket is, melyeket legutóbb Kiss Gábor (Kiss 1991, 432–433, 441; 1993) gyûjtött és dolgozott fel. Az öntött négykarélyos veretek, nem tévesztendõek össze a közép avar kori préselt négykarélyos övveretekkel (Rácz 1999, 355, 366–367, 373, fig. 13/9). Emiatt ezen típusokra külön nem térek ki, bár néhány lelettel gazdagabbak lettünk az eltelt idõszak alatt. Négy- és ötkarélyos fõként kisméretû veretek például Drösingben (Hutmannsdorf, Meierheide, illetve Röhringseewiesen; Stuppner 1991, fig. 1101–1102; 1992, fig. 913; Winter 1997, 183 No. 6; Allerbauer–Jedlicka 1999, fig. 650 és 655), Gänserndorfban (Nebehay 1984, fig. 684; Winter 1997, 184 No. 8), Nyulason (Jois–Straßäcker; Winter 1997, fig. 34/4, fig. 61/26c/4), Ringelsdorfban (Kuse/Neues Feld, Neues Feld, illetve Langfeld; Jedlicka 1995, fig. 593; Winter 1997, 190 No. 33b, No. 33c (3 db), No. 33d (4 db); Allerbauer–Jedlicka 2000, 703, fig. 952), Szatán (Sotin–Vruæak; Ilkiè 2007, fig. 2/6–7), Tismice-hradištìn (Profantová–Stolz 2006, fig. 3/17, fototab. 6/6), Udvardon (Dvory nad Žitavou, Szlovákia) (96. sír; Toèík 1983, 68, 78, fig. 23/17, tab. 14/2, 4–5 másodlagos felhasználásban) és másutt, laposrozettás veretek pedig Visegrád-Lepencén (Gróf 2000a, fig. 2/3; 2000b, fig. 5) és Zamárdi-Réti-földek dûlõ 2283. sírjából (Bárdos 2000, 97, 134) kerültek elõ. A szerzõ a négy- és ötkarélyos veretek használatát az egész késõ avarkorra keltezte, míg a lapos rozettásakét a késõ avarkor középsõ szakaszaira tehetjük. Az utóbbi fajta egy kivételtõl eltekintve a Dunántúlon a Balaton vonalától északra volt elterjedt. Mindkét veret elõfordul úgy a kantár, mint a lószerszám többi szíjain is. A négykarélyos veretek valamiféle továbbfejlõdésének vélem azonban azon elszórt leleteket, melyeknél a karélyok a stilizáció vagy éppen a túldíszítés következményeként „szétesnek” és nehezen felismerhetõkké válnak. Ilyenek például Balmazújváros-Hortobágy-Árkusról (Meier–Arendt 1985, fig. 87), Császárkõbányáról (Kaisersteinbruch-Ödes Kloster; Winter 1997, 62, 146, fig. 35/6, fig. 61/27/6 aranyozott), Gyõr-Téglavetõ dûlõ 755. sírjából (Börzsönyi 1906, 320 másodlagos felhasználásban), Lorettomról (Loretto-Krainäcker; Winter 1997, 62, 153, fig. 41/11, fig. 63/29a/11 vitatható, mivel díszítésében, poncolt hátterû palmetta, eltér), Nyitrabajnáról (Bojná, Szlovákia) (Pieta-Ruttkay 2006, fig. 6/3, fototab. 15 vitatható, mivel csuklósveretre utaló fülei vannak) és Ježkovicerõl (Profantová 1992, fig.
CSUTHY ANDRÁS
12/B/13) származó veretek. A keltezésüket nehezíti ugyan a tény, hogy többségük szórványként került elõ, illetve az, hogy a balmazújvárosi temetõ leletösszefüggései közöletlenek, Naïa Profantová azonban a ježkovicei darabot az SPA IIIb fázisba (800 utánra) sorolta (Profantová 1992, 671 No. 30, fig. 12/B/13; a relatívkronológiai rendszerek közti különbségekhez lásd a legutóbbi összefoglalást: Fancsalszky 2007, 118–121). A negyedik típusba (5. ábra) azon veretek sorolhatóak, melyeknek pajzs formáján a fül nem került kialakításra („pseudocsüngõs”). Ezen veretekhez tartoznak a blatnicai példányok, melyek párhuzamainak felgyûjtését legutóbb Naïa Profantová (Profantová 2004, 294, fig. 4, tab. 1) végezte el. A szerzõ véleménye szerint (is) Blatnica (Blatnica, Szlovákia) esetében raktárleletrõl lehet szó. Ennek ellentmondó álláspont a lovassír, esetleg több sír értelmezés. A poncolt hátterû palmettadíszítésük közel áll a II. típus vereteihez. Ezen díszítés megléte 5 lelõhely veretein látható, kivételt képez a préselt pikkelydíszes Komárom-Hajógyár (Komárno, Szlovákia) 145. nõi sírjának verete (Trugly 2008, 102). A többin legfeljebb a perem vonalkázása vagy poncolása figyelhetõ meg. A veretek alakja Blatnica (Blatnica, Szlovákia) és Surduk esetében csatra emlékeztet, a többi ezek egyszerûsítettebb változatának tekinthetõ. Az alakjuk alapján elkülönülnek a felül gömbölydedebb hegyesedõ formák. Felerõsítésük a préselt példányt leszámítva két szegeccsel történt, Gajar (Gajary, Szlovákia) esetében hárommal (Fettich 1935, fig. 100/17–19; Profantová 1992, 694, fig. 36/C/6–8). 1–4, illetve Blatnicán (Blatnica, Szlovákia) 7 db került elõ, itt azonban két eltérõ díszítés jelenik meg. Csak két esetben van információ aranyozásról: Blatnicán (Blatnica, Szlovákia), illetve Komárom-Hajógyár (Komárno, Szlovákia) 1. sírjában. Az utóbbi esetében az ásató nem közöl sem rajzot, sem pontos leírást, hogy a bolygatott sírban a veretek hol kerültek elõ. Elhelyezésüket tekintve nincs értékelhetõ lelõkörülmény, tehát ebben az esetben egyelõre nem bizonyosodott be egyértelmûen, hogy lószerszámdíszekrõl van szó. Néhány esetben a már többször említett szíjvégek voltak értékelhetõek kísérõleletként, ami ezen elképzelésre utalhat. Keltezésüket tekintve a kutatók a késõ avarkor végére (IV. fázis), esetleg a 9. század elejére datálták a szóban forgó vereteket (IV. táblázat). Területi szóródásuk alapján az északnyugati és a déli peremvidéken (Trugly 2008, 107) bukkannak fel (6. ábra, IV.). Vitatható párhuzamaik Mallestig-
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 171
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
Kanzianiberg szórványból, áttört növényi mintás veret, melynek motívuma emlékeztet a „stilizált négykarélyos veretek” díszítõmotívumára (Fettich 1935, fig. 27/8) és a Tomszki temetõbõl ismert, egy szintén pikkelydíszes (?) veret (Erdélyi 1982, 44–46, fig. 24). A minuszinszkvidéki veretek (Fettich 1935, fig. 26/1–3 alul) szintén csatra emlékeztetnek, de sem alakjukban, sem díszítésben nem vehetõek párhuzamnak. A felvázolt csoportokba nem sorolható be egy Tismicerõl származó veret (Profantová–Stolz 2006, 806 No. 36, fig. 4/17, fig. 6/12, fototab. 6/2). Összefoglalás A 31 lelõhelyrõl összesen körülbelül 141 füles, illetve „pseudocsüngõs” veret ismert, nem számítva a lapos rozettás és a karélyos vereteket. A leletek majdnem felét aranyozták, de ismertek ezüst példányok is. A teljes készlet számát az elõkerült leletek száma alapján nehéz meghatározni, valószínûnek látszik a 4 vagy 5 darab, bár ez típusonként eltérõ lehet és vannak kiugró kivételek is (V. táblázat). A szíjazatra történõ felerõsítésük két, esetenként 3 vagy 4 szegeccsel történhetett. Elhelyezésükre a lelõkörülmények alapján nem sikerült törvényszerûséget találni, valószínû hogy a díszesebbek a kantárt is díszíthették. Az általunk ismert ikonográfiai ábrázolások már amennyire figyelembe vehetõek ezen esetben (a térben, elsõsorban a Kárpát-medence és idõben, azaz a késõ avarkor utolsó fázisaihoz legközelebbiek a Nagyszentmiklósi kincs 2. korsójának gyõztes fejedelme, illetve Staré Mìsto-i solymász, a távolabbiak például a Közép Ázsiai freskófestészet ábrázolásai), nagy mértékû stilizáltságuk miatt nem adtak útbaigazítást. Általában csupán kör vagy más alakú „vereteket” ábrázoltak. Érdekes, hogy míg a Komárom-hajógyári (Komárno, Szlovákia) temetõben és környékén nagy
171
mértékben elterjedtek ezen veretek, addig annak egyik legjobb párhuzamának tartott délvidéki temetõben, Dunacsében (Èelarevo, Szerbia) a közölt adatok alapján nem ismerünk hasonlóakat sem, bár többségében szórványként a délvidékrõl is ismerünk párhuzamokat. Más hasonló temetõkbõl is egyelõre teljességgel hiányoznak. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy ha anyaggyûjtésünk nem nagy mértékben hiányos, hogy ez már nem csak a jelenlegi kutatás állapotát tükrözi, hanem specifikusan csak ezen régióra és annak közvetlen kapcsolatrendszerére lenne jellemzõ a késõ avarkor végén. Ez egybevág a más lószerszámveretfajták esetében megállapított eredményeinkkel is (lásd például a kónikus veretek esetében: Csuthy 2010, 134). Szintén alátámasztaná azon feltételezést, amely szerint Komárom környékén egy mûhelykör „dolgozhatott” (Fancsalszky 2007, 117). Keltezésük a késõ avarkor befejezõ fázisaira tehetõ, egyedül a Dunaradvány-Zsitvatõ A. sírjából (Radvaò nad Dunajom, è. Žitava, Szlovákia) elõkerült trapéz alakú veret tehetõ az SPA II. fázisára, 10 lelet pontosabb keltezése pedig hiányzik. A füles veretek fejlõdésében a változás nehezen tetten érhetõ, fõként típusokhoz köthetõ díszítésmód jellemzõ, elõbb a pikkelydísz, majd a poncolt hátterû palmettadísz az elterjedtebb. Mindkettõt a nagyszentmiklósi körhöz köthetjük (Bálint 2004, 444, 526; Trugly 2008, 133, 136). A késõ avarkori füles lószerszámveretek szíjakon való elhelyezkedését és díszítõ szerepén kívüli funkcióját a közöletlen, vagy nem eléggé részletes lelõkörülmény-közlések és a rajzok hiánya miatt, egyelõre nem lehet pontosan meghatározni. A IV. blatnicai típusból továbbra sem ismert olyan lelet, amely egyértelmûen alátámasztaná, hogy ezen veretek a lószerszám díszítésére szolgáltak. Erre csupán a más típusoknál is gyakori szíjvég kísérõleleteik utalhatnak.
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 172
CSUTHY ANDRÁS
172
Katalógus
No. lelõhely kontextus I. vizsgált letetek II. fontosabb kísérõleletek III. keltezés (hivatkozás) IV. irodalom (megjegyzés) megjegyzés: A katalógusba a szövegben tárgyalt és a táblázatokba is belefoglalt leleteket sorolom fel, kivétel ez alól a stolbicai lelet. 1. Ada-Ciglana Bakoš lovassír I. Ia típusú díszítetlen veret, IV. típusú vonalkázott díszû veret II. ezüsttál, övveretek, reflexíj, lándzsa III. SPA IV (Madaras 1993, 23) IV. Szekeres 1971, 84; Madaras 1993; Profantová 2004 megjegyzés: A leletet részleteiben is közlõ további cikkekhez nem sikerült hozzájutnom. 2. Balmazújváros-Hortobágy-Árkus 24. sír I. 5 db Ia típusú pikkelydíszes veret, 4 db aranyozott négykarélyos veret II. aranyozott övveretek, 2 aranyozott faléra, 8 kosfej alakú (kígyómotívumos) veret III. SPA IV. Meier–Arendt 1985, 82–83 (teljességében közöletlen) 3. Bernolákovo (Cseklész) II. (Šakoò) 34. hamvasztásos lovassír I. 4 db aranyozott Ia típusú pikkelydíszes veret II. kis és nagy négykarélyos veretek, 2 téglalap alakú áttört veret, lándzsa, szablya (?), aranyozott övveretek, nyílhegy III. SPA III (Zábojník 1995, 284) IV. Kraskovská 1962 4. Biatorbágy-Budapark 264. sír I. 2 db aranyozott IIb típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret II. vasfaléra, 2 aranyozott (?) kisszíjvég, félgömb alakú veretek, fülbevaló, szablya III. SPA IV (Simon 1993, 143) IV. Simon 1993 (teljességében közöletlen)
5. Blatnica raktárlelet (?) I. 7 db aranyozott IV. típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret III. SPA IV (SPA IIIb, Profantová 1992, 693) IV. Hampel 1905, II/426–428, fig. 321 6. Brno-Líšeò (Staré Zámky) szórvány I. Ia típusú pikkelydíszes veret III. SPA III–IV (SPA IIIa, Profantová 1992, 668) IV. Profantová 1992, fig. 10/1 7. Donji Miholjac (Alsómiholjác), Borik I Janjevci szórvány I. aranyozott Ia típusú pikkelydíszes veret III. SPA (7–8. század; Bojèiæ 2009, 26) IV. Bojèiæ 2009 8. Drösing, Hutmannsdorf szórvány I. valószínûleg aranyozott IV. típusú veret IV. Allerbauer–Jedlicka 1999 9. Dubovac (Dunadombó) Kudeljište szórvány I. IV. típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret IV. Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 18, fig. 31/2 10. Gajary (Gajar) I raktárlelet I. 3 db IV. típusú poncolt keretezésû veret II. szíjvégek III. SPA IV (SPA IIIb, Profantová 1992, 693) IV. Profantová 1992, 693–694, fig. 36/6–8 11. Kal (Valy) szórvány I. Ia típusú pikkelydíszes veret III. SPA (Profantová 1992, 660) IV. Profantová 1992, fig. 2/A/2; 2003 megjegyzés: másképp Pecka-Kal. 12. Kaposvár-Toponár, 40-es õrház (33. sz. lelõhely) B-14. sír I. 4 db aranyozott, pikkelydíszre hasonlító díszítésû Ib típusú veret II. 1 nagy ezüstözött és 5 kisméretû vadkanfejes veret, négykarélyos veretek, 2 téglalap alakú áttört
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 173
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
veret, nyílhegy, lándzsa, övveretek III. SPA (Bárdos 1978, 42–43) IV. Bárdos 1978; Garam 1981 13. Kechnec (Kenyhec) 100. sír I. 4 db IIa típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret II. négykarélyos veretek, félgömb alakú veretek, téglalapalakú áttört veret III. SPA III (Zábojník 1995, 299) IV. Pástor 1971 14. Keszthely-Dobogó ? I. 3 db aranyozott IIb típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret II. bronzcsésze, tõr, 2 aranyozott kisszíjvég, övveretek IV. Lipp 1884, 22, No. 64 ? I. 5 db aranyozott növényi ornamentikás III. típusú veret IV. Lipp 1884, 25, No. 145 15. Komárno (Komárom) IV. (Rožná/ Váradiho ul. – Várady utca) 25. sír I. 5 db díszítetlen Ib típusú veret II. aranyozott csörgõ, egy nagy és 6 kisebb (közepes és kis méretû) négykarélyos veret, 2 téglalap alakú áttört veret, övveretek, nyílhegy (?) III. SPA IV (Zábojník 1995, 300) IV. Èilinská 1982 16. Komárno (Komárom) VIII. (Doprastav/ Hadovská cesta – Gadóci út) 6. sír I. 4 db aranyozott áttört növényi ornamentikás Ia típusú veret III. SPA (Zábojník 1995, 300) 12. sír I. 2 db pikkelydíszes Ib típusú veret II. 8 rozetta III. SPA (Zábojník 1995, 300) 23. sír I. pikkelydíszes Ia típusú veret II. aranyozott csótár, tõr, szablyahüvely (?) III. SPA IV (Zábojník 1995, 300)
173
24. sír I. 2 db aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret, 3 db aranyozott IIb típusú poncolt hátterû palmetta motívumos veret II. aranyozott csótár, csörgõ, aranyozott négykarélyos veret, 2 aranyozott szíjvég, aranyozott kisszíjvég, aranyozott, áttört téglalap alakú veret, övveretek, langsax III. SPA IV (Zábojník 1995, 300) IV. Èilinská 1982 17. Komárno (Komárom) IX. (Lodenica – Hajógyár) 1. sír I. 4 db. aranyozott IV. típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret II. szíjvég III. SPA IV (Zábojník 1995, 300) 9. sír I. 2 db aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret II. kónikus veret, aranyozott poncolt hátterû övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 33. sír I. pikkelydíszes Ib típusú veret II. 4 aranyozott poncolt hátterû vadkanfejes veret, poncolt hátterû szíjvég, övveretek III. SPA IV (Zábojník 1995, 301) 36. sír I. aranyozott indamotívumos III. típusú veret II. csótár, csörgõk, aranyozott griff-fej alakú nagyés 4 kisveret, aranyozott poncolt hátterû palmettadíszes szíjvég, övveretek, szablya III. SPA IV (Zábojník 1995, 301) 63. sír I. aranyozott áttört növényi motívumos Ib típusú veret II. aranyozott faléra, 8 aranyozott rozetta, 2 aranyozott laposrozettás veret, lándzsa, aranyozott övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 71. sír I. 4 db aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret II. csörgõ, szablya, aranyozott övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 72. sír I. 4 db indamotívumos III. típusú veret
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 174
CSUTHY ANDRÁS
174
II. aranyozott áttört orrdísz, rozetta, 2 szíjvég, aranyozott övveretek, szablya, lándzsa III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 76. sír I. 3+2 db aranyozott IIa típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret II. háromszög alakú poncolt szíjelosztó, 2 aranyozott kisszíjvég III. SPA IV (Zábojník 1995, 301) 79. sír I. 8 db IIc típusú veret II. csótár, csörgõk, 2 kisszíjvég, szíjvég, félgömb alakú veretek, övveretek, nyílhegy III. SPA IV (Zábojník 1995, 301) 85. sír I. kopott III. típusú veret II. kalapos faléra palmettadíszítéssel, rozetták, 2 szíjvég, kisszíjvég, aranyozott övveretek, tegez, íj, lándzsa, nyílhegy III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 87. sír I. 3 db pikkelydíszes Ia típusú veret II. nagy és kis méretû négykarélyos veret, lándzsa, övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 89. sír I. 2 db aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret II. 2 ezüstözött faléra, 6 aranyozott áttört félgömb alakú veret, 3 kónikus verettöredék, tõr, övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 101. sír I. 4 db pikkelydíszes Ia típusú veret II. csótár, csörgõ, 2 kalapos faléra palmettadíszítéssel, 10 rozetta, lándzsa III. SPA III (Zábojník 1995, 301) 134. sír I. 2 db aranyozott poncolt hátterû és 4 db indamotívumos III. típusú veret II. aranyozott rozetták III. SPA III (Zábojník 1995, 302) 145. sír I. préselt IV. típusú pikkelydíszes veret II. rozetták III. SPA IV (Zábojník 1995, 302)
153. sír I. 3 db pikkelydíszes Ia típusú veret II. aranyozott csörgõ, 4 félgömb alakú veret, aranyozott félgömb alakú veretek, övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 303) IV. Trugly 1987; 1993; 2008 18. Komárno (Komárom) Duna Menti Múzeum szórvány (lsz. 5608) I. 2 db IIc típusú veret IV. Trugly 1987, fig. 2/3–4 19. Mikulèice-Tìšický les (Kostelec) szórvány I. IIb típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret IV. Profantová 1992, 632, 683–684, fig. 24/6; 2004; Poláèek 1996, 330–331 szórvány I. 2db IV. típusú palmettadíszes veret III. SPA III–IV (Profantová 1992, 687) IV. Profantová 1992, 633, 687, fig. 24/18, 21 20. Mikulèice SO 588 szórvány I. IIc típusú veret IV. Profantová 1992, 633, 679, fig. 18/7; 2004 21. Mikulèice SO 658 szórvány I. IV. típusú veret IV. Profantová 1992, 681, fig. 18/8 22. Novi Banovci-Purger szórvány I. IV. típusú veret IV. Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 87–88 No. 49, fig. 29 23. Novi Sad (Újvidék) Èenej-Rivica 2. sír I. IV. típusú vonalkázásos keretezésû veret III. SPA 4 (9. század eleje, Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 54) IV. Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 53–54, fig. 4 24. Radvaò nad Dunajom, èast’ Žitava (Dunaradvány-Zsitvatõ) I. A. sír I. aranyozott növényi ornamentikás III. típusú veret II. aranyozott falérák, aranyozott kónikus veret, szablya vagy kard III. SPA II (Zábojník 1995, 315)
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:43
Page 175
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
X. sír I. 4 db aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret II. aranyozott csótár, 1 nagy és 3 kisebb áttört emberfejes réz orrdísz, 14 aranyozott réz és bronzcsörgõ, 3 vasfaléra aranyozott rozettával, 14 aranyozott félgömb alakú veret, kónikus rézveret, aranyozott veretek, lándzsa, 4 nyílhegy, aranyozott övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 315) XXXI. sír I. 9 db pikkelydíszes Ia típusú veret II. aranyozott csótár, 3 (?) aranyozott csörgõ, 2 vasfaléra, 22 aranyozott félgömb alakú veret, aranyozott veretek, 4 aranyozott rozetta, nyílhegy, egyélû kard, fejsze, aranyozott övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 315) IV. Budinský–Krièka 1956 25. Ringelsdorf-Kuse szórvány I. pikkelydíszes I típusú veret III. SPA (Winter 1997, 190) IV. Winter 1997, 190 No. 33a megjegyzés: A leletet részleteiben is közlõ további cikkekhez nem sikerült hozzájutnom. 26. Ringelsdorf-Neues Feld szórvány I. II. típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret IV. Stuppner 1990; Winter 1997, 190 No. 33c 27. Smolenice (Szomolány) Molpír szórvány I. IIc típusú veret
175
III. SPA IV ? (Turèan 1994, 80–81) IV. Turèan 1994; Profantová 2004 28. Surduk-Gradina szórvány I. IV. típusú poncolt hátterû palmettadíszes veret III. SPA IV (8. század vége – 9. század eleje, Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 97) IV. Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 97, fig. 1 29. Ša¾a (Vágsellye) II. Duslo I. 83. sír I. azonosítatlan díszítésû Ia típusú veret II. övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 318) IV. Èilinská 1973; Profantová 2004 (teljességében közöletlen) 30. Štúrovo (Párkány) I. 5. sír I. aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret II. 4 félgömb alakú veret, lándzsa, övveretek III. SPA III (Zábojník 1995, 318) IV. Toèík 1968a 31. Vojka (Vajka), Brdašica 2. sír I. aranyozott pikkelydíszes Ia típusú veret II. faléra (?), aranyozott övveretek III. SPA 2–3 (?) IV. Dimitrijeviæ–Kovaèeviæ–Vinski 1962, 98–99 (az ADAM erre vonatkozó irodalmi hivatkozásai részben értelmezhetetlenek, lásd Szentpéteri 2002, 417)
2012.07.12.
176
12:43
Page 176
CSUTHY ANDRÁS
I. táblázat / Table I.
13_csuthy.qxd
12:43
Page 177
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
177
III. táblázat / Table III.
2012.07.12.
II. táblázat / Table II.
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 178
CSUTHY ANDRÁS
178
IV. táblázat / Table IV.
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 179
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
179
V. táblázat / Table V.
13_csuthy.qxd
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
180
12:44
Page 180
CSUTHY ANDRÁS
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 181
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
A táblázatokban használt rövidítések:
bolyg. – bolygatás, kelt. – keltezés, arany. – aranyozás, kor – életkor: 1 (1–7 éves), 2 (8–13 éves), 3 (14–20 éves), 4 (20–40 éves), 5 (40–60 éves), 6 (60 év felett) elhely. – elhelyezés (sírban való helyzet): 1 (kantár), 2 (melsõ végtagok), 3 (hátsó végtagok) irány. – irányítottság (a sírrajz alapján megállapítható fül állása)
181
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 182
CSUTHY ANDRÁS
182
Irodalom
Allerbauer, S., Jedlicka, F. 1999: KG Drösing. Fundberichte aus Österreich, 38, 876. Allerbauer, S., Jedlicka, F. 2000. KG Ringelsdorf. Fundberichte aus Österreich, 39, 703. Bálint, Cs. 2004. A nagyszentmiklósi kincs. Budapest. Bárdos, E. 1978. Avar temetõ Kaposvár határában. Somogyi Múzeumok Közleményei, III, 13–65. Bárdos, E. 2000. La necropoli avara di Zamárdi. In: Arslan, E. A. – Buora, M. (a cura di): L’oro degli Avara. Milano, 76–141. Bojèiæ, Z. et al. 2009. Seoba naroda i srednji vijek – vodiè kroz stalni postav. Osijek. Börzsönyi, A. 1906. Gyõri sírmezõ a régibb középkorból. Archaeologiai Értesítõ, XXVI, 302–321. Budinský-Krièka, V. 1956. Pohrebisko z neskorej doby avarskej v Žitavskej Tôni na Slovensku. Ein Gräberfeld aus der späten Awarenzeit in Žitavská Tôò in der Slowakei. Slovenská archeológia, IV–1, 5–131. Csuthy, A. 2010. Problematika kónických kovaní na konskom postroji z obdobia avarského kaganátu. In: Kuzmová, K. – Rajtár, J. (zost.): Rímsky kastel v Iži – Výskum 1978–2008. Nitra, 131–143. Èilinská, Z. 1973. Dve predve¾komoravské pohrebiská v Šali, okr. Galanta. Archeologické rozhledy 25, 527–539, 599–600. Èilinská, Z. 1982. Dve pohrebiská z 8.-9. storoèia v Komárne. Zwei Gräberfelder aus dem 8.–9. Jh. in Komárno. Slovenská archeológia, XXX–2, 347–393. Daim, F. (Hrsg.) 2000. Die Awaren am Rand der byzantinischen Welt. Innsbruck. Dimitrijeviæ, D. – Kovaèeviæ, J. – Vinski, Z. 1962. Seoba naroda. Zemun. Eisner, J. 1952. Devínska Nová Ves. Begräbnisstätte aus dem VII. und VIII. Jahrhundert in Devínska Nová Ves bei Bratislava in der Slowakei. Bratislava. Erdélyi, I. 1982. Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében. Budapest. Fancsalszky, G. 2007. Állat- és emberábrázolások a késõ avar kori öntött bronz övvereteken. Budapest. Fettich, N. 1935. A honfoglaló magyarság fémmûvessége. Archaeologia Hungarica, XXI. Budapest. Garam, É. 1981. A bõcsi késõavarkori lelet és köre. Der spätawarenzeitliche Fund von Bõcs und sein Kreis. Archaeologiai Értesítõ, 108/1, 34–51.
Gróf, P. 2000a. Avar kori szórványlelet VisegrádLepencérõl. In: Bende, L. – Lõrinczy, G. – Szalontai, Cs. (Szerk./Ed.): Hadak útján. Szeged, 281–284. Gróf, P. 2000b. Adalékok a Dunakanyar avarkorához. Heves Megyei Régészeti Közlemények, 2, 95–109. Hampel, J. 1905. Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn I–III. Braunschweig. Horváth, T. 1935. Az üllõi és a kiskõrösi avar temetõ. Die awarischen Gräberfelder von Üllõ und Kiskõrös. Archaeologia Hungarica, XIX. Budapest Ilkiæ, M. 2007. Funde der Völkerwanderung und des Frühmittelalters aus Sotin. Prilozi Instituta za arheologiju u Zagrebu, 24, 277–288. Jedlicka, F. 1995. KG Ringelsdorf. Fundberichte aus Österreich, 34, 733. Kiss, G. 1991. A Szombathely-Kõszegi úti avar lovassír. Das awarische Reitergrab von Szombathely-Kõszegi út. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2, 431–462. Kiss, G. 1993. A vasasszonyfai avar temetõ lovassírjai. Die Reiterbestattungen des awarischen Gräberfeldes von Vasasszonyfa. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX–XXXI/2, 197–224. Kraskovská, ¼. 1962. Pohrebisko v Bernolákove. Slovenská archeológia, X–2, 425–476. Lipp, V. 1884. A keszthelyi sírmezõk. Budapest. Madaras, L. 1993. Az alföldi avarság a 9. századi továbbélésének lehetõségérõl a régészeti források tükrében. Das vermutete Fortleben des Awarentums im 9. Jahrhundert in der Tiefebene im Spiegel der archäologischen Quellen. In: Lõrinczy, G. (Szerk./Ed.): Az Alföld a 9. században. Szeged, 11–32. Meier-Arendt, W. (Hrsg.) 1985. Awaren in Europa – Schätze eines asiatischen Reitervolkes 6.–8. Jh. Frankfurt. Nebehay, S. 1984: KG Gänserndorf. Fundberichte aus Österreich, 23, 311. Pástor, J. 1971. Kostrové pohrebisko v Hraniènej pri Hornáde. Východoslovenský Pravek, 2, 89–179. Pieta, K., Ruttkay, A. 2006. Bojná – mocenské a christianizaèné centrum Nitrianskeho kniežatstva. In: Pieta, K. – Ruttkay, A. – Ruttkay, M. (ed.): Bojná – hospodárske a politické centrum Nitrianskeho kniežatstva. Nitra, 21–69. Poláèek, L. 1996. Mikulèice in 8. Jahrhundert. In: Daim, F. (Hrsg.): Reitervölker aus dem Osten – Hunnen + Awaren. Eisenstadt, 329–337.
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 183
A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK
Profantová, N. 1992. Awarische Funde aus den Gebieten nördlich der awarischen Siedlungsgrenzen. In: Daim, F. (Hrsg.): Awarenforschungen II. Wien, 605–778. Profantová, N. 2003. Další kovové nálezy z hradištì Kal, okr. Jièín. Archeologie ve Støedních Èechách, 7, 541–552. Profantová, N. 2004. Ranì støedoveká bronzová kování ze Zámostí, hradištì Prachovské skály, okres Jièín. In: Fusek, G. (red.): Zborník na poèest’ Dariny Bialekovej. Nitra, 293–302. Profantová, N. – Stolz, D. 2006. Kovové nálezy z hradištì v Tismicích a pokus o interpretaci významu hradištì v raném støedovìku. Archeologie ve Støedních Èechách, 10, 793–838. Rácz, Zs. 1999. A madaras-téglavetõi avar temetõ (Kõhegyi Mihály ásatása 1959-62). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, V, 347–395. Simon, L. 1993. Kõpakolásos temetkezések a biatorbágyi avar temetõben. Bestattungen mit Steinsetzung im awarischen Gräberfeld von Biatorbágy. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX–XXXI/2, 141–170. Stuppner, A. 1990. KG Ringelsdorf. Fundberichte aus Österreich, 29, 263–264. Stuppner, A. 1991. KG Drösing. Fundberichte aus Österreich, 30, 323–324. Stuppner, A. 1992. KG Drösing. Fundberichte aus Österreich, 31, 521. Szekeres, L. 1971. Zenta és környéke története a régészeti leletek fényében. Senta. Szentpéteri, J. 1991. Késõ avar kori lovas temetkezések Vörsön (Somogy megye). Die spätawarenzeitlichen Reitergräber von Vörs. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85–2, 265–276. Szentpéteri, J. 1993. Kígyómotívum a griffesindás népesség hagyatékában. Das Schlangenmotiv in der Hinterlassenschaft des Greifen-RankenEthnikums. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX–XXXI/2, 225–278.
183
Szentpéteri, J. (Hrsg.) 2002. Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest. Toèík, A. 1968a. Slawisch-awarisches Gräberfeld in Štúrovo. Bratislava. Toèík, A. 1968b. Slawisch-awarisches Gräberfeld in Holiare. Bratislava. Toèík, A. 1983. Pohrebisko z doby avarskej ríše v Dvoroch nad Žitavou, okres Nové Zámky. Temetõ Udvardon a 7–8. századból. Castrum Novum, 2, 47–127. Trugly, A. 1987. Gräberfeld aus der Zeit des awarischen Reiches bei der Schiffswerft in Komárno. Slovenská archeológia, XXXV–2, 251–344. Trugly, A. 1993. Gräberfeld aus der Zeit des Awarischen Reiches bei der Schiffswerft in Komárno II – (1987–1989). Slovenská archeológia, XLI–2, 191–307. Trugly, S. 2008. A komárom-hajógyári avar temetõ és telep. Budapest. Turèan, V. 1994. Ïalšie slovanské nálezy zo Smoleníc-Molpíra. Weitere slawische Funde aus Smolenice-Molpír. Zborník Slovenského národného múzea, LXXXVIII – Archeológia 4, 75–84. Vajdíková, K. 2004. Typologicko-chronologická analýza dekoratívnych súèastí konského postroja z obdobia avarského kaganátu na Slovensku – diplomová práca, UKF v Nitre, Filozofická Fakulta, katedra Archeológie 2004. Winter, H. 1997. Awarische Grab- und Streufunde aus Ostösterreich. Innsbruck. Zábojník, J. 1991. Seriation von Gürtelbeschlaggarnituren aus dem Gebiet der Slowakei und Österreichs (Beitrag zur Chronologie der Zeit des awarischen Kaganats). In: K problematike osídlenia stredodunajskej oblasti vo vèasnom stredoveku. Nitra, 219–321. Zábojník, J. 1995. Soziale Problematik der Gräberfelder des nördlichen und nordwestlichen Randgebietes des Awarischen Kaganats. Slovenská archeológia, XLIII–2, 205–344. Zábojník, J. 2009. Slovensko a avarský kaganát. Slovakia and the Avar Khaganate. Bratislava.
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 184
ANDRÁS CSUTHY
184
LATE AVAR CAST LOOPED HORSE HARNESS MOUNTS BY ANDRÁS
In the present paper I will focus on the Late Avar inflexible, cast horse harnesses. The previous scholarly literature interpreted some of these artefacts as part of the belt-set, but the results of most recent authentic archaeological excavations had proved that this hypothesis was wrong. Only in two or three cases were horse harnesses documented together with female burials. Concerning the age of the deceased individuals, no adolescents were identified, only in one case was the person identified as being juvenile (?). Generally, those men buried with horse harnesses were elderly, probably appreciated members of the community, who were likely of high rank in the society. Accordingly, potentially horse harnesses were also included in the set of ornaments that denoted social rank. This idea is further supported by the fact that majority of those rich burials were disturbed, as only three in situ finds of this type is know until now. I classified the fittings into four larger types, and separated their sub-categories. During the analysis I used the relative chronological system of Jozef Zábojník (1991, 248). The first major group comprises the shield-shapes, or alike (trapezoid) cast looped mounts, which can be further specified into two subgroups. In the first sub-type (Fig. 1.) the scale decoration dominate. One outstanding example for this type is the mount from the Komárom–Gadóci út (Komárno, Slovakia) grave 6, where a row of beds frames plant motifs, and the find from Vágsellye II. Duslo I. (Ša¾a, Slovakia) grave 83, with unidentified decoration. The second sub-group consists of shield-shaped mounts with pointed loops. The items of this category represent dissimilar pieces, such as the openwork, plant-ornamented fitting from Komárom–Hajógyár (Komárno, Slovakia) grave 63, and the undecorated items from Komárom–Várady utca (Komárno, Slovakia) grave 25, and the mount from Ada (Ada, Serbia). There are data on the traces of gilding on more than half of the items, and there are two silver mounts as
CSUTHY
well. One to five items appear in the find assemblages, but in one case, in XXXI grave in the cemetery excavated at Dunaradvány–Zsitvatõ (Radvaò nad Dunajom, Slovakia), there were nine items in one grave. The fittings were fixed on the harness usually with the help of two rivets, but in one case three rivets were observed. Their frequency suggests that a set was made up of five fittings. Their size varies around 3x2,5 cm. The dating of the assemblages suggests that this type can be dated to the Phase III of the Late Avar period, and in five to six cases to Phase IV. In six cases it was not possible to give the relative chronology of the finds (Table I.). When interpreting the associated finds, it can be assumed that harness fittings are frequently found in equestrian graves, and half of them were gilt objects. In fourteen cases also weapons were discovered beside the deceased persons, which is more than half of the total occurrences. Komárom (Komárno, Slovakia), and its neighbouring area excels in the context of the spatial distribution of the finds, which can be understood as the presence of a local workshop. In my opinion, it is possible that the fitting-types from this workshop got even to the more distant territories, such as Brünn, or PeckaKal in the today Czech Republic, and also to other distant sites, such as Ada (Ada, Serbia), Alsómiholjác (Donji Miholjac, Serbia), Balmazújváros, Kaposvár and Vajka (Vojka nad Dunajom, Slovakia) (Map I:A). The second type (Fig. 3.) is characterized by the globular shaping of the upper parts and the pointed (angled) forms. This is again a heterogeneous group, more sub-variants could be separated for instance according to the shaping, or by the presence or absence of decoration. Such pointed, shieldshaped mounts are usually chased, and ornamented with palmette motif. There are also straight-ended loops or cases when the loop is bending as well as partitioned. The items belonging to the last group can be undecorated as well. Mounts with straight loops were detected in two graves, namely in Kenyhec (Kechnec, Slovakia)
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 185
LATE AVAR CAST LOOPED HORSE HARNESS MOUNTS
185
grave 100, and Komárom-Hajógyár (Komárno, Slovakia) grave 76, while fittings with partitioned loops, palmette ornament on punched background were discovered at four sites. There are four gilt objects among them. According to the definable pieces, these mounts decorated the horse of adult men. They were fixed with two or rarely three rivets to the straps. Usually, there were a set of two to five pieces in the graves. Presumably, they decorated the bridle, but in case of Keszthely, these items were found on the chest of the deceased. The most common associated finds were punched, palmettedecorated small strap-ends, and in some cases larger strap-ends. Alike small strap-ends were discovered together with iron mounts as well.
Two sub-groups can be identified upon their decoration: there is tendril motif in one part of the finds, in one case, in the grave 134 of the Komárom-Hajógyár (Komárno, Slovakia) cemetery, where two mounts were found with punched background. These were strengthened to the bridle with two rivets. The other sub-group is represented by one, as well as five items, and they were supported by four rivets. The decoration of these last examples is similar to the floral design on the Stolbica finds, which can be dated likely to an earlier phase. In both sub-groups gilt mounts appear. In the context of their accompanying finds, it is probable that they were used for the decoration of equestrian warriors’ horses.
None of the undecorated items were gilt. The loops were bent, pointed or partitioned. The find circumstances can only be analysed in case of the eight mounts, which were unearthed in the KomáromHajógyár (Komárno, Slovakia) grave 79. In this rich grave, the horse was decorated with a caparison, and the mounts occurred with two smaller strap-ends.
The finds known so far suggest that the finds densify in the cemetery of Komárom–Hajógyár (Komárno, Slovakia), however, mounts with tendril motifs were not recognized in other localities. (Map I: C). They are dated to the Late Avar Period (III–IV), except for the item known from the grave A of the Dunaradvány-Zsitvatõ (Radvaò nad Dunajom, Slovakia) cemetery, which is dating from phase SPA II. The akin find from Stolbica, according to the associated finds of two coins could also be dated to the second phase of the Avar Period. This suggests that the origin of this find-type could be traced back in the Ciscaucasian Region (Table III.).
The farthest appearance of these finds was at Kenyhec (Kechnec, Slovakia), all other known sites are located north of the Balaton. (Map I: B) These items were dated to the second half of the eights century by Naïa Profantová. According to the dated assemblages, the punched, palmette-decorated pieces can be put to Phase IV of the Late Avar Period, and the Kenyhec finds to Phase III. In one case, also plain mounts were dated: the finds from Komárom–Hajógyár (Komárno, Slovakia) grave 79 were put to phase IV in Late Avar Period. (Table II) Most likely these types were imitated in the form of poorer quality iron mounts, which had no loops. Such iron finds appeared in the grave 115 of the Gellér (Holiare, Slovakia) cemetery, or in the grave 78 at Komárom–Hajógyár (Komárno, Slovakia). Some traces of palmette-decoration(?) was observed on the items from Komárom–Hajógyár, thus supposedly these ornaments appeared also on the items from Gellér, but were destroyed by corrosion. These items can be dated to the last two phases of the Avar Period (III–IV). The third group of mounts comprise the trapezoid items with plant motifs (Fig 4). There are all in all six examples for such finds from the Carpathian Basin. Their size were about 2,5-3 cm. In the burials one, or four to six items were uncovered.
The flat, rosette-looped fittings, and the four-, fivelobed fittings can also be classified into this category. Gábor Kiss dated to the four- and five-lobed mounts to the Late Avar Period, while he proposed that the flat rosette mounts are dating from the middle phase of the Late Avar Period. Apart from one case from the latest type, this form dispersed in Transdanubia, north of the Balaton Lake. Both mounts appear on bridles and other parts of the horse harness. I suggest that those rare finds, where the lobes, due to the stylization or over-decoration „fell apart”, and became hardly recognisable, are the developed forms of the four-lobed versions. Such items were found at Balmazújváros–Hortobágy–Árkus (unpublished), Császárkõbánya (Kaisersteinbruch–Ödes Kloster, Austria), Gyõr-Téglavetõ grave 755 (in secondary position), Lorettom (Loretto, Krainäcker, Austria), Nyitrabajna (Bojná, Slovakia; this item has loops, which indicate the presence of the once wrist-mounts) and Ježkovice (Czech Republic). Yet, Naïa Profantová classified the mount from
13_csuthy.qxd
2012.07.12.
12:44
Page 186
186
ANDRÁS CSUTHY
Ježkovice to the SPA IIIb phase (that is the period after 800).
fixed on the bridle usually with two rivets, or in rare cases three, or four rivets were used.
The fourth group is made up of the mounts with „pseudo-fittings”, where no loops were formed on the shield (Fig. 5.). The Blatnica (Slovakia) finds are among the characteristic examples of that type; the palmette decoration and the punched background reveals their connections with the mounttype II. Such decoration is apparent on the items from five sites; the exception is the pressed, lamellae-ornamented mount from the female grave 145 of the Komárom„Hajógyár (Komárno, Slovakia) cemetery. On all other items the punching or the hatching of the rim is observable. In case of the pieces from Blatnica (Slovakia) and Surduk (Serbia), the shaping of the mounts resembles the form of a buckle; the other fittings are the simplified versions of the former items.
Interestingly, this object type is widely spread in the Komárom–Hajógyár (Komárno, Slovakia) cemetery and in its neighbouring area, but there are no similar finds from the Dunacséb (Èelarevo, Serbia) cemetery, which is often said to be the closest parallel for the Komárom–Hajógyár graveyard; yet, there are some stray finds from the Vojvodina region. Consequently, provided that the data collected so far is representative, it can be theoretically put forward that the distribution of the finds do not signify the present state of research, but reflect the specific closer and wider regional connections of the Late Avar Period. This hypothesis also corresponds with the former conclusions on other types of horse harnesses as well. It would provide additional data on the existence of an Avar workshop around Komárom (Komárno, Slovakia).
One to four fittings were documented in individual graves, but in Blatnica, seven fittings were documented. However, in this case two ornament-types appear. Only in two cases was gilding documented: at Blatnica and in Komárom-Hajógyár grave 1. Concerning their place in the burial, there are no assessable circumstances of the finds, consequently, in these cases it is doubtful whether these fittings were in fact horse harnesses. In some instances the previously mentioned small strap-ends accompanied the fittings, which may refer to their function as horse harnesses. As regards their dating, most scholars indicated the end of the Late Avar Period (Phase IV), or the beginning of the ninth century (Table IV.). On the basis of the distribution of the finds, such mounts appear in the north-eastern and southern boundaries. (Map I:D) There are around 141 mounts from thirty one sites with looped fittings, and pseudo-fittings, not mentioning the mounts with flat rosette and the lobed fittings. Almost half of the mounts are gilt, but also silver items are known. The exact number of fittings placed as series in the individual burials is hard to estimate, but it seems possible that four or five articles comprised a set; however, there are diverse cases in all sub-types (Table V). The mounts were
The mounts can be dated to the last phases of the Avar Age, except for the Dunaradvány-Zsitvatõ (Radvaò nad Dunajom, Slovakia) cemetery, in which case the trapezoid mount from grave A is rather datable to Phase SPA II, and the precise dating of ten further finds are missing. In relation to the development of the looped mounts, there are hardly any detectable changes. The mounts are rather distinctive in the form of varying ornamentation: in the earlier phases the scale-decorations appear; later the palmette motif with punched background is more widespread. Both decoration-types can be connected to the circle of the Nagyszentmiklós (Sânnicolau Mare, Romaina) hoard. The exact place and function beside the decorative functions of the late Avar looped horse harness mounts cannot be convincingly stated, due to the large number of unpublished finds and the unsatisfactory representation of find circumstances in case of the published material. There are no finds from the Blatnica IV-group, which would unambiguously confirm that those cast fittings in fact decorated horse harnesses. This can only be hypothetically suggested from the presence of small strap-ends as associated finds, which frequently appear as part of other horse harness sets.
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 187
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
187
AZ OGUZ ÉS A KARLUK TÖRZSEK SZÁLLÁSVÁLTÁSA A VIII. SZÁZADBAN KATONA-KISS ATILLA Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Móra Ferenc Kollégium 6726 Szeged, Közép fasor 31-33.
[email protected]
Bevezetés A VIII. század közepére Belsõ-Ázsiában összeomlott a Türk Kaganátus, örökösei a birodalom megdöntésében kulcsszerepet játszó ujgurok lettek. Impériumuk megszervezésekor összeütközésbe kerültek az addig szövetséges karlukokkal, de az oguz törzsekkel is, akikkel közösen alkották a tokuz-oguz (’kilenc oguz’) törzsszövetséget. Ennek a szembenállásnak az lett a következménye, hogy a karlukok és az oguzok törzseinek egy része az ujgur fõség alól elszakadva az Altajon túl, közép-ázsiai területeken foglalt szállást. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen összefüggések vannak az ujgur expanzió által elvándorlásra készetetett törzsek útvonalai, illetve késõbbi szállásterületei között. Ujgurok, tokuz-oguzok és karlukok A keleti tielö törzsekhez tartozó ujgur és más oguz törzsek alkotta tokuz-oguz föderáció a kínai forrásokban kiu sing név alatt bukkan fel, ami gyakorlatilag az ótörök elnevezés tükörfordítása. Elsõ említésük a Ce-cse tung-csienbõl adatolható 630ból, ahol, mint a kínai udvar szövetségesei, harcolnak Hie-li, türk kagánnal szemben (Pulleyblank 1956, 36). Ugyanez a híradás a Tang évkönyvekben 629-nél szerepel (Liu 1958 I, 278–279). A tokuzoguz törzsszövetség a türkök közvetlen szomszédságában, a Góbitól északra fekvõ térség területén élt. 745-ben történt hatalomra jutásukig az ujgurok vezetõ szerepet játszottak a tokuz-oguz törzsszövetségben. A szakirodalomban általánosan elfogadott vélekedés szerint a formálódó tokuz-oguz föderáció vezetéséért 630–645 között két tielö törzs, az ujgur és a sziejento vetélkedett egymással, de 646-ban a sziejentok vereségével az ujgurok, azon belül a jaglakar (yo-lo-ko) törzs, a tokuz-oguzok egyedüli vezetõivé váltak (Chavannes 1900, 90; Pulleyblank 1956, 36–37). Senga Toru ezzel szemben úgy vélte, hogy legkésõbb 690 tájától 715-ig, tehát a II. Türk Birodalom kiépülésének és megszilárdulásának
ideje alatt, a kiu sing föderáció élén nem az ujgur jaglakar, hanem az oguz sikär (sse-kie) törzshöz tar.. tozó a-pu-s1 (al)törzsbõl származó vezetõk álltak. A Kiu Tang-su és a Tung-tien ugyanis megemlítik, .. hogy 715-ben a kiu sing törzsfõnöke, A-pu-s1 vereséget szenvedett Kapgan, türk kagántól (Senga 1996, 91-92). Senga nézete szerint Czeglédy Károly így jogosan emendálta a türk feliratokban említett Baz, tokuz-oguz kagán nevét *Abuz-ra (KT K 14) (Berta 2004, 195), ugyanis ennek a formának lenne .. a kínai átírása az A-pu-s 1 (Czeglédy 1963, 461). Továbbá szerinte az is elképzelhetõ, hogy az ujgurok nem is voltak tagjai a „kilenc oguz” szövetségnek, hanem csak 716–718 között csatlakoztak „a velük addig is szoros kapcsolatban levõ tokuz-oguz föderációhoz.” Senga azt is megjegyzi, hogy a „kiu sing hui-ho” terminus, ami egyértelmûen mutatja az adott törzs, ez esetben az ujgurok, tartozását a tokuz-oguz szövetséghez, csak 751-tõl adatolható, szemben pl. a sikär (sse-kie) törzzsel, akiket 715ben ugyanebben a formában említenek kínai kútfõk (Senga 1996, 92; 101, 38. jz; 102, 43. jz). Az elgondolással kapcsolatban a következõkre érdemes felhívni a figyelmet: Az ujgurok a VII. századot megelõzõen is szerepeltek a keleti tielö törzsek között. Fõszerepet játszottak a sziejentokkal szemben a keleti tielö törzsek irányításáért folyatatott harcokban és jelen voltak a keleti türk hatalom bukása után a kínaiak által életre hívott tielö prefektúrák létrejötténél is. Mindezek arra mutatnak, hogy az ujgurok nem lehettek függetlenek a késõbbi tokuz-oguzoktól. Más kérdés, hogy a II. Türk Kaganátus formálódásának idején, illetve az azt megelõzõ kínai fennhatóság érájában esetleg megváltozhatott a VII. század közepére rögzült belsõ hatalmi struktúra a tokuz-oguz szövetségen belül, így megfelelõ nyelvészeti megalapozottság mellett történeti szempontból akár logikusnak is tûnhet *Abuz kagán nevének javított átírása a Köl Tegin felirat citált helyén. Ezzel kapcsolatban azonban több kérdés is felmerül. Egyrészt Baz/*Abuz
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 188
188
regnálása a források alapján 685–691 közé keltezhetõ. Ugyanis 685-bõl adatolható az utolsó tokuz-oguz felkelés a tibetiekkel folytatott harcokban jelentõsen meggyengült Tang adminisztrációval szemben (Chavannes 1900, 93; Golden 1992, 157), tehát ekkortól számolhatunk a mind a türköktõl, mind a kínai protektorátustól független tokuz-oguz törzsszövetséggel. Viszont azt is tudjuk, hogy Elteris (687–691), a II. Türk Kaganátus elsõ uralkodója legyõzte a tokuz-oguzokat (KT K 15: „az el-lel rendelkezõket megfosztotta el-jétõl, a kagánnal rendelkezõket megfosztotta kagánjától”) (Berta 2004, 195), és visszafoglalta tõlük az Ötüken fennsík területét (Vásáry 2003, 78). Elteris halálakor (691) „elõször Baz kagán balbalját szúrtuk le [a földbe]” (KT K 16) (Berta 2004, 195), azaz 691-re a türkök már felszámolták a tokuz-oguz kagán hatalmát. Ennek függvényében nem világos, hogy idõrendileg hogyan kapcsolhatóak össze a Köl Tegin felirat és az idézett kínai források tudósításai egymással, hiszen utóbbiak 715 kapcsán említik A.. pu-s1 -t, mint a tokuz-oguzok törzsfõjét. Amennyi.. ben *Abuz és A-pu-s1 valóban egy és ugyanazon személy (és nem sorban, egymás után viselték az oguz vezetõk ugyanazt a személynevet, mert a türk .. és kínai kútfõkben Baz/ *Abuz és A-pu-s1 neve személyt takar), úgy azt kell gondolnunk, hogy a tokuz-oguzok vezetõje, bár a türkök által legyõzetett, megõrizte hatalmát a föderáción belül. Ezt a feltevést elvileg az eseményt megörökítõ felirat passzusa sem érvényteleníti, mert a tokuz-oguz uralkodó balbal-jának elhelyezése az eltávozott türk kagán sírjára valószínûleg csak arra mutat, hogy személye legyõzetett, de nem feltétlen arra, hogy .. életét is vesztette. Viszont így az a-pu-s1 (al)törzs hegemóniája az oguz törzsek szövetségén belül csak egy személyre, Baz/*Abuzra korlátozódott, és nem .. arról van szó, hogy az a-pu-s 1 törzs vezetõi, szemben az ujgur jaglakar törzzsel, mint a tokuz-oguzok uralkodói jelentek volna meg, akik negyedszázadon át irányították a tokuz-oguz föderációt. Szerepük nem lehetett elhanyagolható, de a törzs csak a türk összeomlás éveiben került igazán elõtérbe. A Tang Hui-yao által ránk hagyományozott, valamivel 742 utánra vonatkozó, oguz törzsnév-felsorolásból (Pulleyblank 1956, 39; Senga 1990, 58; Senga 1996, 88) tudjuk, hogy a kilencbõl hét törzsnév megtalálható abban a 15 tielö törzset felsoroló listában, amelyet a Sin Tang-su tartott fenn (Chavannes 1900, 87, 3. jz; Ligeti 1986, 334–336). Egy korábbi, 600 körüli állapotokat rögzítõ tudósítás, a Szuj-su vonatkozó passzusa ugyancsak felsorol több törzset a Tola folyótól északra, azaz
KATONA-KISS ATILLA
éppen a nevezett területen, amelyek szerepelnek mind a Sin Tang-su tielö, mind a Tang Hui-yao oguz törzsnév listájában. A kilenc oguz törzs a Tang Huiyao szerint a következõk: 1. Hui-ho, az ujgurok megnevezése, megfeleltethetõ a Sin Tang-su tielö törzsfelsorolásának elsõ törzsével; 2. P’u-ku, a 7. tielö törzs; 3. Hun, a 10. tielö törzs; 4. Pa-i-ku (Paye-ku), a 8. tielö törzs; 5. T’ung-lo, a 9. tielö törzs; 6. Sse-kie, megfeleltethetõ a tielö törzsnévlista 11. törzsével (si-kie); 7. K’i-pi; a 3. tielö törzs. A 8. Apu-sse és a 9. Ku-lun-wu-ku oguz törzs viszont nem szerepel a tielö törzsfelsorolásban. Ez nem is meglepõ; ugyanis a kínai forrás azt is elmondja, hogy a tokuz-oguzok kilenc törzsébõl az elsõ hét már régebbi történeti munkákban is meg van említve, ellenben a két utolsó oguz törzs „csak 742 után csatlakozott” (Liu 1958 II, 592; 831. jz; Golden 1992, 156), azaz emelkedett törzsi rangra a kilences szervezetû föderáción belül. Hasonló tükrözõdik a keleti türk birodalom bukása után kialakított tielö prefektúrák felsorolásánál is. A kínai adminisztráció hat kerületet és hét prefektúrát alakított ki a hódolt tielö törzsek szállásterületén. A felsorolásban mind a hét régi oguz törzs feltûnik (Liu 1958 I, 357–358). A karlukok három törzse a kínai források szerint eredetileg az 581-ben kettébomló türk birodalom két része között foglaltak szállást, az Altaj délnyugati szomszédságában, a Tarbagataj és a Fekete-Irtis vidékén (Czeglédy 1949, 165; Ecsedy 1980, 26–28. Pritsak 1951, 272. A kínai forrásokhoz vö. Chavannes 1900, 33, 4; jz; 85; 4. jz; 271; Ecsedy 1980, 26; 11. jz). Népmozgások a VIII. századi Belsõ-Ázsiában: karlukok és oguzok Az ujgurok helyzetét megszilárdította birodalmuk létrejötte 745-ben. Az Ujgur Kaganátus kiterjedése nagyjából az egykori Türk Birodalom keleti felének területével volt azonos: országuk Mandzsúriától az Altajig és a tien-sani karlukokig húzódott kelet-nyugati irányban (Golden 1992, 169; Vásáry 2003, 85). Az ujgurok katonai fölénye nemcsak saját törzseik, de a türkök ellen szövetséges baszmilok és karlukok felett is érvényesült. Ennek eredményeképpen az ujgurok és karlukok szétzúzták a baszmil erõket, akiknek törzseik a Tien-san hegységtõl délre esõ területen húzódtak meg (Hatházi 2005, 12), majd az ujgurok a karlukok ellen vonultak. Az ujgurokkal folytatott harcok után illetve a Nyugati Türk Birodalom bukása idején a karluk törzsek egy része régi területeiken maradt, egy kisebb töredékük kínai fennhatóság alá menekült, más csoportjaik pedig birtokba vették az egykori nyugati türk területek
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 189
AZ OGUZ ÉS A KARLUK TÖRZSEK SZÁLLÁSVÁLTÁSA A VIII. SZÁZADBAN
központi régióját, Szemirecsje vidékét (Pritsak 1951, 275; Golden 1972, 49–50; Mackerras 1972, 1; 8; Golden 1992, 138; Vásáry 2003, 108). A Tariat felirat déli oldalának 3. illetve a Sine-uszu felirat északi oldalának 11. sora is megörökítette a karlukok nyugati migrációjának kezdeti periódusát, amely 746-ra datálható (Berta 2004, 259–260; 303). A karlukok törzsei az ujgur hatalom hajnalán elszakadtak a kagán fõsége alól és a nyugati türk türges (on oq) törzsekkel szövetkeztek, de 754-re a karlukok vereséget szenvedtek az ujguroktól (SU Ny 2) (Berta 2004, 312; vö. Senga 1992, 507–508). A kínai kútfõk 756-758 idején tesznek említést a karlukok vándorlásáról (Chavannes 1900, 86; 4. jz; Ecsedy 1980, 29; 37). Idevágó Marvazí adata, aki a karlukokról azt írja, hogy régebben a tokuz-oguzok (azaz az ujgurok) alattvalói voltak, de késõbb fellázadtak velük szembe és t.rk.s (*türges) területekre vándoroltak, melyet megtámadtak és megszereztek. Innen az iszlám vidékei felé terjeszkedtek (Minorsky 1942, 31). Bár a karlukoknak nyílván idõbe telt az elfoglalt területen megvetni a lábukat, mindenesetre a vidék a talaszi ütközet (751) után karluk érdekszférába került, és a Türk Birodalom nyugati részének bukásával (766) az Ili és a Csu folyók, valamint az Isszik-köl vidéke a karluk törzsek fennhatósága alá került, akik a Szir-darja felsõ folyásánál az iszlám világ szomszédjai lettek. A karlukok a helyi, fejlett, iráni oázisvárosokat és a nyugati türkök töredékeit is megszervezve megszilárdították helyzetüket: önálló államba szervezõdtek és uralkodóik felvették az iszlámot. A karlukok által alapított Karahanida Birodalom területe a XI. századig számottevõen nem változott. A Dzsajháni-hagyomány és Kásgári adatai szerint északon az Ili folyó és az Altaj vidéke, délen a Tiensan határolta szállásterületüket (Czeglédy 1949, 166; Bosworth 1990, 658; Golden 1992, 158; 196; Hatházi 2005, 12–13). Az ujgur hegemónia kiteljesedésével és megszilárdulásával egy idõben a karluk törzsek nyugatra való terjeszkedését az oguzoké is követte. Az oguzok a karluk törzsek közép-ázsiai szállásterületétõl nyugatabbra hozták létre törzsszövetségüket az Aral-tó vidékén, Transzoxánia és a Kazak-steppe területén (Golden 1972, 51; Golden 1990, 361; Vásáry 2003, 112; Hatházi 2005, 12). A Sine-uszu feliratban maradt fenn adat arról, hogy a säkiz oguz (’nyolc oguz’), tehát az ujgurok nélküli tokuz-oguzok törzsei 748-ban, az elsõ ujgur kagán halála után fellázadtak. Ezt a megmozdulást a második ujgur kagán 749-re leverte (SU K 2-7) (Berta 2004, 303–306). Tehát a karlukok és az oguzok fellépése
189
idõben egybeesett. Fontos adatot szolgáltatnak az ujgur Tez felirat északi oldalának 2–3 sorai; itt arról értesülünk, hogy az ujgur kagán alávetett népei megpróbáltak elszakadni uralma alól (Berta 2004, 238–239 és 141. jz). Ez az információ kiegészíthetõ a Tariat felirat keleti oldal 2. sorával, amelyben felsorolásra kerülnek a menekülõ népek, köztük az oguz törzsek: „A Kadir (?Akadir), Kaszar, Ebdi, Berszil, Jatiz (?Jataz), Oguz [törzsek]…” (Berta 2004, 257; vö. Klyashtorny 1982, 345). Ezzel párhuzamos a Tez felirat északi oldal 3. sora (Berta 2004, 239; 142. jz). Róna-Tas András szerint a feliratokban a felsorolt népek korai vándorlásáról van szó (Róna-Tas 1983, 129). A Sine-uszu feliratban is szó esik az oguz törzsekrõl, amely „ismét nem alkalmazkodván ellenséges lett” (752) és talán ezzel függ össze a Tariat felirat egyik passzusának információja, mely szerint az oguzokat hódoltatták az ujgurok (SU K 10 és Tariat É 1) (Berta 2004, 307, 265). Az mindenesetre megmutatkozik, hogy az ujgurok vezette tokuz-oguz törzsszövetségbõl a VIII. század közepére a törzsek egy része kivált, és nyugati irányba, az Aral és a Szir-darja vidékére vonult. Ezen a területen, illetve amelyet a vándorló törzsek érinthettek, már a VII. század elejétõl fogva éltek tielö törzsek, akikhez egykor az oguzok is tartoztak (Hamilton 1962, 30). Erre mutat a Szui su törzsfelsorolása is, földrajzi koordinátákat is megadva a 600 körüli tielö törzsekrõl (Ligeti 1986, 333–336). Bár a Sine-uszu felirat vonatkozó része a „Nyolc oguz”, azaz az ujgurok nélküli oguz törzsek lázadásáról tesz említést, de nem kétséges, hogy az elszakadó törzseknek csak egy része indult nyugatra. Ez egyértelmûen kiderül abból, hogy 821-ben Támim ibn Bahr, muszlim utazó az összes tokuzoguz törzs meglétét regisztrálja beszámolójában (Minorsky 1948, 248), de abból is, hogy a középázsiai oguzok törzseinek felsorolásában gyakorlatilag nem találunk olyat, ami az ismert kilenc oguz törzzsel, azaz a tokuz-oguzok komponenseivel lehetne megfeleltethetõ (Ligeti 1986, 380–381). Az oguzok kelet-nyugat irányú vándorlásról ugyancsak tudósít Ibn al-Aszír, a XIII. század elejérõl (aki régi, horászáni tradíciókat is ismert, s felhasznált mûvében); munkájában az oguzok guzz néven tûnnek fel. Ibn al-Aszír azt írja, hogy az oguzok elhagyták korábbi területeiket, és al-Mahdí kalifa idejében (775–785) települtek le Transzoxániába, ahol hamarosan áttértek az iszlámra (Pritsak 1953, 402; Golden 1972, 54). „Egy horászáni történetíró a következõ megállapításokat teszi az oguzokról: <Ez
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 190
190
a törzs az eredeti lakóhelyérõl elvándorolt, alMahdí idején, Transzoxánia területére. Ezek késõbb muszlimok lettek>” (Idézi: Pritsak 1953, 402; Golden 1972, 54; Golden 1990, 351; Golden 1992, 206; Vásáry 2003, 112). Narszakhí is arról tudósít Buhara története címû munkájában, hogy ebben az idõben Mahdí ellen Mukanna lázadást szított és török segédcsapatokat toborzott Turkisztánból, ahonnan számosan érkeztek a zsákmány reményében. A fosztogatásaik után azonban a csatában cserbenhagyták megbízójukat (Frye 1954, 68; 144; 246. jz). Nem alaptalan feltételezni, hogy ezek a török segédcsapatok az oguzok törzseibõl kerülhettek ki. Végezetül idevágó a Hudúd al-Álam közlése is, mely szerint az oguzok törzsei a VIII. század utolsó évei folyamán érkeztek a Balhas-tó és a Kaszpi közötti steppékre, a legtávolabbi török területekrõl (Minorsky 1937, 311–312; Hamilton 1962, 30). Jól mutatja a korábbi oguz szállásterület belsõ-ázsiai voltát a Tariat felirat D 3-ban olvasható adat; itt van megemlítve az ujgurok által 745-ben hódoltatott Igdir törzs neve (Berta 2004, 259), amely Kásgárinál a 14. oguz törzs (Ligeti 1986, 380). Összefoglalva elmondható, hogy a VIII. század közepe körüli évtizedekben, a karlukok térfoglalásával egy idõben, indulhattak az egykori keleti türk területekrõl az oguzok is nyugatra. Ez az idõpont jól egybevág Ibn al-Aszír fentebbi adatával. A 820-as évektõl kezdve forrásaink már megbízható módon a Szir-darja alsó folyásánál és az Aral-tónak a vidékén jelzik az oguzokat. A muszlim forrásokban guzz néven jelennek meg, a tokuzguznak vagy tokuzoguznak nevezett ujguroktól való megkülönböztetés végett (Golden 1972, 48; Vásáry 2003, 112). A karluk törzsek útja az egykori türges területekre minden bizonnyal az Altaj melletti szállásaikról Dzsungárián át vezetett a Balhas és a Csu vidékére. Viszont ha a karluk és oguz törzsek nyugati migrációja idõben megközelítõleg egybeesett és tudjuk, hogy az oguzok a karlukoktól nyugatabbra esõ területeket foglaltak el, de nem tudunk olyan ütközetekrõl, amelyek a két törzscsoport között zajlott le a VIII. század második felében, azt kell feltételeznünk, hogy az oguzok a karluk törzsek útjától északabbra vonulva érkezhettek meg az Aral menti steppékre. Ez a momentum nem közömbös a besenyõ õstörténet szempontjából sem. A besenyõk VIII. századi vándorlása Egy tibeti nyelven fennmaradt és „ujgur kémjelentésnek” nevezett kútfõbõl kiderül, hogy a besenyõk VIII. századi szállásterülete jóval keletebbre feküdt, mint amit a IX. század kapcsán rögzít a
KATONA-KISS ATILLA
DAI. Ez a terület az Irtis felsõ folyásának vidéke volt (Senga 1992, 507–508), amit a század folyamán elhagytak és új területeket vettek birtokba. Ezt a territóriumot azonosíthatjuk a bizánci államkormányzati munkában említett Volga-Ural vidékkel (Moravcsik 2003, 166-167). A besenyõk népe azt követõen is a Felsõ-Irtis mentén maradt, miután a karlukok zöme a VIII. század közepén a Csu és a Talasz vidékére költözött (Bacot 1956, 143, 147). A karlukok vándorlása semmiben sem befolyásolta a besenyõ törzsek életét, mert ez a történelmi esemény azok szállásaitól délre bonyolódott le. Az oguzok 775–785 között érték el késõbbi törzsterületüket, az Aral-tó és a Szir-darja alsó folyásánál lévõ vidéket. Valamikor, hozzávetõlegesen, 750–821 között hagyhatták el Felsõ-Irtis-vidéki hazájukat a besenyõk is, mert a tibeti nyelvû forrás még itt jelzi törzseiket a század közepe körül, de Támim ibn Bahr, aki 821-ben járt az ujgur udvarban már nem emlékezett meg a kaganátus szomszédságában egykor élt besenyõkrõl (Minorsky 1948, 303). Mivel azt is tudjuk, hogy az ujgurok Bajan-csor uralkodása alatt (747–759) kiterjesztették hatalmukat az Altajtól nyugatra is, és az oguzok vándorlása a karlukok útjától északabbra lévõ területeken át történt meg, az elszakadó „Nyolc-oguz”-nak (748–749) az ujgur fegyvereket megelõzve érinteniük kellett a besenyõk földjeit. Máskülönben felborul a földrajzi és kronológiai keret, hacsak nem valószínûsítjük, hogy az oguzok nem a besenyõ törzsek területein keresztül, hanem a karluk törzsek és a besenyõk területei között érték el az Aral vidékét, azaz nem a Fekete-Irtis mentén (az Altaj és a Tarbagataj között), hanem Dzsungárián át (a Tarbagatajtól délre). Az ujgurok szerepe a besenyõk nyugatabbra vándorlásának kérdésében az ujgur kémjelentés adatain nyugszik elsõsorban, mert a forrás horbesenyõ harcokról õrzött meg információkat (Bacot 1956, 147; Senga 1992, 504), és mind a horujgur azonosítás, mind annak lehetõsége, hogy a besenyõket a keletrõl szomszédos terjeszkedõ hatalom, az ujgurok szorítják nyugatabbra, megalapozott. Azonban ezek a megoldások nem számolnak az oguz törzsek szerepével. A horok egzakt azonosítása is kérdéses a forrás szövegén belül (Senga 1992, 506–507), de legalábbis ebben az esetben ráillik az oguzokra is, akik mind térben, mind idõben a legközelebb álltak a szintén tokuzoguz ujgurokhoz. Akár ujgur-, akár oguz-besenyõ harcokkal számolunk, azok minden bizonnyal az Altajtól nyugatra, a Felsõ-Irtis vidékén zajlottak le és ebbõl következõen valamikor 749–775 közé
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 191
AZ OGUZ ÉS A KARLUK TÖRZSEK SZÁLLÁSVÁLTÁSA A VIII. SZÁZADBAN
datálhatóak, azaz a säkiz oguz (’nyolc oguz’) elszakadásának felsõ és Transzoxániába való megérkezésük alsó idõpontja közé. Az ujgur expanzió ideje illeszkedik ebbe az idõsávba, így reálisabb az idõintervallum alsó lépcsõjére gondolni (750–760), azaz Bajan-csor uralkodásának idejére. Moriyasu is úgy vélte, hogy a tibeti forrásban leírtak VIII. század közepi állapotokat rögzítenek. Ide tartozik az is, hogy mind a besenyõk, mind a velük nyugatról szomszédos alajuntlugok megjelennek törzsként a késõbbi oguz törzsfelsorolásban (a 19. és 17. oguz törzs, vö. Ligeti 1986, 380), és a besenyõ törzsszervezetben is szerepet játszott a lovakra alkalmazott színnevekkel való megjelölés. Kézenfekvõ arra gondolni, hogy ez tükrözi a besenyõk és az oguzok vonulási irányát a VIII. század második felében. Egy másik vélemény, amely végsõ soron az oguz eredetlegendára épül, Barthold illetve Agadzsanov nevéhez fûzõdik. Az oguz történeti elbeszélés szerint a vezéri központjuk az Isszik-köl partján terült el. A legenda más verziója szerint, amit Rasíd ad-Dín hagyományozott ránk, harcok folytak az oguzok vezére és fia, Oguz kán között; Oguz kán hosszas harcok után elfoglalta apja földjeit Talasz vidékén. Terjeszkedésük tovább folytatódott nyugatra és megjelentek Transzoxánia és Horezm határán, ahonnan egészen a Volgáig nyomultak elõre (Barthold 1956, 87; Agajanov 1998, 61). Agadzsanov szerint az oguz történeti hagyomány a koraközépkorra megy vissza, és a számos legendás rész mellett tisztán megõrizte az oguz vándorlás folyamatát. Eszerint tehát az oguz törzsek nem BelsõÁzsiából, hanem a Tien-san keleti vidékérõl indultak nyugatnak, érintették Szemirecsje és a Tien-san nyugati részét, majd elérték az Aralt és a Kaszpit. Az útvonal rekonstrukciója mellett Agadzsanov a történeti eseményeket is megpróbálta tisztázni; így szerinte 766-ra a karlukok elhagyták Kelet-KözépÁzsiát és birtokba vették Szemirecsje területét. A karlukok nyugat-tien-sani hódításai miatt konfliktusba kerültek az Isszik-köl partján élõ oguzokkal, akik tovább vonultak nyugat felé. A IX. század elején pedig már említik a források az oguzokat Horászán határán (Agajanov 1998, 62). A forrásokból nyerhetõ történeti kép azonban nem támasztja alá a vándorlásnak ezt az útvonalát és adataink tükrében a kronológia sem meggyõzõ; emellett nem a karlukok követték az oguzokat, hanem fordítva. Azt sem lehet kizárni, hogy a hagyomány nem az
191
oguzokhoz köthetõ, hanem a helyi népességhez, akiket a Mongóliából elvándorolt oguz törzsek szerveztek meg. Ide tartozik még Kumekov nézete, amely a kimekek szerepét hangsúlyozta a VIII. századi nomád vándorlások hátterében. A kimek törzsek az Altajtól északra, az Irtis mentén éltek a VIII. század közepéig. A VIII. század második felében és a IX. század elején két irányba vándoroltak: az egyik csoport dél, délnyugat felé a Tarbagataj és az Altaj nyugati vidékére vonult, majd a IX. század elején a Szemirecsje északkeleti területeit is elfoglalta. A másik csoport, a kipcsakok, szintén a VIII. század második felében az Ural déli területeihez költöztek. Ugyan nem kizárható, hogy a karlukok Szemirecsje területére való költözése és a besenyõk vándorlása összefüggésben állt a kimekek térfoglalásával (Kumekov 1972, 46, 53–57, 113–114; Senga 1992, 508–509), azonban a rovásfeliratok, tehát az események belsõ forrásainak tekinthetõ ujgur híradások adataiból az tûnik ki, hogy a migráció hátterében az ujgurok álltak. Azonban az lehetséges, hogy a kimekek törzsei átvették az irányítást azon politikai fennhatóság nélkül maradt területek felett, amelyre az ujgurok nem terjesztették ki hatalmukat. Talán erre mutathat az is, hogy az ujgur birodalom uralkodói nem terjeszkedtek az egykori Türk Kaganátus nyugati területei felé, hanem megelégedtek az elpártolt népek, azaz a karlukok és az oguzok vazallusi kötelékeinek látszólagos fenntartásával. Erre egyértelmûen utal az a tény, hogy uralkodóik csak a jabgu címet viselhették, jelezve, hogy a belsõ-ázsiai nomád világnak egyetlen fõhatalma lehet csak, és ez az ujgur kagán (Hatházi 2005, 12). Végezetül egy megjegyzés: alapos kritikát adott a "láncreakció-szerû" népvándorlások teóriájának történetiségérõl Vajda László. Azonban maga is jelzi, hogy pl. nem Priskos tudósításának történeti értékét vonja kétségbe az ogur vándorlás kapcsán, hanem a „láncreakció” teóriát (Vajda 1995, 124; a kritika összegzéséhez l. 125–127). Szükséges jelezni, hogy a karluk, oguz és besenyõ törzsek szállásváltása nem „láncreakció-szerû” népmozgás volt, hanem két nép elszakadása a formálódó ujgur hegemóniától, amely befolyásolta a szomszédos besenyõ törzsek történetét is olyannyira, hogy a IX. század hajnala mind a közép-ázsiai besenyõket, mind a belsõ-ázsiai oguzokat Kelet-Európa határán, az Ural és az Aral menti steppéken találta, egymás szomszédságában.
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 192
KATONA-KISS ATILLA
192
Irodalom
Agajanov, S. G. 1998. The Oghuz. In: Asimov, M. S., Bosworth, C. E. (Eds.) History of civilizations of Central Asia. Vol. 4. The age of achievement : A. D. 750 to the end of the fifteenth century. Part 1. : The historical, social and economic setting. Paris, 61–69. Bacot, J. 1956. „Reconnaissance en Haute Asie Septentionale par cinq envoyés ouigours au VIIIe siècle”. Journal Asiatique, 244, 137-153. Barthold, W. 1956. History of the Semirechyé. In: Barthold, W. Four Studies on the History of Central Asia. Leiden, 73–166. Berta Á. 2004. Szavaimat jól halljátok… A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása. Szeged. Bosworth, C. E. 1990. Karluk. In: Donzel, E. et al. (Eds.) Encyclopaedia of Islam 4. Vol. Iran-Kha. Leiden, 658–659. Chavannes, E. 1900. Documents sur les Tou-kiue (Turcs) occidentaux. St-Pétersbourg. Czeglédy K. 1949. A karluk törzsek nevei. Magyar Nyelv 45, 164–168. In: Czeglédy K. Magyar õstörténeti tanulmányok. Budapest, 225–229. Czeglédy K. 1963. A régi török törzsszövetségek numerikus felosztásának kérdéséhez. Magyar Nyelv 59, 456–461. In: Czeglédy K. Magyar õstörténeti tanulmányok. Budapest, 321–326. Ecsedy, I. 1980. A Contribution to the History of Karluks in the T’ang Period. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 34, 23–37. Frye, R. N. 1954. The History of Bukhara. Translated from a Persian Abridgment of the Arabic Original by Narshakhï Richard N. Frye. Cambridge, Massachusetts. Golden, P. B. 1972. The Migration of the Oguz. Archivum Ottomanicum, 4, 45–84. Golden, P. B. 1990. The Peoples of the south Russian steppes. In: Sinor, D. (Ed.) The Cambridge History of Early Inner Asia. Cambridge, 275–277. Golden, P. B. 1992. An Introduction to the History of the Turkic Peoples. Wiesbaden. Hamilton, J. 1962. Toquz-Oguz et On-Uygur. Journal Asiatique, 250, 23–63. Hatházi, G. 2005. Sírok, kincsek, rejtélyek. Híres középkori régészeti leletek Kiskunhalas környékén. Kiskunhalas. Klyashtorny, S. G. 1982. The Terkhin Inscription. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 36, 335–366.
Kumekov, B. E. 1972. Gosudarstvo kimakov IX–XI vv. po arabskim istoènikam. Alma-ata. Ligeti L. 1986. A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás elõtt és az Árpád-korban. Budapest. Liu, M. 1958. Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken (T’u-küe) I–II. Wiesbaden. Mackerras, C. 1972. The Uighur Empire according to the T’ang Dynastic Histories. A study in SinoUighur relations 744–840. Canberra. Minorsky, V. 1937. Hudud al-Alam. The Regions of the World. Trans. V. Minorsky. London. Minorsky, V. 1942. Sharaf al-Zamán Táhir Marwazí on China, the Turks and India. Arabic text (circa A.D. 1120) with an English translation and commentary by V. Minorsky. London. Minorsky, V. 1948. Tamim ibn Bahr’s Journey to the Uyghurs. Bulletin of the School of Oriental Studies, 12, 275–305. Moravcsik Gy. 2003. A birodalom kormányzásáról. Ford. Moravcsik Gyula. Budapest. Pritsak, O. 1951. Von den Karluk zu den Karachaniden. Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 101, 270–300. Pritsak, O. 1953. Der Untergang des Reiches des Oguzischen yabgu. In: 60. dogum yili münasebetiyle Fuad Köprülü armagani = Mélanges Fuad Köprülü. Istanbul : Yalçin Matbaasi. Pulleyblank, E. G. 1956. Some remarks on the Toquz-oghuz problem. Ural-Altaische Jahrbücher, 28, 35–42. Róna-Tas A. 1983. Újabb adatok a kazár népnév történetéhez. Nyelvtudományi Közlemények, 85, 126–133. Senga, T. 1990. The Toquz Oghuz Problem and the Origin of the Khazars. Journal of Asian History, 24, 57–69. Senga T. 1992. A besenyõk a 8. században. Századok, 126, 503–516. Senga, T. 1996. Qasar, Toquz oguz, On Uygur és ami körülöttük van. In: Senga T. Tanulmányok a magyarság korai keleti kapcsolatainak hátterérõl. PhD értekezés (kézirat). Budakeszi, 87–103. Vajda L. 1995. A népvándorlások kérdéséhez. Századok, 129, 107–143. Vásáry I. 2003. A régi Belsõ-Ázsia története. Magyar Õstörténeti Könyvtár 19. Szerk. Zimonyi István. Budapest.
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 193
THE MIGRATION OF THE OGHUZ AND KARLUK TRIBES IN THE EIGHTH CENTURY
193
THE MIGRATION OF THE OGHUZ AND KARLUK TRIBES IN THE EIGHTH CENTURY BY ATILLA
After the collapse of the Turkic Khaganate, the Karluk and the Oghuz tribes decolonized themselves from the Uyghur Kahganate. Some parts of the Karluk tribes moved from the Targabatai area to the western territories of Semirechye between 746 and 766. Around the same time, one significant part of the Oghuz people, seceding themselves from the Toquz-Oghuz federation led by the Uyghurs, together with the Karluks, migrated towards the west; however, the Oghuz followed a more-northern direction, which might have reached the eighth century settlement areas of the Pechenegs around the upper course of the Irtis River. The Pechenegs passed through the Western Siberian Plain towards the west, and arrived to the Volga-Ural region, to their new quarters, which is also mentioned in the DAI. The Oghuz people reached their later main tribal areas at the Aral Lake and the lower course of the Syr Darya between 775 and 785. Around 750-821, the Pechenegs also left their tribal areas at the upper course of the Irtis River. It is not
KATONA-KISS
clear whether the Pecheneg's migration is connected to the expansion of the Uyghur Empire, or with the seceding from Oghuz tribes. The "eight-Oghuz" had to reach the lands of the Pechenegs before the Uyghurs could catch them. On the contrary, if there were Uyghur-Pecheneg fights, then the Oghuz reached the Aral Lake between the Karluk tribes and the territory of the Pechenegs, that means not along the Black-Irtis River (between the Tarbagatai and the Altai), rather through Dzungaria (south of the Tarbagatai). Here it has to be mentioned that both the Pechenegs and the Alajuntlug people ("the people of the brindle horses") appear as tribes in the later listing of Oghuz tribes, but the later Pecheneg tribes were also organized after the horses' coat colour. It may seem obvious, that this reflect the migration route of the Pechenegs in the second half of the eighth century. Anyway, the early ninth century found both the Oghuz and the Pechenegs at the borders of Eastern Europe, on the steppes at the Ural and the Lake Aral, neighbouring each other.
14_katona.qxd
2012.07.10.
12:25
Page 194
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 195
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
195
ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL A DE ADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN SZABADOS GYÖRGY MTA-HIM-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
[email protected] Készült a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (2008–2011) támogatásával.
A magyar államiság kezdeteit Szent István királyságától keltezi a történeti köztudat, holott a kutatás egy korábbi, pogány államalapítással is számol. (Szabó 1860, 65; Hóman 1908, 879; Szekfû 1917, 24; Kristó 1995, 124–127) Az elsõ államalapítás legkorábbról ismert legbõvebb tudósítását VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár (913–959) szerkesztette didaktikus munkája adja elõ. Az utókor által a De Administrando Imperio (DAI – A birodalom kormányzásáról) címmel ellátott, és a X. század közepén keletkezett mû Olajos Terézia meghatározását idézve „leginkább praktikus diplomáciai kézikönyvnek minõsíthetõ, amelyben azonban más mûfajok, például a fejedelemtükör egyes vonásai is fellelhetõk.” (Olajos 2003, XII) Már Katona István hangsúlyozta azt, hogy a munka írása nem abban az évben fejezõdött be, mint amelyikben elkezdõdött, mivel a benne elszórt idõrendi utalások között ellentmondás feszül. (Katona 1778, 5–7) Wenzel Gusztáv 1851-ben úgy ítélt, hogy ez nem annyira történeti, mint politikai és statisztikai mû; Szabó Károly szintén felismerte, hogy a császár nem akart történelmet írni. (Wenzel 1851, 492–493; Szabó 1860, 166) Marczali Henrik úgy tartotta, hogy három forrásból eredhettek a vonatkozó értesülések: magyarokhoz küldött követektõl, az udvarában tartózkodó magyaroktól, s „régibb követi jelentésekbõl”. (Marczali 1900, 97) Moravcsik Gyulának köszönhetõ a De Administrando Imperio kritikai kiadása (1949). A neves magyar bizantinológus mérte fel a szövegbeli következetlenségek okait: különbözõ eredetû és különbözõ idõkben keletkezett kútfõk (krónikák, követjelentések, útleírások, követjárásokról készült jegyzetek) adataiból merített a császár. Az anyaggyûjtést munkatársak bevonásával végezte Bíborbanszületett Konstantin, és az összeállítás során híven közölte forrásait, nem törekedve az ellentmondások kiküszöbölésére. (Moravcsik 1950. 7) Az általános filológiai eredmények köztörténeti tanulságait legújabban Kapitánffy István vonta le. A 38–40. fejezet
szentel terjedelmes elõadást a magyarság eredetének, politikai szervezõdésének, további magyar vonatkozású híradások pedig elszórtan olvashatóak a DAI különbözõ részeiben. (Moravcsik ÁMTBF, 35–51) Kapitánffy István szintén hangsúlyozza a mû gyûjtemény-jellegét, befejezetlenségét: erre az aránytalanságok, következetlenségek, hiányok vallanak (pl. a bolgárokról alig szól). (Kapitánffy 1997, 38–39) A magyarokkal foglalkozó nagyobbik részt Termacsu, Bulcsú illetve Gyula konstantinápolyi látogatásából szokás eredeztetni, vagyis X. század közepi elbeszélésekbõl. A genealógiai felsorolás biztosan innen is van, viszont kérdés, „hogy ez a datálás kiterjeszthetõ-e a magyarokkal foglalkozó három fejezet többi részére is.” Egy „bizonyos régi emlékeket” soroló szakaszról Kapitánffy István úgy véli, hogy bizonyosan bizánci forrásra (követjelentés, földrajzi leírás) megy vissza. „Ebbõl az a fontos következtetés adódik, hogy a vizsgált szöveget részint a Bulcsúéktól szerzett új információkból, részint más, irattári vagy irodalmi anyagokból szerkesztették össze. Ha ezt elfogadjuk, számolnunk kell azzal, hogy a magyarok korai történetére vonatkozó tudósítások nem a X. század közepén Bizáncba látogató magyarok elbeszélésén alapulnak, hanem korábbi följegyzéseken.” Ezen felvetését úgy indokolja, hogy a X. század közepén a magyaroknak nem volt ily jelentõs szerepük a bizánci külpolitika alakulásában, a kapcsolatok is lazábbak voltak. Más volt a helyzet 895 elõtt, amikor a magyarok Etelközt lakták, ahol 950 táján a besenyõ törzsek éltek. Következtetése szerint, ha a honfoglalást megelõzõ évtizedek eseményeirõl szóló tudósítások nem a 950 táján Konstantinápolyba látogató magyar elõkelõk elmondásaira mennek vissza, akinek szavait akár az emlékezet torzulása, akár személyes szándékaik (így az Árpádok dinasztikus érdekei) befolyásolhatták, hanem IX. századi kortárs bizánci adatgyûjtés áll mögöttük, akkor ez növeli értéküket. (Kapitánffy 1997, 39–42) Kapitánffyval szemben Kristó Gyula úgy
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 196
196
érvelt, hogy a 38. fejezet „egy szövetbõl készült”, „magva magyar talajból való” és „ellentmondásai, botlásai és torzításai ellenére is sok elemében magán viseli annak a IX-X. századnak a viszonyait, amelyet tükröz és megtestesít, és ezt helyenként oly mély belsõ igazságtartalommal jeleníti meg, amire csak belsõ keletkezésû forrás képes.” Okfejtése részint kronológiai, részint stíluskritikai természetû. A 38. fejezet követjárásokból való eredeztethetõségét azzal utasítja el, hogy éppen a Bizáncot érdeklõ magyar-bizánci kapcsolatokról nincs szó benne, vagyis a birodalomtól független információkra épül. Sajátos belsõ kronológiai rendet lát az idõutalásokban, amely szerinte a IX. századi magyar történelem fõbb csomópontjaihoz igazodik. A filológiai egyszövetûséget Moravcsikra hivatkozva abban látja, hogy egy-egy új értesülést minden esetben egy meghatározott kifejezés vezet be. (Kristó 2005, 6–8) A DAI forrásproblémáinak felgöngyölítése bizantinológus szakemberek feladata. A magyar állami élet kezdeteirõl értekezõ szöveg tartalmához mindazonáltal eseményrendi megközelítésbõl is hozzá lehet szólni, remélve azt, hogy a felötlõ szempontok hasznosnak bizonyulnak a további filológiai vizsgálatok számára. A 38. fejezet szerfölött érdekes elõadása taglalja a magyar monarchia kialakulási körülményeit. „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet elsõ vajdájuk nevérõl Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták. Ezen a helyen, az imént említett Levediában folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingulusznak is neveznek. De abban az idõben nem türköknek mondták õket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünek nevezték. A türkök hét törzsbõl állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük, akik közül az elsõ vajda volt az elõbb említett Levedi. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagan vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nõt adott feleségül a türkök elsõ vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy híre és nemzetsége fénye miatt, hogy tõle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nõvel gyermeket.” Az elbeszélés logikai menete itt megtörik, és a kangar-besenyõk támadásáról olvasni, aminek következtében a magyarság két részre szakadt, az egyik rész keletre, Perzsia vidékére, a másik Levedi vezetésével nyugatra,
SZABADOS GYÖRGY
Etelközbe vonult. Mire az elõadás fonalát újra felveszi a DAI, megváltozott hatalmi állapotban tûnik elénk Levedi. „Kevés idõ múltával az a kagan, Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzájuk elsõ vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kaganjához, tudakolta, hogy mi okból hivatta õt magához. A kagan azt mondta neki, hogy: »Azért hivattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az elsõ, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak.« Õ pedig válaszolva a kagannak azt mondta, hogy: »Nagyra veszem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illõ köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erõm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár az az Álmos, akár a fia Árpád legyen inkább fejedelem, aki rendelkezésetekre áll.« Megtetszett annak a kagánnak ez a beszéd, és embereit vele adván, a türkökhöz küldte õket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért, valamint vitézségéért, s rátermett volt erre a tisztségre. Így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén fejedelemmé tették. Ez elõtt az Árpád elõtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettõl fogva mindmáig az õ nemzetségébõl lesz Turkia fejedelme.” (DAI, 170–173, Moravcsik Gyula fordítása.) E szöveghely több alapvetõ problémát vet fel. Itt csak röviden utalhatok arra, hogy az elsõ magyar nagyfejedelem személyét Anonymus Gesta Hungaroruma Álmosban jelöli meg, vagyis a késõbbi (valószínûleg XIII. század eleji), de hazai lejegyzésû hagyomány ellentétben áll a tudós császár közlésével. (Szentpétery, SS, Rer, Hung, I, 39–40) Álmos vagy Árpád? Negyed évezreden keresztül húzódó historiográfiai vitát gerjesztett ez a két ellentétes adat, mindkét oldalra további érvek sorakoztak fel, ám mára már nagy bizonyossággal kijelenthetõ, hogy – többek között a DAI Árpád melletti indoklásának valószerûtlensége miatt – a magyar gestaírónak van igaza, amikor Álmos fejedelmi elsõségét hirdeti. (Szabados 2010) Nem kis hiba, amit a bizánci szöveg tartalmaz, mindenképpen fokozott kritikai éberséget követel. Ez érvényes a fent közölt részletek vizsgálatára is.
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 197
ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL A DE ADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN
Áthidalhatatlan tartalmi ellentét feszül a két idézett rész között. Elõbb egy független, arisztokratikus irányítású, szövetségi elõ-állam képe rajzolódik ki, amely egyenrangú fegyvertársa a Kazár Kaganátusnak; utóbb egy kazár ihletésre és emiatt kazár fennhatóság alatt létrejövõ monarchia. Levedit elõbb eme arisztokratikus vezetõi testület „elsõ az egyenlõk között” rangban álló voevodosaként; utóbb egy alávetésre szánt monarchikus szervezet kijelölt (de hivatalába nem lépett) arkhonjaként látjuk viszont. Akár a kétféle hatalmi állapot közötti átmenetként is értékelhetnénk az esetet, hogyha nem ékelõdnék közbe a kangar-besenyõ epizód. Így viszont a bizantinológia ama régi meglátása igazolódik e példán is, hogy VII. Konstantin mûve inkább szerkesztett, semmint írott munka. Kristó azon meglátásával, amely a 38. fejezet megkomponáltságát domborítja ki, azért nem lehet nagyon mit kezdeni, mert a formai szempontok nem írhatják felül a tartalmi ismérveket. Bármennyire is jól szerkesztett egy elbeszélés, ha egyik állításával tagadja a másikat, ráadásul nyilvánvaló életszerûtlenségektõl terhelt, akkor egyértelmû, hogy a benne foglaltak több kútfõbõl származnak. Az önellentmondások ténye pedig makacs dolog; esetünkben akár arra is lehet gondolni, hogy a basileus vagy valamelyik munkatársa egy több forrásból eredt, így mondandójában már meghasonlott, ám kész szöveget használt fel. Mindenesetre két ellentétes állítás nem lehet egyszerre igaz: a kettõ érvényét vagy idõben kell eltávolítani, vagy az egyiket, mint valótlant, el kell vetni. Ami Levedi elõfordulását illeti, amit a kangarepizód kettéválasztott, az idõbeli eltávolítás csak korlátozott mértékben lehetne elképzelhetõ, különben meg kellene kettõzni Levedi személyét. Erre Ungváry Jenõ gondolt, egy jóval Álmos elõtt élt „I. Levedit” és egy Álmossal korosztályos „II. Levedit” feltételezve, ám e nézetét alapos cáfolatban részesítette Makk Ferenc. (Ungváry 1998, 188–191; Makk 1999, 189–196) Ennél logikusabb következtetésre jutott Deér József és Dümmerth Dezsõ. Elõbbi szerint Levedi a VIII. század második felében élhetett, utóbbi úgy vélte, hogy a VII. században. (Deér 1945–1946, 7–9; Dümmerth 1971, 411) Fenntartva Deér és Dümmerth elméletének létjogosultságát, a kétféle politikai helyzetképre érdemes figyelnünk. Az elsõ, mármint a független és laza szövetségen alapuló elõ-állam leírása Levedi vitatott életidején túlmenõen semmilyen más problémát nem vet fel. Igaz, hogy Kristó már ekkor is kazár fennhatósággal számolt (Kristó 1980, 81), de a 38. fejezetbõl vett elsõ kitétel
197
értelmében ebbéli ítélete téves: az, hogy „sem saját, sem idegen fejedelem” alatt nem éltek, valamint hogy az elsõ vajda „vitézségért és szövetségért” kapott kazár feleséget, tanúsítja, hogy a magyar szövetségi elõ-állam és a Kazár Kaganátus egyenrangú politikai tényezõ volt. Levedi házasságából sem következik a 38. fejezet második idézetébõl kiolvasható alávetett jogállás. Az elsõ szemelvénybõl egyedül az gyanús, hogy a magyarok „együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal”, csakhogy a fegyvertársi viszony minõségérõl megint nem szól a DAI. Nincs tudomásunk egy olyan kényszerítõ kazár hatalomról, amely bábállamba tudta volna szervezni a magyarokat. Alább kimutatom, hogy ennek a lehetõségnek mennyire nem volt haderõfedezete. Itt és most egy szövegen belüli párhuzamra szeretnék rámutatni, amely a „kagáni ajánlat” történetének „irodalmi” elõképéhez vezet. A De Administrando Imperio 29. fejezete Dalmáciáról, valamint az ott lakókkal szomszédos népek státusáról értekezik. „Amikor a rómaiak birodalma az akkori uralkodók hanyagsága és együgyûsége folytán, kivált az amórioni Dadogó Mihály alatt, már-már szinte a semmivé zsugorodott össze, a Dalmácia városaiban lakók függetlenekké lettek, úgyhogy sem a rómaiak császárának, sem senki másnak nem voltak alávetve, sõt még az ottani népek, a horvátok, szerbek, zachlúmok, terbunióták, kanalíták, diokleciánuszok és paganok is, lerázván a rómaiak uralmának jármát, önállókká és függetlenekké lettek és senkinek sem voltak alávetve. Mint mondják, ezeknek a népeknek nincsenek saját fejedelmeik, csak zsupánjaik, öregeik, mint ahogyan ez a többi szklavín vidékeken is szokásban van. Továbbá e szlávok nagy többsége meg sem keresztelkedett, hanem sokáig kereszteletlen maradt. De Vazulnak, a krisztusszeretõ császárnak az idejében követeket küldtek, kérvén és könyörögvén, hogy közülük azokat, akik kereszteletlenek, kereszteljék meg, és hogy, mint eredetileg is, a rómaiak birodalmának legyenek alávetve, s a megboldogult dicsõ császár meghallgatván õket, császári megbízottat küldött papokkal együtt és megkeresztelte mindazokat, akik az említett népek közül kereszteletlenek voltak, s megkeresztelkedésük után azokat tette fejedelmeikké, akiket õk akartak és választottak, abból a nemzetségbõl, amelyet õk kedveltek és szerettek. Attól fogva mostanáig fejedelmeik ugyanazokból a nemzetségekbõl valók, és nem másból.” (DAI, 124–127, Moravcsik Gyula fordítása.)
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 198
198
A dalmáciai népek és az etelközi magyarok politikai megszervezésének története között oly szembeszökõ a motívumhasonlóság, hogy azt nem lehet véletlen egyezés számlájára írni. A két térség népei érdekes módon az eltérõ kulturális környezet dacára – emitt romanizált, városias dél-európai közeg, amott a kelet-európai steppe – egyforma államfejlõdési jegyeket produkálnak: 1. minden monarchia hatalmától független közösségek; 2. nincs saját fejedelem; 3. egy külsõ monarchikus erõ (itt a császár, ott a kagán) ad saját fejedelmeket; 4. e közösségek maguk jelölhetik ki, mely nemzetségbõl legyenek a fejedelmek; 5. ezek a nemzetségek adják azóta is a fejedelmeket. Mindazonáltal a két esettanulmány váza több helyütt eltér. Alapvetõ különbség mindjárt az, hogy a magyarok eleve függetlenként kerültek a birodalmi politika látókörébe, míg a dalmáciaiak eredeti állapota a római (bizánci) fennhatóság volt, amelynek lehanyatlása eredményezett átmeneti függetlenséget. Más játssza a kezdeményezõ szerepet is: a balkáni népek maguk folyamodnak a császárhoz, a magyarokat a – tulajdonképpen emitt a császár funkcióját betöltõ – kagán akarja rávenni a vazallus monarchia létrehozására, mégis engedi, hogy maguk között döntsék el, ki legyen a fejedelem. A „kagáni ajánlat” történetének sokkal kevesebb értelme van, mint amikor a folyamodókon gyakorol kegyet a basileus, mert itt a kagán eleve lemond egy általa létrehozandó bábállam belsõ irányításáról: nem õ jelöli ki az „alárendelt” közösség neki felelõs irányítóját, hanem rögtön rábólint Levedi kifogásaira, ráadásul azt is rábízza a magyarokra, kit válasszanak apa és fia közül. A keresztelés és a papok küldése újabb többlete a 29. fejezetnek, amely a 38. fejezetbõl értelemszerûen ki kellett, hogy maradjon, hiszen a kazár kagán tudvalevõleg nem volt keresztény. Olybá tûnik ezért számomra, hogy a 29. fejezetbõl idézettek kerekebb és több elemû cselekményt képeznek, mint a 38-ikban olvashatóak. Mindebbõl az következik, hogy VII. Konstantin császár udvarában a magyar politikai szervezettségnek két fokozatát ismerték: a vajdák „többfejû” kormányzatát és Álmos egyeduralmát. Az archaikus állapotból Levedi személyes tekintélye, valamint kazár házassága révén egy monarchikus irányú fejlõdés bontakozhatott volna ki, ám a ténylegesen megvalósult „egyfejû” államkormányzat már egy másik nemzetség tagját találta a fejedelmi székben. Hogy igazából mi történt és mennyi idõ telt el a Levedi és az Álmos nevével fémjelzett állapot között, az ma már bizonyosan ki nem deríthetõ.
SZABADOS GYÖRGY
Erõs a gyanúm, hogy ezt pontosan Bíborbanszületett Konstantin és kutatócsoportja sem tudta, ezért a magyar államiság kétféle fejlettségi szintjét a dalmát történet kaptafájára készült átvezetõ szöveggel kapcsolta össze. Szempontunkból az fontos, hogy a 38. fejezet második szemelvénye megállja-e helyét. Ugyanis a magyar államiság két fejlõdési szakasza közé írt átvezetõ szöveg két olyan elemi hibát hordoz, amely a magyarázat mesterkéltségét bizonyítja. Az elsõ hiba Levedi önkéntes „lemondása”. Ezt Györffy György tette jogos kritika tárgyává: nem tartotta hihetõnek, hogy egy nomád fejedelem saját alkalmatlansága miatt saját nemzetségét mellõzve egy másik törzs fejének adta volna át a hatalmat. (Györffy 1959, 159) Györffy meglátását az a tény igazolja, hogy a steppei uralkodók körében nem az apa-fiú öröklésrend dívott, ennélfogva Levedi gyermektelensége nem zárhatta ki egész nemzetségét a hatalomátszármaztatás lehetõségébõl. A másik hibát is láttuk: Álmos fejedelmi elsõségének oly módon való eltagadását, hogy Árpád tekintélyesebbnek minõsült saját apjánál. Az idézett részletek alapján az a kettõs következtetés vonható le, hogy egyfelõl sem Levedi, sem Álmos magyarjai nem álltak kazár fõség alatt, másfelõl a DAI 38. fejezetét nem lehet egyetlen forrásra visszavezetni. A magyar–kazár kapcsolat minõsítésében kizárólag a 38. fejezet elsõ szemelvényét tudom hitelesnek elfogadni: a magyarok Levedi rangban elsõ vajda alatt három évig együtt laktak és szövetségesként együtt harcoltak a kazárokkal. Hogy ez mikor lehetett, nem tudni. Ugyanúgy nem igazolható az a régóta fel-felbukkanó törekvés, amely a „három esztendeig” tartó magyar–kazár együttélést 30, 33, sõt 200, 203, 300 évre kívánja tágítani. Már Szabó Károly felemelte szavát a más adattal nem indokolható idõszakasz-tágítás ellen, és a német August Ludwig Schlözer tényleges magyarellenességének lenyomatát látta benne. Szabó szerint ez a magyar–kazár szövetség (symmachia) 884–887 között állhatott fenn. (Szabó 1860, 113–115) Ennek ellenére másfélszáz évnyi, a IX. század derekáig tartó kazár uralommal számol Hóman Bálint (Hóman 1935, 67–68), legalább kétszáz évet gondol Györffy György (Györffy 1959, 78–79), Vásáry István két-három évszázadot feltételez (Vásáry 1993, 153). Czeglédy Károly ugyanakkor a DAI három évét azon indoklással fogadja el, a IX. század számos politikai fordulata zárja ki a kazárokkal történt hosszú együttlakást. Czeglédy és László Gyula ezt az idõt 886–889 közé teszi. (Czeglédy 1975, 50; László 1986, 6) Kristó Gyula
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 199
ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL A DE ADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN
a forrásadathoz közel maradva a IX. század közepe – Álmos megválasztása – elõtt csak másfél évtizedes függést valószínûsít. (Kristó 1980, 116) Révész László a három esztendõnél évtizedekkel hosszabb szoros kapcsolat lehetõségét a Kazár Kaganátusnak tulajdonított „szaltovo-majaki” kultúra magyarságra gyakorolt hatásával indokolja. (Révész 1999, 26–27) A közelmúlt régészeti szakirodalmából két állítást fontos kiemelni. Bálint Csanád azt hangsúlyozta, hogy a három esztendõ betûvel van kiírva (Bálint 2006, 279), ezért a számnév félreolvasásának lehetõsége valószínûtlen. Türk Attila pedig arra a következtetésre jutott, hogy a szaltovo-majackaja kultúra egyfelõl „nem feleltethetõ meg körültekintés nélkül a Kazár Kaganátus régészeti hagyatékával”, másfelõl csak elenyészõ kapcsolat mutatkozik a Kárpát-medence X. századi leletanyagával, ami régészetileg nem támogatja azt az elképzelést, hogy a magyarok 100150 évet töltöttek szaltovói területen. (Türk 2010, 283–284) Magam abból indulok ki, hogy a Levedikorabeli három éves együttlakással szemben nincs kontrolladatunk. Deér és Dümmerth feltevése viszont, amely Levedi életidejét a IX. század elé helyezi, egyszeriben nem csak történeti, hanem attól függetlenül – a körérvelés elkerülésével – régészeti támaszhoz jut: Levédiát nem kötelezõ immár a 800-as évek elsõ felébe a kazárok szomszédságába szuszakolni, mert nem tudjuk, hogy mikor állt fenn Levedi „elsõ vajda” szövetségi elõállama. Mivel a DAI egyértelmûen Levedihez köti ezt a három évig tartó szoros kazár szövetséget, ezért az Álmos fémjelezte 880-as éveket ki kell zárnunk. E sokat idézett idõszakasz a Kazár Kaganátus felemelkedésétõl (Peter B. Golden ezt a 630as évektõl számítja, Golden 1990, 264) az Álmos elõtti nemzedék idejéig, a IX. század elejéig, vagyis két évszázadon belül bármikor elképzelhetõ. Ez a bizonytalanság arra int, hogy a folyamatos magyar államiságot csak Álmos uralkodásától kezdve tudjuk nyomon követni. Úgy látom, hogy az Etelközben megalakult magyar állam eredendõen független volt. Újító állításnak tûnhet, holott Szabó Károly és Harmatta János révén komoly képviselete van. (Szabó 1860, 115, 127–128; Harmatta 1998, 138–139) Kazár fennhatósággal jelenleg széleskörû szakmai közmegegyezés számol, eltérõ nézetek csak annak idõtartamáról és mértékérõl fogalmazódtak meg. (Dümmerth 1987, 99; Róna-Tas 1997, 258–259; Tóth 2000, 637–654; Zimonyi 2005, 97, 250–259) Mindazonáltal további, különbözõ természetû érvek együtt-tekintése az általam kínált régi-új lehetõség
199
felé mutatnak. Eleve sokat mond az, hogy VII. Konstantin államkormányzati összefoglalása mily keveset mond a kazárokról. A 9–12. fejezet annyit tart fontosnak rögzíteni, hogy kikkel lehet sakkban tartani Kazáriát: az alánok végig tudják dúlni mind a kilenc kerületét, a kaganátus képtelen kétfrontos háborút viselni, de „Fekete Bulgária” is meg tudja támadni a kazár államot. (DAI, 62–65.) Igaz, mindebbõl nem derül ki, milyen idõre érvényes ez a „geopolitikai környezet”, egyáltalán: ez a forrás eredeti rendeltetéséhez híven megint csak statikus és nem dinamikus képet tár elénk, de annyi bizonyos, hogy a fenti részekbõl a Kazár Kaganátus egy könnyen megszorítható országként tûnt elõ, amelyrõl bajos elképzelni, hogy több oldali fenyegetettség közepette bábállam szervezésével foglalkozzék. Ide tartozik mindjárt a DAI 39. fejezete a kabarok magyarokhoz történt csatlakozását elõadva. „Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségébõl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az elõbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyõk földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték el õket.” (DAI, 174–175, Moravcsik Gyula fordítása.) A kabarok a Salzburgi Évkönyvek szerint 881-ben a magyarok szövetségeseként harcoltak Bécs környékén. (MGH, SS, XXX/2, 742; HKÍF, 209.) Feltûnõ, hogy a kazárok semmit sem tettek a lázadó kabarok befogadása ellen: egyetlen kútfõ sincs arról, hogy a kaganátus megkísérelte volna megakadályozni, vagy legalább megtorolni e legyõzöttségében is jelentõs harcértékû néptömeg elpártolását. A De Administrando Imperio-t tovább olvasva a IX. század elsõ felébõl a kazárok megszorítottságérzésének újabb jele tûnik elénk. Theophilos császár (829–842) a kagán kérésére megépíttette Sarkel erõdjét. (DAI, 182–185) Tény, hogy a 42. fejezet nem szól arról, pontosan kik ellen akart védekezni a Kazár Kaganátus, de a magyar történettudományban régóta honos az a nézet, hogy ez a tudósítás összekapcsolható a X. század elsõ negyedébõl való, Ibn Ruszta neve alatt ismert kitétellel. „Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen.” (MEH, 88, Czeglédy Károly fordítása) Pauler Gyula, Hóman Bálint, Czeglédy Károly, Györffy György, Kristó Gyula, Peter B. Golden, Róna-Tas András és Révész László elfo-
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 200
200
gadja a bizánci és a muszlim értesülés egybevethetõségét. (Pauler 1900, 14, 132; Hóman 1935, 60–65; Czeglédy 1945, 42; Györffy 1959, 79; Kristó 1980, 20–21; Golden 1990, 267; Róna-Tas 1997, 259; Révész 1999, 27) Zimonyi István és Bakay Kornél viszont elveti e két adat kapcsolatát. Zimonyi azzal támadja a muszlim szöveg hitelét, hogy nem sáncról, hanem körülárkolásról van szó, a körülárkolás-motívum pedig a Koránból vett toposz. Sarkel építése tehát, amint azt 1996-ban kijelentette, nem hozható összefüggésbe a magyarokkal. (HKÍF, 34; Zimonyi 1996, 57) Rá hivatkozva, de régészeti megfontolásból (is) Bakay arra gondolt, hogy a kazár állam az egyre támadóbb kedvû rusz-varégok féken tartása végett emeltette Sarkelt. (Bakay 1997, 128–131) Zimonyi István arab filológiai munkásságát Ormos István tette alapos kritika tárgyává. A körülárkolás-motívum esetében rámutatott arra, hogy Zimonyi nem bizonyította a szöveghely toposz-jellegét, továbbá 2005-ös könyvében annak dacára utasította el a kazár sánc/árokrendszer-építés lehetõségét, hogy a régészek pontosan feltárták a Sarkelt övezõ árokrendszer maradványait, sõt a befejezetlenül maradt sáncrendszert is; arról nem beszélve, hogy az árokásás és a sáncépítés egymással logikusan összefüggõ cselekedet. (Ormos 2005, 772–774, Zimonyi 2005, 252–253) Ormos okfejtése meggyõzõ, hiszen az írott és a régészeti kútfõk egy irányba tartó tanulságai elõtt semmifajta nyelvészi hiperkritika nem állhat meg. Bakay indoklása Sarkel rendeltetésére viszont logikai problémát vet fel. Nem világos, a kazár alávetettség ellen érvelõ Bakay Kornél miért vitatja annak lehetõségét, miszerint a kazár erõd a magyarok ellen épült volna, holott ezt éppen saját véleménye mellett állíthatná csatasorba. A muszlim és a bizánci értesülés jól kiegészíti egymást: Sarkel felépítését ekképpen kézenfekvõ továbbra is a magyaroktól tartó kazárok védekezési kényszerének jeleként értékelni. Természetesen nem lehet a bizonyosság erejével fogalmazni, amint arra 2001-ben Polgár Szabolcs figyelmeztetett. Miután besenyõk elleni védekezés elméletét kizárja, a rusz és a magyar támadás lehetõségét fenntartja, szóvá teszi, hogy a bizánci kútfõk (a DAI-n kívül két XI. századi író, Ioannes Skylitzes és Georgios Kedrenos szól Sarkelrõl) hallgatnak az építés okairól, ezért úgy véli, nem kell okvetlenül ellenséget keresni Kazária számára. Felveti, hogy a „ki ellen épült Sarkel?” kérdést a „miért épült Sarkel?” irányba érdemes fordítani. (Polgár 2001, 106–126) Hanem az ekképp feltett kérdés sem változtat azon a tényen, hogy Sarkel erõd volt és nem gabonarak-
SZABADOS GYÖRGY
tár vagy halfeldolgozó üzem: felépítésének puszta ténye háborús célt szolgál, amelyben a valamiért és a valami ellen együtt értendõ; marad a magyarok elleni védekezés lehetõsége. Ám a pozitív adatokra épülõ, ennél biztosabb hadtörténelmi természetû érvek a muszlim kútfõkhöz vezetnek. A hadtörténeti megközelítés államtörténeti alkalmazhatóságát Hóman Bálint 1912-ben megjelent idõtálló gondolatai igazolják. „Az állam mindig hatalmi czélokra jön létre s ezért fogalma sohasem nélkülözi a nyers erõ, a katonai hatalom elemeit. Elsõ megjelenésében minden állam katonai jellegû alakulat, mihez képest elsõ szükségletei is hadi szükségletek; sõt már az állammá alakulás elõtti idõben, mikor a közfunctiókat a kisebb politikai közületek (törzs, nemzetség) végzik, mint közös – a törzsek és nemzetségek egységét elõször kifejezõ – szükséglet lép föl a háborúk emberanyagának kiállítása.” (Hóman 1912, 162) Említettem, hogy a magyarok feletti kazár fõhatalom lehetõségének mennyire nem volt haderõfedezete a IX. században: erre a sereglétszámok összevetése, az adatok újraértékelése révén nyerhetünk bizonyosságot. „A magyarok a turkok egyik fajtája. Vezérük 20.000 fõnyi lovassal vonul ki. Vezérük neve Kunda (=Kündü). Ez a név királyuk címe. Annak a személynek, aki parancsol nekik, a címe Jula (=Gyula). Minden magyar hallgat arra, amit a Julának nevezett vezérük mond nekik a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben.” (Harmatta 1998, 135, Harmatta János fordítása.) Annak dacára, hogy Dzsajháni bokharai államférfi 920 körüli mûve csak más szerzõk közvetítésében maradt fenn, megállapítása a szintén X. században élt Ibn Ruszta hagyományozásában (Harmatta 1998, 135; Zimonyi 2005, 13–33) korai hadtörténelmünk legbecsesebb adata. Ehhez képest a kazárokról az alábbiakat tudjuk meg. Isztahri X. század közepén A birodalmak útvonalainak könyve címû munkájában ezt írja: „Királyuk zsidó; udvara állítólag négyezer férfit számlál.” A fejedelmi kíséret erején túl a központi hadsereg létszámáról is közöl adatot: „A királynak tizenkétezer fõbõl álló hadserege van, ha a legénység közül valaki meghal, mást állítanak helyére.” (Kmoskó, MÍSN, FI, I/2, 28, Kmoskó Mihály fordítása.) Világos, hogy a fegyverbíró férfiak ennél többen voltak, hiszen a tartalékból fel lehetett tölteni a létszámkiesést; ez a leírás egyfajta „halhatatlan tizenkétezer” harcost örökít meg. A kazárok államkormányzatáról az alábbit olvashatni Ibn Rusztától: „Van nekik egy királyuk, akinek ’.j.sád a neve, de a kazár nagyfejedelem valójában a
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 201
ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL A DE ADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN
Kazár-kagán. A kazárok azonban csak névleg engedelmeskednek az utóbbinak. A valóságos hatalom az ’.j.sád kezében van… a nagyfejedelem zsidó vallású, ugyanúgy az ’.j.sád is…” (MEH, 89, Czeglédy Károly fordítása.) A hadászati kérdésekre visszatérve Ibn Ruszta így ír egy tekintélyes kazár seregtestrõl és annak vezényletérõl. „(Az ’.j.sád) 10000 lovassal vonul ki, akinek egy része katonaköteles és zsoldot kap, a másik részét pedig a gazdagok állítják ki, akiket (az ’.j.sád) kötelezett erre.” (MEH, 89, Czeglédy Károly fordítása.) Mindezek értelmében az Isztahrinál 12 000 emberrel kilovagló „király” nem más, mint az ’.j.sád, akit Ibn Ruszta csak 10000 lovas élén láttat. Azért fontos ezt külön hangsúlyozni, mert ebbõl az következik, hogy Isztahri és Ibn Ruszta adata nem egymással összeadandó, hanem ugyanazon központi seregtestnek némileg eltérõ létszám-meghatározása. Maszúdi, a 956-ban elhunyt tudós arab utazó egy kazár kötelékben harcoló muszlim seregrõl értesít, ám annak mozgósíthatósága feltételekhez volt kötve. „Valamint, amikor a kazár király muszlimokkal keveredik háborúba, a többitõl elkülönítve maradnak táborában, nem harcolnak hitsorsosaik ellen, hanem vele együtt a többi hitetlenek ellen. A királlyal jelenleg mintegy hétezer nyilas harcol vértben, sisakban és páncélingben; vannak közöttük dárdások is, a muszlimoknál használatos fegyvernemek szerint.” Igaz, a rusz hadjáratot 15 000, javarészt muszlim zsoldos torolja meg, de ez egyszeri alkalom. (Kmoskó, MÍSN, FI, I/2, 171) A számokkal mérhetõ egységek sorát a burtászok zárják. Õk Ibn Ruszta szerint „a kazár királynak engedelmeskednek; tízezer lovas vonul közülük harcba.” (Kmoskó, MÍSN, FI, I/1, 205, Kmoskó Mihály fordítása.) Mindezen túl Ibn Fadlán, aki 922–923 között a volgai bolgároknál tartózkodott követként, úti beszámolójában leírja, hogy a kazárok fennhatóságot gyakorolnak e bolgárok felett, s taglalja a függelmi viszony tételeit: adófizetés, dinasztikus kényszerkapcsolat, engedelmesség. (Ibn Fadlán 82–83, 107.) Csakhogy Ibn Fadlán listájáról hiányzik a katonaállítási kötelezettség nevesítése, emiatt a kazárok alá rendelhetõ bolgár sereg nagyságáról nem tudunk meg semmit. Mindezeknél fogva lehetetlen a kazár állam teljes haderejét felmérni; csakhogy a korabeli magyar állam teljes hadereje szintúgy feltérképezhetetlen egy közelmúltban napvilágot látott hadtörténészi elemzés meggyõzõ ereje okán. A Dzsajháni-hagyomány magyar adatának lényeglátó újraértelmezését Nagy Kálmán végezte el. „Ez a húszezres létszám megfelel olyan vonatkozás-
201
ban, mint a források szövege mondja, hogy »a fõnökük 20 ezer lovassal vonul ki«, ami úgy is értelmezhetõ, hogy a katonai fõparancsnok, a gyulafejedelem közvetlen rendelkezésû, állandóan fegyverben álló, azonnal mozgatható és alkalmazható katonai erõit határozza meg, amelybe a közvetlen katonai kíséret és a testõrség is beletartozik. Ez lehet az a készenlétben álló haderõ, amely a törzsszövetség népének biztonságára szolgál minden váratlan veszéllyel szemben, amíg, szükség esetén, a nép többi, hadra fogható része is fegyverbe lép. Egyben ez az erõ szolgálhat a törzsszövetség belsõ rendjének fenntartására is.” (Nagy 2007, 44) Nagy Kálmán nem kevesebbet állít, minthogy a Magyar Nagyfejedelemségnek csak a központi seregteste tesz ki 20 000 lovast, a teljes magyar haderõ ennél jóval nagyobb kellett, hogy legyen. Ibn Ruszta kazár és magyar tárgyú adatait összevetve ki kell mondanunk: a központi magyar hadsereglétszám kétszerese volt a központi kazár hadsereglétszámnak (20 000 illetve 10 000 harcos). Isztahri figyelembe vételével a tanulság úgy módosul, hogy a központi magyar hadsereglétszám közel kétszerese volt a központi kazár hadseregének (20 000 illetve 12 000 harcos). A számok személytelen mondanivalójának fényében képtelenség, hogy egy alávetett állam feje kétszeres haderõvel rendelkezzék a felette fõhatalommal bíró uralkodóhoz képest! Ezzel szemben joggal merülhet fel az az ellenvetés, miszerint a kazár kagán az alávetett katonai segédnépek haderejét is mozgósíthatta volna a magyarokkal szemben. Kérdés, hogy a volgai bolgárok és a burtászok fegyveres hûsége oly töretlen volt-e, hogy folyamatos, magától értetõdõ támaszt jelentett a Kazár Kaganátus számára. A volgai bolgárok esetében a kételyt forrásaink táplálják. A DAI rövid 12. fejezete értelmében „Fekete Bulgária” szintén képes a kazárok megtámadására. Ezen ország fekvésérõl a 42. fejezet utalásai alapján – Dnyeper folyó, oroszok említése – a dunai bolgár állam nem jöhet szóba, hanem kizárásos alapon a volgai Bulgáriára kell gondolni. (DAI, 64–65, 186–187) Mindezek láttán a kazár és a magyar haderõ összevetésekor érdemes a központi sereg létszámára szorítkozni, mert a belsõ erõviszonyok dinamikusan változtak; elég itt újra a kabarok kiválására utalni. Érdemes továbbá a kazár és a magyar állam magatartása közötti lényeges különbségre rámutatni, mert ez a fenti fejtegetéssel egybevág: egyik oldalon a kazárok megszorítottság-érzete (Sarkel felépítése) és erõvesztesége (a kabarok megtorlatlan elpártolása), míg a másik oldalon a magyarok katonai vonzereje (kabar csatlakozás) áll, valamint
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 202
SZABADOS GYÖRGY
202
az a hódító harciasság, amit Ibn Ruszta és Gardézi így jelenít meg: „(Állandóan) legyõzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik õket, mint foglyaikat.” (MEH, 88, Czeglédy Károly fordítása.) Elõadásom összegzése gyanánt az alábbiakat szeretném hangsúlyozni. A IX. századi magyar államalapítás alapvetõ hírforrása a DAI. Ez akkor is így van, ha a kutatások régóta nyilvánvalóvá tették: ez a didaktikus mû nem egy Igazság-monolit, hanem egy jól-rosszul egybeszerkesztett irat. Nem oknyomozás, történelmi folyamatfeltárás végett készült (még ha Theophanes világkrónikájából emel is át részleteket), hanem arra, hogy praktikus diplomáciai tudnivalókra tanítsa a császári trón örökösét. Államkormányzati irányultsága révén statikus és nem dinamikus képet nyújt. Elõnye, hogy az utókor tudatának formálását nem tûzi ki céljául, hátránya, hogy a dinamikus folyamatokat statikus ábrává kimerevítve egymásba csúsztatja az idõrétegeket. Erre a 38. fejezet kiáltó példa. A korai magyar államfejlõdés két fokozatát kétszeresen képtelen történettel (Álmos mellõzése, Levedi méltóságáthárítása) kapcsolja össze. Ez a körülmény arra mutat, hogy ezt a fejezetet több, egymástól független forrás táplálta. A „kagáni ajánlat” mint államszervezési modell „irodalmi” elõképe a DAI 29. fejezete. A Levedi-korabeli arisztokratikus irányítású magyar elõ-állam, és a „három évig” tartó
szoros kazár–magyar szövetség a 630-as évektõl a 830-as évekig bármikor elképzelhetõ. Levedi és Álmos között legkevesebb egy nemzedéknyi idõ, de meglehet, hogy kétszáz év telt el; ezt a feltételezést az írott kútfõk értelmezésén (Deér, Dümmerth) túl az újabb régészeti megfigyelések gyámolítják. Az bizonyos, hogy a magyar monarchikus államberendezkedés Álmostól számítandó. Ennek körülményeit VII. Konstantin és Anonymus eltérõen tárgyalja. A fejedelemválasztás tekintetében a magyar gestának kell hitelt tulajdonítanunk. A DAI elõbb említett ellentmondásait még inkább kiemeli a muszlim kútfõk bevonása, s vele a hadtörténeti szemléletmód erõsebb érvényesítése. A IX. század során a kazárok többször védekezni kényszerültek, Ibn Ruszta közlése alapján tényszerûen a magyarok ellen is. A legyõzöttségük dacára jelentõs harcértékkel rendelkezõ kabarok elpártolását szintén nem tudták megtorolni. Sarkel felépítése (830-as évek) és a magyarokkal együtt harcoló kabarok Bécs környéki feltûnése (881) az események rendjét idõben körülhatárolhatóvá teszi. És noha a IX–X. századi magyarság teljes hadi potenciálját nem mérhetjük fel, az egyértelmû, hogy a központi seregtest (közel) kétszerese volt a kazár uralkodóénak. A különbözõ eredetû adatok egy irányba vezetnek: az elsõ magyar állam megalapítása mindenféle külsõ hatás nélkül, belsõ és természetes politikai fejlõdés révén ment végbe a IX. század közepén, Álmos nagyfejedelem megválasztásával.
Irodalom Bakay K. 1998. Õstörténetünk régészeti forrásai II. Miskolc. Bálint Cs. 2006. Az ethnosz a korai középkorban. (A kutatás lehetõségei és korlátai.) Századok 140, 277–347. Czeglédy K. 1945. A IX. századi magyar történelem fõbb kérdései. Magyar Nyelv 41, 33–55. Czeglédy K. 1975. Árpád és Kurszán (az Árpádház megalapításához). Zalai Tükör II, 43–58. DAI. Bíborbanszületett Konstantín: A birodalom kormányzása. A görög szöveget fordította Moravcsik Gyula. Olajos Terézia bevezetõ tanulmányával. Budapest, 2003. Deér J. 1945–1946. A IX. századi magyar történet idõrendjéhez. Századok 79–80, 1–20. Dümmerth D. 1971. Álmos fejedelem mítosza és valósága. Filológiai Közlöny 17, 404–430.
Dümmerth D. 1987. Az Árpádok nyomában. Budapest, 1987. Golden, P. 1990. The people of the south Russian steppes. In: Sinor, D. (Szerk./Ed.) The Cambridge History of Early Inner Asia. Cambridge, 256–284. Györffy Gy. 1959. Tanulmányok a magyar állam eredetérõl. Budapest. Harmatta J. 1998. A honfoglalás mai szemmel. Magyar Nyelv 94, 129–151. HKÍF. Kristó Gy. szerk.: A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995. Hóman B. 1908. Õstörténetünk keleti forrásai. Századok 42, 865–883. Hóman B. 1912. Az elsõ állami egyenes adó. Adalék az európai adótörténethez. Történeti Szemle 1, 161–184.
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 203
ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL A DE ADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN
Hóman B. 1935. Magyar történet I. Budapest. Ibn Fadlán. Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Arab eredetibõl fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Simon Róbert. Budapest, 2007. Kapitánffy I. 1997. Bíborbanszületett Konstantin császár a magyarokról. In: Bordás Gyõzõ (Szerk./Ed.) A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság. Újvidék, 38–43. Katona S. 1778. Historia Critica Primorum Hungariae Ducum. Ex fide domesticorum et externorum scriptorum concinnata. Pestini. Kmoskó M. MÍSN, FI, I/1. Mohamedán írók a steppe népeirõl. Földrajzi irodalom I/1. Budapest, 1997. Kmoskó M. MÍSN, FI, I/2. Mohamedán írók a steppe népeirõl. Földrajzi irodalom I/2. Budapest, 2000. Kristó Gy. 1980. Levedi törzsszövetségétõl Szent István államáig. Budapest. Kristó Gy. 1995. A magyar állam megszületése. Szeged. Kristó Gy. 2005. = A DAI 38. fejezetének forrásáról. In: Makk F. és Piti F. szerk.: Acta Historica. Tomus CXXII. Szeged, 3–9. László Gy. 1986. Árpád népe. Budapest. Makk F. 1999. = Makk Ferenc: Levedi fõvajda. In: Klaniczay G. és Nagy B. (Szerk./Ed.) A középkor szeretete. Történelmi tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Budapest, 189–196. Marczali H. 1900. Byzanci Történetírók. A) Bevezetés. MHK. 90–99. MEH. Györffy György szerk.: A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Budapest, 2002. MGH, SS, XXX/2. Monumenta Germaniae Historica. Scriptorum. Tomi XXX. Pars II. Edidit Societas Aperiendis Fontibus Rerum Germanicarum Medii Aevi. Lipsiae, 1934. MHK. Pauler, Gy. és Szilágyi S. szerk: A magyar honfoglalás kútfõi. Budapest, 1900. Moravcsik Gy. 1950. Elõszó. DAI. 3–14. Moravcsik, ÁMTBF. Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1988. Nagy K. 2007. A honfoglalás korának hadtörténete. Budapest, 2007. Olajos T. 2003. Elõszó. DAI. V–XX. Ormos I. 2005. A magyar õstörténet arab forrásainak újabb irodalma. Kmoskó Mihály, Hansgerd
203
Göckenjan és Zimonyi István mûvei. Hadtörténelmi Közlemények 118, 733–781. Pauler Gy. 1900. A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest. Polgár Sz. 2001. Sarkel. In: Márton A. szerk.: A Kárpát-medence és a steppe. Budapest, 106–126. Révész L. 1999. Emlékezzetek utatok kezdetére… Régészeti kalandozások a magyar honfoglalás és államalapítás korában. Budapest. Róna-Tas A. 1997. A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest. Szabados Gy. 2010. Az elsõ magyar nagyfejedelemrõl. Egy negyed évezredes historiográfiai vita tanulságai. In: Aktualitások a magyar középkorkutatásban. Font M. – Fedeles T. – Kiss G. (Szerk./Ed.) Pécs, 203–227. Szabó K. 1860. Bíborbanszületett Konstántín császár munkái magyar történeti szempontból ismertetve. Magyar Akadémiai Értesítõ 1, 61–167. Szekfû Gy. 1917. A magyar állam életrajza. Budapest. Szentpétery, SS, Rer. Hung. Szentpétery, E. ed.: Scriptores Rerum Hungaricarum I. Budapestini, 1937. Tóth S. L. 2000. Szövetség vagy vazallitás? (Megjegyzések a magyar–kazár kapcsolatokhoz). In: „Magyaroknak eleirõl.” Ünnepi tanulmányok a hatvanesztendõs Makk Ferenc tiszteletére. Piti F. (Szerk./Ed.) Szeged, 637–654. Türk A. 2010. = Türk Attila: A szaltovói kultúrkör és a magyar õstörténet régészeti kutatása. In: Középkortörténeti tanulmányok 6. G. Tóth P. – Szabó P. (Szerk./Ed.) Szeged, 261–301. Ungváry J. 1998. „Πρωτοζ βοεβοδοζ”. Magyar Nyelv 94, 188–191. Vásáry I. 1993. A régi Belsõ-Ázsia története. Szeged. Wenzel G. 1851. Eszmetöredék a magyarok eredetérõl. Új Magyar Muzeum 1. 305–329, 431–457, 486–499. Zimonyi I. 1996. A 9. századi magyarokra vonatkozó arab források. A Dzsajháni-hagyomány. In: A honfoglaláskor írott forrásai. Kovács L. – Veszprémy L. (Szerk./Ed.) Budapest, 49–59. Zimonyi I. 2005. Muszlim források a honfoglalás elõtti magyarokról. A Dzsajháni-hagyomány magyar fejezete. Budapest.
15_szabados.qxd
2012.07.10.
12:31
Page 204
GYÖRGY SZABADOS
204
THE MODEL FOR ESTABLISHING THE STATE IN THE TEXT OF THE DE ADMINISTRANDO IMPERIO BY
GYÖRGY SZABADOS
The beginning of the Hungarian state is usually connected to the coronation of Stephen I in 1000. However, the state - meaning the permanent and institutional authority over the population of a territory - was present before that date in the Hungarian historiography. The historical investigations envisaged a pagan state foundation in the mid-ninth century, before the Hungarians moved to the Carpathian Basin. The most important contemporary documentary source for that period is the De Administrando Imperio, written by Constantine VII Porphyrogennetos. This document was not compiled as a historical study, but as a book of practical information about the people connected to Byzntine Empire that have to be introduced to the heir of the throne. Chapter 38 of this work deals with the earliest history of the Hungarians. Two stages are described in the book: previously the voivodes led the independent federation of a pre-state, then, the Kahazar Khagan wanted to appoint Levedi as prince, to create a marionette state. According to Constantine VII, Levedi refused this offer, and then the Khagan allowed electing another leader, Voivode Álmos, or his son, Árpád. The Hungarians chose Árpád, as he was more respectable than his father. The medieval accounts on the same events assert that Álmos was the first Hungarian grand-prince, and he was elected without any pressures from the neighbouring potentates. Besides, the De Administrando Imperio connects the age of Levedi and Álmos with an impossible story, namely that Levedi gives the right of ruling
to another man, and that a son is more respected than his father. These circumstances refer to the fact that most probably Constantine VII compiled this text from various sources. The literary prefiguration of the "offer from the Khagan" as a model for state foundation is Chapter 29 of the De Administrando Imperio, where the Dalmatians, who previously lived under Byzantine rule asked a prince for themselves from the Emperor. Consequently, Chapter 38 does not record the truth, but transfers an existing model for the Hungarian circumstances. In relation to the election of Álmos, we have to trust the Hungarian sources. The contradictory nature of the De Administrando Imperio can be further demonstrated by citing the Muslim sources, and the more intensive interpretation of military historical aspects. At the beginning of the tenth century, Ibn Rustah wrote that the Kahzars had to defend themselves from the Hungarians. The De Administrando Imperio also reports that the Hungarians hosted the Kabar people, who forsake from the Khazars. Several Muslim sources mention that the army led by the Hungarian sovereign was twice as large as the armed forces of the Khazar Khaganate: it is suggested that The Hungarians had twenty-thousand equestrian warriors; while the Khazar Khagan led ten- to twelve-thousand riders. The various sources propose the same hypothesis that the foundation of the first Hungarian state happened without external pressure, as a result of a natural, inner political development in the midninth century, with the election of Álmos.
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:10
Page 205
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
205
A CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN LANGÓ PÉTER MTA Régészeti Intézete H–1014 Budapest Úri utca 49.
[email protected] A dolgozat az NK 72636-os OTKA program keretében készül
I. A fülbevalótípus Kárpát-medencei emlékei A félhold alakú fülbevalók e típusával – ha érintõlegesen is – a magyar kutatásban a legkorábban Hampel József foglalkozott, a szlavóniai Kloštar (No. 16) egyik sírlelete kapcsán.1 A Josip Brunšmid közlése nyomán ismertetett leletegyüttesben e fülbevalók a leggazdagabb sír leletei közé tartoztak. Az ékszereket már Hampel J. is „félhold alakúnak” nevezte, s ez a jelzõ meghatározó eleme maradat a késõbbi klasszifikációknak is. A tárgytípus részletesebb vizsgálatával azonban Hampel J. nem foglalkozott és a temetõrõl is csak a szegényebb közösségek jellemzése kapcsán ejtett szót elemzésében, hangsúlyozva a lelõhely délkelet-európai kapcsolatait (Hampel 1907, 19). E közösségeket Hampel J. szerint jól jellemzik az úgynevezett „börtûs mûvû ékszerek” és utánzataik (Hampel 1907, 24.; 66.; Mihalik 1900, 112). A következõ ilyen lelet a Pozsony közelében lévõ mászti temetõbõl került elõ (No. 3), amit Ludmila Kraskovská szláv lelõhelyként értelmezett (Kraskovská 1954). A Baranya megyei sellyei temetõben talált törött emlék (No. 2) sem keltett különösebb figyelmet (Kiss 1967). A tárgytípus újabb darabjait másfél évtizeddel késõbb Kozák Károly közölte az egri várban feltárt nagy kora Árpád-kori temetõ egyik sírjából (No. 1). Kozák K. már részletesebben kitért e fülbevalók párhuzamaira és kiemelte a gomjenicai temetõ (No. 42–46) hasonló emlékeit, amelyek közt felfedezni vélte az egri darabok részletekben egyezõ párhuzamát is (Kozák 1981, 25–26). A tárgytípus elemzésére, az addig elõkerült darabok összegyûjtésére Jochen Giesler tért ki míg részletes értékelését végül Mesterházy Károly végezte el (Mesterházy 1991, 146). Az õ iránymutató dolgozatát követõen újabb, az egykori Magyar Királysághoz kapcsolódó temetõleletben hasonló lelet az egykori Szlavóniából, a Zvonimirovo falu melletti temetõbõl került elõ (No. 20). A zvonimirovoi leletek mellett, nagy
számban kerültek elõ ilyen emlékek (elsõsorban a Balkán nyugati régiójából), miközben az elemzésükkel foglalkozó szakirodalom is jelentõsen gyarapodott, így mind a Kárpát-medencei, mind az attól nyugatabbra talált hasonló leletek értelmezése további segítséget nyújthatnak a kutatás számára. II. A Pøedmostí-Nivky lelõhelyen talált fülbevaló és a tárgytípus nemzetközi kutatása A nemzetközi kutatásban az ékszerek szláv kapcsolatrendszerére és keltezésére vonatkozóan azonban egy a mászti emlékeknél nyugatabbra elõkerült lelet hívta fel a figyelmet. Pøerov közelében Pøedmostí lelõhelyen 1960–1961-ben folytatott feltárás során egy 52 síros temetõt tártak fel (Kováèik és Plaštiaková 2007, 7.; Jurková 2010, 111–112). A lelõhely 14. sírjában egy ilyen félhold alakú fülbevaló is elõkerült (1. ábra 4. kép) (No. 4.). A sírban a fülbevaló mellett talált egyszerû karikaékszerek, vaskés, gyöngysor és kerámialelet is volt. Az együttest È. Staòa a 9. század végére, a 10. század elejére keltezte (Staòa 1970). A csehországi lelet egyben a legnyugatibb olyan lelõhely, ahonnan ilyen emlék elõkerült. A Pøedmostí lelõhely így földrajzi helyzetébõl és korából adódóan is befolyásolta a tárgytípusról kialakított tudományos vélekedést. A lelõhely és a fentebbi lelet megítélésében is fontos szerepe volt annak a véleménynek, amely szerint ezen emlékcsoport a bizánci-orientális hatás révén került az egykori Morávia területére. A tárgyat a Nyitra-Lupka lelõhelyen talált hasonló jellegû drótékszerek; illetve azok bulgáriai párhuzamai alapján, mint morva; áttételesen pedig avarszláv hatásként értelmezték és a 9. századra keltezték a csehszlovák kutatók. È. Staòa is csatlakozott ehhez a véleményhez, utalt a tárgytípus déli párhuzamaira, a lelet pontosabb keltezése és értelmezése is ezen megállapításokon alapult (Æoroviæ- Ljubinkoviæ 1951.; Kraskovská 1954).
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:10
Page 206
LANGÓ PÉTER
206
A tárgytípus vizsgálatában a legfontosabb forrásanyagot a déli területeken elõkerült emlékek jelentették így ennek a fülbevalónak a részletesebb elemzését is Mirjana Æoroviæ–Ljubinkoviæ készítette el, amikor más, hasonló ékszertípusok mellett ezeket a darabokat is elkülönítette a jugoszláviai leletanyagban. Az õ munkássága alapvetõ tájékozódási pontot jelentett a késõbbi kutatás számára is. A neves brünni kutató Boøivoj Dostálnak is figyelembe vette kutatásait, amikor a nagymorva tárgyi emlékanyag kronológiai kapcsolatrendszere kapcsán hasonló ékszereket vizsgált. A csehszlovák kutatók azonban nem vették figyelembe M. Æoroviæ-Ljubinkoviæ részletes szempontrendszert alkalmazó csoportosítását, ebbõl adódóan nem tettek különbséget a félhold alakú fülbevalók egyes típusai közt (Dostál 1965, 384–386). E szemléletbeli különbség okozhatta aztán az eltérõ véleményt az emlékek keltezését illetõen: B. Dostál és È. Staòa a 9–10. századra keltezte ezeket az ékszereket, míg a magyar és délszláv kutatás inkább a 10. század végi és a 11. századi divat részeként értelmezte azokat (Mesterházy 1991, 146).
A csehországi lelet tehát több kérdést is felvetett. A kutatástörténet kapcsán jól látható hogy az eltérõ megközelítések (csoportosítások) milyen különbségeket eredményezhetnek egy tárgycsoport elemzésében. III. A tárgytípus klasszifikációja III.1. Az ékszer klasszifikációjának kialakulása és a tárgytípus általános jellegzetességei A Pøedmostí lelõhelyen talált lelet keltezése és B. Dostál említett munkája egyaránt rámutat e tárgytípus kapcsán annak fontosságára, hogy az értelmezés és az elemzés során mennyire fontos, hogy milyen jellemzõk alapján vélik elkülöníthetõnek az egyes kutatók az adott emlékeket. Fontos kiemelni, hogy a korban egyazon mûhelyekben számos hasonló jellegû ékszer is készült. Mesterházy K. emelte ki azt, hogy számos egyedi jellegzetesség más fülbevaló változatokon is feltûnik. Ezek az emlékek a kevesebb ismert darabszámukból adódóan „átmeneti típusként” értelmezhetõek egy a for-
1. ábra 1. Az ékszertíushoz kapcsolódó szerkezeti elemek megnevezése. 2. A Matej Pavletiæ Gyûjtemény fülbevalójának szerkezeti egységei Fig 1. 1. The designation of the jewellery’s structural parts 2. The structural parts of the earring from the Matej Pavletiæ Collection
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:10
Page 207
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
mai jellemzõket követõ klasszifikációban. Ezen „típusok” azonban jól mutatják azt a formai sokszínûséget, ami a korszak ékszerkultúráját jellemezte; s természetesen ebbõl következik, hogy egy szigorúbb formai kritériumokat követõ klasszifikáció kizárhat olyan tárgyakat, amelyek ezen emléktípus esetlegesen „rosszul sikerült” variációi, vagy a fõ típusból kialakult helyi változatok lehettek (Mesterházy 1991, 146, 11.j.). Ezen ékszertípus kapcsán az a helyzet adódott, hogy e fülbevalók olyan egyedi sajátságokkal rendelkeznek, amelyek elõsegítik az elkülönítés fõ szempontjait, s amiben a tárgytípussal részletesebben foglalkozó szakemberek véleménye is egységes. A típust elsõként M. Æoroviæ-Ljubinkoviæ különítette el, aki klasszifikációjában a II. típus 3. variánsaként kezelte és õ határozta meg a tárgytípus alapvetõ jellegzetességeit is (Æoroviæ-Ljubinkoviæ 1951, 49–50). A szerb kutatónõ e csoportba sorolta az egyik ismeretlen lelõhelyû szerbiai emléket is (Æoroviæ–Ljubinkoviæ 1951, 52. Sl. 17.4.). E tárgy azonban olyan leegyszerûsített formai variánsa a félhold alakú fülbevalóknak, hogy inkább egy másik, a Valeri Grigorov által II.4.; vagy a III.3. altípushoz sorolható (Grigorov 2007, 19–20.; 24). Véleményét osztotta J. Giesler is, aki 15.c. altípusként sorolta fel a csoporthoz kapcsolódó lelõhelyeket; míg Mesterházy K. a fentebbi, a címben használt megnevezéssel jelölte ezen darabokat (Giesler 1981, 95.; Mesterházy 1991, 146). J. Giesler érvelését fejlesztette tovább Željko Tomièiæ, aki több tanulmányban is foglalkozott ezzel az emlékcsoporttal (Tomièiæ 1993.; Tomièiæ 2000), míg legutóbb V. Grigorov is elkülönítette ezt a fülbevalótípust, elválasztva a hasonló, félhold alakú áttört daraboktól (Grigorov 2007, 36). E tárgytípushoz csak egybeöntött darabok tartoznak. Az ékszer alapvetõen két részbõl áll: az akasztóból, vagy a felsõ ívbõl, amelyik egy fél karika; valamint a díszített és több részre bontható alsó ívbõl. Az alsó ív középtengelyében van az ívvel egybeöntött hengeres alakú tagolt díszítõ tag, amit a leírások sokszor „csüngõ”-ként említenek, az alsó ív belsõ felületén pedig a csúcsban összefutó kettõs belsõ ív és az áttört laprész található. Az alsó ív belsõ oldalán, a fülbevaló középtengelyében egy tagolt pálca kötötte össze a csúcsban összefutó belsõ ívet az alsó ívvel, s e tengelybe került az alsó ív csüngõs része is. Az utóbbit, valamint az alsó ív felületét granulációt utánzó gyöngysordísz borítja (1. ábra 1. kép). A félhold alakú belsõ rész, amint azt a horvátországi Matej Pavletiæ Gyûjteménybõl származó egyik emlék mutatja (No. 22) egy másik cso-
207
portnak, a félhold alakú hullámos belsõ ívû fülbevalóknak az egyszerûsödésével alakulhatott ki (1. ábra 2. kép). Az alsó íven e típus esetében is megtalálható a hullámos ív, azonban ezeknél a daraboknál már lényegesen sablonosabb volt az ív kialakítása és a tárgy díszítése is leegyszerûsödött (Demo 2003, 41.; 118. No. 287). III.2. A tárgytípus felgyûjtött darabjainak jellemzõi Az ékszerek általában bronzból készültek, ritkább esetben ezüst ötvözetbõl (No. 5–6.; 57), azonban aranyból készült darabokat nem ismerünk. Az ezüstbõl készült emlékek alapján Mesterházy K. feltételezte (Mesterházy 1991, 146.), hogy vannak arany elõképei is az öntött bronz daraboknak. Az ezüst ötvözetbõl készített tárgyak nemesfém-tartalma is kérdéses, ugyanis a tárgyak elemi összetételét vizsgáló archaeometriai méréseket a vonatkozó ékszerek kapcsán nem tettek közzé. A felsõ ív – azon daraboknál, ahol megmaradt (No. 1; 3–16; 19–21; 23–24; 27; 29–31; 34; 36; 41–48; 51; 53–55; 59; 62) – kerek átmetszetû huzal (1. ábra 1. kép).2 Az alsó és a felsõ ívet a legtöbb esetben egy-egy gyöngydísz választja el a tárgy két oldalán (No. 1; 3–4; 5–7; 9; 14; 19–20; 22–24; 30–32; 41–42; 44–45; 48; 56) (1. ábra 1. kép), azonban ez egyes daraboknál bikonikus (No. 10; 23) (1. ábra 2. kép), vagy korong alakú (No. 29; 36; 55; 58–59; 63) volt ez a tag (7. ábra 7. kép), míg számos esetben egyszerûen hiányzott (No. 2–3; 8; 11–12, 20–22; 27; 33–35; 44–48; 53–54; 62) (2. ábra 3. kép). Az alsó ív áttörését az öntés során alakították ki, azonban néha az áttörésnél az anyag megfolyt, ezért az áttörést a legtöbb darab esetében utólag reszeléssel alakították ki, azonban a gyengébb minõségû öntvényeknél vagy csak részben reszelték ki az áttöréseket (No. 1; 4; 8; 10; 12; 19; 22; 27; 33–34; 44–45; 62–63) (3. ábra 1. kép), vagy ki sem reszelték azokat (No. 3; 12; 21; 42; 46–48; 51; 53) (3. ábra 6. kép). A belsõ ív a csúcsba összefutó két ív találkozásánál általában kicsúcsosodik, a darabok egy részénél azonban ez a rész gyöngytaggal (No. 11–13; 22; 26–27; 29–30; 32; 36; 42; 58–60) (1. ábra 1. kép); vagy bikonikus dísszel (No. 63–64) (7. ábra 7. kép), esetleg egyszerûbb elnagyolt tagolt résszel (No. 2; 4; 14; 31; 55–56) (2. ábra 2. kép) díszített. Az áttört lapot középen egy bordákkal tagolt rész választja el egymástól (1. ábra 1. kép). Egyes darabok esetében azonban ez a tag hiányzik (No. 22; 35) (4. ábra 10. kép), míg más esetekben öntött gyöngydíszek emelik ki ezt a részt (No. 30; 34; 36; 55) (4. ábra 6. kép). Az alsó ív külsõ oldalán
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:10
Page 208
208
lévõ, az ívvel egybeöntött díszítõ rész kialakításán is jól látható, hogy vannak egyszerûbb készítmények, amelyek esetében nem törõdtek sokat a díszítõ tag kialakításával (No. 1–2; 5–9; 11–12; 21–22; 44–47; 53; 62) (2. ábra 5. kép); míg a gondosabban kialakított öntvények esetében ez a rész is finomabban tagolt (No. 3–4; 10; 14; 19–31; 33–36; 41–42; 51; 54–55; 58–60; 63–64) (1. ábra 1. kép). A fülbevalók egy kivételtõl eltekintve nyitottak voltak, azonban elõfordulhattak olyan darabok is, amelyek hurkos-kampós kapcsolószerkezettel záródtak, mint a korinthoszi töredék esetében is megfigyelhetõ volt (No. 64) (7. ábra 8. kép). Ezeket az ékszereket hosszú ideig is használhatták, amire a felsõ ívek hiánya (No. 1–3; 12; 14; 20; 22; 26–27; 29; 32; 36; 41; 47; 51; 54–56; 58; 60; 62–64), rossz megtartása, és sérülése utal (No. 5; 10; 19; 23; 42; 53); de számos olyan emlék is akadt, amelyiknek az alsó íve is törött, sérült (No. 14; 22; 26; 32; 39; 43; 56) volt. V. Az ékszer kronológiája és elterjedési területe A tárgytípus elõkerülésének a legészakabbi pontja az említett Pøedmostí lelõhelyhez (No. 4) kapcsolódik, még a legdélebbi Bizánc központi területén, Korinthoszban került elõ (8. ábra). Az elõkerült emlékek jelentõs része vagy szórvány, vagy olyan tárgy, amelynek pontos leletösszefüggései nem ismertek (No. 7–8; 11–19; 21–23; 25–41; 56–62; 64). A leletösszefüggések alapján legfontosabbnak talán a Bosznia-Hercegovinában talált emlékek tekinthetõek (No. 42–54). Az itt feltárt temetõk számos sírjában voltak ilyen ékszerek. A Gomejnicin feltárt 246 síros temetõ keltezésében alapvetõ tájékozódási pontnak számítanak az S-végû karikaékszerek (10. sír; 18. sír; 23. sír; 36. sír; 37b sír; 42. sír; 145. sír; 209. sír; 231. sír) (Miletiæ 1967, 116–119) (5. ábra) (Miletiæ 1967, 142). A 10. század végére, 11. századra voltak keltezhetõek a Mahovljani temetõ vonatkozó sírjai is (Miletiæ 1980, 158). Az utóbbi lelõhelyen feltárt majd 100 síros temetõrészt a 12. századig használta az ide temetkezõ közösség (6. ábra). A Mahovljani temetõ 73. sírjának S-végû karikaékszere és öntött bordázott pántú gyûrûje (6. ábra 4. kép) is megerõsíti a fentebbi keltezést. Mindkét lelõhely – amint arra már Nada Miletiæ is felhívta a figyelmet – számos más vonatkozását tekintve is szorosan kötõdik a Kárpát-medence 10–11. századi emlékanyagához (kéttagú csüngõs ruhaveretek, csörgõk), még a felhúzott bikonikus lemezgömbös fülbevalók, a három felhúzott lemezgömbbel díszített drótékszerek; granulált díszes lemezgömbbel díszített fülbevalók
LANGÓ PÉTER
pedig a földrajzilag közelebbi Dalmácia és a horvát területek irányába mutatnak (Miletiæ 1967.; idem 1980). E területek további leleteit azok szórványos jellegébõl adódóan azonban nem tudjuk pontosabban keltezni, hasonlóan a szerbiai és bulgáriai emlékekhez (Grigorov 2007, 36). A Mahovljani temetõ keltezését utóbb Ž. Tomièiæ szeriációs vizsgálata is megerõsítette, aki a tárgytípust általános jelleggel a 10. század második felére a 11. század elsõ harmadára helyezte (Tomièiæ 2000). A bosnyák temetõkhöz hasonlóan a szlovéniai emlékek jelentik a keltezés másik fontos bázisát; ezen együttesek ugyanis szintén jól megfigyelt leletegyüttesekbõl ismertek (No. 5–6; 9–10). A bzeljskoi temetõ leletei szintén a 10. század második felére, a 11. század elsõ harmadára keltezhetõek, így az 1. sír fülbevalója (No. 5) is erre az idõszakra datálható (Bitenec és Knific 2001, 119). A szakirodalomban szereplõ keltezése a huroksorral díszített karikaékszerek; a boszniai leletekhez hasonló dudoros pántú öntött gyûrûk és S-végû karikaékszerek voltak (Korošec 1969). Hasonló korúak a kranji ékszerek is (Bitenec és Knific 2001, 111–112). A ptuji temetõ 64. sírjának (No. 9) S-végû karikaékszerei is az ékszer a 10. század végi, 11. századi keltezést erõsíti (Korošec 1999, 69). Hasonló keltezés vonható le a Kárpát-medencei darabok alapján is (Mesterházy 1991, 146). A selyei 60 síros temetõrészlet Árpád-kori érmei jól jelzik, hogy a 11. században biztosan jelenvolt a tárgytípus a leletanyagban (Kiss 1967). A zvonimirovoi temetõ jellegét tekintve hasonló a selyei sírmezõhöz (Tomièiæ 2003a). Az itt talált sírlelet (No. 20) a 10. század végére, a 11. század elsõ harmadára helyezhetõ (Tomièiæ 2003b, 152). Az egri sír (No. 1) is legkorábban a 10. század végére esett, így annak lelete sem korábbi a többi keltezhetõ leletegyüttesnél (Fodor 2008, 161). Az utóbbi leletegyüttesben talált Köttlach-típusú fülbevalópár a sír szlovéniai területekkel való kapcsolatára utal (Fodor 2008, 133.; Giesler 1980). A 10. század elsõ felére keltezte L. Kraskovská a mászti leletet (No. 3) (Kraskovská 1954, 146). A leletegyüttes késõbbi keltezésének lehetõségét tovább erõsítik a sír ásványi eredetû gyöngyei (Szõke és Vándor 1987, 60–61). A mászti lelet a fentiekbõl adódóan ezért szintén inkább a 10. század második felére, és nem a század elsõ harmadára keltezhetõ. A 10. század második felére, 11. századra keltezhetõek az Al-Duna mentén elõkerült emlékek is. A Rãducãneni-ben talált kincslelet a 9. századi dirhemek ellenére késõbbre keltezhetõ (Teodor 1980.; Spinei 2009, 241–242), amint arra az
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:10
Page 209
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
együttesben talált lunulák és Kijev-volhíniai típusú fülbevalók is utalnak (Mesterházy 1994, 227–230). Míg korábban D. Jelovina és J. Beloševiæ e lelettípust a 10–12. századra keltezte (Jelovina 1976, 104–105.; Beloševiæ 1987, 150). Mesterházy K. munkájában a Kárpát-medencei emlékeket a 10. század végére, a 11. század elsõ felére helyezte. A tárgytípus datálását V. Grigorov a teljes 10–11. századra kiterjesztette (Grigorov 2007, 164), míg M. Petrinec a 10. század második negyede és a 11. század harmadik negyede közötti idõszakra helyezte (Petrinec 2009, 267–268.; 638). A legrészletesebb elemzést Ž. Tomièiæ készítette, aki áttekintette az összes általa fellelt délszláv darab idõrendjét és a 10. század második fele, valamint a 11. század elsõ harmada közötti idõszakra helyezte azokat (Tomièiæ 2000, 39–40.; 61). A tárgytípus Kárpát-medencei darabjainak helyzete nem mond ellent a horvát kutató kronológiájának, így ezen darabok – a csehországi pøedmostí lelettel együtt – szintén erre az idõszakra keltezhetõek. A leletek datálását nagyban segítik, azok a viseleti sajátosságok, amelyek hitelesen feltárt temetkezések esetében megfigyelhetõek voltak. A szlavóniai és a boszniai temetõkben általában ugyanis nem csak egy fülbevalópár, hanem lényegesen több ékszer is szerepelt. Számos esetben mindegyik fülbevaló e típushoz tartozott (No. 16; 20; 44; 53–54); azonban a legtöbb esetben más hasonló korú, de eltérõ típusú fülbevalókkal együtt fordultak elõ ezek a darabok (No. 1; 3; 9–10; 42–43; 45–48; 51). Mindez egyben rávilágít az ékszer viseleti sajátosságára Délkelet-Európában: a hajat összefogó fejfedõ, párta, vagy pánt gazdag díszítésére, amelybe gyakran fülbevalókat is akasztottak (Bosselmann-Ruickbie 2011, 359.; 362). E viseleti forma, amint arra az egri 248. sír leletegyüttese (No. 1), vagy a mászti 2. sír (No. 3) is utal a Kárpátmedencéig dokumentálható volt (Kozák 1981, 14.; 17); ezzel párhuzamosan azonban nem csak így, hanem tényleges fülbevalóként is hordhatták az ékszert, amint azt a párban elõforduló emlékek jelzik (No. 5; 10). Kozák K. az egri sír leírásában kiemelte, hogy a karikaékszerek és a fülbevalók együtt fordultak elõ, egymás mellett; ami szintén arra utal, hogy azokat nem a fülében viselte egykori tulajdonosuk. VI. Összefoglalás A tárgytípus elterjedési területe és divatja a felgyûjtött leletek alapján a Balkán nyugati részére
209
esett (8. ábra). A nyugat-boszniai lelõhelyek és a Dráva–Száva köze, valamint a Duna-mente (egészen az Al-Dunáig) tekinthetõ az ékszerviselet súlypontjának. Dalmácia nyugati részén is számos emlék került elõ, míg a Drávától északabbra a Kárpát-medencében és Csehországban ezek a leletek csak szórványosan fordulnak elõ (No. 1–4). Az Al-Dunától északra is csak egy kincsleletben sikerült ilyen tárgyat találni; ettõl északkeletebbre azonban ilyen emléket nem sikerült fellelnem (Rjabceva 2005). A Balkán-félsziget délnyugati részeirõl csak két fülbevalót sikerült találni (No. 55, 64). Nincs ilyen tárgy a 8–13. századi bizánci kincsleletekben (Bosselmann–Ruickbie 2011), nem ismert ilyen a Krím-félszigetrõl, de az egykori fõváros területén sem. Anatóliából sem sikerült hasonló emlékekre bukkannom. A bizánci kisleletek esetleges közreadásából túlmenõen, a kutatás jelen állása alapján úgy tûnik, az ékszer kialakulásának központja a Balkán-félsziget nyugati régiója és a Duna-medence lehetett, hasonlóan a félhold alakú hullámos belsõ ívû fülbevalók egyszerûbb, öntött (II–III.) altípusaihoz (Giesler 1981, 95. 218.n.; Mesterházy 1991, 146). A fülbevalótípus formai jegyei közül a granulációt utánzó díszítés szintén a félhold alakú hullámos belsõ ívû fülbevalók I. altípusának adaptációjára utal (Langó 2012). Felmerül a kérdés, amint arra már Mesterházy K. is utalt (Mesterházy 1991, 169–170): tekinthetöek-e bizánci készítményeknek, vagy csak a gazdagabb nemesfém ékszerek balkáni adaptációjaként értékelhetõek ezek a tárgyak. A tárgytípus jelen kutatási fázisában ez utóbbi vélemény erõsíthetõ meg, hiszen az ékszernek a biztosan bizánci területeken való szórványos jelenléte (No. 55; 64), illetve hiánya számos bizánci területrõl (Dél-Itália, Anatólia, Krím) egyaránt erre enged következtetni. A tárgytípus szórványos elõfordulása Csehországban ugyanúgy nem értelmezhetõ morva hatásként, mint ahogy egyelõre nem lehetséges a korinthoszi (No. 64), a Bukel-i (No. 55), vagy a dinogetiai (No. 62) szórvány darabok alapján a tárgy bizánci eredetét sem alátámasztani. A dolgozatot Kovács László lektorálta, munkájáért és tanácsaiért külön köszönettel tartozom. A tanulmány elkészítésében Bálint Csanád; Csiky Gergely; Patay-Horváth András; Révész László; Szõke Béla Miklós; Takács Miklós és Türk Attila nyújtott baráti segítséget. Tanácsaikat; kiegészítéseiket, megjegyzéseiket ezúton is köszönöm.
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:10
Page 210
LANGÓ PÉTER
210
1A
szövegben a No. jelzések a dolgozathoz kapcsolódó táblázat vonatkozó sorszámaira utalnak. 2Kovács László lektori véleményében hangsúlyozta, hogy a különbségek kapcsán érdemes len-
ne közvetlenül az illusztrációkra, mint tipikusra hivatkozni, így a sorszámokat követõ képhivatkozások csak a megértést és a könnyebb értelmezést segítik.
Irodalom Anamali, S. 1972. Një varrezë e Mesjetës së Hershme në Bukël të Mirditës. Illiria, 1, 209–227. Anamali, S. 1988. Stoli arbërore. Tiranë. Bajaloviæ, M., Haci-Pešiæ, M. 1984. Nakit VIII–XII veka u Muzeju grada Beograda. Beograd 1984. Bálint, Cs. 1991: Bálint, Cs.: Südungarn im 10. Jahrhundert. Studia Archaeologica 11, Budapest. Baraèki, S., Bromboliæ, S. 1997. Stepen istraženosti srednjovekovnih lokaliteta na podruèju južnog Banata, Rad muzeja Vojvodine 39, 209–228. Barnea, I. 1967. Obiecte de cult. In: Stefan, Gh. – Barnea, I. – Comºa, M. – Comºa, E: Dinogetia I. Aºezare feudalã timpure de la Bisericuta – Garvãn. Bucureºti 1967, 357–366. Beloševiè, J. 1987. Nekoliko neobjelodanjenih ranosrednjovjekovnih arheoloških nalazišta s podrucja sjeverne Dalmacije. Radovi Filozofskog fakulteta u Zadru. Rrazdio povijesnih znanosti 13, 141–163. Bitenec, P., Knific, T. 2001. Od Rimljanov do Slovanov. Predmeti. Ljubljana. Bosselmann-Ruickbie, A. 2011. Byzantinischer Schmuck des 9. bis frühen 13. Jahrhunderts. Untersuchungen zum metallenen dekorativen Körperschmuck der mittelbyzantinischen Zeit anhand datierter Funde aus Bulgarien und Griechenland. Wiesbaden. Æoroviæ-Ljubinkoviæ, M. 1951. Metalni nakit belobrdskog tipa. Starinar 2, 21–55. Davidson, R. G. 1952. The minor objects. Corinth. Results of excavations. Vol. 12. New Jersey. Demo, Ž. 2003. Na tragovima vremena. In: Balen, J.; Demo, Ž., Ožaniæ, I., Radman-Livaja, I.; RendiæMioèeviæ, A.; Uraniæ I. (Rad.): Iz arheološke zbirke Mateja Pavletiæa. Zagreb, 45–49. Dostál, B. 1965. Das Vordringen der grossmährischen materiellen Kultur in die Nachbarländer. In: J. Macúrek (red.) Magna Moravia. Sborník k 1100. výroèí pøíchodu byzantské mise na Moravu. Praha, 361–416. Fodor L. 2008. Eger-Vár, a Székesegyház temetõje. In: Révész 2008, 124–161. Giesler, J. 1981. Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo Brdo-Kultur. Ein Beitrag zur Archäologie des 10. und 11. Jahrhunderts im Karpatenbecken. Praehistorische Zeitschrift 56:1.
Grigorov, V. 2004. Kolekcija rannoszrednovekovni obeci ot Szeverna Balgarija (Collection of early mediaeval earrings from North Bulgaria.) Arheologia Sofia 45, 69–76. Grigorov, V. 2007. Metalni nakiti ot srednovekona Balgarija. Sofija. Hampel J. 1907. Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeirõl. Budapest. Horvat, A. 1954. O Sisku u starohrvatsko doba na temelju pisanih izvora i arheoloških nalaza. Starohrvatska prosvjeta 3, 93–104. Jankoviæ, M. 1981. Srednjovekovno naselje na Velikom Gradcu u X–XI veku. Beograd. Jankoviæ, M. 1983. Neki podaci o izgradi predmeta od obojenih metala na Kljuèu Dunava u IX–XI veku. Zbornik Narodnog muzeja 10:1, 137–152. Jelovina, D. 1977. Starohrvatske nekropole na podruèju izmeðu rijeka Zrmanje i Cetine. Split. Jurková, H. 2010. Slovanské pohøbívání v Olomouckém kraji do konce mladší doby hradištní. Brno. (Kézirat) Karaman, L. 1940. Starohorvatsko groblje na „Majdanu” kod Solina. Vjesnik arheologiju i historiju dalmatinsku 51, 67–100. Karman, L. 1940a: L. Karman: Iskopine Društva „Bihaæa" u Mravincima i starohrvatska groblja. Rad Jugoslavenske akademije zananosti i umjetnosti 268, 1–44. Kiss A. 1967. A sellyei Árpád-kori temetõ. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 69–72. Korošec, P. 1969. Raziskave na Svetih Gorah na Bizeljskem. Arheološki vestnik 20, 239–256. Korošec, P. 1979. Zgodnjesrednjeveška arheološka slika karantanskih Slovanov. (Archäologisches Bild der karantanischen Slawen im frühen Mittelalter.) Ljubljana. Korošec, P. 1996. Grob številka 355 z grajske nekropole v Ptuju. (Tomb number 355 from castle Necropolis in Ptuj) Ptujski zbornik 6, 405–441. Korošec, P. 1999 Nekropola na Ptujskem gradu. Ptuj. Korošec, P.; Korošec, J. 1973. Svete Gore bei Bizeljsko in frühslawischer Zeit. Balcanoslavica 2, 125–136.
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:10
Page 211
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
Kováèik, P., Plaštiaková, M. 2007. Pøerov, Pøedmostí. Hranická G1, G2, G3, p.è.30/7. Brno. Kozák K. 1981. Az egri vár Árpád-kori temetõjének feltárása II. Egri Múzeum Évkönyve 18, 5–43. Kraskovská, L. 1954: Staroslovanské pohrebište v Máste pro Bratislave. (Ein altslawisches Gräberfeld in Mást bei bratislava.) Slovenská Archeologia 2, 44–152. Krstiæ, S. 1997. Srednjovekovni nakit iz zbirke Zavièajnog muzeja u Jagodini. Glasnik Srpskog arheološkog društva 13, 329–348. Langó P. 2012. A felgyõi félhold alakú fülbevaló és párhuzamai. (Kézirat) Ljubinkoviæ, M. 1965. Nalazi u Korintu i slovenska arheologija X-XII veka. In: Miedzynarodowy kongres archeologii slowianskiej, Warzava, 14–18. IX 1965, Tom. I. Wroclaw–Warszava–Kraków, 454–463. Mesterházy K. 1991. Bizánci és balkáni eredetû tárgyak a 10–11. századi magyar sírleletekben II. (Gegenstände byzantinischen Ursprungs in den ungarischen Gräberfeldern des 10.–11 Jh. II.) Folia Archaeologica 42, 145–177. Mesterházy K. 1994.Az ún. tokaji kincs revíziója. (Revision des sog. Tokajer Schatzes.) Folia Archaeologica 43, 193–242. Mihalik J. 1900. A magyar iparmûvészet fõpróbája. B. A történeti csoport. Magyar Iparmûvészet 3, 109–117. Miletiæ, N. 1967. Slovenska nekropola,u Gomjenici kod Prijedora. Glasnik Zemalijskog Muzeja Bosne i Hercegovine u Sarajevo 21–22, 81–154. Miletiæ, N. 1975: N. Miletiæ: Elementi della cultura di Koettlach in B e E. Balcanoslavia 4, 93–111. Miletiæ, N. 1980. Slovenska nekropola u Mahovljanima kod Banjaluke. (Slawische Nekropole in Mahoviljani bei Banjaluka.) Glasnik Zemaljskog muzeja Bosne i Hercegovine u Sarajevu 34, 137–160. Miletiæ, N. 1989. Ranoslovenske nekropole u Bosni i Hercegovini – komparativna razmatranja. Glasnik Zemaljskog muzeja Bosne i Hercegovine u Sarajevu 44, 175–200. Olteanu, ª. 1997. Societatea Carpato–Danubio–Ponticã în secolele IV–XI. Bucureºti. Pavlova, V. 2006. Nécropole du haut moyen Âge de Varna. In: Cullin–Mingaud, M.; Landes, Ch.; Doncheva, M. (ed.): Des Thraces aux Ottomans. La Bulgarie a travers les collections des musées de Varna. Varna, 216–219. Petrinec, M. 2009. Gräberfelder aus dem 8. bis 11. Jahrundert im Gebiet des frühmittelalterlichen kroatischen Staates. Split.
211
Radojkoviæ, B. 1969. Nakit kod Srba od XII do kraja XVIII veka. Beograd. Rjabceva, S. 2005. Drevnerusszkij juvelirnij ubor. Sankt-Peterburg. Škaler, S. 1968. Svete gore nad bizeljskim. Arhološki pregled 10, 179–181. Spinei, V. 2009. The Romanians and the Turkic nomads north of the Danube Delta from the tenth to the mid-thirteenth century. Leiden – Boston. Staòa, È. 1970. Litá bronzová náušnice s prolamovanou lunicí z Pøedmostí u Pøerova. (Ein gegossener Bronzeohrring mit Durchbrochener Lünette aus Pøedmostí bei Pøerov.) Sborník Národního muzea v Praze 24, 167–176. Szõke B. M., Vándor L. 1987. Pusztaszentlászló Árpád-kori temetõje. (Arpadenzeitliches Gräberfeld von Pusztaszentlászló). Budapest. Teodor, D. Gh. 1978. Teritoriul Est-Carpatic in veacurile V–XI. e. n. Iaºi. Teodor, D. Gh. 1980. Romanitatea CarpatoDunãreanã si Bizantul in veacurile V–XI e. n. (Carpato-Danubian Romanic Civilization and Bizantium in 5th–11th Centuries o. e) Iaºi. Tomièiæ, Ž. 1993. Prilog istraživanju kronologije bjelobrdskog segmenta srednjovjekovnog groblja Ptuj – Grad. Ptujski arheološki zbornik ob 100-letnici muzeja in Muzejskega društva, Pokrajinski muzej Ptuj. Ptuj, 543–579. Tomièiæ, Ž. 1997. Zvonimirovo i Josipovo: groblja starohrvatskoga doba u Virovitièko-podravskoj županiji. Zagreb. Tomièiæ, Ž. 2000. Istraživanje kronologije ranosrednjovjekovnog groblja u Mahovljanima kraj Banja Luke. (Untersuchung zur Chronologie des frühmittelalterlichen Gräberfeldes in Mahovljani neben Banja Luka). Prilozi 17, 25–66. Tomièiæ, Ž. 2003a. Grob odliènice iz ranosrednjovjekovnog groblja Zvonimirovo-Veliko polje kraj Suhopolja, Opuscula Archaeologica 27, 25–35. Tomièiæ Ž. 2003b. O nekim vezama ranosrednjovjekovne Slavonije i Dalmacije na primjeru polumjesecolikih naušnica s privejskom. (Some Connections Between the Early-mediaeval Slavonia and Dalmatia Illustrated by the Crescent Earrings with Pendant). Starohorvatska prosvjeta 30, 139–157. Važarova, Ž. 1976. Szlavjani i prabalgari (po danni na nekropolite ot VI–XI v. na teritorijata na Balgarija) (Slaven und Protobulgaren nach Angaben aus den Nekropolen aus dem 6. bis 11. Jahrhundert im Landesgebiet Bulgariens). Szofija. Vuga, D. 1975.: Le scoperte del primo medioevo a Menges. Balcanoslavica 4, 33–49.
16_lango.qxd
2012.07.10.
212
13:10
Page 212
LANGÓ PÉTER
2. ábra A típusba sorolt magyarországi és szlovéniai darabok. 1. Eger-Vár 278. sír (Kozák 1981. alapján); 2. Sellye 3. sír (Kiss 1967. alapján); 3. Mászt 2. sír (Kraskovská 1979. alapján); 6. Bizeljsko 1. sír (Škaler 1968. alapján); 7. Válogatás KranjKrižišèe Iskra leletei közül, alul a két ismertetett fülbevalóval (Bitenec és Knific 2001. alapján); 8. Ptuj 64. sír (Korosec 1996 alapján); 9. A ptuji temetõ 77. sírjának két fülbevalója a másik példány egy szõlõfürtdíszes darab (Korosec 1996. alapján) Fig. 2. Those finds that can be grouped to the crescent earring-type. 1.Eger-Vár, Grave 278 (after Kozák 1981); 2.Sellye, Grave 3 (after Kiss); 3. Mást, Grave 2 (after Kraskovská 1979); 6. Bizeljsko, Grave 1 (after Škaler 1968); 7. Assorted finds from the Kranj-Križišèe Iskra find assemblage, underneath, the two described earrings (after Bitenec and Knific 2001); 8. Ptuj, Grave 64 (after Korosec 1996); 9. Two earrings from the Grave 77 of the Ptuj cemetery and another item with grape bunch pendant (after Korosec 1996)
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:10
Page 213
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
213
3. ábra A típushoz tartozó szerbiai és horvátországi darabok. 1. Ismeretlen lelõhelyû darab Belgrádból (A rajzot Bálint Csanád készítette); 2. Biskupija-Crkvina (Jelovina 1977. alapján); 3. Ðevrske-Ležajiæa Glavica (Tomièiæ 2000. alapján); 4. Ivoševci (Beloševiè 1987. alapján); 5. Zadar – Szent Péter templom (Tomièiæ 2003b. alapján); 6. Szórvány Knin környékérõl (Karaman 1940. alapján); 7. Zvonimirovo-Veliko polje 21. sír sírleletei (Tomièiæ 1997. alapján); 8. A Matej Pavletiæ Gyûjtemény fülbevalói (Demo 2003. alapján) Fig. 3. Earrings from Serbia and Croatia. 1. Find from Belgrad, the closer provenance is unknown (The item was drawn by Csanád Bálint.); 2. Biskupija-Crkvina (after Jelovina 1977); 3. Ðevrske-Ležajiæa Glavica (after Tomièiæ 2000); 4. Ivoševci (after Beloševiè 1987); 5. Zadar, church of St Peter (after Tomièiæ 2003b); 6. Stray find from the Knin area (after Karaman 1940); 7. The grave finds from the Grave 21 of Zvonimirovo–Veliko site (after Tomièiæ 1997); 8. The earring of the Matej Pavletiæ Collection (after Demo 2003)
16_lango.qxd
2012.07.10.
214
13:10
Page 214
LANGÓ PÉTER
4. ábra A lelettípus Szerbiában talált, vagy õrzött és albániai és bulgáriai darabjai. 1. Brestovik-Orešac (Ljubinkoviæ 1965. alapján); 2. Karaburma – Belgrád (Jankoviæ és Jankoviæ 1990. alapján); 3. Kavadar – Levaè (Krstiæ 1997. alapján); 4. Negotin-Kljuè (Jankoviæ 1983. alapján); 5. Prahovo (Grigorov 2007. alapján); 6–7. Ritopek (Bajaloviæ és Haci-Pesiæ 1984. alapján); 8. Svilajnac (Krstiæ 1997. alapján); 9. Vinèa (Æoroviæ-Ljubinkoviæ 1970. alapján); 10. Zimony (Bajaloviæ és HaciPesiæ 1984. alapján); 11–12. Ismeretlen lelõhelyrõl származó darabok ((Æoroviæ-Ljubinkoviæ 1954 és Radojkoviæ 1969. alapján); 13. Bukel (Anamali 1972. alapján); 14. Ablanica I. (Važarova 1976. alapján) Fig. 4. Finds from Albania and Bulgaria, now held in Serbia. 1. Brestovik-Orešac (after Ljubinkoviæ 1965); 2. Karaburma – Belgrad (after Jankoviæ and Jankoviæ 1990); 3. Kavadar – Levaè (after Krstiæ 1997); 4. Negotin-Kljuè (after Jankoviæ 1983); 5. Prahovo (after Grigorov 2007); 6–7. Ritopek (after Bajaloviæ and Haci-Pesiæ 1984); 8. Svilajnac (after Krstiæ 1997); 9. Vinèa (after Æoroviæ-Ljubinkoviæ 1970); 10. Zimony (after Bajaloviæ and Haci-Pesiæ 1984); 11–12. Finds from unknown provenance (after Æoroviæ-Ljubinkoviæ 1954, and Radojkoviæ 1969); 13. Bukel (after Anamali 1972); 14. Ablanica I. (after Važarova 1976)
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:10
Page 215
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
5. ábra A Gomjenica kod Prijedor lelõhelyen talált sírleletek különbözõ fülbevaló típusokkal. (Miletiæ 1967. alapján) 1. 30. sír; 2. 43. sír ; 3. 100. sír; 4. 161. sír Fig. 5. The grave finds from Gomjenica kod Prijedor, with various types of earrings (after Miletiæ 1967) 1. Grave 30; 2. Grave 47; 3. Grave 100; 4. Grave 161.
215
16_lango.qxd
2012.07.10.
216
13:11
Page 216
LANGÓ PÉTER
6. ábra A Mahovljani-Kužno groblje lelõhely sírleletei a vonatkozó fülbevalótípussal. (Miletiæ 1980. alapján) 1. 41. sír; 2. 43. sír; 3. 48. sír; 4. 73. sír; 5. 68. sír Fig. 6. Finds from the Mahovljani-Kužno groblje cemetery, with the crescent earring-type. (after Miletiæ 1967) 1. Grave 41; 2. Grave 43; 3. Grave 48; 4. Grave 73; 5. Grave 68
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:11
Page 217
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
217
7. ábra Boszniai, bulgáriai, romániai és görögországi ékszerek. 1. Mahovljani-Kužno groblje 78. sír sírleletei (Miletiæ 1980. alapján); 2. Rujno-Kartal-kale (Grigorov 2007. alapján); 3. Várna (Grigorov 2007. alapján); 4. Vodnjanci (Grigorov 2007. alapján); 5–6. Dinogetia (Barnea 1967. alapján); 7. Rãducãneni-Iaºi (Teodor 1978. alapján); Korinthosz (Davidson 1952. alapján) Fig. 7. Jewelleries from Bosnia, Bulgaria, Romania and Greece. 1. Finds from Grave 78, Mahovljani-Kužno groblje (after Miletiæ 1980); 2. Rujno-Kartal-kale (after Grigorov 2007); 3. Varna (after Grigorov 2007); 4. Vodnjanci (after Grigorov 2007); 5–6. Dinogetia (after Barnea 1967); 7. Rãducãneni-Iaºi (after Teodor 1978); Corinth (after Davidson 1952)
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:11
Page 218
218
8. ábra Az ékszertípus elterjedési térképe. A számok a táblázat sorszámára utalnak Fig. 8. The distribution map of the crescent earring type. The numbers refer to the Table
LANGÓ PÉTER
2012.07.10.
A
13:11
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
[1]S. Škaler és P. Korošec publikációjában az egyik fülbevaló felsõ ívének kialakítása eltérõ; ennek oka az, hogy a felsõ ívet valamikor meghajlították, azonban azt – amint azt a P. Bitenec és T. Knific által szerkesztett katalógus képtáblája is mutatja – restaurálták.
16_lango.qxd Page 219
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
219
16_lango.qxd
2012.07.10.
220
13:11
Page 220
LANGÓ PÉTER
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:12
Page 221
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
221
2012.07.10.
222
13:12
[2]Jankoviæ – Jankoviæ 1981, 75. alapján a szélessége: 2,6 cm.
16_lango.qxd Page 222
LANGÓ PÉTER
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:12
Page 223
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
223
2012.07.10.
224
13:12
[3], [4]Az adatokért Bálint Csanádnak tartozom köszönettel.
16_lango.qxd Page 224
LANGÓ PÉTER
16_lango.qxd
2012.07.10.
A
13:13
Page 225
CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK
ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10–11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN
225
16_lango.qxd
2012.07.10.
226
13:13
Page 226
LANGÓ PÉTER
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:13
Page 227
THE SPREAD AND CLASSIFICATION OF PEAK TERMINATED CRESCENT SHAPED EARRINGS WITH INNER BEND AND OPENWORK PLATE IN THE EASTERN EUROPEAN ARCHAEOLOGICAL MATERIAL
227
THE SPREAD AND CLASSIFICATION OF PEAK TERMINATED CRESCENT SHAPED EARRINGS WITH INNER BEND AND OPENWORK PLATE IN THE EASTERN EUROPEAN ARCHAEOLOGICAL MATERIAL BY
PÉTER LANGÓ
This paper focuses on one special type of lunular earrings. The discussion is aimed at collecting and analyzing the peak terminated crescent shaped earrings with an inner bend and openwork plate published in the scholarly literature so far. This type of jewellery was made single cast. The items are basically composed from two parts: they have a hook, or an upper bend, which is in fact a half-loop; and a decorated, multiply lower bend. In the middle part of this lower bend, there is a cylindrical, ornamented element, single cast with the bend, which is often referred to in publications as ‘pendants’; and there is an inner bend terminating in a peak on the inner surface of the lower bend, together with an openwork plate. This plate and the surface of the lower bend are decorated with a row of spherical metal beads, imitating granulation. It is possible that the lunular inner part of such earrings appeared as simplified versions of the crescent shaped earrings with wavy inner bends. In the Hungarian scholarly literature it was József Hampel, who first described this earring type, in connection with the find from Kloštar, Slavonia. The analyses and the comprehensive review of the crescent shaped earrings known from the Carpathian Basin was published by Jochen Giesler and Károly Mesterházy, and the object type was later analysed by Valeri Grigorov and Željko Tomièiæ. The present study is mainly based on their results: it intends to present the distribution map of the finds, and gives an overview on the individual objects as well as the characteristics of the find horizon. According to the international scholarship, the context of the Mást (Slovakia) and the Pøedmostí (Slovakia) find assemblages determine the Slavic connections and the dating of the jeweller type. At Pøedmost, one crescent earring was discovered in Grave 14, beside simple ring-jewelleries, an iron knife and pottery. This find was dated to the end of the ninth- beginning of the tenth century by È. Staòa. At the same time, this Moravian find is the westernmost appearance of this earring-type. Thus, both the dating and the geographical location of the Pøedmostí find influenced the scholarly interpretations on the object, arguing that these earrings appeared in the territory of Moravia through orien-
tal-Byzantine impacts. The earring from Pøedmostí is alike to the wire jewellery from Nitra-Lupka (Slovakia) and its parallels from the present day Bulgaria, so scholars tend to date the item to the ninth century and define it as an Avar-Slavic influenced Moravian piece. In relation to the wider context of the finds, I think that the most significant items are the jewelleries from the cemeteries uncovered in Bosnia and Herzegovina, where numerous crescent shaped earrings were discovered. Concerning the dating of the Gomejinic cemetery, the S-terminated lock-rings have special significance, which obviously indicate the dating of the burials. Besides, the graves from Mahovljani were also dated to the tenth-eleventh centuries; at this site one part of the cemetery was used until the twelfth century. According to the seriation studies of Ž. Tomièiæ, generally, this earringtype can be dated to the second half of the tenth century- first half of the eleventh century in the Balkans. Similar dating was offered with relation to the earrings from the Carpathian Basin. At Selye, the Árpádian Age coins from the sixty graves of the cemetery obviously mark that this jewellery-type was surely used in the eleventh century. The grave from Zvonimirovo (Croatia) is closely associated to the Selye finds; it can be dated to the end of the tenth century- first third of the eleventh century. The burial found at Eger cannot be earlier than the end of the tenth century, thus, likewise, the earring from the grave is dating from that period. The Köttlachtype pair of earrings from the Eger grave indicates its connections with the Slovenian territories. Likewise, the earring from Mást is probably dating from the second half of the tenth century, instead of the early tenth century. Moreover, all the items known from the Lower Danube area are dateable to the second half of the tenth century, or the eleventh century. The dating of the crescent earrings is further supported by those characteristic traits of the once costume, which were observed in case of accurately excavated sites. In Slavonia and Bosnia, usually not only a pair of earrings was found, but more jewellery. The archaeological context of the earrings reveals the additional typical function of the objects in Southeastern Europe, where ear-
16_lango.qxd
2012.07.10.
13:13
Page 228
228
rings were often used to decorate the headdress or the headband. This form of wear was also documented in the Carpathian Basin, for instance in case of the grave 248 at Eger, or at grave 2 in the Mást cemetery. The distribution map of the collected finds suggest that the main area of spreading was the western part of the Balkan: the western Bosnian sites, the area between the Drava and Sava rivers, the areas along the Danube River (until the lower course of the river). Several finds are known from Dalmatia, while in the Carpathian Basin, north of the Drava River and in Moravia, this jewellery-type rarely occur. Only one crescent shaped earring was found in a hoard north of the Lower-Danube Region, and I could not identify any items northeast of this area. Likewise, only two objects were found from the
PÉTER LANGÓ
south-western part of the Balkans, and no such items were published from the Crimean Peninsula, from the territory of the once capital. Further on, it can be questioned, as it had already been noted by K. Mesterházy, whether these earrings were Byzantine products, or they are the Balkan-based adaptations of the affluent Byzantine jewelleries. At the present state of research, I suggest that the second opinion is more reliable, as the lack of the jewellery-type from the Byzantine areas (such as south Italy, Anatoly, or the Crimean territory) points towards this theory. Yet, the sporadic appearance of the crescent-type earring in Moravia cannot be interpreted as Moravian impact, and it is not possible to declare the Byzantine origin of the objects based on some stray finds from Corinth (Greece), Bukel (Romania), or Dinogetia (Romania).
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 229
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
229
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL TAKÁCS MIKLÓS MTA Régészeti Intézete H-1014 Budapest, Úri utca 49.
[email protected]
I. Bevezetés, az elemzés módszere, célja A jelen dolgozat célja: áttekinteni a korai Árpádkori lelethorizontba keltezhetõ, Kárpát-medencei cserépbográcsok formai jellemzõit, az ép vagy kiegészíthetõ példányok alapján. Elemzésünk kimondatlanul is magában foglal egy elõfeltételezést, amely szerint a jelenleg rendelkezésre álló, több mint negyven, rekonstruált, vagy legalábbis kiszerkeszthetõ alakú, és több-kevesebb biztonsággal a korai Árpád-korra keltezhetõ cserépbogrács már elégséges adatot nyújt egy formai elemzéshez. Az elemzés menetét alapvetõen meghatározza három tényezõ. Elsõ helyen az, hogy formai vizsgálatunk egy általunk a közlemúltban kidolgozott felosztáson alapszik (Takács 2010, 139–154) (1. ábra), amely szerint a Kárpát-medencei 7–14. századi cserépbográcsok formai-technológiai szempontból nyolc egységbe oszthatók: a korongolatlan, illetve kézi korongon formált tálszerû, vödörszerû, fazékszerû, illetve az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok csoportjába. A felosztás elsõ lépésként az adott edényt készítési technikája alapján kell besorolni a két fõcsoport egyikébe, azaz a korongolatlan és a kézi korongon formált edények közé, és csak utána következik a formai osztályozás. A lehetséges félreértések elkerülése végett: az utánkorongolt edények a korongolatlanok halmazába sorolandók, ezeket ugyanis a formázás legvégéig korong nélkül építették fel, és csak a formázás utolsó lépéseként történt meg a körbe forgatást is magába foglaló simítás. Második helyen az emelendõ ki, hogy jelen dolgozatunkban a formai, és nem a magyar szakirodalomban megszokott tipológiai elemzésrõl beszélünk. Annak következtében, hogy a tipológiai elemzés fogalma implicit módon magában foglalja azon állítást, hogy a korai Árpád-korban már minden egyes bográcsforma esetében határozottan elkülöníthetõ típusokkal lehet és kell számolni, miközben ezen állítás ellenõrzésére csak a domború
aljú, fémbográcsot utánzó alakú edények esetében rendelkezünk elegendõ példával. Harmadik helyen pedig ismételten arra kell utalnunk, hogy jelen elemzésünkben csak a régészeti leletanyag egy kis részével foglalkozunk. Olyan edényekkel, amelyekbõl kellõ mennyiségû töredék került napvilágra ahhoz, hogy alakjukat legalább rajzban rekonstruálni lehessen. E megszorítást annak érdekében kellett alkalmaznunk, hogy elemzésünk végeredményeként ne csak az edényvizsgálatokban rendszeresen szereplõ peremrõl vagy az egyes bekarcolt mintákról, hanem az egykori edénytest egészérõl tudjunk nyilatkozni. Negyedik helyen pedig egy idõrendi kérdést kell érintenünk, a jelen dolgozat keretei között csak röviden. A koraközépkori telepfeltárások idõrendjének a kérdését ugyanis több már közreadott vagy közeljövõben megjelenendõ dolgozatunkban vizsgáljuk, általános szinten, terminológiai kérdéseket is érintve (Takács 2009, 223–252; Takács /sajtó alatt 1/). Itt csak a „korai Árpád-kori horizont” fogalmáról szeretnénk szólni, ismét a lehetséges félreértések elkerülése érdekében. Más munkáinkhoz (Takács 1991, 447–479; Takács 1996a, 135–195; Takács 2009, 235–238; Takács 2010, 139–145) hasonlóan e fogalmat itt is egy keretszerû idõrend megjelölésére használjuk, amely a 10. és 11. századot foglalja magában. A korai Árpád-kor fogalmát tehát oly módon használjuk, hogy beleértjük a honfoglalás korát. Továbbá, az adott fogalommal egy lelethorizontra utalunk, amelynek egyes részei jelenleg még eltérõ mennyiségû települési lelettel, esetünkben cserépbográccsal tölthetõk ki. Mivel a jelen esetben a keltezés a középsõ harmad vonatkozásában a biztosabb, a „korai Árpád-kor” fogalmának a használata során nem az adott idõtartam szélsõ határait, tehát a 900 utáni, illetve az 1100 elõtti éveket, hanem az adott idõtartam középsõ harmadát, tehát az 1000 elõtti és utáni fél évszázadot tartjuk elsõsorban szem elõtt. Ismételjük meg: az alsó idõhatár bizonytalansága annak a következ-
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 230
230
ménye, hogy a 10. század elsõ fele a kutatás jelen állása szerint még nehezen tölthetõ ki települési leletekkel. Nem csekély mértékben annak következtében is, hogy nemcsak a kerámia, hanem a telepfeltárások más lelettípusai esetében is igen nehéz meghatározni azokat a formai sajátságokat, amelyek csak és kizárólag a 10. századra lennének jellemzõek.1 Egyetlen, de jellemzõ adalékként arra utalunk, hogy azon néhány telepfeltárás esetében, amikor a keltezést megbízhatóan a 10. századra lehetett szûkíteni, a pontosítás nem az edények formai osztályozásán, hanem vagy a kedvezõ stratigráfián, vagy pedig valamilyen természettudományos keltezési módszer alkalmazásán alapult. A bográcstöredékek esetében tehát kifejezett szerencsének tekinthetõ az, hogy igenis létezik néhány eset, amikor kísérõlelet keltez több-kevesebb megbízhatósággal a 10. századra egy-egy bográcstöredéket, a bényi (Biòa, Szlovákia) (4. ábra 2), a kompolti (5. ábra 6), illetve a szelezsényi (S¾ažany, Szlovákia) (8. ábra 9) lelõhelyrõl (Habovštiak 1966, 29 ábra 1–4, 15; Vaday és Takács 2011, 13. kép; Ruttkay 1992, 11, 13. ábra). Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy e három eset közül kettõben a keltezés a 10. század második felére, végére utal. A korai Árpád-kori cserépbográcsok idõrendi elemzésében tehát a kutatás az ezredforduló után eljutott egy olyan pontra, ahová a köznépi temetõk – azaz a Hampel féle 7b csoport, másik nevén a Bijelo brdo-i kultúra – elemzése az 1980-as évek elejére jutott. A paradoxon forrása a köznépi temetõk esetében az, hogy a történeti alapú értelmezés, különösen Magyarországon, de Szlovákiában is magától értetõdõ adottságként számol e temetõk 10. század eleji „indulásával”.2 Annak következtében, hogy e temetõk népességének a jelentõs hányadának a megjelenését vagy a magyar honfoglaláshoz, vagy pedig a Morva Fejedelemség bukásához köti. Miközben magában a temetõk leletanyagában nagyon nehéz kimutatni olyan tárgytípusokat, amelyek határozottan a 10. század elsõ felére lennének keltezhetõk. E paradoxont Jochen Giesler a köznépi temetõk 975-ös indításával igyekezett feloldani (Giesler 1981, 3–169). Elgondolása a német nyelvterületen és Horvátországban teljes elfogadásra talált.3 A cserépbográcsok esetében – amint fentebb már utaltunk rá – a paradoxon forrása az, hogy a legkorábbi, már némi biztonsággal keltezhetõ bográcsok a 10. század 2. felére, illetve 10–11. század fordulója elé tehetõk (Ruttkay 1992, 11, 13. ábra; Habovštiak 1966, 29 ábra 1–4, 15). Miközben a
TAKÁCS MIKLÓS
történeti alapú értelmezést valló kutatók itt is a magyar honfoglalástól, tehát 9–10. század fordulójától akarnak számolni az adott tárgytípussal.4 Másfelõl közelítve, tény az is, hogy minden kétségen felül több olyan, 10. századra keltezhetõ lelõhelyet is sikerült feltárni, amelyek leletanyagából hiányzik a cserépbogrács.5 Talán oly módon oldható fel e paradoxon, ha egyfelõl tudomásul vesszük: a cserépbogrács a 7–14. századi Kárpátmedencében nem egy, hanem nyolc edénytípust jelentett (Takács 2010, 139–154), amelyeknek – szinte szükségképpen – más és más lehetett az idõrendje. Másfelõl pedig, ha – egyelõre csak sejtésként – érdemes lenne számba venni annak a lehetõségét is, hogy: az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó cserépbogrács-típus nemcsak a magyar honfoglalás révén terjedhetett el a Kárpát-medencében, hanem a 10. századi, délkeleti irányú kereskedelem és/vagy „technológiatranszfer” révén is. Az adott sejtés mellett szóló kartográfiai érvet egy másik dolgozatunkban mutatjuk be Takács (sajtó alatt 2). II. Adatállomány A korai Árpád-kori cserépbográcsok formai elemzéséhez összeállított adatállományról néhány adatot külön is ki kell emelni. Oly módon, hogy e rövid fejezetben néhány megjegyzést ismertetünk, a felhasznált edények jegyzékét pedig dolgozatunk függelékeként közöljük. Elsõ helyen egy fentebb már többször is utalt „megszorítást” kell elismételnünk. Következtetéseink ép, restaurált vagy legalábbis rajzban rekonstruálható alakú edények elemzéséin alapulnak. Annak érdekében, hogy ne csak a szokásos, tehát a peremformák és egyes bekarcolt minták vizsgálatán alapuló következtetéseket tudjunk levonni. Jelen anyaggyûjtésünk célkitûzéseit oly módon tudjuk a legjobban ábrázolni, ha azt összehasonlítjuk a Hadak útja c. konferenciasorozat 2. sátoraljaújhelyi összejövetelére írott elõadásunkat (Takács 1993, 447–479) megelõzõ anyaggyûjtéssel. Az 1990-es évek elején még elsõsorban egyes töredékek elemzése alapján igyekeztünk a cserépbográcsok idõrendjét pontosítani, és következtetéseinket a Ménfõcsanak-Szeles-dûlõi (7. ábra 1), és e lelõhelyen belül is az M1-es autópálya nyomvonalának a leletmentésére, a Lébény Kaszás-dombi ásatás leleteire, valamint több további, jórészt szintén töredékes kisalföldi bogrács elemzésére alapoztuk. Jelen anyaggyûjtésünk viszont kiterjedt a Kárpát-medence egész területére, a vizsgált terület összes régiójában igyekeztünk összegyûjteni a korai Árpád-kori horizontba tartozó ép,
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 231
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
rekonstruált vagy legalább rajzban kiegészíthetõ bográcsokat. Adatgyûjtésünk alapját az 1980-as évek elején végrehajtott múzeumi adatgyûjtés jelentette, ezt egészítettük ki a szakirodalomban fellelhetõ adatokkal. Második helyen pedig arra is utalnunk kell, hogy 2010-es anyaggyûjtésünk során csak közölt edényeket vizsgáltunk. Alapállásunk kellõ mértékben indokolja az, hogy a következtetések ez által válnak könnyen ellenõrizhetõvé. Az eltérõ merítési terület és adatgyûjtési mód ellenére: mindkét anyaggyûjtés során meg nem kerülhetõ fontossággal bírt a kronológia. Az 1990es évek elején is, és a jelen anyaggyûjtésünk során is csak olyan bográcstöredéket tekintettünk elemzésre alkalmas edénynek, amelynek korai Árpádkori keltezése legalább egy jól indokolható érven alapszik. Dolgozatunkban 44 korai Árpád-kori cserépbogrács formai jellemzõit dolgoztuk fel, 28 lelõhelyrõl. A lehetséges félreértések elkerülése végett szeretnénk ismét kiemelni: anyaggyûjtésünk során csak és kizárólag a legalább rajzban kiegészíthetõ alakú, közölt cserépbográcsokat tekintettük további elemzésre alkalmas leletnek. A leletanyag hiányos elõkerülésének a tényét jól jellemzi az, hogy adattárunk mellett négy további adattárat is fel kellett állítanunk. Részint olyan közölt, kiegészíthetõ alakú bográcsok számára, amelyek keltezése bizonytalan, részint olyan közölt, jól keltezhetõ töredékek számára, amelyek alakja töredékességük miatt nem szerkeszthetõ ki, részint olyan bográcstöredékek számára, amelyeknél az edény alakját a perem formájából nem lehet kikövetkeztetni, végezetül pedig egy külön adatsorba tettük az olyan edényeket, ahol már nagy biztonsággal kimondható: a szakirodalomban szereplõ, korai Árpád-kori meghatározás téves. A négy kiegészíthetõ adatsor közül tehát háromban szerepelnek olyan adatok, amelyek még bizonyos mértékig szintén felhasználhatóak a vizsgált problematika megoldásához. E három adatsorba 196 edénytöredék adatai, tehát az elemezhetõ bográcsoknak majdnem a négyszerese kellett, kerüljenek. Így dolgozatunk függelékében 42 kiegészíthetõ, de csak vitathatóan a 10–11. századra keltezhetõ, 151 nem kiegészíthetõ, de több-kevesebb biztonsággal a korai Árpád-korra keltezhetõ, és 2 kikövetkeztethetetlen alakú, korongolt, korai Árpád-kori cserépbogrács adatai is szerepelnek. (A szakirodalomban fellelhetõ, mára már azonban bizonyíthatóan tévesen a korai Árpád-korra keltezett bográcstöredékeket, szám szerint 21 edényt a fenti adatsorokban természetesen nem szerepeltettük.)
231
Az 1+3 részbõl álló adattár 239 bográcsa természetesen csak egy igen kis részét teszi ki a Kárpátmedencei, korai Árpád-kori edénytöredékek halmazának. Csak kisebb részben annak következtében, hogy a cserépbogrács a vizsgált idõhorizontban még egy jóval ritkább edénytípus volt, mint az Árpád-kor késõbbi szakaszaiban Az adott helyzet jórészt annak következtében állhatott elõ, hogy adattárunkba csak és kizárólag a rajzban vagy fotón közölt példányokat vettük fel. Így is azonban, az elemzés menetére hatást gyakorolt az, hogy több régészkolléga jóvoltából is volt alkalmunk megszemlélni a vizsgált korba tartozó, feldolgozás alatt álló, de még közöletlen cserépbogrács-leleteket (pl. Celldömölk-Vulkánfürdõ, Doboka (Dabâca, Románia), Ecser, Endrõd-182, Esztergom-Zsidód, GyõrÁrkád üzletközpont, Kecskemét-Mercedes-gyár, Mosonszentmiklós-Egyéni földek, Nyíregyháza-Szelkó-dûlõ, Rozsrét-puszta, Sárvár-Faképi-dûlõ, Solt-Erdélyi-tanya, Véménd, Zamárdi-Réti-földek stb.). Ilyen esetekben pedig a leletanyagot oly módon néztük át, hogy arra is figyeltünk, vajon a még közöletlen lelõhely cseréptöredékeinek formai jellemzõi ellentmondanak-e az alább megfogalmazott következtetéseinknek. III. Formai elemzés Kiindulópontként leszögezhetõ, hogy mind a négy alaptípus: tehát mind a tálszerû, mind a fazékszerû, mind a vödörszerû, mind pedig az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alaptípus esetében gyûjthetõk adatok olyan töredékekrõl, amelyek vizsgált idõszakba tartoznak. Ugyanakkor azonban az sem kétséges, hogy a leletanyag megoszlása igencsak sajátos. Míg ugyanis az elsõ három alaptípus esetében alig egyegy kiegészíthetõ edény tartozik a 10–11. századi horizontba, az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alapforma esetében a közölt példányok száma meghaladja a negyvenet. A leletanyag sajátos, mondhatni „egyoldalú” összetétele miatt csak az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alaptípus esetében lehetett behatóbban elemezni a formai sajátságokat, az egyes gyakrabban ismétlõdõ jellemzõkbõl tipológiai csoportokat alkotni. A formai elemzéshez igencsak kedvezõ alapokat teremt az, hogy a kézikorongon formált cserépbográcsok esetében a négy edénytípus más és más peremformákkal rendelkezik, egy-két határeset kivételével. Aminek következtében az esetek túlnyomó többségében már a peremformák ismeretében is meg lehet határozni, milyen lehetett az egykori edény, a fentebb már utalt módon: azaz néhány ritka kivétel árán. E két kivétellel egy-egy
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 232
232
Tatabánya-dózsakerti (Vékony 1996, 12) (9. ábra 7.), illetve Tiszalök-rázomi (Méri és Kovalovszki 2000, 65. kép) (9. ábra 8.) darabbal jelen elemzésünkben nem kívánunk foglalkozni. 1. Tálszerû cserépbogrács (3. ábra 1–3) A formai elemzést igencsak hátráltatja nemcsak a forrásanyag csekély mennyisége, hanem az összegyûjthetõ három edény (3. ábra 1–3) hiányos megmaradása, valamint a bizonytalan idõrendje is. A majdnem épségben megmaradt és feltárt, így formai szempontból jól elemezhetõ szanádi (Sanad, Szerbia) edény (Trifunoviæ 1997, 2. ábra.) (3. ábra 1) esetében a 10. századi keltezés csak az egyik lehetõség. A vele azonos objektumból származó zöldmázas, és sajnos csak igen kis részben megmaradt edény ugyanis abba Forum Ware-típusba tartozik, amelyet egyik elterjedési területén, Róma városában és környékén a 9. és/vagy a 10. századra szokás keltezni (Whitehouse 1965, 58–63). (A másik Konstantinápoly-környi elterjedési terület esetében számunkra nem ismert hasonló idõrendi feldolgozás.) A Róma városi és környéki, Forum Ware-típusú darabok miatt pedig a szanádi tálszerû bogrács sem csak a 10. századból származhat, hanem legalább ennyire a 9. századból is. Szintén idõrendi problémákba ütközni a szanádinál jóval töredékesebb, és így az edényalak kiszerkesztésére nem alkalmas pusztaszeri (Vályi 1996, 58. 11. kép) (3. ábra 2), valamint az EsztergomKovácsiban (MRT 5, 47. tábla 4.) (3. ábra 3) gyûjtött darab értékelése során is. Az esztergomi darab terepbejárás során került múzeumba, így idõrendje szükségképpen bizonytalanabb, mint a feltárás során napvilágra kerülõ kerámiáé. Datáláshoz egyetlen támpontot az adja, hogy oldalfalán egy ún. árkádmotívum, azaz bekarcolt, felfelé mutató félkörök sora fut körbe. Egy olyan bekarcolt motívum, amely mintegy ellentettje a lefelé mutató félkörökbõl álló ún. girlandmotívumnak.6 Ez utóbbi bekarcolt motívum esetében pedig a közelmúltban Merva Szabina valószínûsítette a 11. századi besorolást. (Merva /sajtó alatt/) Sajnálatos módon a pusztaszeri bográcstöredék esetében sem lehet a keltezést pontos stratigráfiai érvekkel megtámogatni, hiszen e darab a bolygatott felsõ talajrétegbõl, mintegy ásatási szórványként került elõ. Így a Vályi Katalin által javasolt 9. századi keltezése is nem több egy olyan sejtésnél, amely mellett (egyelõre legalábbis) nem szólnak valóban szilárd érvek. Miközben tehát a tálszerû cserépbogrács megjelenésének idõpontját akár a 9., akár pedig a 10.
TAKÁCS MIKLÓS
századra is tehetjük, a használat felsõ idõhatára nem tûnik kétségesnek. A 11. századot kell tekinteni a tálszerû bogrács esetében a használat felsõ határának, legalábbis a jelenleg rendelkezésre álló adatmennyiség alapján. A bizonytalanságok ellenére a fentebb utalt három töredék alapján már viszonylag pontosan leírható a Kárpát-medencei, koraközépkori, kézikorongon formált, tálszerû cserépbogrács. Az ilyen edények laposak, alakjuk kónikus, oldalfaluk ferde állású, felsõ harmadukban behúzott. A peremforma változatos, a három vizsgált edénybõl a két vizsgálható igencsak eltérõ felsõ lezárással rendelkezik. A szanádi edény pereme vízszintesen levágott, a függõleges síkot bekarcolt hullámvonal-köteg díszíti. Az Esztergom-Kovácsiban gyûjtött edénytöredék pereme külsõ és belsõ oldal irányában kiszélesedik, lekerekedõ, a rövid nyakrészt pedig egy hornyolat is tagolja. Mindhárom edény függesztõfülét egyetlen ovális agyaglapból alakították ki, Ezt a pusztaszeri és esztergomi töredék esetében az edény peremére, a szanádi edénynél viszont a perem alá ragasztottak fel. Az egymással szemben elhelyezett két-két vízszintes állású és függõleges lyukakkal átfúrt agyaglemez szerkezeti szempontból megegyezik a Kárpát-medencei, koraközépkori cserépbográcsok leggyakoribb függesztõfül-típusával. Ilyen típusú fülekkel rendelkeznek nemcsak a lassú korongon formált fazékszerû vagy fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok, hanem ez egyben a kézzel formált cserépbográcsok leggyakoribb fültípusa is. (Miközben e függesztõfül-forma a kelet-európai steppéken csak az egyik lehetséges megoldást jelenti.) A Kárpát-medencei bográcsfüleknél csak a részletek megfogalmazásában mutatkoznak eltérések: így abban, vajon a két-két lyukat egyetlen agyaglemezen, vagy két-két kis fülecskén ütötték át, és hogy ezeket a készítõ a perem vonalában, vagy alatta a belsõ edényfal felsõ részén ragasztotta-e fel. Így ismét kiemeljük: a három tálszerû bogrács fülrésze egységesen a ritkább megoldást mutatja, azaz egyetlen, lapos, ovális agyaglapból áll, ezt pedig a perem vonalára vagy alá is helyezhették. 2. Vödörszerû cserépbogrács (3. tábla 4) A közölt leletanyag alapján jelenleg még csak egy, megbízhatóan korai Árpád-kori példája van e bográcsformának, Tiszaeszlár-Bashalomról (Takács 1986, 2. tábla 1) (3. ábra 4). A közöletlen leletek halmazában azonban még további két példája van e formának: Zamárdiból és Ecserrõl, és ezek megerõsítik az egyetlen közölt, tiszaeszlári példán megfigyelhetõ
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 233
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
sajátságokat. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a Kárpát-medencei, kora középkori, vödörszerû cserépbogrács alakja kónikus, falai egyenesek, ferde állásúak, pereme ferdén levágott. Az egyetlen vizsgálható függesztõfül alapján e részt egy kis agyaghurkából alakították ki, amelyet ellapítottak, a perem alá felragasztottak, majd pedig egyetlen kerek lyukkal átfúrták. Megjegyzendõ, hogy a kézzel formált vagy utánkorongolt, vödörszerû bográcsok között több más fültípus is dokumentálható (Takács 1986, 2. tábla 2, 3. tábla 2, 4. tábla 2), ezek azonban a kézi korongolt formált anyagból hiányoznak – legalábbis egyelõre. A tiszaeszlári, az ecséri és a zamárdi, vödörszerû bogrács két idõrendi horizontba tartozik. A zamárdi edény egy avar-kori kohótelep legvégsõ fázisának egyik objektumában került napvilágra, valószínû keltezése a 9. század. A másik két edénytöredék viszont korai Árpád-kori. A tiszaeszlári példányt a vele azonos objektumból származó kónikus tál, valamint egy másik edénytöredéken felbukkanó hullámvonalköteg keltezi a vizsgált idõhorizontba (Kovalovszki 1980, 18. tábla 2; 33. tábla 2). Külön kiemelendõ, hogy a vödörszerû bográcsot tartalmazó x = C7gödör betöltésében egy ívelt aljú bogrács pereme is napvilágra került (Kovalovszki 1980, 27. tábla 6), ami a két eltérõ bográcstípus megegyezõ idõben történõ használatának eddig egyetlen bizonyítéka.7 A némileg bizonytalan alsó határral ellentétben viszont könnyen meghatározható a kézi korongon formált, vödörszerû bogrács használatának a felsõ idõhatára – legalábbis a jelenleg rendelkezésre álló adatállomány alapján. Nem tudunk egyetlen olyan adatközlésrõl sem, amely a vödörszerû cserépbogrács 12–13. századi használatát megbízhatóan alátámasztaná. A teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy 1986-ban megjelentett összefoglalásunkban több további edényt is az Árpád-kori, vödörszerû cserépbográcsok közé soroltunk. (Takács 1986, 92–94) Jelenleg már viszont a maroskarnai (Blandiana, Románia) (Takács 1986, 2. tábla 2), verseci (Vršac, Szerbia) (Takács 1986, 3. tábla 1), örménykúti (Takács 1986, 3. tábla 2, 4. tábla 2) vagy kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) (Takács 1986, 4. tábla 1) vödör alakú edényt nem tekintjük az adott kategória példáinak. Részben kronológiai okok miatt: a maroskarnai és a két örménykúti edény nagy valószínûséggel keltezhetõ a 9. századra. A többi esetben viszont formai okok szólnak az 1986-os besorolás ellen: a verseci edény (10. ábra 6.) gömbölyû alja miatt az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó cserépbográcsok közé tárgyalandó.
233
Sõt joggal sejthetõen szintén e kategóriába tárgyalandó a hengeres oldalfalú, kolozsmonostori edény (Iambor és Matei 1979, 4. tábla 1, 5. tábla 1), az aljrész hiánya ellenére is.
3. Fazékszerû cserépbogrács (3. tábla 5–7) A Kárpát-medencei, kézikorongon formált, koraközépkori cserépbográcsok halmazában csak három olyan darabot ismerünk, amely megbízhatóan keltezhetõ a korai Árpád-korra. Kettõ közülük a Siófok-Zsidó temetõi lelõhely 2. objektumában került napvilágra (Takács 1986, 5. tábla 2, 7. tábla 3) (3. ábra 5, 7), egy, a 10–11. századi hengeres nyakú edény peremtöredékének a társaságában. A harmadik fazékszerû bogrács töredékeit pedig a Székesfehérvár-Móri úti leletmentésen sikerült kibontani (Takács 1986, 82. tábla 4.) (3. ábra 6), keltezése a szomszédos ház gödrébõl származó, hullámvonal-kötegekkel díszített, gömbölyû aljú bogrács idõrendi besorolásán. Meg kell jegyeznünk, hogy 1986-ban megjelentetett összefoglaló munkánkban a két siófoki edényt még a 12–13. századba kelteztük, mert ekkor még nem ismertük fel a hengeres nyakú edény idõrendi jelentõségét. Így most, a nagyobb nyomaték kedvéért külön is kiemeljük: A Siófok-Zsidó temetõi lelõhely 2. objektumában kibontott, hengeres nyakú edény meglehetõs biztonsággal keltezi a korai Árpád-korra az adott objektumot. Székesfehérvár esetében pedig annak okán kezelendõ fontos információként a két, eltérõ típusú cserépbogrács egymással párhuzamos elõkerülése, mert – igaz nem teljesen megbízhatóan, de mégis – arra utal, lehetett egy idõsík, legalábbis a Közép-Dunántúl Árpád-kori edénymûvességében, amikor a fazékszerû, illetve a fémüstszerû bográcsot egymással párhuzamosan használták. A két siófoki, fazékszerû bogrács (3. ábra 5, 7) közül sajnos csak az egyikbõl (3. ábra 7) került elõ kellõ mennyiségû töredék ahhoz, hogy az egykori edény alakját ki lehessen szerkeszteni. Ezen edény középmagas, alakja hordószerû, a legnagyobb kihasasodás az edénytest középsõ harmadára esik. Pereme kihajló, széle lekerekedõ, belsõ ívén fedõhornyolattal. A székesfehérvári fazékszerû bográcsból (3. ábra 6) szintén csak túl kevés töredék maradt meg az edény alakjának a megbízható rekonstrukciójához. Így is azonban a megmaradt részletek egy „átlagos” arányú fazékhoz hasonlítható edénytestre utalnak. A székesfehérvári fazékszerû bogrács kiszélesedõ, vízszintes síkban végzõdõ peremmel zárul.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 234
234
A Kárpát-medencei, Árpád-kori, fazékszerû bográcsok túlnyomó többsége nem a korai Árpád-kori horizontban, hanem a 12–13. században készült. A késõbbi horizontba tartozó leletanyag formai elemzése világított rá arra, hogy a fazékszerû bográcsok formai alapon két részre oszthatók: az „átlagfazekak” arányait ismertetõ edényekre, és egy laposabb, arányaiban a fazekak és a mély tálak közé tehetõ edénytípusra. A siófoki edény alapján csak az a bizonyos, hogy az Árpád-kor elsõ harmadában az „átlagfazekak” arányait ismétlõ bográcsforma létezett, és e tényt látszik igazolni a székesfehérvári edény is. Érdekes tanulságokat szolgáltat a két siófoki és a székesfehérvári bogrács pereme és függesztõfüle. Az épebb siófoki edény (3. ábra 7) esetében a perem tagoltságára érdemes felfigyelni. A perem belsõ ívén körbe futó fedõhorony. ugyanis újabb bizonyítékot szolgál arra, hogy e formai részlet nemcsak a kései Árpád-kori edénymûvesség sajátja. A székesfehérvári fazékszerû bogrács (3. ábra 6) peremét lezáró, vízszintes sík a fazékperemek körében meglehetõsen ritka, de nem társtalan. Vannak példái, „valódi” tehát függesztõfülek nélküli fazekakon is. (Takács 1986, 87. tábla 2–9) Emiatt elhamarkodott lenne az adott részletet egy olyan formai részletnek minõsíteni, ahol a kiindulópont az ívelt aljú bográcsok pereme lenne. Az épebb siófoki darab esetében a fül két-két kis félkör alakú, egymástól viszonylag nagy távolságban elhelyezett, kerek lyukkal átfúrt agyaghurkából áll. A töredékes darabból (3. ábra 5) viszont nem maradt meg akkora részlet, hogy a függesztõfület rekonstruálni lehessen. A megmaradt részlet arra utal, hogy itt is agyaghurkákat ragasztott a fazekas a nyakrész belsõ oldalára a fül kialakításának elsõ lépéseként. Ezt azonban nem kerek lyukkal fúrta át, hanem egy hegyes eszközzel (fakéssel?) ütötte át, résszerû átfúrást kialakítva. A székesfehérvári edény függesztõfüle egy harmadik megoldás jegyében készült. Itt a perem vízszintes lezárásának a vonalában alakította ki a fazekas a peremívébõl határozottan kiugró füleket. Kutatástörténeti okok miatt kell szólnunk az Ócsaómértföldeki edényrõl (Takács 1986, 6. tábla 2) is. Méri István hívta fel a kutatás figyelmét erre az edényre (Méri 1964, 73–74, 144. j.). Ezt az edényt tekintette a szaltovó – majaki kultúra irányába mutató összekötõ kapocsnak, a kelet-európai steppéken szokásos bográcsformák, és a Kárpát-medencei, ívelt aljú, fémüstöt utánzó forma között. Ezen érvelés – implicit alakban – magában foglalta az ócsai edény korai keltezését, bár erre maga Méri
TAKÁCS MIKLÓS
István sohasem tért ki részletesen. Méri gondolatmenetéhez Fodor István csatlakozott, elõbb az 1970-es évek közepén, utána pedig 2010-ben is (Fodor 1977, 3. ábra; Fodor 2010, 53. old. 2. ábra). Fodor mindkét ide vonatkozó munkájában az ócsai bogrács fényképe is megjelent, oly módon, hogy az edény korommal átitatott külsõ felülete alapján az edény redukált égetésûnek tûnhetett. Ez pedig – egy egyszerûsítõ gondolatmenet szerint – szintén a koraiság jele lenne. Az ócsai edény korommal átitatott külsõ felülete miatt kell nagy hangsúllyal utalni eredeti színére. Az ócsai bogrács belsõ felületének halványsárgás árnyalatú rózsaszín színe ugyanis egyértelmûen tanúsítja oxidált égetését (E megfigyelés rögzítése, nyomtatott formában: Takács 1986, 33). Továbbá e szín valószínûtlenné teszi a vizsgált edény korai – tehát 10–11. századi – keltezését is. Hiszen e színárnyalatot Holl Imre igen kései, nem is 13., hanem 14. századi jellegzetességként írta le, a budai kerámia máig érvényes idõrendi beosztásában. (Holl 1963, 345–346) A pesti síkság déli szélén fekvõ Ócsára pedig vonatkoztatható az ún. budai cserépkronológia – amint ezt az utóbbi évek infrastrukturális beruházásait megelõzõ feltárásainak a leletanyaga is alátámasztotta (Egy-egy kiragadott példaként lásd az alábbi feldolgozásokat: Í. Melis 1992a, 41–56; Í. Melis 1992b, 71–173; Bencze 1999, 8–72; Gyürky 1996; Terei 2005, 37–72). A kései idõrend pedig egyértelmûen ellene mond annak, hogy az ócsai edényben egy kulcsszerepû, korai Árpád-kori emléket lássunk és láttassunk. 4. Ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács (4–10. tábla) A formai sajátságok taglalása elõtt ismét szólni kell a forrásanyag számarányairól és az elemzés módszerérõl. A korai Árpád-korba sorolandó, legalább rajzban kiegészíthetõ alakú bográcsok egyes formák közötti megoszlását pontosan szemlélteti az, hogy a 44 elemezhetõ bográcsból csak 3 sorolható a tálszerû, vödörszerû, illetve fazékszerû alapformába, a többi 41, azaz a lelethalmaz 93,18%-a az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alapformába tartozik. E rendkívül magas számarány nem meglepõ, hiszen majdnem ilyen arányok tapasztalhatók a késõbbi idõszakokban is – oly módon, hogy a tálszerû, illetve vödörszerû forma a 11. század utáni objektumok betöltésében már nem mutatható ki, a fazékszerû alapforma gyártása viszont kissé megnõ. Más oldalról közelítve viszont az ívelt aljú, fémüstöt utánzó forma gyakorisága fokozott felelõsséget ró az elemzõre. Az ugyanis már jogos elvárásnak tekint-
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 235
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
hetõ, hogy negyvenegy példány elégséges legyen, egy pontos formai leírás elkészítéséhez Formai elemzésünket egy elõzõ dolgozatunkban ismertetett beosztás továbbfejlesztett változatának az alkalmazásával hajtottuk végre. E felosztás szerint a gömbölyû fenekû bográcsok három formai osztályba sorolandók: a kónikus, a kerekded és a kúpszerû, ívelt alja irányában kissé szûkülõ edények közé. A fentebb vázolt beosztás könnyebb alkalmazhatósága érdekében kell megjegyeznünk azt, hogy gyakorlati szinten a kónikus és a kerekded formai változat az alapján különböztethetõ meg, hogy kihúzott élben vagy ívben csatlakozik-e az ívelt aljhoz az oldalfal. A három formai változat könnyebb megkülönböztetése érdekében a rekonstruálható alakú, ívelt aljú, korai Árpád-kori cserépbográcsokat egy táblázatban is bemutatjuk (11. ábra), a kónikus, gömbölyded, illetve kúpszerû formai osztályba sorolva õket. A három forma megoszlása sajátos, az átnézett anyag egyetlen kivétellel az elsõ, illetve a második forma egyikébe tartozott. Az egyetlen kivételt egy sajnos pontosabban nem keltezhetõ, kúpszerû, ívelt aljú bogrács jelentette. Ritkaságát jól jelzi, hogy a Kárpát-medence területén egyetlen kiegészíthetõ példával (10. ábra 6) rendelkezik, és hozzá hasonló perembõl is csak további két darab került elõ (Fodor 1979, 316) (10. ábra 8), szintén pontosabb keltezésre alkalmatlan leletkörülmények között. A kúpszerû forma marginális voltára utalhat, hogy a három vizsgált edény töredékeit a Kárpát-medence déli szélén, két egymás szomszédságában álló település határában, Versec (sz.: Vršac, Szerbia) – Crvenkán (10. ábra 6), Versec-Strmoglavicán illetve Versecvát (másik nevén Vattina, szerbül Vatin, Szerbia) (10. ábra 8) területén sikerült összegyûjteni (Fodor 1979, 316). Ritkasága miatt nem volt értelme a kúpszerû formát további alváltozatokra bontani. A jóval gyakoribb kónikus, illetve kerekded forma esetében viszont 3-3 alváltozatot: a lapos, középmagas és magas kategóriát lehet megkülönböztetni. Vagyis az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alapváltozat esetén hét formai változattal érdemes számolni, legalábbis a kutatás jelen szakaszában. Lássuk az egyes formákat részleteikben is. A kúpszerû alapforma egyetlen kiegészíthetõ példánya (Takács 1986, 3. tábla 1) a dél-bánáti Versec (sz.: Vršac, Szerbia) határában került elõ, az 1945 után szeméttelepként használt Crvenka nevû határrész egyik bejárása során (10. ábra 6).8 Szórványként sajnos nem vonatkoztatható rá az esetlegesen vele együtt elõkerült más tárgyak kronológiája, és az
235
sem segíthet, hogy a crvenkai lelõhely Árpád-kori emlékanyagának jobban keltezhetõ része általában az adott idõhorizont korai harmadára-felére tehetõ. A verseci kúpszerû bográcsnak – amint fentebb már utaltunk rá – két párhuzama van: egy további verseci (10. ábra 8), illetve egy versecváti (másik nevén Vattina, szerbül Vatin, Szerbia) edényfül (Fodor 1979, 316, 3. ábra). Sajnos a keltezés ezek alapján sem pontosítható. Fodor István igyekezett oly módon pontosítani a verseci és versecváti, kúpszerû bográcsok keltezését, hogy egy történeti interpretációt dolgozott ki (Fodor 1979, 315–325). Elgondolása szerint a két edény a volgai bolgárok hagyatékaként került volna be a középkori Magyarország területére. Felfogása szerint e bográcsoknak igenis van formai párhuzama Volgai Bulgáriában, és a dél-bánáti helynevek is masszív volgai bolgár jelenlétrõl tanúskodnak az Árpád-korban. Fodor István elgondolását sajnos több ponton is meg lehet kérdõjelezni. A párhuzamként hivatkozott, bilyari (Orosz Föd.) lelõhelyû bográcstöredék (Fodor 1979, 4. ábra.) nem több egy peremnél, az egykori edényforma nem következtethetõ ki belõle, így az sem igazolható, a verseci edényeknek ténylegesen szoros párhuzama lenne. A dél-bánáti török eredetû helynevek száma pedig nem haladja meg az „átlagost”. Fodor István egy írott adatra is hivatkozik. Anonymus azon leírására, amely szerint a 10. század közepén Billa és Baks vezetésével bolgárok telepedtek volna meg Pest környékén Eltekintve attól, hogy Anonymus leírásaival szemben a mai történeti kutatásban inkább egy negatív álláspont tekinthetõ irányadónak, gyanút kell, ébresszen az is, hogy maga a forrás a bevándorlást Pest környékére, tehát Versectõl légvonalban legalább 400 kilométerre teszi. Mindet összevetve tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Fodor István elgondolásában túl sok a bizonytalan pont ahhoz, hogy a továbbiakban érdemes lenne vele számolni. Így a Versec-crvenkai kúpszerû bogrács keltezése tárgyában – újabb, talán jobban keltezhetõ példányok elõkerüléséig – egyetlen, fentebb már utalt körülményt érdemes tekintetbe venni. Azt, hogy az egyéb crvenkai leletek elég nagy hányada tipológiai sajátságaik alapján az Árpád-kor elsõ felébe sorolható. E kis kitérõ után térjünk át a korai Árpád-kori horizont korongolt, ívelt aljú, kónikus, illetve kerekded bográcsainak formai sajátságaira. A két gyakoribb formai változat esetében megállapítható, hogy már e korai horizontban megvan mind a hat altípus, azaz találni példát mind a kettõs kónikus, mind pedig a kerekeded edénytest alacsony,
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 236
236
közepes, és mély változatára. (4–10. ábra) E megállapítás tûnik az átnézett leletanyag legfontosabb tanulságának. E megállapítás alapján ugyanis realitását veszti azon megközelítés, amely az ívelt aljú bográcsokat kihasasodásuk mértéke, illetve magasságuk változása alapján igyekszik idõrendi kategóriákba sorolni. E formai sajátságok ugyanis minden bizonnyal a használat módjával függnek össze, így a formakincs idõrendi alapú változására – azaz, a kései utókor által alapított régészetben oly nagy szerepet játszó „formai fejlõdésre” – nem lehetett közvetlen hatásuk. A különbözõ formai változatok egyidejû készítésének a hátterében feltehetõen az áll, hogy a cserépbográcsokat a múltban is különféle húsokból álló ételek fõzésére használhatták, és ez különbözõ edényalakokat kívánt meg, a hús konzisztenciájának a függvényében. Bár recens példa, mégis érdemes utalni rá: egyes néprajzi leírásokban is szerepel a lapos és mély bográcsváltozat megkülönböztetésére a láng-, illetve parázshasznú bográcsok fogalma, ami egyben azt is jelzi a különbözõ edényalakokban, fõzött, eltérõ típusú húsok egyben eltérõ tüzelési módot is megköveteltek (Takács 1986, 152–159). A formai elemzésnek így a részleteket kell megcéloznia. Annál is inkább, mert igenis léteznek olyan részletformák, amelyek gyakoribbak a korai idõszakban, miközben késõbbiekben csak szórványosan mutathatók ki. Emeljük ki azonnal, az összes részletforma esetében találhatók ilyenek: tehát érdemes megvizsgálni mind az oldalfalak, mind pedig az edényalj vonalvezetését, a függesztõfül kialakítását, és – mondhatni – természetesen a perem alakját, és az esetlegesen bekarcolt mintákat is. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy az alább ismertetendõ részletformák szinte mind kimutathatók a késõbbi idõszakokban, így elsõsorban a 12. században, igaz csak szórványosan. Így elemzésük során fokozott mértékben oda kellett figyelni arra, vajon az adott edényen csak egy-egy sajátos részletforma szerepel-e, illetve, hogy az esetleges kísérõleleteken szintén megfigyelhetõk-e a kora Árpád-kori horizontra utaló formai sajátságok, így elsõsorban megtalálható-e a bekarcolt hullámvonalköteg. Az ívelt aljú cserépbográcsok oldalfalának a vonalvezetése esetében többnyire a korai idõkre utaló részletforma a homorú ívelés, különösen az oldalfal alsó harmadában (4. ábra 4; 5. ábra 3, 8; 7. ábra 3; 8. ábra 3, 4, 8; 9. ábra 5, 10. ábra 3). Mivel a homorú oldalfalhoz mintegy szükségképp csak kihúzott élben csatlakozhat az ívelt aljrész,
TAKÁCS MIKLÓS
homorú oldalfallal csak a kónikus típus esetében számolhatunk. Az ilyen edények esetében viszont megtalálható mind a lapos, mind a középmagas mind pedig a magas változaton. Az egyik dolovai bográcson (Dolovo, Szerbia) (Stanojev 1996, 98. bal alsó) (5. ábra 3) figyelhetõ meg leghatározottabb módon e sajátos részletforma, de számos további példája is akad: többségük a Kisalföldön, a Tiszántúl középsõ harmadában, illetve a Bánátban, azaz a Maros – Tisza – Duna és Déli-Kárpátok által határolt térségbõl került napvilágra, de vannak közép-, illetve dél-dunántúli példái is. A lelõhelyek: Lébény-Bille-domb 107. objektum (Takács 1996b, 428. 3. tábla) (5. ábra 8), Csorna (Takács 1993, 1. tábla 1) (4. ábra 12), ZalavárVársziget (Cs. Sós 1963, 75. tábla 1) (10. ábra 7), Budapest-Óbuda-Lajos u. (4. ábra 6), Székesfehérvár-Fecskeparti lakótelep (Takács 1986, 18. tábla 2) (8. ábra 8), Örménykút-54 B mh. 8. objektum (Takács 1986, 63. tábla 1) (8. ábra 4), az észak-bánáti Óbodrog (Takács 1986, 64. tábla 3) (A képaláírásban téves helynév-meghatározással.) (7. ábra 3), a dél-bánáti Dolova (Stanojev 1996, 98. old. bal alsó) (5. ábra 3), valamint az erdélyi Alvinc (Takács 1986, 83. tábla 3) (4. ábra 4). A dél-bánáti elterjedési terület fontosságát az is kiemeli, hogy e régióból több további, szintén homorú oldalfalú, de sajnos szórvány volta miatt pontosabban nem keltezhetõ bogrács töredéke is ismert: kettõ Versec (Vršac, Szerbia) Crvenkáról (Takács 1986, 82. tábla 2; Stanojev 1996, 92. jobb alsó) (10. ábra 3, 5), három Károlyfalváról (Banatski Karlovac, Szerbia) (Trifunoviæ 1989–1990, 14. tábla 2–4), és egy további Temeskubinból (Kovin, Szerbia), azaz az egykori Kevevárról (Vuksan 1989, 2. ábra 10) (9. ábra 5). Az azonban mindenképp tény, hogy a DélBánátban egyetlen olyan edényegyüttesben sem került elõ homorú oldalú, ívelt aljú bogrács, amely megbízhatóan a korai Árpád-kornál késõbbi idõkre lenne keltezhetõ. Mivel enyhe mértékben homorú oldalfalú, de joggal feltételezhetõen a 11. század utáni települési fázisból származó bográcsok a Kardoskút-hatablaki dûlõben feltárt településrészletrõl ismertek (Takács 1986, 59. tábla 1), leginkább talán a Tiszántúl középsõ harmadában érdemes számolni e formai részlet késõbbi felbukkanásával. A másik sajátos, és a késõbbi idõkben kimutatható részletforma az ívelt alj igen lapos vonalvezetése. E formai részlet is többnyire a kónikus edények csoportjában tûnik fel, de van példája a gömbölyû alakváltozatnál is, lásd pl. az ógyallai edényt (Takács
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 237
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
1986, 14. tábla 2, 3) (7. ábra 5). Lapos ívû aljjal rendelkezõ bográcsok az alábbi lelõhelyeken kerültek elõ: Ógyalla (Takács 1986, 14. tábla 2, 3) (7. ábra 5), Lébény-Bille-domb (Takács 1996b, 428. 3. tábla) (5. ábra 8), Ménfõcsanak-Szeles-dûlõ (Takács 1993, 1. tábla 1) (7. ábra 1), Pápa-Hanta (Ilon 1996, 6 tábla, alsó edénytöredék) (7. ábra 9), Székesfehérvár-Fecskeparti lakótelep (Takács 1986, 18. tábla 1) (8. ábra 8), Madaras két példával (Takács 1986, 32. tábla 1, 2) (6. ábra 1, 2), az észak-bánáti Óbodrog (Takács 1986, 64. tábla 3) (A képaláírásban téves helynév-meghatározással.) (7. ábra 3), a dél-bánáti Dolova (Stanojev 1996, 98. bal alsó), (5. ábra 3) illetve Temeskubin (Vuksan 1989, 2. tábla 10), (9. ábra 5), valamint az erdélyi Alvinc (Vinþu de Jos, Románia) (Takács 1986, 83. tábla 3) (4. ábra 4). Csak bizonytalanul keltezhetõ több ásatási lelet: egy-egy Ordacsehi-bogaszegi (Somogyi 2004, 11. tábla 5), belényesszentmiklósi (Sânnicolau de Beiuº, Románia) (Takács 1986, 42. tábla 2), lapos aljú bogrács, és két, szórványként múzeumba került edény a kisalföldi Imélyrõl (Imel’, Szlovákia) (Takács 1986, 14. tábla 1), és a kelet-felvidéki Petõszinyérõl. (Svinica, Szlovákia) (Takács 1986, 37. tábla 1) Találni – nézetünk szerint nem meglepõ módon – több darab, jó eséllyel a 12. századra és/vagy 13. század elejére keltezhetõ, lapos ívelésû bográcsaljat, a Kisalföld nyugati szélén elterülõ Kisfaludról (Gömöri 2002, 169. kép 1), a Balatonmelléki Fõnyedrõl (M. Aradi 1998, 3. tábla 1), valamint a Kiskunságban levõ Kunfehértóról. (Takács 1986, 27. tábla 3) A késõbbi példák elõfordulása annak következtében tekinthetõ természetesnek, hogy az edénykészítés egy decentralizált mûhelystruktúrában folyt, ahol az egyes mesterek egyéni preferenciái vagy a vásárlóközönség elvárásai gyakran felülírhatták azt a „formai fejlõdést”, amely számos esetben csak a korszakot elemzõ régészek számára tûnik evidenciaértékûnek. Így ismét le kell szögeznünk: a formai sajátságok csak idõrendi tendenciák kimutatására alkalmasak, minden egyes esetben – ha egy mód van rá – meg kell próbálkozni más idõrendi fogódzók keresésével is. Ha pedig ténylegesen csak a formai elemzés áll rendelkezésre, elsõsorban olyan edények keltezését lehet biztosabbnak tekinteni, ahol az adott korszakra több formai jegy is utal. A lapos edényfenék gyakoriságának mintegy ellentettjeként megfogalmazódhat egy gondolatmenet arról, hogy az ívelt alj esetleg a 11. század utáni idõkre utalhat. E gondolatmenet nemcsak túlontúl tipológiai alapú, hanem bizonyosan téves, hiszen van korai Árpád-kori példája a kifejezetten kerek-
237
ded aljnak: Ilyen edény: Koroncó-Bábotáról (Takács 1986, 10. tábla 1) (5. ábra 7), Kompoltról (Vaday és Takács 2011, 13. kép) (5. ábra 6), Madarasról (Takács 1986, 31. tábla 2) (6. ábra 1), Örménykútról (Takács 1986, 58. tábla 2) és Dolováról (Stanojev 1996, 98. középsõ sor, jobb oldali) (5. ábra 2) került múzeumba. A felsorolt edények többsége – mondhatni természetes módon – a gömbölyded bográcstípusba tartozik. Inkább az tekinthetõ meglepõnek, hogy két esetben a kónikus bográcstípusba tartozó edényen látható kifejezetten kerekded alj. E kategóriába egy örménykúti (Takács 1986, 58. tábla 2) (8. ábra 4) és egy dolovai (Stanojev 1996, 98. középsõ sor, jobb oldali) (5. ábra 2) bogrács tartozik. A peremek vonatkozásában részint csak megismételni tudjuk 1991-ben, a Hadak útján c. konferenciasorozat, második, sátoraljaújhelyi konferenciáján tett megállapításunkat (Takács 1993, 457–458). A vizsgált leletanyagban viszonylag gyakran kimutatható egy keskeny, levágott, vízszintes síkban végzõdõ perem. Sátoraljaújhelyen felolvasott tanulmányunkban e peremformát a-típusnak neveztük el. Az ott megfogalmazottakat csak egy ponton kell kiegészítenünk. Gyakran elõfordul, hogy a külsõ és belsõ edénysík felé alig kiszélesedõ, levágott peremek belsõ, tehát az edény belseje felé mutató élét a fazekas egy ferde irányú síkká alakította át. E formai részlet a Kárpát-medence legkülönbözõbb részein kimutatható: így van rá példa Ménfõcsanakról (Takács 1993, 1 tábla 3, 2. tábla, 3. tábla 4) (7. ábra 1), Pápa-Hantáról (Ilon 1996, 1. tábla alsó sor) (7. ábra 11–12), az észak-bácskai Madarasról (Takács 1986, 32. tábla 1) (6. ábra 2), az Alföld keleti peremén fekvõ Biharból (Biharia, Románia) (Dumitrascu 1994, 25. tábla 5), a Bánát északi, illetve déli szélén levõ Óbodrogról (Bodrogu Vechi, Románia) (Munteanu 1981) (7. ábra 4), illetve Oppováról (Opovo, Szerbia) (Takács 1986, 79. tábla 2), vagy az erdélyi Malomfalváról (Moreºti, Románia) (Horedt 1984, 20. tábla 4) (6. ábra 5). A függesztõfülek tárgyalása során is ki kell térnünk e formai részletre, mert a perem belsõ élének a visszavágása a függesztõfülön is megfigyelhetõ. A keskeny, levágott, vízszintes felsõ síkban záródó peremforma gyakoriságát akkor tudjuk igazán felmérni, ha nem csupán a kiegészíthetõ alakú bográcsokat, hanem az egész edénytest kiszerkesztésére nem alkalmas töredékeket is bevonjuk elemzésünkbe. A külsõ és belsõ edénysík felé alig kiszélesedõ, levágott, vízszintes felsõ lezárással rendelkezõ peremek túlsúlyát szemléltetik a Pápa-han-
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 238
238
tai lelõhelyen napvilágra került és Ilon Gábor által dicséretes gyorsasággal közölt bográcstöredékek (Ilon 1996, 1–6. tábla). A feltárás 17 bográcstöredéke közül 16-nak volt értékelhetõ a pereme. E halmazból 12 volt értékelhetõ az adott szempontból, közülük pedig 7 tartozott a keskeny, levágott perem kategóriájába (a fennmaradó 4 darab a fül részlete volt, ahol csak a lezárás külsõ síkját lehetett vizsgálni). A megadott számarányok a keskeny, levágott peremek túlsúlya mellett azt is pontosan megmutatják, hogy léteztek más peremformák is, még egyegy adott lelõhely anyagában is. Az ilyen esetek többségében a perem a külsõ vagy – jóval ritkábban – a belsõ edénysík irányába kiszélesedik, profilrajza így mintegy egy fordított L-betût rajzol ki. A Pápahantai anyagban van továbbá egy példája a lekerekített peremnek. Más korabeli lelõhelyek anyag alapján pedig jól adatolható a külsõ és a belsõ edénysík irányába is kiszélesedõ, a szakirodalomban meghonosodott nevén T-profilú bográcsperem megléte is, lásd a zalavári (Cs. Sós 1963, 75. tábla 1) (10. ábra 7), a jászapáti (Takács 1986, 21. tábla 1) (5. ábra 5), a kompolti (Vaday és Takács 2011, 13. kép) (5. ábra 6), vagy az egyik újvidéki (Novi Sad, Szerbia) (Stanojev 1996, bal felsõ edény.) (9. ábra 1) bográcsot. A peremformák esetében is tehát csak tendenciákkal számolhatunk, egy-egy bográcstöredék korai Árpád-kori keltezése akkor válhat biztosabbá, ha több sajátos formai jellegzetesség is megfigyelhetõ rajta. Az óvatos következtetés jelentõségét az is alátámasztja, hogy a külsõ és belsõ edénysík irányában alig kiszélesedõ, levágott perem az Árpád-kor késõbbi idõszakaiban is elõfordul, igaz jóval ritkábban, mint a korai idõkben. Fentebb kisalföldi példák alapján írtuk le a korai Árpád-korra jellemzõ peremformákat. Jelen anyaggyûjtésünk alapján már számunkra sem kétséges, hogy a következtetéseink a Kárpát-medence más régióinak a leleteire is vonatkoztathatók. Jelen anyaggyûjtésünk alapján az sem lehet kétséges, hogy a keskeny, levágott, vízszintes felsõ síkban záródó perem nemcsak a kisalföldi, korai Árpádkori lelõhelyek edényanyagában gyakori. E peremforma a Kárpát-medence számos más régiójában s adatolható, így a Duna-Tisza köze déli részén, a Tiszántúl északi, középsõ vagy déli harmadában, illetve Erdélyben is. Ugyanakkor azonban az sem kétséges, hogy régiónként kell megvizsgálni a keskeny levágott peremek gyakoriságát, és az egyéb peremformák meglétét. Így pl. a kiegészíthetõ edények halmaza alapján a keskeny levágott peremek masszív jelenlétével számolhatunk a Tiszántúl északi harmadában. A Tiszántúl középsõ harma-
TAKÁCS MIKLÓS
dában viszont már az Árpád-kor korai szakaszában gyakorivá vált az élek lekerekítése és a felsõ edénysík ferdévé alakítása. Miközben a Duna–Tisza köze középsõ harmadában, valamint a Dél-Bácskában és a Dél-Bánátban is a külsõ és belsõ edénysík irányában is kiszélesedõ, tehát az ún. Tprofilú bográcsperemek meglétével is számolni kell a korai Árpád-kori horizont leletanyagában. Végkonklúzióként ez esetben is a fokozott óvatosságra, illetve az azonos régión belül kialakított következetések fontosságára szeretnénk ismételten a kutatás figyelmét felhívni. A perem mellett a függesztõfül az egykori cserépbográcsok másik, gyakran elõkerülõ részlete. Gyakorisága részint törékenységével magyarázható: a függesztõfül volt az egykori edénytest egy olyan, fokozott erõhatásoknak kitett részlete, ahol az égetett agyag merevsége, és törékenysége egyértelmûen negatív tényezõként mûködött. A bográcsfülek gyakori felbukkanásának másik oka, hogy e részlet töredékként is jellegzetes alakú, tehát könnyen felismerhetõ. A korai Árpád-kori, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó cserépbográcsok függesztõfülei egyetlen formai típus variánsai. A peremen (és sohasem ennek vonala alatt) két-két kis vízszintes állású, függõleges lyukkal átfúrt fület alakítottak ki a függesztõzsinór átbújtatására. Nagyban és egészében tehát a korai horizont edényeinek a függesztõfülei nem különböznek az Árpád-kor késõbbi részeinek az ívelt aljú bográcsainak a függesztõfüleitõl. Ismét csak egyes részleteket kell megvizsgálnunk az esetleges eltérések kimutatása érdekében. A korai Árpád-kori horizontra utaló részletnek tekinthetõ pl. az, hogy a függesztõfülek jelentõs hányada határozottan kitüremkedik az edény belseje felé. Lásd, pl. a Pápa-hantai feltárás során kibontott bográcsfüleket (Ilon 1996, 1. tábla jobb felsõ, illetve az alsó sor, 3. tábla közép, bal alsó, 6. tábla jobb felsõ) (7. ábra 10–12). Annak következtében, hogy a korai Árpád-kori bográcsok jelentõs hányadának keskeny és az edény belsõ síkja felé levágott a pereme. Így viszonylag jelentõs méretû anyaghurkákat kellett a perem belsõ oldalához tapasztani a lyukak kialakítása érdekében. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy a széles, ú n. L, illetve T-profilú peremek esetében már a korai Árpád-kori horizontban is elõfordulnak alig kitüremkedõ fülek: egy-egy jellemzõ példaként a jászapáti (Takács 1986, 21. tábla 1) (5. ábra 5), a kompolti (Vaday és Takács 2011, 13. kép) (5. ábra 6) vagy az újvidéki (Novi Sad, Szerbia) (Stanojev 1996, bal felsõ) (9. ábra 1) edényre szeretnénk utalni.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 239
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
Fentebb már utaltunk a korai Árpád-kori, ívelt aljú cserépbográcsok függesztõfüleinek egy, a késõbbi idõkben már csak elvétve elõforduló formai részletére: az átfúrt agyagfülecskék belsõ élének a ferde irányú visszafaragására (Ilon 1996, 1. tábla alsó sor). Más formai részletek esetében inkább arra találni példát, hogy a késõbbi idõszakok edényein is dokumentálható részleteknek igenis vannak elõzményei a korai Árpád-kori lelethorizontban. A kézzel formált, illetve korongolt, tálalakú bográcsok formai részteteinek ismeretében felmerülhet, akad-e olyan ívelt aljú, fémedényt utánzó alakú cserépbogrács, amelynek függesztõfüle nem négy, egy-egy lyukkal átfúrt fülecskébõl, hanem két, ovális, két-két lyukkal átfúrt lapból állt. Ez ugyanis a kézikorongolt bográcsokat korban megelõzõ, kézzel formált bográcsok talán leggyakoribb fülmegoldása (Takács 1986, 90). A felvetett kérdésre a jelenleg közölt edényanyag alapján nem lehet határozott választ adni. A leírt fülmegoldású bográcsra ugyanis akad egy példa Hunya 43-as lelõhelyrõl, ahol a korongolt, ívelt aljú bogrács füle tényleg ovális, kétszer átfúrt agyaglapból áll (Takács 1986, 50. tábla 2) (5. ábra 4). E bográcstöredék sajnos terepbejárási lelet, keltezése a kísérõleletek alapján nem pontosítható. Homorú ívelésû oldalfala azonban így is a korai Árpád-kori horizontba tartozását sejteti. A függesztõfüleken levõ, függõleges lyukak a korai Árpád-kori horizont füleinél az esetek többségében kerek alakúak, ez maradt – tegyük hozzá azonnal – a fül kialakításának a leggyakoribb módja késõbbiekben, azaz a 12–14. században is. Akad azonban példája a korai idõrendi horizontban is cserépbogrács fülének keskeny résszerû átfúrására, az egyik Újvidék (Novi Sad) - klisszai (Stanojev 1996, bal felsõ) (9. ábra 1) bogrács rendelkezik ilyen fülekkel. Csak egyetlen függesztõfül-formát nem sikerült kimutatni a korai horizontban, legalábbis egyelõre. Csak 12–13. századi (vagy még késõbbi) példák vannak arra, hogy a füleket téglalap alakú lyukakkal fúrták át. Itt kell megjegyezni, hogy e kijelentésnek nem mond ellent a két Vésztõ-mágori, szögletes lyukú fülekkel rendelkezõ bogrács (Takács 1986, 44. tábla 2; 45. tábla 1) sem. Annak ellenére sem, hogy a vésztõi templomfeltárás során kibontott épületalapokat az ásató, Juhász Irén egyik alkalommal oly módon keltezte, hogy a korai kolostorépület építésének a korát, és így a kemencéjük sütõfelületébe tapasztott bográcsokat is a 11. századra tette. Az ásatás idõrendjének ismételt vizsgálata során ugyanis bebizonyosodott, hogy a vésztõi templom III. fázisa, és a hozzá tartozó kolostor is, nem lehet
239
korábbi a 12. századnál (A vésztõi monostor „korai” idõrendjét maga a feltáró is revideálta utolsó, összefoglaló munkájában: Juhász 2000, 285–289, illetve a 287. oldal számozatlan alaprajza). Az elõzõ példával ellentétben viszont találni a korai horizontban függesztõfüllel nem rendelkezõ, ívelt aljú bográcsot (Takács 1986, 58. tábla 2). Ilyen estekben, a szokásos függesztõfül helyett az edény felsõ lezárásán, a perem külsõ ívén, egymással szemben, egy-egy kisméretû, nyelvszerû, át nem fúrt agyaghurkát helyeztek el. (8. ábra 4.) Az ívelt aljú bográcsok formai sajátságainak áttekintésében csak az utolsó helyen szerepeltetjük a bekarcolt díszítéseket. Nem annak okán, mintha vitatnánk e sajátos formai jegy „idõrendi érzékenységét”, hanem annak következtében, hogy a különbözõ mintákat a formázás utolsó lépéseként karcolták karcolhatták rá a lényegében már kész edény felületére. Az egyes bekarcolt minták tárgyalása elõtt magáról a bekarcolt minta gyakoriságáról kell szólnunk. Az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok esetében ugyanis folyamatosan szem elõtt kell tartani azt, hogy ezen az edényformán általánosságban is jóval ritkább a bekarcolt minta, mint a fazekakon. Még a korai Árpád-kori horizontban is viszonylag ritka a bekarcolt díszítés. Egy olyan korszakban tehát, amikor más edényformák esetében csak elvétve találni díszítetlen oldalfalú példányt. A 41 ívelt aljú, kiegészíthetõ, korai Árpád-kori bogrács valamivel több, mint a fele, 22 edény, azaz az adathalmaz 53,66%-a biztosan díszítetlen felületû volt, és csak valamivel több, mint az egy harmad, 14 edény, azaz a kiegészíthetõ bográcsok halmazának a 34,15%-a rendelkezett ilyen díszítéssel. (A fennmaradó 5 edény a bizonytalan kategóriába került. Ide egy-egy bihari (Bihor, Románia) (Takács 1986, 38. tábla 1) (4. ábra 7), mezõerkedi (Archiud, Románia) (Gaiu 2003, 10. tábla alsó) (6. ábra 7), két óbodrogi (Bodrogu Vechi, Románia) (Takács 1986, 50. tábla 2, 64. tábla 3) (7. ábra 3, 4) illetve egy temeskubini (Kovin, Szerbia) (Vuksan 1989, 2. ábra 10) (9. ábra 5) bográcsot kellett sorolni. A bihari, az erkedi és a temeskubini esetében a fotó, illetve a rajz minõsége miatt bizonytalan a minta, az óbodrogiak esetében pedig a nézetrajz hiánya miatt nem lehet eldönteni, volt-e rajtuk bekarcolt minta.) Vagyis egy-egy adott bogrács felületének díszítetlensége önmagában még nem érv a kései keltezés mellett. Még akkor sem, ha a díszített példányok aránya az Árpád-kor középsõ és kései harmadában még a korai Árpád-kor negyven százalékához képest is csökkent.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 240
240
Az összegyûjtött leletanyag alapján úgy tûnik, a Kárpát-medencei régiók többségére mind a díszített, mind pedig a díszítetlen felületû, ívelt aljú bográcsok is jellemzõek voltak a korai Árpád-kori horizontban. Azaz, bár a kiegészíthetõ edények halmazában nem akad példa díszítetlen felületû bográcsra a Tiszántúl középsõ és északi harmadából, illetve a Duna–Tisza köze északi részérõl, az e régiókból származó bográcstöredékek alapján ugyanez csak a Duna–Tisza köze északi részérõl igazolható, hiszen pl. a Tiszántúl középsõ részén van példa hullámvonal-köteges bográcsra, Biharugráról (MRT 6, 52. tábla 14). A szerémségi Csortanovci (Èortanovci, Szerbia) határában kibontott egyetlen gödör három bográcsa (Takács 1986, 36. tábla 1–3) tanúsítja talán a legszebben azt, milyen nehéz ezen edénytípust a bekarcolt díszítések megléte vagy hiánya alapján területi vagy idõrendi csoportokba osztani. A három csortanovci edény közül ugyanis csak az egyiket (Takács 1986, 36. tábla 2) (4. ábra 9) díszítik bekarcolt hullámvonalak és hullámvonal-kötegek, meglehetõsen kaotikus elosztásban, ezzel szemben viszont a másik kettõn semmilyen bekarcolt dísz látható. (Ez utóbbiakból az egyik rajza a 4. ábra 11. számon látható.) Az ívelt aljú cserépbográcsok esetében is a hullámvonal-köteg a korai korszakra leginkább jellemzõ bekarcolt díszítés (4. ábra 1, 5, 6, 8, 12; 7. ábra 5; 8. ábra 8; 10. ábra 1). Elõfordulhat egyetlen mintaként. A korai horizont bográcsanyagának egyik jellegzetes csoportját alkotják a nagy ívû hullámvonalköteggel díszített, rendszerint élénk árnyalatú narancssárgára vagy sárgásvörösre égõ agyagból készült darabok. Lelõhelyük: Lébény-Tölgyerdõ alja, Csorna (Takács 1993, 1. tábla 1) (4. ábra 12), Gyõr - a Lloyd épület helye, Marcaltõ (Takács 1993, 3. tábla 2), Mezõlak (Takács 1993, 3. tábla 1), Bakonytamási (Takács 1993, 3. tábla 3), Esztergom-Széchenyi tér (Parádi 1973, 3. kép.) (4. ábra 8), Biatorbágy (MRT 7, 46. tábla 8) (4. ábra 5), Valkóvár/Vukovár (Vukovar, Horvátország) (Demo 1996, 15. ábra) (10. ábra 1), Biharugra (MRT 6, 52. tábla 14) (4. ábra 3), Alibunár (Alibunar, Szerbia). (Trifunoviæ 1989–1990, 12. tábla 1) (4. ábra 1) Van példa arra is, hogy a hullámvonal-köteget vagy hullámvonallal, egyenes vonallal, vagy pedig egyenesvonal-köteggel kombinálták. Ilyen mintával díszítették a fentebb már hivatkozott csortanovci (Takács 1986, 36. tábla 2) (4. ábra 9), a Székesfehérvár-Móri úti (Takács 1986, 18. tábla 2) (8. ábra 8) vagy Ógyalla (Hurbanovo, Szlovákia.) abadombi (Takács 1986, 14. tábla 2, 3) (7. ábra 5)
TAKÁCS MIKLÓS
edényt. A hullámvonalat az esetek egy részében oly módon karcolták rá az edényre, hogy a minta önmagába térjen vissza, mint pl. az ógyallai vagy a székesfehérvári bográcson, de van példa csigavonalszerûen bekarcolt hullámvonalra is a koroncói (Takács 1986, 10. tábla 1) edényen (5. ábra 7). Igaz ez utóbbi esetben a bekarcolás csak a gömbölyû fenéken formáz hullámvonal-köteget, az oldalfalon pedig egyenesvonal-kötegbe vált át. Akad példa továbbá bekarcolt egyes hullámvonalra: pl. Ménfõcsanakról (Takács 1993, 1. tábla 3) (7. ábra 1) vagy Madarasról (Takács 1986, 32. tábla 2) (6. ábra 3), a kis, illetve nagy közökkel bekarcolt egyenes vonalra: pl. Pápa-Hantáról (Ilon 1996, 3. tábla bal alsó) (7. ábra 10), Oppováról (Takács 1986, 78. tábla 1; 79. tábla 1) (7. ábra 8), egyenesvonal-kötegre: pl. Koroncóról (Takács 1986, 10. tábla 1) (5. ábra 7), beböködött pontok sorára, pl. Beketincrõl (Markoviæ és Minichreiter 2009, 7. tábla 4) (4. ábra 10), bekarcolt ferde vonalkákra, pl. Ugodról (Takács 1993, 5. tábla 8) (9. ábra 6), vagy az ún. fogaskerék-mintára is, pl. Malomfalváról. (Takács 1986, 36. tábla 2) (6. ábra 6) A felsorolt mintákat elég gyakran kombinálhatták is egymással. A hullámvonalat egyenes vonallal, pl. a ménfõcsanaki (Takács 1986, 36. tábla 2) a Pápa-hantai (Ilon 1996, 3. tábla bal alsó.) vagy az egyik madarasi (Takács 1986, 32. tábla 2) edényen, a beböködött pontok sorát pedig hullámvonallal és hullámvonalköteggel az egyik csortanovci (Èortanovci, Szerbia) (Takács 1986, 36. tábla 2) (4. ábra 9) bográcson, illetve szintén a beböködött pontok sorát ferde vonalkákkal és hullámvonallal, a Beketincen (Beketinci, Szerbia) (Markoviæ és Minichreiter 2009, 7. tábla 4) (4. ábra 10) lelt edényen. Röviden összefoglalva: a korai horizont bográcsain felbukkan az Árpád-kori edénymûvességre jellemzõ, szinte összes bekarcolt motívum, csak a többszörös, azaz egymásra rákarcolt minták elõfordulása alkalomszerû. Ez esetben ugyanis egyetlen példaként hivatkozhatunk a már többször utalt csortanovci (Takács 1986, 36. tábla 2) (4. ábra 9) edényre. A korai horizont ívelt aljú bográcsain a bekarcolt motívumok gazdagsága annak ellenére ilyen nagy, hogy az edények több mint felére semmilyen díszítõmintát nem vittek fel. Lezárásként két, fentebb már utalt tényre szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet. Elsõ helyen arra, hogy a korai horizont ívelt aljú bográcsain több esetben is kimutatható több típusú bekarcolt vagy beböködött minta együttes használata, amire ismereteink szerint a késõbbi idõkbõl nem akad biztos példa. Másfelõl arra is, hogy már a korai ho-
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 241
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
rizont egy-egy bográcsán is kimutatható a nagy közökkel bekarcolt csigavonal, amely a késõbbi idõkben a cserépbogrács szinte egyetlen bekarcolt díszévé vált. Ilyen egyenes vonal díszíti az egyik Pápa-hantai bográcsot (Ilon 1996, 3. tábla, bal alsó edény) (7. ábra 10), igaz oly módon, hogy a perem alatt egy lapos hullámvonal is látható. Az elõzõekben igyekeztünk minél alaposabban leírni a korai Árpád-kori horizontra keltezhetõ, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok részletformáit. Az egyes részleteket annak okán tárgyaltuk kimerítõ részletséggel, mert reményeink szerint ezek pontos vizsgálata által alakítható ki egy olyan adatbázis, amelynek segítségével a késõbbiekben nagyobb biztonsággal lehet majd elkülöníteni a korai horizontba tartozó példányokat. Több korábbi dolgozatunkban kifejtettük már, hogy az ívelt aljú cserépbográcsok idõrendjét csak egy-egy kisebb régió keretei között igazán érdemes vizsgálni. Jelen elemzésünkben mégsem így cselekedtünk, annak ellenére, hogy a lefektetett elvet nagyban és egészében továbbra is érvényesnek tartjuk. Így is azonban arra kellett rájönnünk, hogy a korai Árpád-kori anyagban ténylegesen kimutatható néhány olyan formai sajátság, pl. a laposan ívelõ aljrész, a homorú ívelésû oldalfal, a keskeny levágott perem, a perem belsõ élének a visszametszése, vagy a bekarcolt hullámvonal-köteg, amely mintegy „nem tartja be” az egyes „mûhelykörzetek” határait. Ez egy olyan sajátság, amely reményt adhat egy olyan elvárás megfogalmazásához, hogy a korai horizontba sorolandó példányok igenis kiválaszthatóak lesznek az „átlagos” formai jegyekkel rendelkezõ bográcsok óriásira duzzadt halmazából. IV. Összegzés Elemzésünk eredményei röviden összefoglalva: Formai elemzésünket azon beosztás alapján végeztük el, amelyben a Kárpát-medencei, 7–14. századi cserépbográcsok nyolc csoportba osztottuk Elõbb készítési technológiájuk alapján a korongolatlan, illetve kézi korongon formált edények közé, e két fõ csoporton belül pedig négy-négy formai csoportba: a tálszerû, a vödörszerû, a fazékszerû, illetve az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú edények közé. Érdemes megjegyezni: mind a korongolatlan, mind pedig a kézzel formált bográcsok fõcsoportja azonos elemekbõl áll, vagyis mindkét fõcsoport esetében tálszerû, vödörszerû, fazékszerû és ívelt aljú bográcsokkal kell számolni. Mivel a korai Árpád-kori lelethorizontban csak a kézikorongon formált bográcstöredékek mutathatók
241
ki megbízható módon, jelen formai elemzésünkben csak e fõcsoport edényeivel foglalkoztunk. A kézikorongon formált bográcsok elemzésének élén álljon egy általános jellegû megfigyelés: a töredékek túlnyomó többségénél már a peremforma ismeretében is meg lehet határozni, melyik formai változatba tartozhatott az egykori bogrács. A korai Árpád-kori horizont kézi korongolt bográcsainak a részletformái az alábbi módon határozhatók meg: I. tálszerû cserépbogrács Az egyetlen rekonstruálható, és sajnos csak bizonytalanul, azaz vagy a 9–10. vagy pedig a 10–11. századra keltezhetõ példány alapján az ilyen edények laposak, alakjuk kónikus, oldalfaluk ferde állású, felsõ harmadukban behúzott. II. vödörszerû cserépbogrács A három rajzban rekonstruálható példány alapján az ilyen edények alakja kónikus, falaik egyenesek, ferde állásúak, peremük ferdén levágott. A vödörszerû cserépbogrács használatával jó eséllyel számolhatunk már a 9. században is. Nincs adat arra, hogy ezt az edénytípust még a 12. században is ismerték volna. Az viszont joggal vélelmezhetõ a Tiszaeszlár-bashalmi bogrács leletkörnyezete alapján, hogy a korai Árpád-kornak volt olyan része, amikor a vödörszerû és az ívelt aljú bográcsot egymással párhuzamosan használták. III. fazékszerû bogrács Az egyetlen rekonstruálható példány alapján az ilyen bográcsok a középmagas fazekak formai sajátságait ismétlik: hordószerû edényalakkal, az edénytest középsõ harmadára esõ legnagyobb kihasasodással. A közölt edények alapján a kora Árpád-kori lelethorizontban jelenleg még nincs példa olyan fazékszerû bográcsra, amelynél egy átlagos arányú fazék helyett egy lapos tálszerû edényalakot formáztak volna meg. A fazékszerû bogrács az Árpád-kor korai horizontjában jóval szórványosabban fordul elõ, mint a 12–13. században, amikor az ország központi régiójának egyik közkedvelt leletévé vált. IV. a korongolt, ívelt aljú bográcsok (11. ábra) A korai horizontba tartozó edények között megtalálható mindkét gyakori formai típus: azaz van példa mind konikus, mind pedig lekerekített alakú, ívelt aljú bográcsra. A korai horizontra jellemzõ sajátságokat így a részletformák körében kell keresni. A részletformák körében találni tendenciaszerûen ismétlõdõ, a késõbbiekben viszont hiányzó, vagy
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 242
TAKÁCS MIKLÓS
242
csak ritkán elõforduló sajátságokat. Az elkülönített formai sajátságok tehát inkább csak utalnak, semmint bizonyítják a korai Árpád-kori idõrendet, keltezõ értéküket nagymértékben növeli azt, ha azonos objektum bográcstöredékein több is elõfordul belõlük. E formai sajátságok: 1. A homorú ívelésû oldalfal. 2. A laposan ívelõ fenékrész. 3. A keskeny, levágott, függõleges síkban végzõdõ perem. 4. A perem és/vagy a függesztõfül belsõ élének ferde levágása.
5. A függesztõfülek esetében negatív elõjelû megfigyelésként kell rögzíteni a téglalap alakú lyukakkal átütött fülek hiányát 6. Már a korai horizontba tartozó, ívelt aljú bográcsok esetében is gyakori a bekarcolt díszítések teljes hiánya. A bekarcolt díszítés hiánya tehát nem használható érvként a korai keltezés ellen. 7. A bekarcolt minták közül nemcsak a korszakra egyébként is jellemzõ hullámvonal-köteg adatolható, hanem felbukkan az ívelt aljú cserépbográcsokon elõforduló összes lehetséges minta, így kimutatható a nagy közökkel bekarcolt egyenes vonal, az ún. csigavonal is.
1E
5Hangsúllyal
tényt támasztja alá egy sajátos, mondhatni extrém példa: Tápiógyörgye-Ilike-parton sikerült kibontani egy olyan veremházat, amelyet a benne égett berendezése elég nagy biztonsággal keltez a 13. századra (Dinnyés 1994, 101–118). A kibontott fémtárgyak között viszont nemcsak kései Árpád-kori kard, stb. volt, hanem egy 10. századra keltezhetõ kerek veret is. – Köszönettel tartozom Langó Péternek, hogy e tárgyegyüttes jelentéségére ismételten felhívta a figyelmemet. – Sajnos fokozottan érvényes az idõrendi bizonytalanság tétele a 10–11. századi edénymûvesség termékeire, közöttük még a bordás nyakú edények nagyobbik hányadára is. Annak ellenére, hogy e sajátos edényformát szokás tartani a 10–11. századi edénymûvesség „kronológiailag legérzékenyebb” elemének: (Takács 2009, 235–238) 2A 10–11. századi soros temetõk kutatását Magyarországon e vonatkozásban is máig meghatározza Szõke Béla összefoglalása. (Szõke 1962) 3A giesleri kronológiát elfogadó horvát kutatók mûveinek teljes bibliográfiája szétfeszítené tanulmányuk kereteit, így csak két jellemzõ példára utalunk: Tomièiæ 1990, 85–105; Tomièiæ 1991, 95–148/ A giesleri kronológiát a magyar és a szlovák kutatás részérõl viszont rendszeresen érik kritikák (Kovács 1985b, 207–222; Fusek 2009) 4Mivel hogy a jelen sorok írója is az esetek túlnyomó többségében a történeti alapú kronológiát használja, a korongolt bográcsok megjelenését is ezen érvrendszer alapján keltezte, több munkájában is: Takács 1986, 115–119; Takács 1991, 447–479; Takács 1996a, 135–195. Meg kell jegyezni, hogy a cserépbográcsok keltezésének ez az egyik, mondhatni elterjedtebb módja. Az e gondolamenetet valló kutatók érvrendszerét részletesen áttekintettük a közelmúltban: Vaday és Takács 2011)
említi e hiányt. Wolf 2003, 85–107; Wolf 2006, 47–58; Gergely 2005, 28. Wolf Mária e tárgykörben kifejtett kritikájára: Vaday és Takács 2011. Egy másik munkánkban (Takács /sajtó alatt 1/) egy felvetés megfogalmazásával is igyekszünk megoldást találni a korongolt, ívelt aljú cserépbográcsok elterjedésének a kérdésére. 6Mivel a szakirodalomban olvasható leírásokban nyilvánvaló módon nincs egység girland-, illetve árkádminta mibenléte és megnevezése tárgyában, össze kell foglalnunk, hogyan is használjuk mi magunk az egyes szavakat, ismét csak a lehetséges félreértése elkerülések érdekében. A két bekarcolt minta igencsak hasonlatos egymáshoz. A fazekas mindkét esetben fél hullámvonalak sorát karcolja rá az edény felületére, oly módon, hogy a hullámvonal inflexiós pontján, azaz az elsõ félkör végén az ívet megszakítja és egy újabb, az elõbbivel azonos állású félkörívet indít. Girlandmotívumról akkor beszélhetünk, ha a minta lefelé ívelõ félkörök sorából, árkádmotívumról, pedig ha az felfelé ívelõ félkörök sorából áll. 7Itt szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy a korai Árpád-kori horizont edényanyagának a leírása szempontjából nagy a jelentõsége annak, hogy a Bashalom-monográfia több pontján, eltérõ helymegjelöléssel közölt edénytöredékeket egy egységként kezeljük. Ezen eljárást az indokolja, hogy az objektumleírásoknál Kovalovszki Júlia azonosítja a két objektumot: Kovalovszki 1980. 8Csak mellékesen jegyezzük meg, mivel a magyar történeti szakirodalomban sajnos van példa a rossz azonosításra, hogy a dél-bánáti Versec határában elterülõ, Crvenka nevû dûlõ természetesen nem lehet azonos a dél-bácskai Cservenkával, amelynek egyébiránt szerbül szintén Crvenka a neve.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 243
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
243
Függelék A feldolgozott forrásanyag jegyzéke
Biztos példák A. Tálszerû bográcsok 1. Szanád (Sanad, Szerbia) - Kopovo (Trifunoviæ 1997, 2. ábra) (3. ábra 1). Kézikorongon formált, tálalakú cserépbogrács. Alacsony, oldalfalai ferde állásúak, pereme kis mértékben behúzott, Egy-egy fület egyetlen nagyméretû, lapos, ovális agyaglapból képezték ki, e lap kétszeri átfúrásával. Díszítés: Oldalfalát, a perem függõleges élét, sõt a lapszerû fül (!) felületét is bekarcolt hullámvonal-kötegekkel díszítették. Keltezése 9–10. vagy 10–11. század – részletes indoklást lásd dolgozatunk szövegében, a tálszerû bográcsoknál. B. Vödörszerû edények 2. Tiszaeszlár-Bashalom, az X = C7 gödör betöltésébõl (Kovalovszki 1980, 32. tábla 1; Takács 1986, 2. tábla 1) (3. ábra 4). Kézikorongon formált, vödöralakú cserépbogrács. Alakja kónikus, falai egyenesek, ferde állásúak, pereme ferdén levágott. Az egyetlen megmaradt függesztõfül alapján e részt oly módon képezték ki, hogy a perem vonala alá egy kis agyaghurkát ragasztottak, ellapították majd egy kerek lyukkal átfúrták. Keltezése a töredékeivel együtt elõkerült kónikus tál, illetve egy hullámvonal-köteggel díszített fazékperem (Kovalovszki 1980, 18, tábla 2; 33. tábla 2) idõrendi besorolásán alapul. C. Fazékszerû bográcsok 3. Siófok-Zsidótemetõ, a 2. objektum betöltésébõl (Takács 1986, 5. tábla 2) (3. ábra 7). Kézikorongon formált, fazékalakú cserépbogrács. Középmagas, hordószerû, kihasasodó edény, a legnagyobb kihasasodás az edénytest középsõ harmadára esik. Pereme kihajló, széle lekerekedõ, belsõ ívén fedõhornyolattal. A fül két-két kis félkör alakú, egymástól viszonylag nagy távolságban elhelyezett, kerek lyukkal átfúrt agyaghurkából áll. A keltezés a bográcstöredékkel azonos objektumból származó hengeres nyakú edény töredékén alapul. D. Ívelt aljú, fémbográcsot másoló cserépbogrács 4. Alvinc (Vinþul de Jos, Románia) - Cingai (Takács 1986, 83. tábla 1) (4. ábra 4). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserép-
bogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal enyhén homorú ívelésû. A keltezés a bográcstöredékekkel azonos objektumból származó bordás nyakú edény idõrendi besorolásán alapszik (Takács 1986, 72). 5. Bihar (Bihor, Románia) - Vár, a sánc átvágásából (Takács 1986, 38. tábla 1) (4. ábra 7). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. A közölt fotó alapján inkább csak sejthetõ, hogy az adott edény keskeny, levágott peremmel rendelkezett. Az edényt a sáncátvágás során rögzített idõrend keltezi. 6. Csorna-Mocsári-dûlõ, szórványlelet. (Takács 1993, 1. tábla 1) (4. ábra 12) Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmaga oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal enyhén homorú ívelésû. Oldalán hullámvonalköteg fut körbe, több sorban egymás alatt. A keltezés a bekarcolt minta kronológiai besorolásán alapszik 7. Csortanovci (Èortanovci, Szerbia) - Duna-part, a leletmentés egyetlen feltárt gödrébõl (Takács 1986, 36. tábla 3) (4. ábra 9). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. A perem keskeny, élei lekerekítettek. A perem alatt beböködött pontok sora, alattuk hullámvonal és hullámvonalköteg. A keltezés a kísérõleletek tipológiai sajátságain alapszik. A lelõhely 1956-os leletmentése során egyetlen objektumot sikerült feltárni. Ennek betöltésébõl 3 bogrács töredékei, egy bordás nyakú edény darabja, valamint hullámvonal-köteggel díszített edények töredékei (Stanojev 1996, 153, bal, illetve jobb felsõ) kerültek napvilágra. 8. Csortanovci (Èortanovci, Szerbia) - Duna-part, a leletmentés egyetlen feltárt gödrébõl (Takács 1986, 48, 36. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Az edényaljból csak az indítás maradt meg. A perem keskeny, élei lekerekítettek. Keltezését lásd a 7 számú edény leírásánál.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 244
244
9. Csortanovci (Èortanovci, Szerbia) - Duna-part, a leletmentés egyetlen feltárt gödrébõl (Takács 1986, 48, 36. tábla 2) (4. ábra 11). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Az edényaljból csak az indítás maradt meg. A perem keskeny, élei lekerekítettek. Keltezését lásd a 7. számú edény leírásánál. 10. Dolova-Téglagyár (Dolovo-Ciglana, Szerbia), a leletmentés egyetlen feltárt gödrébõl (Stanojev 1996, 98, középsõ sor, jobb oldali) (5. ábra 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz alig érezhetõ töréssel csatlakozik az igencsak ívelt edényalj Keltezés: a bográcstöredékek mellett az adott objektumban hullámvonal-köteggel díszített fazék felsõ fele (Stanojev 1996, 99, jobb alsó) is elõkerült. 11. Dolova-Téglagyár (Dolovo-Ciglana, Szerbia), a leletmentés egyetlen feltárt gödrébõl (Stanojev 1996, 98, bal alsó) (5. ábra 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal határozottan konkáv ívelésû. Keltezését lásd a 10. számú edény leírásánál. 12. Jászapáti-Nagyállás út, a lelõhely egyetlen Árpád-kori gödrébõl (Takács 1986, 21. tábla 1) (5. ábra 5). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Keltezés: a bográcstöredékek mellett az adott objektumban hullámvonal-köteggel díszített fazék töredékei is elõkerültek (Takács 1986, 40). 13. Kompolt-Kistéri-tanya, a 406. obj. betöltésébõl (Vaday és Takács 2011, 13, kép) (5. ábra 6). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács töredékei. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme külsõ és belsõ irányban is kiszélesedõ, elkeskenyedik, lekerekített. A fül kialakításához csak minimálisan húzták ki és vékonyították el a peremet, egymással szembeni 22 helyen, és itt kerek lyukakat ütöttek át. E bogrács egy kései avar és avar kor utáni település egyik kútja részeként szolgáló kerek sekély gödör alján került elõ. Keltezése az avar horizont és a bográcsok elterjedési idejének egyeztetésén alapul (Vaday és Takács 2011, 534–567). 14. Koroncó-Bábota, ásatási szórvány (Takács 1986, 35, 10. tábla 1) (5. ábra 7). Kézikorongon for-
TAKÁCS MIKLÓS
mált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme levágott, keskeny, a külsõ és a belsõ edénysík irányában is csak minimálisan szélesedik ki. A fülrész két-két az edény közepe felé kinyúló háromszögbõl áll, kerek lyukakkal átfúrva. Az edényen egy olyan csigavonal fut körbe, amely az aljának közepérõl hullámvonalkötegként indul, majd pedig az oldalfalon egyenesvonal-kötegbe vált át. A keltezés a bekarcolt díszítés kronológiai besorolásán alapszik. 15. Lébény-Bille-domb, a 107. objektum betöltésébõl (Takács 1996b, 3. tábla) (5. ábra 8). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. A bogrács keltezése a bográcstöredékekkel együtt elõkerült bordás nyakú edény peremrészén és egy hullámvonal-köteggel díszített edénytöredéken alapszik. 16. Madaras-„Tésztagyár” (=Laktanya), a 12. „fészeksír” (= települési objektum) betöltésébõl (Takács 1986, 31. tábla 2) (6. ábra 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Keltezése a töredékeivel együtt elõkerült hullámvonal-köteggel díszített kerámia idõrendi besorolásán alapszik (Takács 1986, 46). 17. Madaras-„Tésztagyár” (=Laktanya), a 12. „fészeksír” (= települési objektum) betöltésébõl (Takács 1986, 32. t. 1) (6. ábra 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. Keltezését lásd a 16. számú edénynél. 18. Madaras-„Tésztagyár” (=Laktanya), a 14. „fészeksír” (=települési objektum) betöltésébõl (Takács 1986, 32. tábla 2) (6. ábra 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. Keltezése a töredékeivel együtt elõkerült hullámvonal-köteggel díszített kerámia idõrendi besorolásán alapszik. (Takács 1986, 46) 19. Malomfalva (Moreºti, Románia) - a 3. ház betöltésébõl. (Horedt 1984, 5. tábla 9; Takács 1986, 83. tábla 1) (6. ábra 4) Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 245
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Keltezése a vele azonos objektumból származó bordás nyakú edény töredékén, illetve két hullámvonal-köteggel díszített edénytöredéken alapszik (Horedt 1984, 5. tábla 1–3). 20. Ménfõcsanak-Szeles-dûlõ, a 415. obj. betöltésébõl (7. ábra 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Keltezés: a bográcstöredékek mellett az adott objektumban hullámvonal-köteggel díszített fazék töredékei is elõkerültek. 21. Mezõerked (Archiud, Románia) - Hãnsuri, 3. objektum (Gaiu 2003, 8. tábla alsó) (6. ábra 8). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme alatt (a közölt rajz alapján) talán beböködött pontok sora fut. Keltezése a vele azonos objektumból származó hullámvonal-köteges töredékeken (Gaiu 2003, 9. tábla középsõ sor) alapszik. 22. Mezõerked (Archiud, Románia) - Hãnsuri, 5. objektum (Gaiu 2003, 10. tábla alsó) (6. ábra 7). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme alatt talán beszurkált pontok soraként értelmezhetõ, háromszög alakú díszítések sora fut körbe. Az sem kizárt, hogy e háromszögek nem is bekarcolt díszítményként, hanem eldolgozatlan formázási nyomként értelmezhetõek. Keltezése a vele azonos objektumból származó hullámvonal-köteges töredékeken (Gaiu 2003, 9. tábla középsõ sor) alapszik. 23. Óbecse (Beèej, Szerbia) - Botra, 3/11. objektum (Stanojev 1996, 33, középsõ sor, jobb oldali edény) (7. ábra 6). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme széles, elkeskenyedõ. Keltezése a bográcstöredékkel azonos objektumban elõkerült hullámvonal-köteg díszes fazékon alapszik (Stanojev 1996, 33. alsó sor, balról a második edény). 24. Óbodrog (Bodrogu Vechi, Románia) - Bodrog monostora, a monostor alapfalai alatti rétegbõl (Takács 1986, 50. tábla 2) (7. ábra 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. A közlemény alapján nem deríthetõ ki a perem formá-
245
ja, a fül két kihúzott egymástól kis távolságban álló és egy-egy kerek lyukkal átfúrt agyaghurkából áll. Keltezés: a bográcstöredékek mellett az adott objektumban egy kõbõl faragott öntõminta, valamint hullámvonal-köteggel díszített fazék töredékei is elõkerültek (Munteanu 1981, 90–99; Takács 1986, 56). 25. Óbodrog (Bodrogu Vechi, Románia) - Bodrog monostora, a monostor alapfalai alatti rétegbõl (Takács 1986, 64. tábla 3) (7. ábra 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. A perem keskeny, belsõ edénysík irányában levágott, a külsõ edénysík irányában kiszélesedik, lekerekített. A közlemény alapján nem deríthetõ ki a függesztõfül formája. Keltezését lásd a 24. számú edény leírásánál. 26. Ógyalla (Hurbanovo) - Abadomb, a felsõ kevert rétegbõl (Takács 1986, 14. tábla 2, 3) (7. ábra 5). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edénytest lekerekített, a középmagas oldalfalhoz lapos edényalj csatlakozik. A perem alatt két sorban egyenes vonal egy sorban hullámvonal-köteg, majd két újabb sorban egyenes vonal fut körbe. A keltezés az edényen látható, bekarcolt mintán alapszik. 27. Oppova (Opovo, Szerbia) - Beli breg, 1. gödör (Takács 1986, 78. tábla 1) (7. ábra 8). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a gömbölyû edényalj. Pereme csak külsõ irányban szélesedik ki, az összes élén a levágást ferde síkká alakították át. A kiszélesedõ külsõ sík alsó éle aláhornyolt. A fülrész két-két az edény közepe felé kinyúló háromszögbõl áll, kerek lyukakkal átfúrva. Keltezése az objektumban lelt hullámvonal-köteggel díszített töredék idõrendi besorolásán alapszik. Itt kell megjegyeznünk, hogy e bográcsot az 1986-ban megjelentetett munkánkban még az Árpád-kor végére tettük (Takács 1986, 69). A leletmentés részletes közlése során derült ki, hogy a pancsovai múzeumban (Narodni muzej, Panèevo) tett látogatásunk során nem volt alkalmunk a leletmentés adatait pontosan megismerni. Így az 1986-os munkánkban hivatkozott lapos fedõ nem ebbõl az objektumból származik, a bográcsokkal együtt viszont egy hullámvonal-köteggel díszített edényoldal is napvilágra került. Keltezésünket e tények következtében revideáltuk. 28. Oppova (Opovo, Szerbia) - Beli breg, 1. gödör (Takács 1986, 79. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbog-
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 246
246
rács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a gömbölyû edényalj. Pereme csak külsõ irányban szélesedik ki, összes éle lekerekített. Függesztõfülének töredékei nem kerültek napvilágra. Keltezését lásd a 27. számú edény leírásánál. 29. Örménykút-54, 2 mh., az A obj. betöltésébõl (Takács 1986, 48. tábla 1) (8. ábra 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, ferde felsõ lezárással, fülei elõre ugróak. Keltezés: az edény a telepfeltárás korai Árpád-kori, azaz Herold Hajnalka jelölése (Herold 2004, 76) szerinti a IV. települési fázisba tartozik. 30. Örménykút-54, A mh., 3. gödör betöltésébõl (Takács 1986, 53. tábla 1) (8. ábra 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. Pereme keskeny, ferde felsõ lezárással, fülei elõre ugróak. Keltezés: az edény a telepfeltárás korai Árpád-kori, azaz Herold Hajnalka jelölése (Herold 2004, 76) szerinti a IV. települési fázisba tartozik. 31. Örménykút-54, B/7 kutatóárok, 1. gödör betöltésébõl (Takács 1986, 57. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az edényaljból csak az indítás maradt meg. Keltezés: az edény a telepfeltárás korai Árpádkori, azaz Herold Hajnalka jelölése (Herold 2004, 76) szerinti a IV. települési fázisba tartozik. 32. Örménykút-54, B/7 kutatóárok, 2. árok betöltésébõl (Takács 1986, 57. tábla 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az edényaljból csak az indítás maradt meg. Keltezés: az edény a telepfeltárás korai Árpád-kori, azaz Herold Hajnalka jelölése (Herold 2004, 76) szerinti a IV. települési fázisba tartozik. 33. Örménykút-54, a B/3 kemence sütõfelületébõl (Takács 1986, 58. tábla 2) (8. ábra 4). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal enyhén homorú ívelésû. Pereme keskeny, függõleges felsõ lezárással, függesztõfülek helyett a perem külsõ ívén egy-egy kis nyelvecskét alakítottak ki, fogó gyanánt. Keltezés: az edény a telepfeltárás korai Árpád-kori,
TAKÁCS MIKLÓS
azaz Herold Hajnalka jelölése (Herold 2004, 76) szerinti a IV. települési fázisba tartozik. 34. Örménykút-54, B munkahely, 8. objektum betöltésébõl (Takács 1986, 63. tábla 1). (8. ábra 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal enyhén homorú ívelésû. Pereme keskeny, ferde felsõ lezárással, fülei elõre ugróak. Keltezés: az edény a telepfeltárás korai Árpád-kori, azaz Herold Hajnalka jelölése (Herold 2004, 76) szerinti a IV. települési fázisba tartozik. 35. Pápa-Hanta, a 96/1. objektum betöltésébõl (Ilon 1996, 6. tábla, alsó edénytöredék) (7. ábra 10). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, vízszintes felsõ lezárással, fülei elõre ugróak. Keltezése a 96/1 objektumban lelt, hullámvonal-köteggel díszített edénytöredékek (Ilon 1996, 4. tábla felsõ sor, 5. tábla jobb felsõ részén levõ négy töredék) idõrendi besorolásán alapszik. 36. Segesvár (Sigiºoara, Románia) - Weingarten, a 7c. V1/77. komplexum betöltésébõl (Harhoiu és Baltag 2007, 2. kötet, 27. tábla) (8. ábra 7). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Az aljból csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, levágott, befelé kissé kinyúló. A fül határozottan elõre ugrik a perem belsõ ívébõl. Az oldalfalat rövid hullámvonalak borítják, kaotikus elrendezésben, egymásra részben rákarcolva. Az edény keltezése: a vele azonos objektumból származó, hullámvonal-köteges edények alapján (Harhoiu és Baltag 2007, 2. kötet, 182. tábla 1). 37. Segesvár (Sigiºoara, Románia) - Weingarten, a 104. B/4 84. komplexum betöltésébõl (Harhoiu és Baltag 2007, 2. kötet, 181. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, az alacsony oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Az aljból csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, levágott, befelé kissé kinyúló. Keltezése: a vele azonos objektumból származó, hullámvonal-köteges edények alapján (Harhoiu és Baltag 2007, 2. kötet, 182. tábla 1). 38. Szarvas-Rózsás-„F” gödör (Takács 1986, 61. tábla 1; Jankovich 1994, 6. kép 2) (7. ábra 7). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus,
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 247
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
lapos. Az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme lekerekített, Látmetszetû, függesztõfülei jelentõs mértékben kinyúlnak az edény közepe felé. Az edény keltezése a vele azonos objektumban elõkerült zöldmázas palacknyak (Jankovich 1994, 4. kép 5, 7. kép 4) keltezésén alapszik. 39. Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc, Románia) - 22/2f lh. (Benkõ 1992, 28. tábla 11) (8. ábra 5). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja gömbölyded, lapos. Az oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik az ívelt alj. Pereme levágott, vízszintes síkban zárul. Oldalfalát bekarcolt egyszeres hullámvonalak díszítik. Az edény keltezése a vele azonos objektumban elõkerült hullámvonal-köteges edénytöredék keltezésén alapszik. 40. Székesfehérvár-Móri út, Fecskeparti lakótelep (Takács 1986, 18. tábla 2) (8. ábra 6). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. Oldalfalán három egymás alatti sorban hullámvonal-köteg, egyenesvonal-köteg, illetve egy újabb hullámvonal-köteg fut körbe. Az edény keltezése a bekarcolt minta kronológiai értelmezésén alapszik 41. Temeskubin (Kovin, Románia) - Keve vára (Vuksan 1989, 2. tábla 10) (9. ábra 5). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. A részben csak rajzban rekonstruált oldalfal konkáv ívelésû. Az edény keltezése a vele azonos objektumban elõkerült hullámvonal-köteges edénytöredék keltezésén alapszik. 42. Tiszaeszlár-Bashalom, a 11. ház betöltésébõl (Kovalovszki 1980, 25. tábla 1; Takács 1986, 39. tábla 1) (9. ábra 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a magas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. A perem keskeny, levágott, csak a külsõ edénysík irányában kiszélesedõ. A fül két-két kisméretû, a perem belsõ síkjából alig kihúzott, kerek lyukkal átfúrt agyaghurkából áll, a fül szomszédos elemeit egymástól viszonylag távol helyezték el. Keltezés: a bográcstöredékeket tartalmazó 11. házat a feltáró stratigráfiai érvek alapján a település legkorábbi horizontjába sorolta (Kovalovszki 1980, 34–35). 43. Újvidék (Novi Sad, Szerbia) - Klissza (Stanojev 1996, 116. tábla, a felsõ sor bal oldali
247
edénye) (9. ábra 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme széles, elkeskenyedõ. Széle lekerekített. A fül kialakításához nem húztak ki agyaghurkát a perem belsõ élébõl. A fülön az átfúrás vágásszerû. Keltezése: a bográcstöredékkel azonos objektumban két olyan fazéktöredékek is elõkerült, amelynek nyakrészén hullámvonal-köteg fut körbe (Stanojev 1996, 116. tábla, a második sor jobb oldali, illetve a harmadik sor bal oldali edénye). 44. Zalavár-Vársziget – a külsõ sánc I. átvágásából (Cs. Sós 1963, 75. tábla 1) (10. ábra 7). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal enyhén konkáv ívelésû. A bogrács keltezése korai Árpád-kori keltezése a külsõ sánc idõrendi besorolásán alapszik. Bizonytalan módon értelmezhetõ cserépbográcsok Rekonstruált, vagy rajzban kiegészíthetõ, de idõrendi szempontból bizonytalan cserépbográcsok 1. Belényesszentmiklós (Sânnicolau de Beiuº, Románia) - Templomdomb, a kései Árpád-kori palotaépület alatti feltöltési rétegbõl (Takács 1986, 42. tábla, a bal alsó edény). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja kerekded, a középmagas oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Az aljrészbõl csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, a fülrész elõre ugrik. A feltárók a feltöltési réteg leleteit az Árpád-kor elejére teszik, e keltezés azonban nem tekinthetõ teljesen megbízhatónak (Takács 1986, 52). 2. Belényesszentmiklós (Sânnicolau de Beiuº, Románia) - Templomdomb, a kései Árpád-kori palotaépület alatti feltöltési rétegbõl (Takács 1986, 42. tábla, a jobb alsó edény). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal határozottan homorú ívelésû. Pereme keskeny. Keltezést lásd az 1. bogrács leírása alatt. 3. Bulcs-Várhegy (Bulci-Cetate, Románia), a sánc alján feltárt feltöltési rétegbõl (Takács 1986, 55. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikó-
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 248
248
nikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Peremek keskeny, L-profilú, vízszintes felsõ síkban záródik. A fülek határozottan elõugranak. A perem alsó lezárása alatt egy kisméretû ívekbõl álló, ú. n. árkádminta fut körbe. A feltáró az edényt a 10–11. századba keltezte, de nem adta meg keltezésének pontos okát (Takács 1986, 58). 4. Csátalja-Vágotthegy, K jelû külsõ kemence elõterébõl (Takács 1986, 21. tábla 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme széles, vízszintes, az edénytest külsõ és belsõ fala irányába is kiszélesedik (T-átmetszetû perem). A fül kialakításához a széles peremen nem alakítottak ki kis agyaghurkákat, csak 2-2 kerek lyukat fúrtak át rajta, az egyes lyukpárok meglehetõsen távol helyezkedtek el egymástól. A publikációból sajnos nem deríthetõ ki, pontosan melyik edénytöredékeket bontották ki a K jelû külsõ kemencébõl, a miközben a feltárás valamelyik objektumából hullámvonal-köteggel díszített edénytöredék is elõkerült (Cs. Sós és Parádi 1971, 121–139; Értékelése Takács 1986, 40). 5. Csongrád-Felgyõ-VIII (c-d) szelvény, a szemétgödör betöltésébõl (Takács 1986, 46. tábla 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj, a fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, ferde lezárású, fülrésze határozottan kiugró. A feltáró a települést honfoglalás-korinak tartotta, az egyik objektumban lelt, rombusz alakú nyílhegy alapján. Mivel azonban az adott nyílhegy az Árpád-kor egészében ismert volt, e keltezés nem tekinthetõ pontosnak (László 1966, 111–121; László 1977; László 1978, 33–40; Takács 1986, 54). 6. Csongrád-Felgyõ-A szelvény, a kemence tapasztásából (Takács 1986, 65, 70. tábla 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny ferde lezárású, fülrésze határozottan kiugró. Keltezését lásd az 5. edény leírásánál. 7. Csongrád-Felgyõ-1. szelvény, 1. gödör betöltésébõl (Takács 1986, 72. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj, a fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltezését lásd az 5. edény leírásánál.
TAKÁCS MIKLÓS
8. Doboz-Hajdúirtás, 12. ház (Takács 1986, 53, 45. tábla 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács töredéke, a fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Aljából csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltezés: a feltáró a lelõhely korongolt bográcsait a 11. századra keltezte, arra hivatkozva, hogy az azonos lelõhely más részein kibontott, kézzel formált bográcsok 10. századiak (Kovalovszki 1975, 87.). Mivel a korai horizont, és benne a kézzel formált bográcsok keltezése tévesnek bizonyult, (Szõke 1980, 188–189; Takács 1986, 108–110) az ebbõl levezetett 11. századi korhatározás is bizonytalan. 9. Doboz-Hajdúirtás. H’1’–H’2’ szelvény határa, nagy hamusgödör (Takács 1986, 49. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács, a fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltezését lásd a 8. edény leírásánál. 10. Doboz-Hajdúirtás. H’1’ szelvény, 1. ház betöltése (Takács 1986, 49. tábla 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács, a fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, ferde lezárású. Függesztõfüle csak kismértékben ugrik elõ. Keltézését lásd a 8. edény leírásánál. 11. Doboz-Hajdúirtás. II. munkahely 2. gödör betöltése (Takács 1986, 49. tábla 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács, a fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltezését lásd a 8. edény leírásánál. 12. Doboz-Hajdúirtás. R’1’ szelvény, kis gödör betöltése (Takács 1986, 56. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. A fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltézését lásd a 8. edény leírásánál. 13. Doboz-Hajdúirtás. N’1’ szelvény, agyaggödör betöltése (Takács 1986, 56. tábla 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 249
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
edényalj. A fenékrészbõl csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltézését lásd a 8. edény leírásánál. 14. Doboz-Hajdúirtás. K’3’ kerek gödör betöltése (Takács 1986, 62. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edény bikónikus alakú, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, ferde lezárású. Keltézését lásd a 8. edény leírásánál. 15. Fönlak (Felnac, Románia), a falu központjától 1,5 km-re (Takács 1986, 52. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, ferde lezárású. Függesztõfüle határozottan elõugrik. A feltárók e bográcsot a 11. századra keltezték (Zdroba és Barbu 1976, 47–50). E keltezést erõsítené a bográccsal azonos táblán közölt, hullámvonal-köteggel díszített magas, hordószerû arányokkal rendelkezõ fazék is. Mivel azonban a publikáció alapján nem dönthetõ el, a bogrács és a fazék ténylegesen azonos objektumban kerültek-e elõ. A keltezés bizonytalan. 16. Fõnyed-Gólyásfa (M Aradi 1998, 3. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja kerekded, a magas oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik a lapos edényalj. A feltáró a bográcsot is tartalmazó objektumot a telepfeltárás kései, 12, századi részébe sorolta. 17. Hajdúböszörmény-Téglagyár, szórványlelet (Takács 1986, 37. tábla 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja ívelt, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, levágott, vízszintes síkban zárul. A fülrész alig ugrik elõ, a két fül közti részt határozottan visszametszették. A település területérõl bordás nyakú edény is múzeumba került, nem bizonyítható azonban, hogy e bográccsal azonos objektumból került volna elõ (Takács 1986, 49). A település helyérõl számos olyan lelet is múzeumba került, amely megbízhatóan keltezhetõ az Árpád-kor középsõ és/vagy kései szakaszára. 18. Hajdúböszörmény-Téglagyár, szórványlelet (Takács 1986, 40. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja ívelt, a magas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, levágott, vízszintes síkban zárul. A fülrész alig ugrik elõ, a két fül közti részt határozottan visszametszették. Keltezését lásd a 17. számú edény leírásánál.
249
19. Hunya-43. (Derék út), terepbejárási lelet (Takács 1986, 50. t. 2). (5. ábra 4). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal határozottan konkáv ívelésû. Az edény pereme keskeny, levágott, csak a külsõ edénysík irányában kiszélesedõ. Egy-egy fület egyetlen nagyméretû, lapos, oválisa agyaglapból képezték ki, e lap kétszeri átfúrásával. Terepbejárási lelet. Talán a korai Árpád-kori keltezésre utalhat a konkáv edényfal és a fül alakja. 20. Imély-Homokgödör (Imel-Pieskovisko, Szlovákia), szórvány (Takács 1986, 14. tábla 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja ívelt, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik a lapos edényalj. Pereme – a közölt fénykép alapján – keskeny, lekerekített, csak az edény belsõ fala irányában kiszélesedõ. A fül számára csak minimális mértékben húztak ki két-két fülecskét, egymástól viszonylag nagy távolságra, és ezeket egy-egy kerek lyukkal fúrták át. 21. Kardoskút-Hatablak, a 2. mh. agyagrétegébõl (Takács 1986, 53. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal enyhén homorú ívelésû. Pereme keskeny, ferde lezárással. Függesztõfülek helyett a perem külsõ ívén egy-egy kis nyelvecskét alakítottak ki, fogó gyanánt. Keltezés: a feltáró a lelõhely egészét a 11–13. századra keltezte, a bográcsot tartalmazó objektum keltezésére nem tért ki (Takács 1986, 57). 22. Kardoskút-Hatablak, egy kemencebokor betöltésének felsõ rétegébõl (Takács 1986, 59. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Az oldalfal határozottan homorú ívelésû. Pereme keskeny, ferde lezárással. Függesztõfülei határozottan elõreugranak. Keltezés: a feltáró a lelõhely egészét a 11–13. századra keltezte, a bográcsot tartalmazó objektum keltezésére nem tért ki (Takács 1986, 60). 23. Kisfalud-Kázmér-domb, a kút betöltésébõl (Gömöri 2002, 169. kép 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja kerekded, a magas oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik a laposan ívelõ edényalj. Pereme széles, levágott, a fülrész kialakítása elõtt a perem belsõ oldalát csak minimális mértékben húzták ki. Keltezés: a bogrács kora a kút betöltésben
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 250
250
lelt más kerámiák, így egy lapos fedõ (Gömöri 2002, 169. kép 2) alapján a 12. századra, vagy a 13. század elsõ felére tehetõ. 24. Kiszombor-Nagyszentmiklósi út, a 204. kemence betöltésébõl (Kürti 2007, 5. kép). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, a fülrész kissé ugrik elõ. A perem alatt ferde vonalkák sora fut körbe. A feltáró az objektumot a korai Árpád-koron belül is a 10. századra keltezi, arra hivatkozva, hogy a telep a környéken nyitott, 10. századi temetõk települése (Kürti 2007, 103–120). 25. Keszthely-Fenékpuszta, a 3. és 4. szelvény felsõ, kevert rétegébõl (Takács 1986, 19. tábla 1; Jankovich 1991, 9. kép 9). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme széles, T-profilú. A feltáró a teleprészletet a 11–12. századra keltezte (Jankovich 1991, 192). A feltárás során bordás nyakú edény töredéke (Jankovich 1991, 192) is napvilágra került, de nem a bográccsal azonos stratigráfiai egységbõl. 26. Kunfehértó-Kovács-tanya, 2. kemence átégett agyagrétegébõl (Takács 1986, 27. tábla 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács töredékei. Alakja bikónikus. Igen magas oldalfalakkal és lapos ívû aljjal rendelkezett. Pereme széles, vízszintes, az edénytest külsõ és belsõ fala irányába is kiszélesedik (Tátmetszetû perem). A fül kialakításához a széles peremen nem alakítottak ki kis agyaghurkákat, csak 2-2 kerek lyukat fúrtak át rajta, az egyes lyukpárok meglehetõsen távol helyezkedtek el egymástól. A feltáró a lelõhelyet a 11–13. századra keltezte, a bográcsot tartalmazó objektumot a feltáró e keretek közé teszi (Takács 1986, 4.). 27. Nagycsanád (Cenad, Románia) – a római katolikus templom kertje, a veremház betöltésébõl (Tãnase 2008, 1. ábra). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, a rajz alapján lekerekített, a fül határozottan elõreugrik. Az oldalfal felsõ és középsõ harmadát sûrû sorokban bekarcolt vonal, az alsó harmadát ferdén bekarcolt vonalak sora díszíti. Keltezés. A feltáró az objektumot a 11. századra tette, edénytipológiai érvek alapján, sajnos azonban a kísérõlelete(ke)t nem közölte (Tãnase 2008, 34–35).
TAKÁCS MIKLÓS
28. Nagycsanád (Cenad, Románia) – a római katolikus templom kertje, a veremház betöltésébõl (Tãnase 2008, 1. ábra). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, a rajz alapján lekerekített, a fül határozottan elõreugrik. Az oldalfalat sûrû sorokban bekarcolt vonal díszíti. Keltezését lásd a 27. szám alatt. 29. Ópusztaszer-Szer monostora, a monostor kemencéjének elõterébõl (Takács 1986, 71. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edénytest bikónikus, a középmagas ferde állású oldalfalhoz gömbölyded edényalj csatlakozik, az aljból csak az indítás maradt meg. Pereme széles, vízszintes, az edénytest külsõ és belsõ fala irányába is kiszélesedik (T-átmetszetû perem). A fül kialakításához a széles peremen nem alakítottak ki kis agyaghurkákat, csak 2-2 kerek lyukat fúrtak át rajta, az egyes lyukpárok meglehetõsen távol helyezkedtek el egymástól. Keltezése: a kemencét feldolgozó Béres M. szerint az objektumot a 11–12. sz. fordulóján építették (Takács 1986, 42). 30. Ópusztaszer-Szer monostora, a monostor kemencéjének elõterébõl (Takács 1986, 71. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edénytest bikónikus, a középmagas ferde állású oldalfalhoz gömbölyded edényalj csatlakozik, az aljból csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, lekerekített, ferde felsõ lezárással. A fül csak kis mértékben ugrik elõ a perem belsõ síkjából. Keltezését lásd a 29. edény leírásánál. 31. Ópusztaszer-Szer monostora, a monostor kemencéjének elõterébõl (Takács 1986, 71. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edénytest bikónikus, a középmagas ferde állású oldalfalhoz gömbölyded edényalj csatlakozik, az aljból csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, lekerekített, ferde felsõ lezárással. A fül csak kis mértékben ugrik elõ a perem belsõ síkjából. Keltezését lásd a 29. edény leírásánál. 32. Ópusztaszer-Szer monostora, a monostor kemencéjének elõterébõl (Takács 1986, 71. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edénytest bikónikus, a középmagas ferde állású oldalfalhoz gömbölyded edényalj csatlakozik, az aljból csak az indítás maradt meg. Pereme keskeny, lekerekített, ferde felsõ lezárással. A fül csak kis mértékben ugrik elõ a perem belsõ síkjából. Keltezését lásd a 29. edény leírásánál.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 251
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
33. Ópusztaszer-Szer monostora, a monostort megelõzõ település egyik objektumából. (Vályi 2007) Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Az edénytest bikónikus, a középmagas ferde állású oldalfalhoz gömbölyded edényalj csatlakozik. Pereme keskeny, lekerekített, ferde felsõ lezárással. Keltezés: az edényt egy népszerûsítõ jellegû kiadványban közölték (Vályi 2007), így sem a vele együtt elõkerült objektumok leletanyaga nem tanulmányozható, sem pedig az, hogy az adott objektum tényleg megelõzte-e a monostor építését. 34. Ordacsehi-Csereföld (Somogyi 2004, 11. tábla 5). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az edény oldalfalának felsõ harmadában egy ún. árkádmotívum fut körbe. A feltárók a lelõhely középkori részét a 12–13. századra keltezték (Somogyi 2004, 23), és e keltezést vonatkoztatták a rekonstruálható alakú bográcsra is. 35. Perjámos-Sánchalom, ásatási szórvány (Takács 1986, 37. tábla 2) (A képaláírásban téves helynévmeghatározással.) Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme a külsõ edénysík felé hajlik ki. Sajnos már kideríthetetlen, milyen leletkontextusban került elõ e bogrács a Roska Márton által vezetett, 1912–13-as ásatáson (Takács 1986, 62). Így is azonban van jelentõsége annak, hogy a késõbbiekben e lelõhelyen kerültek elõ korai Árpád-kori leletek. 36. Petõszinye (Svinica, Szlovákia) - Na hore, ásatási szórvány (Takács 1986, 37. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja ívelt, a magas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik a lapos edényalj. Pereme széles, vízszintes, az edénytest külsõ és belsõ fala irányába is kiszélesedik (T-átmetszetû perem). A fül kialakításához a széles peremen nem alakítottak ki kis agyaghurkákat, csak 2-2 kerek lyukat fúrtak át rajta, az egyes lyukpárok meglehetõsen távol helyezkedtek el egymástól. A bogrács közlésébõl csak annyi derül ki, hogy a feltáró a kibontott objektumokat az Árpádkorra keltezte (Takács 1986, 49). 37. Versec (Vršac, Szerbia) - Crvenka, szórvány (Stanojev 1996, 92. a középsõ sor egyetlen edénye) (10. ábra 3). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, az alacsony oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal határozottan homorú ívelésû. Pereme keskeny, fülei határozottan
251
kitüremkednek az edény közepe irányába. Keltezése a lelõkörülmények miatt sajnos nem pontosítható. 38. Versec (Vršac, Szerbia) - Crvenka, szórvány (Stanojev 1996, 92. bal felsõ edény) (10. ábra 2). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törésvonal nélkül csatlakozik az ívelt edényalj. Pereme keskeny, fülei határozottan kitüremkednek az edény közepe irányába. Keltezése a lelõkörülmények miatt sajnos nem pontosítható. 39. Versec (Vršac, Szerbia) - Crvenka, szórvány (Fodor 1979, 316. 1, 2, ábra; Takács 1986, 3. ábra 1; Stanojev 1996, 92. bal alsó edény) (10. ábra 6). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja kúpszerû, az enyhén szûkülõ oldalfalhoz ívelt alj csatlakozik. Pereme széles vízszintes lezárású, a vízszintes lezáráson beszurkált pontsor fut végig. Füle a megmaradt indítás, illetve két másik párhuzam alapján függõleges állásúként rekonstruálható. Keltezése a lelõkörülmények miatt sajnos nem pontosítható 40. Versec (Vršac, Szerbia) - Crvenka, szórvány (Takács 1986, 82. tábla 2; Stanojev 1996, 92. jobb alsó edény) (10. ábra 5). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a magas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik a lapos edényalj. Az oldalfal határozottan homorú ívelésû. Pereme keskeny, a külsõ oldalon a perem alsó élét ujjbenyomkodások sorával tagolták. A fül keskeny résszerû átfúrással. Keltezése a lelõkörülmények miatt sajnos nem pontosítható. 41. Zimony-Sóderbánya (Zemun-Šljunkara, Szerbia), az 1. objektum betöltésébõl (Jankoviæ 1995–1996, 2. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja bikónikus, a középmagas oldalfalhoz éles töréssel csatlakozik az ívelt edényalj. Oldalain sûrû sorokban bekarcolt egyenes vonal fut körbe. Pereme keskeny, függesztõfülei határozottan kitüremkednek. A feltáró az objektumot a 11–12. századra keltezte (Jankoviæ 1995–1996, 123). 42. Zsitvabesenyõ-Páskom, a 2. ház (= 9. objektum) betöltésébõl (Takács 1986, 13. tábla 1). Kézikorongon formált, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbogrács. Alakja lekerekített, a középmagas oldalfalhoz törés nélkül csatlakozik a lapos edényalj. Pereme keskeny, külsõ síkján levágott, a belsõn lekerekített, a fül határozottan elõreugrik, a két lyuk közötti részt egy sekély árok köti össze. A bogrács ívelt alján egy kereszt alakú bekarcolás látható. A két vonal pedig nem egyenes, hanem apró hullámvonalak sorából áll. Keltezés: a bográcsot a
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 252
252
feltáró, majd a feldolgozó is a 11–13. századra tette (Takács 1986, 36). Pontosítható idõrenddel rendelkezõ, de ki nem egészíthetõ alakú, korai Árpád-kori bográcstöredékek Tálszerû cserépbogrács töredékei 1. Esztergom-Kovácsi (MRT 5, 47. tábla 4) (3. ábra 3) 2. Pusztaszer-Szer monostora (Vályi 1996, 58. 11. kép) (3. ábra 2) Fazékszerû cserépbográcsok töredékei 3. Siófok-Zsidó temetõ, 2. objektum (Takács 1986, 7. tábla 3) (3. ábra 5) 4. Székesfehérvár-Móri út, Fecskeparti lakótelep (Takács 1986, 82. tábla 4) (3. ábra 6) Ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok töredékei 5. Alibunár (Alibunar, Szerbia) - 20. lh. (Trifunoviæ 1989–1990, 12. tábla 1) (4. ábra 1) 6. Bakonytamási - Bornát (Takács 1993, 3. tábla 3) 7. Beketinc (Beketinci, Horvátország) - Bentež, a nyugati gödör betöltésébõl (Markoviæ és Minichreiter 2009, 7. kép 4) (4. ábra 10) 8. Bény (Bíòa, Szlovákia) - TSZ gépállomás, 5/63as obj. (Habovštiak 1966, 29 ábra 1–4, 15) (4. ábra 2) 9. Biatorbágy-Bia 1/25. lh. Bolha-hegy – terepbejárási lelet (MRT 7, 46. tábla 8) (4. ábra 5) 10–18. Bihar-Vár, központi övezet (Bihor- Cetate incintã, zona centralã, Románia) (Dumitrascu 1994, 14. tábla 1, 2, 4, 5; 15. tábla 1, 8; 16. tábla 1, 12; 18. tábla 1); 22. tábla 5, 6; 25. tábla 1, 5, 7; 38. tábla 1; 39. tábla 10, 11; 123 tábla 1; 124. tábla 1; 125. tábla 1; 126. tábla 1; 127. tábla 1). 19–23. Bihar-Vár, délnyugati övezet (Bihor- Cetate incintã, zona sud-vest /Mãr/, Románia) (Dumitrascu 1994, 22. tábla 5, 6; 25. tábla 1, 5, 7). 24–26. Bihar-Agyagbánya (Bihor-Lutãrie, Románia) (Dumitrascu 1994, 38. tábla 9; 39. tábla 10, 11) 27–31. Bihar-TSz-kert (Bihor-Grãdina S. A., Románia) (Dumitrascu 1994, 123 tábla 1; 124. tábla 1; 125. tábla 1; 126. tábla 1; 127. tábla 1) 32. Bihar (Bihor, Románia) - L-1/1978 (Dumitrascu 1994, 123. ábra) 33. Biharugra (MRT 6, 52. tábla 14) (4. ábra 3) 34. Bogya-Alsógellér (Bodza-Holiare, Szlovákia) Homokbánya, a 439. sírban, a váz bal térde mellett (Takács 1993, 3. tábla 2).
TAKÁCS MIKLÓS
35. Csernáton (Cernat, Románia) - Damokos-kúria (Székely 1974–75, 3. tábla 1) 36. Dabas-Gyón-Paphegy, a 16. sírföldjébõl (Kovács 1985, 337. 6. kép.) (5. ábra 1) 37–38. Dolova-Téglagyár (Dolovo-Ciglana, Szerbia) (Stanojev 1996, 98. old., bal felsõ; 99. old, bal felsõ) 39. Esztergom-Széchenyi-tér (Parádi 1973, 3. kép) (4. ábra 8) 40. Esztergom-Szentgyörgymezõ (Lázár 1998, 20. ábra 1) 41. Felsõlupka (Gornea, Románia) (Uzum és Þeicu 1978) 42. Keszthely-Fenékpuszta, a 6. szelvény 3. kemence betöltésébõl (Jankovich 1991, 9. kép 6). Ugyanebbõl az objektumból egy bordás nyakú edény töredéke is elõkerült (Jankovich 1991, 9. kép 11). 43–44. Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur) (Iambor és Matei 1979, 4. tábla 1, 5. tábla 1) 45–46. Maèvanska Mitrovica (Szerbia) (Miniæ 1980, 11. tábla 7 – 8) 47–60. Malomfalva (Moreºti, Románia) (Horedt 1984, 5. ábra 9; 12. ábra 1–6; 13. ábra 10, 12; 20. ábra 1–4) (6. ábra 5–6) 61. Marcaltõ-Zsigmondháza (Takács 1993, 3. tábla 2) 62–63. Marcelháza-Patpuszta (Patince, Szlovákia) Duna part (Takács 1993, 6. tábla 1, 4, 6) 64–65. Maroscsüged (Ciugud, Románia) (Berciu 1957, II. tábla 19–20) 66–68. Marosszentgyörgy (Sângeorgiu de Mureº, Románia) (László 2010, 3. tábla 2–4) 69–70. Mezõerked (Archiud, Románia) (Gaiu 2003, 8. tábla két alsó) 71. Mezõkeresztes-Cethalom (Simonyi 2001, 360–361, 10. kép 2) 72–77. Ménfõcsanak-Szeles-dûlõ (Takács 1993, 2. tábla 2–6, 3 tábla 4–7) 78. Mezõlak-Szentpéteri-domb (Takács 1993, 3. tábla 1) 79–80. Mosonmagyaróvár-Moson-Királydomb (Tomka 1976, 10. ábra 4; 11. ábra 4) 81–83. Nagymedesér (Mediºoru Mare, Románia) 18/2a lh. Kerek kert (Benkõ 1992, 29. tábla 9, 10, 12) 84. Óbodrog (Bodrogu Vechi, Románia) (Munteanu 1981, 3. ábra). (7. ábra 4) 85–90. Oppova (Opovo, Szerbia) - Beli breg, a leletmentés egyetlen középkori objektumából (Takács 1986, 69–70, 79. tábla 1). 91–94. Örménykút-54, A1. ház, 1-2. ásónyom (Herold 2004, 8. tábla 9–11) 95–111. Pápa-Hanta (Ilon 1996, 1–6. tábla) 112. Poroszló-Rábolypuszta (Szabó 1975, XIII. tábla 7)
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 253
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
253
113–122. Pozsony-Várhegy (Bratislava, Szlovákia) (Štefanovièova 1975, 11. ábra 3; 20 ábra 1; 74. tábla 1; 81. tábla 2, 3, 5, 7; 85. tábla 7; 102 tábla 8) 123. Révkomárom-Nagyharcsás (Komárno-Ve¾ky Harèáš, Szlovákia), 4. objektum betöltésébõl (Rajtár és Roth 1982, 126. ábra 9). 124–126. Sarud-Báb (Szabó 1975, III. tábla 4–6) 127–133. Segesvár (Sigiºoara, Románia) Weingarten (Harhoiu és Baltag 2007, 2. kötet, 28. tábla 1–2, Complexul 8B.1/78 /2 db/, 154. tábla 4–6: Complexul 67, Cupt. 2/82 /3 db/, 161. tábla 3, Complexul 78 B/5 /1 db/, 178. tábla 1; Complexul 104, B 4/84, /1 db./) 134–135. Szarvas-Rózsás (Jankovich 1994, 4. kép 2; 5. kép 7) 136–137. Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc, Románia) (Benkõ 1992, 28. tábla 12, 13) 138. Szelezsény (S¾ažany, Szlovákia) - poloha Domovina (Ruttkay 1992, 11, 13. ábra) (8. ábra 9) 139. Tatabánya-Dózsakert (Vékony 1988, 295) (9. ábra 11) 140. Tiszaeszlár-Bashalom az X = C7 gödör betöltésébõl (Kovalovszki 1980, 27. tábla 6). 141. Tiszasziget (Fodor 1994, 2. kép 1) 142. Ugod-Vár (Takács 1993, 5. tábla 8) (9. ábra 6) 143–144. Újvidék (Novi Sad, Szerbia) -Klissza (Stanojev 1996, 116. tábla, a második sor bal oldali edénye, illetve az alsó sor bal oldali edénye) (9. ábra 3–4) 145. Valkóvár (Vukovar, Horvátország) - Dunavski bajer (Demo 1996, 15. ábra) (10. ábra 1) 146. Várfalva (Moldoveneºti, Románia) (Horedt 1952, 4. kép 10) 147. Veresegyház-Ivacs, 6. ház betöltése (Mesterházy 1983, 20. kép 5) 148. Versec (Vršac, Szerbia)-Crvenka (Fodor 1979, 316, 1, 2, ábra; Takács 1986, 3. ábra 1; Stanojev 1996, 92. jobb felsõ edény) (10. ábra 6) 149. Versec (Vršac, Szerbia)-Strmoglavica (Fodor 1979, 316, 3. ábra) (10. ábra 8)
150. Versecvát (Vattina, Vatin, Szerbia) (Fodor 1979, 316) 151. Zirc-Kistemplom (Takács 1996c, 3. tábla 1)
Ezúton szeretnénk megköszönni mindazon kollégák jóindulatát, akik lehetõvé tették, hogy az általuk feltárt vagy feldogozott leletanyagot megtekinthessük. A sok kedves kolléga közül azokat emelnénk ki, akiknek edénytöredékei a vizsgált problematika, tehát a 10–11. századi bográcsok szempontjából is új adatokat nyújtottak. Így külön hálával tartozunk
Željko Demonak, Farkas Csillának, Gallina Zsoltnak, Gergely Balázsnak, Ilon Gábornak, Jankovich-Bésán Dénesnek, László Kevének, Merva Szabinának, Mészáros Mónikának Kornelija Minichreiternek, Molnár Erzsébetnek, Pap Ildikó Katalinnak, Petkes Zsoltnak, Rácz Tibor Ákosnak, Somogyi Krisztinának, Takács Melindának, Tomka Péternek.
Olyan bográcsperem-töredékek, amelyek alakja a perem formája alapján nem következtethetõ ki 1. Tatabánya-Dózsakert (Vékony 1996, 12) (9. ábra 7) 2. Tiszalök-Rázom (Méri és Kovalovszki 2000, 65. kép) (9. ábra 8) Kutatástörténeti okok miatt szem elõtt tartandó, de joggal feltételezhetõen nem korai Árpád-kori cserépbográcsok Korongolatlan cserépbográcsok 1–12. Doboz - Hajdúirtás (Kovalovszki 1975, 13. kép 1–12) 13. Karcag-4. fõút 158 kilométerkõ melletti patak partján (Takács 1986, 1. tábla 1). 14. Tiszavalk-Tettes (Takács 1986, 110; a lelõhely egészérõl: Garam és Vaday 1990, 171) Korongolt, ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok töredékei 15. Hajdúböszörmény (Mesterházy 1975, 9. ábra) 16. Nagyhegyes-Elep-Mikelapos (Mesterházy 1975, 10. ábra) 17. Ócsa-Ómértföldek (Takács 1986, 6. tábla 2) 18. Rácalmás-Régi vasútállomás (Fülöp 1979, 270) 19. Szentes-Kistõke (Takács 1986, 46. tábla 2) (E szórványként napvilágra került, tehát nem pontosítható idõrendû bogrács azáltal válhatott koraivá, hogy fotója Dienes István legnépszerûbb összefoglalásában ((Dienes 1972, 30. ábra)) a honfoglalás kori bogrács típuspéldájaként szerepelt.) 20. Vésztõ-Mágor (Takács 1986, 44. tábla 2) 21. Vésztõ-Mágor (Takács 1986, 45. tábla 1)
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 254
TAKÁCS MIKLÓS
254
Irodalom
Bencze, Z. 1999. Beszámoló a Rákospalota – Újmajor területén 1995 – 1997 között folytatott feltárások középkori eredményeirõl. In: Bencze Z.–Gyulai F. (Szerk./Ed.) Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója. Bp. 1999, 8–72. Benkõ, E. 1992. A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Varia Archaeologia Hungarica 5. Budapest. Berciu, I. 1957. Descoperiri în epocã feudalã timpurie în Raionul Alba Iulia. Materiale ºi Cercetãri Arheologice 4. 335–360. Cs. Sós Á., Parádi N. 1971. A csátaljai Árpád-kori temetõ és település. Árpádian Period and Settlement at Csátalja. Folia Archeologia, 22. 105–143. Demo, Ž. 1996. Vukovar Lijeva bara. Katalog izložbe. Zagreb. Dienes, I. 1972. A honfoglaló magyarok. Hereditas. Corvina, Budapest. Dinnyés, I. 1994. XIII. századi ház a tápiógyörgyei Ilike-parton. Studia Commitatensia 23. 101–118. Dumitraºcu, S. 1994. Biharea I. Sãpãturi arheologice (1973–1980) Universitatea din Oradea Seria Istorie II. Oradea. Fodor, I. 1977 Der Ursprung der in Ungarn gefundenen Tonkessel. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae 29. 323–349. Fodor, I. 1979. Archaeological Traces of the Volga Bulgars in Hungary of the Árpád Period. Acta Orientalia 33. 315–325. Fodor, I. 1994. Árpád-kori boronaház nyomai Tiszaszigeten. – Die Spuren eines Gebäudes mit Blockwerkgerüst aus der Árpádenzeit in Tiszasziget. In: A kõkortól a középkorig, tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Von der Steinzeit bis zum Mittelalter, Studien zum 60. Geburtstag von Ottó Trogmayer. Lõrinczy G. (Szerk./Ed.) Szeged. 421–438. Fodor, I. 2010. Õstörténet és honfoglalás. Magyarország története. 1. kötet. In: Romsics I. (Szerk./Ed.) Kossuth Kiadó. Budapest. Fusek, G. 2009 Chronologische Fragen am Beispiel der Nitraer Gräberfelder des 10–11. Jahrhunderts. In: Die Archäologie der frühen Ungarn, Chronologie, Technologie und Methodik. Die Vorträge der Konferenz des Forschungprojektes „Reiterkrieger – Burgbauer”, Budapest 4-5. Dez. 2009. Tóbiás B. (Szerk./Ed.) (sajtó alatt). Fülöp, Gy. 1979. 8–9. századi településnyomok Rácalmás-Régi vasútállomáson. Alba Regia 17. 267–274.
Gaiu, C. 2003. Vestigii feudale timpurii pe teritoriul localitãþii Archiud (jud. Bistriþa – Nãsãud). Marisia 27. 73–89. Garam, É., Vaday, A. 1990. Sarmatische Siedlung und Begräbnisstäte in Tiszavalk. Communicationes Archaeologicae Hungáriae, 171–219. Gergely, B. 2005. Árpád-kori házak Székely határában. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2004, 25–36. Gömöri, J. 2002. Castrum Supron. Sopron vára az Árpád-korban. Die Burg von Sopron (Ödenburg) in der Árpádenzeit. Sopron. Habovštiak, A. 1961. Prispevok k poznaniu našej nížinnej dediny v XI–XIII. storoèi. Slovenská archeológia 9. 451–481. Habovštiak, A. 1966. K otázke datovania hradiska v Biòi. Slovenská archeológia 14. 439–486. Hanuliak, M. 1992. Pohrebisko s 11. storoèia v Bodzi – Holiaroch. Študijne zvestí Archeologického ústavu SAV, 28. 293–316. Harhoriu, R., Baltag, G. 2006. Sighiºoara „Dealul Viilor”. Monografie arheologicã. Bistriþa-ClujNapoca. Havassy, P., Selmeczy, L. 1992. Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. In: Havassy P., Selmeczi L. (Szerk./Ed.) BTM mûhely 6. 1–2. kötet. Budapest. Herold, H. 2004. Die frühmittelalterliche Siedlung von Örménykút 54. Varia Archaeologica Hungarica 14. Budapest. Holl, I. 1963. Középkori cserépedények a budai várpalotából (XIII–XV. század). – Mittelalterliche Keramik aus dem Burgpalast von Buda (13.–15. Jahrhundert). Budapest Régiségei 20. 335–394. Horedt, K. 1952. ªantierul „Aºezãri slave in regiunile Mureº ºi Cluj. Studii ºi Cercetãri de Istorie Veche 3. Bukarest. Horedt, K. 1984. Moreºti 2. Grabungen in einer mittelalterlichen Siedlung in Siebenbürgen. Bonn. Giesler, J. 1981. Untersuchungen zur Chronologie der Bjelo Brdo – Kultur. Praehistorische Zeitschrift 56. 3–169. Gyürky, K. 1996. A Buda melletti kánai apátság feltárása. Budapest. Iambor, P., Matei, S. 1979. Incinta fortificatã de la Cluj-Manaºtur (sec. IX – XIV). Acta Musei Napocensis 16. 599 – 620. Ilon, G. 1996. Újabb régészeti adatok Pápa középkori történetéhez. Pápai Múzeumi Értesítõ 6. 297–316.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 255
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
Jankovich B., D. 1991. Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén. Zalai Múzeum 3. 185–210. Jankovich B., D. 1994. Ásatás Szarvas-Rózsáson. – Sondierungen in Szarvas-Rózsás. In: A kõkortól a középkorig, tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. – Von der Steinzeit bis zum Mittelalter, Studien zum 60. Geburtstag von Ottó Trogmayer. Lõrinczy G. (Szerk./Ed.) Szeged, 405–419. Jankoviæ, M. 1995/1996. Slovensko naselje kod Zemuna. – Slav Settlement near Zemun. Rad Muzeja Vojvodine (=Rad Vojvoðanskih Muzeja) 37–38 (1995/1996), 123–137. Juhász, I. 2000. A Csolt nemzetség monostora. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Kollár T. (Szerk./Ed.) Budapest, 281–303. Kovács, L. 1985. Kora Árpád kori temetõrészlet Dabas (Gyón)-Paphegyen.– Früharpadenzeitlicher Gräberfeldteil in Dabas (Gyón) - Paphegy. Studia Commitatensia 17. 369–386. Kovács, L. 1985b. Über die Datierung der Grabfunde des 10. Jahrhunderts in Ungarn anhand der Arbeit von J. Giesler: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo Brdo-Kultur. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 37. 207–222. Kovalovszki, J. 1975. Elõzetes jelentés a dobozi Árpád-kori falufeltárásról 1962 – 1974. Archaeológiai Értesítõ 102. 204–222. Kovalovszki, J. 1980. Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon. (Bronzkor, III–IV. és XI–XIII. század). Fontes archaeologici Hungariae. Budapest. Kürti, B. 2007. Kiszombor 10–11. századi lelõhelyeirõl. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006, Szeged, 103–120. Laszlovszky, J. 1991. Árpád-kori és késõközépkori objektumok. In: Régészeti ásatások TiszafüredMorotvaparton. Szolnok Megyei Múzeumi Adattár. Tálas L. – Madaras L. (Szerk./Ed.) Szolnok, 317–384. László, Gy. 1966. Orientierungsbericht über die Ausgrabungen in Csongrád-Felgyõ. Móra Ferenc Múzeumok Évkönyve 1964 – 65/2. Szeged, 111–121. László, Gy. 1977. Régészeti tanulmányok. Budapest. László, Gy. 1978. Felgyõ. Egy honfoglalás kori falu ásatása. Tiszatáj 32/2, 33–40. László, K. 2010. The Early Medieval Pottery from Sângeorgiu de Mureº – Roman Catholic Cemetery (Mureº county). Marisia (Arheologie) 30. 159–169.
255
Lázár, S. 1998. Kora Árpád-kori település Esztergom-Szentgyörgymezõn. – Frühárpádenzeitliche Siedlungsgrabung in Esztergom-Szentgyörgymezõ. Opuscula Hungarica I. Budapest. M. Aradi, Cs. 1998. A fõnyed-gólyásfai (sic!) Árpád-kori temetõ és település eddigi ásatásainak összegzése. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 13. 113–154. Markoviæ, Z., Minichreiter, K. 2009. Prapovijesno i ranosrednjovjekovno naselje Bentež kod Beketinaca – The Prehistoric and Early Mediaeval Settlement of Bentež near Beketinci. Prilozi Instituta za arheologiju u Zagrebu. Zagreb 26. 21–44. Méri, I. 1964. Árpád-kori népi építészetünk feltárt emlékei Orosháza határában. Régészeti Füzetek, Ser II. 12. Budapest. Méri, I., Kovalovszki, J. 2000. Egy Árpád-kori falu leletmentõ ásatása, Tiszalök-Rázom, 1950–53. A szöveget gondozta, és a rajzokat készítette Kovalovszki Júlia. Opuscula Hungarica II. Bp. 2000. Í. Melis, K. 1992a. Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában. Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. In: Havassy P., Selmeczi L. (Szerk./Ed.) BTM mûhely 6. 1–2. kötet. Budapest, 41–56. Í. Melis, K. 1992b. Kerekegyháza középkori falu Budapest határában. Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. In: Havassy P., Selmeczi L. (Szerk./Ed.) BTM mûhely 6. 1–2. kötet. Budapest, 71–173. Merva, Sz. 2012. A kerámiakeltezés lehetõségei és a korai sáncvárak Északnyugat-Magyarországon. Elõadás a „Hadak útján” 20. c. konferencián, Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2010. október 29-én. Az elõadás nyomtatott változata e kötetben jelenik meg. Mesterházy, K. 1983. Településásatás Veresegyház-Ivacson. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 133–161. Miniæ, D. 1980. Le site d’habitation de Maèvanska Mitrovica. Sirmium 11. Beograd. MRT 5. Magyarország régészeti topográfiája. 5. kötet. Komárom megye régészeti topográfiája. Torma I. (Szerk./Ed.) Esztergom és a dorogi járás. Budapest, 1979. MRT 6. Magyarország régészeti topográfiája 6. köt. Békés megye régészeti topográfiája. Torma I. (Szerk./Ed.) A szeghalmi járás. Budapest, 1982. MRT 7. Magyarország régészeti topográfiája 7. köt. Pest megye régészeti topográfiája. Szerk. Torma I. (Szerk./Ed.) A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 256
256
Munteanu, L. 1981. Cercetãri arheologice în asezarea feudalã timpurie de la mãnãstirea Bodrog, jud Arad. Cercetãri Arheologice 4. 90–98. Parádi, N. 1973. Az Esztergom-Széchenyi téri ásatás. Archaeologiai Értesítõ 100. 232–247. Rajtár, J. – Roth, P. 1982. Zist’ovací výskum v Komárne-Ve¾kom Harèáši. Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku 1981, Nyitra, 227–233. Ruttkay, M. 1992. Sídlisko z 10.-12. stor. v Sl’ažanoch, okres Nitra. Archeologické Rozhledy 44. 593–608. Simonyi, E. 2001. Kora Árpád-kori településrészlet Mezõkeresztes Cethalomról. Újabb adatok az Északkelet-magyarországi, Árpád-kori kerámia keltezéséhez és az ún. fabéléses lakóházakról. In: Wosinszky Mór Megyei Múzeum Évkönyve 23. „Hadak útján” (Konferenciakötet). Gaál A. (Szerk./Ed.) Szekszárd, 359–390. Somogyi, K. 2004, Ordacsehi – Csereföld. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 15. 20–23. Cs. Sós, Á. 1963. Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 41. Budapest. Stanojev, N. 1996. Srednjovekovna seoska naselja od V do XV veka u Vojvodini. – Mittelalterliche dörfliche Siedlungen vom 5. bis zum 15. Jh. in der Wojwodina. Novi Sad. Štefanovièova, T. 1975. Bratislavský hrad v 9.–12. storoèi. Bratislava. Székely, Z. 1974–75. Délkelet-Erdély a 6–13. században. Aluta 75, 63–73. Szabó, J. Gy. 1975. Árpád-kori falu és temetõje Sarud határában II. A település. Egri Múzeumok Évkönyve 13. 19–62. Szõke, B. 1962. A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti tanulmányok 1. Budapest. Szõke, B. M. 1980. Zur awearenzeitlichen Siedlungsgeschichte des Körös-Gebiets in Südostungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 32. 181–203. Takács, M. 1986. Die arpadenzeitlichen Tonkessel im Karpatenbecken. Varia Archaeologica Hungarica 1. Budapest. Takács, M. 1993. A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb idõrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendszerezésére). Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30–31/2. 447–479. Takács, M. 1996a. Formschatz und exaktere Chronologie der Tongefässe des 10.–14. Jahrhunderts der Kleinen Tiefebene. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 48. 135–195.
TAKÁCS MIKLÓS
Takács, M. 1996b. Lébény-Bille-domb. In: „Õseinket felhozád”... A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Fodor I. (Szerk./Ed.) 427. Takács M. 1996c. Veszprém megye 10–11. századi kerámiája. Pápai Múzeumi Értesítõ 6. 329–350. Takács, M. 2009. Über die Chronologie der mittelalterlichen Siedlungsgrabungen in Ungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 60. 223–252. Takács, M. 2010. Das Formspektrum der Tonkessel im Karpatenbecken. Archäologisches Korrespondenzblatt 40/1, 139–154. Takács, M., (sajtó alatt 1) Die Chronologie der Siedlungen und besonders der Siedlungskeramik des Karpatenbeckens des 8–11. Jahrhunderts im Spannungsfeld zwischen den verschieden Datierungsmöglichkeiten und ihrer Einwände. In: Die Archäologie der frühen Ungarn, Chronologie, Technologie und Methodik. Die Vorträge der Konferenz des Forschungprojektes „Reiterkrieger – Burgbauer”, Budapest 4-5. Dez. 2009. Tóbiás B. (Szerk./Ed.) (sajtó alatt). Takács, M. (sajtó alatt 2) A Kárpát-medence 10–11. századi telepfeltárásainak térképészeti vonatkozásairól, másodszor. In: „Sötét idõk rejtélyei – 6–11. századi érdekességek a Kárpát-medencében és környékén”. Liska A. (Szerk./Ed.) (sajtó alatt). Tãnase, D. 2008. Cãldãri de lut descoperite la Cenad (jud. Timiº). In Vasaria Medievalia, Rãdulescu, G. – Gaiu, C. (Szerk./Ed.) Bistriþa 33–42. Terei, Gy. 2005. Elõzetes jelentés a KõérberekTóváros-lakópark területén folyó Árpád-kori falu feltárásáról. Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. Budapest, 37–72. Tomièiæ, Ž. 1990. Tragom novijih istraživanja bjelobrdsku kulture u slavonskom dijelu Podravine. – Recent Investigations of the Bijelo Brdo Culture in Slavonian Podravina (Drava valley). Prilozi 7. 85–105. Tomièiæ, Ž. 1991. Novi prilozi vrednovanju ostavštine srednjovjekovnog groblja Bijelo Brdo II. – New Contributions to the Evaluation of the Remains of the Medieval Cemetery Bijelo Brdo II. Prilozi 8. 95–148. Tomka, P. 1976. Erforschung der Geschpanschaftburgen in Komitat Gyõr-Sopron. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 28. 391–410. Trifunoviæ, S.1989–1990. Antièka i srednjevekovna arheološka nalazišta opštine Alibunar. – Ancient and Middle Ages Archaeological Finds in the Alibunar Community. Rad Muzeja Vojvodine 39. 99–130.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:31
Page 257
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
Trifunoviæ, S. 1997. Arheološka istraživanja slovenskih naselja u severnoj Baèkoj i severnom Banatu. Rad Muzeja Vojvodine 39. 113–135. Uzum, I. és Þeicu, D. 1978. Cuptor de ars ceramicã descoperit în aºezarea feudal-timpurie de la GorneaÞãrmuri, Acta Musei Napocensis 15. 295–305. Vaday, A., Takács, M. 2011. Megjegyzések a lassú korongon formált, gömbölyû aljú bográcsok idõrendjéhez. (A Kompolt-Kistéri tanya 405., 406. és 439. objektum leletanyaga.) In: Sötét idõk falvai. 2006-ban Debrecenben megrendezett konferencia 2. kötete. Kolozsi B. – Szilágyi K. A. (Szerk./Ed.) Debrecen, 519–604. Vályi, K. 1996. Bolgár és késõ avar kori elemek a pusztaszeri település kerámiájában. In: Honfoglaló magyarság – Árpád-kori magyarság. Antropológia – régészet – történelem. Pálfi Gy. – Farkas L. Gy. – Molnár E. (Szerk./Ed.) Szeged, 43–58. Vályi, K. 2007. A monostor és a település a X-XI. században. In: Ópusztaszer. Száz magyar falu könyvesháza. Elektronikus megjelenítés. NKÖEOK Szerkesztõség. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Opusztaszer/pages/005_a_ monostor_es_a_telepules.htm
257
Vékony, G. 1988. Késõnépvándorláskori és Árpádkori települések Tatabánya-Dózsakertben. In: Komárom megye története I. kötet. Gombkötõ G. (Szerk./Ed.) Tatabánya, 283–316. Vékony, G. 1996. Honfoglaló magyar szállás. X. századi magyar falu az Által-ér mellett. [kiállítási katalógus]. Tatabánya. Vuksan, M. 1989. Kovin, lokalitet Grad-sondažno istraživanje 1986. god. – Kovin „Grad” Locality – trench Exploration in 1986. Glasnik Srpsko Arheološko Društvo 5. 117–123. Whitehouse, D. B. 1965. Forum Ware. A Distinctive Type of Early Medieval Glazed Pottery in the Roman Campagna. Medieval Archaeology 9. 58–63. Wolf, M. 2003. Adatok 10. századi edénymûvességünkhöz. A borsodi leletek tanúságai. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. 85–107. Wolf, M. 2006. Adatok a X. századi magyarság kézmûvességéhez. – Data on the Pottery Workmanship of Hungairans in the 10th Century. In: Az agyagmûvesség évezredei a Kárpát-medencében. Holló Sz. A. – Szulovszky J. (Szerk./Ed.) Budapest–Veszprém, 47–48. Zdroba, M., Barbu, M. 1976. Sãpãturile arheologice de la Felnac ºi Vladimirescu. Ziridava 8. 47–56.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
258
14:31
Page 258
TAKÁCS MIKLÓS
1. ábra A Kárpát-medencei, korai Árpád-kori cserépbográcsok formai osztályozása (Takács 2010, 1. ábra nyomán) Fig. 1. The classification of early Árpádian age clay cauldrons from the Carpathian Basin (after Takács 2010, Fig 1)
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:32
Page 259
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
2. ábra Az ívelt aljú, fémbográcsot utánzó alakú cserépbográcsok formai alváltozatai (Takács 2010, 3. ábra nyomán) Fig. 2. The subvariants of the metal imitating round-bottomed cauldrons (after Takács 2010, Fig 3)
259
17_takacs.qxd
2012.07.30.
260
14:32
Page 260
TAKÁCS MIKLÓS
3. ábra 1. Szanád-Kopovo (Sanad, Szerbia) ; 2. Ópusztaszer-Szer monostora; 3. Esztergom-Kovácsi; 4. TiszaeszlárBashalom, x = c7 gödör betöltése; 5, 7. Siófok-Zsidótemetõ, 2. gödör; 6. Székesfehérvár-Móri út, Fecskeparti lakótelep Fig 3. 1. Szanád-Kopovo (Sanad, Serbia); 2. Ópusztaszer-Szer monostora; 3. Esztergom-Kovácsi; 4. Tiszaeszlár-Bashalom, filling of pit x = c7; 5, 7. Siófok-Zsidótemetõ, pit 2; 6. Székesfehérvár-Móri út, Fecskeparti lakótelep
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:32
Page 261
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
261
4. ábra 1. Alibunár (Alibunár, Szerbia) - 20. lh.; 2. Bény (Biòa, Szlovákia) - TSZ gépállomás, 5/63-as obj.; 3. Biharugra - 1/7. lh. ; 4. Alvinc (Vinþul de Jos, Románia) - Podei; 5. Biatorbágy - 25. lh.; 6. Budapest-Óbuda-Lajos út.; 7. Bihar-Vár (BihorCetate, Románia); 8. Esztergom-Széchenyi-tér; 9, 11. Csortanovci (Èortanovci, Szerbia)- Duna-part; 10. Beketinc (Beketinci, Horvátország) - Bentež; 12. Csorna-Mocsári-dûlõ Fig. 4. 1. Alibunár (Alibunár, Serbia) - 20. lh.; 2. Bény (Biòa, Slovakia) - TSZ gépállomás, feature nr. 5/63; 3. Biharugra - site 1/7 ; 4. Alvinc (Vinþul de Jos, Romania) - Podei; 5. Biatorbágy - site 25; 6. Budapest-Óbuda-Lajos út.; 7. Bihar-Vár (BihorCetate, Romania); 8. Esztergom-Széchenyi-tér; 9, 11. Csortanovci (Èortanovci, Serbia) - Duna-part; 10. Beketinc (Beketinci, Croatia) - Bentež; 12. Csorna-Mocsári-dûlõ
17_takacs.qxd
2012.07.30.
262
14:32
Page 262
TAKÁCS MIKLÓS
5. ábra 1. Dabas-Gyón-Paphegy, a 16. sírföldjébõl; 2, 3. Dolova-Téglagyár (Dolovo-Ciglana, Szerbia); 4. Hunya - 43 lh.; 5. Jászapáti-Nagyállás-út; 6. Kompolt-Kistéri-tanya, 406. obj.; 7. Koroncó-Bábota; 8. Lébény-Bille-domb, a 107. obj. Fig. 5. 1. Dabas-Gyón-Paphegy, from the infill of grave 16; 2, 3. Dolova-Téglagyár (Dolovo-Ciglana, Serbia); 4. Hunya – site 43; 5. Jászapáti-Nagyállás-út; 6. Kompolt-Kistéri-tanya, feature nr 406; 7. Koroncó-Bábota; 8. Lébény-Billedomb, feature nr 107.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:32
Page 263
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
263
6. ábra 1–2. Madaras-„Tésztagyár” (=Laktanya) - 12. obj.; 3. Madaras- „Tésztagyár” (=Laktanya) - 14. obj.; 4. Malomfalva (Moreºti, Románia) - Podei, 3. obj; 4–6. Malomfalva (Moreºti, Románia) - Podei,; 7. Mezõerked (Archiud, Románia) - Hãnsuri, 5. obj.; 8. Mezõerked (Archiud, Románia) - Hãnsuri, 5. obj. Fig. 6. 1–2. Madaras-„Tésztagyár” (=Laktanya) - feature nr 12.; 3. Madaras-„Tésztagyár” (=Laktanya) - feature nr 14; 4. Malomfalva (Moreºti, Romania) - Podei, feature nr 3; 4–6. Malomfalva (Moreºti, Romania) - Podei,; 7. Mezõerked (Archiud, Romania) - Hãnsuri, feature nr 5.; 8. Mezõerked (Archiud, Romania) - Hãnsuri, feaure nr 5.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
264
14:33
Page 264
TAKÁCS MIKLÓS
7. ábra 1. Ménfõcsanak-Szeles-dûlõ - 415. obj.; 2–4. Óbodrog (Bodrogu Vechi, Románia), a monostor alapfalai alatti rétegbõl; 5. Ógyalla (Hurbanovo, Szlovákia) - Abadomb; 6. Óbecse (Beèej, Szerbia) - Botra, 3/11. obj.; 7. Szarvas-Rózsás, „F” gödör; 8. Oppova (Opovo, Szerbia) - Beli breg, 1. gödör; 9. Pápa-Hanta, 96/5. obj.; 10. Pápa-Hanta, 96/1. obj.; 11–12. Pápa-Hanta, 95/3. obj. Fig. 7. 1. Ménfõcsanak-Szeles-dûlõ - feature nr 415; 2-4. Óbodrog (Bodrogu Vechi, Romania), from the layer under the base wall of the monastery; 5. Ógyalla (Hurbanovo, Slovakia) - Abadomb; 6. Óbecse (Beèej, Serbia) - Botra, 3/11. obj.; 7. Szarvas-Rózsás, pit „F”; 8. Oppova (Opovo, Serbia - Beli breg, pit nr 1; 9. Pápa-Hanta, feature nr 96/5; 10. Pápa-Hanta, feature nr 96/1; 11–12. Pápa-Hanta, feature nr 95/3.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:33
Page 265
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
265
8. ábra 1. Örménykút-54, B mh, 8. gödör; 2. Örménykút-54, 2 mh. A obj.; 3. Örménykút-54, A mh., 3. gödör; 4. Örménykút-54, B/3 kemence sütõfelületébõl; 5–6. Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc Románia) - 22/2f lh.; 7. Segesvár (Sigiºoara, Románia) - Weingarten, 7c. VI/77. komplexum; 8. Székesfehérvár-Fecskeparti lakótelep; 9. Szelezsény (S¾ažany, Szlovákia) - poloha Domovina Fig. 8. 1. Örménykút-54, B mh, pit nr 8; 2. Örménykút-54, 2 mh. feature A ; 3. Örménykút-54, A mh., pit nr 3; 4. Örménykút54, from the baking surface of the oven nr B/3; 5–6. Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc Romania) - site 22/2; 7. Segesvár (Sigiºoara, Romania) - Weingarten, complex nr 7c. VI/77; 8. Székesfehérvár-Fecskeparti lakótelep; 9. Szelezsény (S¾ažany, Slovakia) - poloha Domovina
17_takacs.qxd
2012.07.30.
266
14:33
Page 266
TAKÁCS MIKLÓS
9. ábra 1., 3–4. Újvidék-Klissza (Novi Sad, Klisa, Szerbia); 2. Tiszaeszlár-Bashalom, 11. ház; 5, 9, 10. Temeskubin-Keve vára (Kovin-grad, Szerbia); 6. Ugod-Vár; 7, 11. Tatabánya-Dózsakert; 8. Tiszalök-Rázom, 20. ház Fig. 9. 1., 3–4. Újvidék-Klissza (Novi Sad, Klisa, Serbia); 2. Tiszaeszlár-Bashalom, house nr 11.; 5, 9, 10. Temeskubin-the castle of Keve (Kovin-grad, Serbia); 6. Ugod-Castle; 7, 11. Tatabánya-Dózsakert; 8. Tiszalök-Rázom, house nr 20.
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:33
Page 267
A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL
267
10. ábra 1. Valkóvár/Vukovár (Vukovar, Horvátország) - Dunavski bajer; 2–6. Versec (Vršac, Szerbia) -Crvenka; 7. ZalavárVársziget, külsõ sánc; 8. Versec (Vršac, Szerbia) - Strmoglavica Fig . 10. 1. Valkóvár/Vukovár (Vukovar, Croatia) - Dunavski bajer; 2–6. Versec (Vršac, Serbia) - Crvenka; 7. ZalavárVársziget, from the outer embankment; 8. Versec (Vršac, Serbia) - Strmoglavica
17_takacs.qxd
2012.07.30.
268
14:33
Page 268
TAKÁCS MIKLÓS
11. ábra A korai Árpád-kori horizontba keltezhetõ, kiegészíthetõ cserépbográcsok alakváltozatai (Takács 2010, 3. ábra nyomán, új edények felvitelével) Fig. 11. The formal variants of the restorable cauldrons from the early Árpádian Period (after Takács 2010, Fig 3, completed with the representation of additional vessels)
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:33
Page 269
ABOUT THE FORMAL CHARACTERISTICS OF THE ÁRPÁDIAN AGE WHEEL-THROWN CLAY CAULDRONS
269
ABOUT THE FORMAL CHARACTERISTICS OF THE ÁRPÁDIAN AGE WHEEL-THROWN CLAY CAULDRONS BY
MIKLÓS TAKÁCS
Summary I. The objective of the study, the short description of the source material This paper aims at reviewing the character of wheel-thrown earthenware cauldrons, by indicating some general features that are frequently identified in the context of early Árpádian period (10-11th century) sites, but rarely represented in the later find assemblages. First, it has to be laid down that all four basic subtypes of the cauldrons (the bowl-shaped, the potshaped, the bucket-shaped cauldrons, and the metalimitating round-bottomed cauldrons) can be identified among early find material. However, it is clear that the distribution of the finds represent a special pattern: only few shreds of restorable items are known from the first three sub-types of cauldrons in the tenth-eleventh century archaeological material, but there are some fifty items restored round-bottomed variants from the same period. Due to the described specific or „one-sided” composition of the find material, it is not possible to analyze the detailed typological character of the material, except for the metal-imitating round-bottomed cauldrons. It can be suggested that all six sub-variants of the round-bottomed cauldrons are present in the early horizon: there are doubleconic, low-, middle- and high variants of the round body-types. Consequently, any analysis on their character has to describe the finer details of these items. In particular, there are identifiable features, which frequently appear in the earlier phase, but rarely noticed in the later period. One of the most distinctive attribute for the early dating is the concave outcurving on the lower third of the body, and, in case of the round-bottomed items the exceptionally flat bottom. Similarly, the narrow, bevelled rim, and the internally bevelled rim usually indicate early dating, however, bevelled rims appear in later material as well. Concerning the suspension handles, the atypical, oval, not-cut handles has to be grouped to this category, as well as those rare examples with a fluting between the two holes. The most typical incised decoration of the earlier period is the bunch of wavy lines, yet, there
are examples for various incised motives, such as incised spirals. Nevertheless, there are several instances for the total lack of decoration that means the production of pure, flat, round-bottomed cauldrons. All in all, I assume that there are some visible and characteristic formal features among the clay cauldron finds of the early Árpádian Age, which step across the borders of „local workshops”. At the present, the causes of this phenomenon can only be hypothetically interpreted. II. Results The most frequently recurring formal typology of the round-bottomed clay cauldrons in the early horizon of the finds can be described in the following system: 1. Body a. concave body 2. Bottom a.extremely flat bottom (rarely occurs in later periods as well) b.deep bottom (later appears more frequently) 3. Rim a.narrow, bevelled rim b.bevelled rim and/or internally bevelled suspension handle 4. Suspension handle Positive observations a.the handle is oval (especially unusual) b. there is a fluting between the two holes of the handle (uncommon) c.the holes of the handle are usually round, but there are some exceptional cases when the handles are bevelled like incision Negative observations d. the lack of square holes on the handles 5. Incised decoration Positive observations a.bunch of wavy lines Negative observations b. there are examples for all types of incised decorations, including loosely incised spirals! c. the presence of not decorated items are relatively widespread
17_takacs.qxd
2012.07.30.
14:33
Page 270
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 271
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
271
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN MERVA SZABINA MTA BTK Régészeti Intézet H–1014 Budapest Úri utca 49.
[email protected]
Bevezetés A mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum Reiterkrieger-Burgenbauer. Die Ungarn und das Deutsche Reich címû projektjének keretében nyílt lehetõség dolgozatom témájának kutatására. Ezen vizsgálat tesz kísérletet az északnyugat-magyarországi középkori sáncvárak kronológiai kérdéseinek számbavételére a kerámialeletek tükrében, mely átvezet bennünket a kerámia keltezhetõségének problémakörébe. Jelen munka a 10–11. századi kerámia kronológiai kérdéseit és válaszlehetõségeit vizsgálja. Egy rövid esettanulmány, két kora középkori illetve kora Árpád-kori telep kerámiaanyagának összehasonlítása keretében igyekszünk illusztrálni a nehézségeket, s egyben felvetjük egy lehetséges módszer használatát a továbblépéshez. A korszak kerámiájának problematikái A korszak kerámiakronológiája kapcsán felmerülõ problémaköröket három nagy csoportba oszthatjuk. Számos kérdést vet fel, mennyire választható külön a kora Árpád-kori (értsd: 10–11. századi) kerámia az azt megelõzõ korszak (elsõsorban a 9. század) telepkerámiájától, miben fogható meg a fazekashagyományok továbbélése. Fontos kérdés, mennyire választható külön a 10. századi kerámiaanyag a 11. századitól? Röviden tárgyalnunk kell a kronológiailag érzékenyebb elemek valódi keltezõ értékét, telepkerámiánál elsõsorban az egyes díszítéstípusokat tudjuk elemezni (a legtöbb adat ehhez a vizsgálathoz áll rendelkezésre). Végül ki kell térjünk a kora Árpád-kori kerámiakronológia kapcsán egy fontos vitapontra, a leletanyag egy kis, ám jellegzetes részét képezõ edénytípus, a cserépbográcsok idõrendi kérdéseire. A késõ avarok továbbélése a kutatás mai állása szerint régészetileg megfogható legalább a 9. században (Szõke 1990, 153). A továbbélés az eddigi megfigyelések alapján a fazekashagyományokban is érzékelhetõ. Szõke Béla Miklós Körös vidéki
kutatásai során különválasztja az ún. Szõke A (késõ avar, majd késõbb módosítva: 9. század) és a Szõke B (honfoglalás és Árpád-kor) kerámiaanyagát. (Szõke 1980, 182–188, Szõke 1990, 145–157). Wolf Mária borsodi kutatásai alapján az körvonalazódik, hogy létezik egy korai településcsoport, melynek kerámiaanyagára jellemzõek a különbözõ méretû fazekak, virágcserép alakú tálak, bordásnyakú edények, de hiányzik a cserépbogrács (Wolf 2003,100–103). Herold Hajnalka Örménykút telepének periodizálásánál a 3. fázist (az avarkor és az Árpád-kor közt) kizárásos alapon, analógiák segítségével a 10. századra datálja (Herold 2004, 63). Wolf Mária emellett archaikus elemként interpretálja a 10. században megjelenõ nyúlánk fazekakat, a belsõ peremdíszes edényeket és a 9. századi jellegzetes díszítésmód továbbélését: a bekarcolt hullámvonalköteget (Wolf 2003, 96, fig. 2.,3.,7.). Vida Tivadar a késõ avar sírba tett edények vizsgálatánál teszi meg ugyanezt a megállapítást, miszerint a 10. századi nyúlánk fazekak, melyeket vonalköteg illetve hullámvonalköteg díszít, a késõ avar kori fazekas hagyomány továbbélésének bizonyítékai. (Vida 1986, 56) Takács Miklós kisalföldi kutatásai kapcsán, a kora Árpád-kori kerámia vizsgálatánál számol sütõharang (Mosonszentmiklós-Egyéni földek, Lébény-Billedomb) (Takács 1996, 170), kézzel készült bogrács (Takács 1986, 109–111), cseréppalack és behúzott peremû tál jelenlétével is a kora Árpád-korban (Takács 1997, 208.), melyeket a továbbélõ hagyomány bizonyítékaként értelmez. A megfigyelésre a legalkalmasabb attribútumok (telep- illetve sírba tett kerámiák esetén egyaránt) a díszítéstípusok. Sajnos csekély éremmel keltezett lelet áll rendelkezésre. (Parádi Nándor gyûjtésébõl: Jászberény-Borsóhalom, Karlovác és Zimony között, Andornaktálya. (Parádi 1963, 207, fig. 1.,1–3; 222, fig. 14.,1, 2–2a.) A mosontétényi (Tadten, Ausztria) kincslelet is edénnyel került elõ (Steininger 1985, Kat. Nr.1.). Sajnos kis számban,
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 272
MERVA SZABINA
272
de ásatásokon dokumentált, éremmel keltezett kora Árpád-kori telepobjektumok és sírleletek kerámialeletei is állnak rendelkezésre: így EsztergomSzentgyörgymezõ, 17. gödör (Lázár 1998, 71, fig. 55., 73). Csepel-Nagy Duna sor lelõhelyen egy kemence betöltésébõl (Horváth 2007), illetve éremlelet látott napvilágot Ménfõcsanak-Bevásárlóközpont 559. objektumából is (Tomka 2000b,10). Honfoglalás kori sírból csupán hat esetrõl van tudomásunk, ahol az edény mellett érem is elõkerült, ezek: Balatonújlak-Erdõ dûlõ M7/3-37. 8. sír (Langó és Siklósi 2007, 30–31), Budapest-Pestszentlõrinc, Gloriette lelõhely (László 1942, 799, Fehér et al. 1962, 124), Karos-Eperjesszög, II/1.sír (Révész 1996, 15–16), Kenézlõ-Fazekaszug II/ 37.sír (Fettich 1931,89), Szob-Kiserdõ 60. sír (Bakay 1978, 29–33), Tiszanána-Cseh-tanya 4. sír (Révész 2008, 287) A fentiekben felsorolt, éremmel
keltezett 14 lelet természetesen nem adhat okot messzemenõ következtetések levonására, figyelmen kívül hagyásuk azonban hiba volna. A biztosan keltezett kerámialeletek díszítései jól tükrözik a jelenleg felvázolható képet: az egyes típusok belsõ kronológiájának kidolgozása, a rendelkezésre álló adatok alapján egyelõre nem végezhetõ el. Jól illusztrálja ezt a megállapítást a továbbélõ jegyként értelmezett hullámvonalkötegdísz, ami elõfordul a 11. század végétõl keltezhetõ edényen éppúgy (Karlovác és Zimony között lelt edény), mint a 10. századra datálható tiszanánai fazékon. A 12. század elsõ felére datálható mosontétényi edény példája azt sugallja, hogy a hullámvonaldísz is általános, hosszú idõintervallumra keltezhetjük. A 14 leletbõl csupán két esetben találkozunk fogaskerékmintás lelettel: a Salamon érmével keltezett (1063–1074) esztergomi objektum kerámiaanyagában, és a 12.
1. ábra A két település földrajzi elhelyezkedése. (Forrás: Google Earth 2010) Fig. 1. The geographical location of the two sites. (Google Earth, as accessed in 2010)
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 273
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
század eleji andornaktályai lelet esetében. A telepásatások tanulságai alapján is ugyanez tapasztalható, a fogaskerékminta 11. századi megjelenését kivéve (Takács 1996a, 340) a további díszítésítípusok (hullámvonalköteg, vonalköteg, csigavonaldísz, hullámvonaldísz, sûrûn karcolt dísz) végig jelen vannak a korszakban. A sírba tett edények új gyûjtésének elsõ fázisában számba vett leleteknél
273
sem fordul elõ fogaskerékminta (az eddig vizsgált régióban – Felsõ-Tiszavidék, Észak-Magyarország, Északkelet-Alföld területén – az edényes sírok legnagyobb részt a 10. századra datálhatóak). (Merva 2012, 203.) Takács hangsúlyozza: számos telepásatás tanulsága, hogy a 10. és 11. századi kerámiaanyag között nem figyelhetõ meg éles törés, tehát ennek értelmében
2. ábra Ménfõcsanak–Szeles dûlõ kora Árpád-kori leletanyaga:1: hullámvonalkötegdíszes peremtöredék a 326. objektumból (XJM 2010.20.4.), 2–4: válogatás a 115. objektum leletanyagából (XJM 2010.73.2-4.) Fig. 2. The early Árpádian Age find material from Ménfõcsanak–Szeles dûlõ 1: rim fragment with an incised bunch of wavy lines, from feature Nr. 326 (XJM 2010.20.4.), 2–4: assorted finds from feature Nr. 115 (XJM 2010.73.2-4.)
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 274
274
nem datálhatunk szûkebb idõintervallumra, mint két évszázad. A kutató azzal érvel, hogy a sírokból származó kerámiákról szóló publikációk rámutattak: a 10. századinak leírt jellegzetes edény- és/vagy peremformák általában a 11. században is jelen vannak. Kivételként tekinti a hengeres nyakú és bordásnyakú edénytípust, ami teljes biztonsággal 11. századi sírból nem jött elõ. (Takács 2009, 236) Eddigi gyûjtésem azonban ezt a tényt teljes mértékben nem erõsíti, épp a fent említett elõfordulási arányok miatt: a sírokból elõkerülõ edények véleményünk szerint nem reprezentálják kellõképpen a 11. századi kerámiaanyagot. Emellett, a már feldolgozott régió edényes sírjaiból összesen 11 bordásnyakú edény került elõ, melybõl egy, a
3. ábra Ménfõcsanak–Bevásárlóközpont, 559. objektum leletanyaga. (leltározatlan) Fig. 3. Ménfõcsanak–Bevásárlóközpont, the finds from feature Nr 559 (uninventorized)
MERVA SZABINA
Miskolc-repülõtéri fületlen bordásnyakú edényt a temetõ kronológiája alapján az ezredfordulóra datálták. Úgy vélem, ezek az adatok még korántsem dönthetik el azt a kérdést, miszerint a tárgytípus inkább csak a tárgyalt idõszak elsõ felére keltezendõ vagy sem. Épp a korszakban belsõ kronológiájának bizonytalanságai miatt, úgy, ahogy a díszítéstípusoknál vagy a hengeres nyakú edények egyes típusainál sem, úgy – véleményünk szerint – egyéb edénytípusoknál (fazék, tál, palack, bogrács) sem tudunk egyelõre egyértelmû kronológiai határokat húzni. A kutatásban az utóbbi évtizedben merült fel az eddigi keltezéssel ellentétben (Szõke 1955, 90, Takács 1986, 136–137, Takács 1993, 453, Takács 1996a, 336, Takács 2009,237) a kézikorongolt cserépbográcsok egy évszázaddal késõbbre, a 11. századtól való datálása (Wolf 2003, 100–103, de korábbról is olvashatunk a típus késõbbre keltezésének lehetõségérõl: Szabó 1938, 25). Véleményünk szerint egyelõre nem tisztázott teljes bizonyossággal, hogy a megállapítások közti differencia oka valóban kronológiai, avagy regionális sajátosságokban keresendõ. Kronológiai érvként a bordásnyakúakkal való elõkerülését nem találjuk perdöntõnek, épp a fentebb említett okból kifolyólag, mivel egyelõre a bordásnyakú edények sem keltezhetõek két évszázadnál rövidebb intervallumra. Takács Miklós érvelésében felsoroltak mellett további eseteket vizsgálva sem meggyõzõ a korai datálás ((Tatabánya-Dózsakert B/1993-as objektum (Vékony 2002, 32, 41, fig. 5.), Keszthely-Fenékpuszta, 6. szelvény 3. kemenceplatnija (Jankovich 1991, 186, 192, 205, fig. 9., 11), avagy Pápa-Hantán, az 1995/1. objektum betöltésében szintúgy bordásnyakú és bogrács peremtöredéke együtt került elõ (Ilon 1996, 302, 311, fig.1.)). A regionalitás kérdése pedig egyelõre kidolgozatlan. Adalékként szolgál azonban egy példa: a magyarországi Kisalföld területén belül is tapasztalhatóak különbségek, ami a kora Árpád-kori bográcsos lelõhelyeket illeti. Tény, hogy – a kutatásban legelfogadottabb nézet szerint – az államalapítás korára, illetve a 11. század elsõ évtizedeire keltezett várak (Sopron, Moson) sáncaiban nem került elõ bográcslelet, bár ebbõl messzemenõ következtetéseket nem vonhatunk le. De kora Árpád-kori bográcslelet nem került elõ a soproni és Sopron környékén feltárt telepnyomok egyik objektumában sem (Sopron-Bánfalvi út (Gömöri 2002, 154–160), Sopron-Új utca-Szt. György utca (Gömöri 2002, 123–135), Fertõszentmiklós-Elkerülõ út II (Gömöri 2002, 163–174), Röjtökmuzsaj-Zsebedomb alja (Gömöri 2002, 117–118), Szakony-Békás tó
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 275
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA
275
EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
(Gömöri 2002, 118–119), ellentétben a Gyõr környéki lelõhelyekkel (lásd Takács Miklós gyûjtését: Takács 1993, 454, 43–45. lj., 455., 46. lj.) Összehasonlításképp érdekes lenne a késõ Árpádkor telepeinek anyagában vizsgálni, megfogható-e olyan mozaikosság, mint amit a kora Árpád-korban az utóbbi feltételezés szerint állítunk (vagyis bográcsos és nem bográcsos telepek meglétérõl a késõbbiekben lehet-e beszélni?). A kérdés részletes tárgyalása nélkül ugyan, de meg kell említsünk
további alapvetõ kérdésfeltevéseket, amelyek segíthetnek a válaszkeresésben. Beszélhetünk-e mûhelykörzetekrõl, egyáltalán milyen fazekasszervezõdés létezhetett a korabeli Kárpát-medencében? Számolhatunk-e esetleg specializálódással, amelyet a bográcsok technológiája sejtet? Esettanulmány A következõkben két (kora)középkori településrészlet kerámiaanyagának összehasonlítását mutatjuk be,
4. ábra Ménfõcsanak–Szeles dûlõ, 1–5): válogatás a 91. objektum kerámiaanyagából (1: XJM 2010. 8.1., 2: 2010. 8.27, 3: 2010. 8.10, 4: 2010. 8.9., 5: 2010. 8.13.), 6–10: válogatás a 81. objektum kerámiaanyagából (6: XJM 2010. 5. 24, 7: XJM 2010. 5.14, 8: XJM 2010. 5.16, 9: XJM. 2010. 5.13, 10: 2010.5.1.) Fig. 4. Ménfõcsanak–Szeles dûlõ, 1–5): assorted ceramic finds from feature Nr 91 (1: XJM 2010. 8.1., 2: 2010. 8.27, 3: 2010. 8.10, 4: 2010. 8.9., 5: 2010. 8.13.), 6–10: assorted ceramic finds from feature Nr 81 (6: XJM 2010. 5. 24, 7: XJM 2010. 5.14, 8: XJM 2010. 5.16, 9: XJM. 2010. 5.13, 10: 2010.5.1.)
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 276
276
melyeket Bácsa-Szent Viden illetve MénfõcsanakSzeles dûlõ, Ménfõcsanak-Gázvezeték és Ménfõcsanak-Bevásárlóközpont lelõhelyen tártak fel (1. ábra). (Ezúton szeretném megköszönni dr. Tomka Péternek illetve dr. Takács Miklósnak, hogy a két lelõhely feldolgozásának jogát átadták.) Jelen dolgozat keretében nem áll módunkban a lelõhelyek leletanyagának részletes bemutatása, csupán néhány jelentõs, keltezõ értékkel bíró objektum leletanyagát emeljük ki, melyek jól reprezentálják az egyes telepek kerámiaanyagát. Az összehasonlításhoz statisztikai módszereket is segítségül hívunk. (Itt szeretnék köszönetet mondani dr. Bartosiewicz László archeozoológus és dr. Bozsonyi Károly szociológus önzetlen segítségéért.) Választásunk azért esett ezen két lelõhelyre, mert földrajzilag közel helyezkednek el egymáshoz (légvonalban ca. 10 km), idõbeli vi-
MERVA SZABINA
szonyuk pedig érdekes kérdéseket vet fel, ami épp a 10. századra jellemzõ kerámiaanyag meghatározására, vagy meghatározhatóságának kutatására sarkall bennünket. Ménfõcsanak-Szeles dûlõ A feltárt kora Árpád-kori településrészlet Ménfõcsanak falu csanaki részének északi részén, a Szeles dûlõn helyezkedik el, a 83-as út és a Rába folyó régi, szabályozatlan medre között. A lelõhely egy hosszúkás hordalékkúpon található, egy viszonylag kis magasságú, több hektárnyi kiterjedésû magaslat volt, mely az autópályaépítés során megsemmisült. Az M1-es autópálya Gyõrt elkerülõ szakaszának nyomvonalán 1990-ben és 1991-ben Tomka Péter és T. Szõnyi Eszter koordinálásával történt leletmentés, melyen mintegy 2,5 hektárnyi területen 703
5. ábra 1: A Bácsa–Szent Vid lelõhelyen elõkerült kora középkori kerámialeletek díszítéstípusainak eloszlása (pirossal és dõlttel jelölve a csak erre a lelõhelyre jellemzõ típusokat) 2.: A Ménfõcsanak–Szeles dûlõ lelõhelyen elõkerült kora Árpád-kori kerámialeletek díszítéstípusainak eloszlása. (pirossal és dõlttel jelölve a csak erre a lelõhelyre jellemzõ típusokat) 3: A két lelõhely kerámiaanyagának vizsgálata Khí-négyzet próbával Fig. 5. 1.: The distribution pattern of the early medieval ceramics decoration types from the Bácsa–Szent Vid site (in italics are those finds which are characteristic only to this site) 2.: The distribution pattern of the early medieval ceramics decoration types from the Ménfõcsanak–Szeles dûlõ site. (The finds in italics are characteristic only to this site.) 3: The investigation of the two sites with chi-squared distribution
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:19
Page 277
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
objektum került feltárásra (Takács 2006, 537–538). A leletmentésbõl mintegy 220 objektum köthetõ a 10–11. századhoz a leletanyag, az objektumok klasszifikációja és a stratigráfia alapján. 1996-ban leletmentés során a korszakunkból további két objektum került elõ (Ménfõcsanak-Gázvezeték, 1996, Egry Ildikó ásatása, Takács 2006, 539), 1996–97-ben pedig Ménfõcsanak-Bevásárlóközpont lelõhelyen végzett leletmentésen egy újabb ház látott napvilágot, mely korszakunkhoz köthetõ (Egry et al. 1997, 72–73). A ménfõcsanaki kora Árpád-kori (értsd 10–11. századi) objektumok keltezésében a fémleletek kronológiája, a Ménfõcsanak-Bevásárlóközpont 559. objektumából elõkerült éremlelet és a stratigráfia adhat támpontot. Az autópálya építését megelõzõ feltáráson a 115. gödörbõl elõkerült egy – a szakirodalom alapján – párhuzam nélkül álló láncdarab, funkciója bizonytalan (fülbevaló/nyaklánc töredéke lehetett). Analógiák híján keltezése nem szûkíthetõ a 10–11. századon belül. A 477. kemencebokor munkagödrében pedig egy Kovács 2b típusú kígyófejes karperec látott napvilágot, melyet az eddigi megfigyelések alapján 950–1100 közé datálhatunk (Kovács 1994, 134, 30. tábla). A gázvezeték lefektetése elõtt végzett leletmentésen a 31. objektumból egy karikaékszer került elõ, keltezése a 10–11. századon belül szintén nem szûkíthetõ. A telephez tartozhatott az 1996–97-es Ménfõcsanak-Bevásárlóközpont területén végzett ásatáson feltárt 559. objektum (ház) is, mely unikalitása, hogy betöltésében Béla dux érmét (1048–1060) találtak (Tomka 2000b, 10). Így a település legbiztosabb
6. ábra Ménfõcsanak–Szeles dûlõ kerámiaanyagának díszítéskombinációi Fig. 6. The combinations of pottery decoration-types at Ménfõcsanak–Szeles dûlõ
277
keltezõ értékû lelete azt jelzi, hogy a falu egyik házát a 11. század utolsó harmadában már felhagyták, kérdés, hogy ez az idõpont jelenti-e a falu elhagyását is. Mint láthatjuk, a 115. gödör kerámiájában a hullámvonal- illetve vonalkötegdíszítés dominál, de elõfordul a csigavonaldísz is (2. ábra 2–4). A 31. kemencébõl csigavonaldíszes töredékek kerültek elõ. Az éremmel keltezett ház betöltésében csupán egy középkori cseréptöredék látott napvilágot, egy bográcsaljtöredék. Mivel azonban a ház fölötti humuszból számos további kora Árpád-kori cserép ide tartozik, köztük olyan bográcsaljtöredék, ami a betöltésben levõ példánnyal egy edényhez tartozhatott, ezért ezeket a cserepeket feltételesen szintén az objektumhoz kapcsolhatjuk. A humuszból további 3 bográcsperem, 2 bográcsalj, 1 fazékperem, 20 fazékoldal és 3 fazékaljtöredék került elõ. (3. ábra 1–7). A leletanyag érdekessége, hogy nem találunk benne sem hullámvonalkötegdíszt, sem fogaskerékmintát, viszont hullámvonal, girland dísz, és csigavonal elõfordul. A szuperpozícióban levõ objektumokból érdemes kiemelnünk a 81. és 91. házat: a 91. ház betöltésébõl származik egy hullámvonaldíszes bográcsperem, egy girland díszes belsõ hornyos, profilált fazékperem, az egyik oldaltöredéket vonalköteg, míg egy töredéket fogaskerékminta és bekarcolt vonal díszíti (4. ábra 1–5). Ezen házba ásták bele a 81. objektumot, melybõl fogaskerékmintás illetve hullámvonalköteges és csigavonalas cserepek kerültek elõ. (4. ábra 6–10) A néhány kiemelt példa illetve az 5. ábrán (5. ábra 2) látható táblázatba foglalt adatok hivatottak érzékeltetni a fentebb már taglalt problémát: a fogaskerékminta és az egyszeres girland dísz kivételével az egyes díszítéstípusok idõbeli elkülönítésére jelen adatok alapján nincs mód. A ménfõcsanaki telepen 55 töredéken (8,31%) figyelhetünk meg több díszítéstípus együttes elõfordulását (azaz díszítéskombinációt), melyet a 6. ábrán (6. ábra) szemléltetünk. Amennyiben elfogadjuk azon feltevést, miszerint a minél nagyobb kombináció lehetõsége egy-egy díszítéstípusnál összefüggésben áll az egyidejûséggel, akkor azt látjuk, hogy a fogaskerékmintán és girlanddíszen kívül a többi díszítés végig jellemzõ a két évszázados idõintervallumban. A településen elõforduló edények klasszifikációját tekintve megállapíthatjuk, hogy négy fõ típus került elõ: túlnyomórészt fazekak, de kézikorongolt cserépbogrács és néhány tál- és sütõharang-töredék is van a lelõhelyen. Ca. 60 cserépbogrács-töredék került elõ mintegy 30 objektumból, illetve
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
278
14:20
Page 278
MERVA SZABINA
szórványként. A csanaki 10–11. századi telepen 9 objektum keltezhetõ egyszeres girland dísszel vagy fogaskerékmintával bizonyosan a 11. századra. A további 12 objektumnál Takács Miklós Kisalföldre kidolgozott bográcsperem-tipológiája alapján (Takács 1996 168, fig.15., 171, fig. 16.) a két évszázados intervallumra való keltezés mondható biztosnak. A 10. századra leszûkítve a lelõhelyen egyelõre nem tudunk bográcsot keltezni, éppúgy nem, mint ahogy egyéb kerámiatípust sem, így ez nem jelenti a lehetõség kizárását. Ménfõcsanak esetében tehát ugyanazon kronológiai problémákat érzékelhetjük, amint azt már fentebb is taglaltunk. A következõkben bemutatunk egy kísérletet a kérdés más módszerrel való megközelítéséhez. Az edénytípus kronológiáját kutatandó a telep – zárt leletegységként felfogható – objektumait, s a díszítéstípusok összefüggéseit vizsgáljuk. A bográcsot is tartalmazó objektumokat és díszítéstípusok összefüggéseit tekintve kirajzolódik, hogy nincs könnyû dolgunk: a bográccsal elõkerülõ egyéb díszített és díszítetlen töredékek szórása igen nagy, gyakorlatilag mindegyik díszítéstípussal rendelkezõ cseréppel együttesen elõfordulhat. Megjegyzendõ azonban, hogy magukon a bográcsokon csupán hullámvonal, csigavonal, a kettõ kombinációja, egyszeres girlanddísz és az utóbbi csigavonallal való kombinációja tapasztalható, a díszítetlen bográcstöredékek mellett. Ezután nézzük meg az összes, kerámialelettel datálható objektum leleteinek és a telepen elõforduló díszítéstípus összefüggését (kontextuális) szeriáció segítségével. (A speciálisan régészeti alkalmazásokra készült statisztikai programcsomagot, a BASP (The Bonn Archaeological Statistics Package) szoftvert alkalmaztuk.) Mivel a leletanyag viszonylag homogén és csupán egy két évszázados intervallum anyagát vizsgáljuk, ezért, ahogy az ábra is jól illusztrálja, egységes, zárt lelethorizontokat nem tudunk könnyedén elkülöníteni. Ennek ellenére azonban érdemes megfigyelnünk mégis a kirajzolódott képet: a szeriációs tábla bal felsõ sarka és a jobb alsó sarka között észlelhetõ
7. ábra Ménfõcsanak–Szeles dûlõ objektumainak szeriációja a bennük elõforduló kerámiadíszítéstípusok összefüggésében. (Jelmagyarázat: bográcsjel: azon objektumok, melyekbõl került elõ bográcstöredék is.) Fig. 7. The seriation of the features from Ménfõcsanak–Szeles dûlõ, in relation to the observed decoration types. (Legend: cauldron: those features, in which cauldron fragments appeared.)
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 279
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
tendencia (7. ábra). A bal felsõ sarokban látható csoport a fogaskerék díszes, egyszerû girlanddísszel jellemezhetõ kör, melyrõl eddigi megfigyelések alapján bátran kijelenthetjük, hogy a sor késõbbre keltezendõ „vége” ez, míg a jobb alsó sarokban a hullámvonalköteges, vonalköteges csoport található, ami idõben a szeriáció „eleje”. A díszítetlen és csigavonaldísz azonban végigkíséri az egész idõszakot, ahogy ezt más elemzések során is észrevehettük már, ezek a díszítéstípusok a legáltalánosabbak, s a legtöbb objektumban elõfordulnak – ezt jelzi az ábrán középen elhelyezkedõ, két oszlopból álló tengely. Fel kell hívjuk a figyelmet néhány fentebb említett objektum elhelyezkedésre a kialakult sorrendben, mely a módszer és a keltezés bizonytalanságát jelezheti: a kígyófejes karpereccel keltezhetõ kemence a felsõ sávba esik, az I. Béla dux éremmel keltezett 559. objektum (ház) pedig a középsõ sávban helyezkedik el. Ennek oka lehet az, hogy a ház leletanyaga vélhetõen nem kellõképpen reprezentatív, de felmerül annak a lehetõsége is, hogy a vizsgálat alá vont objektumok legalább fele a 11. század utolsó harmadától keltezhetõ. Nagyon fontos hangsúlyoznunk: az objektumok sorát tekintve nem szabad abba a hibába esni, hogy az – adott esetben két évszázados – intervallumnak megfelelõen, mértani pontossággal osztjuk fel a kialakult sort. Azaz, amennyiben elfogadjuk a lelõhely abszolút kronológiai határait, jelen esetben a 900–1100 közti idõszakaszt, az természetesen nem jelenti azt, hogy az ezredforduló épp a középsõ sorra esik. Könnyen beláthatjuk ezt, ha arra az evidenciára gondolunk, hogy egy településen az objektumok használatában idõben volt átfedés, illetve több objektum volt használatban egy idõben. Amellett, hogy téves asszociáció lenne vizuálisan az idõskálát beosztani, szem elõtt kell tartanunk, hogy a módszer tendenciák kirajzolására alkalmazható, egy-egy objektum sorból való kiragadása és rövidebb intervallumra való keltezése nagy hibalehetõséget rejt magában. Elméletileg tehát (feltétel: 1: minimum egy objektum keltezhetõ a 10. századra, 2: amelyben a keresett tárgytípus mindenképp elõfordul), amennyiben elfogadjuk a módszer használatát a kérdés vizsgálatához, akkor tarthatjuk bizonyítottnak a cserépbográcsok 10. századi jelenlétét, ha a legalsó/legfelsõ sorhoz tartozó objektumból került elõ ebbõl a tárgytípusból. Természetesen nem szolgálhat a cserépbográcsok 10. századi keltezése ellen a most kapott eredmény, fõként, hogy célunk hipotéziseket megerõsíteni, nem (ehelyett csak) más téziseket cáfolni. Meg kell jegyeznünk, hogy az edénytípus indulási korát
279
kutatjuk, amely kapcsán csak sejtésünk lehet, hogy idõben ez mennyivel elõzi meg az edénytípus használatának fellendülését. Bár egy ilyen horderejû kérdés kapcsán se pro, se contra nem tudunk még érvvel szolgálni, (egy lelõhely vizsgálatával ez nem is várható el), jelen kísérletet ennek ellenére sem látjuk hasztalannak. Úgy véljük, a módszer használhatósága a tárgyalt korszak telepkerámiáján és vice versa (a tendenciák az eddigi kutatások tapasztalatait alátámasztják) nem tûnik eredménytelennek a bemutatott példa alapján. Bácsa-Szent Vid domb A lelõhely a Duna jobb partján, (vagy egykor egy szigeten?) egy íves dûnén helyezkedik el (8. ábra, 1). Elsõ ízben Nováki Gyula végzett itt kutatást, 1958-ban és 1964-ben az ott húzódó sáncot vágta át, korát 11–13. századnak határozva meg (Nováki 1976, 124–125). Tomka Péter 1987–88-ban egy 9–10. századra datált telep-, illetve az a fölött húzódó 11. századi temetõrészletet tárt fel (jellemzõ leletanyaga: állatfejes karperec, fóliás gyöngy, bordázott S-végû hajkarika), de néhány Árpád-kori lelet is elõkerült. Az ásató tisztázta a lelõhely stratigráfiáját, így a sáncot késõbbre keltezi, a török-kori vagy kuruc-kori datálást sem tartja kizártnak (Tomka 2000a, 13–14). A kora középkori település elhelyezkedését a feltárt jelenségek leletegyüttesei jól magyarázzák: az ásató szerint egy kereskedõ teleprõl van szó, mely kikötõ lehetett egykor, bekapcsolódva a 9–10. századi folyami kereskedelem vérkeringésébe. A lelõhelyrõl elõkerült több grafitos import kerámiatöredék is, amely datálását tekintve igen ritka jelenségnek mondható Magyarországon. A kormeghatározást egy egyedülálló leletegyüttes, hét darab balta alakú félkész vasrúd (2. ábra 2) erõsíti meg. A Magyarországon unikális lelõhely kiegészíti a szlovák kutatásban már korábban felvázolt képet. Így Dévényújfalu (Devinská Nová Ves, Sl.), Pozsony (Bratislava), Hetény (Chotín), Bény (Biòa), Csenke (Muž³aÈenkov), Ipolyszalka (Salka) lelõhelyeinek sorába illeszthetõ a bácsai teleprészlet is (Tomka 1994, 105–106, Tomka 2002, 139–141). A jellegzetes lelettípussal (amely feltehetõen fizetõeszközként szolgált) jellemezhetõ horizont lelõhelyei a kislengyelországi, moráviai és szlovák hegyekbõl induló folyók mentén helyezkednek el, a mai Szlovákia területén legutóbb 39 nyersvasrúd leletet vett számba Bialeková. A nyersvasrudak megjelenését a 9. század elejétõl keltezik, de megérték a morva állam bukását is (Tomka 1994, 106, Bialeková 2008, 343). A morva központokkal
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 280
MERVA SZABINA
280
való aktív kapcsolatra utal az itt tárgyalt lelõhely éppúgy, mint a Ljubljanában elõkerült leletegyüttes. (Knific 2004, 191,193) Az ásató, a régió koraközépkori anyagának beható ismeretével, már az elõzetes közlésben jelzi, hogy a település kerámiája is egyedi összetételû, nem hasonlít más kisalföldi 9. századi telep kerámiájára (Darnózseli, Sopronkõhida), a leletanyagot inkább a 10–11. századi anyaghoz közelállónak tartja (Tomka 1994, 105).
A kedvezõ adottságoknak köszönhetõen a telep kerámiája jó alapot nyújthat a ménfõcsanaki lelõhely kerámiaanyagának összehasonlításához. Szerencsés stratigráfiai fogódzópontot jelent épp a leggazdagabb leletanyaggal rendelkezõ 1. objektum (9. ábra 1–3; 10. ábra 1–2), melyet a 11. századi temetõ 16. sírja vág. Az elhunyt mellé, egy líra alakú bronzcsat és egy csiholó mellett egy db Szt. István (1000–1038) Regia Civitas érmét is helyeztek (XJM ltsz. 88.18.3.). Az 1. táblázatba foglalt
8. ábra 1: Bácsa–Szent Vid lelõhely (1:10 000-es EOV térkép), 2: A vasrúd lelet Fig. 8. 1: The site at Bácsa–Szent Vid (1:10 000 map), 2: The iron bar
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 281
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA
281
EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
adatokat tekintve megállapíthatjuk, hogy a telepobjektumokból (gödrök) és kultúrrétegekbõl származó kerámiaanyag díszítéstípusai alapján nem különíthetõek el idõrendi csoportok, az anyag a csanaki leletanyaggal szemben még egységesebb (ez betudható a feltárt telepobjektumok rövidebb intervallumban való használatának éppúgy, mint annak is, hogy tíz, a korszakra keltezhetõ objektum leletanyagáról van szó). Az edénytípusokat tekintve fontos megjegyeznünk, hogy a kora középkori objektumokból egy fõtípus képviselteti magát, a különbözõ méretû fazekak töredékeivel számolhatunk csupán. Nem került elõ kézzel formált sütõharang és korongolatlan cserépbogrács sem. Emellett a kora középkori objektumokban nem találtak kézikorongolt cserépbográcsot sem, csupán másodlagos betöltésbõl, kései típusok, melyek késõ Árpád-kori leletegyüttesekkel együtt láttak napvilágot. Textúrájuk alapján azonban a ménfõcsanaki kerámiaanyaghoz hasonló, vélhetõen kora Árpádkori cserép, 40 darab került elõ a bácsai lelõhelyen, ebbõl 17 köthetõ objektumhoz.
Mielõtt a két lelõhely kora-középkori kerámiaanyagát összevetnénk, fontosnak tartjuk a lehetõségek vizsgálatát. Erre a Khí-négyzet próbát hívtuk segítségül, amellyel a mindkét lelõhelyen elõforduló díszítéstípusokat hasonlítottuk össze. Eredményeink alapján a mintavétel statisztikailag szignifikánsnak mondható, így az további vizsgálatokra alkalmas (5. ábra 3). A táblázat értelmezése elõtt azonban elõre kell bocsájtanunk, hogy a különbségek (bár a töredezettséget nem számszerûsítettük, s itt most a kvantifikációs problémákat nincs mód taglalnunk) valójában még nagyobbak lehetnek, mivel a csanaki fazekasáru sokkal inkább aprózódik, mint a bácsai. A megfigyelési egység az edénytöredék, az eredmények esetünkben nem vezethetõk vissza az edények számára. Mindezt figyelembe véve láthatjuk, hogy a két lelõhelyen, az egyes díszítéseknél tekintve az elméleti és a mért adatokat Bácsán összességében nagyobb a díszítetlen töredékek aránya, mint ahogy vonalkötegbõl, hullámvonalkötegbõl és a kettõ kombinációjából is jóval nagyobb arányban
9. ábra Bácsa–Szent Vid, kerámialeletek az 1. objektum illetve B objektum leletanyagából (1: XJM 88.1.163, 2: 2010.257.1.) Fig. 9. Bácsa–Szent Vid, earthenware finds from the material of feature Nr 1 and feature B (1: XJM 88.1.163, 2: 2010.257.1.)
10. ábra Bácsa–Szent Vid, válogatás az 1. objektum leletanyagából (1: XJM 88.1.73, 2: XJM 88.1.165., 3: XJM 88.1.159. 4.: XJM 88.1.76.) Fig. 10. Bácsa–Szent Vid, assorted ceramic finds from feature Nr 1 (1: XJM 88.1.73, 2: XJM 88.1.165., 3: XJM 88.1.159. 4.: XJM 88.1.76.)
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
282
14:20
Page 282
MERVA SZABINA
számolhatunk a korábbi településen, mint a 10–11. századi csanaki lelõhelyen. Ugyanakkor a kora Árpád-kori lelõhelyen a bácsai telepanyaghoz képest egyértelmûen megnõ a csigavonallal díszített töredékek aránya. A hullámvonaldíszes és a sûrûn bekarcolt csigavonalas edénytöredékek elõfordulási aránya is magasabb a 9–10. századi telepen, mint a 10–11. századin. Az 5. ábrán lévõ két táblázatot összehasonlítva tapasztaljuk, hogy a bácsai anyagban még elõforduló sûrûn bekarcolt vonal – hullámvonal – sûrûn bekarcolt vonal és a ferdén bepecsételt pontsor – bekarcolt csigavonal díszítéskombináció kis számban, de dokumentálható, addig ezzel a csanaki anyagban csupán az utóbbival, s egyetlen töredék esetében számolhatunk. A ménfõcsanaki objektumokban azonban jelen van két olyan díszítéstípus is, a fogaskerékminta és az egyszeres girlanddísz, amely a bácsai anyagban nem lelhetõ fel. A ménfõcsanaki anyagon végzett szeriációs vizsgálatot most kiterjesztjük a bácsai objektumokra is. A két lelõhely statisztikailag szignifikáns volta okán, a kerámiával rendelkezõ objektumokat és a lelõhelyeken elõforduló összes díszítéstípus összefüggéseit kutatjuk. Ahogy a szeriációs táblán látható (11. ábra), a 9–11. századi intervallumban vizsgált tendencia hasonló módon kirajzolódik, mint a csanaki objektumok szeriációjánál. A bácsai 9–10. századi objektumok a sor alsó felében láthatóak, egy kivétel van, amely a vizsgálat helyességét igazolja. Ugyanis a bácsai „A” objektumban elõkerült körömbenyomkodásos cserepek „felhúzzák” az objektumot a „nem-legkorábbi” csanaki objektumok közé. De fel kell hívjuk a figyelmet az 1. objektumra is, melyrõl már szóltunk. Betöltõdése jóval azelõtt kellett történjen, hogy az I. István érmével keltezett sírt beleásták. Szeriációnk alapján ezen objektum az alsó sávban helyezkedik el. A bácsai objektumok azonban nem alkotnak egy külön csoportot, a sorozat alapján lehet átfedés a két település objektumainak idõbeliségében.
11. ábra Ménfõcsanak–Szeles dûlõ és Bácsa–Szent Vid objektumainak szeriációja a bennük elõforduló kerámiadíszítéstípusok összefüggésében. (Jelmagyarázat: szürke rubrikák: Ménfõcsanak–Szeles dûlõ objektumai, fekete rubrikák: Bácsa–Szent Vid objektumai) Fig. 11. The seriation of the features from Ménfõcsanak–Szeles dûlõ and Bácsa–Szent Vid, in relation to the observed decoration types
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 283
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA
283
EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
Konklúzió Munkánk fõ célja egy esettanulmány bemutatása volt. Két Gyõr környéki lelõhely kerámiaanyagának összehasonlítását végeztük el az elõforduló díszítéstípusok alapján, kronológiai viszonyukat kutatandó. Tisztában vagyunk vele, hogy ezen egy elem vizsgálata az anyagcsoportok, peremtípusok stb. összefüggése nélkül téves következtetéseket eredményezhet, mégsem tartjuk a Khí-négyzet próbával végzett kísérletet haszontalannak. A bácsai, szemmel láthatóan sokkal csillámosabb, nagyobb százalékban redukáltan kiégetett fazekasáru elsõ pillantásra elkülönül a ménfõcsanaki anyagtól, kérdés azonban, hogy a jelenség mögött feltétlenül csak idõrendi differencia van-e, nem köthetõ-e más, részben egykorú fazekashagyományhoz, körhöz a leletanyag különbözõsége? A kerámiatípusokat tekintve megállapíthattuk, hogy a bácsai lelõhely 9–10. századi objektumaiból hiányzik a kézikorongolt bogrács, de korongolatlan bogrács egyik lelõhelyen sincs, sütõharang pedig csak a ménfõcsanaki településen fordul elõ. Véleményünk szerint egyértelmûen nem látható be, hogy a két lelõhely között nem volt kronológiai átfedés, épp a bácsai lelõhely utolsó szakaszának, illetve a ménfõcsanaki telep kezdõ szakaszának meghatározásában érzékelhetõ bizonytalanságok okán. Az eddigiekben taglalt
problematika újrafogalmazásához érkeztünk: milyen a 10. századi kerámia? Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, díszítéstípusait és edénytípusait összehasonlítva nehezebben választható szét a 9. századi anyagtól, mint a 11. századitól. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy két kronológiai fogódzópont áll rendelkezésre: a bográcsok 11. századtól való biztos keltezhetõsége (ami nem zárja ki a 10. századi keltezést, de az utóbbi még konkrétumok híján nem állítható), illetve a fogaskerékminta és az egyszeres girland dísz használatának megjelenése, szintén ebben a században. Sajnos, ahogy a fentiekben is láthattuk, a leletanyagnak csak töredékét képezik ezen attribútumokkal rendelkezõ leletek. A már említett, hosszú, két illetve három évszázadra keltezhetõ díszítéstípusok azonban egyelõre nem teszik lehetõvé biztosan a 10. és 11. századi kerámia elválasztását, de bizonyos esetekben a 9. és 10. századiakét sem. Ezen a ponton részben tehát találkozik álláspontunk Takács Miklós közelmúltban közölt táblájával, ami a magyarországi középkori telepek kronológiáját illeti (Takács 2009. 225, fig. 2). Beszélhetünk tehát 9. századi, 9–10. századi, 10–11. századi és 11. századi leletegyüttesekrõl, de biztosan, csak a 10. század száz éves intervallumára való datálásról, telepkerámia esetében, egyelõre nem.
Irodalom Bakay, K. 1978. Honfoglalás- és államalapításkori temetõk az Ipoly mentén. – Gräberfelder an der Eipel aus der Zeit der ungarischen Landnahme und Staatsgründung. StComit, 6, Szentendre. Bialeková, D. 2008. Depotfunde von Axtbarren und Eisengegenständen – ein Phänomen des PodebimBurgwalls und seines ökonomischen Hinterlandes. In: L. Poláèek (Hrsg.), Das wirtschafliche Hinterland der frühmittelalterlichen Zentren. Internationale Tagungen in Mikulèice VI. Brno, 337–344. M. Egry, I., Szõnyi, E., Tomka P. 1997. GyõrMénfõcsanak, Bevásárlóközpont. Régészeti Füzetek, 1:49, 72–73. Fehér G., Éry K., Kralovánszky A. 1962. A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. Régészeti Tanulmányok II., Budapest.
Fettich N. 1931. Adatok a honfoglaláskor archaeológiájához. – Angaben zur Archäologie der ungarischen Landnahmezeit. Archaeológiai Értesítõ, 45, 48–112. Gömöri J. 2002. Castrum Supron. Sopron vára az Árpád-korban. – Die Burg von Sopron (Ödenburg) in der Árpádenzeit. Sopron. Herold, H. 2004. Die frühmittelalterliche Siedlung von Örménykút 54. Varia Archaeologia Hungarica 14. Budapest. Horváth A. 2007. Csepel-Nagy Duna sor. In: „legjobb, ha mindez nem merül feledésbe…” Újabb eredmények a Kárpát-medencében 10–11. századi régészeti kutatásban. Konferencia-rezümékötet. Budapest. Ilon G. 1996. Újabb régészeti adatok a középkori Pápa történetéhez. – Neuere archäologische Daten
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 284
284
zur Geschichte des mittelalterlichen. Pápa Acta Musei Papensis. Pápai Múzeumi Értesítõ, 6, 297–317. Jankovich B. D. 1991. Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976–1978. Ausgrabungen auf dem Gebiet des árpádenzeitlichen Dorfes Fenék 1976—1978. Zalai Múzeum, 3, 185–210. Knific, T. 2004. Sekerovitá hrivna iz reke Ljubljanice (Slovenija). In: G. Fusek (Red.), Zborník na poèest Darny Bialekovej, Nitra, 191–195. Kovács L. 1994. Das früharpadenzeitliche Gräberfeld von Szabolcs (mit einem Beitrag von Imre Lengyel). Varia Archaeologia Hungarica 4. Budapest. Langó P. és Siklósi Zs. 2007. 10. századi temetõ Balatonújlak-Erdõ-dûlõn. In: „legjobb, ha mindez nem merül feledésbe…” Újabb eredmények a Kárpát-medencében 10–11. századi régészeti kutatásban. Konferencia-rezümékötet. Budapest, 30–31. László Gy. 1942. Budapest a népvándorlás korában. In: Alföldi A. – László Gy. – Nagy L. (Szerk./Ed.) Budapest története, I. Budapest, 781–818. Lázár S. 1998. Kora Árpád-kori település Esztergom-Szentgyörgymezõn. Opuscula Hungarica I, Budapest. Merva, Sz. 2012. The analysis of pottery from 10th –11th – century graves in the Carpathian Basin: technological and typo – chronological studies. In: Balogh, Cs. – L. Doncheva-Petkova – Türk, A. (Eds.) Avars, Bulgars and Magyars on the Middle and Lower Danube. Proceedings of the Bulgarian–Hungarian Meeting, Sofia, May 27–28, 2009. Szeged, 179–243. Nováki Gy. 1976. Árpád-kori sáncvár a bácsai a Szent Vid dombon. Archaeológiai Értesítõ, 103, 116–125. Parádi N. 1963. Magyarországi pénzleletes cserépedények.–Müzfunde hortende mittelalterliche Gefässe in Ungarn. Archaeológiai Értesítõ, 90, 205–251. Révész L. 1996. A karosi honfoglalás kori temetõk. Régészeti adatok a Felsõ-Tisza vidék X. századi történetéhez. - Die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Geschichte des oberen Theißgebietes im 10. Jahrhundert. MHKKÁS 1, Miskolc. Révész L. 2008. Heves megye 10–11. századi temetõi. – Die Gräberfelder des Komitates Heves im 10.–11. Jahrhundert. MHKKÁS 5. Kovács L.–Révész L. (Szerk./Ed.) Budapest.
MERVA SZABINA
Steininger, H. 1985. Die münzdatierte Keramik in Österreich, 12. bis 18. Jahrhundert. Fundkatalog. VWGO. Wien. Szabó, K. 1938. Az alföldi magyar nép mûvelõdéstörténeti emlékei. – Kulturgeschichtliche Denkmäler der Ungarischen Tiefebene. Budapest. Szõke B. 1955. Cserépbográcsaink kérdéséhez. – K voproszi o nasih glinjanih kotlah. Archaeológiai Értesítõ, 82, 86–90. Szõke, B. M. 1980. Zur awarenzeitlichen Siedlungsgeschichte des Körös-Gebietes in SüdostUngarn. Acta Archaeologia Hungarica, 32, 181–203. Szõke, B. M. 1990. The question of continuity in the Carpathian Basin of the 9th century A.D. Antaeus, 19–20, 145–157. Takács, M. 1986. Die arpadenzeitlichen Tonkessel im Karpatenbecken. Varia Archaeologia Hungarica 1, Budapest. Takács M. 1993. A kisalföldi Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb idõrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendezésére). – Die präzisere Chronologie der Árpádenzeitlichen Tonkessel der Kleinen Tiefebene (Versuch einer Systematisierung des Fundmaterials). Herman Ottó Múzeumi Évkönyv, 30-31/2, 447–487. Takács, M. 1996. Formschatz und exaktere Chronologie der Tongefässe des 10.–14. Jahrhunderts der Kleinen Tiefebene. Acta Archaeologia Hungarica, 48, 135–195. Takács M. 1996. Veszprém megye 10–11. századi kerámiája. – Die Keramik des 10–11. Jahrhunderts im Komitat Veszprém. Acta Musei Papensis – Pápai múzeumi Értesítõ 6. 329–350. Takács M. 1997. A honfoglalás-kori edénymûvesség. In: Kovács L.–Paládi–Kovács A. Honfoglalás és néprajz. (Szerk./Ed.) Budapest, 205–223. Takács M. 2006. A Ménfõcsanak-Szeles dûlõi lelõhelyen 1990–1991-ben feltárt, Árpád-kori veremházak. – Pit-houses from the Árpád Age Found at the Site of Ménfõcsanak-Szeles dûlõ in 1990–91. Arrabona 44–1. 537–565. Takács, M. 2009. Über die Chronologie der mittelalterlichen Siedlungsgrabungen in Ungarn. Erläuterung zu zwei chronologische Tabellen. Acta Archaeologia Hungarica, 60, 223–252. Tomka P. 1994. 9. századi népesség a Kisalföldön. In: Honfoglalás és régészet. Kovács, L. (Szerk./Ed.) Budapest, 99–107. Tomka, P. 2000. Staatsgründung. Gespansburg, komitat. Führer zur Millenniumsausstellung. Weltliche und kirchliche Zentren an der Wende vom 10. zum 11. Jahrhundert. Artificium et historia 5. (Hrsg.), P. Tomka. Gyõr, 3–21.
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 285
A 10–11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
Tomka P. 2000. Vármegyéink kialakulásának kezdetei a régészeti kutatások tükrében. In: Fejezetek Gyõr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetébõl. Horváth J. (Szerk./Ed.) Gyõr, 9–20. Tomka, P. 2002. Die Rolle des mittleren Donauabschnittes in der Völkerwanderungszeit. In: CarnapBornheim und H. Friesinger. (Hrsg.) Wasserwege: Lebensadern – Trennungslinien. 15. Internationales Symposion Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im mittleren Donauraum. Schleswig, 125-147.
285
Vékony G. 2002. 10. századi település TatabányaDózsakertben. In: Központok és falvak a honfoglalás és kora Árpád-kori Magyarországon. Kissné Cseh, J. (Szerk./Ed.) Tatabánya, 23–36. Vida T. 1986. A késõ avar sírkerámia a Dunától keletre. Szakdolgozat. Budapest. Kézirat. Wolf M. 2003. Adatok 10. századi edénymûvességünkhöz. A borsodi leletek tanúságai. – Informationen zu unserer Töpferkunst des 10. Jahrhunderts die Lehre der Funde in Borsod. Herman Ottó Múzeumi Évkönyv, 42, 85–108.
18_merva_3.qxd
2012.07.10.
14:20
Page 286
SZABINA MERVA
286
THE DIFFICULTIES IN DATING THE TENTH–ELEVENTH CENTURY CERAMICS IN THE LIGHT OF A CASE STUDY FROM THE KISALFÖLD REGION IN HUNGARY BY
SZABINA MERVA
Summary The present paper aims at discussing the difficulties in the chronological relations of 10–11th century pottery finds, as mirrored by the comparison of the earthenware-finds from two early Árpád period settlements. The sites at Bácsa–Szent Vid domb and Ménfõcsanak–Szelesdûlõ, Ménfõcsanak–Gázvezeték and Ménfõcsanak–Bevásárlóközpont were compared with statistical methods, such as chisquared distribution, and seriation. The archaeological sites are located not far from each other, their chronological relations raises interesting questions, stimulates the identification of 10–11th century pottery material, and proposes further aspects about the recognisability of 10th century pottery. The ceramic material from Bácsa obviously differs from the Ménfõcsanak material, as the pottery from Bácsa is more characteristically mica-dusted, and comprises a higher proportion of reduced ware. However, it can be questioned whether it means in fact a difference in chronology, or these features can be connected to a local workshop? Concerning the types of vessels, it can be assumed that no hand-wheeled or hand-made clay cauldrons were excavated at Bácsa. In my opinion,
it is not clear that there was no chronological overlapping between the two sites, as there are many uncertainties around the last phase of the settlement at Bácsa, and the beginning phase of the site at Ménfõcsanak. Accordingly, it is possible to re-formulate the problematic: what was the 10th century pottery like? The analysis of the find material from the above mentioned sites revealed that it is more complicated to separate 9th century material from the finds of the 10th century, than to divide the 10th century material from the 11th century ware. The observations point to the fact that there are two certain handholds for dating: the assured dating of clay cauldrons from the 11th century (which however does not exclude 10th century dating), the coggedand garland decoration in this century. Further on, the decoration-types of the discussed two- or three hundred years makes the identification of 10th and 11th century ceramics extremely problematic. In sum, in case of ceramics finds from settlements, it is possible to detect 9th century, 9-10th century, 1011th century and 11th century pottery, but it is not yet possible to identify „purely” 10th century earthenware assemblages.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 287
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
287
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET. A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA. GÁLL ERWIN Kutatásainkat a POSDRU 89/1.5/S/61104 projektszám alatt a Területi Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 2007-2013 és az Európai Szociális Alap támogatása segítette This work was possible with the financial support of the Sectoral Operational Programme for Human Resources Development 2007-2013, co-financed by the European Social Fund, under the project number POSDRU 89/1.5/S/61104
A templom körüli temetõk kutatása az utóbbi években jelentõs eredményeket ért el az Erdélyimedencében. Sorra jelennek meg a medence különbözõ régióiból az új régészeti kutatások eredményei, illetve néhány esetben elkészült egy-egy régebben feltárt lelõhely új értékelése, vagy közlése. A tisztánlátás érdekében ugyanakkor javasolt az elért eredmények minél rendszerezettebb bemutatása, illetve ezeknek kritikája. A tér és az idõ behatárolása Az elemzésünk tárgya földrajzi szempontból az 57 000 km2-es Erdélyi-medence, kronológiai szempontból pedig a 11–13. század, pontosabban a 11. század második fele és a 13. század közepe. Ahogyan próbálok rávilágítani, ezen idõhatárokat relatívan szükséges kezelni, hiszen a szóban forgó temetõket, a leletanyaguk alapján nem tudjuk pontosan keltezni, sok esetben pedig a temetõhöz tartozó leletanyag esetében egyáltalán nem állítható, hogy a szóban forgó temetkezési helyet csak a 13. századig használták volna. A Kárpát-medencétõl független Erdélyi-medencét peremmedencék határolják. A medence a Délkeleti-Kárpátok, illetve Erdélyi Kárpátok vonulata a Bukovinai-, a Máramarosi-havasoktól a Felsõ-Tisza völgyétõl, kelet felé a Szucsáva folyó forrásvidékétõl a Duna Kazánszoros-vaskapui völgyszakaszáig nyúlik félkörívben. E nagy tájrendszer nyugati övezetében, mintegy határként emelkedik az Erdélyi-Középhegység (Nyugati havasok a román elnevezés szerint), ennek déli folytatásában pedig a Bánsághegyvidék. Ez a domborzati kép a nyugat felé két helyen nyitott: a Maros mentén szûkebb területen, a Szamos mentén tágabb területen. Ezeken kívül a Kárpátok vonulatát mind az északkeleti, mind a déli részeken hágók és völgyszorosok tagolják (Radnai-, Borgói-hágó, Tölgyes-, Békás-, Gyimesi-, Bodza-szoros, Tatár-hágó, a Tömösi-szoros, a Törcsvári-hágó, Vöröstoronyi-szoros, Szurdok-szoros).
Meg kell jegyeznünk hogy a Keleti-Kárpátok tömegessége dél felé haladva csökken, északon 170 km, Dédánál 100 km, Kézdivásárhelynél 90 km. A nagyjából 500–1000 m magas térségeket bükkerdõk uralják, a magasabb hegyeket pedig a fenyõerdõk, az alacsonyabb dombvidékeken a tölgyerdõk vannak többségben. Erdõs sztyepp legfeljebb kis területen és foltokban csak a Mezõségen (Kolozsvártól (Cluj-Napoca, Románia) északra) fordul elõ. A medence vízhálózati sûrûsége nagy, földje pedig gazdag sóban, illetve nemesfémekben. Bevezetés A kora középkori templom körüli temetõk talán a középkor-régészet „legmostohább” gyereknek számítanak a Kárpát-medencében és specifikusan az Erdélyi-medencében. A magyar régészet nem vagy alig foglalkozott ezzel a kérdéssel (egyetlen kivételt gyakorlatilag Bóna István szintézise jelenti napjainkig) (Bóna 1988, 194–237), a romániai régészet részérõl pedig e kérdés problematikája nagyon kevés esetben merült fel (Iambor és Matei 1979, 599–620; Iambor és Matei 1983, 129–150; Iambor et al. 1981, 131–146). A Doboka-IV. vártérség (Dãbâca, Románia) temetõjével foglalkozó elõtanulmányunkon kívül, a romániai régészetben nem használatos, a templom körüli temetõ, mint temetõtípus, illetve mint, fogalom („cimitirul din jurul bisericii”). A Kurt Horedt által – a romániai szakirodalomban tudtommal elõször – 1958-ban idézett Szent László és Könyves Kálmán féle törvények axiómaként ivódtak bele a romániai régészeti közgondolkodásban (Horedt 1958b, 145); ez is aláhúzza a „vegyes érvelés” féle módszer 20. századra jellemzõ majdhogynem általános voltát. A régészetben a német terminológia, a „gemischte Argumentation” kifejezés jelöli azt a módszert, amely majdnem általános a romániaiban, de túlsúlyban van a kelet európai (a szerzõk nemzeti iden-
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 288
288
titásától függetlenül) régészetben is. E módszer jellege, a régészeti leletegyüttes, illetve jelenség értékelése egy másik régészeti adat interpretációja vagy valamilyen hipotézise által, de igen sokszor történeti, antropológiai, etnográfiai, lingvisztikai adat és történeti elmélet segítségével. Azonban a különbözõ dolgok összevetése, összekapcsolása igen korlátozott feltételek mellett lehetséges, ami esetünkben azt jelenti, hogy a történeti adatok (Szent László és Kálmán törvényei) és a régészeti tények összekapcsolása és értelmezése módszertani tévedés, mondhatni autokratikus szemléletmód. Az említett törvényekbõl kiindulva ugyanis az erdélyi régészet a 11. század végétõl keltezett minden temetõt, anélkül hogy pontosabban kronológiai szempontból is megvizsgálta és elemezte volna azokat. Ahogyan említettük: ez a módszer téves, az eredményei pedig éppen ezért megkérdõjelezhetõek. Efféle módszert a német régészetben már a század 70-es éveiben erõteljesen bírálta Joachim Werner és a „Gettrent Marschier, vereint Schlagen” féle jelmondattal arra hívta fel a figyelmet, hogy például ebben az esetben, a régészet próbáljon minél függetlenebb álláspontot és kutatói pozíciót kialakítani. (Werner 1979, 9–10; Hachmann 1970, 11) Ezzel szemben, Reinhard Wenskus szerint, aki ugyan elismerte a régészet autonómiáját, a régészet törekvései csakis történeti vagy ennek alárendelt szerepre alkalmasak. (Wenskus 1977, 113.) Ahogyan próbáltam egyes kérdésekben erre reflektálni, a korszakkal foglalkozó kollégák éppen ebbe a hibában estek, sõt sokszor egy hipotézist késõbb, mint bebizonyított tényt kezeltek. Az adatbázis és minõsége Az adatbázisunk eddig a pillanatig 48 lelõhely templom körüli típusú temetõjét tartalmazza, de összehasonlítva a Körösök vidékével, dél-kelet Nyírséggel, Máramarossal és a Bánsággal ez sokkal jelentõsebb és sokkal jobban is kutatott. Az Erdélyi-medencébõl a „templom körüli temetõtípust” nagyon sok lelõhelyrõl ismerünk, ezek keltezését a szakirodalom elsõsorban a 12. századtól állapította meg. Ha a feltárás mennyiségét nem lehet kritizálni, annál inkább nem lehet e temetõk feltártságának méreteit, minõségét, illetve sok esetben e közlemények nem éppen megfelelõ szakmai szintjét. Ugyanakkor ismereteink alapján, csak néhány esetben történt meg a mellékletekben szegény temetõk sírjainak antropológiai elemzése, nem is beszélve ezeknek genetikai vagy éppen 14Ces vizsgálatáról. A kérdés jobb taglalása és a hiányosságokra való rámutatás céljával táblázatban
GÁLL ERWIN
foglalva próbáltam erre felhívni a figyelmet (ld. még a 2. ábrát). A templomkörüli temetõk földrajzi elterjedése az Erdélyi-medencében (2. ábra) A temetõk földrajzi, területi elterjedésével kapcsolatban, láthatjuk, hogy kimutathatóak a medence északi részétõl egészen Erdély dél-keleti térségéig. Tömbösödésük csakis a kutatás aktuális stádiumát jelenti, e 11–13. századi temetõk beható kronológiai elemzése azonban halaszthatatlan kérdésköre marad a régészeti kutatásnak. A középkori ember és a túlvilág, avagy a templom körüli temetõk kontextualitása A temetés a középkorban elválaszthatatlan a korabeli ember alapvetõ vallásos meggyõzõdésétõl, így a temetkezés minden lényegi jellegzetessége valamilyen kapcsolatban áll az egyház teológiai tanításával, illetve az abból kiinduló kortárs egyházfegyelmi elõírásokkal. Az érett középkorban (12–13. század) az Egyház saját jogon volt illetékes az elhunytak eltemetésére. A temetõ, összehasonlítva a kereszténység korai századaihoz képest, alapvetõ változásokon ment keresztül, létesítésére településen belül vagy kívül a püspök volt jogosult, és a templom mellett, a templom falai körül helyezkedhetett el, de maga a templom is funkcionálhatott temetkezési helyként (Szuromi 2002). Ez a megállapítás vonatkozik az Erdélyi-medencében a 11. században megjelenõ temetõtípusra is, az úgynevezett „templom körüli nekropoliszokra”. A „templom körüli temetõ” régészeti jellegzetessége a templom, vagy ennek nyomainak megléte, illetve a sírok sûrûsége. Nagyon sok esetben találkozunk többes temetkezéssel, illetve a temetkezések szuperpozíciójával. A templomban való temetkezés sokszor a társadalmi helyzet, pozíció jelképe (pap, nemes). Ezeknek a templom köré szervezett temetõk keltezését a volt Magyar Királyság keleti területein az erdélyi, általánosan pedig a romániai régészet, fenntartások nélkül az írott források alapján a 11. század végétõl és a 12. század elejétõl keltezi. Pontosabban az I. Szent László uralma vége felé és Könyves Kálmán uralma alatt megtartott szabolcsi (1092), tarcali (1100 körül) és esztergomi (1104–1112/1113) zsinat határozatai eredményei alapján a sírokat a templom köré kellett megásnia a közösségeknek. De ez valóban így van? Minden templom körüli temetõ post-quemjét automatikusan a 11. század végétõl kellene számítanunk? Általánosíthatunk két-három írott forrásra támaszkodva?
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 289
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
289
1. ábra – 1 A templomkörüli temetõk kutatásának stádiuma Fig. 1. – 1 Status of research of medieval churchyard cemeteries Rövidítések/Abbreviations: j. jiddish; n. német/german; ó-r. ó vagy régebbi román/old, or former romanian; r. aktuálpolitikai jelenlegi román adminisztrációs megnevezés/actual romanian name
19_gall.qxd
2012.07.10.
290
14:50
Page 290
GÁLL ERWIN
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 291
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
Az újabb, régészeti és 14C-es elemzések részben ellentmondanak az írott forrásoknak, legalábbis a 11. századi Magyar Királyság egyes területein (Alföld, Dunántúl). Szentes-Kajánon és Szombathely-Szent Mártonon (Magyarország) elvégzett 14C minták, illetve régészeti elemzések arra utalnak, hogy ez a temetkezési mód a Kárpát-medencében is elterjedt már a 11. század elején (Kiss 2005, 151–162; Türk 2005, 213–219). A kérdés csak az, hogy mely régió(k)ban, illetve központok esetében? Logikai szempontból a templom köré való temetkezés „divatja” legkorábban a vallási (és természetesen) a politikai centrumok esetében képzelhetõ el, a periférikus vidékek településein ez jóval késõbben, az idézett 11. század vé-
291
gi és 12. századi dekrétumok alkalmazása után válhatott, a 12. század közepe-vége felé általánossá. Hol képzelhetõ el templom körüli temetõ, mármint egy új, keresztény világ szimbóluma az Erdélyimedencében a 11. században? A legjobb régészeti példa e tekintetben a gyulafehérvári (Alba Iulia, Románia) Római Székesegyház környékén feltárt temetõ, amelyet ugyan az ásató régész a 12–13. századra keltezett (Daniela Marcu Istrate szerint ez az M-2 szint. Marcu Istrate 2008, 110). A 3., 9., 13., 50. és 78. sírokból közölt régészeti leletanyag alapján (rövid vágóélû deltoid nyílcsúcs, sima és S végû hajkarikák [hajkarikák elemzését az Erdélyi-medencében, a Partiumban és a Bánságban ld.: Gáll 2008, vol. I. 121–156; a gyu-
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 292
292
lafehérvári (Alba Iulia, Románia) temetõben ugyanakkor gyanúsan sok a sima, általában korábbra keltezhetõ hajkarika], a rombusz átmetszetû- és a spirális végû sodrott karperec [karperecek elemzését az Erdélyi-medencében, a Partiumban és a Bánságban ld.: Gáll 2008, vol. I. 186–204]) a temetõ nem a 12. századra, hanem a 11. századra keltezhetõ, legalábbis ha az aktuális, Kárpátmedencét, illetve az Erdélyi-medencét átfogó tipokronológiai vizsgálatok eredményeivel egyetértünk (Spirális végû sodrott karperec: Szabó 1978–1979, 66–67; Giesler 1981, 88–90, 120–121; Révész 1996, 92; rombusz átmetszetû karperecek elemzését ld: Szabó 1978–1979, 66; Giesler 1981, 120). A huzal-, a spirális végû- és a rombusz átmetszetû karperecek használatát a kutatás a 12. század elejéig keltezi legkésõbben. Az ásató régész által 2es temetkezési szintnek nevezett temetõrész megnyugtatóbb idõrendi keltezése a fentebb említett 3., 9., 13., 50. és 78. sír csontvázainak 14C-es keltezése után várható (az „M2-a szinthez” sorolt temetkezés hasonlóan az M-2 szinthez tartozik, ugyanis ahogyan ismert S végû hajkarikákat az Erdélyimedencében legkorábban a 11. századtól keltezhetjük, hasonlóan a tégla- vagy kõkeretes temetkezésekhez. Ld.: Gáll 2009, 157–176; Gáll 2004–2005, 360–365). Hasonlóan korábbi lehet a kolozsmonostori (ClujMãnãºtur, Románia) temetõ használatának I. fázisa. A kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) nekropolisz a használatának elsõ fázisa alapján, úgy tûnik, hogy nem tipikus templomkörüli temetõ, hanem, ha így fogalmazhatunk, késõbb vált azzá. A rotonda alól elõkerülõ obulusos 32. temetkezésébõl I. (Szent) László (1077–1095) pénze került elõ, a korábbra keltezhetõ elsõ temetkezések pedig nem innen, hanem jelentõsebb távolságban nyugatabbra kerültek elõ (ld. az 5. ábrán a vonallal kijelölt 13–16., 19–20., 23–29. sírokat). Ezek alapján az (is) gyanítható, hogy egy korábban, a 11. században megkezdett temetõt folytat(hat)tak a templom építése után, vagyis egy proto-keresztény, valószínûleg beszentelt temetõben templomot építenek. Felhívnánk a figyelmet ezen észrevételeink relatív voltára, a temetõ kutatási stádiuma miatt ezek ugyanis elsõsorban hipotézisek, amelyet csak az újabb régészeti kutatások bizonyítanának, vagy éppen cáfolnának meg. (ld. 3–4. ábra) A rendelkezésre álló más régiókban feltárt templom körüli temetõkkel lényegesen más a helyzet, elsõsorban azért (is), mert biztosan késõbben, a 11. század végétõl keltezhetõek, mint például DobokaTamás kertje, -IV. vártérség, -Boldogasszony
GÁLL ERWIN
(Dãbâca, Románia), Sajósárvár, (ªirioara, Románia) stb. (ld. még az 5. ábrát) A templom körüli temetõk néhány változatáról A rendelkezésünkre álló templom körüli temetõk esetében fontosnak tartanánk megvizsgálni, a templom és a temetõ topográfiai kapcsolatát, illetve a temetõk jellegét: 1. Hol helyezkedik el a templom a temetõn belül? A 48 lelõhelybõl sajnálatosan csak kevés alkalommal rendelkezünk többé-kevésbé biztos adattal. A dobokai IV. vártérség (Dãbâca, Románia) templom körüli temetõje esetében a templom a temetõ északkeleti részében került elõ, illetve hasonlóan a temetõ széle felé regisztrálták a 12. század végi kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) rotundát is. A sírok topográfiai helyzete alapján a (fa?)templom a segesvári (Sighiºoara, Románia) temetõben a nekropolisz közepén lehetett (sajnos csak a temetõ két szélét tárhatták fel objektív okok miatt). Kis terjedelmû ásatások azonban a legtöbb esetben megakadályozzák a templom pontos helyzetének megállapítását a temetõn belül (pl. Algyógy, (Geoagiu, Románia), Boroskrakkó (Cricãu, Románia), Bözöd (Mugeni, Románia), Csíksomlyó (ªumuleu-Ciuc, Románia), Doboka-Tamás kertje, Boldogasszony (Dãbâca, Románia), Kide, Kányád (Ulieº, Románia), Malomfalva (Moreºti, Románia), Medgyes (Mediaº, Románia), Nagyszeben (Sibiu, Románia), Segesvár-Biserica din Deal (Sighiºoara, Románia) – a kolostor temploma, Szentlászló (Sânvãsii, Románia), Sztrigyszentgyörgy (Streîsângeorgiu, Románia), Várfalva-Unitárius templom Moldoveneºti, Románia)), illetve jó néhány esetben nem azonosították a templomot, azonban a temetkezések jellegzetessége (e temetõrészekben tapasztalt temetkezések zsúfoltsága) alapján egyértelmûen ezek templom körüli temetõk (pl. Gyalu (Gilãu, Románia), Mojgrád (Moigrad, Románia), Nemeszsúk (Jucu, Románia), Piski (Simeria Veche, Románia), Sajósárvár (ªirioara, Románia), Szászsebes (Sebeº, Románia)). 2. Hány esetben használják e templomokat is temetkezési helyül és mikor nem, illetve hogyan magyarázható ez a hiány? A társadalmi státus kérdései és a templom körüli temetõk A spiritualista és gazdasági-politikai hierarchia szempontjából egalitariánus túlvilágképet hirdetõ kereszténység (Rush 1941) mellékletadás szempontjából csak puritán temetkezési szokásokat engedett meg, amelynek következménye az eltérõ
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 293
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
293
2. ábra A korai templom körüli temetõk elterjedése az Erdélyi-medencében Fig 2. Early medieval churchyard cemeteries in the Transylvania Basin
„pogány” világszemlélet legfontosabb bizonyítékaként tartható sírmellékletek kiszorulása és eltûnése, a puritán, mellékletmentes temetkezési modell elterjedése volt. Ez a 11. század elejétõl kezdve azt is jelentette, hogy az elhunyt és hozzátartozóinak, családjának, közösségének értékrendjére, eredetére vagy éppen társadalmi státusára már nem vagy alig következtethetünk a családja vagy a mikroközössége által sírba helyezett anyagi kultúra termékei és ezzel párhuzamosan elvégzett szokások alapján. Az elõbbi korszak a régészet számára színes, heterogén szokásai helyében a puritanizmust és az egalitarista túlvilágképet hirdetõ keresztény egyház egységes normativái léptek, amelynek következményeként az egységes, uniform temetkezési szokásokból alig tudunk eltérõ, különbözõ kulturális eredetre, tár-
sadalmi státusra, nem-nemiségre vagy éppen mesterségre következtetni. Ha az elõbbi korszakban az elhunyt egyén megbecsültségét vagy rangját, avagy a család presztízsét különbözõ fegyver kategóriák, lovastemetkezések, felékszerezett halotti ruhák jelképezték (az elhunyt révén), I. (Szent) István uralkodásától kezdõdõ Kárpát-medencei népességek kereszténységre való térítése ezeket az õsi pogány szokásokat a társadalmi etikettbõl kiszorította. Ahogyan más korszakban vagy akár más régiók emberi közösségeiben (a paleolitikumtól kezdõdõen), a középkori individuumok és családok közötti „verseny” szimbolizálása, valójában a hátramaradottak státusának, presztízsének a halál révén való szimbolizálása és legitimizációja (már nem a mellékletek mennyiségében) más formát öltött. A spiritualista és gazdasági-politikai hierarchia
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:50
Page 294
294
szempontjából egalitariánus túlvilágképet hirdetõ kereszténység (a keresztény túlvilágképpel és temetkezéssel kapcsolatban ld.: Rush 1941), az egyén, illetve a család rangját jelzõ materiális jelképeket kiszorította ugyan a temetkezésekbõl – nagyon érdekes hogy karddal való temetkezés nemesek körében a 16. századtól kezdõdõen újra divatba kerül, amely ugyancsak rang és státus jelzéssel, szimbolizálással magyarázható. E szempontból lásd Pósta Béla, Roska Márton és Kovács István remek ásatását Gyulafehérváron (Alba Iulia, Románia), (Pósta 1917, 1–155) – azonban megengedett egy másik, egy spirituális reprezentációt. Ezt a tendenciát kitûnõen jelképezi Theodulf kapituláréja is, amely alapján a 9. század végén a templomban temethetik el a püspököt, szerzeteseket és a papokat, és a legfontosabb ami minket érdekel, az erre érdemes laikusokat (Szuromi 2005, 10, 28. jegyzet). Ez a gazdagság, hatalom szimbolizálásának „versenye”, ugyanazt jelentette a középkori laikusok esetében, mint a rég letûnt, pogány korok egyéneinek díszes ékszerekkel, fegyverrel és/vagy ló részeivel való eltemetése. A mellékletek „szegénysége” nem jelenti a társadalom szegénységét az elõbbi korszakokkal szemben, hanem a középkori mentalitás sokszor erõltetett puritánságát. Az egyszerûség, az erkölcsös puritánság a társadalmi megnyilvánulási forma, de a hatalom, a presztízs illusztrációjára való törekvés megmaradt, ennek megnyilvánulása a templomban való temetkezés, illetve a templomhoz minél közelebbi temetkezésre utaló tendencia (az Erdélyimedence e jellegû temetõinek repertóriumára tett kísérlet: Gáll et al. 2010, 35–41). Ez is az egyik oka, hogy a templomok körül nagyon sokszor regisztráltak az egymásra való rátemetkezések, szuperpozíciók, amelyek a soros temetõkkel ellentétben a templom körüli temetõk elsõdleges jellegzetessége. (ld. pl. a 4–5. ábra) Kérdés marad(hat) tehát, hogy a forrásokból leszûrhetõ információkat, vagyis az írott forrásokból ismert különbözõ társadalmi státust (pl. ispán, egyházi személy, várjobbágy, szolga, stb.) hogyan kapcsolhatjuk össze e régészeti forrásokkal? Erre gyakorlatilag kibékítõ válasz meglátásunk szerint nem található, ugyanis a különbözõ társadalmi struktúrák régészeti meghatározása relatív, amit régészetileg meg tudunk figyelni, az csak a mellékletekben gazdag, még gazdagabb, szegény, szegényebb sír. Veszélyesnek minõsíthetõ különbözõ jogállapotok feltételezése, hiszen ez régészetileg kimutatatlan vagy nehezen kimutatható (Steuer 1979, 612). Ilyen céllal vizsgáltuk több szempontból a dobokai IV. vártérségi (Dãbâca, Románia) temetõt. Elsõ-
GÁLL ERWIN
sorban az ezüst tárgyakat tartalmazó 59 temetkezés elterjedését vizsgáltuk a temetõn belül. Ha halványan is, a hajdani társadalmi (igaz, relatív) gazdagság régészeti fogódzópontjai, noha nagyon nehéz és veszõdséges munka révén, továbbra is megfoghatóak maradtak, legalábbis ebben az esetben. A feltérképezett 59 sír közül 41 a temetõ központi részébõl került elõ (5. ábra), ami alapján elmondható, hogy az Árpád-kori népesség esetében is a tehetõsebbjei vitték magukkal a drágább tárgyakat, vagyis a keresztény puritánságot nem feltétlenül szükséges szó szerint értenünk. A karhelyzetek vizsgálata során hasonlóan érdekes részeredményekre jutottam. A XIV. karhelyzet-variáció, vagyis amikor az ágyékcsigolyákon vagy a keresztcsont felett kereszt alakba fektették a kezeket, elsõsorban a templom körüli sírokból ismert, ez teljesen ismeretlen a temetõ nyugati és keleti szélein. Egyetlen kivételként a 427., a temetõn belül majdnem elkülönített, elszigetelt egyén sírját említhetjük. Feltehetõ a kérdés: e sírok templomhoz közeli helyzetét talán a benne nyugvók kivételes keresztény hitével, avagy kereszténységben betöltött státusával magyarázhatjuk? (Gáll 2011, 25, 49. táb; Takács 2005, 85–101). Nagyon tanulságosnak bizonyult a dobokai IV. vártérségi (Dãbâca, Románia) temetõben a rendellenes esetek feltérképezése is: ezen sírok csontvázai elsõsorban a temetõ szélsõ térségébõl kerültek elõ, ami kapcsolatban állhatott az egyénnek a keresztény egyházból vagy éppen a közösségbõl kiutasított státusával, vagy éppen más, pogány kori babonás szokással (Gáll 2011, 26–27, 51. táb.). Következtetésképpen a dobokai (Dãbâca, Románia) temetõ esetében ha halványan is, a társadalmi különbségek szimbolizálása, ha relatívan is, de követhetõ. Ezzel szemben negatív eredménnyel járt a kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) temetõ esetében az ilyen jellegû vizsgálódásunk, azonban természetesen nem szabad elfeledni, hogy a kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) temetõ kutatása elmarad a dobokaitól (Dãbâca, Románia). A jobban kutatott segesvári (Sighiºoara, Románia), földvári (Feldioara,Románia) temetõk sírjainak majdnem teljes mellékletnélkülisége megakadályozott az ilyen jellegû kérdések taglalásában. Más temetõk esetében az adatok hiánya, illetve az ásatások terjedelme gördített akadályt ilyen jellegû vizsgálatok elé. Elgondolkodtató marad a kolozsmonostori (ClujMãnãºtur, Románia) két téglakeretes, a 92. és 93. temetkezés esete: e két sír esetében elképzelhetõnek tartjuk, már a temetõben elfoglalt helyzetük alapján
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 295
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
3. ábra A kolozsmonostori temetõ értelmezett térképe (felmérés) Fig. 3. The expounded map of the Kolozsmonostor cemetery
295
19_gall.qxd
2012.07.10.
296
14:51
Page 296
GÁLL ERWIN
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 297
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
is, hogy rangos, talán egyházi személyek nyughelyei lehettek. Az antropológiai elemzés hiánya, illetve a csontvázak azonosítására tett kísérletünk eredménytelensége megakadályoz pontosabb észrevételek levonásában. (4. ábra) Az Árpád-korban a templomot általában nem használták temetkezési helyül (ezzel kapcsolatban ld.: Kulcsár 1995, 227–238; Ritoók 2004, 115–124;
297
2007, 249–276), tehát a társadalom felsõ rétegei vagy pedig az illetõ falusi közösségek vezetõinek, egyházi személyeinek régészeti azonosítása nehéz feladat. Algyógy (Geoagiu, Románia), DobokaBoldogasszony és a -Tamás kertje (Dãbâca, Románia), Sztrigyszentgyörgy (Streîsângeorgiu, Románia) kutatott templomaiban feltárt temetkezések esetében egyelõre eldönthetetlen, hogy ezek között
4. ábra Doboka IV. vártérség (Dãbâca, Románia) templom körüli temetõjének térképe Fig. 4. The map of Doboka IV churchyard cemetery (Dãbâca, Romania)
19_gall.qxd
2012.07.10.
298
14:51
Page 298
GÁLL ERWIN
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 299
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
van vagy nincsen Árpád kori temetkezés (a rétegtani dokumentáció nem egyértelmû, a 12. század végén épített templomot egészen a 16. századig használják: Gáll 2011, 66–67. táb.). Robert Radu Heitel a boroskrakkói templomban legalább két temetkezést regisztrálhatott, ebben az esetben egyértelmû a templom, mint temetkezési hely használata, tehát elsõsorban a közösség egyházi személyeire vagy éppen közösség vezetõjére gondolhatunk. Temetkezési szokások és a leletanyag kapcsán tehetõ értékelések, kérdések A templom körüli temetõkben eltemetett egyének, közösségek (kulturális) identitása, illetve ethnikuma jelentõs problematikája a kora középkori kutatásnak (az ethnos kérdéskörével kapcsolatban a magyarországi és a romániai régészetben többnyire a nyugati, szociológiai szakirodalom eredményeit vették át és alkalmazták különbözõ régészeti kontextusokra. (Curta 2002, 5–25; Bálint 2006, 277–347; Lãzãrescu 2008, 55–77; Niculescu 1997, 63–69)). Néhány temetkezési szokás eredetét, elterjedését, jellegét a jövõben mindenképpen érdemesnek tartjuk tüzetesebben megvizsgálni, ilyen például: 1. A kõ- vagy téglakeretes temetkezések kultúrkapcsolatai. Kérdésként merülhet fel, hogy az ilyen sírokban nyugvókat a társadalom elitjeként értékelhetjük? 2. Az úgynevezett „múmia alakú” temetkezések elterjedésének kérdésköre/kérdésköre. Lehet etnikai jelentése, szimbóluma e szokásnak? (6. ábra) Több, mint egy félévtizede Adrian Ioniþã kollégánk a dél-erdélyi „múmia-alakú” temetkezéseket a germán nyelvû lakosság temetkezéseiként értékelte, vagyis egy bizonytalan történeti adatot egy bizony-
299
talanul odakapcsolható régészeti adattal kívánt bizonyítani (egyetlen temetõt sem tártak fel teljesen). Alapjában véve Ioniþã abból a koncepcióból indult ki, hogy az egyén eredete, a mellékletek vagy éppen a temetkezési szokás alapján, visszatükrözõdése a sírban a „kulturális folyamatoknak”. Ioniþã elemzésének, a vizsgálatának módszertana mellett, azonban a legnagyobb gyengéje, éppen az általa idézett Kárpát-medencei adatok: tudott és pontosan ismert tény, hogy a Magyar Királyság területére, elsõsorban a Dunántúlra, jelentõs német lakosság vándorolt a 11. században, ennek ellenére ebben a századból nem dokumentált egyetlen ilyen jellegû temetkezést sem. A Ioniþã által idézett északmagyarországi Eger esetében egyáltalán nem ismerünk német eredetû lakosságot, a kaposvári temetõ esetében pedig semmi más nem bizonyítja e népesség német eredetét. A két említett temetõ leletanyaga klasszikusan 12. századi, éppenséggel nem véletlenül éppen e két temetõ leletanyaga alapján beszél 1978-ban Bóna István a Magyar Királyság klasszikus 12. századi anyagi kultúrájáról. A múmia alakú temetkezések csak dél-erdélyi elõfordulását sem kell azonnal etnikus tartalommal felruházni, hiszen Méri István 1944-es kolozsvári (Cluj-Napoca, Románia) mintaszerû ásatásán kívül nincs egyetlen temetõnk sem Észak-Erdélyben, ahol Popa Raduhoz, Adrian Ioniþãhoz (Földvár (Feldioara, Románia)), Daniela Marcuhoz (Gyulafehérvár (Alba Iulia, Románia)), Radu Harhoiuhoz vagy Gheorghe Baltaghoz (Segesvár-Szõlõs (Sighiºoara, Románia)) hasonlóan pontos megfigyelést tettek volna. Ebbõl a szempontból egyértelmûen a dobokai IV. vártérség (Dãbâca, Románia) temetõjének példáját idézhetjük: a feltárt 490 sírból öt alkalommal regisztrálták a sír
5. ábra Doboka IV. vártérség (Dãbâca, Románia) templom körüli temetõjének feltételezett kiterjedése Fig 5. The map of Doboka IV churchyard cemetery (Dãbâca, Romania)
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 300
300
GÁLL ERWIN
6. ábra / Fig. 6. Földvár (Feldioara, Románia) = Múmia alakú sírforma / mummy-shaped grave pits
gödrének a formáját. Ugyanakkor ismert az írott forrásokból, hogy Kolozsvárra (Cluj-Napoca, Románia) is költözik német lakosság, azonban Méri István nagyon precíz dokumentációja ellenére sem ismerünk „múmia alakú” sírgödröt a kolozsvári (Cluj-Napoca, Románia) Fõ téri temetõbõl. Adrian Andrei Rusu információi alapján hasonló alakú sírgödrök a szépfalui (Frumuºeni, Románia) kolostori ásatásról is ismertek. Nem azt vitatom, hogy ez a temetkezési típus nyugatról terjed el, illetve azt, hogy a beköltözõ germán nyelvû lakosság nem ismerte volna a múmia alakú temetés szokását, azt azonban határozottan szkeptikusan szemlélem, hogy mindezt etnikus tartalommal ruházta fel és a szász migráció történetirégészeti jeleként értékelte a bukaresti régész. Feltehetjük azt a kérdést, hogy hogyan lehetett egy 12. században a Barcaságra bevándorolt heterogén identitású egyénekbõl konstruált közösségnek, olyan jellegû homogén identitása, mint amelyre a jelentõs számú múmia alakú temetkezés alapján következtethetünk? (ld. a 7. táb.) Lényegesnek tartjuk azt is megjegyezni, hogy például Skandináviában ugyancsak a 12. században terjed el ez a szokás, a dunántúli vagy éppen erdélyi példák is eddig a 12. századra keltezhetõek, pedig tudjuk, hogy Magyarország nyugati felében német
lakosság már a 11. század elejétõl létezik. Feltehetjük azt a kérdést, hogy ezt a szokást nem inkább egy 12. századi európai temetkezési divattal hozhatjuk kapcsolatban, mintsem migrációval? (Bárdos 1978, 194; Bóna 1978, 140–141; Binnford 1962, 222; Ioniþã et. al. 2004, 46–59; Ioniþã 2010, 389–401; Kiefer–Ollsen 1997, 186) 3. Kimutathatóak-e régészeti eszközökkel az írott forrásokból ismert népességek, középkori natio-k a Magyar Királyság keleti területének számító Erdélyi-medencébõl? 4. Vallási központok (monostorok) esetében észlelhetünk, a laikus rétegtõl elkülöníthetõ temetkezési szokásokat? 5. Régészeti eszközökkel kimutathatóak-e még a régebbi korok, pogány jellegû temetkezési szokásai? Kurt Horedt Várfalva-Unitárius templomnál (Moldoveneºti, Románia) végzett ásatások esetében, lócsontvázról tudósít, azonban az ásatás zûrzavaros és hiányos dokumentációja kétségeket ébreszt e „lócsontváz” 11–12. századi keltezését illetõen. A kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) 151., a dobokai (Dãbâca, Románia) 141. és 432. sírok, esetekben elképzelhetõ, hogy a visszajáró halottól való félelembõl helyezték északi irányba a halottat. A dobokai (Dãbâca, Románia) templom körüli temetõben regisztrált temetkezési szokások megfi-
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 301
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
gyelt jelenségei nemcsak a megszokott, általánosításra is lehetõségeket adó ismereteket eredményeznek, hanem alkalmanként a szokásostól merõben eltérõ, az általánostól eltérõ elemekkel is szolgálnak. Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a templom körüli temetõkben is (ahogyan más típusú nekropoliszok esetében is) a (keresztény) általánosságok mellett számolni kell (mikro)regionális sajátosságokkal, illetve bizonyos, a régebbi korokból fennmaradt (pogány) hagyománnyal, amely specifikus elemekkel gazdagíthatja a keresztény Árpád-kor általános, illetve az Erdélyimedence 11–13. századának összességét. A dobokai (Dãbâca, Románia) temetõ speciális jelenségeihez tartozik a jobb- vagy baloldalára fektetett, majdnem zsugorított helyzetû csontvázak, amelyeket különféle helyzetben dokumentálhattak: a 108. sír esetében a lábait erõsen felhúzták baloldalra, a 424. sír esetében a felsõtestet is jobbra fektették, a lábait pedig 45°-ban felhúzták jobb oldalra. Mindkettõ esetében egyértelmûen részleges zsugorításról beszélhetünk (Tettamanti 1975, 102). A 314. sír csontvázának a lábait széttárták, a 411. sír halottjának lábait kissé felhúzták. Ebben az esetben gyaníthatóan összekötözött lábbakkal temették el. Nagyon elrettentõ esetet rögzíthetünk a 257. sír csontváza esetében: a háton fekvõ csontváz fejét nagy valószínûség szerint levágták, viszont a csontváz két válla közé helyezték baloldalra fordítva. Hasonlóan borzasztó a 414., illetve a 235. sírok esete: mindkét esetben az elhunyt vagy a megölt (?) egyént bedobták a sírgödörbe. A 414. sír csontváza kezeit valószínûleg felhajtva összekötözték, a 235. sír esetében a sírgödörben dobott test felsõ teste jobbra fordult, együtt a koponyával, lábait pedig egymásra felhúzva összekötözték. Ezen utolsó esetben részleges zsugorított temetkezésrõl is beszélhetünk. Nagyon tanulságosnak bizonyult e rendellenes esetek feltérképezése: ezen sírok csontvázai elsõsorban a temetõ szélsõ térségébõl kerültek elõ, ami kapcsolatban állhatott az egyénnek a keresztény egyházból vagy éppen a közösségbõl kiutasított státusával, vagy éppen más, pogány kori babonás szokással. Hasonlóan a temetkezési szokásokhoz, nagy jelentõséget tulajdonítok a „templom körüli temetõkben” regisztrált leletanyag vizsgálatának (ékszerek, használati eszközök). Ezt azért tartom fontosnak, mert egyes esetekben a leletanyag vizsgálata pozitív eredményt hozott: az Erdélyi-medencében az S végû hajkarika esetében elmondható, hogy viseletének divatja nem keltezhetõ a 11. század elejénél
301
hamarabb (Gáll 2009, 157–175) vagy pedig a pödrött végû hajkarikák a 12. században is használatban voltak (a romániai Moldvában még egy 15. századi temetkezésbõl is ismert ennek nagyméretû változata) (Gáll et al. 2010, 60). Az eddigi vizsgálataink arról gyõztek meg, hogy nagyon is szükséges a kronológiai vizsgálatainkat mikrórégiókra koncentrálni (ezt követõen pedig a különbözõ regionális egységekrõl szerzett képet összehasonlítani). Éppen ezért is próbáltuk, egyelõre ha felületesen is, átnézni a korszak templom körüli temetõinek leletanyagát. E temetõkbõl elõkerült a 11–13. századra keltezhetõ karikaékszerek és/vagy hajkarikák minden használt típusa-altípusa kisebb-nagyobb mennyiségben elõfordult, mondhatni egy klasszikus divatcikk volt. Funkciójuk nagyon sok esetben kérdéses marad, nemcsak szórvány voltuk, hanem funkcionalitásuk miatt is: a sírokban levõ pozíciójuk miatt használhatták hajkarikaként, varkocsszorítóként, de nem zárhatjuk ki fülbevaló funkciójának lehetõségét sem (Gáll 2008, I. 143–144; Gáll 2011, 32–38). Anyaguk, amelyrõl statisztikai elemzéseket is végeztünk a kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) és dobokai (Dãbâca, Románia) temetõk esetében ezüst, illetve bronz (Gáll et al. 2010, 65–66, 24–25. kép; Gáll 2011, 20. kép). Típusuk hasonlóan nagyon változatos, a sima, a késõ avarkortól viseletben levõ hajkarikáktól kezdõdõen (Algyógy (Geoagiu, Románia), Doboka-IV. vártérség, -Tamás kertje (Dãbâca, Románia), Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia), Sztrigyszentgyörgy (Streîsângeorgiu, Románia)) a pödrött végû, vagy pedig a kettes S végû hajkarikáig (Doboka-Tamás kertje (Dãbâca, Románia)). Néhány évtizeddel ezelõtt a sima hajkarikák 10–11. századi fordulóján történt eltûnésével számolt a szakirodalom (Szõke és Vándor 1987, 54), azonban például a dobokai (Dãbâca, Románia) temetõben regisztrált sima hajkarikák ezt egyértelmûen cáfolják. A temetõbõl elõkerült 12 darab ezüst és bronz 1a–1b példány egyértelmûen cáfolja ezt a megállapítást, ezt a 188. sírból III. Béla pénzével elõkerült 1b kisméretû hajkarika esete pontosan bizonyítja. Az óriásméretûnek számító 1b típusú hajkarika a 172. sírban együtt került elõ a 12. századi divat egyik karakterisztikus elemével, a lemezgömbös fejû hajtûvel. Hasonló óriásméretû sima hajkarikát ismerünk Algyógyról (Geoagiu, Románia) is (Petrov 1996, 4. kép). Következtéseinket azzal zárhatjuk e hajkarika típus alapján, hogy ennek használatával számolhatunk a 12–13. században is.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 302
302
A sima S-végû hajkarikák keltezése követi az általánosan a Kárpát-medencei 11–13. századi temetõkben észlelt tendenciát. Ismert a korszak majdnem mindegyik lelõhelyérõl, Algyógytól (Geoagiu, Románia) Várfalváig (Moldoveneºti, Románia). Néhány temetõben megfigyelt tendenciák alapján a sima S végû hajkarikák használata nem szûnik meg a bordázott díszítésû hajkarikák divatba kerülése után, használatukat pedig ebben az esetben is követni tudjuk a dobokai (Dãbâca, Románia) temetõben legalább a 13. század elejéig, amelyet egyértelmûen támogat III. Béla érméje is. Néhány esetben ezt a keltezést megerõsítik az Árpád-kori magyar királyok pénzei is: a dobokai (Dãbâca, Románia) IV. vártérség 39. sír felnõtt szájában egy, talán II. István (1116–1131) H73 érmét dokumentáltak 4 sima S-végû hajkarika társaságában, a 188. sírban egy III. Béla (1172–1196) által kiadott érme keltezi az S-végû hajkarikákat, a 391. sírban pedig Könyves Kálmán (1095–1116) H42a érméje együtt került elõ sima S-végû hajkarikával. Lényegesnek tartjuk külön kitérni a sima, óriásméretû S-végû hajkarikák kérdéskörére (DobokaIV. vártérség (Dãbâca, Románia) 114., 176., 212., 267. sír, Gyalu-5. sír (Gilãu, Románia), Kányád-43. sír (Ulieº, Románia)). A 10–11. századi temetõk vizsgálata során ugyanis hasonló méretû és következésképpen hasonló súlyú ékszereket egyetlen temetõben sem találtunk. A dobokai (Dãbâca, Románia) IV. vártérség temetõjében a 172. sírban egy lemezes gömbfejû hajtû társaságában ismert, amely a 12. század egyik klasszikus ismertetõjegye. A 176. sír közvetlenül a 172. sír mellõl került elõ, a 114. sír a temetõ szélérõl került elõ, a melléklete között volt egy incizált díszítésû pántgyûrû is. Hasonló méretû hajkarikák a sima S-végû, ovális vagy körte alakú karikájú hajékszerekkel is ismert: a 212. sír a III. Béla érme által keltezett 188. sír közvetlen környezetében volt. Következésképpen e hajkarikaváltozatot a méretei alapján a 12–13. század másik korjelzõjének tarthatjuk (Parádi 1975, 151–152, 44. jegyzet). A bordázott S-végû hajkarikák jóval kisebb mennyiségben kerültek elõ. A dobokai (Dãbâca, Románia) nekropolisz esetében ezek a hajkarika típusok a temetõ központi részérõl elõkerült sírokból ismertek az elsõsorban ezüstbõl készített, végükön incizált vagy excizált díszítésû hajkarikák, a bronz változataikat pedig a temetõ szélei felé megásott sírokban regisztrálták (Gáll 2011, 57. táb.). A gyulafehérvári (Alba Iulia, Románia) és a vajdahunyadi (Hunedoara, Románia) temetõk horizontál stratigrá-
GÁLL ERWIN
fiai elemzése alapján a bordázott díszítésû hajkarikák erdélyi-medencei keltezését a 11. század második harmadára javasoltuk (Gáll 2008, I. 176–179), a kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) temetõ esetében pedig I. Szent László (1075–1096) uralkodása elõtti sírokból is ismert (Gáll et al. 2010, 70–71, 44. táb). A legkeletibb példányok Csíksomlyóról (ªumuleu-Ciuc, Románia) ismert (Botár 2009, 35. kép). Az S-végû hajkarikák elterjedésével a díszített szalagokból álló fejdísz terjedhetett el (Szõke és Vándor 1987, 57–59), elsõsorban a nõk körében, azonban ilyen jellegû ékszerek ismertek férfi sírokból is. Kérdés marad, hogy ezekben az esetekben hasonló hajviselettel állunk-e szemben vagy sem? A férfiak esetében vajon nem tölthetett be az S-végû hajkarikának nevezett ékszer más funkciót is (hajszorító vagy éppen fülbevaló)? Ugyanakkor: az S-végû hajkarikák elterjedésével valóban teljesen megváltozott a hajviselet? Nem lehetséges, hogy ezek a hajkarikáknak nevezett ékszerek egyes esetekben más funkciót is lehetett? Mindegyik S-végû hajkarikát feltétlenül szalagokban képzelhetjük el? Hangsúlyozni szeretnénk: az ékszerek használata nem(csak) gyakorlati, mechanikus, hanem szociálpszichológiai kérdés, vagyis egy ékszer használatának társadalmi mérete, illetve az illetõ ékszer az illetõ társadalomban/társadalmakban (és akkor nem is beszéltünk a mikroközösségekrõl), levõ használata akár lényegesen különbözhet. Következtetésképpen a hajviselet társadalmi nemekre (gender) jellemzõ ábráján a nõi nemre a szalagokon, pántokon levõ hajkarikák és a fülbevaló funkciót betöltõ hajkarikákat ábrázolhatok, a férfinem esetében ezek az ékszerek varkocsszorító és fülbevaló funkciót tölthettek be. Ahogyan láthatjuk, a fülbevaló funkció semlegesnek minõsíthetõ. Következtetésképpen a hajkarikáknak, mint tárgyaknak nincsen, csak ezek funkcionalitásának van különféle nemi szimbóluma (7. ábra). Az elsõsorban a nõk által használt ékszerek különbözõ típusait már az ókori Egyiptomból ismerjük, a hajtû viseletét azonban az etruszkok, görögök és a rómaiak viseletébõl ismerjük. A lemezgömbös, bronzból készült példány a 12. századtól kezdve elsõsorban a nõi divat ismert, de korántsem általános eleme. A lemezgömbös fejû hajtûket Bóna István a 12. századi Magyar Királyság anyagi kultúrájának jellegzetességei közé sorolta (Bóna 1978, 140–141), amely kapcsolatban állt a hajviselet megváltozásával (Bárdos 1978, 194). A 12. században azonban nem minden
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 303
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
Varkocsszorító
303
Férfi
Férfi-hajkarika funkciója Fülbevaló
Társadalmi nem (gender)
Semleges Fülbevaló Nõ-hajkarika funkciója Szalagban
Nõ
7. ábra Hajkarikák társadalmi nem szerinti funkciója: varkocsszorító (férfi), fülbevaló (semleges) és szalagdísz (nõ) Fig. 7. The social function of lock rings: pittail-ring (male), ear-ring (neutral) and ribbon-ring (female)
temetõ esetében ismert, a mennyiségük is változott. Nagy mennyiségben került elõ MalomfalvaCsittfalva (Moreºti, Románia) temetõjébõl, ahonnan az 1952-es 2., 8., 9., 16. és 18., illetve az 1954-es 4., 13., 23. sírokból, valamint szórványként összesen mintegy 70 darabot regisztrált Kurt Horedt (Horedt 1984, 33–36. kép). 12. századra/századtól keltezhetõek részint az Erdélyi-medence városközpontjaiban, illetve rurális településein elõkerült példányok is: Doboka-Boldogasszony (Dãbâca, Románia) 11. sír, KolozsvárFõtér (Cluj-Napoca, Románia) 21. sír (Gáll et al. 2010, 72, 58. táb. 12), Marosvásárhely (Târgu Mureº, Románia) (Heitel 1972, 154, 7. kép), Gyulafehérvár-Székesegyház (Alba Iulia, Románia) (Protase 1956, 15–19), Kányád-43. sír (Ulieº, Románia) (Derzsi és Sófalvi 2008, 269, 275). A Magyar Királyság más területi egységeinek 12. századi temetõibõl sem mindenhonnan ismerünk ilyen típusú hajtût. Ilyen példákat regisztrálhattam például Kisnánánáról (1 példány) (Szabó 1970–71, 72: 4. kép. 3), Békésrõl (1 példány) (Trogmayer 1962, 13, 22, 25), Kaposvárról (Bárdos 1978, II. táb. 14–30., III. táb. 1–7., 14–25., IV. táb. 14, 20–28., VI. táb. 8), azonban regisztráltak telepásatások anyagából is (Gergely Balázs székelyi (Szabolcs-Szatmár megye) ásatásán feltárt település egyik gödörházából lemezgömbfejes hajtû került elõ. Közöletlen.). A Kolozsvár (Cluj-Napoca, Románia) Fõtér 21., a kisnánai 55., a békési 75., a kaposvári 149. és 272., a malomfalvi (Moreºti, Románia) 1954-es felület 4. sírból egyetlen példány került elõ, ezzel ellentétben például a kaposvári és malomfalvi (Moreºti, Románia) más sírjaiból sok
esetben egy tucat hajtû is ismert, amelyek alapján ezek különbözõ viseletét valószínûsíthetjük. Tudomásom szerint széleskörû, kárpát-medencei elemzésük egyelõre nem történt meg. Annak ellenére, hogy nagyon változatos gyûrûtípusok ismertek e temetõkbõl, ezek keltezõ értéke nagyon alacsony. Elsõsorban azért, mert használatuk nagyon idõtálló: a sima, poncolt vagy bevagdosott díszítésû pántgyûrûk használata az avar és a 10. századi honfoglaláskori sírokban már ismert (Doboka-IV. vártérség (Dãbâca, Románia), Gyalu (Gilãu, Románia), Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia), Gyulafehérvár-Székesegyház (Alba Iulia, Románia)). A 11. századtól keltezhetõek a sodrott- (Algyógy (Geoagiu, Románia), Doboka-IV. vártérség (Dãbâca, Románia), GyulafehérvárSzékesegyház, -Római fürdõk (Alba Iulia, Románia), Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia), Strigyszentgyörgy), a fonott- (Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia)), a sokszögû, felületüket rovásírással díszített pánt- (Kolozsmonostor (ClujMãnãºtur, Románia)), illetve a félkörátmetszetû zárt bronzgyûrû (Doboka-IV. vártérség (Dãbâca, Románia)). Felhívja a figyelmet az Erdélyi-medencében párhuzam nélkül levõ, Gyalu-5. sírjából (Gilãu, Románia) elõkerült ametiszt betétes fejesgyûrû, illetve a kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) 10. sír granulációs díszítésû nagyméretû hasonló típus. Külön szükséges szólni a dobokai IV. vártérség (Dãbâca, Románia) templom szelvényében elõkerült üveggyûrûrõl is, amely al-dunai import tömegáru lehetett (a 11. századra keltezhetõ zöldmázas „bizánci” edénytöredékek ismertek még a dobokai (Dãbâca, Románia) vár területérõl).
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:51
Page 304
304
Néhány temetõbõl (Doboka-IV. vártérség (Dãbâca, Románia), Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia)) nagyon gazdag gyöngysor is elõkerült (Gáll 2011, 42, 43. táb.). A templom körüli temetõk nem megszokott, ritka lelete a karperec. A dobokai IV. vártérség (Dãbâca, Románia) temetõjébõl egyetlen példány került elõ, egy huzalkarperec az egyik végén ráhúzott bronzlemezzel. Keltezése, párhuzamai alapján, a 12. század és a 13. század (Parádi 1975, 149). Hasonlóan ismert néhány esetben sodrott huzalkarperec (Gyulafehérvár-Székesegyház (Alba Iulia, Románia), Strigyszentgyörgy), rombusz átmetszetû öntött karperec (Gyulafehérvár-Székesegyház (Alba Iulia, Románia)), illetve állatfejes karperec (Gyulafehérvár-Római fürdõk (Alba Iulia, Románia)). Érdekes, hogy a hajkarikákban annyira gazdag temetõbõl mint a kolozsmonostori (Cluj-Mãnãºtur, Románia) ez az ékszerfajta hiányzik, azonban ismeretlen a templom körüli temetõk legnagyobb részébõl. A kelet-erdélyi templom körüli temetõkbõl egyetlen példányt sem ismerünk (Csíksomlyó (ªumuleu-Ciuc, Románia), Kányád (Ulieº, Románia), Segesvár (Sighiºoara, Románia)). Nehéz feladat eldönteni, hogy a különféle helyzetben talált pénzek obulusként vagy pedig a viseletmód tartozékaként értékelhetõek-e, más szóval a temetkezési szokásokhoz sorolhatóak, vagy pedig a viselethez, divathoz. Biztosan obulusként értékelhetõek a mellen, szájban és a kézben talált érmék. Valójában ezen érmék alapján tudjuk a legtöbb esetben, ha relatívan is, de többé-kevésbé pontossággal keltezni e temetõket (a pénzleletek listáját egy újabb dolgozatban kellene közölni, illetve elemezni). E temetõkbõl I. Andrástól kezdõdõen (Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia)), de elsõsorban I. Szent Lászlótól III. Béláig tudjuk követni az obulusadás szokását. Különleges esetet dokumentáltak Segesvár-Szõlõs (Sighiºoara, Románia) 28. sírjából. Egy felnõtt korú egyénnel eltemetett gyermek mellcsontjáról 35 darab CNH 263 anonym denár került elõ. Mindezidáig hasonló pénzkincs sírból ismeretlen az Erdélyi-medencébõl (Harhoiu és Ioniþã, 199–223). Az említett 48 temetõ leletanyagának egyelõre felületes átnézése után tehát a 8. ábrán látható idõrendi keret javasolható. Az elõzetes idõrendi vizsgálataim alapján a következõ fél-eredményre jutottam: 1. Egyes esetekben a templom körüli temetõ „elõdje” lehet soros vagy proto-keresztény temetõ (pl. Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia)), amelynek földjét beszentelték.
GÁLL ERWIN
2. Keltezésüket nem szabad mechanikusan, az írott forrásokból ismert szabolcsi (1092), tarcali (1100 körül) és az esztergomi (1104–1112/1113) zsinatok határozataihoz igazítani, megjelenésükkel korábban számolhattunk. Az elõbb említett Gyulafehérvár-Székesegyház (Alba Iulia, Románia) esetében például nagyon megfontolandó ennek korábbi keltezése. A zsinatok határozatai gyakorlatilag a kereszténység gyõzelmének, az egyházi-állami adminisztrációnak kiépülésének és intézményesítésének régészeti szimbólumai, azonban a királyság korai vallási-adminisztrációs központjaiban ilyen jellegû temetõk megjelenése nem számíthat meglepetésnek. 3. A 8. ábráról azonban az is kiderül, hogy e jellegû temetõket a legtöbb esetben a 11. század vége – 12. század elejétõl keltezhetjük, amely természetesen szorosan kapcsolatban van e zsinatok határozataival. A 12. század elején a Magyar Királyság területén élõ népesség biztosan nem volt meggyõzõdéses keresztény (de már õs-vallású sem), errõl számos forrás tanúskodik. E kontextusban kell tehát vizsgálni e jelentõs törvényeket, vagyis a világi-vallási hatalom az egyének, illetve a királyság területén élõ közösségek nyughelyét a kereszténység jelképéhez, a templomhoz köti. 4. Az Erdélyi-medencei templom körüli temetõk elõkerülésének helye változatos: ismert vallási-adminisztrációs központból (Gyulafehérvár (Alba Iulia, Románia)), vármegye székhelyekbõl (Kolozsmonostor (Cluj-Mãnãºtur, Románia), Doboka (Dãbâca, Románia), Várfalva (Moldoveneºti, Románia)), illetve és elsõsorban a kialakuló településhálózat különbözõ (falusi) településeirõl (Kányád (Ulieº, Románia), Kide, Sztrigyszentgyörgy (Streîsângeorgiu, Románia), Szék (Sic, Románia), stb.). Perspektívák Az Erdélyi-medence területérõl eddig ismert 11–13. századi templomkörüli temetõk számos aspektusban járulhatnának hozzá e századokról való ismereteink elmélyítésében, elsõsorban az interdiszciplináris kutatások kiteljesítésével, kezdõdõen a különbözõ eredetû egyének eredeti születési helyének meghatározásától, (amely alapján pontosabb képet kaphatunk a régiónkban történõ demográfiai változásokról), a táplálkozás minõségéig, a mentalitások alakulásáig, a különbözõ közösségek genetikai összetevõiig, a táj és az ember kapcsolatáig, ennek kulturális következményeiig stb. Ugyanakkor az Erdélyi-medencei templomkörüli temetõk e nagyon pontos földrajzi egységben való
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 305
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
8. ábra Az Erdélyi-medencei templom körüli temetõk keltezése Fig. 8. Chronolgy of churchyard cemeteries in the Transylvania Basin
305
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 306
GÁLL ERWIN
306
tárgyalása nagyon fontos kutatási feladatnak tekinthetõ, ezáltal pedig talán pontosabb képet nyerünk olyan szociológiai jelenségek, mint újabb népességek bevándorlása, akultúrációs jelenségek, stb. (egy ilyen példa az esetleges székely-germán kapcsolatok). Az ilyen jellegû és természetû nagyon komplex elemzések, vizsgálatok elsõdleges feltétele e temetkezõhelyek teljes, integrális feltárása, illetve az elõkerült csontanyag minél komplexebb vizsgálata. Nagyon érdekes kutatási területnek ígérkezik az írott forrásokban késõbben megjelenõ települések templom körüli temetõinek kutatása, hiszen például, mint Kide esetében, a településrõl csak a 14. századból van információnk, a temetõje alapján azonban ez már létezett a 12. században.
Összehasonlítva csak az írott forrásokra támaszkodó történelemtudománnyal, itt látható a régészet majdnem korlát nélkül lehetõségei. Ezzel kellene éljünk a jövõben!. * Köszönetet szeretnék mondani kollégáknak, barátoknak számos adatért, információért, kiigazításért: Bencze Ünigének, Botár Istvánnak, Demjén Andreának, Györffi Zalánnak, Radu Harhoiunak, Keve Lászlónak, Sófalvi Andrásnak. Derzsi Csongornak a magyarvalkói nagyon fontos információkért maradok hálás. Alexandru Niculescunak, Dorin Sârbunak és Daniel Spânu barátaimnak mindenre kiterjedõ észrevételeikért mondok köszönetet.
Irodalom Bálint, Cs. 2006. Az ethnosz a kora középkorban (A kutatás lehetõségei és korlátai) (The Ethnos in the Early Middle Ages. Possibilities and limits of research). Századok. A Magyar Történelmi Társulat Folyóirata, 140, 2, 277–347. Bárdos, E. 1978. Középkori templom és temetõ kaposvár határában (elõzetes jelentés a leletmentõ ásatásról) (a mediaeval church and a cemetery on the confines of kaposvár). Somogyi Múzeum Közleményei, 3, 187–234. Benkõ, E. 1992. A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Varia Archaelogica Hungarica, 5. Budapest. Binford, L. 1962. Archaelogy as anthropology. American Antiquity, 28, 2, 217–225. Botár, I. 2009. Kövek, falak, templomok. Csíkszereda, 2009. Bóna, I. 1978. Arpadenzeitliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Dunaújváros. Alba Regia, XVI, 99–150. Bóna, I. 1988. A honfoglaló magyarok az Erdélyi medencében. In: Köpeczi B. Erdély története. I. 194–237. CCA 1995. Cronica Cercetãrilor Arheologice din România-campania anului 1994. Bucureºti. CCA 2000. Cronica Cercetãrilor Arheologice din România-campania anului 1999. Bucureºti. CCA 2006. Cronica Cercetãrilor Arheologice din România-campania anului 2005. Bucureºti.
Crângaci Þiplic, M. E. 2004-2007. Rit ºi ritual la saºii din sudul Transilvaniei în secolele XII-XIII (Funerary Rites and Rituals specific to Germans from south Transylvania during 12th–13th Centuries). Acta Musei Napocensis, 41–44, II, 45–64. Curta, Fl. 2004. Consideraþii privind conceptul de caracter etnic (etnicitate) în arheologia contemporanã (Some Remarks on the Concept of Ethnicity in Contemporary Archaelogy). Arheologia Medievalã, IV, 5–25. Derzsi, Cs., Sófalvi, A. 2008. Régészeti kutatások a kányádi középkori templomnál [2005–2006] (Cercetãri arheologice la biserica medievalã din Ulieº [2005–2006] – Archaeological researches at the medieval church of Kányád [2005–2006]). Acta Siculica, 2008, 267–285. Dumitrache, M. 1979. Cetatea sãteascã din Drãuºeni, jud. Braºov. Ansamblu de arhitecturã medievalã. Cercetãri arheologice 1973–1977. Cercetãri arheologice, 3, 155–198. Dumitrache, M. 1981. Evoluþia cetãþii þãrãneºti de la Viscrii, jud. Braºov în lumina cercetãrilor arheologice ºi de arhitecturã. Cercetãri arheologice, 4, 253–285. Gáll, E. 2004-2005. Analysis and comparison of burial customs in the 10–11th century in the Transylvanian basin, Criºana and Banat. Dacia. Revue d’archéologie et d’histoire ancienne. Nouvelle serie, XLVIII–XLIX, 334–454.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 307
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
Gáll, E. 2008. A honfoglalás- és kora Árpád kori temetõk és szórványleletek elemzése az Erdélyimedencében, a Partiumban és a Bánságban (The analysis of the 10th and 11th centuries’ burial sites and stray finds in Banat, Partium and the Transylvanian Basin). Doktori disszertáció. Budapest. 2008. Vol. I–III. (http://doktori.btk.elte.hu/hist/index.html). Gáll, E. 2009. The date of the appearance of the Sended lock-rings in the Transylvanian Basin. Ephemeris Napocensis, XIX, 157–176. Gáll, E. 2010. Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság temetõinek lehetséges társadalmi besorolásáról és buktatóiról. Kérdések és feltevések. Hadtörténelmi Közlemények, 122, 1–2, 3–43. Gáll, E. 2011. Doboka-IV. vártérség templom körüli temetõje. Régészeti adatok egy észak-erdélyi ispáni központ 11–13. századi fejlõdéséhez (The churchyard cemetery in Dãbâca/Doboka, Castle Area 4. (Archeological data on the developement of a northtransylvanian county centre in the 11–13th centuries). Kolozsvár, 2011. Gáll, E., Gergely, B., Gál, Sz. 2010. La rãscruce de drumuri. Date arheologice privind teritoriul oraºului Cluj-Napoca în secolele X–XIII (At Crossroads. Archaelogical data concerning the teritory of ClujNapoca City in the 10th and the 13th Centuries). Cluj-Napoca. Giesler, J. 1981. Untersuchungen zur Chronologie der Bjelo-Brdo. (Ein Beitrag zur Archäologie des 10. und 11. Jahrhunderts im Karpatenbecken.). Praehistorische Zeischrift, 56, 3–181. Hachmann, R. 1970. Die Goten und Skandinavien. Berlin, 1970. Harhoiu, R.–Ioniþã, A. 2008. Cercetãri arheologice la „Sighiºoara-Dealul Viilor”, punctul „Necropolã”. Un tezaur monetar din secolul al XII-lea (Archäologische Grabungen in Sighiºoara [Schässburg] Fundstelle „Dealul Viilor-necropolã [WeinbergGräberfeld]”. Ein münzshatzfund aus dem 12. Jahrhundert). In: Þeicu, D. Cândea, I. (Szerk./Ed.). Românii în Europa medievalã. Studii în onoarea profesorului Victor Spinei. Brãila, 199–223. Heitel, R. R. 1969. Monumente medievale din Sebeº-Alba. Bucureºti. Heitel, R. R. 1972. Archäologische Beiträge zu den romanischen Baudenkmälern aus Südsiebenbürgen. Revue Romaine d’Histoire de l’Art, IX, 2, 139–160. Heitel, R. R. Bogdan, Al. 1968. Contribuþii la arheologia monumentelor transilvane. I. Principalele rezultate ale cercetãrilor arheologice efectuate în complexul medieval din Cricãu (jud. Alba). Apu-
307
lum. Anuarul Muzeului Naþional din Alba Iulia, VII, 483–496. Horedt, K. 1952. Santierul de aºezãri slave în regiunea Mures si Cluj (Le chantier „etablissements slaves das les régions de Mureº et de Cluj”). Studii ºi cercetãri de istorie veche, 3, 311–348. Horedt, K. 1958 a. Untersuchungen zur Frühgeschichte Siebenbürgens. Bucureºti. Horedt, K. 1958 b. Contribuþii la istoria Transilvaniei în secolele IV-XIII. Bucureºti. Horedt, K. 1984. Moreºti. Band 2. Grabungen in einer mittelalterlichen Siedlung in Siebenbürgen. Bonn. Iambor, P. 2005. Aºezãri fortificate din Transilvania (sec. IX-XIII). Cluj-Napoca. Iambor, P. Matei, ªt. 1979. Incinta fortificatã de la Cluj-Mãnãºtur (sec. IX-XIV.) (Der Burgwall von Cluj-Mãnãºtur). Acta Musei Napocensis, 16, 599–620. Iambor, P. Matei, ªt. Consideraþii privind raportul cronologic dintre aºezarea ºi cimitirul de la ClujMãnãºtur. Acta Musei Napocensis, 20, 129–150. Iambor, P. Matei, ªt. Halasu, A. 1981. Noi cercetãri arheologice de la complexul medieval timpuriu de la Cluj-Mãnãºtur (Betrachtungen zum chronologischen Verhältnis zwischen Siedlung und Friedhof von Cluj-Mãnãºtur). Acta Musei Napocensis, 18, 131–146. Ioniþã, A. 2010. Grupuri de colonizãri reflectate arheologic în Transilvania secolului al XII-lea (Archaelogical Identification of Groups of Colonists in the 12th Century Transylvania). In: A. Mãgureanu, A. Gáll E. (Szerk./Ed.). Între stepã ºi Imperiu / Zwischen der Steppe und dem Reich / Between the Steppe and the Empire. Bucureºti, 389–400. Ioniþã, A., Cãpãþãnã, D., Boroffka, N., Boroffka, R., Popescu, A. 2004. Feldioara-Marienburg. Contribuþii arheologice la istoria Þara BârseiArchäologische Beiträge zur Geschichte des Burzenlandes. Bucureºti. Kiss, G. 2005. Két szomszédos kora-Árpád kori temetõ Szombathelyen (Two neighbouring cemeteries of the Early Arpadian Era at Szombathely). In: Ritoók, Á. Simonyi, E. (Szerk./Eds.). A középkori templom körüli temetõk kutatása. Opuscula Hungarica. 151–162. Kieffer-Olsen, J. 1997. Christianity and Christian Burial. The religious background, and the transition from paganism to Christianity, from the perspective of a churchyard archaelogist. In: Jensen, C. K. Nielsen, K. H. (Szerk./Ed.). Burial and Society. Aarhus University Press. 185–189.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 308
308
Kiss G. 2005. Két szomszédos kora-Árpád kori temetõ Szombathelyen (Two neighbouring cemeteries of the Early Arpadian Era at Szombathely). In: Ritoók, Á. Simonyi, E. (Szerk./Eds.). A középkori templom körüli temetõk kutatása. Opuscula Hungarica. 151–162. Kulcsár, M. 1995. Az Árpád-kori templom körüli temetõk kialakulásának kérdéséhez (Elõzetes beszámoló az 1993-94-es évi baracsi feltárásról) (Vorbericht über die Freilegung des Arpadenzeitlichen Gräberfeldes von Baracs (1993–1994). Somogyi Múzeum Közleményei, 11, 227–238. Lãzãrescu, V. A. 2008. Arheologia funerarã. Schiþã de abordare teoreticã (Mortuary Archaelogy. An Outline for Theoretical Approaches). Arheologia Medievalã, 7, 55–77. Marcu, D. 2002. Biserica fortificatã de la Drãuºeni. In: Rusu, A. A., Szõcs P. L. (szerk./ed.). Arhitectura religioasã medievalã din Transilvania. Satu Mare/Szathmárnémeti, 41–78. Marcu Istrate, D. 2008. A gyulafehárvári római katolikus székesegyház és püspöki palota régészeti kutatása (The Roman Catholic Catedral and the Bishops’s Palace of Gyulafehérvár. The 2000-2002 arhaelogical research). Budapest. Marcu Istrate, D., Istrate, A., Moraru, V. 2007. Sacru ºi profan într-un oraº european (1150-2007). Piaþa Huet-o punte peste timp. Braºov. Méri, I. 1944. Középkori temetõink feltárásmódjáról. Erdélyi Tudományos Füzetek, 174. Niculescu, Gh. A. 1997. Interpretarea fenomenelor etnice de cãtre istorici ºi arheologi. Pericolele argumentaþiei mixte. In: Ciho, M. V., Nistor, M. V., Zaharia, D. (Szerk./Ed.). In honorem emeritae Ligiae Bârzu. Timpul Istoriei I. Bucureºti. 63–69. Parádi, N. 1975. Pénzekkel keltezett XIII. századi ékszerek. A Nyáregyháza-Pusztatótharaszti kincslelet (Münzdatierte Schmukstücke aus dem 13. Jarhundert. Der Schatzfund von NyáregyházaPusztatótharaszt). Folia Archaelogica, XXVI, 119–161. Petrov, Gh. 1996. Raport preliminar asupra cercetãrilor arheologice de la Geoagiu de Jos (Rapport preliminaire sur les recherches archéologiques du complexe mediéval de Geoagiu de Jos, dép. De Hunedoara [Les campagnes de 1993, 1994, 1995]). Acta Musei Napocensis, 33, 403–415. Popa, R. 1976. Streisângoergiu. Ein Zeugniss Rumänischer Geschichte des 11–14. Jahrhunderts im Süden Siebenbürgens. Dacia Nouvelle Serie, XX, 37–64.
GÁLL ERWIN
Pósta, B. 1917. A gyulafehévári székesegyház sírleletei (Les trouvailles sepulcrales de la cathédrale de Gyulafehérvár.). Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, VIII, 1–155. Protase, D. 1956. Cercetãrile arheologice din 1953 în cetatea de la Alba Iulia. Studii ºi Cercetãri de Istorie Cluj-Napoca, VII/1-4. 15–19. Révész, L. 1996. A karosi honfoglaláskori temetõk. Régészeti adatok a Felsõ-Tisza vidék X. századi történetéhez. (Die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Geschichte des oberen Theißgebietes im 10. Jahrhundert.). Miskolc. Ritoók, Á. 2004. Szempontok a magyarországi templom körüli temetõk felfedezéséhez. In: Romhányi B. F., Grynaeus A., Magyar K., Végh A. (Szerk./Eds.). „Es tu scholaris”. Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Budapest, 115–124. Ritoók, Á. 2007. A templom körüli temetõk felfedezése (The discoveries of the Medieval Churchyards). In: Rusu, A. A. Szõcs P. L. (Szerk./Ed.). Arhitectura religioasã medievalã din Transilvania. Satu Mare/Szathmárnémeti, 249–276. Rush, A. 1941. Death and Burial in Christian Antiquity. Washington. Rusu, M. 1966. Sãpãturile arheologice de la Iernut 2. Sf. Gheorghe-Iernut. Acta Musei Napocensis, III, 402–405. Steuer, H. 1979. Frühgesschictlichen Sozialstrukturen in Mitteleuropa. Zur Analyse der Auswertungsmethoden des archäologischen Quellenmaterials. In: Jankuhn, H.–Wenskus, R. (Szerk./Eds.). Geschichtswisseschaft und Archäologie. R. Vorträge und Forschungen, 22, Sigmaringen, 595–633. Szabó, J. Gy. 1970–1971. Gótikus pártaövek a kisnánai vár temetõjébõl (Spätmittelalterlichen Prunkgürteln aus dem Burg-Friedhof von Kisnána). Agria Egri Múzeum Évkönyve, VIII-IX, 57–90. Szabó, J. Gy. 1978–1979. Árpád-kori telep és temetõje Sarud határában. IV.: A sírok relatív és abszolút kronológiája. A temetõ jellege. (Árpádenzeitliche Siedlung und Friedhof in der Gemarkung von Sarud. IV.) Agria. Egri Múzeum Évkönyve, XVI-XVII, 45–136. Szõke, B., Vándor, L. 1987. Pusztaszentlászló Árpád-kori temetõje (Arpadenzeitliche Gräberfeld von Pusztaszentlászló). Fontes Archaeologici Hungaricae. Budapest. Szuromi, Sz. 2002. A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII–XIII. században. Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Univ. Budapest.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 309
KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET A ERDÉLYI-MEDENCEI 11–13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA
Szuromi, Sz. 2005. A templom körüli temetkezés a középkori egyházfegyelem tükrében (12–13. század) (Burials in the churchyard as reflected in medieval church discipline). In: Ritoók, Á. Simonyi, E. (Szerk./Eds.). A középkori templom körüli temetõk kutatása. Opuscula Hungarica, 9–12. Takács M. 2005. Egy vitatott kéztartásról (A debated gesture). In: Ritoók, Á. Simonyi, E. (Szerk./Eds.). A középkori templom körüli temetõk kutatása. Opuscula Hungarica, 85–101. Tettamanti, S. 1975. Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-medencében (Begräbnissiten im 10.–11. Jh. im Karpatenbecken). Studia Comitatensia 3. 79-112. Trogmayer, O. 1962. X–XII. századi magyar temetõ Békés-Povádzugon (Ein ungarische Friedhof in Békés). Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1962, 9–38. Türk, A. A. 2005. Árpád-kori, templom körüli temetõ feltárása Szentes-Kaján, Temetõhalmon (Elõzetes beszámoló a 2000–2001. évi ásatásokról)
309
(The excavation of a churchyard from the Árpádian Era at Szentes-Kaján). In: Ritoók, Á. Simonyi, E. (Szerk./Eds.). A középkori templom körüli temetõk kutatása. Opuscula Hungarica, 213–219. Velter, A. 2002. Transilvania în secolele V-XII. Interpretãri istorico-politice ºi economice pe baza descoperirilor monetare din bazinul carpatic, secolele V-XII. Bucureºti. Vlassa, N. 1965. Cercetari arheologice în regiunile Mures – autonoma maghiara si Cluj. Acta Musei Napocensis, II, 1965, p. 19–38. Wenskus, R. 1977. Stammesbildung und Verfassung. Das Werden der frühmittelalterlichen Gentes. Köln–Wien. Werner, J. 1979. Einführung. In:. In: Werner, J. Ewig, E. (Szerk../Ed.). Von der Spätantike zum Frühen Mittelalter. Aktuelle Probleme in historischer und archäologischer Sicht. Vorträge und Foschungen 25. Sigmaringen, 9–10. Zrínyi, A. 1976. Repertoriul localitãþilor din judeþul Mureº cu descoperirile arheologice din secolele IVXIII. Marisia, 6, 125–151.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 310
ERWIN GÁLL
310
CHRISTIANIZATION AND ARCHAEOLOGY. THE RESEARCH OF ELEVENTH TO THIRTEENTH CENTURY CHURCHYARD CEMETERIES IN THE TRANSYLVANIAN BASIN BY
ERWIN GÁLL
In the past years, the research of eleventh to thirteenth century graveyards produced significant new results in the Transylvanian Plateau. A series of scholarly studies were written about the latest discoveries, several former excavation results were reevaluated, and many preliminary research reports were published about former investigations. Among the specific fields of medieval archaeology, the survey of medieval cemeteries can be regarded as the least favoured issues in the Carpathian Basin, and especially in the Transylvanian Plateau. The Hungarian archaeology did not, or hardly ever tackled this subject in the study region (the only comprehensive review was written by István Bóna so far), likewise, Romanian archaeologists except for one study on the graveyard Doboka IV (Dãbâca, Romania), did not dealt with this subject. In the Romanian scholarly literature, it was Kurt Horedt, who, in 1958, first cited the laws of King St Ladislaus I and King Coloman in the context of medieval cemeteries; later his ideas spread in archaeological reasoning as axioms. I created a database on medieval cemeteries, which presently includes the information on forty-five churchyard cemeteries, which, compared to the Kõrös Region, the Nyírség Region, the Máramaros (Maramureº, Romania), or the Bánát (Banat, Romania) areas, seems to be more significant and better equipped with in depth studies. There are numerous data on medieval churchyard cemeteries in the Transylvanian Plateau, which were mostly dated to the twelfth century. Although the scope of the former excavations cannot be criticized, the quality of the surveys, and the standards of scholarly reports about the investigations are doubtful. Only in rare cases were the poor burials’ anthropological, genetic, or C14 research carried out. The medieval funeral cannot be separated from the basic religious beliefs of contemporary populations, thus, all attributes of the burial can be connected with the theological principles of Catholicism, as well as its disciplinary instructions. In the high Middle Ages (12th–13th centuries), the Church was entitled by its own right to bury the deceased. The graveyard, compared to the early Christian cemeteries, underwent substantial changes: it was the privi-
lege of the bishop to open it, near, or around churches, besides, the church itself might have had burial functions. This assumption also concerns the eleventh century graveyards in the Transylvanian Plateau, the so called „church necropoles”. The most characteristic feature of churchyard cemeteries is the presence of the church, and the high density of the burials, where multiply burials often occur, and the graves are usually superposed. The interments inside the church usually signify social status (priest, nobleman). These graveyards are dated in the Hungarian scholarly literature from the end of the eleventh century and beginning of the twelfth century, upon documentary evidences. More precisely, the synods held under the reign of St Ladislaus and Coloman, namely the synods of Szabolcs (1092), Tarcal (cca. 1100), and Esztergom (1104–1112/1113), decreed that the burials should be positioned around the parish churches. But is this really true? Are all churchyard cemeteries dating from the end of the eleventh century? Can we formulate general conclusions upon two or three documentary sources? The question is, in which region(s) or in centres? One important fact should be kept in mind: the „fashion” of burials in churchyards logically can be imagined around the earliest religious and political centres, while in peripheral areas, the churchyard burial was likely adapted later, after the decrees at the end of the eleventh, and beginning of the twelfth century. This can be regarded to the Transylvanian Plateau as well, as far as the foundation of the bishopric at Gyulafehérvár (Alba Iulia, Romania) can be put around 1009. Is it possible that there were no churchyard cemeteries in the new political and Christian axis of Transylvania in the eleventh century? The best case to exemplify this is the graveyard around the cathedral of Gyulafehérvár (Alba Iulia, Romania), which was dated to the twelfth-thirteenth century by the archaeologist. Yet, the find material from the site cannot be dated to the twelfth century, rather to the eleventh century period, provided that we accept the recent typo-chronological investigations in the Carpathian Basin or the Transylvanian Plateau.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 311
CHRISTIANIZATION AND ARCHAEOLOGY. THE RESEARCH OF ELEVENTH TO THIRTEENTH CENTURY CHURCHYARD CEMETERIES IN THE TRANSYLVANIAN BASIN
Likewise, the first phase of the Kolozsmonostor (Mãnãºtur, Romania) graveyard is possibly earlier. It seems that the opening phase of the Kolozsmonostor graveyard is not a typical churchyard cemetery, but it developed as a churchyard later. It is likely, that the first graves were buried in the eleventh century in a proto-Christian, not sacrificed burial ground, where a church was built, and the cemetery was continued as a churchyard. Among the listed forty-six churches, I suggest to investigate the topographical connections between the church and the cemetery: 1. Where is the church situated inside the graveyard? 2. In which cases are the churches themselves used as burial grounds, if not, what is the reason for that? With regards to the geographical and chronological relations of the churchyard cemeteries, it is apparent that they are present from the northern till the southsouth-eastern areas of the Plateau. Their distribution does not indicative of any information except for the present state of research. The chronological analyzes of those eleventh through thirteenth century graveyards are among the tasks for future surveys. Social status and churchyard cemeteries The identities or ethnicities of individuals as well as communities buried in churchyards are among the significant research interests of medieval archaeology. The simplification or the purity of burial rites from the early eleventh century meant that the social status, cultural origin, or the value system cannot be concluded. The colourful, heterogeneous traditions were replaced by the puritan and egalitarian eschatological image of the Christianity, requiring uniform burial rites, which do not reveal information on cultural origins, or social rank. All those symbols, which denoted the appreciation, social status, or family prestige in the graves in the period before King Stephen I, such as weapons, equestrian burials, ornamented dresses, were superseded by Christian traditions in the social etiquette. Similarly to other historic periods and other geographical regions, the contest between medieval individuals as well as families to symbolize socials status and wealth manifested, but in other forms. Although Christianity, due to its egalitarian nature, displaced the material symbols from the burial rites (About the Christian eschatology see Rush 1941. In this respect it is striking that the burial with swords became again popular among noblemen from the
311
sixteenth century onwards), the Church allowed another form of representation. This tendency is apparently represented in the capitulare of Theodulf, according to which, the bishops, the monks, the priests and the meritorious laymen can be buried inside the church. In the context of medieval laymen, this contest for the right of being buried in the church meant the same as the weapons, horses or other decorated equipments in the graves. The poorness of grave goods is not indicative of the poorness of the society; rather it is a reflection of imaginary purity of the medieval society. Further on, I would like to assess my conclusions on the chronological phenomena of churchyard cemeteries: 1. In some cases the antecedent of the graveyard is a row cemetery, or a proto-Christian cemetery, such as in case of Kolozsmonostor (Mãnãºtur, Romania), where the burial place was possibly sacrificed later. 2. The dating of the churchyard cemeteries cannot be automatically connected to the documentary sources, it is probable that churchyard cemeteries were present in Transylvania before the synods of Szabolcs (1092), Tarcal (cca. 1100) and Esztergom (1104–1112/1113). For instance the earlier dating of the graveyard at Gyulafehérvár-Cathedral (Alba Iulia, Romania) should be re-established. In fact, the decrees of the synods are the symbols of the spreading Christian faith and the archaeological legacy of the established royal-ecclesiastical authorities as well as administration. Thus, the appearance of such graveyards in the centres of the kingdom is not at all unexpected. 3. The locations of churchyard cemeteries in the Transylvanian Plateau are diverse: ecclesiasticaladministrative centres Gyulafehérvár (Alba Iulia, Romania), seats of a counties: Kolozsmonostor (Mãnãºtur, Romania), Doboka (Dãbãcã, Romania), Várfalva (Varfalãu, Romania), and rural settlements in the region: Kide (Chidea, Romania), Sztrigyszentgyörgy (Streisângeorgiu, Romania), Szék (Sic, Romania) are all represented. Perspectives The further, multidisciplinary research of churchyard cemeteries could contribute to the information on the eleventh-thirteenth centuries in various ways; such as the determination of the birth place of individuals, the demographic processes, the quality of nutrition, the transformations in the mentality, the genetic attributes of the communities, or the interactions between the men and the landscape.
19_gall.qxd
2012.07.10.
14:52
Page 312
312
At the same time, the analysis of graveyards in the context of their micro-regions, the comparison of the revealed similarities will probably be a significant task for future investigations. This will hopefully offer a complex insight in specific features, for instance immigration processes, or intercultural relations (for instance the possible Székely and German connections) Finally, these tasks could be the main challenges of recent archaeological investigations; however, no further steps can be done without the total excava-
ERWIN GÁLL
tion of churchyard cemeteries, and the complex anthropological survey of the anthropological material. Another research direction could be the survey of those settlements, where the documentary sources suggest relatively late dating, but the archaeological data proves the existence of a graveyard from the twelfth century onwards. Compared with the document-based historical studies, here we can attest the almost limitless possibilities of archaeological research. We should not ignore this potential prospect!
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:43
Page 313
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
313
AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI HORVÁTH ZOLTÁN1, MINDSZENTY ANDREA2, TEREI GYÖRGY3 1Eötvös
Loránd Geofizikai Intézet, H–1145 Budapest, Kolumbusz u. 17–23. Loránd Tudományegyetem, H–1117 Budapest, Pázmány Péter s. 1/C. 3Budapesti Történeti Múzeum, H–1014 Budapest, Szent György tér 2.
2Eötvös
A kutatást az OTKA (72590 K) támogatta.
Összefoglalás Mint ismeretes, a régészeti ásatásokon gyakran alkalmazott földtani-talajtani módszerek mellett a geológusok az épített környezet vizsgálatával is hozzá tudnak járulni egy lelõhely komplexebb régészeti értékeléséhez. Az Újbuda Tóváros lakópark tervezett helyén, a Hosszúréti-patak partján feltárt Kána faluban (12–13. század) egy templom különbözõ épületrészeit, faragott kövekkel bélelt sírok, kemencék és egyéb objektumok kõzetanyagát vizsgáltuk. A különbözõ objektumokból származó kõzettípusokat azonosítottuk és megadtuk ezek legközelebbi természetes kibukkanásainak a helyét, illetve néhány olyan távolabbi elõfordulást, amelyek potenciális építõanyag források lehettek a középkori építõk számára. A vizsgálat alá vont objektumok a következõk voltak. I. Kemencék és házhelyek. II. Árpád-kori temetõ sírjainak kõzetanyaga a templom É-i szomszédságában. III. Kemencék és házhelyek kõzetanyaga a középkori templomtól Ny-ra. IV. A templom szentélye és hajójának K–Ny-i tájolású felmenõ fala és alapozásának kõzetanyaga. V. A templom korábbi periódusához tartozó É–D irányú zárófalának felmenõ fala és alapozásának kõzetanyaga. VI. A templom késõbbi periódusához tartozó É–D irányú zárófalának és D-i oldalfalának felmenõ fala és alapozásának kõzetanyaga. VII. A templom korábbi periódusától nyugatra található É–D irányú falszakasz. VIII. Egyéb faragott kõzetdarabok sírokból, a templomtól D-re. IX. Egyéb szórvány kõzetpéldányok sírokból. A mintegy 220 kõzetdarab részben makroszkópos leírása, részben mikroszkópos vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy: A felhasznált kõzettípusok között uralkodó szerepet töltöttek be a miocén karbonátos kõzetek (mész-
homokkõ és bioklasztos mészkõ). A legtöbb megvizsgált helyen, így a sírok falában a templomtól Éra, házhelyek területén a templomtól Ny-ra, a templom falmaradványaiban és a különbözõ, faragott kõzetpéldányok esetében is ezek jelentek meg a legnagyobb gyakorisággal. A második, illetve harmadik leggyakrabban használt kõzettípus az édesvízi mészkõ és a hárshegyi homokkõ volt. Utóbbi a sírok kövei között nem jelent meg, ugyanakkor a templom épületrészeiben és a kemencék-házhelyek környezetében hangsúlyosan jelen volt. Tûzkõ, dolomit, márga kõzetek csak kis százalékban fordultak elõ a telepjelenségekhez kapcsolódóan. Fentiek alapján határozottan tudatos építõanyag választás körvonalai bontakoznak ki. A jól faragható mészhomokköveket a sírok és a templom falának kialakításánál használták elõszeretettel, míg házalapozásra és a kemencék felépítésére a kevésbé esztétikus megjelenésû, de jó teherbíró képességû egyéb kõzetekre esett a választás. Ez utalhat arra, hogy a mindennapi tevékenységet kiszolgáló építmények esetében nem volt szempont az egységes, esztétikus megjelenés, de arra is, hogy korábbi tapasztalataik alapján felismerték más kõzettípusok (pl. kovás homokkõ, tûzkõ) nagyobb teherbíró- és ellenálló képességét. Az eddigi Budapest környéki megfigyelések szerint, már a római korban is hasonló volt a nyersanyag és építõanyag választás stratégiája (pl. vízvezetéképítõkõanyag: Horváth 2004). Bemutatjuk az építõanyagként használt kõzetek legfontosabb petrográfiai jellemzõit, a feldolgozott darabok százalékos gyakorisági eloszlását a különbözõ telepjelenségekhez kapcsolódóan, valamint lehetséges származási helyét. A miocén mészhomokkõ és bioklasztos mészkõ a Tétényi-fennsíkon egymás közvetlen közelében is megtalálhatók, ugyanakkor az édesvízi mészkõ és a hárshegyi homokkõ kinyerése érdekében a Budai-hegység közelebbi és távolabbi részein kellett lelõhelyeket találniuk (Schafarzik és Vendl, 1964; Scheuer és Schweitzer, 1988; Wein,
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:43
Page 314
314
1977). Az is felmerül, hogy a középkori Kána falu építésénél a területre korábban antropogén közvetítéssel behordott (õskori telep nyomok) kõzetdarabokat, esetleg a környezõ patakhordalék görgeteg anyagát kellett a faluépítõknek megtalálniuk és feldolgozniuk. Bevezetés A hazai, kõbõl épített mûemlékek közül a legkorábbiak a Római Birodalomhoz köthetõk. Pannóniában a legkedveltebb kõzettípusok között durva mészkõ, forrásvízi mészkõ (travertínó), vörös tardosi mészkõ, budai márga és andezittufa szerepel (Török 2008), de a 2002 óta zajló urbángeológiai vizsgálódásainkból tudjuk, a római útépítményekben alaphegységi triász és eocén mészkõ, illetve oligocén homokkõ is elõfordul (Horváth és Mindszenty 2003, 2004). A kõzeteket felhasználó építészet következõ jobban vizsgálható idõszaka az Árpád-kor volt, ami a kereszténység térhódításával és az egyházi építkezésekkel van összefüggésben. A kánai esettanulmányon keresztül azt szeretnénk megmutatni, hogy a népvándorlás kora, majd a hon-
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY
foglalás után egy kiépülõ és fejlõdõ Árpád-kori faluban milyen volt az ott élõk építõanyag felhasználásának stratégiája. Budapesti ásatásokról 2002 óta mintegy 70 régészeti geológiai jellegû tanulmány készült az ELTE és BTM együttmûködése kapcsán, de kifejezetten kõzettani vonatkozású kutatás kevés (Rudas-fürdõ kõzettípusai; Mindszenty és Horváth 2006). Dolgozatunkban arra keressük a választ, hogy a kánaiak vajon melyik kõzettípust részesítették elõnyben? Ennek kapcsán a régészeti kérdések az alábbiak voltak: 1. Honnan származhatnak a falu templomában és a sírokban megtalált kõzetpéldányok? 2. A templom feltárása során megfigyelt különbözõ építési egységek kõzetanyaga között van-e hasonlóság vagy különbség? 3. Ezekbõl mire lehet következtethetni? 4. A kõzettani értékelés segíthet-e a korszakok elkülönítésében? Módszerek Mint a legtöbb geológiai munkának, amit régészeti ásatáson végzünk, jelen munkának is a terepi doku-
1. ábra Helyszínrajz a vizsgált objektumokkal Fig. 1. Site map with the features investigated in the course of the present study
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:43
Page 315
AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK
315
ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
mentáció és osztályozás volt az alapja, amit a mész-, vagy a Mn-oxid tartalom kimutatására alkalmas egyszerû tesztek egészítettek ki. Laboratóriumban a típusos kõzetdarabokból vékonycsiszolatot készítettünk és petrográfiai vizsgálatot végeztünk. A mintákat a templom falából és a templom közelében található sírokból, továbbá egyéb objektumokból vettük. A vizsgálataink tehát erre a területekre nézve reprezentatívak. Földtani háttér A kutatási terület a Tétényi-fennsík ÉK-i elõterében a Budakeszi- és Budaõrsi-medencéket magába foglaló kistájon, a Hosszúréti-patak mentén található (Marosi és Somogyi 1991). A terület karbonátos alapkõzetbõl felépülõ hegyek közé zárt, enyhén tagolt medencék sora, erodált felszínnel. A patak környezetében felszínközelben uralkodóan felsõ-pleisztocén kavics, homokos kavics található. Foltokban oligocén korú, durva és finomszemû homokkõ, lokálisan finomhomokkõ és agyag váltakozásából álló képzõdmények bukkannak felszínre (Törökbálinti Homokkõ Formáció). Az Árpád-kori Kána falutól D-DNy-ra található Tétényi Fennsík nagyrészt miocén korú, durvább-finomabb mészhomokkõ rétegekbõl épül fel (torton „lajta mészkõ” és szarmata „durva
mészkõ”: Tinnyei Formáció). A tágabb kutatási területen felsõ-triász korú dolomit (Huszonnégy ökrös-hegy) és miocén korú, változó szemnagyságú homok, laza homokkõ kavicsoshomokos-agyagos betelepülésekkel fordulnak elõ. Az oligocén Hárshegyi Homokkõ Formáció kovás homokkõ rétegei is jelen vannak a környezõ hegyekben felszíni kibukkanásokban (pl. Katalinhegy), ami az építõanyag nyerés szempontjából fontos lehet mind az õskori mind a római területhasználat esetében is (Gyalog et al. 2005; Mindszenty és Horváth, 2006). Természetes kibukkanásban édesvízi mészkõ nincs sem a kutatási területen sem annak közvetlen közelében (1-2 km). Nagyobb travertínó elõfordulások a Széchenyihegyen ismertek. A területen a Hosszúréti-patak
3.a
2. ábra A kánai ásatáson vizsgált összes kõzettípus százalékos gyakorisági megoszlása. 1. mészhomokkõ, 2. durva bioklasztos mészkõ, 3. édesvízi mészkõ, 4. kvarc homokkõ, 5. tûzkõ, 6. dolomit breccsa, 7. mészkõ (triász), 8. kovásodott csonttöredék Fig. 2. The percental distribution of all stone samples investigated at the Kána excavation site.Percentage of the various stone types identified at the Kána site. 1. calcareous sandstone, 2. coarse bioclastic limestone, 3. travertine, 4. quartz-sandstone, 5. chert, 6. dolomite breccia, 7. limestone (Triassic), 8. silicified bone fragment
3.b 3. ábra Miocén mészhomokkõ makroszkópos (a.) és mikroszkópos (b.) képe. Templom I. építési fázis Fig. 3. Macroscopic (a) and microscopic (b) image of the Miocene calcareous sandstone, Church, earliest building phase
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:43
Page 316
316
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY
folyik keresztül K-ÉK irányból Ny-DNy fele. A Hosszúréti-patak és a Benta-patak azért fontosak, mert árterük kiterjedése meghatározó lehetett a korábbi területhasználat során. A két medence vízhiányos terület, de a patakok ártere kiszélesedik esõs évszakok, nagyobb csapadék események alkalmával. Az árterek a modern idõkben, a nagyobb építkezések megkezdéséig nagyrészt szántók és rétek-legelõk voltak. A hegyperemeken, karbonátos kõzeten rendzina talajok alakultak ki, a medencében a magasabban fekvõ ártéri területeken barnaföldek és mezõségi talajok, a mélyebben fekvõ helyeket réti és öntés talajok borítják (Stefanovits et al. 1999).
Régészeti háttér 2003 és 2005 között került sor Kõérberek (ma Újbuda)-Tóváros-Lakópark építését megelõzõen az Árpád-kori Kána falu feltárására. A 20 hónapos terepmunka alatt 15-16 hektáron sikerült a középkori települést vizsgálni. Elõkerült a templom, körülötte 1077 sír, 198 földbe mélyített ház, 4 nagyméretû tároló helyiség. A Budapesti Történeti Múzeum Középkor Osztálya Magyarország eddig feltárt egyik legnagyobb Árpád-kori falujának feldolgozását kezdte meg 2005-ben. A kánai leletanyag feldolgozásának megkezdésekor az volt a célunk, hogy ne csak régészeti szempontból vizsgáljuk azokat, hanem interdiszciplináris módon is.
4.a
5.a
4.b
5.b
4. ábra Miocén durva mészkõ makroszkópos (a.) és mikroszkópos (b.) képe. 208. objektum (kemence) Fig. 4. Macroscopic (a) and microscopic (b) image of the Miocene coarse bioclastic limestone, from feature Nr 208.
5. ábra Édesvízi mészkõ makroszkópos (a.) és mikroszkópos (b.) képe. 204. objektum (kemence) Fig. 5. Macroscopic (a) and microscopic (b) image of travertine, from feature Nr 204 (oven)
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 317
AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK
317
ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
Már a feltárási munkákkal párhuzamosan László Orsolya jóvoltából megindult az embercsontok vizsgálata. Megtörtént a kor- és nem, valamint a népesség magasságának meghatározása. Ugyancsak elsõként került sor a vasanyag feldolgozására. Terei György és Horváth Antónia publikálta a tárgyakra vonatkozó eredményeket (Terei és Horváth 2007a, Terei és Horváth 2007b). Kánán elõkerült a 12–13. századra keltezhetõ vaseszközök teljes palettája. Jóri Tünde a házak és a kerámiaanyag, Vargha Mária a viseleti tárgyak feldolgozásában vállalt szerepet. Az archeozoológiai vizsgálatok során Daróczi-Szabó Márta meghatározta az Árpád-kori falu teljes állatcsont anyagát. Kiemelésre kerültek a fejjel lefelé fordított egész edénybõl elõkerült egyedek meghatározása. A régészeti vonatkozású eredményeinket összefoglalóan 2010-ben publikáltuk (Terei 2010). Az interdiszciplináris munka egyik állomása, és jó példája a kõanyag régészeti-geológiai feldolgozása az ásatás 1. ábrán látható részén. A cikk azt tûzte ki célul, hogy egy jó együttmûködés példáját mutassa be. Eredmények A) A vizsgált objektumokhoz kapcsolódó összes kõzettípus értékelése Mintegy 220 db kõzetpéldányt vizsgáltunk a templom négy kutatási egységébõl, a falazott sírokból és az egyéb objektumokhoz sorolt kemencékbõl, házhelyekbõl, gödrökbõl. Az összes vizsgált kõzettípus százalékos megoszlása gyakorisági sorrendben a következõ (2. ábra): A leggyakoribb kõzettípus a miocén korú, sekélytengeri mészhomokkõ (37%). Gyakorisági sorban a következõ kõzettípus (31%) egy összeállóbb mészkõfajta, ami a szabad szemmel is jól látható csigákat, kagylókat vagy rákpáncél töredékeket tartalmaz (a szakirodalomban „durva mészkõnek” is nevezik). Ebben a mészkõfajtában gyakran uralkodó mennyiségben láthatók õsmaradványok. Ekkor lumasellának nevezzük. Gyakorisági sorrendben a rómaiak által is kedvelt, fiatal (pilo-pleisztocén) édesvízi vagy forrás mészkõ (travertínó) következik (8%). Kevéssé gyakori, de mintegy 4%ban jelen van a vizsgált kõzettípusok között az oligocén korú, ellenálló kovás homokkõ. Ezen kívül 1-1 százalékban jelen voltak az alaphegységi triász képzõdményekhez köthetõ mészkõ, dolomitbreccsa, tûzkõ kõzettípusok, sõt még 1 db geológiai korú, kovásodott csont is volt a templom alapozásában. Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy miért éppen ezeket a kõzeteket választották az
építkezéshez a kánaiak, a négy leggyakoribb kõzettípust vizsgáltuk részletesebben. A miocén mészhomokkõben vagy „lajta mészkõ”ben a homok méretû, meszes szemcsék, egysejtûek (foraminiferák), vörös alga töredékek finom mészanyaggal cementáltak, de a laza, porózus szerkezet következtében ez a kõzet kiválóan faragható (3.a és b ábrák). A szarmata, durvamészkõ kissé tömöttebb, jobban cementált, ezért még ellenállóbb, ugyanakkor kevéssé homogén; a nagyobb méretû kagylók, csigák, egyéb fosszíliák jelenléte miatt nehezebb faragni, de még így is jól megmunkálható (4.a és b ábrák).
6a
6b 6. ábra Hárshegyi homokkõ makroszkópos (a) és mikroszkópos (b) képe. 167. objektum (kemence) Fig. 6. The macroscopic (a) and microscopic (b) image of Hárshegy-type sandstone, from feature Nr 167 (oven)
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 318
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY
318
Az édesvízi mészkõ (vagy másképpen travertinó) kifejlõdései közül, a lelõhelyrõl nagyrészt azok a kávébarna, tömöttebb típusok kerültek elõ, amelyek az egykori forráskilépési pontoktól távolabbi, nyugodt üledékképzõdéssel jellemezhetõ kisebb medencékben képzõdtek. Ezekben gyakoriak a Molluszka (kagyló/csiga) héjak és kisebb-nagyobb likacsok. A mészanyagon, kalciton kívül más ásványt nem tartalmaz. Megmunkálhatósága emiatt szintén jó (5.a és b ábrák). A hárshegyi homokkõ az elõzõektõl teljesen különbözõ kõzettípus. A vázszemcsék között kvarc, kvarcit található, rosszul osztályozott és az utólagos hidrotermális oldatok hatására bekövetkezett vasaskovás cementáció miatt az egyik legellenállóbb hazai kõzet, amely azonban még jól faragható (6.a és b ábrák). Az ásatáson dokumentált négy legfontosabb kõzettípusnak az építõkõnek való alkalmasságot jellem-
zõ, mûszaki szempontú legfontosabb kõzetfizikai tulajdonságai viszonylag kedvezõek. Az édesvízi mészkõ és a hárshegyi homokkõ terhelhetõsége, nyomószilárdsága közepes, a miocén mészhomokkõé és mészkõé ennél kisebb, itt azonban a megmunkálhatóság a döntõ, ami a mészkövek esetében jobb, noha ezek fagyérzékenyebbek. Összességében mind a négy kõzettípus jó építõanyag. A 7. ábra mutatja a legismertebb elõfordulásokat. B) A használt kõzettípusok megoszlása a különbözõ objektumokhoz kapcsolódóan Vizsgáltuk, hogy a bemutatott kõzettípusokat milyen arányban használták a templomnál, a síroknál és a többi objektumnál. Azt az eredményt kaptuk, hogy a templom kõzetei között is a négy fõ kõzettípus uralkodik (8. ábra). A miocén üledékek mellett, az édesvízi mészkõ, majd a hárshegyi homokkõ van jelen számottevõ mennyiségben. A régészek négy építési egységet jelöltek ki, amelyek összefüggésben
Térfogatsúly (g/cm3)
Nyomószilárd. (kp/cm2)
Hõvezetõ képesség (kcal/ mól °C)
150 – 600
0,45 – 1,00
Szerkezet
Megmunkálhatóság
Miocén mészkõmészhomokkõ
Lyukacsos, porózus, durva felületû, gyakran kövületekkel
Jól fejthetõ, darabolható. A tömöttebb tartósabb, szilárdságuk nagyobb. Városi levegõn megfeketedik.
1,55 – 2,60
Édesvízi mészkõ
Tömör, finoman kristályos, jó teherviselõ képességû
Jól fejthetõ, darabolható. A szabad levegõn fényét elveszti. Tömbökben és padokban fejthetõ, jól faragható, csiszolható, fényezhetõ. Elterjedt építõkõ.
2,20 – 2,70
800 – 2000
1,00 – 2,00
Budapest környéke: Bécsi út menti kibukkanások, Széchenyi-hegy, Üröm, Budakalász, Pomáz; (Gerecse: Süttõ, Dunaalmás)
Hárshegyi homokkõ
A szemcsék nagy része kvarc, kovasavval átitatott szövetû
Közepes szilárdságú, fagyálló, jól fejthetõ, megmunkálható, hasítható. szakrális tárgyak (sírkõ, kereszt) is.
2,10 – 2,50
400 – 1500
0,80 – 2,00
Budapest környéke: Hárshegy, Budakeszi, Pilisszántó, Pilisborosjenõ, Üröm, Naszály, Katalin- és Bia-hegy
Fagyérzékeny
Elõfordulás, bányák Tétényi-fennsík, Budafok, Bia, Érd, Sóskút, Páty, Zsámbék, Diósd (Börzsöny: Zebegény, Kemence, Bernecebaráti; Cserhát: Mátraszõlõs, Soproni hegység: Fertõrákos, Margitbánya)
7. ábra A Kána falu területén talált 4 leggyakoribb kõzettípus néhány mûszaki szempontból legfontosabb átlagos tulajdonsága és néhány fontos, bányászatra alkalmas elõfordulása (Papp és Kertész 1966; Gálos és Vásárhelyi 2006; Schafarzik et al. 1962 alapján). Kivastagítva a lelõhely legközelebbi elõfordulásai vannak jelölve Fig. 7. Some important technological characteristics of the four most typical stone types from Kána and some natural occurrences where they might have been acessible for quarrrying already in Medieval times
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 319
AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
lehetnek a templom egyes építési fázisaival (9. ábra). Az I és II. egység a 12. század közepére keltezhetõ, a IV. egység építészetileg ezekhez tartozik, de felmerült, hogy késõbbi is lehet. A III. egység késõbbi bõvítés, ez a templom utolsó építési periódusa. Ezeket az egységeket külön-külön is vizsgáltuk.
8. ábra A templomépítés négy elkülönített egységének együttes kõzetanyag-eloszlása Fig. 8. The combined distribution of the stone material identified during the four defined building phases of the church
9. ábra A templom négy elkülönített egysége Fig. 9. The four phases of the church
319
Az I. építési egységben (12. sz.) uralkodó a miocén mészhomokkõ (78%), majd a többi kõzettípus, a miocén mészkõ, az édesvízi mészkõ, az alaphegységi mészkõ és a kovásodott csont következik közel egyenlõ arányban (6-6%). Ebben a felmenõ fal egységbõl hárshegyi homokkõ nem került elõ (10. ábra). A II. építési egységben a miocén durvamészkõ aránya növekszik (50%), a hárshegyi homokkõ aránya jelentõs, s csak ezután következik az édesvízi mészkõ (13%). A többi kõzettípusból nem találtunk egyet sem a vizsgált példányok között (11. ábra). A terepi megfigyelések alapján elmondható, hogy a hárshegyi homokkõ darabok teljes mértékben ennek az egységnek az alapozásából kerültek elõ. Megmunkáltság nyomait nem mutatták, az épített környezeten belül másodlagos helyzetûek lehetnek. A III. építési egységben ismét változatosabb kõzettípusokkal találkozunk. Ha a miocén mészhomokkövet és mészkövet külön-külön tárgyaljuk (27-13%), akkor a leggyakoribb kõzettípusnak az édesvízi mészkõ adódott (12. ábra). Az adatok azt
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 320
320
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY
mutatják, hogy az édesvízi mészkõ felhasználása intenzívebbé vált. Ez jelentheti újabb kõzet elõfordulás bekapcsolását vagy azt, hogy az építõk úgy gondolták, ennek az épületrésznek a kialakításhoz nagyobb teherbíró képességû kõzetre van szükség. A IV. építési egység ismét egy tisztább képet mutat annyiban, amennyiben a vizsgált példányok mindössze négy típusba besorolhatók (13. ábra). Figyelemre méltó, hogy a miocén mészhomokkõ és miocén mészkõ aránya külön-külön (27-13%) itt sem éri el az önállóan 39%-ban jelenlevõ édesvízi mészkõ százalékarányát, tehát megállapítható, hogy a III. és IV. egység az édesvízi mészkõ jelentõs arányával elkülönül az I és II. egységektõl. C) Sírok kõzettípusai A sírok falazásához egyértelmûen a szinte helyinek számító (Tétényi-platót felépítõ) miocén mészhomokkövet és mészkövet használták (14. és 15. ábrák). Ez utalhat az építõ tudatos, precíz választására, illetve alternatíve arra is, hogy ezek a falu szûkebb-tágabb környezetében ezek a kõzetek könnyen elérhetõk. Egy-egy sír falába belekerült néhány hasonló színû kõzetdarab is, így pl. dolomit breccsa és hárshegyi homokkõ. Ezekért valószínûleg nem mentek el külön a környékbeli hegyekbe. Valószínûleg korábban antropogén tevékenység eredményeként ide került
kõzetdarabokat vagy esetleg patakhordalékot dolgoztak fel. D) A síroktól elkülönülõ különbözõ objektumok A vizsgált kemencék, házhelyek, egyéb gödrök kõzetanyagai kapcsán az állapítható meg, hogy noha a miocén mészhomokkõ egyértelmûen a legkedveltebb kõzettípus (56%), a miocén mészkõ és lumasella is gyakran használt, kedvelt kõzetfajta volt (21%) (16. ábra). Kemencékben is megfigyelhetõ volt olyan miocén mészkõ anyagú kváderkõ, ami nagy valószínûséggel a templom egyik épületrészébõl származik. Egy másik kérdéskör az volt, hogy Lehet-e összefüggés a templom elkülönített építési egységei és a különbözõ korú kemencék kõzetanyaga között. Más szóval: Segít-e a kõzetanyag meghatározása az egyes objektumok datálásában. Ehhez két egymásba ásott ház kemencéjének a kõzetanyagát vizsgáltuk meg. A 17. ábrán a korábbi házhely kemencéje 167-es, a késõbbi objektum kemencéje 275-ös számmal van jelölve. Ezekhez a kemencékhez tartozó kõzetdarabokat vizsgáltuk meg. A korábbi kemencében a terepen világos színûnek mutatkozó kõzetek között hárshegyi homokkõ, édesvízi mészkõ, tûzkõ és dolomit breccsa található. A késõbbi kemencéhez olyan kváderköveket használtak, amelyek a miocén mészhomokkõbõl és mészkõbõl faragtak. Figyelembe véve azt a régé-
10. ábra A templom elsõ kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 10. The distribution of stone-types from the church’s first building period
12. ábra A templom harmadik kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 12. The distribution of stone-types from the church’s third building period
11. ábra A templom második kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 11. The distribution of stone-types from the church’s second building period
13. ábra A templom negyedik kutatási egységének kõzetanyag-megoszlása Fig. 13. The distribution of stone-types from the church’s fourth building period
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 321
AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
szeti megfigyelést, hogy a templom életében voltak átépítési fázisok, amikor a korábbi kõzetanyag egy része felszabadult, az észlelt kõzettani különbség értékelhetõ úgy is, hogy a korábbi kemence kialakításánál még állt a templom, ezért a környéken összeszedett kövekbõl építettek kemencét. Késõbb, az átépítésnél a felszabaduló kváderkövekbõl építették az újabb kemencét. Összefoglalás Fentiek alapján a tételes válaszok a régészeti kérdésekre az alábbiak: 1. Honnan származhatnak a falu templomában és a sírokban megtalált kõzetpéldányok? A) A mintegy 70%-ban jelenlevõ miocén mészhomokkõ és mészkõ a Tétényi-fennsíkról származhat, szóba kerülhet esetleg Érd, Bia (19. ábra), Sóskút , Páty, Zsámbék, Diósd térsége is.
14. ábra A 161. sír képe faragott miocén mészhomokkõ és mészkõ anyagú béléskövekkel Fig. 14. Grave Nr 161, lined with carved Miocene sandstone and limestone blocks
321
B) Az édesvízi mészkõ esetében is logikus, ha a legközelebbi, esetleg már a történelmi idõkben is mûködõ édesvízi mészkõ bányákat jelöljük meg. A Bécsi út menti kibukkanások, a Széchenyi-hegy, Üröm, Budakalász, az Ezüst-hegy szolgáltathattak ilyen építõkövet. C) A hárshegyi homokkõ lehetséges származási helye azért érdekes, mert igaz, hogy a közelben is elõfordul kisebb kibukkanásokban a Bia- és Katalin-hegyen, mégis a nagyobb elõfordulások a Hárshegyen, homokkõ bányák pedig Budakalászon és Pilisborosjenõn ismertek. D) A többi kõzettípus lehet szórvány anyag korábbi telepekrõl, más kõzet elõfordulások környezetébõl vagy patakhordalékból. A vizsgált fontosabb kõzettípusok lehetséges származási helyeit a 20. ábra mutatja. A térképvázlaton akár a fõbb építõkõ beszerzési útvonalak is nyomozhatók. A kõzetek pontos származási helyét azonban nagyon nehéz megállapítani. A természetes kõzet elõfordulásokon túl egyéb építõkõ-források is segíthették a Kána falubeli építkezéseket. Egy ilyen lehetõség az, hogy korábbi épületromok is szolgáltathattak építõkõ anyagot. A 18. ábrán egy ellipszis a római villának a helyét mutatja, amit 2007/8-ban tárt fel Miklósity Szõke Mihály (Miklósity 2009). Az akkor begyûjtött villa-kõzetanyagról már a terepi megfigyelések során megállapítható volt, hogy ugyanazok a kõzettípusok fordultak elõ ott is, mint Kána területén. Ez a „lehetséges építõkõ lelõhely” éppen a Kõ-ér patak mentén található, 8 és fél km távolságra Kánától. Ezek természetesen egyelõre hipotetikus felvetések, ellenõrzésük a jövõ feladatai közé tartozik. A kõzetek pontos származási helyét leginkább azért nehéz megadni, mert egyrészt nagyon hasonló kõzetkifejlõdések vannak az említett elõfordulások helyén, másrészt pedig egy feltáráson belül is több kõzettípus különíthetõ el.
15. ábra A vizsgált sírok bélésköveinek kõzetanyag-megoszlása Fig. 15. Percentage of stone types from the grave linings
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 322
322
2. A második kérdés az volt, hogy a templom feltárása során megfigyelt különbözõ kutatási egységek kõzetanyaga között van-e érdemi hasonlóság vagy különbség? Hasonlóság volt kimutatható a kõzettípusok gyakorisági sorrendjében: miocén mészhomokkõ és durva-mészkõ, édesvízi mészkõ, hárshegyi homokkõ, egyéb. Jelentõs különbség pedig az, hogy az I és II. egységekhez képest a III. és IV. egységekben az édesvízi mészkõnek viszonylag magas az aránya. Az elsõ két egységben az édesvízi mészkõ átlagos gyakorisága mintegy 10% (9,5%). A III. és IV. egységekben együttesen az édesvízi mészkõ gyakorisága 36%. A több mint háromszoros növekedés magyarázható azzal, hogy ezt az egységet, valami miatt, tudatosan, jobb teherbírású vagy kevéssé fagyérzékeny kõzettípusból akarták építeni. A régészeti adatokkal ez ott vág egybe, hogy bár a szerkezete és a szintadatok alapján a IV. egység összetartozott az I és II.
16. ábra Kemencék, házhelyek, egyéb objektumok kõzetanyag-megoszlása Fig. 16. The distribution of stone-types from the houses, ovens and other features
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY
egységgel, de a feltételezhetõ torony miatt sokkal nagyobb terhelésnek volt kitéve. A IV. egység pedig nagyságrendileg öt évtizeddel késõbb épített rész volt. Az építõknek a helyi miocén mészkövektõl különbözõ, azoknál teherbíróbb kõzettípust kellett keresniük. Nagyon valószínû, hogy a templom átalakítása miatt kapcsoltak be egy újabb bányát az építkezésbe, vagy válogatták ki a környékbeli romok építõi közül az édesvízi mészkõ anyagúakat. A kváderkövek közül a 20 cm-t jóval meghaladó darabok esetében nem valószínû, hogy patakbeli görgetegek lettek volna. 3. Ezen felül az alábbi következtetések vonhatók még le: Uralkodóan helyi kõzettípusok elõfordulására alapozták a templom építését, a sírok falazását. Az egyéb objektumokhoz kapcsolódó kõzettípusok esetében is alapvetõ fontosságúak a helyi kõzetek vagy a közelbõl származó kõzetek. Ugyanakkor biztos, hogy a kezdeti templom-építési fázisok törmeléke is belekerült a templom körüli objektumokba. A kváderkövek jelenléte a sírfalakban jó alapot adott a régészeti gyanúnak, miszerint a templom korábbi átépítései nyomán szabadult fel a sírok béleléséhez felhasznál kõanyag. Úgy tûnik, a sírok kialakításánál nagyon odafigyeltek a kõzetek kiválasztására. 9899%-ban a jól faragható miocén mészhomokkövet és mészkövet használták. Ez a kõzettípusok megmunkálhatóságának kiváló ismeretére és nagyon tudatos és igényes „sírkõ” választásra utal. 4. A kõzettani értékelés segíthet-e a korszakok elkülönítésében, a datálásban? Igen, de csakis a régészeti adatokkal együtt, azaz a kutatási egységek (vagy építési fázisok) ismeretében, amit a régész ad meg. Rámutattunk, hogy a
17. ábra Egymásba ásott házhelyekben található különbözõ korú kemencék és kõzetanyag-megoszlása Fig. 17. Percentages of stone types from ovens of various age found in houses dug into one another
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 323
AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK
323
ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI
18. ábra Térképvázlat a Kána falu objektumaiban talált kõzettípusainak lehetséges származási helyeirõl. A nyilak a Kána környezetében található fontosabb, bányászatra alkalmas kõzetkibukkanásoktól indulnak Fig. 18. The possible sources of stone-types found in the features of the medieval Kána village. Arrows indicate the most important neighbouring sites accessible for quarrying
kõhasználat a templom átépítési fázisai és az azzal valószínûleg egyidejû (esetleg valamivel késõbbi) kemencék kialakítása közötti kapcsolatot tükröz. Véleményünk szerint, a templomépítésnél az édesvízi mészkõ felhasználás gyakoriságának dokumentálható növekedése a falu fejlõdésével is összefügghet (20. ábra). Az átépítéshez a templom méretének növelése miatt is szükség lehetett, amit a falu népességének növekedése tehetett szükségessé. Egy kedvezõ természeti adottságokkal, és megfelelõ anyagi háttérrel bíró, jól mûködõ falu esetében ez nem is meglepõ. Ezzel a fejlõdéssel az építõanyag szükségletek növekedése is együtt járhatott, ehhez lehetett elengedhetetlen a közelebbi illetve távolabbi, jó nyersanyag lelõhelyek felkutatása, megismerése, illetve a rendelkezésre álló építõkövek magas szintû ismerete. A kitekintés és továbbkutatási lehetõségek kapcsán a régész és a geo-szakember párbeszédének, együttmûködésének fenntartása, ha lehet a kapcsolatnak az eddiginél szorosabbra fûzése a legfontosabb. A bemutatott anyag egy közel 10 éves együttmûködés egyik eredménye. Évente legalább 1-2 millió m2 terület régészeti feltárása történik meg. Ennek során sok értékes környezeti információ gyûjthetõ be szakszerûen vagy hagyható veszni mindörökre. Most a
19. ábra Bia-Kõgomba nevû sziklaképzõdmény Fig. 19. The so called „Bia-Kõgomba” rock-formation
régészeten belüli változások kapcsán ismét egy olyan döntés elõtt áll a régészeti szakma, hogy maradjanake meg az „ad-hoc” munkakapcsolatok vagy szükség van-e a régészeti intézményekben saját geo-szakemberekre és hosszú távú kutatási programokra. A régész-geoszakember egyik együttmûködési területe a jövõben a középkori falukutatás, a magyarországi középkori emberek és a környezetükkel való kapcsolat pontosabb feltárása is lehet.
20_horvath.qxd
2012.07.11.
324
15:44
Page 324
HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY
20. ábra A Kána falu fejlõdésével összefüggõ nyersanyag használat-változás vázlatos összefoglalása Fig. 20. Cartoon showing the changing management of raw materials involved in the development of Kána village
Irodalom Gálos, M., Vásárhelyi, B. 2006. Kõzettestek osztályozása az építõmérnöki gyakorlatban, Mérnökgeológia-Kõzetmechanika Kiskönyvtár, Mûegyetemi Kiadó. Gyalog, L. 2005. Magyarország földtani térképe, M 1: 100 000, MÁFI kiad., L–43–14 Érd. Horváth, Z., Mindszenty, A. 2003. Az Óbuda/Békásmegyer: Pünkösfürdõi út – Szentendrei út keresztezõdésében található parkoló területén régészeti lelõhely geo-pedológiai vizsgálata 2003-ban, Jelentés. Aquincum Múzeum, Budapest. Horváth, Z., Mindszenty, A. 2004. Az Óbuda/Szentendrei út – Sujtás utca keresztezõdésében, a római vízvezeték környezetében található régészeti lelõhely geo-pedológiai vizsgálata. Jelentés. Aquincum Múzeum, Budapest. Horváth, Z. 2004: Az Aquaductus kõzetanyagának vizsgálata. Jelentés, Aquincumi Múzeum, Budapest. Marosi, S., és Somogyi, S 1990. Magyarország Kistájainak Katasztere I–II, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. Miklósity Szõke, M. 2009. Biatorbágy, Kukoricadûlõ (Tópark) Régészeti kutatások Magyarországon, 152–153. Mindszenty, A., Horváth, Z. 2006. A Rudas-fürdõ válogatott kõzetanyagának vizsgálata. Budapesti Történeti Múzeum.
Papp, F., Kertész, P. 1966. Geológia, Tankönyvkiadó, Budapest. Schafarzik, F., Vendl, A., Papp, F. 1962. Geológia Kirándulások Budapest környékén. Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem, Budapest. Scheuer, Gy., Schweitzer, F. 1988. A Gerecse- és Budai-hegység édesvízi mészkõösszletei. Földrajzi tanulmányok, 20., Akadémiai Kiadó, Budapest. Stefanovits, P., Filep, Gy., Füleky, Gy. 1999. Talajtan. Mezõgazda kiadó, Budapest. Terei, Gy., Horváth, A. 2007a. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. (Die Eisenfunde des Arpadenzeitlichen Dorfes Kána I.). Communicationes Archaeologicae Hungariae 2007, 215–246. Terei, Gy., Horváth, A. 2007b. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II. (The Iron Finds from Period II at the Árpádian Village at Kána). Budapest Régiségei 41, 153–192. Terei, Gy. 2010. Az árpád-kori Kána falu. In.: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Budapest, 81–112. Török, Á. 2008. Építészeti kõanyagok elõfordulása és felhasználása a mai Magyarország területén a XVIII. századig. Geotudományok, A Miskolci Egyetem Közleménye, Bányászat 74. kötet, 137–155. Wein, Gy. 1977. A Budai-hegység tektonikája. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest.
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 325
BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OF KÁNA. TYPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE
325
BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OF KÁNA. TYPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE BY
ZOLTÁN HORVÁTH – ANDREA MINDSZENTY – GYÖRGY TEREI
The paper is the summary of a simple field-based archaeogeological study aimed at analysing the stone material recovered from the church, graves, ovens and other settletment features of the 12th to 13th century village of Kána excavated at Újbuda–Tóváros residential area along the Hosszúrétcreek, in the outskirts of Budapest. The investigations revealed that the stone material used in the construction of Kána was rather diverse. Identification of the studied stones permitted the correlation with rock formations indicated by the available geological maps. This way also the most likely natural outcrops which might have served as sources for the local Medieval stone-based industries could be delineated. There were three major questions to be settled: 1) What is the provenance of the stone material fund in the churchyard cemetery of the Medieval village? 2) Are there any differences or similarities between the stones used in different time intervals? 3) Is the geological analysis of stones useful in identifying building periods and their eventual age? Fetaures studied in details were as follows: 1) Ovens and houses 2) stone material from the Árpádian Age graves uncovered north of the Medieval parish church 3) Stone material from the ovens and houses west of the Medieval church 4) Stone material from the sanctuary of the church and the side walls both in the foundations and also above ground-level 5) Above-ground masonry of the N-S oriented wall, from the earliest phase of the church, 6) Foundation of the above-ground parts of the side-wall, as well, as the N-S end-wall from a later period. 7) N-S oriented wall-section west of the earlier phase of the church 8) Additional carved stones from the graves south of the church 9) Additional stray-stones from Medieval graves In all 120 samples were studied. The results can be summarized as follows:
Around 70% of the investigated material proved to be calcareous sandstone originating probably in the Tétény Plateau or in the nearby Érd-Bia-SóskútZsámbék-Páty area. The next most abundant stone is travertine, the nearest known occurrences of which are the Kiscell Plateau (Bécsi út) and Széchenyi Hill. However, much better-quality travertine can be found a little further away, to the north, in the surroundings of Budakalász–Ezüsthegy and Süttõ. Quartz-sandstone („Hárshegy Sandstone”) was also occasionally used in Kána. Natural outcrops of this material are known from the nerarby Bia Hill and Katalin Hill and also at Hárshegy, Budakalász and Pilisborosjenõ. The rest of the stone types identified are difficult to corelate with definite outcrops. They could have been collected rather as pebbles from the alluvium of the nearby creeks. Secondary use of some of the stones from older consructions can not be excluded, either. As to the Medieval church – four main building periods could be identified. Phase I and II date back to the mid-twelfth centruy. Phase IV apparently belongs also to these early periods, however, it is probably somewhat younger than the other two. Phase III was defined as a later enlargement of the church so this is the last architectural phase of the building. All these components were studied individually. The stone-types used in all the above Phases are remarkably similar: calcareous sandstone and coarse bioclastic limestone (both of Miocene age), quartz-sandstone („Hárshegy sandstone” of Oligocene age) and travertine (Pleistocene) are ubiqituous in all settlement features, only their relative proportion changes: Travertine was used in larger quantities (36%) in Phases III and IV as compared to I and II (9,5%). This significant increase may mean that for some reason, this part of the building was perhaps consciously constructed of a material which – according to the experience of the builders – was more frost-resistant more solid and and had a higher weight-carrying capacity, than the porous Miocene limestone and the calcareous sandstone. This idea seems to be in accordance with the
20_horvath.qxd
2012.07.11.
15:44
Page 326
326
archaeological data, according to which the foundations and wall-remnants assigned to Phase IV have had to carry also the load of a presumed tower. It is very likely that in that period either a new quarry had to be opened up to find better-quality stone or the best building blocks were selected from earlier, abandoned, desintegrating houses, or from the earlier church itself. To sum up all, it can be stated that local material was used to build the church and also the lining of the graves. Typically, local stone was utilized also for the construction of several additional features around the church as shown by stone debris from the older church recognized as building blocks mixed with more recent material. Ashlars found in the graves probably represent stone material which became redundant at the time of the reconstruction of the church-complex. The builders were apparently careful in selecting the items used for the construction of the graves: In 98 to 99% of the cases they used the easy-to-carve Miocene calcareous sandstone and the coarse bioclastic limestone for this purpose. This means that they possessed an
ZOLTÁN HORVÁTH, ANDREA MINDSZENTY, GYÖRGY TEREI
excellent expertise in making the right selection and consciously did so when selecting the stones for the graves. Based on the above we can say that geological analyses proved to be helpful, indeed, in separating architectural periods and establishing their relative age. Taking into consideration also the physical properties of the identified rocks it was possible to recognize that rocks were selected probably consciously, and this way also the relationship between the individual construction phases of the church and the contemporaneous ovens could be revealed. It is suggested that the increased use of travertine during the late Medieval reconstruction of the church was related to the development of the village. This is hardly unexpected in the case of a developing community such as the 12th – 13rd century Kána. Simultaneously with the development of the settlement the need for building materials obvioulsy increased and this required the exploration of new local, as well as further sites of potential raw material and the excellent knowledge of the stonetypes appropriate for building.
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 327
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
327
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ SIMONYI ERIKA Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1088 Múzeum krt.14–16.
[email protected]
Bevezetés Mindössze néhány éve annak, hogy a régészet Árpád-kori kerámiamûvességünk alaposabb megismeréséhez segítségül hívta a természettudományos anyagvizsgálatok eredményeit. 2004–2005-ben lehetõségem nyílt négy északkelet-magyarországi lelõhely – Karos, Mezõkeresztes, Felsõzsolca és Hejõkürt – kerámiaanyagának archeometriai vizsgálatára, melynek köszönhetõen új adatokhoz jutottunk a késõ Árpád-kori fehér kerámia elterjedésérõl és importjáról. Az archeometriai vizsgálatokat végzõ Szilágyi Veronika kezdeményezésére munkacsoport alakult; Rácz Tibor Ákos az M0-s autóút Árpád-kori falvainak leletanyagával, Gál-Mlakár Viktor újabb Északkelet-Magyarországi lelõhelyekkel (Komlóska, Sárospatak, Füzér) gyarapította a minták számát. A munkacsoport célul tûzte ki a fehér kerámia nyersanyagának pontos meghatározását, származási helyének felderítését, a szakirodalomban már korábban is felvetett sárga, rózsaszín, szürkésfehér variánsok elkülönítését, valamint a 13–14. századi fehéráru 15–16. századi továbbélésének vizsgálatát. Elsõ lépésként régészeti, néprajzi és geológiai szempontból összefoglaltuk a fehér kerámiára vonatkozó adatokat, valamint értékeltük a 27 mintából álló archeometriai vizsgálatot. Ennek eredményeit Szilágyi Veronika Londonban az EMAC konferencián, (Szilágyi et al. in press) Gál-Mlakár Viktor Miskolcon az „Archeometria és régészet” címû konferencián ismertette. (Szilágyi et al. 2010) Jelen tanulmányban a fentebb említett négy északkelet-magyarországi lelõhely kerámiaanyagának részletes feldolgozása során született eredményeket szeretném röviden ismertetni. A fehér kerámia kutatásának rövid története Árpád-kori fehér kerámiánk kutatása közel nyolcvan éves múltra tekinthet vissza. Elsõként az Árpádkori fenékbélyeges edények összegyûjtése kapcsán Höllrigl József foglalkozott a témával. (Höllrigl
1930) A sárgásfehérre, rózsaszínre kiégett, széles közzel bekarcolt csigavonallal díszített edények között vörössel vízszintes sávokban megfestett darabokat is említett: egy palackot Hatvanból és egy füles csészét Pilinrõl. (Höllrigl 1930,154–157, 101–102. kép) Szabó Kálmán a Kecskemét környékén feltárt házak leletanyagai között külön figyelmet fordított a kerámiára. Kecskemét-Árvaház lelõhelyrõl cserépbográcsokat, fazekakat, szürkésfehér, csigavonalas palackot közölt. (Szabó 1938, 14, 1–9. kép) Aranyegyházán 1934-ben a késõ középkori temetõ sírjai alatt talált két lakóházat, melyekbõl cserépbográcsot és egy „fél vászonfazekat” említ. (Szabó 1938, 20, 25–26. kép) Tiszaugon 12. századi pénzek kíséretében sárgásfehér színû, fenékbélyeges fazekat, egy bögréket és mezõgazdasági vaseszközöket talált. (Szabó 1938, 21, 30–33. kép) Alsómonostoron a középkori templom környékén tárt fel több lakóházat, melyeknek a kemencéjébe tapasztva egy sárgásfehér színû csigavonalas díszítésû fazék alakú bogrács is volt. (Szabó 1938, 22, 35. kép) Holl Imre részletesen foglalkozott az edénytípus készítési módjával és elterjedésével az „Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszerei” c. mûvében. (Holl 1956) A budai vár területén elõkerült nagy mennyiségû kerámiaanyag arra ösztönözte, hogy tipológia szempontból is vizsgálja a középkori fazekastermékeket. (Holl 1963) Az Árpád-kori edényeket anyaguk szerint csoportosította: fehér kerámia, vörös és barna kerámia, valamint osztrák fazekasáru. A fehér kerámiai budai megjelenését Holl kutatásai alapján a 12. század végére, a 13. század elejére tehetjük, és ezzel egy idõben megjelenik a vörös festéses kerámia is. Fehérre égõ agyagból készültek fazekak, bögrék tálak, csészék és palackok. Leggyakoribb díszítésük a válltól induló, bekarcolt csigavonal. Annak ellenére, hogy Holl már ekkor megjegyzi, hogy néhány budai vörös festéses palack alapanyaga nem
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 328
328
fehérre, hanem sárgára, helyenként rózsaszínûre kiégett agyag, még nem kezelte külön csoportként õket. Szerinte csak a 14. században jelent meg egy fejlettebb technikával készült sárgásfehérre, rózsaszínûre kiégõ fazekasáru, melyben olyan funkcionális csoportok (kancsók) is jelentkeznek, amelyeket a fehér kerámiák között nem találunk. (Holl 1963, 345–346) Habár Holl Imre már 1960-as években felhívta a kutatás figyelmét az Árpád-kori fehér kerámiában rejlõ lehetõségekre az elmúlt 50 évben tulajdonképpen csak ásatási jelentésekben találkozhatunk új adatokkal, összefoglaló tanulmány nem született a témában. A budai vár feltárásaiból az elmúlt évtizedekben, sok esetben pénzekkel jól keltezhetõ rétegekbõl elõkerült nagy mennyiségû fehér kerámia a kutatás „alfájává” teszi Budát. A királyi palota elõudvarának feltárását irányító Zolnay László szerint a fehércserép 13. századi megjelenése, és a század folyamán tömegessé válása a helyi fazekasság fejlõdésének jele. (Zolnay–Boldizsár 1977, 173–175) A Hadtörténeti Múzeum udvarán Bencze Zoltán tárt fel egy 13. század közepén feltöltött sziklagödröt, melynek betöltésében nagyobb (20–28 cm magas) és kisebb (14–18 cm magas) méretû, tagolt peremû, széles szájú, széles közökben bekarcolt csigavonallal díszített fazekakat talált. Elõkerült még egy tölcséresen kiszélesedõ szájú tál és egy tölcséres szájú, tagolt peremû vörös festéses palack is. (Bencze 1998, 165) Ettõl a gödörtõl nem messze feltárt egy másik vermet is, melyet négy IV. Béla pénz alapján a városfal építésekor (1250 körül) tölthettek be. (Bencze 1992, 140) A leletanyagban domináltak a fehér tagolt peremû, csigavonallal díszített fazekak, de több csigavonalas palack töredék és egy kígyónyelv-szerû mintával díszített vörös festéses palack töredéke is napvilágra került. (Bencze 1992, 11–14. kép) A budai Szent György téren feltárt Árpád-kori gödrök 13. század második felére – 14. század elsõ felére keltezhetõ leletanyagának döntõ többségét szintén a fehér kerámia teszi ki. Vannak zömökebb és nyúlánkabb fazékformák, tálak, melyeket széles közzel bekarcolt csigavonal díszít. Két fazéknál fröcskölt vörös festést adatolnak. (Tóth 2004, 187, 6. kép) Az ún. DK-i gödör Cseh Ottokár (1251–1276) érmével keltezett alsó rétegében nagy mennyiségû fehér kerámia mellett egy zömök, gömbölyded testû, csõrösre húzott kiöntõjû, szalagfüles, vörös sávos festéses kancsót is említenek. (Tóth 2004, 188., 8. kép 10.) A második – Károly Róbert 1332–35 között vert ezüst dénárjával keltezett
SIMONYI ERIKA
rétegben – hasonló, de jóval töredékesebb kerámiaanyag volt, melyben már megjelennek a szögfej, és a galléros profilú peremek, díszítésként pedig a bordázott oldal. A harmadik, legfiatalabb (14–17. századi) rétegben látványosan lecsökkent a fehér kerámia aránya. (Tóth 2004, 187, 189) Ugyancsak a Szent György téren a Zsigmond templomtól délnyugatra, tártak fel egy félbehagyott építési gödröt, melynek a templom pusztulását követõ feltöltésébõl gótikus szobortöredékek és díszkerámia került elõ. A legkorábbi kerámiák abból a 13–14. századi pince betöltésébõl származnak, melyekre a szobros gödröt ráásták. (Veres 1999, 67) Erre a korszakra a legjellemzõbbek a fehér anyagú, lassú korongon készült fazekak. Peremük egyenesen álló, vagy ferdén levágott és kihajló. Magasságuk 10–12 és 16–20 cm. Az ételmaradvány-nyomok alapján a kisebb bögréket is használták fõzésre. Díszítésük a vállon, illetve az edény egész testén körbefutó bekarcolt csigavonal, két esetben a vállon bekarcolt hullámvonallal kombinálva. (Veres 1999, 68, 1. kép 1–2, 4–6) Hasonló formájúak, csak nyomottabbak a csészék és tálak, vállukon két-három sorban bekarcolt csigavonal. (Veres 1999, 69, 2. kép1–7) A leletanyagot feldolgozó Veres Szilvia szerint a vörös festéses, asztali használatra szánt fehér anyagú, fogazott sávokkal és két sáv között átlós vonalak kombinációjával díszített korsók (Veres 1999, 72, 5. kép 6) a 14. században jelentek meg, de csak a 15. században terjedtek el. (Veres 1999, 74) Egyetlen korai, 13. századi pontkör mintás, vörös festéses töredéket említ a gödör anyagában. A Budaújlak területén feltárt Árpád-kori majorságban lelt kerámialeletek kapcsán Kárpáti Zoltán hívta fel a figyelmet arra, hogy a fehér kerámiák között van egy korai 12. század legvégén – 13. század elején használt csoport, amelyen már megjelenik a vörös festés. (Kárpáti 2002, 590. 8. jegyzet és 603. 10. kép) Az edények bekarcolt csigavonallal díszített oldalán, a bekarcolás mentén vörös festékpöttyök, sávok figyelhetõk meg. Hasonló edényeket említenek Óbudáról (Bertalanné 1992, 211, 50. kép) és egy másik budaújlaki lelõhelyrõl (Pölös Andrea közöletlen ásatásából), valamint a budai Szent Zsigmond templom környékén feltárt 13. század eleji rétegekbõl. (Feld–Kárpáti 2000, 65, Abb. 6.1) Jellemzõ a csoportra, hogy ez a kísérletezõ jellegû festés nem csak az asztali edényeken jelenik meg, hanem a fazekakon is. Mindig együtt szerepel a bekarcolással, és Kárpáti szerint ez a „fröcskölt technika” a kezdeti stádiuma a vörös festéses kerámiának.
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 329
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
Buda környéki falusias jellegû településekrõl is nagy mennyiségben került elõ fehér kerámia a legutóbbi évtized nagy beruházásait (BudapestKõérberki-lakópark, M0-s autópálya) megelõzõ régészeti feltárásoknak köszönhetõen. A tatárjárás során elnéptelenedett, majd részben újra visszatelepült Kána faluban az1240-es évek elé keltezhetõ házak betöltésében már magas a fehér áru aránya. (Terei 2005; Terei 2010, 107, 25. ábra) Az ásató feltételezi, hogy már a 12. század végén, III. Béla pénzzel keltezett objektumokban megjelent Kánán az edénytípus. (Terei György szíves szóbeli közlése) A tatárjárás pusztításai elõl elrejtett kincsek között is találhatunk jól keltezhetõ fehér edényeket, mint például a nagytarcsai palack, mellyel együtt 4704 db pénz, köztük friesachi dénárok, III. Béla, I. Frigyes és VI. Henrik pénzei kerültek a Nemzeti Múzeumba (Parádi 1963, 208, 206, 2. kép 7) Hajdúszoboszló mellett egy kisméretû, sárgásfehér színû, bekarcolt csigavonallal díszített fazekat találtak 1240 elõtti pénzek kíséretében. (Szolnoki 2007, 91) A fehér kerámia elterjedési területe Buda környékére és elsõsorban az északkelet-magyarországi régióra tehetõ. A 13. század elsõ felében már biztosan adatolható a mai B. A. Z. megye lelõhelyeirõl. A Hejõkeresztúron feltárt és a tatárjáráskor elpusztult falu romjai közt például már nagy számban került elõ csigavonalas fehér fazék és palack, építési áldozatként, a házakban hátrahagyva, és kutakba behullva. (Wolf 1997, 142, 145. kép; Wolf 1999, 169; Wolf 2007) Mezõnyárádon egy gazdagon felszerelt 14. századi házból háztartási kerámiával (fazekak, harang alakú fedõk) került napvilágra több gyorskorongon felhúzott bordázott szájú, kiöntõs, sávos-fogazott vörös festéses fehér, illetve bepecsételt díszítésû, hornyolt fehér kancsó. (Wolf 1986, 147–159) Észak-magyarországi váraink 13–14. századi rétegeiben szintén gyakoriak a fehérre égõ agyagból készült edények, melyek fontos adatokat szolgálnak az edénytípus földrajzi elterjedésével kapcsolatban. Kácsról 13. századi bekarcolt csigavonalas palack és több hasonló díszítésû fazék ismert. (Parádi 1982, 133, 136. Abb. 7) Salgó várából, a 13. század végén – 14. század elején emelt várfal építését követõ feltöltésbõl Feld István közölt egy 13. századi fehér fazekat. (Feld 1984, 228–229, 32. kép) [Korábban tévesen a fal építést megelõzõ tereprendezéshez kötöttem a fazekat. (Szilágyi et al. 2010, 154)] Mátraszõlõsön egy 13. század utolsó harmadában használt castrumból egymást keresztezõ, kissé rendszertelennek tûnõ, folyatott csíkos vörös
329
festéses fehér kerámia látott napvilágot. (Simon 1990, 211, 10. kép), melyhez igen hasonlót közöltek a Komlóska-Pusztavárból is. (Gál-Mlakár 2007, 106, 109, 13. kép 5–6, 12) Sztrahora várából (Hollókõ mellett) zömök, archaikus felépítésû, kettõstagolású peremû, fehér anyagú bögrét ismerünk. (Cabello 1990, 174, 3. kép 1) Mátrafüred-Benevárból csigavonalas díszû fehér fazekat közöltek (Szabó 1984, 143, 15. kép, köszönet az adatért Feld Istvánnak) A fehér kerámiacsoport 15–17. századi történetét Muhi mezõváros feltárása kapcsán Tomka Gábor dolgozta fel. (Tomka 2004, 82–95) A vörös festéses fehér kerámia esetében megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a folyadéktároló edényeken már a 13. századtól megjelenik, a fehér fazekakon csak a 16. században tûnik fel. A késõ középkorban és a kora újkorban a fehér kerámiák aránya lecsökken. Míg a 13–14. században 40-90 százalék körüli volt egyegy leletegyüttesen belül, addig a 16–17. században már csak 10 százalék. (Tomka 2004, 90) A fehér kerámia eredete és elterjedése Annak ellenére, hogy az anyagában fehér kerámia a 19. századig jelen van a magyar kerámiaanyagban, a régészet az Árpád-kori leleteket nem kötötte egyetlen nyersanyaglelõhelyhez, hanem hangsúlyozta a helyi alapanyag-használatát. Holl a budai fehér áru kapcsán arra a megállapításra jutott, hogy azok „nagyjából azonos anyagból készültek”, így valószínûleg Buda környékérõl származhatnak. (Holl 1963, 336) A néprajzkutatók a gömöri lelõhelyekhez kötik a fehér kerámia kialakulását és már a középkorban is használt bányákat tételeznek fel Gömör (Szlovákia), Nógrád, illetve Bihar megye területén. (Kresz 1960, 315; Kiss 2006, 155) Itt – a földrajzi adottságoknak köszönhetõen – viszonylag már kis mélységben (10-12 m) is lehet jó minõségû, vasmentes agyagot bányászni. Nem lehet véletlen, hogy a fehér áru elterjedési területe a 19–20. században és a középkorban szinte fedi egymást, hiszen az észak felé hegyekkel elzárt, déli irányban viszont nyitott völgyek elhelyezkedése határozta meg az árukereskedelem irányát. (Kiss 2006, 158) A szlovákiai kutatás az ún. poltári formációt (Kassai-medence) tartja a fehéráru nyersanyag lelõhelyének. (Hosso 1983, 222) A 13. századi Buda környéki lelõhelyeken átlagosan a kerámiaanyag 60-70%-a, de néhol 90 százalék feletti az aránya a fehérre égõ agyagból készült kerámiáknak. Kérdéses, hogy ilyen mennyiségû vasmentes tiszta agyagot hogyan – talán szervezett
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 330
330
keretek között – szállíthattak a Buda környéki és északkelet-magyarországi fazekasoknak. A kerámiatípus elterjedésérõl Holl Imre állított össze térképet elsõként, melyet Gál-Mlakár Viktor és munkacsoportunk újabb lelõhelyekkel egészített ki. (1. ábra) A 13. században a fehér kerámia a Kárpát-medence központi, Buda környéki részein és az ország északkeleti részén néhány évtized alatt uralkodóvá vált. A Dunántúlon viszont ritka, csak néhány darabot említhetünk: a Gyõr-Homokgödör lelõhelyen 94 ép edény közül mindössze egy csésze készült fehérre égõ agyagból (Takács 2000, 268, 10. kép 1), Kajárpécrõl csak 2-3 db fazékoldal töredéket közöltek. (Takács 1993, 219, 12. kép 5–6) Maga az ásató is valószínûnek tartja, hogy nem helyben készült fazekas termékeket sejthetünk bennük. Egykét fehér fazék töredék került napvilágra Mórichida 13. századi rétegeibõl is (Tomka Gábor szíves szó-
SIMONYI ERIKA
beli közlése). Gyõr belvárosában, legkorábban a 13. század második felére keltezhetõ járószintbõl került elõ egy kisméretû töredék. (Tomka 1998, 144) Import edényként említenek egy sárgásfehér anyagú 14–15. századi gótikus poharat Pécsrõl is (Kárpáti 1983, 106–107). Decs-Etén Árpád-kori házra ásott 14–15. századi gödör betöltésébõl ismerünk egy fenékbélyeges fazekat. (Csalogovits 1935, 324) Az ozorai várkastély egyik emésztõaknájának betöltésébõl 15. század utolsó évtizedeire keltezhetõ fazekak, egy fedõ és egy palack került elõ, melyeket szintén „import” áruként határoztak meg. (Feld–Gerelyes–Gere–Gyürky–Tamás 1989, 183, 190, 13. kép) Új eredmények Északkelet-Magyarországról Az újabb északkelet-magyarországi régészeti kutatások olyan leletegyütteseket hoztak a felszínre, ame-
1. ábra A fehérkerámia elterjedése a 13–14. században. Fekete: a fehér kerámia lelõhelyei 1963-ig (Holl 1963 nyomán); piros: újabb lelõhelyek (Gál-Mlakár 2007 nyomán, kiegészítve); kék: a tanulmányban szereplõ újabb lelõhelyek Fig. 1. The spread of the white ware int he 13–14th centuries. Black: white-ware sites until 1963 (after Holl 1963); red: new sites (after Gál-Mlakár 2007, completed); blue: new finds discussed in the present stuy
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 331
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
lyekben a budaitól eltérõ jellegû sárgás-világosbarnás rózsaszínû, röviden bézs-színûnek nevezett kerámiák már a 12–13. századtól jelen vannak. (Simonyi 2005, 40) Karos-Tobolykáról, Hejõkürt-Cifrahátról, Mezõkeresztes-Lucernás lelõhelyekrõl, valamint Felsõzsolcáról bézs színûre kiégett kerámiák, FelsõzsolcaVárdombról klasszikus budai típusú fehér kerámiák archeometriai elemzését végeztük el. Anyagukban szignifikánsan elvált a tiszta, vasmentes agyagból készített ún. budai csoport és a helyi, ún. bézs-csoport. A bézs-csoportba azokat a kerámiákat soroljuk, melyek alapanyaga egy nagy tisztaságú agyag, melyet a fazekas valószínûleg iszapolt, tisztított. Ebben a szövetben találhatók nagyobb, homok méretû szemcsék. Feltehetõ, hogy egy viszonylag tiszta, kevés vasoxidot tartalmazó agyag tulajdonságait próbálták javítani a homokos üledék hozzáadásával. A kézikorongon megformázott edényeket, 750°C körüli
331
égetési hõmérsékleten, oxidatív körülmények között égették ki. Ez a 12–13. századra jellemzõ leletanyag jól tükrözi, hogy az edények kivitele, a készítési technika az Árpád-kor végére már egységesebb színvonalúvá vált. Véleményem szerint az alapanyagban megfigyelhetõ színárnyalati különbségek a helyben bányászott agyag tisztaságától, illetve az égetés körülményeitõl függnek, így azokat nem soroltam további alcsoportokba. A 14. századi fehér kerámián belül Holl Imre nyomán Gál-Mlakár Viktor elkülönített egy sárgásfehér csoportot, mely technikai kivitelében és anyagában is különbözik a vasoxid mentes, fehérre égõ ún. budai-típusú kerámiától. (Szilágyi at al. 2010, 157, 2. ábra) Utóbbi fazekaknak a szövete és anyagösszetétele is teljesen idegen a „helyi” kerámiától, így valószínûnek tûnik, hogy kereskedelmi kapcsolatok révén kerülhettek a dél-borsodi régióba.
2. ábra Karos-Tobolyka. 1. a lelõhely – piros színnel jelöltek a 11–12. századi objektumok; 2. finom szemcsés, homokos alapanyagú kerámia a 8. ház kemencéjébõl; 3. A 2. kerámia szöveti képe (31. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 4. finom szemcsés, homokos alapanyagú kerámia a 8. ház Ny-i gödrébõl; 5. a 4. kerámia szöveti képe (30. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.) Fig. 2. Karos-Tobolyka. 1. The site – red colour marks the 11–12th century settlement features; 2. Fine, grainy, sandy pottery from the oven of house 8; 3. The texture of the vessel 2 (sample 31) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 4. Fine, grainy, sand pottery from the western pit of House 8; 5. The texture of vessel 4 (sample 30) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi)
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 332
332
Az archeometriai mintavételben szereplõ lelõhelyek Karos-Tobolyka 1989-ben a Herman Ottó Múzeum munkatársai a Bodrogközben végzett terepbejárásuk során azonosították a lelõhelyet, amelyet rendszeresen bolygattak homokbányászással. A leletmentõ feltárásra 1990-ben nyílt lehetõsége Wolf Máriának (Wolf 1991), az egy hónapig tartó szondázó ásatás során közel 1000 m2-en nyolc földbeásott házat, tizenkét szabadban álló kemencét és több gödröt is dokumentáltak. (2. ábra 1) A Karos-Tobolykán feltárt 9–12. századi település objektumait a részletes kerámiaanalízis alapján négy fázisba soroltam be. A település legkésõbbi, IV. fázisába azok az objektumok tartoznak (7-8. ház, 1. árok, 1/4. és 4/1. gödrök, valamint a Homokbánya területén megfigyelt kemencék), melyek betöltésében szinte kizárólag tiszta, feltehetõen soványított, finomabb anyagú, magasabb technikai színvonalon kidolgozott edények tartoznak. Petrográfiai vizsgálat két, a 8. házban talált edénytöredékrõl készült (30–31. minta; 2. ábra 2–5). A csoportba tartozó edények nagytöbbsége fazék: tölcséres, bordával tagolt peremmel, jellegzetes díszítésük a szélesebb közökkel bekarcolt csigavonal, a vállon esetleg 1-2 sorban körbefutó hullámvonal vagy bevagdosás. Ritkábban elõfordul a fogaskerék minta is, a 8. házban és az 1/4. gödörben, 1. árokban és a homokbánya II/II. objektumában. Az edények világos barnás színûek, oxidált körülmények között, kontroláltabb hõmérsékleten égtek ki. Formavilágukban igen hasonlók a 12-13. századi edényekhez, és jól érzékelhetõ, hogy a gondos tisztítással és a kontrolált oxidációs égetéssel törekedtek a fazekasok a minél világosabb edényszín elérésére. Technikájukban ezt az edénycsoportot a bézs-típusú kerámia elõzményeként értelmezhetjük. Hasonló edényeket ismerünk például Hács-Béndekpuszta 4. kemencéjébõl (Parádi 1967, 27, 33, 11. kép) és VeresegyházIvacsról (Mesterházy 1983, 133–162). A IV. fázisának keltezését megkönnyíti a 8. házban lelt gúla alakú tüskéjû, íves szárú sarkantyúpár, melyet párhuzamai alapján [Szabolcs-Kisfalud (Fodor 1975, 181, Abb. 9); Beszterec (Istvánovits 2003, 252)] a 11. század végére, 12. századra datálhatunk (Kovács1986, 266). Hejõkürt-Cifrahát A lelõhely Hejõkürt (B.-A.-Z. megye) északnyugati határában, a Hejõ egykori medrétõl 100 m-re he-
SIMONYI ERIKA
lyezkedik el, egy környezetébõl 2 m magasan kiemelkedõ dombháton. Az M3-as autópálya megelõzõ feltárása során néhány neolit objektum mellett két késõ Árpád-kori félig földbemélyített gödörház és egy árok került napvilágra. (3. ábra 1) A lelõhelyrõl származó leletanyag csekély, a leletanyag „homogenitása” miatt csak egy mintát választottunk vizsgálatra a lelõhelyrõl, mely az 1. házból származik ( 8. minta; 3. ábra 2–3). Az edénytöredékek, a perem típusok alapján, öt fazékhoz és két cserépbográcshoz tartozhattak. Mindegyik darab szemcsés homokkal soványított tiszta agyagból kézi korongon megformázott. A fazekak peremei általában fedõhorony nélküliek, közepesen kihajlóak és bordával tagoltak. Hasuk a szájátmérõnél kissé szélesebb, hordó alakú, a fenék résznél csak enyhén szûkülnek össze. Díszítésük is meglehetõsen egységes: vállukon hullámvonal és körömbenyomkodást utánzó bevagdosás, hasukon széles közökkel bekarcolt csigavonal. A bográcsok pereme fordított L profilú, függõlegesre levágott. Hasuk lágy ívben gömbölyödõ, a fenék felé sem törik meg. A Takács féle bogrács-tipológiában a 2. típus kései darabjaival, azaz a 12. századtól a 14. század közepéig használt bográcsokkal rokoníthatók. (Takács 1996, 169, Abb. 15) A bográcsokat a perem alatt indított széles 3-4 cm-es közökkel bekarcolt csigavonal díszíti, amely egészen a bogrács fenekéig lefut. Hasonló bográcsokat, fazekakat találunk például Tiszalök-Rázomon (Takács 1986, 51, Taf. 41.2), Tiszaeszlár-Bashalmon (Kovalovszki 1980, 90, 26. tábla1-2) Sajólád-Kemejen (Wolf 1988, 190-191, 10-13. kép), Hács-Béndekpusztán (Parádi 1967, 30–33. 8–13. kép) és a felsõzsolcai kisvár anyagában is (Simonyi 2003, 126). Vecséstõl D-re az MO-ás 67. lelõhelyén pedig III. Béla pénzzel keltezve kerültek elõ hasonló edények (Rácz 2009). Az edények egységes, alig rétegzett törésfelülete arról árulkodik, hogy az égetés oxidatív körülmények között zajlott. Színûk az égetés után rózsaszínes, mely a használat során, több helyen sötétszürkére színezõdött. (3. ábra 4–10) A leletanyagot párhuzamai alapján a 12. századra keltezhetjük. Mezõkeresztes-Lucernás Mezõkeresztes község délkeleti határában, a Kácsipatak nyugati partján húzódó Lucernás elnevezésû határrészen fekszik a lelõhely, ahol 26 objektum került elõ. (4. ábra 1) A kerámiaanyagot, alapanyag, díszítés és formai szempontok alapján három fázisba csoportosítottam. A lelõhely legkésõbbi leleteit a 1–3. házak csoportjában, illetve a 8. és 6. házban és a hozzájuk tartozó gödrökbõl adatolhatjuk. A
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 333
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
betöltésüket a tisztított, szemcsés homokkal soványított, bézs színûre, illetve a használat során szürkésre színezõdött, de anyaguk alapján a bézscsoportba sorolható kerámiák keltezik. (4. ábra 3–7) Egyes objektumokban még bõségesen találunk csillámos homokos agyagból készült kerámiákat is, köztük olyan töredékeket, melyeken a rádlis díszítés érvel a 11. század végi – 12. század eleji keltezés mellett. A 10–12. század alatt több fázisban is lakott tanyaszerû település legkésõbbi épülete a 6. objektum, mely egy nagyobb méretû szelemenes tetõszerkezetû veremház gödre. A betöltésbõl elõkerült kerámia töredékek mindegyike tiszta agyagból készült, melyet homokkal soványítottak. Nagy részük egy fordított T profilú, gömbölyded alakú, széles közökkel bekarcolt csigavonallal díszített cserépbográcshoz tartozik (7. minta, 4. ábra 3–4) de azonos anyagból készített fazékhoz tartozó oldaltöredékek is voltak a betöltésében.(4. ábra 5) A 7. mintánál hasonló tulajdonságokat figyeltünk meg, mint a Hejõkürtrõl származó 8. számúnál, a szándékos soványítást az anyagvizsgálat is igazolta. Ami mégis fontos eltérés a mezõkeresztesi 7. és a hejõkürti 8. minta között, hogy kiégetési hõmérsékletük eltérõ volt. Míg a 8. példány kiégetése valószínûleg alacsonyabb hõfokon történt (így megõrizte az agyag eredeti, plasztikus szövetét), addig a 7.-nél a magasabb égetési hõmérséklet lehet az oka, hogy az alapanyag jóval homogénebb képet mutat, az átalakulás-átrendezõdés magasabb fokra juthatott el. Felsõzsolca-Várdomb A bronzkortól a 15. századig lakott lelõhely a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolc és Szerencs közötti út mentén található. (Simonyi 2003) A régészeti leletek tanúsága szerint a 13. század második felében épült fel a lelõhely elnevezését adó „kisvár”. (A terminológiai meghatározásról lásd: Feld 2007, 233; Feld 2010, 503) A mesterséges halmon álló erõdítés építését a bézstípusú kerámia megjelenése keltezi, (5. ábra 1) A vár halmába beleásott gödrök (5. ábra 5, 8), kemencék kerámiaanyagát szinte 100 százalékban ezek alkotják. (5. ábra 2–8) Öt olyan szabadban álló kemence került napvilágra, melyeket szintén a fehér kerámia és a csigavonalas, bézs-típusú bográcstöredékek kötnek a kisvárhoz (5. ábra 2–3, 21/A. minta). Feltártunk egy kutat is, melybõl 13. századi, kézikorongon készült, szemcsés homokkal soványított, bordával tagolt peremû, bekarcolt csigavonallal díszített fehér fazekak oldaltöredékei (6. ábra 5–6,
333
8, 9. minta), és 14. századi vörös festésû fehér kerámia került elõ. A várat övezõ árok készítését és aktív használatát bézs színû palackok, bögrék, cserépbográcsok bordával tagolt peremû, széles közökkel bekarcolt csigavonallal díszített fazekak töredékei, és egy fedõ gombja keltezi a 13. századra. (5. ábra 6, 21/B minta) Az 1. árok aljában, 260–280 cm mélyen egy bézs színû palackot találtunk, melynek alapanyaga a bézs-csoportéhoz köthetõ, de jóval finomabb, gondosabban elõkészített. (7. ábra 9–11, 10. minta) Szemcsés homokkal soványított, igen tiszta, plasztikus agyagból készült gyorsabban forgó, nehéz kézikorongon. A kész edényt tiszta, kiülepített híg agyagos-szuszpenzióba mártották, így kívül-belül a vékonycsiszolatokon is jól látható engobe borítja. Viszonylag alacsony hõmérsékleten, oxidált körülmények között égett ki, törésfelületének magja sötétszürke. Tölcséres, három bordával tagolt peremét körbefutó vörös festett sáv hangsúlyozza. Baluszteres formájú hasát négy vörössel festett, függõlegesen álló spirális inda díszíti. Fenekén két koncentrikus kört ábrázoló fenékbélyeg található. Azonos formájú, indás díszítésû, de fogaskerék dísszel kombinált gyorskorongon felhúzott palackokat a magyarországi anyagból csak a közeli Muhi, elpusztult középkori mezõváros egyik korai kútjából (14/15. század) ismerünk (Laszlovszky et al. 1997, 147, 151. kép) Anyaga alapján e csoporthoz köthetõ még egy 14. századra keltezhetõ gyorsabban forgó, nehéz kézikorongon készült vörös festéses kancsó töredéke is, melynek erõsen kihajló, kiöntõs, függõleges záródású peremét, kissé galléros borda tagolja. (7. ábra 1–3, 20. minta) Az árokban és az egykori központi épület helyén („lakótorony”) viszont a 13-14. századi használat jeleként már feltûnik a fehér kerámia is: nagyméretû tölcséres, befelé ferdén levágott, bordával tagolt peremû csigavonallal díszített fazekak, bögrék és palackok töredékei. (6. ábra 1–4, 19. minta) Az árok betöltésébõl származó kerámiák közel 50 százalékát a bézs színûre kiégõ kerámiák adják, a vasmentes fehér áru 30 százalék körül található a leletanyagban. A központi lakóépület feltárásából származó kerámiaanyagban mindössze 10% körüli az aránya a fehér kerámiának, (6. ábra 8–10), és 40-50% a bézs-típusú alapanyagból készült vörös festéses edénytöredékek aránya. (7. ábra 5, 8) Összegzés Karosról, Hejõkürtrõl, Mezõkeresztes-Lucernásról, valamint Felsõzsolcáról olyan az Árpád-kor kései szakaszára általánosan jellemzõ anyagcsoportot mutat-
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 334
SIMONYI ERIKA
334
tunk be, amely alapvetõ vonásaiban, technikai kivitelében eltér a kora Árpád-kori fazekas termékektõl. Az ún. bézs-csoportba sorolt edényeket tiszta, gondosan elõkészített agyagból készítették, melyhez szemcsés homokot adtak soványító anyagként. Az edények alapanyagául szolgáló agyag az archeometriai vizsgálatok szerint helyben bányászott, a lelõhelyek geoföldrajzi környezetétõl nem idegen. A 12–13. században csigavonalas, vállukon bevagdosott, vagy hullámvonallal díszített, bordával tagolt, vállban kiszélesedõ, öblös hasú fazekak mellett fõként csigavonallal díszített cserépbográcsok készülnek ilyen anyagból. Alapanyaguk sokkal finomabb, formázásuk fejlettebb, gyorsabban forgó, nehezebb korongon történt, mint az a korszak fehér fazekainál feltételezhetõ. A három lelõhely bézs-csoportba sorolható kerámiáinak összevetésekor felfigyeltünk rá, hogy – talán az ekkor megjelenõ fehér kerámia divatteremtõ hatására – a fazekasok tudatosan törekedtek az egyre világosabb szín elérésére. Feltételezem, hogy ebbõl a bézs kerámiából fejlõdik ki valószínûleg az a 14. századra keltezett „sárgásfehér” csoport, melyre már Holl Imre is felhívta a figyelmet.(Holl 1963, 346) Ezt látszik alátámasztani, hogy a felsõzsolcai motte
anyagából ismertetett indás palack alapanyagának összetevõi, anyaga és szövete egyértelmûen a 12–13. századi bézs csoportéhoz hasonlít, nem a vasmenetes fehér áruéhoz. A 13. században – pontosabb meghatározásra jelenleg nem áll elegendõ adat a rendelkezésünkre – szintén a bézs csoportból fejlõdik ki, egy gondosan kivitelezett, engobe-bal bevont asztali kerámia csoport, melybe kezdetben fõként palackok, késõbb kancsók, korsók is megjelentek. A felületüket az engobe-on felül, valószínûleg a buda környékérõl származó festett fehér kerámiák hatására, sávos vörös festéssel díszítették. Számtalan feladat vár még ránk: a budai anyag archeometriai vizsgálatba történõ bevonásával elsõdleges célunk kideríteni, hogy valóban kimutatható-e különbség az ún. budai fehér kerámia és az északkelet-magyarországi fehér, bézs, sárga kerámiák között, mint azt a felsõzsolcai eredmények sugallják. Szükséges lenne késõbbi, 14-16. századi leletanyagok vizsgálata is: Buda, Muhi, Ónod. Talán, ha itt kimutathatók anyagösszetétel–szín közötti összefüggések, akkor az eredmények a korábbi anyagra is vonatkoztathatók lesznek.
Irodalom
Bencze, Z. 1992. Cserépbográcsok a Hadtörténeti Múzeum udvarán – Tonkessel aus der Ausgrabung am Hofe des Kriegshistorischen Museums. Budapest Régiségei XXIX. 135–153. Bencze, Z. 1998. Egy sziklagödör kerámiaanyaga a Hadtörténet Múzeum udvarán. – Keramikmaterial aus Einer Felsengrube die im Hof des Kriegshistorischen Museums. Budapest Régiségei XXXII. 165–170. Bertalan, V. 1992. Középkori házak a Budai káptalan területén – Mittelalterliche Häuser im Gebeit des Kapitels von Buda. Budapest Régiségei XXIX. 181–220. Cabello, J. 1990. Régészeti feltárások Sztrahora várában – Archäologische Untersuchungen in der Burg Sztrahora. In Várak a 13. században. (Castrum Bene 1989) Gyöngyös. 173–179. Csalogovits, J. 1935. Tolna vármegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt. Néprajzi Értesítõ 29. 321–333.
Feld, I. 1984. Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról – Bericht über die Augsgrabung in der Burg Salgó in den Jahren 1981–1983. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. 213–264. Feld, I. 2007. A motték kérdése Magyarországon. – Die Frage der Motten in Ungarn. Savaria, a Vas Megyei Múzeumok Értesítõje 31. 217–245 Feld, I. 2010. Középkori várak és rezidenciák régészeti kutatása – Archaeological Research into Medieval Castles and Reidences. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon II. Benkõ E.–Kovács Gy. (Szerk./Ed.) Budapest. 495–520. Feld, I.–Gerelyes, I.–Gere, L.–Gyürky, K.–Tamás, J. 1989. Újabb késõközépkori leletegyüttes az ozorai várkastélyból – A Newly Found 15–16th Century Find-unit from the Castle of Ozora. Communicationes Archaeologiacae Hungariae, 177–208. Feld, I., Kárpáti, Z. 2000. Häuser und Parzellen der Mittelalterliche Stadt Buda in der Umgebung
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 335
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
der H1. Sigismund-Kirche. In: Mittelalterliche Häuser und Stassen in Mitteleuropa. Varia Archaeologica Hungarica 9. Budapest 2000, 57–66. Fodor, I. 1975. Vorläufige bericht über die ausgrabung des dorfes Szabolcs-Kisfalud im Jahre 1971–73. Folia Archaeologica XXVI. 171–182. Gál-Mlakár, V. 2007. Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei – Archaeological Investigation at Komlóska-Pusztavár. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLVI. 87–113. Holl, I. 1956. Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez – Beiträge zu den Arbeitsmethoden der ungarischen Töpferei des Mittelalters. Budapest Régiségei XVII. 177–194. Holl, I. 1963. Középkori cserépedények a budai várpalotából. – Mittelalterliche Keramik aus dem Burgpalast von Buda (13–15 Jahrhundert). Budapest Régiségei XX. 383–394. Hosso, J. 1983. Prehlad vyvoja stredovekej keramiky na Slovensku. Archeologica Historica 1983/8. 215–231. Höllrigl, J. 1930. Árpád-kori kerámiánk I. – Ungarische Keramik aus der Zeit der Arpaden. Archaeologiai Értesítõ 44.142–170, 288–290. Istvánovits, I. 2003. A Rétköz honfoglalás és kora Árpád-kori leletanyaga – Das Landnahme- und Arpadenzeitlische Nachlassmaterial des Rétköz. Nyíregyháza. Kárpáti, G. 1983. Középkori kutak Pécset II – Mittelalterliche Brunnen in Pécs II. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28. 99–117. Kárpáti, Z. 2002. Árpád-kori majorság Budaújlak területén – Árpádian Age Manor in the Area of Budaújlak. Budapest Régiségei XXXV/2. 587–617. Kiss, E. 2006. A gömöri fazekasok által használt nyersanyagokról. – About Raw Materials Used by Potters in County Gömör. In: Az agyagmûvesség évezredei a Kárpát-medencében. Holló Sz. A.–Szulovszky J. (Szerk./Ed.) Budapest–Veszprém. 155–166. Kresz, M. 1960. Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekas-központjaink kutatásához és összehasonlításához. Ethnographia 71. 297–379. Kovalovszki, J. 1980. Településásatások TiszaeszlárBashalmon – Siedlungsausgrabungen in TiszaeszlárBashalom. (Bronzenzeit, 3–4. und 11–13. Jh). Fontes Archaeologici Hungariae. Budapest Kovács, L. 1986. Viselet, fegyverek. In: Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi. Budapest , 216–286. Laszlovszky, J., Pusztai, T., Tomka, G. 1997. Muhi-Templomdomb. In: Utak a Múltba – Paths into the Past. Raczky T.– Kovács T.– Anders A. (Szerk./Ed.) Budapest, 144–150.
335
Mesterházy, K. 1983. Településásatás Veresegyházon. – Siedlungausgrabung in Veresegyház. Communicationes Archaeologiacae Hungariae, 133–162. Parádi, N. 1963. Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények (XI–XVII. század) – Münzfunde Hortende Mittelalterliche Gefässe in Ungarn (11–17 Jh.). Archaeologiai Értesítõ 90. 205–251. Parádi, N. 1967. A hács-béndekpusztai Árpád-kori edényégetõ kemence – Le Four Potier de L’époque Arpadienne de Hács-Béndekpuszta. Archaeologiai Értesítõ 94. 20–38. Parádi, N. 1982. Der Mittelalterliche Wohnturm von Kács. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 34. 131–149. Rácz, T. Á. 2009. Egy Árpád-kori falu feltárása Vecsés mellett. Letöltés: http://sirasok.blog.hu/2009/01/20 Simon, Z. 1990. A mátraszõlõsi „kisvár” – Die Burg „Kisvár” in Mátraszõlõs. In: Várak a 13. században. (Castrum Bene 1989) Gyöngyös, 208–219. Simonyi, E. 2003. Elõzetes jelentés a felsõzsolcavárdombi ásatásról (1992–2001). – Report on the Excavation at Felsõzsolca-Várdomb (1992–2001) Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLII. 109–133. Simonyi, E. 2005. Adatok a 10–13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról. – Data on Pottery from the 10th–13th Century in North-East Hungary. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLIV. 37–55. Szabó, J. J. 1984. Benevár feltárásának jelenlegi helyzete. In: Tanulmányok Gyöngyösrõl. Havassy P.–Kecskés P. (Szerk./Ed.) Gyöngyös, 143. Szabó, K. 1938. Az alföldi magyar nép mûvelõdéstörténeti emlékei – Kulturgeschichtliche Denkmäler der Ungarischen Tiefebene. Budapest. Szilágyi, V., Gál-Mlakár, V., Rácz, T. Á., Sajó, I., Simonyi, E. 2010. 12–14. századi fehér kerámiákon végzett anyagvizsgálatok elsõ eredményei és a továbblépés lehetõségei. Gesta (A Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének folyóirata) IX. 153–167. (http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/ gesta/gesta2010.html) Szilágyi, V., Gál-Mlakár, V., Rácz, T. Á., Simonyi, E., Sajó, I. E. (sajtó alatt) Archaeometric investigation of Buda white ware (12th–14th century, North Hungary): initial questions and first results EMAC. Szolnoki, L.: A Hajdúszoboszló-Köselyparti éremlelet. In: Tatárjárás 1241–42. Ritoók Á., Garam É. (Szerk./Ed.) Budapest, 91. Takács, M. 1986. Die Arpadenzeitlichen Tonkessel im Karpatenbecken. Varia Archaeologica Hungarica 1, Budapest.
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:54
Page 336
336
Takács, M. 1993. Árpád-kori településrészlet Kajárpácen – Arpadenzeitlicher Siedlungsteil von Kajárpéc-Pokoldomb. Communicationes Archaeologiacae Hungariae, 201–228. Takács, M. 2000. A gyõr-homokgödröki 10–11. századi temetõrészletek és középkori település – Fragment of cemeteries from the 10–11th centuries and medieval settlement at Gyõr-Homokgödrök. In: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája. Petercsák T.–Váradi A. (Szerk/Ed.) Heves megyei régészeti közlemények 2. Eger, 253–309. Takács, M. 1996. Formschatz und Chronologie Der Tongefässe Des 10.–14. Jahrhunderts Der Kleinen Tiefebene. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 48.135–194. Terei, Gy. 2005. Elõzetes jelentés a KõérberekTóváros-Lakópark területén folyó Árpád-kori falu feltárásáról – Prelimanary report on the excavation of a village from the Arpadian period on the therritory of the Kõérberek-Tóváros Residental district. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. 37–72. Terei, Gy. 2010. Az Árpád-kori Kána falu –Kána, a Village from the Árpádian Era (Twelfth–Thirteenth Centuries) In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon II.. Benkõ E.–Kovács Gy. (Szerk/Ed.) Budapest, 81–111. Tomka, G. 1998. Két középkori rétegsor Gyõr belvárosából – Zwei Mittelalterliche Schichtenreihen Der Innenstadt von Gyõr. Communicationes Archaeologiacae Hungariae, 139–154. Tomka, G. 2004. Északkelet-Magyarország kora újkori kerámiája. Doktori Disszertáció. ELTE BTK (Budapest). Tóth, A. 2004. Árpád-kori gödrök a Szent György tér délnyugati részén – Arpadenzeitliche Gruben im
SIMONYI ERIKA
Südwestlischen Tiel des St. Georg-Platzes. Budapest Régiségei XXXVIII. 187–201. Veres, Sz. E. 1999. Kerámialeletek a Szent Zsigmond templom szobortöredékei mellett. Budapest Régiségei XXXIII. 67–81. Wolf, M. 1986. Középkori kerámialeletek Mezõnyárádon – Mittelalterliche Keramische Funde in Mezõnyárád. Communicationes Archaeologiacae Hungariae, 147–159. Wolf, M. 1988. Elpusztult középkori település Sajólád határában – Vernichtete Mittelalterliche Siedlung in der Gemarkung von Sajólád. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV-XXVI. 189–202. Wolf, M. 1991. Elõzetes jelentés a Karos határában feltárt 10. századi telepekrõl. – Vorbericht Über die in der Gemarkung von Karos Freigelegten Siedlungen aus dem 10. Jahrundert. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve [1984–85/2] 581–615. Wolf, M. 1997. Hejõkeresztúr-Vizekköze. In: Utak a Múltba. Paths into the Past. Raczky T.– Kovács T.– Anders A. (Szerk./Ed.) Budapest, 139–143. Wolf, M. 1999. Árpád-kori település Hejõkeresztúr határában – Ansiedlung in der Feld für Hejõkeresztúr aus der Arpaden-Zeit. In: A Népvándorláskor Fiatal Kutatói 8. Találkozójának Elõadásai. Veszprém, 166–179. Wolf, M. 2007. Hejõkeresztúr-Vizekköze (BorsodAbaúj-Zemplén m.) – Tatárjárás idején elpusztult település. In: A tatárjárás 1241–42. Ritoók Á.–Garam É. (Szerk./Ed.) Budapest, 44–46. Zolnay, L., Boldizsár, P. 1977. A budai királyi palota északi elõudvarán végzett régészeti feltárás (1967–75) Árpád-kori kerámia leletei – Les Trouvailles Céramiques de L’époque des Arpad Mises au Jour aux Fouilles (1967–1975) Effectuées dans L’avantcour Nord du Palais de Buda. Budapest Régiségei XXIV/3-4.173–175.
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:55
Page 337
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
337
3. ábra Hekõkürt-Cifrahát. 1. a lelõhely – sárgával jelöltek a 12–13. századi objektumok; 2, 4–10. tiszta, szemcsés homokkal soványított, un. bézs-típusú kerámiák az 1. objektumból; 3. a 2. kerámia szöveti képe (8. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.) Fig. 3. Hekõkürt-Cifrahát. 1. The site – yellow colour marks 12–13th century settlement features; 2. 4–10. clean, beige-type pottery tempered with grainy sand from feature Nr 1; 3. The texture of vessel 2 (sample 8) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi)
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
338
15:55
Page 338
SIMONYI ERIKA
4. ábra Mezõkeresztes-Lucernás. 1. a lelõhely – piros színnel jelöltek a 12–13. századi objektumok; 3, 5 tiszta, szemcsés homokkal soványított, un. bézs-típusú kerámiák a 6. objektumból; 4. a 3. kerámia szöveti képe (7. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 6. bézs-típusú fazék töredéke a 9. objektumból; 7. bézs-típusú fogaskerék mintás fazék töredéke a 3. objektumból Fig. 4. Mezõkeresztes-Lucernás. 1. The site – red colour marks the 12–13th century settlement features; 3, 5 clean, beige-type pottery tempered with grany sand from feature Nr 6; 4. The texture of vessel 3. The texture of the ceramics (sample 7) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 6. the fragment of beige-type pottery from feature Nr 9; 7. The fragment of a beige-type pot, decorated with roulette motif from feature Nr 3.
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:55
Page 339
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
339
5. ábra Felsõzsolca-Várdomb. 1. a lelõhely – narancssárgával jelöltek a 12–13. századi bézs kerámiával keltezett objektumok, a piros színnel jelölt objektumokban már megjelenik a vasmentes fehér kerámia is. 2. bézs-típusú bográcstöredék a 4. kemencébõl; 3. a 2. kerámia szöveti képe (21/A. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 4. bézs-típusú bogrács az 5. kemencébõl; 5. bézs-típusú fazéktöredék a 7. gödörbõl; 6. bézs-típusú bográcstöredék az 1. árok betöltésébõl; 7. a 6. kerámia szöveti képe (21/B. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 8. bézs-típusú fazék a III. szelvény–hamus gödörbõl Fig. 5. Felsõzsolca-Várdomb. 1. The site – orange colour marks the features from the 12–13th century, dated by beige-type pottery, in those features marked with red, also the iron-free white-ware appear. 2. Beige-type cauldron fragments from oven Nr 4; 3. The texture of the vessel 2 (sample 21/A) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 4. Beige-type cauldron from oven Nr 5; 5. Beige-type pot-fragment from pit Nr 7; 6. Beige-type cauldron fragment from the infill layer of ditch Nr 1; 7. The texture of vessel 6 (sample 21/B) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 8. Beige-type pot from the ashy pit of Section III
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
340
15:55
Page 340
SIMONYI ERIKA
6. ábra Felsõzsolca-Várdomb. 1–2. vasmentes fehér fazéktöredékek az 1. árokból (–11–170 cm); 3. vasmentes fehér fazék töredéke az 1. árokból (–160–200 cm); 4. a 3. kerámia szöveti képe (19. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 5. vasmentes fehér kisfazék a 7. gödörbõl; 6. az 5. kerámia szöveti képe (9. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 7. sárgásfehér bögre a 4. árokból; 8–9. vasmentes fehér áru a „lakótorony” bontásából; 10. vasmentes fehér fazék a 8. gödörbõl (kút) Fig. 6. Felsõzsolca-Várdomb. 1–2. iron-free, white pot fragments from ditch Nr 1 (–11–170 cm); 3. iron-free, white fragment of a pot from ditch Nr 1 (–160–200 cm); 4. The texture of vessel 3 (sample 19) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 5. iron-free, white small pot from pit Nr 7; 6. The texture of vessel 5 (sample 9) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 7. Yellowish-white mug from ditch Nr 4; 8–9. iron-free whiteware from the excavation of the „keep”; 10. iron-free white pot from pit Nr 8 (well)
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:55
Page 341
ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ
341
7. ábra Felsõzsolca-Várdomb. 1–2. sárgásfehér anyagú vörös festéses kancsó töredékei az 1. árokból (–180–200 cm); 3. az 1. kerámia szöveti képe (20. minta) 1N,4x (fotó: Szilágyi V.); 4-5, 8. sárgásfehér anyagú vörös festéses palack töredéke a 7. gödörbõl és a „lakótorony” bontásából; 6–7. vasmentes fehér anyagú kancsók töredékei a III. szelvény-hamus gödörbõl és a 8. gödörbõl; 9. bézs-típusú engobe-bal bevont vörös festéses palack az 1. árokból (–280 cm); 10. a 9. kerámia szöveti képe (10. minta) 1N, 4x (fotó: Szilágyi V.); 11. az engobe és a vörös festés rétegei a 9. kerámia szöveti metszetén (fotó: Szilágyi V.) Fig. 7. Felsõzsolca-Várdomb. 1–2. The fragments of a yellowish-white, red-painted jug from ditch Nr 1 (–180–200 cm); 3. The texture of vessel 1 (sample 20) 1N,4x (photo by V. Szilágyi); 4–5, 8. The fragment of a yellowish-white, red-painted bottle from pit Nr 7, and the excavation of the „keep”; 6–7. The fragments of iron-free, white jugs from trench III – ashy pit, and pit Nr 8; 9. Beige-type, engobed, red-painted bottle from ditch Nr 1 (–280 cm); 10. the texture of vessel 9 (sample 10) 1N, 4x (photo by V. Szilágyi); 11. the layers of engobe and red-paint in the section of vessel 9 (photo by V. Szilágyi)
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:55
Page 342
ERIKA SIMONYI
342
NEW DATA ON THE DEVELOPMENT OF THE LATE ÁRPÁDIAN AGE WHITEWARE BY ERIKA SIMONYI
The whiteware material of the Árpádian Period has some eighty years of research history. First, it was József Höllrigl, who discussed the topic (Höllrigl 1930). Later, Imre Holl analyzed the production and the spreading of the Late Árpádian Age whiteware (Holl, 1956); the large amount of white pottery discovered during the excavations in the castle of Buda inspired him to typify this material. (Holl, 1963). After the summary by Holl, new data were published in excavation reports, but no comprehensive reviews were written. Due to the large amount of excavated pottery, significant part of which appeared in layers, properly dated by coins, the archaeological surveys in the territory of the Buda castle remained the platform for whiteware investigations. According to László Zolnay, the appearance of the white pottery in the thirteenth century, and the way it became a mass product by the end of that century obviously signs the emergence of local workshops (Zolnay–Boldizsár 1977). In the courtyard of the Hadtörténeti Múzeum (Museum and Institute of Military History) Zoltán Bencze excavated two rock-pits, which were filled around the mid-thirteenth century. He found white pots and bottles decorated with spirals, together a coin of Béla IV (Bencze, 1992). At Szent György tér, the overwhelming majority of archaeological material in the refuse pits dating from the thirteenth century onwards was whiteware, but the red paint also appeared on the vessels (Tóth 2004). In the layers dated by coins of Charles I from the period 1332–1335, also the nail-head rims and cordoned rims appear, together with ribbed decoration on the upper body. In the layers from the fourteenth to the seventeenth centuries the appearance of the whiteware radically decreases. In the context of the so called „statue pit”, Szilvia Veres noted that the thirteenth century is mostly typified by white pots, cups and beakers, which are decorated with incised spiral lines. The red-painted tableware jars appeared in the fourteenth century, but spread broadly only in the fifteenth century (Veres 1999). In relation to the Árpádian Age manor house excavated at Budaújlak, Zoltán Kárpáti called the attention to the fact that there is an early horizon of whiteware around the turn of the twelfth-thirteenth century, in which group a kind of dashed red paining appears on both pots and bottles (Kárpáti 2002).
Sizeable amounts of white pottery was unearthed during the large-scale rescue excavations of the last decades in the surroundings of Buda (Budapest–Kõérberki subdivisions, M0 Motorway) (Terei 2005). Further on, white vessels are also known as containers of hoards from the period of the Tartar Invasion (Parádi 1963). The most characteristic dispersal area of the whiteware is the area around Buda, and the north-eastern part of Hungary; the archaeological surveys proved that the whiteware appeared in the rural settlements and castles of the north-eastern region, such as Hejõkeresztúr, Mezõnyárád, Kács, Salgó, Mátraszõlõs, Komlóska-Pusztavár, in the first half of the thirteenth century. The significant fifteenth to seventeenth century white pottery material from the market town Muhi was identified by Gábor Tomka (Tomka 2004). Despite the fact that whiteware was basically present in the ceramic material of Hungary until the nineteenth century, archaeologists never attempted to connect white pottery to accessible raw material sites, rather stressed the usage of locally available raw materials. Ethnographers linked the formation of the whiteware production to the significant raw clay sites in the Gömör Region (Kresz 1960; Kiss 2006). During the thirteenth century, the white pottery became dominant in the central part of the Carpathian Basin around Buda, and in the northeastern part of the country. While in the thirteenthfourteenth century the ratio of whiteware is assessed to be the 40-90% of the total ceramics in the find assemblages, in the sixteenth and seventeenth century this ratio decreases to 10%. This type of pottery is relatively rare in Transdanubia, only some fragments were published from this area. (Fig. 1.). The new investigations in the north-eastern part of the country revealed special find associations, in which the yellow-light-brownish-pink pottery, strikingly different from the whiteware observed at Buda, is present from the twelfth-thirteenth century. At Karos-Tobolyka, Mária Wolf excavated eight semi-subterranean houses, twelve open ovens, and numerous pits (Wolf 1991). According to the reports, this settlement was inhabited from the ninth through the twelfth century. In the last settlement phase, fine,
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:55
Page 343
NEW DATA ON THE DEVELOPMENT OF THE LATE ÁRPÁDIAN AGE WHITEWARE
higher quality, tempered vessels were used. The pots were modelled with a complex, flange rim, their typical decoration is the loose sequence of incised spirals, and one or two lines of waves, or long stratched motifs, in some cases roulette ornaments. These vessels are light brown, and were oxidized at a controlled temperature (Fig. 2.). At Hejõkürt, Tamás Pusztai unearthed two semisubterranean houses, and a ditch, which was interpreted as a farmstead from the Árpádian age. The pottery from the site was very uniform, all types belong to the so called beige-type. The vessels were ornamented with long stratches imitating nail imprints on the shoulders, and loose spirals on the belly-part. Several fragments of clay cauldrons were found, made of the same material and decorated with alike motifs (Fig. 3.). At Mezõkeresztes–Lucernás, twenty-six features were excavated dating from the Árpádian Period, namely houses, ditches and refuse pits. In this case I categorized the pottery material on the basis of raw material, decoration and shaping. The latest finds were located in the houses Nr 1–3, in House Nr 6 and Nr 8, and the nearby refuse pits. The material was dated to the twelfth-thirteenth century upon the evidences of dark, grey-beige pots and cauldrons, which were tempered with cleaned, grainy sand (Fig. 4.). At Felsõzsolca-Várdomb, beside Neolithic, Bronze Age, Roman and tenth-eleventh century archaeological features, the late Árpádian Age curia was uncovered on the top of an artificial mound (motte). The finds from the features belonging to this keep, namely the central building, the ovens and the refuse pits, yielded iron-free beige-type whiteware which is also typical to Buda. The texture as well as the substantial composition of the last type is totally different from the „local” pottery, thus it is probable that these items got to the Borsod region by means of trading. The components and the texture of the red painted bottle from the ditch of the keep is obviously analogous to the twelfth-thirteenth century beige-type ware, and different from the iron-free white-greyish ceramics (Fig. 5–7.).
343
Further on, we carried out the archaeometrical investigation of the beige-type material from KarosTobolyka, Hejõkürt-Cifrahát, and MezõkeresztesLucernás; besides surveyed the classic Buda-type whiteware from Felsõzsolca-Várdomb. It turned out that the beige-type material was modelled from carefully prepared, clean clay, which was tempered with grainy sand. The archaeometrical studies suggest that the raw material was exploited locally. In the twelfththirteenth century mainly big-bellied cooking pots were made of this material, which were decorated with stratches, or wavy lines on the shoulders, and incised spirals on the body-part. Besides, numerous cauldron fragments were identified, with alike incised spiral decoration. Their raw material was finer, as the modelling occurred on a more sophisticated, quicker wheel, than it is supposed in the context of the contemporaneous Buda whiteware. I suggest that this beige-type pottery is the antecedent of the „yellowishwhite”-pottery group, appearing around the fourteenth century, which was previously described by Imre Holl and Viktor Gál-Mlakár (Holl 1963, GálMlakár 2007). During the thirteenth century – presently no closer dating is possible – another type of pottery develops from the beige-type ceramics, namely the delicately produced, engobe-covered tableware, primarily consisting of bottles, later jugs and jars. Beside the engobe-glazing, likely influenced by the whiteware from the Buda environs, this beige-type ceramics became ornamented with striped red paint. The archaeometric study of the pottery types discussed in the present paper was carried out by Veronika Szilágyi. Due to her results, strikingly new information arose, mainly on the spreading and the import of white pottery in the late Árpádian Period. Recently, a new research group was formed on the initiative by Veronika Szilágyi, (Tibor Ákos Rácz from Pest County and Viktor Gál-Mlakár with case studies from north-eastern territories) aiming at the exact localization of the raw material used to produce the whiteware, to separate the yellow, pink, and greyish-white variants of the pottery. Moreover, the new project is focuses on the survey of presence and survival of thirteenth-fourteenth century whiteware in the fifteenth-sixteenth century material.
21_simonyi.qxd
2012.07.11.
15:55
Page 344
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
15:59
Page 345
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
345
GONDOLATOK SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR Pécsi Tudományegyetem Néprajz BA
Bevezetés Kultúránk térben és idõben szerteágazik, eredetének, hagyományozódásának, megújulásának mikéntjei a tudomány számára ma még többnyire ismeretlen módon történnek. Így természetes, hogy kultúránk egy-egy alkotásának megítélése sem egységes, „…véleménykülönbség figyelhetõ meg a hivatalos történetírás és a szájhagyományokat gyûjtõ folklórkutatás képviselõi között, amikor bizonyos történeti legendákat vagy mítoszokat kell megmagyarázni.” (Hoppál 2008, 27) Szent László kerlésilegendája kapcsán ezek a különbözõségek jól kitapinthatóak, ugyanis a herceg leányszabadító tette több erõsen vitatott ponton is megosztja a kutatókat. A Szent László legendáriumából messze legtöbbet megörökített legenda a kerlési (cserhalmi) csata és azt követõ hõsi viadal. A történelmi kutatások bebizonyították, hogy a csata valóság volt, 1068-ban a moldvai úzok törtek be Erdélybe. (László 1993, 9) A hagyomány szerint csata végeztével a húsz esztendõs ifjú László herceg egy kun vitéz után iramodott, aki elrabolt egy magyar leányt. A hajsza és a fegyvertelen birkózás után a kun legyõzetik, a lány megmenekül, majd László herceggel együtt megpihen egy fa alatt. A történet alapja akár valójában meg is történhetett, (Magyar 1996) melyhez késõbb a hozzáadódtak a már meglévõ hõs epika motívumai. A középkori folklór emlékeket is megörökítõ falképek, a népi hiedelmek elbeszélései nem tekinthetõek forrásértékûnek, különösen, ha hõsi epikánkat igyekszünk megismerni. Mégis bizonyos keretek között feltételezhetjük, hogy a László-legenda egyes elemei, mint például a sebezhetetlen hõsök világfa elõtti birkózása, vagy az alvó hõs kedvese ölében stb. olyan elemek, melyek akár a magyarság Kárpát-medencébe történõ költözése elõtt is meglehetett mûveltségünkben. Szent László kerlési ütközetét megörökítõ középkori falképeit nemcsak a mûvészettörténészek, hanem számos régész, történész, néprajzkutató érdeklõdé-
sét felkeltette az elmúlt bõ évszázad alatt. A fokozott „mûvelõdéstörténeti” vizsgálódás oka, hogy a kerlési csatát követõ leányszabadítás eseményei, valamint annak motívumkomplexumai analógia nélkül állnak az európai képzõmûvészetben. (Demény 2000) Sok eredményt hozott a történelemtudománynak a legenda ciklus eddigi vizsgálata is, nem csupán a hõsi epika kérdésében. A teljesség igénye nélkül megemlítendõ, hogy a középkori falképeken látható fegyverzet, viselet, antropológiai jellemzõk, az adott korról valós történelmi dokumentációt adhatnak. Ezen kulturális „leleteink” továbbá árulkodnak az akkori mûvészeti kvalitásról, stílustörténeti jellemzõkrõl stb. A vizuális, technikai információk lajstromba vétele mellett, azonban megvizsgálhatjuk a falképeket az õket létrehozó szellemi mûveltség oldaláról is, ugyanis minden egyes tárgy mögött meghúzódik a maga korának szimbólumokkal telített tartalma. Megmaradhattak keleti epikánkból egyes elemek László királyunk legendájának képzõmûvészeti megalkotásáig? Elképzelhetõ, hogy a keresztény falkép ciklus mögött rejtõzködik keleti örökségünk egy-egy motívuma? A kérdés a mai napig nyitott, mert a történelemtudomány a magyar hõsi epika kérdésire még nem talált megnyugtató választ. (Voigt 2000, 111) Nehéz helyzetben van a fiatal kutató, ha a Szent László-legendában vélhetõleg meglévõ keleti epikus jellemzõket kívánja megismerni és feldolgozni. Munkám útkeresõ céllal íródott, melyben arra keresem a választ, hogy a régi témák, és azok kutatóinak eredményei, hogyan és mi módon dolgozhatóak fel a jelenkor legújabb ismereteivel. A Szent László-legenda kutatás története Habár a téma megkövetelné egy átfogó kutatástörténet ismertetését, azonban e rövid terjedelmû tanulmányban nem vállalkozhatok arra, hogy a táltosság vizsgálatának szerteágazó hazai kutatástörténetét bemutassam. Ugyancsak ez a helyzet a hõsi epikát feldolgozó mûvekkel is, melynek története
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
15:59
Page 346
346
nehezen átfogható anyag. (Demény 2002, 5) Jelen mûben csupán csak a László-legendával kapcsolatos legfontosabb elképzeléseket ismertetem, melyekben kutatóink a keleti örökségrõl folytattak tudományos vitákat. Adós maradok továbbá azokkal a mûvészettörténeti kutatások eredményeinek ismertetõjével is, melyek leginkább stiláris szempontok alapján értelmezik a középkori legenda-ciklust. A magyar néprajz kezdetben kifejezetten mitológiai irányultságú volt, (Kósa 1998) vizsgálódásainak középpontjában a mitológia és az õsvallás állt. A 19. századi nemzeti eposz utáni vágy hívta létre azokat a „nemzeti mitológiai”, etnospecifikum orientáltságú tanulmányokat, melyeket jórészt írók, tanítók majd pedig néprajzkutatók alkottak meg. Késõbb is elõszeretettel foglalkoztak a néprajzkutatóink õstörténeti kérdések tisztázásával. (Voigt 2000, 65).
1. ábra László herceg és a tüzet okádó kun vitéz (Kakaslomnic) Jankovics Marcell, 2006. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég, Budapest Fig. 1. Prince Ladislaus, and the the fire-breathing Cuman warrior (Kakaslomnic/Ve¾ká Lomnica, Slovakia) Marcell Jankovics,. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég [The brightest star among the stars – The St Ladislaus legend and the cope of heaven], Budapest: Helikon, 2006
LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR
Már a 19. század közepén Ipolyi Arnold egyháztörténész, Magyar Mythologiájában is úgy tekintett a Szent Lászlóra, mint az „õs nemzethõsökrõli regés tudat felébresztõjére.” (Ipolyi 1929, 246) László alakjában az ázsiai sztyeppei hõs maradványát látta, megsejtetve a jóval késõbbi kutatások hipotéziseinek alapjait. Huszka József, a László-legendával kapcsolatosan a legfontosabb tette, hogy a falkép kutatásaival és azok pontos másolatával felbecsülhetetlen értékû munkát végzett. Számos, azóta elpusztult freskót csak az õ keze nyomán ismerünk. A késõbbi kutatók gyakorta használták részlet gazdag másolatait. Nagy Géza régész-történész egy késõ szkíta kori aranylemez tartalmát rokonította a Szent Lászlólegenda kerlési kalandját megpihenés/fejbenézés zárójelenetével (Nagy 1913). Nagy Géza feltételezte, hogy szent királyunk legendájába „pogány” elemek szûrõdtek bele. Lényegében tõle eredeztethetõ a kerlési kaland és a keleti hõsi epika egyes elemeinek összekapcsolása. Késõbb Fettich Nándor megismételte Nagy Géza álláspontját s némiképpen kibõvítette azt, a fejben kutatás keleti hagyományaival. Fettich tanítványa, László Gyula évtizedes megfigyeléseivel számos jelentõs munkával gazdagította elképzeléseinket László herceg leányszabadító történetét illetõen. A kutatók, a Szent László-legendával kapcsolatos vélekedéseit többnyire elfogadják, még annak ellenére is, hogy a sokat vitatott „néprajzi szemléletével” mutatott rá egy-egy keleti kulturális kapcsolatra. A fejbekutatás\fejbe nézés jelenetét összekötötte az egyik „archaikusnak” tekintett magyar népballadánk, a Molnár Anna jellegzetes fa alatti motívumával. (László 1944, 413-429) László Gyula további keleti vizuális analógiákat is talált a fejbenézés jelenetére, igaz, hogy ezek többnyire korban és idõben is elszórtan fordulnak elõ. László Gyula feltételezte, hogy nem csupán a kerlési kaland utolsó jelenete, hanem a történet további elemei is ázsiai hagyományokra épült. Mind a birkózás jelentét, mind a lovak viadalát, valamint a küzdõ hõsök sebezhetetlenségét meg vélte találni, más belsõázsiai tradíciókban és azokat mitikus, valamint néprajzi szempontból is igyekezett megmagyarázni. Igaz, õ is észreveszi, hogy a nõi szereplõ többnyire hiányzik a honfoglalás elõtti analógiák sorából, így feltételezi, hogy a birkózás más jelenetben és jelentésben szerepelhetett a történet elõképében. (László 1993, 28) László Gyula egyik érdekes, de nehezen bizonyítható elgondolása az volt, hogy feltételezte, hogy a László-legenda elõképe nemcsak a szájha-
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
15:59
Page 347
GONDOLATOK SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL
gyományban, hanem a tárgyi mûvészetben is folytonosan meglehetett. Véleményét a középkori kompozíciók és a keleti szimmetrikus szövés-fonás, rátétes munkák tagolására, hagyományaira alapozta. László Gyula munkájának számtalan ponton újat hozott a Szent László-legenda kutatása tekintetében. Legnagyobb erénye, hogy a László herceg alakját a néphiedelem táltosával rokonította, mellyel megnyitotta a lehetõséget a néprajzi, és keleti vizsgálódás irányába is. Õ maga fõleg „késõi szkíta” kulturális kapcsolatokat keresett elmélete igazolására. (Voigt 2000, 112) Néprajzi oldalról mûveltségünkben megtalálható honfoglalás elõtti keleti elemekkel, valamint a kerlési kalanddal Vargyas Lajos foglalkozott kiemelten. (Vargyas 1960, 1977, 1983, 1990) Megállapította, hogy László Gyula okfejtései néprajzi oldalról megalapozottnak látszanak, ugyanis a Molnár Anna fejbenézés jelenete nem illik bele a ballada nyugati analógiái közé. „(...) ott álltam a Molnár Anna ballada fa alatti jelenetének problémája elõtt. Ez a jelenet kiugrott magának a balladának kétségtelen francia eredetû részeibõl: nálunk volt meg teljes formájában, tõlünk terjedt el németekhez, nyugatra és tovább a dánokhoz, svédekhez, a franciáknál és Európában máshol pedig ismeretlen volt. Ez tehát igazolta László Gyula elképzelését, hogy ez a jelenet ugyanaz, ami a középkori Szent László-legenda ábrázolásán és szibériai valamint perzsa képeken, aranyvereteken látható.” (Vargyas 1996, 8) Fontos szerepet tulajdonított a Molnár Anna balladájában és a falképeken látható „burkos” fának, melynek szerinte is mitikus gyökerei is lehetnek. (Vargyas 1983) Vargyas, László Gyulához hasonlóan a legenda különbözõ képes és szöveges forrásaiban fellelhetõ információk eltérésével is foglakozott. A latin krónikák leírásából feltételezte, hogy egyes körülírások mögött a keleti hõsénekek jellegzetes formulái lappanghatnak. (Vargyas 1999, 8) A keleti hõsi énekeket elemezve Vargyas kimutatta, hogy a László-legenda szereplõi ugyancsak mitikus hõsök, emberfeletti lények lehetnek. (Vargyas 1999, 9) Vargyas Lajos a magyar hõsi epikát a török eredetûnek tartja, ezért elsõsorban innen keresett keleti analógiákat. (Voigt 2000, 107) Kristó Gyula 11-13. századi epikával foglalkozó munkájában (Kristó 1972) ugyancsak nem veti el a legenda keleti hagyományának lehetõségét. Sokat foglalkozik a történetben fellelhetõ ellentmondások magyarázatával, amelyek az összeszerkesztés révén keletkeztek. Jankovics Marcell kultúrtörténeti könyvében (Jankovics 2006) nehezen bizonyítható, de elgondol-
347
kodtató mûvelõdéstörténeti vélekedéseket ír a László-legendával kapcsolatosan. Különösen érdekes, ahogyan Vlagyimir Propp (Propp 2005) által létrehozott mesei szerepkörökkel és funkciókkal igyekszik a legenda tartalmi összefüggéseit magyarázni. Munkájába rávilágít arra is, hogy a legenda és az egykori hõsepika elemei és szerepkörei a mesékhez hasonlóan kötöttek, ezáltal idõt állóak is. (Jankovics 2006, 26–38) Magyar Zoltán néprajzkutató szerint a kerlési kaland hagyománya és annak motívumkomplexumai három epikai szintre bontható: egy mitikus rétegre, egy hõsepikai szintre, valamint egy újabb kori keresztény rétegre. (Magyar 1998, 31) Molnár sem zárja ki annak a lehetõséget, hogy keleti elemek, folklórmotívumok maradhattak fent a kereszténnyé vált legendában, azonban munkájában csupán az újkori elemekkel foglalkozik. Demény István Pál számos jelentõs munkában vizsgálta a hõsi epika kérdéskörét az összehasonlítótipológia módszerével. Számos tanulmánya közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik kerlési kaland motívumaihoz. Kerekes Izsák balladáját elemezve (Demény 1980) sorra veszi a hõsi epika egyik jellegzetes elemét, a hõsi álmot – ami egyben a Szent László-legenda állandó motívuma is. Késõbbi munkájában László Gyula és Vargyas Lajos után szintén a Molnár Anna balladáját „vallatja” (Demény 1992), majd A magyar szóbeli epika címû munkájában (Demény 1997) központi helyet kap a Szent László-legenda értelmezése. Demény hatalmas szorgalommal és roppant következetességgel válogatta ki a magyar szóbeli epika feltételezett elemeit és az azokkal összevágó keleti epika jellegzetességeit. Diószegi Vilmos a kerlési kaland keleti hagyományaival külön nem foglalkozott, azonban számos tanulmányában foglalkozott néphitünk viaskodó táltosaival, melyek rokoníthatóak László és a kun vitéz próbatételéhez. Munkáiban a 19-20. századi magyar néphit elemeibõl, kiváltképpen a táltos hagyományokból igyekezett egy összefüggõ rendszert alkotni. Véleménye szerint a népi kultúra ezen hiedelemképzete, legalább a 9. századi magyarság sámánizmusából gyökerezik. (Diószegi 1962, 1971, 1973) Diószegi mûvei elleni fõ kritika leginkább abban nyilvánult meg, hogy a magyar néphitbõl vett adatai nem fedik le az egykori társadalmi rétegek „vallásos” tevékenységinek körét, (Voigt 2000, 7) valamint, hogy az általa használt néphit elemek történeti rétegeinek kor meghatározása igen kérdéses. A mai napig kérdéses „sámán örökségünk” megítélése, vizsgálata, módszertana.
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 348
348
Mûvészettörténészeink közül Marosi Ernõ és Kerny Terézia foglalkoztak kiemelten a legendával, mindketten elvetik a legenda keleti eredetét. Kerny Terézia Szent László király hagyományáról számos kultúrtörténeti, mûvelõdéstörténeti munkát írt. (Kerny: 1996, 2007) Mûveiben elveti a Nagy Géza óta tartó „félresikerült eredményeket produkált” írásokat. (Kerny 2007, 203) Nézõpontján kívülre helyezi az ázsiai analógiákat. A középkori falkép létrejöttében nem tartja fent a lehetõségét az esetleges keleti kulturális hatások meglétére. A falképek európai „külseje” révén úgy véli, hogy az egész történet a nyugati hagyományokra épül, melybe a kerlési kaland levált László életét megörökítõ históriáról és önálló életet kezdett élni, mely aztán lassan formálódott egész történetté (Kerny 2007, 209). Véleménye szerint ennek bizonyítéka a falképek jeleneteink variálódása. Felveti azt a lehetõséget, hogy tudatos politikai koncepció mellett alakult ki a László-kultusz és a hozzá tartozó kerlési történet. Munkájának érdeme, hogy gazdag középkori történelmi, mûvészettörténeti forrásokkal dolgozik, valamint, hogy a freskóciklus övezõ kontextust is elemzi, mely által a legendaciklus új értelmezései elõtt nyitja meg a lehetõséget. A Szent László-legenda falképei A Szent László-legenda középkori falkép-ciklusai egyik legegyedülállóbb mûvészettörténeti alkotásaink közé tartoznak. Eredetükrõl, készítésük körülményeirõl évtizedek idõk óta viták folynak. Szent László alakja és legendája közkedveltsége az egész középkorban általánosan elterjedt lehetett. A kerlési események összetett és „archaikusnak” látszó motívumkomplexumai, a jövõ ezen irányú vizsgálatainak alapjait képezheti, mert az – természetesen nem változatlan formában, de – egy letûnt világ gondolati rendszerbe enged betekintést. Ez a rendszert pedig többnyire egységes, még annak ellenére is, hogy a végsõ szerkesztéseket – feltehetõen – egyházi elöljárók végezték. László-legenda erejét és kutatási gazdagságát az adja, hogy viszonylag sok vizuális ábrázolását ismerjük (falképek és miniatúrák), valamint több szöveges forrás is beszámol az ifjú herceg leányszabadító tettérõl. A falképek többsége Székelyföldön, valamint Felvidéken találhatóak, de az ország különbözõ pontjain elvétve egyaránt megtalálhatóak. A falképek elhelyezkedését László Gyula leginkább a székelyekhez kötötte, hiszen Székelyföldön található a legtöbb Szent László-legenda falkép-ciklus,(László 1993) ugyanakkor templomaink nagyarányú pusztulása miatt, egyelõre pontosabb következtetéseket nem tehetünk
LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR
e téren. A falkép-ciklus mintaadó darabjai ugyancsak elpusztultak, így elsõ megjelenési helyük ismeretlen, de minden bizonnyal a László-kultusz központjában kellett, hogy legyen. A 14. században ilyen központ volt a Szent László király végsõ nyughelye Nagyvárad. Dercsényi Dezsõ feltételezi, hogy a legenda elõképe a nagyváradi székesegyházban lehetett és onnan terjedhetett szét az országban. (Dercsényi 1990, 134) Elképzelhetõ, hogy a László király korábbi temetkezési helyén, Somogyváron is meg lehetett a jelenet, hiszen a kerlési történetet akár László király életében összeállhatott. (Magyar 1998, 7) Marosi Ernõ, noha elveti a legenda keleti eredetét, (Marosi 1995) a 14. századi festészetrõl a következõképpen szól. „A régebbi mûvészettörténet-írás – és nyomán gyakran a mai idegen irodalom is – sokszor som-
2. ábra A lefejezés jelenete (Vitfalva) Jankovics Marcell, 2006. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég, Budapest Fig. 2. The decapitation episode (Vitfalva/ Vítkovce, Slovakia) Marcell Jankovics,. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég [The brightest star among the stars – The St Ladislaus legend and the cope of heaven], Budapest: Helikon, 2006
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 349
GONDOLATOK SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL
másan általánosítva olaszosnak ítéli Nagy Lajos korának mûvészeti kultúráját; ma erõsebben hangsúlyozzuk ennek közép-európai jellegét.” (Marosi 1997, 163) A falkép-ciklus létrejöttében minden bizonnyal idegen mesterek is közremûködtek, de maga a „tematika” összegsége keleti eredetû is lehet. A nyugati keresztény mûvészetben nem találunk a Szent László-legendához hasonló tematikájú mûvet. A vélt nyugati analógiákban nincsenek meg a motívumok összefüggéseikben. (Demény 2002, 142) Vajon az apró középkori templomok festményei a hagyományokon alapuló, valós néphiedelmi állapotokat és tradíciókat tükrözik? Nem tudhatjuk biztosan, de sejthetõ, hogy a festmény készítésével egykori gondolatokat, hiedelmeket is tartalmazhatnak. Marosi Ernõ rámutatott arra, hogy gyakran a kisebb templomok õrizték meg legösszefüggõbben a középkori hagyományokat, mert a nagy királyi központok jórészt a pusztítás áldozataivá váltak. (Marosi 1975, 8) Magyar Zoltán érvel amellett, hogy a Szent László képek gyakorisága a népi életben alakjának pozitív megítélésével, közkedveltségével magyarázható leginkább. (Magyar 1998) Feltehetõen a mester úgy ábrázolta a történetet, ahogy azt a közösség elõzõleg már ismerhette. Az emberi tekintetû lovak és azok viadala, az ellentétes pólusú világfák, a leány „ünnepi viselete”, a lándzsára tûzött levágott fej, a lélek elvitelének módja (pl. Vitfalván) a tetvészkedéssel összekötött hõsi álom és nem utolsó sorban a fegyver nélküli küzdelem mind-mind a korabeli hiedelem elképzelésekrõl is tudósíthatnak. Mûveltségünk egykori keleti elemeinek jelenlétének kérdése hosszú ideje megosztja kutatóinkat. A túlzott szkepticista és a romantikus szemléletû felfogások egyaránt megtalálhatóak a 9. századi mûveltségünkkel foglalkozó mûvekben. Az érdeklõdés közel két száz éve töretlen, (Hoppál 2004) ugyanakkor az ez irányú kutatásokat gyakran a terminológiai tisztázatlanság is övezi. (Voigt 1996, 14) A néprajztudomány mára alapvetõen a jelenkutatás köré csoportosul, így fogalmai, módszerei – az empirikus vizsgálatok hiányában – csak igen óvatos és szûkös választ tud adni a 9. századi magyarság szellemi életérõl feltett kérdésekre. Korábban számos kutató preferáltan foglalkozott a honfoglalás kori táltosság problémakörével, mert abban az „õsvallás” letéteményesét látta. Mára jól ismerjük a korábbi korok kutatóinak szemléleti és módszertani hibáit, ugyanakkor ezeknek a kutatásoknak az eredményeit nem sikerült „helyesebben megfogalmazni”. Önmagában az egyes cselekmények, szokásoknak a múltba való „visszahelyezése” mára nem elfogadhatóak. A László-legenda
349
vizsgálatának egyik fõ kérdése, hogy az ábrázolási hagyományok, a történelmi feljegyzések, az esetleges kulturális kapcsolatok felhasználásával lehetséges-e egy olyan módszertant létrehozni, mely elõsegítheti a hõsi epika rekonstrukcióját? Hõsi epika nyomai a László-legendában A hõsi epikánk egykori megléte ellentmondásos, számos kutatónk úgy véli, hogy magyar hõsi epika sohasem létezett, így annak lenyomatait sem a Szent László-legendán sem máshol nem találhatjuk meg. Jelenlegi tudásom szerint úgy vélem, hogy nincs okunk azt feltételezni, hogy a magyarság – vagy legalább annak egy része – ne rendelkezett volna epikus hagyományokkal. Honfoglalásunk idején Ázsiában általánosan közismert lehetett a hõsi epika. Feltételezhetjük, hogy ha más ázsiai népek társadalma, gazdasága, vallása hasonló volt a magyarságéhoz, akkor annak kultúrája, illetve annak felépítményei is egymáshoz valamelyest hasonló lehetett. A hõsi epika esetében is az általánosságokból indulhatunk ki, melyek legjobban a tematikában ismerhetõek meg. A hõsi epika általános tematikája a következõképpen alakul: A hõsi énekek egy természetfeletti, nagy erejû hõs fantasztikus életútját mutatják be. A történetek gyakran még a fõhõs születése elõtt elkezdõdnek. Szülei részben vagy egészben transzcendens hatalmak. A hõs születését csodás elõjelek mutatják meg. Gyakorta elõfordul, hogy ártó hatalmak már ilyenkor el akarják pusztítani. A megszületése után a hõs nagyon hamar kimutatja roppant erejét, ügyességét és bátorságát. Gyorsan növekszik és hamar táltos lóra, csodálatos fegyverre – legtöbbször kardra – ritkábban segítõtárs(ak)ra is talál. Ezt tekinthetjük a hõsi epika általános bevezetõjének. Miután társ és fegyverszerzés megtörtént, az ifjú teljes fegyverzetében elindul elsõ kalandjára. Ezekben a történetekben a hõs a vitézségét bizonyítja, ilyenkor történnek meg elsõ komolyabb próbatételei, melyek olykor egy életnek kioltásával jár együtt. (pl. Toldi Miklós) A hõs, miután bizonyította rátermettségét és férfivá válását: megházasodhat, ezért a következõ fõszakasz a feleségszerzés. Gyakorta ez a szakasz bonyolódik egy természetfeletti ártó lény támadásával, rablásával melyet a hõs igyekszik megakadályozni. (Voigt 1998,153) A hõs az elrabolt személy(ek), tárgy(ak) után ered. Ezt követi a hõs világjárása, majd végül a hõs halála. Voigt Vilmos szerint „szinte semmi okunk nincs annak a feltevésnek az elutasítására, hogy a honfoglalás elõtt lehetett ilyen hõsi epikája a magyaroknak is.” (Voigt 1998, 153) Ha pedig lehetett ilyen tema-
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 350
350
tikájú hõsi énekünk, mondánk, akkor annak legépebb nyomait éppen László herceg kerlési legendájában találhatjuk meg. Vizsgáljuk meg a kaland eseményeit ennek ismeretében! László király Váradon gyülekezik seregével. Az alig húsz esztendõs herceget itt látjuk elsõnek, teljes harci felszerelésében, fegyverrel, lóval. A püspök áldása után elindul a sereg az országba betörõ kunok ellen. László vitézül küzd, több súlyos sérülést szerez, mégis folytatja a harcot. Miután a kunok visszavonulnak, László észreveszi, hogy egy kun vitéz (egyesek szerint a kun vezér) elrabol egy magyar leányt. László utánaered, s miután kérésére a leány leveti a kunt lováról, birkózás kezdõdik, melyben ismét a leány segítségével gyõzedelmeskedik az ártó hatalom felett, végül egy fa alatt megpihen a leánnyal.
3.ábra Hõsi álom / fejben keresés (Székelyderzs) Jankovics Marcell, 2006. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég, Budapest Fig. 3. The heroic dream / meditation (Székelyderzs/ Dârjiu, Romania) Marcell Jankovics,. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég [The brightest star among the stars – The St Ladislaus legend and the cope of heaven], Budapest: Helikon, 2006
LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR
Láthatjuk, hogy László-legendában ugyancsak jelen van az ifjú hõs elsõ kalandja, próbatétele. Majd tömörítve megjelenik az elrabolt leány (kiszemelt jegyes, feleség?) visszaszerzése és az ártó „földöntúli” hatalom legyõzése is, majd a hõsi álom. Demény István Pál következõképpen látja a hõsi epika és a Szent László-legenda kapcsolatát: „A kerlési kaland esetében egyszerûen érvényét veszti az a mai napig is vitatott kérdés, hogy volt-e egyáltalán hõsi epikánk. A kerlési kaland ugyanis nemcsak volt, hanem fenn is maradt, ha nem is eredetiben, de latin és német nyelvû kivonatokban (sõt Benczédi Székely István krónikájában magyar nyelvû kivonatokban is), valamint viszonylag sok képi ábrázolásban. (Részletesebb ábrázolásokban, valóságos »képregényekben«.) Hogy mindezek egy hõsmondára, sõt minden bizonnyal énekelt hõsi énekekre mennek vissza, az nemcsak hogy az utóbbi fél évszázad kutatásai után nem lehet vitás, de a régies hõsi epika ismerõi számára a monda egyszeri elolvasása és/vagy a képek megtekintése után már nyilvánvaló.” (Demény 2002, 121) Kutatónk egy része egy-egy népballadáinkkal rokonította ismeretlen epikánkat, ez az összehasonlítás ugyancsak erõsen megosztja néprajztudományt. A hasonlóságot a hõsi epikánk egyes eseményeiben, motívumaiban, formuláiban látta (fegyvertelen szakrális birkózás, a sebezhetetlenség, a hõs könnycseppre ébredése, „Egy elémentébe gyalogösvényt vága / és visszajöttébe szekérutat nyita” stb.). Néprajzkutatóink egy része ide sorolja Molnár Anna (Vargyas 1976), Kerekes Izsák, (Demény 1980) Szilágyi és Hajmási, Veres Pál (Vargyas 1988) balladáit is, melyek bizonyos elemei egyben rokoníthatóak Szent László herceg kerlési kalandjának egyes motívumával is. Voigt Vilmos elítéli a hõsi epika és népballadák kapcsolatát, mert azok kapcsolata ismeretlen és figyelmeztet arra, hogy „a magyar népköltészetben csak rendkívül kétes nyomok utalnak verses hõsepikára.” (Voigt 2000, 49) László király legendájában sok különbözõ elem egymás mellett szimbiózis, tartalmi összefüggéseket alkotó kapcsolatában található meg. Ezek a kapcsolatok a legjobban a falfestmények ábrázolásain érhetõek tetten, hiszen azok olykor beszédesebbek, mint a szöveges forrásaink. A keleti hõsi epika jellemzõ vonásai, a középkori források, László királyról szóló néphagyományok valamint a táltos mondáink, nem mondanak egymásnak ellent, hanem ellenkezõleg, kiegészítik, kölcsönösen igazolják egymást. Ennek egyik oka lehet az vélekedés, mely szerint a mûveltségben folytonosan jelen
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 351
GONDOLATOK SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL
lehetettek és továbbhagyományozódhattak a keleti elemek, azonban ennek pontos folyamatát nem ismerjük, így nem árt az óvatosság. Természetesen ezeknek a „survival” elemeknek a száma nem lehetett magas. Keletrõl hozott mûveltségi elemek sokáig fennmaradhattak a magyar gondolkodásban az „elit”, és az „alsó” kultúrában egyaránt. Az uralmon lévõ „elit kultúrának” nem lehetett érdeke korábbi tradicionális presztízsét gyengíteni, az „alsóbb” kultúrakörök pedig többnyire konzervatívabbak hagyományaikkal szemben. A korában általánosan ismert elfogadott mitikus hagyományok, vagy éppen a hõsi epika egyes cselekményei, jellemzõ motívumai évszázadokon keresztül tovább öröklõdhettek. Jan Assmann A kulturális emlékezet címû könyvében (Assman 1999) szól arról, hogy a „kollektív emlékezet” milyen speciális módon tartja össze a hagyományokat, mert a közösségben élõ egyén annak szabályszerûségeit nem változtathatja meg tetszõlegesen. (Jan Assman 1999, 32) Minden bizonnyal a László-legenda elõképe „túlélését” mitologikus tartalmainak köszönhette, s mivel ezáltal általánosan ismertek és elfogadottak lehettek – így továbbörökíthette a közösség. A szóbeli történelmi tudat jellemzõje, hogy annak elemei elevenen éltek õseink hétköznapjain és ünnepein egyaránt. A szóbeli közlésekhez kapcsolódó szokások és rítusok, egyaránt a múlt eseményeinek „konzerválásához” vezethettek. Miután megkezdõdik az addig – többnyire – szóbeli történelemhagyományok írásba foglalása, az addigi történelemszemlélet kiszakad az addigi tradíciókkal átszõtt kultúrkörbõl és új értelmet kapott. Nehezen bizonyítható, de nem kizárandó az a vélekedés, mely szerint a hõsi epika a magyar feudalizmus elsõ évszázadaiban is jelentõs társadalmi, kulturális funkciót tölthetett be. (Vargyas 1988, Demény 2002) Krónikáinkból tudjuk, hogy történelmi alakjaink és cselekedeteik is megõriztek valamicskét a korábbi korok tradíciójából. Botond csodás viadala, Szent László leányszabadító tette vagy éppen a késõbbi, nagy erejû Toldi Miklós történetei, (Hoppál 2008) több olyan mitikus elemmel is rendelkeznek, melyeket a néprajztudomány leginkább a táltos köré csoportosuló hiedelem elképzelésekkel tud leginkább megmagyarázni. Ugyanakkor táltosainkról szóló ismereteink – a boszorkányperek információit leszámítva – mind a 19–20. századról valóak! Mûveltségbeli elemek rekonstrukciós kísérletei A 21. században a történelemtudományok a bõvülõ forrásoknak, az egyre összetettebb adatbázisokkal, technológiai eljárásokkal egyre hitelesebb rekonstrukciót alkothatnak múltunkról. Természetesen ezek
351
az „újra alkotások” is ugyanúgy magukban hordozzák a tévedés lehetõségét, de egyben új összefüggésekre és problémákra is rávilágíthatnak. Egy-egy rekonstrukció megalkotásakor az addigi információkat újra kell gondolni a legújabb kutatások tükrében. Úgy vélem, hogy a mai néprajztudomány éppen az ilyen „régi témáinak” újraértelmezésre nem szán elég figyelmet. Az elmúlt két évtizedben kevés olyan szakmunka született, amely a magyar újkornál régebbi szellemi mûveltséget igyekezett volna átfogóan feldolgozni. Tény, hogy a források hiányossága és azok többértelmûsége sok nehézséget gördítenek a kutatók elé, de nem lehet ok arra, hogy a hazai források szûkössége ürügyén sokan avíttnak tekintsék az egykori mûveltségünk rendszerének rekonstruálását. Ennek a nézõpontnak kialakulásában az is közrejátszik, hogy a korábbi korok összegzései, módszertanai nem voltak elégségesek a fölmerülõ problémák megoldására. Hoppál Mihály számos néprajzi tanulmányban (Hoppál 1998, 2005, 2010) érvelt a közösségben élõ hagyomány, érték- és funkció- megtartó hatása mellett. „Lehet-e a népnek mitológiája?” – kérdezi egyik magyar mûveltséggel foglalkozó tanulmány a címében. (Hoppál 1998) Véleménye szerint a rendelkezésünkre álló csonka adatokból is törekedni kell az egykori mûveltségünk strukturális helyreállítására. Természetes a források különbözõsége miatt a rekonstrukciók számos helyen torz és hiányos képet adhatnak, de véleménye szerint „…meg lehet elméletileg alapozni olyan módszeresen és szigorúan tudományos technikákat, amelyeknek segítségével ezek a régi adatok többékevésbé koherens rendszerré alakíthatók.” (Hoppál 2004, 68) Hoppál Mihály, Diószegihez hasonlóan úgy véli, hogy a folklór hagyományok segíthetnek az egykori mûveltségi állapotok megismerésében. „…a mítoszokban, a mitikus történetekben vagy a mi szóhasználatunkban a népi hitvilágban, az elemek összekapcsolódása az elbeszélés szövegében hihetetlenül idõtálló struktúrát hoz létre. Ezt a tényt evidenciaként kezelik az orosz és a finn mitológiakutatók – itthon a magyar kutatók között csak félve lehet kimondani, noha a magyar néphit, a népdalok és népmûvészet szimbolizmusa, a népmesék és a mondák motívumai, szólások, a helynevek ugyanúgy használható (és megfejthetõ) információkat tartalmaznak, mint a szláv, lett, litván, észt és finn kultúrában.” (Hoppál 2004, 85) Mivel a Szent László-legendája tartalmazhat mitikus hagyományrétegeket is (pl. Jó és Rossz küzdelme). (Magyar 1998, 31). László Gyula pedig feltételezte, hogy a küzdelem elõképe egy világ-
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 352
LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR
352
magyarázó mítoszhoz tartozik (László1993) így a Szent László-legenda elõképe akár e rendszer része is lehetett. Utószó Szent László kerlési legendája egyedülálló motívumaival és cselekményeivel a magyar mûvelõdéstörténet rendkívüli alkotásai, melyben elõfordulhatnak ázsiai mûveltségünk darabjai is. A hõsi epika
cselekményei, motívumai, a táltos-hagyományaink fennmaradhattak benne legalább a falképek megszületéséig. A Kárpát-medencében a kereszténység és a feudalizmus korában az egykori epikus ének új formát és módosult jelentést kaphatott. Nem áll módomban a dolgozatban érintett kérdéseket eldönteni, annyi azonban bizonyos, hogy a László-legenda eredete és annak hõsi epikával feltételezett kapcsolatai sokáig foglalkoztatni fogják a jövõ kutatóit.
Irodalom Assman, J. 2004. A kulturális emlékezet. Budapest. Demény I. P. 1980. Kerekes Izsák balládája. Bukarest. Demény I. P. 1997. A magyar szóbeli hõsi epika. Csíkszereda. Demény I. P. 1999. Táltos, Kerekek. Lángok, Csíkszereda. Demény I. P. 2002. Hõsi Epika. Budapest. Demény I. P. 1992. A Szent László-legenda és Molnár Anna balladája. Kolozsvár. Dercsényi D. 1990. Nagy La jos kora. Budapest. Diószegi V. 1962. Sámánizmus. Budapest. Diószegi V. 1971. Az õsi magyarok hitvilága. Budapest. Diószegi V. 1973. A pogány magyarok hitvilága. Budapest. Erdélyi I. 2002. A magyar honfoglalás elõzményei. Budapest. Fodor I. 2005. Az õsi magyar vallásról. Budapest. Hoppál M. 2005. Sámánok, kultúrák és kutatók az ezredfordulón. In. Hoppál M. – Szathmári G. – Takács V. (Szerk./Ed.) Sámánok és kultúrák. Budapest. Hoppál M. 1998. Folklór és közösség. Budapest. Hoppál M. 2008. Folklór és hagyomány. Budapest. Hoppál M. 2010. Sámánok világa. Budapest. Horváth Z. Gy. 2004. Székelyföldi freskók. Budapest. Ipolyi A. 1929. Magyar Mythologia. Budapest. Jankovics M. 2006. Csillagok között fényességes csillag – A Szent László legenda, és a csillagos ég. Budapest. Kerny T. 2007. A kerlési ütközet megjelenése és elterjedése az irodalomban, majd a képzõmûvészetben. In. Szemerkényi, Á. (Szerk./Ed.) Folklór és vizuális kultúra. Budapest. Kerny T. 1993. László király szentté avatásának évfordulóján. Buksz: kritikai írások a társadalomtudományok körébõl, 5, 192–199. Kósa L. 1998 „Ki népei vagyok?”. Magyar néprajz. Budapest.
László Gy. 1944. A honfoglaló magyar nép élete. Budapest. László Gy. 1974. A népvándorláskor mûvészete Magyarországon. Budapest. László Gy. 1993. A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest. Magyar Z. 1996. „Keresztény lovagoknak oszlopa” Szent László a kultúratörténetben. Budapest. Magyar Z. 1998. Szent László a magyar néphagyományban. Budapest. Marosi E. 1975. Magyar falusi templomok. Budapest. Marosi E. 1997. A középkor mûvészete II. 1250–1500. Budapest. Propp, V. J. 2005. A mese morfológiája. Budapest. Vargyas L. 1996. Honfoglaláskori kutatásaim áttekintése. In: Õsök, táltosok, szentek. Pócs É. – Voigt V. (Szerk./Ed.) Budapest. Vargyas L. 1960. Kutatások a népballada középkori történetében. Ethnographia, 2–3, 163–276. Vargyas L. 1983. Nomádkori hagyományok vagy udvari-lovagi toposzok? A Szent László hagyomány vitájához, Ethnographia, 94. 296–302. Vargyas L. 1990. Hõsök birkózása a magyar és keleti hagyományban. Forrás 1, 61–67. Vargyas L. 1999. Keleti hagyomány-nyugati kultúra. Budapest Vargyas L. 1988. A hõsi epika maradványai népköltészetünkben. In: Vargyas L. (Szerk./Ed.) Magyar néprajz V. Magyar népköltészet. Budapest. Vargyas L. 1979. A magyar népballada és Európa I. Budapest. Vargyas L. 1977. Honfoglalás elõtti, keleti elemek a magyar folklórban. Történelmi szemle, 1977. 1. 107. Voigt V. 1996. Honfoglaláskori folklór. In: Õsök, táltosok, szentek. Pócs É. – Voigt V. (Szerk./Ed.) Budapest. Voigt V. 2000. Világnak kezdetétõl fogva. Budapest.
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 353
SOME THOUGHTS ABOUT THE MOST DEBATED LEGEND OF KING SAINT LADISLAUS I
353
SOME THOUGHTS ABOUT THE MOST DEBATED LEGEND OF KING SAINT LADISLAUS I BY
GÁBOR LEGENYEI-BODNÁR
The mural fresco-paintings of the Saint Ladislaus legend are among the most unique medieval pieces of the Hungarian history of art. Although there are continuous debates about their origins and the circumstances of their production, all discussion agree on the fact that the theme of the legend and the figure of Saint Ladislaus was one of the most prevailing topics in medieval Hungary. The strength and the wide-ranging scholarly interpretations of the legend are explained by the fact that a relatively large number of visual representations of the theme is known (mural paintings and miniatures), besides, there are more contemporary documentary sources describing the rescue of the young woman by the prince. Most of the mural painting are to be found in the Székelyföld Region in Transylvania (today Romania), and in the Felvidék Region (today Slovakia), but, there are various representations in other parts of the country as well. It was Gyula László, who connected these paintings to the Székely population, as he argued that the mural paintings clearly concentrate in that area. Yet, as significant part of medieval churches were destroyed in most parts of Hungary, it is not possible to draw further conclusions in that respect. The presence of eastern elements in the cultural heritage of the Hungarians is a long debated issue of Hungarian historiography. Both the sceptic and romantic views are represented in the scholarly
works on the ninth century. Although there is a one hundred years tradition of such studies, the terminology is often unclear. Ethnography, usually focusing on the modern periods, and lacking proper methods as well as concepts, can only give a limited answer to questions about the ninth century intellectual life of the Hungarians. Previously, several scholars preferred to interpret the problematic of the táltos in the Conquest-period, trying to find the roots of the ancient pagan religion of the Hungarians. Today, the role of Hungarian táltos and the Eurasian shamans are discussed in a more toned way. Is was shown that the simple re-projection of special habits and folklores cannot be per se accepted, however, documentary sources, ethnological data and archaeological finds may help in mapping analogies and cultural connections. The legend of Saint Ladislaus from Kerlés (Chirale?, Romania) with its motifs, actions and visual narrations is a unique piece in Hungarian cultural history, which may preserved some pieces of Asian cultural traditions of the Hungarian people. The actions of the heroic tale (the unarmed wrestling, the heroic dream), its motifs (world tree, invulnerability) may have survived in the táltos-traditions, at least until the medieval mural paintings were born. Accordingly, the ancient narrative epic verse possibly lived on in a reformed structure and as modified line of episodes in the medieval period.
22_legenyei.qxd
2012.07.11.
16:00
Page 354
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 355
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
355
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN SUDÁR BALÁZS MTA Történettudományi Intézete.
[email protected] A tanulmány az OTKA F048361. számú pályázatának támogatásával készült.
Középkori hangszertörténetünk nem sok kutatót vonzott, ami a csekély forrásbázis okán érthetõ is. Az akadémiai zenetörténetben nincsenek hangszertörténeti fejezetek, s bár az írott forrásokról kapunk némi tájékoztatást, ennél sokkal elõrébb nem jutunk. (Rajeczky 1988, 99–100) A helyzet azonban talán mégsem teljesen reménytelen. A nyelvi adatok és az írott források felgyûjtése viszonylag régen megkezdõdött – elég talán Haraszti Emilre és Zolnay Lászlóra utalnunk (Haraszti 1940; Zolnay 1977; Szamota 1902–1906, 156) –, a konkrét hangszertörténeti kérdések felé azonban õk sem igen mozdultak el. Nem is csoda, hiszen pusztán a magyar anyagból és a nyugat-európai zenetörténetbõl a kérdés nem oldható meg: a magyarság keletrõl, sztyeppei kultúrával érkezett a Kárpát-medencébe, s ez igen sokáig meghatározó maradt. Igaz ez zenetörténetünkre is, a népdalok esetében a Paksa Katalin által jegyzett népzenetörténeti kötet például egyértelmû és erõs török hatásokkal számol. (Paksa 2008) A hangszerek terén e szempontot szem elõtt tartva végzett – meglehetõsen újszerû – kutatásokat Gábry György és az utóbbi idõben Csajághy György, bizonyítva, hogy a keleti háttér ismerete tényleges eredményekkel kecsegtet. (Gábry 1979–1980, Csajághy 1998, 151–249, Csajághy 2005) Jelen tanulmányomban egyik legrégebb óta emlegetett, mégis méltatlanul kevés figyelmet (annál több nem kellõképpen megalapozott sztereotip megjegyzést) kapott hangszerünkkel, a dobbal foglalkozom. A kérdés voltaképpen egyszerû: hogyan tudnánk lerajzolni egy Árpád-kori dobot? A kutatás során alapvetõen négy forráscsoportot vizsgáltam: a nyelvi adatokat, az írott forrásokat, az ábrázolásokat és a tárgyi emlékeket. Az anyaggyûjtés határait 1526-ig terjesztettem ki, minthogy a korai századokból alig maradt emlékünk, a késõ középkori adatok viszont – mint azt látni fogjuk – érdekes korai összefüggésekkel bírnak, s így mindenképpen figyelembe kell õket vennünk.
A tisztább kép kialakításához röviden áttekintettem egyrészt a nyugat-európai ütõkultúra fejlõdését, másrészt törekedtem a keleti – elsõsorban sztyeppei – háttér mind pontosabb megrajzolására. I. a. Helynevek Dob szavunk elõször képzett formában, helynévként – Dobos – tûnik fel egy 1329-ben átírt, de eredetileg 1138-ban készült oklevélben. Ettõl kezdve a helynévi adatok sorjáznak, jóllehet a Dobos viszonylag ritka helynévnek számít. 1. Dobos (1269-tõl Al- és Feldobos) Fejér vm. (1138, 1193, 1232, 1269, 1272 1275, 1332–1337, 1441, 1446, 1460, 1463) (Gyõrffy II, 359; Csánky III, 324) 2. Dobegyház (Veresdob) Csanád vm. (1256, 1377) (Csánky I, 780; Gyõrffy I, 855, 877) 3. Dobos (Dobozd?) Nyitra vm. (1287, 1299) (Györffy IV, 375) 4. Dobos Zala vm. (1328, 1389, 1402, 1429) (Csánky III, 47, 412) 5. Dobos (Várasdobos, Nagydobos) Szatmár vm. (1336, 1350, 1403, 1421, 1454, 1458, 1471) (Csánky I, 473) 6. Dobos (Doboz) Bereg/Szatmát vm-ben (1457, 1471) (Gyõrffy, I, 415) Számos település neve egyszerûen Dob volt (Heves vm., Somogy vm., Szabolcs vm., Szatmár vm., Ugocsa vm.), a vélemények azonban megoszlanak, hogy a magyar hangszernévbõl, vagy a szláv „tölgy” szóból származnak-e. (Csánky I, 60, 432, 512; Csánky II, 601; Kiss 1988, II, 649) A helynévkutatás ingadozik a kérdésben, hogy a Dabas helynév ide vonható-e, az mindenesetre bizonyos, hogy a Pest megyei települést 1264-ben, 1272-ben, 1282-ben és 1341-ben is Dobos alakban írták össze. (Gyõrffy IV, 514; Kiss, 1988, I. 350) Hasonlóképpen az 1399-ben Doboz formában feljegyzett falu 1462-ben Dobosként szerepel. (Csánky II, 33)
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 356
356
b. Személynevek 1221-tõl sorjáznak a Dobos személynevek: Dobos Farkas (1221, 1240), Paulus dictus Dobos (1374), Ladislaum Dobos (1400), Stephano Dobos (1402), Ladislao Dobos (1412), Ladislao Dobos (1453), Barnaba Dobos (1463), Nicolao Dobos (1475), Demetrio Dobos (1480), Matheum Dobos (1499) – hogy csak néhányat említsünk. A személynevek, bár korán megjelennek, a 14. század második felétõl sokasodnak meg. Mivel a foglalkozási nevek csak a 16. századtól válnak valódi családnevekké (Székely 1967, 206–210), így korszakunkban még tényleges ütõhangszeresekre vonatkozhatnak. Ezt megerõsíti néhány érdekes, minden bizonnyal hangszeres együttesre utaló adat 1522-bõl: ekkor Dobos Mátyás mellett említik Sípos Pétert, Dobos Benedek mellett pedig Sípos Imrét. (A személynevek listáját és könyvészeti adatait lásd a függelékben!) c. Fõnevek és igék Fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy dob szavunk családjának milyen jelentései lehettek. Dobol igénk 1271-ben, maga a dob fõnév pedig 1405-ben a schlägli szójegyzékben szerepel elõször. Azon adatok, amelyek a szó tényleges tartalmáról vallanak, viszonylag késeiek. Elõször említhetjük talán a Dobverõhegy (1338) földrajzi nevet, mely mindenképpen utal a használatra. (Gyõrffy II, 359; Csánky III, 324) A szójegyzékek szintén rendre ütõhangszerként adják meg: Schlägli szójegyzék, 1405 – timpanum. Murmellius, 1533 – Tympanum: eyn bauck ader drummel – Dop. Kolozsvári glosszák, 1550 – Tympanum: Dob. Szikszai Fabricius Miklós, 1590 – tympanum: dob. Verancsics, 1595 – Timpanum: Trummen: Dob. (Berrár és Károly 1984, 160) A dobok anyagáról – s így lényegében formájáról is – több forrás tájékoztat. 1462-ben egy oklevél fogalmaz világosan: egy réz timpanum, melyet közönségesen dobnak neveznek („Unum timpanum cupreum wlgo dob.”) (Szamota 1902–1906, 156) A fenti adatok következetesen ütõhangszerként utalnak a dobra, más értelmezés sohasem jelenik meg. A TESZ ugyan feltételez egy „teli” értelmet is, amely doboz szavunk gyökét alkotná, ez azonban annyira hipotetikus, hogy komolyabban maguk a szerzõk sem foglalkoznak vele. (Benkõ 1967, I, 650–651, 658) Mindezek alapján a magyar dob szó mindenképpen ütõhangszerre utal.
SUDÁR BALÁZS
d. Etimológia A fenti adatok szépen mutatják, hogy szavunk már a 12. század elsõ felében létezik, régiségére utal, hogy elsõ elõfordulása is képzett formában szerepel, helynévként. Továbblépési lehetõséget jelent a szó etimológiájának vizsgálata. A történeti etimológiai szótár két lehetõséget vet fel: 1. hangutánzó szó, mely a dübörgésre, döngésre, dobbanásra utal, s így belsõ keletkezésû. Jóllehet számos nyelvben hasonló hangalakú szavak fejezik ki ugyane zeneszerszámot, a kapcsolat mégsem etimologikus, a török és perzsa származtatás téves. 2. kerek formája révén domb szavunkkal rokon, szóhasadással keletkezett, s így finnugor eredetû (mindemellett a finnugor nyelvekben hangszerre utaló jelentése nincs). (Benkõ 1967, I, 650–651, 658) Mindkét lehetõség arra utal, hogy a szó a magyar nyelv sajátja, szükségképpen jóval a honfoglalás elõtt nyelvünk része volt. Felvetõdött azonban egy – a TESZ által elutasított – lehetõség is: úgy tûnik, szavunk egy széles nemzetközi szócsalád része is lehet. A szó a középiráni pehleviben dap, az arabban daf, duf, a héberben tub, s a család egy részének hátterében a görög tupta, illetve rokona, a szanszkrit tup/tump igetõ áll. Nazálissal bõvült változata megvan a perzsában a tombak szóban, s innen jön a görög és az újlatin nyelvek tümpanonja, timpanija. (vö. Czuczor és Fogarasi 1862, 1249) Bár a szócsalád elemeinek kapcsolata nem kellõképpen tisztázott, az bizonyos, hogy mindenütt ütõhangszereket jelent, és hangalakját tekintve a magyar dob jól illeszkedik közéjük, nem túlságosan meglepõ módon a perzsa dap alakkal áll a legközelebbi kapcsolatban, mely azután Közép-Ázsiában is széles körben elterjedt daf, def, dof, tof alakban. Hogy a kép még bonyolultabb legyen, a körbe – a formai hasonlóság alapján – bevonható a török top „labda, gömb” szó is. Mindez annyit jelent, hogyha szavunk nem belsõ keletkezésû, akkor erõteljes sztyeppei háttérrel bír, s voltaképpen egy széles körben elterjedt mûveltségszó – s ez esetben is messze a honfoglalás elé mutat. A nyelvi adatok tehát egyértelmûen egy régi – mindenképpen a honfoglalás elõtt is meglévõ – szóra, s így nagy valószínûséggel tárgyra utalnak. (Hiszen ha újonnan megismert zeneszerszám lett volna, akkor nagy valószínûséggel a tárgy meghonosodásakor annak nevét is átvettük volna, mint ahogy például a lant esetében történt.)
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 357
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
II. Régi magyar dobosaink az elbeszélõ forrásokban alig szerepelnek, latin nyelvû krónikáink – latin elõképeikhez hasonlóan – többnyire csak a trombitákat említik. Az egyetlen kivételt a Gallus Anonymus (1112–1116 között) krónikája jelenti, amelyben I. István és Mieszkó (illetve inkább fia, Vitéz Boleszláv) esztergomi találkozóján a szövetségkötést nyolc napig tartó mulatság követte „húros hangszerek, énekek, dobok (thympanis), karénekek, lantok (?) és sípok muzsikájára”. 300 évet kell várnunk a következõ információra: Eberhard Windecke, Zsigmond király krónikása jegyzi fel a Vág torkolatánál rendezett viza-halászat leírásánál, hogy ott sípoltak (pfifen) és doboltak (bucken/pauken) is. (vö. Windecke 2008, 79) Oswald von Wolkenstein – Zsigmond kiváló költõi és zenészi képességekkel bíró diplomatája pedig az uralkodó avignoni bevonulása (1415) kapcsán ír sípokról (pfeiffen), dobokról (trummen). (Motz 1915, 26) 1410-ben a budai jogkönyvek szabályozzák a városi zenészek tevékenységét: „No 184. A harsonásoknak, síposoknak, hegedûsöknek és üstdobosoknak (pauker) is van a várostól egy parancsolatuk. És ez a következõ: Valamennyien legyenek együtt az Úr napján és ne menjenek más baldachin elé, csakis a fõ és plébániatemplom elé.” (Blazovich és Schmidt 2001, II, 410) V. László korára két adat esik. Az egyik szerint Kapisztrán János a nándorfehérvári táborban hangszereket – többek közt dobokat – osztat a kereszteseknek (Bölcskey 1923, II, 303), a másikban pedig egy burgundiai történetíró emlékezik meg a László király leánykérõ követségében helyt kapó dobosokról: „Még sosem láttunk ilyen dobokat (timballes), melyek olyanok, mint egy nagy fõzõüst, s amelyeket lovakon hordoznak.” (Picart 1704, 425) Az 1470-es években azután megszaporodnak adataink: A Nápolyba igyekvõ leánykérõk is vittek magukkal dobosokat, s szerepeltek a királyi esküvõn is: „amikor pedig befejezték az étkezést, olyan trombitások, dobosok (paugken) és síposok jöttek, mint amilyenek az ilyen udvarokban megszokottak.” (Haraszti 1940, 316, 328; Zolnay 1977, 262) A feljegyzést megerõsíti Bonfini is: Mátyás „vörös posztóval borított úton vezette be Beatrixot a városba, ami a népség akkora örömujjongása, dob- meg harsonaszó közepette (tympanorum tubarumque sonitu factum est) történt, hogy azt hihetted volna, az emberi fantáziát meghaladó örömünnepet látsz.” (Bonfinis 1941, 69; Bonfini 1995, 804) Szerepeltek 1479-ben az olmützi királytalálkozón (100 trombitás és 8 dobos [gepaukt]. Zolnay 1977, 252) és
357
megjelentek a szabácsi ostrom során is: „Hagya nagy sok dobot doboltatni, / Trombitákval es trombitáltatni. / Olyha hasad volt ég mind ezektõl.” Név szerint ismerjük Beatrix „kürtösét”: Franciscus Dobost. (Haraszti 1940, 374) A 15. század végén krónikásaink is elkezdenek dobosokról beszélni. Thúróczy szerint Péterfia Miklós a 15. század elején egy hadicsel részeként: „egy-egy csorda élére dobosokat (timpanistas), kürtösöket (fistulatores) […] állított.” (Thúróczy 1980, 330 106v) Bonfini a hunok csatái kapcsán is trombitásokat és dobosokat említ, (Bonfinis, I/1. 96; Bonfini, 1995, 100, 103) és megemlékezik róluk saját korának összecsapásai során is: „Másnap mindkét oldalon felsorakoztak, és amikor Mátyást a szemközti parton kivezették a középre, a légiók nyomban térdre borulva köszöntötték és üdvözölték Magyarország királyát. Úgy látszott, leszakad az ég, ahogy a mérhetetlen örömben az áradó könnyekkel vegyes üdvrivalgás, kürtharsogás, dobszó (et tantus tubarum clangor, tympanorum tinnitus), ágyúdörgés egy óra hosszat áradt mindenfelé. Ehhez jött a katonák kurjongatása, a századok éljenzése, az ujjongók hihetetlen üdvrivalgása.” (Bonfinis, III/3, 214; Bonfini 1995, 703) Dobok származtak a török zsákmányból is, például Pozsarevácnál: „A török zsákmány java elajándékozásra került […] sok dob meg síp (et tympana cum fistulis multa), amely a lovat a madár túlszárnyalására sarkallja.” (Bonfinis, IV/1, 66; Bonfini 1995, 801.) Bonfini Mátyás királlyá választása kapcsán is dobokról ír: „Trombita, dob, síp (tubis, tympanis ac fistulis), tánc, énekszó mindenfelé, szerencsekívánatok hangzottak sok napon át.” (Fogel és Iványi és Juhász, III/3, 212; Kulcsár, 1995, 701) II. Ulászló dobosairól is többször hallunk: 1494–95ben az udvari trombitások mellett egy dobos (timpanista) is szolgálja a királyt, (Soltész 1905, 91) 1502-ben a király lakodalmán játszanak dobosok (tympanista) (Wenzel 1877, 745), az 1510-es években pedig Bastian Mulnernek hívták a budai királyi istállóban szolgáló dobost. (Zolnay 1977, 261) 1515-ben a magyar király dobosai és trombitásai („des künigs von Ungern Trumeter und herpauken”) részt vettek I. Miksa esküvõjén. (Salmen, 1957, 161) Estei Hyppolit egri püspök pénztárkönyvei is megemlékeznek a dobosokról (Mathias Dobos, Thomasso Timpanista) (Zolnay 1977, 264–265; B. Nyári 1872, 293, Haraszti, 1940, 377), sõt, egy ízben arról tudósítanak, hogy két réz harci dobot vettek Budán 10 ft értékben („duos timpanos novos pro bello de cupro”). (Zolnay 1977, 265; B. Nyári 1872, 293)
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 358
358
Nem hiányoztak a dobosok II. Lajos udvarából sem: 1518-ban Sigismundus Herberstein azt jegyezte fel, hogy Budán délben az utcák dob- és trombitaszótól hangosak, mert ezzel jelzik az ebéd fogásait. (Zolnay 1977, 265) 1525-ben a király számadáskönyve említ timpanistát, s hallunk az uralkodó Ádler György és János nevû zenészérõl is. (Fraknói 1876, 92; Zolnay 1977, 261) Brodarics pedig természetesen említi meg a mohácsi csatában a magyar dobosokat: „Erre a szóra a király nyomban megfúvatja a jelet, és a trombiták harsogásával, dobok pergésével (cum tubarum clangore et tympanorum sonitu) együtt felmorajlik a szokás szerint az üdvözítõ Jézus nevét idézõ mieink kiáltása vagy inkább éneke.” (Brodarics 1979, 42; Brodarics 1985, 53) A 15. századi magyar ütõskultúrának feltehetõleg létezik egy kiágazása is. A francia Jean Molinet úgy tudta, hogy 1490 körül – nyilván Mátyás halála után – a magyar király zenészei I. Miksa udvarában folytatták pályafutásukat. (Buchon 1828, 5) Bár a krónikás elsõsorban a királyi kápolnáról beszél, de Miksa metzi bevonulása felkelti a gyanúnkat, hogy talán voltak közöttük dobosok is: „Volt ott két nagy, rézbõl készült üstdob (Timballes), olyanok mint a fõzõüstök, melyek szamárbõrrel voltak befedve, és körülbelül tíz üstnyiek voltak, és ezek a dobok egy lovon voltak, egyik az egyik, a másik a másik oldalon, mint a szenteltvíztartók. És azon a lovon, középen ült egy ember, aki nagy ütõkkel verte és püfölte [a dobokat] a trombitákkal összhangban, a törökök és a magyarok módjára. Csodálatos dolog volt ez.” (Huguenin de Metz 1838, 586; Haraszti, 1940, 377) Tegyük mindehhez hozzá: VIII. Henrik angol király 1542. augusztus 29-én arra utasítja követét, Sir Thomas Seymourt, hogy szerezzen be neki magyar formájú üstdobokat (10 tamborynes of Hungarians fashion), és egy-két olyan személyt is, aki készíteni illetve játszani tud rajtuk (one or two of whom to be able both make and use the taborynes). (Gardiner és Brodie 1900, 386–387) Valamivel késõbb elrendeli a lovasság körében az üstdobok használatát; igaz, itt már bécsi dobokról (Viennese kettledrums) beszél. (Blades 1980, 831–833) Összefoglalva a fentieket: csekély elõzmények után a 15. században szaporodnak meg a magyar dobosokra utaló híradások. Ezek egy része kimondottan üstdobokra, sõt, lovon használt üstdobokra utal – melyek méretükkel keltették fel a nyugateurópai szemtanúk figyelmét: ezen hangszerek „hungarikumnak” számítottak.
SUDÁR BALÁZS
III. A középkori magyarországi dobábrázolások száma viszonylag csekély, összegyûjtésükre eddig senki nem vállalkozott, magam is csak a számomra könnyen hozzáférhetõeket szedtem csokorba. Mivel a rendelkezésre álló megjelenítések forrásértéke – egyáltalán magyar vonatkozása is – kérdéses, ezért érdemes õket egyenként áttekinteni. a/1. Ütõvel ütött keretdob - Kígyóspusztai övcsat. A 14. század elején átalakított csat eredendõen Tóth Zoltán – máig elfogadott – véleménye szerint az 1260-as években készült valószínûleg a budai királyi udvarban egy kun fõember számára. Az ábrázolt jelenet a miniatúrákkal mutat rokonságot és francia hatást tükröz. (Tóth 1933; Éri 1956; H. Kolba 1963) A dobhasználat szempontjából a kép egyértelmûen nyugatias. (1. ábra) - Freskó a lõcsei minorita kolostorban. Egy angyal a szíjjal nyakába akasztott dobot egy fenéken, de két ütõvel szólaltatja meg. (Rybariè 1984, 118) a/2. Kézzel ütött keretdob - Abaújszántói aquamanile. Az aquamanile a 13. században, nagy valószínûséggel Nyugat-Európában, a Maas vidékén készült. Az alulról fogott, kézzel ütött dob ebben az idõszakban – arab hatásra – nyugaton is divatossá válik, így nem szükségszerû azt a magyar (sámán-) hagyományokból levezetni. (Lovag 1979, 28–29; H. Kolba és T. Németh 1973, 13) (2. ábra) b/1. Kis üstdobpár övön - Vízaknai kehely. 14. század közepén készült, feltehetõleg toszkán munka. Az övön függõ, két ütõvel megszólaltatott kis üstdobpár a kor jellegzetes nyugat-európai hangszere. (Aradi 1987, 497; H. Kolba és T. Németh 1973, 9, 34) (3. ábra) - Zsigmond kori csontnyergek Batthyány Kázmér és Rhédey Lajos gyûjteményébõl. Mindkettõ Rajnamelléki, 15. század eleji munka, így nem a magyar valóságot tükrözik. (Temesváry 1995, 8, no5 B, D. no3 F) (4–5. ábra) - [Bécsi udvari kártya (Hofämterspiel) – magyar király. 1455 körül, Ausztria vagy Felsõ-Rajna-vidék. A páncélba öltözött, kardos-buzogányos uralkodó övén jobb oldalt különös tárgy függ, mely akár kis üstdob is lehet. (Zolnay 1975a, 94. kép) (6. ábra)] - Freskó a zólyomi plébánián. Az 1460 körül készült freskókat Zolnay László a helyi, provinciális stílus képviselõinek tekinti. (Zolnay 1977, 235; Zolnay 1975b) (7. ábra) - Suky-kehely. 15. század közepe, erdélyi mûhely. (Aradi 1987, 743)
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 359
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
359
1. ábra / Fig. 1.
4. ábra / Fig. 4.
2. ábra / Fig. 2.
3. ábra / Fig. 3.
5. ábra / Fig. 5.
1. ábra A kígyóspusztai övcsat – 1260-as évek Fig. 1. The belt-buckle from Kiskunmajsa-Kígyóspuszta – from the 1260s 2. ábra Az abaújszántói aquamanile – 13. század Fig. 2. The aquamanile from Abaújszántó – 13th century 3. ábra Nakkárés angyal a vízaknai kelyhen – 14. század közepe Fig. 3. Angel with nakare on the chalice from Vízakna (Ocna Sibiului, Romania) – mid-14th century 4–5. ábra Nakkárés figurák a zssigmond kori csontnyergeken (Batthyány Kázmér és Rhédey Lajos gyûjteményébõl) – 15. század eleje Fig. 4–5. Figures with nakare on the bone saddles from the Sigismund Period (from the collection of Kázmér Batthyány and Lajos Rhédey) – early 15th century
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 360
360
b/2. Nagy üstdobpár - Szent László-falképciklus a póniki templomban. A Mihály mester által 1478 körül festett freskón nagy, gyalogosan megszólaltatott üstdobpárt láthatunk. (László 1993, 142) (8. ábra) - Hans Burgmayr: Weisskunig. Az 1512–18 között keletkezett és illusztrált allegorikus regényben Miksa a hangszerkészítõ mûhelyt is meglátogatja. A kép jobb alsó sarkában nagy, csavarral feszített membránú (!) üstdobok láthatóak. (Zolnay 1977, 214) (10. ábra) - Hans Burgkmair: I. Miksa diadalmenete (Triumphzug Kaiser Maximilians): „Reichs Trumeter.” (van der Meer 1988, 103) (11. ábra) c. Kétfenekû dob. - Hans Burgmayr: Weisskunig. 1512–18. Hangszerkészítõ mûhely: Kétfenekû dob. (Zolnay 1977, 214) (10. ábra)
6. ábra Dob (?) a magyar király lábánál. Bécsi udvari kártya. 1455 körül Fig. 6. Drum (?) at the feet of the Hungarian king. Playing card from the Vienna royal court. cca.1455
7. ábra Nakkárés medve – freskó a zólyomi plébánián, 1460 körül Fig. 7. Bear with nakare – mural painting from the parish church of Zólyom (Zvolen, Slovakia), cca.1460
SUDÁR BALÁZS
- Hans Burgmayr: Weisskunig. 1512–18. Udvari mulatság: Kétfenekû dob. (Zolnay 1977, 198) (9. ábra) IV. A fentiek összegzéseképpen azt mondhatjuk, hogy – a nyelvi adatok alapján – a magyarság a Kárpátmedencébe érkezve hozott magával valamiféle dobkultúrát, amelyet azután az egész középkorban õrzött, s amely a 15. században részben tárgyiasul is: a német nyelv világosan üstdobokat említ, a réz harci dobokra való utalások alapján szintén az üstdobpárokra gondolhatunk, s egy sajátosan magyarnak tûnõ freskón is nagyméretû üstdobot látunk. Következõ lépésként tekintsük át a középkori nyugat-európai dobtípusokat! Ugyan a zenetörténeti szakirodalomban több szerzõ is a középkori ütõkultúra sokszínûségére utal, véleményem szerint e megállapítások csak erõs korlátozásokkal érvényesek: a sokféleség inkább kialakulatlanságot és periferikus ütõhangszereket takar, továbbá erõs változások figyelhetõk meg a középkor századainak során, ugrásszerû fejlõdés csak a késõ középkorban figyelhetõ meg. Véleményem szerint mindössze három alapvetõ dobtípus szerepel forrásainkban: a. Nakkáre-timpanum Az oly sokszor ábrázolt és említett kis üstdobpár nevével együtt (nakkáre: nacaire, naker, anacair, anakir) az Ibériai-félszigetrõl és a közel-keleti keresztes államokból érkezik, a 13. század második felétõl terjed el, a 14. században már igen gyakran ábrázolják: többnyire övre függesztve vagy földre helyezve, két ütõvel szólaltatják meg. A dobok mérete mindig meglehetõsen kicsi. Forrásainkban a 15. század végéig tûnik fel. (Blades 1973, 11–12) (12–15. ábra) A késõbbiekben azután – keleti, többek között magyar hatásra – megjelenik egy nagyobb, lovon használt változata is (latin: timpanum, francia: timballe, angol: kettle-drum, német: pauke, olasz: timpani). E hangszert azonban valószínûleg el kell választanunk a középkori nakkárétól – nem is emlegetik ilyen néven. Tanulságosak a 16. századi zenei elméletírók feljegyzései. Sebastian Virdung 1511-ben így írt az üstdobokról: „Zavarják a rendes öregembereket, a betegeket, a monostorok hívõit… maga az ördög találta ki ezeket”. Thoinot Arbeau (Jehan Tabourot abbé) feljegyzése 1589-ben: a németek ugyan használják, de perzsa dobnak nevezik. Leonhard Fronsperger (1520–1575) Kriegsbuchja (1573) szerint pedig elõször a németek, aztán a franciák vették át az üstdobot. Az európai mûzenében azután Lully (1632–1687), Benevoli
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:30
Page 361
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
361
10. ábra / Fig. 10.
8. ábra / Fig. 8.
11. ábra / Fig. 11.
9. ábra / Fig. 9.
8. ábra Nagy üstdobpár – Szent László falképciklus a póniki templomban, 1478 körül Fig. 8. Pair of large kettledrums – mural painting sequence representing King Saint Ladislaus in the church of Ponik (Poniky, Slovakia), cca. 1478 9. ábra Tabor – részlet Hans Burgmayr Weisskunig címû munkájából (1512–1518) Fig. 9. Tabor – detail from the „Weisskunig” by Hans Burgmayr (1512–1518) 10. ábra Kétfenekû dob és üstdob Hans Burgmayr Weisskunig címû munkájából (1512–1518) Fig. 10. Double-headed drum and kettledrum as represented in the „Weisskunig” by Hans Burgmayr (1512–1518) 11. ábra Lovas üstdobos az I. Miksa császár gyõzelmi felvonulását ábrázoló sorozatról (Der Triumphzug Kaiser Maximilians I. [1515–1516]) Fig. 11. Equestrian man with kettledrum on the series representing the triumphal march of Emperor Maximilian I (Der Triumphzug Kaiser Maximilians I. [1515–1516])
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:31
Page 362
362
(1605–1672), Charpentier (1643–1704) és Purcell (1659–1695) munkássága révén nyernek polgárjogot a 17. század második felében-végén. (Kirby 1928; Montagu 1974, 22–23) Kérdéses, hogy ezek a nagyobb, lovassági üstdobok mikor jelennek meg Európában. Túlságosan korán semmiképpen; feljebb már láttuk, hogy I. Miksa – talán magyar? – lovas üstdobosa mekkora csodálkozást váltott ki. 1542-ben azután már VIII. Henrik angol király lovasságánál is van üstdob – õ Bécsbõl rendel „magyar módi” üstöket, melyeknek sokáig csak az uralkodóra lesz jellemzõ a használata. Meg-
12. ábra Nakkárés – miniatúra az olmützi Bibliából, 1417 Fig. 12. Figure with nakare – miniature from the Olmütz Bible, 1417
SUDÁR BALÁZS
jegyzendõ, hogy – egyedüli esetként – egy korai, 14. századi sienai festményen (Lippo Vanni) már lovas üstdobos látható. (Fujinaga ) Ennek hátterében az itáliai arab kapcsolatok – pl. Szicílián keresztül – állhatnak, de nem zárható ki Nagy Lajos magyar hadjáratainak a hatása sem. Mindenesetre sem Itáliában, sem Nyugaton nem terjedt el még ekkor. b. Tabor A középkor talán legelterjedtebb dobtípusa. Jellegzetes kisebb méretû, keskeny kávájú, de két oldalon bõrözött dob, az egyik membránra gyakran húrt feszítettek. Általában egy vagy két ütõvel szólaltatták meg (utóbbi esetben egyetlen membránon), ábrázolásai a 12. századtól ismertek. (19–21. ábra) A hangszert gyakran a bal karra akasztva tartották, jobb kézben fogott ütõvel szólaltatták meg, míg a bal kéz valamilyen fúvós hangszeren – valamilyen schalmei-félén, vagy egykezes furulyán, galoubet-n – játszott. (E játékmód máig fennmaradt Provanszban.) (16–18. ábra) E hangszer terjedt el a katonák körében a 15. században, s lassan a dob méretei is növekedni kezdtek – így jön létre a hengeres dob, melybõl kifejlõdött a 16. században már oly jellemzõ katonai dob (tabor). Igen nagyméretû példányai láthatóak már Botticelli
13. ábra Nakkárés – olasz miniatúra Boetius De musica címû mûvének borítójáról, 15. század Fig. 13. Figure with nakare – olasz Italian miniature from the cover of ”De musica” by Boetius, 15th century
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:31
Page 363
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
363
egyik festményén vagy a Weisskunig ábrázolásain a 15. század végén – ezek azonban akkor még ritkaságnak számítottak, s csak a 16. században váltak széles körben használttá. E dobtípus elnevezésére a 12. századtól a perzsa tabíra, taburek szóból eredõ francia tabor, tabur és a spanyol atambor, atamor szó szolgált, ami azután a 14. századtól az angolban is elterjedt (tabor). A szó a 16. századtól a hengeres testû, nagyobb méretû katonadobokra is használatban maradt. (Blades 1973, 12–14; Montagu 1974, 21–22) c. Csörgõdob A mediterrán világ minden bizonnyal legalább részben õrizte az antikvitás ütõhangszereit, dobok terén itt elsõsorban a csörgõdobokra gondolhatunk. Az egészen korai ábrázolásokon is a – Közel-Keleten máig szokásos – fogásmód látható: a játékos bal tenyerében tartja a kávát, így ujjait használni tudja a membránon. A hangszer tambourine, tamburino („kis tambour”) néven szerepel. A keleti példákkal ellentétben Európában szinte kivétel nélkül csörgõkkel szerelten ábrázolják. (Blades 1973, 14–15.) (22–23. ábra) d. Periferikus membranofonok Két hangszerrõl érdemes megemlékeznünk: az ibériai és a csatlakozó muszlim forrásanyagban néhányszor feltûnik egy hosszú, de keskeny, homokóra alakú dob, melyet vállra vetve szólaltattak meg, s lényegében a késõbbi darabukkák elõdjének tekinthetõ. Európában nem terjedt el. (24. ábra) Érdekes egy 12. századi reimsi miniatúra: az elmélet és a gyakorlat ábrázolásánál utóbbit többek
között egy doboló medve (?) szimbolizálja. A hangszer – korabeli viszonylatban – jókora hordódobnak látszik (ha valóban hangszerrõl van szó), melyet gazdája két oldalról, kézzel ütve szólaltat meg. E hangszernek és ütésmódnak további példáit nem ismerem – teljes mértékben kilóg az ismert folyamatokból. (25. ábra) A fentiekbõl az következik, hogy Európa membranofonjainak fejlõdése meglehetõsen lassan indult meg, többször muszlim hatások befolyásolták, s a sokszínûség és a szélesebb körû használat valójában csak a 15–16. századtól figyelhetõ meg. Ha az igen gazdag képi forrásanyagot áttekintjük, akkor megint csak azt találjuk, hogy a számunkra nyilvánvalónak tûnõ események – reprezentáció: bevonulások, esküvõk, körmenetek, továbbá csaták és lovagi tornák – során bár fúvós hangszereket gyakran és nagy számban használnak, ütõk azonban csak ritkán fordulnak elõ (Bowles, 1977), azok is leginkább az elit világi szórakozásaihoz kapcsolódnak. Az európai fejlõdés tehát viszonylag szegényes és kései – kevéssé valószínû, hogy komolyan befolyásolta volna a magyar hangszerek fejlõdését. Jól mutatja ezt, hogy a középkorban nem is kerül nyugati
14. ábra Nakkárés angyal – freskó a karlsteini (Csehország) várból, 1360-as évek Fig. 14. Angel with nakare – mural painting from the castle of Karlstein (Czech Republic), from the 1360s
15. ábra Övre akasztott nakkáre – Beverley-i katedrális, 1260 körül Fig. 15. Nakare hung from a belt– cathedral of Beverley, cca. 1260
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:31
Page 364
SUDÁR BALÁZS
364
16. ábra / Fig. 16.
18. ábra / Fig. 18.
17. ábra / Fig. 17.
16. ábra Egy ütõvel megszólaltatott lapos dob (tabor) – Maczeiovsky Biblia, 1250 körül, Párizs Fig. 16. Flat drum (tabor) sound with one beater – Maczeiovsky Bible, cca. 1250, Paris 17. ábra Egyetlen ütõvel megszólaltatott lapos dob (tabor) – Beverley-i katedrális, 1260 körül Fig. 17. Flat drum (tabor) sound with one beater – Cathedral of Beverley, cca. 1260 18. ábra Lapos kétfenekû dob (tabor) Israhel van Meckenem (1445?–1503) metszetén Fig 18. Flat, double-headed drum (tabor) on the engraving by Israhel van Meckenem (1445?–1503)
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:31
Page 365
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
365
ütõhangszer név a magyar nyelvbe. (Miközben a lant vagy a trombita igen.) Másrészt jól érzékelhetõ a nyugati szemlélõk meglepetése a nagy, magyar, lovon használt üstdobok láttán. V. A következõ lépés a keleti háttér áttekintése, mely akár természetes is lehet, hiszen a magyarság is keletrõl érkezett. A keleti népek ütõkultúrája magasan fejlett volt, zenéjükben az ütõ mindig is nagy szerepet játszott. A latin auktorok gyakran kiemelik, hogy a keleti ellenfelek a harcmezõn dobolnak. Plutarkhosz például így ír a párthusok ellen vívott charrae-i csatáról: „A parthusok ugyanis nem kürttel és trombitával lelkesítik a harcosokat csatára, hanem fémüstöket (non tuba, sed tympano), bõrrel bevont dobokat vernek az arcvonal különbözõ részein, és ezek mennydörgésszerû robajjal vadállati üvöltéshez hasonló szörnyû és félelmetes hangot adnak. Helyesen ítélték meg a parthusok, hogy az ember valamennyi érzékszerve közül a hallás zavarja meg leginkább a lelket, ez kavarja fel leghevesebben indulatait és zavarja meg józan ítéletét… Közben az ellenség harci kiáltozással és gyõzelmi dalokkal egyre közeledett, s ez még félelmetesebbekké tette õket. Újra megszólalt a dobok dübörgõ hangja, és a rómaiak újabb csata kezdetét várták.” (Crassus, cap. 23., Plutarkhosz 1978. I. 401.) Hasonlóképpen hosszan részletezi a Szuda-lexikon az indiaiak elefánt háton megszólaltatott hatalmas dobjait a Nagy Sándor elleni harcokban. (Blades 1980, 831–33) Az ütõhangszerek sokféleségérõl pedig szemléletes képet nyújtanak az indai szobrászmûvészet remekei. (Kaufmann 1981. Fig 7., 8., 22., 33., 50., 63., 76., 107., 115., 116., 133., 134.; Nikonorov 1998.) Számos adattal rendelkezünk a sztyeppei népek és – a velük állandó kölcsönhatásban lévõ – tágabb környezetük ütõkultúrájáról is. A legszemléletesebb talán al-Bakrí megjegyzése a besenyõkrõl: „gazdagon díszített övük van és zászlóik és trombitáik dob helyett.” (Al-Bakrí – Kmoskó 2000, 252) – azaz a derék arab utazó számára a dob használata lett volna a nyilvánvaló, ez kötõdött sztereotípiaként a lovasnomádokhoz. A sztyeppei népek körében és környezetében sok esetben olvashatunk dobokról. Kr. e. 121-ben például a hunok dobbal és zászlóval vonultak hadjáratra, két évvel késõbb pedig Huo Quping tábornok elragadta a hunok zászlóját és dobját. (Csornai 2007, 177–178) Valamivel korábban egy hun fogságba került kínai hercegnõ, Caj Jen így panasz-
20. ábra / Fig. 20.
19. ábra / Fig. 19.
21. ábra / Fig. 21. 19. ábra Két ütõvel megszólaltatott lapos dob (tabor) – Maczeiovsky Biblia, 1250 körül, Párizs Fig. 19. Flat drum (tabor), sound with two beaters – Maczeiovsky Bible, cca. 1250, Paris 20. ábra Két ütõvel megszólaltatott lapos dob (tabor) – Manesse gyûjtemény, Zürich, 1305–1340 Fig. 20. Flat drum (tabor), sound with two beaters – Manesse Collection, Zurich, 1305–1340 21 . ábra Nagyméretû kétfenekû dob (tabor) – freskó a loges-i (Franciaország) Szent Márton templomból, 15. század Fig. 21. Large, double-headed drum (tabor) – mural painting from the St. Martin church in Loges (France), 15th century
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:31
Page 366
366
SUDÁR BALÁZS
kodik: „A bõrdobokat éjjel is verik, / szüntelenül peregnek reggelig”. (Klasszikus kínai 1967, 304) 521-ben a kínai császár ajándékozott a zsuan-zsuan uralkodónak, A-no-kuinak többek között 20 vörös lakk dobot és kürtöt, s körülbelül ugyanakkor az adót beküldõ kao-kü uralkodó is kapott tíz dobot kürttel. (Csongor 1993, 37, 77) Menandrosz szerint az avarok 570–571-ben „hadmozdulatuk során szilajul keveredett lármát akartak csapni, a kiabálással egyidejûleg a dobokat is verni akarták, hogy akkora zajt támasszanak, amely megrendíti és megfélemlíti a római sereget. Miután Bónos mindezt már elõre megtudta, eleve elmondotta a katonáknak, hogy az óriási hangorkántól ne rendüljenek meg, hanem megelõzésül képzeljék maguk elé, ami be fog következni, s a még meg nem történt esemény várásával szoktassák magukat ahhoz, ami lesz. S mihelyt észlelik a dobok pergését, maguk pajzsaik
verésével válaszoljanak, hallassák harci kiáltásukat, zendítsenek harci dalra s ráadásul fából készült vizes edényeiket csapkodják.” (Szádeczky-Kardoss 1992, 40) Alig néhány évvel késõbb, 585-ben a sztyeppe túlvégén a kínaiak dobot és zászlót küldenek Isbara türk kagánnak (Liu Mau-tsai 1958, I, 51), 587-ben Cs’u-lo-hu jabgu kagánnak (Liu Mau-tsai 1958, I, 55; Taºagil 1995, I, 158), 607-ben Cs’i-min keleti türk kagánnak (Liu Mau-tsai 1958, I. 64. Göckenjan 2004, 67), a 630-as években Bagatur jabgunak (Taºagil 1995, II, 97), 632-ben Tulu nyugati türk kagánnak (Chavannes 1900, 55) – az adatok sorát folytathatnánk. Érdekes a 629. évi adományozás, ekkor ugyanis Il kagán küld dobot és zászlót a kitanoknak. Bilge kagán sírfeliratán (735) is szerepel az üstdob (kövrüge), sajnos egy értelmezhetetlenül töredékes szövegrészben. (Berta 2004, 178) A nyugati türkökhöz küldött,
22. ábra Csörgõdobos a beverley-i katedrálisból, 1260 körül Fig. 22. Tambourine player from the cathedral of Beverley, cca.1260
23. ábra Csörgõdobos – olasz miniatúra Boetius De musica címû mûvének borítójáról, 15. század Fig. 23. Tambourine player – Italian miniature from the cover of ” De musica” by Boetius, 15th century
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 367
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
Zemarchosz-féle követséget (568) tömjénágakkal megfüstölték, miközben „csengõvel és dobbal nagy zajt csaptak”. (Gyõrffy 1986, 77) Az ujguroknál az elõkelõk „arany dobjaikat maguk ütötték”. Hogy itt egy rangjelzésrõl van szó, azt jól mutatja egy ujgur közmondás: „Ne álmodj arany dobról!” – azaz ne képzeld magad uralkodónak. Az arany dob egyébként feltûnik a kirgizek hosszú hõsi eposzában, a Manaszban is: a fõhõs fehér sátorában fújják a kürtöket és ütik az arany dobokat. (http://www.yenidenergenekon.com/107-manasata-yurdunda/)
24. ábra Derbuka – miniatura a Cantigas da Santa Maria címû kéziratból. (A 300. ének illusztrációja) Spanyolország, 13. század második fele Fig. 24. Derbuka – miniature from the manuscript entitled ” Cantigas da Santa Maria” (The illustration of song nr. 300) Spain, second half of the 13th century
367
Firdauszi 1010-ben fejezte be nagy mûvét, a Sahnámét (Királyok könyve), melyben a régi perzsa legendákat dolgozta fel. A mûben számos utalás történik a dobokra és zászlókra; ezen adatok azonban inkább a költõ saját koráról – a török etnikumú gaznavída dinasztia idõszakáról (961–1187) – vallanak, semmint a korai perzsa idõkrõl. Leggyakrabban a hadsereg felvonulása és az ünnepi alkalmak kapcsán hallunk dobokról (tabl, kúsz), melyeket többnyire elefántháton szólaltattak meg, trombiták társaságában. Lássunk néhány példát Radó Antal nem túlságosan pontos, de mégis kifejezõ fordításából: „A tábori dobszó a hajnalról hírt ad.” „És a sátrak között rivalltak a kürtök / Peregtek a dobok, felbúgtak a tülkök.” „Lengenek a zászlók, a dobok peregnek / Így mennek elébe a bajnok-seregnek.” „Amíg a táborban szólt a dob, szólt a kürt / Indultak mások is, tüzes mént sarkalva,” „Ott a sok elefánt, hátukon a dobok / Az egész országban öröm tüze lobog.” „Dobbal a hátukon, ha elefántjaik / Megindulnak, a lég ébenné változik!” „Verte a dobokat a dobosok rendje, / Mellette síposok szerszáma is zenge; / Zajuk a palotát s az udvart fölveré, / Az ég is, a föld is visszhangozott belé.” (Radó é. n. 41, 72, 74)
25. ábra 25. Kétfenekû hordódob – miniatúra, Reims, 12. század Fig. 25. Double-headed barrel-drum – miniature, Reims, 12th century
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 368
SUDÁR BALÁZS
368
26. ábra / Fig. 26. 28. ábra / Fig. 28.
27. ábra / Fig. 27.
29. ábra / Fig. 29.
26. ábra Üstdobok – freskó, Kulun (Kína), Liao dinasztia, 1088 körül Fig. 26. Kettledrums – mural painting, Kulun (China), Liao Dynasty, cca. 1088 27. ábra Nomád zászlók és dobok (def) – freskó a déli Szung dinasztia idejébõl (1127–1279) Fig. 27. Nomadic flags and drums (def) – mural painting from the southern Song dynasty (1127–1279) 28. ábra Csörgõdobon játszó nõ. 17. századi perzsa miniatúra Fig. 28. Woman, playing on tambourine. 17th century Persian miniature 29. ábra Hadizenészek egy 16. századi oszmán miniatúrán Fig. 29. Military musicians on a 16th century Ottoman miniature
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 369
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
A karahanídák köreiben is hatalmi jelvény értéke volt a zászlónak és a dobnak: Júszuf Hasz Hádzsib szerint (1073–1074) a dinasztia elsõ uralkodója – és egyben az elsõ muszlim török uralkodó –, Szatuk Bugra kán trónrakerülésekor megdördült az ég, és megüttettek a riadó dobjai (urdi nevbet tugi). (Yusuf Has Hacip1999, I, 25) Máskor valaki a vezírség szimbólumaként kapja meg többek között a zászlót és a dobot (küvrüg). (Yusuf Has Hacip 1999, I, 121) Su hákán – Mahmúd Kasgári által lejegyzett (1069–1070) – legendája szerint Balaszagunban, az uralkodói palota elõtt minden nap az urak számára 365 riadó dobot vertek (nevbet davulu vuruldu). (Kaºgarî 1940, III, 413) A szeldzsukokról jegyezték fel, hogy Szandzsár emír (1096–1157) a kalifa követének dobokat (kúszát), trombitákat (búkaat) és zászlókat (álám) adott. (Köymen, 1984, 121) Rövid, érintõleges áttekintésünk végén további két adat kívánkozik említésre: a kunok nyelvérõl a Codex Cumanicus (14. század eleje) lapjain egy tematikus szótár is fennmaradt, a zenei kifejezéseket tárgyaló részben a következõ, latin–perzsa–török megfeleléseket találjuk: Tanburlus – Kalili – Taf; Nachare – Nachara – Nakara. (Drimba 2000, 94) Azaz üstdobokat és lapos keretdobokat használtak. A másik adat már az oszmánokra vonatkozik. A dinasztiaalapító, Oszmán rangemelkedését az jelezte, hogy a szeldzsuk szultán, II. Alaeddín Kejkübád hatalmi jelvényeket, többek között dobot küldött neki (1299). Az oszmánok körében a katonai elitet – magyarul talán a zászlósúr kifejezést használhatnánk rájuk – a késõbbiekben is a zászló és a dob birtokosainak nevezték (száhib-i tabl u alem). (Csörsz és Sudár 1996, 24–33) Tegyük mindehhez hozzá, hogy a sztyeppével igen szoros kapcsolatban álló kínaiak igen sokszor emlékeznek meg a dobokról, közülük jó néhánynak a neve is a sztyeppérõl ered. (Na-ka-la = nakkáre, ta-pu-la = tabl; ta-pu = daf. Farmer 1943, 35) Néhány példa: Szun-ce (Kr. e. 6–5. század), a jeles hadelmélet író szerint „a beszédet nem hallhatja meg mindenki, ezért vezették be a bronzdobokat; a jeladást nem láthatja meg mindenki, ezért vezették be a jelzõzászlókat. A bronzdobok és jelzõzászlók tehát arra valók, hogy velük egyesíteni tudjuk embereink fülét és szemét; és ha minden emberünket egyetlen célra tudjuk összpontosítani, akkor nem fordulhat elõ, hogy csak a bátrak törnek elõre, s nem fordulhat elõ, hogy csak a gyávák vonulnak vissza. Ez a sokaság vezetésének törvénye. Így éjszakai csatában (alkalmazzunk) tüzet és dobot, nappali csatában pedig sok jelzõzászlót; ezekkel még az ellenség fülére és szemére is hatni lehet.
369
Ezekkel egy egész hadsereget meg tudunk fosztani a bátorságától, és a hadvezérnek valósággal eszét vehetjük.” (Szun-ce) A jeles kínai költõk, pl. Li taj-po (701–762) rendre írnak a harci dobokról és kürtökrõl: „A katonának soha sincs nyugalma: / a dob pereg s kürt szól a réteken”, „Nappal harcolunk a rézdobok hangjára”. (Li Taj-po 1961, 42) Tu Fu (712–770): „Jüjang mezeje gyõzelmek földje, / ott verünk dobot, fújunk sípot már.” „Hajnal hangzik már a dobon, a rézen.” (Tu Fu 1955, 31; Klasszikus kínai 1967, 185) A fenti adatok szemléletesen bizonyítják, hogy alBakrínak igaza van: a sztyeppén tényleg az a furcsa, ha valaki nem használ dobot. A dob szavunkról kifejtettek értelmében mi magyarok is a „doboló népek” közé tartoztunk. Kérdés persze, hogy ezek a – sokféleképpen elnevezett – dobok hogyan is nézhettek ki. Errõl egyrészt maguk a kifejezések is vallanak. A kínaiak által említett rézdobok minden bizonnyal üstdobok voltak, ezek ábrázolásai is ismertek. Valószínûleg nem tévedünk, ha ide vonjuk az ujgurok arany dobjait is, mely szín talán a dob testére vonatkozik. Nem lehetetlen, hogy a kifejezés voltaképpen egy hangszerváltást is takar: több ábrázolás szerint ugyanis a türkök hatalmi jelvénye a nagyméretû, de lapos keretdob volt. Ilyeneket látunk a 7. század közepén készült afraszjábi freskókon (nyugati fal) (http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/text/wbanrig1.htm), és egy – a feljebb már említett Caj Jen verseihez illusztrációképpen készült – késõ Szung kori (1127–1279), de talán korábbi elõzményekre visszamenõ kínai rajzon. (http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/text/wbanrig1.htm) (27. ábra) Ugyanakkor az 1088-ban készült kuluni falfestményeken már kitan üstdobokat látunk. (Rorex 1984 fig 8) (26. ábra) Az ujgur freskókon hasonló hordó-testû dobokat ütnek ütõvel. A korai arab miniatúrákon kétfenekû dobokat, keretdobokat és üstdobokat látunk – például teveháton. Az ábrázolások mennyisége csak a ránk maradt muszlim miniatúrákkal nõ meg, döntõen a 14. századtól kezdve. Az mindenesetre látszik, hogy itt is három dobtípus tûnik fel: a kétfenekû-, az üstés a keretdobok. Használatukat tekintve két csoportra oszthatók, kültéri – azaz reprezentációs alkalmakkor és háborúban használt –, illetve beltéri dobokra. Elõbbi csoportba az üstök és a kétfenekû dobok (29. ábra), utóbbiba inkább a keretdobok sorolandók (28. ábra). Mindenesetre fontos megjegyeznünk, hogy a dob a térségben – az európai szokásokkal szemben – a kezdetektõl a közelmúltig hatalmi jelvény.
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 370
370
Kérdés az, hogy a korai magyarság miféle dobokkal találkozhatott, milyen hangszereket használhatott. Kézenfekvõ volna a sámándobra, illetve annak szélesebb családjára (a keretdobokra) gondolnunk, amelyek valóban közkedveltek voltak a térségben, s a késõbbiekben – de talán már a millenium elõtti idõkben is – defnek, dafnak, nevezték õket. Bár minden esély megvan rá, hogy õseink ismerték ezt a hangszert, mindenképpen szem elõtt kell tartanunk, hogy középkori – sõt kora újkori – leírásaink és ábrázolásaink nem utalnak rá; csupán a néprajzi példákból következtethetünk rájuk, némiképp bizonytalanul. (Demény 2000) Másrészt arra is gondolhatunk, hogy a magyarok, akik a nyelvészet tanúsága alapján dobbal érkeztek a Kárpát-medencébe, s akiknek az elsõ valóban ismert – sõt, talán jellegzetes – dobjuk az üstdob volt, éppen ezt a hangszert hozták magukkal a honfoglaláskor. Persze az elsõ üstdobos adatok és a honfoglalás között jó 500 év telt el; kérdés, hogy egyetlen egybeesés elegendõ-e ekkora idõtáv átívelésére. Nem lehet-e a magyar lovas üstdob kései átvétel? Elvben kerülhetett volna a törököktõl hozzánk, de minthogy az üstök már 1410-ben szerepelnek a budai jogkönyvekben, majd a század derekán is viszonylag gyakoriak, azt kell gondolnunk, hogy az átvételre nagyon rövid idõ állt rendelkezésre, és pillanatnyilag ennek indokát sem látjuk. Korábban a kunok hozhatták volna magukkal a dobokat, õk szinte biztosan ismerték, hiszen a Codex Cumanicusban is fel van
SUDÁR BALÁZS
jegyezve a neve (nakara). Itt megint csak az átvétel mikéntje és oka kérdéses. Ha a hangszer hatalmi jelvény, akkor aligha valószínû, hogy egy menekülõ, befogadott, majd elûzött és újra betelepült nép hangszere válna azzá. De feltehetjük a kérdést fordítva is. Dobjaink már messze a kunok elõtt is említésre kerülnek. Miféle hangszer lehetett ez? Sámándob – ha volt egyáltalán – aligha: László és Kálmán törvényei után alig pár évtizeddel aligha kerülhetett volna sor arra, hogy a pusztulásra ítéltetett régi hit jelképes tárgyáról akár embereket, akár falvakat nevezzenek el. Ha a hangszerek felõl közelítünk: ritkán neveznek el róluk településeket. Nincsenek *Hegedûs, *Lantos nevû falvaink, de még csak *Sípos sem. Ez legalábbis a dob kitüntetett helyére utal. Tegyük még hozzá, hogy egyik erõteljes – hamar két faluvá alakuló – Dobos falunk a mai Mór határában, tehát egyik korai központunk, Fehérvár közelében van. Gyõrffy György szerint királyi szolgálónépek lakták. Megkockáztathatjuk talán a feltevést: honfoglalóink üstdobokat hoztak magukkal, s azokat hatalmi szimbólumnak tekintették. S talán a szokás sem merült feledésbe: a 17. századi fõkapitányi beavatásokon a zászló mellé dob is járt. Belátjuk, hogy a fenti okfejtésben sok a következtetés. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló adatok ily módon logikus sorozatot alkotnak, mely a honfoglalástól a 16. századig ível. Lehet, hogy megtaláltuk egy régi hatalmi jelvényünk emlékét?
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 371
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
371
Függelék Dubus Forcos, 1221. (Szamota 1902–1906, 155) Forcos Dubus, 1240. (Szamota 1902–1906, 155) Dominicus Dobos, 1374. (A zichy II, 252) Ladislaum Dobos, 1400. (A zichy V, 225) Stephano Dobus, 1402. (Szamota 1902–1906, 155) Dobus [Mihály], 1402. (Kázmér 1993, 304) Ladislao Dobus, 1412. (Kázmér 1993, 304) Michaele Dobos, 1431. (Kázmér 1993, 304) Ladislao Dobos, 1453. (Szamota 1902–1906, 155) Dobos [?], 1456. (Csánky V, 319) Georgio Dobos, 1458. (A zichy X, 27) Michaelis Dobos, 1460 (Kázmér 1993, 304) Dobos [?], 1463. (Kázmér 1993, 304) Barnaba Dobos, 1463. (Szamota 1902–1906, 155) Dobos István, 1466. (Sugár 1980, 82.) Nicolao Dobos, 1475. (Szamota 1902–1906, 155) Demetrio Dobos, 1480. (Szamota 1902–1906, 155) Johanne Doboló, 1482. (A zichy XI, 318) Anthonius Dobus, 1496. (Bártfai 1919. I/1. 484.) Paulus Doboz, 1498. (Kázmér 1993, 304)
Matheum Dobos, 1499. (Szamota 1902–1906, 155) Michaelis Doboló, 1500. (Kázmér 1993, 303) Gregorio Dobos, 1505. (Szamota 1902–1906, 155) Valentinum Dobos, 1512. (Kázmér 1993, 304) Michaeli Dobos, 1520. (A zichy XII, 417) Stephanus Dobos, 1522. Doroszlói jobbágy. (Szabó 1954. 24.) Matheus Dobos, 1522. Batatótfalui jobbágy, mellette Petrus Sypos. (Szabó 1954. 24.) Paulus Dobos, 1522. Tarcai jobbágy. (Szabó 1954. 25.) Benedictus Dobos, 1522. Répásszentkirályi lakos, mellette Emericus Sypos. (Szabó 1954. 69.) Benedictus Dobos, 1522. Újfalui lakos. (Szabó 1954. 70.) Thomas Dobus, 1522. Perleki jobbágy. (Szabó 1954. 77.) Johannes Dobos, 1522. Szeged, Balog utcai lakos. (Bálint 1963. 30.) Urbano Dobos, 1525. (Kázmér 1993, 304)
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 372
SUDÁR BALÁZS
372
Irodalom A zichi és vásonkeõi Gróf Zichy család idõsebb ágának okmánytára. I–XII. S. a. r. Nagy Imre et alii. Pest-Buda. 1871–1931. Aradi, N. (Szerk.) 1987. Magyarországi mûvészet, 1300–1470. Budapest. B. Nyári, A. 1872. A modenai Hyppolit-kódexek. III. Századok, 5, 287–305. Bálint, S. 1963. Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. Budapest. Bártfai, Sz, L. 1919. Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez. I/1–2. Budapest. Benkõ, L. (Szerk.) 1967. A magyar nyelv történetietimológiai szótára. I–III. Budapest. Berrár, J., Károly, S. 1984. Régi magyar glosszárium. Budapest. Berta, Á. 2004. Szavaimat jól halljátok... A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása. Szeged. Blades, J. 1973. Percussion instruments of the Middle Ages and Renaissance: Their History in Literature and Painting. Early Music 1:1, 11–18. Blades, J. 1980. Timpani. In: The New Grove Dictionary of Music and Musicians. XVIII. London, 831–833. Blazovich L., Schmidt J. 2001. Buda város jogkönyve. I–II. Szeged. Bonfini, A. 1995. A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár P. Budapest. Bonfinis, A. Rerum Ungaricarum Decades IV et dimidia. IV/1. Kiad. Fógel, Josephus; Iványi, Béla és Juhász, Ladislaus. 1941 [1945]. Budapest. Bowles, E. A. 1977. Musikleben im 15. Jahrhundert. Leipzig. (Musikgeschichte in Bildern. Bd. III. Musik des Mittelalters und der Renaissance; Lfg. 8) Bölcskey, Ö. 1923. Capistranói Szent János élete és kora. II. Székesfehérvár. Brodarics, I. 1979. Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetérõl. In: Katona T. (Szerk.) Mohács emlékezete. Budapest, 11–48. Brodarics, I. 1985. De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcarum imperatore ad Mohach historia verissima. S. a. r. Kulcsár P. Budapest. Buchon, J. A. C. 1828. Chroniques de Jean Molinet. II. Paris. Chavannes, É. 1900. Documents sur les Tou-kiue (Turcs) occidentaux. Paris. Czuczor G., Fogarasi J. 1862. A magyar nyelv szótára. I. Pest. Csajághy, Gy. 1998. A magyar népzene bölcsõje: kelet. Pécs.
Csajághy, Gy. 2005. A „Lehel-kürt”. A lovas népek kürtjei, rangjelzõ ivókürtjei és a „Lehel-kürt”. Budapest. Csánky, D. 1890–1913. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I–V. Budapest. Csongor, B. 1993. Kínai források az ázsiai avarokról. Budapest. Csornai, K. 2007. Négy égtájon barbár csillag ragyog. Az ázsiai hunok a kínai forrásokban. I. Budapest. Csörsz R. I., Sudár, B. 1996. „Trombita, rézdob, tárogató...” (A török hadizene és Magyarország). Enying. Demény, I. P. 2000. Európai-e a sámánizmus? Keletiek-e a táltos mondák? In: Czégényi D., Keszeg V. (Szerk.) Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 8. Kolozsvár. Drimba, V. 2000. Codex Comanicus. Édition diplomatique avc fac-similés. Bucarest. Éri I. 1956. Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez. Folia Archaeologica 8, 137–152. Farmer, H. G. 1943. Zenei kölcsönhatások Keletés Középázsia között. Budapest. Fraknói V. 1876. II. Lajos királyszámadási könyve. 1525. Budapest. Fujinaga, I. 2007. Iconographic Evidence of Kettledrums in Fourteenth-Century Northern Italy. http://www.amis.org/inside/images/2007AMS_Study_Session_Abstracts.pdf Gábry, Gy. 1979–1980. Egy hangszertípus útja Ázsiától Európáig. I–II. Magyar Zene 22, 350–373 és 23, 223–248. Gardiner J., Brodie, R. H. (Eds.) 1900. Letters and Papers, Foreign and Domestic of the reign of Henry VIII. Vol. XVII. 1542. Year. London. Göckenjan, H. 2004. Lobogó és dob az altaji népeknél. In: Balogh L., Keller L. (Szerk.) Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Budapest, 62–74. Gyõrffy, Gy. (Szerk.) 1986. A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Budapest. Gyõrffy, Gy. 1963–1998. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–IV. Budapest. H. Kolba, J. 1963. Epigráfiai adatok a kígyóspusztai öv kormeghatározásához. Folia Archaeologica 15, 77–85. H. Kolba, J., T. Németh, A. 1973. Ötvösmûvek. Budapest. Haraszti, E. 1940. Zene és ünnep Mátyás és Beatrix idejében. In: Mátyás király emlékkönyv
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 373
„DOBOT DOBOLTATNI…” – EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN
születésének ötszázéves fordulójára. Budapest, II, 291–412. Huguenin de Metz, J. F. 1838. Les chroniques de la ville de Metz. Metz. Kaºgarî, M. 1940. Divanü Lugat-it-Türk. III. Haz. Atalay, B. Ankara. Kaufmann, W. 1981. Altindien. (Musikgeschichte in Bildern. II: Musik der Altertums/8.) Leipzig. Kázmér, M. 1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század. Budapest. Kirby, P. R. 1928. The Kettle-Drums: An historical survey. Music and Letters, 9, 34–43. Kiss, L. 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára. I–II. Budapest. Klasszikus kínai költõk. II. A VII. századtól a XIX. Századig. Budapest, 1967. Kmoskó, M. 2000. Mohamedán írók a steppe népeirõl. I/2. S. a. r. Zimonyi István. Budapest. Köymen, M. A. 1984. Anadolu Selçuklu Tarihi. Ankara. László, Gy. 1993. A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest. Li Taj-po versei. 1961. S. a. r. Csongor B. Budapest. Liu Mau-tsai 1958. Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken (T’u-küe). Wiesbaden. Lovag, Zs. 1979. A középkori bronzmûvesség. Budapest. Montagu, J. 1974. Early Percussion Techniques. Early Music, 2:1, 22–23. Motz, A. 1915. Oswald von Wolkenstein, élete és költészete, tekintettel magyar vonatkozásaira. Budapest. Paksa, K. 2008. Magyar Népzenetörténet. Budapest. Picart, B. 1704. L’origine de tres illustre maison de Lorraine. Paris. Plutarkhosz 1978. Páhuzamos életrajzok. I–II. Ford. Máthé E. Budapest. Radó, A. é. n. Firdúsziból. Zál és Rúdabe. Budapest. Radó, A. é. n. Firdúsziból. Feridún és fiai. Budapest. Rajeczky, B. (Szerk.) 1988. Magyarország zenetörténete I. Középkor. Budapest. Rorex, R. A. 1984. Some Liao tomb murals and images of nomads in Chinese paintings of the Wenchi story. Artibus Asiae, 45, 174–198. Rybariè, R. 1984. Dejiny Hudobnej Kultúry na Slovensku. I. Bratislava.
373
Salmen, W. 1957. Középkori magyar vándorzenészek külföldi útjai. In: Szabolcsi B., Bartha D. (Szerk.) Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Budapest, 159–163. Soltész, Gy. 1905. Az 1494. és 1495. évi királyi számadások mûvelõdéstörténeti vonatkozásai. Budapest. Sugár, I. 1980. Borsodi oklevelek a Heves megyei levéltárban. 1245–1521. Miskolc. Szabó, I. 1954. Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai. Budapest. Szádeczky-Kardoss, S. 1992. Az avar történelem forrása. I. Szeged. Szamota, I. 1902–1906. Magyar oklevélszótár. Budapest. Székely, Gy. 1967. Középkori kézmûves foglalkozások és a családnevek kialakulása. In: Imre S. és Szathmári, I. (Szerk.) A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus elõadásai. Budapest, 206–210. Szun-ce. A hadviselés törvényei (Szun-ce Ping-fa). Ford. Tõkei F. http://mek.niif.hu/01300/01345/01345.htm Taºagil, A. 1995. Gök-Türkler. I–II. Ankara. Temesváry F. 1995. Díszes nyergek, lószeszámok. Budapest. Thúróczy, J. 1980. A magyarok krónikája. Budapest. Tóth Z. 1933. A kígyóspusztai csat jelentõsége. Turul 1933, 11–18. Tu Fu versei. 1955. Szerk. Csongor B. Budapest. Van der Meer, J. H. 1988. Hangszerek. Budapest. Wenzel, G. 1877. II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete. 2. közlemény. Századok 1877, 727–757. Windecke, E. 2008. Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról. Ford. Skorka Renáta. Budapest. [Yusuf Has Hacip] 1999. Kutadgu Bilig. I. Haz. Arat, R. R. Ankara. Zolnay, L. 1975a. Ünnep és hétköznap a középkori Budán. Budapest. Zolnay, L. 1975b. A régi zólyomi ispánság építkezéseinek történetéhez. Ars Hungarica, 1975, 14–40. Zolnay, L. 1977. A magyar muzsika századaiból. Budapest.
23_sudar.qxd
2012.07.11.
16:32
Page 374
BALÁZS SUDÁR
374
„HAVE THE DRUM BEATEN…” TRACKING BACK AN OLD HUNGARIAN INSTRUMENT BY
BALÁZS SUDÁR
The origin of the Hungarian word „dob”, meaning drum is uncertain; according to present theories, it may be either an onomatopoeic or can be related to the Finno-Ugric word „domb” („hill”). (However, this language family does not mean „drum’ in FinnoUgric languages.) Without doubt, this word means in Hungarian exclusively the percussion instrument. The drum is one of the earliest recorded instrumentname in Hungarian, first it is mentioned as „Dobos” in 1138, the first known drummer is Farkas Dobos, referred to as early as 1221. The appearance of the word, and its affixed variations in the eleventhtwelfth century suggest that the word and the instrument arrived into the Carpathian Basin with the Conquering Hungarians. Though, the Hungarian narrative sources – alike to western chronicles – are not at all informative on the percussion instruments for a long time. This situation begins to change in the fifteenth century, for instance in 1410, the Town Book of Buda (Ofner Stadtrecht) mentions the drummers of the town (pauker). From this period, documents often refer to drummers, usually called tympanista, in the context of wars, weddings and processions. For example, Maximilian I, the Emperor of the Holy Roman Empire inherited the former orchestra of King Matthias after his death. The chronicles say, when Maximilian I marched in Metz „...there were two, large drums made of copper (Timballes), alike to cooking kettles, which were covered with donkey-hide, and were around the size of ten cauldrons, and these drums were carried on horses, one on one side and the other on the other side, like containers of the Holy Water. And that horse was rode by a man, who beat the drums with large drumsticks, in accordance with the trumpets, alike Hungarians or Turkish. This was a wonderful event.” Some fifty years later, the English king, Henry VIII ordered his deputy, Sir Thomas Seymour to purchase 10 tamborynes of Hungarians fashion. The interpretation of medieval pictorial representations about the instrument are quite problematic, as it is not clear whether the illustrations show the
locally used items, or their iconographies reflect the more general international conventions. Moreover, one part of the Hungarian drum-illustrations were composed outside Hungary, thus probably they do not present Hungarian drum-types. Yet, I would like to call attention to one medieval representation of drums: in the parish church of Pónik (Poniky, Slovakia) the legend of Saint Ladislaus is shown on a mural painting dating from 1478, where, in the background of a battle scene, a man is playing on a pair of kettledrums. The cited data suggest that drums were intensely used in Hungary, and these instruments might have been large kettledrums, which were carried by horses. This drum-type was a curiosum in contemporary Europe until the sixteenth century, when it spread across the continent. Otherwise, percussion instruments had no central role in the music of Western Europe, their development was rather inspired by the connections with the Islamic world. In accordance with the early Hungarian linguistic data on drums, it can be excluded that kettledrums arrived to the Carpathian Basin with the advancing Ottomans. However, they could belong to the Steppean heritage, as percussion instruments had an important role in eastern music as well as social relations. In case of nomads, the sources highlight the usage of battle drums, which are also appearing as symbols of power from the Hunnic period. The possession or the transference of the flag and the drum was the obvious sign of authority until the modern period. In this respect, it is interesting that it was the drum among all the instruments that appeared in Árpádian Age settlement names. Additionally, one of them was in fact a flowering village near one of the early seat of the Hungarian kings, Székesfehérvár. Thus, it is possible that the once honorary insignias of the Conquest Period lived on to the later Middle Ages. (e.g. the percussion instruments had a special role even in the sixteenth century, when the captains (supremus capitaneus) were enrolled.)
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 375
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
375
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA VÉNINGER PÉTER
[email protected] http://mutargymasolatok.hu
Eredetileg csak a címben foglalt két vizsgálatról szerettem volna írni. Azonban az elõadás után folytatott beszélgetések során többen kérték, hogy fejtsem ki bõvebben mindazt, ami az agyagok soványításáról tudható. Remélem, hogy a tanulmány megírása segíti azt, hogy a kerámia iparban és a fazekasok körében többé-kevésbé közismert információk a régészek körében is egyre ismertebbek legyenek. Igyekeztem a leírt két kísérletsorozattal olyan módon körbejárni az agyagok képlékenységének témáját, hogy régészek számára érthetõ legyen, illetve a régészeti feldolgozás szempontjából használható legyen. Bízom abban, hogy a mûszeres anyagvizsgálatokkal együtt, és azokat kiegészítve még jobban megértjük a régészeti kerámiákat. Természetesen nem csak a régészek tanulhatnak a kerámiát készítõktõl, hanem fordítva is: a kerámiakészítés-technikát érintõ régészeti eredmények rendkívül érdekesek a kerámiát készítõk számára. 1. Az agyagok tulajdonságai a formázás szempontjából. (Sovány- és kövér agyagok.) Minél pontosabban meg kell fogalmaznunk, hogy mit értünk az agyagok soványítása alatt. Mit jelent az, hogy egy agyag sovány, és miért kell egy agyagot soványítani. Mire használhatóak a kövérés mire a sovány agyagok. Ezek a dolgok nagyon szorosan összefüggenek a kerámia készítésének technológiájával. A technológia pedig a régészeti leletekrõl többé-kevésbé leolvasható. Kövér és sovány agyagok A fazekasok, a kerámiaipar, a néprajz és a régészet is használja a kövér (zsíros) és a sovány agyag kifejezéseket. Legpontosabb megfogalmazását azonban a geológusoknál találhatjuk: ,,A plaszticitás fõleg az agyagásvány szerkezet következménye, de nagymértékben függ a szemcsenagyságtól és a kolloidos elegyrészek mennyiségétõl. A természetes nyers-
anyagot zsíros, nagyon plasztikus vagy sovány, kevésbé plasztikus csoportra osztjuk. A zsíros agyag finom, 90%-ban 5-20 μ szemcsenagyságú vagy rosszul kristályosodott anyag. A sovány agyag finom kvarcszennyezést tartalmaz, vagy jól kristályosodott agyagásványai miatt veszít a képlékenységébõl.” (Végh 1967) Agyagokról legrészletesebb magyar nyelvû összefoglaló: (Nemecz 1973). Ahogy a gyakorlatból közismert, nem csak kövér és sovány agyag van, hanem számtalan árnyalat létezik a szélsõségesen kövér és szélsõségesen sovány agyag között. Az agyagok képlékenység szempontjából természetesen nagyon sokfélék. (Ennek érzékletes leírása (Kiss 1964, 302–306) Szintén ismert, hogy más képlékenységû agyagra van szükség, ha felrakásos technikával akarunk dolgozni, másmilyenre, ha szobrot akarunk készíteni, vagy ha gyorskorongon akarunk dolgozni. Vannak agyagok, amikbõl egészen sokféle technikával lehet tárgyat készíteni, míg más agyagok egyvalamire a legjobbak, és szinte csak ehhez az egyféle technikához használhatóak jól. Mivel a különbözõ formázási technikákhoz különbözõ képlékenységû agyagok kellenek, ezért nincs olyan agyag, ami minden eljáráshoz egyformán jó lenne. Nagyon nehéz ilyen szempontból összehasonlítani a kerámiakészítésben egyéb anyagokat (engóbokat, barbotinhoz való agyagot, korongos agyagot stb.) egymással képlékenység szempontjából. Nincs közismert, egyszerû módszer az agyagok képlékenységének pontos mérésére (Grofcsik 1952, 215). Azért nincs, és nem is lehet, mert a képlékenység nem valamilyen elemi tulajdonság függvénye, hanem sok tényezõ által befolyásolt állapot. Ezért még ma is minden fazekas tapasztalati úton választ agyagot (kipróbálja, hogy alkalmas-e pl. korongozásra), illetve próbálgatással méri a soványító anyagok mennyiségét. (Kiss 1964, 302)
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 376
376
Gyakori félreértések kövér- és sovány agyagokkal kapcsolatosan 1. Magával a soványítással kapcsolatos félreértések. - A kövér, vagy más néven zsíros agyag a zsíros tapintása miatt kapta a nevét, és nem kevernek hozzá valódi zsírt. - Technológia szempontjából nem azonos a jól iszapolt agyag a kövér agyaggal. Jól iszapolt agyag lehet sovány agyag is, ha finom méretû szemcsék okozzák az agyag soványságát. (Végh 1967) - A kövér agyagot nem kell mindenképp soványítani ahhoz, hogy használható legyen. Bizonyos célokra jól használhatóak kövér agyagok is. Errõl késõbb részletesen esik szó. 2. Viszonylag gyakori az, hogy a tárgyak leírásánál soványításnak tûnik valami, de valójában mégsem az. - Szennyezés. Ha egy egész korsón csak igen kevés soványító anyag van. Pl. 5-6 db kis kavics (mészkõ, csont, vagy egyéb soványításra is alkalmas anyag, illetve szerves anyag kiégett helye) van a tárgyban. Az ilyen kis mennyiségû szennyezõanyag többnyire nem befolyásolja a technológiát. (Vagy, ha mégis, akkor nem soványító anyagként.) Ahhoz, hogy soványító anyag legyen, el kell érnie egy kritikus mennyiséget. - A mészkukac. (Mészkukacnak nevezzük azt a hibát, amikor sekély, széles krátereket látunk egy kerámiatárgy felületén. Ezt a hibát mészszemcsék okozzák a kerámia kiégetése után rövid idõ eltelte után. A mészkukac a vörösre égetett kerámiák sajátos hibája. Nem jelentkezik minden kerámián. A barnára égetett kerámiák egy része lehet mészkukacos, más része nem. A sárgára, szürkére és feketére égetett kerámiákon soha nincs mészkukac. Az agyagba került mészkõ szemcsék (megfelelõ mennyiségben) elvileg soványító anyagnak tekinthetõk. De a mészkukac egy technológiai hiba, amit régen nem tartottak olyan súlyosnak, mint ma. (Fazekas szemmel nézve: az iszapolást azért alkalmazták a fazekasok, hogy az agyagból eltávolítsák a darabos meszet, kavicsot. Tehát egy olyan edény, amin mészkukac van, nem készülhetett jól iszapolt agyagból. Ha iszapolták volna, nem lenne benne mészkukac.) - Ha az agyagban elszórtan keményebb agyag darabok vannak. Ez az agyag elõkészítésének hibája. Például nem gyúrták meg az agyagot. Nem számít soványításnak. Száradási érzékenység A magyarországi felszíni és felszínközeli agyagok egy részére jellemzõ egyfajta hiba, amit a kerámia-
VÉNINGER PÉTER
iparban száradási érzékenységnek hívnak. A fazekasok túl kövér agyagnak nevezik. Ezek az agyagok a többihez képest sok duzzadó agyagásványt (montmorillonitot) tartalmaznak. Az ilyen agyagok nagyon jól alakíthatóak, könnyû velük dolgozni. Ám munka közben, ahogy készül az edény, elõbb-utóbb megreped az edény pereme. (Minden kerámia fentrõl lefelé kezd száradni.) Ezek a repedések nehezen javíthatóak, és makacsul újra és újra elõjönnek és egyre nõnek. Gyakorlatilag az ilyen agyagból készült edények menthetetlenül tönkremennek még gyakorlott fazekas kezében is. A kerámia tárgyak az ember szeme láttára szétrepednek, majd darabokra esnek. Aki nem ismeri ezt a jelenséget, annak egy ilyen agyagból tárgyat készíteni elég megrázó élmény. A túl kövér agyagok ugyan nem gyakoriak, de nem is kifejezetten ritkák. Bár önmagukban nem alkalmasak arra, hogy kerámiát készítsünk belõle, de ha soványítjuk, akkor már igen. Talán soha nem lehet bizonyítani, de valószínû, hogy pont ez a száradási érzékenység (vagyis a túl kövér agyagok létezése) vezette rá a fazekasokat arra, hogy soványítsák az agyagot. A leírtak alapján immár elképzelhetõ, hogy miért voltak olyan népszerûek a legkülönfélébb módon soványított kerámiák. A száradási érzékenység csökkentésérõl bõvebben olvashatunk (Tamás 1982, 445), a száradási érzékenység technológiai okairól pedig itt. (Albert 1967, 68–72, 446) Kövér agyagok tulajdonságai és felhasználása Ha az agyag kövér, de a száradási érzékenység nevû hibát nem mutatja, akkor az agyag önmagában már felhasználható bizonyos kerámiai célokra. A kövér agyagok az átlagosnál képlékenyebbek. Ennek azonban hátrányai is vannak, amelyek csökkentik az agyag felhasználhatóságának körét. Kifejezetten kövér agyagot kell használnunk, ha finom mintázatú tárgyakat készítünk, mint például aprólékos domború díszeket egy edényre (akár porcelánra is) vagy pipát. Könnyû korongozni belõle, mert nem kell nagy erõt kifejteni munka közben, de hátránya, hogy száradásnál az edények gyakran elvetemednek, megrepednek. „Az agyagok képlékenysége annál nagyobb, minél több agyagásványt, közöttük montmorillonitot tartalmaznak, s ezeknek minél nagyobb mennyisége található a finom szemcséjû alkotórészek tartományában.” (Tamás 1982, 403) A puha, kövér agyagok felülete „ragacsos” jellegû. ,,A tiszta, rendszerint igen kövér agyag csak nehezen formálható, mivel a kézhez és a szer-
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 377
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
számhoz tapad, ami a munkát hátráltatja.” (Petrik 1914, 83) Ezért finom mintát (karcolt díszítés stb.) csak viszonylag szikkadt állapotban lehet készíteni rá. Tömbként a normál (se nem sovány, se nem kövér) agyaghoz hasonlóan viselkednek, de sokkal finomabb mintát lehet létrehozni rajtuk. Annyira képlékenyek, hogy minden apró nyom pontosan látszik a felületen. Megmunkálás közben nem repedeznek meg, még egészen kemény állapotban sem. Meglepõen jól alakíthatóak még szikkadt állapotban is, de már nagy erõ kell hozzá. A kövér agyagokra jellemzõ, hogy nagyon lassan száradnak. „Tudvalévõ, hogy a zsíros agyagfajták nehezebben száradnak, mint a soványak. Ez a jelenség egyrészt abban leli magyarázatát, hogy a zsíros agyagok már kikészítésükkor nagyobb mennyiségû vizet vesznek magukhoz, másrészt pedig abban, hogy a száradással gyorsan sûrûsödõ felszínük hátráltatja a belsõ nedvesség kiszabadulását.”. (Jakó 1934, 34) Korongozáshoz viszonylag sovány agyagot lehet jól használni. A korongozáshoz túl kövér agyagok formázás közben nagyon könnyen megrogynak. A fazekasok azt mondják, hogy az ilyen agyag gyönge. Ilyenkor az agyagot nem lehet felhúzni, mert ,,lerogyik” (Kiss 1964). A kövér agyagok száradás közben gyakran megrepednek. Jellegzetes hiba az edények alján levõ repedés. Leggyakrabban a tálak közepén látunk ilyen hibát. Régészeti leleteken közismert ez a hiba. A legtöbb természetben található agyag általában inkább kövér, amit soványítani kell, hogy pl. jó korongos agyag legyen. ,,Az újvárosi kivételével kövér agyag volt mindenütt, azaz nyúlékony s annyira gyönge, hogy csak vegyítve használható”. (Kiss 1964, 305) A túl kövér agyagot gyakran úgy javítják, hogy sovány agyaggal keverik, így feldolgozásra alkalmas agyagmasszát nyerhetünk, ha két vagy többféle természetes agyagot (pl. sovány és kövér agyagot) összekeverünk.” (Petrik 1914, 83) Sovány agyagok tulajdonságai és felhasználása A kövér agyagoktól folyamatos az átmenet a sovány agyagok felé. A sovány agyagok képlékenysége kisebb az átlagosnál. Gyakran (de nem feltétlenül) nagyobb mésztartalmúak, mint a kövér agyagok. Ez olyan finom eloszlású meszet jelent, amit nem lehet sem látni, sem kitapintani az agyagban, de egyszerû vizsgálattal kimutatható. (Az agyagra cseppentett bármilyen sav (például hétköznapi ecet) hatására az agyag pezsegni kezd. A pezsgés mértékébõl lehet a mésztartalomra következtetni.) Kerámia készítés szempontjából sovány lehet egy olyan agyag is, ami nem tartalmaz szemmel látható
377
méretû szemcséket. Sovány, pedig régészeti szempontból, jól iszapolt agyagnak” számít. A sovány agyagok száradási zsugorodása kisebb, mint a kövér agyagoké. Ezért a belõle készült edény, illetve bármilyen tárgy kevésbé hajlamos vetemedésre és repedésre. Száradás, szárítás és az agyag közötti kapcsolatról bõvebben a (Tamás 1982, 217–219). A jó korongos agyagok sovány agyagok. A lapok (kályhacsempék, padlólapok, tálcák stb.) mindig sovány agyagból készülnek. A nagyméretû edények, szobrok, dombormûvek, téglák, vályog szintén. A sovány agyagok többnyire nem alkalmasak finom, aprólékos mintázatú kerámiák készítésére. De vannak speciális esetek, például az ékírásos táblák agyagja nagyon finom szemcséjû, de igen sovány agyag, és alkalmas finom mintázat megjelenítésére. (Nagy és Véninger 2012) A sovány agyagok kevésbé jól fényesíthetõk (kavicsolással, vagy egyéb simítással), mint a kövérek. Sütõ- és fõzõ edények készítésére viszont alkalmasabbak a kövér agyagból készült edényeknél akkor, ha mészmentesek. Nagyon sovány agyagok használata A ma használt sovány kerámiáknál (samottos agyagnál) sokkal soványabb agyagokat is rendszeresen használtak régen. Igen sovány, szinte csak homokból álló massza is lehet képlékeny, és használható kerámiakészítésre. (Duma és Ravasz 1970). és (Duma és Ravasz 1987). Ha gyúrható agyagba száraz soványító anyagot keverünk, akkor többnyire sokkal kevesebb soványító anyagot tudunk belegyúrni, mint amennyit a régészeti leleteken látunk. A régi edényeknél mintha az lett volna a cél, hogy a lehetõ legtöbb soványító anyagot belegyúrjanak az agyagba, természetesen úgy, hogy még használható agyagot kapjanak. Ez csak úgy lehetséges, ha sok vizet is használtak. Vagy az agyag volt puhább a gyúrható állapotúnál, vagy a soványító anyagnak kellett vizesnek lennie. Rengeteg régészeti kerámián láthatóak annak nyomai, hogy egyszerre volt nagyon vizes és nagyon sovány az agyag. Ez azt jelenti, hogy a fazekas addig tudta csak megfelelõen alakítani, amíg az nagyon puha volt. Amint elkezdett száradni az agyag, már túlságosan sovánnyá vált. A soványító anyagok mozgása az agyagban megmunkálás közben Ha apró (1-2 mm-es) kavicsokkal erõsen soványított agyagból dolgozunk, a felrakásos technikához szükséges agyaghurkák görgetésekor halk, csikorgás-szerû hangot lehet hallani, ahogy a kavicsok egymáshoz dörzsölõdnek.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 378
378
Viszonylag gyakori, hogy egy régészeti leletként elõkerült kerámia felületét szemlélve viszonylag kevés soványító anyag szemcsét látunk. A törésfelületét szemlélve azonban kiderül, hogy az agyagba rengeteg soványító anyagot kevertek. Nem csak a kész kerámián figyelhetõ meg ez a jelenség, hanem készítés közben a rekonstrukciókon is. Ha apró (1-3mm-es) kavicsokkal viszonylag kismértékben soványítunk agyagot, akkor egy kevésbé sovány agyagnál munka közben úgy látjuk, és úgy érezzük, mintha sokkal kevesebb kavics lenne benne, mint amennyi valójában benne van. Az agyag rákenõdik a felületen levõ kavicsokra, ettõl úgy tûnik, mintha a kavicsok az agyag belseje felé törekednének. Ha elkészült a tárgyunk, és a felületét nem töröljük vissza, akkor úgy fog tûnni, hogy viszonylag kevés kavics van az agyagba keverve. Ahhoz, hogy megmutassuk, hogy valóban sokat kevertünk bele, át kell törölnünk egy nedves ronggyal vagy szivaccsal. Ha a tárgyunk már megszikkadt annyira, hogy már szilárd (bõrkemény állapotú vagy szárazabb), akkor a felhasznált kavicsok már nem fognak a helyükrõl kimozdulni. Sok régészeti leleten látható ez a visszatörlés. Sajnos sok készítésre utaló nyom elveszett pont emiatt az áttörlés miatt. Jelentõsen megnehezítheti, hogy eldöntsük, hogy utánkorongozott vagy gyorskorongon készült edényrõl van-e szó. Nem látható az sem, hogy a korongról levágták-e az edényt, vagy szikkadás után leemelték. Az elõbbi példánál jóval soványabb agyag másként mûködik: már korongozás után azonnal olyan a felület, mintha szivaccsal áttöröltük volna. A felületbõl kiemelkednek a kavicsok. Az elõbbi példához képest kevésbé élesen. Ilyenkor nincs szükség a felület utólagos áttörlésére. Erre is rengeteg példa található a régészeti leletek között. 2. Soványító anyagok, és ezek erõsségének mérése Ha technológia szempontjából akarjuk vizsgálni a soványító anyagokat, akkor nem elég azt tudnunk, hogy milyen összetételû anyagokat használtak a kerámiák soványítására. Azt is fontos tudni, hogy a szemcseméret, a felület, a szemcsék alakja milyen módon befolyásolja az eredményt. Ezen kívül tudnunk kell azt, hogy ezeken kívül mi befolyásolja az agyagok képlékenységét (agyag összetétele, a víz). Valamilyen módon meg kell próbálni megmérni, hogy a különbözõ soványító anyagok milyen hatékonyan soványítanak, vagyis milyen erõsek”.
VÉNINGER PÉTER
Soványító anyagok A kerámiakészítés technológiája, amikor a Közelkeletrõl a Kárpát-medencébe érkezett, már a technológia része volt a pelyvás soványítás. „Legfontosabb soványító anyagok: kvarc (homok), samott, égetett õrölt cseréptörmelék, porszénhamu, szén, pernye, fûrészpor, és õrölt meddõpala.” (Hinsenkamp et al.1961) Fontos megjegyezni, hogy a könyv egyértelmûen két különbözõ anyagként tárgyalja a tört kerámiát és a samottot. A samott tûzálló kerámia õrleménye, a tört kerámia pedig nem tûzálló kerámia õrleménye. A soványító anyagokról, az egyik legteljesebb anyagismeret és technológia könyv: (Tamás 1982) is jól használható. Mostanában egyre több szó esik a kerámiák soványító anyagairól. Régészeti szakirodalomban például (Ilon és Ughy 1995). Régészeti szempontból elsõsorban arról esik szó, hogy milyen régészeti kultúra, milyen anyaggal soványította az agyagot, edényei készítéséhez. Egyre több kerámiát vizsgálnak szemrevételezés mellett tudományos módszerekkel (mûszeres vizsgálatokkal), ezért egyre többet tudunk az anyagukról. Frissebb szakirodalom (Szakmány 2008), (Szilágyi 2004), (Szilágyi et al. 2006) és régebbi Legkorábbi, amit ismerek: (Nyáry 1881). Néhány különleges soványító anyag: Vér tartalmú agyagról (Duma 1967), Grafittal kevert agyagról technológiai szempontból (Duma 1980), Középkori grafitos kerámiákról (Duma 1987). A soványító anyagokról viszonylag sok szó esik a kerámia-technológia irodalmában. Talán a legrészletesebb összefoglaló a fiatalabb néprajzi szakirodalomból: (Csupor és Csuporné 1992). A soványító anyagokat gyakorlatilag minden korban használták, és használjuk a mai napig. Mégis viszonylag kevés szó esik arról, hogy milyen soványító anyag hogyan befolyásolja az agyag tulajdonságait. Természetesen túl azon, hogy kevésbé képlékennyé teszi. Bizonyára máshogyan viselkednek a különbözõ soványító anyagok agyagba keverve. Az agyag képlékenységének szabályozása Ha tudjuk, hogy milyen formázási eljárásokat szeretnénk használni, akkor az agyagunk képlékenységét ehhez kell igazítanunk. Szerencsés esetben a választott agyag jól használható az adott formázási technikához. Ha nem, akkor változtatnunk kell a képlékenységén. Vagy kövérítjük (pl. kevés vizet adhatunk hozzá, vagy iszapoljuk és a finomabb szemcséjû részt használjuk) vagy soványítjuk az agyagot valamilyen soványító anyaggal. Bizonyos határok között ugyan, de képesek vagyunk jelentõsen megváltoztatni az agyag tulajdonságait.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 379
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
Legtöbbször arra van szükség, hogy az agyagot soványabbá (kevésbé képlékennyé) tegyük. Képlékenység csökkentésének elõnyei és hátrányai A soványítással valójában az agyagok képlékenységét csökkentjük. Ez elsõ hangzásra furcsának tûnhet, hiszen az agyag formázása során többnyire azt használjuk ki, hogy képlékeny. A képlékenység csökkenésével azonban a száradási zsugorodás is csökken, ebbõl következõen a száradási hibák (vetemedés, repedés) jelentõsen csökkenthetõek vagy kiküszöbölhetõek. ,,A durva szemcsék gyarapodása növeli az agyag állékonyságát.” (Tamás 1982). Ez azért nagyon fontos, mert a gyúrható agyag statikai szempontból messze nem olyan erõs, mint a legtöbb szilárd anyag. A nagyméretû edények saját súlyukat sem feltétlenül bírják el készítés közben. (Viszonylag nagy súlyt kell elbírnia viszonylag vékony falú edénynek) Az ilyen statikai problémák a nagyobb méretû tálak készítése is elég nehéz feladat. Ilyen kerámiák készítésénél elõnyös egy olyan agyag használata, ami az átlagosnál kevésbé hajlamos összerogyni (vagyis sovány). Gyorsabban, biztonságosabban (kevesebb selejttel) lehet dolgozni sovány agyagból. Olyan tárgyakat lehet belõle készíteni, amiket kövérebb agyagból nem. További elõny a kerámiák hirtelen hõváltozással szembeni ellenálló képességének növelése, ami a sütõ- és fõzõedényeknél igen fontos szempont (Csupor és Csuporné 1992, 95) ,,Az agyag alkotórészei és ezek befolyása az agyag tûzállóságára” c. fejezet. Ezeken kívül a sovány agyagok égetés közben kevésbé érzékenyek. Közismert, hogy egyegy tárgy elkészítése elég sok munkát igényel. Nem megfelelõ égetés során akár a kemencébe rakott áru teljes mennyisége tönkremehet. Az egész kerámiakészítési technológia során a legtöbb selejt a kerámiák kiégetéskor keletkezik. Ennek oka, hogy az égetés egy hosszú (több órás) folyamat, aminek során nagyon sokféle kémiai reakció történik. Mivel nem igazán látunk bele a kemencébe, és csak közvetett jelekbõl tudjuk, hogy mi történhet bent a kemencében. Ha az agyagunkat soványítjuk, akkor kezdetlegesebb égetési eljárással is elfogadható mennyiségûre szoríthatjuk a selejtek mennyiségét. Ha nem vagyunk gyakorlott fazekasok, és gödörégetéssel égetünk, könnyen lehet, hogy a mai, viszonylag kövér agyagból készült edények nagy része nem bírja majd ki az égetést. Azonban, ha sovány agyagból készültek, jóval nagyobb mennyiségben maradnak épen.
379
Soványító anyagok hatása az agyagra A szakirodalomban leírtak mellett javasolnék egy másfajta megközelítési módot: Ha szeretnénk megérteni a soványító anyagok hatását agyagra, akkor az agyagra egy nem túl erõs kötõanyagként, a soványító anyagokra pedig töltõanyagként érdemes gondolnunk. Maga az agyag is, minél több finom szemcsébõl áll, annál erõsebb kötõanyagként viselkedik, annál kövérebb (annál képlékenyebb). Minél több durvább szemcsébõl áll, annál soványabb. A durva szemcsék nagy mennyisége miatt, égetés után kisebb lehet a kerámia tárgy szilárdsága. Ezért nem keverhetünk korlátlan mennyiségû töltõanyagot az agyagunkhoz. Természetesen kell, hogy legyen egy felsõ határa a soványító anyag mennyiségének. Gyakran ennél az elméleti határnál hamarabb elkezd az agyagunk repedezni megmunkálás közben. A kísérletek során azt tapasztaltam, hogy van egy alsó határa is a soványításnak. Ha túl kevés soványító anyagot keverek az agyaghoz, akkor még nincs érezhetõ hatása munka közben. Ilyenkor az agyaghoz kevert soványító anyag nem soványít, csak szennyezõ anyagnak tekinthetjük. (Bár egy gyenge soványító anyag használatánál ránézésre már úgy tûnhet, hogy az agyag már sovány kell, hogy legyen.) Hogy pontosan mennyi kell egy-egy soványító anyagból, hogy már érezhetõ legyen a hatása, illetve, hogy mennyi kell ahhoz, hogy még használható legyen az agyagunk, azt nagyon nehéz valamilyen számmal kifejezni, mert sok mindentõl függ. Az agyag fajtájától (szemcseösszetétel- és eloszlás, agyagásványok fajtája, az agyagban levõ egyéb ásványok és kõzetek fajtái stb.), a víztartalmától, a hõmérséklettõl, a feldolgozás (formázás) módjától. A víz hatása a soványításra Az agyaghoz adott víz könnyebben formázhatóvá (kövérebbé) teszi az agyagot. Ez azt jelenti, hogy egy szélsõségesen sovány agyag (amibõl már agyaghurkát sem tudunk görgetni), víz hozzáadásával gyakran ismét igen kövérré tehetõ. Természetesen, ha magunk soványítjuk az agyagunkat, és túl sovánnyá tettük véletlenül, akkor újra használhatóvá tehetjük, ha vízzel keverjük. Más lehetõségünk is van: keverhetjük agyaggal is. Az elõbbi esetben gyengébb lesz a kiégetett kerámia. Az utóbbi esetben szilárdabb. A kerámiakészítéssel ismerkedõk számára megdöbbentõ, hogy milyen kevés víztõl is milyen jelentõs mértékben megpuhul az agyag. És fordítva:
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 380
380
munka közben, ahogy szárad az agyag, érzékelhetõen csökken az alakíthatósága. Soványító anyagok erõsségének mérése A soványító anyagok mérésébe bevontam a régészhallgatókat is (SZTE 2010 õszi és 2011 tavaszi félév, ELTE 2011 tavaszi félév.). Ezeknél a kísérleteknél mindig száraz soványító anyagokat kevertünk gyúrható agyagba. (Más módszerrel is dolgozhattunk volna. Erre késõbb kitérek még.) A különbözõ soványító anyagok erõsségében megdöbbentõen nagy eltérést tapasztalhatunk. A leggyengébb soványító anyagból kb. százszor annyit kell felhasználni, mint a legerõsebbõl ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érjük el. Általánosságban elmondható, hogy minél finomabb port használunk (kiégetett kerámia pora, bizonyos fajta hamu, kvarcliszt stb), annál kevesebbre van szükség, vagyis annál erõsebb a soványító anyag. 1-10 % mennyiségben az agyaghoz keverve már érezhetõ a hatásuk. A durvább szemcsék (1-5 mm méretben pl. az égetett csont, égetett õskori kerámia darabok, faszén) sokkal gyengébb soványító anyagok. Ezekbõl az agyag tömegének akár 50%-a is szükséges ahhoz, hogy már érzékelhetõen sovány agyagot kapjunk. Rendkívül tanulságos a gyakorlat során megtapasztalni a soványító anyaghoz tartozó „kritikus mennyiséget”, amire szükség van ahhoz, hogy soványító anyagként mûködjön. Ez az a mennyiség, aminél kevesebb soványító anyag nem érzékelhetõ. Ha már a soványító anyagból eleget kevertünk az agyagba, akkor már nagyon kevés soványító anyag adagolása után túl sovánnyá válik az agyag. Vagyis elég pontosan meghatározott mennyiségû soványító anyag szükséges ahhoz, hogy az adott agyagot sovánnyá tegyük, de még könnyedén felhasználható agyagot kapjunk. A soványító anyagok nagy része egy elég szûk tartományban „mûködik”. Más anyagoknál ez a tartomány érzékelhetõen szélesebb. Ez úgy tûnik, hogy jellemzõ a gyúrható agyaghoz kevert száraz soványító anyagokra. Az ennél több vizet tartalmazó agyagoknál sokkal kevésbé élesen érzékelhetõ ez a tartomány. Kipróbáltunk régészetbõl ismert, illetve feltételezett anyagokat is. Ilyenek a hamu, faszén, tört kerámia, homok, apró (1-3 mm) folyami kavics stb. További tapasztalatszerzés és a játék kedvéért kipróbáltunk olyanokat, amelyeket biztosan nem használtak régen: kömény, fahéj, kávé, kakaó, mák stb. Ezek az anyagok tanulságosak, mert átlag szemcseméretük, összetételük szempontjából jó összehasonlító anyagok lehetnek.
VÉNINGER PÉTER
Érdekes, hogy a régészetben ismert soványító anyagok szinte mind közepes vagy gyenge soványító anyagoknak bizonyultak. Talán azért van ez így, mert a fazekasok nem mérlegen mérték ki a soványító anyagot, hanem próbálgatásos módszerrel dolgoztak. Az utóbbi módszerhez sokkal jobbak a kevésbé erõs soványító anyagok. (Az erõs soványító anyagokat nagyon könnyû túladagolni.) Szintén egy érv lehet az, hogyha egy kerámia teli van soványító anyaggal, akkor a felület sajátossá válik, ami egyfajta díszítésként is felfogható. Ez csak akkor igaz, ha a soványító anyag durva szemcsés. Ezzel szerencsésen összefügg, hogy a durvább szemcséjû soványító anyagok soha nem erõsek, tehát valóban sokat lehet az agyagba keverni. Mindezek ellenére nem zárhatjuk ki az erõs soványító anyagokkal soványított kerámiák létezését sem. Ha léteznek ilyenek, akkor ezek nem tûnnek fel, mert jól iszapolt agyagból készült kerámiának tûnnek (hiszen csak néhány százalék soványító anyagot tartalmaznak finom porként). Az ilyenek használatukban nem különböznek nagyon a durva szemcsékkel soványított agyagoktól. Önként adódik a kérdés, hogy vajon hogyan tudnánk kimutatni finom porokkal (pl. hamuval) soványított agyagokat? Pontosabban: hogyan lehet egy régészeti leleten kimutatni, hogy hamut (vagy más finom szemcsés soványító anyagot) tartalmaz? Régészet szempontjából használható eredmények - Egy valóban precíz leírásnál a sovány kerámiák jellemzésére nem csak a soványító anyag típusát és mennyiségét (%) érdemes megadni, hanem annak jellemzõ szemcseméretét is. Ez talán meghatározóbb, mint a kémiai összetétel. Az apró kavicsokkal soványított kerámiánál egész más mennyiséget keverhetünk az agyagba, ha a szemcsék fõleg 1 mm alattiak, mint akkor, ha 3 mm körüliek. Jelentõsége van a szemcsék kerekítettségének is. - Egy adott lelõhelyrõl elõkerült agyagot felhasználva olyan információkat kaphatunk a soványítás technikájáról, amelyeket más módon nem. - Szeretném javasolni, hogy mindenki vizsgálja (vagy vizsgáltassa) meg a lelõhelyen talált agyagok képlékenységét még mielõtt vékonycsiszolatra küldené. Ezzel el lehet kerülni azt, hogy kerámiakészítés szempontjából használhatatlan agyagok vizsgálatára pazaroljuk a pénzünket. A gyakorlatban érdemes kipróbálni a vizsgálandó agyagot, hogy megmunkálható-e a régészeti lelõhelyrõl elõkerült kerámiákkal azonos formázási technikákkal, lehet-e belõle felrakásos technikával edényt készíteni,
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:17
Page 381
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
korongozni, lehet-e formába préselni. Ha igen, akkor érdemes megszárítani, kiégetni (reális felfûtési idõvel!). Csak ez után érdemes vékonycsiszolatot készíttetni. Talán minden egyébnél kevésbé reális elvárni, hogy az égetés fatüzelésû kemencében történjen. Ismerem az elektromos- és a fatüzelésû égetést gyakorlatból. A fazekasokkal együtt merem állítani, hogy egyértelmûen másmilyen lesz fatüzelésû kemencében egy kerámia, mint elektromos kemencében. Még vörös égetésnél is. A sárga-, barna-, szürke-, és fekete égetéseknél pedig különösen. Ezért én egyedül a fatüzelésû égetést érzem hitelesnek az ilyen vizsgálatoknál. - Hasznos lenne további gyakorlati kísérleteket végezni, hogy több tapasztalatot gyûjtsünk arról, hogy a különbözõ mértékben soványított agyagok milyen felületi sajátosságokkal rendelkeznek. Hogy az agyag megmunkálásakor mennyire volt sovány, azt a felületi jellegzetességek jól mutatják. Ezért, ha soványító anyagokat vizsgálunk, akkor a vékonycsiszolat mellett, azzal egyenrangú vizsgálatnak tartom a szemrevételezést. Úgy vélem, hogy ez a két vizsgálat egymást kiegészíti, és egymás nélkül nem adhat valós eredményt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az agyagban levõ szerves anyagok, és az adott víztartalom is nagyon sokat számított. Ezek pedig utólag egy kiégetett kerámián anyagvizsgálattal nem mutathatóak ki. 3. Az agyag képlékenysége és a formázási eljárások közötti összefüggések Milyen formázási eljáráshoz, mennyire sovány agyagot érdemes használni? Az agyag képlékenysége és a formázási eljárások közötti összefüggés valójában ezt a kérdést takarja. Ennek megválaszolásához meg kell tudnunk mérni, hogy az agyagunk milyen mértékben képlékeny (mennyire kövér, vagy sovány). Majd különbözõ mértékben kövér és sovány agyagokat mesterségesen létrehozva ki kell próbálnunk azokat különbözõ formázási eljárásokkal. Formázás közben pedig meg kell fogalmazni azt, hogy melyik agyag mennyire volt engedelmes, vagy nehezen alakítható. Az agyagok képlékenységének mérése „Mentõl kövérebb az agyag, annál könnyebben sikerül belõle edényeket formálni, de annál könnyebben változtatja száradás közben alakját és annál könnyebben zsugorodik össze. Azért szokták az ilyen túlságosan kövér agyagot az úgynevezett soványító anyagokkal keverni.” (Wartha 1892, 240)
381
Érdekes, hogy még a kerámiával foglalkozó mûszaki könyvek sem közölnek pontos recepteket. Az elsõ magyar nyelvû kerámia technológia könyv (Wartha 1892, 240), és a következõ néhány sem. (Jakó 1934, 259) De a modern mûszaki könyvek sem. Például: (Tamás 1982), (Hinsenkamp et al. 1953, 268), (Hinsenkamp et al. 1961, 524) A mûszaki könyvektõl megszokott precíz leírástól eltérõen csak nagyon nagy általánosságban írnak a soványításról. Ennek oka, hogy meglehetõsen sok mindentõl függ, hogy egy agyag képlékenysége mitõl és hogyan változik. A kerámiaiparban több módszer létezik pontos mérési módszerekre (Albert 1967, 48–52), azonban ezek a kézmûves gyakorlattól elég távol állnak, és azt hiszem, hogy a régészeti szempontból is jobb egy gyors, de közelítõ eredményt adó módszer. Az ipar olyan módszereket részesít elõnyben, amelyek az agyagot víztartalomtól függetlenül vizsgálja, ez azonban a kézmûves gyakorlattól távol van. Olyan módszert kerestem, aminek segítségével olcsón, hatékonyan és viszonylag gyorsan lehet az agyag pillanatnyi állapotát jellemezni. Ennek a vizsgálatnak a leírása bonyolultabb, mint a gyakorlati megvalósítása. Egy geológusok számára közismert módszer („perec, karika, hurka módszer”). (Filep et al. 1996) felhasználásával és átalakításával úgy találtam, hogy az eddiginél pontosabb képet alkothatunk az agyagok képlékenységének változásáról, és ezen keresztül a soványító anyagok hatékonyságáról. Perec-karika-hurka módszer A módszer lényege az, hogy a képlékenységet ahhoz kötjük, hogy lehet-e az agyagból készített ujjnyi vastag agyaghurkából perecet, vagy karikát készíteni, illetve lehet-e egyáltalán agyaghurkát görgetni. Ez akár egy ásatáson is könnyedén megtehetõ. Nem igényel mûszereket, gyors és olcsó. Ennek a módszernek a segítségével be tudjuk határolni, hogy az agyagunk (a pillanatnyi víztartalmának megfelelõen) mennyire képlékeny (kövér vagy sovány). Ebbõl pedig következtethetünk arra, hogy ez alapján milyen formázási módokkal munkálható meg. (Fontos megjegyeznünk, hogy pusztán ez a módszer önmagában kevés, annak megállapítására, hogy az agyag alkalmas-e kerámiakészítésre, mert a száradási érzékenységet nem mutatja ki. Azt sem tudjuk meg, hogy az agyagunk mészkukacos lesz-e égetés után. (Kiss 1964, 305) Az „Újvárosi gödrök köze” bányából származó agyagról: „az ilyen mészköves, csigás agyag nem használható, mert az edénye oldalát kirugdossa a
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:18
Page 382
VÉNINGER PÉTER
382
kövecseg, és lyukacsossá válik.”). Természetesen azt se tudjuk elõre, hogy milyen színû lesz égetés után a kerámia. Ha az agyagunkból perecet lehet hajlítani, akkor ez az agyag jól alakítható, vagyis nem sovány. (1. ábra) Ha perecet már nem tudunk készíteni belõle, de karikát igen, akkor már sovány agyagról van szó. (2. ábra) Ha már karikát sem tudunk készíteni, akkor nagyon sovány. (3. ábra) Ennél még soványabb, ha az agyaghurkát ugyan el tudjuk készíteni, de már nem lehet meghajítani, mert eltörik. (4. ábra) Ha már agyaghurkát sem tudunk görgetni, akkor pedig szélsõségesen sovány az agyagunk. (5. ábra) Soványító anyagok erõsségének vizsgálata A perec-karika-hurka módszerrel nem tudjuk az agyagnak bármilyen állapotában pontosan megmondani a képlékenységét. Csak három olyan támpontunk van, amikor ezt valóban pontosan meg lehet mondani. Elõször is, amikor már éppen nem lehet perecet hajlítani belõle, másodszor ha már éppen nem lehet karikát hajlítani, illetve harmadszor, ha már éppen nem lehet agyaghurkát görgetni. Ez a három pont már elegendõ arra, hogy össze tudjuk hasonlítani, és jellemezhessük a különbözõ soványító anyagokat. Van egy negyedik, bár kevésbé határozott támpontunk: amikor már nem lehet meghajlítani az agyaghurkát. Ha elég kis adagokban adunk soványító anyagot az agyaghoz, akkor mindhárom pont elvileg jól kimérhetõ. Az a tapasztalat, hogy a mérések viszonylag pontatlanok lehetnek, ha nem elég kis lépésekben adagoljuk a soványító anyagokat. Munka közben az agyag szárad, ami szintén befolyásolja a mérés eredményét. Szintén rontja a mérés pontosságát, ha a soványító anyagokat nem egyenletesen oszlatjuk el az agyagban. Mivel a múzeumokban található mérlegek sem mindig mérnek pontosan, a mérés helyes kivitelezésének leírása helyett inkább azt ismertetném, hogy a különféle módon sovánnyá tett agyagok milyen technológiával munkálhatóak meg. A javasolt vizsgálati eljárás gyakorlati alkalmazása 1-1 marék (200 g) kishajmási agyagba kevertem szitált, mésztelenített 2-3 mm-es apró kavicsokat. Mindig gyúrható agyagba kevertem száraz kavicsokat. Ezzel a módszerrel az agyag viszonylag kevés soványító anyaggal is sovánnyá válik.
1. ábra / Fig. 1.
2. ábra / Fig. 2.
3. ábra / Fig. 3.
4. ábra / Fig. 4.
5. ábra / Fig. 5.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:18
Page 383
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
A különbözõ képlékenységû agyagok a következõk voltak: 1. kishajmási agyag apró kavics nélkül. 2. Olyan sovány, amibõl már nem lehet perecet készíteni. 3. Olyan sovány, amibõl már nem lehet karikát készíteni. 4. Olyan sovány, amit már nem lehet meghajlítani, de még agyaghurkát lehet görgetni. 5. Olyan sovány, amibõl már nem lehet agyaghurkát görgetni. Ezekkel az agyagokkal a következõ formázási eljárásokat próbáltam ki: Marokedény (félgömb), felrakásos technika (néhány sort készítettem vele), korongozás (gyorskorongon), cserépformába préselés és lap nyújtása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy elég sok mindent lehet készíteni meglepõen sovány agyagokkal is. Igaz, hogy többnyire sokkal nehezebben, mint egy kövér vagy alig sovány agyagból. De mégis lehetséges volt. Két okból próbáltam meg a szélsõségekig elmenni. Egyrészt, mert szükség van arra, hogy megismerjük az agyagok alakíthatóságának határát. Másrészt pedig azért, mert lehetséges, hogy valaha igen rosszul alakítható agyagból készítettek edényeket. A formázási technológiák összehasonlítása Felrakásos technika Felrakásos technikával, ha nem is könnyen, de szinte bármilyen mértékben sovány agyagból lehet edényt készíteni. A legjobbnak az olyan agyag bizonyult, amibõl már nem lehet perecet készíteni. Meglepõ módon olyan agyagból is lehet még edényt készíteni, amit már nem lehet meghajlítani. A szalagtechnika sovány agyagnál egyértelmûen elõnyösebbnek bizonyult, mint a valódi hurkákból álló edény. Marokedény Marokedényt bármilyen mértékben sovány agyagból lehet készíteni, bár az igen soványakból jelentõsen nehezebb, mint kövér agyagból. A soványak közül legjobbnak az olyan agyag bizonyult, amibõl már nem lehet perecet készíteni. Marokedénynél, ha két ujjunk összenyomásával vékonyítjuk az edény falát, a kis kavicsok kiemelkednek a felületbõl, de agyagosak maradnak. Ha simítjuk az ujjunkkal a felületet, akkor a kiemelkedõ kavicsokról az agyag eltûnik, és jól láthatókká válnak. A marokedény mindig sokkal repedezettebb lett kívül, mint belül.
383
Korongozás Gyorskorongon dolgoztam, munka közben az agyagot szükség szerint vizeztem úgy, ahogy azt egyébként korongozás közben szoktuk. Korongozáshoz nem használtam csípõbõrt. A kifejezetten sovány agyagokból meglepõen jól lehet korongozni, még akkor is, ha másképp kell bánni velük, mint a kövérebb agyagokkal. A legsoványabb agyagnál kellemetlenek lehetnek a kavicsok, de csípõbõrrel való korongozásnál ez már nem okoz gondot. (Bõr, leckebõr, csípõbõr: egy bõrszalag, amit a fazekas úgy használ korongozás közben, hogy az agyaghoz a bõrrel ér hozzá, és nem közvetlenül a kezével. Feltételezem, bár valószínûleg nem bizonyítható, hogy a bõrrel való korongozás a szemcsés anyagokkal soványított agyagok korongozása miatt alakult ki. Különösen azokból az agyagokból kellemetlen korongozni, amelyek éles szemcséket tartalmaznak.) Elég meglepõ, hogy a legsoványabb agyagból jóval könnyebb volt korongozni, mint marokedényt készíteni. A legtöbb sovány agyagnál fakés használata nélkül is elõtûnik a sok kavics. Lapnyújtás Egyértelmûen a kevésbé sovány agyagok alkalmasak erre. A soványabb agyagok nagyon erõsen repedeztek, és gyakran a kinyújtott agyaglapot fel se lehetett emelni a felületrõl, mert már ettõl a kis hajlítástól is eltört. Cserépformába préselés Ez volt számomra a leginkább meglepõ, mert azt gondoltam, hogy akár igen sovány agyagok is jól használhatóak lesznek. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy csak a kövér és a kevésbé sovány agyag volt erre alkalmas. Az összes többi agyag annyira repedt és olyan rideg volt (kiszedéskor az agyag törik), hogy nem lehetett szép tárgyat készíteni vele. A kísérletnél megpróbáltam az agyagot szikkadás nélkül kivenni a formából (ami kövér agyagnál nem okoz problémát.). Úgy tûnik, hogy a sovány agyagot cserépformából csak úgy lehet kivenni, ha szikkadni hagyjuk. A különbözõ képlékenységû masszák alkalmazhatósága Amibõl már nem lehet perecet készíteni (6. ábra) - Cserépformába préselés: (Természetesen a ma megszokott gipszformák helyett a sokkal korhûbb, és egyébkén valóban jól használható cserépformát
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:18
Page 384
VÉNINGER PÉTER
384
választottam.) Nem lehet jól dolgozni vele, gyakran megreped, könnyen beszakad az agyag. Ha nincs más lehetõség, még talán használható, de nem könnyen. Ha elrontottuk, és az agyagot összegyúrjuk, és újra használjuk, akkor minden préselésnél jelentõsen szárad. A cserépforma sok vizet elszív az agyagból. (7. ábra) - Felrakásos technika: jól használható. (8. ábra) - Korongozás: jól használható. Munka közben szin te nem lehet érezni a kavicsokat az agyagban. (9. ábra)
- Marokedény: reped az edény széle, de azért viszonylag könnyen elkészíthetõ. (10. ábra) - Lapnyújtás: nyújtás közben az agyaglap széle reped, de az agyag jól nyújtható.
8. ábra / Fig. 8.
6. ábra / Fig. 6.
9. ábra / Fig. 9.
7. ábra / Fig. 7.
10. ábra / Fig. 10.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:18
Page 385
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
Amibõl már nem lehet karikát készíteni Az elõzõekhez képest érezhetõen több erõt kellett kifejtenem munka közben ahhoz, hogy az agyagot alakíthassam, ezért érzésre szárazabbnak tûnik az agyag. (11. ábra)
- Felrakásos technika: nem könnyû használni. Kicsi, szûk edényt nem igazán tudtam készíteni, mert az edény törik, de egy közepes méretût már igen. Az agyag már elég rideg anyagként viselkedik. (12. ábra) - Marokedény: nem könnyû elkészíteni, de még lehetséges. Reped a széle, a kavicsok kidudorodnak a felületbõl, sok repedés van az edény külsején. (13. ábra) - Korongozás: kifejezetten nagy erõkifejtéssel kell korongozni. Feltûnõen jó tartása van az agyagnak.
11. ábra / Fig. 11.
14. ábra / Fig. 14.
12. ábra / Fig. 12.
13. ábra / Fig. 13.
385
15. ábra / Fig. 15.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:18
Page 386
VÉNINGER PÉTER
386
Nagyon jól lehet belõle dolgozni. Vékonyfalú edényt lehetett készíteni. (14. ábra) - Lapnyújtás: széle reped, de jól nyújtható. (15. ábra) - A formából nehéz volt egyben kiszedni a tárgyat. Több helyen megrepedt.
Amit már nem lehet meghajlítani Az agyag kemény, nehéz alakítani, még több erõ kell a formázáshoz, mint az elõzõnél, még szárazabbnak tûnik. (16. ábra) - Marokedény: a lyukasztásnál és az elsõ mozdulatoknál nagyon reped, és eleinte úgy tûnhet, hogy nem lehet ebbõl edényt készíteni, ám mikor mégis folytattam, akkor kiderült, hogy lehetséges. A felület eléggé megrepedezett az edény kialakításakor. (17. ábra) - Lapnyújtás: az agyag nagyon reped, de lehet belõle lapot nyújtani. (18. ábra)
16. ábra / Fig. 16.
19. ábra / Fig. 19.
17. ábra / Fig. 17.
18. ábra / Fig. 18.
20. ábra / Fig. 20.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 387
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
- Felrakásos technika: kifejezetten nehéz, felrakásos technikával dolgozni, mert az agyag nem engedelmes. Simítás közben a felület „szakad”, az edény könnyen összeomlik, mert az agyag kifejezetten rideg, és hajlamos váratlanul törni. (19. ábra) - Korongozás: nem lehet úgy korongozni belõle, mint ahogy a kövérebb agyagoknál megszoktuk, mert nem olyan engedelmes. Ha a megszokott tempóval dolgozunk, akkor mindig szétszakad az agyag, annyira rideg már. Ha alkalmazkodunk az agyaghoz, és lassabb tempóban alakítjuk az edényt, akkor lehet belõle edényt készíteni. Elég kellemetlen korongozni belõle, mert 1-1 kavics erõsen karcolja az ember bõrét. (Ezt az agyagot már egyértelmûen csípõbõrrel érdemes korongozni.) (20. ábra) - Préselés: már annyira repedezett volt a felület, és annyira könnyen szakadt az agyag, hogy nem lehetett használható kerámiát készíteni. Amikor már agyaghurkát sem lehet belõle görgetni Rendkívül rideg, repedésre hajlamos agyag. Ezzel az agyaggal volt a leginkább fárasztó dolgozni. (21. ábra)
- Felrakásos technika: az agyaghurka közepe lyukassá válik görgetés közben. Inkább szalagokból lehet edényt készíteni, mint hurkából. A szalagok lapításánál eltûnik az agyaghurka közepén levõ lyuk. Az edény nagyon könnyen szétesik, olyan rideg az agyag. Ha nincs más választás, azért el lehet készíteni az edényt. Õszintén szólva nem hittem volna, hogy ennyire sovány agyagból ilyen módon edényt lehet készíteni. (22. ábra) - Lap nyújtása: az agyag nagyon reped, és felemeléskor megreped és szétesik a lap. Nem lehet lapot nyújtani belõle. Esetleg vastagabb lapot még lehet, de vékonyabbat semmiképp. (23. ábra) - Korongozás: nehéz alakítani, elég nagy erõt kell kifejteni az alakításhoz, kifejezetten könnyen szakad, reped az edény fala, cserébe jól megtartja a formáját. Mindenképpen egészen lassan lehet alakítani az edényt. Vékonyfalú edényt lehet belõle korongozni. Szintén csak agyagos lé jön le a felületérõl, kavicsok nem. Amikor össze akartam gyúrni, az edény szinte deformálódás nélkül darabokra tört. (24. ábra) - Marokedény: nagyon reped, hirtelen igen hosszan megreped az edény. El lehet készíteni, de nagyon nehézkesen.
21. ábra / Fig. 21.
23. ábra / Fig. 23.
22. ábra / Fig. 22.
387
24. ábra / Fig. 24.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 388
388
MELLÉKLET Cserépbogrács-készítés A konferencia utolsó napján, az Emese parki bemutatón cserépbográcsot készítettem. Ezzel kapcsolatosan szeretném összefoglalni a tapasztalatokat, amelyeket három fõ részre bontok: Árpád-kori cserépbográcsok készítése, cserépbogrács készítés a konferencián, cserépbográcsban való fõzés javasolt szabályai. Az Árpád-kori cserépbográcsok készítése Az Árpád-kori cserépbogrács leletek szinte mindig igen töredékesek. Ráadásul, gyakori, hogy csak az edény felsõ részébõl kerülnek elõ darabok, ezért többet tudunk az edények peremérõl és az oldaláról, mint az aljáról. Mindezek eredményeként van valamennyi bizonytalanság abban, hogy hogyan is készültek a cserépbográcsok. Ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani, nagyobb mennyiségû bográcsot kellene, kifejezetten készítés-technikai szempontból, alaposan megvizsgálni, illetve a bográcsokon látottak alapján több bográcsot kéne készíteni agyagból. (Takács 1986) Néhány cserépbogrács, bográcstöredék szemrevételezése után, illetve fényképek és rajzok alapján két technika tûnik a leginkább valószínûnek, illetve gyakorinak: - A bogrács felrakásos technikával készült szalagokból, méghozzá úgy, hogy munka közben a bogrács aljával felfelé készül. A félgömb-szerû aljjal rendelkezõ bográcsoknál valószínûbb ez a készítési mód. - A laposabb aljú bográcsoknál pedig lehetséges, hogy a bogrács alját valamilyen (talán fa) tál belsejébe nyomott agyaglapból alakították ki, a bogrács oldalát és peremét pedig felrakásos technikával. Ennek a készítési módnak két változata is lehetséges: a fazekas a tál belsejébe nyomott lapra rakja rá az agyag szalagokat, és építi az edényt, vagy fordítva, fejjel lefelé elkészíti az edény peremét és oldalát, majd erre ragasztja rá az elõre elkészített bográcsaljat. Mai szemmel nézve szokatlan felrakásos technikát kombinálni agyaglappal, de technikailag könnyen elkészíthetõ, és ez a bogrács készítésének egyik hatékony módja. A cserépbogrács formája agyagból viszonylag nehezen elkészíthetõ formának számít. Cserépbogrács készítést kezdõknek csak tapasztalt segítõ vezetésével ajánlom. Kifejezetten jó feladat azoknak, akiknek már van annyi gyakorlata felrakásos
VÉNINGER PÉTER
technika alkalmazásában, hogy elég pontosan tudják már alakítani az edény formáját. (Az elsõ néhány edény készítése közben a legtöbb nehézséget az okozza, hogy az edény formája olyan legyen, mint amit szeretnénk. Ez elsõre egyáltalán nem egyszerû feladat.) Cserépbogrács készítés a konferencián A konferencián apró kavicsokkal soványított agyagból készített szalagokból állítottam össze a cserépbográcsot. A technológiai sort inkább praktikus szempontok alapján találtam ki, nem pontos régészeti leleteken való megfigyelések alapján. Mégis az utólagos visszajelzések alapján úgy tûnik, hogy ez nem állt nagyon távol attól, ahogy a jelenlegi ismereteink alapján valóban készülhettek a bográcsok. Az Emese parkban elõkészítettek számomra agyagot, és szitáltak hozzá 1-3 mm-es kerek kavicsokat. A szemcseméret betartása azért fontos, mert a cserépbográcsok egy része ilyen agyagból készült. Kavicsos agyag elõkészítése A korábbi tapasztalataim szerint a hétköznapi sóderben sok mész van, ezért ha ezt közvetlenül használjuk, akkor az égetés után néhány nappal mészkukacos lesz a bográcsunk. Ezt elkerülendõ felhasználás elõtt a meszet el kell távolítanunk a kavicsokból. Ezt kétfélé módon tehetjük meg. A korhûbb megoldás, hogy a szitált (1-3 mm-es) apró kavicsokat parázsban vagy más módon lassan felhevítjük, majd hûlni hagyjuk, és ez után rövid idõn belül vízbe szórjuk. A vizet lecseréljük, átöblítjük a kavicsokat és így már felhasználható. Ebben az esetben a kavicsok között levõ, vagy rájuk tapadó mész a tûzben égetett mésszé alakul, majd a vízben oltott mész lesz, amit öblítéssel eltávolítunk a kavicsok közül. Bár nincs rá adatunk, de lehetséges, hogy használtak régen ilyen eljárást. A kevésbé korhû megoldás, ha valamilyen savval (pl. háztartási sósavval) oldjuk ki a meszet. Ilyenkor a szitált kavicsokat egy mûanyag vödörbe tesszük, kevés vizet öntünk rá, és elõkészítünk egy, a vödörre illõ fedõt. A savat kis adagokban adjuk a vízhez, mert hirtelen, intenzíven fog pezsegni, és nagyon sok apró savas cseppet fröcsköl szét. Amikor a pezsgés abbamarad, újabb savat adunk hozzá, és ismét félretesszük. Amikor már nem pezseg újabb sav hozzáadására sem, akkor már az összes meszet kioldottuk. Ekkor bõ vízzel gondosan kiöblítjük a kavicsokat, és félretesszük felhasználásra.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 389
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
Az agyaghoz annyi kavicsot gyúrtam, hogy olyan sovánnyá váljon, amibõl már nem lehet perecet készíteni. Ebbõl a sovány agyagból készült az edény. Ma a leggyakoribb felrakásos technika az, amikor kör keresztmetszetû agyaghurkából készül az edény. A felrakásos technikával készült régészeti leletek nagy részénél szalagokból dolgoztak a fazekasok, ezért én is ezt a megoldást választottam. Ez a régi módszer jóval hatékonyabb, és gyorsabb, mint a mai. Agyaghurkák görgetésének módja Ahhoz, hogy edényt tudjunk készíteni, meg kell tanulni agyaghurkát görgetni. Ehhez néhány fontos szabályt ismerni kell: - Munka közben soha nem vizezzük sem az asztalt, sem az agyagot. - Az agyaghurka görgetéshez gyorsan és nagyon egyenletes nyomással kell dolgozni. Így kapunk egyenletes vastagságú agyaghurkát, ami még puha marad annyira, hogy meghajlításkor nem törik el. Ha gyakorlatlanok vagyunk, vagy lassúak (esetleg bátortalanok), akkor az agyagunk megszárad, és repedezni, törni fog. Ilyenkor érdemes akár már az elkészített agyaghurkát is félretenni, és az eddiginél tempósabban egy újat készíteni. - Ha az agyaghurka görgetés közben nem nyomom az agyagot, akkor soha nem fog elvékonyodni. Cserébe viszont egyre szárazabb és repedésre hajlamos lesz. Ez kifejezetten hátrányos a munkára nézve. - A gyors, rövid kapkodó mozdulatokból álló agyaghurka görgetés elég tipikus kezdõ hiba, és nagyon rossz. A leghelyesebb, ha hosszú, elnyújtott mozdulatokkal dolgozunk. (Ujjunk hegyétõl a tenyerünk aljáig görgetjük az agyaghurkát.) Nagyon fontos, hogy görgetés közben az agyaghurkának többet kell fordulnia egy fordulatnál. - Görgetés közben azt kell nézni, hogy hol a legvastagabb az agyaghurka. Mindig oda kell tenni az ujjainkat, hiszen ott vékonyodik az agyag, ahol az ujjaink vannak. - Pontosan tudhatjuk, hogy jól dolgozunk-e, mert az agyag folyamatosan visszajelez. Ha csendben görög, akkor jól dolgozunk. Ha hangos és döcög, akkor elrontottuk, és már nem kör keresztmetszetû az agyaghurka. Ilyenkor meg kell állni, és visszaütögetni az agyagot, hogy folytathassuk a munkát. Vagy pedig egy új agyaghurkát készítünk friss agyagból. A szalagok készítéséhez viszonylag vastag agyaghurkát kell készíteni, amit valamivel több,
389
mint fél cm vastagságúra lapítunk. Ezekbõl a szalagokból készül el a bogrács. Az edény készítése Elõször az edény peremének megfelelõ szalagot fektetve, kör alakba hajlítva raktam a kézi korongra (lassú korongra), amely így egyúttal az edény elsõ „sora” is volt. Az elsõ sorra merõlegesen (állítva) raktam a következõ szalagot, ami már az edény oldalát alkotta. Mivel az edényt aljával felfelé készítettem, ezért a bográcsnak virágcseréphez hasonlóan kissé szélesednie kellett. Gyakori hiba, hogy a készülõ bogrács túlságosan hirtelen szélesedik. Ez azért nem jó, mert statikai szempontból sokkal gyengébb lesz az edény. Ha nagyon pontosan be tudjuk tartani az Árpád-kori bográcsok formáját, akkor könnyebben, gyorsabban és kevesebb hibával tudunk dolgozni. Az edény úgy készült, hogy a meglevõ sorhoz mindig hozzádolgoztam az új sort. Mindig csak egy sornyit haladtam az edénnyel, mert az összedolgozott szalagok már nem mozdulnak el. A szalagok összedolgozásánál néhány egyszerû szabályra kell figyelni: - A nagyon puha agyagnál nem kötelezõ, de a többinél erõsen ajánlott a szalagokat egymáshoz ragasztani. Ehhez a szalagok élét (és szigorúan csak az élét) meg kell nedvesíteni egy vizes ronggyal vagy szivaccsal. - Összedolgozásnál a szalagokat midig úgy dolgozzuk össze, hogy azokra nagyjából merõlegesen simítunk. Nem szabad a szalagokkal párhuzamosan simítani. Az összedolgozás szempontjából nincs jelentõsége, hogy fentrõl lefelé, vagy lentrõl felfelé simítunk. - Munka közben nem szabad rátámaszkodni az edényre. Az agyag gyúrható, nem szilárd anyag. A saját súlyánál nem bír el sokkal többet. - Ha kívül dolgozunk az edényen, akkor belül tartani kell az edény falát, hogy az összedolgozás közben (és emiatt) minél kevésbé mozogjon az edény oldala, és fordítva, ha belül dolgozzuk össze, akkor kívül tartjuk a másik kezünkkel. Így elkerülhetõek a nehezen javítható, függõleges „fáradási repedések”. - A felrakásos technikánál nem vizezzük az edény oldalát. Vizet csak akkor használunk, amikor a szalagokat egymáshoz ragasztjuk. Egy sor egy „gyûrûbõl” áll. Ami azt jelenti, hogy nem „csigába” csavarjuk a hosszú agyagszalagot, amíg az el nem fogy, hanem, amikor körbeér, elvágjuk vagy elszakítjuk. Ha így dolgozunk, akkor könnyebb az edény utolsó sorát elkészíteni.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 390
390
Fontos, hogy mindig kívül is és belül is gondosan simítsuk össze a szalagokat. Amíg egy szalag nincs gondosan összedolgozva, addig nem szabad a következõ sorral foglalkozni. Általában az edény szélesítése nem okoz gondot. Viszont az edény falának nagyon gyors összeszûkítése már kevésbé szokott könnyedén menni. Ez már némi gyakorlatot igényel. Sokkal könnyebb nagyon íves, félgömbszerû aljat készíteni, mint alig íveset. Ahogy elkezdjük szûkíteni az edényt, azonnal felmerül az a probléma, hogy nem látjuk, hogy mit is csinálunk az edény belsejében. Ez furcsa, szokatlan, de valójában nem okoz komoly nehézséget, mert könnyedén kitapintható, hogy hol kell még összesimítani az agyag szalagokat. Az edény aljának bezárása: amíg olyan széles az edény, hogy bele tudunk nyúlni, addig el lehet simítani belül is. De egy idõ után már túl szûk lesz. Ilyenkor egy kerek agyaglapot, egy „dugót” kell készíteni, ami pont beleillik az edény aljának közepébe. Ezzel zárjuk le. Ezt egyelõre csak kívül tudjuk összesimítani. Ha az agyagunk puha, akkor kis szikkadás után megfordítjuk az edényünket, és akkor belül is össze tudjuk simítani. A cserépbogrács formájának elkészítése után még érdemes néhány percet szánni a felület simítására, végül, a peremen a lyukak elkészítésére. A bogrács formájának utólagos igazítása: általában az a cél, hogy felrakás befejezése után az edény formáján már ne kelljen változtatni. Ha lehet, munka közben változtatunk, hogy olyan formájú legyen, amilyennek terveztük. Ez néha nem sikerül tökéletesen. Utólag egy kicsit lehet alakítani az edényen ütögetéssel, de jelentõsen már nem lehet változtatni rajta. Ha az edény nem lesz eléggé forgásszimmetrikus, azon már nem lehet utólag változtatni. (Ez az oka annak, hogy sok aszimmetrikus edény kerül elõ a földbõl.) A száradásra félretett cserépbográcsokat egy késõbbi idõpontban fogjuk az Emese parkban kiégetni fatüzelésû kemencében. A cserépbográcsokat fatüzelésû kemencében lehetõleg barna színûre kell égetni. Úgy tûnik, hogy szinte kortól függetlenül a fõzõedények nagyon nagy részét barnára égették. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez nem véletlen. Fõzés cserépbográcsban Közismert, hogy a kerámiák magas hõmérsékletet bírnak ki. Ez természetes, hiszen, készítésük során,
VÉNINGER PÉTER
közel ezer fokon égetik ki a fazekasok. A hétköznapi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a sütõ- és fõzõedények könnyen elrepednek, eltörnek, hogyha gáztûzhelyre, sütõbe vagy nyílt tûzre tesszük õket. Ennek az oka az, hogy a kerámiaedények nem bírják a hirtelen hõváltozást. A cserép hõtágulása nagy, és, mivel rossz hõvezetõ, ezért könnyen, nagy feszültség keletkezik a tárgyban. Például, ha gyorsan melegítjük a kerámia alja már forró, és kitágul, a teteje még nem melegedett át. Mivel a kerámia egy rideg, rugalmatlan tárgy (szemben a fémekkel), ezért a kialakuló feszültséget nem tudja deformálódással feloldani. Ha a feszültség elér egy kritikus értéket, akkor a tárgy elreped. A fentiek ismerete nagyon fontos, ha szeretnénk sokáig sütésre és fõzésre használni a kerámia edényünket. Régen tapasztalatból tudták, hogy cserépbográcsban és cserépfazékban hogyan kell fõzni. Cserépfazékban a mai napig fõznek. Tanulságos megismerni, hogy ez hogyan is történik. Fõzéskor a fazekat nem teszik a tûzre. A tûztõl kb. fél méterre melegszik a fazék, benne a vízzel, és az elõkészített zöldségekkel, egyebekkel. (Egyfülû fazéknak természetesen a füle van a legmesszebb a tûztõl.) Majd egy idõ múlva egy kicsit közelebb teszik a fazekat a tûzhöz. Amikor átmelegedett a tûzhöz közelebbi oldala, akkor bizonyos idõ múlva ismét egy kicsit közelebb. Mindig a fazék azonos oldala néz a tûz felé. (Nem cél, hogy minden oldala meleg legyen.) A régészeti leleteken is az látható, hogy a fõzõedények csak az egyik oldalukon kormosak. Egy idõ után a fazekat már közvetlenül a tûz mellé teszik. Ekkor kezd el fõni benne a leves. Mivel a fazék egyik oldala forróbb, mint a túlsó, ezért a benne levõ levesben kialakul egy lassú áramlás. A tûzhöz közeli oldalon felfelé, a túlsón lefelé. Ezzel a leves saját magát keveri. Nem kell a háziasszonynak a tûznél a füstben állnia és kevergetnie a levest. A másik, ma is használt konyhai kerámiaedény, amit római tál néven árulnak a boltban. Ennek a használata is tanulságos. A tálat sütés elõtt vízbe kell áztatni, és, amíg buborékol, addig benne hagyni. Ez után kivesszük, és beletesszük az ételt. A vizes sütõtál csak lassan melegszik át a sütõben, hiszen a víz elpárolgása hõt von el. A cserépfazék és a római tál használatának tapasztalata alapján a cserépbográcsok használatánál három fontos dologra kell figyelni: 1. az eredetivel azonos módon soványított agyagból (pl. 1-3 mm kerek kavicsokkal) készült, fatüzelésû kemencében barnára égetett bográcsot használjunk. A cserépbográcsok (és gyakran más korok fõzõ-
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 391
SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA
edényei is) barnára vannak égetve. Az elektromos kemencében más reakciók zajlanak le, mint a fatüzelésû kemencében, ezért az elektromos kemencében rózsaszínre égetett kerámia valószínûleg nem lesz megfelelõ. 2. A cserépbográcsot használat elõtt (a római tálhoz hasonlóan) vízbe kell áztatni, hogy ne hevüljön fel hirtelen. Ezzel elkerüljük az edény szét-
391
törését és a leendõ ebédünk tûzbe hullását. Másrészt a vízbe áztatott kerámia kevesebbet „iszik” a levesünkbõl. 3. A fõzés során a hirtelen hõváltozást kerüljük. Nem szabad rögtön a forró tûz fölé tenni a bográcsot, és, levéve, hideg földre tenni sem. Bízom abban, hogy a fenti szabályok betartásával sokáig tudjuk majd használni a cserépbográcsunkat.
Irodalom
Albert, J. 1967. Téglaagyagok és felhasználásuk. Csupor, I., Csuporné, A. Zs. 1992. Fazekasiskola. Duma, Gy. 1967. Õskori edények vértartalmú agyagból. Építõanyag 1967, 2. sz. 49–57. Duma, Gy. 1980. Cserépedények grafittartalmának gyakorlati jelentõsége. Múzeumi Mûtárgyvédelem 7. 13-26. Duma, Gy. 1987. Középkori grafitos kerámiák Magyarországon. Építõanyag 1987. 6. sz. 177–182. Duma, Gy., Ravasz, Cs. 1987. Homokvázas cserépedények. Építõanyag 302–307. Duma, Gy., Ravasz, Cs. 1970. Homokos aleuritból készülõ cserépedények. Építõanyag 1970. Filep, Gy., Füleky, Gy., Stefanovits P. 1996. Talajtan. Grofcsik, J. 1952. Agyagok vizsgálatának korszerû módszerei. A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei. In: Erdey László. (Szerk.Ed.) 2. évf. 1–2. szám. 215–234. Hinsenkamp, A., Falussy, G., Richter, V. 1961. Kerámiai mûvezetõk zsebkönyve. Hinsenkamp, A., Sasvári, Gy., Sövegjáró, J. 1953. Durvakerámiaipari kézikönyv. Ilon, G., Ughy, I. 1995. Bevezetés a Kárpát-medence régészetébe. 86–87. Jakó, G. 1934. Az agyagáruk ismertetése és gyártása különös tekintettel az építészeti kerámiára.
Kiss, L. 1964. Vásárhelyi kistükör. Nagy, A., Véninger, P. 2012 Ékírás és írnoki mûveltség agyagon – bevezetés a táblakészítésbe. Megjelenés alatt. Nemecz, E. 1973. Agyagásványok. Nyáry, J. 1881. Az Aggteleki barlang mint õskori temetõ. Monumenta Hungariae Archeologica Aevi Praehistorici. 1881. Petrik, L. 1914. Az agyagiparos. Szakmány, Gy. 2008. Kerámia nyersanyagok a mai Magyarország területén a neolitikumtól a XVIII. század végéig. A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 74., 49–90. 51. Szilágyi, V. 2004. Egy 10. századi település kerámia leletegyüttesének archeometriai vizsgálata, Edelény, Északkelet-Magyarország. Diplomamunka, ELTE Kõzettan-Geokémiai Tanszék. Szilágyi, V., Szakmány, Gy., Wolf, M. 2006. Az edelényi, X. századi település kerámia leletegyüttesének archaeometriai vizsgálata. In: Holló Szilvia AndreaSzulovszky János (Szerk./Ed.), Az agyagmûvesség évezredei a Kárpát-medencében, 59–65. Takács, M. 1986. Die arpadenzeitlichen Tonkessel im Karpatenbecken. Varia Archaeologia Hungarica 1, Budapest. Tamás, F. 1982. Szilikátipari kézikönyv. Végh, S. 1967. Nemércek földtana. Wartha, V. 1892. Az agyagipar technológiája.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 392
PÉTER VÉNINGER
392
THE MEASUREMENT OF TEMPERING AGENTS PÉTER VÉNINGER
The measurement of tempering agents Recently, there are a growing number of publications about the analytical surveys of ceramics' tempering agents. In the present paper I discuss how the various tempering agents with differing grain size or composition behave during the modelling of the vessels. I will describe how the plastic („fat”) and less plastic („lean”) clays act, and specify the tempering materials that are characteristic to special vessel types. If the clay found in its natural habitat is too „fat” or too „lean”, it cannot be properly used for making pottery. In such cases, the plasticity of the clay can be transformed by adding special agents or another type of clay to the raw material. The plasticity can also be changed by adding or subtracting water. It was proved that few tempering has no sizeable effect on clay, however, too much of tempering makes the clay rigid, the pottery becomes extremely fragile or pulverisable after firing. Since the composition and the water content of the various clays are diverse, there are no constant formulas on the ideal amount of tempering materials. Despite the computer based analytical methods used in industrial production, I tried to find a simple, practical methods in order to classify the clay-types in relation to various vessels. The
„pretzel-ring-coil” method, used by geologists seemed to be appropriate to create three (in special cases four) types of lean clay. It proved to be also suitable for comparing various tempering materials and to build up an absolute sequence. Yet, this method brought limited success, but more useful consequences were drawn. According to the experiment, around hundred times more tempering agents had to be used from the weakest material than from the most powerful one to obtain the same result. Moreover, so little was used from the stronger tempering substances that it had no visible traces on the finished object. It seems that the tempering materials identified in archaeological finds belong to the medium or weak agents. This can be probably explained with the fact that these materials are relatively simple to test with the clay, while strong tempering substances can easily be overdosed. I tested how four definably plastic clay variants act with the following modelling practices: plate stretching, hand-formed vessel modelling, slab techniques, fast wheeling and moulding The results highlighted that there is a broad variety of potteries that can be made of surprisingly lean clays, still more strenuously than from fat or less lean clay. I summarized the results in the following table:
without tempering agent
It is not possible to shape a pretzel (quite lean)
It is not possible to shape a ring (lean)
The clay rope cannot be bent (very lean)
It is not possible to model clay ropes (extremely lean)
Pinching technique
XXX
XX
XX
X
X
Coiling
XXX
XXX
XX
X
X
Fast-wheeling
XXX
XXX
XXX
XX
X
Moulding
XXX
X
Stretching
XXX
XX
XX
X
XXX XX X (plain)
very good level acceptable level (It does not mean an inextricable problem.) Troublesome (It is still possible, with difficulties..) Not possible
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 393
THE MEASUREMENT OF TEMPERING AGENTS
Finally, I suggested some minor supplements to describe the tempering agent of pottery, and I described some cases, when the clay was seemingly tempered, but in fact it was without temper. I propose that the raw clay material found at the archaeological sites should be investigated first in order to decide whether it is suitable for making pottery. The modelling of a clay cauldron On the last day of the conference I made a clay cauldron at the display in the Emese park. I consciously chose a method, which is likely adaptable to the production of ancient cauldrons. This vessel was made of clay tempered with grainy pebbles. It was hand-wheeled; I built it up from upside down, with
393
flat plate technique. I began the modelling with the shaping of the rim, and I proceeded upwards until the vessel terminated. During the forming I described the most typical defaults, such as not keeping the original form, while in this case the vessel is likely to collapse. An additional message of this experiment was, that the pebbles, which are kneaded into the clay may unawares mix lime into the material, which may cause cracks or crater-type failures some days after the firing. Thus, before adding the pebble to the clay, the lime has to be removed. Further on, I shortly summarized what is the main cause for the cauldrons to go ruin. Finally, based upon the chemical-physical information, I described how and what types of foods can be cooked in the cauldrons.
24_veninger.qxd
2012.07.11.
17:19
Page 394
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:30
Page 395
N ÉPVÁNDORLÁSKOR F IATAL K UTATÓINAK XX. Ö SSZEJÖVETELE , B UDAPEST –S ZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.
395
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN THIELE ÁDÁM Okl. gépészmérnök, PhD hallgató BME, Anyagtudomány és Technológia Tanszék Cím: XI. Bertalan L. u. 7. MT épület E-mail:
[email protected]
Az ember már több ezer éve ismeri a vasat, de egészen a kora újkorban elterjedõ kétlépcsõs, indirekt vasgyártásig (amikor az acélt a nyersvasgyártás után következõ acélgyártási folyamatból nyerték) egylépcsõs, direkt módszerrel jutott hozzá. Ez az õsi technológia napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, eredeti formájában már csak a természeti népeknél él tovább. A közelmúlt egyik szerencsés folyamata, hogy a régészeti és a mûszaki tudományok szoros együttmûködésével Európa-szerte egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek korabeli tárgyak, folyamatok, események reprodukálására. Jelen írás bemutatja, hogy honfoglaló elõdeink a kora középkorban primitív vaskohászati eljárással hogyan voltak képesek megfelelõ mennyiségû és minõségû vasanyag elõállítására. A munka nem csupán a technológiát ismerteti, hanem betekintést enged a kora középkori magyar vasipar egy termelõ egységének felelevenítésébe, a gyakorlati megvalósításba: a vasércbányászattól kezdve a vasbucakohászaton keresztül a kapott vasbuca megmunkálásáig. A módszerek elsajátítása céljából kísérleti régészeti eszközök felhasználásával a közelmúltban több mint húsz ún. rekonstrukciós kísérlet elvégzésére került sor, amelyek során teljes korhûség mellett sikerült nagy tömegû, jól kovácsolható vasbucákat elõállítani. A rekonstrukciós kísérletek során próbakohósítások történtek, amelyek alatt mérésekre, illetve õket követõen anyagvizsgálatokra került sor. Ezek eredményei alapján a dolgozat kísérletet tesz a kora középkori vaselõállítás során lezajló fizikai és kémiai folyamatok felderítésére és értelmezésére a korszerû anyagtudomány segítségével, emellett átfogó képet próbál alkotni a földtõl a vastárgy elkészüléséig tartó technológiai folyamatokról.
1. Bevezetés A technikai társadalom kialakulásában nagy szerepet játszott a vas, amelynek kiemelt jelentõsége a tág határok között változtatható tulajdonságaiban, jó megmunkálhatóságában, viszonylag egyszerû elõállításában van. A vas története azonban nemcsak technikatörténeti, hanem gazdaság- és hadtörténeti jelentõséggel is bír. A gazdaságtörténeti jelentõség esetében gondoljunk a mezõgazdasági szerszámokra vagy arra, hogy a vas adta majdnem minden mesterség szerszámainak anyagát. A hadtörténeti vonatkozások a középkori fegyverek szempontjából szintén egyértelmûek. Ha a kora középkori vaselõállításról beszélünk, akkor ez alatt bucavas-elõállítást kell érteni. A bucavas néhány kg tömegû, szivacsos szerkezetû salakos vascipó, amelyet a kora középkorban kis, szakaszos üzemû, faszéntüzelésû bucakemencékben állították elõ az õskohászok. A vasbuca további melegalakítással történõ megmunkálására volt szükség ahhoz, hogy egy salakban szegény, tömör vasanyagot kapjanak, amely már kovácsok számára feldolgozható. A korabeli vasbuca-elõállítás technológiájának alaposabb megismeréséhez hozzájárulhatnak a rekonstrukciós kísérletek, a régészeti feltárásokon elõkerült bucakemencék másolataiban elvégzett próbakohósítások. További ismeretek szerezhetõk a technológia egyes kiragadott szakaszainak laboratóriumi körülmények között végzett modellezésével. A rekonstrukciós kísérletek és laboratóriumi modellek során a technológiai paraméterek (pl. hõmérséklet, gázösszetétel a bucakohóban stb.) mérhetõk, a betétanyagokon (gyepvasércek, salakképzõk), bucasalakokon, vasbucákon anyagvizsgálatok végezhetõk el. A kapott adatokból a vasbucakohászat során végbemenõ metallurgiai folyamatokra is lehet következtetni.
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:30
Page 396
THIELE ÁDÁM
396
A rekonstrukciós kísérletek során kísérleti régészeti eszközök használhatók fel a bucakemencék megépítése és eredményes üzemeltetése érdekében. Magyarországon a kora középkori vasipar kísérleti régészeti eszközökkel történõ felelevenítése európai mércével mérve még gyerekcipõben jár. Míg más európai országban rekonstrukciós kísérletekkel már többnyire eredményesen keltik életre saját nemzeti, õsi bucakemence-típusaikat, addig nálunk még a vasbuca elõállításának többszöri megismételhetõsége sem megoldott. A külföldi kutatások azonban nem magyarországi területek érceivel, nem magyar bucakemence-típusokkal folynak, így azok eredményei nem vehetõk át egy az egyben. Ezen kívül nagyobb részük nem nevezhetõ korhûnek az alkalmazott modern technológiák (pl. elektromos fújtatás, tûzálló téglákból épített bucakemence) miatt. Hazánkban mindezidáig nagyon kevés, többségében nem eredményes próbálkozás volt a vasbucakohászat technológiájának felelevenítésére, így nem voltak ismertek a sikeres technológia paraméterei. Az elmúlt években azonban több reményt keltõ, korhûnek tekinthetõ rekonstrukciós kísérlet történt a szerzõ és az õt segítõ szakemberek együttes munkájával. Az archeometallurgia nem nélkülözheti az elméleti metallurgia, illetve a kémiai analitikai, ásványtani, metallográfiai, mikro- és makroszerkezeti anyagvizsgálatok (és itt nem csak a rekonstrukciós kísérletek anyagainak, termékeinek vizsgálatáról, hanem fõként a kapcsolódó régészeti leletek anyagvizsgálatáról van szó) tevékenységeit, eredményeit. A rekonstrukciós kísérletek fõként az elõzõekbõl származó megállapítások gyakorlati beigazolására szolgálnak. A kora középkori vasbuca-elõállítás kísérleti régészeti eszközökkel történõ kutatása segít feltárni a magyar ipartörténet és kultúra egy jelentõs szeletét, és egy elveszett ismeretanyag újrafelfedezéséhez is hozzájárul.
beásva. A földbevájt típusú bucakemencék 50-80 cm mély gödrök, ún. mûhelygödrök oldalfalába voltak bemélyítve. A többször megismételhetõ rekonstrukciós kísérletek céljából a fajszi-típusú (X. sz. közepe) földbevájt kohótípusban került sor a próbakohósítás elvégzésére, ugyanis a kezdeti szabadon álló típusokkal elvégzett kísérletek alapján ez jóval tartósabbnak, több kohósításra alkalmasnak bizonyult (egy-egy próbakohósítás során mindössze a mellfalazat károsodik, csupán azt kell újraépíteni). Az imolai-típusú (10. sz. második fele – 12. sz.), szintén beépített kohóval is sor került néhány kísérletre, azonban a további kísérletek technikai problémák miatt nehezen kivitelezhetõnek tûntek, ugyanis ennek a kohótípusnak feltételezhetõen nem volt mellfalazata (a régészeti feltárások során nem találtak mellfalazatokat). A fajszi-típusú bucakemence felépítésére jellemzõ, hogy homlokfalának alsó részén egy mellnyílás volt kialakítva, amelyet a kohászat során mellfallal zártak el. A mellfalon található lyukba fúvókát helyeztek, az azon keresztül kézi fújtatóval befújt levegõvel szították a bucabucakemence tüzét. A fajszi-típusú bucakemence geometriáját általában a követezõkkel jellemezhetjük: magassága kb. 70100 cm, belsõ átmérõje a medencénél 30-40 cm, amely kúposan csökkent felfelé, így a toroknál 1015 cm volt (Gömöri 2000). Sajnos a bucakemencék maradványai általában nagyon lepusztult állapotban kerülnek elõ, ezért pontos geometriájuk (méreteik, fõleg magasságuk) nem állapítható meg pusztán a leletek alapján. A rekonstrukciós kísérletek segítségével viszont megbecsülhetõ a helyes mûködéshez szükséges geometriai kialakítás (pl. milyen magas legyen a bucakemence a minél nagyobb vaskihozatal elérése érdekében). Az 1. ábra a fajszi-típusú bucakemence felépítést és méreteit mutatja.
2. A kutatások régészeti háttere Az elmúlt évtizedek iparrégészeti feltárásai során számos kora középkori kohótelep maradványai kerültek a napvilágra Magyarországon (Gömöri 2000; Gallina 2006). A kohótelepeken a kohászathoz szorosan kapcsolódó objektumok, így pl. faszénégetõ boksák, ércpörkölõ gödrök, bucakemencék, újraizzító tûzhelyek nyomait tárták fel. A kora középkori vaselõállítás központi objektuma a bucakemence volt. Kialakításuk szerint két fõ formájuk létezett: a szabadon álló és a földbevájt típus. A kettõ közötti átmenetet jelentettek azok a típusok, amelyeken csak a medence részük volt
3. Technológia 3.1. Rekonstrukciós kísérletek Mindenek elõtt egy rövid áttekintést kell adni a vaselõállítás kora középkori technológiájáról. Ennek bemutatása az elvégzett kísérleti régészeti munka rövid ismertetésével, egyelõre pusztán a gyakorlati megvalósítás oldaláról a legcélszerûbb a követhetõség, érthetõség érdekében (egy korábbi írásában a szerzõ errõl már részletesebben beszámolt (Thiele 2010)). A következõkben a vasipar három ága elevenedik fel: a gyepvasérc-bányászat, a vaskohászat és a kovácsolás.
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 397
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
1. ábra A fajszi-típusú beépített bucakemence felépítése és geometriai méretei Fig. 1. The structure and dimensions of the Fajsz-type builtin bloomery furnace Jelmagyarázat/Legend: 1. torok/troath, 2. akna/stack, 3. medence/hearth, 4. mellfalazat/breast-wall, 5. fúvóka/twyer
3.1.1. Gyepvasérc-bányászat A gyepvasércek olyan felszíni vagy felszínközeli vasércek, amelyek egyszerû kitermelésük miatt a bucakemencék betétanyagául szolgálhattak a kora középkor folyamán. Gyepvasérceket Magyarország területén ma is sokfelé találhatunk, ezek kohósíthatósága azonban nagyon eltérõ. A jó minõségû gyepvasérc tapasztalati úton felismerhetõ fizikai tulajdonságai a színe és az állaga. A barna szín arra utal, hogy az érc limonitos, vasban gazdag, a töret színe jó minõségû gyepvasérc esetén szintén rozsdabarna, esetleg világos barna. A töret színében megjelenõ kékes árnyalat nagy foszfortartalomra utalhat, ezért az ilyen színû ércek gyûjtését kerülni kell. Jó, ha az érc porózus szerkezetû, mert az ilyen, nagy fajlagos felületû ércek a bucakemence redukáló atmoszférájában gyorsabban redukálódnak. Az ércek kohósíthatósága a legegyszerûbben mégis egy próbakohósítás elvégzésével állapítható meg. Az elmúlt két évben négy lelõhely gyepvasércével történtek próbakohósítások. A lelõhelyek: KékKálló-völgye (Debrecentõl 40 km-re délre), Fancsika (Debrecentõl 5 km-re délre), Somogyszob, Petesmalom (mindkettõ Somogy megye déli részén). A terepbejárások során felfedezett négy gyepvasérclelõhely közül a felsorolt szempontok mindegyikét legjobban a legkésõbb felfedezett petesmalmi lelõhely gyepvasérce elégíti ki, amelybõl elfogadható minõségû vasbucák voltak elõállíthatók. A fancsikai gyepvasércbõl szintén lehetett vasat
397
2. ábra Rekonstruált mûhelygödör részlet. A kép bal oldalán látható egy kitapasztott elõ-üreg, amely jól mutatja egy bucakemence belsõ kialakítását. A másik két elkészült kohó már mellfallal van ellátva, kiszárításuk folyamatban van. A középsõ bucakemence elõtt látható a bucakemencék tüzének szítására szolgáló fújtató replika Fig. 2. The detail of a restored workshop pit. On the left there is a plastered smaller pit, which gives an insight into the structure of the furnace. The additional two furnaces have breast-walls, they are presently being dehydrated. In front of the middle furnace, there is a replica of the bellows
nyerni, a somogyszobiból és a Kék-Kálló-völgyibõl azonban csak nagyon kis mennyiségben. 3.1.2. Vasbucakohászat Egy próbakohósítást számos elõkészület elõz meg. Mindenekelõtt ki kell ásni a mûhelygödröt, amelynek oldalfalába be lehet mélyíteni a bucakemencék elõ-üregeit. Ezeket kb. 2-3 cm vastagon ki kell tapasztani agyag-homok megfelelõen sovány keverékével, majd homlokfalat kell építeni a kitapasztott üreghez. A homlokfal alsó részén hagyott mellnyílást elzáró mellfal külön készíthetõ el a fúvókával együtt. A bucakemencét ezután lassú tûz szárítja ki 10-15 órán keresztül. Az egyik rekonstruált mûhelygödör részletet mutatja a 2. ábra. A rekonstrukciós kísérletek során fontos szempont volt a korhûség, és a kora középkori vasipar minél teljesebb felelevenítése, ezért többnyire saját égetésû faszénnel került sor a próbakohósítások elvégzésére. A próbakohósítást megelõzõ technológiai mûvelet az összegyûjtött gyepvasérc pörkölése. Ennek során az ércpörkölõ gödörben rakott tûzbe tett gyepvasércdarabok tapadt nedvessége, majd kötött hidrátvize eltávozik. A pörkölés következtében az érc színe barnáról vörösre vált, ugyanis a hidroxidos (geothites) ércbõl oxidos (hematitos) érc keletkezik. Ez a színváltozás a helyesen elvégzett pörkölés indikátora. A rekonstrukciós kísérletek tapasztalatai alapján elmondható, hogy már az ércpörkölés során bizonyos fokú elõredukció történhet, amit újabb
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 398
398
színváltozás, szürkére színezõdés jelez (a hematitból magnetit keletkezik). A pörkölés során a gyepvasérc szerkezete még inkább fellazul, a pörkölt ércdarabok kézzel is morzsolhatók lesznek. A próbakohósítás a bucakemence elõfûtésével kezdõdik. A bucakemence medencéjét felülrõl izzó parázzsal kell feltölteni, majd erre a bucakemence teljes térfogatát kitöltõ mennyiségben faszén kerül. Intenzív fújtatás mellett a bucakemencében az vasoxidok redukciójához megfelelõ hõmérséklet-eloszlás és gázösszetétel alakul ki. Amikor a torkon át távozó torokgázok már tartósan éghetõk (meggyújthatók), akkor kerülhet sor az elsõ faszén-pörkölt gyepvasérc keverék beadagolására. A beadagolt faszén és gyepvasérc tömegaránya a kísérletek tapasztalati alapján 1:1, vagy akár 0,5:1 is lehet. A próbakohósítás kb. 5-7 órán át tart, ezalatt kb. 1015 kg gyepvasércet lehet kohósítani. Az állandó intenzív fújtatás mellett elégõ faszénkarbon égéshõje egyrészt biztosítja a megfelelõen nagy hõmérsékletet, másrészt az égés során keletkezõ széndioxid nagy hõmérsékleten szénmonoxiddá alakul a faszénkarbon jelenlétében, így biztosítva a redukáló atmoszférát. A próbakohósítás során gyakran szükség van salakcsapolásra. A salak a gyepvasérc meddõtartalmából és több-kevesebb vasoxidból keletkezik. A salak olvadt állapotba kerül a medencében uralkodó nagy hõmérsékleten, így könnyen kicsapolható a mellfalon, a fúvóka alatt ütött salakcsapoló nyíláson keresztül, így elválasztható a medencében növekvõ vasbucától. Ha a salakcsapolás nem történik meg, akkor a medencét az olvadt salak feltölti, befolyik a fúvókába, és meggátolja a további levegõbefúvást, így a bucakemence lehûl. A próbakohósítás végén a bucakemence medencéjében összeállt szivacsos-salakos vasbucát ki lehet húzni a mellfalazat kitörésével. Még melegen sor kerül a vasbuca farönkön fakalapáccsal történõ tömörítésére. 3.1.3. Kovácsolás A bucakemencébõl kihúzott vasbuca tömörítés közben kihûl, ezért a további tömörítés érdekében ismét fel kell hevíteni. Ez az újraizzító tûzhelyben történik meg, amely egy sekély, izzó faszénnel teli gödör. Az újraizzító tûzhely tüzét a hozzá oldalról elhelyezett fúvókán keresztül kézi fújtatóból befújt levegõ segítségével lehet szítani. Amikor a vasbuca számos tömörítés után már kevés salakot tartalmaz és elegendõen tömör, megkezdõdhet a kovácsolása. Ekkor már bármilyen vastárgy elkészíthetõ a kapott, jó minõségû vasanyagból: szegek, nyílhegyek, fokosok stb.
THIELE ÁDÁM
3.2. A technológiai paraméterek mérése A bucakemencében lezajló metallurgiai folyamatok megismerése céljából néhány próbakohósítás során hõmérséklet és gázösszetétel mérésre került sor. A hõmérsékletmérések a bucakemence négy pontjában (az akna felsõ, középsõ és alsó pontjában, illetve a fúvóka elõtt), gázösszetétel mérések pedig az akna felsõ pontjában történtek kb. 30 perces idõközönként a próbakohósítás teljes idõtartamában – az elsõ és utolsó gyepvasércadag beadagolása között, tehát mintegy 5 órán keresztül. A hõmérsékletméréseket a bucakemence homlokfalába fúrt lyukakon bedugott hõelemmel (Pt–PtRh termopár) lehetett elvégezni, az atmoszféra gázösszetételének meghatározása céljából egy szondán keresztül vett és eltárolt gázmintákon utólag gázkromatográfiás vizsgálat történt. A mérés vázlatát és egyben a kísérleti bucakemence geometriai kialakítását a 3. ábra, a mérési eredményeket a 4. ábra és az 5. ábra foglalja össze. A hõmérsékletmérések eredményeibõl megállapítható, hogy a bucakemencében lévõ hõmérsékletek viszonylag állandóak, amely kedvez a bucakemene egyenletes mûködésének. Megfigyelhetõ, hogy a medence hõmérséklete elegendõen nagy (kb. 1200-1300°C), így benne a technológiára jellemzõ nagy vastartalmú, savanyú jellegû salak olvadt állapotba kerül és könnyen kicsapolható. A gázösszetétel-mérési eredményekbõl látható, hogy a bucakemence torokgázainak összetétele viszonylag álladó, CO-tartalma nagy. 3.3. Laboratóriumi kohómodell-kísérletek A vaskohászat során lezajló metallurgiai folyamatok megismerése céljából a bucakemence aknájában végbemenõ folyamatok modellezésére laboratóriumi körülmények között került sor. A modellkísérletek faszén és gyepvasérc keverékének ellenállás fûtéses kemencében, lezárt vastégelyben történõ hevítésével majd hõntartva (a faszén közegû cementáláshoz hasonlóan) történtek. A kísérlet hõmérséklet–idõ viszonyai a hõmérsékletmérések eredményei és az elegyoszlop süllyedési sebessége alapján kerültek meghatározásra. A gyepvasércnek a bucakemence torkától az akna közepéig tartó süllyedése a keverék 40 perc alatt 500°C-ról 900°C-ra történõ hevítésével modellezhetõ. A kísérlet végén kapott gyepvasércdarabokat metallográfiai vizsgálatnak alávetve megállapítható volt, hogy a mintákban nagy mennyiségben színült ki vas, miközben az érc meddõ tartalma nem olvadt össze salakká. Tehát a gyepvasérc porózus szerkezetébõl következõ nagy fajlagos felülete gyors szi-
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 399
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
399
Idõ (perc)
Akna felsõ (°C)
Akna közép (°C)
Akna alsó (°C)
Fúvósík (°C)
0
450
840
1160
1380
28
550
840
1170
1270
55
570
850
1210
1370
79
540
850
1140
1340
127
530
960
1190
1380
189
480
870
1160
1420
4. ábra A 21. próbakohósítás hõmérsékletmérési eredményei. Fig. 4. The temperature measurement results from the smelting experience nr 21.
Idõ (perc) 3. ábra Hõmérséklet- és gázösszetétel-mérési pontok a rekonstruált bucakemencében. Az ábrán a geometriai kialakítás is megfigyelhetõ Fig. 3. Temperature- and gas-composition measurement points in the restored furnace. The figure gives an indication of the furnace’s construction Jelmagyarázat/Legend: 1. akna – felsõ rész/stack-upper part, 2. akna – középrész/stack-middle part, 3. akna – alsó rész/stack-lower part, 4. fúvósík/hearth, 5. gázösszetételmérési pont/gas composition measurement point, 6. hõmérsékletmérési pont/temperature measurement point
N2 H2 CO (Vol%) (Vol%) (Vol%)
CH4 (Vol%)
CO2 (Vol%)
0
9,10
61,75
24,83
1,21
4,17
28
2,69
66,84
24,76
0,34
4,89
55
0,00
71,31
25,44
0,35
4,67
79
8,32
62,59
26,75
0,49
9,38
127
5,38
65,19
22,68
0,50
8,05
311
1,07
82,81
12,83
0,00
8,19
5. ábra A 21. próbakohósítás gázösszetétel-mérési eredményei Fig. 5. The gas-composition measurement results from the smelting experience nr 21.
lárd fázisú redukciót tett lehetõvé. A torok és aknafelsõ modell-kísérlet eredményeként kapott minta metallográfiai csiszolatát mutatja a 6. ábra. Az elõbbi kísérlet eredményeként kapott részben redukált gyepvasércek kevés salakképzõvel (fahamuval) keverve fél órás, 1100°C-os hõntartásnak voltak kitéve az akna alsó részén lezajlódó folyamatok modellezése céljából. A kísérlet eredménye „kis vasbuca” lett, a meddõ anyagok és a maradék vasoxidok egy része olvadt salakot képezett így a korábban kiszínült apró vasszemcsék közel kerültek egymáshoz és diffúziós hegedéssel összehegedtek. Az aknaalsó modell-kísérlet eredményeként kapott minta metallográfiai csiszolatát mutatja a 7. ábra.
4. Anyagvizsgálatok A rekonstrukciós kísérletek során kapott vasbucák esetén gyakran tapasztalható volt jobb esetben csak a hideg állapotban jelentkezõ ridegség azonban rosszabb esetben a melegtörékenység jelensége. A melegtörékenység a fancsikai lelõhely gyepvasércébõl nyert korai vasbucák esetén volt gyakori: a vasbucákat a bucakemencébõl kivett melegükben kovácsolva darabokra törtek. A hideg állapotban való ridegség a petesmalmi gyepvasércbõl készült vasbucákat jellemezte: a vasbucák bár melegen jól kovácsolhatóak voltak, hideg állapotban viszont a belõlük kikovácsolt vastárgy-replikák nagyon ridegnek mutatkoztak, nem viseltek el képlékeny
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 400
400
6. ábra A torok és aknafelsõ modell-kísérlet eredményeként kapott minta metallográfiai csiszolata Fig. 6. Metallographic picture of iron bloom samples from the upper stack level and throat level of the furnace
alakváltozást, könnyen törtek. A többi lelõhely ércébõl vasbuca nem, mindössze kisebb vasrögök voltak nyerhetõk. Az anyagvizsgálatok segítségével választ kaphatunk egyrészt a vasbucák törékenységének okára, másrészt még közelebb kerülhetünk a bucakemencében zajló metallurgiai folyamatok megértéséhez. Ebbõl a célból gyepvasércmintákon és bucasalakokon röntgendiffrakciós és vegyelemzéses vizsgálatok, vasbucadarabokon pedig metallográfiai és vegyelemzéses vizsgálatok elvégzésére került sor. Az anyagvizsgálatok segítségével kapott információkat visszacsatolva a rekonstrukciós kísérletekbe még eredményesebb, még sikeresebb lehet a technológia felelevenítése. 4.1. Salakminták összetétel-vizsgálata A próbakohósítások során kapott salakmintákon elvégzett röntgendiffrakciós vizsgálatok kimutatták, hogy azokban egyrészt kristályos fayalit (2FeO–SiO2) fázis, másrészt több-kevesebb amorf fázis van jelen. Emellett a salakok jelentõs vastartammal rendelkeztek, amely a fayalit esetleg a kis mennyiségben megjelenõ wüstit (FeO) fázisban van lekötve. Ebbõl következik a korai vasbucakohászati technológia nagy hátránya: a kis vaskihozatal. A kohósított gyepvasércek vasoxid-tartalmának jelentõs részébõl nem redukálódik színvas, hanem fayalit vagy wüstit formájában elsalakul.
THIELE ÁDÁM
7. ábra Az aknaalsó modell-kísérlet eredményeként kapott minta metallográfiai csiszolata Fig. 7. Metallographic picture of iron bloom samples from the lower stack level of the furnace
Az amorf fázis megjelenése feltételezhetõen segíti a salak olvadáspontjának csökkenését (erre vonatkozóan az amorf fázis kémiai összetételét pontosan meg kellene határozni). A salakminták röntgendiffrakciós vizsgálatának eredményeit a 8. ábra foglalja össze. A táblázatban a minta azonosítója utal arra, hogy melyik lelõhely ércének kohósításakor kapott salakról van szó. A bucasalakok ICP spektroszkópiás vegyelemzése alapján elmondható, hogy azok minden esetben savanyú jellegûek voltak. A vegyelemzési eredmények szerint a próbakohósítások salakjainak fõ összetevõi a FeO, SiO2 és CaO. Ezek alapján FeO–SiO2–CaO háromalkotós diagrammok segítségével meghatározható elméleti olvadáspontjuk is. Ez a módszer általában 1100-1200°C körüli olvadáspontértékeket adott, ennél azonban a gyakorlatban, a kísérletek során kisebb hõmérsékleten is csapolható a salak. A salakminták vegyelemzéses vizsgálatának eredményeit a 9. ábra foglalja össze. 4.2. Gyepvasércminták kémiai vizsgálata A rekonstrukciós kísérletek során négy magyarországi gyepvasérclelõhely ércének kohohósítására került sor. A gyepvasércmintákon számos röntgendiffrakciós vizsgálat illetve vegyelemzés (ICP és XRF spektroszkópiás) történt. A négy gyepvasérclelõhely gyepvasércének a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján meghatározott fázis-összeté-
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 401
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
401
Fázisösszetétel (%) Azonosító
Megjegyzés
Labor
Fayl
Quar
Cris
Glass
Magn
Összes
kallo_s-01
Kék-kálló-völgyébõl származó gyepvasérc folyósalakja (szürke színû)
KKKI
35
3
3
55
-
100
fan_s-01
Fancsikáról származó gyepvasérc folyósalakja (zöld színû)
KKKI
10
-
-
90
-
100
fan_s-02
Fancsikáról származó gyepvasérc folyósalakja (fekete színû)
KKKI
20
5
1
74
-
100
som_s-01
Somogyszobról származó gyepvasérc folyósalakja (fekete színû)
KKKI
-
20
3
75
2
100
pet_s-02
Petesmalomról származó gyepvasérc folyósalakja (zöld színû)
KKKI
50
10
-
30
-
90
pet_s-03
Petesmalomról származó gyepvasérc folyósalakja (fekete színû)
KKKI
-
15
-
85
-
100
8. ábra Rekonstrukciós kísérletekbõl származó bucasalakminták röntgendiffrakciós vizsgálatának eredményei Fig. 8. The results from X-ray diffraction analysis of slag samples from smelting experiments
Kémiai összetétel (%) Azonosító
Megjegyzés
Labor
SiO2
CaO
MgO
FeO
MnO
Al2O3
Összes
fan_s-03
Fancsikáról származó gyepvasérc folyósalakja (zöld színû)
Ózd, Furol analitika
32
10,05
1,07
32,81
2,32
2,86
81,11
fan_s-04
Fancsikáról származó gyepvasérc folyósalakja (fekete színû)
Ózd, Furol analitika
22
12,76
1,33
26,64
3,26
2,56
65,99
pet_s-01
Petesmalomról származó gyepvasérc folyósalakja (zöld színû)
Ózd, Furol analitika
45,4
11,68
1,38
24,93
3,36
2,56
86,75
9. ábra Rekonstrukciós kísérletekbõl származó bucasalakminták vegyelemzéses vizsgálatának eredményei Fig. 9. The results from chemical analyzes of slag samples from smelting experiments
teleit a 10. ábra, a vegyelemzéses vizsgálatok alapján meghatározott kémia összetételeit a 11. ábra mutatja be. A röntgendiffrakciós vizsgálatok eredményei alapján általánosságban megállapítható, hogy a gyepvasércek jellemzõ kristályos fázisa a goethit (FeO(OH)), amely a lelõhelytõl függõen a minták tömegének 45-90%-át tette ki. Minél nagyobb vastartalmú gyepvasércek kohósítására kell törekedni, azonban technológiai okokból a meddõbõl és wüstitbõl keletkezõ salakra is szükség van a vasbu-
cakohászat során (ld. késõbb). A petesmalmi gyepvasérc például nagyon jól kohósítható, azonban meddõtartalma olyan kicsi, hogy a próbakohósítások során homokból és fahamuból álló keveréket kellett beadagolni a gyepvasérc mellett salakképzési céllal. Az ércek meddõje minden esetben savanyú jellegû volt, túlnyomórészt SiO2-ot tartalmazott. A savanyú ércek kohósítása során keletkezõ szintén savanyú, fayalitos salak viszkozitása a bucavaskohászat kis hõmérsékletén (1100-1300°C) kisebb, mint a
0,35 39,22 5,60 4,48 -
16,99 13,38 27,85 32,60 3 5
fan_v-02
som_v-01
som_v-02
som_v-03
pet_v-03
pet_v-04
-
0,35
KKKI
3
8
59,73
Petesmalomról származó barna színû gyepvasércminta pörkölés után
pet_v-04
KKKI
28
10
fan_v-01
Petesmalomról származó barna színû gyepvasércminta
pet_v-03
KKKI
20
70
-
Somogyszobról származó barna színû gyepvasércminta pörkölés után
som_v-03
KKKI
10
-
30,00
Somogyszobról származó barna színû gyepvasércminta
som_v-02
KKKI
6
-
kallo_v-01
Somogyszobról származó fehér színû gyepvasércminta
som_v-01
KKKI
40
-
CaO
Fancsikáról származó barna színû gyepvasércminta
fan_v-02
KKKI
30
Calc
SiO2
Fancsikáról származó kék színû gyepvasércminta
fan_v-01
KKKI
Quar 40 90
60 30 75 10 45 90 -
-
7
10
-
-
-
-
Musc
-
-
-
-
5
5
-
-
Illi
Fe2O3 53,92 26,96 67,40 11,08 46,71 48,36 80,88 90
MgO 0,37 0,37 0,12 0,37 0,50 -
-
-
H2O 6,08 3,97 8,87 1,91 6,57 2,46 9,12 -
30,78 4,40 3,52 -
-
-
20
15
5
-
-
-
Σ Fe
-
-
-
-
-
4
20
-
Albi
63
56,616
33,85
32,70
7,76
47,18
18,87
37,74
ChmA
CO2
-
-
-
-
-
10
10
-
MntA
95,00
93,00
99,63
99,10
99,67
99,05
97,74
90,00
Összes
95
93
100
100
100
100
100
90
Összes
402
7,71
7,60
3,18
5,07
6,36
-
Al2O3
Számított kémiai összetétel (%)
Hemma
Goet
17:31
-
Kék-kálló-völgyébõl származó barna színû gyepvasércminta
kallo_v-01
Labor
2012.07.11.
5
Megjegyzés
Azonosító
Fázisösszetétel (%)
25_thiele.qxd Page 402
THIELE ÁDÁM
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 403
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
bázikus salaké (Török 1995, 280), ezért el kell kerülni a nagyobb CaO-tartalmú ércek adagolását. Ebbõl a szempontból például a Somogyszobi lelõhely gyepvasérce kifejezetten rosszul kohósítható, túlzottan bázikus salakja nagy viszkozitású, nehezen csapolható volt. A ma megtalálható gyepvasércek rossz tulajdonsága a sokszor jelentõs foszfortartalom. Ennek oka feltételezhetõen a mezõgazdasági tevékenység, mûtrágyázás a lelõhelyek közelében. Érdekes kérdés lenne, hogy vajon a kora középkori gyepvasérceknek milyen lehetett a foszfortartalma, mennyire okozhatott problémát gyepvasércekbõl a vasbucába kerülõ foszfor az õskohászok számára? A kora középkori Kárpát-medencei vastárgyak vegyelemzéses vizsgálatával ezt meg lehetne állapítani. Irodalomban található erre vonatkozó adatok szerint vastárgyakban elõfordult 0,2-0,5 wt%-os foszfortartalom is, amely már ridegséget okozhatott (Heckenast et al. 1968, 188). 4.3. Vasbucák metallográfiai és elektron mikroszondás vizsgálata Jelenleg több mint 15 kg-nyi kisebb nagyobb vasbuca áll rendelkezésre a próbakohósítások eredményeképpen. Ezek metallográfiai, illetve elektron mikroszondás (pásztázó elektronmikroszkóp és energiadiszperzív röntgen-analizátor segítségével, SEM-EDAX) vizsgálatával fény derült a korábbi kísérletek során nyert vasbucák melegtörékenységének okára. A 12. ábra egy fancsikai és egy petesmalmi gyepvasércbõl készült tipikus vasbuca összehasonlító metallográfiai és elektron mikroszondás vizsgálatának eredményét mutatja. A fancsikai gyepvasércbõl készült vasbuca szövetszerkezetére jellemzõ a nagy mennyiségben jelen lévõ vas-vasfoszfid (Fe-Fe3P) eutektikum. A Fe-Fe3P
403
eutektikum mátrixban lekerekített oldalú ferrit szemcsék láthatók. A Fe-Fe3P eutektikum olvadáspontja 1083°C, így a kovácsolás 1000-1200°C-os hõmérsékletén megolvad. Ez tehát a fancsikai ércbõl nyert vasbucák melegtörékenységének oka. A petesmalmi gyepvasércbõl készült vasbuca metallográfiai csiszolatán többnyire nem vagy csak kis mennyiségben lehet Fe-Fe3P eutektikumot megfigyelni, a szövetszerkezet túlnyomó részben ferrites. Azonban a ferrit oldott foszfortartalma még mindig jelentõs, emiatt hidegen ridegek, törékenyek ezek a vasanyagok. A petesmalmi érc esetén a vegyelemzési eredmények alapján a nagy mennyiségû foszfor a gyepvasércbõl származik. Bár a fancsikai gyepvasérc foszfortartalmának kimutatása eddig még nem történt meg, feltételezhetõen az is igen nagy. 5. A vasbucakohászat metallurgiája A próbakohósítások tapasztalatai, az elvégzett anyagvizsgálatok eredményei és a laboratóriumi modellek alapján nagy vonalakban felvázolható a bucakohászat metallurgiája. Kövessük nyomon a gyepvasérc útját ércpörköléstõl a vasbucáig! Az ércpörkölõ gödörben a pörkölés során eltávozik a goethit hidrátvíz tartalma, hematittá alakul. A pörkölés végén általában már a megjelenik többkevesebb magnetit fázis is. A bucakemence kb. 500°C-os torkába adagolt pörkölt gyepvasérc maradék hematit tartalma indirekt redukcióval javarészt magnetitté redukálódik (a CO-dal /vagy H2-nel történõ redukciót nevezzük indirekt redukciónak a nyersvasmetallurgiában). A tovább süllyedõ gyepvasérc elérve az akna 800°C-os felsõ részét indirekt, és a CO közvetítésével direkt redukcióval wüstitté majd színvassá redukálódik. A reakciófelület a gyepvasérc és a bucakemence atmoszférájának határfelülete. Az
10. ábra Rekonstrukciós kísérletek során kohósított gyepvasércek röntgendiffrakciós vizsgálatai alapján meghatározott fázis-összetételei és az ebbõl számított kémiai összetételei. A kimutatott kristályos fázisok teljes nevei és képletei a következõk: Quar – Kvarc (SiO2); Calc – Kalcit (CaCO3); Goet – Goethit (FeO(OH)); Hema – Hematit (Fe2O3); Musc – Muscovit (KAl2(Si3Al)O10(OH,F)2); Illi – Illit ((K,H3O)Al2Si3AlO10(OH)2); MntA – Montmorillonit ((Ca,Mg)0.6Al2Si4O10 (OH)2 H2O); ChmA – Chamosit (Fe1.7Mg0.2Al0.8 (Si1.2Al0.8)O5(OH)4); Albi – Albit (NaAlSi3O8) Fig. 10. The phase-compositions and the measured chemical components of experimentally smelt iron ore samples as defined by the X-ray diffraction analysis. The chemical formulas of the crystalline phases: Quar – Quartz (SiO2); Calc – Calcite (CaCO3); Goet – Goethite (FeO(OH)); Hema – Hematite (Fe2O3); Musc – Muscovite (KAl2(Si3Al)O10(OH,F)2); Illi – Hydro-muscovite ((K,H3O)Al2Si3AlO10(OH)2); MntA – Montmorillonite ((Ca,Mg)0.6Al2Si4O10 (OH)2 H2O); ChmA – Chamosit (Fe1.7Mg0.2Al0.8 (Si1.2Al0.8)O5(OH)4); Albi – Albit (NaAlSi3O8)
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 404
THIELE ÁDÁM
404
indirekt redukciók során keletkezõ CO2 az adott 800°-os hõmérsékleten már javarészt a C-nel reagálva CO-dá bomlik a Boudouard-reakció szerint. A bruttó reakció a direkt redukció (Farkas 1989, 255): Fe3O4 + CO
3FeO + CO2
CO2 + C
2CO
Fe3O4 + C
3FeO + CO
és FeO + CO
Fe + CO2
CO2 + C
2CO
FeO + C
Fe + CO
Amikor a gyepvasérc tovább süllyed az akna 10001200°C-os alsó részébe, az eddig szilárd meddõ a wüstittel salakká olvad össze. Az olvadt salakban egymáshoz közel kerülnek a korábban színült vasszemcsék és közöttük diffúziós hegedés történik, így nagyobb vasrögök alakulnak ki. A vasrögök összehegedésével alakul ki a medencében a vasbuca. A medencében uralkodó 12001300°C-os hõmérsékleten a salak viszkozitása lecsökken és elválva a vasbucától, lecsurog a medence aljára. A medencét az olvadt salak egy idõ után feltölti, ekkor ki kell csapolni, mielõtt még a fúvóka szintjét elérné. A salak jelenléte azonban kedvezõen is hat, ugyanis a vasbucát borító salakfilm megakadályozza annak visszaoxidálódását a fúvóka elõtti feltételezhetõen oxidáló atmoszférán, illetve a vasbuca késõbbi kovácsolása és kovácshegesztése során lehetõvé teszi a felületek összehegedését. A vasbucát felépítõ vas javarész tehát feltételezhetõen az aknában redukálódik a vasoxidokból szilárd–gáz fázisú reakcióval. Azonban kisebb lehetséges a fémes vas kialakulásának egy másodlagos, kisebb léptékû folyamata is, amelynek során a hígfolyós olvadt salak szabad (nem a fayalitban kötött) wüstit tartalmából direkt redukcióval metallizálódik vas, amikor a salak átcsurog a faszéndarabok között. A szilárd–folyékony fázisú redukció reakciófelülete ebben az esetben jóval kisebb, mint a szilárd–gáz fázisú redukció esetén volt, ezért feltételezhetõen ezen a módon nem színül ki jelentõs mennyiségû vas. A folyamatnak a vasbuca kialakulásában játszott szerepét megállapítandó laboratóriumi körülmények között kellene modellkísérleteket végezni. Az elmondottakat a 13. ábra foglalja össze.
6. Összefoglalás A fajszi-típusú beépített bucakemencében korhûnek tekinthetõ és eredményes próbakohósítások történtek a nagy vastartalmú, porózus szerkezetû petesmalmi gyepvasérccel. A felülrõl a bucakemence torkába adagolt faszén és gyepvasérc rétegek folyamatos süllyedése és utánpótlása egyenletes kohójárat mellett biztosította a vasbuca kialakulását a medence alján. A rekonstrukciós kísérletek, a gyakorlati tapasztalatokkal összhangban álló anyagvizsgálatok, modell-kísérletek, és technológiai paraméterek mérési eredményeibõl megalapozott következtetések vonhatók le a kora középkori vasbucakohászat technológiájára és a végbemenõ metallurgiai folyamatokra. * Köszönetnyilvánítás Dr. Bán Krisztián, egyetemi adjunktus, BME: konzulensi munkájáért és számos próbakohósításokon való tevékeny részvételéért. Dr. Dévényi László, egyetemi docens, BME: konzulensi munkájáért Dr. Török Béla, egyetemi docens, ZMNE, ME: Vegyelemzésekért és gázösszetétel-mérésekért, konzulensi munkájáért. Dr. Gömöri János, régész, MTA Iparrégészeti Munkabizottságnak elnöke: konzulensi munkájáért. Dr. Fehér András, nyugdíjas fõiskolai tanár, DUF: Gyakorlati tanácsaiért. Dr. Porkoláb László, Országos Mûszaki Múzeum Kohászati Múzeumának igazgatója: A 24. próbakohósítás IV. Fazola-napokon való lebonyolításában nyújtott segítségért. Dunaferr Spekrometriai Fõosztály, Ózdi Furul Analitika kft: Vegyelemzésekért. Sajó István, MTA Kémiai Kutatóintézetének munkatársa: Röntgendiffrakciós vizsgálatokért és gyakorlati tanácsiért. Portkó Mihály, BME Anyagtudomány és Technológia Tanszék munkatársa: EDAX vizsgálatokért. Gallina Zsolt, régész, Ásatárs kft. ügyvezetõ igazgatója: Tanácsaiért. Gulya István és Ágoston Katalin, Országos Mûszaki Múzeum Kohászati Múzeumának munkatársai: A 21–23. próbakohósítások újmassai kísérleti régészeti táboron belüli lebonyolításában való segítségért. Farkas Gábor, a korábbi próbakohósításoknak helyet adó földterület tulajdonosa.
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 405
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
Gyõri Imre, MAGYARMET Finomöntöde Bt. ügyvezetõ igazgatója: Összsugárzásmérõ pirométer rendelkezésemre bocsátásáért.
405
Szûcs Sándor, MAGYARMET Finomöntöde Bt. munkatársa: Vegyelemzésekért. Baranyai Viktor Zsolt: Gázösszetétel-mérésekért.
Irodalom Farkas, O. 1989. Nyervasmetallurgia. Budapest. Gömöri, J. 2002. Az Avar kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlékei Pannóniában. Sopron. Gallina, Zs. 2006. Avar kori kohótelep KaposvárFészerlakon. Király I. (Szerk./Ed.) Somogyi Múzeumok Közleményei. Kaposvár. 15. Heckenast, G., Nováki, Gy., Vastagh, G., Zoltay, E. 1968. A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. Budapest
Thiele, Á. 2010. A bucavaskohászat kora középkori technológiája a megvalósíthatóság tükrében. Kohászat, 2010/2, 2–5. Török, B. 1995. Chemical and Metallographic Analysis of Iron Ores and Slags Found in Medieval Bloomery Sites and Obtained by Smelting Experiments; Archaeometallurgy of Iron in the Carpathians Region, Seminar Herl’any, 1994. Nitra, 279–295.
6,2
5,54
10
17,3
15,76
3,44
2,87
6,5
8
14
7,3
8,5
3,82
12
Ózd, Furol analitika Ózd, Furol analitika Dunaferr spektrometriai fõosztály Ózd, Furol analitika Ózd, Furol analitika
Dunaferr spektrometriai fõosztály Ózd, Furol analitika
Kék-kálló-völgyébõl származó barna színû gyepvasércminta
Fancsikáról származó barna színû gyepvasércminta
Somogyszobról származó barna színû gyepvasércminta
Somogyszobról származó barna színû gyepvasércminta
Somogyszobról származó barna színû gyepvasércminta pörkölés után
Petesmalomról származó barna színû gyepvasércminta
Petesmalomról származó barna színû gyepvasércminta pörkölés után
kallo_v-02
fan_v-03
som_v-04
som_v-05
som_v-06
pet_v-01
pet_v-02
0,23
0,32
0,88
0,87
0,87
MnO 4,26
4,49
3,57
8,18
5,99
1,62
6,7
Fe2O3 42,46
44,32
61,4
39,03
50,89
81
58,18
P2O5 n.a.
n.a.
3,29
n.a.
n.a.
6,6
n.a.
Al2O3 0,98
0,96
3,32
0,72
0,87
0,46
0,06
40,73
56,70
35,62
27,32
42,98
31,02
29,72
Σ Fe
80,04
97,26
82,89
73,4
96,45
63,81
60,89
Összes
17:31
0,5
0,49
MgO
2012.07.11.
11. ábra Rekonstrukciós kísérletek során kohósított gyepvasércek vegyelemzéses vizsgálatai alapján meghatározott kémia összetételei Fig. 11. The chemical compositions of experimentally smelt iron ores
CaO
SiO2
Labor
Megjegyzés
Azonosító
Kémiai összetétel (%)
25_thiele.qxd Page 406
406 THIELE ÁDÁM
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 407
A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN
12. ábra Egy tipikus fancsikai és egy tipikus petesmalmi gyepvasércbõl készült vasbuca összehasonlító metallográfiai és elektron mikroszondás vizsgálatának eredménye Fig. 12. Metallographic and electro micro-sondage pictures of typical iron bloom samples made of Fancsika iron ore and Petesmalom iron ore
13. ábra A vasbucakohászat metallurgiája Fig. 13. The metallurgy of iron bloomery
407
25_thiele.qxd
2012.07.11.
17:31
Page 408
ÁDÁM THIELE
408
FROM ORE TO IRON PRODUCTS – THE TECHNOLOGICAL AND ARCHAEOMETRICAL ASPECTS OF IRON SMELTING IN CONQUEST PERIOD HUNGARY BY
ÁDÁM THIELE
Iron had an enormous importance in the development of the industrial society; its significance is mainly connected with the wide-ranging, variable attributes, excellent processing, and relatively simple production of the material. Yet, the history of iron has also relevance in economic- and military history. In relation to economic history, agricultural tools can be mentioned, and it has to be noted that iron ensured the raw material for the tools of almost all crafts. The military historical relations are also beyond doubt. Mankind had discovered the method to produce iron from oxide ores since the thirteenth century BC. According to the ancient method of iron making, the so called „iron bloom” was produced directly from the iron ore, in small charcoal heated furnaces. Since the smelting temperature was low, the iron did not melt, and only merged with the carbon to a small extent. Further on, the some kilograms of iron blooms were re-heated, and compacted. During this process, the majority of low-melting slag, which contained a lot of iron oxide, effused, or was crushed out. The compact iron blooms were processed by smiths, by hammering various iron objects. This ancient technology of iron production could be specified with modern term as a direct or straight method of steel production. This direct way of iron making has almost been forgotten by now, its original form only survived among some natural folks. Luckily, there has been a growing interest in historical and technological dis-
ciplines -mostly in western countries- to reproduce ancient objects, events, methods or processes. The present paper intends to contribute to this progression, by presenting the technological relations, and the possibilities of genuine reproduction of Conquest Period iron smelting. In Hungary, medieval iron production was mainly tackled from the perspective of industrial archaeology until now; however, it is obvious that the overall topic cannot be completed by using purely archaeological tools and methods. During archaeometrical surveys the structural analyzes of iron artefacts (tools, slags, in some cases the wall pieces of furnaces) were completed. The fusion of industrial archaeology and archaeometrical studies brought the appearance of archaeometallurgy, which is an intense research field throughout Europe today. Beside the routines of industrial archaeology and archaeometry, the technology of iron bloom smelting can also be surveyed with the help of experimental reconstruction models, during which, the main aim is the re-building of the furnaces, and the documentation of physical-chemical and metallurgical processes during the iron production. In Hungary, previously the iron smelting experiments brought only limited success. In most cases, they were neither contemporaneous, nor reproductive, and the technological parameters of success were unknown. There were no possibilities to analyze the processes in the furnaces. The present discussion primarily aims at recovering these deficiencies.
100
95
95
75
75
25
25
5
5
0
0
Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak Összejövetelei a kezdetektől:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Szentes Nyíregyháza Sátoraljaújhely Visegrád Szenna Velem Pécs Veszprém Eger Szeged–Domaszék Székesfehérvár Simontornya Gyula Keszthely Várgesztes Nagykovácsi Nagyvárad Kecskemét Győr Budapest–Szigethalom
1990. szeptember 24–26. 1991. szeptember 23–25. 1992. szeptember 7–9. 1993. szeptember 20–22. 1994. szeptember 27–29. 1995. szeptember 18–20. 1996. szeptember 27–29. 1997. november 28–30. 1998. szeptember 18–20. 1999. szeptember 27–30. 2000. szeptember 22–24. 2001. szeptember 3–5. 2002. szeptember 17–19. 2003. szeptember 23–25. 2004. október 4–6. 2005. szeptember 26–28. 2006. szeptember 8–10. 2007. október 24–26. 2008. október 20–22. 2010. október 28–30.
HADAK ÚTJÁN XX.
100
HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest–Szigethalom, 28th–30th October 2010
100
100
95
95
75
75
25
Budapest, 2012
25
5
5
0
0
