NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK A HELYSÉGNÉV

KOVACSICS JÓZSEF egyetemi tanár, Eötvös Lóránd Tudományegyetem

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK A HELYSÉGNÉV A millenniumi megemlékezések során kevés figyelemben részesültek ôseink lakóhelyeit jelzô helyneveink. Ritkaságnak számított az a fajta ünneplés, amely a Szent István kori vármegyének, vagy akár a vármegyében létezô, de elpusztult városoknak vagy községeknek állított volna emléket, ahol felidézték volna a millenniumi zászló átadásakor a település történetét, összekötve az ott élt népesség számával, nemzetiségi képének a megrajzolásával, valamint a lakosság életében bekövetkezett sorsfordulók említésével. Mindez, úgy vélem, közösségformáló tényezô lehetne. Aktuális most is, az Európai Unióba történô felvételünk elôestéjén annak a bemutatása, hogy városaink, falvaink története szorosan összefügg a nyugati országok állampolgárainak a befogadásával, egyben azzal a küzdelemmel, amit a török nyugati terjeszkedésének a megakadályozása érdekében kifejtettünk, befogadva a menekülô germán és délszláv népeket a l7., l8. században. Ebbôl a honismeret egészét érintô témakörbôl e cikk keretében csupán a helynevek szerepét, fontosságát kívánom reflektorfénybe állítani. Helyneveink, amellett hogy fontos szerepet töltenek be a hivatalos érintkezésben, a postai, vasúti, igazgatási viszonyokban, a hely lakói számára is megannyi emléket ôriznek. Gondoljunk csak az anyakönyvekre, a származási táblákra, a rokoni kapcsolatokra, de tágítsuk a kört és jelezzük azt is, hogy az egyházi anyakönyvezéstôl kezdve napjainkig az egész falu családrekonstrukcióját el tudjuk végezni. Így már azt is mondhatjuk, hogy a falu neve az ott élô és az ott élt lakók közös azonosító jegyeit is hordozza. Igaz, a történelem során maga a falunév is változott és a kutatónak vagy családtörténésznek ezzel a gonddal is szembe kell néznie. Szerencsére a történeti demográfia kutatói elkészítették a ma élô közigazgatási helynevek történeti változatait, de még az elcsatolt Trianon elôtti országterületre is rendelkezünk helynév-azonosító kiadványokkal. A helynevek rendezésének a szükségessége a millennium alkalmával merült fel. Sok volt az azonos nevû helynév (Szentistván, Szentlászló stb.), ami nemcsak a levelezés, a postai érintkezés során és a hivatalos kapcsolatokban okozott gondot, de a földrajztudományt, a térképészetet és a nyelvtudományt is érintette. Ekkor alkotta meg az Országgyûlés az l898. évi IV. törvénycikket, mely elrendelte a teljes magyar helynévállomány felülvizsgálatát, és levéltárosokból, történészekbôl, demográfusokból, nyelvészekbôl, közigazgatási szakértôkbôl létrehozta az úgynevezett községi FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

Törzskönyvbizottságot. Ez a testület tett javaslatot a belügyminiszternek a városok, községek neveinek rendelettel történô hiteles elnevezésére. Az országos helynévrendezés után sem szûnt meg a bizottság ténykedése, hiszen új községek alakultak, községek kerültek a városokhoz, vagy az összeépült községek egybeolvadtak, és ilyenkor szükség volt a szakértôtestület közremûködésére. A bizottság egészen l954ig mûködött. Megszûnése azért következett be, mert élô személyekre kívánták egyes községek nevüket felcserélni (Rákosi Mátyás, Gerô Ernô stb.), s ehhez a tudóstestület nem kívánt asszisztálni. A földnyilvántartás és a térképészet igényeinek a kielégítésére egy évtizeddel késôbb a Földmûvelésügyi Minisztériumban (ma FVM) létrehozták a Földrajzinév-bizottságot, amely névadási, névváltoztatási ügyekben véleményt nyilvánít. A helynevek gondozásának a feladatát azonban nem rendezték jogszabályban. Nincs megoldva a történeti nevek gondozásának a kérdése, sem a község-névtáblákkal kapcsolatos helynévkérdés, új problémát vetnek fel a nemzetiségek által használt elnevezések. Gondot jelent a városok által elnyelt községnevek és a nagyobb külterületi lakotthelyek elnevezésének, ezek megôrzésének, egyáltalán a magyar nyelvkincsünknek mint kulturális örökség gondozásának az ügye. Alábbiakban ezeket a kérdéseket kívánom érinteni. Az elpusztult városokról és falvakról Az egykori települések nevének, történetének a megörökítése, múltjuk feltárása történelmi örökségünk részét képezi. Szemelvényszerûen csupán néhány elpusztult, elfelejtett város emlékét idézzük fel. Az egykori Csobánc város a várvédôk és a környék lakóinak az egri nôkhöz hasonló hôsies harcát tárja elénk. A híres törökverô Gyulaffy László itt hívta ki párbajra s gyôzte le a török vezéreket. Csobánc várát a törökök nem tudták bevenni, ellenben l707-ben Rabutin osztrák tábornokkal vívott gyôzelmes csata után megsemmisítették a várat s ezzel a város sorsát is megpecsételték. Csobánc városhoz hasonló sorsra jutott az almádi apátság is, amelyben bencés monostor volt, hiteles helyként tartja számon a Veszprém megyei helytörténeti lexikon. Kapolcs és Monostorapáti között kereshetjük a csodálatos Kálvölgyben, mára már az emléke is feledésbe merült. Kolon nevét is csak a történészek ismerik, a somogyi határszélen maradt fenn puszta elnevezésében az egykori várispánság székhelyének a neve. A nagynevû helytörténész, Pesty Frigyes szerint elôször l009ben említik oklevélben a nevét, amikor Szent István a veszprémi püspökségnek adományozta. 3

Ete város a Sárköz vásáros települése volt A török idôkben is megmaradt városi rangja, l577-ben már ezer fôre emelkedett a népessége. A l7. század húszas éveiben tûzvészben pusztult el l55 háza. Az elpusztult városok neveit folytathatnánk. Mohl várossal és Szerrel, melyeknek a neve már bevésôdött a köztudatba, de a névfejlôdésrôl már keveset tud az, aki csak a tatárjárás emlékét látja Muhi (Mohl) elnevezésében. Ugyanis l928-ban kapta Poga község a Muhi nevet. Érdekes történet Ópusztaszer elnevezése is. A középkorban létezett Szer mezôvárost és Sövényháza falut a törökök elpusztították. A középkori város emlékét Alsó- és Felsôpusztaszer tanyás külterületi települések ôrizték. A l8. század folyamán a Pallavicini család birtokolta a volt Szer város területét, és Sövényháza néven új falut telepített. A középkori Sövényháza területén pedig az l879-es nagy tiszai árvíz után Algyô lakosságának egy része Sándorfalva néven alakított új községet. l934-ben a már említett Felsôpusztaszer is községgé alakult Pusztaszer néven. A nemzeti emlékpark létrehozásakor, mivel Pusztaszer már létezô község volt és a Sövényháza nevet nem találták méltónak a nagy történelmi esemény megörökítésére, így hát Sövényházát keresztelték el Ópusztaszer névre. Az elmondottakkal már jeleztük, hogy két esetben a nemzet a kulturális örökség részévé avatta az elpusztult városokat. Így már nem tûnhet túlzásnak, ha azt állítom, hogy az elpusztult helynevekbôl összerakhatjuk ezeréves település- és népességtörténetünket. A mai országhatárok közti területen a 18. század elsô évtizedéig ezernél több lehetett az elpusztult falvak száma. Egyedül Baranyában 278 falu pusztult el, tûnt el a török idôk alatt, de legfôképpen a felszabadító háborúk során. E faluk egykori helyét lokalizálni tudjuk. Meg tudjuk állapítani, hogy melyik mai falu határában állott az egykori település. Így elvileg nincs akadálya annak, hogy emléktáblával jelöljük meg az elpusztult falu nevét. A falunév megörökítése véleményem szerint erôsítené a falu népének összetartozását, a szülôföld szeretetét, a helyesen értelmezett lokálpatriotizmust. A török idôkben elpusztult falvak egy részét a l8. század folyamán betelepítették, sok faluhely nem népesült be újra, mert nem volt elég jobbágy népesség a betelepítéshez. Csongrád megyében a középkori települési rendszer a l5 éves háború során tûnt el. A falvak több, mint kétharmada néptelenedett el vagy vált külterületi településsé. Veszprém megyében a falvak 70%-a volt elhagyott vagy lakatlan l696-ban. (Errôl részletes információval szolgál a Veszprém megyei helytörténeti lexikon, Budapest, l964, l980). Néhány elpusztult Veszprém megyei falu neve: Diska, Bodon, Györhegye. Valamennyien a mai Tapolca város határában kereshetôk. Bablonka, Tihany környéki bencés birtokot I. István oklevelében l034-ben említik. A Hajdú megyei falvakról Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város határában címû munkájában ad szakszerû áttekintést. Újkori történetként ismét falvak lettek (Ebes, Nagyhegyes), Hortobágy pedig az l966-ban történt községgé alakulása óta már várossá fejlôdött. Még az egykori királyi székhely, Esztergom Árpád-kori helynevei közül említenék néhányat: Györffy György kutatásai alapján Szent Lázár, Szent Király, Szent Miklós, Szent Mihály, Zsidód szerepelnek többek között. Bármennyire érdekes lenne körüljárni a l9 mai megye elpusztult falvait, és ezek közül a 4

18. század folyamán újra települteket, e rövid kis tanulmányban erre nincs lehetôségünk. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott megyei történeti statisztikai helységnévtárak, melyek a megyék levéltárosainak a közremûködésével készültek, minden községnél feltüntetik az adott község határában egykor elpusztult községek (falvak) nevét. Reményeim szerint talán valamilyen alapítvány segítségével még térkép is készülhet nemzetünk és tanulóifjúságunk okulására ezen információk alapján. A nemzetiségek által használt nevek A magyarországi falunevek történeti források alapján történô vizsgálata arról tanúskodik, hogy már a l7., l8. században a faluban élô, többséget alkotó nemzetiség nyelvén nevezték a településeket. Napjainkban pedig, fôleg az Európai Unió nemzetiségi politikájának a hatásaként, általánossá vált az a gyakorlat, hogy a városban, községben lakó és meghatározott százalékos arányt elérô nemzetiség nyelvén is szerepeljen a községnévtáblán a név. Ezzel lényegében azt fejezik ki, hogy a falu lakói a községnévtáblán jelzett nemzetiséget vállalják, és a mindennapi életben éppúgy tekintettel vannak ennek az együttélésnek a következményeire, mint a hivatalos érintkezésben. A nemzetiségi nevekkel kapcsolatos problémák abból adódnak, hogy egyes helyi vezetôk nem tudják, hogy milyen néven szerepelt az idegen nyelvû név a történeti forrásokban A helyi ismeretanyag birtokában olyan neveket is találunk községnévtáblákon, amelyeknek nincs történelmi jogosultságuk, vagy az ott élô igen alacsony számú nemzetiség miatt nem indokolt a név feltüntetése. Az alábbiakban a Budapest környéki nevek alapján mutatok rá a fenti tényre: Diósd neve Órás volt, ennek elferdítésével került rá a községnévtáblára az Orasch név. Solymár neve nem Schaumar volt, hanem Scholmar, Torbágy egykori német neve Klein Turwall volt. Albertfalva Szakszenfeld néven szerepelt a törzskönyvben, Budapesthez történt csatolása után mind a magyar, mind a német név eltûnt. Az alábbiakban az l995. évi Helységnévtárban szereplô magyar és nemzetiségi nevekkel a községnévtáblák neveit kívánjuk szemléltetni, azt, hogy a helynévadás helyesen történt-e? Község (város) neve Budakeszi Budaörs Diósd Pilisborosjenô Pilisszántó Pilisszentkereszt Pilisvörösvár Solymár Taksony Szigetujfalu Tököl Törökbálint Vecsés Zsámbék

Nemzetiségi neve Wudigess Wudersch Orasch Weindorf Santov Mlynky Weischwar Schaumar Taks Inzelneudorf Tukulja Grossturwall Wetschesch Schambeck

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A községnévtáblákkal kapcsolatos problémák Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a községnévtáblák kérdése mind a nemzetiségi nevek feltüntetése, mind az egyesült vagy városokhoz csatolt községneveknek a használata tekintetében rendezést, szabványosítást igényel. A kisebbségeket érintô elnevezések kapcsán eldöntendô az a kérdés, hogy a mai (a legutolsó népszámláláskor bevallott) népességszám legyen-e irányadó, vagy pedig a falu népességi összetételének történeti alakulását kell figyelembe venni. Szerzônek az a véleménye, hogy a történeti múltnak a faluban élôk identitásában kell tükrözôdnie, a faluházban vagy a falumúzeumban kell a község története keretében a nemzetiségi összetételt, a nemzetiség múltját, de tágabb értelemben az egész népesség sorsát, a zsidóságot ért veszteségeket, a kitelepítéssel kapcsolatos adatokat, a katonahalottak emlékét megôrizni. A községnévtáblán a l0%-ot elért nemzetiség nyelvén volna indokolt a falunév feltüntetése. Ha valaki megvizsgálja a nemzetiségi elnevezéseket a községnév-táblákon, tapasztalnia kell, hogy a második világháború elôtti nemzetiségi összetétel alapján kívánták a ma élô nemzetiségek identitásukat a táblákon kifejezni. Az elôbb felsorolt Budapest környéki községek közül egyedül Pilisvörösváron haladta meg a nemzetiségek aránya a l0%-ot, ll 067 lakosból l233 volt német l990-ben és 43 szlovák. Budaörs l9 820 lakosából l05 fô volt a német, l8 román, l5 szlovák nemzetiségû. Viszont l94l-ben még 8448 német lakosa volt. Pilisszántó l970 lakosából l43 szlovák nemzetiségû volt. A fentiekben feltüntetett többi településen sehol sem haladta meg a nemzetiségi arány a l0, de inkább az 5%-ot. Fontosnak tartom azt is, hogy a községegyesítések és községek városhoz csatolása alkalmával ne tûnjön el a történelmi név. Vannak városok, ahol példás módon feltüntetik a város neve alatt a hozzácsatolt község területi határán elhelyezett névtáblán a község nevét, például Pécsett nem a város neve alatt, hanem a város neve után kötôjellel tüntetik fel a beolvadt község nevét. Ismét máshol nincs feltüntetve az egykori község, a város több falut is elnyelt még a nevüket is elfelejtve. Ismét más megoldással találkozhatunk egyes városoknál pl.Villánynál, ahol a Harkányból vezetô úton nincs feltüntetve Virágos község neve, viszont Siklós felôl igen. Összegezve a községnévtáblákkal kapcsolatos problémákat, megállapíthatjuk, hogy a községek emlékét, a nemzetiségi identitást, egyben a tájékoztatást jelentô községnévtáblák ügye szabályozást igényel. Számomra a pécsi modell látszik a legracionálisabbnak, ahol a városhoz csatolt község neve kötôjellel van a város neve után feltüntetve. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy eltérô, kisebb betûkkel jelezhetnék a megszûnt község nevét. A nemzetiségi identitással kapcsolatos névtábla gondokat is megoldhatná egy kiérlelt és az érdekeltekkel megtárgyalt elôterjesztés.

tárában lévô lakotthelyek közül csak a kiemelt jelentôséggel, idegenforgalmi nevezetességgel rendelkezô, közlekedési csomóponton, országos jelentôségû létesítmény helyén elhelyezkedô egykori lakotthelyek törzskönyvezése történt meg. A kérdést talán jobban megvilágítja, ha néhány külterületi név kapcsán mutatjuk be a problémát. Törzskönyvezhetônek, tehát megörökítendônek ítélte a Törzskönyvbizottság az Örkényhez tartozó Váradytelep nevét, mely korábban Zsirospuszta néven szerepelt. Törzskönyvezett névként kívánták nyilvántartani a Kerepes községhez tartozó Koronatelep, Hollandtelep, Széphegytelep és Zsófiatelep neveket. Ma már egyiket sem találjuk meg a Helységnévtárakban, nyilván belterületekké váltak. Több külterületi név politikai változások következtében változott meg. Így a Tanácsköztársaság ideje alatt változtatták meg a Soroksár községhez tartozó Soroksárpéteri (Pestszentimre) nevét Marxfalvára. E névnél arra is utalok, hogy ugyanezen idôszak alatt változtatták az l897-ben Gubacs külterületbôl (Soroksárhoz tartozott) alakult Erzsébetfalva község nevét Leninváros névre. A Tököl községhez tartozott Horthyliget nevét l946-ban változtatták Szilágyitelep névre. A Cinkotához tartozó Árpádtelep és Annatelep egyesítésébôl Árpádföld lett. Az elmondottak rávilágítanak arra, hogy idôszerû volna legalább a jelentôsebb, népességszámukat tekintve az 50 lakosnál népesebb külterületek neveit a kataszteri elnevezésekkel egyidejûleg felülvizsgálni, és érvényesíteni a város- és községrendezési, az igazgatási, a postai kézbesítési, a statisztikai számlálókörzeti szempontokat.

***

A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a helynevek gondozása nincs megoldva. A megszûnt, beolvadt, egymással összecsatolt és egy községet alkotó települések és az elpusztult települések ügye központi intézkedést igényel. Minden igazgatási ág érintett e témakörben, de legfôképpen a Belügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal. Utóbbi intézmény a hivatalos helységnévtárakat és a Történeti Statisztikai Helységnévtárat is szerkeszti. E két szerv munkáját támogathatná az l954-ben megszüntetett Országos Helynévbizottság tudós nyelvész, történész, levéltáros, urbanista, demográfus és gyakorlati szakemberek közremûködésével, annak érdekében, hogy az ország helynevei Nemzeti Kulturális Örökségünk részei legyenek, és hogy a nevek a területrendezési tervekben is megjelenjenek.

A külterületi lakotthelyek elnevezésének a problémái l898–l9l2 között csupán a város- és községnevek rendeleti úton történô megállapítását végezték. A városok és községek haFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

5

MIKLÓSSY ENDRE fôtanácsadó, FVM

VIRIBUS UNITIS, AZAZ EGYESÍTETT ERÔVEL (Sikertörténet a magyar rendszerátmenetben) Istvánia István-nap, augusztus 20-a, a magyar állam megalakulásának a szimbolikus ünnepe. Mindeneknél nagyobb királyi ékesség az elôttetek valóknak törvényeit követnünk és tisztes szülôink szerint cselekednünk. Mert ki is megveti eleinek törvényeit, annak nincsen gondja az isteni törvényekre sem. Az engedetlenség mind az egész országnak romlása. (Szent István intelmei, 123. o. in Magyar Legendárium, Bp. 1937. Tormay Cecília ford.) Belsô consumtiorul a legnagyobb rész elfeledkezik, s pedig ezen talpkövön áll a nemzetek gazdagsága. Anglia manufacturai produktumainak három negyed részét maga consumálja, s csak annak negyede teszi úgy nevezett világkereskedését! – Azért, mennél több lakik díszes házban, él jobb eledellel, jár csinos ruhában valahol, s. a. t, azaz mennél nagyobb a belsô consumtió, annál gazdagabbnak fogom hinni azon hazát. S mennél több kívánja s meg is szerezheti az élet minden javait magának, annál nagyobb lesz a munka s iparkodás azok kiállítására, és sivatag, homoklapány, mocsár végre kies erdôkké, viruló vidékekké válnak. (Gróf Széchenyi István: Hitel. 134. o. Pest, 1830.) A közösség szerves és szervezett tevékenységének viszonyában az élô személyek alkotásai rendszerint a szervezett tevékenység vonalán helyezkednek el. Ebbôl az következik, hogy hajlamosak a megmerevedésre. Az élet azonban a merevséget, megállást nem bírja el. A szervezett vagy lemarad, vagy túlméretezetté válik. Ez a szakadék pedig az összhangot, következésképpen a közösség egészséges felépítését és mûködését akadályozza, vagy lehetetlenné teszi. A szabadság, amelyhez a gondolat kinyilvánításának a szabadsága is hozzátartozik, az ember elidegeníthetetlen természetjoga, az emberi közösség végcélja pedig az egyéni boldogulás. Így ezeket az egyénektôl elvenni nem lehet. (dr. Kiss István: Az állam élete. 156, 163. o. in Szárszó, 1943) Kis körökben megvalósuló, biztosított és kölcsönös személyes szolgáltatásoknak, kötelezettségeknek, jogoknak és szabadságoknak sokasága, melyekben nem egyegy uniformizált társadalmi rend, vagy osztály tagjaiként, hanem személyükkel, családjukkal, munkájukkal, szakmájuk6

kal, birtokukkal tartoztak bele az emberek. Az alávetettségnek, szolidaritásnak, érdekvédelemnek a legklönbözôbb kapcsolatai támadtak így, melyek szívósan ellenállottak azoknak a brutálisan célszerû módszereknek, melyeket a hatalom koncentrációjára és az emberek kiszolgáltatottságára épülô társadalmi és politikai erôk szoktak alkalmazni. (Bibó István: A magyar társadalomfejlôdés, 1945. 491–492. o. in Válogatott tanulmányok, II. Bp. 1986) Honnan jöttünk? A célunk az, hogy leírjunk egy vázlatos képet arról a sikeres átalakulásról, amelyet hazánknak egy vidéki perifériája valósított meg, midôn megszûnt „a hatalom koncentrációjára és az emberek kiszolgáltatottságára épülô társadalmi és politikai erôk” uralma. Magyarország általában is perifériája a világgazdaságnak, ez a tény a kommunista világrendszer bukásával csupán nyilvánvaló lett. De nem mindegy ezen belül, hogyan helyezkedik el ezen a periférián. Immanuel Wallerstein fejtette ki azt, hogy létezik a világfejlôdésben egy olyan kategória is, hogy félperiféria” – történelmileg a mi régiónk sok száz év óta idesorolódik – és hogy innen mindig van felemelkedési lehetôség is, amit a legfényesebben Japán példája mutat. Ellenben a valóságos periféria minden változó körülmények között is mindig alulmarad, amit Afrika esete példáz a legjobban. Országunknak azonban saját, „belsô” perifériái is vannak. Ezeket a kapitalista profitkoncentráció hozta létre a 19. század második felétôl fogva, és a kommunista rendszer redisztribúciós mechanizmusai tovább fokozták, igaz, hogy elég nehezen azonosítható módon. Hozzátartozott ugyanis a rendszerhez egy bizonyos kiegyenlítô célkitûzés, ami a szociális körülményekre és a jövedelmi viszonyokra is vonatkozott, és ami természetszerûleg a területi kiegyenlítôdésnek is megteremtette legalábbis a látszatát. Mivelhogy egyidejûleg a rendelkezési-függelmi viszonyok a történelemben még soha nem látott mértékben koncentrálódtak, ez a periferikus függésnek a lényegét mélyítette el. Az a jelentôs térségi válság, ami a rendszer felbomlása óta oly jól látható a vidéki Magyarország nagy részének a helyzetében, szintén csupán nyilvánvalóvá tett egy lappangó tényt. Tárgyunkat, a gazdaságot illetôen ennek a fô tényezôi az alábbiak voltak: A tsz-szervezések, majd az óriásszövetkezetekké történô összevonásuk. A szövetkezetek függésének az elmélyítése a termelési rendszerekbe való integrálással. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

Az ipari telephelyek rendszerének az általános kiépítése zöldmezôs beruházások és meglévô üzemek átvételének a formáiban. Az utóbbi például az építôipart szinte teljességgel meghatározta. A telepítés elsôsorban a munkaerôforrásra történt, a fô formája ennek megfelelôen a komplementer gépipari és könnyûipari telephelyek egymás melletti létesítése volt, ezek székhelyei a fôvárosban voltak. A telephelyek a termelés részfeladatait végezték, önálló gyártmányaik vagy piaci stratégiájuk nem volt. Az ellátás koncentrációja, az intézmények összevonása, vagyis lényegében a kisebb települések megfosztása az ellátás alapformáitól. Ennek a hivatkozása a költségtakarékos „ésszerûsítés” volt. Létezett azonban egy „ellenmozgás” is e centralizációs folyamatokkal szemben 1968 óta, aminek a lehetôségét az új mechanizmus viszonylagos autonómiái teremtették meg. Ennek a meghatározói: a piacra termelô mezôgazdasági háztáji rendszer kialakulása és megerôsödése; a munkaerôpiac felszabadulásával kibontakozó sajátságos „magyar bérharc” és ennek a tartós jövedelemnövelô eredménye, ami a hazai vásárlóerôt két évtizeden át folyamatosan növelni tudta; az ipart kiszolgáló bedolgozói és háttéripari szolgáltatórendszerek elterjedése, fôleg a nyolcvanas évektôl. Fogyatékossága volt mindezeknek, hogy erôsen beágyazódtak az államirányítású gazdaság egészébe, a sorsuk tehát attól nagymértékben függött. A nyolcvanas évek közepétôl látható rendszerbomlásnak az volt a fô kérdése, hogy az e folyamatokban kibontakozó „elôpolgárosodás” átmehet-e majd valódi polgárosodásba. A pozitív választ a gazdaság szerves belsô átfejlôdése adhatta volna meg. Ez azonban politikai ügyként merült föl, a „ki, kit gyôz le” kérdésnek megfelelôen. Az átmenet belsô szereplôi a régi és az új pártelit, a gyorsan kibontakozó pénzelit, az új vállalkozói réteg és a proletarizálódott munkavállalók voltak, ideszámítva az értelmiségi foglalkozást ûzôk jelentékeny részét is. A sok tekintetben meghatározó külsô két feltétel pedig a piacváltási kényszer, ami az eddig meghatározó keleti piacok összeomlása miatt következett be, valamint a múlt rendszer hitelfelvételei miatt ránk zúduló óriási adósságszolgálat volt. A politikailag értelmezett és gazdaságilag rosszul feltett kérdésnek nagyrészt áldozatul estek az „elôpolgárosodás” eredményei. A „vidéki periférián” a földbirtok reprezentációja zavarosan keveredett a kárpótlással, és ez inkább a spekulációnak kedvezett, mint az agrárgazdaságnak; a tsz-ek felbomlásakor gyakori volt az értékek „kimazsolázása”, a befolyással rendelkezôk így sajátságos helyi monopóliumra, extraprofitra és ezen keresztül politikaivá konvertálható befolyásra tettek szert; az ipari telephelyek azonnal összeomlottak, a vidék iparosításának a sokat hangoztatott eredményei megsemmisültek, hatalmas munkanélküliséget hagyva maguk után; FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

ellehetetlenült az üzleti hitel, a pénzpiac sok éven át oly magas kamatlábbal dolgozott, ami miatt a termelésfejlesztéshez nem lehetett hazai pénzt felvenni, míg a külföldi hitelek felvételét adminisztratív úton gátolták; erôsen visszaesett a belsô vásárlóerô, és a gazdaságfilozófia ezt ráadásul „vívmánynak” is tartotta, azt állítván, hogy a múlt rendszer összeomlása a túlzott „belsô fogyasztás” miatt következett be (amire a legenyhébb szavunk csak az lehet, hogy súlyos tévedés); szabaddá vált a vállalkozás, de kétessé a valóságos lehetôsége; erôsödött a hagyományos értelemben vett közszféra foglalkoztatási szerepe, részben relatíve az egyéb lehetôségek drasztikus szûkülésével, de némileg abszolúte is, mivel az önkormányzati elv megvalósulásával új munkahelyek is keletkeztek és elsôsorban az eddig legelhanyagoltabb kisebb községekben. A helyzet tehát nemcsak nehéz lett, hanem zavaros is, és ezt csak fokozták az emberek számára érthetetlen politikai belharcok. Elterjedt személyes reakcióvá vált mindezek hatására a frusztráltság és a tétlenség. Helyi társadalmi következményként pedig a piac- és demokrácia-ellenes „helyi” nepotizmus. (Ami lehet, hogy nem csupán helyi jelenség, de a vizsgálódásunk körét e kérdés már meghaladja.) Sodródás A jövô lehetôségeit illetôen többféle forgatókönyvet kell szemügyre vennünk, aminek az az oka, hogy a világ nem determinált, ahogyan azt a „történelmi materializmus” próbálta velünk elhitetni, hanem nyitott, mivel a mi szándékainktól és tetteinktôl függ. A negatív forgatókönyv, amit éppenséggel ez a történelmi determinizmus határoz meg, mindenesetre a lehetôségek közé tartozik, sajnos. Az a helyzet, amiben az embereket nem gondolkodó és felelôs lényeknek tekintjük – és ami esetleg valóságos helyzet is lehet –, a külsô meghatározottságoknak való alárendeltséget jelenti. Ezt nevezzük „sodródásnak”. Nézzük, hová sodródik a periféria, hogyha a lakói nem kezdenek el emberekként viselkedni. Az egyik ilyen determináció az együttmûködéstôl való elzárkózás. Ezt az ideológia kétségkívül megalapozta. Eddig azt tanították nekünk, hogy a kapitalizmus rossz, mivel ott „ember embernek farkasa” (homo homini lupus). No, de most, hogy az Utópia megbukott, és nincs más út, mint a kapitalizmus, át kell értékelnünk ezt a mondatot, imígyen: „A kapitalizmus jó, mivel ott ember embernek farkasa”. Hozzá lehet tenni magyarázatképpen a természetes kiválogatódás törvényét, a piaci versenyt stb. Azt, hogy mi a kapitalizmus, már megtanulnunk se kell, hiszen a fentiek szerint adott a definíciója. A másik determináció pedig logikusan következik az elôzôbôl. Az így elôálló „mindenki harcában mindenki ellen” (bellum omnium contra omnes) mégiscsak kell valamilyen irányító-szabályozó erô. Ami belôlünk nem fakadhat, tehát csak kívülrôl jöhet. Ha tehát az ország idegen kézbe kerül, akkor ôk majd biztosítani fogják a társadalom és a gazdaság egészséges mûködéséhez szükséges rendet. Tehát, nagy tôkeerejû külvállalkozások kellenek, amik letörik a konkurenciát, hogy a termelési költségeket a kívána7

tos alacsony szinten tarthassák. Ez üzemek felvásárlása, esetleg bezárása, a termôföld megszerzése, infrastruktúra-ellátási monopólium, ingatlan- és telektulajdonlás útján történhet. Bizonyosan szükséges azonban mindehhez a közhatalom segítsége is, mégpedig kétféle vonatkozásban: Szükséges gazdasági kondíciókat teremteni az egészséges mûködéshez. Ezek üzleti kedvezmények, koncessziók, közpénzbôl végrehajtott, a monopólium gyarapodását elôsegítô fejlesztések, netán az üzleti konkurencia adminisztratív korlátozásai lehetnek és így tovább. Szükséges mindehhez fenntartani a közrendet és a folyamatossághoz szükséges politikai stabilitást, aminek demokratikusan mûködô országban a sikeres választások sorozata a feltétele. Látható tehát, hogy a feladat a társadalom szervezôdéseinek a korlátozása, legyenek ezek gazdasági, politikai vagy akár kulturális szervezôdések. A stratégia sikeres megvalósításának az eredménye így egy dezorganizált társadalom, hatalmas munkanélküliség, nyomor, a szociális ellátás hiánya, az oktatási szint süllyedése és egy kiszolgáló politikai elit, amely a tájékoztatás monopóliumának a birtokában a viszonyok tartós stabilizálására képes. Ez természetesen csupán egy, az érthetôség miatt szélsôségesen megfogalmazott lehetôség. A valóságos helyzet nem ilyen reménytelen, és a lehetôségek megvannak egy más természetû jövôre is. Futurum perfectum, azaz a tökéletesebb jövô A célunk az, hogy egy elméleti modellben szemléltessük a megvalósítható alternatívát. A kiindulási pontunk az, hogy segítség csak a helyi gazdaságon keresztül jöhet. Ezt már az egységesülô Európai Unióban is felismerték, és már másfél évtized óta a nem csekély volumenû támogatásaik ennek a helyi gazdaságnak a megerôsítését szolgálják. Persze a mi számunkra nem is az esetleg így megszerezhetô támogatások a legfontosabbak, hanem az, hogy mûködô modellt szolgáltatnak egy fölöttébb nehezen kezelhetô helyzetben, amit néhány évvel ezelôtt egy lengyel író a következôképpen jellemzett: „Egy akváriumból hallevest csinálni a világ legegyszerûbb dolga. Ámde a mi dolgunk most az, hogy hallevesbôl csináljunk akváriumot.” Peremfeltételek A dolognak számos feltétele nemcsak az elmúlt évtizedben, hanem még most is hiányzik. Gondolatkísérletünkben, amelyben nagyjából a hazai realitásokkal próbálunk számolni, mindenesetre fel kell vennünk néhány ideáltipikus kondíciót is. Ezek egyrészt egy racionális szabályozási rendszert feltételeznek, másrészt pedig az emberek józan aktivitását, hangsúlyozottan beleértve az együttmûködési készséget. Eme elôfeltevések mellett megkísérelünk leírni egy olyan „sikermodellt”, amelynek során egy adott térség szereplôi megtalálják az optimális gazdasági stratégiájukat. Piaci értelemben – amit itt egyedüli kritériumnak tekintünk – siker az, ha 8

a szereplôk a „lehetséges legnagyobb mértékben” a piacra tudnak lépni. A céljuk ezzel az, hogy az igényeiket magasabb szinten elégíthessék ki. Ez a vásárlóerô növekedését jelenti, vagyis azt, hogy nô mind a kereslet, mind pedig a kínálat. A „lehetséges legnagyobb mértéknek” pedig kétféle meghatározója van: az egyik, hogy a piacra lépéssel kibôvülô erôforrások a ráfordításokkal arányosak legyenek: ez rövid távú üzleti kalkulációt igényel; a másik, hogy ne következzék be az erôforrások „szûkülése”, vagyis a hosszabb idôtávú értéktermelô-képesség csökkenése: ez hosszú távú erôforrás-gazdálkodási kalkulációt igényel. Kiindulásként pedig az alábbiakat feltételezzük: a magántulajdon teljességét; pangó gazdaságot; nincs jelentôsebb migráció; az üzleti hitel piacilag megfizethetô; nincs monopólium; a szereplôk ösztönzöttek a piacra lépésük fokozására; a külvilág adaptív a helyi kezdeményezésekkel szemben; a piaci információs helyzet „közel tökéletes”; esetenként számba vehetô közpénzû támogatást. Ez a szerkezetében hasonlít a mai Magyarországon alkalmazott támogatási rendszerhez anélkül, hogy ténylegesen megfelelne az éppen hatályos pályázatoknak. A vizsgált, feltételezett térséget tekintve egy viszonylag tipikus, bár a fentiek szerint a mai magyar vidéki átlagnál kedvezôbb körülményekkel számolunk. Ezek: 40 ezer fôs kisváros, 20 ezer fô körüli térséggel, extenzív és intenzív mûvelésre is alkalmas földek, természeti és más idegenforgalmi adottságok, kialakult jó gazdasági kultúra, korszerû munkaerô, vállalkozás kezdeményezésére alkalmas helyi tôke, nem túl kedvezô, de javítható elérhetôség, oktatási-képzési bázis, állami támogatásból mûködô, szerényen elfogadható szintû szociális ellátó-rendszer, bevételei alapján önfinanszírozásra képes kisváros. A kiindulás gazdasági helyzete Telephelyi gép- és könnyûipar volt, ezek aztán hamarosan becsuktak. A gépiparnak helyi beszállítói is voltak, elsôsorban alkatrészgyártásban. A 80-as években ezek egy része már az anyavállalatnak közvetlenül is szállított, illetôleg kismértékben más piacra is. Egyes vállalkozóknak külföldi üzleti kapcsolataik is voltak, bár inkább csak a személyes ismeretség szférájában. A városban a szolgáltatások színvonala elég jó volt, a viszonylag kedvezô fizetôképes keresletnek megfelelô export azonban nem volt. Néhány egyesített óriás-tsz dominálta a mezôgazdaságot meghatározó nagytáblás gabonamûveléssel és tömbösített állattartó telepekkel. Egyúttal értékesítô szervezést is végeztek a kistermelôk felé, illetôleg ellátták ôket szolgáltatással, takarmánnyal, félig-meddig szerzôdéses alapon. Elég jelentôs volt a kisárutermelô háztáji, külsô piaci kapcsolatokkal is rendelkezett. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A foglalkoztatási struktúra ágazatonként a következô volt: 55% aktív keresô (33 ezer fô) 15% mezôgazdaság (5 ezer fô) 40% ipar (13 ezer fô) 45% tercier (15 ezer fô). Az iparban dolgozók 2/3-át a telephelyi ipar foglalkoztatta (8 ezer fô) – ezek nagy része hamarosan munkanélkülivé vált, ehhez jött még 1–2 ezer agrár-munkanélküli, míg a tercier szféra, az önkormányzati rendszer felállása miatt kismértékben munkaerô-felvevô lett. Ám a teljes munkanélküliség az átalakulás mélypontján így is megközelítette a 20%-ot. Növelte a bajt a társadalom szervezettségének a szinte teljes hiánya. A telephelyek nem jelentettek szervezôerôt, a megszûnésükkel eltûnt a piaci kapcsolat és a különben se túl jelentôs szellemi kapacitás. A tsz-ek vezetését, beleértve a szakvezetést is – okkal vagy anélkül – nagyrészt bizalmatlanság övezte. Az olyan integrációs formákról, mint a különféle felvásárló-értékesítô hálózatok azonnal kiderült, hogy nem a helyi érdekeknek megfelelôen mûködnek. Az új politikai pártok pedig kicsik voltak, és társadalomszervezéssel különben se kívántak foglalkozni. Szervezôdés Igazából az emberek között informálisan kialakult kapcsolatok segítettek a helyzeten. A fô típusai a következôk voltak: Az elôzô rendszerben kialakult munkakapcsolatok. Mint említettük, mûködött egy aránylag jelentôs háttéripari-szolgáltatási struktúra, és ez hamarosan újjászervezte a kapcsolatait azután is, hogy a telephelyek megszûntek. A mezôgazdasági kisüzemek közül azok, amelyeknek a kiskereskedôkkel közvetlen kapcsolatuk volt, zökkenômentesen mûködtek tovább, és helyi modellt szolgáltattak a termelés és értékesítés kooperációjára. Az egyházközségek, melyek presbiterei többnyire jó személyes viszonyban álltak egymással, most egy sor „világi” feladatot is felvállaltak. A személyes hitelesség nagyban segített az országszerte jellemzô teljes bizalomhiány leküzdésében. Néhány helyen, ahol az új helyzetre felkészült papok voltak, az ô kezdeményezésükre valóságos gazdaság-reorganizációs folyamatok kezdôdtek. Még munkaközvetítéssel is foglalkoztak. Hasonló szerepet valószínûleg a kulturális körök és egyesületek is játszottak, de ez informálisabb lévén, kevésbé nyomon követhetô. Ugrásszerûen nôtt a lakosság aktivitása elôször környezetszépítô ügyekben, de néhány év múltán már a településpolitika meghatározásában is. Meglévô egyesületek vállalták ezt az új feladatot, új egyesületek jöttek létre, informális közösségi fellépésekre került sor, egy-egy utca lakóiéra, vagy akár falugyûlésekre. Újabb fejleményként pedig polgári kör szervezôdése indult el, a régi, már-már elfelejtett ipartestületi körök analógiájára és Széchenyi István kaszinóprogramjára hivatkozva, amit néhány lelkes tanár ásott elô a történelmi tudat mélyrétegébôl. A közös érdeklôdésre számot tartó helyi problémák ugyanis idôközben jócskán megsokasodtak – látni fogjuk miképpen –, és ezek megbeszélésére már kevés volt a személyes kapcsolatokba bonyolódó párbeszéd, vagy a meghosszabbított presbiteri ülés. A helyüket az elsô pillanatban nehezen találó települési önkormányzatok lassan, bár nem konfliktusmentesen, belecsiFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

szolódtak az új helyzetbe. Valószínûleg segített ebben, hogy a térség az elôzô rendszerben diszpreferált volt, a közös ínség meg a lakókat és az apparátust elég közel hozta egymáshoz, és az új helyzetben, hogy az ínség voltaképp tovább nôtt, csak az úgyis létezô együttmûködés formáját kellett megújítani. A bizalom mentén azután több önkormányzat, mindenekelôtt a városé, néhány merész gazdaságpolitikai lépést is tett – mint majd meglátjuk, sikerrel. Agrárium Az átalakuláskor a tsz-ek feldarabolódtak, majd nagyrészt feloszlottak, csak néhány kisebb maradt meg. A feloszlott tsz-ek gépparkja részben a volt tagok egy része által létrehozott kft.-k tulajdonába került, akik bérmunkát is végeznek. A privatizált földeknek mintegy kétharmada került helyi gazdálkodók tulajdonába, jellegzetesen 10–100 hektár közti birtokméretekkel, egyharmad pedig külsô kézbe. A földek mintegy harmadrészét tsz-ek mûvelik. Körülbelül 10%-nyi a saját ellátásra termelô kisparcella, beleértve a szociális célú agrártermelést is. A kialakulatlan és gyakorta változó kormányzati agrárpolitika tetézve az információs rendszerek összeomlásával és finanszírozási nehézségekkel, az új gazdálkodók számára nehéz helyzetet teremtett. Kivédeniük kettôs stratégia segítségével sikerült. Egyrészt a kialakult termékszerkezet konzervativizmusával – aminek az volt az alapelgondolása, hogy csak fognak enni az emberek idehaza akkor is, ha a keleti piac öszeomlott. A kistermelôk piacra juttatásában az egyik község önkormányzata volt a legtalálékonyabb, mivel egy felvásárló-értékesítô rendszert szervezett, ami – szerzôdéses alapon – piacként látja el néhány fôváros környéki település lakóit friss élelmiszerrel. Másrészt pedig a piacra termelô háztáji is megmaradt, majd fokozatosan átalakult. Ez a kistermelés már a nyolcvanas években is rendelkezett némi értékesítési kapcsolattal, fôleg a térségi székhely és a környezô középvárosok piacain. Az átmenet kritikus éveiben szerencsének bizonyult, hogy a csökkenô vásárlóerô nem keltette fel a nagy kereskedômonopóliumok érdeklôdését és ezért a kialakult kistermelôi-értékesítési kapcsolatrendszer épen maradhatott. A résztvevôi pedig, felismervén az új helyzet lényegét, csatasorba álltak, hogy a közhatalom ne adjon koncessziókat a települô kereskedelmi tôkének. Némi helyi botrányok árán ezt lényegében sikerült is elérniük. És ekkor az erejükre ébredt helyi agrártermelôk elindították az expanzív piacépítô stratégiájukat. Ennek a fô gazdasági lépései a következôk voltak: A tágabb térség kiskereskedôivel szövetségben olyan alapellátó hálózat kiépítése – tej, hús, zöldség, gyümölcs –, amely a komparatív elônyök mentén (kis szállítási költség, alacsony termelési ráfordítás) a kedvezô árajánlatokkal és a szállítási biztonsággal nagyrészt megszerezte a helyi vásárlópiacot. Az ehhez szükséges elsôdleges feldolgozást hitelekbôl finanszírozták, szövetkezési alapon. A hitelfelvételhez a települési önkormányzatoktól részleges garanciát nyertek. Ez volt az eddigi legnagyobb „vihar” a város önkormányzatában, de sikerült keresztülvinni, és a rögtön bekövetkezô üzleti siker felkeltette a testület bizalmát az efféle tranzakciók iránt. (Egy megbízható pénzügyi-befektetési cég korrekt támogató szakvéleménye bizonyult döntônek.) 9

A következô, nemrég kezdôdött lépés már az exportot célozta meg. Személyes kapcsolatok alapján kiépíthetônek látszott a gyümölcslé arab piacon való értékesítése. (Az arabok alkoholt nem ihatván el vannak ragadtatva a szénsavmentes magyar gyümölcslevektôl és sûrítményektôl, fôleg a bogyósokétól.) Segített az indulásnál, hogy a felszámolt gyümölcslé-feldolgozók berendezéseit jóformán ócskavasáron sikerült megszerezni az egyik messzetekintô helyi vállalkozónak – aki aztán apportként be is vitte a szövetkezésbe. A termelôkapacitás kiépítésének az a filozófiája, hogy a fejlesztésre felvett mindenkori hitelkamat ne haladja meg a kétéves szállítási szerzôdések alapján kialakult hasznot. A termelés és a feldolgozás ennek megfelelôen „lépcsôzetesen” növekedhet, az arab üzletfél érdekelt az ottani piac továbbépítésében. Az akciót öt kistermelô indította el, a számuk hetven fölé emelkedett, és ezek nemcsak a gyümölcsöt termelik, hanem társtulajdonosok a feldolgozásban, értékesítésben is. A most induló következô lépés a diverzifikálódó új agrárstratégia piaci lehetôségeinek a kihasználása: hal, csiga, méhészet, csipkebogyó, csicsóka, gyógynövény, kamilla, biotermelés stb., mindez fôleg exportra. Ezekre termékpályás értékesítô és hitelszövetkezet szervezôdik, ami a szükséges szakmai ismeretek elterjesztését is felvállalta. Idetartozik a környezetbarát és megújuló helyi energiaforrások kiépítése is. A helyi agrárszövetkezések azt tervezik, hogy saját használatra a mezôgazdaság energiaszükségletének több mint a felét abba a biodízelprogramba való bekapcsolódással biztosítják, aminek a támogatását a kormányzat elhatározta. Néhány éven belül pedig az agrártermelés expanziója esetén már nagy hûtôházra, sôt konzervgyárra is szükség lehet. Ezek azonban már a közvetlen térség lehetôségeit meghaladják, itt regionális szintre kell emelni a termelôk együttmûködését. Ipar A helyi ipar, mint említettük, a rendszerátmenetkor nagyrészt összeomlott. Ám a megszûnt telephelyek beszállítói megmaradtak, és rögtön megkísérelték, hogy a saját érdekükben „hálózattá” szervezôdjenek. A gépipar háttériparának elég jó volt a mûszaki felkészültsége, és néhány külsô kapcsolattal is rendelkezett. Ezek a kapcsolatok ipari szolgáltatások formájában azonnal aktivizálhatók voltak. Így a piacokat sikerült átmenteni és egyúttal térségi referenciákkal is szolgált más vállalkozók számára. Erre a referenciahálózatra hivatkozva azután 3 év múlva egy világcég mechatronikai profilú telephelyet hozott létre a városban. A személyes kapcsolatok itt jelentôs szerepet játszottak. A telephely ma 500 fôt foglalkoztat, de további három év után már a helyi beszállítói rendszerét is kezdi kiépíteni. Közben a fellendülô helyi agrártermelés erôsödô megbízói piacot teremtett a gépjavítás számára és kisgépek gyártására. Az autóbontókból kikerülô ócska motorok felhasználásával a találékony helyi mechanikusok igen ötletes kisgépparkot állítanak elô. A piac már odáig fejlôdött, hogy tulajdonképpen mezôgazdasági gépgyártást is megindíthatna, de ehhez azért a helyinél átfogóbb kereslet volna szükséges. Az ország új agrárstratégiájának a kibontakozásával ez néhány év múlva realitás lehet. A könnyûipar külsô piacot nem tudott találni a termékeinek. A nyolcvanas évek nagy pénzügyi elvonásai a telephelyeket a 10

padlóra küldték, ám a privatizációnál a résen lévô városi önkormányzat tulajdonjogot szerzett az ingatlanokon kívül a gépek jó részére is, egyéb érdeklôdôk híján rendkívül olcsón. Ehhez hiteleket kellett ugyan felvennie – de a hitelkamatokat, bérleti díj formájában az érdeklôdô helyi kisvállalkozókra terhelhette, így végül is 0-szaldósan keveredett ki ebbôl a gazdasági tranzakcióból. A vállalkozók helyi szabászati-cipôjavító és hasonló szolgáltatásokkal kezdték, de néhány év elteltével már a közelebbi városok piacain önálló termékekkel is megjelennek. A helyi építôvállalat, a megyei építôipari vállalatnak egyik fiókvállalata már a nyolcvanas évek végén megszûnt, de elég jelentôs volt itt az építôipar nem állami szegmensének a tevékenysége, és a néhány, viszonylagos tôkeerôvel rendelkezô helyi építési vállalkozó a gépparkot igen olcsón felvásárolta. Az így keletkezett néhány magántulajdonú középvállalat azután tôkével, szervezési és piacszerzési tapasztalattal is ellátva, bedolgozó szakiparosokat is foglalkoztat. Ennek a tevékenységnek elég jelentôs az exportja is, más térségekben végzett építési munkák formájában. Tercier ágazat A rendszerátmenetnek a tercier ágazat végül is a nyertese lett. Részben azáltal, hogy több faluban újjászervezôdtek elemi ellátási egységek (iskola, közigazgatás), részben pedig azáltal, hogy az iparból kiszorultak egy része itt jelent meg kényszervállalkozóként. A következô években azután ezeknek egy része az ismét fellendülô ipar bedolgozói rendszerébe került vissza. A fejlôdés egyik legfontosabb „húzó” tényezôjének a város fôiskolája bizonyult. Az önkormányzat kezdeményezésére és segítségével társfôiskolák és egyetemek támogatásával kihelyezett tagozatokat létesített az informatika, a gazdasági és marketingismeretek és a nyelvek oktatására. Jelentôs a nyelvtudási kedv. A mind elterjedtebb angolon és németen kívül a városban különbözô nagyobb európai nyelven beszélô embereket lehet találni. Sikeres nyelviskolák és helyi nyelvi klubok mûködnek. A kezdeményezô a város középiskolája volt, ahol a nyelvoktatás kiszélesítéséhez Phare-támogatást is tudtak szerezni. A korszerû általános ismeretek és az önismeret elmélyítésében lényeges szerepet játszott az újraszervezôdô Népfôiskola, ami regionális szerepet is betölt. Meg kell itt említenünk az öt legkisebb településben mûködô jól bevált falugondnoki rendszert is. A falugondnokok mára közismert hálózata szektorközömbös módon, „mindenesként” segíti az apró település lakóit a volumenben ugyan csekély, ám az életvitelük szempontjából létfontosságú problémák megoldásában. Idegenforgalom Néhány éve nagy szenzációt keltett, hogy kiástak egy ôsi kelta erôdítményt, és talán egy mellette lévô druida szentélyt is azonosítottak. Nyomban életre kelt – talán egy helyi történelemtanár nyomán – az a legenda, hogy a gallok Julius Ceasar ellen harcoló hajdani híres vezére, Vercingetorix, az itt élô kelták hadrafogásával próbálta meg a rómaiakat hátba támadni, 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

és talán még Pannónia római megszállását is ez indította el. A neves ókortudós ugyan megcáfolta a legendát, sôt a romok azonosítását is bizonytalannak tekinti, de a hír akkorra már eljutott a világsajtóba. Nyugat-Európa új öntudatra ébredô kelta szórványlakossága erôsen érdeklôdik a dolog iránt. Dublini, cardiffi, edinburghi sôt rennes-i utazási irodák is jelenkeztek már. Turistautakat szerveznének ide, sôt felmerült, hogy esetleg várjátékokat is lehetne rendezni. Persze ez csak egyetlen tétele lenne a szépen alakuló idegenforgalomnak. Már a nyolcvanas években foglalkoztak itt néhányan falusi üdültetéssel. A rendszerátmenetkor aztán üdülôszövetkezetbe tömörültek, ami ígéretesen fejlôdik azóta is. Ma már 100-nál több tagja van, többségükben agrártermelôk, akik számára ez kedvezô és a munkájukkal is összefüggô jövedelem kiegészítés. A szövetkezet marketingmunkát is végez, fôvárosi utazási irodákkal állnak üzleti kapcsolatban, hirdetik magukat, megnyerô prospektusokat készíttetnek a térségükrôl, amelynek többféle üdülési adottsága van, és ezek üzleti feltárását már elkezdték a helyi és a máshonnan érkezett vállalkozók. Van néhány kellemes, fürdésre alkalmas homokos folyópart. Az egyik partrésztôl nem messze a városi strand. A köztük lévô területet az önkormányzat üdülôparkká alakította, felhasználva hozzá a kastélykert maradékát is, amit eredeti formájában franciakertként állítanak helyre. A kastélyt magát is helyreállítják. Eléggé leromlott, mert iskolának, majd tsz-irodának használták. Mivel azonban szerepel az országosan nyilvántartott mûemlékek között, a helyreállítására 40% körüli állami támogatást lehetett szerezni. A kastély most exkluzív szálloda, a városi szálló üzemeltetésében, kultúrcentrum is és helytörténeti és néprajzi múzeumot rendeztek be benne. Kapcsolódik hozzá egy szabadtéri színpad, ahol nyári játékokat szoktak rendezni, de a kastély helyreállított halljában a szezont meghosszabbító hangversenysorozatokat és kísérleti színházi mûhelyelôadásokat is lehet szervezni. Itt mûködik a helyi táncház is, gyakorta hív meg hazai és határon túli együtteseket, nyugatról például írek szoktak leginkább szerepelni itt. Mûemléki szempontból említésre méltó még egy Árpád-kori templomrom egy erdôs domb tetején, valamint néhány késô barokk, helyi karakterjegyeket mutató templom. Az egyiknek a freskóját Maulbertsch egy tehetséges helyi tanítványa festette. Az egyik közeli faluban pedig egy ma már védett, múlt századi tornácos házakból álló utcasor a fényképezô turisták kedvence. A városközeli erdôs dombok jó kirándulási lehetôséget nyújtanak. Két „kulcsos” turistaház is üzemel itt, a fô szezonban vendéglôvel, amit a közeli falu néhány vállalkozója üzemeltet. Egy külsô vállalkozó pedig lovasiskolát létesített, vonzó erdei lovaglási programmal. A város közelében termálvizet tártak fel, a hasznosítása üdülôszövetkezeti formában történhet. A kiépítéshez szükséges tôke eddig azért hiányzott, mert a térség csak elég nehézkesen közelíthetô meg. A helyzet javítására azonban összefogtak az önkormányzatok. Egyrészt egy 15 kilométernyi autóút kiépítése volna szükséges, a közeli autópályához csatlakozva. Az ehhez szükséges támogatást végül is úgy nyerték el az Útalapból, hogy az FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

átlagosnál jóval több saját hozzájárulást ajánlottak föl. Erre az érintett önkormányzatok, az idegenforgalomban érdekelt három tucatnyi jelentôsebb vállalkozó és az idetelepült multinacionális cég társfinanszírozási szerzôdést kötöttek. Másik fontos lépésük az volt, hogy a MÁV-val kötött megállapodás szerint menetrendszerû („Interpici”), a fôszezonban megerôsített motorvonatok járnak az Intercity-kapcsolattal rendelkezô megyeszékhely és a térségközponti város között. Ennek a költségfinanszírozásában szintén részt vesz a helyi idegenforgalom, a bevételüktôl függô mértékû, zárolt számlákra utalván át a szükséges kiegészítô költségeket. Az önkormányzatok szerepvállalása A helyi önkormányzatok hagyományos alapfunkciója a közigazgatás, a közellátás és többnyire a szociális gondoskodás is, amihez az állam anyagi segítséget nyújt. A törvény is így rendelkezett. A posztkommunista átmenetben azonban, ahol egy szervezet nélküli, atomizálódott gazdaság és társadalom problémáit kell megoldani, kényszerûen fel kell vállalni organizációs feladatokat is. Esetünkben ezeket példaszerûen látták el, és mint látható, a siker oroszlánrésze e ténynek köszönhetô. A szociális ellátást és támogatást a kormányzat és a megyei munkaerôközpontok segítségével úgy sikerült megoldani, hogy közben javítani tudták mind a helyi foglalkoztatást gondozóellátó hálózat szervezésével, mind a települések infrastrukturális és környezeti állapotát, mivel a munkanélküliek foglalkoztatására szervezett közmunkákat sikerült az átgondolt településfejlesztési koncepcióba illeszteni. Ki kell emelnünk a közpark létrehozása érdekében végzett jelentôs közmunkákat. A szociális juttatások egy részét, egy sajátos bon-rendszer segítségével sikerült a helyi kistermelôk piacának a bôvítésére is felhasználni. Ami az önkormányzatoknak az ezen feladatokon túlmenô gazdasági szerepvállalását illeti, a legelsô dolog a közérdek meghatározása volt. Ez gazdasági értelemben a helyi hozzáadott érték növelését jelenti, mégpedig lehetôleg úgy, hogy annak távlata is legyen. Hogyha fô szabályként a gazdaság a magánszféra terrénuma is, azért a közhatalomnak két lényeges ponton mégiscsak lehet szerepe: Egyrészt a gazdaság szabályozóinak a kialakításában. Ez persze nagyrészt az országos szint dolga, de van szerepük itt a helyi önkormányzatoknak is, mégpedig a helyi adók, közüzemi és egyéb díjak megállapításában, valamint a település életének az övezeti és ezen keresztül a funkcionális szabályozásában. Másrészt a szükséges, ámde hiányzó szervezésben. Ez a „kapcsolati háló” kialakítását és támogatását jelenti részben, de távolról sem kizárólag anyagi források rendelkezésre bocsátásában. Esetünkben ezt a szerepet – ami a történteknek mintegy összefoglalása is – a következôkben játszotta: a helyi piac megóvása a monopólium intervenciójától; az oktatáskorszerûsítés szervezéssel való támogatása; a telephelyek privatizálása és bérhasznosítása; az idegenforgalomhoz szükséges alapfejlesztések; az agrárkistermelôk értékesítésének a szervezése; vállalkozási hitelgaranciák; a közérdekû munkáknak a fejlesztési célokba illesztése; segítség a multinacionális cég letelepítésében; 11

a közútépítés megszervezése, anyagi alapjainak biztosítása; segítség a MÁV „Interpici” járatának kialakításában. Láttuk, hogy e feladatoknak a tekintélyes része meghaladja egy-egy település körülhatárolt lehetôségeit, érdekeit és a térség egészét érintô vonatkozásai vannak. Ez önkormányzatok közötti önkéntes együttmûködést igényelt, hiszen alárendeltségi viszony nincsen közöttük. Az együttmûködés alapja a közös felismert érdek, aminek az érvényesítése az egyenjogúság alapján történt. A közös érdek feltárása 1996 óta kistérség-fejlesztési program alapján történik. Ennek alapján lehetett például dönteni olyan stratégiai fontosságú kérdésekrôl, mint az említett hitelgarancia vagy a közös hozzájárulás az útépítéshez. Sokat segített az egyetértés megteremtésében a mûködô polgári kör, ahol a helyi lakosok néhány tekintélyesebb hangadója megértette és pártfogolta ezeket a közös érdekû ügyeket. Habár a fenti feladatok egy része nem forrásigényes, más részük pedig 0-szaldós, mégis jelentôs kiadásigények vannak. E források eredetére nézve azonban meg kell néznünk azt, hogy maga a gazdaság mit produkált a fejlesztések eredményeképpen. Makrogazdasági mérleg A GDP a nyolcvanas években hozzávetôleg stagnált. A kilencvenes évek elején 3 év alatt 20%-kal esett vissza. A következô 3 év 12%-os (körülbelül évi 4%) emelkedést hozott. Azóta az emelkedés üteme évi 7%. Nagynak tûnik tán, de az ismertetett gazdaságélénküléssel teljesen reális. Így most a GDP a nyolcvanas évekének a 115%-a. A reáljövedelmek pedig hozzávetôleg 105%-osak. A munkanélküliség a mélyponton 20% volt, ma 3% körül van. A termelés mérlege fô ágazatonként az alábbi: % mezôgazdaság ipar tercier összesen:

Indulás 100 100 100 100

Mélypont 80 60 95 80

Jelen helyzet 105 90 140 115

A további növekedés feltételei és lehetôségei: megmarad a külvilág adaptivitása a keresletet illetôen; ezzel is összefüggésben létezik üzleti hitelkamat; évi 7–8%-os külsô tôkebevonási lehetôség; munkaerôimport (bevándorlás, ingázás); tôkeexport, pl. a bedolgozás kiszélesítése; a feldolgozottsági szint emelése, intenzifikálás. Az önkormányzatok anyagi helyzete azért érdemel különös figyelmet a példánkban, mivel láttuk azt, hogy milyen széles körû munkájukra volt szükség e gazdasági fellendülés feltételeinek a megteremtésében, és viszonylag milyen jelentôs volt az anyagi ráfordításuk is. Ha a gazdasági eredmény ezt valamilyen módon nem igazolja vissza, akkor baj van, a további fejlôdés veszélybe, a túlköltekezett önkormányzat meg csôdbe kerül. Ha abból indulunk ki, hogy az önkormányzat alapfeladatai a „mélyponton” is el voltak látva, tehát ahhoz képest jelentôs többletkiadást nem igényelnek a továbbiakban, és így ezek költségeiben lényeges változások nem történtek, akkor nézzük meg, hogy mennyi lehet a teljes gazdasági növekmény és mennyi volt a hozzá szükséges anyagi hozzájárulás. 12

A növekedés a „mélyponthoz” képest 30%-os, ez körülbelül a mai magyarországi átlagot tekintve 60 milliárd Ft-ot tehet ki. Igen mérsékelt, 10%-os profitrátával számolva ez 6 milliárd Ft, egy évre vetítve közel 1 milliárd Ft profitemelkedés. Az önkormányzatoknak a „teljes” idôszakra vetített összkiadása a fejlesztéssel kapcsolatban, nem számítva a 0-szaldós tranzakciókat és a szervezési kiadásokat, tehát a kastély- és parképítés, közlekedésfejlesztés és mûködési hozzájárulás, ipartelep-reorganizáció, mintegy 800 millió Ft-ot, azaz évi 80–100 milliót tesz ki, ami a teljes profitrátának 7–8%-a lehet. Az egyetlen létfontosságú feladat itt annak a megoldása volt, hogy ez valóban meg is jelenjen a költségvetésben. A profitok „megcsapolása” kétféle formában történt. Részben megegyezéses alapon, midôn a jövôbeli kedvezményezett a meghatározott célra utalta a számára jutó összeget, részben pedig közteherszerûen. A teljes fejlesztési költségráfordításnak ez utóbbi körülbelül a 40%-a, azaz évi 30–40 millió Ft. Az adó volumenénél azt kell figyelembe vennünk, hogy a gazdasági teljesítmény mintegy 30%-os mértékben, vagyis a hozzátartozó potenciális földjáradék is körülbelül ennyivel nôtt. A megadott adatokból számítva ez évi 100 millió Ft körüli ingatlanérték (azaz telekérték) növekedést jelent, aminek tehát körülbelül a harmadrészét teszi ki a közadó. Minálunk a termôföld ugyan adómentes, azonban az építési telek adóztatható, és ez volt az önkormányzatok fô stratégiája is. A kétféle földtulajdon elválasztása egyébiránt kedvezett a földalap védelmének is, mivel ellenérdekeltté tett az építési telekké alakításban. Jelentôsen hozzájárult ez a tény ahhoz, hogy a város fejlôdése a felhagyott ipari telektömbök revitalizációja útján történt. A fenti makrogazdasági eredmény a vázolt folyamatokból kiszámítható volt. Ez persze csak egy ideális példa. Ám, ha valahol az országban nem egészen ilyen a helyzet, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi hiányzott az ittenihez hasonló eredményhez. Lehet, hogy nemcsak a kelta erôdítmény. Prognózis A jövôbe látásnak túlságosan nagy híve nem vagyok, de most mégis megkísérlem, hogy esetünkben számszerûsítsem a jövôt. A leírt kilátások és a folyamatban lévô akciók nyomán joggal várható az évi 7%-os növekedési ütemnek a tartós megmaradása, ami azt jelentené, hogy 2010-re a térség eléri a jelenlegi termelés 196%-át, vagyis a nyolcvanas éveknek körülbelül a 2,3szeresét. Ez már megközelíti az Európai Unió átlagszintjét. Látható viszont, hogy a továbblépésnek már regionális együttmûködési feltételei is vannak – mindenekelôtt feldolgozó- és gyártórendszereket illetôen – amelyek számára már kicsi a kistérségi piac. Ha ezek realizálódásával számolunk, akkor viszont a növekedés a régióra is prognosztizálható, vagyis a térségünk a „mozdony” szerepét játssza. Valószínû, hogy a régió teljes növekedése volumenben meg fog egyezni a térségével, és a vázolt körülmények között egészen nyilvánvaló, hogy elég jelentékeny bevándorlás indul meg a térségünkbe a gyorsan javuló jövedelmi viszonyok és a jelentôs munkaerô-kereslet hatására. E migráció 10 év alatt akár a 10%-os mértéket is elérheti, ami a fejlesztô tervezés számára már új típusú feladatokat fog jelenteni. Utóirat. Amikor a fentieket végigolvastam az jutott az eszembe, meg kellene keresni ezt a várost és odaköltözni. Vagy…? 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

DARABOS FERENC Idegenforgalmi referens, Gyôr Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatala

GYÔR ÉS VONZÁSKÖRZETE IDEGENFORGALMI KAPCSOLATAI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN Dr. Aubert A., és Szabó G. (1999.) kutatásai alapján a megyei szint szerepe a turizmusfejlesztésben elsôsorban az identitás erôsítésére, a vonzerôk feltárására, a kistérségek felkarolására, a megyei hálózatok kialakítására, valamint a fejlesztések alapjainak a megteremtésére terjed ki. A feladatok elvégzéséhez a megye koncepciót készít, forrásokat és intézményeket mozgósít. A következôkben a készülô megyei és regionális idegenforgalmi koncepció adalékaként az egyes idegenforgalmi centrumok és vonzáskörzeteik Gyôrrel való kooperációs lehetôségeit mutatom be. 1. A megyei együttmûködés lehetôsége Mosonmagyaróvár és vonzáskörzete A szigetközi üdülôkörzetben Mosonmagyaróvár tekinthetô jelentôsebb vonzerôvel rendelkezô térségi decentrumnak. A megyeszékhely a tengelyvidéken és az Alsó-Szigetköz településein keresztül közvetlenül kapcsolódik az idegenforgalmi központ vonzáskörzetének településeihez. A gyôri gyógyfürdônek és járulékos beruházásainak a megvalósulásával Mosonmagyaróvárnak csupán fekvése és termálprojektjének elôrehaladottabb állapota miatt marad versenyelônye a találkozások városával szemben. A Szigetköz fôvárosának idegenforgalmi potenciálja, különös tekintettel a háttérül szolgáló építészeti nevezetességekre, tájképi értékét, földrajzi, gazdasági környezetét illetôleg elmarad Gyôrétôl. A térségi kapcsolatok kialakításával összefüggésben, a közös gasztronómiai hagyományokra tekintettel 1999-ben megalakult a Gyôr-Mosonmagyaróvár Régió Szakácsainak Klubja. A civil szervezôdés Basel, Erfurt és Innsbruck nemzetközi rangú versenyein egyaránt népszerûsítette a térség hírnevét. Mûködésükkel megvalósul a szigetközi ételspecialitások megôrzése, a gasztronómiai hagyományok öregbítése. További kooperáció alakult ki a két központ Tourinform irodái között, a marketing gyakorlatában. Az együttmûködés közös kiadványok készítésére, közös pályázati tevékenységre és a vásárokon, kiállításokon való koordinált fellépésre terjed ki. A jövôben célszerû felerôsíteni a lobbitevékenységet, és úgy vélem, regionális döntéshozói szinten is nagyobb figyelmet kell fordítani az alulról jövô térségi szintû kezdeményezésekre. A pályázat a közös adottságokra építve egyúttal kijelöli a komplex terméktípusok kialakítáFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

sának fôbb irányvonalait. A legfontosabb termékfejlesztô tevékenység a Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége vezetôjével készített interjú alapján a kerékpárutak teljes kiépítése és kitáblázása a határátkelôkig, valamint vízi pihenôhelyek létesítése a Mosoni-Dunán. Fontos feladat a határbeléptetés jogi, technikai feltételeinek biztosítása a Felsô-Szigetközben. Az ökoturizmus feltételeinek és követelményeinek biztosításához célszerû létrehozni a Szigetközi Nemzeti Parkot. Eredményt lehet elérni továbbá a konferenciaturizmus terén a vonzáskörzetek túraprogramjainak rendezvényekbe történô integrálásával. Közös adottságokon nyugvó komplex turisztikai terméktípusok 1. Kerékpárostúra-csomag Mosonmagyaróvár központtal (szigetközi kerékpártúra Gyôrbe) 2. Vízi túrák (Dunakiliti–Mosonmagyaróvár–Gyôr) 3. A Gyôri Nyár programjához illesztett szigetközi rendezvények

Gyôr tötrénelmi belváraosa a termál fürdô szomszédságában terül el (Fotó: Szabó Béla)

4. Ökoturizmus a szigetközi TVK-ban (Dunakiliti, Ásványráró, Dunasziget, Rajka, Lipót, Darnózseli, Halászi és Gyôr vonzáskörzete központjaival) 5. Termálturizmus (érdekvédelmi fürdôtársaság alakítása) 13

Sopron és vonzáskörzete A nagy multú Sopron-Kôszeghegyaljai üdülôkörzet, egyúttal az újonnan kialakított idegenforgalmi régió döntôen Sopron és a Fertô tó adottságaira támaszkodik. A megye legnyugatibb városának vonzáskörzete azonban kiterjed a Hanság nyugati peremére, az Alpokaljára, és a Balfi-dombságra is. Közvetetten érvényesül az idegenforgalmi húzóerô a szigetközi üdülôkörzetben és gyakorlatilag erre a bázisra épül a nyugat-dunántúli idegenforgalmi régió kínálata. Mi e központi funkció lényege ? Elsôsorban a kedvezôbb közlekedésföldrajzi helyzet, részben a természeti, kulturális adottságok és a tradíciók. A hûség városa északnyugati határátkelôjétôl 7 km- re, Kópházától 8 km-re, Ágfalvától 2 km-re, Fertôrákostól 7 km-re fekszik (Gyôr–Hegyeshalom 49 km). A megye második legnagyobb városában minden idegenforgalomra szakosodott szolgáltatás. Nem mellékes tényezô az sem, hogy az üdülés, kikapcsolódás színterei ( Fertô-Hanság-medence) mára rendezett, szavatolt körülmények között várhatják az érdeklôdôket. A gyôri szolgáltatásokat a sopronival összehasonlítva, csupán a termálellátottság és a vízi sportok terén merül fel némi hiányosság Sopron kárára. Ennek okai a természeti adottságokban lelhetôk fel. Horgászati lehetôségek pl. legközelebb az 5 km-re fekvô Tómalmon, vagy még távolabb, a Fertôn találhatók, termálkút 8 km távolságra, Balfon van. A termálturizmus közvetlen jelenlétének hiányát némileg ellensúlyozza a kedvezô klímájú Soproni-hegység. Nehéz együttmûködési lehetôségeket kimutatni, mivel a hûség városa kiforrott, tradicionális turizmusiparral, térségi kapcsolatokkal rendelkezik. A nyugat-dunántúli RIB tagjával folytatott interjú szerint viszont: „Sopron és Gyôr között is létre kell hozni a kapcsolatot, mert akkor tovább marad a régi-

Gyôr: Újváros–Gyôr-sziget és Révfalu a MosoniDunával és a termálfürdôvel (Fotó: Szabó Béla)

óban a vendég, és nem megy tovább rögtön Budapestre”. Magyarország beutaztató csomagjaiba kell bekerülni programjainkkal. A legelôrehaladottabb kooperáció a Tourinform irodák marketingtevékenységében tapasztalható. Az együttmûködés ré14

vén valósul meg az idegenforgalmi kiállításokon, vásárokon való koordinált részvétel, valamint a térségi kiadványok készítése. Halasztást nem tûrô feladat Gyôr és Sopron idegenforgalmi, kulturális programjainak – Soproni Ünnepi hetek, Gyôri Nyár, Tavaszi Fesztivál – tartalmi és idôrendi koordinációja. Közös érdekeken nyugvó együttmûködési lehetôségek Kerékpárostúra-csomag, (Sopron, Mosonmagyaróvár, Gyôr központokkal a Fertô-Hansági TVK-n keresztül) 1. A konferenciaturizmus térségi kiegészítô programjai 3. Beutaztató tevékenység regionális szemlélettel – kulturális programajánló – konferenciakatalógus – ökoturizmus 4.Garantált programok összegyûjtése, a nemzetközi piacokon történô, országos szintû propagálása.

Csorna és vonzáskörzete A Rábaköz a Gyôri-medencének mélyen délre lenyúló része, melynek fôvárosa Csorna. Kutatásaim alapján Csorna és térsége önálló területi egységként ékelôdik a megyeszékhely és a hûség városa vonzáskörzetei közé, így számos együttmûködési lehetôség kínálkozik számára. A vonzáskörzet köztes fekvésébôl adódóan a Rábán keresztül a Rába–Marcal mente, illetve Gyôr irányába, a Fertô-Hanság Nemzeti Parkon keresztül pedig Sopron felé terjed ki. Gyôr-Moson-Sopron megye turistaforgalmának jelentôs hányada az új M1-es autópályán zajlik Mosonmagyaróvár és Gyôr irányába. A térség szempontjából szintén meghatározó secunder idegenforgalmi tengely Sopron–Kapuvár–Csorna–Gyôr infrastrukturális folyosón vezet. Szálláshelykutatásaim alapján elmondható, hogy Csornán összesen 533 férôhely áll a turisták rendelkezésére, a vendégek átlagos tartózkodási ideje az elmúlt 5 évben átlagosan 2 nap körül mozgott. A Hotel Mercuriusban 57 fô számára biztosítottak férôhelyet, azonban a legfrissebb adatok szerint a szálloda 2001-ben már nem fogad vendégeket, így ezzel is tovább csökken a térség turizmusának megyében betöltött szerepe. A településen kemping és panzió is mûködik, a fizetôvendéglátás 13 férôhelyet biztosít a turisták számára. A frekventált idegenforgalmi központtal rendelkezô tájegységre a tranzitforgalom jellemzô. A Rábaköz belsô településein koncentráltan jelennek meg a térség kulturális hagyományai. A belsô rábaközi térség területén a községek többségében mûködik népitánc-együttes vagy hagyományôrzô csoport, esetenként népdalkör. A legrégebbi hazai népviseleti emlékeinket a Csornai Múzeum ôrzi, a város egyúttal a hímes munkák elôállításának is a központja. Az amatôr csoportok, mûvészek felkarolásával, támogatásával a jövôben meg lehet teremteni a kül- és belföldi forgalomra épülô folklór rendezvények szervezésének további alapfeltételeit. A térség idegenforgalma egyelôre azonban nem használja ki kellôképpen a meglévô népmûvészeti potenciált. A XIX. század idején még hatékony kereskedelem keretei között zajlott az árucsere a községek és a környezô városok piacai között (Csorna, Gyôr, Bécs). Mára a forgalom keresztmetszete beszû2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

kült, de élnek még a kapcsolatok felelevenítésének csírái. Jelenleg a fafaragás hagyományait egyetlen bogyoszlói mester tartja életben, Csornán a citerakészítés, perecsütés, kékfestés hagyományát ápolják. Csorna és Dör területén tevékenykednek hagyományôrzô fazekasok, Bôsárkányon pedig csuhésok. Az idegenforgalom fellendülésével megoldásra vár a térség imázsát kifejezô ajándéktárgyak tömeges elôállítása, forgalmazása. A tradicionális kapcsolatok, a turistaforgalmi adatok alapján Csorna és Gyôr piacot és keresletet tud biztosítani a népmûvészeti produktumok számára. A vizsgált terület egészét tekintve Csornán a legnagyobb a szálláshelykínálat, a leggazdagabb a folklór, a városban található a legtöbb építészeti nevezetesség. A fejlesztések során célszerû megvizsgálni a termálfürdô komplex rekreációs hasznosításának lehetôségeit, második ütemben a térségi termálforrások idegenforgalmi attrakcióként történô hasznosíthatóságát. A turisták számára fontos lenne városnézô, illetve a környezô területeket célzó túrákat összeállítani és azokat komplex csomagban kínálni. A rábaközi folklórral fûszerezett rekreációs program egyedi vonzerôt jelenthet az osztrák, magyar vagy egyéb nemzetiségû piaci szegmens számára. Közös érdekeken nyugvó együttmûködési lehetôségek Kerékpáros túrák ( útvonalak: ÉNy–DK, É–D, központok: Csorna, Tóköz, Rábcatorok Gyôr ) Vízi túrák a Rábán (Rába–Marcal mente–Rába mente–Rábcatorok– Gyôr) A térség folklórjának idegenforgalmi termékként történô hasznosítása, közös kiadványokon történô bemutatása (Központok: Csorna, Szany, Gyôr) Tourinform iroda létesítése Csornán

2. A regionális szintû együttmûködés lehetôségei Az egyes térségek, települések integrált fejlesztése a lakosság életminôségének meghatározója, tôkebefektetések, beruházások, fejlesztések vonzerôtényezôje, a hazai és nemzetközi turizmus kifejlesztésének, továbbfejlesztésének feltétele – írja a térségi kapcsolatok fontosságát hagsúlyozva Tasnádi J. (1999). A regionális vonzerôleltár alapján kiemelhetôk azok az alapadottságok, melyek több megye területére egyaránt jellemzôek, és ez által megteremtik a térbeli kapcsolatok kialakításának feltételeit a régióban. A következô táblázat Gyôr szemszögébôl tárja fel a regionális marketingstratégiában meghatározott kiemelt terméktípusokhoz kötôdô térkapcsolatokat és egyedi vonzerôket, melyeket a melléklet térképvázlata is szemléltet. A gyôri szálláshelyek részérôl a legjelentôsebb igény a regionális szintû gyógy-idegenforgalmi társaságokban való részvételre irányul. 1. sz. táblázat VÍZI TURIZMUS A RÁBÁN TÁJEGYSÉGENKÉNT EGYEDI ARCULATTAL TÁJEGYSÉGEK, CENTRUMOK Ôrség Szentgotthárd Körmend

KÍNÁLAT szubalpin klíma, kirándulás határ menti programok várostúra

Rába– Marcal mente Vasvár Sárvár

kempingezés, oktatás, ökológia gyógyturizmus, kemping, lovaglás

Rábaköz Sobor Kisbabot

kempingezés, rekreáció, vadászat, horgászat horgászat

Gyôr–Rábca torok

kemping, oktatás, kirándulás, horgászat oktatás lovaglás kemping, horgászat, oktatás, sport

Árpás Ikrény Rábapatona

A túra Gyôrbôl tovább folytatható a Mosoni-Dunán Vénekig Forrás: Országos vonzerôleltár 2. sz. táblázat VÍZI TURIZMUS A DUNÁN TÁJEGYSÉGEK, CENTRUMOK Rajka–Gyôr–Vének (szigetközi túra) Szigetköz. Gyôrbôl percek alatt elérhetô a Szigetköz csodálatos világa (Fotó: Szabó Béla)

Gyôr–Gönyü–Budapest (sétahajóval a Dunán)

Oktatási intézmények együttmûködése az ifjúsági turizmus fejlesztésére

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

KÍNÁLAT kajak-kenu gasztronómia rekreáció városi mozaik Forrás: Orszá gos vonzerôleltár

15

3. sz. táblázat KASTÉLYTURIZMUS A NYUGAT-DUNÁNTÚLON Gyôr és vonzáskörzete

Gyôr-Ménfôcsanak, Ikrény, Öttevény Mosonmagyaróvár és vonzáskörzete Hédervár Rábaköz Rábasebes, Egyed, Mihályi, Szilsárkány, Sobor Sopron és vonzáskörzete Nagycenk, Fertôd, Fertôrákos, Zsira, Fertôszentmiklós Kapuvár és vonzáskörzete Kapuvár, Dénesfa Szombathely és vonzáskörzete Szombathely, Zsenye,Vép Vasszécsény Kôszeg és vonzáskörzete Kôszeg, Bozsok, Csepreg Körmend és vonzáskörzete Körmend Sárvár és vonzáskörzete Sárvár, Szeleste, Bögöte, Gór, Chernelházadamonya, Mesterháza, Sajtoskál, Zalaegerszeg és vonzáskörzete Zalaegerszeg, Kávás Egervár, Zalaszentgrót Nagykanizsa és vonzáskörzete Nagykanizsa, Belezna Letenye és vonzáskörzete Becsehely Forrás: Országos vonzerôleltár 4.sz. táblázat AZ ERÔT ADÓ RÉGIÓ TERMÁLÚTJAI TERMÁLUTAK

CENTRUMOK KOMPLEX EGYEDI KÍNÁLATA Dunai termálút Mosonmagyaróvár: bevásárlás, gasztronómia, fogászat, vízi sport, kerékpár Lipót: szigetközi túrák Gyôr: kultúra, tájkép-városkép, konferencia, gasztronómia, bioételek, vízi sport, kerékpáros csillagtúrák, lovaglás További kapcsolódási lehetôség a Duna vonalán Komárom irányában Budapest felé A nyugati határvidék fürdôi termálút Balf: szubalpin klíma, kultúra, természet-védelem Hegykô, Petôháza, Kapuvár, Csorna fürdôin keresztül kapcsolódás a dunai termálúthoz Bük: szubalpin klíma, konferenciák, golf, bevásárlás, rekreáció Csornán keresztül kapcsolódás a dunai termálúthoz Sárvár: városkép-tájkép, kultúra, rekreáció Lenti: kultúra, kerékpározás, bevásárlás További lokális jelentôségû központok: Szombathely, Celldömölk, Vasvár, Mesteri, Borgáta, Kehida kustány, Szentgotthárd, Zalaeger szeg

5. sz. táblázat BORTURIZMUS AZ ERÔT ADÓ RÉGIÓBAN BORVIDÉKEK, CENTRUMOK KÍNÁLAT sokorói borvidék bortúrák Gyôrbôl a sokorói borvidékre Gyôr és vonzáskörzete: Pannonhalma, Nyúl, Kajárpéc, Felpéc soproni borvidék kôszegi borvidék Celldömölk Zalaszentgrót

bortúrák Sopronból a sopro ni borvidékre bortúrák Kôszegrôl bortúrák Celldömölkrôl a Sághegyre bortúrák Zalában Forrás: Országos vonzerôlel tár

6. sz. táblázat A KULTURÁLIS TURIZMUS KÖZPONTJAI ÉS KIEGÉSZÍTÔ KÍNÁLATUK REGIONÁLIS JELENTÔSÉGÛ KAPCSOLÓDÓ KÖZPONTOK ALCENTRUMOK Gyôr Ásványráró, Csorna, Szany, Pannonhalma, Rábapatona Sopron Fertôd, Kapuvár, Nagycenk Kôszeg Velem Szombathely Zsennye, Ják Körmend Szalafô, Pankasz, Ôriszent péter, Magyarszombatfa Sárvár Sitke Celldömölk Egyházashetye Vasvár Szentgotthárd ôrség Zalaegerszeg Söjtör, Bucsuszentlászló, Zalatárnok Nagykanizsa Göcsej Letenye Forrás: Országos vonzerôlel tár 7. táblázat A KERÉKPÁROS TURIZMUS FôBB IRÁNYAI TÚRAKÖZPONTOK Mosonmagyaróvár Gyôr

Sopron Kôszeg–Szombathely Szentgotthárd–Körmend Nagykanizsa

TÉRSÉGI TÚRÁK Szigetköz, Gyôr Szigetköz, Rábaköz, Sokoró Fertôtó, Hanság Nyugati határvidék Ôrség–Rába mente–Gyôr Göcsej Forrás: Országos vonzerôlel tár

Forrás: Országos vonzerôleltár A tanulmány zárásaként elmondható, hogy Gyôr és vonzáskörzete regionális szinten egyedülállóan ötvözi az üdülôhelyi kritériumokat, melyekre támaszkodva a jövô regionális csillagtú16

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

Bánfalvi J. (1995.): Magyarország idegenforgalmi földrajza. KIT Budapest, 290 p. Cserti Cs.–Darabos F.–Tésits R.(1996.): A magyarországi városhiányos térségek vizsgálata gazdasági ágazati funkciók, ellátottságuk alapján. in: Összegzés A magyarországi városhiányos térségek vizsgálata c. kutatás témakörében Irodalomjegyzék (szerk: Tóth J.- Trócsányi A. ) JPTE Pécs, pp. 67–75. Aubert A.-Szabó G. (1999) Differenciált turizmusfejlesztés Ba- Enyedi Gy.(1995): A Bécs–Pozsony–Gyôr régió együttmûködési lehetôségei. MTA RKK, Budapest 20 p. ranya megye példáján. In Turizmus Bulletin III /1.24–30 pp Hamman P.(1995): Kommunales und regionales marketing in: Tietz B.–Köhler R. Zentes J. Handewörterbuch des Marketing 120 p. Jáki K. (1983): Gyôr idegenforgalma Gyôri tanulmányok. 5. pp. 173–217 Korbuczky I. (1986.): Miért és hol kell szabadidôközpontokat fejleszteni? Idegenforgalmi közlemények. Budapest Lengyel M. (1994.): A turizmus általános elmélete. KIT Budapest 297 p. Lengyel M.(1992): Tourism of central and Eastern Europe- Past, Present and Prospects BKE Turizmus Kutatócsoport Budapest Probáld K.(1995): VárosmarkeGyôr – Városháza (Fotó: Szabó Béla) ting, Comitatus, V.évf. pp. 11–12 Rechnitzer J. (1993): A Szigetköz rehabilitációs és fejlesztési koncepciója. MTA RKK ÉDO Gyôr, 264 p. Szörényiné Kukorelli I. ( 1994) Gyôr-Moson-Sopron megye térszerkezeti sajátosságai és az idegenforgalom adottságai. Kézirat. MTA RKK ÉDO Gyôr Tóth J.(1993): Nagyvárosok a magyar településrendszerben. Comitatus III. évf. 7–8. pp. 40–54 Tourism Higlights (1997): WTO, Madrid Tóth J. (1993): Urbanisation and Spatial Structure in Több tízezer ember vesz részt a Gyôri Nyár Nemzetközi Kulturális Fesztivál Hungary. Geo Journal, vol. rendezvénysorozatán (Fotó: Szabó Béla) .32. no. 4. pp. 343–350 Barta Gy.(1990): Centrum-periféria folyamatok a magyar gaz- Unk Jánosné (1998):Magyarország nyugati határ menti régiójának komplex területfejlesztési koncepciója. Budapest. daság területi fejlôdésében. In: Tóth J.(szerk.): Tér-Idôpp.30–33 Társadalom. MTA RKK, Pécs 170–191 pp. Bartke I.(szerk.) (1995): Területfejlesztés. Egyetemi jegyzet. Wolf K–JurzekP.(1986.): Geografie der Freizeit und das Tourismus 161 p. ELTE, Budapest raközpontja lehet. A komplex kínálati elemzés a fenti cél elérése érdekében szükséges, térségi és helyi szervezetek, vállalkozások által támogatott fejlesztések és együttmûködések kialakításához szolgáltat kiinduló alapot.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

17

SAIN MÁTYÁS tervezômunkatárs,VÁTI Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda

TÁRSADALMI PÁRBESZÉD ÉS PARTNERSÉG A VIDÉKFEJLESZTÉSBEN A KISTÉRSÉGI AGRÁRSTRUKTÚRAÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAMOK KAPCSÁN Magyarországon 1998-ban a vidékfejlesztés kormányzati szinten is legitimitást nyert, elkülönülve a területfejlesztés központi döntéshozói mechanizmusától. A vidékfejlesztés lényegét tekintve kisléptékû, de összehangolt döntések sorából áll, és ennélfogva alapja a partnerség és a szubszidiaritás. A partnerség többszintû: a vidéki térségek szereplôi különbözô szinteken (közvetlen funkcionális kapcsolat, egymásrautaltság, területi összetartozás stb.) partnerei egymásnak, és ugyanakkor együtt partnerei az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának. A társadalom és a közigazgatás egyaránt elôkészítés nélkül találta magát szembe az európai uniós és a hazai vidékfejlesztési támogatások kihívásaival. A vidékfejlesztésre fordítható erôforrások hatékony hasznosulásának kritériuma, hogy cselekvôképes közösségeket és a feladathoz felnövô vállalkozásokat tudjon megcélozni. Az ehhez szükséges mûködô, helyi szintû partnerség kialakítása azonban többéves közösség- és humánerôforrás-fejlesztési elôkészítést igényelt volna. Erre a jelenlegi szituációban nem volt idô, mivel arra kellett fókuszálni, hogy a pályázati források (elsôsorban SAPARD és VFC) megnyílásakor a vidéki kisméretû családi vállalkozások nagyobb eséllyel tudjanak pályázni a versenyképes, már jelenleg is jól mûködô cégek mellett. Ennek érdekében a fôosztály és a Váti Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda egy olyan kistérségi programozás bevezetését vállalta, amelynek során a különféle partnerkapcsolatok élôvé válnak, a kommunikációs csatornák kiépülnek és kistérségi programokba illeszkedô projektek jönnek létre. A SAPARD fogadására és a vidékfejlesztésre való felkészülés ilyen módját a tagjelölt országok közül egyedül Magyarország kezdeményezte. Ennek keretében 1999 tavaszán a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pályázati felhívást tett közzé kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok készítésére. A felhívás értelmében mindazok a kistérségek (akár KSH-statisztikai kistérség, akár a programírás céljából szabadon megalakuló önkormányzati társulások), amelyek vállalták, hogy három fázisban megírják saját programjukat, néhány millió Ft támogatást kaptak. A minisztérium pénz18

ügyi segítségen kívül a program-menedzserek részére képzéseket és a tematikáról írott anyagokat biztosított. Ezzel olyan kommunikációs fórumot létesített, amelyen az ország valamennyi térsége kapcsolatba került egymással, a fôosztály munkatársai pedig személyesen is megismerték a kistérségek által kijelölt menedzsereket és azok aktív partnereit. A kistérségek itt kaptak elôször képet a fôosztály munkájáról, és arról, hogy vertikális irányú partnerségen keresztül hogyan kaphatnak segítséget. A felhívásra mintegy 200 kistérség jelentkezett, melyek jelentôs része frissen alakult önkormányzati társulás. A kistérségek területileg egybefüggôek, és minden település csak egy kistérségbe tartozhat. Az összetartozás alapja a geopolitikai helyzet, vagy bármilyen más funkcionális szempont. A település- és lakosszámot tekintve jelentôs szórás adódott, hiszen méretbeli kritérium gyakorlatilag nem volt. Mára lényegében az ország teljes területe lefedett mûködô és programjukat alakító kistérségekkel. A programírás elsô szakasza 1999 nyarán kezdôdött. Gyakorlati okokból a minisztérium felkészültségük alapján három (A, B és C) kategóriába osztotta a kistérségeket. Június közepén az A kategóriás kistérségek programmenedzserei három napos szakmai felkészítô képzést kaptak az elsô fázis megírásának metodikájáról. A, B és C kategóriások pár hónapos csúszással bekapcsolódva kapták meg a képzést, és így ôszre a programírás minden kistérségben megkezdôdött. Az elsô munkafázis befejezése után a kistérségek kategóriánként újabb képzésekben részesültek a második, majd a harmadik fázisra való felkészüléshez is. A kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok három munkafázisa a helyzetfeltárás, a stratégiai program és az operatív program. A helyzetfeltárás célja a kistérség társadalmi, gazdasági (mezôgazdasági), környezeti állapotának feltárása, értékelése, a térség erôsségeinek, gyengeségeinek, kitörési pontjainak feltérképezése és az elsôdleges helyi szintû kommunikáció beindítása. A stratégiai programban a térség szereplôivel (önkormányzatok, vállalkozók, civil szervezetek) való további folyamatos egyeztetés során kialakult a kistérségek fejlesztési stratégiája, meghatározásra kerültek a fejlesztési prioritások, az alprogramok és azokon belül intézkedéscsoportok. A harmadik munkafázis az operatív program elkészítése, 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

amelynek során a kistérség stratégiai programjában felvázolt lehetôségek projektekké formálódnak. Ezekkel a konkrét és számszakilag is kidolgozott projektekkel a kistérség felkészül a megnyíló támogatási források hatékony és sikeres felhasználására. A kistérségek munkafázisonként bizonyos összeget (2–3 millió Ft-ot) kaptak a teljesített munkáért, amely a programírók és az esetleges külsô szakértôk díjazására kínált lehetôséget. A minisztérium célja azonban egyértelmûen az volt, hogy a programírás során a munka jelentôs részét helyben, helyi emberek végezzék el. A képzésekkel és a részletes tematikával, útmutatóval gyakorlatilag szükségtelen volt a program elôkészítéséhez és összeállításához „szakértôt” alkalmazni. A program célja a helyi kezdeményezések felkutatása és segítése, helyzetbe hozása, a programokat tehát ennek megfelelôen kellett kialakítani. A feladat teljesítésének elbírálását végzô bizottság a formai feltételeknek való megfelelés mellett elsôsorban a helyes, vagyis a vidékfejlesztés alapvetô célkitûzéseinek megfelelô szemlélet tükrözôdését, valamint a bizonyított térségi együttmûködés minôségét vizsgálta. Az olyan munka volt elfogadható, amely szoros térségi együttmûködésre, vagyis az önkormányzati, a civil és a vállalkozói szféra kommunikációjára épült. A programírók feladata volt a helyi stratégia magasabb szintû – megyei, regionális – stratégiákhoz való illeszkedésének megállapítása is. Ma már nyilvánvaló, hogy a kistérségi programok készítésének számos közvetlen és közvetett eredménye született: A kistérségek jelentôs része eljutott az operatív program elkészítéséig (a többiek még dolgoznak rajta), ami országos szinten több ezer kidolgozott projektet jelent. Ezek többsége a SAPARD forrás megnyílásakor benyújtható, illetve egyéb forrásokra (pl. VFC-2001) pályáztatható. A kistérségek projektjei ezúttal nem elszigetelt kezdeményezésekként jöttek létre, hanem a térség egyéb projektgazdáival egyeztetve és a lehetséges együttmûködési pontokat megtalálva alakultak ki. A kistérségekben megindult egy olyan kommunikáció, amelyben az önkormányzatok, a civil szféra és a vállalkozói réteg egyaránt részt vettek. Ennek során erôsödött a közösségi tudat, és megindult az az együtt gondolkodás, ami megalapozza a kis léptékben mûködô vidéki gazdaság piaci hatékonyságát. A fôosztály igyekezett bátorítani a kistérségek közötti partnerség kialakulását is, ami abban az esetben jött létre leginkább, amikor egy adott programíró több szomszédos kistérségben is dolgozott. A kistérségen belüli partnerség viszont a munkafázisonkénti fórumoknak köszönhetôen látványos eredményeket hozott. A kistérségek létrehoztak egy olyan dokumentációt, ami tájékoztatást ad a térség helyi szereplôirôl és jövôképérôl, így az új kezdeményezések gazdái a gazdasági környezetet pontosabban ismerve, a lehetséges partnereket könnyebben megtalálva indulhatnak. A kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok közvetlen végrehajtására nincs mód. A programok fokozatos megvalósulása a Vidékfejlesztési Célelôirányzatra és a SAPARDprogram vidékfejlesztési intézkedéseire beadott pályázatok révén várható. A pályázatok pontozásos rendszerû értékelése során a partnerkapcsolatok, a kistérségi stratégiába való illeszkedés és a projektcéloknak a program céljaival való harmonizáltsága jelentôs szempontként szerepel. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

19

LOVÁSZ GYÖRGY Területfejlesztési Üzletágvezetô, Excellence Rt.

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIAI PROGRAMJA – ESETTANULMÁNY

1. Bevezetés A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben elôforduló szó. Általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szervezôdésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zajlik. A kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet nem képzelhetô el. Eredeti jelentése közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél, tanácskozik, közzétesz, teljesít, megadja magát, gondolatokat közöl a hallgatósággal stb.kifejezésekre vezethetô vissza. A kommunikációs folyamat elemei: – adó (az üzenetátadás kezdeményezôje) – enkódolás (gondolatok átformálása) – átvitel (a csatornákon történô üzenettovábbítás) – üzenet (az átadandó jelentés) – csatorna (közeg, út, amin az átvitel történik) – kommunikációs klíma (személyiségre jellemzô tényezôk) – vétel (az üzenet „fogadása”) – dekódolás (gondolatok átformálása a vevô oldaláról) – vevô (az üzenet címzettje) – visszajelzés (az üzenetre adott reakció). 2. Elôzmények A dél-dunántúli régió komplex fejlesztési programjának Régiómarketing címû prioritásában indokolta a Regionális Fejlesztési Tanács a régióra vonatkozó kommunikációs stratégiai program kidolgozását. Az indoklás szerint a régió még nem rendelkezik saját identitással, és nincs koncepciója arról, hogy saját magát a társrégiók, illetve a külföld felé hogyan jelenítse meg, ennek megfelelôen a stratégiai program célja: a dél-dunántúli régió kommunikációs stratégiájának kidolgozása, melynek megvalósulása révén kialakulhat egy olyan régiós identitás és régióimázs, amely markánsan támogatni képes a régió fejlesztési törekvéseit. E megfogalmazott célt figyelembe véve viszont szükségesnek látszott már a feladat értelmezésekor az imázsépítés, illetve a kifelé forduló kommunikáció mellett a tanács belsô kommunikációs viszonyrendszerének feltárása is. 20

A régiók területfejlesztésének mûködési mechanizmusa a tervezéstôl a projektek megvalósításán keresztül a monitoringtevékenységig ma még csupán kialakulóban van. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy a dél-dunántúli régió komplex programjának megvalósítása szempontjából meghatározó jelentôségû a kommunikációs stratégia megjelenése. 3. Néhány gondolat a tervezési módszertanról A tervezési metodika nem a kommunikáció eszközrendszerére (logikai megközelítésben számunkra ez csupán okozat és közvetítôrendszer) koncentrált elsôsorban, hanem az európai uniós metodikai példák transzformációját elvégezve, a kommunikáció tartalmi elemeinek tervezésére helyezte a hangsúlyt. Kiemelendô ugyanis, hogy a formálódó regionális területfejlesztési feladat- és intézményrendszer megismertetése (külsô kommunikáció) a kedvezményezett lakossággal és gazdálkodószervezetekkel ugyanolyan stratégiai feladatnak tekintendô, mint a területfejlesztés regionális mûködésének belsô kommunikációja megtervezése, másképpen fogalmazva, a szabályrendszer felállítása, implementációja, oktatása, illetve Európa demokratikus kommunikációs módszertanai mentén az akceptáció, az interakció, valamint a véleményeltérés és a konfliktus kezelésének oktatása. A gyakorló regionális területfejlesztésben jártas döntés-elôkészítô szakember és döntéshozó politikus számára a legnehezebb problémakör a megyék egymás közötti versenye mentén a települések harcában meghozott döntések kommunikációja, akkor, amikor sem a statisztikai tervezési körzet, sem az önkormányzati társulások, sem a nyomásgyakorló csoportoknak tekinthetô településszövetségek fogalmi definíciós rendszere, mûködési mechanizmusa, sajátos kommunikációja kellôképpen nem ismert. Ugyanígy nem tisztázott a lakosság számára sem a területfejlesztési mûködési mechanizmus és a feladatkör, valamint a felelôsség és a számonkérhetôség kritériumrendszere. A tervezési módszertan tehát a tartalmi elemek tervezésbe vételét és operatív programokon keresztül történô fejlesztését tekinti a jelen körülmények között elsôdlegesnek, éppen abból a pragmatikus szervezéstani és közgazdasági megfontolásból, hogy csak tisztán szabályozott, közérthetô és világos kom2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

munikációs szabályrendszer mûködtetése mentén közelíthet Európához a régió. Enélkül csak a távolság növekszik, a feladatok pedig sokasodnak, nehezen végrehajthatóvá, ellenôrizhetetlenné válnak nem csupán a kedvezményezettek, hanem a rendszer döntés-elôkészítôi, döntéshozói, illetve az országos léptékû területfejlesztésben érdekelt szereplôk (pl. minisztériumok) vagy az unió bizottságai és fôigazgatóságai (DG-k) számára is. 4. A tervezés szakaszai 4.1 A szabályozási környezet vizsgálata

vonatkozó szabályozást, illetve stratégiát csak a Baranya megyei munkaszervezetnél találtunk, melyben a tanács célkitûzéseirôl, eredményeirôl, a decentralizált területfejlesztési pályázatokkal kapcsolatos tudnivalókról, az ezekhez kapcsolódó döntésekrôl tájékoztatják a média résztvevôit sajtótájékoztató, hírlevél, internetes honlap formájában. A média tájékoztatása mellett azonban ôk sem fordítanak kellô figyelmet, illetve nem dolgoztak ki pontos munkatervet a területfejlesztés szempontjából érintett szervezetek, személyek (vállalkozások, nonprofit szervezetek, lakosság) széles körû tájékoztatására. Alapvetô problémaként vázolható fel, hogy a lakosság nem érzékeli a régiók kialakításának célját és a benne rejlô lehetôségeket. Ennek egyik oka az elégtelen tájékoztatásban keresendô. Egy régió érdekérvényesítése viszont akkor lehet erôs, ha a „belsô” megfelelô a lakosság irányában, és ha „kifelé” egységes képet tud mutatni.

KÜLSÔ KOMMUNIKÁCIÓ

BELSÔ KOMMUNIKÁCIÓ

A normatívizmus vizsgálatának keretében gyûjtöttük össze és elemeztük a tanács és ügynöksége, valamint a régiót alkotó megyei területfejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik belsô szabályozását, úgymint a szervezeti és mûködési szabályzatukat, ügyrendjüket, valamint ahol volt, kommunikációs sza- 4.2 A státus létrehozása bályzatukat. Nem meglepô módon a kommunikációs stratégiai program A munka megvalósítása szempontjából a státus létrehozása jevonatkozásában a felsorolt szabályzatok nem, vagy csak érin- lenti a belsô és a külsô munkamegosztás kommunikációja tetôlegesen foglalkoztak, illetve utaltak a régió belsô és külsô kintetében formalizált informális szempontokat, figyelembe kommunikációjára, melyek a következôk: véve egyrészt a tanács és ügynöksége közötti kommunikációs „A tanács üléseirôl a régió megyéi közvéleméS. sz. KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPLÔK (fô) nyét folyamatoFORMÁJA SZERVEZET POLITI- SZAKMAI EGYÉB san tájékoztatni KAI BÜROKRAkell” – hogy ez TIKUS miként és milyen 1 Területfejlesztési önkormányzati társulások 2 5 formában történ2 Megyei jogú városok 3 jék, nem rendel3 Megyei területfejlesztési tanácsok 2 keztek; 4 Megyei területfejlesztési tanácsok munkaszervezetei 3 Az ügynökség 5 Regionális fejlesztési ügynökség 1 alapító okiratá6 Törvényességi felügyelet 2 ban célként hatá7 Regionális Idegenforgalmi Bizottság 1 rozzák meg a réÖsszesen 8 9 2 gió számára el9 Szomszédos régiók fejlesztési tanácsai 1 lenszolgáltatás 10 Szomszédos régiók fejlesztési tanácsainak ügynökségei 3 nélkül hasznosít11 Országos Területfejlesztési Központ régióigazgatója 1 ható adatbázis ki12 FVM Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda 1 építését – ez 13 Miniszterelnöki Hivatal 1 azonban „csak” a 14 EU Bizottság Budapesti Delegációja 2 passzív kommuni15 Brüsszeli Képviselet 1 káció része (tar16 Média 4 talom ipar1 InterÖsszesen 1 9 4 net alapon), Részösszesen 9 18 6 amely megvalósíMindösszesen 33 tására szintén nem tettek lépéseket. háló vizsgálatát; a tanács operatív feladatellátásában a terüAz elemzett dokumentációkat tekintve így elmondható, letfejlesztési önkormányzati társulásokkal, a megyei területhogy habár hivatkozások találhatóak, azonban kezdeményezés fejlesztési tanácsokkal való kommunikációs fórumok mûködé– a dél-dunántúli régió területfejlesztési programjának kom- si mechanizmusának vizsgálatát; a tanács ügynöksége és a vemunikációs stratégiai programja kidolgoztatásán kívül – nem le mellérendelt viszonyban lévô megyei és szomszédos regiotörtént a regionális fejlesztési tanács hatáskörében. nális tanácsok munkaszervezetei közötti kommunikációs csaA megyei területfejlesztési tanácsok munkaszervezetei kö- tornák vizsgálatát, másrészt a tanács területi koordinációs felzül médiakommunikációs feladatok elvégzésére, teljesítésére adatainak mellérendelt viszonyrendszer esetén meghatározFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

21

ható kommunikációs vizsgálatát (pl. közigazgatási szereplôk, területi közhatalmi szereplôk, média stb.); a tanácsi döntések kommunikációs szabályrendszere vizsgálatát; a véleményalkotási jog keretei között megvalósuló, a kollektív döntések kommunikációját (lakosság), és az unió és a szomszédos országok területfejlesztési intézményrendszerével, valamint bürokráciájával való kommunikációs csatornák tartalomvizsgálatát (pl. az Európai Bizottság fôigazgatóságai, EU Misszió, Régiók Bizottsága stb.). A státus elemzés így arra az alapvetô kérdésre adott választ, hogy: (A)a külsô és belsô, írott (nyomtatott és elektronikus) és verbális kommunikációs csatornák szabályozottsága, mûködési mechanizmusa, milyen hatást gyakorol a régió területfejlesztési intézményrendszere fejlesztésére és fejlôdésére a jelen állapotában; (B)melyek a túl-, és alulkommunikált területfejlesztési elemek a jelen státusban. A státus felállításához a dokumentumelemzések mellett strukturált, célirányos kérdésekkel mélyinterjúkat készítettünk a régió – a téma szempontjából –releváns képviselôivel. A mélyinterjúkat 2000 májusában és júniusában folytattuk le. A meginterjúvolt személyeket és az általuk képviselt szervezeti egységeket a táblázat mutatja be: (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a mélyinterjúk elkészítése során megtett útvonal hossza megközelítette az 1900 km-t. A mélyinterjúkat tervezett logisztikai rendszerben 3 fô kérdezôbiztossal 9 nap alatt készítettük el.) 4.3 Összefoglaló megállapítások a státus felállítására vonatkozóan

A státus felmérését követôen konklúzióként levonható, hogy ma még a megye szerepe jóval erôsebb a régiónál annak történelmi szerepe, hagyományai miatt és egyelôre nagyon erôs a közigazgatási határokhoz történô ragaszkodás is. A közigazgatás reformja napirenden van és a régió szempontjából az lenne az elônyös, ha egy optimális munkamegosztás lenne megvalósítható a megye és a régió között. Ezen gondolatsort, valamint a jelenben folyó régióvitát vagy regionalizálódást tovább gondolva, nagyon nagy problémát jelent a belsô társadalmi-gazdasági kohézió nélküli régió léte. Tehát elôtérbe kell helyezni az emberek regionális identitásának erôsítését, formálását, amely hiteles kommunikáció hiányában lehetetlen vállalkozás. A média képviselôivel történt interjúk alapján a legfontosabb megállapítás, hogy jelenleg még nem érzékelhetô a regionalizmus, még „nincs teste” a régiónak. A politikusok és a szakmai bürokraták még nem tanulták meg, hogy az információt hogyan kell, hogyan lehet eladni. A megyei lapok közül a Dunántúli Napló indított csak regionális témájú állandó rovatot 1999 ôszén. A vitasorozat „Pécs, Baranya és a régió jövôje” címmel indult, melyhez bárki hozzászólhatott, az anyagot az Interneten is hozzáférhetôvé tették. A vitához mindhárom megyébôl (és a Phare programokban a Dél-Dunántúllal együttmûködô Zala megyébôl) hozzászóltak a régió életében meghatározó szerepet játszó politikusok és a tudományos élet képviselôi, valamint lakossági fel22

mérés készült a régiók körül zajló vitáról általánosságban. A hozzászólások témájukban tükrözik a régiót érintô legfontosabb problémákat, melyek a teljesség igénye nélkül a következôk: – a régióközpont kijelölése körüli vita, – autópálya-építés, valamint a – regionális repülôterek kijelölésének kérdése. A politikusok részérôl gyakoriak a látogatások a média képviselôihez, viszont jellemzôen csak tájékoztató jellegû sajtóanyagot adnak át, és diszkréten elôfordul részükrôl nyomásgyakorlás is. A média képviselôi fontosnak tartják a régióban történt események, témák rendszeresen történô bemutatását. Megállapítható, hogy a dél-dunántúli régió vonatkozásában a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, valamint ügynöksége kommunikációs normatív szabályozását nem szabad tovább halogatni. A szabályozásnak elengedhetetlen része a kommunikációhoz kapcsolódó feladatkör, hatáskör és jogkör elkülönítése. Egy szervezet mûködése szorosan és harmonikusan összefügg a folyamatosan átlátható és transzparens kommunikációval. Kiemelt cél a kommunikációs kultúra szintjének emelése, a kommunikációs eszközök minél szélesebb körben történô használata, a kommunikációs magatartás megismerése. (ez utóbbin pl. a nyilatkozattételi jogot értjük). A régió a szomszédos régiókkal egyelôre együttmûködô típusú kommunikációt folytat, tehát a szereplôk kölcsönösen, egymást segítve, azonos cél mentén osztják meg egymással ismereteiket. A cél jelen esetben a Phare-támogatások lekötése és a programok megvalósítása, az elôcsatlakozási alapokból források elnyerése, az északolasz eurorégióhoz való csatlakozás lehetôsége. Ennek érdekében segítik egymást. Viszont több interjúalanytól elhangzott, hogy a régiók versenyben állnak egymással, ezért tartózkodni szükséges a versenyképességet növelô technológiák átadásától. Ugyanez a segítôkészség figyelhetô meg a megyei területfejlesztési tanácsok munkaszervezeteinek részérôl is, azonban itt inkább a bevonó típusú kommunikáció jellemzôi találhatók meg. Mindezt jól jellemzi a kölcsönös bizalom, egymás segítése az ügynökséggel való kapcsolat minôsége terén. A munkaszervezetek hozzáállása elôremutató az ügynökség számára, mivel számítani lehet rájuk a jövôbeli együttmûködésben, és be lehet vonni ôket a kommunikációs szabályzat elkészítésébe. A tanács tagjai közötti kapcsolat és ezen belül a megyei jogú városok közötti viszony értékelésébôl megfigyelhetô a vetélkedô típusú kommunikációs forma. A szereplôk vetélytársaknak tekintik egymást, információt nem adnak át egymásnak, sokszor egyéni és politikai rövid távú érdekek a dominánsak. A kommunikációs eszközöket tekintve az Internet alapú információáramlásnak (e-mail) teret kell engedni attól függetlenül, hogy egyelôre még aggályos a hitelesítése, azonban archiválható, „lefûzhetô”, iktatható. A kommunikáció ezzel együtt nem tekinthetô hatékonynak, szakkifejezéssel élve „csatornazajok” vannak a rendszerben, és van, ahol egyáltalán nincs kommunikáció. Továbbá egyes kommunikációs csatornákon ún. „szûrôk” helyezkednek el, tehát az információ torzulásokkal jut el a cél2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

személyekhez. A rendszerben szignifikáns mértékû az adatvesztés, jelentôs az információk visszatartása. Mivel nincs szabályozva a kommunikáció, ezért a szervezetek, intézmények közötti kommunikáció ad hoc jellegûvé válik. Az egész kommunikációs rendszert a vetélkedés és a bizonytalanság határozza meg. A különbözô tanácstagok által tett nyilatkozatok sokszor egymással ellentétben állnak. Elôfordul például, hogy a sajtón keresztül közvetlenül a legalacsonyabb szint felé érkezik egy direkt válasz2, amelyrôl a többi alacsonyabb területfejlesztési szinten hivatását teljesítô közszereplô is csak a sajtóból szerez tudomást. 5. Javaslattétel Az elemzés lezárását követôen a javaslattételi szakasz fókuszába a normativizált (az egyeztetett kommunikációs szabályozás mentén kialakított) kommunikációs intézményfejlesztést3 helyeztük, tehát egy kommunikációs szabályzat kidolgozását Visszatérve ugyanis a logikai tartalom és a forma kialakítandó kommunikációs összhangjára, a hangsúly ebben az esetben „A tartalmában mit kommunikál, ki számára?” kérdése, és nem „A hogyan teszi azt?” formalista megközelítésén van. Természetesen a kettô összhangjára kell törekednie a stratégiai program tervezôinek, hiszen mindkét véglet hangsúlyozása végzetes hiba lehet. Az operatív programok kidolgozásakor a tisztán és világosan megfogalmazható (plasztikus és transzparens4) intézkedéseket tartjuk célszerûnek és költséghatékonynak. Így egyrészt mind a döntéshozói (tanácstagok), mind a munkaszervezeti, mind az együttmûködôi oldalon szükségesnek tartjuk olyan kommunikációs szervezetfejlesztô tréningek alkalmazását célcsoportonként, amelyek szituációs játékok keretei között gyakorlati ismeretanyagot adnak, amely azonnal hasznosítható a gyakorlatban. Másrészt a szabályozás normatívizmusának rendszerszemléletû elsajátítását tartjuk kiemelkedôen fontosnak, éppen azért, hogy a dezorganizált kommunikációkat és a konfliktushelyzeteket kiemeljük „a káosz terébôl a valódi játéktérre5”. Harmadrészt a kommunikálandó témák metodikáinak tartalmi fejlesztését említjük meg kidolgozandó kommunikációs operatív programként, ugyanis klasszikus magyar példával élve: Egy ipari város ipari parkja ismertetôjének a címlapján nem feltétlenül mutat jól egy strandon fekvô hölgy barnasága. Igényként fogalmazódott meg, hogy a régióban történô eseményekrôl szóló régión belüli belsô információáramlás a legalább kéthavi rendszerességgel megjelenô szakmai oldalról megközelített hírlevél formájában jelenjen meg az aktuális hírekkel, tájékoztatással, vélemények közlésével stb. A hírlevél célja a területfejlesztésben szereplôk, érintett résztvevôk rendszeres tájékoztatása a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács üléseirôl és a Regionális Fejlesztési Ügynökség munkájáról, a pályázati lehetôségekrôl, a megvásárolt és az igénybe vehetô területfejlesztési technológiákról. Lehetôséget kell teremteni egyben a vélemények fogadására és azok kommentálására is (interakció). A regionális léptéket magában foglaló Internet alapú adatközpont létrehozása stratégiai fontosságú az EU-csatlakozás FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

tükrében. Elengedhetetlen egy egységes kommunikációs arculat megteremtése, interaktív véleményformáló és véleményközvetítô felület kialakítása a régióban és a régión kívül élôk számára. Fontos továbbá emellett a területi folyamatok nyomon követése, a kutatások és területi elemzések, a régióra vonatkozó adatbázisok összegyûjtése, nem is beszélve a hatásvizsgálatok adatainak közzétételérôl. 6. Összegzés A regionális területfejlesztési intézményrendszerben idôt kell adni arra, hogy létrejöjjön a politikai és szakmai konszenzus. Jelenleg még az egyes témák megvitatásakor a tanács tagjai elméletileg egyetérthetnek, de kizárják a szakmai alapokon nyugvó vita lehetôségét. A tanácsülések „politikai csaták” színterei. A szereplôknek fel kell ismerniük és meg kell szüntetniük azt a veszélyhelyzetet, hogy az intézményi zûrzavar a területi szinteken a kormányzatot erôsítse és így hozzájáruljon a centralizáció erôsödéséhez. Egy másik nagyon fontos szempont, hogy az Európa Unióhoz történô csatlakozást megelôzôen és azt követôen jelentôs pénzügyi forráshoz (Phare, ISPA, SAPARD, Strukturális Alapok, Kohéziós Alap) juthatnak a régiók. Ezen források lehívásához, illetve megszerzéséhez azonban regionális szintû stratégiai programozás szükséges, amely elfogadtatásához elengedhetetlen a területfejlesztés szereplôinek, a lakosságnak a bevonása és teljes körû tájékoztatása, valamint ehhez kapcsolódóan a programozáson alapuló forráselosztási döntések társadalmi ellenôrzés alá helyezése. Jegyzetek 1 Pl. Középiskolák tantárgyfelosztásának, felsôfokú beiskolázottsági mutatójának közlése aktuális adatokkal beiratkozás vagy felvételi elôtt az Interneten. 2 Direkt válasz: amelyet a többi érintett szereplô nem kap meg. 3 Institution building az EU és a Phare „Új orientációja” mentén. 4 Lásd errôl: Svédország önkormányzatainak és régióinak brüsszeli kommunikációs stratégiája a csatlakozást megelôzôen (Kiadta a CCMR 1998., Brüsszel). 5 Itt a két kifejezést játékelméleti és káoszelméleti értelmezésben használjuk.

23

VALÉR ÉVA, a mûszaki tudomány kandidátusa

A STATISZTIKAI, FEJLESZTÉSI ÉS IGAZGATÁSI KISTÉRSÉGEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁNAK TAPASZTALATAI Hazánkban 1997 augusztusában 150 statisztikai kistérség elfogadására került sor. Ezek feleltethetôk meg az Európai Unióban alkalmazott regionális beosztás NUTS 4-es szintjének. A VÁTI Kht. Területfejlesztési és területrendezési információs rendszerében (a TeIR-ben) szereplô adatállomány alapján elkészült nyolcféle fejlesztési, illetôleg igazgatási kistérségnek a statisztikai kistérségekkel való összehasonlítása. A vizsgálat kiterjedt az intézmények területi irodái székhelyének és illetékességi területének a statisztikai kistérségek központjaival és lehatárolásával való összevetésére. E vizsgálat értékelése igen sok és sokféle tanulsággal szolgál. A vizsgálatban két fejlesztési és hatféle igazgatási kistérségtípus szerepelt. A fejlesztési kistérség-típusok némiképp eltérnek az igazgatásiaktól. Ezek a következôk:

SAPARD kistérségek A SAPARD kistérségek száma és lehatárolása gyakran változik. A vizsgálat idején 178 SAPARD kistérség volt az országban. Központjuk, vagyis olyan település, melyben SAPARD iroda mûködött volna, nem volt, így a statisztikai kistérségek központjaival nem volt mit összevetni. Ezen kistérségek esetében a térség területének súlypontjába esô településtôl eltérô statisztikai kistérségbe esô településeket határoztak meg az összehasonlításhoz. Összesen 251 település esetében volt úgy ítélhetô, hogy statisztikai kistérséghez való tartozása eltér a SAPARD kistérségi hovatartozásától. (Az eltéréseket az 1. sz. kartogram szemlélteti.) Kistérségi fejlesztési társulások Ezek a településközi együttmûködés valódi kistérségei. Egy-egy település több fejlesztési társuláshoz is tartozhat. A kistérségi fejlesztési társulások egymást többszörösen átfedhetik, de az ország területét nem fedik le. Központjuk általában nincs, mivel a részt vevô települések 24

polgármesterei rotációval látják el a társulás elnöki feladatait. A statisztikai kistérségekkel való összevetés nehéz volt, azok a települések adták az eltérést, amelyek nem ahhoz a statisztikai kistérséghez tartoztak, amelyben a társulás településeinek többsége elhelyezkedett. A vizsgálat idején mintegy 1270 ilyen település volt. (Az eltéréseket a 2. sz. kartogram szemlélteti.) A következô hatféle igazgatási kistérség képezte a vizsgálat tárgyát: 1. Elsôfokú építési hatóságok illetékességi területe 2. Körzeti földhivatalok illetékességi területe 3. Okmányirodák illetékességi területe 4. Munkaügyi központok illetékességi területe 5. ÁNTSZ városi intézményei illetékességi területe 6. Gyámhivatalok illetékességi területe Az összehasonlító vizsgálat eredményeinek értékelése három fô szempontból lehet tanulságos: – mennyire járul hozzá fenti intézmények területi rendszere ahhoz, hogy a statisztikai kistérségek valódi regionális egységként mûködjenek; – hogyan értékelhetô a különbözô igazgatási kistérségek egymástól és a statisztikai kistérségektôl való eltérésének hatása a lakosságra; – hogyan értékelhetô az eltérések hatása a székhely-települések várossá fejlôdésére. A 150 statisztikai kistérséghez képest 218 településben mûködött elsôfokú építési hatóság, 148-ban munkaügyi központ és 218-ban gyámhivatal. Mégis volt 2 olyan statisztikai kistérség (az ôriszentpéteri és a szobi), amelyekben a három intézmény egyike sem volt jelen és egy (a téti), amelyben csak munkaügyi központ mûködött, de 12 másik statisztikai kistérségben nem volt munkaügyi központ. Ugyanakkor elsôfokú építési hatóság székhelye a kistérségi központ mellett 46 kistérség más városában volt, munkaügyi központ 16 kistérségben más városban vagy községben, egy helyen pedig a központ helyett egy községben mûködött. Hasonló volt a helyzet a gyámhivatalok esetében. A kistérségi központ mellett 47 kistérségben volt más városban is gyámhivatal. Ennek ellenére mindhárom intézmény esetében kb. 320 település más statisztikai kistérség2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

25

ben levô építési hatósághoz, munkaügyi központhoz vagy gyámhivatalhoz tartozott, mint amelynek a területén elhelyezkedik. Ez több, mint az adott intézménnyel nem rendelkezô kistérségek településszáma, ami az illetékességi területek kistérségekétôl eltérô lehatárolásából ered. (Az eltéréseket a 3., 4. és 5. sz. kartogram szemlélteti.) Ugyanakkor a 150 statisztikai kistérséggel szemben csak 113 településben volt körzeti földhivatal – 107 kistérségi központban és 6 más városban – de 42 kistérségben egyáltalán nem volt található. Okmányiroda 130 településben mûködött – a kistérségi központok közül 121-ben és 9 további városban – de 29 kistérség nélkülözte az okmányirodát. Az ÁNTSZ-nek városi intézménye 114 településben volt megtalálható (106 kistérségi központban és néhány további városban), 43 kistérségben viszont teljesen hiányzott. Részben ebbôl következôen, részben a lehatárolások különbségei miatt 600–700 település népessége kényszerült más kistérségbe menni, ha földhivatali, okmányirodában intézendô vagy ÁNTSZ-re tartozó ügye volt. (Az eltéréseket a 6., 7. és 8. sz. kartogramok szemléltetik.) Mindezek alapján egyértelmûen megállapítható, hogy a vizsgált 6 igazgatási intézmény területi rendszere alig járul hozzá ahhoz, hogy a statisztikai kistérségek valódi regionális egységekké, együttmûködô településcsoportokká váljanak. Összesen 50 statisztikai kistérség (azok egyharmada) központjából hiányzik a hat intézmény valamelyike, miközben 47 egyéb város és 5 község rendelkezik ezek valamelyikével. Az is nyilvánvaló, hogy az intézmények irodái székhelyének és illetékes26

ségi területének kijelölése az egymással való koordinációt nélkülözve nem kistérség-alakítási céllal történt. Az átfedéseket kiszûrve, közel ezer település tartozik más kistérség területén levô intézmény illetékességi területébe, mint amely statisztikai kistérség területén fekszik. (Ez a településállomány egyharmada.) Bár ezen intézmények közül a legtöbb majdnem minden statisztikai kistérségben megtalálható volt, több mint 300 településbôl más kistérségbe kellett eljárni bizonyos ügyek intézésére. Ez nem feltétlenül hat zavaróan az ott élôkre, ha csak ritkán és kevés embert érint. Olyan eset azonban, ahol a hatból csak egy intézmény központja tért el a statisztikai kistérség központjától, mindössze 181 település vonatkozásában állt fenn, és ez 475 ezer fôt érintett. 195 település 441 ezer lakosa 2 intézményt, 256 település 349 ezer lakosa 3 intézményt nem talált saját kistérségi központjában. Még ennél is rosszabb helyzetben volt annak a 138 településnek a 241 ezer lakosa, ahol 4 intézmény központja tért el a kistérségi központtól, azé az 55 településé (80 ezer fô), ahol a kistérségi központból 5 hiányzott, a legkedvezôtlenebb pedig annak a közel 200 ezer fô népességû 137 településnek a helyzete volt, ahonnan minden ügy intézésére más kistérséget kellett felkeresni. Ez összesen 962 település, amelyekben 1784 ezer fô élt. Ezen állami igazgatási funkciók koordinálatlan területi rendszerének kialakítása az ország lakosságának 18%-át érintették kedvezôtlenül. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

27

A kartogramokon jól látható, hogy sem a kedvezôtlen helyzetû települések, sem az intézményhiányos statisztikai kistérségek nem alkottak nagyobb összefüggô térségeket, nem voltak jellemzôek az ország valamelyik részére. A legrosszabb helyzetû ôriszentpéteri, szobi és téti kistérség mellett a 6 vizsgált intézménybôl négyet nélkülözött az aszódi, a csepregi, a gyáli, a jánoshalmi, a lengyeltóti, a pécsváradi és a sásdi statisztikai kistérség, de hasonlóképpen nem volt felfedezhetô területi koncentráció a 3 intézményt nélkülözô 16 statisztikai kistérség elhelyezkedésében sem.

város és 5 község székhelye lett valamely decentralizált állami funkciónak, feltétlenül kedvezôen hat az érintett települések várossá fejlôdésére, városi funkciói bôvülésére. Az elmúlt több mint tíz év tömeges várossá nyilvánításai következtében ma messze több településnek van városi jogállása, mint ahány valóban rendelkezik városinak tekinthetô nem mindennapos funkciókkal, körzet- (kistérség) ellátó szereppel. A vizsgált intézmények azáltal, hogy jelentôs tömegeket vonzanak, lökést adhatnak más városi funkciók fejlôdésének is. Ilyenek elsôsorban a kereskedelem és a vendéglátás, de mellettük a jogi, pénzügyi, képzési, üzleti szolgáltatások is.

Az eddig tárgyaltaktól eltérôen a koordinálatlanság, az a körülmény, hogy a statisztikai kistérségek központjai mellett 47

28

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

29

ERDÉLYI ZSÓFIA közlekedéstervezési szakértô – GRUBER SAROLTA irodavezetô – VÖRÖSS LÁSZLÓ irodavezetô

AZ M7-ES AUTÓPÁLYA DÍJASÍTÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ TÁRSADALMI, GAZDASÁGI, KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY

A 2119/1997. (V. 14.) számú Kormányhatározat – amely a gyorsforgalmi úthálózat kiépítésének programjáról rendelkezett – finanszírozási kérdésekkel is foglalkozott. Eszerint a hálózat kiépítésének pénzügyi tervezésénél az állam és a használók finanszírozását lehet feltételezni. Ez a finanszírozási konstrukció összhangban van a nemzetközi tendenciákkal is, amely szerint az autópályák által nyújtott szolgáltatást, illetve annak egy részét az út használójával is meg kell fizettetni, vagyis ebben a rendszerben az állami hozzájárulás és az útdíj egymást kiegészítô szerepet tölt be. Az állami költségvetés szempontjából kedvezô, ha az útdíj a lehetô legmagasabb a forgalmi és környezeti szempont30

ból még elviselhetô határokon belül. Erre tekintettel 1998ban a KTM és a KHVM (jogutódaik az FVM és KöViM) kezdeményezésére, illetve megrendelésére hatástanulmány kidolgozása kezdôdött meg a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.-ban, számos altervezô és szakértô bevonásával. Amennyiben az M7-es autópálya használatáért díjat kell fizetni, megváltoznak az M7-es és 7. sz. fôút által kiszolgált térségben a közlekedési szokások, megváltozik a forgalom nagysága és eloszlása az úthálózaton. A hatásvizsgálat célja volt feltárni, hogy miként változik meg az autópálya hatástérségében a forgalom területi megoszlása az útdíj bevezetése miatt, a változás miként befolyásolja az érintett térség településeit területfejlesztési és területrendezési szempontból, miként hat mindez a társadalom, a gazdaság és a környezet állapotára, a forgalom lefolyására és biztonságára, valamint azt, hogy a forgalomnövekedés kedvezôtlen hatásai milyen díjpolitikai, forgalomtechnikai, illetve környezetvédelmi intézkedésekkel mérsékelhetôk. A hatástanulmány elkészítéséhez szükség volt a jövôben alkalmazandó díjfizetési rendszer ismeretére is. A Kormány 2252/1998. (XI. 25.) sz. alatt határozatot hozott a magyar gyorsforgalmi úthálózat használati díjainak egységesítése érdekében szükséges intézkedésekrôl, hogy a jövôben 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

valamennyi autópályán a matricás rendszer, ezen belül ugyanaz a matrica legyen bevezethetô, illetve használható. (Végsô állásfoglalás a matricák alkalmazásának lehetôségeirôl 1999. március 3-án született.) Ennek ismeretében történhetett csak meg annak a térségben várható forgalomnak az elôrebecslése, ami a társadalmi, gazdasági és környezeti hatások prognózisának alapját képezi. A hatásvizsgálat az M7-es, M70-es autópálya következô kiépítési ütemezése szerint készült el:

I. ütem – 2002 végéig: az M7-es autópálya Budapest-Zamárdi közötti szakasza teljes hosszban 2x2 sávos (helyenként 2x3 sávos) autópályaként megvalósul (felújítva, korszerûsítve, illetve a hiányzó szakaszon a második pálya kiépítésével).

II. ütem – 2008 végéig: az M7-es Zamárdi-Letenye (oh.) közötti szakasza, valamint az M70-es LetenyeTornyiszentmiklós (oh.) között autópályává fejleszthetô FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

gyorsforgalmi útként kiépül. Ezen belül a kisebb forgalmú Balatonkeresztúr-Becsehely közötti szakasz késôbb épül meg.

III. ütem – 2020 végéig: az M7-es és M70-es második pályája is megvalósul, vagyis az M7-es, M70-es autópálya 2x2 forgalmi sávval biztosít kapcsolatot Horvátország és Szlovénia felé. A vizsgálat az autópályák díjköteles használatával csak a teljes kiépítést követôen számolt, vagyis a Budapest-Zamárdi közötti szakaszon 2002-tôl kezdôdôen, míg Zamárdi-országhatár között 2020 után. Ezen feltételek figyelembevételével készült el az érintett terület közútjainak forgalmi prognózisa az 1998. évi adatok alapján, 2002., 2008., 2020. évekre vonatkozóan. (Készítette a BAUCONSULT Mérnökiroda Kft. 1999 júniusában.) A hatástanulmány az autópálya továbbépítésének és díjasításának nemcsak forgalmi, illetve közúthálózati, hanem társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, területrendezési és fejlesztési hatásaival, illetve következményeivel is foglalkozott. Míg a társadalmi-gazdasági hatásokra, valamint a talaj és élôvilág védelmére vonatkozó megállapítások aránylag röviden összefoglalhatóak, addig az M7-es autópálya díjasításának a forgalomra, a környezet minôségére, a terület- és településrendezésre gyakorolt hatása – markánsan eltérô jellege miatt – két szakaszra bontva vizsgálható: – az M0-stól Zamárdiig kiépített, meglévô autópálya- és autóútszakaszon a díjasítás – bármilyen mértékû és jellegû is – a forgalom egy részének visszaterelôdésével, és így elsôsorban a 7. sz. fôút forgalmának növekedésével jár; – a Zamárditól országhatárig kiépítendô, tervezett M7-es, M70-es autópálya a díjasítás mértékétôl és jellegétôl függôen elsôsorban a 7. sz. fôút forgalmának csökkentését, a környezeti terhelések mérséklését eredményezi. Az autópálya díjasításának társadalmi hatásait elemezve meghatározhatóvá váltak a potenciális konfliktushelyzetek területei és a konfliktustípusok, elôsegítve ezzel a döntéshozók munkáját. A hatástanulmány szerint jelentôsen eltérnek egymástól az érintett szakaszokat érô pozitív és negatív hatások. A ma is 31

meglévô szakaszon a legfôbb konfliktusforrások a díjasítás következtében várható forgalomelterelôdés negatív hatásai (szennyezés, ingatlan-leértékelôdés, baleseti veszély) lesznek. A Balaton déli partján lévô településeken dominálnak a pozitív hatások. Megfelelô díjasítási megoldások esetén a part közvetlen terhelése jelentôsen csökken, a turizmus növekedése és a háttérterületeken a szolgáltató vállalkozások megtelepülése várható. A Balatontól az országhatárig terjedô szakasznál az alapvetôen pozitív és csekélyebb negatív hatások együttesen jelentkeznek. Az M7-es autópálya korszerûsítésének és továbbépítésének gazdasági szerepét, jelentôségét növeli a közúti szállítás általános növekedése, az EU-csatlakozás következtében egyre intenzívebbé váló áru- és személyforgalom, ugyanakkor a díjasítás kisebb mértékû, átmeneti visszaesést eredményezhet. A díjasítás nemcsak a várható tranzitforgalom dinamikus növekedését fékezheti, hanem a korszerûsített autópálya térségfejlesztô hatásait is gyengítheti, mert rontja az érintkezô térségek eddigi aránylagos elônyeit. Az M7-es, M70-es kiépítése elsôsorban a tranzitforgalom, valamint a nagyobb régiók közötti áruforgalom növekedését vonja majd maga után, ugyanakkor bizonyos mértékû többletterhelést jelent a terület élôhelyeire, ökológiai hálózatára is, ezért szükséges az élôvilág-védelem kockázatainak felmérése, és a bekövetkezô változások figyelemmel kísérése egy monitoringhálózat kiépítésével. A vizsgálatok kimutatták, hogy a to-

vábbfejlesztendô autópálya díjasításának társadalmi, gazdasági és élôvilágra gyakorolt hatásai nem lesznek számottevôek. A forgalom alakulására, a környezet minôségére, a terület32

és településrendezésre gyakorolt hatások ezzel szemben – jelentôségüknél fogva – különbözô intézkedéseket igényelnek, ezért szakaszonkénti tárgyalásuk indokolt. Az autópálya-használatot a díj mértéke alapvetôen meghatározza. Ezért a díjasítás módjának, mértékének, érvényességi szakaszának meghatározásánál azt a célt kell szem elôtt tartani, hogy utazásaik során minél többen az autópályát részesítsék elônyben. Ezt a célt kell szolgálnia a díjszabásnak, a forgalomszervezésnek, a hatósági intézkedéseknek és a különféle építési beavatkozások-

nak is. A párhuzamos utak kialakításánál arra kell törekedni, hogy ne legyenek vonzók az átmenô forgalom számára, továbbá meg kell találni az átmenô nehézteherforgalom szabályozásának jogi lehetôségeit is. A jelenleg figyelembe vett matricás rendszer díjtételei mellett az átépülô, részben harmadik sávval bôvülô M7-es autópálya forgalma még a Budapest-Zamárdi közötti szakaszon sem fogja jelentékeny mértékben elhagyni az autópályát, de ennek következtében a környezô utakon a forgalom 2–15%-kal – kivételesen egyes kritikus szakaszokon 30%-kal – is megnövekedhet. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

Az M7-es autópályáról átterelôdô forgalom nagyrészt az autópályával párhuzamos utakon jelenik meg, így elsôsorban az autópályával párhuzamos, attól 2-6 kilométerre húzódó 7. sz. fôút átkelési szakaszain. Kisebb mértékben a közúthálózat egyéb elemein – pl. a 8. sz. (Székesfehérvár-Jánosháza-Rábafüzes) I. rendû fôúton, 62. sz. (Dunaújváros-Székesfehérvár) II. rendû fôúton, 63. sz. (Szekszárd-Székesfehérvár) II. rendû fôúton, a 8126. jelû (Söréd-Csákvár-Bicske) összekötô úton és más mellékutakon – is várható többletforgalom. A hatástanulmány eredményei szerint azonban ezeken az utakon, az M7-es díjasításának forgalomátrendezô hatása nem kíván külön beavatkozást, viszont a várható forgalomnövekedés megerôsíti, alátámasztja a már korábban elhatározott fejlesztéseket. A hatástanulmány készítése során feltárt problémák a 7. sz. fôút M0-s-Zamárdi közötti szakaszán. A forgalmi és kapacitásvizsgálat értékelése alapján megállapítható, hogy már 2002-ben a pálya szabad használata mellett is várhatók kapacitásproblémák: Diósd-Érd térségében, Martonvásár-Baracska területén, a Velencei-tó mellett, Székesfehérvárott és a Siófok Ny.- Zamárdi K. közötti szakaszon. Az autópálya használatának díjkötelessé tétele következtében ezek a problematikus szakaszok kibôvülnek. 2008-ig a forgalomnövekedés a díjasítástól függetlenül mintegy 30%-ra becsülhetô. Ekkor a díjasítás eredményeképpen a legnagyobb többletforgalom, illetve kapacitáshiány Siófokon várható azokon a szakaszokon, ahol a város területén nincs tehermentesítô új nyomvonala a 7. sz. fôútnak. Légszennyezés: az útdíjasítás 2002-ben az M7-es autópálya Budapest-Balatonaliga szakaszával párhuzamos 7. sz. fôút mentén kisebb mértékû emisszió-növekedést okoz, mely egyes kritikus szakaszokon (Martonvásár, Baracska, Kápolnásnyék, Székesfehérvár) a jelenlegi értéket 30–40%-kal is meghaladFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

hatja. A Balatonaliga-Zamárdi közötti autópályaszakasz díjköteles használata a 7. sz. fôúton legfeljebb 10–20%-os emissziónövekedést okoz. Egyes keresztezô vagy távolabbi szakaszokon, a jelenlegihez képest relatíve jelentôs emisszió-növekedés várható. 2008-ban az M7-es autópályával párhuzamos 7. sz. fôút egyes szakaszain a várható emisszió-növekedés általában 30–50% közé esik (Érd, Martonvásár-Baracska-Kápolnásnyék, Székesfehérvár, Lepsény). Ezt a környezetterhelés-növekedést azonban elsôsorban az országos általános forgalomnövekedés és csak másodsorban az útdíjasítás okozza. Mindezt figyelembe véve a 7. sz. fôúton az autópálya díjköteles használatának bevezetése mintegy 0–20% közé esô emisszió-növekedést okoz. A Budapest-Zamárdi útvonalat keresztezô vagy a távolabb esô szakaszok emissziói a jelenlegihez képest általában jelentôsebb növekedést mutatnak (Székesfehérvár, Csór, Várpalota, Perkáta, Seregélyes, Gyulafirátót, Zirc, Balatonfôkajár, Balatonkenese, Tárnok, Sóskút, Pákozd, Kápolnásnyék, Veszprém). A zajszint a hatástanulmány keretében végzett mérések alapján gyakorlatilag minden ponton már jelenleg is meghaladja, sok esetben jelentôs mértékben (8–10 dB) az új tervezésû utakra meghatározott határértéket. Az útdíjasítás hatásai sem a 7. sz. fôút, sem a vizsgált útvonalváltozatok melletti településeken lényegi változást nem okoznak. A becsült zajszintnövekedés a természetes forgalomfejlôdésbôl származik. Az útdíjasítás hatása nem okoz kimutatható, érzékelhetô rezgésterhelés-változást. A felmerülô problémák kezelésére javasolható beavatkozások eltérôek az érintett települések és környezetük helyi adottságainak függvényében. Egyes szakaszokon a fôút szélesítése, megfelelô korszerûsítése és a teljes közterület-rendezés, másutt települést elkerülô, tehermentesítô út építése a megoldás, de vannak olyan szakaszok is, ahol csak az autópálya továbbra is díjmentes, szabad használatának biztosítása vezethet megfelelô eredményre. A terület- és településrendezés komplex szempontrendszerét is figyelembe véve, a következô megoldási lehetôségek javasolhatók: 33

– A Budapesti agglomeráció területén, ha az M7-es (és M6os) autópálya az M0-s gyorsforgalmi gyûrûtôl kezdôdôen a Balaton irányába díjas lesz, a forgalom visszaáramlik az egyébként is zsúfolt hagyományos úthálózatra. Ezért az M7-es díjas szakaszának kezdôpontjaként a tárnoki csomópont javasolható. Ehhez azonban Tárnok térségében az M7-es és a 7. sz. fôút összekötését meg kell építeni. – Martonvásárnál szükséges a 7. sz. fôút települést délrôl elkerülô szakaszának megvalósítása. – Baracskán a 7. sz. fôút mentén közterület-rendezés szükséges (járda, kerékpárút, zárt csapadékcsatorna, zöldsáv stb.). – A Velencei-tó üdülôterületeinek üdülési színvonalát csak a fôutca szerepet betöltô 7. sz. fôút kiváltásával lehet biztosítani. Ezért a településeket délrôl elkerülô úttal kell számolni. (A tervezett elkerülô szakasz Kápolnásnyék térségétôl a dinnyési vasúti felüljáróig tart.) – Székesfehérvárott a 7. sz. fôút Velencei-tó felôli bevezetô szakaszán a 8116. jelû (Kápolnásnyék-Pákozd) összekötô útig a kapacitáshiány bôvítéssel megoldható. A város belsô területén a 7. sz. fôúton nincsenek bôvítési lehetôségek. A megoldást itt az autóútpálya szabad használata jelenti a 7-es és a 63. sz. (Szekszárd-Székesfehérvár) II. rendû fôútnál lévô csomópontok között. Szükséges viszont a 63. sz. fôút elkerülô szakaszának megépítése. A Velenceitavi el-

– Szabadbattyán területén a 7. sz. fôút átkelési szakasza mentén közterület-rendezéssel lehet javítani a többletforgalom által romló helyzeten. – Kôszárhegyen a közterület-rendezés feltétlenül szükséges. (A települést délrôl elkerülô nyomvonal hosszú távon nem reális, de lehetôségét célszerû fenntartani.) – Polgárdiban szükséges a rendezési terv módosítása a 7. sz. fôút mentén. – Lepsénynél a 7. sz. fôút térségében közterület-rendezés szükséges, a település északi oldalán húzódó elkerülô nyomvonal lehetôségét fenn kell tartani. Lepsénytôl nyugatra húzódik az M8-as gyorsforgalmi út tervezett nyomvonala, mely a dunaújvárosi új Duna-híd felôl halad majd a Balaton keleti parti települések mögött Veszprém felé. Az M7-es autópálya keresztezésénél új csomópont szükséges. A leendô M8-as nyomvonalán a 71. sz. fôút tehermentesítésére Balatonak a -

rattya és Balatonfûzfô között a közeljövôben elkerülô út építése várha-

kerülô szakasz késedelme esetére javasolható a székesfehérvári szabad használat kiterjesztése a kápolnásnyéki csomópontig. 34

tó. – Siófokon a sóstói és széplaki szakaszon a kapacitásbôvítés lehetôségét szükséges megvizsgálni. Valódi megoldás csak a Siófok melletti autópályaszakasz díjmentes használata lehet a Szabadi és a Zamárdi csomópont között. Szükséges az M7-es Balatonszabadi csomópontjának átépítése is. A 7. sz. fôút Zamárdi-országhatár közötti szakaszán az elôrebecsült forgalmi értékek kedvezô forgalomátterelôdést mutatnak. Az autópálya számottevô javulást hoz majd a zajterhe2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

lés, a légszennyezés, rezgésterhelés, valamint a forgalmi, közlekedési és közlekedésbiztonsági körülmények terén. Az új szakasz csökkenti a környezetterhelést, amit a díjasítás csak némileg mérsékel. Az M7-es autópálya folytatása évtizedek óta szerepel az országos közúthálózat-fejlesztési tervekben. A nyomvonal kialakítására a Balaton térségében több változat is kidolgozásra került. A

közlekedési és a területrendezési szaktárca az ún. „part közeli változat” mellett foglalt állást. Egyes szakaszokon a nyomvonal pontosítása még folyamatban van. A part közeli nyomvonalvezetést elsôsorban a 7. sz. fôút lehetô legeredményesebb tehermentesítése indokolja, hiszen a 7. sz. fôút a Balaton déli parti településeinek egyben fôutcája is. Így az M7-es elfogadott nyomvonala a Balaton-part mintegy 70 kilométeres, szinte összeépült területe mellett „városi gyorsforgalmi út” szerepét tölti be. Az elôrebecslés adatai szerint a 2008-ra 2x1 forgalmi sávval megépülô autóút részesedése az összforgalomból Zamárdi-Fonyód között 60–70%, tovább a 68. sz. (Barcs-Böhönye-Balatonszentgyörgy) II. rendû fôútig 70–80%, vagy több. A településekbôl az átmenô teherforgalom kitilthatóvá válik. A várható forgalmi körülmények lehetôvé teszik, hogy a 7. sz. fôutat egységes forgalomtechnikai és közterület-alakítási szemlélettel tervezve, a települések valódi fôutcájává lehessen alakítani. A Balaton és az országhatár közötti szakaszon a prognosztizált forgalom kisebb mértékben nô, a 2008-ra becsült értékek FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

az 1000–1200 egységjármû/óra mértékadó forgalomnagyságot általában nem haladják meg, és az út viszonylag kedvezô vonalvezetésû. Ezért a 2x1 sávos M7-es autóút átmenetileg visszacsatlakozik a 7. sz. fôút jelenlegi nyomvonalára Becsehelyig. Probléma mindössze Zalakomárnál merül fel, ahol a település belterületét átszeli a fôút. 2020-ban, a teljes kiépítést követôen, az M7-es autópálya a 7. sz. fôutat követi, attól 1–3 kilométer távolságban és többször keresztezve azt. A Letenyétôl délre fekvô M7-es-M70-es elválási csomóponttól az M70-es nyomvonala folyamatosan vezet tovább az országhatár és a 7538. jelû (Letenye-Lenti) összekötô út között Szlovénia felé a tornyiszentmiklósi új határátkelôhöz. A tervek szerint az M70-es 2008-ra 2x1 sávval épül meg, majd 2020-ra 2x2 sávos autópályává bôvül, így az összekötô út – jelentôsen lecsökkenô forgalmával – újból betöltheti korábbi szerepkörét. A hatástanulmány a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megbízásából a Környezetvédelmi Minisztérium, továbbá a két megbízó irányítása alatt álló szakhatóságok és háttérintézetek konzultációs közremûködésével a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság generáltervezésében a BAUCONSULT Kft., a GKI Rt., a KGIKVI, a KRÉTA Kft., a KTI Rt.és az ÖKO Rt. közremûködésével készült. 35

AZ 1997-ES TERÜLETFEJLESZTÉSI PHARE-PROGRAM FÉLIDÔS SZEMINÁRIUMA PÉCSETT (2001. május 3–4.) 2001. május 3–4-én került megrendezésre az 1997-es területfejlesztési Phare-program ún. félidôs szemináriuma. A kétnapos rendezvény alkalmat adott áttekinteni a program megvalósulási folyamatát, ezen belül az egyes támogatott projektek készültségi fokát. A dél-dunántúli régió projekt gazdái beszámoltak az egyes projektek állásáról, ismertetve a megvalósítás nehézségeit és az azok leküzdésére irányuló erôfeszítéseket. A félidôs értékelô szeminárium keretében az alábbi elôadások hangzottak el: 2001. május 3-án Lunk Tamás, VÁTI Kht. – A regionális intézményrendszer jelenlegi helyzete és fejlesztése – a csatlakozás elôtt és után Dr. Heil Péter, Phare Programokat Koordináló Tárca Nélküli Miniszter Hivatala Segélykoordinációs Titkárság – A régiók és kistérségek lehetôségei és feladatai az EU csatlakozásig és a csatlakozás után Dr. Donáth Béla, VÁTI Kht. – A 97-es Területi Phare-program fôbb jellemzôi Molnár Annamária, EU delegáció – A területi Phare-programok menedzselésének fôbb tapasztalatai Dr. Kovács Dezsô szakértô – A kérdôíves felmérés eredményei 2001. május 4-én Szekcióülések Kivitelezôk képviselôinek rövid tájékoztatói Dr. Kardoss László szakértô – Monitoring feladatok a 97es programban Dr. Nádaskay Éva szakértô – A 97-es Phare-program pénzügyi folyamatai Kutnyánszky Ivette és Füle Gábor szekcióvezetôk – Tájékoztató a szekciók munkájáról Rózsa Judit, CFCU Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötô Egység – A Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötô Egység eddigi tapasztalatai és várható feladatai az EU-csatlakozás után Dr. Baintner Ferenc, Sapard Hivatal – A Sapard-program idôszerû kérdései Dr. Kovács Katalin, DDRFÜ – A dél-dunántúli régió felkészülése az EU-csatlakozásra Dr. Tétényi Tamás, VÁTI Kht. – A regionális tervezés stratégiai kérdései a csatlakozás elôtti és utáni idôszak fényében

36

Háttéranyag Az 1997-es területfejlesztési Phare-programról

A regionális programok A regionális programok fô célja a területfejlesztés intézményrendszerének fejlesztése, különös tekintettel a decentralizált – regionális és megyei szintû – intézményekre. Ezért mind az egyes programok kialakításában mind megvalósításában kiemelt szerepet kapnak a regionális vagy megyei fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik. Általuk ezek az intézmények egyrészt megszerezhetik azt a gyakorlatot, amely szükséges lesz a késôbbi – európai uniós Strukturális Alapok, különösen az Európai Területfejlesztési Alap és Európai Szociális Alap által finanszírozott – programok végrehajtásához, másrészt a helyi viszonyok ismeretében olyan projektek támogatását részesíthetik elônyben, amelyek a megye vagy a régió fejlesztési stratégiájához leginkább illeszkedve a tényleges helyi szükségletekre kínálnak példaértékû megoldást. A programok jellemzôje a decentralizált végrehajtásból adódóan az érintett partnerek, térségi és helyi szereplôk nagy száma.

Az intézményrendszer felkészítése, mûködésének javítása mellett a programok jelentôsen hozzájárulnak a gazdaság és esetenként a helyi infrastruktúra fejlôdéséhez is, jelentôs beruházás-támogatási komponenseik révén. Az elmúlt évben a korábban megítélt területfejlesztési Phare-programok megvalósítási üteme felgyorsult, kihasználtsága javult. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

Az 1997-es területfejlesztési Phare-program

Az 1997-es Phare országprogram részeként elfogadott dél-dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék) és északkelet-magyarországi (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék) regionális fejlesztési program elsôdleges célkitûzése az ország egyes régiói közötti gazdasági, szociális különbségek mérséklése, valamint a területfejlesztés intézményrendszerének továbbfejlesztése. Az összesen 34 millió euró költségvetésû program döntô szerepet játszik az olyan konkrét projektek megvalósításában, melyek menedzselésén keresztül a kialakuló intézményrendszer és szakembergárda a gyakorlatban sajátíthatja el az EU regionális politika eszközrendszerének mûködési mechanizmusát. A fenti cél elérése érdekében a programban a következô prioritások fogalmazódtak meg: – a regionális együttmûködés megerôsítése; – az EU Strukturális Alapok elveinek megismertetése; – készségfejlesztés a célrégiókban a regionális stratégiába illeszkedô programok meghatározása, tervezése, megvalósítása és monitoringja terén; – a magánvállalkozások, állami, nem kormányzati és önkéntes társadalmi szervezetek közötti partnerkapcsolatok és együttmûködések kialakulásának elôsegítése; – hozzájárulás a célrégiók fejlôdéséhez regionális jelentôségû programok megvalósításának támogatásán keresztül; – a megfelelô állami források és döntéshozatali mechanizmusok regionális szintre történô decentralizálásának ösztönzése, a folyamat tesztelése. A program három komponensbôl áll: – Ipari szerkezetátalakítás Üzleti infrastruktúra biztosítása, logisztikai és kereskedelmi központok fejlesztése, technológiai bázis javítása, K+F eredmények gyakorlati alkalmazásának elôsegítése. – Munkaerôpiaci elemek, humánerôforrás-fejlesztés Felsô- és távoktatás fejlesztési projektek, egyéb szakképzési programok. – Vidékfejlesztés Termékfejlesztés, falusi turizmus, az együttmûködés új formái a termelés és a marketing területén, erdôsítési intézkedések, valamint innovatív közösségfejlesztési komponensek keretében. Bár a program elôkészítése jelentôs késedelmet szenvedett, a megvalósítás 1999. elsô negyedévétôl jelentôsen felgyorsult, a program keretében támogatandó projektek kiválasztása megtörtént. Idôközben a bizottság a szerzôdéskötési határidôt 2000. június 30-ra módosította. A támogatási szerzôdések megkötése az adott határidôre megtörtént, a program forrásainak 91%-a lekötésre került, a legtöbb projekt várhatóan 2001. végéig lezárul. A program keretében megvalósuló projektek közül a 100 000 euró értékhatár feletti építési, beszerzési és szolgáltatási tenderek jóváhagyása az EU Delegáció hatáskörébe tartozik. Ezen projektek koordinációja a Területfejlesztési Igazgatóság feladata, míg a 100 000 euró alatti projektelemek esetében FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

mind a jóváhagyás, mind a projektirányítás az érintett régiók fejlesztési ügynökségeinek hatáskörébe tartozik. A program végrehajtása jelenleg a projektek többségénél az igen bonyolult, bürokratikus Phare közbeszerzési eljárás szakaszában tart, amelynek lefolytatása a támogatás felhasználásának elôfeltétele. A másfél éves késés következtében az 1999-es árakon kialakított költségvetést sok esetben jóval meghaladják a beszállítók, kivitelezôk árajánlatai, amit a kedvezményezetteknek kell saját forrásból kiegészíteni. Nem ritka eset, hogy a benyújtott ajánlatok nem felelnek meg az alapvetô követelményeknek, így új eljárást kell kezdeményezni, és ez akár több hónappal is késleltetheti a kivitelezés megkezdését. További nehézséget jelent, hogy a Phare eljárásrend idôközben megváltozott. 2001 elejétôl új szabályokat kell megismerni és alkalmazni az érintetteknek. Mindezek ellenére egyre több sikeres eljárás zárul szerzôdéskötéssel és várható a legtöbb projekt eredményes befejezése. Területfejlesztési projektek – pécsi szeminárium vidékfejlesztés Termékfejlesztés (minôség javítása, feldolgozottsági fok növelése, csomagolás fejlesztése) alternatív jövedelemszerzô tevékenységek elôsegítése

A projektekben fontos szerepet kap – a tájtermelés kibontakoztatása, a tájegységre jellemzô termékek fejlesztése, piacra bocsátása vagy piaci pozíciójának erôsítése, – piacképes, védjeggyel ellátható termékminôség létrehozása, – új, minôségi termékek fejlesztése, – a termékek eredetvédelmének biztosítása, a fogyasztó számára a származási hely azonosíthatóságának megteremtése, – a helyi adottságokra alapozva új termelési eljárások, módszerek bevezetése és azok gyakorlati bemutatása, melynek eredményeként új munkahelyek, többletjövedelem, illetve alternatív jövedelemforrások teremtôdnek a térség lakossága számára. Projektek

Venetta Kft.

Tormási hústermelô szarvasmarhatelep fejlesztése Sarkpont Rt. Gesztenyefeldolgozás komplex programja az alapanyag elôállításától az értékesítésig Baranya Tégla Termékfejlesztés az Alsómocsoládi Ipari és Téglagyárban Kereskedelmi Kft. Falusi, vidéki turizmus

Fô cél a térségi turisztikai kínálat javítása, a vidéki és falusi turizmus szálláskapacitásának és a turisztikai programok minôségének javítása, a vendégvárók szakmai felkészítése, az összefogás, a helyi, térségi vendégváró hálózatok megszilárdí37

tása, a térségi kínálat piacra vitelének biztosítása. A projektek a térségi turisztikai kínálat fejlesztésén belül az idegenforgalmi programokhoz kapcsolódó szállásférôhely-fejlesztésre, a meglévô kapacitás minôségének javítására, minôségi követelmények érvényesítésére, illetve a vendégvárók szakmai felkészítésére helyezik a hangsúlyt. A projektekben fontos szerepet kap: – a településképek javítása (a faluképek, terek, parkok, várótermek, közterületek rendezése); – a települési, illetve térségi eligazodást segítô jelzôrendszer létrehozása; – a helyi szolgáltatások, kézmûvestermékek piacra segítése; – a térség idegenforgalmi kínálatának megismertetése, információs rendszerének kialakítása; – a helyi vonzerôk feltárása, fejlesztése, turisztikai termékké formálása; – a szabadidôtöltés, pihenés, sportolás feltételeinek javítása; – a helyi kulturális örökség ápolása, fejlesztése, hagyományok megôrzése, fejlesztése, védelme; – a térségi programkínálat kiegészítése, teljessé tétele és piacra vitele. A program elsôdleges kedvezményezettjei azok a falusi vendégváró családok, vállalkozók, önkormányzatok és civil szervezetek, amelyek már foglalkoznak vendéglátással, turizmussal vagy ezután szándékoznak minôségi szálláshely- és programkínálattal bekapcsolódni a falusi vendéglátásba és másokkal együttmûködve valósítják meg turizmusfejlesztési projektjüket. Projektek

Drávamenti Tájvédelmi és Turisztikai Egyesület

Dráva menti – „Ormánság” turizmus komplex fejlesztési Programja PROVINCIA TMT Komplex turisztikai termék Turizmus Marketing és kialakítása a Keleti-hegyhát Tanácsadó Kft. térségében Keleti-Mecsek Egyesület A falusi turizmus feltételeinek fejlesztése a Keleti-Mecsekben Baranya Megyei Ormánsági falvak építészeti Önkormányzatok Társulása rehabilitációja ZSELICA Kistérségi „Zselici Faluhotel Hálózat” és Területfejlesztési Szövetség Drávamenti Tájvédelmi és A drávai kishajós vízi turizmus Turisztikai Egyesület feltételeinek megteremtése Az együttmûködés új formái a termelés és értékesítés területén

E pályázati komponens keretében új együttmûködési formák részesülnek támogatásban a termelés és értékesítés területén, amelyek révén a mezôgazdasági termelôk könnyebben alkalmazkodnak az EU piaci követelményeihez, és megkönnyítik termékeik piacra jutását a hazai és külpiacokon: 38

– Sok embernek foglalkozást és létbiztonságot teremtô, nagy értékû termékek elôállításának integrált termeltetése, feldolgozása, csomagolása, és piaci érétkesítése, mely fôként kézi munkára, különleges kezelésre alapozódik. – Sok kistermelô, kistulajdonos integrálását célzó mintaprogram, mely egységes minôségû terméket eredményez. – Olyan referenciaközpont, tájközpont létrehozása, mely regionális jelentôséggel tudja elômozdítani a termelés integrálását, a termelôk összefogását, felkészültségük segítését, és amelynek létrehozásáért az adott térség jelentôs gazdasági szervezetei, állami szervei, gazdálkodói elkötelezik magukat és a benyújtott program bizonyítja a központ hosszú távú fenntarthatóságát. – Korszerû táplálkozást elôsegítô termékek együttmûködésben történô elôállításával, feldolgozásával, értékesítésével foglalkozó konzorciumok kialakítása, szakmai hátterének kidolgozása és biztosítása. – Az Európai Unióban kvótarendszerén kívüli piacképes termékek elôállítására, feldolgozására, értékesítésére irányuló, illetve a korlátozásokat figyelembe véve jelentôs fejlesztésre lehetôséget adó program. Projektek

Boronyák Béla egyéni vállalkozó

A Robinia Pseudacacia (fehér akác) feldolgozási és értékesítési vertikum kapcsolatrendszerének a kiépítése ANAS Mezôgazdasági A vállalkozó méretû és a terméSzövetkezet szetszerû nyúltartás EU-konform fejlesztése és szervezése Dél-Zselic Kft. Dél-zselici térségben biotermék elôállítási, fejlesztési, EU-konform rendszer kialakítása Gálosi Bárka Kft. Környezetkímélô gazdálkodási szisztéma megvalósítása a termeléstôl az értékesítésig Kisvejkei Gyümölcsös A dél-tolnai gyümölcstermelési Gazdák Gépkör Egyesülete rendszer, feldolgozóüzem és tájközpont létrehozása Erdôsítési intézkedések

A projektekben fontos szerepet kap – a helyi, térségi programokhoz kapcsolódva az erdôk közjóléti szerepét növelô beruházások megvalósítása, a közösségi célokat szolgáló telepítések, fasorok, erdôsávok létesítése (tervezés, talaj-elôkészítés, csemetebeszerzés, telepítés és ápolás és annak eszközei, költségei) Zalakaros Város Erdôsítési intézkedések Önkormányzat Aparhant Községi Öntözéses nyárfaerdô telepítése Önkormányzat Ormánságfejlesztô Társulás Dráva menti ormánsági falvak fásítása Ormánságfejlesztô Társulás Feketevíz menti ormánsági 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

Községi Önkormányzat Gyugy

falvak fásítása Jóléti és parkerdôk létesítése a Pogány-völgyben

Innovatív közösségfejlesztés

E komponens célja a helyi és kistérségi együttmûködés elômozdítása, a lakosság aktivizálása, a helyi szükségletek feltárása és a helyi fejlesztési elképzelések kidolgozása. A projektekben fontos szerepet kap – a helyi összefogás elôsegítése a gazdasági és közösségi életben; – a helyi tudás és értékek föltárása és azok hasznosíthatósági módjainak megmutatása; – a helyi közösségekben, a vidéki társadalomban kialakult dezintegrációs folyamatok feloldásának és leküzdésének segítése; – újszerû módon megoldás keresése bizonyos társadalmi rétegek, csoportok problémáira (pl. idôsek, fiatalok, különbözô szempontból hátrányos helyzetûek); – helyi, térségi, közösségi vállalkozások életre hívása; – a meglevô kapacitások, erôforrások hasznosításának elôsegítése. Projektek

Alsómocsolád Község Önkormányzat Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Zengôvárkony Község Önkormányzat Mecsekalja Térségi Egyesület Méhészek Egyesülete Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. Kisvejkei Polgármesteri Hivatal Ormánság Alapítvány

Innovatív közösségfejlesztés az Észak-Hegyháton Dombóvári Innovációs Közösségfejlesztô Központ A baranyai Kézmûvesek Szövetsége PHARE HU 9705 – Regionális Közösség Fejlesztési Központ Honex Phare Konzorcium Helyi közösségi kezdeményezések támogatása képzési program Hegyháti fiatalok a régió fejlesztéséért Közösségfejlesztés a korszerûsített és integrált célrendszer keretei között

Ipari szerkezetátalakítás

Az ipari szerkezetátalakítás egyik fontos feltétele, hogy a vállalkozások számára vonzó környezet alakuljon ki. Ennek fontos része a hatékonyan mûködô üzleti-közgazdasági infrastruktúra, mely különbözô szolgáltatásokkal segítheti a régió vállalkozásait. Az elôállított termékek értékesítési feltételeinek javítása érdekében fontos olyan kereskedelmi központ kialakítása is, melyek a régió kis- és középvállalkozásainak marketing és értékesítési munkáját tennék hatékonyabbá. A dél-dunántúli régióban a kutatás-fejlesztési tevékenységnek egyaránt vannak elôzményei, azonban eddig kevéssé tudta segíteni az ipari szerkezetátalakítás folyamatát, pedig az európai uniós tapasztalatok alapján a K+F tevékenység tud leginkább az átalakulás motorjává válni. A régiókban mûködnek FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

ugyan – gyakran jelentôs eredményeket is felmutató – olyan kutató-fejlesztô intézetek és teamek, melyeknek aktív kapcsolatuk van a vállalkozásokkal, de ezek a kutató mûhelyek egymástól elszigetelten végzik tevékenységüket, többségük elavult mûszerekkel van felszerelve és állandó mûködés-finanszírozási problémákkal küszködnek. Az itt összefoglalt szempontok érvényesítése érdekében e komponens keretében a következô tevékenységek részesültek támogatásban: – fizikai infrastruktúra kiépítése, – ipari csarnokok kialakítása, felújítása és fejlesztése, – speciális rendezvények, programok, befektetési konferenciák megszervezése, – technológiai és innovációs központok építése vagy fejlesztése (fizikai infrastruktúra kiépítése, építés, felújítás), – technológiai és innovációs központok eszközparkjának fejlesztése, – K+F információs rendszerek kialakítása, – tervezett, ill. meglévô technológiai és innovációs központok mûködését javító szolgáltatások igénybevétele. Projektek

Innovációs és Technológiafejlesztési Központ Kht. Kapos Innovációs Transzfer Központ Kht.

Tamási Város Önkormányzat

Innovációs és Technológiafejlesztési Központ létrehozása Kapos Innovációs Transzfer Központ létrehozása a Dombóvár–Kaposszekcsôi Ipari Parkban Innovációs és technológiai központ Tamásiban

Az 1997-es területfejlesztési Phare-program számokban

1997-es területfejlesztési program Phare támogatás összesen Északkelet magyarországi régió Dél-dunántúli régió Ipari szerkezetátalakítási komponens Humánerôforrás-fejlesztési komponens Vidékfejlesztési komponens

Ft 4 417 935 000 3 335 390 000 1 082 545 000

euró 17 671 739 13 341 561 4 330 178

1 539 245 000

6 156 980

939 210 000 1 939 480 000

3 756 839 7 757 920

Ft 1 082 545 000

Euro 4 330 178

250 000 000

1 000 000

Dél-dunántúli régióban Phare támogatás Ipari szerkezetátalakítási komponens Humánerôforrás-fejlesztési komponens Vidékfejlesztési komponens Saját forrás összesen Társfinanszírozás Összesen 250 Ft/Euro

188 644 497 73 1 653

500 045 937 306 787

000 000 000 000 000

753 998 2 576 180

6 615 148

39

Projektek Phare Projektek száma 39 Ipari szerkezetátalakítási komponens 3 Humánerôforrás-fejlesztési komponens 10 Vidékfejlesztési komponens 26

Társfinanszírozás 3 6

Az 1997-es Phare Regionális Fejlesztési Program értékelésére indult projekt célja

A program átfogó értékelése az érintett régióban félidôs szemináriumokon és záró konferenciákon keresztül A kapacitásépítés támogatása a régiókban

1997-es területfejlesztési Phare-program értékelése

A projekt tartalma

Az 1997-es Phare Regionális Fejlesztési Program elsôdleges célkitûzése az egyes régiók közötti gazdasági, szociális különbségek mérséklése, valamint a területfejlesztés intézményrendszerének továbbfejlesztése. A program prioritásai: – A regionális együttmûködés megerôsítése. – Az EU Strukturális Alapok elveinek megismertetése. – Készségfejlesztés a célrégiókban a regionális stratégiába illeszkedô programok meghatározása, tervezése, megvalósítása és monitoringja terén. – A magánvállalkozások, állami, nem kormányzati és önkéntes társadalmi szervezetek közötti partnerkapcsolatok és együttmûködések kialakulásának elôsegítése. – Hozzájárulás a célrégiók fejlôdéséhez regionális jelentôségû programok megvalósításának támogatásán keresztül. – A megfelelô állami források és döntéshozatali mechanizmusok regionális szintre történô decentralizálásának ösztönzése, a folyamat tesztelése.

Események szervezése: – a projekt félidejében a tapasztalatokat, eredményeket elemzô, értékelô workshopok a régiókban 2001 tavaszán; – regionális konferenciák Pécsett és Egerben a HU9705 program zárásaként 2002. év elején. A program eredményeit és tapasztalatait bemutató kiadvány, valamint összefoglaló a konferenciákon elhangzottakról, és ezek széles körben való megismertetése. A félidôs szemináriumok célja

Az alprogramok félidôs értékelése, a projekt kedvezményezettek tapasztalatainak összegzése. A tapasztalatok visszacsatolása a döntéshozók és a projekt kedvezményezettek számára, valamint támogatás biztosítása a projektek befejezéséhez. A szemináriumokon a projektek megvalósítása során felmerülô gyakorlati kérdések elemzésére, megvitatására kerül sor. Az összegyûlt tapasztalatokat, tanulságokat az európai uniós programok jelen és jövôbeli lehetséges érintettjeivel is megismertetjük.

Célrégiók A szemináriumok résztvevôi:

– északkelet magyarországi régió: Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék – Dél-dunántúli régió: Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék

– projektek kedvezményezettjei – regionális fejlesztési intézmények képviselôi – programmenedzselési és pénzügyi intézmények képviselôi – regionális döntéshozók képviselôi – szállítók és építési beruházást végzôk képviselôi – megbízott monitoring szakértôk – Európai Unió Delegációjának képviselôi A szemináriumok idôpontja és helyszíne

Célrégió / Téma / Idôpont / Hely Szeminárium 1 / Észak-Kelet-Magyarország / Ipari szerkezetátalakítás és vidék-fejlesztés / 2001. 04. 10–11. / Tokaj Szeminárium 2 / Dél-Dunántúl / Vidékfejlesztés / 2001. 05. 03–04. / Pécs Szeminárium 3 / Dél-Dunántúl / Humánerôforrás-fejlesztés / 2001. 05.15–16. / Debrecen

40

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

G.FEKETE ÉVA, a KIFESZ elnöke

A KISTÉRSÉGI PROGRAMOZÁS HELYZETE A KELET-MAGYARORSZÁGI KISTÉRSÉGEKBEN Az MTA RKK Észak-magyarországi Osztályán 1998 óta gyûjtjük az ország különbözô kistérségeiben készült helyi/kistérségi területfejlesztési terveket. Elemzésünk idôpontjában Kelet-Magyarország 3 régiójához kapcsolódóan 92 ilyen terv állt rendelkezésünkre. A viszonylag jelentôs szám ellenére gyûjteményünk még nem teljes, ám az ezek alapján levonható következtetéseken nagy valószínûséggel a még hiányzó dokumentumok átvizsgálása sem változtat jelentôsen. Változhatnak azonban az alábbiakban felsorakoztatott statisztikai adatok. A legátütôbb változást a kistérségi vidékfejlesztési programok elkészülte hozhatja. A tervellátottság értékelése mellett maguknak a terveknek az értékeléséhez felállítottunk egy – máshol még nem alkalmazott – szempontrendszert. Ebben területfejlesztési tervek (koncepciók, stratégiai programok, operatív programok) kidolgozására és elfogadására vonatkozó hazai jogszabályi követelmények érvényesülése mellett az Európai Unió programozási eljárásából adódó szempontokat is figyelembe vettük.

A régió tervellátottsága és KSH-körzetekhez való igazodása A régió 73 statisztikai-tervezési kistérsége közül 62-ben ismerünk valamilyen térségfejlesztési tervdokumentumot. A kimaradó 11 kistérségben is feltételezhetôen már készültek tervek. A SAPARD kistérségi programozásban a Jánoshalmi KSH-térség kivételével minden kistérség érintett. A vidékfejlesztési tervek elkészültével 87 újabb kistérségi terv áll majd rendelkezésre a régióban. Egy-kettônél több tervvel a Makói, a Cserehát–Hernád–Bódva vidék és a hozzátartozó Encsi, valamint a Hatvani és az Ózdi KSH-térségekben találkozhatunk. A többszörözôdés oka részint a térségen belüli mikrokörzetek megjelenése (Cserehát), másrészt az ágazati programok kidolgozásának kiteljesedése. Az egy KSH-körzeten belüli több önszervezôdô kistérség megjelenése a SAPARD-csoportok megalakulásával, Jász-Nagykun-Szolnok megyét kivéve, minden megyében „összezavarta” a képet. A KSH-körzetek számához képest 13-mal több a SAPARD térségek száma, ám ebbôl a népesség száma alapján 2–3 körzet aránytalanul kicsi, 2–3 pedig aránytalanul nagy. Van FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

olyan KSH-körzet, melyben 3–4 kistérségi programalkotó csoport is érdekelt. Pl. Békéscsaba, Mezôkovácsháza, Eger, Füzesabony, Edelény, Encs, Kisvárda, Nyíregyháza és Fehérgyarmat körzetei. A tervek aktualitása A kistérségi tervezés 1993–94-ben indult, ám 1997-tôl (a területfejlesztési törvényt követôen) teljesedett ki. 1997-bôl 25, 1998-ból 28, 1999-bôl 22 terv datálódik. 2. táblázat A kistérségi tervek keletkezési évük szerint Év DA 1994 1995 1996 1997 1998 1999

3 20 2

régió ÉA 3 1 1 11 5 6

Végösszeg ÉM 1 5 2 11 3 14

4 6 3 25 28 22

41

V

2000 Végösszeg

2 27

I

D

27

2 38

É

K

F

A tervek között a leggyakoribbak a térségfejlesztési koncepciók. A Dél-Alföldön szinte csak ilyen tervek készültek, illetve kerültek napvilágra. A korábbi Phare-programokba intenzívebben bekapcsolódó két másik régióban a stratégiai és az operatív programok is már gyakrabban jelennek meg. A tervek 2/3-a komplex módon tárgyalja a térségek fejlesztési lehetôségeit, míg 1/3 részben ágazati programok is megjelennek. 3. táblázat A kistérségi tervek típusai

komplex gazdasági turisztikai agrár- és vidékfejlesztés környezetvédelmi határ menti kapcsolatok humán erôforrás intézményfejlesztési kézmûves marketing Végösszeg

Végösszeg ÉA ÉM 18 21 5 4 1 5 3 4 1 1 1 1

1 27

27

38

58 10 8 8 2 2 1 1 1 1 92

A tervek mûfajának beazonosítását nehezíti az eltérô fogalomhasználat. Különösen a stratégia fogalmának a koncepcióhoz és a stratégiai programhoz való viszonya zavaros, bármelyik megjelenhet stratégiai tervként. Az ágazati programok közül a leggyakoribbak a gazdaságfejlesztési, a turisztikai, az agrár- és vidékfejlesztési programok. A gazdasági programok között a vállalkozói övezetek, ipari parkok alapítását elôkészítô anyagok emelkednek ki. A tervek készítôi A kistérségi tervezésben domináns a különbözô tanácsadó cégek szakmai jelenléte. A kutatóintézeti, egyetemi tudományos háttér és a hagyományos területi tervezô mérnöki irodák együttesen sem érik el a tanácsadó cégek arányát. Megjelenik a saját kivitelben készített kistérségi stratégia is, de ma még ezek száma és aránya elhanyagolható. A kistérségek önálló tervezését akadályozta a hozzáértô menedzsment hiánya és a kapható támogatások számlaadási kötelezettsége. Ezen a két akadályon csak 3 esetben sikerült átlépni. 42

L

E

S

Z

T

É

S

4. táblázat A kistérségi tervek készítôi

Az elkészült tervek típusai

Régió DA 19 1 2 1 1 1 1

J

4 92

Az elsô idôszakban szinte kizárólag csak koncepciók készültek. Az ágazati programok 1998-tól kerültek elôtérbe. Ekkortól évenkénti számuk eléri az általános tervekét.

Tárgy

E

Tárgy egyetem kutatóintézet tanácsadó cég mérnöki iroda saját maguk egyéb Végösszeg

Régió DA 2 12 10 1 1 1 27

ÉA

19 1 2 5 27

Végösszeg ÉM 6 17 11 4 38

2 18 46 13 3 10 92

A tervek kidolgozásának támogatói A dokumentumokból nem minden esetben derül ki, hogy a terv kidolgozása, milyen forrásokból történt. Beazonosítható azonban, hogy az 1993–95-ben datálódott kistérségi koncepciók döntôen az OFA, az 1996 utáni koncepciók és programok a megyei területfejlesztési tanácsokon keresztül a területfejlesztési alapokból kaptak támogatást. (Talán itt jegyezhetô meg, hogy a támogató szervek PRlehetôségeket veszítettek azáltal, hogy nevük nem jelenik meg a támogatott projekt dokumentációjában.) Egyes kitûntetett, modellprogramokban részt vevô kistérségek esetében közvetlen ágazati minisztériumi, illetve nemzetközi (bajor, flamand) források is megjelentek. Társadalmi bevonás A készítôkkel is szorosan összefügg a helyiek bevonásának mértéke és módszerei. A saját kivitelben készült anyagok mögött minden esetben dokumentáltan is megjelennek az egyeztetô fórumok. A külsô szakértôk által vezetett tervezési folyamatban egyre gyakoribb a SWOT analízis és a célrendszer felállításának közösségi módszerekkel való alátámasztása. A SAPARD programozási eljárásban a széles körû társadalmi bevonás, a stratégia megvalósítóinak a stratégiával való azonosulása alapkövetelmény volt. A korábbi szemléletbôl tovább élô teljes tervezôi kívülállás is tetten érhetô, amikor a fejlesztési javaslatok mint szakértôi ajánlatok jelennek meg, amikor nem derül ki, hogy azok mennyiben egyeznek a megvalósítók értékeivel, véleményével. A jogszabály által megkövetelt egyeztetések, azok jegyzôkönyvei, a munkarészek elfogadásának rögzítése részletesen dokumentálva csak a hagyományos tervezôintézmények: a mérnöki tervezôirodák és az MTA RKK munkáiban, valamint a saját kivitelezés esetében azonosíthatók. A tervek megfelelése a jogszabályi, szakmai követelményeknek A kistérségi tervek szakmai színvonalát a keletkezés éve és a készítô kiléte határozza meg. A szakma jellemzô fejlôdési fo2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

lyamatának megfelelôen, általában az 1996 elôtt készült anyagok gyengébb színvonalúak, bár találkozhatunk ebbôl az idôbôl származó néhány alapos, valóban stratégiai munkával is. Az azonban sajnálatos, hogy az 1997 utáni terveknek is csak kb. 1/3-a felel meg a jogszabályi követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a 32 komplex kistérségi stratégiából csak mintegy 10 mondható a rendelet szerint elfogadhatónak. Az Európai Unió programozási gyakorlatát még kevesebb, 4–5 közelíti meg. A két rendszer között eleve eltérések vannak. A szerkezeti különbségek mellett a statikus hazai tervezési gyakorlattal szemben az uniós dinamikusabb, a partnerség, a mérhetôség és követhetôség, a célok és a területek stratégiai szûkítését, ugyanakkor a komplexitás követelményeit erôteljesebben hangsúlyozza. A hazai tervezési gyakorlat mindenképp rövid távon illesztendô az uniós gyakorlathoz. Természetesen a tervezôi követelmények illesztése mellett – sôt elôtt – a fejlesztés feltételrendszerének illesztése sem megkerülhetô. A leggyakoribb hiányosságok A kistérségi tervek kidolgozásában megfigyelhetô néhány visszatérô, jellemzô hiányosság. Az alábbiakban ezeknek vázlatos listáját adjuk, a negatív példákat név szerint nem említve.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

értékek és problémák, mert minden egyenlô súllyal szerepel. Ebbôl következik, hogy a fejlesztési feladatok megfogalmazásakor kénytelenek visszatérni a helyzet bemutatására, immár az adott témának megfelelô részletezésben. Ezáltal ismétlôdések és felesleges terjedelemnövekedés következik be. Másik gond az alátámasztó adatok és az azokból képzett mutatók következetlen, a folyamatok bemutatására nem alkalmas kiválasztása. A tervek magasabb szintû koncepciókba, programokba való illesztése érdekében szükséges lenne egy standard mutatórendszer meghatározása és azon adatoknak a kistérségi tervekben való megkövetelése. Ugyancsak külsô háttéranyagokra van szükség az erôforrások becsült távlati változásai, a fejlôdést befolyásoló trendek vázolásához. c/ Téves, elemzés nélküli SWOT

Ma már fejlesztési terv elképzelhetetlen SWOT analízis nélkül, sôt akad olyan dokumentum, ahol a SWOT a részletes helyzetelemzést helyettesíti. Az esetek több mint felében azonban a tervezôk tévesen alkalmazzák ezt a gyorsan és széles körben elterjedt módszert. Leggyakoribb hiba a „lehetôségek”

a/ A fejlesztés külsô feltételei értékelésének elmaradása

Valamilyen téves értelmezésbôl adódóan a helyi adottságokra alapozást többen úgy érvényesítik, hogy teljesen megfeledkeznek a külsô feltételek elemzésérôl. Más részrôl, a kistérségi szinten a fejlôdés külsô tényezôinek értékelését az információhiány is nehezíti, igazából csak azok a tervezôi iskolák tudnak rajta felülkerekedni, amelyek nem csupán kistérségi, de nemzeti szintû tervezéssel is foglalkoznak, illetve rendelkeznek a kapcsolódó kutatási eredményekkel. A továbbiakban – fôként, ha a kistérségek saját maguk által készített terveinek száma nô – elengedhetetlen, hogy nemzeti szinten készüljenek a kistérségi szakemberek számára elérhetô, a tervezéskor alkalmazható háttértanulmányok. Ezek hiányában az uniós alapelvek és néhány további általánosság tud csak külsô feltételként megjelenni. A másik végletet jelenti, amikor a belsô helyzetértékelés rovására, feltehetôen helyi információk hiányában, a kistérségi helyzetértékelést a megyei sajátosságok és adatok elemzése uralja. b/ Belsô feltételek szétaprózott, adatokat nélkülözô elemzése

Részletes helyzetértékelés minden anyagban van, gyakran túl részletes is. Jellemzô a minden stratégiai irány nélküli, sok apró részletet egymás mellé felsorakoztató elemzés, melybôl nem derül ki, hogy mi a lényeg az adott térségben, melyek az igazi FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

és „veszélyek” téves értelmezése. A fejlesztés külsô feltételeinek értékelése helyett sokan itt már a stratégiák meghatározását indítják el. Másrészrôl szinte sehol sem történik meg a SWOT elemzése, az abból adódó stratégiai kérdések összegzése. Így nem látszik a kapcsolat a részletes helyzetértékelés, a SWOT és a célrendszer között. 43

V

I

D

É

K

F

d/ Jövôkép, forgatókönyvek hiánya

A gyakorta hosszú helyzetértékelést és az annak stratégiai szempontú összefoglalását jelentô SWOT analízist követôen nem történik meg a lehetséges, az adott térségre jellemzô értékeket tükrözô jövôkép, lehetséges forgatókönyvek felrajzolása. Ezek hiányában a célok és intézkedések kapcsolata a jelenlegi helyzettel és fejlesztési igényekkel nem világos, így nem értékelhetô a stratégia realitása sem. e/ A beavatkozási logika hiánya vagy sérülése

Különösen akkor nehéz a beavatkozási logika azonosítása, amikor a terv semmilyen stratégiai jelleget nem hordoz, gyakorlatilag ágazati bontásban vázolja fel az adott ágazatban kitûzhetô célokat és feladatokat, ám az egyes ágazatok között semmilyen kapcsolatot sem tár fel. A célkitûzés jó megfogalmazásában való gyakorlatlanságot tükrözi, hogy a viszonylag újabb keletû tervek között is van olyan, amely a stratégia célját a tervezés céljával azonosítja. A célhierarchia egyes szintjeinek egymásra épülését, a beavatkozás logikáját leginkább táblázatos vagy grafikus formában lehet szemléltetni. Ezek hiányában logikai zavar állhat elô. A zavar egyrészt bizonyos célok „levegôben” maradásából, másrészt éppen a feladatok túl sok célhoz, nem átlátható rendszerben való kapcsolódásából adódnak. A nem egyforma súlyú célok egy szinten való megjelentetése szintén gyakori hiba. Az ágazati szemléletû tervezés jeleként több esetben a stratégia egymástól különálló ágazati programok halmaza, ahol az egyes programok közötti kapcsolatok és fôként azok eredôje meg sem jelenik. Az innovatív és az allokatív tervezés keveredéseként értékelhetjük a célok külsô, illetve magasabb szintû tervek céljainak való alárendelését, a kistérség általános céljainak az EUrendeletben szereplô prioritásokkal való egyenlôvé tételét.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

h/ A területrendezési tervekhez való kapcsolódás hiánya

A térségi fejlesztési tervekben alig jelennek meg utalások a területhasználatra vonatkozóan. Csupán néhány, a rendezési tervek készítésével foglalkozó mérnöki iroda anyagaiban érvényesül ez a szempont. i/ Indikátorok hiánya

A már elkészült SAPARD kistérségi stratégiákon kívül szinte alig található olyan dokumentum, melyben a fejlesztés várható eredményei és azok jelzôszámai megjelennének. A SAPARD tervekben is az eredmények meghatározása leginkább sablonos, az általános közhelyek szintjén történik. A programok esetében itt is hiányoznak a számszerû output és eredményindikátorok. Ezek hiányában a stratégia várható hatásainak értékelése sem történhet meg, illetve nincs mód a folyamat követésére, az idôközben szükséges változtatások jelzésére. A terv „lóg a levegôben”, nem válik világossá, hogy mire is képes.

f/ Programok kuszasága, áttekinthetetlensége

A programok összefoglalásához használható „fisch”-eket a vizsgált esetek közül kb. 12-ben vették át. Ezekben az esetekben a programok kifejtése adott logikai menetet követve, egységes szerkezetben történt. Más esetekben azonban a programok parttalan ötlethalmazként, kusza gondolathalmazokként jelennek meg. Visszatérô gondot jelent a programok kidolgozottságának egyenlôtlen, a különbözô szakemberek munkájában való különbségeket visszatükrözô színvonala. g/ A kistérségen belüli földrajzi vonatkozások torz kifejtése j/ Költségek és források jelzésének elmaradása

A torzulás két irányban is jellemzô. Van, amikor teljesen hiányzik a területi, településenkénti bontás, és van, amikor csak az van, azaz térségi szinten nem állnak össze a programok kerek egésszé, csak a települési célok, elképzelt projektek halmazát tekintik térségi programnak. 44

A koncepció esetében nem követelmény a költség- és forráselemzés, de egy stratégia formálásakor (nem csak stratégiai program esetén) a tervek megvalósíthatóságának megítéléséhez és a stratégiakészítéskor is nélkülözhetetlen stratégiai irá2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

nyok kitûzéséhez a rendelkezésre álló és elérhetô forrásokkal és azoknak a megcélzott feladatokhoz való viszonyával is számolnunk kell. A stratégiai programok estében például, ahol szó is esik a bevonható forrásokról, ott ez kimerül az elérhetô támogatások nevének és forrásának felsorolásában. Teljesen hiányzik a belsô, adott célra bevonható források felmérése és a másik oldalon a forrásigény idôszakonkénti ütemezésben való megjelölése. A pénzügyi számítások hiányának oka részben a területfejlesztési támogatások és az önkormányzati finanszírozás kiszámíthatatlanságára, részben a készítôk felkészületlenségére vezethetô vissza. Ugyanakkor a pénzügyi alátámasztás elmaradása fontos szerepet tölt be a tervek íróasztalfiókba kerülésében, az álmok szintjén maradásában. k/ Hatáselemzés hiánya

Bár a jogszabály elôírja, nincs hatáselemzés. A környezeti, gazdasági és társadalmi hatások, a feltételezések, a várható kockázatok elemzésének hiánya szorosan összefügg az indikátorok hiányával. Megalapozott hatáselemzés csak a várható változások mennyiségi és minôségi paraméterei ismeretében végezhetô. Ha nem tudjuk, hogy a fejlesztés milyen közvetlen eredményeket céloz meg, nem kalkulálható ezek hatása sem. l/ A monitoringrendszer kidolgozásának elmaradása

Nem csupán az eredmények követésére szolgáló indikátorok hiányoznak, de azok forrásai és a megvalósítás értékelésének mikéntje, felelôse is. A monitoring összesen csak 6–7 dokumentumban jelenik meg.

m/ Partnerek, szervezeti háttér bemutatásának hiánya

A kistérségi fejlesztés csakis partnerségben valósulhat meg. A partnerek között helyi, kormányzati, külsô gazdasági szereplôk egyaránt valószínûsíthetôk. A megvalósítás felé tett egyik legFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

fontosabb lépés ezen szereplôk körének tudatosítása és az egyes szereplôk fejlesztésben való érdekeltségének, az abból adódó feladatainak számbavétele. A jelenlegi kistérségi tervekben a szereplôk elemzése, együttmûködésük tartalmának és formáinak kidolgozása csak elvétve jelenik meg. A szervezeti hátteret többen fontosnak tartják, a kistérségi irodák kiépítésének igénye szinte mindenhol megjelenik. Ám ezt nem mint általános feltételt, hanem mint egyet a programok között szerepeltetnek. n/ A fejlesztés PR-jára vonatkozó javaslatok hiánya

Alig található olyan stratégia, melyben arra is figyelnének, hogy magát a fejlesztést hogyan fogják eladni, milyen eszközökkel vonhatók be a megcélzott szereplôk a megvalósításba, hogyan biztosítják a folyamat nyilvánosságát. Összegzés, javaslatok Összességében elmondhatjuk, hogy a régió tervellátottsága még nem kielégítô. A még hiányzó tervek mellett is a már létezô kistérségi terveinkbôl „csupán” a megvalósíthatóság és az ellenôrizhetôség kellékei hiányoznak. Ezek nélkül pedig komoly fejlesztési programok nem létezhetnek, a programozás rendszere nem építhetô fel. Épp ezért a már elkészült dokumentumok is felülvizsgálandók. Az újabb tervezési hullám elindulása elôtt azonban szükséges: – felülvizsgálni és az európai uniós gyakorlathoz igazítani a tervkészítés jogszabályban rögzített követelményrendszerét; – különbséget tenni az innovatív és az allokatív tervezés között és megjelölni, hogy mely esetekben alkalmazandó az utóbbi eljárás; – tisztázni a tervek szakszerûségét garantáló szereplôk körét, meghatározni és a kistérségi szervezetekben is tudatosítani a tervkészítésre vagy annak külsô szakmai segítésére jogosultak listáját; – meghatározni a területfejlesztési komplex tervekben kötelezôen szerepeltetendô, a területrendezési tervezéshez is illeszkedô mutatók és az egységesen alkalmazandó indikátorok körét és biztosítani az ezekhez szükséges adatok kistérségi elérhetôségét; – az adatok gyûjtése és a kistérségi tervezés számára történô biztosítása feltételezi a tervekben megjelenô kistérségek és a KSH-körzetek egymásnak való megfeleltethetôségét; – megalkotni és kiadni a munkát segítô kézikönyveket; – régiónként létrehozni a kistérségi tervek tárát és az ehhez kapcsolódó elemzô csoportot, mely követi a tervekben megjelent javaslatokat és regionális áttekintést készít azokból. 45

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ÜNNEPELT A KISTÉRSÉG Társulásunkat, a Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulást ez év tavaszán eddigi munkája elismeréseképpen a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium PRO RÉGIÓdíjban részesítette. A díszoklevelet és a plakettet dr. Nagy Árpádné, a társulás elnöke vette át az FVM-ben 2001. március 14-én rendezett ünnepségen. Ezt követôen a szepetneki Királyi Pál ÁMK-ban közös ünneplésre gyûltek össze mindazok, akik az elmúlt években végzett munkájukkal hozzájárultak ehhez az elismeréshez. A települések polgármesterein, intézményvezetôin kívül a falvak civil szervezeteinek képviselôi, a stratégiai programkészítésbe bekapcsolódott külsô és belsô szakértôi gárda, a kisebbségi önkormányzatok vezetôi, az együttmûködô társszervek képviselôi mind fontosnak érezték, hogy részt vegyenek a rendezvényünkön. Köszöntésképpen horvát, magyar, majd német nyelven csendült fel a dal, s nem véletlenül, hiszen a Nagykanizsától DNy-ra fekvô kistérség nemzetiségi terület. A társulást 1993-ban létrehozó települések közül Murakeresztúr, Fityeház, Semjénháza, Petrivente, Molnári, Tótszer-

dahely, Tótszentmárton lakóinak többsége horvát nemzetiségû, Szepetneken pedig német ajkú kisebbség található. A társuláshoz tartozik még az M7-es mellett fekvô Eszteregnye, Rigyác, Valkonya. Több településünkön cigány kisebbséghez tartozók is élnek – bár lakossági arányuk alacsony. Érthetô módon örültünk az elismerésnek, hiszen évente 2 közösség, illetve 3 személy részesül a Pro Régió-díjban, s a hozzájáró pénzjutalomban. Mint minden elismerés, ez is számvetésre készteti az embert. Mivel érdemeltük ki, mit tettünk az elmúlt években annak érdekében, hogy a Zalai Falvakért Egyesület felterjesztése alapján most közösen ünnepelhetjük az elismerést? Talán az ünneplés módja, a résztvevôk köre is jelzi, hogy valóban úgy gondoljuk, csapatmunkát ismert el a minisztérium. A 11 település vezetôi, az ott élô értelmiségiek dolgoztak meg érte, de benne van mindazoknak a munkája, akik együttmûködtek velünk, valamilyen formában segítséget adtak a kistérségnek. A társulás vezetôi korán felismerték, hogy a szervezet mûködéséhez, az eredményes munkavégzéshez biztos „háttér” szükséges. 1996 óta – különbözô pályázatok segítségével – a

Dr. Nagy Árpádné, a Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás elnöke átveszi a „PRO RÉGIÓ”-díjat dr. Boros Imre megbízott minisztertôl. Budapest, 2001. március 14.

46

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Kistérségi ünnepség a „PRO RÉGIÓ”-díj elnyerése alkalmából. Szepetnek, 2001. április 10.

társulás térségmenedzsert foglalkoztat, 1998 óta Családsegítô Központot és Gyermekjóléti Szolgálatot mûködtet. A szepetneki kistérségi iroda eu-s Információs és Ifjúsági Tanácsadó Irodaként mûködik. A társulás tevékenységét, programjait az elmúlt években négy fô területen szervezte: Törekvések a munkanélküliség kezelésére: – Álláskeresô klubok, tanácsadói iroda mûködtetése – Munkakultúra tréningek, átképzô tanfolyamok szervezése; munkahelyteremtô pályázatok benyújtása. (Közhasznú foglalkoztatási projekt: 30 fô – 6 hónap, 1999-ben. Szociális földprogram – Petrivente, 17 család, 1999–2001. május 17.) – Vállalkozásélénkítô és agrárprogram – Vállalkozóvá válás elôsegítése; Aranykalászos Gazdatanfolyam; Szepetneki Mezôgazdasági Kiállítás és Vásár (2001ben hetedik alkalommal); Európa gazdaszemmel c. tanfolyam szervezése; együttmûködés a falugazdásszal; tájékoztatók, fórumok stb. tartása. – Falusi turizmus, idegenforgalom fejlesztése – Idegenforgalmi prospektusok, befektetési lehetôségeket bemutató többnyelvû kiadványok megjelentetése; falusi vendéglátók képzése; túraútvonalak kijelölése; 10 pihenôhely kiépítése Phare-támogatásból; bemutatkozás az Interneten: web lap. – Gyermek és ifjúsági korosztály közéletiség fejlesztô projektje – Ifjúsági referens alkalmazása; közéletiségre felkészítô táborozások; felnôtt segítôk képzésének szervezése; térségi ifjúsági konferencia; Térségi Diákönkormányzati Klub mûködtetése; eu-s programok stb. szervezése. Az elmúlt évek eredményeit minôsíti, hogy a társulás 1999 ôszén FVM-támogatás segítségével, közösségi módszerekkel „A” kategóriás pályázóként elkészíthette a 2000–2006-ra szóló vidékfejlesztési stratégiai programját, ami 2000 ôszére operatív programmá formálódott. Az operatív program projektjei reményeink szerint olyan FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

területeken indukálják a térség fejlôdését, melyek a stratégiában megfogalmazott jövôkép megvalósulásához vezetnek. Tevékenységünkkel egy nagyon fontos dolgot kívánunk sugallni, azt, hogy falun élni érték, s a falu értékei tényleges értékek. Mindez így leírva talán túl hivatalosnak, száraznak tûnik, de az áprilisi összejövetelen a fehérasztal mellett elhangzott „emlékek” életközelivé tették, emberi arcokkal töltötték meg az elmúlt évek történéseit, felvillantva a nehézségeket s a szép pillanatokat. Guitprechtné Molnár Erzsébet, a Zala Megyei Közgyûlés kistérségek fejlesztéséért felelôs tanácsnoka a megyei önkormányzat elismerését tolmácsolva felidézte a kistérségi társulások megalakításának kezdeti lépéseit, kiemelte az együttmûködés, a partnerség szerepét a vidékfejlesztésben. A rendezvényt akár a „partnerség” ünnepeként is említhetjük, hiszen – mint az egyik hozzászóló mondta – a tágabb környezet, a megye, az ország lendülete nélkül nem lehet „csodák szigetét” teremteni. A Mura menti társulás eddigi munkájával elért egy bizonyos szintet, s az eddigi eredményeinket ismerték el a Pro Régió kitüntetéssel. Egy kitüntetés mindig további munkára ösztönöz, kötelez. De nemcsak az elismerés kötelez, hanem sokkal inkább az a felelôsség, amit a 11 településen élô, alig több mint 10 ezer ember helyzetének, életminôségének javításáért, az itt élô idôsek, fiatalok boldogulása érdekében felvállalt 1993-as megalakulásával a Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás. Domina Erzsébet térségmenedzser

47

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

KISTÉRSÉGI VIDÉKFEJLESZTÉSI MENEDZSEREK TOVÁBBKÉPZÉSI PROGRAMJA II. Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya szervezésében a menedzserhálózat május 3-i összevont továbbképzése a Partnerek a kistérségi turizmus fejlesztéséhez, falusi és agroturizmus összefoglaló címet kapta. Ez alkalommal számba vettük a turizmus feltétel- és hatásrendszerét, felkért szakértôink bemutatták a vidékre jellemzô turizmusterületeket és azoknak a szakmai szervezeteknek a tevékenységét, amelyek partnerként segíthetik a menedzserek munkáját. Hansághy Péter, a Gazdasági Minisztérium fôtanácsosa beszélt a turizmuságazat népgazdasági szerepérôl, húzóágazat jellegérôl: a GDP 10–12%-át adja évente, mintegy 300 ezer embernek jelent munkahelyet. A kereskedelmi szálláshelyek az elmúlt évben 82 milliárd forint bevételt realizáltak, 2 milliárd volt az idegenforgalmi (helyi) adóbevétel, amelyhez az állam 4 milliárddal járult hozzá, amit az önkormányzatok kaptak a turisztikai fejlesztésekhez. A minôség minden szolgáltatásnál alapvetô szakmai követelmény, ebben fontos szerep hárul a szakmai oktatásra és a kb. 50 szakmai szervezetre. A következô években a belföldi turizmus növelése a cél, ezt a Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Programja is kiemelten kezeli. A kistérségekben legfontosabb feladat – tanácsolta – az egyedi, speciális kínálat kialakítása és annak marketingje. Ivanits István fôtanácsos a vadgazdálkodás, Gábor János tanácsos a halászat, horgászat eredményeirôl adott tájékoztatást az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Fôosztályának képviseletében. Magyarországnak 6 körzetben 24 vadgazdálkodási tájegysége van, amelyen vadászatra jogosult szervezetek gazdálkodnak. Az összes terület 28%-án a vadgazdálkodó a földtulajdonos, a többi területen vadásztársaságoké a jog. A vadászat az aktív turizmus egyik formája, és hazánkban 64 ezren hódolnak ennek a természet iránti szeretet motiválta hobbinak. Magyarország Európa-szerte ismert, kiváló vadászterület, ahová évente 23–25 ezer külföldi vadász érkezik. A vadászati turizmus éves árbevétele 5,5–6 milliárd forint, amelyhez egyéb (pl. vadhúsfeldolgozás és -értékesítés) bevételek is társulnak. 350–400 vadászház van az országban, szép természeti környezetben, de jelentôs hányaduk – a vadgazdálkodás növekvô költségei és a társaságok fejlesztésre fordítható nyereségének csökkenése miatt – eléggé rossz állapotú. Ezt bizonyítja, hogy a Vadászati Termékek és Szolgáltatások Terméktanács által a vadászházak és vadász vendégszobák osztályba sorolásakor 268 vadászházból közel száz nem érte el a 4. osztályú minôséget sem. A halgazdálkodás – hasonlóan a vadgazdálkodáshoz – a versenyképes, prosperáló mezôgazdasági ágazatok közé tarto48

zik. Évente kb. 4 ezer tonna halat dolgozunk fel, ennek 65%a hazai termelésû, 35%-a import tengeri hal. Rendkívül rossz helyen állunk azonban a hal fogyasztásában. A magyarok átlag csak 2,5 kg-ot fogyasztanak évente, míg az EU átlaga 15 kg/fô/év. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, mert nagyon egészséges táplálék. A halászati joggal együtt jár a horgászati jog, amelyekre az 1997. évi törvény elôírásai vonatkoznak. 360 ezer horgász váltott 2000-ben állami jegyet, de a közel 800 horgászegyesületben a napi jegyekkel együtt sokkal többen, közel egy millióan horgásznak Magyarországon. Ehhez állami horgászvizsga szükséges. A külföldi horgászok száma viszonylag alacsony, évente tízezer fô körüli. Borbély Gyula jászkiséri vállalkozó a tógazdaságok helyzetérôl és a horgász turizmusban betöltött szerepérôl tartott elôadást. Alaphalnak a ponty tekinthetô Közép-Európában. Sajnos az utóbbi idôben a csehek kiszorítottak bennünket a német piacról, mert olcsóbban tudnak szállítani, ezért itthon kell eladnunk a pontyot. A vállalkozó 180 hektáron gazdálkodik, ebbôl 120 ha-on intenzív haltermelést folytat, 60 ha „természetszerû” horgászvíz. A tógazdaságokban horgászás elônye a fajtagazdagság, ezért például komoly érdeklôdés tapasztalható a skandináv országokból fôként a harcsa és a csuka horgászat iránt. Õ évente többször rendez a Pontyfesztivált gazdaságában horgász- és halfôzôversennyel, más rendezvényekkel, amelyeken ma már évi 15–20 ezer látogató fordul meg, a horgászok családjukkal együtt érkeznek. A Haltermelôk Országos Szövetsége képviseletében Kutasy Gabriella és Sipos Virág mutatta be azt az új marketingakciót, amelyet a halfogyasztás növelése céljából dolgozott ki a szövetség. 2002. május 18. lesz a Halétel Országos Ünnepe. Ez egy országos verseny is egyben, keretében mesterszakácsok bemutatói, „Az Év Halfôzôje” díj átadása, halételekhez illô borok bemutatói szerepelnek. E mellett népünnepély jellegû, hagyományteremtô rendezvényeket tartanak az ország 23 településén. Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség elnöke beszélt a lótartó gazdaságokra épülô aktív turizmusról, amely fôként lovasiskolai, lovardai és más szolgáltatásokat, lovastúrákat jelent. Adottságaink ehhez is kiemelkedôen jók európai viszonylatban, ezért a Széchenyi Terv is kiemelten kezeli. Közel 600 lovardát tartanak nyilván az országban, de ennél sokkal kevesebb, 250 körüli a minôsített lovasbázisok száma. A „patkós” minôsítési rendszert az 1998-ban megalakult szövetség egy Phare-program segítségével dolgozta ki. Rendkívül fontos, hogy megfelelôen kiképzett lovakkal, hozzáértô lovasoktatóval és rendezett tartási és szolgáltatási körülményekkel rendelkezzenek 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

a lovaglást kínáló helyek, mert csak ezek biztosíthatják a turizmusban fontos „lovas nemzet” imázs további erôsítését. Felhívta a figyelmet a vidéki lovardák ellenôrzött mûködtetésének jelentôségére, a minôsítésre, valamint az FVM felügyelete alá tartozó szakképzés és a szabályozás fontosságára. Dr. Szabó Géza, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa átfogó helyzetképet vázolt fel a falusi és az agroturizmusról. Kiemelte, hogy itt különösen hangsúlyozni kell a termékek egyéniségét, a házias vendégfogadást a jogszabályok keretei között. Ebbe belefér a különleges házi termék eladása, az egészséges, tiszta, bio-élelmiszer, aszalványok, a kecskesajt, amelynek készítési körülményeirôl a vendég a helyszínen meggyôzôdhet. A falusi turizmus hazai vendégforgalma nagyságrendileg ma megközelítôleg azonos egy megye teljes vendégforgalmával, évente 350–400 ezer vendégéjszaka. Kedvezô ára miatt 85–90%-ban belföldi családok üdülnek falun. A fejlesztéshez több állami támogatás és sokkal jobb marketing kellene, aminek következtében a belföldi turizmus is növekedne. A kistérségeknek sajátos, egyéni jegyeket felmutató kínálatot célszerû kialakítaniuk, amelyben ki kell emelni a vezetô kínálatot – a stabil, különleges, érdekes, keresett elemet – és azt sikeres, megbízható szolgáltatásokat nyújtó vállalkozókra célszerû alapozni. Ma Európában igen nagy és itthon is no a tematikus kínálatok divatja és kereslete. Példaként ismertette a Villány-Siklósi Borutat – az elsô, modellértékûen kidolgozott hazai kistérségi agroturizmus terméket –, amelyben több mint hetven minôsített termelô és más szolgáltatások integrálódtak egy rendszerben. Termékelemei a következôk: alapkínálat a borkóstolás és a boreladás. Ez kiegészül gasztronómiával és szállásadással (üdülés a borvidéken, borosgazdánál). Tizenkét településen építették ki a borutat, ahol információs táblákkal jelzett útvonalon pincéket, más szolgáltatásokat és látnivalókat fûztek láncolatba. Saját minôsítési rendszert dolgoztak ki a közös marketinghez, amit az ezt követôen létrejött tíz borút egyesület is átvett. A villányi borászok, éttermek, szállásadók és a helyi önkormányzatok ugyanis több éve egyesületi formában is – minden tag számára eredményesen, sikeresen – együttmûködnek, információs irodát mûködtetnek, közösen gondozzák a borvidék marketingjét és növelik ezáltal hírnevét a bel- és külföldi turisztikai vásárokon. A Magyar Turizmus Rt. Regionális Marketing Igazgatóságainak feladatairól, pályázataikról Katona Ilona beszélt. A regionális Idegenforgalmi Bizottságok a 28/1998. GM rendelet alapján jöttek létre és tevékenykednek a régiók turisztikai fejlesztéséért. Az irodák kezelik a RIB pályázatokat, feltárják a befektetési lehetôségeket, kialakítják a turisztikai arculatot. Az utóbbi érdekében kiadványokat készíttetnek, hirdetésekkel ösztönzik a vendégforgalmat, szervezik a szakvásárokon való részvételt. Megállapítható, hogy nô a kereslet a turisták körében az élmények és a természeti értékek, valamint az aktív turizmus különbözô formái iránt. Javasolta a Tourinform irodákkal az együttmûködést és a kölcsönös tájékoztatást. Bokody József szakértô a vízi turizmus helyzetét tekintette át, amelyrôl megállapításai: a zöld turizmus egyik formája, FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

komplett üdülési forma. A 2001. év az „Aktív turizmus éve”, amelybe a lovas-, gyalog-, kerékpáros és a vízi turizmus tartozik. Mik tartoznak a vízi turizmus területéhez? Tizenegy ilyen téma csoportot sorolt fel, közöttük a folyami, tavi fürdôzést, vízparti kempingezést, „vándor horgászást”, kézzel hajtott kajak, csónak, kishajó túrázást (ami egy életforma). Továbbá a motorcsónakázás, a vízi sportok (vízisí, ejtôernyôzés), jachtok, vitorlások, kirándulóhajók, bárkaturizmus, üdülôhajók alkotják a rendkívül széles skálát. A hazánkat érintô legjelentôsebb túra 1956 óta a Nemzetközi Duna Túra (2080km), de rendszeresen szerveznek túrákat a Tiszán, Dráván, Rábán, Körösökön is. A kistérségek figyelmébe ajánlotta a folyópartok tisztaságát, a „kertek alját”, a csónak beruházásokat vállalkozóknak a folyóparti településeken, valamint az alapkikötôk létesítésében való közremûködést. Ezek állapota ma siralmas legszebb folyóink mentén, és sokszor több kilométerrel távolabb lehet élelmiszerhez, gyümölcshöz és ivóvízhez jutni. A vízi túrákhoz minimálisan szükséges feltétel a kikötôhelyeken: rézsûs part, ivóvíz, WC és zuhanyozási lehetôség, szemétgyûjtôk (és -elszállítás), fôzôhely. Ezt az infrastruktúrát közösen használhatnák horgászok, lovas, vízi és kerékpáros túrázók, hogy megérje más szolgáltatásokat is kiépíteni – pl. zöldségboltot, büfét, kempinget – az adott helyen. Ilyen csomópontokat és a csónak kikötôhelyek rendszerét kellene létrehozni a vízi túrák útvonalán 20–30 kilométerenként ahhoz, hogy az érintett falvakban megnôjön a kereskedelmi forgalom, és a túrázók költése által jövedelemhez jussanak a helyi ôstermelôk és vállalkozások. Dr. Csizmadia László, a Budapest Gazdasági Fôiskola Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Karának fôigazgatója a turizmusban elsôdleges fontosságú szakértelem, szaktudás megszerzésének formáit és lehetôségeit ismertette. Számos szakképzettséget adó tanfolyami forma mûködik, falusi vendéglátóknak alaptanfolyamokat szerveznek a megyei falusi turizmus egyesületek is. A kistérségekben a turisztikaitermék-csomagok kialakításához és hosszú távon sikeres piacra juttatásához azonban már szükséges a fôiskolai diplomával megszerezhetô tudás, amelyhez távoktatás keretében náluk hozzá lehet jutni. Gyakran tapasztalható a fogalmak keveredése, használatuk zavara a falusi- és agroturizmussal kapcsolatban, amit a vidéki térségekre jellemzô turizmus fajtának tekinthetünk.

A falusi turizmus (mint összefoglaló fogalom) a falu komplex kínálatának – épített és természeti környezetének, vonzerôt jelentô látványosságainak, rendezvényeinek, kereskedelmi, kulturális és turisztikai szolgáltatásainak – megjelenését és értékesítését jelenti a turizmus piacán. Tágabb fogalom tehát, mint a falusi vendéglátás. Az utóbbi általában a falusi vendéglátó család (a magánszálláshelyet üzemeltetô gazda) házában és segítségével igénybe vett szolgáltatásokat – szállást, étkezést a kertben termelt zöldségek, gyümölcsök, felnevelt baromfi felhasználásával, részvételt a család életformájában, a gazdaság munkájában – és gyakran közös kiránduló, szabadtéri fôzô-, folyóban 49

V

I

D

É

K

F

horgászó, tehát élményszerû, pihentetô helyi programokat jelent a vendégnek. Agroturizmus elnevezéssel különböztetjük meg a falusi turizmus speciális kínálatú részét, amelynek fô sajátossága az, hogy agrártevékenységhez, farmgazdasághoz és más formában történô gazdálkodáshoz közvetlenül kötôdik, célja a helyi agrártermékek értékesítése a turistáknak, ami sokféle formában történhet. Lehet például részbeni vagy teljes vendéglátás egy mûködô agrárgazdaságban, ahol a vendégnek saját elôállítású termékeket (vad, hal, versenyló, zöldség, gyümölcs, lekvár, bor stb.) közvetlenül értékesítenek, vagy a gazdálkodási formához kötôdô (vad-, hal-, lótenyésztô, erdô-, ültetvénygazdálkodás), annak adottságaira, árualapjára épülô helyi programokat és szolgáltatásokat kínálnak: vadászatot, lovaglást, horgászást tóban, folyóban, állatsimogatást, bor, méz, gyümölcs, kecskesajt beszerzését közvetlenül a termelôtôl. Miért fontos eszköze, területe a vidékfejlesztésnek – hasonlóan az Európai Unió tagállamaihoz – a falusi és agroturizmus fejleszése? Az ok, a mezôgazdaságból származó jövedelmek Európaszerte és hazánkban is tapasztalható csökkenése, a termékeknek a túltermelés miatt romló és bizonytalan kereskedelmi értékesíthetôsége. Ez a tendencia egyik részrôl szükségessé teszi a gazdaságok számára az új bevételi források (pl. szolgáltatá-

Uniós tapasztalatok a vidékfejlesztésben A kistérségi társulás tanulmányútja Burgenlandban

E

J

L

E

S

Z

T

É

sok) kialakítását, másrészrôl felértékeli a közvetlen termékértékesítési csatornák rendszerszerû kiépítésének jelentôségét. Ezek közül kiemelkedik a turizmus a helyi gazdaságot sokoldalúan fejlesztô szerepe, hatásai miatt. A falusi és agroturizmusból származó jövedelem ugyanis helyben marad és javítja a családok, gazdasági és civil szervezetek, helyi önkormányzatok életképességét, a gazdálkodás eredményességét. A falvakban, kistérségekben vonzó, eladható falusi és agroturizmus kínálat, szolgáltatáscsomagok kiépítése, a szolgáltatások számának és minôségének rendszerszemléletû növelése elsôsorban a turizmus helyi jövedelmeket gyarapító, munkát és megélhetést nyújtó pozitív gazdasági hatása miatt szükséges. A létrejövô turizmus generálja a települések általános fejlôdését is az ott élôk identitásának, életkörülményeinek, képzettségének és közérzetének javulásával. Ahhoz azonban, hogy egy kistérségben a falusi turizmus hosszú távon sikeres legyen és annak fôként a pozitív hatásai érvényesüljenek, az út a tervezett, összehangolt és ellenôrzött helyi fejlesztésen át vezet. Egészséges, gondozott, szép tájra és épített környezetre, vendégszeretô lakosságra, a kereslet kialakításához ügyes vállalkozásokra, professzionális marketingre, és mindezekhez állami segítségre is szükség van.

Bene Mária

rendszere, illetve az annak bevezetésével felmerülô korábbi és jelenlegi gyakorlati-mindennapi gondok. Az ottani nagy konténeres autók oldalain különbözô feliratokat, kérdéseket olvashatunk, amelyek bár-

A kistérségi társulás májusi ülését nem a hagyományos módon kívánta megtartani, hanem egy európai uniós országban tett tapasz-

melyikünkben bûntudatot ébreszthetnek, ha nem vigyázunk a bennünket körülvevô „élettér-természet” tisztaságára, a fenntartható jövôre. A környezetvédelem másik legaktuálisabb gondja a szennyvíz-

talatszerzéssel egybekötve. Erre földrajzi elhelyezkedésünkbôl adódóan Ausztria, azon belül is közvetlen szomszédunk: Burgenland tar-

tisztítás. Ennek nagyon korszerû megoldását mutatták be a résztvevôknek a Közép-burgenlandi Szennyvíz Szövetségben Paul Piniel

tomány szinte egyértelmûen adott volt. A szervezésben nemcsak a hivatalos, hanem a személyes kapcsolatok is segítettek. A kirándulás szervezése már több héttel a kiválasztott idôpont elôtt elkezdôdött a kistérség elnöke, Gróf István minden burgenlandi település és intézmény vezetôjével személyesen megbeszélte a pontos programot. A „szomszédban” eltöltött egynapos kirándulás nagyon jó han-

mérnök vezetésével. Ebben a körzetben minden település csatornázott, így a szennyvíz elvezetése regionálisan történik. Az üzemvezetô a víz tisztántartását és tisztítását jelölte meg a jövô egyik legfontosabb környezetvédelmi feladatának. A Tobler vendéglôben elfogyasztott ebéd után Unterpullendorfban /Alsópulya/ a község faaprítékkal mûködô fûtômûvét néztük

gulatban és sok hasznos tapasztalat megszerzésével telt el. 9 óra körül érkeztünk Oberpullendorfba /Felsôpulya/. Napjainkban Oberpullendorf nemcsak Burgenland legszebb városainak egyi-

meg. A fa elégetésével felszabaduló hôenergia a lakóházak fûtését és használati melegvíz-igényét elégíti ki jóval takarékosabban és környezetkímélôbben , mint a hagyományos fûtési módszerek.

ke, hanem a közép-burgenlandi régió gazdasági és kulturális központja is. A város polgármesteri hivatalában a házigazdák már az épület elôtt vártak bennünket. A nagyteremben Ernst Kulmann polgármester köszöntötte a magyar delegációt, és rövid tájékoztatót adott a településrôl, illetve a jövôbeni tervekrôl. Majd Franz Havli-

A szakmai program színes kiegészítôje volt Liszt Ferenc szülôházának felkeresése Raidingban /Doborján/, illetve a lutzmannsburgi /Locsmánd/ élményfürdô és a wellness központ megtekintése. A tanulmányút a helyi polgármester kíséretében egy borospincében rendezett borkóstolóval zárult. Közben jó hangulatú beszélge-

cek, a Burgenlandi Tartományi Kormányhivatal településügyi osztályának ny. vezetôje tartott elôadást „ Településügy Burgenlandban” címmel, az osztrák közigazgatási rendszer mûködésérôl.

téseket és tapasztalatcserét folytattunk a szôlôtermesztésrôl és a bortermelés/eladás marketingjérôl. Ezt követôen barátként búcsúztak egymástól osztrák kísérôink és a kistérségi delegáció tagjai.

A látogatás következô helyszíne a Hulladékgazdálkodási Szövetség volt, ahol dr. Ernst Leitner vezetésével megtekintettük az ott folyó munkát. Nagy érdeklôdést váltott ki a szelektív hulladékgyûjtés

Vargáné Horváth Judit vidékfejlesztési menedzser, Sárvár

50

S

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

NYITOTT FALVAK, PORTÁK, GAZDASÁGOK, MÛHELYEK VIDÉKFEJLESZTÉSI MODELLEK Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya a továbbképzések folytatásaként országos tapasztalatcsere-programot kezdeményezett a nyári idôszakra azért, hogy a vidékfejlesztés egy-egy részterületén az újszerû, modellértékû megoldások bárki számára a helyszínen megtekinthetôk legyenek. A kistérségi vidékfejlesztési menedzserek javaslatára az országból közel száz bemutató hely önként vállalkozott vendégek fogadására, tapasztalatai megosztására az oda ellátogató érdeklôdôkkel.

AJÁNLÓ A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya 1999 óta tevékenykedik annak érdekében, hogy a tárca vidékfejlesztési stratégiájának szellemében elinduljon és kibontakozzon Magyarországon – hasonlóan az Európai Unió tagállamaihoz – az agrárpolitika második pilléreként a vidék fejlesztése. Az elsô lépés a programozás, a kistérségi, megyei és regionális agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai programok kidolgozása volt. Ennek eredményeként közel 2900 település, 190 kistérség rendelkezik a helyi adottságok és lehetôségek eredményesebb kihasználásához 2006 végéig szóló cselekvési tervvel. A kistérségek közel 4500 konkrét projektet dolgoztak ki, amelyek mögött családok, szövetkezések, vállalkozások, boldogulási, fejlesztési szándékok és saját anyagi források állnak. Nagy jelentôségû az a tény is, hogy országszerte kialakult sok, aktív helyi partner csoport – vállalkozók, civil szervezetek és önkormányzatok együttmûködésével –, amelyek a fejlôdés mozgatóivá váltak. Végül 2001 januártól az FVM támogatásával munkába állt 195 kistérségi vidékfejlesztési ÉSZAK-ALFÖLD További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Észak-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda 4024, Debrecen, Böszörményi út 68. tel.: 52/534–963, Fax: 52/534–962 1. Kôteleki lovas hagyományok: a lótenyésztés múltja, jelene, a gazdaság és a ménes megtekintése. Részvétel a Kôteleki Lovas Napokon.

A bemutató helye: Kôtelek Bemutatja: Végh Tibor polgármester, az AGROTELEK Kft. ügyvezetôje Cím: 5062 Kôtelek, Kossuth u. 30. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

menedzser, akiknek fô feladatuk, hogy segítsék a terület stratégiai programjának megvalósulását és a helyi lakossági pályázatokat. A vidékfejlesztés eredménye minden szinten a sok-sok ügyes helyi kezdeményezés eredôjeként fog megmutatkozni hazánkban is. A „Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztési modellek” országos tapasztalatcsere-program szándékaink szerint a vidékfejlesztés egy-egy részterületén korszerû és újszerû megoldások megismerésére kíván tág lehetôséget nyújtani. Valóban nyitottak azok a falvak, porták, gazdaságok és helyi mûhelyek, amelyek felajánlották a bemutatókat, tájékoztatókat, tapasztalataik átadását másoknak. Mindenki számára ajánlom, aki saját céljainak eléréséért nyitott a tanulásra, és az ôt érintô-érdeklô témában szeretne tájékozódni, elmélyedni, a gyakorlati megvalósítás buktatóival megismerkedni, arról tapasztalatokat gyûjteni. Budapest, 2001. június 6. Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô sk. Tel.: 56/496–060 Idôpont: 2001. aug. 18-19-én 10 órától 2. Ökológiai szántóföldi gazdálkodás: biozöldségek, terménytároló, munkaeszközök

A bemutató helye: Hajdúböszörmény Bemutatja: Molnár Imre egyéni vállalkozó Cím: 4220 Hajdúböszörmény, Vajda J. u. 7. Idôpontja: 2001. aug. 20. – szept. 10. 3. Hagyományos gyümölcsaszalás kemencében, gyümölcslekvár fôzés

A bemutató helye: Penyige Bemutatja: Kôrösi Miklósné polgármester, vállalkozó 51

V

I

D

É

K

F

Cím: 4941 Penyige, Kossuth u. 232. Tel.: 44/362–901 Idôpontja: 2001. augusztus 26-án 9 órától egész nap, kóstolóval egybekötve 4. Biogyümölcs termesztésre alapozott feldolgozó kisüzem, szilvalekvár, bodzaszörp kóstoló

A bemutató helye: Baktalórántháza – Flóra tanya Bemutatja: Quali-t Bt. (dr. Tatár László, dr. Makay Piroska) Idôpontja: 2001. szeptember 7-én 10–12 óra 5. Családi mintagazdaság (sertéstelep, juhászat, lótenyésztés)

A bemutató helye: Berettyóújfalu Bemutatja: Czirják Imre, az AGROFORT KFT ügyvezetô igazgatója Cím: 4100 Berettyóújfalu, Bánk bán u. 10, Telephely: Major tanya, Tel.: 54/402–072 Idôpontja: 2001. június 25-én 10–12 óra 6. Derecske és térsége kistérség zöldség-gyümölcs programjának bemutatása

A bemutató helye: Derecske (Külterület, 47. fôút 18. km) Bemutatja: Szabó Imre, a Sárándi Hûtô Beszerzô Értékesítô Szolgáltató Szövetkezet ügyvezetô elnöke Cím: 4130 Derecske, Pf. 12. Tel.: 54 548–067 Idôpontja: 2001. szeptember 6-án 9–13 óra 7. Tavi ponty közvetlen értékesítése–-Pontyfesztivál

A bemutató helye: Jászkisér, Halastó Bemutatja: Borbély Gyula Idôpontja: 2001. június 23. és július 3. 8. Szelektív hulladékgyûjtés, mûanyagpalack újrahasznosítás

A bemutató helye: Nyíregyháza és /vagy Nyíregyháza -Oros Szállási út 72. Bemutatja: Miló Mihály és Belinszki Tibor, Városüzemeltetési Kht. Cím: 4400 Nyíregyháza, Bokréta u. 22. Tel.: 42/728–384 Idôpontja: 2001 szeptember

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

2. A történelmi faluközpont felújítása és a sváb népmûvészet turisztikai célú hasznosítása

A bemutató helye: Harta Bemutatja: András István polgármester, Harta Önkormányzat Cím: Harta, Templom u. 68. Tel.: 78/507-070 Idôpontja: 2001. július 12-én 10 óra 3. Fazekas bemutatómûhely, termékértékesítés, alkotótáborok

A bemutató helye: Kalocsa Bemutatja: Kovács László, Fazekas Alkotóház Cím: Kalocsa Kunszt J. u. 4. Tel.: 78/465–259, 78/461–848 Idôpontja: 2001 júl. 2-án 10 óra 4. Biogyümölcs, biozöldség-, fûszerés gyógynövény- termesztés és -feldolgozás

A bemutató helye: Fajsz Bemutatja: Dr. Berta Zoltán, Biofarm Cím: Fajsz, Mártírok u. 9–11. Tel.: 78/368–949 Idôpontja: 2001. augusztus 7-én 10 óra 5. Falusi élet bemutatása, kézmûves foglalkozások, lovaglás, kocsikázás. Életmódprogramok.

A bemutató helye: Homokmégy Bemutatja: Somorai László, SIG-NO Bt. Tel.: 78/461–035 Idôpontja: 2001. július 5-én és 19-én 10 óra 6. Ökológiai szemléletû mintagazdaság

A bemutató helye: Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatal 1. emeleti tárgyaló Bemutatja: Kiss Kálmán Tibor, Kiss Biofarm Cím: Kiskunfélegyháza Szent István tér 4. Tel.: 76/462–180, 76/462–811 Idôpontja: 2001. július 20-án 9 óra 7. Családi gazdaság – komplex mezôgazdasági termelési rendszer (korszerû tejelô tehenészet, öntözéses takarmánynövény-termesztés, zöldségtermesztés)

DÉL-ALFÖLD További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Dél- alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda 6741 Szeged, Rákóczi tér 1. Tel. /Fax: 62/566–094 1. Falusi vendéglátás programok biztosításával (házi állatkert) és pincebemutatóval, borkóstolóval

A bemutató helye: Császártöltés – Kiscsala Kastély fogadó Bemutatja: Dr. Márin Istvánné vállalkozó Cím: Császártöltés, Kiscsala 64. Tel.: 78/343–900 Idôpontja: 2001. augusztus 3. , illetve elôzetes egyeztetés alapján 52

A bemutató helye: Szentkirály Bemutatja: ifj. Béni Sándor, Béni Farm Kft. Cím: 6031 Szentkirály, Felsô 147/a, Tel.: 76/445–918 Idôpontja: 2001. június 20–30. elôzetes egyeztetéssel 8. Tanyás gazdálkodás elônyeit megôrzô mintagazdaság. A mintagazdaság tájközpont szerepet is betölt.

A bemutató helye: Kerekegyháza Bemutatja: Bodor Szilvia és Szabó Tibor, Homokhátsági Mintagazdaság Kht. Cím: 6041 Kerekegyháza, Fô u. 47/a, Tel.: 76/371–011 Idôpontja: 2001. szeptember 17-én 10 óra 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

9. Rendek Élôtanya, Tanyamúzeum (hely- és családtörténeti ismertetés; biotermesztés és biotermék értékesítés)

A bemutató helye: Kerekegyháza Bemutatja: Rendek Lászlóné, Tanyamúzeum Cím: 6041 Kerekegyháza, Kunpuszta 81. Tel.: 76/381–762 Idôpontja: 2001. áprilistól októberig – elôzetes egyeztetéssel 10. Korszerû szarvasmarhatartás, tejtermelés

A bemutató helye: Köröstarcsa, Külterület 21. Bemutatja: Vértes Gábor Cím: 5622 Köröstarcsa, Külterület 21. Tel.: 66/480–297 Idôpontja: 2001. augusztus 10-én 7–11 óra között 11. Növénytermesztés produktumainak (gabonafélék, vetômag) elsôdleges feldolgozása

A bemutató helye: Kamut Bemutatja: Kovács Tibor, Cím: 5673 Kamut, Tanya 271. Tel.: 66/428–202 Idôpontja: 2001. augusztus 1-jén 9–11 óra között

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

4. Intenzív, környezetkímélô bogyósgyümölcs (egres, bodza) termesztés és értékesítés

A bemutató helye: Verpelét Bemutatja: RUBUS-F Gyümölcstermelô, Kereskedô és Szolgáltató Bt. Tel.: 36/314–460 Idôpontja: 2001. június 21-én 12–13:30 óra 5. Debrô Vendégház – komplex idegenforgalmi kínálat

A bemutató helye: Feldebrô Bemutatja: Idegenforgalmi Szálláshely-szolgáltató és Kereskedelmi Bt. Cím: 3352 Feldebrô, Toldi u. 32. Tel.: 36/460–007 Idôpontja: 2001. június 27-én 9–12 óra 6. A TELEHÁZ mint a kistérség információs bázisa

A bemutató helye: Aldebrô Bemutatja: Aldebrô Teleház Cím: 3353 Aldebrô , Arany J. út 1. Idôpontja: 2001. augusztus 24-én 9–9. 30 óra

12. Kézmûves gyertyakészítés bemutatása

A bemutató helye: Dévaványa, Szigeti Major Bemutatja: Jámborné Papp Gizella, Körös Vegyipari Kft. Tel.: 60/456–032 Idôpontja: elôzetes egyeztetés alapján ÉSZAK-MAGYARORSZÁG További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Észak- magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda 3530, Miskolc, Mindszent tér 1. Tel.: 46/509–051 Fax: 46/509–052 1. Gyógy-, fûszer- és aromanövények kisés középüzemi termesztése és alapfeldolgozása. Faj- és fajtagyûjtemény létrehozása.

A bemutató helye: Herencsény Bemutatja: Praszna Lajos üv. igazgató, Agroherba Kft. Cím: 2677 Herencsény, Béke u. 0213. Tel.: 35/357–158 Idôpontja: 2001. augusztus 10-én 10–13 óra

7. Horgászati és vadászati programkínálat bányató hasznosításával

A bemutató helye: Aldebrô – horgásztanya Bemutatja: Farkas László Márton polgármester Cím: 3353 Aldebrô , Arany J. út 1. Tel.: 36/480–006 Idôpontja: 2001. augusztus 24-én 9. 30–11 óra 8. Pihenôpark horgásztóval, pincelátogatás

A bemutató helye: Károlyfalva, Megyer-Kigát dûlô Bemutatja: Mikolai Péter vállalkozó Tel.: 47/311–045, 47/306–039 Idôpontja: 2001. július 5-én és 12-én 10 óra 9. Falusi vendégfogadás

A bemutató helye: Fûzér Bemutatja: Kovács Jenôné Cím: Fûzér, Dózsa Gy. u. 2. Tel.: 47/340–020 Idôpontja: 2001. július 5-én és 12-én 14 óra 10. Bemutatkozik a kirándulási célpontnak is kiváló

2. A borkészítés és -értékesítés teljes vertikuma

A bemutató helye: Verpelét Bemutatja: KER-COOP Borászati Kft. Cím: 3351 Verpelét, Dózsa Gy. út 3/1 Tel.: 36/558–012, 36/494–037 Idôpontja: 2001. június 21-én 9–11 óra 3. Kovácsmesterség - dísz- és rózsakovácsolás

A bemutató helye: Verpelét Bemutatja: Veres János kovácsmester Cím: 3351 Verpelét, Kossuth út. 101. Idôpontja: 2001. június 21-én 11–12 óra FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

ivancsótanyai kecskefarm. Kecsketej-termék különlegességek kézi elkészítésének bemutatása és megízlelése, variáció az egészséges életformára

A bemutató helye: Ivancsótanya, Miskolc felôl közelítve Szendrô elôtt 200 méterrel jobbra a kövezett erdei úton 3 km. Bemutatja: Menzel Christine és Fidrusz Gábor vállalkozók Tel: 48/560–525 Idôpontja: 2001. július 9-én és augusztus 6-án 14 óra 11. A Berkenyei Faluszövetkezet tevékenységei

A bemutató helye: Berkenye Faluszövetkezeti major, hûtôház Bemutatja: Schmidt Józsefné, Berkenye polgármestere, a szövetkezet elnöke 53

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

Cím: 2641 Berkenye, Faluszövetkezeti major Idôpont: 2001. augusztus 22-én 10–-14 óra

4. A kertészeti szakképzés folyamata, kapcsolat partnerszervezetekkel, valamint a partnerek árubemutatói. (zöldségcsomagolás Erôspusztán,

12. Családi szôlôoltvány és szôlôtermesztés, valamint pincészet és vendéglátás mûemlék látványpincészetben

Szigetvin-Szigetcsép, ALKO- Alsónémedi)

A bemutató helye: Aldebrô és Kompolt községek Bemutatja: Tóth József és fia, vállalkozók Cím: 3353. Aldebrô, Arany János út 41. Tel.: 36/480–231, 36/480–787 Idôpont: 2001. augusztus 24-én 11–13 között 13. „ Gömörszôlôs egy fenntartható falu” kisérleti program

A bemutató helye: Gömörszôlôs községek Bemutatja: Visnyovszky Tamás, Kovács Gábor, É. Kovács Judit Cím: Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlesztésért Alapítvány, 3728. Gömörszôlôs, Kassai u. 37. Tel.: 48/435–016 Idôpont: 2001 . július 9–13, 30, 31; augusztus 1–3, 9, 10, 13–17

S

A bemutató helye: Halásztelek Bemutatja: Halásztelki Református Kertészeti Szakképzô Iskola, Gimnázium és Kollégium. Címe: 2314. Halásztelek, Rákóczi u. 17. Tel: 24/474–517 Idôpontja: 2001. szeptember 14-én 11-13 óra 5. Hagyományos gazdálkodás és népi mesterségek. Kenyérsütés az aratástól a kész kenyérig, kóstolóval. A népi mesterségek bemutatása egyedülálló: 10 mesterség száz éves múltját öleli fel.

A bemutató helye: Szokolya – Katártanya Skanzen Bemutatja: Lénárt István András Cím: 2624. Szokolya, Hunyadi u. 23 Tel.: 27/385–415 Idôpont: 2001. június 27-án (vagy június 30-án) 10–14 óra

KÖZÉP-MAGYARORSZÁG

KÖZÉP-DUNÁNTÚL

További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Közép-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda 1016, Budapest, Krisztina krt. 99. , Tel.: 212–0751

További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Közép-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 8000 Székesfehérvár, Rákóczi út 25. Tel.: 22/501–335, Fax: 22/501–336

1. Bor- és szôlôpárlat készítése, piacra juttatása, az EU elôírásainak megfelelô modern technológia kidolgozása. Pince, étterem kialakítása.

1. Olajok a reformélelmezésben. Táplálékunk legyen orvosság.

A bemutató helye: Etyek Bemutatja: Hernyák László Cím: Etyek, Kossuth L. u. 54. Tel.: 22/ 223–810 Idôpontja: 2001. június 25-én 14 órától

A bemutató helye: Bakonyjákó-Járiföld Bemutatja: Dr Kiss Zoltán, JÁKÓ-CHEM Kft Cím: 8581 Bakonyjákó-Járiföld Tel.: 89/350-047 Idôpont: elôzetes egyeztetés alapján

2. Falusi, tanyasi vendéglátás 100 éves kúriában, különleges ételek, 20 ha-os kisgazdaság, tó, hagyományos és különleges háziállatok.

2. A családi gazdaságok energiafüggôségét csökkentô szélenergia hasznosításának lehetôségei.

A bemutató helye: Zebegény– Kuha tanya Bemutatja: Kuha László és Kuháné Vadócz Éva Cím: 2627. Zebegény, Bô-Szob 1. Idôpont: 2001. augusztus 9-én, 16-án, 23-án 12–14 óra 3. Zöldség-gyümölccsel foglalkozó vállalkozás, szorosan kapcsolódva a Homok Gyöngye 2000 Szövetkezethez, hiszen elsôdlegesen a szövetkezet termékeit értékesítik.

A bemutató helye: Nyársapát Bemutatja: Miczi Flórián, Prita-Gazda Kft, valamint Homok Gyöngye 2000 Szövetkezet Cím: Nyársapát, Nyárapát u. 1. (Hûtôház) Tel.: 53/351–401, Idôpontja: 2001. július 8-10. 10 órától 54

A bemutató helye: Kulcs Bemutatja: Klausz Marrianna Cím: 2459, Rácalmás, Széchenyi tér 19. Tel.: 25/441-313 Idôpontja: 2001. szeptember. 13-án 10-12 óráig 3. Csincsilla farm: korszerû tenyészállattartási technológia és a prémkikészítés teljes technológiai folyamata.

A bemutató helye: Komárom-Koppánymonostor Bemutatja: Potháczky Lajos, a Wanger Csincsillatenyésztési Rendszer Kft. ügyvezetô igazgatója Cím: 2903 Komárom-Koppánymonostor, Szôlô sor 23. Tel.: 34/341-036 Idôpontja: 2001. június 20–szeptember 20 között bármely hét kedd, szerda vagy csütörtöki napján elôzetes egyeztetés alapján. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

4. Kézmûves hagyományok ápolása, a falusi turizmus fejlesztésének lehetôségei hátrányos helyzetû településeken; népmesepark, borturizmus,

10. Energetikai faültetvények betakarításához szükséges gépek bemutatása. Termesztett faanyag energetikai hasznosítása üvegházi fûtésre

borkóstolás.

új fejlesztésû apríték kazánnal.

A bemutató helye: Tokod és Kesztölc Bemutatja: Klányi Sándor Kesztölc polgármestere, U. Szôke István festômûvész, Robotka László falusi vendéglátó és Gimeskövi László ügyvezetô igazgató, GIMESKÖ-Vin Kft. Cím: délelôtt: Népmûvészeti és Képzômûvészeti Alkotóház, Tokod, Zrínyi út 3-4 délután: Kesztölc, Klastrom út 2. Idôpontja: 2001. július 9-én 9–14:30 óra

A bemutató helye: Marcali Bemutatja: ifj. Szántó György magánvállalkozó Cím: 8700 Marcali, Noszlopy G. u. 25. Tel.: 1/301-4007, 85/411-054 Idôpontja: elôzetes egyeztetéssel

5. Intenzív pisztrángtenyésztés és -feldolgozás, sporthorgászat, horgászturizmus,

A bemutató helye: Vál, Marianna-major Bemutatja: Vígh Claudia, Champex plussz Kft. Tel.: 1/226-7200 Idôpontja: 2001. augusztus 3-án 10-12 óra, 2001. augusztus 24én 10-12 óra

A bemutató helye: Tapolca (a körgyûrûnél) Bemutatja: Dr. Mayer István, a Piscicultura Halászati és Kereskedelmi Kft. ügyvezetôje Cím: 8300 Tapolca, Külterület 3. Tel.: 87/411-524 Idôpontja: 2001. szeptember 5-én (szerda) 10-13 óra

11. Biomajor: biogomba termesztés, zöldségszárítás, ôshonos állatok, lovasbázis, falusi vendéglátás, termékkóstoló

12. Bodzatermesztés és -feldolgozás lehetôségei kisgazdaságok számára, a bodza élettani hatásai, termékkóstoló.

6. Szôlészet-borászat, borfeldolgozás, borkereskedelem, pezsgôkészítés

A bemutató helye: Badacsonyörs Bemutatja: a Varga Borászati és Ásványvíz Kft. Cím: 8257 Badacsonyörs, Füredi út 49. Tel.: 87/471-211, 471-216 Idôpontja: 2001 július 3-án 13-16 óra, vagy szeptember 5-én 13.30-16 óra 7. Lovastanya a Nemzeti Park területén

A bemutató helye: Nemesvita Bemutatja: Idrányi Péter Tel.: 83/346-201 Idôpontja: 2001. szeptember elôzetes egyeztetés alapján 8. Martonvásári Napok szervezésének, mûködésének és az elmúlt évek tapasztalatainak bemutatása.

A bemutató helye: Martonvásár, Martonvásár Ház Bemutatja: Dr. Polándy Klára, polgármester asszony, Tóth Andrásné, A Martonvásári Nyár Kulturális Egyesület elnöke Cím: Martonvásár, 2462 Budai u. 13. Tel.: 22/460-233 Idôpontja: 2001. július 27-én 10 óra 9. Energetikai ültetvények (faültetvény és Miszkantusz) gyakorlati üzemeltetése és hasznosítása

Bemutató helye: Tata Bemutatja: Pintér Zoltán, a Parképítô Rt. igazgatója Cím: Tata, Környei út 24. Tel.: 34/587-027 Idôpont: 2001. július, elôzetes egyeztetés alapján FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

A bemutató helye: Vál Bemutatja: Csizmadia György, BOTÉSZ/Sambo Kft. Cím: Vál, Vajda János út 12. Idôpontja: 2001. augusztus 3-án 14 óra, 2001. augusztus 24-én 14 óra NYUGAT-DUNÁNTÚL További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 8900 Zalaegerszeg, Petôfi u. 24 Tel.: 92/596-690, Fax:92/596-692 1. ôrségi Kulturális és Hagyományôrzô Vásár

A bemutató helye: Ôriszentpéter Lôrinczné Dolgos Ilona, polgármester Cím: 9941 Ôriszentpéter, Városszer 55. Tel.: 94/548-023 Idôpontja: 2001. június 23-án 10 óra 2. Bioplazma elôállítás. Algakoncentrátum készítése – bejegyzett magyar szabadalom.

A bemutató helye: Ispánki Bioplazma Kisüzem Bemutatja: Dr. Varga Márta, Biopéazma Termék és Szolgáltató Kft. Tel.: 94/548-023 Idôpontja: 2001. június 28-án 10 óra 3. Alkotótábor a kulturális örökség védelme, a népmûvészeti értékek megôrzése, a hagyományos kézmûves tevékenységek megôrzésére érdekében.

Bemutató helye: Zalaegerszegi Kézmûvesek Háza Bemutatja: Skrabut Éva, Kézmûvesek Háza Cím: 8900 Zalaegerszeg, Gébárti tó 30. Idôpontja: 2001. július 12-én 10 óra 55

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

4. Területfejlesztési tábor egyetemi hallgatóknak, akik a kistérség régi épületeinek és falurészeinek felújítási terveit készítik el.

11. Kistelepülések nagy lehetôsége: Teleház - civil információs, tanácsadó és közéleti központ a polgárok szolgálatában.

A bemutató helye: a Valkonya Túristaház, Fô út 71. Bemutatja: Rejtélyiné Nagy Gabriella, polgármester Cím: 8885 Valkonya, Fô út 4. Tel.: 93/351-003 Idôpontja: 2001. július 13-án 14-17 óra

A bemutató helye: Bezenye Bemutatja: Kôrösi Jánosné, Bezenyei Gyereház Cím: 9223 Bezenye, Szabadság u. 52. Tel.: 96/223-235 Idôpontja: 2001 augusztus 24-én 10 óra

S

12. Kulturális Fesztivál 5. Fenntartható komplex tájhasznosítási program – helyi gyümölcsfeldolgozási mintaprogram, rönkbútor üzem, bioszolár rendszer bemutatása

A bemutató helye: a Gyôrújbaráti Sokoró Ökológiai Park Alapítvány tájközpontja, valamint a Sokorópátkai Dzsemüzem Bemutatja: Enyingi Tibor, Sokoró Ökológiai Park Alapítvány Cím: 9081 Gyôrújbarát, BM köz 1. Tel.: 96/456-740 Idôpontja: 2001. augusztus 2-án 10 óra 6. A magyarországi strucctenyésztés gyakorlati tapasztalatai

A bemutató helye: Rábakecöl Bemutatja: Makári Zsolt Cím: 9344 Rábakecöl, Kossuth u. 12. Tel.: 96/257-518 Idôpontja: 2001. augusztus 8-án 9-11 óra 7. Fajtakísérletek és modellkísérlet bemutatása a tenyészidô meghosszabbítására

A bemutató helye: Rábakecöl Bemutatja: Horváth Imre Cím: 9344 Rábakecöl, Kossuth u. 9. Tel.: 96/257-594 Idôpontja: 2001. augusztus 8-án 11-13 óra 8. Csincsillatenyésztés, mint kiegészítô tevékenység

A bemutató helye: Karakó Bemutatja: Kulcsár Zsolt Cím: 9545 Jánosháza, Bajcsy Zs. u. 3. Idôpontja: 2001. augusztus 9-én 14 óra 9. Gyökérteres szennyvíztisztító telep (a telep referenciahelyként is mûködik).

A bemutató helye: Kám község külterülete Bemutatja: Vízvári Sándor, térségmenedzser Cím: Tel.: 94/573-203, 94/573-204 Idôpontja: 2001. augusztus 14-én 11 óra 10. Turizmusfejlesztés néprajzi értékekre alapozva. Ifjúsági közösségfejlesztési tevékenység és erdei

A bemutató helye: Sitke Bemutatja: Martonfalvi Miklós, a Kápolnáért Kulturális és Sport Egyesület vezetôje Cím: 9600 Sárvár, Várkerület 4. Tel.: 95/326-661 Idôpontja: 2001. augusztus 25-én 14 óra 13. Korszerû almatermesztés és -értékesítés, kóstoló

A bemutató helye: Zalaszentgrót Bemutatja: Györkös Dezsô, ALDEMA Növénytermesztési és Kereskedelmi Bt. Cím: 8793 Zalaszentgrót, Tölgyvári u. 32. Tel.: 83/360-290 Idôpontja: 2001. augusztus 28-án 11-13 óra 14. Almaút, új agroturisztikai termék, kóstoló

A bemutató helye: Egervár Bemutatja: az Észak-Nyugat Zalai és a ZalA-Kar Kistérségek, valamint a Vasi- Hegyhát közös bemutatója Cím: 8913 Egervár, Vár u. 2. Tel.: 92/364-239 Idôpontja: 2001. szeptember 5-én 10 óra 15. Kecsketenyésztés, kecskesajtüzem és vályogtégla üzem, ökofarm tervezés.

A bemutató helye: Magyarszombatfa Bemutatja: Mezei Sándor, Naturbau Kft. Cím: 9946 Magyarszombatfa, Fô u. 62. Tel.: 92/318-561 Idôpontja: 2001. szeptember 6-án 10 óra 16. Ökológiai tájközpont: fenntartható vidékfejlesztési programok, bioszolár rendszerek és alternatív környezettechnológiák.

A bemutató helye: Dötk Bemutatja: Kocsis Anikó, Ökorégió Alapítvány a Fenntartható Fejlôdésért Cím: Tel.: 92/348-778 Idôpontja: 2001. szeptember 13-án 11 óra

iskola létrehozása

DÉL-DUNÁNTÚL

A bemutató helye: Oszkó Teleház és szôlôhegy Bemutatja: Vízvári Sándor, térségmenedzser Cím: Tel.: 94/573-203, 94/573-204 Idôpontja: 2001. augusztus 23-án 13 óra

További információ, a bemutatókra való jelentkezés: Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 7400 Kaposvár, Szántó u. 5 Tel.: 82/512-424, Fax: 82/512-422

56

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

1. Hidegen sajtolt napraforgóolaj elôállítása, finomítása és csomagolása

8. A MEDI-SOL Bt. Teaüzeme: teakészítés gyógynövényekbôl.

A bemutató helye: Egerág Bemutatja: Kiss Jenô, OLEUM Európae Kft. Cím: 7763, Egerág, Pozsony u. 62. Tel.: 72/3760-306 Idôpontja: 2001. július 26-án 10 óra

A bemutató helye: Pécsvárad Bemutatja: Kakas Sándor Cím: 7720 Pécsvárad, Erzsébeti u. 18. Kapcsolattartó tel.: 72/463-033 Idôpontja: 2001. július (a pontos idôpont egyeztetés alatt)

2. Falusi turizmus-falusi vendéglátás.

A bemutató helye: Somogy Kertje Kft. Bemutatja: Oprisné Fodor Anikó Ügyvezetô igazgató (programfelelôs) és Nagy László Kistérségi Menedzser Cím: 7281 Bonnya, Kossuth L. u. 90. Tel.: 1/209-9944 Idôpontja: 2001. augusztus 29-én 9 óra 3. Bioliba tartás, természetes tartási körülmények közötti libamáj elôállítás, mint alternatív mezôgazdasági tevékenység.

A bemutató helye: Andocs Bemutatja: Fazekas Gábor üv. igazgató, Fazekas és Társa Kft Cím: 8675 Andocs, Ady E. u. 26. Tel.: 84/372-512, Idôpontja: 2001. augusztus 29-én 11 óra 4. Méhészeti technológiák, fejlesztésirányok megismertetése mézkóstolással egybekötve.

A bemutató helye: Nágocs Bemutatja: Kôszegi Ferenc Tel.: 84/413-342 Idôpontja: 2001. augusztus 29-én 14 óra 5. Új típusú értékesítô, fogyasztási szövetkezet, gabonatároló, szárítótelep.

A bemutató helye: Tab Bemutatja: Pintér János mezôgazdasági vállalkozó Cím: 8660 Tab, Rákóczi u. 10. Tel.: 84/321-852 Idôpontja: 2001. augusztus 29-én 15. 30 óra 6. Falusi üdülés a gazdaságban, részvétel a gazdaság munkájában, kocsiztatás, pinceparti.

A bemutató helye: Lulla Bemutatja: Keller Pál mezôgazdasági vállalkozó Cím: 8660 Lulla, Kossuth l. u. 32. Tel.: 84/320-529 Idôpontja: 2001. augusztus 29-én 17. 00 7. A Nádasi Borház Kft. Tevékenységének, a borkészítés fortélyainak bemutatása ebéddel és borkóstolóval.

A bemutató helye: Mecseknádasd Bemutatja: Hauck József ügyvezetô, Nádasdi Borház Cím: 7695 Mecseknádasd, Rékavölgyi u. 17. Kapcsolattartó tel.: 72/463-033 Idôpontja: 2001. július (a pontos idôpont jelenleg egyeztetés alatt) FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

9. Szalmafeldolgozás exportra

A bemutató helye: Nagyhajmás Bemutatja: Melli János, MGD AGRO Kft. Cím: 7343 Nagyhajmás, Fô u. 38. Tel.: 72/451-841 Idôpontja: 2001. július 13-án 10-12 óra 10. Nagy tisztaságú étkezési tojás elôállítás, mosási rendszer bemutatása

A bemutató helye: Sátorhely Bemutatja: Dr. Benyeda János, Bivo Kft. Cím: 7700 Mohács, Dózsa Gy. u. 18. Tel.: 69/322-109 Idôpontja: 2001. augusztus 22-én és szeptember 5-én 10 óra 11. Fazekas termékek, használati edények, díszkerámiák készítése égetett és mázas formában

A bemutató helye: Somogyvár Bemutatja: Vargacz Péter, fazekas Cím: 8696 Somogyvár, Kaposvári u. 12. Tel.: 85/340-545 Idôpontja: 2001. június 29-én 10 óra 12. Biotermelés technológiája, biogazdálkodás, egészséges életmód

A bemutató helye: Magyarkeszi Bemutatja: Móricz Attila és Szabó Csabáné, Teleház Magyarkeszi Cím: 7090 Magyarkeszi, Hôsök tere 1. Tel.: 74/478-162 Idôpontja: 2001. július elsô fele 13. Gyephasznosítás, gyepre alapozott zárttéri szarvastartás és vadaskerti gazdálkodás

A bemutató helye: Pannon Lovasakadémia, Szarvaságazat, Bôszénfa Bemutatja: Nagy György Cím: 7400 Kaposvár, Fô u. 37-39. Tel.: 82/529-190 Idôpontja: 2001. augusztus 28-án 10-14 óra 14. Villány-Siklósi Borút - alapítók, célok, tevékenység, az eddig elért sikerek és ezek jelentôségének ismertetése, borút pincéinek megtekintése

A bemutató helye: Siklós-Villány Bemutatja: Balassa Gyula, a Villány-Siklósi Borút Egyesület elnöke, Takáts Gyula alelnök és Becker Leonóra ügyvezetô, Keserû Tünde, térségmenedzser Cím: 7800 Siklós, Kossuth tér 1. Tel.: 72/351-237 Idôpontja: 2001. június 20–szeptember 20 között bármikor 57

V

I

D

É

K

F

15. Almatermesztés, -tárolás és csomagolás komplex technológiájának bemutatása.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

22. Ökológiai alapon mûködô mintafalu – Gyûrûfû

A bemutató helye: Böhönye, Nemesvid, Vése Bemutatja: Lénia Trade Kft. Cím: 8719 Böhönye, Fô u. 113. Tel.: 82/522-020 Idôpontja: Elôzetes egyeztetés után bármikor

A bemutató helye: Gyûrûfû Bemutatja: Fridrich István kuratóriumi elnök, Gyûrûfû Alapítvány Cím: 7683 Helesfa, Pf. 3. Tel.: 73/554-410 Idôpontja: 2001. augusztus 21-én 17-21 óra

16. Szôlôtermelés, szôlôfeldolgozás, kiváló minôségû bor elôállítása

23. A Szentlôrinci Gazdanapok; egy hagyományos mezôgazdasági vásár megnyitója.

A bemutató helye: Kéthely, Baglashegyi pince Bemutatja: Öregbaglas Borászati és Kereskedelmi Kft. Cím: 8713 Kéthely, Baglashegyi pince Tel.: 85/339-168 Idôpontja: Elôzetes egyeztetés után bármikor

A bemutató helye: Szentlôrinci vásártér Bemutatja: Mátis István, Szentlôrinc polgármestere Idôpont: 2001. augusztus 23-án 10-12 óra

17. Szôcsénypusztai Erdôgazdasági Szakmunkásképzô Iskola komplex oktatási rendszere

A bemutató helye: Bicsérd, faluház Bemutatja: Vér József, Bicsérd polgármestere Idôpont: 2001. augusztus 23-án 13-16 óra

A bemutató helye: Somogyzsitvafa-Szôcsénypuszta Bemutatja: Szôcsénypusztai Erdôgazdasági Szakmunkásképzô Iskola Cím: 8734 Somogyzsitvafa-Szôcsénypuszta, Ady u. 8. Tel.: 85/312-051 Idôpontja: 2001. szeptember 5-20., elôzetes egyeztetés alapján

24. A településfejlesztés eredményei: egy horgásztó és a Mezôgazdasági Innovációs és Képzési Központ

25. A „Zöld Ödön II. ” környezetvédelmi program

A bemutató helye: Cserkút Bemutatja: Nyiratiné Németh Ibolya, Polgármesteri Hivatal Idôpont: 2001. augusztus 23-án 17-19 óra 26. Versenyképes kisüzemi tejfeldolgozás

18. Zrínyi Miklós Hagyományôrzô Lovas és Íjász Egyesület

A bemutató helye: Nagypeterd Bemutatja: Magda József, Zrínyi Miklós Hagyományörzô Lovas és Íjász Egyesület Cím: 7912 Nagypeterd, Kossuth u. 91. Idôpontja: 2001. augusztus 1-20. falunap

A bemutató helye: Kacsóta Bemutatja: Francz Rezsôné a Drávatej Rt Kacsótai Tejüzem vezérigazgatója és Papp Zoltán, Kacsóta polgármestere Idôpont: 2001. augusztus 24-én 10-12 óra 27. Abaliget–Orfû–Magyarhertelend–Sikonda üdülôkörzet tájképi adottságainak bemutatása, a lovasturizmus fejlesztési lehetôségének feltárása.

19. Új típusú termékpályás szövetkezet

A bemutató helye: Kisdobsza Bemutatja: Harmat Árpád, Kisdobszai Beszerzô, Értékesítô és Szolgáltató Szövetkezet Cím: 7986 Kisdobsza, Fô út 70. Tel.: 73/348-117 Idôpontja: 2001. augusztus 21-én 10 óra 20. Új típusú termékpályás szövetkezet

A bemutató helye: Hobol Bemutatja: Papp Zoltán, Papp és Papp Kft. Cím: 7971 Hobol, Mátyás K. u. 19/2 Idôpontja: 2001. augusztus 21-én 11 óra 21. Vegyes állattartó gazdaság bemutatása – vaddisznó tartás

A bemutató helye: Csebény Bemutatja: Biswurm Sándor és Biswurm Roland Cím: 7935 Csebény, Fô u. 39. Idôpontja: 2001. augusztus 21-én 13 óra 58

A bemutató helye: Abaliget-Orfû-MagyarhertelendSikonda, Rácz Lovasfarm Bemutatja: Pozsonyi István, az Orfû - Pécsi-tó Kht. ügyvezetô igazgatója Idôpont: 2001. augusztus 23-án 13-16 óra 28. A Káni Falunapok és a helyi kezdeményezések.

A bemutató helye: Kán Bemutatja: Petrin László és Müller István, vidékfejlesztési menedzser Idôpont: 2001. augusztus 23-án 17-19 óra 29. A kis- és középvállalkozások szerepének bemutatása a helyi gazdaságfejlesztésben egy fafeldolgozó üzem megtekintésén keresztül.

A bemutató helye: Magyarszék Bemutatja: Molnár István, vidékfejlesztési menedzser Idôpont: 2001. augusztus 25-én 10-12 óra

2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

8913. Egervár, Vár u. 2. Tel./Fax: 92/364-239 Információ: Észak-Nyugat Zalai Kistérség: 92/364-239, Vasi-Hegyhát Kistérség: 94/573-203, ZalAkar Kistérség: 83/556-020

A NYUGAT-DUNÁNTÚLON IDEGENFORGALMI „CSALÉTEK” LEHET A MOSOLYGÓS ALMA! Egerváron május 22-én megalakult az ország elsô ALMAÚT egyesülete, amely az almatermesztôket, a falusi vendéglátókat, mûvelôdési intézményeket, civil szervezeteket fogja össze. Az ötlet – osztrák mintára – a Vasvári Vasi-Hegyhát Kistérség „agyában” született, és partnerül hívta a jószomszédokat: az Észak-Nyugat Zalai Kistérséget és a ZalAkar Kistérséget, és persze az almával foglalkozó szakembereket. Az egyesület alakuló ülésén egyértelmûvé vált a szándék: ugyan az ország egyik legjobb almatermô vidéke ez, ettôl függetlenül népszerûsíteni kell a magyar almát, és az almáskertek között megbúvó turisztikai látnivalók sokaságát. Meg kell mutatnunk a nyugat-dunántúli régiót nemcsak az országnak, hanem a külföldieknek is,méghozzá olyan színvonalon, ami már az európai normáknak is megfelel. Megfelelô szállás- és étkezési lehetôségeket kell biztosítani, turistautakat kialakítani, magas szintû szolgáltatásokat kell nyújtani. A lényeg nemcsak az almát, hanem az egész tájat, és annak minden turisztikai értékét el kell adni. De hogyan is mûködik az almaút ?

Tulajdonképpen egy összetett turisztikai programcsomag. A vendégek elôtt nyitva állnak az almáskertek, lehetôség nyílik arra, hogy legnépszerûbb és kulturális hagyományainkba is szervesen beépülô gyümölcsünkkel ne csupán a boltok polcain, hanem a kertekben is megismerkedhessenek a látogatókat a rügyfakadás, virágzás, az érés és a szüret folyamatában is. Az almaút mentén szakmai és kulturális rendezvények és szabadidôs programok egész sora fogadja a látogatót. Ezek közül legismertebb az évente megrendezésre kerülô Almashow, ahol a résztvevôk az ültetvények megtekintése mellett szakmai elôadásokat, technológiai bemutatókat láthatnak. A vidék számtalan élményt rejt a almaútat bebarangolni vágyók számára. A szép táj, a kulturális és épített örökség, folklórmûsorok mellett megisFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5

merkedhetnek az itteni emberek életmódjával, a helyi specialitásokkal. Kóstolhatnak kedvükre almalét, almabort, almapálinkát, asztal almát, almasajtot, almás ételeket egyaránt. A kerékpárral érkezôket is rabul ejti a változatos táj, a dombok tövében megbúvó falvak nyugalma, a távolból is impozáns látványt nyújtó almáskertek rendje. Aki csak egy napra érkezik ide, az is felejthetetlen élményekkel gazdagodhat. Mindehhez megfelelô színvonalú, többféle igényt kielégítô szálláshelyek állnak rendelkezésre, melyek között megtalálható a magas komfortfokú panzió, a turistaszállás, nomád táborozóhely egyaránt. A programkínlat is színesíti az itt töltött napokat: lesz népdalos - néptáncos fesztivál, virágzó almafák ünnepe, szüreti mulatság, kulturális találkozók, ifjúsági túraversenyek, ifjúsági találkozók egyaránt. A vendéglátóhelyeken a megszokott ízek mellett számos térségi különlegesség várja a gasztronómiai élvezeteknek is hódolni kívánókat. Különleges – összegyûjtött helyi receptek alapján elkészített – almás finomságok is színesítik az étlapot a bundás almától a mézes almakompótig. Az almaúton található látnivalókról és programokról részletes információs és eligazító táblák, turisztikai információs pontok adják a tájékoztatást a látogatóknak. Az a célunk, hogy lehetôleg mindenki megtalálja a számítását, hosszú távon mûködôképes vállalkozás legyen. Az alapítók bíznak abban, hogy egy év múlva már leszüretelhetik vállalkozásuk elsô gyümölcsét, és bíznak benne, hogy almáskertjeikbôl mihamarabb turistaparadicsom válik. Kónya Zsuzsanna térségmenedzser Észak-Nyugat Zalai Kistérség

59