NEMZETI JELENTÉS - MAGYARORSZÁG

N EMZETI JELENTÉS - M AGYARORSZÁG – V ÁLTOZÓ TERÜLETI STRU KTÚRÁK A JELENLEGI KIHÍVÁSO K TÜKRÉBEN

Készült az Európa Tanács területfejlesztésért felelős miniszteriális konferenciája (CEMAT) számára a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából a Váti Nonprofit Kft. által Budapest, 2009. december 16.

Megbízói témafelelős: Magó Erzsébet Területrendezési és Településügyi Főosztál y és Makár Sándor Területfejlesztési Főosztály Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

Készült a VÁTI Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság Nemzetközi, Területpolitikai és Urbanisztikai Iroda Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési iroda Területi Elemzési, Értékelési és Monitoring iroda közreműködésével Irodavezető Salamin Géza Témafelelős Somfai Ágnes

Közreműködtek: Nemzetközi, Területpolitikai és Urbanisztikai Iroda: Dr. Ricz Judit, Dr. Tomay Kyra, Gere László, Radvánszki Ádám, Salamin Géza, Somfai Ágnes, Sütő Attila Gergely Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési iroda: Dr. Czene Zsolt, Dr. Péti Márton, Prokai Réka, Sain Mátyás, Szabó Balázs, Szilágyi Györgyi Területi Elemzési, Értékelési és Monitoring iroda : Balogh Attila, Dr. Czira Tamás, Dobozi Eszter, Nagy András, Kiss Csaba

2

Tartalomjegyzék: 1 A TERÜLETI SZERKEZET ÉS EGYENLŐTLENSÉGEK ÁLTALÁNOS ALAKULÁSA AZ ELMÚLT 5-10 ÉVBEN................................................................... 5 1.1 Demográfiai fejlődés ............................................................................................................................... 5 1.1.1 Megnövekedett népsűrűséggel jellemezhető főbb régiók/területek (népességnövekedés, migráció)... 5 1.1.2 A népesség elöregedése és/vagy csökkenése (emigráció) által ténylegesen vagy nagy valószínűséggel érintett régiók/területek ...................................................................................................................................... 6 1.2 Gazdasági fejlődés................................................................................................................................... 7 1.2.1 Jelentős gazdasági fejlődéssel jellemezhető régiók (GDP, foglalkoztatás) .......................................... 7 1.2.2 Azok a régiók, ahol a tudásalapú gazdaság koncentrálódik és fejlődik ............................................... 8 1.2.3 Gyenge vagy hanyatló gazdasággal jellemezhető régiók ..................................................................... 9 1.2.4 A turizmus fejlődéséből előnyt kovácsoló régiók .............................................................................. 10 1.3 Jelentős változások a településrendszerben ........................................................................................ 11 1.3.1 Városok növekedése és csökkenése méret és elhelyezkedés szerinti bontásban ................................ 11 1.3.2 A szuburbanizáció előrehaladása által jelentősen érintett területek és a migráció jellemzői ............. 12 1.4 Jelentős változások a vidéki területeken ............................................................................................. 13 1.4.1 A gazdaság újjáéledésével jellemezhető vidéki területek versus hanyatlással és elnéptelenedéssel jellemezhető vidéki területek ............................................................................................................................ 13 1.4.2 A vidéki területek gazdasági diverzifikációja mögötti tényezők........................................................ 14 1.5 A transznacionális és határmenti integráció fejlődése ....................................................................... 15 1.5.1 Területek, amelyeket a transznacionális és/vagy határmenti társadalmi-gazdasági interakciók jelentős növekedése jellemez ......................................................................................................................................... 15

2

ÚJ ÉS NÖVEKVŐ KIHÍVÁSOK TERÜLETI HATÁSAI ÉS EZEK HAJTÓERŐI 17

2.1 Példák a klímaváltozás jelentős hatásaira (aszály, erdőtüzek, árvizek) régiónként/területtípusonként .......................................................................................................................................................... 17 2.2 Példák a globalizációs folyamat és a kapcsolódó nemzetközi munkamegosztás jelentős területi hatásaira (FDI, külföldi működőtőke koncentráció, egyes területek gazdasági-technológiai specializációja, jelentős klaszterek, tevékenységek területi újjárendeződse, helyváltoztatása) .............................................. 18 2.3 Példák a különleges intézkedéseket igénylő, jelentős külföldi bevándorlással és/vagy társadalmi polarizációval érintett területekre ..................................................................................................................... 19 2.4 A gazdasági/pénzügyi válság strukturális hatásainak valószínűleg különösen kitett területek/régiók (metropolisz térségek, jelentős feldolgozóiparú területek, vidéki területek, turisztikai területek) .............................................................................................................................................................. 20

3 3.1

A TERÜLETI SZEMPONTBÓL FONTOS POLITIKÁK ALAKULÁSA.............. 21 Általános áttekintés az ágazati szakpolitikák területiségéről ............................................................ 21

3.2 Példák olyan intézkedésekre és eljárásokra, amelyek a területi fejlődés fenntarthatóbb formáit eredményezik ....................................................................................................................................................... 23 3.3 Példák olyan intézkedésekre, amelyek valószínűleg megerősítik egyes régiók versenyképességét (klaszterek támogatása, külföldi beruházások vonzása, a humánerőforrások átképzése) ........................... 24 3.4 Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek várhatóan megakadályozzák vagy csökkentik a klímaváltozás területi fejlődésre gyakorolt hatásait ........................................................................................ 25

3

3.5 Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek nagy valószínűséggel megakadályozzák/csökkentik a társadalmi polarizáció területi hatásait ....................................................... 26 3.6

Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek erősítik a határmenti területi integrációt ....... 26

3.7 Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek a gazdaság újbóli fellendülését célozzák az endogén erőforrások és új növekedési ágazatok támogatásán keresztül ........................................................ 27

4

ÖSSZEGZÉS .................................................................................................... 28

4

1

A területi szerkezet és egyenlőtlenségek általános alakulása az elmúlt 5-10 évben

1.1

Demográfiai fejlődés

1.1.1 Megnövekedett népsűrűséggel (népességnövekedés, migráció)

jellemezhető

főbb

régiók/területek

A magyarországi demográfiai folyamatok meghatározója az 1981 óta folyamatos népességcsökkenés, aminek eredményeként Magyarország lakossága 2008 végén 10,3 millió fő volt. Az elmúlt években a nagyvárosok (elsősorban a főváros, Budapest) környékének és a gazdasági szempontból jól prosperáló térségeknek (pl. Balatoni üdülőterület, GyőrSzékesfehérvár - Budapest tengelyen elhelyezkedő települések) nőtt a népessége, főként a belföldi vándorlás, illetve pl. a budapesti agglomeráció területén a korábban oda vándorolt családok fiatalabb korstruktúrája, és magasabb gyerekvállalási hajlandósága nyomán. A népesség növekedés hátterében elsődlegesen a belföldi vándorlás áll. A születési arányszám az ország legelmaradottabb északkeleti megyéjében és Pest megye esetében volt magasabb, 10 ezrelék feletti. Az ország határain belül maradó vándorlásokat illetően a rendszerváltás utáni időszak legfontosabb folyamata az elsődlegesen Budapestet, de kisebb léptékben a regionális központokat is érintő jelentős szuburbanizáció volt, mely folyamat eredményeként főként Pest megye vándorlási egyenlege mutatott jelentős pozitívumot (2008-ban +13,8 ezrelék). Kiemelendő még a szintén pozitív egyenlegű fejlett régió, a Nyugat-Dunántúl, azon belül is Győr-Moson-Sopron megye, ahol 2003 óta folyamatosan nő a vándorlásból származó nyereség. Összegezve a fentieket a demográfiai folyamatok együttes eredménye alapján az országnak mindössze kis területét jellemzik kedvező folyamatok. A főváros északi és nyugati szomszédságában találhatók azok a térségek, ahol a természetes szaporodás ezt erősítő belföldi vándorlási nyereséggel párosult. A tágabb agglomerációban, és annak az osztrák határig illetve a Balatonig húzódó tengelyében a halálozások száma már felülmúlta a születésekét, de a vándorlások többlete ellensúlyozza ezt, és összességében, öt éves időtávban nőtt a népesség száma. 1. táblázat: A népesedés főbb mutatói NUTS-2 szinten Régió

Lakónépesség (jan. 1.)

Természetes szaporodás (ezrelék)

2003

2008

Közép-Magyarország

2 829 704

2 925 500

-3,9

-1,7

2,9

8,0

Közép-Dunántúl

1 112 984

1 103 132

-3,5

-2,9

0,7

0,6

Nyugat-Dunántúl

1 003 185

998 187

-4,5

-3,7

1,4

2,4

983 612

952 982

-5,0

-4,4

-1,2

-3,7

Észak-Magyarország

1 280 040

1 223 238

-4,3

-4,1

-3,1

-7,5

Észak-Alföld

1 547 003

1 502 409

-2,6

-2,5

-2,9

-6,8

Dél-Alföld

1 360 214

1 325 527

-5,4

-4,7

-0,6

-2,8

10 116 742

10 030 975

-4,1

-3,1

0

0

Dél-Dunántúl

Magyarország

2003

2008

Vándorlási egyenleg (ezrelék) 2003

2008

5

1.1.2 A népesség elöregedése és/vagy csökkenése (emigráció) által ténylegesen vagy nagy valószínűséggel érintett régiók/területek Az elmúlt öt évben a legnagyobb népességcsökkenést a kedvezőtlen gazdasági és térszerkezeti helyzetű Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl elmaradott, aprófalvas térségei szenvedték el (–4,5 illetve –3,1 százalék), valamint az Alföld délnyugati peremén 4,4 %-os csökkenés ment végbe. A születési arányszám tartósan alacsony a Nyugat-Dunántúli régió egyes részein (8,4 illetve 8,7 ezer lakosra). A halálozások arányszáma az elmaradott ÉszakMagyarországon, és az elöregedő Dél-Alföldön a legmagasabb. A belföldi vándorlás kibocsátói leginkább az elmaradott, kevés munkalehetőséget és megélhetést kínáló északkeleti- és délnyugati országrészek. A tartós gazdasági-társadalmi elmaradottság eredményeként „menekülnek” ezekről a területekről lakóik, elsősorban a budapesti agglomeráció felé. A demográfiai folyamatok eredményeként az ország legnagyobb részén a természetes fogyást vándorlási veszteség „egészítette ki”, felerősítve ezzel a népesség fogyását. E jelenség a fővárosban és az 1000 fő alatti településeken volt a legérzékelhetőbb. 1. ábra: Térségtípusok a demográfiai folyamatok alapján, 2003-07

A fejlett társadalmakra jellemző módon hazánkban a népesség fogyása öregedő korösszetétellel párosul. Magyarországon azonban ennek nem csak az alacsony termékenység a fő okozója, hanem a még mindig relatíve magas halandóság is. A népesség elöregedése – társadalmi-gazdasági hatásai, valamint az egészségügyi- és nyugdíjrendszerre való hatása miatt – az egyik legsúlyosabb népesedési probléma. Az időskorúak (60 év felettiek) aránya folyamatosan emelkedik 1990 óta és a korcsoport arányának további emelkedése várható az elkövetkező évtizedekben is Az időskorúak aránya Budapesten és a nagyvárosokban a legmagasabb. A regionális különbségek vonatkozásában 1990 és 2001 között különösen a Közép-Dunántúlon és az Alföldön emelkedett nagymértékben az időskorúak aránya (a fővárosban már 1990-ben is relatíve magas arányhoz képest az emelkedés dinamikája kisebb léptékű volt). Hosszabb távon arra számíthatunk, hogy 6

Nyugat-Magyarország és az Észak-Alföld aprófalvas vidékein, illetve a Dél-Alföldön lesznek kiterjedtebb elöregedett területek. Ennek eredményeként az eltartotti ráta folyamatosan romlik, azaz egyre kevesebb aktív korú személyre hárul egyre több inaktív eltartása. Míg 2001-ben és 2007-ben még 1,7 aktív korú jutott minden egyes inaktív eltartására, addig 2014re ez az arány 1,6-ra, 2021-re 1,4-re fog romlani. 2. táblázat: A népesség korszerkezete NUTS-2 szinten

Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország 1.2

Gyermekkorúak aránya (százalék) 2003 14,5 15,9 14,9 15,6 17,0 18,0 15,7 15,8

2008 14,2 14,5 13,9 14,3 15,7 16,5 14,3 14,7

Öregkorúak aránya (százalék) 2003 2008 21,8 22,7 19,4 20,7 20,5 21,9 20,7 22,0 20,6 21,4 18,6 19,5 21,3 22,6 20,6 21,7

Öregségi index 2003 150,4 122,2 137,3 132,4 121,5 103,5 135,7 130,4

2008 160,1 143,5 158,2 154,3 136,2 118,5 157,7 147,0

Gazdasági fejlődés

1.2.1 Jelentős gazdasági fejlődéssel jellemezhető régiók (GDP, foglalkoztatás) Magyarországon a gazdaságilag legfejlettebb régiók közé a Közép-magyarországi, a Nyugat-magyarországi és a Közép-dunántúli régiók tartoznak. A fejlett régiók leginkább a beruházások, a foglalkoztatás, a gazdasági teljesítmény (GDP), valamint az ország gazdasági szerkezetében meghatározó ipari, és fejlett üzleti szolgáltatási szektor termelékenységének terén mutatnak kimagaslóan nagyobb fejlettséget az ország keleti és déli régióival szemben. Az egy lakosra jutó beruházások 2007-ben a Közép-magyarországi és a Közép-dunántúli régióban érték el a legmagasabb értéket. A régiók jelentős differenciáltságát tükrözi, hogy a Közép-magyarországi és Közép-dunántúli régiók fajlagos beruházásainak felét sem érte el a fejletlenebb déli és keleti régiók értéke. Az elmúlt években, a korábban is magas értékkel rendelkező régiókban (Közép-magyarországi és Közép-dunántúli régió) volt a legnagyobb mértékű a beruházások növekedése, ami a területi különbségek kedvezőtlen mértékű tovább növekedését, így az elmaradottabb térségek többségének további elmaradását eredményezte. Magyarországon a meglehetősen alacsony, átlagosan 56%-os foglalkoztatási rátát csupán a három gazdasági centrum-régió, a Nyugat-dunántúli, a Közép-dunántúli és a Középmagyarországi régió értéke haladja meg, 6-8 százalékponttal. Az elmúlt négy évben ellentétes folyamatok jellemezték a fejlett térségek munkaerő helyzetét. A magas foglalkoztatási rátával rendelkező régiók közül csupán a Nyugat-dunántúli régió két megyéjében (Győr-MosonSopron és Zala) sikerült a foglalkoztatást tovább növelni, miközben a szintén fejlett Középdunántúli régió keleti részén (Fejér megye) erős foglalkoztatás csökkenést regisztráltak. Az ország gazdasági teljesítménye 2003-tól 2007-ig folyamatosan növekedett. Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2007-ben 2,54 millió Ft volt, az országos átlagot a régiók közül csupán a Közép-magyarországi régió haladta meg, mintegy 60%-kal. Az országos átlagot Budapest több mint kétszeresen haladja meg.

7

2. ábra: Az egy lakosra jutó GDP területi különbségei 2007, és a változás 2003-2007

Az ország gazdasági szerkezetében az ipar az egyik legfontosabb ágazat. Az ipari bruttó hozzáadott érték kétharmadát – kb. fele-fele megoszlásban – Közép-Magyarországon és Nyugat- illetve Közép-Dunántúlon hozták létre 2007-ben. Kisebb mértékben nőtt a fejlett, legiparosodottabb karakterrel rendelkező térségek közül a Közép-dunántúli régió ipari termelékenysége is. A tendenciáknak köszönhetően az ipari termelékenységen belül mind a kelet-nyugat, mind pedig az észak-dél különbségek tovább fokozódtak. A fejlett üzleti szolgáltatások (pénzügyi közvetítés, gazdasági szolgáltatások) ágazatában a fővárosi agglomeráció egyre erősödő szerepe figyelhető meg.

1.2.2 Azok a régiók, ahol a tudásalapú gazdaság koncentrálódik és fejlődik Magyarországon a tudásalapú gazdaság (K+F tevékenység és a tudásalapú vállalkozási struktúra) erős területi koncentrációt mutat. A tudásalapú gazdaság hagyományosan elsősorban a fővárosban, valamint azt követően az egyetemi központokban, pólusvárosokban koncentrálódik, miközben az ország többi részében elhanyagolható mértékben van jelen a gazdasági szerkezetben. K+F, innováció A K+F ráfordítások terén Budapest domináns súlya és néhány nagyvárosi agglomeráció, egyetemi vonzáskörzet kiemelkedő értékei jellemzőek. A K+F ráfordítások kétharmada a Közép-magyarországi régióban, azon belül is több mint 60%-a Budapesten koncentrálódik. A K+F ráfordítások az elmúlt évekhez képest reálértéken az ország minden régiójában növekedtek, azonban területileg jelentősen eltérő dinamikát mutattak. Kiemelkedő volt a Nyugat-magyarországi régió növekedése, ahol több mint kétszeresére nőttek a K+F-re szánt ráfordítások, de átlagot meghaladó mértékben nőtt a ráfordítások nagysága az Északmagyarországi és az Észak-alföldi régió egészében is. Összességében területi kiegyenlítődést,

8

a területi különbségek oldódását lehetett megfigyelni. Budapest túlsúlya valamelyest csökkent, a K+F-re korábban a legkevesebbet fordító térségek kis mértékben felzárkóztak. A K+F alkalmazottak területi megoszlását szintén erős közép-magyarországi, azon belül pedig fővárosi koncentráció jellemzi. Budapest mellett a K+F alkalmazottak aránya elsősorban a nagy egyetemi városokkal rendelkező megyékben (Csongrád, Hajdú-Bihar, Baranya, Pest) jelentős. Tudásalapú cégek A működő vállalkozásokon belül a tudásintenzív szolgáltatást végző szervezetek (amelyek az új technológiák alkalmazásában tűnek ki) aránya jellemzően magasabb a high-tech és medium high-tech feldolgozóipari cégekhez képest. Legmagasabb ezen szervezetek aránya a vállalkozási struktúrán belül a fővárosban és közvetlen agglomerációjában, valamint a megyeszékhelyeken, a nagyobb városokban. Az elmúlt évek trendjét tekintve az ország jelentős részén nőtt a tudásintenzív szolgáltatást végző vállalkozások aránya, köztük sok olyan térségben is, ahol a működő vállalkozásokon belüli részarányuk igen alacsony volt.

1.2.3 Gyenge vagy hanyatló gazdasággal jellemezhető régiók Magyarországon a gazdaságilag fejletlenebb, elmaradottabb régiók közé a Dél-dunántúli, az Észak-magyarországi és a két alföldi régió tartozik. E gazdaságilag perifériálisabb térségek, leginkább a gazdaságba érkező beruházások, a munkaerő piaci mutatók, valamint a gazdasági teljesítmény (GDP) terén maradnak el az ország gazdasági centrum régióitól. Magyarországon a beruházások abszolút volumenét figyelembe véve az elmúlt években nem sikerült a területi differenciákat jelentékeny mértékben csökkenteni, hiszen az egy főre jutó beruházások esetében a területi különbségek kedvezőtlen mértékben tovább növekedtek. 2007-ben a legfejlettebb régiók fajlagos beruházásainak felét sem érték el a legkisebb értékkel rendelkező, Dél-alföldi, a Dél-dunántúli és az Észak-magyarországi régiók beruházásai. Az elmúlt években több eleve alacsony beruházási szinttel rendelkező régióban, pl. ÉszakMagyarországon, valamint a Dél-alföldi régió egyes megyéiben még tovább csökkentek is a fajlagos invesztíciók. Magyarországon, az elmúlt években sem sikerült jelentős mértékben növelni a 15-64 éves korosztály meglehetősen alacsony, 56%-os foglalkoztatási rátáját, ami az elmaradottabb térségek esetében jelent komoly gazdasági és társadalmi problémát. Az országos szintet a keleti és a déli, gazdaságilag perifériálisabb régiók nem érik el. Az ország munkaerőhelyzetét a központi régió magas értéke mellett leginkább a nyugat-kelet kettőség írja le. A fejlett munkaerőpiaccal rendelkező centrum régiókkal ellentétben, a Dél-dunántúli, az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi régióban csupán minden második gazdaságilag aktív korú tartozott csak a foglalkoztatottak közé, sőt a Dél-dunántúli régió és az Észak-alföldi régió legelmaradottabb, perifériális megyéiben (Somogy, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg) még az 50%-ot sem érte el a ráta. A vizsgált időszak egészében határozott növekedést, az eleve alacsony foglalkoztatási szinttel rendelkező térségek közül csupán a Dél-alföldi régió két megyéjében (Csongrád és Békés), lehetett mérni, miközben a Dél-dunántúli régióban drasztikusan, több mint 2 százalékponttal tovább csökkent a foglalkoztatás. Az ország gazdasági teljesítménye a vizsgált időszak kezdetétől 2007-ig folyamatosan növekedett. Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2007-ben 2,54 millió Ft volt, amely átlagos gazdasági teljesítmény mögött jelentősen differenciált területi szerkezet húzódott meg. Az országos átlag felét sem érte el az Észak-magyarországi régió és az egész ország legelmaradottabb, gazdaságilag legperifériálisabb megyéjének, Nógrád megyének a

9

teljesítménye. Emellett az országos átlag háromnegyedét sem érte el a két alföldi, az Északmagyarországi és a Dél-dunántúli régió egyik térségének fajlagos GDP-je sem. A vizsgált időszakban az ország minden régiójában nőtt a gazdaság teljesítménye, azonban az átlagtól elmaradó dinamika leginkább a gazdaságilag kevésbé domináns Dél-dunántúli és Északmagyarországi régió legelmaradottabb megyéit (Somogy és Nógrád) jellemezte. 1.2.4 A turizmus fejlődéséből előnyt kovácsoló régiók Kiindulva a tényből, mely szerint Magyarország –meglévő idegenforgalmi adottságaira építve– Európa egyik jelentős turistafogadó országaként elsősorban Kelet-Közép-Európában napjainkban is jelentős turisztikai célpontnak számít, több, a turizmusból komoly előnyt kovácsoló vagy erre potenciálisan képes területegységet találhatunk az országban. Hazánk turisztikai szempontból jobbára nyári idényű országnak mondható. Budapest, illetve néhány gyógyfürdőnk jelenti azt a kevés kivételt, mely célpontokat egész évben felkeresik a turisták. Turizmusunk másik problematikus eleme a nemzetközi vonzerejű attrakciók kis száma, illetve hiánya. Budapesten és nemzetközileg elismert egészségturisztikai desztinációinkon kívül, melyek abszolút vonzerőnek minősülnek, csupán a Balaton, mint Kelet-közép-európai relatív vonzerő sorolható a nemzetközileg versenyképes attrakcióink közé. 3. ábra: 1000 főre jutó vendégéjszakák száma

10

1.3

Jelentős változások a településrendszerben

Magyarországon 2008-ban 3152 település volt, a legkisebb népessége mindössze 16 fő, míg a főváros népessége 1,7 millió fő, a metropolisz régióé (agglomerációs gyűrűvel együtt) 2,5 millió fő. A magyar településhálózat monocentrikus, hiányoznak a középvárosok, míg a kistelepülések (falvak) alkotják a települések több, mint felét, ugyanakkor a népességnek mindössze 8%-a él ilyen településeken. 1.3.1 Városok növekedése és csökkenése méret és elhelyezkedés szerinti bontásban A magyar településhálózat meghatározó elemei, dinamikus centrumai a városok. 2009-ben 328 városi jogállású településen élt az ország népességének mintegy 2/3-a. Magyarország városállománya az utóbbi 20 évben alapvetően a várossá nyilvánítások eredményeként nőtt. A rendszerváltás óta eltelt 19 év során 164 település kapott városi rangot, ennek eredményeként a városi jogállású településen lakók aránya az 1990. évi 61,9%-ról 2009-re 67,7 %-ra nőtt. Az új városok népessége az elmúlt években folyamatosan nőtt, ellentétben az ország egészére jellemző folyamatokkal. Népesség tekintetében tehát ezek a városok a településhálózat dinamikus elemei, ugyanakkor nagyságukat, és így funkciójukat tekintve sem képesek térségszervező feladatok ellátására, és települési infrastrukturális mutatóik is elmaradnak a városi életmód esetében elvárhatótól. Az új városok jelentős hányadának népessége nem éri el az 5000 főt, míg egy másik nagy csoportjuk (minden ötödik település) népessége meghaladja a 10 000 főt, ezek szinte kivétel nélkül a főváros agglomerációjában találhatóak. A városi népesség változása 2007-ben 6,8 millió fő élt városokban, ami körülbelül 135 ezerrel kevesebb a 2001-es népességszámnál. A kismértékű csökkenés nagyjából egyenletesen érintette valamennyi várostípust, a főváros népessége 74 ezerrel, a megyei jogú városok mintegy 30 ezer fővel csökkentek. A legjelentősebb városi népességszám-emelkedést a főváros környéki agglomeráció városi rangú települései mutatták, emellett a nagyvárosok (és környékük) egy része (pl. Szeged, Debrecen) valamint a gazdaságilag prosperáló városok népessége növekedett. Ezzel szemben 2003-2008 között jelentősebb népességcsökkenés volt tapasztalható az Alföldi mezővárosok jelentős hányadában, és az északkelet-magyarországi kedvezőtlen gazdasági helyzetű középvárosokban, régi iparvárosokban is. Budapest népességváltozása A főváros népessége az 1980-as évek közepétől indult fogyásnak, mind a természetes népmozgalom (csökkenő születésszám, idős korstruktúra és magasabb halálozási arány) mind a vándorlási veszteség (elsősorban a szuburbanizáció) hozzájárult ahhoz, hogy népessége az 1990-es nagyjából 2 millió főről stabilan 1,7 millió főre csökkenjen a 2000-es években. A vándorlási veszteség folyamatos csökkenés után 2008-ra már nyereségbe fordult át. Budapest népességnövekményének forrásait tekintve legnagyobb arányban a szomszédos Pest megyéből, illetve a hátrányos helyzetű Észak-Magyarországról költöztek a fővárosba.

11

4. ábra: Városi népesség változása, 2003-2008

1.3.2 A szuburbanizáció előrehaladása által jelentősen érintett területek és a migráció jellemzői Magyarországon napjainkban a településhálózat egészét, illetve egyes elemeit vizsgálva az egyik legnagyobb volumenű kihívásként a nagyobb városi központok körül jelentkező szuburbanizációs folyamatok kiváltotta hatáscsokor, valamint a gyakran ezzel párhuzamosan megjelenő (nagy)városi területi terjeszkedés jelenti. A nagyvárosok folyamatai átlépnek azok adminisztratív határain, és ez a folyamat a tágabb környezet radikális átalakulásához vezet, miközben a városmagban funkcióvesztés, illetve válságterületek kialakulása figyelhető meg. Mindezt az ingázási, közlekedési, szervezeti intézményi kapcsolatok –a központi település méretétől függő mértékű– sűrűsödése is kíséri. Magyarországon ez a folyamat az elmúlt 20 évben markánsan felgyorsult. A szuburbanizáció és ennek gyakori kísérőjelensége az ún. urban sprawl – amely során a túl gyorsan növekvő város „bekebelezi” a közvetlen környezetében lévő településeket – Magyarországon a rendszerváltozás óta robbanásszerűen érvényesül főként a főváros körüli tágabb térben, de kisebb léptékben megfigyelhető a legtöbb nagyobb vidéki város környezetében is. A népességváltozás meghatározó folyamata a vándorlás, melyben a nemzetközi vándorlásból adódó nyereséget elsősorban Budapest és a nagyvárosok fogadják be. A szuburbanizáció legkiterjedtebben a budapesti metropolisz-térségben jelentkezik, ahol a főváros jelentős népességvesztesége a környező települések népességnyereségével párosul, és a helyi munkaerőpiaci rendszer kiterjedésével együtt valósul meg. Összességében a vándorlási folyamatok a főváros metropolisz térségén túl a Budapest-Bécs, Budapest-Balaton és 12

Budapest-Szeged tengelyek mentére irányulnak, az elvándorlással leginkább sújtott területek a külső és belő perifériákra koncentrálódnak. 5. ábra: Szuburbanizálódó térségek Magyarországon

Összegezve, az 1990-es években egyre erősebben, napjainkban csökkenő lendülettel zajló folyamatként tekinthetünk a szuburbanizációra, mely alapvetően rendezi át a településközi viszonyokat, a főváros mellett elsősorban a nagyvárosaink (Miskolc, Pécs, Győr, Szeged) körül, de gyakran, egyre növekvő mértékben a középvárosok (pl. Kaposvár, Szombathely, stb.) környékén is.

1.4

Jelentős változások a vidéki területeken

1.4.1 A gazdaság újjáéledésével jellemezhető vidéki területek versus hanyatlással és elnéptelenedéssel jellemezhető vidéki területek A vidékies térségek pontos meghatározása az évek során folyamatosan változott, a 2007-es EU programozási időszak óta a 120 fő/km2 népsűrűséget meg nem haladó, vagy 10.000 főnél kevesebb lakosú települések tekintendők vidéki térségnek. Ez az ország településeinek 95%át, területének 87%-át és a népesség 45%-át fedi le. Az Országos Területfejlesztési Koncepció a vidéki térségek 5 típusát (természeti, táji és kulturális táji értékekben gazdag területek; tanyás térségek; aprófalvas térségek; nemzeti kisebbségek által magas arányban lakott térségek és magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek) határozta meg. A leszakadás, dinamikus fejlődés kérdése az utolsó négy típusú térség esetében értelmezhető elsősorban. Az 1990-es években megkezdődött gazdasági szerkezetátalakítás a területi egyenlőtlenségek növekedését hozta magával, melynek egyik vetülete a kelet–nyugat irányú polarizáció, a másik pedig a vidéki térségek szempontjából meghatározóbb centrum–periféria típusú megosztottság (mely az ország központi térsége és az ország többi része, illetve a dinamikus

13

városok/térségek és a külső-belső periférián elhelyezkedő térségek, települések, különösen a kis falvak viszonylatában értelmezhető). A regionális különbségekkel összefüggésben az ország keleti része, valamint a Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország aprófalvas térségei, illetve a déli és keleti határ menti térségek kerültek a legkedvezőtlenebb helyzetbe; ezek többsége vidéki térség. A fejlett régiókban jelenleg is a jó helyzetben lévő települések száma és népesség-aránya gyarapszik nagyobb ütemben, a fejletlen régiókban pedig ennek éppen az ellentéte zajlik, mindez a középmezőnyben található települések rovására. A szegénységbe süllyedt, vagy oda tartó települések száma 1995 és 2005 között majdnem 3,5-szeresére nőtt, a nagyon kedvező társadalmi összetételűeké „csak” megduplázódott. Ezt a polarizációs folyamatot sem az uniós, sem a hazai fejlesztési támogatásoknak nem sikerült megakadályoznia, annak ellenére, hogy a támogatások a kitűzött céloknak megfelelően a konvergencia régiókban összpontosultak. Ebből az következik, hogy a támogatások együtt sem képesek a piaci folyamatok térformáló erejének ellensúlyozására, ami piacgazdasági viszonyok között természetes, ám javítani azért lehet(ne) a jelenlegi helyzeten.

1.4.2 A vidéki területek gazdasági diverzifikációja mögötti tényezők A vidéki gazdasági szerkezetváltás egyik fő akadálya az, hogy a gazdaság valódi igényei, illetve az oktatás és a (szak)képzés szerkezete között ellentmondás van. A vidéki térségekben, döntően az elvándorlás miatt kevés a prosperáló gazdasági ágazatokhoz szükséges végzettséggel és szaktudással rendelkező munkaerő, valamint az átlaghoz képest lényegesen kevesebb az egyetemi és főiskolai végzettséggel, vagy akár a középiskolai érettségivel rendelkező munkavállaló. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek versenyhátránya nem a helyben foglalkoztatás, hanem az ingázási lehetőségek terén a legmarkánsabb. Az ingázás, a mobilitás lehetőségeinek javítása az integrált fejlesztés egyik legfontosabb eleme. A vidéki térségek nem azonosak az elmaradott térségekkel, bár az átfedés elég jelentősnek mondható. A gazdasági szerkezetátalakulása lassan ugyan, de halad a vidéki térségekben. A hagyományos termelési ágazatok – az ipar és a mezőgazdaság – ugyan megtartották fontosságukat, de ez fokozatosan csökken. Fontos, hogy a kiváló termőhelyi adottságokkal rendelkező területeken továbbra is megmaradjon a mezőgazdasági termelés, a gazdasági szerkezetváltásra elsősorban a rossz adottságokkal rendelkező térségekben van szükség. A mezőgazdasági üzemek mellett kialakult alternatív tevékenységek (kiegészítő jövedelemforrások) hagyománnyal bírnak, ellensúlyozva a mezőgazdasági termelésből származó bevételek ingadozásait, valamint hasznosítva a szezonális jelleggel rendelkezésre álló munkaerőt. A vidéki területeken ma is megtalálható értékes, élő kézműves hagyományok a régió munkalehetőségeinek, valamint egyedi arculatának megőrzésében egyaránt fontos szerepet játszanak. Szembetűnő jelenség ugyanakkor a nagyvárosi lakosság vidékre költözése és ingatlanvásárlása (falusi ház, tanya, földbirtok), amely a vidéki környezet felértékelődését mutatja. Ez áll a nagyvárosi agglomerációk kialakulása mögött, amelynek nyomán a nagyváros-környéki falvak elveszítik vidéki arculatukat, és ez figyelhető meg a könnyebben elérhető, vagy különösen szép fekvésű falvakban, ahol a lakójukat elvesztő házakat városi polgárok vásárolják meg. Utóbbi esetében sok a nyugat-európai tulajdonos. A vidékies térségeket gazdag természeti és táji adottságok, egészséges lakókörnyezet, valamint gazdag kulturális és épített örökség jellemzi, ezekre építve a felzárkózás egyik lehetséges módja a falusi turizmus fejlesztése lehet. A turizmus e típusának népszerűsége az utóbbi években jelentősen nőtt, így azok a települések, amelyek ki tudják használni ezt a tendenciát, gyors fejlődésnek indulhatnak. Az idegenforgalom ugyanis számottevő multiplikátor hatást fejt ki, növeli a fogyasztók számát az adott régióban, következésképp

14

elősegítheti a helyi gazdaságok és kistermelők által előállított termékek közvetlen forgalmazását, és élénkíti a helyi piacok forgalmát. A tanyás és aprófalvas térségek ugyan még mindig hátrányos helyzetben vannak az országos átlaghoz képest, elsősorban a rossz infrastrukturális helyzet következtében, azonban a felzárkózás első jeleiként az eltöltött vendégéjszakák száma folyamatos növekedést mutat a térségben. Az urbánus központtal rendelkező vidékies kistérségek sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint a városoktól távol eső térségek, hiszen itt a szolgáltatások sokkal könnyebben elérhetőek, az ingázás is egyszerűbben megoldható a vidéki lakosság számára. A városok sok esetben könnyebben juthatnak – elsősorban uniós – támogatásokhoz, amelynek segítségével a város fejlődése előmozdíthatja a falvak felzárkózását is. Az is látható azonban, hogy elsősorban az országos elhelyezkedés, nem pedig a település mérete döntő abból a szempontból, hogy melyik település pozíciója javul és melyiké romlik. Ezt bizonyítja a nagyon elaprózott településszerkezetű Nyugat-dunántúli régió, ahol a régió 334 aprófalujának közel 55%-a kedvező helyzetben van. A vidékies térségek fejlődését, felzárkóztatását segíti elő a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP), amely uniós forrásból mintegy 1300 milliárd Ft támogatást biztosít, jórészt az agrárium versenyképességét javító, a vidéki gazdaság diverzifikációját, illetve a természeti és a vidéki épített környezet értékeinek megőrzését célzó beruházásokra.

1.5

A transznacionális és határmenti integráció fejlődése

1.5.1 Területek, amelyeket a transznacionális és/vagy határmenti társadalmi-gazdasági interakciók jelentős növekedése jellemez Az Európai Uniós csatlakozással párhuzamosan és az államhatárok elválasztó szerepének csökkenésével a természetes vonzáskörzetek újjáéledése és a tradicionális társadalmigazdasági kapcsolatok revitalizálódása indult meg a régióban. Magyarország határ menti térségei jellemzően társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott perifériatérségnek minősülnek. Mindazonáltal a speciális földrajzi helyzet, a határközelség egyúttal lehetőséget, erőforrást is jelent és esélyt ad az érintett települések gyorsabb ütemű kilábalásához az elmaradott, periférikus pozícióból. A határon átnyúló kapcsolatok egyrészt transznacionális léptékűek (pl. Budapest részvétele a közép-európai térség fővárosainak versenyében, részvétel a transznacionális programokban), másrészt határ mentiek. A határmenti kapcsolatok jellemzésénél fontos tekintetbe venni azt, hogy az államhatárok viszonylag új keletűek, illetve azt, hogy a határok túloldalán jelentős számú magyar él. A határon átnyúló kapcsolatok erősödése leginkább az osztrák-szlovákmagyar és a román-magyar határon figyelhető meg. Ezeken a szakaszokon erősödnek leginkább a határon átnyúló interakciók, városhálózati, vonzáskörzeti kapcsolatok. Az uniós csatlakozás jelentősen hozzájárult a határmenti térségek integrációjához. Egyrészt javult a területek megközelíthetősége (három országgal belső schengeni határ, Romániával egyszerűsített határátlépés). Másrészt könnyebbé vált a városi szolgáltatások igénybevételének lehetősége (pl. lakhely, munkahely, oktatás, egészségügyi szolgáltatás, ígéretes kezdeményezések a tömegközlekedésben).

15

A térségben a következő fő határon átnyúló vonzáskörzetek azonosíthatók be: -

-

-

-

-

Budapest-Bécs-Pozsony nagyvárosi térség Pozsony magyar határon átnyúló szuburbanizációjával. Itt említendő még Komárom-Révkomárom, illetve EsztergomPárkány várospárja. Szlovák-magyar határ mentén Miskolc-Kassa térség Kassa határon átnyúló agglomerációjával. A magyarországi aprófalvas térség hagyományosan Kassa vonzáskörzete volt. Ukrán-magyar határ mentén Záhony-Nyíregyháza körzete. Az ukrán-magyar határ ma is az ország talán legnehezebben átjárható, EU külső határa, az együttműködés nagyon lassan halad előre. A román-magyar kapcsolatok dinamikusan fejlődnek, a magyar határ közelében Románia fejlett területei találhatók. Debrecen-Nagyvárad intézményes kapcsolata a magyar-román határon Nagyvárad határon átnyúló szuburbanizációjával. Szeged-Temesvár és Békéscsaba-Arad erőteljesebb román dinamikával. Szerb-magyar határ mentén Szeged-Szabadka várospár meggyengült kapcsolata, erőteljesebb szegedi befolyással. A horvát-magyar és a szlovén-magyar határ esetében a vonzáskörzetek kérdésköre kevésbé releváns (Pécs-Eszék kapcsolatát említhetjük meg). Nyugat-Magyarország és Burgerland (Nagykanizsa-Zalaegerszeg-Szombathely-Graz). 6. ábra: Magyarországon területi integrálódásának fő dimenziói

Jelmagyarázat: Növekedési tengely

Alközpont

Főváros, országos központ

Határon átnyúló vonzáskörzet és városkapcsolat

Fejlesztési pólus

16

2 2.1

Új és növekvő kihívások területi hatásai és ezek hajtóerői Példák a klímaváltozás jelentős régiónként/terület-típusonként

hatásaira

(aszály,

erdőtüzek,

árvizek)

Magyarország a klímaváltozás szempontjából fokozottan sérülékenynek minősül, hiszen az IPCC jelentése alapján a globális mértékben potenciálisan bekövetkező 2 °C évi átlaghőmérséklet-emelkedés Magyarország területén 3-4 °C emelkedést okozhat. A prognózisok szerint egyre szélsőségesebben forró és száraz nyarak, enyhe, de az eddigieknél csapadékosabb telek várhatók, amelyeket alkalmanként erős viharok, felhőszakadások tarkíthatnak. Összességében a Kárpát-medence időjárása várhatóan a mediterrán éghajlathoz válik hasonlóvá. Aszály A klímaváltozás következményei közül – elsősorban a mezőgazdaságra és az élelmiszerellátásra gyakorolt hatása révén – jelentőségét tekintve kiemelkedik az aszály. Magyarország szinte egészén (90 %-án) a jelenlegi éghajlati paraméterek mellett is adottak a feltételek aszály kialakulására. Az aszályos időszakok hosszának és a vízhiány mértékének fokozódása szinte az egész Alföldön súlyos fenyegetést jelent, kiemelkedő ebből a szempontból az Észak-alföldi régió középső és keleti térségeinek, valamint a Dél-alföldi régió román határ menti területeinek sérülékenysége. A Dunántúlon várhatóan csak kisebb kiterjedésű területeken (Dráva-mente, Kisalföld déli része) idéz elő a klímaváltozás súlyos gazdasági-társadalmi-környezeti következményekkel járó aszályokat a jövőben. Erdőtűz A várhatóan szárazabbá és forróbbá váló nyári időszakok a jövőben egyre ideálisabb körülményeket teremthetnek Magyarországon is az erdőtüzek kialakuláshoz, amely el is kezdődött, hiszen az elmúlt években nagyságrendekkel nőtt az égett erdőterületek kiterjedése Magyarország nagy részén, elsősorban az Észak-magyarországi régió északi területein, valamint a Dél-alföldi régió délnyugati részén. A nagy pusztítást eredményező erdőtüzek gyakoribbá válására valószínűsíthetően a jelenleg is nagy kiterjedésű tüzek által sújtott – fent nevezett – térségekben, valamint néhány egyéb összefüggő (Dél-dunántúli régió északi részén húzódó nyugat-keleti irányú sáv, Észak-alföldi régió országhatár menti térségeinek egy része), illetve foltszerű, kisebb kiterjedésű (szlovén-horvát-magyar hármas határ tágabb, Magyarországra eső környéke, Vas megye nyugati részei) térségben lehet számítani Magyarországon. Árvizek Magyarország területének bő harmada (35 000 km2, amelyen a lakosság ötöde, kb. 2 millió ember él) a Duna, a Tisza és mellékfolyóik árterén helyezkedik el, aminek következtében a folyók vízjárásának szélsőségesebbé válása, így az árvizek gyakoriságának várható növekedése Magyarország társadalmi-gazdasági életére súlyos fenyegetést jelent. A 20002007 közötti időszak magyarországi árvizeinek elemzése alátámasztja az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzéseket és aggodalmakat. Egyrészt az előző időszakhoz képest gyakrabban fordultak elő rekordmagasságot elérő áradások a nagy vízfolyásokon, mind a Tiszán (2001, 2006), mind a Dunán (2002, 2006) egy évtizeden belül kétszer is megdőltek a hosszú évtizedek óta fennálló tetőzési vízszint értékek. Különösen nagy árvízi fenyegetést jelent az alföldi területek számára az e folyókon levonuló árhullámok időbeli egybeesése. Ilyen árvízi helyzet alakult ki 2006-ban, amikor a legkritikusabb időszakban több mint 3000 km-t tett ki az érintett fővédvonalak hossza. Az éghajlatváltozással kapcsolatos

17

előrejelzéseket igazolja másrészt az is, hogy megnőtt azon árvizek részaránya, amelyeket váratlan, rendkívüli mértékű csapadék okozott. A kis területre koncentrálódó szélsőséges csapadéktevékenységek gyakoribbá válásának következtében egyre sűrűbben fordulnak elő szélsőséges árvízi helyzetek kis vízfolyásokon is. 2004, 2005 és 2006 folyamán minden évben előfordult ilyen áradás Magyarország északi, középhegységi régiójában. Harmadrészt olyan időszakban (pl. augusztus folyamán) is előfordultak árvízi helyzetek, amikor a 100 éves gyakoriságú legkisebb vizek előfordulása jellemző. Az elmúlt 5 év védekezési adatainak összesítése alapján az árvízi fenyegetettség a Tisza vízgyűjtőjén, az Észak-Dunántúl Duna menti térségeiben és az ország északi, középhegységi régiójában a legmagasabb. 2.2

Példák a globalizációs folyamat és a kapcsolódó nemzetközi munkamegosztás jelentős területi hatásaira (FDI, külföldi működőtőke koncentráció, egyes területek gazdasági-technológiai specializációja, jelentős klaszterek, tevékenységek területi újjárendeződése, helyváltoztatása)

A magyar gazdaság 1990 óta végbement szerkezeti átalakulásában meghatározó szerepet játszottak a külföldi közvetlen tőkebefektetések. Az egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány – Csehország és Szlovákia után – hazánkban a harmadik legmagasabb a kelet-közép-európai térségben. A külföldi működő tőke folyamatos beáramlása hozzájárult a termelékenység növekedéséhez, a technológiai modernizációhoz, az exportkapacitások létrehozásához és új munkahelyek teremtéséhez. A társas vállalkozások jegyzett tőkéjében a külföldi részesedés területi koncentrációja fokozódott az elmúlt években. Kiemelkedő a jelenléte a Közép-magyarországi régióban (ezen belül is jelentős mértékű a fővárosban), valamint a Közép- és Nyugat-Dunántúlon. A DélDunántúlon, az Alföldön és Északkelet-Magyarországon nagy, összefüggő térségek vannak, ahol a külföldi tőke részesedése a 10%-ot sem érte el. 2008-ban a tőkebeáramlás egyenlege jelentősen elmaradt a korábbi évek átlagától, az újrabefektetett jövedelem, valamint az egyéb tőke értéke is nagyságrendileg csökkent. 2009 első félévében is jelentős külföldi működő tőke kivonására került sor, ami a 1995 óta a legkedvezőtlenebb adat. A napjainkban zajló tőkekivonás, és beáramló tőke értékének visszaesése elsősorban azokat a befektetési célterületeket érintik, ahol a korábbiakban jelentős tőkemozgás volt megfigyelhető: a főváros és tágabb régiója, valamint a Közép- és Nyugatdunántúli régiók. Kisebb mértékben természetesen más területek is érintettek, elsősorban a pólusvárosok (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc), és néhány jelentősebb nagyváros (ez utóbbiak közül kiemelhető Nyíregyháza, vagy Kecskemét, ahol a korábbi befektetési tervek megvalósításának lelassulása, ill. veszélybe kerülésének lehetünk szemtanúi). Magyarország legjelentősebb külgazdasági partnere hagyományosan Németország. A német vállalatok ezer szállal kötődnek a magyar gazdasághoz, mind a tőkebefektetések – közel 15 milliárd euró tőkebefektetési állománnyal –, mind pedig a kereskedelem tekintetében. Az utóbbi évtizedben a kereskedelmi kapcsolatok tekintetében Kína, és Középés Kelet-Európa országainak növekvő szerepe figyelhető meg. A magyarországi társas vállalkozások összes értékesítésének 28%-a realizálódott az ország határain túl 2007-ben. Az exportorientáltságot rendkívül magas területi differenciáltság jellemezte. Átlagnál magasabb exportarány a Közép- és Nyugat-dunántúli régiót jellemzi. Szigetszerűen az ország más régióiban is vannak magas exportaránnyal rendelkező térségek, ahol főleg egy-egy multinacionális nagyvállalat teljesítménye határozza meg az egész kistérség értékesítésének volumenét és irányát. Kimondottan alacsony exportaránnyal rendelkező kistérségek tömbszerűen helyezkednek el Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Alföld keleti részén, a román határmentén, a Balaton környékén, valamint Baranya megyében. 18

A határ menti térségek közül a legmagasabb arányban az Észak-magyarországi régióban nőtt az exportértékesítés aránya, míg jelentős csökkenés jellemezte a Dél-Dunántúlt. A specializáció területi megjelenési formái, a klaszterek hazánkban az ezredforduló környékén jelentek meg. Elsősorban az autóipar, a fa- és bútoripar, az elektronika, az élelmiszeripar, a textilipar, az építőipar és az idegenforgalom területén, és főként a Dunántúlon, a keleti országrészben ekkor még nem voltak ilyen kezdeményezések. Napjainkban több mint 100 klasztert találhatunk Magyarországon a legkülönbözőbb gazdasági tevékenységek köré szerveződve. 16 akkreditált innovációs klaszter van hazánkban, melyek leginkább a Közép-magyarországi és a Dél-alföldi régióhoz köthetőek, és az egészségiparban (biotechnológia és gyógyszeripar) és az informatika területén működnek. 2.3

Példák a különleges intézkedéseket igénylő, jelentős külföldi bevándorlással és/vagy társadalmi polarizációval érintett területekre

Külföldi bevándorlás által érintett területek Magyarországon az ezredforduló óta a bevándorlók száma folyamatosan nő, ezzel együtt 2009. január 1-én mintegy 185 ezer külföldi állampolgár tartózkodott hivatalosan az országban, ami az ország népességének alig 1,8%-a, nemzetközi összehasonlításban elenyésző. A nemzetközi vándorlás célterületei hazánkban elsősorban a főváros és környéke, a Balaton környéke, valamint az országhatárok mentén figyelhető meg jelentősebb nemzetközi vándorforgalom. A rendszerváltás után hazánkba érkező külföldiek elsősorban a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakosai közül kerültek ki. A 2008-as adatok szerint a legtöbb külföldi bevándorló jelenleg is a szomszédos államokból érkezik. Romániából (66 ezer), Ukrajnából és Szerbiából (17-17 ezer fő) származik. Utóbbiak Közép-Magyarország mellett az államukkal szomszédos magyar megyékben élnek, a román állampolgárok 2/3-a Közép-Magyarországon, a fővárosban és annak környékén él. A második népes bevándorló-csoportot az ázsiai országokból, elsősorban Kínából és Vietnámból érkezők teszik ki. A 11 ezer fős kínai közösség többsége (83%) a fővárosban él. A német állampolgárok a Balaton környéki megyékben és Budapesten élnek zömmel. 7. ábra: Nemzetközi vándorlás egyenlege 2002-2007

19

Társadalmi polarizációval érintett területek A társadalmi polarizáció kimutatására az utóbbi években született metódusok legtöbbje egy adott cselekvési programhoz kapcsolódóan került kialakításra, melyekről a 3.5. fejezet szól bővebben. Ezek közül két példát emelünk ki, melyek eltérő területi léptékben, térségi szinten vizsgálták (és kezelik) a társadalmi polarizáció kérdését. 1.) A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben az ország teljes népességének 10%-a, cigány népességének mintegy harmada él. A 33 kistérség többsége központ nélküli, aprófalvas (a népesség 66%-a 5 ezer fősnél kisebb településen él), a keleti illetve déli országhatár menti térség. Már száz évvel ezelőtt is hátrányos helyzetűnek bizonyultak, azóta pedig az új országhatár elvágta őket természetes központjuktól, majd a mezőgazdaság leépülése még inkább megingatta gazdaságukat. A hátrányos helyzet következtében a mobilabb társadalmi csoportok elköltöznek, nő egyrészt az öregek, másrészt – úgy a természetes szaporodás, mint az alacsonyabb megélhetési költségek által ösztönzött bevándorlás miatt – a romák aránya. 2.) Városi szegregátumok. A 2007-2013-as Regionális Operatív Programok keretében pályázható funkcióbővítő – és szociális városrehabilitációs projektek egyik előfeltételeként került bevezetésre az Integrált Városfejlesztési Stratégia részeként az Anti-szegregációs terv készítésének kötelezettsége, a 20.000 fő feletti városok számára. Ennek módszertani meghatározása szerint szegregátumnak minősül az az 50 főnél nagyobb összefüggő területegység (városrész) ahol az alacsony státuszú lakosok (aktív korú, 8 általános iskolai osztálynál nem magasabb iskolai végzettségű és rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkező lakos) aránya minimum 50% (40-50% között erősen leromlott városi területnek számítanak.). Az elmúlt két évben 157 településen mérték fel a helyzetet, és készítettek antiszegregációs tervet.

2.4

A gazdasági/pénzügyi válság strukturális hatásainak valószínűleg különösen kitett területek/régiók (metropolisz térségek, jelentős feldolgozóiparú területek, vidéki területek, turisztikai területek)

A 2008-ban manifesztálódott pénzügyi válság és annak folyományaként kialakuló gazdasági válság alakulása, így annak területi hatásai is jelentős bizonytalansággal határozhatók meg, azonban már most látható, hogy milyen hatásmechanizmusokon keresztül várható, hogy a globális válság begyűrűzik a régiók és városok fejlődési trendjeibe. A pénzügyi szektor változásainak területi hatását az elemzések gyakran figyelmen kívül hagyják annak ellenére, hogy amellett, hogy azokban a városokban, ahol a pénzügyi szektor jelentős munkáltató (Magyarországon leginkább Budapest), közvetlen hatással bír, számos közvetett hatása is van a térszerkezetre. A magyar gazdasági növekedés egyik húzóereje a belső fogyasztás volt, melynek forrása jelentős mértékben hitel, mind az állami szektorban, mind pedig a háztartásokban. A magyarországi hitelállomány jelentős része devizában denominált, így a pénzügyi válság ideje alatt kialakuló jelentős árfolyam-ingadozások visszavetették a belföldi keresletet és a hitelfelvételi hajlandóság csökkent. Ennek közvetett területi hatásai azokban a városi térségekben jelentkezhetnek, melyekre jellemző volt az ingatlanfejlesztés. A nagyobb városok körül, így elsősorban Budapest (Győr, Szeged, Pécs) peremén a szuburbanizáció erőteljes folyamatát fékezheti az ingatlanpiaci hitelfeltételek szigorodása és az árfolyamkockázatok felismerése a lakosság körében. A pénzügyi válság tovagyűrűzése a reálgazdaságba a belső kereslet csökkenése mellett az exportorientált városokban és régiókban, mindenekelőtt a nyugat-magyarországi ipari

20

térségekben jelenthet átmeneti visszaesést és a foglalkoztatottság csökkenését. Nehezen előrejelezhető a globális gazdasági szerkezet hosszú távú átalakulása, de a korábbi tendenciáknak megfelelően várható, hogy azokban a városokban, melyek monostrukturális gazdaságszerkezettel rendelkeznek, kibocsátásuk néhány transznacionális – jellemzően ipari, de esetenként szolgáltató tevékenységet folytató – társaság exportorientált tevékenységén alapul (például Észak-Magyarország vagy Dél-Dunántúl egyes települései), a termelési költségek emelkedésével a gazdasági tevékenységek áthelyeződnek más régiókba, ahol alacsonyabb költségekkel termelhetnek. Magyarország három olyan szomszéddal rendelkezik, amely tagja a Gazdasági és Monetáris Uniónak (GMU) és a közös valutát használja. Az árfolyamkockázatok növekedése azzal a következménnyel járhat, hogy a külföldi működő-tőke befektetések inkább azokat a városokat választják, melyek a GMU területén vannak, így a nyugati és északi határ mentén elkerülhetik a magyar területeket. Ez a szívóhatás azonban kihathat az egész ország területére, kifejezetten érintheti a tőkebeáramlás korábbi célterületeit. Magyarországon az állam az elmúlt években jelentős mértékben túlköltekezett, az államháztartási hiány 2006-ra elérte a GDP 9%-át, az államadósság növekedése és a GDP visszaesése jelentősen beszűkítette a magyar költségvetés mozgásterét. Ennek a makrogazdasági ténynek a területi következménye, hogy a hazai területfejlesztési források jelentősen visszaesnek, így a válság területi hatásaira adandó célzott beavatkozás lehetősége csökkent. A kialakult gazdasági és pénzügyi válság elsősorban az exportorientált és a kereskedelemre specializálódott városi térségeket érinti, illetve ennek tovagyűrűző hatásaként a regionális beszállítói hálózatok és a helyi munkaerőpiacok visszaesését hozhatja magával. A gazdasági növekedés újbóli beindulása várhatóan először a városi központokat érintheti, de azokban a térségekben, ahol a transznacionális társaságok nem kellően kötődnek a helyi gazdasághoz és termelésüket befejezhetik, tartós válságterületek kialakulásának veszélye áll fenn.

3 3.1

A területi szempontból fontos politikák alakulása Általános áttekintés az ágazati szakpolitikák területiségéről

A területiség érvényesítésének fontos eszköze az ágazati szakpolitikák területi szemléletének és területi tartalmának erősítése. Az ágazati politikák természetszerűen rendelkeznek területi relevanciával, de jellemzően ágazati, nem területi célokat követnek, miközben az ágazati döntéseknek komoly területi hatása van. A magyarországi területfejlesztési politika egyik fő célkitűzése ezért az ágazati stratégiák, fejlesztések területi alapú összehangolása, a területfejlesztési stratégiákkal, programokkal való szinergia megteremtése. Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) ennek jegyében fogalmaz meg üzeneteket, területi prioritásokat az ágazatok számára. Igazi fejlesztéspolitikai innovációnak tekinthető ezért, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (ÚMVST) ún. horizontális célként kezeli a területi kohéziót. Ez azt jelenti, hogy a területi szempontokat minden egyes uniós forrásból támogatott program vagy projekt esetében figyelembe kell venni, hasonlóan az esélyegyenlőségi és fenntarthatósági elvekhez. Az egyes ágazati stratégiák területi tartalma nagyon változatos. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) középtávú oktatás-fejlesztési stratégiájában (2004) a területi szempontok csak érintőlegesen jelennek meg. Elsősorban az oktatási infrastruktúrában

21

tapasztalható jelentős területi különbségek csökkentése, az elmaradottabb térségek fejlesztése jelenik meg prioritásként. A gyakorlatban ez az oktatási-nevelési intézmények jelenlétét, az elérhetőség biztosítását, a bennük folyó oktatás-nevelés minőségének egymáshoz közelítését jelenti. A Magyar Kulturális Stratégia (2006-2020) stratégiai részében megjelenik a kulturális vidékfejlesztés fogalma, amelynek lényege, hogy minden településnek fejlesztenie kell azt az intézményt, amely mintegy a kulturális portál szerepét tölti be helyi lakosok számára. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) több olyan programot dolgozott ki, amelyek területi alapon nyújtanak támogatást egyes hátrányos helyzetű térségeknek, településeknek. A legjelentősebbek ezek közül a „Hároméves kistérségi felzárkóztatási programok”, amelyek célja a hátrányos helyzetű kistérségek szociális és gyermekjóléti szolgáltatási hálózatának fejlesztése az egyenlő hozzáférési esélyek kialakításának érdekében, kifejezetten kistérségi alapon. További jelentős felzárkóztatási program az "Élhetőbb Faluért" Program (célja a kistelepülések, tanyás térségek felzárkóztatása) és az egyik legelmaradottabb északkelet-magyarországi térség fejlesztésére elindított, az Egyesült Nemzetek Szövetségének Fejlesztési Programja (UNDP) által támogatott Cserehát program (célja a fogyó népességű, kiemelkedően magas munkanélküliséggel sújtott térség fejlesztése, a nagy számban ott élő cigányság esélyeinek növelése, a térség dinamizálása). A nagy munkanélküliséggel rendelkező térségekben, településeken a kormányzat közmunkaprogramokat finanszíroz, a rászorulóknak biztosított szociális juttatásokban azonban területi különbségeket nem érvényesít. Az ágazat a rászoruló, főként idős lakosság ellátására a települési önkormányzatokkal együttműködve falu- és tanyagondnoki hálózatot működtet. Az egészségügyi tartalmú Nemzeti Népegészségügyi Program (2003-2013) területi célja az alapellátás hozzáférhetőségének társadalmi egyenlőtlenségeinek csökkentése. A környezet- és természetvédelem rendelkezik a legtöbb stratégiával és országos programmal. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (2003-2008) helyzetelemzésében hangsúlyos a területiség, egy külön fejezet foglalkozik a környezeti folyamatok területi alakulásával (elsősorban régiós szinten). Ennek ellenére mindössze két területi meghatározottságú akcióprogramot rögzít a városi és vidéki területek problémáinak kezelésére (de konkrét területek említése nélkül, általános megfogalmazásban). A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (2008-2025) területi tartalma abból adódik, hogy az ország egyes térségei más módon érintettek az éghajlatváltozásban. A stratégia terület-, település- és vidékfejlesztési feladatokat is megfogalmaz, kiemeli a leginkább érzékeny nagytérséget, a Duna-Tisza közi Homokhátságot. A vízgazdálkodás nem rendelkezik országos szintű stratégiai dokumentummal, azonban jellegéből adódóan az ágazatra jellemző a területi szemlélet. Az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia (2007-2020) specifikus és stratégiai céljai között jelenik meg közvetetten a területiség, elsősorban a térségi elérhetőség javítása (periférikus térségek) és a nagyvárosok, agglomerációk közlekedés-fejlesztése esetében. A szakágazat főként az autópálya építésre koncentrált, az autópálya-hálózat az utóbbi évtizedben látványosan bővült. Magyarország közlekedési térszerkezete Budapest központú, fontos ennek oldása. A vidéki térségekben a gyérforgalmú vasúti szárnyvonalak fenntartása okoz nehézséget. Az ágazati stratégiák közül a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában (2005-2013) játssza a legnagyobb szerepet a területiség a turisztikai helyszínek, úgymint világörökségi helyszínek és egyéb kiemelt területek (Budapest, Balaton, Dunakanyar stb.) tekintetében is. A Balaton önálló tervezési-fejlesztési régió, önálló térségmenedzsment szervezettel. A stratégia foglalkozik a hátrányos helyzetű és vidékies térségekkel és a speciális természeti adottságú területekkel is, a vidéki térségekben a falusi turizmust szorgalmazva. A Nemzeti Sportstratégiában (2007-2020) nagyon hangsúlyos a területi irányultság, a többi ágazati 22

stratégiához képest meglehetősen sok területi tartalommal rendelkezik. Már a helyzetelemzés során megjelennek az országos-megyei-települési szintek, a jövőkép és célrendszer kijelölésekor pedig kistérségi és régiós szinten is határoznak meg célokat, többek közt kistérségi sportstratégiák készítését. Összességében az ágazati stratégiák nem területi alapon szerveződnek, területi szempontokat csak kevéssé vesznek figyelembe, a területi tartalmukat a szinergiák kiaknázása érdekében mindenképp növelni szükséges.

3.2

Példák olyan intézkedésekre és eljárásokra, amelyek a területi fejlődés fenntarthatóbb formáit eredményezik

A fenntarthatóság érvényesítése a területfejlesztési politika és fejlesztéspolitika egyik fontos törekvésévé lépett elő ez elmúlt években. A fenntarthatóság különböző tervdokumentumokban való értelmezése és megjelenítése már megtörtént. A fenntarthatóság megjelenítése az egyes projektekben azonban még csak folyamatban van. Koncepcionális szinten az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) vezette be a fenntarthatóság fogalmát a területpolitikában. Az OTK-nak egyik általános célja a fenntartható fejlődésről és az örökségvédelemről szól. Ezen túlmenően az OTK megfogalmazza a területfejlesztési politikai elvei között is a térségi fenntarthatóságot. Egy fenntartható térség strukturális problémáit nem exportálja más térségekbe, hanem igyekszik azokat minél nagyon mértékben saját területén belül kezelni. (Pl. a környezetterhelése révén nem okoz környezetszennyezést a határain túl, munkanélküliségével nem indít el nagyarányú kivándorlást.) Az OTK emellett tartalmaz úgynevezett fenntartható térhasználati elveket is. Ezek az elvek a zöld területeket óvó és a barnamezős területekre koncentráló területhasználatról, továbbá a közösségi közlekedésről szólnak. Meg kell említeni az OTK középtávú területi céljai közül a városhálózat fejlesztésére irányuló célt is, mely egy fenntarthatóbb térszerkezetet, a Budapest központú városhálózat helyett egy többpólusú, alternatívákat felmutatni képes városhálózatot céloz meg. Az OTK-ban koncepcionális szinten meghatározott térségi fenntarthatósági elvek csak korlátozottan tudtak érvényesülni az alacsonyabb szintű fejlesztési tervdokumentumokban. Az uniós finanszírozású Új Magyarország Fejlesztési Tervben és kapcsolódó operatív programjaiban csak az OTK térhasználati elvei jelennek meg. Az egyes operatív programokhoz kapcsolódó pályázati támogatási rendszerek közül csak a regionális operatív programok turisztikai és környezeti pályázataiban jelentek meg ezek az elvek. Érdemes még megemlíteni az ÚMFT Környezet és Energia Operatív Programjában (KEOP) szereplő, a megújuló energiák használatával kapcsolatban megfogalmazott térségi fenntarthatósági elveket is. Az elvek fő üzenete, hogy a fenntarthatóság érdekében a biomassza energetikai célú hasznosítása csak a biomassza keletkezési helyéhez képest bizonyos távolságon belül történjen meg. A fenntarthatóság térségi értelmezésének érvényesítését, a napi fejlesztési gyakorlatban való integrációját Területi Kohéziós Kézkönyv segíti. A kézikönyv gyakorlati példákon keresztül bemutatja többek között a fenntarthatóság térségi értelmezését és érvényesítésének lehetőségeit. A területfejlesztési dokumentumok mellett a fenntarthatóság a területrendezési és településrendezési terveken keresztül is érvényesül. A terület- és településrendezés olyan jövőkép elérésére irányul, amelyben az ország térszerkezete kiegyensúlyozottá válik és a fenntartható fejlődés elvének megfelelően alakul. A rendezési tervek a fejlesztéseket

23

elsősorban az urbanizált (műszakilag igénybevett) területeken engedélyezik, ezáltal óvva az ökológiailag összefüggő, természetközeli állapotokat. A területrendezési tervek hosszútávra kiszámítható módon meghatározzák az ország egészére, valamint a megyékre az adott térség területfelhasználásának módját és az országos jelentőségű műszaki infrastrukturális rendszerek térbeli rendjét. A területrendezési tervek a fenntarthatóság érdekében többek között rögzítik a védendő erdőterületeket, a kiváló termőhelyi szántókat, a vízgazdálkodási területeket, az ökológiai szempontból fontos területeket, melyekre szigorú területfelhasználási szabályokat állapítanak meg. A rendezési tervek hierarchikus rendszert alkotnak, melynek szintjei: az Országos Területrendezési Terv, a speciális szabályozást igénylő kiemelt térségek (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet és Budapesti Agglomeráció), a megyék, valamint a települések.

3.3

Példák olyan intézkedésekre, amelyek valószínűleg megerősítik egyes régiók versenyképességét (klaszterek támogatása, külföldi beruházások vonzása, a humánerőforrások átképzése)

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) a Magyarországra érkező Európai Uniós forrásokból megvalósuló fejlesztések számára készült keretdokumentum (Nemzeti Stratégiai Referencia Keret). Az ÚMFT Magyarország nemzetközi versenyképességének érdekében az uniós támogatásokat két területre összpontosítja: a foglalkoztatás bővítésére és a tartós növekedés elősegítésére. Az ÚMFT 8 ágazati és 7 regionális operatív programja közül a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) járul hozzá legközvetlenebbül az ÚMFT-ben meghatározott növekedési cél teljesítéséhez. A GOP prioritásai közül a K+F és innováció a versenyképességért, a Vállalkozások (kiemelten a kkv-k) komplex fejlesztése, és a Modern üzleti környezet erősítése is jelentősen hozzájárul a versenyképesség erősítéséhez. A Közlekedés Operatív Program (KÖZOP) prioritásai közül a versenyképesség növeléséhez leginkább azok járulnak hozzá, amelyeknek célja az elérhetőség javítása. Az ágazati operatív programok közül a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) is jelentősen hozzájárul a versenyképesség növeléséhez, elsősorban az Alkalmazkodóképesség javítása prioritás által. Az alkalmazkodóképesség javítása elsősorban a szak- és felnőttképzés, az egész életen át tartó tanulás lehetőségeire épít. A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) elsősorban a TÁMOP-ban meghatározott célokhoz, intézkedésekhez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztések segítségével járul hozzá a versenyképesség javításához. Ezen fejlesztések közül érdemes kiemelni a térségi integrált szakképző központok kialakítását, valamint a regionális képzési hálózatok működéséhez nélkülözhetetlen infrastruktúra-fejlesztéseket. Az ÚMFT regionális operatív programjai (ROP) az ágazati operatív programokhoz szorosan illeszkedve, a régió adottságaival összhangban szintén több versenyképesség-javító célt fogalmaznak meg, többek között a gazdaságfejlesztést, a közlekedési infrastruktúra fejlesztését és a turisztikai fejlesztéseket. Koncepcionális szinten az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) vezette be a térségi versenyképesség fogalmát a területpolitikába. Az OTK egyik általános célja a versenyképességről szól. A versenyképesség az OTK megközelítésében azt jelenti, hogy minden térség tárja fel a saját, egyedi versenyképességi tényezőit. Az OTK versenyképességi üzenetei előjönnek a területi céljaiban is: úgynevezett versenyképességi pólusokat kíván kialakítani a nagyobb hazai városokra épülve, kutatásfejlesztési kapacitással innovációs helyszíneket kíván megteremteni.

24

Magyarországon ma a vállalkozások 99,8 %-a mikro-, kis- és középvállalkozás. Ezek erősítését a kormányzat továbbra is kiemelt feladatként kezeli. A JEREMIE kezdeményezés keretében 2007 végén került meghirdetésre az Új Magyarország Mikrohitel Program és Portfoliógarancia Program, amelynek keretében az uniós és hazai költségvetési forrásoknak köszönhetően a magyar vállalkozások kedvezményes mikrohitelhez és portfoliógaranciához juthatnak hozzá. A kis- és középvállalkozások körében igen népszerű a szabad felhasználású Széchenyi Kártya, hiszen 2007-ben több mint 19 500 vállalkozás kapott Széchenyi Kártyát, mely révén összesen közel 129 milliárd forint értékű hitelhez jutottak a vállalkozások. Az Üzletre hangolva program célja megfelelően hozzájárulni az adminisztratív terhek csökkentésének kimunkálásához. 2008-ban kiemelt ágazati stratégiák kerültek kidolgozására, amelynek eredményeként 2009 nyarán a járműipari, logisztikai, gyógyszeripari és biotechnológiai, valamint infokommunikációs technológiákra vonatkozó iparpolitikai akciótervek elfogadásra kerültek és beépültek a kormány válságkezelő programjába. Az ágazati stratégiák célja a gazdaság versenyképességének javítása mellett elsősorban az, hogy elősegítsék az elmozdulást a magasabb hozzáadott értéket jelentő tevékenységek irányába. A beruházások és befektetések ösztönzésére alakította ki 1996-ban a magyar kormány a vállalkozási övezetek rendszerét. Ezek lényege, hogy a kijelölt, jellemzően vállalkozáshiányos, gazdasági és foglalkoztatási problémákkal küzdő térségekben nagy értékben beruházó vállalkozások központi adókedvezményeket kapnak. Az ipari park, mint terület- és gazdaságfejlesztési eszköz évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. Az első kiírást követően 28 park kezdte meg működését, amelyek száma folyamatos növekedést mutat napjainkig. Az ipari parkok a megfelelő infrastruktúra nyújtásával képesek olyan többlettámogatást biztosítani a vállalkozóknak, amellyel azok versenyképessége jelentősen javulhat. A versenyképesség növelésének és az innováció ösztönzésének céljából létrehozott klaszterek, a gazdaság térbeli szerveződésének hazánkban viszonylagosan új típusát értik. Magyarországon az első klaszterek létrehozásában kiemelkedő szerepet játszottak a külföldi tulajdonban lévő autógyárak, a hazai beszállítói hálózatban tevékenykedő autóalkatrész gyártók, valamint egyes regionális fejlesztésben érdekelt szervezetek. Együttműködésük során még 2000-ben alakultak meg az első klaszterek. A klaszterek támogatására jelentős források állnak rendelkezésre az Új Magyarország Fejlesztési Tervben.

3.4

Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek várhatóan megakadályozzák vagy csökkentik a klímaváltozás területi fejlődésre gyakorolt hatásait

Homokhátsági Speciális Célprogram 2001-2007 A Homokhátság Magyarország középső részén, a Duna és Tisza között fekvő sík terület, amely az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett területek közé tartozik. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint a hőmérséklet a Duna-Tisza közén a globális értéknél nagyobb mértékben fog növekedni a következő 30 évben, és ezzel párhuzamosan a csapadék mennyisége várhatóan közel 10%-kal csökken (a területet az ENSZ sivatagodással veszélyeztetett térségnek minősítette). Az elsősorban mező- és erdőgazdaságra épülő térségben azonban már napjainkban is nagy problémát jelent a vízhiány. A Homokhátság Speciális Célprogram kiinduló programeleme a mezőgazdálkodási szerkezetváltás és az ehhez szükséges gyakorlat és technológia kikísérletezése, gazdálkodási ismeretek átadása, szemlélet kialakítása volt. A mintaterületeken több olyan alternatív, szárazságtűrő növényt telepítettek,

25

amelyek ezen a területen is jó termésátlagokat produkálnak. Az agrár-szerkezetváltással párhuzamosan futott a programnak egy vidékfejlesztési vonala is, amelynek keretében többek között a turizmus fejlesztése, a szövetkezések előmozdítása és az alternatív energiák felhasználása is előtérbe került.

3.5

Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek nagy valószínűséggel megakadályozzák/csökkentik a társadalmi polarizáció területi hatásait

Hazai területfejlesztési források A jelenleg és a közelmúltban működő magyar területfejlesztési források legtöbbje részben vagy egészben csak bizonyos térségekben megvalósuló fejlesztéseket támogat. Először 1986ban határozták meg központilag az elmaradott települések körét, melyek külön forrásból kaphattak támogatást. Az azóta eltelt időszakban kialakultak a speciálisan kedvezményezett térségek fejlesztéseit támogató pénzügyi eszközök, melyekre nagyobbrészt önkormányzatok, kisebb részt vállalkozások, civil szervezetek pályázhattak. A kedvezményezettség egyik feltétele a komplex elmaradottság volt, de speciális településeket (magas munkanélküliség), és kistérségeket (rurális, ipari szerkezetátalakítási, magas munkanélküliségű) is lehatároltak. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban is megjelenik a fejlesztési források területileg koncentrált felhasználása, külön kezelve a legelmaradottabb térségeket. Leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatási programja A leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztésére (ez a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező 33 kistérség, amelyekben a népesség 10%-a él) komplex fejlesztési programot indított a kormány az uniós finanszírozású Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében. A program a kistérségek integrált projektcsomagjait finanszírozza, melyek a következő tématerületeket tartalmazzák: óvodák, iskolák, rendelők felújítása, utak burkolása, a szennyvíz és csapadékvíz elvezetés fejlesztése, valamint képzési, foglalkoztatási, egészségfejlesztési programok megvalósítása (különös tekintettel a roma integrációra), a kistérség szükségletének megfelelően. A program másik fő eleme, hogy a vállalkozások számára kedvezőbb feltételekkel nyújt támogatást az állam, ha a leghátrányosabb helyzetű kistérségek egyikébe viszik meg beruházásukat.

3.6

Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek erősítik a határmenti területi integrációt

Eurorégiós kapcsolatok és Európai Területi Együttműködési Csoportosulások (EGTC-k) Az eurorégiók kezdetben főként a kultúra, sport és egyéb intézményi együttműködés területére korlátozták a tevékenységüket. Mára ez az együttműködés elmélyült (például egészségügyi intézmények közös fenntartása, közös iskolák, tömegközlekedés). Az eurorégiós együttműködések általában nem konkrét fejlesztésekhez kapcsolódnak. Magyarország összesen 14 euroregionális együttműködésben érdekelt: Bihar-Buhor, Dráva-Mura, DunaDráva-Száva, Duna-Körös-Maros-Tisza, Hármas Duna-vidék, Ipoly, Kassa-Miskolc, Kárpátok, Muránia, Neogradiensis, Sajó-Rima, Vág-Duna-Ipoly, Nyugat-Pannónia, Zemplén. Az együttműködés elmélyülésével párhuzamosan született meg az EGTC-ről szóló uniós rendelet, aminek eredményeként az EGTC-k önálló jogi személyek lettek. Magyarországon eddig két EGTC alakult meg: az Ister-Granum EGTC-t magyar és szlovák résztvevők

26

alakították meg, míg az Ung-Tisza-Túr-Sajó (Hernád-Bódva-Szinva) EGTC a szlovákmagyar-ukrán-román együttműködést erősíti. Európai Területi Együttműködési programok Az Európai Unió kohéziós politikája részét képező „európai területi együttműködés célkitűzés” keretében háromféle programtípust határoztak meg, melyek közül Magyarország a következőkben vesz részt: hét határmenti programban, kettő transznacionális és négy interregionális programban. A határmenti programok jellemző célja a határrégió két oldala közötti kapcsolatok erősítése, pl.: határon átnyúló közlekedés, környezetvédelem és energetika, turizmus, közös gazdaságfejlesztés, K+F, egészségügy, oktatási, illetve közösségek közötti együttműködés. V4+2 területfejlesztési együttműködés Érdemes még megemlíteni a Visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) együttműködését, mint területi integrációt szolgáló tevékenységet, melyhez csatlakozott Románia és Bulgária is. A területfejlesztési együttműködés keretében az országok egyeztetik a területfejlesztési politikáikat, ennek részeként meghatározzák azokat a területeket, ahol e politikák harmonizációja szükséges (pl. közlekedési hálózatok, határon átnyúló fejlesztési tengelyek kérdésköre).

3.7

Példák olyan intézkedésekre/politikákra, amelyek a gazdaság újbóli fellendülését célozzák az endogén erőforrások és új növekedési ágazatok támogatásán keresztül

A rendszerváltás óta a hazai gazdaságpolitika alapelve lett a versenyképesség növelésének a tudástartalom erősítésén keresztüli elérése. Ezt a célt a horizontális stratégiák, keretintézkedések megalkotása segítette elő (kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája, befektetés-ösztönzési stratégia és tudomány- technológia- és innovációpolitikai stratégia). A gazdaság 1990-től folyó, a korábbi jelentős ágazatok (mezőgazdaság, élelmiszeripar, nehézipar, textilipar és más könnyűipari ágazatok) visszaszorulását eredményező gazdasági szerkezetváltás nyomán számos városban és térségben, különösen a hagyományos ipari és mezőgazdasági körzetekben visszaesett a gazdasági termelés, megjelent a munkanélküliség. E problémák gazdaságélénkítéssel összefüggő, az endogén erőforrásokat dinamizáló térségi kezelésére a területfejlesztési támogatási rendszer szolgált. A támogatások gazdaságfejlesztési célú termelő infrastruktúra beruházásokat, a vállalkozásfejlesztést, az üzleti szolgáltatások fejlesztését, az üzleti infrastruktúra fejlesztését, a munkahelyteremtést és az önkormányzatok helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezéseit célozzák meg. E támogatások főleg az elmaradott régiókba irányultak, jellemzően ÉszakMagyarországra és az Alföldre, valamint a Dél-Dunántúlra. Emellett további támogatási eszközök szolgálták a szakképzés támogatását, szintén decentralizált módon. Az uniós csatlakozással járt a vidékfejlesztési támogatási rendszer kiépülése, amely a mezőgazdaságon kívüli gazdasági tevékenységeket, illetve mikro- és kisvállalkozásokat támogat a vidéki térségekben, beleértve a falusi turizmust, kézműves tevékenységeket, helyi piacot. Konkrétan a 2008. óta kibontakozó válság kapcsán számos gazdaság élénkítését célzó intézkedés született. 2009 nyarán kerültek jóváhagyásra a járműipari, logisztikai, gyógyszeripari és biotechnológiai, valamint infokommunikációs technológiákra vonatkozó iparpolitikai akciótervek, amelyek a megfelelően kiválasztott ágazatok beazonosított

27

problémáira irányulnak, illetve kísérelnek meg megfelelő válaszokat megfogalmazni, és az érintett szereplőkkel egyeztetve kerültek elfogadásra. Az intézkedések funkcióikban vegyes hatást céloznak meg a szabályozástól a közpolitikai intézkedéseken (jellemzően oktatás-képzés, humánerőforrás fejlesztés) át a közvetlen támogatáspolitikai akciókig. A hazai belkereskedelmet is érzékenyen érintette a gazdasági válság: a kiskereskedelmi forgalom jelentős csökkenését okozta. A folyamat megállítását célzó és az erre szolgáló feladatokat kijelölő, készülő stratégia célul tűzte ki többek között a kereskedelmi kisvállalkozások piaci pozícióinak erősítését; a kereskedelmi vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentését; a hazai termékek piacképességének javítását; a határ menti kapcsolatok bővítését a kereskedelemben. A vállalkozásokat segíti több pénzügyi program is, például a különböző mikrohitel programok és a Széchenyi kártya hitelfelvételi lehetőségeinek megkönnyítése, de az Új Magyarország Forgóeszköz Hitelprogram, vagy a Kis- és Középvállalkozói Beruházási Hitelprogram is.

4

Összegzés

Az országra jellemző a Budapest-központú településhálózat, a középvárosok hiánya és az aprófalvak nagy száma. Jelenleg a népesség 2/3-a él városokban, a szuburbanizáció a főváros körül és a nagyobb vidéki városokban jelentősen felgyorsult. A magyarországi területi folyamatokban általánosan megfigyelhető a területi egyenlőtlenségek növekedése, mely kelet-nyugati és centrum-periféria viszonylatban jelentkezik. Az elmúlt években a demográfiai folyamatok esetében az ország nagy részén kedvezőtlen folyamatok (folyamatos népességcsökkenés, öregedő korösszetétel) voltak jellemzők, összhangban az európai tendenciákkal. A belföldi vándorlás célterületei elsősorban a budapesti agglomeráció és a Nyugat-Dunántúl voltak. A népességcsökkenés a kedvezőtlen gazdasági és térszerkezeti helyzetű településeken a legjelentősebb, ami halmozott problémákat jelent a vidéki térségekben. A gazdasági fejlettség tekintetében kiemelkedik a három legfejlettebb régió (KözépMagyarország, Közép- és Nyugat-Dunántúl). Ezekben a régiókban koncentrálódik az ipari és az üzleti szolgáltatási szektor, a külföldi működőtőke, melyek közül Budapest jelentősége messze kiemelkedik. Ugyanitt koncentrálódik a tudásalapú gazdaság (más egyetemi központok, pólusvárosok mellett). Kedvező folyamat, hogy az elmúlt években az ország jelentős részén nőtt a tudásintenzív szolgáltatást végző vállalkozások aránya. A négy gazdaságilag fejletlenebb régióban komoly gazdasági és társadalmi problémát jelent az alacsony foglalkoztatottsági ráta, az elmaradott munkaerőpiaci helyzet. A térségben hazánk jelentős turisztikai célpontnak számít, a falusi turizmus a vidéki térségek számára kiemelt esélyt jelent. A 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági válság részletes területi hatásai jelentős bizonytalansággal határozhatók meg. A jelentős külföldi működőtőke kivonással, a beáramló tőke visszaesésével párhuzamosan a belföldi kereslet visszaesett, a hitelfelvételek lecsökkentek. A pénzügyi válság tovagyűrűzése a reálgazdaságba átmeneti visszaesést és a foglalkoztatottság csökkenését eredményezte. Az államháztartási hiány, a jelentős államadósság és a GDP visszaesése jelentősen beszűkítette a magyar költségvetés mozgásterét. A megszorítások eredményeként a területfejlesztés közvetlen forrásai is lecsökkentek. Ugyanakkor a kormány hathatós válságkezelő programot dolgozott ki ágazati

28

stratégiák és akciótervek keretében, melyek célja a gazdaság versenyképességének javítása és a magasabb hozzáadott értéket jelentő tevékenységek ösztönzése, a kereskedelmi vállalkozások pozíciójának javítása. A klímaváltozás területi kihívásai vizsgálata során kiemelten kezelendő Magyarország fokozottan sérülékenysége. Az alföldi területeken az aszály súlyos fenyegetést jelent, míg az árvizek az ország több területén súlyos fenyegetést jelentenek, mivel az ország bő harmada ártéren helyezkedik el. Mindezen folyamatokra és kihívásokra Magyarország sokféle politikai választ adott, melyek egyrészt az egyes ágazati szakpolitikák területi irányultságában, másrészt a területfejlesztési politika térségi problémák megoldására koncentráló jellegében nyilvánultak meg. Ez a jelentés egy előre meghatározott felépítés alapján készült el az Európa Tanács területfejlesztésért felelős miniszteriális konferenciája (CEMAT) tájékoztatása céljából a Magyarországot érintő fő területi kihívásokról és az erre adott válaszokról. A jelentést a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából a Váti Nonprofit Kft. készítette.

29