ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 40
KÖ Z E L K É P
Nemek harca …avagy a függôcinegék viharos élete
ÍRTA SZENTIRMAI ISTVÁN FÉNYKÉPEZTE DARÓCZI CSABA VÍZPARTOK KÖZELÉBEN JÁRVA bizonyára sokan láttak már a füzek vagy nyárfák ágain csüngô, növényi rostokból, pihékbôl szôtt kicsiny madárkuckókat – a függôcinege bámulatos lakásait. Ám az már kevésbé közismert, hogy ez a kis testû énekesmadár milyen különösen viselkedik a szaporodási idôszakban: a hímek és tojók akár öt-hat párt is keresnek maguknak egyetlen fészkelési szezon alatt. S az is érdekes, hogy a párok harmada magára hagyja tojásait, mert az utódok fölnevelését egyik szülô sem vállalja – inkább új kapcsolatok után néz, új párt választ, akivel újabb utódokat nemz… Vajon mi lehet e furcsa állhatatlanság magyarázata? Ezt próbálta kideríteni nemzetközi kutatócsoportunk.
Fészkére szálló hím függôcinege. A „függômadár” (ahogy régen nevezték ezt az énekesmadarat) azon ritka állatfajok egyike, amelyeknél a hím vagy a nôstény egymaga gondoskodik az utódokról, miközben párja új partnert keres. Hogy kire marad a fészek, és ki áll tovább, azt a nemek harca dönti el.
„Amikor elkezdtük megfigyelni ennek a madárnak a szaporodási magatartását, úgy tûnt, hogy az állatvilágban ez a faj a legalkalmasabb a nemek közti érdekellentétek evolúciós jelentôségének megértésére” – magyarázta a kutatásainkat vezetô Székely Tamás, a Bath-i Egyetem (Anglia) biológusprofesszora, aki a Groningeni Egyetem madárökológusával, Jan Komdeurrel közösen összetoborozta függôcinegéket tanulmányozó csoportunkat a Bath-i, a Groningeni, a Szegedi és az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársaiból. „Korábban azt hittük, a hímek és a nôstények harmonikus párkapcsolatban élnek egymással, hogy egy közös cél, az utódok létrehozása, fölnevelése érdekében szövetkezzenek – folytatta a professzor. – Azóta viszont kiderült: a hím és a nôstény a lehetô legkevesebb áldozat árán próbálja elérni, hogy minél több utódja legyen. Azaz mindkét szülô azt szeretné, ha párja viselné a terhek nagy részét, míg ô maga esetleg újabb kapcsolatok után nézhet. Ebben a viselkedésben az tehát az újdonság, hogy mindkét nem a másik rovására növeli saját rátermettségét.” Ennyit hallottunk elöljáróban, amikor belekezdtünk e madarak bonyolult családi viszonyainak megfejtésébe. Magyar, holland és angol kutatókból álló csapatunk immár hatodik éve minden április elején beköltözik a Kiskunsági Nemzeti Parknak
ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 42
KÖ Z E L K É P
Magnóról szóló cinegeénekkel és mûanyag csalimadárral tévesztik meg a gyûrûzésre kiszemelt madarakat a kutatók. A „betolakodóra” támadó függôcinegét a szabad szemmel alig látható háló fogja be.
Tények a függôcinegérôl ■ kis testû, alig 9 grammos
énekesmadár ■ rovarokkal táplálkozik ■ Skandináviától Kínáig elterjedt ■ hazánkban gyakori, mégis védett madár
a szegedi Fehér-tónál álló kutatóházába, ahol augusztus végéig figyeljük, vizsgáljuk a függôcinegék életét. Kutatásaink kezdetén nemigen tudtuk, hol is találhatnánk az országban megfelelô méretû függôcinege-populációt. A faj ugyanis nem számít ritkának, ezért még senki nem mérte föl az állományt. Elôbb tehát magunknak kellett – megfelelô helyszínt keresve – körbejárnunk az országot. Egykor a vízfolyások árterei-holtágai és a tavak voltak a függôcinege természetes élôhelyei. Ám ezek fogyatkozásával a cinegék elfoglalták a mesterséges halastavakat is, ahol ma már jelentôs állomány telepedett meg. Végül a hely jó megközelíthetôsége és az ott élô cinegék nagy száma miatt a szegedi Fehér-tóra esett a választásunk. Ez a több tóból álló, 1300 hektár kiterjedésû halastórendszer kiterjedt nádasai és a gátjain növô fûz- és nyárfák remek élôhelyet kínálnak a függôcinegéknek. A térségben mintegy 140 egyedük fészkel áprilistól egészen augusztusig, hogy aztán a Földközi-tenger partvidékére vonuljanak télire.
AHHOZ, HOGY MEGÉRTSÜK a függôcinege viselkedését, elôször is azt kellett kiderítenünk, vajon miért hagyja el olykor a hím, máskor pedig a tojó a fészekaljat. Ehhez persze „név szerint” kellett volna ismernünk a madarakat, ami egy száznál több egyedet számláló populáció esetén bizony nem könnyû dolog. Eleinte az is sok fejtörést okozott, hogyan fogjuk be a cinegéket, hogy aztán megjelölhessük ôket. Különféle módszereket próbáltunk ki, mire rájöttünk, hogy a madár könnyen megtéveszthetô, és fajtársai
ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 44
KÖ Z E L K É P
Verekedô függôcinegepár a nádasban. Tojásrakás idején szinte mindennaposak az efféle csetepaték. Nem csoda, hiszen óriási a tét: aki a csatát megnyeri, az továbbállhat, hogy új társsal párosodjon, míg a vesztesnek hosszú hetekig kell az utódokkal „bajlódnia”.
hangját meghallva többnyire tétovázás nélkül repül a madárfogó hálóba. Van, hogy szinte föl sem állítjuk a hálót, már benne is van a madár. Némelyik bizalmatlanabb példányt ugyanakkor csak többnapi próbálkozás után sikerül kézre keríteni. A befogott cinegék lábára ekkor színes gyûrûket húzunk, így minden példány külön színkombinációt kap. A megjelölt madarakat ezután fészekrôl fészekre követve bepillantást nyerhetünk a „magánéletükbe” is. Volt például egy kék-piros-fém-sárga gyûrûkombinációjú hím. Az egyik megfigyelési évben április 5-én kezdte építeni elsô fészkét, majd április 21-én elhagyta elsô párját, hogy pár száz méterrel odább újabb fészek építésébe fogjon. Augusztus közepéig még öt újabb fészke és párja volt, s összesen 14 fiókája repült ki. Bár korántsem dicsekedhet minden hím ilyen sikerekkel, a kicsapongó életmód cseppet sem ritka a függôcinegék társadalmában. A fészekaljak nagyjából felét kizárólag a tojó neveli föl a tojások kikeltésétôl a fiókák kirepüléséig – csaknem egyötödét viszont a hím egymaga gondozza. Némelyik fészeknél olykor hiába vártuk a szülôk felbukkanását, holott elôzô nap még a pár mind a két tagja ott serénykedett. Ha pedig a madarak két ellenôrzés után is távol maradtak, biztosak lehettünk abban, hogy végleg – és meghökkentô módon – sorsára hagyták a fészküket. Ilyenkor a lerakott tojások is ott maradnak, s szülôi gondozás híján elpusztulnak a bennük lévô embriók. Kárba vész tehát mindaz a munka, amit a hím hetek alatt a fészek építésébe, a tojó pedig a tojásrakásba fektetett… De vajon mivel magyarázható ez az értelmetlennek tetszô viselkedés? Nos, a jelek szerint cinegééknél is a szexuális kalandvágy a családi béke megrontója. Ez sarkallja a hímeket és a nôstényeket arra, hogy a párjukat elhagyva új partner után nézzenek. Igen ám, de a függôcinegék csapodársága szilárd evolúciós alapokon nyugszik! Kutatásaink fényt derítettek arra, hogy épp azok a legsikeresebb egyedek, amelyek sorrarendre hagyják el a párjukat, és állnak utána össze új meg új partnerekkel.
ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 46
KÖ Z E L K É P 1. A hím egy kevés fészekanyagot csavar az ágra
2. A gyûrû adja meg a fészek szélességét
3. A „kosárka” elkészültekor állnak párba a madarak
4. Már csak a kürtô hiányzik. Ez a tojásrakás és a fészekalj elhagyásának idôszaka
5. A teljes fészek akkor készül el, ha az egyik szülô vállalja a gondozást
Az afrikai szövômadarakéhoz hasonló fészkét többnyire fûz- vagy nyárfák víz fölé hajló ágaira építi a függôcinege. A hím elôször is egy ágvilla két szárát köti össze, majd egy-két hét alatt teljesen zárt fészket szô, amelybe csak egy szûk kürtôn keresztül lehet bejutni. A fészek váza növényi rostokból készül, tömítôanyaga pedig a fûz, a nyárfa, esetleg az aszat pihéi.
„A több pár általában több utódot jelent, márpedig a természetben épp ez a siker mércéje – magyarázta egyik megbeszélésünkön Székely Tamás. – Amíg azonban a madár a fiókáit neveli, a gondoskodás lefoglalja minden idejét, ezért kénytelen lemondani a párosodásról, s ezzel a sok utódról is. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de amikor a függôcinege elhagyja a párját és az utódait, akkor evolúciós szempontból nézve teljességgel érthetô és célravezetô módon cselekszik.” Ám ez még csak a történet fele! Egyik megfigyelt tojónk két hét leforgása alatt három hímmel állt össze, majd sorra otthagyta ôket. A tojónak ugyanis éppúgy megéri „félrelépnie”, mint a hímnek. Ha tehát valamelyik szülô a távozást választja, azzal is számolnia kell, hogy a párja szintén így tesz, és akkor minden addigi fáradságuk kárba vész. Úgy tûnik viszont, hogy a felek egymás viselkedésébôl nem érzik meg a másik szándékát, ezért hát mindent elkövetnek, hogy lépéselônybe kerüljenek. Egyik holland kollégánk, René van Dijk órákat töltött a párok figyelésével. Gyakran látott szinte vérre menô küzdelmet: a hím megpróbált bejutni a fészekbe, de a tojó elkergette. „Egyszer az egyik tojó annyira erôszakosan próbálta elûzni párját a bejárattól, hogy kis híján kitépte annak faroktollait – meséli van Dijk, aki a fészekelhagyás folyamatát próbálja földeríteni. – Bár ezekbôl a villámgyors csetepatékból szabad szemmel szinte semmit nem látni, a videón jól kivehetô, hogy egymás tollát tépik.” E furcsa magatartásnak az lehet a magyarázata, hogy a tojó megpróbálja titkolni a lerakott tojások számát a párja elôl. Tojásait ezért a fészek bélésébe rejti, s igyekszik a hímet távol tartani. Amíg pedig a hím nem tudja, vannak-e már utódai, addig nemigen kockáztatja meg, hogy magára hagyja a párját, és emiatt esetleg más hím utódai cseperedjenek föl a fészekben, amelyet ô rakott. Maga a fészekelhagyás végül hirtelen következik be – általában a harmadik tojás lerakása után, egy napon belül eldôl a csata. Vagy a hím áll tovább, vagy maga a tojó. Ha a nôstény marad a fészekben, akkor a kotlás elôtt rendszerint még három újabb tojást rak. Gyakran viszont mindkét madár otthagyja a közös fészket, s többé vissza sem tér oda.
A SZÜLÔI FELADATOK VÁLLALÁSA több tényezôtôl függ. Az egyik a „lakás” mérete. Márpedig úgy tûnik, ez cseppet sem mellékes szempont a függôcinegék számára – a nagyobb fészkekben többnyire a tojók, a kisebbekben a hímek kotlanak. Vizsgálataink e jelenségre is adtak egy lehetséges magyarázatot. A nagyobb fészek jobb hôszigetelô, ezért a nôstények egy ilyen fészekben szívesen ILLUSZTRÁCIÓ: BÁBA IMRE
ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 48
KÖ Z E L K É P
A fészket a hím kezdi építeni, majd miután párt talált magának, a tojó is „beszáll” a munkába. Ettôl fogva a hímnek kell hordania a megfelelô építôanyagot, közben a tojó szövi tovább a fészket.
magukra vállalják a gondozói szerepet. A hímeknek pedig (jobb híján) marad a kicsi. A függôcinege-fészek jó hôszigetelô képességét egyébként már a mezôjáró emberek is felismerték: hideg idôben csizmabélésként használták a kettéhasított cinegefészkeket. A tojók amúgy nemcsak a nagy lakást, de a dolgos hímeket is kedvelik. Megfigyeltük, hogy a nôstény gyakrabban marad meg a fészekben, ha párja kellôen munkabírónak bizonyult a fészeképítés során. Egyes hímek ugyanis idejük több mint felét a fészek körüli szorgoskodásnak szentelik, míg mások csak hébe-hóba toldozgatják otthonukat. Egy szorgos hímben a tojó feltehetôen olyan apát lát, aki a fiókáikra is átörökíti majd a munkabírását, és ezzel a közös utódok szintén sikeresek lehetnek. Holland kollégánk, Maarten Bleeker a cinegék testi állapotának változásait vizsgálta a több alkalommal befogott madarakon. Rájött, hogy a „jobb kondijú” hímek és tojók gyakrabban hagyják el a fészküket, mint a gyengébbek. „Fészeképítés és tojásrakás idején a cinegék jelentôs súlyt veszítenek, míg kotlás közben tartalékokat halmozhatnak fel. Érthetô tehát, hogy miért csak a jó kondíciójú egyedeknek éri meg elhagyni a fészekaljat, hogy új családot alapítsanak. Egy gyengébb madár jobban jár, ha inkább a fészekben marad, és fölszed magára néhány grammot” – ismertette veszôdséges méréseinek eredményeit Bleeker.
ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 50
KÖ Z E L K É P
A kirepült fiókák száma a szülôk sikerének fokmérôje – a szerencsésebb függôcinegéknek akár 14 utódjuk is lehet egy költési idôszakban, míg némelyeknek egyetlen egy sem akad.
Tények a függôcinegérôl ■ naponta egyetlen tojást
rak a költésre készülô tojó ■ a hímek gondozta fészekalj
2-4, a tojóké 5-7 tojásból áll ■ 14 napig tart a tojások ki-
költése ■ a fiókákat 21 napig nevelik
A NEHÉZ DÖNTÉS legfôbb szempontja, hogy milyen eséllyel találhat magának új párt a madár. Hiszen a fészekaljat csak akkor éri meg elhagyni, ha újabb párosodásra van remény. Ez egyebek közt attól is függ, hány ígéretes partner mutatkozik az adott populációban. Azt tapasztaltuk, hogy a tojók a költési idôszak közepén jóval kevesebb fészekaljat gondoznak, mint annak elején vagy végén – szezon közepén tehát gyakrabban hagyják el fészküket. S ez épp egybeesik azzal az idôszakkal, amikor a legtöbb párkeresô hím van a környezetükben. Ilyenkor tehát nagyon jó a tojók újrapárosodási esélye: elôfordul, hogy egyik nap még az egyik hímmel vannak, másnap viszont már egy másik fészkénél szomszédolnak. Egyes példányoknál sikerült megfigyelnem, hogy a tojó délelôtt még serényen fészket épített a párjával, lelkesedése azonban délutánra már alábbhagyott, és csupán ritkán tûnt fel a fészküknél. Miután vagy fél óra hosszat hiába vártam rá, elindultam egy közeli hímet ellenôrizni. Az roppant izgatott volt – jellegzetes viselkedése azt sejttette, hogy nemrégiben állt párba. Kisvártatva feltûnt fészkénél a szomszéd hím mellôl eltûnt tojó. Ám a kalandor „hölgyike” hamarosan innen is továbbállt. Fölkeresett még két másik hímet, mire a negyediknél végleg kikötött (legalábbis egy idôre).
ng_040_053_cinege
2007.11.08
10:42
Page 52
KÖ Z E L K É P MIÉRT NEM MARAD MEG korábbi hímje mellett a tojó? A függô-
A nádasok, a füzes-nyárfás ligetek a függôcinege élôhelyei. Táplálékot és fészekanyagot is itt találnak. A költési idôszak végén a fészkek egyharmadát (benne a tojásokkal), mindkét szülô elhagyja, de ezek sem vesznek teljesen kárba, mert a szomszédos fészkek alapanyagául szolgálnak.
cinegék párválasztásával foglalkozó holland szakértônk, Sjouke Kingma szerint alighanem azért, mert nem tetszik neki. „Némely hímek valósággal válogathatnak, míg másoknak hetekig kell várniuk, mire tojót találnak maguknak. De vannak olyan hímek is, akik senkinek sem kellenek, és végleg pár nélkül maradnak” – magyarázta Kingma. Sok madárfajnál a hím feltûnô színezete vonzza a tojókat. Így van ez a függôcinegéknél is: náluk a nagy fekete szemsáv a fô csáberô. A szemsáv mérete a testi kondícióra, a korra vagy a genetikai minôségre utalhat, amelyekbôl a tojó mind hasznot húzhat. Egy idôsebb hím azért lehet vonzó, mert a fiókái is hosszú életûek lehetnek, s ezáltal az unokák nagy száma a tojó rátermettségét is növeli. A hímek alighanem maguk is tisztában vannak saját vonzerejükkel – a szélesebb szemsávúak ugyanis gyakrabban hagyják el párjukat. Ezt azért tehetik, mert könnyen találnak újabb „partnert”. Minél szélesebb egy hím szemsávja, annál több párt szerezhet a fészkelési idôszak alatt. A függôcinegék családi életét tehát a nemek érdekellentétei alakították ilyen viharossá az evolúció folyamán. Vizsgálataink alapján bebizonyosodott, hogy a hímeknek és tojóknak egyaránt az lett a céljuk, hogy párjukra hagyják az utódok fölnevelését, miközben ôk maguk új párral még több utódot nemzenek. E cél érdekében a két nem ádáz csatát folytat – s ennek néha egész fészekaljak esnek áldozatul. A függôcinegék különös viselkedésének beható elemzése talán egy újabb lépést jelent afelé, hogy egyszer megérthessük az állatfajok eltérô szaporodási stratégiáit.
