„…nem azért küldötte Isten az ő Fiát e világra, hogy ítélje e világot, hanem hogy üdvözüljön e világ őáltala
Jn 3, 13–17
2
FELSŐVÁROS
2014. szeptember 14.
És senki sem megyen föl mennybe, hanem csak az, ki leszállott mennyből, az ember fia, ki mennyben vagyon. És valamint Mózes fölmagasztalta a kígyót a pusztában, úgy kell fölmagasztaltatni az ember fiának, hogy minden, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adá, hogy minden, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát e világra, hogy ítélje e világot, hanem hogy üdvözüljön e világ őáltala.
A
keresztény gondolkodásmód nem hétköznapi. Bár alapelemei az egyszerűség és tisztaság, az alázat és az engedelmesség, a legtöbb ember nem így gondolkodik és nem így él. Nem csoda, hogy a Szent ● ● ● Evangélium szavai sem jutnak el a tömegekhez, hanem csak ahhoz a néhány ● ● ● emberhez, akinek nyitott füle és nyitott szíve van Isten szavának befogadására. Ezen túl, Krisztus példabeszédének igazsága is érvényesül: azok közül, akik meghallják az igét, sokan elvesznek, és csak egy egészen szűk kör tudja valóban meghallgatni és követni az Urat. („Ami pedig jó földbe vettetett, az, ki az igét hallja és érti, és gyümölcsöt hoz, és terem némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit.” Mt 13, 23) A korai kereszténység titokfegyelme (disciplina arcani) a szent szövegeket, imádságokat, a liturgia szövegeit „megtartotta magának”, és nem verte nagydobra, nehogy a gyöngyök disznók elé vettessenek. Ha a mai Evangélium első mondatát elolvassuk, megérthetjük, miért volt így, és miért kár, hogy ez ma már lehetetlen. Hány ember van, aki érti ezeket a szavakat? Ha kötekedős kedvünkben volnánk, azt is mondhatnánk, hogy Krisztus Urunk itt nem tudja, mit beszél. Hiszen azt mondja, hogy az megy fel a mennybe, aki leszállott a mennyből, aki a mennyben van. Most akkor hol van, ott, vagy itt? Hitetlen füllel ezek teljességgel érthetetlen szavak! Hívő füllel azonban világosan értjük őket. Krisztus azért jött, hogy „üdvözüljön a világ őáltala”, és minden földi tette ezt célozza. Krisztus a mennyben van, hiszen Isten Ő, „világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől”, ahogyan minden ünnepi
2014. szeptember 14.
FELSŐVÁROS
3
szentmisében valljuk. Istensége akkor is valóságos volt, amikor itt a földön tanítványaival, követőivel beszélt. Tehát nem mond bolondságot! Jól tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van, s amikor emberi testet öltött magára és itt járt közöttünk, akkor is jelen volt mindenütt. Az üdvözítés lényege, hogy Krisztus istensége magára veszi az emberséget, amelyet így megment a haláltól. Krisztus által a földkerekség istenivé válik. Jusson eszünkbe az úrnapi körmenet, amikor a pap az Oltáriszentséggel megáldja a földkerekséget, hiszen a körmenet a négy égtáj szerint elhelyezett oltároknál áll meg, és a szentségi áldás a világra vonatkozik. A Krisztus utáni világ már az Újszövetség, és ebben a korszakban élünk mi is. Érdekes, trükkös levelet, amolyan elektronikus szeretetküldeményt kaptam a minap egy ismerősömtől. A hívószó, a cím vonzó volt: Mindegy, hogy milyen vallású az ember. Nos, ezt meg kellett néznem. Általános, kegyesnek tűnő megállapítások fogadtak arról, hogy mindegy, milyen vallású az ember, az a lényeg, hogy jót cselekedjen. Nos, igaznak tűnik, ugye? Pedig óriási tévedés. Repülni ugyanis lehet Isten erejével és a Sátán erejével is. Nyelveken beszélni lehet Isten erejével és a Sátán erejével is. Csodákat művelni lehet Isten erejével és a Sátán erejével is. Krisztus Urunk mondja: „Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták; és nagy jeleket és csodákat tesznek, úgy hogy tévedésbe hozzák (ha lehet) még a választottakat is” (Mt 24, 24). Tehát a jó cselekedetek nem bizonyítanak semmit. Miért írtam le mindezt? Mert a mai napon Krisztus Urunk Szent Keresztjének felmagasztalását ünnepeljük. Milyen különös is ez a szó: felmagasztalás! Ha a görög eredetit vagy annak latin fordítását nézzük, azokban is ilyen kétértelmű ez a szó.
4
FELSŐVÁROS
2014. szeptember 14.
Magyarul jól értjük, és látjuk, hogy benne van a „magas” gyök. Elsődleges értelemben ugyanis a felmagasztalás azt jelenti: felemelés. Krisztus éppen erről beszél. Mivel ismerjük az Evangéliumok tanítását és Jézus halálának körülményeit, nyugodtan elismerhetjük, hogy abban ugyan semmi magasztos nem volt. Nem is a magasztosságra utal Urunk, hanem a felemelésre, a keresztre emelésre, a keresztre feszítésre. Azt mondja: amint Mózes felemelte a kígyót, úgy fogják felemelni az Emberfiát is. Amint pedig a rézkígyó felemelése és az arra való rátekintés gyógyulást jelentett a megmartaknak (ahogy arról a Számok Könyvének 21 fejezetében olvasunk), úgy jelent gyógyulást az emberiség számára Krisztus felemelése. Aki rátekint az Úrra, meggyógyul. S mi, a kiválasztottak, akik Krisztus körül állunk, ahogy az apostolok is körülötte álltak, még mi sem értjük, hogy mi történik vele igazában. Istensége, csodái, tisztasága ellenére elhagyjuk Őt. Hitünk alapja a Szent Kereszt tisztelete, mert minden, mink van, a Kereszt által van. Titokzatos és megrázó a mondat, amit Krisztus mond Jakabnak és Jánosnak, Zebedeus fiainak, amikor azt kérik: „Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a te dicsőségedben. Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e?”. (Mk 10, 37)
2014. szeptember 14.
FELSŐVÁROS
5
Milyen könnyen beszélünk ma a keresztségről, és milyen felületesen, keresztényekhez méltatlan módon ünnepeljük azt. Mit látunk benne? A földi örömet, hogy egészséges anyától egészséges gyermek született. De látjuk-e benne a keresztények elkötelezettségét, amely azt jelenti, hogy meghalunk a világnak és csak Istennek élünk? Szent Pál apostol mondja: „én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek; a Krisztussal keresztre szegeztettem; ugyanazért élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”. (Gal 2, 19) Kell nekünk a vidámkodás, a kellemes légkör, a szórakozás, de kell-e nekünk Krisztus Szent Keresztje, amely házainkban és templomainkban látható? Aranyosi-Vitéz Gellért
„Lemondás a hiú világról”
A
mi jó, legeslegjobb, mindennél jobb Istenünknek és Uralkodónknak – illő ugyanis Istennel kezdeni az Isten szolgáihoz intézett szózatot –, aki minden értelmes teremtményét a szabad akarat méltóságával tisztelte meg, (Neki) némelyek barátai, mások igaz vagy haszontalan vagy egészen ● ● ● elidegenült szolgái, ismét mások pedig tehetetlen ellenségei.” E szavakkal kezdi és bocsátja útjára ● ● ● tanítását a középkori teológus Létrás Szent János Kr.u. a VII. században. Vajon ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ kikre gondol a szent szerző a fenti ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ idézetben? Istennel kapcsolatban az őt környező ● ● ● szellemi, testnélküli lényeket tekinti barátoknak, igaz szolgának, azokat, akik az ő legszentebb akaratát szakadatlan serénységgel teljesítették és teljesítik, haszontalan szolgáknak azokat, akik szokás miatt felvették ugyan a szent keresztséget, de a neki tett ígéreteiket valójában nem tartják meg. Istennel szemben idegenek vagy ellenségek, akik kereszteletlenek vagy
6
FELSŐVÁROS
2014. szeptember 14.
tévhitűek, ellenfelek pedig azok, akik nemcsak visszautasították az Úr rendelkezéseit, hanem még azok ellen is harcolnak, akik betartják azt. A szerzőnek nem célja, hogy művében a fent nevezettekkel foglalkozzon, hanem tekintetünket azok felé fordítja, akik bátran arra bíztatnak bennünket, hogy engedjünk Isten parancsainak, melyeket elöljáróink, lelki vezetőink közvetítenek. „Fogadjuk el tudásuktól az értelem tollát, mártsuk sötéten fénylő alázatosságba, és helyezzük sima fehér szívünkre mint papírlapokra vagy inkább lelki táblákra, s az isteni szavakat írásba foglalva mondjuk a következőket: Isten minden szabad akaratú embernek az élete és üdvössége (…) S ez nem is lehet másként, hiszen Istennél nincs személyválogatás.” Ahhoz, hogy a Létra első fokára lépjünk, le kell tudnunk mondani bizonyos evilági dolgokról. Szent János a szerzetesi közösséget tanulmányozta, ezért tanító példáit innen veszi, gondolkodását a szerzetesi közösségből indítja. Mielőtt a lemondás útjára lépnénk, nézzük meg, miként értelmezi a szerző a remete világtól való elfordulását: „A remeteélet elvonultság a világtól: önkéntes elfordulás a világban értékesnek számító dolgoktól, a természetes életforma megtagadása a természetfölötti cél elérése érdekében.” Többféle okból hagyhatjuk el a világ dolgait jószántunkból. Ez lehet az eljövendő országért, bűneink sokasága miatt, vagy pedig Isten iránti szeretetből. Ha a
2014. szeptember 14.
FELSŐVÁROS
7
fenti célok közül egyik sem vezet bennünket, akkor értelmetlen volt az elvonulásunk. „Aki azért vonult ki a környezetéből, hogy bűnei terhétől megszabadulhasson, az utánozza azokat, akik a síroknál ülnek: ne szűnjenek hevesen hulló és forró könnyei, sem szívének szótlan jajgatása, míg meg nem látja Jézust, aki eljött, hogy szívéről is elhengerítse a kemény követ, aztán elménket, mint Lázárt, feloldja a bűnök kötelékeitől (…) Ha ugyanis nem így tesz, mindez mit sem használ neki.” Nekünk is, mint a választott népnek, szükségünk van Mózesünkre, aki közbenjárónk Istennél és egyúttal Isten felé útmutatónk is lesz. Angyalra, vagyis angyali életű segítőtársra van szükségünk. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy nekünk nincsen szükségünk ilyen vezetőre. „Mert minél inkább elgennyesednek a sebeink, annál hozzáértőbb orvosra van szükségünk.” Igencsak meg kell erőltetnünk magunkat, és szüntelen fájdalmakat kell leküzdenünk, ha el akarunk szakadni attól, ami rossz, ami nem használ üdvösségünknek. „Főleg az önmegtagadás elkezdésekor, amíg élvhajhász természetünket és érzéketlen szívünket töredelmes bűnbánattal az istenszeretet és tisztaság állapotára nem juttatjuk el.” Három dolgot tart fontosnak a szerző, hogy ezen az úton el tudjunk indulni. Ez a hárompilléres alap a következő: az ártatlanság, a böjt, és a józan önmérséklet. Ezekhez kell hozzáfognunk, ha gyermekké szeretnénk válni Krisztusban. Példát kell vennünk az igazi gyermekekről, nincs bennük semmi fortély, semmi álnokság, sem kielégítetlen beképzeltség, sem telhetetlen gyomor. „Aki csak félelemből menekül el a világtól, égő tömjénhez hasonlít, amely kezdetben illatozik, a végén azonban csak füstöl. Aki jutalomért mond le a világról, malomkőhöz hasonlít, amely egyformán forog. Aki viszont Isten iránti szeretetből vonult el a világtól, az rögtön tüzet fog…” Háromféle szerzetesi magatartást állít elénk a szent szerző okulásként: „Egyesek közvetlenül a kőre építik a téglafalat, mások a földre állítják pilléreiket, és vannak olyanok, akik előbb egy kis ideig szinte topognak és lassan járnak, csak miután az inaik és ízületeik bemelegedtek, akkor gyorsulnak fel.”
8
FELSŐVÁROS
2014. szeptember 14.
Kikre gondolhat a fenti sorokban? Némelyek (kőre építik a téglafalat), nem a szerzetesi hagyomány egyetemes alapjaira építkeznek, hanem a nélkül, hogy tanultak volna az engedelmesség gyakorlásából, egyszerre törekszenek nagy erényekre. Persze csak középszerűek maradnak, hiszen nincsen elég tapasztalatuk, később bátoráguk és elszántságuk is elfogy. Mások, (földre állítva pilléreiket), rögtön magányos remeteként akarnak élni, anélkül, hogy megtisztultak volna. Alázatosság és engedelmesség nélkül csak romlás várhat rájuk. Végül akik, (lassan jönnek lendületbe), magukra vették az engedelmesség igáját, azok első pillanatra esetleg úgy látszanak, mintha helyben járnának, de lelki atyjuk vezetésével folyamatosan előre haladnak és egyre erősödve fáradhatatlanná válnak. Bennünket Krisztus hívott meg erre a versenyre, …„fussunk készséggel, nehogy rövid életünk elteltével halálunk napján gyümölcs nélkül maradjunk és éhen vesszünk!” A lemondás is olyan, mint a testedzés. „Lemondásunk elején bizony keserves kínnal gyakoroljuk az erényeket, de ha valamelyest előbbre haladtunk, gond nélkül, vagy legalábbis kisebb vesződség árán meg tudjuk tartani őket.” Hogyan követhetnénk mi „közügyekkel terhelt, nős emberek a szerzetesi életmódot? A szerző válasza: „Tegyetek meg minden jót, ami csak tőletek telik! Senkit se gyalázzatok, senkitől ne lopjatok, senkinek ne hazudjatok, senkit ne nézzetek le, senkit ne gyűlöljetek. Az istentiszteletekről ne maradjatok el, könyörüljetek a szűkölködőn, senkit meg ne botránkoztassatok! Elégedjetek meg saját feleségetekkel, mint saját osztályrészetekkel, s máséhoz ne közeledjetek. Ha így tesztek, nem álltok távol a mennyek országától.” Lépjünk be örömmel és félelem nélkül e nemes küzdelembe. Ne ijedjünk meg ellenségeinktől, a kísértőktől, mert ők láthatatlanul is figyelik lelkünk arcvonásait, mert ha észreveszik, hogy a félelemtől elváltozik, még dühösebben fegyverkeznek ellenünk. Mikor vagyunk hűségesek és okosak hitünkben és elhatározásainkban? Ha olthatatlanul megőrizzük buzgóságunkat, ezt a tüzet tűzzel, igyekezetet igyekezettel, szeretetet szeretettel gyarapítjuk. „Első fok: Aki rálépett, ne forduljon vissza!” Összeállította Ótott József
2014. szeptember 14.
FELSŐVÁROS
9
Részletek a Dr. Laurinyecz Mihály morálteológussal készült beszélgetésből (Forrás: A SZÍV, 2014. szeptember)
H
a belegondolunk, a „jövő” igazán befoghatatlan terület. Mennyi minden függ ettől a fogalomtól az életünkben és attól, hogy foglalkozunk e vele. Nagyon sokan nem mernek vagy nem akarnak foglalkozni a jövővel. ● ● ● Vagy mert nincsenek kilátásaik, vagy mert nem mernek a valós jövővel ● ● ● foglalkozni. Inkább képzelt jövőképet kergetnek, nem kis részben a média, a reklámok hatására. A hívő embernek épp azért lehet távlatosabb és matériától függetlenebb a jövője, mivel a gyökerei mélyebbek. Honnan tudjuk, hogy van jövő? Onnan, hogy most is a jövőben vagyunk: a tegnap jövőjében. Az ember minden tettét abban a meggyőződésben indítja, hogy van folytatás. „Minden cselekedet egy olyan, cselekedetre adott válasz, melynek célja, hogy erre a cselekedetre is válasz érkezzen. Nem csinálnék semmit, ha nem feltételezném, hogy cselekedetemnek van értelme és távlata. Az ember nem tud a jelennek cselekedni! Ha egyetlen cselekedetet teszel, abban benne van, hogy folytatni akarod. Nincs olyan tettünk, amelyben a jövő reménye bennfoglaltan benne ne volna.” (Somfai Béla professzor) A hívő ember előtt megjelenő távlat nem csak a ma könnyebbé tételéig terjed, hanem magába foglalja például az áldozat vállalást is a könnyebb helyett olyan ígéretekért, amelynek alapja Krisztus! A kérdés az: merünk-e a legjobbra vágyakozni, a legjobb után törekedni, aminek távlata nem lehet evilági. Vagy megelégszünk közbülső javakkal? Aki úgy tud a jövőbe tekinteni, hogy teljesen megéli a jelenét, az él a keresztény reményben. Nem menekül, nem vágyódik el. Azért van itt, hogy holnap is itt lehessen. Mert a holnap is egyszer ma lesz, itt és most. Az isteni ígéretek (Isten Országa vagy Mennyország)
10
FELSŐVÁROS
2014. szeptember 14.
szempontjából sokszor megfeledkezünk arról, hogy olyan ígéretekről beszélünk, amelyek már itt és most megtapasztalhatók. Jézus azt ígérte, hogy veletek vagyok minden nap, és nem csak azt, hogy veletek leszek. Jézus jelenlétének kézzelfogható jelene van! A hiteles keresztény erkölcsi felelősségének alapja az, hogy a mostani tetteimmel alapozom meg a jövőbeli jutalmakat, amelyek már most is tapasztalhatók. Isten itt és most jutalmaz meg azzal, hogy nem csupán földi célokért küzdök, hanem vállalhatok egy áldozatosabb és nagyobb távlatú jövőt. Az emberi mivolthoz hozzá tartozik az előrelátó, felelős gondolkodás. Ahogy a jelent megélem, amennyire teljes életet élek, abban van a jövő értelmessége. Akármennyi jut is majd a jövőmből, akármennyit tudok is majd megvalósítani a terveimből, ha a jelent a maga teljességében élem, az úgy egész. A keresztény ember élete is a művészi munkához hasonlóan alkotás, amely a jelen állapotbeli kötelességeiben bontakozik ki. Ha te ma kinyújtottad jobbodat annak, akinek erre volt szüksége, teljes életet éltél. Nincs jelentősége annak, hogy még tehettél volna sok ezerszer így, de most véget ért az életed. Jézus tanításának és tetteinek is akkor és ott volt a helye. Ha itt és most a helyénvalót teszem, az teljes. Még ha csak egyszer tehettem is meg. A keresztény remény nagyon átfogó, nagyon egyetemes, távlati dolog. Az, hogy akár ez a perc is katasztrófában végződhet semmiféle
2014. szeptember 14.
FELSŐVÁROS
11
hatással nincs arra, hogy a nagy egész előre halad, és Krisztus a királya. A hívő embernek ezt a nagy egészet kell látnia. A jövő nincs itt. A viszonyulásunk és a mából fakadó következmények a kezünkben vannak. Ha a ma döntéseit tudatosan és felelősséggel teszem, akkor a jövő a kezemben van úgy, hogy a másik ember döntésének következményeit is figyelembe veszem. A világ törvényszerűségeiről sokszor megfeledkezünk. Ahogyan a többi emberről is. És arról, hogy ezt az egészet Isten tervezte meg. Ahol sok-sok tényező nagy része nem teszi a dolgát, ott bizony vannak újratervezések. De Isten képes ezeket is a helyes irányba terelni.
12
FELSŐVÁROS
2014. szeptember 14.
SZENT MIKLÓS TEMPLOM HIRDETÉSEI 2014. szeptember 14. Szent Kereszt felmagasztalása 1. Tájékoztatjuk a Kedves Híveket, hogy a múlt heti képviselőtestületi választások eredménye kisújságunk 11. oldalán olvasható. A testületnek hivatalból tagjai: a plébános, a pénztáros, a hitoktatók képviselője és a kántor. Összesen 146 hívünk szavazott. Mindenkinek köszönjük a részvételt! A megválasztott képviselők listáját a héten beküldtük a Püspökségre. A képviselőtestület hivatalosan püspöki jóváhagyást követően ülhet össze. A továbbiakról részletesen tájékoztatni fogjuk az illetékeseket. 2. A tavalyihoz hasonlóan idén is lesz almavásár plébániánkon. Minimális vásárolható mennyiség fajtánként 20 kg. Ennek ára 1800 Ft (90 Ft/kg). A fajták keverésére egy ládán belül nincs mód! Feliratkozni a plébániai irodában lehet név és telefonszám megadásával. Az átvétel időpontjáról később tudunk tájékoztatást adni. 3. Kedden 17:40-kor Szent Antal ájtatosságot tartunk a templomban. 4. Pénteken 17:00 órától csendes szentségimádást tartunk a templomban 5. Szombaton 17,20-kor Szűz Mária litánia, utána zsolozsma a templomban. 6. A Rózsafüzér Társulat szeretettel kéri azokat a Mária-tisztelő híveket, akik szívesen vállalnának rendszeres rózsafüzérimádságot és társulati tagságot, hogy további információért jelentkezzenek Révészné Annánál, Dr. Albert Vilmosnál vagy a plébániai irodában. 7. A tartós-élemiszer adományokat továbbra is folyamatosan várjuk a Szent Ferenc-oltárra kihelyezett kosárba.
