Negyedéves lobbi-tevékenységi tájékoztató a 2007.10.01-2007.12.31 közötti időszakról A.) Lobbi tevékenységem célja A közhasznú Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Alapítvány (1026 Budapest Gábor Áron út 54/A bejegyzés sorszáma: Fővárosi Bíróság 8824) felkérésére és megbízásából, a gyermekdohányzás csökkentését érdemben segítő jogszabályi környezet kialakítása a fő feladatom. A Füstirtók Alapítvány elsősorban arra kért fel, folytassam a lobbizást annak érdekében, hogy a gazdasági tárca álljon el a direkt marketing útján történő dohányreklámozási lehetőségeknek a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVII. törvény (a továbbiakban Grtv.) módosításával tervezett engedélyezésétől. Sőt, olyan irányú változatot terjesszen a kormány elé, amely szerint megszűnne az alapvetően a gyerekeknek szóló eladáshelyi dohányreklámozás lehetősége. Az egészségügyi tárcánál az volt a feladatom, hogy tovább lobbizzak: a tárca Magyarország történetében először rendeljen meg egy 10 ezer fős mintás dohányzási szokásokra vonatkozó felmérést, amely kiterjedne a gyermek és ifjúsági korosztály dohányzási szokásaira is. Emellett folytatnom kellett a lobbizást a zárt terek levegőminőségi normáiról szóló korábban már megígért miniszteri rendelet tényleges elkészítése érdekében. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnál és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőségen azt kellett elérnem, hogy állapítsák meg végre, melyik hatóság jogosult és köteles a munkahelyi dohányzóhely kijelölések szabályszerűségét ellenőrizni, a jogellenes dohányzás bírságolni. B.) Általános tapasztalatok A negyedik negyedév a számtalan kudarc és megaláztatás ellenére arról győzött meg, hogy megfelelő, a sajátos magyar viszonyokra adaptált technikák segítségével még ebben a rendkívül korrupt országban is van egy kis esélye a szakmai alapú lobbizásnak. C.) Konkrét lépések 1.) Lobbizás az egészségügyi tárcánál a.) A 10 ezer fős mintás reprezentatív dohányzási felmérés érdekében történő lobbizás. A 10 ezer fős mintás reprezentatív dohányzási felmérésre tett javaslatommal kapcsolatban azt hittem már nem érhet meglepetés. Tévedtem. Az egészségügyi tárca minden mértéket meghaladóan ellenségesen állt hozzá a dohányzás visszaszorításának kiindulópontját jelentő 10 ezer fős felmérésre vonatkozó kérésemhez. Valószínűnek tartom, hogy azért fúrják e projekt megvalósulását, mert kiderülne: évek óta hamis jelentéseket, valótlan adatokat juttatnak el az ENSZ Egészségügyi Világszervezetéhez. Tapasztalatom szerint meglepően nagy apparátus állítja elő a hamis adatokat, azok alapján következtetéseket vonnak le, miközben halvány fogalmuk sincsen a valóságos helyzetről. A 10 ezer fős felméréssel kapcsolatos lobbi tevékenységem eddigi stációit részletesen ismertetem, annak érdekében, hogy azok, akik eddig nem olvassák a lobbi jelentéseimet, képben legyenek. A feketével szedett sorok tartalmazzák a negyedik negyedéves fejleményeket: 1.)
A 2006. október 30-i első lobbi megbeszélés Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezetőhelyettes által aláírt emlékeztetőjében a következő szerepel: „Félix Péter elnök úr javaslata a lakosság dohányzási szokásairól egy 10000 fős mintán évente elvégzett rep-
2.) 3.)
4.)
5.)
6.)
7.)
rezentatív felmérés elkészítése, beleértve a 10éves kortól történő kiscsoportos bontásokat és a dohányzás mértékére vonatkozó kérdéseket is. Feladat: a vizsgálat költségigényének meghatározása, a javaslat indokoltságának mérlegelése, és a meghozott döntés Félix úrral történő írásos közlése.”. Rapi Katalin államtitkár 2006. november 10-i keltezésű levelében (ikt.szám:385321/2006-0003 EGP) arról tájékoztatott, hogy: „…az Ön által említett reprezentatív lakossági vizsgálatra vonatkozóan előzetes költségkalkulációt kértem az OEFI-től…”. Az államtitkár 2006. december 18-i keltezésű levelében (ikt.szám:3853-25/20060003 EGP) arról tájékoztatott, hogy: „Egyetértünk abban, hogy szükséges a lakosság dohányzási szokásaira vonatkozóan reprezentatív vizsgálatokat végezni, mely külön felnőtt és külön a 10-18 éves fiatalok körében korcsoportos bontásban történik. A vizsgálat várható költségei elérik a 15 millió forintot, tekintettel a költségvetési megszorításokra, igyekszünk ezt az igényt a 2007. évi tervezésnél figyelembe venni és pályázati keretek között teljesíteni.”. Ezt követően semmiféle írásos tájékoztatást nem kaptam, ezért 2007. február 13-án levélben érdeklődtem Rapinál. 2007. március 8-i keltezésű levelében (ikt.szám:39723/2007-0003 EGP) arról tájékoztatott, hogy: „A lakosság dohányzási szokásaira vonatkozó reprezentatív vizsgálat tervezése megkezdődött, melyben külön a felnőttek (7000 fő) és külön a 10-18 éves fiatalok (3000 fő) korcsoportos bontása fog megtörténni. A 2007. évben a vizsgálat előkészítése történik és a módszertan kidolgozása, melyet az Országos Egészségfejlesztési Intézet fog kivitelezni. A vizsgálat előkészítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre állnak. A tervek végiggondolása során arra a következtetésre jutottunk, hogy nem pályázati keretek között fogjuk a vizsgálatot elvégezni, hanem a meglévő erőforrásainkat kívánjuk mozgósítani.”. Kérésemre Rapi új lobbi megbeszélés lefolytatására kérte fel Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettest. 2007. március 29-én került sor a lobbi megbeszélésre, ahol érdeklődtem mikor, mennyiből és milyen módon bonyolódik majd le a 10 ezer fős dohányzási felmérés. A lobbi megbeszélés Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes által 2007. április 20-án aláírt emlékeztetőjében (ikt.szám: 9134-1/2007-0003EGP) a következő szerepel: „Félix Péter úr következő kérdése a dohányzási szokásokra vonatkozó felmérés tartalmi elemeire irányult. Gyebnár Brigitta elmondta, hogy 2007. évben a vizsgálat előkészítése történik és a módszertan kidolgozása, melyet az Országos Egészségfejlesztési Intézet fog kivitelezni. A vizsgálat előkészítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre állnak. A tervek végiggondolása során arra a következtetésre jutottunk, hogy nem pályázati keretek között fogjuk a vizsgálatot elvégezni, hanem a meglévő erőforrásainkat kívánjuk mozgósítani.”. Ez a szöveg szóról szóra azonos a Rapi államtitkártól kapott 21 nappal korábbi levélben írtakkal. Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes által 2007. április 20-án aláírt emlékeztetőjében az is szerepel, hogy: „Félix úr kérése az volt, hogy szeretne egyesületük részt venni a felmérés metodikájának kidolgozásában. Ennek érdekében Dr. Engelbrecht Imre megígérte, hogy felveszi a kapcsolatot Gábor Edina főigazgató aszszonnyal, és kérni fogja, hogy Félix urat is vonják be a felmérés előkészítő munkálataiba."” 2007. május 16-án hosszas sikertelen próbálkozássorozat után sikerült beszélnem Gábor Edina főigazgatóval. Elmondta, hogy még csak nem is hallott a 10 ezer fős dohányzási felmérésről, őt nem értesítette senki, nem végeztek költségbecslést. Arra kért forduljak Demjén Tiborhoz, aki az intézet dohányzás-visszaszorítási szakértője. Kétszer is beszéltem Demjénnel aki mindkétszer kijelentette, hogy még csak nem is
8.) 9.) 10.) 11.) 12.)
13.)
14.)
15.)
16.)
hallott a 10 ezer fős dohányzási felmérésről, őt nem értesítette senki, nem végeztek költségbecslést. Ezután hosszú hallgatás következett, Rapi Katalin, Engelbrecht Imre és a menet közben főosztályvezetőnek kinevezett Tuba Andrea rendszeresen letagadtatták magukat, visszahívást kérő számtalan telefonhívásomra nem reagáltak. Június 12-én ismét levélben fordultam Rapi Katalin államtitkárhoz, érdeklődtem, hogy áll a 10 ezer fős mintás, a lakosság dohányzási szokásait vizsgáló felmérés sorsa. Levelem átküldését követően újra beszéltem Demjén Tiborral, az OEFI dohányzás visszaszorítási szakértőjével, aki ismételten megerősítette, hogy soha semmilyen felkérést nem kapott, sem költségvetés elkészítésére, sem metodika kidolgozására. 2007. június 12-én felhívtam Pásztor Katalint, az OEFI gazdasági igazgatóját, aki kérdésemre megerősítette, hogy a 10 ezer fős mintás felmérésre sem részben, sem egészben egyetlen fillért sem kaptak a tárcától. Még aznap felhívtam Gyebnár Brigitta vezető tanácsost, aki azt közölte velem, hogy változott a helyzet, a 10 ezer fős mintát 5 ezer fősre csökkentették, a második fordulóban tízmillióra kurtított költségvetést pedig négymillióra redukálták. Azt viszont örömmel mesélte, hogy az OEFI megküldte a részletes költségvetési-, és szakmai tervet, amely alapján egyik kollégája most készíti a szerződést az OTH-val, amely majd átutalja a pénzt az irányítása alatt működő OEFI-nek. Ezért felhívtam a szerződést előkészítő Kelemenné Mikes Ágotát, aki közölte, hogy nála csak a Global Youth Tobacco Survey nevű, Magyarországon már évek óta futó dohányzási felmérés idei etapjának szerződéstervezete van. Ez a számos országban azonos kérdéseket feltevő, metodikáját tekintve már évek óta kidolgozott felmérés kizárólag a 13, a 14 és a 15 éves fiatalok dohányzási szokásaira koncentrál. Demjén Tibor korábban beszélt erről a felmérésről. Elmondta, hogy tavaly a minisztérium nemzetközi kötelezettségvállalását megszegve nem készítette el a kétévente esedékes felmérést forráshiányra hivatkozva. Számítása szerint 2,5 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy idén bepótolják a 200 iskolában bonyolított felmérést. Azért csak ennyire, mert a projektet - mint korábban is - részben uniós forrásból finanszírozzák. Ha egyáltalán igaz Gyebnár tájékoztatása, nem érthető, miért különítettek el 4 millió forintot egy olyan projektre, amelynek költségigénye a szakértő szerint csak 2,5 millió forint? 2007. július 9-én Rapi Katalin válaszolt június 12-i levelemre (ikt.szám: 91349/2007-0003EGP). Ebben egyetlen szót sem ejtett a beígért 10 ezer fős országos dohányzásfelmérésről, annak sorsáról, helyette rövid ismertetést adott a Magyarországon 2002 óta folyó – álláspontom szerint nem sok haszonnal kecsegtető - Global Youth Tobacco Survey kutatásról. Egyben kijelentette, hogy további lobbi megbeszélést nem kíván az idén velem folytatni. Miután be kellett látnom, hogy Rapi Katalin jogellenesen nem kíván tájékoztatni az eltüntetett 15 millió forint sorsáról, Horváth Ágnes miniszterhez fordultam tájékoztatásért. A minisztérium gyakorlatának megfelelően helyette is Rapi Katalin válaszolt. Ebben megint hetet-havat összehordott az általa megígért, de be nem tartott ígéretéről. Íme: „A fiatalok dohányzási szokásainak felmérésére vonatkozóan az OEFI-től kértünk költségbecslést a múlt évben, melyet 15 millió forint összegben állapítottak meg. Ebből az összegből a tárca 10 millió forintot tudott betervezni a 2007. évi költségvetésbe a 10.2.2./1. Népegészségügyi szűrővizsgálatok fejezeti kezelésű előirányzati soron. Ebből az összegből szükséges volt átcsoportosítást végrehajtani, ennek következtében 4 millió forint maradt a feladat végrehajtására. Tekintettel arra, hogy jelentősen lecsökkent a tervezetthez képest a felmérésre fordítható összeg, ezért a do-
hányzás megelőzését, leszoktatást segítő programok hatékonyságának növelése érdekében kerül sor a fiatalok dohányzási szokásaira irányuló információgyűjtésre.”. Na ezt fordítsa le valaki magyarra! 17.) 2007. október 3-án ismét levelet írtam Rapi Katalin államtitkárnak. Ebben tájékoztattam, hogy álláspontom szerint egy lobbi megbeszélésen történt megállapodás, amit jegyzőkönyv is rögzít, s ezt követően két államtitkári levél is megerősít, az szerződésnek minősül, így nem áll módjában a 2007. évi költségvetés 10.2.2/1 fejezeti kezelésű előirányzati soron erre a célra elkülönített pénzt átcsoportosítania. Ezért hivatalosan felszólítottam, hogy tegyen eleget szóbeli és írásbeli kötelezettségvállalásának, és csoportosítson vissza erre a célra a Népegészségügyi Program kiemelt prioritásként 10 millió forintot. Ellenkező esetben pert indítok a tárca ellen. 18.) 2007. december 11-én kelt levelében az államtitkár asszony valóban válaszolt. Ebben egy szót sem vesztegetett arra, hogy miért fúrta meg a megígért felmérést, miért csoportosíttatta át a költségvetésben erre a célra allokált pénzt. Nem volt hajlandó konkrétan meghatározni azt sem, kik részesültek, és milyen alapon a nekem beígért felmérés forrásából. Nem neheztelte, hogy hazugsággal vádoltam meg. Egyedül az foglalkoztatta, hogy tényleg bíróság előtt kell-e felelnie ezért a szószegéséért, vagy sem. Elrettentésül a jövő nemzedékek számára, most szó szerint közlöm a 9134-18/2007-0100EGH számon iktatott két oldalas levelemre adott 9134-22/2007-0003EGP számot viselő államtitkári választ: „2007. október 3-án faxon érkezett levelére vonatkozóan a következő észrevételt teszem: A szerződés - mint kölcsönösen egybehangzó kétoldalú jognyilatkozat – Ptk. szerinti fogalmi elemei az Ön által említett esetben hiányoznak. A Ptk. 6.§-a szerinti biztatási kár tényállása károsodás hiányában, a szerződésen kívüli károkozás tényállása (Ptk. 399.§) jogellenesség, kár és okozati összefüggés hiányában nem valósulhat meg. A lobbi tevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvényből szintén nem következik, hogy egy lobbi megbeszélésen elhangzottak szerződéskötésnek minősülhetnének. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét! Dr. Rapi Katalin.”. Ennyi. Ebből a levélből kiderül, hogy Rapi Katalin szerint egy államtitkár azt hazudozhat egy lobbistának, amit akar. Neki emiatt semmiféle jogkövetkezménnyel nem kell számolnia. Az előzményekhez tartozik azonban, hogy a tárca eredetileg szóba sem akart áll velem. Erre azért volt mégis hajlandó, mert 2006. októberében tizennégyszer demonstráltam a minisztérium előtt. Ezt elégelte meg Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök, aki behivatott magához, és szakmai megbeszélést folytattunk - többek között - a 10 ezer fős mintás felmérés szükségességéről. Ő arra kért hagyjam abba a demonstrációkat, CSERÉBEN támogatja a felmérésre vonatkozó javaslatomat. Én abbahagytam a demonstrációt, ők viszont megszegték a megállapodást. Elképzelhető, hogy jogilag ez nem számít szóbeli szerződésnek, én mégis annak tekintem. Nyilván érdemes jogásszal konzultálnom az ügyben. Ha egyetért az álláspontommal, majd a bíróság eldönti, megteheti-e egy minisztérium a saját forrásiból, valóban önzetlenül működő kis civil szervezet lobbistájával, hogy folyamatosan a képébe hazudjanak szóban és írásban is, vagy sem? Persze nem a jogi elégtétel, hanem az eredmény a legfontosabb a számomra. Január közepétől ismét a tárca elé vonulok demonstrálni. Azt szeretném elérni, hogy 2008-ban szülessen meg Magyarország első átfogó, szakmailag is értékelhető felmérése arról, hányan is dohányoznak az országban?
b.) A zárt terek levegőminőségi normáira vonatkozó lobbizás E jogszabály kiegészítésére azért lenne szükség, mert az éttermek dohányfüst elszívási hatékonyságát csak akkor tudnák objektíven mérni az ÁNTSZ-ek szakemberei, ha meghatároznak számukra egy nikotin-, és egy szénmonoxid koncentrációs határértéket, amelyet átlépve bírságolható lenne a katasztrofális mértékű illegális éttermi dohányzás. A témával Dr. Zvara Renáta Éva foglalkozik a tárcánál. A tárca hónapok óta hiteget azzal, hogy tervezik „Az építmények tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi következményeiről” szóló egészségügyi miniszteri rendelet kiadását, de arra továbbra sem került sor. Zvara Renáta arra hivatkozik, hogy az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) nem hajlandó a végleges szövegtervezetet megküldeni a számukra. Az OTH-nál Mándi Eszter november végéig valóban szabotálta a munkát, hónapok óta nem hajlandó érdemi információkat adni, miért nem készült még el az eredetileg július 15-re ígért módosítás. Erős a gyanúm, szakmailag meghaladja az OTH erejét ez a jogi munka. Minden esetre november 29-én sikerült személyesen találkoznom Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvossal, aki ígéretet tett a jogszabály előkészítésének felgyorsítására. 2) Lobbizás a gazdasági tárcánál A tárca az uniós jogharmonizációra hivatkozva még 2007 tavaszán újra kezdeményezte a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) módosítását. Korábbi lobbi tevékenységem arra irányult, hogy egy kalap alatt rendezzük a gyermekek számára készített eladáshelyi dohányreklámok törvényi szabályozását is. Menet közben azonban kiderült, hogy a tárca ismét a dohányipari lobbi érdekeinek érvényesítése érdekében kívánja módosítani a Grtv-t, oly módon, hogy a továbbiakban SMS-ben, MMS-ben, postán és e-mail-ben, valamint a cigarettásdobozokba helyezhető lapocskákon – úgynevezett dobozinzerteken - is engedélyezné a dohányáruk reklámozását. Lobbizásom a negyedik negyedévben is inkább tűzoltó jellegű volt, a direkt marketing technikák engedélyezésének megakadályozására irányult. A lobbi tevékenységem eddigi stációit részletesen ismertetem, annak érdekében, hogy azok, akik eddig nem olvassák a lobbi jelentéseimet, képben legyenek. A feketével szedett sorok tartalmazzák a negyedik negyedéves fejleményeket: 2006. december 13.: Lobbi megbeszélésen fogadott Egyed Géza államtitkár. A találkozón részt vett a téma felelőse Cservenyák Ildikó főosztályvezető is. Én arra kértem Egyed urat, ha már az uniós jogharmonizáció miatt úgy is hozzá kell nyúlni a Grtv-hez, akkor az eladáshelyi dohányreklámozás kérdésével is foglalkozzon a tárca. Csevenyák Ildikó kifejtette, arra nem lesz idő, az uniós jogharmonizációra kell koncentrálni, a Grtv. módosítására egy későbbi időpontban kerülhet csak sor. Az államtitkár ekkor dühbe gurult, és utasította Cservenyák Ildikót, hogy a Grtv. módosítással és az uniós kérdésekkel egyszerre, egyidejűleg foglalkozzanak, ami a főosztályvezető asszonynak nagyon nem tetszett. 2007. május 24.: Az Egyed Géza államtitkárrral folytatott második lobbi megbeszélésen szintén részt vett Cservenyák Ildikó főosztályvezető, valamint Hegedűs Márta osztályvezető is. Ismételten kértem: mivel a felmerülő uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt amúgy is újra kell nyitni a Grtv-t, a módosításban szerepeljen az eladási dohányreklámozás teljes tilalma. Cservenyák Ildikó ekkor nagy meglepetésemre kijelentette, hogy nyitott kapukat döngetek, majd elővette a Grtv. dohányreklámozásra vonatkozó módosítási javaslat kodifikált szövegét, amelyben a teljes eladási helyi dohányreklám tilalom bevezetése szerepelt. 2007. május 28: Információm szerint ezen a napon fogadta Cservenyák Ildikó a dohányipar lobbistáját, s ezt követően megszegte a nekem tett ígéretét. A dohányipar „kérésének” megfelelően teljesen átírták a módosítási tervezetet, ahová szinte minden elképzelhető dohányrek-
lámozási forma bekerült. Úgy tudom, a dohányipar azért presszionálta a főosztályvezető aszszonyt, mert a bíróságokon sorra veszítette el a pereket az illegális dohányreklámozás miatt. Mivel a jelenlegi jogi szabályozás nem megfelelő a dohányipar számára, ezért a bírósági gyakorlat kijátszása érdekében törvénymódosítással akarja érdekeit érvényesíteni, s ahogy az a GKM-nél lenni szokott teljes sikerrel is járt. 2007. szeptember 4.: Az Egyed Géza államtitkárral folytatott harmadik lobbi megbeszélésen Jármai Péter referens képviselte az apparátust. Megemlítettem Egyed úrnak, hogy a cigarettásdobozokba helyezhető dohányreklámok úgynevezett gerilla marketing technikák alkalmazására adnak lehetőséget a dohányiparnak. Nevezetesen arról van szó, hogy a cigarettásdobozokba szánt illegális dohányreklámok egy részét nem is teszik bele a dobozokba, hanem „ismeretlen tettesek” azokat kiszórják az óvodák, általános-, és középiskolák, valamint kiskorúak által előszeretettel látogatott szórakozóhelyek bejáratainál. Az államtitkár megkérdezte Jármait, hogy pillanatnyi hogyan szabályozza a Grtv. a dobozokba szánt dohányreklámokat. Jármai azt felelte, hogy a törvényi szabályozás pontatlanságai és a bírósági joggyakorlat kialakulatlansága miatt képlékeny a helyzet. Ezért van szükség a pontosításra. Amikor idéztem neki a jelenleg hatályos jogszabályt, elismerte, hogy tévedett, pillanatnyilag teljesen egyértelmű a törvény, csak az eladási helyen lehet közzétenni dohányáru reklámját, tehát cigarettásdobozokban és postai küldeményekben egyértelműen tilos. Jármai tehát szándékosan akarta félrevezetni saját államtitkárát, véleményem szerint nem önszántából, hanem Cservenyák Ildikó nyomására. 2007. szeptember 21.: Az Egyed Géza államtitkárral folytatott negyedik lobbi megbeszélésen jelen volt Hegedűs Márta osztályvezető is. Egyed úrnak a direkt marketing jogszerűségére vonatkozó kérdésére Hegedűs is azt válaszolta, hogy a jogi szabályozás pontatlan, és a bírósági gyakorlat is ellentmondásos. Mikor idéztem a jogszabály szövegét, elismerte, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a DM technikák valamennyi válfaja tilos. Nyilvánvaló volt, hogy Hegedűs Márta is szándékosan félre akarta vezetni saját államtitkárát. Ekkor felsoroltam, hogy melyik DM technikára milyen kialakult joggyakorlat van érvényben. Az államtitkár azt kérte, írjam le ezt, s ha bizonyítom, hogy a jelenlegi szabályozás szerint nem lehet dohányreklámokat DM technikával eljuttatni a célközönséghez, akkor nem kíván a jelenlegi szabályokon enyhíteni. 2007. szeptember 24.: Három nap alatt elkészítettem a 79 oldalas anyagot, amely részletesen bizonyítja, hogy a postán, e-mailben, telefonon, MMS-ben és SMS-ben küldött, valamint a cigarettásdobozokba helyezett dohányreklámok illegálisak, és ezt a jelenlegi joggyakorlat aggálymentesen megerősíti. A tanulmányhoz számos bírósági, és fogyasztóvédelmi döntést csatoltam. E dokumentumot még aznap személyesen adtam át Egyed úr titkárnőjének. 2007. október 15-én 75-ödször (!) sem tudtam elérni Cservenyák Ildikót, illetve Hegedűs Mártát, s Cservenyák Ildikó pontosan 20. üzenetem ellenére sem hívott vissza, úgy döntöttem, kénytelen vagyok a demonstráció eszközéhez nyúlni. Ezért erre vonatkozó bejelentésemet meg is küldtem a BRFK-nak, amely tudomásul vette a szándékomat. Október 16-án arra kértem Cservenyák Ildikó t itkárnőjét, hogy a főosztályvezető aszszony személyesen vegye át a petíciómat, de erre sem érkezett válasz. 2007. október 17.: Cservenyák Ild ikó a szabályos utat megkerülve - tehát nem hivatalos levélben, aláírva, dátummal ellátva, postán - hanem e-mailben megküldte a számomra a Grtv. dohányzásra vonatkozó részének két verzióját. Ez szó szerint a következőket tartalmazta: Tisztelt Félix Péter Úr! Mellékelten megküldjük az új reklámtörvény jelenlegi tervezetének dohányreklámra vonatkozó részét, amely "A" és "B" változatot tartalmaz a dohánytermék reklámozására vonatkozóan.
Amennyiben kérdése merül fel a tervezettel kapcsolatban, kérem, keresse Egyed Géza szakállamtitkár urat. Üdvözlettel Dr. Cservenyák Ildikó E levélhez – a közigazgatásban igencsak szokatlan technikát jelentő módon - valóban csatolva lett a jogszabály-tervezet dohányzásra vonatkozó részének két verziója, de amint ez Cservenyák Ildikó taktikája, azok semmiféle hivatalos jelleggel nem bírnak, ha akarom elhiszem, hogy így gondolják, ha akarom nem. Minden esetre komoly pozitív fejleményként értékeltem, hogy a direkt marketing lehetőségek megadásáról, a dobozinzerteket kivéve lemond a tárca - legalábbis e változatok szerint. A tárca őszinteségével kapcsolatban azonban továbbra is komoly fenntartásaim vannak, hiszen az e-mailt két nappal megelőzően „Jogi zöldlámpát kaphatnak az otthonra küldött dohányreklámok”címmel terjedelmes cikk jelent meg a Népszabadság 14. oldalán. Ebben az írásban az áll, hogy a GKM továbbra is ragaszkodik a DM módszerek engedélyezéséhez, és a honlapon is ez a verzió olvasható. Sajnos ez igaz, mind a mai napig az eredeti verzió van a honlapon, amit Gérnyi Gábor főosztályvezető-helyettes személyes telefonbeszélgetésünkön elhangzott kérésem ellenére nem vetetett le. A cikk szerint a Kormányszóvivői Iroda úgy nyilatkozott, hogy még októberben a kormány elé kerül a tervezet. Így a negyedév végén még azt sem tudhatttam, volt-e már közigazgatási egyeztetésen a tervezet, vagy sem? Most akkor a honlapnak, és a cikknek, vagy Cservenyák Ildikó e-mailjének higgyek? Még abban az esetben is, ha valóban a tárca álláspontját tükrözi az e-mailben megküldött két verzió, azokat ebben a formában nem szabad elfogadni. Az „A” változat is visszalépést jelentene a jelenlegi szabályozáshoz képest, hiszen valamennyi dohányáru értékesítését is végző üzlet teljes területére kiterjesztené a dohányreklámozást, így nem csak a kasszáknál lehetne továbbra is dohányreklámokat elhelyezni, amelyeket továbbra is kötelezően nézegetniük kellene a kiskorúaknak, hanem a kialakult bírósági jogalkalmazással szembemenve, az eladótéren túl, a vásárlók által csomagolásra használt területen is lehetne reklámozni, promóciókat rendezni. Ezért a GKM eredeti ígéretének és az egészségügyi tárca kérésének is megfelelően, vagy teljesen meg kellene tiltani az eladáshelyi dohányreklámozást, vagy a kompromisszum jegyében mindenképpen hatályban kell tartani az „eladáshely” fogalmát, hiszen e nélkül szabad utat kapna a boltokon belüli korlátlan dohányreklámozás. Az eladási hely fogalma ugyan a jelenleg hatályos jogszabályban nem lett meghatározva, de a bírósági gyakorlat teljes egészében helyre tette ezt a kérdést. Eladási helynek minősül az eladótér azon része, ahol az árut meg lehet találni, azt a kosárba lehet tenni, vagy az eladótól át lehet venni, és az árut ki lehet fizetni. Az áru elpakolására szolgáló rakodótér már nem tartozik az eladási helyhez, hiszen oda más boltból származó árut is be lehet vinni, s a kifizetett áru már nem az eladó tulajdona. M ivel a bíróságok a pénztárak vonalánál húzták meg az eladási hely fogalmát, sajnos eladási helynek minősül az átmenetileg zárva tartó pénztárak felett elhelyezett átmenetileg bezárt cigarettásboksz is. M inden esetre kijelenthető, hogy az eladási hely fogalmával a törvénymódosítás során nem szükséges foglalkozni. Ez a bírósági gyakorlat azonban nem tudja kezelni a dohányáru vásárlásától törvény alapján eltiltott 18 éven aluliak, és a dohányáruk árubemutatását tartalmazó reklámok viszonyát. Ezért arra van szükség, hogy a dohányáruk árubemutató reklámjai, térben elkülönüljenek a 18 éven aluli, különösen a fiatal-, és gyermekkorú korosztályok által leginkább vásárolt termékektől. Hangsúlyozni szeretnénk, a dohányáru árubemutató reklámját kizárólag azon a tényleges tároló helyen lehessen elhelyezni, ahol maga a do-
hányáru megtalálható, különben a gyártók az egész boltot minden olyan szegletét kiplakátoznák dohányreklámokkal, amely nem a tejtermékek, pékáruk, édességek, rágógumik és a pénztárak közelében vannak. Ennél precízebb szabályozásra álláspontunk szerint nincsen szükség, mivel az eladási helyek alapterülete rendkívüli mértékben eltérő, s egy 15 négyzetméteres boltban mások az arányok, mint egy 1000 négyzetméteresben. Vita esetén nyugodtan a bíróságok mérlegelésére lehet bízni, hogy egy adott boltban egy dohányárut bemutató reklám közelinek minősül-e mondjuk a kasszához, vagy sem. A „B” verziót még súlyosabb visszalépésnek tekintem a jelenlegi szabályozáshoz képest, hiszen az „A” verzióban foglaltakon túl a dobozinzertes direktmarketing lehetőségét is engedélyezné. Álláspontunk szerint a dobozinzertes tájékoztatás súlyosan veszélyeztetné a fiatal-, és gyermekkorú korosztályok egészséges élethez fűződő alkotmányos jogát. Emellett figyelmen kívül hagyná a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményben Magyarország által vállat azon feltételt, hogy a részes felek a saját szabályozásukban a dohányreklámozás fokozatos szűkítését vállalják, s a már meglépett megszorításokat nem puhítják fel. Függetlenül attól, hogy egy konkrét korlátozás más részes felek esetén megengedett-e még vagy sem. Az „A” verzióhoz fűzött indoklás fenntartása mellett ismételten felhívtam a tárca figyelmét arra, hogy a csomagoláson belül elhelyezett, abból kivehető reklám, nem csak a terméket megvásárló nagykorúak számára lenne hozzáférhető. Számításaink szerint jelenleg a 18 éven aluliak közül 256 ezren dohányoznak rendszeresen, s napi 156 ezer doboz cigarettát vásárolnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a cigarettásdobozokba helyezett dohányreklámok a törvényi tiltás ellenére közvetlenül jutnának el naponta több százezer 18 éven alulihoz. A cigarettásdobozokba helyezett dohányreklámok engedélyezése tág teret nyitna a dohányipar által jelenleg is alkalmazott gerilla marketing módszerek fejlesztésére is. Jó ideje tapasztaljuk, hogy az eladáshelyi dohányreklámok kicsinyített 7,5x4 centis – tehát a cigarettás dobozokba férő változatát - a dobozinzertet - tömegesen szórják „valakik” általános-, és középiskolák, valamint a fiatalok által látogatott szórakozóhelyek bejárata elé. Jelenleg csupán Budapesten három reklám-felügyeleti eljárás zajlik ebben az ügyben. A BAT „Innováció, Lassabban ég tovább élvezhetjük” feliratú dobozinzertjét a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Közép-dunántúli Regionális Felügyelősége 16/807/2007. számú 2007. július 27-i határozatában minősítette jogellenesnek. Az Északmagyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége a „Multifilter”, a „Marlboro” és az „L&M” dobozinzertek miatt 18 millió forintos bírsággal sújtotta a Philip Morrist. A Brittish American Tobbacco ellen folyó egyik eljárás során a közzétevőt elmarasztaló L9-6252-3/2007 számú határozatból tudjuk, hogy - a dohánygyár saját bevallása szerint – az „Innováció, Lassabban ég tovább élvezhetjük” feliratú dobozinzertjét 5,7 millió példányban juttattak el a fogyasztóknak. Ugyanakkor e dobozinzert iskolák előtti szétszóratását a gyártó mereven tagadta, s perrel fenyegetődzött a felvetésünkre. Ha tehát lehetne dobozinzerteket a cigarettásdobozokba helyezni, úgy nem lehetne bizonyítani, miként kerülnek százával az iskolák bejárata elé ezek a kis reklámok. Így a dohányipar büntetlenül juttathatna el dohányreklámokat még az óvodásoknak is. 2007.10.19-én került sor az első, 45 perces akcióra, amelynek egyetlen célja az volt, hogy Cservenyák Ildikó és Hegedűs Márta fogadjon, és adjon magyarázatot arra, miért nem reagálnak a szakmai felvetéseimre. Közel egy év alatt, 11 hivatalos lobbi levelet írtam a tárcának. Ezek közül egyetlen egyre sem feleltek, noha 30 napon belül minden levelemre írásban kellett volna választ kapnom.
Október 24-én és 25-én tovább folytattam a demonstrációt a tárca előtt. Ekkor tájé-
koztatott a főosztályvezető titkárnője, hogy Cservenyák Ildikó és Hegedűs Márta november 5-én hajlandó fogadni. November 5-én valóban sor került egy rendkívül rossz hangulatú megbeszélésre, ahol minden esetre kiderült, hogy a tárca elfogadta a postai, az SMS, MMS, fax és e-mail útján történő dohányáru reklámozási lehetőség visszavonására tett javaslatomat, sőt, kérésemre a személyes adatgyűjtés és promóciók engedélyezésének ötletét is elvetették. Állítása szerint a korábban nekem elküldött alternatív javaslatot bocsátották közigazgatási egyeztetésre. November 6-án arról értesültem, hogy Cservenyák Ildikó távozik a minisztériumból. A dohányipar egy az érdekeiket rendkívül a szívén viselő köztisztviselőt vesztett a személyében. M inden esetre nem értettem, miért ő fogadott, ha a döntés előkészítésben már nem lesz szerepe. Ezért ismét lobbi megbeszélést kezdeményeztem Egyed Géza államtitkárnál, va lóban változtatott-e a tárca az álláspontján. November 16-án Egyed úr legnagyobb meglepetésemre ötödször is fogadott. Szemmel láthatóan foglalkoztatta a gazdasági reklámtörvény sorsa, s számomra úgy tűnt, egy hasznos és célszerű jogszabály előkészítése a célja. Lobbista pályafutásom alatt még soha nem találkoztam olyan vezető köztisztviselővel, akit valóban érdekelt volna egy civil szakember véleménye. Összehasonlításul: Rapi Katalin államtitkár számos megkeresésem ellenére egyetlen egyszer sem volt hajlandó fogadni, s szemmel láthatóan egyáltalán nem érdekli Magyarország egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémája, a dohányzás. A megbeszélésen Egyed úr megerősítette, hogy azt a két alternatív javaslatot terjesztik a kormány elé amelyet Cservenyák Ildikó e-mailben megküldött a számomra. A Kabinet eldönti majd el, hogy támogatja-e a cigarettásdobozokba helyezhető dohányreklámokat, vagy sem. Arra viszont ígéretet tett, hogy „tanulmányozni fogják az élelmiszerboltok pénztárainál történő dohányreklámozás lehetőségének megszűntetésére vonatkozó javaslatom realitását”. 3) Lobbizás a munkahelyi dohányzás ellenőrzésének újraindítása érdekében. Szakmai körökből származó információim szerint az ÁNTSZ-ek túlnyomó többsége 2007. január elsejétől nem ellenőrizte a munkahelyi dohányzóhelyek kijelölésének szabályosságát, és nem járt el a jogellenesen dohányzókkal szemben sem. Ennek az volt a magyarázata, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2007. évi módosítása során a munkaegészségügyi feladatokat az ÁNTSZektől a munkavédelmi és munkaügyi felügyelőségekhez telepítette a jogalkotó. Az ÁNTSZ-ek szerint a munkahelyi dohányzás a munkavédelemhez került, míg a munkavédelmi felügyelőségek szerint nem. Így aztán egyik hatóság sem ellenőrizte a munkahelyi dohányzásra vonatkozó előírásokat, amely hatására érezhetően nőtt a jogellenes dohányzás Magyarországon. A feketével szedett sorok tartal-
mazzák a negyedik negyedéves fejleményeket: Mivel a két hatóságnál olyan személlyel, aki nem ügyfél szóba sem állnak, egy korábban jól bevált technikát alkalmaztam annak érdekében, hogy egyértelmű választ csikarjak ki: melyik szervezet jogosult a továbbiakban ellenőrizni ezt a területet? Kapóra jött számomra, hogy az MTV 2007. június. 27-i Szempont című műsorában riport készült a Parlamentben jogellenesen dohányzó képviselőkről. Ez a riport fényképekkel illusztrálva beismerő vallomásokkal ellátva mindenki számára megtekinthető a www.mtv.hu honlap Szempont című ablakára kattintva. Ezért, mint a Füstirtók Egyesület elnöke bejelentést tettem a beazonosíthatóan jogsértő honatyák, így a volt egészségügyi miniszter Molnár Lajos, valamint Hagyó Miklós, Suchmann Tamás, Szanyi Tibor, Tóth Károly, Katona Béla és Tasnádi Péter ellen az V-XIII. kerületi ÁNTSZ-nél, kérve, hogy a törvény által kiszabható legmagasabb egészségvédelmi bírsággal sújtsa őket. Az V. kerületi ÁNTSZ korábbi gyakorlatában már van precedens par-
lamenti képviselők – például Lamperth Mónika - megbírságolására, amelyre a Füstirtók Egyesület a TV2-ben sugárzott felvétel alapján kérte fel a hatóságot. Lamperth Mónika elismerte „bűnösségét” amiért Dr. Balázs Vera tisztifőorvos még 2004-ben egészségvédelmi bírsággal sújtotta. Az egyesület - újságokban megjelent fényképekkel bizonyított - bejelentése nyomán bírságolta meg az ÁNTSZ Fedor Vilmos, Gál J. Zoltán és Kálmán András országgyűlési képviselőket is, akik a Parlamentben dohányoztak. Ismerve a kerületi ÁNTSZ vezetők páni félelmét a politikusoktól, a bejelentés előtt állásfoglalást kértem dr. Falus Ferenctől az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) vezetőjétől: jogosult-e az ÁNTSZ a parlamenti képviselők bírságolására. (Nyolc évvel a nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvény hatályba lépése után még mindig itt tartunk!) 2007. 07.11-én Falus Ferenc úgy nyilatkozott, hogy egyértelműen az ÁNTSZ jogosult az ellenőrzésekre és a bírságolásra. Kormos Róbert az V-XIII. kerületi ÁNTSZ vezetője azonban ennek ellenére nem volt hajlandó megkezdeni az eljárást, arra hivatkozva, hogy a jogi szabályozás nem egyértelmű. Elmondta: a probléma tisztázása érdekében az ÁNTSZ KözépMagyarországi Regionális Intézetéhez fordult. Mikor már két hónapja altatták az ügyet, a Füstirtók Alapítvány felkért, hogy lobbizzam ki az egyértelmű jogi állásfoglalást. Korábbi kapcsolataim parlamenti képviselők bírságolása esetén fabatkát sem értek, kénytelen voltam ismét a demonstráció eszközéhez nyúlni. 2007.09.24-én ultimátumot küldtem levélben az OTH és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) vezetőinek: ha egy héten belül írásban nem nyilatkoznak a végleges álláspontjukról, megkezdem a tiltakozó akciómat. 2007.09.28-án kelt levelében Dr. Groszmann Mária, a OMMF alelnöke igen szakszerű válaszban négy oldalon vezette le, hogy miért nem ellenőrizheti az OMMF a dohányzóhelyekkel kapcsolatos előírások betartását. 2007. október 1-én kelt levelében Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos úgy nyilatkozott, hogy mind a munkahelyeken, mind a Parlamentben az ÁNTSZ köteles az ellenőrzésre. Álláspontom szerint az OTH állásfoglalása alapvetően téves. A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban Ndvt.) 2. § (1) bekezdése négy egymástól fogalmilag elkülönített esetben rendeli el a dohányzás számára kijelölt helyek ellenőrzését. Ezek: a) közforgalmú intézménynek b) tömegközlekedési eszközök; c) zárt térben megtartott rendezvények;
d) munkahelyek. E négy fogalmi kör közül kizárólag a d) pontban szereplő munkahelyek esetében a 2.§ (8) bekezdése alapján a törvény hatálya nem terjed ki a munkavállalók munkahelyen történő dohányzási feltételeinek meghatározására, valamint a dohányzóhelyek munkaválla lók részére történő kijelölésének szabályozására. E feltételek és szabályok megalkotását külön jogszabályra, valamint az erre alapuló munkáltatói rendelkezésekre bízza. A 7. § (1) bekezdése szerint a munkavállalóknak, illetőleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet érintő dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történő kijelölésének kötelezettségét sértő magatartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza. Jogértelmezés a közforgalmú intézmények, tömegközlekedési eszközök, illetve zárt térben megtartott rendezvények esetében. A fenti jogszabályhelyek ismeretében megállapítható, hogy a közforgalmú intézmények, tömegközlekedési eszközök, illetve zárt térben megtartott rendezvények esetében a do-
hányzóhelyek kijelölésére vonatkozó rendelkezések megsértésekor a 7. § (6) bekezdése alapján az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást az egészségügyi államigazgatási szerv folytatja le. A törvény helyes értelmezése szerint akkor is ez az eljárás, ha a közforgalmú intézmények, tömegközlekedési eszközök, illetve zárt térben megtartott rendezvények esetében munkahelyekről (is) szó lehet. Ezek ugyanis olyan különleges, nevesített munkahelyek (is), amelyek esetében életvitelszerűen tartózkodhatnak olyan személyek, akik nem munkavállalók. Ilyen közforgalmú hely például a Parlament, ahol az országgyűlési képviselők nem munkavállalók, mégis rendszeresen tartózkodnak az épületben. Ebből következően a Parlamentben a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó rendelkezések megsértésekor a nem az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában álló személyek esetén 1999 óta az ÁNTSZ köteles (lenne) egészségvédelmi eljárást lefolytatni, és a jogsértéseket szankcionálni. Bár hatáskörüket a Parlament ellenőrzésére Dr. Falus Ferenc levelében elismerte, arra a nem elhanyagolható tényre, hogy nyolc éve miért tűri az OTH szemrebbenés nélkül a képviselők szemérmetlen jogsértését, nem adott választ. Jogértelmezés a munkahelyek esetében. Az Ndvt.) 2. § (1) bekezdésének felsorolásában d) pont alatt megjelölt, és fogalmilag is jól elkülönített „munkahelyek” esetében a magyar joganyagban súlyos hiányosság tapasztalható. Annyi elöljáróban megállapítható, hogy a fentiekben felsorolt jogszabályi helyek egyértelműen előírják: a munkahelyek esetében sem a kijelölés szabályainak megalkotása, sem azok megszegésének szankcionálása nem az Ndtv. feladata. Azokról az Ndtv. szerint külön jogszabály, illetőleg törvény rendelkezik. a) Az Ndtv. 2.§ (8) bekezdése szerinti kijelölési szabályok megalkotása esetében ilyen jogszabály – néhány speciális területet, például a honvédséget kivéve – nem létezik. Az érintett hatóságok a hivatkozott jogszabályt - a probléma valós nagyságának elleplezése érdekében - a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Mvt.) 38. §-ában vélik felfedezni. Valójában azonban a 38. paragrafus semmilyen módon nem felel meg az Ndtv-ben meghatározott feltételeknek. Egyetlen szóval sem foglalkozik ugyanis a kijelölés konkrét szabályaival, jószerével csak annyi szerepel abban, hogy ki kell jelölni dohányzóhelyet. A kijelölés pontos szabályainak hiánya miatt egyértelműen megállapítható tehát, hogy – jól lehet a jogalkotónak talán ez lehetett a szándéka – az Mvt. 38. §-a nem lehet a külön jogszabály. b.) Az Ndtv. 7. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményekről a hatályos magyar joganyagban a munkahelyekre vonatkozóan egyetlen szó sem található. A fentiek alapján megállapítható, hogy az OMMF és az OTH között kibontakozott álvitának semmi értelme. A munkaegészségügyi feladatok OMMF-hez történő áthelyezése nem változtat ugyanis azon a szomorú tényen, hogy a munkahelyi dohányzóhely kijelölést – néhány speciális szakmai területtől eltekintve – nem szabályozza jogszabály, vagyis álláspontom szerint a munkahelyeken a dolgozók a kizárólag a munkáltatók rendelkezései alapján szabályozottan dohányozhatnak, és a szabályok számonkérésére is kizárólag a munkáltató jogosult. Ebből következően az ÁNTSZ-ek az 1999 november 1-e óta hatályos Ndtv. alapján nem ellenőrizhetnék és értelemszerűen nem is szankcionálhatnák a munkaválla lóknak, illetőleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet érintő dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történő kijelölésének kötelezettségét sértő magatartását.
Évek óta súlyos jogsértést követnek el azok az ÁNTSZ-ek amelyek ezt mégis megteszik, az ennek alapján befolyó egészségvédelmi bírságot pedig illegálisan használják fel a kedvezményezett költségvetési szervek. (2007. november 23-án a „Csillagszóró hadművelet”- nevű, a kifejezetten a munkahelyekre koncentráló, november 1-én kezdődött ellenőrzési akció eredményeiről tartott sajtótájékoztatóján Dr. Molnár Kornélia helyettes országos tisztifőorvos arról szólt, hogy 255 ÁNTSZ-es hatósági ellenőr számára a nemdohányzók védelme és a kémiai biztonság ellenőrzése élvez prioritást. Ez az akció tehát jogellenes, a prioritást élvező nemdohányzók „védelmére” ugyanis jogszabályi felhatalmazás híján nem lett volna mód.) 2007. október 7-én, az OTH állásfoglalását mellékelve levélben fordultam a Dr. Csaba Károlyhoz, az ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézet vezetőjéhez, hogy elfogadják-e azt. Egyben kértem, utasítsák az V-XIII. kerületi ÁNTSZ vezetőjét az országgyűlési képviselők elleni eljárás lefolytatására. 2007. október 8-án átfaxoltam Dr. Kormos Róbertnnek az V-XIII. kerületi ÁNTSZ vezetőjének is az OTH második á llásfoglalását, és érdeklődtem, hogyan áll a parlamenti képviselők bírságolásával. Kiderült, semmit nem kíván tenni az ügyben, továbbra is közvetlen főnökének Dr. Csaba Károlynak, az utasítására vár. Arra hivatkozott, hogy egy lobbistának küldött levél nem helyettesíti a szolgálati utat. Október és november is az elutasítás jegyében telt el. Többek között emiatt elhatároztam el, hogy az OTH vezetőjénél személyesen próbálom tisztázni ezt a rendkívül kusza jogi helyzetet, amely egyébként - ha eltérő mértékben is - valamennyi dohányzással kapcsolatos jogszabály esetén fenn áll. 2007. november 29-én Dr. Falus Fernec fogadott. Arra kértem, hogy sürgesse az egészségügyi tárcánál a nemdohányzók védelmére hivatott Ndvt. módosítását, amelyre a minisztérium - annak ezer súlyos ellentmondása, gyaníthatóan számos alkotmányellenes kitétele ellenére - évek óta nem hajlandó. Rámutattam, hogy a munkahelyi dohányzással kapcsolatos jogi anomáliákat is e törvény módosításával lehetne szakszerűen orvosolni. Falus úr arról tájékoztatott, hogy a munkavédelemről szóló törvény közelgő módosítása megoldja ezt a problémát. Elmondtam, hogy mint a Füstirtók Egyesület vezetője felvetettem ezt a problémát az egészségügyi tárcánál, és információm szerint a munkavédelemről szóló törvény tervezett módosítása nem ér semmit. Úgy vélem az idő engem igazolt. Bár, mint lobbista jelentős szerepet játszottam abban, hogy a Parlament 2007. december 10-én 363:1 arányban megszavazta a Mvt. módosítását, ez édeskevésnek bizonyult. M inden esetre az Mvt. 86. §-a megváltozott. Ennek c) pontja egyértelműen leszögezi, hogy a munkavédelmi hatóság jogköre nem terjed ki a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírások ellenőrzésére. Továbbra is úgy gondolom azonban, hogy sokkal jobb lett volna az Nvtv-ben egyértelműsíteni, milyen jogi felhatalmazás alapján járhat el a munkahelyi dohányzás ellenőrzésekor az ÁNTSZ, de ez még várat magára. 2007. december 12-én a Közép-magyarországi Regionális Intézet végre kiizzadta saját, az OTH állásfoglalásnál lényegesen árnyaltabb, de végkövetkeztetésében véleményem szerint szintén téves jogértelmezését. Ebből az anyagból az derül ugyanis ki, hogy az ÁNTSZ-ek ma is felhatalmazva érzik magukat a munkahelyi dohányzás ellenőrzésére. Persze érthető ez, hiszen valamennyi egészségvédelmi bírság, amit az Ndtv. 1999 november 1-i hatálybalépése óta munkahelyeken kivetettek, jogellenes és ezt nehéz elismerni. Minden esetre a parlamenti dohányzóhely kijelölésekkel és a képviselők dohányzásával kapcsolatban elismerték a hatáskörüket. A helyzet fonáksága, hogy az V-XIII. kerületi ÁNTSZ a munkahelyeken tucatjával tart évek óta jogellenes ellenőrzéseket, miközben a Parlamentben mindig is meglévő kötelezettségük ellenére 8 éve eltűri a jogsértést.
2007. december 13-án sikerült beszélnem Dr. Kormos Róberttel. Kiderült, ő is megkapta főnöke Dr. Csaba Károly állásfoglalását. Ennek következtében nem kis félelemmel a szívében – 166 nap múlva! - megkezdte a Füstirtók Egyesület még 2007. június 29-én beadott de eddig jogellenesen jegelt kérelme alapján az egészségvédelmi eljárást a hét képviselő és a Parlament gazdasági hivatala ellen. Kormos úr félelme alighanem megalapozott, hiszen ÁNTSZ-es körökben közismert, hogy az a két tisztiorvos, aki korábban meg mert egy képviselőt bírságolni, nagyon megütötte a bokáját. Amikor az ÁNTSZ történetének legbátrabb tisztiorvosa dr. Mátyás Mária 2003-ban megbüntette Kovács László külügymin isztert, egy hónapon belül elbocsátották. Dr. Balázs Vera az V. kerületi ÁNTSZ vezetője is a Parlamentben tett ellenőrzését követően érezte úgy, hogy sürgősen nyugdíjba kell vonulnia. Közös megegyezéssel. Üdvözlettel: Félix Péter Levelezési cím: 1021 Budapest Tárogató út 65. 06/20-456-9742 e-mail cím:
[email protected]
