Negyedéves lobbi-tevékenységi tájékoztató a 2007.07.01-2007.09.30 közötti időszakról A.) Lobbi tevékenységem célja A közhasznú Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Alapítvány (1026 Budapest Gábor Áron út 54/A bejegyzés sorszáma: Fővárosi Bíróság 8824) felkérésére és megbízásából, a gyermekdohányzás csökkentését érdemben segítő jogszabályi környezet kialakítása az elsődleges feladatom. A 2007-es harmadik negyedév azért volt jelentős, mert a gazdasági tárca a második negyedév elején a dohányipar érdekeinek megfelelő módon tervezte megváltoztatni a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVII. törvényt (a továbbiakban Grtv.). A Füstirtók Alapítvány elsősorban arra kért fel, folytassam a lobbizást annak érdekében, hogy a tárca álljon el a direkt marketing útján történő dohányreklámozási lehetőségek tervezett engedélyezésétől, valamint olyan irányú módosítást terjesszen a kormány elé, amely szerint megszűnne az alapvetően a gyerekeknek szóló eladáshelyi dohányreklámozás lehetősége. Az egészségügyi tárcánál az volt a feladatom, hogy tovább lobbizzak: a tárca Magyarország történetében először rendeljen meg egy 10 ezer fős mintás dohányzási szokásokra vonatkozó felmérést, amely kiterjedne a gyermek és ifjúsági korosztály dohányzási szokásaira is. Emellett folytatnom kellett a lobbizást a zárt terek levegőminőségi normáiról szóló korábban már megígért miniszteri rendelet tényleges elkészítése érdekében. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnál és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőségen azt kellett elérnem, hogy állapítsák meg végre, melyik hatóság jogosult és köteles a munkahelyi dohányzóhely kijelölések szabályszerűségét ellenőrizni, a jogellenes dohányzás bírságolni. B.) Általános tapasztalatok Tapasztalatom szerint a lobbi törvény sajnos úgy rossz, ahogy van: az igazi lobbistákra, tehát a szakmai és érdekvédelmi szervezetekre, illetve azok vezetőire nem vonatkozik. Ezért a fő lobbisták minden nyilvántartási kötelezettség nélkül folytatják kis üzelmeiket a hatóságokkal. A Parlamentben október 5-én rendezett monstre lobbi értekezlet is arról győzött meg, hogy sem a jogalkotóknak, sem a lobbi üzletben utazó vállalkozóknak nem érdeke az érdemi változtatás. Saját praxisom szempontjából a legnagyobb előnye ennek a törvénynek az, hogy ezen a honlapon megjeleníthetem a tapasztalataimat. C.) Konkrét lépések 1.) Lobbizás az egészségügyi tárcánál a.) A 10 ezer fős mintás reprezentatív dohányzási felmérés érdekében történő lobbizás. A 10 ezer fős mintás reprezentatív dohányzási felmérésre tett javaslatommal kapcsolatban elképesztő, még a magyar viszonyok ismeretében is meghökkentő fejleményekre került sor, amelyek történetét érdemes megint kronológiai sorrendben leírnom. A feketével szedett sorok tartalmazzák az előző lobbi jelentésem óta bekövetkezett új fejleményeket: 1.)
A 2006. október 30-i első lobbi megbeszélés Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezetőhelyettes által aláírt emlékeztetőjében a következő szerepel: „Félix Péter elnök úr javaslata a lakosság dohányzási szokásairól egy 10000 fős mintán évente elvégzett reprezentatív felmérés elkészítése, beleértve a 10éves kortól történő kiscsoportos bontásokat és a dohányzás mértékére vonatkozó kérdéseket is. Feladat: a vizsgálat költség-
2.) 3.)
4.)
5.)
6.)
7.)
igényének meghatározása, a javaslat indokoltságának mérlegelése, és a meghozott döntés Félix úrral történő írásos közlése.”. Rapi Katalin államtitkár 2006. november 10-i keltezésű levelében (ikt.szám:385321/2006-0003 EGP) arról tájékoztatott, hogy: „…az Ön által említett reprezentatív lakossági vizsgálatra vonatkozóan előzetes költségkalkulációt kértem az OEFI-től…”. Az államtitkár 2006. december 18-i keltezésű levelében (ikt.szám:3853-25/20060003 EGP) arról tájékoztatott, hogy: „Egyetértünk abban, hogy szükséges a lakosság dohányzási szokásaira vonatkozóan reprezentatív vizsgálatokat végezni, mely külön felnőtt és külön a 10-18 éves fiatalok körében korcsoportos bontásban történik. A vizsgálat várható költségei elérik a 15 millió forintot, tekintettel a költségvetési megszorításokra, igyekszünk ezt az igényt a 2007. évi tervezésnél figyelembe venni és pályázati keretek között teljesíteni.”. Ezt követően semmiféle írásos tájékoztatást nem kaptam, ezért 2007. február 13-án levélben érdeklődtem Rapinál. 2007. március 8-i keltezésű levelében (ikt.szám:39723/2007-0003 EGP) arról tájékoztatott, hogy: „A lakosság dohányzási szokásaira vonatkozó reprezentatív vizsgálat tervezése megkezdődött, melyben külön a felnőttek (7000 fő) és külön a 10-18 éves fiatalok (3000 fő) korcsoportos bontása fog megtörténni. A 2007. évben a vizsgálat előkészítése történik és a módszertan kidolgozása, melyet az Országos Egészségfejlesztési Intézet fog kivitelezni. A vizsgálat előkészítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre állnak. A tervek végiggondolása során arra a következtetésre jutottunk, hogy nem pályázati keretek között fogjuk a vizsgálatot elvégezni, hanem a meglévő erőforrásainkat kívánjuk mozgósítani.”. Kérésemre Rapi új lobbi megbeszélés lefolytatására kérte fel Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettest. 2007. március 29-én került sor a lobbi megbeszélésre, ahol érdeklődtem mikor, mennyiből és milyen módon bonyolódik majd le a 10 ezer fős dohányzási felmérés. A lobbi megbeszélés Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes által 2007. április 20-án aláírt emlékeztetőjében (ikt.szám: 9134-1/2007-0003EGP) a következő szerepel: „Félix Péter úr következő kérdése a dohányzási szokásokra vonatkozó felmérés tartalmi elemeire irányult. Gyebnár Brigitta elmondta, hogy 2007. évben a vizsgálat előkészítése történik és a módszertan kidolgozása, melyet az Országos Egészségfejlesztési Intézet fog kivitelezni. A vizsgálat előkészítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre állnak. A tervek végiggondolása során arra a következtetésre jutottunk, hogy nem pályázati keretek között fogjuk a vizsgálatot elvégezni, hanem a meglévő erőforrásainkat kívánjuk mozgósítani.”. Ez a szöveg szóról szóra azonos a Rapi államtitkártól kapott 21 nappal korábbi levélben írtakkal. Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes által 2007. április 20-án aláírt emlékeztetőjében az is szerepel, hogy: „Félix úr kérése az volt, hogy szeretne egyesületük részt venni a felmérés metodikájának kidolgozásában. Ennek érdekében Dr. Engelbrecht Imre megígérte, hogy felveszi a kapcsolatot Gábor Edina főigazgató aszszonnyal, és kérni fogja, hogy Félix urat is vonják be a felmérés előkészítő munkálataiba."” 2007. május 16-án hosszas sikertelen próbálkozássorozat után sikerült beszélnem Gábor Edina főigazgatóval. Elmondta, hogy még csak nem is hallott a 10 ezer fős dohányzási felmérésről, őt nem értesítette senki, nem végeztek költségbecslést. Arra kért forduljak Demjén Tiborhoz, aki az intézet dohányzás-visszaszorítási szakértője. Kétszer is beszéltem Demjénnel aki mindkétszer kijelentette, hogy még csak nem is hallott a 10 ezer fős dohányzási felmérésről, őt nem értesítette senki, nem végeztek költségbecslést.
8.) 9.) 10.) 11.) 12.)
13.)
14.)
15.)
16.)
Ezután hosszú hallgatás következett, Rapi Katalin, Engelbrecht Imre és a menet közben főosztályvezetőnek kinevezett Tuba Andrea rendszeresen letagadtatták magukat, visszahívást kérő számtalan telefonhívásomra nem reagáltak. Június 12-én ismét levélben fordultam Rapi Katalin államtitkárhoz, érdeklődtem, hogy áll a 10 ezer fős mintás, a lakosság dohányzási szokásait vizsgáló felmérés sorsa. Levelem átküldését követően újra beszéltem Demjén Tiborral, az OEFI dohányzás visszaszorítási szakértőjével, aki ismételten megerősítette, hogy soha semmilyen felkérést nem kapott, sem költségvetés elkészítésére, sem metodika kidolgozására. 2007. június 12-én felhívtam Pásztor Katalint, az OEFI gazdasági igazgatóját, aki kérdésemre megerősítette, hogy a 10 ezer fős mintás felmérésre sem részben, sem egészben egyetlen fillért sem kaptak a tárcától. Még aznap felhívtam Gyebnár Brigitta vezető tanácsost, aki azt közölte velem, hogy változott a helyzet, a 10 ezer fős mintát 5 ezer fősre csökkentették, a második fordulóban tízmillióra kurtított költségvetést pedig négymillióra redukálták. Azt viszont örömmel mesélte, hogy az OEFI megküldte a részletes költségvetési-, és szakmai tervet, amely alapján egyik kollégája most készíti a szerződést az OTH-val, amely majd átutalja a pénzt az irányítása alatt működő OEFI-nek. Ezért felhívtam a szerződést előkészítő Kelemenné Mikes Ágotát, aki közölte, hogy nála csak a Global Youth Tobacco Survey nevű, Magyarországon már évek óta futó dohányzási felmérés idei etapjának szerződéstervezete van. Ez a számos országban azonos kérdéseket feltevő, metodikáját tekintve már évek óta kidolgozott felmérés kizárólag a 13, a 14 és a 15 éves fiatalok dohányzási szokásaira koncentrál. Demjén Tibor korábban beszélt erről a felmérésről. Elmondta, hogy tavaly a minisztérium nemzetközi kötelezettségvállalását megszegve nem készítette el a kétévente esedékes felmérést forráshiányra hivatkozva. Számítása szerint 2,5 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy idén bepótolják a 200 iskolában bonyolított felmérést. Azért csak ennyire, mert a projektet - mint korábban is - részben uniós forrásból finanszírozzák. Ha egyáltalán igaz Gyebnár tájékoztatása, nem érthető, miért különítettek el 4 millió forintot egy olyan projektre, amelynek költségigénye a szakértő szerint csak 2,5 millió forint? 2007. július 9-én Rapi Katalin válaszolt június 12-i levelemre (ikt.szám: 91349/2007-0003EGP). Ebben egyetlen szót sem ejtett a beígért 10 ezer fős országos dohányzásfelmérésről, annak sorsáról, helyette rövid ismertetést adott a Magyarországon 2002 óta folyó – álláspontom szerint nem sok haszonnal kecsegtető - Global Youth Tobacco Survey kutatásról. Egyben kijelentette, hogy további lobbi megbeszélést nem kíván az idén velem folytatni. M iután be kellett látnom, hogy Rapi Katalin jogellenesen nem kíván tájékoztatni az eltüntetett 15 millió forint sorsáról, Horváth Ágnes miniszterhez fordultam tájékoztatásért. A minisztérium gyakorlatának megfelelően helyette is Rapi Katalin válaszolt. Ebben megint hetet-havat összehordott az általa megígért, de be nem tartott ígéretéről. Íme: „A fiatalok dohányzási szokásainak felmérésére vonatkozóan az OEFI-től kértünk költségbecslést a múlt évben, melyet 15 millió forint összegben állapítottak meg. Ebből az összegből a tárca 10 millió forintot tudott betervezni a 2007. évi költségvetésbe a 10.2.2./1. Népegészségügyi szűrővizsgálatok fejezeti kezelésű előirányzati soron. Ebből az összegből szükséges volt átcsoportosítást végrehajtani, ennek következtében 4 millió forint maradt a feladat végrehajtására. Tekintettel arra, hogy jelentősen lecsökkent a tervezetthez képest a felmérésre fordítható összeg, ezért a dohányzás megelőzését, leszoktatást segítő programok hatékonyságának növelése érdekében kerül sor a fiata-
lok dohányzási szokásaira irányuló információgyűjtésre.”. Na ezt fordítsa le valaki magyarra! 17.) 2007. október 3-án ismét levelet írtam Rapi Katalin államtitkárnak. Ebben tájékoztattam, hogy álláspontom szerint egy lobbi megbeszélésen történt megállapodás, amit jegyzőkönyv is rögzít, s ezt követően két államtitkári levél is megerősít, az szerződésnek minősül, így nem áll módjában a 2007. évi költségvetés 10.2.2/1 fejezeti kezelésű előirányzati soron erre a célra elkülönített pénzt átcsoportosítania. Ezért hivatalosan felszólítottam, hogy tegyen eleget szóbeli és írásbeli kötelezettségvállalásának, és csoportosítson vissza erre a célra a Népegészségügyi Program kiemelt prioritásként 10 millió forintot. Ellenkező esetben pert indítok a tárca ellen. S meg is teszem, ahogy választ kapok a levelemre. A lényeg tehát továbbra is következő: eltűnt az államtitkár által írásban is megerősítve meglévőnek mondott 15 millió forintos forrás a tárca költségvetéséből, nem lehet tudni, hogy azt mire fordították, de az biztos, hogy arra nem amit állítanak. A tárca minden igyekezetével el kívánja tusolni az ügyet. Az érintettek érthetetlen módon végig hazudtak a felmérésről: valójában soha nem kérték az értékbecslés és a metodika kidolgozását az OEFI-től. Nem zárható ki, hogy politikai nyomás hatására következett be a pálfordulás. Az egészségügyi tárca tehát továbbra is a dohányipar érdekét képviseli, és nem méri fel végre tudományos igénnyel a hazai dohányzási szokásokat. Még azon az áron is, hogy így rendszeresen hamis adatokat kell szolgáltatnia erről a WHO-nak és a sajtónak. Miközben a tízezer fős mintás felmérésre eltűnt a forrás, a tárca és az V. kerületi önkormányzat között kialakult, a tárca parkolójával kapcsolatos viták bírósági eldöntéséig a minisztérium 40 millió forintot zároltatott a saját forrásiból. Érdekes módon erre volt pénz, amit ha veszítenek, arra költenek majd, hogy a tárca köztisztviselői ingyen parkolhassanak, ne kelljen metróval járniuk, mint a közönséges halandóknak. Az adófizetők pénzén. b.) A zárt terek levegőminőségi normáira vonatkozó lobbizás E jogszabály kiegészítésére azért lenne szükség, mert az éttermek dohányfüst elszívási hatékonyságát csak akkor tudnák objektíven mérni az ÁNTSZ-ek szakemberei, ha meghatároznak számukra egy nikotin-, és egy szénmonoxid koncentrációs határértéket, amelyet átlépve bírságolható lenne a katasztrofális mértékű illegális éttermi dohányzás. A témával Dr. Zvara Renáta Éva foglalkozik a tárcánál. A tárca hónapok óta hiteget azzal, hogy tervezik „Az építmények tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi következményeiről” szóló egészségügyi miniszteri rendelet kiadását, de arra továbbra sem került sor. Zvara Renáta arra hivatkozik, hogy az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) nem hajlandó a végleges szövegtervezetet megküldeni a számukra. Az OTH-nál Mándi Eszter szeptember végéig valóban szabotálta a munkát, hónapok óta nem hajlandó érdemi információkat adni, miért nem készült még el az eredetileg július 15-re ígért módosítás. 2) Lobbizás a gazdasági tárcánál A tárca az uniós jogharmonizációra hivatkozva még 2007 tavaszán újra kezdeményezte a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) módosítását. Korábbi lobbi tevékenységem arra irányult, hogy egy kalap alatt rendezzük a gyermekek számára készített eladáshelyi dohányreklámok törvényi szabályozását is. Menet közben azonban kiderült, hogy a tárca ismét a dohányipari lobbi érdekeinek érvényesítése érdekében kívánja módosítani a Grtv-t, oly módon, hogy a továbbiakban SMS-ben, MMS-ben, postán és e-mail-ben, valamint a cigarettásdobozokba helyezhető lapocskákon – úgynevezett dobozinzerteken - is en-
gedélyezné a dohányáruk reklámozását. Lobbizásom a harmadik negyedévben inkább tűzoltó jellegű volt, a direkt marketing technikák engedélyezésének megakadályozására irányul. Elrettentésül érdemes kronológiai sorrendben leírnom az eddigi eseményeket. A feketével szedett sorok tartalmazzák az előző lobbi jelentésem óta bekövetkezett új fejleményeket: 2006. december 13.: Lobbi megbeszélésen fogadott Egyed Géza államtitkár. A találkozón részt vett a téma felelőse Cservenyák Ildikó főosztályvezető is. Én arra kértem Egyed urat, ha már az uniós jogharmonizáció miatt úgy is hozzá kell nyúlni a Grtv-hez, akkor az eladáshelyi dohányreklámozás kérdésével is foglalkozzon a tárca. Csevenyák Ildikó kifejtette, arra nem lesz idő, az uniós jogharmonizációra kell koncentrálni, a Grtv. módosítására egy későbbi időpontban kerülhet csak sor. Az államtitkár ekkor dühbe gurult, és utasította Cservenyák Ildikót, hogy a Grtv. módosítással és az uniós kérdésekkel egyszerre, egyidejűleg foglalkozzanak, ami a főosztályvezető asszonynak nagyon nem tetszett. 2007. május 24.: Az Egyed Géza államtitkárrral folytatott második lobbi megbeszélésen szintén részt vett Cservenyák Ildikó főosztályvezető, valamint Hegedűs Márta osztályvezető is. Ismételten kértem: mivel a felmerülő uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt amúgy is újra kell nyitni a Grtv-t, a módosításban szerepeljen az eladási dohányreklámozás teljes tilalma. Cservenyák Ildikó ekkor nagy meglepetésemre kijelentette, hogy nyitott kapukat döngetek, majd elővette a Grtv. dohányreklámozásra vonatkozó módosítási javaslat kodifikált szövegét, amelyben a teljes eladási helyi dohányreklám tilalom bevezetése szerepelt. 2007. május 28: Információm szerint ezen a napon fogadta Cservenyák Ildikó a dohányipar lobbistáját, s ezt követően megszegte a nekem tett ígéretét. A dohányipar „kérésének” megfelelően teljesen átírták a módosítási tervezetet, ahová szinte minden elképzelhető dohányreklámozási forma bekerült. Úgy tudom, a dohányipar azért presszionálta a főosztályvezető aszszonyt, mert a bíróságokon sorra veszítette el a pereket az illegális dohányreklámozás miatt. Mivel a jelenlegi jogi szabályozás nem megfelelő a dohányipar számára, ezért a bírósági gyakorlat kijátszása érdekében törvénymódosítással akarja érdekeit érvényesíteni, s ahogy az a GKM-nél lenni szokott teljes sikerrel is járt. 2007. szeptember 4.: Az Egyed Géza államtitkárral folytatott harmadik lobbi megbeszélésen Jármai Péter referens képviselte az apparátust. Megemlítettem Egyed úrnak, hogy a cigarettásdobozokba helyezhető dohányreklámok úgynevezett gerilla marketing technikák alkalmazására adnak lehetőséget a dohányiparnak. Nevezetesen arról van szó, hogy a cigarettásdobozokba szánt illegális dohányreklámok egy részét nem is teszik bele a dobozokba, hanem „ismeretlen tettesek” azokat kiszórják az óvodák, általános-, és középiskolák, valamint kiskorúak által előszeretettel látogatott szórakozóhelyek bejáratainál. Az államtitkár megkérdezte Jármait, hogy pillanatnyi hogyan szabályozza a Grtv. a dobozokba szánt dohányreklámokat. Jármai azt felelte, hogy a törvényi szabályozás pontatlanságai és a bírósági joggyakorlat kialakulatlansága miatt képlékeny a helyzet. Ezért van szükség a pontosításra. Amikor idéztem neki a jelenleg hatályos jogszabályt, elismerte, hogy tévedett, pillanatnyilag teljesen egyértelmű a törvény, csak az eladási helyen lehet közzétenni dohányáru reklámját, tehát cigarettásdobozokban és postai küldeményekben egyértelműen tilos. Jármai tehát szándékosan akarta félrevezetni saját államtitkárát, véleményem szerint nem önszántából, hanem Cservenyák Ildikó nyomására. 2007. szeptember 21.: Az Egyed Géza államtitkárral folytatott negyedik lobbi megbeszélésen jelen volt Hegedűs Márta osztályvezető is. Egyed úrnak a direkt marketing jogszerűségére vonatkozó kérdésére Hegedűs is azt válaszolta, hogy a jogi szabályozás pontatlan, és a bírósági gyakorlat is ellentmondásos. Mikor idéztem a jogszabály szövegét, elismerte, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a DM technikák valamennyi válfaja tilos. Nyilvánvaló volt, hogy Hegedűs Márta is szándékosan félre akarta vezetni saját államtitkárát. Ekkor felsoroltam, hogy melyik DM technikára milyen kialakult joggyakorlat van érvényben. Az államtitkár azt kérte, írjam le ezt, s ha bizonyítom, hogy a jelenlegi szabályozás szerint nem lehet dohányreklámo-
kat DM technikával eljuttatni a célközönséghez, akkor nem kíván a jelenlegi szabályokon enyhíteni. 2007. szeptember 24.: Három nap alatt elkészítettem a 79 oldalas anyagot, amely részletesen bizonyítja, hogy a postán, e-mailben, telefonon, MMS-ben és SMS-ben küldött, valamint a cigarettásdobozokba helyezett dohányreklámok illegálisak, és ezt a jelenlegi joggyakorlat aggálymentesen megerősíti. A tanulmányhoz számos bírósági, és fogyasztóvédelmi döntést csatoltam. E dokumentumot még aznap személyesen adtam át Egyed úr titkárnőjének. 2007. október 17.: Cservenyák Ildikó a szabályos utat megkerülve - tehát nem hivatalos levélben, aláírva, dátummal ellátva, postán - hanem e-mailben megküldte a számomra a Grtv. dohányzásra vonatkozó részének két verzióját. Ebben egyetlen szót sem vesztegetett az érveimre, hanem változatlan formában tartotta fent a bolti dohányzásra és a dobozinzertekre vonatkozó eredeti tervezetet, noha mindkét formára kétszer is írásban reagáltam és részletesen bemutattam azok tarthatatlanságát. A jelek szerint a tárca nem kíván nyomot hagyni a lobbi egyeztetésekről, semmiféle érvre nem kíván írásban reagálni. Ezt hívja Cservenyák társadalmi vitának. Álláspontom szerint a tárca szakmailag súlyosan kompromittálódott a Forma 1-es dohányreklámozást uniós tiltás ellenére engedélyező törvénymódosítás előkészítésekor. Most ismét be kívánja csapni a Kormányt, azt állítva, hogy a 18 éven aluliak érdekében javasolja a tárca a DM technikákat, és a teljes körű bolti dohányreklámozást engedélyező módosítást. Közel egy év alatt, 11 hivatalos lobbi levelet írtam a tárcának. Ezek közül egyetlen egyre sem feleltek, noha a KET szerint 30 napon belül minden levelemre írásban kellett volna választ kapnom. Visszahívást kérő telefonjaimat figyelmen kívül hagyták. Miután 2007. október 15-én 75-ödször sem tudtam elérni Cservenyák Ildikót, illetve Hegedűs Mártát, s Cservenyák Ildikó pontosan 20. üzenetem ellenére sem hívott vissza, úgy döntöttem, kénytelen vagyok a demonstráció eszközéhez nyúlni. Ezért erre vonatkozó bejelentésemet meg is küldtem a BRFK-nak, amely tudomásul vette a szándékomat. Október 16-án arra kértem Cservenyák Ildikó titkárnőjét, hogy a főosztályvezető asszony személyesen vegye át a petíciómat, de erre sem érkezett válasz. 2007.10.19-én került sor az első, 45 perces akcióra, amelynek egyetlen célja, hogy Cservenyák Ildikó és Hegedűs Márta fogadjon, és adjon magyarázatot arra, miért nem válaszolt egyetlen felvetésemre sem, s miért nem is veszi figyelembe azokat. Október 17-én viszont a következő nem hivatalos e-mail üzenetet kaptam tőle (?): Tisztelt Félix Péter Úr! Mellékelten megküldjük az új reklámtörvény jelenlegi tervezetének dohányreklámra vonatkozó részét, amely "A" és "B" változatot tartalmaz a dohánytermék reklámozására vonatkozóan. Amennyiben kérdése merül fel a tervezettel kapcsolatban, kérem, keresse Egyed Géza szakállamtitkár urat. Üdvözlettel Dr. Cservenyák Ildikó E levélhez – a közigazgatásban igencsak szokatlan technikát jelentő módon - valóban csatolva lett a jogszabály-tervezet két verziója, de amint ez Cservenyák Ildikó taktikája, azok semmiféle hivatalos jelleggel nem bírnak, ha akarom elhiszem, hogy így gondolják, ha akarom nem. Minden esetre komoly pozitív fejleményként értékeltem, hogy a direkt marketing lehetőségek megadásáról, a dobozinzerteket kivéve lemond a tárca - legalábbis e változatok szerint. A tárca őszinteségével kapcsolatban azonban továbbra is komoly fenntartásaim vannak, hiszen az e-mailt két nappal megelőzően „Jogi zöldlámpát kaphatnak az otthonra küldött
dohányreklámok”- címmel terjedelmes cikk jelent meg a Népszabadság 14. oldalán. Ebben az írásban az áll, hogy a GKM továbbra is ragaszkodik a DM módszerek engedélyezéséhez, és a honlapon is ez a verzió olvasható. Sajnos ez igaz, mind a mai napig az eredeti verzió van a honlapon, amit Gérnyi Gábor főosztályvezető-helyettes személyes telefonbeszélgetésünkön elhangzott kérésem ellenére nem vetetett le. A cikk szerint a Kormányszóvivői Iroda úgy nyilatkozott, hogy még októberben a kormány elé kerül a tervezet. Így a negyedév végén még azt sem tudhatttam, volt-e már közigazgatási egyeztetésen a tervezet, vagy sem? Most akkor a honlapnak, és a cikknek, vagy Cservenyák Ildikó e-mailjének higgyek? Még abban az esetben is, ha valóban a tárca álláspontját tükrözi az e-mailben megküldött két verzió, azokat ebben a formában nem szabad elfogadni. Az „A” változat is visszalépést jelentene a jelenlegi szabályozáshoz képest, hiszen valamennyi dohányáru értékesítését is végző üzlet teljes területére kiterjesztené a dohányreklámozást, így nem csak a kasszáknál lehetne továbbra is dohányreklámokat elhelyezni, amelyeket továbbra is kötelezően nézegetniük kellene a kiskorúaknak, hanem a kialakult bírósági jogalkalmazással szembemenve, az eladótéren túl, a vásárlók által csomagolásra használt területen is lehetne reklámozni, promóciókat rendezni. Ezért a GKM eredeti ígéretének és az egészségügyi tárca kérésének is megfelelően, vagy teljesen meg kellene tiltani az eladáshelyi dohányreklámozást, vagy a kompromiszszum jegyében mindenképpen hatályban kell tartani az „eladáshely” fogalmát, hiszen e nélkül szabad utat kapna a boltokon belüli korlátlan dohányreklámozás. Az eladási hely fogalma ugyan a jelenleg hatályos jogszabályban nem lett meghatározva, de a bírósági gyakorlat teljes egészében helyre tette ezt a kérdést. Eladási helynek minősül az eladótér azon része, ahol az árut meg lehet találni, azt a kosárba lehet tenni, vagy az eladótól át lehet venni, és az árut ki lehet fizetni. Az áru elpakolására szolgáló rakodótér már nem tartozik az eladási helyhez, hiszen oda más boltból származó árut is be lehet vinni, s a kifizetett áru már nem az eladó tulajdona. Mivel a bíróságok a pénztárak vonalánál húzták meg az eladási hely fogalmát, sajnos eladási helynek minősül az átmenetileg zárva tartó pénztárak felett elhelyezett átmenetileg bezárt cigarettásboksz is. Minden esetre kijelenthető, hogy az eladási hely fogalmával a törvénymódosítás során nem szükséges foglalkozni. Ez a bírósági gyakorlat azonban nem tudja kezelni a dohányáru vásárlásától törvény alapján eltiltott 18 éven aluliak, és a dohányáruk árubemutatását tartalmazó reklámok viszonyát. Ezért arra van szükség, hogy a dohányáruk árubemutató reklámjai, térben elkülönüljenek a 18 éven aluli, különösen a fiatal-, és gyermekkorú korosztályok által leginkább vásárolt termékektől. Hangsúlyozni szeretnénk, a dohányáru árubemutató reklámját kizárólag azon a tényleges tároló helyen lehessen elhelyezni, ahol maga a dohányáru megtalálható, különben a gyártók az egész boltot minden olyan szegletét kiplakátoznák dohányreklámokkal, amely nem a tejtermékek, pékáruk, édességek, rágógumik és a pénztárak közelében vannak. Ennél precízebb szabályozásra álláspontunk szerint nincsen szükség, mivel az eladási helyek alapterülete rendkívüli mértékben eltérő, s egy 15 négyzetméteres boltban mások az arányok, mint egy 1000 négyzetméteresben. Vita esetén nyugodtan a bíróságok mérlegelésére lehet bízni, hogy egy adott boltban egy dohányárut bemutató reklám közelinek minősül-e mondjuk a kasszához, vagy sem. A „B” verziót még súlyosabb visszalépésnek tekintem a jelenlegi szabályozáshoz képest, hiszen az „A” verzióban foglaltakon túl a dobozinzertes direktmarketing lehetőségét is engedélyezné. Álláspontunk szerint a dobozinzertes tájékoztatás súlyosan veszélyeztetné a fiatal-, és gyermekkorú korosztályok egészséges élethez fűződő alkotmányos jogát. Emellett figyelmen kívül hagyná a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményben Magyarország által vállat azon feltételt, hogy a részes felek a saját szabályozásukban a dohányreklámozás fokozatos szűkítését vállalják, s a már meglépett megszorításokat nem puhítják fel. Függetlenül attól, hogy egy konkrét korlátozás más részes felek esetén megengedett-e még vagy sem.
Az „A” verzióhoz fűzött indoklás fenntartása mellett ismételten felhívtam a tárca figyelmét arra, hogy a csomagoláson belül elhelyezett, abból kivehető reklám, nem csak a terméket megvásárló nagykorúak számára lenne hozzáférhető. Számításaink szerint jelenleg a 18 éven aluliak közül 256 ezren dohányoznak rendszeresen, s napi 156 ezer doboz cigarettát vásárolnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a cigarettásdobozokba helyezett dohányreklámok a törvényi tiltás ellenére közvetlenül jutnának el naponta több százezer 18 éven alulihoz. A cigarettásdobozokba helyezett dohányreklámok engedélyezése tág teret nyitna a dohányipar által jelenleg is alkalmazott gerilla marketing módszerek fejlesztésére is. Jó ideje tapasztaljuk, hogy az eladáshelyi dohányreklámok kicsinyített 7,5x4 centis – tehát a cigarettás dobozokba férő változatát - a dobozinzertet - tömegesen szórják „valakik” általános-, és középiskolák, valamint a fiatalok által látogatott szórakozóhelyek bejárata elé. Jelenleg csupán Budapesten három reklám-felügyeleti eljárás zajlik ebben az ügyben. A BAT „Innováció, Lassabban ég tovább élvezhetjük” feliratú dobozinzertjét a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Közép-dunántúli Regionális Felügyelősége 16/807/2007. számú 2007. július 27-i határozatában minősítette jogellenesnek. Az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége a „Multifilter”, a „Marlboro” és az „L&M” dobozinzertek miatt 18 millió forintos bírsággal sújtotta a Philip Morrist. A Brittish American Tobbacco ellen folyó egyik eljárás során a közzétevőt elmarasztaló L9-6252-3/2007 számú határozatból tudjuk, hogy - a dohánygyár saját bevallása szerint – az „Innováció, Lassabban ég tovább élvezhetjük” feliratú dobozinzertjét 5,7 millió példányban juttattak el a fogyasztóknak. Ugyanakkor e dobozinzert iskolák előtti szétszóratását a gyártó mereven tagadta, s perrel fenyegetődzött a felvetésünkre. Ha tehát lehetne dobozinzerteket a cigarettásdobozokba helyezni, úgy nem lehetne bizonyítani, miként kerülnek százával az iskolák bejárata elé ezek a kis reklámok. Így a dohányipar büntetlenül juttathatna el dohányreklámokat még az óvodásoknak is. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, és Mikola István, a Fidesz vezető egészségpolitikusa október 18-án a Corvinus Egyetemen vitázott. Egyetlen dologban értettek egyet, hogy a dohányzást erőteljesen vissza kell szorítani. Horváth Ágnes a kormány célkitűzésének nevezte ezt. A GKM ugyanakkor keményen szembe megy ezzel az állítólagos kormányakarattal, amikor kizárólag a dohánytermékek forgalomnövelése érdekében tágítani kívánja a dohányreklámozási lehetőségek körét. Amíg van remény folytatom a lobbizást, hátha meggondolja magát a tárca. 3) Lobbizás a munkahelyi dohányzás ellenőrzésének újraindítása érdekében. Szakmai körökből származó információim szerint az ÁNTSZ-ek túlnyomó többsége 2007. január elsejétől nem ellenőrizte a munkahelyi dohányzóhelyek kijelölésének szabályosságát, és nem járt el a jogellenesen dohányzókkal szemben sem. Ennek az volt a magyarázata, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2007. évi módosítása során a munkaegészségügyi feladatokat az ÁNTSZ-ektől a munkavédelmi és munkaügyi felügyelőségekhez telepítette a jogalkotó. Az ÁNTSZ-ek szerint a munkahelyi dohányzás a munkavédelemhez került, míg a munkavédelmi felügyelőségek szerint nem. Így aztán egyik hatóság sem ellenőrizte a munkahelyi dohányzásra vonatkozó előírásokat, amely hatására érezhetően nőtt a jogellenes dohányzás Magyarországon. Mivel a két hatóságnál olyan személlyel, aki nem ügyfél szóba sem állnak, egy korábban jól bevált technikát alkalmaztam annak érdekében, hogy egyértelmű választ csikarjak ki: melyik szervezet jogosult a továbbiakban ellenőrizni ezt a területet? Kapóra jött számomra, hogy az MTV 2007. június. 27-i Szempont című műsorában riport készült a Parlamentben jogellenesen dohányzó képviselőkről. Ez a riport fényképekkel illusztrálva beismerő vallomásokkal ellátva mindenki számára megtekinthető a www.mtv.hu honlap Szempont című ablakára kattintva. Ezért, mint a Füstirtók Egyesület elnöke bejelentést tettem
a beazonosíthatóan jogsértő honatyák, így a volt egészségügyi miniszter Molnár Lajos, valamint Hagyó Miklós, Suchmann Tamás, Szanyi Tibor, Tóth Károly, Katona Béla és Tasnádi Péter ellen az V-XIII. kerületi ÁNTSZ-nél, kérve, hogy a törvény által kiszabható legmagasabb egészségvédelmi bírsággal sújtsa őket. Az V. kerületi ÁNTSZ korábbi gyakorlatában már van precedens parlamenti képviselők – például Lamperth Mónika - megbírságolására, amelyre a Füstirtók Egyesület a TV2-ben sugárzott felvétel alapján kérte fel a hatóságot. Lamperth Mónika elismerte „bűnösségét” amiért Dr. Balázs Vera tisztifőorvos még 2004-ben egészségvédelmi bírsággal sújtotta. Az egyesület - újságokban megjelent fényképekkel bizonyított - bejelentése nyomán bírságolta meg az ÁNTSZ Fedor Vilmos, Gál J. Zoltán és Kálmán András országgyűlési képviselőket is, akik a Parlamentben dohányoztak. Ismerve a kerületi ÁNTSZ vezetők páni félelmét a politikusoktól, a bejelentés előtt állásfoglalást kértem dr. Falus Ferenctől az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) vezetőjétől: jogosult-e az ÁNTSZ a parlamenti képviselők bírságolására. (Nyolc évvel a nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvény hatályba lépése után még mindig itt tartunk!) Falus Ferenc 2007. 07.11-én úgy nyilatkozott, hogy egyértelműen jogosult. Kormos Róbert az VXIII. kerületi ÁNTSZ vezetője azonban ennek ellenére nem volt hajlandó megkezdeni az eljárást, arra hivatkozva, hogy a jogi szabályozás nem egyértelmű. A probléma tisztázása érdekében az ÁNTSZ Közép-Magyarországi Regionális Intézetéhez fordult, ahol két hónapig altatták az ügyet. Ekkor kért fel a Füstirtók Alapítvány, hogy lobbizzam ki az egyértelmű jogi állásfoglalást. Mivel korábbi kapcsolataim parlamenti képviselők bírságolása esetén fabatkát sem értek, kénytelen voltam az OTH és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) vezetőinek demonstrációt kilátásba helyezni, ha egy héten belül írásban nem nyilatkoznak a végleges álláspontjukról. Ez igen hatásosnak bizonyult, hiszen Dr. Groszmann Mária, a OMMF alelnöke három nap múlva Dr. Falus Ferenc pedig hat nap múlva válaszolt. Az OMMF egyértelműen elzárkózott az ellenőrzésektől, az OTH-nál viszont úgy nyilatkoztak, hogy az ÁNTSZ köteles az ellenőrzésre. Álláspontom szerint az OTH állásfoglalása alapvetően téves. A nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvény 7. § (1) bekezdése szerint: „A munkavállalóknak, illetőleg a munkáltatóknak, az adott munkahelyet érintő dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történő kijelölésének kötelezettségét sértő magatartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza.”. Ilyen külön törvény azonban nyolc éve nem született, ezért az 1999. évi XLII. törvény sürgős módosítására lenne szükség. Csakhogy az Egészségügyi tárca kézzel-lábbal próbálja megakadályozni a törvény módosítását, hiszen az annyira gyenge, hogy gyakorlatilag teljesen újra kellene írni. Véleményem szerint azért vállalta magára az OTH ezt az ellenőrzési feladatot, mert nem tudta elérni a törvény újranyitását, ráadásul korábban tömegesen végzett – véleményem szerint jogi felhatalmazás nélkül – munkahelyi dohányzással kapcsolatos ellenőrzéseket. Sőt, november elejére már meghirdetett egy országos munkahelyi ellenőrzési kampányt, amit nem volt hajlandó lemondani. Úgy vélem, hogy a jogi szabályozás szerint csak közforgalmú intézményekben – például a Parlamentben - jogosult jelenleg az ÁNTSZ eljárni, de azt az esetek egy részében nem meri megtenni. A negyedik negyedévben folytatom a lobbizást a nemdohányzók érdekét védő törvény átfogó módosítása érdekében, amely során a tárca egyértelműen megfogalmazhatná az ÁNTSZ munkahelyi dohányzással kapcsolatos jogosítványát is. Üdvözlettel: Félix Péter Levelezési cím: 1021 Budapest Tárogató út 65. 06/20-456-9742 e-mail cím:
[email protected]
