Napoleon Hill: A nehézségek nagy haszna Prológus Minden viszontagság, minden kellemetlen helyzet, minden kudarc, sőt minden testi fájdalom magában hordja valamilyen vele egyenértékű jótétemény csíráját. Ralph Waldo Emerson legnagyszerűbb esszéje, a „Kompenzáció”, ezt az igazságot teljes részletességgel bizonyítja; nekem pedig olyan tapasztalatokban volt részem, amelyek nem csupán bizonyítékokkal szolgálta, de megadták az eszközöket is, amelyek által emberek millióit segíthetem hozzá, hogy a testi fájdalmat saját, nem csekély hasznukat szolgáló, építő jellegű közjátékká alakítsák át. Egy fogorvosi székben ültem Los Angelesben, arra várva, hogy az utolsó kilenc fogamat is kihúzzák, hogy aztán ideiglenes műfogsorral lássanak el. Fogorvosom mind felső, mind pedig alsó állkapcsomat érzéstelenítette, majd várakozott – úgy véltem arra, hogy az érzéstelenítő hasson. Mintegy percenként a számba helyezett valamilyen eszközt, látszólag azért, hogy a fogínyemet megvizsgálja. Miután ez már jó ideje folyt, megkérdeztem: ”Doktor úr mikor kezdi már kihúzni a fogaimat?” Meglepetés tükröződött az arcán, amikor válaszolt: „Ugyan miről beszél? Majd’ mindet kihúztam, már csak három maradt. Ott vannak ön előtt az asztalon. Megnéztem, és semmi kétség – hat fogamat kihúzta anélkül, hogy észrevettem volna: már javában zajlik a műtét. Ezután egy beszélgetés következett köztem és a fogorvos között, s ennek során fogalmazódott meg bennem „az egyenértékű jótétemény elve” – mint annak a szájműtétnek a kompenzációja, amin akkor keresztülmentem. Emberek millióinak lehet segítségére, akik történetemet elolvassák, és annak tanulságaiból erőt meríthetnek, amikor a fogorvosuknál járnak. Ennek az elvnek, amely a jelent kötet tengelyében áll, annak egyszerre terve és célja – ez a beszélgetés az ihletője. Fogorvosom, miután az utolsó három fogat is eltávolította, kérdezősködni kezdett: - Hol járt maga, amikor hat fogát kihúztam? - Gondolatban odakint voltam, a KFWB rádióállomásnál – feleltem. Épp a jövú vasárnapi műsoromat próbáltam. - Nocsak! – kiáltott fel a fogorvosom – harminc esztendeje vagyok gyakorló fogász, de soha nem volt még olyan páciensem, aki a székemben ülve, miközben a fogait húztam, erre ügyet sem vetett. Hogy az életbe’ tudta ezt megtenni? - Nem volt valami nehéz – feleltem -, még az előtt felkészítettem az elmémet erre a műtétre, mielőtt maga hozzálátott volna. Ez a felkészülés abból állt, hogy teljesen különváltam a helyzettől, a lelkemet valami kellemes dologra összpontosítottam, ami magától a műtéttől jó messzire van. - Ember! – válaszolta a fogász. – Ha tudná, hogyan lehet másokat megtanítani, hogy elméjüket a fogorvosi munkára kondicionálni tudják, hogy félelmeiket a fogorvosi szobán kívül hagyják, s közzétenné egy könyvben ezt a javaslatot, ennek az országnak a fogászai segítenék, hogy egy éven belül milliónyi példányt eladjon belőle. Még aznap, mielőtt elhagytam a fogorvos rendelőjét, már előttem lebegett ez a könyv, s már tisztáztam magamban a módszert, amely a fogászati rendelőtől való félelmet egy nagyszerű közjátékká változtatja, és emberek millióinak ad kezébe eszközt – egy formulát –, mellyel úrrá lehetnek testi fájdalmaikon.Eembermilliókat hozzásegítettem, miként tegyék alkalmassá elméjüket az anyagi fellendülésre. A formula kialakítása több mint ötven évig tartott. Akkor vette kezdetét, amikor Andrew Carnegie megbízott, fogalmazzam meg a világ első, az egyéni teljesítményeket taglaló gyakorlati filozófiáját. Ennek részletezése során Amerika több mint ötszáz, élvonalbeli vállalkozójával köthettem személyes ismeretséget, akik segítségemre voltak e filozófia tökéletesítésében.
Mielőtt e formulát közreadnám, elengedhetetlen, hogy az olvasó segítségére legyek, miként készítheti fel elméjét annak befogadására. Ahogyan birtokba kell venni az elemi matematika alapjait, mielőtt valaki a magasabb matematikának nekivágnak, éppúgy kell lépésről lépésre elsajátítani az elme kondicionálásának ismeretét, megtanulva az e tudáshoz tartozó alapvetően fontos tárgyköröket, ahogyan ezek kifejtésre kerülnek az egymást követő fejezetekben. Ha olyan új világára fogsz rátalálni, amiről nem is sejtetted, hogy a birtokodban van. Világos és tiszta nyelven, bárki számára érthető módon fogom leírni a formulát, amely segítségemre volt, hogy a szájsebészeti műtétet egy olyan közjátékká alakítsam át, ami teljességgel mentes a fájdalomtól. De ez még csak a kezdet! Az elme kondicionálásának a jelen könyvben feltárandó rendszere segít az embernek abban, hogy számos, általa nem kívánt életkörülmény – mint amilyen a testi fájdalom, a szomorúság, a szorongás és a kétségbeesés – fölött átvegye az uralmat. Arra is felkészíti, hogy olyan kívánatos dolgokat tegyen magáévá, mint a lélek nyugalma, önmaga megértése, anyagi fellendülés, és az emberi viszonylatokban megmutatkozó harmónia. Előző könyveimben (magyarul megjelent: Gondolkozz és gazdagodj! Bagolyvár, 1996.) azt mutattam meg, hogyan tegye valaki jövedelmezőbbé állását, munkáját vagy üzleti tevékenységét, s a becslések szerint könyveim emberek millióinak segítettek az anyagi fellendülésben. A jelen kötetben az a szándékom, hogy az emberek ÉLETÉT tegyem kifizetődőbbé saját döntéseiket illetően, az önfegyelem egy olyan rendszere által, amely meghökkentő előnyökkel jár, ha megbízhatóságát e kötet olvasója mérlegre teszi. Végül, e könyvet azok számára írtam, akik általuk eddig megoldhatatlannak bizonyult személyes problémáktól, vagy kezelhetetlennek tűnő életkörülményektől szenvednek, abban a reményben, hogy számottevő haszonnal jár majd mindazok számára, akik elolvassák, s visszaigazolja orvos és fogász barátaim bizalmát, akik pácienseiknek javasolják. Kezdetben csupán olyan könyvet akartam írni, amely abban segíthet az embereknek, hogy lelküket fogászati vagy műtéti beavatkozásokra felkészítsék; de amint kezdtem a könyv vázlatát kialakítani, lelki szemeim előtt az eredetinél jóval nagyratörőbb elképzelések kezdtek lebegni – egy olyan célkitűzés, hogy az olvasó megismerkedhessék mindannak a több mint negyven éven át tartó kutatás gyümölcseivel, ami a siker és a kudarc, a boldogság és a boldogtalanság okaival foglalkozott; lényeges tudásanyagot halmoztam fel a Siker Tudományának megalkotása során, ami napjainkban számos különböző címszó alatt fut, s a világ minden táján olvasható. Az elkövetkező fejezetekben ismertetni fogom a gondolkodás egyik-másik csodáját, amelyeket az olvasó maga is felfedezhet, s magáévá teheti a Tizenkét Nagy Kincset is, melyek leírására majd egy későbbi fejezetben kerül sor. Azokról a módszerekről is számot fogok adni, amelyek által a félelem, a nyomorúság, a bánat és a testi fájdalom komoly haszonnal járó inspiráló erőkké változtathatók át. Olvasd nyitott lélekkel az elkövetkező fejezeteket, s fel fogod fedezni minden csodák legcsodálatosabbikát – azt, amelyet le nem írhatok, mert azt csupán te magad ismerheted, s amely mindenestől a te parancsnokságod alatt áll! Ebben a csodában olyan jelszó van elrejtve, amely szabaddá tehet, és segíthet magadévá tenni az Élet Tizenkét Nagy Kincsét. Elhozhatja neked a lélek békéjét, és kiegyensúlyozott életre lelhetsz általa, amely magában foglal minden olyan körülményt, minden olyan tárgyi-anyagi feltételt, amelyre szükséged van, s amelyre vágyakozol. E kötetben a csodák leírása révén megadtam neked a jelszó egyik felét; a másik fele azonban a te birtokodban van, s azt hozzá kell kapcsolni az általam nyújtott töredékhez. Amint a fejezeteket olvasod, a jelszó nálad levő fele meg fog világosodni előtted. Mikor pedig felismered, végképp a tied lesz, s az önmagad által kialakított teljes életté fogod átalakítani.
Meg fogod érteni, hogy ez a kötet sokkal többről szól, minthogy miként lehet megszabadulni a fogásznál vagy a műtőben fenyegető testi fájdalom félelmétől. Így azáltal, hogy megtanultál néhány egyszerű dolgot uralni, sokkal nagyobb dolgoknak is urává leszel. ----- NAPOLEON HILL I. fejezet Mindenki képes „csodákra” Egy reménybeli apa fel-le baktatott a kórház szülőszobájának előterében, kíváncsian várakozva, vajon gyermeke fiú lesz-e vagy lány. Kinyílt az ajtó, és két ápolónő lépett oda a várakozó apához, anélkül, hogy ránéztek volna. Majd megérkezett az orvos, s egy pillanatig habozott, mielőtt a türelmetlen apát a bejárathoz intette volna. - Mielőtt bemegy – kezdte a doktor –, el kell mondanom egy riasztó hírt. A gyermek fiú, és fülek nélkül született. A füleinek még a csökevényei is hiányoznak, és persze süket marad egész életére. - Lehet, hogy fül nélkül született – kiáltott fel az apa –, de nem fogja süketen leélni az életét! - Ne izgassa fel magát – felelte az orvos –, de hozzá fog szokni a gondolathoz; ezen a körülmények nem lehet változtatni. Az orvostudomány egyéb olyan esetekről is tud, mint az ön fiáé, de hallani még egyetlen így született gyermek sem tanult meg. - Doktor úr, nagyra becsülöm az ön orvosi jártasságát, de bizonyos értelemben magam is orvos vagyok – egy olyan hatékony gyógymódot fedeztem fel, ami bármely emberi szükségletet ki tud elégíteni, jóformán tetszőleges körülmények között. E gyógymód alkalmazásának első lépése, hogy semmiképpen ne tekintsünk elkerülhetetlennek olyan tényezőket, amelyeket nemkívánatosnak tartunk. Itt és most közölnöm kell önnel, hogy a fiamat ért csapást sohasem leszek hajlandó megváltoztathatatlannak tekinteni. Az orvos nem felelt, de az arckifejezésén tükröződő döbbenettől egyértelműen kiviláglott: „Te szegény ördög, bármennyire is sajnállak, rá fogsz majd jönni, hogy vannak olyan életkörülmények, amelyeket az ember kénytelen elfogadni.” Karon fogta az apát és bevezette a szülőszobába, ahol már várt rá az anya és a gyermek. Visszahajtotta a takarót, s csendesen állva várta, hogy az apa szemügyre vegye azt, amiről ő maga komolyan úgy gondolta, olyan ténye az életnek, „amit az ember kénytelen elfogadni”. Gyorsan szálltak az évek. Huszonöt évvel később egy másik orvos mosolyogva lépett ki a laboratóriumából, kezében néhány röntgen-felvétellel. „Ez csoda! – kiáltott fel. – Megröntgeneztem ennek a fiatalembernek a fejét minden lehetséges szögből, és semmi olyasmit nem találtam, ami bármilyen hallószervre utalna. A vizsgálataim mégis azt mutatják, hogy hatvanöt százalékban normális hallása van.” Az orvos New York City egyik ismert specialistája volt, s a kezében tartott röntgen-felvételek annak a fiatalembernek a fejéről készültek, aki kétségkívül süketen élte volna le az életét, ha nem lép közbe az apja, aki elutasította ezt a lehetőséget, s aki tett egyet-mást a természet e ballépésének helyrehozataláért. Mindezek igazságáért már csak azért is kezeskedhetek, mert én magam vagyok az apa, aki még egy olyan természeti csapás gyógyíthatatlanságát sem volt hajlandó elfogadni, mint a fülek kialakulásának teljes hiánya. Közel kilenc esztendőn át időm tetemes hányadát annak az erőnek az alkalmazására fordítottam, amely végül fiam normális hallásának hatvanöt százalékát helyrehozta. Ez elengedő volt számára az általános iskola, a középiskola és egy egyetem elvégzéséhez, olyan
osztályzatokkal, amelyek a legjobb tanulók szintjének felelt meg. S lehetővé tette, hogy normális életet éljen, mindazon kényelmetlenségektől és zavaró tényezőktől mentesen, amelyeket a legtöbb süket embernek el kell szenvednie. Miképpen volt véghez vihető ez a „csoda”? Ki, vagy mi vette véghez a csodát, és mi ment végbe egy hallószerv nélkül született gyermek fejének belsejében, ami lehetővé tette az elégséges hallás kialakulását, s azt, hogy kielégítő életet tudjon élni? Ugyanezeket a kérdéseket tettük fel a fül-specialistának. Íme, ezt válaszolta: „Kétségtelen, hogy az apának a fiú tudatalattija felé sugárzott lélektani direktívái arra indították a természetet, hogy az valamilyen újfajta idegrendszert rögtönözzön, amely az agyvelőt összekapcsolja a koponya belső falával, s így lehetővé teszi a fiú számára, hogy csontvezetéssel halljon.” Remélhető, hogy mire az olvasó e kötet végére ér, világossá válik majd annak a „csodának” a közelebbi természete, amely megóvott egy gyereket attól, hogy életét süketen élje le. E könyv megírásának ez a legfőbb célja. A szerzőnek sokszor volt segítségére ez a „csoda” – azóta, hogy még egészen fiatal emberként tudomást szerzett róla. Segített úrrá lenni a félelmen, a babonaságokon, a tudatlanságon és a nyomorúságon, az emberiség e négy fő ellenségén, melyeknek csak azért adja be oly sok ember harc nélkül a derekát, mert nem tudják, hogyan utasítsák vissza a csoda révén az Élet azon ajánlatait, amelyeket nem szívesen fogadnának el. A „csoda” közelebbi természete olyan jellegű hogy egyik ember a másiknak aligha tudná azt leírni, amíg az nincs lelkileg felkészülve a befogadására. Ezért aztán fontos, hogy az olvasó e könyv összes elkövetkező fejezetét végigolvassa és végigelemezze, mielőtt felkészülne a „csoda” teljes jelentésének befogadására. A jelen fejezetben leírok néhány igen határozott támpontot, de ezek önmagukban nem elégségesek annak a legfőbb titoknak a felfedezéséhez, hogy miként utasítsák vissza sikeresen az Élet azon ajánlatait, amelyeket nem szívesen fogadnának el. Érdemes e titkot komolyan tanulmányozni, mert ez a legfőbb kulcs, amely birtokosa számára rengeteg áldásnak nyit ajtót, olyannak, mint amilyen a félelem kezelése a fogorvosi rendelőben vagy a sebészeten. A lelki beállítottság, amellyel ezt a könyvet olvasod, nagyban meghatározza, hogy mikor, s a könyv mely pontján tárul fel előtted a titok. Összpontosítsuk hát figyelmünket a POZITÍV LELKI BEÁLLÍTOTTSÁGBAN rejlő mély lehetőségekre! Ha lelki beállítottságodat kézben tudod tartani, jóformán az összes olyan körülményt kontrollálhatod, amelyek – mint például a félelem vagy az aggódás – életedet befolyásolják. Mennyire fontos a lelki beállítottság? Vizsgáljuk meg, milyen szerepet játszik életünkben a lelki beállítottság, és derítsük ki, hogy mennyire fontos. Lelki beállítottságod a legfőbb tényező, ami feléd vonzza az embereket, s barátaiddá teszi, vagy épp elriasztja őket, attól függően, hogy beállítottságod pozitív-e vagy negatív. Egyedül te vagy az, aki meghatározhatja, hogy melyik eset álljon fenn. A lelki beállítottság a testi egészség fenntartásának is fontos meghatározója. Minden orvos tudja, s többségük el is ismeri, hogy a páciens lelki beállítottsága minden egyéb tényezőnél fontosabb a testi bajon gyógyítása során. A lelki beállítottság meghatározó fontosságú – ha ugyan nem a legfontosabb – annak meghatározásában, hogy milyen eredmény várható az imádságtól. Régóta ismeretes, hogy amikor valaki félelemtől, kételytől vagy szorongástól megrendült lelkiállapotban kezd
imádkozni, annak csak kedvezőtlen következményei lehetnek. Kedvező eredmények csak a mélységes HIT által támogatott imádságoktól várhatók. Ha egy közúton autót vezetsz, lelki beállítottságod nagyban meghatározza, hogy biztonságos sofőr vagy-e, vagy országúti szerencsejátékos, aki önmaga és mások életét egyaránt veszélyezteti. A legtöbb autóbaleset állítólag azért következik be, mert a kocsi vezetője ittasan vezetett, illetve dühroham, feldúltság vagy szorongás lett rajta úrrá. Lelki beállítottságod azt is nagyban meghatározza, hogy életedet a lelki béke, vagy pedig a kudarc és a nyomorúság érzete jellemzi. A lelki beállítottság alkotja a fő szövedékét mindenfajta kereskedelmi tevékenységnek is – tekintet nélkül arra, hogy mivel kereskedik az ember: áruval, szolgáltatással, vagy bármilyen egyéb termékkel. Akinek negatív a lelki beállítottsága, semmit sem tud eladni. Kaphat ugyan rendelést olyasvalakitől, aki vásárol tőle, de eladás nem történik. A tranzakció csupán vásárlásból áll. Talán már számos boltban megfigyelted ezt a jelenséget, ahol az eladók egyáltalán nem azzal törődtek, hogy az ügyfelek kedvére tegyenek. A lelki beállítottság révén eshet át valaki fájdalommentesen egy fogászati vagy sebészeti beavatkozáson. Hogy ez miként valósítható meg, azt az elkövetkező fejezetekben világosan ismertetem majd. Egyesek úgy vélik, az ember lelki beállítottsága amíg élete során a testében lakozik, azt is befolyásolja, ami vele a halála után történik. Ennek az elméletnek nincs egyértelmű bizonyítéka, hacsak nem az, hogy teljesen logikus. S végül, a lelki beállítottság fontossága mellett szóló legmeggyőzőbb érv – a tény, hogy ez az egyetlen dolog, amely fölött bárki megkérdőjelezhetetlen és kizárólagos ellenőrzést gyakorolhat. Nem kontrollálhatjuk más emberek gondolatait vagy cselekedetit. Nem befolyásolhatjuk más emberek gondolatait vagy cselekedeteit. Nem befolyásolhatjuk a világrajövetelünket vagy az onnan való távozásunkat, de kétségbevonhatatlan előjogunk van, hogy ellenőrzésünk alá vonjunk minden bennünk megfogalmazódó gondolatot, eszmélésünk kezdeteitől fogva egészen addig, amíg életünk véget nem ér. Ez tehát a legmélyebb és leglényegesebb tény, ami egy ember életét befolyásolhatja! Logikus, hogy a Teremtő ingyenes erőforrásnak szánta, amikor minden egyes embert a saját gondolatai feletti maradéktalan ellenőrzési joggal ruházott fel, s ez csakugyan ilyen ingyenes erőforrás, hiszen az elme az egyetlen eszköz, ami által egy ember megtervezheti saját életét, és a maga döntése szerint élhet. Henley, a költő, bizonyára megértette ezt az igazságot, amikor a következő sorokat írta: én vagyok sorsom ura, s magam vagyok lelkem parancsolója”. Valóban, éppen abban a mértékben válunk evilági sorsunk irányítóivá, amennyire lelkünket birtokba vesszük, és lelki beállítottságunk ellenőrzése révén meghatározott célok felé vezéreljük. A lelki beállítottság lehet negatív vagy pozitív Hétköznapi életünk viszonyai között csak a pozitív lelki beállítottság a kifizetődő – lássuk tehát, miben is áll ez, hogyan tehetünk rá szert, és miként alkalmazhatjuk életünk során a dolgokért és a körülményekért vívott küzdelmünkben. A kedvező lelki beállítottságnak sok-sok vonatkozása van, és alkalmazása során számtalan kombinációban kapcsolódhat össze mindazokkal a körülményekkel, amelyek életünkre hatnak. Mindenekelőtt, a pozitív lelki beállítottság az a szilárd cél, hogy minden élmény – legyen az kellemes vagy kellemetlen – olyan haszonnal járjon, ami segít kiegyensúlyozni életünket mindazzal, ami lelki békénkhez vezet. Arról a szokásról van szó, hogy keressük az „egyenértékű jótétemény lehetőségét”, származzék az bármilyen általunk megtapasztalt kudarcból, vereségből vagy
kellemetlenségből, s előmozdítjuk, hogy ez a lehetőség valamilyen hasznos dologgá sarjadjon. Csak egy pozitív lelki beállítottság ismerheti fel és hasznosíthatja a feladatokat vagy az egyenértékű jótétemény lehetőségeit, amelyek az ember által megtapasztalt kellemetlenségekből fakadnak. A pozitív lelki beállítottság – szokás, miszerint elménket szakadatlanul kapcsolatban tartsuk azokkal a körülményekkel és dolgokkal, amelyeket kívánunk az életben, s távol tartsuk azoktól, amelyeket nem kívánunk. Az emberek többsége félelmek, szorongások és aggodalmak által meghatározott lelki beállítottság jegyében éli le életét, olyan körülmények miatt görcsölve, amelyek valamiképpen, előbb vagy utóbb, úgyis bekövetkeznek. S az a furcsa ebben, hogy ezek az emberek gyakran másokat vádolnak a balszerencséjük miatt, amit negatív lelki beállítottságukkal maguk idéztek önmagukra. Az elme kifejezetten arra hajlik, hogy egy ember gondolataihoz e gondolatok fizikai megfelelőit rendelje. Gondolkozz a nyomor jegyében, s nyomorúságban fogsz élni. Gondolkozz a gazdagság jegyében, s a bőséget fogod magadhoz vonzani. A harmonikus vonzás örök törvényének értelmében az ember gondolatai mindig olyan anyagi öltözetet vesznek fel, amelyek saját természetükhöz illeszkednek. A pozitív lelki beállítottság – szokás, miszerint az ember minden kellemetlen körülményre, amivel dolga akad, úgy tekintsen, mint lehetőségre, melynek révén tesztelheti saját képességét: vajon fölül tud-e rajta emelkedni, vajon képes-e megtalálni és működtetni az „egyenértékű jótétemény lehetőségét”. A pozitív lelki beállítottság – szokás, miszerint valaki minden problémát értékel, s különbséget tesz azok között, amelyek fölött úrrá tud lenni, illetve amelyeket nem tud ellenőrzése alá vonni. A pozitív lelki beállítottságú ember arra vállalkozik, hogy megoldja az általa ellenőrizhető problémákat, amiket pedig nem tud kontrollálni, azokhoz úgy viszonyul, hogy azok lelki beállítottságát ne sodorják el a pozitív irányból a negatívba. A pozitív beállítottságú ember megengedőleg viszonyul mások esendőségéhez és gyengeségeihez, anélkül, hogy megbotránkozna borúlátó szemléletükön, vagy befolyásolná őt a gondolkodásmódjuk. A pozitív lelki beállítottság z a szokásunk, hogy határozott céllal cselekedjünk, és maradéktalanul higgyünk mint a cél helyénvalóságában, mind pedig abban a képességünkben, hogy el tudjuk érni. Az a szokásunk, hogy túllépjünk felelősségünk betű szerinti értelmezésén, s több és jobb szolgálatot tegyünk, mint ami a kötelességünk volna, s mindezt barátságosan és készségesen tegyük. Az a szokásunk, hogy határozott célt tűzzünk ki s annak irányában haladjunk, dicséretre és rosszallásra ügyet sem vetve. Az a szokásunk, hogy más emberekben a jó tulajdonságokat keressük, s arra számítsunk, hogy ezekre rá is fogunk találni, ugyanakkor készek legyünk észrevenni kedvezőtlen vonásainkat is, anélkül, hogy ettől magunk kedvezőtlen lelkiállapotba kerülnénk. Az a szokásunk, hogy úrrá legyünk összes érzelmünkön, alávetve ezeket az ésszerű gondolkodásnak s az akaraterő fegyelmének. Az a szokás, hogy valaki szembenézzen mindazokkal a tényekkel, amelyek életét befolyásolják, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek, s tiszta fejjel tudjon gondolkodni, ha kellemetlenségek merülnek fel. A Végtelen Intelligencia egyetemes hatalmában felismerése, s a tudás, hogy az igénybe vehető, s a HIT közvetítésével meghatározott célok felé irányítható. A pozitív lelki beállítottság a legfőbb közvetítő tényező, amely által a Névtelen Alkoholisták számtalan férfit és nőt segítettek kigyógyítani az alkoholizmusból. Ugyanez az alapja a túlzott dohányzástól való megszabadulásnak.
Ez a közvetítője az elme bármilyen célú „kondicionálásának”, például a legkülönbözőbb fajta félelmek elűzésének. Minden szokás, legyen az jó vagy rossz, szándékos vagy önkéntelen, az ember lelki beállítottságán alapul. Ez az a közeg, amely által valaki a kellemetlen szokásokat vagy körülményeket valamilyen előnnyé formálhatja át. A pozitív lelki beállítottság az egyetlen közeg, ami által valaki a saját lelki élete feletti maradéktalan ellenőrzés eleve meglévő jogát gyakorolhatja, anélkül, hogy ebben bárki segítené vagy megakadályozná. S ez az az eszköz, amelynek révén az ember útjában álló akadályok az előrelépés támpontjaivá tehetők bármely hivatásban. Az egyik ember lelki beállítottsága felfedi magát a másik előtt – bármilyen kimondott szó, jel vagy cselekvés nélkül, pusztán a telepátia útján. Szakadatlanul terjed tehát. Evés közben egy ember lelki beállítottsága elősegítheti vagy hátráltathatja az emésztést, a negatív lelki beállítottság pedig teljesen lebéníthatja az emésztőrendszert. Egy szónok lelki beállítottsága gyakran sokkal erőteljesebben meghatározza, hogy beszédét hogyan értelmezik, mint az általa kimondott szavak. Hasonlóképpen, egy író alkotás közben megnyilvánuló lelki beállítottsága a sorok között is eljut az olvasóhoz. A lelki beállítottság megfelelő előkészítése és ellenőrzése révén az ember felkészítheti lelkét arra, hogy bármilyen kellemetlen körülménnyel – anélkül, hogy attól kiborulna – meg tudjon küzdeni, még olyankor is, ha általa szeretett személyek vannak életveszélyben. A lelki beállítottság kétirányú kapu az élet ösvényén. Egyfelől megnyílhat a siker felé is, és kilenghet - a másik irányban – a kudarc felé. Az a tragikus, hogy az emberek zöme rossz irányba lendíti meg a kaput. A páciens lelki beállítottsága az orvosnak a legnagyobb segítségére lehet, de lehet egy testi baj kezelésének legnagyobb akadálya is, attól függően, hogy ez a beállítottság pozitív vagy negatív. E közismert tények elmondása nyomán könnyen érthető, hogy miért hat át mindent a lelki beállítottság, minthogy befolyásol minden tapasztalatot, amivel dolgunk van, és állandóan saját ellenőrzésünk alatt áll. A mély gondolat ezúttal az a felismerés, hogy az egyetlen dolog, ami sikerre viheti pályánkat vagy kudarcba taszíthat, megáldat bennünket a lelki béke érzetével vagy nyomorúsággal verhet életünk minden napján – egyszerűen az az előjogunk, hogy a lelki beállítottság révén birtokba vehetjük saját lelkünket, s azt bármilyen, általunk választott cél felé kormányozhatjuk. Hogyan ellenőrizhető a lelki beállítottság? A lelki beállítottság ellenőrzésének kiindulópontja az indíték (vagy „motívum”) és a vágy. Indíték vagy indítékok nélkül soha senki nem tesz semmit, s minél erősebb az indíték, annál könnyebb a lelki beállítottságot ellenőrizni. A lelki beállítottságot számos tényező befolyásolja: 1. Eegy meghatározott cél elérése iránti ÉGETŐ VÁGY, amely az emberi törekvések mindegyikét mozgósító kilenc alapvető indíték valamelyikén alapul. (A kilenc alapvető indíték lajstroma a VII. fejezetben látható.) 2. Az elme kondicionálása arra, hogy bizonyos meghatározott célokat kiválasszon és véghezvigyen a NYOLC VEZÉRELV segítségével, vagy valamilyen egyéb technikával, amely a pozitív célokkal szakadatlanul betölti az elmét, akár alszik, akár ébren van. (A NYOLC VEZÉRELV jellemzőinek leírása a IV. fejezetben található.) 3. Szoros kapcsolat fenntartása azokkal a személyekkel, akik a pozitív célok iránti aktív elkötelezettségre és a negatív kisugárzású emberek hatásának elutasítása ösztönöznek.
4. Önszuggesztió, melynek során az elme folyamatosan pozitív utasításokat kap, egészen addig, amíg csupán azt vonzza magához, amiről ezek az utasítások szólnak. 5. annak mély megértése és alkalmazása, hogy az egyénnek kizárólagos előjoga saját elméjének ellenőrzése és irányítása. 6. egy olyan gépezet alkalmazása, melynek révén a tudat alatti elme alvás közben meghatározott utasításokat kap. (A IV. fejezetben dióhéjban leírok majd egy ilyen szerkezetet.) az Amerikai Életforma, a szabad vállalkozás és a személyes szabadság páratlan rendszere, amelyre oly büszkék vagyunk, nem más, mint hogy az emberek lelki beállítottsága speciális célok szerinti szerveződésre és irányultságra tesz szert. Az Amerikai Életformának az a tényezője, amely a többi közül messze kiemelkedik, azokból a törvényekből és kormányzati működésmódokból áll, amelyeket azért alkottunk meg, hogy megóvjuk az egyén szabadságát a lelki beállítottsága feletti ellenőrzés gyakorlására. A lelki beállítottság ellenőrzésének ez a szabadsága adta nekünk azokat a nagy vezetőket, akik az Amerikai Életformát és a szabad vállalkozás nagyszerű rendszerét megmintázták. S jellemző, hogy csak azok váltak vezetőkké, akik a pozitív lelki beállítottság szerint jártak el. Thonas A. Edison pozitív lelki beállítottsága egyenesben tartotta őt több mint ezer kudarc után is, és tette lehetővé számára az elektromos izzólámpa feltalálását. Ez a találmány vezette be az elektromosság nagy korszakát s azt a mesés gazdagságot, ami belőle fakadt. Henry Fordot korai küzdelmei során pozitív lelki beállítottsága tartotta a felszínen, amíg első automobilját megalkotta, s ez volt a legnagyobb és legfontosabb belső forrás, amelyből merítve hatalmas ipari birodalmát létrehozta, ami egy Krőzusnál is gazdagabbá tette őt, s közvetve vagy közvetlenül mintegy tízmillió férfinak és nőnek adott munkát. Andrew Carnegie-t pozitív lelki beállítottsága emelte ki a nyomorból és a tudatlanságból, s ez volt a fő erőforrása, amikor megteremtett egy új iparágat, mely életre hívta a nagy acélkorszakot, egész gazdasági rendszerünk máig is a legfontosabb láncszemét. Mahatma Gandhi pozitív lelki beállítottság (ő úgy nevezte: passzív ellenállás) több volt, mint az Indiát nemzedékek óta irányító angol hadsereggel való versengés. Gandhi pozitív lelki beállítottsága forrasztotta szövetségbe több mint kétszázmillió honfitársát, akik „passzív ellenállásának” roppant erőt adtak, s felszabadították Indiát a brit uralom alól, egyetlen puskalövés és egyetlen katona elvesztése nélkül. A fenséges Golden Gate függőhíd építőjének pozitív lelki beállítottsága tette lehetővé a világ leghosszabb egyetlen ívből álló hídjának létrejöttét, annak ellenére, hogy az első próbálkozások szerint a feladat mérnökileg megoldhatatlan. Bármikor is vezetői nagysággal vagy komoly teljesítménnyel találkozunk az élet bármely területén, akármelyik hivatás vagy foglalkozás terén, rá kell jönnünk, hogy az a pozitív lelki beállítottságon alapul. A pozitív lelki beállítottság remények, vágyak és hiedelmek teljességéből adódik össze, ha ezekből kialakul a HIT. A HIT pedig nem egyéb, mint nyitott ajtó a Végtelen Intelligencia felé, amit csak az tehet magáévá, s csak az alkalmazhat, akinek sajátja a pozitív lelki beállítottság. A pozitív lelki beállítottságot illetően pedig az a legrejtélyesebb tény, hogy mindenkinek joga van azt magáévá tenni és bármilyen célra alkalmazni, egy fillér nélkül is – teljesen ingyen. Az elkövetkező fejezetekben fog fény derülni arra a titokra, amely által ez a mély igazság gazdagíthatja elmédet, s uralmat adhat a kezedbe bármilyen akadály felett, ami az életed hátralevő részében rád váró boldogságnak útjában állna. Olvasd nyitott lélekkel, s jutalmad olyan gazdagság lesz, amely elegendő a kiegyensúlyozott élethez, s szorongástól való mentességhez és a maradandó lelki békéhez. Az elkövetkező fejezetekben megismerheted a ma élő legnagyobb embert. Amikor felismered ennek a személynek a nevét, jelöld meg az oldalt, ahol e név számodra kiderült, mert új jelentést és
célt fedeztél fel, amelynek jegyében e bolygón vagyunk arra a néhány évre, amit Életnek neveznek. (Én MEGJEGYZÉSEM: ITT ÉS MOST: 26 OLDAL A KÖNYVBEN. ÉN) Az elkövetkező fejezetekben aprólékos utasításokat találsz azon lelki beállítottság kialakításának érdekében, amely elűzi a fogorvostól vagy a sebésztől való félelmet. Ez a lelki beállítottságokról szóló fejezet egyfajta előzetes bemutató volt, hogy felkészítsen a majdani instrukciókra, melyek a sebészet és egyéb (esetleg még előforduló) nemkívánatos helyzetek okozta kényelmetlenségen való felülemelkedést szolgálják. II. fejezet Kirándulás az élet csodáinak völgyében Nemrég hátralapoztam az Idő Nagy Könyvében, melyben élettörténetemet feljegyezték, és a „Dolgok, amelyeket mellőztem, mert vagy ártalmatlannak, vagy haszontalannak véltem őket” jelzésű oldalakon gazdag aranybányára leltem, amiről e kötet során be fogok számolni. Miért vártam oly sokáig ennek a mesés gazdagságnak a felfedezésével, miért vettem semmibe? A válasz nyilvánvaló lesz, amikor felfedezésem természetét leírom. Mielőtt megtehettem volna e felfedezést, szellemileg „fel kellett nőnöm”; az ifjúkor örömeit fel kellett cserélnem a felnőttkor érettségével, hogy kellő bölcsességre tehessek szert, hogy felismerjem, és kellőképp értelmezi tudjam e roppant gazdagságot, hogy olyan tekintettel nézhessek rá, amit már nem homályosítanak el a hibás emberi szokások. Amint az Idő Könyvében lassan lapoztam e bámulatos feljegyzés lapjait, megdöbbenéssel fedeztem fel, hogy bármilyen körülmény, amit ember csak ismerhet, minden tévedés, minden kudarc és minden szívfájdalom roppant hasznossá válhat, ha valaki úgy viszonyul hozzájuk, hogy azok természetét és célját meg akarja érteni. S talán érthető a meglepetésem, amikor végigelemezve múltamnak azokat a körülményeit, amelyeket kellemetlennek és ártalmasnak találtam rájöttem, hogy ezek mindegyike hozzájárult azokhoz a maradandó értékekhez, amelyeket most magaménak tudhatok. Az Idő Nagy Könyvének tanulmányozása során felfedeztem egy korábban ismeretlen módszert, ami által az ember minden korábbi balsikere, tévedése és kudarcélménye az elképzelhető legbőségesebb áldássá alakítható át. E felfedezés késztetett arra, hogy megírjam ezt a kötetet - tanuljanak belőle mindazok, akik a lélek békéjét a sötétben tapogatózva keresik, ahogyan közel negyven éven át magam is vakon keresgéltem. Mielőtt átrágtam magam mindazon gondolatok és dolgok törmelékein, amelyektől korábban féltem – s ezért haszontalanoknak vélve azokat –, félredobtam őket, úgy véltem, a sikeres teljesítmények titka csak azoknak az embereknek a tanulmányozása révén fejhető meg, akik maguk is sikeresek voltak. Amikor Andrew Carnegie megbízott, alkossam meg a világ első, az egyéni teljesítményeket taglaló gyakorlati filozófiáját, Mr. Carnegie segítségével Amerika több mint ötszáz, a maga területén élvonalbeli vállalkozójával köthettem személyes ismeretséget. Természetesen úgy tekintettem ezekre a nagy teljesítményeket maguk mögött tudó emberekre, mint a felhasználható tudás kizárólagos forrásaira – mintha csak őket volna érdemes tekintetve vennie azoknak, akik egy hevesen versengő világban akarják megtalálni a helyüket. Mostanra már elvetettem ezt a téves következtetést, mert rá kellett jönnöm, hogy a sikeres emberi teljesítmények örök törvényei a szegények és szerények számára éppúgy hozzáférhetők, mint amennyire nyitva állnak a gazdagok és büszkék előtt. Először akkor ismertem fel döbbenten ezt az alapigazságot, amikor egy Délen született feketével hozott össze a sors, aki arca verítékével kereste kenyerét. Amikor először hallottam a történetét, elkísértem, s részletesen elmondtam neki: égek a vágytól, hogy megismerhessem a valódi titkot, hogyan volt képes drámai módon és hihetetlenül rövid idő alatt újjászületni a nyomorból a gazgadságba.
Egy forró nyári napon ez az ember megállt a gyapotföldek tövében, kapája nyelére támaszkodott, letörölte homlokát és gyötrelmesen felkiáltott: Ó, Uram! Miért kell így dolgoznom, ha nem jut nekem semmi egyéb, csak egy kunyhó, ahol megalhatok, és némi szalonna hogy éhez ne haljak?” Kiáltására válasz érkezett, s kezdetét vette egy eseménysor, amely emberek millióinak életét változtatta meg, akiket a sors arra rendelt, hogy e férfiú történetéről értesüljenek. Azért választottam e fejezet bevezetőjéül ennek az embernek a történetét, mert oly tökéletesen szemlélteti annak a tanácsnak a helyességét, amit az elkövetkező fejezetekben azok elébe fogok tárni, akik anyagi gazdagságra és lelki békére vágynak, s alaposabban meg akarják érteni, miként lehet a kellemetlen helyzeteken úrrá lenni. Születési helye és bőrszíne miatt ennek az embernek két csapást is el kellett viselnie, de pusztán szerencsés kérdésfeltevése által ráhangolódott az élet nagy titkainak egyikére, amit majd később fogok leírni, s a hírnév és jószerencse olyan állapotába juttatta magát, ami az emberek többsége számára ismeretlen, főként azok számára, akiknek nagy egyetemeinken alkalmuk volt formális oktatásban részesülni. Mindenekelőtt a férfi kérdésére kapott válasz megismertette vele a személyes siker első alapelvét, a Legfőbb Cél Meghatározottságát, s egy, annak eléréséhez szükséges körülírt tervet. Ez a cél pedig nem kevesebb volt, mint hogy régi személyiségét egy újabbra, egy sokkal nagyszerűbbre cserélje fel – egy olyan személyiségre, amelyben megvan az erő, hogy bármire szert tegyen, amire vágyik, faji hovatartozásra, vallásra és bőrszínre való tekintet nélkül – olyan személyiségre, amelynek eléréséhez e kötet minden olvasóját igyekszem hozzásegíteni. A kérdésre kapott válasznak megfelelően a férfi azonnal a Személyes Istenség főpapjává nevezte ki magát- ez az egyetlen igaz élő Isten a Föld minden lakója számára. Bármiként vélekedjék is valaki a férfi által Meghatározott Legfőbb Cél kiválasztásáról, aligha vádolhatja kisebbrendűségi komplexussal – pedig ez a komplexus oly sokak életében meghatározó erővel bír. Nos, mielőtt bármilyen következtetésbe bocsátkoznánk arról, hogy emberünk ilyen magas posztra szemelte ki magát az életben, hadd foglaljam össze dióhéjban, meddig jutott el Legfőbb céljának elérésében. Ítéleted talán majd megenyhül iránta, s ahelyett, hogy megbotránkoznál rajta, hasznosabb lesz számodra, ha megtudsz egyet-mást azokról az erőkről, amelyeket ő alkalmazott, hogy élete során végül magas posztra jusson. Ez az ember igen impozáns névvel ruházta fel magát: ő lett Divine Atya. Követőinek tábora milliókra tehető, közöttük számos fehér ember van, az Egyesült Állomnak közel minden államában élnek, és néhány más országban is. Divine Atya hatalmas pénzösszegek felett rendelkezett – ez mind önkéntes adományokból származott. Rolls Royce-on utazott, és a saját szállodáiban hált mindama városokban, amelyeket meglátogatott – számára tehát soha többé nem volt kérdés, hogy hajtsa le a fejét: mindenütt a legkényelmesebb szállás várta; a színesbőrűekre vonatkozó korlátozások nem okoztak neki gondot. Kiterjedt és bonyolult üzleti szervezetet működtetett, az utcai árusoktól kezdve a ruhaüzleteken át az éttermekig – ezek személyzete mind önkéntes segítőkből állt. Hogy másoknak mennyi hasznot hozott Divine Atya gazdagsága, ehelyütt érdektelen. Így utólag nyilván senkinek nem javasolnám, hogy Divine Atya nyomdokaiba lépen. A szerző mindamellett szeretné veled megismertetni annak a csodának a természetét, amire Divine Atya rábukkant – még ha merő véletlenségből is –, ami éppúgy megszabadította t faji hovatartozásának és bőrszínének hátrányaitól, mint a nyomorúságból és képzetlenségből fakadó hátrányoktól, és példátlanul gazdaggá tette. Ez az információ szándékaim szerint nem azért válik a hasznodra, hogy utánozd Divine Atyát, hanem hogy arra sarkalljon: az embereket szolgálva múld felül őt a magad terepén, tartozzék
az akár a vallás birodalmához, akár valamilyen egyéb hasznos szolgálathoz. De már akkor is elégedett lehetsz ezzel az információval, ha saját személyes életed terhein könnyíteni tudsz. Divine Atya gazdagságának titka számomra nem jelent újdonságot. E titok tanulmányozására több mint negyven esztendőt szántam, s láttam sikeresen működni e nemzet több mint ötszáz kimagasló emberének életében, akikkel együtt dolgoztam, s akik évek hosszú során át együttműködtek velem. A Siker Tudománya szervezetében – olyan emberekről van szó, mint Henry Ford, Thomas A. Edison, Dr. Alexander Graham Bell, Woodrow Wilson vagy William Howart Taft. A legrejtélyesebb azonban a személyes siker e legfőbb titkát illetően az a tény, hogy e kimagasló emberek közelebbi vizsgálatából kiderült: hármuk kivételével egyikük sem értette a siker forrását, illetve annak az erőnek a természetét, amely ilyen mesés sikert lehetővé tett. A nagy „csodába” túlnyomó többségük ugyanúgy botlott bele, mint Divine Atya. Akik a teljesítményei valódi titkára kíváncsiak, aligha tekinthetnek el attól a ténytől, hogy ha harmincmillió önkéntes követője volt – vagy akár csak egymillió –, rendelkeznie kellett valamilyen titokzatos vonzerővel, amellyel általában nem rendelkeznek azok, akiket a puszta kapzsiság vezérel. Ehelyütt, ahogyan a többi fejezetben is, a szerző nem győzi hangsúlyozni a tényt, hogy a pénzügyi fellendülés titka ugyanaz, mint amelynek segítségével valaki a testi fájdalmat vagy bármely egyéb kellemetlen körülményt a maga javára tud fordítani. Ebben a fejezetben, s az elkövetkezőkben is, részletesen ismertetem a Divine Atya sikeréért felelős „csodát”, egyszersmind ennél többre is vállalkozom. Le akarok írni néhány további csodát, amelyek a Föld minden egyes lakója számára hozzáférhetőek – olyan csodákat, amelyeket csak részben szoktak észrevenni, és ritkán alkalmaznak, jóllehet tényleges ösvényt nyitnak a lelki béke és az anyagi jólét felé. Minden tízmillióból, akik esetleg elolvassák a „csodák” általam leírt lajstromát, egy ember kivételével nagyjából mindenki megdöbbenne és meglepődne, hogy e listán a legmagasabb rendű gazdagság lehetőségeit soroltam fel. Minden tízmillióból egy azért nem döbbenne és nem lepődne meg ezen, mert ugyanabba a csoportba tartozik, mint az Edisonok, a Fordok, és a Divine Atyák, akik rábukkantak a csodára, s alkalmazták azt, hogy sorsukat a maguk életstílusának mintái szerint alakítsák. Amint kirándulást tesztünk „Az élet csodáinak völgyében”, ami által Divine Atya is kiemelkedhetett a nyomor és tudatlanság legaljáról, mesés gazdagságra tehetett szert, s elegendő bölcsességre, hogy e gazdagsággal bánni tudjon, örvendezve fedezheted majd fel azt a „csodát”, melynek révén ez a változás végbemehetett. Ha a felfedezés ebben a fejezetben elmaradnak, sor kerülhet rá az elkövetkező fejezetekben, ahol feljegyeztem mindazt, ami a lelki békéhez és a jóléthez vezető ösvényről ismeretes. Íme, néhány támpont, melyek segítségedre lehetnek Divine Atya esetének részletes elemzésében: Újjászületésének pontos ideje, helye és körülményei teljességgel az ő elhatározásátől függtek, s az ő ellenőrzése alatt álltak. Senki nem volt a segítségére és senki nem sugallta neki a lehetőséget, hogy szabaduljon meg a tudatlanságtól és a nyomortól, s váltsa fel ezeket mesébe illő bőséggel és bölcsességgel. Ezt a körülményt azért hangsúlyozom, mert nyilvánvalóan arra utal, hogy amit egy tanulatlan ember meg tudott tenni, azt bármelyik hasonlóképpen értelmes személy megismételheti vagy meghaladhatja, bármilyen emberi vállalkozás terén. Vajon kétli-e bárki is azt, hogy a módszer, amellyel ez az ember a nyomort a roppant gazdagságra váltotta fel, arra is szolgálhat, hogy bármilyen kellemetlen körülményt valamilyen egyenértékű jótéteménnyé változtassunk át? Mi a különbség e konkrét ember és fajának más, az Egyesült Államokban élő tagjai és azok között, akiknek épp ugyanazok az előjogai, mint amelyekkel ő a sajátmaga számára szerzett?
Az e kérdésre adott válasz világos támpontot nyújt annak a „csodának” a megértéséhez, amely ezt az önjelölt messiást a legszörnyűbb nyomorban élő senkiből hatalmas bőség felett parancsnokló valakivé avatta. A Divine Atya sorsának megváltoztatásáért felelős „csoda” pontosan ugyanaz, mint ami Henry Fordot, Thonas A. Edisont vagy Andrew Carnegie-t a maguk területén a személyes teljesítmény fantasztikus csúcsaira emelte, s ez ugyanaz a „csoda”, mint amely az emberi faj által megtett bármely fejlődési lépésért felelős, akármelyik tevékenységi területen. E „csoda” segítségével Milo C. Jones, a Wisconsin állambeli Fort Atkinson közelében lévő kicsiny tanya gazdája milliomossá lett, miután testének mindkét oldala lebénult; s e sikert ugyanazon a farmon érte el, amely számára korábban csupán tisztes megélhetést nyújtott. E sorok írójának temérdek tanítványa van, akik e „csoda” segítségével üzleti vállalkozásokat lendítettek fel, „megoldhatatlan” problémákat oldottak meg, és lelki békére leltek. Fellelhetők jóformán minden élethivatásban, minden üzletágban, minden szakmában, a világ legkülönbözőbb tájain. A jelen kötetben nyújtott példákat tehát kellőképpen hitelesíti több mint negyven év kutatómunkája. Dr. Frank Crane egy apró chicagói templom lelkipásztora volt, amiből épp hogy meg tudott élni. A szerző tanítványaként felfedezte a „csodát”, s arra jutott, hogy prédikációt leközli egy több újságban megjelenő rovatban, ami évente több mint 75000 dollárt fialt. Mi köze mindezeknek ahhoz, hogy miként kezeli az ember a félelmet, a fizikai fájdalmat, a bánatot és a legkülönbözőbb kudarcélményeket, amelyek élete során érhetik? Másként fogalmazva: az az alapelv, amely embereket anyagi bőséghez juttat, miként szolgálhat arra is, hogy a fájdalmat leválasszuk a fogász fúrójáról vagy a sebész szikéjéről? Légy türelmes, olvass figyelmesen és nyitott lélekkel, s megkapod a választ ezekre a kérdésekre, s mindazon továbbiakra is, amelyek felmerülnek benned, mielőtt a „csoda” feltárulna előtted. Ha türelmetlenül követeled, hogy a „csodára” már az első fejezetben fény derüljön, válaszul a szerző elmondhat valamit, ami még kisfiú korában történt, de elméjében mély nyomot hagyott. A nagyapa kivitt némi kukoricát a tyúkólhoz, szétszórta a döngölt padlón, majd gondosan befedte szalmával. Amikor megkérdeztem, miért bajlódott ennyit, így felelt: „Két oka van annak. Először: ha szalma alá rejtem a kukoricát, és a tyúkoknak kapirgálniuk kell érte, akkor mozogni fognak, és ettől egészségesek maradnak; másodszor: így örömüket lelhetik abban, ha kiderül, hogy milyen okosan, és rátaláltak a szemekre, amiket én bizonyára el akartam rejteni előlük.” Most pedig itt az ideje, hogy elemezzünk néhányat a kisebb „csodák” közül, amelyeket meg kell érteni, tudni kell értékelni, mielőtt rátérnénk arra a nagy „csodára”, amely által az ember megváltoztathatja az életét. Mindeme „csodák” közül talán azt szokták a leggyakrabban félreérteni, amely a következő fejezetben szerepel, mert ez arról a kiindulópontról szól, ahonnan el kell rugaszkodni ahhoz, hogy a számára nem kívánatos életkörülményeket olyanokkal válthassa fel, amelyekre vágyik. III. fejezet A változás által végbemenő gyarapodás törvénye Az élet első csodája A SZAKADATLAN VÁLTOZÁS álljon az Élet Csodáit felsoroló lista élén, elsősorban nem azért, mert ez volna a legfontosabb az itt leírtak között, hanem azért, mert ez az, amit az emberiség túlnyomó többsége a legelkeseredettebben ellenez. Márpedig ez a legfőbb oka minden személyes kudarcnak és vereségnek, ha valaki épp ezt nem érti meg, s nem tud alkalmazkodni hozzá.
Életformánk változásai a huszadik század első felében a természetnek jóval több titkára világítottak rá, mint amennyit egész előző civilizáció során felfedeztek. Ezek közé tartozik az automobil, a telefon, a rádió, a televízió, a hangosfilm, a repülőgép, a radar vagy a drót nélküli távíró feltalálása – mindezeket az emberi elme szakadatlanul változó folyamatai hozták létre. A változás az emberi haladás közvetítő tényezője a népek életében nem kevésbé, mint az egyes emberek sorsában. Az az üzleti vagy ipari vállalkozás pedig, amely nem hajlandó a változás által előre haladni, kudarcra van ítélve. A „nagy amerikai életforma”, amely a világon soha nem látott életszínvonalat tudott biztosítani az emberek számára, a szakadatlan változás eredménye. A Változás Törvénye a Természet kérlelhetetlen törvényeinek egyike, amely nélkül civilizáció egyáltalán nem létezhetne. A változás törvénye nélkül az emberi faj még mindig ott tartana, ahonnan elindult – egy szinten állna az állatokkal s a Föld összes többi teremtményével, amelyeket ösztönös viselkedésmintázatok korlátoznak és kötnek gúzsba, melyeken nem tudnak felülemelkedni. A változás törvénye révén (amit népszerű kifejezéssel „evolúciónak” is neveznek) az ember lassanként eltávolodott az állatok közösségének alapszintjétől, ahol még az összes élőlény sorsa ösztönös életmintázatokhoz rögződött, s az értelem egyre magasabb és magasabb szintjeit hódította meg. Napjainkra az ember magasan fölébe nőtt annak a harmincezer ember alkotta istenségnek, melyeket hosszú és gyötrelmes felemelkedésének kezdete óta megalkotott. Az emberiség egész története, az élet bármely formájának minden maradványa egyértelműen a szakadatlan változás mintázatát jelzi. Egyetlen élőlény sem marad ugyanaz két egymást követő percben, s e változékonyság olyannyira elkerülhetetlen, hogy kéthavonta az egész emberi test teljes változáson megy keresztül, s testünk összes sejtje kicserélődik. A változás törvénye a Teremtő fortélya, aminek segítségével megkülönbözteti az embert az állatok családjának összes többi tagjától. Ahhoz is eszközt nyújt, hogy az élet örök igazságai, az emberek szokásai és gondolatai az emberi viszonylatok jobb rendszereiben alakuljanak újjá, s a harmónia és az emberek közötti jobb megértés felé haladjanak. S azoknak az eszközöknek is egyike, amelyek arra használatosak, hogy úrrá legyünk a rögzült szokásokon, amelyek a testi fájdalomtól való félelmet okozzák. A változás törvénye révén azok az emberi szokások, amelyek nincsenek összhangban a világegyetem átfogó mintázataival és céljaival, időről időre felbomlanak a háborúkban, a járványos betegségekben, az aszályokban, s a természeti erők egyéb ellenállhatatlan megnyilvánulásaiban, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy szabaduljon meg dőreségeinek hatásaitól, és kezdjen új életet. A változásnak ugyanez a törvénye, amely egész nemzeteket igazít hozzá az univerzum átfogó tervéhez, éppennyire érvényes azokra az egyénekre is, akik tévesen értelmezik a természet törvényeit, vagy nem alkalmazkodnak azokhoz. „Légy összhangban a Nagy Tervvel, vagy pusztulj!”----- figyelmeztet a természet. Az emberek félelmei és kudarcai, az emberi kapcsolatok megrázkódtatásai és csalatkozásai mind arra valók, hogy kimozdítsák őt azokból a szokásaiból, amelyekhez oly görcsösen ragaszkodik, s magáévá tegye, befogadja és a saját hasznára fordítsa a gyarapodás derekasabb szokásait. Az egész oktatásnak az a célja – vagy legalábbis az kellene hogy legyen –, hogy az egyén elméjét belülről gyarapodásra és fejlődésre bírja; ahhoz kellene hozzásegíteni az elmét, hogy a gondolkodási folyamatok állandó változásai révén fejlődjön és táguljon, hogy az egyén végül fel tudja ismerni saját lehetséges erőit, s ezáltal képes legyen saját személyes problémáinak megoldására.
Hogy ez az elmélet összhangban áll a természet tervivel, abban a tényben leli bizonyítékát, hogy minden idők legtanultabb emberei azok, akik a NAGY POFONOK EGYETEMÉN diplomáztak. Saját tapasztalataikból kellett tanulniuk, amelyek arra késztették őket, hogy fejlesszék és alkalmazzák elméjük és lelkük erejét. A változás törvénye az oktatás és a nevelés leghatalmasabb forrása! Ha ezt az igazságot megérted, már nem fogod ellenezni a változásokat, amelyek által szélesebb látókör birtokában értheted meg önmagadat és általában a világot. Már nem fogsz ellenállni annak sem, ha a természet szétzúzza egyik-másik szokásodat, amely nem juttatott lelki békéhez vagy anyagi javakhoz. A Teremtő az emberi lényekben olyan tulajdonságokat rosszall a legnyomatékosabban, mint az igénytelenség, az önelégültség, a tunyaság, a gyávaság és az önkorlátozás. Ezek mind kemény büntetést rónak azokra, akik ilyen jellemvonásokat ápolnak magukban. Az ember a változás törvénye miatt kényszerül rá a gyarapodásra. Valahányszor egy nemzet, egy vállalat vagy egy egyén felhagy a változással és rutinszerű kerékvágásba zökken, fellép valamilyen titokzatos erő, és izzé-porrá zúzza annak szerkezetét, megtöri a régi szokásokat, s újszerű és jobb szokások alapjait veti meg. Gyarapodás mindenben és mindenkiben a szakadatlan változás által megy végbe! A személyiség rugalmassága – az egyénnek az a képessége, hogy alkalmazkodjék mindazokhoz a körülményekhez, amelyek életét befolyásolják – a vonzó egyéniség egyik legfőbb jellegzetessége. Éppennyire vonzó a változás által végbemenő gyarapodás törvényéhez való alkalmazkodás készsége. A Ford Autótársaság egy egyetlen csarnokból álló szerény téglagyárként indult, s ebből fejlődött a világ egyik legnagyobb ipari birodalmává, amely közvetve vagy közvetlenül több százezer embernek ad munkát. Henry Ford, az alapító, bár zseniális ipari szervező volt, legalább két alkalommal közel zátonyra futtatta az üzletet, mert rugalmassága – a változásra való hajlandósága – nem tartott lépést a korral. Halála után az unokája vette át az üzletet – még csupán ifjú az alapító atyához képest, de igen rugalmas gondolkodású fiatalember, aki hajlandó volt követni a változás által végbemenő gyarapodás törvényét. Néhány év leforgása alatt ez a fiatalember a Ford ipari birodalmat sokkal fejlettebb intézménnyé alakította át, mint amire nagyapja egész életében képes volt. A munkaszervezésben, az ipari menedzseri munkában, az autók megtervezésében és a stílus kialakításában a fiatal Henry Ford olyan embernek bizonyult, aki maga kezdeményezi a változásokat, ahelyett hogy küzdene ellenük, és bölcsességének e használatával egyik napról a másikra az ipar varázslójává vált. Az emberi lélek mindenünnen felkiált, s valójában azt mondja: Ébresztő! Ismerj magadra, hajítsd el régi szokásaidat, mielőtt még rabszolgasorba taszítanak, s nem hagynak más lehetőséget, mint hogy mindent újra kezdj egy reinkarnáció után. Ha addig akarsz végezni a feladatoddal, amíg itt vagy, alkalmazkodnod kell a változás és a szakadatlan gyarapodás roppant törvényeihez. Az emberi lélek kiáltása figyelmeztetés, amikor azt mondja: Minden dolog és minden körülmény, ami életedet megérinti, legyen az kellemes vagy kellemetlen, gabona Életed Malmában. Fogadd be és őröld meg az általad választott életminta szerint, inkább szolgáljon téged, semmint félelmekkel és aggodalmakkal gyötörjön. Egy régi virginiai család Délnyugat-Virginia hegyei között nevelkedett, viszonylagos szegénységben. Nagy sokára odáig is kiépítették a vasutat, s a környék gazdag széntelepeit kezdték kitermelni. A család mesébe illő pénzért tudta eladni a hegyeken fekvő földjeit, a városba költöztek, s új, divatos házat vettek. Amikor a ház készen állt három fürdőszobával és minden modern berendezéssel felszerelve, a feleség nem volt hajlandó fizetni az építési vállalkozónak, mert szerinte a munka még nem volt kész.
-
Mi hiányzik? – érdeklődött a vállalkozó. Tudja azt maga nagyon jól, hogy mi hiányzik – válaszolta a feleség. – Nincs árnyékszék a telken. - Nos – magyarázta némi meglepetéssel a vállalkozó – az árnyékszék már kiment a divatból amikor maguk a városba költöztek. Most van három gyönyörű fürdőszobájuk, ahol minden testi igényének egyedül tehet eleget a legnagyobb kényelemben. - Egész életemben a budin ülve olvasgattam a kedvenc képes újságaimat, és ebben örömömet leltem – kiáltott fel az asszony. – Eszem ágában sincs megválni ettől az élvezettől az én koromban. Építsék meg azt az árnyékszéket vagy nem kapnak egy vasat sem. Az árnyékszéket megépítették. Amikor az asszony megszemlélte, a következő kifogással állt elő: „Ez így nem lesz jó! Csak egy luk van az ülőkéjén, és nálunk mindig két luk volt.” Csináltak hát egy másik lukat is, és ráadásképpen a vállalkozó bevezette a hideg- és melegvizet, és egy telefont is. Így a gazdag idős hölgy eleget tehetett társadalmi szokásainak, és elolvashatta képes újságait az árnyékszéken. Íme, az önelégültség és a megrögzött szokások győzelme a változás és a haladás fölött. Amikor a pénztárgépeket először bevezették, a gyártóknak komoly nehézséget jelentett rávenni a kereskedőket, hogy alkalmazzák is azokat – idegrohamot kaptak az új masináktól. Az áruházi eladók azért idegenkedtek ezektől a berendezésektől, mert ezek azt sugallták, hogy ők tisztességtelenek, a kis boltosok pedig azért tiltakoztak, mert az új gépek ára, plusz a kezelésükre fordított idő jövedelmük jelentős hányadát felemésztette. A változás törvénye azonban ellenállhatatlan és megkerülhetetlen! Manapság aligha akadna épeszű kereskedő, akinek a boltjában bárkinek pénztárgép nélkül kellene kezelnie a nyugtákat. Amikor az Amerikai Jegybank rendszerének működését az Egyesült Államok kongresszusa kikényszerítette, a bankárok nagy része hangosan tiltakozott. A rendszer gyökeres változást hozott, és a bankárok, csakúgy mint bárki más, elleneztek minden változást, ami megszokott üzletmenetüket megzavarná. Az Egyesült Államok Jegybank rendszere a legnagyobb biztosítékot jelentette a bankok számára, amit valaha is bevezettek, s ha ma azt javasolnák, hogy töröljék el, a bankárok valószínűleg ugyanolyan lármásan tiltakoznának a változás ellen. Felbecsülhetetlen jelentőségű a tény, hogy a Teremtő felvértezte az embert az egyetlen olyan eszközzel, amely által elszakadhatott az állatvilágtól, és spirituális rangra emelkedhetett, ahol ura lehet saját földi sorsának. Ez az eszköz a változás törvénye. Pusztán lelki beállítottságának megváltoztatása révén az ember az élet és a megélhetés tetszése szerinti mintáját vázolhatja fel maga előtt, s e mintát meg is valósíthatja. Ez az egyetlen dolog, ami fölött az ember visszavonhatatlan, megkérdőjelezhetetlen és kikezdhetetlen ellenőrzést gyakorolhat – olyan tény ez, amit a Teremtő minden bizonnyal az ember legfontosabb előjogának tekint. Diktátorok és reménybeli világhódítók jelennek meg és tűnnek el. Mindig el kell tűnniük, mert a világegyetem átfogó tervébe nem illik bele, hogy az embert leigázzák. Az örök mintázat azt foglalja magában, hogy minden egyes embernek szabadnak kell lennie, hogy a saját életét a maga módján élhesse, saját maga gondolatait és cselekedetit irányíthassa, hogy maga munkálja ki saját földi sorsát. A bölcselőt, aki hátratekint a múltba, hogy kiderítse, mi fog történni a megszületendő jövőben, ezért nem zaklatja fel, hogy egy Hitler vagy egy Sztálin egy ideig saját énjének fényében sütkérezik, és az emberiség szabadságát fenyegeti. Mert ezek az emberek, s az előttünk járó, fajtájukbeli többiek mind saját túlzásaikban és hiúságukban, s a szabad világ feletti uralom vágyában lelik pusztulásukat. Ráadásul meglehet, hogy ők, s az emberi szabadság megfojtására vállalkozó többiek csupán démonok, akiknek szándékaitól függetlenül az a dolguk, hogy önelégültségéből felébresszék az embert, s utat nyissanak a változásnak újabb és jobb életmódok számára.
A természet békésen vezeti az embert egyik változástól a másikig, ameddig az ember együttműködik vele, de forradalmi módszerekhez nyúl, ha az ember fellázad, és semmibe veszi vagy elutasítja a változás törvényét. Ilyen forradalmi módszer lehet egy szeretett személy halála vagy egy súlyos betegség is; járhat üzleti kudarccal vagy a munkahely elvesztésével, ami arra készteti az embert, hogy hivatást váltson és egészen új területen helyezkedjen el, ahol tágasabb lehetőségekre talál, amelyekről sohasem értesült volna, ha régi szokásai nem hullanak darabokra. A természet a szokások rögzülését kényszeríti ki minden, az embernél alacsonyabb szinten álló élőlényből, s éppennyire határozottan kényszeríti ki a változás törvényét az emberi szokások esetében. A természet megadja tehát az egyetlen eszközt, ami által az ember az univerzum átfogó tervében kijelölt szerepével összhangban gyarapodhat és fejlődhet. Thomas A. Edisont akkor érte az első csapás, amikor a tanára mindössze három hónap után hazaküldte az általános iskolából, jelezvén szüleinek, hogy ez a gyerek nem alkalmas arra, hogy oktassák. Soha nem tért vissza az iskolába – mármint a szokványos értelemben vett iskolába –; önmagát kezdte tanítani a Nagy Pofonok Egyetemén, ahol olyan oktatásban részesült, hogy ő lett minden idők egyik legnagyobb feltalálója. Mielőtt ezen az egyetemen lediplomázott volna, egyik állásból a másik után rúgták ki, mígnem a Végzet ujja el nem vezette egy lényegi változáshoz, ami felkészítette arra, hogy nagy feltalálóvá váljon. A formális iskoláztatás talán megfosztotta volna őt attól a lehetőségtől, hogy naggyá legyen. A természet tudja, mit akar azzal, ha valamilyencsapás, testi fájdalom stressz, kudarc vagy időleges vereség ér valakit utol. Vésd ezt az emlékezetedbe, s vedd hasznát, ha legközelebb bármiféle csapás ér. S ahelyett, hogy zokogó lázadásban törnél ki vagy reszketnél a félelemtől, emeld magasra a fejed, nézz körül minden irányban, s keresd meg annak az egyenértékű jótéteménynek a csíráját, amit minden viszontagság magában hord. Én magam soha nem rémülök meg az életemben bekövetkező forradalmi változásoktól, legyenek azok akár szándékosak, akár olyan kellemetlen körülmények által rám kényszerítettek, amelyeket nem tudok ellenőrizni, mert legalább az e körülményekre adott reagálásomat irányíthatom. S ezt a jogomat nem azáltal gyakorlom, hogy panaszkodni kezdek, hanem megkeresem annak az egyenértékű jótéteménynek a csíráját, ami minden tapasztalatban benne rejlik. A könyv, amit most olvasol, szó szerint azoknak a negyven esztendőn át tartó szakadatlan, s időnként drasztikus változásoknak az eredménye, amelyeket életem során véghez kellett vinnem. Számos változás kényszerű volt; egyik-másik szándékos, de hosszú távon mind hozzájárult ahhoz, hogy felfedezzem a lelki béke és az anyagi jólét titkát. Amikor Andrew Carnegie megbízott, alakítsam ki a világ első, az egyéni teljesítményeket taglaló gyakorlati filozófiával foglalkozó szervezetét, oly kevéssé voltam felkészülve a feladatra, hogy igazából azt sem tudtam, mit jelent a „filozófia” szó, amíg utána nem néztem az Idegen Szavak Szótárában. Ha valaki is belevágott már olyan feladatba, amit a legelejéről kellett elkezdeni, hát én bizony ott kezdtem! Nem egyszerűen csak változás volt az, amire fel kellett készülöm, hogy Mr. Carnegie megbízását teljesítsem: ez a feladat gyakorlatilag teljesen újjáépített! Talán ez volt a szerencse, mert végül is a személyes küzdelmeim nyomás szerzett tudás vezetett el annak a legfőbb „csodának” a felismeréséhez, aminek bemutatása e könyv központi célja. Ez a feladat, amely új lelket öntött belém, azt is magában foglalta, hogy a kudarc saját magam kialakította szokásait a siker saját magam kialakította szokásaivá változtassam át, ami nagysokára kiegyensúlyozott életet teremtett a számomra, ami felölel mindent, amire vágyom, s amire a magam választotta életstílushoz szükségem van. Egyebek között az alábbi változásokat kellett megvalósítanom, hogy életem munkájára felkészülhessek:
a) Kigyógyulni abból a szokásból, hogy az önbizalom hiánya miatt gyorsan kelljen érvényesülnöm. b) Felhagyni azzal a szokással, hogy meghódoljak a hét alapvető szorongás, közöttük a betegségtől és a testi fájdalomtól való félelem előtt. c) Kiküszöbölni azt a szokást, hogy az önmagamra kényszerített korlátozások miatt ragaszkodjak a szegénységhez és a nélkülözéshez. d) Szakítani azzal a szokással, hogy elhanyagolom saját elmém birtoklását, s azt arra felhasználni, hogy elérjem vágyaimat. e) Az alázatos hála szellemében kigyógyítani magam abból a rossz szokásból, hogy kapcsolatom a szükségtől való szabadsággal mindig kudarcba fulladjon. f) Felhagyni azzal a szokásommal, hogy előre igyak a medve bőrére. (Összekeverni a SZÜKSÉGLETEIMET a JOGAIMMAL.) g) Feladni azt a téves hiedelmet, hogy a BECSÜLETESSÉG és a CÉLKITŰZÉS KOMOLYSÁGA más önmagában sikerre visz. h) Feladni azt a téves hiedelmet, hogy TANULTSÁGRA csak a felsőoktatás keretei között lehet szert tenni. i) Korrigálni azt a szokásomat, hogy elmulasztom az életvitelemet egy gyakorlatias költségvetés és időfelhasználás szerint megtervezni. j) Felhagyni azzal, hogy elmulasztom IDŐM legnagyobb részében életem Legfőbb Célját követni. k) Felhagyni a türelmetlenséggel. l) Korrigálni azt a szokásomat, hogy elmulasztok leltárt készíteni megfoghatatlan kincseimről, s kifejezni hálámat ezek miatt. m) Korrigálni azt a szokásomat, hogy igyekszem több anyagi gazdagságot felhalmozni, mint amennyit jogosan felhasználhatok. n) Korrigálni azt a hiedelmemet, hogy hasznosabb KAPNI, mint ADNI. o) Végül, de nem utolsósorban, helyrehozni azt a szokásomat, hogy elmulasztom elismerésemet kifejezni a Végtelen Intelligencia, valamint azon lehetőség iránt, hogy kapcsolatba léphetek vele, és bármilyen általam kívánt célra felhasználhatom – a LEGFŐBB CSODA alkalmazása révén. Ez persze korántsem teljes listája azoknak a változásoknak, amelyeket gondolkodási és cselekvési szokásaimban meg kellett valósítanom, de a leglényegesebbek közül valók, amiben nyilvánvaló, hogy a VÁLTOZÁS TÖRVÉNYE életemben fontos szerephez jutott, s éppennyire nyilvánvaló, hogy ha ezeket a módosításokat nem vittem volna véghez, megfosztottam volna magam attól a lehetőségtől, hogy a személyes teljesítmény egy működőképes filozófiájával álljak a világ elé, ami több elismerést hozott a számomra, mint amennyit egy ember ebben az életben kívánhat. Most, hogy életem e bensőséges részleteit ilyen egyenesen eléd tártam, remélem, belátod: annak az igazságnak az elfogadására akarlak felkészíteni, hogy talán neked is változtatnod kell egyik-másik szokásodon, mielőtt azt a teljes és kiegyensúlyozott életet élvezhetnéd, amit a saját stílusod szerint alakítasz ki. Hogy milyen mértékben kell jelenlegi szokásaidon változtatnod, azt kizárólag te döntheted el, a listán azonban szerepelnie kell a hét alapvető szorongás kezelésének, ha kiegyensúlyozott életet akarsz élni, amelyben lelki békére találsz. S íme a hét alapvető szorongás: 1. Félelem a SZEGÉNYSÉGTŐL. 2. Félelem a BÍRÁLATTÓL. 3. Félelem a BETETSÉGTŐL és a TESTI FÁJDALOMTÓL. 4. A SZERETETT SZEMÉLY ELVESZTÉSE feletti szorongás. 5. A SZABADSÁG ELVESZTÉSE feletti szorongás.
6. Félelem az ÖREGSÉGTŐL. 7. Félelem a HALÁLTÓL. Az elkövetkező fejezetekben instrukciókat fogsz kapni mind a felsorolt, mint egyéb félelmek kezelésére, olyan új gondolkodási szokások alkalmazása által, amelyeket ki kell alakítanod a régi szokások helyett, amelyek e szorongásokat lehetővé tették. Bármilyen egyéb változásra van is szükséged egy „jól formált” élethez, ez a tény nem változtat azon, hogy a felsorolt hét alapvető szorongás kezelése elengedhetetlen egy újjáépítési program során. Meríts bátorságot abból az ígéretből, hogy ezek a korrekciót célzó javaslatok nem tesznek szükségessé számodra semmi olyan nehézséget vagy cselekedetet, ami ellenőrzési lehetőségeiden kívül esne. Megvan a maguk ára, de ez az ár nem haladja meg egy ép ember lehetőségeit. Napi szokásaink miatt vagyunk ott, ahol vagyunk, s vagyunk azok, amik vagyunk! Szokásaink egyéni ellenőrzésünk alatt állnak, s bármikor megváltoztathatók, nem kell hozzá más, csak a változás iránti szándék. Ez a lehetőség az egyetlen olyan előjog, amely felett az egyén maradéktalan kontrollt gyakorolhat. A szokásokat gondolkodásunk alakította ki, és gondolkodásunk az egyetlen dolog, ami fölött a Teremtő jóvoltából teljes ellenőrzi joggal rendelkezünk; s e jognak megfelelően hathatós jutalmak illetnek bennünket, ha azt gyakoroljuk, és szörnyű büntetések várnak ránk, ha e jog gyakorlását elmulasztjuk. IV. fejezet Láthatatlan útmutatóink Az élet második csodája LÁTHATATLAN ÚTMUTATÓINK, akiknek létezését csak azok bizonyíthatják, akik felismerték őket, s akik elfogadták segítségüket, születésünktől a halálunkig a szolgálatunkban állnak. E láthatatlan talizmánok velünk vannak, amikor felébredünk, és ügyelnek ránk, amikor alszunk, bár a legtöbb ember anélkül éli le életét, hogy létezésüket észrevette volna. Nem célom, hogy hosszas értekezést adjak elő e láthatatlan útmutatók létezésének bizonyítására, akik az emberi lényeknek segítséget nyújtanak, csupán fel akarom hívni rájuk azon utastársaim figyelmét, akik, midőn olyan életmód után kutatnak, amely kielégíti szükségleteiket és lelki békéhez vezet, örömest elfogadnak bármilyen forrásból származó segítséget. Ha elmaradt volna a segítség, melyet barátságos láthatatlan útmutatóimtól kaptam, sohasem tárhattam volna a világ elé a Siker Tudományát, amely most milliókat segít abban, hogy saját belső erőforrásaikat felfedezzék, és a gyakorlatban alkalmazzák. Nyolc láthatatlan útmutatómag ismertem fel, s adtam nekik olyan nevet, ami illik az általuk nyújtott szolgálat jellegéhez. Részletesen leírom majd őket, de érdemes szem előtt tartani a tényt, hogy a Nyolc Vezérelv a saját képzeletem szülötte, és bárki kedve szerint megkettőzheti őket. A Nyolc Vezérelvről úgy fogok beszélni, mintha valóságos személyek volnának, akiknek szolgálatai egész életemben a rendelkezésemre állnak. Ők pedig úgy reagálnak kéréseimre, mintha valóságos emberek volnának. Következzék tehát a Nyolc Vezérelv leírása, az általuk nyújtott szolgálatok magyarázatával együtt. A Nyolc Vezérelv 1. AZ ANYAGI FELLENDÜLÉS ELVE
Ennek a láthatatlan útmutatónak az egyedüli feladata, hogy kellőképpen ellásson mindazokkal az anyagi javakkal, amelyekre vágyom, vagy amelyekre szükségem van, hogy az általam kialakított életformát fenntarthassam. Pénzügyi aggodalmakat, amelyek oly sok ember lelki békéjét megzavarják élete során, én sohasem tapasztalok. Ha pénzre van szükségem, az számomra mindig a kívánt mértékben a rendelkezésemre áll, de nem számíthatok pénzre, s nem is juthatok hozzá anélkül, hogy azt valamilyen egyenértékkel ne viszonoznám – ez általában valamilyen szolgálat vagy szolgáltatás, ami mások hasznára válik. 2. A TESTI EGÉSZSÉG ELVE E láthatatlan útmutató egyedüli feladata, hogy testemet mindig tökéletesen rendben tartsa, beleértve testem előkészítését a szükséges alkalmazkodási teljesítményekre is, mint amilyen például a fogászati beavatkozásra való felkészülés. Mielőtt ez az elv működésbe lépett volna, gyakran fenyegetett fejfájás, székrekedés, és időnként a fizikai kimerültség – ezeket mintha elfújták volna. A Testi Egészség Elve mindig készültségben és működésben tartja minden szervemet, gondoskodik a sejtek milliárdjainak ellenállóképességéről, s megfelelő immunitást biztosít számomra minden fertőző betegséggel szemben. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy életszokásaim révén együtt szoktam működni a testi egészség elvével, vagyis megfelelőképpen étkezem, eleget alszom, s az is a szokásaim közé tartozik, hogy munkavégzésemet ugyanolyan mennyiségű játékkal ellensúlyozom. Különösen fontos, hogy elmémet a pozitív és konstruktív gondolkodás állapotában tartom, és soha nem engedem meg magamnak, hogy elmerüljek a szorongás, a babona vagy a hipochondria mocsarában. S végül, minden falat ételt és minden csöppnyi folyadékot, ami a száma kerül, kiadós imádsággal elegyítek, amelyben köszönetet mondok láthatatlan útmutatómnak, a Testi Egészség Elvének, hogy gondoskodik testem maradéktalan jólétéről. Életem során békés nyugalmat élvezek minden tevékenységemben és élményemben, de különösen ügyelek arra, hogy élelmemet a derű és vidámság légkörében vegyem magamhoz. Otthonunkban nem szánunk külön időt a családi fegyelem fenntartására, de ha volna ilyen idő, az nem az étkezés időszakára esne, ahogyan ez számos más családnál tapasztalható. Minden gondolat, amit az ember étkezés közben kifejez, részévé válik annak az energiának, ami az élelemmel együtt a vérkeringésbe jut, s ez a gondolat megtalálja a maga útját az agyhoz, ahol áldássá vagy átokká lesz aszerint, hogy pozitív vagy negatív gondolt volt-e. bizonyítja ezt az igazságot annak az anyának az esete, aki emlőjéről táplálja kicsinyét. Ha a gyermek táplálása közben bármi okból nyugtalan vagy rosszkedvű, lelkiállapota megmérgezi a tejet, s a gyereknél emésztési zavarhoz vagy hasmenéshez vezet. Az pedig jól ismert az orvosok előtt, hogy a gyomorfekély eseteinek döntő többsége a nyugtalanságból és a negatív gondolkodásból fakad. Nyilvánvaló tehát, hogy a Testi Egészség Elvének számottevő értelmes együttműködésre van szüksége, hogy testünk hatékonyan és színvonalasan működhessen. Az együttműködés fejében ez az elv jó egészséggel szolgál. 3. A LÉLEK BÉKÉJÉNEK ELVE e láthatatlan útmutató egyedüli feladata, hogy megszabadítsa az elmét az olyan zavaró hatásoktól, mint a szorongás, a babona, a mohóság, az irigység, a gyűlölet vagy a kapzsiság. A Lélek Békéjének Elve működése során szoros kapcsolatban van a Testi Egészség Elvéve. E láthatatlan útmutató munkájának segítségével az ember kikapcsolhat minden, a múlt kellemetlen körülményeire vonatkozó gondolatot, s a jövőbe vetített olyan kellemetlen élmények gondolatait is, mint egy műtét vagy egy fogászati beavatkozás. A Lélek Békéjének Elve olyannyira betölti az elmét az ember saját elhatározásainak tárgyaival, hogy benne nem marad hely a negatív természetű kóbor gondolatoknak. Ezek
számára a lélek kapui szorosan zárva maradnak! Ez a láthatatlan útmutató védőfalat von az ember köré, s az kívül tart mindent, ami bármilyen aggodalomhoz, félelemhez vagy szorongáshoz vezetne, eltekintve azoktól a körülményektől, amelyek a mások iránti kötelezettségek miatt valóban megfontolásra érdemesek; ezeket azonban úgy módosítja, hogy könnyűszerrel kezelhetőkké válnak. Mindig vannak olyan emberi kapcsolatok, amelyek időlegesen kellemetlenek, s amelyekre mégis oda kell figyelni, s foglalkozni kell velük – mint például az üzleti menedzsment egyes részletei, egy hivatás vagy egy állás problémái, vagy a családi költségvetés – s mindig vannak olyan kedvezőtlen helyzetek, amelyekkel szembe kell nézni – mint például jó barátok vagy más szeretett személyek halála. A Lélek Békéjének Elve segít úgy viszonyulni ezekhez, hogy eközben az egyén lelki egyensúlya ne boruljon fel. 4. A REMÉNY ELVE 5. A HIT ELVE
ezek párban működnek.
E láthatatlan útmutatók kizárólagos feladata, hogy számomra a Végtelen Intelligenciához vezető kaput mindig és minden körülmények között nyitva tartsák. Ezek ketten megóvnak attól, hogy önmagamat szükségtelen korlátozásokkal hátráltassam, és segítenek terveimet úgy elrendezni, hogy azok mind a természet törvényeivel, mind pedig embertársaim jogaival összhangban legyenek. Abban is segítségemre vannak, hogy terveimet befejezett valóságként láthassam, mielőtt még működésbe hoznám azokat; s visszatartanak az olyan tervektől és céloktól, amelyek, ha valóra váltanám azokat, végromlásba döntenének engem vagy másokat. A Remény és a Hit Elvei állandó kapcsolatban tartanak azokkal a spirituális erőkkel, amelyek rajtam keresztül nyilatkoznak meg, és olyan célok felé vezérelnek, amelyek hasznára válnak azoknak, akikkel érintkezésbe lépek – akár személyesen, akár írott munkáimban. Ez a magyarázata annak, hogy könyveim olvasói miért olyan sikeresek saját életük megtervezésében és megélésében. A Remény és a Hit Elvei elegendő lelkesedést öntenek belém, hogy az megóvjon a tunyaságtól. Képzelőerőmet éber és aktív állapotban tartják, amikor meg kell terveznem a munkát, melynek egész életemet szenteltem. Segítenek, hogy örömre és boldogságra leljek mindabban, amit csinálok. Segítenek megérteni a világ gonoszságait anélkül, hogy ezeket befogadnám, vagy hogy kárt tehetnének bennem. Segítenek, hogy együtt tudjak haladni minden emberrel, a szentekkel éppúgy, mint a gonosztevőkkel, s mindeközben a saját sorsom ura, saját lelkem parancsolója maradjak! Ügyelnek, hogy énem éber és aktív, ugyanakkor szerény és hálás legyek. S végül segítenek meglovagolni az emberi viszonylatok terén sebesen változó világban uralkodó káosz és zűrzavar hullámait anélkül, hogy feladnám elidegeníthetetlen jogomat saját elmém ellenőrzésére és irányítására, akármilyen célokat tűztem is ki. A remény és a Hit mint állandó útmutatóim birtokában sikeresen szembeszállhatok az élet ellenállásaival és kellemetlen körülményeivel, s ezeket pozitív erőkké alakíthatom át, amelyek által szándékaimat és céljaimat végigvihetem. E két útmutató segít abban, hogy mindaz, ami életem malmában megjelenik, a lehetőségek megőrlendő gabonájává váljék. 6. A SZERETET ELVE 7. A KALANDOSSÁG ELVE
ezek is párban működnek.
E láthatatlan útmutatók kizárólagos feladata, hogy testben és lélekben egyaránt fiatalos maradjak, s e feladatukat olyan jól látják el, hogy minden születésnapom megünneplésekor levonok egy évet az életkoromból! Mindez azzal az örömteli eredménnyel jár, hogy olyan módon érzek, gondolkodom, dolgozom és játszom, mintha húsz évvel fiatalabb lennék.
A Szeret és a Kalandosság Elvei munkámat olyan élvezetté varázsolják, amely nem ismeri sem a kedvetlenséget, sem a kimerültséget, s képzeletemet arra sarkallják, hogy könnyedén megalkossam mindazon dolgok mintáját, amelyeket elérni vágyok. Ezek a láthatatlan útmutatók segítenek újraélni a szerelmek és fantáziák letűnt napjait, s visszaidézik olyan múltbeli élmények emlékeit, amelyek arra szolgáltak, hogy megismertessék velem „új énemet” – azt az ént, amelyik magához karol minden szépséget, és elkerüli az élet kellemetlenségeit. A Szeret és a Kalandosság segítettek bölcsességre váltani a múlt szomorúságait, kudarcélményeit és balsikereit, s egyéb módon megvalósíthatatlan mértékben finomították lelkemet. Segítenek földi sorsom céljának felismerésében, s olyan eszközöket nyújtanak, amelyek által felülemelkedhetek mindazokon az akadályokon, amelyeken e sors megvalósításának érdekében felül kell emelkednem. Segítenek, hogy életem minden napja olyan jutalmak forrása legyen, amelyek legalábbis kárpótolnak azokért a küzdelmekért, amelyekre nap, mint nap rákényszerülök. A Szeretet és Kalandosság rugalmassá és alkalmazkodóképessé tettek mindazon körülmények iránt, amelyek életemet befolyásolják, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek, hogy elmém ellenőrzését és irányítását ne kelljen feladnom, bármilyen cél felé haladok is. Az emberiesség lüktető érzését nyújtják számomra, ami által emberi kapcsolataimban kellő érzékenységgel tudok részt venni, és segítenek olyan embereket és körülményeket magamhoz vonzani, amelyekre szükségem van, hogy életemet a hála jegyében tudjam leélni. A Szeretet és a Kalandosság segít észrevenni, kicsíráztatni és felnevelni annak az egyenértékű jótéteménynek a csíráját, amelyet minden csapás, minden kudarcélmény, minden baklövés és minden csalódás magával hoz. A Szeretet és a Kalandosság jelenti azokat a kizárólagos lehetőségeket, amelyek által az ifjúságot bölcsességre válthatom, ami által az Élet számomra kifizetődővé válhat. Visszatartanak attól, hogy túl sokat akarjak, és megakadályozzák, hogy túl kevéssel beérjem. Ők tanítottak az imára: segíts Uram, hogy megszerezzem azt, ami jó nekem, s óvj meg attól, hogy megszerezzem, amire nincs szükségem. A Szeretet és a Kalandosság belülről díszítik ki annak a fölső szobának az ajtaját, amelyben lelkem lakozik. Ők tesznek hálássá mindazért, ami az enyém; s megóvnak a szomorúságtól amiatt, ami nem az enyém. S ha viszonzatlan szerelembe bonyolódnék, a Kalandosság érzése már csupán azzal az örömmel is kárpótol, amit magából a vágyból merítek, s felhívja figyelmemet, hogy a szerelem örömei visszaszállnak az azt kifejező személyre, még akkor is, ha az viszonzatlan marad. A Szeretet és a Kalandosság segítenek szánalmat érezni azok iránt, akiket ezek nélkül gyűlölnék, s hamar begyógyítják a sebeket, melyeket mások sértései és igazságtalanságai okoztak. 8. AZ ÁTFOGÓ BÖLCSESSÉG ELVE Ennek az elvnek többféle szolgálat is feladata. Az Átfogó Bölcsesség Elve mindenekelőtt állandó ténykedésre készteti a másik hét elvet, hogy mindegyikük a lehető legnagyobb mértékben tegyen eleget kötelességeinek, s éppúgy vigyázzanak rám, amikor alszom, mint amikor ébren vagyok. Ez a láthatatlan útmutató ellát egy további, egészen csodálatos feladatot is, amikor előnnyé változtat át minden kudarcot, vereséget és kellemetlenséget, amit a múltban elszenvedtem, hogy mindaz, ami korábban az életemre hatással volt, komoly értékek forrásává váljon. Az Átfogó Bölcsesség Elve eligazít az élet keresztútjain, valahányszor kétségeim vannak, hogy melyik úton haladjak tovább, és zöld vagy piros lámpát villant reményeim, terveim és célkitűzéseim előtt.
Egyéb láthatatlan útmutatók is a szolgálatomban állnak, amelyeknek nem ismerem a nevét. Az általuk ellátott szolgálatok jellegét sem ismerem maradéktalanul, csupán azt, hogy bármit kell is életem munkája során véghezvinnem, vagy bármire vágyom folyamatos lelki békém érdekében, az mindig a rendelkezésemre áll, anélkül, hogy erőfeszítést kellene tennem, vagy szorongást kellene átélnem. E titokzatos útmutatók sok esztendővel ezelőtt vonták magukra a figyelmemet, egy határozott kudarccal megakadályozván terveimben, amikor el akartam kanyarodni életem fő küldetésétől, a Siker Tudományának megszervezésétől és elterjesztésétől. Időről időre, amikor a nyilvánosság részéről elismerésben részesültem életem munkájáért, felajánlottak nekem valamit, ami mesés lehetőségnek tűnt tehetségem és tapasztalataim áruba bocsátására. Ezeknek az ajánlatoknak az egyike a néhai Ivy Leetől, a Rockefeller család társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsadójától származott. Bár az üzlet soha nem jött létre, én elfogadtam az ajánlatot, s az elfogadás puszta ténye ahhoz vezetett, hogy elvesztettem a Golden Rule Magazine-t (Aranyszabály Magazin), amit filozófiám kidolgozása során alapítottam. Miután egyik kudarc a másik után ért, s minden ilyen alkalommal arra éreztem kísértést, hogy elhagyjam vagy szem elől tévesszem életem fő küldetését, kezdtem felfigyelni arra, hogy minden ilyen kudarc következményei semmivé foszlottak, amint visszatértem a megfelelő kerékvágásba, és feladatomhoz láttam. Ez olyan gyakran történt meg, hogy aligha magyarázható a puszta véletlen egybeeséssel. Személyes tapasztalataimból tudom, hogy vannak barátságos útmutatók, mindenki számára elérhetők, akik hajlamosak róluk tudomást venni, és elfogadni szolgálataikat. Ahhoz, hogy valaki részesüljön e láthatatlan útmutatók szolgálataiban, két dologra van szükség: először, ki kell fejeznie háláját e szolgálatért; másodszor pedig, szó szerint követnie kell útmutatásaikat. E vonatkozásban a hanyagság bizonyosan – ha nem is azonnal – katasztrófához vezet. Talán ez magyarázza, miért részesülnek egyes emberek olyan sorscsapásokban, amelyeknek nem értik okát; olyan sorscsapások ezek, amelyek hitük szerint nem az általuk elkövetett hibák következményei. Éveken át annyira érzékeny voltam láthatatlan útmutatókra, akiknek éreztem a jelenlétét, hogy gondosan kerültem a megemlítésüket mind írásban, mind pedig nyilvános előadásaimon. Egy napon aztán, amikor Elmer R. Gates-szel, a kiváló tudóssal és feltalálóval beszélgettem, kitörő örömmel állapítottam meg, hogy ő nem csupán felfedezte a láthatatlan útmutatók jelenlétét, de olyan munkakapcsolatot alakított ki velük, hogy több találmányt tökéletesített és több szabadalmat nyújtott be, mint Thomas A. Edison, a nagy feltaláló. Ettől a naptól fogva kezdtem erről kikérdezni azt a több száz sikeres embert, akik a Siker Tudományának szervezetében együttműködtek velem, s azt kellett tapasztalnom, hogy mindannyian útmutatást kaptak bizonyos ismeretlen forrásokból, bár sokuk vonakodott elismerni ezt a felfedezést. A személyes teljesítmények magasabb szintjein levő emberekkel az volt a tapasztalatom, hogy sikereiket szívesebben tulajdonítják saját egyéni felsőbbrendűségüknek. Thomas A. Edison, Henry Ford, Luther Burbank, Andrew Carnegie, Elmer R. Gates, és Dr. Alexander Graham Bell hosszasan ecsetelték a láthatatlan útmutatókkal kapcsolatos tapasztalataikat, bár némelyikük a segítés e láthatatlan forrásait nem úgy említette, mint „útmutatókat”. Dr. Bell például úgy vélte, hogy e láthatatlan forrás nem egyéb, mint a Végtelen Intelligenciával való kapcsolatteremtés, amit az idéz elő, hogy az egyén saját elméjét heves vággyal ösztökéli bizonyos meghatározott célok elérésére. Madame Marie Curie láthatatlan erők útmutatásait követve fedezte fel a rádium titkát és előállításának lehetőségét, bár nem tudhatta előre, hol keresse a rádiumot, vagy milyen lenne az, hogyha rátalál.
Thomas A .Edisonnak érdekes elképzelése volt azoknak a láthatatlan erőknek a természetéről és forrásáról, amelyeket kutatómunkája során szabadon felhasznált. Úgy vélte, minden gondolat, amely bármely ember fejében valaha is megfogan, összerendeződik az éterben, s ott marad örökre, ugyanabban a formában, ahogyan az egyén szabadjára engedte őket; bármelyik ember rájuk hangolódhat, és érintkezésbe léphet ezekkel az előre kész gondolatokkal, ha elméjét egy határozott és világos céllal erre előkészíti – ilyen kapcsolatot bármilyen általa kívánt típusú gondolattal létrehozhat, ami az adott céllal kapcsolatban áll. Mr. Edison például felfedezte, hogy amikor valamilyen általa megvalósítani kívánt eszméről szóló gondolataira összpontosít, „ráhangolódhat”, és a határtalan éter tartalékaiból összeszedheti az adott eszmével összefüggő gondolatokat, amelyeket korábban az ugyanezen gondolatmenet szerint töprengő emberek eresztettek szélnek. Mr. Edison felhívta a figyelmet arra, ahogyan a víz a maga útját bejárja patakokon és folyókon át, s eközben számos módon hasznot hajt az embereknek, majd visszatér a tengerbe, ahonnan elszármazott, részévé válik e hatalmas vízmennyiségnek, ahol megtisztul és készen áll, hogy utazását újra kezdje. A víznek ez a vándorlása – anélkül, hogy mennyisége csökkenne vagy növekedne – határozott párhuzamot mutat a gondolatok energiáinak mozgásával. Mr .Edison úgy vélte, az az energia, amellyel gondolkodunk, a Végtelen Intelligencia ránk vetülő hányada; hogy ez az Intelligencia eszmék és fogalmak milliónyi formáját veszi fel az emberi agy gondolataiban, s amikor e gondolatok felszabadulnak, visszatérnek abba a nagy gyűjtőmedencébe, ahonnan az energia származott – ahogyan a víz is visszatér a tengerekbe –, s ott úgy szedődnek rendbe, hogy minden összetartozó gondolat együvé kerüljön. Mr. Edison határozottan elutasította egyesek elképzelését, hogy a láthatatlan útmutatók eltávozott emberek, akik valaha a Földön éltek. E döntésben egyetértek vele, mert soha a legapróbb jelét nem tapasztaltam annak, hogy az e világból eltávozott emberek valaha is kapcsolatot létesítettek volna azokkal, akik még élnek. Azok kedvéért, akik másként gondolják, örömest elismerem, hogy ez csupán az én személyes véleményem, s ez a vélemény nem bizonyítékokból, hanem bizonyítékok hiányából fakad. A civilizáció történetének lapjaihoz visszatérve mély benyomást kell gyakoroljon ránk az a tény, hogy valahányszor az embereket valamilyen nagy válság rázta meg, ami a civilizáció teljesítményeinek elpusztításával fenyegetett, mindig megjelent egy kellő belső bölcsességgel bíró vezető, s rendelkezésre bocsátotta a civilizáció továbbéléséhez szükséges eszközöket. Tudjuk, hogy a nagy válságok idején megfelelő vezetés érkezett – amikor a britek 1776-ban a gyarmatok népének szabadságát fenyegették – George Washington személyében, akinek kicsiny hadserege alultáplált, rosszul felszerelt, alig kiképzett és gyengén felfegyverzett katonákból állt. További bizonyítékul szolgál, amikor ezt a nemzetet belső viszályok szaggatták a polgárháború során – megjelent a nagy vezető, Abraham Lincoln. Még további bizonyítékokat hozott az első és a második világháború, amikor arra kényszerültünk, hogy a barbárok kezébe került tudomány egyesített erőivel vegyük fel a harcot – e barbárok fel akarták számolni az emberi jogokat és a személyes szabadságot az egész világon. Mindezekben az esetekben felléptek olyan láthatatlan erők és körülmények, amelyek előmozdították, hogy a JÓ győzelmet arasson a ROSSZ felett. Minden egyes egyén láthatatlan útmutatók együttesével születik, ami elegendő szükségleteinek kielégítéséhez, és meghatározott büntetéseket von magára, ha nem hajlandó róluk tudomást venni, s ugyanígy meghatározott jutalmakban van része, ha elismeri és használja őket. A jutalom általában az a bölcsesség, ami lehetővé teszi, hogy az egyén sikerrel véghezvigye küldetését az életben, bármi legyen is az, és megmutatkozzék előtte az ingyenes gazdagság – a lélek békéje.
Ebben a kötetben számos kifejezéssel és számos illusztráció segítségével írtam le minden emberi teljesítmény Legfőbb Titkát. Akik e titkot felfedezik, hozzájutnak azokhoz az eszközökhöz is, amelyek által a láthatatlan útmutatókat felismerhetik és szolgálatukba állíthatják, bár meglehet, azok még némán nyugszanak benne, s hívásra várnak. Ezeknek az útmutatóknak a jelenléte és az ember érdekében végzett tevékenység szolgálatuk felismerhető lesz azokból a jótéteményekből és előnyökből, amelyek rögvest megnyilvánulnak, ha valaki felismeri ezeket az útmutatókat, s egyértelmű utasításokkal látja el őket. „Mindez különcködő és gyakorlatiatlan” – tiltakozhatna valaki. Nem, inkább a „csodálatos” lenne a megfelelő kifejezés, mert senki, akit eddig ismertem, nem adott még magyarázatot e láthatatlan útmutatók forrására, vagy arra, hogyan és miért kapták a feladatot, hogy minden egyes élő ember életét vezéreljék. Ugyanakkor a Siker Tudományának tanulói közül több ezren tudják, hogy ezek az útmutatók léteznek, mivel ők is megtanulták a módszert – a Legfőbb Titkot – ami által útmutatásuknak hasznát lehet venni. A láthatatlan útmutatók „másik énben” lakoznak, melynek minden egyes ember a birtokában van; ez az én nem látható, amikor valaki a tükörbe néz; ez az én nem ismeri a szót, hogy „lehetetlen”, és nem ismer semmilyen egyéb korlátozást; ez az én ura minden testi fájdalomnak, szomorúságnak, vereségnek és időleges kudarcnak. Valahol menet közben, amint ezt a kötetet olvasod, a „másik éned” elő fog ugrani a sorok közül, s ott fel fogod ismerni, ha ez eddig nem történt volna meg. Amikor arra a pontra elértél, helyezz el ott egy jelzést a jövőre vonatkozóan, mert életed egy mélyreható fordulópontjához érsz. E megjegyzésekkel semmit nem akarok bebizonyítani. Csak arra vállalkozom, hogy bemutassam az olvasónak azt a „másik ént”, aki, ha majd megismered, minden bizonyítékot eléd fog tárni, amit csak kívánsz. S ez csak más kifejezés arra, hogy rá akarom bírni az olvasót: ha választ akar kapni az élet rejtélyére, tekintsen „befelé” – GONDOLKOZZON EL önmagáról! Hogyan adjunk utasításokat alvás közben a „Másik Énünknek?” Közeleg az idő, amikor valakinek egy testi betegséggel akadhat dolga, úrrá kell lennie kisebbrendűségi komplexusán, és fel kell készítenie elméjét valamilyen kívánt célra, miközben alszik. Ráadásul elképzelhető, hogy valaki bármilyen nyelv birtokába juthat, vagy megtanulhat bármilyen tantárgyat alvás közben. E látszólag fantasztikus teljesítmények elérhetők egy speciális magnetofon segítségével, amely alvás közben tizenöt percenként visszajátszik bizonyos tudományos alapon megszerkesztett hangfelvételeket bármilyen tárggyal kapcsolatban, bármilyen kívánt célból. A berendezés akkor működik tökéletesen, ha egy óraszerkezettel is el van látva, amely akkor indítja el a magnót, amikor az illető álomba merült. Az alvás közben végzett kezelés célja a következő: Amikor az ember ébren van, elméjének tudatos tartománya őrt áll annál az ajtónál, amelyen át a tudatalatti elérhető, s azonnal módosít vagy elutasít minden befolyást vagy utasítást, amit az illető a tudatalattihoz próbál eljuttatni. A tudatos elme – nem csekély erővel felruházott cinikus alak. Sokkal könnyebben befolyásolja a szorongás, a babona és a kétely, mint a pozitív hatások. Emiatt aztán minden olyan utasítás, amit valaki a tudatalattinak szán, könnyebben átadható, amikor a tudatos elme alszik, és szolgálaton kívül van. A „másik én” csupán a tudat alatti elmén keresztül érhető el, s ez az ellenállhatatlan létező, amely mindenkiben jelen van, titokzatos erők hordozója, s ugyanazon a talajon áll, mint láthatatlan útmutatóink.
V. fejezet A fájdalom egyetemes nyelve Az élet harmadik csodája A TESTI FÁJDALOM az az egyetemes nyelv, amelyen az Anyatermészet a Föld minden teremtményét megszólítja, s amelyet mindannyian megértenek és respektálnak. Én magam soha nem ismertem olyan épeszű embert, aki ne félt volna a testi fájdalomtól. Nem ismertem senkit, aki ne próbálta volna bármilyen lehetséges módon elkerülni a testi fájdalmat. S mégis, a fájdalom a természet egyik legfurfangosabb fogása, mert ezzel az eszközzel képes ráébreszteni bármilyen intelligenciájú egyént önmaga megőrzésének a törvényére. A testi fájdalom felhívására az egyén azzal válaszol, hogy igyekszik megszüntetni annak okát. Ha a fájdalom fejfájás formájában jelentkezik, egy intelligens ember megkeresi annak okát, s gyakran úgy találja, hogy az valamilyen „mérgezés” eredménye, amit nem sikerült kiküszöbölni. Ha egy kevésbé intelligens embernek fájdul meg a feje, valószínűleg lenyel néhány aszpirint, és azt mondja: „Rendben van, azt hiszem, most már megoldottam a dolgot” – ami időlegesen igaz lehet, de nem az eredeti ok helyrehozatala révén, hanem azáltal, hogy egy időre megbénította azt az ideget, amely a figyelmeztető fájdalmat eredetének helyéről az agy felé szállította, ahol azzal valamit kezdeni kellett volna. Amikor a fájdalom szelídebb természet adta formái nem tudják rábírni az egyént, hogy törődjön a jelzéssel és keresse meg annak okát, a természet általában ledönti a lábáról, és megfelelő időtartamú betegség idejére ágyba küldi, miközben a teljes fizikai helyreállítás feladatát bízza rá. Az intelligensebb ember a betegségről sohasem mint balszerencséről beszél – úgy tekint rá, mint áldásra, mint egyfajta könyörületes adományra az anyatermészet részéről, amely által új erőre kaphat, ahelyett hogy a temetésére kerülne sor. A testi fájdalom és a gyengélkedés csak azok számára átok, akik mint ilyet fogják fel, s nem veszik észre, hogy ezek az emberek javát szolgáló eszközök, amelyek nélkül nem élnénk meg a szokásos hetven évet. Amikor a természet hospitalizálja az embert, akár kórházban dől ágynak, akár a saját otthonában, felmenti a cselekvés kötelezettsége alól, hogy minden erejét önmaga újjáépítésére fordíthassa. Hasonlóképpen, megadja a szükséges pihenést és időt, hogy saját elméjének erejét felfedezhesse és felhasználhassa, s hogy saját bajának okairól elmélkedni és gondolkodni legyen alkalma. Így rájöhet, hogy az ok különféle vétkekből származik, amelyeket elkerülhetett volna, ha hallgat a fájdalom hangjaira. A testi betegség tehát kifejezett áldás is, és azok, akik beteg barátaiknak együttérző képeslapokat szoktak küldeni, üdvözlő lapokat is küldhetnének, valahogy így: GRATULÁLOK JÓSZERENCSÉDHEZ, HOGY ALKALMAD VAN PIHENNI, ÉS A LEGJOBB ORVOS – DR. IDŐ – VISELI GONDODAT, AKI TUDJA, MIRE VAN SZÜKSÉGED, S LÁTJA , HOGY AZT MEG IS KAPOD. Vedd fel ezt a pozitív lelki beállítottságot a testi kórfolyamatok iránt, és figyeld meg, lelki beállítottságod milyen jó szolgálatot tehet a betegség okainak kiküszöbölésében. Ekkor fel fogod ismerni, hogy a testi fájdalom és a betegség valójában áldás, s ezek nélkül az ember nem tudna túl hosszan élni. A fájdalom egyetemes nyelvével együtt a természet találékonyan a rendelkezésünkre bocsátotta a fájdalom elviselésének eszközeit, s kiegészítésül, ha ezek tűréshatárait elérnénk, az öntudatlanság lehetőségét. Amikor a fájdalom eléri az elviselhetőség emberi határait, az ember egyszerűen elalszik, öntudatlanságba hull. A fájdalomnak két formája van. Az egyik fizikai jellegű; a másik lelki természetű, s csupán az elmében létezik. A legtöbb fizikai fájdalmat nagyban felerősíti a rá reagáló lelki válasz. A
fogorvosnál például a fájdalomnak megközelítőleg tíz százaléka fizikai, és kilencven százaléka lelki természetű. A gyötrelem nagy része a félelemből származik, mielőtt még beülne az illető a fogorvosi székbe. A modern fogászati technikák majdnem teljesen kiiktatják a fogászati beavatkozásokból származó tényleges testi fájdalmat – a modern lélektan pedig, amint a következő fejezetben látni fogjuk, mindenestől felszámolta a lelki eredetű fájdalmat. A testi fájdalom feletti uralom a legnagyobb kihívás azok számára, akik lelki békére akarnak szert tenni az önfegyelem révén. Példátlan lehetőséget biztosít arra, hogy valaki maradéktalanul bi8rtokba vegye saját elméjét, s kizárólag ezt kell elérnie, ha azt akarja, hogy számára az élet kifizetődő legyen. Légy ura az étvágyadnak a következő fejezetben olvasható módszer nyomán – gyakorolj teljes ellenőrzést a gyomrod felett –, és a testi fájdalomtól való rettegés kezelése egyáltalán nem lesz nehéz. Az amerikai indiánok mindig is úgy éltek, hogy nem féltek a testi fájdalomtól. Eredetileg, mielőtt a fehér emberek meggyengítették és megrontották volna az indiánokat, valahányszor megsebesültek, továbbra is tevékenyek maradta, s végezték napi teendőiket, mintha mi sem történt volna. Az indiánok nyomán ma már számos sebész azt javasolja bizonyos fajta műtéteken átesett pácienseinek, hogy az operáció után mielőbb térjenek vissza megszokott életmódjukhoz. A sebész felismerte, ahogy valószínűleg az indiánok is, hogy a természet gyönyörűen elvégzi a gyógyítás munkáját, ha az ember megbízik benne, és értelmesen együttműködik vele. A déli hegyvidékeken vannak asszonyok, akik az egyik nap megszülik gyermeküket, s másnap már visszatérnek a házimunkához, vagy akár a földekre mennek dolgozni. Nem csapnak nagyobb hűhót a gyermekszülés, mint más nők egy fejfájás vagy egy megfázás körül; és nem ismerik a testi fájdalomtól való félelmet! Csatákban – háborúk idején – korántsem szokatlan, hogy a férfiak tovább harcolnak, miután súlyosan megsebesültek, és gyakran semmiféle fájdalmat nem éreznek addig, amíg a csata be nem fejeződött. A csata hevében a katona elméjét annyira betölti pillanatnyi teendője, hogy felülemelkedik a testi fájdalom miatti félelmén; ezért tehát fájdalmat sem érez, amíg érzelmei a megszokott szintre le nem csendesednek. Az imént felsorolt jól ismert tények nyilvánvalóvá teszik, hogy a természet egy olyan csodálatos mechanizmussal látott el bennünket, amely által testi és lelki fájdalmainkon felül tudunk emelkedni, s éppúgy kezelni tudjuk a félelem minden formáját, mint ahogy le tudunk győzni mindenfajta szomorúságot és kudarcélményt is. A pontos szabályt, amellyel mindez megvalósítható, abban a fejezetben fogom ismertetni, amely leírja, miként készítsük fel elménket egy fogászati beavatkozásra. Abban a negyven felejthetetlen évben, amikor a Siker Tudományának megszervezésével és oktatásával kapcsolatban szerezhettem tapasztalatokat, jóformán mindenfajta ismert emberi problémával, s a legkülönbözőbb emberekkel kerülhettem közeli kapcsolatba. E bensőséges kapcsolatokból származó egyik legmélyebb tapasztalatom az a tény volt, hogy a legsikeresebb, a valóban nagy emberek, azok, akik vezető szerepre tettek szert a saját területükön, mind a testi, mind a lelki fájdalomtól való félelmeiket uralni tudták. Megfordítva, arra kellett rájönnöm, hogy a kudarcot kudarcra halmozó emberek és a naplopók mind-mind a testi és a lelki fájdalomtól való rettegés áldozatai, s ebben gyakran egészen a babonaság szintjéig eljutnak. Ebből a tényállításból nyilvánvaló, hogy közvetlen és jelentős összefüggés van egyfelől a testi és lelki fájdalomtól való félelem feletti uralom, másfelől az ember hivatásában elért személyes sikerek teljesítményei között. Az összefüggés lényege pedig a következő: A testi és lelki fájdalom feletti uralom határozott jele annak, hogy valaki teljes mértékben gondját viseli saját elméjének, s ez az egyetlen dolog, ami felett a Teremtő az embernek teljes ellenőrzési jogot biztosított.
A siker és kudarc okainak kutatása során számos tanulócsoportot vezettem, amelyekre jóformán bármilyen tevékenységi területen dolgozó férfiak és nők beiratkoztak. Az általam ismert egyik legfigyelemreméltóbb személy egy özvegyasszony volt, egyik washingtoni osztályom tagja. Férjét az első világháború alatt veszítette el. Röviddel ezután megbetegedett, és egy jelentősebb műtéten esett át. Az első műtét nem bizonyult sikeresnek, s azt két további operáció követte. Betegségének költségei szükségessé tették, hogy szerény lakását eladja. Így hát, amikor az utolsó műtét után elhagyta a kórházat, nem volt hol laknia. Volt két fia, akik házasok voltak, de a feleségek egyike sem járult hozzá, hogy akár csak ideiglenesen is az otthonukban lakjon. Volt egy fivére és egy nővére, de egyikük sem törődött vele, amikor betegségéből lábadozott. Végül a templom lelkésze, ahová korábban járt, segített egy szomszédot találni, aki ideiglenesen otthont adott neki. Itt találkoztam első ízben ezzel a figyelemreméltó hölggyel, amikor meghívtak abban a reményben, hogy talán segíthetek neki talpra állni. Részemről ez persze csak karitatív vállalkozás volt, s nem állt szándékomban semmilyen árat kérni a szolgálataimért. Viszont életem egyik nagy meglepetésében volt részem, amikor azt mondtam a hölgynek, szeretném, ha a tanítványommá válna, és nem kell semmilyen tandíjat fizetnie. Úgy vélem, az ajánlatomra adott válasza elsőrangú volt, s megérdemli, hogy szó szerint idézzem: „Nagyon kedves öntől – kezdte – de én mindig úgy gondoltam, hogy ilyesmi nem létezik: valamit semmiért. Ön szakember, és azzal keresi a kenyerét, hogy megtanít másokat megfelelőképpen élni. Ezért csak akkor lépek be az osztályába és akkor vetem alá magam az irányításának, ha világossá tesszük, hogy ennek utólag meg kell fizetnem az árát. Igaz, hogy mind fizikai fájdalomban, mind pedig lelki gyötrelemben részem volt, de nem adtam fel a harcot; nem is mentem tönkre ezekben a megpróbáltatásokban. Jelenleg nincsenek anyagi eszközeim, de birtokában vagyok minden szellemi képességemnek, és az a szándékom, hogy használom is ezeket a képességeket, ha az Úr is megengedi, hogy megszabaduljak a nélkülözéstől és mindenféle egyéb félelemtől. Elvesztettem a férjemet, de ez sok ezer asszonnyal megtörtént, és én sem vagyok különb náluk. A gyermekeim, a fivérem és a nővérem elhárították, hogy segítségemre legyenek, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, de elutasításuk nagyobb sebet ejtett rajtuk, mint rajtam, hiszen megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy könyörületesek legyenek egy kiszolgáltatott ember iránt, s ugyanakkor lehetővé tette, hogy megőrizzem a függetlenségemet azzal, hogy a saját eszemet használom. Nem bánkódom az engem ért szenvedések miatt, mert ezekből olyan erkölcsi erőt meríthettem, ami a jövőben szabaddá tehet. És – folytatta – nem neheztelek a családomra, amiért nem siettek a segítségemre, mert a közönyük megadta számomra azt a csodálatos lehetőséget, hogy teljesítsem az Úr parancsát: …BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK, AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK. A csapások közepette, amelyeken keresztülmentem, rátaláltam az egyenértékű jótétemény csírájára. Ez nem egyéb, mint saját lelkem erőinek felfedezése, s azoknak az eszközöknek a felismerése, amelyek által ez az erő felülkerekedhet a bánaton és a szenvedéseken. A viszontagságaimból merített leggyönyörűbb jótétemény azonban az a felfedezés, hogy a szenvedés – mind a fizikai fájdalom, mind pedig a lelki gyötrelem – abba a kedvező helyzetbe hozza az embert, hogy bátran az Úrhoz fordulhat. Mielőtt a férjemet megölték, csak egy egyháznak voltam a tagja! Amióta viszontagságokat kellett kiállnom, anélkül, hogy összeroppantam volna alattuk, kereszténnyé lettem, s most MEGÉLEM A VALLÁSOMAT, S NEM CSUPÁN ELFOGADOM, MINT OLYASVALAMIT, AMIBEN HINNI LEHET.
Saját legyőzhetetlen lelkemet igazából a legnagyobb szenvedések óráiban fedeztem fel! Így ház bizonyára érti, miért nem neheztelek rokonaimra – az ő közönyük minden egyébnél inkább ráébresztett saját lelkem erőire. Magamat nem sajnálom, de nagyon szánom hozzátartozóimat, mert nem éltek azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy felismerjék saját lelki nagyságukat, amikor irgalmat gyakorolhattak volna olyasvalaki iránt, aki ezt elvárta tőlük.” Ez a nő tehát belépett az osztályomba, elsajátította a Siker Tudományát, majd később az Egyesült Államok elnöke a legmagasabb pozícióra jelölte ki, amit nő addig valaha is betöltött. Később egy osztályt szervezett a kormány női alkalmazottiból, ahol megtanította őket saját elméjük felfedezésére, a Siker Tudományának filozófiáját használva vezérfonalként, amiben benne foglaltatik mindaz, ami önmagunk meghatározásáról ismeretes. Valóban, szükség volt még valamire, túl három nagy műtéten, férjének elvesztésén, az anyagi összeomláson és rokonai elutasító magatartásán a nélkülözések idején, ami lelket öntött ebbe a bátor asszonyba, aki a testi és lelki viszontagságok ellenére megtalálta az ösvényt minden erők forrásához. Rátalált a gyötrelmeiből származó „egyenértékű jótétemény csírájára”, pusztán azáltal, hogy pozitív lelki beállítottságot alakított ki irántuk! Felfedezte, hogyan lehet a kedvezőtlen körülményeket jótéteménnyé átalakítani – ez pedig minden embernek jogában áll. A fizikai vagy lelki fájdalom a csalódás, a kudarcélmény és a szomorúság okozta szenvedés az a közeg, amely által valaki naggyá lesz, vagy kudarcot kudarcra halmoz. Hogy e kétféle lehetőség közül melyiket teszi valaki magáévá, annak az egyedüli meghatározó tényezője az irántuk kialakított lelki beállítottság. Az egyik ember számára ezek akadályok lehetnek. Másvalaki számára, mint amilyen az özvegy, akinek a történetét imént olvastad, lépcsőfokok az élet egy magasabb síkja felé, ahonnan nézve az egész élet újszerű megvilágításba kerül. Az özvegy története nem volna teljes, ha nem idézném itt legkedvesebb imáját: „Uram, nem kívánom az anyagi javak túlzott bőségét, csupán azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van. S nem kívánom a szomorúság és fájdalom enyhülését sem, csupán azt mutasd meg, hogyan elehet ezeket bölcsességgé változtatni, amely által földi életem átfogó tervéhez és céljához igazodhatok. Nem kívánok olyan kedvezményt, ami ne volna elérhető minden ember számára. Ha bárki más megbántana, csupán azt kérem, legyen erőm megbocsátani, s hogy nekik alkalmuk legyen a megbánásra. Végül olyan útmutatást kívánok csupán, hogy életemben minden körülmények között jóindulattal és megértéssel tudjak reagálni.” Az emberi viselkedés tanulmányozásának szentelt negyven évem alatt számtalanszor figyelhettem meg olyan férfiakat és nőket, akik spirituális javaikat a testi és lelki fájdalomnak köszönhették. A legnagyszerűbb asszon, akit valaha ismertem, a mostohaanyám volt, aki idősebb korának nagy részében a köszvény szinte elviselhetetlen fájdalmaitól szenvedett. Ennek ellenére hozzáfogott egy vállalkozáshoz, ami már eddig is sokmillió embernek vált hasznára, és ismeretlen milliók javát fogja szolgálni a jövőben is, akik közül sokan még meg sem születtek. Ő kezdeményezte korai képzésemet, amely végül ahhoz vezetett, hogy Andrew Carnegie megbízott, alakítsam ki a világ első, az egyéni teljesítményekkel foglalkozó gyakorlati filozófiáját. Ha a mostohaanyám nem élt volna tolószékben, senki meg nem mondta volna, hogy állandó testi fájdalmak gyötrik. Hangja mindig kedves volt, és beszélgetéseit mindig egyfajta pozitív gondolkodás vezérelte. Sohasem panaszkodott, és mindig volt egy bátorító szava azokhoz, akik a közelében éltek. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki ismerte és tudta, mennyire úrrá tud lenni testi fájdalmain, kifejezetten szégyenkezett, ha félt a fogászati kezeléstől vagy egy műtéttől. A mostohaanyám fizikai fájdalom iránti lelki beállítottsága volt a leglényegesebb tényező, ami nagy emberré tette, akit mindenki szeretett, aki ismerte, és akit mélységes önfegyelme miatt sokan irigyeltek.
Ismét azt látjuk tehát, hogy az ember fizikai szenvedés iránti lelki beállítottsága az a meghatározó tényező, amely által vagy a fájdalom veszi át az uralmat, vagy pedig olyasmivé alakítható át, ami hasznos szolgálatot tesz. A mostohaanyám, ahelyett, hogy saját testi fájdalmán töprengett s amiatt panaszkodott volna, arra hangolta lelkét, hogy másoknak különösen családunk tagjainak – segítségére legyen; s így a fájdalom hatásait a minimumra csökkentette. Ez hasznos tanács lehet azoknak, akik megengedik maguknak, hogy folyton a saját bajaikkal foglalkozzanak. S hasznos lehet azok számára is, akik olyan problémákkal küszködnek, amelyekre véleményük szerint nincs megoldás; meggyőzheti őket, hogy az ilyen problémákat akkor lehet a legjobban megoldani, ha körülnéznek, és találnak valakit, aki hasonló vagy még nagyobb problémával küzd, és segítenek neki az ő problémája megoldásában. A negatív hozzáállás így lehull az emberről, és kedvező hozzáállássá alakul át, amely mások javát szolgálja; ezer az egyhez a valószínűsége, hogy miközben a másik ember problémája megoldódik, az illető a sajátjára is megoldást talál. A kedvező hozzáállás olyan ellenállhatatlan erő, melyet az ember jóformán bármilyen kívánt célra ráirányíthat, természetesen a lelki és a testi fájdalomra is. Ismét emlékeztetlek: a pozitív hozzáállás egyike az Élet Tizenkét Nagy Kincsének. A következő fejezetben világosan le fogom írni a kedvező hozzáállás fenntartásának módszerét. Sajátítsd el ezt a formulát, tanuld meg alkalmazni, és nem fogsz félni sem a testi, sem a lelki fájdalomtól. Ami azt illeti, nem fogsz többé félni semmitől. Nem kell többé foglalkozásodat vagy életed bármely egyéb tartományát illetően a középszerűség szintjén maradnod a magadra kényszerített korlátozások miatt. Nem szorulsz többé senki segítségére, inkább te leszel abban a helyzetben, hogy sokaknak segíts. Az emberek többsége egész életére börtönbe zárja magát, annak ellenére, hogy náluk van börtönük kulcsa, csak éppen nem tudnak erről. A börtön az önmaguk által saját elméjükre kényszerített korlátozásokból áll, vagy abból, hogy másokat engednek elméjükre bilincseket helyezni. A kulcs pedig az az erő, amelyet a Teremtő mindenkinek megadott elméjének maradéktalan birtoklására, s arra, hogy minden problémát megoldjon, és minden vágyott célt elérjen. Akik élnek ezzel az eltörölhetetlen előjoggal, és saját elméjüket maradéktalanul birtokba veszik, soha nem félnek semmitől, nem korlátozzák magukat céljaik elérésében, s könnyűszerrel magukhoz vonzanak mindent, ami az egyéni sikerhez szükséges. Emlékezz: valahányszor a félelem dögmadarát körözni látod, van valami, ami alszik, és fel kell ébreszteni, vagy ami halott, és el kell temetni. Az élet egyik legérdekesebb furcsasága, hogy nem az iskolai oktatás, és nem is az elme csillogása az egyéni siker legfőbb oka, hanem a félelem hiánya. A félelem – bármelyik formáját tekintjük is – nem csupán a hivatás kudarcait előidéző elsődleges akadály, de annak is a legfőbb oka, hogy az imák többsége miért vezet kedvezőtlen eredményekhez. A félelem ellentéte a Hit, s a hit uralja mindazt, amit az ember el szeretne kerülni, s eszköze mindazon dolgok elérésének, amire vágyik. Csak az teszi lehetővé az egyén számára, hogy a testi betegségektől való félelmén felülemelkedjen, ha belegondol, hogy van egy elméje, amely mentes minden korlátozástól – kivéve azokat, amelyekkel ő maga kötötte gúzsba. Nemrégiben a fogász, aki a műfogsoromat elkészítette, elmesélte egy másik páciensének, miként mentem át azon a kezelésen, ahol minden fogamat kihúzta, anélkül hogy fájdalmat vagy bármiféle kényelmetlenséget éreztem volna. A páciens egy pap volt, mégis kétségének adott hangot, hogy ilyesmit bárki is megtehet. Kíváncsi vagyok, milyen pap is lehet. A papok többsége tudja, hogy a lelki erő mentes a korlátoktól, ha áthatja a Hit. S minden orvos és fogász tudja, hogy a félelem több fájdalmat okoz az embernek, mint az általa elszenvedett testi betegség.
Azt gyanítom, az orvosok és a fogászok örülni fognak e könyv megjelenésének, amely megtanít felkészíteni lelkünket a fogászati és műtéti beavatkozásokra, hogy a beteg meg tudjon szabadulni félelmeitől, örülni fognak a könyvnek, mert könnyít azoknak az orvosoknak és fogászoknak a terhein, akiknek páciensei követik a benne foglalt tanácsokat, s ugyanakkor a betegeket is tehermentesíti a félelem miatt átélt szenvedésektől. Jóllehet igaz, hogy a fájdalom az elv, amelyen a természet a Föld minden teremtményét megszólítja, igaz az is, hogy ez a nyelv zseniális lelemény, amely biztosítja, hogy az egyén elfogadja a fájdalom útmutatásait anélkül, hogy összeroppanna alattuk. Amikor a testi fájdalom meghaladja a mértéket, amelyet az egyén el tud viselni, egyszerűen álomba merül, ami ismét azt bizonyítja, hogy a természet minden dolgot egyensúlyban tart, és soha nem engedi, hogy valaki bármilyen fájdalomtól vagy kényelmetlenségtől szenvedjen, anélkül, hogy a gyógyítás eszközeit rendelkezésre bocsátaná. A természetnek, mint kezdeményezőnek az ismeretében, az orvosok a szülési fájdalmakat egy úgynevezett „szülési érzéstelenítés” módszerével szüntették meg, amitől a páciens félig tudatos állapotba kerül. A szülési érzéstelenítés előidézhető bőr alá fecskendezett enyhe injekciókkal, vagy szuggesztív terápiával (részleges hipnózissal). A hipnózis alkalmazásával a tudatos elme egy időre kiküszöbölhető, s az orvos a tudatalatti közvetítésével adhat utasításokat páciensének. Ilyen típusú kezelés során a tudatalattinak bármilyen utasítás adható, hogy az egyén le tudja győzni a testi fájdalmat, vagy bármilyen egyéb lelkiállapotot, amely stresszt idézne elő, minden fajta félelmet is beleértve. A hipnózis a természet egy további szellemes biztosítéka, amely által védelmet nyújt az egyén számára a lelki és testi fájdalom ellen, s egyben olyan eszköz, melynek révén az egyén felkészítheti elméjét a kívánt célok elérésére – például arra, hogy a szegénységet anyagi jóléttel váltsa fel. Az önszuggesztiót (vagy önhipnózist) minden ember minden időben szakadatlanul használja, akár felismeri ezt a tényt, akár nem, s eben az a szomorú, hogy az emberek többsége ezt a hathatós fortélyt negatív módon alkalmazza, ami így szegénységhez, betegséghez, boldogtalansághoz, félelemhez és az önkorlátozás legkülönbözőbb formáihoz vezet. Az önszuggesztiónak ez a kedvezőtlen alkalmazása olyankor megy végbe, ha az egyén hagyja, hogy félelmek és aggodalmak gyötörjék, amelyek elméjét azokhoz a körülményekhez és dolgokhoz láncolják, amelyekre egyáltalán nem vágyik. Az önszuggesztió pozitív alkalmazásait, amikor valaki az általa vágyott körülményekhez és dolgokhoz rögzíti elméjét, az elkövetkező fejezetekben fogom részletesen leírni. A módszer, amelynek révén ez a cél elérhető, mindig az illető közvetlen ellenőrzése alatt áll. Amikor az önszuggesztiót két vagy több ember alkalmazza, akik tökéletes összhangban együttműködnek valamilyen meghatározott cél érdekében, mint például férj és feleség nemi aktus közben, az eredmény gyakran a csodával határos. E fejezetek olvasásában előrehaladva előfordulnak majd olyan lényeges erők, amelyek számodra hozzáférhetők és használhatók, amelyeket a javadra fordíthatsz, s amelyekkel a szerző szeretne részletesen megismertetni. Néhány ezek közül: 1. Önszuggesztió: az a módszer, amely által valaki utasításokkal láthatja el tudat alatti elméjét bármely kívánt cél érdekében, érzelmileg felébresztve vágyait, s azokat – a későbbi fejezetekben megadott eljárás szerint – részletesen elismételve. 2. Transzmutáció: egy forma, egy anyag vagy egy gondolat valami mássá való átváltoztatásának aktusa – például a félelem, boldogtalanság és szegénység gondolatainak átkapcsolása az elmében a jólét, a boldogság és a siker gondolataira. A trnaszmutáció egy erőteljes formája tapasztalható olyankor, amikor valaki a legkülönfélébb kellemetlen körülmények között „az egyenértékű jótétemény csíráját” keresi, s elméjét e csíra felnevelésére összpontosítja, nem pedig az eredeti helyzeten tépelődik.
3. A Mesterelme: két vagy több elme tökéletes összhangban való együttműködése bizonyos meghatározott célok elérése érdekében. A Mesterelme jegyében a legmélyebb szövetség az, ami férj és feleség között kialakul. 4. Önhipnózis: a hipnózis a természet egy szellemes fogása, amely által valaki felkészítheti elméjét bármely kívánt cél érdekében. Olyan eszköz, amely révén lelkünket birtokba vesszük, és pozitív vagy negatív célok felé vezéreljük. Lelkünk irányítása az egyetlen dolog, amely felett a Teremtő maradéktalan ellenőrzési joggal ruházott fel, s az önszuggesztió vagy önhipnózis azok az eszközök, amelyek által ez az előjog átokká vagy áldássá tehető, elsajátításuk és alkalmazásuk módjától függően. Az önhipnózis az egyik legfontosabb technika, amelynek segítségével a szerző emberek millióinak elméjét készítette fel az anyagi fellendülésre és a lelki békére. 5. Tudatalatti: az elme tudat alatti tartománya az agyvelő egy olyan részterülete, amely hatodik érzékként, vagy a Végtelen Intelligenciához vezető átjáróként szolgál. Ez a kapu megnyitható és korlátlanul használható bármely kívánt cél érdekében, az elkövetkező fejezetekben ismertetendő módszer segítségével. Ez az a kapu, amelynél az imákat el kell mondani. És soha ne feledkezz meg arról a tényről, hogy ezen a kapun át (amelyet sokan hanyagul nyitva felejtenek) áramlanak be az ember elméjébe a mások által szélnek eresztett kedvezőtlen gondolatok, amelyek kudarcokat, aggodalmakat, vereségeket, és mind lelki, mind pedig testi kórságokat okoznak. A tudat alatti elmében működő hatodik érzék a gondolati hullámoknak mind adóállomása, mind pedig vevőkészüléke, s az egyén felelőssége, hogy megoltalmazza magát azoktól a más emberektől származó kedvezőtlen gondolatoktól, amelyeket ez a vevőkészülék állandóan begyűjt, s az is, hogy másokat megkíméljen attól, hogy ez az adóállomás kedvezőtlen gondolatokat sugározzon feléjük. Az egyetlen biztonságos megoldás az ember saját jólétének és mások megóvásának előmozdítására, ha valaki gondoskodik arról, hogy elméje szorgalmasan küldje a kedvező gondolatokat, hogy a kedvezőtlen gondolatok sugárzására ne maradjon idő. Ugyanis bármilyen gondolatokat küld is az ember a külvilág számára, azok megsokszorozva jutnak vissza akár áldásként, akár átokként, az olyan biztos, mint hogy a nappalra éj következik. Egy nagy filozófus fogalmazta meg igen tömören ezt a mély igazságot, amikor megjegyezte: „Bármit teszel is a másik emberrel, amikor egy gondolatot kibocsátasz, azt önmagaddal teszed.” Ennélfogva a legjobb módszer önmagad megóvására a mások által kibocsátott kedvezőtlen gondolatok beáramlása ellen, ha elméd adóállomása olyan szorgalmasan sugározza a kedvező gondolatokat, hogy a kedvezőtlen gondolatok befogadására egyszerűen ne maradjon idő. Ez a módszer verhetetlen; praktikus, és az egyén ellenőrzése alatt áll. A mások által kibocsátott kedvezőtlen gondolatok a hatodik érzéken keresztül bejuthatnak az ember elméjébe, de rögvest pozitív gondolatokká alakíthatók át, és önszuggesztió révén kívánt körülmények és dolgok elérésére vonatkoztathatók. A gondolatok transzmutációjának ez a legjótékonyabb formája, amely révén lelkünket teljességgel birtokba vehetjük. Ne rettenj meg az „önszuggesztió” és „önhipnózis” kifejezésektől – könnyen megértheted őket. Az igazság az, hogy ezeket az elveket szakadatlanul alkalmazod, akár tudsz róla, akár nem. Ahelyett tehát, hogy kártékony célok érdekében vakon használnád, jobb ha elfogadod, és kívánt célok érdekében tudatosan alkalmazod őket. Ebben az elvben, amely oly sok embert kudarcba és vereségbe sodor, benne rejlik a győzelem és a siker lehetősége is, ha az elvet valaki megérti, és céltudatosan alkalmazza. VI. fejezet Gyarapodás a küzdelem által Az élet negyedik csodája
A KÜZDELEM SZÜKSÉGESSÉGE azon ravasz fortélyok egyike, amely által a természet rákényszeríti az embereket, hogy az ellenállás által kibontakozzanak, fejlődjenek, előrébb jussanak és erősödjenek. A küzdelem megpróbáltatás is lehet, és csodálatos élmény is, amely miatt az egyén hálás lehet, hogy legyőzi küzdelmének okait. Az élet a születéstől a halálig a szó szoros értelmében küzdelmek egyre gyarapodó sokaságából áll, amelyeket az egyes ember el nem kerülhet. A tudatlanság meghaladásához küzdelemre van szükség. A tanulás örökös küzdelemből áll, és minden egyes nap tanévzáró, mivel a tanulás összegződik. Egész életre szóló feladat. Az anyagi javak felhalmozása is temérdek küzdelmet követel; olyannyira, hogy sok ember már fiatal korában ténylegesen belepusztul a szorongásba és önmaga hajszolásába, hogy több pénzre tegyen szert, mint amennyire szüksége van. A testi egészség fenntartása is állandó küzdelmet követel az egészséget fenyegető sokféle ellenséggel szemben; s ne feledjük a küzdelmet az élelemért és a lakhelyért, küzdelmet a megélhetésért, küzdelmet egy állás megtartásáért, küzdelmet a szakmai elismerésért, küzdelmet azért, hogy egy vállalkozás csődbe ne menjen. Bármerre tekintsünk is, azt találjuk, hogy a hétköznapi életben alig találhatók olyan körülmények, amelyek közepette az egyénnek ne kellene a fennmaradásért küzdenie. Fel kell ismernünk, hogy a küzdelemnek ez az egyetemes szükségszerűsége meghatározott és hasznos céllal kell bírjon. E cél nem egyéb, mint arra késztetni az egyént, hogy élesítse eszét, felébredjen benne a lelkesedés, tovább építse Hitét, fejlessze akaraterejét, kibontakoztassa képzelőerejét, hogy új eszmékhez és fogalmakhoz jusson, s ezáltal betöltse azt az ismeretlen küldetést, amelyre született. A küzdelem megóvja az embert attól, hogy önmagától és tunyaságától eltelve térjen nyugovóra, előre és fölfelé hajtja, hogy betöltse élethivatását, s így kivegye a maga részét – bármi legyen is az – a Földön élő emberiség Egyetemes Céljának megvalósításában. Mint a testi, mind a lelki erő küzdelem eredménye! „Tedd a dolgod – mondja Emerson – és erőd birtokában leszel.” Nézz szembe a küzdelemmel, sajátítsd el – mondja a természet – és tiéd lesz mindaz az erő és bölcsesség, ami szükségleteidhez kell. Ha azt kívánod, hogy erős karod legyen – így a természet – használd rendszeresen a kalapácsot, s izmaid hamarosan acélköteghez lesznek hasonlók. Ha nem akarod, hogy erős legyen a kezed – folytatja a természet – fáslizd be, vond ki a használatból, és ereje el fog sorvadni. A sorvadás és a halál az élet minden formájában a semmittevésből fakad! A tétlenség az egyik olyan dolog, amit a természet semmiképp nem tűr. A küzdelem szükségessége és a Változás Törvénye révén a természet a világon mindent mozgásban tart. Nincs semmi – az anyagot alkotó elektronokról és protonoktól egészen a világűrben úszó csillagokig és bolygókig bezárólag- ami egyetlen pillanatra is nyugalomban maradna. A természet jelmondata: légy mozgásban, vagy pusztulj! Nincs középút, nincs kompromisszum, és nincs kivétel. S ha kételkednél abban, hogy a természet szándéka szerint minden egyén vagy küzd, vagy elpusztul, figyeld meg, mi történik azzal, aki megcsinálja a szerencséjét, s ezután „nyugalomba vonul” – feladja a harcot, mert a továbbiakban már nem látja szükségesnek. Nem azok a legerősebb fák, amelyek a biztonságosan védett erdőkben nőnek, hanem azok, amelyek a szabadban állnak, ahol állandóan küzdeniük kell a széllel és a többi elemekkel. A nagyapán szekérkészítő volt. Amikor a földjén fát vágott a szekértestekhez, mindig meghagyott néhány tölgyet a nyílt terepen, ahol szívósság tették őket az időjárás viszontagságai. Ezeket később kivágta, s belőlük lettek a „cimborák” a szekér kerekeinek kialakításakor – ív alakban meghajlított gerendák, amelyek nem törnek el a folyamat során. Úgy találta, hogy az erdő védelmében felnövekedett fákból nem jut olyan gerendákhoz,
amelyek erre a célra megfelelnének. Az túl lágy és törékeny, mert nem kellett annyit harcolnia – ugyanezért tapasztalható, hogy egyes emberek túl „lágyak”, és nincsenek felkészülve arra, hogy megküzdjenek az élet viszontagságaival. A legtöbb ember úgy éli le életét, hogy minden körülmények között a legkisebb ellenállás irányában halad, ha választásra adódik alkalma. Nem veszi észre, hogy a legkisebb ellenállást követve minden folyó – és jónéhány ember is – girbe-gurba lesz! A küzdelem legtöbb fajtája némi fájdalommal is jár, de a természet a gyakorlati tapasztalatokból származó erő formájában kárpótolja az egyént az elszenvedett fájdalomért. A Siker Tudományának megszervezése közben tettem azt a felfedezést, hogy a legsikeresebb vezetők minden hivatásban, minden szakmában és az élet minden egyéb területén szinte teljesen egyenes arányban attól függően jutottak vezető szerephez, hogy mennyire voltak hajlandók megküzdeni ezért a vezető szerepért. Mélységes érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy a kőkorszaktól a mai civilizáció koráig nagy válságok idején senki nem vált vezetővé, akit a szükséges küzdelem szigorúan próbára ne tett volna. A civilizáció történetének áttekintése a barlanglakótól a mai emberig egyértelműen arra utal, hogy e civilizáció a szüntelen küzdelem terméke. S mégis, a küzdelem a Teremtő egyik fortélya, aminek segítségével rábírja az egyént, hogy reagáljon a Változás Törvényére, hogy az univerzum átfogó terve kiteljesedjen. Amikor valaki belenyugszik egy olyan lelkiállapotba, hogy elfogadja a kormányzat adományait, ahelyett, hogy szükségleteit személyes kezdeményezései révén fedezné, ez az ember már megindult a hanyatlás és a spirituális vakság útján. Amikor valamely nemzet tagjainak többsége feladja jogát, hogy küzdelmei révén kitapossa a saját útját, a történelem világos tanúsága szerint az a nemzet már a romlás örvényébe került, s menthetetlenül ki fog halni. Ha valaki nem csupán hajlandó közpénzen élni, de egyenesen megköveteli, hogy abból őt fenntartsák, az lelkileg már halott. A test még jár-kel, de csupán üres héj, s már csak a temetésre vár. Ez persze csupán azokra az ép emberekre vonatkozik, akik azért léptek ki a küzdelemből, mert túl közömbösek vagy túl lusták voltak ahhoz, hogy a Változás Törvényével és a küzdelem késztetésével összhangban gyarapodjanak. Húsz esztendőn át olyan problémákkal kellett megküzdenem, amelyek munkámhoz, a siker első gyakorlati filozófiájának a kidolgozásához viszonyítva külsődlegesek voltak. Először is meg kellett harcolnom azért, hogy szert tegyek a filozófia megalkotásához szükséges tudásra. Másodszor, kénytelen voltam anyagilag fenntartani magam, miközben a filozófia kialakításához szükséges kutatásokat végeztem. Ez után még nagyobb szükség volt a küzdelmekre, hogy a világban elismertessem önmagamat és a filozófiámat. Húszévnyi küzdelem minden közvetlen anyagi viszonzás nélkül emberi számítás szerint aligha jogosítana fel tartós reményekre, de ezt az árat kellett megfizetnem egy olyan filozófiáért, amely végül is számtalan embernek vált hasznára, akik közül sokan még meg sem születtek, amikor munkámhoz hozzáfogtam. Riasztó? Netán siralmas? Korántsem, mivel kezdettől fogva felismertem, hogy küzdelmem annyi győzelemmel fog járni, amennyi munkát a feladatba belefektettem. E remény birtokában egyáltalán nem voltam csalódott – a világ bőkezűen reagált, és elismeréssel viszonozta a munkámra fordított hosszú éveket. Küzdelmeim ezenfelül egy még nagyobb, és még mélyebb értékkel is gazdagítottak: mélyebb betekintést nyertem spirituális javaimba és saját lelkembe, s ott olyan erőkre leltem, amelyek bármely általam kívánt cél érdekében elérhetők – olyan erőkre, amelyekről sohasem tudtam, hogy a birtokomban vannak, és e küzdelmek nélkül sohasem fedeztem volna fel őket. Küzdelmeim által fedeztem fel és tanultam meg alkalmazni az előző fejezetben leírt bűvös Nyolc Elvet – azokat a láthatatlan jó barátokat, akik minden testi, pénzügyi és lelki
szükségletemnek gondját viselik – akik értem dolgoznak, amikor alszom, és akkor is, amikor ébren vagyok. S hasonlóképpen küzdelmeim során világosodott meg előttem a Szokáserősség Törvénye (az összes természeti törvény számvevője, amely rögzít minden szokást), a törvény, amely nagy sokára lehetővé tette számomra, hogy a küzdelmeim során nyert tapasztalatokat a világ elé tárjam. A küzdelemmel kapcsolatos tapasztalataim nyomán arra jöttem rá, hogy a teremtő sohasem jelöl ki senkit valamely, az emberiség számára fontos feladatra anélkül, hogy előzőleg letesztelné olyan küzdelmekkel, amelyek arányosak azzal a szolgálattal, amire az illető rendeltetett. Így hát, a küzdelmek révén tanultam meg értelmezni a Teremtő terveinek, céljainak és munkaterveinek hozzám, és általában az emberiséghez való viszonyát. Mi lehet ennél nagyobb jótétemény, amit az ember a küzdelmektől remélhet? Mi lehet nagyobb jutalom, ami bármilyen egyéb forrásból nyerhető? Dióhéjban áttekintettünk négyet az Élet Csodái közül, de ezek semmiképp sem fontosabban, mint azok, amelyeket a Természet Csodaországának Völgyében ezután veszünk majd szemügyre. Mindamellett, eddigi kirándulásunk során kellőképp meggyőződhettünk arról, hogy mindenben van valami jó, ami életünket megérinti vagy befolyásolja – akár olyanok ezek a körülmények, hogy teljes ellenőrzést gyakorolhatunk felettük, akár olyanok, hogy nem állnak az ellenőrzésünk alatt, a rájuk adott lelki reagálásunk irányításától eltekintve. Ahogy kirándulásunkon az ezután következő fejezeteken át tovább haladunk, úgy fog kitárulni elménk, s felismerjük, hogy azok a körülmények, amelyeket kellemetlenségeknek tekinthetünk, részét képezhetik annak az átfogó tervnek, amelyet a Teremtő az ember földi sorsával kapcsolatban elrendelt. E fejezet legfőbb célja elménk kitágítása volt, hogy be tudja fogadni és el tudja képzelni az élet azon fontos tényeit, amelyek kívül esnek mindazon, ami az egyént az adott pillanatban foglalkoztatja. A lelki béke elérhetetlen e panorámaszerű látásmódra való képesség nélkül a teljes képről, s az élet céljáról. Be kell látnunk, hogy egyedi megtestesülésünk, amelyben ebbe az anyagi világba kerültünk, olyan célt szolgál, amely fölötte áll egyéni örömeinknek és vágyainknak – sőt túlmutat azokon. Ha egyszer megértjük az életnek ezt az átfogóbb célját, belenyugszunk azokba a küzdelmekbe, amelyeken életünk során keresztül kell mennünk, s olyan lehetőségekként fogadjuk el ezeket, amelyek által a lét magasabb rendű és jobb szintjeire készülhetünk fel, mint amelyekben jelenleg részünk van. VII. fejezet A nyomorúság legyűrése Az élet ötödik csodája A NYOMORÚSÁG a lélek kedvezőtlen állapota, melyet jószerével minden eleven ember egyszer-másszor megtapasztal. Ez – a hét alapvető szorongás közül az első és legkatasztrofálisabb – nem más, mint lelkiállapot, és a többi hat szorongáshoz hasonlóan az egyén ellenőrzésének van alávetve. Az, hogy az emberek többsége nyomorúságos környezetbe születik, elkerülhetetlennek tekinti, és eszerint éli le életét, megmutatja, mennyire hathatós tényező ez az emberek életében. Meglehet, a nyomorúság egyike azoknak a próbáknak, amelyekkel a Teremtő különbséget tesz a gyengék és az erősek között. Ugyanis figyelemre méltó, hogy akik a nyomoron felül tudnak kerekedni, azok gyakran spirituális értelemben is gazdagok, és gyakran bölcsek lesznek.
Megfigyeltem, hogy akik a nyomorúságot le tudták gyűrni, feltűnő érzékenységet mutattak a Sors iránt, mivel jóformán minden egyebet kezelni tudnak, ami fejlődésük útjában áll – míg azok, akik a nyomort elkerülhetetlen tényként fogadják el, egyéb vonatkozásokban is a gyengeség jeleit mutatják. Soha senkit nem ismertem, aki a nyomort elkerülhetetlennek tekintette, s ugyanakkor ne mulasztotta volna el gyakorolni azt az ajándékba kapott hatalmat, hogy saját lelki erejét birtokba vegye (ahogyan ezt a Teremtő minden embertől elvárja). Minden ember a legkülönbözőbb körülmények között keresztülmegy a megpróbáltatások időszakain, amikor világosan kiderül, elfogadták és használják-e a Nagy Ajándékot, hogy saját lelki erejük felett ellenőrzést gyakoroljanak. S azt figyeltem meg, hogy a Végtelentől kapott ajándékkal együtt meghatározott büntetések is járnak, ha valaki nem teszi magáévá, és nem használja az Ajándékot; s meghatározott jutalmak is, ha valaki elismeri és alkalmazza azt. E fontos jutalmak egyike, hogy az illető teljes szabadságot élvez mind a hét alapvető szorongással szemben, s mentes a jelentéktelenebb szorongásoktól is, és képes e félelmeket a HIT bűvös erejével felváltani. A büntetéseknek, ha valaki nem teszi magáévá, és nem használja ezt a Nagy Ajándékot, se szeri, se száma. A hét alapvető szorongáson túl számos egyéb teher is nyomja az illető vállát, amelyek nem rejlenek benne ezekben a szorongásokban. A Nagy ajándék használatának elmulasztásával járó egyik legfőbb büntetés a lelki béke elérésére való teljes alkalmatlanság. A nyomornak számos előnye van, ha valaki pozitív lelki beállítottsággal viszonyul hozzá, ahelyett, hogy – abban a hamis hiedelemben, hogy elkerülhetetlen, vagy azzal a tunya lelkülettel, hogy nem éri meg felvenni vele a harcot – meghódolna előtte. A szegénység eszköz lehet a Teremtő kezében, mely arra készteti az embert, hogy csiszolja elméjét, ébressze fel magában a bátorságot, cselekedjen saját személyes iniciatívái szerint, és folytasson határozott harcot a vele szemben álló erők ellen, hogy a felszínen tudjon maradni. A szegénység ahhoz is eszköz lehet a Teremtő kezében, hogy az embert olyan lelkiállapotba hozza, amelyben végül belülről fedezeti fel önmagát. Egy olyan nagyszerű országban, mint az Amerikai Egyesült Államok, egyetlen tehetséges ember számára sem indokolt, hogy a szegénységet elfogadva rabszolgasorsban éljen. Itt, a világon egyedülálló módon a személyes szabadságnak olyan gyakorló terepére találni, amely minden egyes ember számára a legjobb lehetőségeket nyújtja, hogy magáévá tegye és használja a Nagy Ajándékot, a jogot, hogy saját földi sorsát megmintázza és betöltse. S itt, mint sehol máshol a világon, az egyes embernek érthető indítéka is van, hogy magáévá tegye és használja a Nagy Ajándékot. Ennek jutalma olyan nagy, hogy az egyén a szó szoros értelmében „kiállíthatja magáról a bizonyítványt”. A legjobb bizonyítéka annak, hogy a szerencse rámosolyog a szegénységben születettekre, az a jól ismert tény, hogy nagy gazdagságban felnövekedett emberek ritkán nyújtottak komoly hozzájárulást ahhoz, hogy a világ az emberiség számára élhetőbb legyen. Nagyon gazdag emberek sok-sok ivadéka, aki a nyomorúság vagy a küzdelem időszakonkénti előnyeit nem használhatta ki, gyakran „puhány” maradt, s nélkülözte a kellő állhatatosságot és indítékrendszert, amivel hasznossá tehette volna magát. Amikor a szerencse olyasvalakire mosolyog rá, aki nagy bőségben él, általában csak azokat szemeli ki, akik gazdagságukat valamilyen hasznos szolgálattal szerezték, nem pedig azokat, akik örökölték vagy mások számára kártékony módon tettek rá szert. A szerencse kifejezetten helyteleníti az ebül szerzett gazdagságot, és gyakran rejtélyes módon gondoskodik arról, hogy az elpárologjon. Hogy a szegénység átok-e vagy áldás, kizárólag attól függ, hogy az egyén miként viszonyul hozzá. Ha valaki elkerülhetetlen hátránynak tekintve megadóan belenyugszik, az is lesz. Ha kihívásnak tekinti, hogy felvegye vele a küzdelmet és ura legyen saját útjainak, áldássá – valójában az élet nagy csodáinak egyikévé – válik. A nyomorúság lehet akadály is, de lehet
lépcső is, amelyen a teljesítmény tetszőleges magaslataira lehet eljutni, az iránta való beállítottságtól és a rá adott reagálástól függően. Mind a nyomorúság, mind a gazdagság lelkiállapot kérdése! Pontosan azt a mintázatot követik, amit az egyén meghatározó elgondolásai nyomán kialakít, és maga elé képzel. A gondolatok és a nyomorúság magukhoz vonzzák anyagi megfelelőiket. A gondolatok és a gazdagság hasonlóképpen magukhoz vonzzák anyagi megfelelőiket. A harmonikus vonzás törvénye szerit a gondolatok a maguk anyagi alakmásává lesznek. Ez az igazság magyarázatot ad arra, miért él az emberek többsége boldogtalanságban és nyomorúságban egész élete során. Engedik, hogy lelkük elmerüljön a boldogtalanságtól és a nyomortól való félelemben, s meghatározó gondolataik e viszonylatok körül fognak forogni. A harmonikus vonzás törvénye átveszi az uralmat, s megadja nekik azt, amire számítanak. Amikor kisfiú voltam, egy igen drámai megnyilatkozást hallottam a szegénység kérdéséről, ami mély benyomást gyakorolt a lelkemre, s meggyőződésem, hogy e megnyilatkozásnak köszönhetően szántam el magam a nyomorúság legyűrésére – jóllehet szegénységben születtem, és korábban semmi egyebet nem ismertem, mint a szegénységet. E megnyilatkozás a mostohaanyámtól származott, röviddel azután, hogy otthonunkba költözött, s kézbe vette az egyik legelhanyagoltabb, leginkább nyomortól sújtott helyet, amit valaha is ismertem. A következőket mondta: „Ez a hely, amit az otthonunknak nevezünk, szégyen mindannyiunkra nézve, és hátráltatja a gyerekeinket. Mindannyian ép testű emberek vagyunk, és nem kell eltűrnünk a nyomort, ha tudjuk, hogy az csupán lustaságból és közömbösségből fakad. Ha itt maradunk, és elfogadjuk azokat a feltételeket, amelyek közepette most élünk, a gyerekeink, mire felnőnek, ugyanezeket a feltételeket fogják magától értetődőnek tekinteni. Sohasem szerettem a nyomort, és sohasem fogadtam el, hogy ez volna az osztályrészem – most sem fogadom el! Ebben a pillanatban nem tudom, mi legyen az első lépésünk, hogy a szegénységből ki tudjunk törni, de annyit tudok, hogy ezt meg kell tennünk, bármennyi időbe teljen is, és bármennyi áldozatot is kell hozzunk ennek érdekében. Azt akarom, hogy a gyerekeink élvezhessék a jólneveltség és a tanulás eredményeit, de ennél többet is akarok: legyen meg bennük a becsvágy a nyomorúság legyűrésére! A nyomor olyan kórság, amely, ha az ember elfogadja, krónikussá válik, és már nehéz megszabadulni tőle. Nem szégyen, ha valaki szegénynek születik, de az már súlyos szégyen, ha valaki ezt a születési adottságot megmásíthatatlan tényként fogja fel. A leggazdagabb és legnagyobb civilizációban élünk, amit valaha is létrehoztak. Itt mindenkinek megadatik a lehetőség, akiben van annyi ambíció, hogy felismerje és éljen vele. Ami pedig ezt a családot illeti, ha a lehetőség nekünk nem adatott meg, magunk fogjuk megteremteni az esélyeket, hogy az efféle életből kitörjünk. A nyomor olyan, mint a kúszó paralízis. Lassanként elsorvasztja a szabadságvágyat, megfosztja az embert a jobb élet iránti ambícióktól, és aláássa a személyes kezdeményezéseket. Ráadásul arra idomítja az ember elméjét, hogy milliónyi félelemmel éljen együtt – a betegségtől való félelemmel, a bírálattól való félelemmel és a testi fájdalomtól való félelemmel. A gyerekeink még túl fiatalok ahhoz, hogy felismerjék, milyen veszedelmes, ha a nyomort saját sorsukként elfogadják, de azt akarom, hogy tisztában legyenek ezekkel a veszélyekkel, és megismerjék a jólétet is, hogy előbbre akarjanak lépni, és hajlandók legyenek megfizetni az előrelépés árát”. E szónoklatot emlékezetből idéztem, de lényegében ez az, amit a mostohaanyám az apámnak mondott a jelenlétemben, nem sokkal a házasságkötésük után. Az „első lépés” a nyomorúság megtörésében, amelyről beszélt akkor történt, amikor a mostohaanyám rábírta apámat, hogy
jelentkezzen a Lousville-i Egyetem fogorvosi szakára, váljon fogorvossá, és a képzést abból az életbiztosításból fizette, amelyet az első férje halála után kapott. Az apámra fordított befektetés hozadékából aztán egyetemre küldte három gyermekét és az öcsémet, s ezzel mindannyiukat elindította a nyomorúság legyűrésének útján. Ami engem illet, nem csekély része volt abban, hogy a néhai Andrew Carnegie olyan lehetőséget nyújtott számomra, amihez foghatóban még egyetlen szerzőnek sem volt része – ahhoz a lehetőséghez, amelynek révén több mint ötszáz élvonalbeli vállalkozóval köthettem személyes ismeretséget, akik segítségemre voltak a személyes teljesítmények gyakorlati filozófiájának kidolgozásában. Ez a filozófia, amely a velem együttműködők „tudni, hogyan” jellegű tudásán alapul, az életük során szerzett tapasztalatokból származik. Miközben a becslések szerint az utókorra hagyományozott hozzájárulásom a tudományhoz több millió embernek vált hasznára, a világ mintegy kétharmadában, e teljesítmény fedezete valójában a mostohaanyám történelmi jelentőségű, a nyomorúságot elutasító mondandójáig nyúlik vissza. Látjuk tehát, hogy a nyomor inspiráló erő is lehet, melynek nyomán valaki terveket kezd szőni, és komoly célokat érhet el. A mostohaanyám nem félt a nyomortól, de rühellte, és semmiképp sem fogadta volna el. A Teremtő pedig láthatólag azoknak kedvez, akik tudják mit akarnak, s azt is tudják, hogy mitől irtóznak. A mostohaanyámat ilyen fából faragták. Ha elfogadta volna a nyomorúságot vagy rettegett volna a szegénységtől, az általad most olvasott sorokat soha senki meg nem írta volna. A szegénység súlyos tapasztalat – olyasvalami, amit meg kell élni, azután pedig le kell gyűrni, mielőtt még derékba törné az ember szabadságvágyát és függetlenségre való törekvését. Aki sohasem élte meg a szegénységet, talán szánnivaló, de az az ember, aki a szegénységet megtapasztalván belenyugodott, és végzetéül elfogadta azt, több mint szánalmas: örökös fogságra ítélte magát. Az igazán nagy férfiak és nők ismerték ugyan a nyomort, de miután kitapasztalták, felmondták vele a barátságot, legyűrték, és szabaddá tették önmagukat. Egyébként nem lehettek volna naggyá. Senki sem szabad, aki az élettől olyasmit fogad el, amit a háta közepére kíván. A Teremtő rendelkezésünkre bocsátotta mindazokat a szerszámokat, amelyek birtokában jócskán meghatározhatjuk tulajdon földi végzetünket, s ezek közé tartozik az előjogunk, hogy megszabaduljunk mindattól, ami számunkra nem kívánatos. A nyomor becses áldás lehet, ugyanakkor egy egész életet káromló átok is fakadhat belőle. Hogy mivé válik végül, azt az illető lelki beállítottsága szabja meg. Ha nagyobb erőfeszítések kihívását látja benne, áldás lesz. Ha elfogadja, hogy elkerülhetetlen teherként kell hordoznia, átokként tapad rá, amíg él. Ne feledjük, hogy a szegénységtől való félelem a szorongások egész hordájával portyázik együtt – s ezek között ott van a testi és lelki fájdalomtól való félelem is. Meséltek nekem egy emberről, aki meghalt, és a pokolra jutott. A felvételi vizsga során az Ördög azt kérdezte tőle: „Mitől félsz a legjobban?” – mire emberünk azt felelte: „Semmitől sem félek”. „Akkor – így az Ördög – eltévesztetted e járást. Mi csak olyan kuncsaftokat szállásolunk el, akiket félelmek tartanak a markukban.” Jegyezzük meg jól! Nincs hely a pokolban olyan ember számára, akit félelmek nem gyötörnek. Ha meghallom a „félelem” szót, mindig eszembe jut egy történet, melyet Reuben Darby mesélt a Massachusettsi Kölcsönös Életbiztosítási Társaságtól. Amikor még kisfiú volt, a nagybátyja egy malmot üzemeltetett egy marylandi ültetvényen, ahol bérlőként egy néger család is lakott. A néger család tízesztendős gyermekét egy nap elküldték a malomhoz, hogy kérjen ötven centet az ültetvény tulajdonosától.
A gazda felnézett a munkájából s látta, amint a néger kisgyerek tisztes távolban megáll, és odavetette kérdését: „Mit akarsz?” a gyerek anélkül, hogy megmoccant volna, azt felelte: „Anyu azt mondta, hogy küldjön neki öven centet.” A malom gazdája riasztó hangon és mogorva tekintettel nyersen visszaszólt: „Ilyesmire én nem állok rá. Most pedig nyomás haza, mert még bottal hajtalak el” – mondta, majd visszatért a munkájához. Alig telt el egy perc, amikor felnézett, s látta, hogy a kölyök még mindig ugyanott áll. Egy hordó dongáját lendítette a kisgyerek felé, s azt kiáltotta: „Ha nem takarodsz innen, ezzel foglak elpáholni. Lódulj, mert különben…” – de nem tudta befejezni a mondatot, mert addigra a fekete lurkó elébe szökkent, tekintete az arcába villant, s torkaszakadtából sivította felé: „Anyunak kell ötven cent!” A molnár lassan leeresztette a dongát, belekotort a zsebébe, elővett ötven centet és átnyújtotta a gyereknek. Az fogta a pénzt, tüstént az ajtóhoz hátrált, kinyitotta, s egy rőtvad gyorsaságával tovafutott, míg a molnár tágra nyitott szemekkel és eltátott szájjal ácsorgott, eltöprengve e titokzatos élményen, amikor egy néger kisgyerek megfékezte, majd győzelemittasan odébbállt – a környéken élő négerektől az ilyesmi aligha volt szokásos. Úgy bizony, a félelem merészséggé formálható – s e tényt ez a gyermek kellő nyomatékkal megmutatta. S hasonlóképpen, a szegénység is átformálható bőséggé és figyelemre méltó teljesítmények sokaságává – ezt a tényt pedig a mostohaanyám mutatta meg drámai erővel, amikor családunkat kiemelte a kétségbeejtő nyomorból. Felismerte, hogy nincs ember, aki saját elméjének birtokában van s azt jól körülírt célok fel tudja kormányozni, mégis a nyomor, vagy bármi egyéb, számára irtózatos dolog áldozata kellene maradjon. A nyomor és a gazdagság közötti különbség nem mérhető csupán pénzben vagy anyagi javakban. A gazdagságnak tizenkét nagy válfaja létezik, amelyek közül tizenegy nem anyagi természetű, hanem az ember által elérhető szellemi erőkhöz kapcsolódik. Hogy világosabban lefesthessem, miként formálható át gazdagsággá a nyomor, ehelyütt dióhéjban ismertetem a gazdagság tizenkét nagy válfaját. A gazdagság tizenkét nagy válfaja Osztályozd saját magadat „Tökéletes”, „Tűrhető” vagy „Gyenge” minősítéssel: 1. POZITÍV LELKI BEÁLLÍTOTTSÁG A gazdagság tizenkét nagy válfaja élén azért áll a Pozitív Lelki Beállítottság, mert mindenfajta bőség – legyen az anyagi természetű vagy másmilyen – egy lelki beállítottsággal veszi kezdetét, s ez az egyetlen dolog, amely felett az ember maradéktalan és elidegeníthetetlen ellenőrzést gyakorolhat. Az ember lelki beállítottsága adja azt a „húzóerőt”, amely minden szorongásának, vágyának, összes kételyének és hiedelmének anyagi megfelelőit az illetőhöz vonja. A lelki beállítottság egyszersmind az a hatótényező, ami megszabja, vajon az imádság kedvező vagy kedvezőtlen eredménnyel fog-e járni. Aligha csodálható tehát, hogy az élet sokféle pompás gazdagságának élén épp a pozitív lelki beállítottságot találjuk. 2. TESTI EGÉSZSÉG A testi egészség az „egészségtudatossággal” kezdődik – azzal az észjárással, amikor valakinek a gondolkodása az egészség, és nem a betegség srófjára jár, s ezen felül mértékletességet tanúsít az étkezésben, s kellő mozgással egyensúlyban tartja tagjait. A Pozitív Lelki Beállítottság fenntartása a testi egészség megőrzésének legjobb ismert módja.
Azért „a legjobb”, mert az egyén ellenőrzése alatt áll, és bármely kívánt cél felé kormányozható. 3. HARMÓNIA AZ EMBERI KAPCSOLATOKBAN Az összhangnak két fő formája van: az önmagunkkal való összhang, és a többi emberrel létesített harmónia – mindkettőt kellő okkal soroljuk a gazdagság tizenkét nagy válfaja közé. Az embernek az az első teendője, hogy belül megteremtse a kellő harmóniát. Ehhez a félelmek leküzdése éppoly elengedhetetlen, mint a pozitív lelki beállítottság fenntartása, s egy olyan fő életcél kijelölése, aminek elérésében hinni érdemes. Élj békében önmagaddal, s nem fog gondot okozni, hogy másokkal is harmóniában élj! Az emberi kapcsolatokban a súrlódásokat igen gyakran az egyénen belüli zavartság, a kudarcélmény, a szorongás és a kétely kelti, s ezek a kedvezőtlen lelkiállapotok, amelyek gyakorta más személyek hasonló állapotait tükrözik vissza, lehetetlenné teszik az emberek közötti összhangot. A másokkal létesítendő összhang a magunkkal való összhanggal kezdődik, vagy, ahogy Shakespeare (Hamlet, dán királyfi) fogalmaz: „Mindenek fölött / Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, / Következik, hogy ál máshoz se léssz”. Nem csekély haszonnal jár, ha valaki ehhez az intelemhez tartja magát. 4. A FÉLELMEKTŐL MENTES ÉLET Senki nem lehet gazdag, ha félelmek tartják rabszolgaláncon; és persze, szabad sem lehet. A félelem a Gonosz hírhozója, a Teremtő meggyalázása, aki, azzal, hogy az embernek maradéktalan ellenőrzési lehetőséget biztosított saját lelki erői felett, felszerszámozta mindazon lehetőségekkel, amelyek által elutasíthatja mindazt, ami számára nemkívánatos. Mielőtt osztályoznád magad a „Félelmektől mentes élet” skálán, tekints mélyen a lelkedbe, és bizonyosodj meg arról, hogy a hét alapvető szorongás egyike sem rejtőzködik benned. S ne feledd: amikor e hét alapvető szorongást hitté formálod át, eljutottál életednek arra a pontjára, ahol saját elmédet birtokba veheted, s ezáltal hozzájuthatsz mindahhoz, amit életed során kívánsz, és elutasíthatod mindazt, ami számodra nemkívánatos. Enélkül a Félelmektől Mentes Élet, s az élet gazdagságainak további tizenegy válfaja merő haszontalanság volna. Egy későbbi fejezetben rátalálsz majd a módszerre, amellyel a betegségtől és a testi fájdalomtól való félelmet győzheted le. Használd bátran a módszert, s győzd le ezeket a félelmeket; azután haladj tovább, s ugyanennek az eljárásnak a segítségével kerekedj felül a maradék hat félelmen is. 5. A JÖVŐBELI TELJESÍTMÉNYEKBE VETETT REMÉNY A reménység az egyik legnagyszerűbb lelkiállapot, a Hit előhírnöke. A reménységből meríthetünk erőt olyan veszélyhelyzetekben, amikor máskülönben a szorongások vennék át a kormányrudat. Egyesek számára, akik terveiket és céljaikat még nem váltották valóra, a remény – az az állapot, amikor az illető sikerre számít – a legmélyebb örömforrás lehet. Csakugyan szerencsétlen az az ember, aki nem tekinthet a jövőbe abban a reményben, hogy azzá válhat, akivé lenni szeretne, betöltheti azt a pozíciót, amire vágyik, vagy megvalósíthatja azt a célt, amit korábban nem ért el. A reménytől az ember lelke éber, s önmaga érdekében mozdulatra kész lesz, s a remény által járhatók be azok a közlekedési útvonalak, amelyeken keresztül a Hit a Végtelen Intelligenciával kapcsolatot tart. A hit valóban fenséges, s az élet összes többi gazdagságának is csak díszére válik. 6. A HITRE VALÓ KÉPESSÉG A Hit nélkül a tudatos emberi elme és a Végtelen Intelligencia egyetemes gondolatvilága közötti kapcsolattartás lehetetlen volna. Ez az emberi lélek termőföldje, ahol
az élet minden gazdagsága megterem. Ez az „örök elixír”, amitől a szellemi indíttatások alkotóereje mozdulatra kel; a lélek lángja – semmi sem korlátozhatja. A Hit az a szellemi minőség, amely, ha az imádsággal kulcsolódik össze, közvetlen és haladéktalan kapcsolatot létesít a Végtelen Intelligenciával. A Hit az az erő, amely a szokványos gondolati energiákat azok spirituális ellenértékeire váltja, s az egyetlen mód arra, hogy a Végtelen Intelligencia az ember hasznára váljon. 7. HAJLANDÓSÁG AZ EMBERT ÉRŐ ÁLDÁSOK MÁSOKKAL VALÓ MEGOSZTÁSÁRA…………….. Aki nem részesült abban a gyönyörű élményben, hogy az őt ért áldásokat másokkal is megossza, nem talált még rá a tartós boldogsághoz vezető útra, mivel a boldogság főként abból fakad, ha az ember másokat is saját áldásainak részesévé tehet. Ne feledjük: azt a teret, amelyet valaki mások szívében betölt, pontosan meghatározza, hogy ő maga milyen jótéteménnyel járult hozzá az illető életéhez, s azt se feledjük, hogy minden gazdagságunkat ékesíti és gyarapítja, ha megosztjuk ezeket, hogy másoknak is jó szolgálatot tehessenek. Ha az ember nem hajlandó az őt ért áldásokat megosztani, az bizonyosan a közte és a saját lelke közötti érintkezés csatornáinak eltorlaszolásához vezet. Egy nagy tanító mondta: „Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgálatok” (Máté, 23:11) Egy másik gondolkodó pedig így nyilatkozott: „Segíts a testvérednek átjutni a folyón, s íme! A te csónakod is partot ér.” S ismét egy másik nagy bölcselő: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindezt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” (Máté 7:12) 8. A SZERETET MUNKÁJA Nincs gazdagabb ember, mint aki rátalált a szeretet munkájára, s buzgón gyakorolja is azt, mert a szeretet fáradsága az emberi vágyak legmagasabb rendű kifejezése. E munka cinkosságot teremt az emberi szükségletek kívánalmai és azok kielégítése között, előfutára minden emberi fejlődésnek, s olyan közeg, amelyben az ember képzelőereje a tett szárnyaira kél. A szeretet munkálkodását szentesíti, hogy aki abban elmerül, az önkifejezés örömére lel. Tedd azt, amit a leginkább szeretnél, s életed ezáltal gazdagodni fog – lelked felékesíttetik, buzdítást nyújthatsz a reményre és a hitre, s bátorságot önthetsz mindazokba, akikkel dolgod akad. A szeretet munkájában való elmerülés a legjobb gyógyszer a búskomorságra, a kudarcélményekre és a félelmekre, s egyszersmind a testi egészségnek is páratlan építőmestere. 9. NYITOTTSÁG A TÖBBI EMBERRE…….. A türelem – a legfőbb kulturális jellemzők egyike – csupán azokban jut kifejezésre, kik a többi személyiséghez, minden egyes emberhez bármikor nyitott lélekkel közelítenek. S csak a nyitott lelkű ember lehet igazán képzett és jólnevelt, s fogadhatja magába az élet gazdagságainak mind a tizenkét válfaját. A lelakatolt lélek elcsökevényesedik, s elvágja magát az egyes egyénekhez és a Végtelen Intelligenciához vezető hírközlési vonalaktól. A nyitott lélek szakadatlan nevelkedésben s a tudás elsajátításának folyamatában tartja az embert, aminek segítségével lelkét birtokba veheti, s bármilyen kívánt cél elérésére irányíthatja. 10. ÖNFEGYELEM…………. Az, aki nem ura önmagának, semmi egyéb, őrajta kívül álló dolognak sem válhat urává. Aki pedig önmagának ura, a saját földi sorsát is uralja „Ura tulajdon Végzetének, Lelkének Parancsolója”. Az önfegyelem legmagasabb rendű alakváltozata a szív alázatának megnyilvánulása olyankor, amikor valaki nagy gazdagságra tett szert, vagy szolgálatáért viszonzásképpen széleskörű elismerésben részesült.
Az önfegyelem az egyetlen módja, hogy az illető a saját lelkét teljességgel birtokba vegye, és bármely általa kívánt cél elérésére irányítsa. 11. MÁS EMBEREK MEGÉRTÉSÉNEK KÉPESSÉGE aki bővelkedik más emberek megértésében, arra a felismerésre jut, hogy alapjában minden ember egyívású, amennyiben egyazon gyökérről fakadnak; s hogy minden – üdvös vagy pocsék – emberi tevékenységet ugyanazon kilenc alapvető indíték egyike-másika hoz mozgásba, nevezetesen: a) a SZERETET érzése, b) a NEMISÉG érzelmei, c) az ANYAGI GYARAPODÁS vágya, d) ÖNMAGUNK MEGŐRZÉSÉNEK vágya, e) A TEST ÉS A LÉLEK SZABADSÁGÁNAK vágya, f) AZ ELISMERÉSRE ÉS ÖNKIFEJEZÉSRE való vágyakozás, g) az ÉLET FOLYTATÁSÁNAK kívánsága a HALÁL UTÁN, h) A HARAG alapérzelme, i) A SZORONGÁS, mint érzelem (lásd a hét alapvető szorongást). Aki meg akar érteni másokat, annak előbb önmagát kell megértenie, mivel az őt cselekvésre mozdító indítékok nagyjában-egészében ugyanazok, mint amelyek hasonló körülmények között mások tetteit is motiválják. A mások megértésére való hajlandóság képező minden barátság alapját; ez az alapja az emberek közötti minden összhangnak és együttműködésnek, s ez a fundamentuma a vezetés minden olyan fajtájának, amelyhez barátságos együttműködésre van szükség. Egyesek úgy vélik, az ilyen jellegű megközelítés felbecsülhetetlenül fontos, ha valaki meg akarja érteni a világegyetem átfogó tervét, s azon keresztül magát a Teremtőt. 12. ANYAGI BIZTONSÁG (pénz) Végül, de nem utolsósorban, felbecsülhetetlenül fontos a gazdagság tizenkét nagy válfajának kézzelfogható porciója – a pénz, illetve a tudás, melynek segítségével az anyagi biztonság fenntartható. Az anyagi biztonság nem pusztán a pénz birtoklását jelenti. Azokra a szolgálatokra is kiterjed, amelyeket az ember viszonzásképpen nyújt, mert a hasznos szolgáltatásokat az emberi szükségletek legkülönbözőbb alakjaiban látjuk viszont, akár pénz igénybevétele nélkül is. Henry Ford nem szükségképpen azért jutott el az anyagi biztonságig, mert egy nagy rakás pénzt tudott összegyűjteni, hanem abból a nem kevésbé méltánylandó okból is, hogy férfiak és nők millióinak éppúgy jól fizető állást nyújtott, mint ahogyan rengeteg ember számára megbízható szállítási és utazási lehetőséget az automobillal. Azok, akik ismerik és alkalmazzák a Siker Tudományát, azért vannak anyagi biztonságban, mert rendelkezésükre állnak a módszerek, melyek segítségével a pénz elérhető. Kifuthatnak a pénzből, és rajtaveszíthetnek egy-egy rossz döntésen, mivel ismerik a pénz forrásait, s azt is, hogy hogyan kell e forrásokkal érintkezésbe lépni, s belőlük haszonra szert tenni. Andrew Cargenie, aki a maga idejében talán a leggazdagabb ember volt a világon, azért támogatta a Siker Tudományának megszervezését, mert úgy vélte, mindenkinek ismernie kellene a pénzszerzés mikéntjét. Életének vége felé vagyonának tetemes hányadát – közel egymilliárd dollárt – elajándékozta, de kevéssel a halála előtt egy beszélgetésben elmondta nekem: „Vagyonom nagy részét visszaadtam azoknak az embereknek, akiktől összegyűjtöttem, de az odaadott pénz elhanyagolhatóan csekély ahhoz a gazdagsághoz képest, amit a siker mikéntjének alakjában az emberekre hagyományozok, amivel téged bíztalak meg, hogy bocsásd a világ rendelkezésére.”
Immár megismertük a szegénység ellentétét, ami az élet gazdagságának tizenkét nagy válfajában jut kifejezésre. S bátorító felfedezés lehet, hogy e gazdagságok közül az első tizenegy bárki számára elérhető, aki hajlandó befogadni; akik pedig magukba fogadják és alkalmazzák ezeket, könnyűszerrel hozzájutnak a tizenkettedik fajta gazdagsághoz, a pénzhez. Íme, előtted vannak az eszközök, amelyek révén a nyomor gazdagsággá formálható át, amelybe az életnek mind a tizenkét fő gazdagsága beletartozik. Tedd e tizenkét nagy gazdagságot magadévá, alkalmazd őket hétköznapi életedben, és sikerre jutsz – hiszen a siker nem egyéb, s nem is kevesebb, mint a részesedés e tizenkét áldás mindegyikében. VIII. fejezet Amikor a kudarcból áldás lehet Az élet hatodik csodája A KUDARC gyakorta álöltözetbe bújtatott áldássá válik, mert eltéríti az embereket olyan szándékok fontolgatásától, amelyek, ha azokat véghez is vinnék, szorult helyzetbe, vagy akár a teljes pusztulásba taszítaná őket. A kudarc gyakran lehetőségek új kapuit nyitja meg, s a „próba-szerencse” módszerének segítségével hasznos tudással vértezi fel az embert az élet dolgairól. A kudarc nemegyszer rávilágít, hogy mely eljárások működésképtelenek, a hiú embereket pedig kigyógyítja önteltségükből. A Lord Cornwallis vezette brit hadsereg kudarca 1782-ben nem csupán az amerikai gyarmatoknak adta meg a szabadságot, de valószínűleg az angol birodalmat is megvédte a teljes összeomlástól az első és második világháború során. A déli államik számára gazdasági kudarc, hogy a Polgárháborúban elvesztették rabszolgáikat – de több szempontból is úgy tekinthetünk rá, mint ami megteremtette a vele egyenértékű jótétemény csíráját: 1. A rabszolgák elvesztése arra kényszerítette az embereket, hogy önmagukra támaszkodjanak, s ezáltal fejlesztette az egyéni kezdeményezőkészséget. 2. E veszteség arra késztette a déli nőket, hogy a férfiak mellett elfoglalva helyüket az üzleti életben és a munkában, önállóbbá váljanak. 3. S nagysokára, az amerikai ipar délen is, ahol a munkaerő, a nyersanyag és az időjárás adottságai kedvezőbbek, mozgásba lendült. A déliek, személyes kezdeményezéseiknek köszönhetően nem utálták már a jenkiket, s az északi ipar eredményeit délen is érvényesíteni kezdték. Nem kell sok idő, s a délvidék az Egyesült Államok iparának központjává válhat. Dr. Alexander Graham Bell hosszú évek kutatómunkája során próbált mechanikus hallókészüléket létrehozni nagyothalló felesége számára. Eredeti célját nem érte el, de a kutatás révén rátalált a nagyobb távolságokat is áthidaló telefon titkára. Amikor a rádió 1920 táján kezdett divatba jönni, a Victor-féle Beszélgetőgép Társaság megrémült, mert úgy látszott, a rádió kiszorítja a beszélgetőgép-üzletágat. A Vickor-féle Beszélgetőgép Társaság főmérnöke azonban a rádió működési elvében magában olyan működési elvet fedezett fel, melynek segítségével jobb hangfelvételek készíthetők, s ebből a felfedezésből olyan beszélgetőgépek születtek, amelyekre egyébként a társaság álmaiban sem gondolt volna. Thomas A. Edison első nagyobb kudarca az volt, amikor tanára eltanácsolta őt az iskolából, megüzenvén szüleinek, hogy ez a gyerek nem alkalmas az oktatásra. Ez akkora csapás volt Edison számára, hogy olyan képzettségre tett szert, amely lehetővé tette, hogy valóban nagy feltaláló legyen. Egyesek Edison részleges süketségét is jókora kudarcként foghatják fel, de ő maga ehhez úgy alkalmazkodott, hogy kifejlesztette tehetségét a „belső hallásra” egy hatodik érzék révén. Ez
talán lényeges tényezője volt annak a képességének, hogy feltalálói munkája során a természet oly sok titkát felfedje. Anyám elvesztését, aki akkor halt meg, amikor én még igen kicsi voltam, egyesek borzalmas hátránynak vélhetnék, de másként ütött ki a dolog. Anyám elvesztéséért egy mostohaanya kárpótolt, aki olyan mély befolyást gyakorolt rám, hogy amint mások szolgálatára képessé váltam, azonmód egy hivatás gyakorlásának szenteltem magam, olyannyira, ahogy azt egyébként meg nem tettem volna. Úgy éreztem, pokoli kudarc ért, amikor egy nagybátyám, aki multimilliomos volt (s akiről a nevemet kaptam) meghalt, s a vagyonában semmit nem hagyott rám. Később jó okom volt köszönetet mondani, amiért kimaradtam a végrendeletéből, mert ez tette szükségessé, hogy a tulajdon érdekemben a saját magam erejéből megküzdjek a nyomorral, s mivel ekként cselekedtem, megtaníthattam másokat felülkerekedni a szegénységen. Elemezd a kudarcot, legyen az tetszőleges körülmények között, s rá fogsz jönni a mély igazságra, hogy minden kudarc magával hozza az egyenértékű jótétemény csíráját. Ez nem jelenti azt, hogy a kudarc máris a megfelelő előnyök érett gyümölcsét hozza el – csupán a csírát, amit még fel kell fedezni, engedni kell kisarjadni, hogy az ember saját kezdeményezése, képzelőereje és határozott, céltudatos ténykedése nyomán gyümölcsöt teremjen. Lábai használhatatlanná válását a legtöbb ember elemi csapásnak tekintené, de Franklin D. Roosevelt úgy viszonyult e veszteséghez, hogy összeszedte magát, és mankóval élt. Láthatóan nagyon jól elboldogult anélkül, hogy lábainak hasznát vehette volna. Az Őt ért szenvedés iránti lelki beállítottsága olyan volt, hogy a hátrányait a kényelmetlenség minimumára csökkentette. Abraham Lincoln kudarcai a boltvezetésben, a földmérésben, a katonai szolgálatban és a joggyakorlatban olyan irányba fordították képességeit, hogy az Egyesült Államok valaha is látott legnagyobb elnöke lett. A fiatalkoromban elszenvedett több mint húsz nagyobb kudarc megváltoztatta életpályámat, s végül olyan területre vezérelt, ahol a legjobban szolgálhatok másokat. Amikor Clarance Saunders áruházi eladóként nem ütötte meg a mércét, olyan gondolat ötlött fel benne, amely négy év alatt négymillió dollár hasznot hozott neki. Ez a gondolat a csemegeüzletek „turkáló” módszere volt, s ezzel vette kezdetét az önkiszolgáló boltok rendszere, amely mára szerte az országban elterjedt. A testi egészség megrendülése az egyén figyelmét testéről gyakran észbeli képességeire irányítja, s ezzel megmutatja számára a test igazi „főnökét” – az elmét – s széles távlatokat nyit, amelyeket egészségének megromlása nélkül sohasem lett volna alkalma megtapasztalni. A Wisconsin állambeli Fort Atkinsonban lakó Milo C. Jones épp hogy meg tudott élni a farmjából, amíg a bénulástól sújtva egész teste felett el nem vesztette a hatalmát. Ekkor olyan felfedezésre bukkant, amit csak egy ilyen csapás által ismerhetett meg. Rájött, hogy van egy lelke, s annak teljesítmény-lehetőségeit csupán vágyai, s az azzal szemben támasztott követelmények korlátozzák, teljesen függetlenül attól, hogy használni tudja-e a testét. Az eszét használva rájött, hogyan lehet kismalacokból kolbászt csinálni, termékét „Malackolbásznak” nevezte el, s megérte, hogy multimilliomos legyen belőle. Az, hogy Jones úr addig, amíg testének maradéktalanul birtokában volt, nem fedezte fel gazdagságának mesés forrását, mélyen elgondolkodtatja az embert. A Változás Nagy Törvényének kellett Milo C. Jonest két vállra fektetnie, rábírnia régi szokásának feladására, és hogy megélhetéséről a két keze munkájával gondoskodjék, hogy saját eszének erejével közelebbi ismeretségbe kerülhessen, amelyről megtudta, hogy sokszorosan meghaladja izmai erejét.
Úgy bizony, a természet sohasem engedi, hogy az egyén elessen veleszületett jogaitól és áldásaitól anélkül, hogy valamilyen formában az egyenértékű jótétemény lehetőségét meg ne adná, ahogyan ezt Milo C. Jones esetében is láthattuk. A kudarc attól függően lehet áldás vagy átok, ahogyan az egyén arra reagál. Ha valaki úgy tekint a kudarcra, mint a Sors figyelmeztetésére, mely azt jelzi, hogy vegyen más irányt, és ha e jelzéshez tartja magát, ez az élmény jóformán teljes bizonyossággal áldássá lesz. Ha úgy látja, hogy a kudarc gyengeségeire utal, s addig kotlik fölötte, amíg az kisebbrendűségi komplexushoz nem vezet, akkor bizony átok. A történetet az egyén reagálása szövi, amely felett az ember mindig maradéktalan ellenőrzést gyakorolhat. Kudarc ellen senki sem tehet szert teljes védettségre, s élete során mindenki sokszor él át kudarcot, de az a joga és lehetősége is megvan mindenkinek, hogy a kudarcra úri kedve szerint reagáljon. Azok a helyzetek, amelyeket nem ellenőrizhetünk, kudarcot eredményezhetnek, s gyakran eredményeznek is – de olyan körülmények nincsenek, amelyek lehetetlenné tennék, hogy valaki a kudarcra úgy válaszoljon, ahogyan az a leginkább hasznára válik. A kudarc precíz mérőeszköz, amelynek révén az egyén meghatározhatja a gyengeségének fokát; lehetőséget nyújt tehát arra is, hogy változtasson rajta. Ebben az értelemben a kudarc mindig áldásnak számít. A kudarcra az emberek mindig az egyik vagy a másik módon reagálnak: vagy nagyobb erőfeszítésre való kihívásnak tekintik, vagy engedik, hogy leigázza, és az újrakezdéstől eltántorítsa őket. Az emberek zöme feladja a reményt, s a kudarc első jelére kilép a játékból, mielőtt az még erőt venne rajta. S az emberek jelentős százaléka akkor is feladja, amikor még csak egyetlen kudarc győzte le őket. Egy reménybeli vezető sohasem hagyja, hogy a kudarc megfékezze – az csak még nagyobb erőfeszítésre buzdítja. Figyeld meg kudarcaidat, s megtudod, hogy vannak-e benne vezetői képességek. Reagálásod megbízható mutató. Ha egy adott vállalkozásban három kudarc után még tovább próbálkozol, élhetsz a „gyanúperrel”, hogy a saját területeden vezető lehetsz. Ha tudatnyi kudarc után sem hagysz fel a próbálkozással, lelkedben egy géniusz csírája sarjad. Tedd ki a Hit és a Reménység napfényének, s nézd, miként terebélyesedik komoly személyes teljesítménnyé. Úgy tűnik, a természet gyakran azért üti ki csapásaival az embereket, hogy megtudja, ki lesz közülük az, aki feláll és újra kezdi a harcot. Akik megállják a sarat, a sors kiválasztottjai, hogy vezetőkként tegyenek nagy szolgálatot az emberiségnek. Emlékezz, amikor majd legközelebb kudarccal találkozol: ha eszedbe jut, minden kudarc és minden csapás magában hordozza egy egyenértékű jótétemény csíráját, s ott keresed meg e csírát, ahol éppen tartasz, és cselekedeteiddel kezded felnevelni, rájössz, hogy nem létezik olyasmi hogy kudarc, amíg az ember azt nem mint ilyet fogja fel! Teljesen természetes és logikus lett volna Milo C. Jones részéről, ha szerencsétlenségét megrendítő erejű csapásként fogadja el, amiből sohasem tud felépülni, és senki sem kárhoztatta volna, ha eszerint jár el. De ő az őt ért hátrányra pozitív módon reagált, ami eszének használata révén jobb munkaviszonyokat teremtett számára. E tapasztalat legfontosabb része az ő válasza volt, mivel ez olyan anyagi gazdagsággal jutalmazta meg, amiről korábban nem is álmodhatott volna. A legtöbb úgynevezett kudarc nem egyéb, mint időleges vereség, ami ingyenes haszonra fordítható át, ha valaki pozitív lelki beállítottsággal viszonyul hozzá. A természet a születéstől a halálig állandó kihívásokkal szembesíti az embereket, hogy uralhassák kudarcaikat, ahelyett hogy megroppannának tőlük, s bőkezűen megjutalmazza és tekintélyes személyes erővel látja el azokat, akik a kihívással sikeresen megbirkóztak.
A világ nagylelkűen megbocsátja az ember tévedéseit és időleges vereségeit, feltéve, hogy azokat mint ilyet fogja fel, és nem adja fel a próbálkozásokat. Viszont nincs bocsánat arra a bűnre, ha valaki keményebb menetnél bedobja a törülközőt! Az élet jelmondata: „A GYŐZTES SOHASEM ADJA FEL, S AKI FELADJA, AZ SOHA NEM GYŐZ!” Japán veresége a második világháborúban a legnagyobb győzelmének bizonyult, mert e vereség letörte annak az ártalmas babonának a jármát, amely a japánokat korábban gúzsba kötötte. Megadta nekik az első demokratikus államot, s a lehetőséget, hogy a többiekkel egyenlően foglalják el helyüket a civilizált népek családjában. Úgy tűnik, a természet minden emberi vállalkozásban annak a „bolondnak” kedvez, aki nem tudta, hogy kudarcot vallhat, hanem haladt előre, s véghezvitte a lehetetlent, mielőtt rájött volna, hogy azt nem lehet megcsinálni. Henry P. Kaiser korábban soha nem épített tengerjáró hajókat, de a második világháború kitörésekor sokkal több hajóra volt szükség, mint amennyit a meglevő hajógyárak elő tudtak volna állítani, így hát Mr. Kaiser hajóépítésbe fogott, olyan hittel és lelkesedéssel, hogy szó szerint lepipálta az üzletág öregebb és tapasztaltabb embereit, a mindenkori legnagyobb termelékenységgel és példátlanul alacsony ráfordítás mellett! Aki azt mondja, „ezt lehetetlenség megcsinálni”, jobbára alulmarad azzal az emberrel szemben, aki buzgón nekilát – azzal szemben, aki azért jut sikerre, mert alávetette magát a világegyetem törvényeinek és alkalmazkodott azok szokásaihoz, így biztosítván be magát az ellen, hogy kudarcot valljon. Aki azt mondja, „ezt lehetetlenség megcsinálni”, sohasem tanulmányozta a természet törvényeit. Egy idős bányász harminc esztendőn át kutatott nemesfémek után, s nem lelt egyebet, mint csalódást és kétségbeesést, mígnem az a balszerencse nem érte, hogy hűséges öszvére egy hörcsöglyukban a lábát törte. Az öszvért le kellett lőni. Amikor sírt ásott, hogy a jószágot elföldelhesse, a bányász rábukkant széles e világ leggazdagabb vörösréz-lelőhelyére. A sors gyakorta drámai módon jutalmazza az emberek kitartását, s azt az eltökéltségüket, hogy a vereséggel szembenézve sem hagynak fel a próbálkozással. A gyakorlati valóság e világában az embernek állandóan emlékeztetnie kell önmagát, hogy csak azok a korlátozások érvényesek számunkra, amelyeket mi magunk állítunk fel, vagy amelyeket másoktól eltűrünk. Innentől fogva és mindörökre vésd eszedbe, hogy egyetlen tapasztalat sem pecsételhető kudarccá, amennyiben mi magunk nem mint ilyet fogadtuk el! Azt se felejtsd el, hogy csak annak az embernek van joga egy tapasztalatot kudarcnak vagy bármi egyébnek nevezni, aki azt átéli: a többiek határozata nem számít. A kudarc ötvennégy fő oka 1. A szokás, miszerint határozott szándékok és célok nélkül sodródunk a körülményektől függően. 2. Veleszületett örökletes testi tulajdonság. 3. Tolakodó kíváncsiskodás más emberek ügyei iránt. 4. Az egyértelmű életcél hiánya. 5. Nem megfelelő iskolázottság. 6. Az önfegyelem hiánya, ami általában túlzott falánkságban, ivásban és nem szertelenségben, valamit az önfejlesztés iránti közönyben nyilvánul meg. 7. A középszerűség meghaladására irányuló ambíciók hiánya. 8. Betegség, amit általában a rossz gondolkodás, a kedvezőtlen étrend vagy a testgyakorlás hiánya okoz. (Ugyanakkor ne feledjük, hogy egyes emberek, mint
például Helen Keller, erősen korlátozott fizikai képességeik ellenére is nagy szolgálatot tudtak tenni más embereknek.) 9. Kedvezőtlen környezeti hatások gyermekkorban. Úgy találták, hogy az egyén legalapvetőbb jellemvonásai hétéves korára kialakulnak. 10. Kitartás hiánya a megkezdett dolgok végigvitelében. 11. A negatív lelki beállítottság szokásként való rögzülése. 12. Az érzelmek feletti kontroll hiánya. 13. Ingyenes jótéteményekre való vágyakozás, ami általában a szerencsejáték szenvedélyében fejeződik ki. 14. Az azonnali és határozott döntéshozatal elmulasztása, s ha már a döntések megszülettek, a mellettük való kitartás hiánya. 15. Egy vagy több a hét alapvető szorongás közül. 16. Kedvezőtlen párválasztás és házasságkötés. 17. Túlzott óvatosság az üzleti és szakmai viszonyokban. 18. Mindenfajta óvatosság hiánya. 19. A társak helytelen megválasztása az üzleti és szakmai viszonyokban. 20. Kedvezőtlen hivatás-választás, vagy a döntés teljes elmulasztása. 21. A pillanatnyi feladatra való erőösszpontosítás hiánya egy adott időpontban. 22. Válogatás nélküli költekezés a bevételek és kiadások ellenőrzése nélkül. 23. Az IDŐ leghasznosabb beosztásának és felhasználásának hiánya. 24. A lelkesedés kontrolljának hiánya. 25. Intolerancia – a lélek bezárkózása, különösen a vallási, politikai és anyagi kérdéseket érintő tájékozatlanság vagy előítélet okán. 26. Az összhang szellemében való együttműködés elmulasztása más emberekkel. 27. Érdem és munkálkodás híján szerzett hatalom vagy gazdaság birtoklása. 28. A hűség szellemének hiánya azok iránt, akiknek a hűség kijár. 29. Kontrollálatlan én-központúság és hiúság. 30. Az a szokás, ha valaki a szükséges tények közvetlen ismerete nélkül alkot véleményt vagy sző terveket. 31. A kedvező lehetőségek észrevételéhez szükséges látásmód és fantázia hiánya. 32. A szükséges minimumot meghaladó többlet szolgálatok megtételétől való vonakodás. 33. A másoktól származó valós vagy vélt sérelmek megbosszulásának a vágya. 34. A goromba vagy istenkáromló beszéd szokása. 35. Rosszindulatú pletykák terjesztése más emberekről. 36. Antiszociális beállítottság a törvényes intézmények vagy vezetőik iránt. 37. A Végtelen Intelligencia létezésében való hitetlenkedés. 38. A kedvező eredményekkel járó imádságról való tudás hiányosságai. 39. Képtelenség arra, hogy valaki hasznát vegye azok tanácsainak, akik tapasztalataira gyakran szüksége van. 40. A személyes adósságok visszafizetésének elhanyagolása. 41. A hazudozásra vagy az igazság eltorzítására való hajlandóság. 42. Mások bírálgatása olyankor, amikor ezt senki nem kérte. 43. Túl sok kötelezettség vállalása. 44. Olyan anyagi javakra való áhítozás, amelyekre az embernek nincs szüksége. 45. A választott célok eléréséhez szükséges mértékű önbizalom hiánya. 46. Alkoholizmus vagy narkománia. 47. A dohányzás túlhajszolása, különösen a lánc-cigarettázás szokása. 48. Laikusoknak az a szokása, hogy szerződésekben vagy jogi ügyekben önmaguk prókátorai legyenek. 49. Mások megjegyzéseinek jóváhagyása olyankor, amikor ennek kockázata tisztázatlan.
50. A halogatás szokása – amikor valaki holnapra tolja azt, amivel már tegnapelőtt kellett volna foglalkoznia. 51. A kényelmetlen helyzetekből való elmenekülés, ahelyett, hogy az ember kézbe venné a dolgot. 52. A szokás, hogy valaki túl sokat fecseg, és túl kevéssé hallgat meg másokat. Az ember semmit nem tanul abból, hogy beszél, s ugyanakkor a tanulás útján jár, ha mások mondanivalóját meghallgatja. 53. Másoktól származó kedvezmények elfogadása viszonzás nélkül. 54. Szándékos károkozás üzleti vagy szakmai ügyekben. Gondosan teszteld le önmagad a kudarcnak mind az ötvennégy oka szerint, s ha az önvizsgálat minden egyes elemre nézve rendben levőnek mutat, aligha fog rajtad a kudarc valaha is felülkerekedni. Ráadásul, ha ezen okok mindegyike szerint megfelelőnek találod magad, nem kell egy fogászati beavatkozás vagy egy műtét miatt aggódnod, mert mindent ellenőrzésed alatt tartasz. Miután értékelted önmagadat, érdekes és hasznos lehet, ha a kudarc mindezen okainak tekintetében valaki más is értékel téged – olyasvalaki, aki kellőképpen ismer, s van elég bátorsága megengedni, hogy az ő szemüvegén át lásd magad. IX. fejezet Bánat: ösvény a lélekhez Az élet hetedik csodája A SZOMORŰSÁGOT az ember sohasem hívja a saját fejére, mégis, ez a természet egyik leghatékonyabb eszköze, hogy az emberi lényeket kapcsolataikban szerénységre és együttműködő-készségre szoktassa. Amikor olyasvalaki, aki megtapasztalta már a mély szomorúságot, kísértést érez, hogy bíráljon vagy kárhoztasson másokat, akikkel nem ért egyet, vagy akik megsértették, gyakran a visszájára fordítja az általános szabályt, s azt mondja: „Isten bocsásson meg mindannyiunknak”. Amikor ilyen emberrel hoz össze a sors, akaratlanul is ráérzünk, hogy a Teremtő közelében vagyunk. A bánat gyógyír a léleknek, amely nélkül sokan fel sem figyelnének a lelkükre. A szomorúság erjesztő hatása híján az ember még mindig ugyanazon a szinten állna, mint az alacsonyabb intelligenciájú állatok. A bánat feltöri a gátakat, amelyek az ember testét elválasztják a szellemi lehetőségeitől. A szomorúság megszakasztja a régi szokásokat, és új, jobb szokásokat állít azok helyébe – tény, ami arra utal, hogy a szomorúság a természet olyan leleménye, melynek révén visszatartja az embert az önelégültségtől és a nagyképűségtől. Eddigi egyetlen és igen mély bánatom révén fedeztem fel a tulajdon lelkemhez vezető ösvényt, ami olyan szabadságot adott a kezembe, amelyet e tapasztalat nélkül meg nem ismerhettem volna, s kikövezte az utat, hogy megírjam ezt a könyvet. A szomorúság a szeretet érzésének – minden érzések legnagyobbikának – közeli rokona, s katasztrófák idején a szomorúság tartja össze az embereket a barátság szellemében s arra késztet, hogy felfedezzük az áldást – felebarátunk megtartói vagyunk. A bánat enyhíti a nyomorúságot, s ékköve a gazdagságnak. Oly nagy és oly változatos a gazdagság, amit csupán a bánat fedhet fel, hogy lehetetlen lajstromba szedni. A bánatra való képesség már önmagában az ember mély spirituális jellemzőinek bizonyítéka. A gazemberek sohasem élik át a bánat érzését, hiszen ha ismernék a bánatot, nem volnának gazemberek.
A bánat arra készteti az embert, hogy belső leltárt készítsen önmagáról, aminek során minden bűnére és csalódására megtalálhatja a gyógyírt. Megismertet a csend és az elmélkedés jótéteményeivel, aminek során láthatatlan erők elhozhatják a segítséget, s azt a kényelmet, amire az embernek az adott pillanatban és adott élményben szüksége van. Amikor az ember önmagára ébred, s felfedezi a benne rejlő hatalmas erőket, szokatlan megvilágításba kerülhet egy szeretett személy, egy üzleti kudarc vagy egy kivédhetetlen testi szerencsétlenség. A test és a lélek egyes szükséges finomításait a természet láthatólag csak a bánat eszközével tudja végrehajtani – ilyen az önzés, az erőszakosság, a hiúság és a túláradó önszeretet felszámolása is. A bánat, éppúgy mint a kudarc, egyaránt lehet áldás és átok, aszerint hogy miként reagálunk rá. Ha – szükséges fegyelmező erőként – neheztelés nélkül elfogadjuk, nagy-nagy áldás lehet belőle. Ha az ember ellenkezéssel fogadja, s nem látja a belőle származó előnyöket, átok lehet belőle. A választás kizárólag az egyén lelkén múlik. A szomorúság időnként önsajnálatba torkollik, s e minőségében csupán gyengíti azt, aki átéli. A szomorúság hatása csak akkor jótékony, ha a másokkal való együttérzés érzelmi élményeként tapasztaljuk meg, vagy ha az egyén az önfegyelem eszközeként üdvözölheti. Az ember soha nincs szorosabb kapcsolatban a Végtelen Intelligenciával, mint a mély bánat perceiben. Az imádság szomorúság idején a leghatékonyabb, s az imádság ilyenkor gyakran haladéktalan pozitív eredményekkel jár. A szomorúság a világ lángelméi számára is felfedte magát, akikre sohasem figyeltek volna fel annak mélységes, a lélek keresésére buzdító hatásai híján. Abraham Lincoln bánata az egyetlen imádott nő, Ann Rutledge elvesztése felett, nyilvánvalóvá tette a világ előtt lelki nagyságát, s személyében Amerika legnagyobb vezetőjét adta a legborzasztóbb szükség idején. A viszonzatlan szerelem miatti kudarcélmény gyakran olyan fordulópontra juttatja az embert az életben, ahol megjelenik a bánat, s nagy teljesítményekhez lehet vezérfonal, vagy pedig olyan torlaszt képezhet, amely teljes összeomlással fenyeget – attól függően, hogy az egyén miképpen viszonyul hozzá. A döntés itt ismét az egyén kezében van! Még a Teremtő sem törli el az egyes ember előjogát saját elméjének ellenőrzéséhez, s ahhoz, hogy milyen célt válasszon magának, s nincs hatalom, amely e jogot megszüntethetné, hacsak nem bírja az egyén saját beleegyezését. A szomorúság hatalmas, jóra fordítható erő lehet, amikor valaki konstruktív cselekedetté formálja, vagy a személyes megújulás érdekében veti latba. A szomorúságról régóta tudni, hogy kigyógyíthatja az embert az alkoholizmusból, ha már minden más lehetőség kimerült. A legtöbb emberi bűnre is gyógyírnak tekintik. Valaki azt találta mondani: „Ha a szomorúság kudarcot vall, az Ördög veszi át a kormányrudat”. Bánat idején az emberek eldobnak minden álarcot, s igazi valójukat mutatják, mert a bánat az őszinte vallomás órája szerénynek és büszkének egyaránt. Bánat nélkül az ember olyan vérengző volna, mint a legvadabb tigris, de – magasabb intelligenciája miatt – annál jóval veszedelmesebb. Az embert az intelligencia legmagasabb fokára emelve a Teremtő bölcsen a szomorúságra való képességgel is finomította az értelmet, így biztosítván, hogy az ember felsőbbrendűségének gyakorlásakor mérséklettel is éljen. A szadisták és a hivatásos bűnözők általában olyan magas intelligenciájú emberek, akik nélkülözik a bánat képességét. Az ember a bánatra való képesség nélkül leginkább a megtestesült Ördöghöz hasonlít. Ha valaha is úgy érzed, bánatod nagyobb, mint amit el tudnál viselni, jusson eszedbe, hogy az élet keresztútján állsz, és négyféle lehetőség közül választhatsz, amelyek egyike a lélek békéje felé vihet, amit egyetlen más útirányban, egyetlen egyéb módon sem lelsz meg. Gondolj arra
is, hogy aki soha nem érezte magán a bánat kezének súlyát, az valójában soha nem élt, mert a bánat a legfőbb kulcs az emberi lélek kapujához – a Végtelen Intelligenciához való bejárathoz. A szomorúság hézagkitöltő, egyfajta biztonsági szelep, mely megóvja azokat, akik nem hajlandók tulajdon eszük jó tanácsaira hagyatkozni. A szomorúság a nagy lelkek pezsdítője, és büntetőpálca az esendők s a fegyelmezetlenek számára. Én magam ötvenéves koromban diplomáztam. A Bánat Egyetemén. Születésemtől ötven esztendős koromig a bánatnak jóformán minden fajtájával találkoztam, amit ember csak megismerhet, s valamiképpen mindegyikük felett győzelmet arattam. Bánataim összes folyamát átúsztam, egyetlen egy kivételével, amely mindannyiuk közül az utolsónak, és a legnagyobbnak bizonyult. Ez a bánatnak egy új fajtája volt, ami ellen nem építettem ki a védelem falát. Ez a legmélyebb, s ugyanakkor a legveszedelmesebb érzelemmel – a szerelemmel volt kapcsolatos. A Szerelem Kertjében olyan ösvényen kóboroltam, amely útvesztőnek bizonyult, s a benne való bolyongást korántsem találtam könnyűnek. Tanítványaim százait láttam elkövetni ugyanezt a hibát, s kis híján megvetettem őket gyengeségük miatt. Ugyanez a cipő most az én lábamat szorította. Nagysokára megismertem a viszonzatlan szerelem szomorúságát, s azt is tudtam, meg kell találnom a módját, hogy ezen élményt valamiféle konstruktív cselekvéssé formáljam. Ennél az élménynél, mint minden korábbi kedvezőtlen élmény esetében, azzal kezdtem a transzmutációt, hogy olyan munkafeladatot állítottam magam elé, amely nem hagyott időt az önsajnálatra. A Sors különös kegye folytán a Dél-Karolinai Clinton városába kerültem, ahol letelepedtem, és hogy legyőzzem bánatomat, újraírtam a Siker Tudományát – ez a feladat mintegy fél évet vett igénybe. A lakosztályban, ahol egyedül éltem, egy olajfestmény volt- gyönyörű erdőt ábrázolt, amelyen egy széles folyó ömlött keresztül, mely egy éles kanyarban tűnt el, ami a folyó irányát megváltoztatta. Estéről estére leültem a festmény elé, s figyelmesen vártam a Reménység Hajóját, haladna már át a kanyarulaton. A hajó soha nem érkezett meg, s a napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, amelyek egyedül találtak önmagammal. Korábban mindig sikeresen megmenekültem életem kellemetlen körülményei közül, de ezúttal végzetesen önmagamba zárultam, s az unalom nagyobbnak tűnt, mint amit elviselhettem volna. Elhatároztam, hogy leszűröm ebből a tapasztalatból életpályám egyik legnagyobb tanulságát, nevezetesen, hogy egy férfi nem lehet teljes ember az általa választott nő jelenléte nélkül. Sehogy másképp nem jutottam volna hozzá e tanulnivalóhoz. Egy este, miután már egy éve egymagam éltem, épp vacsorához voltam öltözve, és lakosztályomban kevés volt a fény. Véletlenül ránéztem a falon lógó festményre, s valami különös jelenség révén, a képre vetülő gyér fényben egy hajó tökéletes képe rajzolódott ki előttem, amint a folyókanyarba befordul. „Végre, Reménységem Hajója!” – kiáltottam fel. Amint asztalhoz ültem, aznap este még egy felfedezést tettem, ami világosan felfedte számomra, miért vezérelt a sors Clinton kicsiny városába. Ugyanis jövendő feleségem ült velem szemközt – az a valaki, akit mindenfelé kerestem, nem tudván, hogy szinte a szomszédságomban lakik. Így hát legnagyobb szomorúságomból a „hatás-ellenhatás” egyetemes törvénye gazdagságaim legnagyobbikát hozta meg nekem – egy olyan asszonyt, aki minden szempontból tökéletesen alkalmas, hogy az élet napnyugtáján kéz a kézben sétáljon velem, miközben együtt végezzük el az utolsó simításokat egy olyan életpályán, amely által a bánat egy filozófiává formálható át, melyet emberek milliónak hasznára szánunk.
De e fizetség sohasem érkezett volna el, a Siker Tudományának filozófiája sohasem jött volna létre, ha nem tanultam volna meg a kedvezőtlen körülmények alkotó cselekvésekbe való átformálásának áldott művészetét. Amikor majd a fogorvosi székben ülsz, emlékezz vissza az „átformálni” szóra, s elmédet szorgosan kösd le valamilyen alkotó gondolkodással, hogy a testi fájdalom átélésére ne maradjon idő. S amikor erőt vesz rajtad a szomorúság, ugyanezt a tervet kövesd, és gondolataidat irányítsd valamilyen még meg nem valósított cél elérésére; olyan erőteljesen gondolkodj a cél elérésének útjáról-módjáról, hogy ne maradjon időd az önsajnálatra. Tégy eszerint, és egy olyan rejtett erőforrást fogsz felfedezni, amelyről nem is tudtad, hogy a birtokodban van – olyan erőforrás, amely többet ér, mint egy uralkodó váltságdíja. Azt fogod felfedezni, hogy önmagad ura vagy! Tudok egyet-mást a szomorúságról, mivel a szomorúság tengerének kellős közepébe születtem. Az otthon, ahol a világot megláttam, egy egyszobás fakunyhó volt DélnyugatVirginia hegyei között, s születésemkor annak az otthonnak minden vagyona egy lóból, egy tehénből, egyetlen ágyból és egy kemencéből állt – ebben a kemencében sütött anyám kukoricakenyeret. Elméletileg árnyéknyi esélyem sem volt, hogy valaha is szabad ember legyek, s még ennél is kevesebb esélyem, hogy szolgálatára lehessek a világban szerteszét élő embertársaimnak. A szüleim szegények és írástudatlanok voltak. A szomszédaink hasonlóképpen szegények és írástudatlanok. Az egyetlen valamit is érő vagyon, amit születésemkor örököltem, az ép test, és az egészséges véráramlás volt. Kiindulópontjaim e rövid leírása alapján elcsodálkozhatsz, vajon miképpen lehettem az a kiválasztott, aki megadta a világnak a személyes siker első gyakorlati filozófiáját. Ezen magam is gyakran elcsodálkoztam! A filozófustól azonban megtudhatjuk: „Isten különös utakon jár, amikor csodáit végrehajtja”. Gyermekkorom bánatai azon szenvedélyes vággyá alakultak át, hogy enyhítsem mások bánatát – oly erősnek és maradandónak bizonyult e vágy, hogy húsz esztendő (a siker és kudarc okaira irányuló) kutatómunkáján átvitt minden anyagi viszonzás nélkül. Talán ifjúkorom bánatai indítottak el az úton egy adott cél felé, hogy szívesen és haszonnal álljak a világ szolgálatára. Amikor azt mondom, „Viszonzás nélküli kutatómunka”, ezt persze úgy értem, hogy amíg a kutatás folyt, pénzügyi ellenszolgáltatásban nem részesültem. Ami a kutatás által fialt végső ellenszolgáltatást illeti, komolyan kijelenthetem: kétlem, hogy bármely szerző annyi segítséget vagy olyan kedvező lehetőségeket kapott volna egy írásmű megalkotására, mint én ez alatt a húsz év alatt, amíg a Siker Tudományának megalkotásán dolgoztam. Azok a „viszonzás nélküli” évek végül segítettek abban, hogy jó szándékú befolyásomat számtalan ember életére kiterjesszen, és személyesen többet adott nekem, mint amennyit a Gazdagság Tizenkét Nagy Válfajából kijutott, amelyek mindent megjelenítenek, ami e földi síkon a személyes sikerben csak benne lehet. Ha visszatérhetnék az időben, s újra kezdhetném életemet, vajon elkerülném fiatalkoromnak azokat a szomorúságait? Nem, egyértelmű hogy nem, mert ezek voltak azok a tapasztalatok, amelyek testemet és elmémet megérintették, s lelkemet arra az életre szóló feladatra csiszolták, hogy hasznára legyek másoknak, akik azért küzdenek, hogy utat leljenek az Éjsötét Erdőn át az Élet Dzsungelében. Vedd komolyan a gondolatot, melyet ehelyütt elmondani próbálok, s meg fogod érteni, miért állítottam, hogy e könyv sokkal mélyebb dolgokról szól, mint egyszerű utasításokról arra nézve, hogyan kezelheti az ember a fogászati beavatkozástól vagy a műtéttől való félelmet. Ha feladatomat e kötet megírásával szándékaimnak megfelelően látom el, ez meg fogja mutatni az olvasónak azt az erőforrást, melynek segítségével minden kedvezőtlen körülmény hasznos teljesítménnyé alakítható át – azt az erőforrást, amely azon bizonyos „másik én” révén működik, ami nem látható, ha az ember a tükörbe néz.
Ha megtanulod igazi súlya szerint értékelni a bánatot, fel fogod ismerni az előnyeit, valahányszor azok megjelennek, s meg fogod érteni, hogy ez a természet egyik leglényegesebb eszköze, amely által az embert megkülönbözteti állati őseitől. Az ember alatti szinteken levő állatok egyike sem éli át soha a szomorúság jótékony érzését, kivéve a kutyát, melynek régóta tartó társas kapcsolata az emberrel sokban hasonlóvá, de valamivel kevesebbé tette, mint amilyen az ember. Ha erős a szomorúságra való hajlamod, erős hajlamod van a zsenialitásra is, feltéve, hogy a bánatot az önfegyelem kedvező forrásaként, s nem az önsajnálatra való alkalomként fogadod. Amint folytatjuk kirándulásunkat a Nagy Csodák Völgyében, megfigyelheted, hogy mindegyiket igen hasznos szellemi lehetőségek ékesítik azok számára, akik ezeket megfelelőképpen értelmezik. S megfigyelheted azt is, hogy a lelki béke csak azok számára elérhető, akik megfelelően értelmezik a természet törvényeit, s aszerint viszonyulnak hozzá. Ha elvéted a lépést, elszalasztod azt a célkitűzést is, amelynek érdekében ezt a könyvet írtam! A szomorúság a legnagyobb közös nevező, amely segít összetartani egy közösség vagy egy család életét, amikor lecsap a balsors. Tapasztaltam olyan eseteket, amikor a szomorúság tartott össze egymástól elhidegült férjet és feleséget, akiknek nászából egyébként semmi jó nem származott volna, s láttam a bánatot, amint hegységnyi viszonyokat simított el, amelyek már nemzetékek óta fennálltak. A szomorúság érzése, csakúgy, mint a szerelem érzése, finomabbá teszi annak lelkét, aki átéli, bátorságot és hitet ad, hogy az emberek szembesüljenek a próbatételekkel és a csapásokkal az élet zűrzavara közepette, ismét feltéve, hogy a szomorúságot áldásként, nem pedig átokként fogják fel. A szomorúság miatti neheztelés következménye csak gyomorfekély és magas vérnyomás, s a többi ember általános rosszallása. Minden szomorúság magában rejti az egyenértékű boldogság csíráját! Keresd meg e csírázó magot, neveld fel, és takarítsd be az öröm gyümölcseit! Ha ezt meg tudod tenni, soha többé nem fog nyugtalanítani egy olyan triviális ügy, mint holmi fogászati vagy sebészeti beavatkozás, még ha jelentősebb operációról van is szó. A bánattal szembesülve ahelyett, hogy önmagaddal törődnél, tekints körül, s találj valakit, akinek a szomorúsága nagyobb, mint a tiéd, és légy a segítségére, hogy azt kezelni tudja. S íme, saját bánatod tested és lelked gyógyírjává változott – olyan gyógyszerré, amely másfajta kellemetlen élményekre is enyhülést nyújt. – olyan gyógyszerré, amely másfajta kellemetlen élményekre is enyhülést nyújt. X. fejezet A természet céltudatossága Az élet nyolcadik csodája A TERMÉSZETI TÖRVÉNYEKHEZ VALÓ RAGASZKODÁS olyan csoda, amely a természet terveit és céljait örökre megőrzi, s biztosítja, hogy a világegyetem átfogó terve beteljesüljön, nem hagyva lehetőséget az ember számára, hogy megzavarja azt. A Kozmikus Szokáserősség Törvénye az összes többi természeti törvény számvevője, s ez az az erő, amely minden, az embernél alacsonyabb rendű élőlény szokásait lecövekeli. Az energia és az anyag szokásos rendjét éppúgy rögzíti, mint a csillagok és bolygók közötti távolságokat és viszonyokat. Egyedül az embernek adatott meg a jog és a lehetőség, hogy önmaga szabja meg a saját – jó vagy rossz – szokásait. Az élet minden alacsonyabb szintjén levő lényének viselkedési mintázatait az határozza meg, amit „ösztön”-nek nevezünk, s az összes alacsonyabb rendű élőlény magatartási mintái korlátozásaikat képviselik, és minden ténykedésükre kiterjednek. Az embernek az a privilégiuma, hogy tulajdon szokásait megalkossa vagy megtörje, annyira egyértelműen a saját kezében van, hogy semmilyen örökletes korlát nem köti gúzsba, ahogyan
azt az élet alacsonyabb szintű formáinál látjuk. Egyetemes, és szilárdan megalapozott igazság: „Amit az ember fel tud fogni, és amiben hisz, azt el is tudja érni” – az embernek megvan ugyanis a hatalma arra, hogy saját szokásait, amelyeket a Kozmikus Szokáserősség törvénye rárótt, megtörje, s azokat a maga választotta szokásokkal helyettesítse. Miután az ember maga választ ki egy célt, és terveket kovácsol annak elérésére, a Kozmikus Szokáserősség rögzíteni fogja az adott céllal kapcsolatos viselkedésmódjait, így ezek automatikusan a kérdéses cél irányába fogják őt vezetni. Mindazonáltal, az ember kedve szerint felrúghatja ezeket a szokásokat, módosíthatja terveit és célkitűzéseit, és céljai elérése érdekében teljesen új viselkedésmódokat vehet fel. A választás hatalma a szokások kiválogatásában és ellenőrzésében rangot ad az embernek, de egy lépcsőfokkal a Végtelen Intelligencia szintje alatt helyezi el, s valójában azt a jogot adja meg, hogy szándéka és céljai elérése érdekében elhatározása szerint merítsen a Végtelen Intelligencia erőiből. E megfigyelés alátámasztására elegendő leltárt készíteni a huszadik század első felének emberi teljesítményeiről, ahol az ember többet fedett fel a természet gondosan elrejtett titkaiból, mint amennyit az emberiség egész fennállása óta leleplezett. Az önmagára alapozott szokások és gondolatok gyakorlása során az ember lépésről lépésre eljutott az automaták koráig, amelyben – képletesen szólva – elegendő, ha szükségleteit egy hegyben ülve és gombokat nyomogatva elégíti ki, s e gombnyomások rezgéseket indítanak el bármilyen általa kívánt irányban. Meglehet, az embernek ez a fejlődésben való előrelépése, amelynek során a legtöbb, korábban kézzel végzett munkát gépesítette, csupán a természet azon tervének része, hogy az embert a kiküszöbölés folyamata révén megismertesse tulajdon szellemi erőivel. Amikor a testi erő bevetésére már nincs szükség, az embernek lesz elég ideje, hogy felfedezze és alkalmazza agyának erejét; s e felfedezés nyomás ráébredhet, hogy megteheti mindazt, amire a Názáreti Jézus felhívta: „Nagyobb cselekedeteket végrehajtani, mint amit magam tettem.” Csillagok és bolygók, s mindaz az Ősköd, amiből ezek kialakultak, a természet rögzítette szokások által kapcsolódnak egymáshoz, amelyek a Kozmikus Szokáserősség Törvénye szerint működnek. A nappal és az éjszaka, az évszakok, az egyensúly törvénye, s az ember kivételével az összes élőlény kérlelhetetlen szokásoknak engedelmeskednek, amelyek mozgásukat és tevékenységüket hosszú időre előre megjósolhatóvá teszik az események bekövetkezésének hosszú távú rendjében. Egyedül csak az embernek adatott meg az előjog, hogy saját földi sorsát meghatározza, azzal a joggal egyetemben, hogy azt kellemessé vagy kellemetlenné, sikeressé vagy sikertelenné, boldoggá vagy boldogtalanná, szegényessé vagy dúsgazdaggá tegye, s teljesítménye soha nem jósolható meg, mert potenciális hatalma korlátlan. Ha az embernek még kettővel több előjoga volna, mint amennyit jelenleg birtokol, a Teremtővel állna egyazon szinten; nevezetesen: 1) a jog, hogy saját maga szabhassa meg tulajdon világra jöttét, és 2) annak joga, hogy addig maradjon életben, ameddig csak óhajt. Az ember elvben jóformán minden egyéb felett ellenőrzést gyakorol, de sajnos csak ritkán fedezi fel a számára adatott erőket, s ritkán tesz kísérletet arra, hogy ezeket az erőket saját felemelkedésének érdekében alkalmazza, vagy hogy a világot jobbá formálja. Az ember jobbára hadonászva száll szembe azokkal az erőkkel, amelyek így ellene fordulnak, mert nem érti meg őket – olyan erőkkel, mint az élet nagy csodái –, és örömest megelégszik az életben egy alvóhellyel, némi táplálékkal, hogy megtöltse a pocakját, és ahhoz épp elegendő ruhával, hogy mezítelenségét elfedje. Miután valaki hosszabb időre kilép az emberi lények megszokott életmódjából, birtokba veszi saját elméjét, ráébred saját erőire, s ezekkel élni is fog. Ekkor a világon megjelenik egy Edison, egy Ford vagy egy Luther, egy Bell vagy Kaiser – olyan emberek, akik eltávolították az önmagukra mért korlátokat, mert megtudták az igazságot: „Amit az ember fel tud fogni, és amiben hisz, azt el is tudja érni.”
Géniuszok voltak? Igen, mert a géniusz csupán önmagunk felfedezésének kérdése. „Ismerd meg önmagad” – „másik énedet”, amely semmibe veszi a korlátokat –, s te magad lehetsz „sorsod ura, lelked parancsolója”, s a lelki béke oly természetesen jut el hozzád, mint étkezéskor a táplálék, amikor éhes vagy. Az emberi gyengeség korántsem az általa nem birtokolt gazdagságokból tevődik össze, hanem abból, hogy elmulasztja felhasználni azt, amije van. Az emberek minden nemzedékében az akkor élők kevesebb, mint egy százaléka veszi kézbe a civilizáció fáklyáját, s juttatja azt tovább a következő generáció számára. A civilizáció azok által halad előre, akik saját elméjüket felfedezik és felhasználják. Ugyanez érvényes az átlagos üzleti vállalkozásra, ahol az üzlettel foglalkozók viszonylag csekély hányada felelős annak sikeres működéséért. A többiek benne vannak a játékban, de nem teljes lelkükkel és szellemükkel, és gyakran többet vesznek ki az üzletből, mint amennyivel hozzájárultak. A természet nem vacillál; nem is késlekedik, s meg sem változtatja terveit – ebben a tekintetben gyönyörű példát nyújt az embernek. A sikeres emberek követik e példát – a sikertelenek nem. Döbbenetes benyomást gyakorolt rám a felfedezés, miközben sikeres férfiakkal és nőkkel tartottam kapcsolatot, akik segítségemre voltak a Siker Tudományának megalkotásában, hogy mennyire határozottan és céltudatosan cselekedtek, sohasem ingadoztak és nem lassultak le, s nem adták fel, amikor a dolgok nehezebbre fordultak. Azért jutottak magas pozícióba, mert tudták, hogy mit akarnak, terveket fogalmaztak meg annak elérésére, s e terveket addig követték, amíg fáradozásaikat siker nem koronázta. A sikeres embereket figyelve, akik kudarcról kudarcra is ragaszkodtak céljukhoz, gyakran támadt az a gondolatom, hogy a Végtelen Intelligencia azok oldalára áll, akik nem adják fel a harcot, ha akadályok gördülnek elébük; mert ezek az emberek mindig győzelmet aratnak, függetlenül attól, hogy mennyi hátránnyal kell megküzdeniük. Amikor először hallottam, hogy Edisonnak több mint tízezer kudarcot kellett átélnie, mielőtt az elektromos izzólámpa titkát megtalálta, elcsodálkoztam, hogyan tud akár egyetlen emberi lény is ekkora árat fizetni a győzelemért. Később, amikor Edison észjárását, s a módszert, amelyet problémáinak megoldására alkalmazott, közelebbről megismerhettek, arra jöttem rá, hogy mindez annak a tízezer kudarcnak a nevelő hatásából származott, amelyek Edisont minden idők legnagyobb feltalálójává tették. Edisonnak rá kellett ébrednie, amikor egyik kudarccal a másik után találkozott, hogy a szívósság végül eljuttatja hozzá a keresett titkot. Azért jutottam erre a következtetésre, mert ismertem saját élményeimet, a fiaskók idején, amikor a siker és a kudarc okait kutattam, s mert minden kudarc, melyet el kellett szenvednem, csak még elszántabbá tett, hogy kitartsak, míg munkámban eredményre nem jutok. Az a kicsiny, halk hang, amely belülről szól az emberhez, folyton azt mondta nekem, amikor vereséget szenvedtem, hogy ne hagyjam abban. Csak ha magunk is megtapasztaljuk – akár csak egyetlen egyszer – mindazt a testi és lelki fájdalmat, amit azok éreznek, akik végigharcolják a harc idejét, mielőtt győzelmet aratnak az emberi teljesítmények magasabb szintjein, igencsak elszégyelljük magunkat, ha engedünk a félelemnek egy olyan triviális ügy miatt, mint holmi fogászati vagy sebészeti beavatkozás, vagy egy jelentősebb operáció. XI. fejezet A természet rejtett könyvelési rendszere Az élet kilencedik csodája A TERMÉSZET EGYETEMES EGYENSÚLYA egy további eszköz, melynek segítségével az anyatermészet tökéletesen kiegyenlít mindent, ami a világegyetemben csak létezik. Ezek
közül a legfontosabb: 1) az Idő, 2) a Tér, 3) az Energia, 4) az Anyag és 5) az Értelem, amely által ezek az ismert tényezők az ember által is felfogható speciális formákba rendeződnek. Ennek az automatikus törvénynek a működése következtében a természet elkerülhetetlenné tette, hogy minden egyes ember szükségképp megízlelje az életnek mind a keserű, mind pedig az édes élményeit, de bölcsen és leleményesen beoltotta e törvényt egy kompenzáló tényezővel is, amely segíti az embert, hogy egyensúlyt tartson keserű és édes között, saját szükségletei és vágyai szerint. E rendelkezés azért volt szükséges, mert a Teremtő átfogó terve kimondja, hogy az ember megkérdőjelezhetetlen ellenőrzést gyakorolhasson saját elméje felett, s ehhez kijár a jog, hogy azt akár a keserű, akár az édes gyümölcsökre ráirányítsa. E kiegyenlítő eszköz működése révén, ami hozzátartozik az Egyetemes Egyensúly nagy törvényéhez, minden viszontagság, minden vereség, minden kudarc, minden csalódás, minden emberi akadályoztatottság, legyen az bármilyen természetű és eredetű, pusztán magával a helyzettel együtt az egyenértékű jótéteménynek a csíráját is magában hordja. E tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni – csak ezért ismétlem meg ehelyütt. E kompenzáló eszköz elrendelésének hatálya alatt minden személynek megvan a joga és hatalma, hogy meglelje az egyenértékű jótétemény csíráját, bármilyen kedvezőtlen vagy kellemetlen helyzet szakadjon is rá, akár maga felelős az élményért, akár kívül esik az ellenőrzésén, s teljesen kibomlott virágot neveljen ebből a magból, és betakarítsa valamilyen általa áhított dolog gyümölcseit, melyek kárpótolják majd azokért a viszontagságokért, amelyekből az eredeti csíra létrejött. Bőséges bizonyítékokat találunk itt a Végtelen Igazságosság létezésére, amely minden egyes ember önmagához és az embereknek egymáshoz fűződő viszonylatait megalapozza. A természet úgy rendezte el a világegyetem átfogó törvényeit, hogy az igazságtalanság a lehetetlennel legyen egyenlő azok számára, akik megtanulták, miként értelmezzék a törvényeket, és hogyan éljenek azok szerint. Az igazságtalanság pusztán ember csinálta intézmény, amely sehol másutt nem létezik, mint az egyik embernek a többiekhez való viszonyában. Az embernek az univerzum természeti törvényeihez való viszonylatában nincs helye az igazságtalanságnak, mert a törvények leleményesen megszabták annak útját-módját, ahogyan az ember szabatosan értelmezve a természeti törvényeket és harmonikusan alkalmazkodva azokhoz, automatikusan megbünteti önmagát gaztetteiért és megjutalmazza saját erényeit. Az emberek életét a körülmények két nagy fajtája határozza meg: 1) az olyan körülmények, amelyek nem annak eredményeként jöttek létre, amit az ember megtesz vagy nem tesz meg, s emiatt ezek nincsenek is alávetve az egyén kontrolljának. Ilyen körülmény például a szeretett személy halála, egy születéstől adott nem korrigálható fogyatékosság, vagy az az eset, amikor valaki születésénél fogva kivételezett helyzetű faji csoporthoz tartozik. 2) Az olyan körülmények, amelyek felett az embernek joga van ellenőrzést gyakorolni, s megvan a hatalma is, hogy éljen ezzel a jogával, mint például a félelem, a mohóság, a féltékenység, a hiúság, az egoizmus, az élvhajhászat, a gyűlölet, a betegség, a nyomor, a rokonokkal, szomszédokkal vagy üzleti partnerekkel való civakodások, illetve a politika, a vallási meggyőződés vagy a személyes nézetek miatti ellenségeskedés másokkal. Ez a lajstrom kiterjeszthető jóformán az összes emberi kapcsolatra, de végső elemzésben olyan helyzetekről van szó, amelyek hatással vannak az egyén életére, és az illetőnek a kezében vannak az ellenőrzés eszközei, akár annak ellenére, hogy e kontrollt csak nagyritkán gyakorolja. Az első csoportba tartozó körülmények, amelyek nincsenek az egyén ellenőrzése alatt, a lelki béke révén oldhatók fel, annak a Nagy Kiváltságnak a puszta gyakorlása által, amely a Teremtőtől származik, s ami lehetővé teszi, hogy minden egyénnek meglegyen a hatalma
létrehozni és ellenőrizni saját lelki beállítottságát, s bármilyen általa kívánt célra ráirányíthatja gondolati erőit, beleértve az életének élményeire való reagálás feletti maradéktalan kontrollt is. Más szavakkal, a kontrollálhatatlan körülmények befolyása a lelki beállítottságra kirekeszthető oly módon, mintha nem is léteznének, s az egyén pontosan úgy irányíthatja önmagát, mintha ezek a világon sem volnának. „Bonyodalmas feladat ez” – panaszkodhatnánk. Valóban az, de azok az eszközök, amelyek által véghezvihető, könnyűszerrel létrehozhatók, amint ez a Csodák Völgyében tett további sétánk során majd feltárjuk. A második csoportba tartozó körülmények, amelyek az egyén ellenőrzése alatt állnak, megszüntethetők, ha valaki a Nagy Csodák közül igénybe veszi a legfontosabb és legerőteljesebb csoda segítségét. Az Egyensúlynak ez az Egyetemes Törvénye nemcsak az emberi lényekre terjed ki minden problémájuk és egymással való viszonylatuk vonatkozásában, de a fákra is és minden dologra, ami a földből csak kikel. Figyeljük meg például egy fa mérnöke tökéletességét és szimmetrikus kiegyensúlyozottságát, ahogyan ága-boga úgy fonódik, hogy a fát minden irányban egyensúlyban tartsa, a gyökerek arányosak a törzzsel és a fa ágazatával, s a megfelelő mélységig hatolnak – olyan mérnöki munka ez, amit ember meg nem tudna ismételni. Az Egyetemes Egyensúly kiterjed a holt anyagra is, le egészen az anyagot alkotó legparányibb részecskéig: az elektronokig és a protonokig, amelyekből az atom áll, s amelyeket az erők kétféle egyenlő egysége tart egyensúlyban – egy negatív egység, és egy pozitív egység – egyfajta kötélhúzásban, amely magához vonja az egyiket és eltaszítja a másikat egy olyan patthelyzetig, ami az egyensúlyt testesíti meg. Saját világunk tartományában, amit tanulmányozni egyáltalán képesek lehetünk, az egyensúly tökéletes rendszerére találunk a csillagok, a bolygók és a ködös ősanyag között, mely utóbbi még nem vette fel a bolygók és a csillagok alakját. Ha ez az Egyensúlyi Törvény nem létezne, állandó zűrzavar és káosz uralkodna a csillagok és a bolygók összeütközései révén, ami lehetetlenné tenné az évszakok, s a nappal és az éjszaka váltakozását, s ezekben nem találnánk sem szabályozottságot, sem megjósolható szokást. A legtöbbünk nem érez mély érdeklődést a csillagok és a bolygók egyensúlya iránt, de mindannyiunkat élénket érdekelnek azon módszerek, amelyekkel minden ízében kiaknázhatjuk az Egyetemes Egyensúly törvényét, hogy az egyéni életünket érintő körülményekhez alkalmazkodni tudjunk, s ezek a hasznunkra váljanak. A legjobb módja annak, hogy e nagy törvény előnyeit megőrizzük, ha saját gondolkodásunkat birtokba vesszük, s arra használjuk, hogy azon körülményekhez alkalmazkodjunk, amelyeket ellenőrzésünk alatt tudunk tartani, hogy ezek számunkra kedvező fordulatot vegyenek; s másodszor, hogy ugyanezt a gondolati erőt használjuk, hogy hozzászoktassuk magunkat életünk azon körülményeihez, amelyeket nem tartunk ellenőrzésünk alatt. Az Egyensúlyi Törvény e rövid elemzésétől felbátorodhatunk, s az a megfigyelés is lelket önthet belénk, hogy e törvény szerte a világon mindent összhangban tart a természet meglevő mintáival és tervével, kivéve az embert. Az egyetlen eleven teremtményt, akinek megvan a hatalma, hogy elkanyarodjon e befolyástól és az összes természeti törvénytől, és – amennyiben ez a választása – hajlandó megfizetni ennek a vargabetűnek az árát. Ha minden emberi vállalkozás sikerének legfőbb titkát keresed, ez igen alkalmas pillanat, hogy megállj egy kicsit, hogy eltűnődj és törd a fejed abban a reményben, hogy az a belülről megszólaló kicsiny halk hang megáld majd azzal a tudással, amit meg akarsz lelni. XII. fejezet Az idő: a természet egyetemes gyógymódja minden betegségre Az élet tizedik csodája
Az IDŐ a nagy Egyetemes Doktor, akinek legfőbb segítője közvetítője az éter – az az energia, amely mindent a világon minden más dologgal összekapcsol. Az IDŐ a sebek nagy gyógyítója, legyenek azok akár testi, akár lelki sebesülések, s az idő alakítja át az okokat a nekik megfelelő okozatokká. Az IDŐ cseréli fel az esztelen ifjúságot az érett korra és a bölcsességre! Az IDŐ a szív sebeit és mindennapi életünk kudarcélményeit bátorsággá, állhatatossággá, megértéssé formálja. Kedves és jótékony szolgálata nélkül a legtöbb ember már ifjúsága hajnalán elveszne. Az IDŐ érleli meg a földek gabonáját s a fák gyümölcseit, s általa lesznek emberi élvezetre és fogyasztása alkalmasak. Az IDŐ ad esélyt a forrófejűeknek, hogy lehiggadjanak, és ésszerűen járjanak el. Az IDŐ segít a próba-szerencse módszerével felfedeznünk a természet nagy törvényeit, és segítségünkre van, hogy tanuljunk téves ítéleteinkből. Az IDŐ a legdrágább kincsünk, mert semmiben sem lehetünk biztosabbak, mint egyetlen másodpercében bármely adott pillanatban, s a tár bármelyik pontján. Az IDŐ a kegyelem jótékony ügynöke, akinek révén levezekelhetjük elkövetett vétkeinket és meglevő hibáinkat, s azokból hasznos tudásanyagra tehetünk szert. Az IDŐ azoknak kedvez, akik helyesen és szabatosan értelmezik a természet törvényeit, s tájékozódási pontokként használják fel azokat, ahogy életük szokásait helyesbíteni tudják – de az Idő gyors pálcájával suhogva sújt le mindazokra, akik törvényeit nem ismerik, vagy figyelmen kívül hagyják. Az IDŐ mesterfokon kezeli a Kozmikus Szokáserősség egyetemes törvényét, hisz ő maga minden szokások rögzítője, legyenek azok az eleven teremtmények, vagy az élettelen dolgok szokásai. Az Idő hasonlóképpen mesterfokon kezeli a kompenzáció alacsonyabb szintű törvényét, azáltal, hogy működése során gondoskodik róla: mindenki azt arassa le, amit elvetett. (E törvény pozitív működési módjának neve: „a gyarapodó hozamok törvénye”; a negatív működésmód elnevezése: „a büntetőpontok törvénye”.) Az IDŐ a kompenzáció törvényét nem mindig azonnal, de kellő határozottsággal működteti, azon rögzült szokások és mintázatok szerint, amelyeket a bölcselő megért, s amelyek révén előre képes megjósolni, milyen természetűek lesznek az eljövendő események – miután megvizsgálta az okot, amelyből fakadtak. Az IDŐ a Változás Nagy Törvényével is mesteri szinten bánik, amely törvény minden dolgot és minden embert az áramlás szüntelen folyamatában tart, s nem teszi lehetővé, hogy két egymást követő pillanatban ugyanazok maradjanak. Ez az igazság fantasztikus arányú jótéteményekkel viselős, mert ez biztosítja az eszközöket, amelyek által kijavíthatjuk hibáinkat, elosztlathatjuk alaptalan félelmeinket és gyengeségeinkről árulkodó szokásainkat, s amint egyre csak korosodunk, tudatlanságunkat bölcsességre cserélhetjük fel. Gondolatban menj vissza múltbeli élményeidhez, és számold össze, hányszor esett meg, hogy felbolydult lelked nem lelt nyugalomra fájdalmaiból, s a szenvedéstől végül csak Doktor Idő irgalmas keze szabadította meg. Ha vallottál már kudarcot üzleti vállalkozásban vagy valamilyen szakmai foglalatosságodban, amit életed munkájának szántál, megfigyelhetted, hogy az IDŐ sietett a segítségedre egy s más egyéb, s talán még ígéretesebb eshetőségekkel; örvendezhettél akkor, hogy kerülőutadon a lehetőségek simább és tágasabb sugárútjára hajthattál fel. A következő alkalommal, ha úgy találod, hogy akár egy másodpercet is elvesztegettél a LEHETŐSÉGEK, s éppen az IDŐ e becses tárházából, ismételd meg te is az alább olvasható megoldást, hiszen meg fogsz bízni emlékezetedben, s haladéktalanul fogj neki. A Doktor Időhöz szóló folyamodványom szövege
1. Az Idő a legdrágább kincsem, s egy olyan költségvetési rendszerben fogom tartani magam hozzá, ami lehetővé teszi, hogy minden másodpercet, amit nem az alvásnak szentelek, önmagam gyarapítására használhassam fel. 2. A jövőben bűncselekményeknek fogom tekinteni Időm bármely csekély hányadának hanyagságból való elvesztegetését, s az ilyen vétket azzal teszem jóvá, hogy az elkövetkezőkben jobban fogom felhasználni az ennek pontosan megfelelő időmennyiséget. 3. Tekintetve véve, hogy csak azt arathatom le, amit elvetettem, csak azokat a magvakat fogom elvetni, amelyek másoknak éppúgy hasznára válnak, mint nekem, s ezen döntésem által felajánlom magam a Kompenzáció Nagy törvénye ítélőszékének. 4. Az eljövendőkben úgy fogom felhasználni időmet, hogy minden naptári nap valamennyi lelki békét is meghozzon számomra, aminek elmulasztása esetén emlékezetembe idézem, hogy az általam elvetett gabonaszemeket újólagos vizsgálat tárgyává kell tennem. 5. Tudván, hogy gondolkodási szokásaim olyan mintázatba rendeződhetnek, amelyek az Idő vesztegetése esetén is az életemre hatást gyakorló körülményeket zúdítanak rám, gondoskodom róla, hogy elmém szakadatlanul azokkal a körülményekkel álljon szoros és aktív kapcsolatban, amelyeket én magam kívánok, s így nem marad majd Idő, amit olyan dolgokkal összefüggő félelmekre és kudarcélményekre szánhatnék, amelyeket én magam sem kívánok. 6. tekintetve véve, hogy a földi életben eltöltendő Időm meghatározatlan, és ugyanakkor korlátozott, minden lehetséges módon arra fogok törekedni, hogy a rám eső részt a hozzám közel álló emberek számára kedvezően használjam fel, s példám arra buzdítsa őket, hogy a saját Idejükkel a lehető legjobban bánjanak. 7. Végül, amikor az engem megillető részt majd betöltöm, remélem, nevemet emlékül hagyhatom – nem műemlék gyanánt kőkolosszus formájában, hanem tulajdon embertársaim szívében – olyan emlékként, menynek felirata arról tanúskodik, hogy a világ egy kicsit jobbá vált azért, mert benne én is bejártam utamat. 8. A jelen folyamodványt naponta el fogom ismételni a számomra szabott Idő hátralevő részében, s azon SZILÁRD HIEDELEM hátiratával látom el, hogy jellememet gyarapítja, és lelkesíti azokat, akikre befolyással vagyok, hogy hasonlóképpen gyarapítsák a saját életüket. Az Idő Órájának mutatói sebesen haladnak előre! Felkiáltanánk: „Vissza, vissza! Óh, idő, ne repülj oly gyorsan arrafelé!” – de az Idő figyelemre se méltatja siránkozásunkat. Immár késő lesz gondolkodni! Ébredj hát fel, útitársam – kelj fel és vedd birtokba lelked, amíg még ráérsz a fel nem falt Időben azzá válni, amivé válni szerettél volna. Vedd ki meglevő osztályrészedet a jelenvaló Időből, abban a reményben, hogy nem kell majd újratestesülnöd, ha újólag el akarnád végezni a feladatot, amit elhanyagoltál. Figyelmeztettelek! A felelősség most már A TE VÁLLADAT NYOMJA. Van egy egyszerű próba, amivel eldöntheted, vajon a leghasznosabb módon töltötted-e idődet, vagy sem. Ha kijutott neked a lelki béke, s annyi anyagi bőség, amennyi a szükségleteidhez elegendő, megfelelőképp használtad Idődet. Ha ezekben az áldásokban nem volt részed, akkor Idődet rosszul használtad fel, s most keresheted azokat a tényezőket, amelyek miatt megrövidültél. Az igazán nagy emberek számára nem létezik olyasmi, hogy „eltékozolt idő”, mert elméjük szakadatlanul a konstruktív gondolkodás mintái szerint működik. Idejük ezen a mély értelemmel bíró felhasználása által egy éber hatodik érzéket fejlesztettek ki, melynek segítségével belülről figyelnek, hallanak és látnak.
Ha az igazán nagyszabású személyiségeknek negatív gondolataik támadnak, e gondolatok azonnal pozitív gondolatokká formálódnak át, s beolvadnak a természetüknek megfelelő tényleges pozitív cselekedetek gyakorlatába. Tikk-takk, tikk-takk – az Idő Órájának ingája sebesen lendül! A civilizáció egész síkja fölfelé haladó működést mutat. Mr. Jó és Mr. Rossz halálos küzdelmet vív, ki-ki a maga fennhatóságáért. Mindenki számára eljött az Idő, hogy felálljon – számoltassák hát el. Hogy melyikünk mennyit kóstál, az aszerint állapítható meg, hogy a számára kiszabott Idő alapján melyik oldalfa kerül – Mr. Jó, vagy Mr. Rossz oldalára. Valami annyira felgyorsította az Idő Óráját, hogy a huszadik század második fele több lehetőséget nyújt az emberiség tagjainak önmaguk gyarapítására, mint amennyi eshetőséget az ember egész fennállása óta feltárt. Saját részesedésed e roppant LEHETŐSÉGEKBŐL csak úgy fogadható be, és úgy használható fel, ahogyan kialakítod a magad viszonyát az IDŐHÖZ! XIII. fejezet Az amerikai életforma felszabadítja az embereket Az élet tizenegyedik csodája AZ AMERIKAI ÉLETFORMÁBAN TESTET ÖLTŐ SZABADSÁG minden idők egyik legnagyobb csodája. Itt nálunk, az USA-ban, olyannyira megvan a tér, s úgy készen áll az út, melynek segítségével lelkét bárki maradéktalanul birtokba veheti, s bármilyen kívánt cél elérésére irányíthatja, mint sehol ezen a Földön, egyetlen történelmi időszakban sem. Amerikai életformánk könnyek és vérontás közepette született, s nélkülözések és harcok árán vált éretté, amelyek közvetlen közelről érintették a nemzet minden eleven polgárát; mindeme tény arra utal, hogy életformánk minden részletét tekintve összhangban áll a Teremtőnek azzal a tervével, hogy elméjének gyakorlása által minden ember szabaddá lehessen. Annak bizonyítékai, hogy országunk a LEHETŐSÉGEK hazája, ahol minden ember maga választhatja meg életcélját, s elméje működtetésével el is érheti azt, végtelen bőségben állnak rendelkezésre. Ugyan, Amerikán kívül hol van a világon még egy hely, ahol egy olyan iskolázatlan olasz bevándorló, mint A. B. Giannina, egy banános kordét tolva kezdi el életpályáját, s erőfeszítéseit úgy rakja halomba, hogy ő lesz a világ leghatalmasabb bankrendszerének – a Bank of Americának – a gazdája? Hol másutt, mint Amerikában tudna egy ifjú és tanulatlan műszerész egy olyan iparágat életre kelteni, mint az autógyártás, és minden tőke nélkül elindulva e szerény kezdetekből mesébe illően sikeres világméretű birodalmat építeni, s munkát adni emberek százezreinek, mint Henry Ford? Amerikán kívül egy egyszerű munkás hol tudna a modern berendezések révén annyi kényelmet élvezni, mint néhány nemzedékkel ezelőtt az uralkodók és más földi hatalmasságok? Hol másutt, mint az Amerikai Egyesült Államokban lehetnek adottak minden polgár számára az olyan mértékű meggazdagodás reális indítékai, hogy az a saját kezdeményezései szerinti cselekedetekre buzdítsa, hogy maga választhassa meg karrierjét, hogy a saját észjárása szerint gondolkodhasson, a gondolatait bármilyen általa kívánt módon közzé is tehesse? Hol születhet bármelyik fiúgyermek azzal a lehetőséggel, hogy a felajánlható legmagasabb hivatalt töltheti majd be, és hol igazgathat egy ilyen magas hivatalt egy szerény vasúti dolgozó? Hol másutt a Földön, mint az Amerikai Egyesült Államokban járhat bármely faji vagy vallási csoporthoz tartozó bármely faji vagy vallási csoporthoz tartozó bármelyik egyén magától értetődő büszkeséggel, s mondhatja bátran: „Szabad vagyok!”?
Hol másutt, mint az Amerikában vághat bele egy iskolázatlan fickó a feltalálói mesterségbe, veheti körül magát a tudományban jártas agytrösztökkel, s válhat – Thomas Edison módjára – minden idők egyik legnagyobb újítójává? Abban a reményben tettem fel e kérdéseket nektek, akik élvezhetitek az amerikai életforma bőséges adományait, hogy e kötetet elolvasván majd megválaszoljátok őket, s mindegyiket kiki a maga módján, aszerint, hogy miként élvezi azokat a jótéteményeket, amelyeket ez ország neki felkínál; s miközben szívetekben s lelketekben a válaszok után kutattok, megtanuljátok még jobban felbecsülni azokat a hatalmas és temérdek lehetőségeket, amelyek nektek adattak, bármely általatok választott hivatásban. Mielőtt a Nagy Amerikai Életforma isteni elemzését bevégezném, emlékezzünk meg arról, hogy ez az örökség mindaddig a miénk marad, amíg becsülni tudjuk, megfelelően alkalmazzuk és megvédelmezzük. Mint minden más áldás is, amit az Anyatermészet az embernek megadott, Amerikában élvezett jogaink és privilégiumaink is csak addig maradnak fenn, ameddig kiérdemeljük azokat. A Természet helyteleníti azt az eszmét, ha bárki valamit kíván a semmiért. XIV. fejezet A bölcsesség kihúzza a halál méregfogát Az élet tizenkettedik csodája A HALÁL MISZTIKUS REJTÉLYE: A legtöbb ember számára nehéz dolog bármilyen más módon tekinteni a halálra, mint elkerülhetetlen tragédiára, de az egyes ember e korlátozott látószögét kiszélesítheti, ha számításba veszi a világegyetem átfogó tervét, amely örökös változásokon át haladó szakadatlan változást ír elő. Az ember tudtán és akaratán kívüli okokból érkezett e Földre, egy ideig Az Élet Nagy Iskolájában időz, majd akaratától függetlenül tér át egy másik szellemi síkra. Nem tartozik hozzá a Teremtő tervéhez, hogy az ember mindörökre a földi tartományban éljen, s tragikus is lenne, ha ez része volna az átfogó tervnek. El tudna-e gondolni valaki bármi rémisztőbbet, mint hogy egyszer s mindenkorra a földi küzdőtéren maradjon, ahol maga a puszta élet is az ember szakadatlan éberségén múlik? Az élet pályaíve olyasvalami, mint a mai iskolarendszer. Belépünk az óvodáskorba, majd fokról fokra haladunk előre, onnan továbblépünk a felsőbb osztályokba, ahonnan pedig megérkezünk az utolsó állomásra, amikor az egyetemi campusban folytatjuk tanulmányainkat. Az ember mögött hagyott arasznyi közjáték minden jel szerint elsősorban a tanulás célját szolgálja. Ha nem létezne a Halál leleménye, gondolj csak azokra a gonosz alakokra, akik a világban ismeretesek – azokra akár, akik még élnek, s mindenki számára nyomorúságossá teszik az életet – a reményeik szerinti világhódítókra és az önjelölt diktátorokra, akiktől a civilizáció hajnala óta csak annyi tellett, hogy rabszolgasorba hajtsák az emberiséget. A Halál nem egyéb, mint meghosszabbított alvás, amelynek során az ember odaadja fáradt, megtört testét annak, aki kimeríthetetlen és örökkévaló. Olyan helyzet ez tehát, amely felett az egyénnek nincs végső kontrollja, s jobb elfogadni úgy, ahogy van, és lelkünkből elbocsátani. Értsd meg a Változás Egyetemes Törvényét, amely része az egyetemes rendszernek, s a Halál is érthető, s szükségszerűsége elfogadható lesz. Hiszen nem létezhet együtt a földi síkon a Változás Egyetemes Törvénye és az örök élet. Az egyén félhet a haláltól, retteghet, ha szembe kell találkoznia vele, tekintheti tragédiának, de szerencsére csak egy gyalog a világegyetem átfogó tervének sakkjátékában, s mint ilyennek, vágyainak és azok elérésének eszközei csak az „Élet” néven ismert rövid közjátékra szorítkoznak, amihez az ember szabad kezet kapott, hogy röpke látogatását tulajdon kedve szerint töltse el.
A bölcselő beállítottsága a Halál iránt minden látszat szerint igen érzékeny. Elfogadja, mint olyan helyzetet, amely felett csak leheletnyi, s korlátozott érvényű ellenőrzése van; ennélfogva azon hit semleges szellemében viszonyul hozzá, hogy amikor majd eljön, készen fog állni rá, pillanatnyilag azonban kirekeszti gondolatai közül ezt a témát, s energiáit annak a célnak szánja, hogy az élet kedvezőbb legyen azon helyzetek vonatkozásában, amelyek felett ellenőrzést gyakorolhat. Azokra, akik félnek a haláltól, úgy tekint a bölcselő, mintha megsértették volna a Teremtőt. A filozófus ugyanis úgy tekint minden, az életét érintő helyzetre, mint az Élet Malmában megőrlendő gabonára, és hamarosan alkalmazkodik is mindeme körülményekhez, oly módon, hogy abból a legtöbb előnyre tehessen szert. A Nagy Csodák egyike-másika a legnagyobb terheket rója az emberek többségére, és ez lelki békéjük útjában áll. Az Élet Csodáiról szóló jelen elemzés célja, hogy ezekhez egy olyan lelki beállítottság révén tudjon alkalmazkodni, amely meggyőzi őket: a körülmények, amelyektől rettegtek, a saját érdekeikre nézve is jótékonyak. A nagy csodák ezen elemzése során „a Félelem Madarától” (amit a legtöbben szükségtelenül táplálnak) elvontuk az eledelt, amely éltetné, s kiköveztük a lelki béke felé vezető utat, annak alapján, hogy az életben előforduló minden helyzetet úgy fogadunk el, ahogyan az van. Úgy remélem, ti mindannyian, akik e kötetet olvassátok, a jelen fejezet végére felkészültök, hogy elfogadjátok az elveket, amelyeket az elkövetkező fejezetekben terjesztek elő, ami terveim szerint segít majd nektek úgy viszonyulni a Csodákhoz, hogy az a leghasznosabb legyen. Amikor ez a reménység valósággá válik, rátalálsz a lélek békéjére, s az életed egész hátralevő részében veled is marad. Azok a kijelentések, amelyeket a jelen elemzés során tettem, nem annyira fontosak. De az, hogy elgondolkozz mindazon, amire e kijelentések buzdítottak, ugyancsak fontos! Meglehet ugyanis, hogy a gondolatok, amelyekre inspirációt kaptál, úgy módosítják az Élet iránti beállítottságodat, hogy az évek múltával az Élet egyre édesebb lesz. XV. fejezet Az elme korlátlan hatalma Az élet tizenharmadik csodája Az EMBERI ELME vezet el az összes többi csodához, ha azokat fontosságuk rendje szerint vesszük sorra, mert az elme az az eszköz, amely által az ember az életét befolyásoló összes dologhoz és körülményhez viszonyul. Semmi kétség: az emberi lélek a legtitokzatosabb és legtiszteletreméltóbb produktum, amit a természet valaha is létrehozott, s ugyanakkor ezt értjük a legkevésbé, s ezzel éltünk vissza a legtöbbször a Teremtő által az embernek adományozott becses ajándékok közül. Az emberi elme a lélek fellegvára, s itt rejtezik az összekötő láncszem az ember tudatos gondolkodási folyamatai és a Végtelen Intelligencia között. Kapcsolótábla ez – úgymond –, ami által az ember ráhangolódik a Végtelen Intelligencia hatalmas információs központjára és kapcsolatot létesít azzal, s innen nyeri a válaszokat minden problémájára, az összes híradás eseményei, álmai és vágyai kielégítésének módjáról szól. S ami a legmélyebb tényező az összes többi között: az elme az egyetlen dolog, ami felett a Teremtő az embernek maradéktalan ellenőrzési lehetőséget adott; olyan jogot hogy azt még maga a Teremtő sem veheti el, meg nem fordíthatja, el nem bitorolhatja, s ez egyértelműen arra utal, hogy az elme az ember kizárólagos használatára született. Ez a Teremtő legfontosabb ajándéka, s ez az az instrumentum, melynek birtokában ez ember földi sorsának java részét ellenőrizheti.
Az ember minden sikere, minden balfogása és minden kudarcélménye annak az üzemmódnak a közvetlen eredménye, ahogyan az illető elméjét alkalmazta, vagy történetesen épp elmulasztotta alkalmazni. Az elme gyakorlati működésmódjai kilenc alcsoportra oszthatók, valahogy úgy, ahogyan egy jól szervezett üzleti vállalkozás is alosztályokra tagozódik. Ezen alosztályok némelyike automatikusan, az egyén iránymutatása nélkül működik, míg más csoportok szüntelenül az egyén ellenőrzése alatt állnak. Íme, az elme alcsoportjainak felosztása: a) az AKARAT KÉPESSÉGE: Az Akarat az elmén belül az összes többi alosztály „nagyfőnöke”. Itt van az a kiindulópont, ahol az egyén elkezdheti gyakorolni maradéktalan és kizárólagos ellenőrzési jogát és lehetőségét saját gondolatai fölött. Az Akarat képessége az elme „igen” és „nem” embere. Ebben kovácsolódnak ki az elme parancsai, tekintet nélkül azok természetére, s arra a hatásra, amit az egyénre gyakorolhatnak. Az Akarat hatalma annak gyakorlásával egyenes arányban őrzi meg erejét. A lomha akarat, csakúgy, mint az ember tétlenül hagyott karja, lágy lesz és erőtlen. b) Az ÉSZ KÉPESSÉGE: Az Ész képessége az elme „Legfelsőbb Bírósága”. Ha felkérik, vagy engedik, hogy megtegye, ítéletet mond minden gondolatról, szándékról, vágyról, célról és körülményről, amire figyelmét az egyén felhívja; határozatait azonban a „nagyfőnök” – az Akarat – mellőzheti, de ellensúlyozhatja is az érzelmek befolyása, ha az Akarat nem elég határozott. Az úgynevezett gondolkodás legfőbb gyengesége az egyének azon hajlandóságában rejlik, hogy hagyják Akaratukat elsodródni az érzelmek hatására. Ez a hiba tragikussá is válhat, s gyakran csakugyan az, mert az érzelmek nem kapcsolódnak a logikához és az észhez; ezért minden olyan cselekvés, ami az érzelmekből fakad, az Akarat gondos figyelmét kell magán viselje. c) Az ÉRZELMEK KÉPESSÉGE: Itt helyezkedik el az elme összes cselekedetei túlnyomó részének kiindulópontja. Az emberek olyan döntéseket hoznak, amelyek összhangban vannak „érzéseikkel”, s olyan tevékenységekben is el tudnak merülni, amelyeket az Ész és az Akarat előzőleg nem vizsgáltak meg. Az ilyen döntések inkább tévesek, mint megalapozottak. Az érzelmek legvakmerőbb, az Észnek és az Akaratnak fittyet hányó megnyilvánulásai a Szerelemmel hozhatók összefüggésbe. A Szerelem egy magasabb rendű spirituális minőségből is részesedik, de meglehet, sőt gyakori, hogy épp a legveszedelmesebb az összes érzelem közül, mivel ilyenkor az ember jobbára nem veti alá magát az Ész és az Akarat mértékletességre intő befolyásának. A precíz gondolkodók – azok, akik a gondolkodás folyamata során elméjük minden alosztályát kiaknázzák – sohasem engedik meg, hogy a Szerelem kifejeződjék anélkül, hogy annak cselekedeteit az Ész és az Akarat figyelmesen felülvizsgálta volna. Mi több, egy precíz gondolkodó legmélyebb vágyainak, terveinek és céljainak mindegyikét alá is veti az Ész és Akarat munkacsoportjainak, hogy megbizonyosodjék, vágyakozása és lelkesedése nem megy-e túl a bölcsesség határain: nehogy a Szerelem érzése kicsússzon balsejtelmeinek ellenőrzése alól. d) A KÉPZELŐERŐ KÉPESSÉGE: Ez a képesség az emberi lélek azon építőmérnöke, amely által saját földi sorsát megmintázhatja, hogy alkalmazkodni tudjon, és az alkalmazkodás e mintáját kedve szerint módosíthassa. A Képzelet segítségével sokan fénysebességgel hatolnak be a csillagközi tér végtelenjébe, túlfutnak a felettük feszülő égbolton és az alattuk háborgó tengereken, s milliónyi eszmét és fogalmat kreálnak – mindössze azzal, hogy a meglevő eszméket és fogadalmakat újfajta módon szerelik össze. A Képzelőerő segítségével az ember kombinálhatja a fantáziát a realitással, s ezekből akár új ipari birodalmakat alakíthat ki, amelyek a civilizáció egész haladási irányát is megváltoztathatják. Nem állíthatjuk, hogy lehetetlen megvalósítani azt, amit
e)
f)
g)
h)
a Képzelőerő az Ész és az Akarat irányítása mellett megteremthet, de a zabolátlan képzelet a rontópál szerepét is betöltheti az egyén életében; s úgy mondják, amikor a Szerelem és a Képzelőerő összefog, hogy szabadjára engedve portyázzanak, elképzelhető, hogy az egyén az általuk okozott rongálásból soha fel nem gyógyul. A Képzelőerőből fakadhat a betegség, ami „hipochondria” néven ismert, s ami az orvosoknak a legfőbb gondokat okozza. Származási helye lehet ugyanakkor a hipochondria gyógyításának is, és számos tekintélyes szakértő állítja, hogy a Képzelőerő olyan erőteljes hatást gyakorolhat a testre, hogy az működésbe hozhatja a szervezet immunrendszerét, s ezzel a valódi testi betegségek nem egy fajtáját kiküszöbölheti. A Képzelőerő az az intézmény, melynek lehetőségei jóformán korlátlanok – de igen trükkös intézmény ez, amely állandó felügyeletet igényel az Ész és az Akarat részéről. Hasznos lehet, ha az előző mondatot számtalanszor újraolvasod, amíg beléd nem vésődik az általa hordozott jó tanács ereje. A LELKIISMERET KÉPESSÉGE: Itt találjuk az elmének azt az alosztályát, amely az egyénnek erkölcsi iránymutatást ad. Ha hagyják zavartalanul munkálkodni, a Lelkiismeret gondosan feldolgozza az egyén minden szándékát és célját, s figyelmezteti, amikor ezek nincsenek összhangban a természet erkölcsi törvényeivel. E figyelmeztetés elmarad, s a Lelkiismeret esetleg teljesen kilép a képből, ha az egyén annak intelmeit elhanyagolja vagy figyelmen kívül hagyja. Az az ember, akit Lelkiismerete vágyaival, szándékaival és céljaival kapcsolatban maradéktalanul támogat, közvetlenül hozzáférhet a Hithez, amely ahhoz szükséges, hogy véghezvigyen bármit, amit szíve és lelke diktál. Az ÖT TESTI ÉRZÉK: Az öt testi érzék – a látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás – az agy azon testi „végtagjait” alkotják, amelyek által az a külvilággal kapcsolatba lép, és információkhoz jut. Az érzékek nem mindig megbízhatók, szükségük van tehát az Ész és az Akarat felügyeletére. Az érzékek bármely heves érzelmi tevékenység hatása alatt könnyen összezavarodnak, és igen megbízhatatlanok lesznek – mint például hirtelen rémület vagy a tomboló harag esetén. A félelem vagy a harag hatása alatt semmilyen döntést nem szabad véglegesíteni, ameddig azt az Akarat és az Ész szigorúan felül nem vizsgálta. Az EMLÉKEZET KÉPESSÉGE: Itt van az agy „gyűjtőmedencéje”, amelyben minden gondolati impulzus és tudatos tapasztalat, s az öt testi érzék szolgáltatta minden benyomás elraktározódik. Az Emlékezet is ugyancsak megbízhatatlan, ahogy ezt a legtöbb ember tanúsíthatja. Tehát ez is az Akarat és az Ész felülvizsgálatára szorul. Az Emlékezet megbízhatatlanságának legfőbb oka az a tény, hogy az „ügyintéző” – az Emlékezet ténykedését felülvizsgáló egyén – nem ügyel arra, hogy jól meghatározott rendszer szerint végezze munkáját. Az Emlékezet határozottan megbízhatóbbá tehető a gyakorlati Emlékezet trenírozásának segítségével. Az Emlékezet megbízhatósága teljes mértékben a fegyelemtől, a felülvizsgálattól és az „ügyintéző” iskolázottságától függ, aki az elme e fontos képességének működésért felelős. A HATODIK ÉRZÉK: Íme az elme „adóvevő állomása” amely által az ember automatikusan gondolati rezgéshullámokat küld és fogad, s talán még egyéb, magasabb szintű hullámokat is, amelyeket a Földön kívüli értelem magasabb intelligenciaszintjeiről bocsátanak ki. Ez a kommunikációs közeg az egyén és a Láthatatlan Útmutatók között, amelyek feltevés szerint a rendelkezésére állnak. A „Hatodik Érzék” az a médium, amelyen keresztül a megfelelőképpen képzett elme képes más elmékkel kommunikálni bármilyen távolságból, a telepátia elve révén. A telepátia elvét tekintélyes szakértők működő valóságként már elismerték, s hogy ez olyan eszköz, melynek szolgálataira számítani lehet, azt számos könyvben részletesen leírták.
i) Az ELME TUDAT ALATTI TARTOMÁNYA: Ez az a „kapcsolótábla”, melynek révén az elme tudatos tartománya a Végtelen Intelligenciával érintkezhet. A Tudatalatti elvégzi a maga munkáját minden eszmén, terven és célon, amely őt eléri, s nem is próbál különbséget tenni a pozitív és negatív, vagy a jó és a rossz befolyások között. Ugyanakkor gyorsabban és hatékonyabban reagál az olyan befolyásokra, amelyek érzelmileg erősen telítettek, mint amilyen a félelem és a harag, a hiedelem és a hit. Az Elme Tudat Alatti Tartománya megközelíthető és szabályozható az elme tudatos tartományából eredő hatások felől, bár ezek gyakran makacs félelmekkel, korlátokkal és tévhitekkel zárják le a Tudatalatti felé vezető ajtót. Hogy ezek az elme tudatos tartománya részéről felállított kedvezőtlen barikádok megkerülhetők legyenek, s hogy a Tudatalattinak a testi bajok gyógyítására direktívák adassanak, a Szuggesztív Terápiát végző orvosok (időnként hipnózist is igénybe véve) gyakran kivárják, amíg az egyén elalszik, és közvetlenül a tudatalattival lépnek érintkezésbe. Amint korábban állítottam, létezik egy sikeresen működő gépi berendezés, melynek segítségével tetszőleges parancs adható a Tudatalattinak, miközben a páciens alszik. A parancsok vagy instrukciók rögzíthetők egy speciális magnetofon segítségével, amely alvás közben tizenöt percenként visszajátszik egy bizonyos hangfelvételt (amíg az egyén fel nem ébred, s ki nem kapcsolja a szerkezetet). A gépezetet egy óramű irányítja, amely a felvétel lejátszását akkor indíthatja el, amikor az illető elaludt. E kötetben az elme alosztályaira való utalások szükségképpen kurták, s nem volt szándékom e tárgykör kimerítő elemzését nyújtani. Csupán madártávlatból vettem szemügyre a „mechanizmust”, ahogyan az emberi elme működik, s ezzel együtt dióhéjban leírtam, hogy ezek az alosztályok milyen mértékben állnak az egyén ellenérzése alatt. Hangsúlyozni szeretném, hogy minden gondolat, legyen az pozitív vagy negatív, ép avagy ferde, kifejeződik a maga fizikai megfelelőjében is, s ezt azáltal teszi, hogy az egyént eszmékkel, tervekkel és célokkal serkenti, hogy természetes és logikus módon érje el a kívánt végeredményt. Miután bármely témájú gondolat az ismétlés által szokássá vált, a Tudatalatti átveszi azt, és automatikusan működteti. Meglehet, nem igaz, hogy a „gondolatok – dolgok”, igaz azonban, hogy a gondolatok dolgokat hoznak létre, és az így kreált dolgok megdöbbentően hasonlítanak azoknak a gondolatoknak a jellegére, amelyből formájukat nyerték. Sokan, akiknek a pontos megítélések terén kellő gyakorlatuk van, úgy vélik, hogy minden gondolat szakadatlan rezgéshullámot indít el, amivel az, aki a gondolatot útjára engedte, később kell majd megküzdjön; hogy maga az ember is a Végtelen Intelligencia egy gondolati mozzanatának testi visszatükröződése. Sokan úgy tartják, hogy az energia, amellyel az ember gondolkodik, nem egyéb, mint a Végtelen Intelligencia egy kivetített tartománya, melyet az egyén annak végtelen forrásából az agy berendezése által tesz magáévá. Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol belefoghatunk azon utaknak-módoknak a magyarázatába, amelyeknek segítségével az ember felkészülhet a fogászati beavatkozásra, egy nagyobb műtétre vagy bármilyen egyéb kellemetlen helyzetre, mellyel szembesülnie kell. Az elme kondicionálásának teljes mértékben a lélek tudat alatti tartománya által kell végbemennie. Tekintsük meg tehát újra az eszközöket, melyek révén a tudatalatti elérhető, és tetszés szerint bármely kívánt cél szolgálatába állítható. Tudat alatti elmédet nem ellenőrizheted maradéktalanul, de szándékos befolyást gyakorolhatsz rá, hogy részt vegyen minden vágyban, tervben és célban, melyet konkrét alakba akarsz önteni. A tudatalatti sohasem henyél. Ha elmulasztod, hogy lefoglald a magad választotta kívánságokkal, akkor a környezeted sugallta gondolatokkal fog töltekezni – különösen olyanokkal, amelyek számodra nemkívánatos dolgokkal kapcsolatosak, azokkal a dolgokkal, amelyektől rettegsz, vagy amelyektől irtózol.
Akár tudomásul veszed, akár nem, olyan gondolati impulzusok közepette élsz, amelyek tudtodon kívül is felkeresik a tudatalattidat. Ezen impulzusok egyike-másika negatív; némelyek pedig pozitívak. Ott tartasz tehát, hogy értesülj, hogyan zárhatod el a negatív behatások áramlását, amelyek elérnek és befolyásolnak, s e behatások olyan negatív eszközeit, mint a legkülönbözőbb félelmek, s hogyan pótolhatod ezeket a saját választásod szerinti vágyakkal, tervekkel és célokkal, különös tekintettel a testi fájdalmak kezelésének eszközeire. Amikor majd mesterien birtoklod a technikát, amit most rövidesen kézhez fogsz kapni és megtanulsz alkalmazni, birtokba veszed a kulcsot, amely a tudat alatti elme ajtaját is képes megnyitni, s azt az ajtót olyan teljességgel tudod majd ellenőrizni, hogy a nemkívánatos gondolatok és befolyások közül egy sem haladhat át rajta. Mielőtt leírnám a tudat alatti elme e megközelítésének módszerét, fel kell ismerned, hogy a tudatalattinak két ajtaja van. Az egyik ajtó az életedet körülvevő külső fizikai világ felé nyílik, s azon az ajtón ez a világ engedhető be. A másik ajtó belülről nyitható, és közvetlenül a Végtelen Intelligencia nagy tárházával áll kapcsolatban. E két ajtó az, amelyeken át az imádság kifejti hatását. E két ajtó az, amelyeken át valaki reményei, vágyai és tervei kielégíthetők, ha ezek megvalósítását határozott céltudatosság és lángoló vágy követeli. E két ajtó az, amelyeken át valaki félelmei, kételyei és elbátortalanodásának epizódjai az élet nyomorúságaira váltódnak át, ha a tudatos elme engedélyt kap, hogy e nemkívánatos körülményekből és feltételekből is merítsen. Minden gondolatot, melyet az ember a tudat alatti elmének küld, minden gondolatot, amely eléri a tudatalattit, mert az ember hanyag volt feldolgozni és elutasítani a környezetéből származó negatív sugallatokat, a tudatalatti automatikusan elfogad és működésbe hoz. Az emberiség egyik legnagyobb következetlensége abban a tényben gyökerezik, hogy a legtöbb ember élete során elméjét nagyrészt olyan dolgokon és körülményeken való tipródásnak szenteli, melyeket nem kíván – a nyomornak, a kudarcnak, a betegségnek, a boldogtalanságnak és a testi fájdalomnak -, azután pedig csodálkozik, miért verte meg őt a sors ilyen kedvezőtlen körülményekkel. Az elme az emberhez annak a valaminek a pontos anyagi másolatát vonzza, amiről a leggyakrabban gondolkodik. Emellett ne feledjük azt sem, hogy a Teremtő minden normális embert az életének élményeire való reagálás feletti maradéktalan és megfellebbezhetetlen ellenőrzés jogát és hatalmát adományozta, amely lelki erejét bármely általa választott célra ráirányíthatja, s nem lesz nehéz felismerni, hogy az összes nemkívánatos feltétel, amellyel az ember csak összetalálkozik, annak eredménye, hogy valaki elhanyagolja lelkének ellenőrzését, és az általa vágyott végállapotokra való irányítását. Hipochondria – az orvos 64 dolláros szava A „hipochondria) azt jelenti: képzelt testi betegség. Régóta tudjuk, hogy e kórság az orvosoknak és a fogászoknak több gondot okoz, mint bármely valóságos betegség, melyet az emberiség csak ismer. A betegségtől való félelem, s annak unokatestvére, a testi fájdalomtól való félelem az elme régről örökölt állapotai. A Hét Alapvető szorongás körébe tartoznak, és olykor-olykor minden embernek szenvedést okoznak. Nyilvános előadásaimon néhány évvel ezelőtt drámai módon demonstráltam a betegségtől és a testi fájdalomtól való ezen veleszületett félelmet – olyan demonstrációkkal, amelyek bebizonyították, hogy az emberek a testi betegség legkisebb nyoma nélkül is, puszta szuggesztióra, súlyosan beteggé válhatnak. A bemutatás technikája igen egyszerű volt. A demonstráció négy asszisztens segítségével ment végbe, akiket titokban különböző helyekre állítottunk az előadótermen belül és kívül. Az
„áldozatot” a közönség köréből titokban választotta ki egy tanítványaimból álló bizottság. Az előkészítésre szánt szünetben „beépített embereim” mindegyike az „áldozat” közelébe keveredett, és kérdeztek tőle valamit. Az egyes számú beépített ember azt kérdezte: „Nem érzi jól magát? Úgy látom, gyengélkedik.” A kettes számú beépített ember odarohant az „áldozathoz”, s izgatott hangon felkiáltott: „Szavamra, barátom, te mindjárt elájulsz! Hozhatok egy korty vizet?!” A hármas számú beépített ember rögvest megjelent, s így szólt az áldozathoz: „Kapaszkodjon csak belém! Mintha a halálán volna már…” Majd az ott bámészkodók felé fordult, és hozzáfűzte: „Hé, emberek! Segítsenek már, hogy lefektessem valahol ezt az embert. Nagyon beteg szegény.” Ha ekkorra az áldozat még nem borult ki teljesen, akkor is általában ez lett a vége, midőn a negyedik beépített ember odalépett hozzá, megragadta a karját, s így szólt: „Valaki mindjárt orvost hív.” E kísérletet számtalanszor elvégeztem, és egyszer sem fordult elő, hogy az „áldozat” időlegesen meg ne „betegedett” volna. Egy kísérletre kijelölt személy – egy harminc év körüli férfi – a végén annyira megrogyott, hogy rövidesen mentővel kellett kórházba szállítani. Az orvosok nagy nehezen tudták csak meggyőzni, hogy csupán egy kísérlet szenvedő alanya volt. Ez után a tapasztalat után többé már nem próbáltam hasonló jellegű kísérletet végezni. Győzd meg a tudat alatti elmét, hogy beteg vagy, s az haladéktalanul munkához lát, és hatékony érvelésed logikus következményeként csakugyan beteggé tesz. A hipochondria gyakran produkálja a betegség tényleges tüneteit – mint amilyen a kiütések megjelenése vagy a hányinger – olyankor is, amikor a valódi ok nem más, mint félelem. Az Ohio-beli Állami Börtön fegyencei korábban sok újonnan érkezett börtönlakóval eljátszottak egy vaskos tréfát. A tréfa abból állt, hogy egy elítéltekből álló bizottság megvádolta az újoncot, hogy az megszegett valamilyen képzeletbeli börtön-szabályt, és halálra ítélték. Az áldozatnak ezután bekötötték a szemét, kezét összekötözték a háta mögött, és fejét egy hordóra nyomták, miközben sokan szorosan fogva tartották a testét. Ezután valaki a bandából megkérdezte, elég élesre fenték-e a kést. Valaki pedig azt válaszolta: „Igen, én magam élesítettem, rögtön azután, hogy a legutóbb végeztünk azzal az emberrel. Itt van – végezzünk vele egy jó nagy vágással, hogy ne visítozzon.” A szertartás azzal ért véget, hogy egy fésűt erősen meghúztak az áldozat nyakán, és tüstént piros tintát loccsantottak a torkára. Az áldozatot ekkor eloldozták, és mindenki rohanvást elbújt. Az áldozat legelőször általában lerángatta a kötést a szeméről, és megdörzsölte a nyakát, amitől persze azt hitte, hogy csakugyan átvágták a torkát, mert „véres” lett a keze. Egy alkalommal egy férfi, akit így csaltak tőrbe, annyira megrémült, hogy futni kezdett és rikoltozott, hogy meggyilkolták. A börtönőrök elfogták és megnyugtatták, de ezután több napra kórházba kellett utalni, amíg felépült a sokkos állapotból, annak ellenére, hogy világosan látta: nem „vágták le”. A betegségtől és a testi fájdalomtól való félelem a veleszületett félelmek közé tartozik, s ezek a legcsekélyebb provokációra is felszínre kerülnek. Ugyanakkor, maga a félelem sokkal rosszabb, mint az, amitől fél az ember. Franklin D. Roosevelt mondta első hivatali ciklusában, amikor az országot nyomasztó félelem babonázta meg, hogy „Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az MAGA A FÉLELEM”. Ugyanez igaz, ha más szavakkal is, a fogászati beavatkozásra nézve is, mivel az újabb keletű orvosi technikák gyakorlatilag minden testi fájdalmat kiküszöbölnek a páciens akármelyik testrészében – egy testrész kivételével, és ez maga az agy, ahol a fájdalom lakozik, s mint lelkiállapot sokkal előbb kialakul, mint hogy a beteg a fogorvosi székbe beülne. Miképp érhető el, és hogyan befolyásolható a tudat alatti elme?
Az elme tudat alatti tartománya háromféle forrásból kap mozgósító hatásokat: Először is, az összes olyan külső forrásból, amelyek az öt fizikai érzéket befolyásolják – beleértve mások tetteinek és szavainak sorát is, amelyekre a figyelem irányul. Másodszor, a hatodik érzék révén, amely a mások által kibocsátott gondolatokat szedi össze, és a telepátia révén tájékoztatja ezekről az egyént. Harmadszor, az egyén gondolatai felől, beleértve azokat a gondolatokat is, amelyeket az egyén szándékosan küld a tudatalattihoz célok, tervek és vágyak formájában, s azokat a véletlenszerű gondolatokat is, amelyekben az egyén minden különösebb terv vagy cél nélkül elmerül. A legtöbb ember elméjét a véletlenszerű, vigyázatlan, negatív gondolatok uralják, s az ilyen gondolatok nemkívánatos körülményeket idéznek elő, mert a tudatalatti ezeket is összeszedi, és elvégzi rajtuk a munkát. A tudatalatti nem tesz különbséget negatív és pozitív gondolatok között – éppoly gyorsan elfogadja és feldolgozza az egyik típust, mint a másikat. Itt keresendő az oka annak, hogy miért tartozik a legtöbb ember a „balekok” kategóriájába. Legtöbb gondolatuk a kudarcról szól, s a tudat alatti elme végigviszi ezek logikai következményeit. Mivel a tudatalatti minden gondolatot annak logikus következményére vált fel – legyen az jó vagy rossz az egyén számára –, egyértelműen az javasolható, hogy a tudatalatti működtetésének módját úgy oldja meg az ember, hogy határozott utasításokat ad neki arról, ami a kívánatos. Amikor arra kerül a sor, hogy a tudatalattinak utasításokat kell adni, léteznek bizonyos instrukciók, amelyeket betű szerint követni kell: a) Írj le egy egyértelmű kijelentést, amelyről szeretnéd, hogy a tudatalattid feldolgozza, és rögzíts egy meghatározott időt, amelyen belül azt szeretnéd, hogy e feladat teljesüljön. Memorizáld ezt a kijelentést, és hangosan ismételd el magadnak naponta több százszor – különösen elalvás előtt. b) Amikor kijelentésed ismételgeted, HIGGY BENNE, hogy tudat alatti elméd azon majd elvégzi munkáját, és tekints magadra úgy, mintha már birtokában volnál annak, amiről a kijelentésed szól. Mondandódat zárd azzal, hogy háládat fejezed ki, amiért megkaptad, amit kértél. c) Mielőtt hozzáfognál kijelentésed ismételgetéséhez, dolgozd bele magad egy olyan lelkiállapotba, melyet emelkedett, intenzív érzelmi lelkesedés és örömteli érzés jellemez, azon belső meggyőződésed fölött, hogy kívánságod teljesülni fog. A tudatalatti mindig azokon a dolgokon lát munkához haladéktalanul, amelyek erőteljes érzelmi kifejezést nyernek, tekintet nélkül arra, hogy azok pozitív vagy negatív jellegűek-e. ez az utolsó megjegyzés igen jelentős. Kérlek, olvasd el újra, s gondolkozz el rajta. Hogyan készítsük fel elménket a fogászati beavatkozásra? Most pedig eljutottunk azokhoz a részletes instrukciókhoz, amelyek révén az ember felkészítheti lelkét egy fogászati beavatkozásra, s e formula csöppnyi módosításával az elme arra is kondicionálható, hogy az ember bármely kellemetlen körülménnyel szembenézzen, amit az ember fontolgatni talál – egy komolyabb műtét, egy szeretett személy elvesztése és így tovább… Az instrukciók pedig a következők: a) készítsd fel egész testedet a tervezett műtéti beavatkozásra 3-8 napon át tartó teljes koplalással, az orvosod felügyelete mellett. Két nappal előtte már semmi egyebet ne végy magadhoz, csak friss gyümölcsöt, csak gyümölcslevet igyál, s hagyd el a dohányzást és a kávét. E két nap alatt egy kissé ideges leszel, de ne engedd magad elbátortalanodni. A két nap elteltével kezdd meg a koplalást, és ne juttass a szervezetedbe semmi mást, csak vizet, poharanként két-három csepp citromlével.
Igyál annyi vizet, amennyit csak tudsz – naponta legalább tizenkét, vagy még több pohárnyival. Miután a koplalást befejezted, az első napon semmi mást ne egyél, mint egy csésze zöldséglevest, és egy teljes karéj kenyeret vagy pirítóst. A második napon pedig két csésze levest, és két karéj kenyeret – egyet délelőtt, egyed délután. A harmadik nap kezdetén azt edd, ami jólesik, de csak módjával. Különösen fontos, hogy fokozatosan térj vissza a normális étkezési szokásaidhoz. Nagy általánosságban ezt az eljárást kell követni, de ennek minden részletét, beleértve azt is, hogy hány napig koplalj, gondosan ellenőriztetni kell orvosoddal, mielőtt a koplalást elkezdenéd. A koplalásnak – testi értelemben – az a célja, hogy tested egész rendszerének, gyomrodnak, emésztőcsatornádnak, immunrendszerednek, vérkeringésednek lehetőséged adjon a szünidőre. A koplalásnak – lelki értelemben – az a célja, hogy módot adjon megbizonyosodni: ura vagy a gyomrodnak. Ha már kezelni tudtad az élelem iránti vágyadat, csak csekély nehézséget jelent (ha jelent egyáltalán), hogy a fizikai fájdalomtól való félelmedet is kezelni tudd. A koplalásnak egy további célja, hogy felkészítse elmédet a tudatalattiddal folytatandó akadálytalan érintkezésre. Amikor koplalsz, tudat alatti elméd igen érzékeny lesz minden téged körülvevő hatásra – óvakodj tehát a negatívan gondolkodó emberektől s a kedvezőtlen témákról folytatott társalgásoktól. b) Koplalásod első napjának kezdetén önszuggesztióval nyújts magadnak kezelést, tudatalattidnak elismételgetve az alábbi iránymutatást, óránként legalább egyszer – kivéve, amikor alszol: 1. Teljesen megbízom ………….-ben, a fogorvosomban, jártasságában, jellemében, és a fogászat terén szerzett tapasztalataiban. 2. Amíg e fogászati munkát végzi a fogászom, lelkemet attól teljesen elcsatolom azzal, hogy arra gondolok, amire az életben a leginkább vágyom, s ez: ……… 3. Kívánom, hogy e fogászati munka elvégeztessék, mert ez csiszolja személyes megjelenésemet, és javítja egészségi állapotomat; mivel ezt ennyire kívánom, az operációt, mint annak örömteli lehetőségét, vállalom, hogy bizonyságot nyerjek: elmém erősebb mint a félelemérzetem. 4. Ezennel úgy irányítom tudat alatti elmémet, hogy kövesse ezt a vágyamat, úgy, ahogyan azt kifejeztem, és minden részletében hajtsa végre, ami által a fogászaton szerzett élményem egyszerű közjáték lesz. Ennek az élménynek a során felfedezéseket tehetek saját lelki erőimről, s ennek révén egész jövőmet úgy vezérelhetem, hogy az életben a legtöbb örömben legyen részem. Ezek az instrukciók egyszerűek és érthetők, mégis új életformát teremtenek, mely simábbá teszi utadat jövőbeli tapasztalataid során és emberi kapcsolataidban, éppúgy, ahogyan a fogászati beavatkozást is végigélheted a legcsekélyebb kényelmetlenség nélkül. Ezek az instrukciók a legkedvezőbb helyzetbe hoztak, hogy tudat alatti elmédnek utasításokat adj – a koplalás idején. E feltételek mellett tudat alatti elméd ugyancsak éber lesz, és fogékony minden befolyásra, amivel irányíthatod, vagy bármely olyan hatásra, ami azáltal érheti el, hogy elmulasztottad a negatív benyomásokat távol tartani. Most hadd szóljak pár szót a koplalásról. Alább olvasható néhány, a koplalás szokása útján elérhető előny. Ezek teljesen függetlenek attól a ténytől, hogy az majd utasításokat fogadjon és hajtson végre: a) A koplalás, melyet évente egyszer vagy kétszer célszerű végigcsinálni, behangolja az egész testet, és segít kialakítani a betegségekkel szembeni ellenállóképességet. b) A koplalás lehetőséget ad arra, hogy könnyebben megszabaduljunk a dohányzás szokásától, valamint a kávé és a szeszesitalok fogyasztásától, ha szokásszerűen dohányzol vagy fogyasztasz alkoholt, koplalás után újra rá kell majd szoknod, ha ismét dohányozni vagy inni szeretnél.
c) A koplalás igen közeli kapcsolatba hozza az embert az ő spirituális erőivel, s ez a fő oka annak, hogy a tudatalattinak szóló direktívák a koplalás idején elmondva miért működnek annyira hatékonyan és gyorsan. d) A koplalás kiváló szokás minden ideges vagy melankolikus ember számára, aki képzelt betegségektől szenved, feltéve, hogy azt egy megbízható orvos felügyeli. A koplalás nem gyerekjáték, és senki ne vállalja orvosi felügyelet nélkül. Egyes terápiás iskolákhoz tartozó orvosok sikerrel alkalmazzák a koplalást számos testi betegség kezelésére. e) A koplalás nem fog nehézséget jelenteni annak, aki követi az általam itt megadott útmutatásokat, s elméjét a koplalás idején kellő elfoglaltsággal látja el azáltal, hogy tudatalattijának utasításokat ad. Ez a legfőbb magyarázat a koplalás szokására, mivel az tágra nyitja a kaput a tudat alatti elme felé, miközben a tudatalatti a kívánt információkat megkapja. Ha szándékosan még sohasem koplaltál, komoly kezelést jelent majd számodra, amikor ezt a gyakorlatot első ízben megtapasztalod. Lehet, hogy az első két napon kissé ideges leszel – különösen, ha hozzászoktál az alkoholhoz vagy a kávéhoz. De olyan élményben lesz részed, mint korábban még soha. Annak felismerése, hogy kézben tartottad étvágyadat, szilárd alapot nyújt számodra, amelynek révén majd uralni tudsz (s talán majd uralsz is) számos egyéb olyan dolgot, mint a nyomor, a kudarc és a vereség, s a legkülönfélébb szorongások. Vajon ez nem elég ígéretes ahhoz, hogy megérje a koplalással járó erőfeszítést? f) Miközben koplalsz, azt tapasztalod, hogy olyan dolgok is visszatérnek az emlékezetedbe, amelyek kisgyermekkorodban történtek, és olyan önbizalmat élsz át, amit korábban soha nem éreztél. Néhány évvel ezelőtt, amikor Bernarr Macfaddennel álltam kapcsolatban, megtámadott az influenza. Miután a kór már lezajlani látszott, időszakosan könnyebb alakban elkezdett visszatérni, nagyjából minden második héten. Amikor Mr. Macfaddennek ezt megemlítettem, így válaszolt: „Miért nem koplalsz, és éhezteted halálra az influenzádat? Miért táplálod inkább?” Majd megadta nekem a koplalás instrukcióit. Hét napig koplaltam – ugyanazon irányelvek szerint, mint amelyeket itt leírtam –, s az eredmény az influenza teljes megsemmisülése lett. De ami ennél is fontosabb: ebből a tapasztalatból a test kondicionálásának egy olyan rendszerét tanultam meg, melyet azóta is követek – egy olyan rendszert, amely immunissá tesz az influenzához hasonló meghűlések ellen. A feleségem és én együtt szoktunk koplalni, évente legalább egyszer. Számunkra kedves játékká vált ez a szokás, és minden kellemetlenség vagy kényelmetlenség nélkül szoktuk végigcsinálni. Ha két vagy több ember kellemes légkörben együtt koplal, az élmény még hasznosabb, mint amikor valaki egyedül éli át ennek érzését. Ha valaki egy fogászati vagy egy sebészeti műtétre való felkészülés kedvéért koplal, ezt két héttel azelőtt be kell fejeznie, hogy az operáció elkezdődne. A köztes időben, miután a koplalás már véget ért, nem árt, ha alapos orvosi ellenőrzésnek veted alá magad, és megbizonyosodsz, hogy vérnyomásod, urológiai és kardiológiai leleteid kielégítőek. Egyes esetekben az ember koplalás utáni étrendjét vitaminokkal kell kiegészíteni, de ezeket csak az orvos írhatja fel, nem bízható mindez csupán a saját döntésedre. Még egy javaslat a koplalást illetően: ilyenkor ne vállalj semmilyen nehéz fizikai igénybevételt kívánó tevékenységet. Könnyű házimunka vagy irodai munka megszakítás nélkül végezhető koplalás alatt is, de bármilyen jellegű túlfeszítés kerülendő! Számos jó könyv létezik a koplalás témaköréről – ezek listája bármelyik nyilvános könyvtárban megtalálható. A tárgyról szóló legjobb könyvek egyike, melyet méltán javasolhatok, Bernarr Macfadden Hogyan koplaljunk? (How To Fast) című műve.
Az általam itt leírt eljárás éppennyire jól alkalmazható a nyomorúság kezelésére vagy a bőség, az anyagi prosperitás fenntartására, mint a léleknek a fogászati beavatkozásra való felkészítésére. Az embernek csak a célkitűzést kimondó kijelentést kell módosítania, hogy bármely kívánt célkitűzéshez jól illeszkedjék. Az elme erejének nincsenek korlátai, hacsak nem azok, amelyeket maga az egyén létesít a maga számára, vagy engedi, hogy rajta kívül eső hatások létesítsék. Bizton állíthatom: amit az elme felfogni képes, s amiben hinni tud, azt el is tudja érni! Tanulmányozd alaposan az előző mondat három kulcsszavát, mert ezek az egész mostani fejezet velejét adják. Hogy milyen sikerrel alkalmazod az elme felkészítésének jelen fejezetben megadott formuláját, az nagyban az alkalmazás során tanúsított lelki beállítottságodtól függ. Ha HISZED, hogy kielégítő eredményekre jutsz, akkor el is éred azokat. Amikor tudat alatti elmédnek utasításokat adsz az itt erre a célra elkészített kijelentés révén, siettetheted a sikert, de ha a kijelentést egy ima formájában ismételgeted, vallásos HITED minden erejét visszaáramoltatod a kijelentésbe. A HIT szó olyan erőt szimbolizál, aminek nincsenek ésszerű határai, s hatékonyságára bizonyítékot lelünk mindenütt, ahol olyan emberekre találunk, akik figyelemreméltó sikert értek el bármely hivatásban. Thomas A. Edison HITTE, hogy tökéletes elektromos izzólámpát tud alkotni, és ez a hite átvitte a tízezer kudarcon, mielőtt rátalált arra, amit keresett. Marconi HITTE, hogy az éteren át hanghullámokat küldhet vezeték felhasználása nélkül, s e hite átvitte sok-sok kudarcon, míg fáradozásait végül siker koronázta, s a világ elé tárhatta az első drót nélküli kommunikációs eszközt. Columbus HITTE, hogy földre talál az Atlanti óceán egy még feltérképezetlen területén, s csak tovább és tovább hajózott, amíg azt megtalálta – annak ellenére, hogy legénységének lázadása fenyegetett, hiszen tengerészei nem voltak megáldva ugyanezzel a HITTEL. Madame Schumann-Heink HITTE, hogy nagy operaénekes lesz belőle, pedig énektanára azt javasolta, hogy menjen vissza a varrógép mögé, és elégedjen meg a varrónői hivatással. HITE sikerrel jutalmazta őt. Helen Keller HITTE, hogy megtanulhat beszélni, annak ellenére, hogy elvesztette a beszéd, a látás és a hallás lehetőségét, és HITE visszaadta számára a beszédet, és segített neki, hogy a bátorság tündöklő példája legyen minden ember előtt, akiket megkísért, hogy valamilyen testi fogyatékosságuk miatti kétségbeesésükben feladják a harcot. Henry Ford HITTE, hogy lóvontatás nélküli kocsit hozhat létre, amely gyorsan tud szállítani alacsony költségek mellett, s annak ellenére, hogy majd’ mindenki „eszelősnek” kiáltotta ki, és szkepszissel tekintett rá a világ, ő teleszórta a Földet HITÉNEK termékeivel, és roppant gazdagságra tett szert. Madame Marie Curie HITTE, hogy létezik a „rádium” nevű fém, és azt a feladatot állította maga elé, hogy megtalálja annak forrását – annak ellenére, hogy korábban senki nem látott még rádiumot, és senki nem tudta, hol kellene keresni. HITE végül felfedte számára e becses fém forrását. Amikor a fiam fül nélkül született, azt mondta az orvos, aki világra segítette, hogy egész életére süket marad, s én HITTEM, hogy megvan az erőm olyan befolyást gyakorolni rá, ami számára hallórendszert rögtönöz. Megkezdtem hát munkámat tudat alatti elméjében, s ennek jutalma az lett, hogy hatvanöt százalékban helyreállt a természetes hallása. S amikor eljött az ideje, hogy egy műfogsor érdekében összes még meglévő fogamat kihúzzák, én HITTEM – sőt tudtam –, hogy a legkisebb kényelmetlenség nélkül fogok a beavatkozáson keresztülmenni. TUDTAM, mert számtalan alkalommal láttam, hogy az emberi elme kezelni tudja a testi fájdalmat, és minden egyéb kellemetlenséget, amivel az embernek időről időre szembesülnie kell. TUDTAM, mert tapasztalatból megtanultam, hogy
önnön HITRE való képességem kiküszöbölheti az utamba kerülő akadályokat, félresöpörheti a saját magamra erőltetett összes korlátozást. Az ember által ismert legmélyebb igazság az a tény, hogy egyedül az embernek adatott meg az a visszavonhatatlan előjog, hogy bármely általa választott cél érdekében ellenőrizze és irányítsa saját elméjét. Minden egyéb teremtmény úgy jön a világra, hogy az „ösztönök” mintái kötik gúzsba, amelyeken nem változtathat, s amelyeken cselekvéseiben nem léphet túl. Ez a megkülönböztetett előjog arra utal, hogy ez a kulcsa az ember földi sorsa feletti ellenőrzésnek, és tudjuk, hogy ezen előjog gyakorlásának elhanyagolása vagy kudarca nyomatékos büntetést von maga után nyomor, szegénység, fiaskó, vereség, betegség, levertség vagy más kedvezőtlen lelkiállapot alakjában. Azt is tudjuk, hogy e mélyértelmű előjog elfogadása és használata megadja az ember számára saját sorsához a kulcsot. Íme, a legfőbb csoda – A HATALOM, HOGY VALAKI BIRTOKBA VEHETI SAJÁT ELMÉJÉT, ÉS SIKERREL IRÁNYÍTHATJA AZT BÁRMELY ÁLTALA VÁLASZTOTT CÉL ÉRDEKÉBEN. S egy további csoda, amely épp csak egy árnyalattal kevésbé megkülönböztető értékű, abban a tényben rejlik, hogy miközben az embernek megadatott saját elméjét birtokba venni, kézhez kapta azt az erőforrást is, amellyel ezt az ajándékot korlátlanul emberi teljesítményre fordíthatja. Ez a második csoda az elme tudat alatti tartománya, melynek révén az ember a Végtelen Intelligencia egyetemes erőivel kapcsolatba léphet, s szabadon meríthet azokból. A módszer, amellyel valaki a tudat alatti elme révén a Végtelen Intelligenciával kapcsolatot teremthet, igen egyszerű. Abban áll, hogy ismételget egy gondolatot, egy vágyat, vagy egy célt, hogy azt a tudatos elme számára gyakran megjelenítse, és szavakban is kifejezze egy emelkedett érzelmi állapotban, ami lehetővé teszi, hogy a tudat alatti elme azt értelmesen feldolgozza. A TUDAT ALATTI ELME NEM KEZDI EL MUNKÁJÁT SEMMILYEN ESZMÉN, TERVEN VAGY CÉLON, AMIT SZÁMÁRA EGYÉRTELMŰEN KI NEM FEJEZTEK. Az előző mondatban megtalálod a kulcsot annak legfőbb okához, miért nem tud a legtöbb ember tudat alatti elméjéből kielégítő eredményeket kicsiholni. Ezzel annak fő okát is megérted, miért szenved a legtöbb ember kudarcot, ahelyett, hogy sikerre vinné. Amikor a tudat alatti elmédnek utasításokat adsz, légy határozott! Fogalmazd meg világosan a vágyaidat, s nem fogsz csalódni, feltéve, hogy utasításaidat érzelmileg az az erős HIT hatja át, hogy beteljesülnek. E folyamat révén az erő, amely a Világegyetemet működteti, a te rendelkezésre áll! Vége
