NANNOPLANKTON SZTRATIGRÁFIÁJA

DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI ALSÓ-KRÉTA KÉPZŐDMÉNYEK MÉSZVÁZÚ NANNOPLANKTON SZTRATIGRÁFIÁJA

FÖLDTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Vezetője: Dr. Márton Péter

FÖLDTAN-GEOFIZIKA DOKTORI PROGRAM Vezetője: Dr. Monostori Miklós

Témavezető: Dr. Nagymarosy András

Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános és Történeti Földtan Tanszék

Fogarasi

Attila

(2001):

Dunántúli-középhegységi alsó-kréta nannoplankton sztratigráfiája

képződmények

mészvázú

TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék .............................................................................................................................2 1. Summary.....................................................................................................................................4 2. Összefoglalás ..............................................................................................................................7 3. Bevezetés ..................................................................................................................................10 3.1. Célkitűzés ...........................................................................................................................10 3.2. A minták eredete ................................................................................................................10 3.3. Problémafelvetés ................................................................................................................11 4. Módszertan ...............................................................................................................................14 4.1. Preparációs és vizsgálati technika ......................................................................................14 4.2. Az alkalmazott zonációk ....................................................................................................15 4.2.1. A nannoplankton zonációk korlátai .............................................................................15 4.2.2. A zonációk összehasonlítása........................................................................................16 4.2.3. A hazai alsó-kréta mészvázú nannoplankton kutatástörténete.....................................18 4.2.4. A magyarországi alsó-krétára alkalmazott zonáció .....................................................18 4.3. Szisztematika, taxonómia...................................................................................................23 4.4. Ökológia - paleoceanológia................................................................................................23 4.4.1. Mészvázú nannoplankton ökológia..............................................................................23 4.4.2. Kora-kréta provincialitás..............................................................................................24 4.4.3. Kora-kréta boreális-tethysi migrációs események .......................................................26 4.4.4. Őskörnyezeti indikátorok.............................................................................................26 5. A vizsgált szelvények ismertetése ............................................................................................28 5. 1. Földtani környezet és litosztratigráfia ...............................................................................28 5.2. A feltárások és vizsgálati eredményeik leírása...................................................................30 5.2.1. Gerecse.........................................................................................................................30 5.2.2. Bakony .........................................................................................................................64 5.2.3. Rétegtani összefoglalás ................................................................................................65

2

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.3. Ökológia, migráció, paleoceanológia .................................................................................69 6. Köszönetnyilvánítás..................................................................................................................72 7. Irodalomjegyzék .......................................................................................................................73 8. A dolgozat anyagából készült publikációk jegyzéke ................................................................81 9. A táblázatok jegyzéke...............................................................................................................82 10. Az ábrák jegyzéke...................................................................................................................83 11. Táblák és táblamagyarázatok..................................................................................................86 A dolgozatban tárgyalt fajok listája...........................................................................................94

3

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

1. SUMMARY Clastic sequences of the Cretaceous in the eastern part of Gerecse Mts. are built up of alternating calcareous and argillaceous marls and interbedded sandy turbidites. The age of these slope sediments was interpreted as Early Cretaceous (Berriasian to Barremian) determined by ammonite ortostratigraphy (e. g. Fülöp 1958). However, relatively recent investigations on calcareous nannofossils revealed much younger, Late Aptian - Early Albian ages (Félegyházy and Nagymarosy 1991, 1992 - Bersek Hill) based on very rare occurrences of index forms. At the western part of Gerecse Mts. Early Aptian ammonites were described in clastic sediments of more mixed lithology. The aim of this publication is to re-evaluate the nannofossil studies of the Eastern Gerecse Mts. and to study the ammonite-bearing sections of the eastern part of the Mts., since the contradiction between the orto- and parastratigraphy remained unsolved. An additional section was investigated in Bakony Mts., at Hárskút to resolve the lateral correlation possibility of the calcareous nannofossil events. More than three hundred smear slides from several long sections (Törökösbükk, Felsővadács, Búzáshegy, borehole B-1, Bersek Hill, borehole Lbt-36, Hajós Valley, borehole, Vst-8, Közöskút Valley) and some additional, short profiles were scanned for index forms by light microscope. Based on studies carried out on samples taken at Felsővadács, Paprét-Graben, Törökösbükk and borehole Bersek-1, the deposition of Felsővadács Breccia Member took place before the first occurrence (FO) of C. oblongata, so before the onset of nannozone NK3; therefore it is older than Late Early Valanginian. The appearance of N. kamptneri indicates the extreme closeness of the lower boundary of the Valanginian, so the member must be put into late Late Berriasian to early Early Valanginian. In the Bersek Hill section none of the earlier reported Late Aptian or Early Albian forms (Eiffellithus turriseiffelii, Gartnerago preobliquum etc.) were found. However, three other significant calcareous nannofossil events were recognized well known from the Mediterranean region: 1. Last occurrence (LO) of Cruciellipsis cuvillieri; 2. FO of Assipetra terebrodentarius; 3.

4

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

LO of Calcicalathina oblongata. Therefore, the succession deposited in NK3-NC5 nannozones, in the Valanginian-Barremian interval – supporting the ammonite age interpretation (Főzy and Fogarasi in press). The boundary between the Bersek Marl and the Lábatlan Sandstone – at Bersek Hill - was found in the lower part of NC5b-c zone, so at the Hauterivian/Barremian stage boundary. In the short section of Lábatlan Sandstone at Hajós Valley it was not possible to determine the FO and LO, just the presence of the following species: Rucinolithus irregularis, Nannoconus gr. truitti, Rhagodiscus angustus. These forms indicate NC6-7 nannozones, therefore the development of Early and Late Aptian deposits, and a possible correlation to the succession of borehole Lbt-36. In the borehole Lábatlan Lbt-36 - penetrating the Lábatlan Sandstone - R. irregularis, Nannoconus truitti and Braarudosphaera stenorhetha FO-s defined NC6 nannozone, while the FO of Eprolithus floralis and Rhagodiscus angustus determined NC7 nannozone. The forms described by Félegyházy and Nagymarosy (1991, 1992): Braarudosphaera batilliformis, Gartnerago preobliquum, Eiffellithus turriseiffelii and Broinsonia lata were not present. Since no younger taxa were identified, the boundary of zones NC7 and CC8 is situated in the upper 2 m of the section (due to surface appearance of Prediscosphaera sp. – supposed P. columnata – Sztanó and Báldi-Beke 1992). The age of the sequence is ?Late Barremian to Aptian (Főzy et al. in press). No nannofossil biostratigraphical information was available for the upper conglomerate layers (above the clay layer). Those may be Late Albian to Cenomanian in age (Bodrogi 1999). Orbitolinid sandstones of Görög (1995) may be related to intraformational big boulder sized „clasts”. P. columnata appears at the base of Vértessomló Siltstone in borehole Vst-8. The FO of R. angustus and the published FO of P. columnata (Báldi-Beke in Fülöp 1975) at Tata, Calvary Hill indicates NC7-CC8 zones for the Tata Limestone, at least at the type locality. Vértessomló Siltstone is correlated to the CC8 zone. Four nannofossil events were identified at Hárskút, Közöskút Graben in Bakony Mts. in the Mogyorósdomb Limestone and Sümeg Marl: FO of C. oblongata, LO of C. cuvillieri, LO of C. oblongata and LO of N. steinmannii. Based on this sequence the clastic series correlates to nannozones NK3-NC5. The beds rich in ammonites (Fülöp 1964) – the lowermost layers of

5

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Sümeg Marl at the locality - deposited in zone NC5a-c, therefore in the Late Hauterivian to early Early Barremian. There are no Aptian forms described in the Sümeg Marl, so it does not extend to the Aptian at this locality. The preservation state and abundance is generally poor, related to sedimentary transport and subsequent diagenesis. Due to semi-quantitative investigations the Watznaueria- and Nannoconus-dominated assemblages of the Bersek Marl extend up to the Lábatlan Sandstone, but the amount and significance of other forms is increasing from at the formation-boundary. The changes in the composition of Nannoconus group were mapped and found similar to other published sequences. The rate of forms with wide and narrow axial canal increases significantly at the Hauterivian/Barremian boundary, and this higher rate keeps on upwards. A „Nannoconus wide event” was recognized at the LO of C. cuvillierii. Changes of the abundance of nutrient- and dissolution sensitive forms correlates to the sedimentary model described (Fogarasi 1995b) for the alternating marls near the formation boundary: the dissolution- and dilution cycles. The abundance of W. barnesae and the Watznaueria group is increased at the dissolution cycles of the upper layers of Bersek Marl, while nutrient-sensitive Rhagodiscus and Biscutum forms become abundant in the lower, dilution cycles of the Lábatlan Sandstone. The paleolatitudinal position (20-30°N) estimated by the nannofossil assemblage composition correlates to that of the paleomagnetic studies. All taxa are cosmopolitan or Tethyan. No boreal influx was recognised in accordance with the presumed paleogeographic position. The clastic series of Gerecse Mts. was situated far from the Polish Seaway that served as a migration route from the North Sea area to the South Carpathians. The majority of the Tethyan index forms appear in the sections. T. verenae and L. bollii were very rare and hardly identifiable (general case in continental Tethyan sections) that made impossible to recognise some subzones and the NK3-NC4 boundary. The events described in the Gerecse Mts. can be applied to the Közöskút Valley sequence, so the zonation may be extended to most areas of the Transdanubian Range.

6

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

2. ÖSSZEFOGLALÁS A Gerecse alsó-kréta, tengeralatti lejtőn lerakódó, váltakozó karbonáttartalmú márgákból és közbetelepülő homokos turbiditekből álló törmelékes sorozata a „klasszikus” ammonitesz tanulmányok szerint berriázi-barrémi korú. Félegyházy és Nagymarosy (1991, 1992) mészvázú nannoplankton vizsgálatai azonban késő-apti-kora-albai kort adtak a sorozat felső részére. A törökösbükki és felsővadácsi szelvények, valamint a Bersek-1 fúrás tanúsága szerint a Felsővadácsi Breccsa Tagozat lerakódása a Calcicalathina oblongata első megjelenése (EM) előtt és a Retecapsa angustiforata EM között történt meg, azaz NK2 zónába esik. A Boissieri ammonitesz zóna törmelékes alaprétegben való jelenléte, valamint a Nannoconus kamptneri megjelenése miatt az NK2 zóna felső részére tehető, azaz késő-berriázi - késő-kora-valangini korú. A bersek-hegyi szelvényben három jól definiálható meszes vázú nannoplankton eseményt ismertem fel, amelyek megegyeznek a tethysi régióban jól ismert eseményekkel: 1. Cruciellipsis cuvillieri UM (utolsó megjelenés); 2. Assipetra terebrodentarius EM; 3. Calcicalathina oblongata UM. A szelvényben a korábban leírt késő-apti vagy kora-albai indexformák (Eiffellithus turriseiffelii, Gartnerago preobliquum stb.) egyike sem található meg. A Berseki Márga Formáció lerakódása a hauterivi végéig megtörtént (NK3-NC5a zónák). A Lábatlani Homokkő Formáció talpa (azaz a nagy csuszamlás) az NC5b-c zóna aljánál kicsit magasabb pozícióban van, azaz a hauterivi/barrémi határra esik. A rétegsor kora a klasszikus ammoniteszrétegtannal egyezően valangini-barrémi (Főzy és Fogarasi nyomdában). A Hajós-árok felső részén a Nannoconus truitti és a Rucinolithus irregularis formák EM-je alapján az NC6, az Eprolithus floralis faj EM-je alapján az NC7 zóna határozható meg. A szelvényben található, vastag homokkő közbetelepüléses, váltakozó karbonáttartalmú márga kora ezért – legalábbis részben – kora- és késő-apti. Rétegtanilag párhuzamosítható a Lábatlan Lbt-36 fúrás szelvényével, azaz a Lábatlani Homokkő Formáció fiatalabb szakaszával. A Lábatlan Lbt-36 fúrásban a R. irregularis, Nannoconus truitti és Braarudosphaera stenorhetha megjelenése alapján az NC6 zónát, az Eprolithus floralis és a Rhagodiscus angustus

7

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

megjelenése alapján az NC7 zónát mutattam ki. A Félegyházy és Nagymarosy (1992) által leírt a Gartnerago preobliquum, Eiffellithus turriseiffelii, Broinsonia lata és Microrhabdulus decoratus fajok egyike sem volt kimutatható. Fiatalabb formák a fúrásban nem voltak, az NC7/CC8 határ a fúrás felső húsz méterében van, amelyet a felszíni feltárásból közölt Prediscosphaera sp. bizonyít (Sztanó és Báldi-Beke 1992). A szelvény kora apti, a fúrás legalsó szakaszán a legfelső-barrémi nem zárható ki (Főzy és társai nyomdában), ami a Köszörűkőbányában publikált adatokkal (Sztanó és Báldi-Beke 1992) egyezésben van. A Köszörűkőbánya Konglomerátum felsőbb rétegeinek korára nincs nannoplankton információ, Bodrogi (1999) szerint késő-albai-cenomán korú. A konglomerátum és a feküjében levő hasonló kifejlődésű törmelékes sorozat kora eltér, két külön törmelékes rendszerbe tartozik, amelyek határa valószínűleg a „gipszeres agyag”. Görög (1995) kora-albai foraminiferái intraformációs homokkőtest-„klaszt”-okból származhatnak. A Vértessomló-8 fúrásban a CC8 zónát jelző Prediscosphaera columnata faj a Vértessomlói Aleurolit Formáció bázisán jelenik meg. A Tatai Mészkő Formáció bázisrétegében a tatai Kálvária-dombon Rhagodiscus angustus megjelenése NC7 vagy fiatalabb kort jelez. A P. columnata (Báldi-Beke in Fülöp 1975) megjelenésével és Szíves (1996, 1999b) adataival illesztve a Tatai Mészkő Formációt az NC7-CC8 zónába (késő-apti - kora-albai), a Vértessomlói Aleurolit Formációt a CC8 zónába (legkésőbbi apti - kora-albai) sorolom. A bakonyi, Hárskút, Közöskúti-árok feltárásban négy mészvázú nannoplankton eseményt írtam le: a Calcicalathina oblongata EM-jét, a Cruciellipsis cuvillieri UM-jét, a C. oblongata UM-jét és a Nannoconus steinmannii UM-jét. A törmelékes rétegsor így az NK3-NC5 zónába sorolható. Fülöp (1964) ammoniteszes rétegei az NC5a-c zónában, azaz valószínűleg az legfelső felső-hauterivi-alsó-barrémiben vannak. A Sümegi Márgában nem találtam meg az NC6 zóna szintjelzőit, azaz a Formáció a szelvényben valószínűleg nem nyúlik át az aptiba. Számos Magyarországon eddig ismeretlen, részben biosztratigráfiai szempontból fontos mészvázú nannoplankton taxont először ismertetek (pl. Assipetra cf. terebrodentarius). A nannoplankton megőrződöttsége gyenge és gyakorisága általában csekély, aminek az üledékes áthalmozás és a rákövetkező diagenezis az oka. A Bersek-hegy szelvényének kvantitatív vizsgálata alapján a Berseki Márga Formáció dominánsan Watznaueria-félékből és Nannoconus-féléből álló flórája továbbél a Lábatlani

8

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Homokkő Formációban, azonban a két csoportba nem tartozó taxonok gyakorisága kétszeresére nő a formációhatáron. A Nannoconus-együtteseken belüli összetételi változások - mégpedig a szűk és tág belső csatornájú Nannoconus-ok arányának változása megfelel a meditterán trendnek: a barrémiban fokozatosan tért nyernek a tágabb csatornájú formák. Az NC5b-c zónától kezdődő „tág csatornájú Nannoconus szakasz”-on kívül felismertem egy a C. cuvillieri kilépésével gyakorlatilag egyidőben zajló „tág csatornájú Nannoconus eseményt”. A

nutriens-jelző, és visszaoldódás-jelző formák eloszlása tükrözi a váltakozó

karbonáttartalmú márgák üledék-lerakódási környezetének modelljét (Fogarasi 1995b), azaz a visszaoldódási és higítási ciklusokat. A Berseki Márga felső, visszaoldódási ciklusos márga kifejlődésében a W. barnesae faj, míg a Lábatlani Homokkő alsó, higítási ciklusos márga kifejlődésében a Rhagodiscus- és Biscutum-félék, azaz a nutriens-jelző fajok uralkodóak. A bersek-hegyi nannoflóra összetétele alapján a terület az északi szélesség 20-30° környékén lehetett a kora-krétában. Ez megegyezik a paleomágneses adatokkal (Márton és Márton 1985). Valamennyi berriázi-kora-albai együttes tethysi típusú, azaz uralkodóan a Nannoconus, Micrantholithus, Lithraphidites, Watznaueria és Rhagodiscus nemzetségek, majd a Watznaueria,

Prediscosphaera,

Cretarhabdus

és

Eiffellithus

genusok

előfordulásával

jellemezhető. Boreális hatás nincs a szelvényekben, ami összhangban van a terület ősföldrajzi elhelyezkedésével. A Gerecse messze nyugat felé helyezkedett el a lengyel átjárótól, amelyen keresztül, pl. a Déli-Kárpátokba boreális ammoniteszek, ill. nannoflóra érkezett. A Nannoconus abundans-hoz hasonló formák további vizsgálatokat igényelnek, mivel nem köthetők egyedi migrációs eseményhez, a bersek-hegyi szelvény barrémi részén jellemzően előfordulnak. A gerecsei összletben szekvenciálisan megjelenik az összes tethysi nannoplankton zóna. A legtöbb tethysi marker jól használható a szintezésre. Azonban két fontos taxon: T. verenae és L. bollii nem került leírásra - ez általában jellemző a kontinentális szelvényekre -, ami lehetetlenné teszi néhány szubzóna, valamint az NK3-NC4 határ felismerését. A magyarországi alsó-kréta zonáció-besorolásakor ezt figyelembe kell venni, nem alkalmazható a tengeri szelvényeken megadott részletes zonáció. Azok az események, amelyeket a Gerecsében leírtam, kisebb eltérésekkel kimutathatók voltak a Közöskúti-árok szelvényében, a Bakonyban is, ezért feltételezhető, hogy a Dunántúli-középhegység teljes területén alkalmazhatók.

9

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

3. BEVEZETÉS 3.1. CÉLKITŰZÉS Dolgozatom célja egyes magyarországi kréta képződmények korábban vitatott korának vizsgálata, a Báldi-Beke Mária és Félegyházy László által megkezdett kutatások folytatása, az eddigi, részben töredékes nannoplankton adatbázis kibővítése volt alap- és másodlagos szelvények elemzése alapján. A rétegtani problémák megoldása mellett paleoökológiai és paleogeográfiai kérdésekkel foglalkoztam.

3.2. A MINTÁK EREDETE A minták egy részét magam gyűjtöttem a terepi utak során, más részét oktatóim és munkatársaim bocsátották rendelkezésemre. Saját gyűjtéseim közé tartozik az alsó-kréta minták többsége: Hárskút (Közöskúti-árok), Bersek-hegy, Búzás-hegy, Ördöggát, Hajós-árok, Felsővadács (Paprétárok). Császár Géza nyújtott lehetőséget a Vst-8 és Lbt-36 fúrások újravizsgálatára. A Bersek-1 fúrást - amelyet Bodrogi Ilona bocsátott rendelkezésemre - vékonycsiszolatban vizsgáltam. A vizsgált szelvényeket és mintaszámaikat a 3.1. táblázat tartalmazza. Szelvény

Mintaszám

Törökösbükk

5

Felsővadács

6

Ördöggáti-fejtő

2

Búzáshegy

8

Bersek B-1 fúrás

22

Bersek-hegy

173

Hajós-érok

8

Lábatlan Lbt-36 fúrás

12

Vértessomló Vst-8 fúrás

34

Tata, védett földtani feltárás

5

Közöskúti-árok

31

Összesen

306

3.1. táblázat. A vizsgált szelvények és mintaszámaik

10

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

3.3. PROBLÉMAFELVETÉS A földtan egyik alapvető ága a biosztratigráfia. A legújabb, kurrensnek mondható rétegtani irányzatok - mint például a szekvenciasztratigráfia - is erőteljesen támaszkodnak rá. A földtörténet finomabb felbontására irányuló egyre erősebb igények a sztratigráfusokat a rétegsorok állandó, a legújabb módszerekkel és adatbázisokkal alátámasztott újravizsgálatára késztetik. A korábban még fontosnak nem bizonyuló, különböző ősmaradványcsoportokkal megállapított korok ellentmondásai mára már hátráltatják a kutatómunkát. Néhány magyarországi kréta képződmény pontos kora máig vitatott. E problémakör tisztázásához próbálok munkámmal hozzájárulni. A gerecsei alsó-kréta rétegekben, ugyanazon szelvényben az ammonitesz ortosztratigráfia és a nannoplankton parasztratigráfia gyökeresen eltérő eredményt adott: az ammoniteszek alapján valangini-barrémi korúnak tekintett képződményt (Fülöp 1958, Főzy 1995) a korábbi nannoplankton adatok késő-apti-kora-albai korba helyezték (Félegyházy és Nagymarosy 1991, 1992). A megoldatlan rétegtani probléma mellett feladatom volt az is, hogy az eleddig hiányzó ökológiai és paleogeográfiai adatokat pótoljam. Több szelvényben vizsgáltam a gerecsei alsókréta törmelékes összlet alsó részét is, különös tekintettel a Felsővadácsi Breccsa Tagozatra. Kísérletet tettem egy bakonyi és egy mecseki szelvény rétegtani vizsgálatára is, mely területeken Báldi-Beke Mária korai kutatásai óta nannoplankton tanulmányokat nem folytattak, így az alsókréta korú rétegek modern nannoplankton sztratigráfiai elemzése nem történt meg. Jelen munka célja az eddigi nannoplankton korok megerősítése, a korszerű, de alkalmazható zonáció elfogadása, valamint az egyes litosztratigráfiai egységek időviszonyainak részletes tárgyalása. Tárgyalom az egyes formációk nannoplankton együttesei alapján levonható őskörnyezeti és ősföldrajzi következtetéseket is. Mivel a Kárpát-medence szerkezetét annak fokozatos kialakulását számos nagyhatású mű tárgyalja, annak részletezését a dolgozat keretein kívülre helyezem. Néhány ezzel a témával foglalkozó könyvet, cikket azért felsorolnék a témában nem eléggé jártas olvasó számára: pl. Fülöp (1989), vagy Trunkó (1996).

11

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A vizsgált területek elhelyezkedését és nagyszerkezeti viszonyait a 3.1. ábra illusztrálja. Az egyes gerecsei feltárások pontosabb helyét a részletező térképen (4.1. ábra) adom meg.

3.1. ábra. A Kárpát-Pannon régió nagyobb tektonikai egységei (Csontos 1995) a Gerecse indextérképe helyzetének (4.1. ábra), és a Hárskút, Közöskúti-árok helyzetének feltüntetésével.

12

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

13

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

4. MÓDSZERTAN 4.1. PREPARÁCIÓS ÉS VIZSGÁLATI TECHNIKA A kőzetmintákat porítás után vízzel összekevertem, s az így létrehozott zagy felső részéből 10– 15 másodperc ülepedés után egy cseppet szemcseppentővel tárgylemezre helyeztem. Az önszáradás után 1:5 arányú műgyantával leragasztottam. A kész preparátumokat Olympus, Nicon, illetve Zeiss Axioplan polarizációs kőzetmikroszkóppal, 1000X nagyításon, mind normál, mind polarizált fényben (párhuzamos és keresztezett Nicolnál) vizsgáltam, immerziós vagy cédrusolaj felcseppentésével. A mikroszkopikus fényképeket Contax 167MT fényképezőgéppel, változó nagyítással készítettem. Ökológiai vizsgálatokhoz általában 300 példányt számoltam meg, ami a preparátumon található populáció összetételét statisztikailag jól közelíti. Kvantitatív elemzés hiányában becslést tettem az egyes taxonok mennyiségére, vagy becslés nélkül csak a jelenlévő taxonokat határoztam meg, mintánként átlagosan 1/2–1 óra alatt. SEM vizsgálataim a flóra általában csekély abundanciája, és gyenge megőrződöttsége miatt nem vezettek eredményre. A nannoplankton taxonok leírása az irodalomban elsősorban fénymikroszkóppal történt, újabban SEM (Scanning Electron Microscope) definíciók is vannak, sőt kísérletek történtek ugyanazon példány SEM- és fénymikroszkópos vizsgálatára is. Mivel azonban a klasszikus, mintáimban előforduló fajok taxon-definíciója fénymikroszkóppal történt, az azonosítás ugyanezt a módszert kívánta meg. A mennyiségi-félmennyiségi mérések során lehetőség van az abszolút előfordulási arányok mérésére, különböző módszerekkel, amelyek közül a legegyszerűbbet Henriksson (1995) publikálta. E mérés a már megszáradt anyag tömegének mérésével, majd az egyes taxonok adott területen történt számlálásával adja meg az abszolút előfordulást (abundanciát). Azonban a végső eredmény elérésekor nem veszi figyelembe a minta-előkészítés sajátosságait; mégpedig azt, hogy a zagyban méret és tömeg szerinti függőleges szétválasztódás történik, így a preparátum nem ugyanazt a statisztikai értelemben vett populációt tartalmazza, mint a kőzetminta. Ezért

14

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

döntöttem úgy, hogy a klasszikus számítási módon végzem el a vizsgálatot: a tárgylemezen véletlenszerűen elhelyezkedő 300 egyedet sorolok be csoport-, illetve amennyiben lehetséges, faj szintre. Az így kialakuló relatív előfordulási arányok statisztikailag megfelelően jellemzik az együtteseket. Az értékelésnél figyelembe kellett azonban vennem, hogy így zárt statisztikai populációkat határoztam meg. Az anyag részletes többváltozós statisztikai analízisre sajnos nem volt megfelelő az erősen változó diverzitás miatt, amelyben elsősorban a diagenetikus hatások tükröződhetnek. A gyakorisági elemzést a Báldi-Beke (1984) által Hay és Beaudry (1973) után átvett osztályozás (4.1. táblázat) szerint igyekeztem végezni. A rövidítések Wise és Wind, 1977 alapján kerültek felhasználásra. Mivel a preparátumok minősége általában gyenge volt, ettől néhány helyen eltértem. Rövidítés és angol név

Gyakorisági

Mennyiség

csoport V (very abundant)

tömeges

10-100 pld/látótér

A (abundant)

nagyon sok

1-10 pld/látótér

C (common)

sok

1 pld/1-10 látótér

F (few)

kevés


R (rare)

néhány


4.1. táblázat. A mészvázú nannoplankton együttesek félkvantitatív mennyiségi elemzésében használt gyakorisági csoportok (Báldi-Beke 1984; Hay és Beaudry 1973 után)

4.2. AZ ALKALMAZOTT ZONÁCIÓK 4.2.1. A nannoplankton zonációk korlátai A kréta során a mészvázú nannoplankton diverzitása (és ebből becsülhetően a csoport által elfoglalt környezeti fülkék száma) erősen megnőtt. A tithon–kora-kréta evolúciós robbanás során a Föld egymástól részben elzárt tengeri vagy óceáni medencéiben a törzsfejlődés külön utakat vett. Emiatt nemcsak az általános közösség-leírásokban szerepelnek eltérő formák, de a parasztratigráfiai zonációk is más és más fajokon alapulnak. Szerencsére léteznek kozmopolita formák, amelyek lehetővé teszik az egyes területek zonációinak párhuzamosítását, legalábbis nagy vonalakban.

15

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Mivel azonban a nannoplankton közösségek teljes gazdagságukban csak a kréta végére (illetve majd az eocén végére) alakultak ki, ezen zonációk a késő-krétában finomabb tagolást tesznek lehetővé, mint a kora-krétában. Ehhez hozzájárul az is, hogy az alsó-kréta kőzetek általában nagyobb mértékű diagenezist szenvedtek mind a szárazföldeken, mind a tengerek felszíne alatt, s ez a diagenezis nagy hatással volt a bennük található formák megtartására, számára, elkülöníthetőségére. Ezzel szemben a felső-kréta egy része még a szárazföldeken is puha kőzetként van jelen (chalk), melynek közösségei a betemetődés után gyakorlatilag nem változtak. Természetesen a leginkább megkutatott területek rétegtani felbontása a legjobb. Ilyen az európai és észak-amerikai térség. A DSDP majd ODP program nagymértékben kiterjesztette az óceánok megkutatottságát, ám az Indopacifikus régió első zonációját pl. csak 1992-ben publikálták (Mutterlose 1992a). A közép-európai térségben két ősföldrajzi régió volt jelen a kréta során, amelyek időről-időre elkülönültek, majd újra homogenizálódott faunájuk és flórájuk; ezek: a boreális, illetve a tethysi (vagy mediterrán) faunaprovinciák (pl. Wagreich 1992, Bown és társai 1998, Street és Bown 2000). Ezek számos alkalommal kapcsolatba kerültek egymással (a Kelet-Alpok–Kárpátok térségében az ún. Lengyel-kapun át). A tengeri utak megnyílásának pontos datálását elősegíti a leggyorsabban elterjedő plankton formák, a nannoplankton vizsgálata.

4.2.2. A zonációk összehasonlítása A kora-kréta nannoplankton rétegtana az utóbbi évtizedekben indult fejlődésnek. A korai zonációk (Thierstein 1971, 1973, 1976; Roth 1978, Sissingh 1977) a késő-krétához képest kevesebb eseményt, ill. zónát különítettek el a kréta elején. Perch-Nielsen (1985) Sissingh zónáira alapozva jó néhány további eseményt leírt. A tethysi szelvények részletes tagolásának kialakulásában nagy szerepet játszott két publikáció: Bralower (1987) és Bralower és társai (1989), amelyek elsősorban Roth (1978) zónáit finomították. Bown és társai (1998) a boreális területek zonációjának finomítása mellett közölték a tethysi terület átfogó zonációját (5.1 ábra) Roth (1978, 1983) után, Bralower (1987) és Bralower és társai (1993) szubzonációjával. Az NK zónák Bralower és társaitól (1989) származnak. CC zónákat Sissingh (1977, 1978) után Perch-Nielsen (1979, 1985) és Applegate és Bergen (1988) módosította. A legtöbb eseményt Bergen (1994) az ammonitesz zónákhoz kalibrálta. A magnetosztratigráfiai beosztást nem korrelálták az ammonitesz zónákhoz, ezért csak vázlatként

16

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

17

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

használható, Bralower (1987), Bralower és társai (1989) és Cecca és társai (1994) után. Ahol az NC5a-d zónák határoló eseményei Bown és társai (1998) zonációjától eltérést mutatnak, ott külön jelölöm őket Bralower (1987) in Mutterlose (1992a) és Bralower és társai (1989) in Mutterlose (1992a) definíciója után (nagybetűs események). A hazai alsó-kréta rétegtani leírásához a fent leírt, és az 5.1. ábrán bemutatott zonációt használtam, Mutterlose (1992a) után. A zonáció finomításához több, dominancia-viszonyokon alapuló eseményt is felhasználtam; ilyen pl. a nannoconus-krízis, vagy a "truitti"-akme (lásd lenn, pl. Erba 1994). Az NK, NC és CC zónákat keverve használtam, a 4.2.4. fejezetben, az egyes zónáknál részletesen tárgyalt okokból.

4.2.3. A hazai alsó-kréta mészvázú nannoplankton kutatástörténete A hazai mezozoós képződmények mészvázú nannoplankton flóráinak megismerésében a legnagyobb szerepet Báldiné Beke Mária játszotta, aki a világban meginduló kutatással egyidőben vizsgálta a magyarországi alsó-kréta kőzetek mészvázú nannoplankton együtteseit (Báldi-Beke 1962a,b, 1963, 1965). Számos egyéb eredménye – a Bakony alsó-kréta szelvényeiből, illetve a Tatai Mészkőből és a Vértessomlói Aleurolitból (Báldi-Beke in Fülöp 1964, in Fülöp 1975, in Császár 1989, in Sztanó és Báldi-Beke 1992), hozzájárult a magyarországi alsó-kréta megismeréséhez.

Sümeg környékének

számos

alsó-kréta

szelvényéből

biosztratigráfiai

eredményeket publikált Báldi-Beke in Haas és társai (1985). Félegyházy (1991) vértes-előtéri, gerecsei és mecseki alapszelvényeken végzett nannoplankton vizsgálatokat. Bóna in Fülöp (1975) a Tatai Mészkő és a Vértessomlói Aleurolit szelvényeit elemezte. A kilencvenes évek elején a gerecsei törmelékes összlet korának megállapítására tettek kísérletet (Félegyházy és Nagymarosy 1991, 1992). Kollányi in Császár és társai (1998) mecseki nannoplankton adatokat szolgáltatott. Jelen szerző témába eső publikációit a 8. fejezet tartalmazza.

4.2.4. A magyarországi alsó-krétára alkalmazott zonáció Az alábbiakban szereplő zonáció több szerző több műve alapján összeállított, a magyarországi alsó-krétára véleményem szerint legjobban alkalmazható lokális zonáció. A zónák (és szubzónák) alsó határa többnyire valamely forma első megjelenéséhez, ritkábban utolsó megjelenéséhez kötődik. Ugyanez vonatkozik a felső határra. A kort a hivatkozott szerzők és későbbi átértelmezésük (Roth 1978, 1983, Sissingh 1977, 1978, Bralower 1987, Bralower és társai 1989, 1993, Cecca és társai 1994, Applegate és Bergen 1988, Mutterlose 1992a; Perch-Nielsen 1979, 18

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

1985 – elsősorban in Bown és társai 1998) alapján adom meg (5.1. ábra). A megjegyzés rovatban az esetleges szubzónákat, illetve más, rétegtanilag fontos eseményeket tárgyalok. Mivel a tárgyalt szelvények nem fedik le a kréta teljes rétegtani tartalmát, csak azokat a zónákat tárgyalom, amelyekből vizsgálatot végeztem. NK1 – Nannoconus steinmannii zóna (TTZ) (Bralower és társai 1989) Alsó határ: EM N. steinmannii steinmannii Felső határ: EM R. angustiforata Kor: Kora-berriázi (Jacobi - Occitanica ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Felsővadács, Törökösbükk. Megjegyzés: A zóna megfelel a Sissingh (1977) által leírt CC1 zónának. NK2 – Retecapsa angustiforata zóna (Bralower és társai 1989) Alsó határ: EM R. angustiforata Felső határ: EM C. oblongata Kor: Késő-berriázi – kora–kora-valangini (Occitanica -Otopeta ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Felsővadács, Törökösbükk, Ördöggát, Közöskút. Megjegyzés: A zónát Umbriában két szubzónára osztották az A. infracretacea EM-e alapján (Bralower 1987). Azonban a tanulmányozott szelvényekben ez nem volt kimutatható, ezért a szubzónákat nem használom. Bown és társai (1998) a P. fenestrata EM-e alapján osztja két szubzónára, amelyet a taxon ritkasága miatt nem használok. A zóna megfelel a CC2 zónának. NK3 – Calcicalathina oblongata zóna (Bralower és társai 1989) Alsó határ: EM C. oblongata Felső határ: UM T. verenae Kor: késő–kora-valangini – kora–késő-valangini (Petransiens - Radiatus ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Felsővadács, Ördöggát, Közöskút. Megjegyzés: A zóna Umbriában két szubzónára osztható a R. wisei UM-ja alapján (Bralower 1987, Bralower és társai 1989). Mivel ezt a jelen tanulmányban kimutatnom nem sikerült, a szubzónákat nem használom. A zóna megfelel a CC3 zónának és a CC4 zóna alsó

19

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

részének. A T. verenae nagyon ritka a vizsgált anyagban ezért NK3-NC4 összevont zónát használtam, kivéve azokat a helyeket, ahol egyéb adatok alapján pontosítanom volt lehetséges (pl. Búzás-hegy). Ugyanezen ok miatt a valangini és alsó-hauterivi szakaszokat nem tudtam elkülöníteni. NC4 – Cruciellipsis cuvillieri zóna (Roth 1978) Alsó határ: UM T. verenae Felső határ: UM C. cuvillieri Kor: késő–késő-valangini – kora–késő-hauterivi (Radiatus -Sayni ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Bersek-hegy, Búzás-hegy, Közöskút. Megjegyzés: A zóna két szubzónára osztható L. bollii EM-e alapján (Bralower és társai 1989). A taxon nagyon ritka a tárgyalt szelvényekben, ezért a szubzonációt nem használom. A T. verenae nagyon ritka a vizsgált anyagban, ezért NK3-NC4 összevont zónát használtam, kivéve azokat a helyeket, ahol egyéb adatok alapján pontosítanom volt lehetséges (pl. Búzás-hegy). A N. bucheri megjelenését Bown és társai (1998) más szerzők alapján az NC4a zónába teszik, amellyel nem értek egyet, és az NK3 zónába helyezem. A zóna megfelel a CC4 zóna közepének. NC5 – Watznaueria oblonga zóna (Roth 1978) Alsó határ: UM C. cuvillieri Felső határ: EM R. irregularis (EM C. litterarius) Kor: késő–késő-hauterivi – barrémi (Sayni -Sarasini ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Bersek-hegy, Hajós-völgy, Közöskút. Megjegyzés: A zónát Roth (1978, 1983) két szubzónára osztotta a L. bollii UM-e alapján. Mivel a taxon nagyon ritka, a Roth (1978, 1983) szubzónáit nem használom. A zóna magában foglalja a hauterivi – barrémi határt, illetve az A. terebrodentarius első megjelenési dátumát, amely a zóna késő-hauterivi részében található. Mutterlose (1992a) Bralower (1987) és Bralower és társai (1989) adatai alapján definiált NC5a-e zonációja csak részben alkalmazható a L. bollii UM-ének, valamint a N. steinmannii UM-ének nem pontos megadhatósága miatt. A taxonok kilépési eseményeivel definiált szubzónákat ezért

20

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

összevonva használom (l. a szubzónák megjegyzéseinél). Az NC5 zóna megfelel a CC4 zóna tetejének, valamint a CC5 és CC6 zónának NC5a zóna (Mutterlose 1992a) Alsó határ: UM C. cuvillieri Felső határ: EM A. terebrodentarius Megjegyzés: Mivel az A. terebrodentarius viszonylag ritka forma, és hasonló, A. cf. terebrodentarius-ként, illetve A. sp. aff. terebrodentarius-ként leírható formák az NC5b szubzóna talpa alatt is megjelennek, a zóna felső határát óvatosan kell kezelni. NC5b zóna (Mutterlose 1992a) Alsó határ: EM A. terebrodentarius Felső határ: UM L. bollii Megjegyzés: Mivel az A. terebrodentarius viszonylag ritka forma, és hasonló, A. cf. terebrodentarius-ként, illetve A. sp. aff. terebrodentarius-ként leírható formák az NC5b szubzóna talpa alatt is megjelennek, a zóna alsó határát óvatosan kell kezelni. Mivel a L. bollii faj nagyon ritka, a felső határt nem tudtam megállapítani egy szelvényben sem, ezért összevont NC5b-c szubzónát használok. NC5c zóna (Mutterlose 1992a) Alsó határ: UM L. bollii Felső határ: UM C. oblongata Megjegyzés: Mivel a L. bollii faj nagyon ritka, a felső határt nem tudtam megállapítani egy szelvényben sem, ezért összevont NC5b-c szubzónát használok. NC5d zóna (Mutterlose 1992a) Alsó határ: UM C. oblongata Felső határ: UM N. steinmannii NC5e zóna (Mutterlose 1992a)

21

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Alsó határ: UM N. steinmannii Felső határ: EM R. irregularis NC6 – Chiastozygus litterarius zóna (Roth 1978) Alsó határ: EM R. irregularis (EM C. litterarius) Felső határ: EM R. angustus (EM E. floralis) Kor: kora-apti (Sarasini -Deshayesi ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Hajós-völgy, Lbt-36. Megjegyzés: A zóna középső részére (a Weissi ammonitesz zónára – Bown és társai 1998) jellemző a Nannoconus-taxonok hiánya; ez az ún. nannoconus-krízis (pl. Erba 1994). A zóna alsó határa és a barrémi-apti határ viszonyát a Lábatlan Lbt-36 fúrásnál tárgyalom. Bown és társai (1998) a C. rothii UM-e alapján két szubzónát definiáltak, amelyet a taxon hiánya miatt nem tudtam használni. Az NC7 zónával együtt megfelel a CC7 zónának. NC7 – Rhagodiscus angustus zóna (Roth 1978) Alsó határ: EM R. angustus (EM E. floralis) Felső határ: EM P. cretacea s. l. Kor: késő-apti – kora–kora-albai (Deshayesi - Jacobi ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Hajós-völgy, Lbt-36, Vst-8. Megjegyzés: A zóna alján folytatódik a nannoconus-krízis, amit a H. trocoidea foraminiferazónában és a T. bejaouensis foraminifera-zóna alján (a Melchioris zóna környékén – Bown és társai 1998) a "truitti"-akme követ (Erba 1994). Bown és társai (1998) három szubzónát definiált a Micrantholithus spp. UM-e és a R. achylostaurion EM-e alapján. A szubzónákat a formák vizsgált szelvényekben való ritkasága miatt általában nem használom. Az NC6 zónával együtt megfelel a CC7 zónának. CC8 – Prediscosphaera columnata zóna (Sissingh 1977) Alsó határ: EM P. columnata Felső határ: EM E. turriseiffelii Kor: késő–kora-albai – kora–késő-albai (Tardefurcata - Inflatum ammonitesz zóna) Kimutatott elterjedés: Vst-8, Köszörűkőbánya (Báldi-Beke in Sztanó és Báldi-Beke 1992).

22

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Megjegyzés: A P. columnata a legelsőnek megjelenő Prediscosphaera faj, így a P. cretacea s.l. megjelenése ugyanezt, vagy ennél valamivel fiatalabb dátumot jelez. Mivel az A. albianus faj nem volt megtalálható a mintákban, Roth (1978) P. cretacea (=NC8) és A. albianus (=NC9) zónáját nem használom, hanem a kettőnek együttesen megfelelő CC8 zónát.

4.3. SZISZTEMATIKA, TAXONÓMIA Dolgozatomnak nem célja, hogy újratárgyalja a kréta mészvázú nannoplankton rendszertanát, illetve a faj- és csoportleírásokat. Nem törekedtem önálló rendszer felállítására; sem pedig arra, hogy egy adott szerző véleményét fogadjam el. Azokat a fajleírásokat fogadtam el, amelyek leghasznosabbnak tűntek a végzett munka során. A SEM leírásokban (és néhány kitűnő megőrződöttségű minta alapján végzett mikroszkópos leírásban is) tükröződő fajkoncepciókat nem tudtam elfogadni a rendelkezésemre álló anyag gyenge megőrződöttsége miatt, mivel a leírások apró bélyegei alapján lehetetlen lett volna választanom a különböző taxonok között. Ezért többnyire a klasszikus szerzők szárazföldi mintákon végzett tanulmányainak fajleírásait használtam fel, néhány kivétellel. Fajkoncepcióimat a dolgozathoz kapcsolt fajlista (1. melléklet) tükrözi.

4.4. ÖKOLÓGIA - PALEOCEANOLÓGIA 4.4.1. Mészvázú nannoplankton ökológia A mészvázú nannoplankton formák uralkodóan autotróf életmódot folytatnak, ezért általában a vízoszlop fotikus övére, a felső 200 méterre korlátozódik elterjedésük. Az egyes formák, fajok mennyiségét, a flóra diverzitását elsősorban a felszíni hőmérséklet, a sótartalom, valamint a tápanyagok mennyisége (partok közelsége, feláramlási zónák helyzete) befolyásolja. A tanatocönózis összetétele az elpusztulás utáni süllyedés alatt - főként a tengerfenéken és a fenék felett zajló differenciális karbonát-visszaoldódás miatt - megváltozhat (Roth 1981). Ha feltételezzük, hogy a fosszilis közösségekben megtalálható nannoplankton-asszociációkra ugyanazon környezeti tényezők hatottak, mint a jelenlegiekre, lehetőség nyílik a múltbeli viszonyok bizonyos mértékű rekonstruálására minimális mennyiségű mintából is. Időben visszafelé haladva azonban egyre nagyobb problémát jelent a minták átalakulása, diagenezise. 23

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

4.4.2. Kora-kréta provincialitás A jelenlegi „hidegház” (Icehouse - hideg sarkvidéki, meleg trópusi vizek) körülmények között a diverzitást és a fajok földrajzi eloszlását elsősorban a tengervíz felszíni hőmérséklete szabja meg. Ez a hatás csökkent globális hőmérsékleti gradiens esetén – mint a krétában – sokkal kisebb (Roth 1981). A kréta folyamán mégis viszonylag jól elkülöníthető alacsony szélességű (tethysi) és magas szélességű (boreális-ausztrális) nannoegyüttesek találhatók meg (Mutterlose 1992a, Wagreich 1992, Bown és társai 1998, Street és Bown 2000, és mások). A kora- és középsőkrétában a tethysi együttesek egy széles egyenlítői övben helyezkedtek el, amely a 40o szélességig terjedt mind északon, mind délen. A késő-krétában megnőtt az együttesek provincialitása: tethysi/trópusi, szubtrópusi és magas szélességű flórák különíthetők el (Wagreich, 1992). Az

egyes

időszakok

paleoökológiájára

és

paleobiogeográfiai

viszonyaira

vonatkozó

összefoglalást Mutterlose (1992a), Wagreich (1992), Street és Bown (2000) és más szerzők alapján végeztem el. Berriázi-barrémi Kevés kora-kréta eloszlási adat van, bár már a késő-jurában is észlelhető a szélességi, illetve parttávolság szerinti megoszlás (Cooper 1989). A legfontosabb jellegzetesség Európa tethysi és boreális régióra tagolódása. Az egyik első kora-kréta tethysi, „partközeli” flóraelem a Nannoconus volt (Thierstein 1973), bár a nemzetség bizonyos formáit később a közepes szélességekről, ill. óceáni platformokról is leírták (Perch-Nielsen 1979, Roth 1981). A tipikus alacsony szélességi, tethysi flórákban a Nannoconus, Micrantholithus, Lithraphidites, Watznaueria és Rhagodiscus nemzetségek az uralkodók (Thierstein 1973, Wind és Ĉepek 1979, Applegate és társai 1989). A Nannoconus-féléknek a tethysi területen nagyobb a diverzitása, mit a boreálisban (Perch-Nielsen 1989). A Nannoconus truitti-közösség (Mutterlose 1989) flóraelemei, a Lithraphidites bollii, Speetonia colligata, Cruciellipsis cuvillieri, Calcicalathina oblongata, Conusphaera rothii, Tubodiscus verenae fajok nagyon ritkák a boreális területen. A tethysi területekre jellemző, de boreálisban is megtalálható formák közül a Watznaueria barnesae, Zeugrhabdotus embergerii, Cretarhabdus (Stradneria) crenulatus és a Rhagodiscus asper faj érdemel említést. 24

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A Nannoconus truitti-együttes északi irányban az Ír-tengerig, dél felé Suriname-ig terjedt el, azonban hasonló Nannoconus-formák Mozambikban is találhatók (Deres és Archeriteguy 1980, Mutterlose 1989). Az Észak-Karolina partjainál (DSDP Leg 93) és Portugáliánál (ODP Leg 103) mélyített fúrásokban az északi Tethysre jellemző együtteseket tártak fel (Applegate és társai 1989), Észak-Németország és Nagy-Britannia flórái boreális jellegűek. A transzgressziós események során az alacsonyan fekvő átjárók elöntésével melegvízi tethysi elemek árasztották el a boreális területeket (l. pl. Mutterlose 1989, 1992a). Ezekben a flórákban a Rhagodiscus asper elérheti az 50%-ot, ugyanakkor a Nannoconus-félék és a Cyclagelosphaera margerelii mennyisége is jelentős (Crux 1989, Mutterlose 1989). Street és Bown (2000) részletesen, specifikus időpillanatokra bontva tárgyalja a kora-kréta nannoplankton taxonok szélesség szerinti eloszlását, valamint egyes taxonok paleobiogeográfiai jelentőségét. Elsősorban a fentiekben már említett adatok összefoglalását adja meg. Apti-turon A kainozoósnál kevésbé differenciált középső-kréta tengeráramlási rendszer a szalinitáskülönbségeken alapult, mivel a hőmérsékletkülönbségek kicsik voltak (Bralower és Thierstein 1984). A cenomán/turon határon azonban ez az áramlási rendszer átalakult, hideg, nutriensgazdag fenékvizek jelentek meg és nagyobb hőmérsékleti gradiens alakult ki (Kuhnt és társai 1986). A CCD két kilométert emelkedett, 2,5-3,5 km mélységbe (Roth és Krumbach 1986). 40oD és 40oÉ között helyezkedett el a tropikus-szubtropikus öv, a tethysi nannoközösségek tipikus előfordulási területe; amelyek azonban megjelenhetnek feláramlási zónáknál is. Kicsi a tethysi/boreális kontraszt (Bralower 1988). Ennek ellenére bizonyos formák jellemzőek a tethysi provinciára: domináns a Watznaueria barnesae, gyakori a Prediscosphaera, Cretarhabdus és Eiffellithus (v. ö. Bralower 1988). A Nannoconusok is a Tethys melegvízi környezetének jelzői (Mutterlose 1989 - Nannoconus truitti együttes), főként a sekélytengerekben. Az Atlantikum keleti peremén jelentkező feláramlási zónák nutriens-mennyiség módosító hatása miatt kifejezett keleti/nyugati nannoplankton-együttes gradiens jött létre. A magas fertilitású vizek jelzői a Biscutum constans és a Zygodiscus, Vagapilla és Braarudosphaera fajok (Roth és Bowdler 1981, Roth és Krumbach 1986). A magas szélességekre jellemző flórákban a Seribiscutum primitivum, a Zygodiscus spiralis és az Eprolithus floralis formák uralkodóak (Roth és Krumbach 1986). A Seribiscutum primitivum,

25

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Sollasites falklandensis, Octocyclus magnus és Repagulum parvidentatum formák kizárólag ezeken a területeken éltek (Roth és Bowdler 1981, Wise 1988). Majdnem monospecifikus bloom-ok általában a magas és közepes szélességek flóráiban fordulnak elő. Ilyeneket alkotó formák a Corollithion, Zeugrhabdotus elegans, Biscutum constans. Ezek a bloom-ok erős feláramlási zónákban megjelenő nutriensgazdag, hideg, és talán alacsonyabb szalinitású vizek miatt kifejlődő részben oxigénhiányos környezetben alakultak ki (Wise és Wind 1977, Roth és Bowdler 1986, Wise 1988).

4.4.3. Kora-kréta boreális-tethysi migrációs események A kora-kréta bizonyos szakaszaiban a tethysi (ált. Dél-Európa) és boreális területek (Északitenger, Németország) mészvázú nannoplankton flórái érintkezésének útjában földrajzi akadályok álltak. Más időszakokban az akadályok megszűntek és teljes flóra kicserélődés, vagy részleges, esetleg egyes flóraelemekre terjedő migráció zajlott le. Ilyen – időszakosan kinyíló, majd záruló – migrációs útvonalat a Párizsi-medencén és Lengyelországon keresztül át ismerünk (Mutterlose 1992b). A „migrációs kapuk” kinyílásáról szóló információkat Mutterlose (1992b) foglalta össze. Újabb, elsősorban a Déli- és KeletiKárpátokból származó adatokat Melinte (1993), Avram és Melinte (1998) és Melinte és Mutterlose (2001) közölt. A boreális területeken tethysi mészvázú nannoplankton bevándorlási eseményeket az alábbi időszakokban ismerünk (Mutterlose 1992b): kora késő-valangini, késő késő-valangini-kora korahauterivi, késő-hauterivi (számos rövid időtartamú bevándorlás) és középső-apti. A boreális mészvázú nannoplankton formák tethysi területre vándorlása sokkal kevésbé dokumentált. A Déli- és Keleti-Kárpátok területén az alábbi bevándorlási események ismertek (Melinte 1993, Avram és Melinte 1998 és Melinte és Mutterlose 2001): középső-késő-valangini, késő-barrémi-kora-apti.

4.4.4. Őskörnyezeti indikátorok Mint a fentiekben láttuk, a mészvázú nannoplankton formái alkalmasak a környezeti viszonyok egyes elemeinek megállapítására. Ilyen elemek például a következők: hőmérséklet, fertilitás, neritikus-pelágikus környezet, visszaoldódás. A kora-kréta mészvázú nannoplankton formáinak környezet indikáló szerepe nem eléggé tisztázott. Sok esetben később – akár a neogénben – megjelenő rokon formák ismert környezeti 26

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

elterjedése alapján következtetnek arra. A nagyfokú bizonytalanság miatt a lent tárgyalt általános megállapítások, illetve az 5.3. fejezetben tárgyalt, gerecsei kora-kréta együttesekre tett megállapítások is fenntartásokkal kezelendők. A fertilitást jelző taxonok közé a Biscutum constans, a Zygodiscus erectus, valamint a Zygodiscus formák összege alkalmas (Erba 1991, Roth 1981). A hőmérsékleti viszonyokat a boreális - tethysi határterületeken, az egyes tipikus fajok arányainak változásából számíthatunk. Itt melegvízindikátorként a Rhagodiscus asper, valamint a Cretarhabdus, Nannoconus, Conusphaera és Micrantholithus fajok szerepelhetnek, míg hidegvizet a Biscutum constans és a Corollithion fajok jelezhetnek (Mutterlose 1992a). A visszaoldódásnak ellenálló formák közé többek között a Watznaueria barnesae (Roth 1981) tartozik. A környezet „partközeli” jellegét a Nannoconus, illetve Braarudosphaera fajok mennyisége tükrözheti (Roth 1981).

27

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5. A VIZSGÁLT SZELVÉNYEK ISMERTETÉSE 5. 1. FÖLDTANI KÖRNYEZET ÉS LITOSZTRATIGRÁFIA A dolgozatban tárgyalt rétegtani egységek nomenklatúráját, definícióját és leírását Császár (1996a) és Császár (1997) foglalja össze. A kutatástörténetet általában az egyes feltárásoknál ismertetem, hogy az eddigi eredményeket ütköztethessem a nannoplankton rétegtani adatokkal. Magyarország alsó-kréta földtanát Császár és Haas (1979, 1984) foglalta össze alapvetően Fülöp (1958, 1961, 1964 és 1975) nyomdokaiban haladva. A vizsgált szelvényekben található litosztratigráfiai egységek részletes leírását Császár (1996b,c,d), Knauer (1996a,b) és Knauer és Lelkes (1996) adta meg Császár (1996a)-ban. Újabb összefoglalást Császár (1998) adott. A kréta ősföldrajzi helyzetét Haas és Császár (1987), Császár (1995, 1998) tárgyalta nagyobb terjedelemben. Az általam vizsgált két terület - a Gerecse (4.1. ábra) és a Bakony - alsó-kréta földtani képe nagyban különbözik egymástól. (A területek rétegtani oszlopait lásd a 5.2. ábrán.) A Dunántúliközéphegységben egy a jurából átöröklötten mély, meszes (Bakony), ill. törmelékes (Gerecse) medence és lejtőkörnyezet található (Kázmér 1988), amely hamarosan átadja helyét a középsőkréta eleji takarós mozgások előterében lerakódó üledékes rétegeknek. A Bakony alsó-kréta üledékei - a Zirc környékén előforduló, s a valanginitől egészen a hauteriviig felnyúló, vsz. tengeralatti kiemelkedés-, szikla-peremi környezetet jelző, “Hierlatz”szerű üledékeken (Borzavári Mészkő) kívül - az ún. “majolica”(“biancone”) típusba tartoznak. A Déli-Bakonyban

késő-tithon-kora-hauterivi

korú,

kovagumókat

tartalmazó

kőzetfácies

(Mogyorósdombi Mészkő) az elterjedt, míg a Középső-Bakonytól ÉK-re a késő-tithon-berriázi, kovagumó-mentes változat (Szentivánhegyi Mészkő) fedi a fekvő üledékeket. A Nannoconustartalmú

mészkövek

között

elkülöníthetünk

deformáció-mentes

(nem

üledékrogyásos)

szelvényeket - pl. Hárskút, Közöskúti-árok; Kő-hegy -, és deformált (üledékrogyásos és/vagy 28

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

tektonikus) rétegsorokat - pl. Sümeg, Mogyorósdomb. Tehát mind a valószínűleg viszonylag egyenletes felszínű pelágikus medencében, mind az azt határoló kisszögű (?) lejtőkön lerakódó üledékek megtalálhatók - hasonlóan a dél-alpi példákhoz (lásd Weissert 1981). A kemény mészkövekre a Déli-Bakonyban a barrémi-kora-apti Sümegi Márga kőzetlisztes, márgás sorozata települ, amely a törmelékbehordás fokozódását jelzi, és kapcsolatban állhat az apti korú szerkezeti fázissal, amely után keletkező, késő-apti-?kora-albai korú, krinoideás, kőzetszemcsés, nagyenergiájú környezetet feltételező Tatai Mészkő a szerkezetileg is deformált alsó-krétát mindenhol lefedi. Erre üledékhiánnyal késő-albai üledékek települnek. A gerecsei törmelékes rétegsorok aljzatát

a

késő-tithon-berriázi

Szentivánhegyi

Mészkő

(lásd

fenn), illetve egyéb jura és triász korú

mészkövek

egyenetlen,

diszkordáns felszíne jelenti. A sorozat kőzetlisztes bázisrétegein fekszik a Felsővadácsi Breccsa túlnyomórészt mészkőklasztokból álló kisvastagságú, tagolt összlete. Az erre települő rétegsor egy uralkodóan

márgát

tartalmazó

mélytengeri lejtőn rakódott le, 5.2. ábra. A Dunántúli-középhegység alsó-kréta kőzetrétegtana ( Császár 1998)

amelyet váltakozó

a

Berseki

Márga

karbonáttartalmú

márgaciklusai, és a közbetelepülő vékony, turbidites - ?kontúritos homokkövek képviselnek; majd a rétegsorok progradálásával a proximálisabb kifejlődésű vastag, homokos turbiditpadok is megjelennek (Lábatlani Homokkő). A legkisebb homoktartalom a Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő határán található és ammonitesz vizsgálatok szerint a hauterivi-barrémi határra esik (Fülöp 1958, Főzy 1995, Főzy és Fogarasi nyomdában). A Gerecse Ny-ÉNy-i részén (pl. Nyagdavölgy) a Lábatlani Homokkőnek megfelelő durvább törmelékes üledékképződés korábban megkezdődik (Fülöp 1958). Keleten az összletet a túlnyomórészt kovakavicsokból álló,

29

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

tengeralatti törmelékkúpot képviselő (Sztanó 1990a,b) Köszörűkőbányai Konglomerátum fedi, amely legalább késő-apti-kora-albai korú (Sztanó és Báldi-Beke 1992; Görög 1995). A Berseki Márga lejtőösszletében a turbiditrétegek mellett törmelékfolyás-üledékek, csuszamlási fülkék, csuszamlások is megfigyelhetők (Sztanó 1991, Fogarasi 1993, 1995a). A Gerecse nyugati részén a Tatai Mészkő is kifejlődött, amelyet itt a kora-albai korú, sekélybatiális Vértessomlói Aleurolit fed; keleten a bonyolult szerkezeti viszonyok miatt nem eléggé tisztázott, hogy a Lábatlani Homokkő (és Köszörűkőbányai Konglomerátum) oldalirányban, valamint vertikálisan milyen módon érintkezik a Vértessomlói Aleurolitttal.

5.2.

A

FELTÁRÁSOK

ÉS

VIZSGÁLATI

EREDMÉNYEIK

LEÍRÁSA Az egyes szelvények kőzettani, üledékföldtani leírását, valamint kutatástörténetük és a mészvázú nannoplankton flórák vizsgálati eredményeit területi, illetve ezen belül hozzávetőleges rétegtani sorrendben mutatom be.

5.2.1. Gerecse A gerecsei kréta kutatástörténetét Főzy és Fogarasi (nyomdában) részletesen áttekintették. A jelen dolgozatban azokat a pontokat emelem ki, amelyek a tárgyalt képződmények – és elsősorban a nannoplankton rétegtan – szempontjából a leglényegesebbek. A gerecsei alsó-kréta ammoniteszeivel, és a bezáró kőzetek korával elsőként Hantken (1868) foglalkozott. A márgaösszlet korát a középső neokomban adta meg, s rámutatott a sorozatnak az alpi rossfeldi rétegekhez való hasonlatosságára. Hantken vezette be a "lábatlani homokkő" máig használatos fogalmát. Hofmann (1884) írta le a felső jurára települő berriázi homokos márgát és a rátelepülő breccsa sorozatot a felsővadácsi Paprét-árokban. Staff (1907) és Somogyi (1914) a korábbiakhoz képest lényegi eltéréseket nem ismertek fel. A gerecsei alsó-kréta üledéksor első jelentős összefoglalója Fülöp (1958). Számos, a jelen értekezésben is tárgyalt rétegsor első leírója, a hegység kréta képződményeinek elterjedését és sztratigráfiai viszonyait részletesen tárgyalja. Felismeri, és térképen ábrázolja az északi és déli területek kréta rétegeinek kifejlődésbeli különbségeit. A márga rétegcsoport korát a valangini– hauterivi–barrémi emeletekre terjeszti ki.

Kimutatja, hogy a lábatlani homokkő fő tömege

30

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

barrémi korú. Vígh (1984) a paprét-érki szelvény vizsgálata alapján a Felsővadácsi Breccsát a valanginibe helyezi. A nyolcvanas évek végén meginduló üledékföldtani, petrográfiai kutatások (Kázmér 1987, Kriván és Péró 1989, Kriván 1989, Vaskó-Dávid 1988, 1989, 1991, Sztanó 1990a, 1990b, 1991, Fogarasi 1993, 1995a, 1995b, Árgyelán 1994, 1995, 1996, 1997, Császár és Árgyelán 1995) megteremtették az alapot a biosztratigráfiai vizsgálatok újabb nemzedékéhez, amelyek azonban ellentmondásos eredményekre vezettek (Bodrogi 1991, 1993, 1994a,b, 1995, 1999, Bodrogi és társai 1990, Sztanó és Báldi-Beke 1992, Félegyházy és Nagymarosy 1991, 1992, Schlagintweit 1990a,b, Leereveld 1992a,b, Főzy 1995, Czabalay 1992, 1995, Görög 1993, 1995). A kréta kutatással kapcsolatos frissebb eredményeket Császár (1995) foglalja tömör szintézisbe. Árgyelán és társai (1997), valamint Fogarasi és Árgyelán (előkészületben) Fogarasi (1995b) ciklussztratigráfiai vizsgálatait terjesztették ki. Ugyanezen mintázásból Viczián és Kovács-Pálffy (1997) agyagásvány elemzéseket végeztek. Bodrogi és Fogarasi (1998, 2000) összefoglalták a megismert problémákat, és javaslatot tesznek feloldásukra; Főzy és társai (nyomdában) és Főzy és Fogarasi (nyomdában) amonitesz-nannoplankton korrelációval kísérelik meg a biosztratigráfiai problémák feloldását. Bodrogi és Fogarasi (nyomdában) gerecsei és a Tatabányai-medencében mélyült fúrásokat tárgyalnak. Törökösbükk A Nagy-Pisznicétől keletre található mesterséges feltárás a felső-jura rétegsor és a Felsővadácsi Breccsa érintkezését tárja fel. A rétegsor szelvényét Császár (nem publikált adatok) alapján Árgyelán (1995) közölte, a különböző, általa leírt vulkanogén törmelékek helyét feltüntette (5.3. ábra). A mintázás során a szelvényt újra felvettem (5.4. ábra). A kb. egy méter vastag polimikt breccsa alatt fekvő átmeneti, homokos-márgás rétegekben egy második, vékony breccsa-homokkőpad is megjelenik. A breccsa uralkodóan Dachstein Mészkő klasztokat tartalmaz, azonban zöldes színű, valószínűleg bázisos vulkanittörmelék is látszik. A törmelékes alapréteg a Szentivánhegyi Mészkő felszínére települ, a kisebb breccsa paddal együtt összesen kb. 2,5 m vastagságban. A saját kezűleg gyűjtött minták közül három a breccsa alatti márgából, kettő pedig a Szentivánhegyi Mészkőből származik (5.1. táblázat, 5.4. ábra). A breccsa felett nem találtam mintázásra alkalmas feltárást. Árgyelán (1995) szelvényén feltüntetett hasadékkitöltést nem ismertem fel, így mintázásra sem került.

31

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.3. ábra. A törökösbükki mesterséges geológiai feltárás szelvénye (Árgyelán 1995).

A

12

fajból

Nannoconus

(és sp.

egy alatt

összegyűjtött formákból álló csoport) álló együttes csekély egyedszáma nem tette lehetővé a mennyiségi elemzést. Az alsó-kréta együttese

törmelékek fiatalabb,

vagy

egyidős a NK1 zónával (koraberriázi),

a

Litraphidites

carniolensis, a Nannoconus steinmannii

és

Micrantholithus

a

hoschulzi

formák megjelenése alapján. A Retecapsa angustiforata faj ugyan nem volt kimutatható, azonban 5.4. ábra. A törökösbükki mesterséges geológiai feltárás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja.

a

Nannoconus

kamptneri forma megjelenik. A társulásban előforduló egyéb

taxonok átfutó jellegűek. A Calcicalathina oblongata forma hiánya miatt még a legfelső minta -

32

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

amely a felső breccsa szint közvetlen feküjéből származik - sem sorolható fiatalabb (NK3) zónába. de a többi hasonló kifejlődésű gerecsei szelvény (l. később) és a N. kamptneri előfordulása alapján a sorozat az NK2 zónába is feltolható. A N. kamptneri a valangini közelségét jelzi, a C. oblongata a kora-valangini Otopeta ammonitesz zóna végén lép be (Bown és társai 1998) ezért a breccsa korát késő-késő-berriázi – kora-kora-valangininek határozom meg, azaz a Boissieri és Otopeta ammonitesz zónák határa környékéra teszem. Felsővadács, Paprét-árok A

szelvény

rétegsort

a

és

rá

felső-jura települő

Felsővadácsi Breccsát tárja fel (Hofmann 1884, Fülöp 1958 – 5.5. ábra). A mintázás során

a

rétegsort

újra

felvettem (5.6. ábra). A kréta 5.1. táblázat. A törökösbükki mesterséges geológiai feltárás mészvázú nannoplankton együttese.

rétegsor

a

lilásvörös

Szentivánhegyi

jura

Mészkő

limonitos kéreggel bevont, egyenetlen felszínére települ. A polimikt, de elsősorban Dachstein Mészkő törmelékéből álló Felsővadácsi Breccsa (Fülöp 1958) alatt, valamint egyes rétegei között homokos márga található. A homokos márga kőzettani összetételét Fülöp (1958) részletesen tárgyalja. A kb. 30 cm vastag alaprétegre három konglomerátum-breccsa pad települ, egymástól 10-20 cm vastag homokos márga rétegekkel elválasztva. A legfelső breccsa pad 15 cm vastag mészhomokkőbe megy át. A Felsővadácsi Breccsa az alapréteggel és a padok közötti homokos márgával együtt sem haladja meg a másfél métert. A breccsa feletti rétegcsoport mesterséges feltárása mára már beomlott, az árok egy felsőbb, szálban állónak vélt szakaszáról mintát vettem. A nannoplankton vizsgálatra vett minták saját gyűjtésűek és a breccsa-padok közötti márgákból származnak. A mészkőbreccsából vizsgálatot nem végeztem az áthalmozott anyag dominanciája, és a feltételezhető hangsúlyozottabb diagenetikus átváltozás miatt.

33

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A Szentivánhegyi Mészkőre települő

alsó-kréta

szelvényből hat preparátum készült, amelyek mintáit a Felsővadácsi Breccsa márga feküjéből,

közbetelepülése-

iből, közvetlen és magasabb fedőjéből

vettem

(5.2.

táblázat, 5.6. ábra). A 25 fajból álló együttesből mennyiségi 5.5. ábra. A Felsővadács, paprét-árki feltárás szelvénye (Fülöp 1958).

elemzés

nem

készült.

A

Cruciellipsis

cuvillieri

első

megjelenése,

valamint

a

Nannoconus

steinmanni és Micrantholithus obtusus

fajok

Felsővadácsi

jelenléte

Breccsa

a

alatti

első márga rétegben az NK1 zónát jelzi; de a Retecapsa angustiforata első megjelenése az

NK2

zónára

utal.

A

Calcicalathina oblongata faj a legfelső,

a

feltárás

feletti

árokból gyűjtött mintában lép be; jelezve az NK3 zóna alját. Ugyanebben

a

mintában

jelenik meg a Nannoconus 5.6. ábra. A Felsővadács, paprétárki feltárás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja.

34

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.2. táblázat. A Felsővadács, paprét-árki feltárás mészvázú nannoplankton együttese.

kamptneri forma, amely a valanginit indikálja. A többi forma átfutó jellegű. A Felsővadácsi Breccsa a névadó feltárásban így az NK2 zónába sorolható. A Hofmann (1884) által gyűjtött és meghatározott ammonitesz anyagot Somogyi (1914) újrahatározta. Ezt Fülöp (1958) felülvizsgálta. Megállapításaik szerint a Felsővadácsi Breccsa alatti törmelékes alaprétegben a Hoplites (Berriasella) boissieri (Pictet) és kíséretében levő fajok a berriázi jelenlétét dokumentálják. Vígh (1984) a legalsó breccsaréteg alatti, 30 cm-nél vékonyabb márgás üledékben három ammonitesz-zónát írt le (jacobi/grandis zóna; occitanica zóna; és boissieri zóna). A három zóna együttesen lefedi a teljes berriázi emeletet, ezért javaslatot tett a breccsa kora-valangini korára. A póckői Felsővadácsi Breccsa rétegből Stradner in Bodrogi és társai (1990) Nannoconus kamptneri fajt írt le. Ugyanő vizsgálta a paprét-árki, valamint a Szomód-II. szelvényt, amelyekben a fenti fajt nem találta meg. A faj a berriázi-valangini határ környékén lép be (l. Törökösbükk). Mivel előfordulása nem általános, valamint mivel a még a kora-valanginiben induló NK3 zóna alját jelző C. oblongata csak néhány méterrel a breccsa felett lép be, valószínűnek tartom a Felsővadácsi Breccsa késő-késő-berriázi – kora-kora-valangini korát. Földtani szempontból ez azt jelenti, hogy egy majd teljes emeleten át tartó kondenzált üledékképződés után meginduló gravitációs tömegmozgások a Boissieri zóna maradék részében, illetve az Otopeta zónában, három epizódban lerakták a közel másfél méteres breccsaösszletet, valamint az erre települő közel két méter vastag márgás-homokos sorozatot.

35

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Ördöggáti kőfejtő A Felsővadácsi Breccsa klasszikus póckői feltárásától (Hofmann 1884, Vígh 1928, Fülöp 1958) délre, a Berseki Márga breccsára települő, alsó rétegeit tárja fel egy mára már felhagyott bánya. A klasszikus feltárásban mintázást nem végeztem. A póckői alapszelvény és az Ördöggáti-fejtő települési viszonyait Fülöp (1958 – 5.7. ábra) mutatja. A kőfejtőben feltárt, berseki kőfejtő alsó szintjeire emlékeztető kifejlődésű homokkőcsíkos márgában erősebben és gyengébben meszes aleuritos márga rétegek váltakoznak. Kőzettani összetételét Fülöp (1958) tárgyalja. Vaskó-Dávid (1989) vulkáni kőzettörmelékeket írt le a fejtőből. A fejtő szelvényének közepén látható „keresztrétegzett” összletet eddig nem írták le. Üledékföldtani magyarázatára jelen tanulmányban nem teszek kísérletet, ám fontossága kétségtelen. A nannoplankton mintázás célja a Felsővadácsi-árok szelvényében megállapítások 5.7. ábra. Az ördöggáti-kőfejtő és a póckői Felsővadácsi Breccsa szelvény rétegtani pozíciója (Fülöp 1958). Jelmagyarázat (Fülöp 1958): 1. pleisztocén lösz; 2. pannóniai homok; 3. középső-valangini márga, homokkő közbetelepülésekkel; 4. berriázi mészkőbreccsa; 5. kréta alapréteg; 6. alsótiton mészkő.

tett kontrol-

lálása, illetve a meszes és agyagos

márga

rétegek

flórájában fellelhető különb-

ségek térképezése volt. A vizsgált minták saját gyűjtésből származnak, és egy meszes-agyagos rétegpárt fednek le (5.8. ábra). Fülöp (1958) az Ördöggáti-fejtőt a „szürke márgarétegsor alsó részé”-be sorolja és rétegtani viszonyait önállóan nem tárgyalja. Az általa megadott és középső-valangininak vélt ammoniteszek származási helyét nem közli. A póckői Felsővadácsi Breccsa feltárás szelvénye 7. ábráján (Fülöp 1958) látható, azonban meghatározható makrofaunát nem sikerült gyűjtenie. Az Ördöggáti fejtőben végzett mintázás tájékozódó jellegéből adódóan a Berseki Márga összesen két mintájának hét faját sikerült a nagyon rossz megtartású együttesből meghatároznom (5.3. táblázat, 5.8. ábra). A Calcicalathina oblongata megjelenése alapján a minták az NK3 zónába, így valószínűleg a valangini alsó részébe sorolhatók. Az együttes további alakjai átfutó jellegűek. A felsővadácsi tapasztalatok alapján a Felsővadácsi Breccsa feletti Berseki Márga összlet nagy részét az NK3 zónába sorolom.

36

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Bár a meszes és agyagos rétegben

eltér

a

flóra

összetétele, a rossz megtartás miatt környezeti következtetéseket nem vonok le. Búzás-hegy, Nyergesújfalu A feltárás nem tévesztendő össze a Fülöp (1958) által ismertetett, Lábatlantól DK-re fekvő

Búzás-hegy

oldalán

fekvő

DNY-i

feltárással,

amelyből felső barrémi faunát írtak le (Fülöp 1958, 31. o.). Ez utóbbi a Köszörűkőbánya 5.8. ábra. Az ördöggáti-kőfejtőben felvett szelvényszakasz és mészvázú nannoplankton zonációja.

folytatásában helyezkedik el, míg

az

általam

vizsgált

összlet Nyergesújfalutól DK-re, a nyergesújfalui Búzás-hegy ÉNY-i orrán található. Az általam a Berseki Márgába sorolt vékony homokkő

közbetelepülésekkel

meg-szakított

márgarétegeket tartalmazó domboldal szelvé-nyét az 5.9. ábrán láthatjuk. A márgákból vett mintákat Sztanó Orsolya, Fodor 5.3. táblázat. Az ördöggáti-kőfejtőben felvett szelvényszakasz mészvázú annoplankton együttese.

László és Magyari Árpád segítségével gyűjtöttem. A rétegsort szintén segítségükkel vettem fel.

A szakadozott feltártsági viszonyok és a rétegdőlés és topográfia kis szöge miatt folyamatos szelvényt felvenni nem tudtunk. A rétegsort döntően aleurolit-márga alkotja, amelyben néhány cm-es homokkőcsíkok mellett egy vastagabb, 20-25 cm-es homokkőréteg található. A márga karbonáttartalma változó, egy jellemzően meszes padot is leírtunk.

37

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A szelvényből nyolc mintát gyűjtöttem be és vizsgáltam meg (5.4. táblázat, 5.9. ábra). A 23 fajból álló leírt együttes mennyiségi

viszonyait

csak

egyes

az

nem,

taxonok

megjelenését rögzítettem. Az nem túl jó megtartású együttes NK3-NC4

korát

Calcicalathina

oblongata

Cruciellipsis

a

cuvillieri

és

fajok

együttes előfordulása bizonyítja. A

N.

bucheri

a

VII.15/3

mintában történt megjelenése a faj rétegtani értéke körüli viták miatt nem zónajelző értékű. Az Assipetra 5.9. ábra. A Nyergesújfalu mellett fekvő Búzás-hegy szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja.

sp.

aff.

terebro-

dentarius jelenléte a s. str. taxon megjelenésének

közelségére,

5.4. táblázat. A Nyergesújfalu mellett fekvő Búzás-hegy mészvázú nannoplankton együttese.

38

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

azaz az NC4 zóna felső-legfelső részére utal. A Rucinolithus cf. irregularis forma előfordulása elgondolkodtató, hiszen a névadó taxon az NC6 zóna bázisát adja meg. Mivel azonban más, független biosztratigráfiai információ nem áll rendelkezésemre, az NC4, azaz hauterivi kort fogadom el. A szelvény valószínűleg nem nyúlik fel a felső-hauterivibe, azaz az NC5 zónába, mivel a C. cuvillieri kilépését nem észleltem. Az együttes további formái átfutó alakok; egyedül a Tubodiscus jurapelagicus megjelenése különös, de áthalmozással magyarázható. Bersek-hegy, Bersek-1 fúrás A fúrás a Bersek-hegy kőfejtőjének alsó udvaráról mélyült 1965-ben (Budapesti Sztereo – X = 26327.84, Y = 39202.07, Z = 287.47m), és a Berseki Márga harántolásával elérte a Felsővadácsi Breccsát, amelyben megállt (5.10. ábra). A fúrás rétegsora többszörösen felfelé finomodó (cm)

EM

5.10. ábra. A Bersek-hegy Bersek-1 fúrás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja.

39

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

csoportokat tartalmaz, amely egy uralkodóan aleurolitos tengeralatti lejtőn rakódott le (Fogarasi 1993, 1995a). A közbetelepülő homokkövek turbidites-?kontúritos eredetűek. A polimikt Felsővadácsi Breccsa kora a Clypeina jurassica és Protopeneroplis trochangulata együttes előfordulása alapján berriázi (Bodrogi és Fogarasi 2000). A fúrásból 22 db vékonycsiszolatot vizsgáltam meg, amelyből 10 db tartalmazott értékelhető flórát (5.5. táblázat, 5.10. ábra), összesen 10 fajjal. A formák túlnyomó többsége átfutó. 41.65 mben megjelenik a Calcicalathina oblongata, amely az NK3 zóna alját adja meg. Az ez alatt fekvő rétegek, azaz a 64 m körül leírt Felsővadácsi Breccsa, valamint a felette települő, legalsó Berseki Márga rétegek, az NK2 zónába sorolhatók. Mivel a zónahatár hozzávetőlegesen megfelel a kora-

5.5. táblázat. A Bersek B-1 fúrás mészvázú nannoplankton együttese.

40

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

valangini Otopeta ammonitesz zóna aljának, a berriázi-valangini határt a fúrásban 41.65 m alatt kell definiálnunk. A törökösbükki és paprét-árki szelvények anyagának ismeretében a határ ennél jelentősen mélyebb rétegtani helyzetben, valószínűleg a Felsővadácsi Breccsa környezetében található. A C. oblongata hiányát a rossz megőrződöttségnek tulajdonítom. A fúrás e feletti része a tartalmazott flóra, valamint a mélyítési hely rétegtani pozíciója alapján az NK3-NC4 zónát tárja fel. Lehetséges, hogy az OSZT jelű bersek-hegyi szelvénynek megfelelő szakaszt is tartalmazza. Bersek-hegy, Lábatlan A nagy kiterjedésű fejtő a Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő rétegeit tárja fel. A Berseki Márga és a Felsővadácsi Breccsa kontaktusa csak fúrásból ismert (pl. a fentebb tárgyalt Bersek-1 fúrás). A bánya vázlatos helyszínrajzát a vizsgált szelvények hozzávetőleges elhelyezkedésével az 5.11. ábra adja meg. A szelvény máig legteljesebb, legáltalánosabb feldolgozását Fülöp (1958) monográfiájában találhatjuk meg - némiképp összemosva a környező előfordulásokkal. A bánya szelvénye módosított formában megtalálható Császár (1984) kirándulásvezetőjében is (5.12. ábra); erre támaszkodott a Kriván és Péró (1989) által végzett szelvényezés. Félegyházy és Nagymarosy (1991, 1992) nannoplankton vizsgálatai ez utóbbiból készültek. A rétegsorra vonatkozó első üledékföldtani megfigyeléseket Kriván (1989) végezte. Újabb szedimentológiai megfigyeléseit Fogarasi (1993, 1995a) foglalta össze. A Berseki Márga összetétele szerint márga, mészmárga, közbetelepült vékony, zöldes-zöldesszürke

színű

homok-

kövekkel. A homokkövek gyakorisága és vastagsága a rétegsor alján a legnagyobb, ahol enyhén váltakozó karbonáttartalmú, vastagpados,

szürke

márga

közé

települnek. A márga felfelé fokozatosan rózsaszínes

árnyalatúvá

válik,

a

homokkövek kivékonyodnak, 5.11. ábra. A berseki kőfejtő helyszínrajza a vizsgált szelvényszakaszok feltüntetésével.

41

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

néhol kis lencsékként jelennek csak

meg.

méterben

A

az

felső

itt

néhány

már

erősen

váltakozó karbonáttartalmú márga vörös színt vesz fel; ebben a szakaszban gyakorlatilag hiányzanak a homokkő rétegek. A Lábatlani Homokkő egy 2-3 méter vastag, kezdődik

szürkészöld meg,

szakasszal

amely

belső

geometriája kaotikus jellegű. Erre a Berseki Márga felső rétegeihez hasonló

kifejlődésű,

karbonáttartalmú,

váltakozó

vörös

márga

települ, amely azonban néhány méter 5.12. ábra. A berseki kőfejtő vizsgált rétegszakaszainak helyzete a fejtő szelvényén a részletesen vizsgált szakaszok helyzetének feltüntetésével (szelvényrajz Császár 1984 után)

után

szinte

teljesen

elhomokosodik. A kezdetben 2030 cm vastagságú homokkövek közé egy-két konglomerátum pad

rakódott le; majd akár fél-egy métert elérő, finom-középszemcsés, zöldesszürke homokkövek következnek. A rétegsorban nagy mennyiségű bázikus vulkáni törmelék, nehézásványaik, illetve mállástermékeik fordulnak elő (Árgyelán, 1994, 1995, 1996, 1997). A bázikus anyag mennyisége a Berseki Márga/Lábatlani Homokkő határán jelentősen, a Lábatlani Homokkőben felfelé fokozatosan csökken. A rétegsor egy finomszemcsés kőzetek dominanciájával jellemezhető, az aragonit kompenzációs mélység körül található tengeralatti lejtőn rakódott le, amely környezetet a legalább két különböző forrásból származó gravitációs tömegmozgások és a periodikus külső hatások által uralt háttér-üledékképződés határozta meg (Fogarasi 1993, 1995a,b). Lehetséges időszakos fenékáramlások jelenléte is. Viczián és Kovács-Pálffy (1997) rendezett térszerkezetű agyagásványokat írt le. A ciklussztratigráfiai vizsgálatokat (Fogarasi 1995b) Árgyelán és társai (1997) bővítették ki.

42

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Az általam vizsgált szelvény magában foglalja a bánya teljes rétegsorát, azonban csak hézagosan lefedve azt. Az egyes részletesen vizsgált szelvényszakaszok helyét az 5.11.-12. ábra tünteti fel. Megmintáztam a Berseki Márga feltárt rétegsorának alját (OSZT és CS jelű minták - osztályozó, ill. csuszamlási fülkék környéke – 1. és 2. tábla), közepét (ÉNY alsó, ill. ÉNY jelű minták – 3. tábla); a Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő egymásra települését (B-2 szelvény – 4. tábla), valamint a Lábatlani Homokkő feltárt legfelső szakaszát is (08.24./A és 'alsó' jelű minták). A folyamatos szelvényezést a rétegsor nagyfokú tektonizáltsága tette lehetetlenné. A mintákat saját kezűleg vettem a szelvényben feltüntetett rétegekből. Az általam gyűjtött mintákból, saját számozásom szerint Lantos Miklós paleomágneses méréseket végzett el (199697), amelyek sajnos nem jártak eredménnyel, mivel a rétegsor a kora-kréta után remagnetizálódott (Lantos szem. közl. 1997). A leghosszabb - a Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő határát is feltáró

-

szelvényt

igyekeztem

párhuzamosítani

a

mások

által

korábban

elvégzett

szelvényezésekkel. Fülöp (1958) szelvényével (34-35. oldal; 27. ábra), és az általa megadott összletekkel („szürke márgarétegsor alsó része”, „a szürke márgarétegsor felső része”, „világosvörös márgarétegsor” és „homokkő rétegcsoport”) az általam vizsgált szelvény nagy pontossággal azonosítható. Az 1964 körüli, réteg szerinti ammoniteszgyűjtés első, áttekintő újrafeldolgozása elkészült (Főzy és Fogarasi nyomdában). Fogarasi (1993, 1995 és fenn) formáció-beosztása nem azonos a Fülöp (1958) által alkalmazottal. A nagyméretű csúszott réteg - amely Fülöp (1958)-nél a "homokkő rétegcsoport"-ban, mint "laza, szürkészöld márgás homokkőpad" szerepel - alatt található "finomszemű, vörös homokkő"-vet Fogarasi (1993, 1995a) a Berseki Márgába sorolta. A Bersek-hegy rétegsora a fejtés megkezdése óta a terület legjobban dokumentált kréta szekvenciája (Fülöp 1958). A területen előzőleg a valangininél fiatalabb rétegek csak a Nyagdavölgyből voltak ismeretesek, azok azonban homokköves kifejlődésűek; a haurerivi korú márgákat először itt mutatták ki. Fülöp (1958) a fejtő képződményeinek korát terjedelmes faunalisták alapján határozta meg. Az ammonitesz meghatározásokat Nagy I. Z. végezte, aki a későbbiekben, több publikációban közölte az együttest (Nagy 1964a,b, 1967, 1968a,b, 1969a,b, 1981). Az 19911993-ban, a vizsgált szelvény mentén végzett ammoniteszgyűjtés eredményeit Főzy (1992, 1995) publikálta. Eredményei a korábbi besorolást támasztották alá. A Radiolariák átpiritesedtek, majd limonitosodtak, ezért meghatározásra alkalmatlanná váltak (Dosztály, szem. közl. 1995).

43

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

44

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Báldi-Beke (1965) a Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő néhány mintájában Nannoconus vizsgálatokat végzett. Félegyházy és Nagymarosy (1991, 1992) az Eiffellithus turriseiffelii, Gartnerago preobliquum stb. késő-apti-késő-albai formák leírása alapján a fejtő rétegsorát felsőapti-felső-albainak írta le. A Bersek-hegy nannoplankton rétegtanát Fogarasi (1996), Árgyelán és társai (1997), Bodrogi és Fogarasi (1998, 2000) és Főzy és Fogarasi (nyomdában) tárgyalja. A Bersek-hegy teljes szelvényében összesen 173 preparátumot vizsgáltam. 139 minta szolgáltatott nannoplankton flórát, 34 preparátumban egyáltalán nem volt flóraelem. 57 fajt tudtam elkülöníteni; ezek között mind biosztratigráfiailag, mind pedig paleoökológiailag fontos taxonok fordultak elő (5.6. táblázat, 5.13. ábra). Az 5.6. táblázatot terjedelme miatt mellékletként közlöm. A kompozit szelvény hét rész-szakaszából a Fülöp által 1963-64-ben begyűjtetett "barrémi alapszelvény" és annak feküje a legfontosabb (B2 szelvény); a másik hat szakasz néhány mintát jelent csak - amelyek azonban reprezentálják a mélyebb fekü (ÉNYalsó, ÉNY, CS, OSZT szelvények) és a magasabb fedő (09.24.A. szelvény) összletet. A szelvény flórája a csuszamlás alatt egyes szakaszokon gyengébben, más szakaszokon (csuszamlás alatti 3-5 m) erősebben visszaoldott jellegű. A csuszamlás felett (és valószínűleg részben a csuszamlás alatti mélyebb, szürke márgás szakaszokon is) a flóra elemei áthalmozott formákat tartalmaznak. Az áthalmozás mértéke jellemzően nem nagy, a formáción belüli forrásra utal. A visszaoldódás és az áthalmozás is jelentősen megnehezítette a biosztratigráfiai események meghatározását, azonban paleoökológiai szempontból fontos következtetések levonását engedte meg. A visszaoldódás „okát” – a visszaoldódási ciklusokat – Fogarasi (1995b), Árgyelán és társai (1997) és Fogarasi és Árgyelán (előkészületben) tárgyalja. A taxonok utolsó előfordulását a szakmai konszenzusnak megfelelően oda helyeztünk, ahol több, egymást követő rétegben való előfordulás után az kimarad. A szelvényben három fontos mészvázú nannoplankton eseményt tudtam megállapítani, amelyek mindegyike a tethysi területen általánosan használt (pl. Mutterlose 1992a, Channel és társai 1995).

45

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A Cruciellipsis cuvillieri utolsó megjelenése viszonylag jól fogható a szelvényben, a legfelső rétegekben található egy – feltehetően áthalmozott – példány kivételével. Az esemény az NC5 zóna alját, az NC4 zóna tetejét jelöli. A következő esemény az Assipetra terebrodentarius első belépése, amely a csuszamlás felett található és a hauterivi legvégén történt meg. Az NC5b zóna alját definiálja. Ezt a Calcicalathina oblongata kilépése követi, amely a barrémi elejére (még az NC5 zónára) datálható – és az NC5c szubzóna tetejét határozza meg. Bergen (1994) és Bown és társai (2000) szerint az A. terebrodentarius taxon első megjelenése az Angulicostata ammonitesz zóna tetejére esik. Mivel Főzy és Fogarasi (nyomdában) szerint a zóna a csuszamlás alatti néhány rétegre korlátozódik, a faj első belépése a Bersek-hegyen valószínűleg látszólagos. A valódi belépést a csuszamlás aljára, vagy az azt éppen megelőző néhány rétegre (az ammonitesz adatokkal egyezően) teszem. Misík (1991) a berseki-szelvényből származó konglomerátumot (Lábatlani Homokkő) a Palorbitolina lenticularis taxon előfordulása alapján késő-barrémi-kora-aptiként határozta meg. A konglomerátum test a szelvény felső részének, illetve a felette lévő törmelékes, talajosodott zóna rétegeinek felelhet meg (Fogarasi 1993, 1995a). A tárgyalt szelvényszakaszok, valamint a konglomerátum fölül származó 09.24.A. jelű minták flórájában sem található meg a Rucinolithus irregularis belépése. Bár a konglomerátum fölül származó 09.24.A. jelű minták flórája jelentős változást mutat, mind a megőrződöttség, mind pedig az összetétel tekintetében, valószínűleg még mindig az NC5 zónába tartoznak; az apti aljába átnyúló NC6 zóna jelenléte kizárható. A C. cuvillieri első megjelenését szakirodalmi adatok a Sayni ammonitesz zónába teszik (Bergen 1994, Bown és társai 2000). Az ammonitesz-tartalmú szelvények korrelációjával (Főzy és Fogarasi nyomdában) – ami meglehetősen megalapozottnak tűnik – a taxon első megjelenése a Bersek-hegyen a Loryi ammonitesz zónába esik. A Fogarasi (1995b) által leírt visszaoldódási ciklusok és az aragonit és kalcit kompenzációs szintek közötti helyzetet a kőzet litológiai megjelenése (erősen fluktuáló karbonáttartalom), és a csuszamlás alatti 3-5 m nannoplankton flóráinak erősen csökkent diverzitása, a visszaoldódásnak ellenálló formák dominanciája és a példányok korrodált jellege is tükrözi. A C. cuvillieri látszólag korábbi kihalása a fentiekkel magyarázható.

46

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Felismertem néhány olyan taxon előfordulását, amely más – elsősorban tengeri – szelvényekben a hauterivi és valangini tagolására használnak. Ezek közül a Nannoconus bucheri faj első megjelenését különböző szerzők eltérő szintre teszik a középső-valanginitől a középső-hauteriviig (pl. Erba 1988). Jelen értékelésben a középsővalangini kort fogadom el, amely az ammonitesz adatokkal nagyobb egyezésre ad lehetőséget. A Pachydicranus ammonitesz zóna jelenlétének bizonytalansága miatt (Főzy és Fogarasi nyomdában) ezt az elképzelést azonban óvatosan kell kezelni. Az NC4 zóna alsó határát megadó Tubodiscus verenae kilépését nem sikerült megtalálnom. Az egyetlen Tubodiscus példány fajra nem azonosítható, túlnőtt egyed. Az NC4b (sensu Mutterlose 1992a és Bown és társai 1998) szubzóna alját a Lithraphidites bollii faj belépése adja meg. Mivel azonban mindössze öt példányt írtam le ebből a névadó nemzetségből (L. sp. aff. bollii néven - közülük kettő a felső rétegekből, amelyek biztosan áthalmozottak), a faj biosztratigráfiai jelentősége a szelvényben erősen korlátozott. Egy példány került elő a 271. sz. rétegből (l. 5.6. táblázat - Fogarasi 1993 számozása), a C. cuvillieri kilépése alól; ez jelölhetné e faj első belépését (amennyiben a leírt példányokat ide soroljuk). A másik példány a C. cuvillieri kilépése feletti rétegekből került elő; ez az NC5a-c szubzóna körüli pozícióban található, amely a dokumentált tethysi utolsó megjelenéssel megegyezhet (NC5b tető). A Nannoconus steinmannii utolsó megjelenése az NC5d szubzóna tetejét jelzi. Mivel a forma a legfelső két vizsgált réteg kivételével végig megtalálható, a C. oblongata kilépése feletti szelvényrészt az NC5d zónába sorolom. A Bersek-hegy korábbi nannoplankton-sztratigráfiai vizsgálata (Félegyházy és Nagymarosy. 1991, 1992) során leírt késő-apti-késő-albai indexformák (Eiffellithus turriseiffelii, Gartnerago preobliquum stb.) egyikét sem találtam meg. Nem tudtam más, fiatal formát sem kimutatni; az első és utolsó megjelenési események szukcesszióban, a tethysi kora-krétában eddig leírtaknak megfelelően következnek egymásra. A dominanciaviszonyok változása is párhuzamos a neokomban publikáltakkal. Így eredményeim az ammonitesz rétegtan által adott valanginibarrémi kort támasztják alá (Főzy és Fogarasi nyomdában). A Nannoconus-csoport összetételét is vizsgáltam szelvényben (5.14. ábra). A tág belső terű Nannoconus-félék aránya a szűk belső terűekhez képest a szelvény alján 10-20%. Az NC4 zóna legtetején, a Loryi ammonitesz zónában (Főzy és Fogarasi nyomdában) egy „Nannoconus tág”

47

Fogarasi

Attila

esemény

található

ábra),

amely

tág/szűk ugrik,

(2001):

azaz

képződmények

mészvázú

(5.13.

során

arány


a

50%-ra a

teljes

Nannoconus flóra harmada tág belső terű. Az esemény után

a

korábbi

trend

az

NC5d

folytatódik szubzóna

aljáig

(Compressissima

ammo-

nitesz zóna alja - Főzy és Fogarasi nyomdában), ahol az

arány

40-50%

körül

stabilizálódik, és a szelvény további szakaszán kisebb változásokkal

e

szinten

marad (5.14. és 5.23. ábra). Mivel a csuszamlás és a stabilizálódás között mintát nem

vizsgáltunk,

nem

5.14. ábra. Bersek-hegy Nannoconus együtteseinek összetételi szelvénye.

zárható ki, hogy a barrémi teljes hosszában, azaz a Hugii ammonitesz zónától (Főzy és Fogarasi nyomdában) a fenti arány érvényes. A tág belső terű Nannoconus-ok abundancia-növekedése a barrémi folyamán az egész meditterán régióra jellemző (Erba szóbeli közl.). Érdekesség a külön nem jellemzett, Nannoconus abundans-hoz hasonló, vékony kalcitkötegű formák megjelenése a 30. sz. mintáktól felfelé. Köthe (1981) szerint a N. abundans a boreális régió NC4 zónájában jelenik meg. E szelvényben előfordulása az NC5 zónában történt boreális hatást tükrözhetné, azonban a hasonlóság tisztázásához további vizsgálatok szükségesek. A taxon nem köthető migrációs eseményhez, mivel a szelvény barrémi részén jellemzően előfordul.

48

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A flórában a kozmopolita (pl. Watznaueria barnesae) alakok uralkodóak. Az egyértelműen (C. oblongata, L. sp. aff. bollii, stb.) és a jellemzően tethysi formák (Nannoconus div. sp., C. cuvillieri, A. terebrodentarius, Micrantholithus spp.) viszonylag gyakoriak. A publikált paleoszélesség adatok szerint (Street és Bown 2000, 13. ábrája) a gerecsei alsó-kréta egyértelműen a tethysi területre, az északi szélesség 20-30° köré helyezhető, amely kitűnően egyezik a publikált paleomágneses adatokkal (Márton és Márton 1985). A szelvény további érdekessége a Watznaueria barnesae kokkoszférák előfordulása. Hajós-árok Az árok területén agyagmárga, márga, mészmárga és homokkő rétegek települnek egymásra. Az általam gyűjtött rétegek helyzete az árok rétegsorában közelítőleg megegyezik Fülöp (1958) monográfiájában látható szelvényrajz (Fülöp 1958, 33. o. – „az árok talpának folytatása”) származási helyével (5.15. ábra). A képződmény a Lábatlani Homokkőbe sorolható. Megjegyzendő, hogy az árok egyes szakaszain olyan, a Köszörűkőbányai Konglomerátumra emlékeztető uralkodóan tűzkő anyagú breccsatömbök találhatók, amelyeknek származási helye az árok oldalfalain egyértelműen nem azonosítható (Fodor szem. közl.). A márgából származó minták saját gyűjtésűek. A Lábatlani Homokkő szelvényéből nyolc mintát vizsgáltam, melyek közül négy egy folyamatos szelvényben helyezkedik el (5.7. táblázat, 5.16. ábra). A mennyiségi viszonyok szemikvantitatív leírását négy mintán végeztem el, mivel azonban ökológiai-környezeti következtetésre jutni a kis mintaszám miatt nem állt módomban, itt nem végzem el az értékelést. A diverzitást és megőrződöttséget a leírt fajszám: 42 jellemzi. A szelvény alsó mintáiban jelenlévő Assipetra terebrodentarius és Nannoconus circularis faj kétségtelenné teszi a barrémi kort. A Rucinolithus irregularis faj belépése az NC6 zónát (legfelső barrémi-legalsó apti); míg a Nannoconus truitti, Eprolithus floralis és Braarudosphaera hockwoldensis első megjelenése az NC7 (kora-apti) zónát definiálja. Az Assipetra terebrodentarius faj nagytestű példányainak (itt Assipetra infracretacea ssp. B) és a és A. infracretacea forma feldúsulása biosztratigráfiailag nagy jelentőségű, mivel a kora-apti Nannoconus-krízishez kötődhet (11-14 minta). A Nannoconus truitti faj dominanciája viszont az ún. "truitti" akme jelenlétére utal. A szelvény így a szintjelző fajok belépései alapján a barrémikéső-apti intervallumra tehető, a két domináns forma alapján (a Rhagodiscus angustus hiánya

49

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.15. ábra. A Hajós-árok geológiai szelvénye (Fülöp 1958) a jelen tanulmány mintázási helyeinek feltüntetésével.

ellenére,

de

az

Eprolithus

floralis

jelenléte miatt) az NC7 (Rhagodiscus angustus)

zónába

tartozik.

A

nagy

fajszám - a nagy diverzitás - részben a viszonylag tág rétegtani intervallumnak, részben

pedig

megőrződöttségnek

a

kitűnő

köszönhető.

A

gerecsei alsó-krétában ez a rétegtanilag legalsó szelvény, amelyben a mészvázú nannoplankton nem túlnyomóan rossz minőségű. A szelvényből Bodrogi (1996, kézirat), illetve Bodrogi (1999) az algerianus 5.16. ábra. A Hajós-árok geológiai szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja .

50

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

51

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

foraminifera zóna felső, cheniorensis szubzónáját mutatja ki, teljes mértékben alátámasztja a késő-apti kort. A Köszörűkőbánya és a Lbt-36 fúrás A Köszörűkőbányában feltárt homokköveket és konglomerátumokat gravitációs tömegmozgások rakták le (Kázmér 1987) egy tengeralatti törmelékkúp középső részén (Sztanó 1990a, b). A konglomerátumok polimikt jellegűek, uralkodó tűzkő-tartalommal, azonban nagy mennyiségben tartalmaznak karbonát platform törmeléket, amelyek kora határozható (pl. Schlagintweit 1990a,b). A konglomerátum rétegek között Orbitolina-tartalmú homokkövek találhatók, amelyet számos alkalommal vizsgáltak (pl. Bodrogi 1991, 1993, 1994b, 1999, Bodrogi és társai 1990, Görög 1995). A fejtő szelvénye az 5.17. ábrán látható (Sztanó 1990a). A Lábatlani Homokkő Formáció felső szakaszának mélyfúrási szelvénye (Lbt-36 fúrás) a lábatlani Köszörűkőbánya udvarának déli részén mélyült. A Homokkövet 100 m vastagságban harántoló fúrás nem érte el a feltételezett fekvő Berseki Márgát. A rétegsor anyaga szürke, zöldes, barnás színű, főként a homok tartományba eső, változó mértékben kötött törmelékes kőzet. Egyes szintekben nagyon finom szemcsés (agyag, márga), ill.

5.17. ábra. A Köszörűkőbánya földtani szelvénye (Sztanó 1990a után). Jelmagyarázat: 1. konglomerátum; 2. intraformációs felszakított mészkő tömbök; 3. homokkő; 4. keresztrétegzés; 5. aleurolit; 6. csuszamlások. Alfáciesek: A: homokkő és aleurolit; B: törmelék-alapú, gradált konglomerátum; C: homokövek és fordítottan gradált mátrix-alapú konglomerátumok; D: mészkő törmelékben gazdag gradált konglomerátum.

52

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.18. ábra. Az Lbt-36 fúrás és a Köszörűkőbánya szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja (Főzy és társai nyomdában után).

durvatörmelékes (finom konglomerátum) rétegek települnek közbe. Gyakori, hogy a finom, ill. durva szemcsés rétegek ciklikusan váltakoznak. A rétegsorban gyakoriak a szenesedett növénymaradványok, amelyek rendszerint egy-egy agyagos, finomtörmelékes réteghez, vékony, szenes, agyagos zsinórhoz kötődnek. A szelvény leírását és a vonatkozó mikromineralógiai vizsgálatok eredményeit Árgyelán végezte el (in Császár és Árgyelán 1994 és Árgyelán 1991, 1994 és 1995). A Szépvizéri magraktárból származó, általam vizsgált mintákat Császár Géza gyűjtötte (1994ben).

53

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A Köszörűkőbánya nem nannoplankton rétegtani adatait Bodrogi és Fogarasi (2000) és Főzy és társai (nyomdában) összegezte. A Köszörűkőbányai Konglomerátum korát Sidó in Fülöp (1958) orbitolinák alapján a barrémi korszakba helyezte. Méhes (1969) Hofker véleménye alapján ugyanezt a kort fogadta el. A konglomerátum

mészkőtömbjeiben

Schlagintweit

(1990a,

1990b)

késő-apti-kora-albai

foraminifera faunát írt le, míg Czabalay (1992, 1995) alsó-középső-albai puhatestűeket határozott meg. Bodrogi (1991, 1993, 1994b, 1999) és Bodrogi és társai (1990) többek között a Conicorbitolina cf. conica megjelenése alapján késő-albai–kora-cenomán kort adott meg; míg Görög (1993, 1995) az Orbitolina (Mesorbitolina) texana és Orbitolina (Mesorbitolina) cf. lotzei fajok együttes előfordulása alapján a Köszörűkőbánya mészkőtömbjeiben és áthalmozott homokköveiben előforduló orbitolina-faunát a kora-albaiba helyezte. Bodrogi és társai (1990) említést tesznek néhány Stradner által vizsgált nannoplankton preparátumról is, de koradatot nem közölnek. Báldi-Beke (1965) a feltárás egy mintáján Nannoconus vizsgálatokat végzett. Félegyházy és Nagymarosy (1991, 1992) nannoplankton vizsgálatokat végeztek, amelyek későapti-albai eredményét alant elemzem. Kolosváry (1954, 1957) és Kolosváry in Fülöp (1958) leírta a feltárás korallfaunáját. Főzy (1992) ammoniteszek alapján a lábatlani fúrás alsó szakaszát a barrémibe sorolta; felső szakaszát a felső-barrémibe, azzal a kitétellel, hogy a magasabb rétegtani szint sem zárható ki. A Lábatlani Homokkő szelvényéből összesen 12 mintát vizsgáltam, amelyből egy bizonyult üresnek; mennyiségi elemzést nem végeztem (5.8. táblázat, 5.18. ábra). A nagy diverzitás (összesen 40 faj) a szelvény alsó és középső szakaszán tapasztalható kitűnő megőrződöttségnek köszönhető. A szelvény tetején a megtartás nagyon rossz, egy-két példány található a preparátumokban. A már 98 m-ben belépő Nannoconus truitti, Braarudosphaera stenorhetha formák az NC6 zóna szintjelzői. A zóna alját a R. irregularis első megjelenése definiálja; a zónajelző azonban csak 43 m-rel feljebb jelenik meg - ez ritkaságával (és a kis mintázási gyakorisággal) magyarázható. Tethysi szelvényekben az apti elején — az ún. „Nannoconus krízis” során (Erba 1994) — a Nannoconus-ok abundanciája erősen lecsökken. Ezért — a Nannoconus-ok jelenléte alapján — az első két minta (98 m és 78,7 m) a zóna aljára (a „krízis”-nél korábbra) tehető, így leginkább a Tuarkyricus Zónának és a Weissi Zóna aljának felelhet meg. A zónajelző R. irregularis néhány

54

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

55

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

szelvényben a Sarasini Zóna tetején lép be (pl. Erba in Hoedemaker és Leereveld 1995), tehát első megjelenése kissé megelőzi az aptit. Így a fúrás alsó szakasza felső-barrémi–legalsó apti lehet. A következő hat minta (54,8 m, 50,8 m, 49,3 m, 44,1 m, 36,4 m és 33,3 m) nem tartalmaz rétegtanilag jelentős alakokat, így valószínűleg nem helyezhetők máshová, mint az NC6 Zóna felsőbb részeire (a Weissi Zóna felső része és Deshayesi Zóna alja). 28,2 m-nél egyszerre jelenik meg az Eprolithus floralis és a Rhagodiscus angustus, amelyek az NC7 zóna alját jelölik ki. Míg a két forma megjelenését számosan egyidejűnek tekintik (pl. Perch-Nielsen 1985, Erba és Quadrio 1987, és Erba 1988), az utóbbi megjelenését tethysi szelvényekben néhány szerző későbbre (az NC7 Zóna magasabb részére) teszi (Perch-Nielsen 1979; Applegate és Bergen 1988 és Aguado és társai 1992). Bergen (1994) szerint a R. angustus megjelenése a korábbi. A Micrantholithus nemzetség utolsó megjelenése, amelyet számosan a CC7a (=NC6) felső részére (Thierstein 1971, 1973; Sissingh 1977), mások a CC7b (=NC7) zónára tesznek (Erba 1988; Aguado és társai 1992), ebben a mintában található. Bown és társai (1998) szerint az esemény az NC7a Zóna tetejét adja meg. A fentiek alapján a minta az NC7a zónában helyezhető el, amely a Deshayesi Zóna tetejének, a Furcata Zónának és a Subnodosocostatum Zóna alsó részének felel meg. Az efeletti minták biosztratigráfiai szempontból értékelhetetlenek, s bár az index alakok hiányában zónába nem sorolhatók, valószínűleg korban fiatalabbak, azaz az NC7 Zóna magasabb részeibe tehetők. A felszínen (a Köszörűkőbánya udvarában) Báldi-Beke in Sztanó és Báldi-Beke (1992) által leírt Prediscosphaera sp. (feltehetően P. columnata) a CC8 zóna alját adja meg, tehát 28,2 m és a feltárás mintája között húzódik az NC7/CC8 határ, azaz hozzávetőlegesen az apti/albai határ. Félegyházy és Nagymarosy (1991, 1992) a Lbt-36 fúrás szelvényéből késő-albai nannoflórát írt le többek közt a Braarudosphaera batilliformis, a Gartnerago preobliquum, az Eiffellithus turriseiffelii, Broinsonia lata fajok előfordulása alapján. A felszíni minták vizsgálata során előkerült egy rossz megtartású, töredékes Microrhabdulus példány (Nagymarosy szem. közl.). Ezen fajokat az összességében kitűnő állapot és a nagy egyedszám ellenére vizsgálataink során nem találtuk meg. Mivel az általunk kimutatott események a tethysi terület sorrendjének megfelelők, a korábbi rétegtani értelmezést el kell vetnünk. Ezt alátámasztja Sztanó és Báldi-

56

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Beke (1992), akik a Köszörűkőbánya felszíni finomtörmelékes rétegeiben szintén nem találtak késő-albaira utaló együttest. A leírt formák valószínűleg rossz megtartású, egyéb fajok lehettek: így pl. a Braarudosphaera batilliformisnak a B. regularis; a Gartnerago preobliquumnak a Vagapilla matalosa; az Eiffellithus turriseiffeliinek pedig valamilyen más Eiffellithus forma (egyébként a Bersek-hegyről leírt E. striatus) felelhet meg. Nem zárható ki a minták kontaminációja. A Köszörűkőbánya és az udvarában mélyített Lbt-36 fúrás publikált koradataiban jelentős eltérések figyelhetők meg. A reambulációs mészvázú nannoplankton vizsgálatok alapján a képződmény nem lehet idősebb, mint a fúrásban NC6-7 (késő-barrémi–apti); a felszínen CC8 Zóna (késő-apti-kora-albai — Sztanó és Báldi-Beke 1992). Fiatalabb kor az általában gyakori, jól meghatározható korjelző alakok hiányában nem valószínű. Mivel azonban Báldi-Beke in Sztanó és Báldi-Beke 1992 mintája a vitás orbitolinás rétegek feküjében, egy jelentősen erodált bázisú konglomerátumtest alól származik (5.17. ábra), a konglomerátumtestek korára nincs sem mészvázú nannoplankton, sem ammonitesz adatunk. A kérdéses Microrhabdulus feltételezésem szerint a feltárás felső részéből, azaz a konglomerátumok közül származik. Ezért semmiképpen sem zárható ki késő-albai-cenomán faunák jelenléte a fejtő felsőbb rétegeiben. Érdemes lenne a mintázási helyek tételes összehasonlítása – ad absurdum elképzelhető kora-albai orbitolinás homokkövek önálló közbeékelődése fiatalabb konglomerátumokba, amennyiben kohezív gravitációs tömegmozgást feltételezünk. A Prediscosphaera sp. tartalmú gipszeres agyag jelentőségére pl. Bodrogi (1999) is felhívja a figyelmet. Az ammonitesz adatok alapján az Lbt-36 fúrás a felső-barrémi tetejét, és/vagy az aptit képviseli (Főzy és társai nyomdában). A barrémi/kora-apti faunák elhatárolása még jó megtartású és gazdag ammonitesz fauna mellett is nehéz: gyakorlatilag az apti bázisán megjelenő Deshayesitesek fellépése alapján ill. a jellemző kora-apti ammonitesz társulások (Deshayesites, Tropaeum, Prodeshayesites, Procheloniceras, Ancyloceras) alapján lehetséges. Mivel a fúrásból egyetlen Deshayesites példány sem került elő, így pontosabb kormeghatározásra és a barrémi/apti határ megvonására nem nyílt lehetőség (Főzy és társai nyomdában). A Lbt-36 fúrásban késő-barrémi/aptinál fiatalabb formákat nem találtunk, így a fúrás kora nannoplankton együttes alapján nem fiatalabb, mint apti. Ezt alátámasztja az ammonitesz társulás elemzése is (Főzy és társai nyomdában).

57

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

A nannoplankton vizsgálatok eredménye alapján a rétegsorban az NC6-7 nannozóna alakjai találhatók meg, ami alapján a képződmény az ammonitesz koradatokkal teljes összhangban a legfelső barrémi – felső-aptiba sorolható. Tekintetbe véve azt, hogy az NC5 Watznaueria oblonga Zóna NC5c alzónájának teteje (=CC5 Lithraphidites bollii Zóna tető), azaz a C. oblongata utolsó megjelenése a bersek-hegyi szelvényben bizonyított (Fogarasi 1996), az NC5d-e alzónák (=CC6 Micrantholithus hoschulzii Zóna) vastagsága igen jelentős, hiszen az általam ismertetett bersek-hegyi szelvény teteje és a Lbt-36 fúrás alja litológiai alapon nem párhuzamosítható egymással (l. pl. Császár 1995), hanem inkább egymás után következik. Ez a Caillaudianus-Vandenheckii-Sartousiana-FeraudianusGiraudi-Sarasini ammonitesz zónákra terjedő szakasz áll szemben a Tuarkyricus-WeissiDeshayesi-Furcata-Subnodosocostatum Zónák Lbt-36 fúrásban kimutatott kevesebb, mint 100 mével, valamint az e feletti zónák gyakorlati hiányával. Ez az üledék-lerakódási sebesség fokozatos csökkenését tükrözi. A törmelékkúp üledék-lerakódási környezet (Sztanó 1990a,b) stabilizálódása a késő-barrémitől a feltételezett késő-albai(?cenomán)-ig kizárható. A korok fenntartása esetén két (vagy több) külön rendszert kell feltételeznünk, amelyek szállítási irányai azonban többé-kevésbé egybeesnek. Tata, Kálvária-domb A természetvédelmi területen a jura-kora-kréta karbonátos sorozatra (Szentivánhegyi Mészkő biancone) a Tatai Mészkő finomhomokos, krinoideás összlete települ, amelynek (bázisrétegével együtt) részletes leírását Fülöp (1975) adja meg, és terjedelmes irodalomjegyzéket közöl a terület kutatástörténetéről. Lelkes (1990) északi-bakonyi szelvények alapján mikrofácies vizsgálatokat végzett. A Kálvária-dombon a két képződmény érintkezési felületén vasas-mangános, „sztromatolitos” kéreg figyelhető meg, amelyre egyes zsákszerű bemélyedésekben glaukonitos, homokos, agyagos aleurolit rakódott le (5.19. ábra). Ez nagy mennyiségű ammonitesz maradványt, főként kőbelet tartalmaz, amelyek a késő-apti-kora-albaiba sorolhatók (Szíves 1996, 1999a,b).

Az általam

ismertetett vizsgálatok néhány töredékes ammonitesz kitöltéséből, illetve a bezáró márgás kőzetanyagból származnak, amelyet Szíves Ottilia bocsátott rendelkezésemre. A Kálvária-domb Tatai Mészkövének bázisán, fészkekben található ammonitesz-dús homokos összlet és a fedő mészkő korát adó ősmaradványcsoportok közül Báldi-Beke nannoplankton,

58

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

Sidó,

Edelényi

mészvázú és

Haas

foraminifera, valamint Horváth brachiopoda adatai érdemelnek figyelmet. jelentős 5.19. ábra. A Tatai Mészkő települési viszonyai a Tatai Kálvária-dombon (Fülöp 1975 után).

A

tanulmányban

számú

ammonitesz

meghatározás is szerepel. A formáció

a

foraminiferák

alapján az algerianus zónába sorolható. A brachiopodák között elsősorban apti, részben az „albai előfutárá”-nak tekintett formákat írtak le. Horváth in Fülöp (1975) ammoniteszek alapján a nodosocostatum, vagy nolani zónát határozta meg. A nannoplankton eredményeket lent tárgyalom. A Tatai Mészkő korát a Ta-1472 fúrásban Bodrogi (1988) gorbachikae-algerianusbejauensis foraminifera zónákban határozta meg. Szíves (1996, 1999a,b) 1443 ammonitesz példányból 43 taxont határozott meg, és 5 apti zónába (furcata, subnodosocostatum, melchioris, nolani és jacobi), valamint a legalsó albai – tardefurcata zónába sorolta ezeket. Ezzel a felső-aptitól a legalsó albaiig tartó kondenzált üledékképződést feltételezett, amely lefedi a teljes NC7 zónát, illetve az NC6 zóna legfelső, valamint a CC8 zóna legalsó részét. Az általam mennyiségileg nem vizsgált öt preparátumban (5.9. táblázat) meghatározott 15 forma között a legfiatalabb kort a Nannoconus truitti és a Rhagodiscus angustus alak adja (NC7 zóna, kora-apti). Azonban a Tatai Mészkőből Báldi-Beke in Fülöp (1975), majd Báldi-Beke in Császár (1989) is leírt nannoflórát. Ebben

a

nem

korhatározó

értékű fajok között megbúvik a CC8

zónába

Prediscosphaera

tartozó cretacea,

amely a legfelső apti, de inkább a kora-albai kort jelez. Ugyan vizsgálataim során e fajt nem 5.9. táblázat. A Tatai Kálvária-domb apti krinoideás mészkője bázisrétegeinek mészvázú nannoplankton együttese.

tudtam kimutatni, de a Szíves (1996)

által

leírt

kevert

59

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

ammonitesz fauna kora erre az időpillanatra utal. Sidó (1975) a Kálvária-domb planktonforaminiferáinak tárgyalása során jelezte, hogy az egyértelműen az algerianus zónába sorolható társulás felett egy uralkodóan Ticinella-féléket tartalmazó rétegcsoport található, amely esetleg a bejauensis zóna jelenlétére utalhat. Ez utóbbi már átnyúlik a kora-albaiba. Azonban mindenképpen problémát jelent az, hogy a mészkő felső részén található a fiatalabb társulás, míg az ammoniteszek már a mészkő alatti márgarétegben gyanúsan fiatal kort adtak. Lehetséges a Mészkövön belüli, nem kondenzált, hanem áthalmozott jellegű faunatársulás létrejötte. A jelen tanulmány nannoplankton adatai sem pro- sem kontra nem szolgáltatnak új érveket a kérdés eldöntéséhez, az összletet – Báldi-Beke in Fülöp (1975) adatai alapján - NC7-CC8 korúnak határozom meg. Vst-8 fúrás A fúrás a Vértessomlói Aleurolit Formáció egyik legvastagabb feltárt rétegsorát adta, amelyet Császár és társai (1995) tárgyalnak. A rétegsort Császár és társai (1995), valamint Császár (1995) ábrázolta (5.20. ábra). A fúrás kőzettani összetételét és vulkanogén kőzetszármazékainak vizsgálatát Árgyelán (1995) végezte el, Vaskó-Dávid (1988, 1991) Tatabányai-medencében és Vértes-előtérben publikált eredményeit továbbfejlesztve. Az aleurolitos, finomhomokos összlet a krinoideás Tatai Mészkőre települ, amely tektonikusan fedi is a képződményt. Az aleurolit középső szakaszán a Környei Mészkővel párhuzamosítható, áthalmozott, nagy mennyiségű sekélytengeri törmeléket befogadó réteg található (Császár és társai 1995). A rétegtani egység felső határa tektonikus; a Tatai Mészkő települ rá. A Szépvizéri magraktárból származó, általam vizsgált mintákat Császár Géza gyűjtötte (1994-ben). A Vértessomló Vst-8 fúrás korának összefoglaló elemzését Császár és társai (1995) adják meg. A Tatai Formáció korát a tatai védett földtani feltárás analógiája alapján határozták meg. A Tatai Mészkő bázisrétegének korára vonatkozó ismereteket a fenti fejezetben foglaltam össze. Scholz in Fülöp (1975) az aleurolit szelvényeiből a tardefurcata zónába sorolható ammonitesz-faunát határozott meg (legalsó albai). Bodrogi in Fülöp (1975) Hedbergella-félék és a Ticinella primula előfordulása alapján az albai alsóbb részébe sorolja az általa vizsgált Vértessomló Aleurolit szelvények planktonforaminifera-társulását (l. még Bodrogi 1991, 1992). Fúrásokban feltárt Vértessomlói Aleurolit korát dinoflagelláták alapján Leereveld (1992a,b) középső-albainak határozta meg, míg a Tatai Mészkő tetejét alsó-albainak tekinti a Vst-8 fúrásban. Góczán in Fülöp

60

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

(1975) a formáció pollenflóráját a kora-albaiba sorolja. A formáció korára adatok az Ág-2 fúrásból és számos egyéb forrásból származnak. Az Ág-2 fúrásban Bodrogi (1992) megállapította a bejouensis-planispira-primula kora- és középső-albai foraminifera zónák jelenlétét. Nannoplankton vizsgálatokat korábban Bóna in Fülöp (1975), Báldi-Beke in Fülöp (1975) és

5.20. ábra. A Vst-8 fúrás szelvénye (Császár 1995).

5.21. ábra. A Vst-8 fúrás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja.

61

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Félegyházy (1991) végzett. Adataikat alább tárgyalom. A fúrás rétegsorát egyszerűsített alakban használtam fel (5.21. ábra). 34 mintát vizsgáltam a fúrás rétegsorából, amely közül kettő a legfelül található Tatai Mészkőből, 19 minta a Vértessomlói Aleuritból, míg további 11 a fekü Tatai Mészkőből származik (5.10. táblázat, 5.21. ábra). Két mintát vettem a Környei Mészkőből. 6 mintában nem találtam nannofosszíliát, míg 13 mintában csak W. barnesae található. A Tatai Mészkő flórája nagyon szegényes; nyolc faj csekély számú példányát határoztam meg. Korjelző formát nem találtam, az együttest átfutó alakok alkotják. A Vértessomlói Aleurolit közössége sokkal gazdagabb, 31 faj alkotja. A legfontosabb forma a szintjelző Prediscosphaera columnata, amely két mintában került meghatározásra; ez a CC8 zónát (legkésőbbi apti-kora-albai) jelzi. Ugyancsak erre az időszakra utal a Braarudosphaera hockwoldensis; idősebb, aptitól előforduló alakok a következők: Chiastozygus litterarius, Eprolithus sp., Nannoconus truitti, Rhagodiscus angustus stb. Ezek alapján a flóra a CC8 zónába tartozik; így késő-apti-kora-albai korú. Mivel a tatai Kálvária-dombon, a Tatai Mészkő feküjében megtaláltam az NC7 zóna szintjelzőjét, a Rhagodiscus angustus fajt, a Tatai Mészkő ezzel egyidős, vagy fiatalabb. Sem Bóna in Fülöp (1975), sem pedig Báldi-Beke in Fülöp (1975) nem említi az általuk vizsgált aleurolit rétegsorok flórájában a Kálvária-dombnál már említett Prediscosphaera columnata fajt, amely pedig a közösség fontos eleme. Félegyházy (1991) szerint az általa vizsgált 10 mintából kettő szolgáltatott biosztratigráfiailag értékes adatokat. 130 m-ből írta le a Braarudosphaera hockwoldensis és a Gartnerago preobliquum fajokat. Az előző taxont 146 és 122 m-ből sikerült leírnom. A G. preobliquum faj Félegyházy-féle koncepcióját sajnos nem ismerem, azonban már a Bersek-hegy és a Lbt-36 fúrás vizsgálata során sem sikerült megtalálnom; így erősen valószínűsítem, hogy valamely, általam más fajba sorolt taxonnak felelhetett meg. Ugyanő a Prediscosphaera columnata indexfajt nem írta le. A nannoplankton vizsgálatok alapján az apti/albai határ a P. columnata 222 m-nél lévő első megjelenése környezetében van. Annak lehetősége, hogy a határ a Tatai Mészkő belsejében van (Császár és társai 1995) a nannoegyüttesek alapján nem kizárható. A Környei Mészkő betelepülésének lerakódási idejére pontosabb kort nem tudok megadni.

62

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

63

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.2.2. Bakony Hárskút, Közöskúti-árok A szintén törmelékes kfejlődésű alsó-kréta szelvényének vizsgálatával célom a gerecsei mészvázú nannoplankton események szekvenciájának egy független területtel való összahasonlítása. A mára már klasszikus bakonyi alsó-kréta szelvényt legteljesebb formájában Fülöp (1964) írta le monográfiájában. A felső-tithon (Horváth és Knauer 1986) - valangini Mogyorósdombi Mészkőre a Sümegi Márga hauterivi-barrémi glaukonitos rétegei rakódtak le. A hauterivi (sic Fülöp 1964) felső részén a formáció mésztartalma megnő, a tűzkőrétegek hiányoznak. A kora-aptiban is folytatódó rétegsort eróziós diszkordanciával a Tatai Mészkő fedi. Mivel a monográfiában szereplő beosztást rétegenként nem sikerült a terepen rekonstruálnunk, ezért a párhuzamosításra Fülöp (1964) szelvényrajza - 5.22. ábra - és az általunk felvett „mintázási” szelvény között történt. Az ún. "cephalopodás márga" (Fülöp 1964) rétegeit igyekeztünk több mintában megfogni, hogy tisztázzuk, melyik nannoplankton zónába tartozik. A mintákat Halupka Gábor terepi segítségével gyűjtöttem. A szelvényben Báldi-Beke (1965) Nannoconus vizsgálatokat végzett. Az egyes fajok rétegtani elterjedése nincs ellentmondásban az általam kimutatottal. 31 minta vizsgálata során 42 fajt határoztam meg (5.11. táblázat, 5.22. ábra). Az első mészvázú nannoplankton vizsgálatokat Báldi-Beke Mária végezte el (Báldi-Beke in Fülöp 1964). A Nannoconus-félékre összpontosított; a "berriázi-valangini rétegek"-ből Nannoconus steinmanniit, míg a "barrémi cephalopodás márgá"-ból N. colomi, N. steinmannii, N. kamptneri és N. globulus taxonokat írt le. Barréminál fiatalabb index-taxont nem ismertem fel. A Cruciellipsis cuvillierii faj kilépési dátuma a H-6B mintában található, ami jelzi az NC4 zóna tetejét. A H-6. mintában lép ki Calcicalathina oblongata, jelezve az NC5c szubzóna tetejét. Így a "barrémi cephalopodás réteg" valószínűleg a kora-barrémibe, a NC5a-c szubzónákba sorolható. A C. oblonga ugyanakkor a 16A mintában jelenik meg először, jelezve a valangini (NK3 zóna) alját. Ez hozzávetőlegesen egybeesik a Szentivánhegyi Mészkő elmárgásodásával. A Nannoconus steinmannii kilépése a H-3A mintában jelzi az NC5d szubzóna tetejét. Az e feletti, még a Sümegi Márgába tartozó rétegek kora valószínűleg NC5e, mivel az NC6 zóna indexformáit nem észleltem. Az A. cf. terebrodentarius forma első megjelenése bőven a C.

64

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.22. ábra. A Hárskút - Közöskúti-árok szelvénye (Fülöp 1964 után) és mészvázú nannoplankton zonációja.

cuvillieri kilépése alatt van. Mivel a pontos fajba sorolás nem sikerült a formát biosztratigráfiai elemzésre nem alkalmaztam. Érdekes lenne e szakasz nagyobb részletességű, együttes mészvázú nannoplankton és ammonitesz vizsgálata.

5.2.3. Rétegtani összefoglalás Nannoplankton vizsgálatokat Báldi-Beke Mária végzett a kora-krétában. Elsősorban a Nannoconus-féléket értékelte (Báldi-Beke 1965); mintákat vizsgált a Közöskúti-árokból, Felsővadácsról, az Ördöggáti fejtőből és a Bersek-hegyről is. A legtöbb Nannoconus-féle a korakréta szintezésében használatos, ám a kurrens zonációk általában más formákat vesznek figyelembe, ezért a publikált adatokat csak részben tudtam felhasználni. A gerecsei alsó-kréta törmelékes sorozatban az összes kora-kréta mészvázú nannoplankton zónát felismertem (NK1-NK3; NC4-NC7, CC8 nannoplankton zónák). A gerecsei szelvények rétegtani helyzetét az 5.23. ábrán mutatom be. A Fouriella boissieri (Pictet) előfordulása alapján a Felsővadácsi Breccsa alatti alapréteg már a Boissieri ammonitesz zóna elemeit is tartalmazza (Fülöp 1958). A Clypeina jurassica és Protopeneroplis trochangulata együttes előfordulása berriázit jelez (Bodrogi és Fogarasi 2000)

65

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

66

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

67

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

breccsa szemcséiben. A kora-valangini első nanno-szintjelzője, a C. oblongata a feltárásokban csak a breccsa feletti márgákban jelentkezik. Ezért a Felsővadácsi Breccsa kora a jelen vizsgálat nannoplankton adatait és Vígh (1984) megfontolásait ötvözve a berriázi és valangini fordulójára, az NK2 zóna legfelső részére tehető. Az alapréteg aljának – azaz a meszes üledékképződés törmelékesbe váltásának - lokális korát pontosan meghatároznom nem sikerült. A mészvázú nannoplankton flórák összetétele alapján a Vígh (1984) paprét-árki szelvény alapján kialakított véleményével értek egyet; tehát az alapréteg kora a berriázi. A Felsővadácsi Breccsára települő Berseki Márga lerakódása az NK2 zóna legfiatalabb szakaszán már megkezdődött, és a hauterivi végéig, az NC5a zóna aljáig tartott. A Fülöp (1958) által publikált Barremitesek alapján a Lábatlani Homokkő alján található csuszamlási réteg már barrémi korú, az A. terebrodentarius e feletti megjelenése a Bersek-hegyen valószínűleg megőrződöttségi problémákra vezethető vissza, nem biosztratigráfiai jelentőségű. A Lábatlani Homokkő az NC5a zónától az apti NC7 zónáig terjedő intervallumban képződött. A Köszörűkőbányai Konglomerátum kora a Báldi-Beke in Sztanó és Báldi-Beke 1992 által publikáltnak megfelelően minimum késő-apti-kora-albai (CC8). A gipszeres agyag valószínűleg jelentősen különböző korú (felső-barrémi-felső-apti, valamint felső-albai-?cenomán) összleteket választ el. A Tatai Mészkő bázisrétege a nannoplankton adatok alapján NC7-CC8 korú, valószínűleg még az apti legfelső részét fedi le, tehát egyidős a Lábatlani Homokkő felső részével. A Vértessomlói Aleurolit ugyancsak a CC8 zónába tartozik, ám annak foraminifera vizsgálatok alapján már biztosan fiatalabb kora-középső-albai szakaszába. A gerecsei késő-aptikora-albai ősföldrajzi rekonstrukció során így felmerülő problémák feloldásához a rétegtani felbontás pontossága nem elegendő. A Közöskúti-árok szelvénye az NC5 zónáig terjed, a márgaösszlet és a Tatai Mészkő között jelentős üledékhiány van, ami az apti nagy részét, és esetleg a barrémi egy szakaszát is magában foglalja. A fekü Szentivánhegyi Mészkő meszes szakasza az NK2 zónáig terjed. A

Bersek-hegy

rétegsorában

rendezett

szerkezetű,

magas

hőmérsékleten

keletkezett

agyagásványokat találhatunk, szemben a köszörűkőbányai eredményekkel, ahol alacsonyabb hőmérsékleten keletkezett, rendezetlen szerkezetűeket (Viczián és Kovács-Pálffy 1997). Ez a betemetődés eltérő mértékére utal, ami a két szekvencia időbeli elkülönülését is jelentheti, azaz

68

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

akár a Köszörűkőbányai Konglomerátum önálló formációba sorolhatóságát is (Bodrogi és Fogarasi 2000).

5.3. ÖKOLÓGIA, MIGRÁCIÓ, PALEOCEANOLÓGIA Az ökológiai vizsgálatok szakirodalmi alapjait a 4.4. fejezetben tárgyaltam. Részletes ökológiai vizsgálatokat a Bersek-hegyi fejtő rétegsorán végeztem. A többi rétegtanilag vizsgált szelvény anyaga mintaszáma vagy a minták diverzitása, illetve abundanciája miatt nem volt alkalmas hasonló megfigyelésekre. Valamennyi berriázi-barrémi mészvázú nannoplankton együttes tethysi típusú, azaz uralkodóan a Nannoconus, Micrantholithus, Lithraphidites, Watznaueria és Rhagodiscus nemzetségek előfordulásával jellemezhető. A Nannoconus formák viszonylag jelentős diverzitása szintén tethysi vonás. Az apti-albai együttesek esetében sem változtak a viszonyok, maradt a meditterán hatás dominanciája, a flóra túlnyomó részét a Watznaueria, Prediscosphaera, Cretarhabdus és Eiffellithus genusok adják. Jelentős feláramlási zónát a flórák összetétele nem mutat, a Biscutum constans, a Zygodiscus erectus, valamint egyéb Zygodiscus formák szórványos előfordulása erre nem utalhat. Boreális hidegvízi hatás kimutatása nem volt lehetséges, a Lengyel Kapun át érkező, Keleti- és Déli Kárpátokban még felismerhető epizodikus boreális influx a Dunántúli Középhegység akkor sokkal DNY-abbra fekvő területére már nem ért el. Jelentősebb mennyiségű bevándorolt taxon sem volt észlelhető. A Bersek-hegy szelvényénél említett Nannoconus abundans-hoz hasonló formák rétegtani elterjedése nem köthető bizonyos horizontokhoz, ezért – és más „idegen” taxonok hiányában – előfordulásukat nem migrációs eseményekhez kapcsolom. A probléma tisztázása további kutatásokat igényel. A tafocönózisok jelentős átalakulását mutatja a visszaoldódást jól tűrő, egyébként is nagy számban jelenlévő Watznaueria-félék arányának gyarapodása az érzékenyebb fajok rovására; ami különösen jól látszik azokban a preparátumokban, ahol a diverzitás lecsökkent, és sok a túlnőtt egyed. A fertilitás-, hőmérséklet- és egyéb indikátor formák ingadozó arányai elsősorban a váltakozó klimatikus viszonyokat tükrözhetik, mint azt a bersek-hegyi szelvény példája a továbbiakban mutatni fogja.

69

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Bersek-hegy, Lábatlan A szelvény 39 mintájának kvantitatív vizsgálata alapján választ próbáltam kapni arra a kérdésre, hogy a kőzettani összetétel, az üledékföldtani környezetek változása hatással volt-e a mészvázú nannoplankton közösség összetételére, abszolút előfordulásaira és diverzitására (5.24. ábra). Sajnos mind a diverzitás, mind pedig az abszolút előfordulás értékelése megfeneklett a minták rossz állapotán; az üledék-lerakódás utáni, diagenetikus átalakulások lehetetlenné tették statisztikailag szignifikáns eredmények elérését. A mészvázú nannoplankton közösség összetételének, a különböző környezetjelző csoportok egymáshoz viszonyított arányainak vizsgálata azonban már több reménnyel kecsegtet. Míg a Watznaueria-csoport egyedei magányosan fordultak elő (a többi kisebb jelentőségű csoporthoz hasonlóan), a Nannoconus-félék egyedei esetenként egymáshoz tapadva, nagyobb méretű szemcséket alkotva fordultak elő a vizsgálat során; így a két csoport mennyisége és aránya nagymértékben függött a preparátum készítése során alkalmazott technikáktól - pl. a zagykészítés és a minta-kivétel közötti ülepedési időtől. Ezért e két csoport arányának ingadozása nem környezeti okokra vezethető vissza. Fogarasi (1993, 1995b) üledékföldtani megfontolások alapján visszaoldódási ciklusokat feltételezett a csuszamlás alatti üledékes összletben, míg attól felfelé higításos ciklusokat írt le. Ezt a képet a fenti nannoplankton együttes összetételi vizsgálatok megerősítik (5.24. ábra). A csuszamlás feletti agyagos rétegekben – ahol a modell szerint leginkább jellemző a nutriensek nagy mennyisége - a Rhagodiscus- és Biscutum-félék mennyisége a legnagyobb. A visszaoldódást jól tűrő Watznaueria-félék a csuszamlás alatti agyagos rétegekben halmozódtak fel leginkább, a visszaoldódási ciklus jellegének megfelelően. A csuszamlás alatt a többi, oldódásra érzékenyebb forma mennyisége sokkal kisebb, a minták többségére jellemző a túlnőtt, illetve visszaoldódott alakok jelenléte. Érdekes módon az oldódásnak szintén eléggé ellenálló Braarudosphaeracsoport mind a csuszamlás felett, mind pedig alatta az agyagosabb rétegekben fordul elő nagyobb egyedszámban, mégpedig a ciklus típusától független állandó mennyiségben. A szelvényben - hasonlóan a fent jellemzett többi alsó-kréta szekvenciához - a tethysi elemek uralkodó volta a jellemző. Boreális elemeket nem tudtam felfedezni, a Nannoconus abundanshoz hasonló, vékonyabb kalcitkötegekből álló formák kivételével. Ez utóbbi sem egyértelműen boreális forma; nem köthető migrációs eseményhez, mivel a szelvény barrémi részén jellemzően

70

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

előfordul. A Nannoconus-együtteseken belüli összetételi változások - mégpedig a

szűk

és

Nannoconusok

tág

belső

arányának

mezőjű változása

megfelel a meditterán trendnek: a barrémiban fokozatosan tért nyernek a tágabb mezőjű formák (5.14. ábra).

5.24. ábra. A bersek-hegyi szelvény mészvázú nannoplankton együttesének összetételi viszonyai.

71

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A nannoplankton rétegtan megismeréséhez nyújtott segítségéért köszönetet mondok Báldiné Beke Máriának, Michael Wagreichnek, Eva Halasovának, Lilian Svabenickának, Michaela Melintének és Elisabetta Erbának. Külön köszönet illeti témavezetőm, Nagymarosy András sokirányú erőfeszítéseit. A szelvények begyűjtését Császár Géza, Kovácsné Bodrogi Ilona és Halupka Gábor nélkül nem végezhettem volna el. Az alsó-kréta rétegtanának, kifejlődéseinek tárgyalásában Fülöp József, Császár Géza, Árgyelán Gizella, Főzy István és Kovácsné Bodrogi Ilona érdemei elévülhetetlenek. A rétegsorok leírása és feldolgozása Császár Géza és Sztanó Orsolya óriási segítséget nyújtott. Külön meg szeretném köszönni az ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszék, valamint az MTA Földtani Tanszéki Kutatócsoport oktatóinak, kutatóinak doktori tanulmányaim sikeressége iránt kifejtett erőfeszítéseit. A Sztanó Orsolyával, Magyari Árpáddal és Fodor Lászlóval folytatott beszélgetések nagymértékben hozzájárultak a dolgozat földtani képének kialakításához. A munkában szereplő ábrák egy részét tulajdonosuk engedélyével vettem át. Ezt az engedélyt ezúton is köszönöm Bada Gábor, Fodor László és Csontos László kollégáimnak. A kutatások finanszírozásához a PhD ösztöndíj kutatási alapján kívül a T552. sz., a T023879. sz. OTKA pályázat; az F 015980 Ifjúsági OTKA, valamint az MKM Tanterületek Pályázat járult hozzá. Az ALCAPA tanulmányutak kitűnő összehasonlító anyagot szolgáltattak. Végül, de nem utolsósorban köszönetet szeretnék mondani Juditnak, feleségemnek türelméért és bíztatásáért és gyermekeimnek: Emmának és Balázsnak mosolyukért; nélkülük sohasem jutottam volna át a hosszú munka buktatóin.

72

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

7. IRODALOMJEGYZÉK Az irodalomjegyzék a tárgyalt fajok eredeti leírását tartalmazó publikációkat nem tartalmazza. Ezek a publikációk általában fellelhetők, pl. Perch-Nielsen (1985) és az irodalomjegyzékben található egyéb publikációkban. Aguado, R, Company, M, O’Dogherty, L., Sandoval, J. és Tavera, J. M. (1992): Biostratigraphic analysis of the pelagic barremian/Aptian in the Betic Cordillera (southern Spain): preliminary data. – Cretaceous Research 13, 445-452. Applegate, J. L. és Bergen, J. A. (1988): Cretaceous calcareous nannofossil biostratigraphy of sediments recovered from the Galicia Margin, ODP Leg 103. – Proceedings of the ODP, Scientific Results 103: 293-348. Applegate, J. L., Bergen, J. A., Covington, J. M. és Wise, S. W. (1989): Lower Cretaceous calcareous nannofossils from continental margin drill sites off North Carolina (DSDP Leg 93) and Portugal (ODP Leg 103): a comparison - In: Crux, J. A. és Heck, S. E. van (Eds.): Nannofossils and their applications, pp. 212-222. Árgyelán G. B. (1991): A Lábatlan Lbt-36 fúrás ásvány-kőzettani vizsgálata – Kézirat, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. Árgyelán G. B. (1994): A gerecsei kréta törmelékes összlet petrográfiai és petrológiai vizsgálata (egykori óceáni képződmények rekonstrukciója a törmelékes alkotók alapján) - Doktori disszertáció. ELTE, Kőzettan-Geokémia Tanszék. Árgyelán G. B. (1995): A gerecsei kréta törmelékes képződmények petrográfiai és petrológiai vizsgálata - Általános Földtani Szemle 27, 85-94. Árgyelán G. B. (1996): Geochemical investigations of detrital chrome spinels as a tool to detect an ophiolitic source area (Gerecse mountains, Hungary). – Acta Geologica Hungarica 39, 341-368. Árgyelán G. B. (1997): Ophiolitic detritus in the Lower Cretaceous sandstone of Gerecse mountains, Hungary: Petrography, detrital modes, provenance. – Mineralia Slovaca 29, 262264. Final Meeting of IGCP Project 362, Stara Lesna. Árgyelán G. B., Fogarasi A., Kovács-Pálffy P. és Viczián I. (1997): Events and cycles --- an example from the Lower Cretaceous Bersek Hill, Gerecse mountains, Hungary. – Gaea heidelbergiensis 4, 48, 18th Regional Europian Meeting of Sedimentologists, Heidelberg (abstract). Avram, E. és Melinte, M. (1998): Barremian-Aptian boundary in the Dambovicioara area (Rumanian Carpathians). – Zbl. Geol. Paläont. 1996/11-12: 1117-1129. Báldi-Beke M. (1962a): A mészvázú törpefosszíliák kutatásának módszere és jelentősége – MÁFI Évi Jelentése az 1961. évről, 263-267. Báldi-Beke M. (1962b): A Nannoconus nemzetség földtani szerepe – MÁFI Évi Jelentése az 1961. évről, 170-177. Báldi-Beke M. (1963): Alsó-kréta képződmények Coccolithophorida faunája – MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 133-141. Báldi-Beke M. (1965): A magyarországi Nannoconusok (Protozoa, Inc. Sedis.) - Geol. Hung. ser. Pal. 30, 107-147. Báldi-Beke M. (1984): A dunántúli paleogén képződmények nannoplanktonja - Geol. Hung. ser. Pal. 43, 307 o. Bergen, J. A. (1994): Berriasian to Early Aptian calcareous nannofossils from the Vocontian Trough (SE France) and Deep Sea Drilling Site 534: new nannofossil taxa and a summary of low-latitude biostratigraphic events. – Journal of Nannoplankton Research 16, 59-69. 73

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Bodrogi I. (1988): Jelentés a Ta-1472. sz. szerkezetkutató fúrás alsó kréta rétegsorának mikrofauna vizsgálatáról. – MÁFI Adattár. Bodrogi I. (1991): Gerecsei és vértes-előtéri medencefáciesű törmelékes alsó- és középső kréta korú képződmények biosztratigráfiája, korrelációja foraminiferák alapján – kézirat, 552 o. Bodrogi I. (1992): Jelentés az Ágostyán-2 alapfúrás mikrofaunájának, biozonációjának és ökológiai viszonyainak felülvizsgálatáról. – MÁFI Adattár, T12/4. Bodrogi I. (1993): Dunántúli, északi-mészkőalpi, voralbergi és stájer-medencebéli kréta képződmények rétegtani tagolása, korrelációja foraminiferák, mészalgák alapján Összefoglaló Kandidátusi Tézisek, 28 pp., Budapest Bodrogi I. (1994a): Mikropalaontologische stratigrapische Gliederung der Turbiditablagerungen im gerecse-Gebirge (Ungarn) und ihre palaogeographischen beziehungen – 64. jahrestagung der Palaontologischen Geselschaft, 26-30. Sept. 1994, Budapest, Vortrags- und Posterkurzfassungen, 46. Bodrogi I. (1994b): Lower Cretaceous (Berriasian to Cenomanian) turbiditic sequence in the Gerecse Mts. (Transdanubia, Hungary) – 3rd Geological Symposium IGS, Baia Mare (Romania) 21-23. Oct. 1993., 30-31. Bodrogi I. (1995): The problem of stage boundaries within the Lower and Middle Cretaceous turbiditic sequence of the Gerecse Mts. (Hungary) – 2nd International Symposium on Cretaceous Stage Boundaries, Brussels, 1995. Abstracts, 22-23. Bodrogi I. (1999): A Tethys-szutura akkréciós szelvényeinek összehasonlító mikrofauna és – flóra vizsgálata, korrelációja, paleogeográfiai kapcsolatai (Gerecse – Salzburgi Mészkőalpok, Titon-albai) - OTKA Jelentés. Bodrogi I., Lobitzer, H., Filácz E. és Surelian, R. (1990): Az Északi Mészkő Alpok (Ausztria) és a Gerecse hegység (Magyarország) pelágikus felsőjura/alsó-kréta képződményeinek mikrofauna és mikrofácies vizsgálata - OTKA Jelentés, 131 o. Bodrogi I. és Fogarasi A. (1998): Accretional sequences of the Tethys suture (Lower Cretaceous, Gerecse Mts., Hungary) – CBGA XVI Congress, Aug. 30. – Sept. 2., 1998, Vienna, Abstract Volume. Bodrogi I. és Fogarasi A. (2000): A Tethys-szutura akkréciós szelvényei: Gerecse – Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Abstracts p. 4-5. Bodrogi I. és Fogarasi A. (in press): New data on the stratigraphy of the Lower Cretaceous of Gerecse Mts. (Hungary) and the Lackbach Section (Austria). – Öst. Akad. Wiss., Schrift. Erdwiss. Komiss., Wien, 15 pp. Bown, P. R., Rutledge, D. C., Crux, J. A. és Gallagher, L. T. (1998): Lower Cretaceous – In: Bown, P. R. (Ed.): Calcareous Nannofossil Biostratigraphy. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht, 86-131. Bralower, T. J. (1987): Valanginian to Aptian calcareous nannofossil stratigraphy and correlation with the upper M-sequence magnetic anomalies – Marine Micropaleontology 11: 293-310. Bralower, T. J. (1988): Calcareous nannofossil biostratigraphy and assemblages of the Cenomanian-Turonian boundary interval: implications for the origin and timing of oceanic anoxia - Paleoceanography 3, 275-316, Washington. Bralower, T. J., Monechi, S. és Thierstein, H. R. (1989): Calcareous nannofossil zonation of the Jurassic-Cretaceous boundary interval and correlation with the geomagnetic polarity timescale – Marine Micropaleontology 14: 153-235. Bralower, T. J., Sliter, W.V., Arthur, M. A., Leckie, R. M., Allard, D. és Schlanger, S. O. (1993): Dysoxic/anoxic episodes in the Aptian-Albian (Early Cretaceous). – Geophysical Monograph 77: 5-37. Bralower, T. J. és Thierstein, H. R. (1984): Low productivity and slow deep-water circulation in mid-Cretaceous oceans - Geology 12: 614-618. Boulder. Cecca, F., Pallini, G., Erba, E., Premoli Silva, I. és Coccioni, R. (1994): HauterivianBarremian chronostratigraphy based on ammonites, nannofossils, planktonic foraminifera, and magnetic chrons from the Mediterranean domain. – Cretaceous research 15: 457-467.

74

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Channel, J. E. T., Checca, F. és Erba, E. (1995): Correlation of Hauterivian and Barremian (Early Cretaceous) stage boundaries to polarity chrons - Earth and Planetary Science Letters 134: 125-140. Cooper, M. K. E. (1989): Nannofossil provincialism in the Late Jurassic-Early Cretaceous (Kimmeridgian-Valanginian) period - In: Crux, J. A. és Heck, S. E. van (Eds.): Nannofossils and their applications, pp. 223-246. Crux, J. A. (1989): Biostratigraphy and palaeogeographical applications of Lower Cretaceous Nannofossils from north-western Europe - In: Crux, J. A. és Heck, S. E. van (Eds.): Nannofossils and their applications, pp. 143-211. Császár G. (1984): Lábatlan, Bersekhegy: Valanginian-Barremian Bersek Marl Formation and Lábatlan Sandstone Formation. - In.: Császár G., Haas J. és társai: Hungary. 27th Int. Geol. Congr., Excursion 104: Mesosoic Formations in Hungary, 82-84 Budapest. Császár G. (1989): Tata, Kálvária Hill, Nature Conservation Area - XXIst European Micropaleontological Colloquium 4-13. 09. 1989, Hungary, Guidebook 208-220. Császár G. (1995): A gerecsei és vértes-előtéri kréta kutatás eredményeinek áttekintése – Általános Földtani Szemle 27, 133-152. Császár G. (szerk.) (1996a): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei – Kréta. – MÁFI, Budapest. Császár G. (1996b): Berseki Márga Formáció. - In: Császár G. (Szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Kréta. - Budapest, MÁFI Kiadványa, 27-29. Császár G. (1996c): Lábatlani Homokkő Formáció. - In: Császár G. (Szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Kréta. - Budapest, MÁFI Kiadványa, 33-35. Császár G. (1996d): Vértessomlói Aleurolit Formáció. - In: Császár G. (Szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Kréta. - Budapest, MÁFI Kiadványa, 48-50. Császár G. (szerk.) (1997): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Táblázatok és rövid leírások. – MÁFI, Budapest. Császár G. (1998): A Dunántúli-középhegység alsó- és középső-kréta képződményeinek rétegtana. - In: Barabás és társai: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL Rt és MÁFI, Budapest, 337-353. Császár G. és Haas J. (1979): Review of the Facies and Palaeography of the Cretaceous in Hungary. - In.: Wiedmann, J. (Szerk.): Aspekte der Kreide Europas, IUGS Series A 6, 413424. Császár G. és Haas J. (1984): The Cretaceous in Hungary: a review. - Acta Geologica Hungarica 27/3-4, 417-428. Császár G. és Árgyelán G. B. (1994): Stratigraphic and micromineralogic investigations on Cretaceous Formations of the Gerecse Mountains, Hungary and their paleogeographic implications. - Cretaceous Research, 15, 417-434. Császár G., Görög Á., Fogarasi A., Leereveld, H. és Juhász M. (1995): Barremian/Aptian boundary in platform carbonates and Aptian/Albian boundary in hemipelagic formation. Second International Symposium on Cretaceous Stage Boundaries, Brussels, 8-14 Sept., Abstract, p. 35. Császár G., Kollányi K., Lantos M. és Lelkes Gy. (1998): A hidasi-völgyi (Mecsek hegység) kréta szelvények integrált sztratigráfiai és szedimentológiai vizsgálata - MFT Előadás, 1998. február 16. Csontos L. (1995): Tertiary tectonic evolution of the Intra-Carpathian area: a review. - Acta Vulcanologica 7, 1-13. Czabalay L. (1992): A Köszörűkőbánya kréta kagyló- és csigafaunája. – kézirat, 7. o. Czabalay L. (1995): A gerecsei és vértes-előtéri kréta képződmények Molluszka faunája – Általános Földtani Szemle 27, 109-131. Deres, F. és Archeriteguy, J. (1980): Biostratigraphie des nannocomides - Bull. Centre Rech. Explor. Prod. Elf-Aquitaine 4: 1-53. Pau. Erba, E. (1988): Aptian-Albian calcareous nannofossil biostratigraphy of the Scisti a Fucoidi cored at Piobicco (Central Italy) - Rivista Italiana di paleontologia e di Stratigrafia 94, 249284. 75

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Erba, E. (1991): Middle Cretaceous calcareous nannofossils from the western Pacific (ODP Leg 129): evidence for paleoequatorial crossings - INA Newsletter 13/2: 47. Erba, E. (1994): Nannofossils and superplumes: The early Aptian "nannoconid crisis" Paleoceanography 9/3: 483-501. Erba, E. és Quadrio, B. (1987): Biostratigrafia a nannofossili calcarei, calpionellidi e foraminiferi planctonici della Maiolica (Titoniano superiore-Aptiano) nelle Prealpi bresciane (Italia settentrionale – Rivista Italiana di paleontologia e di Stratigrafia 93, 3-108. Félegyházy L. (1991): A vértes-előtéri, gerecsei és mecseki alsó-középső kréta alapszelvények nannoplankton vizsgálata és rétegtani értékelése - Jelentés, Kézirat, ELTE Általános és Történeti Földtan Tanszék, 22 pp. Félegyházy L. és Nagymarosy A. (1991): New data on the age of the Lower Cretaceous formations in the Gerecse Mountains (Hungary). - Geologica Carpathica 42, 123-126. Félegyházy L. és Nagymarosy A. (1992): Calcareous nannoplankton stratigraphy of Lower Cretaceous formations in the Gerecse Mountains - Acta Geologica Hungarica 35/3, 251-262. Fogarasi A. (1993): Egy tengeralatti lejtő elemző üledékföldtani és ciklussztratigráfiai vizsgálata a Gerecse hegységben – Szakdolgozat, ELTE Általános és Történeti Földtan Tanszék, 74 pp. Fogarasi A. (1995a): Üledékképződés egy szerkezeti mozgásokkal meghatározott kréta korú tengeralatti lejtőn a Gerecse hegységben - munkahipotézis - Általános Földtani Szemle 27: 1541. Fogarasi A. (1995b): Ciklussztratigráfiai vizsgálatok a gerecsei krétában: előzetes eredmények Általános Földtani Szemle 27: 43-58. Fogarasi A. (1996): Calcareous nannofossil stratigraphy of Lower Cretaceous of Gerecse Mts., Hungary – Preliminary report – 5th International Cretaceous Symposium, Freiberg, September, 1996. Abstract Volume, p. 112. Fogarasi A. és Árgyelán B. G. (előkészületben): Cycles and events on a submarine slope – an Early Cretaceous example at Bersek Hill, Gerecse Mts., Hungary. – submitted to Geologica Carpathica Főzy I. (1992): Tanulmány gerecsei alsó kréta ammoniteszekről - Előzetes értékelés. - Magyar Természettudományi Múzeum, Föld és Őslénytár, Kézirat. 15 o. Főzy I. (1995): A gerecsei Bersek-hegy alsó kréta rétegtana - Általános Földtani Szemle 27, 7-14. Főzy I. és Fogarasi A. (nyomdában): A gerecsei Bersek-hegy rétegtani tagolása az alsó-kréta ammoniteszfauna és a nannoplankton flóra alapján. Főzy I., Fogarasi A. és Szíves O. (nyomdában): A Lábatlan-36 jelű fúrás felső-barrémi-apti rétegsorának integrált ammonitesz és mészvázú nannoplankton biosztratigráfiája. Fülöp J. (1958): A Gerecsehegység krétaidőszaki képződményei. - Geologica Hungarica series Geologica 11, 124 o. Fülöp J. (1961): Magyarország kréta időszaki képződményei. - MÁFI Évk. 49/3: 577-587. Fülöp J. (1964): A Bakony hegység alsó-kréta (berriázi-apti) képződményei - Geol. Hung. ser. Geol. 13, 77 o. Fülöp J. (1975): A tatai mezozoós alaphegységrögök - Geol. Hung. ser. Geol. 16, 225 o. Fülöp J. (1989): Bevezetés Magyarország geológiájába - Akadémiai Kiadó, Budapest, 246 pp. Görög Á. (1993): Orbitolina-félék (nagyforaminiferák) megjelenése a magyarországi alsó- és középső-kréta képződményekben – Őslénytani Viták 39, 51-72. Görög Á. (1995): A Vértes-előtér és a Gerecse-hegység kréta időszaki nagyforaminifera vizsgálata és sztratigráfiai értékelése - Általános Földtani Szemle 27, 85-94. Hantken M. (1868): Lábatlan vidékének földtani viszonyai. - Magyarhoni Földtani Társ. Munkálatai 4, 48-56. Haas J. és Császár G. (1987): Cretaceous of Hungary: paleogeographic implications. - Rend. della Soc. Geol. It. 9/2: 203-208. Haas J., J.-Edelényi E., Gidai L., Kaiser M., Kretzoi M. és Oravecz J. (1985): Sümeg környékének földtana – Geologica Hungarica 20: 365 o. 76

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Hay, W. W. és Beaudry, F. M. (1973): Calcareous nannofossils. – Leg 15, Deep Sea Drilling Project. Initial Reports of the DSDP 15: 625-683. Henriksson, A. (1995): A quick and easy technique for estimating absolute abundances of calcareous nannofossils - 5th INA Conference in Salamanca, Proceedings, 61-65. Hoedemaeker, P. J. and Leereveld, H. (1995): Biostratigraphy and sequence stratigraphy of the Berriasian-lowest Aptian (Lower Cretaceous) of the Rio Argos succession, Caravaca, SE Spain – Cretaceous Research 16, 195-230. Hofmann K. (1884): Jelentés 1883 nyarán Oszőny és Piszke között foganatosított földtani részletes felvételekről. - Földtani Közlöny 14, 174-190. Horváth A. és Knauer J. (1986): Biostratigraphy of the Jurassic-Cretaceous boundary beds in the profile Közöskút Ravine II. at Hárskút - Acta Geologica Hungarica 29/1-2: 65-87. Kázmér M. (1987): A Lower Cretaceous submarine fan sequence in the Gerecse Mts., Hungary Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae, sectio Geologica 27, 101-116. Kázmér M. (1988): Lower Cretaceous facies zones in the Bakony Unit. - Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae, sectio Geologica 28, 161-168. Knauer J. (1996a): Mogyorósdombi Mészkő Formáció. - In: Császár G. (Szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Kréta. - Budapest, MÁFI Kiadványa, 22-24. Knauer J. (1996b): Sümegi Márga Formáció. - In: Császár G. (Szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Kréta. - Budapest, MÁFI Kiadványa, 30-32. Knauer J. és Lelkes Gy. (1996): Tatai Mészkő Formáció. - In: Császár G. (Szerk.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Kréta. - Budapest, MÁFI Kiadványa, 36-38. Kolosváry G. (1954): Magyarország kréta időszaki koralljai. – Földtani Intézet Évkönyve 42/2: 67-163. Kolosváry G. (1957): Új korallok a lábatlani alsó-kréta rétegekből. – Földtani Közlöny 87: 8184. Köthe, A. (1981): Kalkiges Nannoplankton aus dem Unter-Hauterivium bis Unter-Barremium der Tongrube Moorberg/Sarstedt (Unter-Kreide, NW-Deutschland) – Geologisches Jahrbuch A89: 3-114. Kriván B. (1989): A Lower Cretaceous flysch sequence in the Gerecse Mts. (Hungary) - In.: Kázmér M. (Szerk.): Abstracts of 10th meeting of IAS, 271-272. Kriván B. és Péró Cs. (1989): A bersek-hegyi bánya üledékföldtani szelvényezése. - Kézirat, MÁFI Adattár. Kuhnt, W., Thurow, J., Wiedmann, J. és Herbin, J. P. (1986): Oceanic anoxic conditions around the Cenomanian/Turonian boundary and the response of the biota - Mitt. Geol.Paläont. Inst. Univ. Hamburg 60: 205-246. Hamburg. Leereveld, H. (1992a): Mid-Cretaceous dinoflagellate cysts of Hungary – In: Abstract Volume of the 6th Congress on the Geology of the Aegean, Athens, May 25-27 1992, 6th Annual Meeting of IGCP 262. 11. o. Leereveld, H. (1992b): Dynoflagellate cysts of well Vértessomló-8 – Unpublished report for the Hungarian Geological Survey. 17 o. Lelkes Gy. (1990): Microfacies of the Tata Limestone Formation (Aptian) in the northern Bakony Mountains, Hungary. - Cretaceous Research 11/3: 273-287. Márton E. és Márton P. (1985): Tectonic and palaeoclimatic aspects of palaeomagnetism studies in the Transdanubian Central Mountains. - Acta Geologica Hungarica 28/1-2, 59-70. Méhes K. (1969): Magyarországi orbitolina-vizsgálatok. – Földtani Közlöny 99/2: 137-146. Melinte, M. (1993): Nannofossil biostratigraphy across the Jurassic-Cretaceous boundary from the Southern and Eastern carpathians (Rumania). – Knihovnicka ZPN 14a/1: 143-163. Melinte, M és Mutterlose, J. (2001): A Valanginian (Early Cretaceous `boreal nannoplankton excursion` in sections from Romania. – Marine Micropaleontology 43: 1-25.

77

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Misík, M. (1991): Microscopic analysis from Lower Cretaceous around Lábatlan. Quarry of the cement plant Lábatlan - kézirat, 1 o. Mutterlose, J. (1989): Temperature-controlled migration of calcareous nannofloras in the northwest-European Aptian - In: Crux, J. A. és Heck, S. E. van (Eds.): Nannofossils and their applications, pp. 122-142. Mutterlose, J. (1992a): Biostratigraphy and palaeobiogeography of Early Cretaceous calcareous nannofossils - Cretaceous Research 13, 167-189. Mutterlose, J. (1992b): Migration and evolution patterns of floras and faunas in marine Early Cretaceous sediments of NW Europe. – Palaeogeography, palaeoclimatology, palaeoecology 94, 261-282. Nagy I. Z. (1964a): Palichnologiai adatok a Gerecsei alsó-kréta időszaki rétegekből – Földtani Közlöny 94/1, 138-140. Nagy I. Z. (1964b):Rendellenes házú alsó-kréta ammoniteszek a Gerecséből – Földtani Közlöny 94/1, 141-143. Nagy I. Z. (1967): Unterkretazische Cephalopoden aus dem Gerecse-Gebirge I. – Annales Historico-Naturales Musei Nation. Hung. Pars. Min. et Palaeont. 59, 53-79. Nagy I. Z. (1968a): Unterkretazische Cephalopoden aus dem Gerecse-Gebirge II. – Annales Historico-Nat. Mus. Nation. Hung. 59., Pars Min. et Palaeontologica 60, 53-79. Nagy I. Z. (1968b): Alsóbarrémi korú Ancyloceras és Stomohamites (Cephalopoda, Ammonoidea). – Földtani Közlöny 98/2, 282-284 Nagy I. Z. (1969a): Pulchellidák (Cephalopoda, Ammonidea) a gerecsei alsó-krétából. – Földtani Közlöny 99, 206-210. Nagy I. Z. (1969b): Őslénytani adatok a gerecsei alsó-krétából – Földtani Közlöny 99, 211-214. Nagy I. Z. (1981): Die Barreme-Stufe des Berzsek-Berges (Gerecse-Gebirge, Ungarn) – Fragmenta Mineralogica et palaeontologica 10, p.27. Perch-Nielsen, K. (1979): Calcareous nannofossils from the Cretaceous between the North-Sea and the Mediterranean - IUGS Ser. A. 6: 223-272. Perch-Nielsen, K. (1985): Mesozoic calcareous nannofossils – In.: Bolli, H. M. et al. (Eds.): Plankton stratigraphy, 329-426. Perch-Nielsen, K. (1989): Tethyan and boreal Lower Cretaceous Nannoconus - INA Newsl. 11: 90. Firenze. Roth, P. H. (1978): Cretaceous nannoplankton biostratigraphy and oceanography and oceanography of the northwestern Atlantic Ocean - Init. Rep. of the Deep Sea Drilling Project 44, 731-759. Roth, P. H. (1981): Mid-Cretaceous nannoplankton from the Central Pacific: implications for paleoceanography - Init. Repts of the DSDP 62, p. 471-489. Washington. Roth, P. H. (1983): Jurassic and Lower Cretaceous calcareous nannofossils in the western North Atlantic (Site 534): biostratigraphy, preservation, and some observation on biogeography and palaeoceanography. – Initial Reports of DSDP 76: 587-621. Roth, P. H. és Bowdler, J. L. (1981): Middle Cretaceous calcareous nannoplankton biogeography and oceanography of the Atlantic Ocean - In: Douglas, R. G., Winterer, E. L. és Warme, J. (Szerk.): A decade of Deep Ocean Drilling, SEPM Spec. Publ. 32: 517-546. Tulsa. Roth, P. H. és Krumbach, K. R. (1986): Middle Cretaceous calcareous nannofossil biogeography and preservation in the Atlantic and Indian oceans: implications for paleoceanography - Mar. Micropaleont. 10: 235-266. Amsterdam. Schlagintweit, F. (1990a): Microfaunistic investigations of Hungarian urgonian limestones (Barremian-Albian) – Acta Geologica Hungarica 33/1-4: 3-12. Schlagintweit, F. (1990b): Allochthonous Urgonian limestones of the Northern Calcareous Alps: facies and palaeogeographic framework within the Alpine orogeny – Cretaceous Research 11:261-272. Sidó M. (1975): A tatai formáció Foraminiferái (felsőapti) - Földtani Közlöny 105: 155-187.

78

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Sissingh, W. (1977): Biostratigraphy of Cretaceous calcareous nannoplankton – Geol. Mijnbouw. 56, 37-65. Sissingh, W. (1978): Microfossil biostratigraphy and stage-stratotypes of the Cretaceous. – Geologie en Mijnbouw 57: 433-440. Somogyi K. (1914): A gerecsei neokom. - MÁFI Évkönyv 22, 277-342. Staff J. (1907): Adatok a Gerecsehegység tektonikai és stratigraphiai viszonyaihoz – Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 22: 274-345. Street, C. és Bown, P. R. (2000): Palaeobiogeography of Early Cretaceous (BerriasianBarremian) calcareous nannoplankton – Marine Micropaleontology 39: 262-291. Szives O. (1996): A Tatai Mészkő Formáció bázisrétegében talált ammoniteszfauna őslénytani vizsgálata a típuslelőhelyen - Szakdolgozat, ELTE Őslénytani Tsz. Szives O. (1999a): Apti ammoniteszek paleobiogeográfiája - Földtani Közlöny 129/2, 179-190. Szives O. (1999b): Ammonite biostratigraphy of the Tata Limestone Formation (Aptian - Lower Albian), Hungary. - Acta Geologica Hungarica 42/4: 401-411. Sztanó O. (1990a): Durvatörmelékes üledékek gravitációs tömegmozgásai egy gerecsei alsókréta tengeralatti csatornakitöltő konglomerátum példáján. - Általános Földtani Szemle 25, 337-360. Sztanó O. (1990b): Submarine fan-channel conglomerate of Lower Cretaceous, Gerecse Mts., Hungary. - N. Jb. Geol. Paläont. Mh. 7, 431-446. Sztanó O. (1991): Submarine fan deposits of Late Aptian-Early Albian. Stp 2. Lábatlan. - In.: Török Á. (Szerk.): Programmes, abstracts and guidebook for 1st International meeting of young geologists, Budapest. Excursion C., 213-220. Sztanó O. és Báldi-Beke M. (1992): New data prove Late Aptian - Early Albian age of Köszörűkőbánya Conglomerate Member, Gerecse Mountains, Hungary. - Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae, sectio Geologica 29, 155-164. Thierstein, H. R. (1971): Tentative Lower Cretaceous nannoplankton zonation - Ecl. geol. Helv. 64/3: 459-488. Thierstein, H. R. (1973): Lower Cretaceous calcareous nannoplankton biostratigraphy - Abh. geol. Bundesanst. 29: 1-52. Thierstein, H. R. (1976): Mesozoic calcareous nannofossil biostratigraphy of marine sediments Mar. Micropaleont. 1: 325-362. Trunkó L. (1996): Geology of Hungary - Beiträge zur regionalen Geologie der Erde 23, 464 pp. Borntraeger, Berlin. Vaskó-Dávid K. (1988): Studies on chromite and their implications in the Lower and Middle Cretaceous of the Tatabánya Basin and Vértes Foreland.. – Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1986. évről: 241-261. Vaskó-Dávid K. (1989): Hyaloclastics in the Valanginien marl of Lábatlan-Ördöggát. - Acta Geologica Hungarica 32/1-2, 191-204. Vaskó-Dávid K. (1991): Studies on chromite and its signifance in the Lower and Middle Cretaceous of the Tatabánya Basin and Vértes Foreground. - Acta Geologica Hungarica 34/1-2, 111-126. Viczián I. és Kovács-Pálffy P. (1997): Regularly mixed-layer 14 Å clay minerals in marls of a Lower Cretaceous clastic sequence, Gerecse Mts., Hungary. – Geologica Carpathica Series Clays 6/2: 97-105. Vígh Gy. (1928): Führer in das Gerecse-Gebirge nach Lábatlan und Piszke. – Budapest. Vígh G. (1984): Néhány bakonyi (titon) és gerecsei (titon-berriázi) lelőhely ammonitesfaunájának biosztratigráfiai értékelése. - MÁFI Évkönyv 67, 210 pp. Wagreich, M. (1992): A review of low-latitude "tethyan" calcareous nannofossil assemblages of the Cretaceous - In: New aspects on Tethyan Cretaceous fossil assemblages, Schriftenreihe Erdwiss. Komm. Öster. Acad. Wiss. 9, 45-55. Weissert, H. (1981): Depositional processes in an ancient pelagic environment: the Lower Cretaceous Maiolica of the Southern Alps - Eclogae Geol. Helv. 74, 339-352.

79

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

Wind, F. H. és Cepek, P. (1979): Lower Cretaceous calcareous nannoplankton from DSDP Hole 379A (Northwest African margin) - Init. Repts. DSDP 47: 221-255. Washington. Wise, S. W. (1988): Mesozoic-Cenozoic history of calcareous nannofossils in the region of the southern ocean - Palaeogeogr. Palaeoclimat. Palaeoecol. 67: 157-179. Amsterdam. Wise, S. W. és Wind, F. H. (1977): Mesozoic and Cenozoic calcareous nannofossils recovered by DSDP Leg 36 drilling on the Falkland Plateau, southwestern Atlantic sector of the southern Ocean - Init. Repts. DSDP 36: 269-492. Washington.

80

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

8. A DOLGOZAT ANYAGÁBÓL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE CIKKEK: Bodrogi I. és Fogarasi A. (in press): New data on the stratigraphy of the Lower Cretaceous of Gerecse Mts. (Hungary) and the Lackbach Section (Austria). – Öst. Akad. Wiss., Schrift. Erdwiss. Komiss., Wien, 15 pp. Fogarasi A. és Árgyelán G. (előkészületben): Cycles and events on a submarine slope – an Early Cretaceous example at Bersek Hill, Gerecse Mts., Hungary. – submitted to Geologica Carpathica. Főzy I., Fogarasi A. és Szíves O. (nyomdában): A Lábatlan-36 jelű fúrás felső-barrémi-apti rétegsorának integrált ammonitesz és mészvázú nannoplankton biosztratigráfiája. – Földtani Közlöny. Főzy I. és Fogarasi A. (nyomdában): A gerecsei Bersek-hegy rétegtani tagolása az alsó-kréta ammoniteszfauna és a nannoplankton flóra alapján. – Földtani Közlöny. POSZTEREK, KIVONATOK: Fogarasi, A. (1996) : Calcareous nannofossil stratigraphy of Lower Cretaceous of Gerecse Mts., Hungary – Preliminary report – 5th International Cretaceous Symposium, Freiberg, September, 1996. Abstract Volume, p. 112. Bodrogi I. és Fogarasi A. (2000): A Tethys-szutura akkréciós szelvényei: Gerecse – Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Abstracts p. 4-5. Bodrogi, I., Fogarasi, A. (1998): Accretional sequences of the Tethys suture (Lower Cretaceous, Gerecse Mts., Hungary) – CBGA XVI Congress, Aug. 30. – Sept. 2., 1998, Vienna, Abstract Volume. Árgyelán, G., Fogarasi, A., Kovács-Pálffy, P., Viczián, I. (1997): Events and cycles – an example from the Lower Cretaceous of Bersek Hill, Gerecse Mountains, Hungary – 14th IAS Congress, Heidelberg, 1997 September, Abstracts Császár, G., Görög, Á., Fogarasi, A., Leereveld, H., Juhász, M. (1995): Barremian/Aptian boundary in platform carbonates and Aptian/Albian boundary in hemipelagites – Second International Symposium on Cretaceous Stage Boundaries, Brussels 8–16 September l995.

81

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

9. A TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 3.1. táblázat. A vizsgált szelvények és mintaszámaik. 4.1. táblázat. A mészvázú nannoplankton együttesek félkvantitatív mennyiségi elemzésében használt gyakorisági csoportok (Báldi-Beke 1984; Hay és Beaudry 1973 után). 5.1. táblázat. A törökösbükki mesterséges geológiai feltárás mészvázú nannoplankton együttese. 5.2. táblázat. A Felsővadács, paprét-árki feltárás mészvázú nannoplankton együttese. 5.3. táblázat. Az ördöggáti-kőfejtőben felvett szelvényszakasz mészvázú nannoplankton együttese. 5.4. táblázat. A Nyergesújfalu mellett fekvő Búzás-hegy mészvázú nannoplankton együttese. 5.5. táblázat. A Bersek B-1 fúrás mészvázú nannoplankton együttese. 5.6. táblázat. A berseki kőfejtő vizsgált rétegszakaszainak mészvázú nannoplankton együttese. 5.7. táblázat. A Hajós-árokból vett minták mészvázú nannoplankton együttese. 5.8. táblázat. A Lbt-36 fúrás mészvázú nannoplankton együttese. 5.9. táblázat. A Tatai Kálvária-domb apti krinoideás mészkője bázisrétegeinek mészvázú nannoplankton együttese. 5.10. táblázat. A Vst-8 fúrás mészvázú nannoplankton együttese. 5.11. táblázat. A Hárskút - Közöskúti-árok mészvázú nannoplankton együttese.

82

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

10. AZ ÁBRÁK JEGYZÉKE 3.1. ábra. A Kárpát-Pannon régió nagyobb tektonikai egységei (Csontos 1995) a Gerecse indextérképe helyzetének (4.1. ábra), és a Hárskút, Közöskúti-árok helyzetének feltüntetésével. 4.1. ábra. A Gerecse hegység és K-DK-i előterének szerkezetföldtani térképe (Fodor és Bada 1996) a dolgozatban vizsgált feltárások és fúrások helyének feltüntetésével. 5.1. ábra. Alsókréta nannoplankton rétegtan (Bown és társai 1998). A (tethysi) nannoplankton zónákat Roth (1978, 1983) után, Bralower (1987) és Bralower és társai (1993) szubzonációjával mutatja. Az NK zónák Bralower és társaitól (1989) származnak. CC zónákat Sissingh (1977, 1978) után Perch-Nielsen (1979, 1985) és Applegate és Bergen (1988) módosította. A legtöbb eseményt Bergen (1994) az ammonitesz zónákhoz kalibrálta. A magnetosztratigráfiai beosztást nem korrelálták az ammonitesz zónákhoz, ezért csak vázlatként használható, Bralower (1987), Bralower és társai (1989) és Cecca és társai (1994) után. Ahol az NC5a-d zónák határoló eseményei Bown és társai (1998) ábrájától eltérést mutatnak, ott külön jelölöm őket Bralower (1987) in Mutterlose (1992a) és Bralower és társai (1989) in Mutterlose (1992a) definíciója után (nagybetűs események). 5.2. ábra. A Dunántúli-középhegység alsó-kréta kőzetrétegtana (Császár 1998). 5.3. ábra. A törökösbükki mesterséges geológiai feltárás szelvénye (Árgyelán 1995). 5.4. ábra. A törökösbükki mesterséges geológiai feltárás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.5. ábra. A Felsővadács, paprét-árki feltárás szelvénye (Fülöp 1958).

83

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

5.6. ábra. A Felsővadács, paprét-árki feltárás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.7. ábra. Az ördöggáti-kőfejtő és a póckői Felsővadácsi Breccsa szelvény rétegtani pozíciója (Fülöp 1958). Jelmagyarázat (Fülöp 1958): 1. pleisztocén lösz; 2. pannóniai homok; 3. középső-valangini márga, homokkő közbetelepülésekkel; 4. berriázi mészkőbreccsa; 5. kréta alapréteg; 6. alsó-titon mészkő. 5.8. ábra. Az ördöggáti-kőfejtőben felvett szelvényszakasz és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.9. ábra. A Nyergesújfalu mellett fekvő Búzás-hegy szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.10. ábra. A Bersek-hegy Bersek-1 fúrás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.11. ábra. A berseki kőfejtő helyszínrajza a vizsgált szelvényszakaszok feltüntetésével. 5.12. ábra. A berseki kőfejtő vizsgált rétegszakaszainak helyzete a fejtő szelvényén a részletesen vizsgált szakaszok helyzetének feltüntetésével (szelvényrajz Császár 1984 után) 5.13. ábra. A berseki fejtő részletesen vizsgált szakaszainak szelvényei és mészvázú nannoplankton zonációja (Főzy és Fogarasi submitted után). 5.14. ábra. Bersek-hegy Nannoconus együtteseinek összetételi szelvénye. 5.15. ábra. A Hajós-árok geológiai szelvénye (Fülöp 1958) a jelen tanulmány mintázási helyeinek feltüntetésével. 5.16. ábra. A Hajós-árok geológiai szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.17. ábra. A Köszörűkőbánya földtani szelvénye (Sztanó 1990a után). Jelmagyarázat: 1. konglomerátum; 2. intraformációs felszakított mészkő tömbök; 3. homokkő; 4. keresztrétegzés; 5. aleurolit; 6. csuszamlások. Alfáciesek: A: homokkő és aleurolit; B: törmelék-alapú, gradált konglomerátum; C: homokövek és fordítottan gradált mátrix-alapú

84

Fogarasi

Attila

(2001):


konglomerátumok;

D:

mészkő

törmelékben

képződmények gazdag

mészvázú

gradált

konglomerátum. 5.18. ábra. Az Lbt-36 fúrás és a Köszörűkőbánya szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja (Főzy és társai nyomdában után). 5.19. ábra. A Tatai Mészkő települési viszonyai a Tatai Kálvária-dombon (Fülöp 1975 után). 5.20. ábra. A Vst-8 fúrás szelvénye (Császár 1995). 5.21. ábra. A Vst-8 fúrás szelvénye és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.22. ábra. A Hárskút - Közöskúti-árok szelvénye (Fülöp 1964 után) és mészvázú nannoplankton zonációja. 5.23. ábra. A gerecsei alsó-kréta szelvények bio- és kronosztratigráfiai elhelyezkedése a nannofosszília-események alapján. 5.24.

ábra.

A

bersek-hegyi

szelvény

mészvázú

nannoplankton

együttesének összetételi viszonyai.

85

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

11. TÁBLÁK ÉS TÁBLAMAGYARÁZATOK

86

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

1. tábla. Az OSZT szelvény közelítő helye

2. tábla. A CS szelvény közelítő helye (Fogarasi 1993)

87

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

3. tábla. Az ÉNY és ÉNYalsó szelvény közelítő helye.

4. tábla. A B2 szelvényszakasz fényképe

88

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

NANNOPLANKTON TÁBLÁK

I. TÁBLA 1. Assipetra terebrodentarius

Bersek-hegy 08.24.A/8.

XN

2. Calcicalathina oblongata

Hárskút

H16

XN

Hárskút

H16

XN

4. Calcicalathina oblongata

Hárskút

H12

XN

5. Chiastozygus sp. indet.


XN

6. Chiastozygus sp. indet.


XN

7. Cretarhabdus striatus


XN

8. Cretarhabdus surirellus

Bersek-hegy B2/112E.

XN

9. Cruciellipsis cuvillieri

Hárskút

XN

10. Cruciellipsis cuvillieri


XN

11. Cyclagelosphaera margerelii

Felsővadács

XN

12. Diazomatolithus lehmanii


XN

13. Diazomatolithus lehmanii

Hárskút

XN

14. Eiffellithus windii


XN

15. Eprolithus sp. indet.

Vst-8

122m

XN

16. Haqius circumradiatus

Hárskút

H16A

XN

1. Haqius circumradiatus

Hárskút

H16A

PN

2. Lithraphidites carniolensis

Hárskút

H9A

XN

3. Micrantholithus obtusus


XN

4. Micrantholithus obtusus


XN

5. Micrantholithus sp. indet.

Hárskút

H9A

XN

6. Nannoconus globulus

Hárskút

H9A

XN

7. Nannoconus kamptneri

Hárskút

H13

XN

3. Calcicalathina oblongata (oldalnézet)

H16 VII.14./3 H9A

II. TÁBLA

89

Fogarasi

Attila

(2001):



Hárskút

H13

PN


Hárskút

H9A

XN

10. Nannoconus truitti

Vst-8

122m

XN

11. Percivalia fenestrata


XN

12. Prediscosphaera columnata

Vst-8

122m

XN

13. Retecapsa angustiforata

Felsővadács

VII.14./3.

XN

14. Rhagodiscus angustus

Vst-8

122m

XN

15. Rhagodiscus asper


XN



XN



XN

2. Tegumentum striatum


XN

3. Tubodiscus verenae

Hárskút

H16

XN

4. Watznaueria barnesae

Hárskút

H13

XN


Hárskút

H13

XN


Bersek-hegy B2/69C

PN


Bersek-hegy B2/69C

XN



XN



XN


Hárskút

XN

képződmények

mészvázú

III. TÁBLA

H9A

11. Watznaueria barnesae kokkoszféra Bersek-hegy 08.24.A/1.

XN

12. Watznaueria britannica


XN

13. Zeugrhabdotus embergerii

Vst-8

XN

14. Zeugrhabdotus embergerii


122m

XN

90

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

I. TÁBLA

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

91

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

II. TÁBLA

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

8.

92

Fogarasi

Attila

(2001):


képződmények

mészvázú

III. TÁBLA

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

93

Fogarasi

Attila

(2001):


1. melléklet

A DOLGOZATBAN TÁRGYALT FAJOK LISTÁJA Assipetra infracretacea (THIERSTEIN 1973) ROTH 1973 Assipetra terebrodentarius (APPLEGATE et al in COVINGTON és WISE 1987) RUTLEDGE and BERGEN in BERGEN 1994 Biscutum constans (GORKA 1957) BLACK in BLACK és BARNES 1959 Braarudosphaera hockwoldensis BLACK 1973 Braarudosphaera regularis BLACK 1973 Braarudosphaera stenorhetha HILL 1976 Calcicalathina oblongata (WORSLEY 1971) THIERSTEIN 1971 Chiastozygus litterarius (GORKA 1957) MANIVIT 1971 Conusphaera mexicana TREJO 1969 Cretarhabdus conicus BRAMLETTE és MARTINI 1964 Cretarhabdus crenulatus BRAMLETTE és MARTINI 1964 Cretarhabdus loriei GARTNER 1968 Cretarhabdus striatus (STRADNER 1963) BLACK 1973 Cretarhabdus surirellus (DEFLANDRE in DEFLANDRE és FERT 1954) THIERSTEIN 1971 Cribrosphaerella ehrenbergii (ARKHANGELSKY 1912) DEFLANDRE in PIVETEAU 1952 Cruciellipsis cuvillieri (MANIVIT 1966) THIERSTEIN 1971 Cyclagelosphaera margerelii NOËL 1965 Diazomatolithus lehmanii NOËL 1965

képződmények

mészvázú

Discorhabdus ignotus (GORKA 1957) PERCHNIELSEN 1968 Eiffellithus turriseiffelii (DEFLANDRE in DEFLANDRE és FERT 1954) REINHARDT 1965 Eiffellithus windii APPLEGATE és BERGEN 1988 Eprolithus floralis (STRADNER 1962) STOVER 1966 Gartnerago obliquum (STRADNER 1963) REINHARDT 1970 Glaukolithus diplogrammus (DEFLANDRE in DEFLANDRE & FERT 1954) REINHARDT 1964 Haqius circumradiatus (STOVER 1966) ROTH 1978 Lithraphidites bollii (THIERSTEIN 1971) THIERSTEIN 1973 Lithraphidites carniolensis DEFLANDRE 1963 Manivitella pecten BLACK 1973 Manivitella pemmatoidea (DEFLANDRE in MANIVIT 1965) THIERSTEIN 1971 Micrantholithus hoschulzii (REINHARDT 1966) THIERSTEIN 1971 Micrantholithus obtusus STRADNER 1963 Microrhabdulus decoratus DEFLANDRE 1959 Microstaurus chiastius (WORSLEY 1971) GRÜN in GRÜN és ALLEMANN 1975 Nannoconus abundans STRADNER és GRÜN 1973 Nannoconus bermudezii BRÖNIMANN 1955 Nannoconus bonetii TREJO 1959 Nannoconus bucheri BRÖNIMANN 1955 Nannoconus circularis DERES és ACHERITEGUY 1980 Nannoconus colomii (DE LAPPARENT 1931) KAMPTNER 1938 Nannoconus globulus BRÖNIMANN 1955 Nannoconus kamptneri BRÖNIMANN 1955 94

Fogarasi

Attila

(2001):


Nannoconus steinmannii KAMPTNER 1931 Nannoconus truitti BRÖNIMANN 1955 Nannoconus wassalii BRÖNIMANN 1955 Percivalia fenestrata (WORSLEY 1971) WISE 1983 Prediscosphaera columnata (STOVER 1966) PERCH-NIELSEN 1984 Prediscosphaera cretacea (ARKHANGELSKY 1912) GARTNER 1968 Retecapsa angustiforata BLACK 1971 Rhagodiscus angustus (STRADNER 1963) REINHARDT 1971 Rhagodiscus asper (STRADNER 1963) REINHARDT 1971 Rhagodiscus dekaenelii BERGEN 1994 Rhagodiscus infinitus (WORSLEY, 1971) APPLEGATE, COVINGTON és WISE, 1987 Rhagodiscus nebulosus BRALOWER 1989 Rhagodiscus pseudoangustus CRUX 1987 Rhagodiscus splendens (DEFLANDRE 1953) VERBEEK 1977 Rhagodiscus swinnertonii (BLACK 1971) APPLEGATE et al. in COVINGTON és WISE 1987 Rotelapillus laffittei (NOËL 1957) NOËL 1973 Rucinolithus irregularis THIERSTEIN in ROTH és THIERSTEIN 1972 Rucinolithus wisei THIERSTEIN 1971 Staurolithites crux (DEFLANDRE és FERT 1954) CARATINI 1963 Stoverius achylosus (STOVER 1966) PERCHNIELSEN 1984 Tegumentum stradneri THIERSTEIN in ROTH és THIERSTEIN 1972 Tegumentum striatum (BLACK 1971) TAYLOR 1978 Tranolithus phacelosus STOVER 1966 Tubodiscus verenae THIERSTEIN 1973 Watznaueria barnesae (BLACK in BLACK és BARNES 1959) PERCH-NIELSEN 1968

képződmények

mészvázú

Watznaueria biporta BUKRY 1969 Watznaueria britannica (STRADNER 1963) REINHARDT 1964 Watznaueria communis REINHARDT 1964 Watznaueria ovata BUKRY 1969 Watznaueria praemanivitae ERBA 1997 pers. comm. Watznaueria supracretacea (REINHARDT 1965) WIND és WISE 1976 Zeugrhabdotus embergerii (NOËL 1959) PERCH-NIELSEN 1984 Zygodiscus erectus (DEFLANDRE in DEFLANDRE és FERT 1954)

95

Fogarasi

Attila

(2001):

Magyarországi (dunántúli) nannoplankton rétegtana

alsó-kréta

szelvények

mészvázú

Abstract Clastic sequences of the Cretaceous in the eastern part of Gerecse Mts. are built up of alternating calcareous and argillaceous marls and interbedded sandy turbidites. The age of these slope sediments was interpreted as Early Cretaceous (Berriasian to Barremian) determined by ammonite ortostratigraphy (e. g. Fülöp 1958). Recent studies on calcareous nannofossils revealed much younger, Late Aptian - Early Albian ages for the upper part of the series (Félegyházy and Nagymarosy 1991, 1992). The deposition of Felsővadács Breccia Member took place in NK2 nannozone. The presence of N. kamptneri indicates the closeness of the onset of the Valanginian, so the member must be put into late Late Berriasian to early Early Valanginian. The Lower Cretaceous succession at Bersek Hill deposited in NK3-NC5 nannozones, in the Valanginian-Barremian interval – supporting the ammonite age interpretation (Főzy and Fogarasi in press) and not Late Aptian – Early Albian (see above). The boundary between the Bersek Marl and the Lábatlan Sandstone – at Bersek Hill - was found in the lower part of NC5b-c zone, so at the Hauterivian/Barremian stage boundary. In the sequence at Hajós Valley described forms indicate NC6-7 nannozones, therefore the development of Early and Late Aptian deposits, and possible correlation to the succession of borehole Lbt-36. In the sequence of Lábatlan Sandstone in the borehole Lbt-36 NC6-NC7 nannozone were identified. The forms described by Félegyházy and Nagymarosy (1991, 1992) were not present. The boundary of zones NC7 and CC8 is situated in the upper 2 m of the section proved by the appearance of Prediscosphaera sp. at the surface (Sztanó and Báldi-Beke 1992). The age of the sequence is ?Late Barremian to Aptian (Főzy et al. in press). No nannofossil biostratigraphical information was available for the upper conglomerate layers (above the clay layer). The Vértessomló Siltstone in borehole Vst-8 is correlated to the CC8 zone. The published FO of P. columnata (Báldi-Beke in Fülöp 1975) at Tata, Calvary Hill indicates CC8 zones for the Tata Limestone at the type locality. The “clastic” series at Hárskút, Közöskút Graben at Bakony Mts. correlates to nannozones NK3-NC5. The beds rich in ammonites (Fülöp 1964) – the lowermost layers of Sümeg Marl at the locality - deposited in zone NC5a-c, therefore in the Late Hauterivian to early Early Barremian. The Sümeg Marl does not extend up to the Aptian at this locality. The preservation state and abundance is generally poor, related to sedimentary transport and subsequent diagenesis. The Watznaueria- and Nannoconus-dominated assemblages of the Bersek Marl extend up to the Lábatlan Sandstone, but the amount and significance of other forms is increasing from at the formation-boundary. The rate of Nannoconus forms with wide and narrow axial canal increases significantly at the Hauterivian/Barremian boundary, and this higher rate keeps on upwards. A „Nannoconus wide event” was recognized at the LO of C. cuvillierii. Changes of the abundance of nutrient- and dissolution sensitive forms correlates to the sedimentary model described (Fogarasi 1995b) for the alternating marls near the formation boundary: the dissolution- and dilution cycles. The paleolatitudinal position (20-30°N) estimated by the nannofossil assemblage composition correlates to that of the paleomagnetic studies. Since the clastic series of Gerecse Mts. deposited far from the Polish Seaway, no boreal influx was recognised, all forms are cosmopolitan or Tethyan.

Fogarasi

Attila

(2001):

Magyarországi (dunántúli) nannoplankton rétegtana

alsó-kréta

szelvények

mészvázú

Kivonat A Gerecse alsó-kréta, tengeralatti lejtőn lerakódó, váltakozó karbonáttartalmú márgákból és közbetelepülő homokos turbiditekből álló törmelékes sorozata a „klasszikus” ammonitesz tanulmányok szerint berriázi-barrémi korú. Félegyházy és Nagymarosy (1991, 1992) mészvázú nannoplankton vizsgálatai azonban késő-apti-kora-albai kort adtak a sorozat felső részére. A Felsővadácsi Breccsa Tagozat lerakódása az NK2 zónába esik. A Nannoconus kamptneri megjelenése miatt az NK2 zóna felső részére tehető, azaz késő-berriázi - késő-kora-valangini korú. Az alsó-kréta üledékek a Bersek-hegyen az NK3-NC5 zónában rakódtak le, azaz az ammonitesz tanulmányokkal megegyezően a valangini-barrémi során (Főzy és Fogarasi nyomdában), nem pedig késő-apti-kora-albaiban (l. fenn). A Berseki Márga és Lábatlani Homokkő határa az NC5b-c zóna aljánál kicsit magasabb pozícióban van, azaz a hauterivi/barrémi határra esik. A Hajós-árok szelvénye az NC6-NC7 zónába sorolható, azaz alsó- és felső-apti. Rétegtanilag párhuzamosítható a Lábatlan Lbt-36 fúrás szelvényével, azaz a Lábatlani Homokkő Formáció fiatalabb szakaszával. A Lábatlan Lbt-36 fúrásban NC6-NC7 zónát mutattam ki. A Félegyházy és Nagymarosy (1992) által leírt fajok egyike sem volt kimutatható. Az NC7/CC8 határ a fúrás felső húsz méterében van (Prediscosphaera sp. - Sztanó és Báldi-Beke 1992). A szelvény kora apti, a fúrás legalsó szakaszán a legfelső-barrémi nem zárható ki (Főzy és társai nyomdában). A Köszörűkőbánya Konglomerátum felső rétegeinek korára nincs nannoplankton adat. A Vértessomlói Aleurolit Formáció a Vst-8 fúrásban a CC8 zónában rakódott le. A tatai Kálvária-dombon a Tatai Mészkő Formáció bázisrétege Báldi-Beke in Fülöp (1975) adatai alapján (P. columnata) a CC8 zónába tehető, azaz késő késő-apti - kora-albai korú. A bakonyi, Hárskút, Közöskúti-árok feltárás „törmelékes” rétegsora az NK3-NC5 zónába sorolható. Fülöp (1964) ammoniteszes rétegei az NC5a-c zónában, azaz valószínűleg a legfelső felső-hauterivi - alsó-barrémiben vannak. A Sümegi Márga a szelvényben nem éri el az aptit. A nannoplankton megőrződöttsége gyenge és gyakorisága általában csekély, aminek az üledékes áthalmozás és a rákövetkező diagenezis az oka. A Bersek-hegy szelvényének kvantitatív vizsgálata alapján a Berseki Márga Formáció dominánsan Watznaueria-félékből és Nannoconusféléből álló flórája továbbél a Lábatlani Homokkő Formációban, azonban a két csoportba nem tartozó taxonok gyakorisága kétszeresére nő a formációhatáron. A szűk és tág belső csatornájú Nannoconus-ok között aránya változik, a barrémiban fokozatosan tért nyernek a tágabb csatornájú formák. Az NC5b-c zónától kezdődő „tág csatornájú Nannoconus szakasz”-on kívül felismertem egy a C. cuvillieri kilépésével gyakorlatilag egyidőben zajló „tág csatornájú Nannoconus eseményt”. A nutriens-jelző, és visszaoldódás-jelző formák eloszlása tükrözi a váltakozó karbonáttartalmú márgák üledék-lerakódási környezetének modelljét (Fogarasi 1995b), azaz a visszaoldódási és higítási ciklusokat. A bersek-hegyi nannoflóra összetétele alapján a terület az északi szélesség 20-30° környékén lehetett a kora-krétában. Ez megegyezik a paleomágneses adatokkal (Márton és Márton 1985). Valamennyi berriázi-kora-albai együttes tethysi típusú. Boreális hatás nincs a szelvényekben, ami összhangban van a terület ősföldrajzi elhelyezkedésével, azaz a lengyel átjáró nagy távolságával.

+

+

+

+

+

Litosztratigráfia

Zygodiscus erectus

+

Zóna

Zygodiscus sp. indet.

+

Zeugrhabdotus embergerii

+

Watznaueria supracretacea

Watznaueria ovata

+

Watznaueria sp. aff. premanivitae

Watznaueria communis

+

Watznaueria britannica

Watzn. barn. coccosphaera

+

Watznaueria biporta

Watznaueria barnesae

Tubodiscus sp. indet.

Tranolithus phacelosus

Tegumentus striatum

Tegumentum stradneri

Stoverius achylosus

Staurolithites crux

Rucinolithus wisei

Rotelapillus laffittei

Rhagodiscus splendens

+

Rhagodiscus sp. indet.

Rhagodiscus asper

+

Rhagodiscus swinnertoni

Retecapsa angustiforata

+

Rhagodiscus nebulosus

Percivalia fenestrata

Nannoconus wassalii

Nannoconus steinmanni

Nannoconus kamptneri

Nannoconus globulus

Nannoconus colomii

Nannoconus circularis

Nannoconus bucheri

+

Nannoconus bonetii

Micrantholithus obtusus

+

Nannoconus bermudezii

Micrantholithus hoschulzii

+

Nannoconus sp. indet.

Markalius sp. indet.

+

Microstaurus chiastius

Manivitella pemmatoidea

+

Manivitella pecten

Eiffellithus windii

+

Lithraphidites carniolensis

Discorhabdus ignotus

+

Lithraphidites cf. aff. bollii

Diazomatolithus lehmanii

+

Haquius circumradiatus

Cyclagelosphaera margerelii

+

Glaukolithus diplogrammus

Cruciellipsis cuvillieri

Cretarhabdus surirellus

Cretarhabdus striatus

Cretarhabdus loriei

Cretarhabdus crenulatus

Cretarhabdus conicus

Cretarhabdus sp. indet.

Conusphaera mexicana

Chiastozygus sp. indet.

Calcicalathina oblongata

Braarudosphaera regularis

Biscutum cf. constans

Assipetra terebrodentarius

Assipetra cf. infracretacea

Bersek-hegy

5.6. táblázat

08.24./A 1

+

+

+

4

+

6

+

+

+

+

8

+

+

+

+

+

+ +

+ +

+

+

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

9A

+

+

+

R

F

+

9B

+

9C

+

10

R

+ F

R

R

R

R

+

+

+

R

R

C

+ R

R

+

R

+

+

+

R

+ +

R

R

F

R

+

+

F

F

+ R

+

R

+

R

+

C

13 16

+

R

F

+ +

R

R

+

F

+

üres

B-2 + +

+ +

+

+

+

+ +

+

+

+ +

+ + + +

+

+

+

+

+ + +

+

+

+

+

+

+ + +

+ + +

+ +

+

+ +

+ + +

+

+ +

+ + +

+ +

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+

+ + + + +

+ + + + +

+

+ + + + + + + +

+ + + + + +

+ +

+

+ +

+ + + +

+ +

+

+ +

+ +

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+ + +

+ +

+

+ + + + + +

+

+

+

+ + +

+

+

+ + + + + +

+ +

+

+

+

+ +

+

+ + +

+ + +

+

+ + + +

+ +

+ + + + + + + + + + +

+

+

+

+ +

+

+ + + +

+ + +

+ + +

+ + + +

+ + +

+ + + + +

+

+

+ + +

+ +

+

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+

+

+

+ + + +

+ +

+ +

+

+ + +

+ +

+ + +

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+ + + +

+

+ +

+

+

+ + +

+ + + + + + + + + +

+ + +

+

+

+

+

+

+ + +

+ + *

+ + +

+

+

+

+ + + +

+

+ + + +

+ + + + + + + + + + + + +

+ +

+

+

+ + + + +

+ +

+ + + + +

+ +

+

+

+

+ +

+

+ + +

+

+

+

+

+ + +

+

+ +

+

+

+

+ +

Lábatlani Homokko Formáció

+

+ +

NC5d

+

+ + +

+ +

+ +

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+ +

+ +

+ + + + + + + + + + + + +

+

+

+ + +

+ +

+ +

+

+

+ +

+

+ + +

+ + +

+

+

+ + +

+ +

+

+ +

+ +

+ + +

+ +

+ + +

+

+ + +

+ + +

+

+ +

+

+

+

+

+ +

+

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+ +

+ + +

+

+ + +

+

+

+

+

+ +

+

+ + +

+

+

+

NC5b-c +

+

+ +

+ + + + +

+ +

+ +

+ +

+

+

+

+ + + +

+ + + + + + + + + + + + + + + +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ + +

+

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+ +

+ +

+ +

+ + +

+ +

+

+

+

+

+ + + +

+

+ +

+ +

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+ +

+ +

+

+

+

+

+

+ + + +

+

+

+

+

+

+

+ +

+ +

+

+

+ +

+ +

+ +

+ +

+

+

+

+

+

+ +

+ +

+ +

+ +

+

+ +

+ +

+ + + + +

+

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+

+ + +

+

+

+ +

+ +

+ +

+ +

+ + +

+

+

+ +

+ +

+

+ +

+

+

+ +

+ + +

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+ +

+

+

+

+ +

+ +

+

+

+

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+ + +

+

+

+ +

+ + + +

+ + + +

+ + +

+ + +

+ + +

+

+

+

+ +

+ +

+ + +

+ + +

+

+ + +

+ +

+

+

+ + + +

+

+ + +

+

+

+

+ + +

+ +

+ + +

+ +

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+ +

+

+ +

+

+ +

+

+ +

+ + +

+ + + + + + + + + + +

+ +

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+ +

+ +

+

+

+

+

+ + + +

+ + +

+

+ + +

+

+

+ + +

+ +

+ + + + +

+ + +

+ +

+ + + + +

+ +

+

+ + + + + + + + + + + + +

+

+

+ +

+ + + +

+ +

+

+ + + +

+ + + +

+

+ + +

+ + +

+

+ +

+ +

+ +

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+ + + + + +

+

+ +

+

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+

+ +

+ + + + + + +

+ +

+ + + + + + + +

+

+ + +

+

+ + + + + + + + + +

+ + +

+

+

+

+

+

Berseki Márga Formáció

+

+

NC5a

+ +

+ + + +

+

+ + +

+ + +

+

+

+

+

+ +

+ + + +

+ +

+

+

+ +

+

+ + +

NK3-NC4

7 8 26B 26C 27C 28C 28D 30A 30B 34A 34B 34C 36A 36B 36C 40 41 42A 42B 42C 42D 53B 60A 60B 60C 63A 63B 63C 69A 69B 69C 83 84 108 109 111 112A 112B 112D 112E 127 129 130 131 132 133A 133B 133C 133D 133E 133F 133G 133H 133I 133J 133K 134C 135A 135B 135C 135D 136C 136E 137 140 141B 144 145 148 149 150 154 155 167 169 173 177 180 181 182 183 184 185 186 187 194 195 198 199 202 210A 210B 211A 211B 214 218 219 223 226 227 233 239 241 242 243 244B 247 250 252 253 255 256 260 266 267 271 272 276 ÉNY alsó ÉNYa-1 ÉNYa-2 ÉNYa-5 ÉNYa-7 ÉNY ÉNY2-1 ÉNY2-5 ÉNY2-9 CS CS-3 CS-8 OSZT OSZT-5 OSZT-8 M^^^^

NANNOPLANKTON SZTRATIGRÁFIÁJA

Recommend Documents