NAGYLÉPTÉKŰ TALAJTANI TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK ÉPÍTÉSÉNEK TAPASZTALATAI. Bevezetés

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

NAGYLÉPTÉKŰ TALAJTANI TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK ÉPÍTÉSÉNEK TAPASZTALATAI Szabó József - Pásztor László - Bakacsi Zsófia - Csökli Gabriella - Zágoni Balázs1 Bevezetés A környezet állapotának részletes felmérése, a környezeti elemek érzékenységének vizsgálata és a gazdálkodás számára szükséges információigény kielégítése nagyléptékű adatokra (1:25.000 és 1:10.000) támaszkodva valósítható meg. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a nagyléptékű, környezeti alapú térinformatikai rendszerek építése, többek között az archív talajtani térképsorozatok és hozzájuk tartozó adatsorok talajtermékenység és talajértékelés szempontú reambulációval egybekötött térinformatikai adaptációja. Az átnézetes talajismereti, az üzemi genetikus és a földértékelési térképezés, valamint az agronómiai adatbázisok adatainak talajismereti célú felhasználásával kialakított nagyléptékű, integrált, térinformatikai adatbázisok a mezőgazdálkodástól kezdve a környezetvédelemig széles körben adhatnak könnyen hasznosítható eszközt a szakértők kezébe. A magyarországi talajokra vonatkozó információigény közeljövőbeni ugrásszerű növekedésével szemben új, kiterjedt, nagyléptékű talajtérképezés -annak magas költségvonzatai miatt- nem várható. A korábbi magyarországi talajtani kutatások eredményeképpen nagy mennyiségű térképi és leíró adat jött létre, melyek ma is aktuálisak, mert bár gyűjtésük, illetve szerkesztésük korábban történt, a térképezett talajtulajdonságok legnagyobb részének időbeli változása nem jelentős. A gyors változások esetén viszont éppen ellenkezőleg, ezen archív térképek adatai referenciaként szolgálhatnak az ember által okozott környezeti hatások részletes vizsgálatához. Az archív anyagok túlnyomó többségét az MTA TAKI (1:25.000-es lépték), illetve a területileg illetékes megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok (NTSz-ek; 1:10.000-es lépték) őrzik. Ezek jelen állapotukban -archív voltuknak köszönhetően- területileg eltérő feldolgozási állapotú, részben hiányos információkat tartalmaznak. Ahhoz, hogy ezen komplex, akár több évtizedes információkból a mai kor követelményeit kielégítő, korszerű rendszert lehessen kialakítani, megfelelő térinformatikai feldolgozásukra van szükség. A talajinformációs rendszerek jellegzetessége, hogy foltszerű tematikus és mélységi, de pontjellegű, talajszelvényekre vonatkozó információkat egyszerre tartalmaznak. A Kreybig-féle Átnézetes Talajismereti Térképsorozat - a mindmáig egyetlen, az országot teljes egészében lefedő ilyen jellegű nagyléptékű térképsorozat - térinformatikai feldolgozása az MTA TAKI GIS Laborjában 1998-ban kezdődött meg. Jelenleg az ország különböző mintaterületein nyíltak ‘digitális Kreybig-ablakok’ (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, TokajHegyalja, Sajó-Hernád-völgye, Duna-Tisza-köze, Tisza-tó környéke, Tetves-patak, Burnótpatak, Kéki-patak völgye, Hevesi-sík, Marcal-medence, Szentendrei-sziget, Ormánság, Őrség, Turjánvidék, valamint Keszthely-, Zirc-, Sümeg-, Szeged-, Martonvásár-, Orfű-, Szeged környéke).

1

Dr. Szabó József GIS laborvezető Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, GIS Labor 1022 Budapest, Herman Ottó út 15. E-mail: [email protected] Dr. Pásztor László tudományos főmunkatárs Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Bakacsi Zsófia tudományos munkatárs Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Csökli Gabriella tudományos munkatárs Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Zágoni Balázs intézeti informatikus Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet

1

Szabó J. et al: Nagyléptékű talajtani térinformatikai…

Pest megye területére befejeződött az üzemi genetikus talajtérképek felhasználásával szerkesztett, 1:25.000-es méretarányú talajtérkép-sorozat és több ezer talajszelvény adatainak egységes, digitális térinformatikai rendszerbe szervezése (PeMeTIR adatbázis). A talajokkal kapcsolatos, mezőgazdasági üzemi szintű feladatok információigényének kielégítésére, a Fejér megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálattal együttműködésben integrált térinformatikai adatbázist építettünk a pázmándi Agromark Mezőgazdasági Szövetkezet területére, ahol a domborzatra, a talaj tulajdonságokra, a művelési egységekre, a birtokviszonyokra stb. vonatkozó térképi és leíró adatokat egy “intelligens térképi alapú táblatörzskönyvi rendszerben” integráltuk. Jelen cikkünkben ezen térinformatikai reambulálási munkálatok során nyert tapasztalatainkról, a felmerült problémákról és azok megoldásáról szeretnénk beszámolni; nem utolsó sorban pedig bemutatni a földrajzi szakma számára a talajról rendelkezésre álló, nagyléptékű, térinformatikai rendszereket. Térségi szintű rendszerek Az 1:25.000-es méretarányú felvételezések eredményeinek feldolgozása alapján kialakított térinformatikai rendszerek a digitális modellezés eszközeivel térségi szintű kérdések tudományos és gyakorlati vizsgálatát teszik lehetővé (többek között földrajzi kistájak, települési társulások, kistérségek, illetve nagygazdaságok földhasználattal kapcsolatos döntéseinek támogatása révén). A Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer (1. ábra) A Kreybig Lajos által kezdeményezett és vezetett országos átnézetes talajismereti térképezés (Kreybig, 1937.) célja egy olyan szelvényezett térképsorozat készítése volt, “amelyekből közvetlenül azokat a talajtulajdonságokat állapíthatjuk meg, amelyeknek egyrészt a talajban élő lényeknek, másrészt a termesztett növényeknek élettani feltételeit tárják elénk.” (Kreybig, 1934). A Kreybig-féle térképezés volt az első olyan országos szintű, nagyléptékű helyszíni talajtani- és laboratóriumi vizsgálatokon alapuló felvételezés, amely kifejezetten gyakorlati célokat szolgált. A Kreybig-féle térképek ma is aktuálisak, bár szerkesztésük a 1934-ben kezdődött és 1944-ben, (illetve a háború alatt megsemmisült szelvények pótlásával 1955-ben) fejeződött be. A Kreybig-féle térképek térbeli alapegységei az azonos fizika- és kémiai tulajdonsággal jellemzett talajfoltok, illetve az adott talajfoltra vonatkozó, reprezentativ és az adott folt heterogenitását jellemző, eltérő tulajdonságú talajszelvények. A talajfoltokhoz a talajok termelési értékét meghatározó, a növénytermesztésben érvényesülő “belső talajtulajdonságokat” jellemző attributiv (szöveges) adatok tartoznak: a talaj “fekvése” (térbeli pozíció: tengerszint feletti magasság, kitettség), a növények gyökerei által kihasználható talajszelvény kémiai és fizikai tulajdonságai, humusztartalom, tápanyagtőke, termőréteg vastagsága, talajvízszint mélysége. A térképlapokhoz csatolt magyarázó füzetek a terület részletes talajtani és környezeti jellemzésére szolgáltak valamint a reprezentativ talajszelvények a felvételi és a laboratóriumi jegyzõkönyvek adatait tartalmazzák. A Kreybig-féle Átnézetes Talajismereti Térképsorozat térinformatikai feldolgozása az MTA TAKI GIS Laborjában 1998-ban kezdődött meg (Szabó et al., 2000a). A külső forrásokból csak elenyésző mértékben finanszírozott -mostanra már nem is annyira kísérleti jellegű- project a meglévő és különböző helyeken hozzáférhető, eltérő feldolgozottságú és léptékű talajtani adatok térinformatikai adaptációjára és az adatok integrációjára törekszik. A megvalósítás célja: az EU csatlakozást elősegítő magyarországi termelői adatbázis talajtani moduljának térinformatikai megalapozása; egy térségi szintű áttekintés biztosítása művelt

2


területeink állapotáról, lehetőségeiről összhangban az elfogadott környezetvédelmi és területfejlesztési előírásokkal, illeszkedve a földügyi ágazat információs rendszeréhez. A kezdeti kísérleti kutatások a térképanyag archiválására, Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszerbe történő transzformációjára, az talajinformációs rendszer logikai adatmodelljének meghatározására, az I/O folyamatok megtervezésére, az adatbázis- és a térbeli elemek felépítésére valamint mintaterületekre történő feltöltésére irányultak (Szabó et al., 2000b). Kidolgoztuk a térinformatikai feldolgozás alapjául szolgáló rendszerterv alapváltozatát és PC-s alapon, az ESRI ArcView térinformatikai szoftverre alapozva az ország különböző helyein kísérleti adatbázisok építésébe kezdtünk. A térinformatikai szoftverhez saját felhasználói modult illesztettünk (Kreybig modul). A menüvezérelt Kreybig modul lehetővé teszi a térinformatikai keretrendszer jobb- és az adatbázis építés szempontjából megfelelőbb kihasználását. A Kreybig modul jelenlegi verziója a polygon- és ponttopológia építésnél nyújt segítséget a táblázatok létrehozásában és egyes mezőinek feltöltésében, amely nemcsak kényelmet jelent, hanem a rendszerelemek kompatibilitását is biztosítja. A térképlapokhoz csatolt magyarázó füzetekben található talajszelvények felvételi és laboratóriumi jegyzõkönyvi adatbázisának feltöltésére egy saját fejlesztésű adatbeviteli és ellenőrző (Kreybig pontadatbázis feltöltő) programot fejlesztettünk. A munkalapok kialakításánál elsősorban a magyarázókbéli jegyzőkönyvek felépítését vettük alapul, megkönnyítve ezáltal az adatbevitelt és csökkentve a kódolási hibákat. A munkalapok logikailag is önálló egészek. A talajismereti térképsorozat mintaterületeinek térinformatikai feldolgozása kapcsán a geometriai és a tematikus illesztések, illetve a (részlegesen) hiányzó (akár geometriai, akár tematikus) adatok pótlása jelentette a legnagyobb szakmai kihívást. Térinformatikai és/vagy statisztikai alapú módszereket alkalmaztunk a problémák megoldására. Mindeközben megpróbálkoztunk a térképi információk részleges reambulálásával is. A feldolgozásra kerülő szelvényeket a digitális képi archiválás után Egységes Országos Vetületi Rendszerbe transzformáljuk. Ismervén a Kreybig-féle térképezés alapjául használt topográfiai szelvények szelvénykiosztását, továbbá rendelkezvén ezen hálózat egységes országos vetületű változatával, ezt a térképszelvények sarokpontjainak transzformációja révén végezzük. A munkálatok folyamán kiderült, hogy ezt az elsődleges transzformációt továbbinak kell követnie, ugyanis 100 méter nagyságrendű hiba marad. A másodlagos transzformációt már a digitalizált, vektorizált állománnyal végezzük. Ehhez vagy nagyléptékű EOV alapú digitális topográfiai térképeket, vagy távérzékelt adatokat (EOV-be transzfomált légi vagy űrfelvételeket) használunk. A digitalizált, vektorizált szelvényenkénti állományok geometriai és tematikus illesztése a következő lépés egy önkonzisztens térinformatikai rendszer felépítése folyamán. A szomszédos, digitális Kreybig szelvények illesztéséhez is felhasználtunk nagyléptékű digitális topográfiai térképeket, és távérzékelt adatokat, valamint független talajtani és egyéb tematikus adatokat. Az eredeti térképlapok nem teljesen hibátlan határkorrekciói, illetve az egyes munkafolyamatok során becsúszott hibák szükségessé tették időnként új határvonalak húzását. Az is előfordult időnként, hogy térképekről levett határok/kontúrok a mai viszonyok és/vagy ismeretek alapján megváltoztak, illetve megkérdőjelezhető váltak. Az ilyen vonalakat megszüntettük, a szomszédos foltok összevonásával. A digitális szelvények geometriai és tematikus illesztésük után egyesíthetők, mely művelet révén nagyobb területeket lefedő, összefüggő talajtani-földrajzi mintázat állítható elő, amelyből például földrajzi tájakra, kistérségekre vonatkozó területek vághatók ki (lásd másik anyagunkat ugyanezen kötetben). Egy igen fontos és egyben kényes kérdés az adatbázisnak (például az ország határai mentén) hiányzó szelvények területére való feltöltése. Nyilvánvalóan nem lehet egyenértékű az eredeti felvételezés adatainak feldolgozásával, de a térinformatika és a statisztika

3


eszközeinek segítségével, továbbá a Kreybig-féle térképezési elveket szem előtt tartva, mindenesetre lehetőség van a hiányos adatbázis kiegészítésére, pótlására, amihez a nagyléptékű digitális topográfiai térképek, távérzékelt, valamint független talajtani adatok mellett egyéb felszínborítási, területhasználati tematikus információkat használtunk. Ezen kiegészítő anyagok alapján a Kreybig elveknek megfelelő kategóriákat próbáltuk meg azonosítani, és az ugyancsak ezek szerinti határokat meghúzni, ha nem is mindig az 1:25.000es méretaránynak megfelelő részletességű felbontással. A mezőgazdasági földhasználattal jellemzett területekre pedig a digitálisan elérhető egyéb talajtani adatokból (AGROTOPO, TIM stb.) próbáltuk a leíró adatbázist legalább részletesen feltölteni. 1. ábra. A Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer térinformatikai feldolgozása és a “digitális Kreybig ablakok” az országban. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére bemutatott szkennelt térképszelvények mutatják a kiindulási anyag heterogén voltát.. A talajszelvény adatok feldolgozása jelentős lemaradást mutat a talajfoltokra vonatkozó információkétól.

A Pest Megyei Talajinformációs Rendszer (2. ábra) Pest megye területére 104 darab 1:25.000-es méretarányú talajtérkép és több mint háromezer talajszelvény adatainak egységes, térinformatikai rendszerbe szervezésevel elkészült a Pest Megyei Talajinformációs Rendszer (PeMeTIR). Az integrált térinformatikai rendszer, a talajinformációs rendszerekre jellemző módon foltszerű, tematikus és pontjellegű, de mélységi, azaz talajszelvényekre vonatkozó adatokat tartalmaz.

4


A folt adatbázis alapját az üzemi genetikus talajtérképek* és a Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképek felhasználásával az MTA TAKI-ban Szűcs László által szerkesztett 1:25.000-es méretarányú talajtérkép-sorozat képezi. A kétféle térképezés egymást kiegészítő eredményeinek összedolgozása a nyolcvanas években kezdődött el, de a munka sajnos csak Pest megye területére készült el. Az egyes térképszelvényekre négy-négy kartogram készült a talajok genetikai besorolására, fizikai féleségére, termőrétegének vastagságára, illetve szervesanyag tartalmára vonatkozóan. A pont adatbázist a Nemzeti Földértékelési Program* során feltárt talajszelvények adatai alkotják. A térinformatikai feldolgozás 1996. és 2001. között, több lépésben, kisebb-nagyobb megszakításokkal zajlott AUTOCAD és ESRI környezetben. 2. ábra. A PeMeTIR adatbázis térbeli adatai.

* A nagyléptékű genetikus üzemi talajtérképezés (Szabolcs, 1966.) célja a mezőgazdasági területek, ezen belül az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek területének felmérése volt az 50-es évektől kezdődően. Maga a módszer évek alatt alakult ki. Az üzemi térképek általában Gauss-Krüger rendszerű, 1:10.000-es katonai szintvonalas térképalapra készültek. Az archív anyagokat ma a területileg illetékes megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok (NTSz-ek) őrzik. Egy-egy mezőgazdasági üzem területére a genetikus üzemi talajtérképezés 1966-os módszerkönyve alapján készült kartogramokon leggyakrabban felületkitöltő mintázattal (színezés, sraffozás) tüntették fel az ábrázolandó tulajdonságokat. Egy-egy teljes anyagba a genetikus talajtérképen kívül talajvíz, mészállapot, humusz, talajjavítás, talajhasznosítás stb. kartogramok, a felvételezést rögzítő írásos anyag (szelvényleírással) és az elvégzett talajvizsgálatok laboratóriumi jegyzőkönyve tartozik. A talajvizsgálati adatok kéziratosan őrzik az eredményeket, az egész anyag azonosítására a felvételezett gazdaság és a kapcsolódó település neve szolgál. * A földértékelési célú talajtérképezés az üzemi térképek felújítását és új talajtérképek készítését is jelentette. A 20/1986. (XII. 28.) MÉM számú rendelet szerint (AGROINFORM, 1987.) “a nagyméretarányú szelvényhatáros talajtérképet úgy kell elkészíteni, hogy az felhasználható legyen a termőfölddel kapcsolatos alapvető feladatok (földértékelés, melioráció, földvédelem, termelésszervezés stb.) végrehajtásához”. Az elkészült térképeken/kartogramokon a legkisebb elhatárolt talajfolt egy hektárnyi, az ábrázolt tulajdonságokat pedig kódszámok rögzítik. Az alaptérképen a talajtulajdonságokat egy hatjegyű kódszám tartalmazza, melynek első három számjegye a talaj típusát, altípusát, negyedik és ötödik számjegye a talajképző kőzetet jelöli, az utolsó számjegy pedig a művelt talajréteg fizikai talajféleségét mutatja. A kartogramokon alkalmazott kódok leírását kódtáblázatokba foglalták. A térképek és kartogramok azonosítására az EOTR szelvény száma szolgál. A földértékelési térképek csak az ország mezőgazdasági területeinek 61%-ra készültek el.

5


A PemeTIR adatbázis térinformatikai feldolgozása során az előzőekben a Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer kapcsán említett nehézségek megoldása mellett az adatok esetleges inkonzisztenciáinak vizsgálatára, azok lehetséges feloldási módjára helyeztük a hangsúlyt. Az adatbázis elemzése során bizonyos, de csupán a feldolgozás során elkövetett hibákból adódó problémák kerültek felszínre. Ezek térinformatikai-statisztikai alapon történő kiszűrése, illetve kijavítása megtörtént. Üzemi szintű rendszerek Üzemi méretű (néhány 100-1000 hektár kiterjedésű) mezőgazdasági területek talajtani jellemzőinek rögzítésére nagyléptékű, 1:10.000-es méretarányú üzemi genetikus és földértékelési térképek valamint kartogramok születtek az elmúlt évtizedek folyamán. Ezeknek, valamint a hozzájuk kötődő talajszelvény adatoknak a feldolgozása eredményeként kialakított térinformatikai rendszerek a digitális térinformatikai modellezés eszközeivel üzemi szintű kérdések tudományos és gyakorlati vizsgálatát teszik lehetővé (többek között települések, illetve gazdaságok földhasználattal kapcsolatos döntéseinek támogatása révén, főképpen a szaktanácsadás és a gazdálkodás számára). Mintaterületi térinformatikai rendszer építése egy mezőgazdasági üzem területére (3. ábra) Ezen munkánk célkitűzése az agrár-környezetgazdálkodás és a vidékfejlesztés térségi rendszeréhez kapcsolódó, a gazdálkodást segítő, a talajok védelmével összefüggő üzemi szintű térinformatikai alapú alkalmazás-fejlesztés mintaterületi megvalósítása volt. A domborzatra, a talaj tulajdonságokra, a művelési egységekre, a birtokviszonyokra vonatkozó térképi és leíró adatokat harmonizáltuk és egységes térinformatikai rendszerben integráltuk egy Fejér megyei mezőgazdasági üzem területére, amely Pázmánd, Kápolnásnyék, Vereb és Kajászó települések határában mintegy 2800 hektáron gazdálkodik. Az üzem területére 1983-ban elkészült a genetikus üzemi talajtérkép, amely a terület talajtani viszonyainak megismerését szolgálja. Az 1980-as évek végén a településhatáros földértékelési térképezés során felújították és kiegészítették a genetikus üzemi talajtérképeket. A térképek a termékenységet kifejező termőhelyi értékszám megadásán túl alkalmasnak bizonyultak különböző célú talajtani szakvélemények elkészítéséhez, azaz a termőfölddel kapcsolatos alapvető feladatok (földértékelés, melioráció, talajvédelem, talajhasznosítás tervezése, termelésszervezés stb.) végrehajtásához. Az archív anyagokat ma a területileg illetékes Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat őrzi. Az alap topográfiai térképeket domborzatmodell építéséhez, lejtésviszonyok (kitettség, lejtésirány) származtatásához, továbbá a mezőgazdasági üzem területének, illetve környezetének azonosítására használtuk. Az 1:10.000-es topográfiai térképen a feltüntetett földhasználati kategóriák (szántó, rét, legelő, erdő stb.) alapján jó közelítéssel jelölhetők ki a mezőgazdasági üzem határai, főleg azokon a területeken, ahol ez jól definiált (kiépített vagy állandósított) út, vagy a határ egyben a földhasználatban is váltást jelent. A kataszteri térképeket a birtokszerkezet jellemzésére, a mezőgazdasági táblák lehatárolására, az üzemi terület határainak pontos kijelölésére, valamint a talajtérképezés óta megváltozott földhasználat nyomon követésére használtuk. A jelenlegi földhasználati viszonyokat leginkább tükröző kataszteri térkép alapján kijelölhetők azokat a területek, ahol a korábbi földhasználat megváltozása – például erdőterület egy részének mezőgazdasági művelésbe vonása – miatt az újonnan szántóként jelölt egykor más földhasználati kategóriába tartozó területre nincs térképi talajtani információ. A talajerő-gazdálkodást értékelő rendszer 6 hektáronkénti átlagminta-vételen alapuló idősoros (a mezőgazdasági táblák tápanyag ellátottságára, a főbb termesztett növényekre és

6


termésátlagokra, valamint a tápanyag felhasználásra vonatkozó) adatok tartalmaz, melyek a kaposvári Talajerőgazdálkodás KKT tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadási rendszeréből származnak. A mezőgazdasági táblákra vonatkozó adatokat (talajvizsgálati adatok, terméseredmények stb.) a táblaazonosítókon keresztül kapcsoltuk össze a mezőgazdasági egységeket reprezentáló térképi elemekkel, ami lehetővé teszi ezen információ térbeli kezelését/megjelenítését is. 3. ábra. Az integrált térinformatikai adatbázis építetés komponensei a pázmándi Agromark Mezőgazdasági Szövetkezet területén.

A mintaterületi üzemi szintű térinformatikai alapú alkalmazásfejlesztés keretében mindezen térképi és leíró adatokat (talajszelvényekre vonatkozó mérési eredmények is) egy “intelligens térképi alapú rendszerré” integráltuk. A térinformatikai feldolgozás során felmerült nehézségek közül a következőkben csupán a talajtani információk feldolgozásával kapcsolatosakból szeretnénk néhányat felvillantani. A földértékeléshez kidolgozott, nagyméretarányú országos talajtérképezés útmutatójában szereplő talajjegyzékben található kódolás és a genetikus üzemi talajtérképezés 1966-es módszerkönyvében javasolt osztályozási rendszer lényegi elemeit tekintve nem különbözik, de a jelölésekben némi eltérés tapasztalható. Egyes talajtípusoknál a besorolás félreérthető, az azonos kódszám más-mást jelent. Az adatfeldolgozás során mindig meg kell győződni arról, hogy mikor készült a térkép és a felvételezők melyik rendszert alkalmazták. Általánosan is elmondható, hogy a mintaterületek térképi alapú talajtani információinak feldolgozása során törekedni kell arra, hogy a rendelkezésre álló lehető legfrissebb információk kerüljenek digitális feldolgozásra. 7


Az üzemi térképezés során született kartogramokat a kalibrálás során azonosító pontok segítségével földrajzi koordináta rendszerbe helyezzük. A felvételezéskori katonai térképi alap gyakran nem áll rendelkezésre és a kartogramok a legritkább esetben ábrázolnak biztosan azonosítható tereptárgyakat (pl. magasságpontot, vagy templomtornyot), ezért bizonytalanabb azonosító pontokra kell támaszkodni. Azonosító pontként szerepelhet egy-egy mezőgazdasági tábla sarka, amennyiben a topográfiai térképen, a földhasználat alapján a kartogram területének határa világosan és egyértelműen kijelölhető. A kisebb beszögeléseket, vagy határozatlan töréspontokat ilyenkor sem érdemes felhasználni, gyakran torzítottak. A kalibráláshoz négy pont szükséges (affin transzformáció); a kalibrálás történhet digitalizáló táblán, vagy képernyőn. Az üzemi térképek kalibrálása során a kartogramot a digitalizáló táblára helyeztük, megjelöltük az azonosító pontokat, majd egy táblázat segítségével a leolvasott koordinátákat rögzítettük. Mintaterületünkön a földértékelési talajfelvételezés módszertanát alkalmazó térképeket használtuk a talajtulajdonságok jellemzésére, mivel a földértékelési térképek alapjául az üzemi genetikus térképek szolgáltak, azok folt-, és pontadatait egyaránt (újra) feldolgozták, majd újabb mintavétellel egészítették ki és szükség szerint módosították. A földértékeléshez kidolgozott talajtérképezési módszerek szerint a talajtérképet EOTR (Egységes Országos Térkép Rendszer) szelvényenként, községhatárosan készítették, melyen az 1:10.000-es topográfiai térkép sík és vízrajzi elemeit is egyesítették. Ezen térképek transzformációja a szelvényezettség ismeretében egyszerű feladat. A földértékelési térképek transzformálásánál képernyőn történő kalibrálást alkalmaztunk, melyhez a tematikus térkép beszkennelve, képi formátumban állt rendelkezésre. Mind az üzemi genetikus, mind a földértékelési térképek és kartogramok vektorizálása során alapvetően két módszert alkalmazhatunk: (i) egymásra épülő shape állományok vagy (ii) összetett shape állományok előállítását. Az egymásra épülő shape állományok esetén megtartjuk a kartogramok eredeti tematikus struktúráját. Annyi shape készül, ahány kartogram van és minden egyes shape állományhoz tartozik egy leíró táblázat, mely az ábrázolt tulajdonságokat a foltokhoz rendelve rögzíti. Az összetett shape állományok esetében egy térképen ábrázoljuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket a kartogramok ábrázolnak. A shape-k szerkeszthetők, vagyis ha előállítottuk az alapként szolgáló genetikus talajtérkép poligonjait, azokat akár a fizikai talajféleség, vagy a humuszos réteg vastagsága alapján is tovább oszthatjuk. Ekkor egy „összetett”, az egyes kartogramoknál mozaikosabb shape állományt kapunk, amelyhez szintén tartozik egy leíró táblázat, ami minden egyes folthoz számos –a kartogramok tematikájának megfelelő számú- tulajdonságot rögzít. Mindkét módszerrel kapott eredmény alkalmas a későbbiekben a további adatfeldolgozásra, de adódik közöttük különbség is. A hagyományos technikával készült kartogramokon, a többszöri másolás és átrajzolás után egy-egy genetikus talajfolt határa óhatatlanul elcsúszik (pl. a talaj-, és kémhatás-mészállapot kartogramon). Ez az elcsúszás akkor válik fontossá, amikor az egymásra épülő shape állományokon történő adatfeldolgozáskor sor kerül e két tematikus térkép „összemetszésére”, vagy területi alapú lekérdezésekre. A mindkét kartogramon feltüntetett, elvileg azonos tulajdonságú foltokat elkülönítő, de elcsúszott határvonal ún. poligonszilánkok megjelenéséhez vezet. A hibát az okozza, hogy hiába „tudjuk”, hogy a határvonal azonos mindkét kartogramon (lefutása és az általa elkülönített foltok alapján), maga a határvonal mégsem egy és ugyanaz. Az elmondottak alapján célszerűbb a néha körülményesebben rajzolható összetett shape állományok alkalmazása. Ennél a megoldásnál az azonos határvonalak kiválasztása a rajzoló feladata, ezeket csak egyetlen egyszer rögzíti, s a poligonokat ezekhez igazodva osztja tovább, a kartogramok tematikájának megfelelően. Az üzemi genetikus és földmérési térképeken és kartogramokon a szelvény-, és mintavételi helyek pontokként vannak feltüntetve, jelük általában egy 1-2 mm átmérőjű teli kör, amely mellé a mintavételi hely sorszámát írják. Az üzemi genetikus térképeken a

8


mintavételi helyek számozása a térképezésre került üzem területén belül folytonos, nem ismétlődnek a számok. A földértékelési térképek készítésekor felhasználták az üzemi térképezés szelvényadatait is, de újraszámozták a szelvényeket. Mivel földértékelési térképezés alapjául a közigazgatási területek szolgáltak, a szelvényhelyek számozása a közigazgatási területeken belül folytonos és ezekhez illesztették az új szelvények számozását is. Az üzemi területek gyakran több közigazgatási területre esnek, ezért előfordulhatnak azonos sorszámú, de más-más közigazgatási területre eső szelvények egyazon üzemi területen. A földértékelési szelvényeket nem elegendő a sorszámuk alapján nyilvántartani, az identifikáláshoz a sorszám és a település azonosító számának (KSH település-azonosító kód) összekapcsolása szükséges Köszönetnyilvánítás Munkánkat részben az F026089 és a T033003 nyilvántartási számú OTKA, illetve a KF45/1/2000 azonosítójú FVM témák támogatták. Irodalomjegyzék AGROINFORM: Melioráció-öntözés és tápanyaggazdálkodás, útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához, 1987., Budapest, pp. 146. Kreybig L., 1937., ‘A M. Kir. Földtani Intézet talajfelvételi, vizsgálati és térképezési módszere.’, M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, Vol. 31, p:147-244. Pásztor L., Szabó J., Bakacsi Zs., Zágoni B., Csökli G., 2001, ’1:25.000-es méretarányú talajtaniföldrajzi mintázat az ország egyes területein a Kreybig Digitális Talajinformációs Rendszer alapján’, (ebben a kötetben) Szabó J., Pásztor L., Bakacsi Zs., Zágoni B., Csökli G., 2000a, ‘Kreybig Digitális Talajinformatikai Rendszer (Előzmények, térinformatikai megalapozás)’, Agrokémia és Talajtan, Vol. 49, No. 1-2, p:265-276. Szabó J., Pásztor L., Bakacsi Zs., Zágoni B., Csökli G., 2000b, ‘A Kreybig-féle átnézetes talajtérképek digitális reambulációja; A Kreybig Digitális Talajinformatikai Rendszer’, Talajvédelem, Vol. VIII, No. 3-4, pp:41-47. Szabolcs, I. (szerk.): A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve, 1966., OMMI Kiadvány, pp. 351.

9

NAGYLÉPTÉKŰ TALAJTANI TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK ÉPÍTÉSÉNEK TAPASZTALATAI. Bevezetés

Recommend Documents