Nagykovácsi Református Missziói Egyházközség ÁLLANDÓ HETI és HAVI GYÜLEKEZETI ALKALMAI: ·Istentisztelet: minden vasárnap 10.00 órakor. ·Istentisztelet gyermekeknek: minden vasárnap 10.00 órakor. ·Ifjúsági bibliaóra: szerdánként 19.00 órakor. ·Gyülekezeti imaközösség: csütörtökön 18.00 órakor. ·Bibliaóra: csütörtökön 18.30 órakor. ·Konfirmációi elôkészítô: szerdánként 17.15 órakor. ·Úrvacsorai istentisztelet: minden hónap utolsó vasárnapján 10 órakor ·Bibliaóra asszonyoknak: minden hónap utolsó szombatján 16.00 órakor. ·Felnôtt konfirmációi elôkészítô: minden csütörtök 19.30 órakor. ·Konfirmáltak bibliaórája: minden vasárnap 17.00 órakor. ·Mama-baba kör: hétfô délelôttönként, érdeklôdni lehet: Kovácsné Mezei Rita 20-8054501 Továbbra is kérjük és várjuk, hogy támogassa gyülekezetünket.
SEGÍTSÉGÜKET KÖSZÖNJÜK! Pilisvörösvári és vidéke Takarékszövetkezet Nagykovácsi Fiók. Nagykovácsi, Kossuth Lajos u. 67. Számlaszám: 65700086 - 10129294
Szeretettel hívjuk a Nagykovácsi Református Missziói Egyházközség gyülekezeti alkalmaira
Templom: Nagykovácsi, Dobos Károly tér 1. Lelkészi Hivatal: Rákóczi u. 56. Varga Róbert lelkipásztor Mobil: 06-20 917-5888 Tel/Fax: 06-26 355-849 Honlap: www.nrka.hu
12
A.D. 2013 december. Grafikai tervezés és összeállítás: Vladár Csaba - www.artcraft.hu
2013. Karácsonyán Lukács evangéliuma 1,78-79. „Istenünk könyörülô irgalmáért, amellyel meglátogatott minket a felkelô fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Sokszor okozhatott már nekünk is egy-egy váratlan látogató meg lepetést. A számlákat hozó kopogtatónak nem örülünk annyira. A pénzt hozó postásnak annál inkább. Nem mindegy, hogy a hozzánk betérô látogató milyen szándékkal jön. A tolvaj is látogató és a betörô is. A kedves rokon és a régi barát is, ôket örömmel fogadjuk. Karácsony egy látogatásról is szól. Isten könyörülô irgalma meglátogatott minket a magasságból. Mi is történt valójában? Isten úgy döntött, hogy a tôle elszakadt, a bûnesetben ellene fellázadt embert nem hagyja a lelki halál állapotában. Karácsonyig az Ószövetség vallási elôírásai szabták meg a hit kereteit, Jézus születése, vagyis karácsony után pedig élô, személyes hitbeli közösség által épülhet az ember és az Isten között, bárki szívében, aki komolyan veszi az Ô szavát. A legtöbb ember számára ma minden bibliai jelentôségét elveszítette ez az ünnep. Ahogyan vásárnap lett a vasárnapból, úgy lett a szeretet, a család, az ajándékozás, a Jézuska ünnepévé karácsony estéje. 1
Az emberek a csendes ünnep helyett zenés-táncos, gyógyfürdôs hétvégére utaznak karácsonykor (is). Nehogy otthon kelljen készülni az ünnepre, vagy egymással csendes beszélgetésben emlékezni Jézus Krisztus születésére. Több mint 2000 évvel ezelôtt sem volt ez másképpen. A római birodalom polgárai a maguk dolgával törôdtek, és mit sem tudtak arról, hogy az eldugott Judea provinciában megtört az ôsi átok. Az Isten Fia emberré lett, a Menny és a Föld összeért, amikor Betlehemben Jézus Krisztus megszületett. A császár a népszámlálás segítségével számbavette, hogy gyarapodott-e adófizetôinek száma, vagy épp fogyott. Annyira nem figyelt és nem készült a világ a 4000 éve várt Megváltó érkezésére, hogy Mária istállóban, állatok mellett szülte meg a világ Szabadítóját, Jézust. A világ elôl pár ember kivételével elrejtetett a jó hír, de a menny teljes dicsôséggel ünnepelte Jézus eljövetelét. Karácsony nem az ítélet, hanem az irgalom ünnepe. Azért jött Jézus, hogy viszszavezesse az embert az Istenhez..Nem áll bosszút Isten az emberen, mert ôseink, Ádám és Éva megvetették Isten szeretetét és és lebecsülték. Félretették Isten óvó tiltását és a Kísértôre hallgattak. Lázadásuk és bukásuk következménye elôször lelki, azután testi halál lett. Karácsonykor a mennyei dicsôség soha nem látott fénnyel ragyogta be a betlehemi mezôt. Mennyei seregek sokasága dicsôítette Istent és hirdette a jó hírt: Megszületett a világ Megváltója, Jézus Krisztus. A 1. amit leír Lukács evangélista: a naptámadat látogatott meg. Lehet azt tudni, hogy valaki rab, vagy szabad, ahogyan lehet azt is tudni, hogy a férfi vagy nôi nemhez tartozunk. Hisz valaki Istenben, vagy nem. Van lelki világossága vagy nincs. Meglátogatott minket a felkelô fény a magasságból. Oda jött, ahol az emberek lakóhelye a halál árnyékának sötétsége. Ez a világ tele van az Isten nélküli sötétségben járó emberrel. Isten maga mondja: Akiben nincs meg Jézus, az Isten Fia, az élet sincs meg abban. A halál árnyékából átléphetünk az élet világosságába. Aki ezt a lépést megteszi, az maga is világos, józan és tiszta gondolkodású emberré lesz. Aki átlép az Isten Országába, annak a belsô gondolkodása változik meg. Manipulált emberbôl Istentôl motivált emberré lesz. A legtöbb ember egyáltalán nem akar átlépni a halál árnyékának völgyébôl az életet adó Isten oldalára. Jézus átvisz bárkit, aki benne hisz, mert a Krisztusba vetett hit hat. Jézus a világ világossága. Aki ôt követi az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. A 2. Hogyan megy mindez végbe? „Megjelent a felkelô fény, hogy igazgassa lábunkat a békesség útjára.” Láttam valakit egy súlyos csípômûtét után. Lábadozott. Nem tudott járni, a nôvérek segítettek neki. Késôbb bottal járt, azután már bot nélkül. Igazították a járását. Mert maga magának nem tudta. Így igazít meg mindenkit Isten. Szava, Lelke, intése, bíztatása, bûnbocsátó kegyelme által. A világ igazi reformációja karácsonykor kezdôdött. Isten mindent megtett azért, hogy Isten szerinti életet élhessünk. Jézus a felkelô fény, a naptámadat, a hajnali világosság, ebben az egyre gyorsabban sötétedô világban. A békesség útja a véres golgotai kereszt alatt vezet el. Aki hisz Jézusban, annak az élete egyre világosabb, tisztább, átlátszóbb és fénylôbb lesz. Tovább tudja adni az Isten világosságát, miközben maga is egyre világosabb gondolkodású és életû ember lesz. Békülj meg az Istennel, mert Ô Jézus által már megbékélt veled. Isten adjon békességben gazdag ünnepeket mindnyájunknak. Varga Róbert lelkipásztor és családja.
2
Nálunk járt Balczó András Balczó Andrást, a nemzet sportolóját láthattuk vendégül templomunkban 2013. június 23-án. Elôadását élvezhette nem csak az idôsebb korosztály, akiknek az ô öttusában elért olimpiai és világbajnoksága az 1970-es években indíttatást, buzdítást jelentett arra, hogy érdemes küzdeni földi célokért is. Akkoriban ugyanis az volt a nagy többség által vallott jelszó, hogy 'húzd meg magad, és tartsd a markodat.' Balczó András nem ezt követte, hanem “a szenvedés gyönyörûségén” keresztül elért eredményekkel fejezte ki: ô nemcsak magáért, a hírnévért végzi a megterhelô napi edzéseket, hanem azért is, hogy az Istentôl kapott tehetségét használja nemzetéért és azokért, akik helyette dolgoznak, megtermelik az ételt, italt, hogy ô képes legyen lefutni azokat a kilométereket, amelyek szükségesek a gyôzelemhez. Hosszú és nem szabványos út vezetett azonban a hitre jutásig, és a gyôzelemekig. Evangelikus lelkész apja mellett kötelességbôl járt az istentisztelekre, de egyetlen prédikációra sem emlékezett vissza 18 éves koráig. Az iskolában nem tûnt ki tanulmányi eredményeivel, ezért közepes érettségi után szakmunkás lett. Egyik sportágban sem mutatott fel különösebb képességeket, de szorgalmasan gyakorolt abban a sportágban, amelyre éppen alkalma adódott: Debrecenben úszás, a következô évben atlétika, aztán vívás, pisztolylövés. Apja viszonylag fiatalon, 55 évesen meghalt, ez nagy megrázkódtatás volt számára, és ekkor szinte villámfényszerû villanással hasított bele a tudatába, hogy Isten van. Ekkoriban kezdett el az öt addig gyakorolt sportág egyesítésében, az öttusában edzeni, majd versenyezni. Megvilágosodott benne, hogy az edzés, az akarás kell, de ez utóbbi Isten ajándéka, és hogy ebbôl neki több van, de abban a szellemben, amelyben Pál apostol is mondja: “Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?” (1. Kor. 4:7) Adományát arra használta, hogy szorgalmasan gyakoroljon, mert enélkül semmi sem megy. Nem szabad görcsösen erôltetni a dolgokat, hanem csinálni kell a napi feladatot, 10 kilométer lefutását, lovaglást, úszást, vívást, céllövést.
És neki Isten ajándékai voltak ezek után a megnyert világbajnokságok, az olimpiai aranyérem. És a ma is annyit bálványozott sikeresség helyett neki nagy békesség foglalta el a szivét, s így jobban átélte a “Békesség nektek” köszöntés (Luk. 24: 36) mély értelmét. Az 1972-es müncheni olimpián mindenáron gyôzni akart, azonban a vívásban egymás után kapta a találatokat. Kezdett úrrá lenni rajta a kétségbeesés, aztán egyszerre csak átvillant az agyán, hogy legyen meg Isten akarata, ha vesztenie kell, hát az. A következô gondolat pedig az volt, hogy 'aki nem fél, az félelmetes' – és innentôl kezdve nem kapta, hanem adta találatokat, elsôként egy nagy darab versenyzônek, aki ugy magasodott elé, mint Góliát Dávid elé. Mint sportolónak, mint embernek visszatérô gondolatai voltak a következôk. Ki ül a trónon? Isten? Vagy ÉN? Netán a büszkeségünk? Isten 'fizet' lelki állapotban, ez a szeretet, Isten adományával gazdálkodnunk kell. “Keressétek elôször Isten országát” (Máté 7:33) – ez ajándék. Isten nem szereti, ha meglopják, eltulajdonítják azt, ami neki jár: imádat, tisztelet, köszönet. Othhonáról, családjáról, 12 gyermekérôl mondta, hogy otthon ô is csupán apuka. Nagyobb családjáról, nemzetünkrôl pedig aggodalommal látja, hogy a pénzvilág csatlósa lett, ahelyett, hogy megtérne Istenhez, és azt kérdezné naponta: 'mit akarsz Uram...' Megtérésre van szükség vezetôktôl lefelé egészen a társadalom aljára szorult emberekig, mindenkinek, mert Isten nem tud mit kezdeni egy olyan nemzettel, amely neki hátat fordít. Barcza Szabolcs fôgondnok 3
Tôkéczki László elôadása Tisza Istvánról
Egy éves az új templom
2013. november 24-én a Gr. Tisza istván Nemzeti Kör meghívására ellátogatott hozzánk Dr. Tôkéczki László, a Dunamelléki Egyházkerület fôgondnoka, ezúttal egyetemi tanári, történészi mivoltában, hogy elôadást tartson Tisza Istvánról, aki kétszer a Magyar Királyság miniszterelnöke lett az elsô világhaború elôtt. Tisza Istvánnak egyházunkhoz való kötôdése is alkalom róla megemlékezni, hiszen predestinációs, kálvinista szemlélete, egyházunkban vállalt gondnoki tisztsége is kötelez minket. Az élvezetes elôadásból kicsit jobban megérthettük azt, hogy milyen terheket vállalt Tisza István a hazájáért, milyen körülmények között kellett helytállnia. Az 1867-es kiegyezés felemás helyzetbe hozta Magyarországot: az 1848-49-es szabadságharc vereségét sikerült döntetlenné alakítani, de a közjogi helyzet az volt, hogy a “független” Ma-gyarország országgyûlésében csak olyan törvényjavaslat kerülhetett napirendre, amit Ferencz József császár és király elôzetesen jóváhagyott. (Majd utána szentesített, ha akarta, de erre semmi nem kötelezte, és néha élt is ezzel a jogával.) A közös ügyekben (kül-, had- és pénzügy) nem volt helye ellenkezésnek. A külpolitikai környezetre, az európai helyzetre rányomta a bélyegét az imperializmus, ami alatt nem a marxizmus, a történelmi materializmus fogalmait kell értenünk, hanem azt, hogy a XIX. század ipari forradalma olyan igényeket támasztott a nyersanyagok terén, hogy egy-egy birodalomnak az egész földgolyó javaira szüksége volt. Márpedig nem csak egy birodalom volt, sôt az egyesült Németország megerôsödésével új követelôk jelentek meg – mondanánk ma: újabb kereslet 'támadt'. Ez pedig egyre mélyülô konfliktusokat szült. Itt jött be aztán egy emberi tényezô is: gyûlöletkampányok folytak államok, politikusok között, ami lehetetlenné tette a helyzet kézben tartását, megoldását. Hazánk az elsô világháború elôtt az imperialista törekvéseknek nem volt részese, külpolitikájában semmiféle terjeszkedési törekvés nem volt. Hazánknak sokkal inkább arra volt szüksége, hogy a kor kihívásaira helyes választ tudjon adni: foglalkoztatni tudja az embereket, ne a kivándorlás legyen a megoldás a népesség számára, legyen itt a Kárpát-medencében egy olyan korszerû állam, amely kiváló mezôgazdasági képességei mellett az ipart pártolja, fejleszti, hogy jól élhessen mindenki, és szükség esetén meg tudja védeni magát. Ezen célok álltak Tisza istván politikájában, a legjobb tudása szerint ezekért dolgozott. Ugyanakkor Tisza István mozgástere nagyon csekély volt. Világosan látta Magyarország problémáit, és azok megoldásán dolgozott. Konzervatív volt a szó mai értelemében, a nemzeti értékek ápolója, és azok fejlesztôje akart lenni. Általános választójog helyett csak 8 százaléknak volt szavazati joga, ezt kiterjeszteni szerette volna, de csak azok számára, akik felelôs döntés hozatalára képesek. Az országgyûlést obstrukcióval megbénította az “ellenzék”, amely ezzel az ország megbénítására dolgozott. Tisza István mûködôképessé tette az országgyûlést, gazdasági reformokat vezetett be, készítette fel az országot a védelemre. Felismerte, hogy veszélyeztetett ország vagyunk, amelyben a lakosságnak csupán 55 százaléka magyar, az idegenajkúak pedig mind irreális irredenta követeléseket fogalmaznak meg, amelyek Magyarország feldarabolását tûzik zász- lajukra. Kiegyezést hozott tetô alá a román nemzetiséggel, amelyet annak vezetôi el is fogadtak, de aztán ezt a magyargyûlölô Ferencz Ferdinánd trónörökös sikeresen megporpedózta. Izgága hecckampány folyt ellene folyamatosan. Emellett efféle jelszavakkal próbálkoztak a fôleg balodali “ellenzékiek”, földet a parasztnak,tôkét a munkásoknak, megszüntetni a magántulajdont. Tisza István látta, hogy vérfürdôhöz fog vezetni, ha az egység e jelszavak mentén kovácsolódik majd ki, ami halála után sajnos be is következett. A gyûlöletkampány csúcsa az volt, amikor az ô nyakába varrták a háborút, és az azzal járó szenvedést. Sejtette, nem volna jó a magyarság számára a németek gyôzelme a körvonalazódó nagy háborúban, de az még rosszabb ha az Antant gyôz. Az elsô világháborúban gyôztes, magukat demokratikusnak kikiáltó antant országok féktelen bosszúvágyukkal Magyarországra a trianoni békeszerzôdést, kicsit késôbb pedig a világra a II. világháborút zúdították. Összegezve, Tisza István politikája kudarc volt abban az értelemben, hogy nem tudta Magyarországot egybenmaradó, magát megvédeni képes, gazdaságilag erôs országgá formálni. Amikor vésztjóslóvá vált a helyzet, nem mentette életét, ez volt a hibája, és sajnos a végzete. A professzor úr sejtése szerint minden nyomot eltünettek, akik elrendelték Tisza István meggyilkolását. A törzsökös arisztokrácia nem kedvelte ôt, pedig talán jobb lett volna követni ezt a nagyon mûvelt, nagy tudású politikust, aki Magyarországot megmenthette volna a végzetétôl. Az ôt lenézô törzsökös arisztokrácia erre képtelennek bizonyult minden gôgjével együtt. Az elôadás fényét emelte Óss Enikô színmûvésznô Reményik Sándor egyik versének elszavalásával és Tormay Cecile könyve egyik részletének felolvasásával. Barcza Szabolcs fôgondnok 4
November 24-én ünnepeltük az új református templom fölszentelésének egyéves évfordulóját. Idén vasárnapra esett az alkalom, így az istentisztelet keretében, a szertartás után emlékezhettünk erre a nagy eseményre: Gados Béla színmûvész, presbiter testvérünk hálaadó zsoltárt olvasott fel, majd egy nagy, az épület körvonalával díszített tortát hoztunk elôre, melyen egy szál, jelképes gyertyát gyújtottunk. Külön öröm, hogy mivel az évforduló egyben hónap utolsó vasárnapja volt, úrvacsorát vehettünk, ezzel is emlékezve Isten megújuló, mindent megújító kegyelmére. Az ünnep alkalmából érdemes megemlékeznünk továbbá a régi, Tisza István téren álló kis templomra, ahol annyi csodálatos, felemelô, megható, boldog dolog történt velünk – kérjük Istent, hogy az új épülethez is legalább ennyi áldott emlékünk kötôdjön az idô múlásával, és ne feledjük el, honnan érkeztünk, és mit kaptunk ingyen kegyelembôl. „Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Hatalmas dolgokat tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.” (Zsolt. 126,1-3)
Gyülekezeti iratterjesztés A gyülekezeti iratterjesztésbe idén több új, kiváló könyv érkezett és érkezik, illetve folyamatosan megtalálhatók közérdeklôdésre számot tartó kiadványok is. Elsôként említendôk a Szentírás különbözô fordításai: a Károli és a protestáns újfordítás mellett kapható a Károli elmúlt években revideált szövegû kiadása is, a Szinopszis segítségével pedig a négy evangélium szövegét párhuzamosan láthatjuk. Idén, a Heidelbergi Káté kiadásának 450. évfordulója alkalmából ismét megjelent egyházunk alapvetô hitvallása – ezt is jó szívvel ajánljuk a testvérek figyelmébe. Szikszai György és Muraközy Gyula imádságos könyvei, Cseri Kálmán és Charles Spurgeon rövid igemagyarázatai sokat segítenek napi elcsendesedésünkben, Kálvin János igehirdetései, hitvalló írásai a mai kor emberének is jól érthetô olvasmányok. Nem hívô ismerôseinknek ajándékozhatjuk C. S. Lewis vagy Olaf Hallesby mûveit, gyermekeinket képes Bibliával, mesekönyvekkel lephetjük meg, és ha még mi se nôttünk ki a mesék, rövid történetek, anekdoták világából – ilyen gyûjteményeket is megtalálhatunk a könyvek között. Adrian Plass írásai néha megnevettetnek, néha elgondolkodtatnak, és az sem baj, ha – idônként – meg is ríkatnak bennünket. Újév közeledtével hamarosan megérkeznek a 2014-es Bibliaolvasó kalauzok, naptárak, kalendáriumok is – ezekrôl is érdeklôdhetünk a templom elôterében található könyves asztalnál. Kérésre az iratterjesztésben nem található könyveket is beszerzünk: a testvéreket arra bíztatjuk, hogy nézegessék a Harmat, a Kálvin Kiadó, az Evangéliumi Kiadó, a KIA honlapjait, és kérdezzenek Tóth Balázs iratterjesztôtôl. Tóth Balázs Presbiter és iratterjesztô 5
Csütörtöki imaközösség és bibliaóra Minden református gyülekezetben nagyon fontos szerepet tölt be a bibliaóra és az imaközösség. A gyülekezet ereje, hitbeli erôsödése, mûködéséhez szükséges anyagiak biztosítása, számbeli növekedése és a gyülekezet tagjai közötti szeretet és egyetértés érdekében és még nagyon sok mindenért , az imaközösség kéri Isten segítségét és az Ô áldását, útmutatását ezeken az órákon. A hálaadás, a köszönet és Isten dicsôítése is itt hangzik el. A bibliaóra pedig azért fontos, hogy legyen a vasárnapi igehallgatás után lehetôség megbeszélni a hallottakat, ismerkedjünk meg jobban a Bibliával, gyarapítsuk tudásunkat és nem utolsó sorban közelebbi kapcsolatba kerüljünk egymással. Ebben a kisebb körben már nemcsak ismeretségek, hanem igaz barátságok is születhetnek. Itt már beszélhetünk a gyülekezeten belüli testvéri közösségrôl. Ezekre a testvérekre biztosan lehet számítani bármilyen munka elvégzése során. Ismerik és hordozzák egymás terheit, hívogatják azokat, akik még nem voltak bibliaórán, mert nem érezték ennek szükségességét, de a szeretet erejével és példamutatással bíznak abban, hogy elôbb vagy utóbb megtörik sokakban a jég és az egész gyülekezet bibliakörré változik! Tehát az elôzôekbôl is látszik, hogy egy gyülekezet, bibliaóra és imaközösség nélkül elsorvad és elgyengül! Ezekre mondják, hogy „vasárnapi gyülekezet”. Ha most egy kicsit komolyan elgondolkozunk, be kell látnunk, hogy valami hiányzik! Már több mint egy éve járunk ebbe a szép új templomba, de a szeretet közösség még nem jött létre! És tudjátok, hogy mi az oka? Nem ismerjük egymást! Ha megkérdeznélek titeket, talán még a mellettetek ülôk nevét sem tudjátok! Dehát hogyan is lehetne ismeretséget, barátságot kötni, ha hetente egyszer látjuk egymást és az Istentisztelet után mindenki elsiet! Ahogyan most élünk, ez így valóban „vasárnapi gyülekezet! ’Hiányzik a melegség, a baráti szó, a testvéri szeretet! Még nem mondhatjuk el, hogy „szeretetben összeforrva egy közösség tagjai….” akik együtt örülnek, együtt sírnak és együtt erôsítik egymás hitét és az egész gyülekezetet! Azt hiszem mindannyian ilyen gyülekezetre vágyunk! Hát akkor tegyünk is érte valamit, de mit? Elsô lépésként a bibliaórán való részvétel segíthetne! Az imaközösség számbeli növekedése pedig, a buzgó ima háttérrel, a gyülekezet hozzáállását változtathatná meg ezekben a kérdésekben. Az Istentisztelet utáni beszélgetés a padban ülô szomszédinkkal szintén az összetartozást, a barátságot erôsítené. Tehát ha vasárnap szól a szószékrôl a hívás a csütörtöki alkalmakra, vegyük tudomásul, hogy a Tiszteletes úron keresztül Jézus hív bennünket magához, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljünk vele, jobban megismerjük Isten végtelen nagyságát szeretetét és kegyelmét, és ezáltal növekedne és erôsödne a bibliaórák létszáma, a tagok hite és testvérré válása! És rövid idôn belül észrevennénk, hogy a gyülekezet légköre, helyzete csodálatos változáson ment át! Kedves testvéreim ez a változás rajtunk múlik! Csak engedelmeskedjünk Jézus hívásának és mindenben megtapasztaljuk áldását! Sallainé Magdika „Kis kovász az egész tésztát megkeleszti" Galata 5, 9.
Családi Istentisztelet Idén négy alkalommal (márciusban, májusban, szeptemberben, novemberben) tartottunk szombat délutáni idôpontban családi istentiszteletet a templomban. Ennek keretében a kisebb-nagyobb gyerekek a szülôkkel együtt– legtöbbször - Keresztfalvi Mariann vezetésével énekeltek, majd részesei lehettek egy bibliai történetnek. Végül süti mellett készítettünk együtt egy kis apróságot emlékül. Természetesen nem minden gyermek ülte végig a programot, de még a legmozgékonyabbak figyelmét is sikerült lekötni. Általában 4-6 család jött el, többségük nem tartozik még a gyülekezethez. Örülnénk, ha a jövôben is rendszeresen lenne ilyen alkalom a faluban élô sok kisgyermekes család megszólítására és a gyülekezeti családok ismerkedésére. Kovácsné Mezei Rita 6
EMO Nagykovácsiban
Elôször ismerkedjünk meg azzal, hogy mit is jelent ez a rövidítés, hogy EMO. Evangéliumot minden otthonba! Ezt a feladatot egy felekezettôl függetlenül bejegyzett gyülekezet végzi, az igével teljes összhangban, az egész ország területén. Így került sor Nagykovácsira is. Ebben a munkában évek óta résztvevô EMO munkatársai nagy szeretettel és hozzáértéssel segítettek. Két elôkészítô beszélgetést is tartottak a számunkra. A kezdés idôpontját november 9-ben állapítottuk meg. Az egész Nagykovácsi bejárását két hétvégi napon szerettük volna befejezni. Ez a négy nap nov. 9-l0 és nov. l6-l7 volt. Tiszteletes urunk, bár több vasárnapon is hirdette és kérte a testvérek segítségét, de nem sok sikerrel, mert csak 9-en jelentkeztek. A kezdés reggelén a kilenc gyülekezeti tagunkhoz, kilenc EMO-s testvér csatlakozott. Így kilenc pár alakult, mert párosával végeztük a bejárásokat. Térkép szerint, pontosan meghatározott utcákat kaptunk. Minden címrôl „Jegyzet lapot” kellett kitölteni és a lényegesebb eseményeket bejegyezni. A cél az volt, hogy egyetlen ház se maradjon ki! Ahol nincsenek otthon a postaládába kellett dobni a meghívót és a traktatusokat. De fontos volt, hogy ahol lehet személyes beszélgetéssel hívogassuk az embereket. Amennyiben reformátusokkal találkozunk, mondjuk el, hogy van szép új templomunk, gyülekezetünk ahova mindenkit szeretettel várunk. A sok jó tanács és a közös imádság után nagy izgalommal és félelemmel a szívünkben, de Isten segítségében bízva fogtunk hozzá a munkához. Minden délután l7 órakor volt találkozása a pároknak a templomban, ahol beszámoltunk a nap említésre méltó eseményeirôl. Sok mindenben volt részünk. Az elutasító magatartás, a közömbösség a sok katolikus ember elzárkózása nagyon elszomorító hatással volt ránk! De az Úr mindig gondoskodott örömteli pillanatokról.. , Az evangelizáció lehetôsége nagyon sok emberben a karácsony elôtti adventet idézte és boldogan fogadták a meghívást. Sok református még azt sem tudta, hogy van új templom, de megígérték, hogy feltétlen eljönnek. A megbeszélés után közösen imádkoztunk azokért, akikkel találkoztunk és azokért is, akik nem hall-
gattak meg! Fô ima témánk az evangelizáció sikere, eredményessége volt. Isten kegyelmébôl, a negyedik nap végére sikerült egész Nagykovácsi területén lévô házakat felkeresnünk és a meghívókat, traktatusokat eljuttatnunk. Isten szeretete és segítsége, kegyelme, egész végig mindenben velünk volt! Úgy a mindennapos szép idôben, mint abban, hogy semmi komoly atrocitás, vagy bántás senkit nem ért. A munka befejezése után mindannyiunk szívét nagy várakozás töltötte be, hogy vajon hányan fogadták el a meghívást, hányan fogják betartani ígéretüket, tele lesz-e a templom és gyarapodni fog-e a gyülekezet. Az evangelizációs esték minden várakozásunkat felülmúlták! Cseri Kálmán tiszteletes úr elsô estén, az ige nyomán arról beszélt, hogy Jézus Krisztus az ajtó elôtt áll és zörget. A második alkalommal már azt magyarázta, mit jelent, ha megnyitom az ajtót és Jézus belép hozzám, illetve belép a szívembe. A harmadik este arról szólt, hogyha már Jézus a szívemben van, mit jelent és mit ad az nekem, ha vele élek és vele járok egy életen át. Jézus Krisztus hívása Cseri Kálmán tiszteletes úr tolmácsolása nyomán megérintette az emberek szívét. Estérôl, estére egyre többen jöttek. A harmadik napon már a karzat is megtelt. Elmondhatjuk, hogy az evangelizáció jól sikerült és eredményes is volt! Már többen kérték a gyülekezeti felvételi lapot, mert szeretnének hozzánk tartozni. A bibliaórán és az asszonyórán is voltak új tagjaink, akiket nagy, nagy örömmel üdvözöltünk. Elôször Istennek adjunk hálát, hogy ilyen sok áldásban részesített! De köszönetet mondunk az EMO minden közremûködô munkatársának, valamint gyülekezetünk azon tagjainak, akik bármivel,, személyes jelenléttel, imádsággal, vagy egyéb munkával segítették a hírvivôket. Külön köszönjük Cseri Kálmán tiszteletes úr ige szolgálatát. És végül de nem utolsó sorban Varga Róbert tiszteletes urunk szervezését, a fáradhatatlan másolásokat amivel az elfogyott meghívókat pótoltuk és ezeknek a legkülönbözôbb helyekre történô szállítását. és az egész EMO és gyülekezetünk munkájának koordinálását. „...testvéreim legyetek szilárdak, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” l Kor. l5, 58. SOLI DEO GLÓRIA Egyedül Istené a Dicsôség
7
AZ EMO MISSZIÓVAL KÖZÖSEN VÉGZETT MUNKÁRÓL
Asszonykör
Az EMO misszió, azaz Evangéliumot Minden Otthonba kiterjesztette munkáját Nagykovácsira is. 2013. November 8-9 és 16-17-én négy napon át járták a gyülekezet tagjai és más gyülekezetbôl is testvérek a falut. Sztanó Péter, az EMO vezetôje tartott egy rövid tájékoztatást a munkáról, azt hogyan kell végezni és adminisztrálni. Minden alkalmat a kezdetekor és a végekor imádsággal zártunk. A közel 30 fô kettô fôs csoportokban teljesen bejárta a falut, minden házba, lakásba – már ahol szükségesnek látszott – adtak elôre készített ismertetôket, és meghívót a 2013. november 28-30-ai három Evangéliumi estére. Összességében elmondható, hogy a missziót 99%-ban szeretettel fogadták, érdeklôdtek az evangéliumi este iránt, és minden csoport talált több református családot, akik boldogan vették, hogy felkeresték ôket. 1% volt, akik elutasítóak voltak, és nem fogadtak el semmilyen anyagot, esetleg egy rövid beszélgetést. Volt olyan család, aki behívta a misszió tagjait és ott beszélgetek, néha egész hosszú ideig. A misszió elérte célját, még akkor is, ha jelentôsen nem várható a gyülekezet létszámának emelkedése, de reméljük, több családot is várhatunk az Istentiszteleteken és a gyülekezetben. Isten áldása legyen a tevékenységünkön. Gergely István presbiter
Gyülekezetünk egyik legrégebben mûködô csoportja az asszonykör. Ez egy kicsit úgy hangzik, mint régen a falvakban a hímzôkör vagy a fonóban daloló asszonyok közössége. De ennél sokkal többrôl van szó. Minden hónap utolsó szombatjának délutánján azért jövünk össze, hogy az Ige fényében beszélgessünk. Sok mindenrôl esik, eshet szó. Sokszor egy-egy igeverset, igeszakaszt tanulmányozunk. Egyrészt, hogy mit jelent a kérdéses bibliai rész, másrészt hogy mit jelent nekünk, mai embereknek és személyesen a jelenlevôknek. Máskor valamilyen témát járunk körül, olyan gyakorlati dolgokat, amely többünket is foglalkoztat. Miképpen tud egy hívô a mai világban eligazodni? Ebben a közösségben sok szó esik magunkról is. Megismerjük egymást, örömeinket és bánatainkat.. Más-más képességekkel, más-más lehetôségekkel és más-más feladattal, más-más körülményekkel, de azzal a vággyal a szívünkben, hogy az Isten Igéjét hallhassuk. Mégis hogyan zajlik le egy ilyen alkalom? Amíg várakozunk egymásra, beszélgetünk napi ügyekrôl, családról, munkáról, de akár az idôjárásról is. Aztán amikor már csak egy-két asszonytárs érkezése várható, akkor az alkalomra ráhangolódásként, szívünket, lelkünket elcsendesítendô, éneklünk, ezzel is dicsôítve az Istent. Az alkalmat vagy Varga Róbert nagytiszteletû úr tartja vagy valamelyik asszonytársunk, esetleg máshonnan hívott vendég. Imádkozunk, majd elhangzik az aznapi témával kapcsolatos mindaz, amit Isten annak a szívére helyezett, aki az alkalmat tartja. Ehhez kapcsolódóan többnyire felvetôdnek kérdések, amelyek mentén megbeszéljük mindazt, amit hallottunk, ami számunkra egyenként, személyesen is fontos. A végén közösen imádkozunk. Az alkalom után még kialakulhatnak kisebb beszélgetések. És mindenki hazaviszi azt, amit hallott, amit megértett. Aztán az elvetett mag növekedni kezd, adja Isten, hogy a példázattal élve: ezek a magok ne a gyom közé vagy az útszélre kerüljenek, hanem jó földbe, ahonnan aztán szárba szökkenve jó termést hozzanak. Milyen témákról beszélgetünk? Mindenfélérôl: a tisztaságról, a Pétert felismerô kis szolgálólányról, vagy a bizonyságtételrôl… De minden alkalommal az Úristen kegyelmérôl és szeretetérôl. Miért várunk az asszonykörbe másokat is! Mondhatnánk igen egyszerûen, mert jó együtt lenni, jó ha van közösségünk másokkal, jó ha tudunk egymásnak, egymáson segíteni („egymás terhét hordozzátok…”), de leginkább mert jó erôsödni a hitben. Várjuk a gyülekezet asszony és lány tagjait! Ne vegyétek ezt üres, személytelen hívásnak! Hadd osszam meg személyes tapasztalatomat: évekig jártunk úgy egy gyülekezetbe, hogy soha senki nem érdeklôdött, miért vagyunk ott. Minden igehirdetés végén, minden hírlevélben felsorolták az alkalmakat, bibliaórákat, de mi úgy gondoltuk, hogy az másoknak szól. Aztán a gyermekeinken keresztül történt, hogy elhívtak egy bibliakörbe minket. Éveken keresztül jártunk oda és nagyon értékessé váltak ezek az alkalmak számunkra. Tehát ne gondold, hogy másokat hívunk, kedves Olvasó, hanem Téged személy szerint! Jenei Zsuzsa
A Nagykovácsi Református Gyülekezet november két hétvégéjén az E.M.O.(Evangéliumot Minden Otthonba) misszióval bejárta községünket, hogy minden otthonba elvigye a jó hírt Isten szeretetérôl és gyülekezetünk aktív életérôl. Célunk volt felkutatni azokat a református embereket, családokat, akik nem tudnak közösségünk létezésérôl és azokat, akik lelki otthonra vágynak. A szolgálat megkezdésének napján az aznapi Ige így szólt: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését” Róm. 8:19. Ebbôl az Igébôl nagy bátorságot és reménységet meríthettünk az elôttünk álló nagy feladathoz. Isten küldött bôven munkatársakat, több mint 30-an vettünk rész a falu feltérképezésében. A magot elvetettük, a növekedést az Úrtól várjuk. Utaink során találkoztunk ôszinte érdeklôdéssel, fásult közönnyel, visszautasítással, de Istennek hála, nyílt, az evangéliumra váró szívekkel is. Jézus Krisztus továbbra is szeretettel hív mindenkit, akik meg vannak terhelve, akik megfáradtak, hogy megnyugvást és békét adjon lelküknek. Jézus hívásáról, a nov.22., 23., 24-én Cseri Kálmán református lelkész által tartott evangelizációs alkalmakat meghallgathatják honlapunk hanganyagai közt. Mata Imola
A szerdai IFI A Nagykovácsi Református Gyülekezet szerdánként 7 órakkor ifjúsági alkalmat tart a Lelkész Hivatal épületében (Rákóczi u.56 szám alatt). Szeretettel várjuk azokat a fiatal felnôtteket (20- 30 év körül), akik még keresik Istent és azokat, akik már megtalálták, hogy Isten szaván épüljünk fel lelki házzá. Óráink közös énekléssel kezdôdnek, majd rövid imádság után , egy bibliai rész tanulmányozásán keresztül kapunk tájékoztatást, vezetést, intést, bátorítást, vigasztalást életünkre nézve. A résztvevô emberek létszáma átlagban 6 fô, így ebben a családias légkörben lehetôség nyílik, hogy feltárjuk egyéni vagy hitbeli kérdéseinket, kétségeinket. Isten bölcsessége mindig leleplezi szívünk hazugságait az ô tiszta, béketeremtô, képmutatás nélküli beszédével, szeretetével. Várunk minden kedves fiatalt, akik nyitottak az élet nagy kérdéseire: mi az élet, mi a halált, miért ilyen a világ amilyen és hol található a megoldás minden problémára. Mata Imola
Balatonszárszó A gyülekezetbe járó családok gyermekeivel idén júniusban Balatonszárszóra utaztunk csendeshétre. Noha a Balaton partján voltunk, csak a hét második felében merészkedtünk a vízbe, addig viharos szél, esô és hideg szél akadályozta a fürdôzést. Délelôttönként Józsué könyvét tanulmányoztuk a gyerekekkel két csoportban, a kisebbekkel inkább játékosabban, több rajzzal, szemléltetéssel, énekekkel, a nagyobb gyerekekkel pedig már elôkerültek olyan komoly témák is, mint hogy Isten elhívott minket is, szenteljük oda Neki magunkat teljesen, Ô erôt ad a feladathoz, nem hagy magunkra, és Vele a lehetetlen is lehetségessé válik. Minden délelôtt elénekeltük azt az éneket, melynek egy sora így hangzik: „Térdelj le, mert csak az gyôz, ki térdenállva küzd!“ Délutánonként kirándultunk, bábelôadást néztünk, fociztunk, fagyiztunk, és a hét végére a Nap is kisütött, így a strandon már nemcsak sárkányt eregetni tudtunk. Esténként a vezetôk meséltek el egy-egy történetet az életükbôl, pl. hogyan kértek és kaptak Istentôl társat, hogyan értették meg évekkel késôbb a konfirmációra kapott Igét, hogyan vezette ôket Isten egy-egy nehéz helyzetben. Keresztfalvi Mariann 8
Mamakör Gyülekezetünkben 2009-ben kezdtünk el két-három otthon lévô anyukával összejönni babáinkkal, gyerekeinkkel együtt. Heti rendszerességgel egy délelôtti imakör, beszélgetôkör indult. Az évek során Isten mindig küldött új anyukákat például „véletlen” utcai találkozások során, barátnôk, ismerôsök meghívásával. Többektôl pedig elbúcsúztunk, mert dolgozni kezdtek vagy elköltöztek. Nyitott a kör, a gyülekezetbe tartozó anyukákon kívül a katolikus közösségbe (vagy pedig sehova sem) tartozók is vannak közöttünk. A találkozásokon mindig van téma, amirôl beszélgetünk, és aminek a központjában a Szentírás áll. Ehhez bibliatanulmányozó könyveket, munkafüzetek használunk. Évekig mindig váltva valakinek az otthonában találkoztunk. Idéntôl lehetôség nyílt arra, hogy új templomunk gyerekszobájában tartsuk az összejövetelt. Jelenleg a csapatban 13-an vagyunk anyukák és 20 gyermek, de természetesen egy alkalommal nincs mindenki ott betegség vagy egyéb elfoglaltság miatt. Voltunk már nyolcan is összesen 12 gyermekkel, ekkor azért kicsinek éreztük a gyerekszobát. Miért is járunk a Mamakörbe? Válaszaink néhány szóban: „Feltöltôdünk, sokat tanulunk egymástól” (Tünde). „Bibliaismeret, társaság, gondolatébresztés”. (Marcsi) „Erôsödni a hitben,… jó odatartozni egy biztos közösségbe.” (Lídia) „Keresem a kapcsolatot Krisztussal, (hívô) emberekkel.” (Kinga) „Keresztény közösség.” (Renáta) „Kapcsolatépítés, bibliaolvasásra sarkall, személyes tapasztalatok megosztása.”(Csilla) Érdeklôdni lehet: Kovácsné Mezei Rita 20-8054501 9
A Dobos Károly emlékmû és tér avatása Nagykovácsiban Ki volt Dobos Károly? Fáradhatatlan, elhívott, erôs hitû, gyakorlatias, engedelmes lelkipásztor volt, aki Isten dicsôségére és embertársai javára élt, -félelem nélkül, még akkor is, amikor üldözötteket bújtatott, vagy ôt magát hurcolták meg. A bujdosót a házadba bevidd Az igazak emlékezete áldott – olvasható a Példabeszédek könyvébôl vett bibliai idézet a dombormûvön, amelyet a Dobos Károlyról elnevezett téren avattak fel. A 102 évet élt református lelkipásztorra emlékezve Varga Róbert, a nagykovácsi gyülekezet lelkésze úgy fogalmazott: Dobos Károly hívô emberként rettenetes történelmi helyzetben tudott Isten szerint való módon dönteni. A lelkipásztor egy riportfilmbôl idézte Dobos Károly szavait: „Ez a bibliai vers volt szemem elôtt: ha jönnek ilyen idôk, (üldözések) akkor a szegény bujdosót házadba bevidd. És Isten szavunkon fogott minket. Jött az elsô kérés: egy vak zsidó férfit kellett befogadni, de Isten adott erôt és szó nélkül befogadtam. Azt sem tudtam, hogy mi a foglalkozása, ma sem tudom. Ott rejtettük el feleségével együtt a harmadik emeleti kis belsô szobában, ugyanúgy, mint a holland és lengyel katonatiszteket, akik megszöktek a fogolytáborból és Magyarországon kerestek menedéket.” Dobos Károly fasori lelkészként a fejével játszott, hiszen semmi jóra nem számíthatott volna, ha megtalálják a nála bujkálókat. Ma sem lehet pontosan tudni, hányan menekültek meg segítségével a biztos haláltól. Idôsebb korában a magyarországi lepramissziót vezette, de bárhol dolgozott, mindenütt összetartó közösségeket szervezett. Istentôl kapott bizonyosság A vasárnapi téravató ünnepségen Nagykovácsi polgármestere azt mondta a lelkészrôl, hogy szuverén vezetô volt, akit soha nem tudtak megingatni külsô hatások vagy emberi vélekedések a belsô szabadságában, Istentôl kapott bizonyosságában. Szuggesztív vezetô volt, aki tudott lelkesíteni és meggyôzni másokat az általa fontosnak tartott ügyben – tette hozzá Bencsik Mónika. Mintalelkész Számos családi emléket is ôriz Dobos Károlyról a dunamelléki református püspök. Bogárdi Szabó István elmondta, hogy számára mitikus nagyapa-jelkép volt Dobos Károly. – A két világháború közötti nemzedéket testesítette meg a számomra, a hûségesekbôl, állhatatosakból, akikbôl gyerekkoromban keveset láttam, hiszen nagyapáimat én sajnos már nem ismerhettem. Károly bácsi a szó legnemesebb értelmében református lelkész volt. A két világháború között „A lelkész mint… (vagy: Mintalelkész)” címmel tanulmánykötetet adtak ki, amelyben arról írnak, hogy milyennek kell lennie egy lelkipásztornak. Ha a kötet szerzôi ismerték volna ôt, akkor csak annyit írtak volna: olyannak, mint Dobos Károly. Képek A család nevében Dobos Ágoston emlékezett nagyapjára az ünnepségen három „képben”. – Az elsô képen nagyapámat látom és saját magamat, amint busszal utazunk Nagykovácsiba. A kép kifejezi azt, hogy sok idôt tölthettem Dobos nagyapámmal, az együtt töltött idôk áldottak, formáló erejûek voltak számomra. (…) Arra biztatok minden Jézusban hívô nagyapát, nagymamát, szülôt, rokont, tegye lehetôvé, hogy a kis emberpalánták velük legyenek. Töltsenek együtt idôt velük az élet szent és hétköznapinak látszó dolgaiban egyaránt. A másik képen nagyapámat látom a nagykovácsi imaház udvarán helyi gyerekekkel és velem. Meghallgattuk a bibliai történetet, játszottunk a kertben. Szívesen foglalkozott néhány gyerekkel is nagyapám. Soha nem hallottam kesergést vagy lekicsinylô megjegyzést arról, hogy milyen kis léptékû, kis létszámú gyerekfoglalkozásra jön ki hosszas utazgatás árán Pesthidegkútról. Megbecsülte és jó érzéssel végezte a kicsinek látszó szolgálatokat is. Halálos ágyán az egyik hozzám intézett nevezetes tanítása így hangzott: „Légy hû a kevesen.” A harmadik képen a dombormûvön olvasható bibliai idézetre utalt Dobos Ágoston: „Az igazaknak emlékezete áldott.” – Ebbôl az „igaz” szót szeretném kiemelni. Óriási dolog az, ha egy közösség valakire úgy emlékezik, hogy azt mondja: igaz ember, volt áldott legyen az emléke - de a legfôbb kérdés, hogy Isten kit tart igaznak.
10
11
