Nagyító alatt: Szellőzés műszaki megoldásai

28 oldalas színes szakmai folyóirat  Megjelenik évente 10 alkalommal

III. évfolyam  VII. szám

A tervezés, a kivitelezés és a beruházás-lebonyolítás során bekövetkező hibák elkerülése és kezelése 2016. szeptember

LÉPCSŐSZERKEZETEK HIBÁI ÉPÍTŐIPARI VITÁK RENDEZÉSE A TSZSZ GYAKORLATÁBAN – KIVITELEZÉS DOKUMENTÁLTSÁGA FÜGGVÉNYÉBEN

Szellőzés műszaki megoldásai

TE

Nagyító alatt:

RV

RA

JZ

KIVITELEZŐI LÁNCTARTOZÁSOK – KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS AZ ELVÉGZETT MUNKA UTÁN

KÉ

Í SZ

TÉ

NO SI A

MÁLIÁK

szakmai folyóirat

2016. szeptember | i. évfolyam | 2. szám | megjelenik évente 6 alkalommal

A következő lapszámok tartalmából: • Tervezői

művezetés - érvek és ellenérvek

• Tűzvédelmi

terv - a szakági tervezőkkel való együttműködés szempontjai

• Dinamika

és minimalizmus - egy díjnyertes belsőépítészeti terv

• A

tervezők nyilatkozattételi kötelezettsége

• Gondolatok

törvényről

• Minden,

az igazságügyi szakértői

amit a szerzői jogokról tudni kell

• Az

egyszerű bejelentéssel kapcsolatos hatósági tapasztalatok

• Minimális • A

Érvek és ellenérvek

Tervezői művezeTés Tűzvédelmi terv

Tervezői nyilatkozat

miért fontos már a tervezési program készítésekor egyeztetni a szakági tervezőkkel?

a nyilatkozattételt egyes jogszabályok kötelezően előírják mikor és miről kell nyilatkozni?

szerzői jog A szerzői jogvédelem intézményei

Felelősség az új igazságügyi szakértői törvényről

településkép védelméről szóló törvény

• Energiadesign • Építési

termékek – tévhitek és a valóság: milyen szabályok, feladatok, felelősségi körök vonatkoznak a tervezőkre?

• A

Tervezők Lapja

tervezői díjszabás

kivitelezési tervdokumentációról

• Jogesetek

ÉVENTE HATSZOR MEGJELENŐ SZAKMAI FOLYÓIRAT ÉPÜLET- ÉS SZAKÁGI TERVEZŐKNEK Az építőipar gyors ütemben történő átalakítása a tervezők munkáját érinti legnagyobb mértékben – azonban az, hogy naprakész legyen a legújabb módosításokkal kapcsolatban, szinte teljes embert igénylő feladat. Legújabb kiadványunkban, a Tervezők Lapjában minden tudnivalót egy helyen megtalál érthető, befogadható formában, így gyorsan és egyszerűen képet kaphat a szükséges információkról – a megfizethetetlen időt pedig a szakmai, tervezői munkára fordíthatja! 2016 májusában hatályba lépett az Építési törvény komplex módosítása. Az egyszerű bejelentéssel, a kötelező tervezői művezetéssel és felelősségbiztosítással, illetve a tervezői szerződésekkel kapcsolatban valószínűleg számos praktikus kérdés megfordult már a fejében. Hogyan tudom a saját pozíciómat erősíteni és tervezői szerzői jogaimat megvédeni? A kötelező tervezői művezetés esetén miért felelek pontosan? Miért van szükségem tervezői felelősségbiztosításra? Hogyan módosultak az egyszerű bejelentés szabályai a 300 m2 alatti új lakóépületek esetén? Termékhelyettesítés esetén miért felelek én, és miért a gyártó vagy a kivitelező?

Új magazinunk segítségével megismerheti az összes Önt érintő változást! Megrendelés és további információ:

(1) 273-2090, [email protected]

Válassza OPTIMUM szolgáltatásunkat, mellyel extra tartalmakhoz juthat hozzá! • Évente

6 nyomtatott lapszám • Online elérhető digitális lapszámok • Egyszerű böngészés PC-ről, tabletről, okostelefonról egyaránt • Hozzáférés a folyóirathoz kapcsolódó portálhoz • Galéria, olvasói kérdések • Tervezési és szerződéskötési segédletek, szerkeszthető iratminták • Folyamatosan frissülő jogszabálytár és változásértesítés • Hozzáférés a magazin teljes digitális archívumához • Korlátlan e-mailes szaktanácsadói szolgáltatás a teljes előfizetési év alatt

SZERKESZTŐI LEVÉL

Tisztelt Olvasónk!

TARTALOM

2016. SZEPTEMBER

2

NAGYÍTÓ A gravitációs szellőzés mai helyzete – A szellőzés műszaki megoldásai 1. rész

Napjaink társadalmi igénye szerint épületeink átszellőztetése alapvető műszaki követelménnyé vált, éppen ezért választottuk ezt a területet e havi kiemelt írásaink témájaként. Cikkeinkben a gravitációs szellőzőkürtők problematikájával, a szellőzések korszerű műszaki kialakításával, valamint a légaknákkal, légudvarokkal foglalkozunk a hazai szabályozás, a fokozódó komfortfeltételek és a technikai megoldások tükrében.

6 11

További rovatainkban az építőipari tervrajzok készítése terén tapasztalható anomáliákról, a lépcsőszerkezetek meghibásodásáról és az iparipadló-tervezés fontosságáról értekezünk. Jogi témáink ebben a hónapban a következők: építőipari viták rendezése a TSZSZ gyakorlatában a kivitelezés dokumentáltsága függvényében, kivitelezői lánctartozások, avagy követelés-érvényesítés az elvégzett munka után.

14

Bízom abban, hogy e havi lapszámunk is értékes szakmai információkkal szolgál a mindennapi munkájához! Budapest, 2016. szeptember

TERVEZŐASZTAL



Tervrajzkészítési anomáliák

 ár gondolat a szellőzések P kialakításának műszaki és komfortkövetelményeiről – A szellőzés műszaki megoldásai 2. rész



MUNKATERÜLET A légaknák és a légudvarok műszaki különlegességei – A szellőzés műszaki megoldásai 3.rész

18 20

DIAGNÓZIS



Lépcsőszerkezetek hibái IRATTÁR Építőipari viták rendezése a TSZSZ gyakorlatában – 3. rész

22

Üdvözlettel, Malustyik Orsolya főszerkesztő

FELELŐSSÉG Kivitelezői lánctartozások – Hogyan érvényesítheti egy kisvállalkozó a milliárdos nagy cégekkel szembeni követelését az elvégzett munkája után?

24



Hirdesse cégét, termékeit, szolgáltatásait, weboldalait szaklapjainkban, online felületeinken vagy konferenciaszponzori csomagjaink segítségével! Kérjen személyre szabott hirdetési ajánlatot, és az Ön igényeihez igazítva megvalósítjuk elképzeléseit!

Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Telefon: (1) 273 2090, 273 2091 Fax: (1) 468 2917 Web: www.forum-media.hu

ISSN 2415-9018 Felelős kiadó: Sigrid Hubl, ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Malustyik Orsolya Layout / Repro: Sebeszta Péter Korrektor: Szaniszló Judit

www.epitesi-hibak.hu

ÉPÍTŐANYAG ÉS ÉPÍTÉSI TERMÉK

A betontechnológus válaszol

Az alábbi elérhetőségeken keresse hirdetésszervezőnket: Zámbó Brigitta hirdetésszervező Tel.: +36 1 273 2090 / 129 Mobil: +36 30 586 5402 Fax: +36 1 468 2917 E-mail: [email protected]

Termékfejlesztési vezető: dr. Pőcze Edina Gyártási vezető: Maitz Melinda Marketingvezető: Borbély Csilla

A SZAKLAP A TELJESÍTÉSIGAZOLÁSI SZAKÉRTŐI SZERV SZAKMAI AJÁNLÁSÁVAL KÉSZÜL.

Előfizetés: [email protected] Kérdéseiket, észrevételeiket az alábbi e-mail címre várjuk: olvasoikerdesek@ forum-media.hu

Nyomdai kivitelezés: Gelbert ECO Print Kft. Felelős vezető: Gellér Róbert

Hirdetési információ: Zámbó Brigitta E-mail: [email protected] Mobil: 06 (30) 586 5402

Képek: Depositphotos és a szerzők Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás és a mű bővített, illetve rövidített változatának kiadási jogait is! A Kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak bármely része semmiféle formában nem sokszorosítható.

1

NAGYÍTÓ

A gravitációs szellőzés mai helyzete A SZELLŐZÉS MŰSZAKI MEGOLDÁSAI

1. rész

A szellőzés a modern kori épületek egyik legfontosabb műszaki kihívása. Az új épületszerkezetek, a jelenkor változó és egyre bővülő igényei, a fokozódó komfortfeltételek és az egyre változékonyabb épületkialakítások önmagukban is, és együttesen is megkövetelik az épületek átszellőztetésének korszerű műszaki megoldásait. Az elmúlt években jelentősen megváltozott építészeti jogszabályok és előírások természetesen ezen szakterületet sem hagyták érintetlenül, követni igyekezvén a társadalom igényeit és a technikai lehetőségeket. Ezen szabályozások, igények, megoldások és feltételek között kalandozunk e havi lapszámunk kiemelt témájaként.

V

IZSGÁLATAINK TÁRGYA a légakna, a légudvar és a gravitációs szellőző. A témát elsősorban épületgépészeti szempontok figyelembevételével közelítjük meg. Célunk nem az enciklopédikus tárgyalás, hanem a gyakorlati tapasztalatok alapján felmerült problémák, gyakori észrevételek és lehetséges műszaki megoldásaik elemzése. A cél a figyelemfelkeltés egy, véleményem szerint nem kellő súllyal reprezentált témakör iránt, különösen nem az épületgépészet körében. A cikksorozat első, mostani részében az általános fogalommeghatározások mellett a gravitációs szellőzőkürtők problematikájával foglalkozunk. A következő cikkben a szellőzések műszaki kialakítását elemezzük gépészeti szemszögből, míg a zárófejezetben a légaknákról, légudvarokról értekezünk, valamint összefoglaljuk a témakör főbb megállapításait. Mielőtt a gravitációs szellőzés fogalmi kérdéseivel foglalkoznánk, röviden vizsgáljuk meg, hogyan is működik a természetes szellőzés! Ahogyan a nevében is szerepel, a természetes szellőzést valamilyen, a természetben előforduló fizikai jelenség hozza létre, jelen esetben a gravitációs légmozgás, illetve szél- vagy huzathatás. A gravitációs légmozgás többféleképpen is kialakulhat. Az egyik legalapvetőbb ilyen jelenség a különböző hőmérsékletű levegőrétegek eltérő fajsú-

2

lyából adódó feláramlás (illetve leáramlás). A másik nagyon sokszor kihasznált jelenség a nyomáskülönbségekből adódó huzathatás – a hagyományos szellőzéseknek ez adja az alapját. A gravitációs szellőzések kialakításakor mindkét hatást figyelembe vesszük.

T 0 = 273; t lev = a levegő hőmérséklete abban a térben, ahová áramlani fog a levegő (általában a külső környezet), thelyiség,belső = ahonnan elindul. A képlet a gravitációs szellőzés alapját biztosító huzat kiszámítását mutatja be. Jól látható, hogy a huzat alapvetően függ a külső és belső léghőmérsékletektől, valamint a be- és kilépési pont közötti függőleges távolságtól („H” magasságtól) és a levegő fajsúlyától – mely utóbbi szintén a hőmérséklet függvénye. A gravitációs szellőzések kialakítása során tehát erősen függünk a környezeti változóktól, így a szellőzés mértéke nagyban változhat a külső körülmények változásától.

Milyen definíciókat kapcsolhatunk a természetes szellőzéshez?

A Műegyetem Építészmérnöki Kar Épü­ letszerkezettani Tanszékének definíciója szerint a légakna közel azonos

légszennyezettségű mellékhelyiségek közvetlen természetes szellőzésére szolgáló, épületszerkezetekkel oldalról körülhatárolt, felülről nyitott tér; a légudvar pedig helyiségek közvetlen természetes szellőzésére és megvilágítására szolgáló, épületszárnyakkal, határfalakkal körülhatárolt belső udvar, vagy a szomszédos építési telek beépítéséig a telekhatárhoz csatlakozó oldalán nyitott tér. A légakna és a légudvar is gravitációs, természetes szellőzést biztosító építmény. Természetes szellőzés esetén a levegő be- és kivezetése a külső és belső levegő hőmérséklet-különbségéből, illetve szélnyomásból keletkező huzat következtében alakul ki. A légmozgás (légcsere) hatékonysága alapvetően a külső hőmérséklettől, valamint a szél sebességétől, irányától függ. Így a légcsere is óriási mértékben ingadozik az év folyamán, ezért a gravitációs (természetes) szellőztetés az általános üzemi tapasztalatok szerint az évnek csak mintegy 70%-ban tekinthető működőképesnek, és ekkor is többnyire számottevő, felesleges hőveszteséget okoz. Miután a különböző helyiségekben az időjárástól függetlenül mindig szükséges egy minimális állandó légcsere (WC, fürdőszoba, konyha), ma már ezt inkább gépi szellőzéssel biztosítják. A gravitációs szellőzők mégis sok helyen megvannak, megmaradtak, így érdemes ezekkel is részletesen megismerkedni.

2016. szeptember

Általános szabályozás

A szellőzésről, légtechnikáról az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (ÉTV) nem tesz közvetlenül említést. Részletes definíciókat az OTÉK [Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet] ad. Eszerint: „Szellőzők 69. § (1) A légcsere (a friss levegő be-, illetőleg az elhasznált, vagy szennyezett levegő kivezetése) céljára szolgáló szerkezeteket és részeit a rendeltetésének megfelelően, a tűzvédelmi előírások betartása mellett kell tervezni (méretezni) és megvalósítani. (2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, illetőleg homlokzati szellőzőrács létesíthető. Légakna 70. § (1) Légakna középmagas és attól magasabb építményben nem létesíthető. (2) A légakna alapterülete legalább 0,96 m2, alaprajzi legkisebb mérete legalább 0,80 m, alaprajzi méreteinek aránya 1:1 és 1:1,5 közötti legyen. A légakna legkisebb keresztmetszete a szellőzés biztosítása érdekében utólagosan csak akkor csökkenthető, ha a légakna legkisebb mérete továbbra is biztosított marad. (3) A légakna induló szintjén legalább 0,25 m2 szabad keresztmetszeten át folyamatos külső frisslevegő bevezetéséről kell gondoskodni. (4) A légakna induló szintjén a tisztítás lehetőségéről gondoskodni kell. (5) A légaknába bejutó csapadékvíz elvezetését biztosítani kell. (6) Légaknába nem szellőztethető a) h uzamos tartózkodásra szolgáló helyiség, b) bűzös, gőzös üzemű helyiség. (7) WC berendezéssel felszerelt helyiség csak olyan légaknába szellőztethető, amely legfeljebb még tisztálkodó helyiség szellőzésére szolgál. (8) Légaknában klímaberendezés, hőcserélő (hűtő, fűtő) berendezés és annak tartozéka, égéstermék-elvezető, továbbá zajt, rezgést, lecsapódást vagy más káros hatást keltő berendezés, szerelvény nem helyezhető el. (9) Légaknába égéstermék, továbbá a (8) bekezdés szerinti berendezések által kibocsátott gáznemű anyag nem vezethető be.

www.epitesi-hibak.hu

Légudvar legalább 2,0 m-es függőleges kürtőma71. § (1) A légudvar alapterülete legalább gasság vagy legalább ezzel egyenértékű 16,0 m2, legkisebb alaprajzi szabad mérete huzatnövelő szerkezet alkalmazásával – legalább 3,0 m legyen. legalább a következő legyen: (2) A légudvar induló Ha a kürtő szerkezete Ha a helyiség légtérfogata szintjén legalább 0,50 m2 legfeljebb szabad keresztmetszeten 3 10 m 20 m3 át folyamatos külső friss2 levegő bevezetésről kell sima belső felületű kör 113 cm 314 cm2 keresztmetszetű (Ø>120) (Ø>200) gondoskodni. (3) Légudvarba nem sima belső felületű négyszög 144 cm2 324 cm2 keresztmetszetű szellőztethető bűzös, gőzös üzemű helyiség, falazott szerkezetű 196 cm2 400 cm2 nem helyezhető el zavaró hatású, zajt, rezgést, lecsapódást okozó, Ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t megvagy más káros hatást keltő berendezés haladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető. vagy annak tartozéka. (4) Légudvarban – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – gázüzemű lakásfűtő Gravitációs (vízszintes vagy ferde) szelés vízmelegítő készülék homlokzati égés- lőzőcsatorna termék-kivezetéssel nem alkalmazható. 73. § (1) Szellőzőcsatorna csak egy, legfel(5) Az 50 m2-nél nagyobb szabad légtér jebb 10,0 m3 légtérfogatú helyiség szellőzkeresztmetszetű légudvarba a 80. §-ban tetésére szolgálhat és csak annak az egy meghatározott feltételek megléte esetén önálló rendeltetési egységnek a légterén 6 kW-nál nem nagyobb hőteljesítményű belül vezethető, amelynek a szellőztetéhelyiségfűtő gázfogyasztó készülék égés- sére szolgál. terméke kivezethető. (2) A szellőzőcsatorna vízszintes vetületi hossza – a határoló falszerkezetek vastagGravitációs szellőzőkürtő sági méretével együtt – legfeljebb 2,0 m 72. § (1) A helyiségek használt levegőjének lehet. a tető fölé, a szabadba történő kivezetése (3) A szellőzőcsatorna legkisebb szabad céljára egyedi üzemű vagy mellékcsator- keresztmetszete a) 5 m3 helyiség-légtérfogatig legalább nás gyűjtőszellőző létesíthető. E célra a 200 cm2, tartalékfűtés kéménykürtője nem vehető b) 10 m3 helyiség-légtérfogatig legalább igénybe. 400 cm2 (2) Egy szellőzőkürtőbe, illetőleg a mellékcsatornás gyűjtőszellőző egy mellékkürtő- legyen. jébe csak egy önálló rendeltetési egységhez (4) A szellőzőcsatorna mindkét végét – az tartozó, azonos szinten lévő és legfeljebb előírt keresztmetszeti felületet nem szűkét közel azonos légszennyezettségű (pl. kítő – ráccsal, rovarhálóval vagy egyéb tisztálkodó és WC, vagy főző- és élelmiszer szerkezettel kell határolni. (5) A légakna, légudvar külső frisslevegő tároló) helyiség légelvezetője köthető be. (3) A szellőzőkürtőt általában függőlege- bevezetésére szolgáló szellőzőcsatorsen kell vezetni. A szellőzőkürtő elhúzása- nája 2 m-nél hosszabb is lehet és az épüinak vízszintes vetületi összege legfeljebb let kapualján vagy alagsori, pinceszinti helyiségek légterén is átvezethető.” 2,0 m lehet. (4) A kürtő-keresztmetszet hosszabb oldalmérete nem lehet nagyobb a rövidebb A fenti szabályozás – bár tartalmaz oldalméret másfélszeresénél. néhány kisebb eltérést és pár pontosí(5) A szellőzőkürtő kitorkollásának magas- tást – érdemi változtatások nélkül maradt ságát a kéményekkel azonos módon kell érvényben, mondhatni a jogszabály meghatározni. megjelenése óta. Azon érdekes részle(6) Szellőzőkürtőt a kéménykürtőtől leg- tekre, melyek sok bosszúságot okoznak alább 0,25 m vastag tömör téglafalazat- az ilyen szellőzéssel rendelkező házak tal, vagy azzal egyenértékű tűzállósági lakóinak, később még visszatérünk. határértékű és légtömörségű szerkezettel kell elválasztani. Maga az OTÉK természetesen még (7) 247 A szellőzőkürtő vagy a gyűjtő- további szabályozásokat is tartalmaz, és a szellőző egy mellékkürtőjének szabad szellőztetéssel kapcsolatosan. A Helyisékeresztmetszete – a legfelső bekötés felett gek általános előírásai c. fejezetben már

3

NAGYÍTÓ

nemcsak a szellőzés technikai megoldásaival, hanem annak kötelező mértékével és kivitelével is foglalkozik: „Szellőzés, légcsere 90. § (1) A helyiségek rendeltetésének megfelelő mértékű szellőzés, légcsere lehetőségéről gondoskodni kell. Ennek keretében biztosítani kell a helyiségben használt tüzelő-berendezések légellátását is, a vonatkozó követelményeknek megfelelően. (2) Helyiség nem szellőztethető az építmény közös használatú tereibe (pl. kapualjba, lépcsőházba, zárt folyosóra, padlástérbe), valamint közhasználatú átjáró, áthajtó, aluljáró légterébe. (3) Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb gőzt termelő üzemi berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőzési lehetőséggel, illetőleg mesterséges szellőztetés esetén el nem zárható gravitációs vészszellőző-nyílással kell létesíteni. (4) Bűzös, gőzős üzemű helyiség elhasznált levegőjét a tető fölé kell kivezetni. Természetes szellőzés 91. § (1) A helyiségeket, tereket a rendeltetésüknek megfelelő intenzitású természetes szellőzés lehetőségével kell megvalósítani. Kivétel lehet, ha a folyamatos légcsere nem természetes szellőzéssel biztosított. (2) Természetes szellőzés céljára a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségekben olyan, közvetlenül a szabadba nyíló nyílászárót kell biztosítani, amelyen át szükség esetén egy ember kimenthető. (3) A huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség közvetett természetes szellőzésű lehet, ha a rendeltetésének megfelelő mennyiségű friss levegő utánpótlás (légcsere) a hozzákapcsolódó közvetítő téren keresztül a természetes szellőzéssel azonos mértékben biztosítható. Mesterséges szellőzés 92. § (1) A huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségeket természetes szellőzéssel kell ellátni, kivéve, ha a rendeltetésszerű használatukhoz mesterséges légcsere alkalmazása is szükséges. (2) A homlokzaton – e rendelkezés hatálybalépését megelőzően használatba vett, meglévő építményen – mesterséges szellőzéshez kivezetést létesíteni, továbbá helyiségszellőztető vagy klimatizáló berendezést elhelyezni az épület külső megjelenésével összhangban, takartan,

4

illetve építészeti eszközökkel megoldva akkor lehet, ha a tervezett megoldás és a működés hatása a) az épület állékonyságát nem veszélyezteti, a homlokzatot nem károsítja, b) az épített környezet értékeinek védelmére vonatkozó (településkép, építészeti érték vagy műemlékvédelmi, továbbá táj- és természetvédelmi) érdeket nem sért, c) a kivezetés a környezetet bűz-, mérgező-, zaj-, rezgés- vagy más káros hatással nem szennyezi, az építmény rendeltetés szerinti használatát nem zavarja, ártalmas mértékű páralecsapódást nem okoz. (3) A frisslevegővétel a legkevésbé szennyezett helyen legyen. A beszívó nyílás (légbevezető) helyének meghatározásakor a környezeti turbulens hatásokat és a jellemző szélirányt is figyelembe kell venni. (4) A frisslevegő-vételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymástól legalább 3,0 m távolságra úgy kell elhelyezni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást. (5) A légsebesség a padlófelülettől mért 2,0 m-es magasságon belül nem haladhatja meg a 0,25 m/sec értéket. (6) A mesterséges szellőztető berendezésekben a levegő nedvesítésére csak ivóvíz minőségű víz használható.” Az itt szereplő előírások már konkrét műszaki paramétereket tartalmaznak, konk­rét feltételeket szabnak meg. Ez azért nagyon lényeges pont, mert bár az OTÉK-ot sokan máig is az építészek kizárólagos bibliájaként emlegetik, az épületgépész tervezők is sok feltételbe, illetve korlátba ütközhetnek szellőzéstervezési munkájuk során.

A gravitációs szellőzők mai helyzete és problémái

Klasszikus szellőzőaknával, szellőzőkürtővel vagy légudvarral ellátott épületek az utóbbi évtizedekben már csak elenyésző számban épülnek. Ennek oka lehet egyfajta divat, trend is, ám sokkal kézzel foghatóbb okként tekinthetünk a mai építészeti prioritásokra. Eszerint a térkihasználás minél hatékonyabb megoldásai már nem engedik a szűk, kevés fényt adó, rossz légcserét biztosító légaknák, légudvarok létesítését. A korszerű gépi szellőztető rendszerek elterjedésével a kis keresztmetszetű légcsatornák kora jött el, melyek könnyen elrejthetők

1. kép: Meglévő szellőzőaknával rendelkező fürdő gépi elszívásának kivezetése a lakáson kívülre, az akna elkerülésével

az épületszerkezet zugaiban, zárt tereiben, ráadásul sokkal jobb minőségű levegőt tudnak koncentráltan szállítani oda, illetve onnan el, ahol csak ez igényként jelenik meg, pontos légmennyiségeket biztosítva. A világítóudvarok kora tehát lejárt, ám a meglévő ilyen építmények kezelése továbbra is komoly feladatok elé állítja a szakmabelieket. A szűk világítóudvarok – melyek nevükkel ellentétben inkább szellőztetés céljából létesültek, semmint a fény bebocsátása érdekében – a mai kihívásoknak sok esetben nem, vagy csak nagyon nehézkesen felelnek meg. A lakásokkal körbezárt szűk aknák több kényelmetlenséget és potenciális veszélyt is hordoznak. Az egyik ma leginkább aktuális probléma a légaknák hőtechnikája. A szűk, de mégiscsak külső fallal bíró légaknák jellemzően sok nyílászáróval tagolt felületűek, melyek utólagos külső hőszigetelése nagyon nehezen oldható meg. a nyílászárók cseréje a lakások felől többnyire elvégezhető, de sok akna mérete az állványozást nem teszi lehetővé, az alpintechnikával történő hőszigetelő munka pedig drága, lassú és veszélyes. Kihagyni a hőszigetelésből mégsem lenne szerencsés, mert a külső térhatároló szerkezetek egységének nem szerencsés megbontása mellett az energetikai besorolást is erőteljesen rontaná egy ilyen szegregáció. Kétségtelen tény, hogy az ilyen aknákba, udvarokba nyíló (azaz az ezzel közös külső fallal rendelkező) helyiségek többnyire másodlagos, nem állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek, ám hőveszteségük sok esetben – a magas belső hőmérsékletigény okán – számottevő. A tipikusan fürdők, konyhák esetében komoly energiadeficitet okozna ezen felületek felújításának kihagyása. A hőszigeteléshez kapcsolódik a nyílászárók cseréjének kérdése is. A légaknákba, légudvarokba jellemzően kisebb méretű, de klasszikus kialakítású abla-

2016. szeptember

kokon át történt a szellőzés. Az ablakok zár állapota melletti természetes filtráció biztosította a helyiség átszellőzését minden időben, és egy-egy nagyobb szagvagy páraterhelést követően az ablak rövid idejű nyitásával az intenzív átszellőztetés megoldható volt. Igen ám, de egy lakáskorszerűsítés során a nyílászárókat mindenhol fokozott légzárásúra cserélik ki, így a természetes filtráció a helyiségben megszűnik. Ez eleinte emelkedő hőmérsékleti komfortot okoz, azonban a beszoruló szagok és pára az egyéb komfortparamétereket rontják. A sűrűbb ablaknyitás nem jelent tökéletes megoldást, hiszen alapvetően függ a lakók hozzáállásától. Kétfajta megoldás terjedt el: az egyik, hogy gépi elszívást létesítenek, azaz beépítenek egy kis ventilátort, mely a helyiség levegőjét elszívja és kinyomja a légaknába. Ez a megoldás a lakás szempontjából kiváló: a ventilátor kivitelétől függően késleltetett, időzített is lehet, ezáltal a szükséges szellőzési ütemet képes biztosítani. Ugyanakkor az elszívott levegőt a légaknába nyomással juttatja ki, ami az akna áramlási viszonyait zavarhatja, és ez a többi lakásra, lakóra nézve akár hátrányokat is jelenthet: szagterhelés növekedése, áramlási zaj stb. A másik megoldás az ablakokba épített higroszkopikus résszellőző: ennek előnye, hogy a szellőzők a belső levegő nedvességtartalmának függvényében változtatják az átömlő keresztmetszetüket, így mindig csak annyi levegőt engednek át, amen�nyi feltétlenül szükséges, de a szagokra érzéketlenek. Természetesen a résszellőzők nemcsak a légakna nyílászáróiba vagy falába szükségesek. Az eltávozni kívánó levegőt pótolni kell, amit a szomszédos helyiségek felől történő áramlás biztosít. Az így mozgó levegőt kívülről kell pótolni: ezért a lakószobák külső homlokzata felől szintén szükséges a résszellőzés megléte, hogy a szükséges filtrációs szellőzőlevegő be tudjon áramolni a lakótérbe. A lényeg tehát, hogy a filtrációt (0,4–0,8 l/h intenzitással) minden esetben fent kell tartani. A hőszigetelés mellett az aknák egyéb szerkezeti sajátosságai is problémákat tudnak okozni. Az egyik ilyen gond a csapadékvíz elvezetése. Az aknába, szűk légudvarba beeső eső, ott elolvadó hó elvezetéséről mindenképp gondoskodni kell. Ezt jellemzően úgy szokták megoldani, hogy a földszint magasságában zárófödémmel végződő akna vagy udvar

www.epitesi-hibak.hu

födémjébe egy vagy több csatornatönköt helyeznek el, amelyet aztán az épület alagsorában húzódó csatornába kötnek. Ezzel több probléma is adódik: amennyiben van önálló csapadékvíz-elvezetés (ez elég ritka), akkor az akna csapadékvízelvezetését oda kötve a feladat jól megoldható. Ha azonban nincs csak egyesített rendszer (pl. a fővárosi belváros tipikusan ilyen), úgy ezt a kommunális szennyvízrendszerbe kötik be. Még ha a bekötés szabályosan (csak a kitörés előtt egyesítve) is történt meg, az aknában lévő csatornatönkök időszakos kiszáradását nem lehet meggátolni, így a csatornaszag az aknában megjelenhet. Márpedig egy ilyen szellőzőaknában az alulról koncentráltan áradó csatornaszag minden, az aknába nyíló helyiségbe képes beszivárogni, így nemhogy azok megfelelő szellőzését biztosítja, hanem épp ellenkezőleg, azok szagterhelését növeli. Ezen felül a csatornatönkök tisztítása – és úgy egyébként az egész akna tisztítása – nem vagy csak nehézkesen megoldott. A szellőzőaknák aljának többsége közös tér felől nem is közelíthető meg, így annak takarítása gyakorlatilag nem kivitelezhető. Amennyiben a földszinti lakók biztosítják valamely módon a bejárást az aknába, az eseti bejutás megoldható, de ez semmiképp sem tekinthető autentikus megoldásnak. Ha már a szagterhelésnél tartottunk: komoly gond az ilyen aknákban a szellőzők egymásra hatásának kérdése. WC-k esetében talán kevésbé jellemző, de ilyen jellegű, gravitációs légudvarokba szellőző konyháknál már tipikus, hogy egy erőteljesebb ételszag az aknába nyíló többi lakásba is bejut, ami ellen legfeljebb csak a másik lakás akna felé nyíló ablakának és szellőzőjének el-, illetve lezárásával lehet védekezni. Nem véletlen, hogy sok ilyen lakásban látjuk az aknába nyíló szellőző házilagos lezárását, mely az akna felől bejövő szag – és sok esetben hideg levegő – elleni védekezést szolgálják. Ráadásul ez ellen igazán jó megoldás nincs is: az aknában, ha nem alakul ki megfelelő kürtőhatás, a gravitációs szellőzés hatékonysága gyenge, így az egyes szellőzők egymásra hatása – azaz tipikusan az idegen szagterhelés – gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ezzel el is érkeztünk a légaknák egyik legnagyobb problémájához: a szabályozhatatlansághoz. A légudvarok, gravitációs szellőzőkürtők teljesen szabályozatlanok, az egyes lakások egymásra hatása

egyáltalán nincs kiküszöbölve. Ez egyfajta építéskori egyensúly fennállásakor még képes elfogadható üzemi körülményeket biztosítani, de az évek során, a változó aknacsatlakozások, módosuló nyílászáró méretek és kivitelek, valamint az aknában megjelenő – a légáramlást gátló, befolyásoló – idegen tárgyak miatt az egyensúly szinte minden esetben felborul, és a továbbiakban már nem alkalmas ellátni eredeti szerepét. Ezen pedig már semmi nem segít: elvileg elképzelhető lenne a légaknák eredeti állapotának visszaállítása, de ez a gyakorlatban nyilvánvalóan kivitelezhetetlen feladat. Ennélfogva a légakna a továbbiakban nem tudja biztosítani az egyenletes szellőzést, és ez jelentőségének elvesztéséhez vezet. Nem egy helyen láthatunk élő példát arra, hogy a légaknával rendelkező helyiségek szellőzését – jelentős részben a fenti okok miatt – nem a légaknán keresztül, hanem más módon biztosítják (1. kép). Ez a kényszer szülte megoldás nemcsak az adott lakás szellőzésének átalakításával jár együtt, hanem adott esetben a ház más, eddig szagterheléstől mentes tereinek „szagszennyezéséhez” is hozzájárulhat. Az első cikkben a szellőzés alapfogalmai mellett a gravitációs szellőzésről osztottam meg pár gondolatot. A folytatásban a szellőzések műszaki kialakítását járjuk körbe. 

SZAKIRODALOM

• BME Építészmérnöki Kar Épület­szer­ ke­zettani Tanszék, alapfogalmak

• Az épített környezet alakításáról és

védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (ÉTV) • Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (OTÉK)

Fischer Tamás okl. épületgépészmérnök, épületenergetikai tanúsító, műszaki ellenőr, igazságügyi szakértő

A kapcsolódó jogszabályokat letöltheti honlapunkról: www.epitesi-hibak.hu

Lektorált szakmai cikk.

5

TERVEZŐASZTAL

Tervrajzkészítési anomáliák

Az építőipari – ezen belül elsősorban a „magasépítési” – tervrajzok készítése terén sok tekintetben összevisszaság tapasztalható, sajnos már sok-sok éve. Részben a vonatkozó szabványok változásai, részben az évtizedes rajzkészítési megszokás, részben az előírások többféle értelmezése építéshelyi szakmai ellentétekhez, vitákhoz és – sajnos nem egy esetben – jogi természetű anomáliákhoz vezet.

S

ZOKÁS MONDANI, hogy a tervrajzkészítéssel kapcsolatban egy fő követelményt kell kielégíteni: annak minden érdekelt számára egyértelműnek kell lennie. Ez azonban nem teljesen igaz! A vonatkozó rajztechnikai szabványok változásai, az évtizedes rajzkészítési megszokás, az előírások többféle értelmezése sokféle visszássághoz vezethet. Célom, hogy rámutassak ezekre a rajztechnikával kapcsolatos anomáliákra, és hogy javaslatot tegyek a megoldásra. Közhelyszerű ugyan, de ki kell mondani: Ahhoz, hogy a tervező a terveit mással, másokkal meg tudja valósíttatni, közös „rajzi nyelvet” kell ismernie a megvalósítókkal, a kivitelezőkkel. A műszaki ábrázolással kapcsolatos szabályok képezik ezt a „nyelvet”. A szabályokat pedig a hatályos jogszabályok, szabványok, illetve erre feljogosított szakmai szervezetek előírásai jelentik. Ezek ismerete, illetve értelmezése terén van a probléma.

A rajzkészítést szabályozó szabványügyi és jogi háttér

Hazánkban az elmúlt mintegy fél évszázad során az építőipari tervek készítésével kapcsolatos rajztechnikai szabályok többsége több alkalommal is megváltozott, illetve módosult, gyakran lényegesen. A II. világháborút követően az újjáépítés igényét követve az államrend új építési szabványokat alkotott: köztük a rajztechnikaiakat is. Ezek sora a ’60-as évek végére, a ’70-es évek elejére elkészült. Jelentős változásokat hoztak a ’80‑as évek. A már addigra „megszokott” rajztechnikai szabványokat a KGST

6

országok előírásaihoz igazodók követték, jelentős mennyiségű újdonsággal. Ezeket a ’90-es évek elejétől a közepéig felváltották az egységes nemzetközi érvényességű szabványok magyar megfelelői (az MSZ ISO szabványok), majd a 2000-es évektől megjelentek az Európai Szabványügyi Szervezettel összehangolt szabványok (MSZ EN és MSZ EN ISO jelzetűek, továbbá az MSZ ENV jelzetű előszabványok). Az ily módon meglehetősen gyakorta beállt változásokat az építőipari szakterülettel kapcsolatban állók többsége – tapasztalataim alapján – nem tudta követni. Sajnálatos módon ebbe a körbe tartozik a gyakorló tervezők, a hatósági szakemberek, sőt, az oktatók jelentős hányada is. A rajzkészítéssel kapcsolatos szabályok, rajzjelek stb. alkalmazása és értelmezése terén sok a visszásság. A terveket 1997 végéig a jogszabály [1] az MSZ 1228. számú szabványsorozatba foglalt előírások szerint rendelte elkészíteni. A kapcsolatos jogszabályok azóta számszerűsítés nélkül hivatkoznak csupán az alkalmazandó szabványra. A legfrissebb „Kivitelezési Kódex” [191/2009. (IX. 15.) kormányrendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről] így rendeli: „Az adott anyag vagy szerkezet jelölésére vonatkozó hatályos szabvány hiányában, egyedileg meghatározott, egyértelmű jelkulcsot kell alkalmazni.” A hatályos szabvány pedig a néhányszor jelzetet változtatott, de lényegét tekintve 1968 óta változatlan tartalmú MSZE 1228-1:2012 Építési tervek. 1. rész: Építési tervrajzok általános követelményei. Ez a szabvány

tartalmazza az építményekre vonatkozóan az általános rajztechnikai előírásokon (méretmegadás módján, lejtés jelölésén stb.) túl a helyszínrajz, az alaprajz, a metszet és a homlokzat kialakításának szabályait. Az úgynevezett 1228-as szabványsorozat korábban 21 darabból állt, ezek közül 12 darabot hatályon kívül helyeztek. Ezek tartalmazzák egyebek mellett az alapok, a tetők és födémek, a kémények és szellőzők ábrázolási előírásait. (Az MSZE jelzet arra utal, hogy ez egy nemzeti előszabvány, amely azt jelenti, hogy az előírt szabványalkotási folyamatok – pl. bizonyos idő utáni felülvizsgálat – és pénzügyi forrás biztosítása után végleges nemzeti szabvány lehet belőle. De jogilag minden más szabvánnyal azonos hatályosságú. Nem összetévesztendő az MSZ ENV jelzetű európai szabványokkal harmonizált előszabványokkal!) Úgy az építési területeken járva, mint a végzett mérnöktársaim továbbképzése és szakértői tevékenységem során is sajnálattal tapasztaltam, hogy a szakmabeliek túlnyomó többsége erről a több mint 50 éve létező szabványról (pláne a szabványsorozatról) nem is hallott. A tervrajzok készítését, illetve a tervek olvasását a tanintézetükben tanultak alapján folytatják. Ami nem is lenne baj, ha azt mindenhol egységesen – a szabályoknak megfelelően – tanítanák, de sajnos nem ez a helyzet. További tapasztalatom, hogy a szakközépiskolai, illetve technikusi végzettségű szakemberek inkább ismerik az új (vagy nem is annyira új!) szabványos rajzi elemeket, mint a mérnökök. Ez a felsőfokú műszaki oktatá-

2016. szeptember

sunk fogyatékosságára mutat rá. Kicsit A változások rövid – remélhetőleg – javíthat a helyzeten, összefoglalása, anomáliák hogy jogszabályi felhatalmazás alapján Ebben a részben azokat a rajztechnikai [2] a Magyar Építész Kamara (MÉK) és a elemeket emelem ki, amelyeket gyakorta Magyar Mérnöki Kamara (MMK) is meg- rosszul alkalmaznak vagy rosszul értelalkotta a tervkészítéssel kapcsolatos sza- meznek. bályzatát, illetve a követendő mintaterA műszaki rajzokon általában csak veket, bár a tartalmuk részben kevesebb kétféle vonalvastagságot szabad alkalaz MSZE 1228-1 szabványban foglaltak- mazni: vékonyat és vastagot. (Egyes, nál, részben több annál. A mintaterveken kivételes esetekben rendkívül vastag – a is vannak hiányosságok, de jelen eset- korábbi szabványok megnevezése szeben nem ezek bemutatása a cél, hanem a rint: kiemelt – vonal is alkalmazható.) figyelemfelhívás. Sietek leszögezni, hogy A vastag vonal kétszer, a rendkívül vasa hiányosságok többsége nem értelem- tag vonal négyszer vastagabb legyen a zavaró a tapasztalt szakembernek, de a vékony vonalnál. A vonalvastagságok pályát csak most kezdők számára fejva- méreteit a rajz fajtája és nagysága szerint karást okozhat. kell kiválasztani, de az esetleges nyomtaEz a már többször említett – az építész számára legfontosabb – tulajdonképpen építőipari alapszabvány 23 műszaki rajzi szabványra hivatkozik (időközben közülük már 4 db visszavonásra került), amelyek alapján készült. További lényeges problémának tartom, hogy közülük 10 hivatkozott szabvány csak angol nyelven jelent meg, annak ellenére, hogy ez mind magyar szabvány! (Az, hogy miért van ilyen helyzet a magyar szabványosításban, külön megérdemelne egy cikket...) A magyar építőipari szakember jellemzően amúgy sem szabványvásárolgató típus, ilyen körülmények között pláne nem veszi meg az egyébként számára és a köz számára is fontos – bár aránytalanul drága – 1. ábra: Az alkalmazható vonalfajták szabvány(oka)t, ezért az(oka)t nem is ismer(het)i. Mivel a jelenleg érvényes szabályokról ismereteim tási és/vagy másolási nehézségek miatt szerint nincs összegző irodalom (az álta- kerülni kell a 0,18 mm-esnél vékonyabb lam ismert kapcsolatos tankönyvek és alkalmazását. A korábbi szabályozás 18 jegyzetek pedig sok hibát tartalmaznak), vonalfajtájától eltérően – a ritkán haszezért ésszerűnek látszik röviden bemu- nálható rendkívül vastag vonalat leszátatni a főbb változ(tat)ásokat. Ez egyrészt mítva – az 1. ábrán bemutatott típusú és segít igazodni az egységes európai sza- vastagságú, összesen tíz fajta vonal alkalbályokhoz, különös tekintettel a nem- mazható. Ha valamely oknál fogva ezektől eltérő zetközi tervpályázatokra, másrészt segít elkerülni az esetleg komoly következmé- vonalfajtát akarunk alkalmazni (pl. ponnyekkel járó műszaki félreértéseket. Ezen tok sorából álló úgynevezett pontsorcikk – terjedelmi korlátai miatt – termé- vonalat), akkor az összes érintett tervszetszerűleg nem teszi lehetővé a téma lapot erre vonatkozó jelmagyarázattal minden részletre kiterjedő kifejtését, de kell ellátni. A korábbiaknak megfelelően reményeim szerint segítséget nyújthat a a nyomvonalával kell megadni a mettervkészítéssel–tervolvasással kapcso- szősík helyét, de a korábbiaktól eltérően latba kerülő szakemberek számára a napi nem vastag, hanem vékony pontvonallal, amely csak irányváltoztatásnál, törésmunkához.

www.epitesi-hibak.hu

nél és a végeknél vastag. Ahol nem okoz félreértést, elég a nyomvonal végeinek megrajzolása, azonban ha a metszősík nyomvonala nem egyenes, akkor azt teljes hosszában meg kell rajzolni. A nyomvonal végein kell megadni a metszősík azonosító jelét, valamint – a nyomvonalra és a nézet irányába mutató nyíllal – a nézet irányát. Sajnálatos, hogy a MÉK mintatervein a metszősík nyomvonalát a pontvonal helyett vékony szaggatott vonal jelzi, és a nézet irányát sem nyíl mutatja. A kétpont-vonalat alig használják, helyette pontvonalat vagy szaggatott vonalat rajzolnak, ami helytelen. Ha viszont használják, akkor azt többségében helytelenül értelmezik. A méretek megadása során a rajzokon feltüntetett méretarány teljes megnevezésének tartalmaznia kell a „MÉRETARÁNY” szót, utána pedig az arány mértékét. A „MÉRETARÁNY” szó elhagyható, ha az nem okozhat félreértést, pl.: A–A METSZET 1:50, vagy pl.: 3. RÉSZLET 1:10. (Az elmúlt évek hazai gyakorlatában a „MÉRETARÁNY” szó helyett az azt jelképező „M” betűt alkalmaztuk, pl. M 1:100. Még régebben az „M” betű és az aránypár közé egy egyenlőségjelet tettünk, pl.: M = 1 : 20. Ma ezek már, bár nem okoznak félreértést, szabálytalanok.) A méretvonal-határolók lehetnek nyílhegyek vagy ferde vonalkák. A nyílhegy 15°-os vagy 90°-os szöget bezáró lehet, kialakítása szerint vagy nyitott vagy zárt (üres vagy feketített) formában. A ferde vonás: a méretvonallal 45°-os szöget bezáró, azt metsző rövid, vékony vagy vastag vonal. Fontos, hogy egy rajzon belül csak azonos típusú méretvonal-határolókat szabad rajzolni. Az üres vagy feketített nullkörrel való méretvonal lehatárolás nem megengedett! Sok félreértést okozhat a mutatóvonalak helytelen alkalmazása. A mutatóvonal olyan vékony, folytonos – és az olvasás irányával párhuzamosan legtöbbször megtört – vonal, amely a rajz valamely jellemzésre szánt részéhez (kontúr, méretvonal stb.) csatlakozik abból a célból, hogy az ábrázolt tárgyról újabb információt adhassunk (pl. méretet, anyagfajtát). A mutatóvonal nyílheggyel csatlakozik akkor, ha vonalra (kontúr, él stb.) mutat,

7

TERVEZŐASZTAL

kivéve a méretvonalat (2/a. ábra), feketített nullkörrel csatlakozik, ha a tárgy körvonalán belül végződik (2/b. ábra). A mutatóvonal közvetlenül, nyílhegy vagy nullkör végződés nélkül csatlakozik, ha méretvonalra irányul (2/c. ábra).

2. ábra: Mutatóvonal-alkalmazások

Jelentősen egyszerűsödött az építmény jellemző szintmagasságainak megadására szolgáló szintjelek új ábrázolásmódja. Metszeteken és homlokzatokon a jelölendő szintet függőleges helyzetű 90°-os nyitott nyílheggyel kell jelölni, ami rövid és vékony függőleges vonallal kapcsolódjon a vízszintes mutatóvonalhoz, és a megfelelő szintet jelző vízszintes vonalra irányuljon. Függetlenül attól, hogy a rajzon a méreteket esetleg nem méterben, hanem pl. centiméterben adjuk meg, a szintmagasságokat minden esetben méterben kell megadni, a szabvány szerint három tizedesjegy (azaz milliméter) pontossággal, a MÉK szabályzata szerint két tizedesjegy (azaz centiméter) pontossággal, ami építményeink többségénél elegendő lehet. Ezek a jelek a korábbiakhoz képest lényegileg nem sokat változtak. Más a helyzet az alaprajzokkal és a felülnézetekkel, mert e téren már teljesen eltérő a jelölési rend. A korábban megszokott „szinttárcsás” ábrázolás helyett most a szintmagasságokat a jelölni kívánt sík egy-egy pontja – a vonatkozási pont – segítségével kell megadni. A szint meghatározására vonat­kozó pont helyzetét egy 45°-os dőlésű, egyenlő oldalhosszúságú, vékony vona­lakkal rajzolt kereszt metszéspontja mutatja. Ez az úgynevezett „X” jel alkalmas a vonatkozási pont pon-

3. ábra: A szabványos szintjelölések

8

tos helyzetének megjelölésére. A szintmagasság szám­szerű értékét az „X” jelhez kapcsolódó mutatóvonal fölött kell feltüntetni. A jeleket a 3. ábra mutatja. A hatályban lévő új szabvány nem tesz különbséget a különböző jellegű – általános és kiinduló relatív („pluszmínusz nulla”) – szintek között. A kön�nyebb vizuális tájékozódás, a gyorsabb megértés érdekében azonban célszerű lenne ezt az alap-nulla szintet külön jellel ellátni. Javasolt egy e célnak megfelelő – a régebbi szabványok szerinti, minden síkhoz használt „szinttárcsás” – jel alkalmazása, de kizárólag az alap-nulla szint jelölésére, akár méretszámokkal akár azok nélkül. Szükség esetén elhelyezkedése – a jel középpontját a vonatkozási pontnak tekintve – megadható. TÖBBSZÖR VÁLTOZOTT a sík felületek egyenletes lejtésének megadására szolgáló lejtésjel is. Az érvényes lejtésjel: mutatóvonal jellegű vékony, folytonos egyenes szakasz, amelynek lejtő felőli végén egy, a lejtés irányába mutató, nyitott nyílhegyvégződés helyezkedik el.

elemre érdemes felhívni a figyelmet. Az  ismert méretmegadási rendszerek (láncszerű, bázistól kiinduló) alkal­ mazásának sajátos új eleme a koordinátákkal történő méretmegadás, amit a számítógépes alkalmazások térnyerése

5. ábra: Az új és a régebbi lejtésjelek

tett indokolttá. Lényege, hogy a jellegzetes pontokat a terven megadott helyzetű origóhoz viszonyított koordinátáival kell megadni. Az egyes pontokat kis kereszt vagy nullkör jelöli. Ezek közvetlen közelében meg kell adni: vagy az aktuá­lis koordinátákat (6/a. ábra) vagy csak a pont azonosító jelét, a koordinátákat pedig egy e célra készített táblázatban kell rögzíteni a 6/b. ábra szerinti példa alapján. Ezt a módszert körülményesen méretezhető bonyolult alaprajzok vagy például kitűzési tervek elkészítése során célszerű alkalmazni.

4. ábra: Régebbi szintjelölések

A lejtés mértékét a jel fölött kell meg­adni százalékban vagy ezrelékben kifejezve, esetleg aránypárral. Ha a lejtés megadásához nem áll a rendelkezésünkre elegendő hely, javasolt a lejtésjel mutatóvonalon történő megadása. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedekben a szintjelek és a lejtésjelek ábrázolási szabályai több esetben is megváltoztak, célszerűnek láttam összefoglalni a régebben alkalmazott jeleket és méretmegadási módokat ­különösebb magyarázat nélkül (4. és 5. ábra). Ezzel elsősorban az elmúlt évtizedekben épült épületek tervrajzainak helyes értelmezésében segíthetek. A hosszméretek megadására vonatkozó szabályok alig változtak. Egy újszerű

6. ábra: A koordinátás méretmegadás

Külön kell szólni a sok évtizedes „szabálysértő” hosszméret-megadási gyakorlatról. Ennek a méretezési eljárásnak az a lényege, hogy az 1 méterig terjedő hos�szúságokat centiméterben, az 1 méterest és az annál nagyobbakat pedig méterben adják meg, két tizedes (vagyis centiméteres) pontossággal. Ezt a méretezési módot az 1950-es években foglalták szabványba. Az építészeti tervet készítők feltehetőleg nagy többsége – az idősebb korosztály pedig nagy bizonyossággal – ma is ezt alkalmazza, sajnos a MÉK mintatervei is így készültek… Igen ám, csakhogy az 1970-es években kis lépésekkel ugyan,

2016. szeptember

de szabványainkat elkezdtük a nemzetközi gyakorlathoz igazítani, ennek nyomán hatálytalanították a korábbi méretmegadási gyakorlatot, és kötelezővé tették a centiméteres mértékegység használatát. Például egy pontosan másfél méter hos�szúságú falszakasz méretét korábban így kellett megadni, hogy 1,50 (mértékegység nélkül), az új szabvány szerint 150 (szintén mértékegység nélkül) került a méretvonalra. Akik tehát ma is egy méter alatt centiméterben, egy métertől méterben adják meg a hosszméreteket, szabálytalanul járnak el. A legújabb nemzetközi (és magyar) építőipari szabványok nem írják elő kötelező jelleggel, hogy a terveken a méretek m-ben, cm-ben vagy mm-ben legyenek megadva, azt viszont igen, hogy egy dokumentáció csak egyféle mértékegységű legyen, vagyis fel kéne már adni a régi gyakorlatot. Javaslat: ha nem speciá­ lis – pl. acélszerkezet-szerelési – tervről van szó, a méreteket cm-ben adjuk meg (1 méter fölötti méret esetén is)! Ki kell emelnem az egyik leglényegesebb – és esetleges jogi természetű következményekkel járó – anomáliát, ami a különböző területek méretmegadására vonatkozik. Például a „bruttó alapterület”, „hasznos alapterület”, „nettó alapterület”, „telek beépített területe” pontos meghatározása hatósági és/vagy szociálpolitikai területen lényeges: engedélyek megadása vagy megtagadása, szociálpolitikai kedvezmények odaítélése múlhat rajta. Az anomáliát az idézi elő, hogy tervezőink az alaprajzokon – szintén évtizedes beidegződés alapján – a nyers, mindenféle burkolat nélküli szerkezetek közötti hosszméretek alapján adják meg a különböző terület nagyságokat. Két példával élek: az első a telek beépítettségével kapcsolatos, a második pedig lakószoba nagyságával. A példa lakótelek nagysága 1000 m2. Előírások alapján legyen a beépíthetősége maximum 10%. Az építész-tervező a telekre négyzet alaprajzú épületet tervezett a maximálisan lehetséges terület beépítésének igényével, vázkerámia falazóelemekből készült külső határoló falakkal. A nyers (vakolatlan és burkolatlan) falakat 10-10 m hosszúságúra tervezte. A tervező – szándéka szerint – 100 m2 bruttó alapterületű épületet tervezett. De tévedett, a hatóság nem adott építési engedélyt, mert a végleges, vakolattal, hőszigeteléssel stb-vel ellátott falak alapján kellett volna a területet kiszámítani.

www.epitesi-hibak.hu

Könnyen belátható, hogy ha ezek a külső rétegek összesen akár csak 10 cm vastagságúak, akkor ezzel a bruttó alapterület – kis kerekítéssel – 0,4 m2-rel meghaladja a megengedett maximumot. Hasonló a helyzet a belső terek esetén. A példahelyiség a tervezett két szobás lakás legnagyobb szobája, amely téglalap alakú, a körítő falak kerámia anyagú falazóelemekből készültek. A falhosszak nagyságát a tervező a nyers (vakolatlan és burkolatlan) falakat figyelembe véve 4,25 m-nek, illetve 4,00 m-nek tervezte. A helyiség alapterületéül így 17,00 m2-t adott meg, hogy ezzel kielégítse az OTÉKban előírt minimumkövetelményt. De tévedett, mert az 1 cm vastagságúra tervezett belső vakolat figyelembevételével a terület már csak 16,84 m2 lenne, amit a hatóság nem fogadhat el. Ugyanis a 1228‑1-es szabvány évtizedek óta megszabja, hogy az alaprajzon „Az alapterületet a véglegesen vakolt, burkolt stb. falfelületek közötti padlófelületen (…) kell megállapítani.” Ez a meghatározás megegyezik az OTÉK nettó alapterület fogalmával: „Nettó alapterület: helyiség vagy épületszerkezettel részben vagy egészben közrefogott tér vízszintes vetületben számított területe.” Márpedig a vakolatok és a burkolatok épületszerkezetek. A példák esetén tehát a tervezők hibásan adták meg a területi adatokat. Igaz, ezek a helyzetek csak a mértékek határértékei közelében okozhatnak jogi jellegű problémát, de ezekkel kívántam felhívni a figyelmet a helytelen gyakorlatra. (Ide tartozó – nem rajztechnikai, hanem jogi – anomália, hogy a Lakástörvény és az ún. „Szoc-pol rendelet” szerint a lakószoba alapterületének a 12 m2-t meg kell haladnia, az OTÉK szerint viszont a lakószoba legalább 8 m2 alapterületű legyen. Jelentős a különbség.) Az anyagjelölés, az építészeti műszakirajz-készítésnek ez a rajztechnikai területe – mellesleg nem csak Magyarországon – egyike volt a legvitatottabbaknak. Az egyöntetű alkalmazást ugyanis gátolta egyrészt az anyagjelölési szabványok változásából adódó „keveredés”, másrészt a részleges szabályozatlanság. Az anyagok metszeti jelölésére vonatkozó szabványt a ’60-as évek végén jelentősen megváltoztatták, majd a ’70-es évek közepén KGST szabványra változtatták, hogy 1987-ben ismét nemzeti szabván�nyá tegyék. Ez utóbbi (MSZ 533:1987) volt a legutolsó hatályos szabvány a témában,

2003 decembere óta hatálytalan, visszavonták. Ez a tény egyrészt szerencsés, mert az anyagjelölések több jelölése is vitatható volt, részben a könnyű összetéveszthetősége, részben ennek szemrontó és időrabló (sraffozás) rajzolói munkajellege miatt (ilyen volt pl. a beton és vasbeton). Ezért anyagjelölésre ma már bármilyen megoldást használhatunk, ha az egyértelmű. Ezt hivatkozással, vagy jelmagyarázat alkalmazásával érhetjük el. Az anyagjelölési rajzolói munkát a számítógépes rajzi eljárások egyszerűsítették, illetve az anyagok jelölésének óriási – szabadon választható – variációit kínálják. Ebből sajnos sokszor „ízlésficamos” tervek születnek. Ezért is jó lenne a szakmának – akár kamarai szinten – megállapodni az általunk alkalmazott jelölésekben, a továbbiakban akkor erre csak hivatkozni kellene.

Egyes épületszerkezetek jelképes ábrázolása

Előnyére módosult a nyílászáró szerkezetek ábrázolása, azt egyszerűbbé tette. Alaprajzon az egy- és kétszárnyú ajtók szárnyát vagy 30°-ra nyitott állapotban a nyitási ív nélkül (ez újdonságnak számít), vagy 90°-os nyitásszögben, a vékony folyamatos vonallal megrajzolt nyitási ívvel kell ábrázolni (7. és 8/a., b. ábra).

7. ábra: Ajtók lehetséges rajzjelei

A nem felnyíló szárnyú függőleges helyzetű ajtókat és kapukat (tolószárnyas, redőnyszárnyas stb.) a szárny félig nyitott állapotában kell megrajzolni a zárt helyzet pontvonallal való jelölésével (8/c. ábra), a billenő- és az emelkedőszárnyas kapuk ábrázolása esetén pedig a nyitott állapotban lévő szárnyak kontúrjának vetületét kell megrajzolni, vékony kétpont-vonallal (8/d. ábra). Az 1:50 és ennél nagyobb méretarányú rajzokon fel kell tüntetni: a nyílászárónak a tartószerkezethez viszonyított elhelyezkedését a tokszárak feltüntetésével; a falnyílás kávával vagy káva nélkül készülő változatát; ajtók és kapuk küszöbbel vagy küszöb nélkül történő kialakítását; ablakok esetén – ha szükséges – az egyes ablaktáblákat vékony vonallal (8/e. ábra).

9

TERVEZŐASZTAL

Az 1:100 és ennél kisebb méretarányú rajzokon a nyílászárók – a korábbi szabályozástól eltérően – egyszerűbben is ábrázolhatók, azaz a falkáva, tok, küszöb stb. megrajzolása nélkül (8/f. ábra). Javaslat: 1:100 léptéknél még kérjünk kávát és küszöböt.

ség. Helyette a mutatóvonalas vagy rétegterves méretmegadás javasolható.

Bontás és átépítés

Szinte teljesen megváltoztak a kapcsolatos rajzjelek. A jelölési mód attól függ, hogy azt meglévő tervrajzon (vagy annak alapján készített rajzon) módosítás jelleggel (vagyis az MSZ 23003:1992 Műszaki rajzok módosítása c. szabvány szerint) készítjük az eredeti állapotot hangsúlyozva, vagy teljesen új rajzot készítünk az új – építendő – szerkezeteket kiemelve. A 10. ábrában foglaltam össze a jelöléseket, amelyek egyaránt alkalmazhatók alaprajzokra, metszetekre, nézetekre.

10. ábra: A bontás és az építés rajzjelei

Összegzés

8. ábra: Nyílászárók rajzjelei

Változott az álmennyezetek jelölési módja. Alaprajzon vékony kétpontvonallal rajzolt átlóval kell ábrázolni, ha az közvetlenül kapcsolódik a körítő falakhoz, ha pedig a falsíkoktól távol van, az átlón kívül körvonalának vetületét is meg kell rajzolni, szintén kétpont-vonallal. Az álmennyezet alsó síkjának helyzetét vagy közvetlenül az átló vonala fölé írt előjelhelyes szintmagasság értékkel vagy pedig a helyiségrész belmagasságával kell megadni (9. ábra).

9. ábra: Álmennyezet jelölése

A felületképzésekkel, burkolatokkal kapcsolatban megszűnt az 1:50 méretarányú tervek esetére korábban előírt alaprajzi ábrázolási és méretmegadási kötelezett-

10

Az utóbbi évek sok rajztechnikai változása összességében előnyös. Csökkenti a túlhatározottságot, egyszerűbbé és ezáltal gyorsabbá, hatékonyabbá teszi a rajzi munkát, segíti a számítógéppel segített tervezést, illetve adatfeldolgozást. És mégis: tapasztalataim szerint az építőipari szakemberek nagy része még nem ismeri a megváltozott követelményeket, akik pedig ismerik, azoknak jelentős hányada – elsősorban az idősebb generációhoz tartozók – idegenkedik a megtanulásától, a napi gyakorlatban való használatától, ez pedig jogviták, szakmai és emberi konfliktusok forrása lehet. Ismert, hogy a megszokottól, a beidegződöttektől való eltérés – még saját akaratunkból is, hát még, ha ez kötelező is! – szinte ösztönös ellenkezést vált ki. De látni kell, hogy a változások – különösen, ha ezek az európai egységesítés irányába mutatnak – a fejlődés velejárói, követésük ésszerű. Annak pedig, aki most ismerkedik a szakma alapjaival – amennyiben szakszerű irodalmat kap a kezébe – ez semmilyen problémát nem jelent. 

HIVATKOZÁSOK

[1] 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról (hatályon kívül helyezve)

[2] 191/2009. (IX. 15.) kormányrendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről [3] A Magyar Építész Kamara Útmutatója Az építészeti-műszaki dokumentáció tartalmi és formai követelményeiről, Magyar Építész Kamara, 2015 [4] Építési engedélyezési – építési műszaki kivitelezési tervdokumentációk tartalmi és formai követelményei, Szabályzat, I. Kötet: Épületekre vonatkozó szabályok, Magyar Mérnöki Kamara, 2014 [5] Tervdokumentációk tartalmi és formai követelményei II., Legfeljebb 300 m 2 összes hasznos alapterületű új lakóépületek egyszerű bejelentéséhez és építési tevékenységéhez szükséges kivitelezési tervdokumentáció tartalmi követelményei, valamint a tervezői művezetés szabályai, Szabályzat, Magyar Építész Kamara és Magyar Mérnöki Kamara, 2016

Dr. Sajtós Gábor okl. építészmérnök, ny. egyetemi docens, igazságügyi szakértő

A kapcsolódó jogszabályokat letöltheti honlapunkról: www.epitesi-hibak.hu

Lektorált szakmai cikk.

2016. szeptember

TERVEZŐASZTAL

Pár gondolat a szellőzések kialakításának műszaki és komfortkövetelményeiről A SZELLŐZÉS MŰSZAKI MEGOLDÁSAI

2. rész

Cikksorozatunk második részében az épületgépészet szempontjából kiemelten fontos szellőzés­ technikai szabványokról, jogszabályokról és az ezekből fakadó műszaki kialakításokról értekezünk. Ennek keretében írásunkat az előző cikkben felvetett, a szellőzések megfelelőségének megítéléséhez szükséges alapvető ismeretek tárgyalásának szenteljük.

A

Z ÉPÜLETEK légtechnikai szempontból is értékelhető komfortfokozatának meghatározására, követelményértékeire harmonizált európai szabványok szolgálnak. Az 1998‑ban megalkotott, 2000 novembere óta pedig Magyarországon is bevezetett MSZ CR 1752:2000 szabvány (Épületek szellőztetése – tervezési kritériumok beltéri környezethez) részletesen tárgyalja a különböző igényszintekhez tartozó feltételeket és elvárásokat. Tekintettel arra, hogy a szellőzések esetében az egyik fő panasz mindig a levegőminőség, pár ismérvet konkrétan is kiemelnék. A CR 1752 szabvány a különböző épületek esetében háromféle igényszintet különböztet meg: ezek közül a legmagasabb az „A” kategória, mely gyűjtőfogalomként magas elvárási szintnek felel meg. Ezután a különböző légminőségi paramétereket az egyes igényszintek szerint csoportosítva adja meg, melynek gyűjtőadatai az 1. táblázatban láthatóak. Jól látható például, hogy az „A” kategóriában a mérhető belső hőmérséklet egyik évszakban sem térhet el 1 °C-nál nagyobb mértékben a parancsolt értéktől. Ez egy igen szigorú feltétel, amelyet szinte kizárólag gépi – és így megfelelően előkezelt – szellőzéssel lehet biztosítani, gravitációs rendszerekkel nem. Mindez azért nagyon fontos kérdés, mert a nevezett szabvány a kritériumok teljesülésének fokmérőjeként az elégedettségi szintet használja. A 2. táblázatban

www.epitesi-hibak.hu

1. táblázat: Részlet a MSZ CR 1752:2000 szabványból

2. táblázat: A termikus környezet kategóriái

11

TERVEZŐASZTAL

látható, hogy az „A” kategóriánál az elégedetlenkedők megengedett arányai igen alacsonyak, különösen az érintett helyiségek esetében kiemelkedően releváns belső léghőmérsékletre vonatkoztatva. Hasonlóak a vizsgálandó szempontok a frisslevegő-ellátás tekintetében is. Erre vonatkozóan a szabvány a beltéri levegőminőséget használja mint fokmérőt: a 3. táblázat azt mutatja meg, hogy az adott kategóriában mekkora fajlagos légcsere (szellőzési ütem) szükséges, és ehhez mennyi a maximálisan elfogadható elégedetlenkedők száma. Itt érdemes megjegyezni, hogy a munkahelyeken biztosítandó légmen�nyiségekre vonatkozóan jogszabályi kötelezettség is fennáll. A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet külön fejezetet szentel a zárt munkahelyek szellőztetése témájának. A rendelet 1. számú melléklete tételesen meghatározza a különböző munkatípusok esetében minimálisan biztosítandó légmennyiségeket:

3. táblázat (A.5 jelű): Az épületek szellőztetése. Az Épületek belső környezetének tervezési alapjai – MSZ CR 1752:2000 szabványból

nincsen. Ezért a belépő friss levegő kiindulási koncentrációja határozza meg a beltérben kialakuló koncentrációt is. A következő vizsgálandó paraméter a páratartalom. A levegő párásítását (vagy éppen szárítást) a fizikai törvények szabják meg. A levegő száraz és nedves hőmérséklete, abszolút és A MUNKA JELLEGE LEGKISEBB TÉRFOGAT/FŐ relatív páratartalma, vala3 3 mint hőtartalma és gőznyom /s m /h mása között a Mollier-féle Szellemi munka 0,008 30 h–x (i–x) diagram teremt Könnyű fizikai munka 0,008 30 kapcsolatot. Ezt a diagraKözepesen nehéz fizikai 0,011 40 mot használják a tervezők munka (többek közt) a levegő e Nehéz fizikai munka 0,014 5 jellemzőinek megváltoztatásához szükséges folyamaA másik, hazánkban is érvényes szab- tok kiválasztására, modellezésére (1. kép). vány az épületek energia-teljesítőképesA diagram használatával könnyedén ségének tervezésére és becslésére, leve- meghatározhatók a levegőminőség-válgőminőségére, hőmérsékletére, fény- és tozások és azok paraméterei. Jellemző akusztikai viszonyaira vonatkozó beltéri például, hogy egy épületben 40–60% köbemeneti paramétereket rögzítő MSZ zötti relatív páratartalmú, és –13 °C‑os EN 15251:2007 szabvány. Ezen szab- téli illetve +32 °C-os nyári hőmérsékvány hasonló kategóriabesorolásokkal letű külső légállapotra kell a szellőzés dolgozik, mint az MSZ CR 1752, csak itt méretezését elvégezni. Téli időszakban I., II. és III. kategóriának lettek elnevez- mondjuk a bemenő levegő –13 °C-os és ve. Ezen szabvány előírásait főleg a CR 90%-os páratartalmú (ez megfelel a szakszabványban nem tárgyalt paraméterek irodalomban definiált külső téli légállaelemzéséhez használhatjuk fel. Ilyen pl. potnak), míg az épületben 22 °C-os és a CO2 koncentráció, mely nagyban befo- 45%-os páratartalmú levegő biztosítása lyásolja az adott helyiségben tartózkodók a kívánalom ahhoz, hogy a két értéket közérzetét. A CO2 koncentráció esetében egyensúlyba hozhassuk, nyilvánvalóan viszonyszámokkal dolgozunk: az előírás mesterségesen kell beavatkoznunk: ena külső környezeti koncentrációtól való nek a folyamatnak leírására, nyomon köeltérés mértékére ad határértékeket. vetésére van lehetőség a h–x diagramon. Ez alapvetően logikus, hiszen a külső levegő CO2 szintjét a szellőzés eszközei Példa – legyen az gépi vagy gravitációs – nem Egy mintapéldán bemutatva látható, befolyásolják, erre vonatkozóan hatásuk hogy a fenti paraméterek alapján a h–x

12

diagramban felvéve a külső légállapotot, megkapjuk, hogy a levegő abszolút páratartalma ~1,1 g/kg. Az ábrán látható még egy forgódobos hővisszanyerő hatása, melynek használata következtében a –13 °C hőmérsékletű és 90%-os páratartalmú levegőt úgy melegítjük fel 11 °C-ra, hogy közben páratartalmát is (a forgódob közreműködésével) 70%-osra csökkentjük. A kifújt levegő így lehűl, páratartalma növekszik, a forgódobos hőcserélő hatására pedig a befújt levegő gépi szárítását megspórolhatjuk, vagy legalább is jelentős mértékben csökkenthetjük. A belső levegő páratartalma már sokkal összetettebb: függ a bent tartózkodó személyek számától, ruházatuktól, tevékenységüktől és igen jelentősen függ a helyiség egyéb nedvszívó anyagainak minőségétől és mennyiségétől! Egy új építésű, vasbeton pillérvázas, könnyűszerkezetes falelemmel szerelt épület esetében például az épületszerkezetekben csak viszonylag kismennyiségű víz van jelen (a belső terek légtérfogatához képest a vasbeton vázszerkezet kipárolgása a felületarányok miatt fajlagosan alacsony). Ugyanakkor az ilyen épületen ma divatos belső térelválasztásokra használt gipszkarton rendszereket is figyelembe kell venni. A szárazépítészetből adódóan rengeteg nedvszívó, alacsony nedvességtartalmú anyag kerül beépítésre (gipszkarton, gipszrost álmennyezet), ha pedig mondjuk egy irodaházról beszélünk, akkor a használatból eredően is nagymennyiségű papír kerül be az irodákba, melyek nedvességfelvétele szintén számottevő. Azaz elmondható, hogy egy ilyen épület esetében kellő időnek

2016. szeptember

Előnye, hogy csak a mennyezeten vannak a levegő be- és levezetését végző eszközök. A másik megoldás az elárasztásos szellőzés. Ennek jellemzője, hogy a friss levegőbeáramlás a padló szintjén történik, míg az elhasznált, felmelegedett, szennyezett levegőelszállítás a mennyezet szintjén van. Így biztosítható, hogy a tartózkodási tér helyén a legjobb minőségű legyen a levegő. Emellett a levegő áramlási sebessége kicsi, az esetleges por nem keveredik fel, huzatérzet nincs. Komfortérzeti szempontból tehát mindenképpen az elárasztásos szellőzés a kedvezőbb, és ezt a technológiát adott esetben gravitációs szellőztetéssel is ki lehet alakítani. Természetesen ehhez gondos tervezés, precíziós kialakítás lenne szükséges, amelyre például lakások esetében nincs igazán lehetőség. Ezért lakóingatlanoknál a szellőzés ilyen jellegű besorolását, tagolását nem is nagyon szokták vizsgálni. Ezen cikkünkben a sok esetben indokolatlan módon háttérbe szoruló szabványok szempontjából vizsgáltuk a szellőzés műszaki kérdéseit. Következő, befejező részünkben a légaknák, légudvarok műszaki különlegességeinek kérdéskörét járjuk körbe. 

IRODALOM

• A munkahelyek munkavédelmi köve-

1. kép: A h–x diagram és egy alkalmazási példája

kell eltelnie – hónapoknak, de akár egy évnek is – addig, amíg a beltéri egyensúly a páratartalmat befolyásoló anyagok tekintetében „beáll”. A légtechnikai, páratechnikai méretezéseknél erre az időtartamra is tekintettel kell lenni.

A szellőzés helyiségen belüli kialakítása

Manapság kétféle légvezetést szoktak alkalmazni: a hígításos és az elárasztásos szellőzést. A hígításos szellőztetés

www.epitesi-hibak.hu

szinte csak gépi berendezéssel oldható meg: ilyenkor a helyiségbe történő levegő belépése és kivezetése is jellemzően a mennyezet alatt történik meg. A légsebességek viszonylag nagyok, ezáltal a helyiségben lévő levegő intenzív mozgásba, keveredésbe kerül, így viszonylag homogén légállapot alakul ki a teljes légtérben. Ezen szellőzés hátránya tehát logikusan a nagy légmozgás, a levegő intenzív áramlása, mely felkavarja az esetlegesen lerakódó port, és huzatérzetet is okozhat.

telményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet • MSZ CR 1752:2000 szabvány: Épületek szellőztetése – tervezési kritériumok beltéri környezethez • MSZ EN 15251:2007 szabvány: Az épületek energia-teljesítőképességének tervezésére és becslésére, levegőminőségére, hőmérsékletére, fény- és akusztikai viszonyaira vonatkozó beltéri bemeneti paraméterek

Fischer Tamás okl. épületgépészmérnök, épületenergetikai tanúsító, műszaki ellenőr, igazságügyi szakértő

A kapcsolódó jogszabályokat letöltheti honlapunkról: www.epitesi-hibak.hu

Lektorált szakmai cikk.

13

MUNKATERÜLET

A légaknák és a légudvarok műszaki különlegességei A SZELLŐZÉS MŰSZAKI MEGOLDÁSAI

3. rész

Cikksorozatunk korábbi részeiben már elemeztük a szellőzéssel kapcsolatos, elsősorban épületgépészeti szemmel mérvadó alapfogalmakat, jelentésüket, értekeztünk a gravitációs szellőzésről és a szellőzéstechnikai szabványokról, jogszabályokról, valamint az ezekből fakadó műszaki kialakításokról. Mostani záró cikkünkben a légaknák és a légudvarok érdekes kérdéseit feszegetjük, illetve igyekszünk összefoglalni a szellőzés műszaki megoldásairól eddig tett megállapításainkat.

A

LÉGUDVAROK, légaknák előző fejezetben kifejtett problémái mellett a létesítmények egyéb hasznosítása, kihasználása is egyre inkább teret nyer. Mivel ezek a légudvarok a legtöbb esetben elavult, régi, a mai igényeknek sok szempontból meg nem felelő épületek részei, a lakók kihasználási igényei is ebből eredeztethetők. Az egyik legtipikusabb ilyen „hasznosítás” az égéstermékek elvezetése. A megfelelő kéménnyel nem, vagy csak elavult kéménnyel rendelkező társasházi lakások fűtésének, használatimelegvízelőállításának igénye sok esetben hozta el a lokálisan (értsd: egy adott lakásba) beépített gázkészülékek (falikazánok, kombi gázkazánok stb.) telepítését. Ezen berendezések telepítése ilyenkor mindig a megfelelő kémény létesítésének problematikájával is együtt jár. Jellemző ugyanis, hogy ezen készülékek égéstermék-elvezetése a légaknába, légudvarra – közvetlenül (külső fali égéstermék kivezetéssel) vagy közvetett módon (kémény létesítésével) – kerül megoldásra. Ez azonban a már az 1. fejezetben taglalt jogszabályi előírásoknak is sok esetben ellentmond. Az OTÉK fentebb már hivatkozott 70. § (8) pontja ugyanis kimondja, hogy a légaknában égéstermék-elvezetés nem létesíthető. Ha tehát az adott épületben a lakások közötti szellőző létesítmény a méreteinél fogva légakna (alapterülete legalább 0,96 m2, de kisebb mint 16 m2, alaprajzi legkisebb mérete legalább 0,80  m, de kisebb, mint 3,0 m), akkor abban kémény nem építhető. Ilyen szabálytalan beépítésre mutat példát az 1. kép.

Égétermék-elvezetés légudvarban

Légudvar esetén kicsit más a helyzet. A nagyobb geometriai méretekkel rendelkező létesítménynél az OTÉK már nem tiltja kategorikusan az égéstermék-elvezető létesítését, így szigorúan véve ide építhető lenne akár kémény is. Ugyanakkor ez rögtön felveti azt a kérdést: mekkora kémény, hány kémény építhető be a légudvarba? A kémény beépítése milyen egyéb feltételeknek

1. kép: Kémény légaknába történő szabálytalan beépítése

kell(ene) megfelelni? Ezekre az OTÉK nem ad választ. Gondoljuk végig: egy 20 m2 alapterületű légudvarba minden lakó elkezd kéményt építeni. Egy kémény „alapterülete” kb. 0,02 m2, azaz ahhoz, hogy legfeljebb légakna megmaradjon a légudvarból, több száz kémény beépíthető lenne ide! Ez nyilvánvalóan képtelenség – a jogszabályok mégis lehetővé tennék. Nézzük meg, milyen egyéb szabályozás vethet ennek gátat! A 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról 23. § (1) pontja egyértelműen kimondja, hogy minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét. Ennek folyománya a (2) pont, melyet a legtöbb társasház a Szervezeti és Működési Szabályzatában is rögzíteni szokott: a közös tulajdonban álló épületrészek használatáról, hasznosításáról a közgyűlés határoz. Ez az (ön)szabályozó rendszer képes biztosítani, hogy legálisan csak olyan és annyi számú égéstermék-elvezető létesüljön a légudvarban, mely annak normális használatát még nem lehetetleníti el – még úgy is, ha ez alapvetően laikusok döntésére van bízva.

A világítóudvar burkoló kontúrja is homlokzat, azaz ha ide homlokzati égéstermék-kivezetést kívánnak létesíteni, ahhoz építési engedély beszerzése szükséges.

www.epitesi-hibak.hu

Légcsatorna átvezetése légaknán

Nem ennyire egyértelmű a megítélése egy légcsatorna átvezetésének a légaknán. Ez ugyanis önmagában még nem ütközik jogszabályba: az átvezetés által leszűkített légakna keresztmetszete még nyilvánvalóan eléri így is a megszabott minimumot, a légcsatorna káros anyagot nem juttat a légaknába stb. Itt tehát műszaki oldalról gyakorlatilag nem található jogszerűtlen megoldás, még ha az alkalmazott átvezetések kivitelét nézve sok esetben találunk a szakszerűséget erősen megkérdőjelező műszaki megoldást (2. kép). Éppen ezért minden esetben vizsgálni szükséges, hogy egy ilyen átvezetés a légaknán (vagy légudvaron) feltétlenül szükséges-e, nem lehet-e az adott igényt más műszaki megoldással megfelelően biztosítani. Térjünk most vissza egy kicsit a légudvaroknál megengedett közvetlen égéstermék-kivezetés kérdésére! Az OTÉK konkrétan kimondja, hogy a légudvarba bizonyos feltételek esetén, egy szűk teljesítménytartományban homlokzati égéstermék-kivezetés is létesíthető. Ez azonban önmagában még nem elég: a homlokzati égéstermék-elvezetés egyéb jogszabályokhoz is kötött. 2008. január 1-je előtt, azaz Az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet életbe lépése előtt az addig hatályos 46/1997.

15

MUNKATERÜLET

(XII. 29.) KTM rendelet, 9. § b. pontja szerint a homlokzati égéstermék-kivezetés építési engedélyköteles volt. A 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendelet ezt eltörölte, és az engedélyezés szerelt égéstermék-elvezetőkre már nem vonatkozott. Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló, 2013. január 1-jén életbe lépett 312/2012. (XI. 8.) kormányrendelet értelmében a homlokzati égéstermék-kivezetés ismét engedélyköteles tevékenység lett (lásd a rendelet 1. sz. mellékletét). Márpedig a világítóudvar burkoló kontúrja is homlokzat (lásd OTÉK fogalom-meghatározások: 51. pont), azaz amennyiben ide homlokzati égéstermékkivezetést kívánnak létesíteni, ahhoz építési engedély beszerzése szükséges.

Égéstermék-elvezetés vagy sem?

A kérdést azért tartottam nagyon fontosnak feszegetni, mert bár 6 kW alatti falikazán viszonylag ritkán kerül beépítésre egy lakásba, de vajon mi a helyzet a tűzhelyek páraelszívóival? Vajon ez égéstermék-elvezetésnek számít? A kérdésre nem könnyű a válasz. A Gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról szóló 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet mellékleteként definiált (gázipari) Műszaki Biztonsági Szabályzat, azaz az MBSz értelmében a nyitott tűzterű, égéstermék-elvezetéssel nem rendelkező konyhai gázberendezések (tűzhelyek) fölé szabadba vezetett gépi elszívás létesítése a rendelet 2016 márciusában életbe lépett módosításáig kötelező volt, melyet ráadásul a gázrendszerrel reteszelni is kellett. Az így felszerelt páraelszívó – melynek alkalmazása egyébként továbbra is javasolt – közvetett módon a gáztűzhely üzeme során keletkezett égéstermék elvezetésére szolgál, így ennek kivezetését akár tekinthetnénk égéstermék-elvezetésnek is. Az általános tendencia ezzel szemben az, hogy a páraelszívók kivezetését sem korábban, sem most nem korlátozzák; amennyiben a faláttörés az épület tartószerkezeti rendszerét nem érinti, annak létesítése semmiféle engedélyhez nem kötődik. A korszerű szagelszívó ernyőkbe épített aktívszenes szűrőbetétek garantálják, hogy a légaknába/ légudvarba kinyomott elszívott levegő

16

2. kép: Szakszerűtlen, de nem jogszerűtlen

már ne tartalmazzon bűzös, zsíros alkotókat, így ezen OTÉK feltételnek is megfelelnek. Az egyetlen nyitott kérdés ilyenkor az, fennál-e annak veszélye – különösen egy szűkebb légaknában, ha abból mondjuk WC szellőzőablakok is nyílnak –, hogy több gáztűzhely elszívó egyidejű működése esetén a légaknába nyomott égéstermék egy másik nyitott WC-be áramolva ott egészségügyi kockázatot jelentsen. Erre vonatkozóan nincsenek sem egységes álláspontok, sem üzemi tapasztalatok (szerencsére), így egyelőre ez a vizsgálati feltétel még nem terjedt el. Mindenesetre a légaknák egyik tipikus problémaforrása az egyes lakók által oda nyomás alatt bevezetett szagterhelésének más helyre történő beszivárgásából adódó diszkomfort érzés. Ennek megoldása csak az adott légaknába nyíló szellőzők, ablakok egységes elvek mentén történő uniformizálása lenne, amely legtöbb esetben a lakók ösztönös távolságtartásából adódó ellenállásán – és persze az átalakítások anyagi vonzatának elutasításán – elbukik. Ha nem is szorosan, de ide kapcsolható a légaknákba, légudvarokba vezetett egyéb gépészeti rendszerek ügye.

A légaknákba, légudvarokba vezetett egyéb gépészeti rendszerek

Az OTÉK kimondja, hogy légaknába semmiféle(!) gépészeti vezeték nem vezethető, így még a splitklímák vezetékei sem. Ez különösen érzékeny szabályozás: mivel sok házban a hűtés egyedül splitklímákkal oldható meg, ugyanakkor a kültéri egység a külső (utcai, udvari)

homlokzatra egyéb – pl. városképvédelmi – okokból nem helyezhető el, a gép sok esetben a tetőre vagy a tetőtérbe kerül. A lakás és a kültéri egység közötti csőkapcsolatot leginkább a belső udvarokon át lehet(ne) biztosítani: légakna esetében erre tehát nincs lehetőség. Légudvarnál a vezetékek elhelyezése nem tiltott, itt csak a kültéri egység közvetlen elhelyezése ütközik jogszabályba. Ez egyébként egy abszolút logikus pont: a klímakompres�szorok zaja a zárt, falakkal körbevett légudvarban is jelentős többlet-zajterhelést tudna generálni, melyek elkerülése a ház nyugalma érdekében elemi fontosságú.

Végezetül a tűzvédelemről

A 2015. eleje óta érvényes 54/2014. (XII. 5.) BM rendelettel életbe lépett új OTSZ jelentős változásokat hozott a tűzvédelembe – mind a követelmények, mind a szemlélet területén. Az OTSZ a világító akna kifejezést nem, a légaknát is mindössze kétszer használja, de nem tér ki annak magyarázatára, értelmezésére. Ebből két dologra következtethetünk. Az egyik, hogy az akna méretétől függetlenül – tulajdonképpen logikusan – a szabály külső falként tekint a légaknákra, így kizárólagosan az erre vonatkozó tűzterjedési feltételrendszer érvényes rá. Ekkor pedig visszautalnék az 1. cikkben már az utólagos külső hőszigeteléssel kapcsolatosan említett külső fali kialakítási problémákra. A másik következtetés az lehet, hogy a légcsatornákra vonatkozó előírásokat tekintjük ebben az esetben is teljesítendőnek: ez viszont szinte lehetetlen.

2016. szeptember

Gondoljunk csak arra, hogy a szellőző légcsatornákkal kapcsolatos tűvédelmi előírások tekintetében az OTSZ egyértelműen fogalmaz: a szellőzőrendszereket úgy kell kialakítani, hogy az egyes szintek, rendeltetési egységek között az esetleg keletkező tűz és füstgáz átterjedését a szellőzőrendszer ne tegye lehetővé! Ez egy légakna, egy légudvar esetében gyakorlatilag nem alkalmazható, ahogy az a kritérium sem, hogy a mesterséges szellőző berendezések csatornáit a tűzszakaszok határoló szerkezetein való átvezetésnél elzárhatóvá kell tenni, és az elzáró szerkezetet hőre vagy füstre automatikusan záródóan kell kialakítani. A kérdés azért aktuális, mert a légaknák felépítésüket tekintve nagyon is hasonlóak a gépészeti szerelőaknákhoz – még ha céljuk alapvetően más. Korábban az emeletes társasházak építésekor – különösen a panelházak esetében – az egymás alá tematikusan elrendezett helyi-

nyílik már a légudvarokba, légaknákba, ráadásul az új légaknákat, légudvarokat a meglévő, szomszédos légaknákkal, légudvarokkal összeforgatva alakítják ki. Ekkor tehát ismét érvényes a fenti feltétel, mely a tűzfalakra vonatkozik. Új építésű épületnél tegyük fel, hogy az akna fala tervszinten megfelel az előírásoknak! Kell-e valamilyen védelem a nyílászárók esetében? Ha az aknafal egyben a tűzgátló határ is, akkor a nyílászárónak is tűzgátlónak kell lennie! Ennek sem az ára, sem a beépítési feltételei, sem a mindennapi használhatósága nem teszi népszerűvé az alkalmazását. Ha viszont csak hagyományos nyílászárót építünk az aknafalba, akkor megint csak a szintenkénti elhatárolásnak kellene tűzgátlónak lennie! Persze az „egyszerű” nyílászáró kivitelnek is ki kell elégítenie az OTSZ vonatkozó tűzvédelmi követelményeit. Látható tehát, hogy még a gépészeti aknák esetében is sok a nyitott kérdés.

A manapság divatos beépítéseket a légaknába lehetőleg mindig meg kell akadályozni! ségek gépészeti vezetékeinek utólagos, gyors beépítéséhez előre kialakított, végig nyitott gépészeti szerelőaknákat alakítottak ki. Az épületszerkezeti építés után történő gépészeti szerelés miatt az aknáknak végig nyitottaknak kellett lenniük és legalább egy, többnyire szélesebb oldaluk minden emeleten nyitott. Innen történt szintenként a beépítés, majd ezután kellett (volna) elvégezni a szintelhatárolást és a szintenkénti elburkolást. A függőlegesen összefüggő aknák tűzben úgy viselkednek, mint a hagyományos kémények: a kialakuló kürtőhatás kiválóan vezeti a füstöt, az éghető anyagokból lévő beltartalom pedig a tűzterjedést segíti elő. Abban az esetben, ha a légakna oldalra nyitott, akkor a tűzfalakhoz való viszonyára is tekintettel kell lenni. Előírás, hogy a telekhatárra telepített tűzfalat azonos helyen kialakított (összeforgatott) légudvarok, légaknák nem szakíthatják meg. A hazai építési gyakorlatban a hagyományos zártsorú beépítésnél korábban a légudvarok, légaknák megszakították a tűzfalat. Mivel ide általában szociális blokkok ablakai nyíltak, egy esetleges tűz esetén ez nem okozott gondot. Ma azonban az utólagos tetőtérbeépítések során sok esetben konyha is

www.epitesi-hibak.hu

Egy gravitációs szellőztető akna tehát ebből a szempontból „fehér folt”: szinte képtelenség a mai hatályos tűzvédelmi megoldásokkal koherenssé tenni, ezért a szabályozás is elegánsan hallgat róla. Holott ne feledjük: egy ilyen akna nemcsak azért kiemelten veszélyes, mert a tűz és a füst akadálytalanul tud terjedni benne, hanem azért is, mert tűzoltás végezni benne képtelenség! A tűzoltók nem férnek hozzá, nem látják, nem tudják lokalizálni. Éppen ezért a légaknák esetében kiemelt figyelemmel kell(ene) lenni a tűzvédelmi szempontokra is.

Összefoglalás

A légaknák, légudvarok az emeletes, középmagas épületek klasszikus, jól elterjedt gravitációs szellőzését biztosító műszaki megoldások voltak, melyek egészen a II. világháború után kezdődő gépesített szellőzés elterjedéséig egyeduralkodó módon szolgálták a szellőztetés feladatát. A korabeli kialakítású szellőzőaknák azonban a mai követelményeknek már nem, vagy csak kis részben felelnek meg. Az épületszerkezetileg nehezen kezelhető, kétséges tűzvédelemmel rendelkező létesítmények szellőztetési hatékonysága is sok esetben megkérdőjelezhető.

Ugyanakkor a légaknák, világítóudvarok várhatóan még sokáig elkísérik életünket. Habár új ilyen létesítmények egyre kevésbé épülnek, a meglévők még várhatóan hosszú ideig meg fognak maradni. Éppen ezért szükséges azokat lehetőség szerint funkciójuk ellátásához megfelelő állapotban megtartani. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a manapság divatos beépítéseket a légaknába lehetőleg mindig meg kell akadályozni – ezt az OTÉK is kimondja. Másrészt igyekezni kell ezen műszaki létesítményeket integrálni az épületek egészébe, különösen azok karbantartása, felújítása tekintetében. A manapság egyre népszerűbb energetikai célú épületfelújítások egyik kardinális kérdése lehet a légaknák, légudvarok felújításának kérdése. Nagyon fontos tehát, hogy ezekről se feledkezzünk meg egy áttervezés és/vagy egy rekonstrukciós átalakítás során. A légaknák, légudvarok, gravitációs szellőzők még sokáig és sokszor adnak témát, feladatot a velük foglalkozó szakembereknek. 

IRODALOM

• Az országos településrendezési és épí-

tési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (OTÉK) • 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról • Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) kormányrendelet • A gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról szóló 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet mellékleteként definiált (gáz) Műszaki biztonsági Szabályzat (MBSz) • Az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról (OTSZ) szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet

Fischer Tamás okl. épületgépészmérnök, épületenergetikai tanúsító, műszaki ellenőr, igazságügyi szakértő

A kapcsolódó jogszabályokat letöltheti honlapunkról: www.epitesi-hibak.hu

Lektorált szakmai cikk.

17

DIAGNÓZIS

Lépcsőszerkezetek hibái Épületeink fontos részét képezik a szintkülönbségek közötti gyalogos közlekedést szolgáló lépcsőszerkezetek. A lépcsők funkcionális jellegük és szerkezeti kialakításuk szerint nagyon sokfélék lehetnek – így sokfélék azok a károsodások is, amelyek a használatuk során bekövetkezhetnek.

A

LÉPCSŐK ANYAGHASZNÁLATA szintén sokrétű, ezért talán érdemes ebben a tekintetben egy szűkített felsorolással élni. Előre bocsátható, hogy a cikk tárgyát képező hibák jellege jelentős mértékben függ az alkalmazott anyagoktól. A leggyakrabban kőből, betonból, vasbetonból, acélból vagy fából – vagy mindezek kombinációjából – készült lépcsők tartószerkezeti és építészeti kialakítása is jelentősen eltérő lehet. A sokféle egyéb anyag közül talán még megemlítendők a napjainkban egyre gyakrabban feltűnő többrétegű ragasztott üvegszerkezetből készített lépcsők (1. kép) is. Ezek leginkább enteriőr lépcsőként eredményezhetnek látványos belsőépítészeti megoldást.

1. kép: Üvegszerkezetű csigavonalú enteriőr lépcső

A használat során bekövetkező károsodások részben a tartószerkezetek, részben pedig a burkolatok, felületképzések jellegétől függnek. Ebben a rövid tanulmányban elsősorban az épületeken belüli – tehát belső – lépcsők problematikájával foglalkozunk, a külső lépcsőkre majd egy másik alkalommal kerítünk sort. Ugyancsak nem foglalkozunk a lépcsőkkel rokonságban lévő lejtők témakörével sem, bár napjainkban a kerekesszékes közlekedőkre tekintettel egyre több belső lejtővel találkozhatunk épületeinkben.

18

Ha a belső lépcsőket rendeltetésük szerint kívánjuk csoportosítani, akkor alapvetően a díszlépcsőket, fő- és melléklépcsőket, pince és padláslépcsőket, valamint a menekülő lépcsőket sorolhatjuk ide. Nyilvánvaló, hogy a lépcsők kialakítását nagymértékben meghatározza az épületen belüli helye és szerepe, és ez a szerkezeti kialakításban és az anyaghasználatban is tükröződik. A lépcsők fokokból sorolt egyenes, íves (1. kép) vagy törtvonalú lépcsőkarokból állnak. A hosszabb karokat vízszintes lépcsőpihenő közbeiktatásával készítik.

Biztonságos használat

A lépcsők biztonságos használatához korlátok, mellvédek (ezek kombinációi is lehetnek), valamint fogódzók szükségesek. A fal menti oldalon általában lépcsőkísérő lábazatokat (ezek például a felmosóvíz okozta károk megelőzését segítik), a korlátok alsó sávjában – ha a kiesés elleni védelemhez szükséges – ún. lábvédeket készítenek. A cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a lépcsőszerkezetek tartószerkezeti kérdéseit részletesen kifejtsük, viszont a használat és a tartósság szempontjainak elemzéséhez érdemes röviden áttekinteni a lépcsőfokok és azok burkolatainak széles választékát. A lépcsők tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos előírások részletezése sem tárgya a cikknek, de leszögezhetjük, hogy csak a vonatkozó előírások, szabványok, útmutatók elveinek pontos betartása eredményezhet jól használható, biztonságos és tartós lépcsőszerkezetet. Mint tudjuk, az építési hibák kialakulásában az emberi tényező szerepe nagyon jelentős, tehát a lépcsők minőségét, használhatóságát befolyásolják a létrehozás során a közreműködő szakemberek által elkövetett tervezési és kivitelezési hibák is. Meglévő szerkezetek esetében pedig lényeges szerepet játszanak a karbantar-

2. kép: A járóvonalon kijárt, kopott kőlépcső, az alsó fok ék alakú betéttel javítva

LÉPCSŐFOKOK, ILLETVE BURKOLATOK GYAKORI ANYAGAI ÉS MEGVALÓSÍTÁSI FORMÁI: Repedésmentes kemény mészkő, márvány vagy gránit anyagú tömb és ékszelvényű fokok, valamint burkolólapok. Monolit cementsimítások és műkő burkolatok, műkőkéreggel ellátott ék formájú előre gyártott vasbeton lépcsőfokok. Önhordó műkőlemez fokok, valamint lemezes műkő burkoló lapok. „L”, „G” alakú műkő és kerámia burkolóelemek, kerámia idomokból ragasztott burkolatok. Műanyag lemezes és élprofilos burkolások. Fém rácsos, merevített recéslemez fokok, burkolóelemek, keményfa (akác, tölgy, dió) fok- és burkolólapok, textil szőnyegburkolat (5. kép).

3. kép: Lecsorbult élű kőlépcső. Balesetveszélyes!

2016. szeptember

tás és állagmegóvás területén elkövetett hibák. Jelen cikkünkben elsősorban ez utóbbi területre koncentrálunk.

A lépcső felülete

A lépcsők felületének csúszásmentesnek, tartósnak, kopásállónak és könnyen tisztántarthatónak kell lenni, hogy csak a legfontosabb követelményeket említsük. Az önhordó vagy gyámolított fokokból összeállított szerkezeteknél a lépcsőfok anyaga, felülete, illetve geometriai kialakítása biztosítja az alapvető feltételeket, gyakran azonban a fokok burkolására is szükség van. A lépcsőfokok, illetve a burkoló elemek alakját, a letompított vagy védelemmel ellátott élkialakítás, a lekerekített hajlatok és a csúszásmentes anyagú, illetve kialakítású járófelületek, esetleg betétcsíkok (4. kép) jellemzik. A homloklapok ferde vagy fogas tagozását és a járólapok túlnyújtását is gyakran alkalmazzák.

4. kép: Csúszásgátló betétsávok műkő lépcsőfokon

Az anyagtani, szerkezeti sajátosságok miatt bizonyos épületszerkezetek törvényszerűen elromolhatnak, sőt életveszélyessé is válhatnak.

Leggyakoribb szerkezeti hibák

A tartós használat során a lépcsők szerkezeti elemein leggyakrabban az anyaghibákat, a térfogatváltozások eredményeit, az erős mechanikai erőhatások következményeit és a felületi kopásokat tapasztalhatjuk. Repedések megjelenése esetében szükséges, hogy egy megfelelő felkészültségű szakértő megvizsgálja azokat, mert a bizonytalan stabilitású lépcsőszerkezeteknél a hirtelen tönkremenetel, azaz a leszakadás is előfordulhat. Életveszélyesnek minősített állapot esetében azonnali alátámasztás (dúcolás) szükséges. A hibajelenségek többségét már a laikus épülethasználó vagy tulajdonos is észreveheti, és kezdeményezheti a szükséges javítást vagy felújítást. Az illusztrációként bemutatott fényképek egyrészt különböző lépcső típusok bemutatására, másrészt pedig a gyakoribb állagromlási és használati hibák tanulmányozására szolgálnak.

Szembetűnő elváltozások

A következőkben néhány olyan szembetűnő elváltozásra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket laikusok is könnyen észrevehetnek. Ezen anomáliák ismerete valamennyi lépcsőt használó számára lényeges, viszont az ingatlantulajdonosok számára egyenesen nélkülözhetetlenek, hiszen a lépcsőkön bekövetkezett balesetek esetében felmerül az intézményi vagy személyes felelősségük.

www.epitesi-hibak.hu

A lépcsők szerkezetében, illetve a gyámolított lépcsők alátámasztása környezetében észlelt repedések, deformációk megjelenésekor azonnal szakértőt kell hívni. Az aládúcolás elkészültéig a lépcső használatát fel kell függeszteni, tekintettel a lehetséges életveszélyre. A teherbírási elégtelenség megállapítása természetesen a szakértő feladata, de a használatot zavaró, a használati és esztétikai értéket csökkentő hibákat különösebb szakértelem nélkül is észlelhetjük, és a szükséges műszaki intézkedéseket kezdeményezhetjük. A balesetveszély kialakulását is komolyan kell venni. Például a kilazult lépcsőkorlátok biztonságos rögzítését haladéktalanul el kell végeztetni. A balesetveszély gyakori oka a járólapok nagymértékű kopása – sima, csúszós felület kialakulásával –, ezt a felület érdesítésével kell orvosolni. A lépcső élének lecsorbulása is a közlekedők biztonságát veszélyezteti (3. kép). Észlelésekor sürgősen ki kell javítani. Kő és műkő lépcsőfokoknál a profil keresztmetszetét ék alakú betoldással szokás helyreállítani (a 2. képen lévő alsó fokon látható ilyen betoldás).

Összefoglalás

5. kép: Új szőnyegburkolatú belső lépcső üveg korláttal

Összességében megállapítható, hogy a mindannyiunk által gyakran használt lépcsők nagyon sokfélék lehetnek, és hibáik is ennek megfelelőn számos formában jelenhetnek meg. Jelen cikkükben elsősorban a használat során keletkező hibákat tárgyaltuk, melyek között számosak a természetes öregedésből, elhasználódásból erednek. Figyelemmel és gondos karbantartással sok kellemetlen és balesetveszélyt okozó hiba megelőzhető!  

IRODALOM

A LEGGYAKORIBB LÉPCSŐHIBÁK – A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL: Nagymértékű kopás (2. kép) a lépcsőfokok felületén, mikrorepedések, lépcsőfok élkopása, lépcsőfok élének kitöredezése, csorbulás (3. kép), lépcsőfok, illetve burkolat hézagkitöltő habarcsának kipergése, acélszerkezet-korrózió, acélszerkezeteknél kapcsolóelem-kilazulás, hegesztésivarratszakadás, betonkorrózió (szilárdságcsökkenéssel), betontakarás elégtelensége – acélbetét korróziója – vasbeton szerkezetnél, anyagmorzsolódás-repedés a lépcsőfok befogásánál (veszélyes lehet), lépcsőfok kilazulása, billegés, falépcsők bio­ lógiai károsodása (gomba-, ill. rovarkár), lépcsőkorlátok deformációja, korlátbekötések kilazulása (veszélyes lehet).

[1] Dr. Bajza József: Szemrevételezéses épületdiagnosztika, TERC Kiadó, Budapest, 2003 [2] Dr. Koppány Attila – Dr. Fátrai György: Épületdiagnosztikai kézikönyvek, MÁV Rt., 1996 [3] W. Dr. Arató Anna: Régi épületek egyéb teherhordó szerkezetei, TTI, TS-FÉ-6, Budapest, 1988

Prof. Dr. Koppány Attila egyetemi tanár, Széchenyi István Egyetem, Építészeti és Épületszerkezettani Tanszék, építésügyi szakértő

Lektorált szakmai cikk.

19

IRATTÁR

Építőipari viták rendezése 3. rész a TSZSZ gyakorlatában Már három éve működik a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ), amelyet 2013 nyarán az építőiparban tapasztalható, több száz milliárd forintot kitevő lánctartozások visszaszorítására hoztak létre. A szervezet létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy azokban az esetekben, amikor a teljesítés megtörténte az ügy dokumentumai és egy helyszíni szemle alapján megállapítható, elkerülhető legyen a többéves pereskedés. Cikksorozatunk első két része a nem kellően körültekintő szerződéskötésből eredő vitákkal, valamint a pótmunkák-többletmunkák értelmezési problémáival foglalkozott, a harmadik rész témája pedig a kivitelezés dokumentáltságának szükségessége. AZ ÉPÍTŐIPARBAN a dokumentálás írásos formáját a jogszabályok számos helyen előírják (a teljesség igénye nélkül): • a tervezési szerződés írásbeliségének követelménye és kötelező tartalmi elemei: 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről; 191/2009. (IX.15.) kormányrendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről és 266/2013. (VII.11.) kormányrendelet az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységről; • a kivitelezés folyamatának dokumentálása: szerződés írásbelisége és tartalmi elemei, építési napló, majd e-napló, átadásátvételi eljárás 191/2009. (IX.15.) kormányrendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről. • a beépített anyagok, szerkezetek teljesítmény-nyilatkozatai: 275/2013. (VII.16.) kormányrendelet az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól.

Nem elég megfelelő minőségben elvégezni a munkát, vita esetén ezt bizonyítani is tudni kell, és ehhez az írásos dokumentumok elengedhetetlenek. A kivitelezési szerződésekhez kapcsolódó problémás kérdésekről a sorozat első részében volt szó, ahol kiderült, hogy a TSZSZ szakértői eljárások tapasztalatai szerint is sok későbbi vita elkerülhető lehetne csupán azzal, ha a jogszabályi rendelkezéseket betartva, a kivitelezés minden lényeges kérdését rendezve szerződnének a felek. Fontos ismételten hangsúlyozni, hogy a TSZSZ írásbeli szerződés hiányában már a kérelmet sem tudja befogadni. A szerződésen túl azonban a kivitelezési folyamat egészének dokumentálása is jogszabályi követelmény, de a felek érdeke is. A TSZSZ eljárásaiban az eljáró szakértői tanácsoknak a beadott dokumentumok és a helyszíni szemlén tapasztaltak alapján kell tudniuk teljes bizonyossággal megállapítani a tel-

20

jesítés tényét és összegszerűségét. A TSZSZ szakértői gyakorlatából azonban leszűrhető az a kedvezőtlen tapasztalat, hogy a kivitelezések dokumentálásai hiányosak, a szakértői tanács több esetben éppen az írásbeliség hiányára történő hivatkozással nem tudta teljes egyértelműséggel megállapítani a kérelmező követelését. Bizonyítási eljárások lefolytatására, például tanúk meghallgatására, szakhatósági állásfoglalások beszerzésére az eljárás keretein belül nincs lehetőség. Ezt legfőképpen az eljárás jogszabályban előírt határideje nem teszi lehetővé, így amennyiben a szakvélemény birtokában a feleknek nem sikerül megállapodásra jutniuk, akkor a bizonyítási eljárás lefolytatására már csak bírósági eljárás keretén belül lesz lehetőség. A TSZSZ gyakorlatában a kérelmezők számára legeredményesebben lezárult ügyek egyik közös jellemzője, hogy már a beadott dokumentumok alapján pontosan nyomon követhető a kivitelezés folyamata. Nem véletlen, hogy a TSZSZ létrehozásával, és az eljárásrend ilyen kialakításával a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő dokumentálás ösztönzése is volt a jogalkotó célja. Nem elég megfelelő minőségben elvégezni a munkát, vita esetén ezt bizonyítani is tudni kell, amelyhez az írásos dokumentumok biztosíthatnak kellő alapot.

Egy példa a hiányos dokumentálásra

A hiányos dokumentálásból eredő számos problémát szemléltet az alábbi eset, amelyben szinte minden olyan megtörtént, amit a dokumentálás hibájaként meg lehet jelölni. A példa alapja egy olyan kivitelezés (családi ház kisebb belső átalakítása, homlokzati, illetve gépészeti és elektromos felújítása), amikor bár volt egy átalányáras írásos szerződés a felek között (megrendelő – vállalkozó), de annak műszaki tartalma csak egy tételes költségvetésben került meghatározásra. Talán ez elegendő is lett volna, de a menet közbeni változtatások következtében számos tétel már sem mennyiségileg, sem a beépített anyagok típusa, minősége, és így egységára tekintetében nem egyezett meg az eredetivel. Így szinte minden tétel esetében vita alakult ki a felek között. A változtatások egy része a felújítás során jelentkező műszaki szükségességből eredt vagy

2016. szeptember

eredhetett, de számos esetben a megrendelő menet közbeni változtatási igényeiből is. A nem megfelelően rögzített műszaki tartalom és változtatási igények miatt ez nemcsak folyamatos vitához vezetett a felek között, hanem így az eredeti teljesítési határidőt is jelentős részben túllépték, és a kivitelezés költségvetése is egyre bizonytalanabbá vált. Ebből következett, hogy a szerződő felek között a kezdeti jó kapcsolat megromlott, és a kivitelezés egy idő után, még jóval a kivitelezés befejezése előtt megszakadt. A felek az addig elvégzett munka végleges elszámolásában nem tudtak megállapodásra jutni. Csak abban volt közöttük egyetértés, hogy a korábbi átalányáras elszámolás helyett tételes elszámolásra térnek át, de az egyes tételeknél sem a mennyiségekben, sem az egységárakban nem tudtak megállapodni, sőt, még az addig elvégzett munka minőségében is vita alakult ki a felek között. Összegszerűségében a felek közötti vita több millió forintot tett ki. Mivel a kivitelezés nem építési engedély köteles tevékenységként indult, így tervek egyáltalán nem készültek, és építési napló vezetésére sem került sor. A menet közbeni egyeztetések szóban történtek, ezekre utólag mindkét fél máshogy emlékezett. A megrendelő szerint például a vállalkozó olyan munkákat is elvégzett, amelyet ő nem is kért. A vállalkozó szerint viszont ezek egy részének az elvégzése műszaki szükségességből vált indokolttá, de ezeket dokumentumokkal nem tudta alátámasztani, illetve építési napló hiányában ezeknek a jelzése a másik szerződő fél felé utólag már nehezen bizonyítható. Bár ebben az esetben a kivitelezés nem folytatódott, számos vitatott tétel a bontásokhoz, illetve takart szerkezethez volt köthető, amelyek esetében a mennyiségeket utólag már nem, vagy csak nagyobb feltárások útján lehetett volna ellenőrizni. Ez egy átlagos szakértői eljárás keretein is túlmutat. Erre példa a homlokzati vakolat javítása, amely a szakértői szemle időpontjára homlokzati hőszigetelő rendszerrel már eltakarásra került. A beépített anyagokról teljesítménynyilatkozatok sem álltak rendelkezésre. Ilyen előzményeket követően a szakértők sem tudták teljes egyértelműséggel megállapítani az elvégzett munka mennyiségi és minőségi mutatóit, illetve az elvégzett munka értékét. Az előzményekből következtethető, hogy ha a feleknek nem sikerült kompromisszumos megoldást találniuk, és bírósági eljárásra kerül a sor, úgy dokumentálás hiánya miatt hosszú peres eljárásnak néznek majd elébe.

A jegyzőkönyv hiánya és egyéb pontatlanságok

A TSZSZ szakértői eljárások során is gyakorta fordul elő, hogy a felek szerződést bontanak, a munkákat más vállalkozó folytatja. A szerződésbontáskori állapotot azonban a felek jellemzően nem rögzítik közösen, sőt előfordul, hogy egyáltalán nem. Sokat segítene a felek közötti vita rendezésében, ha a felek közösen vennének fel egy jegyzőkönyvet, amelyben rögzítenék a szerződésbontáskori állapotot, egyéb észrevételeikkel együtt (pl. elszámolások, minőségi észrevételek). Ennek hiányában megint csak hosszas bizonyítási eljárás keretén belül lehet az elvégzett munka értékét meghatározni. A TSZSZ-hez beadott kérelmek gyakori problémája, hogy a végszámlában a megrendelő késedelmes teljesítésből eredő kötbért is érvényesíteni kíván. Menet közbeni módosítások számos esetben fordulnak elő mind kisebb, mind nagyobb építkezések

www.epitesi-hibak.hu

esetében. Sajnálatos szakértői tapasztalat, hogy a változtatásokkal egy időben a határidőt nem módosítják akkor sem, ha ez indokolt lenne. Ennek jelzése az építési naplóban jellemzően nem szerepel, illetve az ütemtervek aktualizálása is ritka. A gyakorlatban számos alkalommal hivatkoznak a felek a szóbeliségre, de a szakértői eljárásban a szóbeli megállapodásokat, szóban elhangzott utasításokat legfeljebb másodlagosan lehet figyelembe venni. A szakvélemény megállapításait különösen akkor nem alapozhatják meg, ha a felek egymásnak ellentmondóan „emlékeznek” a szóban elhangzottakra. Szóbeli nyilatkozatok értékelésére, tanúk meghallgatására a bírósági szakaszban kerülhet sor, elfogadhatóságukról a bíróság dönt. Gyakori eset – ahogyan az a példában is előfordul – hogy a felek a kezdeti jó kapcsolatra és bizalomra hivatkoznak mind a szerződés, mind a kivitelezés közbeni írásbeliség hiányával kapcsolatban. Ugyanakkor mindkét félnek tudomásul kell vennie, hogy az írásbeliség, bár valóban többletadminisztrációt jelent, de később saját biztonságukat is jelenti. Ezt bizonyítják a TSZSZ gyakorlatában is előforduló pozitív példák, amikor a kivitelezés dokumentumai a követelés jogosságát támasztják alá, és ennek következtében a szakértői tanács az elvégzett munka ellenértékét is teljes bizonyossággal meg tudja állapítani.  A TSZSZ működéséről részletesebb információk a www.mik. hu/hu/tszsz honlapon találhatók.

Csermely Gábor vezető-helyettes – TSZSZ

A kapcsolódó jogszabályokat letöltheti honlapunkról: www.epitesi-hibak.hu

FELELŐSSÉG

Kivitelezői lánctartozások HOGYAN ÉRVÉNYESÍTHETI EGY KISVÁLLALKOZÓ A MILLIÁRDOS NAGY CÉGEKKEL SZEMBENI KÖVETELÉSÉT AZ ELVÉGZETT MUNKÁJA UTÁN? Magyarországon több mint 4000 cég szűnik meg havonta. Az adóhatóság adatai szerint a többnyire hasonló, kiürített cégek után fennálló behajthatatlan veszteség nagyjából 2500 milliárd forint, és ez csak az Állam vesztesége. A cégek egymás közötti követelései ebben az összegben nem szerepelnek, pedig ez utóbbi is tetemes méreteket ölt, többek között az építőipar területén működő vállalkozóknak. Vajon létezik működő perspektíva a vállalkozói lánctartozások megelőzésére? A cégtemetők rendeltetése

Az építőipart is megrázó gazdasági válsággal megnövekedett az olyan cégek száma, amelyeknek a tulajdonosi háttere nem tudta vagy nem akarta a cég veszteségeit fedezni, és a meglévő cég reorganizációja helyett újabb cégek alapításával, de természetesen a régi cégek eszközei­ vel, megrendelői állományával folytatják tovább működésüket. Ilyen esetekben szükséges lehet a veszteséges cégtől való megszabadulás érdekében az ún. „cégtemetők” szolgáltatásait igénybe venni. A cégtemetők tevékenysége nem ütközik egyértelműen a Btk. szabályaiba, csak bizonyos esetekben valósulhat meg bűncselekmény – az ilyen ügyek többnyire inkább a NAV adóügyi szakterületére maradtak. Összességében elmondható, hogy amíg egy ilyen cég rendben teljesíti bevallásait, és annak alapján megfizeti az adót, mérlegét pedig határidőben benyújtja, annak ellenére is elkerülheti a felelősségre vonást, hogy valójában nem fizeti ki az általa foglalkoztatott vállalkozókat.

Megszűnő cégek

Magyarországon több mint 4000 cég szűnik meg havonta. 2013-ban összesen 39  500 felszámolás, végelszámolás és kényszertörlés került elindításra. 2014ben ez a szám már 57 000-re, ezen belül a kényszertörlések száma 15 100-ról 31 500-ra nőtt (forrás: www.origo.hu). Az adóhatóság adatai szerint a többnyire hasonló, kiürített cégek után fennálló behajthatatlan veszteség nagyjából 2500 milliárd forint, és ez csak az állam vesztesége. A cégek egymás közötti követelései ebben az összegben nem szere-

22

pelnek, pedig ez utóbbi is tetemes méreteket ölt, többek között az építőipar területén működő vállalkozóknak.

Uniós támogatás – alvállalkozók kifizetetlensége?

Magyarországon az uniós finanszírozással egyidejűleg a kialakult ellenőrzési gyakorlat alapján különböző konstrukció­ ban tudják az építtetők „minimalizálni” költségeiket. Ez többé-kevésbé azt jelenti, hogy a felmutatásra kért önerő egy részét valójában a projekten dolgozó vállalkozók pénzéből fedezik. Ennek különböző kialakult formái léteznek, de a legegyszerűbb és leggyakoribb, ugyanakkor legkevésbé tetten érhető az alábbi módszer. Mivel a közreműködő szervezet általában a fővállalkozó kivitelező alatti közvetlenül szerződő alvállalkozó kifizetését kéri igazolni, mindenki más, aki az alvállalkozói láncolatban ennél lejjebb helyezkedik el, már nem számíthat arra, hogy munkája ellenértékét a támogatás megszerzése érdekében kifizetik. Kisebb kockázatú beruházásoknál általában elegendő, ha a pályázók (építtetők) nyilatkoznak az alvállalkozók kifizetéséről. Nagyobb kockázatú beruházásoknál a pályázati források feltételei között kerül előírásra bizonyos mélységű (szintű) alvállalkozói kifizetés vizsgálata.

Cégtemetők és pályázati pénzek

A magyar lelemény mindkét esetre megtalálta a megfelelő megoldást. Az építtető érdekeltségi körbe tartozó szemé-

lyek vagy vállalkozások révén létrehozta a maga „fővállalkozóját”, akivel megkötött szerződés alapján rendeli meg a teljes beruházás kivitelezői feladatait. Ez alatt helyezkedik el első soros alvállalkozóként egy szintén baráti vállalkozás. Ez utóbbi örömmel lenyilatkozza, minden pénzt megkapott, részére a teljesítés kifizetésre került. A vele szerződő, a kivitelezést valójában folytató vállalkozások azonban már nem biztos, hogy hozzájutnak munkájuk értékéhez. A munkát megrendelő cég ugyanis gyakran eleve arra volt ítélve, hogy a felé irányuló követelésekkel együtt cégtemetőbe kerüljön.

Mit tehetnek az alvállalkozók?

Számos, az építőiparban elhíresült beruházás végződött így. A konkrét munkát végző kis- és középvállalkozók egy része csődbe ment, és nekik nem volt arra lehetőségük, hogy veszteségeiket cégtemetőben süllyesszék el. A vállalkozás fedezeteként felajánlott családi házak, családok megélhetése és vagyona vagy a családfő élete, egészsége ment rá egy-egy ilyen projektre. Nem véletlen, hogy a Kormány több alkalommal próbált a vállalkozói lánctartozások megelőzésére intézkedési ter-

2016. szeptember

vet, majd jogszabály-módosító csomagot elkészíteni, amelynek hatásai némileg javítottak a helyzeten. Ezen előterjesztések előkészítésében magam is részt vettem, majd alig vártuk, hogy az ügyvédi praxisban, konkrét ügyekben „a harctéren” is kipróbálhassuk a vállalkozók számára nyílt új behajtási lehetőségeket. Lássunk egyet, talán a legkisebbet, az összes közül! Az ügy beazonosíthatóságának elkerülése érdekében a tényállást részben egyszerűsítettük, a felek elnevezését és az érintett helyszín megjelölését pedig szándékosan mellőztük.

Egy sikeresen lezárt pályázati beruházás és a munkát végző alvállalkozó tanulságos esete

A konkrét ügyben az alperesi kft. fővállalkozó kivitelezőként vállalta a részben uniós támogatási forrásból is megvalósuló barnamezős beruházás építőipari kivitelezési munkálatait. Ezen munkálatokat jórészt különböző szakipari munkák elvégzésére jogosult alvállalkozó cégekkel végeztette. Ügyvédi irodánk elvállalta az egyik alvállalkozó, a gyártócsarnok lécezési, tetőfedési és bádogos munkáit végző kisvállalkozás jogi képviseletét, mert függetlenül a viszonylag alacsony, néhány milliós perértéktől, felháborítónak tartottuk a manapság sajnos tipikusnak mondható, alábbi fővállalkozói hozzáállást. Az ügyben már rendelkezésre állt az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és Egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény szerinti, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv által készített szakvélemény. Ma már kizárólag ezzel az eljárásrenddel vállaljuk tervezői vagy kivitelezői, de esetenként akár építtetői követelések behajtását is.

Egyszer volt, hol nem volt

A kérdéses ügyben a munkaterület átadás– átvétele megtörtént, a szerződés szerinti munka részben valósult meg, mert a megrendelő felelős műszaki vezetőjének napló bejegyzése szerint „a szerződésben meghatározott befejezési határidő megrendelői hibából nem tartható, mivel anyaghiány miatt munkaterületet a vállalkozó részére nem tudok biztosítani”. A naplóhoz csatolt jegyzőkönyv

www.epitesi-hibak.hu

tartalmazza a részteljesítést és annak ellenértékét – azzal a kitétellel, hogy ezen összegre a vállalkozó benyújthatja a rész-számláját. Alvállalkozó kiállított rész-számláját a megrendelő képviselője átvette, azonban a szerződés szerinti 15 napos banki átutalási határidőben – sem azóta  – annak megfizetése nem történt meg. Alperes a számlát tehát befogadta, azt a rendelkezésre álló törvényes határidőben nem vitatta, a pályázati támogatást a beruházó pedig megkapta. Az esedékesség lejártát követően az alvállalkozó jogi képviselője útján kísérelte a számlatartozást behajtani, azonban nem járt sikerrel. Az elszámolási vita során alperesi fővállalkozó arra hivatkozott, hogy a beruházó építési műszaki ellenőre alpereshez címzett levelében szakmai hiányosságokat tárt fel. Ezen hiányosságokat az érintett műszaki ellenőr azonban a beruházás legfontosabb dokumentumában, az építési naplóban azt megelőzően nem rögzítette, annak ellenére, hogy ez – amennyiben azok fennállása valós – jogszabályi kötelezettsége lett volna. Ezen hiányosságokat egyébként alperes mint fővállalkozó sem rögzítette az alvállalkozói építési naplóban, sőt az elvégzett munka mennyiségét és a teljesítést – az azóta már kirúgott felelős műszaki vezetője útján – leigazolta. Álláspontunk szerint a felperes az Alvállalkozói Szerződésben foglaltak alapján szerződésszerűen teljesített alperes részére, ám alperes a teljesítés ellenértékét nem fizette meg felperes részére, így a keresetben részletezett összegű vállalkozási díjjal tartozik az Alvállalkozói Szerződés, valamint a régi Ptk. 389. §-a alapján.

A papíralapú építési napló

A fővállalkozói vagy építtetői oldal az ilyen perekben általában nem csatolja az építési beruházás papír alapon vezetett építési naplójának főnapló példányát. Ahogyan az lenni szokott, ezek a naplók rendszerint kigyulladnak, elvesznek, megsérülnek (csőtöréskor vízzel vagy fekáliával szennyeződnek), vagy igen gyakran, gépjárműfeltörés alkalmával más iratokkal együtt eltűnnek. Pályázati pénzből megvalósított beruházásnál azonban külön szabály vonatkozik az iratok megőrzésére, így az építtetőnek rendelkezésére kell hogy álljon a papíralapú napló. A kérdéses ügy papíralapú főnaplója is a per egyéves évfordulóján, jelentős késedelemmel érkezett meg az

alperesi jogi képviselőtől. A naplót áttanulmányozva érthető, miért is nem nem került sor eddig csatolására, ugyanis a felperesi munkavégzés időszakára, illetve az általa végzett munkával kapcsolatban minőségi vagy mennyiségi hibára utaló bejegyzést nem tartalmaz.

„Minden alvállalkozót kifizettünk”

Az alperesi oldalt mindvégig aktív jelenlétével támogató építtetői ügyvezető előadta, hogy ismeretei szerint „a több százmilliós beruházás során a felperes kivételével valamennyi közreműködő számlája kifizetésre került, felperesé a felmerült minőségi problémák miatt nem.” Ezzel szemben a felperes, valamint a beruházás környezetében működő kisvállalkozások legalább 6 olyan beruházásban részt vevő vállalkozás kifizetetlenségéről tudnak, amelyek közül ketten vállalták ezen tényt írásban is lenyilatkozni. Sajnos egyikük már nem él, a többiek pedig még piacon lévő cégként „féltek tanúskodni”. Ezek után irodánk felkutatta a cégkapcsolati hálót, továbbá megbízottunk felkereste a fővállalkozó cég bejegyzett székhelyét. A megbízottunk által készített fényképfelvételekből megdöbbenve állapítottuk meg, hogy az igen jelentős mérleg szerinti eredménnyel rendelkező jól működő vállalkozás egy kicsinyke falu aprócska házába van bejegyezve, másik 1050 céggel együtt. A házban élő néni talán nem is sejti, hogy konyhájában nagyjából 400 vállalkozás egyenként egy tenyérnyi alapterületen osztozik, de jutnának cégek az udvarra és a mellékhelyiségekre is. A kerítés viszont stabilan áll, a belátást szinte teljesen gátló, hos�szasan álló cégtáblák miatt. Ennyi cég bejegyzéséről még budapesti üzletházakban, irodaházakban sem tudunk. Az már csak mellékes, hogy a pályázati forrásban részesült építtető jelenlegi ügyvezetője által irányított másik vállalkozás épp a szomszédságban, pár utcával arrébb lévő kis házban van bejegyezve – ők azonban szerencsésebbek: itt már alig több mint 400 céggel kell osztozkodniuk. 

Dr. Gáts Andrea ügyvéd, jogalkotási szakjogász

23

ÉPÍTŐANYAG ÉS ÉPÍTÉSI TERMÉK

A betontechnológus válaszol Vevőink, üzleti partnereink sok olyan típuskérdést tesznek fel nap mint nap, melyekre valószínűleg szívesen olvassák a választ mások is, akik a betontechnológia, ipari padlók, térbetonok tárgykörével találkoznak akár egyegy épület, raktár, üzem, műhely, parkoló, hulladéktároló, komposztáló, egyéb ipari padló vagy térbeton építésekor, felújításakor, javításakor. Várom tehát kérdéseiket, melyekre ezen újság hasábjain fogok válaszolni!

T

ÚLVAGYUNK EGY gazdasági válságon, amely az építőipart sem kímélte, ám remélhetőleg immár a fellendülés útjára léptünk. Amikor az ember egy bizonyos életkort megért már a hazai – mellesleg igen kalandos – építőipari környezetben, nemcsak hajszálainak a száma csökken, őszül vagy áll égnek egy-egy furcsa helyzet, jelenség kapcsán, hanem sok olyan tapasztalata is összegyűlik, amelyet szívesen megoszt szakmabeli társaival – legyen az tulajdonos, beruházó, tervező, generálkivitelező vagy szakkivitelező. Az építőipar veszélyes üzem, nemcsak munkavédelmi szempontból, hanem minőségbiztosítási szempontból is. Sok csalódást, reklamációt, vitát, sőt jogvitát előzhetünk meg körültekintő, precíz előkészítéssel és az ehhez illeszkedő jó minőségű kivitelezéssel. Amikor belevágunk egy projektbe, ne sajnáljuk az idő és anyagi ráfordítást a tervezésre, a kivitelező kiválasztására, a szerződéskötésre, a kivitelezés folyamatának ellenőrzésére és az elkészült munka átvételére! Mindezek következetes végrehajtása esetén minimalizál-

• BETONTECHNOLÓGIA • VÍZZÁRÓSÁGI PROBLÉMÁK • DIAGNOSZTIKA • OPTIMÁLIS JAVÍTÁS • KOMPLEX MEGOLDÁSOK, MINDEN, AMI A BETONNAL KAPCSOLATOS [email protected] TEL.: 06-30-900-3552

hatjuk a hibás teljesítés, a csalódást, az összeveszés esélyét. Mennyivel jobb úgy befejezni egy munkát, hogy mindkét fél, építtető és építő is elégedett lesz! Ez az alapja a további együttműködésnek, és hozzájárul a teljes építőipari kultúra fejlődéséhez.

az alacsony ár következtében a kivitelezés minősége is jóval gyengébb lehet. Szóval a végén mindkét fél, a beruházó és a kivitelező is csalódott, elégedetlen lesz. Az egyik, mert nem azt kapta, amit akart, a másik pedig alig keresett az ügyleten, esetleg nem kapta meg a pénzét,

Ha nincs tervezés, nem lehet meghatározni a végtermék teljesítőképességét, és előre borítékolható, hogy sem a megrendelő, sem pedig a kivitelező nem lesz elégedett. Az első kérdés: minek a padlótervezés?

Nemrég hívott fel egy régi partnerem, akivel heti rendszerességgel konzultálunk padlóstatika kérdéseiben, és egy újabb áttervezést kért a már minimum négyszer áttervezett padlóra. Újabb adatok, más polclábterhek, más targonca, fugás és fugamentes padlóigény váltogatják egymást. Ez kissé meglepő volt, mert a beruházó nem kezdő, nem az első logisztikai csarnokát építi, egy nagy multicég saját raktáráról van szó. A gyakorlott szakértő kevés mondatból tudja, hogy mikor nézi a beruházó műszaki szemmel az ajánlatokat, gondolkozik hosszabb távon, és mikor nézi csak a pénztárcáját, a pillanatnyi pénzügyi céljait helyezve előtérbe. A beruházó sokszor Trabant áron akar Mercedest venni (kérem, hogy ne vegyék az érintettek ezt rossz néven, hiszen mindkét termék megfelel a maga kategóriájában), pedig a legtöbb esetben ennek éppen a fordítottja lesz a vége. A beruházó végül egy alacsonyabb műszaki tartalmú, alacsony kivitelezési költségű létesítményt kap, amely később még többe fog kerülni – egyrészt amiatt, mert pl. nem elegendő a teherbírás vagy a síkpontossági követelmény, másrészt pedig

és még járhat vissza évekig garanciális javításokra. Az inkorrekt megállapodások inkorrekt eredményeket szülnek, s ha nincs egyértelmű terv, akkor nincs mit számon kérni. Megy majd a „maszatolás”, hogy ki, mit és hogyan értett, s végül mindkét fél vesztesként kerül ki a helyzetből. Az előretekintés hiánya tehát nagyon sokba kerül. Az ipari padló ugyanis a csarnok egyik legdrágább és állandóan használt része, az esetleges üzemzavar pedig kimutathatóan csökkenti az üzemeltető cég hatékonyságát. Ha nincs tervezés, nem lehet meghatározni a végtermék teljesítőképességét, és előre borítékolható, hogy sem a megrendelő, sem pedig a kivitelező nem lesz elégedett. Az ipari padló, térbeton méretezése költségeiben, átfutási idejében elenyésző ahhoz képest, amit vele nyerni, illetve veszteni lehet.  Várom tehát kérdéseiket ezen az e-mail címen: [email protected]!

Csorba Gábor MSc CE, okl. építőmérnök, betontechnológus szakmérnök, igazságügyi szakértő

2016. szeptember

Többletmunka vagy pótmunka? ONLINE SZEMINÁRIUM KIVITELEZŐ CÉGEK ÉS MEGBÍZÓIK RÉSZÉRE

A Fórum Média Kiadó legújabb online szemináriumán megismerheti a többletmunka és a pótmunka legfrissebb szabályozási hátterét, gyakorlati példák nyomán okulhat a téma sarkalatos pontjaiból, valamint szerződéskötési tanácsokat, javaslatokat ismerhet meg. Célunk, hogy képzésünkkel megkönnyítsük munkáját, és megkíméljük Önt a parttalan vitáktól.

Szerzőink Dr. Hegedűs Annamária Okleveles építészmérnök, szabályozási szakjogász, építész tervező és felelős műszaki vezető Fischer Tamás Igazságügyi szakértő, építési műszaki ellenőr, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv tagja

 1. lecke: Hogyan változott a többletmunka és a pótmunka

fogalma az új szabályok szerint?

 2. lecke: A többletmunka és a pótmunka gyakorlati esetei  3. lecke: Mire kell figyelni az építőipari kivitelezési

tevékenység szereplőinek a szerződések megkötésekor?

A TANFOLYAM KEZDET

E:

2016. október 11.

Hetente egy leckét küldünk ki e-mailben, így 3 hét alatt megszerezheti a teljes képzési anyagot. Bővebb információért látogasson el a forumakademia.hu oldalra, vagy keresse Hoppál Elődöt a +3630 608 1932-es telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen.

Online továbbképzésünkre a mellékelt jelentkezési lapon is jelentkezhet.

A TARTALOMBÓL » Interjú Kárpáti Józseffel, az ÉVOSZ MAKÉSZ elnökével, a magyar könnyű­ szerkezetes és készházas piac aktuális helyzetéről » Nedves falak utólagos szigetelése » A kapcsolókészülékek kiválasztása és üzeme » Ideiglenes célra épített létesítmények tervezési-építési kérdései » Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek » Vízelvezető geokompozitok széles körű felhasználása a mélyépítésben » Az óceánokat összekötő víziút új zsilipei: a kiszélesített Panama-csatorna története » Zajhatárértékek » A PLC rendszerekhez kapcsolódó szoftverjogok » A hulladékgazdálkodási rendszer változásai 2016-ban

VÁLASSZA OPTIMUM SZOLGÁLTATÁSUNKAT, MELLYEL EXTRA TARTALMAKHOZ JUTHAT HOZZÁ!

MŰSZAKI ELLENŐR Magazin magasépítéssel, mélyépítéssel, épületvillamossággal és épületgépészettel foglalkozó műszaki ellenőrök részére Magazinunkban az építőiparban dolgozó szakembereket érintő legaktuálisabb témákat dolgozzuk fel, szakáganként bemutatva a legfrissebb szakmai információkat. A Műszaki Ellenőr magazin kiemelten foglalkozik az Építésügyi Reform által bevezetett változásokkal, fogódzót nyújtva az építőipar területén tevékenykedő valamennyi szakember számára. Segítünk eligazodni a jogszabályok útvesztőjében, közérthető nyelvre fordítva, elmagyarázva a változó előírásokat. Igyekszünk eloszlatni a reform kapcsán terjedő tévhiteket, és teret adni annak is, hogy a szakma meghatározó képviselői – a szakmagyakorlók, a jogalkotók és az építőipari szakmai szervezetek képviselői egyaránt – elmondhassák észrevételeiket, véleményüket a tervezett és a már megjelent változásokkal kapcsolatban!

Milyen előnyökkel jár az Optimum szolgáltatáscsomag? » évente 10 nyomtatott lapszám » 3 tematikus CD az építőipari aktualitásokhoz kapcsolódóan » az aktuális lapszámok online verziói a megjelenéssel egy időben » hozzáférés a magazin teljes digitális archívumához » Ingyenes szaktanácsadói szolgáltatás » a cikkekhez kapcsolódó jogszabályok, kiegészítő információk, galéria, szerkeszthető mintadokumentumok » magazinját kényelmesen elérheti és olvashatja bárhol, bármikor » egyszerű böngészés PC-ről, táblagépről, okostelefonról egyaránt » kulcsszavas keresés a lapszámok teljes szövegében