Mystère ia21 integrated amplifier Írta: Erick Lichte 2011. Március 18.
Az első utam a Consumer Electronics Show-ra 2011-ben megvilágosodással ért fel. Nem csak, hogy ez volt az első alkalom, hogy megláttam Las Vegas hamiskás fényeit, hanem ekkor jártam először egy nívós audio show-n. A Venetian és T.H.E. Show ajánlatai között a Flamingo felső szintjén sok nagyszerű emberrel találkoztam és kiváló új termékeket hallgattam meg. Az egyik ilyen személy Kevin Deal volt, az egyik új termék pedig a Mystère. Habár ismerem a PrimaLuna azon termékeit, amit szintén Deal forgalmaz, a Mystère egy rejtély volt számomra. Miután meghallgattam a Mystère pa21 végfokot egy pár MartinLogan hangsugárzóval, valamint szembesültem a gyönyörűen megtervezett erősítő méltányos árával, rögtön felvettem a terméket a tesztelendő listámra. Mystère
A Mystère a Durob Audio márkája. A holland cég a PrimaLuna és Ah! Tjoeb márkáiról, valamint a Kiseki hangszedőkről ismert. A Mystère USA-nál dolgozó Kevin Deal szerint „a Durob a legnagyobb tiszteletnek örvendő audio márkák egyik legnagyobb forgalmazója Belgium és Hollandia szerte.” Míg a Durob termékei Európában kerülnek megtervezésre, a többi audio felszereléshez hasonlóan Kínában gyártják. Magától értetődő a Mystère, PrimaLuna-val való összehasonlítása. Néhányan úgy vélik, hogy a Mystère a PrimaLuna prémium változata, mint ahogy a Lexus a Toyotának, de ez nem így
van. Először is, a legfeltűnőbb különbség a két sorozat között, hogy a Mystère pentóda kapcsolásban működteti a végcsöveket, a PrimaLuna pedig a hagyományosabb trióda módon. „Én személy szerint a pentóda erősítőket kedvelem” –mondta Deal. „Negatív visszacsatolás nélkül üzemeltethetőek, így a kimenő impedanciájuk egy kissé magasabb. Benne van a (singleended trióda cső) színessége és ragyogása, ami mellé erő is párosul, aminek következtében a végeredménye nagyon ízléses. Ha az utóbbi időkből a kedvenc erősítőimre gondolok, sok közülük pentóda kapcsolású, vagy annak egy változata. Mindenki szereti a középtartomány sokszínűségét és gazdagságát. Aztán a legtöbb erősítő ultralineár kapcsolású lett és néhány márka több visszacsatolást használt, hogy alacsonyabb kimenő impedanciát kapjanak. Mérve kedvezőbbnek tűntek, de mindenki azt mondta ’valami hiányzik.’ Ezzel én is egyetértek.” Nagy különbségek vannak a Mystère és a PrimaLuna kinézetében is. A Mystère modellek gyönyörű csillogó fekete borítást kaptak. (amit általában nem kedvelek, de ez lenyűgöző) Míg a PrimaLuna-hoz jár távirányító, tape output kimenet és egyéb kényelmi eszközök, a Mystère ia21 integrált erősítő ($2995) inkább minimalista termék. A hátulján található négy RCA bemenet és 4 valamint 8 ohm-os hangsugárzó kimenet. Az elején egy bemenet választó gomb és a Mystère által épített léptető ellenállásos hangerő szabályzó található. Az oldalán egy billenő kapcsolóval tudjuk kiválasztani, hogy az automatikus a munkapont állítás KT88 vagy EL34 csövekhez igazodjon. Ennyi az egész. Ha be akarod kötni a mélysugárzót, azt az erősítő hangszóró kimenetén keresztül tudod megtenni. Ahhoz is fel kell emelned a lusta sejhajod, hogy állíts a hangerőn vagy bemenetet válts. Habár a Mystère elején rejtélyesnek tűnő Stonehengelogó található, az ia21 valójában egy egyszerű és könnyen kiismerhető erősítő. Az ia21 a Mystère legerősebb integrált erősítője. KT88 csövekkel üzemel, melyek pentóda módban 50W leadására képesek. Az ia21-ben található Adaptive Auto-Biasnak köszönhetően a végcsövek munkapontjai mindig pontosan vannak beállítva. Tapasztalatom szerint egy erősítő, aminél nem megfelelően van a csövek munkapontja beállítva, akár csak 1-2mV-al is eltértnek egymástól, nem szólnak olyan jól, mint amik pontosan ugyanarra az értékre vannak beállítva. Az automatikus munkapont állítás biztosítja, hogy a csövek mindig értékhatáron belül maradjanak és megkímél az attól való idegességtől, hogy a csövek munkapontjai vajon passzolnak-e. Az automatikus munkapont állítás biztosítja, az egyszerű üzemeltetést és könnyű használatot. A KT88-on és az EL34-en kívül az ia21 kompatibilis még a KT66-al, 6L6GC-el, KT77-el, 6550-el és a (számomra) új KT120-al. Az auto-bias segítségével egy egyszerű zeneszeretőnek is elsöprő élményben lehet része anélkül, hogy folyamatosan az erősítőét kelljen bütykölnie. Mondhatni mindig a legjobb formáját hozza. „Az apád bátyjának, az unokaöccsének, az unokatestvérének az előző szobatársa.” A Mystère ia21 beállítása rendkívül könnyen ment, tekintve, hogy egy csöves erősítőről van szó. Vedd ki a dobozából, kábelezd össze, válaszd ki a használandó csövekhez megfelelő munkapont beállításokat, kösd be a forrást és a hangszórókat, majd kapcsold be.
Az ia21-hez a csövek védésére szolgáló kalitka is jár. Valójában a kalitka rossz szó, sokkal inkább egy bukósisakról beszélhetünk, két hosszú, vékony réssel, ami biztosítja a csövek által generált meleg levegő szellőzését. Aggasztott, hogy a kalitka esetleg képtelen elvezetni a hőt, ezért nem használtam, valamint a kinézete sem tetszett. A kalitkával a tetején úgy nézett ki, mint a Fekete Lovas lenyakazott feje a Monthy Python és a Szent Grálból, vagy mintha Rick Morains Sötét Sisak karaktere Mel Brooks Spaceballjából ülne az erősítőmön. A kalitka nélkül az ia21 egy igazi stílusos, dögös vadállat. A megépítettsége és fényezése kifogástalan. Bár nem vagyok oda a zongora-fekete csillogásért a rendszeremben, egyszerűen imádtam az ia21 kinézetét. A fekete csillogás hívogató mégis ijesztő – tudtam, hogy ha megérinteném a puszta kezeimmel, sosem szedhetném le róla a foltokat. Féltem, hogy akár egy érintés után is, a tetszetős ia21 úgy nézne ki, mintha egy taknyos orrú kétéves egész nap azzal játszott volna. Szóval, amíg azt az ötletet, hogy fehér kesztyűben nyúljak az erősítőhöz túl bálványozónak találtam, mégis használtam a hozzá mellékelteket, akárhányszor is hozzáértem az ia21-hez. A kézikönyv jól megírt és informatív. Egy gyors pillantás a Mystère háza alá felfedte a gyönyörűen kivitelezett design-t. A vezetékek is jó minőségűek, selyemmel szigeteltek. Ha Kína erre képes az audio-felszerelések gyártásának terén, nem látom, hogy találhat ebben bárki is kivetnivalót. „Itt vagyok, hogy megoldjam a leállással kapcsolatos problémád” Miután installáltam az ia21-et és hagytam pihenni egy-két napig, leültem és meghallgattam elsőként úgy igazán. Valami nem volt jó. A hangzása szemcsés és durva volt, a színpadkép nem jelent meg és a frekvencia átvitele is darabosnak tűnt. Átállítottam a 8 ohm-os kapcsolóra, kipróbáltam egy másik bemenetet, kicseréltem a KT88 csöveket EL34-re és ismét hagytam pihenni egy ideig. Még mindig nem az igazi. Ez nem az az édes hangzású erősítő, amit a CESen hallottam. Gyanítottam, hogy a teszt készülék megsérült a szállítás során, ezért elküldtem John Atkinsonhoz tesztelésre, hogy megerősítse azt, amit a saját fülemmel is hallottam. Valóban elromlott: az egyik csatorna tízszeresen torzította a másikat. (lásd: „Mérések” mellékletet.) Néhány e-mailváltást követően Kevin Deal-el és JA-val megállapítottuk, hogy valami történt az erősítővel a Mystère USA-nál való tesztelés és a házamhoz érkezése között, ezért küldtek
egy második példányt belőle. Az összes észrevételem a második termék alapján készült, ami tökéletesen működött. Az új ia21-et a helyére téve, többrétű tesztelés alá vetettem, mint általában a csöves erősítőket, hogy lássam, melyik opció működik legjobban a rendszerem front-endjével, a Bel Canto DAC 3.5VB-vel, VBS tápegységgel és a Revel Performa F30 hangsugárzóimmal. A Sain Line System Silver összekötő kábelével kaptam a legnyíltabb, legsemlegesebb hangzást – az ia21nek nincs szüksége a réz kábelezés által hozzáadott melegségre. Megállapítottam, hogy az ia21 a 4 ohm-os bemenetén keresztül hozható ki a Revel hangszóróimból (eredetileg 6 ohm-os) a legegyenletesebb tonális egyensúly, a legjobb dinamika és a legkevésbé szemcsés magas hangok. „És óh, hogy táncoltak ők… a Stonehenge kis gyermekei.” A Mystère ia21-hez a KT88 és EL34 végcsövek közül választhatunk. Számomra mindkét csőkészlet rendelkezésre állt a kínai Shuguang cégtől. 100 óra bejáratás előzte meg, a komoly meghallgatást. A KT88-assal kezdtem, amelyben több erő van és hasonlít a KT90-hez, melyet a Rouge M180 monoblokkomhoz használok. A hangzása elragadó: rendkívül gazdag, harmonikusan sokszínű, kellemes, széles színpadképp és nagyon egyenletes tonalitás jellemzi. A középtartományban pont elég csöves varázslat volt ahhoz, hogy megmosolyogtasson. A basszus meglehetősen kézben tartott, még ha nem is annyira dinamikus, mint amit a Rouge M180-nál vagy a Plinius SA103-nál hallok, amikről a közeljövőben írok majd. Habár a KT88 teljesítménye korrekt és kiegyensúlyozott volt, felfedeztem egyfajta testességet, mondhatni vaskosságot a zenében – az egész egy kissé túl bőséges volt. Ahogy azt hallgatás közben feljegyeztem, „ha a zene egy pulyka vacsora lenne (Hálaadás előtt írtam), akkor a KT88 isteni, de egy kissé sok mártással tálalva” Mitöbb, a KT88 egy kis vastagságot adott a felső basszushoz, egy kissé zsúfolttá vált a magas hangok alja és a hangszerek jól, de nem kiválóan különültek el egymástól. Ne értsenek félre – a hangzása kellemes volt – de az abszolúte semlegességnek testesebb, gazdagabb végén. Ez a hatás nyilvánvalóvá vált, ahogy hallgattam Robert Silvermant Brahmtól a Variációk egy Handel témára alkotását és Schumanntól a Szimfonikus etűdöket játszani egy közelgő Stereophile kiadásról, amit jómagam fogok szerkeszteni. A zongora hangzása nagyon testes és gazdag volt, de Bob sűrű balkezes játéka a Schumann darabnál kissé klausztrofóbikussá vált, a basszus szólamok túl testes és maszatos hangzása miatt. A hecc kedvéért kipróbáltam az Electro-Harmonix KT88-as csöveit, melyeket egy baráttól kértem kölcsön. A magasaknál kicsivel kevesebb volt a zaj a Shuguanghoz képest, de a vaskosság megmaradt. Talán amiatt,
hogy a csövek pentóda üzemben vannak hajtva– a Rouge M180-am sokkal gyorsabbnak és szikárabbnak hangzik a KT90-el ultralinear módban. A KT88 különösen passzol a vékonyabb, világosabb felvételekhez. Az Animal Collective My Girls c. száma a Merriweather Post Pavilion-tól (CD, Domino 219) nagyszerűen hangzott. Ne értsenek félre- mindig is kedveltem a Mystère ia21 gazdagságát a KT88-as csövekkel, mint valami istenverte kopottas hangzást,bármennyire is kellemes karakter a KT88, van egyfajta egyértelmű kedvessége a jellemének. Ez az a „probléma” ami bárcsak több erősítőben is meglenne. Aztán váltottam az EL34-re. Most már beszélhetünk a pulykáról. Ahogy az EL34 felfénylett a Mystère feketés csillogása mellett, úgy tette ezt a hangzás is. Az én rendszerembe legalábbis ezek a csövek hihetetlenül jól passzolnak. A felső basszus sűrűségének nyoma sem maradt és a magas sem keveredett össze annyira az 5-8kHz régióban. A legfelső tartomány mézédes és selymes, habár a megjelenítés megérdemel még egy-két szót. A hangszerek és hangjegyek elkülönülése messze jobb, mint a KT88-nál – figyelemreméltó teljesítmény ebből a szempontból, különösen, ha az árát is figyelembe vesszük. A színpadkép – mélysége, szélessége, rétegei, vetülete – kiváló. Az összes zene tökéletesen hangzott az ia21-en. Számomra az EL34 csövek kiegyenlített sokszínűséget adtak és közben mégis levegős tudott maradni. Az EL34 hangzása olyan, mint egy jól elkészített soufflé, azonban a KT88 sütési kísérlete elbukott. Bob Silvermant hallgatva bebizonyosodott, hogy Brahms és Schumann basszusa csodálatosan megnyerő. Az EL34 csövekkel futó Mystère ia21-en a zongora kiegyensúlyozottsága tökéletesen igazodott az alapokhoz. Hallom, ahogy Bob kiválóan egyensúlyba hozta a homofón akkordokat, így a basszus felharmonikusai összhangba kerültek a jobb kéz fokozódásával. Minden hangjegy és dallamvonal megőrzi az egésszel való kapcsolatát ugyanakkor könnyedén elkülöníthető a fül számára. Bármire is akartam összpontosítani a zenében, minden különösebb erőfeszítés nélkül megtehettem ezt – ami egyébként egyáltalán nem könnyű! Továbbá a halkabb részeknél még Bob koncentrációját is lehetett hallani. A hangjegyek közti szünetek megteltek a művész gondolataival, érzéseivel, kidolgozásával és érzelmeivel. Esküszöm, hogy hallottam JA-t és saját magam csendesen szurkolni Bobnak a színfalak mögül. Nincs rá mód, hogy JA képes legyen megmérni, hogy a Mystère fel tudja-e eleveníteni művész, mérnök és producer koncentrációját és agyhullámaikat, de becsületemre mondom, hogy hallottam őket. A jazz különösen jól hangzik a Mystère-n. A fenébe is, Paul Desmond-tól a Bossa Antigua (CD, RCA Victor 68689-2) tökéletes. A jazz gitárt nehéz jól visszaadni, de Jim Hall hangszere képes volt az erősítővel ragyogni. Desmond altszaxofonja tisztának és testesnek hallatszott, mintha velem egy szobában szólna, míg Connie Kay dobfelszerelése tökéletes egyensúlyban állt a többi hangszerrel és önmagával is. A basszus kissé dús és bőséges volt, de jó értelemben. Az albumot hallgatva teljesen meggyőzött az erősítő, ismét megmutatta a hangjegyek közti szünetek lejátszásának fortélyát. Az ia21 mindenféle kis együttest szeret. A Kronos Quartet felvétele Peteris Vasks String Quartet 4-ről (CD, Nonesuch 79695-2) nagyon meggyőző volt. A Mystère-ben tényleg megvan a húrok harmonikus felépítése, én már csak tudom – csellózom. Az EL34 hangszínének bőkezűsége olyan hatást kelt, mintha még jobb lenne az erősítő dinamikája, mint a valóságban.
Vasks szerzeményei gyakran váltakoznak a jeremiád siránkozás és a csendes pillanatok fenséges gyönyöre között. Az ia21 szép munkát végzett a kontrasztos részek közti véletlenszerű váltakozásnál. Hasonlóképp Ralph Stanley and the Clinch Mountain Boys Sinner Man c. száma a Cry from the Cross-tól (CD, Rebel REB-CD-1499) életre kelt, dinamikus, tónusos és térbeli volt. A feljegyzéseimből idézve: „A hatás, amit a Mystère ia21 vált ki olyan, mint nézni egy gyönyörű nőt, ahogy a sétál egy erdőben a lombkoronán át beszűrődő fények alatt: természetes, kissé hízelgő, mégis valóságos.” Míg Peter Kruder Peace Orchestrájából (CD, G-Stone GCD 004) ugyan hiányzik a nagy dinamikus lendület, mégis szépen prezentálja a majdnem állandó mély basszust és egyben tartja a teljes zenekart – az a típusú zene, ami azt hittem kifog a Mystère-n, de nem így történt, legalábbis addig, amíg nem erőltettem túlságosan az ia21-et. Bár a basszus kissé laza és puha volt, de végig kontrollált és lenyűgözően széles színpadképén minden egyes hangszer kiváló textúráltsággal szólalt meg. A magas tartomány mindig egyensúlyban volt a többi hanggal, sosem volt kemény, durva, nehézkes vagy élettelen. Szeretem a nagy hátsót, nem tagadom
Ha eddig az írás egy képzetlen mellébeszélésnek tűnt, csak azért van, mert tényleg az. Ami két dolgot jelent: 1) Teljesen meg leszek alázva, amikor JA fejvakarászva méri a Mystère ia21-et azon gondolkodva, miért is tetszett nekem annyira, 2) Kell lennie egy buktatónak, egy kikötésnek, egy ellentmondásnak, egy nagy de-nek az egész pozitivitás mögött. Egyébként miért vennénk bármilyen más erősítőt a Mystère ia21-en kívül?
Íme, a nagy de: A Mystère ia21 egy integrált 50W-os csöves erősítő. Egyértelmű korlátai vannak a hangerejének, a nagy dinamikai csúcsok kezelésének és az otthonunkba történő koncertélmény reprodukálásának. Amikor közepesen erőltettem az ia21 a túlvezérlés hatására udvariasan klippelt, akár szólóéneket, nagy zenekari művet, vagy rockzenét játszottam. Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a hang reprodukciója illúzió. Egy nagyméretű és dinamikus zene úgy tudja fenntartani ezt az illúziót, ha nagy hangerőn hallgatjuk. Ehhez viszont olyan erősítőre van szükség, amely ezen a szinten is erőfeszítés nélkül tud teljesíteni. A Mystère ia21 egyszerűen nem képes elég teljesítményt nyújtani ahhoz, hogy olyan szinten szólaltasson meg átlagos érzékenységű hangsugárzókat, hogy meggyőzzön arról, egy szimfonikus zenekar játszik a szobában. Ahogy mondtam, az ia21 képes a dinamikus zene reprodukálására, de a saját korlátain belül. Ez semmiképp nem kritika a Mystère számára, pusztán csak leírása a tapasztaltaknak: egy kis integrált csöves erősítő méltányos áron. Véleményem szerint ahhoz, hogy elérjük ezt a szintű hangminőséget és azt, hogy a hangsugárzóink koncertélményt adjanak vissza, több pénzt kell rááldozni 2995$-nál. Nem rejtély! Imádtam a Mystère ia21-el eltöltött időt. Ha ön is vesz egyet, ön is imádni fogja. Az összes integrált erősítő közül, amelyeket előző évben teszteltem – lásd a www.stereophile.com/category/integrated-amp-reviews oldalon - a Mystère ia21 a kedvencem. A legolcsóbb és a legkisebb figyelmet magára fordító erősítő, ezzel teret enged annak, hogy magára a zenére koncentrálhassunk. Elég erős ahhoz, hogy majdnem elfelejtkezzünk a dinamikai korlátairól. A tónusos és térbeli előadása meglehetősen különleges – és még különlegesebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy csak 2995$-ba kerül. A Mystère ia21-ben megtalálható a csövesekre jellemző jókedv, az automatikus munkapont állítás kényelme, a klasszikus és jellegzetes stílus, remek minőség és gazdag, lenyűgöző hangzás. Kiváló termék, erősen ajánlott!
