Művészi energia. Az E.ON Hungária évek óta elkötelezetten támogatja a kortárs művészeteket

2010. július

10.

20

www.uj-muveszet.hu július • XXI. évf. 7. szám

Művészi energia Az E.ON Hungária évek óta elkötelezetten támogatja a kortárs művészeteket. A kortárs képzőművészet iránt érdeklődőknek ajánljuk a veszprémi várban található Modern Képtár Vass László Gyűjtemény (Veszprém, Vár u. 3-7.) legújabb kiállítását „A gondolat szépsége” címmel, melyen nemzetközi és magyar művészek különleges papírmunkáit tekinthetik meg 2010. július 30. és október 16. között. ára

HU ISSN 08662185

695 Ft

Jöjjön el Ön is, és osztozzunk a közös élményben!

Avantgárd hunok Párizsban Centrumban a város: Székesfehérvár Ugyanaz vagy mégsem – a kortárs grafikáról Szikora Tamás és barátai Nők a világról

www.eon.hu

uM-2010-07-julius-borito-01.indd1 1 EON_10_066_UJ_MUVESZET_HI_204X284.indd 1

2010.06.30. 12:43:44

2010. 07. 07. 16:07:56

h u ng a rt k ön y v s or o zat

Tóth György

7yWK*\|UJ\ DONRWiVDLUDFVDNMREENLIHMH]pVKtMiQDONDOPD]KDWyDNDKDJ\RPiQ\RVNDWHJyULiN0LN|]EHQࡐDNWIRWyWµ NpV]tWNO|Q|VKDQJV~O\WNDSNpSHLQDV]HPDSLOODQWiVDOpOHNUH]GOpVHLUHXWDOyDUFNLIHMH]pV$PLNRUࡐSRUWUpWµIRUPiO J\DNUDQD]DUFNpSUpV]HNpQWDPH]tWHOHQWHVWLVPHJMHOHQLN(]pUWPXQNiLUDDࡐWHVWSRUWUpNµPHJKDWiUR]iVDOHJWDOiOyEE

Ár: 1.995 Ft / kötet

A HUNGART könvsorozat kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a kiadónál, a HUNGART(J\HVOHWQpOYDJ\PHJUHQGHOKHWŊNDZZZKXQJDUWRUJZHEROGDORQ

HUNGART EGYESÜLET

%XGDSHVW)DON0LNVDX

KXQJDUW KLUGHWHV [ 7RWK *\RUJ\ LQGG uM-2010-07-julius-borito-01.indd2 2

7HO

7HOID[

(PDLOKXQJDUW#KXQJDUWRUJ

:HEZZZKXQJDUWRUJ

2010. 07. 07. 16:08:48

Molnár Sándor: Princípium, 1968

Gerhard Richter: Liz Kertelge portréja, 1969

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

Hegedűs 2 László: Hungarian silver 3, 2009

tar talom Főszerkesztői jegyzet

4

SINKOVITS PÉTER

Avantgárd hunok Párizsban I.

35

Iparterv-változat

Vázlatok Otto Neurath és Gerd Arntz együttműködéséről

Centrumban a város: Székesfehérvár

8

Érik a gyümölcs

MAROSI ERNŐ

A székesfehérvári Szűz Máriaprépostság romjai

38

Szikora Tamás és barátai a Pelikánban

FORGÁCS ÉVA

40

Körben

Szikora Tamás kiállítása

TASNÁDY S. ATTILA

42

Telik, és nem múlik

Orosz István kiállításáról

CSIZMADIA ALEXA

45

Ki? Kit? Mivel? 22

Mata Attila tárlata

RUDOLF ANICA

Nők a világról

Egy város – más dimenzióban

48

Boros Viola kiállítása

Múltűzők

50

PATAKI GÁBOR

MULADI BRIGITTA

Az idő a férfi, a tér a nő

Egy hűséges futurista

Németh Ágnes kiállítása

Depero, a futurista

26

BORDÁCS ANDREA

Politika zipzárral és gombokkal

Magyarország műemlékei: Székesfehérvár

23

LÓSKA LAJOS

Színes szobrok

Portrék régen és ma A borító Fehér László: Múzeumőrök (2009, olaj, vászon, átmérő: 190 cm) című festményének felhasználásával készült.

KERNÁCS GABRIELLA

Átváltozások

Hegedűs 2 László jubileumi kiállítása

20

PATAKI GÁBOR

Dobozok történeti térben

Fehér László kiállítása

18

LÓSKA LAJOS

Variációk dobozra

Restaurálni, vagy konzerválni?

14

ALBERT ÁDÁM – POLYÁK LEVENTE

Ábrázolható tudomány

52

OLBERT MARIANN

PELESEK DÓRA

8 és fél póz

Éjszakai Jakab

Verebics Ágnes kiállítása

A futurista Giacomo Balla

Könyvképek

Ki miben tudós?

28

54

BORDÁCS ANDREA Klasszikus grafikai technikák a kortárs művészetben

32

P. S Z A B Ó E R N Ő

Képes mesék – mesés képek

Ugyanaz vagy mégsem

Rényi Krisztina kiállítása

56

KOZÁK CSABA

Idővesztés

BALÁZS KATA

A kép eltűnése a kortárs művészetben

Klimó Károly kiállítása

Richter és a képfelbontás

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-07-julius-01.indd 1

Germán Fatime: Öltözz melegen leányom II., 2010

Boros Viola: „Uram segíts ezt a halálos szerelmet túlélnem”, 2009

Orosz István: Velazquez sectaculum, 2002

2010. 07. 06. 23:49:09

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Allan Sekula: Polónia és más mesék © a művész és a Galerie Michel Rein, Párizs jóvoltából

LUMÚ, 2010. július 9– 2010. szeptember 19.

Allan Sekula a kortárs dokumentarizmus egyik legmeghatározóbb alakja. Fotósorozatai, filmjei a dokumentarista műfaj és gondolkodás állandó, kritikai megújítását és újraértelmezését, valamint a társadalmi folyamatok mélyebb mozgatórugóinak a feltérképezését célozzák. Műveiben a politika, a történelem, a társadalmi összefüggések, az ökológia, a klímaváltozás jelenségei, ahogy ő fogalmazza: a fejlett kapitalizmus képzeletbeli és valóságos morfológiája bontakozik ki. Munkái, amelyek rendszerint sorozatokat alkotnak, többéves, módszeres kutatómunka eredményei.

Atmoszféra Szabó Dezső kiállítása Veszprém, Várgaléria, 2010. július 2–szeptember 26.

Szabó Dezső hosszabb ideje foglalkozik a fotó képzőművészeti alkalmazásának lehetőségeivel, illetve az e két terület között húzódó határvonalak újraértelmezésével. Az elmúlt néhány évben több szimulációs technikával készült sorozatot készített. Munkáinak ez a csoportja a fotográfia tárgyára, tartalmaira és szociológiájára koncentrál, a valóságteremtés és újrateremtés, a valóságsíkok közötti átjárás és az ezáltal szerzett tapasztalatok alapján történő újrakonstruálás mechanizmusára. Az Atmoszféra cím mögött olyan elképzelés húzódik, mely összeköti korábbi munkáiban megjelent optikai jelenségek irán-

A kiállítás középpontjában egy új mű, a Polónia és más mesék című fotósorozat áll, amely „egyszerre szól az Amerikában élő lengyel közösségekről és a mai Lengyelországról, személyes gyökereinek kutatásáról és a nacionalista ideológiákba bújtatott nemzeti szimbolikáról, a jelenkori amerikai-lengyel kapcsolatokról, a gazdaságról és piaci versenyről, és nem utolsó sorban a hagyományos fotográfia műfajának kitérőiről és határairól.” Allan Sekula: Fiú a sertéstelep előtt. Wieckowice, Lengyelország, 2009 júliusa

ti érdeklődését, valamint az időjárási folyamatokat megjelenítő szimulációs módszert a mai globális meteorológiai és klimatikus események iránti figyelmével. Olyan kiállítást szeretne megvalósítani, melyben a korábbi művekből készült válogatás és az újabb, még nem kivitelezett, illetve be nem mutatott képek is szerepelnek. Ily módon egy sokkal tágabban értelmezhető, többféle olvasati lehetőséget nyújtó képegyüttest hoz létre. Szabó Dezső 1995-ben végzett a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Munkásságát 1996–1998 között Derkovits-ösztöndíjjal, 2002-ben Smohay-díjjal, 2005-ben STRABAG Festészeti díjjal, 2009-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. Szabó Dezső: Vulkán III/I, 2002, C-print fatáblán, 120x180 cm

A pult mögött


© Mircea Cantor

2

2010. július

A kiállítás inspirálói Közép-Európa közelmúltbeli gazdaságtörténetének illúziói, utópiái, kreativitása és reményvesztettsége. Aktualitását a 2008-ban kezdődő globális gazdasági válság adja, amely a kapitalizálódás folyamatának negatív visszajelzéseként is értelmezhető a régióban. A kiállítás címe nemcsak a különböző (szolgáltatóiparban) végzett munkafolyamatokra, hanem a művészek ún. termelési pozíciójára is utal. Akár a szabályok „hatékony” megkerülésének, akár az egymásra ható gazdasági folyamatok átláthatatlan struktúrájának következtében, a pulton látható eredmény, a termék az, amihez a hétköznapi ember viszonyulni tud. A jelenlegi válság komoly feladat elé állítja a művészetet is, mely a szórakoztató ipar részágazataként a befektetési érdekek eltérő irányultságából kifolyólag egyfajta luxuscikké vált. A tárlat meghívott művészei – többek között Bukta Imre, Mircea Cantor, Olga Chernysheva, Andreas Fogarasi, Nemes Csaba, Keserue Zsolt, Dan Perjovschi, a Société Réaliste – átrajzolják Kelet-Európa politikai térképét, de nem a jelenlegi Európai Unió keleti határait körvonalazzák, hanem egy olyan területét, amelyen a túlélés és a gazdagodás a nyugati modellekhez képest eltérő úton halad. Mircea Cantor: Szabadidőm eladó (I sell my free time), 2006, lambda print

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

A posztszocialista gazdaság jelenségei a kortárs művészetben Műcsarnok, 2010. június 18–2010. szeptember 19.

2010. 07. 06. 23:50:23

k i á l l í t á s ajánló

Művészeti Múzeum tulajdonában lévő Maszkos csendélet párja – ez utóbbi századik születésnapja Az év tárlata adja a tárlat apropóját. Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2010. július 31-ig A rendező intézmény olyan műveket is kiállít saját A gyűjteményes kiállítás Rippl-Rónai József anyagából, melyeket eddig nem láthatott munkásságának számos jelentős darabját a nagyközönség. A művész íróportréi közül mutatja be: megtekinthető többek között Karinthy Frigyes és Schöpflin Aladár arcképe, az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett valamint számos nagyszerű enteriőrkép, tus(Magyar Nemzeti Galéria) és a Zorka fekerajz és grafika is látható. te kesztyűvel (Rippl-Rónai Múzeum) című festmények. Kieselbach Tamás jóvoltából Rippl-Rónai József: Villa előtt, 1910 körül, szerepel a Narancsos csendélet, mely a Városi olaj, karton, 67x96 cm

Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása

telenné vált kifejezés, a „valósághűség” juthat az iski Kocsis Tibor kiállítása eszünkbe. iski ábrázolási Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2010. június 25–július 31. technikái – legyen az olajfestmény, ceruzarajz iski Kocsis Tibor tárlata a Deák Erika vagy nemesfémből öntött szobor – a „megGalériában 2009-ben bemutatott képzőszólalásig olyan, mintha…”, az antik időktől művészeti anyagon alapul. A budapesti tárismert művészeti paradigmának kívánnak lathoz képest a művész most egy nagyobb megfelelni. Ha azonban továbblépünk az lélegzetű, több műalkotást tartalmazó ábrázolási technikák kérdéskörén, a művek projekttel jelentkezik: a kiállításon festméa művészet önreflektív természetének bölnyek, rajzok, szobrok, videók szerepelnek. cseleti területére vezethetnek. A művész szándékai szerint az önállóan is

Supernatural

értelmezhető alkotások kombinációja egy nagyobb egységgé áll össze, s a Kortárs Művészeti Intézet tereibe tervezett installációként is értelmezhető. A művek ábrázoló jellegűek, azokról a művészeti oktatás és diskurzus által elkoptatott és szalonkép-

iski Kocsis Tibor 2001-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Alkotásai számos hazai és külföldi gyűjteményben is megtalálhatók. iski Kocsis Tibor: Fenyőág, 2009 festett ezüst, 11x5x5 cm

Pannó – Panorámák MODEM, Debrecen, 2010. július 3–szeptember 19.

Csurka Eszter, Doromby Mária, Dréher János, Ferdinánd Judit, Gáll Ádám, Hegedűs 2 László, Jovián György, Kovács Lola, Kovács Péter, Krajcsovics Éva, Lévay Jenő, Mayer Berta, Őry Annamária, Simonffy Márta, Szotyori László, Várnai Gyula, Végh András, Véssey Gábor – javarészt e kiállításra készített, nagyméretű munkáin keresztül kaphatunk képet a műfaj erejéről és hazai művelőinek legfőbb törekvéseiről. Csurka Eszter: Triptichon, 2002 olaj, vászont, print, 145x145 cm, 3 db 2010. július

Egy olyan, több évszázados hagyománnyal rendelkező műfaj aktuális hazai helyzetéről ad teljességre törekvő áttekintést a MODEM tárlata, amely manapság meglehetősen ritkán kerül be a kiállítótermekbe. A pannó műfaját a kiállítás tágan értelmezi: nemcsak a falat takaró, művészi falburkolatot, hanem minden olyan nagyméretű – vászonra, farostlemezre vagy más hordozóra készített –, falra szánt művészeti produktumot is ide sorol, amelynek díszítő funkciója (is) van. Huszonnégy kortárs magyar képző- és iparművész – Bajkó Anikó, Barabás Zsófia, Bikácsi Daniela, Birkás István, Bodor Anikó, Csíkvári Péter,


3

2010. 07. 06. 23:50:35

intézet saját – a 20. századi magyar progresszív művészetet

SINKOVITS PÉTER

Avantgárd hunok Párizsban I. Iparter v-változat

bemutató – kiállítási sorozatába is jól illeszkedett. Elsőként Modernizmus, Aktivizmus, Bauhaus – Konstruktív irányzatok a magyar művészetben – 1910–1930 címmel rendeztek tárlatot, itt többek között Bortnyik Sándor, Kassák Lajos, Moholy Nagy László műveivel ismerkedhetett meg a francia közönség. Majd időrendben haladva a 40-es évek közepének művészi fejleményeit az Európai Iskola – A szabadság művészete, a művészet szabadsága – 1945–1948 című bemutatójával idézte fel. Ez az avantgárd második nemzedékének legjelentősebb alkotói, mint Ámos Imre, Anna Margit, Bán Béla, Gyarmathy Tihamér, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Vajda Lajos és a sokáig Párizsban dolgozó Rozsda Endre

1946-ban Hunok Párizsban címmel jelentette meg regényét a nagy magyar

munkáit tárta Párizs művészetszerető közönsége elé. Az iparterves kiállítás koncepciója nem az eredeti állapot

költő, Illyés Gyula, visszaemlékezve a 20-as,

megidézése volt, hanem az akkori rendezvényen részt vevő

30-as évek franciaországi avantgárd mozgal-

művészek 60-as évek végén készített műveinek bemutatása.

maira. Ez év áprilisától júliusáig a Párizsi Magyar

Köztük természetesen olyanok is szerepeltek, amelyeket az

Intézet rendezett kiállítást az 1968-69-es

egykori tárlatra én is beválogattam. Ezzel a rendszerrel Tót

Iparterv-kiállításokra emlékezve. A tárlatnak

Endre járt a legjobban, mert az Iparterv idején épp elhagyta az absztrakt expresszionista stílusát, művészetében váltás következett be, olyan műveket alkotott, amelyeket kiforratlanságuk miatt későbbi katalógusaiban nem is szerepeltetett. De a Párizsi Magyar Intézet tárlatán a korai, legerősebb korszakának munkáit mutatták be, a magyar absztrakt expresszionizmus főműveit. Ezek az alkotások korrelációba kerültek Frey Krisztián Rákosliget című képeivel, ami nem véletlen, mert a 60-as évek végén szoros barátságban és művészi együttműködésben dolgoztak, egymás műveit értékelték, kidolgozásuk módszereit megbeszélték. A folyamatos diskurzus rendkívül gyümölcsöző volt, sok nagyszerű műalkotás létrejöttét,

Méhes László: Palánkok, 1968 (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)

megformálását segítette elő. különös aktualitást a Centre Pompidou-ban

A tárlat rendezőjének leleményességét dicséri, hogy ebből a

(Les promesses du passé) A múlt ígérete címmel

korszakból Méhes László Palánkok (1967) című, a pop art felé

bemutatott kelet-európai avantgárd művészeti

mutató, de szellemiségében az akciófestészethez köthető

rendezvény adott, ahol bolgár, cseh, lengyel,

művét, illetve Hencze Tamás 1963-as, cím nélküli, visszakapa-

magyar, román Fluxus-művészek akciófotóit,

rásos technikával készített festményét is beválogatta. Így a

videóit és műtárgyait láthatta a közönség. Ezzel

magyar absztrakt expresszionizmus irányzata négy alkotóval

együttműködésben, vele szoros kapcsolatban

az európai színtéren komoly megerősítést kapott.

állva jött létre a Magyar Intézet bemutatója,

4


2010. július

kitűnő kiegészítést nyújtva a Pompidou kelet-európai akciójához. A rendezvény az

A kiállításon és a katalógusban is a legreprezentatívabb bemutatás Keserü Ilona 60-as évekbeli művészetéről szól. A lírai absztrakciós korszak minden jellegzetes darabja

2010. 07. 06. 23:50:43

felvonul, így a balatonudvari temetőben felfedezett sírkőmotívum parafrázisai, a Kettős forma (1969) varrott, vászon reliefje épp úgy, mint a Történés-sorozat (1975) madárszárnyra emlékeztető, színes, ritmikusan ismételt vibráló formái, mely a Kolozsváry-gyűjteményből érkezett Párizsba, s öt-hat évvel a kiállítások rendezése után készült. Jól illeszkednek viszont a Sírkövek (1967) finom tónusokkal megfestett,

kihangsúlyozni, mert manapság minden

egymásra helyezett íves motívumai – szintén a Kolozsváry-

kiállítási rendezőt, aki felrak a falra egy képet,

gyűjteményből – a rendezvény kolorista vonulatához,

kurátornak neveznek.) A kasseli documenta

Nádler István, Bak Imre színesmező-festészetének darabja-

rendszere abban állt, hogy a kortárs művé-

ihoz, amelyek valóban az Iparterv-kiállításra készültek, ott

szet kitűnő szakértőit kérték fel, hogy hívják

jelentek meg először.

meg városukba a legjobb alkotókat a világ

Bak Imre: Kék keret, 1968 (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)

minden tájáról, s így a német kisváros közel öt

Helyreigazítás és kiegészítés Iparterv-ügyben

hónapra az egyetemes kortárs képzőművészet központjává, legfőbb és mértékadó színterévé

A tárlathoz a párizsi környezethez és az Ipartervhez méltó

emelkedett. A kortárs művészet másik nagy

elegáns, jól tördelt és kitűnő nyomdai színvonalon előállí-

világrendezvénye az 1960-as, 1970-es években

tott, három nyelven – francia, angol, magyar – megjelente-

a Velencei Biennále volt. Itt a nemzeti pavilo-

tett katalógus készült. Erre a Magyar Intézet büszke lehet.

nokba az egyes államok által kijelölt kormány-

Az elkészült és leközölt szövegekkel azonban némi prob-

biztosok hívtak meg művészeket, sokszor

lémák adódtak, amelyekre az alábbiakban szeretnék kitérni.

azonban a szakmai szempontok háttérbe

1.

Hajdú István katalógusszövegének 1. számú lábjegy-

szorultak, a nemzeti reprezentáció fonto-

zetében az áll: „Az első kiállítást Sinkovits Péter szervezte.”

sabbnak bizonyult. Így a 70-es évek közepére

Ezzel szemben a valóság az, hogy 1968 és 1969 között

elvesztette vezető szerepét, már nem tudott

összesen nyolc tárlatot szerveztem és rendeztem, két nagy

az egyetemes kortárs képművészet helyzetéről

csoportosat az Iparterv dísztermében és hat kamara kiál-

megbízható képet adni.

lítást a Központi Fizikai Kutató Intézet KISZ-klubjában, a

3.

következő összeállításban: Bak Imre–Frey Krisztián, Konkoly

amelyben arról beszél, hogy a II. Iparterv-

Gyula–Molnár Sándor, Bak Imre–Lakner László–Major János,

kiállításon „csináltam egy óriási ecsetet meg

Hencze Tamás–Jovánovics György–Siskov Ludmil, Méhes

egy kicsit, egy óriási telefont és a nyáron, a

László–Frey Krisztián. A bemutatókat a XI. kerületben

második Armory-Show-n …tökölődve kita-

Hajdú idézi Konkoly Gyula egy interjúját, Frey Krisztián: Rákosliget, 1968 (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)

a Bertalan Lajos utca és Budafoki út sarkán lévő épület földszinti nagytermében tártuk a közönség elé. Az utóbbi rendezvényeket Frank János, Körner Éva, Németh Lajos, Perneczky Géza és Sík Csaba nyitották meg.1 2.

Hajdú közlése a katalógusban: „A két kiállítás és a

néhány héttel később illegális körülmények között kinyomtatott Dokumentum 69-70 című kiadvány (félreérthetetlen utalással a documentára)” helyénvaló megállapítás, de a mai olvasó számára érdemes némi kiegészítést tenni. A kasseli 4 documenta 1968 júniusától októberig (akkor még előre szerben szervezett világrendezvény volt. (Ezt azért érdemes


2010. július

írták a számozást) egyedülálló, meghívásos, kurátori rend5

2010. 07. 06. 23:50:50

láltam az art conceptuelt (sic) vagyis a koncept

Jan Dibbets, Ger van Elk, Douglas Huebler, Edward Kienholz,

művészetet. És a Szentjóby is kitalálta. Benne

Joseph Kosuth, Jannis Kounellis, Sol Lewitt, Walter de Maria,

voltunk a világidőben, és azonos okok azonos

Mario Merz, Robert Morris, Bruce Nauman, Denis Oppenheim,

következtetése egyidejűleg jelentkeztek.”

Panamarenko, Michelangelo Pistoletto, Robert Smithson

Ehhez az idézethez érve érdemes megvizs-

és a sort folytathatnánk. Ezek a mesterek – beleértve a

gálni a tényeket. Amennyiben a katalógusíró

főkurátor Harald Szeemannt is – e katalógus megjelenéséig

a művész interjúját forrásnak tekinti, úgy

abban a hitben éltek, hogy ők fedezték fel a koncept művé-

érdemes azt kritikával elemezni. (Különösen

szetet. Az is valószínű, hogy Konkoly Gyulát sem töltötte el örömmel az egykori, nem közlésre szánt beszélgetésének a megjelentetése. 4.

Még egy állandóan visszatérő hősmítoszt kell helyre

tenni. A katalógusban ez áll: „az október 23-i vernissage tisztelgésére (itt egy furcsa lábjegyzet következik, hogy a megnyitót 23-ról 24-re halasztották) az első emlékművem, négy jégtömb hipermangánnal beszórva, gézzel bekötözve, hogy a vernissage alatt majd a szűz fehér gézen elkezdjen átütni a vér”. Konkoly konceptuális ötlete zseniális fantáziaszülemény volt 13 évvel az ötvenhatos forradalom elfojtása után, ehhez csatlakozott Szentjóby Tamás Háromszemélyes hordozható lövészárok című munkája, amely ugyanazt a szellemiséget képviselte, s hasonló sikert aratott. Sajnos a megnyitóra nem kezdett el a jégtömb olvadni, valószínűleg azért, mert sok volt a géz rajta, s ez hidegen tartotta. Csak napok múlva indult meg az olvadás, s akkor az elképzelés már működött a takarítónők nagy bánatára, mert az elegáns parkettáról nem tudták lemosni a hipermangánt. De addigra már a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Lektorátusa, az egykori cenzori hivatal intézkedett, s a kiállítást betiltotta. Ami a tárlat megnyitásának időpontját illeti, eszembe sem jutott volna október 23-ra időzíteni, mert semmi kedvem nem volt börtönbe kerülni, így nem is kellett egy nappal elhalasztani. Aki egy évvel az után, hogy a Varsói Szerződés államainak csapatai bevonultak Csehszlovákia területére, egy nagy tömegeket megmozgató rendezvényt készít elő, az biztos lehetett benne, hogy lecsukják. De én nem politikai demonstrációt szerveztem, hanem egy komoly avantgárd művészeti eseményt. 5.

Érdemes Fabényi Júlia előszavának egy megál-

lapítását helyreigazítani, hiszen azt írja: „1970-ben Dokumentum néven (pontosabban dokumentum 69-70 Hencze Tamás: Horizontális

6


2010. július

struktúra, 1969 (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)

címmel; S. P.) a két kiállítást összefoglaló illegális kiadakkor, ha a szövegíró csupán egy forrást kíván

vány is készült. A hivatalos művészetpolitika cenzúrája

figyelembe venni.) Ugyanis 1969. március 22.

ezt nem tűrte. A nyomdászt vidékre száműzték, a szöveg

és április 27. között a berni Kunsthalléban

eszmei kidolgozóját – aki akkor már emigrációban élt

rendezte meg a később legendás és nagyszerű

Franciaországban – távollétében 3 év börtönre ítélték.”

kiállításokat szervező Harald Szeemann – akiről

Nem igen értem, hogy mit ért Fabényi Júlia eszmei

a Velencei Biennálén utcát neveztek el – a Live

kidolgozáson, de az tény, hogy a katalógus szövegét én

in your head – When attitudes become form (Élj

írtam, és a saját eszméimet fogalmaztam meg benne.

a fejedben – Amikor az attitűdök formát öltenek)

Az is tény, hogy a Lakner László által tervezett katalógus

című korszakos jelentőségű tárlatát. Ezen a

kivitelezésében Konkoly Gyula nagyon fontos szerepet

seregszemlén mutatkoztak be a konceptuális

játszott. Manapság, a mai nyomdatechnikai feltételekkel

művészet legnagyobb mesterei, akik már

ennek jelentősége kevésbé érthető, de 1970-ben egy

hosszú évek óta a műfaj meghatározó alkotói

ilyen kiadványt megjelentetni hatalmas erőfeszítésbe

voltak. Érdemes felvillantani néhány nevet a

került, ezt a munkát Konkoly nagy lelkesedéssel és

nagyszerű repertoárból: Carl Andre, Richard

odaadással végezte el.

Artschwanger, Joseph Beuys, Alighiero Boetti,

2010. 07. 06. 23:50:58

nagy meglepetések érhetik, igazi felfedezésekhez juthat,

Lakner László:

monokróm Vörös-fekete struktúra című képe 1968-ból,

ha ezeket a nagyszabású életműveket behatóan és elmé-

ezekben az években ugyanis Molnár kizárólag monokróm

lyülten tanulmányozza.

Csont, 1968 (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)

6.

A tárlat nagy meglepetése volt Molnár Sándor

festményeket készített. Műtermében nagy, kiváló műveket felvonultató sorozatát ismertem meg, amelyekből a Párizsi Magyar Intézetben is bemutatott munkát az I. Ipartervkiállításon szerepeltettem, s a mű jó helyre, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került két hasonló kvalitású társával együtt. Sajnálatos, hogy több munkát nem láthattunk ebből a monokróm időszakból, tudomásom van róla, hogy jónéhányat átfestett, de így is maradt elég, amely a korszakot reprezentálja. Mindenesetre 2002 nyarán nagy, reprezentatív monokróm tárlatot rendeztek. A katalógusírók egyike sem tudott Molnár Sándor 1967-70 közötti üres képeket festő periódusáról, pedig 1968 nyarán 50 képből

7.

Lakner László szerepeltetésével kapcsolatban nem lehet

kifogást emelni, jellegzetes motívumai: a száj, a rózsa és a csont is jelentős alkotásokkal vonult fel a kiállításon. Némi helyreigazítás azonban tehető, mert méltán hiányzott a Szombathelyi Képtárban őrzött Identitás I. Kötél és lenyomat című műve, mely politikai attitűdjével és tematikájával jól kapcsolódott volna Konkoly Gyula vérző jegéhez és Szentjóby Tamás Háromszemélyes hordozható lövészárok című munkájához is. De jelentőségét elsősorban nem ez adja meg, hanem az alkotás konceptuális szellemisége. „A valóság és annak képmása” koncepció érzékletes megfogalmazása.

álló kollekciót mutatott be a Központi Fizikai Kutató Intézet

Az Iparterv-csoportot bemutató kiállítás a 60-as évek végi

KISZ Klubjában, majd egy év múlva az iparterves kamara

avantgárd művészetének nagyszerű seregszemléje lett,

kiállításokon akkori legújabb munkái kerültek a közönség

sokkal átgondoltabb, reprezentatívabb kiállítás, mint amit a

elé. Sturcz János katalógusszövegében hosszasan elemzi,

Pompidou-ban a kelet-európai avantgárd művészet össze-

„hogy lehetséges megmutatni, vagy legalább szimbolizálni

állításában láthattunk. Sajnálatos, hogy egyes főművek nem

egy, a valóságos tárgyak világa mögött húzódó lényegibb

kerültek át ebbe az összeállításba, amely a magyar művé-

realitást. (…) A magyar művészetben ez a folyamat és

szet pozícióját erősíthette volna. Leginkább azonban azt

szemléletváltás nem játszódott le, s nem alakult ki olyan

sajnálom, hogy a két éve elhunyt Major János, az Iparterv

szikár monokróm festészet, mint amit a nyugati kortársak

egyik markáns művésze hiányzik a tárlatról – remélem, hogy

képviselnek.”2 Ez az állítás nagy tévedés, ami kiigazításra

nem az utókor lassú feledése érte el a nagyszerű művészt.

szorul. Molnár Sándor monokróm képeinek immár 45 éves minőséget képviselik. Akármelyik korszakát vesszük górcső alá, minden esetben igazi kvalitással találjuk szembe magunkat, s ezt a iparterves kiállítók nagy részéről elmondhatjuk bátran. A korszakkal foglalkozó művészettörténészt


Jegyzet 1 Beke László előszava. In: Iparterv 68-80. A kiállítást rendezte, a katalógust összeállította: Beke László, Hegyi Lóránd, Sinkovits Péter. 2 Sturcz János: „Látod, amit látsz” A radikális monokróm festészet magyarországi recepciója a 90-es években. In: A szín önálló élete című katalógus 103 l., Műcsarnok, 2002

2010. július

pályafutása bizonyíték arra, hogy a legmagasabb szakmai

7

2010. 07. 06. 23:51:04

Centrumban a város: Székesfehérvár A húsz éve működő Új Művészet

tása, melyről a Los Angelesben élő művészettörténész írt

szerkesztősége elhatározta, hogy a

recenziót, aki az Új Művészet monográfiasorozatának szer-

jelentős művészettörténeti értékekkel és

zője volt, s Fehér László életművét mutatta be. A város híres

pezsgő képzőművészeti élettel rendelkező

és jelentős alkotója Hegedűs 2 László, aki 60. életévéhez

városainknak tematikus számokat szentel.

érve adott tanúbizonyságot eddigi működéséről a Szent

Jelen esetben Székesfehérvár bemutatására vállalkozunk. Elsősorban nagy és jelentős művészeti emléke, a Szűz Mária-prépostság romjainak évtizedes hányatottságáról és megóvásának koncepcióváltozásairól ír a téma legavatottabb szakértője: Marosi

István Király Múzeum termeiben. A Deák Gyűjtemény tematikus tárlattal járta körül a portré mai kifejezési eszközeit, és jó áttekintést nyújtott a műfaj jelenlegi állapotáról. Most frissen jelent meg a Magyarország műemlékei-sorozatban a Székesfehérvárról szóló kötet, amelynek bemutatása szintén szerepel összeállításunkban.

Ernő. A székesfehérvári művészeti élet nagy

Sinkovits Péter

eseménye Fehér László gyűjteményes kiállí-

főszerkesztő

MAROSI ERNŐ

A székesfehérvári Szűz Mária-prépostság romjai Restaurálni, vagy konzer válni?

olyan, vadonatúj épületeket, amilyenek ezek új korukban lehettek – vagy amilyeneknek kellett volna lenniük. Moriz Thausing bécsi művészettörténész professzor már az 1870-es években filoxera renovatrixnak, járványnak bélyegezte ezt a mindenhol jelentkező eljárást – arról a szőlőkártevőről, amely a régi szőlőkultúrák többségét kipusztította. Ekkor pusztultak

Az alcímbe foglalt kérdés régen eldön-

el a régi magyar borokat adó fajták is (Ady: Kétféle Velszi

töttnek tekinthető. A kérdést az idézett

bárdok, 1914: „A fátyol borult, az asztal terült, / Örült az úr-

formában, dilemmaként a 19. század végén és

rend a Deáki tettnek, / Fecerunt magnum áldomás, s Buda /

a 20. század elején fogalmazták meg a műem-

Filoxerátlan hegyei lihegtek.”) – helyüket importált, ellenálló

lékvédelemben. Maga a dilemma is szakítást

szőlőfajtákból rekonstruált borok töltötték be.

jelentett egyrészt a modern műemlékvédelmet megelőző korszaknak azzal a gyakorlatával, amely tekintet nélkül a régiség sajátos értékeire, vagy az általuk képviselt atmoszférára,

8


2010. július

hangulatra, esetleg szentségre, a romokat

Magyarországon 1900 táján a fenti kérdést a nagy történelmi pusztulások láttán még csak a legradikálisabb gondolkodók tették fel eredeti formájában. A rekonstrukció teljes elutasítása talán sehol sem magától értetődő.

habozás nélkül eltakarította, s helyükön a

De magyarázatot igényel a főcím is, hiszen azt az objektumot,

kor igényeinek megfelelő, monumentális

amelyről itt szó van, rendszerint másként említik. 1938-ban,

épületeket emelt. Másrészt elhatárolódott a

Szent István halálának 900. évfordulóján a Romkert kiala-

historizmus restaurátori magatartásától is,

kításakor a középkori templom épületmaradványait mint a

amely a 19. században, különösen a középkor

„székesfehérvári királyi bazilika” (így írja le és ismerteti őket

stílusairól szerzett tudományos tapasztalatok

Dercsényi Dezső 1943-ban kiadott monográfiája) emlékeit

birtokában, biztos kézzel emelt a romokon

foglalták reprezentatív építészeti keretbe, amely Lux Géza

2010. 07. 06. 23:51:09


tervei szerint diadalívvel, a Magyar Nemzeti múzeumból

királyi temetkezések színhelyévé, különösen olyan

ide (vissza)hozott Szent István-szarkofágot őrző, Aba Novák

korszakokban, amikor az uralkodók ezzel is hivat-

Vilmos falképeivel, Sztehló Lili üvegablakaival és Madarasy

kozni kívántak a szent királyok példájára. A prépost-

Walter domborműveivel, campanilével és kőtárként szolgáló

ságnak hamarosan országos jelentősége lett mint

árkádokkal övezte a rommezőt.

hiteles helynek, az ország törvényei és írott hagyo-

építészeti típust jelentett ekkor, hanem nagyobb jelentőségű keresztény templomot – annak ellenére, hogy a területnek ilyen rendeltetése már a 16. század közepe óta megszűnt. Székesegyház sohasem volt, hiszen a püspökséget csak Mária Terézia korában, 1777-ben alapították, s ettől kezdve a középkori Szent Péter és Pál plébániatemplomot használják Szent István tiszteletére szentelt székesegyházként. Pontos megjelölése: a Szűz Máriának (Magyarország patrónájának, az augusztus 15-én ünnepelt Nagyboldogasszonynak) szentelt, királyi prépostság (társaskáptalan) temploma, amely Szent Istvánnak és családjának temetkezési helye, majd 1083-tól a család két szentté avatott tagjának, István király és Imre herceg

fotó: Tóth Gergely

tiszteletének helye volt. Ebben a minőségében többször vált


Váradiné Schulz Zsuzsanna)

mányai – emellett pedig kincsei, koronázási jelvényei – őrzőjének, majd a koronázás kötelező helyének, országgyűlések, törvénynapok helyének. Így vált a rendi alkotmányosság, abban a korszakban pedig, amikor I. István szentsége helyett „a történelmi szükségszerűséget felismerő államalapító” kultusza dominált, az államiság szimbolikus emlékhelyévé. 1988-ban, a szent király halálának 950. évfordulóján tért vissza ismét tiszteletének mindegyik hagyományos eleme. Ekkortájt merült fel az a gondolat, hogy a rommező tulajdonképpen „nemzeti emlékhely” – noha ilyen emlékkategóriát addig nem ismertek, és azóta sem különböztetnek meg a vonatkozó törvények. Elvben a műemléki védelem tökéletesen

A Romkert ma

2010. július

A „bazilika” szó nyilvánvalóan nem a középkorban uralkodó

Az 1988-as tervpályázat első helyezett perspektivikus rendezési javaslata (Schulz István, Váradi Imre,

9

2010. 07. 06. 23:51:14

elegendő lenne mind a régészeti-művészettör-

variánsára. A harmadik napjainkban zajlik. Valamennyi

téneti érdekű maradványok megbecsülésére,

(természetesen, hiszen nemcsak a lokálpatrióta büsz-

mind a „nemzeti” jelzővel hangsúlyozott külön-

keség tárgyáról, hanem a város organikus szövetébe

leges közérdek kifejezésére.

illeszkedő, eleven helyről van szó!) a helyi közvélemé-

Mindenesetre 1988-ban nyilvánvalóvá – vagy inkább közismertté – vált, hogy az 1938-ban nagy körültekintéssel elrendezett Romkert méltatlan állapotba került, részben szándékos pusztítás (pl. a Szent István-mauzóleum falképeinek eltüntetése), részben hanyagság következtében.

A 2000-es védőépület alaprajzi terve (Oltai Péter)

Nem elégedtek meg a Romkert épületeinek helyreállításával, rendbehozásával, hanem – nem is annyira a mulasztások

10


2010. július

pótlására, inkább mintegy az újonnan

nyen kívül országos visszhangot és érdeklődést keltett és kelt ma is. Se szeri, se száma a sajtóközleményeknek, vitáknak, amelyek akár a hírlaptári olvasóteremben, akár az elektronikus vitafórumokon több napra szolgáló olvasnivalóval győzhetik meg az érdeklődőt arról, hogy komoly érzelmi-indulati töltésű közüggyé vált – nem ugyan a fehérvári középkori prépostság emlékei megőrzésének, hanem a Romkert építészeti kialakításának

módja. Ezek áttekintése vagy elemzése valamikor még érdekes szakdolgozatokat eredményezhet, ma még csak kavargásuk észlelhető – nem is szólva a kéretlenül érkező véleményekről és elgondolásokról.

nyert történelmi felismerés monumen-

A Romkert rendezése egyszerre állapota, az ismeretek

tális megörökítésének szándékával – az

gyarapodása, valamint a történelmi emlék bemutatásával

eddiginél nagyobb szabású, grandiózus

kapcsolatos igények változása következtében vált feladattá.

emlékmű emelését határozták el. Eddig

Lényegében három kérdés igényelt újabb beavatkozást.

háromszor bonyolítottak le tervpályáza-

Nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy az 1930-as évek óta,

tokat, amelyeken építészeknek (illetve

amikor a prépostsági templomnak a 19. század ásatásai

szakemberek társulásainak) nagy száma

során feltárt alapfalait a püspöki palotához tartozó kert

vett részt és tett javaslatot a feladat

egy részének e célra való átengedésével bemutatásra

megoldásának úgyszólván valamennyi

konzerválták, ezeknek állapota éppúgy megromlott, mint a

2010. 07. 06. 23:51:19

nagyrészt a várfalakhoz támaszkodó, nyitott árkádok alatt

sabb szempontja nyilván éppen az alaprajzból a

elrendezett kőfaragványoké. Szükségessé vált tehát védel-

harmadik dimenzióba való átlépés lehetősége volt.

müknek átgondolása, a környezeti szennyeződésektől és

Az első helyen díjazott pályaterv egy, az apszis

az időjárási viszontagságoktól való megóvásuk. Ez a romok

előtt felállítandó, magas acél diadalívet javasolt,

esetében leginkább lefedést jelenthetett, az időközben

a második egy, a maradványok fölé emelendő,

újabb leletekkel gyarapodott kőfaragványok esetében pedig

bazilikális tömegrekonstrukciót.

– lehetőleg a Romkert közelében – számukra új múzeum építését és berendezését. Azt a belátást, hogy a leletanyagot lelkiismeretesen és illő kegyelettel kell őrizni, mindenekelőtt az 1938-ban egy kereszttel díszített fedőlap alatt meglehetősen hevenyészve elhelyezett embertani leletek sorsa miatti felháborodás segítette. Annak az – utóbb be


Az ismételt, 1995-ös pályázat legfontosabb szempontja már a romok – köztük az időközben ásatásokkal felszínre hozott déli épületrészek – védelmének megvalósítása volt. Ennek eredményeként épült meg az az acél szerkezetű védőtető,

nem váló – reménye, hogy az emberi maradványok között esetleg királyi személyek csontmaradványai is azonosíthatók lennének, e téren hamar elfogadott követelménnyé emelte a konzerválás elvét a vizsgálatok megismételhetőségének érdekében. A régészeti-építészeti maradványok esetében kezdetben csak az 1938–43 óta eltelt időben, különösen Kralovánszky Alán kutatási eredményeinek bemutatása mutatkozott szükségesnek, de nyilvánvaló volt, hogy a templom déli mellékhajójának és hosszházfalának feltárását is el kell végezni, az itt vezető közút és az alatta húzódó 19. századi csatorna bontásával. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, Biczó Piroska vezetésével végzett régészeti kutatás lényegében az építészeti pályázatokkal párhuzamosan folyt. A templom nyugati részére 1780–1803 között épített püspöki palota területén régészeti kutatásra ekkor már nem kínálkozott alkalom. Így a közvéleményt leginkább foglalkoztató, leghangsúlyosabb célkitűzés, a prépostsági templom emlékének monumentális jelzése és megörökítése nem volt alátámasztható kész és kiérlelt új ismeretekkel, annál kevésbé, mert lényegében a templom történetének régi, az újabb kutatások által egyre nagyobb mértékben meghaladott ismeretei voltak csak közkeletűek. Az 1988-89-es tervpályázat az akkoriban legsürgetőbbnek látszó feladatok megoldását tűzte célul: első feladatként szerepel kiírásában „a bazilika területén eltemetett történelmi személyiségek előkerült csontleleteinek méltó elhelyezése, állami-egyházi protokolláris koszorúzási hely kialakítása, valamint az innen származó kőfaragványok szakszerű tárolása és bemutatása” – a romterület rendezése, az idegenforgalmi és vendéglátási igények kielégítése s nem

A 2000-es védőépület kelet felé, a szentéllyel

a létesítendő építmények között”. Az akkori bizottsági érté-

amely a teljes rom időjárástól való védelmét nem

kelés különös figyelemmel méltatta a kőtár elhelyezésére

oldotta meg ugyan, de ipari megjelenésével, a

tett javaslatokat. Jellemző, hogy olyan hipotetikus elemeket

városi környezettől való idegenségével olyan

is helyeselve fogadott, mint – megfogalmazása szerint –

felháborodást keltett, hogy 2000-es befejezése

„műemléki szempontból alapvető követelmény a déli hajó

után hamarosan el kellett távolítani. Nagyobb

és a hozzá tartozó kapuzat bemutatása” – itt a Tóth Sándor

baj, hogy nem maradt semleges lefedés, hanem

által töredékeiből rajzban (és részleges felállításban az

rekonstrukciós szándékokat is igyekezett megva-

István Király Múzeum egykori történeti kiállításán) elkészí-

lósítani. Nemcsak a déli falakban maradtak vissza

tett rekonstrukcióról van szó, amelynek déli bejáratként való

nyomai lebontása után is, hanem eltávolíthatat-

azonosítását utólag az itt csatlakozó prépostsági épületek

lanul megmaradt belőle a terasszá alakított déli

feltárása megcáfolta. Ezzel megdőlt a megőrzendő alapfalak

toronymaradvány, és pinceszerű, nyomott terekbe

és a hozzájuk tartozó felépítmény közötti egyetlen feltéte-

foglalva alighanem végleg levált az egykori temp-

lezett kapcsolat feltevése, holott a rekonstrukciók legfonto-

lomépülettől az amúgy is nehéz rekonstrukciós és


A 2000-es védőépület keleti része dél felé, előtérben Szent Imre sírjával

2010. július

utolsó sorban „építészeti egység kialakítása … a meglévő és

11

2010. 07. 06. 23:51:24

egyik egy akkora középkori épületmodell, amekkora a székesfehérvári prépostsági templom hajófala soha nem lehetett, s mivel felépítése a maradványokból nem rekonstruálható, csak valószínűtlen fantáziaképet jeleníthet meg. A másik színes fényjátékot produkáló üvegkubusokkal élne; a helyhez való minden vonatkozás nélkül ez a talán nem is nagyon páratlan szórakoztatás bárhol elképzelhető. A műemlék védelme végleg átcsapott az (önmagunknak szánt) emlékműállítás

12


2010. július

12. századi nyíláskerettöredékek rekonstrukciója (Bartos György, 2007)

építéstörténeti problémát jelentő délnyugati

szándékába.

épületrész is. Ugyanekkor – egyelőre csak a

A székesfehérvári prépostság romjai meglehetősen

millenniumi év lázában elhalasztva – sajnos

paradox, sőt ironikus módon szinte éppen akkor kerültek

már különvált az „első ütemtől” a prépostsági

műemlékként a történelmi hagyománytisztelet és a tudo-

templom kőemlékeinek elhelyezését szolgáló

mányos érdeklődés középpontjába, amikor a felszínen

múzeumépület dolga. Ezt egy nagyszabású

utolsó nyomuk is eltűnt. A török uralom alól felszabadult

kiállítás pótolta, amely – a nagyobbik Szent

Székesfehérvár közepén a 18. században még tekintélyes

István-legendából kölcsönzött Basilica grandis

romok álltak, de megosztva a város és a prépostság (majd

et famosa címmel – a Csók István képtárban

az új püspökség) között. Ez a helyzet a Romkert megnyi-

mutatta be a prépostsági templom középkori

tásáig fennállott. A hosszában megosztott templom

kőfaragványemlékeit az eddigi legnagyobb

egységét eleinte leginkább a két fél közötti gyakori peres-

teljességgel, számot adva ezek összegyűj-

kedés során készített alaprajzi felmérések tudatosították.

tésének és feldolgozásának eredményeiről.

Egyébként a város és a püspökség egyformán kőbányának

Úgy tűnt, hogy a kiállítás a közeli időre várt

használta az épületromokat, ezért került elő a töredékek

múzeumépítésig betöltheti az ideiglenes

többsége különböző házak és városi építmények falaiból,

kiállítás feladatát. Nem így történt: az egykori

ahol építőanyagként használták őket. Az újabb kutatások

Horthy Miklós Művelődési Házban végleges

is rendszerint csak azt tudják valószínűsíteni (a felhasz-

elhelyezésre szánt Aba Novák-pannók resta-

nálás helye alapján), hogy az egykori templomépületnek

urálása alkalmából a kiállítást lebontották,

mely részéről származhatnak egyes faragványok, pontos

anyagát azóta is raktárakban őrzik.

hovatartozásukat nem. Az utóbbi évek legnagyobb ered-

Az utóbbi idő – az immár harmadik vállal-

ményei közé tartozik a Nagy Lajos által építtetett Anjou-

kozás – tervezett nagy beruházásainak céljai

sírkápolna maradványainak felfedezése. Meglehetősen

között a kőtár kérdésének megoldása már

bonyolult történetről van szó, s csak a régészeti leletek

nem szerepel, csupán a romterület lefedése

tették lehetővé a templom több, egymástól távol eső

s az így kialakított városi közösségi téren

pontján előkerült, pompás vörösmárvány síremlékek való-

valamely jel elhelyezése. Az élményt vagy

színű azonosítását. Utoljára a késő barokk püspöki palota

a középkori épület benyomását idéző rész-

építésének idején bontottak el még fennálló épületrészt:

leges rekonstrukció, vagy a rekonstrukciós

Jankovich Miklós 1827-ben arra emlékezett vissza, hogy

szándéktól teljesen elszakadó látványelemek

ifjúkorában, a 18. század utolsó évtizedében még minist-

hivatottak felkelteni. Ebben a szakaszban

rált az egyik, még fennálló kápolnában. Henszlmann Imre

már egyértelműen az emlékállítás szán-

1862-től három ízben végzett ásatásai idején már az volt

déka dominál. Szokás arra hivatkozni – más

a legfőbb kérdés, hogy milyen felépítmény tartozhatott

esetekben, így a budapesti Szépművészeti

az alapfalak többé-kevésbé jól kivehető vonulatához.

Múzeum portikuszának tervei kapcsán

Ő tapasztalatai alapján különös következtetésekre jutott:

is –, hogy korunk alkotóinak joga kezük

a római táborok tornyaival kombinált ókeresztény bazi-

nyomának hátrahagyása a műemlékeken

likának képzelte el a részben megismert épületet – ha

is. Székesfehérvárott két, hangsúlyozottan

következtetésein ma már inkább mosolygunk is, Szent

egyéni vízió áll még versenyben – és

István csodás művű épületéről ma sincs biztosabb képünk.

látszólag ellentmondásban – egymással: az

2010. 07. 06. 23:51:29

Valószínűséget, rekonstrukciós hipotéziseket nehéz megépí-


teni – minden ilyen törekvés csakis tévútra vezethet: ami ma nagyon elfogadhatónak tűnik, hamarosan jó esetben naivitásnak, rosszabb esetben vaskos tévedésnek vagy ízléstelenségnek fog bizonyulni. De egyáltalán milyen épületet kívánunk rekonstruálni? Legkevésbé Szent István prépostságát ismerjük, legjobban azt az írott forrásokkal nem dokumentálható 12. századi épületet, amely az első átalakításával épült meg. Ennek déli pilléralapozásai maradtak meg helyükön, s ugyanezek a pillérek tanúskodnak a két egymást követő, Károly Róbert-kori gótikus átépítésről (az egész templom boltozásáról) és még a nagyszabású Mátyás-kori késő gótikus átalakításról és bővítésről is. Egy rekonstrukció során nyilvánvalóan a korai korszakokra helyeződnék a hangsúly, azaz eleve hamis elképzelést tükrözne a késő középkori épületről. Az egyes építési korszakok (összesen 4 vagy 5 önállónak tekinthető középkori épület, amelyekben mindig ott voltak a megelőzőek is) egymásutánja az alapfalakról világosan leolvasható, s épp ebben van ezeknek a jelentősége. Állítólag ez csak a tudósok szűk körének olvasható forrás – valójában bármely, elmélyülésre hajlandó szemlélő számára követhető élmény. Az alapfalaknak s a belső tagolásnak ez a mással nem helyettesíthető séges. Székesfehérvár sajátossága, hogy a romok fölé nem építettek nagyszabású épületet. Európa-szerte gyakoribb, hogy a korai épületmaradványok a későbbi épületek alatt vannak, s így (mint pl. a Saint-Denis-i apátságban, a római San Clemente bazilika alatti több emeletes rétegződésben, a genfi Saint-Pierre korai épületmaradványai esetében és még sok helyen) az épületek története a jelenkorig folyamatosan követhető. Székesfehérvárott ez a folyamatosság megszakadt, ezért amit a jelenkor valójában (és tényleg a maga dicsőségére is) tehet, a védelemmel mintegy a történeti folyamatosság helyreállítása: nem mellékes eredmény, hanem a fő feladat!

rendelni. A székesfehérvári Szűz Máriaprépostság kőfaragványemlékei nemcsak a középkori magyarországi művészettörténet egyik legszámosabb és legkiválóbb minőségű, valóban királyi színvonalú emlékcsoportját alkotják, hanem egyébként ismeretlen építkezésekre is rávilágítanak. A kevés és kicsiny, Szent István templomával kapcsolatba hozható faragványon kívül vannak például olyanok, amelyek bizonyosan a 11. század végére, hihetően a szentté avatások korára, a zarándokhellyé alakuló templom átalakításaira utalnak. Mindenekelőtt Mentényi Klára

Az in situ épületmaradványok persze nemcsak a prépostság

és műemlékes munkatársai munkája világít rá

(immár nemcsak a Szűz Mária-templom, hanem a csatlakozó

a templom 12. századi díszének nagy jelentő-

épületek) történetének fő szakaszairól, hanem szinte szaka-

ségére és változatosságára. Ennek csak egyik

datlan átalakításainak, berendezése változásainak, a temet-

eleme az a stílus, amely a pécsi székesegyház

kezések során végzett módosításoknak az egymásutánjáról

épületszobrászati díszével árul el kapcso-

is tanúskodnak. A régészeti kutatásokat régóta nyomon

latot. Egyelőre korai vitatni, melyiküké az

követő és pontos megfigyelésekkel, lelkiismeretesen doku-

elsőbbség: a királyi prépostságé-e, amelyet

mentáló Szabó Zoltán építész Szent Imrének a templom

figurális díszű, szárkövein az apostolok alak-

kanonoki kórusától délre, egy árkád alatt bizonyosan 1031-

jaival díszített kapuzaton kívül számos, talán

ben létesített sírján mutatta be, hogy ez az 1083-ban egy

a szentély díszéhez tartozó kőfaragvány

szent csodákkal övezett ereklyesírjává alakított építmény

képvisel, vagy Pécsé.

mennyi módosításon és átdolgozáson esett át később, amikor a templombelső mindenkori változó képében kellett megőrizni. Arról azonban, hogy maga a síremlék felépítménye hogyan jelent meg, nincs biztos tudomásunk, legfeljebb feltevések vannak.

A másik, fokozatosan háttérbe szoruló, de nem feledhető székesfehérvári feladat a Romkerthez csatlakozó, a kőemlékek bemutatását, a királyi prépostság történetének bemutatását szolgáló múzeumépület megva-

Mindennek az a legfőbb oka, hogy – noha általános stiláris

lósítása. Ez tényleg építészeti feladat – külö-

elképzeléseink lehetnek – egyetlen kőfaragvány-töredéket

nösen, ha nem tévesztjük szem elől, hogy

sem tudunk kétségtelen bizonyossággal a lábazatok vagy

korunk építészetének világszerte a múzeum-

az alapozás szintjén megfigyelhető építészeti tagozatokhoz

építészet az egyik vezető műfaja.


Az 1988-as tervpályázat második helyezett védőépületterve (Szoboszlay István és kollektívája)

2010. július

dokumentuma, amelynek érintetlen fenntartása szük-

13

2010. 07. 06. 23:51:30

csak kontúrozott variációik, a vetett árnyékok jelenléte vagy hiánya – korábban is jelen voltak Fehér képein, az új formai

FORGÁCS ÉVA

keret azonban ezeket is jórészt átértelmezi.

Körben

Kerek és más, az építészeti adottságok nyújtotta felületformákat kitöltő festményeket évszázadok óta festettek, a

Fehér László kiállítása Csók István Képtár, Székesfehérvár, 2010. V. 29–X. 24.

tondó azonban így önmagában, építészeti keret nélkül a táblakép legáltalánosabb, a reneszánszból eredő önértelmezésének a felmondása. A reneszánsz azért teremtette meg a fekvő vagy álló téglalap alakú táblaképet, hogy ablakot nyisson a néző előtt a világra, vagy éppen befelé, egy szobába. A téglalap, tartalmától függetlenül, racionális keretbe foglalja a képet. A látvány egyenes vonalak, derékszögek közé rendezése gesztus az értelemnek, amely

Fehér László új kiállításának szembe-

minden tartalmat szilárd keretek közé tud fogni. A legszebb

ötlő újdonsága a képek kerek formája.

vagy a legirtózatosabb látomás is véget ér a kép széleinél.

Vizuális tekintetben ez akkor is erőteljesen új vonás, ha a képek tematikája nagyrészt, ha nem is mindenütt, változatlan. Sok motívum

A kör alapjában változtatja meg ezt a szemléletet. Nincs szilárd támpont, hanem, akár jelezve van ez, akár nem, virtuális középpont van, amelynek lehet szívó hatása, amely a képet befelé örvénylő térként prezentálja. Nevezhetjük „tölcsérperspektívá”-nak, mint ahogyan például a Hanna vázával című képen (2008) látjuk – ami Fehér fotografikus eredetű képeit, az eredetileg fényképen rögzített látvány kivonatát befelé irányuló látássá írja át. A kör mintegy annak a kútnak a sima felszíne, amelyik az 1989-es Kútbanéző című képen jelenik meg, egyszerre tükrözve és mélyebb régiókat rejtve. Fehér eddigi életműve meglepően egységes és következetes, holott minden korszakban regisztrálhatók továbblépések és váltások. Ezek azonban többnyire már korábban is meglévő tendenciák felerősítései, nem azok ellenében ható újítások. A fotórealisztikus látást és ábrázolásmódot például Fehér már régóta eleve absztrahálja a kép egységes alapszínének a megválasztásával. Akár fekete, akár rózsaszín vagy más ez a szín, a megrajzolt centrálperspektíva ellen dolgozik, mert

fotó: Sulyok Miklós

annak az enyészpontját a tér geometriájából valahová a tudat, illetve az emlékezet mélyére helyezi. Ezt az egyszerű, de erőteljes festői gondolatot gazdagítja, hogy egyes képeken geometrikusan is több, különböző enyészpontú perspek-

Fehér László: Tócsa III., 2008

tíva jelenik meg egyszerre (például az Emlékmű előtt című

olaj, vászonátmérő: 200 cm

1989-es képen). – víz, kövek, oszlop, váza szomszédságában megjelenő, áttetsző tranzitfigurák, gyerekkori

14


2010. július

pillanatok – és sok módszer – a teljesen kitöltött, megfestett tárgyak, illetve alakok és a

A kör alakú képek új, „tölcsérperspektivikus” térfelfogásával és formátumával szorosan összefügg El Kazovszkij alakja, és amit az ő elvesztése jelentett Fehérnek. Fehér, mint elmondta, El Kazovszkij temetésén képzelte el először a

2010. 07. 06. 23:51:33

festményt mint fekete kört, ezért volt az első kör alakú kép

állva, a valósághoz cövekeli a festményt,

El Kazovszkij portréja (El Kazovszkij emlékére, 2008). A fekete

amely azonban általánossá tágul, mert emlék-

felület, a fekete szín Fehér képein régóta – 1974–76-ban

képek csúsznak rá a néző saját élményeiből,

festett négyrészes Önarcképe óta – a semmi, a nemlét színe.

és a festmény végül is a megfestett és a bele-

El Kazovszkij portréja fekete térben kissé felülnézetből

vetített képek halmazaként áll a néző előtt.

megfestett – ez Fehérnél a transzcendencia kifejezése

Fehér ebben a tekintetben a francia Christian

– röntgenképszerű negatív kép, fején egy játékos, mackó-

Boltanski korai oeuvre-jével rokon művészetet

fejet formázó, a személyét intenzíven megidéző sapkával,

hoz létre, amelyben a mindennapi élet banális


ami, mint a festő kvintesszenciális, gyermeki portréja, az ég felé fordul. A kép kör formája szuggesztívebb, koncentráltabb ábrázolást tesz lehetővé, mint a téglalap, nem engedi ki a néző pillantását a portrét határoló szoros körből, szó szerint nem ad teret semmi másnak, mint amit felmutat. A kör alakú fekete-fehér festmények egymás mellett a falon mintegy felnagyított pupillákként nyílnak meg a néző előtt, az emlékezetre mutatnak, és Fehér középponti témáját, az időt jelenítik meg. Fehér egyre kevesebb tárgyat és alakot enged képeire, a minimálisra redukált motívumok azonban messzire vezetik a néző tekintetét. Különös helyen állnak a konkrétan személyes és a metafizikai között. Konkrét, lézető személyeket ábrázolnak, többnyire Fehér családtagjait, de olyan, a családi életben jellegzetesen előforduló alapszituációkban, amelyek bárki számára ismerősek lehetnek, különösen, ha az ábrázolt figurák csak kontúrral jelzettek, és a körvonalakat a néző képzelete töltheti meg számára ismerősebb, vagy a saját képzeletében élő emlékalakok képével. Fehér egyre merészebben hatol abba a tartományba, amit közönségesen emlékezetnek hívunk, de aminek a mechanizmusai és működése a lélektan számára is A redukció nagy művelete révén, amire Balkon című festménye vezette rá Fehért 1988-ban, ugyancsak egyre bátrabban mobilizálja a nézőt.


csak részlegesen felderített területek.

A motívumok kiválasztása és kivonatolása mindig azt a határt keresi, nyosan realitásnak tekintse azt, amit lát, de egyúttal folytassa, átépítse, kiegészítse a képet. A határozottan konkrét és jól érzékelhetően családi fényképfelvételként adott kiindulópont, mint például Fehér felesége egy oszlop mellett


(Odúban) 2009 olaj, vászon, 220x160 cm

képei, a családok fényképalbumaiban gyűlő fényképek, amelyek az idő egy-egy pontját rögzítik és vélik megmenteni az emlékezet számára, éppen ellenkezőleg, a menthetetlen múltba hullás bizonyítékaiként jelennek meg.

2010. július

ahol a néző elegendő kiindulópontot kap ahhoz, hogy bizo-

Fehér László: Önarckép fával

15

2010. 07. 06. 23:51:40

Fehér egyik leleménye, hogy figuráit – akár kontúrrajzok, akár teljes portrék – többnyire tagolatlan szín-térbe helyezi, ahol semmilyen más környezetük nincs, mint az idő. Realitás és absztrakció végleteinek egyazon képkereten belüli megragadása az ittlét, a képben való lét, a létezés engimájának érzékletes leképezése. Fehér többször tett már kirándulásokat ebből az átfogó tematikából, például amikor 2004-ben megfestette az Arcok a Körtérről című portrésorozatát, amely fejet hajt a tényleges, konkrét, itt és most létezés előtt, és nem stilizálja azt metafizikává. A most bemutatott új képek között téma és formavilág tekintetében azoktól különböző és egyedülálló a 2009-ben festett Múzeumőrök.* Függőlegesekkel szabályos ritmusban tagolt architektúra keretében, üvegfal előtt, amelyet vízszintes korlátok is kereszteznek, két, feltehetően feketebőrű múzeumi őr áll, egyikük oldalán rádiótelefon. A nagyvilág valamelyik modern, minden technikával felszerelt múzeumában vagyunk, a fotórealista festményekről ismert, időből kiesett pillanatban, amit látunk, mellékes, eseménytelen, az fotó: Sulyok Miklós

emlékezetben nyomot nem hagyó mozzanat. Viszont: kép. A fény, mint a 17. századi holland képeken, Vermeer és Pieter de Hooch festményein, kintről, a háttérből jön – ezzel a módszerrel Fehér az 1997-es Kapualjban című képén is élt – maga a kép tere belső tér, relatíve sötét. A külvilágon, az objektív világosságon innen vagyunk, intim félsötétben, jóformán csak kontúrokat látunk, amelyek azonban beszédesen osztják fel a teret mérnöki pontosságú külső mezőre és az emberi formák puha kontúrjaival jelzett, annak a rácsozatába került belső, szubjektív szférára. Ez a kép talán az első, ahol Fehér modern architekturális keretet fest, és annak az elidegenítő geometriájába állít emberi alakokat. A befoglaló körforma erőteljesen vág bele az épület rajzába, önkényes gesztussal szakítja meg azt. A korábbi képek dinamikájának a megfordításaként, mintegy negatívjaként, ezúttal a háttér az, ami – történetesen realisztikusan – csak kontúrokkal jelzett, és az emberi alakok a tömör, fekete árnyképek – a végeredmény azonban ugyanaz, a „múzeumőrök” tranzitfigurák a geometrikus rácsozattal tagolt fény időtlen világában. A valóságos és a tükrözött, s a valós és a látszólagos bonyolult viszonyát elemzi a Tócsa III. című festmény (2008), a korábban (ugyancsak 2008-ban) festett Tócsa II. című téglalap alakú kép kör formájú


változata. Ezen a képen, mint a pupilla domború felületén tükröződő látványt, ábrázolja Fehér egy tócsa fényes foltját, amelyben látszik az ég, egy ház, egy fa és egy ember


2010. július

Fehér László: El Kazovszkij emlékére, 2008, olaj, vászonátmérő: 200 cm 16

Fehér László: Esőben, 2009, olaj, vászonátmérő: 190 cm

2010. 07. 06. 23:51:45

felsőteste. Mindez fotórealisztikusan megfestve, míg a testhez tartozó lábak a kép felső részében, a tócsán kívül láthatóak,


kontúrral jelzettek. A „reális” látvány a tükröződés, az viszont fejjel lefelé mutat mindent. Ezzel függ össze, hogy valóságos és képzeletbeli, vagy valóságos és fikcionalizált motívumok mellett Fehér a reálisként megjelenő szürrealitásra is mind fogékonyabb. Az El Kazovszkij portréján megjelenő mackót ábrázoló sapka, mint teljesen megfestett motívum, nemcsak jellemzi a festőbarátot, aki orosz volt, és erről ő maga is, mások is könnyen asszociálnak mackóra –, túl is éli őt, mert mint tárgy, nem halandó. Hasonló pop artos elemek, a tömegkultúra meglepő, olykor ruhadarabokként megjelenő alakzatai szürreális irányba visznek több képet is. Például az Esőben (2009) vagy a Találkozás a mackóval (2009) címűeket, amelyeken a valóságba belépő fiktív figurák vannak reálisként, azaz nem csak kontúralakokként megfestve. A Találkozás a mackóval olyan alakokat ábrázol, amelyek, akár kontúrfigurák, akár teljesen megfestettek, nem vetnek árnyékot, az Esőben két kontúralakja azonban, amelyek közül fotó: Sulyok Miklós

csak a gyerek békát formázó esőkabátja van teljesen kitöltve, „tömören” megfestett fekete árnyékot vet a földre. Ez a játék az árnyékok létével vagy nemlétével, a létezés ténylegességével vagy nyomtalan elsuhanásával Hoffmanstahl régre visszanyúló történetét, a Die Frau ohne Schattent (Az árnyéknélküli asszonyt) idézi, a földi és a nem evilági létezés dilemmájának a meséjét. Új motívum Fehér képein többek között a Chaim Soutine-t és Rembrandtot idéző véres, megnyúzott állat, ez esetben őz, amely átmérőként szeli át a kép kör formáját (Cím nékül, 2010), a Lány őzfejjel (2010) és a 2009-es Önarckép fával (Odúban) című kép. Ez utóbbi az egyik legkülönösebb, ugyancsak a szürreális birodalmába hatoló vízió, amelyen a festő egy platánfa odvában áll egy lombtalan, téli erdőben. Lehetne pszichológiai magyarázatokat adni az odú keltette asszociációkra, a védettségre, amit jelent, ezek azonban freudizáló közhelyek lennének, amelyeknél érdekesebbnek tűnik az önarckép koboldszerű, ismét, az életműben sokadszor az idős Rembrandtra utaló látványa. Noha úgy gondolom, hogy Fehér még mindig, festőként is jóval fiatalabb mint az idős Rembrandt volt, kihallani vélem ebből a képből a magányosság és a


természetre hagyatkozás szólamát. Jegyzet * A Múzeumőrök című kép számunk címlapján látható.

Fehér László: Edit oszloppal, 2009, olaj, vászonátmérő: 200 cm


2010. július

Fehér László: Találkozás a mackóval, 2009, olaj, vászonátmérő: 190 cm 17

2010. 07. 06. 23:52:02

filmjeiben és Krasznahorkai László írásaiban a véget nem érő

TASNÁDY S. ATTILA

Telik, és nem múlik Hegedűs 2 László jubileumi kiállítása

esőzéshez, a bibliai özönvízre utal, ez a motívum 80-as évek végi korhangulat, közérzet egyik általános szimbóluma volt. Sokoldalú munkásságának eredményeit a közelmúltban néhány tematikus tárlaton dolgozta fel, így a mostani jubileum alkalmával legújabb műveit mutathatja be. Ezúttal is jellemző a technikai sokszínűség: az akrilfestmények, az objektek, a printek mellett különlegességnek számító lentikuláris képek és

Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2010. V. 22–VIII. 29.

egyéni megoldásként, szitával nyomott hanglemezek láthatók. A kiállítás – sok más megközelítés mellett – két alapvető interpretációs lehetőséget kínál: a képeknek egyidejűségükben és időbeliségükben való szemlélését. Egyidejűségükben a

Hegedűs 2 László eddigi, mintegy negyvenévnyi alkotói munkássága igen gazdag és változatos. Sok művészeti ágban, különféle médiumokkal kísérletezve próbálja ki tehetségét. Fest, fotóz, sokszoro-

művek következetesen a mottóul szolgáló Azonosság, hasonlóság, különbözőség fogalmi hármasságát vizsgálják. Joseph Kosuth Egy és három szék című installációjában a „szék” platóni értelemben vett ideáját egy szöveges definíció, egy valódi szék és annak fényképe együttes szerepeltetése által próbálja realizálni, Hegedűs 2 László pedig több, azonos című, számmal vagy betűvel megkülönböztetett képet alkot, hogy kísérletet tegyen azok saját ideáinak megközelítőleges kifejezésére. Különösen az objektek tűnnek konceptuális munkáknak, talán ezek vizsgálják az „azonosság” fogalmát a legközvetlenebb módon. Az Almatartó-sorozat látszólag változatlan darabokból áll, ám – noha „keresett és talált” tárgyak – a hat, falitartón elhelyezett műanyag alma mindegyike valószínűtlenül valósághű és egyedi. A Leveles doboz hat lepréselt, kártevőrágta levele az azonosság lehetőségét egy természetes folyamatban kutatja, az egy-öt műanyag cseresznyeszemeinek pedig térbeli pozíciója, illetve az ebből kialakuló ritmus kap hangsúlyos szerepet. Hegedűs 2 László művészetének másik konceptuális vonatkozása a nyelvfilozófiai érdeklődés, amelynek révén hol a képekre kerülő szövegek, hol a címadás válik a kép alkotóelemévé. A Magritte híres képfeliratát ironikusan nyomatékosító Nem, nem, ez nem pipa című két lemez témája maga a szöveg, az eredeti kézírást utánzó, módosított, francia nyelvű felirat (egyszer lézerrel kivágva). A Radnóti Miklósnak emléket állító 19091944 kép címe is a kompozíció részét képezi, mivel így, kötőjel nélkül, egybeírva tűnik fel magán a nagyméretű, alumíniumlemezre nyomtatott fotón. Hegedűs 2 László egy eredeti, fürdőruhás felvétel némi optikai torzításával él, így Gyarmati Fanni angyalként felülről, védelmezőn karolja át a költőt. A Hungarian silver D-print nyomatok hol többszörös expozícióval, finom elmosódottsággal, hol változatos kompozícióvá rendezve fényképezett alumínium kávéfőzői, kannái, táljai és szódásszifonjai pedig a címmel mint

Hegedűs 2 László: Trafikció 8, 2010 lentikuláris fotómontázs, 25x23 cm

sított grafikákat készít, művészkönyveket és művészlemezeket alkot, filmmel és videóval

18


2010. július

kísérletezik. Pályájának kezdetén tervező-

nyelvi kiegészítéssel együtt ironikus-humoros hatást keltenek: a régi mondás szerint „a magyar ezüst a bauxit” – valahogy úgy, ahogy a magyar narancs a citrom.

grafikusként olyan kiváló animációs filmek

Hegedűs 2 László műveiben azonban a filozófiai, ismeretelméleti

elkészítésében vett részt, mint az Egér a

és logikai kérdések egy sajátos szempont miatt válnak fontossá.

Marson, a Magyar Népmesék vagy a Fehérlófia.

Számára a világon minden vizuálisan (is) érzékelhető jelenség

Emlékezetes, 1988-as A nagy fehérvári árvíz

– egy betű, egy gyümölcs, egy könyv – elsősorban szín és forma.

című fotósorozatához, amelyet kilenc év

Pusztán formai és színbeli hasonlóságukat szem előtt tartva

múlva filmmé is alakított, Esterházy Péter

nagyon különböző dolgok kerülhetnek így egymás mellé. Mint

írt bevezetőt. Az árvíz, hasonlóan, Tarr Béla

forma, az áttört felület felbukkanhat művészetében egy csipkete-

2010. 07. 06. 23:52:10

rítő (két Mintalemeze), egy bogár- vagy csigarágta tormalevél (Leveles doboz 1-6) vagy akár egy digitális technikával létrehozott képi áttűnés alakjában is (Trafikció 1-4, 9). A színek között pedig kitüntetett jelentőségű a fekete és a fehér – különösen a kettő együtt – akár természetalkotta felületen, mint foltos kutya (Trafikció 1-4) vagy mint olvadó hó a talajon (Tél 1-4), akár olyan emberi alkotáson, mint a dominók (zik-zik A-B) vagy a lyukszalag (Kódolt lemez). Hegedűs 2 László kompozíciói – nomen est omen – igen gyakran kettősségre épülnek, ez lehet az ellentétek ütköztetése, mint például a világűr makro- és a tollpihe mikrovilágát szembeállító, lentikuláris Makro-mikro lemez, de lehet megduplázás is, ilyen például a három Kalaposkalapkép mellett a tükrözéssel megkettőzött kislány a Trafikció 8-as darabján, vagy a két zik-zik-festmény. Az új művek nem egyszer egészen másra szolgáló tárgyakból születnek, hiszen a lepréselt levelek herbáriumokba valók (Leveles doboz 1-6), a műanyag almák és cseresznyék valamiféle dekorációra (Almatartó 1-6, valamint az egy-öt-sorozat), a bakelitlemezek meghallgatásra (Bakelitográfiák), a vázlatszerű rajzok pedig elsősorban nem festményként való bemutatásra (Rajz A-D). Hegedűs 2 László – Magritte nyomán haladva – nagyon szereti kiragadni a dolgokat eredeti, jól megszokott kontextusukból, és a már említett formai és színbeli

Hegedűs 2 László: zik-zik A, 2009 akril, vászon, 100x115 cm

hasonlóság alkotóelve szerint egymás mellé helyezni őket. Így a néző figyelmét állandóan fenntartja, sőt arra készteti, hogy rácsodálkozzon addig magától értetődőnek látszó vizuális jelenségekre, és megszabaduljon a látás során gyakorolt beidegződéseitől. A kiállított műveknek azonban, éppen a Hogy múlik az idő címéből kiindulva, van egy másik értelmezési lehetősége is. A sorozatok egy része történetnek is tekinthető. Így összeolvasva sokszor úgy tűnhet, fogyásról, eltűnésről és megszűnésről tudósítanak. A Tél D-jelű, utolsó képén eltűnik a galamb. A Rajz-sorozaton a női

Hegedűs 2 László: Makro-mikro lemez, 2010 lentikuláris kép, 30x30 cm

fejnek egyre rövidebb a haja, míg végül az utolsón kopasz sáv jelenik meg a feje tetején. Különösen a Trafikció-sorozat hat „képregényként”. Hegedűs 2 László kiállításán nemcsak technikája révén, de színessége, mozgalmassága, epikus jellege miatt is, talán ez a sorozat a legnagyobb újdonság. A lentikuláris technológia alkalmazása a képeken az egyes síkok különböző nézőpontokból nézve egymáshoz képest elmozdulnak, így mozgás- és térbeliségélményt nyújtanak. A figurákat és a tárgyakat a helyszín, a vörösre festett alumínium bódé előtti terület köti össze. Történetük a benépesülés és az elnéptelenedés, a kapcsolatteremtés és az elmagányosodás folyamataként is értelmezhető. A felhőket megörökítő Hogy múlik az idő-sorozat címe felidézi Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének mottóját, „telik, de nem múlik”, ami – a regény ismeretében – valamiféle tragikus változtathatatlanságot sejtet. Ebben az értelemben a „telik” ige negatív, a „múlik” pozitív értelműnek tűnik. Joó Sándor református igehirdető szerint azonban – a Krisztusban hívők számára – éppen fordítva van: „Ha az idő múlik, azt jelenti, hogy fogy (…) De ha az idő telik, akkor nő, minden nappal közelebb visz a kiteljesedéshez. (…) Kiteljesedik benne az élet.” Erre a kiállításra, amely előretekintés és egyben szerves

2010. július

folytatása az eddigi életműnek, az utóbbi időszemlélet illik.


19

2010. 07. 06. 23:52:12

A modernitással előtérbe került az én kérdése, a

CSIZMADIA ALEXA

Ki? Kit? Mivel? Po r t r é k r é g e n é s m a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2010. V. 22–VI. 11.

művészek előszeretettel vizsgálták önmagukat és kortársaikat. Az önazonosság új értelmet nyert, az én nem passzív és determinált entitás volt, hanem tudatosan, a környezetre reflektálva felépített. A kiállításon talán Gombaszögi Frida arcképe (Farkas István festménye) emlékeztet leginkább erre, akinek alakját valósággal körülöleli a százedelő sűrű levegője. A modernitással egyidejűleg jelent meg a kétség, legalábbis abban az értelemben, hogy a megfellebbezhetetlen tudást hipotézisek váltották fel, melyek folytonos revízióra szorulnak. Minden egyes portré az identitás revíziója is egyben, a gyorsan változó világ

A Deák Gyűjtemény Viszonyok – Ki? Kit?

kihívásaira adott válasz, ami kényszerítő szükségletként

Mivel? című kiállítása a portré műfaját

jeleníti meg az egyéni identitás megfogalmazását,

járja körül árnyaltan. A kurátor (Muladi Brigitta)

finoman jelezve annak relatív voltát, társadalmi, szoci-

biztos kézzel válogat a Deák-gyűjtemény

ális és kulturális háttér általi meghatározottságát.

darabjaiból és hozza azokat kontextusba kortárs alkotók munkáival.

Rembrandt korában az önarckép csupán önarckép volt, nem pedig összetett látlelet és kortörténeti tünetegyüttes. Tulajdonképpen az önarckép kifejezés sem létezett, amit egy I. Károly birtokában lévő Rembrandt-festmény korabeli leírása is bizonyít: „Rembrandt munkája, melyenek témája önmaga a művész által ábrázolva“. A kiállítás Forgács Péter animációjának, szemünk előtt öregedő Rembrandt-portréjával (Rembrandt morfok) egészen a 17. századi gyökerekig vezeti vissza az önarckép és a portré fotó: Koronczi Endre

műfaját, több korszakon átívelve. A tárlat több ízben nemcsak kontextusba, hanem dialógusba is hozza az időben távoli műveket, Mednyánszky László katonaportréját pl. bátran helyezi Király Gábor Kiállítási enteriőr, előtérben Fabricius Anna: Finnland I-II., 2010, fotó háttérben

Surányi Miklós: Közös képek, Csoport / Common, 2008 lambda print, VILTIN Galéria

hasonló tematikájú munkája mellé, Az alapokat többek között Anna Margit,

vagy rendeli Jándi Dávid Vanitas-megfogalmazását Győrffy

Gulácsy Lajos és Mednyánszky László képei

László hasonló ihletettségű, bár jóval vitriolosabb fest-

fektetik le, ezek mellé rendelték több mint

ménye mellé (Én, Dorian Gray Alapítvány a fiatal művésze-

ötven kortárs alkotó munkáját.

kért). Ugyanaz más megfogalmazásban; a vanitas-motívum

Az identitás kérdésének elemzése az elmúlt évtizedek egyik domináns diskur-


könyv szerinti, illetve szabad megközelítésében.

zusa volt. A székesfehérvári kiállítás is

Az Énkép–Hiúság–Szépség–Elmúlás szekcióban, akárcsak

ehhez próbál hozzáadni valamit egy rend-

a Reprezentáció–Hatalom–Politikában a mediált világ

kívül széles merítésből, kisebb témakö-

köszön vissza, a privát szféra mintegy telítődik a médiából

röket kialakítva, mint pl. a hatalom repre-

kiáramló képekkel, s az én határai is egybemosódnak

zentációja vagy a szépség és az elmúlás

ezekkel; a szereplők gyakran a médiában megjelenő

témaköre. Az alfejezetek önmagukban

reprezentációkkal próbálnak azonosulni. Talán itt lehetett

is egy-egy kiállításra való lehetőséget

a legnehezebb a gyűjtemény 20. századi képeinek és a

hordoznak magukban.

kortárs műveknek az összehangolása, a hatalom kapcsán

2010. július

20

mint a barokk memento mori továbbgyűrűzése a műfaj

2010. 07. 06. 23:52:21

mindössze egy Lenin-kép került a mai médiaszereplők mellé, ami gegnek sok, párbeszédnek talán kevés. A kiállítás egyik kisebb egysége a nők ábrázolása a képzőművészetben. Ez eleve egy meglehetősen aláaknázott terület, így szinte magától értetődő, hogy a témából adódóan itt mutatkozik a legnagyobb diszkrepancia, ha összehasonlítjuk az időben egymástól távoli munkákat. De éppen ez az összehasonlítás adja a kiállítás izgalmát. Pólya Tibor ülő aktja a passzív tárgyként ábrázolt nő „hagyományát“ idézi fel. Többek között Lynda Nead1 fogalmazta meg, hogy meg, hogy míg a időtlen értékeket és különféle emelkedett tartalmakat jelenít meg, addig a női akt „csupán“ a szépség metaforája. Kenneth Clark dinsztingvált a meztelen és az akt

fotó: Muladi Brigitta

képzőművészetben a férfiakt rendszerint

(naked and nude) között2, kiemelve, hogy a „meztelen“ tudatában van pozíciójának, és így vagy úgy használja azt, az aktként ábrázolt nő viszont passzív, esetleg voyeuer szerepbe helyezi a nézőt. Ebből a szempontból szerencsés, hogy a kiállítás nőkkel foglalkozó alfejezetében megjelenő művészek többsége nő, azaz nem passzív tárgyként, hanem tapasztalataik hiteles közvetítőjeként jelennek meg. Hajdú Kinga festménye (Június) a preraffaeliták Oféliájaként jeleníti meg a nőt, a képet közelről szemlélve azonban az idealizált nő bőre alatt futó érhálózat az anatómiai grafikákat idézve emlékeztet arra,

Kiállítási enteriőr, háttérben

Kupcsik Adrián: Zsidó, kínai és cigány önarckép, 2008 olaj, falemez, 100x75 cm, K-ARTS Gyűjtemény előtérben Alexander Tinei: Jackson, 2009 olaj, vászon, 100x80 cm, Deák Erika Galéria

hogy a nő nem szimbólum vagy metafora, hanem hús-vér lény. Moizer Zsuzsa Piros Virág című festménye sokrétű, pszichológiai tanulmánnyal is felérő vallomás, míg Czene Márta portréja (Noémi Skinny) akár egy generációs portré is lehetne, ami az identitáskeresés buktatóinak látlelete. A kiállítás kiemelkedő munkái azonban túllépnek az egyéni identitáskeresés buktatóin, és egy általánosíthatóbb „mikvogymuk“-kal vetnek számot, mindezt csaknem egy évszázadot átölelve tárják elénk. Kiállítási enteriőr,

A filozófia tárgykörébe tartozó identitás problémája a kortárs művészet emberábrázolásában gyakran

Pacsika Rudolf:

megjelenik, ezért a kiállítási anyag összeállítása a szinte kimeríthetetlen téma miatt könnyen tűnhet

Sármhányó, 2008–2010 akvarell, papír,

esetlegesnek. Az anyag ízét, az összhangzatot a klasszikus alkotók jelenléte adja meg, amely arra világít rá, mennyire átfogalmazódott, árnyalódott és előtérbe került az emberábrázolás problémája az elmúlt évtizedekben. A kiállítás látogatója egy évszázadon átsuhanva arra is rádöbbenhet, hogy minden ugyanaz – másképpen.


2010. július

2 Kenneth Clark, The Nude, Penguin, 1980

fotó: Koronczi Endre

Jegyzet 1 Lynda Nead, The Female Nude: Art, Obscenity and Sexuality, Routledge, London, 1992

21

2010. 07. 06. 23:52:29

A könyv létrejöttét megelőző kutatómunka a rendszerváltás előtti időszakban kezdődött, majd finanszírozási

RUDOLF ANICA

nehézségek miatt átmenetileg szünetelt. A fonalat

Egy város – más dimenzióban Magyarország műemlékei: Székesfehér vár

2004-ben az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete vette fel a székesfehérvári Szent István Király Múzeummal kötött megállapodás nyomán, s az addigi munkára támaszkodva, de az időközben megváltozott utcanevekkel kiegészítve fejezték be az anyagot. Az egyes emlékek leírását tartalmazó leltári részt kronológia, majd bevezető tanulmányok előzik meg, amelyek

Osiris, Budapest, 2009, 631 oldal

Székesfehérvár településtörténetét és történeti topográfiáját, valamint a város műemlékvédelmének történetét írják le – ezek adják meg a második részben összegyűjtött

A Magyarország műemlékei sorozat

objektumok értelmezési keretét (A város topográfiai fejlődése

Székesfehérvár-kötete a város korábbi

a kezdetektől a török korig; Székesfehérvár a 18. században;

topográfiai feldolgozásait bővíti tágabb érte-

Székesfehérvár településének 19-20. századi belterületi törté-

lemben vett műemléki leírássá. A regisztrált

neti rétegei és külvárosi lakóépítkezése; Székesfehérvár fejlő-

műemlékek felvonultatásán túl a várost mint

dése a két világháború között; A történeti városkép és válto-

topográfiai egységet mutatja be, valamint

zásai; a műemlékvédelem szerepének alakulása a városban).

azokat az épületeket, épületegyütteseket,

A leltári rész a várostörténet topográfiai szempontból elkülöníthető területi egységeit külön tárgyalja (A történeti belváros; Történeti külvárosok; Külső városrészek I-II-III.; Külterületi lakott helyek). Az alfejezetek tartalmazzák az egyes városrész történetét és topográfiáját, az ott található szakrális épületek, középületek, majd a köztéri szobrok, az emlékművek és a lakóházak leírását az utcák és terek ábécérendjét követve, végül a temetőket és egyebeket. Mintegy 600 objektum – az épületek, épületegyüttesek, utcák, terek, köztéri szobrok mellett kisemlékek, út menti keresztek stb. – található meg a leltárban. Az egyes emlékek leírása széles körű bibliográfiai gyűjtésre, levéltári és egyéb dokumentációs anyagokra támaszkodik, és tömör történeti, szerkezeti, formai összefoglalást nyújt. A címszavakat válogatott bibliográfia követi, a kötet végén pedig egy 24 szelvényből álló áttekintő térkép és utcanévjegyzék, valamint 310 fekete-fehér fotó található. A felhalmozott óriási ismeretanyagban való eligazodást mutatók könnyítik, a leírásokat ábrák, alaprajzok,

22


2010. július

homlokzati rajzok teszik érthetőbbé. amelyek – amint azt a szerkesztő, Entz Géza

A könyv amellett, hogy megbízható forrásmunka és

bevezetőjében olvashatjuk – a település-,

szakkönyv, egyben nélkülözhetelen kalauz az igényes

gazdaság-, ipar- vagy társadalomtörténet,

turista számára – ezzel, a szerzők szándéka szerint, egy a

illetve az egyetemes műszaki fejlődés szem-

nemzetközi gyakorlatban már évszázados múltra vissza-

pontjából feljegyzésre méltó egyedi vagy

tekintő kiadványtípust kíván meghonosítani.

típusjelző értékkel bírnak.

2010. 07. 06. 23:52:47

Ilyen nagyszabású gondolati

Múltűzők

ívet persze csak ideig-óráig

PATAKI GÁBOR

lehet kitartani. Még jó, ha a

Egy hűséges futurista D e p e r o, a f u t u r i s t a

mámor után nem macskajaj, csupán némi józan számvetés következik. Depero ebből a szempontból a szerencsés

Magyar Nemzeti Galéria, 2010. VI. 4–VIII. 22.

alkatúak közé tartozott, akiknek különösebb megrázkódtatás nélkül sikerült megélniük hitük megroppanását. Vigyázó szemeit ettől fogva az univerzumról

Jól tudjuk, annak idején a klasszikus művészetbe zápult Olaszországban a futuristák a múzeumok üszkös romjainak sóval való behintését tekintették volna egyik legfontosabb feladatuknak. A Nemzeti Galériában most viszont egy olyan alkotó életművéből láthatunk válogatást, aki hosszú évtizedekig harcolt – s a végén sikeresen – egy futurista múzeum létrejöttéért. Nem kis rés nyílik e két elképzelés között, de a festő életútját követve s a kiállított

az olasz mindennapokra vetette. A Gyagilev-balettel való megismerkedése után díszleteket, jelmezeket tervezett, a szaggatott Sztravinszkijütemekhez illő, bumfordian gépszerű figurák már egy új korszak eljövetelét jelzik. A művészettörténeti szakirodalomban néha „második futurizmusként” is tárgyalt jelenség

műveket szemlélve feloldható az ellentmondás. Az utóbbi évtizedek mind finomabbra hangolt kutatásai, de legalábbis a tavalyi centenáriumi kiállítássorozat (Marinetti 1909-ben jelentette meg az első futurista kiáltványt) óta nyilvánvaló ugyanis, hogy „a” futurizmus helyett futurizmusokról, s ezeknek a törekvéseknek a többi irányzattal való kölcsönhatásairól, hibridjeiről beszélhetünk. Sőt, mint Fortunato Depero példája mutatja, lehetett valaki futurista futurizmus nélkül is. A ránk maradt fotók alapján nevető clownt idéző arcú hősünk ifjúkorában az Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként kísérli meg a felvételt a bécsi művészeti akadémiára. (Kudarca szerencsére nem jár a braunaui reménytelen piktorhoz hasonló tragikus következményekkel.) Lelkes olasz művésszé lesz hát, sőt, Marinettit olvasva, Boccioni,

Depero portréja, 1915, Róma

Balla reprodukcióit látva, némi szecessziós indulás után lelkes (egyelőre elméleti) futuristává. Rómába érkezve aztán villámgyorsan a mozgalom vezető alakjai közé emelkedik. Ekkortájt születő művei szertelenül szellemesek, játékos önbizalomtól duzzadók. Centripetális erőknek engedelmeskedő, robbanni készülő formák, töfögő, spriccelő, színes ködöket eregető pre-tinguelys gépezetek rajzai jellemezik az 1915-16 körül született alkotásokat. Szemléletétől idegen Boccioni anarchikus heroizmusa vagy Russolo elszánt univerzalizmusa. Ballával közösen megfogalmazott manifesztumukban, A világegyetem futurista rekonstrukciójában a Föld és a mindenség derűs formában való újraalkotását, felfrissítését jelölik meg céljukul. E tán túl ambíciózusnak tűnő elképzelések mögött azonban ugyanaz

esetében a dinamikus expresszivitást egy megfontoltabb, tárgyiasabb jellegű, némiképp a szintetikus kubizmusra és a purizmusra hajazó szemlélet váltja fel. Depero most kezd igazából elemében lenni. A „modern művészet népszerűsítője” szerepkör testhezállónak bizonyult számára. Kiváló érzéke volt a stilizáláshoz, robotfejű kocsmázói, csúcsos kalpagú fuvarosai nem állnak messze az expreszszív-art decós népi életképek összeurópai divatjától, a campendonki, Kádár Bélai kissé kényszeredett idilltől.

váró, egy tökéletes jövőbe vetett hit feszült, mely nemso-

E program jegyében alapítja meg amolyan

kára a szuprematisták és konstruktivisták lebegő városait,

egyszemélyes összművészeti vállalkozásként

végtelenbe vesző szerkezeteit igazgatja majd.

még 1919-ben Roveretóban a „Futurista művész házát”. Bútort, szőnyegeket tervez,


2010. július

az utópisztikus-chiliasztikus gondolkodás, ugyanaz a csoda-

23

2010. 07. 06. 23:52:50

mint sokan mások, ő is elkészíti obligát

Ezért lehetett sikeres 1928-30 közötti amerikai tartózko-

pszeudokonstruktivista könyveskioszktervét,

dása is. New Yorkban ő volt az igazi, „vérbeli” futurista, a

plakátokat, borítókat rajzol. Tervei tökéletesen

világváros dinamikája pedig alig apadó inspirációkat adott

beilleszkednek az európai modernizmus jó

grafikáinak, tipográfiáinak és reklámterveinek. A világválság

átlagába, egyetlen megkülönböztető elemük,

azonban baljós árnyakat vetett a jövő művészetére, s haza-

hogy mindent, ami kikerült a keze alól, a

térve Depero egyre anakronisztikusabban igyekezett képvi-

„futurista” jelzővel illetett. E címkézésnek való-

selni elgondolásait. Ahogy a megmaradt mozgalom java, ő is alkut kötött a fasizmussal. Még ma is gyártják az általa 1932-ben tervezett Campari Soda kultikussá lett palackját, 1943-ban kiadott, Mussolinit és a fasizmust dicsőítő verseskötetét viszont jótékony homály födi. Mindenesetre nem leli helyét a háború utáni Olaszországban, inkább egykori amerikai sikereit ismételné meg. 1947-ben azonban a futurizmus New Yorkban egyáltalán nem az a varázsszó, mint 15 évvel azelőtt volt. Javarészt egy vidéki farmon meghúzódva készíti a metropolisz mozgalmas életét art decós marionett-jelenetekké stilizáló képeit, melyek azonban már furcsa zárványként hathattak a kor művészeti közegében. Élete utolsó évtizedében jórészt már csak egy futurista múzeum létrejöttéért küzdött. Keresztnevéhez illően még szerencsésen megérhette, hogy „futurista klasszikus” legyen, hogy kedves Roveretójában halála előtt két évvel, 1958-ban műveiből megnyíljon múzeuma. Az emlékhelyből kinőtt európai hírű modern múzeum, a MART válogatása ugyan önmagában is érdekes, igazi jelentős kiállítássá mégis az ez alkalomból hozzá fűzött magyar anyag teszi. Gergely Mariann kiváló összeállítása egyszerre revelatív és elgondolkodtató. Az, hogy a magyar anyag minőségben, hitelességben könnyedén kétvállra fekteti partnerét, szinte természetes, bár nem nagyon felel meg a fair play szellemének, hiszen egy válogatott csapat találkozik egy inkább szervezőként, jelenségként érdekes alkotóval. Fontosabb az általa körüljárt téma, a „magyar futurizmus” kérdésköre. Az irányzat hamar, már 1913-ban bemutatkozott Budapesten, ráadásul a mozgalom mára olyan emblematikussá vált főművei szerepeltek a Nemzeti Szalonban, mint a Pan-Pan tánc (Severini) vagy a Galli anarchista temetése (Carrà). Foglakoztak vele és értékelték a teoretikusok és a kritikusok, sőt a fogalom a „művelt nagyközönség” és a vicclapok szintjén a 20-as évekre a modern irányzatok jolly joker-szerű elnevezésévé vált. Ennek ellenére – elsősorban a háborút dicsőítő állásfoglalásuk miatt – a magyar (s közép-európai) avantgárd rövid úton anatéma alá helyezte – saját álláspontjukról jogosan – a mozgalmat. Ellenérzésüket csak tovább

Fortunato Depero: Marinetti kettős portréja (A férfi szintetikus felépítése), 1917 olaj, vászon, 110x60 cm

fokozta a futurizmusnak a fasizmussal folytatott mesaillanceszínűleg két oka lehetett. Egyrészt hűséges

ja, Marinetti 1931-es budapesti előadása alkalmából Kassák

típus lévén akkor is ragaszkodott ifjúkori

és Bálint György egyaránt vitriolos tollal tudósít „a háború

eszményeihez, mikor már minden változott.

végtelenül hiú primadonnájának” (Kassák) kényszeredett

Másfelől marketingfogásként, az „új” könnyen

bohóckodásáról. Így nem csoda, hogy a futurizmus legfeljebb

megjegyezhető szinonimájaként is műkö-

mint kellemetlen gyermekbetegség szerepelt a magyar prog-

dött a dolog. Nem véletlen, hogy az elsők

resszívek életrajzában.

között ismeri fel a nyilvánosság, a hirdetések szerepét a modern művészet propagálásában, 24


2010. július

„a jövő művészete a publicitás művészete” – írja egy 1932-es kiáltványában.

Pedig… Pedig művészettörténész legyen a talpán, aki Uitz egymásnak feszülő formáiban, Schadl ritmusra dülöngélő házaiban, Bortnyik aktivista gépembereiben percentre el

2010. 07. 06. 23:52:56

tudná különíteni az azokat ihlető expresszionizmus és futurizmus

Scheiber Hugó: Vurstli, 1932 körül, olaj, karton, 66,5x100 cm

arányát, aki világos választóvonalat húzna Depero vagy Kádár falusi zsánerjelenetei között. Továbbmenve: Uitz Moszkvai udvara (1921),

Fortunato Depero: Címlap, News Auto Atlas, 1930, ofszetnyomat, papír, 34,2x47,8 cm

Scheiber Bálja, Vurstlija sem lógott volna ki a futurizmus bemutatóiról. (Nem is beszélve olyan ínyencségekről, mint a többször elfelejtett „szarvasi futurista”, Ruzicskay György szenvedélyes grafikái.) A futurizmus tehát legtöbbször az expresszionizmussal, de esetenként a kubizmussal, a konstruktivizmussal is karöltve fontos szerepet játszott a magyar avantgárdban. Arányokról most felesleges vitatkozni: a német expresszionizmus már csak a szellemi kötődés, rokonság okán is fontosabb lehetett, de alighanem igaza van Kahána Mózesnek, mikor azt írja, majdnem véletlen, hogy az aktivista művész „mondanivalójához épp a »futurista«, »kubista« vagy »szimultanista« kifejezési módot találta a legtömörebbnek… és ami lényegbevágó: a legagresszívebbnek”. A szenvedély, a dinamika a futurizmus nem a sor végén kullogott.


2010. július

volt a lényeg, s ebből a szempontból 25

2010. 07. 06. 23:53:03

megismerkedik a későbbi fejlődése szempontjából fontos

OLBERT MARIANN

Éjszakai Jakab A futurista Giacomo Balla Róma, Galleria d’arte Russo, 2010. II. 11–III. 6.

lépcsőfokot jelentő divizionizmussal, Giovanni Segantini és az előbb említett Pelizza művészetével.3 Jelentős lépés volt művészeti karrierjében az 1895-ös Rómába költözés. Ezt követően egész életét a fővárosban töltötte. A fővárosban ekkor egyfajta dekadens-szimbolista és realista-verista ízlés uralkodott. A megújult esztétikai látásmód, a divizionista újítások egyik úttörője Rómában éppen Balla volt, képei racionálisak, elutasította nemcsak a realista festészet hagyományosságát, hanem az impreszszionista és a szimbolista kifejezésmódot is. Festményein a színek szétbontva jelennek meg, az emberi szem a percepció által egyben fogja föl a képet.

2009-ben kiállítások sorozatával emlékeztek meg a futurista mozgalom százéves évfordulójáról. Ebbe illeszthető be a római Galleria Russóban megrendezett kiállítás is, mely e forradalmi mozgalom egyik kulcsfigurájára, Giacomo Ballára kívánja felhívni a figyelmet: Ballának a fontosabb

Ballánál a fény értéke erősen megnő, a struktúrának és a kompozíciónak is elsődleges elemévé válik: „A kép érzékelése a vonalak minőségeiben, a dolgokban és a fényben van” – írja hitvesének 1900-ban Párizsból.4 1903-ban Rómában, a via Ripettán találkozik egy szabadiskola tanulóival, akik később a tanítványai lesznek. Umberto Boccioni, Gino Severini és Mario Sironi mesterüket éjszakánként gyakran elkísérték utcai kóborlásain. Giacomo il Notturnónak (Éjszakai Jakabnak) nevezték, mert képein mesterséges fényt ábrázolt. Festészetének fő témái az 1900-as évek elején a szegények, az őrültek, az öregek és a munkások. Az 1910-es évek első hónapjaiban a sötét-világos felületek foglalkoztatják, mint pl. az Effektusok (Affetti) című triptichonon és a Villa Borghese című veduta-sorozatán, mely egyes kutatók szerint a futurizmusba való átmenetet képviseli.5 A 20. század első avantgárd mozgalmát, a futurizmust Filippo Tommaso Marinetti alapította 1909-ben a Le Figaro hasábjain megjelent kiáltvánnyal. A futurizmus egyenértékű egyfajta antropológiai programmal: újra kell gondolni az ember viszonyát az őt körülvevő világgal, a gépekkel, a sebességgel és a technika fejlődésével. Ezt követi 1910-ben két festészeti kiáltvány: az elsőt Boccioni és Severini meghí-

Giacomo Balla: Táj+fecskék repülése, (Paesaggio+volo di rondini), 1918 k. olaj, vászon, 55x76 cm, magántulajdon

műveit mutatja be az 1910 és 1930 közötti, az ún. „érett” futurista korszakából. A kiállítás kurátora, Elena Gigli és a galéria igazgatója, Fabrizio Russo kis- és nagyformátumú katalógust is megjelentetett.1

vására Balla is aláírja (Manifesto dei pittori futuristi) Carràval és Russolóval. Két hónappal később – április 11-én – aláírják a Futurista festészet. Technikai kiáltvány (La pittura futurista. Manifesto tecnico) címűt is. A futuristák célul tűzték ki, hogy az élet minden területére kiterjesztik a futurizmust, a képtől a ruháig, a lakberendezéstől a színházig, a

Giacomo Balla 1871-ben született Torinóban.

mozitól az építészetig.

Apja, Giovanni kémikus volt, aki szenvedélyesen érdeklődött a fotográfia iránt, s ez meghatározta a fiatal Balla művészi fejlődését.2 A korán árvaságra jutott Balla viszonylag hamar dolgozni kezdett, de a rajznak és a festésnek is szentelt időt. A torinói Albertina Akadémiára járt, ahol kapcsolatba lépett Oreste Bertieri fotográ26


2010. július

fussal, aki Pelizza Da Volpedo festő barátja volt. A torinói tanulóévekben a fiatal festő

Balla 1918. október 4-én kiállítást rendezett Rómában, Anton Giulio Bragaglia galériájában, a via Condotti 21-ben. 40 művet állított ki, ezek már mind „színesek” voltak. 16 darab szerepelt A táj erői (Forze di paesaggio) címet viselő sorozatból (ezek a művek jelen voltak a 2010-es római kiállításon is), valamint 7 kép szólt a háborúba való belépésről (pl. a Szeptember 20.; Demonstráció a németek ellen stb.) Ha kinyitjuk ennek a kiállításnak a katalógusát, egy hét pontból álló manifesztumot (A szín kiáltványa – Manifesto

2010. 07. 06. 23:53:27

del colore) találunk. Ebben olyan kijelentéseket tettek, hogy a mozi és a fotográfia felfedezése után

Múltűzők

a művészek számára teljesen érdektelen a valóság festészeti reprodukálása. A képeken a színnek kell dominálnia, mert ez testesíti meg az „olasz géniuszt”. E kiáltvány utolsó pontja, a hetedik, így szól: Pittura dinamica: simultaneità delle forze, vagyis Dinamikus festészet: az erők egyidejűsége. (A 2010-es római kiállítás alcímét innen kölcsönözték.) Balla az 1910-es években egyes témák mélyebb kidolgozásán fáradozik: „a sebesség vonalán”, vagy a fények felfokozásán. Ehhez kapcsolódik 1917-es díszletterve Sztravinszkij Tűzmadarához, melyben erős fényjátékot használ, különböző színes reflektorokkal vetít sugarakat a színpadra. Festészetében is a fény foglalkoztatja, figyeli a napok és az évszakok váltakozását, saját maga hangulatváltozásait, miközben a

Giacomo Balla: Az energia fejlődése (Sviluppo di energia), 1930 k. olaj, vászon, 69x80 cm, magántulajdon

tájat nézi. A természet érdekli, a fények és a színek atmoszférikus változása (Nyári erők, Forze estive; Vonalak – a tenger ereje reggel, Linee – forza di mare mattino). 1915-ben Rómában egy új, futurista festőiskola jött létre, ahol Balla a fiatalabb festők – Fortunato Depero, Enrico Prampolini, Panaggi – között vezéregyéniséggé válik. 1916-ban a szobrászattal is megpróbálkozik, kisebb vázlatokat, vörösre festett faszobrokat is készít. Ebben az esetben háromdimenziós formában tért vissza a színhez Boccioni ökle című művében, annak halálára emlékezve. (Ez a mű szintén szerepelt a római kiállításon.) Marinetti már a futurizmus alapításakor hangsúlyozza az ököl metaforáját a művészeti harcban. A futurista

Giacomo Balla: Az ideális fény kutatása (Ricerca luce ideale) n. 52, 1929 k. olaj, vászon, 77x77 cm, magántulajdon

művésznek „fel kell emelnie az öklét” a múlt ellen. 1921-ben kap egy dekorációs feladatot: egy éjjeli táncos szórakozóhelyet kell futurista módon feldíszítenie kívülről és belülről egyaránt: a Cabaret Bal-Tik-Takot a via Milanón, Rómában. A mulatóhely falait táncmotívumokat ábrázoló freskókkal díszítette. Végül a saját házát – ahová családjával együtt 1929-ben költözött – a via Oslavián, Rómában szintén szokatlan díszítéssel látja el. A negyedik emeleti lakás belső folyosóját színes vonalakkal festi be, a tető alatti részre harminc négyzet alakú színes vászonképet helyez fel, melyeken az érett futurista művei láthatók: itt csodálhatjuk meg a Víztükör (Specchio d’acqua) című művét, szemben Az ideális fény kutatásával (Ricerca di luce ideale), melyek a 2010-es római kiállításnak is a legfontosabb darabjai. Jegyzet 1. Elena Gigli: Giacomo Balla, pittura dinamica=simultaneità delle forze, Róma, De Luca Editori d’Arte, 2010 2. Fabio Benzi: Balla, Firenze, Giunti, 2000, 5 3. G. Pelizza da Volpedo (1868-1907) divizionista festő, a társadalom szegény rétegeit ábrázolta, híres műve az Il quattro stato. Giovanni Segantini (1858-1899) pre-divizionista festőnek tekinthető, híres képe a Két anya (1889). 4. F. Benzi, 2000, 6

2010. július

5. F. Benzi, 2000, 9


27

2010. 07. 06. 23:53:33

közegben már jóval korábban is tetten érhető. De nemcsak a rajz, hanem más klasszikus grafikai technikák is megjelennek,

BORDÁCS ANDREA

ilyen például Fa Mariann fametszete és Albert Ádám rézkarca.”2 Ám a legnagyobb meglepetésemre még a Vienna Fairen is

Ugyanaz vagy mégsem

kevesebb festmény, s több papírmunka szerepelt. Ez azért is feltűnő, mivel a grafika különben nem tartozott, tartozik a domináns műfajok közé. Sőt a művészettörténet során született legjelentősebb grafikai munkák alapvetően mégis a

Klasszikus grafikai technikák a kor társ művészetben

sok műfajban alkotók – Dürer, Goya, Rembrandt – kezei közül kerületek ki. Bár a nyomatok 15-18. századi dömpingjéhez a festményekhez képest jóval olcsóbb áruk is hozzájárult, ami által a művészet a szélesebb rétegek számára is elérhetővé vált. Népszerűségüket a rengeteg másolat is bizonyítja, ráadásul

Az utóbbi évek során a kortárs művé-

könnyen hamisították őket, s sokáig ez ellen nem is tudtak mit

szet mainstream jelenségei közt is igen

kezdeni, Dürer is csak azt érte el, hogy a szignójának a haszná-

népszerűvé váltak a grafikai munkák. A grafikát

latát tiltották meg a törvényben. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy

itt tágabb értelemben véve értem, mely a

egy-egy domináns technika bizonyos korszakok jellemzője, így

rajzokat is magában foglalja. S túl azon, hogy

a litográfia történetében Toulouse-Lautrec tevékenysége volt sorsdöntő, míg a szitanyomat a pop art idején, Andy Warhol, Lichteinstein munkássága által került a mainstreambe. Stefanovits Péter a grafikai technikákról szólva így ír: „az évszázadok során az alkotó igénye szerint használta korának újdonságait, azokat időről időre »elfeledve«, majd generációk múltán újból elővéve (…) Gondolhatunk ez esetben Gauguin Tahitin készített fametszeteire is, amelyek szervesen illeszkednek festészeti életművébe, de nem értelmezhetőek a fametszet »fejlődését« vizsgálva.”3 Az ugyan lehet, hogy egy-egy médium vagy műfaj belső technikai fejlődése más, mint egy-egy korszerű életműé, mely azt fotó: Surányi Miklós

alkalmazza, de olykor talán mégis ezek a külső impulzusok,

Csákány István: Talpra állítás, 2008 fametszet, 100x157 cm

az utóbbi két évben Magyarországon egyre több fiatal művész jelentkezik rajzokkal és kifejezetten grafikai munkákkal, ez a jelenség nemcsak a hazai kiállításokon figyelhető meg, hanem már a Velencei Biennálén is szemet

lenései igen ellentmondásosak. Az a speciális helyzet alakult ki a grafikai technikákat alkalmazó kortárs művészet és a grafikai képzés, illetve más intézményes formái között, hogy párhuzamosan futnak egymás mellett, és a legritkább esetben van csak átjárás köztük. Ezzel szemben a 70-es években a művészek grafikai munkássága és a grafikusok munkássága nem válik külön, s a legjobb grafikusaink

videóművek uralták a kiállítóhelyeket, mosta-

Ma nálunk azoknak a művészete, akik a jelentős kortárs

nában ezek mellett a grafikai és rajzos művek is

művészeti intézményekben mutatkoznak be e műfajokban,

hihetetlen népszerűségnek örvendenek.

gyakran nem kizárólagosan erre a médiumra koncentrálnak, sőt

ezekben a műfajokban készülnek, de idén például a legutóbb a Várfok Galériában a Papíron és a Deák Erika Galériában az On Paper című kiállítások is kifejezetten e médiumokra koncentráltak. Nem beszélve arról, hogy a „papír, a kis méretű rajz a mostani Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán

2010. július

E népszerűségtől függetlenül a rajzok és a grafikák hazai megje-

egyben a legjobb művészeink is (pl. Major János, Orosz István).

tárlatokat: az FKSE egyéni tárlatai is rendre


hogy a figyelem ismét az adott technika felé forduljon.

szúró volt.1 Úgy tűnik, míg az ezredfordulón a

A kortárs kiállításokon sorra rendeznek ilyen

28

outsider alkalmazások, felhasználások járulhatnak hozzá ahhoz,

általában kifejezetten több műfajban dolgoznak, s a grafikai munkásságuk sokkal inkább a saját egyéb tevékenységükből fakad, mint a grafikai hagyományokból, még ha reflektálnak is azokra. A másik oldalon viszont léteznek különböző technikaspecifikus szervezetek, kiállítások, ám ott a legritkább esetben fordulnak elő a kortárs művészet meghatározó alakjai. Ugyan elengedhetetlen az elemi technikai ismeret, de nem volna szabad ennyire különválnia az egyes műfajoknak, hisz úgy tűnik, azok határozottan inspirálóan hathatnak egymásra.

is tarolt (Fischer Judit, Horváth Tibor, Kristóf

Sajnos ez a jelenség még mind a rajz, mind a szobrászat esetében

Krisztián, Lóránt Anikó Erzsébet, Szörényi

is megfigyelhető. 2008-ban a szentendrei MűvészetMalomban

Beatrix, Tarr Hajnalka, Khoór Lilla, Tibor

rendezett Szobrászbiennálét sem lehetett igazán kortárs jelen-

Zsolt), bár e médium alkalmazása a hazai

2010. 07. 06. 23:53:37

ségeket felsorakoztató biennálénak tekinteni, mivel az utóbbi években jelentős, az 1990-es, 2000es évek meghatározó hazai – és nemzetközi – kortárs kiállításain szereplő, plasztikákat és objekteket készítő művészek (úgy mint a Kis Varsó, Varga Ferenc és például az elsősorban erre a műfajra specializálódott Irokéz Gyűjtemény alkotói) teljesen hiányoztak e rendezvényről.4 De Rajzbiennáléra szóló felhívás is csak a szokásos résztvevőket célozta meg, miközben a kiállítóterek

fotó: Faa Balázs

például a Salgótarjáni

tele vannak rajzokkal, az

e szellemiségben készült kortárs, mai szörnyűségekre

FKSE tagjaihoz nem jutott el a pályázat lehetősége. Ez ezeknek a

reflektáló egyéb Chapman-munkáktól (DNA-zigóta,

rendezvényeknek sem tesz jót, mert komolytalanná válnak, ha a

Fucking Hell stb.) gyakran viszolyognak. Eredeti Goya-

legfrissebb tendenciák kimaradnak belőlük, és sajnos a fiatalok

rézkarcok a Caprichos-sorozatból valók a Példabeszédek

is elesnek a lehetőségtől. Az pedig már más kérdés, hogy

könyvéből vett címmel: „Miként az eb megtér a

egy ilyen típusú rendezvényre a fali rajzairól híressé vált Dan

maga okádékára, úgy a bolond megkettőzi a maga

Perjovschi például be sem tudná küldeni a munkáit zsűrizésre.

bolondságát.” De teljesen autonóm, saját rézkarcot

A következőkben néhány kortárs grafikai tendenciát villan-

is készítenek, ilyen például a szürrealisták rajzos játé-

tanék fel a teljesség igénye nélkül. Napjainkban a legismer-

kára, az előző részletet letakaró rajzfolytatásra utaló

tebb grafikai munkák közé a Young British Art csoportból

Kiváló holttest című. A 2007-es Velencei Biennále egyik

a Chapman testvérek eredeti Goya-rézkarcok átdolgozásait

pozitív meglepetése volt a brit pavilonban Tracey Emin

sorolnám. (Ilyenkor felmerül a sokszorosító művészetek

Kölcsönfény című kiállításának érzékeny, a szexualitás

esetében az eredetiség kérdése. Nelson Goodman különbséget

témakörében készült rajzai, monotípiái.

tesz az egyes művészetek között aszerint, hogy mennyire

Ugyanakkor szinte minden művész elkészíti főművei

igénylik a személyes kézjegyet. Így allográfnak nevezi azokat

valamilyen grafikai átiratát. Damien Hirst monumentális

a művészeteket – az előadásban megjelenők, illetve az

munkái mellett olykor lakkozott selyem szitanyomatokat

irodalom –, melyeknél az eredetiséget nem a személyes

is készít, bár ezek nála inkább a főműveire való reflexiók,

kézjegy biztosítja, míg az autográf művek esetében az erede-

csak könnyedebb változatban. Így például a ma már

tiséget a személyes kézjegy garantálja – ez a festészetnél és a

szinte a logójának számító koponyást – For the Love of

szobrászatnál egyértelmű, a sokszorosító grafika során viszont,

God – szerényen, gyémánttal meghintve készítette el.

Faa Balázs: Sötét geo II., 2005 installáció, tintasugaras nyomat, átvilágítható fólia, vörös és ultraibolya fény, 7x1,4 m

Goodman szerint, a dúc őrzi a művész kézjegyét. Persze tudjuk, hogy ez rögtön nem igaz, mivel kezdetben a művész a rajzot

Ők a kortárs művészet legismertebb sztárjai, akiknek

készítette csak el, s külön voltak arra specializálódott szemé-

szintén van kapcsolatuk a grafikai technikákkal. De

lyek, akik a művész rajzát átvitték a fa- vagy rézmetszet dúcára.

érdekes módon például a német területen a grafikai

Sőt, a szobrászat esete is sokkal bonyolultabb ennél, de ebbe

technikák igen erős hagyománnyal rendelkeznek,

most nem mennék

melyek a kortárs művészetre is kihatással vannak.

bele.)5

Albert Ádám: o. T., 2009 rézkarc, 10,5x29,5 cm

A Chapman fivérek az eredeti Goya-dúcok mai nyomtatását átfestéssel némileg átértelmezik, aktualizálják. Érdekes,

régiségérték-szemléletét – gond nélkül elfogadják a műkedvelők, az amúgy


2010. július

kákat – lásd Alois Riegl

fotó: Albert Ádám

hogy míg a Goya-grafi-

29

2010. 07. 06. 23:53:41

A nagy méretben

Hogy a folytassam a fametszetek sorát, ennek újabban nálunk

készített famet-

is előfordul kortárs megjelenése. Az AVIVA-díjra is jelölt Csákány

szetek is elég

István nem a grafikai tanulmányok felől érkezik, hanem a

népszerűek,

famunkák, fainstallációk felől, azaz alapvetően fainstallációival

például Gert és Uwe

találkozhatunk, most például a LUMÚ Képzelet tudománya című

Tobias hatalmas,

kiállításán. Fametszete a Szlovákiában felállított köztéri munkás-

játékos formavi-

szobra munkafolyamatát megörökítő fotónak a – mintegy a szoc-

lágú, színes, amorf

reált megidéző stílusban – grafikai alternatívája. Szintén fametsze-

formákkal dolgozó

teket készít az amúgy grafika szakon végzett Fa Mariann, bár őt

fametszetekkel

nem nevezném a kortárs művészet meghatározó alakjának, de a

vált ismertté, míg

legutolsó Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán tőle is láthattunk egy

a klasszikus lipcsei

biciklis tájképet, melyen furcsa mód változtatja a nézőpontokat

iskola gyökereit

– hol oldalról, hol felülről látjuk a teret.

követő Christiane

Az amúgy is grafikai látásmódot alkalmazó, grafikus végzettségű,

fotó: Győrffy László

Baumgartner

Tracey Emin: Big Dick Small Girl, 1994 monotípia, 12,2x10,1 cm

de a kortárs kiállításokon is gyakran – gyakrabban, mint a tisztán

fátyolos, vonal-

grafikai tárlatokon – szereplő Albert Ádám egy sajátos médiummal

kázott tájképei a

kezdett dolgozni, az égetett zománclemezen fiktív ábrákat készí-

richteri látványvi-

tett. Mindezek mellett – hasonlóan fiktív ábrák témájában – litog-

lágot idézik, ami

ráfiát és rézkarcot is készít, hihetetlen precizitással. Ilyeneket a

fametszet esetében

legutóbb tőle is a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán láthattunk.

még szokatlanabb.

Győrffy László a festmények, rajzok, fatáblák mellett olykor egyedi

Sőt Lipcsében a 2000-es évek óta „a klasz-

nyomatokhoz is kedvet kap. Rézkarcainak egyediségét többek közt

szikus festészet mellett sokkal inkább a szinte

a szó szerinti értelemben vett egyediség adja, ugyanis képeit csak

már elfeledettnek hitt művészeti ágak, mint

egy példányban nyomtatja, amit azután kézi festéssel tesz teljessé.

a linómetszés, szénrajz, nyomat, élik rene-

Ugyan egyáltalán nem mondható a hazai művészeti élet markáns

szánszukat és találnak új kifejezési formákra”.6

résztvevőjének – különösen, hogy az utóbbi két évben Angliában

Így a műcsarnoki Lipcse-jelenség kiállításon

tanul, dolgozik, állít ki – az amúgy eredendően grafika szakon

is láthattuk Katharina Immnekus apró és

végzett Kőszeghy Csilla. Ennek ellenére fontosnak találom a

Christoph Ruckhäberle hatalmas linómetszeteit.

munkáit, és nemcsak azért, mert egy-egy témáját szintén több

Tevékenységük különösen jól példázza, hogy

médiumban járja körül, hanem azért is, mert a munkásságában

ugyanaz a médium – a fa-, illetve a linómetszet

megfigyelhető feminista attitűd emblematikusabbá teszi grafikáit.

– mennyire más alkotásokat hozhat létre.

Christoph Ruckhäberle: Cím nélkül, 2006 linómetszet, 140x200 cm

Litográfiáin a női mellet mintegy orvosi könyv szemléltető ábrá-

Végül nézzünk néhány hazai példát! Sajnos

jaként mutatja meg, teljesen mellőzve az erotikus jelleget. Ezt a

nemcsak az a jellemző tendencia, hogy a kortárs

tudományosillusztráció-jelleget erősíti a kebelmetszetek mellett

művészet aktív résztvevői nem szerepelnek

olvasható, anatómiai leírás illúzióját keltő szöveg, ami valójában

a különböző grafikai és rajzos kiállításokon,

neves női alkotókat idéz meg, úgy mint Virginia Woolfot, Frida

hanem az is, hogy a grafikai végzettségű kvali-

Kahlót és Georgia O’Keeffe-t. Szintén ez a női világ jelenik meg

tásos alkotók valahogy elkerülik a kurátori kiállí-

Germán Fatime7 némelyik munkáján. A kislánykori kivágható, öltöz-

tások rendezőinek a figyelmét.

tető-vetkőztető babák emléke őt is megihlette többrétegű fóliás grafikai munkáin, melyeket valódi fogasokkal és más tárgyakkal kombinál, s számos alkotásán kifejezetten főszerepet kap a humor. Speciális ofszetnyomatokkal dolgozik a többnyire a Penrosefedés alakzataival foglalkozó Faa Balázs, melyeket gyakran installációként prezentál. A Sötét geo-sorozatán a tintasugaras nyomatot áttetsző fóliával, vörös és ultraibolya fénnyel egészíti ki. A kétféle rajzolat más-más, pontosabban az egyik normál, a másik ultraibolya fényben látható. Olykor olyan szoftverrajzokat készít, melyek konkrét festők, grafikusok (pl. Hincz Ágnes) alkotásainak megidézései. A számítógépes grafika és szitanyomat egyaránt jelen van


Műcsarnok, sajtófotó

30

2010. július

Rácmolnár Sándor munkásságában, aki előszeretettel sajátít ki népi, illetve populáris témákat, műfajokat, médiumokat. Ugyanakkor nem az appropriation art gesztusával találkozhatunk nála, mivel csak a hordozót, a stílust teszi magáévá, nem pedig ready made módjára teljes egészében egy-egy tárgyat.

2010. 07. 06. 23:53:46

A 2000-től kezdődő Dingbats-sorozatában a számítógép karakterkészletéből, szimbólumtárából építkezik. Ezekkel a „talált tárgyakkal” Rácmolnár saját képszöveget szerkeszt. Ezzel indult be Rácmolnár piktogram inváziója. A dingbatsok világa is pszeudomitológiát épít, különböző stílusok figyel-

Jegyzet

Ki miben tudós?

1 Bordács Andrea: A művészet mint a művészet forrása. Inspirációk az 53. Velencei Biennálén, ÚM, 2009/8.; Körkérdés: Merre tart a biennále? Artmagazin, 2009/3. 2 Bordács Andrea: Papírforma – kicsiben. A Derkovitsösztöndíjasok kiállítása, ÚM, 2010/5.

hetők meg ezen belül is, így például a festőket idéző képei, a Ready-sorozata, melynek azonos főszereplője a nyúl fejű, rakéta testű lény.8 A grafika speciális, az utóbbi évekre jellemző formája, a számítógépes grafika tulajdonképpen azért nehezen meghatározható, mivel keskeny az a határ, ami még a grafika terepére tartozik, s mi az a mozzanat, amelytől már nem. Ezt a határhelyzetet próbálta annak idején Bohár András az elektrográfia kifejezéssel lefedni. Többnyire e számítógépes grafikában utazik Kapitány András, akit elsősorban a térnek olyan dimenziói, látványai érdeklik, melyek szabad szemmel nem láthatók. A legismertebb művében 3d-ben szerkesztette meg Escher lehetetlennek tűnő épületeit. A fotókompillációi és festményei mellett neki ez a fő médiuma, de alapvetően majdnem mindig valamilyen térproblémát vetnek fel a munkái. Határesetet képviselnek Csontó Lajos komputergrafikái is, hisz ezek már viszonylag kevéssé hordozzák a grafikai elemeket. Mindenesetre egy-egy végső kép számos részletkép összeillesztéséből születik, ám ez a montázsszisztéma alig vehető észre. Illetve az alkotó ezt bizonyos esetekben tudatosan jelzi egy-egy apró gesztussal, ez különösen a Közös nevező című sorozatának képein érhető tetten. Szintén ez a helyzet az eredendően grafikus végzettségű Nagy Gábor György némely tevékenységével, noha szinte minden grafikai műfajban dolgozik. Ez a technikaspecifikus tevékenység kontra kortárs művészet

a szokványos terepen, vagy épp egy kortárs művészeti gondolkodásmóddal pusztán speciális médiumként használhatja a grafikát, de a hangsúly a kortárs szemléleten van. Konkrétan ez a helyzet emlékeztet az Iparművészeti Múzeumban párhuzamosan rendezett két kiállításra. Az egyik Az öltés művészete címmel az iparművészeti technikák mai megjelenését gyűjtötte egybe, míg a másik, az Ahogy a varrócérna kerüli a gombot című, a kortárs művészet bizonyos speciális, hímzés-szövés eszközét alkalmazó alkotásainak bemutatását vállalta9, s a kiállításokról írt recenzióm is ezt a kérdést járta körbe. Mindenesetre ajánlatos volna az egyes képzőművészeti médiumokra, technikákra specializálódott szervezeteknek és kiállításokat szervezőknek folyamatosan figyelni a kortárs művészet egyéb területén tevékenykedőknél is megjelenő munkákat. Ugyanakkor a kurátori kiállítások viszont hajlamosak nagyon szűk merítésből válogatni, s észre sem venni a közvetlen látókörön, aktuálisan divatos művészeken kívüli teljesítményeket.

3 Stefanovits Péter: Kézikönyv a sokszorosító grafika oktatásához I., NyME SEK Tudományos Bizottsága, 2008. 4 Ennek a háttéroka a végeredmény szempontjából mellékes. 5 Lapunk indított egy sorozatot a sokszorosító művek sokszorosíthatóságának szabályairól, jelöléseiről és az ebből adódó problémákról: Stefanovits Péter: Számtalan kép. A sokszorosító grafika hitelességének kérdése, ÚM, 2008/5-6. Maria Marcos: Videóreneszánsz. A videóművek sokszorosíthatóságáról, gyűjtéséről – jogi és technikai problémáiról, ÚM, 2008/7. Barta Zsolt Péter: A kortárs fotóműtárgyról. A fotográfia alapjai és az eredetiség kérdése, ÚM, 2008/9. Farkas Ádám: Egyediség, szerialitás és azonosíthatóság a szobrászatban, ÚM, 2009/1-2.

Jelenleg úgy tűnik, párhuzamosan, kapcsolat nélkül működnek

6 Nagy Edina: Bevezető. In A Lipcse-jelenség. Budapest, Műcsarnok, 2008, 9

egymás mellett a hivatalos műfaji-technikai rendezvények,

7 Germán Fatime 2010-ben elnyerte az év grafikusa díjat.

tárlatok és azok, amelyek a kortárs kiállítóhelyeken láthatók.

8 Bordács Andrea: A médiumok színeváltozása. Rácmolnár Sándor munkái, ÚM, 2008/nyár

Lehet, hogy Gauguin fametszetei nemcsak markáns, hanem izgalmasabb és inspirálóbb változatai a műfajnak, mint ami egy belső fejlődésnek köszönhető.


9 Bordács Andrea: A médium önmagában nem üzenet, ÚM, 2009/2

Jake & Dinos Chapman: Like A Dog Returns To Its Vomit (no. 24), 2005 átfestett rézkarc Francisco de Goya Caprichos című sorozatából, 21,6x15,1 cm

2010. július

területén is: az alkotó – végzettségétől függetlenül – maradhat

fotó: Győrffy László

más médiumoknál is megfigyelhető, például a fotó és a textil

31

2010. 07. 06. 23:53:59

lyozottan abba a sorozatba illeszkedik, amely a „manipulált igazság/valóság” kérdéseit taglalja, elsősorban a fotográfia

BALÁZS KATA

és a festészet egymáshoz való viszonyán keresztül.

A kép eltűnése a kortárs művészetben

A szervezők a kiállítás ellentmondásait mindenekelőtt a címadással igyekeztek felszámolni: a tárlat a Gerhard Richter és a kép eltűnése/áttűnése a kortárs művészetben címet viselte. A további részt vevő művészek névsora: Lorenzo Banci, Marc Breslin, Antony Gormley, Roger Hirons, Xie

Richter és a képfelbontás

Nanxing, Scott Short, Wolfgang Tillmans. Strozzina, Firenze, 2010. IV. 25 ig

A látogató elbizonytalanodik az impozáns és egyébként remekül használt kiállítóhelyek bejárása közben azt illetően, hogy a jól válogatott anyag tulajdonképpen Gerhard Richter Egy olyan városban, amely elsősorban a régmúlt emlékeinek legfőbb lelőhelye,

műveiből kíván-e „ízelítőt” nyújtani az olasz és egyúttal a Firenzébe látogató nemzetközi közönségnek (egészen másról van szó tehát, mint a tavaly Bécsben bemutatott

sőt központja, kortárs kiállítóhelyet fenntar-

Richter-retrospektív esetében), vagy a Richter alkotásai

tani jelentős vállalkozás. Firenze és az európai

kapcsán felmerülő művészetelméleti problémákat igyek-

reneszánsz egyik leghíresebb palotájában, a

szik „konzumálhatóvá” alakítani. A kurátori koncepció

Palazzo Strozziban kapott helyet a Strozzina,

interpretációs lehetőségei közül a művészetelméleti prob-

Firenze kitüntetett jelentőségű kortárs művé-

léma körüljárását sugallja a kiállításhoz kiadott és nemzet-

szeti kiállítóhelye. Míg a palota emeletén

közi hírű elméleti szakemberek írásait tartalmazó katalógus.

hosszabb időszaki tárlatokat látogathat a közönség különféle művészeti korszakokból, az

A tárlat a térrendezés szempontjából (is) Richter alkotásait

alagsori Strozzina szigorú kurátori koncepció

helyezte a középpontba, méghozzá a német és a nemzet-

keretein belül rövidebb időtartamú kortárs

közi kortárs művészet kétségtelenül egyik legjelentősebb

művészeti bemutatókat tart.

és legnagyobb hatást kifejtő alkotója életművének a legkülönfélébb korszakaiból való válogatással. Mindez kiegészült Centro di Cultura Contemporana Strozzina at Palazzo Strozzi, © Valentina Muscedra, CCCS, Wolfgang Tillmans

az Olaszországban megszokott, alapos szöveges magyarázatokkal arról, hogy a kiállításon részt vevő további alkotók miért és milyen szálakon kapcsolódnak a Richter által felvetett kérdésekhez. Ahogy a szervezők megfogalmazták, a legfőbb kapocs az volt, hogy olyan művészeket válogattak össze, akik Richterhez hasonlóan nem hisznek a kép kizárólagos valóságot tükröző mivoltában vagy éppen abban, hogy a reprezentáció képes tükrözni a valóságot. De ez, az utóbbi évtizedek művészeti történéseinek tükrében, valójában esetleges és nagyon tág megfogalmazás. Arról nem is beszélve, hogy a szerialitás kérdését is feszegeti a felvetésük, amelynek eredetét minden bizonnyal inkább Walter Benjamin és Andy Warhol közelében kellene keresnünk – ilyen értelemben Richter sem tekinthető kiindulópontnak. Mégis, a kiállítás címében is megfogalmazott legfontosabb kérdés Richter munkamódszerét hangsúlyozva manifesztálódott a tárlaton a fotográfia alapján alkotott olajfestmény problémájában. A Richter alkotásait jellemző „elmosódottság”, a kép tárgyának az elvesztése mint a valóság képződményeihez való szkeptikus és tulajdonképpen (hagyományos festői eszközökön keresztül és azoknak egyúttal ellentmondva is) konceptuális hozzáállás mutatWolfgang Tillmans: Freischwimmer 42, 2004 C-print, 170,4x227 cm

kozik meg. A tárlat címe ezt ragadta meg az „elveszett kép” Ezúttal, 2010 februárja és áprilisa között, vető ellentmondásokat is tartalmazó tárlatot láthatott a közönség, amely a hamburgi


2010. július

Kunsthalléval közös produkcióban valósult 32

fogalmának bevonásával.

figyelemre méltó kérdéseket felvető, de alap-

meg. A bemutató a szervezők szerint hangsú-

Richter művészetének egyik lényegi vonása azonban kimaradt a „kapcsolatok” közül: műveinek erős történelmi kötődései, amelyek a kelet-németországi gyerekkor és iskolai képzés hatásából, valamint családjának a hitleri Németországhoz való

2010. 07. 06. 23:54:01

bonyolult viszonyából következtek. Richter művészetének e

Ki miben tudós?

rendkívül szignifikáns vonására nem reflektáltak a többiek, hanem nagyrészt megmaradtak az elméleti kérdéseket illusztráló formális rokonságnál, annak ellenére, hogy Richter a Baader–Meinhof-csoport tagjainak öngyilkosságát feldolgozó sorozatának (18. Oktober 1977, 1988) egyik tagja kiemelt jelentőséget kapott a kiállításon. A Decke című alkotásról van szó: azt a sajtófotót, amely Gudrun Esslin felakasztott teste volt látható, felismerhetetlenné tette a ráfestett fehér réteggel, és a szobának csak néhány elemét (mint a szoba mennyezete)

A tárlaton Richter korai Fotobilder-sorozatát két portré, egy családi felvétel alapján készült olajkép (Familie Schmidt, 1964) és a kiállítás fő képe, Liz Kertelge (1966) portréja képviselte. Városi vedutáinak korai monokróm darabja, a Stadtbild Sa (219/1) (1969) szerepelt a tárlaton. Ez utóbbi téma, Richter mindennapi tájak iránti érdeklődése a 80-as évek újexpresszionizmusa és az absztrakció felé fordulás jegyében a Canaletto (1990) című műben is visszaköszönt, együtt az Abstrakten Bilder-sorozat egy tagjával (1988), valamint a képre felvitt réteget alkalmazó Eule (1982) és Krems (1986) című munkákkal. A barokk művészet témáit felvonultató csendéletei, illetve színes városképei (Wilhemshaven 1969; Brücke (am Meer), 1969) az absztraktokkal éles kontrasztban, de különálló terembe kerültek. A kiállításon bemutatott Richter-művek között a korai vásznak mellett szerepelt a ritkaságnak számító videó, amelyet Volker Bradkéről, a düsseldorfi művészeti élet meghatározó szereplőjéről készített (1966). Nem bizonyult viszont jó megoldásnak, hogy egy különálló teremben egy több évtizeddel ezelőtt készült Richter-portréfilmet is vetí-

Centro di Cultura Contemporana Strozzina at Palazzo Strozzi, © Valentina Muscedra, CCCS, Gerhard Richter

tartotta meg a képen.

tettek, amely a rá jellemző festői eljárást volt hivatott bemutatni, ám meglehetősen didaktikus magyarázat vált belőle.

felvessék, rejtélyes természeti tárgyúak, vala-

Gerhard Richter: Canaletto, 1980 olaj, vászon, 2 panel, egyenként 250x175 cm

miféle kertet ábrázolnak. Nem szándékosan A további alkotók művei a kiállítás terében is sugár-

kiváltott hatásról van szó, de a kiállítótér

irányban voltak elhelyezve Richteréihez képest. A műveket

hőmérsékletét stabilizáló szerkezet abban a

remekül válogatták össze, de Richterhez való kapcsolásuk

teremben helyezkedik el, ahol ezek a művek

– legalábbis néhány esetben – a legkevésbé sem tűnt indo-

lógnak: a látogató sejtelmes hangokat vél

koltnak. A kortárs festészet alapvető kérdéseit feszegető

felfedezni, hirtelen olyan az élmény, mintha

művészek közül olyan egymástól nagyon távol eső alkotók

hanginstallációval bővülne a látvány: itt a láto-

kaptak itt helyet, mint a pop art hatásokat is tükröző (lévén

gató is elveszti a biztonságba vetett hitét.

Olaszországban rendezett kiállításról van szó) toszkán ) festészetet képvisel, amelynek tárgya a mindennapiság és a fény. Richter médiumokat átívelő, összekötő és elidegenítő munkametódusát és azon keresztül a valóságba vetett hit totális megkérdőjelezését visszhangozza az 1999-es Velencei Biennálén megismert Xie Nanxing három nagyméretű vászna (2006/7): saját maga által készített olajvázlatokat filmez, majd ezt a filmet televíziós képernyőn lejátssza. Az ott megjelenő képet újra lefotózza, majd ezt a felvételt viszi át olajfestménybe, olyan „hibákkal” együtt, mint a képernyőn tükröződő tárgyak bizonytalan körvonalai, amelyek közé olykor a kamera mögött állva önmaga is bekerül. A képek egyébként, hogy művészettörténeti utalásokkal terheltek legyenek, s hogy a természet és a valóság viszonyát is

Ugyanakkor nehezen érthető és a többi művész kissé didaktikus szerepeltetése mellett túl absztraktnak tűnik a brit alkotók jelenléte. Antony Gormley helyspecifikus, bejárható fémkonstrukcióból álló, térbeli rajzra emlékeztető installációval szerepelt, a 2004 óta készülő Clearing-sorozat tagjával. Én ezt a munkát csupán Richternek az indusztriálismindennapi témákhoz való vonzódásával tudtam kapcsolatba hozni, mivel Gromley munkája kissé beuysi vonatkozásokkal a tér és az ember viszonyait tárgyalja, és ilyen értelemben távol esik Richter mediális kísérleteitől. Ugyanez vonatkozik


2010. július

Lorenzo Banci, aki egyfajta, nem túl eredeti, monokróm (olaj-

33

2010. 07. 06. 23:54:09

Centro di Cultura Contemporana Strozzina at Palazzo Strozzi, © Valentina Muscedra, CCCS, Gerhard Richter

zása nélkül jön létre, ami magának az alkotónak is meglepetéssel szolgál. De a két alkotó az esetlegességhez fűződő hasonló viszonyának hangsúlyozása nem elég meggyőző érv annak tükrében, hogy a véletlen milyen alapvető szerepet töltött be a múlt évszázad képzőművészetében. Ugyanez vonatkozik a sokszorosítás kérdésével foglalkozó alkotókra is, akik szerepelnek a tárlaton. Wolfgang Tillmans kissé kérdéses jelenléte mellett az amerikai Scott Short munkái valóban izgalmas konstellációban állnak

Gerhard Richter: Eule, 1982

a „programozott esetlegességek”-ről és

olaj, vászon, 225 x 294 cm

leginkább Seizure című művéről ismert

addig fénymásol egy-egy üres lapot, amíg az a folyamat

Roger Hiornsra is, akinek a dadaista és

közben, egy véletlenül képződő jeltől, nyomtól, „önma-

a konceptuális megközelítést elegyítő,

gától” sajátos mintázatot kap, majd ezt az „automatikusan”

habot „okádó”, termelő, művészettörténeti

képződött kompozíciót viszi át festménybe, a szerialitás és

utalásokkal „terhelt”, szobor és dizájntárgy

a sokszorosítás problémájára adva sajátos választ a mecha-

közé helyezhető pszeudogépeit már több

nikus képképződés ezen módjával.

közönség. Ugyanakkor a leírás szerint (ezt azért hangsúlyozom, mert én vizuálisan sem, de elméletileg sem látok kapcsolatot köztük és Richter művei között) Richter „véletlenhez” fűződő viszonyának kapcsán kerültek be ebbe a tárlatba: Hiorns kifejezetten hangsúlyozza, hogy az Antony Gormley:

34


2010. július

Clearing V., 2009 kb. 11 km 12,7x12,7 mm-es alumínium cső

áll érdeklődésének homlokterében, ami a művész vagy akár az ember beavatko-

Tillmans a fotográfia lehetőségeit vizsgáló, konceptuális munkásságát önmagában is Richteré mellé lehetne állítani. A látogató épp ezért nem érezheti indokoltnak itt a munkáinak csupán egy vonását: el nem köteleződését egyetlen eljárás vagy stílus mellett kiemelni, s ebből következik az is, ami Richter munkáiról is elmondható, hogy az absztrakció és a figurativitás egyaránt jelen van bennük. Két munkával szerepelt, mindkettő a kamera nélkül készült Freischwimmer-sorozatból. A tárlat legfiatalabb kiállítója az Centro di Cultura Contemporana Strozzina at Palazzo Strozzi, © Valentina Muscedra, CCCS, Antony Gormley

helyszínen láthatta a kiállításlátogató

Richter műveivel. Short

amerikai Marc Breslin: graffitisképregényszerű kalligrafikus jeleket „visz” a festékrétegekbe, amelyeket lefotóz és a fényképeket egymás mellé helyezve majdhogynem storyboardszerű szériákat hoz létre. Talán ő az, aki Richter társadalmi reflexióival a leginkább kapcsolatba hozható a tárlaton szereplő alkotók közül, mert ahogy állítja, az erőszak témáját tekinti a legfontosabbnak, de a többszörös „médiumfordítás” ellenére sem válnak a munkái annyira szublimálttá, mint Richter figurativitás és absztrakció határmezsgyéjén haladó művei.

2010. 07. 06. 23:54:16

lezajlott vitái határozták meg, és

ALBERT ÁDÁM – POLYÁK LEVENTE

Ábrázolható tudomány Vá z l a t o k O t t o N e u r a t h é s Gerd Arntz együttműködéséről

Ki miben tudós?

a tudomány egységes nyelvének létrehozására irányuló vágy hívta életre „Képstatisztika bécsi módszere”-ként, később aztán ISOTYPE (International System Of Typographic Picture Education) rendszerként ismert képi jelrendszerét. A világban zajló társadalmi

MAK, Bécs, 2010. III. 10–IX. 5.

folyamatok képekkel történő leírásának vágya nem újkeletű; az egyik pregnáns példa Johannes Amos Comenius Orbis Pictus Sensialium című műve, amely fontos előképe

Ha Otto Neurath nem is az egyetlen rendszeresen

volt a neurathi ideának.

visszatérő figurája a 20. századi vizuális kultúrát vizsgáló kiállításoknak, egy szempontból mindenképpen

Az elkötelezett baloldali Otto Neurath 1919-ben

egyedülálló: a tudomány vizualizációjának pedagógiai

részt vett a Bajor Tanácsköztársaságban, mielőtt

módszerét a 20-as évektől kezdve kidolgozó Neurath

emiatt ki nem toloncolták Németországból

iránti megújuló érdeklődést egyszerre táplálják a filozófia,

Ausztriába, ahol Bécs településügyi bizott-

a nyelvészet, a muzeológia és az urbanisztika kortárs

ságában dolgozott a szociális lakások rend-

intézményei. A neurathi életmű tárgyalásakor sajátos

szerének egyik kialakítójaként. Ezt követően

módon igen kevés szó esik a grafikai dimenzióról; talán

1925-ben megalapította a Gesellschaft- und

azért, mert az olyannyira mindenütt jelenlévő alkotóeleme

Wissentschaftmuseumot (a Társadalom és

Otto Neurath–Gerd Arntz: A Föld gazdasági formái, in: Gesellschaft und Wirtschaft. Bildstatistisches Elementarwerk, Lipcse, 1930

Neurath projektjének, hogy mára szinte természetes médiumává vált. Az ISOTYPE-módszer vizuális nyelvének kidolgozásában központi jelentőségű Gerd Arntz szerepe ilyen módon gyakran mellékszereppé redukálódik, pedig nélküle aligha képzelhető el az a kommunikációs könnyedség, amelyről a 30-as évek újságjai gyakran megemlékeznek: hogy a grafikai jelek olyannyira a hétköznapi élet részeivé váljanak, mint a levegő.1 Otto Neurath és Gerd Arntz közös munkájának eredményei bizonyos szempontból tényleg olyanok, mint a levegő: a különböző embercsoportokat, munkatevékenységeket, termelési eszközöket és más társadalmi alapformák és azok összefüggéseinek gyors megértését szolgáló piktogramok olyan mértékben váltak a nagyváros jelrendszerének részeivé, hogy ha észre is vesszük őket, szerzőikről a leggyakrabban megfeledkezünk. A bécsi MAK Gypsy Urbanism című kiállítása az elmúlt évek Neurath-kiállításaihoz hasonló ambícióval készült: miközben a kiállítás alapritmusát Otto Neurath különböző élethelyzetei közötti változások adják, igen kevés szó esik Gerd Arntz grafikai koncepcióiról. Pedig a grafika a neurathi tudományos közvetítéskoncepció központi eleme: Neurath és Arntz együttműködésének vizsgálata nem csak Otto Neurath mai jelentőségét helyezi új kontextusba, de azt a rendkívül aktuális kérdést is új fényben láttatja, hogy miként képes tudomány és művészet együtt dolgozni a tudás átadásán, illetve az információ vizualizációján. Otto Neurath és Gerd Arntz együttműködése bizonyos értelemben egy utópista misszió: közös tevékenységük célja egy olyan, mindenki által „olvasható”, „értéksemleges”, „képi nyelv” létrehozása volt, ami a 20-as évek elejének szociálde-

a Bécsi Körben természettudósokból és filozófusokból álló


2010. július

Az eredetileg társadalomtudós Neurath ideológiai bázisát

© MAK

mokrata és egalitariánus szemléletét kívánta megvalósítani. 35

2010. 07. 06. 23:54:32

Tagsága a Gruppe progressiver Künstler Kölnben nemcsak

fogalmazta meg a kispolgárság alsó rétegei,

Arntz politikai témáit, de allegorikus stílusát is formálta: az

illetve a munkásság tájékoztatását és neve-

1920-as években született munkái megelőlegezik a képsta-

lését. A bécsi módszer alapvető fontosságú

tisztika módszerében később kifejlesztett, majd megvaló-

részét képezte a biblia pauperum-elv

sított képi világot, egy geometriai alapformákra redukált,

alapján létrehozott képstatisztikai ábrák

személyes jegyeket nélkülöző, az általános megfogalmazá-

készítése, illetve az ezekből szigorú rendszer

sára törekvő képi rendszert, amely sok rokon vonást mutat

szerint (meghatározott méretekben) létre-

az orosz konstruktivisták képalkotó felfogásával is. Otto

hozott tablók előállítása. Ezeket a tematikus

Neurath és Gerd Arntz Düsseldorfban találkoztak először

– népegészségügyi, lakásépítés, gazdasági

1926-ban, Arntz kiállításán; Neurath hamar felismerte

mutatók, szociálökonómikus kérdésekről

a grafikus formai pontosságában rejlő potenciált: Arntz

szóló – tablókat különböző „utazó” kiállítá-

munkája tökéletesen illett Neurath terveibe, így elfogadva a

sokon vitték a célközönségük elé.

tudós meghívását, követte Neurathot Bécsbe.

Neurath fő munkatársa, Gerd Arntz

Gerd Arntz 1927-ig tartó korszakában fejlesztette ki az általa

teljesen más pályán keresztül jutott el

használt politikai grafikai képstruktúrát és a képi sorok érvelési

a tudományos vizualizációhoz. Arntz

módját, amelyet később Neurath útmutatása alapján a képsta-

1900-ban Remscheidben született egy

tisztika módszerében rendszerezett. 1927-es, A kor 12 háza

vasműves fiaként, 19 évesen Düsseldorfba

című fametszetsorozatában a szociális viszonyokat kommentár

ment és Lothar von Kunowski műtermében

nélkül jelenítette meg. A Kórház, Bordély, Gyár, Bank, Kaszárnya,

tanult, ezt követően, a 20-as években

Börtön, Hotel, Áruház című fametszetek a kapitalista társadalom

rajztanárként tevékenykedett.2 Így került

egy-egy életterületét jelképezték. A társadalomkritika ezekben a

először kapcsolatba politikai aktivistákkal

munkákban még nem közvetlen formában jelenik meg; a kritikát

(Fiatal rajnaiak csoportja), mielőtt a Der

sokkal inkább az alkotásokon megjelenített tárgyak formai össze-

Sturm, a Die Ziegelbrenner, illetve a Die

kapcsolódása adja. Az olyan tárgyak, mint a rács, a csík (rabruha,

Aktion radikális politikai lapok révén meg

börtönrács) vagy a húsoskampó metaforákká válnak, amelyeket

nem ismerkedett Jankel Adlerrel, Franz

a kapitalista társadalom jelenségeivel való látható hasonlóságuk

Seiwerttel és Heinrich Hoerlével. 1922-ben

az elnyomási viszonyok valóságos jellemrajzaivá változtat.

© MAK

Gazdaság Múzeumát), amely feladataként

Otto Neurath-Gerd Arntz: Laksűrűség a nagyvárosokban, in: Gesellschaft und Wirtschaft. Bildstatistisches Elementarwerk, Lipcse, 1930

Arntz közös kiállításon szerepelt Hoerlével

36


2010. július

és Seiwerttel, itt mutatta be először radikális politikai tartalmú fametszeteit.

1928-ban Otto Neurath Bécsbe hívta Arntzot, ahol a Gesellschafts- und Wirtschaftsmuseumban biztosított neki állást: 1929 januárjától hivatalosan a múzeum grafikai rész-

2010. 07. 06. 23:54:41

legének vezetője lett, ahol „képstatisztikai” módszerét is kidolgozta. A kölni progresszívek által kifejlesztett képi

Ki miben tudós?

nyelvet Arnzt az egyszerűség irányában fejlesztette tovább: Peter Alma, Augustin Tschinkel festő és Jan Tschichold bauhauser tipográfus hatására Arntz elkezdett a politikai és gazdasági összefüggések szigorú, egyszerű formákkal és szimbólumokkal való megragadásán dolgozni. Arntz megjelenése kulcsfontosságú esemény a Gesellschafts- und Wirtschaftsmuseum történetében. Neurath korábban nem talált megfelelő médiatechnikai hátteret elképzeléseihez; a korai papírsziluett-kivágások módszerét azonban Arntz munkába állásával felváltja a jobb minőséget, nagyobb nyomdai példányszámot és flexibilitást biztosító fa-, illetve linóleummetszet. Ezt követően a múzeum már nem csupán a statisztikai adatok archívuma, hanem képi adatbank is lett, amely további feladataiként a jelek és illusztrációk összegyűjtését, azok továbbfejlesztését és újrahasznosítását jelölte meg. A múzeum kötött módszerrel dolgozott: az első körben a statisztikai adatok – többek között Marie Redemeister által végzett – vizuális kóddá alakítása zajlott. Az adatok vizualizációja szigorúan Neurath irányelvei alapján történt: a perspektivikus ábrázolás kerülése, a statisztikai táblákon használt színek 8-ban való maximalizálása, a használt színek skálájának kialakítása mind a megértés egyszerűségét és gyorsaságát szolgálták. Gerd Arntz művészetére nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt Neurath múzeuma, amely mellett azért számos kiállításon is részt vett a kölni progresszív csoporttal, és tovább dolgozott az A bis Z című lapnál. A 30-as évekbeli munkáiban sokkal tisztábban érhető tetten a politikai hierarchiák tiszta, vizuális artikulációja. A kompozíciókon Arntz megtartja a szigorú horizontális-vertikális tagolást, azonban a társadalmi csoportok közötti konfliktus már sokkal egyértelműbben jelenik meg az ellentétes képstruktúra elvét alkalmazó képeken, mint a Fent és lent (1931), a Munkanélküli (1931), a Gyárfoglalás (1931) vagy a Harmadik birodalom című metszeteken (1934).3 Arntz 1934-ig maradt a bécsi múzeumnál. Az osztrák politikai fordulatot követően Hollandiába emigrált az egész Wirtschaftsmuseummal együtt, és 1940-ig dolgozott az Institut Mundaneumban. Hollandiai tartózkodása elején készítette el a Harmadik birodalom című grafikai sorozatát (A. Dubois álnéven), amelyet politikai tartalma miatt egy amszterdami kiál-

Újévi üdvözlőkártya, The International Foundation for Visual Education, The Hague 1938 Isotype Collection, University of Reading

lításról eltávolíttatott a német nagykövetség. Miközben Otto Neurath 1940-ben Angliába emigrált (és 1942-ben Oxfordban megalapította az ISOTYPE Intézetet), Gerd Arntzot a megszállt Hollandiában besorozták a német hadseregbe (később a francia ellenállóknak adta meg magát). A háború után Arntz folytatta az 1945-ben elhunyt Neurath munkásságát: a Holland Statisztikai Hivatal Alapítványának grafikai vezetője lett, 1951 és 1962 között az UNESCO-nak dolgozott. 1988-ban bekövetkező halálakor több mint fél évszázad grafikai és tipográfiai termékeit hagyta maga után. Neurath és Arntz vizuális rendszere, ha univerzális nyelvvé nem is vált, a kortárs vizuális kultúra kitörölhetetlen része lett. Polyák Levente az OKM Kállai Ernő-ösztöndíjasa. Jegyzet 1 Ld. New York Times, 1937. január 17.

3 Ausst. Kat. Politische Konstruktivisten. Die “Progressiven” 1919-33, Neue Gesellschaft für bildende Kunst, Berlin, 1975


2010. július

2 Esser, Franz Martin: Die Gruppe Kölner Progressive und ihr künstlerische Umfeld (1920-1933), Verlag und Datenbank für Geisteswissenschaften, Weimar, 2008 37

2010. 07. 06. 23:54:52

ihletett írásos lapjai után a múlt század 80-as éveinek elején kezdte el a dobozait készíteni, rajzolni, festeni. Meg kell

LÓSKA LAJOS

jegyeznünk róla, hogy a kevés motívummal dolgozók sorába

Variációk dobozra S z i k o r a Ta m á s é s b a r á t a i a Pe l i k á n b a n Pelikán Galéria, Székesfehérvár, 2010. V. 10-ig

tartozik, olyanokéba, mint például Deim Pál vagy Baranyay András. Kulcsmotívumát igen alaposan körüljárja, különböző kontextusokba helyezi, eltérő technikákkal (festék, ceruza, ragasztás) jeleníti meg. A Pelikán Galériában látható, idén született munkái – a Fekete lyukas kép, Szürke lyukas kép, a Dobozrajz II – mint már említettem, kollázsok, és a legjellemzőbb tulajdonságuk az, hogy eredeti, konkrét tárgyakból indulnak ki: a festő egy képfelületbe vágott téglalapot öltöztet fel dobozzá úgy, hogy megfesti, megrajzolja a falait, az árnyékát, ezáltal találkozik rajtuk a való és a virtuális világ.

A mi képeink címmel nyílt tavasszal

A generációs társ, Ujházi Péter falra függeszthető objektjei

tárlat Székesfehérváron a Pelikán

merőben mások. A művészdobozok közé sorolhatók, végső

Galériában. A cím egyszerre talányos és túl

soron nyitott szekrénykék, mini színpadok, melyeket külön-

általános, érdemes tehát megnézni, kiknek

böző tárgyakkal rendez be készítőjük. A kiállított darabok

a munkáit is rejti magában a kollekció. Ha

egy-egy jól megválasztott talált tárgy – jelen esetben egy

tárgyszerűen nézzük, Szikora Tamáséit és

italárlap – segítségével sugároznak korhangulatot (Ital árlap,

barátaiét, a fiatalabb alkotókra is gondolva,

2009). Katona Szabó Erzsébet a képzőművészetben ritkábban

a mesteréit és a tanítványaiét. Összegezve

alkalmazott anyagból, hasított bőrből csinálja kollázsait.

a tényeket, a bemutató arra keresi a választ,

A bőrdarabokat téglalap alakúra vágja, és ezekből rakja

hogy a doboz, ez az egyszerre direkt, ugyan-

össze illúziót keltő, síkban ábrázolt, ennek ellenére a teret

akkor mégis elvont, geometrikus forma −

megjelenítő kompozícióit, melyekből azután installációt épít

Szikora művészetének védjegye – hogyan,

össze (Térbe lépő, 2009).

Kovács Réka Gyöngyvér: Láda, 2007 méhviasz, papír

milyen összefüggésben van jelen, mutatkozik meg a felvonultatott képeken, grafikákon,

38


2010. július

dobozokon, térberendezéseken.

Ugyancsak a sík és a tér kapcsolata, annak a szemet becsapó volta foglalkoztatja a stúdiós generációhoz tartozó Bondor Csillát is. Ő úgy dolgozik, hogy a valós,

Az anyagot két részre oszthatjuk, az idősebb

hétköznapi tárgyakból, így régi lécekből kialakított

és az ifjabb művészek munkáira. A bemutatást

formákat festéssel értelmezi, teszi plasztikussá. Akár

a legbelső teremmel kezdeném, mivel a fő

a létráját nézzük, akár a pallóját, látjuk, hogy mind-

falon itt találhatók Szikora kollázsai. Szikora

egyiket megfesti, ezzel is árnyalja, értelmezi jelentésüket

Tamás a pop artos, gyűrt felületű képei és

(Benned a létra, 2009). Kovács Réka Gyöngyvér grafikái

egy meghatározó Antoni Clavé-élmény által

2010. 07. 06. 23:55:07

Érik a gyümölcs

Szász Sándor:

állnak legközelebb Szikora munkáihoz. Ő is „dobozokat”, geometrikus testeket (kocka, hasáb) tár elénk (Fekete kocka, 2009;

Nappali, 2009 akril, vászon, 70x70cm

Láda, 2009), ám ezek az alakzatok absztraktak és szikárak, vagyis őt is a tér és a sík közötti ellentmondásos kapcsolat, a síkban megjelenített térforma foglalkoztatja. A sötét tónusú képeket életre hívó Szász Sándor ízig-vérig figurális festő, nála a tájképek egyes elemei, a ház előtt összerakott bútorok, egy szögletes jármű utalnak áttételesen a dobozokra (Nappali, 2009). A felvonultatott kollekciót Dobner Edit portréi egészítik ki. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha a kiállítás egy dobozkészítőről és a doboz metamorfózisáról szól,

Bondor Csilla: Benned a létra, 2009 deszka, olaj, 74x153x2,5 cm

szerepeltetni lehetett volna Orosz Péter Doboz Szikora Tamásnak című kisplasztikáját is. No, de ne legyünk telhetetlenek, és különben is, a munka igen régen készült. Befejezésül hadd idézek Szikora Tamás katalógusbeli gondolataiból: „Ezen a kiállításon 7 művész mutatkozik be először együtt itt, a Pelikán Galériában. Mindegyikőjükben az a közös, hogy egy bizonyos elv volt kezdeti munkásságuk alapja: a perspektíva és az axonometria ütköztetése, a tér és a térbeli illúzió ábrázolása. Az itt bemutatott művekben megmutatkozik, ki milyen irányba

2010. július

mozdult el, és milyen irányba tart most. Mi foglalkoztatja őket a trompe l’oeil és a perspektíva problémáján kívül.”


39

2010. 07. 06. 23:55:17

francia, de franciás művésszé sem vált a Cité des Arts-ban töltött periódus alatt. Matisse, Dufy, Van Dongen helyett

PATAKI GÁBOR

Tornyai, Rudnay, Barcsay voltak számára fontosak, Kállai Ernő, ha élne, bizonyára szívesen sorolná őt is kedves új

Dobozok történeti térben

romantikusai közé. De mi köze ennek a kelet-magyarországi származása ellenére ízig-vérig urbánus festőnek az alföldi iskola örökségéhez, a szó klasszikus értelmében atelier-művészetet

S z i k o r a Ta m á s k i á l l í t á s a

teremtő, a politikai-társadalmi aktualitásoktól művészetét Boltíves Galéria, 2010. VI. 2–VII. 1.

látszólag szigorúan távol tartó alkotónak a „bús magyar sorshoz”, annak szerteágazó problémaköréhez? A válaszhoz egészen a pálya kezdetéhez kell visszatérnünk. A későn, generációjához képest 10 éves késéssel induló,

„Azért festek – azt hiszem – ilyen

s az aktuális diskurzusból ezért sokáig kimaradó művész

barnákkal, és nagyon ritkán használok

éppen emiatt csak önmagára és a magyar művészeti

színeket, mert nem olyan vagyok, mint egy

hagyományokra, Mednyánszky, Ferenczy, Nagy István

Matisse, vagy egy francia festő vagy egy

örökségére támaszkodhatott. Innen – egyébként logikus

német festő” – idézem egy olyan művész

– út vezetett a Nouveau Réalisme decollage-technikáinak és Clavé művészetének felfedezéséig. Az így született roncsolt-ragasztott, poétikusan megmunkált felületek a honi lírai absztrakció egyik népszerű vonulatába illeszkedhettek volna, ha Szikora nem vált idejében. De váltott, s különböző dobozai azóta művészete differentia specificáivá váltak. E keretek között aligha vállalkozhatnék egy immár negyedszázada tartó periódus elemzésére – az egyes állomásokról tájékozódni lehet Gellér Katalin alapos és kitűnő monográfiájában s néhány azóta született tanulmányban, így többek között Passuth Krisztina, Várkonyi György, Károlyi Zsigmond elemzéseiben. Most így csak néhány mozzanatra utalhatunk, elsősorban olyanokra, melyek az utolsó néhány év művein lettek szembetűnőbbek. Itt van mindjárt a mű formája, alakja. Művei a shaped canvas (formázott vászon) intencióinak megfelelően már régebben is vettek fel trapéz, paralelogramma alakokat. Ezekben az esetekben azonban inkább a képen megjelenő doboz/dobozok, vetett árnyékok iránya határozta meg azok formáját. Manapság Szikora látszólag többet bíz a véletlenre, a gyakran ajándékba kapott, már eredendően szabálytalan alakú falemezekben, táblákban, bútorlapokban rejlő lehetőségekre. Ezekben az esetekben – kissé hasonlóan, mint Bálint Endre zsennyei padlódeszkaképein – mintegy a „talált tárgy” generálja az alkotói folyamatot, szabja meg a lehetséges variációk körét. Általában véve is megállapítható, fotó: Berényi Zsuzsa

hogy anyaghasználata az évek múltával mind elfogulatlanabb, szabadabb lesz. Némiképp ennek következtében felerősödni látszik ábrázolt tárgyainak anyagi-érzéki karaktere, a mű felületét borító matéria mind önállóbbá válik, a festékfelvitel szinte taktilis tapasztalatszerzésre ingerel, a mű letapogatására csábít. S mindennek semmi köze a képre hordott festék vastagságához, rücskösségéhez, sokszor a vékonyan áthúzott, lazúros felület is képes ugyanennek a Szikora Tamás: Perspektíva

40


2010. július

három tételben, 2010, vegyes technika, fatábla, 83x60 cm

nyilatkozatából, aki 1992-től kezdve hosszú éveket, hónapokat töltött és dolgozott Párizsban. S valóban, Szikora Tamás nemhogy

hatásnak az elérésére. Nem illuzionizmusról s nem a plasztikai értékek hangsúlyozásáról van szó tehát; hanem egy ennél lényegesen nehezebb dologról, az idea materializációjáról, felmutatásáról.

2010. 07. 06. 23:55:38

Fordított folyamat játszódik le azokban az esetekben,

fejezetcím????

mikor konkrét tárgyak, valóságos dobozok, csészék, kannák, öreg bibliák szolgálnak előképül. E tárgyak, bár a képeken felismerhetők maradnak, elvesztik konkrét karakterüket, s egyfajta „általános alannyá” válnak. A kép sűrű, homogén és mégis megfoghatatlan terébe kerülve immár csak önmagukat, azaz önnön képi megjelenésüket reprezentálhatják. S ha már a térnél tartunk: talán Károlyi Zsigmond vetette fel először, hogy Szikora tárgyainak, dobozainak általában nincs semmiféle alátámasztása, nincs padló, asztallap vagy polc, melyen nyugodhatnának. Súlyukkal, tömegükkel együtt, melynek fontosságát szinte mindig jelzi valamilyen – néha irreális – vetett árnyék, csak önmagukban vannak, s ez mintha még növelné monumentum-mivoltukat.

látszólag üres, valójában a mikro- és makrotörténelem tényeivel és töredékeivel teleszórt, magyar s középeurópai koordináták által betájolható térben? Egy olyan térben, melyben a történelem időről-időre kiüríteni,

fotó: Berényi Zsuzsa

Csak önmagukban vannak? Nem inkább csak egy

törölni próbálja a tárgyi világot s a szellemi-művészi teljesítmények körét. Egy közép-európai művész aligha rekonstruálhat interieuröket, számára csak egyegy magányos tanúságtevő felmutatása maradhat. Feltűnő, hogy e régió művészei közül mennyien kísérlik meg egy-egy hétköznapi tárgy, geometrikus alakzat, emléktöredék ikon- vagy monumentumszerű, a lehatárolhatatlan térbe helyezett ábrázolását. Csak néhány példa. A lengyel Jerzy Stajuda, a cseh Václav Boštik, Jan Koblasa, a román Horia Bernea, Ion Gherasim. Valahol e sorba illeszthetők Szikora Tamás dobozai s egyéb, egy heroikusan reduktív gesztussal kiemelt tárgyai is. Félreértés ne essék: Szikora műveiben mindig valódi festői problémákat old meg, jár körül. Foglalkoztatják a perspektivikus ábrázolás különböző kérdései éppúgy, mint a földszínek keverése, árnyalatai, megvilágítási fokozatai. Külön kérdés, elhivatottság, eredendő érzékenység következménye, hogy mindezek mégsem korlátozódnak a műterem falai közé. Jóllehet évek óta alig mozdul már szobájából, s hidegen hagyják az olyan világi hívságok, mint a politika vagy az internet, a magyar (s közép-európai) sorstól, történelemtől nem tud (valószínűleg nem is akar) megszabadulni. Emezek relevanciáját nem is a gyakran művein feltűnő újságfecnik, hajdan volt emberek levelei, dolgozatai jelzik, hanem a fentebb röviden vázolt alkotói attitűd. Ez teszi lehetővé, hogy képei elkerüljék a puszta nosztalgiázást, s hogy „a régi kor árnyai” fölötti merengés helyett múltunk s jelenünk érzelemmel telített s mégis férfiasan

vegyes technika, vászon, 60x60 cm

Szikora Tamás: Doboz orosz hahlama, 2010 vegyes technika, fatábla, 66x38 cm


2010. július

Szikora Tamás: Hommage à Rembrandt, 2009


szikár lenyomatai legyenek.

41

2010. 07. 06. 23:55:48

Hasonló vágy sarkallhatja Orosz Istvánt is, amikor erdőt rajzol

KERNÁCS GABRIELLA

Átváltozások Orosz István kiállításáról Koller Galéria, Budapest, 2010. V. 13–30.

mesterien csavarodó odvas fákkal, ágak-levelek mese-sűrű, sötét szövevényével, de ha hátralépünk, hunyorítunk, csoda történik: az ág-bogakból kibontakozik a fiatal Dürer portréja, úgy, ahogy a madridi Pradóban néz ránk fél évezred távolából pompás, fekete-fehér csíkos selyemsapkával a fején. A varázsló, Orosz István munkái között úgy bolyonghatunk, mint régi várkastélyok Kunst und Wunderkammereiben, ahol kitömött krokodiltól, szentek ereklyéitől damaszkuszi acélpengékig, Rembrandt-portrékig sok minden volt: művei tele vannak művészettörténeti utalásokkal, rejtett összefüggésekkel, a kincskeresés izgalmát kínálják. Liszt muzsikája csobog – amit a Villa d’Este szökőkútjaira

Publius Ovidius Naso, a nagyorrú, 2000

komponált – a Tivoliszt című lapon, a Róma környéki Tivoliban

évvel ezelőtt írta meg 15 könyvből

lévő lépcsősoros, antik szobortöredékes Este-villa emelkedő

álló főművét Metamorphoses (Átváltozások)

„fontánái” fölött, ha hunyorítunk, Liszt Ferenc szigorú-szép arca

címmel a görög-római mitológia alakváltó

megjelenik. Régi mesterek előtt hajt fejet Orosz István a rejtett

történeteiről. Így kezdte:

arcok rajzi bravúrjával, ennek egy válfaját művelte Arcimboldo,

Orosz István: Sziget, 1993, heliogravür, 42,8x31 cm

„Új alakokká vált testekről indít a lelkem szólani…”

itáliai születésű festő a 16. században. Ezzel tiszteli meg a holland Maurits Eschert, az abszurd terek 20. századi mesterét: az Escher Itáliában című lapon egy olasz sikátorból kel föl – ha hunyorítunk persze – furcsa holdként Escher portréja. Orosz István szeret rejtvényeket föladni. Tűnődhetünk, hogy Dinteville anamorfózis című rézkarcán – már a cím sem könnyű – kinek a kezét látjuk körzővel méricskélni, az övét-e – alapos a gyanú erre –, vagy netán Jean de Dinteville, tudományokban jártas francia nemes úrét Hans Holbein A követek című híres képéről? Erre a festményre utal a rézkarcon a koponya, amely rejtve van Holbein képén: alaktalan folt a követek lába előtt, de ha oldalt lépünk, koponyává, memento morivá áll össze. Korabeli feljegyzések szerint a Memento mori (Emlékezz a halálra!) volt Dinteville jelmondata is. És ha oldalt lépünk a Dinteville anamorfózis előtt, egyszer csak a kottás, papírtekercses, körzős, zsilettpengés rajzasztali csendéletből kibomlik egy arc: Dinteville londoni francia követé az 1533. esztendőből. Itt már Orosz István egy másik bravúrjával, az anamorfózissal állunk szemben. Régi századok egy-egy művész által tovább mentett ritka öröksége ez, a szó átváltozást jelent, de van „torzítás” értelme is. A Shakespeare Színház című lapon ott van a Globe Színház körszínpaddal, színészekkel, urakkal, hölgyekkel, bámészkodókkal, ott a jelenetet megörökítő, bár annak háttal ülő, ismerősnek tűnő festő-krónikás, s ha oldalt lépünk, meglátjuk, mit fest valójában:


2010. július

a Globe kulisszái közt megjelenik az avoni 42

hattyú, Shakespeare direktor úr maga.

2010. 07. 06. 23:56:03

A Tükör című lapon belép Orosz a

fejezetcím????

tükörbe, elindul kedves motívumán, a lépcsőn felfelé, hogy megérkezzen egy másik lapjára, azon a 15. századi Németalföldre, Arnolfini kereskedő házába, akit feleségével együtt éppen most festett le Jan van Eyck. A festményen a házaspár mögött a kerek tükörben még feltűnik – némelyek szerint – a festő is, a rézkarcon már elment, a házigazda utánanéz a nyitott ajtóból, de az ajtó tükörkép, talán csak díszlet, talán nincs is, s talán Arnolfini úr sem tükröződhet benne. És háttal ül egy kerti széken a Terasz című munkán, ő az kétségtelenül, bár feje nincs, amit rajzol, emberi agy képe, és amiről rajzolja: kerti labirintus, ősi ábra, az életből a halálba vezető út misztikus jelképe, meg az életben való tévelygésé. Orosz egyik legfontosabb motívuma ez, amelynek nevezetes

a tengerben a szikla keresztbe tett lábbal,

krétai változatáról írja Ovidius:

és Idő-hullámok csapkodnak körülöttük.

„Daedalus építőművész, mind közt a legelső

Időutazásainak gyakori célpontja a görög-

készíti, összezavar jeleket, s vet a szemnek ezernyi

római antikvitás, onnan való kedvelt oszlop-

csalfa cseles csapdát a tekergő tévutak által.”

motívuma, amellyel különös játékokra képes.

Orosz István: Dinteville anamorfózis, 2005 vegyes technika, 100x70 cm

Elindít a földről zömök, négyszögű pilléreket, Orosz István lépten-nyomon csalfa cseles csapdákat vet a

ezek egyszer csak átváltanak a levegőben,

szemnek, megbolondítja, kifordítja sarkaiból az általa annyira

fönt már semmiből nőtt, karcsú oszlopok,

tisztelt reneszánsz mesterek nagy vívmányát: a perspektívát.

úgy sorakoznak, ahogy teljesen lehetetlen,

Egy másik Terasz-lapján – Te és Én – úgy fordul a fal, ahogy

és lebeg közöttük a felirat: Útisz – Senki

nem fordulhat, úgy nyílnak az ablakok, ahogy nem nyílhatnak

ógörögül, ez Orosz István álneve néha.

vadszőlő tengerében. Ahogy Pilinszky írja:

A leleményes Odüsszeusz nevezte így magát

Orosz István: A terasz – Te és Én, 2001 rézkarc, 39,5x48,7 cm

„Látják a bejárati fényben a szőlőlugast? A meszelt padot? A levelek nyomasztó, viaszos zöld távollétét? És mégis itt állt.”

Orosz István épületeire jellemző, hogy nem lehetnek olyanok, amilyenek, és mégis olyanok. Kívül is van a gótikus ablak és belül is a Könyvtár című lapon, kifelé nyílik és befelé nyílik, és a rajzoló az ablakpárkányra könyökölve kifelé néz, de hova is valójában? Jár az Idő lépcsőin a Lépcsők című rézkarcon, körülötte emelkednek és süllyednek, mintha mozgólépcsőn állnának, régi korok emberei régi mesterek képeiről. „Szüntelen Pokolba és Mennybe vezető botladozás” – mondja mindnyájunk útjáról Nagy Gáspár Lépcsők ürügyén Orosz Istvánnak című versében. És ül az elmélkedésre a Sziget című lapon, vele szemben ül


2010. július

hajlamos művész keresztbe tett lábbal 43

2010. 07. 06. 23:56:12

Bravúros Hiányokat is rajzol, a sorozat egyik lapján nincs ott a messze futó római vízvezeték íves nyílásokkal szabdalt kőfala, vannak ellenben a sík mezőn egymás mellett, mögött furcsa sírkövekként sorakozó ívelt faldarabok, nézzük, nézzük, s egyszer csak látjuk a római aquaductust, fölépül a szemünkben, pedig tudjuk, hogy nincs ott, és mégis ott van. És látjuk a római Pantheon oszlopostimpanonos bejáratát, és mégsem látjuk, az oszlopközök váltak fallá, de a fehér ég, a semmi kirajzolja mégis a bejáratot. És elszédülünk, nézve a Kupola című lapot, ahol csupán íves faldarabok lebegnek a levegőben, és a kupola – megint a kulcsmondat – mégis ott áll. Egy rádiós dokumentumműsorban nemrég megkérdezték az embereket, Orosz István: Lépcsők (Az idő látképei), 2000 rézkarc, 40x56 cm

az egyszemű Küklopsszal vívott harcában, hogy az, miután Odüsszeusz jóvoltából szemét veszti, ne tudjon rávallani. Orosz

vezni: Orosz István Tovariscsi konyec című klasszikusát. Ami

művésznevét úgy is értelmezhetjük, hogy

olyannyira emblematikus képe volt a rendszerváltozásnak,

szeret megvívni – munkáiban – azokkal,

hogy tudunk olyan külföldön élő, akkor hazalátogató

akiknek nincs szemük a látásra.

magyarról, aki bűnbe esett miatta: éjnek évadján bicskával

Egyik látványos harci eszköze a tükörhenger, fantasztikus anamorfózisokat teremt vele. Sarkvidéki tengerpart közepébe teszi: s megjelenik a hengerben Verne Gyula portréja, vagy félkörívben hajló amfiteátrumromból fölépül a tükörhengerben egy oszlopos-kupolás pergola, amelynek ismét Orosz István: Hiány IV. – Holland tájkép, 2004 heliogravür, 43,7x49 cm

mire emlékeznek az elmúlt húsz év rendszerváltó plakátjaiból? Egyetlen egyet tudtak megne-

leválasztott a falról egy plakátot, és hazavitte Svédországba. Dokumentumként, a rátapadt vakolatszemcsékkel együtt. Tizenhét évvel később, a forradalom 50. évfordulójára készült az 1956 – 2006 című plakátterv. Rajta ólomszürke, nyomasztó térben vérvörös falkonstrukció lebeg, megdőlt, golyónyomokkal rongált, súlyos, abszurd tömeg, amit egy hatalmas erőfeszítés végérvényesen kimozdított a helyéről.

csak úgy állnak az oszlopai, ahogy nem volna

Orosz István munkáin súlyos gondolatok és játékos ötletek

szabad nekik. Vagy ez az igazi természetük?

szikráznak. Nem ritkán egyszerre. Néha olyanformán hatnak az emberre, mint az a szép kódexünk, amelynek egyik lapszélén – beszélik – a remekbe készült iniciálék mellett halvány, egykorú bejegyzés olvasható, talán egy eltikkadt olvasó kezétől: „Ó, be ihatnám…” Orosz az anamorfózis és a trompe l’oeil, a szemfényvesztés egyik legnagyobb élő mestere. Ehhez a ranghoz úgy kell tudni rajzolni, mint a reneszánsz mesterek, olyan alázattal, mint a középkori miniátorok, s úgy kell látni, mint a szürrealisták, a furcsa álmok festői. És akkor 21. századi,

44


2010. július

különös művészet lesz belőle. A 2010. május 13-án a Koller Galériában, Orosz István Átváltozások című kiállításának megnyitóján elhangzott megnyitószöveg rövidített-szerkesztett változata.

2010. 07. 06. 23:56:37

Ez a színes expresszív kifeje-

Érik a gyümölcs

zésmód jellemezte művészetének

LÓSKA LAJOS

első, mozgalmas, színes periódusát. Majd egy évtized elteltével

Színes szobrok

a bronz felé fordult, de ezzel egyidejűleg megtartotta a kubizmus

Mata Attila tárlata

ihlette formavilágát, sőt továbbra

Zikkurat Galéria, Budapest, 2010. V. 12–VI. 18.

is színezte alkotásait. Új bronzplasztikái olyanok, mintha szögletesre kalapált huzalból készülnének (miközben természetesen öntöttek), kontúrjaik csak körülírják az alakzatokat, melyek belül üresek, lyukasak: a mintázáskor a

Mata Atilla húsz alkotása volt látható a nyárelőn a Nemzeti Színház melletti Zikkurat Galériában. A legrégebbi kiállított szobor 1998-ban, a legújabb 2009-ben készült, ami azt jelenti, hogy munkásságának második periódusát öleli fel a kollekció. A korai, új hullám ihlette, rusztikusan elnagyolt, fűrésznyomoktól

mű arányait, szerkezetét kijelölő, az agyag súlyát megtartó szoborvázakhoz hasonlítanak. Noha klasszikus témákat, zömmel portrékat, álló vagy fekvő női és férfialakokat, torzókat dolgoz fel, munkái elvontak, nem természetelvűek.

Mata Attila: Bonyolult nő, 2003 festett bronz

pásztázott felületű műveivel most nem találkozhattunk. Egy kivételt azért megemlíthetünk, a hosszú időn keresztül faragott, félbehagyott, majd újból elővett Hommage à Picassót (1993–2006), melynek színes tömbje megidézi az indulása idején láncfűrésszel alakított munkáinak nyers, expresszív stílusát. Mata 1983-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Első önálló tárlatát 1986-ban rendezte az Óbuda Pincegalériában. Rendszeresen részt vesz csoportos bemutatókon: 1989-ben elnyerte a pécsi Kisplasztikai Biennále első, négy esztendővel később pedig a harmadik díját. 1992-ben tevékenységét Munkácsy-díjjal jutalmazták. Néhány plasztikáját köztéren is felállították annak ellenére, hogy nem tipikusan köztéri szobrász, inkább a kis és közepes méretű kiállítási darabok mestere. Dióhéjban, a kevésbé tájékozottak számára így foglalhatnám össze szakmai életrajzát. Az 1980-as évek első felében terjedt el a magyar művészetben − mindenekelőtt a festészetben, kisebb mértékben a szobrászatban – a neoavantgárdot váltó színes, mozgalmas, különböző történelmi stílusokat megidéző újhullám. Ezt az időszakot, mint ahogy az előző évtizedet is, a fáradt és hiteltelen köztéri szobrászat mellett elsősorban a Csiky Tibor művészetével fémjelezhető újkonstruktivista, minimalos ábrázolásmód jellemezte, de meghatározó volt a Samu Géza vezette fáskörös szobrászoknak a falusi tárgykultúrából merítő és a növényi elemeket egy az egyben alkalmazó tevékenysége is. Ebben az időben szökkent szárba a főiskoláról néhány évvel korábban kikerült, két, a new wave-hez kapcsolódó fiatal alkotó, Chesslay György és Mata Attila művészete. Mindketten festett faszobrokat készítettek, csak míg Chesslay a primitív népek bálványaira emlékeztető

aztán festette fabálványait, így áttételesen, a kubizmuson keresztül kapcsolódott a primitív művészethez és a korszak újhullámos szobrászatához (Paszport, 1985; Vágy 1987).


2010. július

faragott (Ülő bika, 1986), addig Mata láncfűrésszel formálta,


direkt, az élő fa ágait, csonkjait is felhasználó alakzatokat

45

2010. 07. 06. 23:56:58


Mata Attila: Szemeit

Végigtekintve az anyogon, a Hommage à

egy-egy motívum, például a szem, a láb stb. kiemelését. Ezt

egyensúlyozó, 2000 festett bronz

Picassóval kell kezdenünk, nemcsak azért

a gyakorlatot, miután áttért a bronz- és acélszobrok készí-

mert ez a legkorábbi, hanem mert két azonos

tésére, tovább folytatta, különös hatást érve el: a színeknek

című, egy fából faragott és egy fémből öntött

köszönhetően kompozíciói ugyanis elveszítették tömegüket,

változatával is találkozhatunk. A tömbszerű,

anyagszerűségüket, és szinte súlytalanná, lebegőkké váltak.

masszív, színes, rózsaszín-sárga-kék fából készült kubista előzményei nyilvánvalóak, hiszen Mata, mint 20. század eleji kollégái, szétbontja a testet, de csak annyira, hogy az még utaljon a figurára, azután majdhogynem önkényesen összerakja. Így kerülnek például a szemek a henger alakú mellekre, vagy akár egy jóval későbbi plasztikáján a mellek a lábfejek helyére (Cicis büszt, 2008). Szükséges hangsúlyoznom, hogy nem Picasso vagy esetleg más kubista szobrászok művei inspirálták őket, hanem a spanyol Próteusz múlt század elején festett vásznai (Akt felemelt karral /Avignoni táncos/, 1907; Ülő akt, 1909 stb.). A másik Hommage à Picasso-plasztika már öntvény, ezért áttört, kecsesebb, ugyanakkor mozgalmasabb, mint fa névrokona. A nyersen hagyott, bronz nonfiguratív szerkezetbe egy kék és egy rózsaszín fa hengert applikált a művész. A többi fém (bronz, alumínium, acél) mű témáját tekintve portré, álló és fekvő férfi vagy női figura. Mata az újhullám hatására fa

46


2010. július

szobrait színesre festette, a festés azonban nem pusztán a színezést jelenti nála, hanem

Az ilyen álló, áttört, festett női figurából találunk a legtöbbet a bemutatón (Álló nőalak, 2000; Bonyolult nő, 2003; Nő anatómiai jelzésekkel, 2003; Kukac nő, 2004; Luxus nő, 2006). Közülük is kiemelkedik a Nő anatómiai jelzésekkel összefogottságával, nyugodtságával. Azért is üt el társaitól, mert egyszínűre, zöldre, pontosabban türkizes zöldre van festve. Felépítése is egyszerű: egy körforma jelképezi a nyakhoz két ponton kapcsolódó karikát, a fejet. A testből kinövő kar indaszerűen tekeredik, a mellet háromszög szimbolizálja. A csípő magasságában, ami nincsen jelezve, a vékony törzs kettéválik: a felsőcombok oválisát a térd alatt megkettőződő lábszárak követik, s hatalmas, háromszög alakú, a szobor statikáját biztosító lábfejekben végződnek. Hasonló formavilágú a korábban született rózsaszín, sárga, fehér Álló nőalak, csak ez utóbbin mind a fej, mind a test körvonala megkettőződik, a bronz kontúrok idegesebben kanyarognak, végül két hangsúlyos, tömör talapzatszerű lábban végződnek. Az előbbiekhez hasonló a háromszög és négyzet variációiból felépülő Férfi (2003) is. A kollekció egy másik csoportját képezik a fekvő figurák. A Szemeit egyensúlyozó (2000) oválisok, karikák és néhány háromszög láncolatából összeállított groteszk fekvő alak, a Fekvő I (2007) ugyanennek a témának négyzetből, téglalapból, háromszögből összefűzött, zölddel, kékkel, fehérrel színezett változata.

2010. 07. 06. 23:57:09

A bemutatott kollekciót szemlélve úgy tűnik, hogy a

Érik a gyümölcs

legújabb, 2005 után készült munkák ismét tömbszerűbbek, súlyosabbak, kevésbé színezettek, mint korábbi társaik. További jellemzőjük még, hogy különböző anyagok (bronz, acél, alumínium) kombinációiból rakja össze őket a művész. A szobrok, ha antropomorf szemlélettel nézzük őket, főleg fejek (erre utal címük is), de nyugodtan tekinthetők nonfiguratívnak is. A 2008-ban készült Fejet csillogó acél hasábok, félkörök, pálcák alkotják. Az egy évvel később született rozsdamentes acél fejbe fából kék hengert és zöld téglalapot illesztett Mata, valószínűleg azért, mert túl áttörtnek érezte (Fej, 2009). Ezt a módszert, a különböző színezett geometrikus fa elemek bronzba applikálását újabban több plasztikáján is megfigyelhetjük (Kukac nő; Fej, 2009 stb.). A súlyosabb formák, illetve az eltérő anyagok, a hidegen fénylő kemény krómacél és a melegebb, puhább bronz ellentétére épül a Lilit (2009) című plasztika is. Ugyancsak a tömör, bronzból öntött munkák közé nagylábú Gólem (2005), melynek oldalából több rúdra és kézre egyaránt utaló kinövés nyúlik ki. A barnás, agyagszínű alak ormótlan esetlensége jól tükrözi gazdája lényegét. A képzelt lény történetéről a következőket írja Jorge Luis Borges: „Egy rabbinus állítólag egy mester-


sorolható az egyszerre monumentális és suta, nehézkes,

séges embert, úgynevezett gólemet készített a Kabbala elkallódott előírása szerint oly célból, hogy mint szolgálója, segítsen neki a zsinagóga harangjait húzni, és egyéb durva munkát végezni. Csakhogy nem lett belőle igazi ember, csak valami tompa, félig tudatos vegetálás élt benne. A monda szerint ez az élet csak nappal lakozott benne, éspedig egy mágikus cédula erejénél fogva, mely a Gólem fogai mögött rejtőzött.”* Befejezésül hadd minősítsem röviden a rendezést is. A kiállítóhely adottságai korlátozottak ugyan, de néhány ötlettel jól kihasználhatóak, ilyen például a sötét és világos terek kontrasztjának a kihangsúlyozása. A spirál alakban felfelé tekeredő homályos út mellett található kisebb-nagyobb termekben jól mutattak, szinte ragyogtak az erősen megvilágított, tematikusan összeválogatott szobrok. Napjaink sokszínű, posztmodern utáni időszakában üdítően hatnak Mata Attila kubizmustól inspirált, az újhullám formavilágát továbbvivő, történelmi előképekre utaló, de azokon túl is lépő, egyéni hangú alkotásai. Jó kiállítást láthattunk a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház között tornyosuló Zikkuratban, amelybe a szobrászat szerelmesein kívül remélhetőleg többen is betérnek a másik két kulturális intézménybe látogatók közül. Jegyzet

Mata Attila: Lilit, 2009, bronz, krómacél


2010. július

Mata Attila: Fej, 2008, rozsdamentes acél, festett fa


* Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve, Bp., 1988, 43

47

2010. 07. 06. 23:57:24

Mintha szokatlan lenne a gondolatiság és a harsány látványvilág ilyen intenzív együttállása. Ahogy direkt reagál az aktu-

BORDÁCS ANDREA

ális politikai konfliktusokra, a Boom&Crash jelentette válságra,

Politika zipzárral és gombokkal

Kelet és Nyugat, pontosabban a szocialista és a kapitalista világ kínos helyzeteire. Ahogy az Istenem, segíts ezt a halálos barátságot átélni című munkán megidéződik az emlékezetes Brezsnyev–Honecker-csók, egy Lenin-portré s a szocializmus megannyi relikviáinak ready made-jei; vagy az Obama

B o r o s Vi o l a k i á l l í t á s a

figyelünk rád címűn Amerika aktuális – bár még a tengerbe

Viltin Galéria, 2010. VI. 9–VII. 17.

ömlő olaj előtti – kritikus pontjai (úgy mint Gáza, Irak stb.). Reflektál a magas és tömegkultúra ikonjaira, a művészeti élet markáns szerepelőire és ellentmondásos jelenségeire – úgy mint a Joseph Beuysra a Minden idők legdrágább szemete és

„Nagyon furcsa volt ez a világ. Külsőleg keveset változott – legföljebb csak

a Felhívás Alternatívára című képeken –, vagy éppen a sztárkultuszra napjaink világsztárjával, Damien Hirsttel a Hype-on.

több lett a koldus –, de valahogy hirtelen öreg

A különböző tabukkal, vallási konfliktusokkal, azok viszony-

és szakadt lett körös-körül minden… Azt sem

lagosságával való foglalkozás is napirenden van nála, így

lehetett volna mondani, hogy lényege szerint

például Az összes rohadt kisebbség című szőnyegén a kisebb-

lett más a világ, mert most semmiféle lényege

ségi létre, pontosabban a vallási, etnikumi többség-kisebbség

nem volt. Mindent iszonyatos bizonytalanság

kérdésének relatív voltát próbálja szemléltetni, azaz aki az

hatott át. Ennek ellenére végeláthatatlan sorban

egyik helyzetben a többséghez tartozik, egy másik szituáci-

száguldottak az utakon a Mercedesek és Toyoták,

óban könnyen kisebbségbe kerülhet. Szintén ez a szemlélet

a magukban és a történéseikben abszolút biztos

jelenik meg a Prófétát kifigurázó dán karikaturista esetét

kigyúrt fickókkal, sőt, ha

feldolgozó faliképén. De a kultúrtörténeti utalások mellett

hinni lehet az újságoknak,

gond nélkül megférnek a szimpla közhelyek (A férfiak is csak

még valami külpolitika is

emberek; Életünk minden szempillantása örökkévalóság).

folyt. Közben a televízióban ugyanazokat a pofákat mutatták, akiktől mindenkinek hányingere volt az utóbbi húsz évben. Most

Viola munkái zavarba ejtők, noha nálunk a társadalmi jelenségekre, illetve a művészeti intézményrendszerre való reflexió nemhogy nem szokatlan, hanem kifejezetten kívánatos, mégis általában jóval konszolidáltabb formában történik.

szó szerint azt mondták,

Tehát szokatlan mindez így együtt, ugyanakkor úgy tűnik,

amiért azelőtt ők lecsu-

mintha ez a határokon, különböző világokon való átjárás mégis

kattak másokat, csak

valami kelet- és közép-európai élmény lenne, hisz a művész

sokkal bátrabbak, szilár-

itt szocializálódott. Élménye olyan, mint a P (azaz Pepsi) gene-

dabbak és radikálisabbak

rációé. Ez a Pelevin által igen szemléletesen ábrázolt helyzet

voltak.” (Victor Pelevin:

valószínűleg történelmi idő- és helyszínbeli adottság, a két

P Generation)

világrendszer ismerete és ezáltal mindkettő kritikus szemlé-

Extrém szókimondás, direkt politikusság, vad színek, harsány formák, szokatlan anyagok. Nincs fóku-

lése. Jártasság az intellektuális magaslatokban és a gyakorlati tapasztalatok mélységeiben, de a tömegkultúra, a reklámok és a művészetek terepén is. És persze mindezt ajánlott kellő harsánysággal és humorral világgá kiáltani. Ez a nyers hangvétel az, ami nálunk csak néhány művész sajátja.

száltság, nincs nyugvó-

Mindez a kettősség Boros Violánál nemcsak intellektuális

pont. Állandó vibrálás

szinten van jelen. Ha csak e falvédők formáját tekintjük,

az egymásra rétegzett

rögtön szembeszökő a képeket markánsan lehatárolni szán-

látvány és gondolat-

dékozó zipzárkeret, s ugyanakkor a mégis folyamatosan a

világ által, ahol mégis

„képből” kimászni igyekvő mű, mely mintegy rendre túllépi

csak a motívumok

saját határait, indirekt módon is utalva az ösztönös és a

Boros Viola: Láni & Léni – Be a

közül kivillanó angol

tudatos közti erős feszültségre.

God / Játssz istent, 2010 vegyes technika, kb. 400x400 cm

vagy német nyelvű szöveg jelent valamiféle iránytűt. Mindezek a Németországból másfél éve hazaköltözött Boros Viola* Boom&Crash című kiállításán lüktetnek

48


2010. július

a falakon a Viltin Galériában. A néző már szinte zavarba jöhet a látványtól.

Az ösztönös és a tudatos egyidejű jelenléte különösen látványos a Borosnál megjelenő sajátos női vonal esetében, mely már az anyaghasználatban is megmutatkozik. A színességénél, tarkaságánál fogva távolról keleties hatást keltő, soksok anyagdarabból, gyöngyökből, zipzárakból, gombokból,

2010. 07. 06. 23:57:49

hímzésből összeálló faliszőnyeg-kollázsai már médiumukban is a hagyományos női munkát idézik, ugyanakkor hatalmas méretük, s az összefirkált, fújkált felületük mintegy feminista attitűddel rögtön felül is írják ezt a sztereotípiát. Ahogy az apró hímzéseket a nagy festői, expresszionista gesztusok. A női lét mind a szexuális motivációkban, mind az anyaság tekintetében is megjelenik. Ennek adja az esszenciáját a galéria belső termében a Láni & Léni – Be a God című, gyermekeire, a gyermekkorra emlékező helyspecifikus installációja, mely első pillantásra azt az illúziót kelti, mintha ez a világ mentes lehetne a Boom&Crash csődjétől. A gyerekbútorok, a házi kedvencek, a műanyag állatkák a felhőtlen gyerekkort idéznék, ám a megrontás, az ártatlanság elvesztésének réme itt is felsejlik a bemocskolt királykisasszony-ruha révén, mely akár egy menyasszonyi ruhára is emlékezetet, mely egyértelműen a lánykor végét jelenti. A Láni és Léni című installációt az UV-világítás által mesebeli és földöntúli helyszínné, a képzelet vagy épp az emlékezés birodalmává varázsolja, ám a Paradicsom elvesztését – ahogy ezt már a Hype-on az Éden illúzióját keltő kókuszos csokoládét körbeölelő Damien Hirst-i kopoA felnőtt kor reménye, a siker, a pénz s a flitterekkel teli csillogás a Jee című képen megjelenő ördög kísértése lenne? Bár már William Blake óta tudjuk, az ártatlanság és a tapasztalás dalai egyaránt életünk értékes részei.


Jegyzet: * Boros Viola 1988-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd 1990ig posztgraduális képzésben vett részt a düsseldorfi Művészeti Akadémián. 2008-ig Németországban élt és dolgozott, ez idő alatt számos önálló és csoportos, külföldi és hazai kiállításon vett részt.

Boros Viola: Hype, 2009 textil, bőr, akril, olaj, vászon, 320x200 cm 2010. július

nyák is jelzik – így sem tudja megakadályozni.

49

2010. 07. 06. 23:58:02

a mai kor elvárásainak megfelelően egyedi technikával, nota bene kosárfonással készültek, és az volt a különleges-

MULADI BRIGITTA

ségük, hogy színezésükhöz a művész a Magyarországon

Az idő a férfi, a tér a nő Németh Ágnes kiállítása

fellelhető földekből kivont tiszta pigmenteket használ. Akkor egyszerűnek látszott a megközelítésük is, most, hogy értelmezésüket írásban kell kifejezésre juttatnom, rendkívül összetettnek tűnnek.

Budapest Galéria, Budapest Kiállítóterem, 2010. VI. 10–VII. 11.

A szobrok nem pusztán szobrok, hanem egy rendszer részei, ha úgy tetszik egy világmodell részei, és nem utolsósorban egy hatalmas napóra számjegyei… A világmodell, mint azt a kulturális ismereteinkben tároljuk, az ember nézeteinek összességét tartalmazza a világról és benne az emberről. Hívtuk ezt a történelem folyamán mitológiának,

„Az idő és a tér valódi lények. Férfi és nő. Az idő a férfi és a tér a nő.” William Blake Németh Ágnes: Vízöntő (Vízöntő jegyhez), 2008 fonott fűz, zöld földvakolat, életnagyság

legendáriumnak, vallásnak, filozófiának és vannak köztes területek, amelyek a tudományok közé ékelődnek, ilyen az asztrológia, az ezoterikus tanok… Ez egy óriási merítés, elég

Amikor Németh Ágnes műveivel először az

rémisztőnek hat, de a művész azért művész, hogy mindezt

Ernst Múzeumban találkoztam, azt hittem,

tömören egy-egy műben, sorozatban ki tudja fejezni.

megszokott dolgokat látok, szobrokat, amik

Az idő egy minden földi létet meghatározó dimenzió, ritmikus, lineáris, iránya nem változik, de az idő egynémely tulajdonságát azonban az ember gondolkodó lénye a maga számára egy kicsit átváltoztatta. Az ember nemcsak a mában él, hanem a múltban is tud, a múlt történéseinek tanulságait érvényesíteni tudja a jelenben, de minden egyes embernek ugyanazt az utat kell bejárni az időben, és az idő linearitásának útjában a tapasztalatok újraélésének ténye áll. Az idő körbejár, mint egy bolygó, s a galaktikus formáknak megfelelően az óránk is kört formáz. A napóra azonban nem mindig kör, hanem lehet például ellipszisrész is, aminek mentén a gnómon, a mutató, ami a nap útjába kerül, megmutatja az időt. Németh Ági gyűjtéséből megtudtam, hogy többféle napóra létezik, horizontális, vertikális – egy dologban egyeznek meg, hogy a nap mozgása jelöli ki rajtuk az időt. Az a tér, amelyet Németh Ágnes megálmodott a napórának, magától értetődően nem a kiállítótér, hanem egy park vagy erdő, ahol az óra természetes fényben működhet. A tér átvitt értelemben azonban nemcsak a szobrok terét jelenti, hanem életteret és kiterjesztett kulturális teret is, amit a művész bejár. És ha ezt a két kulcsfogalmat, az időt és a teret megtaláltuk, akkor kezdhetünk el arról beszélni, hogy mi is ez, amit magunk körül látunk. Németh Ági rendkívüli érzékenységet mutat az emberi lélekelemzésre, a pszichológiára, aminek kifejezése az interperszonális viszonyainak mindennapi elemzésében nyilvánul meg, és ez művészetének is kiemelt jellemzője. Mi sem jobb forrása az ember lélektani típusainak, mint az asztrológia, amely éppen az óraszerkezetek beosztásával megegyező számú, a horoszkóp jegyei által meghatározott típust különböztet meg. Ennek alapján képeznek rendszert az itt látott szobrok is. Az asztrológiai jegyek a művész asszociációiból és az interperszonális, személyes viszonyaiban megtapasztalt emberi viselkedésformákból inspirálódnak. Az asztrológia egy

50


2010. július

enigmatikus rendszer, ami az emberiségnek egy rejtett forrásából származik, a generációk egymásra hagyták a tudást,

2010. 07. 06. 23:58:19

matematikai és csillagászati képletek szerint elkészíthető

fejezetcím????

horoszkópok gyakorlati útmutatói, kézikönyvek sokasága született a témában, az asztrológusok azonban soha nem váltak tudósokká, inkább jósokként működtek. Az asztrológiából származó információkat vegyes érzelmekkel fogadjuk, de a jövő irányában érzett szorongásunkon nem tudván uralkodni, sokszor elfog a vágy, hogy a horoszkópok felé forduljunk. Az asztrológia nekem olyan, mint egy vallástól és hovatartozástól függetlenül minden élő emberre vonatkozó emberi viselkedéstár és egy hatalmas vágy sűrűsödésének kifejeződése az ismeretlen sors, a jövő eseményei iránt. A bizánci esztétika művészetfelfogásában a fény a művészeti alkotások legfontosabbika, ami egyáltalán lehetővé teszi a mű művé válását. A korakeresztény platonizmus a dolgok ideáját egyként kezelte a fénnyel, az egy jelenlétével. Az európai művészetből egy példát ragadnék ki: a Karl Friedrich Schinkel és Caspar David Friedrich ábrázolásai nyomán kialakult filozófiai vitát, ami arról szólt, hogy a fény forrása látszódhat-e a képen, vagy csak a megvilágított tárgyak a fény útjában. Schinkelnél szinte soha sem látszott a fény forrása, és az alakok sztaffázsként bújtak el a hatalmas emberi építményeket ábrázoló festményeken, Friedrichnél viszont mindig látszik a fényforrás, és a magányos ember messze nézve kémleli azt. Szerintem Németh Ágnes elképzelése ötvözi a kettőt. De nála hogy is van ez? A fény beleütközik egy alakba, ez a gnómon, a napóra központi alakja, ami egy félszárnyú, egy valóságos és képzeletbeli alakból összegyúrt ember-angyal hibrid, ami az árnyékával kijelöli az időt. A mai ember költői szimbóluma. A filozófusokkal szinkronban Németh Ágnes azt a kérdést is felveti a műben, amit Marteen Doorman, az amszterdami egyetem professzora, nevezetesen: elveszett-e a múltat elemző, romantikus szubjektum? Elgondolható-e a jelen történései közepette a múlt teljes dekonstrukciója? Lehet-e

művész maga tökéletesített, egyedi csomózási

egy olyan racionális világban élni, amelyből teljesen hiányzik

technika, és a munkafázis elején még használt

az önmagát megvalósító autentikus ÉN? A heroikus küzdő?

előzetes kitöltő segédformát is, most anélkül,

Mint például William Blake, akinek érzéki festményeivel

csak a vonalakat utánozva készíti el a testeket,

mutatnak némi hasonlóságot Németh Ágnes szoboralakjai.

úgy, mintha csak puszta izomkötegek alkotnák

Ha Blake-et idéztük, Jungot is meg kell említenünk, hiszen ő

azokat. A végeredmény: egymásba fonódó,

az, aki Az ember és szimbólumaiban annyi ráérzéssel és intuí-

tobzódó, érzéki testek. Hosszan értekezhet-

cióval egyesíti a nemekről szóló pszichológiai téziseit, amikor

nénk arról, hogy korunk vizualitása milyen

elemzéseit kiterjeszti a műalkotásokra is. Németh Ágnes míto-

hatással volt a testábrázolásra, annak a valódi

szokból, álmokból és valóságból szőtt világa remek példája

emberekkel való kapcsolatára. A testkultusz

lenne a jungi kivetülő tudattalan kutatásának. A „szőtt” szóba

végpontján az eredetiség teljes elvesztéséről

bele is kapaszkodhatunk, egy új témát szolgáltat, mégpedig

mesélhetnénk, vagy a test jelentéseinek

az alakok kivitelezésének módját. Az első figurák kosárszö-

átértelmeződéséről… de ettől eltekint-

véssel készültek, klasszikus fűzfavesszőből, tömören, lezárva

hetünk, hiszen Hans Belting ezt remekül

a bennük foglalt teret. A mai kompozíciók csillogó fémszá-

megteszi a Kép-antropológia című 2003-as

Németh Ágnes: Csónakos (Halak jegyhez), 2010 krómacél drót, életnagyság

őket a levegő, a fény, könnyedek, tiszták, légiesek… A testek

Németh Ági munkái a test visszaszerzéséről

azonban nagyon is valóságosak, izmaik pattanásig feszültek,

szólnak mindabban a hatalmas mondani-

mintha görög atlétákként egy nagy erőpróbára készülnének.

való-halmazban, amiben itt megjelennek.

Amikor a művész megálmodik egy kompozíciót, egy vagy

Az alakok valóságos testekről készültek, való-

több alakból, modellek segítségével veti papírra, s rajzok

ságos emberi jellegeket ragadnak meg, és a

sorát követi a forma leképezése a térben… az eljárás, amit a

test klasszikus szépségének megjelenítői.


2010. július

lakból készülnek, magukba olvasztják a teret, nyitottak, átjárja tanulmánykötetében.

51

2010. 07. 06. 23:58:37

jelképeit, szakrális szimbólumait idéző, a saját test által reprezentált Ént kultúrtörténeti kontextusba ágyazó videómunkák

PELESEK DÓRA

(pl. Ugrologgia) és számozott lightboxok mellett helyet kapott a művész néhány nagyméretű, fotórealista olajfestménye is a

8 és fél póz

2009-es önarcképekkel egy időben készült állatportrék közül.

Ve r e b i c s Á g n e s k i á l l í t á s a Mono Galéria, Budapest, 2010. VI. 4–30.

Noha a kiállított anyag egésze a festett önarcképektől a fotó és a videó műfaja felé való elmozdulást sejteti, ez az eltávolodás látszólagos csupán. Verebics római munkáinak az alkotói életművön belül bőven vannak technikai és tematikai előzményei. A plexi dobozok és lightboxok hordozófelületté válása, illetve a rendkívül hangsúlyos – az önarckép és szökőkútfő egymásba úsztatására épülő Reflux című, a reflux-betegséget tematizáló videóban mármár az abjekció1 határait feszegető – sajáttesthasználat a művész

Különleges, kettős utazásra invitálja a

2008-as Kisded játékok-sorozatára reflektál: annak képi világát és

látogatót Verebics Ágnes. Olyan útra,

jellegzetes deszakralizáló tematikáját folytatja-árnyalja tovább.

amely egyszerre konkrét és mentális, komoly és tét nélküli, tervezett és – az alkotói végeredmény tekintetében – kiszámíthatatlan. A művész 2010 tavaszán 2 hónapot töltött Rómában a Római Magyar Akadémia 2009/2010 képzőművészeti ösztöndíjasaként. Legújabb, a

A vallási és a testhez kapcsolódó tabuk kikezdése, a tabu létének egyidejű tudatosítása és ironizálása közismert római műalkotások (gyakran Bernini-szobrok) vagy jól ismert pátoszformulák imitálásán-profanizálásán keresztül történik. A 2009-es állatalteregók, maszkok megfestése általi identitáskeresés tényleges pózolásban, szerepjátszásban folytatódik és teljesedik ki. A művész eljátssza Szent Teréz extázisát, a híres lábmosásjelenet szereplőjévé válik. Máskor titkos jelként ragyog fel homlokán a pápa képe. Előfordul, hogy egyszerre Szűz Máriaként és 4 karú Síva-istenként tekint a magasba: karján kígyó tekereg, miközben kezeiben hajszárítókat és egy játékkatonát bekebelező húsevő növényt tart. Vagy 2008-as Ájtatos Ceci című munkájához hasonlóan Bernini Ludovicájának profán másaként látható. Az önmegismerésnek a korai munkákban is kifejezésre jutó vágya most a szerepek általi önteremtés produktív gesztusával egészül ki. A produktivitás azonban egyszersmind öndestrukció is, mivel a pózolás következtében – az egymásra helyezett fóliákhoz hasonlóan – a személyiség is multiplikálódik. A fóliák rétegzettsége ilyen módon a többszörös, megragadhatatlan identitás metaforájává válik. A néző zavarát tovább fokozza, hogy az egyes fóliák szétválasztása további rejtőzködést eredményez, hiszen az el-, illetve leválasztott identitások kultúrtörténeti, vallási és művészeti utalásokkal telített szerepszemélyiségek csupán.

Kiállítási enteriőr

budapesti Mono Galériában bemutatott munkáinak többsége egyfelől e valós utazás művészi lenyomata, másfelől kísérlet egy – a tényleges utazással párhuzamos – belső, lelki bolyongás töredékes dokumentálására, a művészt régóta foglalkoztató, az önmegismerés–önteremtés– önelveszés trichotómiájában testet öltő individuum-problematika termékeny továbbgondolására és rögzítésére is. Verebics 8 és fél póz című kiállításának anyaga nem homogén. A tárlat az alkotó pályája szempontjából is egyfajta átutazás, hiszen a

52


2010. július

Róma városának összetéveszthetetlen atmoszféráját, köztéri szobrait, helyszíneit, vallási

A cím által invokált, 1963-ban bemutatott, Fellini első rendezői önvallomásaként számon tartott 8 és fél című filmhez hasonlóan Verebics munkái is a teljes egészében visszatükrözhetetlen személyes világot, a csak darabjaiban létező, folyamatosan változó, kulturális-társadalmi szerepek mögé bújó szubjektumot, valamint e szubjektum manifesztációjának egyetlen lehetséges létmódját, a póz, pózolás Sophie Calle-nál is megjelenő funkcióját és jelentését tematizálják. Richard Rorty filozófus szerint a személyiség esetlegessége, töredezettsége az Én profanizálódását eredményezi2, amelyet Verebics gyakran tényleges profanizálásba, a vallási szimbólumként megjelenő szentek megszemélyesítésébe fordít át. A művész Én-elbeszélésének fókuszában ezúttal is saját teste áll, mellyel azonban a korábbinál játékosabb, ironikusabb viszonyt alakít ki3. Római munkái ezen a ponton képesek

2010. 07. 06. 23:58:59

túllépni a Kisded játékok

fejezetcím????

némiképp öncélú pózolásán: feltárják ugyanis a szerepjátszás látszólagos szabadsága és az eljátszott szerepek kulturális kódoltsága közötti hasadást. Verebics az ironizálás aktusával tudatosítja mind „a vizualitás társadalmi konstrukciójának”, mind pedig „a társadalom vizuális konstrukciójának” tényét.4 Azt, hogy nem létezik kulturális előképektől mentes individuum (így az identitás semmiképpen nem „tabula rasa”) és azt is, hogy minden jelentés és jelentéstulajdonítás kulturális ismereteink függvénye. A 8 és fél póz anyaga annak a

Verebics Ágnes: Reflux, 2010

nietzschei és foucaulti tapasztalatnak a hiteles és sokszínű művészi lenyomata, hogy a test kulturálisan kódolt,

videóból kivágott kép

kulturális asszociációkkal terhelt társadalmi termék – végső soron képtelen tehát az individuum reprezentálására. A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa.

Verebics Ágnes: 8 és fél póz, Jegyzet 1 Az abject kifejezés Julia Kristevától származik, és a test visszataszító, olykor gusztustalan, esetenként groteszk elemeinek, melléktermékeinek megnevezésére szolgál – mint amilyenek például a különféle testnedvek, testváladékok. Verebics 2007-2008-as munkáinak egyik meghatározó eleme bizonyos testmelléktermékek, jellemzően vér és nyál saját testfelületen való szerepeltetése (Levek, videóképek, 2008). E járulékos elemek közös, nyugtalanító tulajdonsága, hogy – mivel valaha a test részeiként funkcionáltak, ámde a testen kívülre kerültek – puszta létükkel elmossák a határt a test külső és belső része között. Ezáltal „a test társadalmi és kollektív fantáziák, reprezentációk színtere lehet: nyílásai és felszínei a kulturális marginalitás határait, a társadalmi átjárhatóság ki- és bejáratait jelzik, a konfrontáció és a kompromisszum területei.” Az idézett részlet pontos helye: Csabai Márta, Bőrbe kötve. A test könyvei, BUKSZ, 10. 2. 1998, 160-168 Az abjectekről bővebben ld. még Julia Kristeva, Power of Horror. An Essay on Abjection, New York, Columbia University Press, 1982

számozott lightboxok, 2010 lightbox, fóliaprint, szivacs

2 Ld. bővebben: Richard Rorty, Esetlegesség, irónia és szolidaritás, Jelenkor, Pécs, 1994

4 W. J. T. Michellnek a vizualitással kapcsolatos gondolatait idézi: Szakács Eszter, Akarja-e magát a nőművész? A női test mint műalkotás a tengerentúlon és itthon, in: Anglikanisztika és amerikanisztika, Tinta Könyvkiadó, Bp., 223


2010. július

3 A giddensi gondolatról bővebben ír: Csabai Márta – Erős Ferenc, Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei, Jószöveg Műhely, Bp., 2000, 32 53

2010. 07. 06. 23:59:10

Társasága, amely azután a megjelentetés feladatát is végezte, a grafikus tervezővel együttműködve a plakát írói

P. S Z A B Ó E R N Ő

üzenetét pedig Janikovszky Éva írta. A közös munka sikerét

Képes mesék – mesés képek Rényi Krisztina kiállítása

jelzi, hogy a plakátot külön is bemutatták Kolumbiában, a bolognai és a frankfurti könyvvásáron, s a nemzetközi, illetve a magyar változat mellett japán, iráni, illetve görög nyelven külön is megjelent. A könyvekben minden benne van – mondja a plakáton látható, kihajtott könyvlapon olvasható szöveg. Gyermekkora

Szentendrei Képtár, 2010. V. 7–VII. 7.

óta izgatják a könyv titkai Rényi Krisztinát is, már akkoriban jobban rajongott a gyermekkönyvekért, mint bármilyen játékért. Megismerte a magyar népmesék világát, meghatározó élményt jelentettek számára a Benedek Elek-válogatások,

„Lehet egy önálló alkotásnak készülő

amelyek régi kiadásait máig őrzi. A gyermekkori álmodozá-

mű illusztratív, viszont az idézőjelben

soktól egyenes út vezetett a művészi pálya felé. Ahogyan a

alkalmazott illusztráció is emelkedhet a

kiállításon Jókai Mór, A Tengerszem tündére című kötetéhez

magas művészet szintjére. Hozzáteszem, hogy

1995-ben készült illusztrációk mellett látható nagyméretű

a gyermekek számára készülő illusztrációk

tus-akvarell művek jelzik, Derkovits-ösztöndíjasként a 80-as,

is. Illusztrációnak tekinthető csaknem az

90-es évek fordulóján olyan nagyméretű akvarelleket festett,

egész középkori művészet is… Ma mégsem

amelyekben a képgrafikai és az illusztrációs lehetőségek

gondolja senki, hogy ezek illusztrációk”

egyaránt benne voltak.

– vallja Rényi Krisztina (1956) Ferenczy-díjas

Dienes Valéria filozófiai műveit tanulmányozva jutott el egy olyan szintézishez, amelyben a különös, csak félig azonosítható elemekből fölépülő sziklás táj s a benne megjelenő konkrét elemek a múlt és a jövő találkozását jelképezik, „a ráharapás”, az eggyé válás pillanatát. A különböző minőségek átváltozását, fölcserélődését, illetve a folyamat kitüntetett pillanatait dolgozzák föl a Kártya-sorozat darabjai is, amelyek között akvarellel készített nagyméretű munkák, szitanyomatok, kisméretű rézkarcok, akvatinták egyaránt megtalálhatók, s amelyek a szimbolista, a szürrealista törekvések iránti nyitottságát mutatják. Illusztrátori érdeklődését kezdetben a gödöllői szecessziós művésztelep grafikusainak művei formálták, annak köszönhetően is, hogy családi kapcsolatba került Remseyékkel, a Nagy Sándor-leszármazottakkal. Megragadták a nagy, klasszikus illusztrátorok mesekönyveinek eredeti,

Rényi Krisztina:

54


2010. július

Szárnyát levágó angyal, 2000 vegyes technika (akvarell és szórópisztoly, tollrajz), 75x103 cm

századfordulós kiadásai, Arthur Arckham, Carl Larson, Du Lac grafikusművész, aki az elmúlt másfél-két évti-

volt rá nagy hatással a gödöllői művésztelep mesterei mellett.

zedben igen sokat tett az illusztráció, benne

A nagy elődök és a kiváló kortársak művei két dologról

a gyermekeknek szánt rajzok színvonalának

győzték meg. Egyrészt arról, hogy az autonóm rajzművészet

emeléséért. Aligha véletlen, hogy éppen ő

és az illusztráció mesterséges szétválasztása alkalmatlan arra,

volt – ahogyan ez lenni szokott, nyilván sokan

hogy a műveket valódi értékük szerint ítéljék meg. Másrészt

csak a képet nézték meg, s a kisbetűkkel

arról, hogy ez a kapcsolat nem új, a képi és irodalmi, verbális

szedett nevet már nem –, aki 2001-ben a

kifejezésmód évezredek óta összekapcsolódik. E tanulságok

Nemzetközi Gyermekkönyvnap plakátját és

megfogalmazása könnyű lehetett, de a következtetések

kiadványát elkészítette. A feladatot a gyer-

levonása már nem volt az a 80-as évek fiatal grafikusa

mekkönyvesek nemzetközi szervezetétől,

számára, hiszen a „leosztott” kártyák korszakában nehéz

az IBBY-től kapta a Magyar Illusztrátorok

volt a pályakezdés. Évekig csak fekete-fehér illusztrációkat

2010. 07. 06. 23:59:53

készíthetett – szerencsére kitűnő klasszikus művekhez. Az első feladat spontán jött, 1984-ben kapott egy lányregényt, amelynek az illusztrációit lelkesen kétszer is elkészítette, mert először „elfelejtették” megmondani, hogy nem ceruza, hanem tollrajzokat kérnek. 1986ban illusztrálta, s azóta is illusztrátori pályája szimbólumának tekinti F. H. Burnett Titkos kertjét, amelynek egész világa, mondandója közel állt hozzá, személyes élményeket is fölidézett, kapcsolódott Dienes Valéria filozófiájához. Több könyvét, például a Padlásszoba kis hercegnőjét eredeti litográfiával illusztrálta, ami a világ számos országában kuriózumnak számított volna, itthon azonban a rossz

illusztrátor és könyvtervező együttműködése,

nyomdai földolgozás, a papír minősége miatt csak egyszerű

ha a nyomda is úgy akarja, kiváló alkotást.

fekete fehér könyvek születtek, amelyeknek idővel okkersár-

Ennél a feladatnál is egyszerre volt szükség

gává váltak a lapjai, és a borítóik megfakultak.

az archaikus, távoli tájakat idéző képi világok

villámkard című örmény mesekönyv akvarellegyüttese volt, amelyhez sok-sok hónapon keresztül gyűjtötte az anyagot, még Örményországba is el akart utazni. A mai napig is jellemző műveire, hogy alaposan, minden részletre kiterjedően tanulmányozza azt a kultúrát, amelyből egy-egy kötet a témáját meríti. Szép sikert hozott a német Favorit Verlag számára készített karácsonyi könyv, az Engelbert der Weinachtshase, amely az első kiadás után számos nyelven megjelent, s eredeti lapját később beválasztották a bolognai nemzetközi illusztrációs kiállításra és az éves Annualba

és a legújabb technikai eljárások ismeretére, de arra a szándékra is, hogy olyan magától értetődő, lapozgatni, olvasni, nézni való művet hozzunk létre, amelyben „minden benne van”. A Sárkánymese Rényi Krisztina eddigi illusztrátori pályafutásának az egyik csúcspontja, bizonyítéka annak, hogy a rajzoló, ahogyan D. Udvardy Ildikó fogalmaz műveiről, „a középkori kódexek varázslatos színvilágának könnyedségét harmonikusan ötvözi a sokszorosító technikák szigorúságával.”

is. Itthoni sikerként indult Benedek Elek Táltos Jankó című

A kiállítást záró művek együttesében figyelmet

népmese-válogatásának színes illusztrációsorozata, amely

érdemel Sebők Zsigmond A világ legszebb

1996-ban a Szép Magyar Könyv illusztrációs díját, 1998-

meséi című könyve, amely száz évvel megszü-

ban pedig Az év illusztrátora magyar IBBY-díját nyerte el.

letése után újra megérett a kiadásra (2003),

2000-ben megkapta a nemzetközi elismerés egyik legma-

s figyelmet érdemelnek azok az illusztrációk

gasabb könyvdíját, a Honour List-díjat, amelyet az IBBY 23.

is, amelyeket Wass Albert A repülő kastély

Világkongresszusán, Kolumbiában vehetett át. Ezt az elis-

című könyvéhez készített 2009-ben. Ezek a

merést 2004-ben az Andersen-díj követte, amelyet az IBBY

lapok még nem jelentek meg nyomtatásban,

fokvárosi világkongresszusán adtak át Rényi Krisztinának.

egyelőre tehát csak sejthetjük, hogy milyen

Jelentős sikert arattak azok az illusztrációk, amelyeket Feuer Márta Sárkánymese című könyvéhez készített. 2003-ban megkapta rá a francia Irodalmi Intézet nemzetközi grafikai nagydíját, az Octogon díjat, majd 2004-ben a Szép Könyv versenyen nyert díjat a kötet. A mű, amelynek tervét Bárd Johanna készítette, azt mutatja meg, hogy hogyan helyezkedhet bele a 21. század művésze a keleti művészet képi világába, vagy éppen azt, hogy hogyan hozhat létre író,


szerepük lesz a szép magyar gyermekkönyvek arculatának további formálásában. Egyelőre azt érdemes tanulmányozni, hogy motívumaikkal, stílusukkal hogyan kötődnek az életmű korábbi szakaszaihoz, a nagyméretű akvarellekhez, vagy a Sárkánymeséhez, hogyan tágítják vagy éppen bontják le a határokat, amelyek a képes mesék, a mesés képek világát körülveszik.

2010. július

Első színes sorozata az 1986-ban megjelent Tűzparipa és

Rényi Krisztina: Ráharapás a gömbre, 1993 vegyes technika (akvarell és szórópisztoly, tollrajz), 75x103 cm

55

2010. 07. 07. 0:00:06

Llosa, Thomas Bernhard, Jorge Luis Borges és a mi József Attilánk. Az inspirációs forrásokat a műtárgyak és a tárlat

KOZÁK CSABA

címei egyaránt jelzik. A kiállítás „hívószava”, az Idővesztés egy Weöres Sándor versre utal, melyet teljes egészében

Idővesztés

idéz a meghívón: „…Csillagfénynél titkot kifejtve, / Alanti

Klimó Károly kiállítása Petőfi Irodalmi Múzeum, 2010. IV. 30-ig

árny mindig leszen, / Ott érik lassan, nehezen / Az idővesztések selejtje.” A kamarakiállításból viszont az derül ki, hogy a művész számára nem pazarlás, nem „az idő vesztegetése” a literatúra kiemelkedő műveihez illusztrációkat készíteni, hiszen azok az irodalmi háttér és referencia nélkül is képesek „szólni”, és egyértelműen a festői életmű szerves részének tekinthetők, attól elválaszthatatlanok. A festő festő marad: elolvassa az eredeti művet, s ha az megérinti, akkor

Olyan mintha egy kiürített polgári lakás két egymásba nyíló szobájába

továbbgondolja és alkalmazza annak szellemiségét, de nem alkalmazkodik.

lépnénk: a kandallóban már kihunyt a tűz,

A két kiállítási terem (szoba) ellenpontozza egymást, hiszen

bútornak nyoma sincs, ám a falakon még

a bejárati tér napfényben úszik, míg a belsőben a redő-

ott vannak a képek. A valóság viszont az,

nyöket lehúzták, így csak mesterséges világítás vetül a fest-

hogy Klimó Károly festőművész a PIM-ben

ményekre. Ugyancsak kontrasztos, hogy egyaránt találunk

rendezte meg legújabb tárlatát. A helyszín

a tárlaton közel óriásplakát méretű munkát és tenyérnyit, bár a kivitelezés méretének semmi köze a minőséghez. A művek szellősen sorjáznak, van, ahol tengelyre zárnak, van, hogy függőleges blokkokat formálnak, másutt ritmizálnak: közel és hátrább kell lépnünk a kis- és nagyméretű munkákhoz. Van itt olaj, tus, vegyes technika, kollázs – fatábla, farost és kartonpapír alapon. Pasztózusan és rétegelve megfestve vagy éppen tektonikusan felhordva, applikálva. A fogadó falon található a 12 papírlapból összeállított, a parkettáig nyújtózó kép, a Villanások. A mélybarnás-feketés

Klimó Károly: A város és a kutyák, 1979 70x50 cm

Klimó Károly:

56


2010. július

Füstformák, 2005 230x155 cm

háttérből apró, fontos, hiszen az alkotó olyan művekből ad

narancsszínű fények villannak elő, mintha világító szent-

egy nagyon szűk válogatást – kevesebb mint

jánosbogarak rajzanának elő az éjszakából, vagy mintha

húsz munkával –, melyek többsége irodalmi

ezernyi gyertya égne a temető sötétjében. Klimó itt (is)

indíttatású. Az irodalmi-festészeti kapcso-

megidézi az oeuvre egyik fő motívumát, a lángot. A művész

latrendszer tükrében nem véletlen, hogy a

életművében állandóan jelen van a láng (a tűz, a fénycsóva,

kiállítást Philipp Haussmann, az egyik legna-

a füst, a korom) annak szimbolikájával és számos interpre-

gyobb német könyvkiadó, a stuttgarti Klett-

tációs lehetőségével együtt. Nem véletlen, hogy az alkotó

Cotta Verlag elnöke nyitotta meg. Klimó olyan

leggyakrabban használt színei a mélyvörös, a narancs és a

jeles szerzőket idéz meg, „ír át”, parafrazeál,

sárga, melyeket sűrűn ütköztet a feketével. Palettáján még

mint Franz Kafka, Baudelaire, Maria Vargas

feltűnik a fehér, a barna, a kék és ezek árnyalatai. Klimó, az

2010. 07. 07. 0:00:20

Könyvképek

informel által megszólított absztrakt expresszionista, néha

jelenünkről. A kiál-

engedményt tesz, és művein – a homogén színmezők,

lítás egyik legszebb

amorf foltok, spontán gesztusok között – feltűnik egy-egy

darabja az olajjal

elnagyolt, stilizált, csuklóból könnyedén ívelt ábrázolás,

festett, 2009-es

legyen az egy tárgy, egy állat vagy egy figura. Szép példája

Füstalakzatok.

ennek A város és a kutyák című műve, melyen a vörös

(Klimó kötetében

háttér egy lerobbant architektúrájú fekete városrészletbe

álló formátumban

van oltva, ahol feltűnik egy barna kutya és pár szétmálló, a

van dokumen-

szélre bízott, kézzel írott papírlap. A festői és rajzos elemek

tálva, a tárlaton

egyszerre vannak jelen több művén. Ilyen a 2008-as Távoli

viszont fekve van

terekben című (a kiállítást kísérő CD-n – Klimó 2009-es nagy

kiállítva. Mindkét

kötetével ellentétben – Egy láng címen van feltüntetve),

nézet érvényes.)

melyen a központi motívum egy narancsos-piros lángcsóva

A képen organi-

a mélyvörös háttérben, amit fekete, liános ecsetpászmák,

kusan burjánzik

amorf foltok kavalkádja nyaldos körül, és ferdére hajlított

a füstfelhő, száll

vonalak szabdalnak át. A szem elveszik a gazdag részle-

a korompernye.

tekben, melyek kölcsönhatása erősen hat az érzelmekre.

Az egykori szerves

A látszólag tetszőlegesen elhelyezett fragmentumok

anyag átalakul,

hibátlan kompozícióvá állnak össze. A spontaneitás és

reinkarnálódik, úgy

tudatosság harmóniát eredményez. A belső térbe is került

fojtogatja, feszíti

két, térbe lógatott papírmunka, melyeken fekete és piros

szét a kép terét,

betűkkel festett idézetek sorakoznak Borges egyik művéből

hogy dinamikusan

(lásd: J. L. Borges: A másik, aki ugyanaz, Európa Könyvkiadó,

lélegzik a pernye.

1990, 75-77). Két kedvenc a Töredékek egy apokrif evangé-

A fekete, szürke

liumból: 14. „Senki se a föld sója, senki, élete egyetlen pilla-

alaktalan szín-

natában sem.” és a 33., „Adj szentséget a kutyáknak, szórd

mezők öleléséből vörös és a narancs területek

gyöngyeid a disznók közé; fontos, hogy adj.” A két papírlap

bukkannak elő, világító foltjaik aprólékosan

között, a kandalló fölött látható a József Attilától kölcsön-

megdolgozottak, nemes kárpitok pöttyözött,

zött Őspatkány. (Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg

csíkozott mintázatát idézik.

emberbe szalad.) Igen, ő az! Hatalmas, gólemszerű fekete teste duzzadt lábain araszol felénk, hogy megfertőzze az embert. József Attila 1937-es versének hatvan évvel későbbi vizuális megjelenítése nemcsak azt a félelemmel teli korszakot idézi meg, hanem egyben pontos látlelet ad


Klimó Károly: Füst és láng, 2008 40x30 cm

Klimó Károly irodalmi indíttatású műveivel nem maradt adós az informel és az absztrakt tradíciójához. Hagyományosan járja saját útját, ami expresszív, érzéki, szenvedélyes és úgy tudatos, hogy a véletlennek folyamatosan esélyt adó.

2010. július

nem gondolt gondolat, / belezabál, mit kifőztünk, / s emberből

Kiállítási enteriőr

57

2010. 07. 07. 0:00:26

B UDAPEST acb Kortárs Művészeti Gal. (VI. Király u. 76.) The Corporation VI. 25–VII. 23. Barcsay Terem (VI. Andrássy út 69-71., MKE) Best of Diploma 2010 VI. 19–VII. 21. Bartók 32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Örök jelen VI. 29–VII. 23. Budapest Gal. Kiállítót. (V. Szabad sajtó út 5.) F. Farkas Tamás: Paradox (Végtelen dimenziók) VII. 16–VIII. 22. Budapest Galéria Kiállítóh. (III. Lajos u. 158.) Szabó Dorottya, Somogyi Laura VI. 24–VII. 25 Block Csoport VII. 29–IX. 5. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Kinetikus kép VI. 25–VII.29. Erlin Klub Galéria (IX. Ráday u. 49.) Barbara Yoshida kiállítása VI. 23–VII. 20. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Várnai Gyula: Ugyanaz a patak V. 22–VIII. 29. Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Kupcsik Adrián kiállítása VI. 24–VIII. 29. Rimer Cardillo: Cupí VII. 1–IX. 6. Galéria Lénia (II. Széher út 74.) Túry Mária (1930-1992) emlékkiáll. VI. 5–IX. 26. Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47. 2. em.) Zenebolt VII. 8–VII. 31.

NextArt Galéria (V. Aulich u. 4-6.) Illés Barna: A moszkva VII. 1–VII. 24. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) Egy falu az országban 2009. XI. 18–VIII. 31. Park Galéria (XII. Alkotás u. 53., MOM Park) Vincze Ottó: Mint víz alatt énekelni V. 27–XI. 5 Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Kemenesi Zsuzsa kiállítása VII. 5–VIII. 29. Symbol Art Galéria (III. Bécsi út 56.) Filp Csaba kiállítása VII. 6–VIII. 15. Tat Galéria (VIII. József krt. 69. IV. em.) 89 Eufória VII. 5–VIII. 30. Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b.) Gack László kiállítása VI. 24–VIII. 6. Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 3.) Konkrét fotó, fotogram V. 26–IX. 26. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Christopher Pelley: New York VI. 29–VII. 22. Fülöp Ildikó kiáll.: New York arcai VI. 29–VII. 22.

D EBRECEN MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Reigl Judit: A létezés ritmusa VI. 17–IX. 19. Pannók – Panorámák VI. 3–IX. 5. Németh Hajnal: 2 Dal 1 Vég VI. 24–X. 3.

G YŐR

G13 Galéria (VII. Király u. 13., Gozsdu Udvar) Dobos Tamás, Gyarmati Zsolt VII. 15–IX. 4.

Városi Művészeti Múzeum – Esterházy palota (Király u. 17.) Rippl-Rónai József gyűjt. kiáll. V. 15–VII. 31.

HAAS Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – Klasszikus modernek VI. IX.11-ig

• Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) Szabadvári Attila Imre kiállítása VI. 5–VII. 25.

Holdudvar Galéria (Margitsziget) Pantokrátor Pankrátor: kortárs vs ikonográfia VII.7–26. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) 3. Textilművészeti Triennále VI. 17–VIII. 22. Álomjárók Indiában VI. 19–VIII. 22. Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.)

K APOSVÁR Vaszary Képtár (Fő u. 12.) Tóth Menyhért-kiállítás V. 27–VIII. 23. Rippl-Rónai Múzeum (Fő u. 10.) Rippl-Rónai és a Nabis V. 27–VIII. 22.

M ISKOLC

Művészetek Háza (Dubniczay-palota) Szabó Dezső: Atmoszféra VII. 2–IX. 26.

Z ALAEGERSZEG Keresztury Dezső ÁMK – Hangv.- és kiállítót. (Ady u. 14.) Zalaegerszegi Szalon 2010 VII. 8–VIII. 18. A USZTRIA

B ÉCS Alex Katz Albertina, IX. 19-ig J. M. Olbrich Leopoldmuseum, IX. 27-ig A herceg mint gyűjtő Liechtenstein Museum, VIII. 24-ig Észak-Korea művészete MAK, IX. 5-ig Cook kapit. és a déltengerek Museum für Völkerkunde, IX. 13-ig Szerbia-híd Nyugat és Kelet között Dommuseum, X. 30-ig Forradalom a művészetben és a tudományban 1890-1930 MUMOK, I. 23-ig Festészet – folyamat és fejlődés MUMOK, X. 3-ig Honnan-hová? Secession, VII. 2-VIII. 29. A negyedik fal mögött. Fiktív életek-megélt fikciók Generali Fundation, VIII. 15-ig Láthatatlan taktikák T-B A21 Thyssen-Bornem. Art Cont., VIII. 15-ig Keith Haring Kunsthalle, IX. 19-ig Tér- és testpótlékok MUSA-Museum auf Abruf, X. 3-ig

G RAZ Ötvösművek a Thyssen–Bornemisza-gyűjteményből Alte Galerie, X. 31-ig Reliktumok. A profán és a szakrális Minoriten Kultur, VII. 18-ig Emberi viszonyok Kunsthaus, VII. 12-IX. 12.

K REMS Életkedv és haláltánc Kunst.Halle, VII. 18-XI. 7.

L INZ Linzi Triennále kül. helyszínek, IX. 26-ig

B ELGIUM G ENT Installációk – belülről SMAK, X. 16-ig C SEHORSZÁG

B RÜNN 24. Grafikai Biennále kül. helyszínek, X. 24-ig

H RÁDEC K RÁLOVE Vaclav Boštik—Robert Hlinensky Galeria moderniho umeni, VIII. 29-ig

58


2010. július

Miskolci Galéria (Rákóczi u. 2.) • Fogadó-Padlás P RÁGA Bátorfi Andrea: TÁGULÓ / Két világ határán V. 22–IX. 5. Iparvágány IV. – Új város épül. Misk. 1945-1975 IV. 29–IX. 18. Eleőd Ákos: Emlékeim a beatkorszakból VI. 19–IX. 18. Kortárs orosz videó Futura, VIII. 8-ig • Fogadó-Pódium P AKS D ÁNIA Szombathy Bálint: Futball Rajzok VII. 8–VII. 31. O DENSE Paksi Képtár (Tolnai út 2.) KOGART (VI. Andrássy út 112.) Duane Michals Brandts Kunsthalle, VIII. 15-ig Az embert az ő képére III. 18–VIII. 29. Márffy Ödön (1878-1959) gyűjt. kiáll. IV. 2–VIII. 1. E GYESÜLT Á LLAMOK PÉCS Léna & Roselli Galéria (V. Galamb u. 10.) N EW YORK Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Párhuzamok III. VI. 17–VII. 19. Kiki Smith Brooklyn Museum, IX. 12-ig Nemzetközi plakátkiállítás VII. 9–VIII. 22. LUMÚ (IX. Komor Marcell u. 1) Alternatív absztrakció MoMA, VIII. 16-ig Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Gerber Pál retrospektív kiállítása VI. 17–VIII. 15. Picasso Metropolitan, VIII. 15-ig Allan Sekula: Polónia és más mesék VII. 9–IX. 19. Paper Island 2. – Nemz. Papírm. Szimp. és kiáll. VI. 25–VII. 18. Az amerikai nő és a divat Metropolitan, VIII. 15-ig Bauhaus – Fény és forma VII. 23–VIII. 15. Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) P HILADELPHIA S ZEGED (VI. Nagymező u. 20.) A késői Renoir Museum of Art, IX. 6-ig Regionális Összműv. Közp. (Tisza Lajos krt. 56.) Ritkán látott képek VII. 2–IX. 5. F RANCIAORSZÁG Morph szoborkiállítás VII. 17–VIII. 21. Vedres Ágnes: Hé, fiúk VII. 8–VIII.29. B LOIS Magyar Nemz. Gal. (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Nicholas James Juett kiállítása VII. 17–IX. 12. Reneszánsz bűnök és ünnepek. III. Henrik Kovásznai György (1934-1983) életmű-kiáll. V. 21–IX. 26. S ZENTENDRE udvara Chateau, VIII. 24-ig Depero, a futurista VI. 4–VIII. 22. MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) N IZZA Nyári Wahorn marathon V. 28–IX. 16. David Tramlett MAMAC, IX. 26-ig Memoart Galéria (V. Balassi Bálint u. 21-23. I. e.) S ZÉKESFEHÉRVÁR Hámos Gusztáv: Lázár effektus VI. 18–VIII. 17. P ÁRIZS Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. e.) Szent István Király Múzeum (Bartók Béla tér 1.) Lucian Freud Centre Georges Pompidou, VII. 19-ig Grecotól Daliig. A Perez Simon-gyűjtemény Fehér László: 2007–2010 V. 29–X. 24. Keep in touch VI. 25–IX. 10. Musée Jacquemart-André, VIII. 1-ig S ZOMBATHELY Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37., Hősök tere) Paul Klee Musée de l’Orangerie, VII. 19-ig A pult mögött VI. 18–IX. 19. Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) E. Munch Pinacothéque de Paris, VIII. 8-ig Aviva-díj 2010 VI. 28–XI. 14. Szkok Iván kiállítása VI. 24–VII. 18. Kongó. Közép-Afrika műv. Musée de Quai Branly, IX. 3-ig Garas Kálmán kiállítása VI. 13–VIII. 7. Rodin és az iparművészet Musée Rodin, VIII. 22-ig Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Mészáros Szabolcs kiállítása VII. 9–VII. 31. Dinasztia. Fiatal francia műv. Palais de Tokyo, IX. 5-ig Hiány VI. 25–VII. 30. Tornay Endre András emlékkiáll. VI. 29–VIII. 28. R OUEN

VESZPRÉM Modern Képtár Vass László Gyűjt. (Vár utca 17.) A gondolat szépsége VII. 30–X. 16.

Az impresszionisták városa – Monet-től Gauguinig Musée des Beaux-Arts, IX. 26-ig Az impresszionista kerámia Musée de la Céramique, IX. 26-ig

2010. 07. 07. 0:00:32

G ÖRÖGORSZÁG

ATHÉN Makrisz Zizi Benaki Múzeum, VIII. 29-ig H OLLANDIA

A MSZTERDAM Matisse-től Malevicsig. Modernek az Ermitázsból Hermitage, IX. 7-ig Jan Steen és Miró Rijksmuseum, IX. 13-ig

E INDHOVEN Andrzej Wróblewski Van Abbemuseum, VIII. 15-ig

H ÁGA Az ifjú Vermeer Mauritshuis, VIII. 22-ig

R OMÁNIA

L IPCSE Üvegművészet 1960 óta Grassi-Museum, X. 17-ig Neo Rauch Grassi-Museum, VIII. 15-ig

M ÜNCHEN Arnulf Rainer Alte Pinakothek, IX. 5-ig A realizmus Hypo-Kunsthalle, IX. 5-ig Mel Ramos Villa Stuck, X. 3-ig

Meztelen víziók. 150 év aktfotói Von der Heydt-Museum, VIII. 15-ig

B OLZANO

N AGY -B RITANNIA

G LASGOW Skót művészet 1860-1910 Hunterian Art Gallery, X. 2-ig

L ONDON Csodálatos térképek. Művészet, hatalom, propaganda British Library, IX. 19. A Wyeth család. Az amerikai művészet három generációja Dulwich Picture Gallery, VIII. 22-ig A brit képregény Tate Britain, IX. 5-ig Voyeurök a kamera előtt Tate Modern, IX. 19-ig Francis Alys Tate Modern, IX. 5-ig Szépség és hatalom. Reneszánsz bronzszobrok Wallace Collection, VII. 25-ig A szürrealizmus háza Barbican, IX. 12-ig Wolfgang Tillmans Serpentine Gallery, IX. 19-ig N ÉMETORSZÁG

B ILBAO A bika. Mítosz és rituálé Museo des Bellas Artes, IX. 5-ig Robert Rauschenberg Guggenheim, IX. 12-ig Henri Rousseau Guggenheim, IX. 12-ig

WUPPER TAL

O LASZORSZÁG

Az ideális kiállítás CSW Ujazdowski, IX. 26-ig Közvetítők Muzeum Narodowe, VIII. 8-ig Kortárs fiatalok Zachęta, VIII. 9-ig

B ARCELONA Prága-Párizs –Barcelona. Modern fotó 1918-48 Museu Nacional d’Art de Catalunya, IX. 12-ig

S TUTTGAR T

VARSÓ

II. Bukaresti Biennále kül. helyszínek, VII. 25-ig S PANYOLORSZÁG

Emberietlen területek Kunstverein, VIII. 1-ig

L ENGYELORSZÁG

Kiállítások

B UKAREST

M ADRID Turner és mesterei Prado, IX. 17-ig

Kortárs művészet a Rigli-gyűjteményből Museion, IX. 14-ig

F IRENZE A szerelem mint erény Galleria dell’Academia, XI. 1-ig A növekedés és a kortárs társadal. Palazzo Strozzi, VII. 18-ig Caravaggio és követői Palazzo Pitti, X. 10-ig

N ÁPOLY Franz West Madre, VIII. 23-ig

R ÓMA

S VÁJC

B ÁZEL Különös kényelem. Művészet és professzionalitás Kunsthalle, VIII. 22-ig Rosemarie Trockel Kunstmuseum, IX. 5-ig Gabriel Orozco Kunstmuseum, VIII. 8-ig Rodney Graham Museum für Gegenwartskunst, IX. 26-ig Robotálmok Museum Jean Tinguely, IX. 12-ig Jean-Michel Basquiat Fondation Beyeler, IX. 5-ig

L AUSANNE A Birodalom – a hódítások kora Palazzo Caffarelli, IX. 5-ig A lázadás mint lehetőség Fondazione Giuliani, VII. 23-ig F. Brély Bouabré Collection l’art brut, VIII. 22-ig Philip Guston Museo Carlo Belotti, IX. 5-ig M AR TIGNY Kutlug Ataman MAXXI, IX. 12-ig Nicolas de Stael Fondation Pierre Gianadda, XI. 21-ig Nedko Szolakov Galleria Borghese, X. 3-ig WINTER THUR TORINO A szín Gewerbemuseum, X. 17-ig Jézus. A test és kultusza Venaria Reale, VIII. 1-ig Maillol és Lehmbruck Villa Flora, VIII. 22-ig 21x21. 21 művész a 21. századból S ZERBIA Fondazione Rebaudengo, VIII. 31-ig Ú JVIDÉK

VELENCE

Orosz művészet – magángyűjteményekből B ERLIN Ca’ Foscari, VII. 25-ig Ingo Maurer Bauhaus-Archiv, VIII. 30-ig Az utópia anyagai Verizmus és új tárgyilagosság Kulturforum, VIII. 15-ig Peggy Guggenheim Collection, VII. 25-ig Divat: a 60-as évek Kunstbibliothek, VIII. 1-ig A modernitás formái Frida Kahlo retrospektív Martin-Gropius-Bau, VIII. 9-ig Ca’Pesaro, VII. 25-ig Ólafur Eliasson Martin-Gropius-Bau, VIII. 9-ig O ROSZORSZÁG Az európai porcelánm. remekei Museum Ephraim-Palais,VIII. 29-ig M OSZKVA Louise Bourgeois, Hans Bellmer Neue Nationalgalerie, VIII. 15-ig Fiatal Művészek II. Nemzetközi Biennáléja kül. helyszínek, VII. 1-VII. 31. B ONN Afganisztán – megmentett kincsek Bundeskunsthalle, X. 3-ig

Kortárs norvég videók Muzej savremene umetnosti, VII. 27-ig S ZLOVÁKIA

POZSONY Nemzetközi Naiv Műv. Triennále SNG, VII. 3-IX. 26. Sam Francis retrospektív Danubiana, VIII. 29-ig U KRAJNA

K IJEV Szexualitás és transzcendencia – Hirst, Kooons, McCarthy és a többiek Pinchuk Art Centre, XII. 19-ig

D ÜSSELDOR F A közösség válsága Kunstverein, VIII. 8-ig Művészet – kényszerszabadságon Kunsthalle, VIII. 15-ig Robert Mapplethorpe NRW-Forum, VIII. 15-ig A nagy gesztus. Informel és absztrakt expreszszionizmus museum kunst palast, VIII. 1-ig

F RANKFUR T Kortárs Sri Lanka-i művészet Museum der Weltkulturen, X. 24-ig Celluloid. Filmek kamera nélkül Schirn, VIII. 29-ig E.L. Kirchner retrospektív Städel, VII. 25-ig

H AMBURG Rubens, Van Dyck, Jordaens Bucerius Kunst Forum, IX. 19-ig Picasso-grafikák a Hegewisch-gyűjteményből Ernst-Barlach-Haus, X. 3-ig A holland festészet aranykora Kunsthalle, IX. 12-ig Test és lélek. Négy évszázad emberábrázolásai Museum für Kunst und Gewerbe, IX. 19-ihg

H ILDESHEIM

Tóth Menyhért Válogatás az Antal-Lusztig Gyűjteményből Vaszary Képtár Kaposvár, F utca .

Ciprus Römer- und Pelizaeus-Museum, IX. 12-ig

K ARLSRUHE

KÖLN Malevics és a szuprematizmus Museum Ludwig, VIII. 22-ig Képek mozgásban. Filmek, videók Museum Ludwig, X. 31-ig Bernd és Hilla Becher SK Stiftung Kultur, VII. 18-ig


A kiállítás megtekinthető augusztus 23-ig, naponta 10-18 óráig.

2010. július

Miroslaw Balka Staatliche Kunsthalle, VIII. 22-ig Robert Wilson: Videók ZKM, IX. 12-ig Előre. Videóművek a Goetz-gyűjt.-ből ZKM, X. 3-ig

59

2010. 07. 07. 0:00:33

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail:

[email protected] [email protected]

Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ [email protected]

O LLÁRI B ARBARA [email protected]

FORGÁCS É VA (Los Angeles) U HL G ABRIELLA (Baltikum)

Következő számunk tartalmából:

S INKOVITS PÉTER Avantgárd hunok Párizsban II. B ORDÁCS A NDREA Ugyanaz a patak. Várnai Gyula kiállítása PETRÁNYI Z SOLT Gerber-retrospektív M ULADI B RIGITTA A képzelet tudománya FALUDY J UDIT Párbeszédek. Vera Molnar/Cézanne N EMES Z. M ÁRIÓ Kovásznai György életmű-kiállítása P. S ZABÓ E RNŐ Minden, ami Basel S ZOMBATHY B ÁLINT Európa elrablása. Köztéri nagyméretű nyomatok

H EMRIK L ÁSZLÓ Új józanság. Krajnik István kiállítása

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

PÉTER S INKOVITS

Számunk szerzői:

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

A LBERT Á DÁM képzőművész, DLA.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.

B ALÁZS K ATA művészettörténész.

Telefon/fax:

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó: Terjeszti

C SIZMADIA A LEXA művészettörténész, kurátor. FALUDY J UDIT művészettörténész, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa.

FORGÁCS ÉVA művészettörténész, Los Angeles. F.m.: Kollázs és

S INKOVITS PÉTER ,

montázs (1976); Bauhaus (1991); Az ellopott pillanat (1994);

az alapítvány elnöke

The Bauhaus Idea and Bauhaus Politics (1995); El Kazovszkij

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

(1997); Fehér László (1998); Between Worlds: A Sourcebook of Central European AvantGardes 1910–1930 (2002, társszerk.).

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty

(1980); Melocco Miklós (1985); Sajdik (2006); Bán Mariann

utca 16–18., közvetlenül vagy postautalvá-

(2009); Schrammel (2009).

nyon, valamint átutalással a Postabank Rt.

K OZÁK C SABA művészeti író.

11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

Nemzeti Kulturális Alap

K ERNÁCS G ABRIELLA művészettörténész. F.m.: Farkas István

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés:

K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu

Nyomdai munka: Felelős vezető:

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem

M AROSI E RNŐ művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa, az MTA alelnöke, az ELTE Művészettörténet Tanszékének professzora. Utolsó könyve: A gótiak Magyarországon (2008).

O LBERT M ARIANN művészettörténész. PELESEK D ÓRA művészettörténész, az OKM Kállai Ernő-ösztöndíjasa.

POLYÁK L EVENTE urbanista, kutató, kritikus. A budapesti Kortárs Építészeti Központ kuratóriumának tagja, a MOME és a BME oktatója, az OKM Kállai Ernő-ösztöndíjasa.

TASNÁDY S. A TTILA művészettörténész.

vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 07. 07. 0:00:42

Művészi energia. Az E.ON Hungária évek óta elkötelezetten támogatja a kortárs művészeteket

Recommend Documents