Munkavédelmi feladatok a biológiai eredetű kockázatok becslésének területén
dr. Madarász Gyula Budapest.2017.09.13.
61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről
• • • • • • •
Biológiai csoportok meghatározása A kockázatok meghatározása és becslése (évente) Munkáltató kötelezettségei Munkavédelmi felügyelőség tájékoztatása Higiénés és egyéni védelem A munkavállalók tájékoztatása és képzése Orvosi felügyelet
BIOLÓGIAI KÓROKI TÉNYEZŐK
Biológiai tényezők: a mikroorganizmusok - beleértve a genetikailag módosított mikroorganizmusokat -, a sejttenyészetek és emberi belső élősdiek, amelyek fertőzést, allergiát vagy mérgezést okozhatnak. Mikroorganizmus: olyan sejtes vagy nem sejtes mikrobiológiai egység, amely szaporodásra vagy genetikai anyag továbbítására képes. Sejttenyészet: a többsejtű szervezetekből származó sejtek élő szervezeten kívül szaporított tenyészete.
Fertőző ágensek (kórokozó): •Vírusok •Baktériumok •Gombák •Paraziták: – Egysejtűek – Férgek – Ízeltlábúak (a 61/1999 EüM nem említi, de ettől még jelenthető foglalkozási betegségként) •Prionok
A KOCKÁZATOK MEGHATÁROZÁSA ÉS BECSLÉSE
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (2) bekezdése kimondja, hogy a "munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat". Veszély: minden olyan eszköz, felszerelés, anyag/keverék, módszer, gyakorlat, vagy munkakörnyezeti hatás, amely egy lehetséges sérülés vagy egészségkárosodás forrása lehet. Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása.
1.
2.
• • •
61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről: „kockázatok meghatározása és becslése” 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet az egészségügyi szolgáltatás keretében használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről: „ Kockázatértékelés, kockázatkezelés és –megelőzés” 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről A munkáltató köteles a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető munkahelyi biológiai expozíciókat a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően „felmérni”.
KOCKÁZATÉRTÉKELÉS? KOCKÁZATBECSLÉS ?
Az Európai Unióban kockázat-analízisnek (kockázatelemzésnek) nevezik azt a folyamatot, amely során a kockázatot meghatározzuk (kockázatbecslés), majd a kockázatot megfelelő intézkedésekkel csökkentjük (kockázatkezelés) és végül a kockázatkezelés eredményeiről az érintetteket tájékoztatjuk (kockázatkommunikáció). A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendelete (továbbá a munkaegészségügyi szakma, valamint a munkaegészségügyi tárgyú jogszabályok) ebben az értelemben használja az EU harmonizált fogalmait. Az Mvt.-ben alkalmazott „kockázatértékelés” általában a kockázatbecslést és a kockázatkezelést együttesen jelenti.
MIT JELENT A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS?
A kockázatértékelés egy folyamat, ahol meg kell vizsgálni az adott munkakörülményeket és meg kell határozni a konkrét teendőket, de ehhez nem feltétlenül szükséges matematikai valószínűségek vagy elméleti összefüggések megállapítása. A kockázatértékelés gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a munkavállalókat, a feltárt veszélyek kiküszöbölhetők-e vagy sem, és milyen személyi, tárgyi, szervezési intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a munkabalesetek és az egészségkárosodások megelőzhetők legyenek.
A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS CÉLJA, LÉNYEGE:
A kockázatértékelés fő céljai : Valósuljanak meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételei. • A megteendő intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő rangsorolása. • A veszélyek megszüntetése vagy a fennmaradó kockázatok elfogadható mértékűre csökkentése. Lényege: a meglévő személyi, tárgyi, szervezési feltételek összehasonlítása a vonatkozó előírásokkal (jogszabályokkal, szabványokkal, üzemeltetési dokumentumokkal). Biztosítható legyen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltétele, azaz ne merüljön fel a heveny és idült egészségkárosodás kockázata az adott munkakörben.
A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS FOLYAMATA
A kockázatértékelés folyamatát többféleképpen lehet szakaszokra osztani. A legfontosabb tartalmi elemek a következők:
BIOLÓGIAI KÓROKI TÉNYEZŐK: KOCKÁZATBECSLÉS 1) Annak érdekében, hogy a munkavállaló biztonságát és egészségét fenyegető kockázatot meg lehessen becsülni, továbbá a szükséges intézkedések meghatározhatók legyenek, a munkáltatónak minden olyan tevékenységnél, amely feltehetően biológiai tényezők kockázatával jár, meg kell határoznia a munkavállalókat, illetve munkát végző személyeket (a továbbiakban együtt: munkavállaló) érő expozíció jellegét, időtartamát és - amennyiben lehetséges - mértékét. 2) A különböző csoportokba tartozó biológiai tényezők együttes expozíciójával járó tevékenységnél a kockázatot minden jelen lévő biológiai tényezőre meg kell becsülni. 3) A kockázat becslését évente, továbbá minden olyan esetben meg kell ismételni, amikor a körülmények megváltozása a munkavállaló biológiai tényezőkkel történő expozícióját befolyásolhatja.
KOCKÁZATBECSLÉS SZEMPONTREDSZERE
.Az
EüM rendelet szerinti becslést az alábbi szempontok szerint kell elvégezni: a) a biológiai tényezők csoportba sorolása a rendelet 3. számú mellékletnek megfelelően, b) a fővárosi és megyei kormányhivatal járási hivatalának mint munkavédelmi hatóságnak a bejelentés során tett ajánlásai, c) a foglalkozási, illetve a foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedésekre vonatkozó információk, d) a munkavállaló munkahelyi tevékenységéből adódó lehetséges allergizáló és toxikus hatások, e) a munkavállaló tényleges foglalkozási, illetve foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedései.
BIOLÓGIAI ÁGENSEK CSOPORTOSÍTÁSA
Az EüM rendelet a biológiai ágenseket az általuk okozott fertőzés kockázata szerint csoportosítja. ·okoznak- e emberi megbetegedést ·mekkora annak a valószínűsége, hogy a kórokozók elterjedhetnek emberi közösségben ·az általuk okozott megbetegedés hatásosan gyógyítható-e
BIOLÓGIAI TÉNYEZŐK CSOPORTBA SOROLÁSA
. .
A biológiai tényezők a fertőzés kockázatának szintjétől függően négy csoportba sorolhatók: a) 1. csoport: az a biológiai tényező, amely nem képes emberi megbetegedést okozni, b) 2. csoport: az a biológiai tényező, amely képes emberi megbetegedést okozni, ezért veszélyt jelenthet a munkavállaló számára, de elterjedése az emberi közösségben nem valószínű, az általa kiváltott betegség többnyire eredményesen megelőzhető, vagy a kezelése hatásos, c) 3. csoport: az a biológiai tényező, amely súlyos emberi megbetegedést képes okozni, ezért komoly veszélyt jelenthet a munkavállaló számára, szétterjedésének kockázata az emberi közösségben fennállhat, de általában eredményesen megelőzhető, vagy a kezelése hatásos, d) 4. csoport: az a biológiai tényező, amely súlyos emberi megbetegedést okoz, ezért komoly veszélyt jelent a munkavállaló számára, az emberi közösségben való szétterjedésének nagy a kockázata, általában nem előzhető meg, vagy nem kezelhető hatásosan.
KOCKÁZATÉRTÉKELÉSI RENDSZER
Az EüM rendelet előírja, hogy a különböző csoportokba tartozó biológiai tényezők együttes expozíciójával járó tevékenységnél a kockázatot minden jelen lévő biológiai tényezőre meg kell becsülni.
A MEGKÖZELÍTÉSBŐL ADÓDÓ PROBLÉMA:
. Az egészségügyi dolgozók foglalkozásuk során •fokozottan ki vannak téve a . vérrel és testváladékkal történő expozíció veszélyének, ennél fogva számolniuk kell az ezen az úton terjedő fertőzések fokozott kockázatával.
Jelenlegi ismereteink szerint a vér útján terjedő betegségeknek több mint 40 fajtájával lehet fertőződni.
Vírusok
Baktériumok
Gombák
Protozoák
·
Hepatitis B
·
Brucella abortus
·
·
·
Hepatitis C
·
Corynebactérium
·
Hepatitis G
·
Human
Diphteriae ·
Immunodeficiency ·
Icterohaemorrhagiae ·
Vírus Simian
·
Vírus Creutzfeld-
Mycobacterium Marinum
Immunodeficiency ·
Leptospira
Blastomyces Dermatitdis
·
Cryptococcus
Plasmodium Falciparum
·
Toxoplasma Gondii
Neoformans ·
Sporotrichum Schenkii
Mycobacterium Tuberculosi
Jakob ·
Mycoplasma Caviae
Disease
·
Neisseria Gonhorreae
·
Dengue
·
Orientia
·
Ebola/Marburg
·
Herpes Simplex
·
Rickettsia Rickettsii
·
Herpes Simiae
·
Staphylococcus
·
Herpes Zoster
Tsutsugamushi
Aureus ·
Streptococcus Pyogenes
·
Tepanéma Pallidum
15
KOCKÁZATÉRTÉKELÉSI RENDSZER
A kockázatértékelési rendszer előírja, hogy minden, várhatóan előforduló kórokozó általi lehetséges kockázatot értékeljenek, hogy a kórokozókat kockázati csoportokba sorolják, és hogy a kockázatelemzés és a kockázatok csoportosítása alapján óvintézkedéseket tegyenek. Ha különböző kockázati csoportok kórokozói vannak jelen, a legmagasabb kockázati kategóriára vonatkozó óvintézkedéseket kell végrehajtani. Habár ez hatékony megközelítés, egyben időigényes és bonyolult is, és az alkalmazandó védőintézkedések meghatározása elvont. Az eredményes kockázatértékelés érdekében stratégiai szempontból észszerűbb, ha a kórokozókat csoportosítják, mint ha minden kórokozót egyesével vesznek figyelembe. Az átviteli mód szerinti csoportosítás megfelelő megoldás lehet, mivel a védőintézkedések közvetlenül kapcsolódnak az átviteli módhoz.
TERJEDÉSI MÓD SZERINTI CSOPORTOSÍTÁS
A kórokozó mikrobák terjedése lehet direkt és indirekt úton. A direkt azt fejezi ki, hogy a kórokozó közvetlenül jut a fertőzőforrásból a fogékony szervezetbe, így terjednek a nemi betegségek, de lehetséges a légúti csoportban is. A fertőző betegségek nagyobbik része indirekt úton jut a fogékony szervezetbe. Az átvitel lehetőségei egyben kifejezik a fertőző betegségek csoportjait is. - Légúti fertőzések: a levegő illetve a levegőben lévő aeroszolok, szilárd anyagok hordozzák a kórokozót, amely a forrás légútaiból a fogékony légútaiba. Gyakori az őszi, téli évszakban, gyorsan terjed és nagy tömegeket érinthet. - Enterális (emésztőrendszeri) fertőzések: élelmiszerek, ivó- és fürdővíz, tárgyak, légy, rágcsálók közvetítik a kórokozót. A forrásból széklettel, vizelettel jut a környezetbe. Nagyobb gyakorisággal nyáron, kora ősszel fordul elő. - Haematogén fertőzések: a forrás vérével a fogékony szervezetébe jut a kórokozó. Ez előfordulhat egészségügyi munka során, illetve a vérszívó rovarok csípése alkalmával. Szezonalitás a vérszívók életritmusához adaptálható. - Kültakaró sérülései miatt bekövetkező fertőzések (bőrfertőzések) : ha a bőr (nyálkahártya) folytonossága megszakad, azon át kórokozók juthatnak a szervezetbe, súlyos megbetegedéseket okozva. Néhány kórokozó ép bőrön keresztül is képes behatolni. Jellemző szezonja nincs, bármikor előfordulhat. - Zoonózis: állatról emberre, emberről állatra terjedő fertőző betegségek. Az átvitel ugyanazon módon történhet, mint az előzőekben részletezésre került. Az állatok körében a forrás egyaránt lehet házi és/vagy vadon élő. Kifejezett évszaki kötődése nincs, inkább foglalkozással vagy állattartással függ össze. - Sajátos forma: a nozokomiális fertőzések.
A fertőző betegségek terjedése •Cseppfertőzés •Tápcsatornán keresztül •Kontakt út (pl. sérülés, harapás, földdel való szennyezés) •Vektoriális infekció: közvetítőn keresztül (pl. szúnyog, kullancs)
KOCKÁZATBECSLÉS
.
Ebben az esetben nem elég a kóroki tényező (baktérium, vírus, gomba, parazita stb.) vizsgálata. A fertőzés és fertőző betegség létrejöttéhez ugyanis három tényező szükséges: fertőzőforrás, a fertőzés terjedésének lehetősége, valamint fogékony (emberi) szervezet. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, nem jöhet létre fertőző betegség, illetve a járványfolyamat megszakad.
SEGÉDLET a munkahelyi elvégzéséhez http://www.ommf.gov.hu
kockázatértékelés
JÁRVÁNYFOLYAMAT
SZEMPONTOK
A kockázatok értékelésénél célszerű figyelembe vettek az alábbiak: •fertőző forrás jelenléte (ember, állat); •a biológiai kóroki tényező (kórokozó) betegség-okozó képesség, infekciós dózis; •biológiai kóroki tényező stabilitása a környezetben; •a biológiai kóroki tényező koncentrációja és térfogata, •bármilyen olyan genetikai manipuláció, amely képes kiszélesíteni a gazdaszervezetek körét, vagy megváltoztatni a biológiai kóroki tényező érzékenységét az ismert kezelési eljárásokkal szemben; •természetes fertőződési út; •más fertőződési utak (belégzés, szájon keresztüli bekerülés, élelmiszer); •a fertőzés potenciális következményei •állatkísérletes és emberi megfigyelésből származó adatok; •hatékony megelőzési és kezelési lehetőségek a helyszínen.
A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS MÓDSZERE
•
.
Számos veszélykutatási és kockázatértékelő módszer és eszköz áll rendelkezésére a munkahelyen jelenlévő biztonsági és egészségi kockázatok értékelésére, például kérdőívek, kérdéslisták, interjúk, halszálkaelemzés, adatgyűjtés, FMEA (meghibásodásmód és -hatás elemzés) módszer. Lényeges, hogy olyan módszert kell választani, amely jól tükrözi az adott munkahelyen jelen lévő kockázatokat, és alkalmas a nyomon követésre, valamint az előző kockázatértékeléssel való összehasonlításra. A legelterjedtebb kockázatértékelési módszer a kérdőív, amely hasznos segítség a veszélyek beazonosításában, de természetesen nem minden tevékenység során lehet kizárólag e módszert alkalmazni.
PÉLDA EGY ÉRTÉKELŐ MÁTRIXRA
Sérülés súlyossága kisebb személyi károsodás
súlyos személyi károsodás
életveszélyes, halálos személyi károsodás
valószínűtlen
1
2
3
lehetséges
2
3
4
valószínű
3
4
5
elkerülhetetlen
4
5
6
Bekövetkezés valószínűsége
Kockázat számított értéke: 1-2 3-4 5-6
Kockázati szint:
Eredmény/teendő:
alacsony
Elfogadható kockázat (nem feltétlenül szükséges intézkedés)
közepes
Kockázatcsökkentés szükséges
magas
Azonnali kockázatcsökkentés szükséges!
A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS DOKUMENTÁLÁSA
A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása: a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; b) a veszélyek azonosítása; c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; d) a kockázatot súlyosbító tényezők; e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése; g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja; h) az előző kockázatértékelés időpontja. A feladatok elvégzése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Igazolni kell!
INTÉZKEDÉSEK
•
Amennyiben a kockázatbecslés azt mutatja, hogy a munkavégzés biológiai tényezők rendszeres használatával nem jár, de előfordulhat, hogy a munkavállaló ezek hatásának ki van téve, az EüM rendeletben foglalt (megelőző) intézkedéseket közül csak az alábbiakat kell alkalmazni. •5.§ A veszélyes biológiai tényezők helyettesítése. •7.§ Információszolgáltatás a munkavédelmi hatóság megkeresésére. •8.§ Higiénés és egyéni védelem alkalmazása. •10.§ A munkavállalók tájékoztatása különleges esetekben. •11.§ A kockázatnak kitett munkavállalók jegyzékének elkészítése. •12.§ Bejelentés a munkavédelmi hatóságnak! A tevékenység csak akkor kezdhető el! •13.§ Orvosi felügyelet biztosítása
A tevékenységek listáját az 1. számú melléklet tartalmazza.
•
Köszönöm a figyelmet!
