Munkanapló Finnországi szakmai gyakorlat 2012. november 17. Szarvas – Budapest – Helsinki Szombat reggel 7:00, Szarvason egy buszmegállóban várakoztunk a Gergővel. Kicsit hideg volt, de a nagy izgalomba és a családtagoktól való búcsúzkodás közben ezt észre sem vettük. Hét óra után körülbelül 10‐15 perccel meg is érkeztek tanár úrék az iskola kisbuszával a megbeszélt találkozó helyre. Gyorsan bepakoltuk a csomagjainkat, beültünk az utóba ahol Kruzsic László tanár úr, Pataki Ferenc tanár úr és harmadik társunk a Gábor köszöntöttek minket és már folytattuk is az utunkat Budapestre. Az úton sokat beszélgettünk, nevettünk így már a nap elején jól összehangolódott a csapat. A repülőtérre megérkezve gyorsaknak kellett lennünk, mert 5 perc volt rendelkezésünkre, hogy kipakoljunk a csomagjainkat. A repülőtér épületébe belépve megkerestük, hogy hol kell be jelentkezni a járatunkra. Volt még 2 óránk az indulásig, ez idő alatt leellenőriztük mindenkinek megvannak e az iratai, megbeszéltük mit fognak kérni tőlünk bejelentkezéskor, miket ellenőriznek le. Érdekes volt azt a sok nemzetiségű embert látni és hallani, hogy mindenki más‐más nyelven beszélget. Voltak ismerős arcok is a várakozók között, mint például a Kiss Ádám, közismert és nagyon tehetséges ’Stand Up Comedy’‐s. Szerencsénk volt, mert annál a bejelentkezési ablaknál álltunk meg várakozni ahol kiírták az induló járatunkat. Így megúsztunk egy szép hosszú sorban állást. A jegyeink átvétele után kicsit döcögősen mentek az ellenőrzések, mert Gergő és Gábort adtak egy kis munkát a biztonsági őröknek. Mikor sikerült túljutnunk az átvizsgáláson szétnéztünk a repülőtér várótermében, vásárolgattunk, beszélgettünk és néztük az érkező és induló repülőgépeket. A jegyre írtak szerint 11:00 órakor kellett megkezdenünk a felszállást a repülőgépbe. Kedvesen fogadtak minket a FinnAir stewardessei a repülőn. Elfoglaltuk a helyeinket. Direkt az ablak mellé kértük a helyünket, hogy jó kilátásunk legyen és készíthessünk pár képet a levegőből. Mikor megkezdte a repülő a felszállást az nagyon izgalmas volt, tett pár fordulót a felszállópályáig majd felemelkedtünk a magasba. Egyre kisebbek lettek az épületek, míg nem teljesen eltűntek és csak a felhőket láttuk.
Kaptunk kis szendvicset és üdítőt a repülésünk alatt. Beszélgettünk, fényképeztünk, prospektusokat nézegettünk. A leszállás ismét egy izgalmas rész volt, de épségben földet értünk. Az út körülbelül 2 óra volt és 1500km‐er Helsinkiig. Repülőgépről leszállva megkerestük a csomagjainkat majd felvettük a bérelt autó kulcsát.
Nagyon meglepődtünk, mert a parkolóházban lévő sok koszos autó között egy szép tiszta ezüst színű, combi Ford Fucus‐t kaptunk abból is a legújabb szériát. Bedobáltuk a csomagokat, beültünk, beállítottuk a gps‐ t és elindultunk a szállásunkra. 20 perc autóút után megérkeztünk a hotelba. Bejelentkeztünk majd megkerestük a szobáinkat. Kipakoltunk a táskáinkból, ettünk, ittunk majd közösen elindultunk egy városnézésre. Kruzsic tanár úr már nagyon rutinosan mozgott és beszélt Helsinkiről, mint egy idegen vezető. Megnéztünk és végigjártunk sétálóutcákat, szobrokat, középületeket, éttermeket, szállodákat, múzeumokat. Egy jó nagy séta után a szállásunk felé vettük az irányt.
Bementünk a hotel közelében lévő kisboltba vásárolni a holnapi útra, majd felmentünk a szobáinkba. Átöltöztünk, megnéztük a nap folyamán készített fényképeinket, átbeszéltük az aznap szerzett élményeket és mikor teljesen elfáradtunk a hosszú és mozgalmas nap után, jó éjszakát kívántunk egymásnak és lefeküdtünk aludni.
2012. november 18. Helsinki – Kokemäki Túl vagyunk első éjszakánkon Finnországban! Nehézkesen ment a reggeli ébredés, szívesen aludtunk volna még tovább, de tudtuk a mai nap is sok izgalmas kaland és sok szép látni való vár még ránk. Nagyon érdekes volt, mert 8 órakor még sötét volt, viszont mire letusoltunk, felöltöztünk és összepakoltuk a csomagjainkat már szép borús és csapadékos reggel fogadott minket. 9:45‐re volt megbeszélve a csapatnak egy találkozó a portán, kijelentkeztünk és leadtuk a szobakulcsokat. Újra bepasszíroztuk a csomagjainkat az autóba, beültünk és elmentünk egy kis városnézésre. Megnéztünk egy orosz ortodox templomot és egy nagyon érdekes sziklából kivájt evangélikus templomot.
Sok‐sok fotó elkészültével újra útra keltünk a következő úti célunk felé, Kokemäkiba. Több mint 190km‐er és majdnem 3 óra út várt ránk. Ezen az úton már érezhető volt kicsit a fáradságunk, nem volt annyi viccelődés és többször elbóbiskoltunk a hátsó üléseken. Igyekeztünk minél gyorsabban megjárni az utat, mert vártak minket Kokemäkiban, de ebben hátráltatott a 60‐80km/órás sebességkorlátozás és a rossz időjárás. Egy‐két plusz körtől eltekintve könnyen megtaláltuk a fogadóiskolánkat. Az iskola igazgatóhelyettese Markó és egyben Kruzsic László tanár úr egy jó barátja fogadott minket nagyon kedvesen. Gyorsan a szállásunkhoz vezetett minket és felkísért minket a kis lakásunkba. Röviden elmondta mit és hol találunk meg, mi lesz holnapi napra a program, majd Kurzsic tanár urat és Pataki tanár urat is elkísérte a szállóhelyükre. Ez alatt mi körbenéztük a helységeket, eldöntöttük ki hol fog aludni majd kipakoltunk a bőröndjeinkből. Örültünk neki, hogy itt végre volt internetünk, mert nagyon szerettünk volna a családnak otthonra jelentést adni magunkról web kamerán keresztül. Este elmentünk egy közös bevásárlásra, mert már teljesen kifogytunk az elemózsiákból. Visszatérve a szállásra rendeztünk egy közös kerekasztalos vacsorát a vásárolt finn finomságokból. Ezután elvonultunk 1‐1 szobába és beszélgettünk a családtagjainkkal, majd egy kis szabad foglalkozás után a nap befejezéseként rendeztünk egy közös filmnézést és mindenki nyugovóra tért.
2012. november 19. Kokemäki – Pori Hétfő reggel 8 óra, az ébresztőre állított óra helyett a mellettünk lévő helységben dolgozó ütve fúró ébresztett minket, ahol épp felújítást végeznek. 8:45 volt találkozó megbeszélve az iskola udvarában. Összegyűlt a csapat, Markó is időben megérkezett és elvitt minket a céghez ahol a gyakorlatunkat töltjük. Megbeszéltük a cég egyik illetékesével mikor és hol fogunk dolgozni, hol vannak az öltöző szekrényeink (már névre szóló szekrényekkel vártak!), hol vannak az ital automaták. Körbevezettek minket a cégnél, nagyon érdekes volt és szimpatikus. A cégnek 4 magyar dolgozója van, egyikkel volt szerencsénk találkozni is. A cég megismerése után visszamentünk az iskolába és végig néztük a gyakorlati műhelyeket. Érdekes volt látni, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre. Sok hasznos és maradandó, diákok által készített terméket láttunk. Talán leg érdekesebb volt egy hal alakúra elkészített fával fűthető hal szárító és füstölő. Meglepődtünk milyen sok fémipari nő szakoktató van és nagy csodálkozással láttunk esztergagépen, marógépen és lakatosműhelyben szorgoskodó lányokat. Nálunk ez abszolút nem jellemző. Ebédidő közeledtével a Markó meghívott minket egy ebédre az iskola menzáján. Változatosság kedvéért itt is csodálkoztunk a következőkön, amik nálunk nem jellemzők: kellemes illatok, tiszta evőeszközök, svéd asztalos kiszolgálás, minőségi étel (rengeteg zöldség, savanyúság, szószok, rizs, kevés zsíros hús). Nagyon finomat ettünk és kellemesen elbeszélgettünk az ebéd közben. Eközben találkoztunk egy kedves tanárnővel az iskolából a Päivival. Kaptunk tőle elérhetőséget és mondta készségesen segít, ha valami gondunk támadna. Ebéd után útra keltünk Markóval Poriba, szétnézni a
városban és a tengerparton. Utunk folyamán megmutatta nekünk Markó annak a sí egyesületnek a sí pályáját aminek őz az elnöke. Elmesélte milyen fejlesztések fognak ott történni és miként üzemel, mikor leesik a hó. Pori közelében megnéztünk egy vízierőművet is.
Poriba megérkezve a tengert egy hajókikötőnél néztük meg először majd egy homokos tengerpartra vezetett minket a Markó ahol nagyon nagy szél és csodálatos látvány fogadott minket. Csináltunk képeket, és megnéztük milyen sós a tenger víz. Miután jól átfagytunk a tenger szelétől bementünk egy tengerparti szállodába kávézni és teázgatni. Közben jól kiveséztünk Markóval közösen mik a magyar pálinkafőzés praktikái. Átmelegedtünk és elindultunk vissza az iskolába. De előtte még bementünk Pori központjába kicsit szétnézni. Leparkoltunk az egyik utcában és 2 felé vált a csapat, Kruzsic tanár úr és a Markó elmentek hanglemezt vásárolni, mi viszont Pataki tanár úrral elmentünk sétálni a városba. Sétánk közben egyszer csak a lábunk előtt, alatt egy csatornafedőt találtunk, amin díszes felirat volt látható: ’Eger város önkormányzata’. Egy bizonyíték Pori és Eger testvérvárosi kapcsolatára. A megbeszélt időben nem jöttek még vissza Kruzsic tanár úrék a lemezvásárlásból ezért elindultunk megkeresni őket. Rájuk is leltünk a hanglemezboltban. Sikeres vásárlás után tovább folytattuk utunkat a szállásunkra. 17:30 tájékán megérkeztünk Kokemäkiba. Felmentünk a kis lakásunkba és nekiláttunk vacsorát készíteni. Ma estére Bolognai spagetti volt a menün. Este folyamán sikerült Skype‐n beszélgetni a vendéglátós csapattal, akik Mikkeliben vannak elszállásolva és ők is épp gyakorlatukat töltik. 22 órakor észbe kapva gyorsan előkészítettük holnapra a munkaruháinkat és eltettük magunkat holnapra.
2012. november 20. Kokemäki Reggel 6:30‐kor volt az ébresztőnk, mert első munkanapunk következett a Lehtosen Konepaja‐ban. Egy gyors reggeli után Kruzsic László és Pataki Ferenc tanár úrral közösen mentünk a munkahelyünkre. Átöltöztünk és egy ott dolgozó project mérnök fogadott
minket, aki beosztott minket egy magyar dolgozó mellé, akit Szabó Csabának hívtak. Ezek után a tanárurak magunkra hagytak minket. A Csabi nagyon készséges volt és sokat mesélt nekünk arról, hogy merre dolgozott eddig a nagyvilágban és végül hogyan került ehhez a Finn céghez. Körülbelül 5 hónapja van ennél a cégnél, de csak pozitívumot tudott mondani róla. Épp egy 6 tonnás(!) csapágyházat esztergált és ennek az elkészülését kísérhettük figyelemmel.
Náluk a 200‐300‐400 kilós munkadarabok kicsinek számítanak! Sok okos dolgot osztott meg velünk a nap folyamán. Beszélt nekünk a náluk használatos lapkákról, késszárakról, alkalmazott paraméterekről és hogyan tud egymaga megküzdeni ezekkel a hatalmas munkadarabokkal. Mesélte ugyan azon a gépen vannak ők 3‐an magyarok beosztva különféle műszakokban, így sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni együtt. Érdekes volt megfigyelni a következőket a cégnél: nincs biztonsági őr, nincs mindenhol kamera, este a munka végeztével nem zárják be a cég ajtóit, az öltöző szekrényeknek voltak kulcsai de mindegyik ott lógott a zárban egész nap, a cég dolgozói nem zárták be a gépjárművüket, nincsenek műszaki ellenőrök, minden 2. órában van szünetük de nincs megszabva a hossza, senki nem sürgeti őket a munkával a lényeg a minőség és a hibátlan termék. 11:30 végre elérkezett az ebédidő. Gyors átsétáltunk az iskola menzájára és ismét nagyon finom ebéddel fogadtak minket. Most a sok saláta és zöldség mellé halfilét kaptunk. Az ebédlőben volt egy plakát, amin egy tányér szerepelt, ami 4 felé volt osztva: ¼ rész krumpli, ¼ rész hús, 2/3 rész zöldség ill. saláta + 1 pohár tej. A menzán valóban így is étkezünk! 12:15‐re vissza kellett érnünk a céghez ebben segítségünkre volt 3 kerékpár, amik a szállásunk előtt vártak minket leparkolva. Megérkezve a céghez folytattuk a munkát. Egy ellenőrző órázást kellett elvégezni a 6 tonnás munkadarabunkon. Kiváló értékeket kaptunk az esztergálás folytatódhatott tovább. Mikor eljött a 14:00 óra megismerkedhetünk egy másik magyar kollegával. Változatosság kedvéért őt is Csabinak hívták. Vele is komázgattunk és megtudtuk ő már 9 hónapja van a cégnél, de a rossz időjárás és a táj komorsága, egyhangúsága miatt német országba vágyik vissza. Mikor nézelődtünk egy esztergagép mellett sikerült egy jó kis beszélgetésbe elegyednünk a gépen dolgozó Mikkoval. Első kérdése volt, hogy mi magyar országról jöttünk e. Láthatóan örült a válaszunknak és elkezdett minket faggatni, hogy jutottunk el ide és meddig maradunk majd kis gyorstalpaló tanfolyamot kaptunk az esztergagépéről és az éppen
következő műveleti lépésekről. Így nagyon gyorsan letelt a munkaidőnk, ami 16:00 óráig tart, sőt negyed órával tovább is maradtunk. Munkaidőnk leteltével átöltöztünk és haza kerékpároztunk. Természetesen már jócskán sötét volt. Egy kis uzsonna után gyorsan nekiláttunk a naplóinkat megírni. Fürdés, majd közös mozizással zártuk a napot.
2012. november 21. Kokemäki Reggel 8:45‐kor találkozott a csapat az iskola udvarán. Megkerestük Päivit, akivel volt még pár megbeszélni valónk az itt tartózkodásunkkal kapcsolatban. Elmondott pár hasznos információt nekünk és adott kulcsot az iskola tornaterméhez és szaunájához. Intézett nekünk porszívó gépet, mosógépet. Körbevezetett minket az iskola autószerelő műhelyén. Találkoztunk közbe az igazgatóval és Markóval. 11 órától van ebéd, addig volt még háromnegyed óránk ezért visszamentünk mindannyian a kis lakásunkba. Éhesek voltunk már nagyon, pontosan 11 órakor már sorakoztunk a menzán. Ismét nagyon finom ebéddel vártak minket és desszertként finom joghurtot kaptunk. Ebéd után elindultunk az autónkkal Turkuba. Kruzsic tanár úr ajánlotta ezt a helyet, mint finn ország egyik legrégebbi városa. Hosszú volt az út, mert több mint 100 km‐erre van. Turkuba megérkezve először egy kastélyt néztünk meg. Szétnéztünk a kastély udvarában, de bent volt még egy kiállítás is. Itt kettévált a csapat. Én és Gergő elmentünk a kikötőbe szétnézni. Gabi, Pataki és Kruzsic tanár pedig maradtak megnézni a kiállítást. Szerintem a Gergővel nagyon jól jártunk, mert a kikötőben épp egy hajó kiállíts volt. Ez számunkra nagyon érdekes volt. Láthattunk hadihajót, vitorlás hajókat, teherhajókat és sok érdekes hajó alkatrészt.
Miután kisétáltuk magunkat elindultunk vissza az autóhoz ahol már várt minket a csapat másik fele. Következő célpontunk a városközpont volt és a sétálóutcák. Nézelődtünk, hamburgereztünk, beültünk egy kávézóba és 17 óra körül elindultunk vissza Kokemäkiba.
Teljesen el voltunk fáradva, az út nagy rézét végig aludtuk. Kokemäkiba megérkezve bementünk vásárolni az S Marketbe. Megvásároltuk a vacsorához valót. Szállásunkra megérkezve beindítottam a szaunát. Először tanár úrék mentek majd mi következtünk. Míg szaunáztunk megsültek a csirkecombok a vacsoránkhoz. Egy kiadós és jól sikerült közös evés után beszélgettünk a családtagokkal és utána sietve lefeküdtünk. Hisz holnap már munka.
2012. november 22. Kokemäki Reggel 7:00‐kor ébresztettek minket a telefonok. Felkeltünk, reggeliztünk, felpattantunk a biciklikre és mentünk dolgozni. Jó volt úgy bemenni a céghez, hogy nem idegeneknek, hanem már ismerősöknek köszönhettünk. A napot a Csabinál kezdtük és az esztergájánál. Tartottunk neki egy kis élménybeszámolót az előző napi kirándulásunkról. A mai nap viszonylag kis alkatrészeken kellett simító esztergálást elvégezni és tömítésnek egy hornyot készíteni. Ez a munkadarab öntvényként érkezik a céghez majd egy megmunkáló központban nagyoló esztergálással megmunkálják. Ezután egy vízszintes tengelyű fúrógépre kerül, ahol sok‐sok furatot készítenek rajta és ezek után került hozzánk és a Csabihoz simító esztergálásra ahol megkapja a végső méretét a 600‐700 kilós munkadarab. Ezt az alkatrészt épp a Rolls‐Royce‐nak készítik, egy hajóba. Megismerkedhettünk egy másik, számunkra még ismeretlen magyar dolgozóval a Vincével, aki már 5 éve él finn országba és 2 éve van a cégnél. Beszélgetésünkkor kiderült nem tud angolul viszont finn nyelvet alap szinten ismeri. A legfontosabb dolgokat érti és eltudja mondani. Érdekes volt tőle hallani, hogy mikor munkanélküli volt, járnia kellett finn nyelvi órákra és egy vizsgát tehetett volna le, de ő ezt nem tette meg. Ekkor szerezte a finn nyelvtudása nagy részét, de hozzá tette nagyon nehéz nyelv. Sokat rövidítenek, szlengül beszélnek és ország más‐ más pontján másként mondják ugyan azt a szót. Mesélte, hogy a C betűt nagyon nem szeretik, nincs C betűjük sem. Az ő nevével is sok finn bajba van, mert Szűcs Vincének hívják. Kérdeztük mi készül nála, azt mondta a hajócsavart tengelyét megtartó és vezető csapágyházat készít. 11:30‐kor elmentünk ebédelni, ami ismét nagyon finom volt. Ebéd után gyors visszamentünk dolgozni. Ez a délután gyorsan eltelt. Megismertem egy újabb finn kollegát, Kallen‐t. Vártuk már, hogy vége legyen a munkának, mert nagyon fáradtak voltunk még a tegnapi utazás miatt. Mikor végre elérkezett a 4 óra gyorsan mentünk is átöltözni és tekertünk is vissza a szállásunkra. Délután folyamán, beszélgettünk a családtagokkal, megnéztük az aznap készült képeket és megírtuk a naplóinkat. Igyekeztünk minél hamarébb lefeküdni.
2012. november 23. Kokemäki
Péntek reggel, 7:15 volt mire sikerült kimásznunk az ágyból. Öltözés, reggeli és már indultunk is 7:45‐kor dolgozni. Előtte beugrottunk tanáruraktól elbúcsúzni, mert ők már pénteken hazaindultak. Kellemes idő volt a biciklizésre, mert 5‐6 fok körül volt egész héten a hőmérséklet. Megérkeztünk a munkahelyre, átöltöztünk és köszöntöttük a munkatársakat most már finnül. Ma is főként a Csabihoz szegődtünk és neki is tudtunk a legtöbbet segíteni. Délelőtt sok idő elment az ülékek beállításával, sajnos nem voltak egyformák és le kellett előbb belőlük esztergálni, hogy a megmunkálandó darabot rá tudjuk tenni. Mikor sikerült tökéletesen síkba hozni mind a négyet megkezdhettük a munkadarabok pontos méretre készítését. Sokat méregettünk, óráztunk a hibátlan munka érdekében. Ez a délelőtt is pont úgy telt el, mint a többi. Vártuk nagyon az ebédet a sok finomságok miatt. Ma sem csalódhattunk, ma is nagyon finomat ettünk. Visszaérve a munkahelyre folytatódott a munka. 14:00 órakor jött a műszakváltás. Találkozhattunk a két új barátunkkal a Vincével és a Mikkoval. Mikkoval beszélgettünk előbb. Épp ágyúfúróval dolgozott, kiveséztük vele az ágyú fúrás rejtelmeit és később hívott minket Poriba egy sörözgetésre, de mondtuk neki sajnos már foglaltak vagyunk a hétvégére. Csabi, akivel délelőtt dolgoztunk elhívott minket vele és a feleségével szombat 10 órától egy kirándulásara a Kokemäenjoki folyó mentén. 15:00 óra környékén elmentem a Vincéhez beszélgetni és segíteni neki. Kérdezgettem az épp nála készülő munkadarabról erre felállt a székéből és mondta kövessem. Körbevezetett a cégen, elmondta és megmutatta honnan kezdődik, és hol fejeződik be egy náluk elkészült alkatrész. Nagyon érdekes volt, mert így még senki nem vezetett körbe a cégen. Sok hasznos információt tudtam mag, megismertem egy orosz hegesztő sráccal és bemutatott egy homokfújóként dolgozó magyar srácot, az Antalt. Visszatérve a cnc géphez kicsit elkalandoztunk a mozdonyok és buszok világába. Mikor elérkezett a 16:00 óra letelt a munkaidő és visszamentünk a szállásunkra. Összeszedtük a szennyest és lementünk a mosókonyhába kimosni a ruhákat. Míg a mosógép dolgozott addig a Gergővel beültünk a szaunába. Jókat beszélgettünk. Mikor végzett a mosógép kiteregettük a ruhákat a szobába kifeszített szárítókötélre. Este folyamán beszélgettünk a családtagokkal, majd mikor mindenki szabad lett a nap zárásaként megnéztünk egy filmet.
2012. november 24. Kokemäki Szombat reggel. Ezen a napon kihasználtuk az alvásra fordítható időt, mert 9 óra is volt mire kimásztunk az ágyból. Kellemes zenére ébredtünk, ami a mellettünk lévő erkélyről szólt. Tegnap megemlítette a Päivi, hogy szombat délelőtt nyílt nap lesz az iskolába és nyugodtan mehetünk ebédelni is, mert működni fog a konyha. A napot takarítással kezdtük az előző nap kapott porszívóval. Igyekeztünk, mert 10 órára volt találkozó megbeszélve Csabival és feleségével a parkolóba. Lementünk a parkolóba és fél percen belül meg is érkeztek. Egy picike autója van a Csabinak, amibe nem volt könnyű bemásznunk, de sok jó ember kis helyen is elfér alapon megoldottuk a problémát. 10‐15
percet utaztunk és meg is érkeztünk az úti célunkhoz. A folyó mentén van egy szép útvonal, amin végig sétáltunk. Közbe a folyó partjára, besétáltunk az erdőbe, készítettünk sok fényképet és jókat beszélgettünk. A táj a rossz idő ellenére nagyon szép volt.
Csabi szerint nyáron az igazán szép, de nekünk télen is tetszet. Körülbelül 12 óra lehetett mikor visszasétáltunk az autóhoz és hazaindultunk. Letettek minket az iskola előtt. Fel se mentünk a lakásunkba, egyből ebédelni mentünk. Mai nap lencse vagy babfőzelék volt darált hússal hozzá egy kis szeletelt uborka és eper szósz. A főzelékük nem nyerte el annyira a tetszésünk, csak ehető volt. Mikor felértünk a lakásba egy ruhaszárítóval leptek meg minket és 2 hőálló műanyag kanállal. Délután megnéztük a fotókat, amik készültek a túrán. Vacsorára finom csirkecombokat sütöttünk. Lefekvésig sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és megnéztünk egy filmet.
2012. november 25. Kokemäki – Harajavalta Reggel 8 órakor csörgött a telefonom. A srácok még javába aludtak. Én megmosakodtam, reggeliztem és összepakoltam a biciklitúrámra. 9:30 körül indultam el Harjavaltába. Időjárás teljesen nekem dolgozott, mert száraz és napos reggel volt. Az úton nagyon szép helyeket láttam és néztem meg. Gyönyörű volt a napfelkelte. Forgalom szinte egyáltalán nem volt így kényelmes volt a kerékpározás. Sok finn szaunát azaz Mökkit láttam a Kokemäenjoki folyó mentén. Megérkezve Kokemäkitól 20 km‐re lévő Harjavalta városába csend és nyugalom fogadd. Nem is csoda hisz vasárnap délelőtt volt. Körbebicikliztem a várost, sok utcát végig néztem. Nagyon szép városnak találtam Harajavaltát. Szerintem jóval szebb, mint Kokemäki. Volt egy címem ahol pár finn ismerősöm, barátom dolgozik. Elmentem oda és sikerült is velük találkoznom. Nagyon örültem én is nekik és ők is nekem. Nagyon jól tudtak angolul így a kommunikációval sem volt gond. Finn vendégszeretetükhöz híven meg is hívtak ebédre az otthonukba. Semmi képen nem engedtek nemet mondanom. Nagyon finom ebédben volt részem, sült birka és rénszarvas volt az ebéd salátával, red berry szósszal és hajában főtt krumplival. Sokat beszélgettünk a finn és magyar viszonylatokról. Én tanítottam őket magyarul ők meg engem finnül. Egy szót ismertek azt, hogy ’szeretlek’. A magyar szavakat meglepően jól tudták kiejteni. De ez fordítva nekem sem okozott nagy problémát. Boldogan utaltak is a finn magyar rokonságra. Mire észbe kaptunk, hogy mennyire eltelt az idő rég besötétedett.
Ragaszkodtak hozzá, hogy hazavisznek autóval. Ne kelljen a sötétben kerékpároznom. Mikor visszaértem Kokemäkiba a srácokkal elmentünk billiárdozni és súlyzókat emelgetni. Sütöttünk pizzát és csirkét vacsorára. Beszélgettünk a családdal és ismét egy kis mozizás volt a nap befejezéseként.
2012. november 26. Kokemäki Hétfő reggel, ébresztés volt 7:00‐kor mert menni kellett dolgozni. Valahogy nem volt akkora lelkesedés, mint az első alkalommal, de felkeltünk és egy kerekasztalos reggeli után biciklire ültünk. Ezen a reggelem 1.6 fokot mért a hőmérő, ami szokatlan mert előző héten 5 és 6 fok között ingadozott a hőmérséklet. Megérkezve a céghez átöltöztünk, köszöntöttük a munkatársakat és igyekeztünk felvenni a ritmust hisz a többi dolgozó 6 órakor kezdik a napot. Segítettünk a Csabinak a tengelyeket be és kivenni az esztergagépből. Kést cseréltünk, beóráztuk az új munkadarabokat. Megnéztük mit készít Mikko és kicsit komáztunk is vele angolul. Lassan eltelt a délelőtt, mentünk ebédelni. Az ebéd a szokásos volt: saláta, szósz, tej, viszont egy csirkehúsos répás, sárga főzeléket nem tudtunk beazonosítani, de nagyon finom volt. Desszertnek kis, vékony barna kenyeret és eper szószt kaptunk. Vissza érve a munkahelyre folytattuk a munkát. Feltűnt, hogy valamiért ma egész délelőtt nem jöttek forgácsot feltakarítani a kis forgács felseprő géppel. Láttam, hogy Mikkonál is nagy forgács halom és a mellettünk lévő marógépnél is. Megkérdeztem Mikkot mászkálhatok e a gép körül forgácsot feltakarítani és mondta igen. Erre én neki is láttam a környéken szépen felsepertem, fellapátoltam az összes forgácsot, a gépeket is lepucoltam. Örültek neki, hogy segítettem neki, megköszönték. Remélem hatásos gesztus volt és lesz is a továbbiakban. Érdekes volt még, hogy mikor elkezdtem forgácsot sepregetni és lapátolni nem sokra rá előkerült a forgács felszedő gép és egy sráca a közlekedő útvonalakon végig tolta. 14:00‐kor jött a műszakváltás. Csabitól elbúcsúztunk és köszöntöttük az Attilát. Attilával még nem volt szerencsénk találkozni. A műszakunkból maradt 2 órát ismerkedéssel és sok beszélgetéssel töltöttük. A cégnél dolgozó magyarok közül ő a legidősebb és valóban sok okos és hasznos tanácsot kaptunk tőle. Jól érzi megát itt finn országba csak az zavarja, hogy egymaga van. Nincs itt a családja, nem akartak kijönni hozzá. Eljött a 16:00 és indultunk haza. Hazaérkezve nekiláttunk megírni a naplókat. Én kitakarítottam a fürdőszobát. Nassolgattunk, ittunk egy kis Glöggit. Csabi ajánlott nekünk egy jó CNC programgeneráló szoftvert. Megkerestük az interneten és próbálgattuk mit tud. Beszélgettünk a Mikkeiben lakó csapattal. Majd lefeküdtünk.
2012. november 27. Kokemäki Ma is a szokásos forgatókönyvvel kezdődött a reggelünk. Mikor megérkeztünk a munkahelyre köszöntünk a kollégáknak és megkerestük, hogy hol tudnánk valami
hasznosat csinálni. Csabi szinte teljesen ránk bízta a gépkezelést és a munkadarabok mozgatását. Többnyire teljesen önállóan meg tudtuk csinálni a teljes gyártási folyamatot az öntvénytől a késztermékig. Egyedül a ki órázással gyűlt meg a bajunk, de a nap végére már abban is gyakorlott szakemberek lettünk. Mikor volt szabad időm, elmentem forgácsot feltakarítani a szomszédos gépek körül és segítettem, amiben tudtam a finn kollégáknak is. Talán jó emlékek maradnak meg rólam. Délutánra nagyon rákaptak a segítségre, mert nem győztem eleget tenni a kéréseknek.
Műszakváltás után az Attilának sem hagytunk sok munkát. Lapkacsere, munkadarab órázása, programok betöltése, mindent megcsináltunk. A munkaidőnk utolsó fél óráját nagy beszélgetéssel töltöttük. Örültünk, hogy vége a napnak, mert elég rendesen lejártuk már a lábainkat. Mikor hazaértünk mindenki le is tette magát amilyen gyorsan tudta. Nekem még el kellett szaladnom a Lidl‐be pár dolgot megvásárolni a vacsorához. Mikor visszaértem betettem a sütőbe az ételt. Skype‐ztunk, beszélgettünk. Majd elérkezett a vacsora és alvás ideje.
2012. november 28. Kokemäki Szerda reggel 7:00‐kor ébresztettek minket a telefonok. Felkeltünk, reggeliztünk, felpattantunk a biciklikre és mentünk dolgozni. A tegnap megbeszéltek szerint egy‐egy CNC gépnél helyezkedtünk el. Én mentem a műhely legutolsó, egyben legújabb gépéhez és az ott dolgozó kollégához, akinek sajnos nem jegyeztem még meg a nevét. Gabi maradt a Csabinál és az ő carussel esztergájánál. Gergő egy Mazak 2 tokmányos gépre ment. Sajnos az ott dolgozó finn kollega abszolút nem volt kommunikatív. Szegény Gergőnek vissza kellett mennie Csabihoz. Segítettünk mindannyian, amit csak tudtunk és figyeltünk a finn kollégáktól kapott instrukciókra.
11:30 eljöttével elmentünk ebédelni. Kicsit megkavarodtunk az ebéddel, mert azt hittük a salátára, hogy az a fő étel. Aztán kiderült, hogy tejbegríz a fő étel. De mire rájöttünk már 2 tányért teleszedtünk levessel és salátával. Azzal vigasztaltuk magunkat tejbegrízt otthon is tudunk enni. Ebéd végeztével visszamentünk dolgozni. Délután már kérésre pucoltam körbe és le a gépeket a finn kollégáknál. Lassan letelt a munkaidőnk, végre mehettünk haza. Nagyon örültünk, hogy kicsit pihenhettünk. Én mosogattam délután, Gergő meg szalonnát sütött. Később beszélgettem a Mikkeliben lakó csapattal skype‐n és ezzel el is telt az idő. 22:00 óra körül takarodót fújtunk.
2012. november 29. Kokemäki Csütörtök reggel 7:00‐kor ébresztettek minket a telefonok. Felkeltünk, reggeliztünk, felpattantunk a biciklikre és mentünk dolgozni. Átöltöztünk, és rutinosan elfoglaltuk a kiosztott munkahelyünket. Köszöntöttük a kollégákat és bekapcsolódtunk a munkába. A tegnap elkezdett munkadarabok voltak még a porondon. Lassan, szépen készültek a darabok. Amikor láttam felgyülemlett a forgács valamelyik gépnél gyors eltakarítottam. 11:30 eljöttével elmentünk ebédelni. Ma saláták, egészben főtt krumpli, fasírt, tört krumpli és desszertként eper jughurt volt. Ebéd befejeztével visszamentünk dolgozni. Műszakváltás után az Attila érdekes levelet kapott a főnöktől, amiben arról volt szó, hogy tavaly az ő gépén 12 óra volt a gép idő idén meg 23 lett. Ezt így nem gazdaságos és gondolkozzanak rajta mi lehet az oka. 2 hét múlva lesz ezzel kapcsolatban egy megbeszélés. Szerintem ez a levél nagyon diszkrét és korrekt megoldás volt a vezetőségtől. Műszak vége előtt még egy finn kollegának segítettem lepucolni egy termetes marógépet.
Gyorsan el is telt így a maradék idő. Elérkezett a 16:00 óra, rohadtunk haza. Én, míg letusoltam és főztem egy levest a srácok elmentek bevásárolni. Vettek sok finomságot és rágcsálni valót az esti filmezésekhez. Gergő próbált magának csinálni a sütőben pár meleg szendvicset, de elfelejtkezett róluk, míg azok 250 fokban szenesedtek. Arra mentem a konyhába, hogy füstöl a sütő. Sikerült megmenteni a vacsoráját, mert egy kis kapargatás után ehetek voltak még. Hasmenése biztos nem volt az nap este. Izgalmas főzés, sütés után megvacsoráztunk. Megírtuk a naplókat. Beszélgettünk a Mikkeliben lakó csapattal. És egy alvással zártuk a napot.
2012. november 30. Kokemäki Ma is a szokásos forgatókönyvvel kezdődött a reggelünk. Mikor megérkeztünk a munkahelyre köszöntünk a kollégáknak és megkerestük a beosztott helyünket. Haladt szépen délelőtt a munkadarabok legyártása a Carussel esztergán. Jött egy olyan része a gyártásnak mikor egy 40 fokos furatot kellett készíteni a munkadarabba. De csak annyi volt megadva, hogy a munkadarab alsó síkjától 40 mm‐re legyen a furat tengelye. És a probléma az volt milyen koordinátákat írjunk a programba, hogy ezeknek a kitételeknek megfeleljen az elkészült furat és elsőre jó legyen. Egész délelőtt együtt törtük a fejünket a gépen dolgozó finn sráccal a megoldáson, de nem sikerült megoldanunk. Én próbáltam figyelmébe ajánlani a szögfüggvényeket, de azokat nem tudta használni. Próbálta tolómérővel és szögmérővel kimérni valahogy ebédidőig, de nem sikerült. Eljött az ebé idő, mi a srácokkal elmentünk ebédelni. Akkor már kezdett szállingózni a hó is! Megérkeztünk az iskolába és döbbenten néztük, hogy az iskola üres, sehol egy diák. Az ebédlő kidíszítve és nagy csend. Elkezdtünk kukucskálni, de nem láttunk senkit ebédelni, csal a szép abroszos, feldíszített asztalokat láttuk. Tanácstalanul álltunk mikor egy tanárnő jött ki az
ebédlőből és megkérdeztük van e menza. Mondta igen, persze menjünk csak be. 2 asztalt szabadon hagytak és valóban volt kikészítve ebéd. De csak 2‐3 tanár ebédelt ott. Meglepődtünk milyen bőséges volt ma a választék. Több fogásból lehetett választani és 2 féle salátából. Desszert a tegnapi epres joghurt volt egy barna ropogós finn keksszel. Ebéd befejeztével visszabicikliztünk a céghez és folytattuk a munkát. Az én kollégám még mindig a megoldáson törte a fejét. Segítségül hívtam Gergőt és Gabit. Kiszámoltuk közösen, levázoltuk egy lapra a számításunkat és oda adtuk a srácnak. De csak pislogott, nem nagyon értette amit leírtunk. Maradt az ő verziójánál, próbálkozott tovább. Én közbe elmentem segíteni más finn kollégáknak a gépek lepucolásában. Lassan eljött a műszak váltás. Jött az új kolléga és folytatta tovább a gondolkozást. Neki is oda adtuk a mi számolásunkat és ő legalább értette a szögfüggvényes számolást. Ígérte kipróbálja majd a mi verziónkat is. 16:00 óráig nem került rá sor, de nekünk mennünk kellett haza. Kilépve a cég ajtaján már hógolyózásra elegendő hó mennyiség fogadott minket, nagy szél és ‐8 fok. Nagy küzdelmek árán haza sikerült érnünk. Kis pihenő után neki láttunk a vacsora elkészítésének. Majd összeszedtük a mosni való ruhát és elmentünk kimosni őket. Míg a mosógép dolgozott addig a Gergővel beültünk szaunázni. Szaunázásból farkas éhesen jöttünk vissza, gyorsan eltüntettük a vacsorát. Este folyamán a ruhákat kiteregettük, naplókat írtunk, társalogtunk a barátokkal az interneten és a nap zárásként megnéztünk egy filmet.
2012. december 1. Kokemäki Szombat reggel 8:30‐9 óra között ébredeztünk. Először én majd Gergő és a Gabi is kimászott az ágyából. Kinéztünk az ablakon és minden fehér volt. 4‐5 centi hó eset az este folyamán, de még reggel is szállingózott. Reggeliztünk, és míg a srácok a neten lógtak és készülődtek a biciklitúránkra addig én lementem és eldúrtam a havat a ház elől. Haladós nagy lapát volt, amivel gyorsan lehetett havat dúrni. Mire elkészültem a kijárattal az utcára a srácok is leértek. Biciklire ültünk és elindultunk felfedezni Kokemäkit. Lényegében a folyó mentén mentünk végig a város másik végébe, közben átmentünk a Kokemäenjoki folyó két hídján. Szombat reggel pezsgett az élet a kis városban. Mindenki sietett valahová, a hódúrók dolgoztak, mi meg fényképezgettünk és csodáltuk a szép havas finn tájat. Mikor már teljesen átfagytunk a ‐8 fokba, hazafelé vettük az irányt. Útközbe beugrottunk melegedni és vásárolni a Lidl‐be. Hazaérve nagyon értékeltük a meleg lakást. Ebédeltünk, majd a túra során készített képeket megnézegettük. A srácok maradtak a gép mellett én
betettem a sütőbe 2 csirkecombot és lementem havat dúrni. Készítettem egy járható utat a munkahelyig. Mikor ezzel elkészültem sétáltam az iskola udvarán, elég nagy az iskola területe, mert sokat kellett gyalogolnom, hogy körbe érjem és megnézzek mindent. Mikor bejártam mindent Felmentem a srácokhoz melegedni. Egy kis pihenő után megint útra keltem. Kérdeztem a srácokat jönnek e, de ők inkább maradtak laptopozni. Fogtam a fényképezőt és biciklire ültem. Először csavarogtam és nézelődtem a város azon részén, ahol eddig még nem jártunk. Majd kibicikliztem a városból és elindultam Harjavalta irányába. Most nem a városba mentem, hanem az út mentén lévő bekötő utakat és farmokat néztem meg.
Nagyon szép volt az erdős, havas, őzekkel teli finn táj a jellegzetes vörösesbarna és fehér házikókkal. Ahány úton letértem balra, az út végén mindig a folyónál kötöttem ki. Hatalmas madarakat, fákat láttam, sok mökkit és szép farmokat. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most valakinek a kertjében sétálok vagy sem, mert itt finn országba elég ritka dolog a kerítés a házak és birtokok körül. Szerencsére nem szólt rám senki. Addig folytattam a felfedező utamat, mígnem kezdett sötétedni, akkor haza indultam. Mire hazaértem megsült a csirke is. Gyors rátettem a képeket a laptopra és újra végig néztem a mai nap felfedezett tájakat. Elkélt már egy kis takarítás is ezért nekiláttam kitakarítani a fürdőszobát. Azután következett a konyha. Amiket sütöttünk idáig mind nyomot hagyott a tűzhelyen és a konyhabútoron, rendbe kellett őket tennem. Szépen kivikszoltam mindet. Nekiláttam a naplót megírni, tettem fel internetre pár képet abból, amik aznap készültek, fürdés, vacsora majd este megnéztünk egy filmet a Gergővel. És nagyon örültem, hogy végre ágyba fekhetek.
2012. december 2. Kokemäki Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk. Kinézve az ablakon sehol egy felhő csak a szép sárga napot láthattuk, ahogy kúszik egyre feljebb. Nagyon nehezen és sokára tudtunk kimászni az ágyból. Talán a hosszú este vagy a sok biciklizés volt az oka. Mire reggeliig jutottunk már volt 10 óra. Délelőtt a Gabi a laptopja előtt ült, a Gergő kivasalta a ruháinkat én meg lementem sétálni és eldúrni a tegnap este lehullott havat. Ezzel szépen el is telt a délelőtt. Ebédeltünk és megbeszéltük, hogyan tovább. Mondtam a srácoknak én minden képen elakarok menni biciklizni. A Gergő boltba akart menni ajándékot venni. Mondtam nekik, hogy boltba sötétbe is el lehet menni de finn ország szép tájait csak nappal tudjuk megnézni. Semmi sem kötelező, ezért kérdeztem jönnek e velem vagy sem. Nem túl nagy boldogsággal, de azt mondták jönni akarnak. Biciklire ültünk és elindultunk Harjavalta felé vezető úton, arra nagyon szép a táj. Tekertünk és tekertünk. Először az volt a baj miért nem megyünk lassabban. Aztán meg, hogy ez nem is érdekes. Ekkor mondtam nekik nyugodtan visszafordulhatnak. Azt mondták jönnek még velem. Tekertünk tovább és közbe meg ‐ meg álltunk fényképezni. Többször lesétáltunk a Kokemäenjoki folyó partjára, hisz az végig mellettünk folyt. Nagyon szép volt a gőzölgő, jeges folyót látni.
Alig tekertünk 3‐4 kilométert és a srácok azt mondták nekik ebből elég volt fáznak és fáradtak, mennek haza. Akkor elváltak útjaink én bicikliztem tovább, ők meg haza. 14:30 ‐ 15.00 körül lehetett az idő mikor elkezdett lefelé indulni a nap. Akkor gyönyörű narancssárgán világított.
A fehér táj és a narancssárga nap nagyon szép kombináció volt. Tekeregtem, sétálgattam ahol utat láttam vagy valami olyat, amit érdemes megnéznem. Rengetek fotót készítettem. Csak menni akartam tovább és tovább, de már nagyon áthűltem és kezdett a nap is elbújni. Megfordultam és elindultam hazafelé. Azt hittem a srácok elmentek boltba, de otthon voltak és mindketten laptopoztak. Örültem már nagyon egy kis melegnek. Gyors feltettem a gépre a frissen készült képeket és végignéztem mik is készültek a túra során. Majd nekiláttam Bolognai spagettit készíteni, ami az elmaradt ebédet és a vacsorát tudja majd kiváltani. Mikor végeztem az ebéddel mondtam a Gergőnek menjünk el szétnézni a boltokba. Gabi maradt otthon laptopozni mi meg elmentünk shoppingolni. Végig néztük az S Marketet, a K Marketet, egy ruhaboltot és egy vegyesboltot. Vettünk egy kis harapnivalót, Gergő az apukájának ajándékba egy Marttiini kést, egy doboz sört én meg egy energiaitalt. Sajnos ahová igazán akartunk volna menni már zárva volt. Hazaértünk, kiolvadtunk és végre letettük a fenekünket. Vacsora, tusolás, netezés és el is telt a vasárnap.
2012. december 3. Kokemäki Hétfő reggel, 7 óra és csörögnek, rezegnek a telefonok. Valamiért nem esett jól az ébresztő egyikünknek sem. Kómásan kimásztunk az ágyból, felöltöztünk, reggeliztünk és elbicikliztünk a munkahelyünkre. Megérkezve a céghez köszöntöttük a munkatársakat és mindenki a beosztott helyét elfoglalta. Ahol én voltam ott betétgyűrűket készítettünk egy finn kollégával, amiben sok – sok furat és 2 horony volt elhelyezve. Közbe figyelemmel követhettem egy lézeres esztergagép beállítást. Olykor átmentem Attilához és a srácokhoz kicsit komázni és meglesni, hogy állnak a munkával. A szünetekben jókat beszélgettünk Attilával az életéről, hol s merre járt a nagyvilágban. Az ebédidő elérkeztével áttekertünk az iskola menzájába. Az ebéd a szokásos felépítésben volt, sok saláta kis hús és tej. Ebéd
közben a Markó oda jött hozzánk megkérdezni, hogy mi újság velünk, minden rendben van e a cégnél. Mondtam a Gabinak kérdezze már meg Markót, hogy volt e már használva az új hómaró gépezet, amit korábban mutatott nekünk. Elmesélte, hogy mióta üzemel a sí centrum, és hogy mikor használták először a gépet. Aztán felajánlotta, hogy a hétvégén elvisz minket síelni. Pontos időpontot nem tudott mondani, azt ígérte majd szól nekünk a napokban. Megköszöntük neki, bár egyikünk sem tud síelni és kicsit viszolygunk is tőle épp ezért. Ebéd végeztével visszamentünk dolgozni.
Lassan eltelt a délutáni műszak is, amit igyekeztünk minél hasznosabban eltölteni. A délutáni műszakos Vincével és a Csabival úgy elbeszéltük az időt, hogy már fél 5 volt mire elindultunk átöltözni. Hazaértünk, mindenki végre leülhetett és bekapcsolta a laptopját. Délután a Gabi elment bevásárolni én vacsorát készítettem és mosogattam. Este vissza ültünk a gépek elé, én megnéztem egy James Bond filmet és facebook‐on beszélgettem pár lánnyal, akiknek már hiányzom. Ezzel el is telt a Hétfőnk.
2012. december 4. Kokemäki Kedd reggel, 7:00 ébredezünk. Kimásztunk az ágyainkból, felöltöztünk, reggeliztünk és elindultunk dolgozni. Az igen friss – 16 fokos reggelen elbicikliztünk a céghez. Átöltöztünk és felvettük a munkát. A feladat ugyan az volt, mint tegnap, betétgyűrűk esztergálása. A munkadarab 2220mm‐er átmérőjű és 48 furatot kell rajta elkészíteni, emiatt nagyon sokáig bent van a gépbe anélkül, hogy hozzá kelljen nyúlni. Mivel nem akartam tétlenül állni és ülni, az idő is nagyon lassan telt, elmentem munkát keresni. A szomszédos gépeken dolgozó kollégáknál próbáltam magamat hasznossá tenni. Segítettem a munkadarabok fel és leszerelésében, a gépek tisztításában és a forgács eltakarításában. Ezzel szépen el is telt a délelőtt. Eljött az ebédidő. Megérkeztünk a menzára. Saláta és egy sonkás krumpli leves
szerűség majd egy tepsi sült alma fogadott minket. A leves nem volt túl erős fűszerezésű, kicsit olyan híg zacskós leves íze volt. De a finom vanília krémmel leöntött sült alma mindent kárpótolt. Ebéd közbe oda jött hozzánk Päivi, megkérdezte minden rendben e és van e szükségünk valamire. Aztán meghívott minket egy tengeri hajózásra, amit szervez az iskolába. Megbeszéltük e‐mailben értesítjük, megyünk e és mit szól hozzá Szabados Edit tanárnő. Ebéd befejeztével visszamentünk dolgozni. A munka nem szaladt el, ugyan ott megvárt minket ahol hagytuk. Eljött a 14:00 és a műszakváltás. Megjöttek a délutánosok a Csabi és a Vince. Vince sokat beszélt nekünk a Cnc gépről, amin dolgozik és annak a vezérlőjéről. 15:00‐tól megbeszélésük kezdődött az irodában, ami röviden arról szólt, hogy 2011‐hez képest duplázódott a gépi idő ott, ahol a magyar srácok és pár finn kolléga dolgozik. Mi hiába vártunk 16:00 óráig nem jöttek ki az irodából. Szépen hazaindultunk.
Én éhes voltam a gyenge ebéd miatt és hazaérkezve egyből neki álltam ennivalót készíteni. Letusoltam, megnéztem a cégnél készült képeimet. Beszélgettem ismerősökkel és a családdal a nap hátralévő részében.
2012. december 5. Kokemäki Ma is a szokásos forgatókönyvvel kezdődött a reggelünk. Mikor megérkeztünk a munkahelyre köszöntöttük a kollégáknak és megkerestük a beosztott helyünket. A mai délelőttön a legtöbb időt én is az Attila mellett töltöttem. Legjobban ott tudtam hasznossá tenni magam. Valahogy ez a nap nagyon beszélgetősen és pihenősen telt el az egész cég számára. Reggel mondta az Attila, hogy holnap ünnepnap lesz és a finnek már előtte való nap rápihennek a szabadnapra. Ez valóban így történt. A munkadarabok ugyan azok voltak, mint tegnap. Hogy kicsit változatosabbá tegyem a napom, megint elmentem segíteni forgácsot és gépet takarítani a finn kollégáknak. Ez segítette abban, hogy gyorsabban teljen íz idő, ne fájjon mindenem a sok állástól és legalább jó pontot szerzek a munkatársak körében. 11:30‐kor indultunk ebédelni. Megint sok saláta és tepsiben sült darált húsos, tésztás finomságot kaptunk. Nem tudtam eldönteni mihez tudnám hasonlítani, mert se só se fűszerek nem nagyon voltak benne. Fakó és ízetlen volt, de a
finom ketchup sokat segített rajta. Ebéd után volt szabad negyed óránk, felugrottunk a kis lakásunkba pihenni kicsit. Mikor eljött az idő, visszabicikliztünk a céghez, átöltöztünk és folytattuk a munkát ott ahol abbahagytuk. Lassan eltelt a délutáni műszakunk is. Hazafelé biciklizve sokat hülyéskedtünk a csúszós úton. Hazaérve kicsit megmelegedtünk majd a Gergővel elmentünk bevásárolni. Egy kis kenyér, innivaló és hús hiányzott a hűtőnkből. Mikor hazaérünk én egy filmet megnéztem és utána a családdal beszélgettem. Ezzel telt el a szerdai napunk.
2012. december 6. Kokemäki ‐ Harjavalta Mai nap ameddig csak tudtunk aludtunk. December 6. egy ünnepnap finn országban, ekkor lettek függetlenek orosz országtól. Ezen a napon nincs iskola, nem kell dolgozni menni és nincsenek nyitva a boltok sem. Délelőtt nagytakarítás volt a házban. Szőnyegeket kiráztam, fürdőszobát kitakarítottam, mindenhol felporszívóztam a Gergő szobája kivételével, azt meghagytam neki a laptopozás helyett. Betettem 2 csirkecombot a sütőbe és feltettem főni egy tyúkhúslevest. Míg ezek készülődtek, filmet néztem és az interneten nézelődtem. Délután nekiláttam a cipőimet megtakarítani, ruhákat hajtogattam, egy kis rendet tettem az asztalomon, és a ruháim közt. 18.00‐ra volt találkozóm megbeszélve az iskola parkolójába, ahová értem jön egy finn ismerősöm, akiknél már 2 hete is vendégségben voltam. Szépen elkészültem és ki is mentem a megbeszélt időpontra. Pár perc után a megígért piros autóval jöttek értem és elvittem Harjavaltába. Nagyon jól telt az esténk, sokat beszélgettünk, finomakat ettünk és jókat nevetgéltünk. Néztünk régi fotókat és sokat beszéltünk arról, hogy milyen az élet finnországba és magyarországon. Később érkeztek finn vendégek, őket már ismertem hisz múltkor voltam náluk is kicsit vendégségben. 21:00 órakor elbúcsúztunk és hazavittek. Nagyon el voltam fáradva, gyors lefürödtem és már bújtam is az ágyba. Holnap már munka!
2012. december 7. Kokemäki Reggel 7:00 ‐ kor csörögtek a telefonok. Szépen sorba keltünk is ki az ágyból, Gergő, Én és végül a Gabit is elengedte az ágya. Kómásan felöltöztünk és reggeliztünk. Fel a biciklire és irány dolgozni. Kellemes idő volt, mert csak ‐4 fok volt reggel. Megérkeztünk a céghez, átöltöztünk és első dolgunk volt egy ‐ egy kávét meginni. A finn kávé borzalmas, híg és valóban mintha benzint inna az ember. Ezt úgy tudjuk orvosolni csak fél adagot iszunk, dupla tejjel és sok cukorral. Így már megszokható íze van. Reggel Attila azzal várt minket, hogy menjünk hazafelé senki nincs bent. Igaz nem volt üres a csarnok, mert volt 3‐4 dolgozó, de valóban sok gépen nem dolgoztak. Attila mesélte, hogy a kollégák nagy része előre ledolgozta a pénteki napot, hogy az ünnep után ne kelljen dolgozni menni és így lesz egy hosszú hétvégéjük. Nagyon kényelmesen telt a nap és lassan, mert senki nem akarta
túlzásba vinni a munkát, vagyis az a 4 ember. Egy‐ két munkadarab cserén kívül végig beszélgettük, kávéztuk és teáztuk a napot munkatársakkal. Az Attila kitalálta a hétvégén quadozni akar a két Csabival, szerzett egy telefonszámot ahol lehet quaddal túrázni. Megkérte a Petert, egy ott dolgozó finn srácot, hogy kérdezze meg a részleteket és egyeztessen egy napot. Sikeresen megszerezte Peter az információkat és Attila teljesen fel volt pörögve a nap további részében, nagy vágya, hogy elmehessen egy quad túrára. 11:30‐kor elmentünk ebédelni. Ismét nagyon finomat főztek nekünk. Saláta, kerek kis fasírtok, szószos karfiol, rizs és desszertnek finom vaníliás krém volt szeder lekvárral. A Markoval összefutottunk a menzán és elmondta a részleteket a holnapi síelésről. Mondta jól öltözzünk fel és jönni fog értünk 13:00‐kor. Ebédidő leteltével visszamentünk a munkahelyre. Arra értünk vissza, hogy már megint beszélgetnek és kávézgatnak. Délután már csak 3‐an maradtak dolgozók. Segítettünk kicsit eltakarítani a gépeket és a forgácsot. Kihasználtuk, hogy a gépek kikapcsolva álltak és senki nem dolgozott velük, a Gergővel alaposan megnéztük a gépek, milyen késekkel dolgoznak, milyen felépítésű a gép és sok érdekességet, amit máskor nem tudnánk megnézni. Eljött a műszak vége, elköszöntünk a kollégáktól és hazamentünk. Délután összeszedettem a srácokkal a szennyes ruhákat, elvittem őket és kimosattam a mosógéppel. Közbe beszélgettem öcsémmel és az utolsó adag ruha program ideje alatt megnéztem egy filmet. Aztán a Gergővel kiteregettünk. Volt aki az este folyamán tovább laptopozott és volt aki lefeküdt.
2012. december 8. Kokemäki Én szombat reggel 8 órakor kelletem, a srácok 10 óra körül. Nem akartam zörögni és felébreszteni őket megnéztem egy filmet. Mire a film végére értem és elkezdtem tenni ‐ venni a konyhában ők is felkeltek. Reggeliztünk és közösen elmentünk vásárolni. Először kezdtük a K Marketben majd bementünk a Tokmanniba és végül a Lidlbe. A Tokmanni egy vegyes bolt, ruha, élelmiszer, háztartási eszközök, elektronika és sok ‐ sok más hasznos dolog van. Szinte nincs olyan dolog, amit ne lehetne ott megvenni. Gergő a barátnőjének én meg az anyukámnak vettem ajándékot. A Lidlbe meg sok finomságot vettünk magunknak. Sietnünk kellett haza, mert fél 1 volt már és 13:00‐kor meg a Marko jön értünk. Hazaérve gyors ebédeltünk és beöltöztünk a síeléshez, kinéztünk az ablakon és Marko már kint várt minket az autóban. Üdvözöltük, beszálltunk az autóba és elvitt minket a Hiittenharju‐i sípályára. Mikor megérkeztünk és megláttuk a sok síelőt és a félelmetes pályát elkezdtünk kicsit félni. Kaptunk lécet, cipőt, botokat és Marko felesége volt aki elvállalta a tanításunkat. Kezdésként a felfele mászást tanultuk meg léccel a lábunkon majd fent megálltunk és megtanultuk, hogyan kell fékezni. Mikor ezeket elmutatta szépen le kellett csúsznunk nem túl magasról. Estünk buktunk és sehogy nem akart úgy menni a léc, ahogy akartuk. A lábunk nagyon feszült és fárasztó mozdulatokat és pózokat kellett alkalmazni. Nekem és Gergőnek viszonylag jól ment a síelés és gyorsan megtanultuk az alapokat, a Gábornak nem igazán ment a síelés. Minket fel is küldtek a domb tetejére és
már csúsznunk is kellett le a 3. 4. alkalommal. Míg mi a Gergővel ketten magunk gyakoroltunk addig Marko felesége a Gáborral foglalkozott. Minden egyes lecsúszás jobban és jobban sikerült. Igyekeztünk koncentrálni és újabb technikákat megtanulni. Figyeltünk másokat és figyeltük a saját mozdulatainkat és megbeszéltük mi a jó és mit kell másképp csinálni. Szaporodtak a lecsúszások mi meg egyre ügyesebbek lettünk. A Gabi csak tovább esett és bukott. Fél 4‐kor a Marko meghívott minket egy forró csokira és mondta kicsit pihenjünk. Megittuk a csokikat és rohantunk vissza síelni. Eleinte nem annyira tetszett mert sokat görcsöltünk rajta de már annyira belejöttünk, hogy nem akartuk abba hagyni se. Megbeszéltük a Markoval, hogy 18:00‐kor zárás van, és mi előtte hazaindulunk. Volt még 2 óránk síelni. Nagyon fel voltunk pörögve a Gergővel és csak nyomtuk a köröket, le a hegyről aztán fel a sífelvonóval. Fél 6‐kor szólt a Marko még 3 kör és irány hazafelé. Lenyomtuk a három kört és leadtuk a bérelt léceket, cipőket, sisakokat. Beszálltunk az Audiba és hazavitt minket a Marko. Mikor megpihentünk egyből kitört rajtunk a fáradtság. Keményen megdolgoztunk azért, hogy megtanuljunk síelni. Letusoltam, vacsoráztam, a srácok pizzát sütöttek. Utána mindenki megtartotta az élménybeszámolót az ismerősöknek, családtagokank.
2012. december 9. Kokemäki A tegnapi kemény napra tekintettel nem állítottam ébresztőt ezért én 9‐kor ébredtem fel. De maradtam ágyamba, hogy ne ébresszem fel a srácokat. Magamhoz vettem a laptopot és a Youtub‐on zeneszámokat hallgattam 10‐ óráig. Akkor már kimásztam az ágyból és elkezdtem zörögni a konyhában, erre lassan fél 11 körül fel is ébredtek a srácok. Ebédre készítettem Bolognait és sütőbe betettem két csirkecombot. Ebéd után még készítettem egy levest is. Ezután, a Gabival megbeszéltük, hogy elbiciklizünk oda ahol máskor a Csabiékkal túráztunk. Gergő azt mondta, hogy őt nem érdekli, marad inkább vasalni. Mi a Gabival összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Elmentünk a város túlsó végébe, átmentünk egy kis hídon és 7km‐ert tekertünk sok szép havas utakon keresztül. Direkt keskeny, alig járt utakat kerestünk egyrészt azért, hogy elkerüljük a forgalmat, másrészt azok sokkal szebbek voltak. Végül eljutottunk a várva várt helyre, amit mi most hóval borítva is meg akartunk nézni. Érdemes volt eljönni még egyszer, a táj csodálatos volt, a folyó gyönyörű, a hatalmas fák lélegzet elállítók.
Rengeteg képet készítettünk. És a mellettünk lévő erdőt bebarangoltuk. Találtunk egy ösvényt és azt végig jártuk. Nagyon szép volt a hóval borított erdő. Találtunk az erdőbe egy kis szalonnasütő bunkert. Szívesen kipróbáltam volna azt egy nyári éjszakán.
Mikor már teljesen átfagytunk és megnéztünk mindent, amit lehetett hazaindultunk. Visszafelé már gyorsabban letekertük az utat, nem álltunk meg fényképezni és csodálni a tájat. De lehet az is sokat segített, hogy már kezdtük fázni. Sikeresen hazaértünk, jól el is ültük a fenekünket a biciklin. Míg oda voltunk a Gergő kivasalta a ruháinkat és kivette a sütőből a csirkét. Nagyon éhesek voltunk a Gabival, gyorsan fel is faltunk mindent. A tegnapi síelés és a 15 kilométernyi kerékpározás teljesen lefárasztott. Lefürödtem és
tettem is le a fenekem. Megnéztem a készített fotókat és interneteztem. Gergő kérésére együtt megnéztünk egy filmet estére.
2012. december 10. Kokemäki Reggel 7:00‐kor ébresztettek minket a telefonok. Felkeltünk, reggeliztünk, felpattantunk a biciklikre és mentünk dolgozni. Köszöntöttük a munkatársakat és megkerestük a helyünket. Gabi és Gergő maradtak a Csabinál, én viszont a műhely legvégébe mentem egy finn srác mellé. Egész délelőtt együtt dolgoztunk. Ő ellenőrizte a méreteket, én lefújtam a tokmányt, kifújtam a forgácsot a furatokból, egyszóval előkészítettem a terepet a következő munkadaraboknak. Amelyik munkadarab elkészül, azokat lesorjáztam. Mikor dolgozott a Cnc eszterga addig elmentem a szomszéd kollégának a marógépet lepucolni és a forgácsot elhordani. El is telt a délelőttünk. 11:30‐kor eljött az ebédidő, átöltöztünk, biciklire ültünk és elmentünk ebédelni. Ismét nagyon finomakat főztek nekünk, a répa és a krumpli megint jelen volt a menübe. Durranásig ettük magunkat, alig bírtunk vissza tekerni dolgozni. Munka előtt megittunk egy kávét és folytattuk ott, ahol abbahagytuk a munkát. Délután átmentem a homok fúvós műhelybe az Antihoz. Megnéztem mit dolgozik, beszélgettünk a homokfúvásról és sok másról. Kipróbáltam a targoncáját.
Mesélte előttünk egy nappal, szombaton megy haza és majd csak jövőre jön vissza finnországba. Mikor már teljesen átfagytam visszamentem a műhelybe. A délután gyorsan eltelt. Pörgött a munka, volt sok tennivaló. Egyszerre 2 gépnél is segédkeztem. De ezzel a srácok is így voltak, mert 15:58‐kor én szóltam rájuk, hogy ideje hazamenni. Elköszöntünk, átöltöztünk és hazamentünk. Én készítettem egy levest és csirkét sütöttem, a Gergő meg tojást. Vacsoráztunk és lefürödtünk. Majd neki láttunk kicsit rendet tenni a konyhában,
sok mosatlan összegyűlt a hétvégén. 19:30 körül Szabados Edit tanárnő és Päivi kopogtatott az ajtónkon. Päivi csak felkísérte tanárnőt, el is köszönt. Tanárnővel viszont jó volt váltanunk pár szót, régen találkoztunk vele. Gyors elújságoltuk neki pár mondatban milyen nekünk itt finnországba, aztán sietett kipihenni magát, mert korán kezdődött a napja és ahogy mesélte igen kalandos volt. Elköszöntünk egymástól és megbeszéltük holnap folytatjuk az élménybeszámolót. Lefekvésig ki ezzel, ki azzal eltöltötte az időt. De 22:00‐kor lámpaoltás volt, hol nap vár a munka.
2012. december 11. Kokemäki Reggel 7 körül ébredtünk. Felöltöztünk, reggeliztünk és elindultunk a munkahelyre. Épségben meg is érkeztünk a csúszós utak ellenére. Megérkezve felvettük a munkaruhát, megittunk egy‐egy kávét és bementünk a műhelybe. Köszöntöttük a kollégákat, én mentem a Vincéhez dolgozni, a srácok maradtak a Csabinál. Vincével együtt készítettük sorba a hajó alkatrészeket, közben beszélgettünk a Cnc vezérlőkről és gépekről, a szerszám fajtákról és kialakításokról. Míg a gép dolgozott addig én okosodtam. Délelőtt kétszer is átmentem a homokszóróba az Antihoz, komáztam vele is és megnézni mit dolgozik. Nagyon jól haladtak az óra mutatók, mert gyorsan eljött az ebédidő. 11:30‐kor fogtuk magunkat és elmentünk ebédelni. Megérkezve a menzára megláttuk Szabados tanárnőt, Päivit és Markot. Jól megszedtük a tányérjainkat és hozzáláttunk az ebédhez. A mai menü mált volt egyszer, de a finomból sosem elég. Szerintem rénszarvas vagy marhahúsból volt a pörkölt szerűség. Ebéd közben Szabados Edit tanárnő oda jött köszönni és mondta lehetőségünk van délután 17 órától síelni. Mondtuk ezer örömmel megyünk, mert nagyon jónak találtuk ezt a sportot. Le is beszéltük a 17 órai indulást. Ebéd végeztével kicsit felugrottunk a lakásunkba megenni az ebédhez kapott jégkrémet. Mikor végeztünk a nassolással vissza mentünk dolgozni. Nagy izgatottsággal telt a délutáni műszakunk a síelés miatt, nagyon vártuk. El is dicsekedtük a Csabinak és a Vincének. Szépen haladtak a délután is a munkadarabok legyártása. Két munkadarab program ideje alatt én lepucoltam a mellettem lévő marógépet. Épp nem dolgozott rajta senki én meg kihasználtam az időt. Vincével beszélgettünk a finn ünnepnapokról és a szilveszterről. Kérdeztem tőle itt is van tűzijáték és nagy ünnepség? Mondta igen, nagyon sokat durrogtatnak és nagyon jól tudják ilyenkor is érezni magukat. Lassan elérkezett a 16 óra, letelt a munkaidőnk. Gyors átöltöztünk és szaladtunk haza készülődni a síelésre. Hazaérve ettünk kicsit, hogy legyen energiánk és jó vastagon felöltöztünk. Vártuk és vártuk a 17 órát. Kinézve az ablakon megláttuk az iskola kisbuszával a Markót. Kabátok, sapkák fel és szaladtunk le a kocsihoz. Mikor leértünk már tanárnő is oda ért az autóhoz. Beültünk és Marko elvitt minket a sípályára. Megérkezve átvettük a cipőket, kaptunk léceket és botokat meg sisakot a fejünkre. Gyors összeállítottuk a szerelést és szaladtunk síelni.
Míg tanárnő tanulta és gyakorolta a síelést mi a Gergővel róttuk a köröket. Fel a felvonóval le a hegyről, fel a felvonóval le a hegyről. Közbe készítettünk fotókat, adtuk az instrukciókat tanárnőnek a síelésről. Nagyon jól éreztük magunkat és éreztük mindegy egyes lecsúszással jobban és jobban megy a síelés. Ahogy ügyesedtük egyre gyorsabban is akartunk lesiklani. De sajnos elérkezett 20:30‐kor a móka vége. Letettük a felszerelést, átvettük a cipőinket és hazamentünk. Megérkezve Kokemäkiba megköszöntük a lehetőséget a Markonak és elbúcsúztunk. Felmásztunk a lakásunkba, ettünk, letusoltunk, naplókat írtunk és bújtunk is az ágyba.
2012. december 12. Kokemäki A szerda reggelünk a szokásos forgatókönyvvel indult. Ébredés, öltözés, reggeli és irány dolgozni. Bent a cég étkezőjében kezdésként megittunk egy‐egy kávét és bementünk a műhelybe. Gabi és Gergő a Csabihoz ment én meg a Vincéhez. A tegnapi munkadarabok voltak még készülőben. Panaszkodott is a Vince, hogy az esti műszakos nem csinált semmit, mert ugyan azok a munkadarabok vártak a sorukra, mint amik a tegnapi műszakban. A feladatom, amit kaptam a Vincétől az volt, hogy az elkészült alkatrészek furatait takarítsam ki és sorjázzam őket le. Meg is csináltunk 3db‐ot a délelőtt folyamán. Közben a mellettünk lévő marógépről levették az elkészült alkatrészt és elkezdték a munkaasztal minden burkolatát lebontani. Később kiderült azért volt erre szükség, mert a legutóbbi hatalmas munkadarabok elmozdították az asztalt. Ezért beállítást igényelt. 11:30‐kor elmentünk ebédelni. Mikor beléptünk az iskola étkezőjébe gyertyafény, díszes asztalok, hangulatos világítás és nagyon sok ember fogadott minket. Karácsonyra készülődtek ezzel. Alig találtunk magunknak helyet annyira tele voltak az asztalok.
Szokottnál több fajta ételből lehetett válogatni. Én a ’ kipróbálni mindet ’ elvet alkalmaztam most is. Egy valamit nem mertem, a nyers halat. Desszertnek finom sütit kaptunk. Ebéd végeztével visszatekertünk a munkahelyre. Míg a srácok átöltöztek én ittam egy teát. 12:15‐kor újra munkába álltunk. Vince is szépen haladt míg oda voltam, egy újabb sorjázandó munkadarab várt rám. A mellettünk lévő marógép pedig teljesen szét volt szedve és műszerekkel ellenőrizték. Eljött a 14 óra és a műszakváltás. Vincétől búcsúztam, de jött a következő munkatárs a Kalle. Körülbelül fél óra munka után a Cnc gép, hiba kódot írt ki és nem volt hajlandó tovább dolgozni. Elővette Kalle a hibakód füzetet és megnéztük mit jelent a megjelenő kód. A füzet alapján a szerszám cserekor van a probléma, vagy a vizes vagy a levegős furatok tömődhettek el a késtartóban. De akárhogy fújtuk levegővel és többször próbáltuk a szerszám cserét végre hajtatni vele, nem volt hajlandó elvégezni hiba nélkül. Kalle segítséget hívott, de 4 óráig nem sikerült orvosolni a problémát. Nekünk letelt a munkaidőnk és hazamentünk. Gergővel hazaérve megejtettünk egy kis hólapátolást. Mikor végeztünk felmentünk és végre leülhettünk. Én gyors letusoltam és neki álltam vacsorát készíteni. Közben megjött hozzá Szabados Edit tanárnő. Feljött megnézni minket, elmesélte mi történt vele az elmúlta napokban és leellenőrizte, hogy haladunk a naplóírással. Készített fotókat a lakásunkról és rövid látogatás után elköszönt tőlünk. Gabi elment vásárolni, Gergő skype‐zott, én meg a vacsorán dolgoztam. Este megnéztünk a Gergővel még egy filmet és ezzel vége is lett a Szerdai napunknak.
2012. december 13. Kokemäki Csütörtök reggel 7:00‐kor ébresztettek minket a telefonok. Felkeltünk, reggeliztünk, felpattantunk a biciklikre és mentünk dolgozni. Átöltöztünk, és rutinosan elfoglaltuk a kiosztott munkahelyünket.
Köszöntöttük a kollégákat és bekapcsolódtunk a munkába. A tegnap elkezdett munkadarabok voltak még a porondon. Óráról órára készültek a munkadarabok. Izgatottan vártuk a 10 órát, amikor is a céggel egy közös értékelést készítettünk az ittlétünkről. Egy tárgyalóban intéztük el a papírmunkát. A műhely vezetője, Mikkola, Szabados tanárnő, Marko és mi hárman ültünk össze. Jó véleménnyel voltunk egymásról a céggel. Tetszet nekünk a segítőkészségük és a kellemes légkör. Mikkola megdicsért minket, mert becsületes és pontosan betartottuk a munkaidőt. 10:30‐ra végeztünk a papírokkal. Visszamentünk dolgozni. 11:30‐kor ebédelni indultunk. Mielőtt bementünk volna a menzára felmentünk a lakásunkba és összekészítettük a Markonak szánt ajándékunkat. Belesekedtem előre, hogy valóban bent ebédel e a Marko. Mikor megláttam a Markot jelzést adtam a srácoknak, hogy hozhatják az ajándékot. Oda mentünk hozzá és megköszöntük neki azt, amit az 1 hónap alatt tett értünk és megajándékoztuk egy kis innivalóval és sok csokival. Ezután folytattuk az ebédünket. Ebéd végeztével visszatekertünk a céghez és folytattuk a munkát. Mikor volt egy kis szabad időm, átmentem a homokfújóba megnézni és beszélgetni az Antival. Nagyon jót komáztunk. Mire észbe kaptunk már 2 óra volt. Mentem be a srácokkal teázni, teljesen átfagytam. Sajnos az Antinak a műhelye nem fűtött és nagyon huzatol. Szünet után a Gergővel a Vincének segítettünk és vele beszélgettünk. 4 órához közeledve tőle és a Csabitól érzékeny búcsút vettünk és megköszöntük a segítségüket, mert velük most találkoztunk utoljára. 4 órakor hazamentünk és mielőtt felmentem volna a lakásba eldúrtam a napközben lehullott havat. Mikor végeztem felmentem, letusoltam és nekiláttam főzni. Mikor kész lettek az ételek, uzsonnáztam és készülődtem, mert 6 órára jöttek értem kocsival. Utolsó alkalom volt, hogy a finn barátokkal és ismerősökkel tudtam. Sajnos gyorsan eltelt az a 2.5 óra, amit velük tudtam tölteni. körülbelül 20:30‐ra értem haza. Megírtam a naplómat, vacsoráztam és lefeküdtem aludni.
2012. december 14. Kokemäki Reggel negyed 7‐től ébredeztünk szépen sorba. Gergő volt megint az első, aki kikelt az ágyából. Reggeliztünk és még egyszer utoljára eltekertünk a Lethosen Konepaja Oy‐hez. Már reggel kicsit szomorkásan mentünk be. Megittunk a munka kezdése előtt egy kávét és bementünk a műhelybe. Köszöntünk a srácoknak és mi is bekapcsolódtunk a munkába. Igyekeztünk kihasználni ezt a fél napot, hogy minden ott szerzett barátunkkal beszélgessünk még egyszer és elbúcsúzhassunk tőlük. Mikor találkoztunk a műhelyfőnök Mikkolaval, megköszöntük neki is az egy hónapot, amit itt tölthettünk és adtunk neki ajándékba egy üveg bort. Utána a magyar srácok kerültek sorra. Először kimentünk az Antihoz, vele is még egyszer beszélgettünk és elbúcsúztunk tőle. Mikor elköszöntünk, ellopakodtunk az ajándékunkért amit Csabiéknak szántunk. Egy üveg szilvás Unicummal oda sétáltunk a Csabihoz és megköszöntük neki a sok segítséget majd átadtuk neki is az innivalót. Mondtuk neki, ha összejönnek a srácokkal a hétvégén, közösen megihatják. Nagyon ürült az ajándékunknak. A falon az óra 11:30‐at mutatott. Utoljára elbúcsúztunk a Csabitól. Kiballagtunk a cég ajtóin és elindultunk az iskolába ebédelni. Bementünk a
menzára, ott találkoztunk Szabados Edit tanárnővel. Megbeszéltük vele, hogy ebéd után megkeressük Päivit és átadjuk az ajándékunkat, utána megemlítette, hogy 12 órára várnak minket az iskola szépség szalonjába egy masszázsra. Ebéd befejeztével a Gergővel felugrottunk az ajándékért és letusoltunk. Leszaladtunk és közösen oda akartuk volna adni az ajándékot, de Päivi nem volt az irodájába ezért a masszázs szalonba vettük az irányt. Megérkezve a szalonba kedves és szép lányok fogadtak minket, akik kicsit meg voltak szeppenve mikor megláttak minket. Lefektettek minket egy ágyra és 15‐20 percen keresztül masszírozták a hátunkat és a karjainkat, időközönként meleg köveket tettek a hátunkra. Nagyon kellemes volt. De sajnos egyszer vége lett a kényeztetésnek. Megköszöntük nekik a masszázst és elbúcsúztunk. A szalonból kilépve gyors megkerestük a Päivit, akit most meg is találtunk. Átadtuk neki az ajándékunkat, köszönetet mondtunk a sok segítségért és, hogy itt lehettünk. De ő is meglepett minket, mert kaptuk tőle is egy ajándékcsomagot, amit a Marko küldött nekünk. Ebben volt 3 Sataedus(iskola neve) sapka és 3 Sataedu feliratos horgászvillantó. Nagyon megleptek minket ezekkel az ajándéktárgyakkal. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk reggel 6:15‐kor, mert megyünk egy közös hajóútra vele és a kislányával. Nem tartottuk fel tovább, visszamentünk a lakásunkba. Összeszedtük a szennyest és elvittük kimosni. Míg a mosógép dolgozott addig a Gergővel elmentünk bevásárolni. Mire vissza értünk végzett is a gép. Kiteregettük a ruhákat és betettük a következő adagot. Míg a mosógép dolgozott addig mi szaunáztunk egy utolsót.
Ment is a szaunázás egy darabig, mígnem kitaláltuk, hogy menjünk ki a hóba mert, hogy a finnek is így szokták szaunázás közben. Szépen kicsoszogtuk egy szál törölközőbe és papucsba az iskola udvarára. Mikor kilépünk az ajtón és becsukódott az ajtó eszünkbe jutott, hogy egy darab kulcsot sem vittünk magunkkal és az ajtó önzárós lévén bezárult. A ‐ 8 fokba elsétáltunk a lakásunkhoz hátha otthon van a Gabi és felenged minket. De a Gabi nem volt otthon. Nekünk meg oda sem volt kulcsunk. Utolsó esélyünk a tanárnő volt, akihez bekopogtattunk. Beengedett minket melegedni és először hívta a Gabit, aki nem vette fel a telefonját. Azután a Markot hívta, aki megígérte küld valakit, aki hoz másik kulcsot nekünk. Perceken belül kopogtatott is egy úr. Beengedett minket a lakásunkba, hogy valami ruhát felvehessünk majd kinyitotta nekünk az épületet ahol szaunáztunk és bent maradtak a ruháink meg a kulcsok. Sikeresen meg lett oldva a galiba. A mosógép is végzett mire bejutottunk. Elhoztunk a bent maradt ruhákat, és amiket a gép frissen kimosott. Felvittük és kiteregettük őket. Nekiláttunk bepakolni az utazótáskáinkba és felkészülni arra, hogy 1 hónap után elhaggyuk a finnországi lakásunkat. Egész estét pakolással töltöttük és igyekeztünk időben lefeküdni, mert korán kell kelnünk.
2012. december 15. Kokemäki ‐ Turku ‐ Stockholm 5:30‐kor volt reggel az ébresztőnk. Időben kellett kelnünk, mert hosszú út várt ránk. Gyorsan bepakoltuk a még a kint maradt ruhákat, reggeliztünk, felvettük a kabátokat és elhagytuk a lakásunkat. Kimentünk és a ház előtt vártuk Päivit. 6:15‐re meg is jött az iskola kisbuszával Päivi és a kislánya. Betettük az autóba a csomagjainkat majd útnak indultunk Turkuba a hajókikötőbe. Körülbelül 2 óra volt az út. Mi hátul a Gergővel majdnem az egész utat végig aludtuk.
Fél 9‐kor megérkeztünk a kikötő parkolójába, kivettük az autóból a csomagjainkat és bementünk a Viking Line várótermébe. Päivi megvette a jegyeket és felszálltunk a hajóra. A hajón megkerestük a kabinjainkat és lepakoltuk a csomagjainkat. Elmentünk sétálni, vásárolgatni és a hajót körbenézni. Leültünk egy kávézóba és ott beszélgettünk. A mellettünk lévő ablakon nagyon szép volt kinézni a tengerre és a sok‐sok kis szigetre. 12:15‐kor elmentünk közösen ebédelni egy étterembe ahol hatalmas választék volt az ételekből. Svéd asztalos volt az étterem ezért mindent magunknak szedtünk és töltöttünk. Degeszre ettük magunkat a sok finomsággal. Ebéd után visszamentünk a kabinunkba és a Gergővel kicsit lefeküdtünk. Szabados tanárnő bekopogott és hívott minket sétálni, fényképeket készíteni. Időközben a hajó Fun Clubjában beültünk koktélozni és egy szuper koncertet végighallgattunk.
Az előadás után elmentünk megint körbenézni a hajót meg vásárolgatni. Mikor már lejártuk a lábunkat leültünk egy kávézóban és kicsit interneteztünk. Én és Gergő nekiláttunk leírni a nap eseményeit a naplónkba. Mikor végeztem a naplóval skype‐n beszélgettem a családdal és webkamerán keresztül megmutattam a hajót az otthoniaknak is. Következő eseményre 11 óráig várnunk kellet, ami Tina Turner számaiból egy koncert volt. Koncertig sétálgattam a hajón, hallgattam egy nagyon tehetséges zongoristát egy kávézóban. 11 óra előtt 20 perccel visszamentem a kabinunkba letusolni és átöltözni és elhívtam a srácokat a Tina Turner koncertre. Fun Clubba bementünk, kerestünk magunknak helyet és leültünk. Hallgattuk a szuper dalokat és iszogattuk a koktélokat. Mikor vége lett a koncertnek kicsit sétálgattunk, Gergő bement a Discoba. Én meg Gabival a Fun Club előtt vártuk a következő koncertet. 20 perc szünet után folytatódott a fergeteges buli. Nagyon élveztük! 2 óra környékén megint szünetet tartottak. Nem vártuk meg Gabival a folytatás vissza mentünk a kabinunkba. A Gergő bent ücsörgött a sötétbe. Szegény rosszul lett a hajó mozgásától. Kicsit még beszélgettünk és fél 3‐kor lefeküdtünk aludni.
2012. december 16. Stockholm ‐ Turku ‐ Helsinki ‐ Budapest 6:30‐kor volt az ébresztőnk a kabinunkba. Nagyon szívesen maradtunk volna még az ágyunkban, mert csak 4 órát aludtunk. De kelni kellett, 7:30‐ra volt megbeszélve Päiviékkal a találkozó és addig még össze kellett pakolnunk is. Készen is lettünk, elhagytuk a kabint és elsétáltunk a kijárathoz. Míg várakoztunk az ajtó előtt, a hajó manőverezett be a kikötőbe. A hajó kikötött és megnyitották az ajtót. Kisétáltunk a hajóból és sok mozgó lépcsőn keresztül a Viking Line épületéből is. A parkolóba elbúcsúztunk Päivitól és a kislányától. Ők mentek az autóhoz, mi meg a következő sarkon lévő vasút állomásra. Nagy nehezen elcipekedtünk a vonatig, ami már az állomáson várt minket. Felszálltunk a vonatra és az első kabinban helyet is foglaltunk. Nem mertünk nagyon berendezkedni, mert nem tudtuk, hogy első vagy másod osztályunk vagyunk e. Kiírva sehol nem és nagyon kényelmes kabinok voltak. Úgy voltunk vele majd elküldenek, ha rossz helyen vagyunk ezért ott maradtunk. El is indult a vonatunk Helsinkibe. Második, harmadik megálló után jött is egy hölgy, aki a jegyeket ellenőrizte. Vettünk tőle másod osztályú jegyet, de nem mondta, hogy rossz helyen ülnénk. Ezek után már nyugodtabban ültünk. Én az út első felében aludtam, második felében interneteztem. A vonaton volt wifi. Több mint 2 óra vonatozás után meg is érkeztünk Helsinkibe. Leszálltunk a vonatról és átsétáltunk a szemközti buszpályaudvarra megnézni mikor és honnan indulnak a buszok a repülőtérre.
Mivel több óránk volt a repülő indulásáig, ezért úgy döntöttünk, hogy még nem szállunk fel a buszra, hanem bementünk a következő sarkon lévő áruházba. Kávéztunk, hamburgereztünk, vásárolgattunk és sétálgattunk a környéken. Nagyon sok és nehéz csomagjaink voltak, ezért úgy oldottuk meg, hogy valaki mindig maradt csomagokat őrizni, míg a többi sétálni ment. Meguntuk a sétát és az a kávézóban ülést is. Fogtuk a csomagjainkat és felszálltunk a Finn Air feliratú buszra, ami a reptérre vitt minket. Az út körülbelül fél óra volt. Le is tett minket a reptér bejáratánál és bemenve a váróba meg is kezdtük a bejelentkezést és a csomagok leadását. Ez a része gyorsan is ment a biztonsági ellenőrzést volt megint lassú folyamat. De sikeresen átjutottunk, élveztük, hogy nem kell nagy csomagokat cipelni. Még volt több mint 3 óránk volt a repülőnk indulásáig ezért szétszóródott a csapat és nézegettük az üzleteket, vásárolgattunk vagy csak ücsörögtünk, néztük az embereket. Lassan eljött az 17:10 perc, mikor a mi gépünk indult. Megkezdtük a beszállást, helyet foglaltunk és vártuk, hogy induljunk. majdnem egy óra késéssel indultunk, mert a repülőnket kétszer is le kellett takarítani a hótól. Majdnem 6 óra volt mire megkezdték a felszállást. Másodjára már annyira nem izgultunk a repülés miatt. Felszállás után nem sokkal kaptunk enne és inni. Gergővel az út nagy részét végig aludtuk. Leszállás előtt fél órával ébredtünk fel és néztünk a repülő ablakából a leszállást. Sikeresen földet értünk és elhagytuk a repülőt. A repülőtéren várnunk kellett mire kiadták a csomagokat. 10 ‐15 perc után épségben át tudtuk a csomagokat. Mikor az kijárat felé vettük az irányt már ott várt minket Kruzsic tanár úr. Elkísért minket az autóhoz, bepakoltuk a csomagjainkat és kis keringőzés után kitaláltunk a parkolóból is. Felmentünk az autópályára és hazafelé vettük az irányt. Útközbe meséltük az élményeinket és megálltunk egy étterembe vacsorázni is. Fáradta és vegyes érzésekkel ültük végig a haza utat. Fél 11‐kor, szarvason én és a Gergő kiszálltunk. A többiek folytatták az hazaútjukat
Békéscsabáig. Gergőt a barátnője, engem meg az öcsém várt a buszmegállóba ahol kitettek minket. Mindkettőnket hazavittek és hazakísértek a rég nem látott otthonunkba. Ezzel a nappal véget is ért a Finnországi utazásunk és emlékünk. Az utazás előtt is biztos voltam benne megéri elmenni erre az útra, de most, hogy ott töltöttem egy hónapot sokkal biztosabb lettem benne. Sok ismeretségre és barátra tettem szert, olyan helyeken járhattam és olyan dolgokban volt részem, amit sosem hittem volna, hogy megélek. Sok tanulsággal is gazdagodtam és számtalan dolgot köszönhetek ennek az egy hónapnak. Külön köszönöm azoknak a személyeknek a munkáját és segítségét, akik lehetővé tették nekem ezt az utazást! Nehéz Tamás
