MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÁTE ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK (2017. JANUÁR )

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÁTE ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK (2017. JANUÁR 23-26.)

BAKTERIOLÓGIA VIROLÓGIA, IMMUNOLÓGIA

2016. évi 43. füzet

ELŐSZÓ Kedves Kolleganők és Kollegák! Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága és az Állatorvostudományi Egyetem Állatorvostudományi Doktori Iskolája 2017. január 23-26. között tartja a legújabb kutatási eredményeink bemutatására szolgáló Akadémiai Beszámolók üléssorozatot, amelyre idén 43. alkalommal kerül sor az Állatorvostudományi Egyetemen. Az előző évek gyakorlatának megfelelően a beszámolókon PhD-hallgatók és a kiemelkedő munkát végző TDK-hallgatók szereplését külön is szorgalmazzuk, és reméljük, hogy a rendezvény jó alkalmat nyújt a különböző tudományos-szakmai műhelyeket és korosztályokat képviselő, egymás munkája iránt érdeklődő szakemberek találkozására. Az előadások összefoglalóit – szekciófüzetekbe csoportosítva – elektronikus úton adjuk közre. A beszámoló füzetek anyaga az MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet honlapján (http://aoti.agrar.mta.hu/mta_beszamolok) megtalálható. Az előadások és azt követő megvitatás időtartama legfeljebb 10 + 5 perc. Kérjük, hogy a megadott időtartamot senki ne lépje túl. Az előző évek gyakorlatának megfelelően, nem az előadások számára, hanem azok szakmai-tudományos értékére helyezzük a súlyt. Aki azonos témán belül jelentett be 2 vagy több előadást, kérjük, próbálja meg ezeket összevonni. A résztvevőket, különösen a bizottsági tagokat és az üléselnököket arra kérjük, hogy kérdéseikkel, megjegyzéseikkel, javaslataikkal, segítsék az előadottak részletesebb megismerését, értékelését és a beszámoló szakmai műhelyek további munkáját. A tudományos előrehaladást a fiatalok tudományos fórumokhoz való szoktatását a vita éppúgy szolgálja, mint maga az előadás. Az egyes szekciók titkárait arra is kérjük, hogy a szekcióülésről február végéig készítsenek és juttassanak el az Állatorvos-tudományi Bizottság titkárához ([email protected]) egy-egy rövid, közérthető formában megírt, a szekció elnökökkel egyeztetett tájékoztatót (a Magyar Állatorvosok Lapjában való közlés céljából), amely tartalmazza nem csak az előadások, hanem a vita legfontosabb megállapításait is. Kérjük az intézetek vezetőit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagot továbbítsák munkatársaik és érdeklődő nyugdíjasaik számára is. Kérjük, továbbá, hogy tegyék lehetővé munkatársaik részvételét az üléseken. Előre is köszönjük a szekció elnökök, a titkárok, a bizottsági tagok és valamennyi előadó munkáját. Kívánunk mindenkinek eredményes és hasznos tanácskozást. Gálfi Péter MTA ÁTB elnöke

Sótonyi Péter Rektor, TDK elnök

Vörös Károly ÁODI elnöke

Magyar Tibor MTA ÁTB titkára

MTA Állatorvos-tudományi Bizottság és az ÁTE Állatorvostudományi DI akadémiai beszámolóinak programja és szekcióbizottságai (2017. január 23-26.) A szekció megnevezése

A szekcióülés ideje I. 23. hétfő 8.30-

Állathigiénia Állattenyésztés Genetika Takarmányozástan

I. 23. hétfő 8.30-

Élelmiszer-higiénia Állategészségügyi Igazgatás

10.00 -

Virológia

I. 24. kedd 8.30-

Bakteriológia

10.00-

Parazitológia Állattan Halkórtan

I. 25. szerda 8.30-

Klinikumok

I. 26. csütörtök Tolnay Sándor 8.30előadóterem

Élettan és biokémia Patológia Gyógyszertan és toxikológia Morfológia

A szekcióülés helye

Társelnökök

Titkár

Tolnay Sándor előadóterem

Bartha Tibor Frenyó V. László Csikó György Sótonyi Péter

Jakab Csaba Jerzsele Ákos Mátis Gábor

Zlamál Vilmos előadóterem

Kovács Melinda Könyves László Szabó József

Bersényi András

Laczay Péter Ózsvári László

Erdősi Orsolya

Bakonyi Tamás Harrach Balázs

Pálfi Vilmos

Nagy Béla Fodor László Magyar Tibor

Jánosi Szilárd

Baska Ferenc Farkas Róbert Hornung Erzsébet

Eszterbauer Edit Sréter Tamás

Bodó Gábor Cseh Sándor Németh Tibor Vörös Károly

Bakos Zoltán Falus Fruzsina Szelényi Zoltán

Tolnay Sándor előadóterem

Tolnay Sándor előadóterem

Bizottsági tagok Halasy Katalin Kutas Ferenc Rácz Bence Neogrády Zsuzsanna Sályi Gábor Zsarnovszky Attila Brydl Endre Cseh Sándor Fekete Sándor Gáspárdy András Jakab László Rafai Pál, Zöldág László Dán Ádám Jóźwiak Ákos Kovács Sándor Lehel József, Szita Géza Benkő Mária Dán Ádám, Hornyák Ákos Pénzes Zoltán Rusvai Miklós, Soós Tibor Hajtós István Bernáth Sándor Gyuranecz Miklós Makrai László Tenk Miklós, Tóth István Békési László, Csaba György Hornok Sándor, Kassai Tibor Molnár Kálmán Majoros Gábor Varga István Biksi Imre Gál János, Manczur Ferenc Vajdovich Péter,

TARTALOMJEGYZÉK Virológia (8.30-tól) 1.

NYULAK HEPATITIS E VÍRUS FERTŐZÖTTSÉGE MAGYARORSZÁGON Kanizsai Krisztián, Német Zoltán László, Rusvai Miklós, Hornyák Ákos, Bakonyi Tamás, Laczay Péter, Forgách Petra

2.

A HEPATITIS E VÍRUS FERTŐZÉS IDŐBELI LEFOLYÁSA EGY MAGYARORSZÁGI SERTÉSTELEPEN Sam Gallagher, Ferenczy Dávid, Bakonyi Tamás, Laczay Péter, Forgách Petra

3.

A SERTÉSEK ENTERÁLIS MEGBETEGEDÉSEIBEN SZEREPET JÁTSZÓ VÍRUSOK KIMUTATÁSA ÉS ELTERJEDTSÉGÜK FELMÉRÉSE MAGYARORSZÁGON Valkó Anna, Cságola Attila, Tuboly Tamás, Dán Ádám, Ursu Krisztina, Biksi Imre, Kiss Krisztián

4.

VESZETTSÉG VÍRUSSAL FERTŐZÖTT EGEREK KOMBINÁCIÓS KEZELÉSE GYULLADÁSCSÖKKENTŐ ÉS VÍRUSELLENES HATÓANYAGOKKAL Marosi András, Forró Barbara, Felde Orsolya, Erdélyi Károly, Gyuranecz Miklós, Bakonyi Tamás

5.

MACSKA RETROVÍRUSOK MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA Szilasi Anna

Bakteriológia (10.00-tól) 1.

DIVA-RENDSZER MYCOPLASMA SYNOVIAE MS1 VAKCINA TÖRZS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉRE Kreizinger Zsuzsa, Sulyok Kinga Mária, Bekő Katinka, Szabó Zoltán, Gyuranecz Miklós

2.

HAZAI ÉS EGYÉB EURÓPAI MYCOPLASMA SYNOVIAE TÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE Sulyok Kinga Mária, Kreizinger Zsuzsa, Bekő Katinka, Felde Orsolya, Gyuranecz Miklós

3.

ORNITHOBACTERIUM RHINOTRACHEALE TÖRZSEK JELLEMZÉSE Szabó Réka, Wehmann Enikő, Magyar Tibor

4.

ACTINOBACILLUS PLEUROPNEUMONIAE BAKTÉRIUM IZOLÁLÁSA VADDISZNÓ ÉS SERTÉS TONSILLÁBÓL SZELEKTÍV TÁPTALAJOKON Sárközi Rita, Makrai László, Pál Zsófia, Fodor László

5.

MULTIREZISZTENCIA VIZSGÁLATA PASTEURELLA MULTOCIDA ESETÉBEN Ujvári Barbara, Makrai László, Magyar Tibor

6.

A VÉRZÉSES VÉRFERTŐZÉS ISMÉTELT ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN Ujvári Barbara, Magyar Tibor, Szeredi Levente, Virsinger Norbert, Albert Ervin, Német Zoltán, Csuka Edit, Biksi Imre

7.

SHIGA TOXIN TERMELŐ SHIGELLA SONNEI (STSS) TÖRZS TELJES GENOMJÁNAK MEGHATÁROZÁSA Sváb Domonkos, Bálint Balázs, Maróti Gergely, Tóth István

8.

A MULTIREZISZTENS SALMONELLA INFANTIS KLÓNOK NAGYMÉRETŰ ENDÉMIÁS PLAZMIDJÁNAK JELLEMZÉSE Szmolka Ama, Szabó Móni, Kiss János, Pászti Judit, Olasz Ferenc, Nagy Béla

ÁTE, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 *[email protected] ÁTE, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika2 ÁTE, Patológiai Tanszék3 NÉBIH-ÁDI Kérődzők és Ló Virológiai Laboratórium4 ÁTE, Élelmiszer-higiéniai Tanszék5

Virológia

NYULAK HEPATITIS E VÍRUS FERTŐZÖTTSÉGE MAGYARORSZÁGON Kanizsai Krisztián1, Német Zoltán László2, Rusvai Miklós3, Hornyák Ákos4, Bakonyi Tamás1, Laczay Péter4, Forgách Petra1* A hepatitis E vírus (HEV) burok nélküli, ikozaéder szimmetriájú, kb. 35 nm átmérőjű pozitív szimplaszálú RNS vírus, melynek genomja 7,2 kb hosszúságú. Az Orthohepevirus A (Hepeviridae család, Orthohepevirus genus) HEV-1-4 genotípusába tartozó törzsek emberekben általában heveny májgyulladást okoznak, mely idős emberekben és várandós nők esetében fatális is lehet. A fejlett országokban a HEV-3-4 genotípusba tartozó vírusok jelenléte jellemző, ezeket nem csak emberből, hanem különböző állatfajokból (sertés, vaddisznó, őz, szarvas, nyúl) is kimutatták, a fertőzés jellemzően állatról emberre, fertőzött bélsár és hús útján terjed. Korábbi években végzett kutatás eredményei alapján hazánkban a vírus jelen van sertésben, vaddisznóban, szarvasban és őzben. Vizsgálataink célja a magyarországi nyúlállományok HEV-fertőzöttségének, valamint a fertőzés munka-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági jelentőségének felmérése volt. A hazánkban jelen levő két nyúltartó integráció több állattartó telepéről a 0,5–1 éves korcsoportból vett összesen 231 vérmintát vizsgáltunk szerológiai módszerrel. Eredményeink szerint az egyik integráció állattartó telepein megtalálható a vírus, míg a másik integráció vizsgált telepein nem találtunk pozitív mintát. Mezei nyulak vizsgálatához 44 vérmintát gyűjtöttünk 3 vadászati területről, azonban ezek mindegyike szeronegatívnak bizonyult. Egy kiválasztott telepről 30 kórbonctani vizsgálatra küldött, 0,7–2,85 kg-os (4–13 hetes) állat közül 7 nyulat (23%), míg a vágóhídra küldött 11 hetes állatok 42%-át találtuk fertőzöttnek real-time RT-PCR módszerrel. A májból és húsból kinyert juice mintákból végzett szerológiai vizsgálatokban a patológiai vizsgálatra küldött állatok közül 2, a vágóhídra került állatok közül 5 állatot találtunk pozitívnak. A pozitívnak talált minták közül 48 minta 148 bp hosszú PCR termékeinek szekvencia-analízise során 15 különböző vírus-változatot azonosítottunk. A vizsgált vírusok mindegyike nyúlspecifikus HEV-variánsnak bizonyult. Eredményeink szerint a nyulak a vágóhídra kerülés idején (az ezt megelőző 1–2 hétben) fertőződnek meg, a vágóállatok 42%-a vírusürítőként kerül a vágóhídra, 6%-ukban a húsban is kimutatható a vírus. A nyulakat fertőző HEV-variánsok zoonotikus potenciálja a rövid genomszakaszon végzett analízis alapján nem egyértelmű, ezért a nyúl-HEV feltételezett élelmiszer-higiéniai és munka-egészségügyi jelentőségének igazolásához további vizsgálatok szükségesek. A vizsgálatok pénzügyi hátterét az OTKA 112730 azonosító számú pályázat biztosította. 1

ÁTE, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 *[email protected] Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.2 ÁTE, Élelmiszer-higiéniai Tanszék3

Virológia

A HEPATITIS E VÍRUS FERTŐZÉS IDŐBELI LEFOLYÁSA EGY MAGYARORSZÁGI SERTÉSTELEPEN Sam Gallagher1, Ferenczy Dávid2, Bakonyi Tamás1, Laczay Péter3, Forgách Petra1* A hepatitis E virus (HEV) egy hepatotróp RNS vírus, melyet a jelenlegi taxonómiai rendszerezés szerint a Hepeviridae családba sorolnak. A családon belül az Orthohepevirus A emberekben heveny, önkorlátozó májgyulladást idéz elő A HEV-1 és HEV-2 genotípusba tartozó törzsek a fejlődő országokban szennyvíz útján terjedve nagy esetszámmal járó járványokat okoznak. A HEV-3 és HEV-4 genotípusba sorolt törzsek a fejlett országokban fordulnak elő jellemzően, állatokban tünetmentesen vannak jelen, emberre a fertőzött állattal, annak bélsarával való érintkezéssel, és nyers vagy nem megfelelően hőkezelt hús, állati eredetű termék útján terjednek. A zoonotikus törzsek egyik legfőbb rezervoár faja a házi sertés. Felméréseink szerint a vírus a hazai sertéstelepeken endémiásan fordul elő. Kutatásunk célja a HEV-fertőzés időbeli lefolyásának nyomon követése volt egy kiválasztott sertéstelepen szerológiai (ELISA) és nukleinsav-detektáló (qRT-PCR) módszerekkel. A vizsgálatban a fertőződés időpontját, a vírusürítés hosszát kívántuk meghatározni, valamint arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a vágóhídra kerülő állatok potenciálisan vírushordozók, vírusürítők-e, ezáltal a vírus endémiás jelenléte jelent-e élelmiszer-biztonsági kockázatot. Az ELISA eredmények alapján a maternális immunitás 12 hetes korra lecsökken, a 16-24 hetes korcsoportokban kimutatott 100%-os szeropozitivitás alapján a fertőződés a battériáról a hizlaldába kerülés időpontja körülre tehető. A fertőződés feltételezett időpontjától kezdve 3 hónapon át, 19 mintavétel során gyűjtött bélsár mintákban, direkt víruskimutatási módszerrel vizsgáltuk a vírusürítés mértékét. Eredményeink szerint a fertőzés a termelési csoportban lassan terjed, ezáltal a vágóhídra kerülő korcsoportban is vannak vírushordozó és vírusürítő sertések. Az élelmiszer-biztonságra vonatkozó jogszabályi előírások szerint az élelmiszer útján terjedő vírusok (pl. Norovírusok) jelenlétére indikátor baktériumok (pl. Coliformok) kimutatásával lehet következtetni. A HEV, mivel intravitális fertőzést okoz az állatokban, az indikátor baktériumoktól függetlenül is jelen van, illetve kimutatható a húsban, állati eredetű termékekben. Eredményeink alapján a szabályozások felülvizsgálatára és módosítására lehet szükség a sertések HEV-fertőzöttségéből fakadó élelmiszer-biztonsági kockázatok csökkentésére. A vizsgálatok pénzügyi hátterét az OTKA 112730 azonosító számú pályázat biztosította.

2

ÁTE, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 * [email protected] NÉBIH ÁDI, Molekuláris Biológiai Laboratórium2 ÁTE, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika3 SCG Diagnosztika Kft.4

Virológia

A SERTÉSEK ENTERÁLIS MEGBETEGEDÉSEIBEN SZEREPET JÁTSZÓ VÍRUSOK KIMUTATÁSA ÉS ELTERJEDTSÉGÜK FELMÉRÉSE MAGYARORSZÁGON Valkó Anna1*, Cságola Attila1, Tuboly Tamás1, Dán Ádám2, Ursu Krisztina2, Biksi Imre3, Kiss Krisztián4 A sertéstartásban az egyik legnagyobb gazdasági veszteséget okozó hasmenés hátterében előfordulhatnak ismert enteropathogén kórokozók, ezek a különböző corona-, rota-, boca-, adeno-, és calicivírusok, az immunoszuppresszív circovírus, valamint az egyéb, enterális megbetegedésekkel összefüggésben leírt, de tisztázatlan pathogenitású astro-, kobu-, toro- és Torque teno vírusok. Munkánk célja, hogy ezen vírusok hazai előfordulásáról országos felmérést végezzünk és szekvenálás segítségével elemezzük őket. Mostanáig összesen 296 hasmenéses és tünetmentes állatból származó bélsármintát gyűjtöttünk, melyek 13 sertéstelepről és 5 különböző korcsoportból (szopósmalac 1, 2, 3-4 hetes, növendék, koca) származtak. Eddig 213 mintát vizsgáltunk meg coronavírusokra valós idejű polimeráz láncreakció (PCR) segítségével, 94 mintán pedig összesen 12 hagyományos PCR vizsgálatot végeztünk a kobuvírusokon kívül minden említett vírusra. Reprezentatív jelleggel szekvenálást és szekvenciaelemzést végeztünk. Összesen 93 esetben kaptunk PCR pozitív eredményt a következő megoszlásban: 25 boca-, 20 rota- A, 19 astro-, 12 calici-, 6 rota- C, 4 Torque teno- 1, 3-3 adeno- és circo-, valamint 1 darab Torque teno vírus 2. A vizsgált mintákban rotavírus B és torovírus nem volt kimutatható. A coronavírusok közül csak a sertések járványos hasmenésének vírusát (PEDV) mutattuk ki egy, a felmérő vizsgálatban eredetileg nem szereplő járványkitörésből. Szekvenciaelemzések során megállapítottuk, hogy a magyarországi PEDV nagyfokú hasonlóságot mutat az utóbbi években a génbankba gyűjtött európai törzsekkel, azonban egy rövid szakaszon feltételezhetően rekombinálódott egy újonnan leírt sertés enterális coronavírussal. A sertések hasmenésében szerepet játszó vírusok szinte mind előfordulnak hazánkban, topográfiájuk és filogenetikájuk meghatározásához további vizsgálatok szükségesek. Munkánkhoz a Kutató kar - új kutatás (KK-UK 2015) pályázata és a Normatív Kutatásfinanszírozási Bizottság (NKB 2016) nyújtott anyagi támogatást.

3

SzIE Állatorvos-tudományi Kar, Járványtani Tanszék1 *[email protected] MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet2 NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság3 VESZETTSÉG VÍRUSSAL FERTŐZÖTT EGEREK KOMBINÁCIÓS GYULLADÁSCSÖKKENTŐ ÉS VÍRUSELLENES HATÓANYAGOKKAL

Virológia

KEZELÉSE

Marosi András1*, Forró Barbara2, Felde Orsolya2, Erdélyi Károly3, Gyuranecz Miklós2, Bakonyi Tamás1 A veszettség kiemelkedően nagy jelentőségű zoonózis, az ellene való védekezés köz- és állategészségügyi téren egyaránt komoly kihívást jelent. A forgalomban lévő hatékony vakcinák ellenére a vírus évente mintegy 50 000 emberi halálesetért felelős. A klinikai tüneteket mutató betegek számára nincs hatásos terápiás módszer, ami a veszettség halálos kimenetelét megakadályozhatná. Vizsgálataink célja a veszettség vírusával fertőzött egerek túlélési esélyeinek javítása volt különböző kombinációs kezelésekkel. A kombinációkba bevont hatóanyagok az in vitro előkísérletek eredményei alapján ígéretesnek bizonyult gyulladáscsökkentő és vírusellenes szerek voltak. 6 hetes, nőstény C57Bl/6 egereket fertőztünk a veszettség vírus SHBRV-18 törzsével LD50 dózisban, majd különböző időpontokban megkezdtük a 8 napon át tartó kombinációs kezeléseket. Az első kísérleti szakaszban MAP-kináz gátlót (sorafenib), TNF-α-gátlót (infliximab) és CASP-1 gátlót (Ac-YVAD-cmk) kaptak az állatok. Egyes csoportok kezelése a fertőzés napján, másoké az azt követő 2. illetve 4. napon kezdődött. A második szakaszban a vírusdózis LD100 volt, és a terápiás kombináció a fentieken felül 1-es típusú interferonokat, ribavirint és favipiravirt is tartalmazott. A hatóanyagok adagolása a fertőzést követő 4. napon kezdődött. Ebben a kísérletben a kezelések után fél órával a vér-agy-gát megnyitására mannitolt is adtunk az állatoknak. Az egerek agyában és gerincvelőjében a vírusok mennyiségét qRTPCR és immunhisztokémiai módszerrel vizsgáltuk. A fertőzést túlélő egerek vérében az ellenanyagok jelenlétét vírusneutralizációval (FAVN) mutattuk ki. A sorafenibet, infliximabot és CASP-1-gátlót tartalmazó kombináció szignifikánsan javította az egerek túlélési esélyét (p=0,002): amíg a kezeletlen (víruskontroll) állatok mindössze 46%a élte túl a fertőzést, a kezelt csoportokban a túlélők aránya 62% (fertőzés napjától kezelt), 69% (2. naptól kezelt) és 77% (4. naptól kezelt) volt. A második egérkísérleti szakaszban nagyobb vírusdózissal és több hatóanyaggal dolgoztunk, a vér-agy gát megnyitása mellett, hogy fokozzuk a gyógyszermolekulák bejutását a központi idegrendszerbe. Ez a kezelés nem javított a túlélési mutatókon: a víruskontroll csoporthoz hasonlóan az összes kezelt (és fertőzött) állat elérte a kísérletben meghatározott klinikai végpontot (amelynél az egerek életét etikai okokból ki kellett oltani). A túlélési idő sem volt szignifikánsan hosszabb a kezelt csoportokban. Mindezek mellett, az alkalmazott kezelés toxikus hatást váltott ki az egerekre: testtömegük folyamatosan csökkent a kezelés hatására, több állatban pedig elhullást is okozott (a nem fertőzött kontroll csoportban is). Az egerek agyában és gerincvelőjében meghatározott vírusmennyiség egyik kísérletben sem különbözött a kezelt és kezeletlen csoportok elhullott egyedei között. A fertőzést túlélő, szerológiailag áthangolódott állatok kb. 1/3-ának agyából lehetett vírus RNS-t kimutatni. Az eredmények alapján a kombinációs terápia jó megközelítés lehet a humán veszettség kezelésében, azonban az alkalmazás módját optimalizálni kell a legjobb hatás és a toxicitás elkerülése érdekében. Támogatás: A kutatás az „ASKLEPIOS” EU FP7 projekt keretében valósul meg. 4

Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék *[email protected]

Virológia

MACSKA RETROVÍRUSOK MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA Szilasi Anna* A macskák retrovírusok által okozott fertőzései közül a leukózis vírus (Feline Leukaemia Virus, FeLV) és a macska immunhiány vírusa (Feline Immunodeficiency Virus, FIV) okozza világszerte a legnagyobb károkat. Korábban a FeLV-fertőzéshez köthető betegségek okozták a házi macskák körében a legtöbb elhullást, ez mára némileg csökkent. A FIV jelenleg is számos kutatás tárgyát képezi – mint az emberi immunhiány vírus (Human Immunodeficiency Virus, HIV) – modellje, mivel sok vonatkozásban nagyon hasonló tulajdonságokat mutatnak. Kutatásunk elindításához a nemzetközi szakirodalomban korábban megjelent adatok alapján feltérképeztük az eddigi eredményeket a FIV és FeLV vizsgálata során. Céljaink eléréséhez jelenleg is együttműködünk a Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem VetCore molekuláris biológiai intézetével és Patológiai Tanszékével, valamint a Minnesotai Egyetem Állatorvosi Karával. Az eddigiekben hagyományos és kvantitatív PCR-technika fejlesztését végeztük el a korábbi évek során beérkezett diagnosztikai anyagok és a kutatásunk során az ország különböző klinikáiról begyűjtött minták felhasználásával. A mintavételre 13 klinikát jelöltünk ki az ország egész területéről. A közreműködő praktizáló kollégák a kutatásban részt vevő tünetmentes vagy tünetekkel rendelkező házi macskákból vért vettek, helyben elvégezték a rapid immunomigráción alapuló gyorstesztet (WITNESS® FeLVFIV, Zoetis), majd a vérmintákat és adatokat beküldték a Patológiai Tanszékre, ahol hagyományos PCR eljárásnak vetettük őket alá. A FIV pozitív mintákat genetikai szekvenciaanalízisre küldjük filogenetikai rendszerbe illesztésük végett. A tanszékre beérkező hullaanyagból a nekropsziás minták immunhisztokémiai és in situ hybridizációs vizsgálata jelenleg is zajlik a University of Minnesota Állatorvosi Karának közreműködésével. A 184 vérminta gyorsteszt és PCR eredményeinek statisztikai elemzése folyamatban van, amellyel megtudjuk a két vírus magyarországi prevalenciáját a tulajdonossal rendelkező házi macska populációra vonatkoztatva. Tavaszra várhatók a kórszövettani és szekvenálási eredmények. Kutatásunk fő célja, hogy feltérképezzük a FeLV és FIV elterjedtségét, és a különböző altípusok megoszlását Magyarországon, eredményeink így hasznos információt nyújtanak majd mind a kutató, mind a praktizáló állatorvosoknak. Köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik nélkül a kutatásom nem zajlana ilyen hatékonyan: témavezetőmnek, dr. Balka Gyulának és hisztopatológiai szakasszisztensünknek, Pop Renátának. Köszönöm tanszéki kollégáimnak a támogatást, a bécsi és minnesotai kollégáknak a technikai segítséget. A pénzügyi háttér megteremtésében tanszékünk keretei mellett a Normatív Kutatásfinanszírozás, NKB 2016 pályázata is segítséget nyújtott.

5

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet1 *[email protected] MSD Animal Health2 DIVA-RENDSZER MYCOPLASMA MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉRE

Bakteriológia

SYNOVIAE

MS1

VAKCINA

TÖRZS

Kreizinger Zsuzsa1*, Sulyok Kinga Mária1, Bekő Katinka1, Szabó Zoltán2, Gyuranecz Miklós1 A Mycoplasma synoviae világszerte elterjedt, komoly gazdasági károkat okozó baktérium, amely légzőszervi megbetegedéseket, fertőző synovitist és tojáshéj-elváltozást okozhat a baromfi- és pulykaállományokban. A fertőzés elleni védekezés egyik módja a vakcinázás, melyhez többek között attenuált, élő kórokozót tartalmazó vakcinákat alkalmaznak, mint a hőérzékeny (thermosensitive, ts+) MS-H vakcina törzs (Vaxsafe® MS, Bioproperties Pty Ltd.), vagy a 2016-ban forgalomba került MS 1 vakcina törzs (Nobilis® MS Live, MSD Animal Health). A vakcinázási programok eredményes kivitelezéséhez kulcsfontosságú a hatékony DIVA-rendszerek (differentiating infected from vaccinated animals) kidolgozása és alkalmazása. A vizsgálat célja olyan gyors, költséghatékony, az MS-H vakcina törzs elkülönítésével párhuzamosan végrehajtható módszer kifejlesztése volt, mely képes kimutatni a M. synoviae vad és MS 1 vakcina törzsekre jellemző pontmutációkat. A M. synoviae HIT-szerű fehérjéjét kódoló gén ismert pontmutációjának kimutatására ún. mismatch amplification mutation assay (MAMA) rendszert dolgoztunk ki. Az MS 1 vakcina törzset kimutató rendszer azonos hő profilon működik a korábban már ismertetett, MS-H vakcina törzs elkülönítésére alkalmas MS-H1 és MS-H2 rendszerekkel. Az eljárás során a HITszerű fehérje gén 11. nukleotidján előforduló, az MS 1 vakcina törzsben stop kodont eredményező, pontmutációját olvadási görbék elemzésén alapuló, illetve agaróz gél alapú MAMA módszerekkel azonosítjuk. A módszer kidolgozása során vizsgáltuk a reakciók érzékenységét és specifikusságát, valamint a rendszert klinikai mintákon is teszteltük. Az MS 1 vakcina törzset kimutató rendszerre kidolgozott melt-MAMA és agaróz-MAMA módszerek képesek megkülönböztetni a M. synoviae vad és MS 1 vakcina törzset, valamint az MS 1 és MS-H vakcina törzset. Az MS 1 vakcina törzset kimutató rendszer egyszerre elvégezhető a korábban már ismertetett MS-H1 és MS-H2 rendszerekkel. A melt-MAMA és agaróz-MAMA eljárások már 10 kópiaszámot tartalmazó mintánál megbízhatóan azonosítják a kérdéses pontmutációt. A rendszer tesztelése során keresztreakciót egyéb, madarakat fertőző Mycoplasma fajokkal nem tapasztaltunk. A kidolgozott eljárás alkalmas az MS 1 vakcina törzs elkülönítésére és párhuzamosan alkalmazható az MS-H vakcina elkülönítésére szolgáló rendszerekkel. A módszer segítségével a rutin diagnosztikában az állatokból vett mintákból közvetlenül kivont DNS alapján megfelelő érzékenységgel és specifikussággal elkülöníthető a M. synoviae vad és vakcina törzsek. Összességében a kifejlesztett eljárások segítségével a gyakorlatban könnyen, gyorsan és költséghatékonyan megkülönböztethetőek a M. synoviae vad, MS 1 és MS-H vakcina törzsek. A vizsgálatokhoz az anyagi forrást a Lendület (LP2012-22) és az NKFI-119594 pályázatok biztosították.

6

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet *[email protected] # megosztott első szerzők

Bakteriológia

HAZAI ÉS EGYÉB EURÓPAI MYCOPLASMA SYNOVIAE TÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE Sulyok Kinga Mária*#, Kreizinger Zsuzsa#, Bekő Katinka, Felde Orsolya, Gyuranecz Miklós A Mycoplasma synoviae a baromfi- és pulykaállományokban világszerte komoly gazdasági károkat okozó baktérium. A fertőzött állatokban immunszuppresszáló tényezők hatására, illetve más kórokozókhoz társulva légzőszervi megbetegedéseket, fertőző synovitist és tojáshéjelváltozást okozhat. A megbetegedés diagnosztikájában és a járványtani nyomozások esetén fontos eszköz a minták molekuláris biológiai vizsgálata, az egyes állományokból származó, illetve az állományon belül előforduló törzsek rokonsági fokának vizsgálata. A kutatás célja hazai és Európa más országaiból származó M. synoviae törzsek rokonsági viszonyainak vizsgálata volt. Ehhez különböző felbontóképességű genotipizáló rendszereket használtunk: vlhA gén szekvenciájának elemzése, multi locus sequence typing (MLST), valamint egy saját fejlesztésű multiple-locus variable-number tandem-repeat analysis (MLVA) módszer. A vizsgálatok során 22 hazai és 8 környező országokból származó vad M. synoviae, valamint 2 vakcina törzs (MS-H, Vaxsafe® MS, Bioproperties Pty Ltd.; és MS 1, Nobilis® MS Live, MSD Animal Health) és a referens törzs (NCTC 10124) genetikai tulajdonságait jellemeztük. Az MLST során 5 háztartási gént (lepA, nanA, ruvB, ugpA és uvrA) vizsgáltunk, míg a vlhA (variábilis lipoprotein és haemagglutinin) gén jellemzésére egy 330 bázispárból álló szakaszt használtunk. Az MLVA fejlesztés során 7 tandem ismétlődő egységeket választottunk ki, melyek hagyományos gél-elektroforézissel elkülöníthetőek. Filogenetikai fát mindhárom esetben a Neighbor-Joining algoritmus segítségével készítettünk. Az összesen 33 M. synoviae törzs háromféle genotipizálási módszerrel kapott törzsfái hasonló elrendeződést mutattak. A vlhA gén tipizálása során 9 fő csoportot tudtunk elkülöníteni a törzsek között. Az MLST módszerrel 16 féle genotípust különböztettünk meg, míg az újonnan kidolgozott MLVA módszer 7 lókuszának vizsgálata alapján 15 típust különítettünk el. Vizsgálataink eredményeként sikerrel azonosítottunk egy 2016-ban több hazai és külföldi telepen járványt okozó genotípust. Manapság a baromfi-ágazatra jellemző nagyüzemi állattartás során kulcsfontosságú lehet (pl. a szavatossági perek esetében) a fertőzési gócok azonosítása. Így fontos, hogy a járványtani nyomozások során a lehető legpontosabb eredményeket szolgáltató módszerek álljanak rendelkezésre. A vizsgálataink során alkalmazott és kidolgozott eljárások megfelelő felbontással rendelkeznek a diagnosztika számára a M. synoviae törzsek rokonsági viszonyainak elemzéséhez. A vizsgálatokhoz az anyagi forrást a Lendület (LP2012-22) és az NKFI-119594 pályázatok biztosították.

7

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet *[email protected]

Bakteriológia

ORNITHOBACTERIUM RHINOTRACHEALE TÖRZSEK JELLEMZÉSE Szabó Réka*, Wehmann Enikő, Magyar Tibor Bevezetés: A légzőszervi megbetegedések világszerte jelentős gazdasági károkat okoznak a baromfi-állományokban. Fertőző és nem fertőző kórokok egyaránt állhatnak a megbetegedések hátterében, mind önállóan, mind egymással különböző kombinációkat alkotva. Az Ornithobacterium rhinotracheale egyike a számos légzőszervi kórokozónak. Főként pulykában és házityúkban okoz megbetegedést, de galambot, fürjet, fácánt, valamint számos egyéb háziés vadmadarat is képes megfertőzni a kórokozó. Cél: Munkánk célja hazai házi- és vadmadarakból izolált O. rhinotracheale törzsek diverzitásának feltárása és jellemzése volt. Módszer: 37 mezei O. rhinotracheale izolátumot és 5 szerotípus típustörzset vizsgáltunk. A törzsek szerotípusát agargél-precipitációs módszerrel határoztuk meg. A forralással feltárt genomiális DNS-eket ERIC-PCR-el (enterobacterial repetitive intergenic consensus PCR), valamint 3 különböző RAPD vizsgálattal (random amplified polymorphic DNA assay) vizsgáltuk. A törzsek 16S rRNS-ének részleges szekvenciáját (1334 nukleotida) meghatároztuk és filogenetikai elemzésnek vetettük alá. Eredmény: A mezei izolátumok legnagyobb része A szerotípusú volt, egy törzset B és egyet pedig D szerotípusúként határoztunk meg. Egy törzs az A-E szerotípusok ellen termelt savók egyikével sem reagált. A 16S rRNS-ének filogenetikai elemzése két klaszterre osztotta az izolátumainkat. ERIC-PCR segítségével 13 mintázatot azonosítottunk, a RAPD vizsgálat M13 primerrel 10 típusba sorolta a vizsgált törzseket. A másik két RAPD vizsgálat nem volt alkalmas a törzsek csoportosítására. A mintázatok egyik módszer esetében sem mutattak összefüggést az izolálás helyével vagy idejével. Az ERIC-PCR-t alkalmazva, a csirkéből származó izolátumok nagyobb változatosságot mutattak, mint a pulykából származóak. Következtetés: A szerotipizálás az O. rhinotracheale törzsek vizsgálatának bevett módszere, jelentőségét azonban a szerotípus-specifikus savók nehézkes hozzáférhetősége és az egyes szerotípusok közötti keresztvédelem csökkenti. Az ERIC-PCR és RAPD vizsgálatok költséghatékony, gyors, érzékeny és specifikus módszerek, melyek akár járványtani vizsgálatok során is alkalmazhatóak lehetnek. Eredményeink alapján az ERIC-PCR a legalkalmasabb az O. rhinotracheale törzsek genetikai változatosságának vizsgálatára. Köszönetnyilvánítás: A munkához anyagi fedezetet az OTKA K108632 pályázat biztosított.

8

ÁTE, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 *[email protected] ÁTE, Hallgató2

Bakteriológia

ACTINOBACILLUS PLEUROPNEUMONIAE BAKTÉRIUM IZOLÁLÁSA VADDISZNÓ ÉS SERTÉS TONSILLÁBÓL SZELEKTÍV TÁPTALAJOKON Sárközi Rita1*, Makrai László1, Pál Zsófia2, Fodor László1 Az Actinobacillus pleuropneumoniae baktérium világszerte nagy gazdasági jelentőséggel bíró sertés légzőszervi megbetegedését okozó kórokozó. Növendék sertésekben heveny vérzéseselhalásos tüdőgyulladást és fibrines mellhártyagyulladást okozhat, de krónikus formában is állományszintű termelési veszteségeket okoz. A tünetmentes hordozó egyedek garatmanduláinak kriptáiban megtalálható a baktérium és sok esetben szubklinikai formában van jelen a sertésállományban. A baktérium négyféle toxint termel, melyek közül az ApxIV toxint kizárólag az A. pleuropneumoniae állítja elő és az apxIV gén csak ebben a baktériumfajban található meg. A mandulában nagy számban találkozunk más, az A. pleuropneumoniae baktériumnál gyorsabban növekvő mikroorganizmussal (Gilbride és Rosendal, 1983), ezért a szelektív táptalajra van szükség az izoláláshoz (Jacobsen és Nielsen, 1995). Az A. pleuropneumoniae humán közegészségügyi jelentőséggel nem bír, csak a sertést betegíti meg. A vaddisznó (Sus scrofa) fogékony a kórokozóra és bár a betegséggel kapcsolatos klinikai tüneteket ebben a fajban eddig még nem írtak le, annak potenciális rezervoárja lehet. Munkánk során 68 vaddisznó tonsillát, és 3 sertéstelepről származó 40 mandulát vizsgáltunk meg szelektív táptalajon. Vizsgálataink egy új, a baktérium tenyésztésére gyakorlati körülmények között is lehetőséget adó szelektív táptalaj kifejlesztésére irányultak. Az általunk fejlesztett és a Jacobsen és Nielsen (1995) által leírt szelektív táptalajok közül az utóbbin sikerült egy vaddisznó mandulából NAD-függő A. pleuropneumoniae törzset izolálnunk, melyet passzív hemagglutinációval a 12-es szerotípusba soroltunk. Meghatároztuk a törzs minimális gátló koncentrációját 16 féle antibiotikum esetében. A törzs érzékenynek bizonyult ampicillinre, amoxicillin-klavulánsavra, enrofloxacinra, tulatromicinre, tilmikozinra, klóramfenikolra és flórfenikolra, viszont rezisztens volt penicillinnel, amoxicillinnel, gentamicinnel, spektinomicinnel, oxitetraciklinnel és tilmikozinnal szemben. A házi sertés mandulákból három A. pleuropneumoniae törzset izoláltunk, melyek közül kettő a 16-os szerotípusba, egy pedig a 13-as szerotípusba tartozott. Ezeknél a vágóhídról származó tonsilláknál, a tüdőből is izoláltuk ugyanezeket a szerotípusokat. A vizsgálatokat az OTKA 112826 és az NKB 15806 pályázat támogatásával végeztük.

9

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet1 *[email protected] Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék2

Bakteriológia

MULTIREZISZTENCIA VIZSGÁLATA PASTEURELLA MULTOCIDA ESETÉBEN Ujvári Barbara1*, Makrai László2, Magyar Tibor1 A Pasteurella multocida egy széles gazdaspektrummal rendelkező Gram-negatív baktériumfaj, mely változatos, gazdafajra specifikus betegségek kialakítására képes. A P. multocida antibiotikum rezisztenciájáról egyre több tanulmány számol be, és olyan multirezisztens törzsek is azonosításra kerültek, melyek az állatorvosi gyakorlatban használt antibiotikum csoportok legtöbbjével szemben rezisztenciát mutattak. A korábbi tanulmányok a multirezisztencia kialakításáért felelős rezisztencia plazmidokat, illetve a kromoszómába épült integratív és konjugatív elemeket írtak le. Munkánk célja egy borjú tüdőgyulladásos megbetegedéséből izolált Pasteurella multocida törzs antibiotikum érzékenységi profiljának meghatározása, és a rezisztencia genetikai hátterének tanulmányozása volt. A molekuláris fajazonosítást követően a buroktípust polimeráz láncreakció (PCR) segítségével határoztuk meg. A szomatikus szerotípust az agargél precipitációs módszerrel azonosítottuk, és a kórokozó biokémiai profilja alapján a biotípust is meghatároztuk. A filogenetikai viszonyokat a háztartási gének szekvencia analízisén alapuló multi-lókusz szekvencia tipizálással (MLST) térképeztük fel. A vizsgált törzs antibiotikum érzékenységi profilját minimális gátló koncentráció értéket megadó tesztcsíkok segítségével határoztuk meg, 24 órás inkubációs idő után, 5% birkavérrel kiegészített Mueller-Hinton agaron, 19 antibiotikummal szemben. Referens törzsként az Escherichia coli ATCC 25922 törzset használtuk. Az eredményeket a Clinical and Laboratory Standards Institute ajánlásai alapján értékeltük ki. A rezisztencia gének azonosításához a szakirodalomban leírt PCR reakciókat használtunk fel. A plazmid izolálást és a kromoszómába integrálódott mobilis genetikai elemeket azonosító PCR vizsgálatokat is elvégeztük. Az izolátumot A buroktípusú, 3-as szomatikus szerotípusú P. multocida-ként azonosítottuk, és a 9-es biotípusba soroltuk be. Az MLST vizsgálat során kapott adatok alapján a törzs a 79-es szekvenciatípusba tartozott. A vizsgált törzs érzékeny volt ampicillinre, cefalotinre, ciprofloxacinra, kolisztinre, florfenikolra, gentamicinre, penicillinre, spektinomicinre, trimethoprim-szulfomethoxazolra, és vankomicinre. Rezisztenciát mutatott kloramfenikollal, klindamicinnel, doxiciklinnel, enrofloxacinnel, erythromicinnel, nalidixsavval, streptomicinnel, szulfamethoxazollal és tetraciklinnel szemben. A rezisztencia gének PCR-es vizsgálata során a kloramfenikol (catAIII), a szulfonamid (sulII), a streptomicin (strA) és a tetraciklin (tetB) rezisztencia kialakításáért felelős génszakaszokat azonosítottuk, illetve a parC génszakasz esetében a kinolon rezisztencia előidézésében szerepet játszó pontmutációt azonosítottunk. A vizsgált törzs nem rendelkezett plazmiddal. A kromoszómába integrálódott, rezisztencia géneket hordozó mobilis genetikai elemeket célzó PCR vizsgálatokban is negatív eredményt kaptunk. Eredményeink arra utalnak, hogy a P. multocida több lépésben képes antibiotikum rezisztenciát kódoló génszakaszok kromoszómába integrálására. 10

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet1 *[email protected] NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság2 magán állatorvos, Szendehely3 Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika4 MTA-SZIE Nagyállatklinikai Kutatócsoport5

Bakteriológia

A VÉRZÉSES VÉRFERTŐZÉS ISMÉTELT ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN Ujvári Barbara1*, Magyar Tibor1, Szeredi Levente2, Virsinger Norbert3, Albert Ervin4,5, Német Zoltán4, Csuka Edit4, Biksi Imre4 A Pasteurella multocida egy világszerte előforduló Gram-negatív baktériumfaj, mely hajlamosító tényezők jelenlétében változatos, gazdafajra jellemző betegségek kialakítására képes. A P. multocida burkát alkotó különböző mukopoliszacharidok alapján ötféle (A, B, D, E, és F) buroktípust, míg a sejtfal lipopoliszacharid antigénjei alapján 16 féle szomatikus szerotípust (1-16) különítünk el. A különböző burok- és szerotípusok előfordulása összefüggésbe hozható az egyes betegségtípusokkal és gazdafajokkal. A B:2 és E:2 típusú törzsek szubtrópusi területeken a kérődzők vérzéses vérfertőzését idézik elő, mely egy akut, gyakran fatális kimenetelű megbetegedés. A betegség magyarországi előfordulásáról a szakirodalomban 1943-ban számoltak be utoljára, az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) legutóbb 1970-ben tett róla említést, ugyanakkor 2013-ban háztáji sertéseket érintő vérfertőzéses pasteurellosist azonosítottak hazánkban. 2016 nyarán a B:2 típusú P. multocida törzsek által okozott vérzéses vérfertőzés újból megjelent egy hazai szarvasmarha állományban. A vizsgálat célja az izolált Pasteurella multocida törzsek jellemzése volt. A baktériumizolálást 5% birkavért tartalmazó Columbia táptalajon végeztük. A kitenyésztett kórokozó biokémiai profilja alapján meghatároztuk a biotípust, majd polimeráz láncreakciókkal (PCR) a fajt, és a buroktípust is azonosítottuk. A szomatikus szerotípus meghatározásához az agargél precipitációs módszert és egy multiplex PCR reakciót alkalmaztunk. A filogenetikai viszonyokat a háztartási gének szekvencia analízisén alapuló multi-lókusz szekvencia tipizálással (MLST) térképeztük fel. Két törzset sikerült izolálnunk, melyeket Pasteurella multocida-ként azonosítottunk. A törzsek mindegyike ornitin-dekarboxiláz aktivitással rendelkezett és a xilóz és a szorbitol hasznosítására is képes volt. Negatív reakciót kaptunk az arabinóz, laktóz, maltóz, trehalóz és dulcitol bontást vizsgáló reakciókban, így a törzseket a 3-as biotípusba soroltuk. A törzsek mindegyike B buroktípusúnak és 2-es szomatikus szerotípusúnak bizonyult. Az MLST vizsgálat során kapott adatok alapján egy új szekvenciatípust azonosítottunk (ST64). A B:2 szerotípusú P. multocida törzsek vizsgálata során megállapítottuk, hogy a vérzéses vérfertőzést előidéző izolátumok feno- és genotípusos diverzitása rendkívül alacsony, és gazdafajtól függetlenül egy jól elkülönülő filogenetikai vonalat képviselnek a fajon belül.

11

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet1 *[email protected] Seqomics Kft.2 MTA SZBK Biokémiai Intézet3

Bakteriológia

SHIGA TOXIN TERMELŐ SHIGELLA SONNEI (STSS) TÖRZS TELJES GENOMJÁNAK MEGHATÁROZÁSA Sváb Domonkos1*, Bálint Balázs2, Maróti Gergely3, Tóth István1 A Shiga toxinok (Stx) AB5 típusú fehérjeszintézis-gátló toxinok, melyek a Shigella dysenteriae 1-es típusának, valamint patogén Escherichia coli törzsek közül több patotípusnak (enterohemorrhagiás – EHEC, Stx termelő – STEC) kulcs-virulencia faktora. A közelmúltban beszámoltak Stx termelő nem-dysenteriae Shigella törzsekről, köztük csoportunk is a Stx 1-es típusát termelő, multidrog-rezisztens (MDR) S. sonnei 75/02 jelzésű törzsről, és annak Stx1 génjeit hordozó konvertáló profágról. Jelen munkában célunk volt a S. sonnei 75/02 törzs teljes genomjának meghatározása. A Shigella sonnei 75/02 törzs genomi DNS-ét a GenElute Bacterial Genomic DNA Kit felhasználásával tisztítottunkA DNS szekvenáló könyvtár elkészítéséhez a Nextera Mate-Pair kit-et használtuk a gyártó által kiadott utasítások szerint. A genomi könyvtár szekvenálása egy Illumina MiSeq készüléken történt, V2-es reagensekkel. Az előkészített MatePair read-eket a CLC Genomics Workbench 8.0 segítségével szereltettük össze, a Shigella sonnei Ss046 törzs teljes genomját használva viszonyítási alapként. A kapott kontigokat az SSPACE programmal (verzió: 3.0) rendeztük szkaffoldokba. A rendezett kontigok közötti lyukakat egy saját fejlesztésű (Bálint B.) R szkript valamint a Spades 3.1.1 segítségével zártuk. A genom annotálása a RAST portál segítségével történt. A virulenciagének azonosításához a VirulenceFinder, a profág régiók kereséséhez a Phage Search Tool (PHAST) portált is igénybe vettük. A S. sonnei 75/02 genomja a 4.891.717 bp méretű kromoszómából és hét plazmidból áll. Ezek közül legfontosabb a 214 kb méretű inváziós plazmid (pInv_75/02), mely a III-as típusú szekréciós rendszer és a kapcsolódó effektorok génjeit hordozza, utóbbiak közül legfontosabb a Mxi-Spa régió és a 2-es típusú Shigella enterotoxin (Shet2). A további plazmidok mérete rendre 60 és 2,7 kb közötti, a p75/02_3 jelzésűn (6,3 kb) megtalálható a blaTEM-52 széles spektrumú béta-laktamáz gén is. A kromoszómában 23, összesen csaknem 500 kb méretű profág-régió található, köztük legfontosabb a Stx1 géneket hordozó, korábban jellemzett konvertáló lambdoid profág. A pInv_75/02 virulencia faktorain kívül a kromoszómában kódolt több jelentős Shigella virulenciafaktor génje, köztük öt példányban az inváziós plazmid antigén (IpaH), továbbá a sigA immunoglobulin proteáz, a senB enterotoxin, a gazda gyulladásos immunválaszát befolyásoló ShiA, valamint egy profághoz kapcsolódóan a szérumrezisztencia faktor (iss). Elsőként határoztuk meg egy hibrid patotípusú, Stx termelő S. sonnei (STSS) törzs teljes genomját. A S. sonnei 75/02 bír a S. sonnei faj minden tipikus virulencia faktorával, ennek fontos kiegészítője a Stx1 termelő képesség. Mivel az Stx1 géneket hordozó profágról korábban megállapítottuk, hogy képes transzdukcióra, további hasonlóan virulens MDR S. sonnei törzsek megjelenésére lehet számítani. Köszönetnyilvánítás. OTKA K 81252 12

MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet 1 *[email protected] Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet 2 Országos Epidemiológiai Központ 3 A MULTIREZISZTENS SALMONELLA INFANTIS ENDÉMIÁS PLAZMIDJÁNAK JELLEMZÉSE

Bakteriológia

KLÓNOK

NAGYMÉRETŰ

Szmolka Ama1, Szabó Móni2, Kiss János2, Pászti Judit3, Olasz Ferenc2, Nagy Béla1 A Salmonella serovarok közül a S. Infantis a hazai broiler állományok fertőzöttségének elsődleges forrása. A 2000es évek elejére eső klonális áthangolódás az ún. B klón elterjedését eredményezte a hazai broiler és humán eredetű S. Infantis törzsek között. Ezzel együtt a klónra jellemző pSI54/04 multirezisztens (MDR) plazmid elterjedésének is tanúi lehettünk. Feltételezésünk szerint a pSI54/04 plazmid elősegítette a multirezisztens S. Infantis törzsek/klónok elterjedését, de kérdés hogy hogyan és milyen mértékben, illetve hogy a Salmonella pathogenitási szigetek (SPI) virulencia faktorainak ebben mekkora szerepe lehetett. A pSI54/04 elterjedtségének felmérésére létrehoztunk egy reprezentatív 2011-2013 gyűjtésű broiler illetve humán eredetű S. Infantis kollekciót. A törzsek molekuláris epidemiológia jellemzéseként meghatároztuk a plazmid hordozás-rezisztencia mintázat-klonalitás közötti összefüggéseket. A pSI54/04 plazmid genetikai variabilitását illetve egyéb plazmidokkal való társulásait a nagyplazmidos törzsekben vizsgáltuk. A plazmid valamint a SPI1,-2 patogenitásban betöltött szerepének vizsgálatára in vitro és in vivo rendszereket használtunk. A recens S. Infantis törzsek antibiotikum rezisztencia mintázatát, klonalitását és plazmid mintázatát korongdiffúzióval, PFGE analízissel illetve Kado-Liu szerinti plazmid profil vizsgálattal határoztuk meg. A pSI54/04 típusgéneket a SI54/04 törzs genomszekvenciájának elemzésével, a társplazmidok rezisztencia génjeit pedig PCR-microarray segítségével azonosítottuk. A pSI54/04 patogenitási szerepének vizsgálatára a plazmidot egy eredetileg plazmidmentes, SI69/94 jelű alaptörzsbe vittük át, s az így előállított SI69/94:pSI54/04 transzkonjugáns patogenitását csirke embrió fibroblaszt (CEF) sejteken és napos csibéken teszteltük. A SPI-ok hatását SPI-deléciós mutánsok segítségével teszteltük. A pSI54/04 (~277 kb) plazmid a MDR S. Infantis törzsek „prototípus plazmidjának” tekinthető, mely a recens broiler és humán MDR S. Infantis törzsek között is a leggyakoribb. A plazmidot leginkább a Nal-Tet-Sul fenotípusú és a B klónba tartozó MDR törzsekben mutattuk ki. A pSI54/04 tipizálására egy, a plazmid specifikus rezisztencia és virulencia régióira tervezett PCR rendszert állítottunk össze, melynek eredményeként főként a pSI54/04 prototípus plazmidot azonosítottuk, ugyanakkor néhány deléciós változatát is kimutattuk. A specifikus régiók szekvencia elemzése alapján a pSI54/04 plazmid nagyfokú homológiát mutat az izraeli humán S. Infantis törzsekben elterjedt pESI plazmiddal. Néhány törzsben a pSI54/04 a blaTEM-1 gént hordozó plazmiddal társultan fordult elő. A pSI54/04 plazmid bevitele nem járt együtt az alaptörzs sejt-inváziós és vakbél-kolonizációs képességének növekedésével, míg a SPI1 deléciója a CEF-invázió szignifikáns csökkenéséhez vezetett. Adataink alapján úgy tűnik, hogy a pSI54/04 MDR plazmid kevésbé befolyásolja a törzsek patogenitását mint a SPI1, de fontos lehet a környezeti túlélésben, s a S. Infantis törzsek terjedésben. Eredményeink, az, egyébként igen elterjedt C csoportú non-invazív szerovarok esetében, mint pl. a S. Infantis a baromfi és a Salmonella bizonyos fokú adaptációját is jelzik. Köszönetnyilvánítás. A támogatást az OTKA K 101546 projekt biztosította. 13