Mozaikok Jászberény történetéből
Jászkerület Kulturális és Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft.
Jászberény, 2014
Szerzők: Babucs Zoltán, Besenyi Vendel, Hortiné dr. Bathó Edit, dr. Kertész Róbert, Kiss Erika, Metykó Béla, Törőcsik István, Pethő László A fotókat készítették: Baráth Károly, Bugyi Gábor, Faragó László, Hortiné dr. Bathó Edit, dr. Kertész Róbert, Kozma Károly, Mészáros János, Szalai György, Talabér Tamás Rajzokat készítették: Csákovics Lajos, Dékány Ágoston, Lacza Márta, Szűcs Árpád Szerkesztő: Rédei Panni, Nagy Nikolett Felelős kiadó: Tóth József Grafika, tipográfia, tördelés: Dancza József Kiadó: Jászkerület Kulturális és Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft. Nyomdai előkészítés: FOTOGRUPPE Kiadó Kft. • 06 20 938 7137 Nyomda: TISZA NYOMDA Kft. Készült 2000 példányban ISBN 978-963-08-9003-8
A könyv a TÁMOP-3.2.13-12/1-2012-0179 azonosítószámú pályázat keretében valósult meg!
Bevezető Múlhatatlan hivatástudattal megáldott helytörténeti kutatók sokasága dolgozta már fel Jászberény és a Jászság megannyi apró szegletének történetét a közeli és a távolabbi múlt során. Napjainkban is számos munka van születőben, amely térségünk valamely apró csodájának történetét próbálja a lehető legprecízebben, leghitelesebben felfejteni egészen jelenünkig. A Jászság történetének bibliográfiájából azonban egyelőre hiányzik egy olyan kézikönyv, amely a fiatalok tanulmányai során felmerülő helytörténeti kérdéseinek rövid, tényszerű megválaszolására fogódzót nyújt. A Mozaikok Jászberény történetéből olyan könnyen kezelhető, vizuálisan és hasznos információk tekintetében is a mai fiatal olvasók igényeire szabott kiadvány, amely a település múltja iránt érdeklődő diákok számára elengedhetetlen segédeszköz lehet. Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend múltunk titkainak keresése. Vállalkozások épülnek a családfakutatásra, sokan válnak rabjává gyökereik felkutatásának. A „Hová tartunk?” kérdésre adható válaszokat legtöbben a „Honnan jöttünk?” kérdés megválaszolásával kezdik. A globalizálódó világ mintha részeiben keresné ellensúlyát azzal, hogy egyre fontosabbá válik az egyén identitásának megerősítése, a kisebb közösségekhez, nemzetiségekhez kötődő szálak szorosabbá fűzése. Az első lépések megtétele a legnehezebb ezen az úton, hiszen a tanórákon elsajátított tudás elég ugyan az általános műveltség megszerzéséhez, de sokak fejében csak további kérdéseket szül. Azon diákok számára, akik nem elégednek meg a dolgozatok megírásához, az érettségi letételéhez szükséges tudás megszerzésével, hanem szeretnék szűkebb hazájukkal kapcsolatos ismereteiket bővíteni, szükségesnek éreztük egy olyan kiadvány elkészítését, amely a legfrissebb kutatási eredményeket modern, olvasmányos, mégis információ-gazdag formában tartalmazza. A tanórákon csak ritkán jut idő és energia arra, hogy az egyetemes és magyar történelmi ismeretek mellett a helytörténeti anyagban is elmerülhessenek a fiatalok. Sokszor csak versenyek, szakkörök alkalmával fedezhetik fel a diákok saját, közvetlen múltjuk egy-egy darabját. A teljes kép kialakításához jelenleg számtalan forrás felkutatására van szükségük, melyhez azonban egyelőre nem rendelkeznek megfelelő kiindulási ponttal. Ennek a hézagnak a betöltését is célozta a Mozaikok Jászberény történetéből című könyv elkészítése. Jelen kötet megjelenésében és tartalmában is elsősorban azon érdeklődő diákok igényeit tartja szem előtt, akik gyorsan előkereshető, mégis hiteles és igényes forrásból kívánnak tájékozódni nemzetiségük, lakóhelyük múltjáról. Azok számára kíván hasznos segédeszközként jelen lenni a könyvespolcon, akiknek a Jászságban jász emberként élni többet jelent egyszerű demográfiai vagy történeti ténynél. Különlegességét az adja, hogy fotókkal gazdagon illusztrált kiadványként, olvasmányos formában közöl hiteles adatokat Jászberény és a Jászság történetéről egészen napjainkig. A kiadványban rejlő lexikális anyagot színesítik a még élő múltból, elsődleges forrásokból, a még elérhető emberi emlékezetből származó történetek, emlékképek, olyan információk, melyek akár képek, akár szöveg formájában tudják továbblendíteni a kíváncsi diákot – és akár felnőttet is – múltjának kutatása útján. Abban bízunk, a Mozaikok Jászberény történetéből lehet a törzs, melynek mentén bárki elindulhat gyökerei felkutatására. a Szerkesztők
1
Kertész Róbert: Az első megtelepedők• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 6
2
Törőcsik István: Keleti népek - szkítáktól a jászokig
3
Bathó Edit: Jászkürt - Lehel kürtje • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 54
4
Bathó Edit: A jászkun redemptio • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 76
5
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel: A huszárlaktanya története • • • • • • • • • • • • • • • • 88
6
Metykó Béla: Jászberény 1956-os forradalmának története
7
Pethő László: Hetven év néhány tételben
8
Tartalomjegyzék
Kiss Erika: A rendszerváltás időszaka • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 138
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
38
• • • • • • • • • • • • • • •
106
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
124
Kertész Róbert Az első megtelepedők Régibb kőkori vadászok és újkőkori élelemtermelők nyomai Jászberény térségében
Kertész Róbert A régibb kőkor kutatása az emberiség legkorábbi történetének komplex vizsgálatát foglalja magában. Ez az időszak főként a jégkorszakra (pleisztocén) esett, amelyet jelentős éghajlat-ingadozások, eljegesedések (glaciálisok) és felmelegedések (interglaciálisok) jellemeztek. A Kárpát-medence azonban a sarkvidéki jégtakarónak és a Kárpátok gleccsereinek legnagyobb kiterjedése idején is jégmentes, tehát mindvégig megtelepedésre alkalmas maradt. A régészeti adatok szerint hazánkban az első vadászfegyverként meghatározható leletek az őskőkor (paleolitikum) középső szakaszának, a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis) kultúrájának korából származnak. Az utolsó interglaciálisban, a 130–75 ezer évvel ezelőtti úgynevezett Bábonyi kultúra (a névadó Sajóbábony–Méhésztető lelőhely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található) ősemberének telepei a Bükk keleti részén barlangokban és szabad ég alatt egyaránt előkerültek. A kultúra régészeti forrásanyagának jellemző csoportját alkotják a főként helyi kovából készült, mindkét oldalukon megmunkált „levéleszközök”, melyek közül a levél alakú lándzsahegyekkel és késekkel nagy testű növényevőkre, valamint barlangi medvére vadászhattak.
A Bábonyi kultúrát megelőző, az alsó paleolitikum idejére tehető vértesszőlősi előember (Homo erectus) mintegy 350 ezer évvel előttünk keletkezett táborából előkerült kisméretű kavicseszközök vadászatra teljesen alkalmatlanok. Ez persze nem azt jelenti, hogy az itteni telep lakói egyáltalán nem használtak vadászfegyvereket, s hogy kizárólag gyűjtögetők és dögevők lettek volna. Európa több előembertelepén (pl. Torralba – Spanyolország, Lehringen és Schöningen – Németország) ugyanis találtak fa lándzsahegyeket, valamint két méter hosszú, mindkét végükön kihegyezett, a nedves környezetben épségben megőrződött falándzsákat, melyek egyértelmű bizonyítékai az aktív vadászatnak. A középső paleolitikumot 35 ezer évvel ezelőtt felváltó felső paleolitikum a jégkor utolsó és egyben leghidegebb szakaszára esik. Az emberiség őstörténetének a Homo sapiens fossilisszel jellemezhető időszaka ez, Altamira, Lascaux és Niaux csodálatos barlangfestményeinek, valamint a csontból, mészkőből és agyagból formált kisplasztikák, a termékenységet biztosító „Vénuszok” (pl. willendorfi Vénusz) kora. Magyarország területén ilyen alkotások eddig még nem kerültek elő.
A fejlett vadásztársadalmak anyagi kultúrájában a már korábbról ismert lándzsa mellett feltűnik az íj és a hajítódárda is. A fagyos év(tíz)ezredekben hazánk területén élő elődeink kizárólag természeti gazdálkodást folytattak: vadászatból, halászatból és 8
gyűjtögetésből tartották fenn magukat. Főként folyóvölgyekben, nagy testű növényevő csordaállatok, például mamut vagy rénszarvas szezonális vándorlási útvonalainak közelében építettek rövid ideig használt, átmeneti szálláshelyeket. A jégkorszak lezárulása gyökeres változásokat hozott, és a környezet átalakulása döntően befolyásolta az egyes vadászcsoportok életmódját. Az utolsó eljegesedést követő felmelegedés hatására a hőmérséklet a maihoz hasonlóvá vált, és Magyarország területének nagy részén a fenyőerdőket fokozatosan lombos erdők váltották fel. A természeti viszonyok megváltozásával párhuzamosan kicserélődött az állatvilág is: a kipusztult vagy elvándorolt fajok helyét új fauna foglalta el. A jégkor végi népcsoportok utódai válaszút elé kerültek. Egy részük követte a jégtakarótól felszabadult észak-európai területekre átköltöző rénszarvascsordákat. Más részük viszont helyben maradt, alkalmazkodott az új környezethez, és a korábbi rénszarvas-, mamut- és barlangi medve-vadászokból őstulok-, bölény- és gímszarvas-vadászok lettek. Az akkor még mindig zsákmányoló életmódot folytató emberiségMészkőből faragott női szobor: a willendorfi Vénusz nek ezt a korszakát – mely a földtörténe(Gravetti kultúra, Ausztria) ti jelenkor (holocén) korai periódusában, kb. 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és 7 ezer 500 évvel ezelőtt ért véget – a régészeti kutatás középső kőkornak vagy mezolitikumnak nevezi. Az alábbiakban a fent említett két nagy korszak, az őskőkor és az azt követő középső kőkor vadász-gyűjtögető népcsoportjainak Jászberény térségében megtalált emlékanyagát tekintjük át. Az utolsó fejezetben röviden érintjük azt a Közel-Keletről kiinduló, kontinenseken átívelő korszakváltást is, amelyet az itt feltűnő első élelemtermelők, az újkőkori (neolit) vonaldíszes edények népének hagyatéka reprezentál. A Jászság a kőkor tekintetében egyedülálló. Nincs ugyanis még egy ilyen mikrorégiója Magyarországnak, ahol a felső paleolit, mezolit és neolit lelőhelyek egyaránt előfordulnak.
9
1
Az első megtelepedők
Légi felvétel a Jászság centrumáról, ahol a sok csapadék – még napjainkban és a mesterségesen kiszárított szántóföldeken is – mintegy „előhívja”, plasztikussá teszi az egykori Ős-Zagyva-medreket, vízállásokat. A kép, amelynek közepén a Jánoshidához tartozó Meggyesi-erdő található, sokat elárul a mezolit őskörnyezeti viszonyokról. A korszakba sorolható lelőhelyek zöme ugyanis az ártereken, azokon belül pedig az alacsonyabb, árvízmentes partokon, illetőleg ártéri szigeteken lokalizálható (2010)
Kertész Róbert Az éppen negyed évszázada, 1989-ben elkezdett tudományos programunk eredményei alapvetően megváltoztatták a tágabb régió fenti korszakairól korábban kialakított képet. Lehetővé vált az őskőkor kései szakaszában és a középső kőkorban itt élt vadásznépek természeti környezetének, táborhelyeinek, lakóépítményeinek, életmódjának, kulturális-kronológiai kapcsolatainak körvonalazása, használati tárgyaik meghatározása. A komplex régészeti–őskörnyezeti vizsgálatok alapján nemcsak a Jászságot a pleisztocén végén és a korai holocénben jellemző őstörténeti folyamatokat rekonstruálhattuk, hanem az Alföldre általában alkalmazható modelleket is felépíthettünk. Munkánkhoz nagy segítséget kaptunk Kerékgyártó Gyula amatőr kutatótól (Jászberény), aki több száz lelőhelyet fedezett fel a mikrorégióban. Az eredmények bemutatása előtt meg kell azonban jegyezni, hogy az időbeli távolság nagysága és a régészeti forrásanyag korlátozottsága, és legfőképp a vizsgált korszakokból származó temetkezések teljes hiánya miatt ma is keveset tudunk ezekről az ősi vadászcsoportokról, az akkor itt élt emberekről. Telepeik feltárásakor ugyanis csupán az időtálló kő- és csontleleteket találja meg a régész, konyhahulladék (vadászatból és halászatból származó állatmaradványok) társaságában. A fából, bőrből és egyéb szerves anyagokból készült tárgyak teljesen elenyésztek az évezredek alatt, tűzhelyek vagy lakóépítmények nyomainak megfigyelésére is legfeljebb kivételes szerencsével számíthatunk. Fontos még annak hangsúlyozása, hogy az Alföld többi részéhez hasonlóan a Jászság zöme napjainkban mesterséges kulturtáj, amelyet az ember jórészt átalakított és az intenzív mezőgazdasági műveléssel csaknem teljesen homogenizált. A természetvédelmi területek (pl. Hajta-mocsár, Zagyva-mente, Tarna-holtág, Pap-erdő, Pusztamizse) engednek ugyan némi betekintést az eredeti őskörnyezeti viszonyokba, de még így sem könnyű elképzelni, hogy évezredekkel ezelőtt milyen is lehetett valójában maga a „nyerstáj”. Ennél csak az a nehezebb feladat, hogy ezt bemutathatóvá tegyük. Szerencsére több mint 200 évvel ezelőtt kiváló és rendkívül pontos térképek készültek a kistájról, Bedekovich Lőrincnek köszönhetően, amelyek híven megőrizték az ősi vízrajzot és a mozaikos természeti viszonyokat (lásd lentebb). Emellett nagyobb esőzések alkalmával – mint például legutóbb 2010 nyarán – az egykori, mára már feltöltődött folyómedrek újból megtelnek vízzel, és az ekkor készített légi felvételek azonnal láthatóvá, értelmezhetővé teszik a terület jelentős vízellátottságát (lásd az előző két oldalt).
FIATALABB ŐSKŐKOR Az alsó és a középső őskőkori megtelepedések a Jászságból teljességgel hiányoznak ugyan, de az utóbbi korszak lelőhelyeit a Mátra déli előterében nemrég már kimutatták. A jégkorszak végén, a felső paleolitikumban egymást követő Gravetti (a névadó La Gravette lelőhely Franciaországban, Dordogne megyében található) megtelepedési hullámok a Kárpát-medencében az egyes felmelegedési (interstadiális) ciklusokhoz 12
köthetők. Az egyik jellegzetes időhorizont, a 18–16 ezer évvel ezelőtti úgynevezett Ságvár–Lascaux interstadiális fiatalabb szakaszának gerinces faunáját – kevés kivétellel – csak az Epigravetti vadásztanyák konyhahulladékaiból, tehát erősen szelektálva ismerjük. Feltűnő, hogy több telepről aránylag jelentős mennyiségű rénszarvasmaradvány került elő. A rénszarvasok nyáron a tundra-, télen a tajgaövezetben élnek. Ősszel és tavasszal az egyik zónából átvándorolnak a másikba. Télen a csordába verődött állatok a tajgába húzódnak, mert a mostoha időjárás miatt a tundrán ilyenkor nem jutnának hozzá legfőbb táplálékukhoz, a zuzmóhoz. Egyes, a szubarktikus övben máig fennmaradt vadászó közösségek még mindig zsákmányállataik vonulási útvonala szerint választanak táborhelyet, és szinte kizárólag legjelentősebb élelemforrásukra, a rénszarvasra vadásznak.
Az őslénytani vizsgálatok, az abból az időből fennmaradt virágpor elemzése (pollenanalitika) és az ősnövénytani (paleobotanika) adatok szerint a Ságvár–Lascaux interstadiális fiatalabb szakaszának kezdetén a Kárpát-medence centrumában, valamint a környező hegyláncok peremén fennmaradt erdőrefugiumokból, reliktumfoltokból – elsősorban a folyók mentén, illetőleg a vízzel terjedve – kiáramlottak a tajgaövezet és a vegyes lombú tajgazóna növény- és állatfajai. Az északon és nyugaton még tundrával övezett Kárpátok és a Kárpát-medence beerdősült. Ennek az alapvetően tajgaerdővel jellemezhető, de mégis mozaikos vegetációnak (tajgás sztyepp, sztyeppés tajga, zárt tajga) meghatározó összetevője – akárcsak a mai tajgaövezet déli szegélyén – a lucfenyő volt. A rénszarvasok így ezen a vidéken szintén megtalálták fő téli eledelüket, a tűlevelű növényzethez is kapcsolódó zuzmót. Az Epigravetti vadászcsoportok – mint ma északon élő utódaik – együtt költöztek zsákmányállatukkal. Erdősültebb vízfolyások mentén szálltak meg, ugyanis ezekben a fában gazdagabb ún. zöld folyosókban az állatok több táplálékot találtak. Ráadásul a sűrű erdőt megtörő, a csordának könnyebb mozgási lehetőséget biztosító folyóvölgyek a jól megválasztott táborhely felé „kormányozták” a zsákmányt. A nyár közeledtével aztán összepakoltak elődeink, és a rénszarvasokkal együtt a tundrára költöztek. Azok a folyószakaszok, ahol az állatok az egyik partról összezsúfolódva átkeltek a túlsóra, különösen alkalmasak voltak a vadászok letelepedésére.
A Mátra déli előteréhez kapcsolódó, a síkvidék északnyugati részén lévő Jászság Epigravetti vadásztanyáit a Zagyva pleisztocénben keletkezett hordalékkúpján (Jászfelsőszentgyörgy, Pusztamonostor, Szentlőrinckáta térsége), valamint a kistáj centrumában, a környezetükből kiemelkedő jégkori maradványokon (Jászberény, Jászkisér határa) találhatjuk meg. Ennek a kultúrának a kimutatott telepei egykori folyómedrek, morotvatavak és holtágak partján, illetve azok tágabb térségében vannak. Nem véletle13
1
Az első megtelepedők
Kertész Róbert nül, hiszen a korabeli Alföld száraz erdőssztyepp–sztyepp jellegű területein létfontosságú volt a vízszerzés lehetősége, ezen kívül a folyók, az állóvizek halbősége, az ártéri és mocsári erdők, az ártéri rétek gazdag állatvilága, változatos növényállománya is vonzotta az embert.
Az eredetileg egy zöld folyosóban felfedezett Jászfelsőszentgyörgy–Székes-dűlő, K-34 mamutlelőhely (piros körrel jelölve) és térsége. Bedekovich Lőrinc 1785-ben készült, georeferált térképéről megállapítható, hogy a terület vízellátottsága és növényzeti borítása a szabályozások előtt jóval kedvezőbb lehetett a jelenleginél (a lelőhelynél halványzölddel a régebbi, napjainkra eltűnt folyóágat, míg élénkzölddel az aktív Zagyva-medreket, illetőleg morotvákat, vízállásokat ábrázolták)
A Jászság északnyugati részén, a Zagyva pleisztocén hordalékkúpjának Epigravetti vadásztáborai az Ős-Zagyva (mai neve Székes-ér) medrének két oldalán különálló csoportokba rendeződnek. A lelőhelyek kivétel nélkül környezetükből kiemelkedő magaslatokon, garmadabuckákon és hátakon lokalizálhatók. A több korszakba sorolható telepeken nagy változatosságban találhatók pattintással előállított szerszámok: hegyek, vakarók, vésők, valamint retusált, csonkított, völgyelt, fogazott és tompított eszközök, melyek a mindennapi élet, például a vadászat, a bőrmegmunkálás nélkülözhetetlen tárgyai. Legjelentősebb arányban a közeli Mátra limnikus eredetű kovaféleségeit használták fel, ám az egyes közösségek mobilis életmódjának megfelelően a kőiparok nyersanyag összetétele igen sokféle. Jóval messzebbről, de még a Kárpátokon belüli forrásokból került ide a dunántúli radiolarit (kb. 170–200 km-ről), a Tokaj–Eperjesi-hegységi obszidián (kb. 150–200 km-ről) és a bükki üveges kvarcporfír (kb. 100 km-ről). 14
1
Az első megtelepedők Előfordulnak azonban a Kárpátok gerincén kívülről származó, távolsági nyersanyagok: kelet-alpi hegyikristály (kb. 300 km-ről), északi tűzkő (kb. 450 km-ről) és pruti kova (kb. 550 km-ről) is.
A Jászság jégkor végi vadásztanyáiról előkerült pattintott kőeszközök: megmunkált pengék (felül) és nyílhegyek (alul)
A Jászfelsőszentgyörgy–szúnyogosi lelőhelyet feltáró régész, T. Dobosi Viola kőeszközökön, okkerszemcséken és két, 50–60 centiméter átmérőjű tűzhely foltján kívül rénszarvas-, vadló-, valamint hófajdcsontokat, illetőleg az utóbbiak gyűjtögetésből származó tojáshéjtöredékeit egyaránt azonosította. A csontok radiokarbon vizsgálata kiderítette, hogy a fenti állatokat elejtő vadászok az utolsó nagy lehűlés végén, 18 ezer 500±400 évvel ezelőtt, egy mérsékeltebb és csapadékosabb időszakban vertek tanyát a szúnyogosi határ homokbuckáján. Jászberény környékén és megyénkben ez az ember megtelepedésének legrégebbi nyoma. Hasonló korú, 18–16 ezer éves lehet az ettől mintegy 500 méterre, a felsőszentgyörgyi Székes-dűlőben (K-34) megtalált gyapjas mamut. Ennek a Kárpát-medencében a jégkorszak végén kihalt fajnak a szóban forgó példányára egy terasz szélének közelében, közvetlenül a szántás által bolygatott legfelső talajszint eltávolítása (-30 cm) után bukkantunk 2007-ben. A kifejlett mamuttehén nem elhullott, hanem vadászok ölték meg. Ezt onnan tudjuk, mert a csontváz nem anatómiai rendben feküdt és túlnyomó többsége hiányzott. 15
A jászfelsőszentgyörgyi mamutlelőhely (K-34) szűkebb környezete – tiszta időben odakéklik a Mátra. Az egykori Ős-Zagyva-medernek és morotvának, amelyeket Bedekovich Lőrinc még jelölt a térképén, napjainkra nyomuk veszett. A további képek a lelet régészeti feltárásának folyamatába engednek bepillantást: az első ásónyomoktól kezdődően, a sötétebb színű szántásnyomban előkerült agyar megtalálásán, majd a maradványok kibontásán át, az előzetes konzerválásig és a dokumentálásig
A felsőszentgyörgyi mamutlelőhely (K-34) közelében a hordalékkúp felszínét a szél általi (eolikus) folyamatok eredményeképpen – 30 ezer és 18 ezer között – létrejött futóhomokformák tették mozgalmassá. Bedekovich Lőrinc 1785. évi, georeferált térképe alapján kijelenthető, hogy a depót hajdan közvetlenül az Ős-Zagyva-meder és egy lefűződött morotva, a Székes-tó által határolt félszigeten ásták el (a fekete téglalap a régészeti szelvény helyét jelzi)
A felsőszentgyörgyi mamutmaradványok elhantolásának feltételezett rekonstrukciója
Kertész Róbert Egy sekély mélyedésben egymásra helyezve csupán az alábbiak kerültek felszínre: alul a medence a hozzá kapcsolódó keresztcsonttal, farok- és gerinccsigolyákkal, rajta a töredékes koponya, legfelül pedig a kereszt alakban fektetett agyarpár. Szinte a csodával határos, hogy a fosszília az extrém körülmények – intenzív talajművelés, kemizálás – ellenére viszonylagos épségben maradt. A szántás miatt számottevően csupán az agyar roncsolódott. Ebben döntő szerepet játszott, hogy elföldelték, a maradváMamutagyarból készített mamutplasztika a Vogelherd-barlangból nyok így beágyazód(Aurignaci kultúra, Németország) tak a löszbe és konzerválódtak. Amennyiben az eltemetést kihagyják, akkor az oly mértékű állagromlással járhatott volna, amelynek következtében kisebb-nagyobb darabokra töredeznek vagy akár meg is semmisülhetnek. Legkisebb gyermekem, az akkor még csak 6 éves Ricsi ötletére Márta névre „keresztelt” állat csontjait minden bizonnyal a lágyrészekkel együtt ásták el, amelyre abból következtethetünk, hogy közvetlen környezetükben a sárga lösz barnára színeződött.
A depó különlegességét az adja, hogy ezen kívül a lelőhelyen az ember jelenlétére csupán egyetlen kovapenge utal. Semmilyen más nyomra, így kultúrrétegre, tűzhelyekre, további kőeszközökre és/vagy egyéb állatcsontokra, objektumokra nem leltünk, még a következő évben folytatott terepkutatások során sem. Így levonható az a konzekvencia, hogy ennek a Jászság löszvidékeinek füves pusztáin bőséges táplálékhoz jutó, nagytestű csordaállatnak a régészeti feltáráson megtalált részeit nem vadásztáborba, vagyis nem fogyasztásra szánták. Az ugyancsak kizárható, hogy „felső paleolit hűtőszekrény” lehetett, hiszen vermek a táborhelyeken, vagy azokhoz egészen közel kerültek kialakításra. Arról nem beszélve, hogy akkor mit keresett ott az agyarpár, amely rendkívül ritka és értékes nyersanyagnak számított, például kisplasztikákat, ékszereket (karpereceket) készítettek belőlük. Aligha tévedünk, amikor mindent egybevetve, a lelet és a lelőkörülmények elemzését követően arra jutottunk, hogy semmiképpen sem profán jelenségként értelmezhető, hanem az őskőkori emberek hitvilágába enged betekintést. A közösség létfenntartásában igen fontos szerepet játszhatott, emiatt kultikus céllal, valamilyen va20
1 Régészeti lelőhely
Ős-Tarna medre
Légi felvétel Jászberény–Nevada-tanya, Homokbánya lelőhelyről és környezetéről (2010)
dászmágia keretében temethették el a közelben nem sokkal korábban elejtett, majd feltrancsírozott, végül ide hurcolt mamut farát, koponyáját és mindkét agyarát. A fentebb bemutatottaktól kissé távolabb, Jászberény keleti határában, a Tarnán túl feltárt Nevada-tanya lelőhely megegyező horizontba tartozhat, de nem kizárt, hogy már a következő időszakra, a jégkor legvégére (13– A leleteket rejtő Jászberény–Nevada-tanya, Homokbánya lelőhely metszete. 10 ezer évvel ezelőtt) A jégkor végi megtelepedési szintet a sárga homokréteg fölötti, keltezhető. A tábor révilágosabb barna talajrétegben azonosítottuk 1997-ben gészeti forrásanyagára egy a környezetéből markánsan kiemelkedő futóhomokbucka tetején nyitott bányában bukkantunk rá, melynek közelében húzódik az Ős-Tarna mára kiszáradt medre. A legfelső talajrétegben bronzkori és Árpád-kori emlékek is napvilágra kerültek, azonban a legalsó, régészetileg steril futóhomokréteg fölött lévő szintben kizárólag őskőkori leletek voltak. 21
Kertész Róbert
Feltárt teleprészlet járószinttel, eredeti helyzetben lévő kőeszközökkel és állatcsontokkal (Jászberény–Nevada-tanya, Homokbánya lelőhely)
Ez a kultúrréteget magába foglaló, világosabb barna színű homokos talajréteg a jégkor utolsó szakaszában alakulhatott ki, míg az alatta található, a buckát alkotó futóhomok valamivel korábbi, az Ős-Tarna üledékéből szélmozgások hatására jöhetett létre. A feltárás során azt állapíthattuk meg, hogy ezen a helyen a kőkori vadászok egymás után több alkalommal telepedtek meg. A járószinten a zsákmányként oda szállított, és elfogyasztott gímszarvas maradványaira, valamint retusálással megmunkált kovaleletekre bukkantunk. A korszak kőiparára jellemző vésők, hegyek, vakarók mellett az eszközkészítés műveletsorának különböző fázisaihoz tartozó darabok, köztük olyan magkövek is előkerültek, melyekről a leendő szerszám előállításához szükséges nyers pengéket leválasztották. Mindez az eszközök helybeni gyártásáról tanúskodik. 22
Kőeszközök és magkövek (alsó sorban) Nevada tanyáról
A Jászberény–Nevada-tanya lelőhelyen feltárt jégkor végi vadásztábor igazi jelentőségét földrajzi elhelyezkedése adja. A kutatók egy része ugyanis azt feltételezte, hogy a jégkor utolsó szakaszában a Kárpát-medence belső területein, s így az Alföldön sem élt ember. Véleményem szerint a mamutok kihaltak, a rénszarvasok pedig a klímaváltozás hatására – mint erről korábban szó esett – már valóban északabbra költöztek, de a Nevada-tanyai leletek azt bizonyíthatják, hogy egyes csoportok alkalmazkodtak az új körülményekhez, és mégsem néptelenedett el az Alföld.
KÖZÉPSŐ KŐKOR
A jégkorszak végén kezdődő globális felmelegedés teljesen átformálta a Kárpátmedence környezetét. A fenyőerdők visszaszorultak a folyóvölgyekből, és helyüket a tölgy, szil, kőris, nyár és fűz faállománnyal jellemezhető lombos erdők vették át, a néhol még ma is meglévő, a holocén kezdetén kialakult ligeterdők ősei. A vegetációváltozással együtt az állatvilág összetétele ugyancsak módosult. Mindezek hatására mintegy 11–10 ezer évvel ezelőtt kialakult az Alföld egészére s kisebb térségeire is annyira jellemző mozaikos holocén ökológiai rendszer, amelyhez rendkívül gazdag és szerteágazó táplálékpiramis alkalmazkodott. A Kárpátokban lehulló csapadékot a síkságra hozó folyók vízben bővelkedő völgyei hosszan elnyúló, erdőkben gazdag mozaikokkal tagolták az addig jellemző viszonylag száraz sztyepp, erdős sztyepp jellegű területeket. A pleisztocén végén ebbe az ökológiai rendszerbe léptek be az észak-alföldi mezolit ipar hordozói. Ez a több időrendi fázisra tagolható kultúra elsőként a Jászságban azonosított mezolit lelőhelyek alapján lett körvonalazva. Az Epigravetti népességhez hasonlóan felismerték az alföldi vízfolyások mentén lévő zöld folyosók megtelepedésre alkalmas feltételeit. A rendelkezésünkre álló régészeti bizonyítékok szerint a szálláshely megválasztásakor e területek kedvezőbb mozgási és vízhez jutási lehetőségeit, illetve bőséges növény- és állatvilágát igyekeztek kihasználni. A Jászság központi részének süllyedékmedencéjében összefolyó Zagyva és Tarna melléke különösen vonzó térség lehetett. A Mátrában eredő, majd a környezeténél mélyebben fekvő vidéken egyesülő folyók ugyanis mellék- és holtágak labirintusát, sajátos mocsárvilágot hoztak létre. Itt a száraz, meleg nyári hónapokban is dús vegetáció élt, a vízzel borított részek bővelkedtek halakban és puhatestűekben, a ligeterdők, az ártéri legelők pedig növényevő gerincesekben, prémes állatokban és vízimadarakban. A nádas, zsombékos környezetből alig egy-két méterre kiemelkedő vízmentes hátak, a folyókanyarok rejtett zugai igen alkalmasak voltak a mezolitikum kizárólag vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből élő népcsoportjainak letáborozására.
23
1
Az első megtelepedők
A Zagyva és Tarna egybeszakadásának térsége Bedekovich Lőrinc 1808-ban készített térképének részletén. A Jászság neves kutatója, Fodor Ferenc találó megállapítása szerint a terület azt a benyomást kelti, mintha „egyetlen hajdani tófenék volna, amelyben csak szigetekként tűnnek fel a szárazabb területek”
Kertész Róbert A táborhelyválasztás feltételezett szempontjait Jánoshida határának északi részén, a Meggyesi-erdőben található érintetlen Ős-Zagyva-mederből előkerült virágpor elemzése is igazolja (a helyszínre lásd a 10–11. oldal légi felvételét). E vizsgálatokból tudjuk, hogy a környékbeli vadásztáborokat nagy kiterjedésű, folyómedreket kísérő ligeterdők vették körül. Az erdőket tölgy, szil, fűz és hárs alkotta, a cserjeszintben pedig a mogyoró dominált.
Mivel a nyári félévben kevesebb csapadék hullott, a mocsaras vidéken is csökkent a talajvíz szintje. Ez kedvezett a szezonális nyári vadásztáborok kialakításának.
Jásztelek I lelőhely (a képen nyíl jelöli) környezete madártávlatból. Jelentősebb csapadékmennyiségnek köszönhetően a feltöltődött Ős-Zagyva-medrek még napjainkban is reaktiválódnak (2010)
A vadásztanyák feltárásakor 12–17 méter átmérőjű lakófoltokat figyeltünk meg. Jászberény I és Jászberény II lelőhelyeken hat, illetőleg négy ilyen középső kőkori táborhely került felszínre egymás közelében. A nagyobb kiterjedésű, 50x40 méteres, több leletet őrző Jásztelek I-hez hasonló telepek ritkábbak. Az ásatásokon azonosított kultúrréteg átlagosan 10–15 centiméter vastag volt, s a felszín közelében, közvetlenül a jelenkori talajszint alatt bukkantunk rá. 26
1
Az első megtelepedők
A Jászság mozaikos őskörnyezeti viszonyai a mezolitikumban. Jelölések: 1. zárt erdő, 120 méteres szintmagasság fölött; 2. hegylábi, nyitottabb erdőzóna, 100 és 120 méter között; 3. ligeterdő, 100 méter alatt; 4. sztyepp–erdőssztyepp; 5. mezolit vadászok által legnagyobb mennyiségben használt mátrai eredetű kovaféleségek és kőzetek feltételezett beszerzési útvonala; 6. vadásztáborok
A mezolit lakófoltok kis mérete és a települési rétegek vékonysága arra utal, hogy a területet alacsony lélekszámú közösségek lakták, és a táborhelyeket rövid ideig használták. A vándorló vadászok évszakonként változtatták megtelepedési helyüket.
27
Kertész Róbert A táborok egyes részein más és másfajta leletek voltak többségben, ezért meghatározhattuk, hogy az egykor itt élők hol készítették kőeszközeiket, illetőleg darabolták fel a zsákmányt. A Jásztelek I lelőhelyen végzett ásatások során a vadászközösségek lakókörülményeire vonatkozó ismereteink is gyarapodtak. Egy építmény földbe mélyített alapjában megőrződött szerkezeti elemek nyomaiból ágasfás, oszlopvázas, aszimmetrikus kúpos kunyhót azonosítottunk. Ez hazánk legkorábbi, teljes egészében rekonstruálható lakóépítménye. A kunyhóalap átlagosan öt méter átmérőjű, s megközelítőleg kör alakú, legmélyebb pontját mintegy fél méterre mélyítették le.
A Jásztelek I lelőhelyen feltárt vadászkunyhó alapjának fotója és rajza. Jelölések: 1. bejárat; 2. járószint; 3. padka; 4. cölöplyuk; 5. bejárathoz kapcsolódó karólyuk; 6. fekvő vagy tároló alkalmatossággal összefüggésbe hozható karólyuk; 7. lapos mélyedés; 8. élelemtároló gödör; 9. tűzhely; 10. hamu
A kiásott gödör nagyobb részén, annak falához kapcsolódva, eltérő magasságokban egymással összefonódó padkákat alakítottak ki. Körben, közvetlenül a fal mentén 11 ferde, befelé dőlő cölöplyukat vájtak ki. A bejárat, amely az egykori felszín magasságából lejtősen ereszkedett a hajlék járószintjéig, a délnyugati oldalon volt. Középen, kissé lemélyítve, egy alig több mint fél méter átmérőjű, vastagon átégett tűzhelynyomot, a tűz magja körül hamus foltot találtunk. A tűzhely közelében került elő egy csaknem függőleges, vaskosabb, mélyebbre ásott oszlop helye. A bejárattal szembeni fal tövében élelemtároló gödör volt, ahonnan nagytestű növényevők csontjai, valamint (egy állkapocstöredék mellett) átfúrt kagylóhéj került elő.
A járószinten több helyen kisebb átmérőjű, alig lemélyített karólyukakat, valamint egy viszonylag nagyobb, lapos mélyedés nyomát figyelhettük meg. A karólyukak egy része a bejárat felépítményével hozható összefüggésbe, más részük pedig valamilyen fekvő vagy tároló alkalmatosság tartozékaként értelmezhető. 28
A tetőszerkezetet a kunyhóalapban feltárt cölöplyukak elhelyezkedése, dőlési szöge és mérete alapján rekonstruáltuk. A vázat alkotó 6–17 centiméter vastag és mintegy 6 méter hosszú oszlopokat a fal melletti lyukakba állították, és kúp alakban a tűzhely melletti ágashoz támasztották. Mivel azonban a fal melletti lyukak dőlési szöge az északi oldalon meredekebb (80 fok), mint a déli oldalon (60–65 fok), valamint a központi oszlopnak helyet adó lyukat sem pontosan középen, és A vadászkunyhó belső, oszlopvázas szerkezetének rekonstruált képe nem is teljesen függőkeletről nézve legesen alakították ki, így az építmény aszimmetrikus volt. A közel öt és fél méter magas, kúp alakú faszerkezet a stabilizálást szolgáló átkötésekkel együtt alkotta a belső köpenyt. A hajlék vázát – a téli, illetőleg nyári időjáráshoz alkalmazkodva – oszlop-, szálfa- és kéregborítással láthatták el, vagy náddal, esetleg bőrrel fedhették, ahogy a jászberényi Jász Múzeum állandó kiállításán bemutatott maketten is látható. A kunyhóalap teljes alapterülete a bejárati résszel együtt 19 négyzetméter, a lakható hasznos tér azonban csak mintegy 14,5 négyzetméter lehetett – tehát egy öt-hét tagú család, ha szűkösen is, de elfért benne. Megfigyeléseink szerint Jásztelek I lelőhelyen összesen 4–5 lakóépítménnyel számolhatunk. Néhány gondosan megmunkált csonthegytöredéket leszámítva a telepeken csaknem kizárólag kovából készült leleteket találtunk. A változatos eszközkészlethez eltérő funkciójú szerszámok, az íjas vadászatnál használt nyílhegyek mellett vakarók, vésők, fúrók és különböző retusált pengék, szilánkok tartoztak. Az eszközöket ugyanúgy pattintással állították elő, mint a megelőző korszakban. A pengéből vagy szilánkból további megmunkálással, retusálással kialakított szerszámok mérete és típusa – számos esetben elkészítésük technikája is – viszont eltér a jégkor végi leletekétől. 29
1
Az első megtelepedők
Jásztelek I lelőhelyen rekonstruált vadásztábor . A felszíni leletkoncentrálódások alapján ezen a vadásztanyán a feltárton kívül még további 3–4 vadászkunyhó valószínűsíthető. Azt azonban nem tudjuk megmondani, hogy egy kisebb vadászközösség tért-e vissza erre a helyre több alkalommal, vagy pedig egy nagyobb népesség egyszeri megtelepedéséről van szó
Kertész Róbert
30
1
Az első megtelepedők
Mikrolitok: balra geometrikus formák, jobbra nyílhegyek
A gyakran mindössze két centiméteres vagy még ennél is rövidebb eszközök, az úgynevezett mikrolitok például a mezolit A mezolitikumra jellemző pengedarabolás: leletegyüttesek jellegzetes csoportjába az ún. microburin-technika tartoznak. Egy részüket nyílhegyként rekonstruálhattuk, más részüket pedig valószínűleg nem önállóan használták, hanem betétként több darabot erősítettek egymás mellé csont- vagy agancsfoglalatban. A mikrolitok legfontosabb képviselői különféle geometrikus formákat mutatnak. A félhold, háromszög és trapéz alakú darabok a mezolitikum egymást követő időrendi fázisainak jellemzői.
A félkész, retus nélküli pengék, megmunkálatlan szilánkok, a gyártási hulladék, valamint a magkövek és nyersanyagrögök arról tanúskodnak, hogy a vadászok ebben a korszakban is helyben készítették el szerszámaikat. Amennyiben összehasonlítjuk a jászsági mezolit telepeken talált kőiparok nyersanyag összetételét a korábban már bemutatott jégkor végi vadászokéval, akkor markáns változásokat figyelhetünk meg. A leggyakoribbak ugyan továbbra is a Mátrában fellelhető limnikus eredetű kovaféleségek maradtak, amelyekért nem kellett túl messzire menni. A kőzettani vizsgálatok szerint már viszonylag közel, a néhány tíz kilométerre található folyóvízi üledékben, hordalékkúpokban, és a hegység 25–50 kilométerrel odébb lévő felszíni forrásainál hozzá lehetett jutni ezekhez az alapanyagokhoz. A geológiai forrásokat jól megközelíthették a Zagyva és a Tarna mentén, valamint a kisebb észak-jászsági völgyekben. Az innen származó nyersanyagok aránya azonban a középső kőkori telepeken csaknem kizárólagossá vált. Mindezek alapján megállapítható, hogy a mezolit népcsoportok mobilitása jelentősen lecsökkent.
31
Kertész Róbert Ehhez társul még az, hogy a Kárpátok ívén túlról származóak viszont teljesen eltűntek. Más nyersanyagok, például a Tokaj–Eperjesi-hegységből származó obszidián, a bükki üveges kvarcporfír és a dunántúli, szentgáli eredetű radiolarit a jászsági mezolit táborokban pedig csak egészen szórványosan fordultak elő. Az ásatások azt is bizonyították, hogy a mezolit közösségek a környezet adottságainak teljes kihasználására törekedtek. Vadászzsákmányuk maradványai között ugyanúgy megtalálhatók a Jászságot abban az időben jellemző zárt/erdei, valamint a nyitott/erdős sztyeppék állatai. Az íj, illetőleg a legkorábban háziasított állat, a kutya segítségével a vadászat meglehetősen hatékony volt, hiszen az ásatásokon talált állatcsontok többsége nagy testű növényevőktől, őstuloktól, bölénytől, vadlótól, gímszarvastól, vaddisznótól és őztől származik. A kor emberének magas szintű tudatosságára jellemző, hogy magányos vadak (vadló, gímszarvas bika, vaddisznó) és csordaállatok (őstulok, bölény, gímszarvas tehén vagy őz) zsákmányolására egyaránt képes volt, pedig a két vadfajta vadászata egészen más módszereket és technikát kíván.
A vadásztanyák konyhahulladékából madarak és kisebb emlősök (pl. sün) maradványai is előkerültek. A mezei nyúl, hód, görény, vadmacska, nyest, nyuszt, róka és farkas prémjét az öltözetükhöz, illetőleg kunyhóik béleléséhez használhatták fel. A halak, a mocsári teknős, a madártojás, a csigák és kagylók fogyasztását igazoló leletek szerint a vadászaton kívül a halászatnak és a gyűjtögetésnek is jelentős szerepe volt középső kőkori elődeink táplálkozásában. Bár fogyasztásra szánt növényeket a telepeken eddig még nem sikerült kimutatni, a környezetrekonstrukciós vizsgálatok alapján valószínű, hogy a ligeterdőkben előforduló különböző gombák, gyökerek, gumók, valamint a makk, som, sulyom, szeder, málna, eper, szamóca, különösen pedig a mogyoró fontos szerepet játszhattak a mezolit emberek létfenntartásában. Az őskörnyezet, a „nyerstáj” átalakítása már ekkor megkezdődött. A pollenanalitikai adatok szerint a Jászságban – 8–10 ezer évvel ezelőtt – akkor szaporodott el a mogyoró, amikor megfogyatkozott a tölgyállomány. A kutatók hasonló ös�szefüggésre bukkantak a bátorligeti és a csarodai paleoökológiai lelőhelyeken is, ahol a mogyoróvirágpor mennyiségének növekedése és a tölgy pollenének visszaesése egy időre esik a növényi eredetű pernyekoncentráció feldúsulásával. Amerikai, ausztráliai és nyugat-európai példák alapján viszont azt is tudjuk, hogy a vadászó-gyűjtögető népek a vadászati lehetőségek javítása, az erdők szegélyén élő növények zónájának kiterjesztése, a táborhely szélesítése vagy a vadászott csordaállatok terelőútjainak megváltoztatása érdekében égettek fel erdőrészeket. A mezolitikum időszakában az Észak-Alföldön élők is ehhez a megoldáshoz folya32
modhattak, ami egyúttal segítette az erdők szegélyén élő, napfényt kedvelő mogyoró terjedését is. Bár az itteni vadásztáborokban nincsenek mogyorógyűjtögetésről tanúskodó leletek, a mogyoróvirágpor mennyiségének növekedése ugyanúgy összefüggésbe hozható az erdőégetésekkel, mint a nyugat-európai mezolit telepeken. Ennek a tudatosnak ítélhető, a Jászságban is kimutatható vegetációváltozást okozó emberi tevékenységnek igen nagy a jelentősége, mert azt bizonyítja, hogy a mezolitikum második felében az Észak-Alföld vadászó–halászó–gyűjtögető népcsoportjai már eljutottak az emberiség fejlődésének úgynevezett szubsztitúciós fázisába. Képesek voltak rendszerezni a természet véletlenszerű megváltoztatása során szerzett tapasztalataikat, felismerték, és saját céljaikra hasznosították az ökológiai viszonyok átalakításának következményeit. Felfedezték például, hogy a táborépítés érdekében felégetett erdő helyén rövid időn belül mogyoró, szeder és szamóca hajt ki. A hasonló összefüggések ismeretében képessé váltak az élelemtermelési, produktív gazdálkodási tapasztalatok átvételére.
Rekonstruált mezolit nyílvessző
ÚJKŐKORI ÉLELEMTERMELŐK: VONALDÍSZES EDÉNYEK NÉPE
Az európai mezolitikum virágzásának időszakában a Közel-Keleten és Anatóliában más folyamatok zajlottak, melynek eredményeképpen kialakult a neolit, vagyis újkőkori termelőgazdálkodás. A növénytermesztés és az állattartás, valamint az új életforma és technológia (agyagedények készítése, szövés-fonás, a kő csiszolása és fúrása) ezekből az elsődleges civilizációs térségekből terjedt tovább a Balkán, majd a Kárpát-medence központi részei felé. A legkorábbi élelemtermelő népcsoportok mintegy 8–7 ezer évvel ezelőtt délről, a Mediterráneumból érkeztek a Kárpát-medencébe.
Ezt bizonyítják kulturális gyökereik, valamint az általuk termesztett növények és tenyésztett állatok elsődleges, kis-ázsiai, közel-keleti és délkelet-európai tenyésztési géncentrumai. A kora újkőkori népesség, a Körös kultúra letelepült életmóddal, faluszerű településekkel és a korábbinál nagyobb népsűrűséggel jellemezhető. Szálláshelyeik nyomai – a felső paleolitikumhoz, mezolitikumhoz hasonlóan – kizárólag a zöld 33
1
Az első megtelepedők
Kertész Róbert folyosók szűkebb és tágabb térségében, elsősorban a Dunántúl és az Alföld déli részein figyelhetők meg, de az Alföld keleti, északkeleti részén és az Erdélyi-medencében is előkerültek telepeik. A zöld folyosók szárazföldi élettérben jellegzetes ökológiai határfelületet alkotnak (hasonlóan a tengerparthoz), ahol mind a vadász–halász–gyűjtögető életmódnak, mind a termelőgazdálkodásnak megvannak a feltételei. A hozzájuk kapcsolódó elsődleges mezolit és kora neolit infiltrációs zónákban nemcsak vándoroltak, megtelepedtek és éltek a különböző népcsoportok, hanem kicserélték információikat, innovációikat (újításaikat) és termékeiket is. A Kárpát-medencében a mediterrán gyökerű Körös kultúra meghatározott növényeket termesztett (pl. búzafélék: alakor, tönke, tönköly, valamint árpa) és állatokat tenyésztett (juh és a kecske dominált, de tartottak szarvasmarhát, sertést és kutyát is). A produktív gazdálkodás mellett azonban a vadászat–halászat–gyűjtögetés szerepe továbbra is jelentős maradt. Ez azzal magyarázható, hogy a kora újkőkori közösségeknek mindenekelőtt meg kellett teremteni az élelemtermelés és a tartós letelepedés helyi feltételeit. A környezet megfelelő átalakítása időbe telt, táplálékra pedig addig is szükség volt. A folyók fehérjeforrásait (halak, teknősbéka, vízimadarak, tojások, kagylók, csigák) kiegészítette az ártéri erdők vadállománya és a gyűjtögetésre alkalmas vízi, valamint szárazföldi növényzet (pl. sulyom, szeder, som, mogyoró, földieper, bodza, kökény, galagonya).
A zsákmányoló életmód később a megtermelt élelem kiegészítését, a terméskiesések pótlását segítette. A korabeli agrotechnika színvonala, illetve az újonnan megtelepedő kora neolit csoportok tapasztalatainak hiányosságai miatt a termelés nem lehetett elég hatékony, ráadásul az Alföld szeszélyes éghajlata veszteségeket is okozhatott. A kora újkőkor anyagi kultúrájában a leghangsúlyosabb szerepe a változatos formájú és díszítésű (pl. körömcsipkedés, barbotin, nádvéggel történő benyomkodás, bekarcolt hálóminta, festés) kerámialeleteknek, a hombároknak, fazekaknak, tálaknak, bögréknek, csészéknek és kelyheknek volt. A régészeti forrásanyagban fellelhető átfúrt agyaggömbök a hálós halászat, a kis átfúrt agyagkúpok pedig szövőszéknehezékként a szövés-fonás indirekt bizonyítékai. A csont- és agancseszközök között megtalálható a tű, ár, kanál és a szarvasagancsból készült földművelő eszköz. A kőből előállított leleteknél a pattintással készített eszközök mellett feltűnnek a csiszolt, átfúrás nélküli és a nyéllyukas kőbalták.
A korszak vallásos elképzeléseiről és kultikus életéről a rendelkezésre álló temetke34
zések, tárgyi bizonyítékok és megfigyelések: áldozógödrök, oltárok, agyagpecsétlők, antropomorf edények, ember- és állatreliefek, idolok és egyéb agyagplasztikák nyújtanak információt. A középpontban a termékenység nő- és hímnemű szimbólumai álltak. A feltárt sírok temetkezési szokásaiból részben az elhunytakról való gondoskodás, részben pedig a tőlük való félelem tükröződik. A termelő gazdálkodást folytató népcsoportok csak a Kárpát-medence egy részét tudták birtokba venni: azt a területet, ahol még érvényesült a balkáni környezeti hatás. Egy markáns, a régió közepén húzódó környezetelválasztó vonal – amely közép-európai–balkáni agroökológiai barrier elnevezés alatt került bevezetésre a szakirodalomba – mentén azonban az addig folyamatos, mediterrán típusú neolitizáció megtorpant.
Kárpát-medence
A Kárpát-medencét kettéválasztó, a Jászság déli határai mentén húzódó ún. közép-európai–balkáni agroökológiai barrier (szaggatott vonal)
Ettől északra, például Jászberény térségének késő mezolit vadászcsoportjai, míg délre a már produktív gazdálkodást folytató kora neolit közösségek egymás közelében éltek. Így a két, az őshonos és a bevándorolt népesség között intenzív információáramlás alakulhatott ki, amely már egy új, a balkáni kulturális és gazdasági gyökerektől eltérő fejlődést indított el. A Kárpát-medence északi felén tehát a déli, kora neolit kultúra hatására, de elsősorban nem népmozgással, hanem az itteni, már szubsztitúciós fázisban lévő késő mezolit csoportok adaptációja révén alakultak ki az újkőkori viszonyok. 35
1
Az első megtelepedők
Kertész Róbert
Jászberény–Belső-szőlők lelőhely egyik újkőkori gödre (203. objektum)
A barriertől északra, a Jászság legelső élelemtermelőinek hagyatéka a vonaldíszes edények népének kultúrájába sorolható. Az elnevezés az agyagból készített tárgyakra (edényekre, kisplasztikákra) karcolt vonalakból álló motívumkincsből származik. A mikrorégió rendkívül szerencsés földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően nemcsak az alföldi (AVK=Alföldi vonaldíszes kerámia), hanem a dunántúli (DVK=Dunántúli vonaldíszes kerámia) változat lelőhelyei is előfordulnak. A késő mezolitikum/kora neolitikum közötti kulturális határvonal után – némiképp módosulva – egy következő megléte ugyancsak kimutatható a DVK/AVK vonatkozásában. Mindez komoly lehetőséget rejt magában, különösen az utóbbiak kialakulása és az egymás közötti interakciók vizsgálata kapcsán. Jászberény délnyugati részén, a Belső-szőlők elnevezésű határrész36
A jászberényi lelőhely 203. objektumában feltárt fiatalabb vonaldíszes (Zselíz) edénytöredékek
ben, a várost elkerülő 31-es főút építéséhez kapcsolódóan, a 2004–2005-ben lezajlott megelőző régészeti feltáráson egy lelőhelyen, de önálló objektumokban azonosítottuk a DVK és az AVK fiatalabb időszakainak (Kottafejes kerámia, Zselíz, Szakálhát) emlékanyagát. Így pillanatnyilag ez a jászberényi telep reprezentálja ennek a fenti két kulturális egységnek a legdélkeletibb találkozását, érintkezését. A termelőgazdálkodás térnyerésével tehát a Jászságban is állandó telepek jöttek létre és a korábbi vadászvilág egyeduralmának örökre vége szakadt.
Az elhagyott vadásztáborok maradványait fokozatosan betemette az áradások hordaléka, s a beágyazódott leletek a valóságnak csupán töredékét őrizték meg. A régésznek ezekből az apró valóságmorzsákból építkezve kell egy egész világot rekonstruálni. Két őstörténeti világ találkozása: kora neolit és késő mezolit emberek az agroökológiai barrier térségében
37
1
Az első megtelepedők
Törőcsik István Keleti népek – szkítáktól a jászokig
Törőcsik István Eurázsia hatalmas térségein évezredekkel ezelőtt háborítatlan füves puszták terültek el, melyeket több ezer kilométeren csak erdősávokkal szegélyezett folyók szabdaltak részekre. Északról erdők, délről pedig hegyek (Altáj, Tien-san, Kaukázus) és tengerek (Fekete- és Kaszpi-tenger) határolták. A németek steppének, az oroszok sztyeppnek nevezik ezt a hatalmas pusztát (nálunk a kettő kombinációja; a sztyeppe név honosodott meg), amely a Koreai-félszigettől az Alpokig terjedt – vagyis nyugati vége a mai Magyarországon volt. Az utolsó jégkorszak után – mely 10-12 ezer évvel ezelőtt ért véget - kezdetben lassan változott itt az élet. Kőeszközöket használó halász-vadász népek vándoroltak a folyók mentén, és ahogy a jég húzódott vissza, egyre északabbra költöztek. Tőlük messze délre, a nagy hegyeken túl azonban hatalmas változások zajlottak. A Közel-Kelet akkori népei termeszteni kezdték a korábban vadon növő gabonanövényeket és tenyésztésbe fogták a vadjuhot és a kecskét. Az emberiség legfontosabb életfeltétele, a tápláléka ettől kezdve kicsit kevésbé volt kitéve a természet szeszélyeinek, ráadásul nem kellett a vízért és legelőért sokszor nem kis távolságokat vándorló állatcsordákat követniük, immár nem volt akadálya hogy alkalmas helyen letelepedjenek.
A falvakból néhány évszázad alatt kisebb, majd egyre növekvő városok jöttek létre, majd kialakultak az első államok. Megismerték és használni kezdték a fémeket. Szinte egyszerre jelent meg a réz és az arany olvasztásának ismerete. Kezdetben persze az előbbi volt értékesebb, mert ékszert készíteni mindkettőből lehetett, de sarlót, baltát és nyílhegyet csak rézből volt érdemes. A fémekből készült szerszámok, ékszerek és fegyverek lassan a pusztai népeknél is terjedni kezdtek, mint ahogy a nyájak és a szántóföldek is szaporodtak. Az ő életük azonban akkor változott nagyot, mikor befogták és megszelídítették azt az állatot, mely azelőtt vadászzsákmányuk is csak ritka szerencsés esetben lehetett: a lovat. Nem tudjuk, hol és mikor történt, azt sem hogy miként. A jégkoszakban elterjedt rénszarvast már évezredekkel korábban befoghatták igavonásra, a megszelídített vadlovak tejét, húsát és bőrét is hamarabb használhatták. A lovak arra is alkalmasnak bizonyultak, hogy a hátukra felüljenek. Egy dolog azonban az első ló betörésétől kezdve még megoldásra várt, mégpedig az irányítása. Ehhez kellettek az első olvasztással formált fémek. Kezdetben a ló orrába tett karika használatával kísérleteztek, de azután ennél jobb megoldás született. A ló metsző és rágófogsora között több centiméteres rés van, ezt használta ki a zabla kitalálója. A csuklósan kapcsolódó fémrudak a ló fogazatán lévő résbe illeszkedve az állatot kevéssé zavarják, viszont lehetővé teszik, hogy a ló száján kétfelől kilógó eszközhöz szíjat erősítve a lovat a hátán ülő ember irányítsa.
40
Keleti népek – szkítáktól a jászokig A látszólag apró technikai újítás azonban az egész emberiség történelmére hatással
Sok embernek azonban sok lóra volt szüksége, sok lónak pedig nagy legelőkre. A legelő azonban a Borsóhalmi-réten ugyanúgy változik, mint Belső-Ázsiában; a téli csapadék és a tavaszi esőzés hatására sarjadó fű nyár elejére elszárad, „kiég” a legelő. Ilyenkor az állatokat vagy a hegyekbe kell vinni, ahol több a csapadék és ennek hatására a fű folyamatosan újra sarjad, vagy a folyók ártereire, ahol a tavaszi áradások tartják nedvesen a réteket. A lovas életmód elterjedésével a korábban már zömmel letelepedett emberi közösségek újból mozgásba lendültek, nomáddá váltak. Az ógörög nyelvben a nomadosz kóborlót jelentett, azt azonban a lovas népeknél megfordult görög követek és kereskedők nem tudták, hogy az általuk céltalan csatangolónak vélt nomádok nagyon is tudatos vándorlással ingáztak a téli és a nyári szállások között.
Nomádok nyári szállása a Szaján-hegységben (Fodor István: Nomád népek – nomád birodalmak; Szkíta aranykincsek. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2009.)
Az állatállomány mozgatása és védelme a családi, rokoni kapcsolatok megerősödésével járt, a nagycsaládok és nemzetségek összefogása nem csupán a falkába verődött farkasok ellen volt eredményes, hanem az ellenséges, támadó csoportokkal szemben is. Kialakultak a rokon nemzetségekből álló törzsek, melyek hagyományaikat is összehangolták, például ugyanazt az állatot (farkast, szarvast, medvét) tekintették mitikus ősüknek. 41
2
volt. A pusztákon kialakultak az első lovas népek.
Törőcsik István A törzsek vezetői a legnagyobb állatállománnyal rendelkező, s így leggazdagabb családok férfitagjai közül kerültek ki.
Ha jól irányították törzsüket, akkor hatalmukat más törzsekre is kiterjeszthették, akár szövetség, akár fegyveres erővel kialakított kényszer által. Így jöttek létre a nomád birodalmak, amelyek azonban a tehetséges uralkodó halála után akár egy év alatt is ös�szeomolhattak. A beszélt nyelv a lovas népeknél nem számított, a nyelvek keveredése természetes állapot volt, a néhány tucat fontosabb tárgy és fogalom elnevezését bármely nyelven gyorsan megtanulták. Ugyanígy a vallás sem számított sokat; a buddhizmus, a kereszténység és az iszlám eljutott ugyan a puszták világába, de sok nép a legutóbbi évszázadokig megtartotta a kevésbé kidolgozott, leginkább az őskultuszon alapuló sámánhitét. Ugyanakkor a hiedelmek és babonák széles körben elterjedtek voltak, a rontás elleni védekezés áthatotta a mindennapokat a bölcsőtől a koporsóig. A nomád népek sírjaik fölé dombokat emeltek, minél hatalmasabb és vagyonosabb volt az elhunyt személy, annál nagyobb volt a földhalom. A Tiszántúlon százával lehet látni ma is a köznyelvben kunhalom névvel illetett négy-öt ezer éves földpiramisokat, a legnagyobbak magassága nyolc-kilenc méter. Keleti népek már ekkor eljutottak a Kárpát-medencébe. Az életmód és tárgyi világ fokozatosan alkalmazkodott a vándorláshoz. A téli szállásokon állandó, részben a földbe mélyített házak voltak, de a nyári legelőkön könnyen szétszedhető és gyorsan újraállítható sátrakat használtak, útközben pedig sátorral fedett szekereken éltek. A téli szállásokról nem mindenki indult el a sokszor többszáz kilométeres vándorútra. A helyben maradók a földet művelték. Rövid tenyészidejű gabonákat (főként kölest), borsót, bükkönyt, hajdinát termeltek; ezeket kenyérsütéshez, illetve kásakészítéshez használták. Aszalták a gombát és a különböző vadgyümölcsöket, utóbbiak magját és gyökérsarját valószínűleg tudatosan telepítették is.
A lovasnomád életmód a viseleten is nyomot hagyott. A férfiaknál és nőknél is egyaránt általános volt a hosszú, szűkített szárú nadrág, melyet övvel rögzítettek. A nélkülözhetetlen öv hamarosan hosszú időre rangjelzővé is vált; csatjának és egyéb tartozékainak (vereteinek és szíjvégeinek) száma, anyaga és kidolgozása viselője vagyonát és társadalmi rangját is messziről jelezte. A nomád népek körében hódított a római és germán divat is, ezt jelzi például a különböző kivitelű biztostűk, az úgynevezett fibulák elterjedése. Háromezer évvel ezelőtt az eurázsiai puszta a vaskorba lépett. A korábban használt bronzeszközök; fegyverek és szerszámok mellett elkezdtek szaporodni a kezdetleges kohókban olvasztott vasból készült tárgyak. Délen a görögök, a perzsák és a kínaiak 42
Keleti népek – szkítáktól a jászokig
2
lassan létrehozták első birodalmaikat, melyek észak felé a végtelen pusztákkal, s az azon élő népekkel voltak szomszédosak. A görögök szkítának, a perzsák szakának nevezték azt a népet, amely a Bajkál-tótól a Duna vidékéig uralta a steppét. Birodalmuk központja a Fekete-tengertől északra eső pusztákon lehetett.
Szkíta halomsírból előkerült arany fésű (I. B. Brasinszkij: Szkíta kincsek nyomában)
A szkíta előkelők hatalmas sírhalmait már birodalmuk felbomlása után kirabolták, királyaik és törzsfőik gazdagságát a sírkamrák kifosztása közben véletlenül ottmaradt tárgyak bizonyítják. A Fekete-tenger partján a Kr. e. 1. évezredben görög gyarmatvárosok sorakoztak, melyekben kiváló kézművesek dolgoztak. A szkíta előkelők számára számos arany és ezüstedényt, illetve más tárgyat készítettek, melyeket a nomádok életéből vett jelenetekkel díszítettek.
A harci és vadászjelenetek mellett láthatunk sebkötözést és foghúzást, fejést, varrást és az íj felajzását is. A szkíták életét azonban nemcsak az aranyművesek, hanem az akkori tudósok is megörökítették; szokásaik leírása Hérodotosz művében maradt fenn. Belső-Ázsia hegyvidékein szintén szkíták éltek. Hatalmas fenyőrönkökből ácsolt sírkamráikat pazarul berendezték bútorokkal, nemeztakarókkal, egyéb tárgyakkal. Ezeket a sírokat is már régen kirabolták, azonban a rablók által vágott nyíláson becsorgó víz megfagyott, ez a jég pedig lassan feltöltötte a sírkamrát, lefagyasztva annak megmaradt tárgyi anyagát. Mumufikálódtak a halottak is, innen tudjuk, hogy a szkíták már ismerték és 43
Törőcsik István gyakorolták a tetoválást. Az ábrázolások között leggyakoribbak a szarvas, a hegyikecske, illetve különböző ragadozó állatok voltak. Az állatküzdelmi jelenetek a szkítáknál terjednek el, és népszerűek maradnak az utánuk élt nomád népek körében is. A szkíta kultúra a Kárpát-medencébe is beszivárgott. Ekkor jelenik meg itt a vas és a fazekaskorong. A földbe ásott házaikat és temetkezéseiket nagy számban tárták fel a régészek Településeik és temetkezéseik szórványosan a Jászságból (Jászfelsőszentgyörgy, Jászdózsa) is előkerültek. A szkíták idején a koporsós és a hamvasztásos temetkezés egyaránt gyakori volt. Leggyakoribb tárgyaik a bronzból készült hajkarikák, karperecek, üveggyöngyök. A sűrűn előforduló agyagpecsétlőkkel testüket és ruháikat festették. Már a szkíták számára is fontos fegyver volt az íj, melynek létére a sírokból előkerülő bronz nyílhegyek utalnak. Közelharcban a tőrt és a fokost használták.
A szarvasábrázolás a Kárpát-medence szerénynek mondható szkíta leletanyagában is megjelenik. Két „aranyszarvas” is előkerült az Észak-Alföldön (a közeli Tápiószentmárton, illetve a távolabbi Mezőkeresztes határában), ezek egykor a pajzs közepét díszíthették.
Háromélű bronz nyílhegy a szkíta korból (Jászdózsa)
Néhány évszázad után a szkíták uralma lehanyatlott. A keleti pusztákon a szarmaták vették át a helyüket. A szkítákhoz hasonlóan az iráni nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélhettek. Nekik is a Fe-
A tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas (Kemenczei Tibor: Szkíta jellegű elit emlékei a Duna-Tisza vidékén; Szkíta aranykincsek Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2009.)
44
Keleti népek – szkítáktól a jászokig kete-tengertől északra húzódó pusztákon voltak központjaik, de az időszámításunk szerinti első században a Kárpát-medencébe is benyomultak. A Dunántúlt ekkoriban hódítják meg a rómaiak, a szarmaták az Alföldön rendezkednek be.
neve lehetett. A középkori jászokat is sokáig az 1-5. között itt élt jazigok leszármazottainak vélték.
Általában kereskedtek a rómaiakkal, de néhány évtizedenként pusztító háborút vívtak. Békeidőben a szarmaták lovakat adtak el, cserébe ékszereket, gyöngyöket, üveg- és kerámia használati tárgyakat kaptak. A tárgyak egy részét a sírokba is beletették, kivéve a fegyvereket, amelyek ritkán kerülnek elő (nyilván az élőknek nagyobb szükségük volt rá). Területükön haladt át több római útvonal, melyek Pannonia és Dácia tartományokat kötötték össze. Utóbbit azonban az ellenséges gótok támadásai miatt 270-ben kiürítették a rómaiak.
Szarmata lelőhelyen talált római kerámia töredéke (Jászdózsa)
A szarmata leletek, főként a cserépedények töredékei óriási mennyiségben kerülnek elő az ásatások során. Jászberény, illetve más jászsági települések határából is több falu- és temetőrészletük ismert. Egy római kori térképen a Duna-Tisza-közén a szarmaták nyolc városszerű települését jelölték, melyekből három a Jászságban vagy környékén lehetett.
45
2
A római történetírók az alföldi szarmatákat jazigoknak is nevezték, ez itteni törzsük
Kiss Erika
A szarmaták „városainak” hozzávetőleges elhelyezkedése a Ptolemaios-térkép alapján (Vaday Andrea: A Szarmata Barbaricum központjai a Kr. u. 2. Században; Barbarikumi Szemle I. Szeged, 2003.)
46
Kereskedelmi útvonal itt is húzódhatott, ezt a berényi határ különböző pontjain talált 1-2. századi római pénzek valószínűsítik, s a mai Jászboldogháza területén egy latin feliratos kő töredéke is előkerült. A jászapáti helytörténeti gyűjteményben jellegzetes római padlótéglák láthatók, sajnos ezek eredetéről semmit sem tudni. Ezek a szórványos nyomok arra utalhatnak, hogy egy-két római építmény környékünkön is állhatott, ilyet feltárni eddig csak Hatvan határában sikerült (ez feltételezhetően őrtorony volt). Szarmata előkelőségek temetkezései a jászalsószentgyörgyi Borsa-halom és környéke ásatása alkalmával kerültek elő. A nagyobb és több kisebb halom belsejében gerendákból ácsolt sírkamrák voltak, melyekből arany és ezüst ruhadíszek, római készítésű bronz mécsestartó, pajzs maradványa került elő, valamint olyan kerek és szögletes üveglapocskák, melyek talán egy római díszsisakot ékesítettek.
Gordianus császár (238-244) ezüstpénze Jászapáti határából
Másodlagosan átfúrt római dobókocka szarmata településről (Jászapáti)
Üveg-, korall- és borostyángyöngyök szarmata településről (Jászapáti)
47
2
Keleti népek – szkítáktól a jászokig
Törőcsik István Dácia provincia feladása után hamarosan a szarmaták is veszélybe kerültek. Római segítséggel hatalmas sáncrendszert építettek ki területük köré. A sáncárkok évszázadokkal később is láthatók voltak, a középkortól Csörsz-ároknak, illetve Ördögároknak is nevezték ezeket, különféle mondák kaptak szárnyra a keletkezésükről. Erről kapta a nevét Jászárokszállás és a borsodi Ároktő is. A védvonal a mai Pest környékén indult, átszelte a Gödöllői dombságot, a Jászságot, a dél-hevesi és dél-borsodi síkságot itt érte el a Tiszát. A Tiszántúlon a Nyírségben, majd a Hajdúságban folytatódott (a debreceni Nagyerdőben is látható egy rövid, megépített szakasza) déli irányban futva áthaladt a Körösökön és a Maroson is, majd a Temesközben érte el a Dunát. Utóbbi a Római Birodalom határfolyója volt a Kárpát-medencében, a szarmaták tehát a római limeshez illesztették saját védelmi rendszerüket. Ez azonban – a Dunához hasonló terrmészetes akadály híján – közel sem volt olyan hatékony, mint a római határvédelem. Már a gótok és más germán népek is átjutottak rajta, a 370-es években felbukkanó hunok ellen végképp semmit sem ért. A hunok népe már nem iráni, hanem török nyelvcsaládba tartozó nyelven beszélt, legalábbis a krónikákban, és más római feljegyzésekben fennmaradt személyneveik ezt bizonyítják. Ázsiából, egészen a kínai határtól indultak el. Itt hiung-nu néven nevezték őket és részben az ő támadásaik ellen építették a Nagy Falat. A hunok európai felbukkanásától és gyors győzelmeiktől megrettent népek a Római Birodalomban kerestek védelmet, a pusztításról elhíresült vandálok a Gibraltári-szoroson is átkelve egészen a mai Tunéziáig jutottak. Üldözőik évtizedekig a közben kettészakadt birodalom mindkét oldalának zsoldosaiként fellépA szarmaták országát védelmező sáncrendszer (Soproni Sándor: Limes Sarmatiae; Archaeológiai Értesítő 96.) tek, de a 430-as évektől a 48
Keleti népek – szkítáktól a jászokig cél a Keletrómai Birodalom rovására történő terjeszkedés volt. Ezért központjukat is áthelyezték a Kárpát-medencébe, nagyjából a mai Szeged környékére. A Hun Birodalomba az ekkor a Fekete-tengertől északra élő magyar törzsek is beletarlékét. A közhiedelemmel ellentétben azonban Attila nemhogy nem a legnagyobb uralkodója volt a hunoknak, de uralkodása utolsó éveiben az elődök eredményeit (keletrómai hadisarc, gyors mozgású hadsereg) is elvesztette.
Hun kori aranytárgyak a Szeged közelében talált „nagyszéksósi kincs”-ből (Bóna István: Hunok és nagykirályaik)
49
2
toztak, ezért őrizte meg a középkori magyar hagyomány is a hun-magyar rokonság em-
Törőcsik István Bár három fia volt, az utódlást nem sikerült megoldania, ennek következménye, hogy halála (453) után az európai hun uralom néhány év alatt teljesen összeomlott. A hunok régészeti hagyatéka mindmáig rendkívül szórványosan ismert, „hiányzik” a hun köznép, de nem sikerült azonosítani a 430-as években a Dél-Alföldre került hun hatalmi központot sem. Ugyanakkor a vezetőréteg gazdagságára olyan leletegyüttesek utalnak, mint a nagyszéksósi kincs, vagy a Hódmezővásárhely határában talált aranypénzek. Előbbi valamelyik hun nagykirály máglyán elégetett személyes tárgyainak maradványa, utóbbi egy – Attila erőszakos hatalomátvétele következményei elől menekülő – előkelőség vagyona lehetett. A Jászságból a hunokkal közvetlenül kapcsolatba hozható lelet nem ismert.
A hunok bukása után egy korábban a hunoknak meghódolt nép, a gepidák építették ki országukat az Alföldön. Egy évszázad után mögöttük ismét keleti lovasok tűntek fel, az avarok. A dunántúli longobardokkal szövetségben megdöntötték a gepida királyságot, korábbi szövetségesük Észak-Itáliába költözése után az egész Kárpát-medence a kezükbe került. Érdekes módon a kora avar korban településterületük igazodik a már említett szarmata sáncokhoz, pedig védelemre nekik nem igazán lehetett szükségük (talán itt találtak megművelhető területeket kultúrtáj és a korábbi germán területek adottságai között). A 7. század első évtizedeiben az avarok birodalma a meghódított – főként szláv nyelvű – népek sokaságát birtokolva a Volgától az Elbáig terjedt. Az ő régészeti hagyatékukban jelenik meg és állandósul a kengyel, mely a nyeregben ülőnek lovaglás közben támaszt ad. 670 körül egy újabb nép jut el a Kárpát-medencébe, ezt az írott forrásokon túl a leletanyag jelHun bronzüst Törtel határából legének változása is bizonyítja. Az onogurok (Bóna István: Hunok és nagykirályaik) a kettős honfoglalás elmélete szerint magyar nyelven beszéltek. A feltételezés számos nyelvészeti, régészeti és embertani problémát megmagyaráz, ugyanakkor kétséget kizáróan bizonyítani még nem sikerült. Bizonyosnak csak az látszik, hogy a késő avar kor népessége a belső harcok és külső támadások ellenére jelentős számban érte meg a 895-ben kezdődő magyar honfoglalást. 50
Keleti népek – szkítáktól a jászokig Ebből a kései avar korból főként nagy sírszámú temetők ismertek, ilyet tártak fel
A honfoglaló magyarság a 10. század során a Zagyva és a Tarna völgyét is betelepítette. Ezt bizonyítják a sírokból származó övveretek (Jászfényszaru, Jászszentandrás), valamint növényi ornamentikával díszített gombok (Jászapáti). Sajnos a honfoglaló magyarság dombokon létesült kiscsaládi temetői homokbányászat során nagyrészt megsemmisültek, így pusztult el egy szablyával felszerelt harcos sírja is Jászjákóhalma határában. Az Árpád-házi királyok uralkodása idején még semmi jele nem volt annak, hogy az Észak-Alföld területén, a Tarna és Zagyva folyók mentén egy önálló történeti-néprajzi tájegység fog kialakulni. Ez a táj – melynek látványát meghatározza a Mátra kéklő hegytömege – a honfoglalás és az államalapítás korában „emberföldrajzilag” nem különbözött a szomAvar harcos rekonstrukciója szédos tápió-vidéki, vagy tiszai tájaktól. a szegedi Móra Ferenc Múzeum régi kiállításából A leletek alapján itt is a magyar népesség élt. Bár a kialakuló Heves vármegye területén a 11. században volt egy besenyő telepítés (a mai Füzesabony és Abádszalók között), de nincs egyértelmű nyoma annak, hogy ez a mai Jászság területét érintette volna. Az ármentes dombokon egymástól 3-5 km-re épültek fel a templomok, mellettük és közöttük pedig sokszor több tucat hektárnyi területű falvak álltak, melyek neve sajnos nem maradt fenn.
Szent István törvényei szerint tíz falunak kellett egy közös templomot építeni, a terepbejárások viszont azt igazolják, hogy a 13. században egy templomhoz/plébániához csak 2-4 nagyobb falu tartozhatott. Nagy kiterjedésű településfeltárások hiányában nem tudjuk, hogy ezek kisebb falvak összeolvadásából alakultak-e ki, avagy már a 11. században ezzel a településszerkezettel számolhatunk. Vagyonosabb személyek már 51
2
Jánoshida és Jászapáti határában is.
Törőcsik István ekkor élhettek itt, erre utal egy I. Béla (1060-1063) pénzeiből álló éremlelet, melyet a középkori Borsóhalma környékén rejtett el gazdája. Erre a viszonylag sűrűn lakott, virágzó tájra sújtott le a tatárjárás első hulláma. 1241 márciusára a Magyar Királyság sorsa megpecsételődött, ugyanis anélkül, hogy lakói sejtették volna az országot ekkorra harapófogóba zárták a tatárok. Az Északi-, Keletiés Déli-Kárpátok szorosai ellen egyszerre indították meg támadásukat, a fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-szoroson tört be, miután annak fenyőfákból emelt torlaszait orosz foglyaikkal szétbontatták. Dénes nádor csapatait felmorzsolták, a kevesed magával menekülő nádort egészen Pest városáig üldözték. A tatár portyák tehát már ekkor, a muhi csata előtt eljutottak az Észak-Alföldön keresztül egészen a Dunáig és nem csupán falvakat, de városokat is (mint például a püspöki székhely Vác) elpusztítottak. Az északkeleti irányba nyomuló királyi sereg mögött rejtekhelyeikről előmerészkedő túlélőket ismét váratlanul érhette a vesztes muhi csatából (1241. április 11-12.) Pest felé menekülőket üldöző tatár csapatok felbukkanása. Az ezt követő közel másfél éves tatár megszállás más vidékeken történt borzalmas eseményeinek ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a későbbi Jászság területének települései megsemmisültek a tatárjárás során.
1994 óta régészeti bizonyíték is van a pusztulásra, ekkor került elő Jászdózsa határában egy 3 és fél ezer denárból álló kincslelet, melyet kétségkívül a tatárok elől rejtett el egykori tulajdonosa, de újból elővenni már nem volt módjában. Történeti közhely, hogy a jászok a kunokkal együtt, a tatárjárás után költöztek be a Kárpát-medencébe.
A kunokról van is bőségesen adatunk a 13. század második feléből, az utolsó előtti Árpád-házi uralkodó, IV. László (1272-1290) maga is félig kun volt. Az írott források azonban hallgatnak a jászokról, csak az 1320-as években bukkannak fel. A mai Jászság területére viszont nem kerülhettek az 1350-es éveknél korábban. Ezt megelőzően az itteni falvak, illetve lakatlan földek nem a király, hanem különböző kolostorok illetve földesurak birtokában voltak, melyet egy tucatnyi fennmaradt pergamen (végrendelet, határjárás, peres irat) bizonyít. A királynak békés úton (pl. cserével) meg Ausztriában vert dénár a tatárjárás (1241-42) idején kellett szereznie ezeket a területeket, mielőtt a neki szolgáelrejtett jászdózsai kincsleletből ló, s emiatt bizonyos többletjogokkal felruházott jászok telepítéséhez hozzá fogott volna. 1366-ban viszont az árokszállásiakat már eltiltja az uralkodó egyes távolabbi földek jogtalan használatától, ekkor tehát a jászok már itt éltek. 52
1
Keleti népek – szkítáktól a jászokig Jászberényt először 1412-ben említi írás, ekkor Berényszállásnak nevezik. A Berény helynév nem jász eredetű (leggyakrabban a Dunántúlon fordul elő), de pontos jelentése nem
1472-ben Berényszálláson megtelepednek a ferences szerzetesek is, megépítve ma is látható templomukat. Mivel a ferences rend úgynevezett koldulórend volt – vagyis adományokból tartották fenn magukat – beköltözésük azt jelzi, hogy Berényszállás népes és tehetős mezőváros volt. A mohácsi csata (1526) után azonban a Jászság is hadszíntérré vált, a kolostorból török végvár lett. A lakosság – bár sokat szenvedett – nagyrészt helyben maradt, de a jászok eltűntek, beolvadtak a magyarságba. De kik is voltak a jászok? Az, hogy eredetileg a magyaroktól teljesen eltérő nyelvet beszélő, de szintén keleti eredetű népcsoport tagjai voltak, a 20. századra szinte teljesen kiveszett még a jászsági köztudatból is. A történeti forrásokban, valamint a jászsági névanyagban azonban elegendő bizonyítékot találunk arra, hogy jászok nem magyarok voltak. Az 1950-es években az országos levéltárban egy pergamen hátoldalán latin és egy másik – ismeretlen – nyelven írt szavakat fedeztek fel. Megállapították, hogy a 44 szóból, illetve szókapcsolatból álló „miniszótár” a jász nyelv emléke.
Nevüket tehát nem fegyvernemükről (íjász) kapták, és nem is a már említett szarmata jazigok leszármazottai. Az ász vagy ászi egy Közép-Ázsiában élő nép volt, akik keveredtek az iráni nyelvű alánokkal, a későbbi évszázadokban hol alánnak, hol ásznak nevezték őket. Utóbbi elnevezés kapott az idők során egy szó eleji j hangot, így lett a középkorra megnevezésük a jász. A 7-8. századRuhakapcsoló korongpár a négyszállási jász temetőből (Vendégségben őseink háza táján; ban a magyar törzsek az alánok szomszédságáállandó régészeti kiállítás a szolnoki Damjanich ban éltek, s bizonyos fokig keveredhettek is veJános Múzeumban) lük. A csodaszarvas-monda vadat űző testvérpárja, Hunor és Magor a meotiszi mocsarakban „találta meg” Dula alán fejedelem lányait, akiket feleségül vettek. A mítikusnak tűnő kapcsolatot a nyelvi emlékek teszik hitelessé; a magyar nyelv iráni jövevényszavai az asszony (eredetileg „az uralkodó felesége”), a vért, a híd, a vám, a vásár. Alánia később önálló királysággá vált, lakói keleti (ortodox) keresztények lettek. Országuk az 1222-es tatár támadásban pusztult el, a kunokkal együtt nagy tömegeik menekültek nyugati irányba. A megmaradt alánok a Kaukázus hegyeibe húzódtak. Ma oszéteknek hívják őket, néhány százezren ma is beszélik ősi nyelvüket. 53
2
ismert.
Bathó Edit Jászkürt – Lehel kürtje
Bathó Edit A jászberényi Jász Múzeum őrzi a jászok legféltettebb kincsét, a 43 cm hosszú, elefántcsontból készült, díszesen faragott, híres Jászkürtöt, amelyet emberemlékezet óta Lehel vezér kürtjeként is említenek. Az 1874. december 26-án megnyitott múzeum számos becses tárgyat kapott a várostól megőrzésre, így többek között a jászok kürtjét is, amelyet Ozoróczky János múzeumőr 1-es leltári szám alatt vett nyilvántartásba. A kürt azóta is a múzeum mindenkori állandó kiállításának legfőbb ékessége. A kürt eredete, díszítménye és Jászberénybe kerülésének körülménye évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat, de annak ellenére, hogy a kürtről ez idáig igen sokan és sokat írtak, a teljes igazságot mind a mai napig nem sikerült kideríteni. A Lehel kürtje a Jász Múzeum 1932-es kiállításában
I. Lehel vezér kürtje Kalandozó magyarok A magyarok a honfoglalást (896) követő időkben is folytatták korábbi portyázó hadjárataikat, amelyeket kalandozások néven említ az utókor. A kalandozások eleinte főleg nyugati országok (Észak-Itália, Német Birodalom) ellen irányultak. Egyes magyar csapatok azonban eljutottak az Atlanti-óceánig és a Pireneusi-félszigetre, míg mások a Balkán-félszigeten Attikáig és Bizáncig hatoltak. A kalandozó hadjáratok sikereit a nomád típusú rajtaütéses taktikájuk biztosította, amíg az ellenfél ki nem ismerte azt.
A hadjáratok sokszor más állam felkérésére történt katonai akciók voltak, de a legfőbb céljuk mégis a zsákmányszerzés volt. A törzs- és nemzetségfők ezáltal növelték vagyonukat. A nyugatra indított portyáknak 955-ben, az augsburgi ütközet vetett véget. 56
Jászkürt – Lehel kürtje
3
Az augsburgi csata A magyar seregek, élükön Bulcsú, Csaba, Lél, Súr és Taksony vezérekkel 955. július közepén törtek be Bajorországba, majd átkelvén a Lech-folyón, Svábföldre érkeztek, hogy ostrom alá vegyék a környék legjelentősebb városát, a gazdag zsákmányt ígérő Augsburgot.
A magyarok betörése Sankt Gallenbe 926-ban
A sorsdöntő csatára augusztus 10-én került sor, a város mellett elterülő Lech mezején. A korábbi győzelmek után ez alkalommal a német seregek súlyos vereséget mértek a magyar csapatokra. Három vezérüket, Lehelt, Bulcsút és Súrt elfogták és a császár (I. Ottó) elé vitték, aki halálra ítélte őket. A Lech-mező
Kálti Márk Képes Krónikájának iniciáléja
Lehel-monda ábrázolása festményen
57
Bathó Edit A Lehel-kürt mondája Kálti Márk 14. századi Képes Krónikája a következőképpen írja le a gyászos kimenetelű 955-ös augsburgi csatát: „…elfogták ezen a helyen Lélt és Bulcsút, a jeles kapitányokat, s a császár színe elé vezették őket. Megkérdezte a császár, miért olyan kegyetlenek a keresztényekhez. Felelték: Mi a magasságbéli Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul: ha abbahagyjuk üldözéseteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket. Mondotta a császár: - Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyet akartok! Szólott erre Lél: – Adjátok ide kürtömet! Hadd fújjam meg előbb, aztán felelek. Odaadták a kürtjét, s amikor nekikészült a kürtfúvásnak, a császár közelébe lépett, s oly erővel vágta homlokon a császárt, hogy – mondják – a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe. Mondotta neki Lél: – Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon! Azt hiszik ugyanis a szittyák, hogy akiket életükben megölnek, a másvilágon nekik szolgálnak. Nyomban lefogták és Regensburgban bitófára akasztották őket.” A monda szerint Lehel kürtje az ütéstől kicsorbult, olyan formán, mint ahogyan azt a berényi kürtön is látni lehet. Az irodalomban elsőként Bombardus Mihály azonosítja a Jászkürtöt Lehel vezér kürtjével 1718-ban kiadott Topographiájában. A helyi hagyományban azonban már korábbról is vannak adataink. A kürt Jászberénybe kerülésének idejét és körülményeit mind máig titok fedi, azt azonban a korabeli úti jegyzetekből és leírásokból pontosan tudjuk, hogy a 17. század nyolcvanas éveitől a jászberényi Főtemplom falán (itt még az 1872 előtt fennálló régi templomra kell gondolnunk) függött, feltehetően egy kis fülkében, s ekkor már Lehel kürtjeként említették. Ezt igazolja Mikó János, a felcsíki hadak hadnagyának feljegyzése is, aki 1682 augusztusában Apafi Mihály erdélyi fejedelem seregével együtt átvonult a városon: „28. Aug. voltam a jászberényi templomban és Haller Pál uram ő nagysága és Apor Lázár is jöttek, ott ettünk fölöstököt, ott láttam az Leend kürtjét, mellel megölte volt az királyt.”
58
Lehel vezér ábrázolása a Történelmi arcképcsarnokban
Jászkürt – Lehel kürtje A Jászkunság eladását követően az új földbirtokos, a Német Lovagrend ünnepélyes beiktatására 1702. május 21-én került sor Jászberényben. Az ünnepségen résztvevő Rethel Sebestyén lovagrendi titkár is megemlékezik a kürtről: „Mai napon egyéb nem történt, mint hogy a délutáni isteni tiszteleten részt vettünk, azután pedig egy régi elefántcsont kürtöt mutattak, a mellyel Capitain Lech Konrád császárt agyonütötte volna.”
„Van a (jászberényi) plébánia –templomban egy érthetetlen alakokkal ékesített nehéz kürt, amiről az a monda, hogy Lehel „Dux Cumanorum et Jazigoniae” tulajdona volt, azzal ütötte agyon Konrád császárt.” Kageneck azt is megjegyzi, hogy egykoron „A kürt tele volt töltve színarannyal, de egy pasa kivájatta.” Hogy ez valóban így történet volna, erről a többi korabeli forrás nem tesz említést. Amikor Bél Mátyás 1730-ban végigjárta az egész JászKun Hármas Kerületet, Jászberényben tett látogatásakor ugyancsak nem mulasztotta el feljegyezni, hogy „Ittlétünkor láttuk Lehel magyar vezér kürtjét, mellyel a monda szerint megölte Konrád császárt.” A Jászkürt Lehel-kürtként való népszerűsítésében jelentős szerepet játszott Molnár Ferenc kiskunkapitány 1788-ban, Bécsben megjelent „Jász-berény Várossában lévő Lehel Kürthének, vagy Jász-Kürtnek esmérete” című munkája, s jóllehet „Állítását Molnár úgy szólván semmi okokkal, vagy históriai tekéntetekkel nem támogatta, mégis sokaknak annyira tetszett véleménye, Molnár Ferenc könyvének címlapja hogy a Jász Kürt mind inkább Lehel Kürtének kezdetnék hívatni.” – írta 1817-ben a Tudományos Gyűjtemény IV. kötetében egy magát megnevezni nem akaró kritikus. A Jászkürt Lehel kürtjével való azonosítása az adatok tanúsága szerint a 17. századtól követhető nyomon. A kürt titokzatos volta azonban minden korban komolyan fog59
3
Egy év múlva, 1703. április 13. és május 10. között a Lovagrend megbízásából báró Kageneck Henrik végez adminisztrációs tevékenységet a Jászságban, aki szintén találkozik a kürttel:
Bathó Edit lalkoztatta a jászokat, s magyarázatokat próbáltak keresni a megválaszolatlan kérdésekre. (például: Mikor és hogyan került Jászberénybe? Mitől csorbult meg a széle? stb.) Ezek magyarázatára több helyi szájhagyományt is ismerünk. Általánosan közismert a Jászságban az a vélekedés, hogy a tatárjárás alatt Jászfényszaru határában rejtik el a kürtöt, s csak később egy szántás alkalmával fordítja ki egy eke a földből, s ekkor csorbul meg a széle. A közismert Lehel-monda egy sajátosan aktualizált helyi változatát ismerjük szintén Jászfényszaruból: „Lehel hadvezér vót… ennek vót olyan kürtje, ha megfújta, elhallatszott ezer kilóméterre a kürt, olyan hanggal szólt. Hát a besenyők ellen harcolt Lehel, mert a besenyők nagyon garázdálkodtak. De oda is lett a besenyőség, úgy hogy máma se tud senki rúla, a besenyőkrül, hogy azok hova lettek. Hát egy csomó besenyő megtámadta Lehelt. Lehel kocsin ült, a kürtöt fogta a kezibe, hogy fújja. De hogy odaértek, abbahagyta a fújást, megtámadták. Lehel a kürtjivel a besenyővezért úgy fejbevágta, hogy azonnal meghalt, és mind elszaladt az összes besenyő. Ekkor csorbult meg a Lehel kürtje. Ezt a kürtöt pedig Lehel akkor elhagyította, hogy neki nem kell. Múltak az idők, ezredek, századok. Homokszálláson a Lehel kürtjit megtanáta egy juhász, mikor a birgéket őrzötte… Akkor ezt a kürtöt beadta a hatóságnak. A hatóság őrizetbe vette és elvitték Jászberénybe. Még máma is ott van, Jászberénybe őrzik a Lehel kürtjit.” Igen érdekes a mondában, hogy a történet színhelyét a Jászságba helyezi át, ahol garázdálkodó besenyők támadják meg a magyar sereget. A monda sajátosan ötvözi Lehel vezér hősi mondáját a helyi hagyománnyal.
A mondában szereplő Homokszállás Jászfényszaru régi nevére utal, ugyanis Pesthy Frigyes 1864-es Helynévtárában azt olvashatjuk, hogy a település a „Monda után kiindúlva hajdan homok szállásának is neveztetett.” Corvin Mátyás 1469-ben kelt kiváltságos levelében a várost „Fowen-szaru”-nak említik, s Palugyai Imre úgy véli, hogy „Fényszaru nevezetét vette a Fényesszarv Jász-Kürttől, melly a monda szerint itt tartatott, mint valaha a Jászok főtanyáján.” Hasonló véleményen van Ipolyi Arnold is, aki a Magyar Mithológia című munkájában foglalkozik a Lehel-mondával és annak kürtjével. Ipolyi a kürtöt hadi tárogatónak tartja, s megjegyzi a hozzáfűződő monda „emléke egy jász ereklyében tartatik fen, az ismeretes máig fenlevő Lehel kürtjében vagy jászkürtben, s tőle veszi nevét Fény-szaru jász város is, hol az előtt tartatott.” Ugyan így vélekedik a 20. század elején Scheftsik György, amikor leírja, hogy Fényszaru „A hagyomány szerint nevét a határában, a fövenyen talált kürttől nyerte, melyet Lehel kürtjével azonosítottak.” Más források ugyan akkor a település nevét a „fövény-szarvtul” származtatják, mivel homokos helyen, a „Jászság szarván áll.” Ilyen formán viszont, aligha van köze a város nevének a Jászkürthöz, s az sem bizonyítható, hogy valaha is 60
Jászkürt – Lehel kürtje Jászfényszarun tartották volna. A kürtöt mint a jászok legfőbb jelképét, a jászkapitányok méltóság jelvényét minden valószínűség szerint mindenkor a Jászság központjában, Jászberényben őrizhették, „melly a Jászságnak eleitől fogva anya városa volt.” Jászfényszaru mellett Jászárokszállás is versengett a Jászkürt történeti birtoklásáért. Egy másik helyi hagyomány szerint a tatárjárás idején nem Fényszaruban, hanem Jászárokszálláson a Szarvágy-patak medrében rejtették el a kürtöt, s később ott is találták meg. Sőt maga a patak is innen kapta a nevét. E vélekedés azonban csupán szájhagyományra és képzelőerőre támaszkodik, semmi kézzel fogható bizonyíték nem igazolja.
3
II. Jászkürt− Lehel-kürt Lehel méltóságjelvényként szolgáló legendás kürtje a vezér fogságába esése után valószínűleg idegen kézre került. Évszázadokon át több kürtöt is összefüggésbe hoztak vele. A magyar hagyományban Lehel kürtjévé a jászok féltve őrzött ereklyéje, a Jászkürt vált, amelyet a 17. századtól tisztelnek e néven. Ettől kezdve egyaránt hívják Jászkürtnek és Lehel kürtjének is. A Jászkürt kora és díszítése A Jászkürt eredetével, s a rajta lévő faragványok értelmezésével a 20. században Hampel József és László Gyula foglalkozott a legtöbbet.
László Gyula könyvének címlapja
László Gyula rajza a kürt kiterített palástjáról
61
Bathó Edit Kutatásaik alapján úgy vélték a jászberényi elefántcsont kürt a 9-10. századból, Bizáncból származó munka, amelyet vadász vagy harci kürtként, esetleg cirkuszi játékok alkalmával használhatták. Az elmúlt években pedig Selmeczi László foglalta össze a tudomány kürttel kapcsolatos eddigi eredményeit. Munkája egyik figyelemre méltó konklúziója az, hogy a Jászkürtnek feltehetően semmiféle köze nem volt Lehelhez, de éppen „a jászok által őrzött hagyományok frissessége miatt válhatott a Lehel-monda autentikusnak vélt tárgyi bizonyítékává.”
Selmeczi László könyvének címlapja
Palmettás farkú oroszlán
A tudományos kutatás jelenlegi álláspontja szerint a jászok által őrzött kürt a 12. század második felében Magyarországon vagy Kijevben készülhetett. Feltehetően olyan műhelyben született, ahol a mesterek jól ismerték a bizánci díszítőművészet stílusjegyeit, de azokat a helyi szükségletekhez és feltételekhez igazítva alkalmazták.
Heraldikai sas
Isten keze és a mágikus csomó
A kürt Jászberénybe kerülésének idejéről, körülményeiről biztos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de feltétezhető, hogy ajándékozás révén kerülhetett valamelyik jász vezérhez, általa pedig a Jászság területére.
A Jászkürt mint méltóság jelvény A jászok kürtje, annak ellenére, hogy a 17. századtól kezdve egyre inkább Lehel kürtjeként is ismertté vált, minden időben megmaradt Jászkürtnek és a jászok szimbólumá62
Jászkürt – Lehel kürtje
A kürt első ismert ábrázolása a jászberényi református egyház 1642-ből származó pecsétjén
Címeres pecséten való legkorábbi megjelenése a jászberényi főbírák, „nemzettségük régi szokott pecsétjével megerősített”, 1645-ből származó, egyoldalas levelén maradt ránk. Az épen megmaradt pecséten a kürt egy hármas gömbben végződő kereszt jobb oldali ágán függ. Jászberény mai címerének első változata 1699-ben alakult ki, amelyen a kerek talpú tárcsapajzs alsó felében balra fordított díszes kürt lebeg, s fölötte a zsinórzat mintegy hurkot képezve, két bojtban végződve hajlik alá.
Jászberény címere a kürttel
A jászok nemzetségének szokott pecsétje 1645-ből
A 17. század második felétől több jász település pecsétképében is megjelenik a kürt, így 1670-ben Jászkisér, 1696-ban Jászapáti, 1699-ben Jászdózsa, 1707-ben Jákóhalma, 1711-ben Árokszállás, 1733-ban Mihálytelek, 1735-ben Alsószentgyörgy, 1742-ben pedig Felsőszentgyörgy sigillumában tűnik fel a Jászkürt képe. Nem tudni miért, de Jászfényszaru címerébe nem került be a kürt ábrázolása.
Jászalsószentgyörgy címere a kürt képével
Jászjákóhalma címere a kürt képével
A Jászság 1708-as első címerében egy jász vitéz jobb karjával emeli magasra a kürtöt, a jászok közös szimbólumát. Az 1746ban királyi adományként kapott Jászkun kerületi címerben pedig már egy, a kezében kürtöt tartó, vágtató lovas jelképezi a Jászságot. 63
3
nak. Mint a Jászság és a jászok összetartozásának legfőbb jelképe pecséteken és a települések címereiben is megjelent. A Jászkürt – jelenleg ismert – első ábrázolása a jászberényi református egyház 1642ből való pecsétjén található.
Bathó Edit Szimbólumhasználat terén a jászsági településeket éppen a Lehel-kürt jelenléte teszi igazán egyedivé – írja Botka János.
A Szabad jászok címere a kürt képével
Amíg korábban a kürt jelképpé emelése elsősorban Szent István országához való tartozást és a magyar rendiségbe való betagozódást kívánta segíteni, addig a 18. század közepétől egyre inkább e sajátos kiváltságokkal és közjogi helyzettel bíró népcsoport összetartozását jelképezte.
Minden valószínűség szerint nagy szerepet játszott a kürt általános szimbólummá válásában a Jászkunság 1702-ben történt eladása, s az azt követő próbálkozások a szabadság visszanyerésére, s végül az 1745-ös Redemptio, amely még szorosabb egységbe forrasztotta a Jász-Kun Hármas Kerületet, de különösképpen a jászokat. A Jászkürt, mint a jászok legbecsesebb ereklyéje egyben a mindenkori jászkapitányok és jászkun főkapitányok méltóság jelvénye is volt. Ünnepi alkalmakkor oldalukon vagy vállukon viselték mint hatalmuk jelképét. Ferenc József magyar királlyá koronázásán 1867-ben a Jászkun Hármas Kerület bandériumának élén lovagló gróf Ráday Gedeon jászkun főkapitány a nyakába akasztva viselte a becses ereklyét. Ekkor történt az a sajnálatos eset, hogy a kürtön a meglévő csorbuláson túl egy újabb sérülés is keletkezett.
Csorbulás a kürtön
A kürt másik csorbulása
A délceg jász és kun huszárokból álló koronázási bandériumot a jászfényszarui Szűcs Mihály főhadnagy vezette. A koronázás 1867. június 8-án, Pünkösd vasárnapján történt nagy pompával. A díszelgő menetben a Jászkun Bandérium élén gróf Ráday Gedeon jászkun főkapitány lovagolt, nyakában a szíjra fűzött Jászkürttel. A bandérium több napon át múlatta az időt Pesten, hiszen az ünnepség számos rendezvényből állt, amelyen a nyalka jász és kun huszárok is részt vettek. A koronázási ünnepséget követő hétfői napon a Jászkun Bandérium teljes díszben vonult fel a várba, hogy részt vegyen az ő ki64
Jászkürt – Lehel kürtje
„…főkapitány öcsém, én is igen szomjas vagyok, fogdmeg a lovamat, majd elmegyek én is megiszom egy pohár sör, erre az öreg úr nagy nehezen leszáll a lováról és beront a nép közé, a pohár sör felemésztésére gyors léptekkel jön felém és megláttam, hogy a nyakába csüngő Lehel kürt alsó végéből egy jó darab le van törve, rögtön figyelmeztettem a tett kár mi módoni állására, mire ő mágnási dühével nekem ront, hogy mit találsz még ki, azt gondolod, hogy én annyira tudnám becsülni ezen régi ereklyét, hogy még azt gondatlanságom miatt el is törném. Erre lepattanok lovamról és átfordítom a nyakában csüngő kürtöt szemei elé, hogy nézze meg mily kár van a jász kürtben, mi felett szemlét tartott és meglátván annak csorbulását s fájdalommal mondja, ez már roppant kár, ezt valószínűleg hátul a magyar nyereg hátulsó része törte le, hanem kösd fel jobban a nyakamba, hogy többé a nyeregkápához ne verődjék, majd megcsináltatom én ezt, hogy a vármegye nem tudja meg. Igaz ugyan, hogy meg is csináltatta, a melynek a külső részén nem is látható, hanem a bel üregében igen észrevehető, miután a toldott rész sokkal fehérebb mint a régi.”
Így történt hát, hogy a jászok híres kürtjén egy második csorbulás is esett, amelynek hiteles történetét Szűcs Mihály fényszarui főbíró visszaemlékezése őrizte meg az utókornak.
Szűcs Mihály huszárfőhadnagy
Az 1896-os millenniumi hódoló menetben felvonult a díszes Nádor-huszár egyenruhát viselő Jász-Kun Bandérium is, élükön Almássy Árpád Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjával. A főispán a felvonulás során viselni akarta a Jászkürtöt, e tervét azonban Koncsek István jászberényi polgármester meghiúsította, mert csupán aláírás ellenében adta volna ki a kürtöt. A megyei főispán azonban nem volt hajlandó aláírni az átvételi elismervényt, így nem is akaszthatta a kürtöt a nyakába. 65
3
rályi felségének szánt ajándékok ünnepélyes átadásán. Rekkenő nagy meleg volt, ezért útban a vár felé a huszárok többször is megálltak egy-egy sörkocsmánál, hogy szomjukat csillapítsák. A sörivásban Ráday Gedeon jászkun főkapitány úr sem maradt el a huszárjaitól, mert őt is erősen kínozta a szomjúság. Az akkor már idős főkapitánynak azonban már nehezére esett a lóról való le- és felszállás, ezért a főhadnagy segítségét kérte. Szűcs Mihály főhadnagy így írja le a történetet:
Bathó Edit A jászkapitányokat mindenkor megillette az a végtisztesség, hogy temetésükkor a Jászkürtöt a koporsójukra tették, s mindaddig ott tartották, amíg el nem temették.
A Jászkürt mint ivókürt A jászok jeles alkalmakkor a Jászkürtből kínálták meg kedves vendégeiket. A bort a kürt öblébe szorított, ezüstözött arany pohárba öntötték (ezt ma is őrzi a Jász Múzeum), és úgy köszöntötték egymásra. A Jászkürtből való ivás jászsági hagyományát Gvadányi József is megörökítette az 1790-ben megjelenteVágó Ignác jászkapitány temetése 1855-ben (Vágó Pál rajza) tett Egy falusi nótárius budai utazása című költeményében. A nevezett nótárius 1788-ban érkezett Jászberénybe, ahol egyik régi iskolatársa fogadta, aki egyben a város sáfára (ma azt mondanánk pénzügyi osztályvezetője) volt. Az üdvözlés után a város házánál látta vendégül az egykori diáktársat, s az ebéd alkalmával ittak a kürtből is. Így ír erről Gvadányi: „Jó bort töltött Lehelnek kürtjébe, Színig tele lévén tartotta kezébe, Megitta érettem, nem maradt cseppjébe semmi. Álmélkodva néztem a szemébe. Nékem is megtöltvén, azt kezembe vettem, Ő érette iván, kétszer pihentettem, Oly perfectiora, mint ő nem mehettem, Egy huzomba aztat belém nem önthettem. De a mesterségét a két vendég tudta, A kürtöt mind kettő oly gyorsan hajtotta, Hogy míg szem pillantott, üresen tartotta kezébe, s hogy újra töltsék, óhajtotta. A főkapitánynak az egészségéért, Más kapitányokért és hadnagyokért, Ittunk azoknak is feleségökért, Végre fegyvereik boldogulásáért.” 66
Jászkürt – Lehel kürtje
„Az udvarlások után nagy ebéd volt a teremben, mely alatt a köszönő ivások Lehel kürtjéből történtek. Kézről-kézre adta egyik vendég a másiknak a kürtöt. A Lehel kürtjéből való ivás a jász-kun kerületeknél már igen-igen égi magyar szokás, oly vendég irányában kivált, a kit különösen meg akarnak tisztelni…A kürt alsó terebélyes nyílásába teszik ivás alkalmával a borospoharat, és hogy megállhasson, az üreget asztalkendővel betömik – így ment a kürt áldomás alkalmával kézről-kézre.” Hasonló módon ivott a jászok kürtjéből Ferenc József császár és Erzsébet császárné is, amikor országjáró körútjuk alkalmával 1857. május 23-án Jászberénybe érkeztek. A korabeli sajtó így számol be az örvendetes eseményről: ”…ebédnél a főkapitány áldomását Császár Ő Felsége a történeti nevezetességű Lehel kürtből viszonzá. Ő Felsége a hű jászkun nép jólétéért ivott, s aztán a Császné Ő Felségének is átnyújtá a kürtöt.”
A Jászkürt mint szimbólum Míg a korábbi leírások arról szólnak, hogy a 17-18. században a kürt a Nagytemplom falán függött, a 19. század elejétől azonban már a „város házánál tartatik”, majd 1874-ben a Jász Múzeum gondjaira bízzák. Hosszú ideig tartotta magát a Jászságban az a hiedelem, hogy a Jászkürt mitikus erővel bír, mert aki belőle Zagyva-vizet ivott „azonnal jásszá lett tőle.” Valószínű, hogy ebből a hiedelemből táplálkozott az a szokás is, amelyet az 1930-as években Réz Kálmán nyugalmazott plébános, a Jász Múzeum akkori igazgatója alakított ki.
Réz Kálmán, a Jász Múzeum igazgatója
67
3
1847-ben Szögyéni-Marich László országbíró mint titkár kísérte el István-nádort országjáró körútjára, amely során a Jászságban is megfordultak. A magas rangú vendégeket Jászberényben Szluha Imre jászkun kerületi nádori főkapitány fogadta, majd a kerületi székházban szállásolták el és vendégelték meg őket. Az ebéd folyamán ittak a Lehel kürtjéből is, amelyről így ír Szögyéni-Marich László:
Bathó Edit A szokás lényege az volt, hogy néhány arra érdemesült nem jász személy, ha a múzeumban megérintette a Jászkürtöt, akkor ünnepélyesen díszjásszá fogadták. Az eseményről egy míves oklevelet is kapott, amelyet aztán büszkén őrzött meg az utókor számára.
A Jászkürt mint szimbólum a pecséteken, címereken kívül sok egyéb más helyre is felkerült és hirdette a jászok összetartozását. Így például gyakorta láthatjuk a kürt ábrázolását a míves céhleveleken, a faragott céhbehívó táblákon, újságokon, füzeteken, díszes meghívókon, képeslapokon, boros üvegeken és különféle ajándéktárgyakon.
Díszjász oklevél
A kürt ábrázolása egy 1847-es céhlevélen
Menükártya a kürt ábrázolásával
Régi Jászkürt újságok címlapja Hangjegy füzet a kürt képével
68
Jászkürt – Lehel kürtje
Boros üvegek a kürt képével
Már a múltban is jó néhány vendéglő és fogadó viselte a kürt nevét. Jászberény 1731-ben felépített vendégfogadójának a Scheckenbach-féle patika mellett a Jászkürt nevet adták.
Az egykori Jászkürt Fogadó kőcímere 1731-ből
1895-ben egy ideig ebben a fogadóban működött a Jász Múzeum, ahol a kürtöt is őrizték. Hasonlóan Jászkürtnek nevezték el Jászárokszálláson a 18. század első felében, a régi Pest-egri postaút mellett közköltségen emelt fogadót is. A földszintes épület kőkeretes kapujának zárókövén ma is látható a faragott Jászkürt.
Az egykori jákóhalmi vendéglő fennállásáig (1990-es évek vége) a Lehel-kürt nevet viselte. Néhány épületen ugyanakkor csupán a kürt faragott képe látható címerben vagy 69
3
Színes képeslap a kürtről
Bathó Edit önálló díszítményként. (pl. a jászberényi Nagytemplom főbejárata fölött, a Szent Jakab templom főbejárata fölött, a jászberényi Terplán Zénó Szakképző Iskola épületén stb.)
Kürtös címerkép a jászberényi Főtemplom bejárata felett
Napjainkban újult erővel jelentkezik a Lehel kürtje, illetve a Jászkürt mint szimbólum iránti érdeklődés. Számtalan intézmény, vállalat, egyesület (Lehel Vezér Gimnázium, Electrolux Lehel Kft., Lehel Gyöngye Étterem, Lehel SC., Lehel-Melody Tánc-Sport Egyesület, Jászkürt újság stb.) viseli a nevét, s a kürt ábrázolása a legkülönbözőbb helyen tűnik fel. (Pl. prospektusok, térképek, pólók, poharak, hamutartók, vázák, kulcstartók, tejeszacskók, tejfölös dobozok stb.) A kürt iránti érdeklődés minden korban figyelemre méltó. Nagyon sokan jöttek és jönnek el ma is Jászberénybe, hogy a kürtöt láthassák. Néhány alkalommal pedig magát a kürtöt szállították el egy-egy kiállításra, hogy a szélesebb közönség is megcsodálhassa. 1876-ban Szabó József múzeumőr szállította fel a kürtöt Budapestre a Károlyipalotában megrendezett műtörténeti kiállításra, majd 1896-ban újból bemutatták a millenniumi országos kiállításon, ahol az Aranybulla mellett kapott helyet. Koncsek István polgármester személyesen adta át a 40000 forintra biztosított Jászkürtöt a Történelmi Társaság elnökének. A 20. században is kimozdították néhányszor szokott helyéről, így 1996 márciusában ott szerepelt a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás-kiállításában, majd ugyanez év júniusában ismét Pestre utaztatták, a Hősök tere felújított király-szobrainak avató ünnepségére. A kürt megnevezését illetően napjainkban is egyaránt felváltva használják a Jászkürt és a Lehel-kürt elnevezést. A rendszerváltás óta azonban észrevehetően gyakrab70
Jászkürt – Lehel kürtje ban fordul elő a Jászkürt megnevezés, s a jászok ismételten nagyobb hangsúlyt fektetnek a jász összefogás gondolatának kifejezésére. Ennek ékes példája az újkori jászkapitány választása. A 20. század első jászkapitányának megválasztására 1998. május 30-án Jászfényszarun, a jászok 4. világtalálkozóján került sor. Ünnepélyes beiktatásakor megkapta a tisztséghez járó méltóság jelvényeket: a megbízatását igazoló oklevelet, a pecsétnyomót, a prémes mentét, nyakravalót, süveget és természetesen a Jászkürt hiteles másolatát, amelybe az eskütételt követően bort töltöttek, és a kapitány a jászok egészségére ivott belőle. Ezen újkori szokás régi hagyományokra épül, de teljesen más jelentéstartalom párosul hozzá.
de többször is megválasztható. Legfőbb feladata a hagyományőrzés istápolása, és a jász identitás erősítése. Munkájáért fizetséget nem kap, önzetlenül, társadalmi munkában végzi azt. A regnálási idő lejárta után, mint emeritus (tiszteletbeli) jászkapitány továbbra is dolgozik a Jászkapitányok Tanácsában és a Jászkun Kapitányok Tanácsában.
Bolla János beiktatott jászkapitány, kezében a Jászkürt másolatával, Jászfelsőszentgyörgy, 2012
A Jászkürt mint a jászok legfőbb jelképe önmagában is becses, drága kincs, Lehel kürtjeként azonban a magyar történelem egyik felbecsülhetetlen értékű ereklyéjeként tarthatjuk számon. Ekképpen vélekedik róla Jerney János is 1828-ban: „A Jász-kürt az ősz kor egy jeles és megbecsülhetetlen maradványa, mellyhez hasonlót, nagy gonddal keresve is alig találni.”
A Jászkürt mint hangszer A kürtnek hangszerként való említése már a történeti munkákban is előfordul úgy, mint tábori kürt, vadász vagy harci kürt, hadi tárogató. Az 1890-es évek elejéig az a mendemonda járta a kürtről, hogy Lehel vezér volt az, aki utoljára megfújta a kürtöt, s nincs emberfia, aki hangot tudna kicsalni belőle. Úgy tartották „Ha megszólal egykor Lehel kürtje, akkor lesz teljes a magyarok szabadsága s az osztrákot akkor kergetjük ki a világból.” Aztán 1898. augusztus 25-én megtörtént a csoda. Káldy Gyula, a Magyar Operaház igazgatója Jászberénybe látogatott társulatával, hogy kuruc dallamokat játsszon a jászoknak. 71
3
A jászkapitányt csupán egy évre választják,
Bathó Edit A történetet így írja le Eötvös Károly: „…néhány tekintélyes férfiú felkérte, nézze meg Lehel kürtjét s mondjon véleményt arról, lehetett-e valaha hadi hangszer. Káldy elment a városházához (ugyanis ekkor a városháza épületében működött a múzeum) s megvizsgálta a kürtöt. Azután kísérletet tett megfújni. Sikerült neki tiszta és hatalmas hangokat kihozni belőle. Volt társaságában egy Beck Péter nevű kürtös művész; ő is tett kísérletet. Ennek is sikerült. Kicsaltak belőle hat teljesen tiszta (g, c, d, e, f, á) és két bizonytalan hangot. Káldy e hangokból rögtön alkotott egy hadi riadót vagy szignált s elfútta azt. Kinyitották a városház nagytermének a térre, utczára néző ablakait. Káldy odaállt egy ablakhoz s elfútt ki a légbe, ki a messzeségbe Lehel kürtjén szép magyar hadi riadót. Szállt a hang, repült ki az űrbe, mint a harangnak hangja, fenséges zúgással, szelíd, édes, hatalmas harsogással. Sose hallott Jászberénynek népe ilyen zenehangot. A városház közelében lévők futottak a városház felé, hallották a hangot, kérdezősködtek utána s csakhamar megtudták, hogy megszólalt a jász kürt, hangot adott Lehel hős vezérünk hadi kürtje…Ezer meg ezer ember gyülekezett össze a városház előtt s tett ámuló arczczal és könnyező szemmel tanúbizonyságot a nagy csodálatos történetről. Mintha az Isten szólt volna le az égből, s felhőből, a magasságból: oly áhítattal hallgatták a honfoglalásnak ezer év előtt elhangzott harczi riadóját.” E megszólaltatást követően hosszú ideig nem próbálkoztak a kürtön játszani. Talán ezzel magyarázható, hogy újból szárnyra kelt a hiedelem, Lehel vezér kürtje ismét néma. 1953-ban Gyalog Rozi, a Falurádió akkori riportere egy dévaványai pásztorembert, Kádár Ferencet kérte meg a kürt megszólaltatására. A kürt palástján található számtalan hajszálrepedésen azonban minduntalan elszökött a levegő. Ekkor Kádár Ferenc méhviasszal és kályha samottal alaposan betömködte a repedéseket, s a múzeum udvarán Erdész Sándor múzeumigazgató jelenlétében megszólaltatta a kürtöt. Úgy harsant fel a kürt mélyen zengő, öblös hangja, mint a havasi kürt szokott a messzi hegytetőkön. A kürt hangját ekkor a Magyar Rádió is rögzítette, s hangarchívumában a mai napig megtalálható. A kürt újabb megszólaltatására több mint húsz év múlva került sor. 1974-ben a Hazai esték című televíziós vetélkedő jászberényi közvetítésén Bakki Katalin, a Palotásy János Zeneiskola kürtös tanára játszotta el rajta a Káldy-féle dallamtöredéket. 1977. december 5-én a jászberényi zeneiskolában készült rádió felvétel alkalmával Szalóczy Miklós kürtös tanár fújta meg ismét a Jászkürtöt. Mivel 1953 óta a kürtöt több alkalommal restaurálták, így a korábban bekerült tömítő anyagokat, a méhviaszt és a samottot kitisztították belőle. Ennek következtében megszólaltatásakor a levegő ismét számtalan helyen futott ki a kürt palástján. Ezen oknál fogva Szalóczy Miklós egy rövid fúvókát helyezett a kürtbe, s annak segítségével játszotta el rajta nemcsak a ko72
Jászkürt – Lehel kürtje
1996-ban két alkalommal is megszólalt a kürt, mégpedig Budapesten. Először március 16-án Az I. Jász Világtalálkozón Szalóczy Miklós a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett Honszólaltatta meg a kürtöt, Jászberény, 1995 foglalás című kiállítás megnyitóján szólaltatta meg Préda László, a Budapesti fesztivál Zenekar trombitása. Préda egy aprócska dallamot komponált és játszott el a kürtön, míg ugyanez év június 30-án a Hősök terén rendezett Pesti búcsú alkalmával a Fesztivál Zenekar másik tagja, Velenczei Tamás csupán egy felhívó jelet szólaltatott meg. 2008 óta rendezik meg Budapesten a Hősök terén a Nemzeti vágta elnevezésű lovas bemutatót és versenyt, amelynek döntő futama kezdettől fogva a Lehel kürtje hangjával indul. A Jász Múzeum igazgatója, a regnáló jászkapitány és felesége, valamint a szintén viseletbe öltözött biztonsági őr látványos ceremóniával viszik a kürtöt a díszemelvényhez, ahol megszólaltatása után veszi kezdetét a Vágta döntő futama. Az elmúlt hat esztendőben Préda László, Tóth Tamás és Bernhardt Préda László megszólaltatja a kürtöt a Nemzeti Múzeumban, Budapest, 1996 András kürtművészek szólaltatták meg a kürtöt.
Préda László szólaltatta meg a kürtöt az első Nemzeti Vágtán 2008-ban
A XIX. Jász Világtalálkozót Jászberény Városa rendezte meg 2013. június 2122-23-án. A találkozó ünnepi szentmiséjén jászkapitányok és huszárok kíséretében vitték be a kürtöt a Nagyboldogasszony templomba, és helyezték el a Mária-szobor előtt álló díszes asztalkán. 73
3
rábbi dallamokat, de egy-egy részletet a Bécsi harangjátékok-ból és a Háry János című daljátékból. 1995. július 29-én, a Jászkun Redemptio 250 éves évfordulója alkalmából rendezett Jász Világtalálkozót ugyancsak a Jászkürt hangjával nyitották meg Jászberényben. Szalóczy Miklós egy katonai felhívó jelet játszott el rajta.
Bathó Edit A szentmisét követő díszünnepségen Bernhardt András, a Palotásy János Zeneiskola kürtös tanára szólaltatta meg a kürtöt, amelynek mélyen zengő, gyönyörű hangja méltó módon idézte meg jász-magyar múltunkat
A Jászkürt ünnepélyes bevitele a jászberényi Főtemplomba 2013-ban
A kürt megszólaltatásának nevezetesebb időpontjai: 1898 Jászberény, Jász Múzeum (Káldy Gyula és Beck Péter kürtművész) • 1935 Jászberény, Jász Múzeum (Budeusz Aladár tárogatóművész) • 1953 Jászberény, Jász Múzeum (Kádár Ferenc népművész) − ez volt az első rádiófelvétel • 1974 Jászberény (Bakki Katalin A Jászkürt Szűz Mária szobra előtt a Nagyboldogasszony templomban, 2013 zenetanár Hazai Esték című televíziós vetélkedő) • 1977 Jászberény (Szalóczy Miklós zenetanár) Rádiófelvétel a Palotásy János Zeneiskolában • 1995 Jászberény (Szalóczy Miklós zenetanár) Jászkun Redemptio 250 éves évfordulója, és az I. Jász Világtalálkozó • 1996 Budapest (Préda László trombitaművész) Magyar Nemzeti Múzeum – Honfoglalás című kiállítás megnyitója • 1996 BudaA XIX. Jász Világtalálkozón Bernhardt András szólaltatta meg a kürtöt, 2013
74
Jászkürt – Lehel kürtje
A kürt hangját csak úgy, mint magát a kürtöt kezdettől fogva különleges misztikum veszi körül. A legtöbb ember élete folyamán legalább egyszer látni és hallani szeretné Lehel vezér legendás kürtjét. Talán soha nem tudjuk meg azt, mikor és hogyan került a jászok birtokába. Tény, hogy évszázadok óta a Jászságban van, s nevezzék Lehel-kürtnek vagy Jászkürtnek, mindenkor a jászok történelmi múltjának, együvé tartozásának sajátos szimbóluma marad.
Jászkürt – Lehel kürtje
75
3
pest, Hősök tere (Velenczei Tamás kürtművész) − millecentenáriumi ünnepség • 2008 Budapest, Hősök tere (Préda László trombitaművész) − Nemzeti Vágta • 2009 Budapest, Hősök tere (Tóth Tamás kürtművész) • 2010 Budapest, Hősük tere (Tóth Tamás kürtművész) − Nemzeti Vágta • 2011 Budapest, Hősök tere (Préda László trombitaművész) −Nemzeti Vágta • 2012 Budapest, Hősök tere (Tóth Tamás kürtművész) – Nemzeti Vágta • 2013 Budapest, Hősök tere (Bernhardt András kürtművész) – Nemzeti Vágta; Jászberény, Város Főtere (Bernhardt András kürtművész) – XIX. Jász Világtalálkozó
Bathó Edit A jászkun redemptio 1745. május 6.
Bathó Edit Az alán eredetű jászok a 13. század elején a kunokkal együtt érkeztek Magyarországra, s telepedtek meg a Zagyva medencében, a mai Jászság területén. A jászok és a kunok letelepedésüktől fogva különböző kiváltságokat (közigazgatási autonómia, vám és harmincad mentesség, szabad bíráskodás, pallosjog, területhez kötött nemesség, stb.) élveztek, amelyért cserébe mindenkor katonáskodással tartoztak a királynak. Kiváltságaikat időről-időre megerősíttették a mindenkori uralkodóval, de a török hódoltságot követően azonban veszélybe került autonómiájuk, szabadságuk. A 150 éves török uralom megszűnése a jászok részére nem hozta meg a várva várt szabadságot. A Jászságot 1694-ben hagyták el a török csapatok, iszonyú pusztítást hagyva maguk után. A Jászföld népe azonban alig lélegzett fel, máris újabb veszély fenyegette szabadságukat. Jóllehet I. Lipót császár Nagy Mátyás és Muhoray Mihály jászberényi lakosok közbenjárására 1696. november 5-én megerősítette a jászkunok kiváltságait, de eközben Kolonits Lipót esztergomi érsek, az udvari kamara elnöke már az eladásukról alkudozott. A török kiűzését követően a bécsi udvar fegyverrel meghódított területnek tekintette Magyarországot és úgy gondolta, a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet vele. A császári kincstár üres lévén, elhatározták a korona uralma alá került ún. új szerzeményű területek pénzzé tételét. Mivel IV. Béla király óta a Jászság és a két Kunság a magyar szent korona tulajdonát képezte, így ezen területek is az eladandó jószágok sorába kerültek. 1699ben megbízták Pentz A Jászkun Kerület címere
A Szabad Jászok címere
János egri kamarai prefektust, hogy járja be és értékelje fel a Jászkunságot. Ez meg is történt, a Hármas Kerület értékét 700.000 rajnai aranyforintban állapította meg, de a tárgyalások során az eladási árat 500.000 forintra szállították le. 1702. március 22-én létre is jött az egyezség, amely értelmében I. Lipót császár 500.000 rhénes forintért eladta a Jászkunságot a boldogságos Szűz Máriáról elnevezett Német Lovagrendnek, akinek nagymestere ebben az időben Ferenc Lajos herceg volt, aki közeli rokona volt Lipótnak. Még ugyanez év májusában a kor szokásának megfelelően mind három kerületben meg is történt az új földesúr beiktatása. Az eladás ellen általános volt a tiltakozás mind az országgyűlés, mind a nádor, mind pedig a Hármas Kerület lakosai részéről. Egymás után küldték a leveleket a Curiához, amelyben ellentmondtak az eladásnak. Kászonyi Tamás Jászberény Város jegyzője a következőket írta ellentmondásában: 78
A jászkun redemptio
4
„Nagyméltóságú, Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes, Nagyságos, nagyon kitűnő, nagylelkű Urak, kegyes pártfogók. Ő császári és királyi legszentebb Felségének, a nagyméltóságú szent német lovagrend részére legkegyelmesebben közlött adományozó és szerződéses leveleit látjuk és halljuk, amelyekben a reánk rótt, pontonkint feljegyzett és megszerkesztett súlyosbításokat megértjük. Látván, hallván és megértvén ezeket, a Nagyméltóságú szent német lovagrend birtokbavezetésének és beiktatásának mi nem mondunk ellen, mert nincs módunkban ellent mondani, de mégis az ezen kerületekben székelő nemesek, valamint más lakosok és idegenek nevében és személyében az ünnepélyes tiltakozás formájában jelezni akarjuk, hogyha a nagyméltóságú szent rend ezen kerületeket atyai kegyességgel karolja fel, bizonyára a nagyméltóságú szent rend szárnyai árnyéka alatt akarunk maradni és megnyugodni, de ha a nagyméltóságú szent rend elviselhetetlen terheket fog reánk rakni, amiből reánk szenvedések és birtokaink megkevesbedése fogna származni, ezen mostani ellentmondásból kifolyólag régi megbecsült és eddig gyakorolt lehetőség szerint szabadjon nekünk a Kerületekből kivándorolni és oda menni, ahol könnyebbségünket véljük, mivel szabad ezen kerületekbe mindenkinek régóta bejönni és kivándorolni.” Minden ellentmondás hiábavaló volt, a jászok és kunok sorsa közel fél évszázadra megpecsételődött, jobbágysorba kerültek, elveszítve korábbi kiváltságaikat és szabadságukat. Az eladottság 43 éve alatt a jászok és a kunok rendkívüli erőfeszítéseket tettek jogtalanul elvett kiváltságaik visszaszerzésére. Közben lezajlott a Rákóczi szabadságharc is, amelyhez a jászok elsőként csatlakoztak, elsősorban hazafiúi érzületből, de annak győzelmétől remélték sorsuk jobbra fordulását is. A földesúri alávetettséget a Rákóczi szabadságharc évei átmenetileg megszakították. A nagyságos fejedelem 1703. október végén törvényen kívül helyezte a Német Lovagrend földesúri hatóságát, és pátensében elismerte a jászkunok régi privilégiumaiban biztosított kollektív nemességét. Élükre fejedelmi főkapitányt állított Vay Ádám személyében. Mindezt azonban a personális insurrectio (személyes katonaállítás) hadkötelezettségével kapcsolta össze. Ugyanakkor felmentést adott részükre a hadiadó és kvártélytartás (katonaelszállásolás) kötelezettsége alól, de saját csapataikat maguknak kellett ellátniuk. A jászok és a kunok erősen sérelmezték ezen rendelkezéseket, de mégis beletörődtek, mert még így is elviselhetőbb számukra, mint a Német Lovagrend kíméletlen földes urasága. A szabadságharc azonban elveszett, így a kiváltságokat sem sikerült visszaszerezniük. Az 1711-ben Szatmárban megkötött békefeltételek 5. pontjában azonban szerepelt a Jászkunság visszaváltása.
79
Bathó Edit A jászok és kunok mindent elkövettek, hogy régi kiváltságaikat és szabadságukat visszanyerjék. A folyamatos tárgyalások eredményeként elérték, hogy zálogformára változtatták az eredendően jogtalan eladást. 1715-ben pedig a Német Lovagrend kijelentette, hogy lemond az örökvételi jogról, a Jászkunság tulajdonjogáról, ha visszakapja az érte kifizetett 500.000 forintot. A jászok és a kunok először abban reménykednek, hogy az ország majd kifizeti a kért összeget, de sajnos ez nem történt meg, így 1723-ban már azt tervezik, hogy a váltságösszeg felét kifizetik maguk, de a másik felét a király biztosítsa. 1731-ben a Pesten építendő invalidus, vagyis a rokkant katonák kórházára összegyűlt pénzalapból az Udvari Kamara végül is kifizette a Német Lovagrendet, de mindez csupán azt jelentette, hogy a Jászkunság földesurat cserélt. Továbbra is hatalmas adóterhek és megaláztatások sújtották a jászokat és a kunokat, akik kitartóan arra törekedtek, hogy az új földesúrtól is megszabaduljanak. 1744. december 24-én a Jászkun Kerületek kapitányai, esküdtjei és lakosai nevében Jászberényből keltezve egy kérvényt adtak be a Helytartó Tanácshoz, amelyben ajánlkoztak a pesti Invalidus Háznak az 500.000 forintot kifizetni, ha annak fejében a nádori bíráskodás alá és kiváltságaikba visszahelyeztetnek, s ha a régi kegyúri- és pallosjogokban is megerősítést nyernek.
Mivel a Habsburg-ház ebben az időben éppen háborúba keveredett Frigyes német választófejedelemmel, s a háborúhoz sok pénz és katona kellett, ezért Mária Terézia kegyesen megengedte, hogy a jászkunok visszaszerezzék régi szabadságukat. Ennek fejében még ezer lovas katonát is ki kellett állítaniuk a királynő szolgálatába. Ez volt a híres jászkun huszárezred. A redemptios ügyek intézésére mindhárom kerület megbízta egy-egy jeles képviselőjét, hogy szorgalmazza annak véghezvitelét. A Jászságot Horváth János, a Hármas Kerület főnótáriusa, a Kiskunságot Nánássy János volt kapitány, a Nagykunságot pedig a karcagi Varró István, a város nótáriusa képviselte. A nevezett személyek igen ügyesen és eredményesen jártak el, mert 1745. május 6-án Mária Terézia aláírta azt a diplomát, amelyben visszaadta a jászoknak és a kunoknak korábbi privilégiumait és szabadságjogát. 80
Jászkun huszár 1745-ben
4
A jászkun redemptio
Mária Terézia kinyomtatott rendelete a redemptioról
81
Bathó Edit
Mária Terézia királynő
Jászberényben, a Jászkun Kerület szék-városában 1745. július 12-én nagy öröm közepette hirdették ki Mária Terézia diplomáját először a közgyűlésen, majd pedig a Nagyboldogasszony templomban. Az ünnepi prédikációt a jászapáti születésű Rusvay Lőrinc ferences atya tartotta, aki ebben az időben a gyöngyösi Conventben teológiát tanított.
Részlet a redemptios levélből: „Mi Mária Terézia isteni elősegítő kegyelmességből Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Tótország, Ráma, Szerbia, Gácsország, Ladomér, Kunország, Bulgária királynője, Ausztria főhercege, Burgundia, Felső és Alsó Szilézia, Milánó, Stájerország, Karinthia, Krajna, Mantua, Párma, Piacsenza, Limburg, Luxenburg, Geldern, Würtenberg herczege, Svábország fejedelme. Jelen okiratunk rendjén emlékezetébe ajánljuk mindazoknak, a kiket megillet, hogy mint a jász és mindkét, ugyanis nagy- és kiskun királyi korona kerületeinek és az azokban fekvő összes helységek küldöttjei, Horváth András, Nánássy János és Varró István, - az igazságszolgáltatásnál királyi személyes jelenlétünk helytartója, valóságos belső titkos tanácsosunk, általunk őszintén kedvelt hívünk: Tekintetes és Nagyságos gyaraki Grassalkovich Antal gróf előtt – múlt február hó 28-án, saját és a többi összes jászok és kunok avagy filiszteusok nevében és személyünk helyett, mint törvényes és teljes hatalmú megbízottak előadtak és bemutattak Nekünk különféle, az ő bizonyos mentességeikről, szabadalmaik és előjogaikról szóló, régi és ősi kiváltságleveleket, melyek különböző hajdani magyar királyoktól, dicsőséges emlékű elődeinktől származnak és alázatosan esedezének, hogy kegyesen tekintetbe véve elődeiknek, a szinte e kerületekben élt őseiknek, különféle alkalmakkor és körülmények között, igen sokszor vérük ontásával is, néhai megdicsőült magyar királyok és az ország szent koronája iránt tanúsított hívséges és hasznos áldozatkészségüket, nem különben saját maguk szolgálatait és érdemeit… Meghallgatva és megfontolva úgy némely híveink alázatos ajánlatát, mint az előbb említett Jászok és mindkét Kunság népeinek és lakóinak Felségünkhöz intézett legalázatosabb könyörgését…az említett Jászok és Kunok iránt túláradó jóságos királyi kegyünkből és kegyelmességünkből nagylelkűen megengedjük, hogy ugyanezen három kerület, azok népei és lakosai…mentelmeikkel, szabadalmaikkal és kiváltságaikkal a nádori bíráskodás és igazságszolgáltatás alá helyeztessenek, az országos ügyekben azonban a királyi helytartó tanácsunktól függjenek…” 82
A jászkun redemptio
„Szűnnyél meg már keserűségben merült siralmas Nemzetem! Könyves szemeidet, nedves orczádot törüld meg már idegeneknek el-adatott szomorú Népem! Leteheted már fekete gyászodat a’ te régi dicsőségedet, törvényes szabadságodat régtűl fogva sírván óhajtó Nemes Jász és Kun Magyar Nemzet. És hogy legelsőbben is a’ te szabadító irgalmas Istened vigasztaló szavaival szóljak hozzád: Kelj fel, kelj fel, öltözzél erősségedbe Magyar Sion, öltözzél fel dicsősséged ruhájába. Rázkódjál ki a porbúl, kelj fel, old meg a nyakad köteleit Sionnak fogoly leánya, Nemes Jászság és Kunság Tartománya. Mert Ezeket Mondja az Úr: Ingyen és ok nélkül adattatok el, örüljetek, és Dicséretet mondjatok együtt Jeruzsálem pusztái, mert megvigasztalta az Úr az ő népét. Emlékezzél meg Uram mi történt rajtunk, tekints meg és lásd meg gyalázatunkat. Az mi örökségünk idegenekre szállott, a’ házaink a’ kívülvalókra, vizünket pénzen ittuk, fáinkat áron vettük: a’ szolgák uralkodtak rajtunk, nem volt a’ ki megszabadítana azoknak kezébül. Elfogyott a mi szívünk öröme, siralomra fordúlt a’ mi seregünk éneke, elesett a’ mi fejünk koronája. Jaj nékünk, mert vétkeztünk! Miért feledkezel meg Uram rólunk? Mindörökké elhagysz minket? Téríts hozzád Uram minket, és megtérünk, újítsd meg a’ mi napjainkat, a’ mint eleitől fogva. De mit kesergek én a mai napon? Örvendetes szabadulástoknak jeles ünnep napján? Midőn nem kell most nékünk a’ Jeremiás siralmi könyve, hanem Dávid király víg zsoltáros könyve, hangos citerája, mely a’ bús szíveket, sőt még az ördögtül megszállott lelket is, Saul Királyt megvigasztalta. Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek. Hálát adjatok az Úrnak, mert jó, mert örökké az ő irgalmassága. Uram a’ te hatalmas karjaid szerént tartsd meg a’ megsanyargatott népnek fiait, a’ kik most nagy veszedelmekbűl Istentűl megszabadíttatván, méltóságossan Szent Fölségednek hálákot adunk.” „Istennek dicsőség, Boldogasszonynak tisztesség, A királynak nyertesség, A jászoknak és a kunoknak Örök békesség.”
Jóllehet a redemptio óriási anyagi teherrel járt, mégis nagy örömet okozott a Jászság és a Kunság minden lakójában. A visszaváltás összegének kifizetésére a jászok hatalmas gyűjtésbe kezdtek, óriási kölcsönöket vettek fel, és megnyitották a Jászság kapuit a betelepülni vágyó felvidéki kisnemesek előtt. Végül is összegyűlt az a hatalmas summa, amely némi kamattal 580.000 rhénesi, vagyis rajnai aranyforintot tett ki. 83
4
Részlet Rusvay Lőrinc ünnepi prédikációjából:
Bathó Edit A megváltási összeg mértékét a Jászkun Hármas Kerület 1745. november 22-én megtartott közgyűlésén határozták meg terület és népesség arányosan. A jász településekre ebből 221.750 rajnai aranyforint esett. Tizenegy jász település vett részt a redemptioban, s kötelezettségei a következők voltak:
Jászberény saját és bérelt pusztáinak határáért:
65 150 Ft
Apáti saját és bérelt pusztáinak határáért:
30 000 Ft
Árokszállás saját és bérelt pusztáinak határáért:
32 400 Ft
Alsószentgyörgy saját és bérelt pusztáinak határáért:
19 650 Ft
Fényszaru saját és bérelt pusztájának határáért:
13 000 Ft
Kisér saját és bérelt pusztájának határáért:
11 600 Ft
Ladány saját és bérelt pusztájának határáért:
15 050 Ft
Jákóhalma saját és bérelt pusztáinak határáért:
12 950 Ft
Dósa saját és bérelt pusztájának határáért:
8 850 Ft
Jásztelek saját és bérelt pusztájának határáért:
8 350 Ft
Felsőszentgyörgy saját és bérelt pusztájának határáért:
4 750 Ft
A redemptiot követően a Jászföld társadalmi és gazdasági életében soha nem látott fellendülés indult meg. A redemptios időben volt a Jászság életének legvirágzóbb és leggazdagabb időszakában. S ez a korszak egy századnál is tovább tartott. A redemptio új jogrendet, földtulajdont és társadalmi berendezkedést eredményezett.
A jászberényi Szabó István redemptios levele, amely igazolja az önmegváltásban való részvétel mértékét. 1755.
84
A jászkun redemptio Az önmegváltással a kiváltságos kerületek a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat kaptak (belső ügyeikben maguk intézkedhettek, a tisztségviselőket maguk választhatták, kisebb királyi haszonbérleteket kaptak: kocsma- és mészárszéktartás, a vadászat, a halászat és a boltnyitás joga, valamint vám- és harmincad mentességet).
4
A redemptiot követően, az új közjogi helyzetből fakadóan egy új jász nép született meg, akik közül sokan eredendően nem voltak jászok, de egyértelműen azzá váltak. Ettől kezdve csak az mondhatta magát jásznak, aki azzá tette magát a földváltásban való részvétellel. Többé nem azon múlt jász voltuk, hogy ki lakik régebben a Jászságban, hanem azon, hogy ki váltott földet. A jász társadalomnak az a rétege, mely földdel rendelkezett, mindenkor jász volt, s elméletileg egyenlő jogokkal bírt, még ha sokan egyéni nemességet is szereztek maguknak. A redemptiot követően a jász társadalom nem vagyoni, hanem közjogi alapon rétegekre tagozódott. A kialakult helyi társadalom legfelső rétegét képezték a teljes jogú redemptusok és redemptus-nemesek, a következő réteg az irredemptusoké volt, majd legvégül a zsellérek (inquilinusok) következtek.
A Jászkun Kerületek Székháza Jászberényben
A redemptio gazdaságilag is rendkívül fontos esemény volt. A jászok gazdasági autonómiája országos viszonylatban is egyedülállónak minősült. A redemptio után olyan földközösség és kötött gazdálkodás alakult ki a Jász Kerületben, amelynek a Kunságon kívül sehol nem volt párja az Alföldön.
A jászok maguk szabták meg azt a gazdasági formát, amely alól a közösség egyetlen tagja sem vonhatta ki magát. A redemptiot követő időszak a Jászság gazdasági életében továbbra is a pásztorkodásnak kedvezett a legjobban. A jászoknak földesuruk 85
Bathó Edit nem lévén, senki sem kényszerítette őket a földművelésre, így zavartalanul űzhették ősi foglalkozásukat, a pásztorkodást. A redemptio által nyújtott előnyök teret engedtek a jászsági mezővárosok és a jász redemptusok korai polgárosulásának, sajátos parasztpolgári fejlődésének is, amely az élet minden területén éreztette hatását. Ekkor alakult ki a jászok jellegzetes parasztpolgári viselete is, amelyben nemcsak a kiváltságos helyzetből eredő jómód, tehetősség nyilvánult meg, de jól tükrözte gazdája etnikai hovatartozását is. Az ünnepi öltözetek finom textíliái, drága díszítő matériái, uralkodó kék színe és elegáns megjelenése, rendkívül jól mutatta a kiváltságos jászok parasztpolgári életmódját, tartását, büszkeségét. A redemptio rendkívüli jelentőségű volt a jászok életében, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. S mindezen túl még szorosabb kötelékbe fonta a Három Kerületet, és megerősítette a jászokat kezdettől fogva jellemző öntudatot. A redemptios diploma aláírásának napját a jászok ma is a legnagyobb ünnepükként tartják számon. S mit jelent ma számukra a redemptio? Őseik szülőföldszeretetét, példás összefogását a szabadság visszaszerzéséért, tartást, becsületet, és büszkeséget, hogy jászok vagyunk.
A Jászkunság címerei a redemptios zászló csúcsdíszén
86
A jászkunok privilegiális ládája 1775-ből
8 87
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel A Huszárlaktanya története
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel Jászberény nagy katonai hagyományokkal rendelkező város - toborzó város volt. Az 1745-ös redemptio után több katonai alakulat alakult meg városunkban, azonban katonáink zömében a történelmi Magyarország határain kívüli területeken, az osztrák birodalom más tartományaiban állomásoztak, míg Jászberényben 1869-ig idegen ajkú katonaság tartózkodott. Laktanya nem lévén, a katonák a városban, lakásokban voltak elszállásolva, mely nagy terhet rótt úgy a lakosságra, mint a város vezetésére is, nemcsak az elhelyezés, hanem a katonák élelmezése és a lovak takarmányozása tekintetében is. A város megelégelte e terhet és Jászberény 1850-ben elhatározta, hogy a lakosság beszállásolási terheinek csökkentése, illetve megszüntetése érdekében laktanyát épít.
Jászberény nehéz anyagi helyzete miatt az építkezés elhúzódott, 1857-ben került tető az épületre, majd hosszú szünet következett. Az épület állt, állaga pedig romlott. 1870-ben, de már 1869-ben is arról vitáztak, hogy az épületet el kell adni, le kell bontani vagy eredeti rendeltetésének megfelelően az építését be kell fejezni. Először az eladás mellett döntöttek, majd 1871-ben megváltoztatták a határozatukat és ingyen átadták az akkor csak nemrég megalakult Magyar Honvédségnek, olyan kikötéssel, ha a laktanya megszűnik katonai intézményként funkcionálni, a tulajdonjog visszaszáll a városra. A laktanya építését így a honvédség fejezte be. 1869-től magyar ajkú katonaság tartózkodott Jászberényben. Ez az épület Szolnok megye legrégibb és legnagyobb katonai célokat szolgáló épülete. Az U alakú épület területe (a földszint és az emelet együtt) kb. 10 400-10 500 négyzetméter lehet, az U alakú épület és a lovarda által lezárt belső udvar területe kb. közel 6000 négyzetméter, míg a lovarda alapterülete mintegy 1 100 négyzetméter.
A huszárlaktanya bejárata
90
A Huszárlaktanya története
JÁSZKUN KATONAI HAGYOMÁNYOKRÓL
Török-magyar emlékmű Jászberényben a Ferencesek terén
Jászberényben ebben az időben török helyőrség volt, a ferences templom és kolostor volt várrá átalakítva. Körülötte többször voltak harcok. Az elhalt, elesett török és magyar katonákat a Barátok temploma melletti téren, a Barát páston temették el, közös sírjuk fölött emlékmű áll.
5
Az egykori Jász-Kun Kerület koronabirtok volt. A jászok és a kunok 1239-ben, betelepülésükkor katonai szolgálataik fejében kapták meg e területet szállásterületként. Ők alkották az utolsó Árpádok, majd az Anjou-kor lovagi hadseregének félelmetes hírű íjász könnyűlovasságát. Ez a szerepük gyakorlatilag a török kor kezdetéig megmaradt. 1260-ban IV. Béla, 1271-ben V. István, 1278-ban IV. László alatt harcoltak a csehek ellen, I. Károly idejében pedig osztrák földön csatáztak több ízben. A ferences hagyomány szerint Kapisztrán Szent János Jászberényben is prédikált, itt is toborzott Hunyadi János seregébe, őseink vélhetően ott voltak 1456-ban a nándorfehérvári csatában is. Balassi Bálint egri végvári katonáskodása idején 1582-ben csapatával elportyázott Jászberényig, ahol csatába keveredett az itteni török helyőrség katonáival.
A török korban palánkvárrá alakított ferences templom pillérei
A török kor után a jászok ott voltak Rákóczi Ferenc csapataiban, a híres „jász ezer”ként nevezett seregben. A Rákóczi szabadságharcban évenként mintegy 1000-1200 jászsági szolgált a csapatoknál.
1702-ben a Jászkunságot elzálogosították ugyan, de korábbi koronabirtoki jellege megmaradt, és a fegyveres szolgálat feladata sem szűnt meg. 1716-ban részt vettek az oszták-török háborúban, ott voltak Temesvár és Pétervárad ostrománál. 1717-ben az országba betörő tatárok ellen harcoltak, 1735-ben Szegedinác Peró ellen kellett csatázniuk, 1741-ben a poroszok sziléziai betörésekor 2 huszárezred felállításával és csatába küldésével segítette a Jászkunság a királynőt.
91
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel Ezek az alakulatok a harcokban jelentős eredményt értek el, a nádor pártfogásába vette őket. Az elért harci eredmények pedig meggyorsították a redemptio mielőbbi megvalósulását.
1756 augusztusában Poroszország és Ausztria között kitört a hétéves háború. A királynő, Mária Terézia egy teljes huszárezred felállítását kérte a kerületektől. A kerületek csak 600 főt tudtak adni és ehhez a létszámhoz a Hajdú kerület adott még 400 főt. Báró Orczy Lőrinc, a későbbi költő lett az ezred parancsnoka, az ezred pedig a Nádor ezred elnevezést kapta. 1757 és 1763 között 11 nagy csatában vettek részt. Az ezred 1775-ben szűnt meg. Igazából tulajdonképpen ez volt a Jászkunság első igazi reguláris huszárezrede. Az 1792-ben kezdődő francia háborúk egyre nagyobb veszélyt jelentettek Ausztria számára, így sorra alakultak egymás után a különböző huszárA Rákóczi fejedelem emlékét őrző harangláb ezredek. Ekkor alakult meg 1800-ban a második Nádor Huszárezred, mely 2/3 részben jászkunsági, 1/3 részben pedig hajdúsági feltöltöttségű volt, tulajdonosa pedig az ország nádora lett. Az 1848/49-es szabadságharc híres ezrede volt a 14. Lehel Huszárezred, melyet Jászberényben állítottak fel. Tagjai jászkunokból tevődtek ki. Végigharcolták a szabadságharcot, annak leverésével az ezred is megszűnt.
Az 1859-ben kitört olasz-francia-osztrák háború szükségessé tette a császári hadsereg gyors megerősítését. Albrecht főherceg, Magyarország helytartója császári parancsra önkéntes magyar könnyűlovas osztályok felállítására szólította fel Magyarország lakosságát. A huszárosztályok felállítási helyéül Jászberényt, Aradot, Debrecent és Zalaegerszeget jelölték ki. Egy osztály létszámát 484 főben határozták meg. A Jászkunságban olyan nagy volt az érdeklődés, a lelkesedés és a jelentkezés, hogy két osztályt tudtak kiállítani. A Jászberényben szervezett huszárosztályt Jászkun önkéntes huszárosztálynak nevezték el. A két osztályt Ferenc József császár 1859. május 20-i rendeletével egyesítette Jászkun önkéntes huszárezred néven.
92
A Huszárlaktanya története Az ezredet 1862-ben besorolták a sorezredek közé és a 13-as hadrendszámot kapták. Császári és királyi 13-as Jászkun huszárezred néven váltak ismertté. A Jászkunság sajátjának tekintette ezt az ezredet és a jászkun huszárhagyományok igazi képviselőjének tekintették őket. Az I. világháborúban való helytállásuk emlékére Jászberény I. világháborús emlékművének az alkotó jászkun huszárt mintázott meg. Ez a szobor Magyarország legszebb lovasszobra. Az ezred túlélte az I. világháborús összeomlást, 1945-ben szűnt meg. Sajnos állomáshelye nem Jászberény volt. A város többször kérte idehelyezésüket, de eredménytelenül, azonban az ezred mindig ápolta és őrizA jászberényi főtér emblematikus szobra az I. világháborús emlékmű te jászkun kötődését. Jászberényben 1869-ig állomásozott idegen ajkú katonaság, a gróf Walmoden dzsidásezred az év végén távozott a városból. Tábori kórházuk is működött a városban, épp azon a részen, ahol az öreg laktanya áll.
5
A LAKTANYA FELÉPÍTÉSE 1850. június 11-én Muhoray János járási kapitány elnökletével Jászberény tanácsa és választott polgárainak testülete ülést tartott, melyen a járási kapitány „felszólítá” a jelenlevőket, hogy egy rég tervezett katonai laktanyának „felépítése iránt intézkedjék”. A jelenlévők a javaslatot nagy lelkesedéssel fogadták el. Örültek, hogy a laktanya felépítésével a lakosság megszabadul a katonai beszállásolások terheitől. Az építési költségek biztosításához 10 ezer váltóforintot ajánlanak meg a „közgazdaságot illető pénztárból” (a közbirtokosság pénztárából). Döntenek arról, hogy az építkezéshez szükséges szállítási és napszámos munkát ingyen végzik el. Az építkezéshez szükséges pénz előteremtésének megkönnyítésére önkéntes (kinek-kinek a lehetősége szerinti) adakozásra szólítják fel a lakosságot. Az 1851. július 17-i tanácsülésen, melyen jelen van Jankovics György jászkun főkapitány és Muhoray János járási kapitány is, megtörténik a laktanya helyének a kijelölése. Döntenek arról is, hogy a laktanyát a város egyedül építi fel, ahhoz más jász települések segítségét nem kérik. Helyét a „harmadik tizedben” jelölték ki, ott, ahol jelenleg áll. Akkor azon a helyen katonai kórház állott. 93
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel Jászberényben 1832-től tudunk katonai kórház létezéséről, mely a laktanya építésével egyidejűleg megszűnt, beolvadt a városi polgári kórházba, a mai Erzsébet Kórházba.
Koczka Ferdinánd és Obermeyer Lajos szolnoki építészek tervét fogadták el és ők a kivitelezők is. Az építkezést el is kezdik, melynek az eredeti elképzelések alapján 1 év alatt be kellett volna fejeződnie. Azonban nem ez történt, az építkezés elhúzódott. 1857-ben került tető alá az épület és 1858. november 22-én történt meg az elszámolás. A laktanya félkész állapotban volt, falai felhúzva, a tető rajta van. Ezután hosszú ideig szünet következett, nem történt semmi, az építmény állaga pedig csak romlott.
A városnak nem volt pénze a munkák további folytatására. A kaszárnya a korabeli sajtó szerint „multunk szomorú síremléke”, a város „beteg embere”, és „egy rettenetes kőhalmaz”. Tetejét a vihar pusztította, alapját kimosta az eső, vakolatlan falából a téglát lopkodták, ajtai és ablakai az épületnek még nem voltak. 190 ezer forintjába került a városnak az eddigi munka és a felhúzott, félig kész épület a város szégyenfoltja lett. És ekkor – vélhetően a sajtó hatására – a város lépéseket tett a megoldás érdekében. 1870. február 23-án az eladás mellett döntenek, majd december 23-án megváltoztatják korábbi véleményüket, és a befejezetlen kaszárnyát felajánlják ingyen a honvédelmi minisztériumnak, illetve a magyar államnak. Ettől kezdve az események felgyorsulnak.
1871. április 13-14 között a Honvédelmi Minisztériumból kiküldött Békey István miniszteri osztálytanácsos és a város vezetői tárgyalásokat folytattak, majd megszövegezték az átadás-átvételi szerződést. A szerződés 7. pontja, szó szerint az alábbi szöveget tartalmazza: „Ha az átadott kaszárnya és vele átengedett terület jelen szerződés 2-ik, illetőleg 4-ik pontjába körül írt rendeltetéseiből bármikoron elvonatnék, s más, mint honvédelmi célokra használtatni szándékoztatnék, mind az épület, mind a terület joga Jászberény városa közönségére vissza száll, annélkül, hogy az évközbeni beruházásokat Jászberény város közönsége megtéríteni tartoznék.” A városi közgyűlés 1871. április 25-én részletesen, pontonként megtárgyalta, megvitatta a szerződést és azt elfogadta. A m. kir. honvédelmi miniszter pedig 1871. június 1-jén kelt leiratában meghatódva, elismerőleg és dicsérőleg szólt városunkról:
94
A Huszárlaktanya története „Jászberény város ezen adományával méltó emléket állított magának a magyar honvédség szervezésénél - egyszersmind részére osztályrészt biztosított azon polgári eredményről, melyek a honvédség által felmutatandó eredményben érvényre jutva a nemzet elismerésével találkoznak.” Az építkezés befejező munkáit Olgyai Oszkár m. kir. mérnök irányítása és felügyelete mellett a honvédség végeztette el, 1872. április l-jére lettek kész. A lövöldét 1874 májusában adták át. A fedett lovardának is kész kellett lennie 1872-ben, ugyanis ebben az évben kezdte el működését Jászberényben a m. kir. honvéd központi lovasiskola. Végre az építés elhatározásától 22 év elteltével megépült a laktanya, az 50. gyalogzászlóalj és a 20. lovas század katonái 1872-ben bevonulhattak oda. A város történe-
5
tében lezárult egy korszak, a lakosság megszabadult a katonai beszállásolás terheitől.
A Magyar Királyi Honvéd Laktanya
A KÖZPONTI LOVASISKOLA ÉS A DINAMITROBBANÁS Az 1868-as évet tekinthetjük a magyar honvédség megalakulási évének. 1869-től kétféle haderő van az országban: a császári és királyi közös hadsereg, mely K.u.K. néven vált ismerté, valamint a magyar királyi honvédség. A birodalom területén ezen kívül még kétféle haderő van: a haditengerészet az Adrián (ez császári és királyi volt) és Ausztria nemzeti hadserege, a Honvéd gyakorlótér Jászberényben Landwehr. 95
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel A magyar honvédség a kezdeti időszakban elhelyezési gondokkal küzdött. A nagyobb laktanyákban. a közös hadsereg alakulatai állomásoztak. A Berkó István szerkesztésében megjelent Magyar Királyi Honvédség története 1868-1918 c. könyv 215. oldalán olvashatjuk: „Egyedül Jászberényben volt olyan tágas laktanya, ahol a honvéd helyőrség minden körletével együtt kényelmesen elfért, sőt a tisztek részére is a laktanyában lehetett gondoskodni lakásról. Ez volt abban az időben a honvéd laktanyák közül a legnagyobb.” Ez a nagyság bizonyos helyzeti előnyt is jelentett Jászberénynek. 1874-ben a lovasságnak ezredekbe történő összevonása után az összes lovasezredek fölé a Honvéd Főparancsnokságnak közvetlenül alárendelt, ezredesi rangban levő lovassági dandárparancsnoki beosztást rendszeresítették Jászberény székhellyel. 1874 és 1881 között a magyar királyi honvédség lovassági ügyeit Jászberényből intézték, azt lehet mondani, Jászberény volt a lovas alakulatok központja.
Ezen korszak fontos intézménye volt a Magyar Királyi Honvéd Központi Lovasiskola. 1872-ben hozták létre Jászberényben és 1887-ben helyezték át Budapestre. Az első tanfolyam 17 hallgatóval indult. Ennek a lovasiskolának a hallgatója volt 1886-ban Koburg Kohary Ferdinánd, a későbbi bolgár cár. A tanfolyam elvégzése után Jászberényben szolgált mint huszár főhadnagy. 1887. Június 25-én Bulgária fejedelmévé választották. 1908-tól, az ország függetlenségének kikiáltása után cárként uralkodott tovább. Az iskola többféle feladatot látott el. A Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamára a lovasságtól csak azon személyek jelentkezhettek, akik a jászberényi Honvéd Központi Tisztképző tanfolyamot elvégezték. Egyrészt a tisztek lovaglásban és lovassági szolgálatban történő továbbképzésére szolgált. Másrészt a lovassági csapatiskolákat kiegészítő tanintézet volt, melyet minden honvéd alantas tisztnek el kellett végezni. 1878-tól itt történt a honvéd lovas utász kiképzés is. Koburg Kohary Ferdinánd a főhadnagyból lett bolgár cár
96
A Huszárlaktanya története
Az egykori lovarda ma üresen áll
A lovasiskolán tehát sokrétű és színes munka folyt. Az ország egész területéről jöttek a hallgatók, akik a város életét is színesebbé, pezsgőbbé tették. Sajnos, az iskolát 1887ben áthelyezték Budapestre. Ennek az okát nem tudjuk, mindenesetre az akkori kisváros szegényebb lett egy intézménnyel.
1887. július 4-én a mai Dinamit téren Szakács Sándor honvéd huszár főhadnagy a vasúti sínek felrobbantásáról tartott gyakorlati előadást a hallgatóknak. A foglalkozásvezető napok óta lázas beteg volt, azonban a foglalkozást nem merte elhalasztani, mert a lovassági felügyelő, Henneberg tábornok ellenőrzést tartott a jászberényi laktanyában. A gyakorlati bemutató közben a lassan gyulladó biktorol zsinórra a főhadnagy ráfújt, s a sziporkázó szikrák közül egy az ott lévő asztalon elhelyezett nyitott dobozok egyikébe esett, melyben 100 db durranó ezüsttel töltött kapszli volt. A szikra robbantott, az asztalból roncsok lettek és ezek az asztalroncsok felrobbantották az asztal alatt utász szelencékben elhelyezett 1 kg dinamitot. Ez a második robbanás okozta a tragédiát.
5
MIÉRT DINAMIT TÉR A DINAMIT TÉR?
Henneberg Károly tábornok
97
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel A robbanást meghallva Henneberg tábornok a helyszínre sietett és intézkedett. Rövid idő alatt a városból megérkezett hat orvos. Megkezdték a mentést és a sebesültek ellátását. Ugyancsak a helyszínre érkezett a város plébánosa, Koncz Menyhért egyik káplánjával. A helyszínen, majd a kórházban összesen 15-en haltak meg. Rajtuk kívül 3-an súlyos, 27-en pedig könnyebb sérülést szenvedtek. Közülük 17-en szemsérültek voltak. Az első 8 halottat, akik még július 4-én haltak meg, július 6-án a kórház melletti térségben ravatalozták fel. Az elhunytakat hatalmas tömeg kísérte a Fehértói temetőbe, ahol egymás mellé, egyes sírokba temették el őket. A temetésen jelen volt Fejérváry Géza honvédelmi miniszter is.
Fejérváry Géza honvédelmi miniszter
A túlélő bajtársak 1890-ben síremléket állítottak az elhunytaknak. A sírok közül ma már csak Koller Károly sírja látható, mellette volt a többi sír is, azonban e sírokra időközben rátemettek. A megsemmisítésre ítélt síremléket Faragó László helybeli tanár mentette meg és ő vitte a temető védett részébe.
1894. július 4-én a Honvédelmi Minisztérium az áldozatok tiszteletére emlékművet állított a város által átengedett területen. Az emlékművet Stróbl Alajos szobrász készítette és azon a helyen állították fel, ahol a tragédia alkalmával az asztal állt.
Koller Károly sírja ma is megtalálható a Fehértói temetőben
A Dinamit téri emlékmű mai helyén
98
A Huszárlaktanya története A szobrot Vojnarovics Sándor tábornok, honvédelmi miniszterhelyettes avatta fel és a következő szavakkal adta át Koncsek István polgármesternek: „Az imént felszentelt szobor a honvédség és a polgárok közötti egyetértés záloga legyen.” A polgármester „megköszönte a bizalmat, hogy a honvédelmi miniszter a szobor gondozását a városra bízta”. Időközben a Dinamit teret beépítették, s így az emlékművet 1998-ban áthelyezték a laktanya közelébe. Az áthelyezés alkalmával felújították és eredeti formájában állították helyre.
A 19. SZÁZAD VÉGE
5
A katonák az alaki kiképzést és a különböző fegyverfogásokat a laktanya udvarán, illetve a mellette lévő vásártéren sajátították el. Lőgyakorlatukat a laktanya mögötti lövöldében tartották, míg harcászati gyakorlatra a katonák földjére jártak, ahol az egykori Cserő halom mellett 40 kat. holdas gyakorlótér állt a rendelkezésükre, mely területet 1891-ben 66 kat. földterület megvásárlásával kibővítettek. 1872-ből fennmaradt egy adat, mely szerint 2941 fő tartózkodott a laktanyában. A korabeli egészségügyi állapotokra jellemző, hogy az év folyamán 18%-uk megbetegedett. Az uralkodó betegség a váltóláz és a rüh volt, az utóbbi a tisztálkodás hiányosságaira vezethető vissza. 194 honvédet a gyengélkedőn ápoltak, 61 katonát gyógyíthatatlan betegség miatt le kellett szerelni. Ez a fogalom akkoriban a tüdővészt jelentette.
Üdvözlőlap a laktanyából
99
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel Az épület fő homlokzati részén, az emeleten lehetett a parancsnok és néhány tiszt, altiszt lakása, és itt lehettek az irodák is. A tiszti konyha és a tiszti étkezde a főbejárat fölött, az emeleten volt található, míg a legénységi konyha az épület bal szárnyán, a földszinten. A külön legénységi étkezde ekkor még ismeretlen fogalom. Fürdőház és gyengélkedő volt, de nem tudjuk, hogy az épület mely részén. A korabeli térképek alapján a hátsó udvar fásítva volt és ott halastavat is létesítettek. Kerítés nem volt, a lovarda mögött lévő utat a lakosság nappal – ébresztőtől takarodóig – használhatta. Ez az átjáró biztosította a Vásártér utca keleti oldalának az összeköttetését. 1873-ban létesült a kantin, ahol italmérés is volt engedélyezve. Az ivóvízellátást feltehetően a laktanya előtt lévő kútból biztosították, azonban a laktanya területén is lennie kellett kútnak, hogy az emberek és a lovak részére a szükséges ivóvizet biztosítani tudják. A belső udvaron a még ma is meglévő kutat 1896ban fúrták a kincstár költségén. Csöve az elmondások alapján bambusznádból van. Ez annyira bő vizű kút volt, hogy 1896. március 16-án a város szerződést kötött az állomásparancsnoksággal, mely szerint a szabad és fölösleges vizet kivezeti a laktanya előtti régi kúthoz és azt a lakosság bármikor használhatja. A katonák élték mindennapi életüket, évenként megtartották az őszi gyakorlatokat. Nagyobb egyházi és állami ünnepeken képviseltették magukat. Megünnepelték április 11-ét (az 1848-as törvények szentesítése évfordulóját), Szent István király napját, Ferenc József király születésnapját, Erzsébet királyné születésnapját és a 13 aradi vértanú emléknapját. Úgy a tisztikar, mint a Az egykor oly bővízű kút a laktanya udvarán legénység a város életének része volt. áll ma is
A BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL TRIANONIG ÉS A KÉT VILÁGÉGÉS KÖZÖTT 1902-ben a lovasság elhagyta Jászberényt. A gyulai honvédezred 2. zászlóalját helyezték városunkba, ők vették birtokba a laktanya épületét. A zászlóalj 1912-ben elvonult és 1912-től kezdődően a budapesti 29. gyalogezred III. gyalogzászlóalja állomásozik itt. 1914-ben, amikor kitört az I. világháború, a zászlóaljat kivezényelték a frontra. Augusz100
tus 7-én a nagytemplom előtti téren ünnepélyes keretek között búcsúztatták őket. A zászlóalj az I. világégés szinte összes hadszínterén részt vett, részt vettek az összes nagyobb hadműveletben, ahol becsületesen megálltak a helyüket. Dicsőségüket ma emléktábla őrzi a laktanya falán. A laktanya azonban nem maradt üresen, több népfelkelő alakulat is állomásozott itt, főként a 29. gyalogezred népfelkelői, akiket utánpótlásként küldtek ki a világháború hadszíntereire. 1916tól a háború végéig itt állomásozott a 11. honvédzászlóalj egy pótMa emléktábla őrzi a hős katonák dicsőségét zászlóalja is. Az I. világháború befejezését követően a laktanya egy ideig lakatlan maradt. 1919-ben, amikor Szegeden megalakult a Nemzeti Hadsereg, akkor annak egyik alakulata, a Jászkun gyalogezred került ide. 1921-ben a gyalogezred egyik zászlóaljából alakult meg az 1922-től 5. Honvéd Kerékpáros Zászlóalj nevet viselő alakulat, s ettől kezdődően kerékpáros laktanyaként nevezték a jászberényiek a Jászteleki úti laktanyát. A kerékpáros fegyvernem a gyalogsághoz tartozott, az I. világháborúban született meg, gyorsan mozgó gyalogságként funkcionáltak. Igen érdekes színfoltjai voltak a városnak, hiszen amikor egy-egy alkalommal kivonultak a gyakorlótérre, kimentek a Cserő halomhoz, vagy a kis jászsági, vagy a nagy jászsági körutat megtették, a lányok bizony megnézték a „gumihuszár”-okat vagy „dróthuszár”-okat, ahogy annak idején nevezték a kerékpáros honvédeket. Abban az időben nagy szó volt, ha valaki bekerült egy kerékpáros zászlóaljba, hiszen akkor még nem mindenki tudott kerékpározni, s így bizony megnézték őket, amikor kivonultak egy-egy alkalommal.
Többféle formában próbálták kiképezni és megtanítani az újoncokat, hogy hogyan is kell kerékpározni. Az egyik úgy történt, hogy kivitték őket a Cserő halomhoz, ami jászsági vonatkozásban hegynek számított, ugyanis elég magas domb volt. Fölvitték a szerencsétlen honvédet a domb tetejére, ráültették a kerékpárra, majd elengedték. Bizony ember volt a talpán aki meg tudott maradni a kerékpár nyergében. Persze, előbb-utóbb csak megtanultak kerékpározni. Olyan eset is volt, hogy jobban tudó kerékpárosok köz101
5
A Huszárlaktanya története
Kerékpárral a harctérre
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel refogtak egy rosszul kerékpározó ifjú honvédet, ketten támogatták és így karikáztak végig a jászsági homokbuckákon.
Gumihuszár a „lovával”
1931-ben nagyobb mérvű felújítást és korszerűsítést végeztek a laktanyán. Egyrészt újravakolták, hisz 1871 óta lényeges felújítás nem történt, másrészt az istállókat kerékpárraktárrá, a kovácsműhelyeket kerékpáros és gépkocsi műhelyekké, a fedett lovardát pedig gépkocsiszínné alakították át. A zászlóalj 1938 őszén Jászberény városától csapatzászlót kapott. Eredetéről keveset tudunk, a csapatzászló azonban megmaradt. A II. világháború befejezése után az amerikai fogságba került Budai Ferenc páncélos főtörzsőrmester hozta haza. Ő rejtegette és őrizte meg az utókor számára ezt az ereklyét, mely egy éve a Jász Honvédekért Alapítvány tulajdonába került, s azt az Alapítvány őrzi tovább.
A II. VILÁGHÁBORÚ Az 1938. évi november 2-i bécsi döntés következtében a felvidék magyarlakta területeinek zöme visszakerült Magyarországhoz. A felvidéki bevonulás tevékeny részesei voltak a jászberényi kerékpárosok is. Van olyan visszaemlékezés is, hogy a berényiek részesei voltak a virágesővel tarkított kassai bevonulásnak is. 1938-ban Darányi Kálmán meghirdette az úgynevezett győri programot, s ezután elkezdték a magyar királyi honvédség nagyarányú fejlesztését. Ezután lehetett hazánkban hivatalosan harckocsikat gyártani és páncélos alakulatokat létrehozni, illetve fejleszteni. Hadászati szempontból szükségessé vált a kerékpáros fegyvernem átalakítása, mivel a kerékpáros zászlóaljak teljesítményük és terepjáró hiányosságuk miatt elmaradtak a könnyű harckocsi és gépkocsizó alakulatoktól.
1938-ban a zászlóalj hadrendi száma 9-re változott, majd 1940. szeptember 5 és 13. között részt vett az erdélyi bevonulásban is. A 9. kerékpáros zászlóalj harckocsi zászlóaljjá történő átszervezését 1940. október 104
A Huszárlaktanya története 1-jei hatállyal rendelték el. Az első Toldi harckocsik október hó folyamán érkeztek meg a berényi laktanyába. Az átképző tanfolyamot 1941. február 1. és június 30. között tervezték lebonyolítani. Az oktatáshoz az I. lovasdandár páncélos zászlóalj könnyű harckocsi századát Jászberénybe helyezték, s ez lett a 9. harckocsi zászlóalj 4. százada. A jászberényiek két harckocsi századdal és két kerékpáros századdal vonultak ki a frontra. A páncélosok és a zászlóaljtörzs 1941. július 1-jén indult el 3 vasúti szerelvén�nyel Jászberényből. A kerékpárosok július 1-én még nem voltak menetkészek, így ők később indultak és 8-án találkoztak egységük Harckocsik felvonulása Jászberény főterén már kint levő részével Horodenka térségében. A lengyel és az ukrán lakosság felszabadítóként fogadta katonáinkat, diadalkapukat építettek, és ahol tudtak, segítettek a magyar honvédeknek. Október 16-án virágeső fogadta a hazatérőket. A város vezetése a Hősök szobránál ünnepi külsőségek között köszöntötte őket. Az ünnepségen 50 személyt tüntettek ki,
5
melyből 10-et post mortem kitüntetésként adtak át.
Harckocsik felvonulása Jászberény főterén
A zászlóalj egységei nem vettek részt a 2. Magyar Hadsereg küzdelmeiben, tartalékként itthon hagyták őket. Ennek ellenére több alegység vett részt megszállóként a keleti hadműveletek területén. Az utolsó egységek 1944. október 28-án hagyták el a laktanyát, s tudjuk, 2 hét múlva, november 15-én már a Vörös Hadsereg katonái vonulnak be Jászberénybe, akik igen kemény német ellenállásba ütközve 3 napos kemény csatát követően tudták bevenni a várost. 105
Babucs Zoltán, Besenyi Vendel A jászberényi páncélosok többé már nem tértek vissza laktanyájukba. A laktanya szovjet hadifogolytábor lett. Egyes tisztek és legénységi állományúak, akik a budapesti ostromgyűrűben hadifogságba kerültek, mint hadifoglyok kerültek vissza ide az egykori laktanyájukból kialakított hadifogolytáborba.
A II VILÁGHÁBORÚ UTÁN A 2. Ukrán Front Jászberényben a laktanyában és a méntelepen hadifogolytábort létesített, létrehozta a 33. számú hadifogolytábort, mely gyűjtőtáborként vált ismertté. A két laktanyában változott a létszám, 7 és 15 ezer fő között mozgott a hadifoglyok száma, melynek kb. 25%-a civil volt. Hogy mennyien haltak meg a táborban, nem tudjuk, mindenesetre számukat kétezer körülire becsülik.
A Szent Imre temetőben egy 1950-ből származó jelentés szerint 86 sírban 216 magyar és 39 sírban 160 német halott van eltemetve. Felvetődhet, pontos-e ez a szám, ugyanis a temetést a szovjet katonák végezték, arról a temetőőrnek (sem a hatóságoknak) felvilágosítást nem adtak. A német halottak harcban estek el vagy a táborban haltak meg? – nem tudjuk. A hadifogolytábort 1945 májusában számolhatták fel, a maradék állományt feltehetően a Szovjetunióba szállították. Ezután a magyar honvédség a laktanyát felújította és 1949-ig gyakorlatilag üresen állt, őrség őrizte. 1949-ben szovjet katonai páncélos alakulat költözött a laktanyába. A város lakossága és a szovjet katonák között jó kapcsolat alakult ki, a tisztek a városban laktak. Az 1956-os októberi – novemberi események alkalmával passzívak maradtak, a november 4-i hajnali parancsot nem hajtották végre. Délután idegen csapatok érkeztek a városba. A visszaemlékezők elmondása alapján délután sortűz dördült el a laktanyában (egyesek szerint 2 sortűz), a parancsnokot kivégezték és a laktanya udvarán állva eltemették. Kihantolása 1957-ben történt meg, és a szovjet katonai temetőben temették el. Sírfelirata: „Ismeretlen szovjet katona – 1956”.
A szovjet páncélos alakulat 1957 tavaszán eltávozott Jászberényből, a laktanyát a Magyar Néphadsereg vette át. 1957 őszétől hosszú ideig Magyarország legnagyobb katonai egészségügyi bázisa működött az épületben. A bázis területén nyert elhelyezést az 1965-től egy másik intézmény, a Mozgó Kórház Csoportfőnökség alárendeltségébe tartozó raktárbázis is. 106
A Huszárlaktanya története Évtizedeken keresztül ez a két intézmény biztosította a magyar hadsereg egészségügyi anyagellátását. A Mozgó Kórház Csoportfőnökség raktárbázisa 1996-ban, a Központi Egészségügyi
Az öreg laktanya azóta üresen áll, várja sorsának megoldását. Őrzi azoknak a katonáknak az emlékét, akik egykor itt szolgáltak, és akik e laktanya falai közül indultak el a harctérre, de onnan már nem tértek haza, hanem Európa vagy hazánk valamelyik katonai temetőjében alus�szák örök álmukat. Híven állít emléket annak a sokezer hadifogolynak is, akik 1944-45-ben itt szenvedtek, majd önként jelentkeztek a fasizmus elleni harcra, és 1945-ben az új demokratikus magyar honvédség Jászberényben megalakult 1. gyaloghadosztályának katonái lettek. De őrzi az emlékét annak a szovjet laktanyaparancsnoknak is, akit 1956. november 4-én parancsmegtagadásért, a laktanyában kivégeztek. Valamikor a A szovjet parancsnok emlékét márványtábla őrzi a laktanya területén vastag falak között, az udvaron és a lovardában mozgalmas, lüktető és pezsgő élet folyt, ma mindenütt csend honol, az épületek üresek, a kerítésen belül megszűnt az élet. 2004. április 20. és június 4. Között a Huszárlaktanya történetéről nyolc részes sorozatot készített a helyi televízió. A fenti írás az abban elhangzottak rövidített változata.
107
5
anyagraktár kirendeltsége pedig 1997-ben szűnt meg.
Metykó Béla Jászberény 1956-os forradalmának története
Metykó Béla Mindenkiben felmerül, hogy lehet-e még újat mondani az 1956-os jászberényi forradalmi eseményekről. Nagyszerű könyvek és cikkek születtek az akkor Jászberényben történt eseményekről. Óhatatlanul felvetődik az a kérdés, hogyan lehet hitelesen írni, őszinte tájékoztatást adni. A peranyagokban található vallomásokat az állandó fenyegetettség, sokszor verések és az otthon maradt családtagok iránti féltő aggódás árnyékában kényszerítették ki a minden tiszteletet megérdemlő szabadságharcosokból. Egzisztenciális kiszolgáltatottságukra építve, családjaik és gyermekeik karrierjét fenyegetve állandóan zsarolták őket és közben megpróbálták még ügynöknek is beszervezni. Fontos és sohasem felejtendő el, hogy történelmünk egyik legnagyobb és a külföld által is méltóan elismert eseménye volt, a magyarok szabadságharca az embertelen kommunista rendszer ellen.
A Rákosi rendszer mély politikai válságának hosszú előzményei vannak. A jászberényi lakosság is sokat szenvedett a Rákosi terrortól és a hibás gazdaságpolitikától. Legtöbbet a parasztemberek szenvedtek az embertelen rendszertől. Elég, ha csak a szegényebb parasztok termelőszövetkezetbe való kényszerítésére gondolunk. A beszolgáltatáskor sokszor a jövő évi vetőmagot és a napi élelmet is elvonták a családoktól. Az államosítással tönkretették az önálló kereskedőket és az iparos réteget. Házaikat, vagyonaikat elkobozták. Állandó félelemben élt az értelmiség is.
Az enyhülést, a desztalinizációt az 1956 elején megtartott moszkvai XX. pártkongresszus indította el. Nyilvánosságra kerültek a Sztálin parancsára elkövetett többmilliós emberáldozatot követelő gyilkosságok és a hatalmas méretű hibák és törvénysértések. Az enyhülés első pozitív jele a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti megromlott kapcsolatok helyreállítása volt. Nagy Imre új szellemisége és az általa vezetett enyhülés légkörében a literátorok és a diákok reformtörekvései voltak a legerősebbek. A politikai elnyomás lazulása következtében maga az intézményrendszer vált a bírálat tárgyává a szenvedélyes vitafórumokon és sajtóvitákon. 110
Nagy Imre
Jászberény 1956-os forradalmának története A vasfüggöny mögött az első súlyos zavargások Lengyelországban történtek. Poznanban az 50 ezres éhező, tüntető munkásokat a kommunista karhatalom brutálisan leverte (legalább 50 halott). E hírek hatására a magyar közvélemény is radikalizálódott. 1956. július 18-án leváltották Rákosit és betegségre hivatkozva a „nagy testvér” vis�szarendelte Szovjetunióba. Rákosi utóda, Gerő Ernő és a mellette álló klikk nem a hibák kijavítására törekedett, hanem az ellenzékkel való kemény leszámolásra. Először a szegedi majd a budapesti és miskolci egyetemisták lázadtak fel, akik követeléseiket pontokba foglalták és eljuttatták a kormányhoz. A forradalom kirobbanását az 1956. október 23-i tüntetés jelentette. A Magyar Rádió csak szűkszavú jelentéseket közölt az eseményekről és az emberek inkább a „Szabad Európa Rádiót” hallgatták.
Jászberényben alig értesült valaki, hogy kirobbant a forradalom Budapesten. A rádióban elhangzó Gerő beszéd nem sok embert érdekelt. Sokan az akkori események szemtanúi írják, döntően a rendszerváltozás után: Az október 23-i események mindenkit megleptek. A rádió állandóan be volt kapcsolva az irodákban és üzemekben. Óriási volt az információ-éhség. Az emberek az utcán, a gyárakban vagy irodákban a rádióban hallott eseményeket beszélték egymás között. Érdemi termelő munka az üzemekben már nem volt. Ezekben a napokban a világ tekintete Magyarországra irányult. Ránk figyelt a század, néhány napra Budapestre látogatott a világtörténelem.
A jászberényi cégek közül elsőnek a X. számú Autóközlekedési Vállalatnál október 25-én alakult meg a munkástanács. Ez nem volt véletlen, hiszen a legjobban értesültek az állandóan Pestre járó TEFU (Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat) sofőrjei voltak. Megválasztották a munkástanács tagjait, az első döntésük egy tüntetés szervezése volt és embereket toboroztak a szovjet emlékmű ledöntésére. A dolgozók teherautóra szálltak – az üzem 3-4 teherautót biztosított a forradalmárok számára. Először a rendőrségre mentek és bejelentették Kóczi Ferenc rendőrparancsnoknak, hogy ledöntik a szovjet emlékművet. A rendőrkapitány nem emelt kifogást, azt kérte, hogy ne robbantsanak. Utána átmentek a városi tanácshoz, ahol Beszteri Mihály elnökhelyettessel is hasonló módon közölték, hogy a szovjet emlékművet ledöntik. Közben elhatározták, hogy felkeresik a jászberényi üzemeket és a dolgozókat, hogy vonuljanak fel a városban. A tüntetők zászlókkal feldíszített teherautókon vonultak a főtérre. Imre Béla 111
6
Az 1956-os budapesti forradalmi események Jászberényben és környékén is hamarosan éreztették hatásukat. Eleinte csak kisebb megmozdulások voltak, de az első komoly esemény a városban, a szovjet emlékmű ledöntése október 27-én történt.
Metykó Béla - a Járási Tanács építész technikusa –aki a forradalom egyik motorja és legradikálisabb személye volt - lelkesítette a tömeget. Az ő vezetésével mentek a gimnáziumba.
A Lehel Vezér Gimnázium diákjai felsorakozva vonultak a térre
Tüntetésre mozgósították a diákokat és tanárokat. Végül a szovjet emlékművet 9 óra körül a budapesti 12-es TEFU gépkocsijával döntötték le, amely éppen jászberényi munkára (vasútállomáson dolgozott) volt kirendelve. A gyűlölt rendszer jelképét jelentő emlékmű ledöntése katartikus élményt jelentett a jelenlévőknek, akik könnyes szemmel énekelték a Himnuszt.
Az emlékmű ledöntése után a tömeg – a középiskolásokkal az élen - a Járási Pártbizottságra ment. Árvai István a Járási Hivatal titkára remegve felolvasta a Szolnok megyei Forradalmi Tanács követelését, majd a tömeg a rendőrség elé vonult. Imre vezetésével egy ötfős küldöttség bement, átkutatták az épületet, a dekorációt és a képeket leszaggatták, a drapériákat széttépték, a fogdákat átnézték. Politikai foglyok után kutattak. ÁVH-sokat kerestek az épületben. Közben a rendőrség központi ügyeletéről kihoztak egy széket, melyre Somogyi Jenő a helyi tüzérezred parancsnoka lépett fel, majd a következőket mondta: „Kedves Honfitársak, most pedig váltsuk le a vezetőket!”
112
A Szovjet emlékmű itt még épségben A kötelek egyik vége az emlékműre került Egy TEFU-s teherautóra rögzítették a kötél másik végét
A Szovjet emlékmű romjai
Az emlékmű koszorúit elégették
A Szovjet emlékmű ledöntése
Metykó Béla Mire a tömeg nagy éljenzésbe kezdett. Amikor Somogyi beszélt többen bekiabáltak, hogy a százados legyen a mi vezetőnk. A tömeg közfelkiáltással választotta meg az ideiglenes forradalmi bizottságot, amelynek elnöke Somogyi Jenő százados lett. Közben megállapodtak, hogy a végleges Városi és Járási Munkás-Paraszt és Katonai Forradalmi Tanácsot csak október 28-án választják meg. Az üzemek munkástanácsait is értesítették, hogy küldjék el a választott megbízottjaikat a tanácsházára. Az események viharos gyorsasággal peregtek. Az Aprítógépgyár dolSomogyi Jenő vezette gozói a rádióból értesülJárási és városi Munkás-Paraszt és Katona Forradalmi Tanács határozata tek a munkástanácsok megalakulását bejelentő felhívásról. A munkástanács megválasztására pénteken október 26-án került sor. A tanács tagjait az egyes műhelyek, részlegek választották meg minden befolyás nélkül. A megválasztott tagok még aznap ös�szeültek és Czigány Istvánt választották meg elnöknek. A Fémnyomó és Lemezárugyárban az ideiglenes munkástanács választásra október 27-én délelőtt került sor. Abban állapodtak meg, hogy üzemenként, egészen pontosan üzemrészenként küldenek a gyári munkástanácsba 2-3 tagot, akik közül majd egy-egy személyt fognak jelölni a városi forradalmi tanácsba is.
A fémnyomóbeli események egyik főszereplője Orendás Béla volt, aki 1956. október 23-án hivatalos ügyben Budapesten járt és a pesti eseményeket köz114
Jászberény 1956-os forradalmának története vetlenül személyesen látta. A látottak rá is nagy hatással voltak. Dr. Altordai Sándor a későbbi Nemzetőrség vezetője 23-án szintén Pesten járt: „mikor hazaértem Jászberénybe, még nem volt semmi”. Október 28-án vasárnap délután megalakult a Munkás-Paraszt és Katonai Forradalmi Tanács 18 taggal. Vezetőnek Somogyi Jenő századost választották meg. Első célja az volt, hogy a lakosság tudomására hozta, hogy megalakult a FT és ismertette, hogy kik lettek a tanács tagjai. Ezután a forradalmi tanács céljával és feladatával foglalkozott, majd egy záró felhívást tartalmazott.
Potemkin Károly vezette Jászberényi Járási és Városi Nemzeti Forradalmi Bizottság felhívása.
tonság megszilárdítását és a rend helyreállítását valamint a város gazdasági tevékenységének irányítását.
Október 29-én a Fémnyomó és Lemezárugyárban valamint az Aprítógépgyárban is elkezdték az üzemőrség megszervezését. A dolgozókat felhívták, hogy minél többen jelentkezzenek az őrségbe. A jelentkezők egy részét nemzetőri szolgálatra osztották be. Közölték azt is, hogy akik fegyveres szolgálatot teljesítenek, azok a rendes fizetésükön felül még külön pénzjuttatást is kapnak. Majd a következő napokban az arra alkalmas személyeket – akik döntően már katonaviseltek voltak – nemzetőri szolgálatra osztották be és átküldték őket a városi rendőrkapitányságra, szolgálattételre. Közölték velük, hogy 24 órás lesz a szolgálat, utána 24 óra pihenőt fognak kapni. A rendőr-ka115
6
Fő feladatának tekintette a lakosság élelmiszer-ellátásának a biztosítását, a közbiz-
Metykó Béla pitányságon fegyverrel is ellátták őket. A városban a fontosabb helyekre nemzetőröket állítottak. A munkástanácsi választások után sokan hamar rádöbbentek, hogy olyan személyeket is megválasztottak, akik eddig híven kiszolgálták a Rákosi rendszert. Aktívan részt vettek annak embert gyötrő, megalázó, családokat tönkretevő intézkedéseinek a végrehajtásában.
A szűkebb Forradalmi Tanács, azzal bízta meg Szigeti Istvánt és Imre Bélát, hogy az időközben megválasztott városi-járási Forradalmi Tanács újjáválasztását szervezzék meg. Október 29-én hétfőn reggel a Lemezárugyárban is összehívták a dolgozókat az újbóli munkástanács választásra. Itt már élesen vetődött fel az a kérdés, hogy sztrájkolni kell-e vagy nem. Több munkás a sztrájk azonnali elkezdése mellett érvelt, mert más üzemekben már sztrájkoltak. „Délelőtt 10 óra körül érkezett a Fémnyomóba Szigeti a városi Forradalmi Tanács megbízásából. Tulajdonképpen ő hívta össze a munkásgyűlést. A dolgozók előtt beszédet is mondott. (…) A beszéd befejezése után László főmérnök szaktárs, felhívta a figyelmünket, hogy menjünk át a kultúrterembe, ahol munkástanács választás lesz ismét, mert a tegnap megválasztott munkástanács nem a dolgozók többségének az akaratát fejezi ki. A nagy kultúrteremben üzemrészenként félre húzódtunk és megkezdődött a Központi Munkástanácsba a delegáltak kinevezése. Én a hordó üzem részéről delegálva lettem a gyár munkás tanácsába. Az üzemben Szigeti István a Forradalmi Tanács tagja kérdezősködés alapján összeírta a katonaviselt emberek névsorát.” Ötvös Béla tanúként beidézett kihallgatásából - 1957. március 24.
A Fémnyomó munkástanácsának első vezetője (elnöke) László Károly főmérnök volt. Néhány nap után Gedei Béla lett a munkástanács elnöke. 1956. október 30-án estefelé Imre Béla, Torma százados, Pusztai András, Szigeti András és Bathó Péter elmentek a járási rendőrkapitányságra, hogy kikérjék a rendőrség vezetőinek a véleményét a forradalomról. „Közvetlenül a rendőrség vezetőjével Kóczi főhadnaggyal tárgyaltunk, aki közölte, hogy teljes szívből a forradalom mellett vannak. Senki semmilyen ürügy címén nem lett eltávolítva a rendőrség állományából.” Imre Béla szolnoki kihallgatásából - 1957. április 11.
116
Jászberény 1956-os forradalmának története Még ugyanezen az estén volt egy kis vitája Imrének Somogyi századossal. „Szemére vetettük, hogy önkényesen intézkednek és minket, a FT tagjait nem tájékoztatják. Nem vette jónéven. Beszélgetés alkalmából felvetettem, hogy biztosítson számomra egy gépkocsit, mert Szolnokra megyek és meg akarom nézni milyen a forradalom szervezettsége. A jászberényi pártbizottság kocsijával mentünk, Molnár István tanácstaggal és éjjel 11-kor indultam.” Imre Béla szolnoki kihallgatásából - 1957. április 11.
Imre Béla saját kezdeményezésére a forradalmi bizottság küldötteként még az éjszaka folyamán felkereste a lakásán a Szolnok Megyei Munkástanács vezetőjét, Dancsi Józsefet. Látogatása azért is fontos volt, mert rajta kívül Jászberény és a Szolnok megyei forradalmi vezetés között más személyes kapcsolat nem jött létre. Fontos fordulat történt a jászberényi forradalmi eseményekben október 30-án, kedden késő este Somogyi százados utasítást kapott a Honvédelmi Minisztériumból, hogy
Még az éjszaka folyamán az egész tüzérezred Somogyi vezetésével Budapestre távozott. A jászberényi Forradalmi Tanács elnök nélkül maradt. Amikor ezt október 31-én megtudták a tagok, azonnal összehívták a forradalmi tanácsot, hogy új elnököt válas�szanak. Potemkin Károlyt az Aprítógépgyár dolgozóját választották meg a Jászberényi Járási és Városi Nemzeti Forradalmi Bizottság elnökének. Népszerű ember volt. Jól ismerték, mint futballistát szerették az emberek. Helyettesévé Dr. Nagy Pált és Imre Bélát választották. Potemkin javaslatára választottak egy 12 tagú politikai intéző bizottságot. Ennek a szűkebb körű bizottságnak a hatáskörébe tartozott a korábban beválasztott kommunista funkcionárius személyek kiszűrése és eltávolítása. (Továbbá az ÁVH-s személyek őrizetbe vételéről hoztak döntést.) Néhány nappal korábban a járási Forradalmi Tanácsba beválasztott Sipos István, volt városi VB elnököt, Kabai Sándor, volt pénzügyi osztályvezetőt valamint Terjéki Sándort leváltották. Helyettük megbízható személyeket választottak meg. Választás közben valaki közölte, hogy a Budapesti Munkástanács felhívást intézett a vidéki forradalmi bizottságokhoz, hogy a budapesti Sportcsarnokban megrendezett nagygyűlésre november 1-jén mindenki küldje el megbízottait. Az egyik tanácstag Orendás Bélát ajánlotta, akit azonnal egyhangúan meg is választottak. Ő a megbízást elfogadta és egy alkalmi (tejes) kocsival Budapestre utazott. Amikor a fővárosba ért, akkor szerzett tudomást arról, hogy a meghirdetett nagygyűlés elmarad. Próbált többfelé is érdeklődni, olyan hatóságokat felkeresni, akiktől a forradalmi tanács részére fel117
6
tüzérségével azonnal vonuljon Budapestre a főváros védelmére.
Metykó Béla világosítást vagy útmutatást kaphatna. A Duna-parton felkeresett egy állami hivatalt, ahol felvilágosították, hogy a Dudás csoportra nem lehet hallgatni, mert az ország kormányával szemben állnak. Még aznap visszautazott Jászberénybe, és másnap beszámolt a forradalmi tanácsnak a Budapesten szerzett tapasztalatairól. 1956. október 31-én dr. Altordai Sándort is behívatták a forradalmi tanácshoz és megválasztották a forradalmi tanács tagjának is. Két jelölt volt a posztra. Egyik Altordai a másik Lakatos István. Először a Forradalmi Tanács ülésén Altordait nem akarták megválasztani a nemzetőrség élére. Meggyőzte a tanács tagjait, hogy ő korábban rendőr volt és politikai okok miatt váltották le. Altordai Sándort végül megválasztották a Nemzetőrség parancsnokának. A nemzetőrség a rendőrség épületében lett elhelyezve. További döntésük volt, hogy a Rákosi-éra embereit Sós Pál VB elnököt, Oláh János VB titkárt és még más funkcionáriusokat leváltottak. Altordai különösen fontos és kényes feladatot kapott azzal, hogy a nemzetőrség számára fegyvert szerezzen és a Jászberényen kívüli településeken lásson hozzá a szervezet létrehozásához. Ezt a feladatot eredményesen látta el, mert Jászberényben gyakorlatilag mindenki fegyverhez jutott és a környező jász településeknek is nagyobb számú fegyvert juttattak.
Jászberényi Járási és Városi Nemzeti Forradalmi Bizottság felhívása a Jászság népéhez
118
November 1-jén megkezdődött a rendőrség épületében a nemzetőrök felfegyverzése. Az indulás nem volt problémától mentes és rögtön komoly hatásköri konfliktus támadt Altordai és a rendőrség vezetője Kóczi főhadnagy között, hogy ki kinek a főnöke. Altordai Potemkinhez fordult, de az egynapos villongás hamar megoldó-
Jászberény 1956-os forradalmának története dott, egyezség jött létre köztük. Egymás mellé lettek rendelve, azaz egyik a másiknak utasítást nem adhatott. Miért nem volt a jászberényi forradalomnak napilapja? Eredetileg tervezték a „Jászsági Híradó” néven megjelentetni. Ehhez hasonló napilapot adott ki a karcagi FB a „Karcagi Híradó”-t. Imre Béla és Goda Zoltán kapták feladatul a sajtószolgálat megszervezését. Ahogy Imre Béla később vádlottként tett vallomásában mondta: „A Jászsági Híradó című újság kiadását kellett volna szerkesztenünk. Ebből végül nem lett semmi, nem volt engedély, kéziratok sem készültek és végül papír sem volt. November 5-ére terveztük, hogy Szolnokon el fogunk járni, de az események az ismert módon alakultak.”
Jelentős szovjet katonai alakulatok a megyében csak Szolnokon és Jászberényben állomásoztak. A forradalom időszaka alatt a bizottság tárgyalt a szovjet katonai egységekkel. Erre a tárgyalásra november 1-jén délben került sor. Potemkin Károly, Altordai Sándor és Szabó Kálmán tárgyalt – Báró Alfréd tolmácsolásában – a jászberényi szovjet katonai egységgel. Egyik legfőbb, elsőszámú kérésük az volt, hogy hetipiacos napokon a szovjet katonák fegyveresen ne közlekedjenek a városban, mivel a lakosságban igen erős szovjetellenes hangulat élt. Miután igen sok fegyver volt kint a civilek kezében, kérték a szovjeteket, ha provokáció történik bárki részéről, akkor a provokátort fogják el és adják át a Forradalmi Bizottságnak. A legközelebbi tárgyalást november 5-ére tervezték. Gyakorta előfordult, hogy a szovjetek tyúkokat és más élelmiszert „vettek el” azaz loptak, mert nem volt elegendő élelmük. A Forradalmi Bizottság vállalta, hogy a város fogja
1956. november 1-jén négy egyetemista érkezett Budapestről Jászberénybe, hogy támogassák a forradalom ügyét: Pintér Lajos orvostanhallgató, Gedai István bölcsészhallgató, Liszkay Tamás joghallgató, Kosztya Lujza bölcsészhallgató, akik a városban is sürgették a nemzetőrség felfegyverzését. Részt vettek a Forradalmi Ifjúsági Szövetség szervezésében is. November 2-án délután felkeresték az Aprítógépgyárat is, ahol a munkástanács éppen ülésezett. Pintér az ülésen felszólalt és elmondta jövetelük célját, hogy a nemzetőrség felfegyverzése érdekében járnak itt. A jászberényi ifjúság szerepe az 1956-os forradalomban igen jelentős volt. Szolnok megyében önálló ifjúsági szövetség csak Jászberényben jött létre. Járomi József a könyvtár vezetője és Erdész Sándor múzeumigazgató október végén kezdte meg a szervezést. November 1-jén megalakították a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget, melynek vezetésével Járomi Józsefet bízták meg. 119
6
biztosítani az élelmiszer ellátásukat (nagyvonalú gesztus volt).
Metykó Béla Már november 1-jén elindult a toborzás és a felfegyverezett ifjúsági szövetség tagjainak gyors ütemű kiképzése. Szerepelt az „oktatásban”, hogyan kell benzines palackokkal megsemmisíteni egy tankot. November 3-án, a börtönudvaron le is tették az esküt. November 3-án reggel ismét összeült a Forradalmi Tanács és Potemkin Károly elnök felvetése alapján határozatot hoztak, hogy az államvédelmis tiszteket letartóztatják. A döntés előtt Imre Béla azt is felvetette, hogy a pártfunkcionáriusokat és az államvédelem operatív munkásait is vegyék őrizetbe. Ezt a javaslatot a tanács leszavazta. Az ÁVH-s tisztek letartóztatásával kapcsolatos határozat egy példányát később Potemkin átadta Altordai Sándor nemzetőr parancsnoknak, hogy hajtsa végre az őrizetbe vételeket. Erről az intézkedésről Potemkin Imre Bélát is tájékoztatta. Később Imre 1957. áprilisi kihallgatásán erről a következőket mondta: „… Hogyan hajtotta végre ezt a feladatot Altordai a nemzetőrség parancsnoka, nem tudom, nem közölték velem. Nem tudok arról, hogy egyáltalán valakit is letartóztattak volna.” Imre Béla szolnoki kihallgatásából - 1957. április 11.
Történelmi tény: nem, senkit nem tartóztattak le. Mivel a honvédség elhagyta a várost, az ott maradt honvédtisztek felülről utasítást kaptak egy ezred felállítására. A behívandó pótezred részére fegyvereket kellett biztosítani, mivel nem volt elegendő. Potemkin elnök utasítására Torma és Szabó Kálmán Tápiószecsőre ment egy Wartburg személygépkocsival, ahol a lőszerraktárból 300 db géppisztolyt és lőszert vételeztek és azt Jászberénybe szállították. Mivel 500 db-ot akartak hozni, de a Wartburg véges teherbírású, ezért a következő nap is mentek volna, de már nem tudtak fegyvert hozni, mert a szovjetek addigra lefoglalták a lőszerraktárat. Pedig még jelszó is volt. Torma százados megegyezett a tápiószecsői katonai parancsnokkal, ha szabad az út, akkor a jelszó „légy”, ha nem lehet közlekedni, akkor „darázs”. November 3-án már úgy látszott, hogy a helyzet konszolidálódni fog, s mint az országban bárhol, arra készültek a termelő üzemekben, hogy november 5-én, hétfőn megkezdik a normális munkát. Ebbe a helyzetbe robbant be a szovjetek november 4-i hajnali támadása, amelyről mindenki hajnalban Nagy Imre miniszterelnök rádióban elhangzott drámai bejelentéséből értesült. A FT november első napjaiban a tanácsházán telefonos éjszakai ügyeletet tartott. November 4-re virradó éjszaka Imre Béla tartott ügyeletet. November 4-én reggel korán többen bementek a tanácsházára, hallgatták Nagy Imre felhívását, hogy a szovjet csapatok megtámadták az országot. A FT sürgősen összeült, hogy megszervezze a szovjet csapatok ellen a város védelmét. Torma százados felvetette, hogy a városnak nincs megfelelő katonai vezetője. Továbbá el kell készíteni a város védelmének tervét. Java120
Jászberény 1956-os forradalmának története solta, hogy a Jászberényben tartózkodó Varga Ferenc őrnagyot kérjék fel erre a feladatra. Varga az 56-os események alatt Budapesten volt továbbképzésen a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Előjárói engedéllyel 1956. november 3-án egy alkalmi kocsival jött haza Jászberénybe tiszttársával Sipos István főhadnaggyal. „Késő este kb. 22.00 körül értünk haza. Másnap november 4-én jöttek értem kb. 10 órakor. Varga őrnagy vallomása – 1957. március 22.
Először a Forradalmi Tanács kiküldött érte egy személyt, hogy menjen be a tanácsházára. Előbb nemet mondott. Ekkor Potemkin elnök és Torma százados személyesen mentek ki az őrnagy lakására. Ő ismét vonakodott, majd végül eleget tett az elnök felkérésének. A Forradalmi Tanács felkérte, hogy szervezze meg a város védelmét. Két órát kért a helyzet áttekintésére. Miután megfelelő védelmi térkép nem volt ebben Imre Béla nyújtott segítséget. Közben részletes tájékoztatást kért és kapott Altordaitól a Nemzetőrség parancsnokától, a nemzetőrök létszámáról és a fegyverzetéről. Kora délután Potemkin, Torma százados, Varga főhadnagy, a Forradalmi Ifjúsági szövetség részéről három diák és egy diáklány volt jelen azon a megbeszélésen, amikor Varga őrnagy tájékoztatta őket, hogy meghozta fontos döntését. Közölte, hogy a város nincs megfelelően felkészülve a szovjetek elleni harcra, mindenkinek kiadta, ne lőjenek a bevonuló szovjet csapatokra. Későbbi vallomásában azt mondta. „A diákok nagyon felháborodtak ezen, azt mondták ők elmennek, de még hallani fogunk róluk.”
Bölcs és fontos döntést hozott és ezzel sok ember életét mentette meg. Értelmetlen lett volna minden ellenállás! 1956. november 4-én figyelőszolgálatot szerveztek a Nagytemplom tornyában a szovjetek mozgásának követésére. Éppen Diósi István volt őrségben. Amikor Varga őrnagy meghozta döntését, hogy nem lesz fegyveres ellenállás, Imre telefonon szólt Diósinak, hogy hagyja ott őrhelyét és jöjjön be a tanácsházára. Kora délután folyamán az Aprítóból Czigány István felhívta Altordai Sándort, a nemzetőrség parancsnokát, hogy mi a végleges álláspont. Altordai ezt a választ adta: „Semmiféle fegyveres beavatkozást a szovjetekkel szemben nem szabad alkalmazni” 121
6
Varga őrnagy vallomása – 1957. március 22.
Metykó Béla Az események további alakulását Potemkin Károly vallomása alapján tudjuk követni: „Délután 4 óra előtt egy szovjet repülőgépről röpcédulákat dobtak le. Nem sokkal ezután a szovjet tankok is megérkeztek a tanácsháza elé. A tankból fegyverrel a kezében szállt ki egy szovjet katona. A tanácsházán a fegyvert letenni nem akaró FISZ fiatalok – mint önkéntes nemzetőrök - őrséget álltak. Az egyik fiatal tüzelt a szovjet katonára, majd a szovjetek azonnal sortüzet adtak le és a két fiatalt agyonlőtték. A lövöldözés jó 10-15 percig tarthatott.”
Lelőtt templomtorony a plébánia felől
Lelőtt templomtorony a mai Nagytemplom utca felől
122
A Forradalmi Tanács elnökének vallomása csak az egyik verzió, ahány szemtanú, résztvevő vallomása annyiféle verzió. Járomi József nevezetes résztvevője a forradalmi eseményeknek és a „Vihar a városban” című könyvében sem tudott végleges verziót adni. Ennyi év távlatából már nem lehet megmondani, hogy ki kezdte a lövöldözést. A Katonai Bíróság is csak annyit tudott megállapítani, hogy lövöldözés kezdődött a magyarok és szovjetek között. A kirobbant rövid fegyveres harcnak volt egy nagyon tragikus fejleménye, a Nagytemplom tornyának kilövése. A szemtanúk közül többen egybehangzóan állították, hogy a templom tornyát a szovjet laktanyából egy előre célzott löveggel lőtték le. A főtéren lezajló tragikus tűzharcnak 6 magyar és 2 szovjet halálos áldozata, valamint 60 magyar és 6 szovjet sebesültje volt. A szovjetek támadását ve-
Jászberény 1956-os forradalmának története
Az elkövetkező hónapokban és években a megtorlás során, Magyarországon keresztre feszítették az igazságot.
1957-ben a Time magazin az „Az év emberének” választotta a magyar szabadságharcosokat
123
6
zető katonai parancsnok 1957. április 11-i dátummal írt jelentésében a fegyveres ellenállás helyeinek négy területet jelölt meg: „1./ Jászberény Központi utcája 2./ Városi Tanács 3./ Városi nagytemplom, ahonnan géppuskából nyitottak tüzet a szovjet laktanyára 4./ A hadi üzem klubjának padlása….” Az viszont bizonyított tény, hogy a Nagytemplom tornyából nem nyitottak tűzet a szovjet laktanyára. 1957. november 4-i támadással a forradalom valójában elbukott, de az emberek reménye még élt. Működtek a munkástanácsok, és az emberekben pislákolt a remény az újrakezdésre. A forradalom nem ért véget, hanem új szakaszba lépett. A fegyveres harc helyett a munkástanácsok vették át a vezető szerepet. Ők vitték tovább a forradalom szellemét, amíg lehetett. Az üzemekben november 4. után még hetekig nem dolgoztak. A Forradalmi Bizottság tagjait a szovjet katonák fegyveres felügyelete alatt a tanácsházán egész éjszaka fogva tartották. „Időnként felkísértek az utcáról egy-egy járókelőt. Ez folytatódott november 5-én is, úgyhogy estére már kb. 20-22-en lehettünk. Végül november 5-én este kb. 7 óra körül engedtek el.” A Városházán a szovjetek letartoztatták Potemkin Károlyt, Imre Bélát, Nagy Pált, Diós Istvánt és Altordai Sándort. Megindították az ÁVH-s tisztek a bosszútól vezérelt hadjáratukat. November 5-ről 6-ra virradóra Szolnokon agyba-főbe verték Imrét, Nagy Pált, Dióst és Altordait.
Pethő László Hetven év néhány tételben Életképek egy jászberényi család történetéből
Pethő László
A CSALÁD MEGPRÓBÁLTATÁSAI A VILÁGVÁLSÁGTÓL A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG Az itt következő történetek egy tősgyökeres – a város közéletében az átlagosnál nagyobb szerephez jutó – jászberényi család tagjaival megtörtént hányattatásokat és sikereket idézik. Déd- és nagyszüleik tanyasi parasztemberek voltak, a farmosiboldogházi határban gazdálkodtak. Váltakozó eredménnyel, mert az 1929-es gazdasági válság következtében – mivel a felvett bankkölcsönt nem tudták visszafizetni – csaknem minden vagyonuk és ingóságuk odaveszett. 1944 novemberében a front közeledtét, az oroszok bejövetelét fokozódó félelemmel várták. Az innen-onnan érkező intelmek és vészjelzések ellenére sem kerekedtek fel, hanem itt maradtak. A Szelei út mentén fekvő Juhász-tanyán gyűlt össze a Benedek, a Csillik, a Gedei, a Rusvay és a Zaják család. A hozzávetőleg negyven ember között ugyanúgy volt csecsemő, mint aggastyán. Úgy gondolták a tanyán jobban átvészelhetik a front megpróbáltatásait, mint a városban. Nem így történt. A tekintélyes nagyságú Juhász-tanyát megérkezésük után az oroszok vették birtokukba. Az itt berendezkedő, kétnaponta fel- és leszálló felderítő géppel rendelkező parancsnokság kezdetben védelmet jelentett a meghúzódók számára. Elvezénylésük után viszont egy kóbor, gyülevész csapat vette át az uralmat. A beérkezők mindenütt két dolgot kerestek: katonát vagy éppen órát. Ha bármelyikre akadtak, lefogták vagy magukhoz vették. A családok suhanc korú fiai két pisztolyt is szereztek, amit aztán szerencséjükre gondosan elástak. A lányokat és az asszonyokat az idősebb férfiak igyekeztek megóvni az orosz katonáktól. Az egyik asszonyt nem sikerült megvédeniük, lánya ezt megkerülendő, nikotinnal mérgezte halálra magát, mikor az orosz katona hasonló céllal támadt rá. Az alábbi történeteket elmondták János gyermekei Terjéki Lászlóné Gedei Magdolna, Gedei Zoltán, Gedei György, Gedei László és János unokája Gedei Gábor Lejegyezte és szerkesztette: Pethő László A fotók és a dokumentumok a nyilatkozók archívumából valók.
JÁNOSRÓL
A város hivatalnoka, főjegyzője, 56-os forradalmi bizottságának tagja, aki esztergályosként ment nyugdíjba Édesapánk 1908-ban született Jászberényben. Heten voltak testvérek, közülük neki adatott meg a továbbtanulás lehetősége. 1927-ben érettségizett, rövid ideig orvosi tanulmányokat folytatott, amit a család eladósodása miatt meg kellett szakítania. Ké126
Hetven év néhány tételben sőbb a Pécsi Egyetemen szerzett – munka melletti tanulással – jogászi diplomát. Városházi pályafutását nem sokkal az érettségi letétele után kezdte gyakornokként, idővel pedig adótiszt lett. A háború után egy darabig sikeresen haladt előre. 1946-ban főjegyző és polgármester helyettes lett. 1945 után különös, ma már felfoghatatlannak minősülő dolgok történtek a városban. A Kisgazdapárt hiába szerzett meggyőző többséget, 1945-ben 69,2%-ot, 1947-ben pedig 51%-ot, mégis a kommunista párt adta a polgármestert. A koalíciós egyezkedések következtében viszont apánk személyében Jászberénynek jogvégzett főjegyzője lehetett. S mivel az egyezségek akkoriban sem születtek egykönnyen, 1949-ben néhány hónapig ő látJános fiatal korában ta el a polgármesteri feladatokat. Valószínűleg ennek köszönhette máig is sokak által ismert közszereplését, hiszen városvezetőként adhatta át 1949 decemberében Székely Mihálynak a díszpolgári címet. A díj átadásánál Szakasits Árpád köztársasági elnök és Ortutay Gyula kultuszminiszter társaságában rázott kezet a világhírű énekessel. Alig néhány hónappal ezután viszont már mindhárman elköszönhettek pozíciójuktól. János ellen fegyelmi eljárás indult, melynek végeredményeként távozni kényszerült a városházáról. Ráadásul rendőri felügyelet alá került, a váratlan fordulat nyomán rászakadtak az ötgyerekes család alapvető megélhetési gondjai.
Előbb fuvarozással próbálkozott, lovaival például építőanyagot és téglát szállított az akkoriban letelepülő Aprítógépgyár építéséhez. Idővel még fuvaros szövetkezetet is alapított, mivel azonban lovaikat és kocsijaikat államosították, meg kellett szüntetniük a szövetkezetet. Az egyre kilátástalanabbá váló helyzetben meg-
7
János Székely Mihály díszpolgári címének átadásán a köztársasági elnök és a kultuszminiszter társaságában
János Székely Mihály díszpolgári címének átadásán. Jobb szélen Németh Ferenc Pál ügyvéd, aki jelentős szerepet vállalt a város közéletében
127
Pethő László ragadta az újonnan feltárult lehetőséget, s negyvenhárom éves fejjel jelentkezett az Aprítógépgyárba átképzősnek. Az üzem első munkásait Budapesten a Ganz gyárban képezték ki, s fél év elteltével horizont esztergályos lett. A gyárban befogadták, sőt mi több, el is tudta fogadtatni magát, megbecsült szakember lett, néhány év múltán már újításokkal jelentkezett. 1953-ban – Nagy Imre első miniszterelnöksége idején – felmerült ugyan apánk rehabilitációja, a városházára való vis�szatérése, de akkor esztergályosként már többet keresett, mint amit hivatalnokként kapott volna. Tény azonban, hogy a jobb keresetért több műszakot A testvérek a nélkülözésekkel teli 50-es években kellett vállalnia. Gyakorta 12 órákat dolgozott és rendre vállalt állandó éjszakai műszakot. A gyári munka mellett bérelt földön gazdálkodott. Szabadságát pedig az aratás-cséplés idején vette ki, mert akkor megkereshette a gabona fejadagot. A család életszínvonalára jellemző, hogy édesanyánknak minden találékonyságára szükség volt ahhoz, hogy megfelelő ételt tálalhasson nekünk. Sokszor előfordult, hogy kenyérért is órákat álltunk sorba. A közéletből kiszorítva időnként néhány régi társával, Németh Ferenc Pál ügyvéddel és másokkal való időnkénti találkozás adott kevés alkalmat a helyzet elemzésére és megvitatására. Szabad idejében időnként bekapcsolta a rádiót, ahol a Kossuth adó mellett a Szabad Európa Rádió vagy a Londoni Rádió adásaiból igyekezett információkhoz jutni. Nagyot fordult a helyzet 1956 októberében, amikor az Aprítógépgyárban a Munkástanács titkárává választották. Október 26-án vagy 27-én pedig a városban megalakult Forradalmi Bizottság tagja lett. Nem akart kön�nyen kötélnek állni, de az események végül is magával ragadták. 128
A főjegyzőből lett „dr. horizont esztergályos” az Aprítógépgyárban
Hetven év néhány tételben Sajnos a tragikus novemberi fordulat neki sem hozott semmi jót. Vallatták, megkínozták, ami valószínűleg hozzájárulhatott korai, 1972-ben bekövetkezett halálához. Életünk akkoriban tele lett keserűséggel. 1957-től többször voltak az éjszakai házkutatások, amikor felverték az egész családot.
Viszonylagos jólétet mutató családi fénykép a hatvanas évek végéről. Középen a főjegyző és felesége, körülöttük gyermekeik, unokáik
MAGDOLNA
Ötünk közül én vagyok a legidősebb. Polgári iskolát végeztem, majd leérettségiztem. 1951-ben én is orvosegyetemre szerettem volna menni, de nem javasolták továbbtanulásomat. Jásztelekre kerültem képesítés nélkül tanítani. Később képesítő vizsgát tettem, majd levelező úton tanultam, s 1965-ben magyar-történelem szakos tanári oklevelet szereztem. Jásztelken ismerkedtem meg férjemmel T. Lászlóval, akinek életpályája ugyancsak eltért édesapámétól. László eredetileg cipészsegéd volt, az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, 1947-ben belépett a pártba. Hat elemi ide, ha elemi oda, kiemelték, előbb Besenyszögön segédjegyző, nem sokkal ezután Nagykörűben főjegyző lett. Később a Megyei Tanácsra került, innen iskolázták be Tanácsakadémiára. 1954-ben került a Jászberényi Járási Tanácshoz. 1956-ban elbocsátották, később visszakerült, s az Igazgatási Osztály vezetője lett.
129
7
Pedagógus, a cipészsegédből lett tanácsi funkcionárius felesége, úttörő vezető
Pethő László 1956 számunkra azért is emlékezetes, mert összeházasodtunk. Szüleim nem igazán szívlelték az új családtagot. 1956 szeptemberének további eseménye volt, hogy szeptemberben a Lányiskolába, a később Székely Mihályról elnevezett tanintézetbe kerültem tanítani. Sőt itt is tanítottam nyugdíjazásomig. Közben azért történt egy és Magdolna úttörővezetőként jelentés fogad más. Bekapcsolódtam az úttörőmozgalomba, Csillebércen vettem részt tanfolyamon, s ezután iskolánk csapatvezetőjeként is tevékenykedtem. Szívesen jártam a gyerekekkel kirándulni és táborozni, jó volt iskolán kívüli környezetben is velük lenni.
ZOLTÁN
Szerszámkészítő, technikus, a Műszeripari Szövetkezet elnökhelyettese Gyerek és ifjúkoromban sokkal jobban szerettem pinpongozni, kézilabdázni és focizni, mintsem tanulni. Ennek ellenére megszereztem a szükséges bizonyítványokat, de az Aprítógépgyárba inkább már azért kerültem, mert a Vasas igazolt játékosa voltam. Csatárt, balszélsőt játszottam, gólokat is gyakran rúgtam. Nem kaptam sportállást, szerszámlakatosként alkalmaztak. l962-ben képesítőztem a GéZoltán pingpongozik pipari Technikumban. Utána a Műszeripari Szövetkezetnél helyezkedtem el. Kezdetben raktárosként alkalmaztak, majd anyagbeszerzéssel foglalkoztam, utóbb az anyagellátási osztály vezetője, később pedig a szövetkezet elnökhelyettese lettem. A szövetkezetben évekig dolgoztam együtt Válenti Bélával, a később közismert gyerekorvossal, aki jó kollégám volt. Válenti szintén nem kerülhetett érettségit követően egyetemre, s ezért tanult szakmát és vállalt munkát a szövetkezetben. 130
Hetven év néhány tételben
GYÖRGY
Küzdelmek, kiszámíthatatlan fordulatok után a város „pénzügyminiszterének” megpróbáltatásai 1939-ben születtem, s emlékeim szerint én vettem részt leginkább az apám által űzött fuvarozásban, valamint a neszűri szőlő megmunkálásában. 1956-ban nemzetőri karszalaggal jártam a várost. Kiss László barátommal november 4-én délután kellett volna találkoznunk, de az oroszok benyomulása miatt ez meghiúsult. Később tudtam meg, hogy Lászlót a tervezett találkozó időpontjában lelőtték. Bátyámnál jobban szerettem tanulni. 1958-ban eredményesen érettségiztem, amivel megszereztem a továbbtanulás lehetőségét. Nem így történt, mert felrótták apám ellenforradalmi tevékenységét és ezzel meghiúsították továbbtanulásomat. Apámat ez nagyon bántotta, fellebbezést nyújtott be a megyéhez, amit ugyanazzal az indoklással utasítottak el.
Továbbtanulás helyett így én is az Aprítógépgyárba kerültem, kitanultam a faminta készítő szakmát. Nem sokkal később következett a katonaság, aminek letelte után csak nem kevés herce-hurca árán kerülhettem vissza a gyárba. Részben apámat követve átképeztem magam a jobb keresetet biztosító horizont-esztergályosnak. Esztergályosként pedig újra hozzáfogtam tanulni, beiratkoztam a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre. 131
7
Elutasított felvételi
Pethő László Nagyon be kellett osztanom az időmet, mert a műhelyben nem voltak tekintettel arra, hogy én éppen vizsgákra készülök. Négy év elteltével mégiscsak „észrevettek”, és szellemi munkakört ajánlottak fel számomra. Kooperátor lettem, a nagy gépek egyes alkatrészeinek, tartozékainak beszállítóval kellett kapcsolatot építenem és tartanom. Munkám sikeresnek bizonyult, mert a kezdeti 5 millióról néhány év múlva 40 milliósra növekedett a kooperáló gyártók által beszállított részegységek értéke. Mégis elpályáztam a gyárból, mert közgazdászi ismereteimet akartam hasznosítani. 1972-ben váltottam, s a Tokodi Üveggyárban helyezkedtem el osztályvezetői beosztásban, ahol hamarosan várományosa lettem a gazdasági igazgatói pozíciónak. Mégsem éreztem jól magam, a szívem mindinkább hazahúzott. Bizakodással értesültem arról, hogy a város vezetésében lényeges változtatások történtek: a máshonnan érkezett párttitkárok és tanácselnökök helyett, végre helybeliek kaptak lehetőséget. Amikor megláttam a Városi Tanács Terv- és Pénzügyi osztályvezetői állásának hirdetését, nem sokat gondolkodtam, hanem pályázatot adtam be, amit Gedei György munkakönyve elfogadtak. Nehezebben döntöttem akkor, amikor Kárpáti József tanácselnök egy évvel később, elém tett egy MSZMP-be való belépésre vonatkozó nyilatkozatot. Azzal érvelt, hogy ő ezt már belépésekor, mintegy feltételként megígérte a Pártbizottságnak. Egy ideig osztozkodtunk, majd nem könnyű szívvel, de mégis aláírtam a papírt. A vállalt feladat meglehetősen nagy kihívást jelentett, hiszen a város pénzügyeinek és fejlesztési kérdéseinek ös�szefogása és menedzselése az én kezemben összpontosult. A város kasszája nem volt éppen üres, de a rendelkezésre álló források ugyancsak korláGedei György egyházi esküvőjén feleségével tozottak voltak. Mai szemmel 132
nézve szintén nevetségesen hangzanak az akkori összegek, de mindenképpen hozzájuk kell illeszteni az azóta időről időre elszabaduló inflációt. Nos, a hetvenes évek második felében mintegy 250 milliót tett ki a város költségvetése, melynek csak igen kis része származott adóbevételekből. Ha valamit fejleszteni akartunk, legyen szó vízműről, szennyvíz-elvezetésről, iskolafejlesztésről vagy éppen egyébről, akkor főleg a megyével kellett egyezségre jutnunk vagy éppen konfliktusba keverednünk. Így döntöttünk annak idején a vízmű 70 milliós fejlesztéséről, amihez a városnak csak 20 milliója volt a kasszában. A beruházás mégis megvalósult, a hiányzó 50 millió nagy részét nem kis csaták után a megye izzadta ki, de a város részéről már csak 5 milliót kellett kigazdálkodnunk. Kisebb-nagyobb forrást sikerült előteremtenünk az átvett bevételek biztosításával, melyek túlnyomó része a városban működő vállalatoktól és szövetkezetektől származott. Ilyenkor a közös érdekeket kellett megkeresnünk és megtalálnunk. Így tudtunk parkolót létrehozni az áruháznál, utat építeni olyan utcákban, ahol hűtőgépgyári lakók éltek vagy intézmények voltak. Amikor a városhoz kerültem, szinte minden iskolában két műszakban folyt a tanítás. Előbb kisebb bővítésekkel, majd a Bajcsy-Zsilinszky úti új iskola felépítésével sikerült ezt az áldatlan állapotot felszámolnunk. Az új iskola létesítésénél is a megyével kellett egyezségre jutnunk. Akkoriban már tudtam, hogy a megyei vezetők, a hivatali illetékesek közül ki volt „Jászberény-párti”, s ki volt az, aki éppen ellentétes oldalon állt. Akkoriban is voltak politikai csaták. A tanácselnök bizony nemegyszer falfehéren érkezett vissza a Pártbizottságtól. Ott hol kisebb, hol nagyobb vehemenciával hozták tudomására a megvalósítandó feladatokat és terveket. A pártnak ugyan nem volt pénze, megvalósítást a városházától várták el, köztük nem egy esetben olyanokat is, melyhez nem állt rendelkezésre megfelelő forrásunk. Mivel pedig ez a kör napi kapcsolatban volt egymással olyan eset is akadt, amikor nem a tanácselnökön, hanem éppen rajtam, az osztályvezetőn csattant az ostor. A sportegyesület vezetőségi ülésén elhangzott egy hangzatos ígéret a pártbizottság képviselője részéről. Mivel magam is ott voltam, nem a nyilvánosság előtt, de a folyosón kétkedően rákérdeztem a forrásra. Alig telt el egy-két nap, raportra rendeltek, s nem éppen baráti hangnemben kérdőre vontak, hogy miért nem támogatom a párt képviselőjét. Így zajlott az életem 1989-ig, amikor a városházán is felbolyGyörgy a város pénzügyeinek irányítójaként dult az élet. Buzás Sándor ta133
7
Hetven év néhány tételben
Pethő László nácselnök engem is megkérdezett: induljon-e a választásokon? Nemmel válaszoltam. „Elégedj meg a Portelki iskola igazgatásával” – javasoltam. Magam is kerestem a helyem az új helyzetben. 1990 őszén Válenti Béla – aki egyedül nyert az első önkormányzati fordulóban – lakására hívta Magyar Levente leendő polgármestert, Forgács Istvánt, B. Kiss Andrást és engem. Magyar afféle előzetes önkormányzat-alakításra tett javaslatot, nekem a pénzügyi osztály további vezetését ajánlotta. Végül is egy évre vállaltam, amiből másfél lett. Vonzóbbnak tűnt viszont számomra a megyei főjegyzői állás, amit megpályáztam. Második lettem ugyan, de előtérbe került a nevem, s nem sokkal később felajánlották a Megyei Kórház gazdasági igazgatói állását, amit elfogadtam. Két évig vittem az intézmény gazdasági ügyeit, sokat kellett bajlódnom a költségvetés egyensúlyban tartásával. Mindemellett nem volt egyszerű összhangot találnom az igazgatóval, így 1994-ben megváltam tőlük. Ezt követően öt évig vezettem még az OTP jászapáti fiókját, majd élve a korkedvezmény lehetőségével nyugdíjba vonultam. Nyugdíjazásom után újra szerepet vállaltam a város közéletében. 1998-2002 között tagja lettem az Önkormányzat Egészségügyi Bizottságának. 1999-2007 között pedig a Városi Vagyonkezelő és Üzemeltető Zrt. Igazgató Tanácsának tagjaként, majd elnökeként dolgoztam.
LÁSZLÓ
A Déryné Művelődési Központ ifjúsági klubjának vezetője, majd hivatalnok
László klubvezetőként
134
1956-ban Székesfehérváron jártam iskolába, mégis meglakoltam a Jászberényben történtekért. 1961-ben érettségiztem a Lehelben, s hiába nyertem latinból tanulmányi versenyt mégsem vettek fel egyetemre. Ezt követően jobb lehetőség híján szakmát tanultam. Hűtőgépszerelő műszerész lettem, 1963-tól a Fémnyomó és Lemezárugyárban helyezkedtem el. Nem igazán találtam a helyem. A gyárból kikerülve, hol utcaseprő, hol földmérő, hol pedig kocsis voltam. 1966-ban szerencsés fordulattal a művelődési ház munkatársa lettem, az intézmény vezetője felfigyelt rám mint a fiatalok körében népszerű ifjúra. Megszerveztem az Ifjúsági Klubot, klubtalálkozókat kezdeményeztem. 1978-ban jutalomkép-
Hetven év néhány tételben
Klubtalálkozó a hatvanas évek végén. A vendég Ratkó József költő. A kép bal szélén László, jobb szélén Bagyari Ildikó, aki újjászervezte a város táncéletét.
pen Barátság vonattal, a Szovjetunióba is eljuthattam. Időközben a Szakszervezetek Országos Tanácsa iskolájában népművelő-könyvtárosi diplomát szereztem. 1980-ban váltottam, a Városi Tanács népművelési felügyelője lettem, ahol az első Jász Világtalálkozóig gondoztam és irányítottam a város kulturális intézményeit és ügyeit.
GÁBOR
Kisiskolás koromban szerettem a tanulást, amihez kiváló tanítóim és persze a szüleim segítő hozzá állása kellett. Sajnos a 8. osztály végére, önfejű kamaszként mindkét „féllel” konfliktusba keveredtem, mert kitaláltam, hogy kamionsofőr leszek – így látok majd világot. Akkor még az utolsókat rúgta a kádári kommunista diktatúra, kaland volt a külföld. Így aztán mindenféle ellenérvet és kitűnő bizonyítványokat félrerúgva elmentem Túrkevére, autószerelő tanulónak. (Tehettem, mert a szüleim rendkívül toleránsak voltak, bár biztosan, nehezükre esett.) Itt érettségiztem, megszereztem a szakmát, majd technikumot végeztem. Közben azonban rájöttem, hogy mégsem ez az én utam. Közben jött a rendszerváltás, érdekessé, izgalmassá vált a közélet, vonzó lett az egyetemi lét. A jogi karról lemaradtam, de a berényi tanítóképző befogadott és megadott sok-sok olyan elméleti alapot, ami nélkül ma nem lennék boldog ember. Itt találkoztam az újságírás 135
7
A harmadik generáció tagja, a helyi média és közélet képviselője
Pethő László kalandjával is dr. Wirth István idegenvezetésével. Gyakorlatra jártam a Jászkürthöz, Lukácsi Pál és Szántai Tibor „gereblyéztek” utánam, Kiss Erika is segített, úgyhogy egyre jobban vonzott a tollforgatás. Aztán néhány hónap múlva azt vettem észre, hogy egykori szociológia tanárom közvetítésével máris az akkoriban induló megyei napilap, a Jászkun Krónika munkatársa lehettem. Az itt kialakuló kapcsolatrendszer révén később mindenfelé eljutottam a médiában. A Jászkun Krónika mellett akkoriban már egy-két újonnan indult kereskedelmi rádióban is tudtam hallatni a hangomat. Tehettem, hiszen könnyebbé vált a fővárosi stúdiókhoz az út azáltal, hogy időközben elkezdtem az ELTE média-szociológia szakát. Ebben az iskolában megkaptunk mindenféle gyakorlati tudást, amit csak akartunk. A legnagyobb szaktekintélyek oktattak, nem volt előttünk zárt stúdió. Ebben az időszakban volt egy szerencsés egymásra találás a helyi televízióval. Náluk éppen megüresedett egy szerkesztői hely, és a vezető operatőr, Bethlendy Csaba kérte, látogassam meg őket. Aztán néhány próba anyag után állást kínáltak. Az akkori munkaszerződésemen Blaskó Istvánné aláírása szerepel. Később, az a tudás, amit az egyetemen szereztem, főszerkesztői kinevezésben hozta meg első gyümölcsét. A média révén bekerültem a nagy közéleti kavargásba. Mindenkivel találkoztam. Az utca emberével, melósokkal, gazdálkodókkal, ugyanúgy, mint vezető politikusokkal, helyi vezetőkkel, gazdasági potentátotokkal, polgármesterekkel, piaci kofával, gengszterrel, kupeccel, rock sztárral, rendőrrel, csövessel, yuppie-val. Úgy éreztem, nekem is van véleményem, tudok is tenni, kell is valamit tenGedei Gábor itt is mikrofonnal 136
Hetven év néhány tételben ni, mert kezd kifulladni a 90-es évek lendülete, szóval elragadott a közéleti zsongás. Voltak barátaim, akikkel úgy gondoltuk, kicsit megkavarjuk a berényi állóvizet. Így jött össze egy csapat, amelyik civil egyesületként (Pont Egyesület néven) elindult az 1998-as helyhatósági választáson. Listáról én kerültem be a képviselő-testületbe.
7
Gyorsan jöttek az első pofonok, lassan a mögöttem lévő csapatból is kifogyott a szusz, szétmorzsolódtunk, a politikával nem tudtunk mit kezdeni, amiben biztos, hogy én is hibás vagyok. A mai napig fáj a dolog, de voltak szép napjaink. Azóta nagyon sok olyan lehetőség mellett ment el Jászberény, ami a jelenleginél is előbbre vitte volna a várost, és akkor most sokkal többen érezhetnék itt jól magukat. Sokfelé megfordulok az országban, és látom, hogy milyen sok, Jászberénynél nehezebb sorsú település van. Hozzájuk képest ez egy jó ütemben fejlődő város. De kevesen vannak, akiket Isten így a tenyerén hordoz, mint az itt élők közösségét. Jó lenne, ha ezt az adományt, amit szülővárosom kapott, jobban meg tudnánk becsülni. Mind anyagiakban, mind szellemi tőkében és tetterőben sokkal jobban el van látva Jászberény, mint amennyi az eredményei alapján látszik.
137
Kiss Erika A rendszerváltás időszaka
Kiss Erika Hazánk történetének igen izgalmas korszaka a rendszerváltozás időszaka, az ami 198990-ben történt. Ekkor jött létre a többpárti demokrácia, az a társadalmi-politikai változás, mely új fejezetet nyitott a magyar történelemben. Magyarország történelmi mércével mérve is nagymértékben hozzájárult az egységes Európa létrejöttéhez. Az eredmény a szocialista korszak vége. A társadalmi változások elkerülhetetlensége már 1985-ben megmutatkozott, amikor a parlamenti választásokon többes jelölések is lehetségessé váltak. Azaz, több jelölt közül lehetett választani. Aki nem jutott be az Országgyűlésbe, az pótképviselő lett, ha 25%-nál többen voksoltak rá. Jászberényben Gorjanc Ignác (1967-től volt képviselő), a Hűtőgépgyár vezérigazgatója maradt a képviselő, de mellette 27,8%-os eredményével „várólistára” került Kókai Rudolf, a gyári pártbizottság vezetője. Gorjanc Ignác
A társadalmi változások azonban a történelem során mindig gazdasági okokból eredtek. A szocialista tervgazdaság csődje már az 1970-es években jelentkezett. Az egyéni vállalkozói hajlam, a piaci alapon nyugvó gazdasági folyamatok beindulásához maga az állami vezetés adott támogatást. Az 1980-as évek elejétől gazdasági munkaközösségek (GMK) jöhettek létre, melyek a kiaknázatlan szellemi energiákat is felszabadították, de anyagi bázisokat is megmozgattak. Az ország súlyos eladósodása, 1983-ban az első IMFhitel felvétele is gyorsította ezt a folyamatot. Jászberényben is számos GMK alakult, főként a Hűtőgépgyárban és az Aprítógépgyárban. Magánvállalkozások számára is lehetőségek nyíltak. Ehhez a szocialista gazdálkodási keretek is változtak, ami gyorsította a folyamatot. Az új gazdasági törvény megszületése (kft., rt., bt. alapításának engedélyezésével), az adórendszer piacgazdaságivá igazítása, az általános forgalmi adó (áfa) és a személyi jövedelemadó (szja) bevezetése új helyzetet teremtett. Ez hamarosan társadalmi-politikai változásokat is eredményezett. Sőt, 1989-ben már itt voltak a svéd Electrolux „megfigyelői”, akik a Hűtőgépgyár megvásárlásában láttak jó esélyt a gazdasági kapcsolatok szélesítésére. A Hűtőgépgyárral kapcsolatos környezetszennyezés ügye is hamarosan (1989. október 12.) nyilvánosságot kapott. Ezt az ügyet az SZDSZ és dr. Kis Zoltán a választási kampányban „zászlajára tűzte”, hangos harcot indított e témában. A helyi gazdasági törekvések során egyéni vagy kisebb csoportok (családi) vállalkozásai indultak be. A MICOOP Műszeripari szövetkezetből kivált az autószerviz, majd később Opel márkakereskedése lett belőle. A Mátrix Kft. is innen eredeztethető. A hűtős mérnökök fiatal csapata is saját cégalapításba fogott, a Trend, a Kód Kft., vagy a Célgépterv is létrejött. S Kasza Lajos is dolgozott már kis műanyag-fröccsöntő üzemében a Necsőn, születőben volt a mai Jász-Plasztik Kft..
140
A rendszerváltás időszaka A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) korifeusai több fontos kérdésben – pl., hogy 1956 forradalom volt-e – arra a megállapításra is jutottak 1989 elején, hogy „Ez az ország nem politikailag-gazdaságilag ment tönkre, hanem erkölcsileg”. Az erkölcsi válság meg is mutatkozott. A politikai elitváltáshoz hatalmas küzdelem vezetett. Az országban 1988-89-ben sorra alakultak pártok, a hatalomátadás menetéről megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások. A pártok vidéki, helyi szervezetei is létrejöttek. Az MSZMP-től távolodók Reformkört hoztak létre a változások érdekében Jászberényben is. Aztán elsőként a Független Kisgazdapárt (1989. április 16-án) alakult újjá, melyben a régi, 1947-es tagok közül többen újra részt vettek. Ez a párt volt a kommunizmus előtt a legjelentősebb politikai erő Jászberényben. Igaz, az 1945 előtti történelmi korszakban baloldalinak számított, a rendszerváltás időszakában és utána is azonban már jobboldali politikai erőként jelent meg. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) 1989. május 25-én alakult, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) augusztus 29-én bontott zászlót Jászberényben. Az MDF – Magyar Demokrata Fórum első vezetőségének tagja: dr. Borbényi Elek, Rusvai György és Mihályi Sándor voltak.
A Demokratikus Ifjúsági Szövetség - DEMISZ (a Kommunista Ifjúsági Szövetség – KISZ utódszervezete) is aktívan bekapcsolódott 1989-90-ben a helyi politikába, a Hazafias Népfront (HNF) is, melynek a helyi társadalmi erők összefogása, segítése volt korábban is a deklarált feladata. A HNF - Hazafias Népfront, országos vezetője Pozsgai Imre volt. A parlamenti választások során már Hazafias Választási Koalíció néven indított jelölteket.
Az MSZMP 1989 őszén átalakult, igen karcsúvá vált, ám utódszervezetként a Magyar Szocialista Párt (MSZP) jött létre itt is. Az MSZP – Magyar Szocialista Párt alakuló ülése 1989. november 3-án volt. A Táncsics utcai székházukba ekkor „vonultak vissza”, és a Szabadság téri épületet átadták a városnak.
8
A palettán rövid időszakban, de a Vállalkozók Pártja is megjelent. Az 1989-es tavasz „kivirágzásának” – melyben kétségtelen, hogy sok egyéni ambíció is megmutatkozott – azonban sokan nem örültek. A régi, hithű kommunisták ennek hangot is adtak, s ekkor még a Munkásőrség is létezett, melynek számos főállású vezetője bizony a megélhetését féltve nyilatkozott a változások ellen. Az MSZMP idősebb, ortodox tagjai, vezetői 141
Kiss Erika nem érezték meg az idők szavát, s ennek hangot is adtak a megyei sajtóban, mely ekkor igyekezett minden nézetnek, érdekcsoportnak nyilvánosságot adni. Érdekes színfoltja volt ennek az időszaknak, hogy a városi piac szélén álló bérház földszintjén, az egyik üzlet – a kisállat kereskedés – kirakatában egy táblán hirdették: az MDF-be ott be lehetett lépni. Az üzlet bérlője, Lajkó Imre maga is lelkes MDFtag volt, s ezt vállalta, mint pártfeladatot.
A társadalmi változás kohójában jelentős események követték egymást. Az országgyűlési képviselő – Gorjanc Ignác halála, 1989. február 10. után Kókai Rudolf lett, s visszahívásának kezdeményezése is megtörtént, meglehetősen későn, szeptember végén, amikor már a köztársaság kikiáltása, a „négyigenes” népszavazás ügye volt soron. Az újjászerveződött pártok az ünneppé emelt október 23-a tiszteletére közösen állítottak emléktáblát a városháza falánál.
Emléktábla a városháza falán
A rendszerváltozás érdekes színfoltja volt, hogy időközi tanácstagi választásra is sor került október 28-án. Bár a DEMISZ és a Népfront is törekedett jelölt állítására, végül az MDF talált megfelelőt, és egy fiatalember, Török Pál függetlenként indult. A nyertes dr. Pethő László főiskolai tanár volt, aki nem lépett be az MDF-be, de támogatásukat elfogadta. Aztán tanácstagként azt is vállalta, hogy 1990-ben a parlamenti választáskor is induljon szintén az MDF támogatásával a mandátumért. A változások folyamatának fontos része volt a nyilvánosság biztosítása. Számos új országos és megyei lapot alapítottak jelentős mértékben vállalkozásban, melyek nyilvánosságot adtak a különböző politikai erők törekvéseinek. Az akkori MSZMP pártvezetés támogatásával a városi tanács 1989 tavaszán döntött arról, hogy városi újságot alapít JÁSZKÜRT néven, s ehhez az anyagiakat is biztosítja. A helyi újság havilapként első alkalommal 1989 decemberében jelent meg 8 oldalon, A/3-as méretben, melyet a Hűtőgépgyár nyomdájában készítettek. A városi lap szerkesztője Horti János, a Hűtőgép üzemi lap szerkesztője lett. A városi pártbizottság által delegáltakból szerkesztőbizottság is létrejött ekkor.
Ám vállalkozási alapon a Novotni Jánosné vezette Jászsági Építőipari Szövetkezet érdekeltségében megkezdődött egy költségesebb kommunikációs vállalkozás, a helyi kábeltévé-hálózat kiépítése is. Sőt, egy tévéstúdió is létesült a Tanítóképző Főiskolán a hallgatók bevonásával és a Déryné Művelődési Központ munkatársai közreműködé142
A rendszerváltás időszaka sével, így a helyi tévézés is kezdetét vette. Az első szerkesztett tévéműsor 1990. február 23-án került képernyőre. A helyi tévézés úttörői voltak: Sas István, Bojtos György, Soós Imre, Bethlendy Csaba, Cserháti Ágnes.
1989 őszén érdekes történetek is megestek. A változásokat akaró, támogató emberek, pártok tagjai, aktivistái közül sokan tapasztalták, hogy postai küldeményeik eltűnnek, leveleik felbontva érkeznek meg, telefonjukat lehallgatják. Fantom emberek írnak leveleket újságoknak, akiket nem lehet megtalálni. Az MDFesek a Lenin-szobor eltüntetését szorgalmazták. Gyakran megesett, hogy a szobor ölébe zsíroskenyeret helyeztek, s a közeli kocsma vidám látogatói az üres sörösüveget is A Lenin-szobor eredeti helyén
Lenin szobra a Jász Múzeum udvarán
ott hagyták mellette, mert gyakorta oda is ültek a bronz Lenin mellé. Így még ez év végén a Jász Múzeumba szállították, s az udvaron lévő padra ültették Zilahy Zoltán 1986ban készült alkotását. A felbuzdulás azonban az 1957-ben a Déryné Művelődési Központ elé állított felszabadulási szovjet emlékművet csak 1991 tavaszán semmisítette meg. Darabjai az állatkert parkjába kerültek.
A kerekasztal tárgyalások eredményeként a hatalomátadás menetrendje is megszületett. Az 1990-es első, szabadon választott parlament megalakításához kiírták a választásokat, és új választási törvény is született. Az 1990-es választások alkalmával a Jászságban két egyéni körzet volt Jászberény és Jászapáti központtal. A jászberényi választókerülethez tartozott Fényszaru, Árokszállás, Pusztamonostor és Felsőszentgyörgy is.
8
A pártok készültek a nagy megméretésre, mely Magyarország történelmének sorsfordító eseménye volt. A kampányban megmutatkoztak az egyéni ambíciók és az országot jó útra terelők szándékai, a kicsinyes, „orruknál tovább nem látók” és a távlatos társadalomképpel rendelkezők közötti különbségek. Voltak zavarosban halászók, a régi beidegződésekre játszók és tisztességes politikusnak készülők is. 143
Kiss Erika A Szovjet emlékmű 1991-es bontása
Ami az emlékműből megmaradt
A kétfordulós választás uralta március-áprilisban a közéletet. Jászberényben a parlamenti mandátumért 11-en szálltak ringbe (a kapott szavazatok sorrendje szerint): Dr. Kis Zoltán, jogász SZDSZ Szigeti István, vállalkozó Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Dr. Pethő László, tanár MDF Dr. Dobos László, közgazdász Hazafias Választási Koalíció Dr. Jakus Zoltán, orvos MSZP Szabó Béla, mezőgazdász Agrárszövetség Dr. Knorr János, ügyvéd független Dr. Jánosi Gábor, orvos MSZMP Dr. Csabai Tibor, állatorvos független Kókai Rudolf, mérnök független Dr. Lukács Zoltán, tanár független
A második fordulóban dr. Kis Zoltán (SZDSZ) nyerte el a mandátumot, aki 1994ben, 1998-ban is egyéni, majd 2002-ben és 2006-ban listás mandátumot szerzett. 2007ben, 17 évi parlamenti képviselői munka után lemondott mandátumáról.
dr. Kis Zoltán
144
A rendszerváltás időszaka Helyhatósági választás A parlamenti választások után ősszel a helyhatósági következett. A helyi politika alakítói is megküzdöttek egymással. Az akkor hatályos szabályok szerint egy akkora városnak, mint Jászberény 27 képviselője lehetett, 14 egyéni körzetből és 13 pártlistáról.
A jelölések során a pártoknak szintén nagy szerep jutott. A Kisgazdapártban azonban hatalmas belviszály kerekedett, az „ős”-tagok és az újabban csatlakozók között. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) helyi szervezete is létrejött, így bővült a paletta, s alakult több civil szervezet, pl: Polgári Kaszinó Egyesület is, mely a helyi képviselő-testületbe szeretett volna bejutni. Az egykor volt Úri Kaszinó (1839-1939) mintájára a városi elit számára 1990. június 13-án alapították meg ezt a Polgári Kaszinó Egyesületet Novotni Jánosné vezetése mellett. A Jászsági Építőipari Szövetkezet elnök asszonya 1987-ben a Városvédő és Szépítő Egyesület egyik alapítója, első elnöke is volt.
A hatályos törvény szerint, mivel csak pártok indulhattak a választáson, egyesület nem, ezért nagyon sokan függetlenként akartak a városvezetésbe bejutni, de több korábbi tanácstag is munkája folytatását tervezte. A kampány-gyűléseken országos vezetők is megjelentek, így járt itt Für Lajos, Salamon László, Bod Péter Ákos ipari miniszter, s mások mellett Rajk László (SZDSZ), Géczi József (MSZP) is. A Buzás Sándor tanácselnök vezette városi tanács utolsó ülését 1990. szeptember 21-én tartotta, számot adtak arról, hogy 15 milliós tartalékkal adják majd a várost az új vezetésnek.
8
A helyhatósági választás első fordulója 1990. szeptember 30-án volt. A szabaddemokraták ekkor a Fidesszel koalícióban indultak. Jelölteket állított a DEMISZ, az Agrárszövetség, a Magyar Zöldpárt, az MSZMP, a Vállalkozók Pártja, a Magyar Cigány Igazság Pártja és a kisgazdáktól „levált” Magyar Parasztszövetség nevű szervezet is, összesen 10 pártalakulat, tömörülés. Ám több körzetben érvénytelen lett a voksolás, mert a választóknak alig 30%-a ment el a törvényességi küszöböt jelentő 40% helyett. A második választási nap október 14-én volt. Az egyéni körzetben induló 120 jelölt közül a következők jutottak be a jászberényi képviselő-testületbe: 145
Kiss Erika Az egyéni körzetekben képviselő lett: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
Faragó József, katonatiszt SZDSZ-Fidesz Konkoly József, hentesmester – független Bujdosó József, főkönyvelő – független dr. Válenti Béla, gyermekorvos – SZDSZ-Fidesz Galcsik Tibor, exportőr – független Dr. Csabai Tibor, állatorvos – független Taczman András, mérnök – KDNP Csomor Tamás, mérnök – SZDSZ-Fidesz Novotni Jánosné, szövetkezeti elnök – független Pesti Kálmán, mezőgazdász – független Németh István, gazdálkodó – FKgP Szabó József, gyári munkás – SZDSZ-Fidesz Dr. Fenyvesi Máté, állatorvos – FKgP Lantos Kálmán gazdálkodó – FKgP
Listások: Magyar Levente (SZDSZ-Fidesz), Kármán Antal (SZDSZ-Fidesz), Cserta István (SZDSZ-Fidesz), Lantos Krisztina (SZDSZ-Fidesz), Laki László (SZDSZ-Fidesz), Zircher Tibor (SZDSZ-Fidesz), dr. Boros Dezső (MDF), Szentesi Mihály (MDF), dr. Jakus Zoltán (MSZP), dr. Kabács János (FKgP), Szigeti István (FKgP), Kiss István (FKgP), dr. Mizsei Tamás (KDNP). Lemondások miatt hamarosan változások következtek be. Kármán Antal helyére Mocsai Zoltán került a testületbe. Faragó József az 1. körzet egyéni képviselője lemondása után helyére Papp Istvánt (SZDSZ-Fidesz) választották meg 1992 májusában. Kriegel József (MSZP) pedig dr. Jakus Zoltán kórházigazgató helyére került. A létrejött testületbe az SZDSZ-Fidesz 10, a Kisgazdapárt 6, az MDF 2, az MSZP 1, a KDNP 2 jelöltet küldhetett, a függetlenek száma pedig 6 volt.
Az akkori szabályok szerint (az 1945 előtti szabályokkal azonosan) a képviselő-testület tagjai maguk közül titkos szavazással választottak polgármestert. A pártok képviselői megegyeztek, hogy Magyar Leventét jelölik a posztra. Az új önkormányzat első ülésén, 1990. október 26-án Magyar Levente (SZDSZ), a jászberényi kórház sebészorvosa nyerte el a képviselők többségének támogatását, 19-en szavaztak rá, míg a másik aspiráns, Novotni Jánosné (független) 7 szavazatot kapott, s volt egy érvénytelen is. Alpolgármesterek lettek dr. Boros Dezső tanár és Szigeti István kisiparos
146
Az önkormányzati testület 1994-ben (a fotón nem szerepel Csomor Tamás, Novotni Jánosné és dr. Válenti Béla)
8
Az új városvezetés első feladatai között a taxis sztrájk miatt a közlekedés zavartalanságát, az intézmények ellátásának megszervezését kellett megoldania. A létrejött képviselő-testületben nagy harc dúlt, mert a két rivális, Magyar doktor és Novotni Jánosné küzdelme még sokáig – a nyilvános testületi üléseken is – zajlott, olykor nemtelen viták során, éjfélig vagy még tovább elhúzódó üléseken is. Két teljesen különböző társadalomkép, nézetrendszer feszült az ő személyükben egymásnak. A város helyzete sok munkát adott, s az önkormányzati működés, az együttműködés keretei is kialakultak. A Kisvárosi Önkormányzatok Országos Szövetsége is megalakult, itt Jászberényben, Magyar Levente vezetésével. A Hűtőgépgyár privatizációs folyamata 1990 őszén már végső stádiumába ért. A svédek mindenképpen vásárolni akartak, s ebben a helyhatóságoknak is szerep jutott. A 100%-os privatizáció során a települések – Jászberény, Boldogháza, Jászárokszállás, Törökszentmiklós –, ahol gyáregységek működtek a földingatlanokért ellentételezésben részesültek. Ezáltal Jászberény 260 milliós összeghez jutott, melyet jelentős fejlesztésekre, beruházásokra – kórház, szociális otthon, tornaterem, sportcsarnok, útépítések – használt fel. Így gyorsabb és látványosabb fejlesztések valósulhattak meg, Jászberény környezetéhez képest jobban fejlődött, bár volt is mit behozni, hiszen infrastruktúrában meglehetősen nagy lemaradást kellett pótolni.
147