Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ
MONITORING Az aktív eszközök 2006. évben lezárult akcióinak vizsgálata Tolna megye
Jóváhagyta: Készítette: Bartha Viktória Mátyás Tibor Attila
dr. Brebán Valéria fıigazgató
MONITORING-RENDSZER
Az aktív eszközök 2006-ban lezárult akcióinak vizsgálata
Az
elemzésünkben
alkalmazott
hatékonyság
vizsgálati
módszer
kérdıíves
felmérésen alapul, melynek segítségével azoknak a korábban regisztrált álláskeresıknek a munkaerı-piaci státuszát vizsgáltuk meg, akiknek 2006. évben fejezıdött be aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel történı támogatása, illetve foglalkozatás bıvítését szolgáló támogatás és a munka melletti képzés esetében ebben az idıszakban szőnt meg a munkaadó továbbfoglalkoztatási kötelezettsége. A felmérésre a támogatás, illetve a kötelezı továbbfoglalkoztatás befejezését követı harmadik hónap után került sor.
I. Képzési támogatás A vizsgált idıszakban változatlanul a képzés volt a legnagyobb létszámot érintı aktív eszköz Tolna megyében. A 2006-os esztendıben befejezett, teljes egészében a megyei decentralizált foglalkoztatási alapból finanszírozott tanfolyamok esetében a követı vizsgálat a különbözı képzési formákban összesen 882 fıt érintett, 9,3%-kal többet, mint egy évvel korábban. A növekedésben két dolognak is szerepe van: egyrészt a Foglalkoztatási törvény 2005. novemberi módosítása után érvényét vesztette az a szabály, miszerint a képzéseket csak közbeszerzési eljárás lefolytatása során lehet beszerezni, másrészt az álláskeresıket is motiváltabbá tette a képzésben való részvételre azáltal, hogy a keresetpótló támogatás összegét megemelte, a minimálbér 60%-ban megállapítva. Az elıbb említett képzéseken kívül meg kell említenünk azt a 22 megyei szervezéső ajánlott tanfolyamot is, melyek esetében a tanfolyami díj a Pécsi Regionális Képzı Központ (a továbbiakban PRKK) elkülönített pénzügyi keretébıl (FA alaprész képzési kerete) került finanszírozásra. Ezek a képzések a 2006-os esztendıben 354 fıt érintettek Tolna megyében.
1
I/1. Álláskeresık ajánlott képzése 2006-ban Tolna megyében a decentralizált Foglalkoztatási Alapból finanszírozott ajánlott képzés keretében 24 tanfolyamon 383-an fejezték be tanulmányaikat. Az elızı évben ennél valamivel több, mintegy 26 kurzus zárult, 371 végzett résztvevıvel. A vizsgált képzések induló létszáma 399 volt, a tanfolyamokat a résztvevık 96%-a fejezte be sikeresen (2005-ben 97,9%-uk.) Tanfolyamaink átlagos létszáma 17 fı volt, ami a megelızı év megfelelı idıszakában tapasztaltnál 2 fıvel több. Az egyes kurzusokon a résztvevık száma 2 (nehézgépkezelı) és 23 fı (piacorientált minısített hegesztı, illetve hegesztı) között szóródott. A 2006-ban befejezett képzések átlagos (létszámmal súlyozott) óraszáma 509 volt, szemben az egy évvel korábban lezárult képzések 482 órás értékével. Ebbıl a szempontból is nagy volt a szóródás, a legrövidebb a 220 órás minıségirányítási belsı auditor tanfolyam volt, a legnagyobb óraszámban viszont faipari alapozókat (1400 óra) képeztek. A 24 tanfolyam teljes költsége 112,9 millió Ft-ot tett ki, ebbıl a tanfolyami díj összege 64,6 millió Ft volt, a fennmaradó 48,3 millió Ft legnagyobb részét keresetpótló juttatásként fizettük ki. Három tanfolyam (a betanított építımunkás, a roma felzárkóztató és a roma referens kurzus) 2005-ben a hátrányos helyzető rétegek képzését célzó központi program keretében indult, ezért ezen képzések esetében tanfolyami díj nem terhelte a dec. FA-t, hanem a Pécsi Regionális Képzı Központ költségvetésébıl kerültek finanszírozásra. (A 2005. évi 26 befejezett képzésbıl 8 tartozott ugyanebbe a kategóriába.) Egy fıre átlagosan 283 ezer Ft FAtámogatás jutott, amely 23,7%-kal több a 2005-ben befejezett tanfolyamok fajlagos költségénél (228,8 ezer Ft/fı). Az egy fıre jutó tanfolyami költség (a hátrányos helyzetőek tanfolyamait mindkét évben figyelmen kívül hagyva) 6,4%-kal csökkent (185,2 ezer Ft/fı), 1 fı 1 képzési órájára jutó tanfolyami díj átlagosan 8,4%-kal kevesebb (351 Ft) volt, mint 2005-ben. (Minden tanfolyam létszámát és óraszámát figyelembe véve a mutató értéke 318 Ft/fı/óra.) A keresetpótló juttatás átlagos összege viszont (valamennyi képzést figyelembe véve) 34,7%-kal lett több (121 ezer Ft/fı). A követéses vizsgálat kérdıívét a megkeresettek 61,1%-a küldte vissza, amely 5%ponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Kevesebb, mint a résztvevık fele válaszolt a kérdéseinkre 6 kurzus esetében, és 9 tanfolyam esetében volt a válaszadási arány legalább 70%-os.
2
A 234 válaszadó közül a követéskor 113-an dolgoztak (48,3%), közülük 93-an (82,3%) a megszerzett képesítésüknek megfelelı munkakörben. Az alábbi grafikon jól szemlélteti, hogy a 2006. évi elhelyezkedési arány lényegesen alacsonyabb az elızı évinél, ugyanakkor hasonló a 2005-öt megelızı évek mutatóihoz. A munkát találók hányada a 2005. évi adatokhoz viszonyítva 8,9%ponttal csökkent. Az elhelyezkedettek között a megszerzett képesítést hasznosítók aránya is alacsonyabb lett 5,1%-ponttal. Az ajánlott képzést befejezı álláskeresık elhelyezkedési-, és a megszerzett képesítést hasznosítók aránya
100 90 80 70 60 % 50 40 30 20 10 0 2000
2001
2002
2003
Elhelyezkedési arány
2004
2005
2006
Szakirányú elhelyezkedés aránya
A tárgyidıszakban befejezıdött képzések közül a munkában állók hányada a piacorientált minısített hegesztı kurzusok esetében volt a legmagasabb, esetükben a válaszadók 89,9%-a dolgozott a megkérdezéskor. Kedvezı elhelyezkedési mutatóval rendelkeztek ezen kívül a hegesztı II. modul (77,8%), a betanított mőanyagipari feldolgozó (77,8%), a Tb. ügyintézı (73,3%) és a roma referens (72,7%) kurzuson résztvevı válaszolók is. Az utóbbi esetében támogatott elhelyezés áll a kedvezı eredmény hátterében. Az elıbbiekkel szemben a megkereséskor 8 válaszadó közül egy sem dolgozott a hátrányos helyzetőek részére indított betanított építımunkás tanfolyam esetében.
3
Lényegesen elmaradt az átlagostól a parkgondozó (14,3%), szobafestı, mázoló és tapétázó (16,7%), a kereskedı-vállalkozó (18,2%), az ECDL Start (20%) és az egyik számítógépkezelı-használó (20%) képzés résztvevıinek munkában állási mutatója is. A 2006. folyamán befejezıdött képzések esetében a követéskor munkában állókra fejenként átlagosan 611 695 ezer Ft-os FA támogatás jutott, csaknem felével több az elızı évinél. Ez a fajlagos költségek emelkedésével és az elhelyezkedési arány csökkenésével együttesen indokolható. (Ha a hátrányos helyzetőek képzéseit figyelmen kívül hagyjuk, akkor az egy munkában állóra jutó összeg 650,4 ezer Ft-ot tett ki, és 31,2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.) Tanfolyamonként a mutató a korábbiakban tapasztaltaknak megfelelıen rendkívül nagy eltéréseket mutat, a két szélsıérték között közel 21-szeres a különbség. A rendelkezésre álló adatok alapján 4,2 millió forintba került egy szobafestı, mázoló és tapétázó tanfolyamot befejezett személy képzés révén történı munkához segítése, és a parkgondozó tanfolyam 3,4 millió forintos átlagos mutatója is kiemelkedıen magas volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindkét esetben csak egy munkában állóról tudunk. Az átlagosnál (611,7 eFt/fı) jóval többe került a számítógép kezelık (1,8 millió Ft/fı), a faipari alapozók (1,7 millió Ft/fı), a jövedéki ügyintézık (1,3 millió Ft/fı), a szakmai alapozóval egybekötött NC, CNC gépkezelık (1,2 millió Ft/fı) és a kereskedı-vállalkozók (1,2 millió Ft/fı) munkába állítása is. Az elıbbiekkel szemben a legjobb költséghatékonysággal a betanított mőanyagipari feldolgozók (201,6 eFt/fı), a minıségirányítási belsı auditorok (280,9 eFt/fı), és a Tb. ügyintézık (291,3 eFt/fı) rendelkeztek. (Azon tanfolyamok költséghatékonysága, amelyeknél a tanfolyami díj nem ismert, illetve nem volt egyetlen elhelyezkedett sem, ezzel a mutatóval nem ítélhetı meg.) A költséghatékonysági számítás módszere az volt, hogy a kérdıíves vizsgálat eredményét a tanfolyam összes résztvevıjére kivetítettük. E mögött az a vitatható feltételezés húzódik meg, hogy a válaszadók jól reprezentálják az összes megkérdezettet. Az adatok azonban torzulhattak, különösen azokra a képzésekre vonatkozóan, amelyeknél nagyon alacsony a kérdıívek visszaküldési aránya. Továbbra is fontosnak tartanánk, hogy a tanfolyam költség/eredmény mutatóit elıre megtervezzék, vagyis elıkalkulációt készítsenek a várható költségek és az elhelyezkedési arány megbecslésével, és ezt utólag ellenırizzék.
4
A képzésekbe bevont álláskeresık összetételét vizsgálva fontos megállapításokat tehetünk az egyes csoportok képezhetıségét, tanulási hajlandóságát illetıen. A tanfolyami létszámösszetételt tekintve 2006-ban kiegyenlített volt a nemek aránya, ugyanakkor a követéskor munkában állók hányada a férfiak esetében volt magasabb (férfiak: 55,3%, nık: 42,8%). Az elızı évben a férfiak voltak fölényben (55%), és a követéskor munkában állók aránya is esetükben volt magasabb (férfiak: 62%, nık: 53%). A 2006-ban befejezıdött képzéseken résztvevık harmada (32%-a) legfeljebb általános iskolát végzett, ez alacsonyabb a csoport regisztráltakon belüli részesedésénél (44%), és 14%-ponttal kisebb az elızı évi mutatónál is. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezık 23%-os aránya a 2005. évinél 11 %ponttal volt kevesebb, és hasonló mértékben maradt el a regisztráltakon belüli súlyuktól (33,5%) is. Az ajánlott képzésen résztvevık megoszlása iskolai végzettség szerint, 2006. felsıfokú végzettségő 6%
8 ált. alatt 3%
gimnázium 19%
ált.isk. 29%
technikum 5% szakmunkás képzı 23%
szakközép isk. 15%
2006-ban a legalább érettségivel rendelkezık a képzéseken résztvevık 38,3%-át adták. Arányukat tekintve ez duplája az egy évvel korábbinak és az álláskeresı állományon belüli hányaduknál is (19%) magasabb. Felsıfokú végzettsége 25 fınek (6,3%) volt. Az elhelyezkedési arányokat az érintettek eredeti iskolai végzettsége szerinti bontásban vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szakmunkásképzıt végzetteknek, illetve a diplomásoknak az átlagosnál (48,3%) kedvezıbb arányban sikerült állást találniuk (56,9, illetve 60%-uknak). A legfeljebb általános iskolát végzetteknek 43,4%-a, az érettségivel rendelkezıknek 44,4%-a dolgozott a megkérdezéskor.
5
A korcsoportok szerinti adatokat vizsgálva már korábban is azt tapasztaltuk, hogy a fiatalabbak tanulási hajlandósága nagyobb, 34 év felett pedig már csökkenı arányban tudjuk bevonni képzéseinkbe az álláskeresıket. A vizsgált idıszak adatai is alátámasztják ezt a tapasztalatot. A képzésben résztvevık 66,7%-a fiatalabb volt 35 évesnél, 16,7%-uk a 35-44 éves korosztályba tartozott, 16,6%-uk pedig 45 éves, vagy afeletti volt. A munkában állók aránya a 20-29 és 40-49 éves korosztályban volt a legkedvezıbb (55,8, illetve 54,2%), a 20 évesnél fiatalabb válaszadók 47,6%-a, a 30-39 éveseknek 41,5%-a, a 50 év felettieknek pedig csak 11,8%-a helyezkedett el. A tanfolyamok induló létszámának ötöd része valamely típusú munkaügyi ellátásban – fıként járadékban – részesült, 8,8%-uknak pedig rendszeres szociális segélyt folyósítottak. A résztvevık 57,8%-a a képzés megkezdése elıtt ellátatlan vagy pályakezdı volt, arányuk jóval nagyobb, mint összességében a álláskeresık körében. A decentralizált Foglalkoztatási Alaprész Pécsi Regionális Képzıközpont részére biztosított képzési keretébıl finanszírozott 22 tanfolyamon 339-en fejezték be tanulmányaikat 2006-ban. A képzések induló létszáma 354 fı volt, így a lemorzsolódás – hasonlóan a teljes egészében megyei finanszírozású tanfolyamokhoz – 4,2%-os volt. E tanfolyamok átlagos létszáma 16 fı volt, 1 fıvel kevesebb a megyei dec. Fa finanszírozásúaknál tapasztaltnál. A PRKK követéses kérdıívét a megkeresettek 59%-a küldte vissza, ez csupán 2,1%-ponttal marad el a saját finanszírozású képzések mutatójától. A követés idıpontjában munkában állók 27,5%-os aránya viszont lényegesen alacsonyabb – csaknem fele – annak, amit a megyei dec. FA-ból finanszírozott tanfolyamoknál megfigyeltünk, és a megszerzett képesítést hasznosítók 65,5%-os aránya is 16,8%ponttal elmarad attól.
6
I/2. Álláskeresık elfogadott képzése 2006-ban elfogadott képzés keretében 345-en fejezték be tanulmányaikat, 53%-kal kevesebben, mint az elızı év azonos idıszakában. A 358 fıs induló létszámból csupán 13 fı morzsolódott le. A tárgyidıszakban befejezett képzések esetében az elfogadott formában résztvevık száma 10%-kal volt alacsonyabb volt, mint az ajánlott tanfolyamokon végzetteké. A tanfolyamok átlagos létszáma 4 fı volt, ugyanakkor 12 olyan kurzus is volt, amelyen legalább 10 álláskeresı vett részt. Az átlagos óraszám 323 volt, amely az elızı évi adatnál 5%-kal magasabb, 36%-kal alacsonyabb viszont a csoportos képzéseknél tapasztaltnál. A tanfolyamok idıtartamát tekintve a két végletet a 48 órás belföldi árufuvarozói, illetve az 1100 órás masszır tanfolyamok jelentették. A 358 álláskeresı képzése 59,5 millió Ft összegő FA támogatás révén valósulhatott meg. A kifizetések 69,5%-át (41,4 millió Ft) tette ki a tanfolyami költség, szemben az ajánlott képzésnél tapasztalt 57,2%-kal. Az 1 fıre jutó átlagos FA támogatás összege a 2006-ban befejezett képzések esetében 166,2 eFt volt, 29,5%-kal több az elızı év azonos idıszakinál. Az egy fıre jutó tanfolyami költség (115,6 eFt) az egy évvel korábbihoz képest 7,5%-kal csökkent, az egy fıre jutó keresetpótló juttatás viszont 15-szörösére (50,6 eFt-ra) emelkedett. Ez is az Flt. 2005. novemberi módosítására vezethetı vissza, amely alapján az elfogadott képzésben résztvevık számára is kötelezı lett keresetpótló juttatást megállapítani, amennyiben álláskeresési támogatásra való jogosultsággal rendelkeztek a tanfolyam indításakor. (A korábbi gyakorlat szerint csak elvétve kapták meg mérlegelési jogkörben a keresetpótló juttatást az egyéni képzésben résztvevık.) Az elfogadott képzéseknél 1 fı 1 órájára jutó tanfolyami költségeként 358 Ft-os összeget kapunk, ez 2%-kal magasabb, mint amit az ajánlott tanfolyamoknál tapasztaltunk. A legmagasabb egységnyi tanfolyami költségek a legkevesebb óraszámban oktatott jogosítvány-szerzı kurzusoknál mutathatóak ki, melyek csak kisebb súlyuknak köszönhetıen nem emelték meg még jelentısebben az átlagot.
7
A 345 végzett személy közül 202-en (58,6%) küldték vissza a kérdıívet, ez az arány az egy évvel korábbinál 7,3%-ponttal, az ajánlott képzéseknél tapasztaltnál 2,5%ponttal alacsonyabb. A 202 válaszolónak 47,5%-a (96 fı) dolgozott a követéskor. Ez valamivel alacsonyabb az - ugyanebben az idıszakban befejezett - ajánlott képzéseknél tapasztalt 48,3%-os mutatónál, magasabb viszont az egy évvel korábbi 43,6%-os értéknél. Az elfogadott képzés befejezését követıen munkában állók 83,3%-a a képzés szakirányának megfelelı területen kapott állást. Ez az arány 1%-ponttal magasabb a csoportos képzéseknél tapasztaltnál, az egy évvel korábbi értéknél viszont 1,3%ponttal alacsonyabb. Az elfogadott képzést befejezı álláskeresık elhelyezkedési-, és a megszerzett képesítést hasznosítók aránya 100 90 80
Százalék
70 60 50 40 30 20 10 0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006 .
Év Elhelyezkedési arány
Szakirányú elhelyezkedés aránya
A vizsgált képzési formánál egy fı munkába állításának átlagos költsége 364,2 eFtot tett ki, ami 20,7%-kal több kiadást jelentett az elızı évinél, ugyanakkor csak 59,5%-a volt az ajánlott tanfolyamoknál számított összegnek (611,7 eFt/fı). A 2006-ban lezárt elfogadott képzések létszámának negyed része valamely jogosítvány kategória megszerzésére irányuló képzésen vett részt. Míg 2005-ben nyelvtanfolyamot senki nem végzett, addig 2006-ban a hallgatók 22,3%-a (78 fı) valamilyen nyelvi kurzus résztvevıje volt.
8
Jelentısebb hallgatói létszámot képviseltek még a kereskedı, eladó tanfolyamok, az elfogadott képzésen résztvevık 20,8%-a (72 fı) választotta ezt a képzési irányt. Ügyintézıi kurzust 39-en végeztek (11,3%), árufuvarozóit 30-an (8,7%). A néhány éve még jelentısebb létszámot képviselı vendéglátóipari kurzust befejezık száma mindössze 13 fı volt, mely az elfogadott képzések résztvevıinek csupán 3,8%-át adta. Az elhelyezkedési arány a vendéglátóiparhoz kapcsolódó képzések esetében átlagon felüli, 75%-os volt (8 válaszadó adatai alapján), a különbözı ügyintézıknek 46,4%-a, a jogosítvány-kategória megszerzésére irányuló kurzusok hallgatóinak 45,1%-a, a nyelvi képzések válaszadó hallgatóinak 34,1%-a, az árufuvarozónak tanulók 33,3%-a állt munkában a követés idıpontjában. Az egyéni képzés keretében támogatott álláskeresık között 2006-ban a nık voltak többségben, 56,4%-os hányaduk 23,7%-ponttal volt magasabb a tavalyinál. A munkában állási arány esetükben 48,7, a férfiak esetében 46%-os volt, ami a nık esetében 10,1%-ponttal magasabb volt az elızı év hasonló idıszakinál, a férfiaknál ugyanakkor csaknem megegyezett azzal. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás jelentısen eltér az általunk szervezett tanfolyamokétól. Az elfogadott képzésben résztvevık körében lényegesen kisebb volt az alacsonyabb iskolázottságúak (17,3%) aránya, mint az ajánlott képzéseknél (32,1%). A szakmunkások (29,6%) és a legalább érettségivel rendelkezık (46,9%) aránya viszont meghaladta a munkaügyi központ szervezésében induló tanfolyamoknál tapasztaltat (6,3, illetve 8,6%-ponttal), a diplomások aránya megegyezett azzal (6,2%). Az elhelyezkedési arány a szakmunkás (55%), a diplomás (50%) és a technikumi végzettségőek (50%) esetében kedvezıbb volt az átlagosnál (47,5%), a gimnáziumban érettségizettek munkában állási mutatója (47,2%) megfelelt az átlagnak és a szakközépiskolából kikerülteké is csak kevéssé maradt el attól (45,8%). Ezzel szemben az általános iskolát befejezetteknek csak 32,1%-a állt munkában a követéskor. A korösszetételt tekintve 2006-ban az ajánlott képzések esetében a résztvevık 69%-a volt 35 év alatti, az elfogadott képzéseknél is hasonló 66,7%-os volt az említett mutató.
9
A követéskor munkában állók aránya az 50-54, a 20 évesnél fiatalabbak és a 45-49 évesek körében volt a legalacsonyabb (10%, 42,9%, illetve 45,5%), a legkedvezıbb értékeket viszont a 20-24 (53,6%), a 25-29 (50%) és a 40-44 évesek (50%) esetében kaptuk. A 30-39 évesek átlagos munkában állási mutatóval rendelkeztek. A jelentıs eltérések valószínőleg nem az életkorból, hanem a szakirányok különbözıségébıl adódtak.
I/3. Munkaviszonyban állók képzése Az ÁFSZ támogatja a nem megfelelı szaktudással rendelkezı, illetve az egy éven belül várhatóan elbocsátásra kerülı dolgozók munkahelyének megtartását elısegítı képzéseket, átképzéseket is. 2006-ban 15 tanfolyam keretében 125 állástalansággal reálisan veszélyeztetett dolgozó továbbfoglalkoztatási kötelezettsége járt le. Ezen belül a tanfolyamok fele az év elsı félévében zárult le, a „hallgatóknak” a 68,8%-a ezen idıszakban fejezte be tanulmányait. A támogatott munkavállalók az év folyamán összességében 51 munkáltatónál álltak munkaviszonyban. Legnagyobb számban könnyőgépkezelıket (2 tanfolyam - 36 fı), szociális gondozó, illetve ápolókat (16 fı), hegesztıket (2 tanfolyam - 16 fı), valamint klinikai szakápolókat (15 fı) képeztünk ezeken a kurzusokon. A munkaviszony melletti képzésben résztvevıknél kedvezıek a monitoring eredménymutatói, mert az elbocsátással fenyegetett dolgozók körében erıteljes az új ismeretek megszerzésére, a munkahelyük megtartására irányuló igény. Ezt támasztja alá az is, hogy a képzés induló létszámának valamennyi résztvevıje eredményes vizsgát tett a tanfolyamok befejezését követıen A képzés eredményességét mutatja, hogy a 125 tanfolyami részvevı 89,6%-a a továbbfoglalkoztatás lejárta után is megırizte állását, és a megszerzett szakiránynak megfelelı munkakörben dolgozott. A 125 fı képzése összesen 17,6 millió Ft-ba került. Ez az összeg teljes egészében tanfolyami díj volt, kereset-kiegészítı támogatást nem kellett fizetnünk. Az egy fıre jutó FA támogatás, illetve tanfolyami díj 140,9 eFt volt, ami 49,8%-a az ajánlott képzésekének. Ennél a támogatási formánál ugyanis nem jellemzıek a hosszú, így drága tanfolyamok és a keresetpótló támogatás sem emeli meg a képzési költséget.
10
A kurzusok fajlagos költségigényét tekintve legolcsóbb az egyik hegesztı (41,7 eFt/fı), és az egyik könnyőgépkezelı tanfolyam volt (49,8 eFt/fı), ezeket a nehézgépkezelı képzés követte a sorban (59,9 eFt/fı), majd az E kategóriás jármővezetıi tanfolyam (76,5 eFt/fı). A másik pólust az egyik szociális gondozó és ápoló kurzus, valamint az egyik hegesztı tanfolyam képviselte 281,6 eFt/fı, illetve 270 ezer forintos fajlagos költséggel. Egy-egy munkahely megtartásának költsége átlagosan 157,2 eFt-ot tett ki, ezen belül négy tanfolyam esetében 100 eFt-nál kevesebbe került egy-egy dolgozó munkahelyének megırzése.
II. Vállalkozóvá válás támogatása A vállalkozóvá válási támogatás a piacok telítıdése és a vállalkozói tıke hiánya miatt az álláskeresık egy viszonylag szők csoportjának jelent kiutat a munkanélküliségbıl. A munkaügyi központok által e célra nyújtott támogatást azok az álláskeresı járadékban részesülı álláskeresık vehetik igénybe, akik megélhetésüket, foglalkoztatásukat vállalkozás alapításával, vagy egy már mőködı gazdasági társaságba való belépéssel, önmaguk oldják meg. 2006 folyamán összesen 84 volt álláskeresı vállalkozóvá válási támogatása fejezıdött be, 20%-kal kevesebbnek, mint az elızı év azonos idıszakában. A kifizetések teljes költségvonzata 19,6 millió Ft-ot tett ki. A támogatottak legnagyobb arányban a különféle szolgáltatások területén (44,1%), az építıiparban (27,4%), és a kereskedelemben (23,8%), kezdték tevékenységüket. Az érintettek öt fı kivételével egyéni vállalkozók lettek.
meg
Az egy fıre jutó támogatás átlagos összege 233 eFt-ot tett ki, ami egy hónapra vetítve 38 572 Ft-ot jelentett, ez a 2005-ben lezárult támogatások átlagos havi összegénél 1,9%-kal magasabb. Az emelkedés mértéke elmarad a munkanélküli, illetve álláskeresési járadék átlagos összegének növekedésétıl. A vállalkozói kedvet nemek szerint vizsgálva elmondható, hogy az egy évvel korábbihoz hasonlóan a férfiak vállalkozási hajlandósága (54,8%) nagyobb volt a nıknél tapasztaltnál, ezt bizonyítja az is, hogy a támogatottakon belüli arányuk kismértékben ugyan, de meghaladta a regisztráltakon belüli arányukat.
11
A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy a képzettségi szint is jelentısen befolyásolja a vállalkozási kedvet. Az alacsony iskolázottságúak aránya 2,4%-ot tett ki, holott a álláskeresık között több mint 40% az említett - legfeljebb 8 általános – végzettségőek hányada. Az érintettek többsége (51,2%) szakmunkás volt, 23,8% szakközépiskolai vagy technikumi, 8,4% gimnáziumi végezettséggel rendelkezett, a diplomások aránya 10,7% volt. Utóbbiak regisztráltakon belüli hányaduk háromszorosának megfelelı részt képviseltek a vállalkozóvá válási támogatásban részesültek között, a szakmunkások és a legalább érettségizettek aránya 16,6, illetve 16,8 százalékponttal haladta meg a regisztráltakon belüli súlyukat. A korosztályokat tekintve az önállóvá válás terén a 25-44 évesek voltak a legaktívabbak, a 84 vállalkozó 73,8%-a ebbıl a korcsoportból került ki. A 84 megkeresett személybıl 46-an küldték vissza kitöltve adatlapunkat, a válaszadási arány így 54,8%-os volt, alacsonyabb a 2005. azonos idıszaki adatnál (61,9%). A viszonylag rövid követési idınek is köszönhetıen kifejezetten magas volt a támogatás lejárata után is mőködı vállalkozások aránya (82,6%), vagyis a 46 válaszadóból mindössze 8 szüntette meg vállalkozását. A 2005-ben lejárt támogatások esetében ez a mutató 87,7%-os volt. A követéskor még mőködı vállalkozókra fejenként jutó támogatás összege a 2006ban lejárt támogatások esetében 288,2 eFt volt, ez az elızı év azonos idıszakához képest 9,3%-osemelkedést jelent. Az emelkedés a követéskor mőködı vállalkozások arányának csökkenésével van összefüggésben. Az eszköz megítélésére vonatkozó kérdésre a válaszolók közel negyed része azt felelte, hogy a munkaügyi központ anyagi segítsége nélkül is, ugyanakkor elindította volna a vállalkozását, 45,6%-a késıbb kezdte volna meg tevékenységét, 30,4%-a pedig egyáltalán nem vált volna önfoglalkoztatóvá. A válaszolók 76%-ának tehát befolyásolta a döntését, vagyis ösztönözte a vállalkozóvá válását aktív eszközünk. Az elızı év azonos idıszakihoz képest a támogatás elnyerése nélkül valószínőleg „nem vállalkozók” aránya nem változott, a támogatás hiányában is vállalkozóké csökkent, míg a késıbb vállalkozók hányada emelkedett.
12
Ez az aktív eszköz alapvetıen a álláskeresıkbıl lett vállalkozók önfoglalkoztatását biztosítja, ebbıl fakadóan többnyire alacsony az alkalmazottak száma. A vizsgált idıszak adatai is ezt bizonyítják: a megkérdezéskor válaszadó – vállalkozását még mőködtetı – 38 támogatott összesen és együttesen 11 alkalmazottat foglalkoztatott, ez az arány valamivel alacsonyabb a 2005. évinél. A jövıbeli kilátásokra vonatkozó vélemények összegzése szerint a még életben levı vállalkozások 38,6%-a szinten tartható, 6,8%-nál még fejlesztésre is lehetıséget látnak, ezekkel szemben a válaszolók 54,5%-a bizonytalannak érzi a fennmaradást. A 2005 év során lezárult támogatások alanyaitól kapott vélekedésekhez képest a fejlesztést feltételezık és a szintentarthatóságban bízók aránya jelentısen csökkent, a jövıt bizonytalannak ítélıké ugyanakkor nagymértékben emelkedett. A vizsgált aktív eszköznek egyik fontos szerepe az, hogy felkelti a álláskeresık érdeklıdését a vállalkozás, mint kiútkeresési lehetıség iránt és az önálló tevékenységre képes állástalanokat bátorítja azzal, hogy a kezdeti idıszakban bizonyos szintő anyagi, megélhetési biztonságot nyújt. Véleményünk szerint a szóban forgó támogatási forma nem túl drága és hatékonynak tekinthetı, de sajnos csak az álláskeresık egy szők rétegének jelent megoldást. Azok arányát, akik csak a segélyezés meghosszabbítását akarták elérni, továbbra sem tartjuk jelentısnek.
III. Foglalkoztatásbıvítést elısegítı bértámogatás A támogatott célcsoportot ennél az eszköznél azok az álláskeresık jelentették, akik tartósan (legalább fél éve) nem tudtak elhelyezkedni. A munkáltatóknak a támogatás feltételeként elıírt – legalább a támogatás idejével megegyezı továbbfoglalkoztatási kötelezettsége miatt a program hosszabb távú foglalkoztatási lehetıséget biztosított az abban résztvevık számára. 2006 folyamán 810 fı bértámogatása esetében zárult le a támogatási idıszakot követı továbbfoglalkoztatási kötelezettség, ami 8,7%-kal több az elızı évben követett létszámnál. A legtöbb - korábban legalább fél évig - álláskeresı személyt a szolgáltatások területén (39,8%), a feldolgozóiparban (28,8%), valamint a kereskedelemben (18,4%) alkalmazták.
13
A vizsgált - 810 fıt érintı - támogatások összes költsége 273 millió Ft-ot, egy támogatottra vetítve 337 ezer Ft-ot tett ki, a kérdéseket megválaszolók esetében a fajlagos költség kissé magasabb, 352,6 ezer Ft volt. A támogatás egy fıre jutó átlagos összege 11,8%-kal (a válaszadók körében 13,5%-kal) emelkedett a 2005. évi értékhez viszonyítva. A programból 2006-ban kikerültek pénzügyileg támogatott foglalkoztatása átlagosan 7,2 hónapig tartott, a kötelezı továbbfoglalkoztatással együtt a folyamatosan munkában töltött idı 14,4 hónapot, a követéses vizsgálat 3 hónapjával együtt több, mint 17 hónapot tett ki az adott munkáltatónál. Az egy hónapra jutó támogatás összege a pénzügyileg támogatott hónapokra átlagosan 49,1 ezer Ft-ot, a foglalkoztatás teljes idıtartamára pedig havi 24,6 ezer Ft-ot jelentett személyenként. A foglalkoztatottak számát tekintve 67%-os volt a válaszadási arány (543 fıre vonatkozóan jött visszajelzés), ez 2,4%-ponttal alacsonyabb az elızı évi mutatónál. A követı vizsgálat alkalmával összesen 335 fırıl (61,7%) tudtuk meg, hogy munkaviszonyát meghosszabbították és a kötelezı foglalkoztatási idı lejárta után három hónappal is ugyanannál a munkáltatónál állt munkaviszonyban. E téren a 2005. évi mutatóhoz képest 1,2%-pontos a visszaesés. A támogatott személyeket vizsgálva a nemek aránya a nık javára billent el (57,9%), és a továbbfoglalkoztatási arány is esetükben volt magasabb, 64,3% a férfiak körében mért 57,6%-kal szemben. Elızı évben is meghaladta a nık részvételi aránya a férfiakét, a továbbfoglalkoztatási arány viszont azonos volt a két nem esetében (63%). A támogatottak legnagyobb hányada szakmunkásképzıt vagy szakiskolát végzett (37,8%), ez az álláskeresıkön belüli arányuknál kb. 3%-ponttal volt magasabb. A szakközépiskolát, technikumot, illetve gimnáziumot végzettek az elızı évihez hasonló arányban (28,4%) szerepeltek a támogatottak között. A tavalyihoz hasonlóan 23,1% volt a legfeljebb általános iskolát végzettek aránya, de még így is jóval elmaradt az álláskeresık állományán belüli súlyuktól (kb. 40%), holott ıket érinti leginkább a tartós munkanélküliség. A diplomások aránya 10,7%-os volt. A továbbfoglalkoztatási arányt a támogatottak legmagasabb iskolai végzettsége szerint tekintve megállapítható, hogy a felsıfokú végzettségőek tudták legnagyobb arányban (67,6%) megtartani munkahelyüket.
14
A szakmunkásoknak 64,7%-a, a középfokú végzettségőeknek 61,2%-a, a legfeljebb általános iskolát végzettek 52,8%-a állt munkában a megkérdezés idıpontjában. Ezzel ellentétben egy évvel korábban a továbbfoglalkoztatási mutató a középfokú végzettségőek csoportjában volt a legmagasabb (73,2%), majd a szakmunkások és a diplomások következtek a sorban (59,7, illetve 58,1%-os mutatóval), végül a legfeljebb általános iskolát végzettek (56,2%). Az életkor szerinti megoszlást vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ezt az eszközt csak nagyon ritkán alkalmazták a 20 év alattiak esetében, hiszen ık a legtöbbször pályakezdıként a munkatapasztalat szerzés támogatásra voltak jogosultak. A bértámogatás igénybevételénél a 25-39 éves korosztály volt a legpreferáltabb réteg, a támogatottak 50,5%-a tartozott ebbe körbe. Az 50 év felettiek 14%-ot képviseltek, nekik az álláskeresık körében is hasonló az arányuk. A továbbfoglalkoztatási arány korosztályonként jelentıs eltéréséket mutat. A 20-29 és a 30-39 évesek munkában állási mutatója átlagon felüli (64,5, illetve 64,1%) volt, az ettıl idısebbeket azonban már az átlagosnál (64,4%) kisebb arányban tartották meg a munkaadók. A 40-49 éveseknek 58%-át, az ettıl idısebbeknek 57,1%-át alkalmazták a kötelezı továbbfoglalkoztatási idı lejárta után is. Ha a támogatással kapcsolatban felmerült költségeket a követéskor munkaviszonyban állókra vetítjük, akkor arra kapunk választ, hogy mennyibe került a támogatott dolgozók tartós munkába helyezése. A 2006 folyamán lezárult ügyek esetében egy továbbra is alkalmazott személyre átlagosan 571,6 ezer Ft összegő támogatás jutott, amely 15,7%-kal magasabb az egy évvel korábban lezárult foglalkoztatásbıvítı támogatások átlagánál (494 ezer Ft). Az emelkedés egyrészt a fajlagos költség növekedésének, csökkenésének következménye.
másrészt
a
továbbfoglalkoztatási
arány
A kérdıívet kitöltı munkáltatók negyed része nyilatkozott úgy, hogy az aktív eszköz hiányában is alkalmazta volna az álláskeresıt, a vállalkozók 35,4%-a elhalasztotta volna a felvételt, 8,3%-a kevesebb dolgozót, 32%-a pedig senkit sem állított volna munkába. Ezekbıl a válaszokból az tőnik ki, hogy a támogatásnak legnagyobb szerepe abban volt, hogy a hátrányosabb helyzető tartós álláskeresık munkába helyezését ösztönözte, jelentısen növelve e réteg egyébként igen rossz esélyeit a munkaerıpiacon.
15
Ide kívánkozik az az adat, mely szerint a támogatottak 36,7%-a elhelyezését megelızıen legalább egy évig (sıt 22,2%-a legalább két évig) munka nélkül volt. Emellett a támogatás megkönnyítette és meggyorsította a munkáltató döntését az új dolgozó felvételérıl. A jelenlegi követési rendszer elméleti alapjainak felülvizsgálatát teszi szükségessé az a tény, hogy a bértámogatások jelentıs része nem normál módon zárul le. Ezen ügyek arányáról és jellemzıikrıl a monitoring-rendszer egyelıre nem ad információt, pedig ha a megszakított támogatások aránya magas, akkor az adott eszközt nem lehet csak a normál módon lezárult ügyek nyomon követése alapján értékelni. Az eddig alkalmazott mutatókon túl vizsgálni kellene a megszakított támogatások arányát is. A követéses vizsgálat eredményeinek kombinálásával, pedig képet lehetne kapni az eszköz valós mőködési jellemzıirıl és hatékonyságáról.
IV. Közhasznú munka A közhasznú foglalkoztatás fı funkciója, hogy ha átmeneti idıre is, de munkához, jövedelemhez juttassa az elsıdleges munkaerıpiacon önállóan elhelyezkedni képtelen hátrányos helyzető álláskeresıket. Ennél az eszköznél – a többitıl eltérıen – nem a támogatást befejezıkre, hanem a vizsgált idıszakban közhasznú foglalkoztatásban résztvevıkre vonatkozóan kell a monitoring rendszerben alkalmazott mutatószámokat kiszámítani. Követı vizsgálatot ennél az eszköznél nem kell végezni, mert a mutatószámokhoz szükséges információk a havi adatszolgáltatás keretében folyamatosan érkeznek a támogatott munkáltatóktól. 2006. január elsején a közhasznú munkások nyitólétszáma Tolna megyében 81 fı volt, ugyanis több önkormányzattal 2005-ben 2006. február 28-ig kötöttünk szerzıdést. A 2006. évi átlagos statisztikai létszám 425 fı volt, ami 8,2%-kal kevesebb az elızı évinél. Az eszköz mőködése 2006-ban összesen 1392 fıt érintett, amely 4,5%-kal kevesebb az elızı év azonos idıszakában támogatásba vontak létszámánál. Az állomány fluktuációja kissé nagyobb volt az elızı évinél, mivel az érintettek száma kisebb mértékben csökkent, mint az átlagos statisztikai létszám.
16
A 2006. évi létszám foglalkoztatásával kapcsolatban 333,7 millió Ft FA-támogatást fizettünk ki. Ebbıl az átlaglétszámra vetítve fejenként 753,9 ezer Ft jutott, ami átlagosan havi 65 439 Ft/fı összeget jelentett. Ez az elızı év azonos idıszakának átlagához képest 4,2%-os növekedést mutat, mely fıként a minimálbér emelkedésével van összefüggésben. A foglalkoztatással kapcsolatban az önkormányzatoknál felmerült közvetlen költségeknek átlagosan a 80,8%-át finanszíroztuk a megyei decentralizált FA-ból, egy évvel korábban 82%-át. Ez azt jelenti, hogy az érintett személyek több, mint fele után 90%-os mértékő, kiemelt támogatást fizettünk mindkét évben. A közhasznú munkások túlnyomó többségét minimálbérért foglalkoztatták. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy az önkormányzatoknál általában kommunális (77,2%) és egyéb (18,3%) tevékenységeket végeztek, ez utóbbi is nyilván többségében segédmunkákat jelentett. A férfiak az álláskeresıkön belüli részesedésüknél jóval nagyobb arányban (64,2%) kerültek be a közhasznú foglalkoztatásba, hiszen a kommunális munkákat nagyrészt ık végzik. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás ennek megfelelıen alakult: a közhasznú munkások 62,9%-a legfeljebb általános iskolát végzett, 27,4%uk szakmunkás, ık is minden bizonnyal rosszul fizetett karbantartási munkákat végeztek. A legalább középfokú végzettségőek aránya mindössze 8,3% volt. Az eszköz fontosságát kiemeli az a tény, hogy az idısebb, halmozottan hátrányos helyzető korosztályok az álláskeresıken belüli részarányuknál jóval nagyobb arányban kerültek be a közhasznú foglalkoztatásba. A 45 év felettiek az összes érintett 35,8%-át adják, holott a regisztráltakon belüli súlyuk 27%-os, ez az elsıdleges munkaerı-piacon való elhelyezkedés rossz esélyét is jelzi. 2006-ban mindössze két személy esetében került bejegyzésre, hogy a közhasznú foglalkoztatás lejárta után eredeti munkaadójánál nem támogatott munkaviszonyt tudott létesíteni. A támogatás befejezıdésével többségük ismét álláskeresıvé válik, vagy újabb támogatott foglalkoztatásba kerül. A közhasznú foglalkoztatásból kikerülık nagyobb arányú véglegesítését korlátozza a munka szezonális jellege, valamint az, hogy a legfıbb munkáltatók, vagyis az önkormányzatok anyagi lehetıségei szőkösek és nem is érdekeltek abban, hogy a közhasznú munkások által elvégzendı feladatokat a munkaügyi szervezet forrásai helyett saját erıbıl oldják meg. A véglegesítés helyett így inkább másik támogatottat vesznek fel.
17
Az eszköz széleskörő alkalmazását azonban indokolja, hogy a piaci erık természetes munkahelyteremtı képességének csökkenése miatt folyamatosan emelkedik a munkaerıpiacról kiszoruló, zömében alacsony iskolázottságú, idısebb korosztályhoz tartozó, nehezen megközelíthetı térségekben élı, halmozottan hátrányos helyzető rétegek száma, akik önerıbıl nem képesek munkát találni. Fontos az is, hogy ennél az eszköznél is érvényesül az az elv, hogy nem segélyt kell adni a rászorulóknak, hanem munkalehetıséget, ráadásul hozzájárul a munkavégzı képesség fenntartásához is.
V. Pályakezdık munkatapasztalat szerzésének támogatása A pályakezdı fiatalok foglalkoztatásának elısegítését 1996-tól 2006-ig külön erre a célcsoportra szervezett támogatási formák is szolgálták. Ezek közül elterjedtségét és eredményeit tekintve a pályakezdık munkatapasztalat-szerzı támogatása volt a legsikeresebb. A pályakezdı fiatalok legalább napi 4 órás foglalkoztatásáért munkaadóik a munkabér 50-100%-át igényelhették támogatásként. 2006. év során 359 fiatal munkatapasztalat szerzési támogatása járt le, ez 9,8%-kal több az elızı év azonos idıszakinál. A szóban forgó létszám foglalkoztatásával kapcsolatban 217,7 millió Ft terhelte a Foglalkoztatási Alaprészt. Az egy fıre jutó támogatás 606,5 ezer Ft volt, amely a 12 hónapos támogatási idıt figyelembe véve havi 50,5 ezer Ft-os átlagnak felel meg, ami 4,5%-kal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A támogatással elhelyezettek között a férfiak voltak többségben (53,5%). A támogatottak többsége (91,4%-a) a 20-24 éves korosztályba tartozik. A legtöbben szakközépiskolát vagy technikumot (30,6%) végeztek, diplomával 27,6%-uk, szakmunkás bizonyítvánnyal 25,1%-uk, gimnáziumi érettségivel 8,1%-uk rendelkezett. A legfeljebb általános iskolát végzettek aránya 8,6% volt, ez ötöde az összes regisztrált pályakezdınél tapasztaltnak (éves átlagban 43,5%). A nemzetgazdaság szinte minden ágazatában foglalkoztattak a vizsgálatba vont pályakezdık körébıl, de a feldolgozóipar (19,8%) és a kereskedelem, javítás (17%) nemzetgazdasági ág súlya volt a legnagyobb.
18
A kérdıíves megkérdezés során a támogatással érintett fiatalok 74,7%-ával kapcsolatban kaptunk visszajelzést. (2005. évre vonatkozóan kiemelkedıen magas, 88,7%-os volt a válaszadási arány.) A támogatás lejárta után három hónappal összességében a fiatalok 68,7%-a állt még mindig ugyanott munkaviszonyban, ez az arány lényegében megegyezik a 2005. évivel. A továbbfoglalkoztatási arány a férfiak esetében 72,4%, a nıknél 64,9%-os volt. A munkahely megtartási arány a diplomások és a gimnáziumban végzettek körében volt a legmagasabb (80,7-80%). A szakközépiskolát végzettek esetében 66,3%-os volt a követéskor még munkaviszonyban állók aránya, a szakmunkások esetében (59,7%), a legalacsonyabb arányszámot (38,9%-ot) pedig a legfeljebb általános iskolát végzettek között regisztráltuk. A továbbfoglalkoztatási arány a 20 évesnél fiatalabbaknál 63,6%-os, a 20-24 éveseknél 68,6%-os, a 25-29 évesek körében pedig 76,0%-os volt. Abból, hogy a továbbfoglalkoztatás mutatója az életkor emelkedésével párhuzamosan emelkedik, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fiatalabb korosztályok esetében kevésbé erıs a munkahely megtartására vonatkozó motiváció. A 2006. év folyamán a támogatásból kikerülık esetében egy fı követéskor munkában állóra 922 ezer Ft-os költség jutott, ez 1,6%-os csökkenést jelent az elızı év azonos idıszaki értékhez képest. A költséghatékonyság minimális javulását a fajlagos költségek kismértékő mérséklıdése okozta. A követéskor is még munkában állókra jutó fajlagos támogatási összeg a munkatapasztalat szerzés esetében több, mint másfélszerese a foglalkoztatásbıvítı bértámogatásnak a vizsgált idıszakban, ami elsısorban a hosszabb átlagos támogatási idıszakból adódik. Az összehasonlíthatóságot megkérdıjelezi az, hogy a munkatapasztalat szerzésnél nincs továbbfoglalkoztatási kötelezettség, illetve, hogy a meghiúsulások arányát nem vesszük figyelembe egyik eszköznél sem.
VI. Pályakezdık foglalkoztatási támogatása 2006-ban 2 szakmunkás végzettségő férfi támogatásának továbbfoglalkoztatási kötelezettsége járt le, de a követéskor csak egyikük válaszolt kérdéseinkre. Ez utóbbi a kötelezı továbbfoglalkoztatás után nem tudta megırizni állását. Az egy fıre jutó átlagos támogatás összege 169,2 ezer Ft volt.
19
