modul. Állattenyésztés és tartás (OKTATÓ: Szekeres Béla)

2204-06 modul

 Állattenyésztés és –tartás (OKTATÓ: Szekeres Béla) o írásbeli: 60 tesztkérdés + 40 pontért kifejtős kérdés (központi). Összesen 90 perc van rá. o szóbeli: anatómiai, élettani, állattenyésztési, takarmányozástani, állategészségügyi elméleti ismeretek o gyakorlat: felismerések (pl. állatok fajtái, fajai stb.)

1

1.

Ismertesse a szarvasmarha felnevelését és a tehéntej tulajdonságait!

2204-06 Információtartalom vázlata:

Mesterséges/itatásos borjúnevelés A borjak elhelyezése Növendéküsző- nevelés (takarmányozás és elhelyezés) A tej tulajdonságai A tej összetétele (zsír, fehérje, cukor, ásványi anyagok, vitaminok)

2.

Jellemezze a felsorolt szarvasmarha fajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását!


Tejhasznú fajták (holstein-fríz, jersey) Húshasznú fajták (hereford, limousin, charolais) Kettős hasznosítású fajták (magyar tarka marha, fekete-vöröstarka lapály) Őshonos fajta (magyar szürke marha)

3.

Ismertesse a tejtermelő tehenek takarmányozását, tartását és a fejési rendszereket!


A tehenek takarmányozása (évszakonként változó, monodiétás, kombinált) A tehenek elhelyezése (zárt és nyitott tartás) 2

Helyben fejő berendezések (sajtáros, tankos, tejvezetékes) Fejőházi fejés A gépi fejés munkaműveletei

4.

Ismertesse a húshasznú tehenek takarmányozását, tartását, valamint a szántóföldi és élelmiszeripari melléktermékek jelentőségét az anyatehenek takarmányozásában!


Az anyatehenek elhelyezése Az anyatehenek szaporítása A borjak felnevelése Az anyatehenek takarmányozása Szántóföldi melléktermékek jellemzői (szalmák, kukoricaszár) Élelmiszeripari melléktermékek jellemzői ( korpa, extrahált darák, nedves répaszelet, melasz, moslék)

5.

Mutassa be a szarvasmarha hizlalását! Jellemezze a hizlaláskor etetett tömegtakarmányokat!


Hizlalási módok A hízómarhák elhelyezése A hízómarhák takarmányozása A zöldtakarmányok általános jellemzői Fűféle és szántóföldi zöldtakarmányok (silókukorica, cirok, lucerna, vöröshere) 3

Az erjesztett takarmányok általános jellemzői

6.

Jellemezze a sertések felnevelését!


Szopós malacok takarmányozása és ápolása A malacok elválasztása A választott malacok utónevelése Tenyészsüldők nevelése (takarmányozás, elhelyezés, ápolás)

7.

Ismertesse a felsorolt sertésfajták, hibridek származását, küllemét, belső értékmérőit és használatát!


Magyar nagy fehér hússertés Magyar lapály Duroc Hampshire Pietrain Mangalica Egyéb fajták és hibridek

8.

Mutassa be a sertések hizlalását! Jellemezze a hizlaláskor etetett abraktakarmányokat!

4


A hizlalást befolyásoló külső és belső tényezők Hizlalási módok A hízósertések elhelyezése A hízósertések takarmányozása Gabonamagvak (kukorica, árpa, búza, zab) Hüvelyesmag (borsó)

9.

Ismertesse a báránynevelést és hizlalást! Jellemezze a takarmányok nitrogénmentes szervesanyagait és ásványi anyagait!


A báránynevelés módszerei A bárányhizlalás módszerei (takarmányozás, elhelyezés) Nitrogénmentes szárazanyagok (zsírok, nitrogénmentes kivonható anyagok, nyersrost) Makroelemek (Ca, P, Mg, K, Na, Cl, Si) Mikroelemek (Fe, Cu, I, Mn, Zn, Se)

10.

Ismertesse az alábbiakban felsorolt csoportokból szabadon választott juhfajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását!


Merinó fajták (3 db) Húsfajták (3 db) 5

Egyéb fajták (tejhasznú, szapora, őshonos) (1-1-1 db)

11.

Ismertesse a juhok gyapjútermelését! Jellemezze a legeltetést!


A gyapjú minősítése, gyapjúhibák A nyírás szabályai, eszközei A lenyírt gyapjú kezelése A gyep jelentősége Legeltetési eljárások és módok A legeltetés tervezése, szervezése

12.

Ismertesse az alábbiakban felsorolt csoportokból szabadon választott lófajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását!


Könnyű hátas (2 db) Nehéz hátas (2 db) Melegvérű hámos (2 db) Hidegvérű hámos (1 db) Egyéb fajta (1 db)

13.

Ismertesse a lovak elhelyezését, ápolását, takarmányozását! Jellemezze a szénákat! Ismertesse a takarmányok nitrogéntartalmú szervesanyagait!

6


A lovak elhelyezése A lovak ápolása A lovakkal etethető fontosabb takarmányok A pillangós és a réti széna jellemzése Nitrogén tartalmú szerves anyagok

14.

Ismertesse a pecsenyecsirke-nevelést! Jellemezze az alkalmazható klímaszabályozást!


Elhelyezés (fogadás, telepítési sűrűség) Takarmányozás Az állatok gondozása és egyéb feladatok Környezetszabályozás (hőmérséklet, páratartalom, szellőztetés, világítás)

15.

Ismertesse az árutojástermelést! Jellemezze az ipari abrakkeverékeket!


Elhelyezés Környezetszabályozás Takarmányozás Tojásgyűjtés és tárolás Vitamin és ásványi anyag premixek 7

Koncentrátumok Tápok Fehérje-, vitamin és ásványi anyag kiegészítők

16.

Mutassa be a felsorolt baromfifajta/hibrid csoportból szabadon választott fajtákat/hibrideket!


Tyúkfajták és hibridek: - tojó típusúak (2 db) - hústípusúak (2 db) Lúdfajták és hibridek (2 db) Kacsafajták és hibridek (2 db) Pulykahibridek (1 db)

17.

Ismertesse a takarmányok emészthetőségét, a táplálóérték és a táplálóanyagok arányának kifejezését! Magyarázza el a takarmányok értékesülésének mutatóit!


A takarmányok emésztési együtthatója A takarmányok emészthetőségét befolyásoló tényezők A takarmányok táplálóértékének kifejezése (különös tekintettel az energetikai értékelésre) A takarmányok táplálóanyag-tartalmának arányai A takarmányok értékesülésének mutatói

8

18.

Ismertesse az állattartás állatvédelmi előírásait!


Állatvédelem jogi szabályozottsága Magyarországon és az Európai Unióban Az állattartás általános állatvédelmi szabályai A gazdasági haszonállatok (sertés, baromfifajok, szarvasmarha, juh) tartásának állatvédelmi szabályozása, minimális követelmények Az állatszállítások állatvédelmi szabályai

19.

Ismertesse a fertőző betegségek megelőzésének lehetőségeit és a bejelentési kötelezettség fogalmát, szabályait!


Az immunitás szerepe a fertőző betegségek megelőzésében Az állattartó telepek üzemeltetésének szabályai (személy-, jármű- és állatforgalom) A fertőtlenítés fogalma, formái, módjai, a fertőtlenítőszerek csoportosítása A bejelentési kötelezettség fogalma, a bejelentés szabályai

20.

Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását!


A környezet fogalma, változása A környezeti tényezők felosztása és azok szerepe Az istálló mikroklímájának összetevői 9

A beteg állat felismerése (az állat habitusa, klinikai alapértékek elbírálása)

10

1. Ismertesse a szarvasmarha felnevelését és a tehéntej tulajdonságait! Takarmányozási rendszerek: A tehenek takarmányozására jellemző, hogy a napi takarmányadag legnagyobb részét, az alaptakarmány teszi ki, amely főleg tömegtakarmányokból áll, és minden tehén azonos minőségben és mennyiségben kapja. Szinte valamennyi melléktermékünk szerepelhet a szarvasmarha takarmányadagjában / a melléktermékek hasznosítása a takarmányozási költségek csökkentését teszik lehetővé, mert viszonylag olcsó takarmányok/. Az alaptakarmányt úgy állítják össze, hogy fedezze az életfenntartó szükségletét, és ezenkívül bizonyos mennyiségű tej előállítására is képessé tegye az állat szervezetét. Azoknak az egyedeknek, amelyek az alaptakarmányban táplálóanyaggal fedezett tejmennyiségnél többet termelnek, pótabrakot adunk. Beszélhetünk egyedi és csoportos takarmányozásról. Egyedi takarmányozás: ilyenkor az egyes állatoknak juttatandó abrakmennyiséget – a termelés ismeretében- egyedileg állapítjuk meg. Csoportos takarmányozás: a próbafejés eredménye alapján egyformán termelő teheneket egy csoportba helyezzük és az egyes csoportok takarmányadagjait a termelés függvényében határozzuk meg. Takarmányozási módok: - hagyományos takarmányozás / teheneket nyáron legelőn tartják, vagy termesztett zöldtakarmányokat adnak, télen pedig tartósított takarmányokat etetnek/ - monodietikus takarmányozás / egyétrendű, állandóan tartósított takarmányt kapnak/ - kombinált takarmányozás / tartósított takarmányokat a nyári időszakban csökkentett mennyiségben etetjük és egyidejűleg az adagot zöldtakarmánnyal egészítjük ki / . A tejtermelő tehenek elhelyezése -zárt -nyitott -Egyedi és csoportos -Kötött-hosszú, középhosszú, rövíd állás Kötetlen Pihenőbokszos -növekvő almos, mélyalmos, taposórácsos hígtrágyás lagúnás Tömbös Pavilonos A tehenek elhelyezése az istállóban történhet kötött és kötetlen tartásban. Az istállók lehetnek zártak vagy nyitottak. A tehenészeti telepek lehetnek pavilonos vagy tömbös rendszerűek. Kötött tartásban a teheneket egyedileg lekötjük, a takarmányozás és a gépi fejés egyaránt helyben történik. A kötött tartású istállózás ma már nem tekinthető korszerű technológiának, mégis fontos, mert a tehenek 15-20%-át lekötve tartják. A kötött tartás sok kézimunkát igényel, nehezen gépesíthető és az álatok mozgásukban korlátozottak, amely egészségi állapotukat is rontja. A kötött tartásban a teheneket az állásokra kötjük le. Az állások hossza szerint megkülönböztetünk hosszú, középhosszú és rövid állásokat (38. ábra). Az állatok szélessége kisebb testű tehenek (hungarofríz) esetében 110-120 cm, a nagyobb testű

11

állatoknál (magyartarka, holstein-fríz) 120-130 cm. Hazánkban leggyakoribb a középhosszú állás. A középhosszú és hosszú állás esetében 0,8-1,2 m-es kötéllel, lánccal vagy hevederrel kötik le az állatokat, ami hosszirányú mozgásteret biztosít számukra. A fekvő állatok - teljes hosszukban, kényelmesen elhelyezkedve - az álláson vannak. A probléma az, hogy a tehenek ürítéskor az állás hátsó felét trágyával és vizelettel szennyezik, és lefekvéskor a tőgy gyakran szennyeződik, tisztántartása körülményes. Naponta legalább 4-6 kg alomról kell gondoskodni álláshelyenként. A rövidállásokon az állat mozgási lehetősége korlátozottabb, általában a trágyacsatornába ürítenek, így ritkán tud az állat a saját ürülékébe feküdni. Az állat feje fekvéskor a jászol fölött van, a különböző lekötő szerkezetek a jászolban lévı takarmányt 70 cm-es távolságon belül elérhetővé teszik a tehén számára. A rövidállásokon a tehén napi alomszükséglete fele, mint a középhosszú és hosszú állásban (2-3 kg). Az almozás nélküli rövidállások padozata általában aszfalt, gumi vagy speciális műanyag lehet. A kötetlen tartású rendszerben az istálló bizonyos tereiben a tehenek szabadon mozoghatnak. Az istálló fedett pihenőterekre, előterekre és közlekedőterekre különül el, melyekben kifutó és különböző (fejőtermi) felhajtóutak tartoznak. A kötetlen tartási rendszerű telep jobban gépesíthető, egy gondozó 30-50 tehenet tud ellátni. A kötetlen tartásban kedvező az állat közérzetére, a tehén nyugodtabb, szaporasága jobb, feltéve, hogy nem zavarják egymást az álatok. A jászlakat vagy az épületen belül (külső etetőútról tölthetően), vagy az épületen kívül helyezhetjük el. Ha a jászlakat a kifutóban alakítjuk ki, föléjük féltetırıl kell gondoskodni. A kifutókban almozott pihenődombok kialakítása ajánlott. A fedet pihenőterek kialakítása szerint a kötetlen tartású istállók pihenőbokszos és csoportos, illetve mélyalmos rendszerűek lehetnek. A pihenőbokszos istállóban a pihenőbokszok száma általában 5-10%-kal több, mint a tehenek száma. A társaktól védett pihenőboksz padozata általában döngölt agyag, naponta 1-2 kg alomszalma, vagy fűrészpor szükséges, kialakítását a 15-16. ábrák szemléltetik. Egy tehénre 6-8 m2 fedett területet, míg a kifutóban 20 m2 alapterületet kell biztosítani. A mélyalmos rendszerű istállókban nincsenek pihenőbokszok, tágas belső pihenőtérre naponta és tehenenként 6-8 kg alomszalmát kell biztosítani. A mélyalmos istállóban kiváló minőségű istállótrágya képődik, eltávolítása jól gépesíthető. A tehenek itatására a legmegfelelőbbek a nagy felületű, szinttartós önitatók. A tehenek ápolása kapcsán különösen fontos a rendszeres csülökápolás és a borjúkori szarvtalanítás. A kötetlen tartási rendszerű telepeken termelőistállókat, szárazonálló tehenek istállóját, az elletőistállót, valamit a beteg- és elkülönítő istállót különböztetjük meg. A tehenek istállója lehet zárt, vagy nyitott istálló. A zárt istállók minden oldalról állandó fallal határoltak, mikroklímájuk az időjárástól függetlenebb, levegőjük gyakran szennyezett. A beruházási költségük magasabb, a tehenek kevesebbet mozoghatnak. A nyitott (színszerű) épületek általában három oldalról zártak, olcsóbak, az álatok többet mozoghatnak, edzettebbek. Hazánkban, a szarvasmarha tartásban beváltak a nyitott épületek. A tehenészeti telepek lehetnek tömbös és pavilonos kialakításúak. A tömbös telepen valamennyi tehenet egy nagy épületben helyezik el, míg a pavilonos kialakítású telepen egymás mellett sorakoznak a kisebb épületek. Az állatok csoportonkénti kezelése könnyebben megoldható, hazánkban a pavilonos kialakítású telepek terjedtek el. 12

Ivóvízellátás Víz minőségi paraméterei, követelményei: legyen szintelen, szagtalan, emberi fogyasztásra is alkalmas 12-16 ºC –os, szennyeződésektől, kórokozóktól mentes. Vízszükséglet: függ az állat fajától, korától, testtömegétől, a takarmányozástól, termeléstől, a víz és a levegő hőmérséklettől, páratartalmától Takarmány szárazanyag kgonként a szarvasmar 4-6 liter vizet fogyaszt, egy felnőtt szmarha átlagosan napi 40-50 litert fogyaszt. Vízforrások: Mélyfúrású kútak: rétegvíz kútak 80-100 m, többlépcsős vízszivattyú, szűrőrendszer, villanymotor, nyomáskiegyenlítő (hidrofor), víznyomásmérő óra, vízmennyiség mérő óra Főnyomóvezeték, melléknyomóvezetékágak, fagyszelepek, szakaszoló szelepek, itatók, végcsapok stb víztisztító berendezések: vastalanító, mangántalanító berendezések

-

Itatás rendje módszerei Az önitatók használatával szemben támasztott követelmények: folyamatos vízszolgáltató képességük legyen összhangban a különböző fajú és korú állatok ivási igényeivel az állatok mindenkor, akadályoztatás nélkül elérhessék az itatót az itatók vize lehetőleg ne szennyeződjék használatuk üzembiztos legyen A tartástechnológiai körülményekhez igazodóan majd minden állatfajnál megtalálhatók az eltérő itatói változatok. Más technológiai megoldást kíván pl. szarvasmarhatartásban az istállózott, kötött tartás, szemben a kötetlen tartással. Amíg a kötött tartás esetén 1-2 tehén használja közösen az önitatót, addig szabadtartásban 30-40 tehén ivóvizét biztosítja a nagy vízterű, csoportos itató. A téli fagyveszélyes viszonyokra is gondolva, szükség szerint fagyvédelmet biztosító hőszigeteléssel, vagy temperáló fűtéssel is elláthatók, ezek az itatók. Az önitatók között megkülönböztetünk passzív és aktív rendszerűeket. Aktív önitatóknak azok a szerkezetek nevezhetők, amelyeknél az itató fedelének felemelésével, ill. a szelep lenyomásával az állat tevőlegesen részt vesz az itató működtetésében, a víz szervezésében. Passzív itatóknak tekintjük azokat az önitatókat, amelyek automatikus utántöltéssel /szintszabályozással/ biztosítják a szabad vízfelszínt, amelyből az állat akadálytalanul beavatkozás nélkül juthat az ivóvízhez. Szarvasmarha önitatók: Szelepes, csészés, súlyelzárásos itatócsésze Felszerelése és használata. Az önitatók üzemeltetésének alapvető követelménye a tisztaság. Evégből zománcozott, a megtapadó szennyeződésektől védett belső felületeiknek jól hozzáférhetőknek kell lenniük. A vízvezeték alsó vagy felső elhelyezése a helyi adottságoktól függ. A felső vezeték elhelyezés megkönnyíti a csatlakozást, egyszerűbbé 13

teszi a karbantartást, de a helytelen szerelés az állatok vagy a csatlakozó vezetékek sérülésével járhat. Itatók karbantartása: napi, heti rendszerességgel lúgos oldattal Vízellátó rendszer tisztítása, fertőtlenítése: időszakosan évente 4 alkalommal lúggal (hypo, klórmész)

14

2. Jellemezze a felsorolt szarvasmarha fajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását! Hasznosításuk szerint beszélhetünk: - tejtermelő hasznosítású - húshasznosítású - kettős hasznosítású fajtákról Tejtermelő fajták 1. Holstein-fríz -nagy tejtermelésre, jó gépi fejésre alkalmas fajta, növekedési erélye nagy - feketetarka színű, de vörös színben is tenyészik - küllem: teknő alakú tőgy, finom szervezet, finom csontozat - tehenek kifejlettkori testtömege: 650-700 kg, tejtermelése 7000-8000 kg tej / 3.5% tejzsír/ itt a legkevesebb a tejzsír tartalom - hústermelése közepes - takarmányozással szemben igényes fajta 2. Jersey - kis testű, gépi fejésre alkalmas - szürkésbarna, barna, egyszínű szürke színű, finom csontozatú - tehenek tömege: 350-500 kg, tejtermelése: 3500-4000 kg tej - tejzsír:5-6 % - korán érő fajta a tehenek 13-15 hónapos korban vehetők tenyésztésbe - hústeremelése, vágóértéke gyenge - takarmányozással szemben igényes fajta - tejtermelő fajták közül itt a legnagyobb a tejzsír értéke 3. Hungarofríz - holstein- fríz és a jersey tulajdonságainak az egyesítése - keresztezés miatt heterogén küllemű fajta, elsősorban a holstein- fríz küllemre hasonlít - vékony csontozatú, testtömege:500-600 kg, tejtermelése:4500-5000 kg tej, - tejzsír 4.2% - hústermelése gyenge Húshasznosítású fajták 1. Hereford - szabályos vörörtarka színű, téglaalakú testalakulás - tenyészérettség 17-18 hónapos korban - 800-1000 kg tej, 4-5 % tejzsír - hízlalási végtömeg 400-480 kg - vágóértéke közepes, korán faggyúsodó fajta - hús minősége gyengébb mint a többi fajtáé 2. Limouzin - barnásvörös színű, nagy testű, finom csontozatú - 18-20 hónapos korban éri el a tenyészérettséget 15

- testtömeg 600-700 kg, tejtermelése 1200-1500 kg - tejzsír 4.5% - kiváló vágóértéke miatt kedvelt fajta 3. Charolais - jellegzetes tejfelsárga színű, nagy testű fajta - 20-24 hónapos korában tenyészérett - tehén testtömege 700-800 kg, 800-1000 kg tej, 4-5 % tejzsír - nagy növekedési erélye van, kiváló hústermelő -csontozata durva, hajlamos a nehéz ellésre / széles méretei miatt/

-

Kettős hasznosítású fajták Magyar tarka magyar szürke, szimentáli és borzderes fajták keresztezésével alakították ki jó ellenálló képességű fajta színe szabálytalan sárga vagy pirostarka tehenek tömege 600-700 kg , bikáké 900-1200 kg, 3500-4500 kg tej, 4 % tejzsír 16-20 hónapos korban tenyészérettek

-

Magyar szürke marha / hármas hasznosítású/ legelterjedtebb fajta volt 1800- as évek közepéig szörzetük rövid, merev, testhez simuló, ezüstszürke szín, bikáké sötétebb tehenek 550-600 kg, bikák 700-900 kg ,1000-1500 kg tej, 4 % tejzsír húsa ízletes 3 éves kor körül vehetők tenyésztésbe gén megőrzés a cél a fajtánál

16

3. Ismertesse a tejtermelő tehenek takarmányozását, tartását és a fejési rendszereket! Lásd 1-es tétel + Fejési rendszerek: Sajtáros Tankos Tejvezetékes Sajtáros: Az istállóban egy vakuumvezeték található, amelyhez minden 2. állásnál vakuumcsappal fejőgép csatlakoztatható. A kifejt tej 25 literes sajtárba kerül. Egy dolgozó 2 gépet kezelve óránként 10-14 tehenet tud fejni. Előnye: olcsón beszerezhető, a tej rövid utat tesz meg, a kifejt tej egyedenként közvetlenül mérhető. Hátránya: a dolgozó kényelmetlen helyzetben fej, az istálló levegőjétől szennyeződhet a tej, a kifejt tejet messzire kell a tejgyűjtőhöz cipelni, munkatermelékenység rossz. Tankkocsis fejőberendezés: Kereken guruló tartályos pulzátoros fejőgép A tejszállítási idő csökken, termelékenyebb. Két pulzátoros, így egyszerre két fejőgéppel üzemeltethető. 1 óra alatt egy munkás 14-18 tehenet fej meg. Hátránya: atőgymeleg tej nagy mennyiségben sokáig hűtetlen, késik romlik a minőség. Tejvezetékes rendszer A hatvanas években jelentek meg először a tejvezetékes fejőberendezések Ezek a fejőberendezések mind a munka termelékenysége, mind a munka minősége, mind pedig műszaki szempontból magasabb gépesítési szintet képviselnek a sajtáros rendszernél. Tejvezetékes fejőberendezéseknél egymás mellett általában két (vákuum- és tej-) vezeték található. Van azonban olyan megoldás is, amikor a vákuum- és tejvezetéket egyesítik. A tőgyből kifejt tej a tehénállások fölött elhelyezkedő vezetékhálózatba jut, amelyben levegő szállítja a tejházba, illetve a hűtőre majd a tejtankba vagy a hűtő-tároló egységébe. Elmarad tehát a sajtáros rendszernél elengedhetetlen kannás vagy tankos szállítás. E közbenső mozgatás, valamint a sajtárok ürítésének elmaradása következtében mintegy 30%-al nő a munka termelékenysége. Egy fejő – 3 készüléket kezelve – óránként 18-25 tehenet tud kifejni. Elvileg javulnak a higiénés feltételek is, hiszen a fejéstől számított 5-10 perc leforgása alatt a tej már a hűtőre, illetve a tejtankba kerül., így gyorsan +10 oC alá hűthető, emellett a tej zárt rendszerbe jut el a hűtőberendezésbe, ezáltal az istálló levegőjétől nem szennyeződhet, így garantált a bakteriológiai tisztaság. A fejőberendezésnek két nagy hátránya van:  A vezetékes fejőberendezések tejjel érintkező felületei teljesen zártak, kézzel – mechanikus úton – hozzáférhetetlenek, következésképpen a tisztítószerek hatékonyságára igen érzékenyek. A nem előírásszerű tisztítószerek használata és a helytelen tisztítási eljárás miatt a berendezés higiénés helyzete rosszabbá válik, mint például a sajtárosé.  A másik legnagyobb problémája a vákuum stabilizálása. a tejvezetékes fejőberendezéseknek. A fejőkészülék ugyanis gyakran 70-100 m távolságra van a vákuumszolgáltató gépcsoporttól, így a hosszú vezetékek miatt a vákuumveszteség igen jelentős lehet. Különösen nagy áramlási veszteségeket okoznak a tejvezetékek emelkedő szakaszai és az áthidalások, továbbá az éles csőkönyökök. A fejés csak 17



akkor lesz tökéletes, illetve a tőgy csak akkor marad egészséges, ha nincs vákuumingadozás. Hátránya még a fejőberendezésnek, hogy a dolgozók – a sajtáros készülékekhez hasonlóan – ennél a rendszernél is fárasztó testhelyzetben fejnek. Jelentős többletköltséget jelent az egyedi tejméréshez tejmérő berendezések alkalmazása, illetve beszerzése. Legújabb fejlesztések már ennél a fejési rendszernél is lehetővé teszik, hogy a fejőberendezéseket különböző automatika egységekkel (elektromos pulzátor, fejőkészülék leemelő stb.) lássuk el. A fejés minősége olyan, mint a fejőházban.

A fejőgépek alapvető egységei: - fejőkészülék és a vákuumszolgáltató gépcsoport. Fejőberendezések típusai a következők lehetnek: - sajtáros fejőberendezés, amelynél a fejőkészülékből a tej a vákuumhálózathoz csatlakoztatott sajtárba folyik - tankos fejőberendezés, amelynél egy vagy több fejőkészülékből a tej a kerekekkel ellátott, fejési és szállítási célokat is szolgáló tankban folyik - tejvezetékes - fejőtermi berendezések Kötetlen tartási rendszerek fejőberendezései Fejőházak felépítése: Jellemzői: mélyített aknák, kevésbé fárasztó test helyzet, hatékonyabb, egyszerre egy ember több tehenet ( 60-80 db)is fejhet. Termelő istállónkénti felhajtóút rendszer, elővárakozó utóvárakozó, fejállás rendszer, inszemináló és kezelő folyosó-állás. fejőtermi fejőberendezések: o párhuzamos fejőállás- a tehenek egymással párhuzamosan a fejőfolyosóra merőlegesen helyezkednek el. A fejőállásban lévő tehenekből a fejő csak a far részeket és a tőgyeket láthatja. Jellemző fejőterem méretek 2*16, 2*20, 2*32. o Soros / tandem/ fejőállás- egymás mögötti, egymástól elkülönülő fejőállásokban a tehenek egy vonalban, a süllyesztett fejőfolyosó két oldala mentén helyezkednek el. A fejő az állat oldalát láthatja. Minden fejési helynek külön kapui vannak. Terem méretek:2*2, 2*3, 2*4, 2*5. o Halszálka fejőállás- oldalankénti egy bejárati és egy kijárati kapuval o Polygon elrendezésű halszálkás fejőállás- egy egy oldalon többnyire hat vagy nyolc fejőállás van. A 24 vagy 32 állást általában két fejő szolgálja ki. o Trigon elrendezésű halszálkás fejőállás- 7-24 fejőállással építik. o Körforgó / karusszel/ fejőállások – a fejőállások körgyűrű felületen helyezkednek el. Oxitocin hormon hatására a tőgy alveolusait körülölelő kosársejtek összehúzódnak és a tejet a tejutakba és a tőgymedencébe préselik. Ha a tehenet jelentős stressz éri fejés közben, a képződő adrenalin közömbösíti az oxitocint, s a tehén a tejet visszatartja.

A gépi fejés mőveletelemei 18

1. Tőgymosás meleg (40-45 C°) vízzel. A tőgy alapos letisztítását tiszta vízzel és tıgymosó ruhával végezzük. 2. Tőgytörlés masszázzsal egybekötve. A tőgyet tiszta ruhával, vagy papír törlőkendővel kíméletesen szárazra törlik. Gépi tőgymosás esetén nincs tőgytörlés. 3. Első tejsugarak kifejése számíthat végső ingerként a tejleadáshoz, az oxitocin vérbe történő beáramlásának kiváltásához. A baktériumdús tejsugarakat kifejjük, egyben ellenőrizzük a tőgy egészségi állapotát is. Próbacsészét használunk, annak tartalmát kijelölt helyre kell önteni. 4. A fejőkészülékek felhelyezését a tıgy előkészítése után azonnal elvégezzük. A fejőkelyhek felrakásának sorrendje mindig azonos legyen (a legtávolabb eső tőgybimbótól kezdődően körkörösen végezzük). 5. A fejőkészülék igazítása, a tejfolyás megindulásának ellenőrzése. A fejőkelyhek felrakása után a kollektort kissé előre és lefelé meghúzzuk, hogy ellenőrizzük, nem csavarodott-e a tőgybimbó, vagy azon nem képződött-e gyűrűránc. A tejfolyást az átlátszó csöveken ellenőrizzük. 6-7. Gépi utófejés. A gépi utófejés során az automatika kisebb vákuummal, kíméletesebben fej. Ekkor a kollektort az egyik kézzel kissé előre és lefelé meghúzzuk, a másik kézzel a tőgynegyedeket masszáljuk. Fontos a vakfejés (kifejt tőgynegyedek vákuum alatt tartása) elkerülése. 8. Fejőkészülék levétele_hagyományosan a kollektor csap elzárásával kezdődik, majd a legtávolabbi kehelybe levegőt engedünk és a fejőkelyheket karra csúsztatjuk. A legtöbb fejőberendezés automatikusan elvégzi a fejőkelyhek levételét. 9. Bimbóvégek letörlése, fertőtlenítése. A tőgybimbóról a visszamaradt tejcseppeket letöröljük, majd fertőtlenítőszerrel kezeljük. A fejés utómunkálatai: A fejőkészüléket a fejés befejezésével tisztítjuk, melynek hagyományos, ötlépéses szakaszai a következők: 1. előöblítés langyos vízzel (forró vizet nem használhatunk, mert a fehérjéket kicsapja a csövek falára); 2. tisztítószeres mosás előírt hőfokon; 3. közbülső öblítés; 4. fertőtlenítőszeres mosás - előírt hőfokon és koncentrációban; 5. utóöblítés - szermaradványok langyos vízzel történő eltávolítása Tejhűtő berendezések A tej biológiai értékét a tehenészetekben, a fejést követő azonnali hűtéssel őrizhetjük meg. A jól tervezett, telepített és karbantartott hűtőberendezéssel elérhetjük, hogy a tej átadásáig, elszállíthatóságáig nem szaporodnak el a káros mikroorganizmusok és a tej tápláló anyagai jelentősen nem változnak. A fejést követő gyors hűtés azért is fontos, mivel a tejkinyerés után elkövetett tejkezelési hibák a későbbi feldolgozás folyamán már nem korrigálhatók. Az utóbbi 10-15 év során a tejhűtő berendezések választéka növekedett. Ennek oka részben az importlehetőségek bővülése, részben pedig a korábbiaktól eltérő méretű és kialakítású tehenészetek megjelenése. Néhány tehenészetben a fejő és tejházat és a tejfeldolgozót egy épületben helyezték el. E közös elhelyezés hatással volt a tehenészeti tejhűtők méretezésére, 19

kialakítására. A választék bővüléssel együtt nehezedik a helyes választás lehetősége is. E rövid áttekintéssel segíteni szándékozunk a különféle hűtési megoldások közötti eligazodást. A tejhűtő berendezések vázlatos ismertetése A tej hűtése történhet csapvízzel (kútvízzel) vagy gépi tejhűtőkkel. A csapvizes hűtési megoldások előhűtőként használhatók. A hűtőtárolókban a tőgymeleg tej tárolási hőmérsékletre való hűtése 2-3 órán át tart. Az átfolyásos rendszerű tejhűtőkben a tej hűtési ideje néhány percre korlátozódik. Csapvizes előhűtők A csapvizes előhűtőként használt lemezes hőcserélő lemezei között ellenáramban találkozik a csapvíz és a frissen fejt tej. A csöves csörgedeztető előhűtő hűtőcsöveinek külső felületén filmszerű rétegben lefolyó tej és a csövekben folyó csapvíz hőcseréje az ellenáram elve szerint következik be. A kannás hűtés egyik módjánál a kannákat vízfürdőbe állítva, vagy felületüket hűtővízzel permetezve érünk el hűtőhatást. Hátránya, hogy a kanna belsejében lévő „tejmag” lassan hűl.a kannás hűtés másik változatánál a kannákban lévő tejet keverő mozgatja. A kannák szájnyílására helyezhető fejrész a kanna belsejébe nyúló csövet tart. Az áramló csapvíz a csövet lassú forgásban tartja. A fejrészből kilépő víz vékony rétegben a kanna felületén folyik le .Közvetlen hűtési rendszerű tejhűtők A közvetlen vagy direkt hűtés azt jelenti, hogy a hűtőaggregát elpárologtatója közvetlenül a tejből veszi ki a hőt. A kannás direkt hűtésnél a hűtőaggregát flexibilis csatlakozású elpárologtatóját merítjük a tejbe. Az alacsony hőmérsékletű hűtőközeg révén a kannák (kisméretű tartályok) egymás után gyors hűtése érhető el. Közvetlen hűtési rendszerű hűtőtárolóknál a hűtőaggregát elpárologtatóját közvetlen fémes kapcsolatba hozzák a tartály fenékrészével vagy oldalfalával. Közvetett hűtési rendszerű hűtőtárolók Közvetett hűtési rendszerű hűtőtárolóknál a tartály kettős fala közötti térben lévő hűtőfolyadékot hűti az elpárologtató csőkígyója és ez a hűtőfolyadék vonja el a hőt a tartályban lévő tejből. Jégakkumulációs, közvetett hűtési rendszerű hűtőtárolók A közvetett hűtési rendszerű hűtőtárolók olyan speciális formája, amelynél a tartály kettős fala közötti térben lévő hűtőcsövekben jégréteg alakul ki és a jégről leolvadó vizet (jeges vizet) cirkuláltatják a tejtartály külső falán. Átfolyásos rendszerű tejhűtők Az átfolyásos rendszerű tejhűtők közvetett hűtési rendszerűek, jégakkumulációval. A kifejt tej a tejvezetékből a tejleválasztón keresztül az előtároló tartályba jut. Az ehhez csatlakozó tejszivattyú a tejet közvetlenül a lemezes hőcserélőbe továbbítja. A hőcserélőben lehűlt tej szigetelt tejtárolóba kerül. A hűtőközeg jeges víz. A jeges víz készítésére és tárolására a hűtőaggregát és a tartály szolgál. A jeges vizet szivattyú cirkuláltatja a lemezes hőcserélőn át. A tejhűtők alkalmazási területei: A különböző tejhűtőket alkalmazzuk tejbegyűjtőkben, tejkonyhákban, tejházakban és tejfeldolgozókban. Egy-egy faluközösség vagy tejszövetkezet 20

tejtermelőinek tejét a tejbegyűjtőben lévő hűtőberendezéssel hűtik. Kisebb tehenészetekben a tej elsődleges kezelését egyszerű kialakítású és berendezésű helyiségben a tejkamrákban végzik. A korszerű tehenészeti telepeken a tejhűtő berendezéseket a megfelelően kiképzett és felszerelt tejházban helyezik el. A tejhűtő berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség rendelkezzen víznyerési és szennyvízelvezetési lehetőséggel. Magassága legalább 3 méter legyen, az oldalfalakat legalább 1,5 m magasságig mosható burkolattal kell ellátni, a padozat a lefolyó felé lejtsen és keramittal, vagy mettlachi lapokkal legyen burkolva. Fejés után a tejet a lehető legrövidebb időn belül ki kell vinni az istállóból. Sajtáros fejőgép használata esetén a tejet szűrőtölcséren át kannákba töltik, majd a tejkamrába szállítják. Fejőházi és tejvezetékes fejőberendezésekkel dolgozó tehenészetekben csővezetéken juttatják a tejet a tejházba a hűtőberendezésbe. Kisebb tehenészetek még ma is alkalmazzák a vízhűtést. Ezzel a módszerrel a tejet a vízhőmérsékletnél 2-3 oC-kal magasabb hőmérsékletre tudjuk lehűteni. A kútjaink vizének hőmérséklete nyáron általában 10-14 oC, ezért a vízzel hűtött tejet a fejést követő néhány órán belül gyűjtőcsarnokba kell szállítani. A kétrészes csörgedeztető hűtők (vízhűtés előhűtésként majd kompresszoros hűtés) a tejbegyűjtők tipikus berendezései. E hűtés előnye az energiatakarékosságon túl, hogy a tej kiszellőzik, hátránya viszont, hogy nagy az utófertőzés veszélye, sok a hulladékvíz. Pár órás tároláshoz elégséges ha a tejet 10-15 oC-ra hűtjük. Hosszabb idejű tároláskor csak 2-5 oC-on tudjuk a tej táplálóanyagait megőrizni. A fejőberendezésből a tejházba csővezetéken érkező tej hőfoka 30-35 oC. A hűtőtárolók a beérkező tejet a fejés végét követően max. 3 óra alatt le tudják hűteni 4 oC-ra. Az átfolyásos rendszerű tejhűtőkben a tej hűtése néhány perc alatt megvalósul. A hűtőtárolók zárt vagy nyitott kialakításúak. A zárt kialakításúak géppel, a nyitott kialakításúak kézzel tisztíthatók. A lemezes hőcserélők használata költséges voltuk ellenére a nagy tehenészetekben célszerű. Kis helyigény és méret jellemzi, ugyanakkor nagy hűtőfelületet biztosít, amellyel gyorsan és hatásosan hűthető a tej. A tároló tankokat, tartályokat a tejházban úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legrövidebb csővezetéken lehessen a tankautóba juttatni. Napi egyszeri tejelszállításnál a tejház kapacitását a napi átlagos tejmennyiség 150 %-ára célszerű tervezni. Kétnaponkénti tejszállítás esetén a tehenészet tejtároló kapacitását az előzőnek a kétszeresére javasolt méretezni. A hűtőberendezés vízhűtéses kondenzátorával melegített vizet a fejő- és tejhűtőberendezések mosásához, valamint tőgymosáshoz használhatjuk. A termelhető melegvíz mennyisége általában meghaladja a fejő és tejház tisztítási célú szükségletét. A vízmelegítésre használt hulladékhő (amely 40-50 oC-os vízként jelentkezik) további része helyi fűtésre, zuhanyozásra hasznosítható

21

4. Ismertesse a húshasznú tehenek takarmányozását, tartását, valamint a szántóföldi és élelmiszeripari melléktermékek jelentőségét az anyatehenek takarmányozásában! Hízóalapanyagként elsősorban a választott bikaborjak, azután a továbbtenyésztésre alkalmatlan üszők és a selejtezésre került tehenek jöhetnek számításba. Beszélünk hagyományos és intenzív hízlalásról. Hagyományos hízlalás: az állatok takarmányszükségletének legnagyobb hányadát az olcsó és kisebb energiatartalmú tömegtakarmányok adják / erjesztett takarmányok, melléktermékek, legelő /. A napi tömeggyarapodás kb 1 kg. Intenzív hízlalás: főleg az abraktakarmányok dominálnak, tisztán abrakkal nem hízlalhatjuk. A napi tömeggyarapodás kb. 1.3-1.5 kg. Növendék bika hízlalása: A legelterjedtebb hízlalási mód, mert a bikák fejlődési erélye, takarmányértékesítő képessége, húsuk minősége jó. A bikaborjakat leválasztás után 130-180 kg tömeggel állítjuk hízóba. Két változata van: 1. hagyományos növendék bika hízlalás / félintenzív/: 16-18 hónapos korig, 450-550 kg végtömegig tart /mert e fölött erősen faggyúsodnak/. Tejelő típusú állomány bikáit nevelik így főleg. A takarmányt főleg a tömegtakarmányok / kukoricaszilázs kb.10 kg, gyepszéna 4 kg/ és kisebb mértékben a hízómarhatápok / abrak 3 kg/ adják. 2. intenzív növendék bika hízlalás: 500-600 kg- os vágótömegét 13-15 hónapos korra eléri. Napi tömeggyarapodás 1.31.5 kg. Húshasznú szarvasmarhafajták és keresztezéseik alkalmasak erre a hízlalásra. / magyar tarka is jó/. Takarmányai főleg: abrakféleségek, koncentrátumok, szénafélék és kisebb mértékben lédús takarmányok. A hízlalás kezdetén a bikák napi 4-5 kg, a vége felé 78 kg abrakot fogyasztanak. Hasznosításuk szerint beszélhetünk: - tejtermelő hasznosítású - húshasznosítású - kettős hasznosítású fajtákról Tejtermelő fajták 1. Holstein-fríz -nagy tejtermelésre, jó gépi fejésre alkalmas fajta, növekedési erélye nagy - feketetarka színű, de vörös színben is tenyészik - küllem: teknő alakú tőgy, finom szervezet, finom csontozat - tehenek kifejlettkori testtömege: 650-700 kg, tejtermelése 7000-8000 kg tej / 3.5% tejzsír/ itt a legkevesebb a tejzsír tartalom - hústermelése közepes - takarmányozással szemben igényes fajta

22

2. Jersey - kis testű, gépi fejésre alkalmas - szürkésbarna, barna, egyszínű szürke színű, finom csontozatú - tehenek tömege: 350-500 kg, tejtermelése: 3500-4000 kg tej - tejzsír:5-6 % - korán érő fajta a tehenek 13-15 hónapos korban vehetők tenyésztésbe - hústeremelése, vágóértéke gyenge - takarmányozással szemben igényes fajta - tejtermelő fajták közül itt a legnagyobb a tejzsír értéke 3. Hungarofríz - holstein- fríz és a jersey tulajdonságainak az egyesítése - keresztezés miatt heterogén küllemű fajta, elsősorban a holstein - fríz küllemre hasonlít - vékony csontozatú, testtömege:500-600 kg, tejtermelése:4500-5000 kg tej, - tejzsír 4.2% - hústermelése gyenge Húshasznosítású fajták 1. Hereford - szabályos vörörtarka színű, téglaalakú testalakulás - tenyészérettség 17-18 hónapos korban - 800-1000 kg tej, 4-5 % tejzsír - hízlalási végtömeg 400-480 kg - vágóértéke közepes, korán faggyúsodó fajta - hús minősége gyengébb mint a többi fajtáé 2. Limouzin - barnásvörös színű, nagy testű, finom csontozatú - 18-20 hónapos korban éri el a tenyészérettséget - testtömeg 600-700 kg, tejtermelése 1200-1500 kg - tejzsír 4.5% - kiváló vágóértéke miatt kedvelt fajta 3. Charolais - jellegzetes tejfelsárga színű, nagy testű fajta - 20-24 hónapos korában tenyészérett - tehén testtömege 700-800 kg, 800-1000 kg tej, 4-5 % tejzsír - nagy növekedési erélye van, kiváló hústermelő -csontozata durva, hajlamos a nehéz ellésre / széles méretei miatt/

-

Kettős hasznosítású fajták Magyar tarka magyar szürke, szimentáli és borzderes fajták keresztezésével alakították ki jó ellenálló képességű fajta színe szabálytalan sárga vagy pirostarka tehenek tömege 600-700 kg , bikáké 900-1200 kg, 3500-4500 kg tej, 4 % tejzsír 23

-

-

16-20 hónapos korban tenyészérettek Magyar szürke marha / hármas hasznosítású/ legelterjedtebb fajta volt 1800- as évek közepéig szörzetük rövid, merev, testhez simuló, ezüstszürke szín, bikáké sötétebb tehenek 550-600 kg, bikák 700-900 kg ,1000-1500 kg tej, 4 % tejzsír húsa ízletes 3 éves kor körül vehetők tenyésztésbe gén megőrzés a cél a fajtánál Szalmafélék: a magterméstől megfosztott növény szárát és a megmaradt leveleit értjük. Fűfélék szalmái: árpaszalma, búzaszalma, zab, köles, fű és muharszalma, kukoricaszár, pillangósok szalmái. Ipari melléktermékek: malomipari melléktermékek, magtisztítási hulladékok, őrlési melléktermékek - rozskorpa, búzakorpa, árpa, kukorica, zabkorpa, takarmánylisztek- búzatakliszt, rozs, árpa, kukorica, borsótakliszt. csírák. Hántolóipari melléktermékek: árpahéj, zabhéj. Növényolajipari melléktermékek: Extrahált szójadara, extrahált napraforgódara, e. repcedara, e. lenmagdara. Cukoripari melléktermékek: nedves répaszelet, szárított répaszelet, Melasz. Sörgyári melléktermékek: malátacsíra, sörtörköly, sörélesztő. Szeszgyári melléktermékek: moslékok, szema, szeszélesztő. Keményítőgyári melléktermékek: törkölyök, moslékok, kukoricaglutén. Konzervgyári melléktermékek: paradicsomtörköly, almatörköly. Állati eredetű takarmányok: elsősorban sertés és baromfifajok takarmányai. Fehérjében gazdag takarmányok, jó biológiaqi értékű. Tejfeldolgozási melléktermékek: föcstej, teljes tej, fölözött tej, sovány tejpor, savó és savópor, iró és irópor. Húsipari melléktermékek: vegyes állati fehérje liszt, baromfi és vegyes állati fehérje liszt, húspép, vér és vérliszt, toll liszt, Halfeldolgozási melléktermékek: halliszt.

24

5. Mutassa be a szarvasmarha tömegtakarmányokat!

hizlalását!

Jellemezze

a

hizlaláskor etetett

Hízóalapanyagként elsősorban a választott bikaborjak, azután a továbbtenyésztésre alkalmatlan üszők és a selejtezésre került tehenek jöhetnek számításba. Beszélünk hagyományos és intenzív hízlalásról. Hagyományos hízlalás: az állatok takarmányszükségletének legnagyobb hányadát az olcsó és kisebb energiatartalmú tömegtakarmányok adják / erjesztett takarmányok, melléktermékek, legelő /. A napi tömeggyarapodás kb 1 kg. Intenzív hízlalás: főleg az abraktakarmányok dominálnak, tisztán abrakkal nem hízlalhatjuk. A napi tömeggyarapodás kb. 1.3-1.5 kg. Növendék bika hízlalása: A legelterjedtebb hízlalási mód, mert a bikák fejlődési erélye, takarmányértékesítő képessége, húsuk minősége jó. A bikaborjakat leválasztás után 130-180 kg tömeggel állítjuk hízóba. Két változata van: 1. hagyományos növendék bika hízlalás / félintenzív/: 16-18 hónapos korig, 450-550 kg végtömegig tart /mert e fölött erősen faggyúsodnak/. Tejelő típusú állomány bikáit nevelik így főleg. A takarmányt főleg a tömegtakarmányok / kukoricaszilázs kb.10 kg, gyepszéna 4 kg/ és kisebb mértékben a hízómarhatápok / abrak 3 kg/ adják. 2. intenzív növendék bika hízlalás: 500-600 kg- os vágótömegét 13-15 hónapos korra eléri. Napi tömeggyarapodás 1.31.5 kg. Húshasznú szarvasmarhafajták és keresztezéseik alkalmasak erre a hízlalásra. / magyar tarka is jó/. Takarmányai főleg: abrakféleségek, koncentrátumok, szénafélék és kisebb mértékben lédús takarmányok. A hízlalás kezdetén a bikák napi 4-5 kg, a vége felé 78 kg abrakot fogyasztanak.

25

6. Jellemezze a sertések felnevelését! Malacnevelés: - a fialás után a malacoknak száraz, meleg kell amit infrával, villamos vagy gáz ernyővel búvóládával biztosíthatunk - dajkásítani az első 3 napban lehet, elsősorban alom kiegyenlítés miatt - a malac az anyaméhben is kap immunanyagot, de a fröccstejet neki is meg kell kapnia, mivel csak 6 hetes kortól képes önmagának előállítani. A malac gyomrában nincs sav, helyette az 1-2 pH-t, baktériumok állítják elő. Az intenzív növekedésű fajták malacai vashiánnyal születnek ezt pótolni kell (izomba injekció vagy nyelvre kenhető pasztával). - A fiaztató istállóba 21 napig kell tartani ez idő alatt csak tejtáplálás. - herélés 4 hetes kora előtt ajánlott, később csak érzéstelenítővel - farok elcsípés nem ajánlott, de ha mégis, akkor a heréléssel egy időben - fogak elcsípése, ha sérti a koca csecsét vagy annak környékét - törzskocák esetén a malacok jelölése Takarmányozás: - az első 3 hétben kocatej, 2-3 héttől ivóvíz - 4-5 héttől présstarter táp, magas fehérjetartalmú, könnyen emészthető abrak+tejpor vagy szójaliszt, - 5-6 hetes kor között fokozatos átmenet a malac I. tápra - 8-9 hetes korban malac I. - 11-12 hetes korban malac II. táp - 12 hetes kor után a malacnevelés vége, innentől hízótáp

1. A választás A választás, törést okoz az anyának is és a malacnak is, ezért csak fokozatosan lehet végrehajtani. A malacoknak át kell állni a tejtáplálásról a szilárd táplálékra, ez a bélflórában változást okoz. A koca méhinvolucióját kell elősegíteni és meg kell szüntetni a tejtermelést. Kritikus időszak, stresszhatás. A gazda érdeke, hogy mielőbb válaszuk le a malacokat (gazdasági tényezők). A koca és a malacok jelentik a biológiatényezőt. A malacok kocától való elválasztása: - korai választás 4 hetes korbantakarmányváltoztatás, - anyai hatás megszűnése (stresszmenteség az anya mellett), - helyváltozás, - rácspadozat, - falkásítás. A malac szempontjából a fokozatosság elvét kell betartani! Koca szempontjából: - elapasztás miatt pangó tej jelenik meg (gyulladást okozhat) - a választás előtt 3 nappal csökkentjük a tejtermelésttakarmány és víz visszafogás (12 kg takarmány, vizet 1 literre csökkentem, választás napján se vizet, sem abrakot nem kap.10 napon belül ivarzani kezdnöveljük a kocaforgót.

26

Választási technológiák: - korai választás4 hetes korban, nagyüzemekben (kocaforgó: 2,2-2,3, a koca teje csökken, nem okoz gyulladást, a malacok megtanulnak enni.) - választás5-6 hetes korban (ritka) - hagyományos választás7-8 hetes korban, kisgazdaságokban (kisebb a kocaforgó, kedvező a malacok szempontjából, gyakori a lerágott koca, magától is elvégzi a koca a választást) A választás szabályai: - a malacok minimum tömege 7-10 kg - minél előbb rászoktatni a szilárd tak. Fogyasztásra - választás után 2 héttel ugyanazt a takarmányt kapják - takarmányváltás fokozatos legyen - mindig legyen ivóvíz - a kocát vigyük el a malacok ott maradnak - etessünk stressz-takarmányt (vitaminok, tejcukor) A malacokat tarthatjuk padlós tartásban (tömör padló). Magángazdaságokban alkalmazzák. Kezd elterjedni a ketreces tartás, higiénikusabb, de gyakoriak a lábsérülések. A malacok elhelyezése: nagyfalkás elhelyezés 30 dbnem jó kisfalkás elhelyezés 15 db felismerik egymást történhet a falkásítás alom szerint, súly szerint, ivar szerint.

2. Sertés hízlalás A hízlalás technológiája Azt a céltudatos tevékenységet, amelynek feladata a különböző minőségű vágási termékeket szolgáltató vágósertések előállítása, sertéshízlalásnak nevezzük. A sertéshízlalás során a hízóba fogott állatok testtömege gyarapszik. Ennek egy része súlyfelvétel, más része zsírfelhalmozódás. A sertés mindenevő, napi fejadagja minél többféle takarmányból álljon. A sertés gyomra egyrétegű. A takarmányban lévő fehérjék teljes értékűek legyenek, mert nem tud nélkülözhetetlen aminosavakat előállítani. A sertésnek szüksége van különböző esszenciális (limitáló) aminosavakra pl. lizin, metianin, cisztin, triptofán. -

FITÁZ enzim segíti a csontok növekedését. Gondot kell fordítani a takarmány energia tartalmára. A sertés takarmányában zsír is legyen, elősegíti a fehérjék hasznosulását, az ásványi anyagok és a vitaminok forgalmát, javítja a takarmány ízét. A sertés rosszul emészti a nyersrostot, ami rontja a takarmány értékesülését. Teljes hiánya esetén emésztési zavarok következnek be. optimális 5-8 %

Itatás: legjobb módszer, ha a sertés akkor ihat, amikor igényli - süldők napi vízfogyasztása 3-4 liter - szoptató koca 30 liter 27

- itatható vályúból, v. önitatóból - a sertéses gyomra kicsi, 7-8 liter űrtartalmú, ezért naponta kell etetni. A sertés falánk állat be kell tartani az etetési időpontokat.

-

Sertés etetési módszerek takarmányfogyasztás mértékétől függően:

- étvágy szerinti etetés - adagolt etetés - takarmány fogyasztás módja: - etetés vályúból -önetetőből - padlóról való etetés - takarmány állapotától függően: - száraz dara -nedves dara - granulátum etetés A sertés előnyben részesíti a vályúból és a nedvesen adott takarmányt. A hízlalás technológiája: Egyfázisú közvetlenül a malac utónevelőből telepítik be a hízlaldát, 25-30 kg súlyban és 105-115 kg-ig tartják, innentől hízónak tekintik és úgy is takarmányozzák. A falkásítás történhet súly és ivar szerint. ( az ártány jobban hízik, nagyobb helyet igényel, a koca jobban zsírosodik) a falka nagyság 13-15 db. Kétfázisúkorszerű, intenzív. Az első fázis 25-60 kg-ig tart, a második 60-120 kg-ig. Dán istálló rendszert alkalmaznak, amelyben elkülönül a trágyatér, a pihenőtér és az etetővályú. Az aljzatot a takarmányozási rendszertől függően alakítják ki. Almozni csak 2:1 arányú hígításig célszerű, mivel nagyobb hígítás mellett sok vizelet képződik, ami hamar benedvesíti az almot. A vágott sertés kereskedelmi tipusai: - pecsenye malac: 4-6 hetes korban, belga lapály 5-10 kg –osak , korán érő fiatal korban is kész formákat mutató egyedek, kocatejet és száraz tak-t kell etetni velük pigment mentes bőr felület - könnyű pork: 40-60 kg-sak, borjú húst helyestesítik, pigment mentes és technólogiai selejt. - Nehéz pork: 60-80 kg-sak , korán érő tipus, - Bacon sertés: 80-90 kg, dán lapály , tetemes mennyiségű speciálisan termelt hús. - Sonka sertés: 100-100 kg, 50 %-os színhús, - Tőke sertés: 110-120 kg, legnagyobb számban vágják, jó hús arány - Szalámi sertés: 150-200 kg, szalámi gyártásra, legkeresetebb a téli szalámi export, pietrin, hampshire - TF sertés: selejt kocák, ivartalanított kanok, szalámi gyártásra valók.

28

7. Ismertesse a felsorolt sertésfajták, hibridek származását, küllemét, belső értékmérőit és használatát!  Mangalica 1880-as évekre alakult ki. Szerbiából behozott sertések fajtaátalakító keresztezéseken estek át. 5 színváltozat alakult ki: szőke, vörös, fekete, fecskehasú, varos. Kipusztította a parlagi primitív fajtákat. Küllem Kültakaró: - szőr: gyaluforgácsszerűen göndörödő - bőr: gyaluszürke - törzs: rövid, dongás - láb: rövid, alacsony - fej: rövid - toka: ráncos - fül: orrhátra lefittyennek - pigmentmentes helyek: túró karima, csecsek tájéka, köröm - karok: egy csavarodást követően hosszú szőrpamacsban végződik - csontozat: vékony, de szilárd. A konyhai melléktermékeket jól értékesíti. o Belső értékmérő tulajdonságok - tenyészérettség: későn érő, 1 éves kor után nem lehet tenyésztésbe venni - szaporaság: gyenge, 6 db, születési alomtömeg70 dkg, életképesnek tekinthető, csecsszám 8-10 - agresszív, félti a malacait - választási idő 8 hét, 5-6 kg-os malactömeg jó - évente 1x fiaztatják - tavaszi és őszi malacok vannak, hízlalási súly 105-120kg - expressz hízlalás  14-15 hónapos korra eléri a vágóérettséget - világ legjobb zsírtartalmú sertése, fehérárú arány 60% fölötti, zsír 80%, tepertő 10%, + víz - takarmányértékesítő képesség  100 kg takarmány 25 kg élőtömeget állított elő. o Hazai jelentősége, felhasználása - árutermelés: felfutó kocalétszám - génrezerv megtartása - exportárú - spanyol gasztronómiai érték a sonka, keresztezési partner a duroc (anyai vonal) - lapocka és comb Spanyolországba kerül, érlelési idő 30 hónap - hazai fogyasztási igényeket némileg kielégíti - biogazdálkodás - nem koleszterinmentes a húsa, szalonnája (többszörösen telítetlen zsírsavak találhatók benne).  Vörös mangalica Szalontai sertéstől származik. Küllem: hasonló a szőke mangalicához, szőr színe sárgás-barnától vörösig, magasabb és tömegesebb a szőkénél, külterjes tartásra alkalmas. o Fecskehasú mangalica Mangalica*szerémségi sertés - szőr: göndörödő, fekete, szájszeglettől a torokig a has tájékán fehér 29

-

100-110 db biotechnikai módszerek: petesejt, embrió mosása, majd egy másik fajtába belerakják. o Magyar nagyfehér hússertés 60-as években került be1980-ban alakult meg a MNF.  Küllem - szőr: fehér, fényes, testhez simuló - bőr: pigmentmentes - szaruképletek: viaszsárgák - fej: közepesen hosszú, törzsel arányos - homlok és orrhát: egyenes vagy enyhén megtört - fül: közepesen nagyok, tőben felállóak - toka: feszes - nyak: közepesen izmolt - lapocka: izmolt - törzs: hengeres - hát: profilvonala egyenes vagy enyhén ívelt - törzshossz: standard 98 cm - sonka: telt, mélyre húzódó - far: enyhén lejtős - lábszerkezet, csontozat: szilárd - csecsszám: 7-7 db. Gazdasági mutatók: - született élő malac/alom: 11 db - 21 napos élő malac/alom: 10 db - 21 napos élősúlygyarapodás: 6kg - napi súlygyarapodás: 30kg - takarmányértékesítés: 2,74kg/kg - színhús: 55,9%. Tiszta vérű fajtánk, F1 koca előállításában részt vesz. A világ legelterjedtebb fajtája. o Magyar lapály - szőr, bőr: festékanyagot nem tartalmaz - fej: közepesen hosszú - fül: tőben megtört - toka: feszes - nyak: közepesen hosszú - lapocka: közepesen izmolt - mellkas és bordaív: dongás - hát: profilvonala egyenes vagy enyhén ívelt - sonka: széles, csánkra lehúzódik - csontozat: finom - izületek: tiszták - csecsszám: kínánatos a 6-6 db, morfológiailag épek - gondok a lábszerkezettel, (pl. puha csüd) és a csontozattal - törzshossz: standard  100 cm - stresszmentes. o Duroc Rusztikus, robosztus fajta. Spanyol, portugál és nápolyi sertésekből alakult ki. 2 törzskönyv: Bábolnai Tetra Duroc (apa vonal), Duroc. A Teta Duroc zsírosabb. „nn” gén hordozója lett. Gyenge reprodukció, malacnevelő képessége nem jó, hús minősége nagyon jó, takarmányértékesítés jó, intramuszkuláris zsírtartalma nagyon jó. 30

 Küllem - szőr, bőr: cseresznyepiros  mahagóni, életkortól függ - szaruképlet, csecs, túrókarima: palaszürke - fej: kúpos alakú - fül: tőben felálló, középharántvonaltól megtört - hát: feszes, profilvonal ívelt, gyakori a pontyhát - lapocka: jól izmolt - comb: széles - far: lejtős, gyakori a csapott far - láb:csüd és körömszög meredek  45°-os, hátsó 50°-os, gyakori a nyitott csánk és a tipegő járás. Belső értékmérők - erős csontozat - E minősítés.  Hazai felhasználása Hungahib kivételével az összes hazai keresztezésben felhasználják. o Hampshire Amerikából származik, angol öves fajtákból alakult ki.  Küllem - szőr: alapszín fekete, szabályos tarka, maron és lapockán van egy lehúzódó fehér öv, hátsó végtag csánk alatti része is fehér - orrhát: egyenes, hangyász orr - fül: kicsi, fölfelé állók - nyak, mar: rövid, jól izmolt - hát, ágyék: középhosszú, enyhén ívelt - mellkas: izmolt, hengeres - has: feszes - lapocka: izmolt - far: csapott far, combok is izmoltak - csontozat: rendkívül erős - lábvég: tiszták, kemények - köröm: feketék, pigmentes végtagok viaszsárgák. o Pietrain  Belga lapály Muszkuláris négysonkások fajtájába tartozik. 1920 körül jelent meg, jól örökít. 4 sonkás jelleg mutáció jelenlétében alakult ki, francia fajta, vörös berkshire fajta keresztezési konstrukciója.  Küllem - szőr, bőr: szabálytalan tarka, testfelületen pigmentált fekete foltok, a tarkaság eltérő színintenzitásban mutatkozik - fej: könnyű, profilvonal enyhén hajlott, széles homlokkal - fül: fel – és előreállók - nyak: jól izmolt, középhosszú - mar, hát, ágyék, far: széles, barázdált hát, ágyék és far - törzs: 93-94 cm standard hoss, növekedési kapacitása csekély - mellkas: hengeres, mélységi méretekkel szemben a szélességi mutatók feltünőek - láb: finom csontozat. - Csecsszám: 6-6 db A fajta szaporasága, malacnevelő képessége alacsony. Vágóérték: túlizmoltság miatt feltünően nagy színhústermelő képességet jelez. Hazai felhasználás

31

Hazai populáció  92 törzskönyvezett. koca. Keresztezési és hibridprogramokban használják fel. o Hibridek o Hungahib 39 Magyar nemesítésű, 4 vonalas diszkontinuens hibrid.  Küllem - szőr: fehér, bőr felületi pigmentfoltok előfordulhatnak - fej: középhosszú, a törzsel arányos - fül: előre állóak - nyak: jól izmolt, mar és a toka száraz. Szilárd szervezetű, környezettűrő képessége kiváló. 8100 törzskönyvezett koca. Gazdasági mutatók: - született élő malac/alom: 9,6 db - 21 napos élő malac/alom 8,9 db - napi súlygyarapodás 861,36 g - takarmányértékesítés 2,88kg/kg - színhús 57,48 %. o Kahyb Pannon ISV Anyai oldalon F1 koca, tisztavérű duroc kant választanak. Értékes húsrészarány. ISV Pannon hibrid változatai: A vonal B vonal nagyfehér típus lapály típus  AB F1 vonal * C vonal Pietrain típus  ABC végtermék Jellemzői: extrém hústermelő képesség, jó takarmányértékesítés, 58-60 % színhústermelés, átlagos növekedés és húsminőség. A vonal NF típus

*

B vonal lapály típus

 AB F1 vonal

* D vonal  ABD Jellemzői: gyors növekedés, kiváló ellenállóképeség, húsminőség és takarmányértékesítés, 55% színhústermelés. Kahyb vonal Importból származó hibrideket vizsgáltak, végtermékből visszaválogatták a nőivarú egyedeket és beltenyésztésű rokontenyésztett állománnyal keresztezték. Termelő üzem  végtermék előállító, így nem kell megvásárolni generációnként, nem kell karanténozni. Nincs adaptációs szindróma. 5 apai vonalcsoport: A – nagyfehér hússertés. Ezen belül megtalálhatók az angol, holland, NSZK nagyfehér hússertés, stb. A csoport növekedésre, tak.hasznosításra, húsminőségre szelektált. 32

B – bacon (sonka) típusú lapály jellegű vonalcsoport. Megtalálhatók benne a svéd, dán, angol, stb. lapály sertések. Izmoltságra, nagyobb rámára szelektáltak. C – négysonkás típusú belga lapály. Nagy rámára és szilárd szervezetre szelektáltak. D – iround lapálysertés. Sokoldalú hasznosíthatóság jellemzi. NSZK, NDK, holland lapály. E – robosztus. Hampshire.

33

8. Mutassa be a abraktakarmányokat!

sertések

hizlalását!

Jellemezze

a

hizlaláskor

etetett

Malacnevelés: - a fialás után a malacoknak száraz, meleg kell amit infrával, villamos vagy gáz ernyővel búvóládával biztosíthatunk - dajkásítani az első 3 napban lehet, elsősorban alom kiegyenlítés miatt - a malac az anyaméhben is kap immunanyagot, de a fröccstejet neki is meg kell kapnia, mivel csak 6 hetes kortól képes önmagának előállítani. A malac gyomrában nincs sav, helyette az 1-2 pH-t, baktériumok állítják elő. Az intenzív növekedésű fajták malacai vashiánnyal születnek ezt pótolni kell (izomba injekció vagy nyelvre kenhető pasztával). - A fiaztató istállóba 21 napig kell tartani ez idő alatt csak tejtáplálás. - herélés 4 hetes kora előtt ajánlott, később csak érzéstelenítővel - farok elcsípés nem ajánlott, de ha mégis, akkor a heréléssel egy időben - fogak elcsípése, ha sérti a koca csecsét vagy annak környékét - törzskocák esetén a malacok jelölése Takarmányozás: - az első 3 hétben kocatej, 2-3 héttől ivóvíz - 4-5 héttől présstarter táp, magas fehérjetartalmú, könnyen emészthető abrak+tejpor vagy szójaliszt, - 5-6 hetes kor között fokozatos átmenet a malac I. tápra - 8-9 hetes korban malac I. - 11-12 hetes korban malac II. táp - 12 hetes kor után a malacnevelés vége, innentől hízótáp

3. A választás A választás, törést okoz az anyának is és a malacnak is, ezért csak fokozatosan lehet végrehajtani. A malacoknak át kell állni a tejtáplálásról a szilárd táplálékra, ez a bélflórában változást okoz. A koca méhinvolucióját kell elősegíteni és meg kell szüntetni a tejtermelést. Kritikus időszak, stresszhatás. A gazda érdeke, hogy mielőbb válaszuk le a malacokat (gazdasági tényezők). A koca és a malacok jelentik a biológiatényezőt. A malacok kocától való elválasztása: - korai választás 4 hetes korbantakarmányváltoztatás, - anyai hatás megszűnése (stresszmenteség az anya mellett), - helyváltozás, - rácspadozat, - falkásítás. A malac szempontjából a fokozatosság elvét kell betartani! Koca szempontjából: - elapasztás miatt pangó tej jelenik meg (gyulladást okozhat) 34

-

a választás előtt 3 nappal csökkentjük a tejtermelésttakarmány és víz visszafogás (12 kg takarmány, vizet 1 literre csökkentem, választás napján se vizet, sem abrakot nem kap.10 napon belül ivarzani kezdnöveljük a kocaforgót.

Választási technológiák: - korai választás4 hetes korban, nagyüzemekben (kocaforgó: 2,2-2,3, a koca teje csökken, nem okoz gyulladást, a malacok megtanulnak enni.) - választás5-6 hetes korban (ritka) - hagyományos választás7-8 hetes korban, kisgazdaságokban (kisebb a kocaforgó, kedvező a malacok szempontjából, gyakori a lerágott koca, magától is elvégzi a koca a választást) A választás szabályai: - a malacok minimum tömege 7-10 kg - minél előbb rászoktatni a szilárd tak. Fogyasztásra - választás után 2 héttel ugyanazt a takarmányt kapják - takarmányváltás fokozatos legyen - mindig legyen ivóvíz - a kocát vigyük el a malacok ott maradnak - etessünk stressz-takarmányt (vitaminok, tejcukor) A malacokat tarthatjuk padlós tartásban (tömör padló). Magángazdaságokban alkalmazzák. Kezd elterjedni a ketreces tartás, higiénikusabb, de gyakoriak a lábsérülések. A malacok elhelyezése: nagyfalkás elhelyezés 30 dbnem jó kisfalkás elhelyezés 15 db felismerik egymást történhet a falkásítás alom szerint, súly szerint, ivar szerint.

4. Sertés hízlalás A hízlalás technológiája Azt a céltudatos tevékenységet, amelynek feladata a különböző minőségű vágási termékeket szolgáltató vágósertések előállítása, sertéshízlalásnak nevezzük. A sertéshízlalás során a hízóba fogott állatok testtömege gyarapszik. Ennek egy része súlyfelvétel, más része zsírfelhalmozódás. A sertés mindenevő, napi fejadagja minél többféle takarmányból álljon. A sertés gyomra egyrétegű. A takarmányban lévő fehérjék teljes értékűek legyenek, mert nem tud nélkülözhetetlen aminosavakat előállítani. A sertésnek szüksége van különböző esszenciális (limitáló) aminosavakra pl. lizin, metianin, cisztin, triptofán. -

FITÁZ enzim segíti a csontok növekedését. Gondot kell fordítani a takarmány energia tartalmára. A sertés takarmányában zsír is legyen, elősegíti a fehérjék hasznosulását, az ásványi anyagok és a vitaminok forgalmát, javítja a takarmány ízét. A sertés rosszul emészti a nyersrostot, ami rontja a takarmány értékesülését. Teljes hiánya esetén emésztési zavarok következnek be. optimális 5-8 % 35

Itatás: legjobb módszer, ha a sertés akkor ihat, amikor igényli - süldők napi vízfogyasztása 3-4 liter - szoptató koca 30 liter - itatható vályúból, v. önitatóból - a sertéses gyomra kicsi, 7-8 liter űrtartalmú, ezért naponta kell etetni. A sertés falánk állat be kell tartani az etetési időpontokat.

-

Sertés etetési módszerek takarmányfogyasztás mértékétől függően:

- étvágy szerinti etetés - adagolt etetés - takarmány fogyasztás módja: - etetés vályúból - önetetőből - padlóról való etetés - takarmány állapotától függően: - száraz dara - nedves dara - granulátum etetés A sertés előnyben részesíti a vályúból és a nedvesen adott takarmányt. A hízlalás technológiája: Egyfázisú közvetlenül a malac utónevelőből telepítik be a hízlaldát, 25-30 kg súlyban és 105-115 kg-ig tartják, innentől hízónak tekintik és úgy is takarmányozzák. A falkásítás történhet súly és ivar szerint. ( az ártány jobban hízik, nagyobb helyet igényel, a koca jobban zsírosodik) a falka nagyság 13-15 db. Kétfázisúkorszerű, intenzív. Az első fázis 25-60 kg-ig tart, a második 60-120 kg-ig. Dán istálló rendszert alkalmaznak, amelyben elkülönül a trágyatér, a pihenőtér és az etetővályú. Az aljzatot a takarmányozási rendszertől függően alakítják ki. Almozni csak 2:1 arányú hígításig célszerű, mivel nagyobb hígítás mellett sok vizelet képződik, ami hamar benedvesíti az almot. A vágott sertés kereskedelmi tipusai: - pecsenye malac: 4-6 hetes korban, belga lapály 5-10 kg –osak , korán érő fiatal korban is kész formákat mutató egyedek, kocatejet és száraz tak-t kell etetni velük pigment mentes bőr felület - könnyű pork: 40-60 kg-sak, borjú húst helyestesítik, pigment mentes és technólogiai selejt. - Nehéz pork: 60-80 kg-sak , korán érő tipus, - Bacon sertés: 80-90 kg, dán lapály , tetemes mennyiségű speciálisan termelt hús. - Sonka sertés: 100-100 kg, 50 %-os színhús, - Tőke sertés: 110-120 kg, legnagyobb számban vágják, jó hús arány - Szalámi sertés: 150-200 kg, szalámi gyártásra, legkeresetebb a téli szalámi export, pietrin, hampshire TF sertés: selejt kocák, ivartalanított kanok, szalámi gyártásra valók. Magvak: az ide tartozó takarmányokat abraktakarmányoknak, abraknak, szemestakarmányoknak nevezzük. 36

Gabonamagvak: nyersfehérje tartalmuk 10% körüli. Kukorica: nagy az energiatartalma, nyúl kivételével valamennyi állatfaj szereti. Árpa: elsősorban az ősziárpát használják, Búza: fehérjetartalma a legnagyobb, de biológiai értéke nem jobb. Rozs: csakdurvára darálva etethető. Tritikálé: búza és rozs hibridje, zab: diétás hatású, cirok: a kukorica és az árpa egy része helyettesíthető vele. Köles: csak darálva etethető. Hüvelyes magvak: fehérjetartalmuk 2-3-szor nagyobb mint a gabona magvaké. Energiatartalmuk megközelíti a gabona magvakét. Borsó: fehérje és nyerszsírtartalma kicsi, rosttartalma közepes. A szalonnát keményíti. Lóbab: 30% nyersfehérjét, 8% nyersrostot tartalmaz. Édes csillagfürt: rosttartalma 13-15%. Szójabab nagy biológiai értékű, a szalonnát és a vajat lágyítja. Olajos magvak: napraforgó: 15% nyersfehérje, 30% nyerszsír, 25% nyersrost. Repce: rosszízű, toxikus lehet. Lenmag: kitűnő étrendi hatásai vannak.

37

9. Ismertesse a báránynevelést és hizlalást! Jellemezze a takarmányok nitrogénmentes szervesanyagait és ásványi anyagait! Az újszülött bárány nevelése: A báránynevelés (szoptatás) időtartama 30-180 nap, de az állat egész további termelékenységére kihat.  A bárány tömege születéskor 2-5kg (fajtafüggő). Sem a kisebb, sem a nagyobb bárány nem megfelelő.  Az anya a magzatburkot lenyalja, a bárány azonnal szopni kezd.  A bárányt (ideiglenesen, vagy tartósan) meg kell jelölni.  Árva bárány nevelése vagy bő-tejű, vagy bárányát elvesztő anyajuh segítségével történhet. Ekkor a juh arci részét, és a bárányt szesszel, vagy fokhagymás vízzel kell bekenni, és a szoptatást felügyelni kell. Báránynevelés módozatai:  Hagyományos, legelőre alapozott báránynevelés, nyújtott szoptatási idővel. o Ez a módszer a juhok természetes ciklusához igazodik, a juhok tél végén ellenek, a bárányok 2-3 hétig csak anyatejet kapnak, ezután anyjukkal a (tavaszi, dús) legelőre kerülnek, és vegyes táplálást kapnak. o A kosbárányokat 100 napos korban kell választani, de ha kiheréljük őket, maradhatnak o A jerkék pároztatásig nem kerülnek elválasztásra o A bárányok kiegészítő abraktakarmányt alig kapnak o Az így nevelt jerke kiváló tenyészanyag o A bárányok egy része “csecs alól”, augusztusban Olaszországba exportálható.  Korai választás 4-6 hetes korban. o A fejésre kerülő juhoknál alkalmazzák o A bárány ezután gyorshízlalással táplálható tovább. o A fias juhokat 20-50 darabos csoportokra osztják o A közeli legelőre rögtön bárányával mehet a juh, a távoli legelőre csak a juhok mennek o Kéthetes kor után a bárányok bárányiskolába kerülnek, ahol táp, széna, friss víz és nyalósó legyen. A bárányok a szoptatások között egyre több szénát (előgyomor!) és tápot esznek. o 4 hetes kor után, a 12-14kg-os bárányok tápfogyasztása eléri a 0,4kg-ot, választhatóak. A későn választott bárány ne menyjen ki a legelőre o A választott bárány ugyanazt a tápot kapja mint addig.  Mesterséges báránynevelés. o Ivarzás-indításnál, vagy sűrítve elletésnél használatos módszer o Nem javasolt o Drága o A bárányelhullás 30-40% is lehet. Megoldás:  A bárányok anyjuk alatt maradnak (kisebb hely, munka, és energiaigény)  Az anyatej mellett, növekvő mennyiségű15%-os szárazanyag-tartalmúra hígitott “pingvin”-tejet kapnak.  Ennek mennysége eleinte (alkalmanként 0,1l), később (napi 1 l)  Árva bárányok nevelése:  Napi 1-1,5 feljavított tehéntej  Anyakecske alkalmazása Cél, hogy 4 hetesen 9, 8 hetesen 22kg legyen. 38

A szopós bárányok táplálékát kiegészíthetjük melasszal, takarmánycukorral, enzimekkel, esetenként szelénnel is. Bárányhízlalás A juhfaj gyors növekedése az árutermelésben igen gazdaságosan lehet kamatoztatni. A vágásra szánt bárányok 90%-át külföldön talál gazdára.  A hízlalás időtartama: o A választástól a vágási érettségig tart. A vágási érettség a kifejlett-kori tömeg 50%-a. ekkor az ehető részek faggyútartalma még 15% alatti. o A hízlalás minél gyorsabb, annál gazdaságosabb.  Tejesbárány-hízlalás: o 1,5-3 hónapos korig o 14-18 kg tömegig o nincs külön helyszükséglete, idő, és költségtakarékos. Kevés faggyú, ízletes hús o kisebb bevétel, a választás az értékesítésig elhúzódik, az anyajuhok ellési forgója ritkább  Kis tömegű expressz-pecsenyebárány hízlalás: o Legfeljebb 5 hónapos korig o 18-24 vagy 24-30kg-ig  Nagy tömegű pecsenyebárány-hízlalás: o 6-12 hónapos korig o 35-45 vagy 45kg feletti tömegig o A gyorshízlalás a ’70-es években kezdődött. A kosokat és a jerkéket 100-140 naposan választják el. Nagy napi gyarapodás, a hely-, és eszközlekötés 4045nap, így egy évben 4-5 periódus lehetséges. Nem munkaigényes, az anyajuhokat sem köti le. Keresett terméket állít elő. o A tápok (lehetőleg granulált) 70%-a kukorica, a többi búzakorpa, karbamid, lucernaliszt, valamint vitaminok és táplálék-kiegészítők. o Fontos a húgykövesség-mentesség, a Ca-pótlás o A napi tápfelvétel a testtömeg 4-5%-a, a gyarapodás200-350 gr/nap. Egy kg többlethez 3-3,5 kg táp szükséges. o Az állatok kívánatos tömege 35kg, max. 20% faggyúval. Az 5 hónapnál idősebb állatokat a közel-keletre viszik, a jerkéket csak vágva (mohamedán rítus szerint)  Selejt juhok feljavítása: o A kiselejtezett anyajuhok, kosok és növendékek feljavíthatóak, és decemberben-januárban piacra vihetőek. A napi 0,5-1kg kukoricadarával javítjuk, és januárban exportba mennek.  Nyújtott szoptatásos báránynevelés: o Gyakori. Lényege, hogy a 18-30kg-os állatokat értékesítik, vágóhídra, vagy francia exportra. o Ha az anyajuhok teje korán kifogy, a bárányok értékesítésig tovább hizlalhatóak o Az abrakot 0,5-1kg-ra korlátozzuk a túlzott elzsírosodás ellen. A hízlalási mód megválasztásának követelményei:  Rendelkezésre álló hízlalási anyag  Felvevőpiac  Nevelési költségek, szükségletek, erőforrások  A takarmányozás jelentősége: a takarmányt az állat életfenntartásra és termelésre fordítja. A termelés gazdaságosságának meghatározója.  A takarmány fogalma: A takarmány tápláló hatású vegyületeket tartalmaz és az állattal megetethető. Életfenntartó és termelő hányadból áll. 39



(Vázlat) takarmány

szárazanyag

víz

szerves anyagok

szervetlen anyagok (nyershamu=ásványi anyagok, homok)

Energiát szolgáltató

Energiát nem szolgáltató Vitaminok, enzimek, hormonok antibiotikumok, stb

Nitrogén tartalmú anyagok

Nitrogén mentes anyagok

Valódi fehérjék













Zsírok

nyersrost Nitrogén mentes kiv-ó anyagok (szénhidrát)

A takarmányok összetétele: wendei analízis, MSZ 6830, szárazanyag-szervetlen anyagok, szerves anyagok- nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, N mentes kivonható anyagok. Az összetételt befolyásoló tényezők: Állati eredetűek összetételét befolyásolja: az állat faja, kora, testrész, feldolgozottság foka, tartósítás, eredete. Növényi eredetűnél: növény faja, fajtája, vegetációs időszak, tartósítás módja, agrotechnikai eljárások. Szárazanyag tartalom: 105 fokon súlyállandóságig szárítás után határozzuk meg. Víztartalom: Légszáraz, nedvdús, folyékony takarmányok. Van vegetációs víz- az ivóvíznél tartósabban növeli a szervezet vízkészletét. A takarmányok N tartalmú anyagai: Nyersfehérje: a takarmány N tartalmú anyagainak összessége, valódi fehérje: a kémiai értelemben fehérje, amidok, amidanyagok, emészthető nyersfehérje, emészthető valódi fehérje. Kis 15%, közepes 15-24%, nagy 24% fehérjetartalmú takarmányok. A fehérjék biológiai értéke: aminosav összetételétől függ. Több mint 20 aminosav van. Limitáló: a zavartalan fehérjeszint feltétele. Esszenciális, nem esszenciális aminosav arány. A kérődző állatok fehérjeellátása: védett fehérje: a bendőben csak kis mértékben bomlik le. NPN anyagok- fehérje kiegészítők. Fehérje túletetés terheli a szervezetet. A takarmányok N mentes szerves anyagai, zsírtartalmuk: a nyerszsír az az anyag amely a Soxhelt módszer után a takarmányőrleményből kioldódik. A valódi zsírok, lipidek, a kémiai értelemben vett zsírok. Éterkivonat egyéb anyagai. A zsírok szerepe,

40









 

hogy javítják a fehérjék beépülését. Javítják a Ca-P retenciót. Ízesítő hatás, könnyebben granulálható. A zsírok minősége: olvadáspont, jódszám, elszappanosítási szám. A zsírok kihasználását befolyásoló tényezők: az állat faja, kora, emulgeáltsági fok, felvett mennyiség, a fehérje mennyisége. Hidrolízises avasodás, oxidációs avasodás. Kis közepes és nagyzsírtartalmú takarmányok. A takarmányok nyersrost tartalma: A nyersrost a növényi sejtfalat képző szerves anyagokból származik. Cellulóz, hemicellulóz, növényi ragasztóanyagok, inkrusztáló anyagok. A nyersrost csökkenti a takarmány koncentráltságát, növeli a termitjét, fokozza a jóllakottság érzést. Nitrogénmentes kivonható anyagok: szénhidrátok, diszacharidok, triszacharidok, poliszacharidok, szerves savak, alkaloidák, glikozidák. Olcsó, könnyen hasznosítható tápanyagok. Ásványi anyagok: csontok, izom alkotóelemei, az állati szervezetben 40 elemet lehet kimutatni. Makroelemek: Ca, Fluor, Na, K, Cl, Ng, S. Mikroelemek: Fe, Zn, I, Mn, Cu, Ko, Se, Mo, Fluor, Ni, Cr, As, Ón, Si, Pb. Vitaminok: Karotinok, A vitamin, E, D, B1,2,3,4,5,6,12, H, C. Járulékos anyagok: proteázok, fitáz enzim, ureáz enzim, lipoxigenaz enzim. Hormonhatású anyagok, antivitamin, antinutritív, alkaloidák, glükozidák. Takarmányok csoportosítása víztartalom alapján:

     

1./ Száraz tak. (12-14 %) magvak, szénák, szalmák 2./ Nedvdús, v. vizenyős tak: halmazáll. szilárd zöldtak., gyökgumós tak. 3./ Folyékony tak.: halmazáll. is folyadék pl.: tej, savó

41

10. Ismertesse az alábbiakban felsorolt csoportokból szabadon választott juhfajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását!

-

Őshonos magyar fajták 1. Racka - jellegzetes dugóhózószerűen csavarodott egyenes lefutású szarv - fehér és fekete színű változatát ismerjük - anyajuh 40 kg, kos 50-55 kg, - gyapja kevert / pehelyszálak között felszőrök is vannak/ gyapjú- anya 2 kg, kos 2-4 kg gyapjút termel - tejtermelése a báránynevelésen felül 40-50 liter 2. Cigája fejet és a lábakat fekete fedőszőrök fedik, valamint a fekete lelógó fülek. Gyapjú fehér, vagy sárgásfehér színű, benne fekete szálakkal Szarvak és a csülökszaru palaszürke Anyajuh 45-60, kos 65-100 kg Vegyes hasznosítású fajta / hús és tej/ Merinó fajtacsoport Magyar merinó - francia merino+racka keresztezés - tenyészérettség 12-14 hónapos korban - anya 40-60 kg, kos 80-120 kg - anya 3-6 kg, kos 9-12 gyapjút termel - tejtermelése a báránynevelésen felül 30-60 liter Húsfajták Német feketefejű húsjuh - fejük, lábvégük fekete színű - anya 50-65 kg, kos 60-80 kg - gyapjútermelés 2-3 kg fehér színű gyapjú Suffolk - fényes fekete fej, hosszú lógó fül, csupasz fekete alsó lábszár, igen hosszú jól izmolt törzs - mindkét ivar szarvtalan - anya 60-80 kg, kos 100-130 kg - gyapjútermelés 2.5-3.5 kg Texel - nagy növésű, széles homloka, nagy elálló fülei vannak - fejét és lábait fényes fehér szőr fedi - mindkét ivar szarvtalan - igen jól izmolt, végtagjai ,,négysonkás” jellegűek - anya 70-80 kg, kos 110-130 kg Tejelő fajták Awassi - arca, lábai és a nagy lelógó fülei kávébarna színűek, a bunda fehér színű - anya 40-50 kg, kos 50-80 kg - húsa faggyúmentes 42

- gyapjútermelés 2.5-3 kg Keletfríz -domború homlokú, nagy elálló fülei vannak hosszú lábak, lapos de mély törzs, terjedelmes has - gyapjútermelése 4 kg Szapora fajták Fin landrace - korán érő fajta 6-8 hónapos korban tenyésztésbe vehető - anya 55-65 kg, kos 80-100 kg - egész évben ivarzik, egyszerre 2-3 bárányt ellik, könnyen ellik - gyapjútermelése 3-5 kg, fehér fényes színű Bábolna tetra szapora - magyar merinó+ romanov+ finn landrace fajták keresztezése - tenyésztésbe 12 hónapos korban lehet venni - anya 40-45 kg, kos 60-70 kg - gyapjútermelés 3-4 kg

43

11. Ismertesse a juhok gyapjútermelését! Jellemezze a legeltetést! Lásd 10-es tétel! + Legelő: friss legelő jó hatással van az állatra, olcsó takarmány, dús füvet a szarvasmarhák, míg a gyérebb legelőt pedig a juhok, libák fogyasztják előszeretettel. Alkalmi legelő: betakarítás után hajtjuk ki rá az állatokat / búza, kukorica/. Legeltetési módok:  szabad legeltetés- legkárosabb, nagy a taposási kár, az állatok elfoglalják a legelőt.  Pányvás legeltetés- a szarvasmarhára lánc vagy kötél kerül, munkaigényes, de a legelő regenerálódik az idő elteltével,  szakaszos legeltetés- területet felosztják villany-pásztorral vagy kerítéssel szakaszokra, kb. egy hétig vannak egy szakaszon,  adagolt legeltetés: napi adagolás / villanypásztorral/ A legelőket kaszálással hasznosítják, májustól ameddig lehetséges. Legelő berendezései Villanypásztor, gulyakút, víztartály-kocsi, alkalmi karám stb Villanypásztor felépítése, működési elve, karbantartása, biztonságtechnikája A következő főbb részekből áll: - impulzusgerjesztő készülék / tápegység/ - áramforrás - földelés / földelővezeték/ - kerítéshuzal - szigetelők - kerítésoszlopok - egyéb tartozékok / villámhárító, gördülőkocsi/ Telepítés: Az impulzusgerjesztő készülékeket mindig oszlopokra kell szerelni. Így elkerülhető, hogy a földpotenciálon levő tárgyak vagy a fű kapcsolatba kerüljön a nagyfeszültségű kivezetésekkel. A készülék tartóoszlopát legalább 500 mm-re a földbe kell süllyeszteni – egyrészt a jó rögzítés miatt- a földelési ellenállás csökkentése végett. A kerítéshuzalnak alapvető követelménye, hogy jó legyen a vezetőképessége. A szigetelők feladata kettős: a huzal tartása, és a huzal földtől való gondos elszigetelése. Igen előnyösek a rugalmas és időjárás álló üvegszállal erősített műanyag kerítésoszlopok. A gyakran áttelepítendő kerítések oszlopaival szemben követelmény, hogy súlyuk ne legyen nagy, de mégis nagy mechanikai szilárdsággal és rugalmassággal rendelkezzenek. Igen fontos körülmény az állandó kerítéseken elhelyezett huzalok kifeszítésének erőssége. Gyakori tapasztalatok alapján ajánlható, hogy pl. 2-3 mm átmérőjű, horganyzott acélhuzal középső belógása egy méteres távolságban alátámasztva legyen. Az elektromos kerítés környezetében levő élőlények életének biztonsága érdekében a kerítés villámvédelméről is gondoskodni kell. A legjobb megoldást a fojtótekerccsel ellátott szikraköz nyújtja. Kaszálás: zölden is lehet etetni, de napon szárítva tartósítható széna készíthető 44

12. Ismertesse az alábbiakban felsorolt csoportokból szabadon választott lófajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását! Információtartalom vázlata: Könnyű hátas (2 db) Nehéz hátas (2 db) Melegvérű hámos (2 db) Hidegvérű hámos (1 db) Egyéb fajta (1 db) A ló hasznosításának módjai Lófajták A lófajták csoportosíthatók csontváz, származási hely és hasznosítási irány szerint. Több országban melegvérű és hidegvérű fajtacsoportokat különböztetnek meg. Hazánkban a hasznosítási típus szerinti csoportosítás terjedt el. A fajtákat a hasznosítási típus szerint könnyű hátas, nehéz hátas , könnyű hámos és nehéz hámos csoportokba sorolják. A könnyű hátas fajták közé tartozik az arab telivér, az angol telivér, a kisbéri félvér és a magyar félvér. A nehéz hátas fajták között említhető a gidrán és a mezőhegyesi félvér. A könnyű hámos fajták között tartjuk számon a nóniusz, a lipicai valamint a muraközi fajtákat. A nehéz hámos fajták közé soroljuk a magyar hidegvérű és a sodrott ló. A ló mozgása A lónak a különböző hasznosítási formákban elsősorban a mozgását hasznosítjuk. Küllemi bírálatkor is mozgásban ítéljük meg a láb-előrevitel szabályosságát, az egyes testrészek összefüggését, a vérmérsékletet és a munkakészséget, illetve a munkaképességet is. A jó mozgás rugalmas, lendületes, nem túl szapora, de nem vontatott, a láb letétele határozott de nem kemény. Nagy szerep jut a mozgásban a súlypontnak. A ló súlypontja természetes álló helyzetben az elülső lábakhoz közelebb eső függőleges vonalon helyezkedik el. Mozgáskor gyakorlatilag a súlypont változtatja a helyét. A ló helyváltoztatással járó mozgását jármódnak nevezzük. Ötféle jármódot különböztetünk meg. Ezek a lépés, az ügetés, a poroszkálás, a vágta és az ugrás. Az egyes jármódokat jellegzetes lábsorrend ill. mozgásritmus jellemzi. A lépés négyütemű, az ügetés és a poroszkálás kétütemű, a vágta pedig háromütemű jármód. A ló járásmódjai A tenyészcél megválasztása A tenyészcél meghatározásakor figyelembe vesszük az üzemek igényeit, valamint az egyéb hazai szervezetek lószükségletét, továbbá az exportlehetőségeket. A tenyészcél megválasztását az üzemek lótenyésztési adottságai, lótartás költségei és a lóállomány hasznosítási lehetőségei határozzák meg. Alapvetően négyféle tenyészcél határozható meg. A mezőgazdasági célú tenyésztés manapság elvesztette jelentőségét. A sportlótenyésztés belföldi és külföldi hasznosításra állít elő lovakat. Ennek a tenyészcélnak az utóbbi években a 45

lovas turizmus növekedésével nőtt a jelentősége. Napjainkban is számos nagyüzem foglalkozik telivér és versenylótenyésztéssel. Húsirányú tenyésztés során vágólovat és vágócsikót állítunk elő. Ezek előállítására az igáslovak a legalkalmasabbak. A ló használatának módjai A lovat a történelem során sokféle célra használta az ember. A használati módok ismerete nélkül nem lehet a tenyészcél kitűzéséről, a tenyésztési módszerekről beszélni, hiszen a különböző feladatok megoldására eltérő fajták képesek. A lovak hasznosításának két alapvető módja a nyereg alatti és a fogatos hasznosítás. Érdemes külön hasznosítási formaként megítélni a versenylovat és a sportlovat. A galopp versenylovak tenyésztése A tenyésztők hármas követelményt támasztanak a versenylovakkal szemben. Ezek a származás, a küllem és a teljesítmény. A legfontosabb ezek között a teljesítmény, mert a származás értékét a versenyt nyerő kiváló ősök adják, a küllemi ideált pedig a legjobb versenyzők jelentik. Az ügetőlovak tenyésztése Az ügetőlovak esetében az 1000 m lefutásához szükséges idővel fejezik ki a képességet, mert itt – szemben a telivérrel – a befolyásoló tényezők szerepe kisebb. Ez a versenykörülmények egyöntetűségével függ össze. A nemesítőmunka elsősorban tapasztalati alapon folyik. A sportlovak nemesítése A lovassport különböző ágaira meglehetősen nehéz mérőszámot találni. Az ugróképességet szabadon ugratóban próbálják ki, mivel így a lovas hatásától mentesen lehet a tehetséget megítélni. A sportló tenyésztése még nem tekinthető annyira kialakultnak, hogy a lóversenyre alkalmas lovakhoz hasonlóan külön tenyészetek szakosodtak volna a díj-, ugró- és military ló nemesítésére. Noha nyilvánvaló, hogy eltérő képességekre van ezekben a versenyszámokban szükség. A kancák és a mének kiválogatását több hetes tesztek előzik meg, amelyeken vizsgálják a lovak küllemét, mozgását, lovagolhatóságát, munkakészségét. A fogatlovak nemesítése A vonóerő meglehetősen kis öröklődést mutat. Napjainkban ennek a tulajdonságnak a fejlesztésér nincs szükség, ehelyett a napi munkát végző lovak esetében inkább az indítókészség és a nyugodt vérmérséklet a mérvadó a tenyésztésben. Az igás és a hízó ló Az igás ló használata során az állat fizikai erejét hasznosítjuk. A munkát többnyire könnyű, közepes és nehéz kategóriákba szokták sorolni. Ez képzi az alapját a takarmányadagok összeállításának. Az igásmunka nehézségi foka függ a szállított teher nagyságától, a vontatott jármű minőségétől, a szállítási távolságtól, a megállásoktól, valamint a nap folyamán munkában töltött idő hosszától. Az igáslovak tartása során nagyon fontos a kondíció folyamatos ellenőrzése. A megfelelően táplált használati lovakat általában nem érdemes vágás előtt hízóba állítani. Sovány lovak feljavítására esetenként sor kerülhet. Erre tömegtakarmányok és olcsó gazdasági abrakok használhatók fel. A hízólovakat jászolhoz lekötve tartjuk

46

Hagyományos, Magyarországon tenyésztett lófajták A hazánkban tenyésztett lófajták messze földön híresek. Kevés ország rendelkezik olyan kiváló fajtákkal és a fajták oly nagy számával, mint Magyarország. Az 1878-as, majd az 1900-as Párizsban rendezett Világkiállításon a legnagyobb elismerést a gyors magyar kocsiló, a magyar jukker és a könnyű nemes magyar huszárló aratta. A hagyományos magyar lófajták, amelyeket az állami ménesekben (Bábolnán, Mezőhegyesen, Kisbéren, Szilvásváradon és a Hortobágyon) több évtized gondos és szakszerű tenyésztői munkájával hoztak létre, páratlan kulturális örökségünk. Az 1990-es években alakult lótenyésztő egyesületek feladata ezen fajták fenntartása, értékeinek megőrzése és fejlesztése. Hidegvérű lófajtáink: A magyar hidegvérű ló és a muraközi ló tartozik ide. Könnyen kezelhető, jó munkabírású hidegvérű lófajták. Sajnos mivel már a mezőgazdaságban nem nagyon hasznosítják őket, jövőjük igen bizonytalan. A falusi turizmus és a falusi életmódot bemutató létesítményekre, illetve tenyésztő egyesületekre és az államra hárul a feladat, hogy megőrizze a jövő generációinak számára ezeket a csodálatos állatokat, melyek egykor a földön dolgozó emberek életét igencsak megkönnyítette. A városokban söröskocsik elé fogták őket, valamint hidegvérű lovakat alkalmaztak tüzelőanyag szállításakor is. Melegvérű lófajtáink: A hucult a „Kárpátok pónijának” nevezik. Közvetlenül a vadlovaktól származik: a tarpán egyenes ági leszármazottjának tartják. Rendkívül kitartó málhás-, hátasés igásló. A klasszikus megjelenésű lipicai lovak nagyon sikeresek a fogathajtásban, de a bécsi Spanyol Lovasiskola világhírű lovasbemutatóin is csak ezek az elegáns megjelenésű, tánclépésű lovak láthatók. A 160 éves múltra visszatekintő mezőhegyesi nóniusz impozáns megjelenésével kuriózum a világ lófajtáinak sorában, ugyanakkor a fogathajtásban is igen eredményes. A bábolnai shagya-arab lófajta nemes arab ló, mely hátaslóként és fogatban is megállja a helyét. A két alapító angol telivérről elnevezett furioso-north star a lovassportokat űzőknek és a szabadidős lovaglás híveinek is egyaránt kedvence. A múlt század katonai hátasait idézi az elegáns megjelenésű, erős fizikumú, mégis könnyed járású és jól lovagolható kisbéri félvér, amely a lovassport valamennyi szakágában, a hobbilótartók és túralovasok körében egyaránt népszerű.ű A gidrán hátas és fogatos lónak egyaránt alkalmas, sőt a hazai lovassportban is találhatók eredményes egyedek. A mezőhegyesi sportló 1984 óta hivatalosan elismert fajta. Sikeres egyedekkel büszkélkedhet díjlovaglásban, díjugratásban és militaryben. Az idegenforgalomban nemcsak a fajtabemutatók alkalmával csodálhatjuk a magyar lófajtákat, hanem hátaslóként és kocsi elé kötve is kipróbálhatjuk tehetségüket. A Magyarországon tenyésztett lófajták kiválóan megfelelnek a szabadidős és hobbilovasok számára. Nagyon fontos, hogy ezek a lovak nyugodt természetűek, kedvesek, szolgálatkészek, megbízhatóak, hiszen nem engedheti meg magának egy lovas turisztikai szolgáltató sem, hogy egy heves, nyugtalan ló ledobja hátáról a vendéget. Emellett elegáns megjelenésűek és impozánsak. Tehát elmondhatjuk, hogy a magyar fajták kiválóan alkalmasak arra, hogy az

47

idegenforgalomban hasznosítsák őket, s ezáltal a jövőben a fennmaradásuk már nem lesz kérdés. Ménesek: A kiváló magyar lófajtákat világhírű ménesekben tenyésztették ki. Mezőhegyes (1785), Bábolna (1789), Kisbér (1853), Szilvásvárad (1951) és Hortobágy lóállománya méltán öregbíti az ország hírnevét. Feladataik közé tartozik a génmegőrzés, a műemlékvédelem alatt álló épületegyütteseik, kulturális értékeik megóvása és bemutatása, a lótenyésztés hagyományainak ismertetése és lehetőség szerint a ménesek idegenforgalomba való bekapcsolása. A hagyományos ménesek mellett több újonnan alakult magántenyészet kapcsolódott be a hazai lótenyésztésbe. További információk: - Furioso-north star - Magyar melegvérű - Shagya arab - Nóniusz - Hucul - Lipicai - Kisbéri félvér - Gidrán Vérmérséklet szerinti csoportosítás Hidegvérű lovak Átlagos testhőmérsékletük néhány tized fokkal magasabb a melegvérű lovak testhőmérsékletének átlagánál. A kialakulásuk központjának Franciaország, Belgium, Dánia és Anglia, valamint az Alpok vidéke tekinthető. Eleinte a páncélos lovagokat hordozták, később a mezőgazdaságban és a fuvarozásban volt fontos szerepük. Ma géntartalékként őrzik őket. Jelentőségük van a húselőállításban. Erős csontváz, tömeges izomzat, lassú mozgás, erős bokaszőrzet jellemzi őket. Melegvérű lovak A melegvérű lovak részében, vagy egészében a könnyű, keleti lóra vezethetők vissza - telivérek: ☺ angol telivér – ősei visszavezethetők a General Stud Book-ra. ☺ arab telivér – az arab fajtacsoport azon lovai, amelyek visszavezethetőek az arab telivér méneskönyvre. Az egyéb fajtákhoz tartozó fajtatiszta lovakat tisztavérűnek is nevezik. - félvér – azok a lovak, amelyek angol telivértől és egy más fajtájú lótól származnak. Ezeket angol félvérnek szokás nevezni. Arab telivér és melegvérű ló csikaja az arab félvér. Ha az ilyen félvért ismét angol, vagy arab telivér fedez, magas félvér születik. Az angol telivér méneskönyv mellékletében azok a versenyfélvérek szerepelnek, amelyek több generáción át telivér apától származnak, de méneskönyvbe nem sorolhatók. Hasznosság szerinti csoportosítás Tartásuk gazdasági érdekből történik. Hámos lovak 48

Ezeknek a lovaknak a munkavégző képességét használja ki az ember. Megkülönböztetünk hidegvérű és melegvérű hámos lovakat. Beszélhetünk kistestű és nagytestű hámosokról is. A melegvérű nehézhámos hazai példája a nóniusz, könnyű hámosnak tekinthető az arab félvér. Húshasznú lovak Mindazon lovak, amelyeket elsősorban hústermelésükért tartanak. A nagy fejlődési esélyű, jó húsformákat mutató, igénytelen fajták alkalmasak rá. Szérumlovak Általában heverő ménesben tartott, jelentős genetikai értéket nem képviselő lovak, amelyeket ellenanyag termelésére használnak Katonai lovak Ma már létszámuk elenyésző, speciális járőrszolgálatra használnak még ilyet. Régen megkülönböztettek a katonai lovakon belül is hámos és hátas lovakat, továbbá teherhordó, málhás lovakat, és öszvéreket is használtak. Kedvtelésből tartott lovak A sportcélokat szolgáló lovak, sétalovaglásra, túrára tartott lovak, csak a szépségükért vagy gazdájuk számára más kedves tulajdonságuk miatt tartott lovak a hobbi lovak Versenylovak A versenypályák lovai az ügetők, telivérek, és külföldön a poroszkák is Speciális célból tartott lovak Ide tartoznak a spanyoliskola lovai és a cirkuszi lovak. Nem fajtakérdés, hanem egyedi tulajdonsága az adott lónak, hogy alkalmas-e terápiás lovagoltatásra. A ló rossz szokásai Rossz szokásnak nevezzük azokat a viselkedési formákat, amelyeket a lovak az emberi környezetben vesznek fel, és mind az emberre, mind az állatra, mind a környezetre károsak. A rossz szokások legtöbbjét az alapvető viselkedési formákat nem ismerő ember vagy a nem megfelelő környezet okozta unalom váltja ki. Leggyakoribbak: Szitálás – a lókét elülső lábán váltogatva a testtömegét, a fejét, nyakát jobbra-balra himbálja. Leszoktatni erről nehéz. Egyoldali lekötéssel, elöl, a falra festett függőleges csíkokkal, illetve földig érő kötél végére kötött 12 - 15 kg-os fanehezékkel megpróbálható a leszoktatás. Karórágás – ehhez a rossz szokáshoz gyakran levegőnyelés is társul. A ló rágja a jászol peremét, illetve fogait ahhoz dörzsöli. A nyakát előre nyújtva a nyelvét erőlteti, és a levegőt nyeli. Ez emésztési zavarokat, ezáltal kondícióromlást okoz. Leszoktatáshoz szoros, esetleg dudoros szíjakat szoktak használni a ló nyakán, ami meggátolja a torok kiöblítését. Sebészeti megszüntetés is lehetséges, vagy bekenjük a rágott felületet kátránnyal. Fejféltés – a ló magasra emeli a fejét, és nem hagyja magát felkantározni. Súlyos esetben csak a szétszedett kantárt lehet ráadni. Megfelelő, türelmes kantározással leszoktatható róla. Istállójárás, dobogás – kiválthatja a vakarózás utáni vágy, félelem, vagy unalom. Megszüntetésére a helyváltoztatás vagy kötetlen tartás alkalmas. Csökönyösség – a ló idegrendszeri terheltségénél és a legszakszerűbb bánásmód ellenére sem hajlandó munkát végezni. A lovat selejtezni kell. Örökletes hiba. Gyeplőelfogás, farkaló ló – a hajtószárat a farkuk alá fogják, így megszabadulva a feltartósegítségtől elrohannak, vagy rúgnak. Orvossága a finom kezű lovas.

49

Kötőfékszaggatás – oka alacsony fejtűzés vagy valamilyen rossz emlék. Vaspálcás kötőfékkel, az állás hátulsó részén elhelyezett rúddal védekezhetünk ellene. Ijedősség – szemhiba, vagy idegrendszeri terhelés okozza. A tárgy megszagoltatása és a nagyon jó bánásmód segít. Harapás, rúgás, vágás – veszélyes szokás. Oka fiatalkori bánásmódban keresendő. Megoldás rá a megelőzés. Ágaskodás – többnyire nagyon puha szájú lovak védekeznek így a lovas kézsegítsége ellen. Ellenszere a határozott előrelovaglás és a puha kéz. Abrakkiszórás – meggátlására pálcás abrakolócsésze alkalmazható. Csiklandósság – szügy, könyök, has. Szakszerűen, gyakran ápoljuk. Falhoz szorítás – gyorsan el kell ugrani, vagy érzékeny helyen meg kell markolni. Homlok és fejdörzsölés – oka unalom, megoldás: homlokdörzsölést gátló. Kapcsolódó cikkek: Lovas bélyegsorozat A Magyar Posta négy címletből álló bélyegsorozat és három bélyegképet tartalmazó blokk kibocsátásával mutat be néhány jellegzetes hazai lófajt. Az arabs s az angol telivér szerepe Az "arabs" s az "angol" telivér szerepe a magyar s más nevesebb európai lófatják tenyésztésében Ezer esztendős hazánk lótenyésztését négy korszakra oszthatjuk. Az első, az ősi magyar és erdélyi ló tenyésztése, a honfoglalástól a mohácsi vészig. A második az arabs lovak korszaka 1526-tól körülbelül 1710-ig. A harmadik a spanyol és arabs ló korszaka 1710-től 1814-ig. Végül a negyedik, az angol ló korszaka 1814-től napjainkig, amely korszakba esik a "Nonius" anglonormann mén 1816-ban való megjelenése és fajtaalapítása is. A muraközi ló jelene és jövőbeni hasznosítási lehetőségei Magyarországon A Dunántúl nyugati és déli részén település-szerkezeti és földrajzi viszonyok miatt egy intenzívebb, belterjes mezőgazdálkodás alakult ki. Ez az intenzívebb művelés azonban megkívánta az igaerő „modernizálását”, megnövekedett az igény az ökörnél gyorsabb, a melegvérű igáslónál teherbíróbb, s egyben kitartó, jó munkakészségű igásállat iránt. Ilyen jellegű igényeket elégítettek ki a nyugati határszélen nagy számban behozott hidegvérű lovak. E lovak nóri eredetűek, azonban az eltérő takarmányozási viszonyok és tenyésztési koncepció következményeként két tájfajta jött létre, a kisebb, mozgékonyabb muraközi és a nagyobb, tömegesebb pinkafői (PATAKI, 2003).

50

A lovak fajtái Andalúz Hazája: Spanyolország, Andalúzia Andalúz, avagy Andalúziai. Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az Arab és a Berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A fajta a berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszódhattak. Európa kedvenc lovának tartották számon, és erőszeretettel használták a lovasiskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik. A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem. Érdekes. Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél. Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős. Bottal mért marmagassága 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm. Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga. Régen akadt tarka is az Andalúzok között. Hátaslónak hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra. A fajta az egész világon kedvelt a mai napig.

51

Angol telivér - Demi-Sang Ez a fajta, mely jellegét tekintve egy melegvérű ló, a XVII-XVIII. Században alakult ki az Egyesült Királyságban, Angliában. A világ leggyorsabb, legértékesebb fajtája. Számos fajta kialakulásában, keresztezésében játszott szerepet. Főként a sportlótenyésztésben játszott nagy szerepet. Nagy szerepe van a lóversenyzésben is. A kiinduló állományt a Galloway adta. Ezen kívül még két fajta játszott nagy szerepet az Angol telivér kialakulásában. Ez a Spanyol ló, és Arab ló, mely temperamentumot, minőséget örökített, és egészséget. Az Angol telivért tartják a legnemesebb fajtának. Magyarországon az angol telivér meghonosítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Erre a fajtára jellemző, hogy az egyéb lófajták azonos testrészeivel összehasonlítva hosszabbak. Bátor, ám egyes egyedek nehéz természetűek, idegrendszerük kissé túlfeszített. Feje száraz, mar hosszú, izmos, kiemelkedő, lapockája hosszú, erős, dőlt, jól izmolt. Elegáns nyak, tért nyerő vágtaugrást tesz lehetővé. Mellkasa mély, ágyéka feszes, végtagjai jól inaltak, hosszúak, finomak. Gyorsak, mely a hátulsó hosszú lábaknak köszönhető.Marmagassága 150-170 cm között van. Szárkörmérete 20 cm körül van. Színei: Bármilyen szín, kivéve a tarkát. Jellemző színe a pej, sárga, fekete, szürke. Hátaslónak alkalmazzák, illetve főként a lóversenyek végett tartják. Két éves telivérekkel már versenyeznek. A világ legelterjedtebb kultúrfajtájának tartják számon. Anglo-Arab Népszerű hátasló. Ahogy a neve is mutatja, legnagyobbrészt Arab, és Angol telivér kapott szerepet a kialakulásban. Mindkettőből legalább 25% található meg ebben a fajtában. Ebből a két fajtából a legjobbakat örökölte. Ezt a melegvérű lovat az Egyesült Királyságban, és Dél-nyugat Franciaországban tenyésztették ki. Ezt a fajtát mintegy 150 éve tenyésztik a franciaországi ménesekben.

52

A méneskönyvbe kizárólag azokat a fajtákat veszik fel, melynek vérében 25% arab génhányad található, és ősei Arab, Angol telivér, vagy Anglo-Arab ló. Mára a fajta Franciaországon kívülre is elterjedt. Közepes testtömegű, szikár, elegáns. Egyre inkább kezd hasonlítani a telivérhez. Harmonikus felépítésű. Feje egyenes, nyaka hosszú, vagy közepesen hosszú, és középmagasan illesztett. Lapockák dőltek, dőlése szintén a telivérre jellemző. A mar kifejezett, háta feszes, szügye közepesen izmolt. A hátsó végtagok a kiváló vágtamozgást teszik lehetővé. Álkapcsa nem húsos. Feje telivér hatású. Fara hosszú. Jó minőségű csontozat, szabályos lábszárszerkezet jellemzi. Marmagassága 160-170 cm között van. Szármérete kb. 20-21 cm. Színei pejtől a sárgáig és szürke. Hátaslónak hasznosítják. Galopp jármódban szívesen versenyeznek vele. Kedvelt versenyló. (Elterjedt elnevezései: Anglo-Arab, AngloArabian) Arab félvér - Half Arabian Melegvérű ÖSSZEFOGLALÁS Arab félvérnek tekintjük a lovat, ha az egyik szülője elismert tisztavérű Arab. A másik szülő lehet nem Arab ló. Kivétel az Arab telivér, mely Anglo-Arab lóként van bejegyezve. Minden Arab félvér ló páratlan, függetlenül attól, milyen két különböző fajtát használták a tenyésztésben. Verseny-trail-hez, kitartásversenyhez, angol és western lovagláshoz, cutting-hoz, cowboy-lónak, vadász/ugratónak, hajtáshoz, díjlovagláshoz és hobby-lónak mind megállja a helyét, a lovasok szeretettel használják mindegyikhez. FIZIKAI (TESTI) LEÍRÁS Az Arab félvér karakterén a legnyilvánvalóbban az Arab hatás ütközik ki - gyönyörű és 53

finom, atlétikus képesség. A többi jellem függ a másik szülő fajtájától. Többnyire az Arab félvérek a sokoldalúak, kitartóak és intelligensek. EREDET Az International Arabian Horse Association alapította meg a Half-Arabian Registry-t, hogy támogassák mindkét fajta tenyésztését. Mára már majdnem 300 000 lovat tartanak nyílván Észak-Amerikában. A tisztavérű Arabok keresztezése más fajtákkal nem új fogalom. Szinte az összes könnyű hátasló az Arabból alakult ki. Telivérek, Amerikai Quarter lovak, Lipicaiak, Morganok, Saddlebred-ek, Tennessee Walking lovak és még jó néhány fajta eredetében is ott van az Arab ló. Az Arab félvér ló igen széles skálát foglal el változatosságából, de őt is az Arab vér alakította ki. http://lovak5.mindenkilapja.hu/html/18315835/render/arabok http://mek.niif.hu/02100/02152/html/02/307.html http://www.menesgazdasag.hu/hu/fajta-toertenete/112-a-gidran-fajta-kialakulasa http://www.kisberigidran.hu/dokumentumok/pdf/Teny_program_g.pdf http://www.mlosz.hu/tenyesztes/fajtak/noniusz/noniusz.html http://www.lovak-lovasok.hu/lovas-magazin/lofajtak/lofajtak-csoportositasa/nyomtatas http://www.agr.unideb.hu/animaldb/lo/fajta6.htm egyéb: pónik, hucul stb MAGYAR LOVAINK Furioso-North Star EREDETE Az 1785-ben alapított mezőhegyesi ménesben kitenyésztett fajta, emiatt korábbi neve mezőhegyesi félvér. A fajta kialakulása 1841-től veszi kezdetét, amikor a 3. és a 8. számú pej ménes kancáit a gróf Hardegg altábornagy mezőhegyesi ménesparancsnok által lichteinstein hercegtől vásárolt Furioso nevű pej angol telivér ménnel kezdik fedeztetni. 1852-ben Mezőhegyesre került a lovag Waljemare tábornok által Angliában vásárolt North Star nevű angol telivér mén, amelyik 6 éven át fedezi a pej ménes főleg angol hátterű kancáit. 1867 után Kozma Ferenc irányítása alatt a két mén ivadékait egymás között tudatosan tenyésztették és egyéb angol telivér vonalat csak anyai ágon engedtek az állományban érvényre jutni, és az ilyen telivérezett kancákat Furioso vagy North Star ménnel minden esetben visszakeresztezték. Ezen alaposan kigondolt és precízen végrehajtott, mai napig korszerű tenyésztési szisztéma eredményezte a mezőhegyesi ménes és a mezőhegyesi lófajták mindmáig nosztalgiával emlegetett fénykorát. Ennek a következetesen végrehajtott tenyésztési módszernek eredményeképpen a mezőhegyesi félvér Magyarország legtömegesebb angol félvér fajtája lett. A fajta egyedei az ország legjobb igáslovai voltak, de hintóslovakként is kitűnően beváltak különösen a nehéz és hosszú utakon. Egyesek közülük, mint vadászlovak értek el

54

szép sikereket, a katonaságnál pedig hátaslóként voltak keresettek. Népszerűségüket külön növelte, hogy erőteljes csontozatuk ellenére is finomságot és élénk vérmérsékletet mutattak. JELLEMZŐI Nemes, tömeges angol félvér. Középnehéz hámos és hátas típus. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Nagy rámájú, erős testalkat jellemzi. Középnehéz hámos és hátas típus. Feje egyenes vonalú, nemes. Hosszú, karcsú, izmos, középmagasan illesztett nyaka van. Baltavágása kifejezett, hosszú, magas, izmos mar jellemzi. Háta középhosszú vagy rövid, kötése feszes. Fara jól izmolt, többnyire tojás vagy dinnyefar. Mellkasa mély, de emellett elég dongás is. Hosszú, széles, dőlt lapockája van. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Lépése, ügetése térnyerő, lendületes vágtájú. Méretei: marmagasság bottal: 160-165 cm, szalaggal: 167-175 cm, övméret: 185-195 cm, szárkörméret: 21-22 cm. Színe jellemzően pej, esetenként fekete és sárga is előfordul. HASZNOSÍTÁSA A Furioso-North Star fajta elég erőteljes és tömeges volt ahhoz, hogy fogatos lóként elvégezze a hadsereg szállítási munkáit, de megőrizze az angol félvér nemességét, haladós mozgását, minek következtében ideális többhasznú ló. Ma még leginkább, mint igáslovat használják, de hátas, hobby és túralóként is egyre többen keresik. Bár nem kifejezett sportló, eredményes díjlovak, díjugrató és military sportban használt egyedek, sőt fogatsportban világbajnokok is kerültek ki a fajtából. Nyugodtsága, egyenletes mozgása miatt a leginkább a lovastorna sportágban kedvelt. ÁLLOMÁNYA A törzskönyvi ellenőrzésben álló kancák száma közelíti az ötszáz egyedet. A jelenlegi kancaállomány túlnyomó többsége népies jellegû tenyészanyagra vezethetõ vissza, de származásukban az egykori Furioso-North Star ősökre visszavezethetők. Magyarországon kívül Romániában és Szlovákiában található kisebb létszámú fajtatiszta állománya, ahonnan az utóbbi néhány évben megindult tenyészanyag import révén sikerült néhány eredeti mezőhegyesi vonalat regenerálni. Legjelentősebb tenyészete a Hód-Mezőgazda Rt. Aranyági ménese és a bugaci Táltos Panzió ménese. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület 6114 Bugac, Nagybugac 135 Kisbéri félvér

55

EREDETE A fajta a Komárom megyében a Győrt és Székesfehérvárt összekötő út mentén fekvő hajdani kisbéri Batthyány-birtok területén alakult ki, midőn I. Ferenc József császár az 1853-ban elkobzott birtokon egy nemes vérű katonai ménes kialakítását rendelte el. „Nemes vérű” lovon akkoriban minden kétséget kizáróan angol telivért értettek, de a terv szerinti 300 angol telivér anyakanca összehozatala még az Osztrák-Magyar Monarchia számára is megoldhatatlan feladatot és anyagi terhet jelentett. Ezért az angol telivér importok mellett nagylétszámú egyéb állományt telepítettek Kisbérre az akkori kincstári és udvari ménesekből és a jelentősebb magánménesek állományából. Ezt az alapjában vegyes származású (arab, cserkesz, spanyol, piberi, norfolki, percheron, mecklenburgi stb) de típusában és küllemében gondosan válogatott állományt több generáción keresztül folyamatosan angol telivér ménekkel fedeztették. A ménes első parancsnoka Franz von Ritter altábornagy a nagy értékű, és a minőségi lótenyésztés számára nagy jelentőségű angol telivér méneket a ménes állományának fedeztetésén túl a közrendelkezésére is bocsátotta. E gyakorlat következtében már 1855-tól általánossá vált Kisbéren, hogy az angol telivér törzsmének a ménesi kancák mellett a magántenyésztők telivér vagy félvér kancáit is fedezhették. A ménesben a kiváló telivér mének hatására kialakult egy angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, feltétlen nyugodtabb, nagyobb munkakészségű és korrektebb küllemű hátasló típus. Az így előállított félvér mének az országos fedezőmén igényt teljes mértékben kielégíteni, és a telivért pótolni tudták. Másod-, harmadosztályú telivér mének helyett Kisbér elsőrangú félvéreket tenyésztett a köztenyésztés számára. JELLEMZŐI Az angol telivér jellegéhez közel álló, elegáns, nemes, szilárd szervezetű hátas, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett. Marja magas, hosszan hátba nyúló. Háta közepesen hosszú, esetenként kisfokban előremélyedt. A far elég terjedelmes, közepesen széles, elég jól izmolt almafar. Lapockája dőlt, hosszú, eléggé szabad mozgású, de e tekintetben kifogásolható egyedekkel is találkozunk. A mellkas a magas félvér jellegnek megfelelően mély és kevésbé dongás. A lábak szárazak, szikárak, a lábállás rendszerint szabályos. Esetenként kissé fűzött szárak, franciásság, hátul kisebb terjedelmû csánkok, kisfokú tehenesség elofordul. Méretei: marmagasság bottal: 163-168 cm, szalaggal: 173-178 cm, övméret: 186-195 cm, szárkörméret: 20,5 - 21,5 cm. Színe: leggyakoribb színe ma a sárga, ritkábban a pej, de előfordul szürkében és ritkán feketében is. HASZNOSÍTÁSA A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Bár a fajta kétségtelenül veszített a századfordulón, a két világháború közötti megalapozott híréből, 56

ma is kiemelkedik a lófajták közül acélosságával, robbanékonyságával, keménységével és nemességével. E tulajdonságai miatt nemcsak a hobby lótartók, hanem a teljesítmény sportokat folytatók körében is igen kedvelt. A tenyésztő egyesület megalakulása óta a fajta egyedeinek minősége egyre javul. Jelentősek és ismétlődőek az egyes egyedek küllemét, tenyész- és sportértékét bemutató, illetve minősítő szemlék. A fajta jelentősége a jövőben minden bizonnyal nő. A szervezett tenyésztés keretei, a jól megfigyelhető tudatformálódás biztosíték lehet a fajta megőrzésére, létszámának gyarapodására. A sajátteljesítmény-vizsgák kiterjedtebbé válásával a genetikai érték, a sportirányú átörökítőképesség javulásával számolhatunk. ÁLLOMÁNYA A magyarországi hagyományos lófajták közül a kisbéri-félvér rendelkezik a legtöbb törzskönyvi ellenőrzés alatt álló egyeddel. Az Egyesület nyilvántartásában több mint ezer méneskönyvi kanca és 124 fedezőmén szerepel. Ezek elhelyezkedése az ország egész területére kiterjed. Nagyobb egyedsűrűséggel található Tolna, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas, Komárom-Esztergom és Veszprém megyékben. Elismert tenyésztőszervezete Kisbérifélvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület 1118 Budapest, Ménesi út 4. Tel: 06-30-9310-183 Fax: 06-1-365-0223 E-mail: [email protected] Honlap: www.kisberigidran.hu

Nóniusz EREDETE A napóleoni háborúk során az osztrák császári hadak a francia rosiéresi ménesből több fiatal mént zsák-mányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej anglo-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Nonius Senior 1816-tól 17 éven állt a tenyésztésben, ez idő alatt 368 kancát fedezett, amely fedezésekből született utána 79 mén és 122 kancacsikó. Utódai közül 15 törzsmén fia fedezett összesen 100 tenyészéven keresztül Mezőhegyesen. Ivadékaival szoros rokontenyésztést űztek, melynek következtében kialakult a fajta konszolidált jellege, és az a kor követelményeinek megfelelő középnehéz katonai hátas és hámos típus, melyet az akkori hadsereg leginkább igényelt. A széles körben használt beltenyésztés azonban nemcsak előnyökkel járt, hanem kialakultak bizonyos küllemi hibák is, melyeknek kiküszöbölésére kiváló, szilárd szervezetű angol telivér méneket alkalmaztak. A századfordulót nem sokkal megelőzően fedezett Mezőhegyesen az a négy törzsmén, amelyek utódaikon keresztül több generáción át rögzítették és alakították a fajtát. Ezek a Nonius XXIX, Nonius XXXI, Nonius XXXVI és Nonius XLII, amely mének genealógiai vonalát egy 1943-ban kelt rendelet alapján az előbbi felsorolás sorrendjében A; B; C; D 57

vonallal illetik. Ez a besorolás mind a mai napig fennmaradt annak ellenére, hogy 1965-ben a törzsmének számozását újból 1-gyel kezdték, tekintet nélkül a korábbi vonalbeosztásra. A II. világháború után a ló katonai hasznosítása gyakorlatilag megszűnt, és a nóniusz főleg az Alföld igáslovaként vált kedveltté. 1989-től, a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulásától kezdődően ismét a fajtatiszta tenyésztés és a génmegőrzés a meghatározó tenyészcél. KÜLLEME A fajta származását tekintve tömeges angol félvér a melegvérű igás lófajták egyik legtömegesebbike. Az idők során két fő típusa alakult ki a nagyobb és általában fekete színű mezőhegyesi, és a kisebb, szikárabb és főként pej színű hortobágyi. A két tájfajta között egyre csökken a genetikai különbség, de a típus különbözősége jól szembeötlő. A nóniusz legfőbb jellegzetessége a test nagyságával arányos, kissé durva félkos - esetenként kosfej. Nyaka - az arab és spanyol-nápolyi nagy befolyású ősöknek köszönhetően - magasan-, a telivérezett egyedeknél középmagasan illesztett középhosszú, olykor rövid, nem eléggé ívelt. Marja középmagas, izmos, telt. Háta hosszú, középhosszú, széles, jól izmolt. Fara elég nagy terjedelmű, enyhén lejtős, hossza nem éri el a félvér lovak farhosszúságát. Mellkasa dongás, kevésbé mély. Igás jellegének megfelelően szügye széles, igen jól izmolt. Ízületei terjedelmesek, inai szárazak. A hasonló testnagyságú és tömegű európai melegvérű fajták között a nóniusz rendelkezik a legszárazabb inakkal és ízületekkel. Lábhibák előfordulnak, ennek ellenére küllemében elég egyöntetű. Méretei: bottal mért marmagassága: 155-165 cm, szalaggal mért marmagassága: 167-180 cm, övmérete: 180-210 cm, szárkörmérete: 22-24 cm. Színe: pej, sötétpej, fekete. HASZNOSÍTÁSA Nyugodt vérmérsékletű, szilárd szervezetű kitartó igásló. Jelenleg elsősorban mezőgazdasági igásmunkára használják, de jobb ügető képességű egyedei a fogatsportban nemzetközi szinten is eredményesek. Hobbycélú tenyésztésének terjedése is elképzelhető, hiszen küllemi tulajdonságai, belső értékmérői, más fajtáktól különálló származása erre alkalmassá teszi. A hobby lótartásban a család mindenes lova lehet, hiszen kocsiban és nyereg alatt egyaránt jól használható. ÁLLOMÁNYA Egészen az 1970-es évekig a ménállomány 20 %-át adta. Később, a ló mezőgazdasági jelentőségének csökkenésével számaránya jelentősen visszaszorult. Ma a fedezőmének száma mindössze 80. A fajta régi, híres nagy ménesei (Mezőhegyes, Hortobágy) megmaradtak ugyan de csökkentett létszámmal tenyésztenek. E két tenyészet adja a ménutánpótlás zömét, az eredeti kancacsaládok is e tenyészetekben még fellelhetők.

58

Népies állománya elsősorban Mezőhegyes és Makó környékén, valamint Hajdú-Bihar megyében alakult ki. A Dunántúlon is egyre több tenyésztője található. A törzskönyvi ellenőrzésben tartott kancák száma közel 500. A köztenyésztésben - éppen gazdasági értékmérő tulajdonságai miatt - még viszonylag sok nóniusz kanca fordul elõ, melyek közül jó néhány alkalmas lehet a fajta genetikai bázisának szélesítésére. Magyarországon kívül Romániában, az Izvini ménesben és kis létszámban Jugoszláviában található még fajtatiszta állománya. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület 4071 Hortobágy, Pf.: 11 Tel./Fax: (52) 369-087 Gidrán EREDETE A fajtaalapító Gidran Szenior mént báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1816-ban. A kis sárga arab mént 1818-ban Bábolnára osztották be, ahol 6 törzsmént adott. Ezek közül Gidran II nevű fia került Mezőhegyesre, ahol vegyes holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancaanyagot fedezett. A méneseket ebben az időben szín szerint csoportosították. Mikor az 1840-es évek elején az akkori ménesvezető gróf Hadderg altábornagy - korának egyik kiváló hyppológusa - az egyes ménesek állományát származásilag is feldolgozta derült ki, hogy az ún. „sárgaménes” állománya túlnyomórészt a Gidran II. ivadékokból, illetőleg ezek leszármazottjaiból áll. A rokontenyésztés elkerülése, valamint a fajta küllemi és teljesítmény-értékének javítása érdekében előszeretettel alkalmaztak angol telivér méneket, melyek ivadékai közül a kancákat egy-két generáció után fajtatiszta gidrán ménnel visszakeresztezték. A telivér apaságú (F1) méneket egészen kivételes eseteket leszámítva a tenyésztésből kizárták. 1920. március 20-án a román megszállást követően az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a román királyi csapatok 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg. Ebből az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenből. A két világháború közötti időszakban az állomány konszolidálására a korábbi ellentmondásos tapasztalatok miatt csak kisebb mértékben használtak telivér méneket, ehelyett kisbéri-félvér (Maxim V, Kozma III) és arab (Mersuch III, Siglavy VI, Gazal III) ménekkel próbálkoztak igen jó eredménnyel. Ez idő tájt konszolidálódott a fajta anglo-arab jellege, eltűntek a használatbeli problémák, s minden tekintetben egy igen kiváló értékes állomány alakult ki viszonylag rövid idő alatt. KÜLLEME Erőteljes szervezetű, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes profilvonalú, esetenként kisfokban burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú, kifejezett baltavágással. 59

A méneknél általában jól ívelt, de az alacsonyan illesztett izomszegény nyak a kancáknál is tenyésztésbõl kizáró tényező. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú, nagy számban vannak hosszabb törzsű egyedek. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott. Méretei: marmagasság bottal: mének 160-168, kancák 155-167 cm, marmagasság szalaggal: mének 173-180, kancák 165-177 cm, övméret: mének 188-200 cm, kancák 185-198 cm, szárkörméret: mének 21-23 cm, kancák 20-22 cm. Az anglo-arab hatás ellenére jelenlegi állományunk feltűnően erős csontozatú. Az erőteljes szervezet kifejezésre jut a tömegességben is. Ennek oka, hogy az utóbbi 20 évben alkalmazott mének esetében a nagy rámának kitüntetett szerepe volt (Gidran IV, VIII, X, XI). A jövőben célkitűzés a testtömeg megőrzése mellett a nemesség, az elegancia fokozása. A lábszerkezet többé-kevésbé szabályos, az állomány durva lábszerkezeti hibáktól mentes. A mozgás közepes hosszúságú, akciójában, rugalmasságában gyakran javításra szorul. HASZNOSÍTÁSA Többhasznú melegvérű fajta. Hátas és fogatlónak egyaránt megfelelő. A hazai lovassportban számarányánál nagyobb arányban találunk eredményes egyedeket. Kislétszámú állománya folytán szelekciós lehetősége viszonylag korlátozott. Mint őshonos génrezerv fajta, a magyar állat-tenyésztésben kultúrtörténeti és genetikai értéket is képvisel. Egyes kancacsaládjai 20-25 generációs tenyésztési múlttal is rendelkeznek. ÁLLOMÁNYA 1992-től a fajta fenntartója és nemesítője a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület. Az Egyesület nyilvántartásában mintegy 160 fajtatiszta kanca található. Nagyobb tenyészetei a Pannon Lovasakadémia marócpusztai és Vörös József gyűrűsi ménese, a többi kistenyésztők kezén található. Magyarországon kívül csak Románia és talán Bulgária rendelkezik még kisebb populációval, ezért fajtatisztán való fenntartása a világörökség szempontjából is jelentős. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület 1118 Budapest, Ménesi út 4. Tel: 06-30-9310-183 Fax: 06-1-365-0223 E-mail: [email protected] Honlap: www.kisberigidran.hu Lipicai EREDETE 60

A fajta eredete több mint 400 évre nyúlik vissza, amikor 1580. május 19-én döntés született egy hercegi ménes felállításáról a köves, karszttetőn fekvő Lipizzán. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, nagy tűrőképességű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat előállítani. A tenyésztés a kor divatjának megfelelően spanyol lovak-kal indult, de egész Európában kutattak olyan mének és kancák után, amelyek a kívánt célt biztosítani látszottak. A fajta kiala-kításában összesen 8 mén vett részt, amely egy-egy ma is elismert vonalat alapított. Elsőként az ugyancsak spanyol ősöktől de a dán királyi ménesben 1765-ben született Pluto nevű szürke mén került Lipicára. Pluto-t követte 1774-ben a nápolyi királyság legjobb spanyol fajtájú méneséből származó fekete Conversano. A csehországi Kladrubból érkezett az 1779-ben született fakó mén, a modern fogatsportban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Favory törzs alapítója. Favoryval együtt vásárolták meg a lipicai ménes számára az 1773-ban Spanyolországban született ekkor már 10 éves Maestosot is. 1803-ban vétel útján került a ménesbe a Nápolyból származó pej színű, akkor 13 éves Neapolitano. Az 1800-as évek elejére a Lipicán kialakult ménes sem tudta magát távol tartani az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtájától, az arabtól. Így 1816-ban megérkezett a Schwarzenberg herceg által 1811-ben elletett Siglavy nevű saját tenyésztésű, de eredeti arab ősöktől származó arab mén, mint a hatodik eredeti lipicai törzs megalapítója. Az évszázadok történelmi viharaiban a ménes nem mindig folytathatta kívánatos, nyugodalmas életét. A különféle háborúkban az idegen kézre jutás félelme miatt a ménes többször kényszerült menekülésre. Több esetben evakuáltak hosszabb-rövidebb időre Magyarországra is, így pl. 1809-1815 között 6 évet élt a ménes Mezőhegyesen. Az 1815-ös visszavonuláskor Mezőhegyesen maradtak az alkatban, tömegben meglévő pluszvariánsok. A lipicai ló mezőhegyesi korszakában jelent meg a hetedik törzs, a gróf Bethlen Pál erdélyi ménesében született Incitato ivadékaiból. A nyolcadik törzs, a Tulipán a Jankovich-Bésán család Horvát-Szlavóniában fekvő terezováci birtokán született eredeti spanyol kancából. A Tulipánok főként a horvát és romániai ménesekben fedeztek, innen kerültek leszármazottaik révén a fajtába. JELLEMZŐI Több mint 400 éves tenyésztői múltja miatt meglehetősen konszolidált fajta, ennek ellenére az egyes országokban némi küllemi sajátosságok, különbözőségek tapasztalhatók. A lipicai fajta jellegzetessége a testtömeghez képest elég nagy kosfej, amely azonban nem durva. A romániai és horvát-országi tenyészetekben a fej profilvonala csak egész enyhén ívelt, inkább az egyenes fej az általános. Szemei nagyok, élénkek, értelmet mutatók. Feje inkább alacsony tűzésű. Nyaka ívelt, izmos, magas illesztésű. Ebből adódóan marjára ráborul gazdag izomzata, és a mar elmosódott. Háta közepesen hosszú, széles, jól izmolt, ennek ellenére gyakran puha. Ágyéka hosszú, széles, jól izmolt, erős, ezért jól kötött. Fara kifejezetten széles, igen jól izmolt, alma- vagy dinnyefar. Igás, hintós jellegének megfelelően szügye széles, feltűnően jól izmolt. Mellkasa inkább dongás, mint mély, ami maga után vonja lapockájának meredekségét. Ízületei, inai szárazak, szikárak, csontjai tiszták. Hátulsó lábai gyakran kardosak, és elől-hátul előfordul a kissé meredek csüd. Küllemi jellegéből adódóan mozgása nem túl térölelő, hanem igen akciós. Méretei: 61

marmagasság bottal: 152-162 cm, szalaggal: 163-171 cm, övméret: 185-197 cm, szárkörméret: 21- 23 cm. Színe általában szürke, de kisebb gyakorisággal előfordul a fekete, és a pej színváltozat is. HASZNOSÍTÁSA A barokk stílus klasszikus képviselője. Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, kemény, ellenálló, nem túl nagy igényû fajta. Mozgása egyedülálló, ami ruganyosságában, akciósságban jut kifejezésre. Ausztriában a Bécsi Spanyoliskola kizárólag lipicai ménekkel mutatja be világhírű produkcióját. Magyarországon elsősorban fogatló, Abonyi Imre, Bárdos György, Lázár Vilmos fogathajtó világbajnokok mind lipicai lovakkal érték el sikereiket. A mai magyar fogathajtó válogatott mezőny 80 %-a lipicai lovakból áll. Különleges értéke, hogy 400 éve fajtatisztán tenyésztik. Az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstõl eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A Lipicai Lótenyésztők Világszövetsége (LIF) szerint lipicai lónak csak az tekinthetõ, amely apai oldalon a 6 klasszikus, valamint az Incitato és Tulipán törzsekbe tartozó, anyai oldalon pedig a 12 klasszikus kancacsaládra vagy a LIF által elfogadott egykori tradicionális ménesek kancacsaládjaira visszavezethető ősökkel rendelkezik. Ily módon a fajtát quasi zárt törzskönyvben tenyésztik. ÁLLOMÁNYA Magyarországi kancaállománya az utóbbi évtizedben megtöbbszöröződött, mára meghaladja a 400-at. A főménes a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság mintegy 80 kancával 15 kancacsaládot tart fenn és valamennyi törzset tenyészti, több jelentős állománnyal rendelkező magánménes is van. Európában jelentősebb ménesei - származási helyén a szlovéniai Lipizzán kívül - az ausztriai Piberben, a horvátországi Dakovoban, a romániai Fogarason és a szlovákiai Kistapolcsányban (Topolcsansky) vannak, de szinte valamennyi országban, sőt Európán kívül is vannak tenyésztői. Nemzetközi szervezete a LIF (Lipizzan Internationale Föderation), amely összehangolja a fajta nemzetközi tenyésztését és őrködik a tradíciók felett. Magyarországon elismert tenyésztő szervezete Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete 3348 Szilvásvárad, Park u. 13. Telefon: (36) 564-000 Hucul EREDETE A lófajta „hucul” neve - eltérően más lófajtáktól - nem egy-egy kiváló törzsalapító-tól vagy kitenyésztési helytől származik, hanem egy népcsoporttól. A Kárpátokban, a Tisza, Prut, Brodina forrásvidékén Bukovina, Gallicia és az egykori Magyarország határvidékén élő hucul 62

nép kezén alakult ki ez a több évszázados múltú primitív lófajta. Brehm 1876-ban írta, hogy minden riadozás nélkül húzza terhét a meredek hegyoldal kígyózó ösvényein, biztosan lépked a szakadékot áthidaló pallón, és vígan üget a vadregényes tölgyesek és fenyvesek hûvös útjain. Fajtáról ekkor még nem beszélhetünk, hiszen nincs szigorú tenyésziránya. A hegyi környezetben végzett folytonos munka, a rendkívüli hideg télben és forró nyárban való állandó szabadtartás, a több mint 2000 méter magasságban, hegyi környezetben nyújtott nagyon is szerény takarmányozás, az a nyers bánásmód, amellyel minden ősi lovas nép a maga lovával bánik, igénytelen, szívós, hihetetlenül ellenálló típust alakított ki. JELLEMZŐI A középhosszú, gyakran hosszú nyak vastag, széles és izmos, a tarkótól a marig széles egyenes vonalú. A bőséges üstök és sörény dús, vastag szálú, a csikókon hosszú ideig felálló. Gyakran elfedi a szemeket, a homlokot és a mart. A mar rendkívül széles, lapos, és izmosan párnázott. A vállak szélesek, meredek lapockák jellemzik. A szügy és a mellkas széles, igen mély, és nagyban hozzájárul a hucul testalkatának zömökségéhez. A hát feltűnően hosszú és széles. Jellegzetes hucul tulajdonság a túlnőttség is. (Ez azt jelenti, hogy a farbúbmagasság nagyobb a marmagasságnál.) A mély törzs és a mellkas rövid lábakon nyugszik. A lábak erősek, az alkar és a combcsont erőteljes izomzattal borított. A paták kicsinyek, kemények, jól formázottak, patkolás nélkül is igen ellenállóak. A kancák jellemző méretei: marmagasság bottal: 131-142 cm, övméret: 160-170 cm, szárkörméret: 16-18,5 cm. Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó és fekete is. HASZNOSÍTÁSA A hucul lovat a feltétlen munkakészség, kitartás, igénytelenség jellemezi. A katonaság málhás, ill. géppuskás lóként hasznosította, de nehéz hegyi terepen fogatban is szinte csodálatra méltó ezeknek a kis testű lovaknak saját testsúlyuk többszörösét elhúzó munkateljesítménye. ÁLLOMÁNYA Jelenlegi állománya Magyarországon mintegy 60 kanca, melynek felét az Aggteleki Nemzeti Park állomány teszi ki, a többi néhány kancás kistenyésztők kezén található. Európában fajtatiszta állománya mintegy 2000 tenyészállatra tehető. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely egységes szabályok mentén szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete 63

4036. Debrecen, Böszörményi u. 138. Postacím: 4015 Debrecen, Pf.36 Telefon: 52/508-433 Fax: 52-508-444/8131 Magyar sportló EREDETE 1958-62 között a magyar mezőgazdaság szerkezetében döntő jelentőségű változás zajlott le. Az addig alapvetően kisparaszti gazdaságokra alapozott mezőgazdasági termelés nagyüzemivé vált, ami igen nagy-mértékű létszámcsökkentést ered-ményezett. Ezzel egyidejűleg megfogalmazódott a megmaradó ló-állomány újszerű hasznosításának igénye, a sport, elsősorban a díjugratás eredményességének növelése céljából. Fenti célnak érdekében Mezőhegyesről az ott kialakult hagyományos fajták (nóniusz, gidrán, furioso-north star) törzsállományát más ménesekbe telepítették át, és Mezőhegyesen vegyes származású, de túlnyomórészt a sportban kipróbált kancákból egy új sportló ménest alapítottak. Ezeket a kancákat főként hannoveri, holsteini és angol telivér ménekkel fedeztették. A 70-es, majd 80as években egyre több német, majd holland, belga és francia import mén került a magyar sportlótenyésztésbe, s mára már elmondható, hogy szinte valamennyi Európában elismert sportló vonal képviselői megtalálhatóak a magyar sportló állományban. A magyar sportló fajta a hagyományos magyar fajtáknak a nyugat-európai sportló fajtákkal folytatott fajtaátalakító keresztezésének eredménye. JELLEMZŐI A széles genetikai variancia ellenére az állomány küllemileg viszonylag egységes, hiszen a felhasznált fajták tenyészcélja is hasonló. A kívánatos egyedekre jellemző küllemi alakulás a nagy ráma, a testtömeggel arányos, egyenes fej, széles homlok és tarkó, középmagasan magasan illesztett, hosszú, jól ívelt nyak, elmosódott baltavágás, hosszan hátbanyúló középmagas mar, közepes hosszúságú, de jól izmolt hát, rövid, feszes ágyék, terjedelmes far, elég mély, közepesen dongás mellkas, terjedelmes izületek, többé-kevésbé szabályos lábszerkezet. Gyakori hiba a standardnál kisebb marmagasság, a nem elég nemes fej, a laza csontalap, a nem elég terjedelmes csánk, a lábszerkezetbeli hibák, a kívánatosnál kevesebb mozgás. Valamennyi kancát a méneskönyvbe kerülés előtt küllemileg minősítik, és csak a legalább 50 pontot elértek kerülhetnek a méneskönybe való felvételre. Méneknél a tenyésztésbe vétel határa 75 pont. Méretei: marmagasság bottal: 165-170 cm, szalaggal: 177-183 cm, szárkörméret: 21,5-23 cm. Színe leggyakrabban pej, de bármely más színben is megengedett. HASZNOSÍTÁSA

64

A magyar sportló fajta elsődleges célja a hátas, főként a díjugrató sportra alkalmas ló tenyésztése. Emellett a lovassport többi ága számára is kerülnek ki a fajtából megfelelő egyedek. A küllemi bírálat mellett az ideális hátasló tulajdonságokra irányuló kipróbálások a mén- és kancavizsgák valamint a versenyek során történnek. A vizsgák során különös figyelmet fordítanak a lovagolhatóság, a vérmérséklet, a lépés, ügetés és vágta hossza, lendülete, impulzusa és szabályosságának mérésére, az ugrókészség, -képesség és ugróstílus elbírálására szabadonugró folyosóban és tesztlovassal. ÁLLOMÁNYA A fajtafenntartó Magyar Sportlótenyésztő Országos Egyesület (MSLT) jelenleg mintegy 1700 kancát regisztrál, a tenyésztési engedéllyel rendelkezõ mének száma a 200-at közelíti. A mének között jelentős számban található külföldi (főként német, holland, francia, belga) import, angol telivér, illetve az import méneknek már Magyarországon született ivadéka. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete 1087 Bp. Kerepesi u. 7. Telefon: (1) 313-8679 Fax: (1) 2105-457 Ügető EREDETE Ügető az a ló, amelynek apja és anyja egyaránt valamely ország nemzet-közileg elismert méneskönyvébe (trotting register) van bejegyezve. Az ügetőn belül négy önálló fajtát különböztetünk meg. Ezek az orlov, amerikai, orosz, és francia ügető. Az egyes fajtákat önállóan is tenyésztik, de a fajtacsoporton belüli keresztezé-seket is elismerik ügetőnek. Az ügetőfajták közül az orlov ügető a legrégebbi. Oroszországban Orlov gróf kísérletezett egy hosszútávon is nagy teljesítményű kocsiló kialakításával. Az amerikai ügető kialakulása az 1800-as évek elejére tehető. Ma szinte minden ország ügetőtenyésztése az amerikai ügető véren alapszik. Az orosz ügető kialakulása a XIX. század végén kezdődött, amikor az orlov ügető gyorsaságát amerikai ügető ménekkel kezdték keresztezni. A negyedik fajta a francia ügető Normandiában alakult ki a XIX. század elején. Magyarországon az első ügetőversenyeket az 1850-es években rendezték. Az 1897. évtől kezdve kerülnek a pályára az 1893 után nagy számban importált amerikai ügető mének ivadékai és ugyanakkor jelennek meg az első magyar tenyésztésű, amerikai származású csikók. JELLEMZŐI Az ügetőtenyésztők, különösen az amerikaiak a küllemmel még annyit sem törődtek, mint a telivértenyésztők, ezért az ügetőállomány kevéssé kiegyenlített és a klasszikus hyppológiai elvek szerint nem is nagyon szép. Feje a testtömeggel arányos, gyakran durva. Nyaka magasan-középmagasan illesztett, közepesen hosszú, igen jól izmolt, marja elmosódott, háta 65

elég feszes, fara izmos, szikár. A túlnőttség (a far magasabban van, mint a mar) elég gyakori. Lapockája meredek, de elég hosszú, végtagjai szikárak, nem túl hosszúak. Gyakori a dús bokaszőrzet. A paták kemények, patkolásnál a hegyfali részt az egyéb fajtáknál megszokottakhoz képest hosszúra hagyják. Jellegzetes mozgása az ún. versenyügetés, ahol a hátulsó lábak oly mértékben lépik túl az elülsőket, hogy ez csak a hátulsó lábak széjjeltartásával lehetséges. A nagy sebesség miatt a lebegési fázis - amikor éppen egyik végtag sem éri a földet - kifejezett. Az ügetők között mintegy 20 % az ún. poroszkálás jármódban mozog, amikor is az egyoldali lábak mozognak együtt. A poroszkálás valamivel gyorsabb, mint az ügetés, ezért a poroszkákat külön futamokban indítják. Méretei bottal mért marmagasság: 155-158 cm, övméret: 177-183 cm, szárkörméret: 18,5-20 cm. Testsúlya 450-500 kg, tehát a kisebb tömegű fajták közé tartoznak. Színe leggyakrabban pej, vagy sötétpej, de emellett fekete, sárga és szürke színekben is előfordul, általában kevés jeggyel. HASZNOSÍTÁSA Az ügető (valamennyi fajtája) kifejezett versenyló. Az ügetőverseny egy ellipszis alakú pályán folyik, a lovak könnyű kis kocsikba (sulky) vannak befogva. A lovak csak ügetés jármódban haladhatnak (poroszkaversenyeken természetesen poroszkálva), a vágtába beugró lovat diszkvalifikálás terhe mellett azonnal rendezni kell. A versenyek időméréssel standardizált körülmények között zajlanak, a ló legjobb rekordját származási lapján is feljegyzik. A versenysporton kívül szívesen használnak ügetőket a fogathajtó sportban, a távhajtásban is. Igen szívós, kitartó, hosszú életű, ellenálló fajta, számos egyede még 20 éves kor után is kiváló egészségnek örvend. Más fajtákkal való keresztezése sajátos mozgása és testalkata miatt nem ajánlott. ÁLLOMÁNYA Az angol telivér után a második legelterjedtebb világfajta. Szinte minden országban, ahol ügetőversenyzés van, megtalálható. A leghíresebb tenyészetei az USA-ban, Kanadában, Orosz-, Francia- és Svédországban vannak. Hazai állomány 44 fedezőmén és 350 törzskanca, amelynek 90 %-a amerikai vérű. TENYÉSZTŐ EGYESÜLET Ügetőló Tenyésztők Országos Egyesülete 1087 Bp. Kerepesi u. 9. Telefon: (1) 3135-817, 3342-956 Magyar hidegvérű és muraközi ló A magyar hidegvérű fajtára jellemző az erőteljes, tömeges, szilárd szervezet, gyors fejlődőképesség, jó munkakészség, tartós ügetőképesség. A jó húsformák alapján újabban húslóként való tenyésztése is gazdaságos és keresett. 66

A XVIII. században a nyugati határvidék lakossága rendszeresen fuvarozott gabonaféléket és más terményeket is Ausztriába. Közben előszeretettel hozta magával az itthon lévőnél tömegesebb, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzguai lovat. Ez a két lófajta a köztenyésztésben két, eredetében hasonló, de jellegében eltérő tájfajtát, a muraközit – egy kisebb, de erőteljes nehézigás típust – és a nagyobb pinkafőit hozta létre. A XIX. század második felében már elismert hidegvérű tenyészetek alakultak az országban és 1904-ben a kormány már 140 hidegvérű mént bocsátott a tenyésztők rendelkezésére. Az állomány javítása és egységesítése céljából nyugatról különböző fajtájú hidegvérű méneket is importáltak, mégsem lett a hidegvérű egységes fajta. A II. világháború alatt az ország lóállománya megfogyatkozott és leromlott, ezért a világháborút követően jelentkező óriási vonóerő-igény kielégítése érdekében belga és ardenni méneket, valamint Franciaországból 17 különböző fajtájú hidegvérű mént importáltak. Ezekkel és ivadékaikkal több generáción át szervezett, célirányos fajtanemesítés folyt. Ennek hatására kialakult a magyar hidegvérű, melyet 1954-ben önálló fajtaként elismertek. Eközben őrködtek a nóri, pinzguai eredetű hidegvérű típus fennmaradásán is. Ez könnyebb, nagyobb ügetőkészségű, hosszabb hasznos élettartamú, a magyar hidegvérűtől több tulajdonságban eltérő lett. 1972-ben muraközi néven önálló fajtaként ismerték el. A magyar hidegvérű középnagy fajta, mély mellkasú, dongás, minden testtájában gazdagon izmolt. Szilárd csontozatú, szárazabb izületekkel, keményebb patákkal, acélosabb szervezettel bír, mint a belga hidegvérű. Feje arányos a testtömeggel, de kissé durva, enyhén burkolt, egyenes profilvonalú. Homloka széles, toroktájéka bő. Nyaka középhosszú, jól izmolt, középmagasan illesztett, enyhén ívelt, néha egyenes. A mar rövid, alacsony, vagy középmagas, mindig jól izmolt. A hát mérsékelten előremélyedt, középhosszú, jól izmolt. Az ágyék széles, néha kissé laza kötésű. A far középhosszú, lejtős, néha enyhén csapott, széles, jól izmolt, mindig barázdált. A szügy széles, jól izmolt. A lapocka jól izmolt, de néha rövid és meredek. A felkar rövid, jól izmolt. Az alkar izomzata gyakorta gyengébb. A lábtő terjedelmes, olykor lapos. A szár rövid és vastag, a boka terjedelmes, gyakran burkolt. A paták arányosak a testtömeggel, a csüd rövid, szabályos szögellésű, gyakran meredek. A lábállása általában szabályos. Színe sárga, pej, fekete, szürke. Kifejezetten igás hasznosítású, a parasztgazdaságok feltétlen munkakészségű, még különösebb szakértelmet sem igénylő, megbízható, nehéz hámos munkalova. Jóindulatú, barátkozó természetű, tanulékony munkatárs. Kitartó. Nem csak lépésben gyors járású, hanem ügetésben is, és hosszabb távon is képes ügetőmunkára. Kétéves korában igázható. A muraközi változat tömege kisebb, élettartama hosszabb, ügetése jobb. Munkahasználati tulajdonságai kifogástalanok. Fontos géntartalék, génmegőrzésre érdemes populáció. A hidegvérű szaporulat jelentős része ma már húshasznosításra kerül. Shagya-arab Származási hely: Magyarország Bábolna 67

Vérmérséklet: Melegvérű Szín: Színe leggyakrabban a szürke Testfelépítés: Kemény, atlétikus felépítés Jellemzők/Küllem: Jól ívelt, hosszú nyakkal, ideális felső vonallal, hosszú jól izmolt farral, elegáns farokkal, száraz, jól izmolt végtagokkal rendelkezik. Marmagasság: 155-162 cm között Fejforma: kifinomult, nemes Eredet: 19. század közepe A shagya-arab őshonos magyar lófajta, amelyet a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat nemzeti kinccsé nyilvánított. Ez a melegvérű lófajta a bábolnai és a radautzi ménes által tenyésztett arab lófajta és különböző nemzetek zárt törzskönyve alapján továbbtenyésztett változata. Története A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok főkapuja A 18. század végétől a hadsereg egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A lovaknak nemcsak gyorsnak és kitartónak, hanem elegánsnak is kellett lennie. A tenyésztés célja eredetileg egy katonamén létrehozása volt. A tenyésztést rendelkezésekkel szabályozták. II. József 1789-ben Bábolna-Banapusztán megalapította a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova küllem és teljesítmény szerinti válogatás után kerülhettek be a lovak. 1806-ban a Ferenc császár által kiadott rendeletére "kiváló és nemes" állomány tenyésztése lett a feladat. Báró Csekonics (Csekonits) József méneskapitány elsősorban mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy arab ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására. 1816-ban született határozat szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik, és létrejött a bábolnai arab. 1835-ben érkezett Szíriából Bábolnára a fajta névadója, Shagya Senior. Az 1878. és az 1900. évi párizsi világkiállításokon a shagya-arabok nagy sikert arattak. Az első világháború során az állomány szétszóródott a trianoni békediktátumot követően kialakult államokba. Ezeknek a lovaknak egy része visszakerült Magyarországra, azonban a szétszóródott lovakat külföldön fogták tenyésztésbe. A fajta virágkorát Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnoksága alatt élte 1932 és 1942 között. Akkor vált a shagya-arab világhírű fogatfajtává. A II. világháborúban a ménes súlyos károkat szenvedett. A háború után Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították. De a baromfitenyészet hozott annyi pénzt, hogy mellette a ménest is fenntarthatták. Két változatot tenyésztettek, az arab telivéreket és az arabfajtát, azaz a shagya-arabot. Az 1967-ben megalakult WAHO, az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége csak azt a lovat fogadta el arabnak, melynek minden őse Arábiából származik. Ekkor kezdődött a jóhírű bábolnai arab lovak eladása külföldre. A shagya arabot különálló fajtaként a WAHO 1978ban ismerte el. A shagya arab fajtába tartozás feltétele, hogy a lónak legfeljebb a tizedik ősi sorában lehet csak nem arab ős, a telivér arab aránya pedig nem haladhatja meg a 9/16-od részt. Jellemzői

68

Arab jellegű, egy kissé tömegesebb fajta. Színe általában szürke, de sárga, pej, fekete is előfordul. Bottal mért marmagassága 155-160 cm. Élénk vérmérsékletű, szelíd, jóindulatú természetű, a tanulékony és könnyűen kezelhető. Hátaslóként és fogatlóként is bevált. Külleme Általában szürke, de a tarka kivételével minden más szín is előfordulhat. Feje egyenes, száraz csuka fej, kint ülő, élénk, értelmet sugárzó szemek. Nyaka magasan illesztett, marja jól izmolt, törzse mély, háta középhosszú, fara izmos. Ízületei többnyire szárazak. Későn érő, hosszú élettartalmú faj HIDEGVÉRŰ FAJTACSOPORT Származása A hidegvérű ló Magyarországon nem őshonos. A XVIII. században a nyugati határvidék (Sopron, Vas, Zala megyék) lakossága Bécs viszonylagos közelsége miatt rendszeresen fuvarozott, főleg gabonaféléket, de más terményeket is Ausztriába. Közben előszeretettel hozta magával az itthon lévőnél tömegesebb, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzguai lovat. Ez a két lófajta a köztenyésztésben a múlt század végére két - eredetében hasonló, de jellegében eltérő tájfajtát, a muraközit és a pinkvafőit hozta létre. A századforduló idejére a gazdaságilag fejlettebb Délnyugat-Dunántúlon belterjes állattenyésztés alakult ki, amelybe a hidegvérű lótípus jól beillett. Gazdasági érdekei miatt e terület lakossága mindent meg is tett a hidegvérű lótípus elterjesztéséért. Ez a törekvés merőben ellenkezett a katonai szervezésű állami tenyésztésirányítással. A szigorú tenyészkörzeti beosztás miatt nem is tudott a hidegvérű ló nagyléptékben terjedni. Az ország nyugati felén 1922-ben megindult a hidegvérű állomány törzskönyvezése. Kiállításokat szerveztek, sőt Belgiumból több alkalommal importáltak méneket. A II. világháborút követően jelentkező óriási igaerő igény kielégítésére 1948-50-ben 59 belga és 16 francia ardenni mént hoztak az országba. Ezekkel és ivadékaikkal több generáción át szervezett, célirányos fajtanemesítés folyt. Ennek hatására, határozott ardenni jelleggel, de a rög formáló hatására kialakult az önálló magyar hidegvérű. Közben őrködtek a nóri, pinzguai eredetű hidegvérű típus fennmaradásán is. Ez könnyebb, nagyobb ügetőkészségű, hosszabb hasznos élettartamú, a magyar hidegvérűtől több tulajdonságban eltérő lett. 1972-ben muraközi néven önálló fajtaként ismerték el. Külleme A magyar hidegvérű középnagy fajta, mély mellkasú, dongás, minden testtájában gazdagon izmolt. Szilárd csontozatú, szárazabb izületekkel, keményebb patákkal, acélosabb szervezettel bír, mint a belga hidegvérű. 69

A feje arányos a testtömeggel, de kissé durva, enyhén burkolt, egyenes profilvonalú. Homloka széles, toroktájéka bő. Nyaka középhosszú, jól izmolt, középmagasan illesztett, enyhén ívelt, néha egyenes. A mar rövid, alacsony, vagy középmagas, mindig jól izmolt. A hát mérsékelten előremélyedt, középhosszú, jól izmolt. Az ágyék széles, néha kissé laza kötésű. A far középhosszú, lejtős, néha enyhén csapott, széles, jól izmolt. A szügy széles, jól izmolt, mindig barázdált. A lapocka jól izmolt, de néha rövid és meredek. A felkar rövid, jól izmolt. Az alkar izomzata gyakorta gyengébb. A lábtő terjedelmes, olykor lapos. A szár rövid és vastag, előfordul fűzött szár. A boka terjedelmes, gyakran burkolt. A paták arányosak a testtömeggel, néha terültek és hegyes szögűek. A csüd rövid, szabályos szögellésű, gyakran meredek. A lábállása általában szabályos. Bottal mért marmagassága 150-162 cm Szalaggal mért marmagassága

165-178 cm

Övmérete

200-220 cm

Szárkörmérete Színe sárga, pej, fekete, szürke.

23- 26 cm

Értékmérő tulajdonságai Nehéz hámos kategóriába tartozik. A nyugati hidegvérű fajtáknál igénytelenebb, ugyanakkor gyorsabb fejlődésű és arányosabb testű. Hasznos élettartamában is jobb, mint a nemesítő fajták. Kitartó. Nemcsak lépésben gyors járású, hanem ügetésben is, és hosszabb távon is képes ügetőmunkára. Kétéves korában igázható, feltétlen munkavégzésű. A muraközi változat tömege kisebb, élettartama hosszabb, ügetése jobb. Munkahasználati tulajdonságai kifogástalanok.

Felhasználása Kifejezetten igás hasznosítású. Mezőgazdaságban, erdészetben, intenzív gyümölcskultúrában haszonnal alkalmazható kocsis-igénytelen fajta. Újabb hasznosítási területe lehet a vágócsikó előállítás. A vágócsikó ár kifizetővé teheti a lótartást. Ma már nem tűnik illuzórikusnak a lótej kemoterápiás célú értékesítése sem. A fajta jelenlegi helyzete, várható szerepe A kocsis-igénytelensége miatt a rendszertelen munkavégzés, fogatolás egyik legjobban megfelelő fajtája. Feltűnően nyugodt vérmérséklete miatt olyan helyeken is munkára fogható, ahol a félvér alkalmatlan. A marhával vetekedő, vagy azt meghaladó súlygyarapodása miatt a vágócsikó-előállítás nélkülözhetetlen fajtája. Terjedése várható, ez elsősorban létszámgyarapodást jelent és nem arányeltolódást. A belga és a francia ardenniek mellett tovább gyarapodik a francia percheron fajta és formálja a magyar hidegvérűt. A muraközi fontos géntartalék, génmegőrzésre érdemes populáció. Genetikailag lényegesen különbözik a nyugati hidegvérűektől. Bár húsminőségi vizsgálatok hivatalosan nem történnek,

70

tapasztalati tény, hogy a nóri, pinzguai származású muraközi ló hússzíne és húsminősége eltér az egyéb hidegvérűekétől. Fenntartó egyesülete: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület 8360. Keszthely, Deák F. u. 57. Fontosabb tenyészetei: Bocfölde, Válicka Völgye Gazdálkodók Szövetkezete Toponár, Mezőgazdasági Szövetkezet Boly-Békáspuszta, méncsikó nevelő és teljesítményvizsgáló állomás Pannon Agrártudományi Egyetem, Kaposvár Nagyobb kancasűrűség található Somogyban és Baranyában magántenyésztőknél. A fajta legfőbb ismerői: Markos László, Müller János, Pataki Balázs, Baranyai Sándor.

71

13. Ismertesse a lovak elhelyezését, ápolását, takarmányozását! Jellemezze a szénákat! Ismertesse a takarmányok nitrogéntartalmú szervesanyagait! Információtartalom vázlata: A lovak elhelyezése A lovak ápolása A lovakkal etethető fontosabb takarmányok A pillangós és a réti széna jellemzése Nitrogén tartalmú szerves anyagok A boxok mérete érzékenyen befolyásolja a lovak életét. Ha nincs a boxhoz kifutó, ahol a ló mozoghat önállóan is napközben, akkor kénytelen a boxban megpróbálni minimális mértékben a lábainak szükséges mozgást elvégezni. Ha a box mérete kicsi, pld 3x3 méter, akkor nagyon nehéz a közepes vagy nagyobb méretű lónak megfordulni, sétálni pedig képtelen. A boxon belül elhelyezett felszerelési tárgyak, zabetető, szénarács, önitató, sótartó, stb. elérését is megnehezíti a kis méretű box. Nagy méretű boxoknál kifejezetzten segíthet a ló mozgatásában a felszerelési tárgyak ügyes elhelyezése (ellentétes oldalon elhelyezni az itatót mint a szénarácsot, zabetetőt, stb.) Megállapíthatjuk: hogy a box sokkal jobb mint ha állásban lenne a ló lekötve, mert így legalább kényelmes a ló elhelyezése, de messze nem elég a ló jólétének biztosításához. A box kialakításánál fontos kérdések még: 1. megvilágítás (természetes, és mesterséges) 2. szellőzés 3. vizelet elvezetés 4. padló anyaga és csúszásmentessége 5. almozás 6. takarítás lehetősége 7. felszereltség (itató, etető,stb.) 8. hőszigetelés 9. zárhatóság 10. tűzvédelem 11. nyílászárók 1. Megvilágítás A box akkor ideális kialakítású, ha rendelkezik természetes fényt is bebocsátó ablakkal (vagy nem nyitható műanyag borítású felülettel), ami a ló által nem érhető el. A lovak kiváncsiak, és az üveg ablak veszélyes lehet, ha ilyen alkalmazására került sor, akkor ráccsal kell megvédeni.

72

A mesterséges fény biztosítása mindenképpen szükséges a boxban sora kerülő munkák és egyéb tevékenység pld. gyógyítás elvégzéséhez. 2. Szellőzés A nagy mennyiségű vizelet keletkezése miatt a jó szellőzés biztosítása alapvető érdek. Vigyázni kell viszont, hogy huzat ne keletkezzen. A legnagyobb probléma a szellőzés rugalmas illesztése a megfelelő hőmérséklet egyidejű fentartása mellett. A régi, hagyományos pajta istállók is csak jó tervezés esetén tudták ezt megvalósítani kürtők alkalmazásával. A legtöbb esetben vagy jó levegő van és hideg, vagy kellemetlen és mérgező levegő és meleg (télen). Nyáron különösen nehéz a túlzott meleg elhárítása. A szellőztető rendszereket a következőképpen osztályozzuk: 1. gravitációs szellőztetés a) légaknás szellőztetés, b) csatornatetőgerinc szellőztetés, 2. ventilátoros szellőztetés a) túlnyomásos szellőztetés, b) alulnyomásos szellőztetés, c) kiegyenlített nyomásos szellőztetés. 3. - 4. padló, vizelet elvezetés A padlónak egy lótartásra használt térben sok szempontnak kell megfelelnie. - ne csússzon - vezesse el a keletkező vizeletet - legyen takarítható könnyen - karbantartható legyen, ne rohadjon el (pld. fa) Használnak gumiborítást, faborítást, beton, aszfalt, stb. borításokat. A patkolt lovak a gyártott padlókat gyorsan tönkreteszik, ezért sok gondot okoz a jó padló létrehozása. Nekem a réteges padló vált be egyenlőre (két réteg kőzuzalék - nagy és kicsi kövekkel ) sóder, homok, és alul elszívárogtatásra alkalmas földfeltöltés. A padló magasabban van mint a környező talajszint kb. 20 centiméterrel, így vízbeszivárgás nincs, a keletkező vizelet szinte azonnal eltűnik. A lovak által kijelölt kis területek hetente karbantartásra kerülnek (forgács feltöltés, majd ha szennyezett akkor talajcsere félévente). Kellemetlen illatot szinte soha sem érezni, mert az ablak úgy van elhelyezve hogy ezeke a területek napsütést kapnak, ami lebontja a szerves anyagokat.

73

5. Almozás A hagyományos szalma mellett használnak fürészport, forgácsot, és különböző egyéb anyagokat is, amelyeknek sok előnye lehet. Ez egy külön téma, kifejtésre érdemes. Én a hagyományos szalmához könnyen hozzájutok, olyan minőségben ami takarmány minőségnek is megfelel. A téli nagyobb mennyiségű almozás a padló minőségétől is függ, de mindenképpen megéri nagyobb mennyiséget használni a hőszigetelés miatt is. Fontos hogy naponta gondosan távolítsák el a trágyát. Én reggel cserélem az almot, és késő délután "ágyazunk " meg a lovaknak. Napközben csak akkor tartózkodnak a lovak a boxban ha zuhog az eső, vagy minusz 10 fok van tartósan. Így napközben nem nagyon keletkezik trágya amit a boxból kell kihordani. Ha egy ló gyakorlatilag egész nap a boxban tartózkodik akkor célszerű többször ellenőrizni az almot. 6. Takarítás lehetősége A fentiekből következik, hogy a box rendje összefügg a ló itt tartózkodási idejével, tehát a box terhelésével. Vannak korszerű szállítószalagos módszerek is, de ezek csak nagy lovardáknál lennének gazdaságosak. Én még nem láttam ilyet használni hazai vizeken. A gyakorlat az hogy taligával, vagy kis kocsival szállítják ki a trágyát egy trágyadombra, vagy ügyesebbek rögtön egy szállító eszközre. A trágyaelhelyezés egy külön téma, éremes róla beszélni később. Fontos hogy megfelelő szélességű ajtó legyen, amin befér a szállítóeszköz, hogy ne keljen a villával kimenni a box elé. Néha igen furcsa kialakítású boxokat találni, ami sok többlet munkát ad (keskeny folyosók, nehéz szállítási útvonalak, a munka közben nincs védve a lovász az esőtől stb. 7. Felszereltség Legfontosabb az önitató használata, és annak is a fagyvédett változata. Sok önitató típus kerül forgalmazásra, ezek egy része rövid életű. Van olyan lehetőség is hogy fűteni lehet őket fagyás ellen. Nincs kellemetlenebb mint amikor nagy hidegben kell vödörből itatni. A zab etetése akkor mondható célszerűnek ha a boxon kívülről lehet beadni a zabot, az etető könnyen mosható műanyag, és alul kinyitható vízleveztő csappal van ellátva. Fontos a megfelelő magasságú elhelyezés. Célszerű ha a box el van látva sótartóval, ami szintén könnyen mosható műanyag (a fa és egyéb tákolt fém tartók balesetveszélyesek, és fertőzést okozhatnak. Fontosnak tartom a szénarácsot, amely segítségével gyakorlatilag veszteség nélkül etethetjük a szénát. Az elhelyezési magassága olyan legyen hogy a ló kényelmesen hozzáférjen, a rácsok közötti távolság maximum 10 centiméter legyen, és a befogadóképesség legalább egy fél kisbála széna legyen. Sok vitára ad okot a szénarács, amit nem csak a boxban használhatunk. Vannak karámban elhelyezhető szénarács típusok is. 74

8. Hőszigetelés Ez egy érdekes kérdés, ugyanis a "modern" istállók egy része magas építése miatt szinte alkalmatlan a lovak tartására. A box magassága 4 méter felett már nem alkalmas arra hogy a ló "kifűtse" és ekkor csak takaróban lehet károsodás nélkül a lovat gyakorlatilag mozgás lehetősége nélkül a boxban tartani. Ha jól van a box tervezve, akkor a legnagyobb hidegben sincs benn hidegebb + 5 /+8 foknál (jó szellőzés mellett). Én könnyűszekezetes boxokat építettem, a deszka rétegek között 10 cm üveggyapot szigeteléssel. Ez gyakorlatilag bevállt. A fából lévő határoló falak nem hűtik ki a box levegőjét, ellentétben a téglával, és különösen ha betonból van a box, akkor kritikus lehet a helyzet. A nagyon hideg box csak többlet takarmány etetésével kompenzálható, és takarók használatával, amit sok munka fel -le szerelni. A reggeli kiszellőztetést csak fokozatosan szabad megtenni, hogy a nagy hidegben a ló ne hüljön meg (angol box esetében). Pajta istállók általában a hizatosságuk miatt problémásak, mert a nagyobb bajt a szellőztetéssel kerülik el, így viszont hideg van. Láttam már kitört ablakokkal ellátott pajta istállót is, ami gyakorlatilag csak az esőtől védett, a hidegtől csak annyira amennyire a lovak egymás felé sugárzott melege ezt lehetővé tette. 9. - 10. A box zárhatósága és tűzvédelme A boxokat könnyen nyitható ajtókkal célszerű ellátni, hogy a munkát ne hátráltassák. A biztonsági szerepük általában csekély. Fejlett őrzés védelemmel ellátott lovarda kevés van, pedig ma már minden eszköz adott hogy az értékes lovakat megvédjék. A tűz és őrzésvédelem technikai eszközökkel, (kamerák, mozgás érzékelől, tűzjelzők) megoldható. A modern internet kamerák segítségével a tulajdonos akárt otthonrtól is ellenőrizheti a lovait. A kamerák videó felvételt is készítenek és jelzést küldenek (sms) ha szükséges. Bővebben erről is írok később. 10. Nyílászárók A box ajtóknak olyan erősnek kell lennie, hogy aló ne tudja szétrúgni, kidönteni, és ne legyen közben a lóra veszélyes. Anyagának célszerű keményfát alkalmazni, zártszelvény keretben. Hasznos ha elhúzható, különösen pajta istállókban, mert ott fontos a folyosó szabaddá tétele. Tűz esetén viszont a fentieknek ellentmondva célszerű ha a ló képes arra hogy vészhelyzetben kilökje az egész ajtót tokostól, és így megmentse az életét. Ez méretezés kérdése, a csukló pántoknak kell ezt a feladatot biztosítania. Célszerű egy kijáratot két egy más felett lévő ajtóval megoldani, hogy a felső - mint ablak - szellőzési célból szolgáljon, és hogy a ló képes legyen kitekinteni a boxból és így oldalra is körülnézhessen csökkentve az unalmát. Az ideáli shelyzet az, hogy ha a box egyik kijárata a szervíz útvonalra nyílik, ahol az almozás, takarmányozás, és a ló kivezetése munkára történik, a másik kijárat pedig a kifutóra nyiljon, ami minimum 30 m2, vagy több. Én kicsit többet csináltam mert volt hely, 60-80 m2 területet adtam a ló napközbeni mozgásához. Később úgy alakult hogy karám részeket is csatoltam a

75

box+kifutóhoz, és akkor látszott meg igazán, hogy a ló milyen tökéletesen tudja használni a részére biztosított funkciókat. Ha a box részére nem börtön, hanem otthon, akkor ha hideg van vagy meleg szépen bemegy a boxba és onnan szemlélődik. Ha több mozgásra van szüksége akkor a karámot választja, ha etetés után pihen, akkor kisétál a kifutóba és napozik. Pontosan úgy viselkedik mint ahogy az ember is tenné. Ha bezárva tartják akkor, egy idő után beletörődik a helyzetébe, és fásultan néz maga elé. Ezt célszerű elkerülni és vidám, elégedett lovakat tartani, ha van rá lehetőségünk. Célszerű, mindenki számára tanulságos megoldásodat írd meg mail címünkre Lótartás, tapasztalatok Magyarországon a lótartás és tartástechnológia fejlődése általában nem követte a ló létszám és a lovasszervezetek számának bővülését. A téma több szempontú megvilágítására az alább megjelölt címen információkat jelentettünk meg, ez a blog viszont a vélemények gyűjtésére szolgálhatna érdeklődés esetén. A különböző lovasfórumok is foglalkoztak ilyen témákkal, de ott a sok "csevegés" közben nehéz a lényeget összeszedni. A hagyományos istállók és környezetük sok sok évvel korábbi állapotokat konzerváltak. A létesítmények nem így néznek ki, mint az alábbi képen:

Idézet (Bokor Árpád, Tartástechnológia) "Cél: a lovak és lovasok számára, a napi munkához legkedvezőbb elrendezés kialakítása és minél kevesebb dolgozó, minél hatékonyabban dolgozzon (trágyázás, almozás, karbantartás) - minden istállóépületet, ill. az egész létesítményt célszerű karámmal körülvenni - istálló megközelíthetősége - abraktároló és roppantógép egy helyen legyen - takarmány és trágyatároló az istálló közelében, jól megközelíthető legyen - az istálló közel, vagy egybeépítve a fedett lovardával - lovaspálya az istállótól távolabb (lovak nyugalma miatt) - tűzvédelem (villámhárító, tűzoltó készülék, tűzcsapok) - nagyobb létesítmények esetén gépesítés

76

Karámrendszerek - hagyományos fakarám (2, 3, esetleg 4 soros) (12. kép) - új-zélandi karám “villanypásztor” 9 m-enként fő tartóoszlopok, közöttük 3 m-enként osztók. Ezekre szigetelőket szerelnek, melyeken át acélsodronyt, vagy szalagot vezetnek. A szalag műanyag szálak közé font rozsdamentes fémszálakból áll. - szénarács használata, a veszteségek elkerülése érdekében - a kiegészítő takarmány (széna télen, ill. abrak) kiosztása lehetőleg a legtávolabb legyen az itatótól (labdás, fagymentes ) a mozgásindukálás érdekében 12. 3-soros fakarám " -------------------------------------------------------------------------------------------Ha több lovardát is meglátogatunk, szinte alig találni olyat, amelyik több szempont szerint is ideálisnak mondható. 1. Üzemeltetési szempontok 2. Gazdaságosság 3. Állatvédelem 4. Környezetvédelem 5. A településen a szomszédok érdekei

legjobban zavaró hibák - a lovak méreteihez képest nem ajánlott méretű boxok használata (3x3 méteres), - a lovak életéhez szükséges mozgási lehetőség nincs biztosítva (kifutó nincs) - a lovak önállósága és társas élete nem megoldott - a takarmány egy részének célszerűtlen módszerrel történő etetése (szénarácsok, etetők,) hiánya

Ló ápolása A lovak ápolása A lovak testéről naponta egyszer el kell távolítani a port, takarmányhulladékot. S rendszeres ápolás serkenti a vérkeringést, javítja a ló közérzetét és elősegíti a kapcsolattartást az állattal. Az ápolást kemény szalmacsutakkal, szőr ellen, a piszok lazításával kezdjük. A fellazított piszkot szőr mentén a kefével távolítjuk el. A fejet, testnyílásokat puha ruhával szivaccsal töröljük le. A hosszú szőröket sörényfésűvel tisztítjuk meg. Megázott, megizzadt lovakat meleg időben vödörből vagy locsolótömlőből mossuk le. A felesleges vizet tajtékkéssel távolítjuk el a szőrzetből. Fontos, hogy már csikókorban is rendszeresen felvegyük a ló lábát, hogy a ló hozzászokjon a lábápoláshoz. Munka után a patát gondosan le kell mosni, le kell tisztítani, talpi felületét patakéssel, patakaparóval kell megtisztítani és patazsírral bekenni, hogy a kiszáradástól megóvjuk. Hathetenként a szarut igazítani, faragni kell, illetve a lovat újra kell patkolni. 77

Patkolás előtt célszerű a szaru puhítása nedves agyaggal. A kovács először leveszi a régi patkót, eltávolítja a szegcsonkokat, csípőfogóval leveszi a régi patkót. A pata faragását a kovács tisztítókéssel kezdi, eltávolítja az lehalt szarut, lesimítja a nyírágakat, lecsipkedi a fal szegélyét, majd simára reszeli a hordozószélt.

A lóápolás eszközei

A csikó elhelyezése A választott csikót kifutóval összekapcsolt istállóban nevelik fel. A csikóistálló ajtóit télen nyáron nyitva tartják, hogy a csikók mozoghassanak és tartózkodási helyüket az istállóban és a kifutóban szabadon választhassák meg. Az edzetten nevelt csikók télen sem fáznak, könnyen elviselik a hideget. A fektetőtérben friss szalmával bőségesen almozunk. A kifutó talaja pedig homokos kell legyen. A csikónevelésben szívesen alkalmazzák a három oldalról zárt fészeristállót, amelynek déli oldala nyitott és nagy kifutóval van összekötve. A ló elhelyezése A kifejlett lovakat állásokban, bokszokban helyezik el. Az igáslovakat jászolhoz kötve tartják. A jászlak magassága 1,1 m, szélessége 60 cm, mélysége 35-40 cm. Állásonként egy vagy két kikötőkarikát helyeznek el a jászolra. A kötőfékszár a karikán átvezetve, fagolyóval terhelve végződjék. Az állásokat kikapcsolható lengő rúddal választják le egymástól. Az állás 78

szélessége 1,5 – 1,7, hossza – a jászollal együtt – 3,3 m. A bokszok alapterülete 10-12 m2. Az állás padozata agyag, salakos agyag vagy élére állított tégla.

A kifejlett lovak bokszos elhelyezése A tenyészegyedek kiválasztása A tenyésztésre szánt méneket és kancákat a származás, a küllem, a teljesítmény és az utódok alapján ítéljük meg. A származás az ősök adatairól a tájékoztatást a tenyésztőnek. Az ős szerepe akkor jelentős, ha vonaltenyésztést folytattak vele. Mai fajtáink fajtakeresztezés, majd ezt követő beltenyésztés révén alakultak ki. Ezzel a módszerrel nagyon egyöntetű és a tulajdonságokat nagy biztonsággal örökítő fajtákat hoztak létre. A küllem értékelését nagyra becsüljük a tenyészegyedek kiválogatásában, mivel a külső formák és a teljesítmény közötti összefüggés a gazdasági állatfajok közül a lónál a legszorosabb. A küllemi bírálatban különféle pontozásos rendszereket alkalmaznak. A ló teljesítményének értékelése nem könnyű feladat. Viszonylag egyszerű a versenylovak értékelése a versenyteljesítmény alapján. Sokkal nehezebb a gazdasági és az ugrólovak teljesítményét elbírálni. A munkaképesség mellett értékelni kell a munkakészséget, a gyorsaságot, a kitartást, a vonóerőt és a szervezet egészségi állapotát. Az a tenyészállat jelent nagy értéket, amely előnyös tulajdonságait biztosan örökíti. A tenyészet alapja a termékeny, jó utódokat adó kanca. A tenyészménről tökéletes képet csak ivadékai alapján alkothatunk. A párosítás A gondosan kiválasztott kancához megfelelő, javító hatású mén kiválasztását nevezzük párosításnak. Ebben a tevékenységben is a pontosan megfogalmazott tenyészcél igazít el 79

bennünket. Minden egyes kancát a tenyészcél szempontjából kell megítélnünk, mely tulajdonság felel meg, és mely tulajdonságokban kell javítani. Általános érvényű törvény, hogy küllemi hibát ellenkező küllemi hibával javítani nem lehet. Az egyedi jelölés A tenyészlovak egyértelmű azonosítása végett különböző egyedi jelölési formák alakultak ki. Hagyományosan a besütést használták, amely 1991-től tilos. A besütés a nyereg alatti területen illetve a nyakon történhetett. .Manapság a fagyasztásos besütés illetve a krotália és a chipes egyedi jelölés lehetséges.

Hidegvérű ló A hidegvérű lovak közé nagy termetű, vastag csontozatú, erősen izmolt, robosztus alkatú,nyugodt vérmérsékletű, barázdált farú fajták tartoznak. Melegvérű ló A melegvérű lovak közé kevéssé tömeges, vékony csontozatú, élénk vérmérsékletű, kevésbé izmolt lovak tartoznak. Sodrott ló A hideg- és melegvérű fajták keresztezéséből származó lovakat nevezzük sodrott lónak. Telivér Önmagában az angol telivért jelenti. A telivér fajtatiszta párosítással tenyésztett egyed. Kanca A kifejlett nőivarú ló Herélt A továbbtenyésztésre alkalmatlan kasztrált hímivarú ló. Mén A kifejlett hímivarú ló

A ló ápolásának többszörös jelentősége van, mikéntjét és gyakoriságát nagyban befolyásolja a használat módja. Általánosan elmondható, hogy azt a lovat, amelyiket nap mint nap lovagolunk vagy fogatolunk, azt nap mint nap illik ápolni is. Pontosabban nem csak illik, de szükségszerű is, hiszen a munkában a ló megizzad, és a szerszám alatt, legyen az nyereg vagy hám, a szőr letapadva, összeragadva szárad meg, itt 80

ugyanis a munka közben sokkal kevésbé szellőzik a bőr, és sokkal jobban izzad, mint egyéb testrészeken. Ennek következtében, ha a következő használat előtt ezeket a bőrfelületeket nem ápoljuk megfelelően, és az összetapadt, leragadt szőrre nyergelünk például, akkor szinte biztos, hogy nyeregtörés lesz a következmény, ami hetekre kivonja a lovat a "forgalomból", amellett gyógykezelni is kell. Valamikor, amikor a ló még katonai és gazdasági eszköz volt, természetes volt, hogy reggelente gondozója leápolja. Természetesen ez a fedezőménekre is vonatkozott. Lehetőleg abrakolás után, az abrakolás és a munka megkezdése közti pihenő időben történt, illetve történik helyenként ma is a lovak ápolása. Az abrakolással egy időben nem szerencsés ápolni, mert sok ló ilyenkor nem veszi jó néven a zaklatást, és szeretnek általában egyedül enni. Előtte pedig pláne nem megy, hiszen akkor minden állat már az etetést várja. A lóápolás alapvető eszközei: vakaró, gyökérkefe, porkefe, rongy, patatisztító. Először az összetapadt szőrfelületeket a gyökérkefével kikeféljük, azt csak finoman nyomva a bőrre, mert sok ló, különösen a vékonyabb bőrű fajták vagy egyedek, érzékenyek, csiklandósak. A lábakon esetleg megtapadt sarat szintén a gyökérkefével távolíthatjuk el. Ezután az egész testfelületet a porkefével alaposan áttöröljük, és a porkeféből a port a vakaróba "kihúzzuk". A bádog vakarót lehetőleg ne használjuk közvetlenül a bőr dörzsölésére (bár ez bevett gyakorlat), mert azzal felkaparjuk azt a hámréteget, aminek szerepe a kültakaró bizonyos fokú védelme. (Különösen nem javasolt az éles marhavakarók használata!) Helyette használjuk a gumi vagy műanyag eszközöket. Ezután a szőrzetet áttöröljük egy tiszta, puha ronggyal. A hosszú szőröket sörénykefével lehet szépen kifésülni, kíméletesen, lehetőleg minél kevesebb egészséges szőrszálat kitépve. Kiállítások, versenyek előtt lehet használni a ma már lovas boltokban kapható farok- és sörénykezelő spray-ket, amelyek segítségével a hosszú szőrök ápolás után egymástól elválva maradnak, és szép, dús hatást keltenek. (Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó) ----a fénymásolaton is van amit vasárnap adtam- a mg alapism könyvből scan-nelt rövid összefogl ide: A Ló egészségét fenntartani, munkabírását fokozni megfelelő gondoskodással ápolással lehet. Rendszeresen kell ápolni a bőrt, a szőrt és a patát,valamint a fül,illetve orr ,szem,és száj fogak ellenörzésé is naponta ellenőrizni kell. A lovakon a piszokréteg a bőr felhámjának a kopásából, a faggyú- és a verejtékmirigyek váladékából, a szálló porból, a sárból és takarmányrészekből szaporodik fel. A bőr- és szőrápolás régi, de ma is gyakorolt módja, amikor a ló egész testét és a végtagokat is, keményre sodort szalmacsutakkal dörzsölik végig. Az így fellazított piszokréteget lókefével lehet leszedni. A tepsivakaró hullámlemezből készült, nem éles, s ezért ugyancsak megfelelő a közvetlen ápolásra. A sörény- és farokszőrök ápolására fából készült tompa sörény- és farokfésű szolgál. A lovak ápolásának utolsó fázisa 81

az egész test puha pokrócdarabbal,szarvasbőrrel történő simára törlése. Az izzadt v. megázott lovat laza szalmacsutakkal az istállóban leszárítják. A ló ápolására megfelelően használható a háztartási porszívó gép is. A ménesi csikót nem kell naponta tisztogatni, elegendő, ha hetente egyszer alaposan lecsutakolják és megtisztítják szőrét és bőrét. Ápolási eszközök és használatuk: A szalmacsutak készítése és használata egyszerű. Lehetőleg hosszú szálú alomszalmából (a törekké aprított szalma nem megfelelő erre a célra) felveszünk egy marokra valót, megsodorjuk, és ezt a sodrott nyalábot meghajlítjuk. A szalmacsutak Kétféle szalmacsutakot készítünk: egy lazábbat és egy keményebbet. A lazább szalmacsutakkal az izzadt, felhevült lovat tisztítjuk. A kemény szalmacsutakkal pedig a száraz, de piszkos szőrt lazítjuk fel. A szalmacsutak használata a következő: mindkét kezünkbe veszünk egy szalmacsutakot (vagy a lazát, vagy a keményet) és a ló nyakától kezdve a törzsön, a faron át a has alatt egészen a lábvégek végéig, a patáig, ledörzsöljük. A dörzsölés módszere az, hogy egyik kezünkkel szőrrel szemben, a másikkal szőr mentén széles kaszáló mozdulatokkal végigdörzsöljük gyors ütemben a ló egész testét. A csutakolás nem befejezett szőrápolás, hanem csak a kezdet. Ezt követnie kell az alábbi eszközökkel végzett ápolási munkáknak. A lóvakaró Kétféle kivitelben készül. Az egyik a szögletes lóvakaró, a másik a tepsivakaró (ovális formában). A szögletes lóvakaró bordázata éles, ezért ezzel a ló szőréhez nem szabad nyúlni. Sajnos a gyakorlatban, mivel a neve lóvakaró, azt gondolják és azért is veszik, hogy ezzel tisztítsák a ló bőrét és szőrét. Helytelen dolog, mert fájdalmas, sőt sebzést okozhat. A szögletes bordázatú lóvakarónak az a rendeltetése, hogy a lókefével kiszedett port ezen húzzuk ki, tehát kitisztítjuk vele a lókefét és a port a bordázott vakaróból könnyen ki tudjuk rázni. A tepsivakarónak nincs éle, hanem ovális formájú lemezekből készült. Kétféle kivitelben. Az egyik az ovális tepsivakaró, a másik az ugyanilyen kivitelezésű, de szívófejre készített. Az előbbivel lehet szőrt ápolni, az utóbbival pedig a gépi lóápolásnál szívatjuk ki a port. A lókefe

82

A legfontosabb lóápolási eszköz. Sohasem egyedül használjuk, hanem mindig a vakaróval együtt. Az egyik kézben fogjuk a vakarát, a másikban pedig a tartószíjjal ellátott lókefét. Széles mozdulatokkal végigkeféljük a lovat a nyaktól a törzsön át a végtagokig, egészen a patáig, és a kefét sűrű mozdulatokkal az éles vakarán áthúzva tisztítjuk meg a szőrtől és a portól. Ha ezt nem tennénk, a lókefe hamarosan megtelik szőrrel és porral és már nem használható megfelelően a szőr és piszok eltávolítására. A vakarában összegyűlt port és piszkot a ló állása mögött a földre kiverjük. Ezzel kettős célunk lehet. Először látszik, hogy mennyi port szedtünk ki, másodszor pedig biztos, hogy kitisztítottuk a kefét, illetve a vakarát, tehát alapos munkát végeztünk vele. A sörényfésű A sörényfésűt mindig használhatjuk, de különösen nagy jelentősége lehet sáros, esős időben, valamint télen, hóolvadás idején. A hosszúszőröket, a sörényt, üstökszőrt, a farokszőröket a sörényfésűvel tudjuk megfelelően szétszedni és tisztán tartani. Sörényfésűnek legjobb a fából faragott alkalmatosság. Ilyet házilag is elő lehet állítani. A vásárolható sörényfésűk fémből készültek, amelyekkel nem lehet olyan jó munkát végezni, mint a fafésűvel. A faroknak a szétfésüléséhez a ló mögé állunk, kihúzzuk a farkát, óvatosan szólítva a lovat, hogy meg ne ijedjen és fel ne rúgjon, azután a farokrépától a farok végéig végighúzzuk többször a sörényfésűt. A gyökérkefe A kereskedésben kapható gyökérkefe arra a célra tökéletesen megfelel, amelyet a ló körül a tisztítás alatt el kell végezni: a csüdszőrök, a sörény, az üstökszőrök, a farokszőrök, valamint a lábvég és a pata tisztán tartására. Jó, ha a gyökérkefét időnként tisztítani tudjuk, mert különben eltömődik és már nem felel meg a hivatásának. Mielőtt a gyökérkefével a patát tisztítanánk, szükséges a trágyás részektől megszabadulni. A patakés Ez az az alkalmatosság, amelyikkel a trágyás patát és a földdel erősen szennyezett patát megtisztítjuk. Fából készült a kép szerint. Rendeltetése, hogy a talpnak a szaruját, a nyírágakat, a nyírtestet megtisztítsuk a trágyától, a sártól, a rászáradt földtől. Alkalmazni akkor kell, amikor az istállóból kivezetjük vagy bevezetjük a lovat. Ugyanis nincs szégyenletesebb jelenség, mint amikor a ló nagy trágyapapucsokban jön ki az istállóból. Ilyennek még akkor sem szabad előfordulni, ha fogatba fogjuk. Sokkal inkább elítélendő, ha bírálatkor, felvezetéskor ilyen trágyapapuccsal mutatják be a lovat. A patakés ne tegyen kárt a patában, az érzékeny pártaszélen és a sarokfalon, ezért jobb, hogyha mindenképpen fából állítják elő. Házilag elkészíthető. A fém patakés rendszerint lyukkal ellátott, amelyikkel a patasarkokat lehet csavarni. Ez az egyetlen előnye, de jobb, hogyha erre külön kulcs áll rendelkezésre és nem a patakéssel végezzük ezt a műveletet.

83

TAKARMÁNYOZÁS Kövér ló? Sovány ló? Az egészséges ló se nem sovány, se nem kövér. Segédlet a ló tápláltsági állapotának megítéléséhez. A ló emésztési sajátosságai - Takarmányfelvétel - Tápcsatorna felépítése, főbb jellemzői - Táplálóanyagok emésztése A lovak emésztésélettani sajátosságai A ló, hasonlóan a többi növényevőhöz, ajkai és nyelve által képzett cső segítségével iszik. A szilárd takarmányt fölső ajkaival ragadja meg. Jellegzetes táplálkozási szokása szerint a ló gyakran ráfúj takarmányára, mielőtt megenné. Emiatt különösen káros lehet a ló számára a poros, penészes takarmány. Lótakarmányozás szakirodalom: - A lótakarmányozás másik oldala - A lótakarmányozásban használható takarmány alapanyagok - Fehérje igények NRC 1973 - Fehérjehasznosítás - Hogyan kerüljük el a kólikát - Hozamfokozók és gyógyszerek használata a lótakarmánygyártásban - Ló ásványok - Lóenergetika - Sportlovak hivatalos doppingolása A lovak táplálóanyag szükséglete - Különböző korú és hasznosítású lovak táplálóanyag szükséglete - Az életfönntartás táplálóanyag-szükséglete - A növekedés táplálóanyag-szükséglete Lovak takarmányozása - Fejadag összeállítása légszáraz alapanyagokból - Takarmányozási rend - Takarmányváltoztatás Takarmányozásról részletesen: - A tenyészkanca takarmányozása - A szopós csikó takarmányozása - A növendékcsikó takarmányozása - A tenyészmén takarmányozása 84

- A munkalovak takarmányozása - Az igáslovak takarmányozása - A sportlovak takarmányozása - A versenylovak takarmányozása - Selejtlovak följavítása - A takarmányok táplálóértékének számítása laboratóriumi eredményekből A ló takarmányozása Mitől jó a szálastakarmány, az abrak, a tápok és vitaminok, valamint a lédús kiegészítők? Attól, hogy a ló szereti őket. Így, egyben. A ló takarmányozásánál abból kell kiindulnunk, hogy alapvetően legelő állat. Ez azt jelenti, hogy emésztőrendszere a folyamatos, kis mennyiségű táplálék felvételére van berendezkedve. Takarmányozás - mit egyenek télen a lovaink? Répa, retek, mogyoró? A közismert mondóka persze a lovak esetében nem egészen jó felsorolás, inkább azt kellene mondanunk: sárgarépa, rétesalma, görögdinnye... Így ugyan nem rímelne a gyerekvers, de az r" betűket éppúgy lehetne ropogtatni, ahogyan lovaink tennék ezt az itt felsorolt eledelekkel. Mert ezek itt egytől-egyig remek takarmánykiegészítők lehetnek az őszi-téli hónapokra, arra az időre, amíg nemigen juthatnak egyéb zöldtakarmányhoz és vitaminokhoz a lovaink. A ló takarmányozásának gazdasági jelentősége Noha a takarmány jelenti a legnagyobb önálló költséget a ló üzleten belül, relatív gazdasági jelentősége, más haszonállatainkhoz hasonlóan, nagymértékben változik. Azért van ez így, mert sok lovat rekreáció, sport, vagy hobby célból tartanak, ugyanakkor más fajok nagy többségét szigorúan üzleti okokból – pénzszerzés céljára tarják. Ebből következik, hogy a föld, épületek és berendezések, valamint a lovak munkájának költségei a takarmányköltségekhez viszonyítva lényegesen magasabbak, mint más fajok esetében. Az egyes takarmányok tárolása, előkészítése, a takarmányozás rendje - Takarmányok tárolása - A takarmányok előkészítése - A takarmányozás rendje - A betakarítás, vagy hibás tárolás okozta veszélyek - Mikotoxinok és az ellenük való védekezés Mit eszik az újszülőtt csikó? A kiscsikó születése után már 2 órán belül szopik, és az első hónapban nem is fogyaszt mást, mint anyatejet. A kancatej nemcsak teljes értékű táplálék a csikó számára, hanem immunerősítő is. 85

Fiatal lovak etetése: "Csikótuning" Új, különösen mókás verseny a sportlovak legkisebbjeinek? Nem, semmiképpen, mert az ártalmatlannak tűnő név mögött nem valamiféle szórakoztató sportág rejlik, amely az utánpótlást készíti fel idejekorán a versenysportra, hanem a csikók és fiatal lovak mesterségesen elősegített növekedése. Nem nyeregben űzik, hanem etetővödörrel és vasvillával; és nem gyorsan futni vagy nagyot ugrani, hanem minél gyorsabban növekedni ez a feladat. Itt a teaidő: A lovak is szeretik a teát Majdnem mindegyik ló szereti a teát. Természetesen nem csészéből. Többféle gyógynövényfőzet létezik, amit a takarmányra kell önteni. Ez a dolog a legtöbb négylábú számára egy érdekes változatosság.

Etetés regék 1: tény vagy képzelgés? Rege: „Ne etesd friss szénával Karácsony előtt!” Igazság: Dobd ezt a szemetesbe! Rege: „Adjunk a lovaknak egy darab kősót, mely fogcsiszolásra készteti.” Tény: Nem nyilvánvaló tudományosan Rege: „Ne dobjuk ki a lovat a hóba, vagy fagyba!” Tény: Van tudományos alapja, de nem nagyon nagy probléma Etetés regék: tény vagy képzelgés? Rege: "Ne adj vizet a lónak közvetlenül egy fárasztó gyakorlás után!" Tény: Ha adunk, csak vödörben adjunk! Rege: „A zab az oka a lovak ingerlékenységének” Tény: Igen, de ne hagyjad, hogy ez megakadályozzon abban, hogy etessed őket Egy mítosz: A "korpa rossz" Az igazság: Nem teljes mértékben rossz, de túl sok pozitívuma sincs

86

A lóápolás eszközei: A) lókefe, B) vakaró, C) farokfésű fából, D) tepsivakaró, E) szívófejes tepsivakaró, F) patakés fából, G) flanel ruhadarab, H) tajtékkés, I) keményre vagy puhára sodort szalmacsutak Puha flanel- vagy rongydarab Az orr, a szájnyílás, a szem, valamint a végbél és a nemi szervek tisztántartásához mindig kéznél legyen puha flanel, száraz és nedves állapotban, esetleg szivacs. Ezekkel az említett testtájakat tartjuk tisztán. Külön flanel-darabbal az orrot, a szájat és a szemet és másikkal a végbél környékét és a nemi szerveket. A ló lekefélése után száraz flanellel szőrmentén végigtöröljük többször is az egész testét. Így lesz a szőr fényes, ápolt jellegű. Tajtékkés Rugalmas fémlap, amelynek a két vége fafogóval ellátott. Rendeltetése, hogy a habosra izzadt, vizes ló szőréből a tajtékot eltávolítsuk. Inkább a versenylovak tartásánál használatos ma. Pedig jó lenne, hogyha hidegvérű lovaknál is meghonosodna a tajtékkés használata, főleg téli időszakban, amikor ennek hiánya meghűlést okozhat. A patazsír Patazsír, vazelin, savmentes fakátrány ugyancsak eszköze a lóápolásnak. Ezeket a többi lóápoló eszközzel együtt dobozban, ajtóval ellátott kisszekrényben tartsuk. Így mindig kéznél vannak és nem vesznek el. Porszívógépes állatápolás Egyre terjed (inkább külföldön) a porszívógépes állatápolás. Ez tökéletes és gyors munkát eredményez. Sokan azért idegenkednek tőle, mert a csikó és a ló kevésbé szívleli. Ez tévedés, 87

mert a gép zúgását az állat hamar megszokja és jól tűri. Előnye lehet még az is, hogy mivel alapos tisztogató munkát végez, nem kell mindennap használni, hanem csak szennyezettség szerint. A porszívóval ápolt lovat munkába állítás előtt elegendő pokrócdarabbal, flanelruhával letörölni. Az állatápolásra készített speciális porszívók importcikkek. Ha ilyet nem tudunk beszerezni, a könnyebb típusú háztartási porszívót igen egyszerűen át lehet alakítani állatápolásra: a gépet hátracsatolhatóra alakítjuk és tepsivakaróval szívófejet teszünk rá, amellyel tökéletes munkát végezhetünk. Az ősszel megnyúlt fedőszőröket és a beékelődött pehelyszálakat ne nyírjuk le - tavasszal levedli azokat a csikó, a ló. Csak akkor szabad (kell) ősszel megnyírni az állatokat, ha munka után mindig meleg istállóba kerülnek, s ott utóizzadás lépne fel. A hideg istállóban a megnyírt állat könnyen megfázhat. A lábvégek legegyszerűbb s legjobb ápolása a lemosás. Ha a lemosást mindjárt a munka befejezésekor végezzük, akkor nem éri hűlés a lábakat, s a tiszta lábvégű állatokat száraz alommal felszórt helyükre vezetjük. A hobbilótartók és a pónik kis gazdái az ápolást mindig maguk végezzék. Munkájuk rendszeres és azonos időbeosztású legyen. Így szokja meg a ló is és a rendszeres munkától nem idegenkedik. Problémát jelenthet, hogy mikor ápoljuk az állatokat. Az ideges egyedeket mindenképpen abrakolás után ápoljuk. Ezek nem szeretik, ha abrakfogyasztás alatt zavarják őket. (Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó) A 2 takcsoport jellemzése az ált növterm v ált állatteny más tételéből….pld,

88

14. Ismertesse a pecsenyecsirke-nevelést! Jellemezze az alkalmazható klímaszabályozást! o Tartásmód Alapvetően 3 féle tartásmód: a) Hagyományos udvaros tartás: a szabadon tartott állat szabadon keresgéli az élelmét. Önellátásra termelés esetén. Félintenzív: az állatok épületben vannak. A termékek piacra kerülnek. b) Mélyalmos tartásmód: az istálló padozatára 15-25 cm vastag alomréteget (szecskázott szalma, faforgács) terítenek. c) Ketreces tartásmód: Már nem alkalmazható nem felel meg az EU-s követelményeknek. (Árutojás-termelésnél alkalmazzuk. 2-4 szintes ketrecekben vannak a tyúkok. Növelhető az állatok száma és jól gépesíthető. Két fajtája: rácspadlós vagy trágyaaknával kombinált.) Állománysűrűség: az egységnyi (1 m2) hasznos alapterületen elhelyezett állatok száma. Etetőberendezések: a) Vályús (kaparóláncos) b) Zártcsöves (köretetős) Úgy kell megválasztani, hogy a száraztakarmányok ad libitum és korlátozott adagú etetése egyaránt megoldható legyen. Itatóberendezések Általában vályús és körtányéros itatóberendezéseket használnak. Innen itathatnak gyógyszereket és egyéb vízben oldható hatóanyagokat tartalmazó készítményeket is.

Fűtés: nélkülözhetetlen a csibék 25 napos koráig. Két típus: kombinált és teremfűtés. Relatív páratartalom 60-70%. Fontos a jó szellőzőkapacitás is. Világítási program: részben szabályozható vele az ivarérés.

A pecsenyecsirke hizlalás A pecsenyecsirke hizlaláskor arra törekszünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt naposcsibéből piacképes, jó minőségű, ipari feldolgozásra alkalmas 1,7-2,2 kg élőtömegű végterméket állítsunk elő a lehető leggazdaságosabb módon. A mélyalmos tartásmód szinte kizárólagos a pecsenyecsirke hizlalásban. Csak nagy vitalitású, jó takarmányértékesítő képességű és növekedési erélyű, kiváló húsformákkal rendelkező hibridet lehet alkalmazni. Fontos a nagyfokú kiegyenlítettség, a gyors tollasodás, a fehér tollszín és a sárga bőr. Mo.-on a fehér színű húshibrid terjedt el. A gazdaságos pecsenyecsirke termelés érdekében ütemezett termelést, szigorú rotációt kell megvalósítani.

89

A ciklus elemei: Épület előkészítése

7 nap

Napos csibék betelepítése

1 nap

Hizlalás ideje

49 nap

Kitelepítés/értékesítés

1 nap

Rotációs viszonyszám: 365/58=6,3/év

A brojlerhizlalás technológiai szempontjai: a) b) c) d) e) f)

Kitakarított, előkészített épület Előírt hőmérséklet biztosítása Relatív páratartalom beállítása (60-70%) Itatás megoldása (20-24 C fokos vízzel) Mesterséges szellőztetés a 2. élethéttől Megvilágítás időtartama végig 23 óra

Takarmányozás AZ első naptól ad libitum takarmányozás A naposcsibéknek 1 m sugarú körön belül vízhez és takarmányhoz kell jutniuk Brojlerindító és nevelő táp adása Ásványi anyag és vitaminszükséglet kielégítése fontos! Napi nyilvántartás: a) takarmányfogyasztás, b) tömeggyarapodás, c) az elhullás alakulása, d) relatív páratartalom, e) istálló hőmérséklet. A hizlalási eredmények értékeléséhez szükséges: a) b) c) d)

Hizlalási napok száma Elfogyasztott takarmány mennyisége Elhullási % Egységnyi termék előállításának költségei

90

15. Ismertesse az árutojástermelést! Jellemezze az ipari abrakkeverékeket! o Tartásmód Ketreces tartásmód: Már nem alkalmazható nem felel meg az EU-s követelményeknek. (Árutojás-termelésnél alkalmazzuk. 2-4 szintes ketrecekben vannak a tyúkok. Növelhető az állatok száma és jól gépesíthető. Két fajtája: rácspadlós vagy trágyaaknával kombinált.) Állománysűrűség: az egységnyi (1 m2) hasznos alapterületen elhelyezett állatok száma. Etetőberendezések: c) Vályús (kaparóláncos) d) Zártcsöves (köretetős) Úgy kell megválasztani, hogy a száraztakarmányok ad libitum és korlátozott adagú etetése egyaránt megoldható legyen.

Itatóberendezések Általában vályús és körtányéros itatóberendezéseket használnak. Innen itathatnak gyógyszereket és egyéb vízben oldható hatóanyagokat tartalmazó készítményeket is.

Fűtés: nélkülözhetetlen a csibék 25 napos koráig. Két típus: kombinált és teremfűtés. Relatív páratartalom 60-70%. Fontos a jó szellőzőkapacitás is. Világítási program: részben szabályozható vele az ivarérés.

Nevelés a) Egyfázisos: az állomány napos kortól az értékesítésig ugyanabban az épületben van b) Kétfázisos: 1x áttelepítik c) Háromfázisos: 0-8 hétig nevelőól, 8-198 hétig utónevelő, 19-21 hétig tojóház A tojástermelés csúcsa 0 29-32. élethétre tehető, hasznos időszak a 38-42. hét o Napos és növendék állatok fogadása Nagy gondosságot igényel. Ez előző állomány után az istállót ki kell trágyázni, majd tisztítani, fertőtleníteni. A csibék fogadására előkészített nevelőt formalinnal gázosítják, szellőztetik, majd beállítják az ól mikroklímáját. A csibeudvarba 500 naposállat helyezhető el. Vigyázni kell, hogy a tömörülésből eredő nyomás ne okozzon tömeges fulladást! o Takarmányozás A hús- és tojó típusú tenyésznövendékek takarmányozása már a felnevelés ideje alatt is eltér az adagolásban és az etetés idejében. Biztosítani kell a kavicsetetést és a mészkiegészítést (kagylódara). 91

A korlátozott takarmányozás célja és végrehajtása: A könnyű tojóhibrid szülőpárok 2021hetes, a közélpnehéz zjóhibrid szülőpárok 22-23 hetes, a húshibrid szülőpárok pedig 24-25 hetes korra érik el a legkedvezőbb tojóérettséget. Mennyiségi és minőségi szempontból kifogástalan tenyésztojástermelést akkor érünk el, ha az ivarérettség időpontját késleltetjük. Minőségi korlátozás: energia-. És fehérjeszint csökkentése. Mennyiségi korlátozás: A típustól függően 10-25%-kal csökkentjük az adagot. o Étkezési tojástermelés Az intenzív tartás teljesen zárt tartási mód, ahol az állatok a betelepítéstől selejtezésig irányított környezetben élnek és termelnek. o Tojóhibrid nevelése Kétfázisos tartásrendszer az általános. Lehet mélyalmos vagy ketreces. A ketrecekben nevelt tojóhibridek csak ketreces tojóházba telepíthetők. A tojóhibrid növendékek tartási technológiája és takarmányozása: Neveléskor az istállóklíma tekintetében is a tenyészállományokra vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni. A könnyű és középnehéz hibridek világításprogramja nem azonos, de alapvető szabály, hogy a megvilágított órák száma és a fényintenzitás napos kortól fokozatosan csökkenjen. A minimális szint csak az ivarérettséget megelőző időszakban növelhető újra. A nevelési időszak alatt (20 hetes életkorig) a könnyű testű jércék 6,3-6,5 kg, a középnehéz testűek pedig 7,5-7,7 kg tápot fogyasztanak el. A takarmányozás a termelési szinthez és a tartási rendhez kell, hogy igazodjon. Fázisos takarmányoztás van. Egy tojóra a termelés kezdetétől52 tojóhét alatt 40-44 kg tápot számítanak. A vízfogyasztást folyamatosan figyelemmel kell kísérni, mert 72 órás vízhiány teljes vedléshez vezethet. A tojástermelési időszak a tojásrakás kezdetétől a kiselejtezésig tart. A tojásgyűjtés a legmunkaigényesebb feladat. A megtermelt, válogatott és csomagolt friss tojásokat az elszállításig hűvös helyen, lehetőleg hűtőtárolóban, magas páratartalom mellett kell tartani. Beólazott tyúkra számított termelés =

átlagtyúkra számított termelés =

tojástermelési % =

összes tojás a termelési időszakban (db) Induló tyúklétszám (db)

összes tojás a termelési időszakban (db) átlaglétszám (db)

napi tojásmennyiség (db) napi tyúklétszám (db)

elhullási % =

elhullott állatok száma(db) x 100 előző havi zárólétszám(db) Tápok teljes értékű takarmányok, amelyek az állat fajának, korának és hasznosításának megfelelően állítunk össze. A tápok 70-80 %- ban gazdasági abrakból / kukorica, búza, árpa, zab, rozs, köles, cirok / és 20-30 %-ban koncentrátumból állnak. A koncentrátumok nagy fehérjetartalmú és biológiai értékű fehérjetakarmányokból / állati eredetű takarmányok, extrahált darák/ és premixekből / ásványi és vitamin premixek / 92

állnak. Az ipari abrakkeverékek / tápok/ előnyös hatása csak akkor érvényesülhet, ha azzal az állatfajjal és korcsoporttal etetjük, amelyeknek készült / pl. indító-, nevelő-, befejező csibetáp/. A tápok fizikai állapotuk szerint lehetnek: dercés, granulált, morzsált. Tápokat az előírt ideig fel kell használni / romlásveszély/. Teljes értékű tápokat a baromfi és sertéstartásban alkalmazunk, a kérődzők a tápok mellé még szálastakarmányokat is igényelnek. A takarmányok tartalmaznak szárazanyagot és vizet. Szárazanyag tartalmaz zsírokat, vitaminokat /A, D E vitaminok/, rostokat, fehérjéket, vagyis a táplálóanyagokat. Minél nagyobb a takarmány víztartalma, annál kevesebb táplálóanyagot tartalmaz. Terimés takarmány: sok vizet és kevés táplálóanyagot tartalmaz. Koncentrált takarmány: kevés vizet és sok táplálóanyagot tartalmaz. Takarmánykiegészítő anyagok Az ide tartozó anyagok részben a takarmányok természetes összetevői/ vitaminok, ásványi anyagok/, részben meghatározott céllal / hozamfokozó, betegségmegelőző- szer / adagoljuk a takarrmányokba. Eszerint lehetnek: - fehérjekiegészítők – karbamid, szalmiákszesz-kérődzőknél baktériumfehérje előállítására alkalmas - ásványianyag- kiegészítők – takarmánysó, ami nátrium kielégítésére szolgál, szénsavas takarmánymész, ami a mészhiány pótlására szolgál, keserűsó, ami hashajtó hatású - vitaminkészítmények – Phylasol A, B, C - zsírpótló készítmények - antibiotikumok és gyógyszeres kiegészítők- baktériumok elpusztítására szolgálnak - hozamfokozók – hús, tej, és tojástermelést növelik, ilyenek, a hormonok /a legtöbb országban tiltják a használatukat/, enzimek, ízesítő anyagok / melasz/ nagyobb takarmányfelvételt eredményez, főleg malacok állatok takarmányozására előnyös - tápszerek – anyatej helyettesítésére szolgál

93

16. Mutassa be a felsorolt baromfifajta/hibrid csoportból szabadon választott fajtákat/hibrideket! Hasznosítási típus szerinti csoportosítás alapján megkülönböztetünk: - tojó - hús - vegyes hasznosítású típusokat. Tojótípusú fajta - kiváló tojástermelő képesség - kis vagy közepes testnagyságúak / 1500-2500g/ - finom szervezet, élénk vérmérséklet - pl: leghorn, fehér színű, évi 230-250 db tojás, 56-60 g/db mészfehér tojást termel Hústípusú fajta - kifejlettkori testtömeg 2500-3000g - mell és a comb jól fejlett - vérmérsékletük nyugodt, jó takarmányértékesítő képesség - pl: fehér cornish: testtömegük 3000-4000 g ,110-130 db/ év/ tojás, 50-60 g-os világosbarna héjú tojás Vegyes hasznosítású fajták - a két típus közötti tulajdonságokkal rendelkeznek - közép tojás- és hústermelők - pl: vörös rhode island, barnássárga new hampshire, fehér plymouth, sárga, fehér, kendermagos magyar nemesített tyúk - közös jellemzőjük a 2300-3000 g tettömeg, 180-200 db/év/ tojás, 56-60 g- os barna héjú tojás Hibridek Napjainkban a fajtákat szinte teljesen kiszorítják a hibridek, a kedvezőbb termelési eredmények miatt. A hibridek a háztáji viszonyok között is ajánlhatók, ahol kielégítő a minimális takarmányozási és tartástechnológiai igényük. Tojóhibridek - 280-300 db tojás / év, 55-65 g - egy tojás előállítására felhasznált takarmány mennyisége 130-150 g. - pl: Shaver starcross 288, Tetra SI, Shaver starcross 579, Harco / Bábolna/ Húshibridek - 7 hetes korra elérik a 2000 gramm testtömeget, jól tollasodó, fehér színű hibridek - pl: Hybro, Ross, Arbor Acres Kettős hasznosítású hibridek - magas termelőképességűek, jól tarthatók a kisebb igényeket biztosító gazdaságokban is - pl: Tetra H tyúk: 2800-3200 g, 230-250 db/ év / tojás, 60-62 g , kakas 20 hetesen 2000-2200 g Pulyka Bronzpulyka: tollazatának színe fekete, vöröses, színjátszása miatt bronzfényű. Ellenálló fajta. 50-70 tojás/év. Kakas: 12-15 kg, tojó 5-7 kg. Hibridek Fehér gyémánt: fehér színű, 90-100 db tojás/év, kis testű 94

B.U.T.: fehér színű, jó tojástermelés, közepes testsúly, kb. 4 kg. Kacsa Pekingi kacsa: fehér színű, tojó 3 kg, gácsér 4 kg, 120-130 db tojás/év Hibridek Pézsmakacsa: nevét pézsmaszagú zsírmirigyváladéka után kapta, arca csupasz, barnásvörös, felső csőrkáva tövén dudor található, nagy testű kacsa, tojó 4 kg, gácsér 5 kg, 60-100 db tojás/év Lúd Magyar lúd: fehér színű, nagy pehelytartalmú tollat termel. 15-20 db/év tojás – háttérbe szorult Rajnai lúd, landesi lúd Hibridek – gödöllői májhibrid Galamb Parlagi galamb, postagalamb, strasszer, texan Gyöngytyúk Kékesszürke gyöngytyúk: tollazata kékesszürke alapon fehér pettyes, 80-90 db tojás/év, kakas 1.8 kg, tojó 2 kg Hibridek: Beghin, Essor, Olasz hibrid, Hortobágyi hibrid- meghaladja a tojástermelésük a 100 db-ot.

95

17. Ismertesse a takarmányok emészthetőségét, a táplálóérték és a táplálóanyagok arányának kifejezését! Magyarázza el a takarmányok értékesülésének mutatóit! A takarmányok emészthetősége Emészthetőnek a táplálóanyagoknak azt a részét nevezzük, amely az emésztőtraktusban lebomlik és felszívódik. pl. fehérjék aminosavak keményítő glükóz zsírok zsírsavak, monogliceridek Kiszámítása: emészthető táplálóanyag-tartalom = takarmánnyal elfogyasztott - bélsárral ürített táplálóanyag-tartalom látszólagos - tényleges emészthetőség a bélsár nem csak a takarmány táplálóanyagainak fel nem szívódott részét tartalmazza, hanem ún. endogén anyagokat is. tényleges emészthetőség: korrigálunk az endogén veszteségekkel látszólagos emészthetőség: az endogén veszteségeket nem vesszük

figyelembe

felvett táp. anyag – bélsárral ürített táp. anyag látszólagos emészthetőség = --------------------------------------------------------------- (%) felvett táp. anyag felvett táp. anyag – (bélsárral ürített táp. anyag – endogén táp. anyag) tényleges emészthetőség =---------------------------------------------------------------------------- (%) felvett táp. anyag A takarmányok kihasználását (emészthetőségét) befolyásoló tényezők:  1./ Az állattól függő tényezők  az állat faja  kora  fajtája, egyed  munkavégzés  termelés  A takarmánytól függő tényezők  a fejadag nagysága  a táplálóanyagok egymáshoz viszonyított aránya  a takarmány előkészítése  NaCl jelenléte A takarmányok értékesülése:  a felszívódott táplálóanyagok a sejtekhez kerülnek, beépülnek és abból terméket készül  a fejadag nagysága: 96

 a fejadag növekedésével romlik a takarmány értékesülés A takarmányértékesítés kifejezés módjai  1./ Fajlagos takarmány-értékesítés: 1 kg állati termékre jutó  takarmány-felhasználás  szmha hízlalás 6-8 kg  juh hízlalás 3,5-5 kg  sertés hízlalás 3,0-4 kg  baromfi 1,8-2,5 kg  2./ Fajlagos takarmányozási költség: egységnyi termékre jutó  takarmányozási költség  3./ Egységnyi termék előállításához mennyi energia szükséges:  Transzformáció hányados (%) =Termék energiája x100  Tak. nettó energia  Tejtermelés: 40-60 %  Tojástermelés: 20-30 %  Sertéshízlalás: 30-50 %  4./ Egységnyi termék előállításához mennyi fehérje szükséges

97

18.Ismertesse az állattartás állatvédelmi előírásait! 923/1978.(VII.19.) EGK Tanácsának irányelve a mezõgazdasági állattartás állatvédelmi kérdéskörében kötött európai egyezmény átvételérõl. 583/1992.(XII.31.) EGK Tanácsának határozata a 923/1978.(VII.19.) sz. irányelv módosításáról. 166/1988. (III.7.) EGK Tanácsának irányelve a Bíróságnak a 131/1986. sz. ügyben hozott ítéletérõl (a Tanács 1986. március 25-i, 113/1986. EGK számú, a ketrecben (battériában) tartott tojótyúkok védelmével kapcsolatos minimális követelmények megállapításáról szóló irányelvének semmissé nyilvánításáról). 629/1991.(XI.19.) EGK Tanácsának irányelve a borjak védelmében alkotott minimálkövetelményekrõl. 630/1991.(XI.19.) EGK Tanácsának irányelve a sertések védelmében alkotott minimálkövetelményekrõl. Az ET 1978. február 20-án európai egyezményt fogadott el az állatok védelmérõl a mezõgazdasági állattartásban. Az Európai Közösség úgy csatlakozott az egyezményhez, hogy azt a 923/1978.(VII.19.) sz. alatt irányelvként kihirdette. Az egyezmény rendelkezik az állatok tartásáról és ellátásáról, kiemelten az iparszerû állattartás keretei között. A jogszabály hatályát 1992-ben bõvítették. Minimálkövetelményeket írtak elõ a haszonállatok tartására. Ezeket nemcsak az iparszerû tartáskörülményekre, hanem minden állattartásra kiterjesztették. Az iparszerû tartás fogalmát az jellemzi, hogy az állatok olyan számban, olyan körülmények között, olyan teljesítménykényszer alatt állnak, amelyben jó közérzetük fenntartása rendszeres gondoskodást igényel. Ezzel együtt minden szükségtelen fájdalmat, szenvedést vagy kínzást el kell kerülni. Követelmény a fajnak megfelelõ tartás, és tilos minden olyan tartási mód, amely az állatnak szenvedést vagy sérülést okozna. Tilos az állatok fajlagos igényû mozgási szabadságának korlátozása, az istállókban szavatolni kell a kedvezõ környezeti körülményeket. 4.31. A tojótyúkok, a borjak és a sertések védelme A tojótyúkok ketreces (battériában) tartása a tojástermelés legelterjedtebb formája a Közösségben. Rendkívül hozzájárul az ágazat kiemelkedõ termelékenységéhez. A tartásnak ez a formája mégis az állatok szükségtelen és túlságos szenvedésével járhat. Az egyes tagállamokban a tömegesen tartott állatok védelmére hozott jogi elõírások különbözõsége a versenyfeltételeket módosíthatja, és ezáltal a tojás és a baromfi közös piacszervezésének zökkenõmentes mûködését akadályozhatja. Ezért elsõdleges jellemzõk megállapítására és valamennyi belterjes tartási rendszerre vonatkozó, közös minimális követelmények megállapítására volt szükség a piac kielégítõ mûködésének lehetõvé tétele érdekében. Ennek megfelelõen közösségi intézkedéseket hoztak a ketrecben tartott tojótyúkokra vonatkozóan. A tojótyúkok ketreces tartásának szabályozása elõször a 113/1986. EGK irányelvben történt meg, de ezt az Európa Bíróság hatályon kívül helyezte. Két évvel késõbb lépett életbe a 166/1988. sz. EGK irányelv, amely minimális követelményeket állapít meg a ketrecben tartott tojótyúkok védelmére vonatkozóan. A fõ fogalmak meghatározása szerint a tojótyúkok: a tojástermelés érdekében tartott, felnõtt, "Gallus gallus" fajú szárnyasok; ketrec (battéria): a tojótyúkok tömbösített blokkrendszerû

98

tartására szolgáló körülzárt terület; ketreces (battériás) tartás: egymás mellé és/vagy egymás fölé elhelyezett ketrecek. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a Közösségben történõ használatra újonnan (az irányelvben meghatározott idõponttól kezdve) épített minden ketrec megfelel az alapkövetelményeknek: - minden tojótyúkra legalább 450 cm2-es ketrec-alapterülettel kell számolni, - egy korlátlanul használható etetõvályú szükséges, amelynek hosszúságát a battériában lévõ állatok száma határozza meg, - amennyiben nincsenek sapkás itatók vagy itatótálacskák, akkor minden ketrecblokkot egy átmenõ, az etetõvályúval azonos hosszúságú ivóvízcsatornával kell ellátni, - a ketreceknek legalább 40cm magasnak kell lenniük, - a padlót úgy kell tervezni, hogy mindkét láb elõrenyújtott karmai elegendõ támasztékot találjanak. A padló nem lejthet 14%-nál vagy 8o-nál erõsebben. A tagállamok azonban meredekebb lejtést is engedélyezhetnek, ha a padló nem derékszögû hurkolású drótfonatból készült. A tagállamokban 1995. január 1-tõl eleget kell tenni a felsorolt minimális követelményeknek. A 166/1988. sz. EGK irányelv melléklete tartalmazza a ketrecben tartott tojótyúkokra vonatkozó általános követelményeket. Ezek a következõk: - A ketrecek megépítéséhez felhasznált anyag minõségének, a ketrecek minõségének, szerkezetének és állapotának az állatok sérüléseit olyan biztonsággal kell kizárnia, amelyet a technika jelenlegi állapota lehetõvé tesz. - A ketrecnyílás olyan és akkora legyen, hogy a felnõtt tyúkokat fölösleges szenvedés vagy sérülés okozása nélkül lehessen a ketrecbõl kivenni. - A ketreceket úgy kell megépíteni, hogy az állatok ne szökhessenek el. - Az állatoknak megfelelõ, tápláló és higiénikus tápot és friss vizet kell adni. - Az ól megfelelõ elszigetelésével és szellõztetésével a légkeringést, a portartalmat, a hõmérsékletet, a relatív páratartalmat és a gázkoncentrációt olyan tartományban kell tartani, amely az állatokra nézve ártalmatlan. - Mesterséges megvilágításkor az állatok pihenõidejében a fényerõt csökkenteni kell. - A tyúkok gondozására elegendõ - megfelelõ szakismerettel rendelkezõ - személyzet álljon rendelkezésre. - A baromfiállományt naponta legalább egyszer, megfelelõ erõsségû fényben meg kell szemlélni. - Háromnál több emeletnyi ketrec csak akkor engedélyezhetõ, ha minden emeleten biztosított a kifogástalan ellenõrzés. - Betegnek tûnõ baromfinál vagy a viselkedés megváltozása esetén fel kell deríteni az okokat, az állatokat el kell különíteni, kezelni kell, esetleg le kell vágni. - Az összes automatikus vagy mechanikus berendezést - amelyektõl az állatok egészséges és jó közérzete függ - naponta legalább egyszer ellenõrizni kell. Meghibásodáskor a berendezéseket haladéktalanul ki kell javítani. Üzemzavar esetén más etetési lehetõségekrõl és kielégítõ környezeti körülményekrõl kell gondoskodni. Valamelyik fontos, automatikus szellõzõberendezés meghibásodása esetére a baromfiólat riasztóberendezéssel kell óvni. 99

- Az összes ketrecrészt, amellyel az állatok érintkezésbe kerülnek - az állomány eltávolítását követõen és a ketrecek ismételt feltöltése elõtt - alaposan ki kell tisztítani és fertõtleníteni. Amíg a ketrecben állatok vannak, minden felületet és az összes berendezést megfelelõ módon tisztán kell tartani. A borjú- és sertéstartásról szóló minimálkövetelményeket elõíró jogszabályok felépítése: Az állatjólléti politika keretében határozták meg a sertések belterjes tartásának és a borjak védelmének minimumelõírásait. A sertések számára testtömegüktõl függõ teret írnak elõ, amit hatóságilag ellenõriznek. A sertéstartásra elõírt fajlagos alapterület: 10 kg tömegig 0,15 m2, 30 kg-ig 0,3 m2, 50 kg-ig 0,4 m2, 85 kg-ig 0,55 m2, 110 kg-ig 0,65 m2 és 110 kg felett 1 m2. Az új normát 1994-tõl az újonnan épített telepeken, 1998-tól minden telepen érvényesíteni szükséges. A harmadik országból importált állatokat legalább az elõírttal azonos módon kell tartani, amit az illetékes hatóság igazolt. A szabályozás kiterjed a sertéstartásra alkalmas épület és berendezési tárgyak leírására, továbbá a világításra; Az állat - ha elkülönítve tartják - lássa társait; helye tiszta, pihenésre alkalmas legyen. Az állatok nemétõl és korától függõ (kansertés, anyakocák és malacok, szopós malacok) további tartási elõírásokat is meghatároztak. Hasonlóan felépített a borjak védelmének szabályozása. A borjúneveléshez elõírt alapterület: 150 kg testtömegig 1,5 m2. A korszerû elhelyezésre szolgáló új istállókat ezen elõírásnak megfelelõen kell kialakítani, a régieket 2007-ig kell átalakítani. Harmadik országból érkezõ állatok megfelelõ tartási körülményeit a hatóság igazolja. Az állattartás és -szállítás szabályozásában az állatvédelem, a gazdaságosság és a fogyasztó számára a legjobb minõségû hús elõállítása nem választható szét. Az állatvédelem célja végül is a stresszhatás enyhítése, mivel az rontja a hús minõségét és csökkenti mennyiségét. 4.32. Az állatkísérletekrõl alkotott állatvédelmi jogszabály: 609/1986.(XI.24.) EGK Tanácsának irányelve a tagországok jogi és igazgatási eljárásainak az elfogadásáról a kísérleti és más tudományos célból felhasznált állatok védelme tárgyában. Az irányelv meghatározza, hogy milyen célból végezhetõ kísérlet, szabályozza a kísérleti állatok tartását, gondozását és ellátását. A tagországokban a kijelölt ellenõrzõ hatóság feladata a következõk ellenõrzése: kísérletre csak a legalacsonyabb rendû állat vehetõ igénybe, a legszükségesebb számban; fájdalommal és félelemmel járó kísérlethez egy állatot csak egyszer lehet felhasználni; az állatkísérlet bejelentése; adatszolgáltatás az illetékes hatóságnak; kísérletet csak szakképzett személy végezhet. A tagországok kötelezõ feladata egyéb vizsgálati módszerek kifejlesztése. Amennyiben ilyen vizsgálatok léteznek, az állatkísérleteket betiltják. 4.33. A prémesállatok védelmérõl alkotott jogszabály Az Európa Tanács állatvédelemmel foglalkozó Bizottsága egy bevezetõbõl (preambulumból) és 21 cikkelybõl álló határozatban szabályozza a prémesállatok tartását, tenyésztését, leprémezését és az ezekkel kapcsolatos teendõket. A Bizottság a prémesállatokkal azért foglalkozott bõvebb terjedelemben, mert tenyésztésük és tartásuk nem tekint olyan hosszú múltra vissza, mint egyéb fajoké, tehát több részletkérdésben kellett új döntéseket hozni. A Bizottság fõként általános szempontokat ad meg. Az etológiai elvek érvényesítése során különös figyelmet fordítottak a következõkre: - az állatok mozgási lehetõségeinek biztosítása, - jó közérzetük elõsegítése, 100

- szõrméjük gondozása, - megfelelõ táplálás és egyéb élettani szükségletek kielégítése, - egészségi állapotuk megõrzése. Általános rendelkezések 1. A rendelkezés vonatkozik valamennyi prémesállatra, amelyet szõrméjéért - akár belterjes, akár külterjes viszonyok között - tartanak. - A tartással kapcsolatos szabályok nem kerülhetnek a vadvédelmi elõírásokkal és az általános jellegû állategészségügyi szabályokkal ellentétbe. - Vadon született állatok nem tarthatók zárt telepen. - Semmilyen állat nem tartható szõrmenyerés céljából, ha a jelen rendelkezést nem tartják be vagy, ha az állat olyan fajhoz tartozik, amely nem viseli el a zárt tartást, illetve a fogságban szenved. A prémesállatok gondozása és vizsgálata 2. Az állatokat csak kellõ szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezõ személyek gondozhatják, akik képesek felismerni a betegségeket, megállapítani, ha az állomány veszélybe kerül és megtenni a szükséges intézkedéseket a káros körülmények megszüntetésére. - A gondozóknak az állattal megfelelõ kapcsolatot kell kialakítaniuk. 3. Az állatok egészségi állapotát - nyugalmuk zavarása nélkül - naponta ellenõrizni kell. - Az egyedek vizsgálata akkor szükséges,. ha az állomány állapota erre okot ad. Ilyenkor a vizsgálat kiterjed az állat testi állapotára, szõrzetének, bõrének, szemének, szájának orrának, szaruképleteinek gondos ellenõrzésére, a takarmány elfogyasztására és a viselkedés betegségre utaló jeleire. 4. Az egészségi állapot romlására utaló jelek (nyugtalanság, rendellenes anyagcsere, duzzanatok különbözõ testtájakon, magatartászavar stb.) esetén - ha a gondozó a baj okát nem képes megszüntetni - állatorvosi segítséget kell igénybe venni. Elhelyezés, épület, berendezés 5. Különös gondot kell fordítani a prémesállatok elhelyezésére. Az állattartó épület létesítésekor ügyelni kell a szükséges feltételek megteremtésére. A férõhely feleljen meg a faj különleges igényeinek (némely esetben a fürdési lehetõség követelmény), nyújtson védelmet az idõjárás viszontagságai ellen, óvja az állatokat a lármától, rezgésektõl, szennyezõ környezeti hatásoktól. 6. Az épületek és berendezések feleljenek meg a prémesállatok igényeinek. Az állatoknak legyen elegendõ helyük, mozgásterük, érintkezhessenek fajtársaikkal. - Ha az állatokat ketrecben tartják, nyíljék lehetõség az ürülék gyors eltávolítására. - A ketrecek egymás fölé nem helyezhetõk. Méretezésük során gondolni kell arra, hogy egyes prémesállat-fajok szívesen ágaskodnak és huzamosabb ideig maradnak álló testhelyzetben. - Minden épülethez tartozzék elkülönítõ helyiség a beteg állatok elkülönítésére és kezelésére.

101

- A prémesállatok többsége idõnként félrehúzódik saját társai és az emberek elõl, erre lehetõséget kell nyújtani. - A padozat úgy alakítandó, hogy az ürülék eltávolítható legyen. - A padozatot az állat támasztotta igények szerint kell kialakítani. 7. A prémesállatok 18. cikkelyben elõírt leöléséhez megfelelõ helyiséget és berendezést kell kialakítani. 8. A prémesállat-telep tervezéséhez az állattartó vegye igénybe szakavatott tanácsadók segítségét. Tartásmód 9. A prémesállatok férõhelyét a faj sajátos igényeihez kell méretezni. - A méretezéskor figyelembe kell venni az állat faját, szokásait, életvitelét. - Kerülni kell az ingerszegény környezetet. 10. Betelepítés elõtt minden épületet fertõtleníteni szükséges. A tisztaságra a továbbiakban is kínosan ügyelni kell. - Ki kell küszöbölni, hogy patkány, egér vagy más kellemetlen károsító, valamint élõsködõk (ekto- és endoparaziták) zavarják az állatokat. 11. Az állatokat naponta, szabályos idõközökben etetni és itatni kell. A kifogástalan minõségû és tápanyagban gazdag takarmány, tiszta ivóvíz álljon rendelkezésre. 12. A prémesállatok számára a tiszta levegõ különösen fontos. Lényeges ezért az ürülék gyors eltávolítása a ketrecbõl, az épületbõl. - A levegõ mentes legyen gõztõl, gáztól, ingerlõ szagoktól, ezért is fontos az épület állandó szellõztetésérõl gondoskodni. 13. Óvni kell az állatokat a túlzott lármától, a belsõ és a külsõ forrásokból származó zajtól (ventilátorok, automata etetõk stb. lármájától). 14. A prémesállatok nem tarthatók teljes sötétségben, sem vakító fényben. Természetes vagy mesterséges fénnyel kell szolgáltatni az állatok számára kedvezõ megvilágítást. 15. Az összes mûszaki berendezés mûködését naponta ellenõrizni kell. 16. Az állatok szállítása alkalmával a lehetõ legnagyobb kíméletre, a nyugtalanságot keltõ mozzanatok csökkentésére kell törekedni. - Az esetleg kitörõ állatok elfogására csak olyan módon lehet csapdákat felállítani, hogy azok ne kínozzák meg az állatot. A feno és/vagy genotípusok módosítása 17. A tenyésztés vagy a tenyésztési programok alkalmával semmi olyan mûveletet nem szabad beiktatni, amely az állatnak fájdalmat vagy szenvedést okoz. Leölés 18. Az állatokat csak arra kiképzett személy ölheti le, mégpedig úgy, hogy az állomány nyugalmát föl ne borítsa. - Az eljárásnak azonnali kábulatot és halált kell elõidéznie vagy olyan mély kábulatot, amely kimúláshoz vezet. - A leölés a lehetõségekhez képest fájdalommentesen menjen végbe. - A további mûveletek elõtt meg kell gyõzõdni arról, hogy az állat nem él. A leöléssel megbízott személynek legyen meg a kellõ szakértelme ennek megállapítására. 102

Kutatás 19. A prémesállatok tartásának még sok részlete tisztázatlan. Éppen ezért a Bizottság különös súlyt helyez arra, hogy az ezzel kapcsolatos kutatás folytatódjék és megfelelõ anyagi támogatást kapjon. - Szükséges a prémesállatok biológiájával, egészségével, védelmével, a leölési eljárások javításával kapcsolatos kutatások folytatása is. Kiegészítés 20. A jelen irányelv szellemében a nemzeti törvényhozás hozzon rendelkezéseket. 21. A felsorolt irányelvek öt éven belül felülvizsgálatra, illetve kiegészítésre kerülnek. Bizonyos módosítások ezen közben is esedékessé válhatnak. Az egyes fajokra nézve már most külön javallatok lépnek érvénybe. (ANON. 1991/4). Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek Operatív célok: - szervestrágya eltávolításának, szállításának, kezelésének és a gazdaság területén belüli tárolásának támogatása; - szervestrágya kihelyezésének és a gazdaság területén kívüli tárolásának támogatása; - az állatjóléti szabványoknak való megfelelés támogatása az állattartó épületek padozata és mikroklimatikus viszonyai tekintetében; - az állattartó helyek biztonságával kapcsolatos szabványoknak való megfelelés támogatása; - az állatok helyigényével, takarmányozási technológiájával, és szakszer? tartásával kapcsolatos szabványoknak való megfelelés támogatása; - a gazdaságon belüli technológiai fejlesztés támogatása. 3. Az intézkedés leírása I. Környezetvédelmi alintézkedések I/a, Trágyaeltávolítás, továbbítás, kezelés és tárolás telepen belül és kívül Az alintézkedés célja a trágya elhelyezésére, tárolására kialakított technológiai követelményeinek megfelelő telepen belüli és kívüli trágyakezelés (pl. tolólapos trágyaeltávolítás, trágyaszarvas kialakítása), illetve a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő tárolás biztosítása (szivárgásmentes, a nitrát rendeletben meghatározott időtartam alatt keletkező szerves trágya mennyiség tárolására alkalmas műtárgyak kialakítása). Az alintézkedés másik célja a trágyázási technológia változásából eredő (pl.: hígtrágyás technológiáról almos technológiára való áttérés) többletköltségek támogatása. A többletköltség összetevői: munkabér, és egyéb segédüzemi költségek tartoznak ebbe az alintézkedésbe. I/b, Trágyakijuttatás, telepen kívüli elhelyezés A támogatástípus célja az állattartó telepet üzemeltető, vagy a szerves trágyát tápanyag gazdálkodási céllal vásárló, szántóterülettel vagy ültetvénnyel rendelkező gazdálkodó támogatása abban, hogy a szerves trágyát (beleértve a hígtrágyát is) a környezetvédelmi szempontoknak megfelelen hasznosítsa. A trágyát a saját tulajdonú vagy bérelt földterületén, 103

vagy szerves trágya elhelyezési célból más földhasználóval kötött szerzodés alapján, a „trágyázás jó mezogazdasági gyakorlatának” megfeleloen használhatja fel. Az elmúlt évtizedben az állattartó telepeken évente keletkezett és tárolt szerves trágya mennyisége lényegesen meghaladta a felhasználás mértékét, mert számottevoen csökkent az állattartó telepekhez tartozó mezogazdasági terület nagysága, valamint az árak és a költségszerkezet változása rontotta a szerves trágya felhasználás versenyképességét a mutrágyával szemben. II. Állatjólléti és állathigiéniai alintézkedések Az alábbiakban felsorolt intézkedések a már működő telepek állatjólléti és állathigiéniai elírásainak való megfelelését segítik el . Az egyes pontokban megfogalmazott el írások a hazai termelési körülményeket tekintve a legégetobb problémák megoldását tartalmazzák. II/a, Padozatra vonatkozó el írásoknak való megfeleltetés A különböző állatfajok esetében, a padozat vonatkozásában megkövetelt állatjólléti előírások általánosan érvényes alapelve, hogy az istálló padozatának könnyen tisztíthatónak és fertőtleníthetőnek, valamint kellően szilárdnak, egyenletesnek, repedésektől és folytonossági hiányoktól mentesnek, a folyadék elvezetésére megfelelő lejtéssel kialakítottnak, simának és csúszásmentesnek kell lennie. Ne okozzon sérülést, szenvedést vagy fájdalmat a rajta álló vagy fekvő állatnak. Igen részletes metrikus előírások szabályozzák, pl. a sertés-tartásban alkalmazott szilárd, tömör padozatrészeknek a betonból készült rácspadozat felületéhez képest megkövetelt arányát. A rácspadozaton az alkalmazott rács-, illetve a nyílások szélességét korcsoportonként és hasznosítási célonként eltérő mértékű metrikus előírások határozzák meg. Alapelv, hogy a tojótyúk-tartásnál ezt az előírást értelemszerűen a tartási módhoz igazodóan, jelentős eltéréssel kell alkalmazni. A létesítmények padozatát az alternatív tojótyúk tartásnál is úgy kell kialakítani, hogy az az állat mindkét lábának mindegyik előrenéző karmát megfelelően megtámassza. Az alternatív tartási módoknál pl. a padozaton kapirgálási lehetőséget, tyúkonként legalább 250 cm 2 almozott területet kell kialakítani. Bizonyos alternatív tartási rendszerekben az állatok földes padozaton vannak elhelyezve, más alternatív tartási mód esetén pedig kifutót biztosítanak részükre. A ketreces tojótyúk-tartásnál a padozatot úgy kell kialakítani, hogy a tojók sérülés nélkül tudjanak pihenni, állni, illetve felállni, és az az állat mindkét lábának mindegyik előrenéző karmát megfelelően megtámassza. A ketrec padozatának megengedett maximális legnagyobb lejtése nem lehet több 14 %-nál, illetve 8 foknál. II/b, Mikro-klimatikus el írásoknak való megfeleltetés Az állattartónak gondoskodni kell arról, hogy az állat tartási helyén a világítás, a hőmérséklet, a relatív páratartalom, a levegő portartalma és egyéb környezeti viszonyok (gázkoncentráció, zajintenzitás) értékei az állatra ne legyenek káros hatással. Ezek az értékek feleljenek meg a bevált gyakorlatnak, az állat élettani- és viselkedésbeli szükségleteinek. Az állatot pl. tilos folyamatosan sötétben tartani. Az állatot tilos állandó, illetve hirtelen nagy zajnak kitenni.

104

II/c, Állattartó telepi biztonságra vonatkozó el írásoknak való megfeleltetés Az állattartó köteles úgy kialakítani a tartás személyi és tárgyi feltételeit, hogy az – közegészségügyi, járványvédelmi, állatvédelmi, köz- és vagyonbiztonsági szempontok figyelembe vétele mellett – tegye lehetővé az állat megfelelő és biztonságos elhelyezését, valamint akadályozza meg annak szökését. Az állattartási feltételek kialakításakor az állattartó köteles betartani a tűzveszély megelőzésének biztosítására vonatkozó előírásokat. A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét. A szabadtartás esetén védeni kell az állatot a szélsőséges időjárástól, valamint az egészségre ártalmas egyéb káros környezeti hatásoktól és természetes ellenségeitől, pl. a ragadozó állatoktól. II/d, Férőhely szükségletre vonatkozó el írásoknak való megfeleltetés Az állatok tartása során biztosítani kell részükre az állat fajának, fajtájának, korának, ivarának, élettani állapotának megfelelő férőhelyet. Az állat férjen hozzá a pihenő-, etető-, itató-, trágyázótérhez. A feltételek kialakításánál figyelemmel kell lenni arra az előírásra, hogy nem szabad oly módon korlátozni az állat fajtájának, stb. megfelelő mozgásszabadságát, hogy az az állatnak szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon. A különböző állatfajok (sertés, borjú, tojótyúk) esetében a különböző tartási módok (egyedi, boxban történő, csoportos, ketreces, alternatív, stb…) alkalmazásánál részletes metrikus előírások határozzák meg pl. a csoportosan tartott malacok és hízósertések esetében a különböző súlycsoportú állatok számára, illetve pl. tojótyúkok esetében az eltérő módokban tartott állatok részére (alternatív, fel nem újított, illetve felújított ketreces tartásnál) biztosítandó minimális férőhelyszükségletre vonatkozó elvárásokat. Abban az esetben, ha egy állatot tartósan vagy rendszeresen lekötnek, akkor számára a szabadabb mozgása érdekében, az élettani és viselkedésbeli szükségleteinek, a bevált gyakorlatnak, illetve a tudományos ismereteknek megfelelően elegendő teret kell biztosítani. II/e, Tartás- és takarmányozás technológiára vonatkozó el írásoknak való megfeleltetés Az állatnak adott takarmány és folyadék (jellemzően ivóvíz, de pl. borjú esetében adott élettani fázisban tej, sertés esetében bizonyos takarmányozási technológiáknál részben vízzel hígított vagy takarmánnyal kevert savó, stb.) nem tartalmazhat olyan anyagot, amely annak szenvedést vagy fájdalmat okozhat. Az etető -, illetve itatóberendezést úgy kell kialakítani, összeállítani, elhelyezni, üzemeltetni és karbantartani, hogy az állatnak fiziológiai szükségletei kielégítésére bármikor legyen lehetősége. A lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a takarmány kiszóródását, a folyadék vagy az ivóvíz kiömlését vagy szennyeződését. A takarmányhoz és a folyadékhoz minden állatnak legyen elegendő hozzáférési lehetősége, valamint az etet - és itató berendezések bármilyen időjárási körülmények között megfelelően működjenek. II/f, Szakszerű gondozásra vonatkozó el írásoknak való megfeleltetés Az állat gondozásával, illetve felügyeletével csak olyan személyt lehet megbízni, aki az adott fajról, fajtáról, korcsoportról és az alkalmazott tartástechnológiáról megfelel elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik. Az állatokat a szükséghez képest, de minimum naponta egy (adott állatfajra vonatkozó speciális el írás szerint két) alkalommal ellen rizni kell. Az 105

állatgondozó képes felismerni az állatnál az egészségi állapot kedvez tlen alakulását okozni képes viselkedésbeli változásokat, valamint képes megítélni a technológiai változásoknak jelent ségét. Indokolt esetben késedelem nélkül értesíti az állatorvost, illetve a hiba elhárításában közrem?köd egyéb illetékes személyt. Képes minden t le elvárható cselekedetet maradéktalanul megtenni, amellyel az állat szükségtelen szenvedése elhárítható. II/g, Telepi technológiához kapcsolódó műszaki fejlesztések Az állattartás során, pl. zárt elhelyezés esetén meg kell szüntetni a szerkezeti éles széleket, kiemelkedéseket. A felhasznált anyagok nem okozhatnak kellemetlen érzést, sérülést. Az állattal érintkez felületeknek megfelel en és biztonságosan tisztíthatónak és fert tleníthet nek kell lenniük. Ezek a felületek nem készülhetnek az állat egészségére káros anyagokból. Az állat elhelyezésének és az épület kialakításának olyannak kell lennie, hogy az állat minden nehézség nélkül megfigyelhető legyen. Megfelelő (rögzített vagy hordozható) világító eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy az állatot bármely id pontban ellen rizni lehessen. Az állattartás során használt elektromos-, illetve egyéb m?szaki berendezéseknek biztonságosaknak kell lenniük, ezeket minimum naponta egyszer ellen rizni kell. Az észlelt hibát haladéktalanul el kell hárítani. A telepi technológiához kapcsolódó m?szaki fejlesztések (tartalék áramforrás, egyéb kisegít megoldások, riasztó berendezés, érintésvédelem, stb…) útján biztosítani kell azt, hogy a technológiai berendezések üzemelésük, vagy meghibásodásuk során ne okozhassanak az állatnak elkerülhet , illetve tartós, esetleg súlyos szenvedést vagy károsodást. 4. A többi intézkedéshez való kapcsolódás A jelen intézkedés támogatástípusai az állattartó telepekkel kapcsolatos környezetvédelmi és állatjólléti célú feltételrendszer kialakításának támogatását, valamint a 1257/1999 EK Tanácsi rendelet II. cím 1. fejezetében foglalt mez gazdasági üzemek beruházásainak megvalósítását segítik el . Az agrár-környezetgazdálkodási alapprogramban (az NVT 4.1. fejezete) résztvev gazdálkodót akkor támogatják, ha olyan, környezetkímélő tápanyag-gazdálkodást folytat, amely során meghatározott id közönként és előírt mennyiségben szerves trágyát, beleértve hígtrágyát használ. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés és a jelen intézkedés keretében az állattartó telepeken felhalmozódott és folyamatosan termel d szervestrágyakészletek csökkentésére, felhasználására biztosított támogatás ezen a ponton kapcsolódnak egymáshoz, mivel együttesen megfelelő szakmai és pénzügyi támogatást nyújtanak ahhoz, hogy az állattartó telepeken a szerves trágyát a környezetvédelmi feltételeknek megfelelően tárolják, és a „trágyázás jó mez gazdasági gyakorlatának” megfelelően hasznosítsák. mezőgazdasági termelő kedvezményezett lehet.

106

19. Ismertesse a fertőző betegségek megelőzésének lehetőségeit és a bejelentési kötelezettség fogalmát, szabályait!  Immunitás: A szervezett ellenálló-képességét (rezisztencia) jelenti a környezeti patogén kórokozókkal szemben. Antigén-antitest köcsönhatásán alapul. A szervezet védekező mechanizmusai ( nyirokcsomók és nyirokmirigyek sejtjei, fagociták, vagy fehérvérsejtek felismerik a kórokozókat). Csoportosítása Természetes, vagy örökölt, vele született immunítás, másképpen passzív immunításnak is nevezzük az első anyatejjel a kolosztrummal, vagy föcstejjel szerzett immunítást.  Mesterséges, vagy aktív immunítás : a szervezetbe mesterségesen juttatjuk be a legyengített élő, vagy élettelen kórokozókat, ezzel váltjuk ki az antigén -antitest kölcsönhatást, ezzel megakadályozva a későbbi fertőzést. Ez történhet szérummal és vakcinával is. Ez az ún prevenció, vagy fertőző betegségek megelőzésének egyik módja.  A telepek járványvédelme A telepek izolálása:  a tehenészeti telepet teljes egészében tartós kerítéssel kell körülvenni, a kerítést folyamatosan karban kell tartani.  a telep járműforgalmát csak azon a főbejárati kapun át lehet lebonyolítani, ahol azt ellenőrizni lehet. A telep anyagforgalmát lebonyolító szállító járművek csak a kapun keresztül járhatnak be a telepre.  a kaput ki- és belépés után zárva kell tartani. A telepek személyforgalma  a telep területére csak az ott dolgozók léphetnek be, a portai épület személyi bejáróján át, ahol kezüket és lábbelijüket fertőtlenítő oldattal fertőtlenítik, majd a külső öltözőben vessék le utcai ruhájukat és lábbelijüket. Ezután a belső öltözőben munkaruhát és telepi lábbelit vegyenek fel. A telep elhagyáskor mindezt fordított sorrendben kell elvégezni  a dolgozó személyek, a telep területén a gazdaság által biztosított munka- és védőruhában (gumicsizma, munkaruha, köpeny, sapka, kötény) végezhetik munkájukat.  a telepen használt munkaruhában a telepről kilépni tilos.  a látogatók a telep területére csak az ügyvezető engedélyével léphetnek be, kézés lábbeli fertőtlenítés után, kötelesek a gazdaság védőöltözetét (köpeny, lábbeli) felvenni, majd távozás előtt leadni  fokozott járványveszély esetén a telep látogatása tilos  a telepen étkezni csak a szociális épület étkezőhelyiségében lehet  a telepen dolgozó személyeknek érvényes egészségügyi könyvvel kell rendelkezniük, naprakész állapotukért a telep vezetője felelős.  helyi zárlat: elrendelése pillanatától kezdve a telepet nem hagyhatja el senki. A portai szolgálatot egy fő állategészségőr-felcser veszi át. A telep területére csak a 107

járványvédelmi hatóság tagjai léphetnek be a szigorított fertőtlenítő láncon. Ez az intézkedés a zárlat feloldásáig érvényes. A telepen rekedt dolgozók elhelyezéséről, családtagjaik értesítéséről gondoskodni kell. A női dolgozókat férfiakkal ki kell váltani. A telep állatforgalma:  a gazdaság a tehenészeti telep, utánpótlását a saját szaporulatából felnövő üszőállománnyal oldja meg,  a hízó alapanyagot is saját tenyésztésben állítja elő, idegenből szarvasmarhát nem vásárol,  az üszőborjak választás után a megfelelő kondíciót, fejlettséget elérve a üszőnevelő telepre (Vasút út) kerülnek, ahol termékenyítésük és vemhességi elbírálásuk is megtörténik. A telepről ellés előtt 3 héttel a tehenészeti telep előkészítő istállójába kerülnek.  Az üsző telepet csak azon a telepen dolgozó gondozók látják el. Az üszők inszeminálást külön inszeminátor végzi.  a bikaborjakat lehetőség szerint 2-3 hetes korban vágóra értékesítjük.  az újszülött borjak a Steiman-ketrecbe kerülnek elhelyezésre  a választás után a borjak a borjúnevelő istállókba kerülnek  a borjúnevelőben a karámokat egy-egy járványtani egységként kell tekinteni, egyszerre üríteni, mosni, fertőtleníteni  a borjakat télen és nyáron egyaránt az időjárás káros hatásaitól védett szállitójármüvön kell szállítani  az állatszállításra használt járművet szállítás előtt és után mosni és fertőtlenítős oldattal fertőtleníteni kell  a telepen idegen ebet, macskát vagy bármilyen más állatot tartani tilos  a telepen belüli és kívüli állatmozgatás az állatorvos értesítésével és tudtával történhet  a gümőkór és brucellózis diagnosztikai vizsgálatok során pozitívan reagáló egyedeket el kell különíteni társaiktól. Az elkülönített egyedek sorsáról (kényszervágás, ismételt vizsgálat) az állatorvos dönt a vonatkozó rendeletek alapján  a helyi zárlat elrendelése pillanatától kezdve a telepet állat nem hagyhatja el a zárlat feloldásáig A telep járműforgalma, takarmányforgalma:  a telepen csak a saját gépparkhoz tartozó gépjárművek végezhetnek munkát,  a takarmányozó és alomszállító járművek belső forgalma a telepen kiépített üzemi útvonalon bonyolódik le úgy, hogy a tehenek felhajtóútjától elkülönüljön  a tej elszállítása a tejipari vállalat tejszállító tankkocsijával történik. Ennek során a fejőházi tejkezelőből a telep forgalmából kizárva tudja felvenni a tankkocsi a tejet  az állatszállításhoz rakodórámpát kell kialakítani  az almos trágyát szállító járművek, valamint a trágyalé szippantó jármű csak egy nyomvonalon közlekedhet a kijelölt lerakóhelyhez  a fentieken kívül idegen gépjárművek a telepre nem hajthatnak be  helyi zárlat elrendelésekor a saját gépparkunk gépjárművei telepen belül végezhetik munkájukat. Ez esetben az elhullott állatokat, a trágyát a szemetet külön gépjármű kell, hogy összeszedje és azokat a telepen belül egy kijelölt megsemmisítő téren kell az ide vonatkozó rendeletek betartása mellett ártalmatlanná tenni. Ezen 108

gépjárművön dolgozókat el kell látni külön védőszereléssel, személyi fertőtlenítő aerosolos dobozokkal.  kívülről abraktakarmány csak a telep saját járműveivel, illetve a csigás takarmány szállító kocsi útján ömlesztve kerül be.  helyi zárlat elrendelésekor a takarmány szállító kocsi külső forgalma leáll. Ilyenkor az abraktakarmány szállítása csak megsemmisíthető göngyölegben vagy a kerítés vonalában szállítószalagos átömlesztéssel történhet. A járvány heveny időszakában fejt tejet meg kell semmisíteni, illetve a borjak itatására használni. Későbbi sorsáról, elszállításáról a járványvédelmi hatóság dönt. Egyéb fertőzést közvetítő anyagok, eszközök forgalma:  fertőzésgyanús helyről takarmányt és alomszalmát a telepre beszállítani tilos,  betelepített istállóba az esetleges javításokhoz szükséges építőanyagokat, gépi berendezést csak fertőtlenítés után szabad bevinni  nem a szarvasmarhatelepről származó szennyvízzel, trágyalével öntözött területről származó takarmányt az öntözéstől számított egy hónap elteltével lehet takarmányozásra felhasználni. 



Kártevők irtása:  a kártevők elszaporodásának megelőzése érdekében a telep egész területét (épületekkel együtt) tisztán kell tartani, a takarmányhulladékokat és trágyamaradványokat rendszeresen, naponkénti felsepréssel el kell takarítani  a rágcsálóirtást folyamatosan kell végezni. A rágcsáló irtásra a megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozó által készített terv alapján kerül sor.  a legyek irtását már az első légy megjelenésétől kezdve, folyamatosan kell végezni. A rovarirtást szintén a megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozó végzi terv alapján.  a madarakat ha szükséges riasztással kell távoltartami. Elhullott állatokkal való bánásmód:  minden elhullott állatot látnia kell az állatorvosnak, azt ha az ellátóállatorvos szükségesnek tartja fel kell boncolni és az erre a célra fenntartott hullatároló konténerbe kell vinni vagy intézeti vizsgálatra kell küldeni  az állathullákat az üsző telep mellett elhelyezett hullatároló konténerből az ATEV körjárata szállítja el  a hullák szállításnak a hulla tároló konténerbe állategészségügyi és közegészségügyi szempontból egyaránt naponta meg kell történnie.

Fertőtlenítés és módjai Az istálló határoló elemei / falszerkezetek, térelválasztó elemek, kutricarácsok, padozat, trágyarács/, az etető- itató berendezésekben visszamaradt takarmány, valamint a trágyatapadék a betegséghordozó kórokozóknak kiváló életteret, búvóhelyet jelentenek. Ezek eltávolítása alapvető fontosságú feladat. A preventív védelem első lépése tehát a tisztítás – tisztogatás. A tisztítás fázisai a következők: - száraz tisztítás: porolás, söprés, pókhálók eltávolítása, etetőberendezések kiürítése - áztató lemosás: a porral vegyes szerves tapadékok felpuhítása, fellazítása - tisztító lemosás: nagynyomású vízsugárral, vizes gőzzel, gőzsugárral és mechanikus eszközökkel végzett alapos tisztogatás 109

Minden vízzel végzett tisztítási munkafolyamatnál ügyelni kell arra, hogy csak az okvetlenül szükséges vízmennyiséget használjuk fel. Az áztató lemosást a vízhálózatra csatlakoztatott tömlő helyett is a tisztító- fertőtlenítő célgéppel kell elvégezni. Minden géphez rendszeresítettek széles sugarat adó porlasztót. Az ilyen porlasztóval felszerelt tisztítószárral közepes nyomáson, kis vízfelhasználással, nagy felületnedvesítési teljesítmény érhető el. Ezt követi a tisztító lemosás. A tisztító lemosást a célgép éles vízsugara adó fúvókájával, géptípustól függően 8-16 MPa nyomással kell végezni. A forróvíz- vizesgőz-gőzüzemű gépeknél a tisztítósugár nyomása alacsonyabb. Hazai állattartó telepeken közép és magasnyomású, hideg- és melegvizes, ill. forróvízgőzüzemű tisztító- fertőtlenítő gépek terjedtek el / STERIMOB gépek/. Tisztító- fertőtlenítő gépek: - hidegvizes üzemmódú gépek - melegvizes- gőzüzemű gépek - aeroszolgenerátorok. Hidegvizes üzemmódú tisztító- fertőtlenítő Biztonságos üzemeltetésükhöz, típustól függően, 10-16dm3/min hozamú víz- és 380/220 V feszültségű elektromos hálózatra van szükség. A gépek szerkezeti felépítése: a villamos motorral hajtott fekvő elrendezésű dugattyús szivattyú, a légüst, a nyomásmérő óra, a vízmennyiség szabályozó, hatóanyag adagoló és kombinált szelepek, az injektor, a hatóanyagtartály, a vízhálózati csatlakozó tömlő, a nagynyomású tömlő, valamint a szórópisztoly az iker szórószárral. Melegvizes- gőzüzemű tisztító- fertőtlenítő ST-A 80 MG típusú nagynyomású, melegvizes, ill. gőzsugaras tisztító- fertőtlenítő gép, ami az ST-80 MG alaptípus automatikus üzemeltetést is lehetővé tevő változata. Aeroszolgenerátorok Levegőfertőtlenítő gépek jellegzetes típusa a PULSFOG – K2 típusú hőmechanikus aeroszol generátor, ami 2500-3000 m3 térfogatú helyiségek és külső területek aeroszolos elárasztására, kezelésére készült. Működése a rezgőszelepes reaktív motorok elvél alapul. Bejelentési kötelezettség: Az állaról emberre és emberről állatra terjedő betegségek bejelentési kötekezettségét jelenti Pl.: TBC, Brucellózis, madárinfluenza, lépfene, Aujeszky, veszettség

110

20. Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását! Az elhelyezés általános követelményei Legyen az istállóban az állat igényeihez, fajához, korához, neméhez megfelelő - világítás - hőmérséklet - (friss) levegő - páratartalom - száraz fekvőhely - huzat (szél) mentes - nyugodt körülmények - könnyű munkavégzési lehetőség - gépesíthetőség - gazdaságosság -elhelyezések csoportosítása több féle: a padozat, zártság, almozás, trágyaelhelyezés rendszere, istállók elhelyezése, tartás módja szerint változhat és állat fajonként, korcsoportonként eltérhet. -szabad-épület nélküli -zárt -nyitott -Egyedi és csoportos -Kötött ezen belül-hosszú, középhosszú, rövid állás -Kötetlen -Pihenőbokszos -csikóboxos -növekvő alom nélküli, rácspadlós, almos, mélyalmos, -taposórácsos hígtrágyás –lagúnás rendszerű -Ketreces pl steimann ketrec(borjak), vagy emeletes ketrec tojótyúk -battériás rendszerű ketreces -Tömbös elrendezés -Pavilonos elrendezés Az istállóépítésnél figyelembe veendő szempontok - domborzat - megközelíthetőség - uralkodó szélirány - lakott területtől távolság - szállítási távolság -gépesítés, víz, áramellátás - trágya elhelyezés lehetősége Szarvasmarhatartás

111

Pl szarvasmarha jól alkalmazkodik a változó körülményekhez. Mozgási és száraz fekvőhely biztosítása legyen. Kevésbé tűri a meleget. Természetes tartásban jobb az állat közérzete, termelése. Megkülönböztetünk zárt és nyitott tartást. Ezen belül kötött és kötetlen módot. 

Zárt tartás: az állatot minden irányból fal veszi körül.



Nyitott tartás: csak 1 fal van.



Kötött tartás: lánccal vagy kötéllel a jászolhoz van rögzítve



Kötetlen tartás: mind a az istállóban, mind a kifutóban szabadon mozog

Kötött tartás: takarmányutak, trágyafolyosó állások vannak Kötetlen tartás: mélyalmos / padozat szintje kisebb, mint a külső környezeté/ vagy pihenő boxos állás / beton szegélyes elválasztás kb. 3 négyzetméter pihenőboxok / lehetséges Kötetlen tartásmódban kiscsoportban 10-15 db állat van, nagycsoportban ennél több lehetséges. Borjakat 7-10 nap ellető – boxban, majd profilaktórium ketrecekben helyezik el. Választott borjakat, növendék üszőket kötetlen tartásban kiscsoportban tartják. Növendék hízómarhákat zárt kötött- kötetlen formában tartják. Valamennyi fennt említett tartási forma megtalálható. Tejtermelő tehenek nagy telepeken nyitott istállóban kötetlenül, kisgazdaságokban zárt, kötött formában vannak elhelyezve. Húshasznú állományt kötetlenül tartják. Sertéstartás technológiák: alapvetően zárt iparszerű  egyedi: pl. koca o egyedi rekeszes rendszer: működtetése, engedélyezése moratórium alatt van. Max. 42 napos ivari ciklussal van összefüggésben. Élettér a kocák számára: hossz: 2,2-2,4 m, szélesség: 0,6 m. o egyedi lekötéses rendszer: EU-ban betiltották. Ez az év áll a beszűntetésre rendelkezésre.  Csoportos: pl batériás (malacok), kutrica (hízlalda) o Élettér: 1,1-1,2 m (1,5m2) Előnye egyedi elhelyezésnél:  A koca takarmányozása is egyedi, ezért garantálható, hogy minden koca fogyasztja a számára kijutatott takarmányt.  Lehetőséget ad a gyenge kondíciójú kocák feljavító takarmányozására.  10-15 %-kal kisebb a koca létfenntartó szükséglete, mint a csoportos tartásban  könnyíti a fertőző betegségektől való mentesítést  kikapcsolja a társas hatásokat, nagyobb a nyugalom, kisebb a sérülések lehetősége  egyszerűbb a kocák mindenfajta kezelése (inszeminálás, egyedi jelölés, állategészségügyi kezelés)  kisebb a munkaerő szükséglet, mint a csoportos elhelyezés esetén

112

 a jobb tartásviszonyok következtében 0,3-0,5 malaccal nő a születéskor alomnépesség a csoportosan tartott kocákéval összehasonlítva o Baromfi tartásmódok Alapvetően 3 féle tartásmód: d) Hagyományos udvaros tartás: a szabadon tartott állat szabadon keresgéli az élelmét. Önellátásra termelés esetén. Félintenzív: az állatok épületben vannak. A termékek piacra kerülnek. e) Mélyalmos tartásmód: az istálló padozatára 15-25 cm vastag alomréteget (szecskázott szalma, faforgács) terítenek. f) Ketreces tartásmód: Már nem alkalmazható nem felel meg az EU-s követelményeknek. (Árutojás-termelésnél alkalmazzuk. 2-4 szintes ketrecekben vannak a tyúkok. Növelhető az állatok száma és jól gépesíthető. Két fajtája: rácspadlós vagy trágyaaknával kombinált.) Állománysűrűség: az egységnyi (1 m2) hasznos alapterületen elhelyezett állatok száma.  3. tétel Állatok ápolása Célja a külső és belső élősködők elleni védekezés és a higiéniai szabályok betartása - bőrápolás (lovak naponta)-külső élősködők pl rűh alkalomszerűen permetezve - szőrápolás (lovak naponta) - pata- és körömápolás ( évente 2-szer a túlnőtt körműeket) -lábfürösztés (tehenek, juh évente több alkalommal rézszulfát+formalin+mész) -szarvak kezelése (üszőborjak 1-2 napos korban szarv kezdemény savas kezelése) -köldök fertőtlenítés (malac, borjú) -fürdetés-porozás (juh, húsmarha legelőre hajtáskor) -nyírás (juhok) -csonkolás, kurtítás (malacnál) -mérlegelés hízóállatok negyedévente -vakcinázás –prevenció (programozottan) Pl: Szarvasmarha ápolása Kötött elhelyezési módnál: bőrápolás, vakaró, gyökérkefe, szükséges faroktisztítás / szükség esetén vágás/ , évente kétszer körömápolás Kötetlen elhelyezési módnál: naponkénti bőrápolást nem végzünk, szükséges a tiszta alom, vakaródzó fa, vagy lánc, körömápolás évente egyszer

113

modul. Állattenyésztés és tartás (OKTATÓ: Szekeres Béla)

Recommend Documents