Mocsári teknős (Emys orbicularis) állományok összehasonlító vizsgálata különböző típusú területeken
Kalmár Zsófia egyetemi hallgató Szent István Egyetem Állattani és Ökológiai Tanszék
Témavezetők: Molnár László őrkerület vezető (KNP) Bártol István őrkerület vezető (KNP) Dr. Kiss István e. docens (SZIE)
2006
1. A téma aktualitása A védett mocsári teknős állománya hazánkban kevéssé ismert és nehezen becsülhető. Az állományok esetleges létszámcsökkenésének okai elsősorban a vizes területek lecsapolása, a mocsarak, lápok feltöltődése, tehát a az élőhelyek megszűnése és átalakulása. Különösen nagy veszélyt jelent a tavak, folyók melletti intenzív mezőgazdaság terjedése (tojásrakó helyek elvesztése és közvetlenül a fészkek megsemmisítése, elpusztítása), a nyílt területek újrafásítása, az építkezési tevékenységek és a horgászat. Nagy problémát jelent a tojásrakásra alkalmas száraz füves területek elvesztése és a róka, vaddisznó populációk sűrűségének növekedése (tojások, fiatal teknősök zsákmányolása). Azonban számuk ott is megfogyatkozott, ahol az élőhelyi feltételek adottak, ennek oka ismeretlen. Az urbanizáció és egyéb antropogén hatások élőhelyeik drasztikus csökkenéséhez vezetnek. Ezek a hatások nagyon érzékenyen érintik a vizes élőhelyeket. A szaporodási időszakban vonuló állatok egy része áldozatul esik a közúti forgalomnak. Fészkelőhelyeik sokszor művelt területeken helyezkednek el. Itt a fiókák túlélési aránya alacsony. Nem elhanyagolható az ember kártékony hatása sem, a begyűjtés, horgászat és más nem őshonos fajok természetbe való juttatása. (pl. az ékszerteknős, amely kompetítor faj, élettevékenységeiket hátrányosan befolyásolja). A magyarországi helyzete indokolja a védelmi lépések elindítását. A faj, bár még viszonylag nagy számban megtalálható az országban, Európa-szerte több élőhelyről eltűnt (FRITZ 1995/96). Különböző szerzők (MARIÁN 1988, HARKA 1987, PÉCHY és HARASZTHY 1997, FARKAS 2002) arról számolnak be, hogy állományai megfogyatkoztak, egyes területekről eltűntek és látszólag optimális körülmények között sem képesek fennmaradni. Mint egyetlen őshonos teknősfajunk, nagy értéket jelent hazánknak, ezért kutatás és monitorozás nélkül az élőhelyvédelem sem megoldható. A hosszú távú megőrzéséhez szükséges az előfordulási területeinek, ökológiájának kutatása, hiszen csak szórványos adatok vannak országszerte. A WWF 2002 tavaszán indított Mocsári Teknős Védelmi Programján belül sajátítottam el a csapdázás módszereit a XVI. kerületi Naplás-tónál - élvefogó varsákkal, melyeket hat helyszínen helyeztünk el (aszerint, ahol nagyobb volt a fogási arány). A felvételezéseket 2002ben Bera Márta és Torvaji László indította el, szakmai segítséget és információkat tőlük kaptam. A programhoz 2004-ben csatlakoztam önkéntesként. A Védelmi program célja volt az adatgyűjtés, a mocsári teknős életmódjának megismerése, monitorhálózat kiépítése és egy konkrét védelmi program megvalósítása a modellterületen (Naplás-tó). Az adatgyűjtést a WWF által biztosított eszközökkel végeztük.
2. A mocsári teknős biológiája 2.1. Elterjedési területe és élőhelye Az európai mocsári teknős a világ teknősei közül az egyik legnagyobb területen él. Élőhelye Északnyugat-Afrikától, Nyugat- és Közép –Ázsián át Dél- és Közép-Európa és Ázsia legnagyobb részén az Aral-tóig terjed. Az összes dél-európai félszigeten megtalálható. A „dunai populáció” hatása egészen Németország É-i részéig érezhető: az ide tartozó példányok morfológiailag megegyeznek a lengyelországi mocsári teknősökkel. A magyarországi állomány európai viszonyok között is jelentősnek mondható (Torvaji 2003). Hatalmas elterjedési területén meglehetősen eltérő élőhelyeken fordul elő. Megtalálhatjuk őket folyókban, tavakban, árkokban, csatornákban, holtágakban, mocsaras területeken. Kedvelik az iszapos, növényzettel benőtt vizeket. A halastavak gyakran erős populációknak adnak otthont. Északon könnyen felmelegedő, sekély vizekben élnek, leginkább tavakban, de mindenképp síkvidéken. A faj legmagasabb hazai előfordulása 280-300 m-re tehető (DELY 1978). A Dunántúli elterjedéséről kevés adat van. A Balatoni populáció-legalábbis részbenbetelepítés eredménye lehet (MARIÁN 1988). Legjelentősebb állományai az Alföldön találhatóak (Ócsa, Szabadszállás, Orgovány). A dunántúlon (Sumony, Baláta) és a tiszántúlon (Hortobágy) is előfordul (PÉNZES 1983). 2.2. Taxonómia A fajokban rendkívül gazdag mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjának egyetlen palearktikus képviselője. Az egyik legváltozékonyabb a morfológiai bélyegek alapján. A legnagyobb diverzitás elterjedési területének déli részén tapasztalható, északon morfológiailag egységes képet mutat, melyeket a törzsalakhoz sorolunk (Emys o. orbicularis). Az area É-i részén élő teknősök nagy termetűek, sötét színűek, kevésbé mintázottak (Emys o. orbicularis), mint a D-i területeken megtalálható kis testű, kifejezetten világos alfajok. A mocsári teknősnek 13 alfaját különítjük el, amelyeket Ny-i és K-i vonalra illetve 5 alfajcsoportba oszthatunk: I. Occidentalis alfaji csoport: közepes méretű, nagyfejű, a nemek ugyanakkorák, a hímeknek sárgás, barnás, fehér íriszük van. II. Galloitalica alfaji csoport: Közepes méretű, a hímek kisebbek, sárgás, vagy fehér íriszük van. III. Hellenica alfaji csoport: Kicsi, közepes nagyságú sárga torokkal, gyakran széles fejű trapéz nyakszirti pikkellyel. A hímek recézett, a nőstények pöttyös fejmintázattal rendelkeznek. IV. Orbicularis alfaji csoport: Sötét színű, trapéz alakú nyakszirti pikkellyel. A plastron gyakran feltűnően fekete, a hímeknél megkülönböztethető világos mintázattal. A hímeknek pirosas íriszük van és kisebbek, mint a nőstények. A hazai állomány, az úgynevezett „dunai populáció”-ba sorolt (Emys orbicularis orbicularis). V. Luteofusca alfaji csoport: Egyetlen taxon tartozik ide. Anatólia központi medencéjében fordul elő. Világos színű, kisfejű. Páncélméretben nagy eltérések a helyi populációban (környezeti tényezők miatt). A hímek írisze vöröses.
2.3. Morfológia A magyarországi mocsári teknős populációk egyedei általában világosabb színezetűek, mint az északi alfajok (FARKAS 1998). A nőstényeknél a sárga plastron dominál. A hímek írisze gyakran vörösesbarna árnyalatú, azonos korú egyedeknél a hát – és haspáncél eltérő alakú. Fiatal állatok esetében a szexuális dimorfizmus még nem jelenik meg.
Mocsári teknős nőstény plastron (sokkal világosabb, mint a hímeké, a sárga szín dominál). (Fotó: Kalmár Zs.)
Mocsári teknős hím plastron (sokszor majdnem teljesen fekete). (Fotó: Kalmár Zs.) Adult nőstényeknél a carapax erősen domború, a plastron enyhén domború, vagy egyenes. A hímek carapaxa jóval laposabb, a plastron legtöbbször homorú.
Mocsári teknős nőstény kloáka (a farok tövéhez közelebb áll). (Fotó: Kalmár Zs.)
Mocsári teknős hím kloáka (a farok tövétől távolabb áll). (Fotó: Kalmár Zs.) A dunai populáció morfológiailag határozottan elkülöníthető (számottevően kisebbek és világosabbak).
Az Emys orbicularis faj európai populációinak maximális páncélhossza 230 mm (Németország K-i része). Egyes törpe állományok egyedei csupán 100-120 mm-esre nőnek (Szicília, dalmát tengerpart). A magyarországi kifejlett hímek átlagos carapax hosszúsága 111,7–195,0 mm, a nőstényeké 101,8–173,2 mm, azonban az eloszlási területének legnagyobb részén a nőstények nagyobbak a hímeknél. A legnagyobb hím a Magyar Természettudományi Múzeumban található, melynek carapax hossza eléri a 164,0 mm-t (FARKAS 1998), a legnagyobb nőstény pedig 183,0 mm (ausztriai populációból).
2.3. Életmód Az időjárástól függően március közepén, április elején jön elő téli álmából. (A hibernációs időszak befejeztével, ha a levegő hőmérséklete már elég magas, 15–20 ºC). A telet mélyen az iszapban, a parti fövenyben tölti. Májusban párzik, a nőstény június végén, július elején laza (homok) talajba, 8- 10 cm – s gödörbe rakja le tojásait. Mindenképp olyan helyet keres, amelyet az árvíz nem érhet el. Egy gödörben 5–12 tojás található. A tojások 4,5 – 7 g tömegűek. A kis teknősök augusztus végén, szeptemberben közepén kelnek ki. (vagy a következő év tavaszán). Az ivarérettséget 5-12 éves korukban érik el. (a hímek korábban, mint a nőstények).
Mocsári teknős nőstény tojásrakás megkezdése előtt (Fotó: Kalmár Zs.).
Az utolsó tojások is lerakásra kerültek. (Fotó: Kalmár Zs.). Napközben háborítatlan helyeken, vízbe dőlt tuskókon napozik, borús idő esetén csak ritkán látható. Inkább hajnalban, a kora esti órákban aktív, ekkor keresi táplálékát. Korosztályonként különböző a táplálékpreferencia. Természetes táplálékai: különböző lárvák, férgek, rákok, döghús, puhatestűek, csak beteg, sérült, legyengült, kisebb halak, halivadékok (egészséges halállomány fenntartása, a halastavakra így nem jelentenek veszélyt). Vízinövényeket csak ritkán fogyaszt. Veszélyforrást jelentenek a tojásokat és a fiatalokat zsákmányoló ragadozók (róka, rétisas, telepített ragadozó halak magas populációsűrűsége egy adott élőhelyen); kémiai vegyületek (műtrágyák, növényvédőszerek); és fizikai behatások (autó- és motorkerékpár); valamint az élőhely zavarása, az állatok háborgatása. Téli nyugalomra szeptember végén, október közepén – végén vonul. Oxigénszükségletét a száj – és garatnyálkahártyán (gazdagon erezett) keresztül veszi fel.(az anyagcsere speciális alakulása jellemző).
3. Célkitűzések Vizsgálataink során célul tűzzük ki az alábbiakat: - Populációbiológiai paraméterek meghatározása: A vizsgált területeken élő mocsári teknős állományok nagyságának, ivararányának, testméret-viszonyainak feltárása. - A szezonális aktivitás megismerése az adott élőhelyeken. - Felmérni, hogy a tojásrakó helyek mennyire veszélyeztetett területen helyezkednek el (tojásrakó helyek felmérése: elhelyezkedése, víztől való távolsága, zavartsága, hogy művelés alá vont területről van-e szó, folyik-e gazdálkodás a területen). - Megállapítani a mocsári teknősök mozgáskörzetét és azt, hogy mi az a maximális távolság, amelyen belül a teknősök megtalálják életfeltételeiket, mekkora távolságokat képesek megtenni a szaporodó helyekig és a táplálékforrás felkutatása érdekében. - A védelmi intézkedések szükségességének értékelése, hogy hosszú távú fennmaradásukat biztosítani tudjuk a különböző élőhelyi feltételek mellett. A jelenlegi helyzet vázolása, állapotjellemzés, ökológiai, populációbiológiai kutatások, majd ezután a védelmi programok kidolgozására kerülhet sor Várható eredmények és hasznosíthatóságuk A faj hazai állományára vonatkozóan populációbiológiai alapadatokhoz juthatunk és kiértékelésükkel megfelelő képet kaphatunk az adott területeken élő populáció állapotáról. Az eredmények támpontot adhatnak a területkezelési tervek elkészítésében, az információk segítséget nyújthatnak a faj védelmének kidolgozásában, egy stabil állomány fenntartásában.
4. A felmérések módszerei 4.1. A vizsgálati területek Szikra és Alpári rét törzsterületét képező tiszaalpári Tőzeges tavak
Magas vízálláskor, a teknősök számára kedvezőtlen körülmények (Fotó: Kalmár Zs.).
Péteri-tó II. tóegység
Nádas, gyékényes, ahol a csapdák találhatóak 100m-enként (Fotó: Kalmár Zs.).
4.2. Az alkalmazásra kerülő módszerek Felméréseink elsődlegesen élvefogó csapdázással történtek. A megfigyelések eszközéül a fogás – visszafogás módszerét alkalmaztam - Ezek a halászvarsákhoz hasonlóan működnek, dróthálóból készültek. A varsák bejárataira csapóajtó is került (2 db/ajtó), megelőzendő az állatok kimenekülését a mérés előtt. A csapdák méretei: • hosszúság: 102 cm • szélesség: 62 cm • magasság: 60,5 cm. A csapda bejárata a téglatest két kisebb oldalán, gúlaszerűen a középpont felé süllyesztve van kialakítva. (szélesség: 22 cm, magasság:13 cm). A csapdaajtók a bejárat felső szegélyére gyűrűvel felhelyezett fémrudacskák. (a bejárást lehetővé teszik, de kimenekülni nem tudnak az állatok). A varsákkal a kisebb egyedek is befoghatók.
Élvefogó csapda pillepalackokkal (Fotó: Kalmár Zs.).
A csapda helye a tiszaalpári Tőzeges Tavak területén magas vízállásnál (Fotó: Kalmár Zs.).
Carapax szegélypajzsának jelölése bereszeléssel (Fotó: Kalmár Zs.).
A 2005-ös évben saját vizsgálatot indítottam a tiszaalpári Tőzeges tavak területén állományfelmérés céljából, eredményeit a későbbiek folyamán fejtem ki. Munkámat itt Bártol István őrkerület vezető segítette. Megismertem a Péteri-tónál folyó felvételezéseket és módszereket, melyeket Molnár László természetvédelmi őr végzett.
A vizsgálatok megkezdését és a csapdák kihelyezését az időjárás, a vízállás, és a terület megközelíthetősége határozta meg. A felvételezéseket nagyon későn tudtam megkezdeni a 2005-ös évben a terület vízborítottsága miatt. A felmérés/csapdázási idény kezdete: 2005. július 3-a volt. Az idény vége: 2005. szeptember 29-e. A vizsgálat végét az indokolta, hogy szeptember első hetében már minimálisra csökkent a teknősök mozgása,- és létszáma. Szeptember 12-e után nem sikerült befogni egyetlen állatot sem. Valószínűleg az újabb vízszintemelkedés, és gyors hőmérsékletcsökkenés okozta visszavonulásukat. Dróthálóból készült, csapóajtóval ellátott élvefogó varsákat használtam a befogásoknál, amelyekbe műanyag palackokat erősítettem, hogy a csapda legalább 10 cm-re kiemelkedjen a vízből. Így biztosítottam az állatok oxigénhez jutását. A teknősvarsákba csaliként kezdetben marhamájat, majd sertés- és csirkemájat tettem az eredményesség miatt.(gyorsan megérzik a rothadó máj szagát, odavonzza őket a csapdához). Sok esetben érintetlenül találtam a májat ellenőrzéskor, később hozzászoktak a csalihoz, és a fogási arány is nőtt. A csalit kétféleképpen helyeztem el: a varsákon belül középen az ajtók szintjében felkötve (könnyebben megtalálják a bejáratot), vagy az aljzatra tettem. A csapdák helyeinek megválasztása azon a feltételezésen alapult, hogy az állatok előszeretettel használják a part menti, alacsonyabb vízmélységű sávokat. Figyelembe vettem a növényborítottságot, a vegetációt is. Ezáltal próbáltam meghatározni a teknősök mozgáskörzetét a különböző területek látogatottsága alapján.(potenciális búvó-, napozó-, és táplálkozási helyek megválasztása). A megfigyelések (csapdafelszedés és mérés) az egész időszak alatt hetente egy- két alkalommal történtek, lehetőség szerint azonos időszakokban, ugyanabban a napszakban (délelőtt és kora esti órák). A kihelyezés és csapdafelszedés időpontját az aktivitási periódus határozta meg (szürkületkor és a kora reggeli órákban), mivel ebben az időszakban a legnagyobb a befogás valószínűsége. Minden alkalommal mértem a levegő hőmérsékletét és megfigyeltem az időjárást, mivel befolyásolja az állatok mozgásának intenzitását. A felvett adatok rögzítésére egy táblázat szolgált, amelyben a kézzel fogott példányok adatait is feljegyeztem. A táblázat tartalmazza a befogásokat, a teknősök méreteit, sérüléseit, nemét, a dátumot és az időjárást, a csapdák számát, a jelöléseket, és azt, hogy új, vagy visszafogott volt-e a példány. A megjegyzés cellába kerültek a mérésen kívüli egyéb megfigyelések és információk. Több alkalommal fogtam egyéb fajokat is (pl. csuka, kecskebéka), melyeket a feljegyzés után azonnal elengedtem. Az állatok testméreteinek felvételére tolómérőt használtam, minden új egyedről 8 méretet vettem fel (plastron hossz- és szélesség, carapax hossz- és szélesség két helyen, nyakpajzs hossz- és szélesség és a páncélmagasság). Az új példányok megjelölésére a carapax szegélypajzsainak bereszelését alkalmaztam, így minden állat egyedi jelölést kapott (A reszelések az állat számára a későbbiekben nem okoznak semmiféle hátrányt). - Testméretek felvétele • Ph (plastron hossz) • Ps (plastron szélesség) • Ch (carapax hossz) • Cs1 (carapax szélesség a 6. szegélypajzsnál)
• • • •
Cs2 (carapax szélesség maximuma) Nh (nyakpajzs hossz) Ns (nyakpajzs szélesség) Ps (páncélmagasság)-nem teljesen pontos adatok, nehezen mérhető.
További eszközként tolómérőt, mérleget és reszelőt használtunk. - A teknősök jelölései, attól függően, hogy a bereszelés melyik oldalon van (carapax felülnézetben): • Bp (bal pajzs) és • Jp (jobb pajzs). - Az adatok rögzítése táblázatban történt, majd az adatfelvételi lap kiértékelése statisztikai módszerekkel és azok értékelése - Egyéb észrevételek feljegyzése, amelyek befolyásoló tényezőként hatnak az állomány alakulására, módszereink használhatóságára
A Péteri-tónál a II. tóegységben történtek a felvételezések, melynek időtartama 2006.08.02 08.30 közé esett. Ezt megelőzően Molnár László végezte a monitorozást 2006.07.01-től 07.31-ig. Ugyanazzal a módszerrel dolgoztunk az adott területen mind a két hónapban. A teknősvarsákat (7db) a II. tóegység DK-i felén, egymástól 100 m-re helyeztük el a nádas illetve gyékényes szegélyében karókhoz rögzítve. Az ellenőrzés során kenuval közlekedtünk a tó területén. A teknős csapdákat pillepalackok tartják a víz felett 5-10 cm-re. Csalit itt nem használtunk, a monitorozás egyöntetűsége végett. A vízmélység 2006-ban 80-100 cm volt, 1520 cm-rel magasabb, mint tavaly. Mindegyik csapda a tavaly kijelölt helyére került. A teknős csapdák helyzete: teknős csapda=TCS TCS száma 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
GPS koordinata Északi szélesség 46,59808 46,59737 46,59667 46,59601 46,59518 46,59447 46,59366
Keleti hosszúság 19,91143 19,91071 19,9102 19,90974 19,90911 19,90852 19,90807
Minden befogott példány kapott egy sorszámot és a sorszámhoz tartozó egyedi azonosító kódot. A carapax szélső pikkelylemezeit jelöltem. A szélső pikkelyek számozása a faroktól indul, külön jobb és bal oldal. A csapdákban befogott példányok jobb oldala (az első lemez kimarad), a csapdán kívül fogottak (duzzasztó, Molnár-tanya, zsilip) bal oldala került megjelölésre. A kézzel fogott példányok nagy része tojásrakó nőstény volt. A felvett adatok: dátum, kód, egyed száma csapda száma, nem, tömeg, plastron hosszúság és szélesség, carapax hosszúság és szélesség, írisz szín. Ezen kívül feljegyeztük a sérüléseket, deformációkat. Minden egyes példányról fénykép készült (carapax, plastron fotó) a későbbi azonosíthatóság és változások miatt.
5. Eredmények 5.1. Egyedek számának alakulása A Tiszaalpári Tözeges tavak területén mindkét évben igen alacsony létszámban sikerült a mocsári teknősöket befogni. Az esetleges előfordulásnak köszönhetően a létszám igen ingadozó. Hasonlóan ingadozó létszámot figyeltünk meg a Péteri-tónál, ami elsősorban az időjárás változásával, a hőmérséklet csökkenésével, erős széllel magyarázható. Az időjárás hatását a fogási eredményekre a következő évben kívánjuk elemezni a legközelebbi meteorológiai állomás adatainak felhasználásával.
Az egy nőstényre eső hímek számában a két terület között különséget találtunk, ami az idei évben még nagyobbnak mutatkozott, 3,3 hím jutott egy nőstényre. Az egyes évek között is különbség adódott, amíg Tiszaalpáron növekedett a hímek aránya, addig a Péteri-tónál csökkent. 2005
2006
Terület
Összes egyed
Tiszaalpári Tözeges tavak
35
2,8
1
17
3,3
0
140
2,2
15
299
1,4
15
Péteri-tó
1 nőstényre eső Meghatározatlan hímek száma ivarú
5.2. A jelölés-visszafogás eredményei
Összes egyed
1 nőstényre eső hímek Meghatározatlan ivarú száma
A Tiszaalpári Tözeges tavaknál a 2005. évben összesen 29 egyedet sikerült befogni és megjelölni. Ugyanebben az évben ezek közül 9 példányt fogtunk vissza, 2006. évben már egyet sem. A 2006-ban újonnan befogott és jelölt 18 példányból mindössze egyet sikerült ismételten megfogni. A terület mindkét évben az árvíz miatt igen sokáig vízzel volt borítva, a vízmélység, eloszlás folyamatosan változott,, ami igen kedvezőtlen hatású lehetett a teknősállományra. A Péteri-tónál 2005-ben 131 egyedet jelöltünk, amiből ugyanazon évben 9 példányt, 2006-ban 37 egyedet sikerült visszafogni. A 2006-ban jelölt 184 egyedből 112-öt tudtunk visszafogni, ami igen magas arányú. A Tiszaalpári területen volt olyan példány, amelyiket ötször is, a Péteri-tónál nyolc alkalommal is visszafogtunk, de a legtöbb egyedet mindössze két-három alkalommal. Az alábbi ábrák jelmagyarázatában az elől álló év a jelölés, míg a következő a visszafogás idejét jelöli.
5.3. Mozgáskörzet vizsgálatok A teknősök mozgáskörzetének megállapításához négyzetrácsos elhelyezésben igen sok csapdára lenne szükség. A csapdák korlátozott száma miatt jelenleg csak a teknősök által megtett legnagyobb távolságot tudjuk felmérni a vonalban kihelyezett csapdák segítségével. Tekintettel arra, hogy eddigi terepi tapasztalataink szerint a teknősök elsősorban a nádas-szegély mentén mozognak, a becslés közelít a valósághoz. Az ábra jól mutatja, hogy a visszafogott egyedek többsége ugyanazon csapda közvetlen környezetében marad vagy legfeljebb a szomszédos csapdát kereste fel. 300m vagy ennél nagyobb távolságra mindössze néhány egyed jutott el.
A területhűséget jól jelzi az alábbi ábra, amin látszik, hogy a visszafogott egyedek döntő többsége az első megfogás helyszínén maradt, ugyanabba a csapdába még egyszer bement, viszont kétszer vagy háromszor már sokkal kevesebb példány kereste fel ismételten ugyanazt a csapdát.
5.4. Testméretek kapcsolata A befogott egyedszám jelentős különbsége miatt jelenleg csak a Péteri-tó mocsári teknős állományának testméret-összefüggéseit mutatjuk be, kiemelve néhány mért paramétert. Az állatok testtömege és a hátpáncél hosszúsága között a hímek és a nőstények esetében egyaránt nagyon szoros kapcsolat látszik, amelynek statisztikai értékelése folyamatban van. A nőstények esetében a kapcsolat sokkal szorosabbnak látszik.
A mocsári teknősök páncél hosszúsága és szélessége között szintén szoros összefüggés látszik. A két év adatai között némi eltérés figyelhető meg, ami minden bizonnyal az idei év nagyobb befogott egyedszámának köszönhető. A nőstények átlagos és maximális carapax hosszúsága és szélessége a hímekét meghaladja.
5.5. A területeken előforduló sérülések típusai
Feltehetően gépjármű okozta mély carapax törés (Fotó: Kalmár Zs.).
Hím mocsári teknős csonkolásos sérülése (Fotó: Kalmár Zs.).
Az egész carapaxra kiterjedő gépjármű okozta törés (Fotó: Kalmár Zs.).
5.6. Javaslatok védelmi intézkedésekre A vízi élettér állapotának megőrzésével nagyban befolyásolhatjuk a mocsári teknős állományok további csökkenésének megállítását. A fészkek pontos helyének felkutatása, majd a veszélyeztető tényezők kizárása az egyik legfontosabb feladat az intenzív mezőgazdaság visszaszorítása mellett. A tojásrakó helyekre a mezőgazdaság és a predátorok jelentik a legnagyobb veszélyt. A Péteri-tónál biztosított a megfelelő fészkelőhely, (idén a duzzasztónál figyeltem meg tojásrakást, a közelben található laza talajú, homokos, füves terület), napozó- és búvóhely. A tiszaalpári Tőzeges Tavaknál nincs alkalmas tojásrakóhely.(Hátrányt jelent itt még a napozóhelyek és a náddal, gyékénnyel benőtt partszegélyek hiánya). A szaporodási időszakban mind a két területen veszélyeztető tényező a közúti forgalom az állatok vonulásakor. A tojásrakás- és a kelés időpontjában az adott területeken a forgalom korlátozása fontos vedelmi lépés lehetne. A szőrmés ragadozók számának csökkentésével és telelőhelyek védelmével a fiatal állatok túlélési esélyei növekednének. A mocsári teknős populációk további felmérésére, a monitorozás folytatására és kiterjedtebb vizsgálatok elkezdésére lenne szükség a KNP területén.
6. Válogatott irodalom Arvy C., Servan J.(1996): Imminent compatition between Trachemys scripta and Emys orbicularis in France. Proceedings of the Emys Symposium Dresden (96); 33-38pp. Bozhansky A., Orlova V.(1996): Conservation status of the European pond turtle, Emys orbicularis (Linnaeus, 1758) in European Russia; Proceedings of the Emys Symposium Dresden (96); 41-45pp. Schneeweiss N.(1996): Status and protection of the European pond turtle( Emys orbicularis o.) in Brandenburg, Northeast Germany. Proceedings of the Emys Symposium Dresden (96); 219-226pp. Ficetola G. F., Padoa-Schioppa E., Monti A., Massa R., Bernardi F., and Bottoni L.(2004): The importance of aquatic and terrastrial habitat of the European pond turtle ( Emys orbicularis): implications for conservation planning and management; Canadian Journal of Zoology ;1704-1712pp. Cadi A. and Joly P.(2003): Competition for basking places between the endangered European pond turtle Emys orbicularis galloitalica) and the introduced red-earlier slider (Trachemys scripta elegans); Canadian Journal of Zoology; 1392pp. Janzen F., Tucker J., and Paukstis G.(2000): Experimental analysis of an early life-history stage: selection on size of hatchling turtles; Ecology ; 2290-2304pp. Highfield A.(2002-2003): Breeding Emys orbicularis in captivity.(The European pond turtle); Tortoise Trust Levin D. (1993): European Pond turtle, Emys orbicularis; Tortuga Gazette. Farkas B., Sasvári L.(1999): Teknősök, Kitaibel Kiadó; 70-72pp. O’Shea M. & Hallyday T.(2001): Hüllők és kétéltűek. Határozó Kézikönyvek. Szegedi Kossuth Nyomda Kft; 52pp. Pénzes B.: Terrárium kétéltűeknek, hüllőknek, kisemlősöknek. Szegedi Kossuth Nyomda Kft; 117-119pp. Brehm A.: Az állatok világa. II. kötet; Gutenberg Könyvkiadó; 410-413pp. Torvaji L.(2003): A mocsári teknős ökológiája a naplás- tavi populációban. Diplomadolgozat. Keszthely. Marián M., Szabó J.(1961): Adatok a mocsári teknős (Emys orbicularis) szaporodásbiológiájához; Állattani Közlemények; 85-99pp.
