MÍRON VAN FAGEN AZ ILLUMINÁTUSOK

MÍRON VAN FAGEN AZ ILLUMINÁTUSOK BEVEZETİ Az alábbi mővet a Christian Defense League (Keresztény Védekezési Liga) adta ki. Címük: P. O. Box 449 Arabi LA 70032 USA. A kötet szerzıjérıl az alábbiakat írják: Myron van Fagen zsidó, aki a Hollywood Cinema Guild tagja, nagysikerő színjátékíró, filmrendezı és gyártásvezetı volt, nemcsak Hollywoodban, de New Yorkban is. A 2. világháború után, amikor is az amerikaiak nagy hazafiakká váltak, Fagen úr úgy gondolta, hogy a Broadway színpadain bemutatott kommunistaellenes darab számára nagy nyereséget hozna. Igaz, hogy tény: ı maga keresztényellenes, kommunistákat pártfogoló személy volt, mint társai is, de elsı a pénz! Több ezer dollárt költött kutatókra azért, hogy elıássák a kommunistákról és az illuminátusokról a tényeket és dokumentumokat. Csak ezek után írta meg Red Star Over Hollywood (Vörös csillag Hollywood felett) címő színmővét. Jól ismerte a témát, mivel maga is egy ilyen vörös csillag volt. A zsidók, akiknek az egész film- és színházipar a kezükben volt, meggátolták a darab bemutatását, kiadását vagy színpadra kerülését, emiatt a szerzı hőtlenül zsidó fajtársai ellen fordult. E1ıfordul, hogy elárulják egymást, fıleg ha nagy pénz van az ügyben. Itt van tehát ez az elismert színjátékíró, aki megtámadja saját fajtestvéreit s színleli, hogy kommunistaellenes s anticionista. Munkája végén azonban vadul megtámadja Hitlert is, aki kétségtelenül a legvadabb antikommunista volt ezen a bolygón. A nemzeti szocializmus közvetlen ellentéte a kommunizmusnak. Ha az USA-t nem a zsidók irányították volna, a kis Németország Hitlerrel az élén elpusztította volna a kommunizmust – és vele az Illuminátus Rendet. Amikor a zsidók úgy határoztak, hogy megalapozzák a hatmillió zsidó Hitler általi elgázosításának mitológiáját, a bölcsebb zsidók egy másik számot: a hatszázezret javasolták. Egy kisebb számot nehezebben lehet megcáfolni – érveltek. Deygen úr beismeri, hogy a valósághoz képest még a hatszázezer is fel van nagyítva. Adjunk neki ezért igazat és tisztességet, akik tudjuk, hogy Hitler egyetlenegyet sem gázosított halálra. Sajnos, a hírszerzı média erısen felnagyítottan adott hitelt Hitlernek, amit nem érdemelt meg. De hangsúlyozzuk ismét: Fagen úr maga is zsidó, aki génjeiben hordja a győlöletet Hitler ellen, amit nem is hallgat el. Az ı esszéjét közöljük, szóról-szóra. A dokumentumok, nevek, dátumok, helyek vitathatatlanok és tagadhatatlanok, mivel nagy dollárösszegeket költött kutatókra és kutatásokra. „AZ ILLUMINÁTUSOK NAGY ÖSSZEESKÜVÉSE” Felmerül a kérdés: hogyan és miért van az, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége az alapja annak az összeesküvésnek, amely el akarja pusztítani az Egyesült Államok szuverenitását, függetlenségét, és rabszolgaságba akarja taszítani az amerikai népet az ENSZen belüli világkormány alatt? A legtöbb amerikai ember számára ez nagy titok. Nagyon egyszerő annak az általános tudatlanságnak az oka, amely a körül a rettenetes veszély körül van, ami Amerikát és az egész világot fenyegeti. E nagy összeesküvés mögött lévı vezetı elme kezében van a mi tömeginformációs médiumainknak, különösen a televíziónak, a rádiónak, a nagy sajtónak, valamint Hollywood-nak az abszolút irányítása. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a külügyminisztériumunk, a hadügyünk (Pentagon) és a Fehér Ház együttesen

kikiáltották: joguk van és hatalmukban áll a hírszerzés irányítása. Az, hogy ne az igazságot közöljék velünk, hanem csak azt, amit ık akarnak, hogy tudjunk, s amit ık akarnak, hogy higgyünk. İk erıszakolták ki ezt a nagy hatalmat e nagy összeesküvés mestereinek parancsára, és az a céljuk, hogy agymosást alkalmazzanak a népen, hogy ez a nép bekapja a hamis békehorgot, s ık rabszolgaegységgé alakíthassák át az USA-t az ENSZ-en belül mőködı világkormány számára. Ennek a titkos tervnek volt része elıször is az úgynevezett „rendıri akció” Koreában, ahol az Egyesült Államok csapatai harcoltak, s ahol 150 ezer amerikai katona vesztette életét vagy megcsonkíttatott; épp úgy, mint a vietnami hadüzenet nélküli háború, ahol ugyancsak Amerika fiai pusztultak és sebesültek, mint Rhodésiában és Dél-Afrikában, amely akciók mind részei voltak az ENSZ-féle titkos tervnek. Legfontosabb, hogy minden amerikai tudja, de fıleg minden amerikai anya tudja, akiknek fiai vesztek oda Koreában és akiknek fiai halnak most Vietnamban, hogy a mi úgynevezett washingtoni vezetıink, akiket azért választottunk meg, hogy biztonságban tartsák, és óvják nemzetünket és alkotmányukat, azok a mi legfıbb árulóink! Mögöttük pedig egy viszonylag kis csoportot képezı néhány egyén áll, akiknek legfıbb céljuk, hogy rabszolgasorba döntsék nemcsak Amerikát, de az egész emberiséget, és sátáni tervük szerint egy világkormány alá hajtsanak minden nemzetet. Hogy e sátáni tervrıl tiszta képet alkothassunk, vissza kell mennünk a kezdetekhez, a XVIII. századig, és megneveznünk azt az embert, aki ezt a tervet cselekedetté változtatta - aztán visszatérünk a jelenbe, a terv megvalósításának mai állapotához, hogy az összehasonlítást terv és valóság között megtehessük. A KEZDET Rá kell világítanunk a hírszerzés (FBI) által az utóbbi idıben használt kifejezésre, a „liberális” (lyberal) szó tartalmára. Ha az ellenségünkre mondják: „İ egy liberális”, az a világkormány által kierıszakolt „takaró”, hogy cselekedeteiket és azok valóságtartalmát és céljait elfedje. Olyan ártatlannak és humánusnak hangzik „liberálisnak lenni”! De biztosak lehetünk abban, hogy az a személy, aki magát liberálisnak nevezi, vagy akit liberálisnak mondanak és annak ismerünk, az igazából vörös. A sátáni terv még az 1760-as években jött létre, Illuminátusok vagy Illuminátus Rend (Illuminaty) elnevezés alatt. Szervezıje Adam Weisshaupt volt, aki zsidónak született, de késıbb megkeresztelkedett, és katolikus pap (jezsuita) lett belıle. Az akkor szervezett Rothschild Ház parancsára innen is kilépett, és megszervezte az Illuminátus Rendet. Tevékenységét természetesen a Rotschild Ház finanszírozta. A francia forradalomtól kezdve az illuminátusok minden háborúban kezesek és tevékeny résztvevık voltak, bár különbözı nevek alatt és álcák mögött, mert miután háttértevékenységük leleplezıdött és ismertté vált, Weisshaupt és cinkosai fedıneveket kezdtek használni. Amerikában az elsı világháború után (1921) megalapoztak egy szervezetet, a „Council on Foreign Relations (CFR)” (Külügyi Kapcsolatok Tanácsa) nevőt, amely az illuminátusok hierarchiájának irányítása alatt mőködik, elsısorban az ı leszármazottaik részvételével. Önmaguk álcázására szinte valamennyien amerikai hangzásúra változtatták meg nevüket. A Dillon-oknak például Lapowlski volt az eredeti nevük, s közülük az egyik kincstári titkár is volt. De van az illuminátusoknak hasonló, álcázott alapítványuk Angliában is, „British Institute of International (???)” (Brit nemzetközi ügyek intézete) név alatt, de van Franciaországban és Németországban is, ugyancsak fedınevek alatt.

Ezek a szervezetek, beleértve az USA-ban mőködı CFR-t is, folyamatosan alszervezeteket vagy amolyan „elıszervezeteket” teremtenek, amelyek beszivárognak és beépülnek a törvényes nemzeti ügyeket intézı szervezetekbe és a legkülönbözıbb fázisokban folynak bele ügyeikbe. Ezeknek a szervezeteknek az irányitója a nemzetközi bankárság, akik viszont mind a Rothschild család irányítása alatt állnak. (Bıvebb információ szerezhetı be a Cinema Education Guild kiadónál, PO.Box 64205 Hollywood, CA, amely kiadta a „You and a Spawn of the llluminaty” és a „CFR Compleily Unmasced as Illuminaty” cimő füzeteket /New Bullettin 122. és 123. sz. /. Ezekben a füzetekben megtalálhatók az Illuminátus Rend megalapítóinak és leszármazottainak eredeti és mai, felvett nevei, ık jelenleg is a CFR szervezetben dolgoznak.) Térjünk vissza az illuminátusok szervezésének kezdetéhez, ahogy a 122. sz. kiadványban megjelent. KI KIT PÉNZELT? A Rothschild család egyik ága finanszírozta Napóleont, a másik ág pedig Britanniát, Németországot és a többi országot. Tudnunk kell, hogy a két Rothschild család együtt szervezte az Illuminátus Rendet. Közvetlenül a napóleoni háború után az illuminátusok úgy látták, hogy mind az emberek, mind a nemzetek belefáradtak a háborúba és nélkülözésben szenvedtek, így a békéért bármilyen megoldásra készek. Ezért a Rothschildok és cinkosaik létrehozták a „Bécsi Kongresszust”. Már itt megkísérelték a „Nemzetek Ligájá”-nak megalakítását - azaz: egy világkormány létrehozását, amely részükrıl arra a gondolatra épült, hogy minden király és államfı annyira el van adósodva feléjük, hogy akarva-akaratlan szolgálni fog nekik, s mindegyik cinkosukká válik. Csakhogy az orosz cár felfigyelt erre a gondolatra, és megtorpedózta tervüket. Ez feldühítette Nathan Rothschildot, aki a dinasztia feje volt, és megfogadta, hogy az ı utódainak egy szép napon ezért el kell pusztítani a - mindenkori - cárt családostól. És Nathan leszármazottai 1917-ben végre is hajtották ezt a tervet! Az illuminátusok már ekkor sem rövidtávú terveket szıttek, nem közeli célokat tőztek ki maguk elé. Normális körülmények között egy összeesküvı, ha egy terv végrehajtására szövetkezik, elvárja, hogy az a terv még életében megvalósuljon, még életében véghez tudja vinni. Az illuminátusok esetében nem ez volt a helyzet, bár remélték, hogy még életükben sok mindent meg tudnak valósítani. Felmérve és felismerve tervük kivitelezésének lehetıségeit és akadályait, hosszútávú programokban kellett gondolkodniok, s annak tudatában cselekedniük, hogy végcéljuk megvalósítása évtizedekbe vagy akár évszázadokba telhet. Ezért leszármazottaikat is felkészítették az összeesküvésre, remélve, hogy ık teljesítik be elképzeléseiket. HOGYAN SZÜLETETT AZ ILLUMINÁTUS REND? Adam Weisshaupt zsidó származású jezsuita szerzetes a templomi törvények tanának professzora volt az ingolstadti egyetemen, amikor kilépett a rendbıl, hogy magáévá tegye a luciferi összeesküvés eszméjét. 1770-ben arra fogadta fel ıt a hivatásos pénzkölcsönzésre berendezkedett Rothschild Ház, hogy szervezze át és modernizálja a régi „Protocols of Zion”t, amelynek tervezetében benne foglaltatott - ahogyan azt Jézus is említette -, a „Sátán

zsinagógájának” adja a végsı világuralmat, hogy a luciferi ideológiát ráerıszakolhassák az emberiségre. Weisshaupt 1776. május elsején fejezte be munkáját. Ezért lett május elseje a világ kommunistáinak nagy ünnepe. Ez volt az illuminátusok megszervezésének hivatalos napja. A kidolgozott terv célul tőzte ki, s feladatának tekintette a világ minden kormányának és vallásának - elsısorban a kereszténységnek - az elpusztítását. Ennek a célnak az elérését abban látták, ha a tömegeket szétválasztják. Maga Weisshaupt úgy tervezte e feladat megvalósítását, hogy a „Goim”-ot - az embercsordát - állandóan növekvı politikai, gazdasági, szociális és egyéb problémák miatt elkülönülı, jellegzetes táborokra osztják és szembeállítják egymással. Ez történik Amerikában napjainkban is. Az egymással szemben álló feleket fel kell fegyverezni és okokat, eseményeket teremtve, incidenseket kell kirobbantani, hogy azok így gyengítsék le egymást a harcban, mert ezzel fokozatosan megsernmisülnek a nemzeti kormányok és a vallási intézmények. Láthatjuk: ez az állapot uralkodik ma is az egész világon. Ennél a pontnál ki kell emelnünk az illuminátusok lefektetett tervének egy fı sajátosságát: ha majd a „világ irányításának” terve napfényre kerül, ık letörlik a földrıl az egész zsidóságot, hogy a gyanút eltereljék magukról. Azt gondolhatjuk, ez túlzás, de emlékezzünk arra, hogy megengedték Hitlernek - aki maga is liberális-szocialista volt, és Krupp, Kennedy, a Warburgok és a Rothsclildok finanszírozták tevékenységét -, hogy elhamvassza a zsidókat! ELNEVEZÉSÜKRİL Miért is választották az összeesküvık az „illuminátusok” nevet e sátáni szervezetüknek? Weisshaupt maga mondta: ez a szó is a „Lucifer”-bıl származik. Értelme: fényhordozó, „fényt használni” egy világkormány megvalósításához, lehetıvé tenni vele az értelmileg erre képeseknek a világ olyan kormányzását, hogy ne legyen többé háború. A „béke” szót, mint csalétket kell használni; Úgy, mint ahogyan használták 1945-ben is, hogy ráerıszakolhassák az Egyesült Nemzetek Szövetségét a világra. Ezt is a Rothschildok finanszírozták, mégpedig úgy, hogy összeverbuváltak vagy kétezer követıt maguknak, mővészekbıl, az irodalom, a nevelés, a tudományok rnővelıinek körébıl, a pénzügy- és az ipar területérıl. Ez után alapították meg a „Grand Orient” szabadkımőves páhotyokat, ugyancsak a Rothschildok parancsára. Sokakat megdermeszt és felbosszant, de dokumentumokkal bizonyítható, hogy a mi Alexander Hamiltonunk és Thomas Jeffersonunk is Weisshaupt tanítványaivá váltak. Jefferson volt a legerısebb védıje Weisshauptnak, amikor a kormány törvényen kívül helyezte, és Jefferson volt az, aki beszivárogtatta az illuminátusokat az akkor újonnan szervezett skót rítusú szabadkımőves páholyokba Amerika keleti részén, New Englandban. Bizonyíték erre, hogy 1789-ben John Robenson minden szabadkımőves páholy fejét figyelmeztette Amerikában az illuminátusok beszivárgására; 1789. július 19-én David Pappin, a Harvard Egyetem elnöke ugyanazzal a figyelmeztetéssel oktatta tanítványait, kifejezve azt a veszélyt, amelyet az illuminátusok beszivárgása jelent az amerikai politikára és a vallásra. Ezt megtetızve, John Quincy Adams, a New England-i szabadkımőves páholyok szervezıje is kiadta figyelmeztetését. Három levelet írt William L. Stone ırnagy magas fokozatú szabadkımővesnek, amelyekben nyilvánosságra hozta, hogyan használja Jefferson a szabadkımőves páholyokat az illuminátusok romboló céljaira. E leveleket jelenleg is ırzik Philadelphiában, a Watenburg Square könyvtárában. Jefferson, a Demokrata Párt megalapítója, tagja volt az Illuminátus Rendnek, s ez meg is látszott a párton, de abban az

idıben a Republikánus Pártba is beszivárogtak, ahol ma már szintén nincs hőséges amerikanizmus (Amerika-szeretet, hazaszeretet, nemzethőség). ÚJ STRATÉGIA Az a katasztrofális elutasítás, amit az orosz cár tett a Bécsi Kongresszuson, korántsem semmisítette meg az illuminátusok összeesküvését, csupán rákényszerítette ıket egy új stratégia alkalmazására. Észlelték, hogy az „egy világkormány” gondolata pillanatnyilag halott, de a Rothschildok úgy határoztak, hogy a terv fenntartása érdekében kezükbe kaparintják Európa államainak pénzügyeit. A waterloo-i csata kimenetelét meghamisítva, a Rothschildok elhintették azt a hírt, hogy Napóleon megnyerte a csatát. Ez a „hír” pánikot keltett Angliában a tızsdén. A részvények ára szinte nullára zuhant, és Nathan Rothschild felvásárolt majdnem mindent: pennyért dollár értéket. Így nyerte el az angol gazdaság irányításának lehetıségét. A sikertelen Bécsi Kongresszus után Rothschild szinte azonnal rákényszerítette Angliát, hogy teremtsen egy új bankot (Bank of England), amit aztán teljes mértékben ı irányított. Pontosan úgy, ahogyan - majd látni fogjuk - késıbb Jacob Schiff keresztülvitte a „Federal Reserve System Act” (Szövetségi Tartalékalap) törvényét az USAban, amely lehetıvé tette, hogy Rothschild kezébe kerüljön Amerika gazdaságának titkos irányítása is. AZ ILLUMINÁTUSOK AMERIKÁBAN Nézzünk bele az illuminátusok USA-beli tevékenységébe. 1826-ban William Morgan kapitány elhatározta, hogy tudatja az összes szabadkımővessel és a tömegekkel is a teljes igazságot az illuminátusok tevékenységérıl, titkos tervükrıl, céljaikról, módszereikrıl. Nyilvánosságra hozta az összeesküvés értelmi szerzıinek személyazonosságát, amiért az illuminátusok távollétében is rögtönítélı bíróság elé vitték Morgan ügyét, és elítélték árulásért. Megparancsolták az angol illuminátusnak, Richard Howardnak, hogy a bőnös árulón hajtsa végre az ítéletet. Mivel Morgan errıl tudomást szerzett, megpróbált Kanadába menekülni. Howard azonban a Niagara vizesés közelében utolérte és meggyilkolta. Ezt a tényt igazolta Avery Allen esküdt, aki hallotta, amikor New Yorkban a Templomos Lovagok Szent János termében Howard jelentést tett a gyilkosság elvégzésérıl. Allen azt is elmondta, miként intézkedtek ezután Howard Angliába történı visszaszállításáról. Ez az Allen féle nyilatkozat New York város archívumában megtalálható. Nagyon kevesen tudják, de ez a gyilkosság akkora felháborodást váltott ki, hogy a szabadkımőves páholyoknak kb. a fele szőnt meg Amerikában. Ezekrıl az eseményekrıl ma is megvannak a jegyzıkönyvek, de az illuminátusok hatalmát jelzi, hogy képesek megakadályozni a történelem e szörnyő eseményeinek tanítását iskoláinkban. A KOMMUNISTÁK 1850 elején az illuminátusok titkos győlést tartottak New Yorkban, amelyen egy Angliából érkezett illuminátus, bizonyos Riglit tartott beszédet. Elmondta, hogy az illuminátusok egy nagy táborba szervezik a nihilistákat, ateistákat és más felforgató természető csoportokat, a késıbbi kommunistákat. Ekkor került elıször használatba ez a szó: kommunista; és lett nyilvánvaló a mögötte lévı szándék: megrémíteni az emberiséget, hogy a megfélemlítettek rossz lelkiállapota miatt

könnyebben rákényszeríthessék a népekre a világkormány gondolatát. A kommunizmusnak szánt másik fıszerep pedig az volt, hogy lehetıvé tegye az Illuminátus Rend számára a jövı háborúinak és forradalmainak szitását. Clinton Roosevelt - aki egyenesági ıse volt Franklin Rooseveltnek -, valamint Horst Greeny és Charles Dana, akik a legnagyobb és legfontosabb lapkiadók voltak ebben az idıben. Arra kaptak megbízást, hogy alakítsanak egy bizottságot, és teremtsenek pénzt az új vállalkozásra (a „kommunizmusra”). Az természetes, hogy a legnagyobb anyagi segítség Rothschildtól érkezett. Ezt használták fel arra, hogy Marx és Engels megírják „A tıkét”-t és a Kommunista Kiáltványt az angliai Sohoban. Ez világosan bizonyítja, hogy a kommunizmus nem ún. ideológia, hanem egy titkos fegyver az illuminátusok kezében - megtévesztésünkre és céljaik elérésére. AZ ÖSSZEESKÜVÉS ÁTTERVEZÉSE 1830-ban Weisshaupt meghalt, de halála elıtt még befejezte a régi illuminátus összeesküvés áttervezését. Eszerint, különbözı fedınevek alatt mőködı szervezeteik finanszírozzanak és irányítsanak minden nemzetközi szervezetet és csoportot oly módon, hogy tornázzák fel embereiket e szervezetek legmagasabb hivatalnoki helyeire. A legfıbb példák erre itt Amerikában többek között Woodrow Wilson, Franklin Roosevelt, J. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Dean Rusk, Robert McNamara, Fulbright stb. Adjuk ehhez hozzá azt a tényt, hogy amíg Karl Marx a Kommunista Kiáltványt írta az illuminátusok egy csoportjának irányítása alatt, addig Karl Ritter frankfurti egyetemi professzor az „Antitézis”-t írta egy másik csoport illuminátus irányítása alatt. Emögött az a gondolat húzódott meg, hogy azok, akik a felszín alatt irányítják az összeesküvést, céljaik elérésére tudják felhasználni a két ellentétes, ideológiát és azok különbségét, mert képessé teszi ıket arra, hogy ezek használatával egyre nagyobb és nagyobb embertömegeket válasszanak el egymástól, állítsanak ellentétes táborokba. Ezeket azután felfegyverezik és megfelelı agymosásos átnevelés után egymás ellen harcolva maguk semmisítik meg egymást. Elsısorban ez a folyamat semmisít majd meg minden politikai és vallási intézményt. Különös, hogy Ritter halála után munkáját egy német ún. filozófus, Nietzsche folytatta, megalapozva ezzel a „nietzscheizmust”, ami késıbb fasizmussá fejlıdött, kiforrt belıle a nácizmus, és ez az ideológia segített kirobbantani az elsı és a második világháborút. Fİ TEVÉKENYSÉGÜK Weisshaupt tervében az illuminátusok alábbi fı tevékenységei szerepeltek: 1. Használjanak pénzt és szexet megvesztegetésre, hogy magas pozícióban lévı embereket nyerjenek meg és irányíthassanak a politikai élet különbözı szintjein. Amikor a hazugságok és félrevezetések révén egy befolyásos ember a hálójukba kerül, szilárdan el van kötelezve nekik, politikai és más zsarolási lehetıségekkel: anyagi csıd, nyilvánosságra hozás, testi sérelmektıl vagy éppen életveszélytıl való félelem, fenyegetettség maga és szerettei részérıl. Érzékelhetjük, hogy Washingtonban hány magas poszton lévı ember van ebben a helyzetben! Érzékelhetjük, hány homoszexuális található a belügyi, a védelmi osztályokon és más szövetségi ügynökségeken, vagy éppen a Fehér Házban, s mind egyformán irányított. 2. Az Illuminátus Rend az egyetemek fakultásain szemeljen ki olyan diákokat, akiknek feltőnıen jó képességeik vannak, jó csalábó való és hajlanak a nemzetközi érdekek felé. İket

különleges kiképzésre tanácsolja nemzetközi területen, és az ilyen neveléshez ösztöndíjakat biztosít. Ezzel magyarázatot kapunk arra, mi is az a Rhodes-ösztöndíj. Abba a gondolatba belenevelést szolgálja, amely elfogadja, hogy csak egy világkormány tudja megszüntetni az ismétlıdı háborúkat és versengéseket. Ezzel az érvvel fogadtatták el az ENSZ-et az amerikai néppel. Az egyik legismertebb Rhodes-ösztöndíjas itt, az USA-ban William J. Fulbright szenátor, az ı szavazati listája világosan mutatja, hogy illuminátus. Az ilyen ösztöndíjakkal megkörnyékezettek magukévá teszik azt a gondolatot, hogy ık tehetségesebbek másoknál, ezért valóban joguk van a kevésbé tehetségeseken uralkodni, mert a tömegek úgysem tudják, hogy mi jó nekik politikailag, fizikailag, lelkileg. 3. Minden befolyással rendelkezı ember egy egérfogó felé halad, mert elıbb-utóbb az illuminátusok irányítása alá kerül, a speciálisan kiképzett diákok pedig a háttérben maradnak, ügynökként beépülve az államszervezetbe, mint tanácsadók. İk tanácsolják a törvényhozóknak, hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyek hosszú távon az illuminátusok tervének megvalósítását szolgálják, s amely tervvel meg tudják majd szüntetni a kormányokat, vallásokat. 4. Talán a legfontosabb utasítása Weisshauptnak a sajtó abszolút irányításának átvétele volt. Ezen keresztül kapták a tömegek az imformációkat, de saját érdekük irányába elferdített információkat, amelyekkel elhitetik a tömegekkel, hogy egyedül csak a világkormány adhat megoldást. Kik a tulajdonosai a sajtónak és a tömegtájékoztatás eszközeinek? Gyakorlatilag a hollywood-i mozibárók, Layman, Kuhn-Loeb Co., Goldman Sax és más nemzetközi bankárok. Minden nemzeti rádió és tévéállomás tulajdonosai és irányítói is ugyanezek. (...) Így megérthetjük, miért mondta a Pentagon sajtófınöke, hogy a kormánynak joga van ahhoz, hogy hazudjon a népnek! A FRANCIA FORRADALOMRÓL Térjünk vissza ismét az illuminátusok elsı napjaihoz. Mivel a XVIII. században NagyBritannia és Franciaország voltak a legnagyobb hatalmak, Weisshaupt megparancsolta az illuminátusoknak, hogy tartsák mozgásban a gyarmati háborúkat, beleértve az amerikai forradalmat is, hogy ezek gyengítsék a Brit Birodalmat. Megparancsolta, hogy szervezzék meg a francia forradalmat is. Ezt úgy ütemezte, hogy 1789-ben kezdıdjön, de 1784-ben egy igazán isteni beavatkozás történt. A bavariai kormány kezébe került egy olyan bizonyiték, amely leleplezte, hogy az Iluminátus Rend létezik, s amely meg tudta volna menteni Franciaországot, ha hitelességét nem vonják kétségbe. Ez pedig a következıképp történt: Miután 1784-ben Weisshaupt kiadta parancsot a forradalom elindítására, egy Zwack nevő német úr kiadott egy könyvet az illuminátusok titkairól. Ebben részletesen leírta Weisshaupt tervét. A könyv egy példányát elküldte a francia illuminátusok fınökének, nevezetesen Robes-pierre-nek, akit Weisshaupt megbízott a forradalom tüzének élesztgetésével. A Frankfurtból elindult futárt, aki a könyvet vitte útközben villámcsapás érte. A rendırség megtalálta nála a felforgató írást, és átadta az illetékes hatóságnak. Miután a bavariai hatóság alaposan áttanulmányozta a tervet, megparancsolta a rendırségnek, hogy tartsanak házkutatást Weisshaupt újonnan szervezett Grand Orient páholyainak hivatalaiban, és a páholy befolyásosabb tagjainak lakásain. Így újabb bizonyíték került napvilágra, amely meggyızte a hatóságokat arról, hogy a könyv az

összeesküvési terv valódi másolata: az illuminátusok forradalmakat és háborúkat hoznak létre a világkormány megalkotásáért, amelynek Rothschild lenne a feje, amint a trón elkészül. 1785-ben a bavariai kormány betiltotta az illuminátusok mőködését és bezáratta a Grand Orient páholyok hivatalait. 1786-ban pedig közzétették az összeesküvés tervét. Cime magyarul - „Az Illuminátus Rend és szekta eredeti írásai”. Errıl a teljes másolatot elküldték Európában minden kormányfınek és vallási vezetınek. Mivel a Rothschild-ok hatalma óriási volt, a címzettek nem vették komolyan a figyelmeztetést. Ennek ellenére az illuminátusok leleplezıdtek, hirhedtté váltak, ezért még titkosabban kellett tovább mőködniük. Weisshaupt megparancsolta szervezete tagjainak, hogy szivárogjanak be a minden titkok szervezetébe, a Kék-szabadkımővesség páholyaiba. Csak azok a szabadkımővesek lettek beavatva az illuminátusok titkaiba, akik bizonyították kiállásukat a nemzetközi érdekekért, és Istentıl teljesen elpártoltak. Ezután a humanizmussal palástolták szervezetüket, hogy a nép figyelmét eltereljék. Hogy be tudjanak szivárogni a páholyokba, Weisshaupt meghívta John Robensont Európába, aki magasfokú szabadkımőves volt, s az Edenburgi Királyi Egyetem professzora. Robenson nem dılt be annak a hazugságnak, hogy jóakaratú diktatúrát akarnak teremteni, de ezt nem árulta el, így Weisshaupt átadta neki az illuminátusok terveit tanulmányozásra, és megırzésre. Mivel a kormányok és vallások vezetıit félrevezették, hogy ne vegyék komolyan a veszélyt, 1789-ben Weisshaupt tervei szerint kitört a forradalom Franciaországban. Hogy más kormányokat komolyan figyelmeztessen, Robenson kiadott egy könyvet (1798): Bizonyítása annak az összeesküvésnek, amely képes elpusztítani minden kormányt és vallást címen. De ezt sem vették komolyan, mint ahogy Amerika népe ma sem veszi komolyan a figyelmeztetéseket az ENSZ és a CFR veszélyérıl. ÚJ VEZETİ 1834-ben az olasz forradalmi vetetıt, Giuseppe Mazzinit választották ki az illuminátusok, hogy irányítson egy forradalmi programot világszerte. Szolgált is nekik ebben a minıségében egészen haláláig, 1872-ig. Még jóval halála elıtt Mazzini bizalmasan tudtára adta egy amerikai tábornoknak, Albert Pike-nak az illurninátusok titkait. Albert Pike-ot annyira elkápráztatta az „egy világkormány” gondolata, hogy késıbb ı lett a feje ennek a luciferi összeesküvési szervezetnek. 1859 és 1871 között Pike kidolgozott egy katonai tervet három világháborúról és különbözı forradalmakról világszerte, mert meg volt gyızıdve arról, hogy ezek közelebb viszik az illuminátusokat végsı céljuk eléréséhez, az „egy világkormány” 20. századi megteremtéséhez. Távolinak tőnhet ez, de emlékezzünk: az illuminátusok nem vártak azonnali eredményt, hosszútávú terveik alapján haladtak elıre. Pike ezeket a munkáit fıleg otthonában, Little Rock (Arkansas) végezte, de késıbb, amikor a Grand Orient illuminátus páholyai gyanússá váltak, és Mazzini európai forradalmi tevékenysége miatt betiltották azokat, Pike megszervezett egy új, ún. „The New and Reformeri Palludian Right” (Az Új és Átformált Palladiai Jog) páholyt, és szupertanácsokat állított fel: egyet az USA-ban (Charlestoné S. Carolina), egyet Olaszországban (Róma) és egy harmadikat Németországban (Berlin). Még Mazzini hozott létre neki 23 alapszervezetet, s a világ stratégiailag fontos helyein tanácsokat állított fel. Ezek lettek a titkos központjai a világszerte elıforduló forradalmi megmozdulásoknak, s ez így van azóta is. Már jóval azelıtt, hogy Phony feltalálta a rádiót, az illuminátusok tudósai találtak módot arra, hogy Pike és alárendeltjei között a hírközlés mőködjön. Ennek a titoknak a felfedezése segítette hozzá a hatóságokat annak megértéséhez, hogy látszólag össze nem függı események - például

Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szarajevóban, és más történések világszerte összefügghetnek és háborúvá vagy forradalommá fejlıdhetnek. Amennyire egyszerő volt Pike terve, annyira hatásos! Kellett bele kommunizmus, nácizmus és politikai cionizmus; más nemzetközi mozgalmakkal megszervezve, amelyek táplálni fogják a három világháborút és legalább két nagyobb mérető forradalmat. Az elsı világháborút azért kellett végigharcolni, hogy lehetıvé váljék az illuminátusok számára a cárizmus elpusztítása úgy, ahogyan azt Nathan Rothschild megfogadta; miután az orosz cár megtorpedózta az ı tervét a Bécsi Kongresszuson, és hogy Oroszországot a kommunizmus erıdítményévé alakíthassák át. Nagy vitát váltott ki az illuminátusi tanácsadók között annak kiválasztása és eldöntése, hogy Németország avagy Britannia legyen-e felhasználva e háború színteréül. Ennek a háborúnak a befejezése után a kommunizmus nagymérető felépítése volt a cél, amit azután felhasználhatnak a még létezı kormányok megdöntésére és a vallások gyengítésére. Úgy tervezték, hogy a második világháború elısegítésére - amikor szükség lesz rá - a fasizmus és a politikai cionizmus különbségei és ellentétei lesznek alkalmasak. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Hitlert Krupp, a Warburgok, Rothschild és más nemzetközi bankárok finanszírozták, és a hatszázezer zsidó Hitler általi lemészárlása nem nagyon zavarta a nemzetközi zsidó bankárokat! Ez a mészárlás volt szükséges ahhoz, hogy világszerte győlöletet teremthessenek a németek ellen és egy nagy háborúban forduljon ellenük az egész világ. Röviden: a második világháborút azért kellett tervbe venni és megharcolni, hogy a nácizmus megsemmisüljön, és a politikai cionizmus meghatványozódjon, és így Izrael államot létrehozhassák Palesztinában. E háború alatt kellett felépülnie és megerısödnie a kommunizmusnak annyira, hogy egyenrangú hatalommal rendelkezzen a nemzetközi kereszténységgel szemben, és amikor eléri ezt a pontot, attól kezdve le kell fékeznie és sakkban kell tartania azt mindaddig, amíg egy végsı társadalmi kataklizmánál (természeti katasztrófaszerő csapásnál) szükség lesz rá ismét. Ahogyan ezt most látjuk, Roosevelt, Churchill és Sztalin ezt az irányzatot vitték át a valóságba. Truman, Eisenhower, Kennedy és Johnson teljes egészében folytatták. A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ A harmadik világháború kirobbanásának elısegítése pedig abból jó fog majd állni, hogy az illuminátusok titkos ügynökei valamilyen új szervezetnév alatt, ellentéteket szítanak az általuk felkavart politikai cionizmus képviseli, és a muzulmán világ között. Ezt a háborút úgy irányítják, hogy az egész iszlám világ és a politikai cionizmus (Izrael) megsemmisítsék egymást, míg ugyanabban az idıben a világ még megmaradt nemzetei elkülönülnek, megosztottakká válnak ebben a kérdésben, és beleerıszakolják ıket egy egymás elleni harcba, egészen a gazdasági, lelki, szellemi és fizikai végkimerülésig. Ha arra gondolunk, mi történik napjainkban a Közel-Keleten, nem vonhatjuk kétségbe, hogy az események e sátáni terv forgatókönyve szerint zajlanak, és annak céljait szolgálják. Pike maga jelentette ki Mazzininek 1871. augusztus 15-én: a harmadik világháború után azok, akik inspirálják a vitathatatlan világuralmat, kiprovokálnak egy társadalmi csapást, olyat, amilyet a világ eddig nem ismert. De idézzük saját szavait a Mazzininek írt levelébıl, amely levelet katalogizálva ırzi a Britannia Múzeum: „Mi szabadjára eresztjük a nihilistákat és az ateistákat, kiprovokálunk egy nagy társadalmi katasztrófát, és ennek az iszonya meg fogja mutatni minden nemzetnek az abszolút ateizmus hatását, ami eredete a kegyetlenségnek és a legvéresebb iszonyatnak; a nép mindenütt arra kényszerül, hogy védelmi harca vívjon a világon kisebbségben lévı forradalmárok ellen.

Végül el fogja pusztítani a civilizáció rombolóit, de a tömegek meghasonlanak a kereszténységben s az ı szerencsétlen lelkeik ettıl a perctıl kezdve vezetı és cél nélkül, tudatlanul sóvárognak majd egy eszme után, mert nem fogják tudni, hogy hová, kihez imádkozzanak, és az igazi fényt, az univerzálisan kinyilatkoztatott szennyezetlen luciferi doktrinákból fogják megkapni, ami végül kiderül és a népek szeme elé tárul. A kinyilatkoztatást egy általánosan reakciós mozgalom eredményezi, majd, amit követni fog a kereszténység és az ateizmus elpusztítása, mindkettı legyızetik és megsemmisül ugyanabban az idıben.” Amikor 1872-ben Mazzini meghalt, Pike egy másik itáliai forradalmárt, Adrian Lebit nevezte ki utódjának. Lebit követte Lenin és Trockij, majd késıbb Sztalin. Ezek forradalmi tevékenysége fölött a nemzetközi bankárok, Britannia, Franciaország, Németország bankárai, de mindenekfölött a Rothschildok uralkodtak. Mi talán úgy hisszük, hogy a nemzetközi bankárok, mint Krisztus idejében a pénzváltók, csak eszközei a nagy összeesküvésnek, valójában mindennek ık az értelmi szerzıi. Miért van az, hogy a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül végzett agymosással a tömegekkel elhitetik, hogy a kommunizmus az ún. munkások mozgalma? A valóság ellenben az angol és amerikai titkos hírszerzı szolgálatok szerint - akiknek birtokában hiteles dokumentumok és bizonyítékok vannak -, hogy a nemzetközi liberálisok az általuk kezelt nemzetközi bankjaikon keresztül tevékenykednek, és különösen a Rothschild bankházak azok, amelyek az eddigi háborúknak és forradalmaknak 1776 óta mindkét oldalát finanszírozták. Azok, akik ma is részesei a világösszeesküvésnek, az USA-bon közvetlenül a kormányban tevékenykednek a CFR-en és a Federal Reserve System of America-n keresztül uzsoráskodnak az amerikai kincstárban. Azért, hogy háborúskodhassanak. A vietnami háborút például az ENSZ-en keresztül teremtették meg, hogy elımozdítsa Pike illuminátus terveit, hogy az továbbvigye a világot az összeesküvés újabb állomásra, ahol az ateista kommunizmust és a kereszténységet be lehet erıszakolni egy minden nemzetre kiterjedı harmadik világháborúba. A KÖZPONTOK ÉS AMERIKA BEHÁLÓZÁSA A nagy összeesküvés utolsó központja az 17-as évek végén Frankfurt volt, amit Anschelm polgármester a Rothschild Házzal együtt alapított meg, és késıbb maga is felvette a Rothschild nevet, összeláncolva velük más nemzetközi finanszírozókat is, akik szó szerint eladták lelküket az ördögnek! 1786-ban, amikor a bavariai hatóságok nyilvánosságra hozták az illuminátusok tevékenységét, központjukat Svájcba helyezték át, késıbb pedig Londonba. A második világháború után, miután Jacob Schiff, az amerikai Rothschild-fiú meghalt; az amerikai ág központja New Yorkban Harold Trapp épületébe települt és azok a Rockefellerek finanszírozzák az illuminátusok manipulációit Amerikában, akik eredetileg pártfogolták Schiffet. Ennek a világösszeesküvésnek a végkifejletében jön létre az emlegetett „egy világkormány”, amelynek tagjai lesznek: a diktátor-király, aki ENSZnek a feje, tagjai a CFR és néhány milliomos közgazdász és tudós, akik már bizonyították hőségüket e nagy összeesküvéshez, de az összes többi embernek be kell olvadnia a végtelen nagy összességbe, a fajilag elkorcsosult embertömegbe, és ez valójában emberi rabszolgaság lesz. Hadd mutassak rá most arra, miként tudták az amerikai kormányt és népet beszippantani az „egy világkormány” hatalomátvételi terv, az illuminátus világösszeesküvés kiszolgálójának. Gondoljunk arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét azért hozták létre, hogy otthont adjon ennek az ún. liberális összeesküvésnek az „egy világkormány” megteremtése érdekében. Az USA átvételének tervét már a polgárháború idején lefektettek, és már ekkor plántáltak illuminátus ügynököket az országba, de George Washingtont nem tudták megnyerni

maguknak. Az elsı komoly nyomást a polgárháború alatt gyakorolták Amerikára. Tudjuké hogy Juda Benjaminé David Jefferson fı tanácsadója Rothschild-ügynök volt. Azt is tudjuk, hogy Rothschild-ügynökök tevékenykedtek Abraham Lincoln kabinetje körül, akik egy Rothschilddel közös pénzüzletre akarták rábírni Lincolnt. Ám az ı bölcsessége átlátott a szitán és egyszerően visszautasította az ajánlatot. Íme, itt ugyanaz fordult elı, ami az orosz cárral megtörtént, amikor megtorpedózta az elsı „League of Nations” (Nemzetek Ligája) tervet a Bécsi Kongresszuson. Késıbb a Lincoln-orvgyilkosság vizsgálata kimutatta, hogy az elkövetı, Boothé tagja volt egy titkos összeesküvési csoportnak, de mivel ez az ügy számos magasrangú kormánytisztviselıt is érintett, a csoportnak a neve nem került napvilágra. Megmaradt misztikus titoknak! Éppen úgy, mint a J. Kennedy elleni orvgyilkosság mind a mai napig misztikus titok. Biztos vagyok azonban abban, hogy már nem sokáig! A polgárháború kimenetele ideiglenesen ismét megsemmisítette Rothschildoknak azt a lehetıségét, hogy kezükbe kaparintsák az USA pénzügyi rendszerét, úgy, ahogyan megtették ezt Nagy-Britanniában is más európai országokban. Meg kell jegyezzem: csak ideiglenesen, mert Rothschildék és az összeesküvés értelmi szerzıi nem ültek tétlenül! Igaz, hogy elırıl kellett nekik kezdeni, de nem vesztegették az idıt az újrakezdésnél. Röviddel a polgárháború befejezése után egy fiatal emigráns, Jacob H. Schiff megérkezett New Yorkba. Fiatalember volt, és a Rothschild Háztól volt megbízása. Jacob egy rabbi fiaként, az egyik frankfurti Rothschild Házból származott. Rothschildék nemcsak hallatlanul nagy pénzügyi tehetséget ismerték fel, hanem a benne lappangó gonosz és furfangos egyéniséget is, ami hozzásegítette, hogy a Rothschild Ház nélkülözhetetlen tisztségviselıjévé váljék a világösszeesküvésben. Jacob egy londoni bankban szerzett rövid tapasztalat után elindult Amerikába, hogy részvényeket vegyen magának az egyik New York-i bankban, ami késıbbi ugródeszkája lett annak, hogy ı irányítsa az USA pénzügyi rendszerét. Jacob valójában azért jött ide, hogy négy különleges megbizást végrehajtson: 1. A legfontosabb: csendes irányítása az USA pénzügyeinek; 2. Találjon megfelelı embereket, akiket le lehet fizetni, és hajlandók közremőködni cinkosokként az összeesküvésben is, akiket be lehet juttatni a kormány magasabb hivatalaiba, a kongresszusba és a legfelsıbb bíróságba, valamint minden szövetségi ügynökségbe és hivatalba; 3. Teremtsen viszályt a színesek és egyéb kisebbségek, de elsısorban a fehérek és feketék között; 4. Teremtsen meg egy olyan mozgalmat, amellyel el lehet pusztítani a vallásokat az USAban, de a fı célpont a kereszténység legyen! Jacob Schiff tehát Rothschildéktıl kapott paranccsal jött az Egyesült Államokba, hogy végrehajtsa ezt a nagy különleges feladatot, amelyek közül kiemelkedıen fontos volt az USA pénzügyi irányításának megkaparintása. A továbbiakban kövessük Schiff lépéseit, mert a rábízott tervet ı véghez is vitte! JACOB SCHIFF ÚTJA

Jacob Schiff elsı feladata az volt, hogy részvényesnek furakodjon be egy olyan bankházba, amelyet késıbb teljesen képes lesz céljai elérésére irányítani, és alakítani, és azon keresztül csapdájába ejtheti az USA pénzügyi rendszerét. Óvatosan ki is szemelte magának a „Kuhn és Loeb Bank”-ot, és társjogot vásárolt benne magának. Éppúgy, mint Schiff, Kuhn és Loeb is német zsidó emigránsok voltak, és az 1840-es évek táján érkeztek az USA-ba. Mindketten kóbor házalóként kezdték karrierjüket, de 1850 elején már kinyitottak egy áruüzletet az Indiana állambeli Lafayette-ben, „Kuhn and Loeb” név alatt. Ebben a boltban kiszolgálták a nyugat felé döcögı sátoros-kocsis telepeseket. Ahogy teltek az évek, egyre több ilyen üzletet is nyitottak St. Louisban és Cincinnatiban. Késıbb zálogházzal nagyobbították üzleteiket, és ezután már csak egy nagyobb lépés kellett a pénzkölcsönzéshez. Mire Schiff a képbe érkezett, Kuhn és Loeb már éppen egy jólismert magán-banküzlet volt. Jakob tehát ebbe a bankba vette be magát a részvények vásárlásával. Schiff azután rövid idı múlva feleségül vette Loeb lányát, Teréziát, és hamarosan Kunh részét is megvásárolta, majd feleségével New Yorkba költözött. Itt a „Kuhn and Loeb” átváltozott „KUHN LOEB and CO. -INTERNATIONAL BANKERS” névre és Jacob Schiff, mint Rothschild ügynöke, úgyszólván egyedüli tulajdonosa lett a banknak. Karrierje révén ı volt a nagy illuminátus összeesküvés elsı emberévé Amerikában, és pózolt a nagylelkő, erkölcsös emberbarát szerepében, hogy a valódi cél titokban maradjon. Amint említettem, az elsı feladat az volt, hogy az USA pénzügyi politikáját csapdába ejtsék. Hogy Schiff ezt a célt elérhesse, szüksége volt az összes nagybank együttmőködésére, de ezt nem volt könnyő elérni. Már ekkor is a Wall Street volt a pénzüzletek szíve, annak diktátora pedig J. F. Morgan. Utána Dexter és Biddle követkerteké Philadelphiában, a többi finanszírozó pedig úgy táncolt, ahogy ezek hárman zenéltek - közülük is különösen Morgan. Mindhárom büszke és arrogáns ember volt, s az elsı években visszautasitották a német gettóból jött kis szırösképő embert, de Jacob tudta, miként tegye túl magát ezen a problémán. Dobott néhány Rothschild-csontot nekik, és a csont az európai részvények és értékpapírok kezelésének amerikai joga volt. Késıbb rájött, hogy még ennél is hatásosabb fegyver van a kezében ellenük: a polgárháború utáni évtizedben az amerikai ipar rohamosan kezdett elıretörni. A vasútépítés, az olajipar, a bányászat, acélipar és a textilipar mind gyorsan növekedett. Mindez nagy finanszírozást igényelt, aminek nagy része külföldrıl eredt, fıképp a Rothschild Háztól. S ekkor jött el Schiff ideje. Olyan mesteri játékot őzött, hogy szinte védıszentje lett John D. Rockefellernek, Edward R. Harrymannak és Andrew Carnegie-nek. İ finanszírozta a Standard Oil Co.-t Rockefellernek, a vasút-birodalmat Harrymannak, az acélbirodalmat pedig Carnegie-nek. Ahelyetté hogy felfalta volna a sok ipari lehetıséget a Kuhn and Loeb Co. hatáskörében, a Rothschild Ház kinyitotta az ajtókat Morgané Biddle és Dexter részére. Rothschild elintézte felzárkózásukat Londoné Párizs és más európai bankokhoz, de úgy, hogy mindenkor az ı alárendeltjei maradtak. Rothschild érthetıen tudomásukra hozta, hogy ezzel szemben viszont itt New Yorkban Schiff a fınök! A századforduló végére érve Schiff irányitása alá került úgyszólván az egész bankszövetség a Wall Streeten. Hozzájárulásával jöttek létre pl. a Lehman Bros, Goldman Sax és más nemzetközi bankok. Mindet e Rothschild által kiválasztott ember irányitotta. Röviden: ez már a nemzet pénzügyi hatalmat jelentette, s már kész volt a nemzeti pénzügy csapdába ejtésének lehetısége. A TÖRVÉNNYEL SZEMBEN Az USA alkotmánya értelmében a pénzügy mindenféle irányítása egyedül a Kongresszus

joga. Schiff következı lépése az volt, hogy elcsábítsa és rábírja a Kongresszust: adja fel ezt a jogát az illuminátus összeesküvés számára. Hogy ezt az önfeladást törvényessé, a népet pedig tehetetlenné tegye, ennek megakadályozásában, szükség volt egy különleges törvény megalkotására. Ezt csak úgy tudta elérni, hogy a törvényhozás mindkét házába cinkosokat épített be, akik elég hatalmasok voltak ahhoz, hogy egy ilyen törvényt befolyásukkal és nyomásukkal gyorsan keresztülvigyenek és jóváhagyassanak. Még fontosabb volt, hogy ehhez legyen cinkosa a Fehér Házban is. Mondjuk egy elnök, aki elég tisztességtelen és lelkiismeretlen ahhoz, hogy aláírásával törvényesítsen egy ilyen törvényjavaslatot. Ennek keresztülviteléhez szükséges volt, hogy vagy a Republikánus Pártot vagy a Demokrata Pártot befolyásolhassa. A demokraták bizonyultak könnyebben sebezhetınek, mert Grober Cleveland-ot kivéve, ık voltak éhesebbek. A demokraták a polgárháború óta képtelenek voltak elnököt juttatni a Fehér Házba. Ennek két oka volt: az egyik a párt szegénysége, a másik, hogy több volt a republikánus gondolkodású szavazó, mint a demokrata. A szegénység nem okozott túl nagy problémát, a szavazók már annál inkább. Tudjuk, hogy Schiff okos; ügyes és minden hájjal megkent egyéniség volt. Kegyetlen, gyilkos módszert alkalmazott nehézségei leküzdésére. A megoldás bizonyítja, mennyire keveset törıdnek a nemzetközi zsidó bankárok saját fajtestvéreikkel, ha saját érdekeikrıl van szó. AZ ELSİ POGROMOK A CÉL ÉRDEKÉBEN 1890 körül hirtelen zsidóellenes pogromok robbantak ki Oroszországban, sok-sok ezer ártatlan zsidó asszonyok, gyerekek lettek a kozákok és a földmővesek áldozataivá. Hasonló zsidóüldözések kezdıdtek robbanásszerően Lengyelországban, a mai Románia területén és Bulgáriában is. Mindezek Rothschild ügynökeinek bujtogatására történtek, s ezek eredményeként rengeteg zsidó jött át ezekbıl az országokból az USA-ba. S mivel a pogromok a következı néhány évtizedben folytatódtak, a zsidó bevándorlások is folytatódtak. Ezeket az érkezı zsidó menekülteket egyéni humanitárius csoportok segítették itt, amelyek létezésérıl Schiff, a Rothschildok és a Rotschildokkal kapcsolatban lévı csoportok gondoskodtak. A menekültek hamarosan elárasztották New Yorkot, de Schiff- és a Rothschild-bizottságok nagyon sokat átirányítottak a nagyobb amerikai városokba is, mint pl. Chichago, Boston, Philadelphia, Detroit, Los Angeles, stb. Az érkezı zsidók hamarosan felvehették az állampolgárságot, és mindegyiküket megnevelték, hogy a Demokrata Pártba jelentkezzen. Ebbıl a kisebbségbıl lett azután egy rendkívül szilárd demokrata választó réteg, akiket „jótevıik” irányítottak. A századforduló után nem sokkal, nagyon fontos részévé váltak nemzetünk politikai életének. Ez volt a legfıbb módszer arra, amivel Schiff Nelson Aldrich-t a Szenátusba, Woodrow Wilsont pedig a Fehér Házba juttatta. EGYSÉGBONTÁS KISEBBSÉGEKKEL Emlékezzünk, mi volt az egyik fı ok, amiért Jacob Schiffet Amerikába vezényelték! Az, hogy rombolja szét az amerikai nép egységét, mégpedig azzal, hogy a kisebbségi csoportok és a különbözı fajok között viszályokat teremt. Erre Schiff már meg is teremtette a pogromokkal elüldözött zsidó menekültek tömegeit. Csakhogy ez a zsidó tömeg a pogromok miatt jórészt még félelemben élt, ezért nem lehetett rájuk számítani abban, hogy heves erıszakosságra képesek lesznek, pedig pontosan erre volt szükség az amerikai nép egységének szétrombolásához. Ellenben volt itt máris egy másik csoport, amely ugyan egyelıre alvó kisebbségként, de nagyon is megfelelınek bizonyult: a néger tömegek. İk könnyen el

tudnának kezdeni demonstrációkat, zendüléseket, fosztogatásokat vagy akár gyilkosságokat is, csak fel kellene ıket izgatni. Helyesen irányítva, ezt a két kisebbségi csoportot lehetne együttesen felhasználni a megfelelı viszály megteremtésére, amely szétrombolhatja az amerikai egységet és segíthetne az illuminátus összeesküvés céljainak elérésében. Igaz, hogy Schiff és cinkosai ebben az idıszakban fektették le végleges tervüket Amerika pénzügyi rendszerének csapdába ejtésére, de már töprengtek azon a másik terven is, amelyet rázúdítanak a gyanútlan amerikai népre, és amely robbanásszerő és rémítı faji felforgatás lesz. Ez majd győlöletfrakciókra szaggatja szét az embereket és káoszt teremt országszerte, különösen az egyetemeken és a kollégiumokban; a vezetık részérıl ez a terv Earl Warren határozatában Washingtonban is támogatást élvezett. Az csak természetes, hogy egy ilyen terv kivitelezéséhez türelmes szervezés és idı kellett. Hogy minden kétséget eloszlassak e terv valódisága felel, írásos bizonyítékokat kell felhoznom a faji viszályok megteremtésének igazolására. Nyilvánvaló, hogy elıször olyan szervezıket és szervezeteket kellett megteremteni, akik vezetni képesek azt a millió és millió zsidó és néger balekot, akik nagyon is alkalmasak tüntetésekre, fosztogatásokra és bármilyen törvénytelenségekre. Így tehát Schiff, Layman és a többi összeesküvı megszervezte a Nationale Association for the Advencement of Colored People (NAACP) (Nemzeti Szervezet a Színesbırőek Felemelkedéséért) szervezetet. Ennek a szervezetnek az elnöke, az igazgatói és az ügyvédei mind-mind a fehér fajból valók voltak, és mind zsidók, akiket Schiff nevezett ki - és ez még napjainkban is így van! 1913-ban a Schiff-csoport megszervezte az „Anti-Defametion League of the B'nai B'rith” szervezetet; amit ,,ADL”-nek ismerünk. (A szerkesztı megjegyzése: az ADL jelentése: „A Szövetség Fiainak Rágalmazás Elleni Ligája”. A szervezet ma „Rágalmazás Elleni Liga” - Anti-Defemation Leaugue - néven mőködik amerikai - New York-i központtal, de világszerte, és önmaga által megszabott feladata az antiszemitizmus elleni harc. A „rágalmazás” ugyanis ebben az esetben kizárólag a zsidók ellen irányuló tevékenységet, de pontosabban: a nem is irányuló, csak a szervezet által feltételezett tevékenységet jelenti. A „B'nai B'rith”-rıl sokan hiszik, hogy valami britekkel, angolokkal kapcsolatos dolog, szervezet. Ez nem így van! A B'nai B'rith azt jelenti: Szövetség Fiai, és ma a zsidó szabadkımővesség központi irányító csoportot takarja, amely a nyilvánosan a cionizmust hirdeti, a világban bárhol élı zsidó fiatalok zsidó öntudatának kifejlesztéséért és erısítéséért dolgozik - hivatalosan. Lásd errıl még: Mónus Áron: Összeesküvés: A. Nietzschei Birodalom c., itthon is kapható kötetet! Talán kevesen tudják: a B'nai B'rith angliai szervezete nyerte el az angol kormánynak azt a pályázatát, amely a magyarországi kisvállalkozók megsegítésére - elınyös feltételő hitelek felvételére született. Ezáltal eme nemzetközi zsidó szabadkımőves szervezet 1990 óta Magyarországon /Budapesten/ is hivatalosan tevékenykedik, s erısen építi kapcsolatait az amerikai központtal és Izraellel!) Az ADL az egész összeesküvés végrehajtó - gestapo - szervezete. Ez a vészjósló ADL ma több mint 2000 ügynökséget tart fenn országszerte, ık adnak tanácsot és irányítják a NAACP csoportokat és az összes többi úgynevezett „polgárjogi” szervezetet, pl. a Martin Luther King, Bayard Reston és más hasonló személyiségek szellemében alakított csoportokat. Mindezek mellé az ADL rengeteg áruház, hotel, TV és rádióállomás, hírdetı, hírügynökség költségvetésének és ezek ipari támogatóinak irányítását szerezte meg magának, amivel azóta is teljesen kezükben tartják a tömegtájékoztatás irányítását és minden hőséges sajtót rá tudnak kényszeríteni arra, hogy a számukra kedvezı irányba ferdítsenek, hamisítsanak; s ugyanakkor ezzel a módszerrel szimpátiát kelthessenek a csıcselék törvénytelenségei és erıszakos cselekedetei iránt.

Egy apró bizonyíték a tervezett összeesküvésre, s hogy már a kezdet kezdetén hogyan segítették a feketék és a zsidók állandó törvényellenes tevékenységeit: 1910 körül Izrael Zengvill írt egy színmővet „Meltin Pot” (Olvasztófazék vagy Olvasztótégely) címen. Ez egy közönséges propaganda-darab volt, a feketék és a zsidók melletti felbujtós szándékával. A darab - színrevitelével megmutatta, miként különbözteti meg, és hogyan vádolja az amerikai nép a feketéket és zsidókat! A darab megjelenése idején a propaganda-jelleg csak homályosan látszott, mert a mő mesteri leleménnyel volt megírva, s a propaganda a játék szórakoztató jeleibe volt beágyazva. Nagy siker volt a Broadway-n. A bemutató elıadás után Diamond Jim Brady rendezett egy óriási ünnepséget New York Del Monico éttermében a népszerő színmő tiszteletére, valamint az Olvasztófazék írójának, rendezıjének és a kiválasztott „leghíresebb” elıadóinak tiszteletére. Ekkorra már én is elértem a személyes elismerésemet, ezért magam is hivatalos voltam az említett ünnepségre. Ott találkoztam George Bemard Shaw-val, és egy Izrael Cohan nevő zsidó íróval. Zengvill, Shaw és Cohan alkotta azt a triumvirátust, akik megalapították a „FABIAN” Társaságot Angliában, és szorosan együttmőködtek egy frankfurti, Morticki nevő zsidóval, aki Karl Marx-ra változtatta a nevét. A PROPAGANDA IRÁNYÍTÓI Emlékezzünk vissza itt arra, hogy a kommunizmus és marxizmus nagyon kezdetleges volt, senki sem figyelt fel erre a gondolatra. Senki sem gyanította, hogy a propaganda irányítását e három ragyogó tehetségő író végzi. Ezen a banketten mondta el nekem Izrael Cohan, hogy jelenleg egy könyvet ír, amely folytatása lesz az Olvasztófazéknak. A könyv címe: „Rational program for the 20th Century” (A 20. század Faji Programja). Ebben az idıben magam is le voltam kötve saját drámaírói munkásságommal, és e könyv valós témája nem volt hatással rám, arra sem szenteltem idıt, hogy elolvassam. De amikor egy újságkivágást kaptam a Washington D.C.-ben megjelenı „Evening Star”-ból 1957 májusában, minden világossá vált elıttem. Ez a cikk Cohan „A 20. század faji programja” címő könyve egy részének másolata volt. Idézek a nekem megküldött cikkbıl: „Nekünk észlelnünk kell, hogy pártunk legerısebb fegyvere a fajok közötti feszültség, az, ha mi a sötét fajok tudatába verjük, hogy ıket évszázadok óta a fehérek nyomták el. Ezzel be tudjuk ıket terelni a kommunista párt programja mögé. Itt, Amerikában nekünk a lassú gyızelem a célunk; amíg fellázítjuk a fekete kisebbséget a fehérek ellen, addig belecsepegtetjük a fehérekbe a bőnös lelkiismeretet a feketék kiszipolyozása miatt. Mi segíteni fogunk a feketéknek, hogy az élet minden területén felemelkedjenek, hivatásokban, sportban, színészi pályákon. Az így kapott tekintéllyel a feketék képesek lesznek arra, hogy összeházasodjanak a fehérekkel, és ezzel megindul egy olyan folyamat, amely kiszolgáltatja Amerikát a mi ügyünknek.” Ez a kivonat 1957. június 7-én Thomas G. Abernathy képviselı jóvoltából az amerikai Kongresszus irattárába is bekerült, s ezzel Cohan könyve kivonatának valódisága megalapozódott. (A szerkesztı megjegyzése: Amerikában minden olyan irat, amely bekerül a Kongresszusi Könyvtárba vagy Irattárba, hivatalossá, ezáltal kutathatóvá, hivatalosan felhasználhatóvá, s nem utolsósorban törvényes történelmi dokumentummá válik.) Egy kérdés azonban megmaradt a gondolataimban, s ez pedig az, hogy: képviseli-e Cohan a kommunista párt hivatalos irányvonalát, avagy csak saját magánvéleményét fejezte ki? Erre kerestem elfogadható bizonyítékot, amit meg is találtam. Egy 1935-ben kiadott hivatalos lap, amelynek kiadója a „New York Communist Party Official Workers Library Publishers” (A New York-i Kommunista Párt Dolgozók Könyvtárának Hivatalos Kiadója), s a címe: The Negros in the Soviet America (Négerek a

szovjet Amerikában). Ez az újság arra ösztönözte a négereket, hogy felkeléseket robbantsanak ki, alakítsanak egy szovjet államot lent Délen, és folyamodjanak befogadásukért a Szovjetunióhoz. Egy ígéret is volt benne: az amerikai vörösök, az úgynevezett liberálisok támogatni fogják a feketék felkelését. A lap 38. oldalán olvasható, hogy a szovjet kormány több segítséget nyújtana a feketéknek, mint a fehéreknek, és a kommunista lap fogadkozott: „Bármilyen különbségtétel vagy elıítélet a feketék ellen, a forradalmi törvény értelmében kihágás...”. Ez a kijelentés is ékesen bizonyítja, hogy Izrael Cohan könyve a kommunista párt hivatalos kiadványa volt, és az illuminátusoknak azt az eredeti irányvonalát képviseli, amelyet Weisshaupt szabott meg, majd késıbb Albert Pike tökéletesített: a világforradalom kirobbantásának tervével! Még egy kérdés merül fel: hogyan lehet az, hogy a kommunista párt irányítói az amerikai Jacob Schiff és a londoni Rothschild, akik a nagy összeesküvés értelmi szerzıi? Hamarosan minden kétséget kizáróan az is bebizonyosodik, hogy a kommunista pártnak az értelmi szerzıi - és ahogyan azt ma ismerjük szervezıi valóban a kapitalisták voltak: Schiff, Warburg és a Rothschildok, akik az orosz forradalmat és a cár családjának meggyilkolását is kitervelték, s amit Lenin, Trockij; Sztalin - Schiff és a kapitalisták közvetlen parancsaira hallgatva, akik ellen harcolniuk kellett volna - kiviteleztek! Most már láthatjuk, miért éppen Earl Warren és az ı legfelsıbb törvényszéki bíró iktatták törvénybe a hirhedt faji megkülönböztetési cikkelyt 1954-ben, börtön-büntetéssel sújtó határozattal! Azért, hogy segítsék az illuminátusok tervének megvalósítását, faji feszültségeket teremtsenek fehérek és feketék között. Most már fogalmunk lehet arról, miért adta ki Earl Warren azt a határozatát, amelyben megtiltja a (keresztény) imádságokat és a karácsonyi dalok éneklését az iskolákban, hogy ezzel is elısegítse a kereszténység megsemmisítését. El tudjuk képzelni, hogy a szigorú alkotmányi tilalmak ellenére miért küldött Eisenhower szövetségi csapatokat délre, kierıszakolni az „elkülönülést” megszőntetı törvények foganatosítását, Kennedy elnök szintén ezt tette Johnsonnal, és 66 szenátorral, az amerikai nép 90 százalékának tiltakozása ellenére, megszavaztatva a „Councelet Treaty”-t (mintegy konzulátusi egyezményt), amely megnyitotta az ország kapuját a szovjet kémek, ügynökök és szabotırök számára. Ez a 66 szenátor a XX. század Amerikájának Benedikt Arnoldja (híres hazaárulója). Mindez természetesen az amerikai néptıl is függ: nyomást kell gyakorolnia a Kongresszusra, a nép választott szolgáira, hogy állítsák bíróság elé ezeket az árulókat, akik segítettek és segítenek kiszolgálni az ellenséget, és ha ezeket bőnösöknek találják, nyerjék is el méltó büntetésüket! Legyen benne ebben a követelésben, hogy a CFR-t és alárendeltjeit, mint az ADL, az NAACP vagy a Martin Luther King és a többi szervezet, vessék alapos nyomozás és vizsgálat alá! Egy ilyen szigorú vizsgálat teljesen lerántaná az álarcot az illuminátusokról, ıket kiszolgáló washingtoni vezetıinkrıl és törzsszervezeteikrıl, akik ma is továbbviszik az illuminátus összeesküvés eredeti terveit. Úgyszintén nyilvánosságra hozná az ENSZ szerepét, mint az egész terv megvalósításának központjáét. Követelni kellene a Kongresszustól, hogy az USA lépjen ki az ENSZ-bıl, és utasítsa ki a világszervezetet Amerikából! Valóban csak ez semmisíthetné meg az ENSZ-et és az egész illuminátus összeesküvést. Mielıtt befejezném írásomnak ezt a részét, emlékeztetnem kell minden amerikait, ha meg akarja védeni ezt az országot gyermekei és azok gyermekei számára, ezt a figyelmeztetést soha el ne feledje! Minden alkotmányellenes és törvénytelen cselekedet, amelyet Woodrow Wilson, Franklin D. Roosevelt, Truman, Eisenhower, Kennedy régebben, és most Johnson elkövettek, teljes egészében összhangban vannak az illuminátusok Weisshaupt és Albert Pike által majd két

évszázaddal elıbb lefektetett és meghatározott terveivel. Minden Amerikára káros határozat, amelyet Earl Warren és a vele egyenlı mértékben hazaáruló bírái hoztak, mind tökéletes egységben vannak az illuminátusok tervének követelményeivel. Az a hazaárulás, amelyet belügyi osztályunk Rusk ideje alatt és korábban, John Foster Dulles, Marschall, McNarnara és elıdeik ideje alatt elkövetett, ugyancsak összhangban vannak az illuminátusok terveivel a világuralom átvételét illetıen. Hasonló hazaárulást mások is elkövettek, de mind közül a legnagyobbat azok követték el - hatvanhatan -, akik aláírták a „Councelet Treaty”-t az Illuminátus Rend parancsára! A LEGFONTOSABB: A PÉNZÜGYI RENDSZER CSAPDÁJA Térjünk ismét vissza Jacob Schifthez, az USA pénzügyi szisztémájának csapdába ejtéséhez, és azokhoz a hazaárulásokhoz, amelyek ezek után következtek. Bebizonyosodik, hogy a Schiff-Rothschild páros nemcsak Karl Marxot, hanem Lenint, Trockijt és Sztalint is irányították, akik végül megteremtették Oroszországban a forradalmat, és megalapozták a kommunista pártot. Tudjuk már: 1908-ban Jacob Schiff úgy látta, eljött az ideje annak, hogy átvegye az USA pénzügyi rendszerének irányítását. Ebben az átvételben, vagy „megszerzésben” harcos „katonái” voltak, pl. Edward Mendelhaus ırnagy, akinek karrierje Schifftıl függött, ezért kiszolgálója és fıintézıje volt a vezérnek. Bemard Baruch és Herbert Layman titkos találkozóra jöttek össze egy, J. P. Morgan tulajdonát képezı Jekyll-szigeti vadászklubban Georgiában. A megjelentek között voltak: J. P Morgan, John D. Rockefeller, Kirnehouse, Nelson Aldrich, Schiff, Stilmann és Vanderlip a National City Bank-tól, W. N. J. Selingman, Eugene Mayer, Bemard Baruch, Herbert Layman, Paul Warburg - röviden az amerikai nemzetközi bankárok, akik mind tagjai voltak az illuminátusok összeesküvési hierarchiájának. Egy héttel késıbb elıjöttek a „Federat Reserved System” (Szövetségi Tartalékrendszer) gondolatával, s Aldrich szenátor volt az a cinkos, akinek az volt a szerepe, hogy a Kongresszusban befolyásával és nyomásával ezt a törvényt keresztülvigye és elfogadtassa. Ezt a tervet azonban mindaddig halogatni kellett, amíg a Fehér Házba nem tudták egy olyan emberüket ültetni, aki ezt aláírásával is szentesíti. Tisztában voltak azzal, hogy még ha a szenátus egyhangúlag szavazná is meg ezt a törvényt, az újonnan választott elnök megvétózná. 1912-ben az ı emberük, Wilson került a Fehér Ház elnöki székébe, s Aldrich szenátor nyomására, beiktatása után azonnal át is ment a „Federal Reserve Act” a törvényhozás mindkét - alsó és felsı - házán, amit Wilson habozás nélkül alá is írt, s ezzel törvénybe iktatott. Ezt a híres hazaárulást 1913. dec. 23-án, Karácsony elıtt két nappal követték el, amikor a képviselık legtöbbje karácsonyi szabadságon volt - kivéve azokat, akiket óvatosan kiszemeltek erre a hazaárulásra. Amerikai Alkotmányunk megalapítói nagyon is jól ismerték a pénz hatalmát. Nagyon jól tudták, hogy akinek kezében van ez a hatalom, azé az ország sorsa. Éppen ezért vigyázva ırizték ezt a hatalmat, amikor legelıre helyezték az Alkotmányban azt a pontot, hagy ennek kezelése egyedül csak a Kongresszusnak, a nép által választott képviselıi testületnek a kezében legyen. Az Alkotmány nyelvezete itt rövid, alapos és precíz meghatározást tartalmaz. Az elsı cikk 8. rész 5. bekezdésében felöleli és meghatározza a Kongresszus kötelességeit: „Pénzverés, értékének irányítása, mértékének és súlyegységének meghatározása.” De az a jóvátehetetlen aljasság, amelyet 1913. dec. 23-án azok követtek el, akiket mi, a nép küldtünk Washingtonba szenátorokként és képviselıkként, hogy minket képviseljenek, Woodrow Wilson elnökkel, kiszolgáltatták nemzetünket ket kelet-európai idegennek, Jacob Schiffnek és Paul Warburgnak.

Warburg friss emigráns volt, aki Rothschild parancsra jött Amerikába, hogy véghezvigye az aljas Federal Reserve-tettet! A szerkesztı megjegyzése: Emlékeztetnünk kell itt minden magyart: Woodrow Wilson elnök hathatós közremőködésével kapta Hazánk a trianoni nemzetgyilkosságot, miközben a „demokratikus” elnök szépeket írt a „népek önrendelkezésérıl”! Láthatjuk - nem a mi elfogultságunkból született írásban! -, hogy a világ legsötétebb összeesküvésének tagja volt, tetteit nem szabad akarata, hanem az llluminátus Rend irányította, amelynek egyik látható és ma is érzékelhetı célja a kereszténység és államiság, a nemzetek „nemzeti öntudatának” megsemmisítése. S Magyarország már akkor is több mint 1000 éve állam, s keresztény nemzet volt! De Wilson megbocsáthatatlan bőne az is, hogy az USA, mint állam, ma sem rendelkezik saját pénzével, a dollárral, mert az mindmáig zsidó magánkézben van! Talán az 1994-es konzervatív-keresztény választási gyızelem, amely lehetıvé tette, hogy a Republikánus Párt kerüljön nagy többségbe mind az alsó-, mind a felsıházba, változtatni tud ezen!) AZ AMERIKAIAK NAGY TÉVEDÉSE Az amerikai nép nagy tömegei úgy gondolják, hogy a Federal Reserve System a kormány tulajdonában lévı ügynökség. Ez teljesen téves hiedelem. A Federal Keserve Bank összes részvénye a tagbankok tulajdonában van, s ezek fejei és mindenható irányítása nagy nemzetközi illuminátus összeesküvés hierarchiájának tagjai, amit ma CFR néven ismerünk. Ennek részletei megtalálhatók Eustes Mullen: Federal Reserve Conspiracy címő könyvében. Az író minden állítását dokumentumokkal támasztja alá. Amellett, hogy ez a könyv értékes olvasmány, minden amerikainak kötelezı lenne elolvasta, hogy az elılük eltitkolt igazságokat megismerhessék, hogy felébressze az amerikai tömegeket, s ezzel söpörje el ezt az egész hatalmas világösszeesküvést! Isten segítségével biztosan el is jön ez! (A kötet kiadója: Christian Educational Association, 530 Chestnut Str. Union, Nj). Ha úgy gondoljuk, hogy azok az idegenek, akiket megemlítettünk és a véletlenül amerikainak született összeesküvı társaik megelégednének csak azzal, hogy az amerikai pénzügyi rendszer irányítását megszerzik, akkor megint meglepı tévedésbe estünk. A Federal Reserve System kiszolgáltatta a teljes irányítást az összeesküvıknek, de ezzel még nem tudtak volna az amerikai nép keresetéhez, jövedelméhez nyúlni. Az Alkotmány ugyanis világosan megtiltja a 20%-nyi adó visszatartását! Csakhogy az „egy világkormány” megalkotására, és az ezáltal rabszolgasorba döntött nemzetek kialakítására törekvı illuminátusok a személyi tulajdon elkobzását és a személy kereseti lehetıségeinek irányítását is célul tőzte ki. Karl Marx foglalkozott ezzel elméleti érveiben, és szerinte ezt az állandóan emelkedı kereseti adók alkalmazásával lehet megoldani. Törvényileg azonban ezt sem lehetett volna az amerikai népre róni; ehhez is kellett az a kiegészítı törvény, amely alapján hatalmat kap a kormány az állandóan emelkedı kereseti adók behajtására. Ezt sem volt már nehéz elintéznie ugyanannak a megválasztott Kongresszusnak és Woodrow Wilsonnak, aki keresztülhajszolta és aláírta a hírhedt Federal Reserve System Act-ot, és meghozta a kiegészítı törvényt, amelyet 16. Amendment-nek ismerünk, mint a „szövetségi kereseti adó törvényét”. Ez mindenekelıtt alkotmányellenes - törvényeink szerint -, s mindkettıt ugyanazok hamisították be törvényeinkbe. Senki sem érzékelte, hogy a 16. Amendment a kereseti adó beiktatása! Igaz, az összeesküvık nem is használták ki ezt a törvényt, csak a II. világháború után; amikor nagy „humánus” elnökük, Franklyn D. Roosevelt 20% visszatartott adót iktatott be minden alacsonyabb, s 90%-ot minden magasabb keresető polgár részére. Természetesen, ı szíve mélyébıl ígérte, hogy mindezt csak a háború befejezésig fogja alkalmazni, de ma már tudjuk, mit jelent egy sarlatán ígérete! Az, aki 1940-

ben a harmadik idıszakra történı megválasztásáért folytatott kampányában ismételten azt hangoztatta: mondom és mondom, ismételve mondom, hogy nem fogok amerikai katonákat harcolni küldeni idegen földre! S amikor ezt kijelentette, titokban már készült fejest ugratni Amerikát a 2. világháborúba, a japánok becsalogató segítségével, a Pearl Harbor-i rajtaütésszerő támadással, amit aztán az elnök az amerikai nép elıtt indokul használt a háborúba való belépésre. Késıbb kiderültek cselszövései. Emlékezzünk a másik sarlatánra, Woodrow Wilsonra is, aki ugyanezeket a jelszavakat használta 1916-ban: szavazzatok ismét rám, aki távol tartja fiaitokat a háborútól! Ugyanazok az ígéretek! Térjünk vissza a 16. kiegészítı törvényhez, a kereseti adóhoz: ez csak a középosztály kirablására irányult, az illuminátus családok óriási keresetének érintése nélkül. A Rockefellerek, a Carnegie-, a Layman családok és a többi összeesküvı nem károsult. İk éppen a 16. törvény alapján hoztak létre adómentes alapítványokat. Ez módot adott az illuminátusoknak arra, hogy óriási nyereségeiket áthelyezzék ezekbe az alapokba, s így mentesüjenek a kereseti adó fizetése alól. Ezekre az adómentes alapokra az volt a magyarázat, hogy „humánus” ügyeket és célokat szolgálnak. Vannak tehát Rockefeller-alapítványok, Carnegie Alapítvány, Ford-, Mullyn- és száz hasonló alapítvány. De miféle ügyeket támogatnak ezek? Finanszírozzák a Civil Rights (Polgári Jogok) szervezeteit, emberi jogi szervezeteket és csoportokat, de ugyanúgy támogatják azokat, akik a zendüléseket teremtik meg, mint Martin Luther Kinget és mozgalmát. A Ford Alapítvány fizeti például a Demokratikus Tanulmányok Alapítványa nyomdáját Santa Barbarában, amelyet Nyugat Moszkvájának neveznek. Ennek vezetıi Hutchins, Walter, Reuther, Irving Canam. Röviden: ezek az adómentes alapítványok pénzelik és tartják fenn azokat a csoportokat, akik elvégzik az illuminátus összeesküvés munkáját. Mire használják azt a pénzt, amit tılünk évente elrabolnak? Itt van például a külföldi segélyek trükkje. Milliárdok jutottak el a kommunista Titonak, ajándékként számos vadászrepülıgép amelyekbıl jutott Kubába Castronak is; fizetik a kommunista pilóták, kiképzési költségeit, hogy jobban le tudják lıni a mi repülıinket! Milliárdokat adtak a vörös lengyeleknek, milliárdokat Indiának, milliárdokat Sucharnónak és az USA más ellenségeinek. Ezt eredményezte a 16. kiegészítı törvény Amerikának, nekünk, gyermekeinknek, és az ı gyermekeiknek. A CFR s az lluminátusok által irányított kormány adott adómentes alapokat ezeknek a vörösbarát, „egy világ” berendezkedéső csoportoknak, de ha egy hazaszeretı szervezet bátran és nyíltan Amerikáért áll ki, azonnal meg tudják félemlíteni: egy kis hiba az adóbevallásnál, máris jön a bírságolás, de még a börtön is! A jövı történészei csodálkozni fognak azon, miként lehetett az amerikai nép ennyire naiv, hogyan engedhetett meg egy ilyen hihetetlenül durva hazaárulást, mint a Fed. Res. Act és a 16. kiegészítı törvény pedig az amerikai nép nem naiv és nem buta, csak bízott az általa megválasztott képviselıiben és vezetıiben, akiket az ország és a népek biztonságának biztosításával és képviseletével bízott meg. A legkisebb gyanú sem volt benne az árulást illetıen, amíg az meg nem történt. Az illuminátusok által irányított tömegtájékoztató médiumok tagjai mételyezik a népet, ezért nem tudott a nemzet saját elárulásáról. Az a nagy kérdés, mikor fog a nép felébredni, és ugyanazt tenni az árulókkal, amit George Washington tett Benedicti Arnolddal, aki pedig csak egy vice-áruló volt a maiakhoz képest! MIÉRT KELL A HÁBORÚ? Térjünk vissza ismét azokhoz az eseményekhez, amelyek a 16. kiegészítı törvény Alkotmányunkba iktatását követték. Wilson teljes egészében az összeesküvés értelmi szerzıinek irányítása alatt állt, ezért az illuminátusok elindították a következı nagy, s

utolsónak remélt lépést a világuralom megteremtésére. Az elsı lépés ehhez az elsı világháború volt. De miért háború? Ez nagyon is egyszerő. Egyedüli magyarázata ennek szerintük az, hogy csakis egy világkormány képes békét teremteni, és biztosítani a világon. És mí az az esemény, amikor békéért sírnak az emberek? A háború! A háború okoz káoszt, undort, kimerülést és gyászt, a gyızınek éppúgy, mint a legyızöttnek; gazdasági összeomlást mindkettınek, és elpusztítja fiatal férfiai zömét mindkettınél. A háború tehát nem hoz mást, mint rossz emlékeket. A szülıknek nem marad más, mint szeretett fiuk elvesztésének szomorú emléke és a mély gyász, másoknak az odaveszett fiatal férfiéletek virágainak siratása. Ilyenkor a béke utáni sóvárgás felülmúl minden fizetendı árat. És ez az az elérzékenyülés, amire az Illuminátusok építették sátáni tervüket! Az egész XIX. századon végig, 1814-tıl 1914-ig békében élt az egész világ. A frank, porosz, orosz, japán háborúkat nyugodtan nevezhetjük helyi villongásoknak, amelyek nem szélesedtek világméretővé. A nagy nemzetek virágoztak, népeik erıs nemzeti szellemben, büszkék voltak függetlenségükre. Teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy német vagy egy francia vagy orosz, török, japán vagy kínai „egy világkormány” alatt létezzen... Az pedig még elképzelhetetlenebb volt, hogy Vilmos császár vagy Ferenc József vagy Miklós cár vagy bármelyik uralkodó, szabad akaratából teljesen feladja uralmát egy ilyen kormánynak. Gondoljunk bele: minden uralkodó mögött a nép biztosítja a hatalmat, tehát csak háború tudja a béke utáni sóvárgást, és szomjat feléleszteni. De annak a háborúnak ijesztınek és szörnyőségesen pusztítónak kell lennie, mert a helyi villongások erre nem alkalmasak. Ennek a háborúnak ki kell terjednie - globálisan - az egész világra. Egyetlen nemzet sem maradhat ki a pusztítások szörnyőségeibıl, mert a béke utáni epekedésnek is világméretőnek kell lenni. Pontosan ez volt az az irányzat, amelyet Nathan Rothschild és az illuminátus összeesküvık kiterveltek a XIX. század végén. Elıször bemanıverezték Európát a napóleoni háborúkba, utána megrendezték a Bécsi Kongresszust, ahol elsısorban Rothschild akarta keresztülvinni a „League of Nations” (a Nemzetek Ligája) megteremtését, ami végeredményben szállásadója lett volna az „egy világkormánynak”. Úgy, ahogy késıbb az Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ) szánták az elkövetkezendı - Isten ments! - világkormány megteremtésének s fészkének. Ez volt tehát az a terv, amelynek megvalósítását a Rothschild-ház és Jacab Schiff elhatározta, elıször 1814-ben. A tervük akkori megvalósulásának sikertelenségét az orosz cárnak tulajdonították. Az a precedens, amit ık szolgáltattak 1917-ben a cárgyilkossággal, ezt a veszélyt közömbösítette. A történelem emlékezete megörökítette, hogy az elsı világháborút egy incidens robbantotta ki: a Ferenc Ferdinánd elleni orvgyilkos merénylet. Ezt az elsı világháború követte, éppen úgy, ahogyan azt Weisshaupt és Pike terveikbe beépítették. Ebbe a háborúba belekeveredett Magyarország, Ausztria, Németország és szövetségeseik; a másik oldalon Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország. Az elsı két évben az USA ennek még nem volt részese. 1917-re az összeesküvık elérték céljukat: az egész Európa nyomorúságos állapotba került, a népek a háborútól, hadviseléstıl fáradtan, kétségbeesve sóvárogtak a béke után. Wilson újraválasztása után Amerika azonnal csatlakozott a háborúhoz, az angol-francia oldalon. Ettıl kezdve a háború csakis a szövetségesek gyızelmével végzıdhetett. Az illuminátusok - Jacob Schiffel az élen - már 1917 elıtt elhatározták, hogy az USA-t is bevonják ebbe a háborúba. Mi a bizonyíték erre? Amikor Wilson újraválasztásáért kampányolt, és ígérgette, hogy nem fogja fiainkat háborúba küldeni, a republikánusok már nyilvánosan vádolták ıt a háború iránti elkötelezettsége miatt. Ezt ı mindenképpen keresztülvitte volna, mert ha nem választják meg, kihasználja a még hátralévı elnöki idejét erre. De Amerika népe - ígérgetései miatt - Úgy nézett rá, mint egy bálványra, és megválasztották. Ígérete ellenére nagyon hamar, 1917-ben odadobta Amerikát a háborúnak, s a Lucetania nevő luxushajó elsüllyesztését használta fel ennek indoklására. Pedig a hajó elsüllyesztése is elıre kitervelt és elintézett dolog volt az illuminátusok részérıl.

Roosevelt aztán, akit ugyancsak bálványozott a nép, ugyanezt a taktikát alkalmazta 1941-ben, amikor kiprovokálta a japán támadást Pearl Harbour ellen a második világháborúba való beavatkozás ürügyéül. Pontosan úgy, ahogyan az összeesküvık kitervelték: a szövetségesek a gyızelem után felszámolják a legyızött nemzetek monarchiáit, a nép vezetık nélkül marad, megtévesztve, megzavarva, s ez tökéletes állapotot teremt a világkormány felállításához. Még mindig maradt azonban egy akadály, hasonlóan a Bécsi Kongresszuséhoz: az oroszok megint az ı oldalukon álltak, éppen úgy, mint 1814-ben, és a cár biztonságban trónolt a helyén. Az viszont teljesen elképzelhetetlen volt, hogy lemondjon a világkormány javára. Meg kell jegyeznünk, hogy Oroszország a cár miatt olyan hely volt, ahol az illuminátusok nem tudtak teret hódítani, a Rothschildok sem tudtak befurakodni az országba bankjaikkal, hogy az orosz pénzügyi rendszer irányítását átvegyék. Most egy gyıztes cárral még nehezebb lenne dőlıre jutniok, még akkor is, ha ezt a cárt be lehetett volna csalni a Nemzetek Ligájába. Az illuminátus összeesküvık elıtt elfogadott tétel volt, hogy a cár sohasem fogja alávetni magát az „egy világkormánynak”. Ezért már az elsı világháború kirobbanása elıtt csírázott az a terv az agyukban, miként teljesítik Nathan Rotschild 1814-ben tett fogadalmát, amely szerint meg kell semmisíteni a cárt családjával és utódaival együtt. Tudták, hogy ezt még a háború befejezése elıtt meg kell tenniük, s erre az orosz bolsevizmus volt a legalkalmasabb eszköz. LENIN ÉS A BOLSEVIZMUS VEZÉREI A századfordulótól kezdve Lenin, Trockij, majd késıbb Sztalin voltak a bolsevizmus vezérei. Persze tudjuk, egyiknek sem ez volt az igazi neve. A háború kitörése elıtt Lenin fıparancsnoksága Párizsban volt, amit a háború kitörése után Svájcba helyezett át. Trockij székhelye New York volt, ahol fıleg orosz menekültek laktak (dél-belváros). Lenin és Trockij akkor még egy táborba tartoztak, mindketten jól éltek, de egyiknek sem volt rendes foglalkozása, kereseti forrása, ami rendszerint a megélhetést biztosítja. Ennek ellenére mindkettıjüknek bıven volt pénze. Ez 1917-ben bebizonyosodott. Már a háború kitörésétıl kezdve furcsa dolgok történtek New Yorkban. Éjszakánként a sötétség leple alatti Trockij gyakran osont be Jacob Schiff palotájába. Ugyanezeken az éjszakákon sötét gengszterek csoportosultak a belváros alsó-északi oldalán, akik fıleg orosz menekültek voltak. Mintha Trockij fıhadiszállásán valamilyen titkos tréningen vennének részt. A nagy titkolózás ellenére mégis kiszivárgott, hogy Schiff finanszírozta Trockij tevékenységét. Egyszercsak Trockij hirtelen eltőnt, s vele együtt eltőnt mintegy háromszáz jól kiképzett gengszter is. Késıbb kitudódott, hogy ez a csoport egy Schiff által bérelt hajón útban volt Svájc felé a tengeren, hogy csatlakozzon Lenin csoportjához, de a hajón utazott még 20 millió dollár is. Ez a 20 millió dollár az az összeg volt, amit Jacob Schiff szolgáltatott ki a bolsevikoknak, hogy ki tudják erıszakolni maguknak a hatalmat Oroszországban. Lenin nagy ünnepséget rendezett Trockij Svájcba érkezésére, amelyen a világ legmagasabb pozícióit betöltı emberek voltak jelen. Ott volt pl. Edward Mendehaus ezredes, Woodrow Wilson bennfentese, és fıként Schiff bizalmi futára. Egy másik nagyot fontos személy, Warburg a Warburg Banktól, aki Kelsert finanszirozta, s ezért Kelser azzal tüntette ki ıt, hogy a német titkosrendırség fıniekévé nevezte ki. Ezenkívül jelen voltak a Rothschildok Londonból és Párizsból, szintén ott volt Lipitinov, Kaganovics és Sztalin, aki akkoriban egy bank- és vonatrabló gengszetercsoport vezére volt. Úgy ismerték ıt, mint az Urali Jessy Jamest! Meg kell emlékeznünk arról, hagy Anglia és Franciaország már hosszú évek óta háborúban állt a németekkel. 1917. febr. 3-án Wilson minden diplomáciai kapcsolatot megszakított Németországgal. Ezért Warburg, Mendelhaus ezredes, Rothschild és a többiek ellenséggé

váltak, de itt Svájcban, semleges területen az ellenség is találkozhat, sıt barát lehet, különösen akkor, ha volt valami közös a hátterükben, pl. a cselszövés. De ez a lenini összejövetel majdnem félresikerült. Svájc felé menet ugyanis a Schiff által bérelt hajót egy angol ırhajó feltartóztatta és ırizetbe vette. Schiff gyors parancsban értesítette Wilsont, hogy utasítsa az angolokat: azonnal engedjék szabadon Trockijt a bandájával és az arannyal. Wilson engedelmeskedett, s figyelmeztette az angolokat, ha nem engedik szabadon ıket, az USA áprilisban nem fog belépni a háborúba - amint azt ı hőségesen megígérte egy évvel ezelıtt. Az angolok szabadon engedték a hajót, Trockijék megérkeztek Svájcba, és a lenini összejövetel is a tervek szerint történt. Volt még egy akadály, amit le kellett gyızni: miként fogják Lenin és Trockij terroristáit a határon át Oroszországba szállítani? Most jött jól nekik Warburg, a német titkosrendırség feje! Bevagonírozta mindnyájukat egy vasúti szerelvénybe, lepecsételt ajtók mögé, s mindazon szükséges intézkedéseket megtette, amellyel a terroristák teljes biztonságban érkezhettek Oroszországba. Megtörtént a többi, történelembıl ismert tény is, a forradalom, a cár és családja kiirtása, úgy, ahogyan azt Nathan Rothschild megfogadta. Ezután a fı cél megvalósítása következett, az, hogy minden gyanú nélkül megteremtsék azt a helyzetet, amelyben a kommunizmus belsı alkotórésze lesz a nagy illuminátus összeesküvésnek az egész emberiség rabszolgasorba juttatásához. „Legyen a kommunizmus fegyver, egy rémítıen ijesztı szó, hogy aki rágondol, beleborzadjon!” Oroszország meghódítása és a kommunizmus megteremtése tehát nagyrészt éppen New Yorkban történt, Schiff és a többi nemzetközi bankár jóvoltából. Fantasztikus történet? Igen. Talán lesz, aki el sem hiszi, de azoknak álljon itt bizonyítékul az alábbi történet: Pár évvel ezelıtt Charles Knickerbacher, egy Hurst-lap újságírója megjelentetett egy interjút John Sckiffel, Jacob unokájával, amelyben a fiatal Schiff büszkén igazolta, hogy nagyapja húszmillió dollárral segítette az ügyet! Ha még mindig kételkedne valaki abban, hogy a kommunizmust az illuminátus összeesküvés értelmi szerzıi itt, a saját házunk táján teremtették meg, itt van számukra egy történelmi tény Minden írás azt bizonyítja, hogy amikor Lenin és Trockij Oroszország bevételét tervezték, úgy tevékenykedtek, mint bolsevista párt. A bolsevik tisztán orosz szó, és értelmi szerzıi észlelték, hogy nem tudják világszerte népszerővé tenni. Így tehát Jacob Schiff 1918 áprilisában Mendelhaus ezredessel elküldte parancsát Moszkvába Leninnek, Trockijnak és Sztalinnak, hogy azonnal változtassák meg rendszerük nevét, s legyen pártjuk kommunista párt, vegyék fel és hirdessék meg Karl Marx kiáltványát, mint a kommunista párt alkotmányát. Lenin, Trockij és Sztalin engedelmeskedtek, ekkor történt, hogy 1918-ban a kommunista párt és a kommunista rém megszületett. Mindezt a Webster angol szótár 5. kiadásában ellenırizni tudjuk; mert ebben megörökítették. Röviden: a kommunizmust a kapitalisták teremtették meg! 1918. november 11-ig az összeesküvık csoportjai is, terveik is remekül mőködtek. Minden nagyobb nemzet, köztük az USA is, belefáradtak a pusztító háborúskodásba, gyászolták halottaikat és az egész világ epekedett a béke után. Ekkor történt, hogy Wilson azt javasolta: a nagyobb nemzetek állítsák fel a Nemzetek Ligáját, hogy ezen keresztül tudják biztosítani a világbékét. Most már nincs orosz cár, aki ezt megakadályozhatná. Abban a háború utáni állapotban minden nemzet mohón ugrott is e javaslatra, anélkül, hogy elolvasták volna az apró betőkkel írottakat is a tervezet alján. Schiff és összeesküvı társai legbiztosabban az USA-tól várták el a beleegyezést, holott végül ennek kivételével mind akarta. Amikor Jacob Schiff beültette Woodrow Wilsont a Fehér Házba, az összeesküvık azt hitték, hogy ezzel az USA a hálójukba került. Wilsont mindig úgy jellemezték, hogy nagy emberbarát, minden amerikai bálványozta.

Könnyen hihették tehát az összeesküvık, hogy Wilsonak nagyon könnyő dolga lesz abban, hogy a képviselıket rábírja a Nemzetek Ligájának elfogadására. (Mint ahogyan ez meg is történt 1945-ben az ENSZ megteremtésekor!) 1918-ban azonban volt egy ember a Szenátusban, aki átlátott a szitán, épp úgy, mint az orosz cár látott át e terven 1814-ben: Nagy amerikai politikus volt ı, nagyra becsülte a kongresszus mindkét háza és Amerika népe is. Ezt a nagy amerikai hazafit Henry Cabbott Lodge-nak hívták. Lodge totálisan lerántotta a leplet Wilsonról és az illuminátusokról, ezáltal az USA távol maradt a Nemzetek Ligájától. Talán érdekes lesz tudni Wilson sikertelen próbálkozásának igazi okát a ligával kapcsolatban. Amint tudjuk, Schiff azzal a küldetéssel jött az USA-ba, hogy négy különleges feladatot hajtson végre: 1. A legfontosabb az USA pénzügyi irányításának átjátszása; 2. Amint ez le volt fektetve Weisshaupt eredeti illuminátusi terveiben, megfelelı embereket kellett találnia cinkostársnak, s azokat bejuttatni a legmagasabb kormányhivatalokba, a Kongresszusba, a legfelsı bíróságokba, minden szövetségi hivatalba és ügynökségbe, pl. a belügybe, hadügybe, kincstárba, stb; 3. Szétzilálni és szétzülleszteni az amerikai nép egységét a kisebbségi csoportok közötti viszály megteremtásável, de különösen kiélezni az ellenségeskedést a fehérek és a feketék között, úgy, ahogyan Izrael Cohan könyvében az le van fektetve; 4. Olyan mozgalmakat megteremteni, amelyek segítségével a vallásokat lehet majd szétzilálni, lezülleszteni és megsemmisíteni, de a legfıbb cél a kereszténység elpusztítása. Nyomatékosan figyelmeztették ıt - Schiffet - arra, hogy az illuminátus terv legfontosabb irányadója: szerezze meg az összes tömegtájékoztatási eszköz fölötti irányítást, hogy ezeket használhassák a népek agymosására, félrevezetésére, mételyezésére azért, hogy higgyenek az összeesküvıkben és nyugodjanak bele manıvereikbe, manipulációikba. Schiffet kezdetben arra is figyelmeztették, hogy a sajtó irányításának hatalmával tudja szétrombolni az amerikai nép egységét. Schiff és társai 1903-bon megszervezték a NAACP-t, 1913-bon az ADL-t. Mindkét szervezet viszály és elégedetlenség szításával foglalkozott az amerikai nép békés életének megbolydítására. Az ADL az elsı években még csak szelíden tevékenykedett. Talán félt az újra felingerelt amerikai tömegek pogromjától? Az NAACP gyakorlatilag tétlenkedett, mert fehér vezetıi nem is tudták pontosan még, hogy nekik kell kitermelniük tehetséges fekete vezéreket. Pl. olyat, mint Martin Luther King, akit a fekete tömegek is elfogadnak vezérüknek. Schiff nagyon el volt foglalva azzal, hogy cinkosokat keressen és megfelelı pozíciókba szivárogtassa be ıket a kormányba és az ügynökségekbe; valamint a pénzügyi rendszer csapdába ejtésének tervei, a 16. kiegészítı törvény elıkészítése és elfogadtatásának szervezése, és az orosz forradalom megszervezése annyira lekötötte idejét, hogy teljesen megfeledkezett a legfontosabbról, a tömegtájékoztatás irányításának megkaparintásáról. Ez volt az igazi oka annak, hogy Woodrow Wilson sikertelenül kísérletezett az USA berángatásával a Nemzetek Ligájába. Mert amikor Wilson elhatározta, hogy a néphez fordul segítségért és támogatásért, meggyızendı a Lodge által befolyásolt kongresszust - annak ellenére, hogy befutott, mint elnök -, mondvacsinált „nagy emberbaráti” tekintélye szembetalálta magát egy szilárdan egyesült néppel, és a nép háta mögötti hőséges sajtóval, melynek egyedüli ideológiája az amerikanizmus és az amerikai élet szeretete és dicsıítése volt. Tudjuk, ebben az idıben az ADL és az NAACP még hatástalan volt, nem volt egyéb szervezett kisebbségi csoport sem, fehér-fekete probléma sem, de ún. „antiszemita” probléma sem, nem volt bal és jobboldali álláspont, elıítélet, elfogultság sem. Tehát Wilson Nemzetek

Ligája iránti kérelmei süket fülekre találtak, s ez eredményezte Wilson politikai pályafutásának végét. Ezért gyorsan feladta a harcot, hirtelen megöregedett és hamarosan meg is halt szifiliszben. Ez lett a vége a Nemzetek Ligájának, amely utat nyitott volna már akkor az „egy világkormány” gyors megteremtésének. Természetes, hogy tervük ismételt összeomlása - a Nemzetek Ligája -, nagy csalódást okozott az illuminátus összeesküvés értelmi szerzıinek. İk ellenben nem vonultak vissza, nem veszítették el ambícióikat, mert amint azt már említettem, ez az ellenség sohasem adja fel sátáni terveit. Egyszerően elindítottak egy átszervezést, és ismét elılrı1 kezdték munkájukat, próbálkozásaikat. Erre az idıre Schiff már jól megöregedett és lelassult. Tudta, hogy szervezetüknek szüksége van egy fiatal, erıs, ütıképes vezérkarra, így tehát parancsára Mendelhaus ezredes és Bemard Baruch megszervezték az ún. „Council on Foreign Relations” (CFIZ)-t. Ettıl kezdve az illuminátusok e név alatt tevékenykednek az USA-ban. Ennek az új szervezetnek a hierarchiája nagyrészt az eredeti illuminátusok leszármazottaiból tevıdött össze. Közülük sokan- elhagyták eredeti családi nevüket, és jóhangzású amerikai neveket vettek fel. Pl. Dillen-nek, aki az USA kincstárának titkára volt, az eredeti neve Lapowlski. A másik példa Paley, aki a CBS Televízió feje, eredeti nevén Palincky volt. A NAGY BESZERVEZETTEK, ÉS A SAJTÓ MEGSZERZÉSE A CFR szervezet tagsága ezer körüli, és gyakorlatilag közöttük van minden ipari hatalmas ág, pl. Blau, aki az US Steel (Amerikai Acél) Co. elnöke, Rockefeller az olajkirály, Henry Ford II., minden nemzetközi bankár, minden adómentes alapítvány vezére és mások szintén CFR tagok vagy CFR tisztségviselık: Röviden: azok az emberek, akik pénzt és befolyást nyújtanak a CFR által kiválasztott elnök, kongresszus, szenátus megválasztására, s akik elhatározzák a kabinet ısszetételt, a kormánytagok, államtitkárok, kincstári hivatalnokok, szövetségi alkalmazottak kinevezését, akik mind engedelmes CFR-tagok. Ez vitathatatlan. Említsünk itt meg néhány US-elnököt, akik tagjai voltak a CFR-nek: Franklin D. Roosevelt, Herbert Hoover, Dwight D. Eisenhower, J.F. Kennedy és azok, kiket úgy vettek számba, mint lehetséges elnököket: Thomas E. Dooly, Adley Stevenson, R. Nixon és a CFR társszervezetének elnökhelyettese: Barry Goldwater. A különbözı elnökök alatt fontos kabinet-tisztséget betöltı CFR-tagok pl. John Foster Dulles, Dean Rusk, Robert McNamara, s hogy kiemeljük a CFR vörös színét -, itt vannak pl. Alger Hiss, Ralf Bunch, Paslawski, Harry Dexter White (Weiss), Owen Lattimore, Philip C. Jessup stb. Ugyanakkor már ebben az idıben homoszexuálisokkal és más zsarolható jellemő emberekkel árasztják el az ügynökségeket, hivatalokat a Fehér Háztól lefelé. Emlékszünk még Johnson barátaira, Jenkinsre és Bobbie Baker-re? Most már rengeteg új teendıje volt a CFR-nek, amit el kellett végezni. Ez segítséget követelt. Az elsı tevékenység ebbıl adódóan az volt, hogy mellérendelt szervezeteket hozzanak létre, amelyek elvégzik a különleges feladatokat. Ezek közül feltétlenül meg kell említenünk néhányat: pl. a Külpolitikai Egyesület, a Világ Ügyeinek Tanácsa, Üzleti Tanácsadási Szervezet, a notórius „ADA”, az Amerika Demokrata Akcióiért szervezet, vagy a megátalkodott Valter Reuther vezetésével mőködı 13/13 Chicagóban. Barry Goldwater is elnöke volt - s talán még ma is az - egy ilyen CFR mellé rendelt szervezetnek. A CFR különbözı speciális tanácsokat szervezett és állított fel minden államban is, amelyeket különféle Miami feladatokkal látott el. Ezzel egyidıben a Rothschildok a CFR-hez hasonló szervezeteket teremtettek meg pl. Angliában, Franciaországban, Németországban és más országokban, hogy irányítani tudják a világ állapotát, s a CFR-rel karöltve egy újabb világháborút tudjanak kirobbantani.

A CFR legelsı és legfontosabb feladata az volt, hogy teljes egészében átvegye a tömegtájékoztató médiumok feletti irányítást. Rockefeller volt ezzel megbízva. Henry Louis, aki nemrég halt meg, finanszírozott és megszervezett néhány „nemzeti” magazint, mint pl. a LIFE, TIME, FORTUNE és másokat, amelyek terjesztik a USSR-t (Szovjetuniót) Amerikában. Rockefellerék közvetve és közvetlenül is finanszírozták a Kours-testvérek LOOK magazinját és egy csomó más újság láncterjesztését. İk Sam Newhouse-t is finanszírozták, hogy vásároljon fel, és fejlesszen ki meglévı lapokat, építsen ki újságterjesztı- és kiadóláncokat, és Eugene Mayer, aki az egyik alapítója volt a CFR-nek, megvette a Waskington Post-ot, a News Week-et valamint más újságokat. Ugyanekkorra a CFR újfajta újságírókat tenyésztett és nevelt ki, olyanokat, mint Waiter a Lippman, Drew Pirson, Herbert Methew, Ervin Cankam és hasonlók. Ezek mind kijelentették, hogy ık liberálisok, majd azt is kijelentették, hogy az amerikanizmus egyenlı az „elszigetelés-izmussal”, ami egyenlı a háborús uszítással; hogy az antikommunizmus egyenlı az antiszemitizmussaI és rasszizmussal! Mindez természetesen idıt igényelt, de ma kijelenthetjük, hogy minden nagypéldányszámú és terjedelmesebb napi- és hetilap a CFR-cinkosok irányítása alatt áll kivéve egy-két kisebb városi napi- és hetilapot, amelyeket hazafias szervezetek adnak ki -, s ezzel a módszerrel elérték, hogy darabokra szabdaltak bennünket, egymást győlölı csoportok veszekedı nemzetévé tettek. Fent említett CFR-cinkosok voltak megbízva azzal is, hogy a Hollywood-i filmipart, a rádiókat és televíziókat irányítsák. Ma már magunk is láthatjuk, hogy milyen nagy sikerrel végzik ezt. Ha van még, aki csodálkozik Chet Huntly, Howard K. Smith, Ed Marrow, Erick Severeid, Drew Pirson és mások furcsa propagandaközvetítésein, most megtalálhatták erre a magyarázatot. Ha csodálkozunk a sok mocsok, szex, pornográfia és a fajilag kevert házasságokat bemutató filmeken, az olyan tévé-programokon, amelyek erkölcsileg megrontják az ifjúságot, most ezekre is magyarázatot kaphattunk. (A mi CFR által irányított tömegtájékoztatásunk teljes történetét idézni nagyon terjedelmes lenne, de megtalálható a News Bulletin No. 5. „How to Get the Reds out of the Communications Media” címő kötetben. Kiadó: Cinema Educational Guide, P O. Box 64205 Hollywood, CA) VISSZA AZ ELEJÉRE! Amikor Wilson sikertelenül próbálkozott azzal, hogy a Nemzetek Ligája - az USA nélkül szállásadója lehessen a világkormánynak, meghiúsította az illuminátus összeesküvık terveit. Így Jacob Schiffnek megint elılrıl kellett kezdenie mindent. Akkor szervezte meg CFR-t. Elég jól tudjuk, hogy a CFR, mint eszköz, sikeresen végzi ma is az agymosási kampányt és az amerikai nép egységének szétzilálását és züllesztését. Ahhoz, hogy ismét elérjük azt az állapotot, amelyet a Schiff-tervvel elértek, s az 1. világháború után megteremtettek, egy újabb világháború kellett. Egy olyan háború, amely sokkal kegyetlenebb lesz az elızınél, s amely után a romok alól sokkal jobban sírnak a népek a békéért, amely megakadályoz minden háborút a jövıben. A CFR észlelte, hogy ezt a világháborút sokkal óvatosabban kell elıkészíteni, utóhatásait sokkal tudatosabban kitervelni, hogy többé ne lehessen kibújnia senkinek az „egy világkormány” csapdájából, s a Nemzetek Ligájának megteremtésébıl, amelynek napirendre kell kerülnie a háború befejezése után. Ezt a csapdát ma úgy ismerjük: „Egyesült Nemzetek Szövetsége”. Láthatjuk, az illuminátusok - s a CFR - rátaláltak a tökéletes stratégiára, hogy ne lehessen többé kibúvó! 1943-bon a háború kellıs közepén, elıkészítették az ENSZ vázlatos tervét és átadták azt Rooseveltnek, és belügyi osztályának: Alger Hissnek, Poswalski-rak, Daltornak, Trambonak és más hazaárulóknak, hogy úgy nézzen ki megszületése, mintha ez egy amerikai bébi lenne.

Hogy a „szülıi” szerep még jobban kidomborodjon, szükség volt New York városára, mint ennek az újszülött sárkányfinak az otthonára, mert a liberális Rockefeller itt ajándékozott földterületet erre a célra. Az ENSZ alapokmányát a fent megnevezett árulók írták és ık voltak azok, akik 1945ben megszerveztek egy hamis, ún. ENSZ-konferenciát San Francisco-ban. Az ötven nemzet ún. „képviselıi” összegyőltek ott, és azonnal aláírták az okmányt. Alger Hiss repült is vele rögtön Washingtonba, s ott lelkesedve terjesztette elı a Szenátusnak. S a Szenátus, amelyet a nép választott az ország alkotmányának védelmére, aláírta ezt az okmányt, anélkül, hogy elolvasta volna! Felmerül most már a kérdés: hány cinkosa volt a szenátorok között akkor a CFR-nek? Ma már mindegy, hiszen a nép elfogadta az ENSZ-et, ami szentebb a szentnél, s alkalmat adott az áruló Earl Warrennek, hogy úgyszólván elpusztítsa az alkotmányunkat azzal, hogy bírói határozatait az ENSZ törvényeire alapozta. Ez teszi országunk alkotmányává is az ENSZ alaptörvényeit. Ennek ellenére óriási erıfeszítésükbe került még, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét meg is szilárdítsák. Kellett hozzá a washingtoni vezetık segítsége is, s itt most ki kell emelnem a CFR értelmi szerzıinek sátáni leleményességét. Az amerikai nép széles tömegei számára az amerikai külpolitika hosszú évek óta rejtély. Legtöbben nem értik, miért van az, hogy ez a nagy nemzet látszólag csak tehetetlenül evickél a diplomácia bárkájában. Nem tudjuk megérteni, miért végzik látszólag zavartan és rendetlenül diplomáciai ügyeinket vezetıink Moszkvával, a franciákkal, más nemzetekkel és az ENSZ-szel. Állandóan halljuk, mert állítják, hogy a mi óriási gazdasági és katonai hatalmunkon keresztül kell, hogy vezessünk. Ellenben embereink minden konferencin és csúcstalálkozón bizonytalanok, s hogy úgy mondjam, farkukat behúzva jönnek ki. a tárgyalásokról. Az „idegen segély” Titonak, Lengyelországnak és a többi kommunista országnak, akik esküdt ellenségeink; az a sok-sok millió és billió dollár, még csak egy kicsit sem lassította le terjeszkedésüket! Mintha a realitás és rátermettség láthatóan hiányozna a mi külügyi osztályunkból, a hadügybıl, a CIA, az USIA és az összes szövetségi ügynökségünkbıl. Meglepıdünk és értetlenkedve láthatjuk az egyik tévedést a másik után: Korea, Katanga; Laosz; Kuba, Vietnam... Tévedések, amelyek mindig az ellenség elınyére, és sohasem az USA-ra szolgáltak! A matematikai átlag szerint egy-két olyan tévedést is el kellett volna követniük, amelyek elınyünkre szolgálnak, de ık ebben sohasem tévedtek! Mi lehet hát erre a magyarázat? A válasz erre a CFR és alárendelt csoportjai valamint cinkosai, akik Washingtonban vannak. Mert a mi külpolitikánk és más államokhoz való viszonyunk irányítása a kulcs az illuminátusok terveinek megvalósításához, a világkormány megteremtésének sikeréhez. TOVÁBBI BIZONYÍTÉK Korábban már leszögeztük, hogy Schiff és bandája finanszírozta Lenin, Trockij, Sztalin oroszországi hatalomátvételét és alakította ki a kornmunista uralmat, mint eszközt a világ állandó nyugtalanságban és rettegésben tartására, hogy ezzel terrorizálhassanak mindnyájunkat, s ezért önként keressük a békét az ENSZ, azaz az „egy világkormány” alatt. De az összeesküvık tudták, hogy ez a moszkvai banda nem lehet olyan eszköz, amelyet az egész világ elfogad, legalábbis addig semmiképp, amíg ez a banda nemzetközileg el nem lesz ismerve az orosz nép törvényes és legális kormányának. Ezt pedig csak úgy lehetett véghezvinni, ha az USA ismeri el ıket törvényesnek - mert az összeesküvık tudták, az egész világ követni fogja az USA példáját és irányvonalát. Ekkor történt az, hogy Wilson pofára esett az ENSZ-tervvel, ami majdnem meghiúsította az egészet. Az ıt követı három

republikánus USA elnök - Harding, Coolidge és Hoover - ideje alatt a CFR mindent elkövetett, hogy rábírja ıket az orosz kommunizmus elismerésére; de ık visszautasították ezt. Ennek eredményeként már az 1920-as évek végére a Sztalin vezette rendszer szörnyő állapotba került. A párt rettenetes tisztogatási akciói és a titkosrendırség viszonylag eredményes mőködése ellenére az orosz nép türelmetlensége mind jobban erısödött. Liptonov írásban is rögzítve beismerte, hogy 1931-32 táján Sztalin és gengszterbandája mindenkor készenlétben volt a menekülésre. Csakhogy 1932 novemberében az illuminátus összeesküvık elérték egyik legnagyobb sikerüket, beültették Franklin D. Rooseveltet a Fehér Házba. Ugyes, gátlástalan és lelkiismeret nélküli sarlatán hazaáruló volt ı, aki alkalmazta számukra a trükköt. Anélkül, hogy a Kongresszus beleegyezését kérte volna, teljesen törvénytelenül kijelentette a Sztalinrendszer elismerését. Ez megtette hatását! Éppen úgy, ahogyan az illuminátusok várták, az egész világ követte Amerika irányzatát. Ez a lépés szinte automatikusan lefékezte az orosz tömegek ellenállási mozgalmait, és elindította a világ legszörnyőbb állami terrorintézkedéseit, amilyeneket addig a világ álmában sem ismert. A többit a történelembıl nagyon jól ismerjük. Azt is tudjuk, hogy Roosevelt és hazaáruló belügyi osztálya miként igyekezett ezt a kommunista rémséget saját országunkban is felépíteni, s hogy miként követte el Pearl Harbour szörnyüségeit, kihasználva ezt arra, hogy belelökje Amerikát a 2. világháborúba. Tudtunk a Sztalinnal Jaltán folytatott titkos tanácskozásairól, s arról is, miként szolgáltatta ki Eisenhower segítségével Balkánt és Berlint Moszkvának. Tudjuk azt is, hogy ez a 20. századi Benedict Arnold-féle hazaáruló nem csak bevonszolt minket ebbe az új korridorba, ebbe az „ENSZ = egy világkormány” megvalósításába, hanem ı volt a cselszövık cselszövıje hazánkban. Röviden: azon a napon, amikor Roosevelt belépett a Fehér Házba, a CFR hozzájutott ismét országunk külügyi gépezetének irányításához, és szilárdan megalapozta, hogy az ENSZ szállásadója legyen az illumin tus összeesküvés világkormány létrehozásáért végzett ügyködéseinek. Egy nagyon fontos dologra még rá kell mutatnom. A wilsoni sikertelen kísérlet a Nemzetek Ligájának létrehozására Schiffet és pribékjeit meggyızte arról, hogy csak a Demokrata Párt irányítása nem elég a nagyobb térhódításhoz. Az igaz, hogy kríziseket tudnak okozni egy republikánus rendszer alatt, mint ahogyan megtették 1929-ben a Federal Reserveük által teremtett tızsdei összeomlással, és az azt követı depresszióval (világgazdasági válsággal), s ezzel cinkos demokrat jukat tudták bejuttatni a Fehér Házba. Azt is tudták, hogy négy év alatt meg lehet bolygatni a külügyi irányítást, kárt lehet okozni a mőködésében, és a stratégiát is szét lehet rombolni, mint ahogyan ez majdnem bekövetkezett, mielıtt Roosevelt elismerte volna Sztalin rendszerét. A wilsoni sikertelenség után az illuminátusok olyan terveket alkottak, amelyekkel mindkét nemzeti párt irányításuk alá kerülhet. Ennek kivitelezése azonban bizonyos problémákat okozott, mert a Republikánus Pártban kevés volt a cinkosnak alkalmas ember, s a demokratáknál is több segítı szövetségesre lett volna szükség. Ugyanilyenekkel kellett ellátni az egész kormánytanácsot, belügyi osztályt, kincstári osztályt, hadügyet, CIA-t, USIA-t stb. Minden szervezetnek és tanácsnak a CFR kiválasztottjai eszközének kell lennie, mint volt Dean Rusk és McNamara, a helyettes államtitkároknak szintén, de az asszisztenseknek is, mert csak ez adhatja minden ügy teljes irányítását az összeesküvık kezébe, s ezek közül is a legfontosabbat: a külügyet. Térjünk vissza az összeesküvık és cinkosaik manıverezéseihez, amelyek egy másik „nemzetek ligájának” a megteremtéséhez voltak szükségesek, vagyis az ENSZ létrehozásához. Az illuminátusok tudták, hogy ehhez feltétlenül szükséges egy második világháború, amely végleges békét teremt. De hogyan lehetne egy ilyen háborút kirobbantani, amikor egész Európa békében él, egyik országnak sincs komoly problémája szomszédjával, s abban is biztosak voltak, hogy Moszkva még gondolni sem mer ilyesmire, mert Sztalin tudja, hogy az az ı rendszerének

végét jelentené. Ha mégis megtörténne, akkor a népnek legalább hazafiasságból mögötte kell felsorakoznia. De az összeesküvıknek égetıen kellett egy háború, nekik ki kellett találniuk valamit, vagy találni valakit. Aki vagy amely elindíthatja az eseményeket. És találtak is egy jelentéktelen kis embert, aki Adolf Hitlernek hívatta magát. A HANGOSKODÓ SZOBAFESTİ ES A MEIN KAMPF Hitler szobafestı volt civil életében és káplár volt a német hadseregben. Személyes sérelmének vette az I. világháborús német vereséget, s elkezdett hangoskodni efelıl Münchenben és környékén. Beszélni kezdett a Német Birodalom visszaállításáról és nagyságáról, valamint a hatalmas német katonai erırıl, és javasolta az említett német katonai erı visszaállítását is a világ meghódítására. Elég furcsa, hogy egy olyan kistermető ember, amilyen ı volt, képes volt izgató, de megnyerı szónoklatokat produkálni. Németországban az új hatóságok még csak hallani sem akartak háborúról, ezért gyorsan börtönbe is zárták - izgatásért: „Itt van az emberünk!” - gondolták az összeesküvık; akit, ha ügyesen irányítanak, kulcs lehet a második világháborúhoz. Amíg a szobafestı börtönben ült, Rudolf Hess és Göring írtak egy könyvet, amelynek címe: „Mein Kampf” volt, s a szerzıi jogot átruházták Hitlerre. Éppen úgy, mint ahogyan Zippinoff megírta a „Mission to Moscow”-t és átruházta a szerzıi jogot Joseph Davisre, aki a CFR egyik cinkosa és országunk moszkvai nagykövete volt. A Mein Kampf-ban „Hitler” felsorolta panaszait és felvázolta, miként fogja visszaállítani a német nép hajdani nagyságát. Az összeesküvık azt is elintézték, hogy a könyv eljusson a legszélesebb német tömegekhez, hogy fanatikus csoportok alakulhassanak ki, amelyek ezt az eszmét - és Hitlert - követik. Kiszabadulása után - amit szintén az illuminátusok intéztek el elkezdték gondjaikba venni, utazásait finanszírozni a nagyobb német városokba, hogy forradalmi és vonzó beszédeivel fellelkesítse a német népet. Hitler így hamarosan összeverbuvált magának egy nagyobb csoportot, elısorban a veteránok közül, s ez népszerősége növekedését okozta. A kormánytagok is úgy kezdtek felnézni rá, mint egy megváltóra. Aztán már jött a barnaingesek felvonulása Berlinben, a vezetıképesség fitogtatása, de ez természetesen nagy mennyiségő pénzt követelt. A Rotschildok, a Warburgok és más összeesküvık ellátták Hitlert annyi pénzzel, amennyi csak kellett neki. Így fokozatosan a néet nép imádott bálványa lett, aki hamarosan megbuktatta a Hindenburgkormányt, és az új Führer lett. BEVÁLT MÓDSZER: A POGROM Ez önmagában még nem volt ok a háborúra. A világ többi része figyelte Hitlert, amint növekedett, egyre magasabbra jutott, de semmi okot nem látott ennek megzavarására vagy meggátolására. Ezt Németország belsı fejlıdésének tartotta csupán. Bizonyos, hogy egyik szomszéd sem látta úgy, hogy ebbıl egy háború keletkezhet Németország ellen. A német nép sem volt arra elıkészítve, nem volt eléggé feldühítve sem, hogy háborút kezdjen a szomszédaival, még Franciaország ellen sem. Az összeesküvık észlelték, hogy nekik feldühített hangulatot kell teremteniök ahhoz, hogy a német nép szélnek eressze óvatosságát és megborzassza az egész világot. Mellesleg jegyezzük meg: A Mein Kampf folytatása volt Karl Marx könyvének, amelynek címe: „A világ zsidók nélkül.” Az illuminátusok hirtelen emlékezni kezdtek arra, hogy Schiff és a Rothschild-banda miként szervezett pogromokat Oroszországban, amelyben sok-sok ezer zsidót lemészároltak, s

ezzel a világ győlöletét váltották ki Oroszország ellen. Elhatározták, hogy itt is ezt a lelkiismeretlen trükköt fogják alkalmazni. Fel kell lobbantani a Hitler által vezetett német népben a zsidók elleni hallatlan győlöletet. Igaz, hogy a németekben nem volt túl sok szeretı gyengédség a zsidók iránt; de mélyen bevésıdött győlölet sem. Ilyen győlöletet fabrikálni kellett, ennek megteremtésére használták föl Hitlert. Ez a gondolat ıt nagyon vonzotta, mert meglátta ebben a hátborzongató krimiben önmaga egyre magasabbra, mintegy isteni magasságba emelkedésének lehetıségét népe elıtt. Ezt azután szépen óvatosan, mesterien vigyázva és inspirálva, elı is készítették Hitler pénzelıi, a Warburgok, Rothschildok és más illuminátus bankárok, akik értelmi szerzıi voltak az ügynek. Hitler a zsidókat okolta a győlölt és igazságtalan Versailles-í békekötés miatt, és a háborút követı gazdasági összeomlásért is. A többire már emlékszünk a történelembıl. Tudunk mindent a hitleri koncentrációs táborokról, sok ezer zsidó elhamvasztásáról, bár nem hatmillióról, még csak nem is hatszázezerrıl van szó, amennyire az illuminátusok hivatkoznak, de a tényleges is több mint elég. „SZÜKSÉGES” ÁLDOZATOK Engedjék meg, hogy itt ismét kifejezésre juttassam, hogy a nemzetközi bankárok, a Rothschildok, Schiff, Layman, Warburg, Baruch és a többi, akik mind zsidók, mennyire keveset törıdtek azokkal a fajtestvéreikkel, akik áldozatul estek üzleti terveiknek! Az ı szemükben a Hitler által lemészárolt több ezer ártatlan zsidó nem volt más, mint szükséges áldozat az illuminátusi „egy világkormány” tervük megvalósításának elıbbreviteléhez, és nem izgatta ez ıket egy csöppet sem! Épp úgy nem, mint a többi, sok millió nem zsidó pusztulása ebben és az ezt követı háborúkban, akik szintén hasonló áldozatok voltak. És van itt még egy hátborzongató részlet az említett koncentrációs táborok történetébıl, amelyet kevesen ismernek: azok közül a hitleri katonák közül, akik a koncentrációs táborokban az ún. kivégzéseket végrehajtották, sokat elızıleg a Szovjetunióba küldték, hogy megszerezzék és kitanulják a kínzás és a brutalitás „mővészetét”, s ezzel is hatásosabbá tegyék a rémület szörnyőségeit. Mindezek a rémtettek új győlöletet teremtettek a németek ellen világszerte. Ezért Hitlert rábírták arra, hogy követelje vissza a Szudéta területet. Emlékszünk Chamberlain-re, a cseh, valamint a francia diplomatákra, akik bele is egyeztek ebbe a követelésbe? Természetesen ez odavezette Hitlert, hogy további követelésekkel álljon elı, s igényt tartson lengyel területekre és a francia Saar-vidékre. Ezeket a követeléseit visszautasították, aztán jött a sztalini paktum. Hitler mindig győlöletet tanúsított a kommunizmus iránt, pedig a nácizmus sem volt más, mint valódi szocializmus vagy kornmt~nizmus. De Hitler mindezt figyelmen kívül hagyta, megkötötte Sztalinnal a megnemtámadási szerzıdést, ami magában foglalta Lengyelország megtámadását és egymás közti elosztását is. Arcig Sztalin bevonult Lengyelország egyik részébe - amiért ıt sohasem vonták felelısségre! -, az illuminátus értelmi szerzık ezt így intézték, addig Hitler elindított egy villámháborút a lengyelek ellen, a felé esı oldalon. Az összeesküvıknek itt volt tehát végre az új világháború, s rnilyen szörnyő háború volt ez! 1945-ben az összeesküvık elérték végre az ENSZ megszervezését, az „EGY VILÁG” kormányának szállásadóját. És csodák csodája, az amerikai nép is elfogadta, sıt dicsérte ezt az aljas szervezetet, mint szentebbnél szentebb alkotást. Még az igazság felszínre kerülése után is, amikor már majd minden kiderült az ENSZ mesterkélt megteremtése terén, az amerikai nép tovább imádta ezt a gonosz társaságot. De még akkor is, amikor kiderült, hogy A. Ziff szovjet kém és áruló volt. Az amerikai nép hitt az ENSZ-ben, még akkor is, amikor én már nyilvánosságra hoztam a Hiss-Molotov titkos egyezményt, arról, hogy az ENSZ-nek mindig legyen katonai titkára és az mindig az oroszok közül kerüljön ki, mert eme egyezmény

értelmében mindig ık lesznek az ENSZ urai és igazi gazdái. A legtöbb amerikai folyamatosan hitte azt, hogy az ENSZ nem tud kárt okozni. Még akkor is hitte, amikor az ENSZ elsı generális-titkára nyilvánosan beismerte könyvében a Hiss-Molotov egyezményt. Szerinte ez a béke érdekében történt! Legtöbb amerikai mégis kitartott az ENSZ elfogadhatósága mellett. Még akkor is, amikor a koreai háború felıl kiderült az igazság, az hogy Vaszilijev, az orosz generális, az ENSZ katonai titkárságának feje eltávozási parancsot kapott az ENSZ-tıl, hogy mint az észak-koreaiak és vörös kínaiak embere, folytassa tevékenységét a mi fiaink ellen, akik McArthtrr generálisunk parancsnoksága alatt harcoltak az ENSZ úgynevezett rendıri akcióiban. McArthurt ENSZ-parancsra rúgta ki a senkiházi Truman, s ezzel meggátolta, hogy megnyerjük a háborút. De a mi népünk még mindig hitt az ENSZ-ben, s úgy tekint rá, mint a béke eszközére, annak ellenére, hogy fiainkból 150 ezer áldozatot követelt. És hitt még 1951-ben is, amikor kiderült, hogy az ENSZ parancsnoksága és zászlaja alatt használja a mi amerikai katonáinkat az ütközetekben, összejátszva hazaáruló belügyi osztályunkkal és hadügyünkkel. TUDJA-E AMERIKA? Tudjuk-e, hogy az ENSZ alapszabályát az áruló Alger Hiss, Molotov és Wishincki írták? Tudjuk-e, hagy Hiss és Molotov titokban megegyeztek, hogy katonai fınöknek mindig oroszt kell kinevezni Moszkvából? Tudjuk-e azt, hogy ezen a titkos győlésen Roosevelt és Sztalin mint illuminátus tevékenykedtek, CFR-tagként, s elhatározták, hogy az ENSZ-nek amerikai földön kell mőködnie? Tudjuk-e, hogy az ENSZ alapszabályának részleteit nem kidolgozták, hanem szóról szóra lemásolták Marx Kommunista Kiáltványából, amelyet szovjet alkotmányként is ismerünk? Tudjuk-e, hogy csak két szenátor szavazott az ENSZ ellen, azok, akik el is olvasták az alapszabályát? Tudjuk-e, hogy amióta az ENSZ létezik, a kommunista rabszolgaság létszáma 250 millióról egy milliárdra növekedett? Amióta az ENSZ, a béke ıre létezik, legalább húsz háború volt a világban ('60-as ének elejérıl való adat. A szerk.), és ezt mindet az ENSZ segítette elı, épp úgy, amint ma segítenek elı egy háborút a kicsi Rhodesia ellen. Tudjuk-e, hogy az ENSZ szabálya szerint az amerikai adófizetıkre erıszakolják a sok-sok millió dolláros kifizetnivalójukat? A Szovjetunió viszont megtagadja saját részének kifizetését. Tudjuk-e, hogy az ENSZ sohasem hozott olyan határozatot, amelyben elítélné a szovjeteket vagy csatlósait, de mindig elítéli a mi szövetségeseinket? Tudjuk-e, hogy J. Edgar Hoover azt mondta, hogy a kommunista országokból az ENSZ-be delegáltak legtöbbje kém? Most pedig 66 szenátor megszavazott egy egyezményt, amelyben szélesre tárják a kaput a szovjet kémek és szabotırök elıtt! Tudjuk-e, hogy az USA segíti a kommunistákat a világuralom megszerzésében azzal, hogy meggátolja a szabad világot abban, hogy tettekkel lépjen fel ellenük, s az agressziókat csak az ENSZnagygyőléseken tartott vitákkal lehet kezelni? Tudjuk-e, hogy a koreai háború idején 60 nemzet volt az ENSZ-ben, s az ENSZ-erık 95 százaléka mégis Amerika fiataljaiból tevıdött össze, a költségeknek pedig 100 százalékát fizették az amerikai adófizetık? Azt viszont mindnyájan tudjuk, hogy az ENSZ politikája ebben a háborúban az volt, hogy megakadályozza gyızelmünket! Tudjuk-e, hogy MacArthur tábornoknak minden támadási tervével elıször az ENSZ-hez kellett mennie, hogy azokat továbbíthassák Vaszilijevnek, aki az észak-koreai és a kínai kommunisták parancsnoka volt? S hogy a jövı háborúi is mind-mind az ENSZ zászlaja alatt zajlanak majd, bennük a mi fiaink harcolnak, de az ENSZ Biztonsági Tanácsának irányításával?

Tudjuk-e, hogy az ENSZ nem tett semmit, amikor 80 ezer orosz mongol szállta meg Magyarországot? Hol volt az ENSZ, amikor a magyar szabadságharcosokat mészárolták az oroszok?? Tudjuk-e, hogy az ENSZ és az ı „békecsapatai” átadták Kongót a kommunistáknak? Tudjuk-e, hogy az ENSZ ún. „békecsapatait” használták Katangában a fehér antikommunisták ellen, „szétmorzsolj, erıszakolj, ölj!” jelszavakkal? Tudjuk-e, hogy az ENSZ nem tett semmit, amikor vörös Kína megszállta Laoszt és Vietnamot, semmit sem tett, anúg Nehru megszállta Goua-t és más portugál területeket? Tudjuk-e, hogy teljes egészében az ENSZ volt felelıs Kuba támogatásáért, és semmit sem tett azokért a kubai ifjakért, akiket kiszállítottak a Szovjetunióba kommunista benevelésre? Tudjuk-e, hogy A. Stevenson mondta: a szabad világnak el kell tőrnie, hogy egyre több határozatot veszítsünk el az ENSZ-ben a kommunista világ javára? Tudjuk-e, hogy az ENSZ nyíltan kijelentette, hogy a fı célja az „egy világkormány” megteremtése, ami azt jelenti: világtörvény, világbíróság, világhadsereg, világtengerészet, világlégierık, világiskolák, világvallás, ahol a kereszténység tiltva lesz?! Tudjuk-e, hogy egy ENSZ-törvény szerint fegyvertelenné kell tenni minden állampolgárt és áthelyezni a fegyveres hatalmakat az ENSZ parancsnoksága alá? Ezt a törvényt nem más, mint Szent J. Kennedy(!) írta alá titokban, 1961-ben. Tudjuk mi azt érzékelni, mit jelent az ENSZ szabályzatának 47. része 3. szakasza, amely azt állítja: „Az ENSZ katonai kara felelıs a Biztonsági Tanácson keresztül, annak stratégiai irányításával, s az összes hadierıkkel a Biztonsági Tanács rendelkezik”, s amikor a mi katonai erınket áthelyezik az ENSZ parancsnoksága alá, fiainkra rá fogják erıszakolni a katonai szolgálatot, harcot és halált bárhol az egész kerek világon? Ez be fog következni, hacsak mi nem erıszakoljuk ki elıbb az ENSZ-et az USA-ból! Tudjuk-e, hogy képviselınk, James B. Att benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében ki kell helyezni az ENSZ-et az USA-ból, és elıterjesztett elnökünknek egy határozatot, amelyben kifejezi ellenérzését a Rhodesia elleni tilalom (bojkott) ránk erıszakolása miatt? Sok amerikai támogatja Att javaslatát és határozatát. Tudjuk-e, hogy e törvényjavaslatot és határozatot semlegesítendı, ötven képviselı, Schweiker és Moorhead irányításával, azzal a javaslattal állt elı, hogy helyezzék át azonnal az összes katonai egységünket az ENSZ parancsnoksága alá? El tudjuk képzelni ezt a képtelen hazaárulást? Ha a Te képviselıd is az ötven között van, azonnal tedd meg a szükséges lépéseket! Tudjuk-e, hogy a „Vallások Nemzeti Tanácsa” hozott egy határozatot San Franciscoban, amelyben kijelentik, hogy az USA-nak rövidesen alá kell rendelnie magát az ENSZ-nek, s minden állampolgárnak el kell készülnie arra, hogy ezt elfogadja? Nézz utána: a te egyházad tagja-e ennek a tanácsnak! De vésd az agyadba: Isten sohasincs megemlítve az ENSZ szabályzataiban és győléseiket soha nem imával nyitják meg! Az ENSZ megteremtıi már elıre kispekulálták, hogy Isten vagy Jézus Krisztus ne is legyen megemlítve még az ENSZ hivatalaiban sem. Az ENSZ-be tömörült nemzetek többsége keresztényellenes, s az ENSZ teljesen istentelen szervezet, megteremtıinek, a CFR illuminátusainak parancsára. Sok igazságot tudunk most már az illuminátus ENSZ-rıl. Akarjuk-e a mi országunkat és a mi fiainkat az ENSZ szentségtelen uralma alá helyezni? Ha nem, írjon mindenki képviselıjének, szenátorának, mert kötelességük támogatni Att képviselı javaslatát, amelynek értelmében ki kell mozdítanunk az ENSZ-et az USA-ból, és az USA-t az ENSZ-bıl! A LEGFİBB CÉLRÓL

Hangsúlyoznunk kell újra - a négy közül - azt a legfontosabb üzenetet, amellyel Rothschild megbízta Jacob Schiffet: teremtsen olyan mozgalmat, amivel el lehet pusztítani a világban a vallásokat, de a fı célpont a kereszténység legyen. Ennek a megbízásnak nagyon világos oka volt, az, hogy az Anti-Defamation League (Rágalmazás Elleni Liga) ennek elvégzését nyíltan meg sem merné kockáztatni. Egy ilyen kísérlet egy sohasem látott vérfürdıhöz vezetne az egész világon, nemcsak az ADL és az összeesküvık számára, de millió ártatlan zsidó életét veszélyeztetve. Schiff egy másik, különleges ok miatt áthárította ezt a munkát Rockefellerre: A kereszténység megsemmisítése csak azok által lehetséges, akik hivatva vannak armak fenntartására: a pásztorok által. John D. Rockefeller felszedett egy keresztény lelkészt, Dr. Harry Edwardot, aki ebben az idıben vallástant tanított az Union Teology szemináriumban. Rockefeller ebben a reverendában egy készséges Júdást talált, akit 1907-ben azért finanszírozott, hogy megalapíthassa a „Methodist Foundation of Social Service”-t (Methodista Szociális Szolgáltató Alapítvány). Edward úr feladata az volt, hogy okosabb fiatalembereket tanítson ki „Krisztus igehirdetıivé”, és helyezze el ıket különbözı templomokba. Tanításaiban az is bennefoglaltatott, hogy híveiknek miként kell a vallás tanait átadni. Az utasítás szerint a híveknek azt kellett tanítani, hogy a Krisztus körüli történet nem más, mint elképzelt mítosz; kétséget kell támasztani Krisztus isteni mivoltáról, Szőz Máriáról; röviden: kétségbe kell vonni magát a kereszténységet. Ez nem közvetlen támadás volt a kereszténység ellen, hanem burkolt, s fıleg az ifjúság körében volt hízelgı és népszerő a vasárnapi iskolákban. Emlékezzünk csak Lenin kijelentésére: „Adj nekem csak egyetlen fiatal generációt, és én átformálom a világot!” 1908ban a „Metodista Szociális Szolgáltató Alapítvány” volt az elsı kommunista elıfutár szervezet Amerikában. A nevét „Federal Council of Churches”-re ('Templomok Szövetségi Tanácsa) változtatta, de már 1950 táján gyanússá vált, így ismét nevet változtatott: „National Council of Churches” (Templomok Nemzeti Tanácsa) lett. Többet is kell mondanunk errıl: ha bárki hívıje egy olyan egyházközségnek, amely tagja ennek a júdási szervezetnek, segíti az illuminátusokat a vallás, az Istenbe, Jézus Krisztusba vetett hit elpusztításában. Átengedi ezzel gyermekét az istentelenné nevelésnek, az Istenbe vetett hit lekoptatásának. Ha olyan felekezethez tartozol, amely tagja ennek a szervezetnek, s ezt megtudod, lépj ki azonnal! Ez a valláspusztítási folyamat beszivárgott más egyházakba is. Ha láttad a néger felvonulást Selmában, láthattad, miként bátorították ıket a papok és az apácák, akik velük együtt meneteltek. Az én tudomásom szerint ma egyedül a Mormon Egyházat nem tudták még behálózni, ezek a Júdások oda nem tudtak még beszivárogni. Van még sok becsületes és ıszinte pap és egyház, ha hívı vagy, találj ilyet magadnak és gyermekeidnek! Mellesleg ugyanez az említett Harry Edward volt az egyik megalapozója az „Americcms Civil Liberfiys Union”-nak (Amerikaiak Polgári Szabadságjogok Egyesülete), amely egy notorius kommunista szervezet volt. 1920-tıl 1940-ig tényleges alkalmazottja is volt e szervezetnek. Ugyancsak ı alapozta meg az „American League Agarost War and Fascisnr” (Amerikaiak Háború és Fasizmus Elleni Ligája), amely Earl Browder irányítása alatt az USA kommunista pártjává alakult át. Röviden: Edward egész háttere kommunizmussal volt átszıve, s késıbb beigazolódott, hogy maga is tagja volt a kommunista pártnak. Úgy halt meg, mint hazájának és vallásának gonosz árulója. Ez volt az az ember, akit John D. Rockefeller kiválasztott és finanszírozott arra, hogy elpusztítsa a kereszténységet, egyetértve azzal a paranccsal, amit Schiff kapott Rothschildtıl. REMÉNYKEDVE Befejezésül el kell még mondanom: Dr. Frankenstein történetét bizonyára mindenki ismeri. Teremtett magának egy szörnyeteget, hogy az pusztítsa el az ı általa kiválasztott

áldozatokat, de a végén ez a szörnyeteg teremtıje ellen fordult és ıt pusztította el. Éppen így teremtettek az illuminátusok is egy szörnyeteget, amit Egyesült Nemzetek Szövetségének hívunk, s amit ma a kisebbségi csoportok támogatnak: a forrongó négerek, az áruló tömegtájékoztatás, a média és saját „választott” árulóink Washingtonban. Ez a szervezet azért lett megteremtve, hogy megsemmisítse az amerikai népet. Sok mindent tudunk most már errıl a hétfejő sárkányról és a nevüket is tudjuk azoknak, akik ezt a sárkányt teremtették. Teljes bizalommal mondom: eljön az a nap, amikor az amerikai nép felébred, eszmélni kezd, és ez az ébredés lesz okozója annak, hogy a szörnyeteg elpusztítsa saját teremtıit. Igaz, hogy a tévé, rádió, sajtó még mindig agymosással csapja be az amerikaiakat, de azért már sokan pontosan tudják, mí az az ENSZ, s ez a tudás elegendı méreg lesz eme csörgıkígyó megöléséhez. Használjátok az információt és terjesszétek az igazságot a félrevezetett népek sokaságának!

KIEGÉSZÍTİ ADATOK A szabadkımővességrıl Mi csak elképzelni tudjuk az ördögöket, Leó pápa látta ıket. (...} ... Leó pápa olvasta LaSalette titkait és tisztában volt azzal, hogy az ateizmus, okkultizmus és egyéb gonoszságok erıteljesen beszivárognak a társadalomba. Tudott titkos kultuszokról, így a szabadkımővesekrıl, akik Krisztus Egyházának lerombolására törekedtek. Tény, hogy pontosan hat hónappal a látomása elıtt a pápa „Humanum genus” címmel enciklikát írt, amelyben feltárja, hogy a szabadkımővesség az ördög eszköze. A felszínen csupán egy társadalmi klubnak tőnnek (Amerikában sok prominens személyiség, beleértve elnököket is, volt tagja), ugyanakkor igyekeznek megsemmisíteni a katolicizmust, hevesen kikelve az egyház ellen, és öltözékükben, valamint misztikus rituáléikban lényegében a boszorkányság új farmáját gyakorolták. Kezdetben a szabadkımővesség egy korai kereskedelmi társulatként született a középkorban, de hamarosan a materializmust, okkultizmust és „humanizmust” megszemélyesítı szervezetté alakult. Az anyagi világhoz való hőség jellemeze, s a kinyilatkoztatás helyébe az észérvet állította. Az általuk kitalált vallási rítusokat az ókori egyiptomi pogányság, az európai boszorkányság és alkímia sugalmazta. „A természettudósok alaptétele, amelyet nagy neveik által tettek ismertté az az, hogy minden dologban az emberi természet és értelem legyen az úr és az irányadó” - írta Leó pápa. Úgy tekintett a szabadkımővességre, mint a „humanisták” és materialisták pártjának koalíciójára a kereszténység teljes körő megtámadása érdekében. (...) „Már nem titkolják céljukat, nyíltan támadják az Istent” - aggódott Leó pápa. És ez nem csupán Franciaországban történt így Németországban az új pogány kultuszoknak különféle szertartásaik voltak, de a szabadkımővesség is gyorsan terjedt. Ezek a szervezetek befolyásolták a nemzeti politikát, felélesztették az ókori misztikus szimbólumokat és a német felsıbbrendőség, az „árja” eszmerendszert inspirálták. Ebben a szellemi földalatti világban volt egy nagy hatással bíró, titokzatos, fehér szakállú okkultista, Guido von List, aki hosszú, lebegı köntöst viselt és roppant népszerő volt Ausztriában. Szexuális rítusokat végzett a „lelkek” felébresztésére. 1875-ben egy reggelen a mágus felment egy hegyre, ahonnan letekintett Bécsre, varázsigét énekelt, és kilenc borosüveget ásott el egy régi okkult szimbılum, a horogkereszt (szvasztika) alakjában. Listet mint növekvı politikai mozgalmak okkult eredetének egy példáját említem. Másra is hivatkozhatnék. Azokra a szabadkımőves páholyokra, amelyek miatt Leó pápa annyira aggódott. Ilyen például az „llluminaty”, egy szupertitkos szervezet, amely 1776 óta

szít társadalmi változásokat és szakadásokat. Az „Illuminaty”„ abból a csoportból ered, ahová Meyer Rothschild, a bankár is tartozott. Ezek a titokzatos szervezetek egy világkormány kialakítására törekednek, amit azután félelmetes felügyelet alatt tarthatnak. Ehhez azonban elıször le kell rombolniuk a meglévı szervezeteket és kormányokat, és az „Illuminátus Rend” volt az, amely más szabadkımőves elemekkel együtt életre hívta a gyászos francia forradalmat. A tárgyhoz tartozik még, hogy 1829-ben, egy évvel a Rue du Bac-i jelenés (Mária-jelenés, a szerk.) elıtt, az Illuminátus Rend New Yorkban ülésezett és megalakította azt a bizottságot, amely késıbb Karl Marxot pénzzel támogatta. Még késıbb, az oroszországi bolsevik forradalmat egy olyan nemzetközi pénzkölcsönzı szervezet támogatta, ahová Jacob Schiff is tartozott, aki milliókat adott Leninnek, hogy megteremtse Oroszországban a szocializmust. Mind Lenin, mint pedig társa, Trockij kapcsolatban álltak a szabadkımővesekkel. (Mzchael H. Brozvn: Az utolsó óra, Marana Tina 2000 Alapítvány kiadása, Bp. 1994. 42-44-, oldal) 1994. február 3-án a Szent Szőz elıször szólt a szabadkımővességrıl. „Az öt világrészben elterjedt jóságos, emberszeretı, emberbaráti intézmény.” Ez a szabadkımővesség szívélyes vizitkártyája, mely azt is elárulja, hogy dollármilliókkal támogatja a kórházakat, a szociálpolitika és az emberi szolidaritás világhálózatát. Ez az Európában a XVIII. század elején indult mozgalom a Krisztus alapította Egyház legpokolibb ellensége. Emberbaráti álarca mögött sátáni erık roppant ereje és szervezett aknamunkája a Civitas Dei megsemmisítésére tör. Az Istenanya az Egyház kétezeréves történelmében elıször Dél-Koreában, Nadzsuban szólt a szabadkımővességrıl. Vajon a Szentlélek irányítása alatt álló Egyház legfıbb vezetıi ezt a veszélyt eddig nem ismerték föl? A mozgalom kezdı évtizedeiben, már a XVIII. században két pápa, XII. Kelemen 1738-ban - és XV. Benedek - 1751-ben - élesen állást foglalt a szabadkımővesség ellen. Krisztus helyettesei a pápák székén kijelentették, hogy az Egyház tanításaival összeegyeztethetetlenek a szabadkımőves páholyok és ideológia tételei. A XIX. században öt pápa nyilvánosan elítélte a szabadkımőveseknek a „haladás elımozdítására törekvı” intézményét. Jelesül: VII. Pius 1821-ben. Közel negyedszázados uralkodásának utolsó elıtti évében világos elmével tárta föl a sötét hátteret; XII. Leó 1826-ban, hatéves pápasága alatt több ízben nyilatkozott a krisztusi lelkiséget mérgezı világszervezet ellen. XVI. Gergely 15 éves pápaságának már második évében csatlakozott nagy elıdjének a szabadkımővességet kiközösítéssel sújtó állásfoglalásaihoz. IX. Pius több, mint három évtizedes egyházfıi kormányzósága alatt két alkalommal is felhívta a figyelmet mind a Vatikánba akkreditált nagykövetek, mind a világ közvéleménye elıtt a szabadkımővesség veszélyére. A XIX. század XIII. Leóját tekinthetjük az utolsó évszázadok egyik legnagyobb pápájának. Negyedszázados uralkodása idején külön enciklikában (Humanum genus - 1884.) ítélte el a szabadkımővességet, mely az Egyház ellenségei központi világszervezetének tekinthetı, kezében a sajtó, a kultúra, a plutokrácia, a gazdaság teljhatalmával. A most záruló XX. századról fölösleges szólni, hisz az Egyház Édesanyja Dél-Koreában több alaklommal felhívta figyelmünket 1985-1994 között legkedvesebb fia nevében és

helyett, hogy a szakadék szélére sodródtunk. A sátáni szabadkımővesség tévútra vezeti a világot. (Jel 12,1-17) (P. Raymond Spies: Úrért könnyezve esengek hozzátok: térjetek meg! Marana The 2000 Alapítvány kiadása, Bp. 1994. 262-263. old.) Az Egyesült Államok Nagy Pecsétjének emblémái szabadkımőves emblémák. Ez nem elmélet, hanem dokumentált tény! Ezt a szabadkımővesek nem is tagadják, sıt büszkék erre. Nem nagyon meglepı e tény, hiszen az elsı bizottság két tagja, Franklin és Adams közismerten szabadkımővesek voltak, és jóllehet nincs bizonyítva, valószínőleg Jefferson is az volt. (...) Sokan hiszik, az 1776-os dátum nem országunknak, hanem az Illuminátusok alapításának idejét jelképezi a piramis alján. Az is lehet, hogy a szem az Illuminátusok jelképe. A társaság tagjai levelezésükben sosem említik csoportjuk nevét, csak egy kört, benne egy ponttal, írnak oda. Az Illuminátusok társaságát Adam Weishaupt alapította 1776. május 1-én Bajorországban. Weishaupt az ingolstadti egyetem tanára volt. Céljaira kiválasztott néhányat a szabadkımővesek közül és létrehozott egy belsı kört a páholyon belül, úgy, hagy a legtöbb szabadkımőves errıl nem is tudott. Tagjai sorába csak neves embereket választott, tanárokat, papokat, grófokat, jogászokat, üzletembereket. Céljaikat 6 pontba lehet összefoglalni: 1. A Monarchia és minden rendezett kormány megszüntetése 2. A magántulajdon megszüntetése 3. Az öröklés megszüntetése 4. A hazafiság megszüntetése 5. A család kiiktatása (a házasságé és minden erkölcsiségé, és a gyerekek közös nevelése) 6. Minden vallás megszüntetése (Szabadkırnőves jelképek az egydolláros bankjegyen - Az Egyesült Államok Nagy Pecsétjének titkos jelentése. David L. Carrico, 1991. Ford.: Bérezy Márton, ld. Hunnia 37., 1992. december.) A francia forradalomról Az 1789-es forradalom Európa történetének legmegdöbbentıbb eseménye Róma bukása óta. A világ szeme elıtt lépett fel egy új jelenség. Még soha csıcselék sikeres forradalmat nem szervezett, nyilvánvalóan az állam összes többi osztálya ellen, fennhéjázó, de meglehetısen ostoba jelszavakkal. Ez a söpredék olyan módszerekkel dolgozott, amely nyomát se tartalmazta az ezekben a jelszavakban lévı elveknek. Még soha egy része a nemzetnek a másik részét le nem gyızte, és nemcsak a nemzeti lét összes ismertetıjelét és a tradíciót söpörte el, hanem a királyt, a vallást, a nemességet, a lelkészeket, a zászlót, a naptárt, a helységnevektıl a pénznemig. Egy ilyen jelenség fokozott figyelmet érdemel, különösen annak a ténynek a szempontjából, hogy ezt sok országban pontosan ehhez hasonló kitörések követték. A legfontosabb felfedezés, amit egy ilyen vizsgálódás leleplez, az a tény, hogy ez a forradalom nem a franciák mőve volt, hogy Franciaországot megjavítsák. Idegenek mesterkedése volt, akiknek az volt a céljuk, hogy mindent, ami Franciaország volt, szétromboljanak.

Ezt a végkövetkeztetést erısíti a forradalmi tanács fı pozícióiban helyet foglaló „külföldiek” emlegetése, amelyet nemcsak Sir Walter Scott, hanem maga Robespierre is megemlít. Sok ilyen külföldinek a nevét ismerjük, akik egyértelmően se nem angolok, se nem németek, se nem olaszok, vagy bármely más nemzet tagjai voltak. Zsidókról van szó. Meg kell néznünk, mit mondanak errıl maguk a zsidók. A Cion bölcseinek jegyzıkönyvében ez áll: „Emlékezzenek a francia forradalomra, aminek a 'nagy' jelzıt adtuk. Elıkészítésének titkai számunkra jól ismertek, mert teljesen a mi kezünk munkája volt. Mi voltunk az elsık, akik bedobtuk a tömeg tudatába a 'szabadság, egyelıség, testvériség' szavakat. Az ostoba gój „megszelídített papagályok” minden oldalról rászálltak erre a csalétekre, aztán a világ épülésére magukkal hurcolták mindenfelé. A gójoknak ezek az önjelölt bölcsei olyan hülyék voltak, hogy nem ismerték fel, hogy a természetben nincs egyenlıség, és hogy nem adatik meg a szabadság se, ami alatt természetesen az a szabadság értendı, amit a szocialisták és kommunisták értettek: szabadság a saját ország tönkretételére.” Ezek tudatában megállapíthatjuk, hogy a francia forradalom komplikált eseményeinek rejtélyéhez egy mindent nyitó kulccsal rendelkezünk. (...) A tıkések megvetették a lábukat Ha párhuzamot kezdünk vonni az 1789-es Franciaország, az 1ó40-es Nagy-Britannia, az 1917-es Oroszország, az 1918/19-es Németország és Magyarország, valamint az 1936-os Spanyolország között, érezni fogjuk, hogy a dráma a realitás új érzésével kerít bennünket hatalmába. „A forradalom olyan ütés, amit bénára mérnek.” Mindezek ellenére nyilvánvalónak kell lenni, hogy a sikeres kivitelezéshez óriási szervezésre és tömérdek eszközre, valamint ravaszságra és az átlagot felülmúló titoktartásra van szükség. Valóban megdöbbentı, hogy az emberek elhiszik, hogy a „csıcselék” vagy a „nép” valaha is ilyen komplikált és költséges mőveletet véghezvitt vagy véghez tudott volna vinni. (...) Az államok veszte ... A Cion bölcseinek jegyzıkönyvében... az áll, hogy „az aranyfedezet rendszere okozta azoknak az államoknak a vesztét, amelyek ezt elfogadták alapul, mert az arany iránti keresletet nem tudták kielégíteni, annál is inkább, mert az aranyat, amennyire csak lehetett, kivontuk a forgalomból.” És így hangzik tovább: „A kölcsönök Damoklesz kardjaként lógnak azoknak az uralkodóknak a feje felett, akik kinyújtott kézzel koldulnak.” (...) A forradalmi társaság (...) Mirabeau arról is közismert volt, hogy Moses Mendelsontól, a zsidó felvilágosítótól pénzügyi támogatásban részesült, és hogy többet volt a zsidó Herzné társaságában, mint Herzné a saját férjéében. A francia szabadkımővességnek nemcsak egy korai cégtáblája volt a tisztességes években, hanem ı vezette be az illuminátusságot (felvilágosodást) Franciaországba. Az illuminátusság a szabadkımővesség mögött álló titkos, forradalmi társaság volt. Az illuminátusok a Nagy-Orient valamennyi páholyába benyomultak, és a kabalisztikus zsidók

támogatták és szervezték ıket. Emellett érdekes az a tény, hogy az orleans-i herceget és Telleyrand-t Mirabeau avatta be az illuminátusságba, röviddel azután, hogy Mirabeau bevezette Franciaországba az illuminátusságot. Az Illuminátusok Rendjét 1776. május elsején Adam Weishaupt alapította. A fény hordozói (...) 1789-ig több mint kétezer páholy volt Franciaországban, amelyek a Nagy-Orientnek, a nemzetközi forradalom eszközének voltak közvetlenül alárendelve; és több mint százezer tag volt. Így telepedett meg a zsidó illuminátusság Moses Mendelson és a szabadkımőves illuminátus Adam Weishaupt alatt egy erıs titkos szervezet belsı ellenırzı szerveként, ami végül is az egész francia államterületre kiterjesztette hatalmát. Az illuminátusok felügyelete alatt mőködött a szabadkımővesség Nagy-Orient páholya, az alatt pedig a kék vagy nemzeti szabadkımővesség, amíg 1773-ban egyik pillanatról a másikra Philippe von Orleans közvetlenül a Nagy-Orientnek nem rendelte alá. Egalitének (von Orleans) fogalma se volt, micsoda ördögi erıknek esküdött föl, amikor ezt a lépést megtette. Ezek valóban sátáni erık voltak. Lucifer neve a „fény hordozóját” jelenti, és illumináhisokat (lat. „megvilágosodottak”) azok, akiket ez a fény világosított meg, vagy fog megvilágosítani. (...) (Archibald Maule Ramsay: A névtelen háború. Ford.: Bérczy Márton, Id. Hunnia 52. 1994. március) A háborúk „szükségességérıl” és „intézıirıl” A Mein Kampf angol kiadása még csak folyamatban volt, amikor a zsidóság hadat üzent a nemzetiszocialista rezsimnek és erıteljes blokádot kezdett Németország ellen. 1933 nyarán Hollandiában ülésezett a Nemzetközi Zsidó Bojkott Konferencia. Elnöke az USA-beli Mr. Samuel Untermayer, akit a németországi zsidókkal szembeni ellenállás letörésére létrehozott Zsidó Gazdasági Világszövetség elnökévé választottak. Hazatérése után nyilatkozott a W.A.B.C. adón. (A nyilatkozat szövegét a New York Times 1933. aug. 7-i száma idézi) Nyilatkozatát így kezdte: „A szent háborít, melyet az emberiség érdekében elkezdtünk”; majd hosszan fejtegette a témát, melyben a zsidókat, mint a világ arisztokratáit írja le. „Önök valamennyien, zsidók és nemzsidók, akik még nem jelentkeztek e szent háborúba, itt és most jelentkezniök kell.” Elítélt minden zsidót, aki nem vesz részt ebben: „Ezek fajtájuk árulói.” Jabotinsky úr, a Revizionista Cionizmus alapítója 1934 januárjában írta a Natcha Retchben: „A Németország elleni háborzít hónapokkal elıbb elkezdte minden zsidó közösség, konferencia, kereskedelmi szervezet, a világ valamennyi zsidója... az egész világ szellemi és anyagi háborúját kell kibontakoztatnunk Németország ellen.” Ez valószínőleg a legbizalmasabb állítás, s túltesz a Cíon Protokollban (Cion bölcseinek jegyzıkönyve, a szerk.) leírtakon is ...: „Olyan helyzetben kell lennünk, hogy egy állam ellenkezése esetén a szomszédjával vívandó háborúval kell válaszolnunk. Ha lehetséges, egyetemes háborúval.” 1938-ra a zsidók háborúja már teljes lendületben volt; és befolyásukra, nyomásukra sok nem zsidó személy és csoport fulladt az örvénybe. (...) A francia Les Aniles 7.934 júniusi számában a zsidó Emil Ludwig sikoltotta: „Hitler nem akar háborút, de rá lesz kényszerítve; nem idén, hanem késıbb!”

A dolgok 1938. június 3-án tovább komolyodtak az American Hebrew, az amerikai zsidóság hetilapjában megjelent cikk által. A cikk annak bemutatásával kezdıdött, hogy Hitler sosem tért el a Mein Kampfban leírt doktrínájától, majd bosszú-fenyegetéssel folytatódott. „Nyilvánvaló, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország együttese elıbb vagy utóbb meg fogja állítani (Hitler) diadalmenetét... Véletlenül, vagy a tervnek megfelelıen, mindhárom fenti nemzetnél egy zsidó került rendkívül fontos pozícióba. Nem árják kezében van milliók élete és sorsa... Franciaországban Leon Blum a kimagasló zsidó... Leon Blunz válhat most a vezetı Mózessé... Maxim Litvinov, a kereskedı, a Sztalin jobbkezénél ülı zsidó, a kommunizmus katonája... a prominens angol zsidó pedig Leslie Hore-Belisha, Tommy Atkins új fınöke.” Ugyanebben a cikkben olvashatjuk: „Így aztán elıfordulhat, hogy Izrael e három fiának összefogása fogja pokolra küldeni az ırjöngı náci diktátort... És amikor a csata füstje elszáll..., és az embert, aki a szvasztikált Krisztust játszotta... leengedik a földbe egy gödörbe..., akkor a nem árják egy új requiemet intonálnak, a Marseillaise, a God Save the King és az Internacionálé egyvelegét, melybe büszke és agresszív Eili Eili vegyül.” Fenti idézetbıl két pontot érdemes kiemelni. Elıször azt, hogy biztosra vették, e három zsidó soha, egy pillanatig sem fog másként viselkedni, csak mint zsidó; így rájuk lehet bízni, hogy beviszik nem zsidó rászedettjeiket egy tisztán zsidó háborúba. Másodszor, vegyük észre a megvetı hivatkozást a „szvasztikáit Krisztusra”, kinek temetését a zsidóság várja; és amely a zsidók kereszténygyőlöletét mutatja. (A. M. Ramsay, i.m. IV. rész: A zsidóság hadat üzen. Hunnia 54. 1994. május.) „Az Antikrisztus királyai” Ahogy a Szőz megjövendölte, az I. világháború hamarosan véget ért. Az emberiség azonban megalapozta a következı, hatalmas harcot. Már számos antikrisztus járt a Földön, nem az Antikrisztus, hanem ahogy LaSalette mondta, az elıhírnökei. Marx nyomdokain jártak. Közülük a legfontosabbak Lenin, Hitler és Sztalin voltak. Lenin esetében csak nevének jelentıségével, megjelenésének szigorúságával és az általa megvalósult eseményekkel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy felismerjük, Marxhoz hasonlóan ı is egy kis antikrisztus volt. Lenin mindössze három nappal az utolsó fatimai jelenés után tért vissza Szentpétervárra, nagy szürke paróka és szemüveg álcája alatt. Alapvetıen bankárok és szabadkımővesek ügynöke volt, aki le akarta rombolni a világban létezı társadalmakat. Fedıneve az illuminátusoknál valószínőleg „Spartacus” volt. Egyszer egy régi barátjának azt mondta: „mi vagyunk... az igazi forradalmárok...! Igen, mindent el fogunk pusztítani, és a romokon felépítjük a mi templomunkat!” A szovjet kommunizmus alapítója hideg, mogorva ember volt, keskeny arcú, ferde szemő, fenyegetı, sötét pillantással. Keresztneve Vlagyimir, egy szláv név, „urat” vagy a „föld uralkodóját” jelenti, amely pontosan az a kifejezés, amit Mária használt LaSalette-ben, amikor figyelmeztetett, hogy jönnek „az Antikrisztus királyai”, akik éhínséget hoznak, lerombolják az Isten tiszteletét és megpróbálják İt, mint a „világ egyetlen urai” helyettesíteni. Mintha csak Krisztust utánozná, anyja neve „Mária”, nagyanyjának neve Anna volt (mint Mária anyjáé). Jézus utánzása az Antikrisztus egyik vonása, és valóban, nemsokára a Szovjetunióban minden középületben egy kis oltárasztal állt Lenin képével, Marxé és Engelsé mellett. A gyermek Leninbıl riasztóan hiányoztak a normális emberiességi vonások, üvöltözött játszótársaival és csak Faust áriájában lelt megnyugvást (az opera egy olyan emberrıl szól,

aki a tudásért és a hatalomért eladta lelkét az ördögnek); ötödikes korában letépte nyakából a keresztet, leköpte és a földre vagy a szemétbe hajította. Ez az Antikrisztus igazi szelleme, mint ahogy a szándékos emberölés is az. Lenin hatalomátvételét követıen, a vörös terror éveiben (1918-20) legalább kétmillió ellenzékit gyilkoltak le (közöttük több mint ezer püspököt és papot!), és további milliókat a polgárháború és az azt követı felkelés során. „Míg a pontos számokat senki sem ismeri, mértékérıl fogalmat adhat az a becslés, hogy 1914 és 1920 között mintegy húszmillióan pusztultak el - közülük csak 1,7 millió volt orosz háborús áldozat” - jegyzik meg a korábbi hírszerzık, Peter Deriabin és T. H. Bagley. „A pontos adatok ismeretlenek, de milliókra tehetı az 1921-22-es éhínség áldozatainak száma, amelyet döntıen az új rezsim politikája idézett elı.” (...) „Ha kérésemet megszívleli, Oroszország megtér és béke lesz - mondta Mária 1917-ben. - Ha nem, elterjeszti tévtanalt az egész világon, háborúkat és egyházüldözést szítva...” (...) Már jelentkezett Ukrajnában (abban a nagy déli köztársaságban, ahol 1914-ben a Szőzanya megjelent, és óvott a következı nyolcvan évtıl) a kormány által okozott élelmiszerhiány, és elkezdıdött a földbirtokosok és az értelmiségiek üldözése (1928 és 1930 között közel kétmillió ukránt deportáltak ill. börtönöztek be, további 400 ezret a helyszínen elpusztítottak - felakasztottak vagy agyonlıttek). „Vad hírek keringtek: az asszonyok közös tulajdonba kerülnek, a gyermekeket Kínába küldik, az öregeket egy speciális gépben elégetik, hogy ne egyenek többet, jön az Antikrisztus, és közeleg a világ vége.” írja Gwyneth Highes és Simon Welfare. Mindez azonban csak elıjátéka volt annak, ami 1932-ben és 1933-ban történt, amikor Sztalin, le akarván törni az ukrán nacionalizmust és megfélemlíteni a magángazdákat, a köztársaság teljes gabonakészletét Oroszországba hurcolta, és rettenetes, szinte elképzelhetetlen éhínséget okozott. Egyedül 1933-ban legalább 4,6 millió, egyes becslések szerint tízmillió ukrán pusztult el. „Gyakorlatilag minden faluban van egy, az 1933-as mesterséges éhínség idejébıl szárinazó tömegsír” - mondta nekem James Mace, az ukrán éhínség vizsgálóbizottságának elnöke. (...) „Abszolút értéket tekintve az ukrán számok talán minden más, általunk ismert tömeggyilkosság adatainál magasabbak...” (Michael H. Brown, i.m. 60-66. old.) „Összesítı” az illuminátusok kommunizmusának egy szakaszáról „A polgárháborús közdelemben elesett, továbbá 1921 és 22 között éhen halt, vagy elnyomó intézkedések áldozata lett 18 millió ember. A mezıgazdaság erıszakos kollektivizálása, a kuláktalanítás és az ezzel együtt járó terror, valamint az éhínség 22 millió emberéletet követelt. 1935 és 1941 között 19 millió embert tartóztattak le, végeztek ki, vagy küldtek meghalni a Gulag-táborokba. A hitleri Németország elleni háború - jelentıs részt Sztalin hibájából – 32 millió ember életébe került. A háborús évek alatt megkezdıdött, de a háború után is folytatódott terrorintézkedések további 9 millió ember életét oltották ki. Összesen 100 millió emberi élet. Mindannyian közvetlenül vagy közvetve Sztalin és a bolsevik rendszer áldozatai.” (Anton Antonov Ovszejenko: Stalin, Portraet einer Tyrannei- Sztalin, egy zsarnok portréja, München, 1983.)

S egy hír a legutóbbi idıkbıl... Pert nyertek a szabadkımővesek - Hetvenévnyi illegalitás után. Sok évtizedes ügy végére tett pontot 1994. december 20-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Igaz, csak elsıfokon érvényes az ítélet, amely értelmében a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy 70 év után újra birtokba veheti a Podmaniczky utca 45. szám alatti székházát, amelyben jelenleg az ORFK igazgatásrendészeti fıosztálya mőködik. Az elsıfokú ítéletnek a nagypáholy nagymestere, Jobbágyi György szerint - nem csak a magyar szabadkımővesek szemében van szimbolikus jelentısége. (Magyar Hírlap, 1995. január 9. 8. old.) Az interjúból megtudhatjuk, hogy a hazai szabadkımővesség már 1989-tıl ismét engedélyezett, bejegyzett szervezetként mőködik Magyarországon! (1950. június 12-én tiltották be a szervezetet, az ÁVH körülvette az épületet, s az ott lévıket felszólította az épület elhagyására. Az akkori nagymester Benedek Marcell - Benedek István író apja - azonnal kihallgatást kért Révai Józseftıl, de nem ért el semmit.) Arra azonban minden bizonnyal hiába keresnénk választ, hogy ha a magyar kisember, a volt föld- vagy kisüzem-tulajdonos mindössze a kommunisták által elrabolt javai értékének töredékét kaphatta vissza, kárpótlási jegyben, s az egyházak sem kaphatják vissza mindazt, amit elvettek tılük államosítás címén, hogyan lehetséges az, hogy a szabadkımővesek egyik! - nagypáholya teljes egészében visszakapja a Podmaniczky utcai palotáját? MÉDIATERROR A KERESKEDELMI TÉVÉKBEN KRÓMER ISTVÁN Korlátozottan rendelkezésre álló nemzeti kincs a hírközlési frekvencia, amely csak bizonyos számú rádió- és televízió-mősor földfelszíni sugárzását teszi lehetıvé. Nem mindegy, ki kap lehetıséget a hasznosítására, hiszen a rádió- és televízió-mősorok a nemzet szellemi-közösségi életének legalapvetıbb eszközei közé tartoznak. Milliók csak innen szerzik a világról, közéletrıl szóló ismereteiket, csak ezen keresztül vesznek részt a nemzet kulturális életében, de életstratégiájuk felépítésében is a médiumokból szerzett információkra támaszkodnak, az azokból áradó viselkedésmintákból építkeznek. Fokozottan igaz ez gyermekeinkre, akik átlagban csaknem annyit ülnek a készülékek elıtt, mint amennyi idıt az iskolában tanulással töltenek. A lélek úgy issza magába a rádió- és tévémősorokat, mint a test a vizet. Kézenfekvı, hogy a kútmérgezés veszélyét kiküszöbölendı, szellemi téren is elıvigyázatosságra van szükség. Amikor szők egy évtizede magántársaságok kapták a frekvenciahasznosítás jogát, szép ígéretek hangzottak el családi televíziózásról, színvonalas szórakoztatásról, közszolgálati feladatvállalásról, a nemzeti kultúra ápolásáról, a hazai alkotómőhelyek felkarolásáról; s ezen ígéretek többségének teljesítésére a nyertes társaságok szerzıdéses kötelezettséget is vállaltak. A koncessziós idıszak a vége felé közeledik (bár még korántsem telt le!), ideje (lett volna) a felelıs számvetésnek. A számvetés nem (volna) nehéz: menet közben tekintélyes értelmiségiek egész sora értékelte a TV2 és az RTL Klub mőködését, s példátlanul egybehangzó következtetésre jutottak: az ígéretekbıl szinte semmi nem teljesült; ellenkezıleg, a két csatorna folyamatosan a szellemi kútmérgezés minısített eseteit valósítja meg. Vajon a médiatörvény megalkotói a kulturális terrorizmusnak azt a rendszerét - a magánélet bensıséges határainak lerombolását, az öncélú, felelıtlen szexualitást és annak

mutogatását, a hőtlenséget, mások megalázását, megkínzását, tömegek ezekben cinkossá tételét - akarták létrehozni, amit a TV2 és az RTL Klub megvalósít? Az értelmiség értékelvő megfontolásokból táplálkozó aggodalmait számos szociológus és társadalompszichológus igazolja vissza, jelezve, hogy a média-lélekmérgezés nem csupán felmérhetetlen kulturális tudati rombolást végez, de már egyre inkább a nemzet fizikai „újratermelését” is veszélybe sodorja. Lux EIvira, a szexuálpszichológia nagyasszonya rámutat: a felnövekvı fiatalok tévémősorokból, kibeszélıshow-k „igazságaiból” szerzik ismereteiket. Ám ezekben a mősorokban - nyilvánvalóan kereskedelmi érdekbıl - sokszor szexuálisan deviáns, beteg emberek szolgáltatják a példát, akik nem hallottak sem erkölcsrıl, sem tisztességrıl; mégis a magukra hagyott tizenéveseknek az ı példájuk szolgál mintául. Ezt utánozzák, amibıl törvényszerően kudarcok, szorongások, pszichés zavarok, torzult személyiségfejlıdés következnek, s nagyon sok esetben itt keresendı a felnıttkori problémák: (a tartós kapcsolatra, felelısségvállalásra, következésképpen gyermekvállalásra való képtelenség) gyökere. A fiatalok egy részénél a szex a droghoz és az alkoholhoz hasonló feszültségoldó (pót)szerré, „hamburgerszexszé” vált. A nemegyszer csak egy estére szóló kapcsolatokban nem a partnerre, csak saját kielégülésükre figyelnek - ahogy a médiában látták, tanulták. Mindezek alapjen világos, hogy ha a nemzet nem akar kollektív szellemi s ebbıl adódóan néhány évtizedes késéssel fizikai öngyilkosságot elkövetni, nem tőrheti tovább néhány gazdasági érdekcsoport szimpla nyereségvágyból elkövetett folyamatos szellemi kútmérgezését. Ahogy Vass Csaba, a méltatlanul elhallgatott filozófus és médiakutató a probléma lényegére rámutatva kifejti: a kereskedelmi televíziók viszonylag kis befektetéssel, néhány tízmilliárdos reklámbevétel fejében mérhetetlen mentális (sıt gazdasági) veszteséget okoznak, ezért mőködésük engedélyezése társadalomgazdasági szempontból teljességgel irracionális. A gyermekeink szellemi fejlıdéséért, a magyar kultúra ápolásáért felelısséget érzı állampolgárok jogosan várták el, hogy a médiahatóság e - számtalon mérvadó szakvéleménnyel alátámasztott közakaratnak megfelelve az elsı adandó alkalommal visszavegye a frekvenciahasználat jogát a közbizalommal visszaélı, ígéreteiket példátlan cinizmussal megszegı gazdasági érdekcsoportoktól. Az ORTT (MDF-el kiegészített) kormánypárti többsége azonban tudni sem akart e széles alapokon nyugvó társadalmi igényrıl, ellenkezıleg, felelıtlen, közveszélyes, korlátolt és erkölcstelen módon újabb öt évre meghosszabbította a koncessziós szerzıdéseket. Hogy a döntés miért közveszélyes, s ebbıl következıen felelıtlen, arra a fentiek után több szót aligha kell pazarolnunk. A döntés azonban nem csupán a következmények szempontjából súlyosan elhibázott, de az indoklása is gyermekded módon korlátolt. Arra hivatkoztak, hogy ha nem hosszabbítanak, a két csatorna kábelre vált, s akkor még azt a szerény, néhány milliárdos koncessziós díjat sem lehet bekasszírozni. Ez az érvelés olyan, mintha a bhopali vagy a sovesói városi tanács az emlékezetes vegyipari katasztrófák után azért engedélyezte volna változatlanul a vétkes üzemek mőködését, nehogy elessen az iparőzésiadó-bevételtıl. S végül erkölcstelen is a kormánypárti ORTT-többség, mert a kútmérgezést egészen rövidlátó pártpolitikai okok miatt (is) engedélyezte. A kereskedelmi média „hírszolgáltatásának” örök mementója lehet a Fidesz 2002. áprilisi, Kossuth téri - elfogulatlan számírások szerint is legalább nyolcszázezer fıs - nagygyőlésérıl készített RTI.-”tudósítás”, amely több mint két percig a Báthory utca sarkán kódorgó, maroknyi Árpádsávos provokátort mutogatta, s ebben számára ki is merült az esemény hírértéke. Érthetı, ha el nem is fogadható, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíciónak hasznos és kedves az ilyen „objektivitás”. Ám hogy e

csekélyke elıny érdekében eltőrjék, sıt támogassák a kereskedelmi adók lélekmérgezı kulturális terrorizmusát, arra nincs mentség. (A fenti újságcikk az Illuminátusok jelenlegi mőködésének hatásait tükrözi. / Megjelent a Magyar Nemzetben 2005. október elején)