Miért nem jön létre automatikusan a legjobb érték? Fodor Árpád1 Összefoglaló A projektek indulásakor mindig felmerül bennünk a kérdés, hogy lehet-e még benne akár minőségi, akár költség tartalékra lelni, hiszen ennek tökéletesnek kell lennie. Az eredmény mindannyiszor ugyanaz: van benne tartalék. De hogy lehet ez? A tervező/fejlesztő nem a legjobb értékességű megoldást szerette volna létrehozni? De, bizonyosan. És mégis mindig van tartalék. Ez bizony ellentmondás… Munkatársaimmal az utóbbi pár évben tudatosan elkezdtük gyűjteni azokat a tényezőket, okokat, melyek véleményünk szerint megakadályozzák, hogy a fejlesztési/tervezési folyamat végén egyből a legjobb érték jöjjön létre. Az előadásban egy párat – mindannyiunk tanulságára - szeretnénk megmutatni. A példák döntő része infrastrukturális beruházások (autósztráda szakasz, folyami híd, nukleáris ipar, metró, ipari csarnok) értékelemzéséből származik.
Immár több mint 3 évtizede foglalkozok értékelemzéssel. Aki ismeri e szakmát, jól tudja, hogy egy meghatározott lépéssorozat elvégzésével a minőség emelése mellett átlagosan 10% költségmegtakarítási lehetőség feltárását eredményezi e fejlesztési módszertan alkalmazása. Ez nem tűnik soknak, de ha 1 Mrd Ft-os a téma, akkor a várható megtakarítás 100 millió Ft, ha 10 Mrd Ft-os, akkor 1 Mrd, ha 100 Mrd Ft-os, akkor pedig már 10 Mrd Ft. És ez azért már nem kis összeg. Mindezt projektenként! Amikor nekiindulunk egy-egy projektnek, nem szégyellem leírni, kicsit mindig megijedünk. Ha elénk tesznek 2 m3-nyi műszaki dokumentációt, amit esetleg 100 tervezői év munkaráfordítással hoztak létre, felmerül a kérdés: hogy merhetünk mi ehhez hozzányúlni? Lehet-e még benne akár minőségi, akár költség tartalékra lelni, hiszen ennek, ekkora munkaráfordítással tökéletesnek kell lennie. És akkor veszünk egy nagy lélegzetet, és belevágunk. A legfőbb bátorító mondatunk: bízz a módszerben! Lépésről lépésre elvégezzük, amit az értékelemzési szabvány előír, és a végeredmény mindannyiszor ugyanaz: van benne tartalék. De hogy lehet ez? A tervező/fejlesztő nem a legjobbat akarta? Nem a legjobb értékességű megoldást szerette volna létrehozni? De, bizonyosan. Nem férhet kétség a szakértelméhez, a korrekt hozzáállásához, szaktudásához, a befektetett munka mennyiségéhez, lelkiismeretességéhez. És mégis mindig van tartalék. Ez bizony ellentmondás… Munkatársaimmal2, az utóbbi egy-két évben tudatosan elkezdtük gyűjteni azokat a tényezőket, okokat, melyek megakadályozzák, hogy egyből a legjobb érték jöjjön létre. Terjedelmi korlátok miatt e cikkben/előadásban nem fogjuk tudni mind az általunk feltárt kb. 40 tényezőt ismertetni, de egy párat – mindannyiunk tanulságára - szeretnénk megmutatni.
1
CVS-Life, PVM, a MicroVA Fejlesztő Bt. ügyvezetője, a MÉT kommunikációs alelnöke
2
Fodor Valéria (CVS, PVM), és Gál Gabriella (AVS)
1
A tényezőket három csoportba soroltuk: 1. az értékelemzési szemléletmód, ill. résztechnikák ismeretének, alkalmazásának hiányára visszavezethető tényezők, 2. emberi tényezők, valamint 3. egyéb tényezők.
1. Az értékelemzés ismeretének hiányára visszavezethető tényezők 1.1. Nem tárják fel a vevő összes igényét Az értékelemzés első lépése az igényelemzés. Itt a team mindenki valamennyi igényét feltárja, aki ezzel a projekttel, annak teljes élettartama alatt kapcsolatba kerül. Ez – komolyabb projektek esetében – egy kb. fél-egy napos munkabefektetést jelent, és több száz igény beazonosítását eredményezi. Hiszik, vagy sem, már ekkor nagyon sok meglepetés ér bennünket!
1. ábra: Tartós tej gyűjtőkarton perforált kivágása
A fenti ábrán nem valószínű, hogy megkérdezték akár a pénztárost, akár a pénztárnál álló vásárlót, hogy mit is kíván. A pénztáros valószínűleg elmondta volna, hogy nem szeretné a körmével kikapargatni a perforációnál lévő kis papír-fülecskét, hogy hozzáférjen a gyűjtőcsomagolás alatti vonalkódhoz. A vevő pedig biztosan elmondta volna, hogy ő zárt, leragasztott kartonban, a 10 dobozt együtt szeretné elvinni, és nem szeretne várakozni a pénztárnál, míg a pénztáros pár percnyi munkával szabaddá teszi a zárt csomagban a vonalkód helyét (pechére, még így sem fért hozzá!).
2
2. ábra: Balatoni szabadstrand, öltöző fülke
Vajon csak az ilyen sovány strandolók szeretnének átöltözni a szabadstrandon? Az ábrán jó látszik a testesebb fürdőzők feszegetésének „eredménye”.
3. ábra: Városliget fasor, Budapest
Ha majd Önök járnak közel a 90-hez, így pihennének meg a Városligetbe sétálva, vagy inkább egy padra ülnének le megpihenni? De hova?? Az útszakasz több százmilliós rekonstrukciójának időpontja: 2007.
3
4. ábra: Kórházi erkély, kívülről zárhatóság
Tél van. A képen látható kórházi beteg a belső kilincsre akasztott fürdőköpenye övével tartja zárva az erkélyről az ajtót … A nyílászárók cseréje - EU-s támogatással - szintén nemrég valósult meg. Nos, elég a példákból. Vajon megkérdeztek-e a fejlesztők mindenkit, aki az adott projekttel a teljes élettartam során kapcsolatba kerültek? Aligha … Ma már egy web-oldalas kérdőív technikával, pár nap alatt több száz embert képesek vagyunk megkérdezni arról, hogy mire is vágyik igazán. Ha ezt nem tesszük meg, nem tud létrejönni a legjobb érték. Egy elektromos roller fejlesztése kapcsán – több más dolog mellett - megkérdeztük a leendő felhasználókat, hogy naponta milyen távolságokra használnák az eszközt, ill. mekkora sebességgel közlekednének. Ha megnézik a web lapokon a hirdetéseket, az látszik belőlük, hogy a gyártók törekednek az egy feltöltéssel megtehető minél nagyobb távolságra (30-40 km), ill. sebességre (25-30 km/óra). De 100 fő válaszadása alapján kijelenthető, hogy mindkét esetben túlméretezésről van szó. A valós igény: 5-10 km/nap, hiszen minden este fel lehet tölteni az akkumulátort, ill. 10-15 km/óra sebesség! Ha figyelembe vesszük, hogy a túltervezésből adódóan a szükségesnél nagyobb akkumulátort kell beépíteni (így tömeget is hordozni) a rollerbe, ráadásul ezzel többlet kiadásra is kényszerítenénk a vevőt, levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha a konkurensek paramétereit tartottuk volna mértékadónak, nem a legjobb értéket hoztuk volna létre.
1.2. A funkcionális gondolkodás nem ismerete, alkalmazásának hiánya Tapasztalataim szerint a legtöbb eredeti és szellemes megoldást a funkcionális gondolkodással történő közelítés eredményezi. A mérnökök, tervezők, fejlesztők többsége sajnos nem ismeri ezt a viszonylag egyszerűen megtanulható eszközt, pedig ennek alkalmazása nélkül sajnos nagyon sokszor a meglévő megoldás körül keresgélünk. A jelenlegi kialakítás, az anyagok, a méretek „megvezetik” a gondolataink irányultságát is. Ha viszont a funkcionális működésre koncentrálunk, megismerjük ezek összefüggésrendszerét, akkor ez egyben egy elvonatkoztatást, eltávolodást is jelent az eredeti megoldástól, így könnyebben találhatunk egész más utakat, melyek jobb minőségű, és mégis olcsóbb megoldás kialakítását eredményezhetik.
4
Az alábbi képen egy hűtőszekrény hátoldaláról készített hőfényképet látnak. Mint bizonyára ismerik ezt a fényképezési technológiát, a különböző hőfokokat a különböző színek jelentik a képen. Mint látják, a hűtőszekrények általában 23 Co hőmérsékletű környezetben működnek. Mik is a hűtőszekrény alapfunkciói? „Teret zár”, ill. „hőt elvon”, mármint a zárt térből. Az alul elhelyezkedő, „hűtőkör-folyamatot fenntart” funkciót ellátó kompresszor működési hőmérséklete kb. 60-65 Co, a fölötte felfelé áramló levegő hőmérséklete kb. 53-55 Co. A hőfénykép felső felén látható kondenzátor (csőkigyó) funkciója: „hőt lead”. Ennek átlaghőmérséklete: 43-45 Co. Mivel a kompresszor feletti tér levegőhőmérséklete magasabb (53-55 Co), mint a kondenzátoré (43-45 Co), itt nem „hőt lead”, hanem éppen „hőt felvesz” funkció érvényesül! Tehát egy felesleges funkcióteljesítéssel találkozunk. Ha csak annyit tennénk, hogy a kondenzátoron lévő kis fémpálcikák (melynek funkciója: „hőleadó felületet növel”) egy részét, pl. 10 cm szélességben levennénk, 7-8 % energiafelhasználás csökkenést lehetne elérni! Ez ugyan nem tűnik soknak, de tudják, hogy hány százmillió hűtőszekrény van a világon?
O
23 C 0 O 0
53-55 C 43-45 C
O 0
O
60-65 C0
5. ábra: Kompresszoros hűtőszekrény hátulról – hőfénykép
1.3. Nincs funkcióköltség elemzés Nem akarok puhább szót használni, de néha megrökönyödök a team-tagok egyes kijelentésein, mint pl. „de hát ez csak 200 millió Ft!”. Ja igen, a teljes projekt 34 Mrd Ft-jához képest ez elenyésző, de önmagában, abszolút értékben ez egy hihetetlen nagy összeg! Egyik, amerikában élő barátunktól hallottam nemrég, hogy egy iskolában, hogy a gyerekek megértsék a számok valóságtartalmát, azt találták ki, hogy betettek az iskola udvarába egy ládát, és arra kérték a gyerekeket, hogy hordják be az iskolába, és dobják be a ládába az otthon elfogyasztott, és kiürült üdítős palackok kupakját. Amikor pedig bedobják a kupakot, a mellette lévő jegyzetfüzetbe írják be, hogy most bedobtak pl. 20 darabot, és adják össze az előtte lévő számhoz, hogy tudják, eddig összesen mennyi is jött össze. Nos, egy év alatt nem tudtak egymillió db kupakot a ládában összegyűjteni…. Néha az az érzésem, hogy itthon is kellenének ilyen ládák. Egyszerűen nem érzik a projektekért felelős vezetők, sokszor a tervezők/fejlesztők a pénz nagyságrendjét, a millió és 5
a milliárd Ft valós értékét. Egyszerűen nem jut el hozzájuk, hogy ezeket az összegeket valakiknek meg kellett termelni! Ez nem csak úgy „van”. Sorozatban azt tapasztaljuk, hogy az állami szférában nagyon kevesekben él az a mondás, hogy „pénzt, mint sajátot kiadni”. Sőt néha mintha abban lennének érdekeltek az állami szervezetek vezetői, hogy minél többe kerüljön a projekt – tisztelet a kivételnek. A példa a 4-es metró I. szakaszának állomási- és alagúti beépítése projektből való. A tényállapot szerint az állomásokon, a peron szinten, a biztonsági sáv szélén, padlóba süllyesztett fénycsíkot tartalmazott a terv. Ennek funkciója: egyrészt különböző színekkel jelzi a várakozó utasok számára, hogy a szerelvény az állomáson tartózkodik, be lehet-e még szállni a szerelvénybe, vagy már nem, másrészt változtatható színű, egyre gyorsabban futó fénycsíkkal figyelmeztetni az utasokat a szerelvény érkezésére. Állomásonként ennek bekerülési költsége 40 millió Ft, összesen 400 millió Ft. A team nem tartotta értékarányosnak a beruházás ezen részét, ezért javasoltuk a padlóba süllyesztett peron mellett futó fénycsík (automatika, biztonsági üveg, stb.) elhagyását. Indokaink az alábbiak voltak:
• A várakozó utasok most is tudják, hogy a biztonsági sávon nem lehet addig tartózkodni, míg a szerelvény nem érkezik be az állomásra, másrészt a szerelvény érkezésének fény-, hang- és szélhatása így is jelzi a közeledést. Ha mégis szükséges figyelmeztetni az utazóközönséget, tegyük meg egy automatikus hangbemondással. • Ha a teljes vezetőnélküli üzem megvalósítására törekszünk, akkor az állomásokon ún. zárt peron lesz. Ebben az esetben felesleges a futó fénycsíkot megépíteni, sőt a megvalósult berendezést is elbontanák, tehát mindenképpen kidobott pénz lenne a megvalósítás. • A világ metrói üzembiztosan működnek e megoldás alkalmazása nélkül is. A szervezet vezetői a javaslatot befogadták, így elkerülhetővé vált 400 mFt kiadása.
1.4. Nem vegyes összetételű csoportban, nem rendszeres teamüléssorozatot tartva fejlesztenek A team-ülés sorozat előnyeiről nem szeretnék részletesen írni. Mindannyian tudjuk, hogy egy vegyes összetételű csoportban közvetlenül hatunk egymásra, és könnyebben kerülnek felszínre eredeti ötletek. Az alábbi képen a Paksi Atomerőmű környezetét mutatja. Az 1. jelű hidegvizes csatornán biztosítják a hűtővíz beáramoltatását a Dunából. A 2. jelű vízkivételi műnél a megfelelő mennyiségű hűtővizet a szükséges magasságra, az ún. udvartéri szintre emelik (a Duna vízszintállásától függően mintegy 6-8-10 m magasságba), bevezetik a reaktorcsarnokba, majd miután ellátta feladatát, a 4. jelű melegvizes csatornán visszavezetik a Dunába, de az eróziós hatásokat megelőzendő, átvezetik az 5. jelű energiatörőn, ahol lelassul a víz sebessége.
6
1 5 6
4 2
3
6. ábra: A Paksi Atomerőmű környezete (Google)
7. ábra: A melegvizes csatorna Duna felöli vége, az energiatörő műtárggyal
Az ún. rekuperációs erőmű a melegvizes csatornában lévő víz helyzeti és mozgási energiájának hasznosítását szolgálná, és vízi erőműként villamos energiát termelne. Az értékelemzés e projekt engedélyezési tervét fejlesztette.
7
Amikor a team az egyik funkció vizsgálatánál („Új melegvízcsatorna zcsatorna nyomvonalat képez”) képez” az egyik team-tag megkérdezte,, hogy „ha a majdani üzemelés során • vagy a melegvizes csatorna új, kb. 300 m hosszú ágán folyik majd a víz a Dunába a rekuperációs erőműhöz ő űhöz (lásd az korábbi ábrán a 6. pontot), • vagy a meglévő ág végén vég az energiatörőhöz (lásd az ábrán az 5. pontot), DE SOHA NEM EGYSZERRE, EGYSZERRE akkor MIÉRT KELL KÉT ÁGAT biztosítani a víz kifolyására?”, a válasz az volt, hogy azért, mert akkor az új helyszínen nyugodt körülmények között lehet megépíteni az objektumot, majd a vizet az új ágba terelni. De akkor meg a régi ág minek? – hangzott el újra a kérdés. Azért, mert ha nem üzemel a rekuperációs erőmű, er akkor is szükség van energiatörésre. Ekkor merült fel az ötlet, hogy építsük meg az energiatörőben a rekuperációs erőművet er (egyik team-tag),, de ne szöghajtóműves szöghajtóm turbinával (másik team-tag) tag), mivel annak a beépítése sokkal bonyolultabb objektum megépítését követeli meg, hanem ún. mátrix turbinával,, amit arra találtak ki, hogy meglévő meglév objektumokba építsék be.
8.. ábra: Rekuperációs erőmű, er értékelemzési javaslat
A javasolt változattal a beruházási költség k mintegy 1 Mrd Ft-tal lett kevesebb, így a projekt megtérülése az elvárt értéket teljesítette. Valószínű, hogy ha külön-külön külön jutnak eszünkbe ezek a gondolatok, soha nem változik meg az eredeti, jelentősen sen drágább koncepció, így nem is valósul meg a projekt. projekt
2. Emberi tényezők 2.1. Téves információn alapuló tervezési specifikáció meghatározás, ill. túl szoros kötődés dés a követelményekhez Örök vita, hogy a tervező elfogadja-e e a tervezési diszpozícióban megfogalmazott elvárásokat, azok paramétereit, vagy megkérdőjelezheti-e megkérd azt? Ha valami olyan jött létre, ami nem a legjobb értéket tükrözi, a tervező tervező álláspontja: „de hát ez volt a kiírásban, erre kellett megoldást szállítanom”. A megrendelő megrendelő álláspontja viszont: „Igazán felhívhatta volna az anomáliákra a figyelmet. Ennyi pénzért elvárható lett volna, hogy bevasalja rajtunk a helyes követelményrendszert”! Tehát egy tipikus „róka fogta csuka” esettel állunk szemben. Természetesen itt szerepet játszhat a bátortalanság is a kezdeményezésben, azaz hogy „miért pont én mondjam meg”. Sajnos nagyon gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy nincs, aki időben ben leállítsa a projektet. Valamiko Valamikorr valakinek az ötletére alapozva elindult a 8
projekt, és nincs, aki kimondja, hogy ennek így semmi értelme, sőt, ez egyszerűen pénzkidobás. Pár évvel ezelőtt az egyik budapesti kerületnél elhatározták, hogy egy nyári napközi otthonos tábort hoznak létre az egyik elhagyott sportpályájukon azzal a céllal, hogy ne kelljen minden reggel közösségi közlekedési eszközökkel felvinni a gyerekeket Hűvösvölgybe, majd este hazahozni, hanem itt a pesti oldalon lévő kerületben oldják meg napközbeni elhelyezésüket. A projekt kiindulási paraméterei közül az egyik leglényegesebb az volt, hogy 300 általános iskolás, és 60 óvodás korú gyermek elhelyezéséről kell nyaranta két és fél hónapig gondoskodni. Az igényelemzéskor felkerestük az Oktatási Iroda vezetőjét, és megkérdeztük, hogy heti bontásban hányan vették igénybe az elmúlt esztendőkben a nyári napköziotthonos tábort. A válasz mindenkit meglepett: közvetlenül az iskola bezárását követő első héten átlag 110 gyermek, majd a nyár további időszakában átlag 80 fő! Szabad-e akkor 300 főre méretezett objektumot létrehozni? Hasonló túlméretezést találtunk az óvodás korú gyermekek elhelyezésénél. Itt a célként megfogalmazott 60 fővel szemben mindössze 12-15 fő volt a reális igény. Az értékelemző team javaslatait nem részletezem. A lényeg: a projekt paramétereinek pontosítását követően a becsült beruházási költség kevesebb, mint a felére csökkent!
2.2. Megszokás, berögzült gondolkodás Időnyomásban élünk. A „mindenben” felgyorsult világunkban azonnal kell teljesíteni, nincs időnk alaposan átgondolni a feladatokat. Ha meggondoljuk, hogy mi mindenért fizetünk csak azért, hogy gyorsabban jussunk bizonyos javakhoz, szinte vég nélkül tudnánk sorolni az eszközöket, technológiákat (pl. E-mail, expressz vonat, repülőgép, „okos” telefon). Ezek az eszközök természetesen kényelmesebbé, szebbé is teszik életünket, de a mindenáron történő sietés bizony néha sokba kerül, és nem is vesszük észre, hogy még hátrányokat is okoz. Egy tervezési munka során a gyors teljesítés egyik legegyszerűbb módja, hogy a korábban már leszállított terveket, megoldásokat elővesszük, és a helyzethez történő aktualizálással „újratervezzük”. Ez a tervezési technológia is célravezető lehet, hiszen gyorsan, viszonylag kis befektetéssel is célba érünk, de csapdát is rejthet magában, hiszen ezzel kizárjuk a fejlődési, jobbítási lehetőséget. És persze az időnyomást a megrendelők is sokszor ránk kényszerítik, amikor szinte lehetetlen határidőkkel és előre meghatározott keretösszeggel (így mérnöknap ráfordítással) versenyeztetnek bennünket.
9
Két kisebb példa:
9. ábra: Játszótéri kerítés a Vár oldalában
Vajon a kerítés tervezője gondolt-e arra, hogy egy kisgyermek akár ki is tud bújni a kerítés alatt, vagy hogy egy kutya így be is tud jutni a játszótérre?
10. ábra: Kerékpárút a Könyves Kálmán körúton
Kerékpároznak Önök? Találós kérdés, de talán túl könnyű a válasz … A képen látható kerékpárosok vajon miért a járdának készített aszfalt burkolatú járdarészen kerékpároznak, és miért nem a rózsaszín térkőburkolatú kerékpárúton? És egy komolyabb példa: Az egyik logisztikai park vezetése már számos raktárcsarnok építésének a tapasztalatával rendelkezett. A gazdasági válság hatására átmenetileg csökkent a kereslet az új raktárterületek bérlése iránt, így a menedzsmentnek több ideje maradt a soron következő raktárépület megtervezésére. Az értékelemzési projekt, a tervkoncepció, a szokásos, zárt, dobozszerű építmény volt.
10
11. ábra: A szokásos logisztikai csarnok kialakítás
A team a „teret megvilágít” funkcióra ötletelve jött rá, hogy nappal is lámpával világítunk a csarnokban, holott az otthonainkban, épületeinkben ablakok vannak beépítve, kihasználva azt a lehetőséget, hogy ebben az időszakban a „természetes fényt beenged” funkció kedvezőbb költségvonzattal kielégíthető. A team javaslata az volt, hogy legalább ott, ahol a be- ill. kirakodás történik, ablakokat helyezzünk el csarnok falán. A team első reakciója az volt, hogy ez példa nélküli, egyben „veszélyes” ötlet lenne, hiszen így itt esetleg ellenőrizetlenül kerülnének ki anyagok a raktárból. Végül a team fixablakok beépítését javasolta olyan magasságban, ahová már nem lehet könnyen felmászni, így a vagyon megóvási követelmények sem sérültek. Az ablakok beépítésének többlet költsége oly rövid megtérülési idejű volt, hogy azt a menedzsment végülis befogadta. Ennek megfelelően az áttervezés megtörtént, és a csarnok végülis így épült meg.
12. ábra: A bevilágító ablakkal megépült csarnok
2.3. Félsz a számonkéréstől, az elsüllyedt költségektől Döntéseinket befolyásolhatja a számonkéréstől való félelem. Állva hagyjuk-e a felvetett ötletet, kockáztatva, hogy valaki megkérdezi:”Hogy-hogy nem vetted észre korábban? Ha x hónappal, évvel ezelőtt javaslod, elkerülhetővé vált volna y millió Ft tervezési költség 11
kiadása. Most kezdhetjük elölről az egészet, és újra elő kell teremteni a tervezési költség fedezetét. Nem beszélve arról, hogy már államközi megállapodás van erre a megoldásra.” Ez áll a „veszteség” oldalon. De szemben áll ezzel z milliárd Ft megtakarítása. Mit tegyünk? Az olvasót szeretnénk emlékeztetni az elsüllyedt költségek (sunk cost) elnevezésű közgazdasági jelenségre. Ezzel a kifejezéssel olyan költségeket (döntéseket) illetnek, amelyek jelenbeli érdekeinknek már nem felelnek meg, ugyanakkor vissza nem szerezhetők, egy jó döntéssel már nem háríthatók el (pl. egy korábban megvásárolt berendezés, egy szerződésben vállalt díj, egy fizetésképtelenné vált cégnek nyújtott hitel, stb.). Az elsüllyedt költségekkel nincs más teendő, mint tudomásul venni, és túllépni rajtuk. Az elsüllyedt költségek azonban a jelenben is okozhatnak döntési hibát, ha túlságosan befolyásolják aktuális döntéseinket azzal, hogy - különböző okok miatt - ragaszkodunk az előnytelenné vált korábbi döntéshez. Ez a hiba elkerülhető, ha az aktuális gazdasági döntés előtt a „vele – nélküle” elv mentén gondoljuk át az alternatívákat. Ez a gondolkodás a múltbéli tényezőket figyelmen kívül hagyja, és az alternatíváknak csak a jövőbeli következményeit engedi figyelembe venni és összevetni, és ennek alapján választja ki a legjobb alternatívát. Értékelemzési munkáinkban ezt az elvet javasoljuk követni.
2.4. Előttem mások már biztosan alaposan átgondolták/kiszámolták Ha tervezési folyamatban a különböző tervezői csoportok egymást követő munkafázisokban találkoznak a feladattal, hajlamosak azt gondolni, hogy a már megkapott részeket az előző fázisokban résztvevők már alaposan átgondolták, és arra építve már csak a saját feladataikra koncentrálhatnak. De ez fordítva is igaz. A tervező azt is gondolhatja, hogy én megcsinálom a részemet, és majd az utánam jövők alaposabban át fogják gondolni ezt a problémát. Ha gond van, majd jelzi valaki. Sajnos itt tervezési, átgondolási hézagok keletkezhetnek. A következő ábrán lévő fénykép 2004. május 1-én, úgy reggel 9 tájt készült. Az ország az EU-ba történő belépésünk alkalmával több rendezvényt is tartott. Köztük volt a Lánchídi ünnepség is, melynek keretében ünnepi díszbe öltöztették a Lánchidat is. Mint a képen látható, az úttest szintjén lévő fólia-díszítést az északi szél elkezdte megbontani. A problémát az okozta, hogy vastag cellux-szal próbálták az aszfalt csíkra ragasztani a fóliát. Ha már szörföztek életükben, jól tudják, hogy a kb. 2-3 m2-es felületen is mekkora erők ébrednek már viszonylag kisebb szélsebességnél is, hát még itt, több 100 m2en. Látva a jelenséget, feltételezhető, hogy a rendezvényt szervezők egyike sem számolta ki, mekkora erőnek is kell ellenállnia a „fóliát helyzetben tart” funkciónak. Délután kb. 2-kor jártam ugyanerre. Addigra már mindkét oldalon, tehát a piros és zöld fóliát is „elfújta a szél”.
12
13. ábra: Lánchíd, 2004. május 1., belépünk az EU-ba
2.5. A team-munkában a kontroll is erősebb, és folyamatosan érvényesül Több szem többet lát! – ki ne ismerné a mondást. Ha kisebb, azonos szakmaiságú csoportban dolgozunk, már csak a kisebb kapacitás miatt is nehéz mindenre odafigyelni, nehéz mindent korrekten leellenőrizni, hiszen a fejlesztési munkát is vinni kell. Egy 8-10 fős értékelemzési team-ben nagyon komoly szakmai tudás koncentrálódik. Gondoljanak csak bele. Ha az átlag-életkor csak 50 év, akkor ezek a kollégák már 25 éve a pályán vannak. Ha ezt a két számot összeszorozzuk, akkor 200-250 év szakmai tudás van jelen a team-üléseken. Azt vallom, hogy ezzel a tudással egyszerűen nem lehet vetélkedni. Sok-sok gondolat ütközik a több hónapos munkák team-ülései alatt, és ugyan vannak elhatárolt megoldás-keresési és kritikai szakaszok, de azért sokszor nem bírjuk kivárni az ellenvéleményeink kimondását, tehát az esetek többségében azonnali kontrollra kerül sor. Egyszerűen nem engedjük tévútra magunkat, és ez rendkívül hatékonnyá teszi az értékelemzési munkát.
14. ábra: Ártábla
13
2.6. Presztízsveszteség lenne bevallani, hogy lehetett volna jobb Nagy gond van, ha az értékelemző team valami eredeti, a korábbi megoldásnál lényegesen jobb és/vagy olcsóbb megoldást talál, és megbolygat valami megváltoztathatatlannak hit paradigmát. Az egész team tudja, hogy a most megtalált megoldás sokkal értékesebb, de a szervezet (ez nyilván itt embereket, szakértőket jelent) ellenáll. Ilyen mondatok hangzanak el: • „Te akarod megmondani nekünk, aki pár hete/hónapja tetted be ide a lábad?” • „Én már 30 éve itt dolgozom!” • „Én már itt voltam az …. építésén is!” • „Nekem 4 tanulmány van a kezemben, hogy ezt így kell megcsinálni!” … nem sorolom. Tudjuk, hogy presztízsveszteség lenne bevallani, hogy tényleg van jobb megoldás az eddig ismerten túl. Meggyőződésem, hogy egy team mindig sokkal bátrabban áll hozzá a komoly változásokhoz, és ha megtalálja a szellemes, eredeti megoldást, túltekint az ún. „gyilkos kifejezéseken”. Amikor leteszünk egy javaslatot, mely pl. az eredetileg tervezett 500 mFt-hoz képest 70 mFtért is biztonságos funkcióteljesítést eredményez, azért az kemény ellenállást vált ki. Team, team-vezető, felelős felső vezető legyen a talpán, aki ilyenkor kitart az új megoldás mellett, és felvállalja a konfliktusok kezelését a szervezet, és ezzel mindannyiunk érdekében.
2.7. Nem érvényesül a közérdek Ki ne látott már túlméretezett állami beruházást? Nem akarok példákat ismertetni, mert még véletlenül sem szeretnék senkit megbántani. A jelenséget azonban nagyon jól ismerjük. De vajon minek is köszönhetők ezek? A mi tapasztalataink szerint a megrendelő gyakran a tervezőre bízza magát, mondván, hogy szakmaisága miatt ő ért a projekthez. Nagyon gyakran már magát a projekt tervezési diszpozíció összeállítását is odabízza (sicc!). És mit tesz a tervező? Szeretné a legjobb, legszebb, legértékesebb projekt változatot megalkotni. Nem tudom, hogy kinek, minek köszönhető, de gondoljanak csak a 4-es metró I. szakaszának pár állomására (pl. Gellért tér, Fővám tér), ahova majd lesüt a nap a 14-17 m mélyen lévő állomásra. Tudják, hogy ez mibe kerülhet? Becslésem szerint több Mrd Ft-ba. De ki kérte?? Vajon az utas, aki leér az állomásra, és eltölt ott pár percet a várakozással? Ha megkérdezték volna, valószínű inkább azt kérte volna, hogy a szerelvényt alkossák meg úgy, hogy ott pl. interaktív képernyőkön internetezni lehessen, vagy hogy minimális legyen a zajszint, stb., mert ott 20-30 percig is tartózkodik az utazás ideje alatt. Ha erre koncentráltunk volna, lehet, hogy sokkal kisebb költségből az utas számára sokkal értékesebb valamit hoztunk volna létre.
14
15. ábra: A Fővám téri és a Gellért téri metró állomás építés közben
Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a megrendelővel és a tervezővel szemben sokszor nem szembesül, és ezáltal nem érvényesül a közérdek. Talán levonható az a tanulság, hogy az értékelemzés a közérdeket is képviselheti! Még egy jelenség, és ide tartozik: sajnos az utóbbi években fontosabbá vált a közigazgatásban a határidő betartása, mint a költségek hatékony felhasználása.
2.8. Naiv tag Nincs egy személy sem a tervező team-ben, aki naiv tagként bármit szabadon megkérdezhet. Nem tudom, hogy pontosan hogy is van a történet, de valami olyasmiről szól, hogy egy szervezetben az új belépőknek mindig megtanítják a régiek, hogy valamit hogyan lehet megoldani, és hogyan nem. Aztán egyszer csak belép valaki, akinek elfelejtik ezeket a szabályokat megtanítani, és mivel nem mondják meg neki, hogy hogyan nem szabad, mégiscsak megoldja a nem megengedett módon. Mint értékelemzők, valahogy így vagyunk mi is a team-ben. A funkcionális gondolkodásunkkal más a látás- és közelítésmódunk. Véleményünk nem kötődik személyekhez, rangokhoz, presztízs beosztásokhoz, fizetésemeléshez, hanem kimondásában tisztán a logika játszik szerepet.
3. Egyéb tényezők 3.1. Mert nincsenek készen, már előre beazonosított projektek Azért, hogy valamiből egy fejlesztési projekt legyen, már erőfeszítéseket kell tenni. Ez olyan egyszerűnek tűnik, de az esetek többségében ahhoz, hogy valamiben komoly előrelépést lehessen tenni, ez a szervezési munka-befektetés nélkülözhetetlen. Ha ez nincs meg, nem fog létrejönni magától (automatikusan) a legjobb érték.
15
3.2. A rendszerszemlélet hiánya Rendszerszemlélet. Ki ne ismerné ezt a szót? Nekünk valamikor az egyetemen egy, most a web-en is megtalálható definíciót tanítottak3: „Komplex megközelítési módszer, amelynek alapelve, hogy egy rendszer nem egyszerűen az alkotóelemek halmaza, hanem azoknak együttesként viselkedő egysége.” De vajon mit is értünk alatta a fejlesztési folyamatban? Alapvetően azt, hogy az egyes elemeket nem önmagukban szemléljük, hanem, a többi elemmel, azok kapcsolati hatásaival együtt. A 4-es metró I. szakaszát 3 tervező cég tervezte. Az értékelemzés témája az I. szakasz alagúti és állomási beépítése volt, azaz „mi kerül bele az alagútba, mi kerül az állomási „dobozokba”?
Fővám tér
Kálvin tér
Ráköczi tér
Népszínház utca
Keleti pu.
18,43
36,22
11,53
46,33 77,14
44,52 38,33
32,61
84
36,86 45,43
0 18,97
11,34 28,44
14,94 27,22
9,6 11,68
11,4 41,9
Móricz Zsigm.
13,12
Bocskai út
20,81
Tétényi út
Dohányzó Takarítószer tároló
17,98
Kelenföldi pu.
Helyiség-típus Akkumulátor helyiség Állomási ügyelet Csurgalékvíztároló
Gellért tér
Ennek kapcsán összehasonlítottuk a különböző funkciójú helyiségek méretét a 10 állomáson. Ebből mutatunk most be egy-két helyiségtípusra néhány adatot (a táblázatban lévő helyiségek mérőszámai m2-ben):
16,44
11,76
15
16,88
28,56 15,15
27,9 119,8
25,23 50,5
33,62 47,56
33,19
41,19 30,67
10,25 16,41
16,73 9,25
16,47 52,26
7,83 17,05
1. táblázat: 4-es metro I. szakasz: különböző helyiségtípusok m2 szükséglete az állomásokon
Helyiségtípusonként feltüntettük a legkisebb (zöld) és a legnagyobb (kék) értékeket. Vajon indokolt-e ekkora eltérésekkel megtervezni, megépíteni azonos funkciójú helyiségeket. Valószínűsítjük, hogy a tervezés előtt nem történt meg egy előzetes egyeztetés, hogy egyrészt milyen helyiségtípusokra van szükség az állomásokon, másrészt ezeknek mekkora tényleges területigénye. Az egész rendszer egyszerre történő áttekintésével ezek a hiányosságok a felszínre hozhatók. Az értékelemző team azt javasolta, hogy a II. szakasz megtervezése előtt az előbb említett, hiányolt egyeztetés történjen meg, ennek alapján hozzanak létre egy modul típustervet a 4 további állomásra (Dózsa György út, Hungária körút, Róna utca és Bosnyák tér), és azt a tervezők – indokolt esetben – változtathassák meg, ha azt a környezet feltétlenül igényli.
3
http://www.kislexikon.hu/rendszerszemlelet_a.html
16
4. Összefoglalás „Egyedül nem megy”, de ehhez hozzá kell tenni, hogy fejlesztési módszertan nélkül sem megy hatékonyan a fejlesztés/tervezés. Ha a felsorolt tényezők egy részét sikerül csak az értékelemzések által megszüntetni, megelőzni, a végeredmény önmagát fogja igazolni. Próbálják meg, alkalmazzák munkáiknál az értékelemzést! Meglátják, menni fog, és értékesebb megoldásokat fognak létrehozni! Tapasztalataink szerint inkább emberi tényezők, semmint fejlesztés-módszertani hiányosságok okozzák, hogy nem jön létre automatikusan a legjobb érték. Tehát levonható az a tanulság, hogy az értékelemzés nem csak módszertani segítséget nyújt a legjobb érték elérésében, hanem az emberi tényezőket is mozgósítja. De az előadás címe önmagában is becsapós: „miért nem jön létre automatikusan a legjobb érték?”. A válasz talán meglepő lesz. Azért, mert automatikusan soha nem jön létre a legjobb érték! Ezért tenni kell! Erőfeszítést kell tenni, komoly munkabefektetést kell eszközölni, módszertani ismeretekre kell szert tenni, meg kell tanulni a funkcionális gondolkodást, alkalmazni kell a funkcióköltség elemzést, össze kell állni több hónapra 8-10 főnek, team-munkában kell dolgozni, stb., és akkor nem sorolom a már előzőekben bemutatott valamennyi tényezőt. Így már létrejöhet a legjobb érték!
Irodalomjegyzék 1. A rekuperációs erőmű terv-változatainak értékelemzése (Paksi Atomerőmű Zrt.) Esettanulmány „A 2008. Legjobb Értékelemzése Díj” pályázatra, 2009. Budapest 2. NIF Zrt.: Az M85 gyorsforgalmi út Sopron-kelet forgalmi csomópont – Sopronországhatár közötti szakasz (12+080 – 24+002) engedélyezési terveinek felülvizsgálata és továbbfejlesztése értékelemzéssel – döntéselőkészítési-tanulmány Budapest, 2007. június 3. Fodor Árpád: A munkás, de csodálatos értékelemzés Budapest, 2011 www.microva.hu – könyv a neten 4. Fodor Árpád: Miért nem jön létre automatikusan a legjobb érték? Magyar Mérnök folyóirat, 2011. június 5. DBR-Metró Projekt Igazgatóság: 4-es metró I. szakasz állomási- és alagúti beépítése, tenderterv felülvizsgálata értékelemzéssel Budapest, 2007. 6. Lehet Hűtőgépgyár: **-os hűtőszekrény család gyártmányfejlesztése értékelemzéssel Jászberény, 1987
17
