Michael Haynes és Rumy Husan Közép- és Kelet-Európa utolérési kísérletei Amikor 1989-ben a korábban szovjet befolyás alatt álló kommunista tömb megszûnt létezni, majd 1991-ben a Szovjetunió is szétesett, szerte a világon megindult a keleteurópai gazdaság 1945 elõtti potenciáljának a korábbinál optimistább elemzése és a múlt újraértékelése. Sokan állították ekkor, hogy Közép- és Kelet-Európa országai 1945 elõtt már jelentõsen elõrehaladtak a modern gazdaságfejlõdés útján, és a II. világháború után bevezetett tervgazdasági rendszer megakasztotta ezt az ígéretes folyamatot. Irigykedõ párhuzamokat vontak a szomszédos Ausztriával, illetve a távolabbi Spanyolországgal és Olaszországgal. A kelet-európai utat összehasonlították még Európán kívüli példákkal is, fõképpen az “ ázsiai tigrisekkel” . Ennek a történelmi revizionizmusnak az volt a célja, hogy az állam ellenõrzése alól az 1990-es évekre kiszabadult országokban igazolja az új “ piacgazdaságok” eljövendõ fényes kilátásait. Látnunk kell azonban, hogy ezek a remények sehol sem váltak valóra. Tanulmányunk bizonyítani igyekszik, hogy e tévedés megértésének egyik elõfeltétele az a felismerés, hogy a múlt ez optimista szemlélete hamis. Ezek a gazdaságok ugyanis mind a múltban, mind a belátható jövõben a világgazdaság egyenlõtlenségének kárvallottjai maradnak. 1. Fokozódó egyenlõtlenség A kapitalizmus mindmáig a legdinamikusabb rendszer a világtörténelemben, és legfõképpen ez a dinamizmus adja vonzerejét. ám a kapitalista fejlõdés idõben mindig egyenlõtlen. A világgazdaság változásának tempóját nemcsak a normális gazdasági ciklus határozza meg, hanem a hosszú távon érvényesülõ, ellenõrizetlen fejlõdési irányok is, melyek viszont arra utalnak, hogy a kapitalizmus fejlõdésének vannak bizonyos korlátai. Hasonló egyenlõtlenséget, óriási földrajzi szóródást mutat a kapitalista dinamizmus térben is, s mindez az egyenlõtlenségek bonyolult rendszerén alapuló világgazdaságot eredményez. A térbeli egyenlõtlenség nagyrészt a tõkés fejlõdés korábbi szakaszaiban alakult ki, és úgy tûnik, ezt az egyenlõtlenséget a rendszer folyamatosan újratermeli. NyugatEurópában a kapitalizmus a 16. és a 17. században hosszan érlelõdött, ezt a szakaszt a mai fogalmaink szerint preindusztriálisnak nevezzük. A 18. század végére már gazdasági szakadék tátongott Nyugat-Európa, illetve Közép-, Kelet- és Dél-Európa között. Mennyiségi értelemben ez a megosztottság még viszonylag kis mértékû volt. összehasonlítási alapul szolgálnak e tekintetben Paul Bairoch heurisztikus számításai; Bairoch megközelítõ értékeket adott arról, mekkora lehetett 1800-ban az egy fõre jutó termelés. Az õ adatai alátámasztják Simon Kuznets kiinduló hipotézisét, mely szerint 1800-ban Európában sokkal magasabb volt a fejlettség szintje, mint százötven évvel
késõbb a harmadik világban (Kuznets, 1966). Ugyanakkor Európában a leggazdagabb és a legszegényebb régiók (a mai Kelet-Európa területei már ekkor is ide tartoztak) közötti fejlettségi különbség mindössze 25% körül volt (Bairoch, 1976). Bár fejlõdésbeli és strukturális különbségek már ekkor is léteztek, a korabeli fejlettségi szintek összehasonlító felbecsülése leginkább a viszonylagos elmaradottság mennyiségi adatain alapulhat, és fõképpen annak vizsgálatára irányulhat, milyen mértékben rendelõdtek alá az egyes gazdaságok a kapitalista termelés követelményeinek. A nyugat-európai ipari forradalom megváltoztatta ezt a helyzetet, és egyre nagyobbra nyitotta a fejlettségi szakadékot Európában (és a világ többi részében). NyugatEurópa dinamikus fejlõdése végül is egyre újabb európai régiókat vont be a növekedés és változás folyamatába. De a korábbi idõszak sodró erejû fejlõdése olyan strukturális egyenlõtlenségeket teremtett, amely viszonyok között Nyugat-Európa tartósan meg tudta õrizni fejlettségbeli elõnyét. A kapitalista iparosítás ugyanis a nemzetgazdaságokon belül és az egyes nemzetgazdaságok között is egyenlõtlenül fejlõdött – a nemzetgazdaságok elõrehaladása az “ egyenlõtlen és összefonódott fejlõdésen” alapult abban az értelemben, hogy egymás mellett éltek a modern és a régi formák, felemésztették és újratermelték egymást, ahogyan lényegileg még ma is mûködnek, bár kétségtelenül jóval magasabb fejlettségi szinten (Haynes, 1998). Ha megkíséreljük a világgazdaság fejlõdésének általános menetét felvázolni, ahogyan az a kapitalizmus fentebb vázolt expanziójából következik, segítségünkre lehet a következõ három komponens számbavétele. Az elsõ komponens nem más, mint a kapitalista világgazdaság “ visszafelé ható” terjeszkedése, ami a prekapitalista világot fokozatosan integrálta a világgazdaságba. Az Európán kívüli területeken ez a folyamat gyakran öltötte a gyarmatosítás formáját, bár korántsem volt azzal azonos. Mivel azonban e visszafelé ható terjeszkedés gyakorlatilag a 20. század elejére befejezõdött, a világgazdaság e fejlõdési formájának mára csak történelmi jelentõsége van. A második számú komponens a kapitalista fejlõdés frontvonalának elõrenyomulása a világgazdaság legfejlettebb régióiban. Ez az összetevõ a rendszer intenzív fejlõdését, a technika magasabb szintre emelkedését illetve az új technika elõretörését veszi figyelembe. Mivel manapság senki sincs, aki komolyan képviselné a teljes gazdasági összeomlás hipotézisét, azt kell feltételeznünk, hogy mindaddig, amíg létezik a dinamikus, versengõ világkapitalizmus, tovább tart e frontvonal elõretörése is. Ennek az elõrehaladásnak a történelmi dinamikája azonban további vizsgálatot érdemel. Arról van szó ugyanis, hogy a frontok elõrenyomulásának tempóját meghatározó, a rövid távú normális felfutási és hanyatlási mechanizmus fluktuációitól függetlenül idõnként megjelennek zavaró, hosszú távú variációk, amelyek rontják a rendszer fejlõdési képességét. A két világháború közötti idõszakban például általános volt a közgazdászok körében az a fájdalmas gondolat, hogy a kapitalizmusnak inherens megrekedési tendenciái mutatkoznak. Erre rácáfolt azonban az 1950-es és 1960-as évek látványos gazdasági felfutása – a franciák ezt a korszakot nevezik a “ harminc dicsõséges esztendõnek” . Az 1970-es években aztán ez a “ dicsõség” kezdett szétfoszlani, amikor a fejlett világban lassulni kezdett a fejlõdés üteme. E viszonylagos lassulás azonban meglehetõsen jelentõs volt. Ha a fejlett világ az
1970-es és az 1980-as években is azonos tempóban fejlõdött volna, mint az 1950-es és az 1960-as években, akkor egyes számítások szerint a világ termelése ma negyven százalékkal magasabb volna. A fejlett világ azonban nem tartotta a korábbi tempót. Ellenkezõleg, egy kóros betegség támadta meg a fejlett világot, s ennek hatására a növekedés lelassult, és sok országban megnõtt az egyenlõtlenség mértéke (Maddison, 1982, 1989, 1995a, 1995b). A divatos közgazdasági elméletek ezt a lassulást úgy értelmezték, hogy a háború utáni keynesiánus konszenzus helyébe a sokkal lazábban szabályozandó piac elméletét kell állítani, a piac korlátainak hangsúlyozása helyett a “ kormányzati” vagy “ állami irányítás hibáira” kell a figyelmet irányítani. Bár az új nézõpont gyakorlatilag a mai napig alátámasztja a politika érveit, a növekedés lassulásának lényegi kérdését nem tudta megválaszolni, és a divatos elméletet képviselõ közgazdászok mindmáig adósak a magyarázattal, miért is csökkent az elmúlt negyedszázadban a fejlett országok gazdasági növekedése. De ha nem foglalkozunk ilyen “ múló problémákkal” , az a benyomás keletkezik, hogy már nem is számíthatunk arra, hogy a fejlett világ a jövõben nem lesz képes a világgazdaság motorja lenni – abban az értelemben, ahogyan 1945 után harminc évig az volt. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a fejlett világ hasonlóan nehéz helyzetben volna, mint a két világháború között volt, ugyanakkor igazolja azok kétségeit, akik – mint például J. K. Galbraith – megkérdõjelezték az 1989-1991 közötti idõszak általános eufóriáját.1 Ha a fentebbi megállapítás helyes, akkor a világgazdaság változásának harmadik komponense óriási jelentõségre tesz szert. A harmadik összetevõ a kevésbé fejlett világgazdaság azon képességét jelenti, hogy relatív értelemben közelíteni tud a frontvonalakhoz. Az ideális állapot az volna, ha a kapitalizmus a világgazdaság minden területét azonos fejlettségi szintre tudná emelni. Ez a növekedési ütemek konvergálását tételezné fel, vagyis a fejletlenebb régióknak gyorsabban kellene fejlõdniük, mint a fejlettebbeknek. Vannak olyan idõszakok és olyan országok, ahol példát láthattunk erre, fõképpen az 1950-es és az 1960-as évek gazdasági virágkorában. De a hosszú távú eredmények azt mutatják, hogy ez a közeledés cseppet sem egyetemes érvényû, és hogy nehéz hosszú ideig fenntartani (Ambramovitz, 1986; Baumol, 1986; Maddison, 1982, 1989, 1995a, 1995b; Haynes, 1998). Különösen szembeötlõ a második és a harmadik komponens közötti összefüggés. Amikor az intenzív kapitalista fejlõdés erõteljesen és kitartóan nyomul elõre, akkor szemmel láthatóan életre kelti a konvergenciát elõmozdító pozitív erõket is. Amikor viszont a fejlõdés gyengébb vagy akadozik, akkor a közeledés megáll, és olyan erõk jelennek meg, amelyek mélyítik a fejlettségi szakadékot, sõt még visszaesést is elõidézhetnek – Kelet-ázsiát leszámítva ez a jelenség az 1970-es évek óta nyilvánvaló (UN, 1995, A1-es táblázat, 229). Ez nem zárja ki, hogy bizonyos csoportok az egyes gazdaságokban vagy régiókban fejlõdési lehetõségekhez jussanak, és mérsékeljék lemaradásukat, de egyértelmûen ellehetetleníti a hosszú távú egyetemes konvergenciát a világ népességének többsége számára. Az a tény azonban, hogy néhány országnak mégis sikerült gyorsan elõrehaladnia, reménysugár lett minden elmaradott gazdaság számára, és egyben igazolta is pl. az IMF-nek és a Világbanknak a fejlõdés irányát kijelölõ téziseit. E tények hatására számos strukturális betagozódási program lépett életbe, de ezek, az esetek döntõ többségében nem hozták meg a hosszú távú, egyenletes növekedést, és nem számolták fel a rövid távú megingások okait sem. Ugyanakkor e programoknak súlyos társadalmi ára volt, és az ígéretekkel ellentétben nem “ szivárgott le” a strukturális betagozódásból
fakadó jólét azokhoz, akik elsõdlegesen megfizették a változások árát. Sõt, bármiféle siker reménye is a jövõbe tolódott ki. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gazdasági felzárkózás a fejlõdõ országokban évtizedekig, sõt bizonyos szempontból évszázadokig a fejlett gazdaságokénál nagyobb fejlõdési sebességet követel, mivel az elérendõ cél maga is halad elõre. 2. Közép- és Kelet-Európa jellemzõi Most pedig megkíséreljük e tágabb keretben pontosabban elhelyezni Kelet-Európa gazdaságait. Ebben gazdaságtörténészek generációinak erõfeszítései segítenek: a nemzeti jövedelemre vonatkozó becsléseket egyre korábbi történelmi korszakokra terjesztették ki, legújabban közelítõ módszereket alkalmaznak, hogy azokra az országokra is adatokat szerezzenek, ahol az iparosodás régebbi dokumentációja hiányzik. Bár élénk vita folyik a pontos becslésrõl, illetve egyes eseteket illetõen, Bairoch, Maddison, Crafts és Good, valamint az egyes országok adatait nagy erõfeszítéssel tisztázó történészek munkája nyomán mára már megbízható számok állnak rendelkezésre az európai régiók összehasonlításához. A történészek munkái egészében azt sugallják, hogy a XIX. század elsõ hetven évében óriási szakadék nyílt az iparosodó nyugat-európai centrumországok és az õket követõ közép- és keleteurópai államok között. Ezután a leszakadt területek is kezdtek belépni az iparosodás folyamatába. Vasutak épültek, megerõsödtek a belsõ piacok, amelyek a terjeszkedõ világgazdasághoz kapcsolódtak, és néha egészen látványos rövid távú átalakulást eredményeztek. Igaz, hogy az I. világháború elõtt Kelet-Európában jelentõs gazdasági fejlõdés volt tapasztalható, a lényegi kérdést mégis a viszonylagos elõrehaladás problémája jelenti. Vajon ezek a gazdaságok már felzárkózóban voltak, és csökkenõben volt a lépéskülönbség? Az 1. táblázat, melyet Good becslései (Good, 1994) nyomán közlünk, a régió általános állapotát mutatja. I. táblázat: Az egy fõre esõ jövedelem és annak növekedése az Egyesült Királyság adataihoz viszonyítva (Good, 1994) 1870 1890 1910 növekedési ráta, 1870– 1910. Egyesült Királyság
100
100
100
100
Belgium
77
79
81
103
Hollandia
78
78
78
90
Franciaország
58
57
61
109
Németország
48
50
61
163
Svájc
65
66
73
118
Nyugat-Európa
Közép- és Kelet-Európa
Habsburg Birodalom
32
34
42
137
A császári Ausztria
38
39
47
148
A császári Magyaro.
23
26
35
200
Románia
19
22
29
185
Oroszország
34
–
32
72
Röviden tekintsünk át néhány stratégiai jelentõségû gazdaságot, s kezdjük a régió legnagyobb országának, az 1914-ben 160 millió lakosú cári Oroszországnak a vizsgálatával. A rekonstruált egy fõre jutó termelési adatok azt mutatják, hogy 1914ig Oroszország még viszonylagos hatást sem gyakorolt a fejlett országok vezetõ szerepére. A szakadék a két terület között óriási volt, és nem is mutatott csökkenõ tendenciát, mivel Oroszország érzékenyen reagált a rövid távú változásokra is. Ezt a következtetést Paul Gregory munkája is megerõsíti, aki a cári idõszakból fennmaradt adatokból rekonstruálta az orosz nemzeti jövedelem számait. Gregory nemrégiben azzal állt elõ, hogy számításai megerõsítik azokat a nézeteket, melyek szerint a modern Oroszország jövõjét a piacgazdaság jelenti; Gregory szerint a cári gazdaság történelmi adatai alapján “ nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, melyben a volt Orosz Birodalom területe ma ne lenne világgazdasági hatalom, ahol garantált a nyugat-európaihoz viszonyítható életszínvonal” (Gregory, 1994, 137. oldal). Ez a merész következtetés azonban két ponton is vitatható. Az elsõ pont az, ahogyan Gregory saját adatai alapján elemzi a történelmi eseményeket. A hosszú távú növekedésre vonatkozó egy fõre esõ termelés adatai alapján Oroszország nem nõtt gyorsabban, mint a fejlett Nyugat-Európa, következésképpen aligha lehet konvergenciáról beszélni. Akkor sem jobb a helyzet, ha az 1914 elõtti növekedési korszak legmagasabb értékeit extrapoláljuk, mivel a szerzõ saját bevallása szerint is ez a periódus rövidebb ideig tartott, mint más országok hasonló korszakai. Ráadásul az Oroszországra vonatkozó termelékenységi adatok nem túl lenyûgözõek, és szintén a szerzõ bevallása szerint valószínûleg felduzzasztja õket, hogy a szükséges munkaerõ értékén alul szerepel bennük. A második probléma azzal kapcsolatos, mi történt volna, ha Oroszországban 1917-ben elmarad a forradalom. Noha Gregory bizonyos szempontból optimista, azt is elismeri, hogy “ nehéz megmondani, vajon a cári gazdaság növekedése tartós lett volna-e, felgyorsul, netán visszaesik a kapitalista körülmények között” , és végül ahhoz az állásponthoz vonul vissza, hogy “ a kapitalista Oroszország megszenvedte volna a gazdasági világválságot, de részesült volna a II. világháborút követõ általános gazdasági fellendülésbõl, így nehéz megvonni a mérleget” (Gregory, 1994, 130. oldal). Gregory szóhasználatában “ a kapitalista Oroszország” a világgazdaságra nyitott belsõ piacot jelent. Rögtön szembetûnik az is, hogy Kelet-Európa többi országának két világháború közötti tényleges fejlõdése Gregorynak a felzárkózás tényleges lehetõségére vonatkozó, se hús, se hal álláspontját igazolja. De azt is meg kell jegyeznünk korábbi vitákra utalva, hogy az az elõfeltevése, miszerint a piacgazdaság Oroszországban profitált volna a háború utáni gazdasági fellendülésbõl, implicite alulértékeli annak valószínûségét, hogy a gazdasági csodát a hidegháborús katonai kiadások eredményezték; a katonai kiadások egyfelõl fokozott igényeket támasztottak, másfelõl paradox módon a “ permanens fegyverkezési gazdaság” (Kidron, 1968; Harman, 1984) révén stabilizálták a világgazdaságot. Ha ez igaz, akkor viszont kérdéses, vajon a fejlett
piacgazdaságok ilyen ütemben növekedtek volna-e, ha nincs a hidegháború. A legpregnánsabban Románia és Bulgária mutatja meg a széthullott Török Birodalomból kisarjadt államok sorsát. Spulberg már régen igazolta, hogy a függetlenné válást követõ kezdeti nehézségek után az elszigetelõdés gazdasági szempontból kedvezõbb volt számukra, mint az, amikor “ Európa beteg emberéhez” voltak láncolva. Románia mind abszolút, mind relatív értelemben jelentõsen fejlõdött, igaz, Románia olyan feltételekkel rendelkezett, melyek a volt Török Birodalom többi részében nem voltak jellemzõek: jobb belsõ kommunikációs és közlekedési rendszer, nagybirtokra alapozott mezõgazdaság “ nyomott vidéki fogyasztási színvonallal” , valamint olajexport, amely 1860-ban 8000 hordó kivitelét jelentette, 1913-ban viszont már 13,5 millió hordóét (Spulberg, 1963, 350. oldal). Ezzel szemben Bulgária 1910 elõtt abszolút értékben visszafogottabb fejlõdést produkált, és az 1870-es szinthez viszonyítva relatív értelemben tovább esett a fejlõdés üteme (lásd még Lampe, 1975). A Török Birodalom széthullásának áldásos következményeivel szemben a történészek ma erõsen vitatják, vajon az Osztrák-Magyar Monarchia olyan életképes gazdasági egység volt-e, amely kedvezõ alapokkal szolgált a késõbb belõle kifejlõdõ államoknak. A birodalom egyes területeinek fejlõdését vizsgálva Good arra a következtetésre jutott, hogy mind a császári Ausztria, mind a császári Magyarország nagy léptekkel haladt elõre. A felzárkózás mértéke jelentõsebb volt Magyarországon, de itt nagyobb volt a behozandó lemaradás is. 1910-ben az egy fõre esõ termelés Ausztriában még mindig egyharmaddal több volt, mint Magyarországon. Ha ezek az adatok megfelelõek, akkor szemmel látható elõrehaladás mutatkozik ugyan, de a birodalom egésze még mindig erõsen elmarad Nyugat-Európától. A kép cseppet sem biztató, mert Goodnak a birodalom belsõ fejlõdésére vonatkozó adatai azt is bizonyítják, hogy a birodalom egyes régiói között olyan mértékû egyenlõtlenségek tapasztalhatók, mint a fejlettebb országok és az Osztrák-Magyar Monarchia fejlettségi szintjei között. A birodalom ipari kapacitásának döntõ hányada például a késõbbi Csehszlovákia területén összpontosult: itt zajlott a bányászat és a nyersfémkitermelés több mint fele, illetve a textilipari termelés háromnegyede (Pryor et al, 0971, p. 48). Ez a belsõ egyenlõtlenség nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia, hanem az Orosz Birodalom és a Balkán fejlõdését is jellemezte, bár nincs elegendõ adatunk ahhoz, hogy errõl teljesen tiszta képet alkothassunk. így hát 1910-ben, az egyik legragyogóbb növekedési periódus befejeztével Közép- és Kelet-Európának a fejlett nyugat-európai régióhoz való viszonyát alapvetõen az elmaradottság határozta meg, melyet ellentmondásos felzárkózási törekvések színeztek. Világméretekben a fejlettségi különbség még nagyobb volt, mivel az Egyesült államok (amely valószínûleg már 1870-ben megelõzte az egy fõre jutó termelésben a legfejlettebb nyugat-európai országok teljesítményét) figyelemreméltó növekedést mutatott ebben az idõszakban, és 1910-re az egy fõre jutó termelésben 40%-kal haladta túl Nagy-Britanniát (Broadberry, 1998). Ha ezzel a ténnyel vetjük egybe Kelet-Európa fejlõdését, akkor azt mondhatjuk, gyakorlatilag egy lépést sem tettek a fejlõdés útján. Egy helyben topogtak – ha akarjuk, persze ezt is eredménynek tekinthetjük, hiszen a világ sok más régiója egyre inkább lemaradt – , vagyis aligha látjuk igazolva a versengõ világgazdaságban a kelet-európai régió konvergenciáját a legfejlettebb területekhez. A fentebbi megállapítások során szándékosan figyelmen kívül hagytuk a tényt, hogy a
gazdasági nehézségek szorosan kötõdnek bizonyos politikai konfliktusokhoz. Nem azért jártunk el így, mert le akarjuk választani a politikát a gazdaságról. Kelet-Európa politikai instabilitása történetileg mindig is szorosan összefonódott a gazdasági formációval. Ezek a politikai nehézségek azonban csak tovább súlyosbították az amúgy is rossz gazdasági helyzetet. Ha például valódi súlyuknak megfelelõen vesszük figyelembe a balkáni háborúkat, akkor az 1911– 1913-as periódus képét még sötétebbre festhetnénk. 1914-ben azonban kitört az I. világháború, a versengõ nagyhatalmak érdekeinek tektonikus hullámai megrengették a Balkánt, és ezzel kezdetét vette három évtized, melyben a politikai konfliktusok elhomályosították az abszolút és a relatív gazdasági fejlõdés nehézségeit. Az I. világháború a volt Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom nemzeteinek függetlenségéhez vezetett, és siker koronázta a Balkánnak a Török Birodalomtól való elszakadási kísérleteit is. ám a háború okozta válságból való kilábalást – bár ennek gazdasági és politikai súlyát általában nem szokás figyelembe venni – erõsen fékezték az egymással versengõ nacionalizmusok és a felbomlás káosza. Aztán amikor a régió kezdett magához térni, beütött a nagy gazdasági válság. Ennek hatását csak a Szovjetunió tudta elhárítani: gazdaságát félig az autarkiára építette, és gyakorlatilag magába fordult. 2. táblázat: Az ipari termelés indexe a két világháború között Kelet-Európában (Aldcroft és Moreland, 1995, 44, 65, 79) 1913
1920– 21
1925
1929
1933
1938
Bulgária
100
–
–
179
196
245
Csehszlovákia
100
70
136
172
101
146
Magyarország
100
64
77
114
91
143
Lengyelország
100
35
63
86
61
105
Románia
100
47
92
137
112
178
Jugoszlávia
100
–
–
140
116
190
A 2. táblázat megmutatja, a fentebb vázolt körülmények között hogyan alakult a legjelentõsebb kelet-európai országokban az ipari termelés. A szakemberek kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az ipari termelés adatai további pontosítást igényelnek. Berov a balkáni államok ipari termelésének alapos elemzése során kimutatta, hogy az adott idõszakban óriási különbségek voltak a rendszeres adatközlésben, és ez kihat a két világháború közötti korszak összehasonlítására, de befolyásolja az 1939 elõtti és az 1945 utáni periódus összevetését is (Berov, 1988). A fenti adatok azonban mégis általános képet festenek a két háború közötti korszakról. Mennyiségi értelemben a leglátványosabb ipari teljesítményt Bulgária produkálta. De a látszat csal. Jó harminc évvel ezelõtt Alexander Gerschenkron részleteiben elemezte Bulgária gazdasági teljesítményét, és azt állította, hogy a fejlõdés jellegét az extenzív növekedés, az alacsony termelékenység és a textilipar meghatározó szerepe határozta meg, végül arra a következtetésre jutott, hogy
a század eleje és a második világháborút záró évek közötti korszakban Bulgáriában számottevõen nõtt az ipari termelés, de ez a növekedés eltakarja a súlyos elmaradottság körülményei közepette fejlõdõ ipar hirtelen felfutásának specifikus vonásait. így hát sokkal inkább magyarázatra szorul a strukturális változások hiánya, mint a növekedés elmaradása (Gerschenkron, 1962, 213). Ezt a képet a gazdaságtörténészek 1989 után is többé-kevésbé elfogadják Bulgáriában (lásd Tutundziev et al, 1996). Jól mutatja az egész balkáni térség akkori fejlõdésének gyengeségét az a tény, hogy exportjának mindössze 2%-át adták az ipari termékek. A gazdaság tehát lényegileg a nyersanyagokra épült, s messze elmaradt a fejlett országok technológiai szintjétõl (Spulber, 1963, 358. oldal; lásd még Lampe és Jackson, 1982). Ha ez a megállapítás érvényes Bulgária teljesítményét illetõen, akkor a többi keleteurópai ország tapasztalata még beszédesebbnek tetszik. A másik véglet Lengyelország, ahol 1939-ben az egy fõre jutó termelés ténylegesen kisebb volt, mint 1913-ban. Lengyelországban a beruházások csúcspontját 1928 jelentette, de aztán 1933-ban az 1928-as adatnak csak 33%-át érte el (a számítás alapja Poland 1937, 54. oldal; lásd még Skodlarski, 1995). A 2. Táblázat azt is megmutatja, hogy a “ nyugati minõségéért” sokat dicsért csehszlovák gazdaság mint egész sem kerülhette el a két világháború közötti korszakban szomorú sorsát. Az új Csehszlovákia a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchiából vált ki; az új államban a monarchia lakosságának 27, illetve ipari munkásságának 43%-a élt. 1920 és 1929 között az egy fõre esõ GDP lenyûgözõ tempóban, évi 5,1%-kal nõtt, bár az 1913 és 1929 közötti hosszú távú növekedési ráta kevésbé tûnt lehengerlõnek: évi 2,35%-os volt. Ezzel együtt 1929-re az egy fõre esõ GDP közel 60%-kal haladta meg az 1920-as szintet, illetve 45%-kal az 1913-ast. Aztán 1929 és 1935 között az egy fõre esõ GDP 21,1%-kal esett vissza, és 1937-re is csak az 1929-es szint 94,1%-át érte el. Ha tehát az 1913 és 1937 közötti idõszakot egységében tekintjük, akkor az egy fõre esõ termelés növekedése hosszú távon mindössze évi 1,3% volt, az 1920– 1937 közötti rövidebb szakaszban pedig 2,4% (az adatok alapját Pryor et al, 1971 adta). így tehát annak ellenére, hogy Csehszlovákia megörökölte a volt Osztrák-Magyar Monarchia ipari körzeteit, 1938ban az egy fõre jutó össztermelése körülbelül az európai átlag kétharmada volt, és lényegesen – mintegy 20-25%-kal – alatta maradt a korábbi brit gyarmat, a döntõen mezõgazdaságból élõ Dél-írország egy fõre esõ termelésének (lásd Harrison, 1994 a vásárlõerõ-paritás összehasonlító adataival). A kelet-európai agrárszektor teljesítménye, ha lehet, még ennél is siralmasabb képet mutatott, mivel közvetlenül érintette a nyersanyagok világpiaci árának zuhanása (Maddison, 1989, Aldcroft és Moreland, 1995). Nem csoda, ha ilyen körülmények között az adott periódusban a gazdasági növekedés nem volt számottevõ, és aligha meglepõ Spulbergnek a Balkán gazdaságtörténetével foglalkozó, úttörõ nyugati munkájának következtetése, melyet más történészek terjesztettek ki Kelet-Európa egészére: Iszonyatos elmaradottság, növekvõ demográfiai nyomás, következetesen hibás gazdaságpolitika, a régió békés együttmûködését gátló leküzdhetetlen nacionalista korlátok; mindezek természetesen útját állják a gazdasági növekedésnek… a terület jónéhány más országgal együtt Európa legelmaradottabb része maradt. (Spulberg, 1963, 359; lásd még Spulberg, 1966, Aldcroft és Moreland, 1995)
3. A kelet-európai fejlõdés és az állam A kelet-európai problémák egyik lényegi oka az, hogy a piac által szabályozott fejlõdésnek nem sikerült ezt a régiót közelebb hoznia a fejlett nyugati országokhoz. Ezért az állam Oroszországban és Kelet-Európában is a kezdetektõl fogva megpróbálta a fejlõdést elõsegíteni, és ellensúlyozni a piac gyengeségeit. Ennek a nézetnek a legismertebb megfogalmazása Alexander Gerschenkron írásaiban olvasható (Gerschenkron, 1962, 1968). Gerschenkron azt állította, hogy Európában (abban nem volt biztos, hogy állítása ezen a régión kívül is érvényes) a versengõ iparosítás csak fokozta az elmaradott országokra nehezedõ nyomást, s egyfelõl modernizációs és iparosítási ideológiákat termelt ki (beleértve az állami marxizmus különbözõ verzióit), másfelõl arra késztette az államokat és a kormányokat, hogy saját eszközeikkel is támogassák a nemzetgazdaságok fejlõdését. Leegyszerûsítve, minél elmaradottabb egy gazdaság, annál meghatározóbb szerepet játszik az állam a gazdasági fejlõdésben. Gerschenkron nézeteit meggyõzõnek találják azok, akik az államnak az iparosításban játszott komparatív szerepét vizsgálják, másfelõl azonban súlyos bírálatok is érték. Senki nem vitatja az elmaradott országokra nehezedõ nyomás jelentõségét, ám a bírálatok azt fogalmazták meg, hogy az állam intézkedései nem voltak elég adekvátak. Az állami döntések sok esetben következetlennek is bizonyultak – ezt a tényt Gerschenkron sem tagadja, csak kissé alábecsüli. A szabadpiac hívei még azt is hozzáfûzik, hogy csak rontotta a helyzetet, ha az állam próbálta a piac kezdeményezõ szerepét átvenni (lásd Kahan, 1967; Gregory, 1991, 1994). Itt most nincs helyünk, hogy ez utóbbi megállapítással foglalkozzunk, elegendõ arra utalni, hogy e tanulmány elsõdleges célja annak a nézetnek a bírálata, hogy a piac megoldást jelent a keleteurópai egyenlõtlen fejlõdés alapproblémáira. Az elsõ két megállapítás azonban egy jóval érdekesebb lehetõséget is felvet. Gerschenkron elemzése kényelmesen beleillett az 1950-es és 1960-as évek meghatározó ortodoxiájába, különösen az a keynesianusok által is hangoztatott nézet, hogy ahol a piac csõdöt mond, ott az állam sikeresen léphet fel. A változásokat õ lényegileg optimistán ítélte meg abban az értelemben, hogy a relatív elmaradottság problémájának súlyosbodása bizonyosan ki fogja kényszeríteni az állami korrekciót. Aztán ahogy az elmaradottság csökken, az állam fokozatosan utat enged majd a nyugati típusú piacgazdasági modellnek. Másfelõl azonban Gerschenkron túlságosan is felkészült történész volt ahhoz, hogy a dolgot ennyiben hagyja. Számos esszében fejtette ki aggodalmát amiatt, hogy a várt válasz elmarad, sikertelen lesz, és hogy voltak “ sikertelen gazdasági nekibuzdulások” – így jellemezte az osztrák helyzetet. Ugyanakkor nem kísérletezett azzal, hogy elméletileg közelítsen a sikertelen reakciókhoz. õ alapvetõen a siker teoretikusa volt. De nem túl nehéz Gerschenkron alapelveit továbbgondolni, és akkor eljuthatunk az elmaradottság problémáinak olyan megközelítéséhez, mely a késõbbi bírálatokkal is számot vet. Gerschenkron helyesen hangsúlyozta az elmaradott országokra nehezedõ nyomás jelentõségét. Azt is jól látta, hogy e nyomás hatására az állam majd kedvezõbben viszonyul a fejlõdéshez. ám azt figyelmen kívül hagyta, hogy az állam nem autonóm erõ, és hogy gazdaságpolitikáját a hazai viszonyok alakítják. Itt ugyanis maga az elmaradottság azt eredményezi, hogy a közömbösöknek is meghatározó befolyása van a változások irányára, illetve azoknak is, akiknek érdekei fûzõdnek az egyenlõtlen fejlõdés fenntartásához, és ezek
az ellenérdekelt erõk nemcsak kívülrõl fognak az államra hatni, hanem az állami bürokráciában és a politikai gépezetben is jelen lesznek. Mivel az ilyen gazdaság képtelen volt az önkorrekcióra, az elmaradottság olyan belsõ nyomást eredményezett, amely maga is fenntartotta a fejlõdést gátló struktúrákat (Haynes és Husan, 1998). A két világháború közötti idõszakban, különösen az 1930-as években jelentõsen megnõtt az állam szerepe Kelet-Európában. Az állami beavatkozás mértéke megelõlegezte az 1945 utáni fejleményeket. Egy lengyel közgazdász az 1960-as években azt írta, hogy “ 1930-tól számítható a gazdasági életben az állami beavatkozás koncepciójának gyõzelme” (Karpinski, 1964, 30. oldal, kiemelés a szerzõktõl). Az állami beavatkozás módszerei is hasonlóak voltak a késõbbiekhez, különösen az, hogy a fejlõdés gyújtópontjába a katonai – nehézipari szektort állították. A növekvõ katonai kiadások és beruházások… az állami beavatkozás egyik leghatékonyabb eszközének bizonyultak, mellyel a legtöbb kelet-európai állam a világválság után egy sor gazdasági szektort próbált feltámasztani, fõképpen a hazai megtakarítást, ez viszont hozzájárult a védelmi képességek megerõsödéséhez (Hauner, 1986, 50. oldal). De mégsem bontakozott ki az az erõ, amely tartósan biztosíthatta volna a gazdasági áttörést. Éppen ellenkezõleg, az állami beavatkozás e formáit a belsõ ellentmondások, a bizonytalanság és a politikai belharcok jellemezték, ezért aztán a kelet-európai rendszerek a fent leírt helyzetben hagyták maguk mögött az 1930-as éveket. A II. világháború végén tehát általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy az állam még erõteljesebb beavatkozása szükséges a fejlõdéshez. E nézetnek egyik legpontosabb megfogalmazása volt Rosenstein-Rodan úttörõ elemzése, mely késõbb a gazdaságelmélet klasszikus mûve lett, bár eredetileg csak Délkelet-Európa problémáira kereste a választ. Azt hangoztatta, ha a lakosságnak 25%-a részmunkaidõs vagy munkanélküli, akkor nincs más megoldás, mint az állam irányította “ nagy áttörés” egy széles frontvonalon. Ha az elmaradott régiók iparosítása kizárólag a magánvállalkozók szokásos kezdeményezésén múlna, akkor a folyamat nem lenne sokkal lassabb, a befektetés mértéke sem lenne alacsonyabb, és (ennek következtében) a nemzeti jövedelem sem lenne kevesebb… a régió egész gazdasági struktúrája más lenne (Rosenstein-Rodan, 1943, 206-207). Ez a nézet a nyugati kommentárokban népszerû kifejezési formát kapott. Egy brit haditudósító fogalmazta meg azt a véleményt, hogy ma úgy tûnik, szerte Európában elterjed az a forma, melyben a bányák, az acélipar, a vasút és a nagy gyárak köztulajdonban lesznek, a kisebb gazdasági egységek pedig magántulajdonban mûködnek majd – így lesz ez Jugoszláviában, Görögországban, Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában, de valószínûleg Franciaországban és Olaszországban is… A “ magántulajdon” mint kifejezés is groteszkül hat Varsó romjai között. “ A nemzetközi kereskedelem újjáéledése” – isten nyugosztalja a drága, öreg Cordell Hull-t, ez a gyógyír semmit sem jelent azoknak az országoknak, melyeknek az ipara gyakorlatilag megsemmisült.
Nem maradt semmijük, amivel kereskedhetnének. Tényleg remek lenne, ha amerikai autók és mosógépek árasztanák el Európát, de ez egyirányú forgalom volna (Jacobs, 1946, 282). És persze Kelet-Európában 1945– 1947-ben ezt a nézetet nemcsak a kommunista és a szocialista pártok osztották, hanem a társadalom széles köreiben is hasonlóan vélekedtek. De vajon mi akadályozta meg az államot abban, hogy koherensen és makacsul támogassa a gazdaság fejlõdését? 4. A szovjet kommunizmus szerepe Ebben rejlik a sztálinista Oroszország illetve Kelet-Európa fejlõdésének különbsége. Az 1917– 1921 közötti idõszakban a forradalmárok Oroszországban is, Európában is tökéletesen megértették a viszonylagos elmaradottság problémáját, de a megoldás módszerét másképpen látták. A gyárakban munkásoknak kell irányítani a termelést, a burzsoá államot fokozatosan le kell építeni, a “ permanens forradalom” révén pedig a forradalmat nemzetközivé lehet tenni: mindezzel megteremthetõ az elmaradottság nem versengõ felszámolásának lehetõsége. Nagyszerûen összegzi ezt Antonio Gramsci egy 1920-ban írott tanulmányában: Az ipari termék elõállításának minden állomása összekapcsolódik a proletárok nézõpontjából, és a termelési folyamatot állítja a középpontba – vagyis világméretekben nézve az angol szén az orosz olajjal olvad egybe, a szibériai gabona a szicíliai kénnel, a Vercellibõl való rizs a stájerországi fával alkot egységet…egyetlen szervezet irányítása alatt, az egész emberiség nevében kormányzó nemzetközi adminisztráció igazgatja a Föld kincseit” (Gramsci, 1977, 263-264). Ez nem valósult meg. Az orosz forradalom elszigetelõdött, és külsõ meg belsõ hatásokra bürokratikus degenerációvá vált, mely nemcsak személy szerint Sztálinnak adott hatalmat, hanem egy új uralkodó csoportnak, amely megváltoztatta a gazdaságpolitika irányvonalát, és az utolérõ fejlõdésen alapuló nemzeti, versengõ gazdaság formáját erõszakolta rá. E politika elõjelei fölsejlettek már az 1920-as évek vitáiban, valamint a “ szocializmus egy országban” , helyesebben szólva “ fejlõdés egy országban” doktrína kialakulásában. Szilárd formát pedig az elsõ ötéves terv idõszakában az “ utolérés és elhagyás” logikájában öltött. Mint közismert, az I. világháború, a forradalom és a polgárháború együttes hatására az össztermék az 1913. évi szint 38%-ára esett vissza, az ipari termelés rátája pedig mindössze 31% volt (Nove, 1969, 68. oldal). A NEP évei a fájdalmas felépülést hozták, így 1927-1928-ra a nemzeti jövedelem kicsit túl is szárnyalta az 1913-as szintet, az ipari termelés pedig egyötödével lett magasabb. Most nem foglalkozunk a szovjet gazdaságtörténetnek a NEP immanens belsõ korlátairól folytatott éles vitájával. Nekünk most sokkal fontosabb, hogy bármilyen lenyûgözõ is volt a NEP a belsõ fejlõdés szempontjából, a szovjet gazdaságnak az összehasonlító adatokból következtetett felépülése sokkal kevésbé volt látványos. Ha az 1913 és 1928/1929 közötti éveket egészében tekintjük, szinte minden más európai gazdaság jobb teljesítményt mutat, mint a Szovjetunió, az USA-ban pedig az egy fõre jutó termelés ebben a periódusban 55%-kal nõtt. Oroszország tehát a NEP-korszak végére relatíve még veszített is 1913-as teljesítményébõl. Másodszor, nemzetközileg meggyengítették helyzetét a világ más tájain kifejlõdött versengõ iparosítási stratégiák
és a mezõgazdasági fölösleg mennyiségének növekedése, melyek mind megkérdõjelezték az orosz gazdaság túlélési esélyeit és képességeit a szabad piacon. Harmadrészt, ha nem a termelés mennyiségi mutatóit vesszük figyelembe, hanem a termelékenység összevetett szintjeit vizsgáljuk, akkor a szovjet gazdaság gyengesége még egyértelmûbbnek látszik, mivel “ a szovjet ipart a nyugati iparral szemben technikai elmaradottság jellemezte, mely sokkal súlyosabb volt, mint 1914-ben, és a tények azt mutatják, hogy például a szerszámgépiparban még az 1920-as évek végén sem csökkent az elmaradás” (Wheatcroft et al, 1986, 270-271. oldal). Negyedszer, a fegyverkezési verseny tekintetében a Vörös Hadseregnek óriási volt a technikai lemaradása. 1928-ban mindössze 92 tankjuk volt – a legtöbb elavult darab, melyeket a polgárháborúban a britektõl és a fehérektõl zsákmányoltak – , illetve 1200 autó jutott a több mint 500.000 fõs katonaságra (Tupper, 1982, 7.oldal) így hát amikor 1931-ben Sztálin elhíresült beszédében az ipar irányítóihoz szólt, és azt állította, hogy “ ötven– száz évvel kullogunk a fejlett országok mögött” , akkor pontosan határozta meg a szakadék mélységét, melyet át kellett hidalni (Sztálin, 1947, 355-356). Más volt viszont most a helyzet annyiban, hogy õ és támogatói már le tudták vonni az elszigeteltségbõl adódó következtetéseket, és megpróbáltak az Oroszországra nehezedõ gazdasági, politikai és katonai nyomásnak ellenállni. Módszerük a fejlõdési lemaradás felszámolása volt a gyors iparosítás – fõképpen a nehézipar megteremtése – révén, illetve ezáltal a Szovjetunió fegyveres erõinek megerõsítése. A hatalmat a sztálinista csoport szerezte meg, mely a forradalom eltorzult örökségét eszközül használta a maga céljaihoz, hiszen a potenciális belsõ ellenzéket korábban már felszámolták. Az arisztokrácia és a magántõkések eltûntek a forradalom, a polgárháború és a háború utáni emigráció viharaiban. Az ellenzék tehát csak a párton belül, a munkásságból – mely maga is bizonytalan társadalmi helyzetbe jutott – és a parasztságból verbuválódhatott. A párt belsõ ellenzékét az 1920-as évek végén felszámolták, a munkások és a parasztok ellenállását pedig 1928 és 1932 között sikerült megtörniük. Ennek eredményeként az állam ellenállás nélkül biztosította a gazdasági fejlõdés forrásait, és ezzel egyidõben ugyancsak az állam leszállította a munkások és a parasztok életszínvonalát, hogy a szükséges felhalmozási arányt el tudja érni. Kelet-Európában ez az átalakulás 1945 után játszódott le, amikor szovjet nyomásra a kommunista pártok ragadták magukhoz a hatalmat. De a minõségi fejlõdés valójában sokkal kisebb mértékû volt, mint gyakran hiszik. Ennek egyik jele volt, hogy jól lehetett támaszkodni az állami beavatkozás korábbi hagyományaira (Spulber, 1966). De az állami irányításra való áttérés könnyedségét óriási hatalmi vákuum kísérte, mely a II. világháború öröksége volt. A nácik megsemmisítették a “ zsidó tõkét” , és egyéb értékeiket, vagyontárgyaikat is megszerezték, tovább gyengítve ezzel a magántõke bázisát. Az õ vereségük a tõke további szétdarabolását eredményezte, mert a kollaboránsok tõkéjére az új, nem kommunista kormányok csaptak le, és az etnikai tisztogatások is a tõke “ átcsoportosításával” jártak. Fõképpen tehát a kommunista hatalomátvétel következtében, 1946– 1947-re minden fontos kelet-európai gazdaságban megerõsödött és gyakran egyeduralkodó lett az állami szektor, olyannyira, hogy Bierutnak, a lengyel vezetõnek a szavaival “ ez törvényes cselekedet volt, mely csak a valóságos tényeket és folyamatokat szentesítette. Csak annyi, hogy a törvényt a valósághoz igazítjuk” (Gluckstein, 1954, lásd még Harman, 1988). Hátravolt még persze a meggyengült magánszektor felszámolása, amire 1948-ban
került sor. A munkások és a parasztok is potenciális ellenzéket jelentettek, hiszen esetleg vonakodnak majd az erõltetett fejlesztés áldozataivá válni, ám ezt az ellenállást szinte teljesen megsemmisítették 1948 és 1952 között. Különösen alárendelt helyzetben voltak a munkások, amint ezt az alábbi utasítás is érzékelteti, amelyet a Lengyel Kommunista Párt Gazdasági Osztályának vezetõje adott ki 1948 novemberében: A gyár igazgatósága az igazgatóval az élen annak a szabálynak megfelelõen vezeti a gyárat, hogy õk alkotják az egyetlen hatalmat a kérdéses vállalatnál. õk felelnek a gyár minden tevékenységéért, a terv teljesítéséért, a gyár munkásainak munkakörülményeiért. A gyári pártsejtnek kötelessége az igazgatóság tekintélyét támogatni, és a gyárat vezetõ egységes hatalom alapvetõ szerepének jelentõségét megvilágítani. A munkástanácsoknak nem szabad az igazgatóság tevékenységébe beavatkozniuk, hanem a munkafegyelem és a munka hatékonyságának fokozásáért kell küzdeniük (idézi Blit, 1951, 14). A kommunista pártokon belül nem létezett olyan ellenzék, amely az 1920-as évek oroszországi ellenzékéhez hasonlóan alternatívát kínált volna az izolációs fejlesztéssel szemben. Az ekkoriban zajló viták, melyek tisztogatásokhoz vezettek, sokkal inkább a “ nemzeti” és a “ szovjet” érdekek egyensúlyáról szóltak, ám abban mindenki egyetértett, hogy a fejlõdési lemaradást be kell hozni. Az a tény, hogy a kelet-európai kommunista pártok képesek voltak ezt a perspektívát felkínálni, és eközben támaszkodni tudtak a Szovjetunió nyilvánvaló sikereire, lehetõvé tette, hogy az értelmiség széles köreinek támogatását is élvezzék; ez az értelmiség ráadásul már kiábrándult a piac és a magántõke korábbi felzárkózási kísérleteinek sikertelenségébõl. 1945-ben a kommunista pártok általában kis taglétszámmal rendelkeztek, de mivel a puszta elnyomásnál többet ígértek, rohamosan nõttek. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a Szovjetunió összeomlása óta Középés Kelet-Európában sok elemzõ próbálta a szovjet rendszert kizárólag külsõ kényszernek bemutatni – az ember ekkor részben arra gondol, hogy ez a magyarázat csak kibúvó a hatalomban kompromittálódott hazai erõk számára. A valóságban a kommunista pártokban megvolt a lehetõség a fejlõdés elõmozdítására és a “ nemzet” egészének megváltására, valamint arra, hogy az egyes pártszimpatizánsoknak biztosítsák a társadalmi mobilitást. Amit a két világháború közötti idõben megígértek a lakosságnak, azt most új formában, de megvalósítják, és ez még azoknak is vonzóvá tette ezeket a pártokat, akik a független nemzeti fejlõdés stratégiájának elkötelezett híveként akartak karriert csinálni. J. M. Montias szavaival: “ Visszatekintve figyelemre méltó, hogy Sztálin megbízottjai Kelet-Európában saját céljaik kompromittálása nélkül be tudták vonni a hazai értelmiség ilyen nagy részét politikájuk megvalósításába” (Montias, 1978). ám ez az együttmûködés kevésbé figyelemre méltó akkor, ha arra gondolunk, hogy ezek a rendszerek tudatosan takaróztak a “ nemzeti fejlõdés” leplével. Romániában például sok elemzõ rámutatott már arra, hogy milyen erõteljes a hasonlóság az egy országban zajló fejlõdés 1948-as román kommunista ideológiája és a román Liberális Párt 1920-as években vallott nézetei (jelszava is ez volt: “ Csak mi magunk” ) között. 5. Az állam irányította gazdaságok felemelkedése és bukása A kelet-európai vezetés képes volt az államhatalmat az 1930-as évek szovjet mintájára
felhasználni. Ez mindenekelõtt azt jelentette, hogy óriásira nõtt az állandó beruházás aránya a paraszti és munkástömegek fogyasztásának kárára. Másodsorban, a befektetések 50-60%-át az iparban, fõképpen a nehéziparban eszközölték – elsõsorban a mezõgazdaság rovására. Ezáltal sikerült megteremteni azt a nehézipari bázist, melyet a független nemzeti fejlõdés sine qua non-jának tekintettek. Hogy ez az állapot kialakulhasson, csökkenteni kellett a világpiaci verseny hatásait, mert ez letörte volna az éretlen, gyenge ipari bázis életképességét. Az alapvetõ különbség a szovjet és a kelet-európai módszerek között abban állt, hogy mivel a Szovjetunióban a külvilággal folytatandó versengés központi hajtóereje a katonai verseny volt, ezért ott a kelet-európainál sokkal erõsebbek voltak az autarchiás törekvések. Azonban a kezdeti sikerek után mindkét régiónak óriási árat kellett fizetnie a világpiactól való viszonylagos elszigeteltségért. Az 1950-es és 1960-as években a szovjet és a kelet-európai stratégia átfogó eredményei nagyon is meggyõzõnek tûntek, mivel a fejlettségbeli hátrány kezdett eltûnni. A múltbeli szomorú teljesítményekhez és a hidegháborús légkörhöz viszonyítva túlzottan is optimista remények támadtak a lemaradás teljes felszámolásáról. ám ezek a remények nem váltak valóra. A hidegháború csak segítette a fejlett világ gazdaságainak általános felvirágzását, és a centrum országaihoz kapcsolódó elmaradottabb gazdaságok is viszonylagos fejlõdésnek indultak. De elsõként a kelet-európai gazdaságok produkálták ezt az eredményt, míg Nyugaton nem látszott ilyen egyértelmûen a felzárkózás lehetõsége. Miközben például Franciaország, Nyugat-Németország és Olaszország röviddel a kelet-európai “ gazdasági csodák” beköszönte után szintén a “ csoda” jeleit mutatta, addig a spanyol gazdaság egészen az 1950-es évek végéig semmi jelét sem adta a viszonylagos elõrelépésnek a portugál és a görög gazdasághoz hasonlóan. A keleteurópai gazdaságok viszonylag gyors eredményei még inkább lenyûgözõek, ha figyelembe vesszük Nyugat-Európa és az USA, illetve Kelet-Európa és a Szovjetunió kapcsolatát. Míg az elsõ esetben a hidegháború idején az USA jelentõs támogatást nyújtott Nyugat-Európának, addig Kelet-Európából a szovjet vezetés kivonta a forrásokat (legalábbis 1956-ig) a szovjet gazdaság talpra állítása érdekében. Görögország például egy idõben az össznemzeti termékének 15%-át kitevõ segélyt kapott (Spulber, 1963). A kezdeti eredmények szédületesek voltak az Európán túli területekkel összevetve is. A II. világháború utáni idõszakban például a legfejlettebb latin-amerikai gazdaságok csak néhány évig tudták viszonylagos elõnyüket fenntartani, és ma ugyanabban a relatív helyzetben vannak, mint voltak ötven évvel ezelõtt – dacára a térség gazdasági növekedésének és iparosításának (Maddison, 1995b). A fõ problémát mind a Szovjetunió, mind Kelet-Európa gazdaságainak az okozta, hogy az 1960-as években növekedési rátájuk hanyatlani kezdett. A korábbi növekedési mutatókat Nyugaton sem lehetett fenntartani, de a kelet-európai visszaesés gyorsabb volt, ráadásul a Kelet és a Nyugat leszálló trendjei keresztezték egymást. Ennek következtében az 1970-es évek végére nyilvánvaló lett, hogy a fejlõdési elmaradás nem csökkenthetõ, az 1980-as évekre pedig egyre sokasodtak a gazdasági nehézségek. Hogy az így elõállott problémák milyen súlyosak, attól is függ, mivel vetjük õket egybe. Az 1960-as évekig az egy fõre esõ termelés tekintetében Nagy-Britannia volt az európai gazdaság vezetõ ereje. Késõbb azonban a brit gazdaság a fejlett világ
leggyengébb növekedési mutatóit produkálta, így visszacsúszott az elsõ helyrõl a fejlett országok középmezõnyébe. Ha tehát az Egyesült Királyságot vesszük kiindulópontnak, akkor ez felértékeli a konvergencia mértékét. Ha viszont az újabb vezetõ gazdaságokhoz viszonyítunk, melyek Nagy-Britannia helyébe léptek (és még jobban változik a kép, ha nem európai, hanem világméretekben gondolkodunk), akkor a viszonylagos felzárkózás még szerényebbnek tûnik. Noha a kelet-európai gazdaságok relatíve hanyatlani kezdtek, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy az 1970-es évek végétõl világszerte ugyanez volt a tendencia – bár az európai tömbön kívül akadt néhány gazdaság, mely a fejlettek nyomába eredt (fõképpen a kelet-ázsiai “ kistigrisek” ). A nyugati tábor egésze számára viszont a közeledés ténye egyre kétségesebb lett, és ugyanez igaz a fejlõdõ országok tekintetében is. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy ebben az értelemben a kelet-európai gazdaságok összeomlásának elemzése azt mutatja, nincsenek specifikus, csak erre a tömbre jellemzõ okok. Inkább az érvényes, mint azt Arrighi állította, hogy a világgazdaságban mint egészben hiányoztak az erõteljes és folyamatos közeledési trendek, éppen ezért most a “ fejlõdéseszme általános válságával” kell szembenéznünk (Arrighi, 1991). Az iparosítás egyre nagyobb teret nyert, de a világgazdaságnak csak kis része tudta relatív helyzetét megõrizni az 1990-es évekre. Kétségtelenül nagyon kellemes alternatív fejlõdésrõl ábrándozni, de az eredményes felzárkózást megvalósító országok nem tipikus és korlátozott sikerei valójában nem voltak minden ország számára elérhetõek. A Kelet-Európán túli fejlõdõ országok zömében a füstbe ment remények jelentik a valóságot. Ez a sokkal általánosabb tévedés arra int, hogy szkeptikusabbak legyünk Kelet-Európa reális lehetõségeit illetõen is. Arrighi azt írta, nehéz “ elfogadható érvet találni arra, hogy a kommunista Kelet-Európa és a Szovjetunió mai és korábbi területei jobb gazdasági teljesítményt nyújtottak volna, mint mondjuk Latin-Amerika, ha nincs a tervgazdaság és a világpiacról való leválás” (Arrighi, 1991, 55). Ehhez még hozzá kell tennünk a fentebb már jelzett dilemmát a történelmi spekulációkat illetõen. Ugyanis ha azon spekulálunk, mi történt volna a kelet-európai gazdaságokban, ha nyitottak, és a világgazdaság részeként mûködnek, akkor számolnunk kell azzal a lehetõséggel is, hogy elmaradtak volna a hidegháború gazdaságilag jótékony hatásai, az 1950-es és az 1970-es évek közötti korszak jóval bizonytalanabb lett volna, jelentõsen csökkentve a gazdasági közeledés lehetõségeit is. A probléma specifikusan kelet-európai vonását az adta, hogy az elszigetelt nemzeti fejlõdés következtében a globalizáció kedvezõ hatásai nem érvényesülhettek teljes egészében. Az egyre gyengébb eredményekkel járó fejlesztési programok teremtette egyensúlyhiány méreteirõl Winiecki ad alapos képet. Hollis Chenery jól ismert módszerét használva kiszámította, hogy 1965-ben a kelet-európai ipar részesedése az össztermékben 52% volt, szemben egy feltételezett, hasonló egy fõre jutó termelési mutatókkal rendelkezõ piacgazdaság 39%-os részesedésével. 1979-re a tényleges kelet-európai adat 63% volt, szemben a modellezett piacgazdaság 40%-os mutatójával (Wiernicki, 1988, 81). Bár az elszigetelt szovjet tömbön belül ez az ipar döntõen életképes volt, amikor a világgazdaság színvonalával kellett megmérkõznie, ez a forma megbukott. Itt ellentmondásos dialektika érvényesült. Egyfelõl, mint Rainnie és
Hardie rámutatott, “ az állam által támogatott fejlõdés bizonyos mértékig elvetette önnön pusztulásának csíráit is, amennyiben elõsegítette és felgyorsította az integráció és a nemzetköziesedés folyamatát” (Rainnie és Hardie, 1996). De a globalizáció már az 1970-es évektõl azt is jelentette, hogy a világgazdaság külsõ nyomása aláássa a belsõ gazdaságot. Ha a lassuló tempójú gazdaságokat hatékonyabb, intenzívebb pályára akarták átállítani, akkor a fejlett országok technológiájának és know howjának átvétele elengedhetetlenül szükségessé vált, ami viszont azt eredményezte, hogy ezek a gazdaságok egyre inkább belesodródnak a nemzetközi termékáradatba – kölcsönök formájában a pénzpiacot is beleértve, a kölcsönöket pedig valutában kellett visszafizetni. így tehát egyfelõl a világgazdaságba való lassú integrálódás új lehetõségeket tárt fel, másfelõl azonban egyre nehezedõ kényszert jelentett a növekvõ adósság, a kereskedelmi egyensúly hiánya és a külföldi inflációs nyomás révén, s mindez súlyosan megterhelte a belsõ tervmechanizmust. A gazdaságok belsõ átalakuláson mentek át, a gazdasági kötöttségek sok országban enyhültek a mezõgazdaságban dolgozók, a kisvállalkozók és a késõbb “ nómenklatúra-tõkéseknek” nevezett csoport javára. Ez utóbbi réteg kialakulása már az átmenet jele volt, mivel az uralkodó osztály tagjai az állami tulajdon feletti ellenõrzési jogukat kezdték törvényileg és társadalmilag biztosított magántulajdonosi formákba átmenteni. Tovább könnyítette ezt az átmenetet, hogy egy új és ideológiailag kevésbé elkötelezett nemzedék kopogtatott a hatalom ajtaján. Ennek eredménye az lett, hogy 1989 küszöbén e társadalmak vezetõ szereplõi kétirányú nyomásnak voltak kitéve (bár ennek mértéke országonként eltérõ volt) – egyfelõl, hogy újítsák meg a régi rendszert, másfelõl, hogy bontsák le azt. 6. átmenet és divergencia Az 1989 és 1991 közötti periódus történései a lebontásnak kedveztek, és új vezetést dobtak felszínre, amely a tömegek változások iránti igényét a maga hasznára fordította. Ez nem kis mértékben abból adódott, hogy megvolt a maga “ technokrata” koncepciója a reformok menetérõl. További támogatást adott a folyamatoknak a nyugati kormányok és hivatalos tanácsadóik helyeslése. A nyugati támogatás azonban nem a fejlõdéshez való közvetlen hozzájárulást jelentette, hanem inkább a nemzetközi pénzügyi stabilitás és a kelet-európai tömb fizetõképességének biztosítását; a fizetõképesség viszont rövid- és középtávon a növekedés rovására õrizhetõ meg. A változások tiszta nyeresége egyfelõl az volt, hogy az új vezetés mindenhol képes volt óriási változásokat elérni Kelet-Európa népeinek életében, ami természetesen közelebb vitte õket a nyugati modellhez, és egyben elsodorta a tömegek reményeit a szabadabb és virágzóbb jövõt illetõen. Milyen hatással volt mindez a gazdasági közeledésre? Az alábbi táblázatok azt mutatják, hogy még a legoptimistább forgatókönyvek (amelyeket néhányan az átmenet elsõ idõszakában reálisnak gondoltak) szerint is a konvergencia hosszú idõt vesz igénybe. A GDP kiegyenlítõdésének forgatókönyve az átmeneti országokra2 (az éveket kerekítettük):
Fejlett országok növekedési aránya (%)
átmeneti országok növekedési aránya (%)
Az utolérési periódu (években)
2
3
136
2
4
68
2
5
46
3
4
137
3
5
69
4
5
139
A GDP kiegyenlítõdésének forgatókönyve az átmeneti országokra (az éveket kerekítettük): Fejlett országok növekedési aránya (%)
átmeneti országok növekedési aránya (%)
Az utolérési periódu (években)
2
3
65
2
4
33
2
5
22
3
4
66
3
5
33
4
5
66
De az átmenet, melyrõl azt gondolták, csak rövid ideig tartó “ átmeneti visszaeséssel” jár majd, nemhogy a várt konvergenciát nem hozta meg, hanem a termelés hosszantartó zuhanását eredményezte, ami a fejlett világtól való további elmaradást jelentette. Az átmenet lendületének fenntartása és a lemaradók bátorítása végett az elemzõk általában a lehetõ legkedvezõbb fénybe állítják a talpraállást igazoló tényeket, és azt mondják, a válság mértékét felnagyítják a statisztikai adatgyûjtés problémái, a javulás jelei pedig ugyanezért alábecsültek. Annak érdekében, hogy a kilábalás jelei a lehetõ legmarkánsabbak legyenek, a statisztikai adatsorokat ma inkább 1991– 1992-vel kezdik, nem pedig 1989-cel (vagy még korábbról), amikor az átmenet válsága kezdetét vette. A statisztikai adatok alapján azonban a kilábalást hangsúlyozó megközelítésekkel ellentétes gondolatmenet is bizonyítható (e vita részleteirõl lásd Rosati, 1994, Summers és Andor, 1998). De még ha a legoptimistább számítást fogadjuk is el, akkor is tény marad, hogy a tanulmány írásakor (1999 közepén) csak a lengyel gazdaságnak sikerült egyértelmûen utolérnie és elhagynia az 1989-es termelési szintet. Az állítólagos sikertörténeteknek azonban a folyamatos dinamizmust is igazolniuk kellene, mely majd visszaemeli õket a korábbi szintre. A hagyományos piaci érvelést azonban a történelem már diszkreditálta a világnak ezen a vidékén. A volt Szovjetunió utódállamaiban a helyzet még ennél is katasztrofálisabb. Valószínûleg ez volt a fejlett országok gazdaságtörténetében és a gazdaságtörténetben általában ismert legsúlyosabb összeomlás békeidõben. És amikor
1998 nyarán megrendült az orosz pénzügyi rendszer, ezzel az addig gyakran hivatkozott érvelés – hogy ti. mindez elfogadható, amíg biztosított Oroszország pénzügyi stabilitása – is megingott. Hogy az átmenet válságának sajátosságait és a kelet-európai gazdaságok felzárkózásának elmaradását teljes egészében megértsük, figyelembe kell vennünk a következõ négy szempontot. Az elsõ az, hogy az átmenet a strukturális átalakítás versenyre építõ megközelítésén alapult. Kelet-Európa “ a nemzetköziesedés és struktúraváltás folyamatát alig fél évtized alatt vitte végbe, melyhez NyugatEurópának több mint negyedszázad adatott” (Rainnie és Hardie, 1996). Ennek következtében a volt Szovjetunió és a kelet-európai gazdaságok erõsen leértékelõdtek a nemzetközi munkamegosztásban. ám ez nem volt szükségszerû. 1989-ben még nagy reményeket fûztek a nyugati befektetések és támogatások beáramlásához, amelyek majd segítenek az omladozó ipari struktúrák megújításában (Haynes, 1992). A támogatás azonban elmaradt, vagyis az immár világpiaci mércével megmért ipar összeomlott – kivéve, ha az állami beavatkozás vagy a piac tökéletlen mûködése meg nem óvta. Másodsorban, még ha az átmenet élvonalát alkotó gazdaságokra vonatkozó legoptimistább értékeket fogadjuk is el, akkor sem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt, hogy a gazdasági talpraállás önmagában még nem egyenlõ a felzárkózással, hiszen ezek a gazdaságok mozgó célpontot üldöznek: a fejlett országok továbbra is növekszenek – igaz, az 1990-es években egyenlõtlenül. Amikor az átmeneti gazdaságok elérik 1989-es termelési mutatóikat, relatíve akkor is nagyobb lesz a lemaradásuk, mint 1989-ben volt. A felzárkózáshoz az szükséges, hogy hosszú idõn át sikerüljön fenntartani a magas növekedési rátát, így visszajuthatunk a kezdeti relatív lemaradáshoz, s majd ekkor lehet nekilátni a gazdasági különbségek kiegyenlítésének. Harmadsorban, amint azt már a tanulmány elején hangsúlyoztuk, a felzárkózás eddigi története azt mutatja, hogy e folyamatnak a dinamikusan fejlõdõ világgazdaság nyújtja a legkedvezõbb hátteret. Az 1989-ben megindult átalakulás egybeesett az 1980-as évektõl tartó fellendülés kifulladásának kezdetével, és a világgazdaság eredményei azóta is nagyon egyenetlenek voltak, a legutóbbi idõszakban pedig a súlyosbodó válság jeleit mutatják. Ha ez a tendencia nem is hozza a legpesszimistább jóslatok beteljesedését, akkor is kérdéses, vajon lehetséges-e hosszú távú visszatérés a növekedés 1945 után tapasztalt aranykorához. Nagy kérdés marad, vajon Közép- és Kelet-Európa gazdaságai képesek lesznek-e hosszú távon a fejlett gazdaságokhoz való közeledésre, és valószínûnek látszik, hogy a belátható jövõben ezek az országok az Európai Unió fejlett gazdaságainak mérsékelten szegény szomszédai maradnak. Végül pedig világos, hogy bármilyen lesz is a térség gazdasági felépülése, ez az átmeneti gazdaságok többségében felerõsíti a regionális különbségeket. Egyértelmûen látható ez Magyarország esetében, mely a térségben az átlagosnál jobban vonzza a külföldi befektetõket. Beszédes azonban, ami az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium adataiból olvasható ki; eszerint “ a külföldi befektetõk 15 milliárd dollárjának – melyet Magyarország 1990 óta kapott – mintegy 75%-a Budapestre és a nyugati megyékbe irányult. E tõkének csak alig egy százaléka jutott Kelet-Magyarország négy megyéjébe” (Haynes, 1998). Ez persze szélsõséges példa, de mélyebb problémára utal, és azt sugallja, hogy a regionális különbségek a jövõben súlyosabb problémát jelentenek majd, mint a közelmúltban. Ennek alapján úgy tûnik, amint ezt Rainnie és
Hardie Lengyelország esetében kimutatta, hogy a rendszerváltás a térség egyenlõtlen fejlõdését csak felerõsíti. A versengõ átalakítás eredménye szavaik szerint az, hogy “ a periferialitás tengerében kialakulnak a viszonylagos fejlettség szigetei” (Rainnie és Hardie, 1996). Ezek a szigetek négy tényezõre épülnek. Az elsõ a régi rendszerben háttérbe szorított szolgáltató ágazat terjeszkedése. A nagyvárosok modernizációjában ez az elem játszik lényeges szerepet. A második elem egynéhány nyugati multinacionális cég leányvállalatainak megjelenése. A harmadik a sikeres helyzetû hazai iparágak jelenléte. A negyedik a marginális kisipari tevékenységi formák fejlõdése. Rainnie és Hardie különösen ironikusan fogalmaznak azzal kapcsolatban, hogy ez a szektor lehetne az intenzív fejlõdés motorja, és azt állítják, hogy Lengyelországban a kis- és a közepes vállalkozások többsége “ a bolhapiacnak, nem pedig a szabad piacnak a résztvevõje, ahol alacsony vagy nem létezõ profitot állít elõ” . De a kelet-európai ipart az alacsony keresetek ellenére is megterheli a drága munkaerõ (Husan, 1996), és emiatt nem is vonzanak jelentõs külföldi befektetést (és akkor még nem is beszéltünk a politikai bizonytalanság következményeirõl, melyek a volt szovjet tömb országainak többségét jellemzik). Következtetésünk tehát az, hogy a keleti tömb gazdaságtörténete azt bizonyítja, Közép- és Kelet-Európában a hosszú távú fejlõdés útjában olyan nehézségek állnak, melyeket eddig még egyetlen rendszernek sem sikerült megoldania. A lemaradás felszámolását a történelem folyamán hol az államtól, hol pedig a piactól remélték, ami a régió lakosságára óriási, bár egyenlõtlenül eloszló terheket rótt. Minden átnyergelést azzal igazoltak, hogy a változások a terheket viselõknek a relatív lemaradás csökkenését és magasabb életszínvonalat hoznak majd. A múlt gyászos tényei azonban kevés okot adnak arra, hogy elhiggyük, a volt Szovjetunió és KeletEurópa mostani vezetõi elõdeiknél sikeresebben oldják meg majd ezt a problémát. A globális egyenlõtlenség problémáját nem lehet részletekben megoldani, és a ma kínált receptek bizonyosan nem jelentenek megoldást. (Fordította: Baráth Katalin) Irodalomjegyzék Aggrihi, G. (1991) “ World income inequality and the future of socialism” , New Left Review, 191, (Sept.-Oct). Aldcroft D & Moreland, S, (1995) Economic Change in Eastern Europe Since 1918, Aldershot: Edward Elgar Ambramovitz, M. (1986) “ Catching up, forging ahead, and falling behind,” Journal of Economic History, 46: 385- 406. Bairoch, P. (1976) “ Europe’ s Gross National Product: 1800-1975,” Journal of European Economic History, 5: 2 ; 273- 340. Baumol, W. (1986) “ Productivity growth, convergence and welfare: what the longrun data show,” American Economic Review, 76: 1072-1085. Berov, L (1988) “ About the comparability of the industrial statistics data in the individual Balkan countries before and right after the Second World War” , Etudes
Balkaniques, 1; Blit, L. (1951) Trade Unions in Communist Countries, Birmingham (England): Town Crier Publishing. Broadberry, S. (1998) “ How did the United States and Germany overtake Britain? A sectoral analysis of comparative productivity levels, 1870– 1990", Journal of Economic History, 58 : 2 (June), 375-407. Crafts, N.F.R. (1989) “ Gross National Product in Europe 1870-1910: some new estimates,” Explorations in Economic History, vol. 20 ; 387-401. Galbraith, J.K. (1992) The Culture of Contentment, London: Sinclair Stevenson Gramsci, A (1977) Selections from Political Writings 1910– 1920, London: Lawrence and Wishart Gerschenkron, A 1962, Economic Backwardness in Historical Perspective, Cambridge Mass.: Harvard U.P. Gerschenkron, A 1968 Continuity in History and Other Essays, Cambridge Mass.: Harvard U.P., Gerschenkron, A 1977, An Economic Spurt that Failed, Princeton, NJ: Gluckstein, Y 1954, Stalin’ s Satellites in Europe, Allen and Unwin Good, D.F. 1994, “ The economic lag of Central and Eastern Europe: income estimates from the Habsburg successor states, 1870– 1910", Journal of Economic History, 54: 4 (December), 869-891. Gregory, P 1991 “ The role of the state in promoting economic development: the Russian case and its general implications’ in R.Sylla & G.Toniolo eds., Patterns of European Industrialisation: the Nineteenth Century, London, Routledge. Gregory, P 1994 Before Command: An Economic History of Russia from Emancipation to the First Five Year Plan, Princeton. N.J. Hardy, J & Rainnie, A 1996 Restructuring Krakow: Desperately Seeking Capitalism, London: Mansell Harman, C 1984 Explaining the Crisis. A Marxist Reappraisal, London: Bookmarks Harman, C, 1988, Class Struggles in Eastern Europe 1945-1983, London: Bookmarks. Harrison, M 1994 “ GDPs of f the USSR and Eastern Europe: Towards an Inter-war comparison” , Europe-Asia Studies, 46: 2, 243-259.
Hauner, M 1986 “ Military budgets and the armaments industry” in M.C.Kaser & E.A.Radice eds., The Economic History of Eastern Europe 1919-1975, vol. II InterWar Policy, the War and Reconstruction, Oxford: Oxford University Press. Haynes, M (1992), “ The rhetoric and reality of western aid to Eastern Europe” European Business and Economic Development, 1: 2 (September), 13-18. Haynes, M 1994 “ Class and the Eastern European Transition” , in A. Callinicos et al., Marxism and the New Imperialism, London: Bookmarks Haynes, M 1998 “ The European Union and Its Periphery: Inclusion and Exclusion” , Economic and Political Weekly , 33: 35, PE87-PE97. Haynes, M & Husan, R “ The state and ,market in the transition economies: critical remarks in the light of past history and current experience” , Journal of European Economic History, 27: 3 (Winter), 609-646. Jacobs, A 1946 A Window on Moscow, 1944-1945, London: Collins Kahan, A, 1967 “ Government policies and the industrialisation of Russia” , Journal of Economic History, vol. 27 no. 4, December, Karpinski, A 1964 Twenty Years of Poland’ s Economic Development 1944-1964, Warsaw Kidron, M. 1968. Western Capitalism Since the War, Harmondsworth Middlesex (UK): Penguin. Kuznets, S. 1966 Modern Economic Growth. Rate, Structure, Spread, New Haven, Yale Lampe, J. 1975 “ Varieties of unsuccessful industrialisation: the Balkan states before 1914” , Journal of Economic History, vol. xxxv Lampe J & Jackson M., 1982, Balkan Economic History, 1550– 1950: From Imperial Borderlands to Developing Nations, Bloomington Ind.: Indiana University Press. Maddison, A 1982, Phases of Capitalist Development, Oxford, Oxford University Press Maddison, A 1989, The World Economy in the Twentieth Century, Paris: OECD. Maddison, A 1991 Dynamics Forces in Capitalist Development. A Long Run View, Oxford: Oxford University Press Maddison, A 1995a Explaining the Economic Performance of Nations: Essays in Time and Space, London: Edward Elgar Maddison, A 1995b Monitoring the World Economy 1820– 1992, Paris: OECD
Montias, J.M. 1978 “ Notes on the Rumanian debate on sheltered industrialisation 1860-1906” in K.Jowitt ed., Social Change in Rumania 1860-1940: a debate on Development in a European State, Berkeley, 1978, Nove, A 1991 An Economic History of the USSR, Harmondsworth Middlesex (UK): Penguin. Poland 1937 Concise Statistical Yearbook of Poland 1937, Warsaw, Chief Bureau of Statistics Pryor, F et al 1971, “ Czechoslovak aggregate production in the inter-war period,” Review of Income and Wealth, 34 , pp. 1- 25. Rosati, D.K. 1994 ‘ Output decline during the transition from plan to market: a reconsideration’ , The Economics of the Transition, 2: 4, (December), 419-441. Rosenstein-Rodan, R 1943 “ Problems of industrialisation of Eastern and South eastern Europe” , Economic Journal, lii, (June- Sept.), . Skodlarkski, J 1995 Zarys historii gospodarcjez Polski do 1945 roku, Warsaw Spulber, N 1963 “ Changes in the economic structures of the Balkans, 1860-1960” , in C.& B.Jelavich eds., The Balkans in Transition, Berkley, University of California Press, 1963. Spulber, N 1966 The State and Economic Development in Eastern Europe, New York Stalin, J. 1946 Problems of Leninism, Moscow Summers M & Andor L (1998) Market Failure: A Guide to Eastern Europe’ s Economic Miracle, London: Pluto Press. Summers, R & Heston. A (1988) “ A new set of international comparisons of real product and price levels: Estimates for 130 countries, 1950-1985” , Review of Income and Wealth, 34: 1, (March), 1-25. Tupper, S. (1982) The Red Army and the Soviet Defence Industry, 1934-1941, Ph.D. University of Birmingham (England) Tutundzhiev I et al, 1996 Kratka stopanska istoriya na Bulgariya, Veliko Tirnovo, UN, 1995, Check table A1; 299 Wheatcroft, S G , Davies, R & Cooper J.: “ Soviet industrialisation reconsidered: some preliminary conclusions about economic development between 1926 and 1941” , Economic History Review, xxxix : 2, (May), . Winiecki, J 1988 The Distorted World of Soviet-Type Economies, London: Routledge
Jegyzetek 1
Az általánosan elfogadott nézetektõl aligha állt távolabb annak a lehetõségnek a számbavétele, hogy a heves kelet-európai történésekhez hasonló folyamatok játszódhatnak le az Egyesült államokban vagy mondjuk Nagy-Britanniában. A kommunizmus összeomlott, a kapitalizmus gyõzedelmeskedett. Lehetett-e bárki annyira pesszimista, hogy feltételezze, a sikeres rendszer mélyében hasonlóan súlyos fogyatékosságok rejlenek? Nos, voltak ilyenek. (Galbraith, 1992, 10). 2
Az utolérési periódus meghatározásához a következõ képletet használtuk:
n n Gx = g y (1) Ahol a G = a fejlett országok egy fõre jutó eredeti GDP-je, A g = az átmeneti országok egy fõre jutó eredeti GDP-je, Az x = (1 + a fejlett országok éves növekedési rátája), Az y = (1 + az átmeneti országok éves növekedési rátája), Az n = az egy fõre esõ GDP kiegyenlítõdéséhez szükséges évek száma (vagy felzárkózási periódus). A logaritmus kiszámításakor az alábbi formulát nyerjük: Log G + nLog x = Log g + nLog y (2) így Log G – Log g = n(Log y – Log x) (3) És n = (Log G – Log g) / (Log y – Log x) (4) A felzárkózási adatok Maddison 1992-re vonatkozó egy fõre esõ GDP-számításain alapulnak (Maddison, 1995b), melynek alapján a fejlett országok egy fore eso GDP-je = 17.444 $ (tizenkét nyugat-európai ország – Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia – és még négy nyugati “ sarj – Ausztrália, Kanada, új-Zéland és az Egyesült államok – adatainak számtani középértéke; ezek az országok, az átmeneti országok egy fõre esõ GDP-je = 4.627$, mely hét kelet-európai ország egy fõre esõ GDP-jének átlaga (Bulgária, a volt Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia, a volt Szovjetunió és a volt Jugoszlávia). Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a jelenlegi felzárkózási adatok biztosan sokkal magasabbak, mivel az átmeneti országok többségének GDP-je vagy stagnált, vagy jóval kisebb lett 1992 óta, miközben a fejlett országok tovább növekedtek.
Vissza az elõzõ oldalra
Vissza a kezdõlapra
Elõre a követke
