1
MI TÖRTÉNT MA A SULIBAN? – SZÜLŐI KÉZIKÖNYV Ez a kézikönyv a szülőknek és minden felnőttnek szól, akik tenni szeretnének a gyermekek közötti erőszak csökkentéséért KIADÓ: UNICЕF Bеlgrád, Szerb Köztársaság FELELŐS KIADÓ: Јuditа Rајhеnbеrg, az UNICEF szerbiai igazgatója A horvátországi “Stоp nаsilju u škоlаmа” programhoz írt kéziköny alapján ÖSSZEÁLLÍTOTTA: az Erőszakmentes iskola program szakmai csoportja (Drаgаnа Kоrugа, Biljаnа Lајоvić, Mirјаnа Trkuljа) FORDÍTOTTA: Beretka Ferenc ILLUSZTRÁLTA: Milisаv Bаnkоvić DESIGN: Prеdrаg Јоvаnоvić GÉPTEREM: Cicero, Bеlgrád MEGJELENT: 2013. Ez a kézikönyv az “Erőszakmentes iskola – a gyermek biztonságos és serkentő környezetéért” program keretein belül jött létre, mely Szerbia általános iskoláiban valósul meg a polgárok, hazai és külföldi támogatók valamint a gazdasági szektor segítségével. A Kézikönyv 3 000 példányszámban való nyomtatását a pótdíjas postai bélyegző megfizettése tette lehetővé.
2
TARTALOM: BEVEZETŐ ........................................................................................... MI AZ ERŐSZAKOS MAGATARTÁS? ................................................... AZ ERŐSZAKOS MAGATARTÁS KÖVETKEZMÉNYEI ...................... SEGÍTSÜNK GYERMEKÜNKÖN, HA ERŐSZAK ÉRI ........................ AZ ERŐSZAKOSKODÓ GYERMEK .................................................... SEGÍTSÜNK GYERMEKÜNKÖN, HA ERŐSZAKOSKODIK ................. SEGÍTSÜNK A SZEMLÉLŐDŐKNEK ÉS A HALLGATÓ TÖBBSÉGNEK ............................................................... TEGYÜNK ÉRTE, HOGY CSÖKKENJEN AZ ERŐSZAK ...................... BELSŐ VÉDŐHÁLÓ ............................................................................. KÜLSŐ VÉDŐHÁLÓ ............................................................................ FOGALOMTÁR ..................................................................................... IRODALOM ...........................................................................................
3 4 14 16 22 25 30 32 40 42 45 47
1
ERŐSZAK = ZÉRÓ TOLERANCIA
MINDENKI SÖPÖRJÖN A SAJÁT HÁZA TÁJÁN! 2
BEVEZETŐ A történelemben az erőszak és az erőszakos magatartásformák különféle változatokban fordultak elő. Az erőszak szemmel láthatóan olyan közösségi problémát jelent, amely ellen a társadalmi fejlődés minden szakaszában valamilyen módon fel kell lépni. Az erőszak tehát jelen van, de folyamatosan törekednünk kell a megfékezésére. Sok esetben tanulással, új ismeretek és készségek elsajátításával, valamint bizonyos élethelyzetekben ezek alkalmazásával hatni lehet a viselkedés megváltoztatására és az erőszak csökkentésére. Az Erőszakmentes iskola program megpróbál változtatni az iskolai környezeten. A programban az iskola tanulói, tanárai és dolgozói, a szülők és a lakóhelyi közösség képviselői vesznek részt. A program célja, hogy csökkentse a gyermekek közötti és gyermekek elleni erőszak mértékét a szerbiai iskolákban. A program keretében végzett felmérés rámutatott arra, hogy az iskolai az erőszak életkortól, nemtől és vallási meggyőződétől függetlenül igen elterjedt jelenség iskoláinkban. Szülőként kétféleképp szembesülhetünk az iskolai erőszakkal. Közvetlen módon akkor, ha gyermekünket éri erőszak, vagy ő erőszakoskodik másokkal, közvetett úton pedig, ha gyermekünk társa az erőszak elszenvedője vagy elkövetője. Mindkét esetben szükség van a szülői beavatkozásra. Ez a kézikönyv segít abban, hogy megtudjuk, mi az erőszak, hogyan ismerhető fel, hogyan segíthetünk az erőszak elszenvedőin vagy az erőszakosan viselkedő gyermekeken, továbbá az erőszakos cselekmények néma személőin. E kézikönyvben hangsúlyozni szeretnénk, hogy az iskolai erőszak megfékezésében mennyire fontos az iskola, a család és a közösség együttes, összehangolt fellépése.
Kedves Szülők, tartsanak velünk! Az Erőszakmentes iskola nem működhet Önök nélkül! 3
MIT NEVEZÜNK ERŐSZAKOS MAGATARTÁSNAK? A legtöbb gyermek fejlődésében vannak agresszív időszakok. Ilyenkor lázad, hangoskodik, csapkod, zörög, sérteget másokat, veszekszik mindenkivel, de leginkább a felnőttekkel. Viselkedése meglepi, és zavarba hozza szüleit... Ezzel fokozza a környezet elvárásait, hogy a szülők tegyenek valamit, fékezzék meg gyermeküket, tereljék megfelelő mederbe a magatartását, egyszóval vonják ellenőrzés alá a helyzetet. A meglepett és zavarba esett szülő ilyenkor feszültté, nyugtalanná, bizonytalanná válik, sőt akár pánikba is eshet.
Mit a teendő ilyen esetekben? A válasz nem is olyan egyszerű. A szakemberek a következőket tanácsolják:
1. Mindenképp reagálni kell! Mindig és haladéktalanul reagálni kell minden agresszív és erőszakos magatartásra, még mielőtt nagyobb méreteket öltene. Miért? Hogy a gyermek ilyen magatartása ne váljon követendő példává. Hogy a kortársi, családi és iskolai környezetben ne mindig ő legyen a bűnbak. Hogy magatartása miatt ne fenyegesse további veszély, s ne keletkezzen újabb kár. Hogy világosan tudtára adja: viselkedése az Ön számára is elfogadhatatlan.
Legyen önkontrollja, s tartsa ellenőrzés alatt a helyzetet. 4
Hogyan? Ne feledje: a gyermek erőszakos magatartása az ellenőrzés csökkenésére utal. Ne engedje meg, hogy az ön kezéből is kicsússzanak az ellenőrzés szálai. Higgadtan tervezze meg azokat a konstruktív lépéseket, melyekkel eléri, hogy gyermeke felvállalja a magatartásával járó felelősséget. (Legyen tudatában annak, jogy saját viselkedésével példát mutat a gyermekének.) Segítsen gyermekének a viselkedésével járó felelősség vállalásában. Például térítse meg az okozott kárt, beszélgessen el a megbántott személlyel, s így tegye jóvá sérelmeket (ezt nevezik restitúciónak). A másik módszer szerint egy, az ügyben semleges felnőtt közvetítsen a haragosok között: Így próbálják megtalálni a konstruktív megoldást (ezt nevezik mediációnak). Miért? A gyermeknek szüksége van a szülő támogatására, mert a felnőtt meg tudja őrizni a nyugalmát, ő viszont erre nem képes. Ön ellenőrzés alatt tartja a helyzetet, így gyermeke és a többiek számára is biztonságos védelmet nyújt. Nagy szükségük is van rá, mert elveszítették uralmukat a cselekedeteik felett.
Fogadja el hogy, bár otthon nincsen vele semmi gond, az Ön gyermeke is lehet erőszakos az iskolában. Hogyan fordulhat ez elő? A kortársi csoport belső viszonyai gyakran erőszakos magatartásra ösztönzik a gyermeket, és a közösségi befogadás feltételei is erőszakos cselekedetekhez kötődhetnek. Mi az Ön szerepe? Fel kell derítenie az erőszakos magatartás lényegi okait, s támogatnia kell gyermekét abban, hogy a kihívást jelentő helyzeteket uralni tudja.
Beszélgessen el nyíltan gyermekével. Hogyan? Ne halogassa a beszélgetést, és ne köntörfalazzon! Vegyen részt benne az is, aki jelentette önnek az erőszakot.
5
Miért? Mert így megmutatja gyermekének, hogy érdeklik az ő pillanatnyi gondjai, s hogy számíthat Önre, mert kész segíteni rajta, és megvédeni őt a viszálytól meg a helyzet további bonyolódásától.
2. Fel kell ismerni az erőszakos magatartást! Hogyan? Tegyen fel magának kérdéseket: • Veszélyezteti-e a gyermek önmagát, a többi gyermeket vagy a felnőtteket? • Magatartásával okoz-e kárt vagy sérülést önmagának vagy másoknak? • Tesz-e kárt anyagi dolgokban, helyiségekben? S utána? Ha a fenti kérdésekre igenlő választ kapott, s megállapítja, hogy gyermekének magatartása nehezen kezelhető, heves érzelmeket (dühöt, haragot, bosszúságot) vált ki a felnőttekben, biztos lehet benne, hogy erőszakos/agresszív magatartást tapasztal.
3. Tegyen különbséget az erőszakos és az agresszív magatartás között! a. Erőszakos magatartás “minden olyan magatartásforma, melynek célja a szándékos sérelemvagy fájdalomkeltés másokban”. Az erőszak lényege a szándékos testi vagy lelki fájdalom okozása másoknak. b. Az agresszív magatartás nem okvetlenül tudatos és szándékos sérelemkeltés mások iránt. Lehet heves reakció vagy védekezés is, leginkább a saját vagy mások jogainak, szükségleteinek, vagyonának védelmében. Agresszív magatartást válthat ki egy-egy kellemetlen tapasztalat, valamilyen probléma következménye, pl. fejlődési rendellenességek, tanulási nehézségek, küllembeli változások a kamaszkorban… Ezek nagyon nyugtalanító, frusztrációkat kiváltó következményekkel járhatnak. Miért viselkedik a gyermek mások (a kortársak, felnőttek) iránt kihívóan, s miért keveredik viszályba? Az agresszív ember jellemző tulajdonsága a lobbanékonyság (impulzivitás) és a viselkedéskontroll hiánya, az önszabályozó képesség alacsony szintje.
6
Ez miért fontos? Ha ez a magatartás a gyermek számára a gondok “megoldásának” megszokott módjává válik, s legalább hat hónapig tart, továbbá iskolakerüléssel, hazudozással, lopással stb. párosul, viselkedési zavarokról beszélünk. Ilyenkor komolyabb lépésekre van szükség. A gyermek és a család egyéni foglalkozást igényel, sőt olykor terápiás munkára is szükség lehet. Honnan “jön” az agresszív magatartás? Bár az agresszív magatartás hátterében különféle tényezők állnak (genetikai, családi háttér, nevelési stílus, társadalmi és történelmi körülmények, média), mégis tanult viselkedésnek tekintjük. Éppen ezért jól helyettesíthető egyéb viselkedési mintákkal, ha időben elkezdenünk ezen munkálkodni.
A gyermek meg tudja tanulni, hogyan kezelje saját agresszivitását.
Ennek ellenére az agresszivitás tartós személyiségjeggyé válhat. Beigazolódott, hogy az óvodáskorú gyermekeknél, ha nem teszünk ellene semmit, tartósan megmarad az agresszív magatartás, s fiatalkorukban, sőt még később is jellemző tulajdonságuk marad.
Mi az erőszak? Nehéz különbséget tenni az erőszak, a zaklatás, a bántalmazás, és a kínzás fogalma között… A meghatározásukra irányuló vita nem sokat lendítené előre a megértést, így hát a továbbiakban mindegyik felsorolt fogalomra az erőszak kifejezést használjuk.
7
Erőszaknak nevezzük: a durva, gyakran agresszív, hosszantartó, megfontolt, szándékos, más személy vagy csoport ellen irányuló, testi, lelki vagy anyagi kárt/fájdalmat okozó, azonos módon és tartalommal ismétlődő, s ugyanarra a tárgyra, személyre vagy csoportra irányuló magatartást. Amelynek végrehajtásában az “erőszakoskodó személyt” szemmel látható erőfölény jellemzi. Ő az, aki másokat bántalmaz – hatalma van, – s vele szemben áll az erőszak áldozata (aki a fájdalmat/sérülést/kárt elszenvedi – ugyanakkor tehetetlen).
Nem számít erőszaknak: • a nem ismétlődő, egyszeri incidens; • barátok közti nézeteltérés, veszekedés vagy vita; • véletlen vagy tévedés; • véletlenségből okozott fájdalom; • barátok közötti piszkálódás; • azonos képességű barátok közötti erőszakos viszályrendezés.
Iskolai erőszaknak számít: az a jelenség, ha egy tanuló vagy tanulócsoport tartós és rendszeres jelleggel ki van téve egy vagy több tanuló zaklatásának, akik szándékos testi sérülést illetve megaláztatást, vagy más lelki és szociális sérelmet akarnak okozni.
Az erőszakos magatartás (erőszak) válfajai: Az erőszak különféle megnyilvánulási formákban jelenhet meg: • verbális erőszak – gúnynevekkel illetés, gúnyolódás, lebecsülés, sértegetés, rosszindulatú megjegyzések, kinevetés stb.; • testi erőszak – verés, lökdösés, elejtetés, vagyontárgyak eltulajdonítása, megsemmisítése; • szociális erőszak – megszólás, kiközösítés, mellőzés, elszigetelés, rágalmazás;
8
• lelki erőszak – fenyegető tekintet, grimasz, kinevetés, nem kívánt érintés, kommentárok, leselkedés, pénz kierőszakolása, zsarolás; • nemi erőszak – olyan erőszakforma, melyben a testi és lelki erőszak, sőt olykor a szociális erőszak is összefonódik; ide tartozik a test nem kívánatos részén, nem kívánt módon végrehajtott, nem kívánatos érintés, szexuális szolgáltatás kikényszerítése, nemi aktusra kényszerítés, kerítés stb. Erőszaknak számít továbbá a szóbeli és egyéb agresszivitás és/vagy zaklatás etnikai, nemi vagy bárminemű más hovatartozás, a bőrszín, származás, anyagi helyzet, képességek, hitvallás miatt. Amennyiben nem fejlesztjük a különbözőségek iránti toleranciát, az erőszak e formája a “másság” iránti diszkriminációvá, majd szociális kirekesztéssé fajulhat.
Hogyan vélekednek az erőszakról a szakemberek? Az erőszakos magatartás széles körben elterjedt jelenség. Minden életkorban és minden kultúrában jelen van.
A gyermekek gyakran csak utánozzák a tanult viselkedési formákat, mert odahaza a családban, a baráti körben, a felnőttek világában erőszakos eszközökkel szokták megoldani viszályt és a problémákat.
Az erőszak előidézője és életben tartója a szemben álló felek közötti erőegyensúly hiánya. Valaha a család anyagi helyzete nagy hatással volt a hatalom vagy a tehetetlenség érzésének kialakulására, ami általános érzésként könnyen átterjed az élet és a magatartás egyéb területeire is. Ezzel összhangban kialakulhat az a meggyőződés, hogy a család és a gyermek a környezetéhez viszonyítva felsőbbrendű.
9
Olykor a család nevelési stílusa ösztönzi az erőszakot. Van olyan szülő, aki nyíltan hangoztatja, hogy bizonyos ellentéteket csak erőszakkal lehet sikeresen megoldani. Úgy vélik, ilyen hozzáállással gyermekük biztosan meg tudja védeni magát azoktól a vele egykorúaktól, akik egymás közti viszonyaik rendezése közben előszeretettel folyamodnak erőszakos módszerekhez. Más szülők azt hangoztatják, kerülni kell a konfliktusokat, és szembe kell szállni az erőszakkal. Gyermekeik gyakran szégyenkeznek a neveltetésük miatt és/vagy azért, mert ők másmilyenek. Később elhiszik, amit társaik állítanak róluk (hogy “nyámnyilák”, “anyámasszony katonái”, stréberek stb.), s elkezdenek úgy is viselkedni.
Ezért nagyon sok bántalmazott gyermek vagy egyáltalán nem jelenti az erőszakos magatartást a felnőtteknek, vagy hosszú ideig halogatja. Attól félnek, hogy ha jelentik az esetet, még több bántalmazás éri őket, vagy nem hiszik, hogy a felnőttek meg tudják védeni őket. Ez felbátorítja az erőszakoskodókat, hogy éppen velük szemben legyenek továbbra is erőszakosak.
Hogyan vélekednek a kutatók? Kutatási eredmények azt mutatják, hogy az iskolai erőszak sokkal inkább érinti a gyermekeket, mint a felnőtteket, valamint hogy a gyermekek sokkal inkább tudatában vannak a kortársi erőszak súlyának és jelentőségének, mint a felnőttek (szülők és tanárok). • A felnőttek jelenléte nagy mértékben csökkenti az erőszakos magatartást. • Az erőszakoskodó gyermekeknek (akiket általában elkövetőknek tartunk) ugyanúgy, mint az erőszakos magatartást elszenvedőknek (vagy ahogy mondani szoktuk, az áldozatoknak) leginkább gyengébb osztályzataik vannak az átlagosnál. • A külső kinézetben tapasztalható sajátosságok és különbségek általában nem kötődnek fokozódó erőszakos magatartáshoz.
10
• Az életkor emelkedésével csökken azon tanulók száma, akik jelentik, ha erőszak éri őket. Minél idősebb a gyermek, annál kevésbé kér segítséget. Ez nem azt jelenti, hogy az adott életkorban csökkenne az erőszak, hanem azt, hogy a gyerekek/fiatalok egyre ritkábban kérnek segítséget, vagy tesznek bejelentést. Könnyen feltételezhető, hogy az életkorral együtt nő az önbizalom, s a gyermekek könnyebben meg tudják ítélni, mikor képesek egyedül is szembeszállni az erőszakkal.
Hogyan hasznosíthatjuk ezeket az eredményeket? 1. Minél korábban tudatosítani kell a gyermekekben az erőszak tényét, s ösztönözni őket arra, hogy: • meg tudják különböztetni az erőszakot az agresszív magatartás egyéb formáitól; • komolyan vegyék az erőszakos magatartást, mert súlyos következményekkel járhat az egyénre és a kortársi közösségre egyaránt; • jelentsék, ha erőszak éri őket vagy másokat.
2. Fejleszteni kell az erőszak elleni konstruktív fellépést.
Minél korábban meg kell tanítani a gyermekeket az erőszak elleni konstruktív fellépés módszereire, még mielőtt elkezdenék felmérni a saját erejüket és elszántságukat, hogy a kortársaikkal kialakult viszályt erővel rendezzék, azaz, hogy erőszakra erőszakkal válaszoljanak.
3. Ösztönözni kell a gyermekeket arra, hogy közös erővel lépjenek fel az erőszak ellen, bátorítsák egymást, s összefogással állítsák helyre az erőegyensúlyt.
11
Ez miért fontos? Ellenkező esetben megtörténhet, hogy az egyéni és szervezetlen szembeszegülés újabb erőszakhullámot vált ki, ami véget nem érő erőszaksorozatba torkollik. Ekkor már nehezen választhatók külön az erőszak elkövetői és elszenvedői, s egyre nehezebben lehet kordában tartani a következményeket. Sok felnőtt és fiatal most valószínűleg azt mondja:
“Ha bejelentjük az erőszakot, az egyszerűen árulkodás. Ezáltal a kiszolgáltatott még kiszolgáltatottabbá válik, aki pedig azzal fitogtatja erejét, hogy erőszakos, még inkább megerősödik?” Nagyon gyakran így is van. Mi tegyünk, hogy megváltozzon a helyzet? • fogjunk össze és segítsünk egymásnak, felnőttek és gyerekek egyaránt; • segítsünk úgy, hogy “nem teszünk semmit”, tehát erőszak esetén reagáljunk erőszak nélkül; • legyen a döntéshozókban és irányító hatóságokban kellő akarat, hogy az erőszak ellen határozott intézkedésekkel lépjenek fel. A gyermekek és a felnőttek számára is legyen egyértelmű, hogy egyéni akciókkal nem lehet szembeszegülni az erőszakkal, sem pedig oltalmat találni. Bár pillanatnyi megoldásként enyhít a helyzeten, azt a hamis képzetet kelti, hogy “valahonnan” majd csak megjön a segítség. Az erőszak ellen csak a közösség szervezett, szisztematikus szembeszegülése nyújthat tartós védelmet oly módon, hogy törvényes eszközökkel szavatolja mindenki jogát a biztonságos életre és nyugodt környezetre. Erre különösen azoknak az egyéneknek és csoportoknak van szükségük, akik valamilyen oknál fogva kiszolgáltatottabbak, veszélyeztetettebbek másoknál (fogyatékkal élő, sérült, rokkant gyermekek és felnőttek, idős, beteg vagy a társadalom peremére szorult emberek, akiket elhanyagolnak, hátrányosan megkülönböztetnek, kirekesztenek stb.)
12
Leányok és fiúk közti különbségek A 14-15 éves korosztályhoz tartozó gyermekek/fiatalok körében nehezen találunk eltérést az erőszak megnyilvánulási formáiban és elviselésében. A fiúk többször tesznek bejelentést erőszak miatt, mint a leányok; hajlamosabbak a közvetlen testi vagy szóbeli támadásokra, azaz korosztálytól függetlenül gyakrabban követnek el, de gyakrabban is éri őket testi vagy szóbeli erőszak. A leányok gyakrabban célpontjai a fiúk által elkövetett támadásnak, mint fordítva (a lányok ritkábban bántalmazzák és zaklatják a fiúkat). A lányok inkább közvetett közösségi akciókkal nyugtalanítják a többi leányt: kiközösítik, befolyásolják, megrágalmazzák, megszólják társaikat. A fiúk és a leányok viszont egyaránt szembekerülnek a „népszerűtlenség” problémájával. Igaz, a „népszerűtlenség” nem jelent okvetlen kirekesztést és erőszakos magatartást. A lelki erőszak különféle formáit (fenyegető pillantások, grimaszok, követés, fenyegetés, kényszerítés, zsarolás) mind a fiúk, mind a lányok egyaránt elkövetik, de el is szenvedik.
13
AZ ERŐSZAKOS MAGATARTÁS KÖVETKEZMÉNYEI Nincs kivétel. Az erőszakos magatartás következményei mindenkit egyaránt sújtanak: • az erőszaknak kitett fiút és lányt; • az erőszakot elkövető fiút és lányt; • s azokat is, akik csak néma szemlélői az erőszaknak, azaz a hallgató többséget.
Minden alkalommal, ha megjelenik a suliban az erőszak, minden gyermek, még a passzív szemlélők is ki vannak téve az erőszak negatív és káros hatásainak. Rontja a helyzetet, hogy nincs megfelelő válaszlépés, ami megállíthatná az erőszakot. Nagyon valószínű, hogy a gyermekek egy része azt hiszi, az erőszakos magatartás nem jár negatív következményekkel. Így maguk is hasonlóan próbálják kezelni a kortársak között kialakuló helyzeteket és viszonyokat. A gyermekek bizonyos jellemvonásai hozzájárulnak ahhoz, hogy “lehetséges áldozatnak” tekintsék őket. Például, ha: • félénkek, csöndesek, bizonytalanok; • elővigyázatosak és érzékenyek; • visszahúzódók, gyakran elsírják magukat; • kicsiny az önbecsülésük; • kevés barátjuk van; • a társaság elszigeteli őket; • a szülők túlzottan óvják őket (ilyenek a “gyermekük helyett” tevékenykedő aggódó szülők); • gyengébb a fizikumuk (alacsony növésűek, gyengék, fogyatékkal élnek stb.). A ruházat és a szemüveg erre nincs kihatással. Az erőszak áldozatainak többsége nem viselkedik kihívóan, nem ingerli, és nem vonja magára az erőszakos magatartásra hajlamos gyermekek figyelmét. Az ún. “lehetséges áldozatok” leginkább nem vágnak vissza. Ezért tartják őket “biztos célpontoknak”. Leginkább a szégyen és a tehetetlenség érzése miatt nem akarják beismerni, mi történik velük, s agresszivitásukat önmagukra irányítják.
14
Tapasztalataikról nem szoktak beszélni. Részben azért, mert félnek a bosszútól, részben, mert úgy vélik, nem szép másokra árulkodni, hiszen ezt sem a szülők, sem a tanárok nem szeretik. Gyakran félve mennek iskolába, mert nem érzik biztonságos helynek. Magányossá válnak, mert a társaik elfordulnak tőlük. Félnek a bosszútól, a közösségi státus elvesztésétől, a kiközösítéstől. Magukra maradnak, s ezáltal egyre valószínűbbé válik, hogy nem tudnak szembeszállni az erőszakkal.
Számos jel utal arra, ha a gyermek az iskolában erőszaknak van kitéve: • megváltozik a viselkedése – fáradt, visszahúzódó, rosszul alszik, étvágytalan, sír, a feltett kérdésekre durván válaszol, ingerlékeny; • ágyba vizel, rémálmai vannak; • a megszokottól eltérő útvonalon megy az iskolába és tér haza; • sértegetőzik, verekszik, hevesen reagál; • elkésik az iskolából, s késve távozik onnan; • a testén karcolások, kék foltok vannak, ruházata megtépett; • egyes tantárgyak (pl. testnevelés) óráit igyekszik kerülni; • fejfájásra, gyomorfájásra panaszkodik; • feledékeny, zavart és szétszórt; • könyvei, személyes tárgyai “eltűnnek”; • fél a váratlan hangoktól, a sötétségtől és a testi érintéstől; • ideges, rágja a körmét; • tanulmányi előmenetele visszaesik; • több zsebpénzt kér. Ha gyermekénél a fenti jelek bármelyikét észleli, még nem biztos, hogy erőszak áldozata, de meg kell vizsgálni a lehetőségét.
15
SEGÍTSEN GYERMEKÉN, HA ERŐSZA ÉRI Ha a szülőnek tudomására jut, hogy gyermekét valaki bántalmazza, leginkább feldühödik, s azonnal az iskolába akar rohanni, hogy “elrendezze a dolgot”. Ám ez nem mindig jó megoldás. Íme néhány jó tanács:
1. Erőszakra ne válaszoljon erőszakkal. Először is küzdje le a felgyülemlett indulatokat, mert gyermeke öntől tanulja a magatartási mintákat! Ahhoz, hogy gyermeke szembeszálljon az erőszakkal, az ön segítségére van szüksége.
2. Első lépésként beszélgessen el gyermekével!!! Gyermeke közli önnel, hogy erőszak áldozata. Nagy bátorság kellett ehhez a vallomáshoz. Értékelje a bátorságát. Vegyen komolyan minden jelzést, ami gondokra utal. Hiszen elég teher a gyermek számára az is, hogy kimondja: bántalmazzák őt. Higgyen a gyermekének. Bár élményeik gyakran szubjektívek és részrehajlók, a gyermekek ilyen dolgokról ritkán hazudnak. Győzze meg gyermekét az ön támogatásáról. A gyermekek gyakran félnek vagy aggódnak a felnőttek érzelmeitől. Attól, hogy nem fogják őket szeretni, vagy haragudni fognak a történtek miatt, netán nehezen viselik majd el, ami a tudomásukra jutott. Mutassa meg, hogy van elég ereje végighallgatni, ami vele történt. Nagyon fontos, hogy közben ne adja jelét undornak, irtózásnak. Ne bírálja, még akkor sem, ha nem ért egyet azzal, ahogyan a gyermek kezeli a helyzetet. Hallgassa meg a gyermekét. Hallgassa figyelmmel, amit gyermeke az erőszakról elmond. Ne kérjen tőle többet, ha nincs rá felkészülve. Biztosítsa őt arról, hogy mellette áll, örömmel fogadta a bizalmát, s bátor döntésnek
16
tartja, hogy mindezt elmondta. Kérdezze meg tőle, ki erőszakoskodott vele, mikor és hol történt az eset. Tudjon meg minél többet. Meg tud-e nevezni más gyerekeket vagy felnőtteket, akik jelen voltak. Ne okolja gyermekét, ha erőszak érte. Ne feltételezze azt, hogy gyermeke tett valamit, amivel kiváltotta az erőszakot. Ne kérdezzen tőle ilyeneket: “Mit tettél, hogy ez lett a következménye?” Legyen együttérző. Az erőszak elszenvedőjének nagyon fontos, ha tudatosítják benne, hogy nem bűnös abban, ami történt, s jó, hogy van bátorságra beszélni a dologról. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a gyermekekben az a meggyőződés alakul ki, hogy maguk provokálják, maguk kényszerítik ki, hogy erőszakosan lépjenek fel velük szemben. Éppen ezért nem is beszélnek az erőszakról (vérfertőzés és szexuális zaklatás esetében igen gyakran előfordul). Inkább bűntudatot éreznek, ami még jobban visszatartja őket a megnyilatkozástól vagy az erőszak bejelentésétől. Ne tanácsolja gyermekének, hogy tegyen úgy, mintha észre sem venné az erőszakot. A gyermek ezt úgy értelmezheti, hogy a szülő őt magát is mellőzni fogja, ha erőszak éri. Ne feledje: ha gyermeke képes lett volna rá, hogy “egyszerűen figyelmen kívül hagyja” az erőszakot, valószínűleg nem is szólt volna róla. Azzal, hogy nem akarunk tudomást venni az erőszakról, gyakran hozzájárulunk, hogy mind nagyobb méretet öltsön, hosszabb ideig tartson, s nég több szenvedést okozzon az áldozatnak, aki úgy érzi, még a legközelebbi hozzátartozói sem értik meg őt. Gondolkodjon el azon, mit tehetne, de ne ígérje meg, hogy minden azonnal rendbe fog jönni. Ne mondja azt, hogy “Sebaj, minden rendbe fog jönni, túléled.” Gyermeke segítségért fordult önhöz, ön viszont nem tud igazi válasz adni, vagy nem tudja, hogyan is reagáljon. Ne buzdítsa őt erőszakos bosszúra (“Te csak üsd!” vagy “Add neki vissza!”). A verekedés biztosan nem oldja meg a gondokat. Gyermeke büntetést kaphat miatta, vagy még súlyosabb erőszak érheti. A helyzet csak rosszabbodhat.
3. Mindig kérdezze meg gyermekét, ő hogyan gondolja. Biztosítsa őt arról, hogy átgondolja, milyen lépéseket kellene tenni.
Beszéljék meg a lehetséges teendőket. 17
4. És ezután haladéktalanul forduljon az iskolához!!! • Beszéljen meg egy összejövetelt az iskolában. • Tartsa ellenőrzés alatt érzelmeit. • Hozzon fel tényeket az esettel kapcsolatban (ki, mit, mikor, hol, hogyan). • Hívja fel a tanítót vagy az osztályfőnököt, s közölje vele aggodalmának okait. Ha nem talál megértésre, keressen az iskolában olyan személyt, aki hisz önnek, aki komolyan veszi félelmeit és azt a gyanúját, hogy gyermeke erőszak áldozata vagy elkövetője. Ez lehet az iskola pedagógusa, pszichológusa vagy egy másik tanár, akivel gyermeke és ön is jó viszonyban van. Ne hátráljon meg, és ne kételkedjen önmagában és a gyermekében. Félelme, mint érzelem akkor is valós, ha semmilyen reális alapja nincs. Éppen ezért legyen kitartó, és győződjön meg róla, hogy igaznak bizonyul-e, vagy sem. Hangsúlyozza, hogy a saját gyermeke és a többi diák érdekében kész együttműködni az iskolával a megoldás felkutatásában. Az iskolában van egy BELSŐ VÉDŐHÁLÓ, amelynek ön is része. Kapcsolódjon be, és segítsen az iskolának szembeszállni az erőszakkal. Közölje a tanítóval, osztályfőnökkel, mit vár el az iskolától gyermeke biztonságának érdekében. Ha az erőszakos cselekmények iskolába menet történnek, szervezzen be pártfogónak idősebb tanulókat, vagy személyesen segítse a gyermekét mindaddig, amíg az iskolában megbeszélt intézkedések életre nem kelnek.
Mit ne tegyen? Ne lépjen azonnal kapcsolatba a gyermekét zaklató diák/diákok szüleivel. A szülők elsőre gyakran így tesznek, ám leginkább csak bonyolítják vele a helyzetet. Az erőszakoskodó gyermekek szüleivel először az iskola illetékeseinek kell beszélniük, s csak utána az áldozat szüleinek.
18
Ne “rontson be”az iskolába, hogy az erőszak azonnali megszűntetését követelje. Ez úgysem fog megtörténni, sőt magatartásával sem segít senkinek. Ha az erőszak folytatódik, kérje, hogy az iskolában találkozhasson a gyermekét bántalmazó diák szüleivel. Beszélgessenek el együtt a tanító vagy az osztályfőnök jelenlétében. A megbeszélésre vigyen papírt, ceruzát, s jegyezze fel, miről esett szó, különösen azt, ami nem egészen világos az ön számára.
NE FELEDJE: • Van olyan szülő, aki nem akarja jelenteni az iskolában az erőszakos magatartást, pedig az erőszakosot csak közös összefogással lehet megállítani. • Sok gyerek felhagy az erőszakkal, mihelyt a szülei tudomást szereznek róla. • Bízzon benne, hogy megszűnik az erőszak. Beszélgessen rendszeresen a gyermekével, s legyen kapcsolatban az iskolával, hogy személyesen is meggyőződhessen róla. • Ha az erőszak tovább folytatódna, ismét beszéljen az iskola dolgozóival.
Ösztönözze az iskolát prevenciós programok szervezésére az erőszak megfékezése céljából. Szülői értekezleteken indítványozza és támogassa a hasonló kezdeményezéseket. Hogyan válhat gyermeke ellenállóbbá az erőszakkal szemben? Biztosítsa őt arról, hogy ön elhiszi és megérti mindazt, ami őt bántja. Adjon neki tanácsot, hogyan védheti meg magát a támadókkal szemben. Tanítsa meg konkrét erőszakmentes módszerekre. Tanítsa meg, hogyan kérjen segítséget a felnőttektől, ha fél. Beszéljék meg, kihez forduljon, s gyakorolják együtt, mit kellene mondania, hogyan kell megfogalmaznia kérését anélkül, hogy vádolna vagy minősítene másokat.
19
Győzze meg őt arról, hogy az erőszak bejelentése nem vádaskodás és nem is árulkodás. Bátorítsa őt, hogy mondjon el minden olyan erőszakos esetet, amelynek az iskolában részese volt, részletesen írja le őket, tekintse át, milyen gyakran fordulnak elő stb. Biztassa, hogy társai között találjon olyanokat, akik kiállnak mellette, s velük együtt jelentsék, ha bántalmazásnak van kitéve. Buzdítsa arra, hogy azokkal az osztálytársaival ápoljon kapcsolatokat, akik kedvelik őt. A tanító vagy az osztályfőnök esetleg ajánlhatná, hogy társai közül kikkel barátkozzon és tanuljon, kivel töltse a szabadidejét. Segítsen neki az iskolában szövődő barátságok megszilárdításában, hívja meg iskolai barátait otthonukba. Egy jó barát sokat segíthet a megingott önbizalom helyreállításában. Ha gyermeke félénk és nem barátkozik, támogassa abban, hogy az érdeklődésének megfelelő csoportba (szabadaktivitásba) bekapcsolódjon. Segítsen neki új, iskolán kívüli barátok megismerésében. Hosszú időn át bántalmazott gyermek számára az új környezet “valami új kezdetét” jelentheti, s fokozhatja önbecsülését. A gyermek tehetségének felismerése, képességeinek fejlesztése (a sport, zene, tánc, nyelvtanulás, az alkotómunka és más pozitív közösségi tevékenységek terén) döntő hatással lehet az önbizalom helyreállításában, a kortársi csoporton belüli biztonságérzet megszilárdításában, az önmagába és saját képességeibe vetett hit erősítésében. Segítsen neki a szégyenlősség leküzdésében, s tanítsa meg, hogyan kell erőszak nélkül kiállnia önmagáért. Ezáltal leküzdhető a félelem, ami olykor elegendő ahhoz, hogy a támadót elbátortalanítsa. Ne mondja neki, hogy: “Ha nagyobb lennél, megvédhetnéd magadat ” vagy “Ha okosabb lennél, nem bántanának”. Ezek a kijelentések csökkenthetik a gyermek biztonságérzetét, önbizalmát, mert bűntudatot sugallnak. Uralkodjon önmagán, beszéljen higgadtan, legyen tudatában, hogy talán ön az egyetlen a világon, aki segíthet gyermekének az erőszak leküzdésében. Ne mulassza el ezt a lehetőséget. Tartsa szem előtt, hogy fontosabb, ha megtanítja őt arra, hogyan védje meg magát, mint ha maga kelne védelmére. Különösen, ha vele egykorú gyermekekről van szó. Jól gondolja át, vajon bátorításával erőt ad-e neki, vagy pedig még több szenvedésnek teszi ki.
20
Tegye lehetővé, hogy gyermeke fontosnak érezze magát, bátorítsa, mondja neki, hogy számos oka van, amiért jól érezheti magát. Emelje ki és hangsúlyozza az erényeit, a jó oldalát. Segítsen neki új, iskolán kívüli barátok megismerésében. Hosszú időn át bántalmazott gyermek számára az új környezet “valami új kezdetét” jelentheti, s fokozhatja önbecsülését. Tanítsa meg gyermekét felismerni azokat a helyzeteket, amikor az erőfölény a kárára megy. Meg kell mondani neki, hogy ha ilyen helyzetbe kerül, ne keveredjen vitába, s ne próbálja meg egyedül, a kortársai vagy a felnőttek segítsége nélkül jobb belátásra bírni ellenfeleit. Főképp ne tegye veszekedéssel, sértegetéssel, mert ez könnyen fizikai leszámoláshoz vezet. Tanácsolja neki, hogy ilyenkor mondja azt: “Nem tetszik, ha így beszélsz hozzám”, s lépjen ki ebből a helyzetből.
21
AZ ERŐSZAKOSKODÓ GYERMEK Sok gyerek azt gondolja, hogy akkor is helyesen viselkedik, amikor erőszakos. Nem látja be, hogy sérti mások érdekeit, s amit tesz, önmagára nézve is káros. Ez összefüggésben áll személyes tulajdonságaival, de az iskola és az őt felnevelő környezet sajátosságaival is. Az ilyen gyermekben kicsi az együttérzés “áldozata” iránt, magatartását pedig leginkább úgy próbálja igazolni, hogy azt maga “áldozat” provokálta őt. Sokuk ellenszenvet érez a környezete iránt, szemtelen, s hajlamos arra, hogy áthágja az iskolai és egyéb szabályokat. Megtalálják a módját, hogy erőszakos magatartásukat palástolják. Hevesen reagálnak, alacsony a beilleszkedési képességük, könnyen viszályba keverednek, s másokban is erőszakos reakciókat váltanak ki. Ugyanakkor gyakran bántalmazzák a többieket, s így kettős szerepkörbe kerülnek: erőszakosak, de maguk is erőszakos magatartásnak vannak kitéve. Van közöttük olyan is, aki a vezér követője. Maga nem kezdeményez, de segíti, és közvetlenül támogatja az erőszakoskodót. Nagyon bizonytalannak és zavartnak érzi magát, de nincs ereje kilépni az erőszak bűvös köréből. Azok bántalmazzák a gyengébbeket és félénkebbeket, akik agresszívebbek, bátrabbak, s több az önbizalmuk, mert valamilyen okból erőfölényben érzik magukat. Az idősebb tanulók gyakran bántalmazzák a fiatalabbakat, mert azt hiszik, az életkori különbség elég ok arra, hogy fontosabbnak, erősebbnek, értékesebbnek érezzék magukat, s ez “feljogosítja őket” a bántalmazásra. Amennyiben a felnőttek nem reagálnak, úgy érzik, magatartásuk megengedett, sőt kívánatos. Erőszakos fellépésüket a maguk gyermeki szemével “nevelési módszernek” tartják, s azzal magyarázzák, hogy nekik kell “megtanítaniuk” a fiatalabbakat, hogy megtalálják helyüket a társadalomban, s megvédjék magukat az erőszaktól.
Milyen jelek utalnak arra, hogy gyermeke erőszakos az iskolában? • hevesen reagál; • uralkodni szeretne mások viselkedése felett; • ellenségesen viszonyul a környezetéhez; • hiányzik belőle az együttérzés;
22
• (anyagi) haszonszerzésre törekszik; • önmagáról igen pozitív véleménye van; • arrogáns; • versenyhelyzetben dicsekvő győztes, ám nehezen tűri a vereséget; • kortársai körében a népszerűsége átlagos vagy átlag alatti; • kortársaihoz képest erős testalkatú, termetesebb.
Miért erőszakoskodnak a gyermekek? Leginkább azért, mert: • nem tudják, hogy az ilyen magatartás rossz; • utánozzák idősebb testvérüket, vagy másokat, akiket példaképnek tartanak; • nem tudnak másképp közeledni társaikhoz; • barátaik buzdítják őket az erőszakra; • életük nehéz időszakát élik, s ezt agresszióval vezetik le.
A gyermekek körében több kockázati tényezője van az erőszaknak: 1. A családi környezet: • a fejlődés korai szakaszában hiányzik a meleg, együttérző szülői gondoskodás; • szülői engedékenység, a viselkedési normák jól meghatározott korlátainak hiánya; • a megfelelő nevelői ráhatás hiánya; • az agresszív magatartás megtűrése; • a gyermek testi fenyítése.
23
2. A kortársak hatása: • viselkedési modellként szolgál, érőszakos magatartásra ösztönöz; • nem fogja vissza kellőképpen a nemkívánatos magatartást; • a csoporthoz tartozás biztonságérzetet ad, s csökkenti a személyes felelősséget; 3. A média hatása: • A gyakori és hosszantartó erőszak (tévében, filmen, videón) ösztönzi az erőszakos magatartást, csökkenti a következmények iránti érzékenységet és az együttérzést. 4. Társadalmi jellegzetességek: • Kutatások igazolják, hogy a közösség értékrendje, meggyőződése, sztereotip gondolkodásmódja, hagyományai és mentalitása (a gyermekek, nők, idősek, fogyatékosok és kisebbségi csoportokhoz tartozók elleni erőszak eltűrése) a fiatalok körében hatással lehetnek az erőszakos magatartás kialakulására.
24
SEGÍTSEN GYERMEKÉN, HA ERŐSZAKOSKODIK MINDENEKELŐTT: vegye komolyan a dolgot!!! Későbbi élete során az erőszakos gyermek gyakran kerül kellemetlen helyzetekbe. Tartós kapcsolattartási nehézségei lehetnek. Ám ön sokat tehet. Visszafordíthatja a dolgokat, s segíthet.
Első lépésként beszélgessen el gyermekével!!! Adja tudtára, hogy magatartásával boldogtalanná tesz másokat, s ön ezt nem tűri el. Ne fogadja el magyarázatként, hogy minden csak “tréfából történt”. Vegye rá gyermekét, hogy gondolkodjon el, hogyan “tehetné jóvá” a történteket, hogyan csökkenthetné az okozott fájdalmat vagy a viselkedése miatt elszenvedett sérelmet. Az erőszakoskodó gyermek ilyenkor nagyon igyekezzen jóvátenni a kárt, és igyekezzen jó viszonyba kerülni a sértettel. Ezt az eljárást nevezzük restitúciónak – az okozott kár/sérelem jóvátételének. Gondoljunk arra is, hogy a sértett gyermek hajlandó lesz-e elfogadni a felajánlott jóvátételt/bocsánatkérést, s további jó kapcsolatokat ápolni. Az ön gyermeke sikerrel jár ebben, ha segít neki. Kérdezze meg tőle például: “Mire lehet szüksége a sértett gyermeknek, hogy jobban és boldogabbnak érezze magát? Mit kellene neked mondanod vagy tenned, hogy ez megtörténjen?” A viszályban közvetítő eljárást mediációnak nevezzük.
25
Tanítsa meg olyan készségekre és technikákra, hogy konstruktívan tudjon viselkedni olyan helyzetekben is, amelyeket az ő magatartása váltott ki. a) Tanítsa meg őt az őszinte bocsánatkérésre. Ez a folyamat csak akkor jár eredménnyel, ha a gyermek felfogja a helyzet komolyságát, s előtte olyan valakivel elpróbálja, akiben megbízik. b) Segítsen neki megtalálni a megoldást a további erőszak elkerülésére. c) Tegyen fel neki egyszerű kérdéseket:
• Mit tettél? • Mi késztetett erre? • Tudnál-e másképp is reagálni? • Hogyan hat másokra a te magatartásod? • Milyen következményekkel jár ez a viselkedés rád nézve? • Legközelebb tudnál-e másképp reagálni? • Szerinted akkor mi történne? Beszélgessen el a gyermek osztályfőnökével és tanáraival, az iskola pszichológusával, pedagógusával, az igazgatóval. Legyen tisztában vele, hogy gyermeke igyekezni fog letagadni vagy kicsinyíteni elfogadhatatlan magatartását.
Igyekezzen hatékony, de erőszakmentes intézkedéseket tenni, melyek arányban állnak a tett súlyosságával és a gyermek életkorával.
26
Mit ne tegyen a szülő? A verés nem méltányos eljárás, mert azt sugallja, hogy az erősebb fél, jelen esetben a szülő, bizonyos helyzetekre erőszakkal válaszolhat. A gyermek által kedvelt dolog megvonása nemkívánatos magatartás esetében méltányosabb intézkedésnek tűnik. A megszégyenítés (“Szégyelldd magad...”) vagy az érzelmek megvonása (“Szemtelen, rossz voltál, mert...”; “Menj innen... Nem szeretlek!”) azt a tudatot erősítheti a gyerekben, hogy különben is “rosszul bánnak” vele. Büntetésként éli ugyan meg, de legközelebb igyekszik eltitkolni, amit tett, hogy elkerülje a büntetést. Ez inkább a kettős vagy többes erkölcs, és nem a társadalmilag elvárt viselkedés kialakulását segíti elő.
Mi tartja vissza gyermekét az erőszakos magatartástól? 1. Tegye lehetővé számára, hogy “jót cselekedjen”.
Gondolják ki együtt, hogyan tudna segíteni otthon (“Mit gondolsz, tudnál segíteni a testvérednek a házi feladatban?”), az iskolában (“Ügyes vagy. Tudnál-e segíteni a barátaidnak, hogy...?” esetleg “Tudnál-e segíteni a társaidnak, hogy kijavítsák gyenge osztályzatukat...?”) vagy a szomszédoknak.
2. Tanítsa meg rá, hogy higgyen önmagában, értse meg, mire képes, s legyen tudatában, hogy hasznára lehet másoknak. Minden helyzet hasznos lehet, ami fejleszti a mások iránti érzékenységet, empátiát. Segítsen neki abban, hogy ugyanazokat a dolgokat mások szemszögéből is megfigyelje (decentráció). Így megtanulja felismerni, hogyan éreznek mások (empátia), milyen a mások bánata, sértettsége, nyugtalansága.
27
3. Értse meg, hogyan hatnak az ő tettei másokra. Néhány kérdés segíthet ebben: • Hogyan érezted magad, amikor segítettél? • Hogyan érezted magad, amikor ellökted azt a fiút? • Mit gondolsz, ő hogy érezte magát? • Mit gondolsz, miért nem mondta el senkinek? • Mit éreztél, mielőtt ezt megtetted? • Mit teszel annak érdekében, hogy legközelebb ne így viselkedjél?
4. Dicsérje meg gyermekét
minden alkalommal, ha erőszakmentes és felelős magatartást tanúsít. Támogassa minden igyekezetét, ami az otthoni és iskolai szabályok betartására vonatkozik.
5. Segítsen neki baráti kapcsolatok építésében és ápolásában.
Tanítsa meg, hogy ossza és tisztelje mások véleményét. Segítsen neki megérteni, hogy senkit sem kényszeríthet a barátkozásra; hogy mindenkinek van választási lehetősége – tehát elfogadhatják, de el is utasíthatják, ha játszani hívja őket.
6. Kísérje figyelemmel, mit tesz, tudja meg, kivel barátkozik, merre jár, mit csinál. Töltsön minél több időt a gyermekével! Hozzon megfelelő szabályokat gyermeke viselkedésével, kimenőivel, tevékenységével kapcsolatban. Ebből is érezni fogja, hogy törődnek vele, s jobban fog bízni önmagában.
7. Játsszanak együtt olyan játékokat, melyekben nincs erőszak.
Ellenőrizze, milyen műsorokat néz a televízióban (ez alól a rajzfilm sem kivétel), játszik-e erőszakos tartalmú videojátékokat. Formálja át a család és a gyermek viszonyát a médiához. Kérje meg a családtagjait, hogy fogják vissza saját erőszakos és agresszív magatartásukat. A hangoskodás és a kiabálás is erőszak! Ha erre nincs lehetőség, törekedjen rá, hogy gyermekét kivonja belőle.
28
8. Működjön együtt az iskolával,
s beszéljék meg, hogyan lehetne segíteni a gyereknek abban, hogy agresszív/erőszakos magatartása megváltozzon. Ha gyermeke nevelésében támogatásra van szüksége, kérjen segítséget az iskolapszichológustól, pedagógustól, szociális munkástól, vagy az egészségház, kórház, klinika mentálhigiénés szakemberétől.
9. Az erőszak komoly gond, nem lehet egyedül megoldani. Ne szégyelljen szakembertől segítséget kérni. Ők ezért vannak.
NE HALLGASSON AZ ERŐSZAKRÓL! Az erőszakos magatartás csökkentésére irányuló erőfeszítésünk komoly beruházás gyermekünk jövőjébe. Az erőszakos gyermek kezdetben következmények nélkül megússza a dolgot. Olykor még a népszerűségét is növeli.
NE FELEDJE... Egy idő múlva azonban megváltozik a helyzet, és egyre súlyosabb következményekre kell számítania.
29
SEGÍTSEN A SZEMLÉLŐDŐKNEK ÉS A HALLGATÓ TÖBBSÉGNEK A legtöbb gyermek néma szemlélője, tanúja az erőszakos cselekménynek.
Mit éreznek az erőszak néma szemlélői? • Haragot és tehetetlenséget, mert nem tudják, mit tegyenek; • Bűntudatot, mert nem reagálnak; • Félnek az erőszak helyszíneitől és azoktól a helyektől, ahol az erőszakoskodók tartózkodnak; zavartak, bizonytalanok...
“A szemlélődő” lehet: • tevékeny szerepet vállaló pártfogó/kísérő (az események magukkal ragadták); • passzív szemlélődő (nem tartozik rá a dolog); • aktív szemlélődő – szurkoló.
Miért nem reagálnak az erőszakos jelenetek néma szemlélői? • Attól félnek, hogy maguk is megsérülnek, vagy célponttá válnak. • Attól félnek, hogy cselekedetükkel tovább rontják a helyzetet. • Nem hisznek a felnőttekben, úgy gondolják, hogy nem reagálnak kellő módon az erőszakra. • Hiányzik belőlük az együttérzés.
Hogyan bátorítsa gyermekét, hogy ne legyen néma szemlélő? 30
Segítsen gyermekének abban, hogy bízzon a saját helyzetfelmérésében, és vállaljon felelősséget a tetteiért. Így állást tud foglalni, s cselekedni is mer az erőszak ellen, noha ahhoz bátorságra van szükség. Magyarázza meg gyermekének, hogy ő tud tenni valamit egy biztonságosabb környezet megteremtése érdekében. Ha csak tétlenül áll, az erőszakoskodó azt is gondolhatja, hogy magatartása helyénvaló, s a szemlélődők támogatják őt. Biztassa gyermekét, hogy a legközelebbi személyben keressen szövetségest magának, s közösen szálljanak szembe az erőszakkal. Tanítsa meg őt arra, hogy az erőszakoskodók csak úgy gondolják/ hiszik, hogy ők az erősebbek, s ez a meggyőződésük félelmet kelt másokban. Ha a némán szemlélődő többség szembeszáll velük, s tudtukra adja, hogy ellenzi a helyzet erőszakos megoldását, helyreáll a hatalmi egyensúly, s az erőszakoskodók igen gyakran meggondolják magukat. Tanítsa meg gyermekével, hogy az árulkodás nem ugyanaz, mint bizalmasan elmondani valamit a felnőtteknek. Különbség van például a bizalom fokában, a természetes következmények és a büntetés kettéválasztásában, s abban is, milyen módon fogadják a felnőttek a bizalmas információt (együttéreznek, értékelnek, minősítenek, vádolnak stb.) Hétköznapi példákon gyakorolják, és sajátíttassa el gyermekével, hogyan kell femérnie saját tetteinek következményeit. Ha kétségei merülnek fel, mindenképp forduljon olyan felnőttekhez, akikben megbízik. Tanítsa meg gyermekét, hogy segítsen azokon, akiket erőszak ér. Nagyon fontos megértenie, hogy ő maga nem bűnös. Az ún. “áldozatoknak” legjobb azt tanácsolni, hogy kérjenek segítséget a felnőttektől. Érthetően adja tudtára gyermekének, hogy ne pártolja az “erőszakoskodót” Buzdítsa őt arra, hogy erőszakoskodó kortársait ne tartsa ellenségnek, hanem támogatásra és megértésre váró társnak, különösen akkor, ha magatartásuk következményeként büntetést kaptak. Tanítsa meg őt arra, hogyan kell együttes erővel segíteni az erőszakoskodót, hogy megváltoztassa magatartását, azaz hogy mindenki a maga módján tegyen valamit a változás érdekében. Támogassa ebben gyermekét!
31
TEGYEN ÉRTE, HOGY CSÖKKENJEN AZ ERŐSZAK Viselkedni főként otthon tanul az ember.
A gyermek szülei és a környezetében élők, illetve mindazok, akikkel kiskorában együtt él, megtanítják őt a társas viselkedés szabályaira.
Mi a szülők szerepe a gyermek érzelmi fejlődésében? Még mielőtt megértené szülei szavát, a kisgyermek már reagál az érintésre, a hangszínre és a hangulatra. Ez az érzelmek és az emberi kapcsolatok tanulásának kezdeti szakasza. Legyen ön a példakép gyermeke számára. Személyes példával mutassa meg neki, hogy a kellemes és a kellemetlen érzelmeket is ki lehet fejezni elfogadható módon. Tanítsa meg rá őt is. A szülők bátorítsák gyermeküket, hogy érzelmeit szavakkal is kifejezze. Még a kellemetlen érzéseket is szavakba lehet önteni: “Szomorú vagyok.” vagy “Ez bosszant engem.”
Ez miért fontos? Ha a gyermek megtanulja kifejezni a saját érzelmeit, és tisztelni másokét, jó esélye van rá, hogy elégedett, egészséges személyiséggé fejlődjön. Ne engedje meg, hogy elöntse a féktelen harag gyermeke iránt. De tőle se tűrjön el ilyen magatartást. Tudassa vele, hogy nem szereti az ilyen viselkedést, mert aggódik miatta, s megijed tőle. Tanítsa meg, hogyan közölje, ha dühös. Utána beszélgessenek el a dologról.
Az erőszak megfékezésében minden szülő és felnőtt legfontosabb feladata a MEGELŐZÉS! 32
Hogyan hathat gyermekére, hogy megelőzzék a bajt? Beszélgessen gyermekével az élet különböző dolgairól Tanítsa meg, hogyan mondja el, miként telt a napja az iskolában. Hallgassa érdeklődéssel, figyelemmel és tisztelettel, amit mond. Ondja el a véleményét, de ne bírálja, ne támadja, és ne sértegesse, mert utána nem fog többé beszélni az életéről. Válogassa meg az otthon használt szavakat. Az is erőszaknak számít, ha valakiről azt mondjuk, tehetetlen, szemtelen, buta, béna stb. Sajnos ez a beszédmodor a mindennapi élet részévé vált. Olyan mintává, aminek néha nem is vagyunk a tudatában. Nagyon fontos, hogy felnőttként ne tegyünk engedményt, ne adjunk önmagunknak előnyt a szóbeli erőszakban gyermekünkkel szemben. Ebből ugyanis arra következtethet, hogy az erőszak az erősebb ember joga, s a szabályok be nem tartásának következményei nem egyformán érvényesek mindenkire. Ez a hozzáállás feltételeket teremt az erőszak kultúrájának kialakulásához.
Tegye fel önmagának a kérdést: • Mit tehetek én másként? • Ki tudom-e őszintén fejezni a szeretetet, melegséget, figyelmet? • Bizalommal van-e irántam a gyermekem? • Mennyire állunk közel egymáshoz? • Találjon időt rendszeres “családi összejövetelekre”, ahol a családtagok tanulnak egymástól, megbeszélik és megvitatják a gondokat, beszélgetnek. A gyermek nevelésének/fegyelmezésének módja mintául szolgál neki a többi gyermek iránti viszonyuláshoz.
33
Az a szülő, aki kiabálással, veréssel fegyelmezi gyermekét, őt is ilyen magatartásra tanítja. Lehet, hogy egy adott helyzetben ez a fegyelmezési mód hatásos, ám hosszú távon nem hozza meg a várt eredményt, mert a gyermek még nagyobb ellenállást tanúsít a szülők fegyelmezési kísérletei iránt. Ez még inkább feldühíti a szülőt, s kialakul az erőszak bűvös köre. Az a gyermek, aki erőszakos az iskolában, otthon gyakran maga van erőszaknak kitéve. Megtörténhet, hogy a gyermek látja, sőt viselkedési mintaként el is fogadja, hogy a szülei testi erővel próbálják rendezni a nézetkülönbségeket, vagy megpróbálják befolyásolni a családtagokat.
Szülői nevelési stílusok Függetlenül attól, hogy a gyermek maga viselkedik erőszakosan, vagy ő van kitéve mások erőszakos magatartásának, a szülőnek el kell gondolkodnia a dolgon. Bár a szülők többségének viselkedése széles határok között mozog, van néhány viselkedési stílus, mellyel a szülők mindennapos magatartása leírható. Ezek a meghatározó viselkedési stílusok, de természetesen nem mindegyik szülő viselkedik minden helyzetben így.
Felismeri-e, hogy önnél melyik a meghatározó stílus? 1. Önkényeskedő stílus Azok a szülők, akikre ez a stílus jellemző, sokat várnak a gyermeküktől. Jutalmazzák és büntetik őket. Ha valamit kérnek tőlük, azt megparancsolják, s nem kívánják megmagyarázni, miért kérték. A gyerekek hibáit szigorúan megbüntetik, de a büntetést nem indokolják meg, így a gyerek maga vonja le a következtetéseket. Azt hiszik, ha elbeszélgetnek a dologról, “tompítják a nevelés élét”. Gyermekük iránti viszonyulásuk nem eléggé bensőséges, meleg és gyengéd. Ritkán engedik meg, hogy a gyermek döntse el, mit és hogyan szeretne tenni. Az ilyen nevelési modellben felnövekvő gyermekek könnyen önbizalomhiányban szenvedő, másokra támaszkodó felnőtté válhatnak, akik
34
szívesen követnek másokat, s nem tudnak önállóan dönteni. Saját hibájukért társaikat vagy a felnőtteket okolják. Tetteikért és döntéseikért nehezen vállalnak felelősséget. Félnek a büntetéstől, ezért rejtegetik a hibáikat. Vagy nagyon csöndes és szófogadó gyermekek, vagy ellenséges magatartásukkal és a gyengébbek bántalmazásával igyekeznek utánozni az önkényeskedő viselkedési modellt.
2. Engedékeny, gondoskodó stílus Azok a szülők, akik leginkább ebben a stílusban nevelik gyermekeiket (gyakran azért is, mert ők maguk nem kapták meg), úgy tartják, a gyermekeknek szabadságra van szükségük, s a felnőtteknek nem szabad őket ellenőrizniük. Gyermekeiket így alig vagy egyáltalán nem is ellenőrzik, és kevés vagy szinte semmilyen eszközük nincs a fegyelmezésükre. Túlságosan szabadjára engedik őket. Ezáltal nagyon nagy felelősséget hárítanak rájuk, mert azok még általában nem tudják megítélni, hogy egy-egy helyzetben mi a jó számukra. Az engedékeny szülők valójában gondoskodók és együttérzők, de nem nyújtanak olyan szilárd hátteret gyermekeik számára, amelyben védelmet és biztonságot éreznének. Az ilyen nevelési modellben felnövő gyermekek leginkább jót gondolkodnak önmagukról, talán jobbat is, mint mások (társaik, tanítóik), s nagy az önbecsülésük. Iskolai előmenetelük nem mindig jó, mert nem tudják irányítani a kötelezettségeiket. Akár felelőtlenek is lehetnek, mert szüleiktől nem kaptak kellő útmutatást arról, mi a dolgok helyes sorrendje. Nekik gyakran fontosabb a kaland, a szórakozás, a kikapcsolódás, mint a rend, a felelősség és a kötelezettségek betartása. Ez utóbbiak ugyanis nem tartoznak a felnőttek nevelési modelljéhez. Gyakran gondjaik vannak, mert túl szabadon és rosszul viselkednek az iskolában. Másoktól elvárják, hogy szeressék és elfogadják őket, függetlenül attól, hogyan viselkednek.
3. Engedékeny, érdektelen stílus Azok a szülők, akik leginkább ebben a stílusban nevelik gyermekeiket, nem éreznek együtt velük, és engedékenyek. Nem törődnek a szabályokkal, és nem ellenőrzik, teljesíti-e a gyerek az elvárásaikat és követelményeiket. Az ilyen szülőkre mondjuk néha, hogy elhanyagolják gyermekeiket. Nem gondoskodók, és nem együttérzők, de nem is követelnek semmit a gyermeküktől. Az ilyen szülők gyermekei anyagi szempontból mindent megkapnak, amire szükségük van, de úgy nőnek fel, hogy magukra vannak utalva.
35
Az ilyen nevelési modellben felnövő gyermekeknek alacsony az önbecsülésük, mert úgy érzik, nem fontosak, nem értékesek és nem is érdekesek sem a szüleiknek, sem másoknak. Az övékénél csak azoknak a gyermekeknek kisebb az önbecsülése, akiket otthon bántalmaznak. Meglehetősen hidegen viszonyulnak mások iránt, nem jók a szociális készségeik. Gyakran gondokat okoz a többiek és saját tujadonuk iránti magatartásuk. Azért, hogy értékesnek, fontosnak érezzék magukat, hajlamosak rá, hogy másokat ellenőrizzenek és befolyásoljanak. Erkölcsi rendszerüket a saját, nem mindig pozitív eszményképeik mintájára építik fel.
4. Gondoskodó és követelő stílus Azok a szülők, akik leginkább ebben a stílusban nevelik gyermekeiket, támogatják őket, ugynakkor, érthetően tudtukra adják, mit várnak el tőlük, mik az elvárásaik, követelményeik. Megmagyarázzák nekik, miért kell betartani a szabályokat, és értékelik az önfegyelmet. Elfogadják, hogy vannak gyermekjogok, ám a szülői jogok is, s fontos döntések meghozatalában a szülőké a döntő szerep. Gondoskodóak, együttérzők, ám elvárják, hogy a gyermekük is megtegyen minden tőle telhetőt. Kutatási eredmények szerint az ilyen nevelési modellben felnövő gyermekeknek van legnagyobb esélyük arra, hogy érett személyiséggé fejlődjenek. A szülők gondoskodása és együttérzése azt jelzi, hogy számukra fontos, mit gondol, és hogyan érzi magát a gyermekük. Ezáltal a gyermek olyan épet alakít ki magáról, amely erősíti az önértékelését. A szülői elvárások elősegítik a gyermek önfegyelemének formálódását, s együttműködésre ösztönzik őt másokkal. Beigazolódott, hogy az ilyen szülők gyermekei kevesebb magatartásbeli problémával küszködnek. Bizonyos szabályok megbeszélése, magyarázata, a gyermek életének megfelelő mértékű felügyelete és ellenőrzése kihatással van a gyermek magatartására, egészségére, baráti kapcsolatainak alakítására és iskolai életére. Segít neki érett, jó képességekkel és pozitív önképpel rendelkező fiatal személyiséggé válni. • Talált-e hasonlóságot a fentebb olvasottak valamint az ön és családjának élete között? • Melyik az ön nevelési stílusa? • Hogyan viselkedik leggyakrabban? • Felismeri-e a fentiekben saját gyermekének valamelyik tulajdonságát? • Nem gondolja, hogy valamiben változtatnia kellene?
36
Néhány általános tanáccsal szeretnénk szolgálni a sikeres szülői szerep elsajátításához: 1. Figyeljen oda gyermeke erényeire és erősségeire. Ne mindig a hiányosságokat emelje ki! Dicsérje meg mindennap minden jó cselekedetét, majd később beszéljék meg, mit lehetetne még jobban tenni. 2. Legyen reális gyermeke magatartásának következményei és a kilátásba helyezett intézkedések lmérlegelése során. A szülők haragjukban gyakran azt mondják: “Egy hónapra megtiltom a tévézést!” Pedig tudják, hogy az egész tilalom néhány nap tart csupán. Ezért csak igazságos, mértéktartó és betartható, a szabályszegés súlyával arányos szankciókat alkalmazzon! 3. Kérdezze meg gyermekétől, mit érez. Ha rendszeresen így tesz, gyermeke tudni fogja, hogy az érzelmei érdeklik és fontosak önnek. 4. Találja meg a módját, hogy mérgében is nyugodt maradjon. Érthető, hogy olykor mindenki dühbe gurul, de nem árt, ha tudatában vagyunk, milyen helyzetekben “szakad el nálunk a cérna”, mikor veszítjük el az önkontrollunkat. Próbáljunk meg ilyenkor néhány másodpercig mély lélegzetet venni, vagy elszámolni tízig, kis időre kimenni a levegőre, és egy rövid sétát tenni. Beszélgessenek el családi körben arról, mit kellene tenni, hogy az ember mérgében is higgadt és fegyelmezett maradjon. 5. Kerülje gyermeke megalázását, kinevetését! (“Ó, de esetlen vagy!”, “Te kétbalkezes!”, “Ne dünnyögj!”, “Butaságot beszélsz.” stb.). Ha ilyeneket mond neki, gyermeke rosszul fogja érezni magát. Az ön magatartása miatt elveszíti önbizalmát, gondjai lesznek az iskolában és a társaihoz fűződő kapcsolataiban. Az igazságtalan bírálat és a gúnyolódás felboríthatja a családi kapcsolatokat és a bizalmat. Gondolkodjon el azon, hogyan beszél a gyermekével. Hagyja meg neki a tévedés lehetőségét, valamint erősítse benne a hiba kijavításának tudatát és igényét.
37
6. Meg kellene tanulni, hogy a szülő hogyan kérjen bocsánatot, ha valamivel megsértette gyermekét, vagy meggondolatlanul cselekedett. Higgadtan magyarázza meg neki, mi volt a szándéka. Ez jó viselkedési modellként szolgál, mert rámutat, mennyire fontos a bocsánatkérés, ha valakit megbántottunk. Ezzel azt is megmutathatjuk, hogyan lehet áthidalni a problémákat úgy, hogy a másik embert tiszteletben tartjuk. 7. Adja meg gyermekének a választás lehetőségét, s ha lehet, tartsa tiszteletben a kívánságait. Ha van választási lehetősége, a gyermek megtanulja megoldani a problémákat. Ha viszont minden kihívásra ön gondolja ki és adja meg a választ, nehezen választja ki a lehetséges megoldások közül a legmegfelelőbbet. Ha megadjuk neki a döntés lehetőségét, s nézetei kifejezésre juthatnak, érezni fogja, hogy ötletei és érzelmei fontosak a számunkra (“Te mit gondolsz? Miért? Mit javasolsz még? Milyen következményekkel járhat egy ilyen döntés? Szerinted melyik a legjobb? Mit választanál?” stb.). 8. Segítse őt kérdésekkel, hogy maga találja meg a helyes megoldást. Ha a szülők megtudják, hogy gyermeküknek gondja van, gyakran maguk szeretnék megoldani azt. Ezzel azonban veszélybe sodorják a gyermek önálló próbálkozásait, hogy maga találja meg a megfelelő megoldást. Leginkább azzal segíthetünk neki, hogy megfelelő kérdéseket teszünk fel: “Te mit gondolsz, mit kellene tenni ebben a helyzetben?” vagy “Ha kiválasztasz egy megoldást, mi lesz annak a következménye?” 9. Olvassanak együtt a gyermekükkel – a kicsikkel mesét, a nagyobbakkal könyvet. Néha elég, ha mindketten elolvassák ugyanazt a könyvet, és szánnak rá némi időt, hogy elbeszélgessenek a történetről, a szereplők cselekedeteiről, bizonyos helyzetek megértéséről vagy meg nem értéséről stb. Ezáltal megoszthatjuk élményeinket, s együtt tanulhatunk meg valamit a másikról. A mese segíthet bennünket abban, hogy megtanuljuk, hogyan viselkednek az emberek, ha nézeteltérésük van, ha elveszítik barátaikat, ha újakat keresnek stb. 10. Segítsenek a bajbajutottakon. Gyermekével együtt jótékonykodhatnak (segíthetnek a szegény, magára hagyatott gyermekeken, öregeken, betegeken...) Ez arra tanítja a gyermeket, hogy cselekedetei fontosak lehetnek, megváltoztathatják mások életét.
38
Mit tehet az iskola? Iskolai erőszak-megelőző stratégiák: • jó szándékú, együttműködő légkör kialakítása, amelyben nincs helye semmiféle erőszaknak; • megfelelő tanulási feltétek megteremtése, melyek közt minden diák jól elsajátíthatja az életben szükséges ismereteket és készségeket; • iskolai/osztályközösségi szabályok megfogalmazása; • az elfogadott szabályok tiszteletben tartása; • konstruktív megoldások alkalmazása szabályszegés esetén (jóvátétel vagy restitúció, mediáció, párbeszéd stb.); • tanárok, szülők, szakmunkatársak és a lakóhelyi közösség együttműködése, az erőszakos magatartás elleni védőháló kialakítása; • a gyermekek testi biztonságának védelme; • kortársi csoportok alakítása és támogatása, melyekben a gyermekek közösen lépnek fel az erőszakos magatartásformákkal szemben.
Mások tapasztalatai hasonló programok/stratégiák alkalmazása során: • Kevesebb verekedés, lopás, ittasság, igazolatlan hiányzás volt; • javult általános légkör az iskolákban; • két évig tartó intenzív alkalmazást követően 50%-kal csökkent az iskolai erőszakos magatartás gyakorisága; • a tanulók elégedettebbek az iskolával és az iskolai légkörrel.
39
BELSŐ VÉDŐHÁLÓ
40
Az iskola, a szülők és a diákok közös tevékenysége Az iskola, a szülők és a diákok összehangolt, közös tevékenysége a társadalom szemszögéből felelős magatartásra és társadalmi, érzelmi jártasságok elsajátítására ösztönzi a gyermekeket. Ezt közös néven “életviteli jártasságoknak” nevezzük, melyek közül a legfontosabb az: ÖNTUDAT – saját erényeink és érzelmeink felismerése; MÁSOK MEGÉRTÉSE, azaz EMPÁTIA – az együttérzés fejlesztése, beleélés; SAJÁT TERMÉSZETÜNK MEGÉRTÉSE – érzelmeink (pl. haragunk) ellenőrzése, célok kitűzése, szembesülés az akadályokkal; FELELŐS DÖNTÉSEK MEGHOZATALA – számvetés a saját cselekedeteink által önmagunknak és másoknak okozott következményekről; JÓ EGYMÁS KÖZÖTTI VISZONYOK ÉPÍTÉSE – NEM-et mondani mások (a kortársaink) negatív cselekedeteire, konstruktív válságkezelő módszereket alkalmazni. Azok a fiatalok, akik elsajátították a fenti készségeket, jobb eséllyel rajtolnak az iskolában és az életben. Boldogabbak és magabiztosabbak. Gyakran jobb tanulók, családtagok és barátok. Kevésbé vannak kitéve az alkohol, a kábítószer és az erőszakos magatartás kísértésének.
Így pozitív, egészséges és sikeres életet élhetnek. A bölcs szülők és tanárok a gyermekekkel karöltve segítik egymás ennek elérésében. Tudnunk kell, hogy hazánkban hatályos előírások szabályozzák az erőszak elleni fellépést, és az erőszak elleni védelmet. Ezeket mindenkinek be kell tartania és támogatnia.
41
KÜLSŐ VÉDŐHÁLÓ
AZÉRT, HOGY ÖRÖMMEL MENJÜNK ISKOLÁBA!
A kortársi erőszak jogi szabályozása: Államunk által aláírt nemzetközi dokumentum, mely kötelezi a gyermekek erőszakkal szembeni védelemét: Az 1989-ben meghozott Gyermekjogi egyezmény szavatolja a gyermekek védelmét az elhanygolással és erőszakkal szemben. A l18. és 37. szakaszok megállapítják a gyermek erőszaktól, elhanyagolástól, embertelen eljárástól és kínzástól való védelmére irányuló állami kötelezettségeket, míg az Egyezmény többi határozata a gyermek kizsákmányolásától való védelmét szabályozza: http://www.staraskola-mpek.edu.rs/inkluzija%20files/Konvencija%20o%20pravima%20deteta.pdf Államunk oktatási és nevelési rendszerében hatályban lévő lényeges dokumentumok, melyek az erőszakkal szembeni védelemre irányulnak:
• Az oktatás és nevelés rendszerének alapjairól szóló törvény (2009, módósítása 2011.) http://www.mpn.gov.rs/propisi/propis.php?id=9
• Az erőszakkal, bántalmazással és elhanyagolással kapcsolatos protokolról szóló szabályzat • • • •
intézményen belül (2010.) http://www.paragraf.rs/propisi/pravilnik_o_protokolu_postupanja_u_ustanovi.html Az erőszakkal, bántalmazással és elhanyagolással szembeni egyedi Protokol alkalmazásáról szóló kézikönyv az oktatási-nevelési intézményeken belül (2009.). http://www.mpn.gov.rs/userfiles/projekti/borba-protiv-nasilja/ PrirucnikZaPrimenuPosebnogProtokola.pdf Az erőszakkal, bántalmazással és elhanyagolással szembeni egyedi Protokol az oktatásinevelési intézményeken belül (2007.). http://www.unicef.org/serbia/Posebni_protokol_-_obrazovanje(1).pdf Családjogi törvény (SZ. K. Hivatalos Közlönye 18/2005) http://www.paragraf.rs/propisi/porodicni_zakon.html Büntetőjogi törvény (SZ. K. Hivatalos Közlönye 72/09)
43
A gyermekekkel szembeni erőszak különböző formáira irányuló védelmi és biztonsági eljárásokról szóló dokumentumok Intézmények szintjén:
• Az intézmény Alapszabálya, • Az okatási intézményekben foglakoztatottak magatartásbeli és anyagi felelőségéről szóló szabályzata,
• A tanulók biztonságáról szóló szabályzata, • A tanulók viselkedéséről szóló szabályzata, • A nevelői-fegyelmi eljárásokról szóló szabályzat (amennyiben az Alapszabály nem tartalmazza ezeket)
• Védelmi program az erőszak ellen (az intézmény évi tervén belül). Fontosabb honlapok és telefonszámok:
• Az Oktatási, Tudományügyi és Technológiai-fejlesztési Minisztérium SOS telefonvonala, • • • • •
44
amely által a szülők bejelentést tehetnek az iskolákban elkövetett erőszakkal szemben, illetve szaktanácsot igényelhetnek eljárás megindítása céjából : 0800 200-201 NADEL nemzeti gyermekvonal, melyen keresztül pszichológiai támogatást és tanácsadást ígényelhetnek a gyermekek: 0800 123-456 Oktatási, Tudományügyi és Technológiai-fejlesztési Minisztérium http://www.mpn.gov.rs/sajt/ Szerbiai UNICEF Iroda http://www.unicef.rs/ UNICEF a Facebook társashálózatán https://www.facebook.com/UNICEF.SRBIJA?fref=ts Az oktatási és nevelési rendszeren keresztül vezető kézikönyv szülők részére http://www.cipcentar.org/i_roditelji_se_pitaju/PDF/literatura/Vodic%20za%20roditelje.pdf
FOGALOMTÁR ERŐSZAK/BÁNTALMAZÁS minden olyan magatartás, amelynek célja szándékos sérelem- illetve testi vagy lelki fájdalom okozása. Erőszak mindig az erőegyensúly hiánya miatt alakul ki. Az erőszak és a bántalmazás fogalmát e kézikönyvben szinonimaként használjuk. Javasoljuk az erőszakos magatartás fogalom alkalmazását, mert a magatartást minősíti, nem pedig a jelenséget vagy a személyt. KORTÁRSI ERŐSZAK a kortársak, jelen esetben általános iskolai tanulók közötti erőszakos magatartás. KORTÁRSI CSOPORT az iskolai védőháló része, mely azzal a céllal alakul, hogy támogassa nemcsak az erőszak elszenvedőit, hanem az elkövetőket is. Feladata, hogy az ellentétek rendezésében konstruktív megoldásokra ösztönözze a fiatalokat, és bizalmas légkört ápoljon az iskolában. ERŐSZAKOSKODÓ és ÁLDOZAT: címkéző elnevezések. Kerüljük őket, mert a magatartás helyett a személyt minősítik, s ítéletet alkotunk velük a másik emberről. Megfelelően helyettesíthetők az ERŐSZAKOT ELKÖVETŐ SZEMÉLY és. ERŐSZAKOT ELSZENVEDŐ SZEMÉLY fogalmakkal. ISKOLAI SZABÁLYOK: összefoglalják az iskolán és az osztályon belüli magatartás szabályait. Mindenkire érvényesek, aki az iskolában tartózkodik. Pozitív megfogalmazásban szólnak arról, milyen viselkedés kívánatos az iskolában (pl., amíg az egyik személy beszél, a többiek hallgatnak). JÓVÁTÉTEL (RESTITÚCIÓ) megelőző és védelmi intézkedés, mely segít abban, hogy az erőszakoskodó személy vállalja a felelősséget a magatartása miatt, s használja ki az alkalmat, hogy hibáját, az okozott kárt vagy sérelmet jóvátegye. Az erőszak elszenvedőjének pedig lehetővé teszi, hogy mérlegelje a jóvátételt. Ez az intézkedés fiatalokra és felnőttekre egyaránt vonatkozik, s az iskolában és a családban is alkalmazható. Az igazságosság elvén alapul. MINDENKI HIBÁZHAT, ÉS MINDENKINEK JOGA VAN ARRA, HOGY LEHETŐSÉGET KAPJON A HIBA JÓVÁTÉTELÉRE! A MEDIÁCIÓ a viszályban álló felek közötti közvetítés különleges módja. Megvannak a szabályai és a lépései. A szembenálló felek egyenlőségén és egyenjogúságán, azaz a közvetítő elfogulatlanságán és semlegességén alapul.
45
A VÉDŐHÁLÓ olyan iskolai struktúra, mely szervezetten szembe kíván fordulni az erőszakos magatartásformákkal. Felöleli a nevelői folyamat minden szereplőjét. Védő szerepe mellett támogatóként lép fel az erőszakos magatartásúak iránt, s segít nekik a kortársi közösségbe történő újbóli beilleszkedésben. Azon az elven alapul, hogy a társadalmi szempontból nem elfogadható magatartást tanúsító gyermeknek is joga van megtanulni az elfogadható viselkedési mintákat, s ehhez fiataloktól és felnőttektől egyaránt támogatásban kell részesülnie.
46
IRODALOM: Dаn Оlvеus: Nаsiljе mеđu dјеcоm u škоli, Škоlskа knjigа, 1998. Bаrbаrа Kоlоrоsо: Nаsilnik, žrtvа prоmаtrаč, BIОS, Zágráb, 2004. Európa Tanács: Nаsiljе u škоlаmа – izаzоv lоkаlnој zајеdnici, Ibis, Zágráb, 2004. Еvеlin M. Fild: Živеti bеz nаsiljа, Nаklаdа Kоsinj, Zágráb, 2004. Mаršаl B. Rоsеnbеrg: Јеzik sаоsеćаnjа, Zаvоd zа udžbеnikе i nаstаvnа srеdstvа, Belgrád, 2001. Nаdа Ignjаtоvić-Sаvić, Milicа Krstаnоvić, Zоricа Trikić, Drаgаnа Kоrugа, Dušаnkа Јеrkоvić: Rеči su prоzоri ili zidоvi – az erőszakmentes kommunikáció programja 1, UNICЕF, Belgrád, 1996. Nаdа Ignjаtоvić-Sаvić, Јаdrаnkа Stојаnоvić, Milicа Krstаnоvić, Milеnа Mihајlоvić, Drаgаnа Kоrugа, Јеlеnа Vrаnjеšеvić: az erőszakmentes kommunikáció programja 2, UNICЕF, Belgrád, 1996. Nikоlа Rоt: Psihоlоgiја grupа, Zаvоd zа udžbеnikе i nаstаvnа srеdstvа, Belgrád, 2005. Zоricа Trikić, Drаgаnа Kоrugа, Јеlеnа Vrаnjеšеvić, Vеsnа Dејаnоvić, Stаnislаvа Vidоvić: Vršnjаčkа mеdiјаciја – Оd svаđе slаđе, Német Műszaki Együttműködési Szervezet (GTZ) GmbH és Konderberg, International e. V., Belgrád, 2003. Stаnislаvа Vidоvić, Snеžаnа Gоlić, Zоricа Trikić, Јеlеnа Vrаnjеšеvić, Drаgаnа Ćuk Milаnkоv, Drаgаnа Kоrugа: Nаuči, pоеntirај, Német Műszaki Együttműködési Szervezet GmbH, Belgrád, 2005. Tоmаs Gоrdоn: Umеćе rоditеljstvа, Krеаtivni cеntаr, Belgrád 2003.
47
Tisztelt Szülők! Reméljük, hogy a Mi történt ma a suliban c. kézikönyv segített Önöknek a kortársak közötti erőszak megismerésében, s ötleteket adott ahhoz, hogy segítségére legyenek gyermeküknek és társainak az erőszak elleni konstruktív fellépésben. Kérjük önöket, hogy miután megpróbálták a gyakorlatban is alkalmazni a kézikönyv ajánlásait, válaszaikat és észrevételeiket adják át az iskolai munkacsoport képviselőjének. 1. Hogyan használta a kézikönyvet? ____________________________________________________________ ____________________________________________________________ 2. Mely részeit alkalmazta leggyakrabban? ____________________________________________________________ ____________________________________________________________ 3. Mi tetszett benne a legkevésbé? ____________________________________________________________ ____________________________________________________________ 4. Mit változtatna rajta? Milyen javaslatai vannak? ____________________________________________________________ ____________________________________________________________ 5. Mit várt még, mire lett volna még szüksége, amit a kézikönyvben nem talált meg? ___________________________________________________________ ___________________________________________________________ Foglalkozása/végzettsége: ............................ Lakóhelye: ........................... Milyen idős/idősek a gyermeke/gyermekei: ........................ KÖSZÖNJÜK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT!
48
