2001, ÕSZ-TÉL
MEZÕSZEMERE
Szemereiekrõl szemereieknek II. évfolyam, 3. szám megjelenik negyedévente
Harmadik esztendõ Mezõszemerén Két esztendõvel ezelõtt, 1999. augusztus elsején kezdtem meg papi életemet Mezõkövesden, és apát-plébános úr megbízásából Mezõszemere lelkipásztori ellátása is rám hárult. Most, két esztendõ után érkezett a felkérés az igényesen szerkesztetett lap részérõl, hogy néhány gondolattal minden szemerei lakos felé szóljak. Az egyház évszázadok óta arra törekszik, hogy a jó ügy képviselete mellé álljon, sõt Õ maga képviselje a jóra törekvõk szándékait. Akik a vallásos életet nemcsak gyakorlatok sorozatának tekintik, tudják, hogy a hitnek, a megfogalmazott reménynek, és a szeretet tetteinek milyen jelentõsége is van. Hiszen a vallás ma már nem mindenek felett álló hatalom, hanem tettekben megnyilvánuló életmód. Krisztus életformát adott tanítványainak, és a ma Õt követõknek. Ha ma valaki pap, hívõ, vagyis egész egyszerûen jó keresztény akar lenni, akkor nem kell tennie mást, minthogy az örök érvényû isteni-igazságot követi. Számomra ez azt jelenti, hogy minden szavunkkal, tettünkkel azt mutatjuk, hogy mi, ha nem is jobbak, de jobbra készülõk vagyunk. Én hálás vagyok szülõvárosomnak, Sárospataknak, hiszen ott tanultam meg azt, hogy minden ember értékes az Isten szemében, hogy egyikünk sem különlegesebb, hanem mindenkinek megvan a maga rendeltetése az életben. Ezért nem hatódok meg az emberi hatalomnak magamutogatása elõtt, ezért érzem jól magam az egyszerû, de igényes-szívélyes közösségben, mint az Önök faluja is, ahol a csodálatosan pompázó templom, a mindig érdeklõdõ hívek, és a jobbítani akaró kezdeményezések engem a múlt mindig megmaradó értékeire, hitet nem felejtõ alkotásaira emlékeztetnek. November elején az elhunytakra emlékeztünk. Nekem ez a nap az élõket juttatja eszembe. Azokat, akik már életükben halottként élnek. Akik még nem találtak igazi hitet életükben. Értük lett küldve az EMBERFIA, aki elveszi a világ bûneit. Kívánom, legyen minden mezõszemerei Istent keresõ és embert megbecsülõ polgára hazájának, falujának, és hitét újra és újra meglelõ tagja keresztény egyházának. Novák István káplán
A tartalomból A közösségrõl Szemere - mint üdülõfalu Szemerei arcok: Kollár Lajos Hal a vízben Magyar Golgota Lakodalom Szemerén 60 évvel ezelõtt Egyházi hírek Iskolai hírek Nyugdíjas klub A háborúkról Jótékonysági bál Egyesületi hírek
Karácsonyi melléklet
SZOMSZÉDOK EGYMÁSÉRT! Sajnos nem volt túlzás az a cikk, amit a szemerei bûncselekményekrõl írtam egyik elõzõ mezõszemerei újságban. Tekintettel a nagyszámú betörésre, a rendõrség Szihalomról Mezõszemerére helyezte körzeti irodáját, a lakosság azonban úgy érzékeli, a kép nem változott. Az õszi sorozatos betöréses lopások miatt a lakosság a rendõrség hathatósabb munkáját szeretné látni. Meg kell azonban érteni, a rendõrségnek nem az a feladata, hogy minden ház mellé rendõrt állítson. Amit tehet a járõrözésen kívül, az a felderítés. Tudni kell azt is, hogy a besurranó tolvajok és betörõk nem sok nyomot hagynak. Az is valószínû, hogy a bûnelkövetõk nagy része nem falubeli. Tudomásul kell vennünk, hogy lakossági összefogás nélkül a bûnözõket elcsípni sem lehet, nemhogy megelõzni a bajt. Nagyon fontos, hogy ha gyanús alakot, gyanús mozgást, szokatlan jármûvet látunk az utcán, figyelmesebben nézzük meg, mint egyébként. Senki ne féljen szólni a rendõrségnek, ha észlel valamit, hiszen a tanúk titokban tartását a törvény biztosítja. Figyeljünk egymásra, a szomszédokra, a rendõrség csak a mi segítségünkkel tud értünk eredményt elérni. Bukta Imre
özösség A kmint élettér Néhány évvel ezelõtt egy nemzetközi kutatócsoport összehasonlító elemzést végzett Norvégia és Banglades lakosságának körében arról, hogy milyen a közérzetük, hogy érzik magukat a környezetükben. A két ország kiválasztása nem volt véletlen, hiszen Norvégiában nagyon magas az életszínvonal (köszönheti ezt a tenger mélyén elterülõ hatalmas olajmezõknek), Banglades pedig a világ egyik legszegényebb országa. A vizsgálat nagyon meglepõ eredményt hozott - ezen még a szakemberek is meghökkentek - hiszen kiderült, hogy Norvégiában sokkal több a depressziós, lehangolt, rosszkedvû, pesszimista ember, mint az ázsiai országban. A vizsgálathoz tartozik még az a megállapítás is, hogy a bangladesiek nem szívesen élnének Norvégiában. Hiába a magas életszínvonal, a jóléti társadalom, õk jól érzik magukat ott, ahol élnek - még akkor is, ha az elfogadható életfeltételek megteremtéséhez minden nap keményen meg kell küzdeni. Az a kérdés, hogy a modern, „civilizált” társadalmak jó irányba haladnak-e, nem túl gyorsütemû-e a fejlõdés, nem most vetõdött fel elõször. Bár számomra a „civilizált társadalom” kissé ködös, nehezen meghatározható kategória, mert nem tudom mihez mérni, viszonyítani. Vajon akkor civilizált, ha számítógépet, mobiltelefont, autót, metrót használ és felhõkarcolókat épít, vagy akkor, ha szolidáris, összetartozik, tiszteli az õseit, a természetet és a hagyományait. Bár azt sem gondolom, hogy a kettõ kizárja egymást. De lehet, nem is olyan sokára az automata mosógépbe zúdított intelligens mosóporok megadják erre a választ, miközben természetesen boldogabbá teszik életünket. Már a múltszázad elején is foglalkoztak ezzel a kérdéssel a kutatók és kisebbnagyobb közösségeket vizsgálva igencsak borúlátó képet festettek a jövõ társadalmáról. Volt, aki azt mondta, hogy a személyes kapcsolatokon alapuló
MEZÕSZEMERE 2
kisközösségek, amelyben az emberek törõdnek egymással, fel fognak bomlani és a társadalom személytelenné válik. Az egyén elveszti gyökereit, az új kihívásoknak nem tud megfelelni és önpusztító életmódot fog folytatni. De volt olyan kutató, aki a vallási és erkölcsi szabályok fellazulását jósolta meg, amely során sorozatosan megszegik a normákat, de a társadalom sem nyújt már számára igazi támaszt. Ezeket a veszélyeket ma is érzik a felelõs politikusok, legalábbis tõlünk nyugatabbra ez folyamat figyelhetõ meg. Közösség alatt általában egy települést, egy falut, egy várost, egy törzset vagy nemzetet értünk. Bármilyen olyan csoportot közösségnek nevezünk, ahol a csoport tagjai, legyen az kiscsoport vagy nagy, oly módon élnek együtt, hogy nem csak különféle érdekeik vannak, hanem közös életük alapvetõ létfeltételeiben is azonosak. A közösség alapvetõ kérdése az, hogy az egyén hogyan tud vagy tud-e harmonikus, teljes életet élni. Napjainkban egy egészen új tudomány kezdi szárnyait bontogatni: az ökopszichológia. Ez a tudomány azzal foglalkozik, hogy a helyi környezet milyen lélektani hatással van az ott élõ emberek magatartására, viselkedésére. De nem csak a természeti környezetet vizsgálja, hanem azt is, hogy milyen a település kulturális élete. Olyan problémákat feszeget, hogy településükön az emberek mit tesznek azért, hogy például a szennyezett patak vize újra tiszta legyen, hogy ne vágjanak ki minden fát, hogy szépek, virágosak legyenek a parkok, hogy a védett állatokat ne pusztítsák, stb. De felteszi azt a kérdést is, hogy mennyire cselekvõképesek a bûnözés visszaszorításában vagy a kulturális életük fellendítésében. Azt már a kutatók kimutatták, hogy a szépnek a látványa vagy az öröm érzése következtében bizonyos kémiai anyag termelõdik az emberi szervezetben (az agyban), kíváncsi lennék hogyan állunk ezzel Mezõszemerén. A primitív (talán szerencsésebb lenne a természeti kifejezés) népek között találunk még ma is olyat, amely csaknem teljesen vagy részben elszigetelten él és nagyon vigyáz arra, hogy a civilizációs ártalmaknak ellenálljon.
A modernnek mondott közösségek között nincsenek falak, ma már nem jellemzõ az elszigeteltség. A közösségek nagyobb közösségeken belül léteznek és ez felveti azt a kérdést is, hogy milyen a hatalmi struktúra, a hatalom megosztása. Amennyiben demokratikus, akkor képes beágyazódni, ha diktatórikus, akkor elõbb- utóbb megbukik. A közösség tehát a társasági élet területe, amelyet bizonyos fokú társadalmi összetartozás jellemez. A közösség alapja a helyi jelleg és a közösségi érzés. A legtöbb közösség letelepedett életmódot folytat és a helyhez kötõdésükbõl adódóan a szolidaritás erõs érzése alakul ki (Ez a „nem várunk segítséget senkitõl, csak magunkra számíthatunk” érzése. Izgalmas lenne a történelem kerekét 200-300 évvel visszaforgatni és megtudni, hogyan éltek õseink a településünkön: milyen foglalkozásokat ûztek, hány gyermek született évente, vallásosak voltak-e, mivel táplálkoztak, milyenek voltak a temetkezési szokások.) A modern világunkban a helyi kötelék gyengülni látszik a szinte már követhetetlen információ áramlásának „köszönhetõen” és sajnos vidéken is a nagyvárosi életre jellemzõ viselkedési minták kezdenek eluralkodni. Nem figyelünk oda kellõképpen a másik emberre, nem beszélgetünk egymással, néha még nem is köszönünk. Manapság olyan jelenséggel találkozunk, hogy az emberek között annak ellenére, hogy együtt élnek, nem alakul ki összetartó erõ, amely a õket közösséggé kovácsolná. Személyes kapcsolatok és közös érdekek hiányában sokan nem vállalják a tudatos azonosulást saját településükkel, pedig minden emberi közösség egyik legfontosabb törekvése, hogy kialakítsa az összetartozás érzését. Nem szeretnék túlzottan nosztalgiázni, de nem hiszem, hogy temetni kellene a mozgalmas, vidám falusi életet, a tehéncsordákat, a citera hangját, a felcsendülõ népdalokat, a természet közelségében leélt életet, a Rima tiszta vizét, a hétvégi bálokat és focimeccseket és õseink emléket. Csak legyen, akik „csinálják” a közösséget, mert ebben mindannyiunknak lenne feladata. Bukta Lajos
Ez év november 23-a körül ismeretlen tettesek megrongálták a millenniumi emlékszobrot. A Faültetõ kezében tartott bronz facsemete egyik ágát letörték. Az emlékmû eszmei értéke 10 millió forint körüli, így az okozott anyagi kár meghaladhatja az 500. 000 forintot (5%-os anyagi kár). FLORIDÁBAN IS OLVASSÁK A MEZÕSZEMERE ÚJSÁGOT! A mezõszemerei születésû Farkas Sándor, aki a napsütötte Floridában él családjával, büszkén mutatja a helybéli magyaroknak a Mezõszemere újság friss számát. Mr. Farkas rendszeresen megkapja az újságot a szemerei rokonoktól, amibõl meghatottan tájékozódik Szemere múltjáról és jelenérõl. Reméljük, hogy lapunk e száma minél hamarabb eljut hozzá és más távol élõ szemereiekhez.
Elmaradt a gyógynövény tanfolyam Az Önkormányzat és a Mezõszemerei Civil Egyesület által meghirdetett gyógynövény tanfolyam érdektelenség miatt kudarcba fulladt. A minimálisan 15 regisztrált munkanélkülinek tervezett elõadás-sorozatra mindössze tizenketten jelentkeztek. A tanfolyam gyógynövény termesztõi és feldolgozói szakmát nyújtott volna a hallgatóknak, ingyenesen. Sajnálatos, hogy az önkormányzatnál segélyért sorban álló munkanélküliek körében ez a jó lehetõség süket fülekre talált. Az árokpartok mentén egyre több szaloncukor papírt láthatunk, ha a faluban sétálunk. Egyesek elég furcsa módját választják a karácsonyi díszítésnek...
MEZÕSZEMERE, MINT ÜDÜLÕFALU? Mezõszemere Egerfarmossal együtt küszködik a fennmaradásért. Szinte minden „falubetegségtõl” szenved a két falu: munkanélküliség, elöregedés, elvándorlás, az ezekbõl fakadó szégyenteljesen alacsony ingatlanárak. Mindezek tetejében a romakérdés ami ketyegõ bombaként nehezedik a falura és ha nem foglalkozunk nyíltan ezzel a problémával, bármikor robbanhat. Összegezve: a régen szebb napokat látott falunk szociális mutatói erõsen negatívak. A vállalkozások nem jellemzõek, a pékségen és egy-két üzleten, kocsmán kívül igen kevesen fizetnek iparûzési adót. Úgy látszik, a vállalkozók számára imponáló lehetõségeket nem tudunk nyújtani. Az M3-as autópálya elsuhan mellettünk, mint egy légifolyosó, pozitív hatása nem gyûrûzik majd be a falu javára. Ebben a nehéz helyzetben nem könnyû olyan alternatívát felmutatni, ami a fejlõdés irányába fordítaná a falu szekérrúdját. Ráadásul a község nem fekszik turisztikai szempontból exponált régióban: nincsenek tavaink, hegyeink, borospincéink, mûemlékeink, melyek idevonzanák a látogatókat. A Mezõszemerei Civil Egyesület összejövetelein sokat beszélgettünk ezekrõl a problémákról. Itt azonban álljunk meg egy szóra! Számba vettük a helyzetünkbõl adódó lehetõségeket, ezek közül szeretnék most szólni az egyik mentõövrõl, ami természetesen nem oldja meg egy csapásra a falu gondjait, azonban kitartó munkával és szervezéssel mindenképpen enyhítené több család megélhetési gondját. Az alapgondolat a sikeres turisztikai látványosságokat felmutatni tudó helyekkel szemben szinte fordítva vetõdött fel: lehet-e keveset jól eladni? Véleményem szerint lehet. Nekünk ugyanis olyan értékeink vannak, melyeknek megcsillantásával sikeresen mûködhetne itt is a falusi turizmus. Ezek a csend, a tiszta levegõ, a hagyományos ámbitusos parasztházak és nem utolsó sorban a falu fekvése, mely remek a pihenni vágyó vendégek számára. Gondoljuk meg: a Tisza-tó 20, Eger 25, a Zsóri 8, Bogács 18, az egerszalóki fürdõ 18, a Bükk 15 kilométerre vannak innen. Ezek a valóban népszerû helyek gépkocsin maximum félórányira fekszenek falunktól, ahol az üdülõk fél vagy harmad áron vehetnék ki a komplex kényelmet nyújtó parasztházakat. Mi kell ahhoz, hogy a pihenni vágyó család jól érezze magát? Elõször is hangulatos, szemerei hagyományokkal kívül-belül bíró ház, korszerû konyhával, zuhanyzófülkével felszerelve, az udvaron fõzõ-sütõhely, kerékpár. Persze mindez beruházással jár, azaz pénzbe kerül, azonban ha ügyesen szervezünk hosszabb távon megtérül, sõt nyereséges lehet a vállalkozásunk. Még arra is lehet törekedni, hogy egy-egy házsor is kialakuljon ilyen célra. Véleményem szerint ilyen lehetne például a Kossuth út, ahol kezd kialakulni egy ilyen jelleg, hiszen ott már jól mûködõ vendégház is található, két ámbitusos parasztházat pedig szépen renováltak. A Mezõszemerei Civil Egyesület szeretné segíteni a falusi turizmus beindítását. Ennek érdekében turisztikai szakembereket kérünk meg, akik elõadás keretében tájékoztatják az érdeklõdõket a lehetõségekrõl, pályázatokról (mert számos pályázat létezik a beruházási költségek enyhítésére) és elvárásokról. Ennek idõpontjáról értesítjük a lakosságot. Az egyesület külön pályázik egy kiadvány megjelentetésére, mely a vendégeknek, turistáknak, külföldieknek szól a faluról és környékérõl. A színes kiadvány tartalmaz majd községünk múltjával és jelen helyzetével kapcsolatos írásokat, bemutatja a már meglévõ, szolgáltatást nyújtó egységeket. Összegezve tehát két síkon kéne folyjon a munka: az egyiken a vendégházak kialakítása, a másikon a kedvcsináló kiadvánnyal, programokkal integrálódni az információs láncba. Fel lehetne eleveníteni azokat a néphagyományokat és szokásokat, melyek a falura jellemzõek voltak, ünnepektõl a sárgarépás rétesig. Bukta Imre
MEZÕSZEMERE 3
SZEMEREI ARCOK Ebben a rovatban ezúttal olyan köztünk élõ embert mutatunk be, akire igazán büszkék lehetünk, hiszen a vitathatatlanul rendkívüli sportteljesítménye mellett (vagy ezzel együtt) ismertté tette falunkat is. A nyár elejétõl mindezidáig szinte tele volt vele és sporttársaival a média: a Nemzeti Sport, a Tv2, a Danubius Rádió rendszeresen tudósította “mozgásukat” az örök jég birodalmából, Grönlandról, hiszen õk voltak azok, akik harmadszor is nekivágtak a kegyetlen, embert próbáló expedíciónak. Ezúttal siker koronázta férfias küzdelmüket a jeges szélviharokkal, a hómocsárral és nem utolsósorban a pszihikai megterheléssel. Elöljáróban következzen Kollár Lajos rövid életrajza: ötven éves, Budapesten született. Érettségi után Szentendrére költözött, ahová az akkor igen érdekes alternatív zenei és színházi mozgások is vonzották. A kultúra, a zene és a sport töltötte ki az idejét. Együtt zenélt híres rockzenészekkel (például Radics Bélával), versenyszerûen sportolt. Csak úgy mellékesen jegyezte meg:
evezõs ifjúsági Európa bajnokságon aranyérmet szerzett. A színházat, mint munkahelyet nemcsak azért választotta, hogy közel legyen a kultúrához, hanem azért is, mert ott talált hozzá hasonló gondolkodású fiatalokat, akikkel késõbb megmászta az Alpok, Kárpátok legmagasabb csúcsait. Szentendre ezidõtájt pezsgett a legkülönfélébb kulturális eseményektõl. Kiállítások, zenei performenszek követték egymást. (E sorok írója is természetes egyszerûséggel unikumozhatott ekkortájt Karinthy Ferenccel, stampedlizhetett Barcsay Jenõvel vagy kávézhatott Szántó Piroskával.) A kilencvenes évek elején építkezni kezdett Szentendrén, építette, építette, aztán gondolt egyet és Mezõszemerére jött lakni. Ez persze nem úgy történt, hogy csukott szemmel rábökött a térképre. Sporttársa, a “farmosi” Tarjányi Pisti révén többször járt már e vidéken. Ami idevonzotta: a jó fekvésû település, a Tisza-tó és a Bükk közelsége, a viszonylag jó közlekedés Budapestre, mert állását az Új Színháznál természetesen nem adta fel. Szeret Mezõszemerén lenni, a színházi elõadások és próbák után szinte idemenekül Budapestrõl. A szemerei embereket hamar meghódította közvetlenségével, sajátos humorával. Közéleti szerepet a faluban nem vállal. A szemereieket tehetséges embereknek tartja, de ez a jó adottság
Kiss Csaba, Tarjányi István és Kollár Lajos hazaindulóban Grönlandról
MEZÕSZEMERE 4
Kollár Lajos
sokszor elvész a kicsinyességben - véli. Most azonban térjünk vissza az expedícióhoz, melynek elõkészítése nem zajlott zökkenõmentesen, hiszen elõzõleg két mûtéten is átesett. Felépülve kitûnõ kondícióban indultak a nagy túrának. 760 kilométert tettek meg a sokszor fél méternyire sem látható ködben (egyébként sem lett volna mit látni), tájolókkal és mûholdas mûszerrel tájékozódva hajszálpontosan értek a célba. Harminc kilométeres plusz utat tettek meg azért, hogy megtalálják a D2-t. Induláskor betervezték az évek óta elhagyott amerikai lokátoros katonai bázis “felfedezését”, azonban a támaszpont kb. 800 métert “mászott” el az eredeti helyétõl a többezer méter vastag jég hátán. Kollárék errõl tájékoztatták a nemzetközi illetékeseket, hogy a térképeket az új helyzet szerint korrigálják. Augusztus közepén egészségesen tért haza a Transzgrönladi Expedícióról Kollár Lajos, Kiss Csaba és Tarjányi István, 2001 sportéletének sztárjai. Színházi kollégái közül többek között Bánsági Ildikó, Eperjes Károly, Földes László (Hobó), Gáspár Sándor szurkoltak a sikeres hazatérésért. Az expedíció másik fontos célkitûzése természettudományos film készítése volt, melyet részben maguk forgattak Grönlandról és az ott élõ eszkimókról. A civil egyesület felkérésére januárban Szemerén is elõadást tartanak, melynek idõpontjáról plakátokon fogjuk tájékoztatni az érdeklõdõket.
ÖNTSÜNK TISZTA VIZET A RIMÁBA Mintha fordulat állt volna be a Rima víztisztaságával kapcsolatban. Számos általános iskolás töltötte a nyári szünet nagy részét a patakparton damilt áztatva. Reggelente hat-nyolc gyerek vödörrel, csontival, horgászbottal felfegyverkezve igyekezett a tárkányi Rima híd felé, hogy aztán büszkén mutathassák a vízbõl kifogott domolykót, fenékjárót. Valóban szívet melengetõ, régi szép idõket idézõ látvány volt, ahogy a gyerekek sorjában kapkodták ki a vízbõl a halakat. Beszélik, csukát is láttak a patakban. Reméljük, a víz minõsége nem romlik és a következõ nyári szünetben ismét a Rima parton tölthetik szabadidejüket a fiúk-lányok. Bukta Imre
A TSZ SORSA Az egyik legfelkapottabb téma településünkön a téesz alakuló sorsa. A mendemondák tisztázása érdekében kértük meg a téesz egyik vezetõ beosztású alkalmazottját, hogy tájékoztassa olvasóinkat a tényekrõl. 2001. október közepe óta a Csõke-tanya az állatállománnyal együtt, a teljes géppark és a központi épület a Kálmánházi Kisüzem kft. tulajdona. A Kossuth-major is magánkézbe került. A szihalmi illetve az egerfarmosi tsz-tulajdonok még nem keltek el. Bukta Zsolt
Október 6
A magyar Golgota A császári haditörvényszék ítélete alapján Pesten Kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon a honvédség tizenkét tábornokát és egy ezredesét: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Desewffy Arisztidet, Kiss Ernõt, Knézich Károlyt, Láhner Györgyöt,Lázár Vilmos ezredest, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernõt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A levert szabadságharc után a gyõztesek hozzáfogtak a rendcsináláshoz. Az elsõ miniszterelnöknek és az aradi vértanúknak közös volt a bûnük: szerették hazájukat, nemzetüket! Ez rebellió volt a császári udvar szemében. Az aradi mészárlás 1849. október 6-án nem ért véget, hiszen a beteges, legyengült Kazinczy Lajos honvédtábornokot október 25-én a császári hadbíróság ítélete alapján Aradon végezték ki. A megtorlás nem tett különbséget nemes és jobbágy, katona és civil között. Bûnösnek számított az is, aki egy tányér levest adott egy huszárnak! Arra is lecsapott az osztrák “igazságszolgáltatás”. A haza mindenek elõtt! - ezért kellett nagyon sok embernek az életét áldozni, mert hittek abban, hogy egy szebb, jobb jövõt fognak ez által megteremteni. Bukta Zsolt Megjegyzés: A szabadságharc leverése utáni megtorlás fõ alakja Julius von Haynau volt, akit 1849. december 31-én Pest város tanácsa díszpolgárává választott!
Halottak napja. A temetõ õsszel a legszebb. Sárguló, hulló falevelektõl, parányi gyertyafényektõl ragyog. Az ember - az élõ - bemegy a temetõ kapuján, szinte kizárja a kinti zajokat, a más világot, átadja magát az emlékezésnek, eltávozott hozzátartozóira gondol és béke veszi körül. Az idei halottak napján késõ estig süvöltõ, erõs szél fújt a szemerei temetõ felett is. Az emlékezõk korábban mentek haza, mint máskor. Kabátjukba burkolózva lépkedtek, a távoliak kocsiba szálltak, indultak hazafele. A szél által elfújt gyertya azonban szívünkben tovább égett. Bukta Imre
MEZÕSZEMERE 5
LAKODALOM VAN (VOLT) A MI UTCÁNKBAN Részletek Tóth Boldizsárné visszaemlékezésébõl A lakodalom reggelén elsõ vendégek a szakácsnõk voltak, akik már reggel hozzáláttak az ebédfõzéshez, mely délután kettõ körül szokott lenni. Ezidõtájt más vendég nem volt, csak a családtagok, akik besegítettek a fõzésbe. Délelõtt tíz óra körül jövögettek a menyasszony vendégei, akik már hozták magukkal a menyasszonynak szánt ajándékot: ki asztalt, ki széket, vagy tálat, lavórt, poharakat, szentképet. Mindezen holmikat azért hozták, mert úgy tizenegy tájt jöttek a võlegényes háztól - két lovaskocsival - a menyasszony ágyáért. Jött a võlegény a nagyvõféllyel, aki kikérte a “kiadótól” (ez a menyasszony keresztapja volt) a menyasszony ágyát. Egy kicsit vitázott a võfély és a kiadó, mert csak úgy nem adták ki az ágyat, valami járt érte, mégpedig régi pénz - százezer pengõ vagy ehhez hasonló. Mikor megegyeztek, egy kicsit iszogattak, aztán hozzáfogtak pakolózni. A võlegény barátai vitték a szekrényeket, egyiket az egyik kocsira, másikat a másik kocsira. Aztán vitték a hat párnát az egyik szekrény tetejére, végül a nagydunyhát a másik szekrény tetjére. Amikor mindez megtörtént, a vendégek elköszöntek, a võfélyek felszálltak a kocsira, körüladták az ágyat és nótaszóval indultak vissza a võlegényes házhoz. A kocsik után mentek a nyoszolyó lányok, õk vitték kézben a többi ajándékot. Mikor elmentek az ágyvivõk, a menyasszonyi háznál egy ideig csend honolt, a menyasszony vendégei már nem mentek haza, iszogattak, beszélgettek, míg úgy 1 óra körül nótaszóval, rezesbanda kísérettel a lagzis menet meg nem érkezett a võlegényes háztól. Ekkor bement a házba a võfély és engedélyt kért a menyasszonytól, hogy a vendégek bemehessenek. Kinyitották a nagykaput, bementek a vendégek, a menyasszony és a võlegény megcsókolták egymást majd ülõhellyel kínálták a vendégeket. Megkezdõdött a tánc és a nótázás, de nem tartott sokáig, mert elkészült az ebéd és tálaltak. A mi falunkban az ebéd csigaleves volt tyúkhússal, második étel pedig tejberizsa. Ezután hozták a tortát, süteményeket és a bort. Ebéd után mindenkinek jókedve kerekedett, táncoltak. Eközben a menyasszony átment a szomszédba, ahol felöltöztették szép fehér ruhába, fehér sájer és fehér koszorú került a fejére, élõ fehér csokor és rózsafûzér a kezébe, mert akkoriban nálunk mindenki templomban esküdött. (Aznap reggel volt a polgári eskü is, de oda fekete ruhában ment a menyasszony. A templomban elõzõ három vasárnap kihirdették a jegyeseket, e három hét alatt a menyasszony feketében járt - gyászolta a lányságát.) A nagyvõfély kézenfogva vezette haza a felöltöztetett menyasszonyt a szülõi házba, a násznagyok asztalához. Felálltak a násznagyok, velük szemben állt a menyasszony és a nagyvõfély. A menyasszony háta mögött állt az édesanyja, édesapja, testvérei, lánypajtásai. Megkezdõdött a nagyvõfély verses menyasszony-búcsúztatója. A búcsúztatás alatt a menyasszony csak sírt, sírt, két zsebkendõt is telesírt, mert bizony nagy dolog a szülõi háztól elmenni az új helyre, ahol eldõl az élete sora vagy jóra, vagy rosszra. A búcsúztató után kivonult a nép a ház elé, felsorakoztak ki-ki a maga párjával. Elõl állt a menyasszony a nagyvõféllyel, utánuk a võlegény a koszorús lánnyal, majd a menyasszony szülei, végül a többi vendég. Elindult a menet a templomba, közben énekeltek. A templomhoz érve mindenki bevonult az esketésre. Igen megható, amikor a menyasszony és võlegény örök hûséget ígérnek egymásnak. Az esküvõ után a pap kikísérte az új párt a templom ajtajáig, elmondta nekik jókívánságait, majd mindenki sorba csókolta õket a templom elõtt. Nóta, zeneszó mellett elindult a menet a võlegény házához. Mostmár a menyasszony és az új ember mentek elõl. Az új ember háza ajtajában már ott állt az örömanya és örömapa. Most kezdõdött az igazi mulatság, szólt a magyar nóta, mindenki ropta a csárdást. Este nyolc óra körül a nagyvõfély egy másik võféllyel visszament a lányos házhoz, ahol már készenlétben voltak az ott lévõk: az édesanya, édesapa és a közeli rokonok. Egyik kezükben égõ gyertya, az asszonyoknál torta, sütemény, a menyasszonyi tarkakalács, a férfiaknál pedig egy üveg bor. Így indult el a hérészeknek nevezett menet a võlegényes házhoz. Nagyon szép látvány volt, amikor vonultak a sötétben gyertyát lobogtatva, énekelve, nótázva. Az új ember kapuja elõtt megálltak, megvárták, míg kimentek elébük a zenészek és muzsikálni kezdtek. Így mentek be a házba, zeneszóval, lobogó gyertyákkal. Az új pár kezében is égett a gyertya, így fogadták a vendégeket, mindenkit megcsókoltak, aztán hellyel kínáltak.
MEZÕSZEMERE 6
Szemerei menyecskék a `40-es években Bukta József reprodukciója
Ekkorra megfõtt a tyúkhúsleves, kezdõdhetett a vacsora. Jöttek a võfélyek fehér kötényben, hozták a levest (itt már zsemle volt benne), elõl a nagyvõfély, aki versben kívánt jóétvágyat mindenkinek. Leves után hozták a második ételt, a finom lucskos káposztát. Vacsora után éjfélig szólt a zene, folyt a tánc. Ekkor kezdõdött a menyasszonytánc, amikor csak a menyasszony táncolt, pénzért. Ez egy óráig is eltartott. Az asztalon, fehér abroszon egy tányér, abba dobta a pénzt (ötvenest vagy százast), aki a menyasszonnyal táncolni akart, majd azt kiáltotta: enyém a menyasszony! Ha a menyasszony nagyon elfáradt, az új ember megálljt parancsolt, bedobott egy ötszázast a tányérba, ennyiért pihenhetett a menyasszony. Amikor már nem nagyon váltották a menyasszonyt, jött a võlegény, pár ezrest dobott a tányérba s elkiáltotta magát: enyém a menyasszony! Azzal az abrosz négy sarkát összekapták s kiszaladtak a sok pénzzel. Ezután a menyasszony átöltözött piros menyecske ruhába, a haját felkontyolták, így vezette elõ a nagyvõfély az új menyecskét és õ táncolt vele elõször. Tovább folyt a mulatság hajnali négy óráig, táncolt az új pár, táncolt mindenki. Hajnalban elmentek a zenészek, elindult haza a siralom anya és apa, velük együtt a rokonság, az új pár hazakísérte a szülõket. Ezzel véget ért a borsodszemerei lakodalom.
KARÁCSONYI MELLÉKLET Mióta hoz ajándékot a Mikulás a jó gyerekeknek? Mióta díszítünk karácsonyfát? December havának legszebb, legmeghittebb családi ünnepe a karácsony, Krisztus születésének napja, a Nap ujjászületésének ôsi ünnepe. Nehéz elhinni, hogy évszázadokon át a hangos mulatozás, a nagy evés-ivások, lovagi tornák, országos vásárok ideje volt, mi több, sokfele ezt a napot tartották a legalkalmasabbnak arra is, hogy csengôt rázva, ostort durrogtatva, kürtölve, lövöldözve riogassák a gonosz lelkeket, lángoló seprûkkel ûzzék el a hideget, sötétséget. Szép legenda fûzôdik a karácsonyi fenyôhöz: Egyszer régen a fenyô volt az egyetlen fa, amely elrejtette a menekülô Krisztust üldözôi elôl. Az Úr akkor megáldotta, hogy soha ne hullassa el leveleit. Ezért zöldell télen is és ezért gyújtunk gyertyákat az ágain, Jézus emlékezetére. Valójában az elsô karácsonyfákat németföldön állították, az 1600-as évek elején. Mintája a bibliai almafa lehetett, de a németek lakta vidéken karácsonykor nem lévén alma a fákon, viszont zöldellt a sok fenyô, azt díszítették fel almákkal, az alá helyezték az ajándékokat. Gyertya pedig csak az 1700-as években került a karácsonyfákra.
Miklós napjának (december 6) elõestéjén indul a nagyszkállú Mikulás szarvasvontatta szánján, hogy becsempéssze a cukrot, csokoládét ablakokba kitett cipõkbe, csizmákba, másutt a kémény közelébe akasztott harisnyákba. (Ha pedig rossz is volt a gyerek, virgáccsal fenyítse meg egy kicsit.) Szent Miklós, az ünnep névadója, eredetileg az orosz egyház védõszentje volt. A legenda szerint egyszer, meghallván, hogy három szegény lány erkölcstelen életre szánta el magát, hogy családját pénzzel segítse, éjnek idején három zacskó aranyat tett az ablakukba. Azóta tisztelik a férjhezadandó lányok és a gyerekek védõszentjeként. A Mikulásnapi ajándékozás szokása jóval késõbbi, alig150 200 éves. Az ajándékozó Mikulást ábrázoló régi mézeskalács forma
A Mezõszemerei Civil Egyesület békés, boldog ünnepeket kíván minden kedves olvasónak!
Mennybõl az angyal Mennybõl az angyal lejött hozzátok pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe, sietve menvén, lássátok, lássátok. Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Õ leszen néktek Üdvözítõtök, Valóban, valóban. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária; barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia. El is menének köszöntésére az Úrnak, az Úrnak, Szép ajándékot Vivén szivökben magukban, magukban.
A kis Jézuskát egyenlõképpen imádják, imádják. A nagy Úristent ilyen nagy jókért mind áldják, mind áldják.
Ki állította az elsõ karácsonyi betlehemi jászlat? A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc építtette fel elõször 1223 karácsonyán a betlehemi istálló hû mását az itáliai Assisi közelében jászollal, eleven szent családdal, pásztorokkal, zenészekkel, állatokkal hogy a karácsonyi misére sereglõk jobban átélhessék Jézus születésének csodáját. Innen terjedt át a betlehemállítás szokása elõbb Európa templomaiba, majd a hívõk otthonaiba, a karácsonyfák alá is, élõ személyek helyett többnyire fából kifaragott alakokkal (Nálunk az elsõket az 1700-as években készítették). A szobrocskák egyre apróbbak lettek és számuk egyre nõtt. A világ legnagyobb betlehemét egy csehországi múzeumban õrzik, összesen 1756 (mozgatható) embert, állatot és tárgyat faragtak bele készítõi. A mi betlehemeinkben magyar parasztok és gyakran magyar szentek (István, László, Imre) köszöntik a Megváltót.
KARÁCSONYI MELLÉKLET
MIKULÁS APÓ Amikor télen hullani kezd a hó, Indul útjára Mikulás apó. A szél szakállát tépi, lengeti, De õ kigyelme ezt csak neveti. Szélnek, viharnak vígan nekivág, Csak egy arasz neki a nagy világ. Egy pillanat: átszáll a tengeren, Egy pillanat: mindenütt ott terem. Hátán egy zsák: Vaj’ mivel van teli? Miben a gyermek örömét leli. Mogyoró, dió s az ég tudja még Hogy mennyi mindenféle nyaladék. A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán. És mégis, mégis - mely csodás talány: Ki e kicsiny zsák addig ki nem ürül, Míg a jó apó nem járja körül Szép rendiben egész föld kerekét S nem látta annak minden gyerekét. Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs, Hogy az ablakon zörren a kilincs, És nyíl az ablak lassan s megjelen Mikulás apó késõ éjjelen. Jóságos szeme - mely kedves dolog! Az alvó gyermekre mosolyog. Aztán ablak közt egy s mást ott “felejt”, Egy-két mogyorót a földön elejt S a koppanásra itt-ott egy gyerek Megmozdul, aztán tovább szendereg. Óh kedves éj! Szép álmok éjjele! Emlékeddel lelkem most is tele. Hajam, szakállam fehér, mint a hó, Öreg vagyok, mint Mikulás apó, De ezen a kedves éjjelen, Amikor a jó öreg megjelen: Úgy érzem, újra gyermek lettem én, Mikulásváró kicsi kis legény!
KARÁCSONYI ÉNEK
2 4 Pász-to - rok, kel-jünk fel,
Bet-le - hem vá - ro - sá - ba;
Ha-mar in - dul-junk el
Ron-gyos is-tál - lócs-ká - ba!
Si - es - sünk, ne kés - sünk
Hogy még ezen éjjel oda Mi u - run-knak tisz-te - letet
ér - hes - sünk! te - hes - sünk!
Jaj, szegény, de fázik, Könnyeitõl ázik. Nincsen neki párnája, Sem cifra nyoszolyája, Csak széna és szalma; Barmok szája melegítõ kályhája, Ökör, szamár lehelete reája.
KARÁCSONYI MELLÉKLET
ORIGAMI 1
2
4
5
TUDOD-E?
Hol ünneplik minden évben elsõkként a Földön az újesztendõt? A Kelet-Szibériában, Fidzsiszigeteken, Új Zéland közelében áthaladó 180 fokos délkör mentén.
Ha egy esztendõben az újév napja hétfõ, milyen napon fogjuk a szilvesztert ünnepelni? Ha az év nem szökõév, utolsó napja azonos az elsõvel, tehát hétfõn (szökõév esetén kedden). Melyik csillagképbõl vigyáznak bennünket a háromkirályok? A téli égbolt egyik legszebb csillagképének, az Orion “övének” egymás melletti három fényes csillagának - népi neve a Háromkirályok.
3
6
Kit ünnepeltek az ókorban december 25-én? A sötétség legyõzõjeként tisztelt Mithrász perzsa napistent. Mióta ünnepeljük a karácsonyt ezen a napon? A IV. század közepe (354) óta. Mi az Advent és a karácsony szavaink jelentése? Az András napja utáni elsõ vasárnapon kezdõdõ Advent neve eljövetelt, a szlávoktól átvett karácsony név fordulatot (napfordulót) jelent. Az utóbbinak vannak kevésbé szívderítõ névmagyarázatai is, egyesek ugyanis a kolindálásból (koldulásból), mások pedig a törököknek év végén fizetett adóból, a harácsból eredeztetik.
Mikor született legszebb karácsonyi énekeink egyike, a „Csendes éj”? 1818 karácsonyán egy kis német faluban, Oberndorfban, elromlott az orgona. Hogy a híveknek mégis örömet szerezzenek, a falu papja és tanítója írtak egy ajándék karácsonyi éneket, amit szentestén gitárkísérettel énekeltek el a híveknek.
Az ORIGAMI egy japán szó, azt jelenti, papírhajtogatás. A papírfigurákat eredetileg az õsi japán vallási szertartásokban használták, késõbb ajándékozásra készítették, de csak úgy, szórakozásból is hajtogatják a japán gyerekek (és felnõttek) a papírt. Színes vagy sztaniol papírból hajtogatva te is elkészítheted ezt a szép karácsonyfadíszt a rajzok alapján: egy négyzet alakú papírt átlósan hajts félbe (1), a szaggatott vonal mentén a széleit hajtsd be (2) majd a két kis háromszöget hátra (3). Az oldalakat hajtsd derékszögbe (4), két formának az ellenkezõ sarkait dugd egymásba (5) és kész (6).
HÓPIHE Mándy Stefánia KARÁCSONY Kinézel a rácson, hópihe Karácsony, benézel a rácson, fehérke gyerek, rágcsál egy kalácson, kékszemû gyerek majszol egy kalácson, a kalács kerek.
Idõtlen múlása, hófehér hullása, meg senki ne lássa, ha könnye pereg. Gyöngye a göröngyre elpattan a gyönge, bámul a kisgyerek, árnya se rezeg.
Benézel a rácson, barnácska, kerek, zöldszemû kisgyerek rágcsál egy kalácson, lesi a Telet.
Könnyei függönyét széthúzza mosolya, hóarcán suhan a vidámság sugara, meleg.
Kinézel, benézel, hópihe telek szállanak, mállanak, szempillád remeg.
Kékszemû, zöldszemû, víg gyerek, pille szív, hópihe táncba hív, tavaszba vezet.
KARÁCSONYI MELLÉKLET
KARÁCSONYI ÉTKEK Erdélyi töltött káposzta
RÉSZEGES MALACCOMB
Hozzávalók: 60 dkg darált sertéshús 40 dkg darált marhahús 1 csésze rizs 2 fej apróra vágott hagyma 2 tojás 2 kanál paprika 1 kg gyalult savanyúkáposzta 1 fej savanyúkáposzta vagy egész káposztalevelek 4 kanál zsír 4 dl tejfel 1 liter káposztalé vagy víz só, bors, csombor
Hozzávalók: kb. két kilós malaccomb fél kiló szárazbab 20 dkg apró szemû hagyma 3 dl száraz fehérbor fél liter húsleves (kockából is jó) 2 gerezd fokhagyma 2 evõkanál olívaolaj 2 evõkanál vaj citromlé, kakukkfû, só, bors, paprika, zöldfûszerek
A rizst 10 percig fõzzük, majd összegyúrjuk a darált hússal, tojással, hagymával, 1 kanál paprikával, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. A keveréket elosztjuk a káposztaleveleken, majd felgöngyöljük. Egy nagyobb cserépfazék vagy mázas edény aljára egy sor vágott káposztát helyezünk, rá egy sor tölteléket, ezt kétszer ismételjük. A tetejére vágott káposzta kerüljön. Annyi vízzel vagy vízzel higított káposztalével töltjük fel, hogy ellepje, majd fûszerezzük. Lassú tûzön, keverés nélkül addig fõzzük, amíg megpuhul. Az edényt kibélelhetjük szalonnabõrrel, fõzhetünk az ételbe csülköt, füstölt oldalast, dagadót vagy kolbászt is. Egyszerre csak annyit tejfelezzünk, amennyi elfogy, mert így még hûtõszekrény nélkül is sokáig eláll. Egy régi mondás szerint akkor a legjobb a töltött káposzta, amikor kétszer megitatták.
B O R L E VE S Hozzávalók személyenként 2 tojás sárgája, egy csésze fehér bor, 1 evõkanál porcukor, fahéj, szegfûszeg, citromhéj. A tojást a cukorral habosra kavarjuk, közben a bort a fûszerekkel felforraljuk. Állandóan keverve hozzáöntjük a tojáshoz és habverõvel addig verjük, míg sûrû lesz. Azonnal tálaljuk.
KARÁCSONYI MELLÉKLET
A húst sóval, borssal, fokhagymával alaposan bedörzsöljük, a zsíradékon tepsiben körös-körül megpirítjuk, majd leöntjük a borral és kb. 2 órán át sütjük. Közben a húslevessel locsolgatjuk és a babot is puhára fõzzük. A hagymát cikkekre vágjuk és kakukkfûvel, paprikával a húshoz adjuk, még félóráig sütjük. Végül mellétesszük a megfõtt babot, meglocsoljuk olívaolajjal és citromlével, még tíz percig együtt sütjük.
Bukta meggybefõttel Hozzávalók: 50 dkg liszt, 10 dkg vaj, 2 dkg élesztõ, 20 dkg cukor, fél liter tej, 1 tojás, 1 zacskó vaníliás cukor, csipetnyi só, reszelt citromhéj, 1 nagy üveg meggybefõtt, 2 dkg étkezési keményítõ, 1 rúd fahéj, egy evõkanál porcukor. Az élesztõt 1 evõkanál cukorral elkeverjük, 10 dkg vajat felolvasztunk és hozzáöntünk negyed liter tejet. A lisztet a tojással, 10 dkg cukorral, a vaníliás cukorral, sóval, citrohéjjal tálba tesszük, hozzáadjuk az élesztõt, a tejes-vajas keveréket és síma tésztává gyúrjuk. Letakarva 15 percig kelesztjük, átgyúrjuk és még 15 percig kelesztjük. Egy tûzálló tálat vajjal kikenünk, morzsával meghintünk. A tésztából rudat sodrunk, szeletekre vágjuk, a szeletekbõl golyókat formálunk és a tálba tesszük. Újabb 15 percig kelesztjük. A maradék vajat felolvasztjuk, a maradék tejet hozzáöntjük, megcukrozzuk és a buktákra öntjük. Kb. félóráig sütjük. A meggyet leszûrjük, a keményítõt meggylével elkeverjük, fahéjjal és cukorral felforraljuk. A buktákat porcukorral meghintve, a befõttel tálaljuk.
LUCASZÉK Ellentmondásos szent volt a legendabeli Szent Luca. Sokfele tartották jóságos tündérnek (Itáliában, Svédországban), máshol, mint nálunk is, inkább boszorkányosnak. Tény, hogy Luca napján (dec.13) a régiek hite szerint különösen tevékenyek voltak a szellemek és a boszorkányok. Sok helyen még idegent (különösen asszonyokat) se engedtek aznap a házba, nehogy a gonosz besettenkedjen. Tilos volt a mosás, kenyérsütés, meszelés, fonás is. A Luca napi tréfák közt pedig megszokott volt a kapuk összecserélése, vagy a vénlányok ajtóinak háztetõre helyezése. Ezen a napon kezdték el faragni a lucaszékét. Karácsonyra kellett elkészülnie, hogy aki rááll, egyszeriben megláthassa, kik is a falubeli boszorkányok (vagy megtudhassa, hol rejtõzik elásott kincs). Hogy sem faluhelyen, sem múzeumokban nemigen látni lucaszékét, annak igen egyszerû oka van: a széket boszorkánynézés után el kellett égetni (így legfennebb néhány, a hatóságok által elkobzott darabjuk maradhatott meg).
Kellemes karácsonyt, Boldog Új Évet kívánnak minden kedves vásárlójuknak a Favorit ABC Építõanyag Centrum dolgozói
A SZENT KORONA
B É R M Á L Á S
Szent István megkoronázásának a hagyomány szerint három lehetséges idõpontja feltételezhetõ: 1000. augusztus 20-a, 1000 karácsonya illetve az 1001. esztendõ elsõ napja. A koronával kapcsolatban nagyon sok még a tisztázatlan kérdés. Ki küldte? Miért van két nyelvû (görög, latin) feliratozása? A korona küldésérõl a korabeli forrásaink egymástól eltérõ véleményeket fogalmaznak meg. Az úgynevezett Hartvik-legendában (mely Krisztus után 1100 körül keletkezett) a szerzõ azt írja: “a keresztény uralkodó hatalma a pápától ered”. A legenda keletkezésének idõszakában dúlt az invesztitúra harc a pápa és a német-római császár között, éppen ezért a szerzõ a pápától eredezteti a koronát, a magyar király így a pápa hûbérese és támogatójaként értelmezhetõ. Ugyanebbõl az idõszakból egy másik forrás (szerzõje Ademar) arról tudósít, hogy III. Ottó császár küldte a koronát Szent Istvánnak. A császárság részérõl is igény mutatkozott arra, hogy a magyar királyt hûbéresként, a Magyar Királyságot pedig hûbérországként kezeljék. A harmadik elképzelés szerint, mivel Krisztus után 1000-ben II. Szilveszter pápa és III. Ottó német-római császár is Rómában tartózkodott, közösen küldhették a koronát. István király legendáiban (Kis és Nagy Legenda) csak pápai áldás küldésérõl értesülünk. A koronán található feliratok görögül és latinul íródtak. Föltehetjük a kérdést: miért? A középkorban általánosan elterjedt nézet volt, hogy a görög a bölcsesség (sophia) míg a latin a hatalom (potestas) nyelve. Ha továbbvisszük ezt a gondolatsort, megállapíthatjuk, hogy a középkori magyar uralkodónak bölcsnek kellett lennie és megszilárdult hatalommal kellett rendelkeznie.
Nyolcadik osztályosok lettünk, szinte felnõttek, érettek arra, hogy megújítsuk keresztény hitünket, felvegyük a bérmálás szentségét. Júniusban vizsgáztunk Novák István atya kérdéseire válaszolva. Megkönnyebbültünk, amikor az atya közölte velünk, mindenki átment, bérmálkozhatunk. Az idõpontot szeptember 30-ra tûzték ki, mert a plébánián még rengeteg volt a munka, hogy az épület alkalmas legyen az érsek fogadására. Elõzõ nap elpróbáltuk a szertartást, feldíszítettük a plébániát és a templomot. Elérkezett a várva-várt nap. Izgatottan gyülekeztünk a plébánián, hogy fogadhassuk dr. Seregély István érsek atyát és együtt átvonulhassunk a templomba. Megérkezett a fényképeken szigorú tekintetû, de valójában közvetlen, kedves ember. A mise gyönyörû szentbeszéde után kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. Nem tudta, ki melyik védõszentet választotta magának, de a krizma felkenése közben mindenkihez volt egy kedves mondata a szentek életével és az õ jókívánságaival kapcsolatban. A szentmise végén megkértük, fényképezkedjen le velünk. “Ha madárijesztõvel szeretnének képet...” - mondta, és teljesítette kérésünket. Egyszerûen, röviden búcsúzott el tõlünk, mégis mély nyomot hagyott ez a találkozás. Ezt a napot soha nem fogjuk elfelejteni.
Bukta Zsolt
EGYHÁZI HÍREK
Molnár Enikõ
Folytatódik a plébánia építése, szépítése
A kora õsz folyamán a plébániaközösségi ház belsõ munkálatai során elkészült a földszinti rész burkolása. A munkálatok tovább folytatódnak.
Novák István atya szervezésében zarándoklaton vettünk részt október 22-23-án. Kis csapatunk Mariazellbe utazott. Szeptemberben a szemerei hittanosok gyalogtúrán vettek részt. A túra vezetõje Garics Gábor atya volt. Gábor atya augusztus elejétõl lát el lelkipásztori szolgálatot Mezõkövesden és a hozzá tartozó filiákon. November 19-én a Szociális Otthon idõs lakóit köszöntötték a hittanosok az “Idõsek napja” alkalmából.
MEZÕSZEMERE 7
ISKOLAI HÍREK Az
is k o l a ú j t a n á r a: Kormos Melinda
Ez év szeptemberétõl új magyar- és énektanára van iskolánknak. A balatoni születésû tanárnõ magyar szakon végzett Egerben, az Eszterházy Károly Fõiskolán. Négy évig zongorázni tanult, hat éve egy néptánccsoport tagja. Hobbija a hímzés és a mûvészetek.
Úszni jó Ebben a tanévben is lehetõsége van diákjainknak arra, hogy a Zsóri fürdõben úszásoktatáson vegyenek részt. Iskolánk testnevelõi októbertõl hetente egy alkalommal szervezik és oktatják az úszást tanulóinknak. Az útiköltséget teljes egészében az iskola fizeti, pályázati pénzbõl, a gyerekeknek csak a belépõjegyet kell megvenniük. Jelenleg a felsõ tagozatos, tavasszal pedig az alsós diákok vehetik igénybe iskolánk ezen szolgáltatását.
„Hármat egy csapásra” Iskolánk 1958-ban épült. Az elmúlt 43 év alatt, de fõleg az utóbbi években számos átalakítás történt az épületben. Az idei nyáron nagy örömünkre sikeres pályázat eredményeképpen lehetõvé vált a homlokzati üvegfal és bejárat teljes cseréje. A Heves Megyei Közoktatási Közalapítvány és Önkormányzatunk támogatása egy korszerû mûanyagkeretes, hõszigetelt ablaküvegekbõl álló rekonstrukciót eredményezett. A Füzesabonyi Fenstherm cég által gyártott új homlokzat megépítése három szempontból is elõnyös, hiszen biztonságos, energiatakarékos és esztétikus.
Az általános iskola bejárata felújítás elõtt és után
Bartók István
Nincs akadály A Pákozdi csata emlékére akadályversennyel egybekötött természet- és honvédelmi napot szerveztünk diákjainknak. Szemere határában az elõzõ napon kijelölt akadálypálya leküzdésében nyolc csapat vett részt. Irányításukat a nyolcadik osztályos tanulók vállalták magukra, melynek köszönhetõen valamennyi csapat sikeresen és nagyon fegyelmezetten teljesítette az állomások feladatait. A legeredményesebb csapatok a következõk voltak: 1. Szorgos méhecskék 2. Természet manói 3. Természet õrei Ezt követõen valamennyi osztály szabadtûzön, bográcsban fõzött ebédet fogyasztott el, amely igen ízletesnek bizonyult, hiszen a szülõk, a gyerekek, a tanárok közösen fõzték. Bartók István
LENGYELORSZÁGI NYARALÁS Idén júliusban 12 szemerei és farmosi diák vett részt Dél-Lengyelországi kiránduláson. A vielicskai sóbánya ugyanúgy lenyûgözött mindenkit, mint Krakkó csodálatosan szép városrészei. Jártunk Auschwitzban, ahol megtekintettük a koncentrációs tábort. Vendéglátóink szervezésében diákjaink próbára tehették ügyességüket: kispuskával fakakasra vadászhattak. Szállásunk Zsori városában, egy sporthotelben volt, ahol hatalmas fürdõmedence állt rendelkezésünkre. Lengyelországi nyaralásunkban csak egy hiba volt: hamar elillant az a pár csodálatos nap. Bukta Zsolt
MEZÕSZEMERE 8
BÉKESSÉGET, ERÕT, EGÉSZSÉGET! A mezõszemerei Kéknefelejcs Nyugdíjas Klub 1995 novemberében alakult, kis létszámmal. Ma már harminchaton vagyunk. Mivel eléggé elzárt községben élünk, kell tartozni valahova. Tagságunk az élet különbözõ munkaterületeirõl jött nyugdíjba, van köztünk volt tisztviselõ, téesz-tag, kereskedõ, háztartásbeli, gyári munkás. Mottónk: „Alkotó Élet, Boldog Idõskor, Megértõ Nemzedék”. Év elején elkészítjük programjaink éves tervét, ezeket többé-kevésbé sikerül is megvalósítanunk. Az idei esztendõt decemberben bankettel zárjuk, melynek keretében vezetõnk beszámol az év eseményeirõl, a klub pénzügyi felelõse pedig megtartja a pénzügyi elszámolást. Hetenként egy alkalommal jövünk össze. A téli hónapokban elõadókat hívunk meg, hogy tájékoztassanak bennünket az aktuális eseményekrõl a falu életével kapcsolatban és a minket érintõ rendeletekrõl. Ilyen elõadók a polgármester, az orvos, az iskolaigazgató, a plébános, a Takarékszövetkezet vezetõje. Két-három alkalommal tartunk termékbemutatót, néha verset mondunk, kártyázunk, de fõleg sokat beszélgetünk. Jó kapcsolatban vagyunk valamennyi testülettel, ha szükség van ránk, mindig szívesen segítünk. Úgy érezzük, nyugdíjasan is hasznos tagjai lehetünk a faluközösségnek, a társadalomnak. Összetartó erõt igyekszünk képviselni az ifjúság és a még idõsebb korosztály között. Az 1999 évi Idõsek Világnapja alkalmából meghirdetett országos felhívásra bekapcsolódtunk az „Idõsek az iskoláért, Iskolák az idõsekért” programba. Ezért részt veszünk az iskola rendezvényein és egyéb ilyen jellegû felhívásnak is igyekszünk eleget tenni. A gyermekek is örömmel jönnek közénk szerepelni, ünnepelni. Tagja vagyunk a Heves Megyei Nyugdíjas Szövetségnek - melyhez már kilencven klub tartozik - és az Idõsek Életet az Éveknek Országos Szövetségnek. Küldöttségünk rendszeresen részt vesz a Heves Megyei Idõsügyi Tanács gyûlésein.
1999-ben jó munkánkért, 2000-ben a szemerei népviseletbe öltöztetett babákért kaptunk elismerõ oklevelet. Meg kell említeni a hagyományõrzõ együttest is, melynek tevékenységében kilencen is részt vesznek tagjaink közül, így gyakran elkísérjük õket a szereplések színhelyeire, hogy sikerüknek együtt örülhessünk. Az évek során, az „Ismerd meg szép hazádat” mozgalom keretében több történelmi nevezetességû városba látogattunk el, évente legalább kétszer színházba is megyünk. Anyagi lehetõségeink meglehetõsen szûkösek. Bevételeink a tagdíjakból és az önkormányzat testülete által megszavazott összegbõl származnak. 2001-ben Kovács József vállalkozótól 100. 000 forint adományt kaptunk. De jó szervezéssel, összefogással, közös akarattal elérjük célunkat. A nyugdíjas dal elsõ és utolsó szakaszával zárom összefoglalómat: „Elmaradtak az évek felettünk, Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk Felneveltünk gyereket, családot, Nyugdíjasként éljük a világot.” „Mi lehet a nyugdíjas dal vége: Legyen köztünk s a világon béke, Adjon Isten még sok boldog évet, Békességet, erõt, egészséget!” Bukta Ferencné
MEZÕSZEMERE 9
Béke poraikra! Ezzel a címmel jelenik meg a napokban egy igen terjedelmes könyv második kötete, mely a II. világháborúban Magyarország területén elesett magyar katonák ismert adatait és nyughelyét tartalmazza. A könyv elsõ kötete 1999-ben jelent meg és a szovjet területen elesettekre vonatkozott. Ott 7580 ezer fõ esett el, de csak 28 ezer fõrõl van adat és ebbõl is csak 22 ezernek tudtak végtisztességet adni. Egerfarmos 29 hõsi halottjából is csak ötrõl van adat, két borsodszemereirõl, hat mezõtárkányiról. És a többiek? Ilyen a háború! Ború, bú, bánat, dörej, dübörgés, “halálhörgés-siralom”, összetört építmények, testek, lelkek, szörnyû, borzasztó... Még nem találkoztam olyan nyelvvel, amely hangzásában jobban kifejezné a háborút, indulatosan, felháborodottan. Balogh András nemzetközileg elismert történész szerint a háborúnak máig sincs érvényes meghatározása, pedig a történetírás a háborúk leírásával kezdõdött! A háborúk sokkal korábban megjelentek az emberi történelemben, mint az állam vagy a nemzet, sokkal korábban, mint az írásbeliség, ami azt bizonyítja, hogy az emberi történelemnek a háború meghatározó tényezõje. Egy volt porosz hadi tudós szerint a “háború a politika folytatása, csak más eszközökkel”, vagyis ha valamit nem sikerül politikai, diplomáciai eszközökkel megoldani, akkor a bunkóhoz, az atombombához kell nyúlni? Az I. világháborút teljesen vakon, következményekkel nem számolva indította el a politikai elit. Megjelent az élettér teória, a nacionalizmus (megállj, kutya Szerbia!), a tömegsajtó terjesztette a soviniszta gondolkodást, de a végén négy birodalom összeomlott (az Osztrák-Magyar Monarhia, a Német Birodalom, az Oszmán Birodalom és az Orosz Cárizmus) és jött Trianon! A végén a háborúban megjelent az USA (ha nem lép be, valószínû, nincs Trianon, mert egyik európai hatalom sem gyõzött) és részt vettek benne az afrikai gyarmatok katonái. Magyarország is óriási áldozatokat hozott, az akkori kb. 20 milliós népesség háromésfélmillió katonát adott. Egerfarmosról is 178an voltak katonák, a hõsi halottak száma 36 fõ. A II. világháborút sokan az elsõ folytatásának tekintik, tehát, amit nem oldott meg a politika (világfelosztás, Trianon), másként kellett megoldani. Míg az elsõ világháborúban még nem volt kérdés, hogy egymással szemben demokraták és antidemokraták állnak, a másodikban a fasiszták és az antifasiszták (demokraták, kommunisták) kerültek szembe egymással és ettõl még veszélyesebb lett. Ebben a háborúban már 61 ország vett részt, 40 ország területén zajlott, közel 110 millió ember volt
MEZÕSZEMERE 10
fegyverben, a veszteség pedig kb. 50 millió fõ volt (Szovjetúnió 20, Németország 10, Kína 5, USA 300 ezer, Magyarország 900 ezer). Míg az elsõ világháborúban 1000 fõre 36 áldozat jutott, a másodikban Magyarországon közel 100 áldozat jutott 1000 fõre. Személyes élményem: a sorozásról nemzeti szín szalaggal felbokrétázva jöttek haza a legények cigány kísérettel, nótázva, de mikor megjött a SAS behívó, már csendesek voltak. 1944-ben, ha jött a postás a gyászhírekkel, mi gyerekek is elcsendesedtünk, megrázott bennünket az a mély zokogás, ahogyan csak egy édesanya tudja siratni a fiát. Magyarországon még sok magyar katona van úgy eltemetve, hogy sírhantjukra nem kerül a megemlékezés virága. Környezetünkben is meg kellene vizsgálni, hol nincs még emlékmû és azt mielõbb pótolni. Egerfarmoson két névtelen székely tüzér nyugszik, akiket parancsnokuk hagyott a poroszlói határban, hogy egy ágyúval tartsák fel az oroszokat. Szitává lõtték õket. Állítsunk nekik emléket, és máshol is, ahol magyar katonák vannak eltemetve. Ne legyen több hõsi halottunk! A haború borúja helyett legyen derûs béke!
HARMINC ÉVE TÖRTÉNT 1971 december eleje, szombat este, mezõszemerei presszó - a mai pékség. A terem zsúfolásig tömve fiatalokkal, egy tût nem lehet leejteni. Dzsimi, a pultos, rendületlenül méri az unikumot. A sarokban a zenekar ütemesen játszik valami kemény rockot, Csöpi, a basszusgitáros állít a húrokon, Bádogos nagy átéléssel üti a dobot, Roki gitárja fölé hajolva adja a ritmust. A hangulat forró, a lányok szoknyája rövid. Kint hull a hó, a helyiség levegõje párás és meleg. Az ablak melletti asztalnál szerelem szövõdik, a pultnál állók közül ketten a szemüket villogtatják: na, gyere ki, ha mersz, b... meg! A banda új Rolling számba kezd, többen felállnak, táncolnak. Egy fiú meg egy lány kisurran a hátsó ajtón. Mellettük már csókolóznak. Közben egyre sûrûbb pelyhekben hull a hó, mondhatnám havazik. Bukta Imre
1 9 5 6
GYÕZEDELMES VERESÉG
Elég volt a csasztuskák, a fekete autók, a névtelen feljelentõk, „Éljen a mi NAGYVEZÉRÜNK!”, „Párttal, a néppel egy az utunk!” kábítás idõszakából! Elég volt a rettegésbõl, az ésszerûtlen sztahanovista versenyekbõl, etc… Az elkeseredettség szólalt meg az emberek ajkán, mikor ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmaztak meg 1956 õszén. A nép változást akart, békés úton. A „rendszer” viszont nem volt hajlandó a hatalmat átadni inkább követelt. 1956. október 23-án a pesti utca embere a változásért kiáltott válaszként nem demokráciát, hanem puskagolyót kapott. A sortüzek eldördültek, a hatalom abban bízott, hogy az erõszak meghunyászkodásra készteti a tûntetõket. Nem így történt. A diktatúra összeomlott, végnapjaihoz közeledett. Végsõ megoldásként a Nagy Testvér segítségét kérte. A legvidámabb barakk újra megkezdte mûködését… Bukta Zsolt
JÓTÉKONYSÁGI BÁL AZ ISKOLÁÉRT November 24-én, szombaton este lezajlott az immár hagyományosnak mondható iskolai jótékonysági bál. Ezúttal a diákok ópusztaszeri tanulmányi kirándulásának támogatására szervezték a faluban egyébként manapság ritka rendezvényt. Gondos elõkészítés után (például ízléses meghívó) fél hét körül gyülekeztek a vendégek az iskola védõlinóleummal leborított, feldíszített tornatermébe. Bartók István iskolaigazgató és Miskolczi Istvánné igazgató-helyettes köszöntõ szavai után a szemerei diákok tánccsoportja mutatta be mûsorszámát, melyet Kormos
Melinda és Oszkocsilné Csajbók Éva tanárok állítottak össze és tanítottak be. Ezt követõen a JATARI táncegyüttestõl láthattunk exotikus perui táncokat délamerikai indián zenére. A nagy sikerû mûsorszám után Kormos Melinda magyar szakos tanárnõ szavalata következett, majd a szemerei kötõdésû Osváth Zoltán és táncpartnere, Varga Anna, a budapesti Bartók Néptáncegyüttes tagjai mutattak be mezõségi táncokat színvonalas elõadásban, mûsorszámuk után pedig szatmári táncot tanítottak a közönségnek, táncházi hangulatot teremtve. A
kitûnõ vacsora elfogyasztása után Kázmér Gyuri és Tóth Robi szintetizátorra épülõ, többféle igényt kielégítõ zenéje következett, a régi Omegától a lakodalmas rockig. A több, mint száz fizetõ vendég kitûnõen érezte magát, táncolt vagy ismerõsökkel beszélgetett, hiszen a bál résztvevõi közt a helybéliek mellett ott voltak az Egerben vagy máshol élõ elszármazottak is. Jó alkalom volt ez a találkozásra, ezért az iskola vezetése a jótékonysági cél mellett a közösségi élet e hiánypótló kitûnõ formáját is elkönyvelheti. A szervezõk külön köszönetüket fejezik ki a támogatóknak, a szponzoroknak, a konyhán dolgozóknak és mindazoknak, akik segítették a bál sikerét. Bukta Imre
MEZÕSZEMERE 11
LEGSZEBB PORTA 2001
EGYESÜLETI HÍREK MEZÕSZEMERE ÉS KÖRNYÉKE KÉPEKBEN - BUDAPESTEN
A Mezõszemerei Civil Egyesület által meghirdetett Legszebb porta 2001-díj nyertese: SUTH SÁNDOR (Rákóczi út 28) Gratulálunk a díjazottnak!
Szeptemberben lezajlott az elsõ mezõszemerei ifjúsági mûvésztelep. Szirtes János egyetemi tanár vezetésével kilenc mûvészeti fõiskolás dolgozott a faluban és környékén. Az elkészült alkotásokból novemberben Budapesten egy Teréz körúti galériában nyílt kiállítás. A Mezõszemerei Civil Egyesület szervezésében, az Ifjúsági és Sport Minisztérium támogatásával itt táborozó fiatalok 2002-ben is szeretnének visszajönni, hogy megkezdett munkájukat folytathassák. A szállást Boros Péter kedvezményesen biztosította számukra szemerei vendégházában. Az egyesület szervezõi remélik, hogy jövõre még színvonalasabb programmal várhatja a mûvésztelep a fiatal alkotókat. Bukta Imre
A MEZÕKÖVESDI PETÕFI MOZI decemberi mûsora:
A szihalmi mozi decemberi mûsora:
13-14 (csütörtök-péntek), 17 / 19 óra: A.I. - A MESTERSÉGES ÉRTELEM színes amerikai sci-fi
14-15 (péntek-szombat), 18 óra: NEVELETLEN HERCEGNÕ színes amerikai vígjáték
14 (péntek), 14.30-tól: A GRINCS színes amerikai vígjáték
21-22 (péntek-szombat), 18 óra: A PÓK HÁLÓJÁBAN színes amerikai film
15 (szombat), 17 / 19 óra: TÖK ÁLLAT színes amerikai vígjáték
28-29 (péntek-szombat), 18 óra FINAL FANTASY színes amerikai film
A MEZÕSZEMEREI CIVIL EGYESÜLET az év vége közeledtével köszönetét fejezi ki azoknak az üzleteknek, amelyek a MEZÕSZEMERE újságot részesedés nélkül árusítják: “Kisbolt” “Nagybolt” Favorit ABC ZS&ZS Kisker
16 (vasárnap), 17 / 19 óra: DR. DOOLITTLE 2 színes amerikai vígjáték
Mióta ünnepeljük január elsején az újesztendõt?
20-21 (csütörtök-péntek), 19 / 20 óra: KÉMKÖLYKÖK színes amerikai akció-vígjáték
Már az ókori rómaiak ezen a napon díszítették zöld ágakkak házaikat, gyújtottak örömtüzeket, és ajándékoztak egymásnak a karácsonyi ajándékok elõdeiként lámpásokat. Általánossá a Gergely naptár bevezetése után (1582) vált, bár nem mindenütt egyszerre. Magyarországon még az 1600-as évek elején is karácsony napjától számították az újévet. Voltak elõdei napjaink zajos szilveszteri utcai felvonulásainak, mulatozásainak is. Tizenévesek szíve szerint való ünnep lehetett a strénázás, amikor az uradalmak alkalmazottai szerszámaikkal: kapával, kaszával, kalapáccsal, ostorral kezükben vonultak fel, játékosan ûzve mesterségüket, közben éktelen zajt csapva (a stréna az uralkodói vagy földesúri ajándék neve volt). Az ünnepi asztalon pedig feltétlenül ott kellett lennie a pénzhez hasonló lencsének és természetesen a szerencsét hozó malacpecsenyének.
22-23 (szombat-vasárnap), 17/19 óra: A MAJMOK BOLYGÓJA színes amerikai kalandfilm 27 (csütörtök), 17 / 19 óra: NEVELETLEN HERCEGNÕ színes amerikai vígjáték 28 (péntek), 17 / 19 óra: BÍZD A HACKERRE színes amerikai akciófilm 29-30 (szombat-vasárnap), 17/19 óra: CORELLI KAPITÁNY MANDOLINJA színes amerikai film
YESÜL EG
Õ SZ E M E EZ
I CIVIL
•
ET
RE
MEZÕSZEMERE Kiadja a Mezõszemerei Civil Egyesület Szerkesztõk: Bíró Rita, Bukta Imre, Bukta Zsolt Grafikai szerkesztõ, DTP: Kónya Réka Készült 300 példányban az Állami Nyomda Rt támogatásával. Copyright Bukta Imre, 2000
M
