Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2010. 5. évfolyam, 4. szám
Ára: 100 Ft.
ÜNNEPEK - Margitka tollából Ha nagyobb városok utcáin végig sétálunk, látjuk a kivilágított, földíszített fákat, épületeket; ha katalógusokat lapozgatunk, olvassuk a hirdetéseket vagy elmegyünk vásárolni, mindenhol csomagolópapírt árulnak, képeslapokat. Akciósak az ajándékozható tárgyak, eszközök… Tagadhatatlanul itt a karácsony. Adventben vagyunk. Az advent latin eredetű ige, amit mai értelmében úgy használunk, mint várakozás, készülődés az ünnepre; Jézus születésének ünnepére. Mindenkinek mást jelent maga a szó: „Ünnep”. Az egyes emberek eltérő módon ékesítik saját magukat; testüket-lelküket, a környezetüket; dekorálják a házukat, a fenyőfát, a színes
csomagolóanyagot a dobozokon. Ebben az Adventi időszakban én egy Embert szeretnék kiemelni a cikk és mindennapjaink témája kapcsán, illetve az Ő gondolatait a Kedves Olvasók figyelmébe ajánlani. Ő Márai Sándor, aki Füves könyvében „Az ünnepekről” címmel szán egy részt a hétköznapok monotonitását megtörő periódusoknak: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. {…} Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. {…} Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies.{…} S mindenekfölött legyen benne vala-
mi a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolódásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nem csak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” Adventben lévő embertársaim szívére helyezem a fenti sorokat. Bízom abban, hogy ha az ünnep idejére megpróbáljuk valóban letenni a terheket és a Márai által leírt instrukciókat alkalmazni, akkor igazán szép lehet az előttünk lévő időszak. Kívánom, hogy így legyen. BOLDOG KARÁCSONYT!
A Mi Falunkért Alapítvány kuratóriumának tagjai kívánnak településünk minden lakójának békés, boldog karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet! Erõt, egészséget a reánk váró feladatokhoz a 2011-es esztendõben!
Krónikás
2
Artézi kút Ahogy arról beszámoltunk elõzõ számunkban, a MIFA Alapítvány megkezdte a településünk központjában álló artézi kút felújítását. A munkálatok november végére befejezõdtek, ahogyan azt sokan már láthatták is. A beruházás teljes költsége 335 360 forint volt. Mint ahogyan a képen is látszik kis szépség hibája, azért van a dolognak. Mivel a folyamatosan folyóvíz, a belvíz és csapadékvíz elvezetõ árokrendszer elhanyagoltsága miatt nem tud lefolyni, így ideiglenesen egy darab gumicsõ és csap lett a kifolyóra elhelyezve. Ez a csap az éjszakai fagyok miatt mostanra lekerült ugyan de a vízelvezetés sajnos a mai napig nincs megoldva. A képviselõ testület jelenleg azon vitatkozik, hogy a magán házak elõtti árkokkal és hidakkal kapcsolatban kit terhelnek a költségek, ezért a munkálatokjelenlegállnak,avízpedig folyik! Egyébként nem értem a testület egyes tagjainak álláspontját ebben a kérdésben. Véleményem szerint a válasz egyértelmû! Az utóbbi 20 év összes közmû beruházását végzõ cég, felelõs a kialakult helyzetért. Ennek megértéséhez csak
végig kell menni az utcákon és rögtön láthatóak az árkokban elhelyezett aknák, oszlopok, az összetört átereszek és azok a helyek, ahol a munkavégzéstkövetõenfeleslegessé vált föld az árkokban végezte! Az utak állapotáról már nem is beszélek. Mivel, a rossz szerzõdések és a következetlen számonkérés miatt ezektõl a cégektõl bárminemû kártérítés, utólagos helyreállítási munkák elvégeztetése reménytelen, így a felelõsség az önkormányzatot terheli, vagyis a vízelvetõ rendszer ésahidakhelyreállításaönkormány-
zati feladat! A munkát neki kell elvégezni, elvégeztetni, és mindezt kifizetni, de közvetve mindez mégis a mi zsebünket terheli. Ha jól tudom ilyen és ehhez hasonló feladatok elvégzése miatt, fizetjük a talajterhelési díjat. Valamikor komoly árokrendszerrelrendelkezettMezõnagymihály.Az idõsebbektõl tudom, hogy helyenkéntezekazárkokamásfél-kétméter mélységet is elérték. Annak idején komoly pénzbe kerülhetett eleinknek létrehozása, majd folyamatos karbantartása. Aztán az elmúlt rendszerben szép lassan pusztulásnak indult mindez és mára szép lassan gazdátlanul vált az enyészet martalékává. Vannak olyan utcák, ahol mára ennek az árok rendszernek már nyoma sincs, máshol céltalanul kanyarog ide-oda, valódi funkcióját már nem tölti be. Ennek köszönhetõ az, hogy több utcában, csapadékos idõben folyamatosan áll a víz, nem tud lefolyni semerre. Bármennyire is megterhelõ lesz az önkormányzat számára, a közeljövõben elengedhetetlen lesz a vízelvezetõ rendszer felújítása és karbantartása. Az elmúlt egy évben lehullott csapadék mennyisége is arra figyelmeztet minket, hogy ezt a munkát sürgõsen el kell végezni.
Ilku Imre
3
Az elmúlt három hónap történései Véget értek az önkormányzati választások. Ezúton is szeretném megköszönni az emberek a bizalmát, hogy rám szavaztak és polgármesternek választottak. Remélem, nem fogok csalódást okozni. Megalakult Mezõnagymihály képviselõ testülete. Akik nem tudják még, a tagok: Bogárdi Ferenc, Konczné Tegzes Erika, ifj. Holló Ferenc, ifj. Dövényi Nagy Ferenc, Tóth József, Angyal Kálmán. A testület egyhangú döntése alapján az alpolgármesteri teendõket Konczné Tegzes Erika látja el. A testületen belül pénzügyi, szociális, ügyrendi és jogi bizottság alakult. Ígéretemhez híven kiosztásra kerültek a pályázaton nyert élelmiszercsomagok. Ismét sikerült a bükkábrányi bánya igazgatójának jóvoltából szenet kapni. Idén 60 család kapott belõle. Itt szeretném elmondani, hogy ezt igazságosan elosztani sosem lehet. Több szempontot kell figyelembe venni. Ki miért rászorult? Ilyen benzinár mellett kocsit tud üzemeltetni? Milyen életvitelt folytat? Élvezeti cikkekre telik? Nagyon sok támadást kapok emiatt. Többen megkerestek, hogy vajon érdemes volt ezt osztani!? Én úgy gondolom igen. Az a 60 család, aki kapott örült, és már ezért megérte. Idén is megrendezésre kerül az Idõsek Napja (dec.10.). Mire e sorok megjelennek már túlleszünk az ünnepségen, így errõl bõvebben majd az újság következõ számában fogok beszámolni. Elsõ ízben kerül megrendezésre a „Falu Karácsonya”. Remélem községünk apraja nagyjának elnyeri tetszését és hagyománnyá válik. Sajnos a gyógyszertár még mindig nem üzemel, de ez nem a képviselõ testületen múlik. Itt szeretném felhívni az illetékes figyelmét, hogy nyitni kell!! Itt a tél és sok idõs embernek és kisgyermekes családnak okoz gondot a gyógyszerek kiváltása. Az idõjárás számunkra ismét kedvezõtlenül alakul. Rengeteg problémával kell szembenéznünk a sok csapadék miatt. Itt szeretném felhívni a lakosság figyelmét, hogy mindenkinek érdeke és kötelessége, a portája elõtt lévõ árok és áteresz rendbetétele. Felhívom még a figyelmet arra is, hogy a tulajdonában lévõ ebeket mindenki szíveskedjék a portáján belül tartani. Az utcán kóborló ebek ugyanis veszélyt jelentenek a lakosságra. Mint a polgárõrség elnöke ismét felhívom a lakosság figyelmét, hogy idegeneket ne engedjenek be az otthonukba. Nem gyõzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ne dõljenek be a hagyma-burgonya segélycsomagoknak. Az ilyen emberek kihasználják az idõs, tehetetlen emberek jóhiszemûségét és ellopják tartalék pénzüket. Ismét kérem vigyázzunk egymásra! Végezetül, pedig kívánok Mezõnagymihály minden lakosának békés, boldog karácsonyt és eredményekben gazdag, boldog új esztendõt! Találkozunk december 18-án, a falu központjában megrendezésre kerülõ „Falu Karácsonyán”, ahol forralt bor, forró tea, mézeskalács vár minden érdeklõdõt. Vályi László polgármester
Krónikás
Programok az iskolában Az Arany János Általános Iskola pedagógusai ebben a tanévben is igyekeznek a nevelõ-oktató munkán kívül minél színesebb szabadidõs tevékenységeket szervezni a diákoknak. A tanév elsõ három hónapjában az alábbi programokon vehettek részt a gyerekek: Szeptember: - Õszi túra a Bükkben, felsõ tagozatosoknak Október: Alsósoknak: - „Állati vetélkedõ” az Állatok Világnapján - Õszi túra Kácson Felsõsöknek: - Európai Madármegfigyelõ Napok - Tisza- tavi túra (A MIFA Alapítvány támogatásával) - Tökfaragó verseny (Diákönkormányzat szervezése) - Pályaválasztási Kiállítás - Mozi látogatás November: Alsósoknak: - „Itt van az õsz”- rajzpályázat (DÖK szervezése) - Origami bemutató és kézmûves foglalkozás (Sánta Péter vezetésével) - Fogászati vetélkedõ Felsõsöknek: - „Halloween bûvöletében”- rajzpályázat (DÖK szervezése) - Fogászati vetélkedõ - Madáretetõ készítõ verseny (DÖK szervezése)
A MI Falunkért Alapítvány tisztelettel köszöni a részére felajánlott adó 1 %-okat! Az ebbõl befolyt összeg nagy segítségünkre volt az Artézi kút felújításában. A jövõ évben terveink között szerepel a kút környékének térburkolóval való felújításával. Ezen kívül szeretnénk ugyan itt egy, esetleg két pihenõ padot is elhelyezni. Kérjük, hogy aki egyetért céljainkkal, az támogasson minket annak megvalósításában. Számlánkat a Borsod Takarék Takarékszövetkezetnél vezetjük. Számlaszámunk: 55100100-12002700 Adományaikat elõre is köszönjük!
Krónikás
4
Krónikás
5
Gyógyszertár – De milyen és hogyan? – Azt gondolom, senki számára nem kell bizonygatnom mennyire fontos az, hogy egy településnek gyógyszertára legyen. Jó dolog az, ha a beteg miután megkapja a háziorvostól a receptet, egybõl ki tudja váltani azt és nem kell buszra vagy kocsiba ülnie a fontos pirulák miatt. Településünk hosszú éveken keresztül szerencsés volt ebbõl a szempontból, mert háziorvosunk Dr. Gondi Teodóra 15 éven keresztül kézi patikát mûködtetett a rendelõben. Ennek az is nagy elõnye volt, hogy még a rendelõben rögtön kézhez kaphatta mindenki a legfontosabb gyógyszereket. Igaz volt olyan is, hogy egyes pirulák ideiglenesen nem voltak, de aki járt már Mezõkeresztesen a patikában, az tudja, hogy ez még ott is elõfordul. Ilyenkor bizony másnap kell visszamennünk a gyógyszerért. De most térjünk vissza arra a bizonyos kézi patikára. Doktornõtõl származó információim szerint azért szüntette meg akkor azt, mert az Önkormányzattól az addigi 10 000 Ft-os támogatás helyett 20 000 Ft-ot kért volna, amit az akkori testület, hogy milyen indoklással azt nem tudom, de elutasított. Késõbb látva és megértve a betegek gondjait úgy döntött újra megnyitja a kézi patikát. Ezt Alberti Massimiliano 60 000 Ft-os anyagi támogatásával sikerült is akkor megvalósítania. Sajnos ez a történet már nem tartott 15 évig, mert ez év júniusában bizonyos törvényi szabályozás miatt újra be kellett zárnia! Hogy mit jelent ez a bizonyos törvényi szabályozás? Nos van valahol a nagy egészségügyi jogi útvesztõben egy jogszabály, ami elõírja, hogy ha egy kistelepülésen magasabb kategóriába tartozó patika nyílik a kézi patikánál, akkor azt be kell zárni. Most lehet, sokan csóválják a fejüket és azt kérdezik, hogy hol van az a patika!? Bizony-bizony, annak már júniusban meg kellett volna nyílnia, legalábbis ezt közölték doktornõvel, akinek elmondása szerint ezért kellett akkor bezárnia a kézi patikát. Nézzük meg most azt, mit is tudunk arról a talán egyszer megnyíló patikáról. Valamikor, valaki a református egyház részérõl tárgyalásokba kezdett Mezei Gáspár gyógyszerésszel, hogy nyitna-e egy hasonló fiók patikát a református egyház tulajdonában lévõ régi iskola épületében, mint amilyet Gelej településen Pesti Ferenc gyógyszerész is üzemeltet. Most álljunk meg egy kicsit a történetben és nézzük meg mit jelent ez a fiók patika. Lássuk, hogyan mûködik ez Gelejen. Jelenleg heti két alaklommal rendelési idõben tart nyitva 2-2 órát, szerdán és pénteken. Az ottani Önkormányzat tulajdonában lévõ ingatlanban mûködik úgy, hogy bérleti díjat nem kell a tulajdonosának fizetnie és az önkormányzat finanszírozza az épület rezsijét, karbantartását, mivel a gyógyszertár is a szociális alapellátás közé tartozik és ez önkormányzati feladat. Térjünk vissza a Mi „patikánkra”! Amit még tudni lehet azt több embertõl hallottam, mi szerint a leendõ „bérlõ” kettõ millió forint körüli összeget költött eddig az épületre. Mást, a fiók patika tulajdonosa és a református egyház képviselõi közötti tárgyalásokról nem tudunk.
Tudjuk viszont még azt, hogy a közelmúltban született egy megállapodás a Mezõnagymihály Református Egyházközség és a Mezõnagymihály Község Önkormányzata között, mely megállapodást a képviselõtestület négy igen és három nem szavazattal elfogadott. A megállapodást teljes terjedelmében olvashatják újságunk hasábjain. Az eddig ismert tények és a megállapodás tartalma több kérdést is felvet, melyeket most papírra vetnék. Hogyan és miért kezdett tárgyalásokba a református egyház gyógyszertár üzemeltetésérõl, mikor ez önkormányzati feladat és közben már jól mûködött egy kézi gyógyszertár a rendelõben? Ha már belevágtak, mi az oka annak, hogy jelen cikk írásáig még nem nyílt meg? Miért kellett a fiókpatika mûködése elõtt rosszul – vagy tévesen - tájékoztatni a doktornõt annak nyitási idejérõl? Az önkormányzat miért nem támogatta jobban a kézi patika mûködését, ha a gyógyszertári ellátottság önkormányzati alapfeladat? Ha jól mûködött a kézi patika, akkor kinek az érdeke a fiókpatika megnyitása? Egyházi ingatlanban mûködõ patika esetén milyen kötelezettségei vannak az önkormányzatnak? Ki fogja fizetni egy egyházi ingatlanban mûködõ gyógyszertár üzemeltetési és fenntartási költségeit? És végül, ki jár jól ezzel? Egy biztos, jelenleg senki sem, mert még nincs! Egyébként a református egyháznak nyilvánvalóan van belõle haszna – nem a gyülekezet tagjainak – mivel egy évek óta üresen álló és közben lassan pusztuló épület felújításába fektetett komoly pénzt a késõbbi „bérlõ”. Ha azt nézzük az Önkormányzat is jól járt, mert nem kell már a doktornõnek még 10 000 Ft-ot sem fizetni a kézi patika támogatására. Igaz abban a bizonyos megállapodásban vannak homályos utalások támogatásról, természetben elvégzett munkáról, melyekbõl késõbb még sok minden lehet. Viszont ha ez bekövetkezik, akkor nem 10 000 forintjába fog mindez kerülni a településnek, hanem nagyságrendekkel többe! Ha már itt tartunk, engedjenek meg nekem még egy pár gondolatot az egyházak az önkormányzat és a település vonatkozásában, amirõl úgy érzem, ha nem is konkrétan a gyógyszertárhoz, de valami módon mégis a témához kapcsolódik. Évek óta évi több százezer forintnyi önkormányzati költségen gondozzák a közmunkások Mezõnagymihály összes temetõjét. Ez önmagában dicséretes és fontos dolog! Nem kell bizonygatnom senkinek sem, mennyire más egy gondozott és egy gondozatlan temetõ! A baj ezzel a következõ. Ennek a folyamatos a temetõkben végzett munkának az az ára, hogy közterületeink gondozására, karban tartására kevesebb ember, munkaóra, eszköz és pénz jut. Aki településünkre látogat a tavaszi idõszaktól kezdve az õszi idõszak végéig, vagy az elkerülõ útról néz rá falunkra, egyes helyeken gyakran, máshol állandóan gondozatlan, gazzal felvert területeket lát! Valahogyan másképpen kellene ezt a munkát elvégezni. Az egyházaknak is hozzá kellene járulnia mind ehhez és akkor, ahogyan a mondás tartja „A kecske is jól lakna és a káposzta is meg maradna.” Végül szeretném leszögezni, hogy nem az egyház és a vallásos emberek ellen vagyok –mielõtt az itt leírtak miatt rám sütnék az egyházak és a vallásosság elleni bélyeget hanem jelen cikk megírásával községünk összes lakójának érdekeit, jövõjét próbálom védeni! Ilku Imre
Krónikás
6
Hobbihorgászok Mindig is szimpatizáltam azokkal az emberekkel, akik bármilyen hétköznapi dolgot vagy akár egy különlegesebb tevékenységet nagy odaadással és kitartással voltak képesek csinálni. Nagyra értékelem, ha egy emberben megvan a kellõ elszántság és lelkesedés a dolgok véghezviteléhez. Tetszik az is, ha egy ember úgy éli meg a hétköznapjait, hogy mindig szakít idõt a feltöltõdésre, a kikapcsolódásra; mellyel tulajdonképpen nem csak a testét, de a lelkét is ápolja. Már régóta érlelõdik bennem a gondolat, hogy a Krónikás újság hasábjain bemutassak két olyan mezõnagymihályit, akikre igazak a fenti mondatok. Õk mindketten a szabadidejük hasznos és értelmes eltöltésének módjával hívták fel magukra a figyelmemet, és persze azzal a rendíthetetlen kitartásukkal, amelynek nap mint nap bárki a szemtanúja lehet. Kiss Jolika és Kiss Tiborné Ági nénirõl van szó, a falu két legismertebb horgászáról. Az idény végén invitáltam meg õket egy kis beszélgetésre, remélve, hogy jó néhányunknak szolgálnak majd érdekességekkel a nem éppen nõi elfoglaltságnak tartott hobbihorgászatról. A beszélgetésünk elején a kezdetekrõl faggattam õket és õk mindketten gondolkodás nélkül a Barczi József nevet említették elsõként, aki nem volt más, mint Ági néni édesapja. Léteznek véletlenek? - Mikor és hogyan kezdõdött a horgászás iránti vonzalom? - Ági néni: Valóban édesapámnak köszönhetem a horgászás iránti rajongásomat, aki az édesapjától örökölte ezt a szenvedélyt és kitartóan folytatta is tovább. Még ötéves is alig lehettem, amikor a bátyámmal együtt már ott lábatlankodtunk apánk körül a patakparton. 6-7 éves koromban, pedig már saját kezdetleges horgászbotom volt, amivel rendszeresen halat is sikerült fognom. Sõt, néha az sem kellett. Egyszer, iskolából hazafelé jövet észrevettem a félig kiszáradt patakmederben, a szélétõl kb.10- 15 centire egy halat. Több se kellett nekem: lerúgtam a cipõmet, kezembe kaptam egy botot, fejbe vágtam vele és büszkén vittem haza a zsákmányomat. - Jolika néni: 10 éves lehettem, amikor a házunk elõtti patakparton Józsi
bácsi – akivel kertszomszédok voltunk -, tapogatóval horgászott. Én ott sertepertéltem körülötte, mert érdekelt a dolog, õ pedig egyezséget ajánlott: „Ha segítesz vinni a halas tarisznyát, csinálok neked egy botot!” Ennek az ajánlatnak, melyik gyerek tudott volna ellenállni? Másnapra el is készült az elsõ saját horgászbotom, ami egy erõsebb ágból, parafa dugóból, zsákvarró fonalból és egy meghajlított gombostûbõl állt. Roppant büszke voltam rá, fõleg mikor már a használatát is megmutatta és sikerült is halat fognom vele. Lassan tehát már 55 éve (!) tart a horgászszenvedélyem. - Mit szóltak hozzá az emberek? - J. : Szegény anyukám aggodalmaskodott a leginkább. Szégyellte, hogy a falubeliek megszólják, amiért a lánya ezzel múlatja az idõt. - Á. : Nekem könnyebb volt a helyzetem, mert legtöbbször a bátyámmal vagy az édesapámmal horgásztam, így aztán nem érhette szó a ház elejét. Én amúgy is mindig inkább fiús lány voltam. A fiúkkal fociztam, bigéztem, babával nem is igen játszottam. - Hogyan változott meg a gyermekkori felszerelése? - Á. : Még mindig megvan az elsõ botom is, de mostanra már tíz másikat is összegyûjtöttem. Ezek többnyire egyszerû gyerekbotok, de kaptam ajándékba egy-két jobbat is. Semmiféle különleges kiegészítõt, segédeszközt nem használok, ide a patakra ennyi is elég. - J.: Ma öt botom van: kettõ fenekezõ, három pedig úszós. Nem túl drágák, ugyanis azt vallom, hogy ezekkel is ki lehet fogni azokat a halakat, amik a mi patakunkban vannak. Sõt, szerintem az ötven évvel ezelõtti kezdõ botommal is sikerülne. Na jó, azért a zsákvarró fonal helyett, legyen damil! Szerintem tehát nem kellenek ide a több tízezres „csodabotok”. - Milyen halakat remélhet, aki mostanában ragad horgászbotot? - Á., J. : Lehet fogni csukát, pontyot, kárászt, keszeget, balint, compót, sügért, paptetût, törpeharcsát, de elvétve folyami harcsát is. -Melyek voltak eddig a legnagyobb horogra akadt halak? - J.: Egy 2 és fél kg-os csuka és egy ugyanekkora balin, valamint egy 1,70-
Kiss Jolika Kiss Tiborné Ági ??? es ponty, de fogtam már több egy kiló körüli csukát is. - Á.: Életem eddigi legnagyobb fogása nem is olyan régen történt. Egy 3 kg-os balin akadt a horgomra. De gyakoriak az 1kg körüli pontyok, kárászok, csukák is. Többször volt olyan is, hogy nem bírtam egy nagy halat kihúzni, leakadt a horogról vagy csak egyszerûen elengedtem. - Milyen csalira esküszik? - J.: Giliszta, giliszta és csakis a giliszta! Fõleg az esõ utáni harmatgiliszta, mert az jó vastag. Fiatalabb koromban mindig fellocsoltam az ereszünk alját, hogy mire indulok horgászni, legyen csalim. Szegény apukám, de sokat szidott miatta! Manapság már venni is szoktam a horgászboltban, ha nagy a szárazság. Beetetõket sem használok, mert úgy tapasztaltam, hogy az csak az állóvízben ér valamit, itt elviszi a sodrás. - Á.: Én is legtöbbször gilisztával horgászom, de halszeleteket is gyakran használok csalinak. Nagyon szeretem ugyanis a csuka húsát (igyekszem is legtöbbször ezt fogni), és mivel az egy ragadozó hal, erre kap legjobban. Erre a célra a saját fogású kis halakat használom fel. - Mettõl meddig tart a horgászidénye? - Á.: Mivel nem szeretem a hideget, megvárom az elsõ melegebb tavaszi napokat és aztán késõ õszig abba se hagyom. Egyetlen ellenségem csupán az esõs idõ. Ha azonban már a parton ér az esõ, akkor gyakran kivárom ott a végét. A legnagyobb nyári hõség is sokkal jobban elviselhetõ a patakparton, mint benn a házban, hiszen a víz fölött mindig van egy kis légmozgás - J.: Amint az idõjárás engedi - általában március legelején -, már indulok is, és november végéig én is kijárok minden nap, beleértve a hétvégéket és az ünnepnapokat is. Három éve azonban olyan enyhe volt az idõ, hogy még de-
Krónikás
7
Kiss Jolika Kiss Tiborné Ági ??? cember 18-án is horgásztam. A lékhorgászatot és a fagyoskodást nem nekem találták ki, ezért kénytelen vagyok három hónapos kényszerpihenõt tartani. - Mennyi idõt tölt el egy nap a patakparton? - J. : Délelõtt elvégzem minden munkámat, és aztán általában ebéd után, úgy egy óra tájban megyek ki és sötétedésig kinn is vagyok. Egyetlen kivétel van: ha esik az esõ. Akkor fájó szívvel, de itthon maradok. - Á.: Nagyon ritka, ha hétköznap nem megyek ki, de a hétvégi, fõleg a vasárnapi horgászás nálam kötelezõ. Ilyenkor ebéd után indulok én is, és engem is csak a sötétség zavar haza. - Volt-e olyan idõszak az életében, amikor felhagyott ezzel a szenvedélyével? - Á.: Persze. Amikor középiskolába kerültem, hanyagolni kezdtem a horgászást. Aztán meg jött a családalapítás, a gyereknevelés, a sok-sok munka, ami az állattartással járt. Még ha akartam volna, akkor se nagyon lett volna idõm a patakpartra járni. Az utóbbi tíz évben azonban megint rákaptam erre az elfoglaltságra. - J.: Sajnos igen. Még a dátumra is pontosan emlékszem: 1986. szeptember 22. Horgászás közben (mikor máskor?) bokatörést szenvedtem. Egy rossz mozdulat lett a vesztem, ami miatt kénytelen voltam letenni egy idõre a horgászbotot. Ezután az egészségemmel is voltak problémáim és így a kényszerû szünet közel négy évig tartott. - Változott-e az elmúlt évtizedekben a horgászat? - J.: Sajnos romlik a helyzet, fõleg az utóbbi három évben. Egyre ritkább a kapás, egyre kevesebb a hal. Régebben egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy annyi halat fogjak, hogy aztán jól is lakjak belõle. Ma már az sem ritka, ha 3-4 nap alatt sem fogok egy jó ebédre valót. Az a tapasztalatom, hogyha az elsõre bedobott szerelésre nincs rögtön
kapásom, akkor aznap délután már semmi jóra nem számíthatok, mert legjobb esetben is csak piszkálják majd a halak a csalit. Azt pedig egy rádiómûsorban hallottam, hogy sok hal - például a ponty is-, érdekes módon frontérzékeny és olyankor nem kapnak. Manapság pedig igencsak jönnek- mennek a frontok felettünk. - Á : Régebben mindig gondozott volt a patak partja. Bárhová le lehetett ülni horgászni, nem kellett a csalánnal és egyéb óriásira nõtt gyomokkal viaskodni. Akkoriban ugyanis még minden háznál sok volt a jószág – tehenek, malacok -, amiknek a gazdák a patak mellõl kaszálták a füvet. Így kevesebbe került az etetés és a környezet rendben tartásáról is gondoskodtak. Mi is mindig onnan szedtük gyerekfejjel a csalánt a kacsáknak és a libáknak. Manapság pedig még az is elõfordul, hogy a férjemnek kell kaszával egy kicsit rendbe rakni a horgászhelyemet. Negatív változás még az elmúlt évekhez képest az is, hogy mostanában nagyon sokan - fõleg keresztesiek -, hálóval járnak a patakhoz. Nincsenek tekintettel senkire és semmire: kiszorítanak a megszokott helyeinkrõl és zavarnak minket. Õket csak az hajtja, hogy minél több halat foghassanak, amit aztán jó pénzért eladnak. Egy-egy ilyen alkalommal akár 50-60 kg (!) halat is hazavihetnek. Legutóbb húzóhálóval a szemem láttára emeltek ki 42 csukát! Nekünk, akik nem a mennyiségre hajtunk, nagy szívfájdalmunk ez. Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy milyen jó lenne valamilyen szabályozás, korlátozás, rendelet, ellenõrzés ennek a visszaszorítására. - Volt-e horgászás közben valamilyen érdekesebb kalandja? - J.: A bokatörésemet leszámítva szerencsére nem történt velem semmi érdekesebb. Habár úgy 15 évvel ezelõtt egy kora tavaszi napon kénytelen voltam megmártózni a patakban. Ekkor ugyanis egy közel 1 kg-os ponty akadt a horgomra, de a sásba beakadt. Próbáltam menteni a halat, belegázoltam a vízbe, de a ponty ügyesebb volt nálam, dobott egyet magán és elúszott, én pedig jól eláztam. - Az elõzõekben elmondottak alapján, egyre kevesebb a kapás. Mi az, amiért mégis nap, mint nap újra próbálkoznak? - J. : Ez már tulajdonképpen egy szenvedély. Én minden nap azzal a reménnyel megyek ki a patakpartra, hogy hátha ma jobb lesz. Egyáltalán
nem szegi a kedvem az elõzõ napok sikertelensége. Az igazat megvallva, azért 3-4 óra elteltével már kezdek türelmetlenebb lenni, de aztán ezen is túljutok. - Á.: Csakis a kellemes idõtöltésért és a szórakozásért. Amikor hosszú ideig nincs kapás, akkor mindig megfogadom, hogy többet nem megyek ki, de aztán másnap mégiscsak ott vagyok. Meg persze nagyon szeretem a halat a férjem meg különösképpen -, és az általam fogott sokkal ízletesebb a boltban kaphatótól. - Van-e valamilyen speciális halas recept, amit az olvasóknak tetszene ajánlani? - Á.: Én csak a paprikás lisztben megforgatott és utána kisütött halra esküszöm, fõleg, ha az a hal egy csuka. Nekem ugyanis az a kedvencem. A következõ jó tanácsot, pedig én is valakitõl hallottam és van benne igazság: akkor a legfinomabb a halászlé, ha van benne legalább egy balin. Igaz, hogy ezt a halat „szálkatemetõnek” is nevezik, mert annyira szálkás, de az íze kiváló. Érdekesség, hogy az én háromkilós példányomban már nem szálkák, hanem csontok voltak. - Mivel telnek a horgászástól mentes, hosszú téli hónapok? - J.: Fõként olvasással, mert azt is nagyon szeretek, és arra a „fõszezonban” nem igazán van idõm. De be kell, hogy valljam: minden bajom van, ha nem horgászhatok. Fõleg az elsõ hetek telnek el roppant nehezen. - Á.: Télen a kézimunkázással igyekszem hasznosan eltölteni a szabadidõmet. Gobleneket készítek, és sokat horgolok. Terítõket, rózsákat, most pedig karácsonyra készülve éppen csengõket. Ez a fajta munka is megnyugtat, kikapcsol és jó pótcselekvés a horgászás helyett. A beszélgetés végén még hosszan elbeszélgettünk arról, hogy miért is szeretik annyira ezt a hobbit. Elsõ helyen szerepelt a természet és a halak szeretete. Elragadtatással beszéltek a patak partján eltöltött idõrõl, a csendrõl és nyugalomról, ami ilyenkor körülveszi õket. A vadmadarakról, a tücsökciripelésrõl, a szél zúgásáról és a friss levegõrõl. Nagyon hétköznapinak és egyszerûnek tûnõ dolgok ezek, de sajnos egyre kevesebben veszik ezeket észre, és még kevesebben értékelik. Lehet, hogy ideje lenne elkezdenem horgászni? Barta Andrea
Krónikás
8
Túra a Tiszán A Tisza-tó számos ritka és kevésbé ritka madárfajnak nyújt otthont, ahol be is pillanthatunk életükbe és mindezt anélkül, hogy megzavarnák a madarak mindennapjait. A Vízi Sétányon a víz fölött 1500 méter hosszan kiépített út vezet a különbözõ megfigyelési pontok és a kilátó között. A Mi Falunkért Alapítvány jóvoltából és finanszírozásával minden évben a 6. osztályosok részt vehetnek ezen a páratlan élményt nyújtó kiránduláson. Osztályunk Poroszlóra érve a kikötõben felszállt egy 20 személyes kishajóra, majd a „Tüskevár” hangulatát idézõ hajókiránduláson vehettünk részt. Az út során sok védett madarat láttunk, ami nagy élményt jelentett a gyerekek számára. A Tisza-tavi Madárrezervátum a nemzetközileg elismert vízimadár-élõhelyek sorába tartozik és része az UNESCO által adományozott Világörökség része-címet elnyert Hortobágyi Nemzeti Parknak. Köszönet a MIFA alapítványnak, hogy lehetõvé teszi minden évben ezen a felejthetetlen élményt nyújtó kiránduláson való részvételt a gyerekek számára! Hollóné Cselényi Dóra osztályfõnök
Gyerekszáj Bábszínházba utazunk a nagymihályi óvodába, a geleji gyerekekkel. Anna kényelmesen elhelyezkedik az ablak melletti ülésen, majd így szól: - Óvó néni látom a kilátást! * Mikulásra készülünk, Mikulás figurákat készítünk. Annának már csak a száját kell megrajzolnia és készen van. Örömmel fogja a kezébe a ceruzát, majd így szól a Mikulásához: - Boldog leszel, boldog szájat rajzolok neked! * Hugó felháborodva szalad oda hozzánk: - Óvó néni! Óvó néni! Józsi káromkodott! Babi óvó néni nyugtatja: jaj de buta, te ugye nem szoktál ilyet csinálni? - De szoktam- jön a felelet. * Vízfestékkel sapka és sál formára kivágott rajzlapot díszítünk. Arra buzdítom a gyerekeket próbáljanak hullám vonalat is festeni. A hullám vonal szóra Petra így reagál: -A hullám az kék. A hullám az vízen jár!
Hogyan tovább? Minden tanévkezdés elején a munkaügyi központok pályaválasztási kiállításokat rendeznek annak érdekében, hogy a továbbtanulni vágyó diákok informálódhassanak és teljes körû tájékoztatást kapjanak a továbbtanulási lehetõségekrõl. Segíteni kívánnak a pályaválasztás elõtt álló fiataloknak a szakmaválasztásban úgy, hogy közvetlen kontaktust teremtenek számukra a képzõintézményekkel. Ugyanakkor fontos, hogy mindazokat, akik pályaválasztás elõtt állnak, a munkaerõ-piaci igényeknek megfelelõen információkkal lássák el. Az elmúlt évtizedekben a szülõk és gyerekek elképzelése vagy a divat volt a mérvadó a pályaválasztásban. A munkaügyi központok azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok valódi ismeretekre alapozva hozzanak döntést, amikor pályát választanak. A kiállítások megrendezésével arra törekszenek, hogy minél több hiányszakmát, és azok munkafolyamatait ismerjék meg a látogatók a gyakorlatban. November 10-én mi is útnak indultunk az iskola 7- 8. osztályos tanulóival, osztályfõnökeikkel Okosné Szalontai Anikóval és Szépné László Alicével, hogy Miskolcon a Sportcsarnokban megtekintsük a Pályaválasztási Börzét. Igen börze, hiszen az egész olyan, mint egy hatalmas vásár. Minden iskolának külön standja van, ahol az intézmények tanulmányi elõadói informálják a diákokat, a tanulók élménybeszámolókat tartanak, valamint bemutatókkal teszik színesebbé a programokat. Minden stand az iskola arculatához mérten díszítve van. A fodrász- és kozmetikusképzés standjánál hosszú sorok álltak egész délután, hiszen a tanulók bárkinek elkészítették a frizuráját és a sminkjét. A vendéglátó ipari iskolák látványkonyhát varázsoltak elénk. De lehetett hegeszteni vagy az egészségügyi próbababát újraéleszteni. A mi tanulóink között a legnépszerûbb a rendészeti iskola standja volt. A fiatalok láthattak bilincselést, önvédelmi fogásokat, felpróbálhatták a bevetési ruhát és a lövedékálló pajzsot is. Természetesen nagyon sokat nevettünk és rengeteg fényképet készítettünk. A kiállításon mintegy 100 intézmény képviseltette magát. Nemcsak középiskolák, hanem fõiskolák, egyetemek és felnõttképzõk is. Végül a nap megkoronázásaként megnéztünk egy filmet a moziban. A gyerekeknek tetszett a kiállítás, nagyon sok szóróanyagot gyûjtöttek össze, és remélem az eddig tanácstalanoknak is sikerült iskolát választaniuk. Bizonytalanságukat tökéletesen megértem, hiszen ennyi idõsen én sem tudtam még, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Végül pedig bízom benne, hogy minden továbbtanulás elõtt álló fiatal megtalálja számítását az életben és talál magának olyan hivatást, amit nem kényszerbõl, divatból, hanem valóban a szakma szeretete miatt tanul meg.
Antalné Vályi Éva
Mezõnagymihály Község Sportegyesületének labdarúgó szakosztálya a jól sikerült õszi idény zárásaként, jótékonysági bált szervezett a mezõnagymihályi labdarúgás támogatására 2010. december 4-én. A jó hangulatú bál bevételét a futball csapat javára fordítják. A szervezõk minden támogatónak és résztvevõnek köszönik a segítséget.
Krónikás
9
Jótékonysági bál a Tündérkert Napköziotthonos Óvoda és Mesevár Tagóvoda szervezésében László polgármester, Törp ÁBC, a Mezõcsáti Kistérség Többcélú Társulása, Alexa Gábor geleji lelkész, a Hagyományõrzõ Aszszonykórus, akik most ünneplik fennállásuk 25. évfordulóját, a Nyugdíjas Klub Mezõnagymihályról. Nekik is köszönjük!
Már a negyedik tanév kezdõdött úgy, hogy Gelej és Mezõnagymihály község óvodái társulásban mûködnek. Az óvodák neve: Gelejen Tündérkert Napközi Otthonos Óvoda, míg Mezõnagymihályon Mesevár Tagóvoda lett. Az elsõ év ismerkedése után már közös jótékonysági bálok szervezõdtek az óvodák javára. Erre a bálra idén november 13-án került sor a Mezõnagymihályi tornateremben. A bálon részt vett Demeterné Nyeste Erzsébet polgármester asszony, és Vályi László polgármester úr, akik sokat segítettek abban, hogy ezt a bált minél zökkenõ mentesebben szervezhessük meg. Tiszteletét tette Molnár Zoltán jegyzõ úr - aki mint óvodás apuka szintén sokat segített nekünk. A bálon megjelent Mezõcsát város polgármestere Domján László úr is. Mindkét faluban elterjedt már a köztudatban: - ha november, akkor óvodás bál! Mikor elkezdjük a bál szervezését mindig az a jelszó: - sok kicsi sokra megy. Az elõzõ év bálja a legjobb példa arra, hogy sok kis ember milyen sokat segíthet. Új játszótéri eszközöket vehettek birtokba a gyerekek, Gelejen új cd-lejátszót kaptunk, van annyi labdánk, hogy egyszerre minden gyermek foghat egyet a kezébe, ha tornászni megyünk. A felsorolásban utoljára hagytam a leglátványosabbat, ami Barta Andrea ötlete nyomán, a tavalyi báli pénzbõl valósult meg. Mezõnagymihályon, az óvoda udvar falán lévõ festményünket sokan megcsodálták már! Ebbõl került részlet a báli meghívóra is, szinte az óvodák névjegyeként. Aki nem látta még,- érdemes megnézni! Szerencsére mindig vannak olyan emberek, akiknek volt, akiknek van,
vagy akiknek lesz óvodás gyermekük –és van lehetõségük, akaratuk, energiájuk, arra, hogy tegyenek azért, hogy a mi óvodásainknak évrõl-évre jobb legyen a nehéz gazdasági helyzet ellenére is. Köszönet a gyerekek nevében is mindenkinek! A teljesség igénye nélkül szeretnék kiemelni egy-egy szervezetet, magánszemélyt, akik jelentõsebb anyagi hozzájárulással segítették a bál eredményességét: a vacsora hozzávalóit a Mezõnagymihályi Önkormányzat biztosította, a sajtot és egyéb tejtermékeket a Sajt kft küldte, a Sorompó zenekar a Geleji Önkormányzat és Alberti Massimiliánó támogatásával zenélt, a pogácsát Bozsikné Esztike óvodás nagymamánk sütötte, 20.000 forintot és ajándékcsomagot kaptunk Dövényi Nagy Ferenc képviselõtõl, 15.000 forinttal támogatott a Mi Falunkért Alapítvány Mezõnagymihályról, 1010 ezer forinttal segített minket Demeterné Nyeste Erzsébet polgármester asszony, az Arany János Általános Iskola Szülõi Szervezete és Simon István volt óvodásunk apukája, 5000 forintért vásárolt támogatói jegyet Tóth József képviselõ. Nagyon sok tombola tárgy gyûlt össze, aminek jelentõs részét a jelenlévõ kedves vendégek ajánlották fel. Tombola tárgyat küldtek: Vályi
Az est megható pillanata volt amikor a szülõk elbúcsúztak Bay Lászlónétól, – mindenki Annuska nénijétõl – aki 36 év dajka néniskedés után ebben a hónapban ment nyugdíjba. Hosszú, egészségben eltöltött nyugdíjas éveket kívánunk innen is neki! Gondolatban már az idei pénzt is költögetjük. Szerencsére van mit, mivel a bál összes bevétele meghaladja a 44o ezer forintot. Hogy mire költjük? Szeretnénk mindkét óvoda udvaron olyan betonozott résztakár egy kis KRESZ pályát kialakítani, ahol a gyerekek, biztonságosan, kedvükre biciklizhetnek, motorozhatnak. Írásom végén muszáj megemlítenem azoknak az anyukáknak a nevét, akik mint a szülõi szervezet tagjai idejüket nem sajnálva szervezték a bált. Köszönet: Kiss Mariannának, Barta Andreának, és Molnárné Urbán Mariannak. Ami a legfontosabb, aki ott volt a bálban jól érezhette magát. Volt finom vacsora, tánc, mulatság hajnalig. Jövõre, veletek, ugyanitt és ugyanígy!!!
Gulyásné Szabó Brigitta óvodavezetõ
Az Iskola a Gyermekekért Alapítvány köszöni a részére felajánlott adó 1 %-okat. A Mezõnagymihály Község Sportegyesülete köszöni a részére felajánlott adó 1%-okat.
Krónikás
10
Egy pályázat útja az Arany János Általános Iskolában
25 éves az Asszonykórus A napokban ünnepelte a tornateremben 25 éves fennállását falunk egyik büszkesége az Asszonykórus. Az eseményre az asszonyok azokat hívták meg, akik az évek alatt valamilyen módon segítették a kórus mûködését. A vendégek soraiban feltûntek azok a kórusvezetõk is, akik a hosszú évek alatt vezették ezt a jókedvû csapatot. A meghívott vendégeket terített asztallal, melyen finom ételek italok és fantasztikus sütemények voltak, és színvonalas mûsorral örvendeztették meg. A rendezvény alatt felelevenítették ennek a 25 évnek minden mozzanatát, az örömeiket és a nehézségeiket is. A kórus tagjainak sok-sok szakmai és egyéb elismerésben volt eddig részük. Nevüket, színvonalas mûsoraikat nem csak a környezõ települések különbözõ rendezvényein ismerik, hanem távoli vidékeken is. Jókedvûen és dalolva viszik kicsiny falunk jó hírét, amerre csak megfordulnak fellépéseik során. Motorjuk az örökké mosolygó, mindent elintézõ, megszervezõ Simon Imréné, Eszti néni. A rendezvényen még egy meglepetéssel szembesülhettek a meghívott vendégek. Az eddig csupa nõi tagokból álló Asszonykórus három férfitaggal bõvült, így valószínûleg a legközelebbi fellépésük alkalmával már más néven köszönthetjük õket. Kívánunk nekik még sok-sok évet erõben és egészségben, örömöket fellépésben és a magánéletükben egyaránt!
A TIOP 1.1.1/07 program keretében egy rég várt fejlesztés valósulhatott meg iskolánkban. 2007-ben hirdették meg a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program keretében a pedagógiai módszertani reformot támogató informatikai fejlesztési pályázatot. A projekt 2010 novemberében eredményesen zárult. Ez a pályázat az általunk korábban megvalósított HEFOP 3.1.3 Kompetencia alapú oktatás” eszközigényeihez ad bõvítést. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósulhatott meg. Iskolánk 5. 819.000 Ft értékû eszközfejlesztésben részesült. Interaktív oktatócsomagok és digitális eszközök kerültek beszerzésre. A TIOP támogatás közvetlen célja az élethosszig tartó tanulás kulcskompetenciáinak fejlesztéséhez szükséges infrastruktúra biztosítása, ezáltal hozzájárul az esélyegyenlõség megteremtéséhez, a hátrányos helyzetbõl adódó tudáskülönbségek csökkentéséhez. A pedagógusok továbbképzés keretében sajátítják el az eszközök használatához szükséges ismereteket. Arra törekszünk, hogy az informatikai eszközök alkalmazásával közelebb vigyük diákjaink számára az új ismereteket, kedvet ébresszünk a tudás megszerzéséhez, felkészítsük õket a továbbtanulásra. Mindezek megvalósításához kitartás, szorgalom és jó együttmûködés szükséges diák, pedagógus és szülõ között. Bogárdi Ferencné igazgató
Méltán lehetünk büszkék futball csapatunk szereplésére az õszi szezonban! Felhívom mindenki figyelmét arra a kemény, fáradságot nem kímélõ munkára aminek ez a szép eredmény Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Csapat Mezõnagymihály Cserépfalu Hejõbába Hejõszalonta Mezõnyárád Tiszabábolna Mezõcsát II. Szakáld Tard
M 11 11 11 11 11 10 10 10 11
GY 11 7 7 6 5 3 3 1 1
a következménye. Jó pihenést kívánunk a csapat tagjainak, edzõnek, szervezõknek és a segítõknek a szünetre és hasonlóan nagyszerû eredményeket a tavaszi fordulókra. D 0 2 1 0 1 3 1 0 0
V 0 2 3 5 5 4 6 9 10
LG 74 33 39 27 22 21 20 14 11
KG 10 21 23 26 18 28 34 44 57
GK 64 12 16 1 4 -7 -14 -30 -46
P 33 23 22 18 16 12 10 3 0
Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 56. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Barta Andrea, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000
Megj.
(-3 pont)
