1
Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2008. 3. évfolyam, 4. szám
Ára: 100 Ft.
Gondolatok Karácsony Jegyében December hónap szinte kivétel nélkül mindenki számára a karácsonyi készülődés jegyében telik el. Azon törjük a fejünket, hogy kit milyen ajándékkal lepjünk meg Szenteste és ha van már elképzelésünk, akkor üzletről-üzletre rohanva a nagy tömegben próbáljuk megvalósítani elképzelésünket. Ilyen tájt a különböző médiákban zajló reklámok sem szólnak másról csak arról, hogy vásároljunk és vásároljunk! A csillogó villogó játékoktól egészen a legújabb „találmányig” a gázszámla utalványig terjed a kínálat. És valljuk be őszintén, aki csak teheti, vásárol is mindent, akár azon az áron is, hogy kölcsönöket vesz fel és hosszú időre eladósítja magát. Akár a család mértéktelen eladósodását is kockáztatva. Pedig tudjuk milyen nehéz év, évek várnak ránk az elkövetkezőkben, de ilyenkor ez nem számít, becsukjuk a szemünket, be fogjuk a fülünket és rohanunk vásárolni! Nagyon sok embernek csak az számít ilyenkor, hogy Karácsony után büszkén mesélhesse másoknak, hogy milyen drága ajándékokat kapott vagy adott. Vannak, akik már azt sem tudják kivárni, hogy eljöjjön december 24-e késő délután vagy este, hanem már jóval ez előtt átadják, büszkén dagadó kebellel, minden ünnepi hangulat nélkül, ajándékaikat. Vagy csak pusztán azért, mert számukra az ünnep már csak egy gépies, évről évre visszatérő kötelező vásárlási valami, amit minél hamarabb, kötelességszerűen le kell tudni. Vajon végig gondolják-e sokan, hogy valójában miről is szól
Karácsony ünnepe? Sokszor sok helyen elmondták már nálam bölcsebb emberek is, hogy jobb adni, mint kapni. De mit? Tesszük fel magunkban a kérdést! Valószínűleg a válasz mindenkinél más és más, de abban biztosak lehetünk, hogy aki ezt a gondolatot kitalálta, nem kifejezetten a haszontalan, csillogó, pár nap, vagy hét elteltével a sarokban kikötő tárgyakra gondolt. Sokan vannak olyanok is, akik nem csak ilyenkor, hanem egész évben, mások számára valami egészen meghökkentő módon, olyan dolgokra vágynak, amit a többség észre sem vesz! Ők azok, akiknek nincs fedél a fejük felett, akiknek nem jut egy tányér étel sem az asztalukra, vagy magányosan egy szobában egyedül, vagy az utcán róva a köröket töltik az ünnepeket. Legalább ilyenkor vegyük észre őket is és segítsünk nekik a tőlünk telhető módon. Ne hagyjuk azt sem, hogy idős rokonaink általunk elfelejtve egyedül töltsék Karácsony napjait. Keressük fel őket és beszélgessünk el velük, mert számukra a jó szó, egy beszélgetés, többet ér minden ajándéknál! Gondoljuk végig, egész évben csak rohanunk, tesszük a dolgunkat, nincs időnk semmire! Legalább ekkor év vége felé, Karácsonykor tegyük félre az egész év gondját és álljunk meg egy pillanatra családunk körében! Mert mi lehet fontosabb, drágább, mint a család? Semmi sem ér fel egy anya vagy egy apa meleg ölelésével, egy meghitt, családi körben, esetleg gyertyafény mellett elfogyasztott vacsorával, egy szülő és gyermeke közötti beszélgetéssel! Teremtsük meg ilyenkor azt a bizonyos, meleg, családi tűzhelyt. Legalább ilyenkor adjunk egymásnak békességet, szeretetet és pár nap erejéig figyeljünk jobban oda családunkra és környezetünkre! A magam és az alapítvány nevében, kívánok mindenkinek, Békés Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Boldog Új Évet, otthon és a munkahelyén egyaránt! Ilku Imre A Mi Falunkért Alapítvány Elnöke
Krónikás
2 Iskolánkban évek óta hagyomány, hogy az alsó tagozatos tanulóknak adventi foglalkozást szerveznek a tanító nénik. Nyírnak, vágnak, ragasztanak, hajtogatnak, így készítik el a kis ajándékokat. A foglalkozások végén gyertyát gyújtanak, és karácsonyi dalokat énekelnek. Így készülnek lélekben is az ünnepre.
November a fogápolás hónapja. A gyerekeknek vetélkedőt szerveztek az alsó és a felső tagozatban is. Játékos, tréfás feladatok keretében ismerkedhettek a helyes tisztálkodási és fogápolási szokásokkal. A zsűriben a szülők segítségével zajlott az értékelés. A versenyek végén a győzteseket apró ajándékokkal jutalmazták de, mindenki nyertesként térhetett haza, aki részt vett a vetélkedésben.
Krónikás
3
Az ovisokért báloztunk A geleji Tündérkert Óvodában már többéves hagyománya van a szülők által szervezett novemberi jótékonysági bálnak. Az intézményeink között létrejött társulásnak köszönhetően idén mi is csatlakoztunk ehhez a kezdeményezéshez és közösen készültünk a rendezvényre. Szerencsére mindkét településen élnek olyan szülők (sajnos kevesen), akik- ha gyermekeikről van szó-, időt és fáradságot nem sajnálva dolgoznak egy jó ügy érdekében. Ez a JÓTÉKONYSÁGI bál pedig éppen ilyen volt. A csupa nagybetű nem véletlen, hiszen ez a lényeg! Jót teszek valakivel, támogatok valakit, érdek nélkül, a lehetőségeimhez mérten. Segíthetek egy apró tárggyal, pénzadománnyal, a részvételemmel vagy a munkámmal. A nemes gesztus a lényeg és nem az érték! Lehet, hogy közhely, de tényleg jobb adni, mint kapni, főleg, ha gyerekekről van szó! Jó lenne, ha ezt mindenki-egy hasonló kezdeményezés kapcsán -, legalább egyszer megtapasztalhatná! Azoknak pedig, akik bármilyen módon is segítettek, ismételten köszönetet mondok az ovisok nevében!! Külön köszönet illeti meg Demeterné Nyeste Erzsébet polgármester asszonyt a mindenre kiterjedő segítségéért, támogatásáért és természetesen a helyszínért. A kulturált szórakozást ugyanis a geleji Polgármesteri Hivatal házasságkötő terme biztosította. Vitéz Bacsi József „húzta” a talpalávalót, aki bizony nem sok pihenőt adott a táncos lábú vendégeknek. A legkitartóbbak hajnalig rophatták. A bálozók a roskadásig megpakolt svédasztalról kedvük szerint válogathattak. A változatos és ínycsiklandó húsételek, a köretek, a saláták, a sajtok, a gyümölcsök és a házi sütemények
folyamatosan „kínálták magukat”. Az éjféli tombolasorsoláson az előzetesen, igen nagy számban felajánlott ajándéktárgyak kerültek a legszerencsésebbekhez. A legnagyobb sikere a közel egy méteres plüss csacsinak volt. Lám, lám, a gyermeki lélek mindenkiben ott lakozik! Jövő novemberben – reményeink szerint-, ismét bált rendezünk. Már jó előre szólok, hogy akinek van, volt vagy lesz óvodás gyermeke, annak (szerintem) ott a helye! Biztos vagyok benne, hogy ez az intézmény is méltán megérdemli azt, hogy időnként odafigyeljünk rá, hogy beszéljünk róla, és ha szükséges- évente legalább egyszer-, bármilyen formában segítsük, támogassuk (csak kicsit talán erőteljesebben, mint az idén)! ! Barta Andrea
2008. november 28-án tartotta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Diáksport Tanács Ünnepi Ülését a Megyeháza Dísztermében. Az ünnepség a Marcsella szonáta II. tételével kezdődött, majd a műsorközlő bemutatta a meghívott vendégeket. Többek között jelen volt, Dr. Ódor Ferenc, a BAZ Megyei Közgyűlés elnöke, Koncz Ferenc, a BAZ Megyei Közgyűlés alelnöke, Dr. Kovács János, a BAZ Megyei Önkormányzat főjegyzője, Dr. Lukács Irén, a BAZ Megyei Önkormányzat aljegyzője, Budai Erzsébet, a BAZ Megyei Közgyűlés Oktatási és Sportbizottság elnöke, Orosz Lajos, a Miskolc Megyei Jogú Város alpolgármestere, Hideg Imre, a BAZ Megyei Önkormányzat Oktatási és Művelődési Főosztály vezetője, Halász Mária, a BAZ Megyei Megyei Önkormányzat Oktatási és Művelődési Főosztály Művelődési Osztály vezetője, Páricska Zoltán, az Önkormányzati Minisztérium Diáksportért felelős referense, Prof. Dr. Besenyei Lajos, a BAZ Megyei Sportszövetségek Képviseletének elnöke, Szaniszló Sándor, a BAZ Megyei Sportszövetségek Képviseletének alelnöke, Barta György, a Miskolc Megyei Jogú Város Ifjúsági Szociális és Sportbizottságának tagja, Dara-
gó Lászlóné, a BAZ Megyei Testnevelési és Sportintézet igazgatója, valamint Fazekas Miklósné, a BAZ Megyei Diáksport Tanács elnöke. Iskolánk 4. alkalommal vett részt ezen az ünnepségen, amelyen eddig egy 3. és három első helyet szerzett. Az Arany János Általános Iskolát Demeterné Nyeste Erzsébet Bogárdi Ferencné Vályi László és jómagam képviseltük. Jó volt hallgatni azt a köszöntőt, amit tiszteletünkre fölolvastak. „I. Általános Iskola kis létszámú iskolák kategóriája Borsod-Abaúj-Zemplén Megye „Legeredményesebb Diáksport Szervezete” 1. Arany János Általános Iskola Az elmúlt években meghatározói lettek a kisiskolák versenyeinek. Az elmúlt tanévben ismételten nagyszerű eredményeket értek el, hiszen az iskola kézilabda csapata a Kisiskolák versenyében országos 2. lett, de a Nagyiskolák közötti összesítésben is megállták helyüket, a
III. és a IV. korcsoport lány kategóriában. Jól szerepeltek labdarúgóik, akik szintén országos másodikak lettek, de az atlétika sportág Nagyiskola és Kisiskola kategória versenyein is nagyszerűen szerepeltek. A 2007/2008. tanév kisiskolák országos versenyének értékelésében 53 iskola közül az első helyen végeztek. Gratulálunk a szép sikerekhez Bogárdi Ferencné igazgató asszonynak, Farkas Kornélia, Holló Ferenc felkészítő kollégáknak. Köszönjük a helyi önkormányzatok képviselő testületének, valamint Demeterné Nyeste Erzsébet geleji polgármester asszonynak, hogy továbbra is támogatják és biztosítják a nagyszerű munkát végző helyi sportélet működési feltételrendszerét. „ Köszönjük minden támogatónak, akik biztatásukkal, jó tanácsaikkal elláttak bennünket. Nagyszerű érzés tudatában lenni, hogy a megyei sportéletben előkelő helyen jegyzik iskolánk eredményeit. Holló Ferenc
Krónikás
4
Előszó Az alábbi cikk, mely a napokban került elő egy családi hagyatékból, egy régi Észak Magyarországban, 1959. március 6án volt olvasható. Egy pillanatra bepillantást enged, az elmúlt idő függönye mögé, egy olyan korba, amikor javában folyt a Termelő Szövetkezetek szervezése. Mi fiatalok már csak könyvekből, filmekről, családi elbeszélésekből ismerhetjük ezeket az eseményeket, de biztosan élnek még közöttünk sokan, akik mindezt átélték. Olvassuk el az alábbi sorokat és ha lehetőség van rá, akkor beszélgessünk el azokkal, akik testközelből élték meg az eseményeket, hogy személyes élményeket is szerezhessük ezekről a napokról.
B. Kovács Imre még gondolkozik Olyan a falu, mint a megbolygatott méhkas. Gyűlés, gyűlést követ, a kapuk előtt hangos embercsoportok, szomszéd a szomszédhoz szaladgál: - No pajtás, döntöttél-e már? Mezőnagymihályon nagy a sürgés-forgás. Különösen a tanácsházán. Az elnök rekedtre beszélte magát. Mindenki fáradt az utóbbi napok nagy erőpróbájától. De azért mosolyognak. S a fáradt szemekben ott csillog a közelgő győzelem. Ha minden jól megy, hamarosan kikerül a tábla: ”Mezőnagymihály termelőszövetkezeti község.” A falu lakosságának több mint a fele az új útra lépett. Kedden az első típusú tszcs hármas típusú termelőszövetkezetté alakult a közgyűlésen. Kezdődhet a gondos tavaszi munka, hogy bőséges és örömteljes legyen az év. * Tornácos ház a falu végén. Nyikordul a kiskapu, két ember lép be rajta: Lukács Lajos tsz-tag és Szedresi István, a járási tanács dolgozója. A kutyaugatásra sápadt asszony lép elő a házból. - A gazdát, B. Kovács Imrét keressük. - Én vagyok – bukkan elő az asszony mögül egy megtermett, kucsmás ember és kezét nyújtja. A szoba-konyhába tessékeli a vendégeket. Két gyerek az asztalnál, nagyanyó az apró ablak előtt bajlódik a tűvel. A feleség a gazda mellé kuporodik. Lesi a szót. Beteges asszony, májdaganata van, dolgozni sem tud. Van még egy beteg a háznál, az idős B. Kovács. Tizenkét éve nyomja az ágyat. Ifjabb B. Kovács egyedül birkózik az öt holdjával. - Bírja? - Muszáj. - És jó ez így? Lehorgasztja a fejét. - Nem. Néhány pillanatnyi csend. - Miért nem próbál változtatni az életén? Még mindig a homokkal beszórt földet nézi, mintha annak beszélne. - Gondoltam már rá. Csak… Aztán sorolja az érveit, hogy miért nehéz a döntés. El tudja-e majd tartani az öregeket? Összefér-e egymással a sok ember a közösben? Szorgalmas lesz-e mindenki, mint ő? Mert ő az, csak nézzék meg a portáját és az istállót. De az igazi érv nem ez. A végén
böki ki a legnehezebbjét. - Meg…meg a föld! Hogy attól el kell válni… A vendégek más oldalról „gyúrják.” - Biztosítja a két gyerek jövőjét ez az öt hold? – kérdezi Szedresi elvtárs. Nagymama összerezzen az ablak előtt. Félénken kapcsolódik a beszélgetésbe. - Az egyik lányom a keresztesi Aranykalászban van. Fejő. Jól keres. És ugyanott az egyik unokám asztalos. Már segéd. A másik unokám most tanulja a szakmát a tsz kovácsműhelyében. B. Kovácsné az anyjára néz, majd a vendégekre. - Talán, ha már látnánk, hogy mások boldogulnak az újban. Ha már volna a községben bizonyíték. B. Kovács Imre felüti a fejét. - Gondolkozunk… Mert jól meg kell azt fontolni. A gyerekek miatt is. A fiam – tér vissza az előző témához – különösen szeretne mesterséget tanulni. – A vendégek megragadják a szót. - Aztán akkor, mondja csak, ki műveli az öt holdat? Nem szól. Akaratosan összevonja keskeny száját. Belemered a cigarettafüstbe. - Azt hiszem, nem rossz dolog a közös. Csak…csak… Minden harmadik mondat végén az a bizonyos „csak”. Ragaszkodás a megszokotthoz. A régit ismeri gondjával, bajával együtt. Az új? Azzal még meg kell barátkozni. Hozzászokni a gondolathoz, hogy az öt hold kibővül száz és száz holddal. És nem egyedül, hanem százan és százan művelik. Azt megszokni, azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy a kis család nagycsaláddá növekszik. Erről folyik a szó B. Kovács Imre lakásán immár több mint két órája. * Nyikordul a kiskapu. Távoznak a vendégek. B. Kovács Imre még sokáig néz utánuk. Agyában gondolatok kergetik egymást. Mit tegyen? Igen vagy nem? Még utánuk szól: Arra tartok, amerre a falu -mondja -, nem vagyok én a jó elrontója. Arra, amerre a falu…A falunak több mint a fele már döntött. Még vannak töprengők, mint B. Kovács Imre. Fontolgatják a dolgot. Az utca végén nagybajuszos bácsi sepreget. Amikor elhalad mellette a két fáradhatatlan ember, megszólítja őket: - No, sikerült-e? - és huncutul hunyorog. Nagyot köszönnek a „kisöregnek”, s várnak néhány pillanatig a felelettel, hadd furdalja a kíváncsiság. - Hogy sikerült-e? – vonja össze szemöldökét Szedresi elvtárs. - Azt még nem tudjuk, majd elválik… De ha csakugyan arra tart B. Kovács Imre, mint a falu, akkor sikerülni fog.
Krónikás
5
Akadálymentesítés A projekt során a mezőnagymihályi Községi Önkormányzat, a Tanácsadó illetve az Óvoda épülete komplex akadálymentesítése valósult meg. Akadálymentes parkoló létesült, átalakításra került az épületen kívüli közlekedés, (rámpa került kialakításra) illetve a bejárat is átépítésre került. Akadálymentes mosdó, továbbá mindenki által használható belső közlekedő valamint információs rendszer került kiépítésre.
lekedik szintén 3 fő, 5 hallássérült és 10 látássérült lakik a faluban, illetve 3 értelmi fogyatékost tartunk nyílván. A mozgásukban akadályozott idős emberek 60-an vannak, a gyermekkocsival közlekedő kismamák száma jelenleg 15.
A komplex akadálymentesítés megvalósítása után a közszolgáltatások elérhetőségi köre bővül a fogyatékkal élő személyekkel, továbbá a létesítmények más használóknak is kényelmesebbé, biztonA lakosság 15%-a él valamilyen fogyatékkal. A te- ságosabbá válnak. Az épületek által kínált valamenlepülésen 80 mozgáskorlátozott és 4 mozgássérült nyi szolgáltatás, illetve munkalehetőség akadályél. Tolókocsival 3, mankóval vagy járókerettel köz- mentesen hozzáférhetővé vált.
Krónikás
6
Feltámadó sakk élet településünkön Az ősz folyamán a Mi Falunkért Alapítvány hagyományteremtő céllal két ízben is szervezett sakkversenyt. Elmondhatjuk, hogy a résztvevők számára nem a győzelem, hanem a játék szépsége és izgalma jelentette az igazi jutalmat, de az első három helyezett mindkét alkalommal értékes könyv ajándékkal térhetett haza.
A sakkversenyek célja a régi nagyhírű mezőnagymihályi sakkélet feltámasztása volt, mely ezt a célját a lelkes résztvevőknek köszönhetően el is érte. A helyszínen zajló beszélgetések már is a tervezésről szóltak. Szóba került egy sakk klub megszervezése valamint egy, a környék településeit érintő csapatbajnokság megszervezése és lebonyolítása. Reményeink szerint ezek a tervek a következő évben megvalósulnak. Az alapítvány külön köszönetét fejezi ki, Tóth Béla nyugalmazott iskolaigazgató úrnak a szervezésekben való részvételéért és Bogárdi Ferencné igazgató nőnek, aki a sakkozók rendelkezésére bocsátja minden alkalommal az iskola tantermét. A két versenyen résztvevők névsora: Áfra Lajos Balla József Id. Barta Károly Bukta István Gedai Ákos Gyüker György Holló Ferenc Ilku Imre
Keresztúri Tibor Lőrincz Tamás Máskus László Suskó Ferenc Szabó János Tóth Béla Ifj. Vályi László
Az immáron sok éve megrendezett geleji szüreti fesztiválon felvonulók ebben az évben is ellátogattak Mezőnagymihályra, hogy ezzel a baráti látogatással is erősítsék a két település közötti hagyományosan jó kapcsolatot.
50. házassági évforduló 1958. szeptember 27-én Juhász Ernő és Kovács Magdolna megjelent Mezőnagymihályon az anyakönyvi hivatalban Dicz Bálint anyakönyvvezető előtt, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Azon a napon, 50 évvel ezelőtt elhatározták, hogy összekötik életüket és elindulnak a házasság útján. Gratulálunk és jó egészséget kívánunk mindkettőjüknek. 50 év elteltével köszöntse őket az alábbi vers: Évek rohanók Napok suhanók Eltűnnek, és nem maradnak Tégy el emléket magadnak. Néha állj meg egy pillanatra Gondolj a szép tegnapokra Ünnep legyen a szívedben Mártózz meg a szeretetben.
Krónikás
7
Mikulás ünnep - kicsit másképp A geleji Tündérkert Napköziotthonos Óvoda és a helyi Mesevár Tagóvoda idén rendhagyó módon ünnepelte meg december 6-át. Egy interaktív programot rendeztek a tornateremben, melynek a lényege az volt, hogy a gyerekek a szüleikkel együtt, közösen vehettek részt a játékos és szórakoztató versengésben. Az óvónők hagyományteremtő szándékkal szervezték ezt a rendezvényt, bízva a későbbi folytatásban. Mi, szülők, pedig igazán örülhettünk, hogy végre adódott egy olyan alkalom, amikor nemcsak passzív szemlélői vagyunk a történéseknek - bemegyünk, leülünk, meghallgatjuk a műsort, tapsolunk és hazamegyünk -, hanem magunk is cselekvő részeseivé válunk az eseményeknek. Sajnos, ezt nem mindenki gondolta így! Nagymihályról csupán néhány szülő „merte bevállalni”, hogy egy jót bolondozik a gyerekekkel. A többiek hárították az együttműködésnek még a lehetőségét is, és ezzel szerintem egy óriási élménytől fosztották meg a csemetéjüket. Ők nem éltek a felkínált lehetőséggel és maradtak a passzív közönség szerepében. A gelejiek miatt is vegyült egy kis üröm az örömbe, ugyanis az ottani ovisok nagy része távol maradt az eseménytől. A szülők nem támogatták az újszerű elképzelést, mondván nekik saját Mikulás jár! ( Remélem, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor mindenki felülemelkedik az összevonásból adódó vélt vagy valós sérelmein és végre egy irányba haladhat a „szekér”! A gyermekeink érdeke mindenképpen ezt kívánja!) Külön köszönet azoknak a lelkes anyukáknak, akik mégis eljöttek, és láthatóan nagyon jól szórakoztak!
Mert szórakozásra bőven volt lehetőség. A feladatok meghatározott dramaturgia szerint követték egymást és valamennyi a télhez, a közelgő Mikuláshoz kötődött. Volt hangulatkeltő éneklés –gyerek és felnőtt egyaránt, sorverseny rollerrel, célba dobás saját készítésű „hógolyóval” és képösszerakás szülői segédlettel. Volt „jégtömb” szállítás játékautóval, lufi pukkasztás, melynek „hóesés” lett az eredménye, valamint futás, ugrás, bukfenc és persze sok -sok nevetés. A jó teljesítményhez gyorsaságra, ügyességre, együttműködésre, egymás segítésére egyaránt szükség volt. Itt mindenki megmutathatta, hogy mire képes és a csapattársak elismerése még a legbátortalanabbakat is sikerélményhez juttatta. A csapatok jelképes szaloncukrokért versengtek, melyeket aztán a végén valódira válthattak. Az ovisokat azonban egyáltalán nem foglalkoztatta a játék pillanatnyi állása vagy a végeredmény. Önfeledten, felszabadultan, kipirult arccal játszottak. Ezen a délutánon valóban csak a részvétel és nem a győzelem volt a fontos. A szusszanásnyi szünetben mindenki kedvére ihatott és falatozhatott, majd a program bábelőadással folytatódott. Végül a várva várt Mikulás is megérkezett, akitől mindenki megkapta a jól megérdemelt csomagját. Biztos vagyok azonban benne, hogy azok, akik ezt a délután együtt töltötték, ettől jóval többet is kaptak. Egy feledhetetlen élménnyel mindenképpen gazdagabbak lettek, amelyik idővel nem romlik és nem törik el -mint a pénzzel megvehető tárgyak-, csak egy kicsit elhalványul, de újra és újra felidézhető. Barta Andrea
Krónikás
8
Megújult az iskolai könyvtár! A 2008/2009-es tanév kezdetén azt a feladatot kaptam iskolánk igazgatónőjétől, mint könyvtáros, hogy tegyem barátságosabbá az iskola könyvtárát. Gyermekeinket a könyvek és az olvasás szeretetére nevelni ugyanis nagyon fontos dolog! Ehhez viszont olyan hellyé kell tenni a környezetet, ahová szívesen tér be mindenki, egy-egy könyvvel megismerkedni, tudását gyarapítani. A munkálatok az őszi szünetben zajlottak. Iskolánk költségvetése igen szűkös, ezért a jó cél érdekében megpróbáltam támogatókat szerezni a terv meg-valósításához, ami sikerült is, sokan voltak olyanok, akik segítettek, valószínű-leg azért, mert szintén könyvbarátok, és úgy gondolják, hogy a tanulóifjúságot is erre kell nevelni. Összesen 236 ezer forint gyűlt össze a felújításra, ami fedezte is a költségeket. Az iskolai könyvtár előtti helységben olvasótermet alakítottunk ki, ahol hét-
főn és kedden délután foglalkozást tartok a diákoknak, melynek célja, hogy megszeressék a könyveket, az olvasást, és jobban eligazodjanak a tudás biro-dalmában. A gyerekek, mióta megújult a könyvtár, szívesebben töltik el itt sza-badidejüket hasznosan, ha egy-egy téma, amiről a tanórán hallottak, bővebben érdekli őket, kérik, hogy ajánljak nekik ehhez könyveket, kiselőadásra készül-nek, vagy csak egyszerűen azért, mert szívesen olvasgatnak. A kedves olvasók az alábbi képeken láthatják, hogyan lehet a régiből újat, kellemesebb környezetet kialakítani. A terv megvalósulása sikerült, nagyon köszönöm a támogatását a követ-kező vállalkozóknak, illetve magánszemélyeknek:
- Dél-Borsodi Agrár Kft. Gelej - Aranykalász 1955 Kft. Mezőkeresztes - Nyikes és társa Bt. Mezőkövesd - Koós András Bútorüzlet, Mezőkövesd - Alberti Massimiliano - Holló Ferenc önkormányzati képviselő - A Mi Falunkért Alapítvány, Mezőnagymihály - Iskola a Gyermekekért Alapítvány, Mezőnagymihály - Arany János Általános Iskola, Mezőnagymihály - Szülői Munkaközösség
Cselényi Dóra tanárnő
Az iskolai könyvtár egy tanuló szemével Nagy örömmel tapasztaltuk az őszi szünetről visszatérve, hogy iskolánk könyv-tára megújult. Dóra tanárnőnek köszönhetően nagyon kellemes az itt tartózko-dás. Az olvasóteremben minden gyerek nyugodtan, szép körülmények között tudja olvasgatni a könyvtárból kikölcsönzött könyveket. Az új asztalok és felújí-tott (mi újnak láttuk) fotelok az olvasóteremben nagyon kényelmesek, öröm itt lenni! A szép környezet sokunkat becsábít, és már ha itt vagyunk, olvasgatunk is. A sok könyv közül nem mindig tudunk választani, ezért tanárnőt szoktuk megkérni, hogy legyen segítségünkre, aki ezt örömmel meg is teszi. A gyerekek nevében köszönjük Dóra tanárnőnek és a támogatóknak, hogy ilyen új olvasóteremben és könyvtárban tölthetjük el szabadidőnket! Holló Endre 7. osztályos tanuló
Krónikás
9
Szülőnek lenni… Szülőnek lenni nagy felelősség, mondják. S ez így is van. Többféle szülő létezik. Van olyan, aki majomszeretettel veszi körül gyermekét, olyan is akad, aki drákói szigorral próbálja nevelni. Akadnak olyanok is, akik szeretetüket csak az anyagiakkal akarják bizonygatni, s olyanok is, akik egyáltalán nem foglalkoznak velük.
kodunk, de mindenért kárpótol bennünket az, amikor gyermekeink odabújnak hozzánk, amikor egy kedves szót vagy egy mosolyt kapunk tőlük. Akkor elfelejtjük, hogy egész hétvégén csak főztünk, mostunk, vasaltunk, takarítottunk. Én az alapján ítélem meg az embereket, ahogy a gyermekükkel bánnak. Ha figyel rá, segít neki, érdeklődik iránta, és reálisan ítéli meg gyermekét, akkor számomra ő jó szülő. S egy szülő nem attól jó, hogy milyen iskolai végzettsége van, hanem attól, ahogyan a gyermekével bánik.
Szerencsére még vannak kivételek is, akik megpróbálják megtalálni a középutat, és felelősségteljesen, ugyanakkor kellő szeretettel nevelni gyermeküket. Annyi segítséget adnak neki, amennyire szüksége van, se többet, se kevesebbet. Amikor problémák vannak a fiaimmal, eszembe jut, hogy én sem voltam mintagyerek annak idején, én is követtem el kisebbnagyobb hibákat. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, hogy mennyivel vagyok én jobb szülő, mint ők gyermeknek? Gondolkodjunk el ezen!
Biztos akad majd, aki megkérdőjelezi szavaim hitelességét, és felteszi magának a kérdést, hogy milyen jogon mondok ítéletet másokról. Erre én azt válaszolom, hogy szülői jogon. Én is csak egy vagyok a sok közül, és csak remélni tudom, hogy a gyermekeim méltónak tartanak arra, hogy a szülőjük lehetek. Tudom, lesz, aki olvassa majd írásomat, és lesz, aki nem. De ha már egy embert is elgondolkodtattak mondataim, akkor nem volt hiábavaló. Ja, és ha valamit elrontottunk, soha nem késő korrigálni!
Senki sem születik jó szülőnek. Mint sok mást, ezt is tanulni kell. Abból, hogy valakit nem megfelelően neveltek, nem következik törvényszerűen, hogy ő is rossz szülő lesz. De az sem biztos, hogy jó nevelésben részesült gyermekből mintaszülő válik. Azt hiszem minden csak rajtunk áll.
Kissné Dudás Ilona
Természetesen a szülői szerep megítélése is szubjektív. Engem úgy neveltek, ha jót tettem, megdicsértek, ha pedig rosszat tettem, akkor megszidtak. Utólag nem bánom, sőt megköszönöm, mert így ember lett belőlem. Én azt az embert tartom jó szülőnek, aki törődik a gyermekével, aki a hibáit felróva is szereti, ugyanakkor szükség esetén kiáll mellette. Nem könnyű feladat szülőnek lenni, de nagyon szép. Egy előadáson hallottam valamikor, hogy a gyermekek az általános megítélés ellenére nem tiszta lappal kerülnek az iskolába, de még csak az óvodába sem. Az a lap /a gyermek/ nem tiszta, mert a szülők, ill, a környezet már többet-kevesebbet írtak rá. Lehet, hogy szép, színes az a lap, de az is lehet, hogy csúnya, sötét ábrákkal teli. Azt, hogy milyen szülők lettünk, majd a gyerekeink fogják eldönteni, akik tükröt tartanak elénk, mert bennük önmagunkat látjuk megvalósulni. Ha felnőnek, úgy is elválik, jól dolgoztunk-e. Mert ha idősebb korunkban is szeretni, tisztelni fognak bennünket, akkor nyugodtak lehetünk. És nyugodtak lehetünk akkor is, ha becsületes, szorgalmas, igaz, családjukat szerető emberekké válnak. Egy neves pszichológus szerint a szülőnek úgy kell adni, hogy ne várjon cserébe viszonzást. Ez szülői szemmel elég kegyetlennek hangzik, de alapvetően igaz. Nem az a nagydolog, ha egy gyereket világra hozunk, hanem az, ha tisztességesen felneveljük őket. És valljuk meg őszintén, hogy ez a mai politikai-gazdasági viszonyok közepette egyre nehezebb feladat. De nem lehetetlen, és főleg nem anyagi függő. Sajnos garancia nincs arra, hogy munkánk gyümölcse rendesen beérik, de ha úgy érezzük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, nyugodtabban várhatjuk a „szüretet”. A sors néha nagyon igazságtalan, mert lehet, hogy akiből jó szülő válna, annak nem születhet gyermeke. Aki pedig rossz szülő, annak születik tucat számra. Szülőként sokszor szomor-
Eljött a Mikulás Eljött a szép Mikulás, sok-sok ember ezt várja, Ajándékot osztanak fiatalok számára. Mindenkiből sugárzik vidámság és szeretet, Mert adni jó és ez jól esik mindenkinek. A gyerekek Télapónak leveleket írnak, Hogy milyen cukrot, csokit, játékot hozzanak. A zoknikat felakasztják a kandalló fölé, S teát, sütit készítenek az asztal mellé! Reggelre ajándékokkal van minden teli, Csokimikulások az ablakot díszítik. A kicsi csomagokban mogyoró és dió, De a rosszcsontoknál virgács is található. Ez azt mutatja nekik, hogy jobbak legyenek, Mert jövőre mást sem kapnak, csak virgács hegyeket. A Télapó már elvégezte minden dolgát, Az emberek boldogságának, semmi sem szab határt. Élményteli ez a gyönyörű Mikulás, Fiatalok s öregek boldogok egyaránt. Hímer Edina
Krónikás
10
Mezőségi Kupa 2008. november 8-án sor került már második alkalommal Mezőségi Kupa elnevezésű Terem- labdarúgó mérkőzésekre. A tornán 8 csapat vett részt. Mezőnagymihály I. csapat, Mezőnagymihály II. csapat, Tibolddaróc, Mezőcsát, Ároktő, Borsodivánka, Tiszabábolna és a tűzoltók csapata. A mérkőzések a Mezőnagymihály Község tulajdonában lévő tornateremben zajlottak, a II. Mezőségi Kupát (vándorkupát) ismét Mezőnagymihály I.-es csapata nyerte el.
II
helyezet: tűzoltók
III
helyezet: Ároktő
IV
helyezet: Tiszabábolna
V
helyezet: Mezőnagymihály II.
VI
helyezet: Mezőcsát
VII
helyezet: Tibolddaróc
VIII
helyezet: Borsodivánka
Az I. helyezet megkapta a vándorserleget, ugyanakkor serleget, érmet és oklevelet kaptak a játékosok. A II.helyezet serleget kapott, érmet és oklevelet. A III. helyezet serleget, érmet és oklevelet kapott, IV. helyezéstől pedig a csapatok oklevélben részesültek. A mezőny legjobb játékosa serleget kapott és a legtöbb gólt lövő is. Mind a két alkalommal a résztvevők egészségügyi szolgáltatásban és vendéglátásban is részesültek. Juhász János polgármester
Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Barta Andrea, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000
