MEZŐGAZDASÁG, VIDÉKFEJLESZTÉS Ángyán József – Márton János – Nagy Bálint – Szeremley Béla – Tanka Endre – Veress László
(Vitaanyag a Nemzeti Agrárprogramhoz - 2004. március 8.) Hazai gazdasági és politikai helyzetkép Az utolsó tizenöt évben erőteljes gazdasági és társadalmi változásoknak lehettünk tanúi. A rendszerváltó értelmiségből kikerült kormány egy romokban heverő ipart, nagy államadósságot és üres kasszát örökölt. A demokratikus kormányzáshoz számos népszerűtlen, korábban a szőnyeg alá sepert feladatot kellett elvégeznie. Sürgős lépésnek tűnt az intézményesített magánosítás, mely a hírhedt 1988. évi VIII. törvény alapján társadalmi ellenőrzés nélkül már javában folyt. A régi gazdasági és politikai vezetés kezébe került bankokat egymás után kétszer államilag szanálták. A bankokba vissza nem fizetett kölcsönök tették lehetővé egy új tőkésréteg kialakulását. A társadalom viharos gyorsasággal három jellegzetes rétegre különült. A 80-as évek végétől létrejött egy új, a társadalom 5-6%-át alkotó elit, akik a jövedelem 33%-át birtokolják. A munka nélkül maradottakból, az új helyzethez nehezen alkalmazkodókból, akik a társadalom 1/3-át alkotják, az ún. roncstársadalom, akik az összes jövedelemnek csupán 5-6%-ához juthatnak. A nemzeti középnek minősíthető társadalmi réteg alkotja a lakosság 60-62%-át, azonos arányban részesül a jövedelemből is (3). A Reagan kormányzat idején az USA-ban a korábbi nagy vállalkozások egyesülését tiltó gazdasági törvényeket feloldották. Meghirdették a szocialista tábor gazdasági térdre kényszerítését. A globalizáció, mellyel Közép- és Kelet-Európa csupán a 80-as években szembesült, felkészületlenül érte a térség rendszerváltó országait. A nagy nemzetközi vállalatok előbb a jól jövedelmező – korábban piaci versenytársat jelentő – gyárainkat vásárolták meg, ezek egy részét – pl. cukoripar, olajipar – becsukták, a gépeket leszerelték és külföldre szállították. A globalizáció hatásaként a belföldi élelmiszer-forgalmazás közel 80%-át ma már hat áruházi lánc tartja a kezében, akik nemcsak fogyasztási igényeket közvetítenek, hanem diktálnak a szervezetlen termelőknek. Az élelmiszer-előállítás és forgalom teljes pályáján keletkezett jövedelem nagy része – a profit 35%-a – a nagy élelmiszerláncolatoknál csapódik le (14). Az ország lakosságának egyre nagyobb hányada fokozatosan ismét alkalmazotti függésbe került. A korábbi élelmiszergazdaság – mezőgazdasági termelés, feldolgozás, értékesítés egymásra utalt, egymást kiegészítő láncolata (integrációja) – szétszakadt. A mezőgazdasági termelés gyarmati függőségbe került a magánkézbe került termékfelvásárló és készletező kereskedelemmel, az élelmiszer és egyéb mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparral és a kereskedelmi áruházláncolattal. Az élelmiszeriparban a tulajdonváltozások következtében 56 ezer, a mezőgazdaságban 730 ezer foglalkoztatott maradt kereset nélkül (13). A külföldi tőke a hazai GDP-ből 70-80%-kal részesül. A jelenlegi helyzetünkben sarkosodnak ki azok a problémák, amelyek intézményes megoldása a csatlakozás előtti kormányzatok feladata lett volna. Az előző ciklusban elmaradt, vagy késedelmesen indított intézményfejlesztés, EU-harmonizációs tevékenység és az agrárvállalkozások feltőkésítettségének hiánya hosszú időre behatárolja lehetőségeinket. Mindezek természetesen jelentősen megnövelik az éppen döntési helyzetben levő kormány (nem
2 csak agrárkormányzat!) felelősségét is. A várható hátrányos következményekért valamennyi politikai erő felelősséggel tartozik. Napjainkban a kormányzásért folyó hatalmi harc alapvetően nem a „közjó” érdekében folyik, így érthetően a közvélemény a jobb és bal oldali politikusokat egyre jobban elítéli, az aktuális politika alakulását befolyásolhatatlannak tartja, ezért még a választásokon sem vesz részt. Szokatlan belpolitikai helyzetnek lehetünk tanúi: az egész társadalom érdekét egyre inkább a jobb oldalon álló pártok, míg a vagyonos kisebbség érdekeit a baloldali és neoliberális pártok képviselik. Földbirtokszerkezet, földbirtok-politika Nemzetközi kitekintés A Föld országaiban a földbirtok-szerkezetet többnyire két egymással ellentétes politikai szemlélet határozza meg: - azé a föld, aki megműveli, - azé, akinek van pénze, hogy megvásárolja. Attól függően, hogy a termőföld korlátozott, vagy korlátlan1 mennyiségben állt rendelkezésre, vagy a megélhetés forrásának, vagy a jövedelemszerzés eszközének tekintik. Nyugat-Európa azon országaiban, ahol a polgári fejlődés akadálytalannak bizonyult, ott az országok többsége az első változat jogi érvényesítése mellett tört pálcát. [Japán és Dél-Korea a II. Világháború után felszámolta a nagybirtokrendszert, vidéken a bedolgozó ipar segítségével teremtett megfelelő anyagi körülményeket (10, 11).] Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakulása után a tagországok többsége ugyancsak ezt a birtokszerkezetet igyekezett kialakítani. E birtokszerkezet védelmére kezdte el a mezőgazdasági termékek közvetlen ártámogatását az EGK közös vámmentes határain kívüli vámvédelmet, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripari termékek kivitelének támogatását. Így sikerült akkor a mezőgazdasági termelőket a világversennyel szemben megvédeni. Ezekben a főleg családi munkaerőre alapozott gazdaságokban is igyekeznek az élőmunka termelékenységét fokozni. E törekvést a lassú föld-, eszköz- és állatlétszám-növelés mellett három gazdasági megfontolás teszi hatékonnyá: 1. Egy-egy gazdaság egyre erősebben szakosodik, egyre kevesebb termékfélét, egyre nagyobb tömegben, egyre egységesebb minőségben állít elő. 2. A 19-20. század fordulója óta a paraszti gazdaságok közös beszerzése, értékesítése, termékfeldolgozása, piackutatása és termékfejlesztése olyan láncolatot (vertikumot) képez a kereskedelmi haszon megszerzésével együtt és a feldolgozott termékek kedvezőbb értékesítési bevétele révén, amely biztonságossá és jövedelmezővé tette gazdálkodásukat (10). 3. A szakosodás kulcskérdése olyan belföldi piacszabályozás, mely a már említett termelési biztonság és jövedelmezőség nélkülözhetetlen kelléke (10, 26). Az Európai Unió korábbi agrárpolitikájának társadalmi szerepét illetően nem hangsúlyozható eléggé, hogy megteremtette a vidéki lakosság gazdasági önállósága révén politikai függetlenségét is, polgári életkörülményeinek kialakulását. (Portugáliában az EU-csatlakozás után alakították át a nagybirtok szerkezetét családi méretű kisebb gazdaságokká.) 1
A 2004. január 13-án rendezett „Vidék parlamentje” találkozón értesülhettünk a szlovákiai küldöttől, ők is a nagybirtok felosztására készülődnek.
3 A külföldiek földtulajdonszerzésének kezelésére a nemzetközi gyakorlat három modellt alakított ki, mint az állami önrendelkezés igen szoros függvényét: • Az állam kizárólagos önrendelkezése a földet el nem idegeníthető állami területnek tekinti, ezért megtiltja külföldi tulajdonba kerülését (Egyesült Királyság, Hollandia, Izrael, számos amerikai állam). • Az állam saját érdekét érvényesítő, ésszerű önkorlátozással él. A földet ugyan piaci árunak tekinti, de a külföldiek javára forgalmazhatóságát csak kölcsönösség és viszonosság esetén engedi meg. Mezőgazdasági üzemszabályozással kizárja a külföldi földspekulációt (nyerészkedést), a földtulajdont saját gazdáinak őrzi (Ausztria, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Portugália, Spanyolország). • Az önrendelkezés feladása, a közérdek elvetése mellett foglal állást. Az állam nem avatkozhat be a földpiac forgalmába, ezt a keresleti tőke igényei diktálják. A külföldiek tehát korlátlanul juthatnak földtulajdonhoz. A nemzeti érdekvédelem ilyen beiktatása a harmadik világ gyarmati országait jellemzi. E módszert akarják érvényesíteni az EU keleti bővítésével, a keleten csatlakozó országokkal. Az EU közösségi jog a külföldiek földszerzési igényére két egymással merőben ellentétes mércét alkalmaz. Egyik az 1957-ben Rómában megkötött szerződés – EUSZ – eredeti kikötése, mellyel az alapító hatok saját jogi önállóságukat szavatolták. Szerintük a földkérdés szabályozása kizárólag belügy, amibe az EU nem avatkozhat be. (Az EUSZ 295. cikkelye alapján a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet nem érinti.) E jogcím tette lehetővé, hogy a 391 ezer lakosú és 316 km2 területű Málta területén megtiltja bármely külföldi állampolgár földtulajdon szerzését. Ezzel szemben Magyarországgal és a többi új keleti belépővel (KKE országokkal) az EUSZ 56. cikkelyét akarják érvényesíteni; a termőföldet is tőkének tekintik. A földtőke szabad átruházásának bármely korlátozását megtiltja. A magyar államnak tehát a diszkrimináció (kizárás) tilalma révén az átmeneti mentesség (7 év) lejártával „közérdekből” sem élhet az önrendelkezés jogával. Ezt át kell engednie a „nemzetek feletti tőke” igényeinek (23-24. cikkely) (23). Az EU a mezőgazdasági termelést napjainkban nem növelni, hanem szabályozni kívánja, ezért ezt egyre szigorúbb kvótarendszerhez köti. A kvótarendszer nem tűri a gazdálkodó üzem korlátlan nyereségérdekeltséghez igazodó bővítését. A WTO (Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet) is a túltermelés korlátozására, a nemzetközi kereskedelemben ennek megfelelően a kivitel ésszerű korlátozására törekszik. Az EU számos tagországában – Ausztria, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Portugália, Spanyolország – az egy gazdálkodó által birtokolt, vagy bérelt terület felső határát is megszabták. [Az EU-n belüli részfoglalkozású gazdálkodók aránya meghaladja a 70%-ot (20).]
4 1. táblázat A gazdaságok birtokméret szerinti eloszlása három tagországban, a közösség egészében és Magyarországon2 (Ángyán és Ónodi, 2003) Birtokméret kategóriák (ha) < 10 11-50 51 <
Franciaország 1997 35,3 33,4 29,7
Németország 1997
EU Magyarország 15 országa 2000 1997 87,6 68,6 93,8 10,0 22,3 4,9 2,4 8,6 1,3
Portugália 1997
45,6 39,8 14,6
Az Európai Unió agrárpolitikájának értékváltása Az előzőkben leírt, a mezőgazdaság és élelmiszeripar támogatását szolgáló rendszer azonban néhány évtized múltán zsákutcába jutott. A közvetlen támogatások termékfelesleget eredményeztek, melyet ismét állami támogatással – intervencióval – (a termékek szavatolt áron felvásárlásával) lehetett levezetni. E termékek kituszkolásához a közös piacról újabb kiviteli támogatásokat tett szükségessé. Ezek a közvetlen, mennyiséghez kötött támogatások az 1990-es évekre elérték a közösség teljes költségvetésének 50%-át és még ma is meghaladják évente a 40 milliárd eurót (2). A termelés növelése – kemizálással, gépesítéssel – esetenként a természeti és társadalmi környezet leromlásához (eróziójához) vagy egyenesen pusztulásához vezetett3. (A túlságosan sok műtrágya a talajok savanyodását, a vízöblítéses iparszerű állattenyésztő telepek szennyvize, de a túlságosan sok istállótrágya beszántása is a talajvízkészlet fertőzöttségét okozta). Ezért a közös költségvetés egyre nagyobb hányadát e hátrányos jelenségek orvoslására kellett költenie. Így született meg 1992-ben az EU Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy, rövidítve CAP) reformja és értékváltása (2). „Ha a mezőgazdaság csak termelni tud, akkor ne számítson közösségi pénzekből nyújtott közösségi kifizetésekre és támogatásokra” jelentette ki jogosan 2002. évben a Bundestagban Renata Künast mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter. A támogatások ellenszolgáltatásaként joggal várhat el a mezőgazdaságtól a közösség hasznos társadalmi szolgáltatásokat és környezetkímélő (ökoszociális) teljesítményeket. E felismerések vezettek el 1992-ben a több feladatot magába foglaló új európai mezőgazdasági modell megfogalmazásához. Ennek egyik feladata a minőségi termelés, másik a társadalmi szolgáltatás. E két fő feladatnak, a mezőgazdaság két pillérének az egymáshoz viszonyított aránya, súlya, szerepe a különböző termelési adottságú térségekben egymástól jelentős mértékben eltérhet. A kétféle teljesítményre, az előállított termék értékére kapott fizetség jellege és mértéke ugyancsak eltérő arányban alakulhat. Az első teljesítményt a piaci áruértékesítésből származó jövedelmek fedezik, a másodikat: a szociális és környezeti szolgáltató teljesítményét közpénzekből fedezett állami kifizetések révén vásárolja meg a parasztságtól az állam (2). Tehát nem az iparszerű mennyiségi, ágazati fejlesztési programokat – gabona-, tej-, húsprogramot – támogatják, mint korábban, hanem olyan gazdálkodási rendszereket, melyek: • jó minőségű, egészséges, szermaradvány-mentes, biztonságos élelmiszer és élelmiszer nyersanyagok előállítására vállalkoznak, és emellett
2
Az EU tagországok átlagos birtokmérete 19 ha. Dániában az elmúlt évtizedekben 34 ha-ról 50 ha-ra nőtt, Olaszországban, Franciaországban valamivel kisebb. 3 Mintegy 25 évig az EU sem tett határozott intézkedéseket a környezetvédelem érdekében (23), jóllehet ott a tulajdonosi szemlélet ehhez több társadalmi segítséget nyújt.
5 • környezeti, társadalmi, szociális, regionális foglalkoztatási teljesítményeik is jobbak, mint a korábbi iparszerű, ezért gyakran környezetszennyező termelési rendszereké. A jövőbeli támogatások különbséget tesznek a mezőgazdaság szereplőitől és a termékek minőségétől függően. Amíg jelenleg az első pillér élvezi a támogatások döntő hányadát (90%), a jövőben ez leépül, helyette a vidékfejlesztés gyűjtőfogalma alatt gazdálkodási rendszerekhez nyújtott földalapú támogatások teszik ki 2013-ra a támogatások 52%-át, mely a későbbiekben feltehetően tovább nő (2, 6, 12, 23). A terménymennyiséghez kötött közvetlen támogatásokat 5000 euró/évre tervezik csökkenteni. Tehát 25 ha-t meghaladó birtokméret esetén támogatáscsökkentéssel lehet számolni (2). Az így elvont forrásokat a vidékfejlesztési pillér növelésére kívánják fordítani4. A támogatások mértéke a birtokméret növekedésével területegységre vetítve rohamosan csökken, és bizonyos birtokméret fölött meg is szűnik. Ez az ún. kedvezőtlen adottságú térségek (LFA)5 támogatása esetében pl. a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv szerint, a 2. táblázatnak megfelelően alakulhat. 2. táblázat Birtokméret szerinti támogatás mérséklése (Ángyán és Ónodi, 2003) Birtokméret (ha) < 25 26-50 51-100 101-300 300 <
A támogatás mértéke (%) 100 75 50 25 0
Az Európai bizottság 1999-ben kidolgoztatta az ésszerű szakosodás és területi – regionális – 25 tagállamra bővülő közösségi programját. Az EGK világpiaci versenyképességének fokozása érdekében az újonnan belépő keleti országoknak – köztük hazánknak is – nem a családi gazdaság modelljét szánják, hanem az olcsó bérmunkán nyugvó nagybirtokrendszert. Reá vár az olcsó, iparszerű nyersanyagtermelés, melyet a tőlük nyugatra eső országokban akarnak feldolgozni. Ezzel jelentős értéknövekedésre számíthatnak. A gyarmati jellegű kelet-nyugati árucsere ott jelentős jövedelem-felhalmozást eredményezhetne. A nyugat-európai birtokszerkezet megőrzését és mezőgazdasági támogatását, pedig az oda átcsoportosított élelmiszeripar által előállított értéktöbbletből szándékoznak fedezni (23). A tagországok gazdasági szereplői tőkés vállalkozóként – akár tulajdonosként, akár bérlőként – a hazai mezőgazdasági termelésbe szívesen bekapcsolódnának, hogy pénzüket nálunk kamatoztathassák. Ez a szándék azonban az ország, a nemzet, a vidék szociális érdekeit, nemzeti függetlenségét súlyosan sértik. A Nyugat-Európa országainak többségére jellemző birtokszerkezet egyik gyenge pontja volt korábban Európa-szerte az öröklés során elaprózódó, árutermelésre alkalmatlan törpebirtoktestek kialakulása és újratermelődése. Erre különböző országokban két orvoslási változatot alkalmaznak: • vagy csak egy gyerek örökölheti a birtokot, a többi valamelyes kárpótlással beéri, vagy az eddigi EU gazdálkodási és jövedelmi viszonyok lehetővé tették a testvérektől a birtok megváltását; 4
Az USA-ban ugyan a közvetlen mezőgazdasági támogatásokat majdnem teljes egészében megszüntették és vidékfejlesztés formájában juttatják a kisebb méretben gazdálkodó mezőgazdasági termelőknek, vagy valóban a vidék járulékos beruházásaira fordítják (12). 5 Less Favourable Areas
6 • vagy a föld államosításával a birtokkal együtt járó hitel – ésszerű gazdálkodást feltételezve – az előző földhasználótól átvehető és újabb földbirtokhasználónak (saját gyermekének is) továbbadható. Ehhez azonban az új tulajdonos megfelelő szakképzettséggel, személyi és anyagi biztosítékkal kell, hogy rendelkezzen (pl. Új-Zéland, Írország). Hazai helyzet A rendszerváltás első szabadon választott kormányának miniszterelnöke nyilatkozta a mezőgazdaságról 1991-ben: „Az egyik oldalon a nagyüzemi gazdálkodás eddigi formájának abszolutizálása és hamis bemutatása, mint tökéletesen működő forma…, másik oldalon a hagyományos parasztgazdaság az évtizedekkel ezelőtti formájában, két szélsőség, két véglet: egyik sem mutat járható utat. A kettő között kell megtalálnunk az új utat… Szükség van vállalkozó jellegű, önkéntes alapon álló szövetkezeti formákra” (26). Az elmúlt időszakban több, korábban sikeres FVM miniszter írásban, közösen tiltakozott a jelenlegi kormány mezőgazdaságot mostohán kezelő intézkedései miatt. Egyikőjük 12 pontban fogalmazta meg a mezőgazdaságnak az országban ellátandó sokrétű, valóban állami és szociális támogatást jogosan követelő feladatát (15). Sajnos, mindkét figyelmeztetés süket fülekre talált. Miközben a világ mezőgazdasági termelése az utóbbi évtizedben (1990-2000) 22,8%-kal, az élelmiszertermelés 24%-kal növekedett. Ezzel egyidejűleg a magyar élelmiszergazdaság – mezőgazdaság és élelmiszeripar együttes – teljesítménye 30%-kal esett vissza. A mezőgazdaság romló gazdálkodási esélyei miatt egyre kevesebb jövedelmet termelt, ezért tőkevesztése az elmúlt 14-15 évben ezer milliárd forintra becsülhető (13, 14). Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy a tőkehiányos mezőgazdasági termelés kénytelen külterjes irányba sodródni. Még az 1970 és 1985 közötti mezőgazdasági politika is a háztáji gazdálkodás támogatásával igyekezett a nagyüzemi gazdálkodással egyidejűleg mindkettőt ösztönözni, a gazdálkodás belterjesítését hatékonyan elősegíteni6. Ügy tűnik, hogy a jelenlegi kormány a törpe- és középbirtokosok érdekeit cserbenhagyta. Erre utal az egyik MSZP képviselő parlamenti felszólalása: ”Az EU-ban 500 haos birtokméret alatt nincs is élet, a kisebbeknek nincs semmi esélyük”. Sajnálatos, hogy az FVM politikai államtitkára 2003 őszén kijelenthette: „Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a mezőgazdaságban csak 80-100 ezer ember fog munkát találni. A többieket kezelje a szociálpolitika”. Ugyancsak elgondolkoztató a Nemzeti Földalap képviselőjének megállapítása: „Az NFA földet életjáradékért programjával részben a tulajdonviszonyokat lehet rendezni (megvásárolva a sok törpegazdálkodó tulajdonát), másrészt hozzájárul a birtokszerkezet átalakításához (a nagybirtok), a versenyméretek kialakításához” (2). A parlament elnök asszonyának korábbi kijelentése sem ad okot optimizmusra az európai folyamatokhoz illeszkedésünk időszakában: „…minden pártban, így az MSZP-ben is egyszerre három párt van jelen, egy ideológiai, egy technokrata és egy zsákmányszerző párt” hozzáfűzve ehhez saját keserű tapasztalatainkat, úgy tűnik, a mezőgazdasági politikában eddig a legtöbb esetben a zsákmányszerzők akarata érvényesült (11). A magyar föld Az ország mezőgazdaságilag művelhető területeinek – 7.706.200 ha – szántóként művelhető aránya – 4.499.800 ha; 56% – európai összehasonlításban igen magas. Ebből 2 millió ha-ra becsülhető a 20 AK értékű, vagy annál is magasabb az igen jó termőképességű területek aránya. Az ország egész területe kontinentális éghajlatú. A nyár igen meleg, a levegő páratartalma pedig 6
Hollandiában 100 ha mezőgazdasági területre kétszerannyi foglalkoztatott jut, mint Magyarországon, ahol 1 főre már évek óta 50 ha esik (16).
7 igen csekély. Az éves csapadék 350-600 mm között változhat. Gyakoriak az aszályok, a korai és kései fagyok, melyek a termésátlagok erős – közel 50%-os – ingadozását okozzák (5, 11). A terület jelentős része sík, a Kárpát-medencében összegyűlt és keresztülfolyó természetes vizek az öntözésre hasonló esélyt kínálnak, miként Hollandiában (12). Indokolt jelentős erdőtelepítés a hajdan kiirtott erdők egy részének visszatelepítésére is, mert előnyösen befolyásolhatná a levegő páratartalmának alakulását (5, 11). A termőföld a nemzet közös vagyona, mely foglalkoztatást – életformát – kínál a lakosság mintegy 8-10%-ának. A mezőgazdasági termékek élelmiszerré, élvezeti és ruházkodási cikkekké feldolgozása és árusítása a lakosság további 10-15%-ának teremthet foglalkoztatást. A magyar mezőgazdaság rendelkezik a legnagyobb mértékben a nemzetgazdasági ágak közül a termeléshez szükséges hazai erőforrásokkal (13). Ideje lenne tehát, ha az egymást követő kormányok olyan hosszabb távú agrárpolitikát készítenének és folytathatnának, mely a vidéken, főként a mezőgazdaságból élő lakosság nagyobb hányadának tulajdonosi tudattal, emberséges életkörülményekkel együtt járó, államtól jóval kevésbé függő önálló politikai arculatának kialakítását elősegítené. „A föld egész korlátozott mennyiségénél fogva mindig politikai hatalmat ad tulajdonosainak, éspedig nagyobbat, mint a tőke”. Ihrig Károly 1941-ből származó figyelmeztetése ma is időszerű. „Ahol a középosztály hiányzik, ott lehetnek egyének, de nincs osztály, amelyik a munkát is, a hatalmat is egyaránt gyakorolja” – állapította meg 1867-ben Ditz igen bölcsen. E megállapítása ma is a demokratikus társadalom formálásának kulcsfontosságú kérdése. Földhasználat A magyar statisztika a 30 ha alatti szántón gazdálkodót kis-, a 30 és 300 ha közöttit közép-, a 300 ha feletti gazdaságokat nagyüzemként tartja nyilván. A 2002. évi statisztikai adatok bizonysága szerint a mintegy 700 ezerre becsülhető szántóföld-tulajdonos többsége nem gazdálkodik. A 169.047 statisztikailag nyilvántartott – regisztrált – gazdálkodószervezet közül 74,2%-ának szántóterülete nem érte el a 10 ha-t (az összes szántó 4,2%-a). A szántóterület 42%át 1168 gazdálkodó és gazdálkodó szervezet használja (3. táblázat). Immáron harmadik alkalommal – nem okulva a korábbi tapasztalatokból – ismét két egészségtelen szélsőség; az életképtelen törpebirtok és a bérmunkára alapozott nagygazdaság jellemzi a magyar mezőgazdasági termelést (2, 12, 23). Ráadásul a nagyüzemek többsége – a gyakori tulajdonváltozások miatt is – hatékonyság vonatkozásában drámai módon elmarad mind a fejlett országok mezőgazdasági nagyüzemeivel való összehasonlításban, de az EU fejlett agrárvállalkozásaihoz képest is (20). Az a középbirtok, melyet Nyugat-Európa gazdaságainak többsége már korábban kialakított, a privatizációs bombát követően sem valósult meg. Ezek száma 10593 (8,6%), szántóterületből pedig csupán 32,8%-kal részesülnek. (Ez az arány a két világháború között sokkal kedvezőbben alakult.)
8 3. táblázat A szántóterületeken 2002. évben kizárólag a nyilvántartott, regisztrált gazdálkodók számának és területnagyságának megoszlása (Alvincz 2003., AKII adatok alapján) Hektár 10 ha alatt 11-30 31-50 51-100 101-300 301-500 501 felett ÖSSZESEN:
Gazdálkodók Száma % 125.370 74,2 27.916 16,5 6.327 3,7 10.711 2,6 3.882 2,3 143 0,01 1.025 0,69 169.047 100
SZÁNTÓTERÜLET Összes (ha) % átlagos méret (ha) 529.258 13,5 4,2 477.563 12,2 19,9 250.166 6,3 39,5 304.664 7,8 69,5 732.083 18,7 188,6 58.372 1,5 408,0 1.565.835 40,0 1.527,6 3.917.941 100 23,2
Korábban – zsebszerződések révén – jutott külföldiek használatába 400-500 ezer ha szántó (köztük számos kitűnően vezetett állami gazdaság7. Az első szabadon választott kormányban az FM tárca vezetőjét munkatársai arról győzték meg, hogy nem szabad a tartalékföldek egy részét kiosztani, hanem azt hagyja rendkívül alacsony bérlettel – 15 kg búza/Ak – a nagygazdaságok kezén. Ez a terület országosan ugyancsak 400-500 ezer ha-ra becsülhető. (Ezek bérlői közül nem egy Kft. már 4-6 ezer tehén tulajdonosa!) Jóllehet a statisztikai adatok ezt nehezen követhetik nyomon, az ország szántóterületének 60-70%-a jelenlegi becslések szerint nagyüzemi művelés alatt áll8. Az 1991 óta kormányzó pártok négyévenként változtak, az FVM miniszterei ennél is gyakrabban. Ezért nem volt alkalom hosszabb távú agrárpolitikai elképzelés kialakítására. Így az 1988 óta folyamatosan érvényesülő neoliberális gazdaságpolitika következtében a nagygazdaságok birtokába került a hitelek, beruházások, talajjavításra szánt pályázatok, de az aszálykárokért nyújtott támogatás döntő többsége (80%)9 is. Az MDF által kezdeményezett és a Parlament elé beterjesztett Nemzeti Földalap (NFA) létesítéséről szóló indítványt a másik két kormánypárt nem fogadta el, csupán annak átdolgozása után 2002-ben. (Ez a törvénynek korántsem használt.) Ennek kettős célja volt, az egyik a családi gazdaság modelljének megteremtése, jogi keretek közé foglalása mind létszámban, mind területben. A másik a csendben folyó jogellenes külföldi földszerzések visszaszorítása. (1, 2, 23). Feladata lett volna az árverések során szétforgácsolt területek tagosítása, családi gazdaságok számának és területének növelése. A törvény megjelenését követő hetekben 17 ezren jelentkeztek, akik 51 ezernyi családtagjukkal vállalták a birtokuk maximum 300 ha-ra növelésével járó földvásárlási hiteleket, illetve a tagosítást. A 2002 májusában megválasztott szociál-liberális kormány első intézkedései között szerepelt mindazon kedvezmények visszavonása, melyet a polgári kormány hozott a családi gazdaságok megerősítése és kibővítése érdekében. A 2001. év végén módosított földtörvényből törölte a családi gazdaságok elővásárlási és előbérleti jogát. Ezt ismét a bérlőkre ruházta át, jóllehet 400-500 ezer ha szántó törvénytelen zsebszerződésekkel már korábban külföldi állampolgárok 7
A Balatonnagybereki Állami Gazdaságot megvásárló külföldi állampolgár a gazdaság épület-, eszköz- és állatállományát megvásárolva a területet 50 évre bérletbe vette, hektáronként és évenként 50 forintért. 8 Az országos statisztikai adatok nem tükrözik a való helyzetet. A társaságok között szerepelnek azok a szövetkezeti jelleget megőrző termelőszövetkezetek is, melyek együtt maradtak. Ezek megmaradása, polgári fejlődése fontos nemzeti érdek. 9 Az EU gazdaságaiban ez fordítva érvényes; a kisgazdaságok kapják a támogatások 80%-át.
9 bérletébe került. A társas vállalkozásként gazdálkodó szervezetek területük 93,4%-át ugyancsak bérletként használják (1). Jelentősen módosult a Nemzeti Földalapról szóló törvény. Új, elsősorban a nagyüzemek célját szolgáló birtokpolitikai irányelveket kerültek kiadásra és visszavonták azokat a kedvezményeket, melyek a családi gazdaságok megerősödéséhez feltétlenül szükségesek lettek volna (23). Az adósságrendezés zömében a hajdani termelőszövetkezetek és más gazdasági társulások adósságait elengedte (57 milliárd Ft-ot)10 –, ami nem változtat a közös gazdaságok nagy részének felbomlásán és néhány vezető és külföldi tőkés vállalkozó által bekövetkező kisajátításán (Nagy Bálint becslése szerint ennyi pénzből Dél-Tiszántúl öntözésének talajmunkáit el lehetett volna végeztetni). A jelenlegi, módosított földtörvény különbséget tesz magánbirtokos és társasági tulajdonos között. A magángazdaság felső határát 300 ha szántóban, a társasági bérletet 2500 ha méretben is (egy-egy helységben) engedélyezi. Ez ellentétes az EU jogalkotásával. A nagybirtok nosztalgikusai és ideológusai azt a több évszázados tapasztalatot igyekeznek cáfolni, hogy a középbirtok – főleg családi munkaerőre alapozott – gazdálkodásának nem csupán a lakosság eltartó képessége alakul kedvezőbben, hanem a területre eső árutermelése is A szocializált mezőgazdaság termelőszövetkezeteiben még 1985-ben is a tagok jövedelmének 45,7%-a a háztáji gazdálkodásból származott. A nagyobb figyelmet, szaktudást, illetve több kézimunkaerőt, vagy több gondoskodást követelő termelési ágak vagy a háztáji gazdálkodásba, vagy a magángazdálkodás területére csoportosultak. Ez volt a sajátos magyar találmány. Kétségtelenül, helytálló Burgert Róbert korábbi számvetése; 100 ha búza kézimunka igénye 16 napra csökkenthető. Igen veszélyesnek ígérkezik a magyar mezőgazdasági termelést búzatengeri váltógazdaságra leegyszerűsíteni. E területen ugyanis néhány éven belül Oroszország és Ukrajna utolérhetetlen versenytársak lehetnek. Az immár második évtizede tartó mezőgazdasági politikára is érvényes Talleyrand Bourbonokra tett hírhedt megállapítása: „Semmit sem felejtettek, semmit sem tanultak”. A földár és földbérlet A 2002. évi statisztikai adatok szerint a társaságok területüknek 93,4%-át bérlik, míg a magángazdálkodók területének csupán 35%-át (1). Tájékoztatásként ismertetnénk az 1999. évi földpiaci és földbérleti árakat. Jóllehet a bérleti költségek is emelkednek, messze alatta maradnak az EU tagországaiban kialakult díjakhoz képest, a földárakról nem is szólva (4. táblázat). Változatlanul nagy az érdeklődés a bérelhető szántók iránt. Ezt erősen sarkalja az EU-tól várható földalapú gazdálkodási rendszerekhez (NAKP)11 és adottságkategóriákhoz kötött (LFA) támogatás, mely a bérlőt is megilleti.
10
A szocialista állam idején a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyharmadának teljesítménye bővített újratermelés szintjén állt. Számos egészséges kezdeményezéssel serkentették a gazdálkodást. A következő egyharmadra az egyszerű újratermelés volt jellemző, míg egyharmad, ahol erőteljes politikai befolyás érvényesült, veszteségesen gazdálkodtak. Az állam az első csoportba tartozókat keményen adóztatta, a harmadik csoportba csúszottakat rendületlenül támogatta. 11 NAKP: Nemzeti Agrár Környezetgazdálkodási Program, mely a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) része.
10 4. táblázat Földpiaci és bérleti díjak az Európai Unió országaiban 1999-ben Ország Luxemburg Hollandia Spanyolország Olaszország Belgium Görögország Dánia Németország Németország1 Egyesült Királyság - Anglia - Wales - Skócia - Észak-Írország Írország Franciaország Finnország Svédország Ausztria Portugália
Megnevezés Mezőgazdasági terület Szántó Gyep Mg. terület: öntözött öntözés nélkül Mezőgazdasági terület Szántó Gyep Mg. terület: öntözött öntözés nélkül Mezőgazdasági terület Mezőgazdasági terület Mezőgazdasági terület Mezőgazdasági terület
Mezőgazdasági terület Szántó Természetes gyep Mezőgazdasági terület Mezőgazdasági terület
Földpiaci árak ezer euró/ha forint/ha* 53 297 31 492 29 859 14 563 4 514 .. 13 852 10 959 12 018 4 838 10 490 8 939 16 530 .. 10 176 .. .. .. .. 3 461 2 424 3 426 1 749 .. ..
12 898 7 621 7 226 3 524 1 092 .. 3 352 2 652 2 908 1 171 2 539 2 163 4 000 .. 2 463 .. .. .. .. 838 587 829 423 .. ..
Bérleti díjak ezer euró/ha forint/ha* 158,78 474,20 251,85 .. .. .. 184,83 171,77
38,4 114,8 60,9 .. .. .. 44,7 41,6
430,522
104,2
295,88 221,393 249,004 .. 186,05 123,96 155,75 303,61 .. 132,02 .. .. 244,18 .. ..
71,6 53,6 60,3 .. 45,0 30,0 37,7 73,5 .. 31,9 .. .. 61,7 .. ..
* 242 Ft/euró árfolyamon számolva 1) Földár Németország nyugati tartományaiban 2) Szántó bérleti díja 3) Németország összes bérletére 4) Új bérletekre Forrás: The agricultural situation in the European Union 2000 Report. (Report published in conjuction with the General Report on the Activities of the European Union – 2000) European Commission.
A nyilvántartott földforgalom 1994 óta ugyancsak élénk, a területek mintegy 30%-a került adásvételre. (Az EU-ban évente a terület 1%-a cserél gazdát (23).) A hazai föld jövedelme az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája következtében jóval csekélyebb, mint az EU taggazdaságaiban. A külföldi állampolgárok korlátlan földvásárlási lehetőségének azonnali engedélyezése a hazai vállalkozókat igen hátrányos helyzetbe hozná. A termőföld is kicsúszna a magyarság kezéből, miként a nemzeti vagyon többi részének tekintélyesebb hányada. „Trianonhoz bennünket jórészt a nemzeti birtokpolitika elhanyagolása vitt… Nemzeti vidéken sokszor fővárosi hitelintézetek nyújtottak segédkezet a magyar birtokosok földjének kivásárlásához és idegenek között szétosztásához” - állapította meg keserűen Czettler Jenő 1945ben.
11 Kilátásaink az EU csatlakozás után A 2002. évi koppenhágai csatlakozási tárgyalások eredményeként hétéves átmeneti időszak vonatkozik a hazai termőföldszerzési korlátozások fenntartására. A hét év lejárta után az átmeneti időszak további három évvel meghosszabbítható, ha a magyar földárak és a már EUtagállamok földárai közötti áreltérések ezt indokolják. Az EU Bizottság „félidős felülvizsgálata” ha nem találkozik alapos érvekkel, a hét évet felére is csökkentheti (23). Ez idő alatt külföldi természetes személyek nem vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, kivéve azok a hazánkban már korábban jogszerűen letelepedett EU állampolgárok, akik egyéni vállalkozóként legalább három éve életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet végeznek. Ők a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesülnek. Sajnálatos tény, hogy kezdetben a rendszerváltó első polgári kormány a letelepedést és főfoglalkozásszerű gazdálkodást nem kötötte ki a földvételek feltételeként, így a már bérletként, zsebszerződésekkel szerzett hatalmas területek a bérlő – javarészt a termelést csupán távolból irányító külföldi – ölébe hullt. Hasonló módon üt vissza az is, hogy nem kerültek újjáépítésre a kárpótlási folyamat nélkülözhetetlen kellékei, a korábban európai hírű gazdaszervezeteinkintézményeink, áru- és hitelszövetkezeteink, gazdálkodói közös tulajdonú élelmiszerfeldolgozóink (Gazdakörök, HANGYA szövetkezetek, Magyar Központi Hitelszövetkezet ) A Koppenhágában 2003 nyarán tartott csatlakozási tárgyalásokon minden országnak lehetősége nyílt, hogy válasszon az EU támogatások két pillére között (közvetlen támogatások és vidékfejlesztés). Az első pillér igénybevétele esetén a közvetlen támogatásra kijelölt termények után az EU támogatás 25%-ra csökkentett hányada mellé a kormánynak 30%-os támogatást lehet mellé tennie. A másik pillér – a vidéki támogatás – esetében a kért EU támogatás 80%-ához a csatlakozó kormánynak csupán 20%-ot kell kiegészítésként hozzátennie. Nemzeti felemelkedésünk és hosszútávú érdekeink szempontjából nézve érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy a kormány miért ragaszkodott a jóval kisebb támogatási forrást jelentő forrásösszetétel elnyeréséhez. Tájékozatlanságból vagy a nagyüzem félreértelmezett segítése miatt (5, 6, 7. táblázat, 1. ábra)? E döntés következtében a magyar mezőgazdaság helyzete a következő tervciklus kezdetéig – 2007-ig – alapvetően nem javulhat, sőt visszafogja fejlődésünket a 2013-ig terjedő EU tervciklus végéig. 5. táblázat Vidékfejlesztési támogatások az Európai Unióban a 2000-2006 közötti programozási időszakban (Dorgai és Miskó 1999) Tervezett kifizetés Megjegyzés (euró) 25 000 egy főre Fiatal farmerek támogatása 15 000 egy fő kedvezményezettre, egy Korai nyugdíjazás évben 150 000 a teljes összeg egy kedvezményezettre 3 500 dolgozónként (alkalmazott) és évenként 35 000 a teljes összeg dolgozónként Kedvezőtlen adottságú területek kompenzációs támogatása Minimum 25 hektáronként (mezőgazdasági Maximum 200 hasznosítású területeken) Szabályozó (rendelkezés) megnevezése
12 Tervezett kifizetés Megjegyzés (euró) Támogatás agrár-környezeti programok vállalásához Egynyári növények 600 Ültetvények (speciális évelő növények) 900 Hektáronként Egyéb földhasználat 450 Erdősítés miatti bevételkiesés pótlása Farmereknek és társulásaiknak 725 Hektáronként Egyéb jogi személyeknek 185 Kompenzáció támogatás az ökológiai és védelmi funkciójú erdők esetében Minimum 40 Hektáronként Maximum 120 Szabályozó (rendelkezés) megnevezése
6. táblázat A csatlakozó országok 2004-2006-os Európai Uniós agrártámogatási keretei (Ángyán és Ónodi, 2003) EU forrás EU forrás Arány (%) Mg. (euró/ha mg.ter./3 év) (millió euró) ter. 1.pillér1 2.pillér2 össz. (ezer 1.pillér1 2.pillér2 össz. 1.pillér1 2.pillér2 ha)
Ország Lengyelország Magyarország Csehország Litvánia Szlovákia Szlovénia Lettország Észtország Ciprus Málta
2094 949 638 291 275 152 110 120 48 5
2543 4637 18443 534 1483 6193 482 1120 4280 434 725 3496 352 627 2444 250 402 780 291 401 2488 134 254 1434 66 114 526 24 29 120
113,5 153,2 149,1 83,2 112,5 194,9 44,2 83,7 91,3 41,7
137,9 86,2 112,6 124,1 144,0 320,5 117,0 93,4 125,5 200,0
251,4 239,5 261,7 207,4 256,5 515,4 161,2 177,1 216,7 241,7
45 64 57 40 44 38 27 47 42 17
55 36 43 60 56 62 73 53 58 83
Összesen/Átlag
4682
5110 9792 40204
116,5
127,1 243,6
48
52
1. Közvetlen kifizetések és piaci intézkedések forráskerete = termelési típusú támogatások 2. Vidékfejlesztési intézkedések forráskerete = ökoszociális típusú támogatások
7. táblázat Magyarország 2004-2006-os Európai Uniós agrártámogatási keretei (millió euró) Támogatási formák 1. pillér – közvetlen kifizetések – piaci támogatások – összesen 2. pillér – vidékfejlesztési támogatások Mindösszesen:
2004. 63,6 63,6 164,2 227,8
Évek 2005. 2006. 316,0 265,0 152,0 151,9 468,0 416,9 179,4 190,8 596,3
658,8
Összesen 581,0 367,5 948,5 534,4 1482,9
Az Európai Unió agrárpolitikusainak tervei között szerepel az ország GOF (gabona, olaj és fehérje növények) kvótájának 1.360 ezer hektárral való csökkentése. A művelésben tartható
13 szántóink 30%-át akarják kivonatni a termelésből, ami termelési kapacitásunk további szűkítését célozza. A Világbank előrejelzése szerint 2040-re a hazai lakosság száma 7-8 millióra csökken. Erre a szintre kívánja az EU néhány fejlett agrárgazdaságú tagállama a hazai mezőgazdasági termelés kvótáját is csökkenteni. Az FVM az Agrárkamarát jelentős támogatáshoz juttatta, hogy az EU csatlakozást előkészítse. A gazdaközösségből fontos hírekhez elsősorban a földbirtokosok juthattak12. 1. ábra: A csatlakozó országok 2004-2006-os közösségi agrártámogatási kereteinek
1 ha mezőgazdasági területre vonatkoztatott értékei 550 2. pillér 1. pillér
500 450 400 350 300 250 200 150 100 50
Á tla g
Le tto rs zá g
É sz to rs zá g
Li tv án ia
C ip ru s
M ál ta M ag ya ro rs zá g
S zl ov ák ia Le ng ye lo rs zá g
0
S zl ov én ia C se ho rs zá g
EU forrás (euro / ha mezőgazdasági terület / 3 év)
(Ángyán és Ónodi, 2003)
1. pillér: termelési típusú támogatások 2. pillér: vidékfejlesztési (ökoszociális) típusú támogatások
Az állattartás hatékonyságának növelése érdekében állami költségvetésből kellene az Alföld aszályos területeinek öntözését kiépíteni, a gyepgazdálkodást korszerűsíteni. [A nyilvántartott gyepterületeknek 2000-ben csupán 27%-át kaszálták, 28%-át legeltették, a többi parlagon hevert, gyomosodott (19). A Hortobágyi Nemzeti Park 40 ezer hektárnyi, javarészt összefüggő legelőinek kihasználtsága még az országos átlagnál is kedvezőtlenebb (25).] A szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas területek erdősítésével a vidéki munkanélküli lakosság foglalkoztatása mérsékelhető. A kormány mezőgazdasági politikája adott újabb lendületet a városba vándorlásnak. A mezőgazdasági lakosság a vidékfejlesztés segítségével tehát nem jutott kedvezőbb anyagi és szociális feltételekhez. Amint azt 1994-ben Lengyel László megjósolta, nekik a szociál-liberális kormány dél-amerikai sorsot szán. Állati termékek hazai teljesítményének változása Az EU országokban az állati eredetű élelmiszerekre és nyersanyagaikra 3 hónapos szavatosság érvényes, nálunk 6 hónapos. Ezt az időrést kihasználva kereskedőink és áruházaink nagy tételekben hozzák be a már leértékelt, de az EU kiviteli támogatását is élvező tételeket olyan áron, melyen ezeket előállítani sehol sem lehet (8. táblázat). A behozatali engedélyek kiadói szemforgató módon a WTO szabadkereskedelmi előírásaira hivatkoznak. Ez a manőver egyrészt búsás kereskedelmi haszon, másrészt állandósult hazai értékesítési gondok, a mezőgazdasági termelők fokozatos tőkevesztésének okozója. Az EU csatlakozásig a hazai állattenyésztési teljesítmény az 1985. évihez képest felére csökkent. Az ágazatok talpra állításának ez is
12
Az EU csatlakozást megelőző szavazás hírverésére – tájékoztatás helyett – a „mákosguba” gügye ötlete csak riasztotta a gondolkodó vidéki lakosságot. Erre a közpénzekből 700 millió Ft-ot pocsékoltak. A pártok hatalmi vetélkedései következtében 2004. évben az államadóság éves törlesztése 120 milliárd forintra szökött.
14 gazdasági akadálya13. Ezzel is magyarázható a mezőgazdaság, kiváltképpen az állati termék előállítás szerepének fokozatos leértékelődése (9. táblázat). Kénytelenek vagyunk egyre több terményt, egyre kevesebb vágóállatot és egyéb feldolgozott állati terméket külpiacokon értékesíteni. Úgy tűnik, a korábbi kormányok is keveset tettek a mezőgazdaság gyarmatosítása ellen a mezőgazdasági termékek hazai feldolgozásának fejlesztése érdekében. A jelenlegi kormány a magyar vidéknek nem támogatója, a mezőgazdasági termékekre, mint nyersanyagra épülő iparágak elsorvasztása sem aggasztja, sem az ebből következő fokozódó munkanélküliség. 8. táblázat Néhány állati termék behozatalának alakulása (Agrármarketing Centrum 2003. évi tájékoztatója)
Élő juh Marhahús Sertéshús Juh- és kecskehús Vágóbaromfi (egészben vagy darabolva) Tej, tejszín Tej, tejszín (sűrítve vagy porítva, édesítve) Tejföl, joghurt, kefir (cukrozva vagy édesítve) Sajt és túró Vaj és olaj Tojás (frissen és tartósítva) Méz a. b. c. d.
ÉVEK
mértékegység
ÁRUFÉLESÉG
2000/2001. év %-os változása
2000.
2001.
kg tonna tonna tonna tonna
1.742.900a) 1.680,6b) 8.840,1c) 147,7 1.676,3 d)
2.350.600 a) 1.069,8 b) 12.260,1 c) 94,6 3.464,7 d)
134,9 63,7 138,7 64,1 206,7
tonna tonna
290,2 1.704,8
198,8 1.213,1
68,5 71,2
tonna
1.594,3
1.528,6
95,9
tonna tonna tonna tonna
6.249,1 382,2 14.128,0 228,7
7.592,2 332,3 37.366,0 188,4
121,5 86,9 264,5 82,4
Egy bárányt 24 kg súlyúnak becsülve 72.600, illetve 98.000 báránynak felel meg. 2000. évben a hazai marhahús (csontos) -termelés 117.000 tonna volt. A hazai sertéshús-termelés 793.000 tonna volt. A hazai baromfihús-termelés 616.000 tonna volt.
9. táblázat A mezőgazdaság részesedése a nemzetgazdaságban (Németi 2003) A MEZŐGAZDASÁG RÉSZARÁNYA a … ÉV 1990. 1995. 2000.
GDP termelésben
Fogyasztásban*
Exportban*
15,3 5,9 4,9
37,0 34,5 26,4
23,1 22,0 7,8
Beruházásban
8,7 2,9 3,3***
Foglalkozatott ságban**
Külkereskedelmi forgalmi egyenlege* (USD)
18,0 8,0 6,9
1311 1781 1072
* mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ** munkaerő-felmérés adatai *** reálértéke az 1989. évinek csupán 57%-a
13
A nyolcvanas években évente 11 millió hízósertést vágtunk, ez a 2004-es évig várhatóan 3,5 millióra esik vissza. Ugyanakkor Hollandia dunántúlnyi területén 17 millió, Dániában 23 millió az éves vágósertés termelés. De hasonló veszély fenyegeti baromfi és tejtermelési ágazatainkat is. Az egy főre eső tejfogyasztás – 145 liter – több mint tíz éve nem emelkedik. Ez idő alatt a palackozott víz és üdítőitalok fogyasztása tizenkétszeresére nőtt. A tehénállomány 1990 és 2000 között felére csökkent. Ilyen csekély a hazai gazdasági állatállomány csak háborús veszteségek idején volt (7).
15 Szerkezet és érdekeltség EU csatlakozásunk küszöbén a magyar agrárgazdaság számos szerkezetváltási problémával küzd, hiszen egyidejűleg kell megfelelő választ adni piacfejlesztési, piacszabályozási és vidékfejlesztési kérdésekre. Tenni kell mindezt úgy, hogy növekedjék a fogyasztás élelmiszerbiztonsága és a környezet védelme is. Ezek közül néhány fontosabb: • • • • • •
Hogyan alakul a foglalkoztatottság? Lesz-e megfelelő piac? Mi lesz a mezőgazdaságból élők jövője? Mi lesz a mezőgazdasági integrációra szorulókkal? Mi lesz a nagyüzemek jövendő sorsa? Marad-e vidéken megfelelő számú munkahely? Hogyan érhető el, hogy minél több ember, minél jobb életkörülmények között maradjon meg a vidéki településeken?
A rendszerváltás időszakában történt rendkívüli változások azt mutatták, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rendkívül sérülékenyek, és fokozottan kitettek a politikai döntéseknek. Ennek következménye volt, hogy amennyiben egy-egy nagy termelőszövetkezet vagy állami gazdaság tönkrement, felszámolódott, akkor egy-egy egész település vagy település csoport lakói tömegesen váltak munkanélkülivé, lévén a mezőgazdasági nagyüzem a környék fő munkaadója. Vélhetően kisebb üzemméretek esetén több gazdaság marad talpon, éli át a krízishelyzetet vagy vált termelési irányt. A társasági (vállalati) formában működő nagyüzemekben a bérmunkásként foglalkoztatott tulajdonosok elveszítik vállalkozói önállóságukat, demokratikus döntésképességüket, kezdeményezőképességüket és jelentősen csökkennek megújulási lehetőségeik. Ezen vállalati formákban jelentősen megnehezül a vállalkozás bővítése és a hasonló tevékenységet folytató vállalkozásokkal való összefogás térségi fejlesztések tekintetében. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a személyegyesítés alapján működő vállalkozásokkal (szövetkezetek, mint termelői csoportok) szemben a tőkeegyesítés alapján működő vállalkozások egyre inkább a külterjesség irányába mozdulnak. Így leépítik, szűkítik a vidéki lakosság mezőgazdaságban elhelyezkedését. Ezekre a nagyvállalatokra jellemző az is, hogy egyáltalán nem, vagy csak időszakos munkacsúcsokban alkalmaznak részfoglalkozású munkaerőket. A hazai nagyüzemek többsége hatékonyság vonatkozásában drámai módon elmarad az Európai Unió fejlett agrárvállalkozásaitól. A technológiai elmaradást jelenleg olcsó munkaerővel ellensúlyozzák. A csatlakozást követő piaci versenyben várhatóan rendkívül gyorsan fog leépülni. Kérdéses azonban az így feleslegessé váló munkaerő további foglalkoztatása. A mezőgazdasági nagyüzemek érdekeltségi rendszere korszerűsítésre szorul, mert kizárólag érdekviszonyokra épül. A vidékfejlesztés igényeit figyelmen kívül hagyja. Széles tulajdonosi kör jellemzi a volt termelőszövetkezetekből alakult társaságokat. Egyaránt megtalálhatók bennük a passzív nyugdíjasok, a foglalkoztatásból kiszorultak, a részvénytulajdonos alkalmazotti réteg és a vezetők, valamint esetenként a csupán tőketulajdonos befektető. A folyamat a növekedés irányába hat, elsősorban a kisrészvényesek elöregedése miatt. Egyre szűkebb réteg válik meghatározóvá a birtoklásban. Várható következménye a mezőgazdaságból élők közötti felgyorsuló jövedelemkülönbözőség és az elvándorlás. A fentiekben vázolt, a vidékfejlesztésre és foglalkoztatásra hátrányos sajátosságok miatt az Európai Unió nem támogatja a vállalati gazdálkodást folytató, bérmunkán alapuló nagyüzemi
16 termelést. A tisztességes gazdasági versenyt torzító hatása miatt tiltja a minél nagyobb nyereséget kisajtoló termelést és értékesítést szervezők tevékenységét (!). Ezt rögzíti a 2006-ig érvényes EU 2000/C28 Közösségi Iránymutatás. Részfoglalkozás A mezőgazdasági tevékenység többsége nem folyamatos és időszakos jellegű. A főfoglalkozású gazdálkodók mellett jelentős részfoglalkozású kisegítőre is szükség van a hatékony termelés érdekében. A mezőgazdasági tevékenység önmagában is sokrétű, így a vidéki lakosság gazdaságos foglalkoztatási, alternatív jövedelemszerzési igénye egyidejűleg veti fel a koncentráció és a specializáció megfelelő arányának hatékonysági kérdéseit a vidékfejlesztés és agrárgazdaság vonatkozásában. Mint korábban említettük, a részfoglalkozású gazdák aránya az Európai Unióban meghaladja a 70%-ot. Az ő foglalkoztatásuk, más jellegű munkaszervezést és más jellegű munkamegosztást követel, mint amit a korábbi szocialista nagyüzemek mai tőketársuláson alapuló jogutódjai a vállalatszerű gazdaságukban megvalósítanak. Különösen ott fontos ez, ahol a település kicsinysége miatt az egyéb – nem mezőgazdasági jellegű – tevékenységek is csak részfoglalkozást tesznek szükségessé. Az idegenforgalom egyfelől részfoglalkozást, másfelől időszakos munkacsúcsot jelent. A balatoni idegenforgalom is alig 3 hónapos. Mit tehet a szabad munkaerő az év többi kilenc hónapjában? Marad a részfoglalkozás lehetősége a helybéli lakosok jövedelmi helyzetének, megélhetésének kiegészítése a mezőgazdaságban, az önkormányzatoknál és a szolgáltatások területein. A munkaerő-mérleg tanulságos összehasonlításokra kínál alkalmat, amikor 100 ezer ha belterjes művelést követelő szőlőterület több élőmunkát vesz igénybe, mint 15 millió hektár gabona, nem beszélve a folyamatosan kapcsolódó értéknövekedés – szüretelés, borérlelés, palackozás stb. – hozadékáról. Külön kérdéskört érdemel az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) kísérő intézkedéseként kezelt félig önfenntartó gazdaságok jövője, támogatása. Ők nemcsak önellátóak, hanem félig piacra termelnek és a piaci követelményeknek megfelelve keresik az áruelhelyezés lehetőségét, családi vállalkozásaik megerősítésének útját. Agrár-kisvállalkozói beszállítói rendszer A mezőgazdasági alapanyagot előállító termelők többséges kis- és középvállalkozásban, jellegzetes formában családi vállalkozásban működik. Az általuk előállított mezőgazdasági termék valójában csak nyersanyag, amelynek fogyasztásra kész és „kiszerelt”, kiskereskedelmi forgalmazásra alkalmas élelmiszerré alakítása minden esetben „termék-specifikus” élelmiszeripari feldolgozást igényel. Az élelmiszer-feldolgozó ipar integrál, összegyűjti az ipari feldolgozásra alkalmas, egyforma minőségű, származás szerint élelmezés egészségügy szempontjából garantált, megfelelő mennyiségű árut. Ezen nagytömegű árumennyiség előállításában sok-sok kis- és családi vállalkozás vesz részt, szakosodott formában. Ha az élelmiszeripari üzem termelői tulajdonú tejfeldolgozó, vágóhíd, gabona (köz) raktár, vagy pld. hűtőház, akkor nemcsak az átvételi biztonság növekszik meg, hanem a termelő fizetési és jövedelem garanciát is kap, amely folyamatban az állam a közgazdasági szabályozásán keresztül az egész piacot is tudja befolyásolni a termelők 15-20% részhányada esetén. Az agrártermeléssel foglalkozók döntő többsége valamilyen formában rászorul szűkebb vagy tágabb környezetének segítségére, mivel a saját családi gazdaságában – gyakran legtöbbször részfoglalkozásban – előállított árumennyiség viszonylagos kicsinysége, romlandósága és nyersanyag-feldolgozási igénye elengedhetetlenné teszi az összefogáson alapuló gazdasági érdekérvényesítő képesség növelését. Az Uniós tagsággal járó közös európai piac már globális méretű piac, ahol a koncentrált kereslettel szemben csak koncentrált kínálattal tudnak a gazdák
17 helytállni. Az örvendetesen szaporodó, ám súlyos értékesítési gondokkal küszködő gazdák és más vállalkozásokban érdekelt termelők többsége előtt teljesen nyilvánvaló, hogy kiutat csak a termékpályás összefogás jelenthet. Ha ezek a gazdálkodók önállóságukat meg akarják óvni a mezőgazdasági alaptevékenységük eredményességét javító és termékeiket piacra segítő társulásokban, akkor egyedül a szövetkezeti jogi keret jöhet számításba. Minden más gazdasági társasági forma esetében az alapító tagok kivásárolhatók, kiszoríthatók a vállalkozásból. Így előbb-utóbb nem a tagok számára fontos üzem-kiegészítő tevékenység és átvételi garancia ügye, hanem a gazdák családi vállalkozásaitól érdekeltségben elszakadt tőkehozadék válik meghatározóvá. Az értékesítés biztonsága és az elérhető jövedelem optimális nagysága mindegyik termékpálya esetében maghatározó. Ehhez azonban nem elegendő a jó minőségű termék, a megfelelő hatékonyságú termelés és kedvező költség, illetve az erőteljes támogatás. A megvalósításhoz érdekérvényesítő piaci szervezetre van szükség. Ez az EU-ban többségében szövetkezeti formában működő, termelői érdekű együttműködés, vagyis a termelői csoport. Az Európai Unió tagországaiban a római szerződéstől kezdődően folyamatosan figyelmet fordítottak a termelők elégtelen piaci szerveződésének hiányából adódó hátrányok felszámolására. Tudatos fejlesztő munka valósult meg termelői csoportok és szervezetek létrehozására, működésüket több éven át támogatták. EU harmonizációs feladataink soron következő gazdaságpolitikai része, hogy a zöldség-gyümölcs TÉSZ-ek mellett más termékpályán működő termelői csoportok is részesülhessenek kiemelt támogatásban. Ennek alapját teremtette meg a 85/2002 (IX.18 ) FVM rendelet. Sürgős tennivalók Az elmúlt fél évszázad során a minden feladatot magára vállaló, „gondoskodó” államforma súlyosan csorbította a lakosság önálló gondolkodását, véleményformálását, ötletgazdagságát, kezdeményezőképességét. A mezőgazdaságban „a holtmunkára alapozott, iparszerű termelés” versenyképességéhez, az egyedül üdvözítő nagybirtokrendszerhez görcsösen ragaszkodni felesleges, mert ehhez lényegesen nagyobb tőkeigény szükséges. Ez az irányzat gyorsítja a vidék elnéptelenedését, gyorsan növeli a munkanélküliek számát, jóllehet a városok munkalehetőségei ezzel arányosan nem nőnek. Ez a politika akadályozza a vidék élelmiszer-önellátását is (moslékos disznók, háztáji tehenek ellen indított támadások stb.). Az EU 1992. évi CAP reformja, majd annak gyorsításáról 2003. június 26-án hozott luxemburgi határozat a vidék népességeltartó képességének javítását, a vidék fokozatos fejlesztését tűzte ki sürgős feladatként. Olyan mezőgazdasági kultúrák iránt nő az érdeklődés és a piaci kereslet, melyeket eddig csupán harmadlagos ágazatnak tartottak (pl. biotermékek). Előtérbe kerül a piaci megbízhatóság, az egészségre nem ártalmas élelmiszer alapanyagok iránti egyre növekedő kereslet, melyeket a közeli tájkörzetekben célszerű megtermelni és a közeli piacokon felkínálni. 1. Földtörvénymódosítás. A magyar föld nem csupán termelőeszköz, hanem – az egyik talán legfontosabb társadalmi és környezeti szolgáltatásokat (ökoszociális javakat) nyújtó – nemzeti vagyon. Életformát, szociális igények valóra váltását, nemzeti hagyományok és szokások, évszázados paraszti tapasztalatok megőrzését és ápolását is joggal várhatjuk el a vidéki lakosságtól, de csak akkor, ha őket a tulajdonosi szemlélet sarkallja és biztonságos polgári életformát teremthetnek maguknak. 2. Termelői tulajdonú élelmiszeripar. A hajdani magyar élelmiszergazdaság talpra állítása, kölcsönös érdekeltségi láncának helyreállítása elképzelhetetlen olyan termékpályás szövetkezeti hálózat (integráció) kiépítése nélkül, mely a terméktárolást, közös beszerzést és értékesítést, termékfeldolgozást, termékfejlesztést, piackutatást is vállalja (a nyugat-európai országokhoz
18 hasonlóan). Integráció hiányában a mezőgazdaság – kis- és nagyüzem egyaránt – gyarmati helyzetén nem könnyíthet. Addig felesleges az ország mezőgazdaságát az EU korábbi tagjainak helyzetével összehasonlítani, azonos esélyek megvalósításáról álmodozni. A HANGYA szövetkezeti mozgalom elnyomása helyett, annak erőteljes támogatását követeljük. A termékpályás szövetkezetek többsége megfelel az EU termelői csoport szabályozásának. Érdemes megjegyezni, hogy az állattenyésztés szakosított fejlesztésére jó példát szolgáltat a 60as években alapított hajdúböszörményi közös baromfitenyésztő vállalkozás, majd a 70-es években a Nádudvar által alapított Hajdúsági Gazdasági Egyesülés akkori szerveződése. 3. Sem az Agrárkamara, sem a terméktanácsok országos hálózata nem tudta a mezőgazdasági termelők érdekeit érvényesíteni. AZ EU csatlakozással kapcsolatos érdemi tájékoztatásnak sem a kormány, sem e szervezetek nem tettek eleget. Így csupán felesleges kiadást jelentenek. A földtulajdonosok érdekvédelme csak akkor lehet hatékony, ha a tagság felsorakozik a maguk által választott érdekvédelmi szervezet vezetői mögé. Érdekeiknek hol az állammal, hol a multinacionális kereskedelmi szervezetekkel szemben csak így szerezhetnek valóban érvényt. Így kaphatnak termékeikért tisztességes árat. Akkor joggal számíthatnak a jelenleginél alaposabb állami tájékoztatásra, újabb rendeletek és törvények eddig alig alkalmazott előzetes társadalmi vitájára. Ezért sem javasolható egyik politikai párthoz tartozásuk sem. Az érdekvédelmi szervezeteken belül célszerű rétegszervezetek létrehozása is. 4. Olyan földtörvény módosítást követelünk, mely szerint az egy gazdálkodó – vagy jogi személy – a szántóföldi területét csupán egy helyen birtokolhatja, vagy bérelheti, és ez tekinthető megélhetése fő forrásaként. Ebben részletesen szabályozni kell a felső határt, melyet az AK értéke, fekvése, éghajlata, az öntözhetősége, stb. módosíthat. Aki gazdálkodik, megélhetése alapforrásának tekintse. Nem szabad különbséget tenni magán és társasági tulajdon között, az utóbbi javára. Már csak azért sem, mert ez ellenkezik az EU joggyakorlatával. A gazdálkodás mindkét változatában résztvevőknek mezőgazdasági képzettséggel kell rendelkezniük és helyben kell lakniuk. Csakis így akadályozható meg a külföldi nyerészkedésre alapozott földspekuláció. Haladéktalanul, de a csatlakozás türelmi – hét éves derogációs – ideje alatt is a középméretű gazdaságok számát és területét kell sürgősen gyarapítani. Ez a birtokszerkezet alkalmas a jelenleginél jóval értékesebb – munkaigényesebb, ezért piacosabb – mezőgazdasági kultúrák sikeres üzemeltetésére. Nagyobb időszakos kézimunka igényükkel növelhetnék a falusi lakosság foglalkoztatását, fékezhetnék az elvándorlást. Ezzel mérsékelhetnék a kormány városokra fordítandó lakásépítési és egyéb járulékos beruházási költségeit. 5. Gazdabank. Ennek alapja lehet a ma már Vidék Bankjaként is elismert takarékszövetkezeti hálózat. Minden nyugat-európai országban van olyan bankhálózat, mely rövid és hosszú távú hitelekkel képes ellátni a gazdatársadalmat. Folyamatos beruházások, technológiák szakadatlan korszerűsítése nélkül nem lehet jövedelmező módon termelni. Az ehhez szükséges indulótőkét a jelenlegi helyzetben ehhez az államnak kell rendelkezésre bocsátani, mert annak idején a szövetkezeti hálózat tőkeállományát, bolthálózatát, tároló helyeit térítés nélkül kobozta el az állam. 6. Öntözési program. Az ország szántóterületeinek legalább 30%-át az ország aszályos, alföldi területein öntözhetővé kell tenni. Ez ad termésbiztonságot a folyamatos piaci kínálathoz, teszi lehetővé a hazai szójatermesztés kiszélesítését, hazai szükségletének fedezését. Ennek működtetése is társasági – szövetkezési – alapon képzelhető el. Ehhez azonban olcsóbb öntözővízre van szükség, mert ami kifolyik az országból a folyókon, azért semmi sem folyik be az államkasszába. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) végrehajtása lehetővé teszi a Tisza-völgy – az ország területének egynegyedén – az ártéri apasztó tározóinak szabályozott vízkivételét. Az ártéri tájnak jellegzetes földhasznosításával és vidékfejlesztésével együtt kell megvalósulnia. A
19 tájgazdálkodásnak – a természeti értékek megőrzését – főfoglalkozást, vagy kiegészítő megélhetést, a helyi közösségeket megtartó életminőséget kell megteremtenie. 7. A Biokontroll Hungaria Kht. ügyvezetője – Roszik Péter – 2002. évi a tájékoztatója szerint jelenleg 120 ezer hektáron folyik környezetkímélő – ökológiai – gazdálkodás. A teljes terület 41%-a gyep, 25 %-án gabonát, 11%-án olajos magvakat és fehérje növényeket, 7%-án pillangósokat, 2%-án szőlőt, gyümölcsöt, 2%-án zöldséget, a többin egyéb növényeket – gyógyés fűszernövényeket, vetőmagvakat – termelnek. A várható hozam értéke 12-13 milliárd Ft. Ennek 85-90%-át külpiacon értékesítik. Ehhez az állam ez évben 1 milliárd Ft értékű támogatást nyújt. 2006. évre becslése szerint a terület 400 ezer hektárra növelhető. A biotermékek előállítása a hagyományosnál több kézi munkaerőt követel, ezért a kis- és középméretű gazdaságokban fejleszthetők. (Ausztriában ma jóval 10 % felett van). Fejleszteni kellene az ökológiai állattartást is. Ma a hazai állatállomány kevesebb mint 0,1 %-a sorolható az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás rendszerébe. E terület növelését az országban előállított egészségre kedvező hatást gyakorló élelmiszerek előállítása érdekében – kiemelt feladatként – kell kezelni. A biogazdálkodás is szövetkezés útján fejleszthető. A biogazdálkodás a kisméretű szántón gazdálkodókat is versenyhelyzetbe hozhatja. Az államnak olyan társasági – civil – szervezeteket kell támogatni, melyek széles társadalmi mozgalmat szerveznek és a hazai egészséges élelmiszeripari termékek fogyasztása mellett szállnak síkra. Ösztönözni kell újabb hungarikumok előállítását. Külföldi piacokon is gondoskodni kell megfelelő hírverésről. 8. A nyugat-európai polgárosult parasztság egy igen fontos segítője az ingyenes szaktanácsadási hálózat. (Ezt a hálózatot kívánta az első kormány a falugazdászokból létrehozni.) Dániában pl. ennek a hálózatnak a feladata új fajták kipróbálása, a technológiai módszerek korszerűsítése stb. Feladata a növényvédelem, pályázatokban nyújtott segítség, ingyenes könyvelés, mely az adóbevallásnak és az országos statisztikának is alapja, tehát – teljes körű (komplex) tanácsadását követeli meg. Az évek óta kialakult gyakorlatot, hogy munkájuk csak adminisztratív szolgáltatásokban merül ki, meg kell szüntetni. A vidékfejlesztés címen pályázható támogatásokat az ő segítségükkel, tájékozottan és szakszerűen kell benyújtani. 9. A gyengébb termőképességű – a szántóterületek 10-15%-át kitevő – területeket lejtős és homokterületeket erdősíteni, szikeseket visszagyepesíteni szükséges. A teljesen korszerűtlen legelőgazdálkodást vidékfejlesztési forrásokból kell korszerűsíteni. A jelenlegi „iparszerű”, kizárólag szántóföldi takarmányokra alapozott tejtermelést is részben célszerű olyan tájakra visszatelepíteni, ahol azt sokkal jobban a legeltetésre lehet alapozni. A nagy összefüggő legelőterületek csak körülkerítve, korszerű – szakaszos legeltetés – hasznosítása esetén tehetik a hazai húsmarha- és juhtartást gazdaságossá. Korszerű állattartás esetén a legelők egy részének öntözésére is szükség van. 10. A mezőgazdasági üzemszabályozásnak rendeznie kell a gazdaság alapjául szolgáló föld tulajdonának vagyoni, forgalmi, valamint öröklési szabályait. Ez a szabályozás tegye lehetővé életképes gazdasági méret fennmaradását és az azt vállaló örökösnek a gazdálkodásból megélhetését, termelői és beruházói biztonságát a jogutódlás ne veszélyeztesse. 11. Mit sem ér az EU tagság számunkra, ha a kormány nem hoz olyan jogszabályokat, és nem folyósít olyan összegeket, melyből a magyar mezőgazdaság talpra állítható. Nemzeti Önvédelmi Program (NÖP) kidolgozására van szükség, mely a pártok békés megegyezésén alapszik, hosszú távú stratégiai célok megvalósítását tartja feladatának. A NÖP-nek tartalmaznia kell az EU csatlakozás taktikai lépéseit is. E hosszú távú nemzeti mezőgazdasági stratégia azonban csak akkor lesz sikeres, ha: • a szakigazgatási hálózat ezt végrehajtja, • az oktatás és kutatás kiszolgálja. Ebben tekintsük példaként az USA-t!
20 A Föld országai közötti fejlettségbeli és fogyasztásbeli különbségek miatt egyre erősebb társadalmi feszültségek kibontakozására kell számítani. Az országokban tapasztalható a szűkebb felső rétegek fokozódó pazarlása; az alsóbb rétegek leszakadásának megelőzésére a munkalehetőségek vidéki bővítése sürgős belpolitikai feladat. A magyar politika irányítóinak érdemes Platón huszonhárom századdal ezelőtti, de ma is időszerű megállapítását alaposan megfontolni: „Az igazságtalanság viszályt, gyűlölködést és harcot, az igazságosság ellenben egyetértést hoz létre az emberek között”. „Nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért” (9).
Debrecen, 2004. március 20.
21 Hivatkozott irodalom 1. Alvincz József (2003) Agrárkérdések a magyar föld védelme. IV. 30. Vitaanyag 2. Ángyán József - Ónodi Gábor (2003) Mi történik itt a vidékkel? A falu XVIII. évf. 4. sz., 5-24 p. 3. Bogár László (2003) Magyarország és a globalizáció. Osiris Kiadó, Budapest 447 p. 4. Czettler Jenő (1945) Agrárpolitika. Stephaneum, Budapest 1945. 49 p. 5. Ditz Heinrich (1867) Die Ungarische Landwirtschaft. Verlag Ottó Wiegand, Leipzig 6. Dorgai László - Miskó Krisztina (1999) Az Európai Unió új vidékfejlesztési politikája. A falu XIV. évf. 3. sz., 61-70 p. 7. Horn Péter (2000) Az állattenyésztés fejlesztésének néhány kérdése. Állattenyésztés és Takarmányozás Vol. 49. No 1., 3-12 p. 8. Ihrig Károly (1941) Agrárgazdaságtan. Gergely, Budapest, 185 p. 9. Korten C. David (1997) Tőkés társaságok világuralma. Magyar Kapu Alapítvány, Budapest, 480 p. 10. Márton János - Szeremley Béla (1997) Hiányzó nemzeti intézményünk a termékpályás szövetkezet. A falu. XII évf. 3. sz. 83-89 p. 11. Nagy Bálint (2003) Vidékfejlesztés. Agrárkamara kiadványa, Budapest, 240 p. 12. Nagy Bálint (2003) Az Agrárium lehetőségei és feladata a vidékfejlesztésben. A falu. XVIII. évf. 3. sz., 5-15 p. 13. Németi László (2003) A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón. Szaktudás Kiadóház, Budapest, 201 p. 14. Papócsi László - Takács József (2001) Megtiport falu. Belvárosi Kiadó, Budapest, 117 p. 15. Romány Pál (2001) Az agrárpolitika 12 pontja. Gazdálkodás XLV. 2., 3-20 p. 16. Romány Pál (2002) Kortársunk az agrárpolitika. Szaktudás Kiadóház, Budapest, 340 p. 17. Roszik Péter (2002) Az ökológiai gazdálkodás helyzete Magyarországon. Kézirat 18. Sárközy Tamás (2004) Az íróasztal magának csinál munkát. Népszabadság, január 24. 19. Stefler József (2003) Csatlakozás után. Magyar Állattenyésztők Lapja XXXI. 2., 6-7 p. 20. Szeremley Béla (2003) EU-konform termelői csoportok szerepe a vidékfejlesztésben. A falu XVIII. évf. 2. sz. 45-46 p. 21. Szűcs István (2001) Magyarországi agrárszerkezet. Magyar Tudomány. No 1. 15-23 p. 22. Tanka Endre (2001) Megmaradásunk a föld. Kairosz Kiadó, Budapest, 150 p. 23. Tanka Endre (2003) Mi lesz veled magyar föld? Valóság 10 sz. 1-30 p. 24. Veres Péter (1948) Paraszti jövendő. Sarló Kiadó, Budapest 25. Veress László - Aradi Csaba - Dunka Béla (2000) Hortobágy hasznosítása III. Világörökség elvárásai. Magyar Tudomány. No 12. 1495-1510 p. 26. Veress László (2001) Falvaink balsorsa. Valóság 9., 54-64 p.
