Mészáros Sándor
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1919. március 21 — augusztus 1.)
A M a g y a r N é p k ö z t á r s a s á g , amely az 1918. október 31 -i polgári de mokratikus — vagy ahogyan még nevezni szokták az „őszirózsás" — forradalom után jött létre, 1919 márciusában mély kül- és belpolitikai válságba jutott. A n é p k o r m á n y — amely a függetlenségi, a polgári ra dikális és a szociáldemokrata p á r t koalíciójából tevődött össze —, bár gyökeres polgári demokratikus reformokat hirdetett, és az 500 holdon felüli magán-, és a 200 holdon felüli egyházi birtokok kártérítéssel tör ténő kisajátítását is bejelentette, mégsem t u d t a lényegében a széles nép tömegek követeléseit kielégíteni. A tömegek ugyanis gyorsabb és még radikálisabb reformokat, valamint azonnali földreformot követeltek minden kártérítés nélkül. A mély belpolitikai válságot a külpolitikai k u d a r c is nehezítette. K á rolyi M i h á l y n a k és a polgári demokratikus rendszer többi vezetőinek az ún. „vilzonizmusba" való hite, amely alatt a nemzeti önrendelkezést olyan m ó d o n értelmezték, hogy ez nem érinti az 1918 előtti M a g y a r o r szág területi integritását, nem lehetett reális elképzelés, hiszen az ország akkori lakosságának több mint a felét nemzetiségek képezték. Ezek ter mészetesen saját nemzeti á l l a m u k k a l való egyesülésre törekedtek. Ezen kívül a győztes A n t a n t - h a t a l m a k nem m é l t á n y o l t á k eléggé, hogy M a gyarországon polgári demokratikus rendszer valósult meg, amely leszá molt a múlttal, s a polgári demokrácia nyugati típusú rendszerének megvalósítására törekedett. A győztesek az országot levert államként kezelték, és gazdasági zárlat alá helyezték, amely még jobban megnehe zítette a békés termelőmunka megindítását. A polgári demokratikus kor m á n y z a t bukását siettette az A n t a n t - h a t a l m a k budapesti missziója veze tőjének, Vysc alezredesnek március 20-án K á r o l y i h o z küldött jegyzéke, amelyben egy semleges zóna létesítését követelte R o m á n i a és M a g y a r o r szág esetleges fegyveres összetűzésének elkerülése céljából. Ez azt jelen tette volna, hogy az országnak most m á r színmagyar területei kerülnek megszállás alá. Károlyi, a köztársasági elnök és a Berinkey kormány nem merték vállalni a felelősséget, és elutasították a követelést. A váh-
ságból való egyedüli kivezető út csak a kommunistákkal való megegye zés és a tanácsköztársaság kikiáltása volt. A szociáldemokrata és a pol gári vezetők azért felkeresték a gyűjtőfogházban letartóztatásban levő kommunista vezetőket, hogy megtárgyalják a szociáldemokrata-kommu nista k o r m á n y megalakításának kérdéseit. R ö v i d tárgyalás után Kun Béla kidolgozott álláspontja alapján létrejött a Magyarországi Szociál d e m o k r a t a P á r t és a K o m m u n i s t á k Magyarországi P á r t j á n a k az egyesü lése. A z új p á r t a Magyarországi Szocialista P á r t elnevezést k a p t a . M á s n a p , vagyis 1919. március 21-én kikiáltották a M a g y a r T a n á c s kötársaságot, és ezáltal K ö z é p - E u r ó p á b a n még egy proletárállam jött létre. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s szikratávírón t u d a t t a a világgal és elsősorban Szovjet-Oroszországgal a szocialista k o r m á n y z a t és a p r o l e t á r d i k t a t ú r a bevezetését Magyarországon, egyben felajánlotta a Szov jet-Oroszországgal való szövetségét. Lenin ugyancsak szikratávírón üd vözölte a M a g y a r Tanácsköztársaság megalakításának történelmi ese ményét. K ü l ö n ki kell emelnünk, hogy a p r o l e t á r á l l a m békés úton valósult meg Magyarországon, s a burzsoázia sehol sem tanúsított ellenállást. A p r o l e t á r h a t a l o m a legnehezebb körülmények között jött létre. A z ország, a teljes gazdasági csőd előtt állt, Budapestet éhínség fenyegette. A március 21-én k i a d o t t „ M i n d e n k i h e z " című k i á l t v á n y bátran a köz vélemény elé t á r t a a r o p p a n t nehézségeket, amelyekkel meg kellett k ü z denie a közeljövőben. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s élére G a r b a i Sán dor került. A k o r m á n y b a n egyébként 14 kommunista, 17 szociáldemok rata és 2 polgári szakember foglalt helyet. A forradalom legkimagaslóbb egyénisége kétségtelenül a külügyi népbiztosi tárcát viselő K u n Béla volt, s a vezetés is gyakorlatilag az ő kezében összpontosult. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s a legrövidebb időn belül megkezdte a nagy alkotások sorozatát, a szocializmus előkészítésére és megvalósí tására. M á r az első n a p o k b a n megkezdték az ipar szocializálását, s a 20 munkásnál többel dolgozó ipari, b á n y a - és közlekedési üzemek t á r sadalmi tulajdonná v á l t a k . Köztulajdonba vették a pénzintézeteket, s megszervezték állami ellenőrzésüket. N e m s o k á r a sor került a kereskede lem államosítására, az üzemek megszervezésére és ellenőrzésére; megvá lasztották az üzemi munkástanácsokat. Később, május 20-án, az egész ország termelésének egységes irányítására megszervezték a Népgazdasági Tanácsot. A z április 3-i rendelet értelmében megkezdték a 100 holdon felüli n a g y - és középbirtokok kártalanítás nélküli kisajátítását, és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megszervezését. A szocialista nagyüzemek ben dolgozók bérei az előbbiekhez viszonyítva 100 százalékkal emelked tek. A parasztság azonban földreformot v á r t . A proletárállam vezetői a z o n b a n még nem t u d t a k megszabadulni attól a szociáldemokrata kon cepciótól, hogy az esetleges földreform alapjában véve csak a tőkés vi szonyokat erősítené a falun, holott a magántulajdon kiküszöbölése a földtulajdonból és a szocialista nagygazdaságok létesítése biztosítja a
szocialista fejlődést a falun. A földreform elmaradása mindenesetre nagymértékben hozzájárult a tanácsállam társadalmi bázisának a szűkü léséhez. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s más jelentős intézkedéseket is tett. Kétszeresére emelte a munkabéreket, bevezette a beteg- és balesetbizto sítást, a munkanélküli segélyt, az ingyenes orvosi gyógykezelést. Ezen kívül rövid időn belül felszámolta a n y o m o r t a n y á k nagy részét, az isko l á k a t államosították, s az iskolakötelezettség k o r h a t á r á t 10 évtől 14 évre emelte. Április 7-én az egész országban tanácsválasztásokat t a r t o t t a k , ame lyen megválasztották a falusi, járási, városi, megyei és kerületi tanácsok vagy direktóriumok tagjait. A belső r e n d f e n n t a r t ó k a r h a t a l m i szervek ként létrejöttek a vörösőrségek. Március 25-én külön rendelettel létre h o z t á k a m a g y a r Vörös Hadsereget is. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a magyarországi p r o l e t á r f o r r a d a l o m b a n néhány ezer jugoszláv, főleg vajdasági vett részt. Sokan közülük b e k a p csolódtak az országos é p í t ő m u n k á b a , vagy pedig tagjai, sőt egyes he lyeken vezetői is v o l t a k a vörösőrségeknek. U g y a n a k k o r március 29-én Kiskunhalason a főleg bácskai menekültekből megalakult a bácskai v ö rös ezred, amely kezdettől fogva mintegy 1500 k a t o n á t számlált. H a marosan megalakult a 450 katonából álló jugoszláv vörös zászlóalj is, amelyet a déli demarkációs vonalra, Gyékényesre vezényeltek. Ezen kívül egyes vajdasági f o r r a d a l m á r o k n a k jelentős szerep jutott a tanács hatalom létrehozásában, a frakciák által megszállt Szegeden, t o v á b b á a tanácsállam híveinek a városból történt szervezett kivonulásában. Ezek k ö z ö t t főleg A n d o r k a Sándor debeljacai és U d v a r d i János szabadkai for r a d a l m á r o k n a k volt legnagyobb érdemük. A M a g y a r Tanácsköztársaság kikiáltása lelkesedést v á l t o t t ki E u r ó p a proletariátusánál. Jugoszlávia osztályharcos forradalmi erői is nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy az északi szomszéd államban p r o l e t á r h a t a l o m létesült. A f o r r a d a l m á r o k kisebb-nagyobb csoportjai illegálisan M a g y a r o r s z á g r a szöktek, hogy részt vegyenek a T a n á c s k ö z t á r saság védelmi harcaiban. A m a g y a r proletárállam vezetői a közeli világforradalomban és a k a pitalizmus általános csődjében reménykedtek. Ezt a politikai koncepciót még Szovjet-Oroszországból hozták m a g u k k a l . U g y a n a k k o r SzovjetOroszország közvetlen katonai segítségében is b i z a k o d t a k . Ebből a cél ból küldte K u n Béla 1919 májusában Szamuely T i b o r t Moszkvába, hogy tárgyaljon Leninnel. A katonai helyzet U k r a j n á b a n 1919 tavaszán és n y a r á n azonban lehetetlenné tette a két proletárállam közvetlen k a t o nai összefogását. A M a g y a r Tanácsköztársaság kikiáltása kétségtelenül hozzájárult a jugoszláviai osztályharcos forradalmi erők egyesítő kongresszusának elő készítéséhez, amelyet mint ismeretes, április 20-a és 23-a között t a r t o t tak meg Belgrádban. Ezen a kongresszuson követelték a jugoszláv k o r -
m á n y t ó l , hogy ismerje el a M a g y a r Tanácsköztársaságot és Szovjet-Orosz országot, és lépjen velük baráti kapcsolatba. A Tanácsköztársaság vezetői a lehetőségekhez mérten igyekeztek t á mogatni a többi, főképpen a szomszédos országok forradalmi mozgal mait. Ezért külön figyelmet f o r d í t o t t a k a Tanácsköztársaság területén élő nem m a g y a r f o r r a d a l m á r o k szervezésére. N e m sokkal a Tanácsköz társaság kikiáltása u t á n megalakult a Magyarországi Internacionalisták Szocialista-kommunista Föderációja. S z á m u n k r a legfontosabb a délszláv kommunisták budapesti csoportjának megalakulása, amely március 24-én történt. A vezetésben és általában a szekció eszmei i r á n y v o n a l á b a n a kommunista ideológia jutott kifejezésre. A z egyik fő szervező Ivan Matuzovicon kívül ki kell emelnünk L a z a r Vukicevic vajdasági forra d a l m á r szerepét, ő 1919 februárjában a K u n Bélával folytatott tanács kozások u t á n tért vissza Jugoszláviába, és Vajdaságban a Pelagic nevet viselő forradalmi csoport szervezője lett. Részt vett Jugoszlávia Szocia lista (Kommunista) M u n k á s p á r t j á n a k belgrádi alapító kongresszusán, a hatósági üldözések elől azonban a Tanács-Magyarországra menekült, s a p r o l e t á r á l l a m fennállásának egész időszakában — mint ahogy emlí tettük is — a délszláv szekcióban töltött be fontos szerepet. Vezető szerep j u t o t t még a jugoszláv szekcióban Svetozar Mosorinski vajdasági kommunistának is. A szekció C r v e n a Zastava néven lapot indított, amely hetente kétszer jelent meg mintegy 27 000 példányszámban. A lap szerkesztésében L a z a r Vukicevicen kívül még két h o r v á t forradal már is részt vett. A jugoszláv szekció a demarkációs v o n a l a k mögötti területeken kifej tendő propagandatevékenységre és a forradalmi m u n k á r a helyezte a fő hangsúlyt. Futárszolgálatokat szervezett, s megteremtette a kapcsolato kat a Szerb, H o r v á t és Szlovén Királyság forradalmi erőivel az agitációs p r o p a g a n d a a n y a g rendszeres terjesztésére a h a t á r o n túl. A vezetőség futárai v o l t a k például Spasoje Stejic vajdasági, továbbá I b r o Sahanic boszniai f o r r a d a l m á r o k . A forradalmi kapcsolatok főleg H o r v á t o r s z á g és Vajdaság i r á n y á b a n épültek ki. A jugoszláv kommunista szekció és a Pelagic-csoport külön megbízot tai ezenkívül jelentős pénzösszegeket csempésztek át a határon, amelye ket a vajdasági forradalmi munkásmozgalom segélyezésére fordítottak. Ebben a különleges küldetésben a m á r említett Spasoje Stejicen kívül fontos szerep jutott még Franjo D r o b n i k n a k , L a z a r Manojlovicnak, Sa v ó Láziénak, Lidija Láziénak, A l e k s a n d a r J a b l a n o v s k i n a k , Nikodije Rafajlovicnak, Széli Juliskának, U r o s J o v a n o v i c n a k és másoknak is. A z egyes résztvevők visszaemlékezései szerint (Franjo D r o b n i k ) a jugo szláviai forradalmi munkásmozgalom egyesítő kongresszusának idején a Tanácsköztársaságból körülbelül egymillió k o r o n á t sikerült átcsempész ni, amelyet ezután eljuttattak egyes munkásmozgalmi k ö z p o n t o k n a k . A m a g y a r proletárállamot kezdettől fogva halálos veszedelem fenye gette, m e r t a győztes A n t a n t - h a t a l m a k sehogy sem t u d t a k megbékélni azzal a ténnyel, hogy K ö z é p - E u r ó p á b a n is létrejött egy proletárállam. A
párizsi N é g y e k Tanácsa tagjai között azonban a vélemények megoszlot tak az intervenciót illetőleg. A franciák — főleg ezek katonai vezetői — a haladék nélküli intervenció mellett foglaltak állást. Wilson amerikai elnök és Lioyd George angol miniszterelnök politikai és diplomáciai esz közökkel, v a l a m i n t a p r o l e t á r d i k t a t ú r a belső ellenségeinek segítségével k í v á n t á k megdönteni a magyarországi p r o l e t á r h a t a l m a t . A francia k a tonai parancsnokság azért a szomszédos államok intervencióját sugallmazta. Jugoszlávia a kezdettől fogva t a r t ó z k o d o t t az intervenciótól, mivel az országban forradalmi helyzet alakult ki. R o m á n i a és Csehszlovákia azonban kész volt az intervencióra. Először a r o m á n intervenciós hadsereg indult t á m a d á s r a 1919. április 16-án. A háromszoros túlerőben lévő t á m a d ó k helyzetét az is meg könnyítette, hogy a m a g y a r Vörös H a d s e r e g egységei nem rendelkeztek megfelelő harci t a p a s z t a l a t o k k a l . í g y a keleti vörös hadsereg vereséget szenvedett, és a r o m á n o k elérték a Tiszát, ahol v é d ő v o n a l a t alkottak. Ezekben a h a r c o k b a n egyébként k i t ű n t harci készségével a 46. vörös ez red, amelyben szép számmal harcoltak vajdaságiak is. A vereség következtében súlyos belpolitikai válság keletkezett, és a tanácshatalom fennállása kilátástalannak látszott. Egyes szociáldemok rata vezetők és a Szakszervezeti Tanács a h a r c beszüntetése mellett fog laltak állást. A forradalmi k o r m á n y z ó - t a n á c s . azonban megnyerte a budapesti munkástanács támogatását a további harohoz. Üj forradalmi lelkesedés hulláma vonult végig az egész országon. Átszervezték a m a gyar Vörös Hadsereget is. Megalakultak a főleg szervezett munkásokból álló munkásezredek, amelyek harci értéke kiváló volt. Megszilárdították a belső helyzetet, és felszámolták az ellenforradalmi megmozdulásokat. A z ellenforradalom leküzdésében külön szerep j u t o t t Sinkó Ervinnek, a későbbi jugoszláviai m a g y a r írónak. A z ő nevéhez fűződik a meglendült proletárhatalom helyreállítása Kecskeméten április végének válságos napjaiban. E z u t á n megindult a m a g y a r Vörös H a d s e r e g sikeres offenzívája észa kon a csehszlovák intervenciós hadsereg ellen. A május 30-án kezdődő támadás rövid idő alatt szép sikereket hozott. Visszafoglalták Miskolcot, Kassát, valamint Kelet-Szlovákiát, és a m a g y a r Vörös Hadsereg egységei hamarosan elérték a lengyel h a t á r t . A harci sikerek eredményeként jú nius 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A m a g y a r Vörös Hadsereg győzelmeinek időszakában az A n t a n t - h a t a l m a k nevében Clemenceau francia elnök két jegyzéket is küldött, amelyben követelte a forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s t ó l az északi h a d m ű veletek azonnali beszüntetését, és a m a g y a r Vörös Hadsereg visszavo nását az elfoglalt területekről. Erre az esetre kilátásba helyezte a M a gyar Tanácsköztársaság meghívását a párizsi békekonferenciára, vala mint a r o m á n intervenciós hadsereg visszavonulását a tiszántúli területek ről. A jegyzék a követelés elutasítása esetén erélyes szankciókat helye zett kilátásba.
A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s — bár nem k a p o t t biztosítékokat —, elrendelte a Vörös H a d s e r e g visszavonulását északról. Ez a körülmény igen lehangolólag h a t o t t , mert a vörös k a t o n á k sehogy sem t u d t á k meg érteni, hogy a súlyos v é r á l d o z a t o k k a l megszerzett területeket harc nélkül el kell hagyniuk. Mivel a r o m á n intervenciós hadsereg nem ürítette ki Tiszántúlt, a m a g y a r Vörös Hadsereg megkezdte az előkészületeket a tiszai átkelés re, és a t á m a d ó hadműveletek megindítására. A t á m a d á s t július 20-ára tervezték. Július 20-ára és 21-ére ugyanis Szovjet-Oroszország külügyi komisszáriusa felhívására E u r ó p a proletariátusa általános szolidaritási sztrájkot szervezett, tiltakozásként Szovjet-Oroszország és a M a g y a r Tanácsköz társaság elleni intervenciók miatt. Ebben a szolidaritási sztrájkban Jugoszlávia proletariátusa is részt vett, s az országban körülbelül 400 000 m u n k á s tüntetett, követelve a jugoszláv intervenciós tervek el vetését. Vajdaság proletariátusa is tömegesen részt vett a tüntetési sztrájkokban. A m a g y a r Vörös Hadsereg offenzívája a Csongrád melletti tiszai á t keléssel k e z d ő d ö t t . I t t kjilön ki kell emelnünk, hogy elsőnek a bácskai 15. vörös ezred és egy budapesti vörös egység kelt át a folyón, s hídfőt a l k o t v a biztosította a többi egységek átkelését is. Kezdetben a támadás sikerekkel biztatott. Július 23-án azonban megindult a túlerőben levő r o m á n hadsereg ellentámadása, s a m a g y a r Vörös Hadsereg néhány n a p alatt vereséget szenvedett. Felbomlott a 15. bácskai vörös ezred is. A vereségnek külön tragikus epizódja volt a 80. nemzetközi d a n d á r pusz tulása. Ehhez az egységhez t a r t o z o t t a főleg jugoszlávokból álló balkáni zászlóalj is. A z 1626 vörös katonából álló egységből csak 733-an m a r a d t a k meg. A vereség következményeként a budapesti M u n k á s - és K a t o n a t a n á c s ülésén d r á m a i tanácskozás után h a t á r o z a t o t h o z t a k a forradalmi kor m á n y z ó t a n á c s lemondásáról, s az A n t a n t számára megfelelő kormány megalakításáról. E z u t á n Peidl G y u l a vezetésével főleg jobboldali szo ciáldemokratákból álló szakszervezeti k o r m á n y t szerveztek, amely azon ban csak egy hétig volt a h a t a l m o n . E z u t á n felülkerekedett az ellenfor r a d a l o m , s megkezdődött a hírhedt fehérterror. A M a g y a r Tanácsköztársaság 133 napi fennállása után megbukott. Sikerei és fogyatékosságai azonban nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi munkásmozgalmi osztályharcok harci tapasztalatainak a gazdagításához.
Irodalomjegyzék
1. A Magyar Hadtörténeti Intézet Tanácsköztársaságra vonatkozó levéltári anyaga. 2. Hajdi Tibor: A Magyar Tanácsköztársaság, Budapest, 1969. 3. A magyar forradalmi munkásmozgalom története, 1. Budapest, 1966. 4. Mészáros Sándor: A Tanácsköztársaság és a vajdaságiak, Újvidék, 1974.
Rezime
J u b i l a r n a godina M a đ a r s k e Republike Saveta (21. mart — 1. avgust 1919. godine) Mađarska je u jesen 1918. godine, posle viševekovne potlačenosti, posle pro pale oslobodilačke borbe i neuspele buržoaske revolucije u prošlom stoleću, po novo stekla nezavisnost i stupila na put društvenog preokreta, a 21. marta 1919. godine se pak rodila prva mađarska socijalistička država, Republika Saveta. Vek trajanja Mađarske Republike Saveta je bio svega 133 dana. Ipak je ovih 133 dana jedno od najistaknutijih poglavlja u istoriji nacije. Autor studija ukazuje na najvažnije momente ovog značajnog istorijskog događaja da bi se pridružio proslavi 60 godišnjice revolucionarnog razdoblja koji je odjeknuo u celoj Evropi.
Summary
A n n i v e r s a r y of the H u n g a r i a n Soviet Republic (march 21 — august 1, 1919) In the fall of 1918, after several centuries of struggle, a failed war for li berty and an unsuccessfull bourgeois revolution of the previous century, Hun gary again gained back it's independence and started with the social reform, and on the 21st of march 1919, the Soviet Republic was born. The Hungarian Soviet Republic only lasted 133 days, however these 133 days are an important chapter in the history of this nation. The author of the study shows the most important moment of this outstan ding event, to contribute to the 60th anniversary of this revolutionari happe ning that was a sensation in Europe.
